https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0ae1eceb5754bfe97c57c6a49e157147.pdf e1dcee816bd52338e24a41e1e96e889c PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 92/6 XXVI. évfolyam november-december ��palócföld 92/6 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Banos János Kiböjtölt vendég (vers) Dippold Pál Vegyesipari fájdalomboleró (novella) 527 531 Madách Imre életének és Az ember tragédiájának értelmezése: tények és lehetőségek Andor Csaba Ki kicsoda Madách rajzain? (tanulmány) Kovács Anna Madách és különc barátai (tanulmány) Kabdebó Lóránt Madách és Szabó Lőrinc (tanulmány) Praznovszky Mihály Az én Tragédiám! (Színházi levél) 537 548 552 558 Radó György Forgácsok (irodalmi tűnődések) VITA Kovács László Imre Számok vagy tények Fekete Gyula Számszerűsíthető tények Szikra János versei MŰHELY Halászné Szilasi Ágota Hibó Tamás, Curriculum vitae Brunda Gusztáv A nagy kétszívű folyó Hann Ferenc Hibó Tamás Krausz Tivadar szövegei VALÓSÁGUNK Szvircsek Ferenc A magyar északi vasút tündöklése és bukása MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VIII. (kritika) SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Szokács László És refrénként visszatér a valóság (interjú) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Somogyi Magda Addig, amíg élek (emlékezés) Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 563 571 579 584 586 587 591 594 595 602 608 614 618 525 �palócföld 92/6 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői Andor Csaba Madách -kutató (Budapest), Banos János költő (Budapest), Brunda Gusztáv népművelő (Salgótarján), Dippold Pál író (Budapest), Fekete Gyula országgyűlési képviselő (Budapest), Halászné Szi­ lasi Ágota művészettörténész (Salgótarján), Hann Ferenc művészettörténész (Szentend­ re), Huszár Sándor író (Szeged), Kabdebó Lóránt irodalomtörténész (Budapest), Ko­ vács Anna muzeológus (Salgótarján), Ko­ vács László Imre politológus (Szeged, JATE), Somogyi Magda műfordító (Buda­ pest), Krausz Tivadar költő (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvá­ mos), Radó György irodalomtörténész (Bu­ dapest), Szikra János költő (Gödöllő), Szokács László újságíró (Budapest), Szvir­ csek Ferenc muzeológus (Salgótarján), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest). Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével E számunk illusztrációs anyagát Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 Hibó Tamás grafikusművész alkotásaiból válogattuk. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 526 Index 25925 �palócföld 92/6 Banos János Kiböjtölt vendég (részletek) VII. Oly messze vagy - a szavaim eltévednek mielőtt rádismernének s megszólítanának megneveznék hogy élsz kitapogatnák hogy élek Eltévednek mielőtt bebújnának kabátod alá melegedni - nem kíváncsiak titkaidra szavaim megfagynak mielőtt fölkelsz kibontod magad az éjszakából Messze elsirathatatlan messze vers-kimondhatatlan szó-megkerülhetetlen és mégis itt: a pupillában - szememben Oly messze vagy - ha rádhunyom az estét: rámsimul - boldog - hogy bennem Róla nem tehetsz: a téboly keringőz körülöttem nem tehetsz róla hogy verset írok miközben hull a bombazápor közelünkben s valami-parlamentben genocídiumról álmodoznak Rólam se tehetsz: mondatokat gyönyörítek köréd elhalmozlak alkalmas szókkal kigyöngyöztetni a ránksötétülő időt Messze vagy s közel se távol se lehetne szebb annál hogy élsz 527 �palócföld 92/6 VIII. Tudod: holnap utazom Losoncra s te nem jöhetsz velem Bezártak útleveledbe - Erdélyből idáig vezet az út Hozzám? Röptetnélek szépséges szigetekre kedveskedni beton-csatakokból kimenekült fákkal csöndeskedni elronlhatatlan életekkel Elmondanád halkan: nem jöhetsz Erdélyből Losoncra velem s nekem ez megalázó Elmondanád üvöltve: a szépséges szigetek cserbenhagytak az egymásért jótékony rettegés kevés a túléléshez Hozzám? Bezártak az útleveledbe - ráütöttek olyan pecsétet amely stigmaként ég rajtad éjszaka gyanánt Röptetnélek - mert szeretlek - oly égtájak felé hol megpördülnél a napfényben: örülnél magadnak de még Losoncra sem jöhetsz - nemhogy velem IX. Bennem mára minden hozzád s tudom: a mindent elorozzák Látom: a minden mintha volna süllyed s mindig a sose-voltba Alábbhagyni sose készül a kín - választ menedékül Nagyon kiszemelt az Isten megmerítsen megsegítsen 528 �palócföld 92/6 Kiszemelt engem jónak rossznak legyek én a legeslegrosszabb Annak kinek jóhírét hozzák bennem most is - mindig hozzád X. Bergman leül közénk és nézi a mozit: két ember ül a moziban és - nézi Bergmant Szárnyas reggelek kapaszkodót már nem találnak lerúghatatlan durva csizmák: az esték taposnak végig rajtunk reggeltől reggelig Nyitok ablakot: a részvét arcomba belepirul hiába mondom: az Isten csendje... Bergman csak leül közénk Néz rám rozsdált géppuskalövedék Urivból asztalomon Három halál-remény a hevederből-életért Most patak-meleg a Don és csöndes s a háborút mindenki elveszítette Bergman leül és nézi a mozit Fehér az arcod elmozdíthatatlan Lehet: örökkévaló a szenvedés oly tisztára mossa a várakozást mind Advent vagy Isten csendje a hómezőt XI. Advent volt fekete Advent szivárgott a számra egy arkangyal kinézett magának 529 �palócföld 92/6 otthontalan gyertyáim eloltotta Hó esett karácsonyra ránkzuhant a paplanos ég a Messiás megszületett s förobbant egy bomba Félek: kihordják a havat párnám alól elmúlik a didergés is fájdalom nélkül Éjszakákon kiver a veríték - belefagyjak S te? A letörölhetetlen égbolt itt gubbaszt fölöttem s mosolyod - üstökös - vezet magamból magamba egyre mélyebb Töredezik rajtam a jólneveltség Pergamen-igék elmúlása: elmúlthatatlanul nézed S én? Félek: kihordják a havat párnám alól félek: a párnám a havat behavazza ha kiszakad fejem alól ha kirántják talpam alól a Földet - örökre sosevoltra 530 �palócföld 92/6 Dippold Pál Vegyesipari fájdalomboleró Kedves Bizottság, tudatom Önökkel, meghalok. Elmélyült szakmai igénnyel számoltam le valóságom közérdekűn időszerű kérdéseivel. Mielőtt azonban tisztelettel föltárnám válasza­ im sorát, tekintettel a tekintendőkre, szükségesnek vélek néhány kiegészítő adatot ismertet­ ni. Polgári foglalkozásom szakképesítésem szerint ács. Termetem átlagos. Szemem szürke. Hajam hullik. Fogazatom ép. Családi állapotom nős, négy gyerek apjaként jegyeznek. Mun­ kámat szeretem, keresetemből, ha szerényen is, de megéltem. Nincsen barátom. Keveset ol­ vasok. Sokat tévézek. Reggelire és ebédre általában szalonnát veszek magamhoz, este melegé­ telként viszont mindig ragaszkodom a bableveshez és a friss kenyérhez. Házamat enkezűleg építettem, tíz éve benne lakunk, van műhelyem is, a szombat-vasárnapi maszek munkákhoz kellő faipari gépekkel. Az asszony tyúkokat továbbá egy kakast tart. Tojás, hús, miegymás, kicsi zöldségeskert. A viszonylatban ez így szokás. Falun. Rokonaim sincsenek. Az úgyneve­ zett rendszerváltást nemigen értem, igazából nem is érdekel, ugyanaz a polgármester, aki ko­ rábban tanácselnök volt, és ugyanaz a jegyző, aki régen a tanácstitkár. Ők mindenféle össze­ jöveteleket szerveznek az új ünnepnapokra, október 23-án például szónoklatot mondott a ta­ nácselnök, szinte szórul szóra azt, amit három éve november 7-én, meghallgattam hát. Így van ez. Ő dolguk. Hogy drágább a kenyér? Meg a bor? Nem ő dolguk. Így van ez. Csusz a nyo­ mor, görbedve szidja sorsát. Emelten jár a vétkes hatalom. Így van ez. Hogy miért történik történetem így, és miért nem történhetik másként, arra talán sajátlagos rendszerem szerint összerakott gondolataim választ adhatnak. Ha nem, akkor nincs baj. A történelem, szavak története. Így van ez. Mindig így. 1. Én mint ács felelősen kinyilatkoztatom pillanatnyi lelki állapotom, melyről a következőket gondolom: I romba szotyolahéjazat elfele: kiköpetve talp alatt recseg, Helyén. Maga meg mag; esetl eg ruhátlan. Lúdvérc, namost hogyan van ez?Beszél itt összevissza harapja anyja nyelvét, hadar méltatlan igéket. É s főneveket. É s minden további szófajtát megmar­ cangol véres foném ák maradéknak: jöhettek aranyzöld dög legyek. Csak tiszta fo rrá s­ ból zúgnak ki, makulátlannak mondott víznyerőből teljes erőből vadászrepülnek: ne­ kem, Rám. I gen, én másként beszélek. Jéghegykiáltó magyar matrózmadár Ritkásan fölbukkanó pompázatos jégmadár gégefő lefagyasztva kinek kell mirelitbeszéd ami pontos; hasít »ereszcsatornán sorakoznak bizonyos szuronyok« Jégcsap, tél nem kö­ 531 �palócföld 92/6 zelítö, Tél beérkezett talptól tetőig mínuszban állok jellem ző évszak Most letépték szár­ nyaimat utoljára volt a Tavasz ne kérdezd kedves nincs már ott akit kerestél már nem la ­ kik itt. Megelőző őszi mondatok rendben készülni rá begyűjteni minden darabot; M ajda­ ni Máglya: Voltam - vagyok - leszek? 2. Te zűrzavarosan létező ács, hiszed-e, hogy bármit is értelmezhetővé tehetsz? Esetedben azokat a nyolcvanas éveket? Amikor is reszketve bátorkodtál, előkészítvén mostani máskéntvalóságodat? Jelenleg a következőket gondolod: Csobánka - Denver - Újvidék. Ellenőrzéshiány zűrzavarhoz vezet. Nyílt és zárt tudat susog, önállóvá válik aktus, vagyishogy kiemelkedik tengerből. Csiklóhalak igyekeznek Duna-delta felé. Tapasztalati súly feszít villanydrótokat, trafóházakat digitális kijel­ zőin empirikus törtszám, ez objektív mutató, ők kiküszöbölték így a becsléses alapot. Egy jelenség történt itt, titokban kimondott, fontos jelleggel bír. Pókhálószaggatóvirtuális vaspillangó. Thanatogenetikus. A hasmenés a lehető legbanálisabb panaszok egyike, körülmények között azonban maga a hasmenés válhat önmagában súlyossá, mint halált nemző tényező. 3. Az ácsot elviszik katonának. Két évig szolgál. Nyers oldalasra céloz a lőtéren. Az ács élen­ járó katona. Embert mégsem sikerül ölnie. Sokszor megidézi anyját, akinek apját legéppisz­ tolyozták a németek. Kispest ostroma alkalmából. Az ács anyja az ács nagyapja mellett állt akkor, teli lett fröcskölve apja agyvelőjével. Később szánkóra tették az ács hideg nagyapját, elhúzták a temetőig, elásták. Aztán jöttek az oroszok, és megerőszakolták az ács anyját. Ta­ lán ezért akart az ács anyja 1968-ban gödröt ásni lányainak, szép, mély vermet, ahová eldug­ hatta volna őket a Komárom felé rajzó katonák elől. Az ács is néha elkezd óvó-rejtő helyet készíteni családjának, főleg, ha sokat nézi a tévét, benne közeli helyeket ahol háborúznak. Ilyenkor a következőket gondolja: Ünnepi egyenruha őszi eskü itt állunk most ’vigyázz’ideges nyárfák sorok közé furako­ dó szél borzongunk néhányan, hölgyem, kefél? Szemből vezérkar szemléz, kuvikpilla napszemüveg nadrágok szárán vérszínű csík, öreg tábornokok réme, heresérv kísért, inognak hatalmas tökök, vésszel vemhes idők járnak. Hozzon pizsamát. Nők fé rfia k vegyesen túloldalon, hozzánk Tartozók, Jöjjél, hányszor kell mondanom. Főtéren ezred díszlépte dong géppisztolyt jobbra, orrt balra. Szegezünk. Nap reflektorozta rohamsi­ sak, megannyi terepzöld metronóm. Fiúk felettünk az idő elszáll, Fiúk felő lü n k el múlik a nyár. Viharként tombol vágyam, belül, bonyolult folyamat ám, a szív pumpál, billentyűk zi­ zegnek, aztán jönnek legyek, zölden zúgnak a döglegyek, kéken a közönségesek, bögöly­ had érkezik. Na, én már megyek is. Összetett lelki jelenség ez. Hegyekről még nem be­ 532 �palócföld 92/6 széltem, védőn dőlnek asszonyaink fö lé, összehajolnak, tisztás beborult, nincs nap­ fényfürdő, olajos bőr borzong, irtásokon beszáll szél, fá k lengenek hágók peremén, né­ melyik kicsavarodik, a nők ott lenn sírnak, hangutánzó szavakat kiabálnak, ilyeneket: oj-oj-oj!; jaj-jaj-jaj! Na, az ellenségek később már lőnek is, géppisztollyal, géppuskával, aknavetővel, ta­ rackkal, rakéta - sorozatvetővel, csupa hagyományos fegyverrel, üvegcsörgés csak el­ vétve hallatszik, ezen a vidéken kevés a lakások száma. Szóval, egyszerű érzések is dúl hatnak az emberben, akár a hurrikán Amerikában, a szív meg pumpál, ékágé is kimutat­ ta, van róla leletem. 4. Szerintünk nincsen szépirodalom. Népnemzeti és világirodalom sincsen. Ebből következőn írók sem lehetnek. Akik handabandáznak mindig, csoportosulnak, szervezkednek, marakod­ nak, magyarzsidóznak, zsidómagyaroznak és főleg írnak, annak ellenére, hogy nézetünk Vé­ gett Ők nincsenek. Műfajelméleti elképzeléseink bizonyítják például a próza, líra, dráma sa­ többi úgyszinténi nemlétezését. Tutira alakítjuk. Mi esztétikailag szabadácsok erről a követ­ kezőket gondoljuk: A regényhös titokban szar verseket írt. Jó szar verseket. Nappal dolgozott, éjjel meg írt elég szar verseket írt és többnyire sikeresen vadászott övén fonnyadt fejbőrök fityegtek, aztán tudathasadása lett imbolygott tegnap és holnap közt vékonyan fo g a mögül vá­ nyadt fü tty kélt meglehetősen szar verseket írt például sósavas kádba dobott patká­ nyokról meg arról milyen ócska meló szekerczézés meg a prérikutyákról akik némák olyan amerikásan szar verseket ír olyan nagy lélekzetű szar hosszú verseket egy napon már reggel kezdte a szar verseket írni az idözónánkbéli hivatalos reggel vált tehát vég­ legessé a regényhős regényhőssége. \ 5. Ti évente egyszer összeverekedtek feleségeitekkel. Édesanyád hoz majd neked jó meleg ka­ lácsot, üvöltözitek, lökdösődtök, később üttök-vágtok. Gyerekeitek sikoltoznak. Rugdossá­ tok egymást. Aztán legkésőbb másnap kibékültök, frontokra meg hormonokra hivatkoztok. Példásan éltek. Az évi rendes verekedés megtöri galambkodástok. Hasonlíttok minden más párra interperszonális kapcsolataitokról külön-külön és egybehangzón (édesanyám visz majd nektek hideg kalácsot) mint Szabad Ácsok lényegében a következőket gondoljátok: fontos, nagyon, most kell elmondanom, nem akarok kései toporzékolást meg huszonhat éveket és izgalmas héjanászt, bár lényegem még mindig vágyteli. A z én asszonyom tel­ jes, na, ettől ünnepélyes vagyok, feszes, fivéreimre: R. Redfordra és A.Delonra gondo­ lok. Szabad lettem, hőségem érdem. Promenádozik nőstényördög, bodobács, rikolt, si­ kít, üt-vág, nem anyám. Szobaszűk, légszomjas szitkok szállnak, csattog söprűnyél. WHO I S WHO? Gitártörés, metszőfog csúszkál húrokon. Házikoncert. Beugrom nagy­ 533 �palócföld 92/6 bőgőbe, dobVerők halántékomon. Indulatos érműködés, a szív, a szív eszeveszett, vér­ rögök készülődnek. Angyalok kórusa hajlong, ezek sokszoknyás vénasszonyok. Zseb­ kendők, patyolatok, takonnyal telik. Lengenek. Világos: visszatérek mindig, Vagyis el sem megyek. Mert ismerős a pokol, a purgatórium és tudom Országod tájait. Kinyílt vi­ lág, századvégi szobamozi. Kérjünk békét, míg nem leszünk Hamuk - Porok, lássanak bocsánatot a Felek, félek: nem tudod, tengerfeletti arab sas vagyok a lufthanza-gé­ pen, félek: lövést kap lélek na, és akkor én lemerülök. A feleségem fontos, nagyon rit­ kán merem Tájékoztatni őt: szeretem. 6. Az ácsok egyszer megszöktek otthonukból. Akkortájt még úgy mondták ezt: disszidáltak. Néhány napi külföldi tartozkodás után visszatértek. Nem bírták legyőzni ugyanis a felesége­ ik, a gyerekeik és a szülőföldjük hiánya okozta fájdalmakat. Gyávaságról, bátorságról, me­ nésről, maradásról de főleg Haza Szeretetről az ácsok a következőket gondolják: Ahogy vér lódul érkör bent rövidre ZÁ r szemszög nézőpont Hely ahonnan nem mindegy hol inkább független hideg szabad ahonnan tisztán áttekinthető mindösszes eddigi Vár­ ni persze kellett semmi kényszer személyes életút felénél Hozzámvetőleg számadás: let­ tem Tettem akarva-akaratl an vagyok mármég Présben Azért kitekintek mit láthatok (megengedő mód; esetleges) Én szeretem őket innen Most messziről véremből Valók gyerakarcbör arcomhoz Rám gyerekszem nyílik négyszer két darab szürkéskék Optika Folyamatosan fényképeszkedem gyakorló papa képet mit szemlencsékbe képet mit rak­ tározhatót Hogy tudjanak visszaSzeressenek? Képet mit nem kimondani csak bőrön ke­ resztül selymesen? Ruhát mit védőt óvót rájuk Hogy ne féljenek? Szeretetszövet kon­ fekcionális biztos ez csak úgy rájuk sugárzik simul ölel Takar; Őrizem őket ökörnyál kötöz Minket Vagyunk ég és f ö ld között; messzire jöttem el vagyok utazva pupilla szű­ kül tágul azért visszanézek mert előrefele zúzmarás Hiány Hát itt vagytok hát ott vagy­ tok Hazahúz ám engem Ez ahogy vér lódul zúdul billentyűkön vér zenézik bennünk szí­ vegyüttes Megyek Mert tőlem lettetek. Kedves Bizottság, tudatom Önökkel, 1991. november 8-án, csütörtökön a következőképp haltam meg. Reggel 7-kor megjelentem munkahelyemen, a téesz építő-karbantartó brigádjá­ nak felvonulási épületében. Ez alumínium bódé. Fölcsatoltam szögtáskámat, magamhoz vet­ tem szekercémet, és elindultam a Melletti ház koszorújához támasztott létra felé. Már föllép­ tem a legalsó fokra, amikor odajött Szontagh Pál kartársam egészen közel hozzám, egyik sze­ mével jobbra, másikkal balra nézegetve, percig sem rám, így szólt: »Érdemes-e vívni eszmé­ kért, melyeket A megváltozott kor csak mosolyogni fogna?« Érdeklődéssel hallgattam. Pali még jobban nyomult, már bele a fülembe suttogta: » e méreg igazság, ha tragédia is, s az em­ beri természet sohasem tagadta meg magát és te a teremtés óta folyvást csak más és más alak­ 534 �palócföld 92/6 ban jelensz meg, de alapjában ugyanazon gyarló féreg maradsz, a még gyarlóbb nejeddel ol­ daladon. « Igazad lehet, mondtam neki, leszálltam a létráról, visszamentem az aluminium bódéba, helyére tettem szegtáskámat és szekerczémet, haza mentem. Üres volt otthon. Meg­ fürödtem. Tiszta atlétát és alsónadrágot húztam, fakókék munkásruháim közül is egy vasal­ tat választottam, új piros zoknim, szintúgy rámkerült, ünneplős cipőmmel együtt. Átvágtam a tyúkudvaron, benyitottam műhelyembe. Letérdeltem szalagfűrészgépem mellé, fejemet a tolóasztalra hajtottam. A vezetőgörgő és az asztal között legkevesebb 20 centis távolságra volt szükségem, állítottam a gépen, aztán elindítottam. Vissza térdre, nyakam a sziszegő fű­ részlap elé, felsőtestem lendítettem. Torkomat ádámcsutka alatt átvágtam. Nyakcsigolyámat is. Fejem a gép túloldalára gurult. Testem lecsúszva emitt. Hiszem Istent, ezek után kétségte­ len, erősen Hiszem. Néhány órával később a szomszédasszony átjött, mert furcsállotta a fű­ részgép folyamatos üresjáratát. Látta a csőrökben alvadt véremet lóbáló tyúkokat is. Megné­ zett a műhelyben, azt sikította: Jézus. Visszaszaladt az uráért, aki idegalapon rokkantnyugdí­ jas ezért mindig állandó lakóhelyén található. Jött a szomszéd, leállította a fűrészgépet és azt mondta: Mária. Aztán hazaérkezett a feleségem, Megtekintett, és ő Meg nem mondott semmit. Hibó Tamás: Razglednicák III. (tus) 535 �palócföld 92/6 Hibó Tamás: A művész szűkebb környezetében (tus) 536 �palócföld 92/6 Andor Csaba Ki kicsoda Madách rajzain? Míg írott műveit rendszerint magányosan, élete vége felé egyre inkább a sztregovai kas­ tély Löwengrubenak nevezett "dolgozó" (s egyúttal alkalmi háló -) szobájában alkotta Ma­ dách, s csak részleteiben vagy egészében elkészült műveit olvasta fel olykor mások jelenlété­ ben, addig a rajzok általában a "nyilvánosság" előtt születtek. Unokaöcse, ifj. Balogh Károly legalábbis úgy emlékszik vissza emlékirataiban, hogy maguk is (már ti. a családtagok, főképp a két fiú, Madách Aladár, s unokatestvére, ifj. Balogh Károly) jelen voltak a rajzok szüle­ tésénél. A rajzokat olykor maga Madách látta el címmel. Ritkábban Madách Aladár adott nekik címet utólag. Ennél gyakoribb, hogy a rajzokon látható személyek nevét közli valamilyen for­ mában; olykor az alak mellé írva, máskor a rajz hátoldalán. Ma sincs ennél több támpontunk; ahol Madách Aladár is tanácstalan volt, ott a későbbi Madách-kutatók sem boldogultak. Ér­ demes megismerkednünk az ábrázolt személyekkel. I. Servus Collega Itt a cím Madách Imrétől származik ugyan, ámde a két ábrázolt személy mellé már Madách Aladár írta a nevüket: Henrici Ágostont és D ivald Gusztávot ábrázolja a rajz(1.rajz.) Henrici Ágoston sajátkezű önéletrajza szerint (EOL, Bányai ev. egyházker. ordiná­ ciós anyakönyve) 1825. okt. 20-án született Necpálon. Apja Henrici Mihály is evangéli­ kus lelkész volt; mint szlovák nyelven írt el­ beszélések szerzője, neve szerepel Rízner bibliográfiájában. Tanulmányai elvégzése közben a szabadságharcban is résztvett, bár ennek részleteiről nem tudunk többet, mint amennyit Harsányi Zsolt "Ember küzdj!..." című regényében fiának, Henriczy Bélának a közlése nyomán leírt. 1852-ben szentelték fel, s rögtön ezután, júniusban Alsósztrego­ ván találjuk, mint evangélikus lelkészt. Öt­ venhat évvel később vonult nyugalomba, majd élete utolsó esztendejét fiánál, Poltá­ ron töltötte; ott is halt meg 1909-ben. Palágyi Menyhért különcségét hangsú­ lyozza: "Nyár idején üres bőrönddel és egy pár korcsolyával jött Sztregovára. Igen élénk vérmérsékletű, zömök, kövér, de mozgékony ember; már fiatal korában kopasz, hátul azonban haját megnöveszti és előre fésüli. Testessége dacára ügyes táncos, és lejtés közben megesik, hogy előre fésült haja hát­ rahullva lengedez, ami derűs látványt nyújt. Némileg pályatévesztett embernek mondha­ tó, mert határozott színész tehetség." Érde­ kes módon Balogh Károly is azt írja emlék­ irataiban, hogy szeretett korcsolyázni, szem­ 537 �palócföld 92/6 ben a katolikus pappal, aki a téli sportok kö­ zül inkább a szánkózást kedvelte. Olvasottsá­ gát, műveltségét minden életrajzíró hangsú­ lyozza, s az is bizonyos, hogy azon kevesek egyike, akik Madách közvetlen környezeté­ ben tartózkodnak főműve írásakor, s akivel a mű részleteit meg tudja beszélni. Igen későn, 47 éves korában (tehát már Madách halála után) nősült; állítólag maguk a sztregovai hí­ vők is méltatlankodtak miatta, hiszen - úgy­ mond - ugyan mi különbözteti meg lelkészü­ ket a katolikus paptól, ha egyszer ő is cölibá­ tusban él! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Madách ábrázolását egybevethetjük egy kései fényképpel, amely a Nógrádi Tör­ téneti Múzeumban található. D ivald Gusztáv katolikus papról már jó­ val kevesebb információval rendelkezünk. Ő az előző papnak, Gaál Ignácnak az áthelye­ zése után került Alsósztregovára, 1853-ban vagy 54-ben. Már külső megjelenésében is el­ lentéte Henricinek: magas, szikár, szigorú ar­ cú. Szigorúsága azonban csak vallási kérdé­ sekben mutatkozik meg. Amikor Kisfalun a molnár karját leszakítja a malomkerék, egy rozettába helyezi azt, és a temetőben elteme­ ti. Ugyanakkor társaságban Henricinél köz­ vetlenebb, humort, élcet kedvelő emberként jellemzik őt. S ha már adatokkal nem rendel­ kezünk róla, álljon itt Balogh Károly emlék­ irataiból egy jellemző részlet: "Nagybátyám, Madách Imre törökös sállal nyakán, bojtos fezzel a fején, prémes bekecsben; jobbján Anna nővérem. Alig látszik ki a csípős széltől kipirult vidám arc a bodros capuchonból; az előülésen mi ketten Aladárral, egy kamcsat­ kai utazásra kikészítve. Divald Gusztáv pa­ punk a hátsó bakülésen helyezkedett el, fülig behúzott sapkával fején. Szájában réztrom­ bita - az agarászatok idejéből -, melyből tü­ dejének egész erejével fújja a postadalt. S ha megúnta így, fújja puszta szájjal, komikusan torzult arccal - nagy mestere ennek. Nagy er­ 538 re a derültség, nevetés - kontrázik néki az egész társaság." Kettejük kapcsolatáról nem sokat tu­ dunk. Balogh Károly azonban emlékszik rá, hogy gyakorta meglátogatták Madách Imrét, s ilyenkor a költő egy-egy izgalmas teológiai kérdés felvetésével élénk vitára késztette őket. Valószínű, hogy főművének teológiai jellegű részletei nem kis mértékben e viták­ ból, azok eredményéből vagy éppen ered­ ménytelenségéből születtek. 1 rajz. Servus Collega Matolcsy György Főbb életrajzi adatait neki sem ismerjük, hiszen Madách sok más barátjához hasonló­ an ő is agglegény volt. A csesztvei birtokot igazgatta, s ilyenformán Madách szűkebb környezetéhez tartozott 1844 végétől 1853ig. 1847. január 28-án Szontagh Pál is Csesztvén tartózkodott, s hármasban költői versenyt rendeztek; Madách a Szegénydal cí­ mű versét írta, míg Matolcsy a Szerény szó­ zata egy szegény legénynek címet adta a ver­ sének; úgy látszik nem is maradt fenn más műve, csak ez. Később, amikor Madách Imre Sztregová­ ra költözött, Madách Károly pedig Csesztvé­ re, ahol személyesen irányította a gazdasá­ got, Matolcsy Nagycsalomjára ment át, s az ottani birtok intézője lett (a nagycsalomjai birtokrész is, hasonlóan a csesztveihez. �palócföld 92/6 M ajthényi Anna révén szállt a Madách csa­ röppentyűi, s az érdekelt felek maguk mulat­ ládra). De valószínűleg nem onnan szárma­ tak legjobban a megértett tréfán." zott, s talán nem is ott halt meg (Balogh Ká­ roly szerint élete végén Mezőnyárádon élt); Ité Nina Francia származású volt, de Lembergben legalábbis e sorok írójának a csalomjai teme­ tők egyikében sem sikerült a sírját megtalál­ született. Apja katonatiszt volt, akinek halá­ nia, sőt, a család neve is ismeretlen volt, mind la után nővérével Magyarországra kerültek. a temetőt látogató idősebb hölgyek, mind a Ité Nina előbb egy váci orvosnál lakott, majd Keszegen, Huszár József és Madách Mária kocsmát látogató idősebb urak előtt. Balogh Károly visszaemlékezése szerint lányának, Huszár Annának a nevelőnője­ Madách Imrével gyakorta megfordultak Csa­ ként. 1849-ben került Alsósztregovára, ide­ lomjai parasztházában, de Matolcsy is gya­ iglenes jelleggel. Madách Mária és családja távollétében a kis Balogh Károlyra is neki kori vendég volt Sztregován. Madách két rajzon is megörökítette őt. kellett vigyáznia. A szülők soha nem tértek Az egyiknek Balogh Károly a "Cour ass" cí­ vissza (1849. aug. 15-én vagy 16-án útközben met adta, talán nem is alaptalanul. Madách meggyilkolták mindannyiukat Marosszlati­ Aladár viszont ezt írta a rajz hátoldalára: na közelében), s Ité Nina, most már mint id. "Matolcsi szívét hozza Ité Ninának" (2.rajz). Madách Imréné társalkodónője, ottmaradt Alsósztregován. De nem örökre; élete vége felé Balogh Károly vette magához. Mivel sohasem ment férjhez, róla sincs túl sok adatunk, bár történetesen fennma­ radt egy fényképe. A magyar nyelvet soha­ sem sajátította el egészen; sajátos nyelvhasz­ nálatáról fennmaradt néhány anekdota. Vol­ taképpen a család házvezetőnője is ő volt Al­ sósztregován. Különösen értett az ürmös bor elkészítéséhez; ez szüret idején mindenkor az ő feladata volt. Őt is két rajzon láthatjuk viszont. Az egyiknek maga Madách adott hosszú címet: 2.rajz. Matolcsi szívét hozza I té Ninának A szokásos kártyánál is kisebb (inkább név­ jegykártya méretű) rajz. láttán, amelyre rá­ adásul a piros papírból kivágott szív külön lett felragasztva, jogosnak kell tartanunk a "kőr ász" értelmezést, de maga Balogh Ká­ roly is utal rá, hogy a rajz Ité Ninával is összefügg. Mint írja: "Madách humora őt tet­ te meg Nina udvarlójává, erre aztán szipor­ káztak asztal felett az incselkedő élc ártatlan 3.rajz. Ité Nina kisasszonyt a dubravai majálison borral kínálják 539 �palócföld 92/6 4.rajz. I mre napi köszöntés az oroszlánbarlangban "Ité Nina kisasszonyt a dubravai majálison borral kínálják" (3.rajz). Balról Sréter Mik­ lós, jobbról Matolcsy György kínálja borral a hölgyet. Ez már Madách Aladár megjegyzé­ se, mint ahogy az is, hogy a rajz 1860 körül keletkezhetett. Dubrava egyébként nincs messze Sztregovától, s ott is volt Madách­ birtok; a dubravai vetésforgó tervét Madách gazdasági tárgyú rajzai között találjuk. A másik rajz "Imre napi köszöntés az oroszlánbarlangban" címen vált ismertté (4.rajz); a kép alá utóbb Madách Aladár írta a személyek neveit. Eszerint balról jobbra haladva Aladárt látjuk, majd egy cselédet, aki Madách Arát tartja a karján, őket Balogh Károly követi, majd ismét egy cseléd, s leg­ hátul Ité Nina. Az ülő alak Madách, mellette kutyája, Dzsokó. Ha valóban az Imre-nap adott okot a látogatásra, úgy a rajz 1854. nov. 5. körül keletkezhetett, hiszen az 1853. ápr. 2-án született Madách Ara (Borbála) az ábrázolás alapján inkább másfél évesnek lát­ szik, mintsem egy-két évvel idősebbnek. 540 Sréter Miklós Madách közeli baráti köréhez tartozott, a szó lélektani és földrajzi értelmében egya­ ránt. Felsősztregován élt hosszú ideig aggle­ gény életet - bár életének bizonyos időszaká­ ban állítólag Madách látta vendégül a régi sztregovai kastély egyik szobájában. Mint majd minden nógrádi nemes, ő is költő volt; igen rossz verseiből egy Madách Imrének szóló töredéket Balogh Károly lejegyzésében ismerünk: Veres tornyú kastély itt ha látlak, A világot felejtem és bajomat, Fellelem barátomat. Alakját nemcsak az "Ité Nina kisasszonyt a dubravai majálison borral kínálják" balol­ dali mellékfigurájában örökítette meg Ma­ dách. Unokaöccse még ismert egy másik raj­ zot is, amelyet így jellemez: "Torzonborz ha­ jú, szakállú bácsi ül nyakig a fürdőkádban, térdei magasan felhúzva kiemelkednek a víz­ ből; kezei szétterpesztett ujjakkal a levegő­ �palócföld 92/6 ben. Aláírás: nem szeretem azt az átkozott mosakodást! Ez szandai Sréter Miklós. Az amolyan falusi fűzfapoetának eredeti typu­ sa. Aki, mint nagybátyám megjegyezte róla, időről időre a padlásra jár, hogy megéneklés­ re való tárgyakat keressen." Ő tehát a Madách környezetében élő kü­ löncöknek abba a népesebb táborába tarto­ zott (Matolcsyval, Lutter Jánossal, Szenti­ ványi Bogomérral, Henrici Ágostonnal, Di­ vald Gusztávval, Bory Lászlóval, Forgách Jenővel), akiket talán csak szerény tehetsé­ gük különböztetett meg a sikeresebb külön­ cöktől: Szontagh Páltól, Lisznyai Kálmántól. olvashatjuk: "1860 márczius 29én Veinber­ ger tánczóráján", alul pedig: "rajzolta Ma­ dách Imre 1860 körül, az írás Károlyi Miksá­ né Huszár Annáé. - Madách Aladár 10/X 85" (6.rajz). 6.rajz. 5.rajz. Bódi Ferenc Bódi Ferenc Katolikus pap volt Alsósztregován 1837 és 1850 között, legalábbis anyakönyvi be­ jegyzések után ebben az időszakban találjuk az ő nevét. Ennél többet gyakorlatilag nem is tudunk róla (5. rajz). Weinberger A kép címe: "Czigány Misa a táncz lecz­ kén", amelyet azonban úgy látszik, nem Ma­ dách Imre adhatott rajzának, mert utána ezt Weinberger Balogh Károly visszaemlékezéseiben leír­ ja, hogy Weinberger (később Szőllősy) Manó losonci tánctanár volt, akit a Madách család fogadott fel, hogy őt és Madách Aladárt va­ sárnaponként táncolni tanítsa. Érdekes, hogy "Czigány Misá"-ra nem utal a leírásban, arra viszont igen, hogy a tánctanár olykor maga vette kézbe a hegedűt. A pontos dátum gondolkodóba ejtő, annál is inkább, mivel nem vasárnapra, hanem csü­ törtökre esett. A legkézenfekvőbb, bár több hipotetikus elemet tartalmazó magyarázat a következő. A munkájával vélhetően szigorú terv szerint haladó Madách Imre márc. 26-án hétfőn be­ fejezi Az ember tragédiája írását. Az előze­ tes program szerint be kell fejeznie, a hónap végére ugyanis vendéget vár, akinek talán részleteket is felolvas a művéből: az 1839. márc. 31-én keresztelt (s így vélhetően egy vagy két nappal korábban született) unoka­ 541 �palócföld 92/6 húgát, Károlyi Miksáné Huszár Annát, aki­ ben töltött 4 évet, majd 16. születésnapja nek születésnapját Sztregován fogják meg­ után tért vissza Alsósztregovára. 1858-ban ünnepelni. A különleges alkalom miatt esik a feleségül ment Károlyi Miksa földbirtokos­ táncóra is a szokásos vasárnap helyett másik hoz, s ettől kezdve Pincen élt 1884. nov. 30napra. A kép eredetileg nyilván Huszár Anna án bekövetkezett haláláig. Gyermeke nem tulajdonában volt, ezért származik tőle az el­ volt. A nagybácsihoz, Madách Imréhez igen ső megjegyzés. De vélhetően ő is utólag írta a dátumot. Honnan emlékezhetett mégis pon­ közel állt, s mivel az 50-es évek második tosan? A legésszerűbbnek látszó magyarázat felében más fiatal lányról nem tudunk, aki a az, hogy pontosan a születésnapjára időzítet­ sztregovai kastélyban élt volna, így talán az ő ték a táncleckét, s a kép ilyenformán szüle­ távozásának is volt egy pici része abban, hogy tésnapi ajándék volt. Az is érdekes, miért írta az ötvenes évek végén Madách alkotói aktivi­ Madách Aladár itt is, de néhány más rajznál tása megnőtt, s a családi kör helyett egyre is az 1885. okt. 10-i dátumot a rajzra. Huszár többet időzött az Oroszlánbarlangban. Anna. nem egészen egy évvel korábban halt A rajzok egyikének hátoldalán csak a meg, ez a rajz, néhány más rajzzal együtt "Huszár Anna" név szerepel, míg a másik unokanővére hagyatékából kerülhetett hoz­ hátoldalára talán Madách Aladár írta a cí­ zá. met: "Huszár Anna amint a légy látja a pla­ Huszár Anna fondról". Oldal- és felülnézetben is megörökítette őt Madách (7. és 8.rajz), s ha hátul vagy alul­ nézetben nem is, azért bizonyára volt olyan rajza, amely szemtől szembe mutatja őt. 1839. március 31-én keresztelték Né­ zsán, de Keszegen született, az előzőek sze­ rint vélhetően márc. 29-én. Apja Huszár Jó­ zsef alispán 1841 nyarán halt meg, édesany­ ja, nevelőapja és testvére 1849-ben. 1851 és 8.rajz. Huszár Anna amint a légy látja a 1855 között Pesten, egy leánynevelő intézet­ plafonról 7.rajz. Huszár Anna Schönbauer Karolina* Minden valószínűség szerint Madách Im­ re kései szerelme volt; az mindenesetre bizo­ nyos, hogy volt Karolina nevű szerelme, aki­ hez több verset is írt, s az is kétségtelen, hogy Schönbauer Karolina 1864 nyarán Cseszt­ vén, a Majthényi család házában élt, így te­ hát ismerniük kellett egymást. A családi ha­ gyomány közös gyermekükről is tud: eszerint az 1859-ben Köbölkúton született Schön­ bauer Anna (aki az anyakönyvi kivonat sze­ rint Schönbauer Karolina törvénytelen gyer­ meke volt) Madách Imrétől született. Ez Lásd a szerző Ki volt Madách utolsó gyermek című tanulmányát - P alócföld 1992/5 számában 433 old. (A szerk.) 542 �palócföld 92/6 utóbbit persze ma már (vagy inkább: ma még?) kétséget kizáróan bizonyítani nem tudjuk. Mindenesetre van néhány apró rész­ let Madách életében amely más egyéb ma­ gyarázatok mellett egy házasságon kívül szü­ letett gyermekkel is magyarázható. Ilyen részlet az a kép is, amely egy kala­ pos nőt ábrázol (9. és 10.rajz). Az igazság az, hogy nem tudjuk, ki ő; már Madách Aladár sem tudta, s nem is illeszkedik Madách többi rajzának sorába. Ha rokon vagy ismerős lett volna, úgy bizonyára Madách Aladár hason­ lóképpen jár el, mint más rajzok esetében: a kép mellé, vagy a hátoldalára írja, hogy kit ábrázol. 10.rajz. 9.rajz. A művész eljárása legalább két szem­ pontból szokatlan. Egyrészt kimondottan ka­ lapos nőt nem találunk a rajzai, festményei között. - A hölgyek vagy kibontott hajjal, vagy (ez a gyakoribb) konttyal szerepelnek a képeken. - Öltözete, egész megjelenése is éles ellentében áll minden más ábrázolással. Ennél is furcsább azonban, hogy két hasonló rajz maradt ugyanarról az ismeretlen hölgy­ ről. Erre csak egyetlen példát ismerünk: a "Don Sublado" című tréfás vershez készült két rajzot. Itt azonban nem lehet szó arról, hogy az egyik rajzzal a szerző elégedetlen volt, s ezért rajzolt egy másikat. A hölgy öltö­ zete kicsit eltérő, ami arra vall, hogy más és más időpontban készült a két rajz. De arról sem lehet szó, hogy merőben más szempont­ ból kívánta volna modelljét megörökíteni Madách, mert ehhez mérten (egybevetve az esetet pl. a Huszár Annáról fennmaradt két ábrázolással) nagyon is hasonlóak a rajzok. Van azonban egy apró, mindazonáltal jel­ legzetes, s talán nem is érdektelen eltérés a két rajz között, amely elvben alkotójuk ügyetlenségével is magyarázható: a rajzok egyikén a hölgy arca határozottan teltebb, mint a másikon. Ennek egy lehetséges ma­ gyarázata, amely egyúttal azt is magyarázza, miért kettőzte meg Madách a rajzot: a hölgy terhessége. Sajnos Schönbauer Karolináról nem ma­ radt fenn fénykép, lányának is csak időskori fényképét ismerjük. De ha fennmaradt vol­ na, akkor se sokra mennénk szubjektív meg­ állapításokkal. Helyesebb, ha a kérdés meg­ nyugtató tisztázását a jövő antropológusaira bízzuk, akik talán Schönbauer Anna földi maradványai alapján egyszer majd érvényes választ adhatnak arra a kérdésre: valóban Madách leánya -e a Túristvándiban 1955ben elhunyt özv. Baloghy Istvánné? 543 �palócföld 92/6 Egy tájrajz eredeti helyszíne Végezetül érdemes egy táj eredetijéről szólnunk. Miként az emberábrázolásnál, úgy a tájábrázolásnál is feltételezhetjük: az ese­ tek egy részében a "valóság" (létező személy, létező táj) ihlette, máskor inkább más művé­ szek alkotásai, könyvek illusztrációi szolgál­ tak mintául, s olykor bizonyára a képzelet szülötteinek kell azokat tekintenünk. Ennél persze bonyolultabb esetek is előfor­ dulhatnak; az alábbiakban egy ilyet muta­ tunk be példaként, ahol minden jel szerint egy létező táj egészüli ki Madách fantáziájá­ val ( 11.rajz). A helyszín megállapításánál bizonyos mértékig a véletlennek is szerepe volt, s per­ sze nem csekély szerep jutott egy prekoncep­ ciónak. E sorok írója 1990 nyarán Keszihó­ con (Kosihovce, Dacsókeszi) és környékén járt, nem utolsósorban azért, hogy Madách három rajzához lehetséges helyszínt keres­ sen. A prekoncepció pedig az volt, hogy a 544 Madách életében oly fontos szerepet játszó Lujzával kapcsolatban kell állnia valamelyik rajznak; Dacsó Lujza faluját vagy annak környékét föltehetően megörökítette Ma­ dách, annál is inkább, mivel Keszihóc és kör­ nyéke, ahol az Ipoly völgye végetér, egyike a legszebb honti tájaknak. Egy táj persze ritkán tartalmaz olyan jel­ legzetes és maradandó vonásokat, amelyek nyomán másfélszázad elteltével még meg­ nyugtatóan azonosítani lehetne a helyszínt. Itt azonban a háttérben húzódó hegyvonulat elég jellegzetes, és az eredetivel nagymérték­ ben egyező képet mutat. De hol is van pontosan az a hely, ahonnan a háttérben lévő hegyvonulatot, és az előtte lévő két falut így látjuk? Nos, ha Kőkesziről (Kamenné Kosihy) elindulunk Szelény (Sel’any) felé, akkor kb. félúton, ott, ahol egy útelágazás Sirak (Sirakov) felé vezet. A hát­ térben balra lévő falu Sirak, a jobbra lévő Szelény. Keszihócot, amely Szelény mögött, �palócföld 92/6 Magát a levelet Scarron álnév alatt tette de még a háttérben lévő hegyvonulat előtt helyezkedik el, innen éppen nem lehet látni. közzé Mikszáth a Pesti Hírlap 1884/248. szá­ A hegyvonulat legjellegzetesebb része egy mának 5. oldalán "A vanyarci kastély (Ma­ kettős hegycsúcs, amelynek Mészhegy a ne­ dách Imre egy kézirata)" címmel, majd a kö­ ve, tőle balra a Bende, jobbra a Kőhegy talál­ vetkező számban (249.9. old.) közölte a meg­ ható; azonosításukhoz a Keszihócon élő fejtését: "Sietek Nagysádhoz Heine verseit Zatykó I stván nyújtott segítséget. (A hegy­ ezennel szállítani, kívánom, hogy oly mér­ nevek Pesty Frigyes helységnévtárában is tékben megfeleljenek várakozásának, mint megtalálhatók a Keszihóc ill. Felsőszelény nekem kedvenceim. A Heine második kötete címszavaknál.) A háttér olyan jól követi az Szilárd kisasszonynak nem való olvasmány. "eredetit", ami már gondolkodóba ejtő: ilyen Míg személyesen tisztelkedhetem, hódolat­ jó megfigyelő lett volna Madách? Vagy ne­ tal maradok alázatos szolgája Madách Imre, A.Sztregován." tán a helyszínen készült a rajz? Ám az előtérben lévő kálváriadombot hi­ Néhány évtizeddel később Veres Pálné lá­ ába keressük. Maga a lankás dombhát létezik nya, Rudnay Józsefné Veres Szilárda és ugyan, ilyen értelemben a táj az előtérben is Szigethy Gyuláné ismét közzétették a képes egyezik a rajzzal, de kálváriadombról az ott levelet (Veres Pálné Beniczky Hermin élete lakók közül senki sem tudott, azt tehát min­ és működése. Bp. 1900.129.old.). Eltelt újabb néhány évtized, s Halász Gá­ den jel szerint Madách képzelte oda. Mind­ bor megjelentette a "Madách Imre Összes azonáltal a hegyvonulat pontos egyezése, és Művei" c. munkát (Bp. 1942.). A II. kötet az előtte lévő két falu elhelyezkedése elegen­ 1209-1210-dik oldalain ismét megtaláljuk a dő támpontnak látszik ahhoz, hogy a hely­ levél hasonmását ill. Mikszáth megfejtését. színt azonosítottnak tekintsük. Csakhogy ez a kép már egyáltalán nem azo­ nos a korábban két ízben is közzétett válto­ zattal! II. Ami rögtön szembetűnő: a korábbi közlés kidolgozottabb, Halász Gáboré elnagyoltabb, Egy képrejtvény piszkozata és tisztázata Madách Imre rajzai között sajátos helyet vázlatszerűbb. Elméletileg persze fennáll a foglal el egy levél, amely a képrejtvény "nyel­ lehetőség: talán nem is Madách, hanem a vén" íródott. Címzettje Veres Pálné, akivel kéziratot publikálásra előkészítők buzgalma nemcsak a feladó volt jó viszonyban. (Ezt a a ludas ebben. Elvégre a korabeli megítélés kapcsolatot csak Madách élete végén árnyé­ szerint egyáltalán nem számított súlyos vét­ kolta be "A nőről, különösen esztétikai szem­ ségnek, ha mondjuk egy szerkesztő itt-ott be­ pontból" című akadémiai székfoglaló, amely lejavított a közölt cikkbe, vagy akár elbeszé­ olyannyira felháborította Veres Pálnét, hogy lésbe, sőt, versbe. (Kevesen emlékeznek rá, paradox módon ez a beszéd - amelyet beteg­ hogy pl. Kazinczy, nem sokkal Csokonai ha­ sége miatt már nem tudott Madách Imre el­ lála után nemcsak szorgalmazta a barátjának mondani, de amely még életében nyomtatás­ vallott pályatárs műveinek megjelentetését, ban megjelent - adott döntő indíttatást a ma­ de egyúttal azt is javasolta, hogy bizonyos gyar nőmozgalomnak.) Mikszáth Ká lmán a műveit vagy hagyják el, vagy "Megtagadott levél megfejtője és első publikálója is gyako­ munkák" címen a kötet végére tegyék. Ma­ ri vendég volt a Vanyarcon élő Veres család­ dách verseit is "stilizálta" Gyulai Pál, mi­ nál. Talált is ott több Madách Imre kéziratot, előtt közzétette volna.) Azt, hogy mégsem ez érdeklődését azonban éppen ez a szokatlan történhetett, a körülmények, s a kisebb-na­ gyobb eltérések mérlegelése után állíthatjuk. formában írt levél keltette fel. 545 �palócföld 92/6 Ami a körülményeket illeti, más kézirati forrás állhatott a Veres család rendelkezésé­ re, mint amit Halász Gábor használt. Utóbbit szerencsére ma is megtaláljuk. Halász közlé­ sének eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában van (jelzete: An. lit. 3847.) egy olyan borítékban, amely Madách többi rajzát is (bár nem mindet) tartalmazza. Csakhogy ez a gyűjtemény ismereteink sze­ rint a Lisznyai hagyatékból került az OSzKba, így tehát az abban található rajz valószí­ nűleg sohasem volt Veres Pálnénál. A Veres Pálné tulajdonában lévő változat viszont nem került közgyűjteménybe, s minden jel szerint sok más Madách kézirattal együtt megsemmisült, amikor a váchartyáni kas­ télyt (ahol Veres Szilárda élt) 1945-ben ki­ fosztották (Csernovics György úr szíves közlése). A körülmények tehát azt valószínűsítik, hogy az egyik rajz piszkozat volt, így a többi rajzzal együtt Madách kéziratai között ma­ radt, míg a másik a levélként elküldött tisztá­ zat lehetett. A rajzok egybevetése is megerősíti, hogy maga Madách készíthette el két változatban a levelét; a változtatások túl merészek ahhoz, hogy gondos, bár illetéktelen kéztől szárma­ zó újrarajzolásnak véljük a korai közléseket. Három komoly változtatásra is felfigyel­ hetünk. A z egyik grammatikai természetű: fölcserélődött két kép. Míg a piszkozat gram­ matikája szerint a megfejtés így kezdődik: "Sietek Heine verseit Nagysádhoz ezennel szállítani", addig a tisztázat szerint: "Sietek Nagysádhoz Heine verseit ezennel szállíta­ ni". A másik eltérés a "kedvenceim" szó első szótagja. A piszkozaton a hét napjainak fel­ sorolását találjuk, megjelölve a "kedd"-et. A lisztázat egy kalendáriumot mutat, "1857. aug. 3. kedd" felirattal. Ez is túl jelentős (és a konkrét dátum miatt merész) változtatás ah­ hoz, hogy idegen kéznek tulajdonítsuk. Vé­ gül a harmadik, hogy a tisztázat végén a fel­ 546 adás helye, Alsósztregova is jelölve van, míg a piszkozati példányról ez hiányzik. (Érde­ kes, hogy sem Halász Gábornak, sem később a gyűjtemény olvasóinak nem tűnt fel az egy­ más után közölt kép és megfejtés inkonzisz­ tenciája.) Van azonban ennek a rajzos rejtvénynek egy olyan érdekessége, amely elkerülte Mik­ száth figyelmét, s úgy látszik, hogy a későbbi kutatóknak sem szúrt szemet. A tisztázaton látható kalendárium hamis! Ennek belátásá­ hoz nem feltétlenül szükséges a korabeli ka­ lendáriumot felütnünk, elég ha egy megfele­ lő, a múlt század napjait is pontosan számító öröknaptárral rendelkezünk. (Mivel a Ger­ gely-féle naptárat csak kevesen ismerik - so­ kan - s ebben közoktatásunk is vétkes - igen tévesen úgy vélik, hogy abban minden negye­ dik év szökő év -, viszont az egyszerű számo­ lás éppen múlt századi eseményeknél félre­ vezető lehet. Ne feledjük: a századfordulók nem szökőévek, kivéve a 400 éves fordulókat - tehát 1600 és 2000 szökőévek, de 1700, 1800, 1900 nem azok!) Mit mutat tehát a ko­ rabeli kalendárium? Természetesen azt, hogy 1857. aug. 3-a hétfő volt! Miért írt, pon­ tosabban rajzolt Madách mégis keddi napot mutató kalendáriumot? Miért nem 1857. aug. 4 -ét mutat az a kalendárium, amelyen a "kedd" szó áll? Nos, ez már alighanem a rejt­ vényen belüli rejtvény. Madách könnyűszer­ rel megtehette volna, hogy a levélírást meg­ előző vagy követő keddnek utánaszámol, s annak megfelelő dátumot ír. Ebben az eset­ ben persze az egész kalendáriumnak nem volna jelentősége: csupán egy szótag, a "ked" volna a levél megfejtése szempontjából érde­ kes. Így azonban másként kell vélekednünk a hamis kalendáriumról. Ne feledjük, hogy Madách nyilván közeli időpontot adott meg, s mert a levelek megyén belüli továbbítása akkoriban igen gyorsan történt, így Veres Pálnénak nagyon is szemet szúrhatott az, ami fölött a későbbi olvasó �palócföld 92/6 már átsiklott, vagyis, hogy aug. 3-a hétfő volt. S mivel maga a levél amúgy is rejtvény volt, így Madách joggal számíthatott arra, hogy a megfejtési próbálkozások során ész­ reveszi majd a címzett, hogy a dátum nem le­ het valós. Mi lehet akkor mégis az értelme? Nos, ennek a számos részletében csak mérsékelten szellemes, sokhelyütt inkább erőltett rejt­ vény-levélnek ez az egyetlen igazán szelle­ mes része! Madách ugyanis nyilván keltezni kívánta levelét. Ehhez azonban alkalmas képi környezetet találni, vagyis képszerűen kó­ dolni az évet, hónapot, napol egyáltalán nem könnyű. Azt a triviális lehetőséget, amely mindannyiunk fejében először megfordul, hogy tudniillik a keltezés helyének, Alsószt­ regovának a képi megfelelője után egy alkal­ mas napot mutató kalendárium álljon, nyil­ ván Madách is elvetette, hiszen ezzel a rejt­ vényszerűségnek még a látszata is megszűnt volna. Ám ha a kalendárum nem a keltezés helyén, hanem másutt szerepel, úgy a rejt­ vényjelleg megmarad. Csakhogy ebben az esetben, ha egy szótagot helyettesít a kalen­ dárium, a címzett a kódolás folyamatában nem feltétlenül fogja azt kettős értelmű jel­ nek tekinteni (s főképp nem ebben az eset­ ben, amikor a jel egyik értelme a tárgynyelv szintjén van, másik értelme metanyelvi köz­ lés, amelynek tárgya magának a levélnek egy jellegzetessége: megírásának időpontja), ha­ nem a képi szintaxisnak megfelelően lineári­ san kódolja a közleményt. De még ha fel is merül a címzettben az időpont túlzott közel­ sége miatt az a lehetőség, hogy keltezéssel áll szemben, a dátumot kénytelen esetlegesnek tekinteni, hiszen nyilvánvalóan csak a "ked" szótag miatt esett egy meghatározott napra a kódoló választása. Ha szabad így fogalmaz­ nunk: csakis egy szándékolt hiba teheti egyértelművé a jel kétértelműségét, azt, hogy a kalendárium kétféleképpen dekódolandó: "ked" szótagként, és a levél keltezéseként. Szűkebb baráti körén belül Madách való­ színűleg gyakran élt a levél jellegű közlés tré­ fás-humoros válfajaival. Sajnos ilyen jellegű írásai (s általában: levelei) többségükben el­ vesztek Vagy lappanganak. Ma már nincs meg az a tréfás szüreti meghívó sem, amelyet komájának, a Nógrádszakálban élő Veres Gyulának küldött el, bár annak legalább a szövegét ismerjük (Visnovszky Rezső: Ma­ dách Imre és a Veres család. Balassagyarmat, 1927. 13.). A tréfálkozó, derűs, olykor játé­ kos Madáchot néhány személyéhez kapcso­ lódó anekdotán kívül leginkább rajzain ke­ resztül képzelhetjük magunk elé. 547 �palócföld 92/6 Kovács Anna Madách és különc barátai "Itt volt Madách Imre Meg evett hat tojást Ivott rá lelkesen De csak víz áldomást. A levelet, melyből a fenti négysorost idéztük, Madách Imre küldte Ludányból ba­ rátjának Szontagh Pálnak, 1843. október 31 -én. Azt kell gondolnunk, hogy talán mégis tévedett a költő, amikor e tréfás versikét, ak­ kor még mindössze húszévesen szelíd öniró­ niával, önmagáról lejegyezte. No, nem a tojá­ sok számában, hanem az eset jelentőségének megítélésében, "...mert azt, hogy egy éjt szal­ ma fölött vityilóban tölték, s vacsorára tojást ettem, allig fogja az utókor illy formában örökiteni." Az élet azonban kikacagja a logikát folytathatjuk Madách kedvenc fordulatával. Madách-tanulmányok egész sorában kutat­ hatjuk, leltározhatjuk aprólékosan az élet­ rajz ismert adatait, vagy ennek híján kitalált elemeit, azt remélve, hogy közelebb visznek 548 az életmű szelleméhez, Madách megértésé­ hez. De vajon van-e több értelme a Madách körüli kutatásoknak, mint amit ez a kis versi­ ke önmagában összegezni, kifejezni képes? Talán egy haszna minden bizonnyal le­ het, ha megismerjük azt a környezetet, amelyben vagy méginkább - ahogyan ezt Hubay Miklós egyik előadásában is hangsú­ lyozta - ami ellenére megfogalmazódott a Tragédia. Ez lehet a talaj, ahonnan gondol­ kodásunk elrugaszkodhat a Madách-i életmű megismerése, a Madách-i alkotóműhely tit­ kának megfejtése, meglesése felé. A Madách-i műhely összetett fogalom. A szellemi alkotás mellett lehetséges egy köz­ napibb, konkrétabb, tárgyiasultabb szemlé­ letű megközelítése is. Ebben a szűkebb értel­ mezésben jelenti Madách Imre életének tá­ gabb és közelibb helyszínét, mindennapi életmódját, családi, baráti társaságát, isme­ rősei körét. Végsősoron azt a tárgyi világot, amelynek nyomait még ma is keresi a sztre­ govai és a csesztvei látogató; és azt a szellemi �palócföld 92/6 miliőt, amelynek Madách is közvetlen alakí­ tó részese volt. A Madách-i létezés két pólusa két nógrá­ di helyszín: Csesztve és Sztregova. Az alkotó férfikor két évtizedét töltötte itt, Csesztvén az 1844-53 és Sztregován az 1954-64 közötti éveket. A 19. században Csesztve és Sztrego­ va a tipikus nógrádi aprófalvak közé tartoz­ tak, lakosságuk éppencsak a félezer körül mozgott. Mindkét faluban ott magasodott a katolikus és az evangélikus templom épülete, szimbolizálva a vallási megosztottságon túl a lakosság nemzetiségi megoszlását is, azt hogy magyarok és szlovákok együtt éltek itt. A két falu földesurai között ott voltak a Ma­ dáchok, így mindkét helyen állt a családnak szép "anglus parkkal" körülvett lakása. A sztregovai új kastély és a csesztvei kúria a nógrádi nemesi építészet tipikus példái. Mé­ reteikben eltérőek ugyan, de racionális be­ osztásuk, tiszta világos belső elrendezésük a mindennapok hasonló keretére, hasonló élet­ stílusra utal. Madách Imre mindennapjairól páratlan - teljességében eddig csak kéziratban ismert - forrás áll rendelkezésre. Készítőiről Ba­ logh Károlyról (1848-1930) köztudott, hogy Madách Imre nővérének Máriának a fia, s az is, hogy szülei 1849-es tragikus halála után nagybátyja sztregovai otthonában nevelke­ dett. Kevésbé közismert további pályája. Jogi egyetemet végzett, s miután nőül vette Bárczy Margitot - s ezzel személyében ösz­ szekapcsolódott a Madách és a Bérczy írói hagyatékok sorsa - Pécsre költözött. Ott írta meg Gyermekkorom emlékei címmel 1912ben a sztregovai évek történetét. Ezt a kéz­ iratot fia Balogh Károly irodalomtörténész csak részben használta fel Madách-tanul­ mányköteteiben. A kéziratból, ebből az apró­ lékos visszaemlékezésből számtalan érdekes művelődéstörténeti adalékot nyerhetünk a korabeli életmódról, s egyebek mellett pon­ tosabb képet kapunk Madách Imre barátai­ ról, ismerőseiről is. Ebben a tekintetben a csesztvei és sztregovai időszak eltérő vonáso­ kat mutat. A csesztvei udvarházban nem volt hiány jó baráti társaságban, vidám kompániában, zajos vendégjárásban. Nemcsak a leghűsége­ sebb barát Szontagh Pál látogatott ide rend­ szeresen, de megfordult itt a megyei közne­ messég több vezető alakja is. Madách baráti társaságához tartozott az ellenzéki tábor szá­ mos képviselője, maga is a liberális pártcso­ portosulás aktív és hangadó tagja volt. Nem túlzás azt állítani, hogy e baráti társaság gon­ dolkodásmódja fejeződik ki a Nógrádi kép­ csarnok című epigrammagyűjtemény csípős darabjaiban. A Képcsarnok 1847-ben fogal­ mazódott Csesztvén. A három szerző - Ma­ dách és Szontagh mellé Pulszky Ferenc csat­ lakozott - szándéka az volt, hogy görbe tü­ körben mutassák meg a megye tisztikarát. Üres, köpönyegforgató, iszákos, erkölcstelen a hivatalnokok, politikusok zöme ebben a torzképcsarnokban. (Nem csoda, ha sokakra Mikszáth Fény- és árnyképei között is ráis­ merünk.) Jellemző erejűnek tartjuk, hogy Madách elvbarátait, csesztvei vendégeit egy 1852-es besúgói jelentésből ismerjük név szerint, és az ebben szereplő 17 személy kö­ zül 13 esetében jelezték, hogy forradalmi gondolkodású. Sztregován különleges figurák, különc alakok tűnnek fel Madách környezetében. 549 �palócföld 92/6 Ezeket az embereket egy társadalmilag hasz­ nos cselekvési lehetőség hiánya szorított egy szűkös, különc kedvteléssel kitöltött életfor­ mába. (Ne feledjük, a passzív ellenállás évti­ zedében vagyunk. Megtaláljuk őket már a család alkalma­ zottai között is. Ott volt Mihály, a konyha mestere, herkulesi erejű ám galambszívű szakács; a losonci táncmester Szőlősy, aze­ lőtt Weinberger, a körmagyar nagymestere, aki a »bokázást«, csak »bakázásnak« tudta ejteni; Jean a francia nyelvmester, valójában J a nó, a Turócból származó kiszolgált kato­ na; és Péczely Ignác, a csodadoktor, akinek tudományát Madách is kipróbálta; és végül a legismertebb személy Pass András a költő hűséges inasa, ám útlevele szerint "absolutus philosophus, candidatus poeta". A Madáchrokonságban, a tágas atyafiságban is számta­ lan példája említhető azoknak, akik különc életformájukkal, szokatlan magatartásukkal, eredetiségükkel tűntek ki. Ezen belül két típus biztosan elkülöníthe­ tő. Egyrészt voltak azok, akik egyre neheze­ dő gazdasági körülményeiken még nem tud­ tak úrrá lenni, s romló helyzetüket próbálták palástolni. Így a Károlyi család azon tagja, a későbbi alkancellár László is, akit előkelő vi­ lágfiként emlegettek. Bécsben kezdte hivata­ li pályáját, s hogy szerepének megfeleljen va­ csorára legtöbbször beérte egy, az elegáns frakk zsebébe csúsztatott fekete retekkel. Másrészt voltak, akik már kevésnek érez­ ték a nemesi udvarházi életforma nyújtotta lehetőségeket, és egy más világba vágytak. Ilyen különös egéniség volt Mocsáry Béláné, Fáy Mária a nagy utazó is, aki nem tudott 550 megbékélni lehetőségeivel. Férje halála után megvált nógrádi birtokától, föladta otthonát, és beköltözött a budapesti Pannónia egy szo­ bájába - amolyan Krúdy-féle szálloda lakó lett -, ahonnan a világ felfedezésére indult el. Madách különc barátai között voltak azok, akiknek az életében a könyvnek, az iroda­ lomnak jutott különleges, különc szerep. (Ne feledjük azt sem, hogy ebben az időben a Tragédia fogalmazódik a sztregovai orosz­ lánbarlangban.) Lutter János (Kelecsény) - józangondol­ kodású kasznár, értékes folyóirat gyűjtemé­ nyét Madách is sokszor lapozgatta. Megrög­ zött újságolvasó volt, az újsághirdetések és reklámok megszállotja lett, s az orvostudo­ mány minden "csalhatatlan" vívmányát meg­ rendelte, amit az újságokban hirdetve látott. Szentiványi Bogomér (Szakal) - rideg és különc agglegény. Szenvedélyes, elvakult könyvgyüjtő, s vásárlásait még a gazdaság rovására is folytatta. Polc, polc felett roska­ dozott a könyvek súlya alatt az elhanyagolt nemesi kúria dohos levegőjű szobájában. Madách Imre kellemes órákat töltött művelt társaságában. Szellemes és megszállott tár­ salgó volt, aki miközben megosztotta macs­ káival reggelijét, komoly beszélgetéseket folytatott le velük. Sréter Miklós (Szada) - amolyan falusi fűzfapoéta eredeti típusa, aki minden tár­ gyat megverselt, ami az útjába akadt. Múzsá­ ja feledtetett vele minden nélkülözést. Imre barátjáért valósággal rajongott, ki is fejezte ezt egyik "mélyértelmű" versében: "Veres tornyu kastély itt ha látlak/ A világol felej­ tem és bajomat/ Fellelem barátomat." Sréter Miklós az elszegényedett nemesi réteghez �palócföld 92/6 tartozott, hivatalt nem vállalt, nem kapott. Amikor birtokától meg kellett válnia, Ma­ dách Imre bocsátott rendelkezésére kis la­ kást a régi kastélyban, majd Felső-Sztrego­ ván egy parasztházban húzódott meg, s a francia grammatika tanulmányozásának s a költészkedésnek szentelte egész életét. Sztregován Madách Imre mindennapjai is a vidéki nemesség tipikus életformájában teltek, életmódja - a gazdaság általánosan rossz állapotából következően - a kortársa­ kéhoz hasonlóan kisszerű provinciális gon­ dokkal terhes volt. Ennek a letűnőben lévő világnak, a feudá­ lis javadalmon alapuló udvarházi életmód­ nak a jelképeként álljon itt Madách Imre éle­ tének egy aprócska mozzanata. 1860-at írunk, Madách Imre unokahúgát kíséri első báljára, Losoncra. Az eseményt a szemtanú Balogh Károly így örökítette meg: "Az utazás a nagy családi bárkában történt, amely ósdi, nagyszerkezetű kocsin ugyancsak volt a sá­ ros, kegyetlen útban a négy lónak mit húznia. Ódonszerkezetű, üveges, zárt batár volt ez, mely méreteivel kis háznak is beillett. Erős, csontos, négy pej volt elébe fogva. Pass And­ rás a filozófus lebocsájtja az oldalhágcsókat, besegíti a nagymamát, beszáll Imre bátyám és Anna is. Most elindul és jobbra-balra bil­ len a bárka, csörömpölnek az ablakok és Pass Andrásnak ezután Rárósig, hol a kocsi eléri a losonczi országutat, ugyancsak van dolga, hogy a nagy batár oldalain, hol jobbról, hol balról kapaszkodva az e célra alkalmazott bőrhurokba, egyensúlyban tartsa a bárkát." Mikszáth Kálmán legkorábbi írásaiban, a Balassagyarmaton 1869-73 között keletke­ zett elbeszélésekben is ott közlekednek a vár­ megyei utak ragadós nyúlós sarában az ilyen "ominózus zöld bárkák". Ezek a rongyos já r­ gányok őriznek még valamit a régi szép na­ pok emlékéből, dicsőségéből, de patinájuk rég megkopott, szerkezetük megrozzant, biz­ tonságuk megingott - s csak nehezen tudtak már az úton maradni, haladni. Az 1850-es, 60-as évek Nógrád várme­ gyéje a különc magatartás táptalaja. Nem véletlenül velük népesíti be Mik­ száth is első elbeszéléseit. A gondolatsort folytatva szinte kényszerítő erővel kell fel­ tenni a kérdést: - Vajon nem azok a különös figurák, akiket Madách még kortársként is­ mert, vagy barátként szeretett, s Mikszáth műveiben társadalmi típussá, a különccé emelődtek lényegülnek át Krúdy költészeté­ ben képzelt múltban élő kalandorokká, a teg­ napok ködlovagjaivá? - És vajon nem közös úton haladnak-e Madách döcögős családi bárkája, a Mikszáth vármegyei csézák, s Krúdy ködbevesző pos­ takocsija? (Elhangzott 1992. október 11-én Pécsett a Madách Konferencián az előadás részleteként .) 551 �palócföld 92/6 Kabdebó Lóránt Madách és Szabó Lőrinc Oly sok vita zajlott, hangzottak érvek pro és kontra, méltatták mint drámát és vonták kétségbe színpadra-alkalmasságát; csodálat­ raméltó irodalmi alkotásként fogadták, de voltak akik csak Arany kezenyomával fogad­ ták be a Parnasszuson. Hadd idézzek ezúttal egy nagy magyar költőt. Szabó Lőrincnek al­ kotói vallomása talán perdöntő lehet: ifjúko­ rában versszimfóniával adózott a Nyugatban a nagy drámaköltő születésének centenáriu­ mán. Ezt a versét - mai terminológiával hosszúversnek nevezzük - azután a Kalibán kötet zárásaként is közreadja, majd amikor élete derekán Összes versei-t »kijavítva« bocsájtja közre, még egyszer megalakítja: "Az átdolgozásban az egész mű elég gazdag, bár gyermekes szinfónia" - írja élete végén a Vers és valóság-ban. "Hetet-havat összehordtam benne, a té­ ma engedélyezte: Istenbe minden belefér." írja ugyanitt. A versszimfónia címe ugyanis: Isten . Négysoros versszakokban, az angolok­ tól (meg Aranytól és Babitstól) eltanult ana­ pesztizáló jambikus sorokban hömpölygő lá­ tomássorozat. "Azt már nem tudom, hogy Az ember tra­ gédiája miféle célzás. Valószínűleg az új be­ mutatóé, és talán megismerkedésemé Jászai Marival, aki egykor az első Éva volt." Emlé­ kezésében íme össze is hozza, el is választja a 552 két művet. Azt hiszem, kapcsolatukról be­ szélvén ezt a módszert választhatom magam is. Egy szigorúan szerkesztett, pontosan fo­ galmazó klasszicizáló alkotás az egyik olda­ lon, és egy avantgardista verselésmóddal hömpölygetett látomás a másikon. Egy, a klasszikus dialektikán épülő drámai költe­ mény az egyik, és egy sokszoros szembesítés­ sel megépített monológ a másik. Monológ: azt hiszem ezzel a műnemi mi­ nősítéssel mégis a kapcsolatra utalhatok. Az Isten ugyanis azok közé a Szabó Lőrinc-ver­ sek közé tartozik, a Kalibán és a Vezér tár­ saságában, amelyekben a költő még a hagyo­ mányos versformálás kellékeit alkalmazva már az új, huszadik századi érvényességű versbeszédet kísérletezi ki. Portrét rajzol úgy, hogy azt beszélteti. De portréjának ma­ gánbeszéde egyben leleplező: önmagát rob­ bantja szét. Kalibán: a technicizált hatalom, amely a kultúra ellen fordul; a Vezér: a kelet és középeurópai diktátorok megváltó, de egyben a személyiség jogait megsemmisítő önbemutatkozása. És az Isten: maga a prob­ lematikussá váló emberi személyiség. A léte­ zés maga, amelyik az emberi tudatban kér­ dez rá önmaga milyenségére és mikéntjére. Az én, amelyik látszólag ebben a versben áll össze egyetlen egésszé - valójában itt, a szemünk láttára bomlik fel, válik össze nem �palócföld 92/6 állítható állapottá. Ezért aztán Madách és Szabó Lőrinc műve éppen ellentétes alkotói állapotot rögzít: Madáchnál a történelmi lá­ tomás a klasszikus logika szempontjai sze­ rint szerveződik, épül, bomlik, átalakul; Sza­ bó Lőrincnél éppenhogy a fenomenológia módszere szerint az én tekintetétől, kérdezé­ si felhívásától kapnak a tárgyak, tájak és tör­ ténetek megvilágítást, jelenlétet, ugyanak­ kor a kérdező énnek a szétszórtsága, belső el­ lenpontozottsága adja a kompozíciót, amely­ ben ez a látszólagos külvilág megjelenik. Ma­ dáchnál az ember kreatúrává lefokozottan asszisztálja végig a történelmet, amely a sza­ badakaratot csak azért deklarálja, hogy az embert visszavezesse az elvesztett üdvösség­ hez: üdvösség helyett üdvtörténetet teremt; ha el is veszti az ember történetét, létét az is­ teni Gondviselés visszakormányozza önma­ gához. Ezért vélhetem meddőnek a vitát: op­ timista vagy pesszimista a Tragédia. Kétfé­ le, egyként működő logikai ív keresztezi ben­ ne egymást: a földi történet, amelyben az. ember minden bukás után újjászervezve je­ lenlétét méltóvá válik az Istenhez vezető üdv­ történet beteljesítésére, bárha közben maga a Föld, mint történeteinek helyszíne meg is semmisül. A Föld és a történelem csak azért létezik a Tragédiá-b a n , hogy a teremtmény bizonyíthassa, hogy méltóvá vált a Teremtő szándékára. Csak egyoldalú értelmezések magyarázhatták a történelem menetéből ki­ szálazva a pesszimista szemléletet és az acti­ on gratuite-szerű befejezést. Az üdvtörténet éppúgy megérik ebben az alkotásban, mint ahogy a helyszín, mint feleslegessé váló dísz­ let végülis elfogy a mű végére. Mindegyik je­ lenet kicsiben az egész kompozícióját ismét­ li: egyszerre van benne a bukás és az üdvözü­ lés. Hogy imígyen megérthessem a Tragédia kompozícióját és koncepcióját, ahhoz meg kellett ismerjem a Szabó Lőrinc-i költemény ellenkező szerkesztettségét. Ő csak a Tragé­ dia jelenetezettségét veszi át, de a vers tu­ datstruktúráját m ár a Rimbaud-i Részeg ha­ jó látomásrendjéből eredezteti. Ő éppen­ hogy az üdvtörténet leépülését gondolja vé­ gig. Madách művének címével az embert ne­ vezi meg vizsgáltként, valójában az Isten kompetenciájára kérdez rá: ha a kreatúra a szabadakaratot is megkapja, irányíthatja-e az Isten az üdvtörténetet a happy ending re­ ményében? Szabó Lőrinc verse címébe az Is­ tent emeli, de valójában azt gondolja végig, hogy az ember képes-e átélni a létezés mi­ kéntjét az Istennek tulajdonítható teljesség igényével. A Tücsökzené-ben majd azt írja, hogy talán "a Mindenség is csak egy Költő Agya", azaz a személyiségválságot úgy éli meg költészetében, hogy a létezés mikéntjét kérdezésével átélő tudati tevékenységet teszi meg költészete témájává. Nála nincs Isten és nincs ember, de nincsen maga a világ sem, hanem van a tudat, amelyik befogadja a léte­ zés eseményeit. A műben magában ennek a tudatnak a működését írja le, függőben hagy­ va a kérdést: ez a tudat az Isten megtestesült­ sége-e avagy emberi mértékűvé szervező­ döttség. Végülis Madách művének világa elrende­ zett, tele kételyekkel. Szabó Lőrinc világa szétbontott, tele esélyekkel. Ha színpad, akkor perszónák is megjelen­ nek. Kérdés Madách perszónái hogyan befo­ lyásolják Szabó Lőrinc lírai alakválasztását. A válaszhoz induljunk ki egy másik kérdés­ ből: mire kellett Szabó Lőrinc számára alak-ihletés? A költő korai korszakának jellegzetes versformája, amelyik a hagyományos vers történetének utolsó fázisát jelentheti egy­ ben: a monológ. Ehhez a versformához keres a maga számára alakformákat. Legjellegze­ tesebb alakformái: Kalibán (1923), a Vezér 553 �palócföld 92/6 (1928) és a most tárgyalt Isten. Kettő színpa­ ja be. De mindketten kétségbeesve állnak az di ihletettségű, a harmadik az épp akkor zaj­ európai vers poétikai kiszolgáltatottságának ló történelmi események kiváltottja. tényével szemben. Babits azért, mert látja, hogy az általa is A Kalibán Hevesi Shakespeare-ciklusá­ nak előadásán látott Sugár Károly-alakítás képviselt klasszikus modernség poétikailag és Renan Caliban-drámájának szuggesztió­ nem rezisztens a Caliban-szindrómával je­ ját viseli magán. Olyan drámából-vett kul­ lezhető politikai és jelentéstani befolyásolt­ túrszimbólum, amely éppen az átvétel pilla­ sággal szemben. Hiszen még az övéhez oly natában kap újabb interpretációt a világ­ igen hasonlatos poétikai szerkezetű költésze­ irodalomban, igaz még Szabó Lőrinc tudtán tet megvalósító Stefan George is a háború kívül. Ezra Pound 1920-ra véglegesített idején egyfajta "Neue Reich"-ért való küz­ Mauberley-jében találhatom meg azt a sort, delem meghirdetésében látja a "Sänger" fel­ amely ebbe a változásba belevilágíthat: "Ca­ adatát, és a címével Hölderlin kérdéséhez liban casts out Ariel". A sor a kultúrszimbó- kapcsolódó »háborús« verse pedig (Der lumok történetében bekövetkezett változást Dichter in Zeiten der Wirren) éppen azt je­ rögzít: a benne foglalt tényközlés a mese sza­ lentheti, hogy a klasszikus modernség első bályai szerinti korábbi preferencia megvál­ hullámának tematikus üzenetébe beleférhet tozását jelenti. Ugyanez a magyar iroda­ különböző, antihumanista messianisztikus lomban két költő (előzőleg mester és tanít­ közösségi eszmény preferálása. Legfeljebb a vány) költészetében szétválva és egymás el­ költő ízlése (mint a száműzetésbe menekülő len fordítva, monologikus jelleggel, hangne­ George végső gesztusa) vagy morális ítélke­ zése (mint Babits példává emelkedő maga­ mi reprezentáció kíséretével jelentkezik. A klasszikus modernségű költő, Babits tartása), tehát poétikán kívüli tényező vá­ Mihály 1916-ban kifejezetten háborúellenes laszthatja el a költőket a versbe építhető gesztusként lefordítja Shakespeare A vihar nyílt politikai azonosulások elfogadásától. Szabó Lőrinc 1923-as Kalibán-verse be­ című mesejátékát, értelmezése középpontjá­ ban a békehozó és kiegyensúlyozó Prosperó­ letartozik abba a versalakító folyamatba, val. Ez a történelmi aktualitással is hangsú­ amely 1920 és 1928 között jellemezte a fia­ lyossá tett indítás a magyar irodalomban az­ tal költőt: egyszerre George, a Menscheits­ után Babits tekintélyétől támogatva egyfajta dämmerung avant-garde-ja és a görög karda­ humanista pátoszt indukál végig a század lok hatására egyfajta monológ-verset alakít, irodalmában, Prospero-Ariel preferenciával. amelyben a szociális feszültséget és a kor­ Ennek megzavarása okán hangosodhatott fel szak kulturális züllését feloldandó egybefog­ szokatlanul Szabó Lőrinc Kalibán-versének ja a Führer és a Dichter alakját, mint azt ép­ és kötetcímének az értelmezése: nemzedéki pen a George-kör ideológusa, Kommerell lázadás, egy nagytehetségű ifjú költő alkati mutatja be a Hölderlinnel záruló klasszikus és politikai jellemképe egyként kihallható német költészetre hivatkozva. A Mauberley-ben már megszűnt e két volt a versből. Babits rögzíteni akar egy hagyományos szélsőség hangnemi reprezentációval megje­ értelmezést, amikor a történelmi megráz­ lenő monológikus lehetősége: a versbeszéd kódtatások a kultúrszimbólumok hagyomá­ atonalitása egyben a hagyományos jellegű nyos rendjét a világirodalomban alapvetően versbeszéd poétikai kiszolgáltatottságának megrendítették. Szabó Lőrinc pedig e válto­ tudatosítása. Eszerint nem a hatalmi és/vagy zást látva, annak elkerülhetetlenségét mutat­ értékbeli preferencia-váltás tartalmi jellege 554 �palócföld 92/6 és mikéntje adja a problémát, tehát nem az, hogy "Caliban casts out Ariel", hanem az, hogy mindig valaki casts out valakit. Addig nem születhetett meg új poétikai paradigma, amíg a vers (legyen az akár hagyományos, akár klasszikus modernségű, akár avant-gar­ de) a hasznosság-elv értelmében egyfajta te­ leológiát képviselt. A klasszikus modernség a húszas években azután elinduló második hulláma végülis a kultúrszimbólumok hagyományos viszony­ rendszerét felbontva a mítoszok irodalmi fel­ dolgozásának új nyelvezetén szólal meg, ki­ váltva a poétikabéli paradigmaváltást. Ennek eredményeként már éppen Szabó Lőrinc egy balladisztikus keretbe foglalt ver­ sét idézhetem, a harmincas évek közepéről, a Szun Vu Kung lázadása címűt. Szun Vu Kung, a világhatalomra törő majomkirály és a békét biztosító Buddha kultúrszimbólumát szembesíti a vers. Az előadás szinte gyer­ mekszobába illő elbeszélése ellenére nem ta­ lálunk a versben Caliban-Ariel-szerű vagyla­ gosságot. A lineáris történetben Buddha "casts out" ugyan Szun Vu Kungot, hangne­ mét tekintve ugyanakkor éppen a dialogikus megjelenítés a vers jellemzője. A dialógus természtesen nem a szereplők között van (az csak rejtett monológgá csúsztatná a verset), de a szereplőkön belül. Szun Vu Kung világ­ végi utazása nemcsak a hagyományos eszmé­ nyek hatalomvágyó kifordítása, izgatott, cél­ ratörő ténykedése nemcsak pusztítás, mint ahogy Buddha nemcsak a megváltó jóság, de "kíméletes"-en kegyetlen büntetésével maga a mindenkori korlátozás. A kultúrszimbólum ebben a versben átváltozik mítosszá, amely kizár minden dekódolható egyértelmű üze­ netközvetítést: labirintusba jutunk általa, ahol minden "egyszerre mindenféle". Nem véletlen, hogy Szabó Lőrinc a harmincas évek végén filmet szeretett volna késszíttetni a megújított meséből, Zilahy Lajos még Lon­ donban is tárgyalt a megfilmesítés lehetősé­ géről. A másik perszóna a Vezér volt. Ha Szabó Lőrinc a színpadról jött Galibán feloldását a filmben óhajtotta volna realizálni - az élet­ ből vett perszónája majdnem a költő életébe került. Ismerjük meghurcoltatásának törté­ netét 1945-ös Napló-jából. De azt kevéssé hangsúlyoztuk, hogy versszerkezetében már a harmincas évek elejére olyan dialogikus poétikai paradigmát dolgozott ki, amelyik a Szun Vu Kung-hoz hasonlóan az "egyszerre mindenféle" létezéshez való jogot deklarálja és ennek alkotói gyakorlatát képviseli: 1931ben megírja A Párt válaszol című versét. Mint utóbb rálátva ő maga mondja: "Megírá­ sakor egyetlen létező és ismert pártra sem gondoltam. [...] Azt hittem, egy elméleti Pár­ tot írok meg. Versírás, gondolkodás közben jöttem rá a mivoltára, és arra, hogy ez a Párt engemet, a pártatlant és érdektelent kell hogy szükségképpen szörnyetegnek tekint­ sen és elítéljen." Azt tette meg a költészetben Szabó Lőrinc, amit gondolkozóként Tönnies vezetett le: "az absztrakt személy tiszta fo­ galma önmagából létrehozza a maga dialek­ tikus ellentétét". A monológ-tipusú vers e két perszónája úgy válik verstémává, hogy születése pillana­ tában, megformáltságában magában máris kiváltja, vonzza, követeli ellentétét. Ha az al­ kotás pillanatában a Dichter fel is veheti a Führer és/vagy Caliban maszkját, éppen a megalkotottság mibenléte és mikéntje győz­ hette meg, hogy a Dichter a huszadik század­ ban nem azonosulhat egyetlen perszónával sem. És hogyan állunk a harmadik perszónával az Isten című versben? Az egyetlen vers, amelynek nem kell megírnia az ellenversét. Illetőleg a kötet meg­ jelenése pillanatában megírja folytatását: egy dialogizált rövidverset. A ma M ind-egy címen ismert, a Fény, fény, fény kötetben közölt vers Az Est-lapokban ugyanis még Is­ 555 �palócföld 92/6 ten címmel jelent meg. Mintha szinopszisa lenne a tárgyalt "hosszúversnek". Emlékezte­ tőül: Tizezer tornyom az égbe dobálom, tizezer kéz vár rám odakint; mint erdő táborozok szivetekben, utálom az Egyet, én vagyok a Mind. Tizezer út zuhog ki belőlem, lelkem szétpattan, tizezer sugár; és nyomorult testemben nem marad, csak a fénytelen s visszhangtalan halál. És a vers ellentétező része, ahol "az ellen kezőjét hirdeti" az előzőnek: Tizezer út suhan össze bennem, szinek lavinái mind belém ömlenek; ha akarom, meghal, ami kivülem van, útálom a Mindet, én vagyok az Egy. Minden laza fényt magamba sürítek, erők prizmája, tűzkard vagyok én, s így állok, fönt, fönt, rohanó magasban, legfelsőbb torony, tornyok tetején. Ez pedig egy gyöngyszem, amelyik majd legfeljebb más szavakkal - a Te meg a világ idején tér vissza mondjuk a Tao Te King cí­ mű versben. Tehát ezúttal a költő talált egy olyan perszónát, amelynek segítségével meg­ előlegezhette egész későbbi költészetét. Egy­ részt mert tematikailag nem résztémát vá­ laszt (nem szociális-technikai jellegűt, mint a Kalibán esetében és nem történelmi-társa­ dalmi jellegűt, mint a Vezér-ben), hanem a létezés egészére kérdez rá; másrészt pedig és itt kapcsolódhatok mai ünnepi alkalmunk­ hoz - olyan mintát talál, amely a létezés mi­ kéntjére való rákérdezésben a torzításmen­ tes széttekintésben, a tematika elkötelezet­ len, heideggeri értelemben vett körülbeszélé­ sében erősíthette meg a költőt. 556 Érdekesen árulkodó az öreg költő már említett visszaemlékezése ifjúkori művére. Akkor már "nem tudja", hogy A z ember tra­ gédiája "miféle célzás". Akkor már azt hall­ ja ki belőle, ami a modern költészet egyik meghatározó előképével, Rimbaud Részeg hajó -jával hangolja össze. A huszadik száza­ diként is elfogadható verset értékeli ifjúkori alkotásában. A perszónában azt, amint meg­ szünteti éppen önmagát és átminősül tudat­ mezővé, amelyben a teremtő és a teremtett különállása megszűnt: az egymásra való rá­ kérdezettség állandó reverzibilitása ölthet esztétikumbéli szervezettsége révén testet. A bevezetőben említett köztes állapot, a tudat­ mező, "a Költő Agya", mely az istenlét és em­ berlét specifikuma között lebegő fürkésző én, a tevékeny lélek dinamizmusát felszaba­ dítva nem a nyugalom, de a mozgás teljessé­ ge, a létezés síkjainak szembesítése felé ten­ dál. Transzponáló médiumként fogalmazza meg és tartja fenn magát. Itt nem valamely Dichter kap perszonalitást, a költőlét meg­ szűnik szerep és vállalás lenni, a létezés egye­ dül lehetséges formája maga az alkotódó vers, mert csak ebben tud kérdezőként és vá­ lasztadóként egyszerre jelen lenni. A vers ezért állandó küzdelem, a megoldoltság he­ lyett az alkotásfolyamat megújításának, is­ mételt átélésének, a csak benne és általa való létezésnek a vállalása, amely folyamatosan tudatosítja a határesetet, ahol a létről alko­ tott kép átlép a költészetbe: mikéntként fogal­ mazódik meg. A létezésből azt az eseményt ragadja meg, ami művé emeli, és a költészet­ nek azt a képességét keresi, amiért ezt lehe­ tővé teszi. Az öreg Szabó Lőrinc miután az Isten cí­ mű verssel fiatalon megtalálta későbbi költé­ szetének előhangját, már elfelejtette, hogy mindez nemcsak egy költői mintával, de egy azzal majdnem egyidős hazai irodalmi alko­ tással is ihletődően kapcsolódhatott. Az "öreg" Szabó Lőrinc kapcsolása egy �palócföld 92/6 merész további kapcsolásra jogosít ugyanak­ követel A z ember tragédiájá-t. Ha azt hit­ kor: ha A z ember tragédiája ihlette művet ő tük - nézők és betiltók egyként -, hogy csak a Rimbaud korszakelőző remekével hozza zsarnokság elleni tiltakozás a mű, azt hiszem kapcsolatba, akkor én pedig kiemelném Ma­ azt is jól hittük, de én azt hiszem sokkal több dách remekét a filológia és műfajelmélet kü­ ennél: egy olyan gondolkozásforma poétikai lönben jogos társításaiból: egy olyan, a megvalósítója, amely gondolkozásforma ép­ klasszikus mondernséget megelőlegező, a pen a huszadik századra teremtette meg a centrális rendező elvet igénylő, de ugyanak­ maga érvényes poétikai megjelenésmódját. kor a viszonyít ottságot is átélő tudatmező­ Éppen ezért örülök annak, hogy itt imígyen nek a műalkotásban való megjelenítőjeként két nagy mellőzött, csak különböző mentege­ is felfoghatom, akinek teljesítményét Rim­ tő magyarázatokkal bevezethetett költőt baud korszaknyitó alkotásával egybeolvas­ idézhettem meg, szinte kéz-a-kézben: Madá­ hatom. chot és Szabó Lőrincet. Mai poétikai hori­ Nem véletlen, hogy a huszadik századi zontról tekintve a múltból a talán legérvé­ ember, amelynek önszemléletét Szabó Lő­ nyesebbeket. rinc világirodalmi értékrenddel mérhető mó­ (Elhangzott 1992.október 11.-én Pé­ don kifejezte, állandóan magának követelte- csett a Madách konferencián) Hibó Tamás: Oszlopok (rézkarc) 557 �palócföld 92/6 Praznovszky Mihály Az én Tragédiám! (Élmények, emlékek egy pécsi előadásról) Kedves Szerkesztő Úr! Végtelenül kellemetlen helyzetbe hoztál, amikor számon kérted rajtam könnyelmű ígéretemet, hogy ti. írjak a lapod számára kritikát A z ember tragédiája pécsi előadásáról. Képtelen vagyok rá, mert Mikszáth Kálmántól olvastam, hogy "nehéz dolog ám az nagyon, valamit megbírálni, de nehezebb megírni azt a valamit, amit megbírál­ nak." Itt pedig azt kell érteni, hogy nehezebb dolog megrendezni azt a valamit, amit megbí­ rálnak. Nem kell neked magyaráznom, hogy vannak sorsszerű, elkerülhetetlen helyzetek. Ilyen például, hogyha valaki nógrádi születésű. S ebből semmi más nem ju t neki osztályrészül, mint csak a rádöbbenés: ebben a megyében született Madách Imre. Ha ezt felfogja, megérti, egész életében nem lehet más társ mellette: csak a Tragédia. Így vándorlok hát én végig az országon, meghallva, hol adják éppen a Tragédiát. Elő­ ször a Nemzeti Színházban láttam, a fővárosban a hatvanas évek első felében, amikor a Madách Gimnázium elvitt oda bennünket. (Mert ugye az nem lehet, hogy valaki úgy érettsé­ gizzen a Madáchban, hogy ne látta volna legalább egyszer a Tragédiát a színpadon! A Te idődben is élt még ez a hagyomány?) Ez volt az az előadás, amelyet Sinkovits Imre, Kálmán György, Váradi Hédi jegyzett. Ez volt a sokat vitatott bőrruhás előadás, a szépsége és testi előnyei teljes birtokában lévő Éva színésznővel, akinek játéka egy Lukács Margit után maga volt a csőd. Ez volt az, amikor Major Tamás a brecht-i, brook-i élményei hatására visszaadta a gon­ dolat erejét, a történelmi revü helyett arra az alapvető konfliktusra koncentrált, amit a ren­ dező így fogalm azott meg: "milyen viszonyban van korának hőse lelkiismeretével és csele­ kedeteivel." Láttam a Madách színházbelit (Nagykürtösön!), akik egy évszázados hagyományt: a Nemzeti Színház játszási egyeduralmát szakították meg. Láttam a jubileumi, 100. évfordu­ lós előadást a Nemzetiben, ahol egyúttal bejelentették az Új Nemzeti Színház felépítését is (előbb lesz a 200. évforduló, mint az új Teátrum épülete), ahol a fiatalok játszták - öreg­ uras tempóban. Ezért persze a rendező, Vámos László hibáztatható a legjobban, aki a kritikus szerint "nem magát a Tragédiát, hanem a Paulay előadást kísérli meg újra fogalmazni, időszerű színházi jelrendszerben". Mondjuk, ez azoknak lenne igazán érdekes, akik látták még 1883ban Paulay Ede színreállítását, s módjukban állna az összehasonlítást megtenni. Ezek kö­ zül igen kevesen ültek a nézőtéren... 558 �palócföld 92/6 Nem láttam viszont a miskolciak előadását 1984-ben, pedig sajnálhatom, hiszen ez már közvetlen előzménye volt az én később említendő nagy élményemnek. A rendező Csiszár Imre, akinek "megközelítése népszínház indíttatású. Előadásában nem elsősorban a filo zó fia i drámát bontja ki, hanem az öntudatos, a maga tetteit vállalni tudó és akaró, a világ rémsé­ geivel, fenyegetéseivel, katasztrófáival is dacolni próbáló emberré fejlő d é s drámáját hangsúlyozza". S ettől még az előadás nem vált komolykodóvá, álpátoszossá, hanem ellen­ kezőleg, fiatalos, felpörgetett, ötletgazdag játék volt a színpadon - az egykori nézők, bírá­ lók szerint is. S láttam a zalaegerszegi előadást, Ruszt József rendezésében. És itt szünetet kell tartani. Az én Tragédiám itt véget is ér. Innen kezdve számomra nincs és nem is lehet más rendezői elképzelés. Hát látod, ezért nem írhatok én a pécsiekről kritikát, hiszen az ilyenfajta kirekesztő gondolkodás elfogadhatatlan attól, aki vérrel akarja írni véleményét. Mert megint csak Mikszáthot kell idéznem, aki szerint a kritikában semmiféle édelgésnek nincs helye, mondván: "A kritika legyen kritika. A guillotin-ba végre is nem szo­ kás zenélő órát tenni, hogy a kivégzendö élvezzen is mellette." Márpedig ha én Tragédiát látok valahol, el gyöngülök és kritikusi megjegyzéseim elmaradnak. Mert bizony láttam én azóta a győriek előadását és nem szóltam semmit a női Lucifer láttán. Újranéztem a televí­ ziós változatot, meghallgattam Dobos Attila "opera"-lemezét és néma maradtam. Akkor hát miért Zalaegerszeg, kérdezhetnéd, ámbár ha láttad az előadást, gondolom te sem teszed f e l a kérdést. Itt történt meg ugyanis az, aminek száz esztendővel korábban, 1862-ben kellett volna megtörténnie. Találtak egy dramaturgot - gondolom maga Ruszt József volt az - aki rájött, hogyan kell Ádámot kiléptetni a történelemből s hagyni, hogy va­ lóban kívülről fig y e lje az eseményeket. Ez hiányzott Madách életében, ha van valaki, ha felism eri valaki, hogy a színpadra állításnak nem a szöveg megkurtítása az alapfeltétele, hanem a drámai szerkezet megértése, nos, akkor Molnár György úrnak, a budai Népszínház igazgatójának a terve nem maradt volna vágyálom. Ruszt J ó zse f megtalálta azokat a pontokat, amikor is Ádám és Lucifer nem szereplője, csak nézője és kísérője a történelemnek. Ezért döbbent meg velem mindenki a nézőtéren, amikor az egyiptomi színben hirtelen egy másik Á dám-fáraó lépett fe l az emelvényre, amíg az ébren álmodó Adám a színpad széléről figyelte Luciferrel együtt az eseményeket. Nem­ csak figyelte, kommentálta is, de Madách szavaival és olyan tökéletes pillanatokban szó­ lal meg, hogy éreztük, valóban így, ekkor beszél a nézö-Ádám, s ekkor a történelmet élő-ál­ modó Á dám. A z embernek borsódzott a háta: hiszen ez valóban így íródott, miért nem vettük eddig észre! De nemcsak én vagyok így vele. Az előadások sokezer nézőjét ugyan nem tudom megszó­ laltatni, de idézhetem Nánay Istvánt, akinek bírálatait mindig nagyon nagy élvezettel ol­ vastam, s aki szintén korszakosnak tartja a zalaegerszegi előadást. Ő azt mondja, Ruszt Józsefé k produkciója "az elmúlt évtized egyik legjelentősebb, a dráma eddigi megközelíté­ seit alkotó módon felülvizsgáló, a mű további színpadi sorsát alapvetően meghatározó elő­ adás volt." Én csak ott egészítem ki, hogy nem az elmúlt é v t i z e d , hanem é v t i z e d e k , és nem e g y i k , hanem a l e g j e l e n t ő s e b b előadása volt. Nos, Szerkesztő Barátom, ezért nem tudok én azóta más Tragédiára gondolni. Mert min­ den színpadra állításnál ezt a dramaturgiai-rendezői megoldást keresem. A zt gondolod, hogy ez lehetetlen, hiszen megfosztom a rendezőt saját koncepciója megvalósításától s egyfajta uniformisba csukom a drámát, örökre lemerevítve, form álissá téve, kiüresítve a 559 �palócföld 92/6 Tragédia színpadképét. Ezt valóban érzem is. Tudom, hogy itt van a jövőbeni út: miként tudja egy felkészült, szívben és lélekben ráhangolt rendező ezt a konfliktust feloldani. Lehet-e, kell-e, szabad-e másként játszani a Tragédiát Zalaegerszeg után? Persze hogy lehet, de az én Tragédiám csak attól az előadástól él mind a mai napig s mindörökké. Látom, miként ráncolod homlokod redőít e sorok olvastán. Hát akkor én soha nem foga­ dok el előadást, amelyik nem ilyen ? Dehogynem, kénytelen vagyok. Végső soron persze túl­ zok - teljesen mindegy, mit rendez a rendező, a lényeg, hogy Madách szavait halljam a szín­ padról. S persze lássam hozzá azt az ideális Ádámot, Évát és Lucifert, akiknek alakját, megjelenését önmagam számára alakítottam ki a Mű századik, ezredik elolvasása után. Vagy éppen belémrögződött a művelődéstörténet ezernyi ábrázolása, amellyel nap mint nap találkozhatok a vásári ponyva-metszetektől Michelangelo freskójáig. Mindegy, de az é n Á dámom, az én Luciferem, az én Évám kell, hogy megszólaljon színpadon. Örökké elégedetlen leszek hát, miként voltam a pécsi előadás után is. A külsőségek elra­ gadóak voltak. Október 11-én vasárnap délelőtt ugyan túlontúl hosszúra nyúlt felkészítő előadások hangzottak el a Művészetek Házában Madáchról, a Tragédiáról. S ki ne hall­ gatná szívesen élőben Németh G. Bélát, Hubay Miklóst, Kabdebó Lórántot - igazi szellemi élvezet volt, s lelkünk megtelt Madáchcsal. (Képzeld, kiderült, hogy Hubay kívülről tudja a Tragédiát, mert ha egy előadó citálni akart egy sort, s nem jutott eszébe, ő azonnal és kapás­ ból folytatta az idézetet!) A ragyogóan felújított színházat most láttam először belülről, minden bizonnyal nagyon sok pénzbe került, de megérte. A tér modernül archaizáló szökőkútjaiból (ezek is újak!) su­ gárzott a víz, a színház épületére kitűzték a nemzeti lobogót, az erkélyen fanfárosok adták tudtul a város lakóinak, hogy ünnep kezdődik Pécsett, a Tragédia előadása. A z előcsarnokban a szokásos premierközönség: ruhaköltemények, elegancia, smink­ csodák. Egyik oldalon feltűnik a pesti Nemzeti Színház lobogó hajó igazgatója (nem tap­ solt túl sokat), amott egy közismert drámaíró igyekszik befelé, a társulat éppen nem játszó tagjai izgulnak az oldalpáholyban, s mellettem ül - akár hiszed, akár nem! -F anni, a las­ san ötven éve halott költő múzsája s özvegye, bűbájos idős hölgy, maga a líra, a harmónia. S vittem magammal ellenőrt is: sudaradó, tizenhét éves leányom életében először találkozhat a Tragédiával - annak idején én sem voltam több -, ő vajon mit szól hozzá? S hogy végül mi történt? A zt lehet mondani, hogy a pécsi fiatalok, iskolások nagyon fo g já k élvezni az előadást. Látványos, színes, zenés, táncos, füstködös előadás született. A z viszont nem valósult meg, amit Lengyel György elképzelt. És ezt csak sajnálni lehet, hi­ szen egy rendező életében oly sokszor nem adatik meg, hogy a Tragédiát színre vigye. Közismert pedig, hogy Lengyel György a Madách színházi előadás óta, tehát csaknem egy évtizede tudatosan készült az újabb színreállításra. Ő maga írja a Színház című lapban 1984-ben, miután elemzi az 1954-es diákelőadást, majd az 1981-es Madách színházi előa­ dást, mennyi minden maradt megoldatlanul, mennyi mindenre kellene figyelni újra, ha is­ mét színpadra állítaná. "...a Tragédia színrevitelében a játékstílus és az értelmezés, a meg­ újított színpadi megoldások és a szerepformálások között feszülő ellentmondást tartom a legmegoldatlanabb és legizgalmasabb előadási problémának." Ebből az is kiolvasható, hogy Lengyel György nagyon is jó l tudja, hogy mennyi feltétel együttes megléte kell az előadáshoz: pénz, megfelelő társulat, azonos gondolkodású mú­ 560 �palócföld 92/6 vész-stáb, közönség igény, stb. Most úgy tűnt, szinte minden együtt volt, a megfelelő színé­ szeket kivéve. Egészen biztos, hogy a Tragédia Pécsett a három főszereplő miatt bukik meg vagy múlik ki visszhangtalanul. A középkorú, ondolált frizurájú, pocakos s rettenetesen iz­ zadó Á dám, a fád, merev és érzelem nélküli Éva, valamint a saját hangjának rezgésében gyönyörködő Lucifer (Besenczi Árpád, Varga Mária, Héjja Sándor) a lehető legnagyobb té­ vedés. Vagy nem volt más? De hiszen ott van Szalma Tamás, az előadás kiemelkedően leg­ jobb színésze, a zalaegerszegi előadás egykori Ádámja. A z elmúlt tíz évben nagyon sokat érlelődött a játéka. Amikor ő jelen van Úrként, a Föld szellemeként, Péter apostolként, Eretnekként, Márkiként, Michel angeloként, akkor a színpadon Madách is jelen van. (Per­ sze hiába kapta volna ő Ádám szerepét, ha nincs mellette két megfelelő szereplő, az előa­ dás így is, úgy is feldőlt voltna.) Végülis mi hiányzott? Lengyel György azt nyilatkozta, hogy az eddigi színpadra állítási koncepciók, a misztériumjáték, azaz oratórikus előadás és a történelmi revü közül az utóbbit választja: " Az én elképzelésem szerint is a mű vízió. Hogy egyáltalában nem akar semmit sem pontosan ábrázolni. Minden egyes kép mint történeti keret csak újabb alkalom arra, hogy az író bemutathassa ugyanannak a gondolatnak a küzdelmét egy más aspektusban. A z egész előadás hangsúlyozni kívánja, hogy e mű egy nagy egyéniségnek a víziója, aki a múlt század második felében élt Magyarországon." Ezek egyébként Lengyel Györgynek régi-új gondolatai, újra és újra megfogalmazza őket, újra és újra csatába száll értük, erre áldozott és reméljük áldoz még termékeny alkotói éveket gazdag életművében. Ám most mindez nem érződött következetesen a színpadon. A zt hiszem, a díszlet- és j e l ­ meztervező nem állt rá Lengyel hullámhosszára. Egy fenséges nyitókép után láttunk példá­ ul egy kidolgozatlan római színt, felesleges rekvizítuntokkal, műmellekkel, valódi - min­ dent bele - orgiával. A fo rg ó színpadot - amikor én ott jártam - még igazán nem érezték a színészek. Imádkozni kellett, hogy le ne essenek, hogy az ingatag sámlik fe l ne boruljanak. A közönség szemmel láthatóan arra koncentrált, hogy a színészek megússzák épségben, mintsem arra, mit csinálnak és hogyan. Erőltetett és szájbarágós volt a falanszter oroszos megoldása. Joszif Visszarionovics és a felismerhető orosz egyenruhák túlhangsúlyozottá, mi több, olcsóvá tették ezt az ötletet. Egy ilyen formátumú rendezőnek, mint Lengyel György, jobban kell bíznia a néző intellektu­ sában. Igazán figyelhetett volna Madách intő szavára: "A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elbú, hogy észre nem veszik." Nem volt igazán kidolgozott a rendező azon szándéka sem, hogy a tömeget, mint az elő­ adás főszereplőjét arctalan-álarc mögé bújtatja, főleg úgy, hogy minden álarc végül is karakteresre lett kialakítva, vagyis egyéni pofák adták a tömeget. Így tehát felesleges volt az arctalan, a massza, a manipulálható és önmagát könnyen eladni tudó tömeg ilyeténi meg­ jelenítése. Noha jól tudjuk, a rendezőnek igaza van: ma ez a fő kérdés, s ennek nagyon is va­ lóságos élményeit nap mint nap látjuk, halljuk, érzékeljük kies hazánkban is. Tudod, azt is sajnálom, hogy Lengyel másik zseniális megérzése, hogy ti. a forrada­ lomban a győzelem veszélyesebb a vereségnél, egy rosszul dikciózott Luciferi monológon kívül alig volt észrevehető. Pedig soha ilyen aktuális mondatokat. Emlékszel a részletre? "A bűnös önmaga a győzelem, / Mely szerteszór, száz érdeket nevel./ A vész, mely összehoz, mártírt teremt, / Erőt ád: ott van az eretnekekkel./" Ízlelgesd, figyeld, szedd szét ezt a pár 561 �palócföld 92/6 sort, s aztán adj nekem igazat: Madách aktuálisabb és magyarabb, mint valaha. Ámbár ezt 1862 óta - rátekintve saját korára - minden magyar generáció elmondhatta, s félek, el is fogja mondani még pár száz évig. Nos hát szerkesztő uram, ha idáig jutottál levelemben, döntsd el Te, fenntartod-e szán­ dékodat, írjak-e valam iféle ismertetést erről az előadásról. De a felelősséget neked kell vállalnod, hiszen tudod, hogy írta Mikszáth: "Mentsen isten attól, hogy a kritikusnak min­ dig mindenben igaza legyen. Úgy szép a kritikus, ha téved. A tévedés az ő benső igaz termé­ szetének alkotórésze. A manó élne tovább a világon, ha a papnak és kritikusnak mindig min­ denben igaza lenne." Hibó Tamás: Hazafelé (rézkarc) 562 �palócföld 92/6 Radó György FORGÁCSOK József Attila attilasága 1927 első felében József Attila Párizsból egy verset küld haza nővérének, Jolánnak azzal, hogy ezt szánja új kötetének bevezetőjéül. A vers első két sora: Lucie nénémnek fénye itt Batu kán pesti rokona az utolsó két sor pedig: Ó burzsoá, ó proletár! Én, József Attila, itt vagyok! A költő aztán változtatott a szövegen, a vers megjelent a Nincsen apám se anyám, majd a Medvetánc című kötetében, mely utóbbi számít editio rinceps-nek vagyis még a szerző ál­ tal módosított első hiteles kiadásnak. Itt az első sorban "Lucie" helyett ″Lidi" áll. Ennek oka világos: a költő korábban még elfo­ gadta Jolán nevű nővérének előkelősködő névhasználatát, később azonban ez a "kispolgári" magatartás nem felelt meg az ő "proletár" felfogásának, és a szöveg megváltoztatását a Jolán által írt életrajzi regény szerint így indokolta: "Ha már nem vagy Jolán, akkor inkább a Lidi il­ lik hozzád". Bár ez is jellemző József Attila 1927. évi nézetére; minket ezúttal a második sor érdekel, melynek végleg elfogadott alakja: Batu khán pesti rokona. Hogy jön ide ez a "Batu khán" és összefügg-e az utolsó előtti sorral, mely a Medvetánc szövege szerint: hejh burzsoá! hejh proletár! E kérdés megválaszolása, véleményem szerint, fényt derít József Attila "attilaságára". Vagyis, mit tartott arról, hogy őt "Isten ostoráról" nevezték el. A végülis Bevezető címen ismert verssel sokan foglalkoztak már: kritikusok, filológusok, életrajzírók; de tudomásom (és a Kortársak Jó zsef Attiláról, Bp. 1987. című, három vaskos kötetes mű adatai) szerint a vers egészét tekintették - Bálint György 1935-ben mokány, Vil­ lon -os kiállásnak mondta, Szabó Zoltán 1938-ban a győzni kívánó fiatalember büszke kiál­ lását hallotta ki belőle, és így tovább -, de arra, hogy miért éppen Batu khán pesti rokonának mondja magát József Attila, tudomásom szerint egyedül F ejtő Ferenc figyelt fel a kolozsvári Korunkban Fülöp Ernő álnév alatt 1935-ben megjelent részletes tanulmányában. 563 �palócföld 92/6 József Attila Bevezető-jét összehasonlítva Ady Új versek című gyűjteményének előhang­ jával, Fejtő-Fülöp ezt írja: "Batu-khán valószínűleg a Góg és Magóg tudatalatti, vagy tudatos persziflázsa.'' Nos, ha a két vers egészének összehasonlítását és a persziflázsi minősítést elfo­ gadom is, azzal nem tudok egyetérteni, hogy "Batu khán" itt a "Góg és Magóg" szerepét tölti he. Ennek ugyanis nem volna semmiféle logikája. A logikáját akkor találjuk meg, ha szemügyre vesszük, hogy verseinek kronológiájában hol a Bevezető helye. Nemcsak mint új kötetének első darabja, "bevezeti" a külső hatásokra oly érzékeny költőnek a kommunista propaganda befolyása alatt keletkezett ama verseit, me­ lyekben már tudatosan megjelenik a korábban csak sporádikusan (pl. a Végül című versben) s inkábbcsak verscímekben (I fjúmunkás, Szociálisták) jelentkező marxista frazeológia. Lám, már itt is, a határmezsgye értékű vers fent idézett utolsóelőtti sorában: burzsoá, proletár. Az ideológiai indíttatású névadás, amikor a magatehetetlen csecsemőt egész életére mintegy "eljegyzik" egy politikai irányzattal, különösen virágzott orosz földön, ahol a pártve­ zérek közül már maga Uljanov a lénai felkelésről választotta magának a Lenin nevet, Dzsu­ gasvili pedig Sztálin lett, hogy "acélemberként" váljék ismeretessé, majd a pártlelkesedés az állampolgárok tömegeire is átragadt: ismertem jámbor írót, akit a Vil (betűszó: Vlagyimir ll­ jics Lenin) keresztnévre kárhoztattak szülei, és nemzetközi tudásszintű filológust, aki a még inkább árulkodó Vladlen keresztnevet cipelte egy életen át, sőt - horribile dictu - még Melsz (Marx-Engels-Lenin-Sztálin) is szép számmal akadt a "szovjet emberek" között. Ná­ lunk hazafiságáról akar tanúskodni az, aki fiának az Árpád, Levente vagy Zsolt nevet adja. ha pedig az ugyancsak gyakori A ttila vagy Csaba nevet választja, akkor nyilván nem gondol arra, hogy ezek a nevek nem a magyar őstörténetre, hanem a hun mondára utalnak. Ám ez a körülmény elmosódik azáltal, hogy oly nagy tömegek viselik ezeket az ilyképp modernné lett keresztneveket. József Attila, szerintem, nem örül a maga "attilaságának" éppen akkor, amikor beleveti magát a munkásmozgalomba. Úgy vélem: a képzett filológus tudja, hogy a hun inkább mon­ gol, mintsem magyar, és erre utal tréfásan a "Batu khán pesti rokona" szavakkal annak a vers­ nek a második sorában, amelyben e sor után a prolinyomor költői képe, majd a marxista fra­ zeológia két leplezetlen szava következik. Bonyolult magyarázat? Dehát nem voltak-e bonyolultak a Szabad-ötletek jegyzéke szer­ zőjének a gondolattársításai? És még valamit. Néhány év előtt láttunk a TV-ben egy filmet, mely József Attila életéről és haláláról szólt, néhány kitűnő részlettel. Nem tartozott a kitűnőek közé az. a részlet, mely a hatéves gyerek kegyetlen megveretését mutatta be. A film szerint a parasztember, akihez a gyermekmenhely a két József-gyereket kiadta, azért verte ostorral a kisfiút, mert az ragasz­ kodott a nevéhez és nem akart Attila helyett Pista lenni. Itt a film hamisított. József Jolán is, meg a szemntanú Etus is megírja, hogy a "nevelőapa" az istállóba küldött kisfiút azért verte az ostorral, mert az bevizelt, s a primitív Gombai Ferenc, aki egyébként, Etus szerint, nem bánt rosszul a két gyerekkel, a maga ostobaságában úgy tudta, hogy a gyerekeket veréssel le­ het leszoktatni a bevizelésről. Tehát a leendő költő ellentétben a filmmel már apró gyerek korában sem ragaszkodott a maga "atillaságához". Ma viszont... Tbilisziben a Mtacmindán, a Dávid-hegy oldalában létesített panteonban összegyűjtve együtt nyugszanak Georgia nagy költői: Baratasvili, Csavcsavadze, Vazsa 564 �palócföld 92/6 Psavela és mások. A művészien kifaragott sírkövek közt van egy, amelyen csak keresztnév áll: AKAKI, és mégis mindenki tudja, hogy ez a legnépszerűbb versek költőjének, A kaki Ce­ retelinek a sírja. Ha Magyarországon is volna külön költő-panteon, és ott egy sírkövön csak ennyi állna: ATTILA, nálunk is mindenki tudná, hogy ki alussza ott örök álmát. A köztudat elfogadja az ő "attilaságát". Petőfi és Landerer "...Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?" (Az ember tragédiája, XV. szín) 1848. március 15-e, a parlamentáris Magyarország történetének kezdete, ugyanakkor a vége, lezárása volt ama reformkornak, melyben a rendi Magyarország urai a világon szinte egyedülállóan önként lemondtak előjogaikról, ezzel lehetővé téve, hogy az a rend­ szerváltozás, amely például Franciaországban a nyaktiló vérözönével járt, itt minimális áldo­ zattal ("Lamberg szívében kés") történjék meg. Március idusa a pont volt az i-n. S az ilyen legendás napok legendákat szülnek. Sokáig tar­ totta magát az, hogy Petőfi, mint a nap hőse, a Nemzeti Múzeum lépcsőpárkányán állva, sza­ valta a Talpra magyar-t; mígnem megtörtént a helyesbítés: hogy onnan nem Petőfi, hanem Vasvári Pál szólt a tömeghez. Pontosítást igényel a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatásának, Landerer nyomdatulaj­ donos szerepének színes históriája is. Landerer Lajos, tekintélyes nyomdatulajdonos, az 1838-as árvíz idején szerzett érdeme­ iért Pest város díszpolgára, a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap kiadója Degré A lajos ro­ mantikus írónak köszönhette az őt ábrázoló képet: Degré, a márciusi ifjak egyike, harmincöt évvel később úgy emlékezett vissza, hogy mialatt az utcai tüntetőket - kb. a mai Corso étte­ rem előtt - Jókai és Vasvári szóval tartja, ő, Petőfi és Irinyi belép a nyomdába, hogy a két kéziratot kinyomtassa. "Landerer szárazan mondta: - Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés. Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni. Landerer odasúgta: - Foglaljanak le egy sajtót. Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal: - E sajtót a nép nevében lefoglaljuk - Éles hangja bejárta a műhely minden zugát. - Erőszaknak ellent nem állhatok - felelt Landerer. Erre a munkások "éljen a nép!" kiáltásban törtek ki. Azonnal ott termettek a sajtó legü­ gyesebb kezelői..." Ám az egyik közreműködő nyomdász, Krisztián Glutsch, így emlékezik: "A Landerer-nyomdában dolgoztam. Stuttgartból kerültem oda és gépmester voltam. Hát március 15-én - úgy emlékszem, minha tegnap lett volna - bejött a nyomdába Landerer úr, a gazdám, s így szól hozzám: "Hallja maga Glutsch, ma okosnak kell lennie. Tudja, a fiatalság tegnap gyűlést tartott a Pilvaxban, és elhatározták, hogy valamit kinyomtatnak. Mindjárt itt 565 �palócföld 92/6 is lesznek. Hát maga csak legyen az eszénél. Ha kevesen lesznek, hogy a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, isten neki, csinálják meg, amit akarnak. Csak okosan, Glutsch, okosan!" S ezzel elment az öreg. Hehehe. Aznap nem is láttuk többet. Félt az öreg. ...Egy félóra se telt bele, hogy a gazdám elment, már jött a fiatalság. Bizony azok sokan voltak, tíz nyomda embere se bírt volna velük. Vagy tízen bejöttek a nyomdába, legelől Petőfi Sándor. Nagyon jól ismertem. - Das lassen sie drucken!... - Was wird das. Herr von Petőfi - kérdeztem. - Ein Plakat!... Ez volt a tizenkét pont, hogy mit kíván a magyar nemzet." Landerer tehát a Degré által írt színpadias jelenetben "engedett az erőszaknak", a gép­ mester emlékezete szerint viszont ott sem volt. Az eltérés oka lehet az, hogy Degré nem is­ merte Landerert, ezért ő és a történtekről beszámoló néhány krónikás azt hihette, hogy a nyomdában intézkedő személy maga a tulajdonos. A különbség csupán Landerer személyes szerepét illeti, a történelmi lényeg a két változatban egyforma: a nyomdába benyomul egy tu­ catnyi lelkes fiatalember, élükön a már ismert költő, némelyiknél tán még fustély is van, az utcán ketten csillapítgatják a harsogva érkező tömeget és - megszületik a cenzurától mentes sajtó. (Ha kevesebben lettek volna, akkor a szedő nyilván ragaszkodik a cenzori engedélyhez.) Landerer "deheroizálása" a Glutsch-féle változat? Szó sincs róla. "Félt az öreg" - az csak józanságára utal, és nem minősíti gyávának azt az embert, aki egykor helyt állt az árvízka­ tasztrófában, majd vállalta a Kossuth-bankók kinyomtatását, mialatt a fronton dörögtek az ágyúk. Trianonról Trianonban Azt hiszem, hosszú idő után az első voltam, akinek újságcikkében (1989. március 28-án, a Magyar Nemzetben) méghozzá címként megjelent ez a szó: Trianon. Megírtam, hogy nemze­ dékem a békerevízióért lelkesedett, míg nem okoztak nekünk fájó csalódást ama részleges te­ rület-visszacsatolások, melyek hazánknak többet ártottak, mint a trianoni béke, mivelhogy Hitler sátáni jegyét viselték magukon, aki iszonyú árat fizettetett értük. Cikkem befejezésül a Kárpát-medence földrajzi egységével kongruens gazdasági egység és a gyűlöletmentesség mellett törtem lándzsát. Cikkemet minősíti, hogy a müncheni Südderutsche Zeitung közölte német fordítását, és biztos a sikere annak, amit érdemes eltulajdonítani: a "Hazai tükör" című tévé-műsor rövid­ del cikkem megjelenése után "átvette" a témát, helyenként szó szerint ismételve a szövege­ met. S nemcsak a nevemet, hanem még a publikáló újságot sem említették meg... Ám mindezt csak mellékesen; hiszen trianoni személyes emlékemről kívánok szólni. 1937-ben Párizs világkiállítást rendezett, a látogatóit olyan kedvezményes útiköltséggel csábította, amelyet még egy fővárosi fogalmazógyakornok zsebe is elbírt. Párizs persze csoda (akkor is, ha nem tudja feledtetni Rómát) és a kötelező látnivalókhoz Versailles is hozzátar­ tozik. A versailles-i parkvilágban pedig ott áll az a bizonyos trianoni kastély. 566 �palócföld 92/6 Körüljárom, megcsodálom, gondolataim nyugtalanul zsonganak, amint leülök előtte egy kőpadra. Már készültem erre a találkozásra, előveszem tintaceruzámat és vaskosan formálva a he­ tüket, ráírom a pad sima kőlapjára: H ic Trianon locus est, ubi summa iniuria vicit. Nomen: omen. Trianon est, quia est tria non. A disztichont magyarra fordítva: Itt ez a hely Trianon, hol a fő injúria győzött. Baljós név. Trianon: három a "nem". Tria non. Régi emlék. A bevezetőben elmondtam, hogy a rákövetkező évek micsoda csalódásokat hoztak. De azóta is büszke vagyok rá, hogy az akkor belém égetett hármas "nem" - az otthon mindenfelé villogó "Nem, nem, soha!" milyen latin versfaragásra késztetett. Pedig a "nomen est omen" mondás csábítása prozódiai hibára vezetett: az "omen" szó o-ja nem rövid... Dehát még a jó öreg Homérosznak is engedélyez egy kis szundítást Horatius, mert engedékenyebb, mint Devecseri Gabi volt, aki mikor kétnyelvű Horatiusát szerkesztet­ te többünk közreműködésével, nem tűrt ilyen lazaságot. (Szilárd erkölcsi alapon: mert ő min­ denekelőtt önmaga iránt volt szigorú. Közszájon forgott, hogy a nyomdába belopózva, egyegy üveg borral vesztegette meg a gépnél dolgozókat, hogy a kiadó tilalma ellenére a magyar Iliásznak és Odüsszeiának még a tördelt levonatán is hajtsák végre az ő legeslegutolsó símítá­ sait.) Emlékezetemben élt a kőpadra rajzolt, s tán másnap záporral lemosott vagy egy kövér fe­ nékkel letörült disztichon (emlegethette a merde-et, akin a versemmel összetintázott nadrág feszült), mikor harmadfél évtized múlva újra eljutottam, immár az én Egyetlenemmel együtt, Párizsba. A budapesti francia nagykövetség kultúrális tanácsosa, monsieur André Padoux, akivel összehozott Petőfi francia fogadtatásának témája, majd utóbb a Szegfű-utcai Alliance-ban tartott előadásom, elintézte, hogy párizsi utunk alkalmával kulturális osztályuktól belépője­ gyet kapjunk a Louvre-ba és a Comédie Francaise Fösvény-előadására. (Micsoda csalódás! a modernkedő rendezésben többek közt azok a szóvégi néma e-k is eltűntek, amelyeknek meg­ őrzéséről oly híres volt a Comédie). Az ajándék-program fénypontja a Versailles-i autókirándulás. Amikor a kísérésünkkel minket megtisztelő minisztériumi hölggyel megállunk az egykor általam összetintaceruzázott kőpad táján, ő így szól: - Sajnos, zárva. Nem nézhetjük meg belülről. Tán jobb is, mert önökben fájdalmas gondo­ latokat ébresztene a trianoni terem. Teljes joggal. A fo rte raison. Teljes joggal... Azóta is motoszkál a fejemben, vajon ez a külügyi hölgy ama franciák egyike, akik rokonszenveznek a hazámmal, s voltak ilyenek azóta is, hogy I. Fe­ renc királyuk alig tíz évvel Mohács után lepaktált a törökkel, egészen a magyargyűlölő Clé­ menecau-ig és Bidault-ig, mialatt egyoldalú szerelemmel rajongtak értük olyan magyarok, mint Rákóczi és Petőfi, Ady, Radnóti és Illyés, amihez hozzáadtam én is a magam szerény obulusait. Vajon ott tartunk-e már, hogy e vonzódásunknak megszűnik az egyoldalúsága? 567 �palócföld 92/6 Kétbalkezes magyarítások A nyelvvédés nemes, hazafias törekvés. Egyik ágazata az úgynevezett barbarizmusok (idegenszerűségek) elleni küzdelem. Ismerik ezt a világnyelvek művelői is. A franciák ugyan­ úgy küzdenek nyelvük elangolosítása (franglais), mint az angolok a nyelvük elfranciásítása (frenglish) ellen, a németek pedig szinte fuldokolnak az elangolosító áradatban: hogy a "gyil­ kos" már "killer", a bolt pedig "shop" (mely utóbbi ragály már nálunk is terjed). Vannak sikerült, sőt kitűnő magyarításaink. Az én Egyetlenem emlékezete szerint az ő apja, Kormos Tivadar geológus-paleontológus professzor kezdeményezte az "inkognitó" he­ lyett a "rangrejtve" használatát, ami gazdagította nyelvünket, mert értjük és használjuk is mindkettőt, aminthogy a sportpályán már "lelátókról" beszélünk, de a Fradi vonatkozásában mégis "tribün" maradt a Bé-tribün... A nyelv gazdagodása, árnyalatkifejező képessége nem kisebb nemzeti érték, m int a tiszta­ sága. S az erőltetett, oktalan magyarítás ezt az értéket károsítja. Ha azon az alapon, hogy idegen eredetü-e, kezdenők - divatos szóval "átvilágítani" nyel­ vünk szavait, akkor kiirthatnók azt is, hogy "cérna" (németül "Zwirn") és azt, hogy "asztal" (a szláv "sztol"-ból). Az ilyen végletes példák nyilván a legelfogultabb "tisztogatót" is meggyőzik a túlzó purizmus értelmetlen és káros voltáról, ámde napjainkban is akad olyan kétbalkezes nyelvvédő, aki egy-egy meghonosodott, közérthető szót igyekszik úgy "magyarítani", hogy ezzel súlyos kárt okoz. Hogyha a nyelvrontást büntetnék, akkor bírságot kellene kiróni arra, aki kitalálta, hogy a "reális" helyett azt mondjuk: "valós". Eltekintve attól, hogy a "valós" szót a matematika már lefoglalta egy bizonyos számfajta megjelölésére (vannak valós számok és képzetes számok), manapság okos-oktalan úgy próbál korszerűnek vélt magyarsággal szónokolni, hogy lépten-nyomon ezt csámcsogja: "valós". Nincs már reális lehetőség, nincs valódi nagyság, nincs valóságos szégyen, nincs őszin­ te érzés, nincs igaz érv - mindez nagy kényelmesen egyformán valós. Mániákus purizmussal sikerült szegényíteni, szürkíteni a mi csodálatosan gazdag árnyalatokat kifejező nyelvünket. Várom, hogy mikor hallom a divat egy követőjétől József Attila híres sorát imigyen: "A valóst mondd, ne csak a valóst"... Kétbalkezes magyarító találta ki azt is, hogy a meghonosodott, közérthető "polarizálás", "polarizáció" legyen ezentúl "sarkítás". Nyelvünk gazdagságát dicséri, hogy három, egymáshoz bár közel álló, de mégis egymástól különböző fogalomra három különböző szavunk áll rendelkezésünkre: "sark", "sarok" és "pó­ lus". Északi sark - sarokház és mágneses pólus. Némi keveredés ugyan előfordul ragozáskorképzéskor: "Északi sarkon" és "utcasarkon" valamint "sarkon fordult" egyforma, akárcsak "sarki róka" és "sarki fűszeres"; és latinos régiességében Jókai regényének címe: "Egész az Északi pólusig" - mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy három különböző foga­ lomra három különböző magyar szavunk van, amint ezt pontos meghatározásokkal közli A magyar nyelv értelmező szótárá -nak ötödik kötete 1132., 1136. és 789. oldalán a "sark", "sa­ rok" és "pólus" címszavakhoz; ez utóbbiból képzett "polarizáció"-hoz pedig a 783. oldalon. Ez a hétkötetes mű, szókincsünk törvénykönyve a "sarkít" szót is ismeri (1134. oldal), mint egy fizikai, elektrotechnikai eljárás nevét. Igaz, ellentétben a szókincs törvénykönyvével, az újabb Értelmező kéziszótár a divat 568 �palócföld 92/6 uszályában minden használatos csodabogarat regisztrál. így a "sarkított" és "sarkos" szavakat is, de téved, amikor ezeket választékosnak minősíti, mert ezek bizony egy rossz divat szülöt­ tei: az értelmetlen "sarkos" szó értelmesen magyarul: "kiélezett". Tudom, a nyelvvédő cikk többnyire szélmalomharc. Hiába bizonyítottam be az Élet és Irodalom 1990. május 6-i számában, milyen kapitális baromság volt Rettenetes Ivánból Ret­ tegettet csinálni, ma is fel-felbukkan a Sztálinnak szóló alányalás. Történész-miniszterelnö­ künk hiába mondja hazánkat következetesen Kelet-Közép-Európának (mert az: Közép-Eu­ rópa keleti része), mégis be sokszor mondják, írják így: Közép-Kelel-Európa (ami Kelet-Eu­ rópa közepe: a lengyelek és oroszok közé cső Belorusszia). Mégis, habár szélmalomharc - meg kell vívni. Tehát nem "valós", hanem reális, és nem "sarkított", hanem polarizált. Politikusok 1. Beszélő nevek A beszélő név irodalomelméleti fogalom. Ha a szerző úgy választja meg hőse nevét, hogy azzal testi, jellembeli vagy valami egyéb tualjdonságára utaljon, akkor azt mondjuk: beszélő nevet adott neki. Szemléltetésül elég a Csongor és Tünde Mirigy, Balga és Ledér nevű szereplőit említenem, a modern irodalomban pedig vita tárgya, hogy a Godot-ra várv a címszereplőjének neve "beszélő"-e vagy nem. De mi van akkor, ha valóságos személynév látszik olyannak, mintha "beszélő" volna? Ilyesminek a felfedezésénél vigyáznunk kell, nehogy megsértsük az illetőt - különösen, ha közszereplő személyről van szó. Vigyáztam is, hogy a sértésnek árnyéka se férjen az itt bemutatott három "beszélőnek" látszó névhez. Az elsőnél elképzelünk egy kedves, kedélyes, pirospozsgás, gombócevő cseh férfiút, aki nem is születhetett másutt mint Pilzenben. Talán nem ilyen a külseje, nem is ott született, de a neve Dienstbier. Szolgálati sör. Ő a Cseh és Szlovák Köztársaság külügyminisztere, de mint­ ha a Sörgyári capricció-nak volna a hőse. A román forradalmat követő kormányok egyikében a hadügyminiszter neve Militaru volt. Töprengtem: vajon aki a családban elsőként viselte ezt a nevet, sejtette-é, milyen posztot fog utóda betölteni? És netán a neve határozta meg pályaválasztását? Mindenesetre - stíl­ szerű. A Iegcifrább a kubai "első ember" esete. Spanyolul fie l (eredetileg fidel) =hűséges, és c astro = tábor. Stimmt. Ő az, aki hű a már nem létező táborhoz, amelyben miénk volt a legvi­ dámabb barakk. 2. Jogásznemzet vagyunk? Régen gyakran mondták, többen nyilván ma is vallják, hogy jogásznemzet vagyunk. Hát, aki a másfél évszázad vitáit megörökítő Országgyűlési Naplókat forgatja vagy a par­ lamenti közvetítések során egyre-másra hallhatja az ügyvéd foglalkozású képviselőknek hol a római jog kristálytisztaságától fényes okfejtését, hol meg azt a fejfájdító csűrését-csavará­ sát, amelyet rabulisztikának neveznek - az ezért is, azért is igazat ad annak, aki a magyart jo­ gász-nemzetnek mondja. Pedig, ha visszatekintünk a magyar parlamentarizmus közel másfél évszázados törté­ netére és az országgyűlésről a kormányokra emeljük a szemünket, akkor könnyen kétségbe 569 �palócföld 92/6 vonjuk a "jogásznemzet" elnevezést. Az 1848. április 7-én kinevezett első kormányunk vallás-és közoktatásügyi minisztere b á r ó E ö t v ö s J ó z s e f , a Magyarország 1514-ben című alapvető történeti mű írója volt. 1849. május 1-én Kossuth a Szemere-kormányba e tárca élére H o r v á t h M i h á 1y t, a Magyarok története szerzőjét nevezi ki. A kiegyezéskor 1867. február 2-án a tárca élére ismét b á r ó E ö t v ö s J ó z s e f kerül, akinek eddigre már megjelent A XIX. század uralkodó eszmeinek befolyása az álladalom­ ra című történelemfilozófiai műve. Az 1871. november 14-én kinevezett vallás- és közoktatásügyi miniszter P a u l e r T i v a ­ d a r, a hazai jogtudomány történetének írója. Az 1872. december 5-én kinevezett kormányban ugyanez a P a u l e r T i v a d a r az igaz­ ságügyi tárca élére kerül. 1903. november 3-án a művelődéstörténész B e r z e v i c z y A l b e r t kap vallás- és közoktatásügyi miniszteri kinevezést. 1917. augusztus 20-tól G r a t z G u sz táv , a dualizmus kora történetének írója pénzügy­ miniszter. 1918. október 31 -től J á s z i O s z k á r neves szociológus-történész a nemzetiségi ügyeket intéző tárcanélküli miniszter. Az 1919.augusztus 7-től működő hivatalnok-kormányban a vallás-és közoktatásügyeket I m r e S á n d o r neveléstörténész intézi. 1932. október 1-től H ó m a n B á l i n t, az átfogó magyar történelem társszerzője áll a vallás- és közoktatásügyi tárca élén. Az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány népjó­ léti minisztere M o l n á r Er i k , a magyar őskor és középkor kutatója, 1947. szeptember 24től ő a külügyminiszter. 1982-ben K ö p e c z i B é l a történész, az utóbb megjelent háromkötetes Erdély törté­ neté-nek szerzője, 1989-ben pedig G 1a t z F e r e n c, a történettudományok doktora kerül a művelődésügyi tárca élére, s hogy a rendszerváltozást követő kormányban 1991 -től kik a hi­ vatásos történész miniszterek és államtitkárok, azokat név szerint azért nem sorolom fel, mert már a jelenbe érkeztünk és mert annyian vannak. Hát jogásznemzet vagyunk-e, nem inkább történésznemzet? 570 �palócföld 92/6 Kovács László Imre Számok vagy tények? (reflexiók Fekete Gyula írására) Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? címmel a Palócföld ezévi 4. számában megjelent tanulmánya — melyet átdolgozott formában a Magyar Fórum szeptember 17-i száma is átvett — komoly vihart kavart. A tömegkommunikáció részletesen foglalkozott vele, de írása révén a szerző már a kabarétréfák világába is bekerült. A sok és döntően a politikai ízlés által motivált reagálás m ellett-ezek létjo­ gosultságát sem tagadva - megítélésem szerint elkerülhetetlen az írás által felvetett problémákat, illetve azok felkínált megoldásait alaposabban, és szándékom szerint kevésbé átpolitizált megközelítésében szemügyre venni. A legfontosabb kérdések a témával kap­ csolatban a következők: ad. 1. A tanulmány végén a szerző közöl egy összefoglaló táblá­ zatot , melyben a magyarországi hatalom­ megoszlást számszerűsítve jeleníti meg. Mennyire korrekt, objektív az a módszer, melyet e tekinteben alkalmaz? ad. 2. Az egyes hatalmi ágakon belül milyen szempon­ tok alapján dönti el a különböző politikai erők részesedését? ad.3. Az általa kiszámí­ tott végeredményből milyen általános követ­ keztetéseket von le? ad. 1. Véleményem szerint az írásnak az a része, amely a hatalom egyfajta számszerűsí­ tett megoszlását adja meg, már a módszer szempontjából is problematikus. E látszólag kevésbé lényeges kérdés azért igényel alapo­ sabb áttekintést, mert egyrészt - mint látni fogjuk - a választott módszer nagyban befo­ lyásolja a végeredményt, másrészt pedig ezekkel az adatokkal, mint tényekkel számol a szerző, következtetéseit ezekre építi. E mozzanat fontosságát mi sem bizonyítja job­ ban, mint hogy - a szövegbeli eltérések mel­ lett - a Palócföldben illetve a Magyar Fó­ rumban közölt számok sem egyformák. (Írá­ somban így kénytelen vagyok mindkét dolgo­ zatot figyelembe venni.) Az első változatban Fekete arra az ered­ ményre jut, hogy Magyarországon a rend­ szerváltás előtti politikai erők a hatalom 17, a szocialisták 11, a liberálisok 42, a konzervatív-nemzeti csoport pedig 30 szá­ zalékával rendelkezik. A Fórumban ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy a nemzeti és konzervatív politikai erők a hatalomból összesen 25 százalékot, a szociálliberális és liberális csoport 43 százalékot, a szocialis­ ták 13 százalékot, és a rendszerváltás előtti időszak "maradványai" 19 százalékot birto­ kolnak. S bár a szerző semmivel nem indo­ kolja e nem jelentéktelen különbséget, a fi571 �palócföld 92/6 gyelmes olvasó észreveheti, hogy ennek oka viszont ott van a tanulmányban felsoroltak részben a hatalmi ágak számának megnöve­ között. Nemkülönben fontosnak érzem, a lése jelenti: húszról huszonkettőre. A máso­ köztársasági megbízottakintézményét, mely­ dik változatban ugyanis önálló hatalmi ág­ lyel a kormány a döntően ellenzéki önkor­ ként szerepel még a rendőrség és a külföldi mányzatok tevékenységét képes kontrollálni. hatalmi ágakhoz fűződő kapocs is. És mivel Kiszámoltam, hogy ezeket is figyelembe véve Fekete szerint a kormány egyikben sem bír milyen eredményre juthatunk. Az oktatás hatalmi befolyással, végeredményben ez a szféráját és az ÁVÜ-t: 3-3; a KMB-t: 2 hatal­ mi egységként kezelve az utóbbi ötöt a kor­ kiegészítés lerontja a pozícióit. Már ezek alapján is vitatható, hogy a mányerők javára írtam, az oktatásból pedig szerző miért ezzel a 20, illetve 22 hatalmi 1-1 pontot adtam a nemzeti-konzervatív, a ággal számol. A pártokról például ezt írja: liberális és a rendszerváltás előtti csoport­ "Polgári demokratikus országokban a politi­ nak. Mindezt hozzáadva Fekete Fórumbeli kai pártoknak - közvetlenül - nincs hatásuk táblázatának eredményeihez kiderült, hogy a a parlamenti életre, vagy a gazdasági-társa­ kormány így máris 30, a liberálisok 40, a szo­ dalmi élet változásaira... Összességében el­ cialisták 12, a "régiek" 18 százalékot bírnak. mondható: a korábbi, totális hatalmú pártál­ Ha viszont a Pálócföldben közölteket egészí­ lammal szemben a mai pártok szerepe a ha­ tem ki az én adataimmal, a fenti sorrendben talom gyakorlásában meglehetősen csekély." 35, 39, 10 és 16 százalékot kapok. Láthatjuk Mindez persze szerinte sem a pártok általá­ tehát, hogy a végeredmény szempontjából az ban vett elhanyagolhatóságát jelenti, hanem itt felvetett probléma korántsem elhanyagol­ azt, hogy azok közvetett módon, más hatalmi ható, hiszen több vagy kevesebb hatalmi ág ágakon - törvényhozáson, önkormányzato­ szerepeltetése - a hatalmi pozíciók elosztá­ kon stb. - keresztül formálói a folyamatok­ sának a szerző által követett logikáját meg­ tartva is - az összképet több százalékkal mó­ nak. Ezek alapján azonban számomra nem in­ dosítja. Ennél is fontosabb kérdés azonban, hogy dokolt önálló hatalmi ágként való szerepelte­ tésük. Ellenpéldát is hozhatnék, hiszen a fel­ a feltüntetett hatalmi ágak között számsze­ sorolásból hiányzik az oktatás szférája - a rűen is megállapított "erő-sorrend" f edi-e a tudomány és a művészet szerepel! - holott a valóságot. Kiindulópontként elfogadható, közoktatás különböző szintjei a tudatformá­ hogy ezek jelentősége nem egyforma. Ezt a lásban és ezen belül a politikai szocializáció­ tanulmány azzal fejezi ki, hogy megkülön­ ban sokak szerint a családhoz illetve a tö­ böztet háromszorosan, kétszeresen és egy­ megkommunikációhoz fogható szerepet töl­ szeresen súlyozott hatalmi tényezőket. Az tenek be. Csak jelezném, hogy ezt a kor­ egyes kategóriákon belül azonban nem indo­ mánykoalíció egyes csoportjai is így látják, kolja a pontozás logikáját. Konkrétan: a de legalábbis közvetve megerősítik az isko­ klasszikus hatalmi ágak közül a Parlament 9, lákkal kapcsolatban követett politikai straté­ az Alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom, giájukkal. Vagy itt van a privatizációs folya­ az igazságszolgáltatás és az önkormányzatok matokat szorosan ellenőrző Állam i Va­ 6-6, a köztársasági elnök pedig 3 egységet gyonügynökség. Tudom, hogy ilyen hatalmi képviselnek. Mi bizonyítja, hogy ez a formá­ ágat általában nem ismer az irodalom. Mégis, lisan talán elfogadható súlyozás valóban ki­ a jelenlegi folyamatokra talán van akkora fejezi e hatalmi ágak tényleges szerepét, va­ befolyása, mint a pénzkibocsátásnak, amely lóságos hatását az "itt és most" Magyarorszá­ 572 �palócföld 92/6 gon? Vagy mi indokolja a hovédelem és nem­ zetbiztonság három, ezzel szemben a rendőr­ ség két hatalmi egységként való szerepelteté­ sét? A különböző érdekképviseletek hazai si­ ralmas állapotáról, tevékenységük hatékony­ ságának csekély voltáról, a számukra terepet nyújtó döntési-érdekegyeztetési mechaniz­ musok kialakulatlanságáról beszélni köz­ helynek számít. Mégis négy hatalmi egységet képviselnek akkor, amikor a második gazda­ ság kettőt, az egyházak és a hitélet pedig hár­ mat. Az érvelő vitát több dolog nehezíti. A leg­ fontosabb talán az, hogy Fekete Gyula írásá­ ban nem indokolja, hanem csak megadja ezeket a számokat. Sőt, a tanulmány második változatában maga is megváltoztatja ezeket a belső arányokat, amikor növeli a hadseregre, a tudományos-művészeti szférára, a társada­ lombiztosításra, a második nyilvánosságra és a külföldi függésre jutó hatalmi egységek számát. Ezzel persze - saját korábbi adatai­ hoz képest! - megint az ellenzék javára bil­ lenti a mérleget, hiszen e hatalmi ágakban szerinte a kormánynak nincs, vagy alig van befolyása. Véleményem szerint a hatalmi tényezők valóságos - és nem becsült vagy hipotetikus - súlyának korrekt számszerűsítése egy olyan bonyolult, és a hatáskörök jelentős ré­ szét még homályban hagyó folyamatban, mint a magyarországi rendszerváltás, szin­ te lehetetlen. Ha mégis megtesszük, ezzel már a végeredményt befolyásoljuk. Hiszen elég azoknak a hatalmi ágaknak a szerepét növelni az adott rendszeren belül, amelyek megítélésünk szerint inkább politikai ellen­ feleink birtokában vannak, s ezáltal a hata­ lom és a felelősség egyre kisebb hányada lát­ szik a mienknek lenni. Itt azonban szeretném határozottan és egyértelműen leszögezni: az általam vitatott dolgozat íróját nem vádolom ilyesfajta tudatos manipulációval. Pusztán arra kívánok rámutatni, hogy írását olyan adatokkal támasztotta alá, amelyek egy má­ sik, de szintén indokolható számítási mód­ szert követve nem bizonyulnak helyesnek, vagyis esetlegesek, relatívak, nem annyira a valóság, mint inkább a metódus folyom á­ nyai. Ezen állításom próbájaként elvégeztem egy számítást, melyben nem változtattam meg azokat az arányokat, amelyek Fekete szerint kifejezik az egyes hatalmi ágakon be­ lül a különböző politikai erők részesedését, viszont más, általam reálisabbnak tartott "erő-sorrendet" állítottam fel a hatalmi ágak között. Például a Parlament, a végrehajtó ha­ talom, a gazdasági hatalom, az egyházak ese­ tében valamivel növeltem, az Akotmánybíró­ ságnál, az igazságszolgáltatásnál, az érdek­ képviseletnél, a pénzkibocsátásnál, a hadse­ regnél pedig némileg csökkentettem a hatal­ mi egységek számát, továbbá figyelembe vet­ tem az általam fentebb említett három hatal­ mi tényezőt is. A végeredmény a következő lett: a rendszerváltás előtti erők részesedése 16, a szocialistáké 12, a liberálisoké 34, és a nemzeti-konzervatív csoporté 38 százalék. Az utóbbi két politikai erő között így tehát sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet, mint Feketénél, sőt valamivel a kormánypártok felé billen a mérleg. S ekkor még nem tettem vita tárgyává, hogy mondjuk az érdekképvi­ seleten belül valóban egyenlő arányban osz­ tozik-e a négy csoport a hatalmon, vagy a köztársasági elnök 3 hatalmi egysége való­ ban mind a liberálisok javára írható-e, mint ahogyan ezt a szerző állítja. Hangsúlyozom, hogy az általam végzett számítás célja nem az Ő adatainak cáfola­ ta, vagy kiigazítása, sem a helyes eredmény felmutatása volt. A fentebb közölt számok semmivel nem reálisabbak, mint az általam vitatottak, hiszen ugyanúgy nincsenek szo­ ciológiailag meglapozva, szakmailag korrek­ ten alátámasztva. Csupán egy másik - il­ lusztrációs céllal készült - hipotézisről van 573 �palócföld 92/6 szó, s a hipotetikus adatsorok száma tetszés szerint szaporítható, jobbra vagy balra kiiga­ zítható. Egy viszont biztos: egyik sem mutat­ ja meg a másiknál igazabbul, hogy kinek mekkora hatalma van valójában Magyarországon. ad.2. Az itt fölvetett kérdés már általá­ nosabb és sokkal inkább tartalmi jellegű. In­ duljunk ki abból, hogy van néhány hatalmi ág, melyekben a különböző politikai csopor­ tok részaránya meglehetősen objektíven megadható. Ezek összetétele ugyanis válasz­ tás révén alakult ki, tehát ilyenek a Parla­ ment és az önkormányzatok. A többiek ese­ tében azonban a hatalmi pozíciók számsze­ rűsítése komoly körültekintést igényel. Nem tűnnek célravezetőnek azok a meg­ oldások, amelyek a kérdés komplexitását szándékosan vagy anélkül figyelm en kívül hagyva egyetlen tényezőre redukálva oldják meg a feladatot. S bár Fekete Gyula tanul­ mányában e második fontos mozzanat kap­ csán sem osztja meg az olvasóval az általa al­ kalmazott módszert még nagy vonalakban sem, táblázatában igen egyértelműen és nagy magabiztossággal osztja az X-eket ide és oda. A szövegből viszont mintha az világlana ki, hogy megoldásai egytényezősek, mégpedig egyfajta - és megítélésem szerint rosszul al­ kalmazott - szociológiai szempontra épül­ nek. Itt kell megjegyeznem, hogy írásának két változata között e tekintetben is meg nem indokolt különbségek vannak. A gazdasági hatalomból például a Palócföldben a nemze­ ti-konzervatív csoport még két, a Fórumban viszont már csak egy hatalmi egységgel ré­ szesül. Bőven átlépném e hozzászólás terjedelmi korlátait, ha mind a 22 hatalmi ágat e szem­ pontból is áttekinteném. Nézzünk tehát jel­ lemző példákat! Elfogadom, hogy azA lkot­ mánybíróság hatásköre jogosan vitatott kér­ dés. Maguk az alkotmánybírák is sokszor 574 megfogalmazták, hogy szívesebben látnák jobban körülhatárolva tevékenységük körét. Azt is megértem, hogy Fekete - és sokan má­ sok - szerint ezen intézmény ellenzéki fel­ adatokat is ellát. Hiszen nemegyszer meg­ akadályozta a kormánytöbbség által megsza­ vazott törvény hatálybalépését. Persze azt már hiányolom, hogy nem kapunk részletes, az Alkotmánybíróság eddigi teljes tevékeny­ ségét átfogó elemzést, és legalább ezen belül annak tényekkel való alátámasztását, hogy a rengeteg határozat és állásfoglalás milyen arányban volt kedvező az egyik, illetve a má­ sik oldal számára. Mert igaz ugyan, hogy a Zétényi-Takács ügy fájhatott a kormánypár­ toknak, de legalább ennyire örülhettek is, mikor Göncz Árpádnak a hadsereggel vagy a kinevezési kérdésekkel kapcsolatos jogkörét számukra kedvezően ítélte meg a testület. Si­ etve hozzáteszem, hogy nagyon nagy bajnak tartanám, ha az alkotmánybírák az "egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek" elv alapján hoznák a döntéseiket. A testület munkájá­ nak megítélésem szerint egyetlen mércéje van, az, hogy döntései mennyire az alkot­ mány betűjét és szellemét tükrözik.Ha vi­ szont valaki arra vállalkozik, hogy szám­ szerüsíti a különböző politikai erők által az Alkotmánybíróságból, mint hatalmi ágból birtokolt pozíciókat, ezt a teljeskörű elem­ zést nem takaríthatja meg. Ehelyett azonban Feketétől homályos utalásokat kapunk a tes­ tület megalakulásának körülményeire, sze­ mélyi összetételére, és ezek alapján kész a leltár: a hat egységből kettő a rendszerváltás előtti erőket gyarapítja, egy a szocialistáké, kettő a liberálisoké és egy maradt a nemzetikonzervatív csoportnak. Milyen alapon? Fel­ tételezhető, hogy a döntéseket meghozó tíz alkotmánybíró vélt vagy valós pártszimpá­ tiáit figyelembe véve. De ki tud erről bizto­ sat? Lehet, hogy a szerző igen, de erre vonat­ kozó információit sem osztja meg velünk. Ugyanezt a szempontot látjuk érvénye­ �palócföld 92/6 sülni számos más esetben is. A Magyar Fó­ rumban közöltek szerint a rendőrségnél a kormánykoalíció és a liberálisok nem rendel­ keznek hatalmi befolyással, fele a szocialis­ táké, fele a rendszerváltás előttieké (amely csoportról legalább azt meg kellene mondani, hogy kik ők? Itt a Thürmer-féle MSZMP hí­ veit sejtsük, a rendszerváltás ellenzőit, netán a visszarendeződés előkészítőit, vagy csak a kisnyugdíjasok Kádár-rendszeren nosztalgi­ ázó részét?). Ha ezt az 50-50 százalékos meg­ oszlást az alapozza meg, hogy a rendőrök túl­ nyomó része valóban a régi rendszerben hú­ zott egyenruhát, ez számomra kevés. Attól még lehetnek lelkes hívei bármelyik pártnak. Tudja azt bárki, hogy a rendőrök (katonák, fináncok, vasutasok...) hogyan szavaztak? És ettől függ, hogy mennyire híven és lelkiisme­ retesen igyekeznek érvényt szerezni azoknak a törvényeknek, amelyeket a Parlamentben a többség hoz? Ha ez az 50-50 százalék igaz, azt is be kellene bizonyítani, hogy a magyar rendőrség egész tevékenysége részben a régi rendszert szolgálja, részben a kormány po­ litikai céljait akadályozza. Lehet, hogy így van. Én nem tudom, de "bemondásra" nem is hiszem el senkinek. De ugyanezt elmondhat­ nám a bíróságokkal, az ügyészségekkel, a hadsereggel, tulajdonképpen az összes többi hatalmi ággal kapcsolatban is. Ö sszefoglalva tehát: a hatalomból való részesedés számszerűsítésekor csak egyik szempont lehet az illető intézményhez, testü­ lethez, tevékenységi ághoz tartozó csoport személyi összetételének vizsgálata. S még ez sem csupán annak alapján, hogy valaha hor­ dott-e párttagkönyvet a zsebében, vagy mi­ kor lett az, ami. A másik - és megítélésem szerint fontosabb - szempont az adott kör te­ vékenységének alapos vizsgálata, hatása a gazdasági-társadalmi folyamatokra, a ki­ bontakozásra. Legalább e két mozzanat együttes számbavétele szükségeltetik. Ha nem így teszünk, akkor megmaradunk a "ku­ tyából nem lesz szalonna" egyszer már má ­ sok által kipróbált logikájánál. Ehelyett vi­ szont ajánlanám Furmann I mre megközelí­ tését, aki nemrég azt mondta: mindkét oldal­ nak tudomásul kellene már vennie, hogy 1990-ben ebben a hazában szabad választás volt végre, de nem lakosságcsere... Itt azonban - kissé kitekintve írásom te­ matikus keretei közül - szólni kell egy olyan mozzanatról, amely a vitatott megoldások ellenére komolyan indokolja Fekete írásá­ nak kérdésfeltevéseit. Jól emlékszünk arra, hogy a rendszerváltást megelőző időkben a felülről történő reformálás hatékonysága el­ len felhozott társadalomkutatói érvek egyik legfontosabbika az volt, hogy a régóta kiala­ kult érdekösszefonódások, a háttérben mű­ ködő, de nagyon is valóságos befolyással bíró lobbik ellenállásán úgyis megtörnének ezek a folyamatok. Ezek az érdekkörök viszont 1990 májusában nyilvánvalóan nem tűntek el egycsapásra, hiszen a gazdasági-társa­ dalmi szerkezetbe való beágyazottságuk meglehetősen szilárd volt. Az új körülmé­ nyek között tehát joggal felvethető, hogy régi vagy átalakult formában való továbbműkö­ désük milyen irányba és milyen erősen befo­ lyásolja a demokratikus rendszer kiteljese­ dését. Ez a kérdés azonban szerinten nem csak a kormány/ellenzék relációban vizsgálható, mert - és itt véleményem nyilván eltér sok kormánypárti politikusétól - számomra elfo­ gadhatatlan az a logika, mely szerint az igazi rendszerváltás erői az egyik (kormánypárti), míg ellenfelei a másik (ellenzéki) oldalon ta­ lálhatók. Ha a rendszerváltást nem szűken a kormánypolitika minél zavartlanabb érvé­ nyesüléseként fo g ju k fe l, akkor mindkét (mindhárom?) oldalon felfedezhetünk olyan megoldásokat, törekvéseket, amelyek segítik vagy gátolják e bonyolult folyam at kibontakozását. A fent említett látens érdekcsoportok pedig ilyen értelemben támogatói, 575 �akadályozói vagy megfigyelői, esetleg egy­ szerű haszonélvezői e remélhetőleg sikeres történelmi kísérletnek. Minderről azonban a legutóbbi időkben - néhány kivételtől elte­ kintve, mint például Kolosi Tamás írásai keveset hallhatunk a társadalomtudósoktól. Ennek oka lehet az érintettség is, de megíté­ lésem szerint inkább arról van szó, hogy szakmai felelőséggel nyilatkozni e kérdésről csak nagyon komoly empirikus megalapo­ zottsággal lehet. Ehhez még nyilvánvalóan kevés idő (és pénz) állt rendelkezésre, ezzel együtt azonban a válaszok hiánya nyilvánva­ ló. É s ez a tisztázatlanság komoly esélyt ad e témában is a leegyszerűsítő világmagya­ rázatoknak. ad.3. Mindezek alapján talán furcsának tűnhet, hogy a tanul mány végkövetkezteté­ seinek egy részével egyetértek. Tény, hogy a parlamenti mandátumok többségét bíró koa­ líció nem rendelkezik a teljes hatalommal Magyarországon. Erről Fekete is azt mondja, hogy ez egy plurális demokráciában nem len­ ne baj. Hiszen - tehetem hozzá - ez minde­ nütt a világon így van. Egyetlen parlamentá­ ris rendszerben sem bírnak a kormányzó erők totális hatalommal, és éppen ez a mo­ dern demokrácia egyik lényegi vonása. An­ nak a szisztémának az alkalmatlanságát, amely valaha az USA-ban egy-egy választás után a "zsákmányrendszer" logikáját alkal­ mazva e szempontból tisztább viszonyokat hozott létre, szintén a történelem bizo­ nyította. De még ez a szisztéma sem juttatta a nem klasszikus hatalmi ágakban, és külö­ nösen nem a gazdaságban automatikus el­ őnyökhöz a kormánypártot. Ezt önmagában Fekete Gyula sem kifogásolja, legfeljebb fáj­ lalja. Azt írja viszont a Magyar Fórumban: "Amelyik irányzat nem gondoskodik továb­ bélését garantáló hatalmi spórákról a külön­ böző hatalmi ágazatokban, az mindent egy lapra tesz fel, a parlamenti választások lapjá­ ra." Eltekintve most attól, hogy Magyaror­ szágon önkormányzati választások is van­ nak, s ezek könnyen lehet, hogy a jövőben is a mindenkori parlamenti ellenzéket kárpótol­ ják majd, e kijelentés többféle értelmezési lehetőséget is kínál. Azzal egyetértek, hogy minden politikai erő természetes törekvése minél jobban be­ ágyazódni a társadalom különböző szféráiba. Korántsem mindegy viszont, hogy ezt ho­ gyan teszi. Ha abból az eltúlzott veszélyér­ zetből kiindulva politizál, mely szerint a kö­ vetkező választások elvesztése nemcsak kormányzati hatalmát, hanem egyáltalán való létét fenyegeti, nagyon könnyen ragad­ tatja magát a demokráciával összeegyeztet­ hetetlen lépésekre. Nyilvánvaló, hogy min­ den párt egyenként minden választást meg akar nyerni, mégsem indulhat ki abból, hogy mindegyiket megnyeri. Amikor tehát a min­ denkori győztesek hatalmi eszközökkel olyan közjogi megoldásokat erőltetnek, ame­ lyek révén ellenfeleik lehetőségeit minimali­ zálva, és nem velük - ahol lehet - konszen­ zusra törekedve érvényesíthetik akaratukat, lehet, hogy saját majdani ellenzéki pozíciói­ kat gyengítik. Amikor a nem választott szfé­ rákba a kormányzati hatalom nyers inter­ vencióját lehetővé tevő megoldásokat fa­ gyasztanak bele a jogrendszerbe - szétszó­ randó a "hatalmi sprórákat" - ugyanígy saját későbbi érdekeik ellen tesznek. Nem biztos tehát, hogy hosszútávon jól szolgálják saját túlélésük esélyeit, de talán a valóban demok­ ratikus viszonyok kialakulását sem. Nem állítom, hogy Fekete tárgyalt írásá­ val valamiféle újabb hatalomgyűjtő offenzí­ vát kíván megalapozni. Ám az általa közölt százalékos eredmények - melyekről láttuk, hogy erősen vitathatók - mégis alkalmasak arra, hogy a bekerítettség érzésére egyébként is hajlamos koalíciós erőkben indokolatlanul növeljék a fenyegetettség érzését, mégpedig úgy, hogy azt gondolják: 1994-es esetleges �palócföld 92/6 választási vereségük egyben megsemmisülé­ süket is jelenti majd. Különösen így van ez, ha azt is figyelembe veszem, hogy a szerző ta­ nulmányának második - és a Magyar Fórum révén nagyobb publicitást élvező - változatá­ ban a nemzeti-konzervatív csoport pozícióit még tovább rontotta. Csak így vált lehetővé annak kimondása: "Hatalomból történő ré­ szesedésük (25 százalék) lényegesen keve­ sebb, mint a liberálisoké és némileg elmarad a volt MSZMP, a mai MSZP összhatalmon belüli arányától is." Azzal viszont, hogy elis­ meri: túlzás lenne baloldali veszélyről beszél­ ni, rávilágít mondanivalójának egyik fontos, ha nem a legfontosabb politikai tartalmára. Nevezetesen arra, hogy a "fő veszélyt" a libe­ rálisok jelentik a nemzeti-konzervatív cso­ port, de az egész magyar demokrácia számá­ ra. Hiszen: "Választási győzelem esetén totá­ lis hatalommá, 75-80 százalékká is növelhető a mai 43 százalékos arány." Holott, mint lát­ tuk, ezeket az állításokat saját korábbi adatai sem támasztják alá minden tekintetben, az általam végzett - Feketéénél semmivel nem megalapozatlanabb - számítás eredményei pedig egyenesen cáfolják. Fekete Gyula helyzetértékelése, s az ennek nyomán kiala­ kuló hangulat viszont semmiképpen nem kedvez a megfontolt és konszenzuskereső po­ litizálásnak, s a politikával szükségképpen együttjáró időnkénti (nem csak választási!) vereségek higgadt tudomásulvételének.Aho­ gyan elfogadhatatlan számomra az ellen­ zék egyes képviselői részéről gyakran el­ hangzó azon állítás, mely szerint nekik - az önkormányzatoktól eltekintve - semmi ha­ talmuk nincs, így semmilyen felelősség nem terheli őket az országban végbemenő fo ly a ­ matokért, ugyanúgy veszélyesnek tartom a kormánypártok félelm eit erősítő kijelenté­ seket is. Fekete másik fontos megállapítása sze­ rint az a nagy baj, hogy a "monolitikus hata­ lomhoz hozzászokott apolitikus lakosság" nem tudja: nem minden hatalom a kormány­ pártoké. Ez azt hiszem így van. Ezért is látom szükségesnek az effajta vitákat, illetve ezek eredményeinek - ha vannak - higgadt, a de­ mokratikus politikai kultúra kiteljesedését elősegítő tudatosítását. Ugyanakkor azzal meg kell tanulni együttélni minden pártnak és politikusnak, hogy a többpártrendszerre és szabad választásokra épülő demokrati­ kus politikai struktúrák igazságtalanok. Leginkább azért, mert a választások alkal­ mával az állampolgárok nem csak a saját ha­ tókörükben teszik felelőssé a kormányzó erőket, hanem az ország általános állapotát kérik rajtuk számon. Olyat is, amiről lehet, hogy valóban nem tehetnek. Ennek az ellent­ mondásnak a feloldására logikailag három megoldás kínálkozik. Az egyik szerint, akkor minden hatalmat a mindenkori kormány­ p á rt(o k)nak! Világos, hogy Fekete sem ezt akarja. A másik szerint lehetőleg minél rit­ kábban kell, ad absurdum egyáltalán nem szabad megzavarni az ország felemelkedésén munkálkodókat a választások jelentette koc­ kázatokkal. Ezt sem kívánja épeszű politikus ma Magyarországon. A harmadik - számomra is szimpatikus, de igen nehezen járható út - hogy a " rapid megoldások" helyett mindenki bízzon saját híveiben. Abban, hogy az általa hangoztatott és politikai tetteivel is igazolt értékek töme­ ges, ha nem is kizárólagos támogatást élvez­ nek a társadalomban. Abban, hogy szimpati­ zánsai - így nem megcsalatva vagy kiábrán­ dítva - kitartanak mellette "jóban-rossz­ ban", kormánypárti és ellenzéki pozícióban egyaránt. Ügyeljenek a pártok arra, hogy po­ litikusaik ne csak saját tagságuk körében váltsanak ki rokonszenvet. Hogy az emberek a politikában ne csak ellenségek hadakozá­ sát és gyalázkodását lássák, hanem az állás­ pontok és képviselőik kölcsönös tiszteletét, annak feltételezését, hogy a másik is jót akarhat attól, hogy másként akarja. Ettől is 577 �palócföld 92/6 jelentős mértékben csökkenhet a veszélyér­ zet. Elismerem, hogy mindennek kemény fel­ tételei vannak. Többek között az is, hogy a la­ kosság valóban hitelesen informálódhasson a politikai erők tevékenységéről, a kormány és az ellenzék hibáiról és erényeiről. E téren is Hibó Tamás: Cím nélkül (tus) 578 sok tennivalót látok. Ezzel együtt kívánok minden pártnak - F e ­ kete Gyula pártjának is - több ilyen nyugodt önbizalmat. Í gy talán rruijd kevésbé kell tartaniuk egymástól. S nekünk is tőlük. �palócföld 92/6 Fekete Gyula Számszerűsíthető tények (válasz Kovács László I mre írására) Mindenekelőtt köszönöm a kritikai írást. Ez a legrészletesebb és a kérdéses polito­ lógiai problémába leginkább önmagát beleélő tanulmány. Ha röviden le tudom írni a tanulmány megírására inspiráló tényezőket; ha a mérhetőség kérdéséről véleményt mondok, ha néhány közismert bizonyítékot felelevenítek annak érzékeltetésére, hogy mely hatalmi ágban milyen politikai erők érvényesülnek, akkor talán minden olyan kérdésre megválaszolok, ami - mint kérdés-felvetődik tanulmányommal kap­ csolatban Kovács László Imre írásában. A tanulmány megírását a képviselői rendszeresen takarítsa a szemétledobókat munkám legteljesebb lakossági félreértése (irtózatos az onnan kiáramló bűz), és nyáron váltotta ki. Még annyira döbbenetesen mo­ ne egyszerre küldje szabadságra több ház­ nolitikus pártállamban gondolkodnak az em­ tömb gondnokát; berek, hogy tudatukban az MSZMP egy par­ - azt, hogy egy iskola előtti főúton - ahol lamentnek adta át a hatalmat, és mi képvise­ most októberben is halálra gázoltak egy 11 lők a volt MSZMP valamennyi jogosítványát éves diáklányt - jelzőlámpa legyen felszerel­ megörököltük. Képzeletükben valamennyi ve; történésért mi felelünk az országban, hisz - azt, hogy a délutáni (22 óráig tartó) mű­ "miénk a hatalom". Csak néhány példát hadd szak dolgozóit ne félóránként járó buszjára­ soroljak fel: tok szállítsák haza. a) Újpesten SZDSZ-tag a polgármester, Hosszan sorolhatnám önkormányzati Budapesten SZDSZ-tag a főpolgármester. közbenjárást kérő leveleim tartalmát, ame­ Mégis engem, MDF-es képviselőt hibáztat­ lyeket - ha kaptam választ - már úgy mellé­ nak azért, ha választókörzetemben nem tu­ keltem a hitetlenkedő, csodálkozó honpolgá­ dom elérni: roknak, hogy kérésüket támogatásom ellené­ - azt, hogy este 22 óra után is zajongó re is elutasították. Képtelen voltak felfogni, vendéglőt a csend betartására kötelezzenek, hogy az önkormányzatok a parlamenttől (és mivel a vendéglő fölött lakó, másnap kora végrehajtó hatalomtól stb.) függetlenek, kér­ reggel kialvatlanul munkába induló buszve­ hetek, könyöröghetek - de mást nem tehetek. zető vagy ápolónő emiatt mások életét is ve­ Nem kell különösebben taglalnom, hogy a la­ szélyezteti; kosság hozzám forduló 1 százalékát talán - azt, hogy az Ingatlankezelő Vállalat meg tudom győzni ártatlanságomról a jelzett 579 �palócföld 92/6 problémák esetében, a 99 százalékot azon­ rémpéldát. A szomorú az, hogy az ilyen akci­ ban nem, hiszen el sem jönnek hozzám ha­ ókat támogató tömegtájékoztató eszközök nem csak látatlanban szidalmaznak vagy ezt nem tudták - illetve nem adtak helyet az korholnak ugyanezen gondok miatt. alkotmányellenességre figyelmeztető véle­ b) Az elmúlt 30 évben igen sok igazságta­ ményeknek - és hogy maguk a szervezők is lan, szabadságtól és vagyontól megfosztó ha­ félreismerték a Parlament lehetőségeit. tározatot hoztak a bíróságok és a helyi taná­ Még nem volt meg a temetése egy MDFcsok is. Enyhébb esetekben az állásuktól es éhségsztrájkoló ismerősömnek. Éhség­ fosztották meg az áldozatokat, akiknek ma sztrájkjával el akarta érni, hogy a Paksi kevesebb a nyugdíjuk. Rendszeresen érkez­ Atomerőműnél a munkástanács szerint jó­ nek hozzám kérések, hogy az igazságügyi mi­ nak látott szervezeti rend érvényesüljön. Nem tudta megérteni, hogy egy rész­ niszternél érjem el: - politikai okokbó l történt elbocsátások vénytársaság érdekvédelmi szervezetektől megsemmisítését és a kárvallottak kártalaní­ függetlenül is dönthet, és igencsak áttételes és közvetett a függése a részvényvagyon egy tását; - házukból kilakoltatottak most is meglé­ részét birtokló államtól is. Halála már csak azért is tragédia volt, mert éhségsztrájkját a vő lakóházukba való visszaköltöztetését; - 1956 mártírjainak gyermekeitől akkor posztbolsevik sajtó gúnyolódva, pocskon­ megtagadott árvaellátások utólagos folyósí­ diázva emlegette - akárcsak dr. Réti M iklós képviselőtársamét - hiszen sajnálkozás és ki­ tását; - a ma is közöttünk mászkáló gyilkosok tüntetett sajtófigyelem csak kormányellenes éhségsztrájkolókat illet meg. és tömeggyilkosok megnevezését. Még egy példát mondok: október elején Hiába is magyarázom kérelmezőimnek, hogy az. igazságügyi miniszter nem főnöke a választókörzetem mintegy 100 polgára pró­ bíróságoknak, nem utasíthat bírókat ilyen bált arról meggyőzni, hogy a Parlament és a vagy amolyan ítéletekre - nem értik. Többsé­ gazdasági élet nem külön hatalmi ág, igenis gük el sem hiszi, hogy "az igazságügy minisz­ nekünk kötelességünk lenne előírni, hogy a tere nem szolgáltathat igazságot" és "MDF- bankok mekkora kamatot számíthatnak fel bolsi" összejátszást nekem címezve rámcsap­ hiteleik után. Nem tudtam őket meggyőzni és ja az ajtót. Kisebb része az ilyen panaszosok­ a többségük a kormányt, Parlamentet szidal­ nak elfogadja valamelyik jogsegélyiroda cí­ mazva távozott. d) Igen sok panaszom van a törvénye mét, ahol képzett ügyvédek talán észrevesz­ közhírré tételével kapcsolatban. 1991-ben és nek valamely perújrafelvételi lehetőséget. c) az Országgyűlés költségvetési-, adó- és 1992-ben olyan rendszerváltoztató szellemű pénzügyi bizottságának tagjaként tanácsta­ törvények születtek meg, amelyek jogvesztő lanul forgattuk - kormánypárti és ellenzéki hatályúak voltak, többszázezres-milliós ká­ képviselők egyaránt - 60 ezer személy aláírá­ rok is érhették a határidőket nem ismerő ál­ sokkal alátámasztott követelését, miszerint lampolgárokat, vagy a nem magyar állampol­ tiltsuk meg a biztosító intézeteknek a gépjár­ gár károsultakat. Tudvalevő, hogy a rádió­ müvek után fizetendő biztosítói díjak emelé­ ban, a televízióban, a napi sajtó túlnyomó ré­ sét. Ilyet mi nem tehetünk meg, köznevetség szében azok vannak felső és középszinten tárgya lennénk. Ha netalántán mégis ilyet döntési pozícióban, akiket még a múlt rend­ tennénk, az Alkotmánybíróság ezt már más­ szer legsúlyosabb bűneinek - tömeggyilkos­ nap megsemmisítené, mint alkotmányellenes ságoknak, tömeges kivégzéseknek, vagyo­ 580 �palócföld 92/6 nokból történő kiforgatásoknak, a legele­ mibb emberi jogok eltiprásának - eltitkolása, elleplezése érdekében neveztek ki. Nem cso­ da tehát, hogy micsoda tömény ellenszenv és gyűlölködés kíséri az igazságtételi, kárpótlási próbálkozásokat ezekben a médiumokban. Azon sincs semmi csodálnivaló, hogy a tele­ vízió a Földművelődésügyi Minisztérium nyolcszori(!) felkérése ellenére sem indított ismertető sorozatot legújabbkori legnagyobb vagyonfelosztásunkat elrendelő törvény, a szövetkezeti törvény ismertetésére. Néhány jellemző eset: - 1991. december 16-án, az első kárpót­ lási törvény lejártának estéjén az újpesti MDF-irodába betérő két érdeklődővel sza­ ladtunk sürgősen a postára. Legalább jelez­ zék az igényüket. A mindig zsúfolt kárpótlási irodák elriasztották őket, nem tudták, hogy a késlekedés jogvesztő hatályú. - 1992. májusában egy újpesti laka­ tosipari szövetkezet alapító nyugdíjas elnöke jött hozzám segítségért. A szövetkezeti tör­ vényben előírt üzletrész-bejelentési lehető­ ség utolsó napján tudta meg - és jelentette be - üzletrész iránti igényét. Kapott is 170 ezer forint értékű vagyonjegyet - míg hasonló ko­ rú, a nyolcvanon már túllépett - társai nem kaptak, mert nem tudott már nekik szólni. Volt munkatársai őt hibáztatják, arra gon­ dolnak, hogy azért nem szólt nekik, mert így több vagyonjegy várományosa lehetett. Mi­ ért nem írtuk elő a kötelező tájékoztatást kérdezte és nem hitte el, hogy ez nincs a ha­ talmunkban. Még szeptemberi fogadóórám­ ra is eljött, retorziót követelt a rádió és tele­ vízió jogvesztő törvényeket bojkottáló maga­ tartása miatt. Groteszk, de a mai helyzetből fakadó törvényjavaslatra is buzdított: miért nem állítjuk vissza a kisbírók intézményét, akik minden héten trombitás hírnökök kísé­ retében kidobolják és kihirdetik az új tör­ vényeket és kormányrendeleteket, illetve le­ járó határidőkre figyelmeztetnek? - 1992 júniusában ellenzéki pártok a kár­ pótlás "meggyorsításának" az ürügyén - a földigénylés megújítására nyújtottak be tör­ vényjavaslatot. A határidő jogvesztő hatályú lett volna, és nagyon hamar - augusztus 15én - lejárt volna. A jogvesztést csak az utolsó pillanatban törölték a törvényjavaslatból a kormánypártok. A nyári szabadságok, a tö­ megkommunikáció szokásos törvény­ elhallgatása miatt az érdekelteknek csak egyharmada újította meg a termőföldben történő kárpótlás iránti igényét. Ebből is ér­ zékelhető annak a veszélynek a komolysága, amitől a kárvallottak kétharmada megmene­ . kült. - Idén októberben is több lakossági fel­ szólítás érkezett hozzám annak érdekében, hogy kapjon a tömegkommunikációban nagyobbnyilvánosságotamostjogvcsztőhatálylyal lejáró nemzeti gondozási törvény, illetve a szabadságvesztést elszenvedetteket kárpót­ ló törvény. Hiába hangsúlyoztam, hogy erre nincs hatalmunk - és az igazságtétel ellend­ rukkereitől pedig irreális lenne e tárgykör­ ben tájékoztatást elvárni - a panaszosok ma­ kacskodtak. Akkor legalább nyújtsak be tör­ vényjavaslatot a jogvesztő határidők meg­ hosszabbítására. - A terjedelem nem teszi lehetővé a sok-sok konkrét példa és választókerületi képviselői tapasztalat további felsorolását. Valamennyi orvosolatlan panasz arra figyel­ meztet, hogy a lakosság igen széles tömegei nem tudják, nem ismerik a parlamenti képvi­ selők hatalmának alkotmányos korlátait. Olyan dolgokért is hibáztatnak minket, ame­ lyeket nincs is lehetőségünk orvosolni. A mérhetőség problémája felveti azt a dilemmát: aki attól fél, hogy a mérési ered­ ményét szétszedik a kritikusok, az arról is le­ mond, hogy egy hozzávetőleges nagyságren­ det érzékeltető adatot meghonosítson a köz­ tudatban. Én úgy döntöttem - mivel a tömeg­ kommunikációban oly gyakran emlegetik a 581 �palócföld 92/6 teljhatalomra törő kormány mumusát, oly gyakran rémisztgetik keresztény-nemzeti kurzussal és fasizmussal a lakosságot - hogy van értelme egy ilyen jellegű számításnak. Már az is eredmény, ha a lakosság egy részé­ ben tudatosodnak az egymástól függetlenül létező hatalmi ágak; ha megérti azt, hogy nem mindenért mi vagyunk a felelősek, hi­ szen csak az összhatalom egy hányada a ke­ resztény-nemzeti pártoké. "Nem tűnnek célravezetőnek azok a meg­ oldások, amelyek e kérdés komplexitását szándékosan vagy anélkül figyelmen kívül hagyva egyetlen tényezőre redukálva oldják meg a feladatot" - írja Kovács László Imre kritikai cikkében. Hát épp ez a feladat! Az összhatalom felmérése és felparcellá­ zása! Szerencsére a statisztikai, közgazdasági szakirodalom számos ilyen jellegű próbálko­ zást tartalmaz. Még közgazdasági Nobel-dí­ jas is - a z 1978. évi - beleártotta magát a ha­ talmi statisztikák kidolgozásába. Ha nem is fogadom el elméletét - sok elgondolkodtató kritikát kapott -, de ötletet tőle is szereztem. Bennem az a vélemény alakult ki, hogy a probléma valóban olyan összetett, komplex, hogy nem szabad meghatároznom egy-egy hatalmi ágon belül kvantifikált eredményt, például azt, hogy a szakszervezetekben belül 5 százalék vagy 15 százalék a kormánypártok szellemiségét meghatározó nézetek ereje. Elég konstatálnom valamely politikai erő lé­ tét, és az előjel-statisztika szabályai szerint eljárni. Ennek a legvégső összesítése még elbírja a kvantifikálást, de az egyes előjelet kapott tényezők (esetünkben az egyes hatal­ mi ágak) már nem bírják el. Hiszen bármely statisztikus előtt nyilvánvaló, hogy az előjel­ statisztikák nem a patikamérleg igényeit elé­ gítik ki, hanem a tényfeltárás eszközei. Valószínűleg nem lehet vita tárgya, hogy a kormánypolitikát leginkább toleráló mun­ kástanácsok befolyása nincs 25 százalék az érdekvédelmi szervezeteken belül, jó ha 10 582 százalék van. Úgy tűnik, nagyvonalú voltam a kormánypártok befolyását illetően. De in­ kább irányukban tévedek, semmint tagad­ jam az ilyen jellegű befolyást, még ha az mi­ nimális is. Kovács kritikája sokallja az ér­ dekvédelemnek tulajdonított négy hatalmi egységet. Erre csak azt tudom mondani, hogy az Érdekegyeztető Tárgyalások határozatait közli a Magyar Közlöny, a Magyar Köztár­ saság hivatalos lapja. Nem közli viszont a legnagyobb önkormányzatok (pl. Budapest) vagy megyei közgyűlések határozatait, a Társadalombiztosítási Tanács vagy a Bank­ jegytanács döntéseit. Ezzel együtt nem ér­ zem, hogy nagyot tévedtem volna, mert ha három hatalmi egységben jelölöm meg az ér­ dekvédelmi szervezetek erejét, akkor már el kellett volna tekintenem a munkástanácsok ebben betöltött viszonylag csekély szerepkö­ rétől. Meg kell jegyeznem, hogy a hatalmi struktúra országonként és koronként válto­ zó. Finom struktúrákban akár 30 hatalmi ág is felsorolható. Pl. a világ országainak a több­ ségében a családfő hatalma - nagycsalád esetén akár 20-30 ember feletti hatalma - lé­ nyegesen látványosabb, mint bármely közhi­ vatalnoké. Más országokban a külföldi hatal­ maktól való függés lényegtelen - nálunk vi­ szont nem tagadható a szerepe. Nem tartom tehát hibának azt, hogy a később - a Magyar Fórumban - megjelent dolgozat kritikai ész­ revételek hatására több hatalmi ággal szá­ molt, mint a Palócföldben megjelent írás. A rendőrség, mint független hatalmi ág figyelembevétele azért volt fontos, mert min­ den konkrét lépésben a kormánytól függetle­ nül dönthetnek. Kovács kritikája kétségbe vonja, hogy a rendőrségnél nincs befolyása a kormánykoalíciónak. Sajnos túl sok képvise­ lői tapasztalatom van az ellenkezőjére. De hadd mondjak egy országos példát: 1990 ok­ tóber végén útonálló bandák gettósították az országot, milliók mozgásszabadságát, alap­ �palócföld 92/6 vető emberi jogait bűnös módon korlátozták, több halálesetet és milliárdos kárt okoztak. Alkotmányra tett esküjüket csúfosan meg­ szegve, a közrend szolgálatára szánt hivatá­ sukat elárulva a rendőrség ellenszegült a kor­ mánynak és gyakorlatilag a puccsisták olda­ lára állt. Kell-e ennél több bizonyíték? Miért nem tekintem önálló hatalmi cég­ nek a Vagyonügynökséget vagy az oktatást kérdi kritikájában Kovács. Nem tekinthetem egyiket sem önállónak, hiszen a Vagyonügy­ nökség szorosan a Kormánytól függ - veze­ tője pl. a Kormány tagja az oktatásban pe­ dig nagyrészt az önkormányzatok elképzelé­ sei érvényesülnek. Ha kapok kritikát, legtöbbször azért ka­ pom, mert úgymond túlbecsülöm a kormány­ pártok befolyását. Például a kormányellenes műsorok több tucatnyi órájával szemben nincs öt percnyi kormányt megvédő jegy­ zetidő a rádióban vagy a televízióban. A ha­ zugságok, rágalmak özönére még csak töre­ dék százalékban sem válaszolhatunk. Eltúl­ zott tehát az ott általam feltételezett befo­ lyás. Sajnos, igazat kell adnom ezeknek a vé­ leményeknek is. Bízom azonban a nagy szá­ mok igazságot mindig tartalmazó törvényé­ ben, és abban, hogy az előjel-pontatlanságok pozitív és negatív előjelei összeségükben ki­ küszöbölik a torzítást. Hibó Tamás: Utolsó paradicsom (tus) 583 �palócföld 92/6 Szikra János Két vers között S a csönd szélütött lapjai között pamutpuhán egy árva szárny köröz. Madár lapozza szét az ég szurokba-alvadt éjjelét. Miféle látcső fókusza mérhetné be e kusza szárnyalást; miféle gyilkos célkereszt tájolná be e léttelent, s miféle könyvbe íratott betűtlenül e halott röppálya-ív, két szárnycsapás között s mivégre, mond, e csönd? A Zöld-tónál A Zöld-tónál, a tengerszem mellett holtig cllaknál, itt otthon vagy, a bércek közt - ezt mondtad a Zöld-tónál. A Zöld-tónál, a gleccservölgy fókuszában föllobbant a boldogság a szívedben, és lelkemben megcsobbant. 584 �palócföld 92/6 Kikiáltó Ártatlan volt valamennyi: partizánok s fegyverhordozók, az álnokok, az ülnökök, a belépők, a nyitányok, a finálék, a bonvivánok, a hívők, az isten tagadók, a tagok, a megtagadottak, a fölvettek, a letaszítottak, a moszkoviták és a hódolók, a bűvölők, az elbűvöltek, a hülyék, az elhülyítettek, a megskalpoltak és a skalpolók­ Amiként ártatlanok ők is: minden farkastorkit pásztor, politikus prédikátor, polgármester, simlis jegyző, följelentett följelentő, fölpuffadt ostyazabáló, melldöngető önimádó, ájtatos sziáé-ügynök, kampányokba belezüllött népmívelő trikóárus, pracliját dörzsölő Pilátus Kikiáltom, nem kell lista: csak én voltam kommunista, csak én vagyok, Mohács óta minden szent ügy elkúrója, minden kerék megkötője, ejrópa dögtemetője, aki, ím, középre állok. Jelöljétek ki az Embert. Nem kedvelem, hogyha reszket a Mester keze. 585 �palócföld 92/6 Hibó Tamás CURRICULUM VITAE Hibó Tamás 1947-ben született Szolnokon. Szüleivel Salgótarjánba költözött, ahol első mestere Iványi Ödön volt. Az ő biztatására jelentkezett 1966-ban a Török Pál utcai Képző­ művészeti Szakközépiskolába. Tanára Viski Balázs László volt, Kinek egyénisége és szak­ mai tanácsai meghatározóak voltak művészi gondolkodásának alakulásában. A Képzőművé­ szeti Főiskolára kétszer felvételizett - sikertelenül. Ezek után turistaként Lengyelországba utazott, ahol felvételt nyert a varsói Szépművészeti Főiskolára. A második évtől a Magyar Népköztársaság ösztöndíjasaként tanult festészetet, különböző grafikai technikákat és szob­ rászatot 1970-ig. 1971-ben fejezte be varsói tanulmányait. Féléves vívódás után felvételét kérte a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1971-ben Ék Sándor támogatásával fel is vették. Szakmai tudását Raszler Károly és Rozanits Tibor irányításával bővítette. Főisko­ lai tnulmányait 1972-ben fejezte be. Ezután visszatért Salgótarjánba. 1974-ben Madách-ösztöndíjban részesült, majd 1975ben a "Munka-Művészet" díjjal tüntették ki. Önálló kiállításai: 1974-ben Salgótarjánban, 1977-ben a Ferencvárosi Pinceklubban, 1980-ban Balassagyarmaton, 1982-ben Budapesten a Lengyel Kultúra Házában és 1983-ban ismét Salgótarjánban. Több kisgrafikai és grafikai tárlaton vett részt alkotásaival. A nyolcvanas évek végén is­ mét a festészet felé fordult. Négy utolsó olajképe egy új - már teljesületlen - alkotói korszak lehetőségét jelzi. Életműve torzóként maradt ránk 1991. október 23-án bekövetkezett haláláig. (Összeállította Halászné Szilasi Ágota) 586 �palócföld 92/6 Brunda Gusztáv ”A nagy kétszívű folyón” (Ex libris Hibó Tamás) Társadalmi különállása, távolmaradása olyan természetes, magától értetődő volt, mint a sültkrumpli illata, amit mindig nagy gyönyörűséggel hámozgatott a horgász-tú­ rák esti tüzei mellettt. Ilyenkor mindannyi­ szor boldog volt. Nem is tudom, volt-e boldo­ gabb valaha, mint a természet még romlatlan tájain jó barátok közölt. Pontos, környezeta­ zonos viselkedését látva, az ember inkább gondolhatta volna gyűjtögetésből rapsicko­ dásból élő, afféle "erdei manónak", mint Sal­ gótarján főterén álló, ötvenöt négyzetméte­ res beton panelépület grafikusművész lakó­ jának. Félrevonultságának talán az is oka le­ hetett, hogy személyiségkörén belül alig akadt, akinek ne csípte volna a szemét ag­ resszív intellektualitása. Akinek felkeltette figyelmét Hibó Tamás művészete, s érdeklődik az életmű egésze iránt - netán ismeri is valamelyest e munkás­ ságot -, annak természetesen felvetődő kér­ dése lehet: ki volt ez a művész? Ki volt ez az erős társadalmi beállítottságú, létezésünk egyetemes kérdéseit önmaga életével gúzsba kötő, a külső történéseket lelkébe fordító, - a művek tanúsága szerint - olykor fanyar, máskor cinikus, de mindig könyörtelenül realista művész? Mint más esetben, termé­ szetesen itt is igaz, hogy amennyien ismertük őt, annyiféle portrét rajzolhatnánk személyi­ ségéről. Az én ábrázolástöredékem, már ba­ rátságunk okán sem lehet több szubjektív vázlatkísérletnél. Az elmúlt (hol nem múlt) tejmeleg rend­ szerünk ideológia és kultusz rendészei össze­ férhetetlen lázongónak, kezelhetetlen ellen­ zékieskedőnek, bárdolatlan hőzöngőnek tar­ tották. A mi, kedves jó Blazsek elvtársunk még aggódott is miatta, bár hogy őszinte le­ gyen, szívből örült az olyan szemfüles rende­ zők éberségének, akik egyszer bezúzatták Csemniczky Zoltán galéria-vezető róla írt rövid ismertető szövegét, máskor pedig egy salgótarjáni tárlatról likvidálták a nem kívá­ natos grafikáját. (Katalógusban szerepelt, falon már nem.) Különben teljesen igazuk volt, mert ez utóbbi képeltávolításos esetben az a bizonyos mű arcátlanul naturálisra sike­ rült és ráadásul politikai veszélyeket is hor­ dozott (magában). Amikor véletlenül meg­ kérdeztem Hibó Tamást, hogy rosszul esik-e neki a dolog, ő csak legyintett. Nem - felelte -, legalább történt a munkámmal valami és Ők is csináltak valamit. Ami az érzést illeti, a 587 �palócföld 92/6 művész nem biztos, hogy igazat mondott, de mindenesetre nem esett kétségbe. Pontosan tudta mi a társadalmi helye, milyen szereple­ hetőségekhez juthat, mit oszthatnak rá. Ta­ lán kilúgozott tisztánlátása segítette hozzá, hogy az utolsó pillanatig kitartott passzív re­ zisztenciája mellett. Amikor kisebb megal­ kuvásra kapacitáltam, felemelte kezét és azt mondta: No, no! Ne felejtsd el barátocskám, aki egyszer elmegy vacsorára tudnia kell, hogy annak ára van! - idézte kedvenc ókori sztoikus, félfülű, rabszolga filozófusát. A helyi, kortárs művészek közül mestere­ ként tisztelte Iványi Ödönt, a hetvenes évek­ ben barátja volt Hann Ferenc, egy időben jó viszonyt tartott Szatmári Bélával, Lóránt J ánost nemcsak emberileg érezte közel ma­ gához, hanem művészetét is nagyra értékelte. Szívesen beszélgetett, vitázott Mustó János­ sal, Szepesi J óskával, Hegedűs Morganhoz viszont szorosabb szálak fűzték. Imponált neki fiatal barátja féktelenül feltörő tehetsé­ ge, érezte művészi erejét. Kapcsolatainak köre nem zárult le a mű­ vészvilágban. Szívesen járt a salgótarjáni bridge körbe és nem hagyhatók ki e sorból a horgász haverok sem - sokan közülük nem is tudták, hogy művész -, s persze a számtalan munkásember. Nem kell elfelejtenünk, hogy Hibó Tamás proletár életet élt. Az alkalomszerű megbízásokat kivéve két kezével, fizi­ kai munkával kereste a kenyerét. Volt deko­ ratőr különféle gyárakban, később kőfara­ gással teremtette meg a családja és a maga életfeltételeit. Amikor az életpálya e lényegi aspektusá­ hoz érünk, meg kell állnunk egy pillanatra. Gondoljunk Hann Ferenc ugyancsak a Pa­ lócföld e számában olvasható emlékezésének első mondataira: "Hibó Tamás 1970-ben vi­ lágmegváltó szándékkal tért haza Varsóból. Tisztában volt képességeivel és eléggé biztos is volt magában, így hát a jómódú, a tisztes­ séges és a tehetséges művész sorsára vá­ 588 gyott.″ A valóság azonban gyorsan kiábrán­ dította. A helyi művészek politikai és emberi megosztottságát, a munkásság vigasztalan életét látva, a politika vidéki tocsogóiban gá­ zolva gyorsan felmérte lehetőségeit. A szem­ besülés annál is keserűbb volt, mert a művé­ szi élet feltételeinek megteremtésére remé­ nye sem lehetett. Két apró gyereke a másfél szobás lakás konyha-műtermében vasklori­ dos, kénsavas edények között csúszott-má­ szott akkor, neki pedig csak alkalmanként csurrant egy kis művészi megbizatás (Pán­ célvonat, Tanácsköztársaság, munkavédelmi plakátok, jubileumi emléklapocska és hason­ lók). E létperspektíva természetes módon ha­ tárolta be a művészi megnyilvánulás műfaji lehetőségeit - ilyen anyagi körülmények kö­ zött festésről szó sem lehetett -, s hívta életre a fiókban tartott, vagy csak szűk baráti kör­ ben bemutatott rajzait, metszeteit. Talán természetesnek is felfogható, hogy a rajzo­ kat a reménytelenség, s az alullévőkkel szem­ ben érzett szolidaritás hatja át. De ha jól megnézzük, ugyanezt láthatjuk a hivatalos megbízások lapjain, legyenek a figurák csa­ ládjuktól búcsúzó, harcba induló vöröskato­ nák, vagy a szocialista nagyipar hős munká­ sai (Kábelgyári munkások, A városépítő). A grafikákon pátosznélküliséggel, időtlen küz­ delembe fagyott arcokkal találkozunk. A "szocialista filmtörténetben" járatos műértő azt is mondhatná, hogy Hibó Tamás a ma­ gyar grafika Dusan M akavejevje. Legalább olyan hatásosan ábrázolta az "örömtelen lét örömtelen hétköznapjait" rajzain, mint a Ju­ goszláv rendező mozgóképen. Hibó Tamás állhatatos nyakassága, végletekig kiélezett meggyőződéssé épült a hetvenes években: mindaz ami társadalmi-politikai hazugság, demagógia, azt nem lehet, nem szabad erénnyé avatni. Ha az embert fogyóeszköz­ nek tekinti a modern ipari világ, az éppen ak­ tuális, önmaga kontrollját vesztette hatalom, �palócföld 92/6 az ellen lázadni kell. Gyűlölte a történelem, a háborúk, a totális rendszernek embert beda­ ráló mechanizmusait (XX. század című soro­ zat lapjai). A 70-es évek mindannapjaival szembesülve úgy érezte, illusztrálnia kell a "félig bevallott" történéseket: a titkok, a ta­ buk "könyveit". Ami művészetté lényegült a Hibó grafikákban az egyfelől tehát tudatos program, másfelől ösztönös, őszinte reakció a valóság történéseire (Menyegző). Ettől a kettősségtől érezhetjük a művek­ ben manifesztálódott drámaiságot oly erő­ vel, s állhatunk előttük szégyentől leforrázot­ tan S talán így érthető miért nem nyúlt diva­ tos, aktuálisan bevált eszközkészletek, kife­ jezési technikák után, hogy felőlük érkezzen korszerűnek tekintett művészi formákhoz. Nem látott felvállalhatóbb művészi progra­ mot önmaga számára, mint személyiségén, a korról alkotott nézeteinek szűrőjén átenged­ ni az általa látott, érzett világot műveibe, hogy azok saját felfogása szerint legyenek KOR-szerűek. Azt kell gondolnom, hogy olyan erős erkölcsi talapzatú művészettel van dolgunk, amelynek mércéje véletlenül sem osztályszempontú, hanem emberiség de nem civilizáció - szempontú. S ha az élet­ mód egészével szembesülünk, akkor még tá­ gabb értékhorizontról kell visszanéznünk, s azt kell mondanunk, hogy természet szem­ pontú (Történelem előtti ember, Történelem utáni ember). Ezért is lehetett mindannapi sirám szá­ mára az a pusztuló folyamat, amelybe földi világunk sodródott. Lehet, hogy többek szá­ mára hihetetlenül hangzik, de Hibó Tamás lelkileg nehezen élte meg a "világromlást''. Panteista volt? Talán igen, mert nem volt számára nagyobb Isten a Természetnél. Va­ lójában persze mégsem lehetett az, hiszen idealista sem volt. Mondjuk inkább azt, hogy a társadalom és természet lényegegységének tudatában szemlélte világunkat. Áhítattal is soha el nem únva tudtunk diskurálni e felfo­ gást közvetítő kedves filmhősünkről, Kuro­ sava Akira Derszu Uzalájáról. Hasonló volt helyzetünk ha C. Lévi-Strauss Szomorú tró­ pusok vagy Malinovski Baloma című mun­ kájáról esett közöttünk szó. Lelkében egy­ szerre élte az ősember, a rabszolgaság, a nyersnek tudott középkor és a szupertechni­ kák korát. Horgászott, gyűjtögetett, szentjá­ nos bogarak parázsló fényében gyönyörkö­ dött, s ha érezte hogy barátainak örömet sze­ rez vele, jó ételeket főzött, vagy felmondott néhány ókori sztoikus filozófust, polgári gondolkodókra utalt, Marxot idézett. S ha kegyetlen, mértéktelen élethelyzetek alakí­ tása volt soron - mert volt nem egyszer -, joggal remélhette, hogy mindannyian meg­ bocsájtunk neki. (Igaz, egyszer mégsem re­ mélte.) Egy-egy hosszabb beszélgetés után az volt az ember érzése, hogy a napi események megítélésében Hibó Tamás számára a teljes filogenézis a mérce. Micsoda ordító ellentét volt ez az életünket kitöltő ideológiai-politi­ kai kalibráltságú mércékhez képest. Csoda-e hát, ha "furcsa madárnak" tartották, s mint ilyenkor lenni szokott, jobb híján "becsmérlő jelzőkkel bőven illették". A hivatottság távolságtartását csak fo­ kozta történelemről alkotott pesszimista ké­ pe. Mivel nem tudott kellő mennyiségű bizo­ nyítékot találni arra az alapvető kérdésre, hogy az ölés, a gyilkolás mennyiben tartozik az ember lényegéhez, hátborzongató művészi víziói, profán, többször brutális ábrázolásai sokkolóaknak tűnhettek (XX. század, Dózsa, Facsoport). A társadalmi folyamatokról alkotott, a művekké sűrített pamflettjeit pedig egyene­ sen felháborítónak találták a politikusok (Si­ keres tárgyalás, Nagy kutyatanulmány, Vak vezet világtalant, A király meztelen, Vágta, Esperanto, stb.). Az ún. MESTER (a nagyhatalmú keleteurópai főigazgató) megszentségtelenítését még uralma teljében elvégezte, bemutatva 589 �palócföld 92/6 közben a mindenkori kondukátorok alattva­ nek.″ lókkal szemben érzett megvetését. S mily Lám peregnek a sorok, körözök, csak kö­ szomorú, a politikai történéseket előrevetítő, rözök Hibó Tamás személyiségének rejtet­ látnoki megfogalmazások sorában ott a "Ma­ tebb vonulatai felé közeledve, s nem tagad­ gyarország" című, amely kerítés-karám ha­ hatom, hogy félek megérinteni akár a máso­ tárán, ki-be mászó emberei a mát idézték, dik réteg buroklevélemlékeket is. Még akkor már 1984-ben. Hibó Tamás rezisztensnek bi­ sem merem megtenni, ha jól tudom, hogy kö­ zonyult az andalító, olykor gusztusos kisze­ nyörtelenül őszinte életet élt. Sokat álmo­ relésű eszmerendszerekkel szemben. Életét doztunk együtt, terveink között hosszú uta­ állandó ébrenlétnek, a dolgok lényegéig ha­ zások, nagy megszökések szerepeltek. Ez toló kritikai realista szemléletű művészi mindig jó mulatságnak bizonyult, ha már munkásságnak tekinthetjük. Művészete idejében nem tudott megszökni ebből a kis­ nagy, kényelmetlen lelkiismeret. Mintha városból. William Butler Yeats helyette is írta volna: Most, hogy Hibó Tamás elkezdte Nagy "Szólni, amikor hallgatnak, hallgatni amikor Utazását a vizek hátán, talán eljut gyakori ál­ üvöltenek, emlékezni, midőn mindegyre maink helyére: a Nagy Kétszívű folyóra. másképp emlékeznek, különállni, ha béget­ Hibó Tamásról Pál József tanulmányát és Zsibói Béla Hann Ferenc művészettörténésszel készült interjúját lapunk következő 1993/1. számának Műhely rovatában közöljük. 590 �palócföld 92/6 Hann Ferenc Hibó Tamás Hibó Tamás 1970-ben világmegváltó szándékokkal tért haza Varsóból. Tisztában volt képességeivel és eléggé biztos is volt ma­ gában, a jómódú, a tisztességes és a tehetsé­ ges művész sorsára vágyott. Hamar rájött e három kritérium együtt, a hetvenes évek Ma­ gyarországán, különösen a negatívumokat eszenciálisan magába gyűjtő Salgótarjánban nem lehetséges. Varsó kis Párizs volt akkoriban. Pro­ fesszora és Hibó mestere, európai léptékű alakja volt ennek a kornak. Az Academia hallgatói között amerikaiak, angolok akad­ tak, s a művészeti kollégiumban zenészek, képzőművészek laktak együtt. Olyan tárla­ tok, filmek, zenei események voltak, melyek nálunk tíz éves késéssel bukkantak csak fel. A főiskolások úgy jártak nyaranta Hollan­ diába, Dániába, mint mi Pozsonyba. Szembe­ sülni a hazai helyzettel és lehetőségekkel ki­ ábrándító volt. A varsói Főiskola jól felsze­ relt, szabad szellemű intézményként műkö­ dött. És nemcsak a varsói, a krakkói is. Nem véletlen, hogy azidőtájt a közép-kelet-euró­ pai grafikai kultúrának a bázisa és tulajdon­ képpen mintája is a lengyelországi grafikai tevékenységben volt fellelhető. Amikor Kass János 1970-ben meglátta Hibó litográfiáit - közöttük a "Szép Etelikó" tondóba komponált portrét - azt kérdezte: Hol létezik ekkora litografiai kő Magyaror­ szágon. A budapesti főiskoláról ugyanis a gyanakvó 50-es években elszállították a kö­ veket, hátha valaki röpiratokat gyártana raj­ tuk, s a várban sokuk, kis belső udvarokban, járdalépként funkciolnál ma is. A lengyel grafika formanyelve mindig meghatározta Hibó formanyelvét. De talán még fontosabb a népi szobrászat egy ágának világa. A fából faragott szent szobrokra gon­ dolok, melyeket mindenhol lehetett látni, s lehet ma is Varsóban s másutt - általában a mélyen katolikus Lengyelországban. Hibó korai rézkarcai, fametszetei, linó­ metszetei ezt a hatást mutatják, legalábbis konkrétan érzékelhető, különösen, ha arra a két példányban készült albumra gondolok 1970 tájáról -, melyből a "Király és a kutya­ mosó" című lap király-figurája, vagy a "Ke­ nyérbélből" című lap Szent János alakja vala­ hol ugyanarról szól és majdnem ugyanúgy. Annak a nemzedéknek, amely ma nő fel, né­ hány év múlva érthetetlen lesz a probléma naturális oldala, ámbátor az egyetemes része a majdani entellektüel számára értelmes ma­ rad. Mert a személyiség gúzsbakötése, az ál­ landó fenyegetettségérzet, a sikerszegény környezet szellemet, tettet rontó, mocsársze­ rű közege már ma sem úgy létezik, pontosab­ ban nem úgy létezik. Az ember természetében ab ovo meglévő szubanimális működési reflexek viszont lé­ 591 �palócföld 92/6 tezni fognak mindig is, amíg az ember két­ ágú. Ilyenek a tülekedés, az agresszió, a ha­ talmi helyzetből való terrorizálás vágya - és más ilyenek -, melyek mint téma sűrűn fel­ bukkannak Hibó Tamás grafikáin. A z az atti­ tüd, melyet az ő munkái mutatnak: az eleset­ tek mellé állás, a hatalmi téboly gyűlölete szorosan összefügg a személyes sorssal. A ketrecbe zárt párduc, mely villogó szemmel tekint ki a számára elérhetetlen szabad világ­ ba, nagyon könnyen sorsrajznak, akár ön­ portrénak is értelmezhető. Ez a gondolat jelen volt a kortárs művé­ szetben. Kő Pál ajtó nélküli kalitkájában ül a "szárnykészítő" - modellje Balázs János volt -, aki nem fér ki a megnyitott ajtón. Ha­ raszti, István ketrecében élő madár gub­ baszt, ám ha a nyitott ajtó felé röppen, az aj­ tó becsukódik. Jól érzékelhetjük, hogy a realisztikus Hi­ bó Tamás ugyanarról beszél, persze a grafika nyelvén, mely azért szigorúbb. Hűvösebb és tárgyilaosabb ez a hang, de a történet ugyan­ az. Hibó grafikáin ordító, üvöltő, leszíjazott, kikötött, megalázott, kiszolgáltatott, karám­ ba terelt, karóba húzott emberek vonagla­ nak, gesztikulálnak vagy fájdalmasan torzult arccal hevernek a megállított időben. Hibó Tamás, aki mindig erősen hivatko­ zott a szubjektum, a személyiség, az Istentől kapott tehetség primátusára, sokszor beleol­ vasztja a személyét a tömegbe. Amikor nem, akkor mindig felsejlik a figura mögött a sze­ mélyes sorsmotívum. Gullivere nem Swift Jonathan Gullivere. A furcsa és drámai, skurc-szerű helyzetben fekvő figura, megint csak önarcképszerű. Ez a torz mosolyú Gulli­ ver monumentális figura. Az őt pányvázó ap­ ró alakok szinte csak kontúrvonalakkal jel­ zettek, mozgásukat hangsúlyozza ki a mű­ vész, szemben vele: a statikus méltóságot je­ lentő, legendabéli hajóorvos századvégi rein­ karnációja. A cellában fekvő, vagy széken gubbasztó 592 katatón pózt felvevő alakok a végletes kiszol­ gáltatottság metaforái. Itt sem ritka a szemé­ lyes azonosulásra utaló jel, miként azon a la­ pon sem, ahol a kapuszerűen mutatkozó ná­ das előtt magányos karcsapásokkal úszik elénk a figura, mely krisztusi, robinzoni egy­ szerre, és jó okkal gyanakszunk, hogy a két előkép lényegi jegyeit a művész, is viseli. Komor és súlyos művészet ez. Ritka az olyan lap, mint az "Európa", mely frivol, já ­ tékos, kicsit obszcén, de mindenekelőtt kiáb­ rándult. Elég megdöbbentő hallani a művész jóslatát Európa és Magyarország várható vi­ szonyáról, a céda Európa és a megcsalatott kis népek korántsem mai keletű kapcsolódá­ sairól. A hatalom és a személyiség örök prob­ lematikája nagy műcsoportot érint. Itt a konkretizálható képi megjelenés csaknem mindegy. Csak a virtus szempontjából érde­ kes, hogy a képregényszerűen komponált történetben Brezsnyev a buldog és az arcta­ lan korcsok a talpnyalók. A történet az érde­ kes. Caligula, Nero, Hitler, Polpot, Papa Doc, Bocassa, vagy Ceausescu is lehetne a főalak. A cézár a társukat szaggattatja szét a szolgá­ ival. Csaknem mindegy az is, hogy a romok, katasztrófahelyek fölött mi himbálózik oly fenséges nyugalommal: a svasztika, a vörös­ csillag vagy bármely fanatikus terrorszerve­ zet emblémája. Hibó egyik legmegrázóbb, talán kulcsmű­ nek is mondható lapja az a grafika, melyen archaizáló oszlopokon, gólyafészkekben ül­ nek, ágálnak a figurák. Nincs másról itt szó, mint az ember magányáról, egyedülvalósá­ gáról, ugyanakkor arról a helyzetről, hogy mégis csak körül van véve sorstársakkal, ha­ sonló helyzetben lévő egyedekkel, ám a kö­ zöttük lévő kommunikáció szinte lehetetlen. Tulajdonképpen ez a helyzet az indiai osz­ lopszentek helyzetére utal, csak hát ott meg­ történt az, hogy a hívők eledelt visznek ezek­ nek a szenteknek. Ilyesmire itt semmiféle utalás nincs. �palócföld 92/6 Sűrűn látunk olyan munkákat is, ahol va­ lamiféle középkori barbár vásári hangulat fe­ dezhető fel, ahol a kicsit durva, buta tömeg előtt, valami pódiumon történik valami já­ ték; valami infernális színjáték, ahol valami Übü-király-szerű figurák ugrálnak a pódiu­ mon, vagy pedig a török karagőz árnyjátékra emlékeztető helyzetben, egy lepedő egyik ol­ dalán gesztikulál, fickándozik egy férfi és egy nő. Hogy mi van a függöny másik olda­ lán, tulajdonképpen nem látszik. A helyzet álságossága az, ami számunkra figyelemre­ méltó. A vásári hangulatot sugalló munká­ kon valamiféle nosztalgiát is érzékelhetünk ezután a letűnt idő iránt, másrészt talán a tö­ meg itt egy más minőségben szerepel. Nem annyira a szenvedő embercsoportról van szó, mint inkább az átjátszható, átverhető tömeg­ ről. Fontos arról is beszélni, hogy főképp az utóbbi években megjelenik egy hangulat Hi­ bó Tamás munkáin, ami nem csak a grafiká­ kat érinti, hanem sajnos a torzóban maradt festészeti tevékenységét is. Ez egy "danse macabre"-szerű, apokaliptikus hangulat, a nagy, emberi színjáték hangulata, amikor a művész már tulajdonképpen átlát a szitán: a Szakadékba önként lebukó figurára gondo­ lok, akit valamiféle delejezés hatására követ a tömeg, és valószínűleg az egész falka vala­ mikor a szakadék szélén végzi. Az egyik festményén felbukkan a szekér, amint a két száguldó ló tán a pokolba rántja azt a társaságot, mely vidáman mulatozik. Pucéran - mely megintcsak egy kicsit közép­ korias hangulatot idéz. Ez a mulatozó társaság már nem egy he­ donisztikus életörömöt igénylő, önfeledten mulatozó csoport, hanem az egészben valami baljóslatú hangulat érzékelhető és érezhető. A festményekkel kapcsolatban eszembe jut, hogy 1970-ben láttam Hibó Tamásnak egy festményét, mely Varsóban készült, s Salgó­ tarjánban a Főtér 13-ban lévő lakás nagyszo­ bájában ahogy belépünk a jobb oldali falon volt. Ez a festmény talán egy angyalt ábrázol, egy táj fölött suhanó angyalt. Rembrandti mély barna tónusokra emlékszem, eléggé klasszikus veretű, talán kicsit a Kondor-féle piktúrának a tanulságát mutató kép volt ez. Az új művek természetesen egészen másfé­ lék. Talán egy kicsit expresszívek, nem any­ nyira klasszikus hagyományokra utalnak. Nagyon erősen mutatják ennek a húsz éves grafikai múltnak a tanulságait és eredmé­ nyeit. Ha ezeket a képeket szemléljük, akkor tö­ kéletesen megértjük a művész idegenkedését a z ujfauv, ujszenzibilis vagy transzavantgar­ de festészettől, nem is azért, mert nem lehet­ ne elég fogékony másféle irányzatoknak az elismerése vagy legalábbis a stíluspluraliz­ musnak a tudomásulvételére, hanem ennek az életpályának amit ő végigjárt, logikus kö­ vetkezménye az a fajta művészi láttatás, amit ő mindvégig képviselt. Nem nagyon kü­ lönböznek lényegében a festményei a grafi­ káitól. Természetes, hogy a grafikának szigo­ rú formanyelve van (talán a fametszetei tet­ szettek nekem a legjobban, az az anyag na­ gyon keményen diktál). A festészet egy ol­ dottabb valami, a piktúra egy oldottabb vala­ mi, ezért mozdul el ő egy expresszív előadás­ mód felé. Végezetül nem tudok mást mondani, hogy talán Hibó Tamásnak nem ide kellett volna születnie, ebbe a világba. Jól el tudnám képzelni egy középkori rézmetszőnek, egy provencei város főterén, sátorban, bódéban, frigiai sapkában, jókedéllyel, soha el nem habzó sörrel, vagy egy üveg bordóival a keze­ ügyében s egy Rabelais-kötettel a hóna alatt. Elhangzott a Kisvárosi Gulliver című posthumus film bemutatóján, melyet Kovács Bodor Sándor készített a Nógrádi Történeti Múzeum számára Hibó Tamásról. 593 �palócföld 92/6 Krausz Tivadar valóban fehér* nem látok kinyitottál mit tudok rólad magamat se zárj be ablak legyek - - - minden fa fűszál az ég­ re mutat miért ne hinnék nekik mindez csupán az éj negatívja - - - vagy valóban fehér - - - túlon túl hangya járt a porban nem látom nem látszom a hóba írtakat tavaszra váltom ó szegény eszkimó - - az ki márványban jár túl jár időn észen - - és aki jár de úgy aki túlontúl jár - - - - - - - - - szakítás bűneimet összepakolom a dobozra masnit szeretetcsomag köszönettel visszaküldöm - - - veszem a fogkefémet és négy büdös lábra ereszkedem - - - - - - - - - - - az ő mozgásszerve a lélek érjen utól - - - - - - - - - - - h a t u d - -- -- - -- - *Az Isten hozott kárhozott című tervezett kötet szövegei 594 �Szvircsek Ferenc A magyar északi vasút tündöklése és bukása " Állhatatos törekvésünk: a szomjúhozó pataknak nagy vizeket szerezni, hogy abból egy hatalmas folyam váljék, mely képes legyen nagyszerű kereskedelmi szállí­ tásokat eszközölni.” Vállalkozók, kalandorok A vasútépítés, mint az ország gazdasági életébe történő bekapcsolódás lehetősége, nemcsak a megyei szénbányászat, az ipar és a mezőgazdaság, hanem az egész Felső-Ma­ gyarország gazdasági érdeke volt. Ezért te­ hát az első lépéseket a vasútépítés terén a megye földbirtokosai tették meg, amikor a bányászat, az ipar, a vasutak létesítéséért harcoltak. A Nemzeti Múzeumban már 1854. november 18-án Kubinyi Ágoston ve­ zetésével Nógrád, Borsod és Gömör érdekelt birtokosai értekezletet tartottak, hogy meg­ beszéljék és döntsenek az "Ipoly-Sajóvölgyi Vasút" létesítése ügyében. A vállalkozási kedv megléte azonban kevésnek bizonyult, a tőkehiány miatt az ötlet megfeneklett. A vasúti tervet 1857-ben melegítették fel újra, s ekkor belga tőkével szerették volna megva­ lósítani, de a pénzügyi krízis következtében a külföldi tőkések kivonultak a vállalkozás­ ból. A már korábban megismert és feltárt nógrádi szénvagyon biztosította, hogy a vas­ út megvalósításának kérdése nem került le a napirendről. A sok kis bányavállalkozás után az 1861. július 31-én engedélyezett salgótarjáni Szt.István Kőszénbánya Rt.-ben rejlett a po­ tenciális erő. Felismerték, hogy a társulat fejlesztésé­ nek gátja többek között a közlekedés, mert ha "...Gyöngyösre vagy Pestre, Losoncra, Ri­ maszombatra, vagy a belföldi vasgyárakhoz akarunk jutni, a nógrádmegyei országutat kell használni, mely jelenleg jó állapotban van és folytonosan javíttatik... De miután a vállalat súlya főleg a Duna felé esik, mert ezen irányban lehet a legjobb kőszénfo­ gyasztásra és kelendőségre számítani: tehát oda megy indítványunk, hogy a kőszénbá­ nyákból a Duna felé lőerőre épült vasút ve­ zettessék." A vasút irányára nézve, hogy az Balassa­ gyarmat vagy a Zagyva-völgyében, Hatvan 595 �palócföld 92/6 felé épüljön-e ki, arra nézve a döntési lehe­ tőséget az alapítandó Társulat tőkéseinek adták. A bányatársulat elnöki székébe br.Pró­ nay Albert koronaőr volt kiszemelve, akinek az inászói birtokán az 1840-cs években már feltárták a barnaszenet. Amikor a bányatár­ sulat megalakult, fedőszerve lett a vasútépít­ kezés megindulásának, melynek alapját a szénbányászati jog, a szénbányákból eredő jövedelem adta volna. Az igazgatóság nagy­ stílű manipulációba kezdett: a bányák érté­ két, jövedelmezőségét túlértékelve kam­ pányt indíttatott részvényesek szervezésére. Az alakítandó társaság programját 1861. ja­ nuár 13-án tették közzé, melyből megtudha­ tó, hogy a vasútépítkezést helyezték előtér­ be, hiszen a tervezett tőke több mint kéthar­ madát a vasút megépítésére szánták. A salgótarjáni bányászat elindítóiról, Moosbrugger Jeromos bécsi lakosról, Windsteig Gergely bécsi kőbányatulajdo­ nosról keveset tudunk, ugyancsak ismeret­ len Brellich János alakja is, aki pedig típusa volt azoknak az iparlovagoknak, akiket az európaszerte dúló vasútépítkezési láz ter­ melt ki. Brellich egyszerre játszotta a bányász­ szakértőt illetve a vasútépítő mérnököt, de legfontosabb az volt számára, hogy mindig megtalálta azokat az embereket, akik segít­ hettek tervének megvalósításában. Nagysza­ bású terveivel szinte a szélhámosság határán járt, mikor minden tőke nélkül indította meg legújabb vállalkozását. 1861 márciusában Brellich János a Pesti Naplóban elevenítette fel az. ipoly-sajóvölgyi vasút gondolatát majd ennek irányváltozta­ 596 tását javasolta. Új irányként a salgótarjáni szén telepeket jelölte ki annak ellenére, hogy a vonalvezetés során néhány műszaki aka­ dályt kelleti leküzdeni. (Hartyán és Pálfalva, valamint Somosújfalu és Salgótarján között egy 284 és 567 méteres alagutat terveztek.) A szívós szervezőképességű Brellich, egyéb­ ként a Salgótarjáni Vasfinomító alapítása előtt hét évvel már felvetette egy vasgyár lé­ tesítésének a gondolatát is, amikor így érte­ kezett: "...a tarjáni völgyben igen alkalmas helyek vannak vasfinomító kohók felállítá­ sára". Mint "vaspályaépítész" gr.Zichy F e­ renc érdemeit méltatta a vasútépítkezések­ ben majd örömmel közölte, hogy a gróf fel­ karolta a vasút ügyét és ezzel a Szt.István kő­ szénbányászat is jövedelmezőbb lesz. A kő­ szénbánya társulat terveit egyedül csak Volny J ó zse f, a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület igazgatója bírálta és fejtette ki kétségeit afelől, hogy a terv legnagyobb problémája a költséges vasútépítési vállalko­ zás lesz, mely a társulatot alaptőkéjétől fog­ ja megfosztani. A vállalat létesítéséhez végülis az adta a végső lökést, hogy a két felkért szakértő: Hantken Miksa geológus a medence szén­ kincsét mennyiségi és minőségi tekintetben kitűnőnek találta, Dolezsál vasúti mérnök pedig a Zagyva-völgyén vezetendő vasútvo­ nal tervét megvalósíthatónak vélte. Brellich János megújult szervezőképességgel harcolt, hogy az általa megálmodott vasutat tető alá hozza. 1861 áprilisában ismét nyilatkozott a vasútépítésről, elvetve a felvetődő szobi irányt, mert a hazai közlekedés központja Buda-Pest. Javaslata szerint: Pestről Hatva­ non keresztül a Zagyva-völgyön, Pásztó - �palócföld 92/6 Salgótarján - Fülek, majd innen a Sajóvölgy­ be, Rozsnyó - Dobsina - Kassa felé kell ve­ zetni az útirányt. A részvényjegyzés ugyan nem járt sikerrel, mégis az 1861. május 14én tartott közgyűlésen megalakult a Szent István Kőszénbánya Társulat. Ezen a köz­ gyűlésen az ipoly-sajóvölgyi vasút tervbevett építkezése miatt várakozó álláspontra he­ lyezkedtek, és tevékenységüket egyelőre csak a bányatelkek felvásárlására korlátoz­ ták. Fenntartották azonban a Társulat részé­ re a vasútépítés tervét is, melynek végpontja szerintük csak Pest lehet. A Társulat elnöke br.Prónay Albert lett (akinek azonban fel­ sőbb utasításra 1864-ben e vállalattól meg kellett válnia). A műszaki ügyintéző felada­ tát természetesen Brellich János kapta meg. Mivel az ipoly-sajóvölgyi vasút terve ismét megfeneklett, a Társulat szeptember 23-án határozattá emelte a most már gőzüzemű vasút építését Salgótarjánból Hatvan, Aszód, Gödöllő érintésével Pestre, majd Sal­ gótarjánból tovább Losoncra. Ez évben Szabó J ó zse f a neves geológus is Salgótarjánban dolgozott, mint bányabiz­ tos, a területről bányageológiai térképet is készített. 1862. február 2-án a Társulat vasútépítési engedélyt nyújtott be a hatóságok­ hoz, hangsúlyozva a szénszállítás jelentősé­ gét. Ezzel a kitétellel a közüzeműnek terve­ zett vasút nem vesztette el szénvasúti jelle­ gét. Érdekes módon a szokásos kamatbizto­ sítás megkérését a Társaság nem tartotta szükségesnek, részben mert a Reichsrat en­ gedélyeztetési eljárása késleltette volna az építkezés megindulását, részben azért, mert a közvélemény sem fogadta egyértelműen az ilyenfajta biztosítást élvező vasutak túlka­ pásait. A salgótarjáni társaság bízva saját anyagi erejében, önerőből kívánta sikerre vinni az ügyet. Időközben a folyamodókhoz csatlakozott: Ágost Coburg gothai herceg, aki már 1857-ben az ipoly-sajóvölgyi vas­ utat is pártfogolta, gr.F orgách Antal kan­ cellár, gr.F orgách J ó zse f, br.Sina Simon bankár, gr.Czebrián Ferenc és még több pro­ minens személyiség. Engedélyezett panama A 21 mérföld* hosszú és 14 állomásos vasútvonal engedélyirata és a vállalat meg­ alakulása gyorsan tető alá került. 1863. ja ­ nuár 19-én cégét "Cs.kir.szab.Pest-LosoncBesztercebányai Vasút és Szent István Kő­ szénbánya Társulat″ -ra változtatták. Az en­ gedély ugyan megvolt, de a tőke, a legfőbb mozgató erő hiányzott. Fontosságát hangsú­ lyozva ezért a részvényjegyzés aláírásának helyéül a bécsi Stametz and Co. bankár cégét jelölték meg. A közönség kevéske bizalmát azonban a megjelent programfüzet sem tud­ ta erősíteni. A hazai és később az egyre nagyobb sze­ rephez jutó külföldi tőkeérdekeltségek, me­ lyek különböző bizottságok mögé húzódtak, csupán fedőszervnek szánták a bányatársu­ latot a vasútépítkezéshez. A közönség szinte ösztönös bizalmatlanságát brossúrák, sajtó­ cikkek írásával próbálták csökkenteni. Mindez azonban pénzbe került. A vesztege­ tések eredményeképp 1863. júliusában több mint 400.000 forint elajándékozott rész­ vényt könyveltek el. A részvényjegyzés során azonban a kellő * 174 Km. a Szerző megjegyz. 597 �palócföld 92/6 mennyiségű tőke nem gyűlt össze és ekkor kapva kaptak az alkalmon, hogy 1863-ban a kormány a magyarországi éhínség enyhíté­ sére közmunkákat engedélyezett. Júniusban az udvari kancellária a vasútnak "némi álla­ mi támogatást" javasolt, miután az ügyeket Forgách Antal kancellár vette kezébe. Sze­ derkényi Nándor, 1865-ös leleplező cikké­ ben erre a tényre így utalt: "...miért, miért nem - nem tartozik ide -, kedvenc gyermek­ évé fogadta az idétlen szülöttet, s táplálásá­ ról is gondoskodott az ínséges pénzből." A társulat nem várta meg az igért köl­ csönügylet lebonyolítását, hanem 1863 ok­ tóberében a pest-salgótarjáni szakaszon megkezdték az építkezést. A csekély tőke hamarosan elfogyott, ezért Forgách Antal saját hatáskörében utasította a helytartóta­ nácsot, hogy az országos alapból folyósítson előleget a vasúttársaságnak, amely így megint hozzájutott 400.000 forint kölcsön­ höz. Az építkezés folytatását az 1864. július 18-án keltezett felhatalmazás tette lehetővé, mely engedélyezte a Társulatnak a szükséges tőke előteremtése céljából elsőbbségi köl­ csön felvételét 6 millió forint értékben. A ka­ matbiztosításról nem esett szó, mert a pénz­ ügyminiszter előtt feküdt az a bizalmas je­ lentés, mely beszámolt a Társulat kétes ügy­ vezetéséről, és a Társulat összeomlásának el­ kerülhetetlenségéről. A súlyos pénzügyi nehézséggel küzdő vállalat részvényjegyzései nem a terveknek megfelelően alakultak, pedig a pest-salgó­ tarjáni szakasz földmunkái elkészültek, és újabb tájékoztató füzet jelent meg a rész­ vényesek megnyugtatására. Hivatalosan kö­ 598 zölték, hogy "Cs.kir.sza.Pe st-Losonc-Besz­ tercebányai Vasút és Szt.I stván Köszénbá­ nyatársaság " néven fognak továbbműködni. Ezért a kibocsájtott kölcsönkötvényeket sürgősen el kellett helyezni, a feladatra Brel­ lich kapcsolatai révén a bécsi Schuller and. Co. közismert nagykereskedő és bankárcég vállalkozott. A bank azonban a kötvényeket nem tudta elhelyezni, de az építkezések foly­ tatása érdekében azok névértékének 40-50 százaléka erejéig osztrák, holland, svájci és német tőkéseknél elzálogosította. A kölcsö­ nökre adott váltókon a vasúttársaság is köte­ lezettként szerepelt. Sorozatos csődök A vasútépítkezés mellett bányanyitások­ kal is próbálkoztak, 1865-ben sikerült Jó ­ zsef - Johann védnév alatt kapott bányatel­ keken előbb József tárnát majd József aknát megnyitni. Itt a József-tárnánál - Salgótar­ ján községtől északra - szándékoztak meg­ építeni a vasút ideiglenes végállomását. A bányaüzemeknél nyereségről szó sem volt, sőt a fejtési munkálatokat csak a vasút meg­ nyitása után kezdték volna meg. A spekulá­ cióra való hajlandóságot bizonyítja az is, hogy annak ellenére, hogy a vasút megnyitá­ sa előtt (tervek szerint 1865. július 1.) több mint a kétszeresét elköltötték a bejegyzett tőkének, mégis újabb vasutak létesítésére tettek kísérletet. 1864. július 14-én megsze­ rezték a kassa-oderbergi vasútvonal kiépíté­ sének az engedélyét. Az előmunkálatokat 1865 márciusában kezdték volna meg, ugyanis a tervek szerint erre az időre befeje­ zik a Pest-Salgótarján közötti vas u tat. A �palócföld 92/6 Hatvan-Szolnok közötti vasútvonal befeje­ zésére is megszerezték az engedélyt, ennél a vasútnál az oderbergi összeköttetést akarták megvalósítani, Salgótarjánon keresztül. Ugyancsak engedélyt nyertek a DebrecenMiskolc, valamint Miskolc-Fülek közötti vasútvonal építésére is, de itt még a terepet sem tekintették meg. Végezetül engedélyt szereztek 1864. november 30-án arra is, hogy Hatvan-Gyöngyös között vasutat épít­ senek. Terveik szerint ezzel a vasútépítési programmal a felső-tiszai és mátrai területe­ ket kötötték volna össze Pesttel illetve FelsőMagyarországgal. A törekvést így is fogal­ mazta meg Wobesser Oszkár: "Állhatatos tö­ rekvésünk: a szomjúhozó pataknak nagy vi­ zeket szerezni, hogy abból egy hatalmas fo­ lyam váljék, mely képes legyen nagyszerű kereskedelmi szállításokat eszközölni." A Schuller bank nem tudta az időközben lejárt kölcsönöket visszafizetni, ezért 1865. július 10-én csődöt kért önmaga ellen: Ezért Pest város törvényszéke egy nappal később a Társulat összes vagyonára csődeljárás meg­ indítását rendelte el. Októberben a bánya­ szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a bányák értéke meg sem közelítette a cikk­ ben hirdetett 14 millió forintos értéket. A vasútépítés költségei az összegyűlt pénz nagyrészét felemésztette, a maradékot - el­ sikkasztották. A Schöller bankház csődje nyilvánosság­ ra hozta a hazardírozások tényét, mert nem­ csak a bányák és azok jövedelme nem érte el a propaganda kiadványokban igérteket, de titkos célokra, azaz megvesztegetésekre kö­ zel 780.000 forintot fizettek ki. A Társulat részvényei 10 nap alatt a névértékűk 75 szá­ zalékra zuhantak. Ferenc József uralkodói segítsége A Társaság nem elégedett meg a sajtóbeli védekezéssel, hanem gr.Forgách Antal köz­ benjárását kérték az uralkodónál. 1865. au­ gusztus 31-én Bécsben fogadta a küldöttsé­ get Ferenc József, és kedvező döntéséhez a politikai helyzetben bekövetkezett változá­ sokat is szerepet játszottak. A "hazánk és la­ kosai javára megmenteni" kívánt vasút "fennakadás okaira" indított vizsgálatot si­ ettetni kívánta az uralkodó, és engedélyezte a tisztán magyar érdekeket szolgáló vasút ügyeinek állami támogatással való rendezé­ sét. A háttérben mozgó gazdasági és politikai erők elérték, hogy 1866. augusztus 9-én Schmidt Pál bányafelügyelő lemondása után Pancaldi Márkus vette át a bánya ve­ zetését, akit október 6-án Zemlinszky Rezső váltott fel, mint bányafelügyelő. 1866. októ­ ber 14-én már hírül adták, hogy a kormány beavatkozása révén a vaspálya sorsa bizto­ sítva van, majd november 6-án megszüntet­ ték a csődeljárást. Most már nem csak egy Társulat ügye volt a vasútépítkezés, a ma­ gyar és osztrák hatóságok, hitelezők a válla­ latot igyekeztek talpraállítani. A kormányzat 1,8 millió forint kölcsönt és 1 millió forint értékben vasanyagot bizto­ sított a Társulat számára. November 3-án a közgyűlés a Társulat nevét is megváltoztatta, amikor felvette a "Magyar Északi Vasút Társulat" nevet. Az 1864-ben kibocsátott elsőbbségi kölcsönt visszavonták és helyette 7,2 millió forint névértékű 1872-1877-ben törlesztendő elsőbbségi kölcsönt bocsátottak 599 �palócföld 92/6 ki. A szénbányászat megindult, de az új név­ vel is a vasútépítés elsőbbségét akarták hangsúlyozni. A helytartótanács királyi biz­ tost nevezett ki a kincstár értékeinek biztosí­ tására, a pénzügyminisztérium pedig két ta­ got delegált az igazgatótanácsba. Az állam min fő hitelező ismételten segéllyel támogat­ ta az építkezést, ennek eredményeképpen 1867 március közepén a Pest-Salgótarján közötti vasútvonal elkészült. Április 2-án indult el az első próbavonat a pesti indóházból, igaz egyelőre Hatvanig. Május 19-én a salgótarjáni szakaszt is átad­ ták a forgalomnak, s ezzel a széntelepeket összekötötték a fogyasztópiaccal. Az osztalék elmaradt A vasútnál a problémák nem oldódtak meg, a nyereség az adósságok törlesztésére sem volt elég, nemhogy osztalékot tudtak volna fizetni, illetve a vasutat Besztercebá­ nyáig továbbépíteni. 1867 szeptemberében megint összeomlás előtt álltak. A vaspálya rossz állapotban volt, az állomásokon nem épültek kitérők, a kevés mozdony és kocsi nem tudta az igényeket ki­ elégíteni. A vasút ebben az állapotában "zsákvasút″-jelleggel működött. 1867 októberében Lónyay Menyhért pénzügyminisztertől kértek támogatást, de ezzel a lépéssel elindultak a teljes felszámo­ lás felé. Lónyay ugyanis a tárgyalások során elhatározta a vasútvonal megszerzését a ma­ gyar-állam számára, mivel ez a vasút volt a "kulcs az összes felsőmagyarországi pályá­ hoz". Ezért 1867 novemberében, amikor a Schuller bankház Lipcsében és Brüsszelben 600 értékesíteni kívánta a kölcsönkötvényeket, jóval áron alul felvásároltatta azt a pénzügy­ miniszter. A kötvények többségének birto­ kában ezért ajánlotta fel 1868 február elején a vállalat vezetőségének a vasút és a bánya szétválasztását. Az igazgatótanács számára most vált világossá, hogy ezzel a lépéssel a vállalat széthullása elkerülhetetlen. A pénz­ ügyminiszter látva a vállalat vezetőinek to­ vábbi húzódozását, cikksorozatot indítta­ tott, melyből tájékozódhattak a rész­ vényesek arról, hogy egyhamar nem látnak osztalékot, mivel a hozadékból elsősorban a kölcsönkötvények szolgálatát kell ellátni, azaz a tulajdonos, az állam érdekei az elsők. A nyílt és rejtett sajtóbeli fenyegetések nem használtak, a részvényesek egy csoportja és a pénzügyminiszter között harc robbant ki a vasútért. A részvényesek vezéralakja Feldmann G. Károly újságíró volt, aki a Társulat tulaj­ donában még meglévő további építési enge­ délyekben látta a nagy üzleti lehetőséget. Lónyay elsősorban a vállalat pénzügyi blo­ kádját vezette be, majd a közlekedési mi­ niszter támadott, amikor a vonal üzemké­ pességét vonta kétségbe. A kormánykörök siettek azt is kijelenteni, hogy a vállalat a vasútvonal továbbépítésére nem fog kapni az államtól biztosítást, mert a salgótarján-losonci vonalat sem tudta kellő időben meg­ építeni. A Társulat 1868. július 16-án tartott közgyűlése végül feladta a küzdelmet, és fel­ hatalmazta az igazgatótanácsot a pénzügy­ miniszterrel való tárgyalásra. A rész­ vényesek vezetője ismét Feldmann G. Ká­ roly (aki 1887-89-bcn a vállalat elnök vezér­ �palócföld 92/6 igazgatója lett) a pénzügyminisztérium ré­ széről Weninger Vince volt a tárgyaló fél. A tárgyalások eredményeképpen 1868. július 1-én 0 órától a pest-salgótarjáni vasút a magyar állam tulajdonába ment át. A kez­ detben hazafias vállalkozásnak, majd fize­ tésképtelennek s végül bánatgyereknek ne­ vezett vasútvonal lett a magyar királyi ál­ lamvasutak első vonala. A szerződés alapján 7,5 millió forintért vásárolta meg az állam a vasutat, a bányák és azok tartozékai a Társu­ lat tulajdonában maradtak. A vételárat azonban úgy kell érteni, hogy az állam ezzel átvállalta az elsőbbségi kötvényeket és csak 300.000 forintot fizetett ki készpénzben. A Magyar Északi Vasút megváltása kö­ vetkeztében a Duna partra tervezett pálya­ udvar helyett, a MÁV józsefvárosi (losonci) pályaudvara lett a MÁV első állomása. A kőszénbányák üzemvitelére 1868. augusztus 6án a volt részvényesek megalakították a Sal­ gótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot. A vasútvonal folytatása Losoncig, majd Zólyomig 1871. május 3-án és június 18-án került átadásra. Az 1873-as gazdasági válság azonban megtörte a vasúttársaságok lendü­ letét, ezért 1877-1887 között a helyiérdekű vasutak építése gyorsult fel. Irodalom Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszén­ bánya Rt. nógrádi szénbányászatának törté­ nete 1868-1943. Salgótarján, 1944. Hla­ váts Gyula: Ötven év a gőzlokomotívval vontatott magyar vasutak történetéből tér­ képekben. Bp. 1897. Kállay Béni: Olcsó vi­ déki vasutak Magyarországon. Bp. 1881. Képessy Árpád: A magyar vasútügy törté­ nete. Bp. 1908. Király Kálmán: A százéves magyar vasút. Bp. 1946. Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól napjainkig. Bp. 1969. Pogány Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorá­ ban. 1845-1873. Bp. 1980. Ruzitska Lajos: A magyar vasútépítések története 1914-ig. Bp. 1964. Tominack József: A magyar szent korona országainak vasutai 1845-1904. Bp. 1905. Zelovich Kornél: A magyar vas­ utak története. Bp. 1925. 601 �palócföld 92/6 Tarján Tamás Szemmagasságban VIII. Először megint a naplóírás időpontját jelentem : az egyetemi tanévkezdés idejét ír­ juk. Amikor a szemeszter első szemináriumaira gyülekezik a diákság, mindig erősen kavarog az élet. Ilyenkor a tanár sem az ún. "örömolvasásnak", hanem a szakmai "cél­ olvasásnak" szenteli magát: a hallgatóival tervezett közös munkát készíti elő. E tény motiválta mostani válogatásomat. Szerencsémre épp egy olyan -vidám-könyv kerül­ hetett élre, amely az univerzitás-,illetve college-életbe enged bepillantást. (Í rói szakdolgozat) Diák­ ként öt esztendőn keresztül koptattam az egyetem pad­ jait, és - hogy még egyszer fölhasználjam ezt a szép köz­ helyet - mint oktató is már húszadik éve kop tatom a hallgatókat. Ha az ember ilyesfajta negyedszázados egyetemi tartozék, akkor természetesen fölfokozott érdeklődéssel várja, keresi azokat a műveket, amelyek ebből a világból csiholtak szépirodalmat. Mint DAVID LODGE, akinek 1969-ben játszódó, 1975-ben keletke­ zett HELYCSERÉS TÁMA­ DÁS című regényét az Euró­ pa jelentette meg. A szerző nevét hiába keresnénk gyak­ rabban használt lexikonja­ inkban. Thomas Lodge van (elhunyt 1625-ben), David Lodge nincs. Ez persze nem az írót, hanem a rendelkezé­ sünkre álló lexikonokat mi­ nősíti. 602 A Helycserés támadás cím, illetve kifejezés nem va­ lamelyik labdajátékra vonat­ kozik, bár a szakavatott írás­ tudó a sportnyelvben éppoly járatos, mint számos más magas és mély zsargonban, sok egyéb kifejezésmód sajá­ tosságaiban, tucatnyi műfaj formatechnikájában. Írás­ készsége egyetlen hangnem­ ben sem mutatkozik bravú­ rosnak - akár falfirkákat gyűjtöget, akár filmforgató­ könyvcsdit játszik, akár le­ vélírói tollat ad hősei és hős­ női kezébe -, ám színessége, szellemessége s főképp kriti­ kai érzéke teszi, hogy éppen a Vidám Könyvek sorozatá­ ban látott napvilágot kötete. A helycsere egyébként egy állítólag patinás, de min­ denesetre rátarti amerikai (nyugati parti) egyetem és egy felsőfokú angol tanintéz­ mény két tanára között tör­ ténik. A két alma mater kö­ zötti egyezmény ellen nincs apelláta: időnként innen is, onnan is nekiindul egy (ál)tudós, hogy átmenetileg a másik támaszponton ereges­ se szellemének rakétáit az öntelt vagy bávatag hallgató­ ság előtt. Most történetesen a Nagy Amerikai Bulldózer érkezik, hogy legyalulja az egész szigetországot, különös tekintettel annak női rétegé­ re - és a Félénk Angol me­ részkedik az Újvilágba, hogy végül tényleg új világot fe­ dezzen föl - önmagában. David Lodge, az iroda­ lomtörténészből előrukkolt író nem tud túl sokat kezdeni azzal a specifikummal, hogy éppen 1968, az európai diák­ forradalmak után játszatja regényét. Figuraábrázolásá­ ban érdekesebb, honnan ru­ �palócföld 92/6 gaszkodnak el a főalakjai, mint az, hová huppannak. A feleségcsere szexuális pikan­ tériája jobban érdekli a tár­ sadalmi vonatkozásoknál. Barabás András remek svunggal, jókedvűen ültette át nyelvünkre a könyvet, amelynek eleve vannak ma­ gyar áthallásai. Talán nem is kellett nagyon sokat fára­ doznia az "ültetéssel", hiszen mintha a két egyetemszerű­ ség itt "ülne" nálunk, némi­ képp rozogább épületekben... A szatírát két-három hónap­ nyi különbséggel kétszer is végigszántottam. Elsőre sem volt kiváló, de másodikra sem lett rosszabb. Talán azért, mert magam is marad­ tam megrögzött padkoptató­ nak. (Történéle m - helynevek­ ben)Azt mondja egy bará­ tom, ma több a könyvkiadó, mint a könyv. Ez persze leg­ följebb csak a látszat, de annyi bizonyos: ha könyv­ szemléimben minden alka­ lommal szólni igyekeznék egy-egy új könyves műhely­ ről, akkor nagyjából - a je­ lenlegi helyzetet tekintve ezerkétszáz(!) Szemmagas­ ságban-t kellene írnom... A rendszeresen és főhivatás­ szerűen könyvet publikálók céhébe úgy száznyolcvanan kétszázan tartoznak. Örven­ detes sokszínűség - nem min­ dig örvendetes szakmai ered­ ménnyel. Az idén porondra lépett Balassi Kiadó azok közé tartozik, akik az igényesség fedezetével kívánnak megél­ ni a nagy, a nem feltétlenül nemes versengésben. Arcu­ latot még nem mutatnak ki­ adványaik és terveik, ám pél­ dául Székely Bertalan ún. m o zg á stan u lm á ny ain ak , vagy a Chartae Antiquissi­ mae Hungariae oklevél-ha­ sonmásainak közrebocsátása kivételes érték. (Az nem raj­ tuk múlott, hogy a Miért f á j ma is című József Attila-ta­ nulmánykötet kapcsán mindjárt egy kiadós botrány is fűződött a nevükhöz.) Egyedülálló mű a Lelkes György szerkesztette MA­ GYAR HELYSÉGNÉVAZONOSÍTÓ SZÓTÁR is, amely kicsit lekéste az ünne­ pi könyvhetet, de remélhető­ leg nem tűnik el a könyvára­ datban, s fél év leforgása alatt már beépült a könyvtári polcok, az illetékes házikönyvtárak anyagába. A 625 oldalnyi jegyzék az 1913. évi helységnévtár, valamint más források alapján a hajdani történeti Magyarország Hor­ vát-Szlavónország nélküli területének összes városát és községét, bizonyos horvát és szlavóniai vonatkozású ada­ tokat, továbbá a későbbi tör­ ténelmi Magyarország-ala­ kulatok, a változó határú magyar állam értelemszerű­ en ide kívánkozó adattárát közli, a lakosság lélekszámá­ ra, nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok kíséreté­ ben. Közigazgatási áttekin­ tés, névmutatók és térképek segítenek abban, hogy a ma­ gyar és idegen névváltoza­ tokról, a települések koron­ kénti, esetleg változó hova­ tartozásáról, egyesítésekről és szétválásokról is tájéko­ zódhassunk. Bízvást állítható, hogy a gondosan összegereblyézett névhalmaz nagyobb részét még a kiművelt emberfők kö­ zül is csak kevesen hallották, ismerik. A 371. oldal máso­ dik hasábjában, az alsó har­ madban például Szigetújfa­ lu, Szigetvár, Szigliget, Szi­ gord, Szihalom, Szihelne, Szíjártóháza, Szikesfalu, Szikla, Sziklabánya, Szikla­ hát, Sziklás, Sziklaszoros kö­ veti egymást - s jó, ha az is­ merjük-nem ismerjük arány itt 50-50 százalék. A magyar történelem egy lehetséges metszete, s mel­ lékzöngék nélküli, alapvető forrásmunka Lelkes György névtára. Akinek van hozzá szeme, benső látása-hallása, annak megeleveníti a ma­ gyar históriát. S még szinte költői szépséget is nyújt alli­ terációival, véletlenszerű rí­ meivel. Búcsúzóul, íme, egy minden kommentár nélküli fölsorolás: Kálnaborfő, Kál­ nás, Kalnik, Kálnó, Kálnóga­ ráb, Kálnok, Kálócfa, Kalo­ csa, Kalodva, Kalonda, Ka­ lota, Kalotabikal... 603 �palócföld 92/6 (Duna-regény) Kajtár Mária szépirodalmi finom­ ságú magyarításában tette közzé az Európa CLAUDIO MAGRIS történelmet cso­ bogó utazáskrónikáját, a tér­ ben és időben metaforikusan érvényesített navigare ne­ cesse est könyvét: a DUNA­ könyvet. Ezt a hét-nyolc esz­ tendővel ezelőtt írott folyó­ monográfiát hírből már is­ merhettük, hiszen egy részlet - az állítólagosan valamiféle ereszből, sőt vízcsapból in­ duló Dunáról - megjelent a Nagyvilág című folyóirat­ ban. Esterházy Péter pedig a Hahn-Hahn grófnő pillan­ tása szakirodalmában tar­ totta számon Duna-ista, vagy iszterista (nem Ester­ ista...) idősebb kollégáját. Egy cikkében a fordító említi: a magyarul jobban hangzó A Duna cím helyett Magris ragaszkodott a néve­ lő nélküli, általánosabb je­ lentésű titulushoz. Konkreti­ zálás nélkül a Duna szinte el -és kiemelkedik a maga med­ réből, léte és folyása filozofi­ kussá és mitologikussá válik, ám ebben az emeltségben is benne él, benne fáj, amit Magris még legföljebb csak sejthetett: a mai Duna-seb. A szerzői szándék szerint a végtelen időszimbólumot, a mindenkori természeti vizek életteremtő és életmegtartó erejét érezzük a folyóban; és általa a térséget is, a véges, és 604 sajnálatosan perlekedő ön­ magába zárt Közép-Európát. Szűkebb-tágabb hazánkat, ahol a "vén folyam-róka" a léghosszabban időzik (hogy Ady vehesse versbe, József Attila ülhessen a rakodópart alsó kövén). Az írót sem hajtja siet­ ség, nem törekedett nyolc­ van vagy kevesebb nap alatt végigcentizni - térképen és a valóságban - a Dunát. A tri­ eszti germanista ráérősen és, másik nagy tárgyára utal­ va, monarchikus nyugalom­ mal, múlt századi figyelmes türelemmel - járta be, hajóz­ ta be terepét. Ő a visszavisszatérő utazó megtestesí­ tője. Ő az időző. Irigylendő és termékeny magatartás. Időzéseit általában a Du­ na érintette országok egyiké­ ben sem nyújtotta túl hosz­ szúra, inkább aprózta-sza­ porította ott - és ittléteit. Így Szlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária nemrég esett nagy történelmi változásainak előévtizedeiben szerezhette, és formálhatta szöveggé azo­ kat a tapasztalatait, ame­ lyekben meghökkenve is­ merjük föl a magunk sejtettérzékelt, de sokszor ki nem mondott korábbi és jelenlegi gondjait. Mivel a Dunát hajlamo­ sak vagyunk magyar folyó­ nak tekinteni, Claudio Mag­ ris urat is szívesen ütnénk tiszteletbeli magyarrá. Csak­ hogy ő nem elfogult sem a mi javunkra, sem más nép javá­ ra. Valószínűleg kisebb téve­ déseit is egyenletesen osztot­ ta el, noha csak a magyar vo­ natkozásúak szúrnak szemet. József Attiláról - most mondjuk így: A Dunánál költőjéről - például nem elég pontosan informálódott (ami az édesapa sorát illeti). De ezek a szépséghibák nem rontják a regényszerű króni­ kát. Magris egy "valaki" iránt mutat mégis elfogultságot. Elfogult Duna-párti. Nem zöld; nem piros-fehér-zöld; nem öltözik más színekbe sem. Értésünkre adja, ha nem tudnánk: a Duna, az éle­ tet sugárzó, szépséget aján­ dékozó, ítéletet osztó Duna csalódhatott a partjain la­ kókban, de a Duna-parti né­ pek soha nem fognak csalód­ ni a Dunában. ( ″R ó zsa fa -v o n ó k é n t nagy zöngésű húrhoz...) ...Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz..." - kezdi Ady Endre azt a közismert versét, melyet a Vígszínház 1911. november 26-i mati­ néjára írt, s pár nappal ké­ sőbb a Nyugatban publikált. Móricz Zsigmond halálának ötvenedik évfordulójára nemrégiben emlékezett az ország. Novemberben Ady­ nak van amolyan rejtett ün­ nepe: a száztizenötödik szü­ letésnapja - mivelhogy ő, az 1877-es, két esztendővel �palócföld 92/6 idősebb volt a prózaíró test­ vérnél. Az Európa Kiadó a M óricz-m egem lékezések idejére, ajándékként és tisz­ telgésként időzítette az Er­ dély-trilógiát. A Helikon ta­ lán titkon, mellékesen vette számításba, hogy Ady már a csak minap volt centenáriu­ mát is megtoldotta tizenöt­ tel. Az évfordulóknak és/vagy a kiadói politikának köszön­ hetően most van hiánytalan és gyönyörű Adynk, a leg­ jobb Láng J ó zse f és Schweitzer Pál -féle szöveggondo­ zásban, és van főművével mutatkozó Móriczunk, aki nem történelmi látáshoz szo­ kott szemünket türelemre tanítja. Az se maradjon em­ lítetlenül, hogy Móricz hár­ maskönyvét K állay Judit ti­ pográfiája meg a haragos­ zöld köntös, az Ady-összest pedig Szántó Tibor tervezői eleganciája avatja szépsé­ gessé. Mindkét kiadvány ára j ócskán innen van az ezer fo­ rinton, s ez ily bibliofil érté­ kek esetében manapság már erszénykímélő összegnek számít. Szót érdemelnek ezek az újrakiadott alkotások, hogy a klasszikusok se rekedjenek a "kötelező olvasmány" rub­ rikájában, ne legyen belőlük csupán év végi orvosnak-ta­ nárnak-ajándék! Szót érde­ melnek, mert Ady nevét ma balról, Móriczét jobbról "il­ lik" kisajátítani bizonyos eszmekörök jelzésére. Tud­ junk azonban együtt örven­ deni a "tündérkertes, ordító Bátori Gábor", a szépasszo­ nyoktól babonázni próbált Bethlen Gábor, Gábriel re­ gényének (hogy mindkétszer Nagy Lászlótól vegyük a köl­ tői jellemzést), és Ady úr új­ ra-újra fölütött minden ver­ seinek, hiszen a kötet talán épp ott nyílik, hogy "Segítsd meg. Isten, új lovaddal/ A ré­ gi, hű útra-kelőt,/ Hogy só­ bálvánnyá ne meredjek/ Mai csodák előtt..." Örvendjünk, olvassunk, olvassunk újra, s képzeljük el a "rózsafa-vonót", meg a "nagy zengésű húrt", együtt, egymás mellett, mint egy álombeli Székely Aladár fel­ vételen... képződik. Ismeretes, hogy egy felvétel - Vattay Elemér 1966 augusztusában készí­ tett fotója - őt magát egyik legszebb időskori versének megírására ihlette. "Fényké­ pész barátom/ rávett/ álljak a gépe elé// Ez vagyok hát/ amit a kép mutat/ állapítom meg csodálkozón/ Egy em­ ber/ kegyetlenül megformált ember/ furcsa kalappal/ a fe­ jén// 80 éves/ Megtöretlen./ Igazi csavargóhoz/ vadnyu­ gati farmerhez/ vagy a kikö­ zösített/ hívőkhöz hasonló./ / ...Ez lennék én?/ Istenemre mondom/ ez vagyok." Nemcsak a költemény érckeménysége miatt idéz­ tünk szemelvényeket, hanem mert a mesterség, azaz a fo­ tóportré nemigen kaphatna ("Egy ember, kegyetlenül ennél méltóbb elismerést. Az megformált ember...") Hu­ "irodalmi fotográfia" - a szonöt évvel ezelőtt hunyt el portretizáló képzőművészet Kassák Lajos. A Kassák más ágaihoz hasonlatosan Múzeum a budapesti Fő té­ az irodalomtörténet hűséges ren, a Zichy Kastélyban kiál­ kísérője, a historizáló eszté­ lítással rótta le tiszteletét. E tikai, pszichológiai, elemző fotókiállítás katalógusa tudás segítője, serkentője. önálló kiadványként könyv­ Csaplár Ferenc, a Kas­ árusi forgalomba is került sák-éle tmű tudósa, a kiad­ (szerencsére egyre több a jó vány szerkesztője arra is rá­ példa erre az üdvös gyakor­ világít, hogy a költőt több latra, amely a néha szak­ mint fél évszázadon át szíve­ könyvvel felérő prospektuso­ sen és sokan, sokszor fényké­ kat nem süllyeszti múzeumi pezték. "Nemcsak alkotásai­ raktárakba). val tudott feltűnést kelteni, A magyar avantgárd hanem személyiségével, kül­ nagymesterének jellegzetes ső megjelenésével is... A Kas­ alakja, öltözködése, markáns sákot fényképezők közül az arca, szigorúan kutató tekin­ igazi mesterek a szellemiség tete ma is sokak előtt meg­ megragadására törekedtek" 605 �palócföld 92/6 - maguk is többnyire kiváló elmék, maradandót alkotó művészek. Révai Ilka, Rónai Dénes, André Kertész, Pécsi József, Haár Ferenc, Gönczi Sándor, Koffán Károly, Rédner Már­ ta, Féner Tamás, Vámos László, Molnár Edit és má­ sok felvételeiből könyvesmester Szántó Tibor alakí­ totta ki a szépen tervezett pi­ ros-fekete kötetet. A hiteles gesztusokat, lényegi pillana­ tokat, dinamikus történése­ ket megörökítő képek tekin­ télyes része sorozatok egyegy darabja. Ez a képleírá­ sokból kitűnik ugyan, némi zavart mégis kelt, hogy a ki­ ragadott és közölt fotón esetleg senki nem látható a sorozat más képeinek mel­ lékalakjai közül. Ezt az átne­ meneti zavart egy kis kon­ centrált figyelem föloldhat­ ja. A hangsúlyosabb első 1915 és 1949 közötti - és nem hangsúlytalan második - 1950 és 1967 közötti részre osztott könyv az oro­ szos ruházatban szlávosan merengő ifjú Kassák enyhén teátrális ábrázolásától a vég­ ső egyszerűségű halotti gipszmaszk gyászfehérjéig a teljes életet zárja magába. (Emberfia Tamás esete a magas matematikával) Mit gondol a kedves olvasó, mi­ lyen mesekönyvből való A párbaj hős és az óriás című 606 história? Mely Kosztolányiepigon merészelt újfent szí­ nes tintákról álmodni? Egy kártyabarlangban vagy egy bordélyban játszódik-e a Ringyó szerencse? Nos, az Euklidész elhanyagolt könyve, A kiszámíthatóság határai, vagy A két és f e ­ ledik dimenzió című fejeze­ tek azért elárulják, hogy IAN STEWART műve, A MATE­ MATIKA PROBLÉMÁI nem másról szól, mint a matematikáról. Humanizált, emberarcúvá tett, regényesí­ tett és lírizált szakmunka az Akadémiai Kiadó kötete. Nem mintha a magas (talán legmagasabb? a filozófiával vetekedő s az isteneknek tet­ sző?) tudomány önmagában nem lenne emberszabású. Egyértelműen az. Csak en­ nek a "szabásnak" még a jobb értelmű halandók zöme sem nagyon tud vagy akar enge­ delmeskedni. Az angol szer­ ző oxfordi könyve a matema­ tikával szembeni esetleges előítéleteinket szeretné föl­ számolni. Irodalmi élmé­ nyek, reminiszcenciák segít­ ségével, a szellemesség csi­ szolt formáit latba vetve - s persze rengeteg leegyszerű­ sítés és hiátus árán... - nyer meg az élményszerűen átél­ hető szám-csodavilágnak. Von Koch "hópehelygör­ béje", mely végtelen hosszú­ sága ellenére is csak véges te­ rületet fog közre - tehát "az egyik legkorábban fölfede­ zett fraktál" olyan termé­ szetességgel jelenik meg az áttetsző szöveg üvegén, ahogy az anyai kéz az első betűket rajzolja a gyermek számára a jégvirágos téli ab­ lak opáljába. Hogy mi a frak­ tál, annak azért érdemes má­ sutt is utánanéznünk - ám hogy az utánanézési kedv egyáltalán fölparázslik, az Ian Stewart érdeme. És a for­ dító Freund Róberté, aki eb­ ből az angol matematikai nagyesszéből magyar szem­ nek és fülnek ismerős kötetei formált. Az író persze maga is tudta, hogy vállalkozásának akadnak hátulütői. Ezekre nem James Joseph Sylves­ ter isteni kinyilatkoztatás­ ként ható előszava, hanem az I nterjú egy matematikussal című bevezető (ál?) beszélge­ tés hívja föl a figyelmet. Iga­ zán sajnálom, hogy az angol eredetit nem forgathattam. Mindenesetre annyit mond­ hatok, köszönettel áttanul­ mányozván az Emberfia Ta­ másnak keresztelt riporter szövegét: Nagy szerencséje, Mr. Stewart, hogy Tamásnak szólított! S szerencsénk, hogy mindnyájunkat Em­ berfiának. (Meg nem írt könyvszem­ le) Régi elhatározásom, hogy nem írok és nem beszélek a "nulladik típusú találkozá­ sok" körébe vágó könyvekről: a halál utáni élmények legen­ �palócföld 92/6 dáriumairól, az ufó-regiszte­ rekről, a fekete lyukakról, a Bermuda-, Sárkány- és egyéb háromszögekről, a Tá­ vol-Kelet csodadoktorairól és sarlatánjairól. Minderről alig-alig képzelhető el ma ér­ vényes szó. Ahány milliárd ember, annyi pro és kontra indulat. Ezeknek a munkák­ nak vagy fércműveknek amúgy sem kell pártfogás. Megtalálódnak, elolvasód­ nak, kölcsönadódnak ma­ guktól, aztán előbb-utóbb el­ felejtik őket, mint a propo­ liszt vagy a svédcseppet. Most sem írok tehát JANKOVICH ISTVÁN em­ lékezéséről és elmélkedésé­ ről, amely a TÚLÉLTEM A HALÁLOMAT címet viseli, s a "visszatérés a klinikai ha­ lálból" semmilyen jelzővel sem minősíthető nagy létese­ ményéről, sőt nemlét-esemé­ nyéről szól. Csak annyit jegyzek meg, hogy míg az ilyen típusú regényesített be­ számolók szerzői általában nem mennek a szomszédba egy kis nagyotmondásért, Jankovich tényleg vitorlás­ bajnok volt, úgy, ahogy állít­ ja. Utána lehet nézni A ma­ gyar sport arany könyvében, a negyvenes évek végének adatainál. Nem ejtek szót a közre­ bocsátó Édesvíz Kiadóról sem, leszámítva azt a tényt, hogy e műhely a puszta si­ kerigényt messze meghaladó mértékben, világszemléleti és erkölcsi meggyőződésből vallja magáénak a termé­ szetfeletti megnyilvánulá­ sok, idegen világok, paraje­ lenségek és a termé­ szetgyógyászat irodalmának publikálási programját. Ehhez társul még a keleti vallások és filozófiák iránti érdeklődés. Beszédes tény, hogy még a szakácskönyveik is olyan ínyencségekkel fog­ lalkoznak, amelyeknek a fo­ gyasztása bizonyos elvi szi­ lárdságot tételez föl. Többek között a vegetáriánusok, a műzlievők és a reformkony­ ha-barátok táborához for­ dultak kiadványaikkal. Nincs tehát mit monda­ nom Jankovich István Túlél­ tem a halálomat című vallo­ másáról - egyben morális és hitbéli alapvetéséről - mivel éppen az van benne, ami mondható lenne róla. Vagyis: egy végzetesnek vélhető, 1964-ben történt baleset krónikája, a karambol utáni percek másokkal aligha meg­ osztható, mégis szemlélete­ sen leírt élményvilága, és azok a következtetések, ame­ lyeket az újjászületett túlélő nemcsak a maga esetére ér­ vényesen, és részint a tragi­ kus eseményektől függetle­ nül vont le abból, amit meg­ élt és meghalt. Hogy a föltétlenül helye­ selhető szeretetelvről, mint a lét mozgatórugójáról jobbá­ ra csak általánosságokat kö­ zöl? Hogy a baleset - a cse­ lekmény része - sokkal érde­ kesebb, mint az utána követ­ kező meditáló rész? Hogy a különböző filozófiák és val­ lások ihletése egyvelegszerű­ en összekeveredik a lapo­ kon? Lehet. De hát ez egy természetfeletti tárgyú mun­ ka. Megítélését mindenki csak maga végezheti el. És én mondtam is, hogy ilyen jelle­ gű könyvekről nem beszélek, nem írok. 607 �palócföld 92/6 Szokács László És refrénként visszatér a valóság... Veres János szlovákiai magyar író, 1930. február 28-án született Tornalján. I skoláit szülővárosában, Rozsnyón és Rimaszombatban végezte, ám tanulmányait a háború miatt kénytelen volt félbeszakítani, majd súlyos betegsége miatt nem folytathatta azokat. Külön­ böző tátrai szanatóriumok lakója 1949-1957 között, később "szanitéc" majd népművelő. N egyvenéves korában egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazták. Cseh és szlovák költők verseit fordította magyarra és jónéhány verse szlovákul is megjelent. A Rimaszom­ batban élő költő 1990-ben megkapta a Nógrád megyei Tanács VB által alapított Madáchdíjat. Verseskötetei: Három fiatal költő (Oszvald Árpáddal és Török Elemérrel 1954), Ifjú szívem szerelmével (1955), Tüzek és virágok (1961), Fehér szarvas (1967), Homokvirág (válogatott versek, 1972), Mikrovilág (1979), Életút (válogatott versek, 1989). További munkái: Földrengés után (elbeszélések 1965), Széttekintés a rimaszombati járásban (hon­ ismereti kislexikon 1977). Veres Jánossal rimaszombati lakásán beszélgettem. - Kamasz fejjel hogyan élted meg a háború befejezését, 1945-öt? - A gimnázium alsó négy osztályát akkor végeztem el, amikor még Horthy Magyarorszá­ gához tartoztunk. Eminens tanuló voltam. Az iskola - osztálytársak, barátok - kilencven szá­ zaléka átment a zöldhatárom Miskolcra, Sárospatakra, ki hová tudott. Szöktek és hátizsákkal vitték amit lehetett. Nagyon vágytam rá, hogy én is a többiekkel mehessek. Egyik volt taná­ rom, aki nagyon szeretett, Sárospatakról rendszeresen írt, hívott, hogy készen áll minden, in­ gyen internátus, megvannak a könyvek... Szüleim nem engedtek. Egyetlen gyerek voltam, be ­ tegeskedő, kérleltek, maradjak: mi lesz velem a messzi idegenben? Szlovák gimnáziumban folytattam a következő négy osztályt úgy, hogy egy évet kihagytam, s a következőben pedig a szememmel voltam beteg. - Hogyan boldogultál, hiszen nem beszéltél szlovákul? - Jó nyelvérzékem volt világéletemben, hamar megtanultam szlovákul, ám eleinte rette­ netesen rossz volt. Szerencsémre igen jól futballoztam, s ezért kedveltek a szlovák fiúk is. Per­ 608 �palócföld 92/6 sze jónéhányszor azért kinevethettek volna, ami néha elemi erővel ki is tört belőlük, de nem volt abban gúny - például egyszerrolics helyett holicsot mondtam történelem órán. Az egyik választót, a másik borbélyt jelent. Nem ugyanaz. Lelkileg azért mégiscsak megviselt engem, hogy szlovák gimnáziumba kellett járnom. Azelőtt is szerettem olvasni, közvetlenül a front után "fedeztem fel" magamnak Ady -t. Magamra voltam utalva, mert szüleim nem voltak lite­ rátus emberek, nem tudtak segíteni abban, hogy mit olvassak. Nagyon erősen éreztem, hogy olvasnom kell, s ha autodidakta módon is. magamhoz venni, beszívni mindent, amit a szlovák iskolában nem kapok meg. A magyar történelmet, irodalmat, hiszen akkor ez a "felsős" anyag kiesett. - Ugyanígy j árt minden hozzád hasonló magyar gyerek, aki itthon maradt? - Igen, így járt. És akik nem olvastak, azoknak az életéből sok minden kimaradt. Azok a hozzám hasonló mai nagyapák nem tudják például, hogy ki volt Szabó Lőrinc és sok minden­ ki másról sem tudnak. A véletlen folytán nagyon sok jó dolog került a kezembe, megismerhet­ tem Márai munkáit, jártam az ismerősöket, kölcsönkértem a könyveket, elolvastam. Nekünk otthon kevés könyvünk volt. - Mikor kezdtél verset írni? Kezdjük azzal, hogy én még húsz éves sem voltam, amikor tüdőbajt kaptam és felkerül­ tem a Magas Tátrába, szanatóriumba. Ha összeszámoljuk az ott töltött időt - mert többször voltam ott - 1949 és 1957 között kis híján öt évet töltöttem a tátrai szanatóriumban. Itt ismerkedtem meg 1951 -ben Fábry Zoltánnal, aki ugyanabban a szanatóriumban volt, sőt égy folyosón laktunk. Beszélgettünk, látogattuk egymást. Már jóval korábban is írtam verseket, de titkoltam, talán egy kicsit szégyelltem is. Aztán egy napon hosszas gyötrődés után, amikor már baráti viszonyba kerültem Fábryval, úgy gondoltam, odaadom neki a verse­ im, utóvégre nem halok bele, ha azt mondja: nem érnek semmit, tüzeljem el. - Egy hétig ta­ nulmányozta, s mikor visszaadta, azt mondta: folytassam a versírást, mert tehetséges vagyok, ugyanakkor bejött a szobámba és azonnal "elkobozta" az éjjeliszekrényemből az Ady -köte­ tet. Meglepődtem, hiszen nemhogy kedveltem, istenítettem, imádtam Adyt. De ahogyan Fábry elmondta, hatása nagyon érződött verseimen, ezért vitte, s dugta el. Hozott viszont újabb és újabb köteteket, József Attilát, Aragont, hogy "elválasszon" Adytól. Szigorú ember volt Fábry Zoltán. Nagyon tudott szeretni, de voltak dolgok, amiben nem ismert tréfát: nem tudott hazudni. Mondok egy példát. Egy időben nagyon rosszul néztem ki. Lefogytam ötvennégy kilóra. Barátaim, ismerőseim ezt mondták: jól nézel ki, nem változtál semmit! - Közben kiderült, a hátam mögött már a temetésről beszélnek. Fábry Zoltán nem kertelt: - Nagyon rosszul nézel ki - mondta -, de majd kikezelnek, s minden rendbejön. Úgy is lett. - Ilyen volt, képtelen volt alakoskodni és ezért volt biztatás nekem, amikor kérte hogy írjak továbbra is. Midőn néhány hónap után éreztem hogy elmúlt Ady "hatása", amit írok az már más, ak­ kor az Új Szónak beküldtem néhány versem. Rövid idő múltán az egyiket leközölték és újakat kértek. Érdeklődtek is mit keresek a Tátrában, egyáltalán ki vagyok én... - Fábry Zoltánnal végig megmaradt a kapcsolatod? - Nem sűrűn, de leveleztünk. Ő Stószon volt, én itt Rimaszombatban. Nem akartam őt ké­ sőbb leveleimmel terhelni... A tőle kapott leveleket azonban gondosan őrzöm, féltett ereklyé­ im. - Hogyan alakult életed, amikor végleg elhagytad a Magas Tátrát, meggyógyultál? 609 �palócföld 92/6 - Ez 1957-ben volt, amikor kimondták, hogy munkaképes vagyok, rendbejött a tüdőm. Szanitécként dolgoztam. A huszanhét évemmel, a főiskola már nem jöhetett szóba. Később a kórház irodájában dolgoztam szanitéci fizetéssel, majd a járási művelődési otthon módszer­ tani előadója lettem, 1959-ben nősültem, s ha már az évszámoknál tartunk, 1971 ben rok­ kantnyugdíjas lettem, de nem a tüdőm miatt... - Az 1956-os forraralom milyen hatással volt rád? - Állandóan a rádión volt a fülünk, hallgattuk Szabad Európát. Én még éjszaka is, amikor a szüleim már aludtak. Elárulok neked valamit: még a Magas Tátrában, az 1950-es évek elején Fábry Zoltán egy­ szer bevallotta nekem, hogy nem hisz a szocializmusban. Négyszemközt voltunk. A miértre talán egy mondattal válaszolt: a sztálini gyilkosságok miatt. Aztán egyebeket is hozzátett. Én akkor még hittem, és Fábry sem tudott ettől eltéríteni: írtam dicsőítő, sematikus verseimet. Egyrészt ez volt az irányzat, másrészt az eufória miatt, hogy már van magyar iskola, van ma­ gyar újság, egyenjogúak lettünk és ez micsoda boldogság... Közben járt hozzánk Pozsonyba a Csillag című folyóirat Pestről, s ebből jöttünk rá, hogy Simon István, Nagy László, Juhász Ferenc és Csoóri Sándor már régen túl van a sematizmuson, mi pedig még mindig "vonalban" vagyunk. Nemcsak verseket írtam ekkoriban, hanem riportokat is. Nagyon sokfelé jártam. Ezeket a riportokat az Új Szónak, a Fáklya című folyóiratnak, irodalmi lapoknak küldtem. Tetszett a műfaj, mert lírát is tudtam az írásokba vinni. Igenám, de közben, a riportok során mindenütt hallottam a panaszokat. Tudod, hogy van, marasztalják, kínálják az embert, s közben oldódik a nyelvük, s elkezdenek panaszkodni. És akkor kezdtem el gondolkodni azon, amit Fábry mondott nekem, hogy kiábrándult mindenből. Sajnos lépten nyomon csak a bajokról beszél­ tek az emberek, s ekkor jöttem rá, hogy mennyi gond van mindenütt. Kezdtem "kiszeretni" a szocializmusból és rájöttem, milyen ökör voltam, egy hazug és aljas világot szolgáltam. Azért volt rossz, mert gondold meg, aki csak érdekből volt kommunista vagy szocialista párti, annak mindegy volt. De ha valaki szerelmes egy nőbe, istennőnek, angyalnak képzeli azt, s kiderül róla az ellenkezője... Ezért volt nagyon fontos határkő életemben, munkámban 1956, mert végleg kiábrándultam ebből az eszmerendszerből. - Ez a verseidből is kitűnik, mert a gömöri táj, a palóc emberek iránti szereteted egyre erősebben érződik lírádban. - Igen, jól érzed. Ilyen előzmények után kezdett megváltozni verseim tartalma. Már 1956 előtt is, de főleg 1957-58-ban. Jött - buta és nagyképű szó - a fordulat, ami feljebb emelt, mi­ kor éreztem, hogy ez már jó, amit csinálok: Igaz is, jó is! Meg aztán kaptam leveleket Po­ zsonyból, az ismerősöktől. Ismertem a nálam jóval fiatalabb Cselényi Lacit, ő ott tanult a fő­ iskolán. Mács Jóska, aki bátkai fiú volt, járt hozzám, hozta a híreket, hogy Pozsonyban a ká­ véházban olvassák verseimet és arról beszélnek, hogy milyen változás következett be nálam. Fábry is buzdított, dicsért egyik levelében. - Hogyan emlékszel 1968-ra? - A CSEMADOK járási bizottságának elnökségi tagja voltam, itt Rimaszombatban. Ter­ mészetesen az egész elnökség egyöntetűen helyeselte az akkori reformokat. Volt azért bőven dogmatikus, antidubcsekista, sőt sztálinista is közöttünk, s először ezekkel kellett megvívni a harcot. Azon mesterkedtünk, hogy helyettük olyan emberek kerüljenek az elnökségbe, akikre szükség van. Szokolai Imre, szegény, nyugodjék békében, ebbe pusztult bele. Egyébként Szo­ 610 �palócföld 92/6 kola i Imre, Danis Tamás és jómagammal triumvirátust alkottunk ebben az időben. No most, mi elkezdtünk küzdeni a kisbbségi jogokért. Ezt a küzdelmet ne úgy értsd, hogy verekedtünk a szlovákokkal, vagy magyar zászlót lobogtattunk a piactéren, hanem úgy, hogy cáfolhatatlan adatokkal tele, beadványok özönét küldtük Pozsonyba és ide a rimaszombati járási pártbizottságra. Mert ekkor még párttagok voltunk és ekkor még a párt akcióprogramjában benne volt, hogy a CSEMADOK az itt lévő magyar kisebbség életének jobbítá­ sára tegyen javaslatot. Hát mi ezt tettük. Itt jegyzem meg, hogy ezek a beadványok jobban dühítették az illetékeseket, mintha zászlót lengettünk volna, mert olyan adataink, érveink voltak, amit nem tudtak, nem lehetett cáfolni. Jött eztán a megszállás, az "inkvizíció", és megkaptuk a magunkét. Engem úgy kivágtak a pártból mint egy rongyot. Szokolai Imrét úgyszintén. Danisnak az volt a szerencséje, hogy ő nem volt párttag, őt semmiféle pártfegyelem nem béklyózta, nem volt köteles tudni, hogy mit nem szabad csinálnia. Igaz, őt is feketelistán tartották. Egy bizottság elé kellett állnunk, amely hat-hét emberből állt. Magyarok is voltak persze ebben a bizottságban, akik olykor még többet szónokoltak, s jobban elítéltek minket, mint a szlovákok. Ilyen volt a dramaturgi­ ája ennek a fegyelminek. - Gondolom, szilenciumot is kaptál. - Teljeset és mindenhonnan kizártak. Azaz, az írószövetségben meghagytak és ezt a mai napig nem tudom megfejteni, miért történt. A szlovák írószövetségnek volt egy magyar szak­ ciója. Ennek tagja maradtam. Kizárták Dobos Lacit. Gyurcsó Pistát - Gyurcsóék olyan sze­ gények voltak a Masaryk és a Horthy rendszerben is, hogy koldulni is jártak. Gyurcsó Pista apja hithű kommunista volt: mégis kizárták! Engem bennhagytak. Ez azért volt nagy szeren­ cse, mert az irodalmi alaptól kapott szociális segélyem megmaradt. A szilenciúmról nem be­ szélt senki, csak egyszerűen hiába küldtem verseket. Jöttek a hírek, hozták az ismerősök ide Rimaszombatba, hogy ne is küldjék, mert hiába... - Közben újból súlyosan megbetegedtél. - Ez volt az a betegség, ami miatt 1971-ben rokkantnyugdíjas lettem. Nem mertem az em­ berek közé menni, féltem. Rettenetesen kellemetlen helyzet volt, mert aki rámnézett és be­ szélt velem, az azt hitte, hogy egészséges ember vagyok. Hogy mégis sikerült "kijönnöm" eb­ ből a beteges, pszichés állapotból, azt Samu Béla doktor úrnak köszönhetem, aki mindent megtett gyógyulásomért. Vannak szent, megszállott emberek. A sorstól megadatott nekem, hogy több ilyen embert ismerhettem. Ilyen volt Szokolai Imre elektromérnök barátom, már említettem, ő infarktusban halt meg, később díjat neveztünk el róla, amelyet kétévenként a járás legjobb kultúrmunkásának ítélnek ode. És ilyen volt dr. Samu Béla is, aki éjt nappallá téve hivatásának élt, ott volt az osztályon a betegeinél. Egyetlen kikapcsolódása a klasszikus zene volt. Barátok lettünk, több mint két éven át kezelt. - A betegség, a letiltás nem szegte alkotókedved? - Nem. Írtam az "íróasztalnak" még a kórházban a betegségem alatt is. Aztán később, a 70-es évek közepétől megkezdődött az oldódás velem szemben. Előzőleg még az Irodalmi Szemle kezdte közölni verseimet, nem túl sűrűn, nem főhelyen és nem rendszeresen. Később Mács Jóskán keresztül üzent az új főszerkesztő, hogy küldjek anyagot: verset, riportot, fordí­ tást, mert közli. Megjelentek válogatott köteteim is, de az Új Szó, az Új Ifjúság és a rádió vé­ gig szilenciumon tartott egészen az úgynevezett "bársonyos forradalomig". Aztán a versek a "fiókból" előjöttek: a Hétben, az Új Szóban is közöltek már. Itt említem, hogy 1978-ban írtam 611 �palócföld 92/6 egy hosszú prózaverset, amely meg nem jött le sehol, Jean D’Arc és a csillagok a címe. Ott van Pozsonyban, a Szemlében megjelenlhetne, más lap kultúrrovatába nem fér be. Akkor nagyon fontos versnek tartottam, ma már talán nem annyira érdekes. Jean D’Arc a börtönben végig­ gondolja életét, a csillagokkal társalog, azok vigasztalják, és refrénkent folyton visszatér a valóság: az inkviczíció, a börtön és az, hogy szalmán fekszik. Lassan gyógyulni kezdtem. Úgy képzeld el, hogy már ki mertem menni az utcára, de köz­ ben mindig valakinek jönni kellett velem. Hála Samu doktornak, egyre bátrabb lettem. Ő irá­ nyított, biztatott, hogy tartsam be a fokozatosságot. Segített az is, hogy figyeltek az emberre a szomszédból, Magyarországról is. Az egyik napon levelet kaptam egy számomra "vadidegen" embertől, Dr. Zsebők Zoltántól, aki Budapesten a radiológiai klinika igazgatója volt. Leírta, hogy rendszeresen olvassa az Irodalmi Szemlét, tudja rólam, milyen nehéz a sorsom, hogy mi történt velem, hogy anyagilag is rosszul állok és megkérdezte, miben segíthet. Meglepett, és nagyon jólesett levele, mert nem innen elszármazott, nem is kitelepített szlovákiai magyar volt. És milyen a véletlen: éppen akkor, amikor megérkeztek sorai, édesanyámnak rákos kép­ ződménye keletkezett. Levelet írtam Zsebők professzornak, megköszöntemn, hogy felfigyelt rám, hogy törődik velem és kértem: vizsgálja meg édesanyámat és ha lehet segítsen rajta. Pestre mentünk. Anyámnak még leánykorából voltak ott ismerősei. Egy hétig vizsgálta Zse­ bők doktor édesanyámat. Zárt borítékba tette és ideadta nekem az előírt kezelést. Anyám több mint tíz évig élt még. Az itteni onkológián kezelték, de Zsebők doktor úr hosszabbította meg életét és nem rákban halt meg. - Kanyarodjunk vissza az időben. A CSEMADOK-ban régóta dolgozol és úgy tartanuk számon, hogy nem sokat beszélsz, inkább cselekszel. - Igen fontos dátuma életemnek 1962, mert akkor hoztam létre itt Rimaszombatban a Tompa Mihály klubot. Most ünnepeltük májusban a harminc éves évfordulót. Összejöttek a régi és az új vezetőségi tagok, együtt voltunk, beszélgettünk. Az elnök már nem én vagyok, de harminc éven át ott voltam szürke eminenciásként mindig a klub mellett. A helyi szlovákok is tudják, hogy ez milyen színvonalas jó klub, mert megfordult már nálunk Czeizler Endrétől Básti Lajosig, László Gyulától Dévai Nagy Kamilláig, Czine M ihálytól Béres F eriig na­ gyon sok tudós-, művész ember. Még a klub alapítási évében létrehoztam a Fáklya nevű iro­ dalmi színpadot. Tíz évig működött. A legjobbak között voltunk. Egyszer a nagydíjat is elhoz­ ták a komáromi Jókai Napokról. Volt egy nagyon jó rendezőnk, Mács Zoltán pedagógus, és egy zenetanárnő Horváth Júlia , a zenei szerkesztőnk. Hárman úgy összeforrtunk, mint a testvérek. Én szerkesztettem a műsorokat, ők pedig rendeztek. Ma is megvannak... Ezért szép idők voltak azok... Akkor már nős voltam, az évben született Attila fiam is, aki most a klub titkára és a Hatvani István nevét viselő cserkészcsapat parancsnoka. Az unokám Előd is már iskolás, szeptembertől magyar iskolába jár. Hogy telik az idő... - Itt Rimaszombatban került a kezembe az a honismereti kislexikon, amelynek anyagát te gyűjtötted, szerkesztetted. Széttekintés a Rimaszombati járásban - ez a munka címe. A beve­ zetőben a mestert, Fábry Zoltánt idézed. Mi volt a célod a lexikonnal? - Hagyományaink, kulturális emlékeink ápolása, illetve feltámasztása vezette tollam a kislexikon összeállításánál. Egy nemzet, egy népcsoport nemcsak nyelvében, hagyományai­ ban is él. Ezt nem én találtam ki, sokkal nagyobb emberek vallották, vallják. Meggyőződésem, hogy a polgárok és az ifjúság általános műveltségének gyarapításával foglalkozó kultúrmun­ kásoknak, pedagógusoknak, a CSEMADOK illetékeseinek tudniuk kell szűkebb pátriánkról 612 �palócföld 92/6 mindazt, amit ez a gyűjtemény tartalmaz. Az összeállítás 1977-ben készült, s további kuta­ tást, bővítést várva adtam tovább a kéziratot, amely már Miskolcon van és bíztattak, hogy kisformátumú kötetben hamarosan viszontlátom. - Milyen érzés volt Madách-díjat kapni? - Még a Szilencium idején, amikor nagyon rossz volt körülöttem és velem minden, akkor most már meg nem mondom milyen módon - jött létre a kapcsolatom a Palócfölddel. Közöl­ tek tőlem verseket, még olyanokat is, amiket itt nem közöltek volna, noha már oldódott a helyzet. Nekem nagyon jólesett, hogy egy magyarországi lap felfigyel rám. És akkor megis­ merkedtem Praznovszky Miskával, Pál J ó z s e f el, Baranyi Feri is járt itt, amikor ő volt a főszerkesztő. Jómagam később háromszor voltam író-olvasó találkozón Salgótarjánban. Elő­ ször egyedül, aztán velem jött Losoncról, Ardamica Feri, a prózaíró. Szóval jól összebarátkoztunk, aztán mindezek után teljesen váratlanul következett a meg­ lepetés - én ugyanis nem gondoltam, hogy "mit forralnak ellenem" - nem levél, hanem egy deputáció érkezett, s közölték, hogy Madách-díjat kapok, szeretettel meghívtak az átadásra, de nemcsak engem, feleségemet, fiamat és menyemet is... Nagy élmény volt a díjátadás, és az, hogy jelen volt Göncz Árpád, aki akkor még az írószö­ vetség elnöke volt. Előzően még Havel elnökkel tárgyalt Budapesten, aztán kocsiba ült, és le­ jött Balassagyarmatra, hogy jelen legyen az aktuson. Hárman kaptunk díjat, Kovalcsik A nd­ rás tanár és Schmidt I stván népművelő. A vacsora előtt még volt időm, s akkor úgy alakult, hogy Göncz Árpáddal elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó benyomást tett rám. Mintha roko­ nom, régi barátom lenne, olyan közvetlenül beszélgettünk. Amikor megválasztották köztár­ sasági elnöknek és néztem a TV-t, mondtam a feleségemnek: ott a barátunk, Göncz. Árpád! - Sok fo n to s dátumot említettünk. Hogy látod, a " bársonyos forradalom " mit hozott a szlovákiai magyarságnak? - Hemingwaynek Az öreg halász és a tenger című kisregényét ismered. Ugye, sokáig nem fogott semmit, végül megfogta a nagy halat, de mire a partra ért vele, a cápák lerágták róla a húst és csak a csontváza maradt. Így vagyok én a bársonyos forradalommal... - Hogyan telnek napjaid, min dolgozol? - Most egy újságot fordítok, irodalmi szlovák szöveget már ritkán. A helyesírást jobban tudom, mint sok született szlovák. Sokszor megdöbbenek a hibákon. Továbbra is irányítom, a háttérből, a Tompa Mihály klubot, részt veszek az üléseken, szívesen megyek a fiatalok közé, mert úgy érzem szeretnek. És a legfiatalabbal is tegeződöm! Összejön, együtt van a család, fi­ am, menyem, kisunokám. Beszélgetünk a múltról, tervezgetünk. Sokszor gondolok szülőhe­ lyemre Tornaljára. Odajártam vissza mindaddig, amíg nagyapám után nagyanyám is meg nem halt. Szeretem a palóc embereket, hallhatod, én is palóc dialektussal beszélek és ennek nagyon örülök. Egyik lábammal mindig Tornalján, a másikkal Rimaszombatban voltam még felnőtt koromban is. Tudod az az érdekes, hogy amikor már az említett neurózistól megsza­ badultam, éppen akkor álltam le a versírással... Rengeteg mondanivalóm volna pedig... Most, ahogy öregszik az ember és az életidőm zsu­ gorodik, évről évre kiszűröm a kevésbé fontos témákat, hogy megmaradjanak a legfontosab­ bak. Ezek viszont valahogy túlértek bennem. Sőt mintha meglottyadtak volna, mint a túlérett gyümölcs. Attól tartok, hogy már soha nem jönnek elő belőlem és nem tudom hogy miért... 613 �palócföld 92/6 Somogyi Magda Addig, amíg élek... (emlékezés) Ma már hiába keresnéd a Nógrád megyei Szécsényben a Jókai utca 10-es számú épületet. Nincs többé. Megviselte a háború az egykori zsidó elemi iskolát, úgy hírlik, találat érte, az idő is megtette a magáét, hát lebontották. Mert az ember olykor szívesen áll ki rombolásban ver­ senyre a természettel. Ki tudja, melyik végez derekasabb munkát. Aztán, hogy elült a háborús vihar, kinek, minek építettek volna újat? Az egykor keményre döngölt iskolaudvar talaját va­ kondtúrás, zsombék, hangyaboly tette porhanyóssá, kertjében meg gazdagon burjánzik a gyomnövény. Pedig már hosszú évtizedek óta tartott fenn a hitközözség elemi iskolát a zsidó nebulók számára.* Igaz, csak néhányan látogatták, hiszen 1940-ben, amikor Tibike első osztályossá érett, kevés iskoláskorú zsidó gyereket számlált a község. Két padsor állt a teremben, a jobb oldali a fal mellett, a bal oldali az utcára néző ablakok mentén - az évben foghíjasan. Tibike életének nevezetes napján, szeptember elsején, az örökös tanítói tisztet betöltő Deutsch Jenőt, egy ideig, a már ősrégen nyugállományban lévő hajdani pedagógus, Vámos ta­ nító úr helyettesítette. Nemigen akarta vállalni, dehát elkezdődött a tanév, és az a dolgok rendje, hogy pontban nyolc órakor kiálljon valaki a barnára festett teremajtó elé és rázza a csöngőt: - Gyerekek, befelé! Vámos tanító bácsi aztán fölállt a dobogóra az asztal mögé, és kijelölte a tanulók helyét a padokban, ahogyan az egytantermes vidéki iskolákban szokás: első osztály az első padban ka­ pott helyet, második osztály a másodikban és így tovább. Tibike nem árválkodott egyedül, mellé került Varsányi Csöppi, aki ugyan lány volt, de még így is jobb, mint teljesen magára maradni egy elsősnek. A harmadik-negyedik padban is bőven maradt férőhely. A tanév első napján a tanító bácsi előszedte a kétajtós szekrény felső polcáról hivatali * Fényes Elek 1851-ben megjelent Geographiai szótára tanúsítja, hogy az akkori 3104-es lélekszámú Szé­ csényben 564 zsidó élt. Ha nem is mai értelemben vett elemi iskola, de ún. Chéder bizonyára működött, ahol írni, ol­ vasni, számolni, és héberül tanultak a növendékek. Akkor már zsinagóga is, rabbi is volt a községben. 614 �palócföld 92/6 tisztjének nélkülözhetetlen kellékeit, az osztálykönyvet, krétát, szivacsot és nádpálcát. A leg­ utóbbit csupán arra használta, hogy a negyedik-ötödik osztály földrajzóráján, a táblára akasztott, szakadozott vászontérképen körvonalazza Magyarország határát, és megmutassa, melyik a Duna, meg a Tisza. Na persze arra is, hogy elriassza az elsősöket a rosszalkodástól. Erősen palóc tájszólással valahogy így: - Aki nem fér a bőribe, azt ezzel a pálcával fértetem bele. - Ám sosem került rá sor, mert vagy nagyon jók voltak a gyerkőcök, vagy a hetvenes éveit taposó, jámbor tanító bácsi sosem azzal fegyelmezett. Tibike szorongása oldódott, amikor témát váltott a tanító bácsi. - A nagyok már tudják a regulát, az elsősöknek most mondom el. Óra alatt egy pisszenést sem akarok hallani. Amíg magyarázok, hátratett kézzel figyeltek. Aki kérdezni vagy mondani kíván valamit, az fölnyújtja a mutató és középső ujját, így ni. A szünet úgy kezdődik, hogy szólok: - Ki lehet menni. - A nagyok megmutatják, hol szabad játszani, és hol az illemhely. Szünetben menjetek szükségre! Amikor rázom a csengőt, sorbaálltok, és bejöttök az osztály­ ba. A második szünetben megehetitek az otthonról hozott elemózsiát. - Első osztály, figye­ lem, éneket tanulunk. Ezalatt a második osztály leírja a kockás irkába az egyszer kettőt. Har­ madik osztály a vonalas irkába a kis és nagy ABC-t. Negyedik és ötödik osztály fogalmazást ír Legkedvesebb nyári élményem címmel. A kisfiú örült, hogy éneket tanulnak. Azt nagyon szerette. Óvodában is, otthon is boldo­ gan hallgatta édesanyja ölében a szép dalokat, kivéve egyet. Azt, amelynek az utolsó két sora így hangzott: Én is elmegyek vele, én is ott leszek vele, Meghallgatom, hányat dobban a szíve. Ezt nagyon szomorúnak hitte, mert olyan, mint amikor legkedvesebb óvodás pajtásának, Géczi Bözsikének a temetésén azt mondta a tisztelendő úr: - Utolsót dobbant e gyermek szí­ ve... A mosáshoz előkészített lúgkőoldatot megitta szegény ártatlan lélek, és nem tudták meg­ menteni. - Tibi, tedd hátra a kezed és figyelj te is! Óvodából ismeritek a Kerek ez a zsemle kezdetű éneket. Annak a dallamára megy, amit soronként megtanulunk, de előbb magam eléneklem az egészet. Magyar az én hazám, Magyar apám, anyám. Magyarul beszélek Magyarán is érzek, Addig, amíg élek. Kicsit reszkető hangon, de szívvel tanítgatta a talán magaköltötte hitvallást. Első nap az 615 �palócföld 92/6 iskolában Tibike szívvel-lélekkel vallotta, hogy: "Magyar az én hazám..." és óv végéig azt is megtanulta, hogy: "Ezt a földet, ezt szeressük, forrón, mindhalálig!" Életének e felejthetetlen állomásán számos, új ismerettel gyarapodott. Megtanulta azt a dalt, amely megerősítette a már otthonról és óvodából is tudott magyar voltában. Megjegyez­ te azt is, hogy a fal melletti a jobb keze. De mi lesz, ha kihívja a tanító bácsi a dobogóhoz, szembeállítja az osztállyal és arra kéri, amire Csöppit: - Itt is mutasd meg, melyik a jobb ke­ zed! - Honnan tudhatja, ha nem a padban ül a fal mellett? Újra félni kezdett, és hirtelen elsír­ ta magát. - Eltörött a mécses? A tanító bácsi már ott állt a padja mellett, föléhajolt, nem kérdezte, miért sír, csak elővet­ te a kisfiú zsebkendőjét, megtörölte a szemét és többször megsímogatta a kobakját. Ettől megnyugodott, már csak hüppögött, és alig-alig bírta visszaprancsolni a szájába kívánkozó hüvelykujját. Erős kísértést érzett, hogy lehajtsa a padra a fejét, mert olyan álmosság tört rá, mintha este volna. Meg akart szabadulni a sok ismerettől, amikből nem értett mindent ponto­ san. Például azt, hogy "magyarán" is érzek... Makacsul így ismételte: "magyarúl", de mindig ki kellett javítania. Persze nem merte megkérdezni a szó jelentését, talán kinevetnék, talán visszaküldenék az óvodába. Nem eshet vele ilyen csúfság iskolás létére! - Hátratette a kezét és figyelt. Vajon az is magyarázatnak számít, amikor a tanító bácsi mesél? Mert ezen a napon elmondta nekik a Kiskakas gyémánt-félkrajcárát, utána eljátszották: Megy a gőzös Kanizsá­ ra, és nagyokat nevettek, ahogyan körbejárták a termet a méterrúdba kapaszkodva. - Nem is olyan rémséges az iskola - gondolta Tibike, csak abban különbözik az óvodától, hogy olyan padokba kell ülniük, aminek az asztallapjába kerek lyukakat fúrtak a tintartók számára. - Kimehettek! - riadt föl a tanító bácsi hangjára. A tanítás naponta 8-tól 12-ig tartott, nem terhelte túl a gyerekeket, pedig már az első osz­ tálytól kezdve, párhuzamosan tanultak magyarul és héberül írni-olvasni. Nem cipeltek tö­ mött hátitáskát, egy olvasókönyv, egy héber ábécés könyv és három irka volt benne a tolltar­ tón és uzsonnán kívül. Tibike szeretett iskolába járni. Aránylag könnyen vette az akadályokat. Sok mindent megértett a tanító bácsi magyarázatából. Például, hogy ha nem nyomja erősen a ceruzát az ir­ kára, úgy nem törik ki a hegye és szebben is tud betűket formálni. Év végére "kívülről" fújta a Zengő ábécé-t, tudta héberül és magyarul: "Börésisz bóró Elajchim ész hásomájim vö ész hó­ órce..." Vagyis: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. - Ráébredt, hogy az iskola soha nem remélt, nagyon sok öröm forrása. Szerette az odavezető utat is. A Kossuth utcában min­ dig megállt a nyitott kovácsműhely ajtajában, és elbűvölten bámulta a szétröppenő szikrákat, amint a kovácsmester lesújtott a tűzből kivett, izzó vasra. Már óvodás korában elhatározta, hogy ő is kovácsmester lesz ha megnő, meg is mondta Bözsikének, akit majd feleségül vesz. Szerette az ünnepeket, a november végén beköszöntő Chanuka különösen nagy élményt je­ lentett neki. Ilyenkor rajzóra helyett pörgettyűt faragtak, és a hossztengelyt körülvevő négy lapjára N , G, H , S betűket festettek, amely a Nész gódajl hojé som - azaz: "Nagy csoda történt ott" kezdőbetűi. A csoda az időszámítás előtti második században esett, amikor a makkabeu­ sok visszafoglalták a Jeruzsálemben épített Szentélyt, miután diadalt arattak Antiochus Epiphanes seregei fölött. A templomban csupán egyetlen napra elengendő szentelt olajat ta­ láltak, ám csodák-csodája, az mégis nyolc napon ál égett. Ennek emlékére gyúlnak esténként 616 �palócföld 92/6 színes chanuka-gyertyák a zsidó otthonokban nyolc napon át. Olyan meghittek voltak ilyen­ kor az esték. Az édesanyja fehér csipkekendővel a fején meggyújtotta a menórában lévő gyertyákat, első nap egyet, második nap kettőt és így tovább. Elmondta az áldást, köszöntötte az ünnepet és a család együtt énekelte a Móajz cűr-jösüószi-t. Tibike pedig külön azt, amit er­ re az alkalomra tanult az iskolában. Perdülj-fordulj kis pörgettyű, Mesélj regét nékünk, Mint művele csodát egykor Isten karja vélünk. Szent ünnepet ülünk mostan, Kicsiny lángok fénye lobban Jákob hajlékában, Jákob hajlékában. Vacsora után de vidáman telt az este! Trendelliztek (pörgettyűztek) a gyerekek. A játék­ ban természetesen más jelentést kapnak ugyanazok a betűk. Amikor a megpörgetett trendelli megáll; a felső oldalon lévő betű utasítja a játékost. Az N azt jelenti; nix, vagyis semmit nem nyert. A G: ganz., a játékosé a bankban lévő összes mogyoró. A H: halb, a bank fele illeti; és az S :stell ein, azaz tégy a bankba! - Bórüch... löhádlik nér sel Chánükó... - Áldassék... ki meg­ hagyta a Chanuka gyertyák gyújtását - mondja magában Tibike, mert elvarázsolta az ünnepi hangulat, és mert minden alkalomra tanult bróchét (áldást) az iskolában. Vámos tanító bácsi Chanuka után elbúcsúzott a gyerekektől, ismét Deutsch tanító úr ve­ szi át a stafétabotot. Tibike fejét gyöngéden megsimogatta és párás szemmel azt mondta: Kicsi fényes szövétnek. - A jelentését ugyan nem értette, de megilletődött a felé sugárzó sze­ retettől, érezte, mert érzékeny emberke volt és hálásan viszonozta azt. Otthon és iskola, iskola és otthon, ebből állt Tibike világa. Mindkettő érdekes, izgalmas és gyönyörű, mindkettő tartogat valami újat, mindkettő Tibike boldog jövőjének ígéretét hor­ dozza. Az évzáró ünnepélyes vizsgával végződik. Ünneplőbe öltöznek az iskolások, a meghívott szülők, vendégek. A dobogó asztalát fehér terítő és virág ékesíti. Rajta nyitott, lapjával lefele borított értesítő könyvecskék és a kiváló tanulók jutalom-könyvei. Mindenki feláll, eléneklik a Himnuszt a gyerekek, majd a tanító úr kérdései nyomán szá­ mot adnak egész évi munkájukról. Az ünnepséget az Iskolaszék elnöke, Gutfreund bácsi zárja minden évben ugyanazokkal a szavakkal. - Bárhová vet a sors titeket, bárki megkérdezi tőle­ tek, hogy kik vagytok, mik vagytok, ti csak azt mondjátok, hogy magyar zsidók vagytok. - És a nagy napra ráteszi a koronát: minden tanulót megvendégel a cukrászdában egy fagylalttal. A gyerekek hatalmas lelkesedéssel, a vizsgaláz alól felszabdultan fújják az utcán Vámos tanító bácsi kedves énekét: - Magyar az én hazám... - Addig, amíg élek. Tibike 1944. június nyolcadikán lett 10 éves. Addig élt. Hogy miért húnyt ki ilyen fájdal­ masan hamar egy kicsi szövétnek? Megbocsáthatatlan bűne miatt. Zsidó kisfiú volt. Magyarzsidó... 617 �palócföld 92/6 Huszár Sándor NAPLÓLAPOK VI. Magamtól félteni eleitől fogva Erre Kolozsváron döbbentein rá a hatva­ Mert fáradt voltam. És lefekvés előtt még a nas évek elején, nem sokkal azelőtt, hogy családot is látni szerettem volna. És alig tet­ szorongásaimmal orvoshoz fordultam. Mert tem meg száz métert, a sétatéri tó irányából bántana, ha a napló tényanyagából valaki azt duhaj hangokat hozott a hideg szél. Részeg olvasná ki, hogy én itt bátorságomat bizo­ hangokat. És a hó közel méteres, a kitaposott nyítandó domborítok. Bár gyávának sem va­ ösvényen alig fér el egymás mellett két em­ gyok hajlandó vallani magam. ber. Megtámadhatnak! - nyilallott belém a Tehát akkor marad a történet: az élettel felismerés. Vissza kellene fordulni - alkudo­ zott bennem a józan ész. De a lábam nem írt tanúvallomás. Esett pedig ez a következőképpen: igazga­ akart megállni! Annak ellenére, hogy a du­ tó voltam a kolozsvári Magyar Színházban, hajkodók közeledtemre érzékelhetően han­ amikor egy téli estén - nem sokkal az előadás gosabbak lettek. Hátamat kiverte a veríték a befejezése előtt - hazaindultam. Tél volt. félelemtől. De éreztem, hogy nincs visszafor­ Nagy hó lepte be a várost. Meg hideg. Az ut­ dulás. Önmagamba vetett hitem omlik össze, cák emiatt is néptelenek. A színház a Sétatér ha én ebben a helyzetben megfutamodok. városközpont felőli részén van, a lakásom át­ Éreztem: az önbecsülésre nagyobb szüksé­ ellenben, a Sétatér túlsó felén a strandon és a gem van, mint az arcom épségére, a télikab­ sportpályán is túl, a kétvízközi új negyedben átomra, esetleg a zsebemben lévő pár százas­ volt. Egyenesben jó kilométernyi távolság, ra. kerülő úton kétszer annyi. Csak pillanatra A többi már lényegtelen. Két, jelentékte­ álltam meg a színház előtt és eldöntöttem, lenségét kompenzáló szolgalegény akarta el­ hogy a rövid utat választom. Pedig a százados hitetni önmagával, hogy rém félelmetes. És fák között elég gyér volt a világítás. És a járt nagyon gyanús lett nekik az én rendíthetet­ utak olyan távolra estek, hogy oda talán a se­ lenségem. Nem vagyok én civil rendőr? Nincs gélykiáltás is nehezen ért el. S ha elér, ki bo­ a zsebemben revolver? lond bemenni valakiért a vészbe? Akkor in­ Szóval, mikor közelükbe értem, s terme­ kább süketnek teszi magát. És a helyi lap tele tes alakomat is felmérték, hangosan rámkö­ volt akkoron efféle rémtörténettel, hogy em­ szöntek: jóestét nagysásúr... bereket raboltak ki a sétatéren. És én mégis! Nahát így tessék olvasni e feljegyzéseket. 618 �palócföld 92/6 1970. okt. 30. péntek Ma megjelent a lap második száma. Ször­ nyű összecsapásaim voltak a központi bizott­ ság sajtóosztályával. Vela Nicolae a főnök­ helyettes ki is mondta: azzal, hogy állandóan a nemzetiségi specifikumon lovagolunk, ide­ gen test vagyunk a sajtóban. Mit kell annyit emlegetni, hogy román, magyar, szász, sváb vagy más nemzetiségű, hiszen az olvasók a végén azt kezdik hinni, hogy különbség van közöttünk. Rögtön átláttam, hogy ez vagy valóban analfabéta, vagy nagyon tökéletesen játssza az analfabétát. Van egy javaslatom mondtam neki: hív­ juk össze a központi bizottság magyar tagjait és a sajtóban vezető szerepet játszó írókat. Vela határozottan elutasított. - Beszéltem én Domokos Gézával, meg Bodor Pállal , és az nekem elég volt. Ugyanazt mondják, amit maga. És közben a KB sajtófőnökével, Sion Bu­ jo r ral, olyasmiről kell vitatkoznom, hogy mit jelent - pontosan az én cikkemben - az itt és most. Magyarázom. Erre felüvölt: - Akkor írd ezt: itt Romániában és most a szocializ­ mus építésének idején! Kénytelen voltam megsérteni: de hiszen ezt már egy érettségizett ember is tudja, hogy a "Hic et nunc" egy latin mondás magyar for­ dítása... A válasz: Érdekes, hogy amikor ellenünk szól, elismeritek a latin eredetünket. Azt már nem vallottam be neki, hogy csak a művelet­ lenségét ismertem el. Maradnak tehát az elvek. Marad az a pár sor, amit sikerült - nehezen! - elhelyeznem a mai szám homlokterében. Ez a mai vezércikk és a mindenkori hitvallás. HOGY H E L Y T Á L L JUNK az emberségért az ősi talajon! Ez a feladat. A törvény ez. A lét parancsa szólal meg "az adott világ varázsainak mérnöke" ajakán. Ezért örökérvényű és ezért jelszava minden­ kinek, aki a leírt szó súlyát és felelősségét vállalni kényszerül. A ki hisz és mond. A ki mond és hisz. A ki a cselekvés kényszerével veretett meg. Aki számára a vegetálás a lét törvényeivel való visszaélést jelent. Aki nem ismeri el a meghunyászkodás jogát. É s nem ismeri el - árától függetlenül - a hosz­ szú élet örömét sem. Navigare necesse est, vivere non est ne­ cesse. Tenni, amire rendeltettünk, hajózni vagy rakétával csillagközi tereket bejárni, keres­ ni a sejt titkait, vagy az emberek közötti egyetértés módozatait, szerkeszteni lapot, vízierőművet, tenni, tenni, tenni - kell! Élni? Élni mindentől függetlenül és halált meg­ vető eresz alá húzódással, suttogva és gya­ nút görgetve, zabálni eszmepiknikeken olcsó ételeket, és csordaerkölcsökkel egyéniséget mímelni, élni így - nem szükséges! Nem én kiáltok. Tovább adom az igét, ami a történelem mélyéről visszhangzik. Helytállni! A z emberiségért. Önmagunk em­ bervoltáért. Amerikát felfedezni csak így lehetett. É s önmagunkat megtalálni is csak így lehet. Helyünket a nagy és kis világban egyénként és kollektivitásként egyaránt. Ez a fennmaradás egyetlen útja. A cselekvő mozgás az esendő ember egyetlen mentsége. Mert I karoszt a repülés vágya és megkísér­ tése tette hallhatatlanná, nem a lezuhanás feletti kétségtelenül indokolt panasz. Hej, testvérem! Kit éberen vigyáz a vil­ lanyrendőr és életveszélyesen fenyeget a dinnyehéj, ki a tudósok megállapítása sze­ rint a késő kőkorszak fenyegetettségi adag­ já t hordod f é lelemszükségletként az idege­ idben, s aki mégis minden sejteddel, serdülő gyerekeddel és sarjadóvetéseddel, lapot ki­ nyitó mozdulatoddal élsz és éltetsz, hiszel és hinni kényszeritesz. Hej, testvérem, térben, időben, nyelvben és gondolatban, vár ben­ nünket az örök talaj. A z amit minden korban így fejeztek ki költők és reálpolitikusok: itt 619 �palócföld 92/6 és most. Ez a mi létünkre szabott örök talaj. Az emberiségnek itt van szüksége ránk. Itt élni történelmi sors. I tt élni az emberiségért való helytállás szintjén és akarásával - történelmi hivatás. 1970. november 1. vasárnap A pénteki megjelenés után hazarepültem Kolozsvárra. Innen a Szamos partjáról, a bé­ kéből nézek vissza az eltelt napok harcaira. És sok érdekes dologra nyílik rá lassan a sze­ mem. Például arra, hogy hónapok, évek ver­ gődései árán lassan utakat találok a hatalom felé. Íme egy útvonal: mikor a központi bi­ zottsági sajtóosztállyal küszködtem, legtöbb­ ször Méliusz Jóskához, szaladtam át. Akinek barátja Eugen Jebeleanu, Geo Bogza és szá­ mos első vonalbeli román író. Illegalista kom­ munista volt és Gaál Gábor legközelebbi munkatársa. 1949-ben nem tudom milyen el­ hajlás címén letartóztatják és lehúz hat vagy hét évet. Miatta a feleségét Klárit is elviszik, aki a börtönben meghal. Eleinte azt mondja öngyilkos lett, később kiderül, hogy megölte a szekuritáté. Péter, a kisfiuk egyedül marad, az események hatása alatt pedig megőrül és ma is a marosvásárhelyi Klinika Elmegyó­ gyászatán él és fog élni élete végéig. A sors és a rendszer iróniája: nyugdíjat kap. Emel­ lett Méliusz kitűnő író. Tehát ez Méliusz? Potenciálisan több ennél. Ugyanis letartózta­ tásakor Vincze János - Románia háború utáni első magyarországi nagykövete - szin­ tén régi kommunista harcos (hivatalosan I on Vinte), épp belügyminiszterhelyettes. Ő is­ meri Méliuszt, de letartóztatja. Így aztán mi­ kor Jóskát rehabilitálják Vinczének lelkiis­ meretfurdalása van. Vagy bűntudata a régi harcostárssal szemben. Mások szerint: fél, hogy Jóska feljelenti, és a hatalom őt áldozza fel a magyar kommunisták letartóztatása mi­ att. Mert hát Méliusz, egy egész csapat ma­ gyarral bukott le. Én ugyan ezzel nem foglal­ koztam, de ha jól tudom Kurkó Gyárfás, Ba­ 620 logh Edgár, Demeter János és mások voltak a csoportban, és végülis a Magyar Népi Szö­ vetség feloszlatását indokolt ák ezzel a perrel. És még mindig nincs vége, mert Vincze most vezető központi bizottsági aktivista és Méli­ usz alázatos szolgája. Tehát, ha Jóska engem támogat, akkor Vincze az apám és Vinczének hatalmas a cinkos köre, hisz a párt ellenőrző bizottságának alelnöke is volt, sok mindenki­ ről sok mindent tud. De Vincze felesége Constanta Craciun, aki egyetemistaként, a háború alatt került börtönbe, mint kommu­ nista és aki színigazgatóként nekem minisz­ terem volt. És aki egy kivételesen rendes és demokrata asszony. Aki - azt kell monda­ nom - tisztelte az én ifjonti idealizmusomat és aki ahol lehetett segített. De a lánc itt sem ér véget. Constanta nagyon jó barátságban van Vaszile Vaidaval, a Kolozs megyei pártbizottság első titkárával, akiről már sokszor elmondtam, hogy nagyon pártfogolt. És íme a valódi poén: a párt központi bizottságának mai titkára, Ceausescu beszédeinek fogal­ mazója Dumitru Popescu Constanta helyet­ tese volt a művelődési minisztériumban és erősen kötődik volt főnökéhez. Tehát, ami­ kor én nála megjelenek, akkor ez a hadsereg jelenik meg. Plusz Király Károly a párt vég­ rehajtó bizottságának tagja, tehát a Popescu még KISZ-ben felszedett régi barátja és szö­ vetségese. Egy másik vonal a Fazekas Jánosé, aki miniszterelnök-helyettes és aki egy más cso­ portosulást képvisel. És aki mélyen magyar. És van egy harmadik szövetségesem is, amely ugyan nem nyúlik olyan magasba, de amely mégis nagyon erős: a korrupció. - Pénzért Romániában apát-anyát lehet vásárolni. Mégis hogy van az - kérdem én is magam -, hogy élethalál harcot kell vívnom minden nap holmi aparátcsikokkal? Ez is egyszerű: Ceausescu a pártapará­ tusra alapítja a hatalmát. Az aparátus zöme - főleg a végrehajtó rész - szellemileg, erköl­ �palócföld 92/6 csileg tudatosan szelektált értéktelen nép­ ség, amelynek mégis hatalmas vagyona van, amihez élete árán is ragaszkodik: Ceausescu bizalma. Nos e két menetoszlop között caplatok én is. És azt hiszem, hogy itt együtt menete­ lek sok román, német és magyar emberrel, olyannal, akinek az a kényszerképzete, hogy cselekedeteivel a népét szolgálja. Mindezt azért írom le, mert úgy érzem mutáció történt - legalábbis látszólag - az erőviszonyok tekintetében. Pénteken a má­ sodik szám megjelenésének napján megláto­ gatta a szerkesztőséget a központi bizottság sajtóosztályának vezetősége, élén Sion Bu­ jorral. A viszkit én adtam. A gratulációt ők hozták. A "bensőséges" ünnepség zenitjén egy pohárköszöntő címén Bujor döbbenetes dolgot mondott: ne vegyük rossznéven, ha belenyúlnak a szövegekbe, hisz ez a pártfela­ datuk. És főleg ne menjünk sírni sehová, se Popescu elvtárshoz, se - mint a költségve­ tésügyben - Gere elvtárshoz, senkihez. Ma­ radjon ez a mi konyhánkon. Elmondtam a dolgot Vincze Jánosnak, aki tökéletes ismerője az apparátusnak. Mosoly­ gott. Ez kétségtelen siker - mondotta. - De azért maga csak vigyázzon.- Egy normális ember azt hiszi, hogy a történtek az erejét jelzi. Ez nem normális világ. Szerintem ez an­ nak a jele, hogy a nyomás fokozódik. Csak a módszerek változnak. November 5. péntek Hétfőn este értem vissza Bukarestbe. Ma hívatott Vincze János. Azt mondta: hamar igazam lett Bujort illetően. Miért? Bujor összeszedett aktivista-információkat a lap­ ról, és azokat a megjelent számokkal együtt átküldte Gere Mihálynak, a Magyar Dolgo­ zók Tanácsa elnökének, bizonyítván, hogy a lap nacionalista, szeparatista hangot üt meg. Gere - Vincze szerint az ő tanácsára - ma­ gyar aktivistáktól és közéleti tekintélyektől kért nyilatkozatokat, akik azt írták, hogy a sajtóosztály véleménye megalapozatlan. Ge­ re ekkor felhívta Bujort és megkérdezte: ad­ ja tovább - mármint Ceausescunak - a felje­ lentést, mert íme milyen ellenvélemények vannak a kezében. Erre Bujor azt mondta: ne adja tovább, mert az ő cikkeinket érintő ki­ fogásai olyan írásokra vonatkoznak, ame­ lyeket ki kellett emelnie a megjelent lapból. - A gazember! - kiáltottam fel. - Maga csak legyen halk és elővigyázatos - intett Vincze. Különben rovatot nyitottam a lapban ol­ vasói véleményekből. Pár sort tudok közölni a beérkezett levelekből, de azt nagyon fon­ tosnak érzem. Egyfelől a hatalom felé, véde­ kezésül szánom, másfelől azért, mert ezek a vélemények engem igazolnak. Érdemes volt kockáztatni! Íme egy a sok levél közül. T. Huszár Sándor úrnak a "Hét" szerkesztőjének Kedves Barátom! Pár évvel ezelőtt Ma­ gyarbikalon jártál és ottan találkoztunk. Az­ óta nyugdíjba mentem, Zsibón vettem házat, itt lakom a Május 1. utca 16 szám alatt. Ha erre visz utad, elvárom, hogy felkeressél. Ezután áttérek levelem tulajdonképpeni tárgyára. Kezembe került ugyanis "A Hét" című lap és arra figyeltem fel, hogy Te vagy a főszerkesztő. Mi a manó? Huszár Sándor volt színigazgató jónevű szépíró most újságszer­ kesztő lett? Hát igen. Jókai Mór tehetséges tájképfestő is volt, Petőfinek színészi ambí­ ciói voltak. Leonardo da Vinci feltalálónak is kiváló, Vilmos császár üres óráiban fát fűré­ szelt, satöbbi. Kezdett a dolog érdekelni és elhatároztam, hogy én leszek a "nyájas olva­ só", aki megírja barátilag az igazat. Úgyis ez volt mindig a mesterségem. Ami az újság külalakját illeti - talán a legmegfelelőbb -, nem szeretem a nagy lepe­ dőújságokat. Az is jó, hogy a rovatbeosztá­ sok a lapok sarkán láthatók, mindössze több 621 �palócföld 92/6 teret adnék a művészeti es a tudományos ro­ vatnak a többiek rovására. A papír elég j ó , a szöveg olvasható, mindössze az illusztrációk homályosak, ami elég kár. Az első és második szám van előttem. Mindkettőben a bevezető cikket írtad. Okos írás. Ezzel úgy gondolom eleget mondottam. Mindössze nem találom benne Huszár Sán­ dornak a sajátos derűjét. Azért kivált a má­ sodik tetszett nekem. Ami a tartalmat illeti, utalok arra, amit bevezető cikkedben írtál: "A Hét" szerkesztői lapjukat a művelődni vá­ gyó olvasónak szánják, nem az egyes szakte­ rületek kisszámú értőinek" Hát kérlek szépen sajnos lapodnak ez a legfőbb hibája. A legtöbb cikk úgy van megír­ va, mintha csak szakemberek olvashatnák, de legalábbis egyetemi tanárok. Igen sok ben­ nük a terminus technikus (pardon: szakkife­ jezés) stb. Egy művészeti-, tudományos-, társa­ dalmi lapnak magának kell olvasókat ne­ velni -kiv á lt itt és most. D e hogy ezt megte­ hesse, kerülnie kell mindenféle tudományos "homályt". Mert különben elkedvetlenednek az olvasók. Azért vannak kivételek is. Részletes bírá­ latra vegyük a második számot. Azért ezt, mert egy folyóiratnak az első száma rend­ szerint még teljesen kiforratlan, és itt is már a második számnál jelentős nívóbeli emelke­ dés látható. Nem veszek sorba minden cik­ ket, mert akkor igen hosszadalmas volnék, csak azt ami engem jobban érdekelt. Lássuk először is azt, ami jó. Jó a Benczédi Sándor­ ról szóló Kányádi cikk. Egyetlen hibája, hogy kevés. Benczédi sajátos egyedülálló művé­ szete egy külön számot megérdemelt volna, de legalábbis négy oldalt. Ezzel szemben ke­ vesebb helyet kapott mint egy tizedrangú ju­ goszláv költő, aki senkit sem érdekel. Nagyon szép és kedves cikket írt Benkő Samu az ud­ varhelyi kollégiumról. Érdekes a századunk rovatban Tabuis cikkének fordítása a régi 622 Népszövetségről. A kritikák közt egy gyöngyszem Majtényi E rik: Golding kontra Verne Gyula című írása. Kár, hogy nem írta hosszabbra. Nagyon érdekelt volna még a színházi ro­ vatból a Veress Dániel Véres Farsang-járól írott cikk. Elvégre erdélyi történelmi drámá­ ról van szó. Mit vár az ember ilyenkor? Elő­ ször is részletes tartalmi ismertetését a szín­ műnek, a szereplők jellemzését, az író felfo­ gását az eseményekről, mennyire sikerült ne­ ki a történelmi hátteret szemléltetni, a színé­ szek bírálatát stb. Ezzel szemben mit kap­ tam? Rettenetes nyakatekert körmondato­ kat, akárcsak Horatius-nál (Mindig utáltam Horatius-t). Tudományos kalandozást, több mázsa nagyképűséget. Meg voltam döbben­ ve, mi akar ez lenni? Öt idegen nyelven tu­ dok, de ha egy francia, vagy német szöveget olvasok, hamarább megértem, mint a magyar szavaknak ezt a zagyva halmazát. Az igazságnak tartozom azzal, hogy há­ romszori elolvasás után kezdett valami de­ rengeni, hogy nem is olyan nagy hülyeség az a cikk, mint ahogy első olvasás után kinéz, de így is mintapéldánya lehet annak, hogy ho­ gyan nem szabad írni. Egy Karinthy Frigyes kellene, hogy alaposan lecsúfolja az ilyen ki­ siklásokat. Gondolom valami színházi ember kell legyen, aki elkövette. Kortinahúzgáló, rendező, vagy színi-iskolai tanár. Előbbi esetben inkább megbocsátható, de utóbbi esetben kellett tanulja, hogy írni magyaro­ san, szabatosan és világosan kell. Ez a cikk pedig nem magyaros sem nem szabatos, és a legkevésbé világos. A többi cikkről nem kívánok írni. Csak még annyit jegyeznék meg, hogy egy alapos irányításra rászorulna valamennyi. Ez a főszerkesztő dolga, bár nem szívesen fogadják az írók. A lapod különben így is megéri az egy lejt, de egy Huszár Sándor által szerkesztett lapnak egy lejért tíz lejt érőt kell adnia! �palócföld 92/6 Ne haragudjál, hogy megírtam a vélemé­ nyemet szabatosan, magyarosan és világo­ san. A régi barátsággal üdvözöl Bitay Lóránd nyugalmazott református lelkész. Zsibó, 1970X1.2. November 7. szombat Pár napig Bukarestben volt Sütő Andris. Elmondta, hogy egyik estét Vincze Jánossal töltötte, aki cl van tőlem ragadtatva. Azt mondta: ezek itt megszokták, hogy a beosz­ tott mélyen meghajol és végrehajt. Ez a Hu­ szár egy modortalan. Ez képes megmondani, hogy valami hülyeség. És akkor ezek nagy szemeket meresztenek. Persze - folytatta Vincze Sütő diszkréciójában bízva - két év alatt úgyis kinyírják Huszárt, de addig ki kell tartanunk mellette. November 10. kedd Ma a következő szöveg érkezett postán: Munkaértekezlet Marosvásárhelyt Az Új Élet és A Hét képviselői az elmúlt napokban kerékasztal értekezletre gyűltek egybe, ahol is megtárgyalták a két lap közös problémáit. Az Új Élet és A Hét találkozóján részt vett Sütő András A Hét cikkírója, valamint Nagy Pál, A Hét vásárhelyi főmunkatársa. Számos, fontos kérdés megtárgyalása után sor került az együttműködés gyakorlati kivi­ telezésére. Megállapodások is születtek. Így például A Hét vásárhelyi szerkesztője az Új Élet egyik szobájában kap íróasztalt, fiókos­ tul; ugyanakkor - ha kávéosztás ténye forog fenn -, A Hét munkatársa is jogosult kávéfo­ gyasztásra. A megállapodás értelmében ezt a gesztust az Új Élet főszerkesztője iránt Hu­ szár Sándor Bukarestben viszonozza, esetleg whisky-vel kiegészítve. Sütő András levelező November 10. kedd Hajnali nyolckor felszólt a pártszálló ügyeletes kapusa, hogy azonnal menjek fel a Központi Bizottsághoz, Bujor elvtárshoz. Si­ etve magamra kapkodtam a ruháimat és balsejtelmekkel telve - szaladtam a Fehér Házba. Már az is vészjósló jel volt, hogy amint megérkeztem a titkárnő azonnal bebocsáj­ tott. Mikor pedig beléptem a legalább húsz méter hosszú kabinetirodába Bujor állva fo­ gadott. - Na gyere szépfiú! - mondotta metsző hangon. - Számolnivalóm van veled. - Jövök - mondtam, nyugalmat erőltetve magamra. Sőt azt kell mondanom, hogy sok­ kal kevésbé ijedten, mint ahogy azt Bujor el­ tervezte. Akkor már ugyanis túl voltam egykét vele való összecsapáson, és ha nem is let­ tem a balkáni harcmodor szakértője, annyit már tudtam, hogy az ellene való küzdelem­ ben nem vagyok egyedül. A hetvenes évek elején úgy nézett ki, hogy Ceausescu hatalmi ambíciója felhozott egy olyan értelmiségi ré­ teget a vezetői székekbe, akik tudva tudták, hogy az ilyen Bujor-féle talpasok minden ér­ telmes cselekedetnek egyként ellenségei és csak legfőbb parancsnak engedelmeskednek, de akár apjuk ellen is. No meg aztán volt egy kis hazai hozomá­ nyom is. Én Kolozsváron egy külvárosban gyerekeskedtem, ahol az élet megtanított, hogy vagy meg tudom védeni magam, vagy elviselem az erőszakot, harmadik út nem le­ hetséges. - Hát idefigyelj! - sziszegte Bujor -. Hát nem volt itt nekem elég csavargó csirketol­ vaj, öntudatlan skriblerem? Hát te még újab­ bakkal gazdagítottad ezt a csodálatos kollek­ ciót? 623 �palócföld 92/6 - Nem értem, hogy az elvtárs mire céloz mondtam tisztelettel, de majdhogynem kihí­ vóan. - Na majd mindjárt megérted - mondot­ ta fenyegetően Mindent el fogok követni, hogy megértsed! - Mondd, van nálad egy Walter? - Mármint egy Walter nevű munkatárs? kérdeztem érthetőn élénken. - Nincs. Nálam Walter nevezetű egy sincs. -V árj! Felvett az asztalról egy dossziét és fel­ ütötte. - Egy Walter Hugó... - Olyan aztán pláne nincs. - Walter Hugó Ágoston - olvasott bele a dossziéba mégegyszer. - Ágoston Hugó van - ismertem be. - Na erről van szó! - csapta le a nagyobb hatás kedvéért a dossziét. - Tudod mit csi­ nált ez a ... ez a Walter Hugó?! - Ágoston - vágtam rá. - Tudod te, hogy ez mit csinált az éjsza­ ka? Ő és egy másik csibész. Ugyancsak újsá­ gíró! - Mit csináltak? - A magyar himnuszt énekelték! - kiál­ totta és fürge mozdulatokkal előttem ter­ mett. Hallgattam. De az agyam működött. Tud­ tam, hogy a válaszomtól sok minden függ. Nem Ágoston Hugóról van itt szó, sokkal többről. A szerkesztőség megregulázásáról, amely újabb számaiban eredményesen ke­ reste a hangját. Annyira eredményesen, hogy Bujor megszámoltatta: hányszor szere­ pel ez a szó "magyar" és hányszor ez "román", vagy pláne az, hogy "haza". Erről volt itt szó! - Na most halljalak - ragyogott. - Bujor elvtárs - szólaltam meg, mikor végülis szólni engedett. - Volna nekem egy kérdésem... - Neked? Kérdésed? - kapkodott levegő után. 624 - Igen. Nem is kérdés, kérés. Én nem azt kérem, hogy hozzák ide azt a rendőrt, aki az esetet jelentette. - Mit? - visított fel. - Te nem hiszel ne­ kem? Itt van a rendőrségi jelentés! Annak sem hiszel? - Hiszem, nincs jogom nem hinni. Éppen ezért kérem, sőt most már követelem, hogy hozzák ide, nem azt a rendőrt, aki az ügyet jelentette, hanem hozzanak a bukaresti gar­ nizonból egy rendőrt, aki tudja a magyar himnuszt. Bujor rettenetesen meglepődött. - Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte. - Megmondom - válaszoltam a hatás lát­ tán kissé nyugodtabban. - Azt, hogy ha én, romániai magyar, éjjel, talán kapatosan, vé­ gigmegyek a bulváron és énekelek, akkor mi­ nek alapján bírálnak el? - Annak alapján, hogy énekelsz! - Az egész más törvénycikkely.Az rend­ zavarás, és ezért nem szokták a párt központi bizottságát háborgatni! Itt másról van szó! - Miről? - mondta visszamenekülve a gú­ nyolódásba. - Arról, hogy ha valaki azért szólít le, mert az én kisebbségi magyar dalaimat éneklem, tételezzük fel, nem túl hangosan, akkor az én jogaimat sérti meg. Lehet, hogy ha egy szomszédos testvéri állam himnuszát énekli, főbenjáró bűnt követ el. Ebbe nem szólok be­ le. Ez nem az én dolgom. Pillanatig zavartan nézett rám: Ám annál ravaszabb volt, hogy egy csatát - ilyen köny­ nyen - elveszítsen. - Idefigyelj: én ezt a feljelentést a sze­ métbe dobom. Megtette. Merthogy ő olyan kegyes. - De te menj a szerkesztőségbe és mondd meg annak a Walternek... Várj, tudom: Wal­ ter Hugónak, hogy ne énekeljen semmit. Ér­ ted? Semmit az ég világon! É s elbocsájtott. Így volt. �palócföld 92/6 És ami a legfurcsább, nem is törtem le. Edződöm? November 12. csütörtök Kijött a négyes szám. Viszonylag köny­ nyen úsztuk meg. Csak a Bajor Andor szatí­ rikus jegyzetét vették ki (Robin Hood reha­ bilitálása). Vela elvtárs Földessel tárgyalt és Laci látván, hogy a svábból lett román haza­ fi gyanúját nem tudja elaltatni, beleegyezett az írás kiemelésébe. - Na örvendek, hogy va­ lamiben egyetértünk - fakadt ki ekkor Vela. - Kolozsváron ugyanis azt zúgják, hogy én durván beleavatkozom a lap munkájába. Nem tudtam kiröhögni magam, mert Föl­ des tovább beszélt: - És még tudod miket mondanak? Hogy te engem háttérbe szorí­ tasz és Gálfalvi Zsoltot favorizálod. És tudod ez az információ honnan való? Tőlem. Nagyon megdöbbentem. Éreztem, hogy további munkánk szakadékpartjához jutot­ tam. Először azért, mert pár héttel ezelőtt Gálfalvi sírta el, igaz poharazgatás közben, hogy mi Földessel ki akarjuk őt készíteni. Sőt erre Fazekas János is felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak a Zsolt érzékenységére. Per­ sze én eddig is vigyáztam, hisz Gálfalvi nem jószántából lett A Hét főszerkesztő-helyette­ se, hanem kényszer hatására. Mikor Földes kinevezését kiverekedtem, az apparátus utóbb azt hallottam, Fazekas tanácsára csak úgy egyezett bele a kinevezésébe, ha Gálfalvi lesz a második helyettes. Ezzel szemben áll Belgrád bevétele. Va­ gyis az, hogy én a magam módján mindkette­ jüket szeretem. Szeretem Földesben azt a tu­ lajdonságát, amit egyetlen könyvének címé­ ben törekvéseiről elárul, hogy amit tesz az "A lehetetlen ostroma". Tehát az, hogy olyan hülye, mint én. Gálfalviban szeretem a belő­ lem jelentős mértékben hiányzó diplomáciai érzéket és készséget. Földesnek igaza van, hogy a megriadt apparátus kereszttüzében és a különböző magyar érdekszövetségek azon küzdelme közepette, hogy a lapot saját célja­ iknak rendeljék alá, valamint abban a hely­ zetben is, hogy tökéletesen védtelenek vol­ tunk, mert az első számot húszezer példány­ ban nyomtuk, de abból 10 ezer visszajött és a kutyának sem kellett, nos hogy e szel­ lemi közelharcban sokszor engedtem Gálfal­ vi óvatosságának. Földes értelmiségi lendü­ lete ellenében. Tehát Földesnek a lényegben nincs igaza, legalább annyira nincs, mint Gálfalvinak, aki a pártellenőrzés tatárjárása láttán szemrehá­ nyóan néz rám, hisz ő előre megmondta, hogy a Földes javaslatainak ez lesz a sorsa. De kinek van igaza? Nekem? Nekem a legkevésbé. Ugyanis a többletmunka - a szemmelláthatóan Istenkísértő szövegeket követő négy-tíz áttördelt oldal éjszakázásai - miatt a szerkesztőség fáradt és lázadozik. Nincs, mert Földes háttérbe szorításáért megvonja tőlem támogatását Méliusz, Gál­ falvi kirekesztése miatt pedig Fazekas János miniszterelnök-helyettes haragszik. Ezek után én kit és mit képviselek? November 19. csütörtök Megjelent az ötös is. Délelőtt gondoltam egy nagyot és felhívtam Sion Bujort. Kértem, hogy fogadjon. Nem volt boldog a kérésem hallatán. Meg is váratott istenesen. De végül bejutottam és mosolyogtam. Gratulálni jöt­ tem Bujor elvtárs - mondottam a szégyent félretéve. Mihez? - csodálkozott. - Ma lejött hozzám George I vascu (a Contemporanul főszerkesztője, akit a legjobb román lapszer­ kesztőként tart nyilván a közvélemény) és azt mondta emelt és ünnepélyes hangon: gyere­ kek (sokkal idősebb, mint mi) hát most már egy jó hónapja figyellek benneteket, a szá­ maitokat frissiben lefordíttatom és döbben­ ten jövök rá, hogy ti itt lapot csináltok. Nem szóltok senkinek semmit, csak lejösztök va­ lahonnan a francbó l , vidékről és csináltok egy olvasható értelmiségi lapot. Hát én nem 625 �palócföld 92/6 gratulálok, mert én nem vagyok sem olvasó, sem impresszárió, csak egy öreg szerkesztő, de mondok ennél fontosabbat: működjünk együtt. Veletek szívesen vagyok egy frontvo­ nalban! Bujor hallgat. Hiszi is, nem is. Végül meg­ kérdi: jó, de te nekem mihez gratulálsz? Ahhoz, hogy ebben a sikerben Bujor elvtárs­ nak jelentôs része van. - Na! - mondotta ő, jelezvén, hogy őt nem lehet ilyen olcsón át­ verni. - Egy pillanat - folytattam, mert azért én is tanultam ezt-azt a külvárosban. - Épp abban látom a Bujor elvtárs nagy érdemét, hogy megteremtette az alkotó vita légkörét. Ezt már értette. Sőt - csodák csodája! értékelte is. Ugyanis ez számára önigazoló példa. Mindenki, az egész ország tudja, hogy kemény, durva. De íme - az ország legelső új­ ságíró szaktekintélye - Ivascu a tanú rá: ahol pártos szellemmel, jóindulattal találkozik, ott ez az ő igényessége eredményre vezet. November 29. vasárnap A múlt héten olyasmi történt, amit végig­ gondolni is csak itthon, Kolozsváron merek. Kedden megérkezett a szekus összekö­ tőnk, egy alezredes, egy ismeretlen, jól öltö­ zött ötven körüli úrral, akit bemutatott, hogy ő a főnöke. Az illető kezet nyújtott és közöl­ te, hogy van központi bizottsági engedélye arra, hogy velem elbeszélgessen. Ugyanis lé­ tezik egy ilyen álszent regula is, hogy a köz­ vetlen pártirányítás alatt álló intézmény ve­ zetőjével az államvédelem csak így érintkez­ het. Engem az ő engedélye egyáltalán nem le­ pett meg, mert már annak előtte kifejtettem az alezredes összekötőnek, hogy engem bár­ mikor felkereshetnek, engedély nélkül is. In­ kább én adjak felvilágosítást, magyarázatot dolgokra, mint hogy - úgymond - hiba tör­ ténjen. Nos - magabiztosságomat látva - a Főnök azonnal a lényegre tért: sajnos súlyos dolgot kell közölnie velem. Alapos bizo­ nyítékok birtokában kénytelen elrendelni 626 Gelu Pateanu szerkesztő letartóztatását. Megdöbbentem. Mindenekelőtt azonban ki is ez a dáko­ román alak, és mit keres egy magyar szer­ kesztőségben? Gelut én hívtam meg Bukarestbe, de nem az én kreációm. Azt kell mondanom, hogy egy vérbeli erdélyi román. Mindenekelőtt a magyarok iránti érzékenysége révén az. Ő tudja, hogy a magyar-román kérdés nem ha­ talmi kérdés. Mindig tudtam róla Kolozsvá­ ron is, hogy tiszta román, és pillanatig sem voltak iránta nemzetiségi jellegű fenntartá­ saim, még a legvadabb időkben sem. Gelu magyar klasszikusokat ültetett át románra, általános megelégedésre. Mégse vitte sokra. Ebben része volt latinos könnyedségének is. Szerette a könnyedséget, a felszabadultságot. Kissé talán felelőtlen is volt bizonyos esetek­ ben. Megszámlálhatatlan felesége volt és szá­ mos hivatalos és nem hivatalos gyereke. Időnként állása is volt, főbérleti lakása - míg A Hét hez nem jött - nem volt soha. Szóval olyan volt Gelu, amilyen volt, de mi, magyar kollégái szerettük. Így esett, hogy mikor a lapalapításra a megbízatást megkaptam az elsők között hívtam meg szerkesztőnek. Mégpedig nem pusztán haverságból. Gelu értett bennünket, magyarokat. Én tudtam, hogy nagyon sok szöveget kell a lapban kö­ zölnöm, amely eredetileg románul íródott, és azt is, hogy a magyar szövegeket kell külön­ böző hivatalok számára érthetően, árnyaltan románra fordíttatnom. Tudtam azonban mást is, és ez jellemzi talán leginkább Gelut. Hogy ha kialakul egy normális viszony újság és olvasó között, akkor sokan jönnek majd le panasszal a fővárosba, akiket el kell kisérni minisztériumba, akiknek kérvényt kell írni románul, kihallgatást kell kérni stb. Tehát Gelu belső és titkos tanácsos volt mindene­ kelőtt. Na és persze remek ivócimbora! Mert ezt sem akarom elhallgatni. És íme: le akarják tartóztatni. Annyi ta­ �palócföld 92/6 pasztalatom már volt, hogy rájöjjek azonnal, zseniális húzás a szekuritáté részéről. Mert egy román letartóztatásával félemlítenek meg egy magyar szerkesztőséget. Ki meri ezek után azt mondani, hogy nacionalisták? De ki mer ezekután egyáltalán emberi szin­ ten és nem rabszolgamódra megnyilatkozni. Pillanat alatt szaladt át mindez az agya­ mon. Bólogattam egy darabig a Főnök szavait hallgatva, aztán döntöttem. Na - mondottam -, egy pillanat türelmet kérek. Csengettem Verának, a titkárnőnek. Kávét hozattam a vendégeknek, majd a szekusok előtt szóltam, hogy hívja fel Dumitru Popescu elvtársat, a Központi Bizottság titkárát. A Főnök az uta­ sítás hallatán majdnem lenyelte a kávéscsé­ szét, de szólni nem mert. És bejött a hívás. Röviden ismertettem a titkárnak a tényál­ lást, majd így folytattam: Ön Popescu elvtárs tudja, milyen nagy nehézségek árán sikerült ezt a szerkesztőséget összehozni. Azt is, hogy munkásságunknak pozitív visszhangja van külföldön, elsősorban Magyarországon, de mindenekelőtt Erdélyben. Szeretném Önnel közölni azt az egyszerű tényt, hogy ha ebből a szerkesztőségből politikai ok miatt egyetlen embert is letartóztatnak, akkor én vehetem a kalapomat, mert itt a lap következő számát én megjelentetni nem tudom. Mindezt az Ön iránti tisztelet okán mondom, hogy intézked­ hessen a lap további megjelentetése érdeké­ ben. Popescu végighallgatott, majd azt mond­ ta, hogy hívjam a telefonhoz a szekus Főnö­ köt. Mondtam az illetőnek, hogy miről van szó. Elsápadt. Átvette a kagylót és vigyázzba vágta magát. Ezt követően csak egy "értet­ tem" hagyta el az ajkát. Aztán visszaadta a kagylót, intett a beosztottjának és elrohant. Csütörtökön tértek vissza. De akkor szólt előre telefonon, hogy jön. És kérte, hogy hív­ jam össze a szerkesztőségi értekezletet. Meg­ tettem. Nekiesett Gelunak. Hosszan elmond­ ta, hogy milyen reakciós. Azt is, hogy le kel­ lene tartóztatni. De - és itt nyilatkozott meg a tulajdonképpeni korszellem - azt mondta neki: legyen hálás ezeknek a csodálatos kom­ munistáknak, magyaroknak és más nemzeti­ ségűeknek, akik kiálltak a védelmében és vállalták, hogy megvédik üzelmeitől a társa­ dalmat. Úgy bűnözzön tehát ezután - fejezte be a Főnök, aki állítólag tábornok, nevet is mondott, de az ezeknél mindig álnév -, hogy ha a legkisebb hibát is elköveti, bennünket jótevőit sodor veszedelembe. Gelu - okosan - vette a lapot. Felállt. És mindent megfogadott. Ahogy a szekusok el­ mentek próbáltam kifaggatni. Annyit mon­ dott, hogy egy A. nevezetű magyar újságíró, szesztestvér volt nála nemrég, akinek való­ ban felolvasott néhány verset. Igaz: szabad szájú versek voltak. Viszont az addig munka­ nélküli illetőt felvették az egyik magyar in­ tézménybe. Hogy előtte, vagy utána vették fel az lényegtelen. A lényeg a helyzet, amiben élünk. December 14. hétfő Ma, amikor Kolozsvárról a fővárosba ér­ keztem, üzenet várt: menjek fel a Kultúr Ta­ nács - vagyis a minisztérium - káderosztá­ lyára. Rettenetes szorongás közepette indul­ tam el. Isten a tanúm: nem attól féltem, hogy leváltanak. Nem is tehetik meg, hisz az nagy öngól lenne, ha az általuk választott és favo­ rizált bizalmi ember ilyen rövid idő alatt el­ használódik. Az újabb konfliktustól reszket­ tem. Mert mintha minden napra kitalálná­ nak a morálom emelésére valamit. A káderigazgató nyájas volt és közölte, hogy jövő év tavaszán-nyarán - már nem is emlékszem - egy Iránba küldendő ma­ gasszintű küldöttség tagja leszek. December 18. péntek Az este átjött a pártotthonba - ahol még mindig élek - Vincze János, aki a hátunk 627 �palócföld 92/6 mögötti utcában másodmagával egy egész villát lakik. Telefonált a kaputól, hogy men­ jek le az ebédlőbe. Szóltam Gálfalvinak is. Ha jól érzékeltem Vincze ittas volt. Bár lehet, hogy csak a magatartásában bekövetkezett meredek változás okozta ezt a benyomást. Vincze ugyanis ezúttal kategorikus volt és szigorú. Kifejtette, hogy A Hét-nek nincs ha­ tározott arcéle és politikai álláspontja sincs. - Nafene! Hát ez mi? Oldalról jön a táma­ dás, vagy felü lrő l? Ki biztosította támoga­ tásáról ezt a kaméleont, hisz saját szakállá­ ra ő effélét nem tesz. Én, szavai hallatán felálltam és mondván, hogy fáradt vagyok visszamentem a szobám­ ba. Gálfalvi másnap elmondta, hogy némi viszkik elfogyasztása után Vincze kifejtette: súlyosan vétkeztem a demokratikus értelmi­ ségiek ellen. Lefényképeztettem magam egy notorius nacionalistával, és nem átallottam a vele való fotót A Hét-ben is közölni. Nos? Ki ez a veszedelmes tömeggyilkos? Balogh Ed­ gár, akit ő, Vinte Ioan belügyminiszter-he­ lyettes fogatott le. Semmi baj, hisz mindez nézőpont dolga. De miről is van szó valójá­ ban? Kolozsváron találkoztam a lap alakuló munkatársi gárdájával. Azért is, mert főleg tudományos dolgozókat hívtam, de azért is, mert más lehetőségem nem volt: a Korunk szerkesztőségében tartottuk az értekezletet. És a szerkesztőség nevében, mint házigazda megjelent és beszélt és ünnepelt bennünket Balogh Edgár a folyóirat főszerkesztő-he­ lyettese. Sőt egy nagyon hasznos egyezségről is beszámolhatunk: lapunk kolozsvári mun­ katársa a Korunknál kap asztalt, a Korunk bukaresti képviseletét pedig A Hét látja el. Tehát itt - Vinte révén - írói klikkek kö­ zötti harc zajlik. Az említett írás és kép ugyanis egy héttel ezelőtt jelent meg. Ha a pártnak lett volna ellene kifogása kiveszi, de ha utólag jelentenek fel - ó hány ilyen ese­ tünk volt! - akkor is hamarabb intézkedik. 628 Én tudok egy olyan irodalmi személyiségről, aki a napokban érkezett vissza fáradtságos külföldi utazásáról... December 22. kedd Megyek haza Kolozsvárra. Megírtam egy levelet D. Popescu titkár elvtársnak: én telje­ sítettem a feladatomat, megszerveztem a la­ pot, ők nem - öten, három hónapja még min­ dig családunktól távol, szállodában lakunk. Ez így nem mehet tovább. 1971. január 15. péntek A mai kalandnak története van. Múlt év november 3-án jegyzem fel, hogy a pártel­ lenőrzés kiemelt a lapból egy lapszemlét. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör Király Ká­ roly elsőtitkárral készített interjút, ahol ar­ ról beszélgetnek, hogy megoldódott Kovász­ na megyében az anyanyelven történő szak­ oktatás, s ezt ismertettük. Andrei Vela, KB osztályvezetô helyettes, aki rangban Király­ nak a térdéig sem ér, bátran kiveszi az írást. Én azonnal felhívom Királyt, jelzem neki a tényt, de ezek - nem úgy, mint én - politiku­ sok. A végrehajtó bizottság tagja azt mondja: nem tudom mit tartalmaz az Önök cikke, te­ hát nem avatkozom bele. Végül abban egye­ zünk meg, hogy e kérdésről külön cikkel fog írni A Hét-nek. November 10-i bejegyzés: Fazekas ha­ ragszik Királyra, mert állítólag ő vívta ki az anyanyelven történő szakoktatáshoz Ceau­ sescu engedélyét és Király úgy játssza ki az interjúban, hogy ezt ő tette. November 21.: kiszaladtam Királyhoz Szentgyörgyre. Elmesélte, hogyan szenve­ dett autóbalesetet a megyében Maurer mi­ niszterelnök. Újra megígérte, hogy cikket ír. December 14.: megérkezett a cikk és kö­ zölhetetlen. Na most mi lesz? - Az lett, hogy felhív­ tam s megmondtam, hogy én nem erre gon­ �palócföld 92/6 doltam. Nagyobb szabású dologra és hogy rö­ videsen lemegyek Szentgyörgyre és interjút készítek vele. Ez meg is történt, sőt a mai lap­ számban meg is jelent. Persze könnyű ezt mondani, íme az ügy rövid kronológiája: Csütörtök reggel hív Vela, hogy a Királyinterjú helyett készítsünk tartalékanyagot. Azt is mondja, hogy egy óra múlva pontos vá­ laszt kapok az interjú sorsát illetően. Két óra múlva hív. Azt kéri, hogy az anyanyelvi szak­ oktatás bővítése helyett - erről szól az inter­ jú, mármint hogy a Székelyföld iparosítása nem mehet végbe magas képesítésű szakem­ berek nélkül, márpedig magas szakképesítést ott csakis anyanyelven kaphat a szikulus nos nincs bővítés, hanem csak arról van szó, hogy a párt fontolgatja a bővítés lehetőségét. Határozott viszont a Székelyföld ügyében: ilyent ő nem lát a térképen. Ha ragaszkodunk a megnevezéshez, tegyük idézőjelbe. Hát én ezt nem tudom elfogadni. Jön Bányai Jóska, a sajtóosztálybeli budihordó és bevallja: ő mondta Velának, hogy ez képtelenség, de hajthatatlan. Közben Gálfalvi elkezdi tanul­ mányozni Ceausescu beszédeinek román és magyar nyelvű szövegeit. Kiderül, hogy a magyar szöveggyűjteményben Ceausescu is Székelyföldet emleget. Nagy nehezen előke­ rül Vela és még nehezebben eljut a dolog a tudatáig. A válasza enciklopédiai: ha tíz perc múlva nem hív vissza, akkor a Székelyföld mehet. Nem az a lényeg, hogy - nyilván - nem hív vissza. Inkább az, hogy Bányai - aki egy volt cipőgyári lakatos, aki most e szolgálatok fejében akadémikusoknak diktál - kap egy pohár konyakot, sőt aztán többet is, és be­ vallja, hogy Vela mit mondott, amikor ő úgy érvelt, hogy a Székelyföld, mint kifejezés használatos. Ha az idézőjel miatt kinevetik őket - mondotta a svábból lett román hazafi akkor időt nyerünk, mert többet így nem ír­ ják. Közben én elszaladtam D. Popescuhoz a KB titkárához. Szerintem Bányai ettől rúgott be. Ugyanis ahogy visszajöttem, valósággal nekem rontott: - A Székelyföld-ügyet el­ mondtad neki? Dehogy mondtam - válaszol­ tam. Akkor add ide a kezedet, hadd csóko­ lom meg. - Meg vagy őrülve? - kérdeztem. Azt mondja: - Te nem láttad át, hogy itt az én bőrömet vitték vásárra? Én vagyok a magyar referens és rangban is a legkisebb! Aztán nyilván, mert az ital jó volt - elsírta magát. - Hát azt hiszed Sándor, te, akivel egy gyár­ ban dolgoztam, azt hiszed, hogy én nem tu­ dom, hogy nektek igazatok van?! Nagyon megsajnáltam. Rájöttem, hogy vannak nálam kiszolgál­ tatottabbak is ezen a nagyon kurva prérin. 19 70. Január 20. szerda Az eheti számban van két rázós anyag. Most már centizem: ennyi hozsanna mellé el­ fér ennyi - nem is bírálat - olyan ténymegál­ lapítás, amire lehet építeni. Ilyen írás a Ba­ róti Palié, a többnyelvű technikai szótárról, amelynek második kiadásakor - különös mó­ don eltűnt a magyar nyelv és helyette hato­ diknak bejött a spanyol. Az én elsőoldalas írásom cselesebb, nem ilyen direkt. Könyv érkezik a szerkesztőség címére: A gépek üzemeltetése és karbantar­ tása a címe és magyarul nyomták. Megdöb­ benek, merthogy az utóbbi évek sikertelensé­ gei között talán épp az volt a legsúlyosabb, hogy a magyar nyelvű tudományos könyvki­ adást nem sikerült megoldani. A mezőgazda­ sági könyvkiadó igazgatója nemrégen azt nyilatkozta az Előrének, hogy az alacsony ér­ deklődés miatt olyan elenyésző lenne a pél­ dányszám, hogy az efféle vállalkozás nem ki­ fizetődő. És ime itt egy könyv, amely a kolo­ fon adatai szerint nyolcezer példányban nyomódott, s amelyet a csikszeredai Agro­ nómusok Háza és a Hargita című helyi napi­ lap adott ki. Tehát akkor hogy is állunk a ren­ tabilitással? 629 �palócföld 92/6 Hát kábé így. Délelőtt hív Bányai, hogy az említett két cikket ki kell venni. Mondtam, hogy nem veszem ki, hanem azonnal a pártvezetőséghez fordulok. Közben - miután költségvetésügyben újólag ki akartak velünk tolni - valóban fel is mentem D. Popescuhoz, hogy fogadjon. Si­ mionescu a titkára - aki írókollégám mondta: később felhív és megmondja, mi­ korra vár a főnök. Ez este nyolckor követke­ zett be. És, milyen furcsa az élet, alig tettem le a kagylót, hív Vela. - Mi a baj a szótárcik­ kel? Mondom, hogy a pártvezetőséghez for­ dulok. - Kihez? Popescu elvtárshoz. - És mi­ ért nem hozzám? - Hát nem Ön vette ki az írást? - Nem. - És azt mondja: vegyük ki azt a részt, ahol arról írunk, hogy a magyar nyelv a románok számára is hasznos, meg hogy túl magas a száz lejes eladási ár, és akkor mehet. - Na és az én cikkem? - Ő azt sem ismeri, de olvassam be az utolsó bekezdést. Mi az, hogy az állami szervek hárítsák el az akadályt a magyar nyelvű tudományos könyvkiadás el­ ől? Kik azok? Mondom: például a könyvköz­ pont és a kiadók. - Hát írja így és akkor az is mehet. Pokoli! Ekkora képmutatást. Persze en­ nek örvendeni kell. Sikerült beépülnünk a kü­ lönbözô hatalmi csoportok közé. Megszűn­ tünk védtelenek lenni. Január 28. csütörtök A Kolozsvárról visszaérkező munkatár­ sak ma fájdalmas híreket hoztak ajándékba: jobb körök azt izenik, hogy írjuk héberül a lapot. Merthogy A Hétnél mindenki zsidó. Földes Laci szinte sírva javasolta: ezt meg kell fontolni. Taktikát kell változtatni. Itt van például X - itt konkrét nevek hangzottak el, de én nem írom le - nos ne ő csináljon Y-nal interjút, hanem egy más vallású. Mondom, szinte hörögve az indulattól, tehát utasítsam a kollegát, akivel húsz éve együtt dolgozom, akit szeretek, becsülök; "te büdös zsidó, ne 630 csinálj a másik büdös zsidóval interjút"?! Ezt sosem teszem meg. Ez nem taktikai kérdés! Február 7. vasárnap Olvasom a Cinema című román folyóirat idei 1. számát és őrjöngök. A Mihai Viteazul című film kapcsán "román nemzeti mítosz­ ról" beszélnek! Mi pedig ha magyar nemzeti sajátosságokról szólunk azonnal kihúzzák. De van itt még egy nagyon kedves megállapí­ tás is: leszögezik, hogy a film politikailag he­ lyes, mert nem sérti a törökök érzékenységét. De, hogy Erdélyben él egy nép, amely ellen Vitéz Mihály hadai felvonultak és amely szintén érzékeny lehet a valójában görög nemzetiségű nagy román honapalítóra, nos erről szó sem esik. Sokszor az az érzésem, hogy ezek önmagukat kényeztetik azzal, hogy ilyen önfeledten viselkednek. Ez egy fajta szellemi onanizálás. Február 20. szombat Ceausescu tegnap a Német Dolgozók Ta­ nácsának tagjaival találkozott. A jó németek - becsületükre legyen mondva - igyekeztek kihasználni európai védettségüket. Elmond­ ták, hogy a szászok is, a svábok is tömegesen vándorolnak ki, mert hagyományaikat nem tisztelik, iskoláikat megszüntetik, a román hatóságok mindent elkövetnek, hogy beol­ vasszák őket. És mindez tudatos cselekedet tűnt ki a hozzászólásokból. - A Temes me­ gyei Teremi község rendőrsége - például - az egész falunak akart kivándorlási útlevelet adni, bár sokan nem is kérték a passzust. Úgy látszik a helyi hatóságoknak jobb az, ha a la­ kosság egynyelvű, tehát tiszta román. A Főnök emberséggel végighallgatta őket - merthogy ő emberséges - és utána tartott egy beszédet, amit az állampolgár holnap minden lapban és nyelven elolvashat. Én a hallott szöveg alapján kialakított véleménye­ met írom ide: A z elektrónika problémái az egyszeregy fényében. Ez volt őméltósága zse­ nialitásának lényege. �palócföld 92/6 Március 10. szerda De ha csak ez volna, a hatalom, ám a hely­ zetből következően szörnyű megosztottságok keletkeznek. Íme egy február 9.-én írt Balogh Edgár levél: Kedves Sándor, leveled megkapott. Pedig dehogyis vol­ tam s leszek irányodban bizalmatlan. Két barátom figyelmeztetett rá, hogy szorítóban vagy: úgy mondták egy íróellenes írás közlé­ sére próbál valaki rákényszeríteni. Nos, hát erre üzentem szóban és telefonban, hogy használd fel érvnek, ha kell: a cikk kontrája kiváltja a prot, s azonnal jelentkezem ama költő - védelmében. Mindkét "forrás" szerint különben erre előreláthatólag nem lesz szükség, mert maga a szerkesztőség tudja, mit csinál, hacsak egy kerülő úton - nem ismétlődik a "befo­ lyás". Az olyasmit pedig - én is a gyakorlatban vagyok - nem lehet elkerülni, ha ellenérvként vitapartner nem jelentkezik. Ne vedd tehát rossznéven valójában fel­ ajánlott - segítségemet. Tisztellek, szeretlek, s bízom józan ítéleteidben. Cikket márciusban. A mostani közlést köszönöm. Én is ölellek Balogh Edgár zelmi töltetet, ami akkor is, és mindig erőt ad. Kedves Sándor! Boldog új esztendőt akartam volna éppen mondani. Szeretnék csak kezet fogni Veled. - Néha a szavak úgy sem érnek semmit... - Vagyis: hallgatni a körötted álló s téged el-nem ha­ gyó fiúkkal. Sok erőt Neked. Elvesztettem én is hallgatag társam; Sü­ kösd Ferkót. De úgy-e él tovább, örökké a "gyüleke­ zet". - "A fiúk gyülekezete" Ölel: F. Dénes Hármasfalu, 1972. jan. 14-én. A levélhez utóiratként annyit, hogy írója ma fontos személyiség Erdélyben. Én pedig áttelepült rokkant vagyok Szegeden. Nos egy kolléga Erdélybe ment a nyáron, s levelet küldtem vele a fenti barátnak. A "gyüleke­ zetről" érdeklődtem, hogy megvan-e még. És hogy én ott tagnak számítok-e? ...Azóta hónapok teltek el. Válasz nem jött. Tényleg: nagyon elfoglalt ember. Nemrég ezredik megjelenléséhez érke­ Szeged, 1992. október 6. zett a bukaresti magyar művelődési hetilap, Erről annyit, hogy I llyés Gyula ellen volt A Hét. Levélben értesülök erről, pesti bará­ benn egy nagyon hosszú esszé. Az elkövető taim írják meg, sőt a fénymásolt jubileumi nem érdemli meg, hogy akkori tévedését példányt is elküldik. Érzi azt Szőke István és most - több mint két évtized múltán - neki Akácz László szerkesztő úr Pesten, hogy ez a felrójam. De az efféle problémákkal - és jubileum esemény az én életemben is - bár ilyen sok volt! - akkor meg kellett birkózni. csak 673 számot volt időm megszerkeszteni. Különben lassan abba kell hagyni a múlti­ Bukarestben talán ilyen apróságra, emléke­ dézést. Ezt ugyanis befejezni nem lehet, csak zésre nincs idő. Igaz, hogy a lap fennállásá­ abbahagyni. nak 15. évfordulóján sem jutottam eszükbe, Példa. Ime egy levél 1972-ből. Írója bar­ pedig akkor még Bukarestben éltem és csak átom (volt?). A hangja talán hozza azt az ér­ két esztendőnek előtte rúgtak ki. Dehát ilyen 631 �palócföld 92/6 az élet. Mindenki azt kapja a sorstól, amit megérdemel. Persze most akaratlanul alaposan megdí­ csértem magam. Ugyanis az említett ezredik számban nagyon melegen megsímogatják, immár szamárszürke buksimat. Ha nem is valamelyik újságíró közkatonája az én haj­ dani csapatomnak, de maga egy tábornok. A legnagyobb élő romániai magyar írók egyike, a romániai magyar közélet legjelentősebb szellemisége: Méliusz József. Az említett ju­ bileumi számban ugyanis van Méliusznak egy ebből az alkalomból írt levele, amelyben az elődökre emlékezteti a maiakat. És abban van egy mondat, amely nekem szól és amely­ től valahogy kiegyenesedik a gerincem. Így hangzik: "És gondoljunk itt Huszár Sándor­ ra, aki ezt a lapot elindította és akit innen el­ űztek." Persze most az olvasó úgylehet megáll és azt kérdi: miért kell ettől meghatódni? Hi­ szen ez puszta ténymegállapítás! Nos, hát erről van szó, hogy Méliusz Jó­ zsef megajándékozott a tények igazával. Da­ cosan, mint életében annyiszor a szemébe vágta a világnak az igazat. Akkor is, ha az már nem aktuális. P.S. Palócföldiek ! Szerződésünk ezzel lejárt. Köszönöm, hogy szövegeimet egy éven át közöltétek. Köszönöm, hogy magatok közé fogadtatok. Köszönöm...... De hátha még találkozunk. Úgy legyen ! (a Szerző) -Reméljük (a Szerk.) Hibó Tamás: Tempó (rézkarc) 632 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-386, 32-11-022 �MEGJELENT Bódi Tóth Elemér esszékötete Szombati tűnődések címmel R. Tóth Sándor epiIógusával(Novitas-B. Kiadó, Balassagyarmat). Handó Péter versei és szövegei Képek egy feledhető jelenből címmel (Salgótarján, Balassi Bálint Könyvtár nyomdaüzeme). Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet TANÁRUDÁJA 3100. Salgótarján, Május 1. út 81-83. Tel./fax: (32) 10-574, 14-814 Nyitvatartás: Munkanapokon 13.00-16.000 óráig Keresse: VARGA CSILLÁT SZOLGÁLTATÁSOK - tankönyvek, nyelvkönyvek, szótárak, atlaszok, térképek, - tanári kézikönyvek, pedagógiai szakkönyvek, oktatási segédletek, eszközök, - tudásszintmérő feladatlapok, vizsgákra (érettségire) való felkészülés segéd­ anyagainak árusítása és megrendelés szerinti beszerzése, - valamint egyéni igény szerinti oklevelek, meghívók, nyomtatványok, feladat lapok elkészítése. A TANÁRUDÁBAN megvásárolhatja és előfizetheti a Palócföld folyóiratot. �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhely­ munkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelő­ déstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a la­ kosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Ku­ ratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámle­ hetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó ál­ tal szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/42e4ba91e0221405f5e8f7db13bedb15.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika