https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b1b6c7f91ba822cd4904bd4deeebb26.pdf 959049163d71884687092e670381b3ef PDF Text Text k ö z é l e t i , ir o d a l m i , m ű v é s z e t i f o l y ó ir a t 9 2 / 5 XXVI. évfolyam szeptember-október �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH - PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I . díj: 50000 Ft I I . díj: 30000 Ft III.díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I . díj: 5 0 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1993. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első köz­ lésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállallunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG �palócföld 92/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Döbrentei Kornél Istentelen színjáték (vers) 421 Madách Imre családjáról és személyes környezetéről Tarjányi Eszter Madách Aladár és a magyarországi spiritizmus Andor Csaba Ki volt Madách utolsó gyermeke? (tanulmány) Nagy Ervinné Gondolatok egy Madách-karikatúráról (tanulmány) T.Pataki László Véd/vádirat (fikciók és dokumentumok) 423 433 441 445 Radó György Forgácsok (irodalmi tűnődések) Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban (kisregény) 461 465 VALÓSÁGUNK Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében (szociológiai interjúk) 477 Horváth István Az ipari modernizáció, a társadalom konfliktusai Salgótarjánban (tanulmány) 487 KRONOSZ ÁRNYÉKA Székely János Dózsa (elbeszélő költemény - részlet) 495 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VII. (kritika) 501 Tóth Sándor Kossuth Kütahyában (vers) 507 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 509 419 �palócföld 92/5 Nógrád Megyei Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZőI Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Döbrentei Kornél költő (Budapest), Faludi Á dám író, költő (Tatabánya), Horváth István történész (Salgótarján), Huszár Sándor író (Szeged), Nagy Ervinné tanár (Balassagyarmat), Pataki Kálmán újságíró (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Székely János költő, író, Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tarjányi Eszter kutató (Budapest) Tódor J ános újságíró (Budapest), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), T. Pataki László újságíró (Salgótarján). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát a Salgótarjáni Művészek Tárlata kiállításának alkotásaiból állítottuk össze. Borítóinkon Földi Péter Szivárvány, valamint Oláh Jolán Gitáros lány című festményének reprodikciói láthatók. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 420 Index 25925 �palócföld 92/5 Döbrentei Kornél Istentelen színjáték Madách lerúgja csizmáit Úristen, mire vihettem volna, ha nem itten születek, a magyar Golgotán, ős szokás szerint megkésve és mégis túl korán, itt a szélnek sziszegve kigyónyelve nő, bakó-suhintás ritmusára távlatos a VérmezőS ha csak a pusztulás magzik föl a száma nincs, gyérlegendájú parcellákból - méhükben fiadzik a nihil-kincs -, moccan a csillagóra-járású vetésforgó, és akkor a mindent magába fojtó parlag, a tartalék-televény gerjeszti tovább a sejtbarát hitet, hogy van remény, van reményLehettem volna a legnagyobb talán. Meggebedt volna itt Goethe úr is, Mefisztóval az oldalán, elölt képzelettel senyvedne, mint egy kretén, s szárnya-rohadva döbbenne rá: ezen a sártekén vagynak oly ország-marasztó kátyús helyek, ahol csak alant szálló Luciferek zseniálisan önző és ádázul ostoba csatlós-hadáé a lendülés joga, itt működő vulkán minden seb, elszennyesített a menny, a pokol fényesebb; azért Kárpát-medence, hogy fájjék ez a keserves tájék, ahol istentelen levezényeltetik az ISTENI SZÍNJÁTÉK, kijátszott, balekká bebutított népek egymás vérét isszák, ettől tobzódnak örök virulásban a kulisszák -, s élesben a disznók, előttük a gyöngyök maradékká aszott vérgöröngyök; vörösizzású borban sisteregtetett, apokaliptikus éjszakán tört rám a látomás: úgy csonkítják meg majd a hazám a kupec-szenvedelmű győzők, ahogy Vasvárit lefejezték s feldarabolták a mócföldi fejszék, 421 �palócföld 92/5 ahogy nővéremet trancsírozták szét, fölszított hentesek, a vasárnapi misés, levendulaszagú "rendesek", a húsdarabokat a sárba vetették, s a visító, röfögő kondával föletették; a sötétben csámcsogás hallszik hatalmasan, itt minden nap az év leghosszabb éjszakája van, Világos után, ha bitófa-mankón is, de addig lábol a népem "míg maga magát valahogy ki nem küzdi a homályból", kiegyezve mindig rosszul alkunk hetedíziglen a visszájára fordul. Úristen, mire vihettem volna, ha nem itten..., ha nem ehelyt kell ábrándjaimat életre keltnem, ezen a nyelven, amely az ÁRVASÁG hasonlata, akár muszkasereg rengetegében a magyar baka, ezen a nyelven, mely még mindig priusz, ám isteneket gyönyörre bűvölő, ha zendíti aranyjánosi géniusz, Úristen, mi lehettem volna, ha nem itt kell gondolni merészet, ahol tragikus aktualitás az enyészet És mégis csak itt, kínzatva kételytől: mint ganédombhoz a trágyaféreg a feladathoz vajon felérek? A FELADATHOZ, mit nem kerestem, de sorsul kaptam. Nagyisten, legalább Te bízzál magadban. Oláh József: Téli táj (olaj) 422 �palócföld 92/5 Tarjányi Eszter Madách Aladár és a magyarországi spiritizmus Bizonyos időközönként vissza-visszatér­ nek az okkult, misztikus tanok, fellángolnak a századok óta ismert és elfeledett vagy elfe­ ledettnek vélt hitek. Napjainkban újra fel­ lendült az asztrológia, a spiritizmus, a sza­ badkőművesség, a teozófia, a reinkarnáció hite és a természetgyógyászat. Mindezek alapja az ősidőktől fogva ismert és gyakorolt misztikus tudás. A fentiek közül a magyaror­ szági szellemidéző és azzal rokon mozgal­ mak története most, mintha csak kuriózum­ ként lenne érdekes, pedig a múlt században, majd a századfordulón ez a mozgalom alig vált el szülőanyjától, a pozitivista tudo­ mánytól, vagyis nem volt még annyira meta­ tudomány mint ma sokan vallják. Elgondolkoztató, hogy ezek az okkult eszmék, később fejlődésnek indult ideák és elképzelések mennyire résztvettek, jelen vol­ tak a Madáchok - Imre és fia, Aladár - életé­ ben, munkájában sőt halálában. Madách Imre 1864. október 5-én halt meg Alsósztregován. Háziorvosa ezt az idő­ pontot előre meghatározta.1 Ugyanez az or­ vos aztán Aladár halálát is megjövendölte igaz: fél évet tévedett.2 Ugyanaz a hely: Al­ sósztregova, ugyanaz a betegség: szívbaj, ugyanaz az orvos: Péczely Ignác, aki Ma­ dách Imre halálakor még csak egy műkedve­ lő homeopathikus gyógymóddal gyógyító fiatalember. Huszár Sándor, Madách Imre sógora ajánlotta a csodadoktort,3 akiről ma már tudható, hogyan jósolhatott, diagnoszti­ zálhatott. Ő volt ugyanis a feltalálója, felis­ merője a most írisz diagnosztikaként ismert eljárásnak, amelyről több könyvet írt.4 Fel­ fedezésére egy ifjúkori tapasztalata vezette. Egy baglyot talált, amelyet haza akart vinni, ezért lábainál erősen megmarkolta. Az állat védekezésül karmát a kezébe vájta. Péczely erre reflexszerűen összerántva kezét eltörte a bagoly ujját. Abban a pillanatban, amikor az állat megsérült a szemében elszíneződés jelent meg egy kis foltban. Később Péczely már orvos korában hasonló foltot vett észre egyik betege szemében...5 Volt azonban Madách Imrének más nem hasonszenvi gyógymóddal gyógyító orvosa is. Anyja - fia haldoklását látva - Ko­ vács Sebestyén Endrét hívta Pestről.6 Való­ színű, hogy a kedvelt és népszerű - Jókai Mórt, később Deák Ferencet és Arany Jánost is kezelő - orvossal Madách Imre már korábban is találkozott Pesten vagy Sztrego­ ván. Kovács Sebestyén Endrétől pedig akár az asztaltáncoltatásról is tájékozódhatott Madách. Ugyanis ő volt az az orvos, aki Jó­ kai Mórt lebeszélte a spiritizmusnak erről a kezdetleges formájáról, aki a Jókai családjá­ ban egyre gyakrabban jelentkező egészségi panaszokat az asztaltáncoltatás által kifá­ rasztott idegeknek tulajdonította. Jókai, bár a spiritizmus később is érdekelte, megfogad­ ta orvosa tanácsát és abbahagyta az asztallal való kísérletezést, a jóslatok keresését.7 Madách Imre után gazdag könyvtár ma­ radt, de a sok könyv között is feltűnhetett néhány különleges témájú mű. Bodor A la ­ 423 �palócföld 92/5 dár állította Madách Aladár levele alapján, hogy Az ember tragédiájának írója "élete vé­ ge felé a spiritizmust tanulmányozta". Ezt a kijelentését a Madách-könyvtár két könyvé­ vel indokolta meg. "Utolsó éveiben közvetlen kezébe forgott könyvek közt van két szellem­ búvárlati munka: L.A.Cahagnet: Blicke in das Leben der Todten, Leipzig, 1853 - és Die Enthüllten Geheimnisse des Magnetismus und der Elektricität, Leipzig, 1853. Szerző neve nélkül Pater Lacordaire bevezetésé­ vel."8 Ezeknek a könyveknek a forgatása ta­ lán nem annyira Madách Imre spiritizmusá­ ra utalnak, hanem sokkal inkább az ember természete iránti általános érdeklődésére, amely - összhangban korának tudományos törekvésével - az ember láthatatlan, titokza­ tos képességeit, adottságait racionálisan meghatározható jelenségekre, jelekre igye­ kezett visszavezetni. A spiritizmus ugyanis erős szálakkal kapcsolódik a mesmerizmus­ hoz, a delejességhez. A magnetizmus tudo­ mányát akár a spritizmus előzményének is tekinthetjük. Franz Anton Mesmer pedig az ember csodásnak tartott képességeit - a mai szóval - szuggesztió, hipnózis, alvajárás, tisz­ tánlátás, stb. jelenségeit a világegyetemben létező erőből, a delejből vezette le, amelyet fénykorának -a XVIII.sz. utolsó évtizedének - újra fellendülő mágnesesség, elektromos­ ság ismereteinek példájára képzelt el és az ásványi magnetizmustól való elkülönítés mi­ att, állati magnetizmusnak nevezett el. Az asztal mozgását, táncolását létrehozó és egyéb természetfölötti erő magyarázatát, ebben a delejben találták meg a spiritiszták. Hazánkban és Európaszerte az 1850-es években legnagyobb utóvirágzását élő mag­ netizmusnak és Mesmernek a neve feltűnik Madách Imre feljegyzései között, ahogy a darwinizmusé és a frenológiáé is, antropoló­ giai érdeklődését bizonyítva. A frenológia különösen megérinthette. Bár a Tragédia fa­ lanszter jelenetében a gyermekek "fejalkotás"-ának vizsgálata elítélően mutatja be ezt a tudományt, mégis tanulmányt készült írni 424 róla Nagy Iv án és Knauz Nándor szerkesz­ tésében 1862-ben megjelent Magyar Tudo­ mányos Értekezőbe.10Tanulmánya nem ké­ szült el, de hogy ebben a korszakban mit is jelentett ez a tudomány és milyen ismerete­ ket lehetett róla szerezni, arról tanúskodhat Szokoly Viktornak az ismert újságírónak 1864-ben Pesten Arcisme és Phrenológia címmel megjelent könyve, amely a Johann Kaspar Lavater által felfedezett fiziognó­ miát vagy "arcismét" és a Franz Joseph Gall mefigyelése alapján kialakított elméle­ tet, a frenológiát, vagy koponyatant külön fejezetekben ismerteti. Szokoly célja-ahogy Madách Imrének is -, hogy könyvével pótol­ ja ennek a tudománynak magyar nyelven va­ ló hiányát. Mindketten elsőként kívánták a frenológia tanát a magyar olvasóknak bemu­ tatni, pedig erről akkor már lekéstek. Lehet, hogy nem ismerték Szárics Jenő (Lélektan az agytani rendszer alapján, Szabadka, 1848) könyvét? A frenológia népszerűségét mutatja, hogy akkoriban nemcsak tudományos érte­ kezések témája volt, hanem még a költészet számára is ihlető lehetett érdekessége. Zalár József Egy frenológhoz címzi versét (Zalár költeményei, Pest, 1855), sőt még Arany Já­ nos Bolond Is tók - jában is előfordul "dr.Gall" a "phrenológ" (1. ének 13-14 vsz.), mégha csak egy gonoszkodó megjegyzés ere­ jéig. Amíg Mesmer az ember szokatlan képes­ ségeit, a rokonszenv-ellenszenv titokzatos érzelmét, a szuggesztió, alvajárás transz je­ lenségeit, egy külső világegyetemben létező erővel magyarázta, addig Lavater - aki Mes­ mer egyik híve is volt - fiziognómiájával, Gall pedig frenológiájával az ember nem lát­ ható és csak nehezen megismerhető tulaj­ donságait kívánta az arc és a koponya megfi­ gyelésével láthatóvá, megismerhetővé tenni. Madách Imre tanulmánya - ha elkészült vol­ na - valószínűleg, a fiziognómiát és a freno­ lógiát együtt tárgyalta volna, ahogy Szokoly is tette. Érről tanúskodik Madách feljegyzé­ �palócföld 92/5 se: "Nagy különbség: azért van-é bizonyos forma képünk vagy koponyánk, mert ilyen jellemünk van vagy megfordítva?"11 A frenológia a koponya kidudorodásai­ ból, alakjából, az emberi képességeknek, adottságoknak hajlamok különböző agyi központokra való eloszlására következtetett. Ez Madách Aladárt is foglalkoztatta. A Hangok a pusztán című verseskötetének vé­ gén a J egyzet a frenológia ismeretéről árul­ kodik. Az általa ihleti tüneményeknek neve­ zett emberi képességek szerinte "az agy felső részében működnek, s jelenleg eddig isme­ retlen tüneményekben nyilvánulnak". A fre­ nológia tudománya egyébként Madách Ala­ dár és vele együtt nevelkedő unokatestvére, Balogh Károly számára az európai, széles látókörű műveltséget jelenthette. Középis­ koláikat Pesten végezvén Balogh Károly le­ velében így panaszkodott a pesti parlagiság­ ra: "Sztregova valóban felvilágosult hely! Itt (Pesten) kérlek azt sem tudják, mi fán terem a homeopáthia, phrenológia".12 A két fiú számára hasonló bűn volt ez ahhoz, hogy a pestiek még azt sem tudják hol lakik Arany János... Nem lehet tudni milyen frenológiai szak­ könyveket használt volna fel Madách Imre, de hogy lehettek ilyenek, azt bizonyíthatják if j . Balogh Károly sorai, amelyekben apja nyomán emlékezik, hogy Madách Imre a hölgyek fejdíszének alakításához szükséges bábra, "Haubenstock"-ra rajzolta az egyes területeket az azokról szóló mű rajzai után.13 Lehet, hogy Madách Aladárt éppen a családi könyvtárban talált - megnetizmus­ ról, frenológiáról, halál utáni életről szóló könyvek indítják el, hogy élete végéig célt és értelmet adjanak neki, annak a költőnek, akinek költészeténél az okkult területeken végzett munkássága valószínűleg sokkal je­ lentőségteljesebb és talán előremutatóbb. A spiritualista Madách Aladár frenológia irán­ ti érdeklődése összefügghet az okkult elkép­ zelések iránti érdeklődésével. Bár erről nem írt, de az általa leginkább ismert és kedvelt, legmélyebben tanulmányozott angolszász világban, a koponyatan gyakran kapcsoló­ dott a spiritizmus előfutárának is tartott mesmerizmushoz. A mesmerizmus tanításá­ ra viszont sokszor utal, jelenségeire gyakran hivatkozik. A két "tudomány", a frenológia és a magnetizmus kapcsolatából kialakult új tudomány (phrenomesmerism, vagy phreno­ magnetism) szerint a delejező vagy a hipno­ tizőr a magnetikus álomban lévő koponyáján a különböző tulajdonságok helyeként meg­ határozott területek delejes érintésével ki­ válthatja a frenológia által megállapított, ar­ ra a területre jellemző emberi tulajdonsá­ gok. hajlamok, érzelmek megnyilvánulá­ sát. 14 A szellemidézés ősidőktől kezdve gyako­ rolt mágikus szertartás. De mi is volt a spiri­ tizmus és mi ennek a sokakat - köztük írókat, költőket - megérintő tudománynak, vallás­ nak a hazai története? Miért csak a XIX. sz. második felében elterjedt változatát nevez­ zük spiritizmusnak, spiritualizmusnak? Báró Mikos János, az első magyar nyel­ vű spiritualista lap (Rejtelmes Világ) alapí­ tója és főszerkesztője szerint: "A modern spiritizmus a szellemekről szóló tan és a lélek hallhatatlanságának bizonyítéka. Kutatja az ember létezésének az okát, származását és végrendelését. Foglalkozik a természetben előforduló rejtelmes tünemények törvény­ szerűségével, az emberek cselekményeikért való felelősségével és végre a két létállapot, t.i. a földi és más világi lények, vagyis embe­ rek és szellemek egymásközti közleke­ désével."15 Látható ebből a meghatározás­ ból is, a spiritizmus-spiritualizmus nem pusztán szellemidézés, hanem a tudományos megítélésre igényt tartó világnézet, amely a vallások megrendült hite helyébe kíván tu­ dományos kísérletekkel, azaz szellemidéző szeánszokkal bebizonyított hitet nyújtani. Kidolgozta kutatásának hátterét is, egy sajá­ tos világlátását, amelynek etikájában, mód­ szerében, bebizonyított hitében, filozófiájá­ ban, ismeretelméletében, kimunkált techni­ 425 �palócföld 92/5 kájában, misztikummal ötvözött tudo­ mányosságra való törekvésében egy szinté­ zisre igényt tartó rendszer körvonalazódik. A rendszer utáni vágy lehet ugyan hiú kíván­ ság, de mindenesetre ez is mutatja, hogy a spiritizmus létrejöttének magyarázata kiala­ kulásának idejében, korszakában rejlik: a pozitivista tudományosság mindenre ma­ gyarázatot találó, még a csodát is elemző, adatokkal ellátó igyekezetében; a nietzschei preszokratikus, dionyszoszi, egységes és bomlatlan kultúra utáni vágyakozásában; a darwini evolúció teológiát kihívó elméleté­ ben; a különböző vallások, felekezetek vallás fölötti vallásban való egyesítésének törekvé­ sében és persze nem utolsó sorban, a csoda újdonságának a varázsában. Báró Mikos Já­ nos a szakember magabiztosságával fogal­ mazta meg fenti - ma is helytálló - definíció­ ját. A szellemtan fogalmát ennél pontosab­ ban meghatározni valóban nehéz lenne. Nemcsak azért, mert földrészenként, orszá­ gonként, de országokon belül is (az 1890-es években Magyarországon is két irányzat működött egyszerre), sőt időben és hangsú­ lyaiban is nagyon változatos, hanem mert a misztikához közelálló tan lévén könnyen ki­ bújik minden definíciós szándék alól. Közel áll a misztikához, mint ahogy ahhoz is, hogy tudománnyá legyen - de mégsem lesz egyik sem! Két alaptermészete - a misztikára és a tudományra való hajlam - bár látszólag el­ lentmondanak egymásnak, mégis a spiritiz­ mus-spiritualizmus legnagyobb újdonsága. Jelentősége ezért, az emberi gondolat min­ den területét egyesíteni szándékozó elhatá­ rozás, az új, magasabb szintézis igénye miatt lehet. Az emberiség történetének majdnem minden százada fel tud mutatni egy-két szel­ lemidéző esetet, egy-két látnokot, ihletett médiumot, csodálatos gyógyítót, az újabb­ kori spiritizmus, már mint önálló világnézet mégis - a lexikonok szerint -1848-ban indul el Amerikából. Ekkor költözött a Fox-család két lányával a New York állambeli Hydes­ 426 ville-be. A lányok éjjel kopogó hangokra ri­ adtak fel és a kopogások számát az ábécé be­ tűire alkalmazva megtudták, hogy a ház volt bérlője, a pincében elásott gyilkosság áldo­ zata, jelentkezik ily szokatlan formában. A holttest megtalálása után a Fox lányok ha­ marosan Amerika legkeresetteb médiumai­ vá váltak. A spiritiszták száma rohamosan nőtt, a szellemidéző egyesületek gombamód­ ra szaporodtak, a szellemtan járványszerűen terjedt, míg 1853-ra elérte Európát is... Az asztaltáncoltatás 1853-ban gyorsan meghódította Pestet, majd a vidéket is. Olyan hirtelen jött divat volt ez, hogy az 1853. április 13-a utáni, május eleji lapok szinte másról sem írnak.16 Madách Imre, aki 1853. május 7-én szabadult ki és ezután egy ideig Pesten kellett tartózkodnia, lehetetlen, hogy ne hallott, ne olvasott volna erről a nagy szenzációról. Az első sikeres magyaror­ szági asztaltáncoltató kísérletről a Hölgyfu­ tár 1853. április 15-i száma tudósít. Az ösz­ szegyűlt társaságnak a Vastuskó étteremben sikerült megmozgatnia az asztalt. A gyors divat azonban a lapok hírei alapján amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Telje­ sen mégsem szűnt meg, mert egy szűkebb kör továbbra is táncoltatta az asztalokat, idézte a szellemeket, jóslatok után faggatózott.17 Egy időre Arany János és Jókai Mór is az asztal csodálójává vált. Mindketten az 1850es évek reményvesztett hangulatát nevezték meg az asztaltáncoltatás hazai elterjedésé­ nek magyarázataként.18 Hamar kiábrándul­ tak belőle, bár a spiritizmus termé­ szetfölöttit kutató igyekezete később is fel­ kelthette érdeklődésüket. Arany 1877-ben írt versében A kép-mutogatóban állít emlé­ ket az ötvenes évek asztaltáncoltató járvá­ nyának, Jókai pedig sok regényében szere­ pelteti a titkokat, jóslatokat mondó asztalt, a szellemidézést (Politikai divatok, A jövő század regénye, Egy ember, aki mindent tud, Öreg ember nem vén ember stb.). Az ötvenes években politikai töltete is volt a szellem­ idézésnek, mivel főleg a magyarság jövőjéről �palócföld 92/5 kérdezősködtek. A színész Egressy Gábo­ réknál Petőfi szelleme jelent meg és jósolta a nemzet hamarosan bekövetkező felszabadu­ lását a "járom alól".19 Jókaiéknál Batthyány Lajos szelleme kísértett és mondott homá­ lyosan reményteljes jóslatokat a magyarság sorsáról.20 A szellem idéző köröket a Bachkorszak rendőrsége razziákkal zaklatta, nem csoda, ha az asztaltáncoltatás ezért, hazafias tettnek is számíthatott. Az ötvenes, hatvanas években a spiritiz­ musnak ez a még kezdetlegesebb formája el­ rejtőzködik a szűk baráti, családi körökben. 1873-ban azonban megalakul az első spiri­ tiszta egylet, a Szellembúvárok Pesti Egyle­ te, amely már nyilvánosan is gyakorolhatja a szellemidézést. Az alapítója Grünhut A d o l f , a delejesen gyógyító orvos, fő médiu­ ma pedig a családjával az. ausztriai Gono­ bitzban élő Vay Ödönné, született Wurmbrand Adelma, aki mindeddig a legsi­ keresebb magyar médium. Bár származása, anyanyelve is német, mégis a magyar spiri­ tizmus meghatározó alakja, aki a Pesten élő Grünhuttal állandó kapcsolatot tartott fenn. Az egyesület egészen a századfordulóig né­ met nyelvű, vagyis a szellemközleményeiket németül publikálják. Adelma is németül írja meg fő művét, a magyarországi spiritizmus bibliáját (Geist, Kraft, S to ff, Wien, 1870.) amit majd az ismert újságíróból megszállott spiritisztává lett Tóvölgyi Titusz fordít ma­ gyarra és lát el magyarázataival, mivel a Ma­ dách Imre által is olvasott Ludwig Büchner nagy visszhangot kiváltó (K raft und S to ff) könyvére utaló, Szellem, erő, anyag na­ gyonis rászorult a magyarázatokra. Nehezen érthető, számmisztikára emlékeztető ma­ gyaráztatokkal még zavarosabbá tett médiu­ mi írás ez, amely a világ teremtését, a szelle­ mek ("elsődök") bukását írja le az újplatoni­ kus tanokra emlékeztetve. A Vay családnak ez az ága úgy látszik mélyen érdeklődött a szellemidézés iránt. Vay Adelma sógora a szobrász Vay M iklós (de lehet, hogy apósa, a politikus) írta az első - a spiritizmust már spiritizmusként megnevező ismertetést (A spritizmus rövid ösmertetése, Sárospatak, 1870). Az 1870-es években vált a spiritizmus szélesebb körben is ismertté. Az egylet első 1873-tól megjelenő periodikája, a Reflexio­ nen aus der Geisterwelt népszerűvé tehette tanaikat. Olvashatott tehát az olvasóközön­ ség a spiritisztákról. Grünhut doktort pedig egyik botrányt, pert kiváltó esete miatt akár Jókai lapjából, A Honból is megismerhették (1873. október 20. és 21.). De nemcsak ol­ vashattak, hanem képeket is láthattak. Ma­ dách Aladár is írt a szellemfényképek csodá­ járól.21 Grünhut Adolf visszaemlékezésé­ ben pedig le is közöl párat.22 Ekkoriban fe­ dezték fel azt, hogy ha médiumot a transz közben lefényképezik, akkor az őt megszállt szellem is látható ködösen, elmosódottan, de mindenképpen bizonyítékként. Az, hogy az­ tán ebből mennyi volt a fényképész ügyessé­ ge, vagyis, hogy csalás-e - mint ahogy a híres antispiritiszta, az anekdotakincsgyűjtő Tóth Béla állította - vagy valóban egy újabb bizo­ nyítéka a szellemek létének, az a történet szempontjából szinte mindegy. Egy biztos: a szellemfényképek is hozzájárultak ahhoz, hogy a spiritizmus hitele emelkedjen. A tan tekintélyének növekedését szolgálhatta az is, hogy kiderült, a magasabb körök, a bécsi ud­ var is kísérletezik a szellemekkel. Ferenc Jó zsef is fogékony lehetett az okkult tudo­ mányokra, hiszen 1867-ben alkimista kísér­ letet támogatott két éven keresztül.23 Feleségének, Erzsébet királynénak a spiri­ tiszta tanok iránti vonzódásáról is tudhat­ tak.2 4 Az udvarban egy magyar származású mágnás család sarja szervezte és ismertette a spiritizmus tanait. Báró Paczolai H ellen­ bach Lázár az, aki az 1870-cs évektől írta és adta ki spiritiszta, okkult témájú könyveit. Bár művei magyarul nem jelentek meg, neve ismert volt a magyarországi spiritiszták kö­ rében és az 1884-es médiumleleplezési bot­ rány következében nemcsak a szellem­ idézők, hanem a szélesebb közönség előtt is. 427 �palócföld 92/5 Ekkor egy Bastian nevű nemzetközi hírű mé­ diumot ért csaláson Rudolf trónörökös és Salvator János főherceg. Az utóbbi az eset­ ről könyvet írt, ami magyarul is megjelent.25 Bastian a hiszékeny Hellenbach báró meghí­ vására és ajánlására érkezett Bécsbe csodá­ latos képességeit bemutatni. Az esetet Ma­ dách Aladár is részletesen tárgyalja. János főherceg könyvéről pedig az iroda­ lomtörténész Ferenczy J ó zse f írt spiritisz­ taellenes ismertetést.27 Madách Aladár 1870-ben tett nagy euró­ pai körutat, tíz napig volt Angliában, ahol megismerkedhetett az angol szellembúvár­ lattal. Miután hazatért csendes életet élt, Al­ sósztregován gazdálkodott, néha feljárt Pestre, figyelte a spiritiszták hazai és külföl­ di szervezkedését. A botrányai miatt is egyre közismerteb­ bé és talán érdekesebbé is váló - Vay Adelma és Grünhut doktor nevével jelzett - kezdeti spiritizmuson kívül már az 1870-es években megfigyelhető egy másfajta szellemtan gyö­ kere, első kezdeménye is. Grünhuték a spiri­ tizmus jelentőségét az erkölcsi tanításban látták és nem a szeánszok érdeklődést felcsi­ gázó jelenségeiben. Ez utóbbit csak eszköz­ nek tekintették, hogy a hitetleneket ezekkel a természetfölöttinek tűnő csodákkal győz­ zék meg a túlvilág létéről. A spiritizmus el­ sődleges célja szerintük az erkölcsi tanítás. A szellemidéző szeánszokat szerintük első­ sorban a túlvilágról jött morális tanítások nyerésére szabad szervezni. Létezett azon­ ban egy másik érdeklődés is. Grünhut vissza­ emlékezésében 1874-re teszi azt az időpon­ tot, amikor észrevette, hogy az egyletben egy kis csoport különül el, amely egyedül a fizi­ kai jelenségek iránt vonzódik és nem az ön­ nemesítés, az etikai munka a célja. Feltehe­ tően ebből a csoportból nőtt ki az az irány­ zat, amely 1897-ben - megelőzve a Szellem­ búvárok Pesti Egyletét - először jelentkezik magyar nyelvű szellemtani folyóirattal, a Rejtelmes Világgal, és amelynek legismer­ tebb hazai képviselője Madách Aladár. Ez az 428 irányzat Grünhuték spiritizmusától való megkülönböztetés érdekében magát spiritu­ alizmusnak nevezte, amelyet Madách Ala­ dár szellembúvárlatra kívánt magyarosítani. Bár Grünhuték mozgalma, az etikai spiritiz­ mus sem mentes a kor pozitivista tudo­ mányosságától, a spiritualisták még inkább a tudományosságra, a szellemtani kísérletekre helyezték a hangsúlyt. Míg Grünhuték a francia, Allan Kardec nevével jelzett rein­ karnációt feltételező spiritisztákért rajong­ tak, addig ez az újabb irányzat elvetette a re­ inkarnáció tanítását és az angol, tudo­ mányosabb, pszichikai kísérleteket folytató irányzat hívévé szegődött. Madách Aladár megalakulásától - 1880-tól tagja volt a lon­ doni Spiritualist Allience-nek és a magyarországi szellembúvárlati mozgalmat ismer­ tető cikke meg is jelent az angol szellem­ idézők lapjában, a Light-ban. A két irányzat közötti ellentét nem volt annyira éles, amennyire az összevetésből ki­ tűnik, hiszen a spirilualisták is hangoztatták a szellembúvárlat etikai arculatát. A kétféle tanítás különbsége inkább csak Madách Ala­ dár által fordított és kiegészített könyv tol­ dalékában28 és önállóan írt könyvének a kü­ lönböző iskolákat összehasonlító fejezeté­ ben,29 majd a századforduló idején a két irányzat folyóiratainak (Rejtelmes Világ Égi Világosság) párbeszédében éleződik ki. A l fr ed Russel Wallace darwinista eszmé­ ket magáénak valló biológus volt. Madách az ő könyvét ültette magyarra és toldotta meg két fejezettel, A Kardecistákról és A Theo­ zofistákról és Okkultistákról. Toldaléká­ ban ismerteti, ugyanakkor bírálja is ezeket a reinkarnáció gondolatát tartalmazó tanokat. Grünhuték irányzatának, a spiritizmus­ nak első magyar nyelvű lapja - az Égi Vilá­ gosság - csak 1898 végén jelenik meg, hogy aztán 1944-ig, az egyetlen folyamatosan je­ lentkező spiritiszta lap maradjon a kisebb és csak pár évig fennmaradó lapok mellett. A másik irányzat, a spiritualisták lapja - a Rej­ telmes Világ - amelynek Madách Aladár há­ �palócföld 92/5 ziszerzője volt, harmadik évfolyama után fő­ szerkesztőjének, báró Mikos Jánosnak a ha­ lálával megszűnik. Több mint egy évig jelent meg a két lap egyszerre, mutatva a szellem­ búvárlati tanok népszerűségét, az olvasók er­ re való igényét. Párbeszédükben éleződik ki tanításuk közötti különbség. Amikor aztán a Rejtelmes Világ megszűnt, írógárdájának legjavát, Madách Aladárt és Bánfi Jánost az Égi Világosság átveszi és spiritualista szellemű cikkeiket kis megjegyzéssel, vagy még gyakrabban anélkül, leközli. A két irányzat közötti vita ezzel lezárult. Valószí­ nű, hogy azért, mert a spiritizmusnak ekkor a századfordulón - komoly ellenfelekkel kel­ lett szembenéznie. Hogy milyen nagyságú le­ hetett ez a mozgalom, arról tanúskodjanak Gárdonyi J ó zse f nek, Gárdonyi Géza fiának visszaemlékező sorai a millenium évéről: "alig akadt család, hol ne foglalkoztak volna a spiritizmussal. A túlvilági lelkekkel való kapcsolat erősen izgatta a fantáziát, s bele­ sodort a szellemjátékba intelligens, komoly főket is, akik kezdettől hitetlenül léptek a bi­ zakodók közé. Hogy micsoda embererdőt mozgatott meg a túlvilág földre csapott szel­ lője, jelentőségében hova fokozódott, bi­ zonysága Tóvölgyi Titusz lapja, az Égi Vilá­ gosság, mely táborában annyi előfizetőt számlált, hogy a fővárosi szépirodalmi sajtó bármelyik havonta vagy hetente megjelenő terméke is szívesen cserélt volna vele". Gárdonyi József még ha kissé túloz, akkor is jelentős lehetett ez a mozgalom, hiszen még a spiritisztaellenes Wolkenberg A lajos is kénytelen elismerni, hogy "kisebb város sincs ma Magyarországon, a hol ne hallottak volna a spiritizmusról, és hol tréfából, hol komolyan is ne próbálkoznának szellem­ idéző kísérletekkel". 31 A szellemidézés nagy népszerűsége és az ezzel együtt jelentkező komolyabb támadá­ sok is hozzájárultak ahhoz, hogy a különbö­ ző szellembúvárlati irányzatok összefogja­ nak és inkább a köztük lévő hasonlóságot hangsúlyozzák a különbségek helyett. A szá­ zadforduló környékén ugyanis a spiritisz­ táknak már komoly, felkészült ellenfelekkel kell felvenniük a harcot, ellentétben a koráb­ bi, a tanokat sehogy sem vagy csak alig isme­ rő értetlen okvetetlenkedőkkel. 1902-től a spiritizmust jól ismerő, mérges tollú publi­ cista, a magyar anekdolakincsgyűjtő, Tóth Bélával kellett csatázniuk, aki a Pesti Hírlap tárcarovatában támadta rendszeresen a spi­ ritisztákat és a szelleidézésben hívő hiszéke­ nyeket. 1903-ban pedig külön könyvet is ki­ adott a spiritizmus lejáratására. Tóth Béla úgy ismerte a szellemtant mint kevesen a legfelkészültebbek közül. Furcsa viszonyát a se vele, se nélküle bizonytalanságát - a má­ sik oldal jó szemmel észrevette. 1902-ben je­ lent meg egy rövid cikk az Égi Világosság ha­ sábján Tóth Béla spiritiszta címmel, amely­ ben az ismeretlen szerző azt állította, hogy "retteg a spritizmustól, de nem tud tőle meg­ szabadulni: sőt azt hiszem - így a szerző -, hogy mindig arról álmodik (...) Ő az, aki (...) emberek figyelmét fölkelti." A cikk névtelen írója végül annak a reményének adott han­ got, hogy Tóth Béla végül "mint megnyilat­ kozott spiritiszta fog meghalni".3 2 Amikor aztán valóban meghalt, az Égi Világosság nekrológgal búcsúztatta el, sajnálkozván halálán, mivel "előbb-utóbb a mi táborunkba tartozott volna." Alig valamivel korábban - 1901-ben -, hogy nagyanyai ágon távoli rokona, Tóth Bé­ la a spiritisztákat támadni kezdi, Madách Aladár szinte teleírja az Égi Világosság 190 1. évfolyamát, 33 részből álló, utólag az Útban az eszményhez főcímmel jelölt esszé­ inek sorozatával. Ez az utolsó nagyobb terje­ delmű munkája a szívbetegség és a halál előtt. A századfordulón egy másik oldal, a ka­ tolikusok részéről is felkészült támadás éri a spiritisztákat. 1899-ben jelent meg Mayer Bélának34 és Wolkenberg Alajosnak35 első spiritizmusellenes könyve. Wolkenberg a felkészültebb, a szellem­ idézés történetét, tanait is ismerteti és per­ 429 �palócföld 92/5 sze a szokott érvvel - a hit dolgában nyújtott bizonyosságkeresés vádjával - el is utasítja. A katolikus egyházat talán nemcsak ez bánt­ hatta, hanem az is, hogy egyik legismertebb plébánosuk, Hock János - később Károlyi Mihály után a Nemzeti Tanács elnöke, Ma­ gyarország függetlenségének és köztársasági államformájának proklam álója - is a spiri­ tiszta hívek táborába szegődött. Ő volt az is, aki Tóth Béla egyik barátját, Gárdonyi Gé­ zát a szellemidézés titkaiba beavatta.36 A felvilágosult publicista, Tóth Béla és Wolkenberg képviselte egyház után még az orvosi, pszichológusi kar is megtámadta a spiritizmust. 1902-ben az Orvosok Lapjában Donáth doktor és Ranschburg Pál a szel­ lemidézés betiltásáért szállt síkra, mert "nemcsak a hipnotizmus, de a spiritiszta ülé­ sek is az idegrendszer súlyos zavarát, külö­ nösen hystero-epilepsiát okozhatnak".37 A másik fél részéről egy orvos válaszol Ranschburgéknak. Wajdits A lajos leszöge­ zi, hogy "a pszichiátria spiritizmus nélkül nem tudomány"38 Merész kijelentése nem meglepő, hiszen - ha nem is a megrögzött spi­ ritiszták eltökéltségével - a legismertebb ma­ gyar pszichológus, a későbbi Freud-tanít­ vány, Ferenczi Sándor is nagy jelentőséget tulajdonított a szellemidéző médiumok pszi­ chikus vizsgálatának.39 A támadások és ellentámadások, a vádak és védekezések viharában a spiritizmus ren­ dezte hadállásait és egységesen lépett fel. Ezidőtájt lehetett a legnépszerűbb, a legszé­ lesebb körben ismert és gyakorolt. Tekinté­ lyét még az is növelte, hogy elterjedt a hír, hogy X. Pius pápa is érdeklődik a spiritizmus iránt, akinek udvari orvosa Capponi könyvet adott ki a témáról - ahogy akkor hitték - a pápa biztatására, támogatásával.40 Madách Aladár nemcsak a spiritualiz­ mus tanait népszerűsítette. Ő mutatta be ha­ zánkban először a teozófiát is. Az 1884-ben megjelent A gyakorlati spiritualizmus vé­ delmé-nek függelékében - főleg az angol Theosophist folyóiratból merítve informá­ 430 cióit - ismerteti az 1875-ben Helene Petrov­ na Blavatszky és Henry Olcott vezetésével megalakult Nemzetközi Teozófia Társulat fő elveit. Bár Madách Aladár spiritualista lé­ vén nem híve a reinkarnációnak, ezért nem szimpatizál a teozófia tanításával, mégis a teozófia összevetése a szellembúvárlattal és a buddhizmussal hozzájárulhatott a fogal­ mak tisztázásához. A teozófia a spiritizmus­ sal egy tőről fakad, csak hamarosan elhagy­ ták a szellemek idézését. Lényege szintén a korabeli tudományos törekvésekre adott vallásos-tudományos válaszadási kísérlet­ nek tekinthető. Meglepő az, hogy az Alsószt­ regován lakó Madách Aladár az, aki ezt a XX. században világszerte elterjedtté vált tant először mutatja be hazánkban. Csak jó­ val később aztán, 1905-ben alakult meg ná­ lunk a Teozófiai Társulat I sabel CooperOakley segítségével, aki Magyarországon kutatott Saint Germain gróf után, akiről ek­ kor azt feltételezték, hogy I I . Rákóczi Fe­ renc harmadik, természetes fia...41 A szellembúvárlat népszerűsége később Madách Aladár halála (1908) után - sem sokkal csökkent, sőt a világháború után újra felvirágzott, olyannyira, hogy a húszas évek­ ben a "szeánsz annyira divatos, mint hajdan a zsúr. Sokba kerül az utazás, messze van a legközelebbi városka is, ezért okosabb és ol­ csóbb kirándulni a túlvilágba, s kapcsolást keresni a szellemekkel."42 A hazai spiritiz­ mus 1944-ig - folyóiratuk, az Égi Világosság számai alapján - nyilvánosan is működött. Sokak fantáziáját megérintette a szelle­ mek titokzatos világa, Arany Jánosét, Jókai­ ét, Gárdonyi Gézáét, Kosztolányiét, a szkeptikus Karinthyét, az élete végén pedig Móriczét úgy, hogy már igazán kiábrándulni se volt ideje. Csakhogy míg náluk egy rövid ideig tartott a szellemvilág izgalma, addig Madách Aladárnak szinte minden sorára rá­ nyomja a bélyegét a szellembúvárlat. Ettől azonban még lehetett volna nagyobb költő és nagyobb művész, hiszen Yeats, Joyce, a kép­ zőművészetben Kandinszkij, Mondrian eb­ �palócföld 92/5 ben az időszakban - a századfordulón és az azutáni évtizedekben jutott el a modernebb hanghoz, az absztrakt művészethez talán az okkult tudományok ismeretének is köszön­ hetően. Hogy Madách Aladár miért maradt mégis - Szabó Károly szavával élve - alma­ nach költő, az sok minden más mellett, talán a szellembúvárlati eszmékhez való túl szoros kötődése, az értük mindent feláldozó, de tiszteletben tartásuk miatt átlényegíteni nem tudó, egy egész életre szóló spiritualista eszmékhez való ragaszkodásának is köszön­ hető. Jegyzetek Madách Aladár spritualizmusára vonat­ kozóan alapmunkának tekintettem Ruttkay Teréz Mária (Madách Aladár, Bp., 1938.) monográfiáját és Szabó Károly (A szellem­ idéző Madách fiú . Palócföld, 1981.1. sz.) ta­ nulmányát. 1. v.ö. Balogh Károly: Madách az ember és a költő, Bp., 1034. 228. és 231.1. 2 . v.ö. Ruttkai TerézMária, i.m. 14.1. 3. Balogh Ká­ roly, i.m. 217.1. 4. Péczely Ignác: A szivár­ ványhártyáról (Iris),Bp., 1873.; u.ő.: Útmu­ tatás a szemekbőli kórisme tanul­ mányozásához, Bp., 1880.; Die Augendiag­ nose, Tübingen, 1887. 5 . Péczely Ignác: A szivárványhártyáról, i.m. 9.1. 6. Balogh Ká­ roly i.m. 228.1. 7. v.ö. Jókai Mór: A strál­ szellemek= J.M.: Túl a láthatáron, Bp., 1912. 8. Bodor Aladár. A z ember tragédiája, mint az egyén tragédiája, Bp., 1905 10.1. és Rutt­ kay Teréz Mária i.m. 29.1. 9. Madách Imre Összes M űvei, Bp., 1942. sajtó alá rendezte, bevezette, jegyzetekkel ellátta Halász Gá­ bor, II.k. 755.1. 10. v.ö. Madách Imre levele Nagy Ivánhoz 1861. dec. 23. és jan. 14. = M adách Imre Ö.M., i.m. 932-933.1. 11 . Ma­ dách I mre Ö.M., i.m. 755.1. 12. id. Balogh Károly levelét idézi Ruttkay Teréz Mária, i.m. 8.1. 13. Balogh Károly i.m. 121.1. 14. v.ö. Spence, Lewis: The Encyclopedia o f the Oc­ cult, London, 1988., 323.1. 15. (M.B.) - báró Mikos János: M i a spiritualizmus?. Rejtel­ mes Világ, 1897. okt. 3 . 16. 1853 tavaszának hírlapi szenzációját bemutatja Tolnai Vil­ mos: Arany Képmutogatókjának személyes vonatkozásait, 1916. 17. v.ö. Vay Sándor:A táncoló asztal = V.S.: Elpusztult urak, Bp., 1910. 18. Arany János: I rányok - Arany Já­ nos Ö.M. XI.k„ Bp., 1968. 155.1.; Jókai Mór: Astrál-szellemek, i.m. 65.1. 19. Egressy Akos: Társalgásunk Petőfi szellemével 1853-ban - E.Á.: Petőfi Sándor életéből, Bp., 1909. 97.1. 20. Jókai Mór: A strál-szel­ lemek, i.m. 67-68.1. 21. Wallace, A.R.: A gyakorlati spiritizmus védelme, fordította és függelékkel elátta Madách Aladár, Bp., 1884. 91-107.1. 2 2 . Grünhut Adolf: Tanul­ mányok a spiritizmus köréből, Bp., 1921. 23. Fónagy Iván: Mágia, Bp., 1943. 187188.1. 24. Hamann, Brigitte: Erzsébet ki­ rályné, Bp., 1988., 425-430.1. 25. János Fő­ herceg: A spiritizmus titkaiból, Bp., 1884. a könyvből nem maradt fenn példány, de J. Jankovich Gyula: A modern boszorkány­ konyhából, Bp., 1884. c. munkájában hosz­ szan idéz belőle és az esetet is ismerteti 2 6 . Wallace, A.R., i.m. 18-36.1. 2 7. in. Ferenczy József: Irodalmi dolgozatok, Bp., 1899. 28. Wallace, A.R., im. 147-204.1. 29. Madách Aladár: A szellembúvárlat irányeszméi, Bp., 1899. 82-116.1. 30. Gárdonyi József: A z élő Gárdonyi, Bp., 1934., 305.1. 3 1. Wolkenberg Alajos: A spiritizmus, Szatmár, 1899. 3.1. 3 2 . Égi Világosság, 1902. szept.1 . 33. Égi Világosság, 1907. május (1905. jún.-tól ha­ vilapként jelent meg) 34. Mayer Béla: A spi­ ritizmus keresztény katolikus megvilágítá­ sában, Kalocsa, 1899. 35. Wolkenberg Ala­ jos i.m. 3 6. v.ö. Gárodonyi József i.m.A túl­ világ Columbusai c. fejezet . 37. Spiritiz­ mus által előidézett hysteroepilepsia, Orvo­ si Lapok, 1902. nov. 20. 38. Még néhány szó ama bizonyos hysteroepilepsia alkalmából, Égi Világosság, 1903. jan. 1. 39. Ferenczi Sándor: Spiritizmus, klny. a Gyógyászat 431 �palócföld 92/5 1899. júl. 23.sz.-ból; v.ö. Mészáros Judit Hidas György: A pályakezdő Ferenczi, Tha­ lassa, 1991. l.sz. 40. X.Pius spiritiszta, Égi Világosság, 1906. júl. 4 1 . v.ö. Tordai Vil­ mos: Okkult elemek a magyarság életében, Gáspár Aladár: É rintés( o la j) 432 Bp., 1923. c. könyvében a magyarországi te­ ozófiáról szóló fejezet 4 2 . Kosztolányi De­ zső: Túlvilági divat - K.D.: Hattyú, Bp., 1972.45.1. �palócföld 92/5 Andor Csaba Ki volt Madách utolsó gyermeke ? A nyolcvanas évek elején két Madáchkutató, Kerényi Ferenc és Praznovszky Mi­ hály felkereste a Hunyán élő Varjú Vincé­ nét. Bár akkori kutatásuk a XIX. századi ne­ mesi életmód tanulmányozásához, főképp tárgyi anyaggyűjtéshez kapcsolódott, s ilyenformán legfeljebb közvetve volt köze Madách Im réhez ill. a Madách családhoz, mégis feljegyezték Varjú Vincéné forrásértékű adatközlését, amelynek lényege az, hogy ő Madách Imre házasságon kívül szüle­ tett gyermekének, Schönhauer Annának az unokája. Évekkel később, 1990 tavaszán Kerényi Ferenc említette egy beszélgetés során ezt az információt, megadva az esettel kapcsolatos feljegyzésük lelőhelyét is (Nógrádi Történeti Múzeum). Ennek alapján lehetővé vált a kapcsolatfelvétel Varjú Vincénével, továbbá bizonyos adatok megkeresése, amelyek a to­ vábbi kutatáshoz nélkülözhetetlennek lát­ szottak. A címben feltett kérdés nem is egy szem­ pontból kényesnek mondható. Először is a két ismert Madách-kutató nyilván nem vé­ letlenül tartózkodott a birtokukba került in­ formáció közzétételétől. Mivel Varjú Vincé­ né (ellentétben nagynénjével, akitől az érte­ sülést szerezte, s apai nagyanyjával, Schön­ bauer Annával) már nem tekinti szigorúan a család magánügyének a kérdést, így tehát az ok inkább szakmai lehetett. Valóban, a pusz­ ta néven, s a születési anyakönyvi kivonaton kívül nincsen igazán kézzelfogható informá­ ció, ezek pedig, mivel a Madách név nem for­ dul elő bennük (sőt, a helységnevek sem hoz­ hatók összefüggésbe Madách Imre ismert tartózkodási helyeivel) nem bizonyítanak semmit. Ilyenformán a közzététel (a kutatói szándéktól függetlenül, eredményét tekint­ ve) alig több puszta szenzációnál, s ezt érthe­ tő, hogy egyikük sem vállalta. Sajnos a helyzet döntően máig sem válto­ zott, így tehát magyarázattal tartozom, mi­ ért látom mégis szükségesnek egy kellően alá nem támasztott információ közzétételét. Egy ilyen kényes kérdésnél számot kell vetnünk azzal, hogy információink, "a tudo­ mány mai állása mellett" nem lehetnek elég­ ségesek. Ha Madách Imre és feltételezett szerelme kortársaink volnának, akiket meg­ szólaltathatnánk, akkor sem biztos, hogy megnyugtatóan tisztázhatnánk a kérdést (szigorúan természettudományosan véve: még ők maguk sem feltétlenül tisztázhatnák saját maguknak). Így tehát egy ponton túl, ha nem is kell (sőt, nem is szabad) lezárni a további vizsgálódást, de érdemes közzétenni mindazt, amit tudunk vagy sejtünk. Egyfelől azért, mert a további kutatásokat az éppen rendelkezésre álló információk teljeskörű közzététele sokkal inkább elősegítheti, mint a magánbeszélgetésekben, feljegyzésekben, levelekben előforduló részleges informáci­ ók. Másrészt azért, mert a publikálás halo­ gatása információk, akár döntő fontosságú információk végleges elvesztésével is járhat. Esetünkben a legfőbb "tárgyi bizonyíték"-ot 433 �palócföld 92/5 Schönbauer Anna sírja jelentheti. Amíg a sír megvan, addig esélyünk van rá, hogy egy ké­ sőbbi antropológiai vizsgálat legalább való­ színű választ adhat kérdésfeltevésünkre, ha azonban az azonosítandó személy földi ma­ radványainak nyoma vész, akkor ez a lehető­ ség egyszeriben megszűnik. A Petőfi-kuta­ tás közelmúltbeli eseményei jól példázzák, hogy az elveszett információk rekonstruálá­ sára tett utólagos (s éppen ezért szinte óha­ tatlanul erőltetett) erőfeszítések milyen eredményre vagy eredménytelenségre vezet­ hetnek. S bár egy sír megőrzéséhez egy ta­ nulmány írása csak szerény mértékben já ­ rulhat hozzá, azért ezt a lépést célszerű leg­ alább "jobb híján" megtenni. De más érvek is amellett szólnak, hogy a feltételezés forrásait, adatait érdemes köz­ zétenni. Így pl. a világirodalomban is talá­ lunk rá példát, hogy valakinek a törvénytelen gyermekéről időről időre szó esik, jóllehet az. információ nem megalapozottabb, mint ese­ tünkben. Kafka életrajzírói általában meg­ említik, hogy az író halála után sok évvel, egy fiatalkori szerelmének, Grete Blochnak a közlése nyomán elterjedt az a feltételezés, hogy a hölgynek született Kafkától egy gyer­ meke. S bár inkább fenntartással, kétkedés­ sel szokás utalni erre az információra, mind­ azontáltal a Kafkáról szóló ismereteinknek vagy hiedelmeinknek ez is része.1 Ugyanígy része lehet Madáchcsal kapcsolatos ismere­ teinknek, esetleg hiedelmeinknek a házassá­ gának felbomlása után született gyermekkel kapcsolatos információ is. Végül megemlítek egy igen súlyos, bár ambivalens érvet, amely felhozható a publi­ kálás mellett és ellen egyaránt. Az a feltéte­ lezés, hogy Madách Imrének házasságon kí­ vül született egy gyermeke, legfőképpen a születés időpontja miatt döntően befolyásol­ hatja A z ember tragédiája keletkezésének lélektani körülményeiről kialakult elképze­ léseinket. Az érv: horderejénél fogva nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül egy olyan feltételezést, amely részben új megvi­ lágításba helyezi a szerző főművét. S mivel a lélektani indíttatások számbavétele így is, 434 úgy is csak kellően nem bizonyítható feltéte­ lezéseken alapulhat, eggyel több hipotézis fi­ gyelembevétele inkább növeli mintsem csök­ kenti annak az esélyét, hogy optimálisan mérlegeljük az alkotói indíttatás és munka körülményeit. Az ellenérv: az ismertnek hitt körülményeket, amelyek elegendően magya­ rázni látszottak A z ember tragédiája kelet­ kezését, nem volna helyes egy olyan új szem­ ponttal kiegészítgeni, amely nem kellően alátámasztott, s ugyanakkor felvételével a korábbi elképzelések jelentős korrekciójára kényszerülünk. Mert leheséges ugyan, hogy eddig nem ismert okok éppen a főmű szüle­ tésére nagyobb hatást gyakoroltak, mint ahogy azt hittük, de ezt csak szigorúan alátá­ masztott tényekkel ill. érveléssel lehet bizo­ nyítani, nem pedig feltételezésekkel. A fenntartások, az érvek és ellenérvek után következzenek a "tények". A tények, amelyek jelenleg ugyan nem bizonyítanak és nem cáfolnak semmit (s így több tudo­ mányelmélet nézőpontjából szemlélve kívül esnek a tudományosság körén), de amelyek további információkkal kiegészülve, a ké­ sőbbiekben esélyt adhatnak a bizonyításra vagy cáfolatra. Életrajzi adatok Madách feltételezett szerelmének neve: Schönbauer Karolina, születési helye és ide­ je: Nagyszombat, 1832 körül. Mindez a ha­ lotti anyakönyvből derül ki, mivel a nagyszombati rk. anyakönyvek közül az ezidőtájt kereszteltek adatai Magyarországon nem állnak rendelkezésünkre. A gyermeket 1859. júl. 10-én keresztelték Anna névre Kö­ bölkúton (ma: Gbelce), ahol a 15-ös számú házban született az előző napon, júl. 9-én. Az anyakönyvi kivonat szerint törvénytelen volt (illegitima), s ennek megfelelően a Schönba­ uer Anna nevet kapta. Az anya, Schönbauer Karolina később férjhez ment Michna Pál­ hoz. Azt, hogy erre pontosan mikor és hol került sor, nem tudjuk (a családi hagyomány szerint 1863-ban, s ezt támasztja alá a halot­ ti anyakönyv is, amely szerint két éve volt férjnél halálakor). Ami tény: 1864. júl. 7-én �palócföld 92/5 megszületik közös gyermekük, Michna Ist­ ván. A helyszín: Csesztve 2., szülőkként pe­ dig Minchna Pál és Schönbauer Karolina vannak feltüntetve. Figyelemre méltó, hogy erről az információról az érintett családta­ gok nem tudtak, jóllehet a helyszín miatt ez az első olyan adat, amely legalább azt való­ színűsíti, hogy Madách Imre és Schönbauer Karolina ismerték egymást. Bár ezidőtájt Madách Károly lakott Csesztvén (köze­ lebbről a hivatalos iratokban 1-es sorszám­ mal jelzett kúriában), Madách Imre külön­ böző alkalmakkor időről időre ellátogatott öccséhez. A 2-es házban egyébként Mathé­ nyi P ál, majd annak Versegre költözése után Majthényi Péter és családja lakott.2 Schön­ bauer Karolina tüdőbajban halt meg 1865. május 21-én Monoron, s ott is temették el máj us 22-én; utolsó lakhelye: Vasadpuszta, 48.3 Ami a származását illeti, a család birto­ kában lévő információk szerint nagyapja Schönbauer J ó zse f volt, akiről ugyan nin­ csenek adataink, de akinek két Széchenyi Ferenchez írt levelét az OSzK Kézirattára őrzi. Lánya, Schönbaucr Anna 1876. júl. 29én Csernelyen férjhez ment Baloghy I s t­ vánhoz, akitől négy gyermeke született: Ká­ roly, László, Gizella és Sára. Balogi Baloghy István 1829. aug 30-án született Ipolybalog­ ban (Balog nad Ipl’om) és 1891. szept. 4-én halt meg Egerben.4 Madách Imréhez ősi ro­ konság is fűzte, amennyiben mindkét család ugyanattól a IV. Béla idejében élt Radon co­ mestől vezette le származását. Ettől kezdve az özvegy egyedül (pontosabban: leánygyer­ mekeivel) élt, és 1955. január 4-én halt meg Túristvándiban. A halál oka: aggkori végki­ merülés.5 A kulcsok egyike: Madách művei Több, egymással csak részben összefüggő kérdés vár megválaszolásra, amelyekre je­ lenleg nagyon eltérő valószínűséggel lehet választ adni. Az első: ismerte-e Madách Imre Schönbauer Karolinát? A második: szerel­ meinek egyike volt-e? A harmadik: Schönba­ uer Anna Madách Imrétől született-e? Ezek közül az elsőre elég határozottan igennel vá­ laszolhatunk: azok a személyek, akik Ma­ dách életében Csesztvén Majthényi Pálék­ nál megfordultak, nehezen kerülhették el a találkozást Madách Imrével, aki - különösen vendégek érkezésekor - gyakorta járt ott. De más adatok is emellett szólnak. A családi ha­ gyomány szerint ugyanis Schönbauer Karo­ lina eredetileg Baloghy István családjánál volt nevelőnő, akinek első felesége Majthé­ nyi Pál egyik leánya, Majthényi M atild volt. Az esküvőt 1852-ben tartották Csesztvén.6 Baloghy István tehát sűrűn megfordulhatott ott. Azt pedig, hogy 1852-ben azon kevesek egyike volt, akik Madách Imrével ill. a Ma­ dách családdal kapcsolatban álltak, a balas­ sagyarmati járásnak a megyefőnökhöz fel­ terjesztett jelentése bizonyítja.7 Baloghy István tehát kapcsolatban állt Madách Imré­ vel; ha ez a kapcsolat néhány évvel később is fennállt, úgy a Majthényi Matildtól született gyermekek nevelőnőjét is föltehetően ismer­ te. A két további kérdéssel kapcsolatban Madách életműve nyújt bizonyos informáci­ ót. Azt, hogy éppen Schönbauer Karolinába szerelmes volt-e, természetesen nem tudjuk eldönteni, az azonban kétségtelen, hogy volt egy Karolina nevű szerelme, akinek kilétét eddig homály fedte. A nyomtatásban megje­ lent versek közül csak egyben fordul előake­ resztnév, a Búcsú Karolinától címűben,8 de a versek kézirataiban több verseim mellett is (Mentség, Veszélyes játék, Visszaveszem leányka), feltűnik piros ceruzával a cím mel­ lé jegyezve a Karolina név, rendesen a "Ka­ rolin, hátrább'' utalás formájában.9 Arra már inkább választ adhatunk, hogy mennyi­ re tarthatjuk valószínűnek a versekben sze­ replő Karolinának és Schönbauer Karoliná­ nak az azonosságát? Legalább annyira (de inkább nagyobb mértékben), mint az ugyan­ csak sok Madách-versben előforduló Lujzá­ nak és a keszihóczi és dacsólami Dacsó Luj­ zának az azonosságát. Arra ugyanis, hogy Lujza valójában Dacsó Lujza volna , 1932 előttről nincs semmi adatunk, s aki a nevet először leírta, közelebbről meg nem határo­ 435 �palócföld 92/5 zott forrásra hivatkozott.10 Vagyis mindkét esetben egy-egy kései adatközlés az egyetlen támpont. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Madách Karolinájának és Schönbauer Karolinának az azonosítása ma mégis reáli­ sabb alapon nyuszik, mint a Madách iroda­ lomban elterjedt Lujza és Dacsó Lujza azo­ nosítás. Amíg ugyanis Shönbaucr Karolina létezését dokumentumok igazolják (anya­ könyvek, azok kivonatai, mikorfilmmásola­ tai), addig Dacsó Lujza nevű személy létezé­ séről jelenleg sajnos semmilyen dokumen­ tummal vagy akár 1932-nél korábbi infor­ mációval nem rendelkezünk. A Lujza-szere­ lem helyszíneként felételezett Keszihócon (Dacsókeszi, Kosihovce) nemcsak Lujza sír­ ját nem találjuk; az alsópribolyi (Dolné Prí­ belce) evangélikus anyakönyv sem tartalmaz vele kapcsolatos információt, jóllehet a Da­ csó család Keszihócon született vagy el­ húnyt tagjai megtalálhatók az anyakönyv­ ben.11 Az a feltételezés tehát, hogy Schönbauer Karolina Madách Imre szerelmeinek egyike volt, nem megalapozatlanabb, mint az, hogy Dacsó Lujza vagy Gyuros Borbála (esetleg Bagyinszky Borbála) szintén a szerelmei voltak; mi több, utóbbiak közül Lujza a do­ kumentumok teljes hiánya miatt, Borbála pedig azért, mert két különböző személyt sejthetünk a név mögött, még kisebb valószí­ nűséggel azonosítható. Végül arra a kérdésre, hogy volt-e Karo­ linának Madáchtól gyermeke, hiába kere­ sünk az eddig ismert életműben választ. Van azonban Madách Imre levelezésében egy ér­ dekes, eddig értelmezhetetlennek látszó részlet, amely, ha feltételezzük, hogy Ma­ dáchnak valóban született egy házasságon kívüli gyermeke, úgy logikus magyarázatot nyer. Sajnos a levélrészlet a fordított irányú következtetésre nem ad elegendő támpontot. 1863. február 17-én Madách Imre levelet írt Nagy I vánnak, s abban megkérdezte, hogy milyen feltételekkel köthetne életbiz­ tosítást egy hölgy illetve egy gyermek számá­ ra. Tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy a levélben konkrétan huszonnégy éves nő és 436 másfél éves gyermek szerepelt; a számok, meglehet, fiktív számok. Akkor sem világos, vajon kikre gondolhatott a levélíró. A Ma­ dách Imre életrajzi krónika szerzője azt írja, hogy a családtagok közül egyedül unokahú­ ga, Károlyi Miksáné Huszár Anna jöhetett szóba, bár nem tartja kizártnak azt a lehető­ séget sem, hogy esetleg Madách egyik szerel­ me, s annak gyermeke lett volna a kedvezmé­ nyezett.12 Csakhogy Huszár Annának egyál­ talán nem volt gyermeke; legközelebbi roko­ nai legalábbis így tudják, s még egy esetleg korán elhunyt gyermek létezését is valószí­ nűtlennek kell tartanunk, mivel sem na­ gyanyjának, Majthényi Annának, sem fél­ testvérének, Balogh Károlynak hozzá inté­ zett leveleiben nincs ilyen utalás.13 Nem is egészen érthető, hogy az a Madách Imre, akinek néhány hónappal korábban még egy anyáról és gyermekéről, majd élete végéig az anyáról (Fráter Erzsébetről és Madách Jo­ lánról van szó) kellett anyagilag gondoskod­ nia, s akinek ezért (is) súlyos likviditási gondjai voltak élete vége felé, miért kívánt még egy nőről s még egy gyermekről gondos­ kodni. A Nagy Ivánhoz intézett kérdés mind­ azonáltal többféleképpen is magyarázható; elvben az sem kizárt, hogy valaki másnak a kérdését tolmácsolta, bár a megfogalmazás miatt (amelyben önmagáról, mint 40 éves emberről szól) ez nem túl valószínű. Érdekes, hogy Madách két kérdést, s két további al­ kérdést tesz fel a biztosítással kapcsolatban. Szigorúan különválasztva kérdezi, hogy a huszonnégy éves hölgy részére kötendő életbiztosítás mibe kerülne, s külön kérdezi a másfél éves gyermekét. Nincs okunk feltéte­ lezni, hogy anyáról s gyermekéről lenne szó, bár kétségkívül ez látszik a legvalószínűbb­ nek. Az alkérdések mindkét esetben arra vo­ natkoznak, hogy mennyivel lenne kisebb a biztosítási összeg, abban az esetben, ha en­ nek esedékes kifizetése előtt a kedvezmé­ nyezett meghalna, úgy az összeg a biztosí­ tóra szállna. Az alkérdések arra vallanak, hogy Madách mindenképpen szeretett volna "készpénzkímélő" eljárást találni. Másrészt �palócföld 92/5 a kedvezményezettek halála esetén számára irreleváns volt a kérdés, hogy a befizetett összeggel mi lesz; szigorúan egy jól meghatá­ rozott nőt illetve egy gyermeket kívánt 1000-1000 forinthoz juttatni, nem pedig azok esetleges örököseit. Azt, hogy a gyermek Madách gyermeke s hogy a nő a gyermek anyja-e, nem tudjuk; mindenesetre ez egy (pontosabban két egy­ mással nem is feltétlenül összefüggő) lehető­ ség. Valamelyest egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, hogy ha Schönbauer Annáról van szó, akkor az életbiztosításra miért éppen ekkor gondolt Madách Imre, s miért nem a gyermek születése után? A legvalószínűbb­ nek látszó válasz az, hogy bár a közeli halál lehetőségével minden bizonnyal élete során többször is számot vetett, ám hat nappal a le­ vél írása előtt egy vele egykorú barát és pá­ lyatárs halála, akinek halálos ágyánál talán ő maga is jelen volt, erős hatással lehetett rá. Február elején egy Beniczky Erzsi nevű hölgy arra kérte levelében Madách Imrét, hogy keresse fel a haldokló Lisznyai Kál­ mánt. Lisznyai halála (különösen, ha a kérés­ nek eleget tudott tenni Madách, amiről azonban nincsenek adataink) nyilván meg­ rázta és el is gondolkodtatta őt. Így juthatott arra a belátásra (függetlenül attól, hogy ki lett volna a kedvezményezett), hogy az életbiztosítás megkötését nem halogathatja to­ vább. Nem tudjuk, végülis kötött-e életbiztosí­ tást, s ha igen, kinek a javára. Lehetséges, hogy pénzügyi helyzete, illetve a biztosító kedvezőtlen ajánlata miatt másként döntött. Érdemes azonban belegondolnunk abba a lehetőségbe is, hogy a levélben előforduló számok valódi számok és pontosak. Hiszen a levélíró épp azért kéri Nagy Iván segítségét, mert nem kíván bonyolult táblázatok alap­ ján kalkulálni. Pontos választ csak akkor re­ mélhet, ha pontos adatokat közöl. Károlyi Miksáné Huszár Annát ebben az esetben ko­ molyan fontolóra vehetjük, mivel néhány hét híján 24 éves (a nézsai katolikus anyakönyv szerint 1839. márc. 31-én keresztel­ ték14 ). Viszont Schönbauer Karolina vagy Schönbauer Anna nem jöhet számításba; nem világos tehát, hogy ki lehet a másfél éves gyermek. Mellesleg szóba jöhet még Makov­ nyik Jánosné Gyuros Borbála is, akinek szü­ letésére nézve két különböző dátummal ren­ delkezünk: 1840. nov. 13. és 1838. júl. 26.15 ; ezek közül az utóbbi (meglehet, véletlenül) éppen megfelelő. Arról, hogy Gyuros Borbá­ lának volt-e gyermeke, s ha igen, mikor szü­ letett, jelenleg nincsenek adataink. A családi hagyomány A ma élő leszármazott, Varjú Vincéné Baloghy Ida elbeszélésének valamennyi részlete nagynénjétől, Baloghy Gizellától származik, aki a halála előtt mesélte el a származásukról szóló családi hagyományt. Azt, hogy a család még az ötvenes években is a legszigorúbban titokban tartotta a Madách Imrétől való származását, jól mutatja, hogy Túristvándiban senki nem tudott erről, jólle­ het a családtagokra, köztük Schönbauer An­ nára is többen emlékeznek még. 1852-ben Baloghy István feleségül vette Csesztvén Majthényi Matildot, akitől négy gyermeke született. A gyermekek nevelőnő­ je Schönbauer Karolina lett. Azt, hogy a csa­ lád ekkor még Ipolybalogban élt-e, nem tud­ juk, így arról sem szól hagyomány, hogy Ma­ dách Imre hol találkozott vagy találkozha­ tott a nevelőnővel. Ami biztos: Baloghy Ist­ ván édesapja, Baloghy Imre Versegen halt meg 1855. nov. 14-én; Verseg egyúttal a kü­ lönben rendkívül kiterjedt keseleőkeői Majthényi család (egyik) lakhelye is, s érde­ kes módon Schönbauer Annát is versegi származásúnak írja a házasulandók anyakönyve, jóllehet Köbölkúton született. Így tehát Csesztve mellett a másik lehetséges helyszín Verseg, ahol Madách Imre és Schönbauer Karolina találkozhatott. A csa­ ládi hagyomány szerint Baloghy István apja, Baloghy Imre volt a gyermek gyámja. Éz a hagyomány azonban nyilván tévedésen vagy félreértésen alapul, hiszen Baloghy Imre már korábban meghalt.16 De az sem valószínű, hogy maga Baloghy István lett volna a gyám, legalábbis látszatra erősen ez ellen szól, hogy 437 �palócföld 92/5 a későbbiekben feleségül veszi majd a gyer­ meket. Ez elméletileg kizáró oknak látszik, bár a házasságkötés körülményei elég rendhagyóak ahhoz, hogy ezt a lehetőséget se vessük el. 1864-ben Schönbauer Karolina Cseszt­ vén élt, s ekkor már Minchna Pál uradalmi intéző felesége, majd egy évvel később tüdő­ bajban meghal Monoron. Azt, hogy ezek után mikor s milyen okból kerül kapcsolatba a gyermek Baloghy Istvánnal, nem tudjuk. Tény azonban, hogy Majthényi Matild, Ba­ loghy István első felesége meghalt. A család­ tagok szerint öngyilkos lett; a Túristvándi­ ban élő özv. Nyíri Sándorné Makay Margit az öngyilkosság okát is tudni véli: eszerint Schönbauer Anna gyermeket várt Baloghy Istvántól, s amikor ezt a felesége megtudta, akkor követett el öngyilkosságot. A rendelkezésünkre álló adatok megerő­ sítik, hogy valóban ez történhetett. Ami az öngyilkosság okát illet, azt az események sorrendje valószínűsíti; először ugyanis megszületik Schönbauer Anna elsőszülött gyermeke, Baloghy Károly, 1876. júl. 3-án Mogyorósdon. Csak ezután hal meg Majthé­ nyi Matild, júl. 20-án Budapesten, végül pe­ dig júl. 29-én kerül sor Schönbauer Anna és Baloghy István házasságkötésére.17 Tény, hogy a család emlékezetében sem­ mi jó nem kapcsolódik Baloghy István sze­ mélyéhez, aki 47 éves korában feleségül vet­ te a 17 éves Schönbauer Annát. A családi hagyománynak még két érde­ kes részlete van. Az egyik szerint Schönbau­ er Anna örökölt az édesanyjától száz hold földet. Az adat elgondolkodtató, mivel nehéz megmagyarázni, hogy száz hold föld birto­ kában miért megy el valaki nevelőnőnek. A legésszerűbb feltételezés az, hogy nyilván később jutott csak a földhöz, s az öröklés, mint legvalószínűbb lehetőség mellett máso­ dik helyen azzal számolhatunk, hogy talán első gyermekének apjától kapta a földet. Saj­ nos a családnak még csak feltételezése sincs arra vonatkozóan, hogy a régesrég elárvere­ zett anyai örökség hol lehetett, így annak eredete is homályos. 438 A másik részlet Madách Imre halálára vonatkozik. Eszerint amikor a haldokló köl­ tő Annál hívta, gyermekére gondolt, s nem a halálos ágyánál jelenlévő unokahúgára, Ká­ rolyi Miksáné Huszár Annára. Utolsó látogatás Kálnay Nándor szerint Madách Imre 1864. júniusának végén járt utoljára Cseszt­ vén, ahol három napot töltött. Érdekes, amit a második nap délutánjáról írt a szerző: "ki­ választotta magának azt a helyet, ahonnét kilátás nyílik a parasztok földeire az átellen­ ben lévő dombon. Ide ült le Madách; egy pontra irányozta szemeit és a gondolatokba oly annyira bele volt mélyedve, hogy midőn a fiúk mellette elmentek, nem vette észre őket. Ilyen helyzetben ült ott, úgy szólván mozdulatlanul az egész délután, mig csak va­ csorálni nem hítuk őt."18 Kálnay azt feltéte­ lezi, hogy talán a Tündérálom című művén gondolkodott a szerző. Nem kizárt ugyan, hogy az is megfordult a fejében, mivel azon­ ban a leírás nem tesz róla említést, hogy Ma­ dách jegyzetelt volna, így legfeljebb általá­ nosságban merenghetett el egyik vagy másik művén. Nem valószínű azonban, hogy ez ki­ töltötte volna az ebédtől vacsoráig tartó idő­ szakot, ami a nyári napforduló közelsége mi­ att viszonylag hosszú lehetett. Ráadásul a feltételezés nem ad magyarázatot Kálnay­ nak arra a megfigyelésére, hogy Madách egy bizonyos helyet választott ki magának, s egy bizonyos pontra (vagy inkább egy bizonyos irányba, hiszen a külső megfigyelő csak a te­ kintet hozzávetőleges irányát láthatja!) né­ zett. Ha feltételezzük a Schönbauer Karoli­ nával való kacsolatot, úgy azt kell legvalószí­ nűbbnek tartanunk, hogy az ezidőtájt Csesztvén élő Karolinára gondolt, s tekinte­ te ennek megfelelően a Majthényi kúriára esett. Ha Kálnay visszaemlékezése abszolút pontos, úgy néhány nappal ezután születik meg Karolina második gyermeke, Michna Páltól. Nem kizárt azonban, hogy már meg is született. Bár nem tudjuk, hogy Kálnay kö­ zelebbről minek alapján teszi június végére Madách utolsó csesztvei látogatását, leírása �palócföld 92/5 arra enged következtetni, hogy az ebédnél feltálalt cseresznye (amelyre Madách egy megjegyzést tett) adta az utólagos kulcsot az esemény datálásához. Csakhogy július 7-én, Michna István keresztelésekor is feltálalhat­ ták még azt a bizonyos cseresznyét. De akár a gyermek születése előtt, akár utána járt ott Madách, a legvalószínűbb magyarázat még­ iscsak az, hogy kései szerelmére, Schönbauer Karolinára gondol a kertben ülve, tekintete arra esik, ahol Karolina lakik ezidőtájt, az a Karolina, akinek éppen ezekben a napokban születik (vagy született) gyermeke, ezúttal nem Madách Imrétől, hanem a férjétől, Michna Páltól. Arról, hogy Schönbauer An­ na is Csesztvén tartózkodik-e, sajnos nincse­ nek adataink. Minden esetre Madách visel­ kedése arra vall, hogy ekkor már nincs sem­ milyen kapcsolata Karolinával: a Csesztvén tett utolsó látogatás során már nem keresi fel egykori kedvesét. További kutatások A Karolinával kapcsolatos kérdések módszeres kutatására kevés járható út kínál­ kozik. Az antropológiai-genetikai vizsgálatokat ma még nem célszerű elvégezni, mivel azok segítségével jelenleg inkább kizárni lehet az apaságot, mintsem bizonyítani. Madách Im­ re földi maradványai egyébként sem hozzá­ férhetőek; az összehasonlító vizsgálatokat elméleti és gyakorlati okok egyaránt korlá­ tozzák. Mindazonáltal, mivel abban a sze­ rencsés helyzetben vagyunk, hogy apának és feltételezett lányának a csontváza egyaránt egy-egy jól körülhatárolható területen talál­ ható (Madách Imréé Alsósztregován, a kas­ tély kertjében, az emlékmű alatt, Schönbau­ er Annáé Túristvándiban, három szomszé­ dos sír egyikében), ezért a távolabbi jövőben a természettudományos vizsgálatoktól vár­ hatjuk a legpontosabb választ kérdésünkre. De a "lágy" kutatási módszer is időigé­ nyesnek, s nem is feltétlenül célravezetőnek látszik. Mindazonáltal elméletileg sorra megvizsgálhatók az egykori Madách-birtokok tulajdonváltozásai, s ha a későbbi birto­ kosok között valahol Schönbauer Anna neve felbukkan, az legalábbis komoly érvként jö­ het szóba az apaság mellett. Az ember tragédiája keletkezésének életrajzi háttere Ha Schönbauer Anna valóban Madách Imre lánya, akkor ez a körülmény új megvi­ lágításba helyezi a szerző főművének kelet­ kezését. A dátumokat figyelembe véve, s a terhesség normális lefolyását feltételezve azt mondhatjuk, hogy Karolina öt és fél hó­ napja volt terhes, amikor Madách elkezdte írni a Tragédiát. Terhességéről tehát már föltehetően neki is, és a gyermek apjának is tudomása volt. Ebben az esetben az idillikus részeknél (pl. második és harmadik szín) legalább any­ nyi okunk van Éva megformálásának hátte­ rében Karolinát látnunk, mint Fráter Erzsé­ betet. Fokozottan érvényes ez az utolsó szín­ re, ahol Ádám nem várt módon apa lesz. Le­ hetséges persze, hogy a jelenetnek egyálta­ lán nincs életrajzi vonatkozása. Ám ha mégis van, úgy a házasságával éppen ez a rész nehe­ zen állítható párhuzamba. Hiszen Éva ter­ hessége Ádám számára nem várt módon kö­ vetkezik be, sőt, keresztezi törekvéseit. E profánnak tűnő feltételezés természetesen nem mond ellent a mű keletkezésével kap­ csolatos egyéb hagyományoknak, legalábbis annak a három hagyománynak nem, ame­ lyek a mű előzményéről szólnak (más kérdés, hogy e hagyományok viszont részben ellent­ mondanak egymásnak). Aminek ellentmond, az nem több mint egy másik feltételezés. Valóban: az öt évvel korábban felbomlott házasság elvben éppúgy magyarázhatja a mű keletkezését, mint a megszületendő gyermek, ha azonban Ma­ dách a gyermek apja, úgy már csak az időbeli egybeesés miatt is ésszerűbb az utóbbit tar­ tanunk a döntő indítéknak. Van még egy lehetőség a felvetett kérdé­ sek megválaszolására, bár a módszer, jelle­ géből adódóan félreértésekre és vitákra ad­ hat okot. Mindazonáltal célszerű volna, ha különböző szempontok alapján írásszakértő 439 �palócföld 92/5 is megvizsgálná Madách műveit, leveleit. E szempontok egyike lehetne éppen a címben feltett kérdés. Madách rajzai Madách Imre a hozzá közelálló szemé­ lyeket olykor egy-egy rajzon vagy éppen olajfestményen örökítette meg. Van, ahol tudjuk, kit ábrázolnak a rajzok, de néhány esetben már fia, Madách Aladár is tanácsta­ lan volt, nem is szólva a Madách életét kuta­ tókról, akik csupán a képek egy jól körülha­ tárolható, értelmezhetőnek látszó részét tet­ ték közzé. Egy hangsúlyozottan polgári öltözetű, kalapot viselő hölgy két példányban is föllel­ hető portréja érdekes színfoltja a Madách­ rajzoknak.20 Madách Aladár egyikhez sem fűzött kommentárt, így aztán a Madách éle­ Irodalom 1. Györffy Miklós: A monologizáló Kafka. Utószó Franz Kafka: Naplók, leve­ lek (Bp. 1981.).c. könyvéhez. 773., P ók La­ jos: K afka világa. Bp. 1981. 151. 2. Kál­ nay Nándor: Csesztve község története és leírása. Bp., 1884. 32-33. 3. Magyar Or­ szágos Levéltár. A 5177. 4. Magyar Or­ szágos Levéltár. A 1276. A halál oka: szív­ szél hűdés; az elhunyt utolsó lakhelye: Eger, Honvéd utca 4. 5. Bolla István polgármes­ ter úr szíves közlése. 6. OL A 289. 7. Spác­ zay Hedvig: Madách I mre hadbírósági pe­ rének nyomában. In. A Nógrád megyei Mú­ zeumok évkönyve 1983. Salgótarján 1983. 87-88. 8. Halász Gábor: Madách I mre összes müvei. Bp. 1942. II. 56-57. 9. OSzK Kézirattára. Fol.H ung.1397. 10. Harsányi Zsolt: Hogyan írtam a Madách-regényt? Új I dők. 1932.. I I . 638-640. 11. Ezúton mon­ dok köszönetet Raab Vilmos lelkész úrnak (Pöstyén) szíves közléséért, aki a Beszter­ cebányai Levéltárban található alsópribo­ lyi evangélikus anyakönyvet ebből a szem­ pontból végignézte. 12. Radó György: Ma­ dách I mre életrajzi krónika. Salgótarján 1987. 289-290. 13. OSzK Kézirattára. Le­ velestár: id. Madách 1mréné - Károlyiné Huszár Annához, Balogh Károly - Huszár 440 tét kutatók sem tették ezt, s inkább tartóz­ kodtak a rajzok publikálásától. A jelen ta­ nulmány írója sem vállalkozhat a "kit ábrá­ zolnak a rajzok?" kérdés megválaszolására. Csupán egy apró érdekességre hívhatja fel a képek későbbi elemzőinek figyelmét. A raj­ zok szemlátomást ugyanazt a fiatal hölgyet ábrázolják, s a legfőbb eltérés, ami a rajzok között mutatkozik: a másodikon a hölgy arca teltebb. A legkézenfekvőbb (bár kétségkívül nem egyedül lehetséges) magyarázat: a hölgy terhessége. Sem ebből, sem az előzőekben említett részinformációkból nem szabad azonban messzemenő következtetéseket levonnunk. De érdemes felfigyelnünk rájuk, s további adatok gyűjtésével megkísérelnünk a mainál megnyugtatóbb válaszadást a címben feltett kérdésre. Annához. 14 . OLA 5347. 15. A z első dátu­ mot. Harsányi Zsolt kapta az alsósztrego­ vai evangélikus lelkésztől 1932-ben (Nóg­ rád megyei Levéltár XI I I . 1. A Bory-Ma­ dách család iratai. A Harsányi Zsolthoz in­ tézett 40. le vél), a második dátum Raab Vil­ mos lelkész úr szíves közlése, ugyancsak az anyakönyv alapján. 16. Nagy Iván: M a­ gyarország családai. Bp. 1857. I. 151. A z OSzK Kisnyomtatványtárában a gyászje­ lentése is megtalálható. 17. OL A 1250. Bár az első gyermek a házasságkötés előtt született, az anyakönyvi bejegyzés szerint mégis törvényes. A házassági anyakönyv felsorolja ugyan a házasulandók szüleit, de csak három személyt; a menyasszony apját nem említi. Majthényi M atild halálának helye és időpontja a gyászjelentéséből ál­ lapítható meg (OSzK Kisnyomtatványtára, XI X. századi gyászjelentések, 5. doboz). 18. Kálnay Nándor: i.m.25. 19. A három hagyomány: Jeszenszky Danó visszaemlé­ kezése (Palágyi Menyhért: Madách I mre élete és költészete. Bp. 1900. 338-339.), Plichta Soma visszaemlékezése (OSzK Le­ velestár: Plichta Soma - Jeszenszky I s t­ vánhoz) és Pétery Károly emlékiratai (Túri M észáos I stván: Hogy betaédj?SzK m il18."E rszág-V O nle38471sj0dcO kéiratá.A 2" született meg az �palócföld 92/5 Nagy Ervinné Gondolatok egy Madách - karikatúráról Előkerült egy eddig ismeretlen Madách­ rajz, melyet a győri Xantus Múzeum igazga­ tójának és munkatársainak szíves közremű­ ködésével teszünk közzé. A nyolcalakos kép a Szabó József-féle hagyatékban "Madách rajza. Nagyított repro" jegyzettel szerepel. Az eredeti kép egyetlen Madách gyűjte­ ményben sincs meg, valószínűleg ismeretlen helyen lappang. Hol és miről készülhetett a másolat? A kérdések megválaszolására a hi­ ányos adatok miatt többnyire csak feltevése­ ink vannak. Szabó J ó zse f Madách-kutató 1973-ban költözött el Balassagyarmatról Győrbe és gyűjteményét a Xantus Múzeumban helyez­ te el. Az általa szignált "Madách rajza. Na­ gyított repro" Balassagyarmaton az 1950-es, 60-as években készült. Mivel a kép eredetije nincs meg az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában, illetve az Petőfi Irodalmi Múzeum Madách-anyagában, így a másolat készítésekor nógrádi gyűjteményben, eset­ leg magántulajdonban lehetett. Az említett időben és korábban is Balassagyarmaton a Nagy Iván, később Palóc Múzeum rendelke­ zett Madách-gyűjteményben, esetleg ma­ gántulajdonban lehetett. Az említett időben és korábban is Balassagyarmaton a Nagy Iván, később a Palóc Múzeum rendelkezett Madách gyűjteménnyel. Egy 1943-as adat szerint "két olajfestmény van itt Fráter Er­ zsiről", az egyiket Madách Imre készítette, a másik ismeretlen festő alkotása, melynek eredetije Perédy György," az Erdélyi Lapok szerkesztőjének birtokában van".2 A fest­ mény azóta Kolozsvárról visszakerült, és je­ lenleg Budapesten magánkézben található. A balassagyarmati Múzeum anyagában Ma­ dách-rajz nem volt. 1964 októberében, a Madách Centenári­ um alkalmából Csesztvén kiállítás nyílt meg. Erről Bernáth László Majtényi Anna kúriá­ ja című írásában közli: "négy eredeti Ma­ dách Imre rajz van a csesztvei Madách Mú­ zeum birtokában. Kettő romantikus tájat ábrázol, egy karikatúra, a negyedik mintha a Civilizátor illusztrációja lenne." Milyen valószínűsége van annak, hogy a "Civilizátor esetleges illusztrációja" azonos a most előkerült képpel? Szabó József hat Madách-rajz másolatát vette be gyűjteményébe. Ifjúkori rajzokat, az önarcképet és ezt a jellegzetes karikatú­ rát. A hat rajzból öt a csesztvei Múzeum anyagában ma is látható, és eredetije az OSZK Kézirattárában megvan. Hogyan ke­ rült a hatodik rajz ehhez? Az 1964-ben a Madách Centenáriumra megnyílt csesztvei kiállítás forgatókönyve - annak pontos leírá­ sa - nem maradt fenn. A korabeli levelezé­ sekből, cikkekből megtudjuk, hogy itt volt Madách bölcsője, karosszéke, olajfestménye Fráter Erzsiről. Az Országos Levéltár főleg családi iratokból küldött 47 fotómásolatot, a PIM pedig válogatást a Madách-anyagból, így az ismert rajzokból is. Hogy a cikkben 441 �palócföld 92/5 említett "négy eredeti rajz" hogyan szárma­ zott ide, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy ezek nem szerepelnek az OSZK Kéz­ irattárában. A vizsgált hatodik kép tehát a "négy ere­ deti rajz" között lehetett, mivel azonosítja az a körülmény, hogy eddig ismeretlen kép­ ről van szó mindkét esetben. Figyelmet érdemel még a "négy rajz" to­ vábbi sorsa is. Csesztvéről Salgótarjánba, a Megyei Múzeum Madách anyagába került a két tájrajz, a két karikatúra lelőhelye isme­ retlen. Csupán másolata maradt meg feltéte­ lezéseink szerint a Szabó József-féle hagya­ tékban. Lehet tehát, e rajz a Civilizátor illusztrá­ ciója? - Madách nem készített műveihez il­ lusztrációt, de gyakran lerajzolta azt, amit leírt. Lónyai Menyhértnek 1838-ban Sztre­ gováról tájleírást küld, később le is festi. A Regélőben 1841-ben megjelent Trencsini másként Teplici - fürdők című útijegyzeté­ hez képillusztrációt is mellékelt. A családta­ gok visszaemlékezéseit idézve Becker Hugó írja: "mesélgetés közben, vagy amikor az el­ beszélést szemléltethetővé kellett tenni he­ venyészve ceruzával megrajzolta."5 Joggal tételezzük fel, hogy a bemutatott mozgalmas kép valamely elbeszélés vagy leírt történet, anekdota rajzos változata. Találóan jegyzi meg Balogh Károly: a Madách képek érté­ ke elenyészik, ha nem ismerjük az ötletet, élményt, melyből fakadt. A Madách-irodalomban többször előfor­ dul az a feltételezés, hogy volt a Civilizátor­ nak képi megformálása. A kocsmajelenet cí­ men ismert olajképről Balogh Károly csu­ pán formai elemzést ad, Palágyi a magyaros öltözékű csaplároslány és legény mellett a "hízott képű német Sellsorgert" is bemutatja és úgy értelmezi, hogy "Bach korabeli gyú­ nyolódás ez, mely a költőnek a Civilizátor cí­ mű vígjátékára emlékeztet".6 A kép elve­ szett, így Palágyi értelemzéseit nem ellenő­ rizhetjük, de az adat azt igazolja, volt a visz­ szaemlékezők közlésében jele annak, hogy létezett egy kép, mely akár a Civilizátor il­ lusztrációja is lehetett. 442 A most bemutatott kép középpontjában haragos gazda áll és ostorral veri a kutyákkal körülvett alakot, az előtérben álló leányzó és az. ajtón betóduló cselédek látható örömére. Szinte ideillik a Civilizátor néhány sora: "Fel! Mürzl, zászlóul szoknyádat add./ A vén gazembert mogyoróbotokkal/ Mángoroljá­ tok meg." A rajzon a Madách karikatúrák ismert témáját látjuk, házassági cívódás, féltékeny­ ségi jelenet. Ha feltételezzük, hogy más kari­ katúráihoz. hasonlóan itt is környezetét raj­ zolta, akkor több vizsgálódási szempontot is választhatunk. Egyrészt összevetjük a Civili­ zátorban és a képen látható szereplőket, másrészt megvizsgáljuk az adott időszakban a sztregovai ház személyzetére vonatkozó forrásokat. A Civilizátorban és a képen egyaránt hét férfi és egy nő szerepel. (A kutyák száma eggyel több, de utalás van arra, hogy István gazdának van kutyaóla, így kutyája is.) Már az életrajzíró Morvay és Palágyi is tudni véli, hogy volt modellje István gazdá­ nak. Morvay Bory Istvánnal,7 Palágyi egyenesen a költővel azonosítja a "magyar gazdát". Mivel a névazonosság elvéből indu­ lunk ki, Morvay álláspontját fogadjuk el. Bory István 1826-58-ig volt a család szolgá­ latában, lényegében ő irányította a gazdasá­ got. Ő volt az "István gazda" először Cseszt­ vén, aztán Sztregován. A nevére kiállított szolgálati bizonyítvány "szakértői képessé­ gét", hűségét hangsúlyozza. Szolgálati évei­ nek letöltése után a családdal való jó kapcso­ lata nem szűnt meg. Verzár Mihály8 (Miska, a magyar) a sztregovai ház híres szakácsa. Balogh Károly és Harsányi Zsolt megörökíti "behemót nagy termetét és a fején díszelgő kuktasap­ kát". (A képen az ajtóban magasodó alakra emlékeztet a leírás.) Az étkezéshez délben és este a konyha előtti kis harangon Mihály szakács jelt adott, és ez "az éles harajngszó átjárta az épület minden zegét-zugát. Egy nap Madách Imre e szavakkal nyitott be az ebédlőbe "Éppen azt írtam le - csenget­ nek". 10 Így Verzár Mihály ebédre hívó ha­ �palócföld 92/5 rang kongatása közvetve bekerült a Tragédia történetében. Tucsek János11 , a hajdú, a ház "Jancsi huszára". Madách tréfás mókáinak részese, a húsvéti locsolkodás címen ismert anekdota szereplője. A bort nagyon kedvelte (delirium tremensben halt meg). Amikor felöntött a garatra, "robotra" hajtotta a parasztokat, visszaálmodva a "régi szép időket". Öltözéke "fehér zsinóros kék dolmány", hatalmának szimbóluma a mogyorófapálca. Madách egy alkalommal a szlovák mytoszokról beszélge­ tett Henrici Ágostonnal, a falu evangélikus lelkészével. Hazatérve elfelejtette a tündér szó szlovák megfelelőjét, "Behívatta Jancsit, az ő policeiminiszterét. Te Jancsi, hogy hív­ ják tótul a tündért? Jancsi ura kedvenc lovát a Tündért értette és felelte: Kvony (=ló)".12 Ő tehát "Janó, a tót" modellje. A képen zsi­ nóros ruhában látható. A 19. században Nógrádban, de országo­ san is jelentéktelen számú olasz nemzetiségi él. Keleti Károly adatai alapján Nógrádban (magyar: 67,05, szlovák: 31,10, német: 1,83, egyéb nemzetiségű: 0,02). Miért kerül be a Civilizátorba Carlo, az olasz? Talán azért, mert Madách új gazdatisztje (1859-től) a sziléziai Philipp Károly olasz származású volt?13 Róla csupán annnyit jegyzett fel az életrajzíró, hogy fia, az ifjabb Philipp a Ma­ dách fiúkkal nevelkedett. Mürzl a neve, a Mária névsvábos változa­ ta. A sztregovai házban két Mária van ebben az időszakban: Tót Mara14 , az ifjabb Tucsek János későbbi felesége, és Marinkó, tót me­ nyecske, akit Harsányi említ, mint Madách futó kalandjainak egyik szereplőjét. Két alkalmazottról kell még szólnunk, Pass Andrásról, a philosophosról, akinek la­ tinos műveltségét Arany János is feljegyez­ te, és Paulikról, Madách Mária hajdani inasáról, aki tanúja volt gazdái brutális meg­ gyilkolásának. Az ő nevük viszont nem egye­ zik a rác Urus és oláh Mitrul nevével. Való ­ Madách rajza 443 �palócföld 92/5 színűleg nem véletlen, hogy a Civilizátor nyolc szereplője közül ötnek megvan a név­ és négy esetbe a nemzetiségi megegyezése Madách alkalmazottai között. A névazonosítás néhány adatával azt kí­ vántuk bizonyítani, hogy a vígjátékot kari­ katúráihoz hasonlóan, környezetéről min­ tázta. A kép és mű ezen a ponton találkozik. De nyitva maradt a kérdés a Civilizátor és a ka­ rikatúra kapcsolatáról. A Civilizátort, m int a Bach-korszak bírálatát, és Madáchnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját szokták vizsgálni. Induljunk ki most egy má­ sik megközelítésből! Az arisztophaneszi hatás első említése (1855) és a Civilizátor megírásának ideje (1859) egybeesik a karikatúrák készítésével. A karikatúrákban és az arisztophaneszi víg­ játékban torzításban kifejezett érzésének in­ dokolását Szontágh P álhoz 1855-ben írott levelében olvashatjuk: "Minden érzés csak akkor lesz műtárgyi, mikor megszűnik szen­ vedés, érzés, ideál lenni, mikor mint tudós orvos sajnálat és részvét nélkül bonckés alá vesszük azokat." Mi az az érzés, ideál, amit sajnálat nélkül bonckés alá vesz? A rajzokon - mint utaltunk már erre - házassági konflik­ tusokat ábrázol: civakodást, az udvarló kifi­ gurázását, a csábító megbotozását. És ezen a ponton találkozik a Civilizátorral ez a karikatúra. István gazda Stroom intrikái elől a "kutyaólba" húzódik vissza, és csak akkor áll a cselédek sürgető kérésére a lázadók él­ ére, amikor kedvesét, Mürzlt Stroom el akar­ ja csábítani tőle. Ezúttal bottal kergeti el a betolakodót. Harsányi Zsolt utal erre, mikor "egyéni öngúnynak", szerelmi szatírának ne­ vezi a művet.16 Így a Bach-rendszer maró kritikája mellett magánéletének szatírája is ez, éppúgy, mint a vizsgált karikatúra. Ves­ sünk még egy pillantást a rajzra. Madách egyik legmozgalmasabb képe, az arcok egyé­ nítése, az érzelmek ábrázolása, jobb rajzai­ nak sorába emeli. 444 A ruházat is figyelmet érdemel: "az 50-es évek végén a magyaros ruha lett a divat, a férfiak atillát és csizmába szorított nadrágot hordtak, az asszonyok, lányok magyar pruszlikot. A gyerekek ruhája csupa pityke, zsinór és vitézkötés, a hordován csizmán pengő sarkantyúval" - emlékszik vissza Ba­ logh Károly. A névazonosítás során kísérletet tettünk arra, hogy Madách környezetének eddig el­ hanyagolt részét, cselédeit mutattuk be, akik az író élményvilágának feltétlenül alakítói voltak. A most először publikált Madách-kari­ katúra reményeink szerint talán segít abban is, hogy az eredeti rajz nyomára találjunk. Jegyzetek 1. Győr Xantus Múzeum, Szabó Jó zsef hagyaték 2. Képes Vasárnap 1943. január 26. 3. Bernáth László: M ajtényi Anna kúri­ ája, Esti Hírlap 1964. szeptember 28. 4. Palóc Múzeum kézirattára. 5. Becker H ugo: Madách I mre életrajza, Magyar Szemle 1899. XI. évf. 90. 6. Vasárnapi Újság 1897. 51. szám 859-860., Palágyi M.: Ma­ dách I mre rajzai. 7. Morvay Győző: Ma­ dách életrajzáról és költészetéről Bp. 1900. 431. 8. Harsányi Zsolt: Madách 1 m­ re életrajzi regénye III.k.95. 10. A költő akkor írja le - f ia szerint - a falanszter­ szín "Csengetnek" szavát szerzői utasítás­ ként, amikor az ebédlő kisharangja ebédre hívta., Kerényi Ferenc: Í rtam egy költe­ ményt Bp. 1983.51. 11. Plágyi M.: im.228229. 12. Morvay Győző: im. 436, Balogh K.: i.m. 132. 13. Balogh K.: i.m. 187-188. 14. Andor Csaba: Madách I mre és Ba­ gyinszky Borbála (kézirat). 15. Harsányi Zsolt i.m. III.k. 72-73. 16. Uo. 103. �palócföld 92/5 T. Pataki László VÉD/VÁDIRAT Madách kontra Madách ügyben (fikc ió k és dokum entum ok) Az itt következőkben értelemszerűen ke­ veredik a valódi (valóságos) a fikcióval: "dokumentum" a "megtalált" dokumentum­ mal. (Mindez a teljesség igénye nélkül.) Egy másik akta - esetleg - mást is(!) mondhatna. Rilke szerint: "Rettenetes, hogy a tények mi­ att sose tudhatjuk meg az igazságot!" A kérdőjelekre pedig választ kellene találnunk (vagy álmodnunk) - a szabadság és az egy­ ség jegyében. És:-" A tényeket el kell vezérelni a reali­ tásig" - írja Pilinszky János. A fikciót ismeri a tudomány: gyakran fikcióval kezdődik a tudomány maga is. Eb­ ben az értelemben lesznek itt vádpontok a védelem makacs állításaival szemben. És ezért lehetséges al- és felperesnek lennie ugyanazon személynek: ez esetben a mind­ máig tárgyalt Madách Imre és mások szemé­ lyes környezete perében. a jegyző Máig nincs minden tekintetben korszerű és teljes kritikai kiadása Madách életművé­ nek. Nincs tudományos alaposságú-alapú életrajza a költőnek. Horváth Károly művét (Madách Imre 1984) a Nagy magyar írók so­ rozatban jelentette meg a Gondolat. Tekint­ sük ezt a könyvet - Kerényi Ferenc kritikai észrevételei mellett alapműnek jelöli - az életrajzot és az életművet tökéletesen ötvö­ ző, minden szempont nak megfelelő marxista életrajznak, vagy tekintsük inkább valami másnak, ami marxista alapú, de nem életrajz (amiként nem csak életrajz valóban). Vagy már mindent tudunk Madáchról? Nincsenek hangsúlytalanul hagyott pontok? Nincs sze­ mérmesség? Nincs igazítanivaló a költő portréján? Elvégeztük Krizsán László óta (1964) mindazt a kiigazítást, ami megilleti a költőt és az igazságot? Van-e egyáltalán "kis igazság", vagy az igazság csak teljes lehet? l.sz. perirat Mi értelme van az állításnak és honnan indult el, miszerint a költő nagyapja M a­ dách Sándor, aki rekatolizált és híresen jó ügyvéd lévén az evangélikus egyház mérték­ telen támogatásában elveszett Madách-va­ gyont részben visszaszerezte - a Martinovics perben a vádlottak kérésére tizenhárom "vétkesnek" volt, lehetett az ügyvédje? En­ nek más tények ellentmondanak, amelyek egyúttal megalapozottabbnak tűnnek. A jozefinista korszakot követő abszolu­ 445 �palócföld 92/5 tizmus merevsége szinte példátlan. A ma­ gyar történetírásban ezt a kulminációs pon­ tot így említik: Bécsből Budára kerültek a vádlottak (Magyarország története 17901848 1. kötet), a királyi tábla kapott felada­ tot a per lefolytatásában, amit a magyar tör­ vények szerint kellett elvégezni. Néhány ki­ je lö lt ügyvéd védte a vádlottakat.!! Négyszemközt nem beszélhetett egyikük sem a védenceivel. A peres anyagot nem vihették ki az épületből. A perjegyzőkönyvek egyene­ sen Ferenc császár és király kezébe kerültek! Ez a közvetlen, aprólékos beavatkozás a mesterségesen lemerevített államügyek in­ tézésébe amúgy is jellemző volt a mélykon­ zervatív Ferenc császárra. Metternich véle­ ménye "Ausztriát igazgatják és nem kormá­ nyozzák". Előtérben állott a rendőrminiszté­ rium, amelyet éppen Ferenc szervezett meg. "Mindenre ügyelni, megfigyelni az egyesüle­ teket, ellenőrizni a külföldieket, cenzúrázni a sajtót, mindent a biztonságérl". A rendőr­ ség a rendszer jelképe volt. Megerősödött a klérus, visszaállt pozícióiba a jezsuita moz­ galom. Ebben a környezetben választhatta volna ügyvédnek a tizenhárom vádlott M a­ dách Sándort?! Amikor eleve redukáló inst­ rukciót kapott az a néhány, akit kijelöltek erre a feladatra (de milyen szempont alapján válogattak? - ez fontos kérdés lehet, olyan kis részigazság, amely nélkül nincs teljes igazság). Az instrukció: "a fejével játszik az az ügyvéd, aki túlzásokra vetemedik..." S éppen a feltörekvésben kiváló Madách Sándor, ez a mindenki által jó prókátornak feltüntetett nagyon tehetséges rekatolizált férfi, aki fiá­ nak, Imrének a nádori udvarból választott feleséget, szóval éppen ő, aki jól tudja: hogy a peres anyagok a budai ferencesek zárdájá­ ból kialakított börtönből egyenesen a csá­ szár kezébe mennek. Kinek és mikor, miért volt érdeke tehát a költő nagyapját - ezt a va­ lóban tehetséges, karriert jól építő ügyvédet és birtokost, szabadkőműves ivadékot vala­ miféle "mártírnak", liberális, fedhetetlen jel­ 446 lemű, a veszélyt, az országos ügyet saját ká­ rára vállaló, önfeláldozóan nemeslelkű em­ bert az utókor elé állítani? Mi az igazság, a teljes, részletes valóság? Már itt érdemes megállnia s elidőznie a további kutatásnak. Az egyik legkorábbi "kútfő" kétségtele­ nül a Palágyi-féle Madách életrajz. Azután ugyanezt állítja a Harsányi Zsolt regény is, ez utóbbi hitelesnek elfogadott, de mégis csak írói mű. Kevesen tudják talán, hogy Harsányit testi fogyatékos húga olyan önfe­ láldozással segítette az életrajz dokumentu­ mainak feltárásával és szorgalmas másolga­ tásával, gyűjtögetésével szinte önmagát is ál­ dozva az író érdekében, hogy az valóban pá­ ratlan. De ez csak a regény hitelességének ol­ daláról nézve érdekes. Az. állításokkal számomra az abszolutiz­ mus karakteréhez illőbb megoldás a valószí­ nű. Kijelölték - éppen törekvő tartása miatt Madách Sándort a perbe fogott "felségáru­ lók" védelmére. Tehetségét tehát másra nem a hatásos védelemre - használhatta. Az "eredmény" is erre utal. Vagy mégsem? S ugyan mi lett az eredmény? Ez nem érde­ melne több figyelmet? A kijelölés és a köz (ez e s t ben a vádlot­ tak kis csoportja) akaratának, óhajának megfelelő megoldás között nem elhanyagol­ ható a különbség. A "választás" történhetett így is: a vádlottak kaptak egy szűkkörű ügy­ védi listát, kiválasztották azokat az ügyvéde­ ket, akiket valami miatt jónak tartottak. Ezt a választást azonban már megelőzte egy má­ sik. A hatalomé. A kérdés fordulhat így: azok, akik éppen Madách Sándort kérték vé­ dőnek, a rossz (helyzet) közül a lehető leg­ jobbat választották a maguk számára. Újabb kérdés - milyen szempontból volt "jó" a Martinovics ügyben Madách Sándor? Kinek felelt meg? Először nyilván Ferenc császárnak, aki feltehetően pontosan ismer­ te a kijelölt ügyvédek névsorát és kivonatolt nacionáléját. Miért pont ezt ne ismerte vol­ na? Ehhez a nacionáléhoz itt már hozzáta­ pad Madách Sándor rekatolizálása. Ez vi­ �palócföld 92/5 szont olyan új szempont, amelyet nem lehet csak annyira figyelembe venni, amennyire eddig történt. A rekatolizálás tényét min­ denki hangsúlyozza(?) eddig. Hogy mikor történt az evangélikus hitről a római katoli­ kus hitre való áttérés? A kiteljesedő ellenre­ formáció idején. Nézzük a családi oldalt! Teljes anyagi leromlás éppen a túlzott (Ma­ dách János) vallási áldozata miatt, amelyek a reformációt, a protestantizmust támogat­ ták. A Madáchok szabadkőműves, szabad­ elvű, liberalizmusra hajló hagyományai ed­ dig töretlenek, egyarcúak voltak. A kettőzött portré a prókátor Madách Sándor esetében jelenik meg először. Le kell számolnia ősei, apja önfeláldozó protestáns hitével. A reali­ tás kétségtelenül jelen van. De más is. A fel­ törekvés szelleme. A későbbiek őt igazolják, a Madách család újra jobb helyzetbe kerül ismert tények. Egy valami itt és másutt is azonban mindvégig háttérben marad (nem is létezik talán?): a jezsuitizmus. A költő nagyapját M igazzi K ristóf váci püspök védelmébe vette, miután a család ko­ rábban tönkrement. Felnevelte, áttérítette a katolikus hitre. "Azóta a Madáchok katoli­ kusok" - írja nemesen egyszerűen a többiek után Horváth Károly. A szabadkőműves gondolkodásmódot nyilván nem lehetett át­ téríteni egykönnyen. A liberalizmus iránti hajlam a családi hagyományok között ma­ rad. S talán erre jó a példa később Martino­ vicsékkal. Az. ellenreformáció egyik legfőbb szempontja itt is, mégis teljesül - a Ma­ dáchokkal újabb tekintélyes, ősi nemesi csa­ lád fordít hátat a reformációnak, a protes­ tantizmusnak. Miközben "bizonyítottan" li­ berális marad a dezertőr. A portré megkettő­ ződött. 2.sz. perirat Migazziról meg lehet esetleg állapítani könnyedén, hogy vagy maga is jezsuita, vagy jezsuita alapállású, vagy "csak" a térítés har­ cosa. A rekatolizálás azonban nem mehetett végbe a jezsuiták nélkül, akiknek törekvései között első helyen szerepelt Isten egyháza birodalmának, uralmának mind teljesebb kiterjesztése. A jezsuita rendet (mozgalmat) időről-időre betiltották ugyan, de végered­ ményben az alapító Szent Ignác óta minden korban, minden betiltás, sőt, időnkénti ül­ döztetésük ellenére is rendkívül hatékonyan működtek. A térítésben jelen voltak, ez egé­ szen bizonyos - legalább az elveikkel. Célja­ ikkal. Módszereikkel. S jelen voltak esetünk­ ben később azokon a pontokon, társadalmi szempontból fontos területeken, ahol a hata­ lom kérdései dőltek el. Így jelen kellett lenni­ ük Marczibányi nádor udvartartása közelé­ ben is. Ahol az a Majthényi Anna (katolikus) nevelkedett, akiről már fiatal lány korában társai fő jellemvonásaként a különállóságot és a ridegséget (majdhogynem kegyetlensé­ get) állapították meg. A jezsuiták különösen nagy energiát fordítottak arra, hogy a mág­ nás körökben jelen legyenek, oda beépülje­ nek akkor is, amikor a rend működését át­ menetileg sikerült betiltania valahol a refor­ máció, a liberalizmus, a fejlődés és a szabad­ ság híveinek. Ezek ugyancsak közismert je­ zsuita magatartásformák. Központjuk a leg­ teljesebb információval rendelkezett min­ den korban - jobban tudták, mi történik a magyar mágnás családokban, mint maguk a családtagok. A korán árván maradt Majthé­ nyi Anna - a költő édesanyja - nyilvánvalóan hajlama révén is erős hatása alá került a je­ zsuita tanoknak, elveknek, módszereknek ez ad ugyanis a későbbiekben némi magya­ rázatot a sokat és sokféleképpen emlegetett keménységére, ez ad igazi választ valóságos "lelki erejére" - de bizonyosan bigottságára is. Amellett ez tartalmazhat választ arra miként lehetett egyik legkedvesebb szívkö­ zeli embere egy bigottan katolikus, csak az önigazságot ismerő, a császárt és Istent, leg­ feljebb még a családi érdekeket tekintő nagyassszonynak éppen az evangélikus Szontagh P ál? Soha igazán fel nem tett kér­ dés ez talán. Soha következetesen végig nem vitte senki ezt a gondolatot. - A jezsuitizmus 447 �palócföld 92/5 erkölcse a cél eléréséért és annak minden­ áron való megtartása, mintha itt mindenben ez nyomon követhető lenne! Migazzi sugallmazhatta - ha máshogy nem, közvetve időben, minden másban - ezt a házasságot, amelyről nagy elismeréssel szólnak: "lám milyen ügyesen csinálta a sztregovai prókátor, kikapta ezt a kemény lányt és már vitte is a fiának Budáról Sztre­ govára, s szerzett vele szövetségest, kemé­ nyet, célratörőt a gazdálkodásban, de mind­ járt vagy tíz jó községet is..." Marczibányi közelében nem lehetett je­ zsuiták nélkül élni. Éppen azért, mert maga a nádor nem volt az! Éppen azért, mert kör­ nyezetében találhatók azok az Orczyak is, akik között a "rebellis" mágnások egyik vezéralakja Orczy László báró is fellelhető. Éppen oda törtettek mindenfelé maguk is, ahol a hatalom egy-egy jelentékeny csoport­ ja (és persze a pénz jó része) összpontosult, másfelől viszont főként oda, ahol a rebellis magatartás megfigyelhe tő-ellenőrizhető volt. Nem lennének jezsuiták, ha éppen Marczibányi nádor udvarát kerülték volna el azokban az években, amikor már visszatéré­ sük is napirenden volt: amikor maga Ferenc császár adott újabb lehetőséget számukra (az egyetemeken például) és legalitást műkö­ désük felújítására. Valamelyik zugban meg­ húzódik ma is az a páter, aki a fiatal Majthé­ nyi Annát érzéketlenné tudta tenni a földi dolgok, a tánc és minden más hívság irányá­ ban, akinek tanácsa egyezett - minő véletlen lehetett ez is! - a rekatolizáltságában további pozitívumokra törekvő Madách Sándor ösz­ tönös "keresgélésével" jó feleség, után Imre fia számára. De miért lett volna korábban bármikor célja az irodalomtörténetnek (legalábbis a negyven évvel ezelőttinek) felfedni akár csak egyetlen kis ponton az esetleges jezsuita ha­ tás következményeit? Ki és hol vállalkozha­ tott volna erre? Ami ennél is fontosabb - ki és mikor, főként miért kezdte a Martinovics csoport ügyvédjeként emlegetett Madách 448 Sándort úgy beállítani, mint akit tisztán jel­ lembeli cselekedet vezérelt (kiállni az üldö­ zött reformerekért, forradalmárokért). Az ügy így ment tovább: "sokat kellett még szen­ vednie a Madách családnak ezért a kiállá­ sért". És akkor ott van még a teljes későbbi be­ állítottságot (például Majthényi Anna sze­ mélyiségét illetően, szerepét takargatva) megalapozó "szerző-páros" kiváló személyes kapcsolata és az első írásos életrajz vonásait meghatározó közös lehetősége: Palágyi Menyhért és a múlt század végefelé főtanú­ ként közremüködő Madách Aladár, a költő egyetlen fia, Majthényi Anna kedvenc uno­ kája, sőt neveltje kezében! A későbbiek so­ rán pedig ott van Jeszenszky Kál mán főpap, aki az 1830-as évekig a balassagyarmati Ma­ dách társaság alelnökeként nyilvánvalóan minden leírt életrajzi sorhoz kapcsolatot ta­ láló, s részben vagy egészben azokat megha­ tározó személyiségként működött. Neki épp­ úgy nem lehetett oka a Madách családban meglévő és haloványan itt-ott azért érintett kétféle nézetet (liberalizmus és jezsuitiz­ mus) kimutatni - vagy segédkezet nyújtani feltárására és a jelenségek reális bemutatá­ sára - éppen ellenkezőleg történt ez is. Ho­ gyan lehetett volna abban a társadalmi-kul­ turális-szakrális determináltságban a kettő­ zöttséget vagy különösen a jezsuitizmus je ­ lenlétét a költő édesanyja habitusában meg­ mutatni? Egyáltalán ezeket a kérdéseket csupán­ csak feltenni mikor lehetett volna (és ki­ nek?). Nincs-e itt az ideje annak, hogy végre eljussunk Majthényi Annához? Mert az a kép, amelyet eddig festegettünk róla - né­ hány valóban helyénvaló körülmény és jel­ lemvonás kiemelése mellett - meglehetősen sematikus. Túlontúl egyoldalú: hiányzik be­ lőle a valódi mozgatóerő megismerése, be­ mutatása és minden más is, ami differenciál­ ná ezt az anyaképet. Mikor jutunk el hát a nagyasszonyig? Madách legerősebb, talán legérzékenyebb kötődésének alanyáig? �palócföld 92/5 A nehéz özvegyi sors, a kemény jellem, a karrierizmus, s a "hófság"-hoz ragaszkodás, a bigottságba forduló magatartás emlegetése nem sokáig lesz fenntartható.- Miért nem elemezzük Majthényi Anna valamennyi le­ velét ? Majthényi Anna levelei? Kerényi Ferenc Horváth Károly alapműnek jelölt s már em­ lített kötetéről szólva (Irodalomtörténet 1985. 3.sz.) kiemeli a bibliográfia naprakész frissességét. Az idézett levelek azonban itt is sztereotípen ismétlődnek, az egyik biográfi­ aszerző a másiktól vesz át részeket. Kerényi Ferenc dicsérete mindenképpen helyénvaló, mégis... 3.sz. perirat Mi lehet az oka annak, hogy a leggondo­ sabb, leginkább naprakész bibliográfia is mellőzni tudja a kezdetek, a Palágyi Meny­ hért-féle életrajz hibáit elsőként feltáró bí­ rálatot, a Morvay Győzőét?! Palágyitól in­ dult ugyanis minden máig ható ferdítés a kétségtelen érték születésén túl. Balogh Ká­ roly talán valóban sok mindent kiigazított későbbi életrajzában, de végeredményben ugyan oda tette a hangsúlyokat - ahová Palá­ gyi Menyhért! Az "elpalágyitás'' (Morvay ki­ fejezése) pedig folytatódott és csak a leg­ utóbbi idők hoztak némi változást meg más eredeteket is kiigazítva egyelőre még csak szakmai körökben (mint például a "magá­ nyos költő" és a "magányos mű" cáfolata). Erről éppen Horváth Károly munkájával kapcsolatban emlékszik meg Kerényi Fe­ renc. De mégis! Hova tűnt az iroda­ lomtörténetből Morvay Győző Palágyi-kri­ tikája? Miért tesz mindenki úgy, mintha nem is létezne? Miért nincs annak a legko­ rábbi bírálatnak bevallott követője? (Gon­ dolom a kritikai kiadás mégsem mellőzheti majd.) Morvay bírálata Palágyi. Menyhért Ma­ dách életrajzáról és költészetének bemuta­ tásáról elsősorban azért érdekes, mert "eltű­ nésével" felvetődik a kérdés - kinek, miért volt érdeke, hogy ezt a kezdeti (1900) szel­ lemi ütköztetést ne vigye tovább az iroda­ lomtörténet? Újabb eredményeink mellett Madách nem volt apolitikus, nem volt pesz­ szimista, esetleg még vallásos sem(?), lásd András László vihart aratott könyvét, és hogy főműve nem pesszimista meg így to­ vább - számon kell tartanunk azokat a forrá­ sokat (így például a Palágyi-félét), amelyek­ ből mindenki merített, s amelyek eleve ma­ nipuláltak voltak. A cui prodest? (a kinek fontos? kinek érdeke? kinek használ?) kér­ dése miatt - számomra legalábbis -, a Mor­ vay által főtanúnak említett Madách fiú Aladár - azonnal és véglegesen a középpont­ ba kerül. Madách Aladár megéri majd rövi­ desen a nagytanulmányt, amelyet róla készít valaki, most és itt csak annyit, hogy miként Morvay is hangsúlyozza főtanúi minőségé­ ben meglehetősen gyenge lábon állhatott - ez különben egyszerű következtetéssel is belát­ ható. Amellett egy olyan különcről, amilyen volt (lóval járt Pestre, Angliában tanul­ mányozta a spiritizmust, ő maga híres spiri­ tiszta volt , a spiritekkel tárgyalva vette feleségül Fekete M áriát, egyik médiumát, egykor szolgálóját a Huszár-háznak, a spiri­ tek mondták neki azt is, hogy halálosan be­ teg édesanyját félrelökje, de minek ezeket folytatni?), szóval e különcről sok minden jót is el lehetne mondani, csak azt nem, hogy tárgyilagos lett volna. Nem is lehetett. Élete nagy részét apja haláláig nem is otthon - Pes­ ten töltötte. Kedves és lekötelezett, elfogult unokája maradt mindvégig Majthényi An­ nának. A nagyasszony rejtőzködése Aladár­ tól "indul" és hosszú időn át mind a mai na­ pig tartja magát. A vele kapcsolatos hangsú­ lyok természetesen (?) másmilyenek, mint amilyenekkel illetni szükséges lenne most már. Nézzük akkor a Morvay Győző féle "eltűnl"(etett) bírálatot, a "palágyitásról" szó­ lót. Mindenféle bibliográfia az élre teszi (ért­ hetően) Palágyi Menyhért művét, az egyik alapozót: Madáh I mre élete és költészete, 449 �palócföld 92/5 Budapest, 1900. Morvay Győző ezt három évvel megelőzve írt egy tanulmányt A z em­ ber tragédiájához (1897, Budapest), amely­ ben az előző véleményeket ismertette, Palá­ gyi munkájáról szóló bírálata a bírált mű megjelenésének évében a Budapesti Szemle különlenyomataként (279 sz.) látott napvilá­ got. Ebben a bírálatban szó szerint ízekre szedi Palágyi kötetét, amely mindmáig min­ denféle bibliográfiában szerepel és mindun­ talan hivatkozási pontja a mai iroda­ lomtörténetírásnak is. A bírálat egyebek kö­ zött rámutat arra, hogy miközben tíz évig(!) váratott magára a mű megjelenése - nem megy tovább semmivel azoknál, akik Palá­ gyit megelőzően (így Morvay is) írtak Ma­ dáchról. Felsorolja a szerzőket, élen említve a literátor Bérczy Károlyt, majd Gyulai, Ri­ edl, Bayer következik. A bírált mű szerzője Morvay szerint csak keveset kaphatott a fő­ tanútól, Madách Aladártól, aki mindössze tizenhat éves volt a költő halálakor és tizen­ egy éves kora óta, tehát 1859-től Pesten tar­ tózkodott. A helyszín, mint tanú, ugyancsak kevés adattal szolgált - különben nem vára­ tott volna évtizedig magára a mű a megjele­ néssel - így szól Morvay Palágyi munkájának úgynevezett külső körülményeiről, miköz­ ben hozzáteszi epésen "a belsőről hallga­ tok...". Mégsem ezt teszi, mert olvasható olyan rész is a bírálatban, ahol szó szerint "szemenszedett valótlanságnak" nevezi a kérdéses szövegeket. A tények és hangsúlyok "elpalágyítása" tehát megkezdődött - Mor­ vay Győző 1900-as bírálata "nyomtalanul" eltűnt(?). Talán rá lehet mutatni itt a szerző Palá­ gyi Menyhért és Madách Aladár bensőséges viszonyára. Hozzájuk társul még ugyancsak a spiritizmusba hajolva a később jobb utakat találó Komjáthy Jenő, a költő és Palágyi, Lajos nevű fivére. A csoport Balassagyarma­ ton töltött idejét érdemes lenne alaposan megvizsgálni, s végeredményben idetartozó tény az is, hogy Palágyi és Madách Aladár közösen egy csődlapot szerkesztett, amely­ 450 nek kiadását Madách Aladár finanszírozta (nem sokáig, mert hamarosan megbukott a lap), de ebből meghatározónak nevezhető kapcsolatukból az, ami fontos és érdekes. A Morvay bírálat néhány további részlete újabb fényt vetít arra, miért merülhet fel a szándékoltság kérdése, amikor Palágyi mű­ vét vizsgáljuk. Morvay Győző nyilván az egyoldalúságra céloz, amikor szóvá teszi : Palágyi könyvéből két kivételtől eltekintve teljességgel hiányoznak Majthényi Anna és a költő feleségének Fráter Erzsébetnek leve­ lei! Ugyanígy hiányoznak Fráter Erzsébet válás utáni levelei is (mit mondjak? máig hi­ ányoznak a hozzáférhetőség szemszögéből nézve). Pedig ezek a levelek már idejekorán rávilágíthattak volna arra a valóságra, amelyben Fráter Erzsi és Majthényi Anna, s persze maga Madách az egymásnak feszülés poklában élt. "Tetszetősebb" és főként egy­ szerűbben megrajzolható modellt talált Pa­ lágyi nyomán sokáig az irodalomtörténet a férjét hűtlenül megcsaló feleség motívumá­ nak túlhajszolásával. Néhány tárgyi tévedés is jellemző erre az "alapműre". Ugyancsak Morvay teszi szóvá (elsőnek), Palágyi többször ott is Csernyi Marit (Lujza) emleget, ahol pedig Madách Imre nővérét, Máriát kellene említeni. Nem Szontagh Pál édesanyjával, hanem Majthé­ nyi Annával esett a történet, amelyben az ominózus és a későbbiekbe n beigazolható vélemény elhangzott "az. ilyen lánynak udva­ rol az embe r , nem veszi el..." (Fráter Erzsi­ ről). A házassági dráma végkifejletében Szontagh Pál nem vett részt, a losonci me­ gyebál után ő nem volt a bikóczi pusztán. Henriczy lelkésznek ezzel kapcsolatos állítá­ sát maga Szontagh cáfolta, míg Fráter Erzsi Sztregováról történt eltávolításáról Palágyi egyszerűen tudomást sem vesz és így tovább mindenhol a kényes pontokon tévedve(?!). A "palágyítás" máig állja magát. Majthényi Annát "takargatja", míg Fráter Erzsi "bű­ nét" kiteregeti (miközbe n éppen Majthényi Annáról nem ad felvilágosítást!) �palócföld 92/5 Érdekes és jellegzetes, hogy a tárgyi té­ vesztések (ferdítések, szándékoltságok?) Pa­ lágyitól Morvay kiiktatásával miként men­ nek tovább az amúgy mindenképpen jeles műnek számító Horváth Károly Madách-kö­ tetébe is. Horváth Károly is ezt írja könyvé­ nek ötvenedik oldalán Fráter Erzsébetről, Szontaghról, Madáchról szólva, hogy Szon­ taghnak volt a véleménye, miszerint ez a lány nem feleségnek való. Nyilván egyenest Palágyitól érkezik az egyik legelső tendenci­ ózus ferdítés egy 1934-ben megjelent műbe. Makacs adat. Majd száz évet átvészelt im­ már! Mégis miért érdemel szót ez az egyetlen kis tény. Miért fontos ez? - Még a látszatát is kerülném annak, ha Palágyi helyében len­ nék, a Madách Aladár lekötelezettjeként, barátjaként, hogy Majthényi Annáról leír­ jam: a nagyasszonynak eleve rossz vélemé­ nye lett volna eljövendő menyéről! Kicsit változtatnék a beállításon, végülis nem nagy dolog, s édesmindegy az olvasónak - ki mit és mikor mondott. A történet legyen kerek. Majthényi Anna legyen benne küzdelmes életű, szigorú ám igazságos matróna. Csak­ hogy a kis ügyekből lehet következtetni - s most ez a dolgom - a nagyobbakra. Sőt, az egészen nagy és jelentős dolgokra, például a szemlélet alapjaira. Ha ez szándékoltan pontatlan - akkor sok minden az még! Végig baj volt amúgy a történet logikájával is: Szontagh Pálra sehol sem jellemző (levelei tanúsítják, a Madáchéi úgyszintén) a hét­ köznapi durva ízléstelenség, illetve hogy mint Fráter Erzsébet korábbi udvarlója ilyenféle megjegyzéssel sebezze legjobb ba­ rátjának közismert érzékenységét. De hát Morvay ezt már amúgy is cáfolta, nyilván Szontagh nyomán, 1900-ban! Megmaradva most már az időrendiség gyakorlatánál és az úgynevezett kicsiny dol­ goknál (amelyek mégiscsak a legjellemzőb­ bek éppen "méretei" miatt, s amiatt, hogy senki nem veszi őket komolyan, nem nagyon igazítgat rajta senki semmikor) - alaposabb tárgyalás alá kell vonni azt az "apró" tényt. miszerint Majthényi Anna csak fia unszolá­ sára írta hazahívó szép üzenetét jövendő menyének: aki az eljegyzéskor még Bihar­ ban, Cséhtelken élt. Mit jelenthetett vajon a három szereplőnek: Madáchnak, Fráter Er­ zsinek és Majthényi Annának a "beleegye­ ző" levél, amelyet Horváth Károly így említ "...Madách, úgy látszik, rábírta anyját, hogy megnyugtató levelet írjon eljövendő menyének". 4.sz. perirat A dolgokat-történéseket itt is különvá­ lasztja mindenki. Ha ugyanis együtt, folya­ matban néznénk - esetleg nagyobb elödráma rajzolódna ki, mint amilyent a Majthényi Annáról festett kép elviselne. - Azt elismer­ jük és hangoztatjuk mindenütt (igaz, elég közvetett módon, semmi konkrétumot, sem­ mi levelet nem soroltatva fel!), hogy a költő anyja ellenezte a házasságot Fráter Erzsivel. De ez a tény már különállóan jelenik meg: Madách jóval a házasságkötés előtt 1844ben elköltözött anyjától, Sztregováról. Ho­ lott talán a két momentumot nem lehet ket­ téválasztani. Legfeljebb a palágyítás mód­ szerével. A fikció találhat "tárgyi bizo­ nyítékot", bár ez nem elsősorban a levelek között kereshető - Madách duzzogva jött el hazulról házasságkötése előtt. Bizonyos köl­ csönös zsarolás eddig is, korábban is felfe­ dezhető volt anya és fia között, akár csak a gyerekkori dolgokat nézzük is. És akkor íme egy kísérlet arra, hogy magyarázat (első szá­ mú) szülessék: Madách egyik levelét idézi a Csesztvéről szóló kiadvány (1986). A levélrészletben Madách az elvonulás előnyeiről, az olvasás és írás szépségeiről vall 1844 má­ jusában és megemlíti költözését is (ami ké­ sőbb történhetett, közben beteg is volt, stb.), csakhogy az - mit ír levélben az ember, több dologtól függ. Függ a helytől, időtől, de leg­ főként a személytől, akinek írja. S még attól is, mit akar hinni az. ember önmaga érdeké­ ben, különösen, ha fáj az igazság. A személy­ től annyiban függ, amennyiben a napló is, a 451 �palócföld 92/5 "későbbre tett" olvasóktól... minden esetben! A sorrend a következő: Madách kedve­ zőtlen, rossz anyagi helyzetben van, amikor anyjától Csesztvére költözik. Miért? Nincs érdemleges válasz erre sem. A tény továbbá ekkor ez: pironkodva előbb kéri vissza az oda kikölcsönzött pénzt jóbarátjától, Szontagh Páltól! A levél kelte 1844 vége, Csesztve. El­ költözésének oka legalábbis összetett, mi­ ként sok minden más is, amiről ezt vagy azt állított a történetírás magabiztosan, egyér­ telműen. Túlontúl magabiztosan a legtöbb esetben. Mint házasulandó fiatalember, Ma­ dách ekkor még nem rendelkezett semmi­ lyen önálló vagyonnal, összeggel. Nyilván nála sem történt másként, mint erősen kor­ dában tartott apjánál, aki végig bizonyos "zsebpénzt" kapott Majthényi Annától! Ta­ lán nem akart kérni Madách Sztregováról. Inkább pironkodott minden részlet és ma­ gyarázat nélkül barátjánál. Szontagh előtt amúgy sem lehetett titka. Feltehetően ugyanis többet tudott sok esetben éppen az anyától a fiúról, mint magától Madáchtól a dolgait illetően. De maradjunk ebben a nyomvonalban egyelőre. Ki mit mond erről a csesztvei tartózkodásról? Horváth Károly a második számú magyarázattal ezt: Majthé­ nyi Anna "átadta fiának a csesztvei birtok­ részt az ottani kúriával, gazdálkodjon ott I mre, beleegyezett a házasságba, de nem kí­ vánt egy fe d é l alatt lakni a menyével". A csesztvei birtokrészt nem kellett átadni (az egyezkedés az anya és gyerekek között jóval későbbi történet). Madáchnak nem kellett nem is nagyon tudott, hiszen később is könyvből tanult - gazdálkodni. A dátumok­ kal itt több baj van. Madách Imre 1844 vé­ gén költözött Csesztvére és akkor még nem egyezett bele a házasságba Majthényi Anna, aki csak 1845 tavaszán írta levelét jövendő menyének. Talán ezért ment el a fiú (és még néhány oka lehetett, például az, hogy Fráter Erzsi sem örült volna az anyós közelségé­ nek). Erről valamivel több mondható, mint 452 amit Balogh Károly nyomán mondhatnánk: "ez a házasság már az elején megpecsételő­ dött szomorú sorsában..." Házasságuk gyöt­ relmesen indul hatott, ismerve a költő befe­ lénéző, önmagát vizsgáló erős hajlamát, any­ jához kötődésének már-már oedipusi tartal­ mát, ismerve Majthényi Anna karriervágyát fiának ügyeiben is. S nem éppen nevető har­ madiknak ott volt a bihari gyökerű Fráter Erzsi, aki úgy jöhetett ebbe a házasságba (külön anyai levél megy érte!), mintha távoz­ na belőle! Sokkal több itt a dráma, az ősel­ lentét, mint amennyit eddig feltárt az iroda­ lomtörténet, pontosabban, amennyire eddig érdemesítette ezt a tényt. Egy másik verzió szerint (hármas számú magyarázat) Madách azért költözött Cseszt­ vére, mert így közelebb került Balassagyar­ mathoz, ahol éppen ezekben az időkben vál­ lalt tudósítói munkát a Pesti Hírlap számára és rendre eljárt a megyegyűlésekre. Tetsze­ tős kétségtelen, egy hibája azért ennek is van (Miklós Róbert Madách Imre csesztvei évei 1964 Balassagyarmat), esetleg éppen az, amire egy későbbi (1852-ben) történt tár­ gyalás mutat, hogy ugyanis a város és a Ma­ dách család között egyezkedés folyt az örök áron vett lakás tárgyában. A Madáchoknak a vármegyeházán volt lakásuk, ahol minden­ kor megszállhattak a megyegyűlésekre jövet. A palágyítás "szemérmes" mindenben, ami Majthényi Annát kellemetlen oldalról érint­ heti. Hogy ugyanis egyéb jó (vagy inkább rossz) oka volt az elköltöltözésre a fiúnak az anyjától. A csesztvei évekről alig tudunk valamit. Palágyi Menyhért Madách szellemi életének "lapos völgyét" láttatja benne, ahonnan a költő, politikus (nála inkább csak költő!) Sztregovára költözve később önmagához tér vissza! Az apolitikus Madách és az átmeneti­ leg idilli házzaságba történő visszavonultság hamis képe ekkor rajzolódhatott ki: Csesztve és a házasság évei agyonhallgatottan vonul­ gattak tovább az irodalomtörténet lapjaira. A későbbiekben tárgyalandó Miklós Róbert �palócföld 92/5 (1964) listája elgondolkodtató lehet. 5 .sz . perirat Tények: az életrajzok alig érintik a meg­ határozó, alapozó hét évet, amikor pedig a közéleti Madách saját családi körben élve nem csupán félszáz versét írta, de írt mást is, kezdetben cikkeket a Pesti Hírlapnak, aztán (Sőtér István) esztétikai munkákat. Itt volt megválasztott megyei főbiztos (1846), itt él­ te át (részben betegen) a polgári demokrtikus forradalmat és szabadságharcot, családjá­ nak tragédiáit (Mária nővére, sógora, unoka­ öccse és Pál fivére halálát), itt születtek gye­ rekei. Innen hurcolták el a darabontok, itt ír­ ta korábban (1847) Szontagh Pál és Pulszky Ferenc társaságában a Nógrádi képcsarnok portréit... A legdúsabb életszakasza ez az idő. És lehetne folytatni a sort. Mégis elválnak a dolgok - külön értékelődik elsősorban kézen­ fek v ő párhuzamokat erőltetve a csesztvei líra és a családi élet. És külön minden más. A politikai küzdelem, sőt maga a harc is. Eb­ ben semmi szerepe se lenne a háttérnek? A feleségnek? Nézzük hát a listát! Miklós Róbert 1964-ben, a centenárium évében így foglalja össze a "csesztvei csen­ det" (az irodalomtörténet csendjét) - Palágyi kimondta a szentenciát és művéből sokan merítettek, ám ez esetben nem volt mit, mert mit is lehet meríteni egy lapos völgyből? Voi­ novich Géza sem mond többet (a lírát ele­ mezve), Balogh Károly úgyszintén alig vala­ mit szól erről a hét évről, a legtöbbet talán Barta János árul el (Madách Imre Budapest 1943) - de ő is elődei adatkészletét használva forgolódik rajta. Krizsán László már más szempontból közelített - egyszerűen átment a másik oldalra (képletesen persze) és bebi­ zonyította fordulópontot eredményező gyűjteményével (1964) Madách politikai aktivitását, emberi azonosulását költői ön­ magával és fő művének híres végsorával "Ember küzdj és bízva bízzál!" Talált vala­ mit, ami egységes, ami harmonizál: a szó és a tett azonosságát. De miért akkor e súlyos csend egy másik egység észrevétele körül? Miért nincs feltár­ ható nyoma annak, aminek pedig lennie kel­ lene - Madách kiteljesedett élete s ebben a család, a feleség szerepe, a kor reformküz­ delme és az erőt adó háttér kapcsolata. Ez hová lett? Kínos, hogy ott "megáll a tudo­ mány", ahol nincsenek levelek. A Madách házaspár Csesztvén természetesen nem leve­ lezett. Maradnak a versek, amelyek minden sorát (s persze minden költői érzékenységből eredező túlzását) szószerint vetítgetjük a csesztvei hétköznapokra. Ötven körüli a szá­ ma a csesztveinek mondott verseknek és nem tudom hány sora, hány képe lehet öszszesen - talán elemezni lehetne a számítógé­ pes technika segítségével ezt is, egészen pon­ tosan. - Hétszer 365 napot azonban nem le­ het néhány verssorral kitölteni. A palágyítás szempontjai szerint ezt a hét - minden tekin­ tetben jó - évet el kell bagatellizálni? Amo­ lyan kisiklás lenne ez a költő életében, hiszen Majthényi Anna előre megmondta - nem le­ het jó ez a házasság. És utólag mindenki előre megmondja - továbbra is. A magyará­ zat többféle. De a hét év akkor is létezik. A Madáchot leginkább meghatározó Csesztvén eltöltött hét esztendő nagyrészt feszélyezett, kényelmetlen általánosságok­ ként értékelődik. Az egységet itt is meg kel­ lene teremteni, amiként Krizsán László máshol ezt kimutatta. Palágyi Menyhért vi­ szont inkább elhallgat, semmint valótlant ál­ lítson: "szellemi életének lapos völgye"! Di­ csérni itt nem lehetett illdomos: a házassági válság visszavetíti árnyait. Keresgélünk a verssorok között utólagos igazolásokat a hét évre. Fogadjuk el a Csesztvéről legutóbb ki­ adott kis füzet (Tájak Korok Múzeumok kis­ könyvtára 252) idevágó összegzését? - "A csesztvei évek áttekintésével az írói életút egy rövid időszakában egy helyszínhez kötő­ dően az egyéni lét a közélet és az alkotás (egyedi általános és különös) sajátos, jelleg­ zetes, az életszakaszra jellemző együttesét lehet kimutatni"(sic!). Igazán egyszerűnek 453 �palócföld 92/5 tűnik. "Ki lehet mutatni" azonban még néhány dolgot. Például Matolcsy György (bácsi, ahogy Kálnay László írja később) valódi portréját a nagyasszony, Madách és Fráter Erzsi, s az 1847 körül már elmaradozó Szon­ tagh Pál (Libetbánya követe) a házasság "in­ timitásának" környékéről, de minden másról is, ami innen - Csesztvéről - Matolcsy jóvol­ tából szinte azonnal Sztregovára ment: hír­ ként. - Hírként, amivel a nagyasszony figyel­ ni tudta távolról kedves, egyetlen Emikéjét. Enélkül hogyan lehetett volna meg nyugod­ tan? Alig van nyoma ugyanis az anyós jelen­ létének a hét esztendő alatt! Kerényi Ferenc egyik előadásában (Balassagyarmat 1983) Majthényi Annáról elmondta mindazt a jót, amit el lehetett, kiemelve azt is, hogy a gye­ rekek születésénél jelen volt, sőt egy alka­ lommal, a néhány óráig élt elsőszülött Imre esetében kényszerkeresztelést végzett. De itt aztán megszakadtak a szálak. Honnan ér­ tesült az anya és anyós a továbbiakról? Mi­ ért nem került eddig a figyelem középpont­ jába az az ellentmondás, hogy a mindent meghatározó sztregovai nagyasszony relatív nyugalma mögött milyen információs forrá­ sok buzognak? Egyetlen szereplő jöhet itt számításba: a Majthényiaknak mindenolda­ lúan és örökre lekötelezett Matolcsy György. A "szerencsés természetű" (Miklós Róbert) ember, akit már Palágyi is Madách jóbarátjaként jellemez. Máshol és másoknál mindenhol - Madáchnál is természetesen! ilyen minden szempontból pozitív kép él róla máig. Úgy tűnik, Matolcsy György nagyon hi­ bátlan ember volt szerencsés természetével. Úgy tűnik továbbá, hogy ez a Matolcsy György - mindenki kedvence - nagyon vi­ gyáz magára, azért is szerencsés lehet a ter­ mészete. Aki nagyon vigyáz magára, annak lehetnek takargatnivalói. Nem nagy bűnök persze. Más szóval Matolcsyt én Majthényi Anna egyszerű családi besúgójának tartom, ami részéről nem nagy bűn. Tény, hogy Ma­ 454 dách Imre börtönévei alatt "híreket kapott otthoni dolgairól" (felesége állítólagos ügyeiről, amelyeket egyszer valakinek már pontosan rekonstruálnia kellene, beszámítva minden körülményt, a terhességet, a véröm­ léseket, a himlőt, és az időt, stb.), szóval a hí­ reket Csesztvéről valakinek minden korban továbbítania kellett. Bóka László azt írja (Madách hagyatéka Kortárs 1964. VIII. évf. 10.sz. "Felesége jó híre a világ száján s a há­ zasságot amúgy is helytelenítő anya meg­ győzi, hogy a hírek igazak, hogy a felesége hibája bűn, amit nem szabad megbocsátani neki". Felesége jóhíre a világ száján: micsoda manipuláció folyhatott Csesztvén és Sztre­ gován! Miféle szerepe lehetett ebben a sze­ rencsés természetű Matolcsy Györgynek és magának Majthényi Annának, aki fia várat­ lan bebörtönzése miatti érthető anyai gyöt­ rődésén túl feltehetően elérkezettnek látta az időt valamire, ami régi vágya lehetett megszabadulni a nőtől. És ekkor Fráter Erzsi már elindult azon az úton - vagy inkább így betért betegségének végső zsákutcájába, ahonnan - különösen, mert senki sem vette komolyan ezt a kezdődő elmebeli folyama­ tot, következésképpen nem is gyógyíthatták időben - már soha nem volt visszatérése. Jel­ lemzőnek tarthatjuk a Madách életrajzok el­ nagyolt részleteinek ismeretében, hogy erről az egyetlen L. Kiss Ibolyán kívül érdemben eddig senki nem beszélt még. Márpedig en­ nek pontos, szakszerű és visszafelé következ­ tető alapos vizsgálata nem maradhat el. A nehezen összeállítható biográfiai tényekből szakorvosi utólagos diagnosztizálás elvégzé­ se amúgy érdekes és szép feladat lenne egy biográfusnak és egy pszichiáternek egya­ ránt. A visszairányuló, a tényeket, pszicho­ patiás folyamatokat egyeztető munkát min­ denképpen el kellene végezni, különösen ha csak a csesztvei versek azok, amelyek erről az időről "vallanak". A maga is pszichoterá­ piával foglalkozó írónő még kitért erre a kö­ rülményre. Szakorvosi véleményt mondatott mással - tehát még attól is óvakodott, hogy ő �palócföld 92/5 maga, a z "elfogult" mondjon vala miféle véle­ ményt az asszony, Fráter Erzsi már Cseszt­ vén kezdődő tragédiájáról! (Moravcsik: El­ mekór- és gyógytan 1912). Az eskór, az el­ mesorvadás, az epilepszia nem hirtelen tör rá az emberre. Az agysorvadás okát egyéb­ ként nem ismeri a tudomány. Hosszú folya­ mat, amelyben jól kivehető állomások van­ nak. Ezek között első helyen éppen egy más­ állapotban árt erős sokk - Madách elhurco­ lása, amelynek előzményeiről a feleség sem­ mit(!) nem tudott, tehát a legcsekélyebb mó­ don sem tudott rá előre felkészülni - megza­ varhatja a normális idegrendszert, s ez ké­ sőbb megmaradhat, alapja lehet a gyógyít­ hatatlan betegségnek. Legalábbis meggyor­ síthatja a hajlam kifejlődését. Fráter Erzsé­ bet (máshogy fogalmazva) már Csesztvén sú­ lyos elme- és idegkárosodáson esett át, amelynek lehettek mások előtt - például Ma­ tolcsy György az elcsapott(?) medikus előtt érthetetlen, furcsa és szokatlan, "erkölcste­ len" megnyilvánulásai. Ezzel több tehát a máig "rejtélynek" megmaradt tények száma Csesztvén: az ugyanis, hogy megesalhatta-e betegen, terhesen, himlősen, kétségbeesve stb. férjét az asszony vagy sem? Folytatom Matolcsy György szerencsés természetének portrészerű felvázolását, mi­ közben magam is elismerem - őt esetleg mindvégig a teljes, emberbaráti szeretet ve­ zette és mindannyiszor meg volt győződve arról, hogy jó ügyet szolgál, ha a híreket Csesztvéről a nagyasszonynak továbbítja talán egy kicsit aszerint árnyalva, ahogy Majthényi Anna látni akarta a valóságot. Matolcsy sokoldalúsága elképeszt. Jó gaz­ dálkodó - ő gazdálkodott Csesztvén, amiként nem Majthényi Anna, hanem Bory István gazdálkodott a jóval nagyobb birtokon Sztregován. Matolcsy György "ismeretlen októl" elhagyta az orvosegyetemet, tanul­ mányait nem fejezte be, beállt házinevelő­ nek Csesztvére a Majthényiakhoz. Madách tehát örökölte anyja családjának kedvenc belső emberét és nyilván úgy vette át először a csalomjai birtokra majd Csesztvére, mint családi erekélyét, ami persze sérthetetlen is, olyan ami-aki megszemélyesít valamit, ami szent, Majthényi Annát. Házitanító, gazda­ tiszt, háziorvos "belső és titkos tanácsos", verselő aranyember (Szontagh és Madách versenyre szólította, amelyben mérsékelt si­ kerrel részt vett). Az örökké betegeskedő költő mellé éppen orvosi szempontok miatt kerülhetett szinte testőrnek. Madáchot még az eljegyzésre is elkiséri a bihari Cséhtelekre Fráter Jó zsef, Erzsi apjának kastélyába. Sokoldalúan megalapozták tehát jelenlétét azok az erők, amelyek mindenről dönteni tudtak, mindenről tudniuk kellett, minden­ ben egyedül illetékesnek ismerték el önma­ gukat. Egyébiránt pedig Madách nem szala­ dozott az orvosokhoz (nem lehetett jó véle­ ménye róluk), mert egészségi kúrákra is bi­ zonyos felvidéki paphoz járt, de mindez eléggé közismert. Matolcsy távozásának a története az 1840-es években a pesti (bécsi?) orvosegyetemről, eddig feltáratlan oka min­ denképpen közelebb vinne bennünket a Ma­ tolcsy-féle helyi szindróma jelentőségének megismeréséhez. A kulcsszereplőnek tekint­ hető, valóban fontos "tanú" megismerésén túl, ez Madách Imre, Majthényi Anna és Fráter Erzsébet csesztvei (s nemcsak cseszt­ vei) életének árnyaltabb felvázolhatóságát is szolgálná. Tulajdonképpen csak sajnálni le­ het, hogy éppen Matolcsy György, ez a Ma­ dáchcsal szinte test- és lélekközelben, ugyanakkor feltehetően Majthényi Annával is igen szoros kapcsolatban álló szerencsés természetű ember nem vezetett naplót, nem írt sem monográfiát (pedig Csesztvén ez "di­ vat" volt), sem biográfiát, sem mást (ha ugyan igaz ez is, mert ezen a nyomon még el lehetne jutni legalább valamiféle levelezésig, stb.). Személye pedig mindenütt előfordult, amíg az ún. csesztvei évek tartanak. "Különös mulasztásról" ír Sőtér István Álom a történelemről című korszakos tanul­ mányában (Akadémiai Kiadó Budapest, 1965.) Ezt talán egyedül ő tette eddig szóvá, 455 �palócföld 92/5 ám mást is mond ugyanott, mégpedig azt, hogy a mulasztás mögött - hogy ugyanis Majthényi Anna fia bebörtönzése után köz­ vetlenül nem vette magához annak hátrama­ radt családját! - homályos okok húzódnak meg. Még ennél is tovább vezet gondolatban az a közbevetése, amelyben kiemeli, hogy nemcsak számunkra, hanem a "házassági dráma szereplőinek számára is!" homályos okok lehettek a mulasztás mögött. 6.sz. perirat Unokája, Madách Aladár keményszívű, erős akaratú nőnek nevezte Majthényi An­ nát. A tények: 44 évesen öt gyerekkel maradt özvegyen egy nagybirtok gondjaival, nevel­ tetése Majthényi Mária Marczibányiné mel­ lett nyilvánvalóan bizonyos eszményképeket oltott belé az emberi erkölcsről, tartásról és nemkülönben egy soha nem szűnő etikett­ mániát is. Sztregovai életének egyik közvet­ len résztvevője, mindennapos vendége Hen­ riczy lelkész volt, akinek fia L. Kiss Ibolyá­ nak így festette le a nagyasszonyt: a bécsi Burg szelleme lengte körül a házat amelyben lakott, strindbergi anyós volt(!) nem ismert más igazságot csak azt, amit ő annak tar­ tott... Lehetne folytatni, de magam, ennél az "önigazság"-nál megállok, nem megyek to­ vább, mert a legfontosabb pontnak vélem Majthényi Anna habitusának, pszichikumá­ nak vizsgálatában. A kiindulási pont az ugyanis, ahonnan a sok tekintetben hősiesen viselkedő (családja, gyerekei érdekét min­ dennél előbbre helyező) asszony személyisé­ ge "megragadható", elemezhető. A legerő­ sebb pont azonban Majthényi Anna igazi gyengéje is egyben. Olyan, amelyben elárul­ ja magát. Amelyben megmutatkozik jezsui­ ta-alapú neveltetése, amely sok kínt és ke­ servet jelentett mindazoknak, akik környe­ zetében éltek, amelyben fiának mindenkor része volt, menyének csak(?) közvetve jutott belőle, de az is elegendő lett ahhoz, hogy el­ őre megbuktassa Fráter Erzsébetet. Ez utób­ bi taglalása ezúttal itt szükségtelen - mind­ 456 nyájan tudjuk mit jelent "előre buktatni": az előre megfogalmazott ítélet előítélet, amely azonnal valóságossá lesz, mihelyst az előíté­ let alanya a legcsekélyebb hibát véti. És ki nem vét hibát? De lássuk, mit jelent a Majthényi Anna jellemzéséhez állandóan hozzátapadt bigott­ ság? A túlbuzgóságot maga a vallás sem tart­ ja helyénvalónak, sőt, eszközeivel küzd elle­ ne, elítéli a bigottat akkor is, ha olyan sze­ mélyről van szó, aki valami miatt fontos az egyháznak. A bigottság és az önigazság több­ nyire párban járnak - ezért lehet az is, hogy az egyház kivetni kényszerül saját épsége és egysége érdekében az önigazságot keresőt, a bigottat. Van másfajta erkölcs is természetesen. Másfajta erkölcsiség a vallásban. Amikor az ember a transzcendens értékekhez mérve magát állandó önkontroll alatt áll. Ettől tér el az önigazságot érző, hívő és tápláló ember alapvetően. A z első tragédiát Majthényi Anna önmagának okozta, amikor (közismert tény ez is) még fiatal lány korában a Marczi­ bányi házaspárnál nevelkedve megvetette környezetét léha(?) magatartásáért: kire­ kesztve önmagát a nádor házában forgolódó fiatalok, mágnásifjak és lányok közösségé­ ből. Ebben a helyzetben egy szelídlelkű kérő - s hozzá egy jó képességű após! - megol­ dásszámba mehetett; kitörni, kivonulni, az­ tán bevonulni valahova, valamibe, ahol maga körül mindent meghatározóvá válhat. Alkal­ mas minden: a terep, a birtok, a feladat, az após, a férj, a környezet, a társadalmi közeg, a Ferenc császár "igazgatta" ország, a refor­ máció viszonylagos háttérbe szorulása (1823-ban a nemesi elégedetlenség hulláma éppen ez ellen tört). Alkalmas minden ké­ sőbb is: a gyerekek, köztük a könnyen kezel­ hető, feltűnően anyásra nevelt Emi, Károly és Pál (a kedves törekvő), a lányok, Mária és veje is - Huszár József, aki sajnos hamar meghalt. Alkalmas emberek veszik körül ak­ kor is, amikor 1848-ban azok a "szörnyű dol­ gok" történnek. Alkalmas ember Matolcsy �palócföld 92/5 György. Divald katolikus és Henriczy evan­ gélikus lelkész, de a protestáns Szontagh Pál is. Ő talán az egyik legfont osabb szövetséges Emi kezelésében-irányításában! Egyetlen alkalmatlan személy Fráter Erzsébet. S per­ sze a történelem sorsziláló eseményei sem mindenben kedveznek. De ezen túl lehet jut­ ni erős akarattal, majdnem kegyetlen ke­ ménységgel. Honnan ez az önigazság mindenben, hon­ nan ez a keménység és a vele együtt jelentke­ ző rugalmasság a legkényesebb pontokon?! A "különös mulasztás" azonban csak egyetlen észlelt karakter-csuszamlás - s ez is magyarázatlanul maradt. A "homályos ok" azonban túlontúl világos. A magyarázat ugyanis sokkal korábbról indul - még a há­ zasság megkötése előtti időkből. Mi vezette arra a hajlíthatatlan Majthényi Annát, hogy végülis beleegyezzen a nem kívánt házasság­ ba? Valójában minden ellene szólt ennek a frigynek - ami az anya szempontjából fontos lehetett - minden, beleértve a vallási ügyeket is (eljövendő menye református). Mégis kö­ télnek állt. Miért? Hogyan? A cél és az eszköz kérdései ezek. Más­ ként nem történhetett. Bármennyire kényel­ metlen így leírni - Fráter Pál, Erzsi nevelőap­ ja és nagybátyja potenciális ember 1844-46 között és az is érthető, hogy Madách Imré­ hez akármelyik lányos család szívesen adta volna pártában várakozó lányát. Ez azonban az eszköz, a szövetséges, aki éppen a jezsuita nevelés szerint lehet akárki átmenetileg. Akár egy református vagy egy zsidó vagy egy hitehagyott vagy más valaki, aki akár perso­ na non grata is lehet. A z eszköz is szent, nemcsak a cél. A cél ez esetben a karrier: Madách csak nemrég fordított hátat a hiva­ talnak, túlontúl alacsonyan kellene kezde­ nie, nem sok kedve van hozzá - erre elégséges bizonyíték a Csak tréfa című műve, amelyet kiábrándultságában írt. A Fráterokkal való találkozás alapja nála természetesen egészen más, mint amit ebben az anya lát, s amit minden belső tiltakozása ellenére végül elfo­ gad eszköznek! A közelben ott áll várakozva a nemrég elhúnyt Sréter Jánost az alispáni székben követő Fráter Pál. A karrierszem­ pontot elsősorban mégis az anya figyeli, s bár lelkének nagyobbik fele egészen biztosan bizonyos kínokat érez, egy kisebb része meg­ békél - a fia érdekében kétszeresen is. A kar­ rier, az egyik békéltető ok. (Madáchot elha­ nyagolható két másik jelölttel szemben könnyedén választják megyei főbiztosnak.) A fiú lelki nyugalma a másik. Az időpontok? Madách Imre 1844-45 fordulóján közel ke­ rül a házassághoz egy Fráter lánnyal, akinek alispán a nagybátyja, s aki feltehetően egyengeti 1846-ban történt sima megválasz­ tását is a megyei főbiztosnak, ugyanabban az évben Fráter Pál távozik az alispáni székből. A főbiztosi hivatalról mindenki tudja, hogy békében olyan átmenetféle az alispáni pozíció felé. Madách viszont mégsem lesz alispán. Közbejön a szabadságharc. Ő maga kiáll a forradalom mellett, 49-ben Kossuth kormánybiztosa, Repeczky Ferenc váltja le a régi tisztikar tagjaival együtt, s bár betölt még hivatalt a forradalom alatt is, végül az út járhatatlan. A világ visszaváltozik, a bör­ tönév után Bach jön, Madách visszavonul, leszámol múltjának jelentős részével, házas­ ságával is. Marad az alkotás, az egyedüllét, az írói-költői de nem a társadalmi, politikai, hiszen 1861-ben újra ott áll, ahol a szabad­ ságharcban állott. Semmit nem változott. Ezek ismert dolgok. Majthényi Anna döntései mögött viszont valóban sok a "ho­ mályos pont". Nézzünk most néhány jezsuita szimpto­ mát A jezsuita rugalmasságról már esett szó Majthényi jól tudja, hogy fiát legjobb barát­ ján keresztül is irányíthatja, Szontagh Pál szerepe nem kétséges, gyakorta a szelep és a stimulátor feladata vár rá (kétféle akarat, kétféle világnézet, liberális és ókonzervatív 457 �palócföld 92/5 egyetlen családban, anya és fia között), de aztán tovább a jellegzetes vonások, amelyek mindegyikére lehet tettértékű példákat hoz­ ni. - A cél szentesíti az eszközt - jezsuita mondás ez esetben így folytatható: "minden közömbös kell legyen az embernek, ami nem vezet a célhoz, vagy ami a cél szempontjából elhanyagolható . Közömbös lehetek vallási szempontból azzal a Szontagh Pállal, hitével stb. aki beleszületett az eltévelyedésbe, de aki a kormányzásban segít... a lányt elsőnek ő pillantotta meg, s valahol valamilyen mó­ don szövetségesem marad. A lánc kettőzött, sőt hármas lánc lesz: én, Emi és a lány - ezek kötik hozzám Szontaghot... 7 . sz. perirat Fráter Erzsébet levelet kapott 1845 tava­ szán anyósjelöltjétől, amelyben megnyugta­ tó sorokat olvashatott, de amelyeket így is alig mert elhinni. Feltétlenül jobban tette volna, ha nem hisz azokban az anyai sorok­ ban. Fráter Erzsébet levelet írt - talán az el­ sőt és az utolsót Majthényi Annának 1854ben közvetlenül válása után: "Egyedül Anyai lelke elejébe!" Nem kapott rá semmilyen vá­ laszt. Néhány jelentéktelen tény még elébb a sorsfordító időről. Majthényi Annáról és gyerekeiről, néhány feltűnő félreértésről. Kezdjük az utóbbival. Spáczay Hedvig, miközben komolyan kereste azt, amiről könnyű elképzelni, hogy még időben eltűnt(!), a Madách-aktákat a hadbírósági perről, rábukkant egy "moso­ lyognivaló" nyomra az 1852-es besúgói meg­ figyelés listáján. A csesztvei házba járók kö­ zött van Hanzély Ferenc ( s még vagy tizen­ hatan ) , akit a besúgó szerint meg kell fi­ gyelni Madáchcsal való kapcsolata miatt. Hanzélynek - írja tanulmányában Spáczay Hedvig - nem Madáchcsal, hanem az ifjabb Madáchnéval volt kapcsolata, neki udvarolt és lám, a besúgói túlbuzgóság még az udvar­ lót is gyanúsnak találta. Az időpont 1852. Közelebbit nem árul el Spáczay Hedvig. Mi­ 458 kor udvarolt Hanzély Fráter Erzsinek? Ami­ kor augusztus előtt a Madách házat értelem­ szerűen megfigyelés alá vonták? (otthon volt a gazda), mert az bizony nagy spektákulum lett volna! Augusztust követően viszont már nem volt mit megfigyelni a csesztvei Madách házon, mert a gazdát bebörtönözték. Spáczay továbbmegy - Hanzélynak "nem volt kapcsolata a Madách családdal". Hor­ váth Károly szerint viszont Hanzély Ferenc iskolatársa volt és így régi barátja Madách Imrének. Majthényi Anna 1848 végén hirtelen Budán terem, miközben Imre Csesztvén be­ tegeskedik, ott éri Károlyt, aki már megvette az uniformist, hogy a csatába vesse magát. De valahogy ez elmarad. A kormány Debre­ cenbe evakuál, Károly kormánytisztviselő­ ként mégsem megy vele, ellenben levelet ir bátyjának Csesztvére, abban anyjukra hi­ vatkozva hívja Budára (az osztrákok már benn vannak), hogy jöjjön fel ő is, itt van most a legnagyobb biztonságban az ember, itt van a legteljesebb nyugalom. Ez a tény valahogy elkerüli az értékelő, biográfiaszer­ ző figyelmeket, pedig éppen e tényben je­ lentkezik Majthényi Anna igazi arculata (az egyik), amely magyarázható ugyan a gyere­ keit féltő anya szándékának véghezvitelével - Károlyt nyilvánvalóan ő tartja vissza egy Madách Pál féle hősi magatartástól -, de ugyanakkor a rugalmasságra és az akaratra is példa. Madách nem megy Budára, Károly késve utazik Debrecenbe a kormány után, ahol kínos igazoltatás vár rá, "hol maradt el eddig" s jó hétbe telik, amíg ez eltart, azalatt meghúzza magát sógornője, Fráter Erzsébet egyik debreceni rokonánál. Kár, hogy a ma­ gyar irodalom története ezeket az esemé­ nyeket máshogy említi. Belátható - mind­ ezek apróságok. - Jómagam szívesen elidőz­ nék még annál a pontnál, amikor Madách Imre eltűnt(?) a pesti internálásból: nem tudtak kikézbesíteni neki valamit, amit pe­ dig kellett volna. Spáczay Hedvig ezen is könnyen túllép: - a hivatal tévedett. �palócföld 92/5 Madách Imre 1852 augusztusában került letartóztatásra, Pozsonyba vitték, ott fél évet töltött, s mialatt felesége a legteljesebb elha­ gyatottságban a szüléshez közel Csesztvén élt, talán Veres Pálné volt az, aki megláto­ gatta, Az időpontok itt is zavarosak. A pesti Újépületben töltött idő után a pesti interná­ lás következett, amelynek körülményeiről eddig senki nem tárt fel semmit. Hogy mi­ lyen volt egy ilyen internálás 1853-ban? Frá­ ter Pál akkor is közbenjárt (Borbála szüle­ tésének ideje ez), s hogy aztán nem járha­ tott-e valóban itthon Csesztvén maga Ma­ dách is? Talán pénz kérdése volt ez, semmi más. Érthető, hogy ennek nincsenek levele­ zésbeli nyomai. Egyetlen nyoma - nem talál­ ták internálási helyén a költőt - a hivatal té­ vedése. Veres Pálné naplójában arról ír már jóval előbb, hogy "végre hazajött Madách", mindenki m ás auguszusra teszi ezt... Végezetül pedig két apróság, mielőtt ma­ gával a Művel, Madách esztétikai hitvallásá­ val és halálával befejezném a vád/védbeszédet. Mivel vette rá Madách Fráter Erzsébe­ tet, hogy önmaga ellen kövesse őt Sztregová­ ra, gyűlölt anyósa közvetlen közelébe? Miért törekedett maga Madách is Sztregovára, amikor még fogsága alatt tudomást szerez­ hetett felesége leveléből, hogy oda semmi szín alatt nem megy majd(!) s hogy készül hazamenni Biharba? Nem hatalmasodtak el már akkor (1853-ban) annyira a lelki bajok jelei, hogy Madách jónak látta igazi szövet­ ségesének közelébe vinni: anyjához át költöz­ ni vele? Lehetett e olyan egyszerű ígérettel, mint amilyenre aztán ténybeli események utalnak (nagy összejöveteleket rendezett Fráter Erzsébet Sztregován) a kibillent idegrendszerű nőt Sztregovára elcsalogatni? Nem volt mégis szüksége, lelki alkata szerint is Madáchnak arra, hogy a végső "leválást", egymástól való elszakadást egy olyan erős jellem mellett, mint amilyen az anyja volt, közösen elvégezzék? Miért akart olyan hely­ zetbe kerülni maga Madách, amiből eleve látható volt a vég? Mivel vette rá feleségét? Miért döntött így Fráter Erzsébet is? A másik apróság: hova tűnik annak hang­ súlyozott és pontos értékelése, hogy Madách Imre Váradról hazahívta - rokonok állítása szerint többször is, erről levél is volt(!) - el­ vált feleségét? Miért nem övezi kellő figye­ lem azt a tényt, ami végülis nem lehetett "igazi" apróság: a nem éppen jó egészségnek örvendő költő miért maga utazott a három­ napi járóföldre lévő Váradra Jolán gyermek­ ükért? Matolcsy György hova lett? Miért nem ment vele? Miért nem ment csak ő? Mit beszéltek vajon a Fogtövi házban? A párbe­ széd leírható lenne fikcióként - lehet, majd egyszer leírja valaki. 8.sz. perirat (s egyben az utolsó) Igyekszem száraz stílusban , a tárgyhoz illően tárgyilagosnak maradni: azt írja Sőtér István Madách, a költő esztétikai nézeteiről, hogy azok lényege: egy erkölcsi elv elleni küzdelem, melyhez azonban a hősnek elégsé­ ges "jogcímre" van szüksége. A Tragédiában ez a jogcím Ádám tudásvágya. Értelmezé­ sem szerint ott az erkölcsi elv az Istené, a Te­ remtőé. Madách nagyszerűsége abban is megmutatkozik, ahogy ezt a művet önmaga igazolására anyja ellenében megírta. Ez esetben a kettőzött jelentés így írható körül: Ádám küzdelme, valamint jogcíme a harcra és Madách küzdelme anyja mindenhatósága ellenében egy és ugyanaz. Benne a világ igaz­ sága és egyetlen ember igazsága. Nála a jog­ cím is ugyanaz,- a tudás arisztokráciáját ál­ lítja szembe anyja karrier-világképével és elveivel. A győztest ismerjük. Még egyetlen adat. Mialatt Madách Imre küzdött a megvaló­ sítás gyötrelmei közepette, Ádámmal, Évá­ val, Luciferrel, az Úrral és mind az egész vi­ lág-gyülekezettel, történelemmel, Mózessel; mialatt nagybetegen költeményeit rendezte kötetté, s újabb, vidámabb drámára gondolt - halála előtt egyszerűen megfeledkezett 459 �palócföld 92/5 irodalmi hagyatékáról, Szontaghnak nem diktált szeptemberben erről egyetlen sort sem. Kérdezett-e akkor valamit Szontagh? Válaszolt-e vagy csak legyintett Madách? Pedig akkor már régen túl volt az Arany Já­ nos-féle avatáson: "igen jeles mű...". Ma­ dáchnak - Bóka László szerint - életeleme volt az írás. Költő volt a legteljesebb érte­ Balázs János: Gombák ( olaj ) 460 lemben - az írás és a költészet nála maga volt a tett. Lehet-e erről megfeledkezni? Majthényi Anna eközben több tucat le­ velet írt a rokon Huszár Annának. Egyetlen szó sem esik bennük arról, mi történik az "oroszlánbarlangban" - odaát... �palócföld 92/5 Radó György FORGÁCSOK Homérosz és Dante Meglátni Nauszikát és Beatricét A tengeren istenek haragjától sokáig űzetett Odüsszeusz hajótörést szenved, de testét ki­ veti a hullám egy folyótorkolatba, ott lombokból fekhelyet kapar össze magának s a fáradt­ ságtól mély álomba merül. Másnap női csacsogásra ébred, előlép a lombokból és előtte áll a szolgálóitól eltávolodott gyönyörűszép királylány. Nauszikaá. A görög nyelv és irodalom piarista professzora, Vézner tanár úr, okos módszerrel, az ön­ kéntes keresés örömével bírta rá diákjait Homérosz olvasására: ki-ki maga válassza ki a sort, mely annyira tetszik neki, hogy megtanulja. Én Odüsszeuszszavait választotta m, melyekkel a gyönyörű Nauszikaát köszönti: Gúnúmai sze, anassza: theosz nü tisz, é brotosz esszi. A tanár úrnak tetszett a választásom, nekem pedig a sor megragadt az emlékezetemben. Önkéntelenül morzsolgattam magamban: mi lehet tartalmának, formájának és hangulatának együttes magyar maximuma. Az ilyen tudat alatti morzsolgatás sokszor eredményes műfor­ dítói módszer. Pedig dehogyis szándékoztam lefordítani az Odüsszeiá-t. Könyvespolcunkon állt Kemenes-Kempf József szép, bár kissé avitt fordítása, majd amire "céhbeli" műfordító lettem, már készült Devecseri Gábor szövege, műfordítás-irodalmunk gyöngyszeme. Hát csak azt az egy sort morzsolgattam világcsavargásaim és üldöztetésem esztendeiben, a megol­ dás tudatos keresése nélkül. 1947 nyara. Még külügyi szolgálatban, de egyre inkább az irodalom, a műfordítás felé hú­ zok: összeállításaim rádióadásakor - még "élőben" megy - a rendező mellett kucorgok a fülké­ jében, Gáspár Endréék délutánjain pedig Pest utolsó irodalmi szalonjának bohémtársaságá­ ban nyüzsgök. A 49-es villamosról a Margit-hídnál kell leszállnom, de a vígszínházi megállónál felszáll egy rádióbeli ismerősöm és vele Nauszikaá. Az évtizedekig morzsolt sor abban az egy pilla­ natban magyar testet ölt: Térdelek, úrnő, kérdve: halandó vagy te, vagy isten ? Dante ismeri Odüsszeusz útjait, a Purgatóriumban a szirén így kérkedik neki: lo trassi Ulisse dal suo cammin, vago... Ulysses útját is kitérítettem... 461 �palócföld 92/5 és Az Ú j Élet önéletrajzi visszaemlékezésében a délebbre korábban érő gyermek kilence­ dik életévéből említi, hogy először pillantotta meg Boldoggá tevőjét - vagyis Beatricét. Az olasz szövegbe nyomatékul latinul szövi rejtekszobájában lakozó életlelkének ámulását: ...tremando disse queste parole: Ecce Deus fortior me, qui veniens dominabitur mihi. ...remegve mondá e szavakat: (magyarul:) "Íme, a nálamnál erősebb isten,aki eljővén, ural­ kodni fog rajtam." Honérosznál: Daniénál : theosz és anassza deus és dominabitur vajon nem rokon -é Nanszikaá és Beatrice megpillantása? Hát az, hogy bennem akkor lett meg az évtizedekig morzsolgatott fordítás, amikor Mártát megpillantottam? Az én Egyetlenemet. M a d á c h és G o e th e Éva felel az angyaloknak Felelete: igen. Kérdésre a válasz lehet igen vagy nem. De az angyalok nem kérdeznek. A nem-válasz lehetősége, a pozitívumhoz tartozó negatívum, a fényhez tartozó árnyék már eltűnt a színről, eltávozott Mefisztóval a Goethe Faustjában. Már csak fény van, amikor a lángelméjű költő alkotói életét betölti a mű, és teljesülésében végső akkordként az angyalok misztikus kórusa szól: Alies Vergängliche Ist nur ein Gleichnis; Das Unzulängliche, Hier wirds Ereignis; Das Unbeschreibliche Hier ist es getan; Das Ewig Weibliche Zieht uns hinan. Ezt a nyolc sort magyarra többen, jeles verselők, lefordították. Ne vétessék öndicséretnek, ha bizonyítani igyekszem, hogy az én szövegem az, amely a német eredetinek a magyar maxi­ mumát adja: Minden változatlan, A múlás csak jelkép; A megfoghatatlan Itt feltárja lelkét; A leírhatatla Itt már létre jő; Ellenállhatatlan Az Örök Nő. 462 �palócföld 92/5 (Azért ez a magyar maximum, mert a tartalom azonos, a rímelés - a páratlan sorok egyfor­ ma ragvégződése - ugyanúgy ad nyomatékosító monotóniájával ugyanolyan hangulatot, és még a központozás is az eredetit követi, csak az első sor végére kellett vesszőt tennem, mivel­ hogy a német kétsoros első mondatot két mellérendelt mondatra bontottam fel.) Az én alkotói életemet is betöltötte ez a magyar szöveg: először huszonhárom évesen írtam le, 1935-ben, az utolsó simítás pedig most, hogy nyolcvanadik életévembe léptem, emitt lát­ ható: a hatodik sorba beszúrtam a "már" szót, így téve nyomatékosabbá a tartalmi, teljessé a formai azonosságot. Éva felel az angyaloknak A z ember tragédiájá-ban, amikor a londoni szín záró monológ­ jának végén nem mint egy igen-nem alternatívát kívánó kérdésre válaszol, hanem az Örök Nő angyali szózatbeli ellenállhatatlanságát igenli: E földre csak mosolyom hoz gyönyört, h a napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Vajon Geothének akart-e így, igenlően válaszolni Madách, vajon tudta-e, hogy Éva itt az angyali szózatra felel? Nem is sejtjük. De ha nem akarta, nem tudta - akkor is ezt tette. Ebben bizonyos vagyok. Befejezésül adassék meg nekem a személyes emlékezés ajándéka. Amikor az Év a monológjával már oly sokszor a felcsattanó taps sikerét élvező Egyetlenem lehúnyt szemmel feküdt ágyán, már a félúton, és én fölébe hajoltam, hogy a szorongva meg­ sejtett búcsúzásul a jól ismert monológot suttogjam el neki - akkor ezeknél a szavaknál E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra felnyitotta a szemét és utoljára rámmosolygott. A goethei és madáchi Örök Nő. D ante és V e r g iliu s Francesca felel Aeneasnak (Dante szövegeit Babits Mihály fordításában közlöm) Tu se’ lo mio maestro e il mio autore; Tu se’ solo colui da cu’ io tolsi Lo bello stile che m’ha fatto onore. Mesterem, mintaképem vagy te nékem, te vagy csupán, kitől örökbe kaptam a zengzetes szót, mely ma büszkeségem. Így hódol Dante Vergiliusnak, hogy majd túlvilági útján mint vezetőjét kövesse. Hiszen Vergilius volt az a pogánykori latin költő, akit a keresztény középkor is magáénak vallott, mert Jézus Krisztus eljövetelének próféciáját látta Bucolicá-jának ebben a verssorában: Iam redit et virgo, redeunt Saturnia regna, Immár eljön a szűz, s jő újra saturnusi korszak. 463 �vagyis, a pogány istent, Saturnust a természet megszemélyesítőjének tekintve - amintahogy az is - a nevezetes verssor így fordítható: Immár eljön a szűz, és ismét lészen Aranykor. S a Megjövendölőnek, mesterének, mintaképének mégis ellene mond Dante, amikor úgy érzi - tudja, átéli -, hogy annak nincs igaza. Az ok kettejük eltérő életkörülményeiben rejlik. A történelemben előfordul, hogy a fegyverrel legyőzött a szellemi győztes: mikor Róma a hatalom tetőpontján saját mítoszt igényel, akkor görög, homéroszi kapcsolatra vágyik, s a bi­ rodalmat létrehozó Augustus császár azzal bízza meg a szelíd pásztori verseivel már jeles köl­ tőnek ismert Vergiliust, hogy homéroszi műfajban és formában, sőt a homéroszi cselekmény­ hez közvetlenül kapcsolódva énekelje meg Rómának és császári családjának eredetét. A köl­ tő mesterművet alkot és közben már jutalmat és dicsőséget élvez. E körülményei közt hőse, amikor homéroszi viszontagságai után végre megpihenhet a szerelemre gyulladt Dido király­ nőnél, ennek óhajára, hogy mondaná el az égő Trójából való menekülését, szinte halljuk, amint nagyot sóhajtva kezdi elbeszélését: Infandum, regina, iubes renovare dolorem. Legszívesebben nem szavak, hanem értelem szerint fordítanám: Fájdalmas sebeket kívánsz feltépni, királynő. De nem. A "fájdalom" itt nem jelző, hanem főnév tárgyesetben. Tehát: Szörnyű fájdalmat kívánsz felidézni, királynő. A szónak e pontos fordítása azért szükséges, mert ez fűzi Dante feleletét Vergilius sorá­ hoz. A firenzei pártharcokban résztvevő s emiatt száműzött Dante két évtizedig honvágytól gyötört, hányatott száműzöttként foglalta világképét A z Isteni Színjáték-ba. Nyomorúsá­ gában a pokolra jutott Francescával mondathatott-e mást, mint az ellenkezőjét Aeneas állí­ tásának: ...Nessun maggior dolore, Che ricordarsi del tempo felice Nella miseria. ...Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban. S mintegy szemére vetve Vergiliusnak, hogy az ellenkezőjét mondatta Aeneasszal, holott tudnia kell, mi a legnagyobb fájdalom, hozzáteszi: "E cio sa il tuo dottore" "ezt jól tudja bölcs tanítód!" A latinban-olaszban közös szó: "dolor(e)" kétségtelenné teszi az összefüggést. Persze, Vergilius nem tud válaszolni: megvédeni nézetét vagy elismerni Dante igazát. Én azonban önnön életemmel tanúsítom, hogy a vitában Danténak van igaza: amikor bol­ dog éveimben az én Egyetlenemnek beszéltem üldöztetésem keserveiről, akkor nem is volt fájdalmas az emlékezés, ám amióta Ő eltávozott tőlem és e világból, égő fájdalom felidézni közös életünket. Égő, de édes fájdalom. Nemléte rosszabb volna: a nihil. �palócföld 92/5 Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban v. "Egy óra múlva hinni fogsz nekem." Play back mágus nélkül. Magyar hangja ismeretlen. Lengtem, akár az inga. Reprezentatív balekszelet, vágyszósz, késsel villa. Megszeltem évi rendes szabadságomat ésegyebek. Tuják és díszbokrok között vitt az út. Elmentünk a kis mesterséges tó mellett, át a hida­ kon. Anna az aranyhalakat mustrálta, én meg a tavirózsalevelek békáit. A biciklitől hamarjában megváltam, amikor az Aranycsákányhoz értünk. Ugyan a lépcső­ kön még felcsörömpöltem vele a giga ntomán hősi italműig, de aztán az első kínálkozó szeme­ teskonténerhez odatámasztottam. Nem mintha hittem volna a csodákban, tudtam, hogy visszafelé ugyanitt találjuk. Annát előbb levettem róla. Nem is bántam, hogy bemegyünk, a nyár nagyon rákezdett. Állt a levegő és a kopasz dom­ bon legfeljebb az Aranycsákány vetett némi árnyékot. Azt is befelé, hogy eleget tegyen egy közhely kívánalmainak, az önmaga árnyéka kezdetűnek. Azért sem bántam, hogy beme­ gyünk, mert ismét megszomjaztam. Továbbá nyomasztott Anna pisiltetésének emléke, de ha nem lett volna egyetlen okom se, akkor is bemegyek, mert az én természetem ilyen. Kíváncsiságom homlokterében a kénköves tekergő; előkerül-e egyáltalán? - Mindenesetre légy résen - szólalt meg Anna, amikor a nagy, fémkeretes ajtót nyitni kezdtem. - Simon beledöglene, ha egyszer arra kényszerítenék a körülmények, hogy igazat mondjon. Ezt vedd figyelmeztetésnek! Hogy ez a rejtélyes képződmény nő, az most már tuti, állapítottam meg magamban. Sike­ rült felébresztenem benne az anyaösztönt. - Figyelmeztetésnek? - Mi okból ez az irántam tanúsított kitüntető gondoskodás? Elengedte a füle mellett. - Szeretlek. Virítottunk az ajtókeretben, mint egy festmény. Akadémista apa gyermekével. Akadékos apa, amint megrontani készül vérfertőzésből származó kiskorú gyermekét. Legyints rá, nem érdekes. Dont think twice, its all right. Ez a Bob Dylan szólt odabent. Betereltem frissen szerzett gyermekemet és igyekeztem - úgy általában - hallótávolon kí­ vül letelepedni. Nem ütközött nehézségekbe. Kézilabdapálya méretű ivó előzte meg az éttermet. Nyugdíjasok, önkéntes napközisek it­ tak a kezdőkörben, átutazók a hetesen, mi az alapvonalra helyezkedtünk, távol a kaputól. Megelégeltem a váratlan lövéseket. Elmúlt tizenegy óra, mire kiszolgáltak. Sör került a koszhű asztalterítőre és meggylé, egy deci portorikó rummal kísérve. 465 �palócföld 92/5 Utóbbit Arma kérte. Eszembe sem jutott, hogy tiltakozzam. A pincér elémrakta a sört meg a rumot. - A rum a kisasszonyé - mondtam, és azt történt, amit vártam. - Oppardon drága hölgy! Parancsoljon! - bohóckodott a pincér és teátrális mozdulattal a meggylé mellé sikerítette a rumot. - Kedves egészségükre! - nyitotta ránk mosolyalbumát, meghajolt és a többit megoldotta az axonometria. Azt hihette, hogy egy jót hülyéskedtünk. A leányzó nem húzta az időt. Benyelte a rumot, aztán kortyolt hozzá egy kis meggylevet. - Hogy jobban higgy nekem búgta felém. Doris Day a legjobb korszakában sem ért volna fel a bokájáig. VI. Simon mágus késett. Lebonyolítottunk még egy fordulót. - Csak azt nem tudom, hogy az öreg hogyan kötöz majd fel a csomagtartóra - néztem a kö­ lyökre, akinek szemlátomást meg sem kottyant a lórugó. - Ne félts engem. Rókavérrel bekent tengeri csillagot szegeztem egykoron az ajtómra. Rézszeggel, ahogy kell. Mérgek ellen ajánlom neked is. - Okvetlen, okvetlen, feltétlenül - bólogattam. Aztán majdhogynem elejtettem a korsót. - Le vagy szarva! - sziszegte Anna Goeldi és vérig sértődött. VII. Simon mágus tizenkettő előtt zúdult be az ajtón. Még nem váltott sebességet, rohant felénk és ömlött róla a verejték. A svájcisapkától már megszabadult, de a viharkabát ádáz csattogással kísérte asztalunkig. Feje teteje kopaszon virított. - Falat a püspöknek! - zöttyent le a székre. - Nem késtem ám, csak az időpontok tolódtak el némelyest. Beletörölte koponyáját az abroszba. A legnagyobb jóindulattal sem ragaszthatott volna rá senki olyan jelzőt, mint például: környezetbarát. A vendégkoszorú azonban észre sem vette. Simon mágus nem rítt ki az átlagból. Anna változatlanul duzzogott, az öreg levegőnek nézte. - Lenihilizmus és nihilizáció! Hogy a kíváncsiság meg ne öljön, fogd és lapozgasd, amíg ki­ fújom magamat, aztán majd mesélek - kurjantott bele a légtérbe, és a kabátja alá nyúlt. Bőrbe kötött könyvet penderített elém, patinás, sokat forgatott könyvet. Urrá lett rajtam az izgalom a címe láttán. LATRINA MAGICA Ez állt rajta arany betűkkel. Körbepillantottam. Simon a pincért hívta, Anna a lábával harangozott és rendületlenül tojt a fejemre; a lehető legjobb felállás. Kinyitottam az ellenmarxista bibliát, aztán megállt az eszem. Nem kaptam levegőt, zsib­ badtam és elszabadult bennem a pokol, aznap már másodjára. Visítottam a gyönyörűségtől. Egy közönséges függvénytáblázatot tartottam a kezemben. 466 �palócföld 92/5 VIII. Kár röhincselni. A megoldás ez. Az egyetlen lehetséges megoldás. A tiszta logika, az in­ tellektus - így Simon. Az istennek le nem jött volna a fellegekből. Zseniális. Egys/er és mindenkorra levettél a labamról - válaszoltam. - Akárhogyan simogatod a macskacápát, dorombolásra nem futja neki - dörmögte elége­ dettséggel a hangjában. Nem rohamoztam tovább, elmúlt. Visszaállt a rend és a nyugalom. Simon körülményes precízséggel fröccsöt csinált magának. - Az arányok, mindig az arányok. Egy igazi spriccer alkotás, a barkácsmunka vétek a ter­ mészet ellen. Hígított lóhúgy. Szemmagasságba emelte a poharát, hogy átjárja a fény, aztán lezuhintotta. - A Laricsev feladatgyűjteményt is szoktam használni. Amolyan sztyepptánchoz való se­ gédanyag, de most tehetnél egy szívességet. Elhatároztam, hogy nem gatyázok tovább. Kimutatom a fogam fehérét. Már nem kötöt­ tek gúzsba az emberi léptékek. Neked? - Nem. Magadnak. Halasztást kértem fogfehér ügyben. - Olvasd fel a kettő négyzetgyökeit, és megvilágosul az agyad. Satori. Engem mindig fel­ serkent. Mit tehettem? Felolvastam a kettő négyzetgyökeit. Beszarás. IX. Amikor befejeztem, Simon üdvözült mosollyal kicsörtetett a klotyóra. Annában megfor­ dult a borjú. Vagy a kocka. Rámnézett. - Megbocsátok neked, csak állj a sarkadra! Ha minden maszlagot beveszel, kitör rajtad a veszettség. Nem úgy beszélt, mint aki két deci rum igáját nyögi. Lerúgta a szandálját. - Szorít. Nem szóltam. Simon mágus egy tányér pogácsával tért vissza. Látszott az ábrázatán, hogy diadalt ara­ tott a vécésnéni felett. Hogy sarokbaszorította, tönkretette, hogy egy fillért sem fizetett neki. Sárkányölő Szennygyörgy. A megdicsőültség oly mértékben sugárzott róla, hogy szinte lát­ tam egy szobortalapzaton állva, kivont vécépumpával jobbjában, amint lábát a döglött rém­ ségen nyugtatva acélosan a piszkos jövőbe tekint. - Megebédelünk - szólt, és megcélozta pogácsástányérjával az asztalközepet. Aztán An­ nára nézett, szeme összeszűkült, és csóválni kezdte a fejét. Átalakult az arckifejezése. Ami­ kor a fejcsóválássa l leállt, bizonyára a farkát csóválta, mert állva imbolygott a helyén. Aztán a feje csóválta Simon mágust, aki a farkánál fogva sajnálkozott. Eltartott némi ideig, de aztán egy fújtató gőzmozdony robogott át közöttünk a hirtelen beállt éjszakában, és izzó csillagok­ kal telt meg az asztal és környéke. - Anna, nálad valami hibádzik - szabadult ki a gőz a szelepeken, miközben a mozdonyve­ zető szeméből hullott a szikraeső. 467 �palócföld 92/5 -T e nőttél! - állapította meg Simon mágus olyan hangsúllyal, mintha gyilkosságot olvasna a fejére. A mesternek igaza volt. Láttam én is, hogy megváltozott rajta valami, de azt gondoltam, hogy a dühöngés nyomait viseli vagy a rum jószolgálati munkája mutatkozik, azért lett más. Az arca szelíd lemondással emlékezett az. óvodásévekre, blúzának mindkét ujja karközépnél végződött. - Meg ne próbálj átrázni nyavajás boszorkány, mert visszaküldelek a lotyójancsikhoz a sintérgyepre! Azonnal abbahagyod, megértetted? Sax, pax, sarax! - dörrent rá a gipszkalá­ szok, szalagok és egymást keresztező kalapácsok magasából. Ezek díszítették körben a falakat a mennyezet közelében. Simon láthatóan begurult. Annához lépett, megragadta a blúz felé eső gallérját és egyetlen nyisszantással lemetszette. Rugós kés volt a kezében. Elképzelni sem tudtam, hogyan került hozzá ilyen váratlanul. - Még egy korty és véged! - zengte az égből. A kis gyújtogató munkához látott az agyamban. Aha! A kulcs tehát a rum. A vajákosság tartozéka. Hormonzavarba hozza a művet, és a kis bestia tudta ezt. Érezte, hogy könnyebben elbánhat velem, ha kellőképen kikamaszodik. Némi dermedés után Simon felém kacsintott és visszatért képére a vigyor. - Bundeswehr - mutatta a kést, majd a gallérdarabot zsebrevágva a fülembe súgta: - Ez meg a tű. A lehelletétől boszorkánykörökben indult volna pusztulásnak a természet, ha éppen jelen van. - Simon, és nem tehetek róla, csak azt csináltam, amit megbeszéltünk. Anna bűnbánó szemekkel adta az ártatlant, szordínót téve Janis Joplinra. Simon legyin­ tett. - Régi duma, kiskatona. Eszünk, utána vásárolunk neked ruhát valahol útközben, de aztán nincs több próbálkozás. Fogott egy pogácsát, fröccsbe áztatta, aztán beleharapott. - A patakhoz megyünk, a régi malomhoz, Kertváros végébe. Ismered, igaz? - pislantott felém levelezőbéka stílusban. - Ismerem. Mit csinálunk ott? - Megfürdetjük Éliás artistát. Alighogy ez elhangzott, Anna pohara éleset roppant és két darabra hullott. A maradék meggylé szertefolyt az abroszon. Simon mágus atyáskodva fenyegette mutatóujjával a lányt. Sejthetett valamit. Vagy mindent tudott, kutykurutty. X. - Beavatlak. Már alkalmas vagy rá - szólt a pogácsamassza Simon szájából. Folyamatosan tunkolt és rágott. - Álljon meg a menet! - próbáltam felülkerekedni bénultságomon. - Túlkínálatot érzek a dinnyepiacon. Ki az ördögöt akarsz megfürdetni? - Éliás artistát. A tüzes szekéren égberagadott mestert, aki visszatért. Olvasd Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus ab Hohenheim munkáit. A zagyvanevűét, akit a nagykö­ zönség kis része Paracelsus néven tisztel. Ő eleget hablatyol róla - nyammogta egyszuszra, majd folytatta: - Estig befejezem az előkészületeket. Felveszem a még hiányzó kapcsolatokat a környék­ 468 �palócföld 92/5 kel. Úgymint Merkur, Hold, Mars, Jupiter, Saturnus. A Vénusz és a Nap már rendben. Te csak statisztálj, figyelj, aztán írd meg, ahogyan történt; légy gazdag, önző, kívánatos, és a szezon­ hoz illően gonosz. - Háromszoros hurrá az égben járónak. És ha én ezt nem akarom? - Dehogynem akarod! Majd én hazudok, te csak figyelj. Közelebb húzódott és újrakezdte. - A Vénusznak, a Holdnak, a Merkurnak a nyugati vagy az északi égtáj kedves. Elsősorban az északi csillagképek a fő házak: Bika, Ikrek, Rák, Szűz. A Mars, Jupiter, Saturnus déli vagy keleti szimpatizánsként a déli csillagképekben; Vízöntőben, Skorpióban, Nyilasban házal. A Naphoz keleti vagy déli irányzék kell, de legjobb telibekapni. Itt most mi a megfeleléseket szerencséltetjük jelenlétünkkel, így alakítjuk ki a szükséges energiaviszonyokat és szimpátiát az egyetlen létezésre méltó rendszerrel, aminek a Föld mindössze csak egy kis kóbor lovagja. Sator, arepo, tenet, opera, rotas. Kutyát sétáltatunk bokortól bokorig, hogy hozzájussunk a szükséges homokhoz. Latrina Magica! Magia Polla, Hermalogika, Masturbo Patria! Nyelt, s egyúttal szódával elegyítette borát. Körültekintően. Lenullázta a kancsót, nem maradt benne egy csepp sem. Én meg igyekeztem úgy tenni, mint akinek az ámulattól leesett az álla. - Jut eszembe - folytatta -, ha netán a Mercedeskék akadályoznának irodalmi munkássá­ godban, kasztráltasd magad, ahogyan Origénész az acélember. Ő is azért tette, hogy a hölgyek ne hátráltassák az alkotásban. Hexapla. Aztán megírta az Onomasticont. Hogyan onanizálga­ tok most - nyihogott, majd visszatért az előbbi zagyvaságaihoz. - A Vénusz a Gála cukrászda. Erotikában kellemesen meghentergetett hely, megfelelése a rét és a virág. A kezdet. Ha jól emlékszem, körülötted ott ólálkodott a szerelem, mégha toló­ kocsira szorult is. Igaz? Ez tehát megvolt. Az Arancsákány a Nap. Délnek áll, s most királyi ebéddel áldozunk, hogy rokonszenvének hullámhosszát a miénkhez igazítsuk. A Merkur és a Hold következik; a bolt, ahol Annának ruhát veszünk, a malom és a patak. Aztán megadjuk a Jupiternek és a Saturnusznak is a kellő tiszteletet. A kör bezárul a Marssal, de az már az én ügyem. Hintem a homokot, veszem a kalapot! Csettintett az ujjaival a jól végzett munka jutalmaként. - Érted amit mondtam? - kérdezte. - Igen - mondtam. És persze egy árva kukkot sem értettem. XI. A bicikli várakozásomnak megfelelően a konténer mellett pergette a rozsdaszemeket. Elszabadult a nyár. Simon mágus összébbhúzta viharkabátját és magyarázott megállás nélkül. - Majdnem ráment a tekintélyem! Húsz év, érted? Húsz év egy vaskazettában! Mutatós társaságot alkottunk, csekély érdeklődést keltve. Lehet, hogy ösztönüktől vezé­ relve házaikba menekültek a polgárok, s most a függöny mögül lesték, hogy mi lesz, vagy csak épp így alakult, nem tudom. Nem mintha bántam volna. Anna kinőtt ruhában, Simon hőbörödötten, én meg sörközi akaratvesztésbe bugyolálva. A három kótyag. - Öreg! Ez mit jelent? - dugtam hirtelen támadt belső sugallatra orra alá a Gála cukrászda számláját. - Sator, arepo, tenet, opera, rotas. Ezt jelenti. A logikát, amire egy rendszer épülhet. - De a szavak konkrétan. Igy együtt és külön-külön? - Beszarattatásból nem lehet rendszert csinálni. A beszarattató minél jobban beszarattat, annál jobban be van szarva saját maga a beszarattatottaktól tartva. Ez egy kulcsmondat. Al­ 469 �palócföld 92/5 kalomadtán ismételd el, amilyen gyorsan csak bírod! Szarhányón nem lehet élni. Világ dro­ medárjai egyesüljetek, hátha lesz belőle kélpupu teve! Állati! De én vagyok a hibás, mert ki­ merüllek az erőim. Közel kilencven évvel ezelőtt kicsúszott kezemből az irányítás. A fonal. Csak annyi maradt bennem, hogy a lejövetelemet intézzem. Minden mákszemnyi tarta­ lékomra szükségem volt, hogy visszatérhessek. Nem próbálkoztam tovább. Eltettem a papírt és gyökeret vert a lábam. Simon a biciklihez lépett és eloldozta a kormányhoz kötött bőrszíjat. Egy közönséges pó­ rázt tartott a kezében, amelyik egy fehér, termetes kacsa nyakában végződött. A kacsa az első kerék mellett ült és minket nézett. - Bemutatom nektek Éliás artistát. Jó cimbora. Meghallgattam délelőtt Dalidától az Exo­ dust és eszembe jutott, hogy Éliás artista megkönnyítheti a dolgokat. Meghívtam. Szerintem ebben az alakjában tökéletesen megfelel. Legalább nem tud belepofázni mindenbe, és a feltű­ nést is kerülhetjük. Kerülni a feltűnést! Atyaúristen! Már vagy egy perce megállt az eszem, d e ettől a szöveg­ től teljesen megmakacsolta magát. Ilyen állapotban kellett elindulnom vele. Anna hallgatott, Simon izzadt, a bicikli zörgött, én meg kóvályogtam. A kacsa elől capla­ tott a gyeplővégen, nyakát nyújtogatta előre-hátra, néha félrefordította a fejét és felnézett az égre. Most kezdhette talan megbánni, hogy lejött, esetleg bosszúért fohászkodott a szégyen miatt, ami érte. Nem voltam benne biztos. Semmiben nem voltam az. Leereszkedtünk a dombról, vissza a városba. A Homérosz közből az Élmunkás utcán át jutottunk a Piac térre. Itt már újfent minket bámult aki élt és mozgott. Nem voltak kevesen. Lassan engem is ellepett a verejték. A boltig, ahol Annát felruházhattuk, akadt menniva­ lónk még jócskán. Kezdtem felfogni a pellengér jelentőségét. Ez egy ilyen nap. A megértések napja, avagy Simont idézve: a megvilágosodásé. Satori. Másszóval; Zimmezum. - Nem félsz attól, hogy hülyének néznek? - szóltam előre. - Kik? És ugyan miért? rikoltott a viharkabát. - Egymást sem nézik annak! Csak úgy harsogott. Verte bakancsait a járdához. Éliás artista egek! , szóval a kacsa megriadt és hápogni kezdett, de Simon rántott egyet a pórázon, megvonva tőle a szót. - Legjobb nov a a szupernova! - kurjantott egy bödületeset. Hol volt ehhez képest Anna bölömbika szerenádja a Gála előtt? Jótékony mellékutcában nem remény kedhettem, kénytelen voltam cselekedni. A közrö­ hej mértéke meghaladni látszott a tűrőképességemet. - Te mindent el tudsz érni, amit akarsz? - kérdeztem. - Mondjuk; igen. - Akkor ne óbégass. Engem itt ismernek. - Na és. Engem mindenütt ismernek, csak nem tudják. Azt hiszed nekem jobb? A kacsa zónaadagokat löttyintgetett lépésenként spenótból. - Az űrutazás óta bizony csak helyi operációkra vagyok képes, ezt elárulom neked, de még így is verem a mezőnyt. Ó, ha láttál volna az elején! Kurva Néró! Meg az én ifjonti hiúságom! Elkomorodtt. Nem lehettem eléggé hálás érte. - Szóval a negyvenedik kör táján csődöt mondtam. Búcsú a régi életmódnak, kezdődjenek a próbálkozások. Tudnom kellett, hogy így mekkora a kiterjedésem, mekkora a befolyásom a lentiekre. Aprólékos, tökölődő évszázadok. Megint elérkezettnek láttam az időt, hogy egy kicsit megszorongassam. Belőlem sem a mániákusság hiányzott, hanem a veszíteni tudás képessége. - Te Simon! Hogyan vettél odafent levegőt? - Sehogy. 470 �palócföld 92/5 Hiába vártam a folytatásra, kénytelen voltam szerválni egy másikat. - És nem fagytál meg? - De megfagytam. Hosszú csend következett, amit nevezhetnénk a ping-pong alkonyának is. Jobbnak láttam, ha meghúzódom az árnyékban. Mentünk, m endegéltünk, mígnem egyszercsak Simonnak sikerült visszazökkennie a régi kerékvágásba. - Ha nehezen is, de beleszoktam, beletanultam az új mesterségbe. Árvíz, járvány, földren­ gés, háború, béke, aszály, bőség, forradalom, gondolatátvitel; tettem-vettem, amit bírtam. Amire futotta a megnyirbált tehetségemből, de mindegyik játéknak egyetlen célja volt: létre kellett hoznom Jurij Alekszejevicset. Az első emberszabású űrhajóst. A Gagarint. Még akkor is őt, ha csak a tapéta szerepe jut majd neki. Úgy ám! Nagy türelem, kitartás, baromi kitartás. Simon mágus elgondolkozva lépkedett. Gyerekek szegődtek a nyomunkba. Egyelőre tisz­ tes távolból és bátortalanul követtek, de nem volt kétséges, hogy mi történik rövidesen, ha el nem tűnünk. Hány és hány átrendeződést kellett végigvárnom, mennyi összefüggésen rajtatartani a kezem, hogy minden ügy alakuljon, ahogyan arra nekem szükségem volt. Mert rajtam csak egy embert szállító űrhajó tudott segíteni, ezt igen hamar megértettem. Lejönni, lejönni! Semmi más nem érdekelt. Ennek a szelektív koncentrációnak aztán meg is lett a böjtje. A hát­ térben akadály nélkül megzavarodott a világ, az ördög meg békésen sántikált. Hibás vagyok, de hagyjuk a részleteket! Megrántotta a pórázt. - Éliás, balra megyünk! A kacsa befordult a Néphadsereg utcába. Semmiség. Zimmezum & kutykurutty. Baktattam mögöttük akaratom fehér zászlajának oltalmában. Anna zárva tartott és Mer­ cedes egyre jobban távolodott ebből a világból. Simon tata megint rákezdte: - 1961. április 11. Nevezetes dátum. Addig kellett türelemmel lennem. Ezen a napon aztán jött az első úgynevezett űrhajó. Egy lidércnyomás, amibe istenkísértés volt élőlényd u gni. Pedig volt benne, méghozzá ember. Nem a Lajka kutya, nem fehér egér, se nem macska, ha­ nem egy élő, igazi ember. Megegyezett a röppálvánk, persze nem véletlenül. Hatvannégy fok ötvenhét perces hajlásszög. 181 kilométer a legkisebb, 327 kilométer a legnagyobb bolygótól való távolság. Hátranézett, hogy figyelem-e. Figyeltem. - Eljött az én időm, beérett munkám gyümölcse. Helyet cseréltem az űrhajóssal, hogy ho­ gyan, azt a képzeletedre bízom. Megrendeztem az első nem hivatalos űrsétát, amelyik mind a mai napig tart. Percekig rázkódott a röhögéstől. Éliás artista is reagált a szokott módon. Spenót; zóna adag. Felhúztam a szkafandert, aztán fél óra múlva végre talajt éreztem a lábam alatt. Csak hogy egy kicsit korán örültem. Nem állhattam meg szó nélkül. - Ugye nem akarod azt mondani, hogy a te enyhén szólva avítt ábrázatod nem szúrt sze­ met senkinek? Hogy nem vették észre a cserét? Gagarin egy jó kiállású, életerős fiatalember volt. - Ő igen, de látnod kellett volna az eredetit, akit megsétáltattam. Nem sokban különböz­ tünk. Ettől függetlenül ott azon az istenverte sztyeppén elállt a lélegzetük, amikor megláttak. Azt hitték, hogy az űrutazás ilyen maradandó változásokat idéz elő, éppezért el is dugtak 471 �palócföld 92/5 azonnal szem elől. Egy fémcellában ismerkedett velem össze Gagarin, akit meg kellett taníta­ nom, hogy mi történt vele odafent. Már eredetileg is őt szánták másodhegedűsnek, avagy ta­ pétának, akit majd mutogatni lehet, történjék az áldozati barikával akármi a messzi ismeret­ lenben. Szóval őt hordozták körbe a világon. Ezért kezdődött egy nappal később az űrkorszak. - Aha. Szavai igazságtartalmában szemernyit sem kételkedtem. - Elszámítottam magamat. Bezártak, eldugtak. De nem ám csak úgy hipp-hopp, hanem borzasztó precízen és bombabiztosan. A méreg megevett, de minden rafinériám ellenére húsz év lett belőle. Nem tudtam megugrani, csinálhattam akármit. Állítom, hogy rabtartásban ma­ gason ők voltak a legfejlettebbek az egész világegyetemben. Vagy még azon is túl. Azt hittem, ha készségesen kiképzem a díszhajósukat, legalább félig-meddig nyugton hagynak. Ehelyett húsz. évig vizsgáltak, turkáltak bennem, szétszedlek, összeraktak, aztán amikor végkimer e ­ tek a variációs lehetőségek, bedugtak egy elmegyógyintézetbe. Szerencsére és végre. Másnap megléptem. Ne is beszéljünk róla. Viszketek, vagy amit akartok! Látszott, hogy kirázza a hideg, vagy tán működésbe léptek a tartalékos bogarai. Anna megfogta a kezemet, és a ruházati boltra mutatott. Végre szerencsésen odaértünk. Simon ad­ ta a bankot. - Megvárlak benneteket, itt a pénz. Engedd válogatni a drága gyermeket, hiszen valami­ képpen ő is csak nő. Csikorgó alkatrészek hangja Annából. Nem időztünk sokat. Szoknya, blúz, zokni. - Bugyit ne! - toppantott lábával, kikapta a kezemből és visszadobta a többi közé. Ezek szerint végzett a szájzárral. Az Aranycsákány óta mindenesetre abbahagyta a ka­ maszodást, és ez megnyugtatott. Már amennyire a megnyugvás ebben a helyzetben helyes ki­ fejezésnek mondható. Átöltöztettem, a szomszédos üzletben vettem neki egy szandált, amo­ lyan fegyházfényű bőrt kék patentokkal. - Ez nagyon tetszik - hálálkodott. Odakinn Simon a kacsát etette. A járdán ültek mindketten, a kozmosz hőse kenyérdara­ bokat hajigált elé ritmikusan. Tudom, hogy nem könnyű elképzelni, de így történt. - Nem akarsz menetközben egy újabb passzust citálni a Latrina Magicából? - tápászko­ dott fel közeledtünkre. - Én inkább a mielőbbi felszívódás mellett vagyok - mutattam hátra, ahol már tekinté­ lyesre nőtt gyerekcsapat sivalkodott. Csak idő kérdése volt, hogy mikor bátorítják fel egy­ mást annyira, hogy közvetlen közelről használjanak bennünket céltáblának. Szorongva gon­ doltam arra, hogy nem kizárt; néhány tanítványom is tagja a szabadcsapatnak. - Tűnjünk el innen, amilyen gyorsan csak lehet! - Felőlem - vont vállat Simon mágus - a malomig akár meg sem álljunk. Lépett kettőt, aztán blokkolt. - Annácska édes, gyere ide egy picit, hiszen még meg sem néztelek a szép új ruhádban! Nyájas, behízelgő hang, a la cukrosbácsi. Megvizsgálta Annát jobbról, megvizsgálta balról, magához ölelte, megsímogatta, igazított a ruháján; maga volt a megtestesült atyai gondoskodás. Simon a gondoskodó. Egy újabb szo­ bor jelent meg lelki szemeim előtt. Egy ízlésesnek mondott gusztustalan szobor. Amikor a modell felegyenesedett, rossz szokása szerint megint rámkacsintott, majd in­ kább lehelte, mint súgta: -A tű. 472 �palócföld 92/5 XII. Anna belémcsimpaszkodott és fülig ért a szája. - Szerencsétlen, vén gazember. Naponta, ha egy-két jó órája akad, a többi üresjárat. Em­ léktemető. Hogy mit összebohóckodik ezzel az ártalmatlan vacakkal! - bökött ujjával a blúz­ gallérra. Átvágtunk a Ho Shi Minh utcán, és az Amphion sétányra fordultunk a zárgyár sarkánál. Arccal a malom felé. Simon magyarázott valamit az utcanevekről, de nem nagyon értettem. Elsősorban az Amphion bökte a csőrét, mert többször előhozakodott vele. Csak az utolsó mondatát hallottam tisztán: - Igazságot kell tenni ebben is; a hárfát együtt találtuk fel, a zenét ő egyedül. Ráhagytam. Azt hittem, hogy hosszú még a nap. Időközben elmaradoztak a kölykök, a bámész tekintetekből azonban jutott még jócskán. - A medál a nyakadban biztosíték arra, hogy az enyém leszel - kezdte Anna újra a törlesz­ kedést. - Ellenkezés nélkül. Hagyni fogod, hogy azt csináljak veled, amit akarok. Varázsereje van, bordélyban tartottam egy hétig - duruzsolta. Legyintettem. - Tudod mit? Gondoltam, egy kis higgasztót ráborítok, hátha használ. - Olyan felpiszkált állapotban vagyok, hogy a húgomat se kergetném ki az ágyamból, de még talán az. öreganyámat sem. - Van egyáltalán húgod? - Nincs. És öreganyám sincs. - Én majd egyszemélyben pótolom neked mindkettőt. Hát így. Részemről a redőnyzár. Lehúztam a rolót. Jócskán leszakadtunk közben. Éliás artista és Simon majd kétszáz métert vert ránk. Azt láttam, hogy megállnak, miután egy rendőr szalutál nekik előírás szerint, mondhatni érintő­ legesen. Nógattam Annát, mert nem akartam, hogy pocsékba menjen az ingyencirkuszjegyem. Hamarosan megcsapott Simon mágus hangjának szele. Ez nem tréfa. Ordított, mint akit nyúznak. Nem irigyeltem a rendőrt. - Nincs nálam semmiféle irat, se pénz, nincs munkahelyem, a biciklit találtam, a kacsát tombolán nyertem, és engedély nélkül hordok magammal gumibotot! - Csituljon már öreg - igyekezett nyugtatni a rendőr, elrakva jegyzettömbjét, amikor oda­ értünk. Kínosan érinthette a váratlan vulkánkitörés, mert kezdett színeződni a feje. Azt hiszem pillanatok alatt rájött, hogy mellényúlt, és elmebeteget fogott. Megpróbált kifarolni a csap­ dából, ha másért nem, hát az ablakokból figyelő bámész tanúk miatt. Mentette volna a tekin­ télyből, ami menthető. - Idefigyeljen; én magát bekísérhetném, de... - Úgy van! - csapott le Simon. - Igaza van, kísérjen be! Veszélyeztetem a közrendet, sérte­ getem a hatóságot, ellenséges nézeteket terjesztek kacsával, alapos gyanúval merülök fel - és így tovább. Levegőt sem vett, dehát ebben tisztes gyakorlattal rendelkezett. A rendőr lilult, Simon mindenféle istának, dagadt baromnak lehordt a, ő meg segélykérően nézett ránk. - Magukhoz tartozik? - Nem! Nem tartozunk egymáshoz. Senkihez sem tartozom - óbégatott Simon, miközben a kacsa riadtan és rendületlenül termelte a zónaadagokat. Az észkárosult alakítását egy pillanatra abbahagyva hozzám fordult és egy madzaggal át­ kötött csomagot nyomott a kezembe. 473 �palócföld 92/5 - Ezt juttassátok el a címzetthez, engem letartóztattak... - Dehogy tartóztattam le - rémült meg a rendőr, de Simon hajthatatlan maradt. - Letartóztattak és bevisznek az őrszobára, nem tudom, mikor szabadulok, ismerem a módszereiket. Ne izguljatok, nagyobb állatokkal is elbántam én már! - azzal a rendőrre üvöl­ tött: - Na mire vár? Azt szeretné, hogy megvesztegessem, maga korrupt hólyag? A címzett jobbnak látta, ha inkább megadja a végszót, és sürgősen elpályázik a helyszín­ ről. - Na induljon! Majd meglátom, hogy mekkora lesz a szája odabent! Simon ránkvigyorgott: - Még ki sem látszik a sírból és már kísérteni akar, még fenekén a koporsódeszkacsonk, de már huhog. És elvitte a rendőrt. Éliás artista. Simon mágus, bicikli gumibotpumpával, rendőr. Nem rossz. Előbb elszórtan, majd egyre több ablakból hallatszottak az összeverődő tenyerek. Tapsolt a nézőközönség. Tetszett a műsor. XIII. Simon mágus szájából a pergőtűz egyre távolabbról szolt, a laps lassanként elcsitult, végül az egész karnevál elenyészett a nyár megszokott hangjai között. Nem gondoltam, hogy utol­ jára látom az öreget. Most mit csináljunk művésznő? - Mutasd meg a várost, sétáljunk. - Aztán merre, hol kezdjük? - Mindegy. Szeretném látni a bíróság épületét, meg ott azt a hősi emlékművet - mutatott a völgyet körbefogó hegyvonulat szikláira. Az erdőből kibukkanó mészkövek tetején egy - szin­ tén - alrealisla stílben fogant dolgozó taposta mezítláb a lapátot. Dagadó izmokkal, meztele­ nül, ám farokrejtve. - Közben postázhatnánk a csomagunkat is - folytatta. - Rendben. Megnézem a címeket. - Felesleges. Tudom fejből. - Hogy hogy? - Én írtam mind a hatvankettőt. Találomra elindultam, lévén szülővárosom bármelyik szeglete egyformán jellegtelen és hétköznapi. Az esetleges érdekességek csupán magán történelmem következtében lettek azzá. Úgymint; ezen a padon ölelkeztem először, ebben a házban akkor laktam, amikor, itt szoktam ezt, meg azt. ebben a buszmegállóban egyik este - val, vel. Ez az a hanglemezbolt. És ez meg itt a Posta. Anna feltépte a csomagot, és néhány levél kivételével magával vitte, hogy feladja. Bele­ kukkantottam a maradékba. Hivatalnokok, vezérek és közlegények, jórészt ismert figurák. Az egyik boríték nekem szólt. Egy névjegykártyánál nem sokkal nagyobb méretű kartont találtam benne, ez állt rajta kézírással: "Örülök, hogy ezt az oldalt olvasod először, lévén ez az első oldal. Egy kicsit átejtettelek, de a Latrina Magica valóság. Szentírás. A túloldalon találod azt a mondatot, amelyiket mind­ azok megkaptak és kapnak, akik vajtartónak használták a fejük tetejét. El sem hiszed, milyen bámulatos hatása van! Ez az én csodafegyverem, nyomában a romok. Jó szórakozást! (És tartsd magad távol a közeli céloktól!) 474 �palócföld 92/5 Ölel: Simon. U.I.: Téged nem érint, de tudom, hogy mindent tudni akarsz. Tessék!" Megfordítottam a lapot. Csak részben volt névjegy. MINDENT TUDOK. S.M. Ennyi és semmi több. Fejbekólintott a felismerés. Ez a mondat valóban képes túltenni a radioaktivitáson, csak a hozzávaló célpontot kell megtalálni és házhoz jön a vég. És célpont itt akadt elég. Nem gyönyörködhettem sokáig, mert Anna közben visszaért. - A többi útbaesik, majd bedobom a levélszekrényekbe. Helyes. Itt minden útbaesik. Ez egy olyan hely. Elindultunk és ettől újra rámjött a próbálkozhatnék. - Még nem is beszéltél a boszorkányéveidről. - Nem is fogok - vágta rá határozottan, aztán megint megkukult. A gyenge pontjaiba rend­ re beletaláltam. Csak akkor szólalt meg legközelebb, amikor Simonra tereltem a szót. - Mi lesz az öreggel? - Itt már végzett. Farkaskoldussá változik, aztán tévelyegni indul, amerre lát. Amerre a kötelessége szólítja. Éliás artista összeszarja az őrszobát, ezért aztán kidobják. A nyakörvet hazaviszi a kapitány, és mert Simontól ő is megkapja a maga levélkéjét, sejtheted, hogy mire fogja használni. A biciklivel nem tudnak mit kezdeni, áll az udvaron és próbára teszi továbbra is a rozsda türelmét. A gumibot az őrmesterfeleség ágytársa lesz a magányos órákban, tehát mindörökké; ámen. Pont. Többet nem bírtam belőle kihúzni. Jártuk a z utcákat. Anna időnként eltűnt egy lép­ csőházban, kezében levelekkel. Felkaptattunk a hegyre, onnan vissza a buszpályaudvar felé. Ez utóbbit a lehető legjobbkor ejtettük meg. Fergeteges zivatar szakadt a nyakunkba. Ömleni kezdett az eső, dörgőtt, villámlott. A szél megtette, amire én képtelen voltam. Kimutatta a fo­ ga fehérét. Zimmezum. Annyi időnk maradt, hogy a 66-os buszt elcsípjük. Méterekre alig láttunk, úgy zuhogott. A lakásomtól pár lépésnyire szálltunk le, de így is tökéletesen átáztunk, mire elértük a kaput. A harmadik emeleten laktam, ég és föld között. Méretes tócsákat eresztettünk magunk köré, amíg végre sikerült kinyitnom az ajtót, de ezzel még nem jutottunk túl a nehezén. Ál­ lott, sűrű hőség fogadott odabent, és gondolni sem lehetett a szellőztetésre, miután az eső ak­ kor élte fénykorát. Anna körültrappolta a konyhát, szobát és megnyugodott. - Megfelel. Jó lesz. Majdnem ilyennek képzeltem. - Igazán megnyugtató - kezdtem egy műmosollyal kibújni a gönceimből. Beledobtam őket a kádba a jobb idők eljövetelének reményében. Megtörülköztem, aztán hanyattvágtam ma­ gam az ágyon, hogy a szauna örömeinek hódolhassak. Fáradtságot éreztem, jólesett elnyújtózni, bár alig fél percem jutott rá. Anna ugyanis szintén levetkőzött és leült mellém. - Van egy száraz ingem, vedd fel. Jó lesz fürdőköpenynek, nekem meg légyszíves add ide azt a kis kék törölközőt - mutattam a ruhafogasra. A ruhafogas előszobafalként és szekrényként üzemelt. A könyveim s más kacatok foglal­ ták el a polcokat, meg a szekrényeket. - Minek? - tért vissza az élet Janis Joplinba. 475 �palócföld 92/5 - Hogyhogy minek? - Minek kell a törölköző és az ing? Végre meztelenül láthatjuk egymást. - Felemelő dolog, de mondjuk én szégyenlős vagyok, te pedig érzékeny gyermek lévén megfázhatsz. Nem mozdult. Fel akartam állni, de vadul belémcsimpaszkodott. - Kérlek! Megpróbált visszanyomni az ágyra, és én meg hagytam. Most mit csináljak? - Tudok egy varázslatot - kezdte -, megnövesztem vele a csirkenyomorítódat. Csirkenyomorító! Ahogy ezt kimondta, az akaraterőm utolsó foszlányaitól is megszaba­ dultam. Végzett velem a rekeszizom. Mert hát mi történhet? Megrontok egy 205 éves gyere­ ket, aki nem létezik? Egy szüzet, akit annak idején éppen dolgos feneke miatt égettek meg? - Na,hadd lássam! - Nem lehet. Csukd be a szemed, csak úgy tudom. - Pisilni meg ... - Pisilni meg pont ellenkezőleg! Egy darabig alkudoztunk, eredménytelenül. - Ha nem csukod be, akkor bekötöm. Megadtam magam ismét, gondolván, hogy majd apránként, résnyire, ahogy elkalandozik a figyelme... Fenét. Tudta, min jár az eszem. Fejemredobta a csuromvizes blúzt, amitől leve­ gőt is alig kaptam. Várt egy kicsit, aztán útjára engedte a kezét. Előbb a lábujjaimat simogatta nagyon las­ san, aztán a lábfejemet, bokámat, combomat. Innen áttért a nyakamra, mellemre, derekamra. Akár a levegő. Kezdtem emelkedni. Hosszan időzött a gyomromon, hasamon, a szőreimmel babrált. Úgy tűnt, hogy szálanként lajstromozza őket. Néztem szemhéjam belsején a csillagokat. Aztán megtalálta, amit keresett. Lekaptam fejemről a blúzt; kinyitottam a szemem, nem bírtam tovább, látnom kellett. És láttam. Először fogalmam sem volt, hogy mit, csak bámultam jobbra-balra. Idő kellett ahhoz, hogy felfogjam, nem ott vagyok, ahol vagyok. Nem ott, ahol voltam. Hajnalodott. Mercedes mesterkedett rajtam, haja eltakarta a derekamat. Álomválogató. Béka mondá: kutykurutty. Mercedes feneke ott fehérlett előttem, de ahogy mozdítottam felé a kezem, hozzáértem valami hűvöshöz. Egy medál volt az. A nyakamban lógott vékony bőrszíjon. Így nézett ki: (VÉGE ) 476 �Pataki Kálmán-Tódor János Katonahalál békében Bakóczi Jánosné egyedül él. Lakásában van két urna. Gyermekei hamvait őrzik. - Azt kérdezgetik tőlem, mit akarok még öt év után is? A nyomok már eltűntek, bizo­ nyíték nincs, már nem lehet megtalálni a fi­ am gyilkosát. Arra is céloztak a Katonai Ügyészségen, hogy hülye vagyok, már telje­ sen összekeverem a dolgokat. A fiam, Bakóczi Szabolcs, 1985. novem­ ber 16-án halt meg. Két rendőr vigyázott az ajtóban, amíg a nyomokat eltüntették. Azt mondták öngyilkos lett. Három nappal a le­ szerelés előtt, a Ferihegy 2-őn, ahol mint ha­ tárőr kiléptető útlevélkezelő volt. A történtek előtt három héttel célozgatott rá, hogy mi minden történik a repülőtéren, mi mindenre kényszerítik a kiskatonákat. Nekem arról sejtelmem se lehet. Azt mond­ ta, ha vele ilyen előfordulna, akkor először a tisztjét lőné le, azután saját magával végez­ ne. Kértem, hogy mondja meg a tiszt nevét, de azt mondta, már így is túl sokat elárult. Megdöbbentett, nagyon rossz előérze tem támadt. Valahányszor itthon volt, és vissza­ ment, mindig a liftig kísértem és kértem, na­ gyon vigyázzon magára. Amikor a fiam meghalt, azután nem sok­ kal egy tiszt öngyilkossági kísérletet követett el, de nem tudtam kinyomozni, ki volt az. Azon a napon este hat óráig volt szolgá­ latban. A lövés egyesek szerint hat óra öt perekor dörrent el, de pontos időpontot nem tud senki. Az biztos, hogy a fiam nem adta át senkinek a szolgálatot, a fülkéjében ott volt a bélyegzője is. Azt utólag sikerült kideríte­ nem, hogy a pihenőben már fél háromkor el­ kezdtek takarítani, és fél hatig nem mehetett be senki. Egyes szemtanúk szerint a fiam fél hatkor feldúltan rohant a pihenő előtt álló Fábián hadnagyhoz és hevesen gesztikulálva mon­ dott neki valamit. De aki ezt látta, az sem tudja, hogyan került be a pihenőbe, ahol a halálos lövés eldördült. Fábián hadnagy egy hevenyészett jegyző­ könyvben azt vallja, hogy fél hatkor takarí­ tani küldte a fiamat. Egy negyedóra múlva benyitott hozzá, és látta, hogy az iratokat pa­ kolja össze. Megkérdezte, miért nem takarít. Erre az én fiam állítólag azt mondta - a tár­ sai szerint soha senkinek nem válaszolt visz­ sza -, hogy "túlságosan öreg vagyok én már ehhez". A tiszt szó nélkül sarkon fordult, nyitva hagyta maga mögött az ajót. A jegyzőkönyv szerint körülbelül három méterre volt, ami­ kor a lövést hallotta. Visszament, látta mi történt és a telefonhoz nyúlt. De nem volt vo­ nal. Tíz nap múlva a Katonai Ügyészségesn Fábián hadnagy a következőképpen mondta el az esetet: - Lent beszélgettem a hallban a biztonsági szolgálat embereivel, és a hat órás váltásra 477 �palócföld 92/5 érkező katonákkal. Beszélgetés közben hal­ lottam meg a lövést. Rohantam a pihanő felé. Velem volt egy Csiba Péter nevű honvéd, meg egy másik katona, akinek a nevére nem emlékszem. Benyitottam a pihenőbe, láttam mi történt. Próbáltam telefonálni, de nem volt vonal. Bakóczi Jánosnénak csak akkor engedték meg, hogy beszéljen a helyszínen lévő kiska­ tonákkal, amikor Horváth István volt bel­ ügyminiszternél panaszt tett. A panasztétel után egy nappal már mindent tudtak Ferihe­ gyen. -A kiskatonák nem emlékeztek semmire. Mondtam nekik, hogy ez nem létezik. - Hiszen hárman rohantak a lövés irányá­ ba. Elől Fábián hadnagy. A katona, akinek ezt mondtam, csak né­ zett, azután ezt mondta: - Csak ketten szaladtunk, nem hárman. A Konhitzer, meg én. Fábián hadnagyot csak kijönni láttuk akkor a pihenőből. Ezt a tényt nem engedték felvenni a jegy­ zőkönyvbe, mert a repülőtér katonai pa­ rancsnoka Nyíri alezredes felhívta a határ­ őrség országos parancsnokát, aki ezt megtil­ totta. - Sajnos nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy akár hevenyészve is, de leírjam és alá­ írassam ezt a vallomást - mondja Bakócziné. A halott fiút, Bakóczi Szabolcsot rendkí­ vül gyorsan elhamvasztatta a honvédség. Pe­ dig a hamvasztást ilyen esetben egy törvény­ erejű rendelet tiltja. Ehhez különleges enge­ dély kell. -Rendkívüli halálnemeknél, márpedig az öngyilkosság az, csak külön engedéllyel lehet hamvasztani. Ezt mi nem tudtuk, tudhattuk akkor, túlságosan nagy volt a megrázkódta­ tás ahhoz, hogy erre figyelni tudjunk, ezért egyeztem bele a hamvasztásba. Hat év óta nem kaptam meg a halottvizsgálati bizo­ nyítvány nekem járó példányát. Márpedig ezen az állt, hogy a boncolás után temethető, de nem hamvasztható. Az engedélyt csak a törvényszéki orvosszakértő adhatta volna meg, aki a boncolást végezte. A temetkezési 478 vállalat mégis elhamvasztotta. A papíron ez állt: Boncolva november 18án, temethető 19-től: És ez nagy betűkkel volt rányomtatva. Ez az engedély hamvasz­ tásra nem vonatkozik. Egy Keresztes Imre nevű katonai ügyész írta alá és pecsételte le. December 13-án volt Szabolcs búcsúzta­ tása. Mi nem hittük el, hogy öngyilkosság tör­ tént, márpedig a katonai ügyészség a vizsgá­ latok során ebből, mindig ebből indul ki. Ál­ landóan azt kérdezgették, milyen viszony­ ban voltunk a gyerekünkkel. Szerették volna azt hallani, hogy állandó problémáink vol­ tak. Kértem, hogy azonosítsák a katonaruhá­ ját, végezzenek laboratóriumi vizsgálatot. Választ kértem arra is, milyen engedély alapján hamvaszották el a fiamat a tiltás el­ lenére. Ezt követően egy katonai ügyész, Varga Béla elővette a dossziéból a dokumentumot és aláírta, majd lepecsételte újból. Ez volt az utólagos engedély. Közben rájöttem arra, hogy az úgyneve­ zett helyszínelési jegyzőkönyv több helyen meg lett hamisítva. A jegyzőkönyv szerint a jobb homlokán ment be a golyó. De ez nem igaz, mert az arccsontjánál. Ezt azért tudom, mert tíz nappal a halála után láthattam a fiam ruhátlan holttestét üvegen keresztül. Ezt is többször kellett kérnem, mert nem engedték. Már arra gondoltam, erőszakkal megyek be a hullaházba, félrelökök az utamból min­ denkit, és senki nem tarthat vissza. De eszembe jutott, hogy ha ezt teszem, becsuk­ nak az elmegyógyintézetbe, mint sok más sorstársamat, akinek gyermekeit elpusztí­ tották a katonaságnál és az igazságot akar­ ták tudni. Amikor a fiamat megtalálták, a pisztoly a kissé szétterpesztett lába között feküdt a föl­ dön. Ha önkezével vetett volna véget az éle­ tének, ha a halántékához szorította volna a �palócföld 92/5 fegyvert, a keze a teste mellé hull és a pisz­ toly nem kerül a lába közé. De hát semmi oka nem volt az öngyilkos­ ságra. Három napja volt még hátra, alig vár­ ta, hogy leszereljen. A fegyverszakértő, Krecsmár, nem vett ujjlenyomatot a fegyverről. Nekem azt mondták, hogy egy Schwarc nevű tiszt ujjle­ nyomata biztosan rajta van, hiszen ő adta ki a pisztolyt. De ez sem volt rajta. Krecsmár olyan véleményt írt, én nem tudom, nem szé­ gyelli-e magát, hogy az ő praxisában nem fordult elő, hogy akár ujjlenyomatot, akár u jjtöredéket tudott volna rögzíteni. Ilyenre nem volt példa sem az ő, sem a kollégái gya­ korlatában. De még a lövedék röppályáját sem lehet kiszámítani. Hát milyen szakértők ezek, milyen emberek? Az igazságügyi orvosszakértő dr. Molnár Miklós a boncolási jegyzőkönyvben két lőtá­ volságot feltételez. Egy közelit, meg egy tá­ volabbit. - A halott fiamról készült fényképen még látható, rajta van a karórája. Egyébként ezt is sokáig letagadták, azt mondták, nem ké­ szült fénykép. Amatőr felvételeket csinált egy kiskatona, de nem tudják, hogy kicsoda. A képeket egyébként csak a következő év, 1986. április elsején láthattuk meg. Nem adták vissza a fiam pénzét sem. Pe­ dig tudom, hogy volt nála. A halála előtt öt nap szabadságon volt itthon. Vett egy far­ mernadrágot. Pénteken ment vissza, szom­ baton meghalt. Úgy saccoljuk, egy ezres le­ hetett még nála. De csak tíz meg húsz fillére­ seket találtak nála. Kértük az óráját is, nem az értéke, az emlék miatt. Balogh László őrnagy, aki az üggyel fog­ lalkozott, azt mondta ezek nincsenek meg, azért "mert ilyenek a hullaszállítók". Szól­ junk az ügyésznek, Gelencsér Lászlónak. Gelencsér azt mondta. - Miért van úgy felháborodva, a katonaru­ hája is elveszett. Ekkor jutott az eszembe először, hogy mit mondott nekem a gyerekem. Tudtam, hogy a nyomok miatt tüntették 1985. december 30-án láttam a fiam halálá­ val kapcsolatos iratokat. A helyszínelési jegyzőkönyvből kiderült, hogy a lövedéket, a karórát, a pénzt egy nejlonzacskóba téve be­ szállították a Katonai Ügyészségre. Tehát nem a hullaszállítók rabolták el, mint ahogy nekem mondtak. - Na igen - mondták az ügyészségen -, el­ felejtettünk szólni, hogy mégis megkerültek ezek a dolgok. Amikor a fiam meghalt, aznap már a har­ madik halott katonája volt annak az ügyész­ nek, aki vizsgálni kezdte az ügyet. És aki egy órán belül meg tudta állapítani, hogy öngyil­ kos lett, holott az idegen- vagy önkezűséget csak az igazságügyi orvosszakértői boncolás után mondhatják ki. Az ötödik napon kimentünk a nővérem­ mel a repülőtérre. Követeltük a jegyzőkönyvet, de azt vála­ szolták, hogy ilyen nincs. Mondtam, hogy amíg a jegyzőkönyvet nem látom, én onnan el nem megyek. Balogh őrnagy megkerestette az iratokat. Ebben a jegyzőkönyvben minden szedettvedett hazugság volt. Azt írták bele, hogy az öngyilkosságának egyik oka az volt, hogy az édesapja beteges. Nem tudom honnan szedhették ezt, hiszen az apja arra volt büszke, hogy negyvenkét év munkában töltött idő alatt egyetlen napot sem töltött betegállományban. Olvastam tovább ezt az irományt. Abban szó volt arról, hogy szóbeli incidens volt a fi­ am és Fábián hadnagy között. Ezt többek kö­ zött egy Major nevű határőr is hallotta. Igen, de mi hangzott el a vita során? Erről egy szót sem írtak. - Nem tudják, hogy a lényeges dolgokat a jegyzőkönyvben szó szerint kell idézni? kérdeztem ezt az őrnagyot. Erre ő elvörösödött, kitépte a kezemből a jegyzőkönyvet, vagyis a jelentést. - Ez csak egy piszkozat - mondta. - Micsoda? Meghalt egy ember és maguk piszkozatokat gyártanak? Láttam az asztalon egy írógépet és mellet­ 479 �palócföld 92/5 te gépelt papírlapokat tele piros javítással. A jegyzőkönyvben arról is szó volt, hogy azért zárták ki az idegenkezűséget, mert a pi­ henőnek csak egy ajtaja van, és ablaka sincs, tehát máshonnan nem mehetettek be a he­ lyiségbe. Ez sem igaz, a pihenőt három ajtón keresztül lehet megközelíteni. Kettő közvet­ lenül a folyosóról nyílik, egy pedig a szom­ szédos irodahelyiségből. Miért hazudnak ezek, villant át rajtam. Nyíri alezredes, a reptér katonai paran­ csonka azt mondta, egy dolgot nem vizsgál­ tak ki. Lehetséges, hogy a fiam valami "sötét dologba" keveredett, kiengedett valakit pén­ zért. Ezzel rágalmazta az emlékét. Ez a paransnok mondta egy héttel azelőtt, hogy testben, lélekben megerősödve kapjuk vissza a fiunkat. Mindig ezt mondják és ron­ csokat, halottakat kapunk vissza. Nemsokára baráti tanácsot kaptunk egy, a Katonai Ügyészségen dolgozó bűntetőjo­ gász ismerősünktől, aki éppen külföldre ké­ szült, hogy fontoljuk meg, lépünk-e valamit a fiunk ügyében, nehogy esetleg a másik gye­ rekünket is vérbefagyva találjuk, vagy éppen velünk történjen valami. Ez volt a baráti tanács egy magas beosztá­ sú büntetőjogásztól. Zsoltot, a kisebbik fiút nem mertük az ut­ cára engedni egyedül. De a nagy tömegeket is el kellett kerülni. Este mindig én vittem le a kutyát. És hallgattunk. Hallgattunk. Addig, amíg Zsolt meg nem halt tizen­ négy hónap múlva fehérvérűségben. "Anya, te nem teszel semmit, ebbe bele lehet őrülni" ismételgette nagyon sokszor szegény kisfiam még a halála előtt is. Levelet írtunk az akkori belügyminiszter­ nek, Horváth Istvánnak, akiről úgy hallottuk, rendes ember. Harmadnap este nyolc előtt néhány perccel levittem a kutyát sétálni. Óbudán lakom, szemben a Goldberger gyár­ ral. És a házunkkal szemben van egy parkoló. A járdán mentem, de a kutya rángatott át a túloldali bokrokhoz. A parkoló sötét volt, csak a házak ablakából szűrődött ki némi vi­ lágosság. 480 A tölcsérszerűen összeszűkülő parkoló­ bejárat közepén járhattam. Előre néztem, de a látómezőm szélén észrevettem egy kocsit, égett a lámpája és hirtelen megindult felém. Mindez egy másodperc töredéke alatt tör­ tént. Ugrottam a kutyával. Egy vasoszlop mögött kerestem menedéket. Tudtam, ha egy élőlényt látok, én ordítani fogok. Közben feltűnt a Tímár utca felől egy au­ tó, egy usánkás magas ember ült benne, és az a másik kocsi elhajtott. A Katonai Ügyészségen bejelentettem, hogy el akartak gázolni. Gelencsér ügyész közbevágott, máskor írjam fel a kocsi rend­ számát. Honnan tudta, hogy nem írtam fel? Hi­ szen nem volt ott. Vajda Tibor, jászapáti szakközépiskolai tanárral és feleségével 1989. január 12-én közölte két határőr tiszt, hogy az osztrák ha­ tár mellett lévő Ágfalván a magasfigyelőben öngyilkos lett a fiuk, Tibor. Á szülők azonnal indulni akartak Sopron­ ba, hiszen gyermekük legutolsó levelét is in­ nen kapták. A tisztek, akik a hírt hozták ezt megtiltották. Egyikük, aki orvos lehetett, egy teleszívott fecskendőt vett elő a táskájá­ ból. - El akartak altatni minket, de tiltakoz­ tunk. Újból megismételtük, megyünk Sop­ ronba - emlékezik a megtört tekintetű tanár, Vajda Tibor. - De a tisztek, mint mondták, parancsba kapták, hogy minket ne engedjenek ki a la­ kásunkbó l . De ha mi nagyon ragaszkodunk, akkor BM vonalon engedélyt kérnek. Jászapáti ekkor még nem volt város, köz­ vetlen BM vonala sem volt, ezért Jászbe­ rénybe mentek. Ez reggel hét órakor történt. Fél tizenegykor jöttek vissza. Azt mondták, hogy rendben van, mehe­ tünk a baleset színhelyére, de előbb Buda­ pestre visznek minket az Ady-ligeti lakta­ nyába. Amikor odaértünk, egy percre sem �palócföld 92/5 engedtek egyedül minket, még a vécére is ki­ sértek, aminek az ajtaját sem zárhattuk be. Kínáltak ebéddel is, de nem mertük elfogad­ ni, féltünk, hogy valamit tesznek bele. Az Ady-ligeti parancsnok mondta, ad mellénk egy kisérőt, aki levisz Sopronba, és ott min­ dent el fognak magyarázni nekünk. Délután fél négykor értünk Sopronba, ahol az MSZMP irodában dr. Szalontai Já­ nos politikai tiszt fogadott bennünket és egy Vörös Zoltán nevű őrnagy, valamint egy szá­ zados és egy másik ember, aki úgy mutatko­ zott be, hogy ő a halottkém. A feleségemet itt sem engedték egyedül a vécére. A táskáját, amiben a gyerekek ellenőrző könyve volt, azt is kiforgatta dr. Szalontai. Mi könyörögtünk, látni szeretnénk a gye­ rekünket. Közben besötétedett, de mi ra­ gaszkodtunk ahhoz, hogy kimenjünk Ágfal­ vára. Ott az őrs épületében találkoztunk az őrparancsnokkal és a fiam járőrtársával. Ez utóbbival kapcsolatban később megtudtam, azért nem szólt semmit, csak sírt a nyakam­ ba borulva, mert lehallgatókészülék volt a szobában. Erről a volt tanítványaim is mesél­ tek, akik ott teljesítettek szolgálatot. A helyszínre nem mehettünk ki, mert azt mondták sár van, sötét van, messze van. Egy fél év múlva rájöttünk, hogy a hely­ színre jutásunkat azért késleltették egész nap, mert közben gyorsan lebontották a hor­ dozható magasfigyelőt. Ebben az időben, 1989. januárjában még megvolt a vasfüggöny, de ezen az ágfalvi ré­ szen halad át a Győr-Sopron-Ebenfurti vas­ út, itt minig volt átjárás. Ezért is volt itt meg­ figyelő. A fiam 1988. június 14-én érettségizett jeles eredménnyel és felvételizett a Szegedi József Attila Tudományegyetemre. Sikere­ sen felvételizett, de helyhiány miatt átirá­ nyították a tanárképző főiskolára. A felvéte­ li kérelem folyamatban volt és addig is, amíg a minisztérium értesítése megjön - augusz­ tusig -, szolgálathalasztási kérelmet nyújtot­ tunk be. Ennek ellenére behívták a fiamat. Sopronkőhidán lett őrvezető, de időnként be kellett segítenie a tolmácsolásnál, hiszen jól beszélte a német nyelvet is. Sopronban a határőrparancsnokságon egyre azt hangoztatták, hogy a fiam öngyil­ kos lett, amit mi nem tudunk elhinni. Azt sem értjük, hogy kerülhetett a magasfigyelő­ be, amikor oda csak váltáskor mehetett vol­ na fel. Az ő helye a magasfigyelő alatt lett volna, hiszen ott volt a TBK összeköttetés is. A tár­ sa pedig - egyedül - okmányokat vizsgált az úgynevezett csempészkapunál. Két ember­ nek kellett volna lennie mind a magasfigye­ lőnél, mind pedig az okmányok vizsgálatá­ nál. Ágfalváról visszavittek minket Sopronba. Dr. Szalontai alezredes azt mondta - vagy itt alszanak a betegszobában, vagy pedig mó­ domban áll még ma éjszaka hazaszállítani önöket Jászapátiba. Nem engedték meg, hogy a városban aludjunk, pedig lett volna szállásunk a Talján utcában, ahol az eskü al­ kalmával is laktunk. Hazavittek minket. A Győri Katonai Ügyészség meghozta a szabvány határozatát, amelyet a Jogfosztot­ tak Egyesületében mindenki jól ismer. A fi­ unkat zárt koporsóban hozták, úgy kellett őt örök nyugalomra helyezni, hogy meg se néz­ hettük. A határozatban az állt, hogy a fiam ön­ gyilkos lett, de ha nem vagyunk megelégedve a közöltekkel, tíz napon belül fellebbezhe­ tünk. Fellebbeztünk, de fellebbeztünk a Szol­ noki Megyei Kiegészítő Parancsnokság be­ hívóparancsa ellen is, amely szerintünk tör­ vénysértő volt, mert amíg az államigazgatási szabályok szerint nem válaszolnak a felvételi kérelemre, addig nem lett volna szabad be­ hívni a fiamat. A fellebbezésünket nem küldték tovább a Katonai Főügyészségre. Megkeresett minket a lakásunkon országgyűlési képviselőnk, aki arra kért minket, hogy írjunk le mindent pontosan, és ő az ügyet a parlament Jogi és Igazságügyi Bizottsága elé fogja vinni. Köz­ ben Szíjjártó Károly elment nyugdíjba, hó481 �palócföld 92/5 napok teltek. Azutá n a Katonai Főügyész­ ségről idézést kaptunk. Dr. Tuchek ügyész azt mondta, tanulmányozhatjuk az iratokat. 1989 december 21 volt a tanítási szünet első napja abban az évben. Aznap láttunk az ügyészségen egy fényképet. A fiam le van bukva a magasfigyelőről és látszik, hogy nyitva van a szeme. Négy hónap múlva ugyanazt a fényképet (az 1-es számút) mu­ tatták, de ezen már csukott a fiam szeme. Tuchek föl volt háborodva, amikor ezt az észrevételt közöltük vele. A vizsgálat során egy földdel szennyezett töltényhüvelyt találtak, később mégis kettőt vizsgált Kecsmár fegyverszakértő. Buda­ pestre 17 éles lőszert küldtek, ahol próbalö­ véseket végeztek, mégis hiánytalanul vissza­ küldték mind a 17-et. A fegyveren nem is kerestek ujjlenyoma­ tot. Tuchek ügyész szerint azért nem, mert azokat még a gyilkos lövés eldördülésének napján lemosta a köd. Nem tulajdonítottak különösebb figyel­ met annak a ténynek sem a nyomozók, hogy a fiam nyári zsávolyruhájának a zsebében bontott papírzsebkendő csomagot találtak, a magasles alatt pedig véres papírzsebkendőt. A vérnyomokat nem azonosítják. Ha valaki öngyilkossági szándékkal meg­ lövi magát, az utána nem törölközik meg. Vagy ha meg is törölközik, nem tesz még egy kísérletet. Dr. Dallos orvosezredes, igazságügyi or­ vosszakértő szövettanilag megvizsgálta a go­ lyóbemenet helyét. A lövedék közelről, az áll alá hatolt be, de a sapkáján a sild fölött közé­ pen is van egy golyó ütötte lyuk, valamint egy vágás oldalirányban. A fényképen a fiam homloka mindezek ellenére tiszta, ép. Levelet írtunk Kárpáti, akkori honvédel­ mi miniszternek, de az ügyet lezárták, a ha­ tározat jogerőre emelkedett. 1990. július 24-én dr. Szájer József fel­ szólalt a parlamentben és név szerint emlí­ tette a Pozsár János és Vajda Tibor esetét. Az üléseket közvetíti a televízió is, csakhogy amikor Szájer Józsefre került a sor, Jászapá­ 482 tiban megszűnt az áramszolgáltatás, elsöté­ tedtek a képernyők. Most május közepén a legfőbb ügyésztől kaptunk levelet, akinek még tavaly, 1990 augusztusában írtunk. A Katonai Ügyészséget panaszoltuk be. A le­ vélborítékon nem a Legfőbb Ügyészség, ha­ nem a Katonai Ügyészség bélyegzője van. A kör bezárult. Miután a fiam meghalt, nem kaptuk visz­ sza a szemüvegét. Azt mondták nem volt sze­ müveges. Pedig rendszeresen Pestre jártunk kumputeres szemvizsgálatra. Az óráját is rejtélyes körülmények között adták vissza. Mind a mai napig jelez, jelzi azt az időpontot, amikor le kellett volna őt válta­ ni. Zagyva István őrnagynak, őrparancsnok­ nak az ágfalvi kocsma harmadik asztala volt a törzshelye. Ez volt a helybeliek szerint a hármas számú megfigyelő, innen irányította a vadászatokat. A vadak tudták, hogy nyitva van a határ, és átjártak a Magyarországon vadászók nagy örömére. A fiam azt is mesélte, hogy nem csak ke­ letnémeteket, hanem szovjet, mégpedig fegyveres határsértőket is észleltek több­ ször. Egyébként a Fertő-tó közelében van egy szovjet katonai bázis. Amikor el akarták fogni őket, megállították a magyar katoná­ kat, azt mondták, vissza fiúk, ezek oroszok. A szovjeteknek olyan lövedékük volt, amelynek használatát a nemzetközi szerző­ dések régen betiltották. Karcoltak, légbubo­ rékot okoztak, így öltek. Én azt hiszem a fiamat vagy az oroszok lőtték le, vagy valamilyen vadász. És amikor látták, hogy megsebesült, belelőttek még, hogy végleg elnémítsák. A testén több lövés van, de csak egy hüvelyt találtak. A halottvizsgálati jegzőkönyvben az. állt, hogy a fiam írisze barna volt. Uram, nézze meg a szememet, ugyanilyen színű volt a fi­ amnak is. Látja ugye? Kék a színe. Hát akkor mi történt? És kit temettünk el? �palócföld 92/5 Kevesen vannak az országban, akik ne hallottak volna valamit Pozsár János honvéd rejtélyes, végsősoron máig tisztázatlan kö­ rülmények között bekövetkezett értelmetlen haláláról. Az esettel, illetve az ezzel kapcso­ latos nyomozással foglalkoztak már a sajtóorgánumok és a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora is. Többször megszólalt az elkeseredett édesanya, Pozsár Jánosné is, akit elmondása szerint a vizsgálatot végző ügyészek tettleg bántalmaztak, lepocskon­ diáztak, elmebetegnek neveztek. Pozsár Jánost a hivatalos vélemény sze­ rint egy katonatársa lőtte le véletlenül. A fia halálába, annak zavaros körülmé­ nyeibe belenyugodni nem tudó asszony 1990 decemberében megalakította a Jogsértettek Egyesületét, amelynek jelenleg körülbelül kétszáz tagja van, nagyrészt olyan szülők, akik gyermeküket a honvédségnél vesztették el, békeidőben. - Gyakran nyomozati hiányosságokra hi­ vatkozva fejezi be a katonai ügyészség a vizsgálatot. Az időt addig húzzák, amíg a nyomok eltűnnek, vagy sikerül eltüntetni azokat. És mindig a kiskatona a hibás, és mindig az öngyilkosság lényéből indulnak ki. A tisztek fegyverét, hogy lőttek-e abból, so­ hasem vizsgálják. Az én kisfiam Pozsár János 1987 októbe­ rében halt meg Budaőrsön, a Vasvári Pál lak­ tanyában, állítólag egy őrtoronynál. Az első adatok szerint a torony lépcsőjének a negye­ dik lépcsőfokán állt, majd egy másik verzió szerint a harmadikon, amikor a halálos lövés érte. Azt mondják, onnan zuhant le, és meg­ halt. Az ügyben nyomozó katonai ügyészek feltétel nélkül elhiszik azt, amit a katonák feljebbvalói állítanak. Pedig a rendkívüli ha­ lálok esetén feltételezni kell azt is, hogy eset­ leg nem baleset, nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt. Nagyon sok mindent utólag "állapítottak meg". Így például azt, hogy azért nem volt a fiam testén az esés következtében sérülés, zúzódás, mert a korlátot markolta, miközben csúszott lefelé. Nem találták, nem is keresték a gyilkos golyó hüvelyét. Én kerestettem. A fegyverszakértő azt mondta, nem biztos, hogy azzal lőtték le a fiamat. Hát véletlenül volt ott egy kilőtt hüvely? Ki lőtt vele? És mi az, hogy nyomozati hiányosságok miatt lezárják a vizsgálatot? Azt kell hinnem, hogy az én kisfiamat lik­ vidálták, vagy olyanba vitték bele, hogy meg kellett halnia, mert túl sokat tudott. Mi mást hihetnék? Amikor a rádió Vasárnapi Újság című műsorában erről volt szó, utána egy női hang telefonált a szerkesztőségbe - az eset idején polgári alkalmazottként szolgált a Vasvári laktanyában -, és azt mondta, hogy a fiam annak a következtében halt meg, hogy a lak­ tanya incidensbe került egy nyugati gépko­ csival. Ennek az áldozata lett Pozsár honvéd. Nem sokkal halála előtt a kisfiam elme­ sélte nekem, hogy egy nyugati rendszámú gépkocsit kell figyelniük. Nem szabad leállí­ tani, csak a mozgási területét kell megtippel­ ni. Amikor a második riport elhangzott a rá­ dióban, egy férfi telefonált, hogy Pozsár Já­ nos áldozati bárány volt. Letérdepeltették, megkötözték és közvetlen közelről fejbelőt­ ték. De mivel kötözték meg? A fiam nadrágjából ki volt húzva a nad­ rágszíja. Október volt, jő idő, még a nyári öl­ tözéket viselték. A laktanya orvos, aki állító­ lag éleszteni próbálta a gyermekemet, azt mondta, ő nem húzta ki az övét, legfeljebb meglazítja, ha rajta van. Az igazságügyi orvosszakértő nem zárta ki a pisztolylövés lehetőségét, márpedig pisz­ tolya általában a sorkatonának nincsen. Állítólag negyven percig feküdt a fiam a fejlövésével a betonon. Ahol egy csöpp vért sem lehet találni, illetve lehetett, de ez is csa­ lás volt, mint kiderült. Később a fényképen láttam az őrtornyot, láttam rajta, hogy véres a második kockakő. Ide esett a Janika feje. Az őrtorony tövében 483 �palócföld 92/5 egy letakart valami feküdt. A kisfiam holt­ teste. A kövön egy hosszúkás vércsík volt. Amikor ezt látta a barátnőm, véletlenül fel­ borított egy pohár vizet. Akkor jöttünk rá valamire. Arra, hogy miért olyan furcsa ez a kép. Hogy lehet az, hogy a lejtős kövön ilyen irányba folyt a vér. A Duna vize sem folyik ellenkező irányba. Én erre a szürkés-barnás foltra tettem a kisfiamra emlékezve egy koszorút. A befes­ tékezett kőre. Mert nem sokkal később egy bíró kezében két borítékot láttam. Az egyiket átnyújtotta nekem. A másikat, mint mondta, azért nem, mert hadititkokat ábrázoló fényképek van­ nak benne. Mik voltak azok a hadititkok? Az őrtornyok? A fényképeken, amelyek az eset után készüllek ott volt az őrtorony, csakhogy ott hófehér volt a kő. Az a kő, amit én az előt­ te való napon véresnek láttam, amit véresnek mutattak nekem, amire én a koszorút tettem. A lépcsőt utána színezték be. Három év után is milyen pontosan emlék­ szik a mentőautó orvosnője a helyszínre! Az őrtoronyra viszont nem. "Miért volt ott őrto­ rony?" kérdezte. Ő a kerítésre emlékezett és a betonra. A kerítésre azért emlékezhetett, mert szerin­ tem ott ölték meg a kisfiamat. A kerítésen agyvelőnyomokat is találtak, krétával be is voltak karikázva. Az eredeti mentőorvosi je ­ lentés eltűnt, csak a két róla készült másolat van meg. Ismeretlen tettest keresett a ren­ dőrség, holott én név szerint megmondtam, ki az, aki a jelentést lemásolta. Volt egy katonafiú, akinek kilenc külön­ féle vollomása volt az esettel kapcsolatban, és ez nem tűnt fel a katonai ügyészségnek. Ő azt állította, a lövés véletlenül történt. Ki­ lenc különféle vallomást adott, a szavahihe­ tősége régen megdőlt. De az nem különöseb­ ben érdekelte az ügyészséget. Egyes vallomások szerint a fiam azonnal meghalt, mások szerint tíz percet, míg mások szerint negyven percet élt még. Hőbe század­ parancsnok szerint a fiamat elvitte a mentő 484 és a budaőrsi bekötőúton halt meg. A baleset vagy gyilkosság helyszínét Hőbe századparancsnok és Bihari őrmester bizto­ sították. A halott fiam ruháját visszavitték és elégették. Hőbe század parancsnok azt mondta a katonáknak, amikor a fiamról be­ szélt: "Ne sirassátok, az úgyis nagyon szapo­ ra fajta." Ugyanis cigány származásúak va­ gyunk. (Hírek szerint a századparancsnok 1991. májusában megvált a honvédsétől. Vagy korkedvezményes nyugdíjba ment, vagy a rendőrség kötelékébe került.) A vizsgálat idején egy Csikós nevű sza­ kaszvezető azt mondta, megvárja hogyan döntenek az ügyészek. Ha nem úgy, ahogy kell, akkor beszélni fog. Ez a szakaszvezető úgy beszélgetett az ügyésszel, mintha ezer éve ismernék egymást. Sőt, az ügyész mintha félt volna ettől a fiútól. Az ügyben Venczl ügyész nyomozott utoljára. Egészen a legfelső szintig mentem, tábor­ nokokhoz jártam. De akiktől segítséget kér­ tem, mind ellenem dolgoztak. Annak idején az MSZMP-bőI is kijött egy Csikós - bizto­ san csak "véletlen" a névazonosság - neveze­ tű elvtárs, és azonnal intézkedni akart. Szentendrén a fegyverszakértők próbalö­ véseket végeztek. Egy nagyvonalú úr, Mari­ ninek hívták, volt az első szakértő. Milyen érdekes, hogy a rekonstruálásnál mindig a pisztolylövés volt a jó. A báura különben nem akarták rátenni a szemüveget. Pedig az én kisfiam szemüveges volt és szemüvegét sértetlenül kaptam vissza. Majdnem verekednem kellett, hogy a sze­ müveget a bábura rátegyék. A próbalövésnél ripityára ment. Venczl ügyész ezt azzal ma­ gyarázta, hogy szemből lőtték a bábut. Később kint volt egy másik fegyversza­ kértő is, aki egy szobában dolgozott az előb­ bivel. Elfogultsági panaszt adtam be. Öt perc múlva ők is beadták a maguk elfogultsági pa­ naszát. Hogy mi történt azzal a fiúval, aki állító­ lag lőtt? Sz. azt mondta, hogy ő nem gyilkos. A gyilkost magasabb régiókba keressük. Ami­ �palócföld 92/5 kor az ügyész szabadlábra helyezte, állítólag azt tanácsolta neki, hogy vigyázz, mert a ci­ gányok meg akarnak ölni, keresnek már. Hő­ be századparancsnok éjjel fél tizenegykor hozta ki a börtönből a katonát. Ezzel egyidőben 1987. november 17-én az ügyész mindenáron ki akarta nekünk adni ennek a fiúnak a címét. Velünk akarták vég­ rehajtatni az ítéletet. De mi nem vagyunk gyilkosok. Bár lehet, hogy a férjem felindult állapotában képes lenne egy ártatlan embert... Ez a fiú, Sz. azt mondta, hogy hagyják már békén, és megöli az összes tanút, a Csi­ kóssal kezdve, ha neki egy percet is ülnie kell. Lehet, hogy ő volt, akivel végrehajtatták az ítéletet? Ő azt mondta, nem gyilkos. A fiút egyébként október 12-én tartóztat­ ták le a gyengélkedőn, ahol nyugtatóval tele­ tömve várta, hogy a fegyőrök érte jöjjenek, és az ügyészségre vigyék. A századnapló szerint Sz. 16 án még min­ dig a gyengélkedőn tartózkodott. Sz., akit a fiam lelövésével vádoltak, az el­ ső őrségváltásban volt. Aznap szigorúbb volt az ÜTI (az ügyeletes tiszt). Sz.-szel kidobatta a toronyból a söprűt, a hamutálcát és kiürí­ tette, 10.58-kor fejezte be az ellenőrzést. Nem tudták a nyomozók meghatározni azt sem, mikor dördült el a lövés. Arról vi­ szont van jelentés, hogy azon a napon 11 óra 40 perckor értesítették az őröket, hogy taka­ rítási feladat lesz. Mutattam a kisfiam képét az ügyésznek. Azt mondta, nekem ne mutogassa, én már láttam a maga fiát. De hol? Én a halottvizsgálati papírt olvasva lát­ tam, hogy itt nincs rendben valami. Ezért in­ dultam el, hogy az igazságomat, a gyerekem igazságát megkeressem. A hivatalos iraton ugyanis az állt, fejlövés, koponyatöréssel társulva. Teljes az agyroncsolás. A halál be­ állta 1987. október 12-én 11 óra. Előtte két perccel fejezte be az ellenőrzést az ügyeletes tiszt. Akkor még nem volt szó arról, hogy játék­ ból le akarta fegyverezni Sz.-t csak arról, hogy a leszerelés előtt álló katonatársát meg akarta "buktatni". A fiam balfelől kapta a lövést. Visszafelé jött? Mert az őrtorony tizenegyedik lépcső­ fokának a magasságában jobboldalon agyve­ lőmaradványokat találtak a jegyzőkönyv szerint. A katonai ügyészségen azt kérdezték tő­ lem, főztem-e már agyvelőt, mert a kisfiam agyveleje pont olyan volt, mint egy disznóé. Lapozgatták előttem a dossziét, hogy meglássam a szétroncsolt fejéről készült fényképeket. Ökölbe szorult a kezem. Nem tudtam, hogy az ügyész arcába vágjak-e... Azt mondta az orvosszakértő, értse meg anyuka, hogy a golyó átment a maga fia fe­ jén és rögtön meghalt. Még egy élesztőgép se segíthetett volna rajta. Másnap dr. Dallos orvosszakértő azt mondta, lehetett vegetatív életjel a sebesült fiamnál. De értse meg asszonyom, nekem úgy kellett vizsgálnom a maga fiát, és abból kellet kiindulnom, hogy a lépcső alján állt. Szó szerint ezt mondta. Megvolt a tárgyalás, a bíró nem szabott ki bűntetést. Akkor minek ez az egész cécó, ez a színie­ lőadás, kérdeztem. Én biztos vagyok abban, hogy nem az őr­ toronynál halt meg a fiam, hanem már halot­ tan vitték oda. Ha tévedek, akkor az egymás­ nak állandóan ellentmondó adatok vittek té­ vedésbe. És Magyarországon a törvény nem az igazságot szolgálja, hanem a hatalmat. Amikor már parlamenti bizottság tár­ gyalta az ügyet, engem nem értesítettek er­ ről, holott ez nyílt tárgyalás volt. Amikor vé­ letlenül tudomást szereztem róla, nem en­ gedték, hogy kérdéseket tegyek fel. Kértem azt is többször az ügyészségen, hogy a hivatalos iratokat ne a mi címünkre kézbesítsék, hanem a barátnőm címére. A férjem idegei nincsenek rendben, nem akar­ tam, hogy újra fölzaklassák a dolgok. Ő azt sem tudta két és fél évig, hogy én nyomozok az ügyben. 485 �palócföld 92/5 Az iratokat, okmányokat mégis a cí­ münkre küldték. Egyszer a lányom bontott fel egy borítékot. Utána olyan beteg lett, hogy három napig nem tudott dolgozni men­ ni. A testvére szétroncsolt fejéről készült ha­ talmas méretű fényképek voltak a boríték­ ban. A katonaruhára mai napig gyűlölettel né­ zek. Inkább vállalta volna a börtönt a fiam, minthogy bevonuljon. De a harcot tovább folytatom, folytatjuk, hogy gyermekeink halálának okát megtud­ G éczy M ik ló s : M e g h a s o n lá s ( f a ) 486 juk, hogy a bűnösök megbűnhődjenek. Csak úgy némíthatnak el, ha ugyanúgy megölnek minket, mint a gyermekeinket. És amennyiben nem vizsgálják újra az ügyeket, nemzetközi vizsgálatot kérünk és éhségsztrájkot kezdünk. Ha csak egyetlen kiskatona életét meg tudjuk menteni, akkor már nem dolgoztunk hiába. A mi gyermekeink már a földben vannak. Anyák napján, mivel ők nem hozhatnak ne­ künk, mi viszünk virágot a sírjukra. �palócföld 92/5 Horváth István Az ipari modernizáció kihívásai, a társadalom konfliktusai Salgótarjánban ( az elmúlt száz esztendőben ) A kutatást ösztönző tényezők Kétségkívüli, vagyis adatokkal bizo­ nyítható tény, hogy a Salgótarjánban élők közül sokakban - értelmiségiekben és más foglalkozásúakban egyaránt - egyre hango­ sabban dörömbölő a kérdés: milyen ez a vá­ ros, amelyben élünk? Napjaink kulturális rendezvényeit járva tapasztalhatjuk: az ere­ det-mítosz ősi kíváncsiságától vezettetve hangosak e fórumok. Valószínűnek tartom, hogy a kérdésfelte­ vés ideje történelmileg is elérkezett: a koráb­ bi történetírói írásművekből kiemelhető kép sok tekintetben és részleteiben elmosódott, bizonyára eredendően is homályos volt. Másrészt új elemek kontúrjai látszódnak. Úgy tűnik, mintha a különböző időszakok­ ban egymásra vetített alakok, személyek és események kavalkádja helyett tisztultabb vi­ szonyok látványára lenne ma igény. Meg kell tehát kísérelnünk az eredeti felvételek előkerítését, felkutatását, a történések sorés időrendjének helyreállítását. A történte­ ket jobban fedő fogalmi minősítések után ezek, és az időrend összefüggéseinek, valósá­ gos kapcsolatának lényegi bemutatását kell elvégeznünk. Azt sem kell kizártnak tartanunk, hogy a nyolcvanas évek végén lejátszódó - hangsú­ lyosan a nemzetközi körülmények átrende­ ződéséből táplálkozó, valamint a hazai de­ mokratikus és reform törekvésekből eredező - társadalmi változások hatása felfokozta a tényleges fejlődési folyamat egésze és rész­ letei iránti megismerési vágyat. Természetes indítékként sorolandó ide a várossá válás hetvenéves évfordulójának ösztönző kisu­ gárzása is. Meggyőződésem, hogy ha Salgótarján te­ lepülés, és a Salgótarján környéki szénkiter­ melés, a szénfelhasználás ipari gyakorlatát helyesen akarjuk felrajzolni, a modernizáci­ ós áramlatban kell elhelyeznünk mindkettőt, külön-külön. Régi tévedésforrásnak tartom, hogy a te­ lepülés és az iparfejlődés elválasztott vizsgá­ lata nem történt meg kellő mélységekig. Így a szükséges árnyalt kép kialakítására sem ke­ rült sor. A korábbi írások és feldolgozások - a jel­ legtelennek, ezért elhanyagolhatónak minő­ sített szempont miatt - Salgótarján népessé­ gének, viszonyainak, önszerveződő társa­ dalmának kevés figyelmet szenteltek. Meg­ elégedtek egy-egy nagy vonalú általánosítás­ sal. A belső rétegződés- és magatartás-vizs­ gálatokat elhanyagolhatónak vélték. Ezt sú­ lyos tévedésnek tartom. Másrészt az is hibaforrás, hogy a XlX.szá­ zad közepétől meglódult fejlődés kövekezté­ ben széttöredező világ jellemzéséhez, az új elemek elrendezéséhez, a konzervatív és 487 �palócföld 92/5 rosszul értelmezett "marxista" társada­ lomfejlődés ketegóriáit használták csak fel. Ezért a jelenségek sorozatának felvázolásán túl, az összefüggések valóságos feltárásáig nem is jutottak el. Így tartósan érvényes, a politikai kurzus-szempontokon túli, hiteles fejlődési folyamat életszerű megvilágítása elmaradt. Tehát a két tévedés helyreigazítá­ sát akként látom megoldhatónak, ha a társa­ dalmi-gazdasági mozgásokat úgy fogjuk fel, mint ahogy azok valóságban is végbementek. E dolgozat társadalmi szituáció helyreállítá­ sására vállalkozik. A rekonstrukcióhoz pedig a modernizációt , a teljességében - társa­ dalmi, gazdasági akarat és objektív lehetőség összefüggéseiben - használjuk, e tapasz­ talatokra építve írjuk le az elmúlt száz év tör­ ténéseit. Termelő tevékenység a XIX. század elején Salgótarján a XIX. század elején az akkori társadalmi-természeti hatások által megha­ tározott palóc falu volt. Hatszáznál alig több lakosa állandó, és a többi falutól elkülönítő jelző nélkül élte mindennapjait. Érdekes, és az átlagostól eltérő fejlődési útját több, és korábbi rövid leírást követően, a Pressburger Zeitung 1767. évi decemberi cikke érzékel­ tette. A híradás szerint: "a múlt nyáron ma­ gától gyulladt meg (t.i. a föld) és égett erős füsttel 2 hónapig. Az elégett föld... hosszú lánggal, de kénes szaggal" égett. A szén "nyil­ vános" megjelenése után még közel száz év kellett kitermelése kezdetéhez. Nagyipari feltáráshoz annál is több volt szükséges. A falusi korszak életet jelentő tevékeny­ sége sok küzdelem, munka után alakult ki. A törökkort követő pusztítás viszonyaira, a XVIII. század elejéről Bél Mátyás leírásá­ ból, Radványi Ferenc vármegyei főjegyző latin nyelvű szövegéből kapunk összefoglaló képet: Az itt élő lakosság "reá volt utalva, hogy liszt szükségletét más vidékről, legin­ kább az Ipoly völgyéből szerezze be, ezért a helyiséget kenyeretlen Tarjánnak is nevez­ 488 ték" - tudósított forrásunk. A XIX. század elejére már a fentihez ké­ pest megváltozott viszonyokat találtunk. Mocsáry Antal forrásértékű, a megyei tele­ pülési, termelési és művelődési viszonyokat összefoglalóan és részletezően bemutató művéből megismerhettük, hogy "híressé vált dohányt termeltek" itt. Tarján környékén az "erdőiben nagy mennyiségű makk termett, s ilyképen határában igen sok sertést tenyész­ tettek." "Nem volt ritka a jóféle gyógynö­ vény sem." Föltűnő volt ez időben az erdők dús vadállománya is. Mindezek mellett az urasági földeken megtermett a búza, a rozs és az árpa. A termelőtevékenység bővítésére szolgált az erdők helyén létesített "irtvány földeken" végzett földművelés mellett, a vi­ zimalom, a halastó, a sör és a pálinkafőzés gazdagította az itt élőket. Nem véletlen és nem is túlzás, hanem más esetekben is nála tapasztalt tárgyszerűség iratta le szerzőnk­ kel az összefoglaló minősítést Salgótarján XIX. század eleji lehetőségeiről: "Szép kiter­ jedésű határja van, melly hegyes, de hasz­ nos". A haszon-elv korai megjelenítését - az itt élők szemléletére kiterjedően - lényeges, előremutató fogalomként tartom nyilván. Lényegében ez a termelési szakismeret jellemezte a települést a század közepén: ak­ kor, amikor egyre nagyobb terjedelemben, és egyre intenzívebben átszőtték életét az új motívumok. Újdonságnak számított a nyers­ anyag, a szénkitermelés megindulása. A XIX. század közepén Salgótarján néhány vo­ násában megegyező, de sok tekintetben más szerkezetet mutatott tehát mint más feudá­ lis falu megszokott rendje. Ez az eltérő isme­ ret ugyan nem volt elégséges a kezdeti szén­ bányászkodás iránti szimpátiához sem, de a volt jobbágyok, a tarjáni parasztok később bányába kényszerülését előrevetítette. A településen meglévő szándék és szakis­ meret dolgában eltért ugyan a tulajdonos birtokos és a jobbágy magatartásának szín­ vonala, azonban a fejlődés irányát, nem ez a különbség, és a mögötte változatlanul jelen­ �palócföld 92/5 lévő ellentmondás határozta meg, hanem egy frissebb fogalomban, a modernizációs szán­ dékokhoz kapcsolódó törekvésekben mejele­ nő új tipusú reagálási készség. A m o d e r n iz á c ió A modernizáció kérdéskörének magyarországi történelmi irányultságú, társadalmi folyamatokban illesztett kutatása, a tanul­ mányok publikálása a nyolcvanas évek köze­ pén váll nyilvánosan ismertté. Kulcsár Kál­ mán monografikus igényű művében a foga­ lom, a fogalom fejlődésének általános elem­ zését, és a magyar viszonyokra illesztett sa­ játosságainak bemutatását végezte el. Számunkra és szempontunkból különösen fontos megállapításokat, minősítéseket ol­ vashatunk e kötetben. A modernizáció - va­ gyis a korszerűsítés, korszerűsödés - törté­ neti ismérveivel a XIX. század eleje óta jelen volt a magyar társadalomban is. A tulajdonságok közül, annak folyamat­ jellegét és önmozgását különösen hangsú­ lyosnak tartotta a Kulcsár-mű. Emellett a centrum és periféria távolságának, kiegyen­ lítődésének igényét látta a modernizáció alapjait meghatározó magatartásnak. Va­ gyis "az utóbbi százötven évben a moderni­ záció folyamata a periférián elhelyezkedő társadalmakban a megkésettség következ­ ményeinek kiküszöbölésére irányuló törek­ vésként jelent meg". (Kulcsár Kálmán: A modernizáció és a magyar társadalom. Mag­ vető, 1986. 17.p.) A fenti, elvi jellegű feldolgozásra építve, azt figyelembe véve Ránki György - először éppen a Salgótarjánban tartott Életmód művelődés - gazdaság című konferencia ke­ retében szervezett előadásában - a szaktör­ ténetíró számára fejlesztette azt tovább. Ránki György a modernizációs szándékok dualista időszakban végbement, a két világ­ háború közötti sajátosságok között gyako­ rolt, és az 1945 utáni szocialista korszak gaz­ dasági, társadalmi jobbítási törekvéseit kü­ lönböztette meg. A modernizáció belső tulajdonságainak vizsgálatánál nemcsak a külső irányból mozgató hatásokat, folyamatokat tartotta fontosnak, hanem e kihívásra adott válasz megfogalmazását is. Azt hangsúlyozta, hogy a résztvevők "nem csupán passzív befogadói, hanem aktív részesei is annak". (Életmód, művelődés, gazdaság. Budapest, 1988.54.p.) A téma feldolgozása szempontjából tovább­ lépést jelentett, hogy Ránki György a ma­ gyar modernizációs folyamatban a fentebb jelzett három szakaszt különítette el, leszö­ gezve azt, hogy "azt senki sem vitatja, hogy az 1867 utáni periódust, modernizálási peri­ ódusnak fogom fel".(57.p.) Szerzőnk lénye­ gesnek tartotta, hogy új szakaszt is - a múlt század kilencvenes éveitől induló esztendő­ ket - iktasson e fejlődési folyamatba. Hang­ súlyozandónak tartom ama, a társadalmi ré­ tegződésre utaló megállapítását, hogy a "ka­ pitalista fejlődés nem a hagyományos vezető réteg általános meggazdagodását hozta, ha­ nem egy új gazdag réteg felemelkedését. A kereskedők, az iparosok, a bankárok voltak a gazdasági modernizáció első számú haszon­ élvezői " (59.p.). A folyamat nem haladhatott ellentmon­ dás nélkül előre. A kilencvenes évek közepén kibontakozó, az ipari, a kereskedelmi, a me­ zőgazdasági szférára kiterjedő, ahogy akkor hívták: agrárius-merkantil vita, a moderni­ záció irányát tartotta szem előtt elsősorban. Másszóval a gazdasági, a politikai hatalom­ ból való részesedést, a konc körül zajló tüle­ kedést sűrítette össze ez a konfliktus. E kor­ szakban újabb szándékot hordozva "az ipari munkásosztály megjelent a maga önálló igé­ nyeivel, átvéve a nemzetközi munkásmozga­ lom radikális modernizációs programját" (60.p.). A fentiekben összefoglalt általánosságok Nógrád megye e korszakbeli fejlődésében is kimutathatók. A gyér számú és kevés városi lakosságú Nógrádban, a fejlődés indításában töredékesen résztvevő birtokos réteg foko­ zatosan szorult - a folyamat előrehaladásá­ 489 �palócföld 92/5 val - háttérbe. A városi polgárság gyengesé­ ge, vagy méginkább hiánya azt eredményez­ te, hogy a kapitalizáció vihara lényegében a hagyományos uralkodó osztály feje felett vonult el. Az új szándékokat, irányokat hor­ dozó társadalmi csoportok közül a munká­ sok csak huzamos idő után találták meg az új viszonyok közötti kötődésüket. A moderni­ zációban generáló szereppel bíró tőkések, bankárok sem érdek-, sem szülőhely szem­ pontjábó l nem építettek, mert nem építhet­ tek ki primér kötődéseket, kapcsolatokat. Itt-tartózkodásuk egyetlen magyarázata: a viszonylag gyorsan kitermelődő haszonban keresendő. A m o d e r n iz á c ió k ih ív á s a i A kapitalista fejlődés kényszerét Salgó­ tarján környékén is hosszú évek, évtizedek hozták felszínre. Az első időszakban - az 1767 és az 1867 közötti években - az új ener­ giahordozó nyersanyag, a szén felfedezése ugyan megtörtént, de kitermelése igen las­ san, rövid konjunkturális szakaszok bekö­ szöntével ment végbe. A szubjektív bátortalanság, az újtól való távolságtartás mellett a tőke jelenlétének, erősségének nívója egyaránt szerepet ját­ szott a kezdeményezések intenzitásában. Az első időszakban a gazdasági forrás­ ként a feudális birtok műveléséből származó többletterméket, az annak értékesítéséből származó hasznot tehetjük az első helyre. A korszak nógrádi körülményeinek vizsgálata­ kor érzékelhető, hogy a bányászkodás és az ipari tevékenység kialakulásakor, a korsze­ rűbb szemléletű birtokosok, arisztokraták voltak a kezdeményezők. A Salgótarjáni Vasmű Finomító Társaságba (1868) gróf Andrássy Manó a Jankovichok Medves fennsíkon lévő szénvagyonát is bevitte. 1868-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya első elnöke gróf Forgách Antal volt. 1857-től számos közép- és nagybirtokos nemes tett kísérletet a bányavállalkozásból származó haszon bekebelezésére. Nagybátony és Ma­ 490 conka környékén az Almássy család, Mátranovákon Okolicsányi Anna, gróf Mikó Imre Baglyasalja területén, a Berényi grófok a ka­ rancsberényi területen. (Részletesebben: Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüg­ gések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról. NMÉ. 1985.68.p.) A nemesi vállalkozók tőke-tartaléka, s birtokaik hozama azonban kevésnek bizo­ nyult. 1870-1878 között, a tőkés vállalkozá­ sok első, nagy válság-időszakát nem bírták ki, és háttérbe, a vállalkozások perifériájára szorultak azok a bátrak, akik a korábbi évti­ zedekben a nyersanyagkitermeléstől, a szén­ bányászkodástól remélték sorsuk jobbrafor­ dulását. Többségük már nem saját tulajdo­ nosként vett részt a bányászkodásban, ha­ nem a különböző vállalkozóknak örök áron adták el földbirtokaikat. A tőkekialakulás, a haszon megteremtő­ désének birtokos útja mellett más formák is felbukkantak. Ismeretes, hogy Losonc a XVIII. század végétől egyre intenzívebb fej­ lődést mutatott. Fejlődésének motorja nem kizárólagosan a feudális tulajdon volt. Ke­ reskedelme révén gazdagodó, tőkét felhal­ mozni tudó településként tartották nyilván. Nem indokolatlan a feltételezés: a szén kiak­ názásában a nyereségre vágyó, törekedő vállalkozó losonci családok, tulajdonosok is be fognak kapcsolódni. (Karancsberény 1854, Csákányháza - 1910, Ragyolc határa 1910.) A tények csak részben igazolják a fel­ tevést, mert a nógrádi - tarjáni - medence nyersanyagának hasznosítására - a példák is mutatják - kevésérdeklődést tapasztaltunk e körből. Okai nem teljesen feltártak. Csak feltételezéseink lehetnek, amelyek lényegé­ ben megegyeznek a fentebb jellemzettekkel: a befektetéshez - a termelési eszköz, a mun­ kaerő, a szén elszállítása - szükséges tőkének nagyságrendileg híján volt ez a kereskede­ lemből élő korai-kapitalista csoport is. Végülis a nógrádi szénkitermelés valósá­ gos fellendülése az 1880-as években követ­ kezett be. 1880-1910 közötti időszakot Sal­ �palócföld 92/5 gótarján környékén a tőkés termelés virág­ koraként jellemezhetjük, amikor is nagy len­ dületet vettek a beruházások. Ha korlátozott körben is, de a kor európai színvonalán való­ sult meg az elektronizáció, a szállításban és a lakossági szolgáltatásban egyaránt. Nagy vonzóerővel bírt a munkaerő számára ez a vidék. Hangsúlyozandónak tartom, hogy ad­ dig amíg a század utolsó éveiben, a XX. szá­ zad elején tetőződött az Amerikába irányuló kivándorlás, addig itthon volt egy kis körzet Salgótarján és környéke -, amely messze földről - az akkori osztrák-magyar monar­ chián kívüli vidékekről - vonzotta a munká­ sokat. A vonzás rációját a gyorsan megsze­ rezhetőnek vélt haszon alakította, mozgatta. A fellendüléshez szükséges anyagi forrás túlnyomó többsége a külföldi tőke ideáram­ lása révén teremtődött meg. A német, a német-angol és osztrák (bécsi) érdekeltségű bankok megjelenése a magyar pénzügyi életben egy ideig megoldást jelen­ tett az itteni bányák, iparvállalatok léte, prosperálása szempontjából is. A fejlődés ritmusát három adattal illusztráljuk csak. A szénbánya termelése 1871-ben 3,1 millió q, míg 1896-ban, a millenium évében a Salgó­ tarján környéki bányákból 10 millió q szenet hoztak felszínre, 1913-ra 11 millió q-ra ug­ rott fel ez a mennyiség. A külföldi tőke hangsúlyos jelenléte az öntörvényű, autonóm kapitalista vállalkozás típusát, rendszerét hozta létre e tájon, amely a környék, a környezet pusztulásával másod­ lagosan foglalkozott éppúgy, mint a Salgó­ tarjánban és a környékén élők is csak a ter­ melésben használatos munkaerőként szere­ peltek felfogásában, gyakorlatában. A k on flik tu so k Az egzakt konfliktuskutatás nem régi ke­ letű kutatási módszer a törté­ nettudományban. Bibó I s tván szellemi ha­ gyatékának feltárulásával és terjedésével hozható összefüggésbe. A forrás, termé­ szetének megfelelően, elsősorban a politoló­ gia, a szociológia területén vált honossá. A történeti irodalomban, az erjesztő erőként megjelenő, fiatal történészek Hajnal István Körének törekvéseiben érhető tetten a konf­ liktusok kialakulásának jellemzése. Nógrád megye történész-muzeológusai­ nak szakmai tevékenységébe n napjainkban jelentkezett ezirányban az érdeklődés. Nem a teljes történeti korszakra, hanem elsősor­ ban a késői feudalizmus társadalmi erőinek vizsgálatára terjedt ki e szemlélet. A konfliktust, mint társadalmi jelenséget elsősorban irodalomtudományi, esztétikai "bonyodalmat okozó összeütközésként" jel­ lemezte a szakirodalom. A politikai iroda­ lom az elmúlt években korlátozottan ismerte el létezését. Általános felfogás szerint "a szo­ cialista társadalomban az osztályok között nincsenek kibékíthetetlen ellentétek." (Új Magyar Lexikon. 4. köt. Akadémiai Kiadó, 1962. 189.p.). Mások a nemzetközi színtér kapcsán másképp gondolkodtak. Az itt je­ lentkező "éles összeütközéseket" elismerték. (Politikai kisszótár, Kossuth 1971.145.p.) Egyes szakmai kézikönyvek már ebben a korszakban is valóságosabb állapotot tük­ röztek: "A társadalmi fejlődés mindig együtt jár a konzarvatív és a haladó erők, a régi és az új küzdelmével, s mindig szül olyan szitu­ ációkat is, amelyek a legéleseb konfliktusok ábrázolására szolgálnak." (Esztétikai kisle­ xikon. Kossuth, 1969. 182.p.) A konfliktus történeti elismerése telátha­ tó. A fenti példák inkább újkori gondolko­ dásunk általános és eseti deformálódására utalnak. A továbbiakban a konfliktus belső szerkezete, mibenléte érdemes figyelmünk­ re. E tekintetben - a helyzet természetéből következően - nincs végleges megoldás. Két nézetcsoport azonban jól megkülönböztet­ hető, ha föltétlenül nem is szembenállónak kell tekintenünk azokat. Szelényi Iván azt írta: "Arra a meggyőző­ désre jutottam tehát, hogy marxista osz­ tályelemzés, az államszocializmus viszonyai között jelentkező társadalmi konfliktusok 491 �palócföld 92/5 megértésének hatásos eszköze lehet, de csak akkor, ha megpróbáljuk hozzáigazítani a mai, gyökeresen megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyokhoz: azaz azokhoz az ipari társadalmakhoz, amelyek a magántu­ lajdon intézménye nélkül működnek... Ha meghatározhatunk olyan szembenálló érde­ keket, amelyeknek ezek az intézmények áll­ nak a középpontjában, akkor ezeket mint osztályérdekeket magyarázhatjuk, még ak­ kor is a tágan vett marxista elemzés keretei között maradunk, ha - Marxszal ellentétben - osztálymeghatározásunkat nem a tulajdonviszonyra alapozzuk... Mindazok, akik az új­ raelosztó hatalom növelésében érdekeltek, egy új uralkodó osztály tagjai, mivel érdeke­ ik ellentétesek a közvetlen termelők érdekei­ vel". (Új osztály, állam, politika. Európa, 1990.9.p.) A szerző gondolkodásában a Bibó-i ér­ dekfelfogás továbbfejlődése jól megfigyel­ hető. Bibó gondolatai azonban a fenti idézet­ ben foglaltakon túlmutatnak. Megfogalma­ zásában "...a kérdés mindig, hogy egy ember, egy társadalmi osztály, milyen okosan fogja fel a maga érdekét. Minél okosabban fogja fel, annál valószínűbb, az érdek, a társada­ lom összérdekeitől nem esik túlságosan messze, tehát a legostobább érdekfelfogá­ soknak a legélesebb szembeállításából kiin­ dulni, abból nem születik érvényes társada­ lom magyarázat." (Az európai társadalom fejlődés értelme. Válogatott tanulmányok III. 1971-1979. Magvető, 1986.122-123.p.) Lényegesnek tekintettem dolgozatom szempontjából is az "okosság", azaz értelme­ zésemben , a műveltség fogalmának társa­ dalmi szintű megjelenését. Hiszen így kiala­ kult az a teljes tartalmi kör, amely a konflik­ tus fogalmát meghatározza: ez pedig nem más, mint az egyéni és osztályérdek, ezek vi­ szonya, valamint a műveltségnek az előbbi­ eknek megfelelő megjelenése. A kapitalista jellegűvé váló tulajdonmoz­ gás a XIX. század közepén Magyarországon általános válságból indult fejlődésnek: vál­ 492 ságba kerüli a céhes ipar, a változtatás kény­ szere miatt nyögött a mezőgazdaság. Tíz év­ vel az 1848-1849-es forradalom és szabad­ ságharc leverése után a cselekvés lehetőségei bizonytalanok voltak. Még t íz év, és az 1867es osztrák-magyar kiegyezés ténye kellett ahhoz, hogy meginduljon az új gondolkodás, az új cselekvés folyamata. A társadalmi konfliktusok Salgótarjánban A tőke, mint új tartalmat hordozó erő megjelenése a korábbi, tradicionális viszo­ nyokat, ha nem is egy csapásra, hanem sok­ szor nehezen, kínok-keservek árán, de átfor­ málta. Az átalakulás történelmileg örömteli ténye, új ellentmondások, konfliktusok lét­ rejöttét is magával hozta. Az elmúlt száz év alatt a konfliktusok jellegzetes csoportjai jöttek létre, így azok - ez alkalommal átte­ kintő vázlatossággal - leírhatók, jellemezhe­ tők. Salgótarján történeti fejlődésének szem­ betűnő vonása, hogy a XX. század fordulójá­ ig népességszáma jelentősen megnöveke­ dett. A lakosságszám több mint tízszeresére nőtt ekkorra. Ebből a folyamatból sokféle megoldatlan, vagy nehezen megoldódó hely­ zet származott. Elsősorban azt kell látnunk, hogy a törzsökös lakosságot érintő feudális terhek, a folyamat indulásának első szaka­ szában tovább éltek. Az 1853-i pátensig a Jankovich-birtokon a robotoltatás intézménye fennmaradt. A birtoktagosítás lebonyolításának mikéntje, a közteherviselés elmaradása, az irtványföl­ dek haszna, sok és hosszadalmas vita forrása volt. Mindezek lefolyását követően indult meg a jelentős mértékű, és egyre fokozódó nagyságrendű, az új termelési tevékenység vonzásának kitett népesség ideirányuló mozgása. Ez az eddig ismeretlen körülmény feszültségnövelő tényező volt. Illetőleg a bá­ nyától, bányászkodástól félő, volt helyi job­ bágy, és az "idegen" - aki már a meglévő is­ meretei következtében, éppen a bánya miatt �palócföld 92/5 érkezett a településre - ellentétében jelent­ kezett a mindennapok során. Az újonnan ideérkezők szabadsága feltűnő volt a telepü­ lésen, az itt élők számára. Egyrészt az a tény is furcsaságot hordozott, hogy az ideérkező munkások nagyrésze a meghatározott letöl­ tött idő után továbbvándorolt, valamint az is, hogy életnívójuk, napi szokásaik az itt született falusi lakosságétól sok vonatkozás­ ban eltértek. Olyan példákat mutattak, ame­ lyek meghonosítása hosszú időt, az új szo­ kásrendhez alakuló magatartást követeltek meg. A korai (1870-1910) korszak után követ­ kező időszakban kialakult változások ezeket a személyes szabadságban, a munkavállalói liberalizmusban jelentkező magatartásfor­ mákat erőteljesen korlátozta. A trianoni ha­ tár létrejötte (1920), és az azt követő intéz­ kedések, a munkavállalók szabad áramlását megakadályozta. Sőt egy merőben új problé­ mával állította szembe az itt élőket: a szlová­ kiai kitelepítésekből következő menekültek honosítását, otthonhoz jutását kellett meg­ oldani itt. Ez a feladat visszatérőleg még egyszer (1946) jelentkezett a későbbiek so­ rán is. Az elmúlt százötven év alatt a mostani dolgozatban alig jellemezhető új motívum­ rengeteg fogott talajt a kulturális szokások­ ban. Közülük mindenképpen első és megha­ tározó is, hogy új szerszámokkal, új techni­ kával kellett a bányászkodás, a rátelepült ipari termelőtevékenység révén megismer­ kedni a lakosságnak. A gőzgép, a vasút, az 1880-as évek után terjedő villamosítás számtalan új élményt hordozott. A korábbi lakásviszonyokhoz ké­ pest kialakult új szálláshely, a kolónia-la­ kás, később a bérlakás típusának megjelené­ se, az emberek közötti kapcsolatrendszert alakította át. További változást eredménye­ zett a többnyelvűség megjelenése és tartóssá válása nemcsak a településen, hanem a Sal­ gótarján környéki lakótelepeken, egyes fal­ vakban is. Mindezzel a ruházkodás, a bútor, a mindennapi használati tárgyak is jelentő­ sen módosultak, a korábbi hagyományos pa­ lóctárgyak- es eszközök rovására. De sok­ szor keveredve használták őket. A két és többnyelvűség még a XX. század első évtize­ deiben is természetes volt e tájon. Ez a ter­ mészetes állapot - a már említett politikai döntések nyomán - ha nem is vált ellenséges­ sé, de mindenképpen romlásnak indult. A változások apróbb és nagyobb formában megjelentek a korábbi egységes felfogás katolikus vallású - népesség több vallásúvá válásában is. Elsősorban evangélikus, refor­ mátus munkások, zsidó kereskedők száma növekedett, majd csökkent folyamatosan. A politikai élet elemeinek, jellegzetessé­ geinek kialakulásában és fejlődésében hang­ súlyos tényező volt a szociális különbségek, feszültségek erőteljes jelenléte. A politizálás forrásává emiatt a körülmény miatt vált. A hagyományos - történelmi - polgári pártok viszonylag későn, a XX. század első évtizede­ itől kezdték meg tevékenységüket. Valójá­ ban egy átlag magyar városhoz viszonyítot­ tan, azzal azonos inteznitásúan jellemezhe­ tők a polgári pártok köré csoportosult erők törekvései. Ennek virágkora a két világhábo­ rú közötti, illetve az 1948-ig tartó időszak­ ban volt. Hozzájuk képest újdonságot jelen­ tett a szociáldemokrata és a szakszervezeti tömörülések jelentkezése (1903). A munkásszervezetek előzményeként kell felfognunk a különösen népszerű "bányatársláda" köré csoportosult önsegélyező egyleteket. Ezekből többféle árnyalatú, de mind bal­ oldalinak számító szervezkedés nőtt ki, és vi­ szonylag nagy volt a tömegvonzása, a közöt­ tük is meglévő ellentét változása. (A KMP 1918-ban, az 1924-ben Vági féle MSZMP alakult meg). A politikai szándékokhoz kap­ csolódó új működési lehetőség - a legalitás, az illegalitás - jelenléte tette, újszerűsége miatt figyelemre érdemessé e szervezetek életét. Az elmúlt százötven évben jelentős válto­ zások történtek az államiság kiterjedésének 493 �palócföld 92/5 lehetőségeiben. A nemzeti szuverenitás csorbulásának - fentebb már említett népes­ ségi vonatkozásán túl - Salgótarján környé­ kén közvetlen következményei voltak. Az ebből eredő helyzet felszámolására tett két­ ségbeesett kísérletként kell elfogadnunk az 1918-1919-es év forradalmait és honvédő harcait. A forradalmak megítélésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül Deák István­ nak, az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar történésznek a felfogását. Deák sze­ rint "a Tanácsköztársaság létrejötte az első világháborús terjeszkedő, nacionalista cé­ lokkal függött össze. A vereség után a ma­ gyarok nem voltak képesek elfogadni a terü­ letvesztést, ezért a kommün tulajdonképpen a magyar társadalom reakciója volt a vesz­ tett háborúra és a régi rendszer válságára." (Múltunk, 1989.3-4.sz.222.p.) Az irredentizmus, a területi revizioniz­ mus itteni eszmei hatását is így láthatjuk összefüggéseiben. Beletartozik a probléma­ körbe az 1938-as felvidéki visszatérés - Lo­ sonc és több Ipolyon túli nógrádi falu újbóli 494 Magyarországhoz csatolása - miatt érzett természetes öröm jelentkezése, megnyilvá­ nulása. Az államiság változásainak különböző időben végbement hatása a közigazgatás terén is termelt ki ellentéteket. A többszöri megyehatár változása (Pásztó és környéke Nógrád lett), a megyeszékhely körüli viták (1849. Loconc - Balassagyarmat, 1890. Lo­ sonc - Balassagyarmat, 1991. Balassagyar­ mat - Salgótarján), azok kezelése, a tényle­ ges okok elkendőzésével jártak, de a kon­ junkurális-politika képviselői számára cse­ lekvési terepet jelentettek. A több mint száz évvel ezelőtt kezdődött fejlődés Salgótarján és a vonzáskörzetében lévő településeken jelentős változásokat in­ dított el. Egyívű, összefüggő, és azonos célú volt ez a társadalmi mozgás. Örvénylő mély­ ségeinek ismerete, be nem látható távlatai­ nak prognosztizálása korunkban - talán minden korábbi időszaknál tudatosabban élő és dolgozó értelmiségeinek elhanyagol­ hatatlanul fontos feladata. �Székely János (1 9 2 9 . márc. 7 - 1992. aug. 24.) Dózsa ( R észletek*) ...Most mégiscsak karon fognak. Mi ez? Ismét és újra kérdezem: mi ez? Mi ez, urak, és mit jelent? Egész Kovácsműhely, egész cigány tanya Tán fújtató-tüzön égettek el? S az, olt a kéken villogó parázson, Az micsoda? Egy szék! Nagy isten, egy Egész vasszék. Lobog. Fehéren izzik. S egy korona. Szikrázik és lobog! Hát így vagyunk, hát ennyire futotta Régóta híres leleményetekből? Ezt tartotok, urak, efféle jókat Készíttek nékem - Trónt és Koronát? Nyilvánvaló a célzás arra, hogy Olykor parasztkirálynak is neveztek. Most felkennek, most ellátnak hatalmam Visszás értelmű jelvényeivel, Hogy hírhedtté tegyék a népuralmat, És múltamban is meggyalázzanak. A z elhunyt erdélyi költő, esszé-és drámaíró poémája 1964-ben jelent meg. 495 �palócföld 92/5 S tényleg kínos lesz ráülni. Viszont Ha méltósággal viselem keserves Királyságom, hát akkor ez a trón, E csúfos trón, szándékuk ellenére A népi sors igaz jelképe lesz. Az ostobák! A szörnyű ostobák! A hihető fölött is ostobábbak! (...) Gyerünk tehát a trónussal, bakó! Gyerünk, urak, gyerünk, végezzünk gyorsan. Reszketve s szinte türelmetlenül Várom, hogy itt, a csődület előtt Parasztkirállyá koronázzatok. Papok. Megint papok. Mióta végem, Folyton köröttem ténferegnek - most is Itt lógázzák öles keresztjeik. Kész őrület! Nem látjátok, vakok, Hogy aki ott csüng holtan a kereszten, Szintén csak gúnyból, szintén megvetetten, S halálba nyert - szintén koronát?! Be ostobák! Be szörnyű ostobák! A hihető fölött is ostobábbak! Gyerünk, bakó! No lám, hiszen te is Sietsz, no lám, hisz elkészült a trónus. Üljünk reá, mert hogyha nem ülünk, Beléje nyomnak. Fáj! Irtózatos! Süt, éget, fáj. Fáj, fáj és újra fáj. Állj fel, Gyuró, azonnal, mert különben Vonaglani és üvöltözni kell. De nem szabad. Ugorj csak fel, hisz ez. Kibírhatatlan. 496 �palócföld 92/5 Bírni kell. Gyuró. Persze, végképpen nem bírod ki, de (Fáj, fáj, nagyon fáj - hogy nem zsibbad el. Hogy nem csitul?) - de hát nem is a kínt Kell bírni már, csak azt, hogy néma légy. Most rákötöznek. Jól van. Legalább Megszabadultam végleg a veszélytől, Hogy felszököm és mégis elfutok. Most legalább ettől megmentenek. Ó, bitangok, ó, az átkozottak Az istenverte, megveszett kutyák. Kutyák? Ezt szinte hallom is. Kimondtam? Biz ezt kimondtam. Baj van. Nem tudom, Mit gondolok, s mit mondok hangosan. No, semmiség, hisz csakugyan kutyák. Fáj. Úristen, be fáj! Én azt hiszem, Már nincs is hátam, combom sincs, csak ez A szörnyű kín a helyükön, meg ez a perzsszag, ez a rossz disznóölés-szag Lópatkoláskor érezni ilyet. No, fájjatok csak, hátam, alfelem, Csak fájjatok, mert mindjárt a fejem fáj! Ó, már veszik, fogókkal emelik ki A lángoló parázsból koronámat. Vigyázzatok, az istenért, bakók, Nehogy hozzája érjetek, hisz éget! S hozzák. S teszik. A fejemre teszik. Kutyák. Kutyák. Nem bírom. Lám, a kíntól Magamagától rándul el a test. (...) Most már (úristen, meddig bírja még Az ember, mikor pusztul már belé?) Most már király vagy csakugyan. Tekintsd át Országodat. Ha egyéb haszna nincs is, De legalább majd másfelé figyelsz. 497 �palócföld 92/5 Az ország (Jézus! Szétpukkan a szemem!) Az ország széthull s megszűnik. Törökség Árasztja el és ver reá tanyát. A nép (úristen, ez a szörnyű perzsszag. Fejem körül!), a nép rabsorba jut. Azt tesznek, amit tetszik majd a néppel. Jaj, árva nép és jaj, szegény magam! Mit tettem véled! Mit tettél velem! Nem bírom már. Muszáj üvölteni. Nem volna jobb, ha legalább szükölnék, Hogy meghallják, mit élek át, hiszen Még azt hiszik, érzéketlen vagyok. Nem volna bölcsebb szét jajgatni végre Torkomba nyelt üvöltözésemet, Hadd értsék és borzongjanak belé? Borzongjanak? Ezek? Inkább röhögnek. Hisz éppen ezt akarják, éppen így Győznek le végleg. Néma légy, Gyuró. Ó, a bitangok, ó az átkozottak! Az istenverte, megveszett kutyák! A hátam enyhül. Nyilván csontig égett. De agyam izzik. Nem lehet Kibírni. Meddig égetsz még, bitang vas, Nem hűlsz ki már? Egy ezredéve, hogy Fejembe nyomtak, s még mindég tüzelsz. Na még! Na még! Én most már csak azért is Bírom. Egyszer csak ki kell hűlnie. ...Most hányni kell a szagtól. Undorító! Hát nyeljük vissza. Nyeljünk vissza minde,nt Mi bennünk van és kikívánkozik: 498 �palócföld 92/5 Az üvöltést, a megvetést, az undort, A gyűlöletet, mindent nyeljünk vissza, Hisz már-már győztünk. Egyetlen igaz Reménységem, hogy rosszabb nem lehet, sőt Még enyhül is, míg végül meghalok. Mi az megint? Mi az? Ti vagytok, társak? Barátaim, ti jösztök ott, a ködben? Hogy értsem? Nyilván álmodom - vagy éppen Rátok került a sor? Irtózatos. Tehát még azt is végig kell csodálnom, Mint öldösik le jó barátaim. A testi kín után a lelki máglya! Találékonyak voltatok, urak! Mi az? Mi az, Ivánka? Mit csinálsz? Barátaim, hiszen ti (nem igaz!) Hiszen ti megsült húsomból haraptok! Ez nem igaz! Ezt álmodom csupán. Ki tudja, tán mégiscsak elborult Eszméletem, s most látomás gyötör, Rossz látomás, lidércnyomásos álom, Hogy kikkel együtt küzdöttem, akikkel Együtt buktam, kikért most szenvedek: Elevenen felfalnak és megesznek. Ki hallott, Isten, még ilyen magányt? Mondd, Uramisten, hogy bírjam ki némán? Ez túl sok! Ettől üvöltözni kell. De nem szabad. Vigyázz, Gyuró, ne sírj. Ki tudja, tán ez volt a büntetésük, Ki tudja, tán kegyelmet nyernek érte, Ki tudja, tán így megmaradnak és Tovább küzdhetnek. Másként nem lehet. S végül - hiszen nekem már úgyse fáj! Barátaim, vegyétek és egyétek, 499 �palócföld 92/5 Ez az én testem, mely tiértetek Töretett meg. És jusson eszetekbe A húsom íze, s gyengeségetek, Valahányszor egy olyan embert láttok, Ki aljassággal menti életét. No, lám, valóban enyhül már a kín. No, lám, hiszen kibírtam. Gyengülök. Imitt-amott még szántogat a villám, De hát ez szinte semmiség. Vajon Látok még? Nem. Immár semmit se látok. Hallok? Valamit mintha hallanék. Mintha csengettyű szólana. Igen: Csengettyű szól az otthoni hegyek közt. Ősszel szállásra hajtották a nyájat, Annak volt ilyen lágy csengettyűje. S hullott a lomb, vagy már szitált a hó: Annak volt ilyen csendes zizzenése. Csengettyű szól, fehér havak zizegnek, S ugatnak holmi távoli kutyák. Vagy ágyú szól? Vagy kardok csengenek? Új tábor zsong a távoli jövőben? Felkelt ismét a nép? Árad megint? Ismét, megint és mindörökre árad A latrok ellen - Dózsa György nevével? Ó, képzelődöm. Ez tehát a vég. Én Istenem, hát ennyi volt az élet. Elindult, súlyos tettek közt, kanyargott, S most körbejárt. És Íme, már egész 500 �palócföld 92/5 Tarján Tamás Szemmagasságban VIL S z e m lé m m e g ír á sa és m e g je le n é s e k ö z ö tt - m in t m ár töb b ször e lm o n d ta m , s a z o l­ v a só szá m á ra a m ú g y se m t i t o k - e lé g n a g y az id ő b e li k ü lö n b sé g . E zért is „ sz o k ta m rá ” arra, h o g y n é m ik é p p n a p ló sz e r ű e n b e sz á m o lja k a rról is: m itő l je le s /h a j e le s / a z a p il­ la n a t, a m ik o r n e k iü lö k , „ fo g y a s z ta n i” a sz e m m a g a ssá g -p o lc k ö te te it. N os, jú liu s 2 8 .-a v a n , és az e g é sz v ilá g n em a k ö n y v e k e t, de sp o r tú jsá g o k a t fo r g a t. T art a z o lim ­ p ia. N e k e m is itt so r a k o z n a k a k e z e m ü g y éb en a - n em csa k m a g y a r - ö tk a r ik á s k a la u ­ z o k . E g ész c ik k e m k it e ln e b e lő lü k is. S z ív e se n b e sz é ln é k a rró l, m itő l é lv e z e te s e k e k i­ a d v á n y o k , m ily e n h e ly e t f o g la ln a k e l a le x ik á lis m ű v e k k ö z ö tt, és m if é le a la p h ib á k té r n e k v is sz a -v issz a b e n n ü k sa jn o s /n e m csupán a h a za ia k b a n , a m e ly e k n e k é r té k é t jo b b a n b e f o ly á s o lj a a n y o m d a i s ie tsé g , é s á lta lá n o sa n rossz a k o r r e k tú r a -s z ín v o n a ­ lu k /. D e n e ra b o lja m a h e ly e t m ás k ö n y v e k tő l. E g y elő re E g erszeg i K r isz tin a és D a rn y i T a m á s a r a n y é r m é n e k ö r v e n d v e , az e g é sz m ag y a r o lim p ia i csap at v á r h a tó sz e r e p lé sé ­ b en e r ő s r a p sz o d ik u ssá g o t s e jtv e k e zd em is az á tte k in té st - e g y „ l e x ik o n f é lé v e l” : sz ín h á z i é v k ö n y v v e l. / Tükröt tartani a tükör­ nek/ Magyarországon is év­ százados múltra tekint visz­ sza a szép hagyomány: az ál­ landó színtársulatok, s ki­ váltképp persze a kőszínhá­ zak időről időre, lehetőleg esztendőnkénti rend­ szerességgel tevékenységü­ ket adatszerűen összefogla­ ló, reprezentáló füzeteket, zsebkönyveket, albumokat jelentetnek meg önmaguk­ ról, a nagyérdemű közönség elfogulatlan, vagy kevésbé elfogulatlan tájékoz­ tatására, s a társulati szel­ lem, a büszke közösségtu­ dat, a sikerérzet erősbítésé­ re. Ez a hagyomány 1945 után nálunk elsorvadt, illet­ ve csak alkalmi kiadványok­ ban élt s él tovább. Nem pusztán színikriti­ kusi szívem fáj e teátrumi segédletekért. Ugyanígy el­ keserít, hogy közintézmé­ nyeink egy része föladta, vagy alig győzi a be- és meg­ mutatkozásnak ezt a szép, s az utókor számára különö­ sen fontos, hasznos formá­ ját. Múzeumi annalesek sokszorosan összevont, és még így is megkésett számai, egyetemi krónikák ki-kima­ radozása ugyanilyen veszte­ ség. A kisközösségi szerve­ ződés, önérzet köztudottan csorbát szenvedett a közel­ múlt évtizedekben - ám a "nagy közösségi" sem állt sokkal jobban. A fentiek magyarázzák, hogy ezúttal elsőként egy periferikusnak tetsző, szűk körben hozzáférhető (saját árát föl sem tüntető) kötet­ tel kezdem. Bár a KÉT ÉVAD KÖNYVE aligha le­ het közömbös éppen a salgó­ tarjáni, általában az észak­ magyarországi szellemi em­ ber számára - hiszen a régió egyik színháza, a Miskolci Nemzeti Színház vállalko­ zott (kiadóként és a mű "Tárgyaként" is) a megnyi­ latkozásra. 1989/90-es és 1990/91 -es szezonjának 501 �palócföld 92/5 krónikáját nyújtja át. A vi­ lágnak tükröt tartó színház a dokumentáció és a sajtó tükrében tekint vissza egy már lezárult, de fontos, vi­ haros - eredményeket is pro­ dukáló - rövid időszakára. Mindez már színháztörté­ net: az a teátrum, amely a Kolozsvár utáni első magyar kőszínház volt, ma már más direkció és más művészeti vezetés irányításával műkö­ dik, mint a vizsgált perió­ dusban. A miskolci "színházi em­ lény" két lokálpatrióta, KÖRTVÉLYESI ERZSÉ­ BET és ZIMONYI ZOL­ TÁN szerkesztésében látott napvilágot, az újságíróból lett akkori igazgató, Gyar­ mati Béla hathatós ösztön­ zésével. Személyükben - lé­ vén az előbbi szervezőtitkár, az utóbbi irodalomtörténész - más-más módon van jelen az adatokra való érzékeny­ ség, az organizációs készség, a ténytisztelet. A kiemelke­ dően gazdag és sokoldalú szempontok szerint hozzá­ férhetővé és kezelhetővé tett dokumentáló rész bizonyára Körtvélyesit, a szemelvény­ válogatás és a leglényege­ sebbekre szorítkozó össze­ kötő szöveg elsősorban Zi­ monyit dicséri (akinek vá­ lasztékos stílusát, aggályo­ san akkurátus, racionálisan tiszta fogalmazásmódját kü­ lön is fölismerni véljük). Társulat, stúdiósok, igazga­ tótanács, művészeti tanács, nyugdíjba vonultak, jubi­ 502 lánsok, eltávozottak, díja­ zottak - a fényképekkel kí­ sért, névsorokban őrzött személyi rész nyitja a példa­ szerűen fölépített kiad­ ványt. A Két évad eseményei fejezet a legterjedelmesebb: itt órára, percre pontosan követik egymást a két sze­ zon napi történései, s ide ékelődnek a helyi és az or­ szágos sajtóból vett kritikák, interjúk, híradások jellegze­ tes részletei. A Bemutatók, felújítások listájával újabb, olvasmányként sem érdek­ telen, sok azonnali tanulsá­ got kínáló adattári rész kö­ vetkezik, amelyet a statiszti­ ka zár. (A rögtöni következ­ tetések egyike: bár Gödöllő vagy Budapest is vendégül láthatta valamelyik produk­ ciót, Salgótarján és Balassa­ gyarmat semelyiket sem hívta - vagy egyéb okból egyik sem jutott el oda. Pe­ dig legalábbis az érdekes kamaraelőadások közül nem egy sikert arathatott volna bemutatkozásával.) Filológiai pedantériája, jó szerkezete a hasonló manapság ritka - művek fö­ lébe emeli a Két évad köny­ vét, melynek óhajtott és be is teljesített legfőbb erénye a tárgyilagosság. Tapintato­ san, de hűségesen, lényegé­ ben érzelmek nélkül elevení­ tik föl a vizsgált időszak leg­ zaklatottabb, országos vissz­ hangot kiváltott eseményso­ rát, a Galgóczy Judit főren­ dező elleni "dilettáns szí­ nészpuccot" is (a kifejezés nem a szerkesztőktől való). A miskolci színház sikerei­ nek és bukásainak mérlege­ lésére másutt sem igen vál­ lalkoznak, legföljebb a kü­ lönböző forrásokból leszűrt egyszerű ténymegállapítás formájában. Azt viszont a sorok közt is éreztetni tud­ ják, hogy bennük ez az épü­ let él "színházi ősképként’: mint az Utószó mondja, egy­ kor "az Avas alján léptek be először, valószínűleg temp­ lomi arccal Thália otthoná­ ba". Ez a rejtetten élő szere­ tet a vállalkozás egyik hajtóés hatóereje. Mit hiányolhatunk? Né­ mi közvetlenséget, a színház belső, kevésbé dokumentál­ ható, de hitelesen tetten­ érhető mindennapi élete iránti engedékenységet, il­ letve figyelmet. Amikor ti­ zenkét évvel ezelőtt a szol­ nokiak rukkoltak ki Egy évad hordalékai című (eleve "léhább" című) önelemzé­ sükkel, hasonló módszerek­ kel dolgoztak, ám a Sziglige­ ti Színház 1978/79-es éva­ dáról szólva Balogh Elemér szerkesztő azt is megenged­ te magának, hogy a próba­ táblára kifüggesztett "tace­ paók" egyikét-másikát is új­ raközölje, tudassa a színész­ lakások elosztását (érzékel­ tetve a társulati rangsort: ki­ nek mi jut), nem rejtette vé­ ka alá egy - épp salgótarjáni - vendégjáték botrányának következményeit, a KISZtitkár a sportlehetőségekért hadakozott, és így tovább. �palócföld 92/5 Gyanítom, Zimonyi Zoltán idegenkedik az ilyesfajta "fölhígítástól" (noha az em­ lítettek mindegyike adatol­ ható volt!). Ha - legalább jel­ zésesen - ezt a megoldást, ki­ tekintést sem vetik el, még hívebb tükröt, mozgalma­ sabb képet kaptunk volna a miskolci Nemzeti Színház 1989/90-es és 1990/91-es évadáról. /Bolond Pierrot nem bolond / ...sőt a BOLOND PIERROT MOZIBA MEGY című - a francia filmtörténet utolsó félszáza­ dát tárgyaló - monográfiát nem is BIKÁCSY GER­ GELY, hanem Glauziusz Tamás írta. Persze ez a szép /szép/írói álnév Bikácsyt fe­ di. A célzás annak szól, hogy nem a filmtudós veselkedett neki a celluloid kásánál is ízetlenebb hegyének, hanem az írói kéz és ész, azazhát az írói szem válogatott öt évti­ zed mozivásznáról. Ami annyit tesz, hogy míg a jóra­ való filmtörténésznek illik mindent végignéznie, és majdnem mindenről beszá­ molnia (ebből bizonyosod­ nánk meg: tényleg jóravaló, nem lustálkodott, az innenonnan fölmarkolt ösztöndí­ jakat legalább részben kuta­ tásokra, és nem párizsi csa­ tangolásokra fordította) addig Bikácsy az összes francia filmnél valamivel többet tekintett meg feszti­ válpalotákban és kispiszko­ sokban, majd csupán arról írt érdemben, amiről úri kedve jónak tartotta. Új filmkönyvünk tehát semmi esetre sem nevezhető hiány­ talan álfogásnak, a bibliog­ ráfia néhol foghíjas is - de az bizonyos, hogy Bolond Pier­ rot moziba ment. Ez a bolond-bohóc (már amennyire az) tudvalevően Jean-Luc Godard 1965-ös filmjének köszönheti létét és elhíresülését. Az új hul­ lám Bikácsy szívügye, érték­ képzeteinek origója, életfor­ máló emléke. Ám mielőtt a filmekről és filmhősökről, a sokféleképp horgadó ki­ sebb-nagyobb hullámokról meg bolond, bolondabb, még bolondabb és nem bolond Pierrot-król elmélkedne, mindig magáról a filmről, még pontosabban magáról a moziról fejti ki vagy sejteti véleményét. Mozifölfogása tartalmazza a Mándy Ivánféle mozgókép-mitológiát, érzékeny a sötétben össze­ ült-összeállt vadidegen em­ berek neszező "összelélegzé­ sére" (Nádas Péternek a színházra alkalmazott gyö­ nyörű szava részben a film­ színházra is érvényes), tud­ ja, hogy a mozi személyisé­ galakító - pszichológiailag is vizsgálható - művészeti je­ lenség; vetítésszentély, pro­ fán templom. Legalábbis az volt a televízió és a videó előtti időkben; az ő idejében. Másfelől tudja azt is, hogy ülhetett ő dobogó szív­ vel, iskolakerülőként, sze­ relmesként, magányosként, delegáció tagjaként vagy bármilyen minőségben, fia­ talon és javakorabeliként a moziban: a filmtörténetet nem fölbuzgott vérébe már­ tott tollal, . csepegő érzel­ mekkel kell papírra vetni. E kettős tudásból, egyben ket­ tős stílusérzékenységből született a Bolond Pierrot moziba megy címet viselő szakszerűtlenül szakszerű szakkönyv, melynek jelen idejűen folyamatos címe még arra is utal, hogy lehet akármilyen a francia film, a világfilm, Bolond Pierrot a film bolondja, és ő megy, megy. Valószínűleg untatná a Palócföld olvasóit, ha a Je­ an Renoir öröksége című nyitófejezettől - többek kö­ zött - a Tati és Bresson munkásságát elemző esszén, Truffaut és Godard piedesz­ tálra emelésén (és megcsípkedésén), a századvég film­ jeinek analízisén át az elha­ rapott-nyitva hagyott befe­ jezésig minden szót, érték­ ítéletet igyekeznék mérlegre tenni. Nem is tudnék. Ellen­ tétben Bikácsyval, nem va­ gyok frankomán. Filmtörté­ nész, hivatásos filmkritikus sem - vagyis tisztességtelen lenne, ha átfogó bírálattal hozakodnék elő. Ám hogy ne csupán a "galuziuszi" - írói részről formáljak véle­ ményt, de a "bikácsy(i)" - tu­ dósi - részt is körvonalaz­ zam, azazhát a kettőt együtt, nézzük, mint mond szerzőnk a nálunk filmrendezőként alig ismert, általa viszont nagyra becsült Marguerite Duras-ról. Duras szerinte "a 503 �palócföld 92/5 modern filmművészet talán legnagyobb paradoxona, sőt képtelensége. Duras terem­ tette az antifilmet. (...) Egy időben - vagy még ma is? antiirodalomnak hívtuk Kafka, Joyce és Beckett mű­ veit. Ilyen értelemben antifilmek Duras alkotásai: nem minőségük, értékük hasonló ezeknek az íróknak az. élet­ művéhez, hanem a gesztus: a film elpusztításával a moz­ gókép új mutációja jött lét­ re, új filmműfaj. »Engem csak az irodalom befolyásol, a saját szövegeim. Egyetlen olyan filmrendezőt sem is­ merek, aki hatott volna rám. (...) Saját magam hatottam saját magamra« - mondja lenyűgöző szerénységgel, s a dologban az a felemelő, hogy majdnem igaz." A monumentális és sze­ rénytelen élettévedések, melyek majdnem igazak: ez a Glauziusz Tamás álnevű Bikácsy Gergely írói vadász­ területe (Glauziuszként eze­ ket a majdnemigazakat sa­ ját alakmásán szokta be­ cserkészni). Az "új mutá­ ció": ez a filmtörténész fő érdeklődési köre. Ez élteti. A remény, az akarat, hogy a film (is, de számára elsőren­ dűen a film) az önnemző művészeti ágak sorába tar­ tozik. Ha egy-egy hulláma partot ér, visszaverődve, vagy a következőnek helyet parancsolva a kifutásával is teremt. Optimista szemlélet. Nem mindig igazolható. Né­ 504 ha évtizednyi türelem kell ahhoz, hogy beteljesedjék. Bolond Pierrot-nak van ide­ je - mert bent a moziban az idő oly észrevétlen, oly sö­ tét, hogy szinte nem is telik. (Héttorony Könyvkiadó Budapest Film) /Legbelül a körön/ A Szépirodalmi Kiadó elindí­ totta Jókai Anna életműso­ rozatát, a gyűjteményes no­ velláskötettel. Szívesen szól­ nék róla, ha bizonyosra ve­ hetném, hogy a későbbiek­ ben is lesz. Szépirodalmi, s az képes lesz, és akarni is fogja folytatni ezt a rangos vállal­ kozást. Mostanában azon­ ban olyan hírek érkeznek, hogy ez a könyves műhely pillanatnyilag semmit sem gondoz... Meglehet, a saját kenyeremet-illetve a szem­ magasságban-polcomat... is féltem, amikor (kis kitérő­ ként) az ellentmondásos ki­ adói állapotokon elmélke­ dem. E rovatban alkalman­ ként akár tíz új, biztatóan induló könyvkiadót is bemu­ tathatnék (a Balassitól a Springer Hungariáig, mond­ juk), de tán egy olyat sem (kivéve a jó öreg Európát, amely Osztovits Leventével az élen sikeresen vitézke­ dik), mely folyamatosan és biztonsággal teljesítené ér­ demes terveit. Gyarapodnak a kiadóink - fogynak a köny­ veink. Rengeteg a könyv alatti termék (az, ún. kultúr­ szemét), és rengeteg a könyv fölötti termék (a könyv­ dísztárgy - az "emberi­ ségkrónika", az "ötnapa­ lattangolul", a "pszichiko­ misztiko", a "hasonmás, mely kissé eltérő", meg a többi). De miről is szeretnék be­ szélni? SZABÓ MAGDA életműsorozatának új da­ rabjáról, mely A FÉLISTE­ NEK SZOMORÚSÁGA cí­ met viseli, és esszéket - szín­ házi, irodalmi, iroda­ lomtörténeti és egyéb íráso­ kat - tartalmaz. A Szépiro­ dalmi ezt - még? - gondozta. Az írónő sajnos nem ítél­ te lényegesnek, hogy a gyűj ­ temény keletkezéstörténeti időrendjében dátumokkal eligazítson; a rokon témájú írásokat nem feltétlenül so­ rolta egymás szomszédságá­ ba; metaforikus szép címeit pontosító alcímekkel vagy föloldotta, vagy nem. Persze egy kis jártassággal minden­ ki megtalálja olvasnivalói­ nak sorrendjét, vagy azt, amire éppen kiváncsi han­ gulata, tanulmányai vagy egyéb okán. Magam például - e szem­ le méltó befejezése érdeké­ ben - a színházi esszékre igyekeztem legfőképp ráta­ lálni, hogy kialakulhasson a Szemmagasságban színházfilm-színház hármasa. A Köszöntés Tháli ának-feje­ zet nem hagyott pillanatnyi kétséget sem, hová célszerű lapozni (de más ciklusok­ ban, főleg a műhelymunka önvallomásait sorjáztató utolsóban is szét kellett néz­ �palócföld 92/5 ni). Szabó Magdáról, a peda­ gógiai éthosztól fűtött, nagy tanári talentumú íróról már sokan értekeztek. Stílusának fölényes okosságát, finom választékosságát is meg­ érezte minden olvasója. Azt ugyancsak, hogy a tanul­ mány- és esszéíró Szabó Magda mintha egy mélybar­ na bútorokkal meghitten be­ rendezett, de zöld növé­ nyektől életteli és nyitott ablakú szobában ülve, test­ közelből mondaná-magya­ rázná el nekünk, mit is gon­ dol pátriájáról, Debrecen­ ről, a cívis város és az egész magyarság irodalmi tradí­ cióiról, magyarságról és eu­ rópaiságról, egy-egy műal­ kotás vérköréről. A színház­ i látcsövet forgató írónőről azonban kevesebb szó esett. Nem a drámaíróról tehát, hanem arról, aki mások drá­ máiról ír, és drámák bemu­ tatóiról. Itt most közvetlenül egy­ más mellett idéz föl egy em­ lékezetes betlehemes játé­ kot, "Tractus stellae"-t és "a hígulás tragikomédiáját", sőt tragikomédiáit: a gics­ cset; tallózik a millennium műsoraiban, és többször is hazaröppen a gondolata szü­ lővárosába, hogy első szín­ házi élményén, vagy a város híresebb és elfeledett szín­ házi emberein merengjen (meg persze a "régimódi tör­ téneteken", családja festmé­ nyalakjain, akikből, átlé­ nyegülve, színi hősök is let­ tek, így folytatva egykori va­ lóságos dráma-létüket). Nem is gyanítottuk, hogy hosszú esztendők folyamán az életműnek ez a rétege is ily jelentékenyen gyarapí­ totta önmagát, az esszékbe fogott tárgyak esetlegessége ellenére is szervesen kiala­ kított, egynemű ízlésű szín­ házi-dramaturgiai gondol­ kodást fogva abba a "körbe", amelyet Szabó Magda már a Kívül a körön esszéinek, ta­ nulmányainak összegyűjté­ sekor is jelképes értelemmel tett címmé. (Ismételjük: nem a saját színművek ab­ roncsoló eszméiről, hanem a világdráma pásztázásáról van szó.) Ragadjunk ki csak egyetlen írást: Tell redivi­ vus a bécsi Burgtheaterben. Már az indítása is frappáns: kissé eltúlzott - látszólag tel­ jességgel irónia nélküli - ve­ hemenciával ostorozza a né­ pi demokráciák Goethe (az "individualista, egzisztenci­ alista" Goethe) helyett lehe­ tőleg mindig csak Schillert, tőle viszont majdnem min­ dig a "szobatiszta" Tellt ját­ szó - játszató színházi gya­ korlatát. Az ürügy: Claus Peymann "lélegzetelállító" Tell -rendezése. Álljunk meg egy pilla­ natra. Ki ez a Claus Pey­ mann? Híres ember termé­ szetesen. Mostanában ná­ lunk is írtak róla nemegy­ szer. Jan Kott emlékezett meg róla fanyar, döfködő mélabúval. Kompolthy Zsig­ mond - alias Bán Zoltán András, Thomas Bernhard magyarországi helytartója - foglalta őt glóriás jelenetek­ be; például amint új nadrá­ got vásárol, de egyelőre a ré­ gitől sem akar megválni. In­ terjúrészleteket ordított el a jó fülű Szántó Judit fordí­ tásában - a hazai színházba­ rátokig. Merő szeretetből káromkodott egy sort, úgy általában a színházról, és konkrétan az osztrák fővá­ ros monarchikus tompultsá­ gú bérleteseinek botfüléről, üvegszeméről. Egy rendezé­ sével pár éve eljutott hoz­ zánk is. A Hermann csatája a monumentális színpadi eklektika bűvös csodája volt. Hét óra tízkor vettük az első levegőt, fél tizenegykor a másodikat. Lila arccal, ki­ pirult lélekkel, holtfáradtan. Burgtheater-beli A viharrendezése máig európai be­ szédtéma, úgy is mint a ren­ dezőre jellemző szó. (Egyéb­ ként Peymann a premier után eltorzult hangon üvölt­ ve adta az újságírók tudtára, hogy ezen az estén a mögöt­ te ülő Kurt Waldheim - ak­ kor még aktív köztársasági elnök - belecsókolt az ő nyakába, és ezt kikéri magá­ nak!) Szóval Peymann min­ den, csak olyan fickó nem, aki művészideálja lehetne a választékos, toleráns, bölcs, mosolyogva gondolkodó Szabó Magdának. Mégis, A félistenek szomorúsága leg­ fölemelőbb, legboldogítóbb mozzanata, legjellegzete­ sebb eleme az az értés, emó­ ció, amellyel a színpadkép­ től a színészválasztáson át a 505 �palócföld 92/5 legkisebb gesztusokig érti és láttatja az írónő a rendező törekvéseit. (Eléggé szokat­ lan is, mennyire hemzseg­ nek ebben az írásban az el­ ragadtatás jelzői.) "Óriási rendezői pillanatoknak" le­ het a részese az is, aki nem látta az előadást. Még a "népszínész Josef Bierbich­ lert" is el tudjuk képzelni, amint a maga eltérő egyni­ O rd asi K á r o ly : A k t ( o la j ) 506 ségével "betéved" a svájcimagyar "kártyahős" nagy (nagy?) történelmi figurák színpadára. Más tanulmányokat nem ez a verőfényes, tomboló, minden ízében termékeny nyári látás, inkább a szüre telő bölcsesség, a fürtök hig­ gadtabb gyűjtögetése jelle­ mez. Gazdag, eredményes módszer mindkettő. Szabó Magda egyébként - legyen "nyári", legyen "szüretelő" nem perlő típus, hanem visszaperlő. Nem azt szereti megírni, alkotóról és alko­ tásról, hogy az milyen. In­ kább azt: milyen nem. Le­ hántja a tévedéseket, elleb­ benti a fátylakat. Tudja a re­ divivus és a "vivus" óriási különbségét. �palócföld 92/5 Tóth Sándor Kossuth Kütahyában Szabad Györgynek Ablakára csillag dermed Lehullt már Világoson. Müezzin-hang szól az estben Párkányon egér oson. Tények és legyint az űzött Lépcsőn áll, indulna fel Háza, kertje idegenben S madara sem énekel Tény - valóság közt maradni nem más, mint történelem... Hogy beszéljen bölcsek módján, ki vesztett az életen? Mégis, aki átvészelni nem tudja az éjszakát, jogok sáncán rántva kardot oltja ki az észt magát. 507 �palócföld 92/5 Indul, megáll zsivajt hallva, Gyermek-zajt a ház körül Soha! - szól magánya mélyén Felhős szeme földerül. (Isztambul, 92. V. 29.) Szabó N oém i: LEB EK E ( bronz, k ő ) 508 �palócföld 92/5 Huszár Sándor NAPLÓLAPOK V. M in d e n t e g y lapra avagy m in t a k i h a lk a n b ele lé p e tt Szeged, 1 9 9 2 . jú liu s 13. h é tfő Az alábbi sorokat egy helyi lap aláíratlan - tehát szerkesztőségi véleményt közlő kommentárjából másoltam ki. "Jalta - amit a mi javunkra sose tartottak be, mert a fifti-fifti nyugati és keleti befo­ lyás helyett nálunk hosszú ideig száz százalékos szovjetizálás folyt - nemcsak a testvérországok közé emelt falat, hanem a nemzetek közé is. Az erdélyi magyaroknak felülről választott vezetői szájával 1968-ban például meg kellett tagadniuk a magyaror­ szági magyar kultúrát. Először Ceausescu gyűlésein, aztán nyilvánosan meg is tették ezt. Kimondva, hogy Erdély magyar kultúrá­ ja önellátó, nincs szükségük az ’anyaországra’." Enciklopédiába illő szavak! Tökéletesen fejezik ki azt a felületességet és fennsőbbsé­ get, amely bizonyos fajta "hazafiasságot" lám, máig jellemez Magyarországon. Nos az 1968-ban a magyar kultúrát meg­ tagadók között én is ott voltam, felléptem tehát a nemzeti érdekeinket védelmező igaz magyarok ellen. Lám, nem teszek semmit idézőjelbe, hisz e tudattartalmak azóta is változatlanok. Én csak annyit akarok az ügy­ höz hozzátenni, hogy íme a tények sem változtak. Idézek Sorsom emlékezete című, Bukarestben, 1982-ben mejelent könyvem Örkényék című fejezetéből. "A magyarországi kritikusok egy csoport­ ja - már nem tudom milyen apropóra, azt hiszem, csak belső hiányérzetnek engedve kihirdette a nemzetiségi irodalmak kettős kötődéséről, az író kettős felelősségéről szó­ ló elméletét, amelynek a lényege az volt, hogy gondjainkért mindkét ország felelős­ séggel tartozik. Nos ez az épp tomboló csehszlovákiai események feszültségén f e l ­ erősödve erős politikai hangsúlyt kapott. Ezért vállaltam Balogh Edgár, Domokos Géza, és mások mellett én is, hogy írói, em­ beri hitelünkkel e kritikusi buzgalmat lehűtsük. A kérdés így vetődött fel: a nemze­ ti kérdés bizonyos problémás esetei kapcsán mindig kijelentjük, hogy az ország védelmé­ ben lépünk fel. Nos, itt van egy olyan ügy, amely irritál, és amelyben épp az említett morális egység bomolhat meg. Teljesítenünk kell most is állampolgári kötelességünket, nemcsak amikor nemzetiségi sérelmet lá­ tunk. A kérdésfelvetés logikája elől nem lehetett kitérnie annak, aki valóban tenni akar, amit tud s lehet, a jövőben is nemzeti­ sége érdekében. Ezért a filozofálókat magunkban kárhoztatva vállaltuk a társada­ lmi megbízatást." Hogy a feladattal bennünket megbízó úgymond társadalom mögött milyen hatalmi szerv és mekkora veszély húzódik meg, azt most hagyjuk. Tépik elegen az ingüket, nincs rám ez ügyben szükség. Maradjunk a közölt idézettel, mert ez valahol az önmagammal való kiegyezés szövege is. Külöben ezügyben a koronatanú vallomá­ sával ér fel kortársam, Beke György 1988-ban lejegyzett s a Tiszatájban közzé­ tett naplórészlete. "Fordított történelem kezdődött el a negyvenes évek közepétől a nemzet és a ’nemzetiség’ kapcsolatában. A gyermek vet­ 509 �palócföld 92/5 te át a szülő szerepét (...) Erdélyben nagyobb becsben tartottuk - nyilván titokban - a nem­ zeti hagyományokat, mint a cinizmus füstös tüzétől kiégett anyaországban. Nagyon so­ kan magunkban építettük fel a saját jövőnkre formált, teremtett magyar hazát, nemzetet, történelmet és jövőt. Érzelmeink befelé fordultak, a külvilág számára észre­ vétlenekké váltak, de annál mélyebbre eresztették gyökereiket a családokba, a fal­ vakba és városokba, negyedekbe, vallási, kultúrális kisközösségekbe. Bukarest és Bu­ dapest egyazon szovjet hűségben nyugodhatott meg a csalóka csöndben. Ép­ pen ezért volt olyan váratlan a tűz fellobbanása, az első szikrától, 1968-ban, az írószövetség kritikai szakosztályának vitája után. Pedig ha a magyar kommunisták nem vetik el már kezdettől a nemzeti egységet és az érte viselt felelősségüket, hanem beleil­ lesztik az országok közötti kapcsolatrendszerbe, akkor a kettős kötő­ dés, kettős felelősség vitája nem váltott volna ki olyan nagy riadalmat Bukarestben. A román párt urai beleszoktak volna a né­ pek, nemzetek természetes jogaiba. Így azonban az eddigi budapesti hivatalos állás­ ponthoz mérve bélyegezhették nacionalizmusnak azt, ami mindegyik nem­ zeti irodalom elvitathatatlan joga, lényege." Annyit fűznék a fentiekhez hozzá, hogy a szövetséges - és a valóság tényeinek - felvo­ nultatásával én nem támadni akarok, ellenkezőleg: védekezem. Ha valamiben, hát ebben érzem hibásnak a fent névtelenül ci­ tált, de amúgy elég népszerű sajtóvéleményt. Hiszen az erdélyi értelmiségiek - vagy mond­ jam úgy - cselekvésre ítéltek sajátos helyzete nem mai probléma. Az alábbi sorok Tamási Árontól valók. Mellesleg ez is az Örkényék című fejezet egy részlete. "Mindebből nyilvánvaló, hogy a kolozsvá­ ri Hitel a világgal való kapcsolatait szinte kizárólag a magyarországi fiatal szel­ lemi áramlatokkal tartott kapcsolatával helyettesíti - írja 1936-ban egy olyan írás­ ban, amely a Vásárhelyi Találkozó genézise. Kifejti: - erdélyi öntudatomat nem elégíti ez ki. Én ugyanis megfordítva látom a szerepet: 510 a Hitel tanuljon Szegfűtől és minden érde­ mes embertől a világon, de sose maradjon máshol lévő szellemi mozgalmak függvénye, hanem ellenkezőleg, ő legyen az a gócpont, amely egy erdélyi szellemben kialakított ideológiát sugároz széjjel magyarokhoz és környező népekhez." Persze azóta sok minden változott mondhatja akárki. Amire én megkérdezem: vajon a tények figyelmen kívül hagyásának magyarországi gyakorlata is? Az alábbi 1992 májusában Nagyszalontá­ ról érkezett levél e kiragadott részletével én továbbra sem akarok vádaskodni csak meg­ gondolkoztatni. Abban sem vagyok biztos, hogy barátomnak - kinek nevét nincs felha­ talmazásom közölnöm - mindenben igaza van. Egyben azonban feltétlenül: úgy érzi, hogy magyarországi testvérei sok mindenre fig y e ln e k reá a legkevésbé. "(...) És végül, ami bosszant. Nálatok: az éretlen, felelőtlen, karrierista emberek és fiatalok magatartása. Az elvtelen viták, me­ lyekkel a Vatra prédájává teszi a magyar vezetést. Látjátok dák testvérek, milyen mocskosok a magyarok! - írják a lapjaikban. Felháborító ez a nemzetrontó, önző maga­ tartás. Egyes ottani pártok csápjai idáig is elérnek. Jönnek a nagy blöffel: platformosí­ tás! ’Átkos magyar egység - mondják - amit a kommunisták hirdetnek az RMDSZ kereté­ ben.’ ’Legyen szabad tíz pártra szakadnunk!!!’ Ház ők nem látják mi történik Szlovákiában? A magyarországi liberálisok talán Cimpeanu Nemzeti Liberális Pártjára szavaznak? A Kisgazdák pedig Ratiura? Nem folytatom(...) Az ’elvtelen magyar egységnek’ köszönhetően avathattunk nem­ régen Arany János szobrot Nagyszalontán, helyeztünk el három emléktáblát (Sinka, Zi­ lahy, Kulin). És álljuk a sarat: Szalontán magyar a polgármester és a 21 tanácstag kö­ zül 13 magyar!" Mindezt azért jegyzem fel, mert Napló­ mat sajtó alá rendezve ismét olyan időszakhoz értem, amelyet a cselekvéskény­ szer jellemez. Tehát a kompromisszumok kényszere is. Ugyanis a társadalmi cselekvés - hogy egy ma népszerű cselekvési formával hasonlítsam össze - olyan, mint az invesztí­ �palócföld 92/5 ció. Az ember eleinte rákölti minden - a mi esetünkben főleg erkölcsi - vagyonát abban a reményben, hogy a vállalkozás - valamikor, lehet, csak sokkal később - eredményt is hoz. K o lo z s v á r , 1 9 7 0 . ja n u á r 1 2 . c sü tö r tö k Múlt hét csütörtökén Temesváron jár­ tam. Jó komámnak Cseresnyés Gyulának volt bemutatója: Németh László Villám­ fénynél című darabját rendezte szép sikerrel. Az egyik szünetben az előcsarnok­ ban beszélgettem Mag Péterrel, aki nemcsak régi kollegám, de jelenleg a magyar társulat irodalmi titkára. És ahogy ott füstö­ lünk és füstölgünk, félrevonja Pétert egy mint utóbb kiderült - színházi feleség és - jól hallom - ezt kérdi: Péter ki az. a Huszár, mert itt mindenki utána érdeklődik. Péter rámnézett és harsányan felnevetett. Én el se mosolyodtam. Nem a híres Huszárt keresték, hanem - azt kell mondjam - a hír­ hedtet. Igen ebbe az önkéntelen reagálásba szinte azt mondhatnám belebetegedtem. És haza­ jövet napok óta naplóm köteteit lapozom. Keresek valamit. Pontosan magam sem tu­ dom mit. Fülöp G. Dénes barátommal volt egy ilyen alapélményem. Együtt indultunk az írói pályán, ő azonban a kulákosításnál min­ denhonnan kikerül: a Bolyai Egyetemről, az irodalmi lapok hasábjairól. Apja kívánságá­ ra teológus lesz, majd ötvenhat után letartóztatják. Ha jól emlékszem hatvanhá­ romban szabadul. Egy kis székely faluban lesz pap. Írok neki. Nem válaszol. Felülök az igazgatói kocsira és kiszaladok hozzá. Sí­ runk, de keveset vallunk. Végül kivisz a mezőre. Mondani akar valamit, de a paróki­ án nem meri. - Sándor - fordult velem szembe, ahogy a faluból kiérünk -, be kell ne­ ked vallanom valamit: én a börtön után már nem vagyok ugyanaz az ember, aki voltam... Valami ilyesmit várok. Ilyen felismerést. Ilyen (ön)vallomást. Annyira hihetőt, mint amilyen az övé volt. És olyan váratlant, mint az övét követő enyém: én sem vagyok ugyan­ az... De minek alapján várok, keresek effélét? 1 9 7 0 . ja n u á r 1 3 . ked d A tavalyi napló február 11-i bejegyzései mellett egy cikk kézírásos első fogalmazvá­ nyára bukkanok. Címe nincs, de a cím helyén ez áll: cikk lett volna, de Marosi Pé­ ter, akinek megmutattam, azt mondja, hogy a szöveg csak a középnemzedék lelkiállapo­ tát jellemzi. Így aztán be se fejeztem. "Sajátos lelkület jellemzi mai irodalmi életünket, amelyet minősíteni nem akarok, de amely sok tekintetben ellentéte annak, amit én - alighanem javíthatatlan romanti­ kus lélek - közösségi szellemnek tartok, s amit mi valamikori külvárosi rongylabdát kergető futballisták csapatszellemnek ne­ veztünk. És már gyerekfejjel a győzelem elengedhetetlen felételének is éreztük. És ha futballhasonlattal kezdtem hadd, folytatom azzal tovább: ma mintha egyetlen dolog ér­ dekelne mindenkit, hogy ő rúgja a gólt. Holott irodalmi példák sokasága bizonyítja ennek a grundon szerzett felismerésnek az igazát, hogy egyetlen Pelé nem csinál csapa­ tot. Tehát valóban hiányzik a csapatszellem a mai irodalomban? Nemcsak az hiányzik, ha­ nem egyenesen az ellenkezője jellemzi a tevékenységünket: az atomizálódás, a bur­ kolt és csak alkalomra váró gyűlölködés, elviekbe rejtett rivalizálás, stb. Persze itt konkretizálni kellene a jelenséget. Nem te­ szem. És nem azért, mert nem volna a kezemügyében elég példa. Nem akarom. Tudva tudom ugyanis, hogy az okozatokra mutatnék rá csupán. Ugyanis az okokat nem ismerem..." A "hírhedt" szó a torkomon akadt. Hiszen nem vagyok én bűnöző! Biztos? Vizsgáljuk meg egyetlen vonatkozásban a működésemet: a színházhoz való viszonyom vonatkozásában. Mikor 1964-ben lemond­ tam az igazgatásról, a gyűlésen felállt Koós Zsófia és azt mondta: ünnep ez a nap, a szín­ ház felszabadulásának ünnepe, mert én terrorizáltam a társulatot. Visszamenve az Utunk szerkesztőségébe, 511 �palócföld 92/5 olyan mértékben lettem bukott ember, hogy egyik rovatvezető - a név itt nem fontos egyszerűen kitessékelt a szobából, ahol együtt dolgoztunk s ahol összeszólalkoztunk. Volt úgy, hogy egymásután öt írásomat vette ki a lapból a pártellenőrzés. Mert véd­ telen lévén a cenzor nem kockáztatott. Ellenkezőleg, rajtam bizonyította a párthű­ ségét. Az olvasók azonban figyeltek rám. Akkor írtam azokat a beszélgetéseket har­ mincnyolc kortársammal, amelyek 1969-ben A z író asztalánál címmel megje­ lentek, s amelyről Kovács Sándor Iván a Kortársban azt írta, hogy az erdélyi iroda­ lom első utikönyve. De a leginkább a színház jelzi, hogy vergő­ désemnek értelme volt. Pár évi igazgatás után utódom lemond és végrendeletében azt írja: a színház csak úgy menekülhet meg a válságos helyzetből, ha engemet visszahív­ nak. Domokos Géza - aki akkor a kulturális ügyek magyar miniszteri tanácsosa -, árulja ezt el nekem. Kénytelen megtenni. Meg kell tudakolnia: visszamegyek-e, ha hívnak. A visszamenetelre azonban nem kerül sor, mert a megyei pártbizottság nem ért egyet ezzel. Földes László, aki akkor már szilen­ ciumon van, csak egyetemi tanár, egy Vacaru nevű tanártársától - aki egyúttal me­ gyei vezető pártaktivista - baráti alapon megkérdezi, hogy ennek mi az oka. A válasz szó szerint ez volt: mert Huszár egy faragat­ lan fickó, aki nem tud viselkedni! Kell ezt tovább magyarázni? Talán egy szót cserélnék ki a Liviu Vacaru szövegében: nem tud bólogatni. Persze ez sem igaz. Bólogatok én bőven. De nem eleget! E z a viszonylagosság a hibám is meg az erényem is. És ezek a kvalitások olykor fel is cserélhetők. Mikor válaszolni kell a magyar kritikusoknak, akkor az én nem eleget bólo­ gató viszonylagos népszerűségem erény a hatalom számára. Akkor egy cikk ellenében cselekvési lehetőséget kínálnak fel, de a szer­ veződő magyar televíziózás főszerkesztője már nem lehetek - bár első helyen javasolnak -, mert ezzel olyan presztizst kapnék, amit nehéz lenne utóbb ellensúlyozni. Emlegetnek valamiféle Bukarestben szer­ 512 vezendő magyar hetilapot is, amelyhez nem találnak főszerkesztőt. Hatvankilenc őszén Balogh Edgár elkap és a rá jellemző lelkese­ déssel megölel: Sándor, most jövök Fazekas Jánostól. Megegyeztünk. Miben? Abban, hogy te leszel a főszerkesztő. Volt azonban hozzá egy kérdésem, ami Edgárt kissé meglepte: - Modd kedves bátyám, te most miről be­ szélsz? - Hogy, te nem tudsz semmiről? - kérdez­ te. 1 9 7 0 . feb ru á r 2 3 . h é t f ő Jó ideje nem írok naplójegyzeteket. Nyil­ ván túl sok kérdőjelet tettem fel magamnak az előbbiek során. Most csatolok egy levelet. Ez felelet. Írója Török Áron énlaki unitárius lelkész. Pár év­ vel ezelőtt én intéztem az énlaki templom restaurálásának ügyét Fazekas János mi­ niszterelnök helyettesünk segítségével. Ugyanis az énlaki templom mennyezeti ka­ zettáján található - ha jól tudom - az első székely rovásírásos emlékünk is. 1970. febr. 13. "Kedves Uram! Barátom! Illőnek tartom, de függetlenül ettől belső kényszert is érzek arra, hogy futó kincses vá­ rosi találkozásunk után pár sorral felkeresselek. A megszólítás első részén nem kell töp­ rengeni. Azokkal szemben szoktam használni szóban és írásban egyaránt, kiket lelkileg természetes közelségben érzek ma­ gamhoz. S ez nálam nem attól függ, hogy milyen múltja van időben a kapcsolatnak, is­ meretségnek, barátságnak. E helyen két dolgot szeretnék megköszön­ ni s ez sem véletlen. Az egyik az, hogy »magas« hivatalban is, éppen olyan emberien adtál kezet, mint - las­ san egy éve lesz - a Firtos kútnál. A másik az, hogy Komám előtt is érthető­ vé vált, miért akarok én feltétlenül találkozni H. Sándorral? Nem tudni, hogyan alakul az életünk, adódik-e lehetőség, támad-e szükség arra, hogy elinduló emberi kapcsolatunk gyakor­ �palócföld 92/5 latilag is értelmet és értéket nyerjen, többet az eddiginél, de én áldom Istenemet, hogy vannak, élnek emberek, akiken könnyű el­ igazodni, mert szolgálatuk, hivatásuk szükségszerűen természetes tiszta, emberi s ennélfogva: érték. Maradj jó egészségben szeretteiddel, al­ kotó kedvben és erőben hivatásod mezején s tavaszkezdet küszöbén meleget hozó Sándor a naptárban s mindenkori írásaidban. Barátsággal ölel, jókívánságokkal kö­ szönt: Áron" 1 9 7 0 . m á r c iu s 7. sz o m b a t Érdekes, az Utunkat minden oldalról tá­ madják. De nem csak a régi ellenfél a Korunk, vagy - ellenkező oldalról - a helyi pártlap, az Igazság, hanem - és talán elsősor­ ban - az új lapok. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, az új Brassói Lapok, a buka­ resti Ifjúmunkás. A Korunkban most úgymond irodalomcentrizmus ellenes vita dúl, amely nyíltan Utunk ellenes, de amely mögött - állítólag - nemzetiségi nemtudommicsoda rejlik. Próbáltam szóvátenni a dolgot a szerkesz­ tőségben, hogy jó volna ezekkel a kollégákkal kiegyezni. Üljünk le legalább be­ szélgetni velük. Marosi Péter mérgesen rámreccsent: te pont az ellenkezőjét mondod annak, amit Szőcs Pista követel, aki azt üvöl­ ti, hogy az első ilyen támadás megjelenésekor úgy kellett volna orrbaverni a Brassói Lapok Szikszaiját, hogy ne tudjon magához térni. Szabó Gyulával, jó kollegámmal is tár­ gyaltam ebben az ügyben. Ő sokkal realistább. Szerinte ennek az egész ügynek van egy nemzetiségpolitikai oldala. A Tükör, az Ifjúmunkás és a Korunk Fazekas János befolyása alatt áll. Persze ez is csak egy maszlag - mondja Gyula -, mert a székelyke­ dés pótcselekvés, de mi ezt sem csináljuk. És ezért rajtunk kéri számon a nemzetiség min­ den baját. Létay Lajosnak, aki nemcsak főszerkesztő, de párt- és állami mufti, annyi tekintélye sincsen ebben a társaságban, hogy egyáltalán meghallgassák. 1 9 7 0 . m árciu s 2 1 . szom b at Olvasom a lapokban Ceausescu egy szó­ noklatát, s érdekes adatra bukkanok. Azt mondja, hogy 1960 óta a hústermelés és fo­ gyasztás több mint négyszeresére nőtt. Átnézte volna Elena asszony háztartási könyveit? Bizonyára sokallotta a kiadáso­ kat, így jött rá, hogy mi a megnövekedett konyhai kiadás magyarázata: négyszer annyi húst esznek, mint 1960-ban. Jó dolguk van. Nálunk a hús ritka vendég. Á p r ilis 2 . csü törtök Hetek óta bosszant ez az iroda­ lomcentrizmus vita. Az ember a budira se mehet, ott is azt találja. (Ez szó szerint így van, mert a szerkesztőségben sok a nemes célra felhasznált nyomdai levonat). Most az­ tán elolvastam az eddig megjelent írásokat. Hát mit mondjak? Nem lettem sokkal oko­ sabb. Sok mindent tudok - keveset értek. Azt sem - például -, hogy ez az egész mire jó? Maradnak tehát a tények. Kitéptem az áprilisi Korunk egy lapját, Tóth Sándor cik­ kének első oldalát, ahol összefoglalja az eddigi dumát. Ennél többet az utódoknak sem ér az ügy. FÓRUM (rovatban): Művelődésünk a struktúra és a funkció összefüggésében Égető kérdéseinket tűzte napirendre Gáll Ernő "a dialógus jegyében" (Korunk 1969. 12.), a romániai magyarság szellemi művelt­ ségében észlelhető aránytalanságoknak, a szellemi munka megosztottsága következté­ ben egyre szűkebb körökben alkotók egymástól való elszigetelődésének, egyolda­ lú érdeklődésének, szakmai beszűkülésének aggasztó kérdéseit. Nyomában kibontakozott sajtónkban az "irodalomközpontúság" körüli vita. Ez a vita azonban, véleményem szerint, legalábbis ez ideig még - fontos rész-igazságok megfogal­ mazása ellenére - nem irányul a probléma lényegére. Nem volt szerencsés már az sem, hogy az első hozzászólók, Benkő Samu, Ve­ ress Zoltán, Kallós Miklós (Korunk, 1970. 1.), inkább csak tollhegyre tűzték a problé­ mát, de behatóbb boncolgatására nem 513 �palócföld 92/5 vállalkoztak. Már a szerkesztőség is elég fu­ karon szabta meg az első hozzászólások terjedelmét, s ez korlátozhatta, feszélyez­ hette a cikkírókat abban, hogy nézeteiket a kívánatos árnyaltsággal fejtsék ki. Bár­ mennyire fontos meggondolásokkal és adalékokkal vonultak is fel a további hozzá­ szólók, Páskándi Géza és Marosi Péter (Utunk, 1970. 9. és 11.) a tulajdonképpeni problémákat eddig még körvonalazni sem si­ került. Az eddigi vitának talán a legjellemzőbb vonása az, hogy miközben a hozzászólók mind az irodalomközpontúság kérdését tárgyalják, azt - a szövegekből kiol­ vashatóan - eltérően, egyénien, ötletszerűen értelmezik. Igazi eszmecsere azonban - és nem félreértésekből táplálkozó polémia csak akkor lehetséges, ha előbb tisztázzuk a fogalmakat, s azonos módon értelmezzük őket. Az első közlemények inkább azzal az ag­ gállyal járták körül az irodalomközpontúság kérdését, hogy ez egyoldalú táplálékra fogja a szellemi javak fogyasztóit, akiknek ezért hiányosak információik a termé­ szettudományok, a történelem, a szociológia, a filozófia köréből. El nem ha­ nyagolható, de mégiscsak másodlagos kérdés ez. Még azért is csínján bánnék vele, mert a vulgarizálás vágányaira vezetne, ha a problémát csak erre korlátoznók. A problé­ ma ilyenszerű felvetése ugyanis esetünkben tulajdonképpen azt firtatja, hogy a különbö­ ző társadalmi tudatformák hogyan hatnak közvetlenül a társadalmi létre, érvényesül­ nek-e itt bizonyos kívánatos arányok a különböző tudatformák (tudomány, művé­ szet, filozófia) között. Szimplifikáló szemléletről árulkodik ez a kérdésfelvetés, hiszen köztudott, hogy - egészségesen funk­ cionáló szellemi életben - például a filozófia főként nem közvetlenül, hanem más tudat­ formák (nagymértékben a szépirodalom) közvetítésével fejti ki tudatformáló hatását. Éppen ebből a meggondolásból a hang­ súlyt én szellemi életünk belső háztartásának a kérdésére helyezném, va­ gyis azt kérdezném, hogy a szellemi javak alkotói mennyire fogyasztói is más, szom­ szédos szellemi szférák termékeinek. Vagyis 514 művelődésünk különböző szférái között megvan-e az a kívánatos, egymást terméke­ nyítő kölcsönhatás, amely szellemi életünk egészének és minden egyes alkotórészének optimális tudatformáló hatékonyságát, a társadalmi tudatnak a társadalom létére ki­ sugárzó alakító hatását a leginkább biztosítja(...) Este átjött Földes Laci. Miről vitatkoz­ hattunk? Nyilván az irodalom-centrizmusról. Elmondtam neki, hogy szerintem az egész ügy úgy marhaság, ahogy van. Laci azonban megdöbbentett. Ő ugye tu­ dós ember, hisz egyetemi tanár és ami még lényegesebb: politikus elme. Mi szépírók ak­ kor politizálunk, amikor muszáj és akkor is kicsit prostituáltnak érezzük magunkat. Az elméleti ember - olvasson bármilyen oldott szöveget - azonnal általánosít. Számára az értelem a szárazföld. Mindenesetre döbbe­ netes dolgokat mondott. Íme: A Korunkban folyó vitának, melyben job­ bára a Korunk kör tudományos érdeklődésű munkatársai vesznek részt igen nagy a jelen­ tősége. Tulajdonképpen a romániai magyar közgondolkodás torzságára mutatnak rá. Azt a történelmileg kialakult helyzetet tár­ ják fel, hogy a demokrácia hiánya miatt a tudatformák közül Romániában csak az iro­ dalomnak van anyanyelvi kötődése. A tudományos és más tudatformák román nyelven élnek. Azt is kifejtik ezek a filozófu­ sok, szociológusok, meg egyéb területeken dolgozó szakírók, hogy ezen a helyzeten sür­ gősen változtatni kell. Bőven fejtegettem, hogy én ennek ellené­ re sem látom a vita értelmét. Örvendjünk, hogy legalább az irodalom kommunikál az emberekkel. Most már annak a sanszait is le akarjuk rontani? Ekkor mesélte el Földes a vita kialakulá­ sának háttértörténetét. A Korunk múlt évi decemberi számában Gáll Ernő cikket írt a nemzetiségi önismeretről, aminek azonban egyáltalán nem volt visszhangja. Balogh Ed­ gár, mint helyettes szerkesztő és notórius �palócföld 92/5 nemzetiségi harcos, erre akcióba lép, össze­ hív néhány dühös fiatalt, elmondja nekik, hogy ezen a bóton keresni lehet és biztatja őket, hogy csatlakozzanak Gállhoz. Csatla­ koznak. Kimutatják, hogy intézmény hiányában a nemzetiségi önismeret egyol­ dalú és hiányos. Nincs anyanyelvi tudományos élet és publikáció, a Román Akadémiának nincs magyar irodalmi osztá­ lya, nincsenek tudományos profilú lapok, a tudományos könyvkiadás kizárólag románul létezik. Szóval szemmel látható, hogy a cik­ keket a cenzura azonnal kiveszi és vizsgálat indul a lap ellen. Nos, a párt vizsgáló bizottsága megálla­ pítja, hogy a Korunk-írások jellege revendikatív. Ezért aztán kihúzzák a cikkek­ ből a revendikációt és marad társadalmi bajként az irodalomcentrizmus. Mert az iro­ dalom valóban bajkeverő. Le kell törni a szarvát! Tehát - mondom Földesnek - olyan gyor­ san szaladtunk az asztal körül, hogy fenékbe rúgtuk saját magunkat. Hozzásegítettük a hatalmat ahhoz, hogy újólag alkotóan be­ avatkozzon az irodalom életébe és megkövetelje, most már úgymond a közvéle­ mény nyomására, hogy a lapban több legyen az üzemi riport. Földes ellenkezik. A vita pozitív - állítja. Bukarestben új magyar lapot terveznek im­ már két éve. Ez a vita meggyorsítja majd a lap születését. Nem hiszek neki, de hallgatok. Bukarestben számos új hír fogad: Fazekas János Gálfalvi Zsolton keresztül üzeni, hogy feltétlenül fogadjam el a tévét. Méliusz J ó zse f Domokos Gézán keresztül azt üzeni, hogy ne fogadjam el, mert nekem a most ala­ pítandó művelődési hetilapot kell szerkesztenem. Meg vagyok kavarodva. 1 9 7 0 . áp rilis 1 5 . szerda Negyvenegy éves vagyok. Istenem, mi vár még rám. Földes Laci egy üveg itallal és egy kérdéssel kopogott be a lakásba: - Isten éltes­ sen! De mond ez az irodalom centrizmus ugye nagy marhaság?! Röhögtünk, ugyanis úgy néz ki, hogy én leszek a születő új lap alapító főszerkesztője. Legalábbis ezt mondták Bukarestben. Any­ nyira nem tudom komolyan venni, hogy a duma zöme nem is erről szólt. 1 9 7 0 . á p rilis 3 0 . csü törtök Tegnap Ceausescunak megint eszébe ju ­ tott a népe: te jó Isten, vajon nem romlott a húsellátás? És elment a piacra. És ezúttal is orvosi köpenybe öltözött urak és hölgyek szolgálták ki a "csetecánok" -at (magyarul: állampolgár). És a vásárlók mosolyogtak rá, és köszönték neki a jólétet, a pult mögöttiek pedig tapsoltak. Istenem! Hát én most ebbe a színdarabba lépek be! Én is fehérköpenyes kiszolgáló le­ szek, vagy éhes vásárló, aki tapsol? Nem. Én teremtem elő azt a többszáz tonna húst, amit eladott előlem. Jó, de ez hogy lesz?! Á p r ilis 1. szerda Délben telefonált Aurelia Mihalcea a megyei tanács alelnöknője, hogy azonnal utazzam fel Bukarestbe. Sion Bujor elvtárs, a központi bizottság sajtófőnöke hívat. Megint kezdik? Hát hülyítettek eleget a tévé főszerkesztéssel a tavaly nyár óta. Rövid tépelődés után elhatározom: felme­ gyek, de most már tévé ügyben még határozottabb leszek. Az adás két óra egy tömbben és megfelelő lehetőséget kérek ar­ ra, hogy új munkatársi gárdát hozzak Erdélyből. 1 9 7 0 . á p r ilis 5 . c sü tö r tö k 1 9 7 0 . m á ju s 3 . vasárnap Ma teljesen véletlenül rábukkantam a pár nappal ezelőtt egy magyarországi lapból ki­ vágott cikkre, amely J. P. Sartrenak a londoni New Left Reviewnek adott interjúja alapján íródott, s ahol ezt olvasom: "Az az ember, akit belöktek a történelem mély vizébe, még megtartotta az igen vagy a nem választásának lehetőségét. De ezután szembe kellett nézni a háború utáni időszak szétbogozhatatlan problémáival, olyan em­ berként, akit társadalmi léte teljesen meghatároz, de közben elhatározásának kel­ lőképpen birtokában van ahhoz, hogy 515 �palócföld 92/5 vállalja ezt a helyzetét és ennek felelősségét. Mert (...) minden ember mindig felelős azért, hogy mit csinálnak belőle, még akkor is, ha semmi mást nem tehet, mint vállalja ennek felelősségét. Azt hiszem az ember mindig tud csinálni valamit abból, amit belőle csi­ náltak." Döbbenetes! Hát ez az én esetem. És lám nem egy magánember esete, hanem egy úgymond - történelmileg meghatározott au­ tentikus - törzskönyvezett! - figuráé. 1 9 7 0 . m ájus 11. hétfő Bukarestben voltam a múlt héten, az Író­ szövetség vezetői ülésén. Este a szállodában K. nagyon internacionalista nevelésben ré­ szesített. Hosszan magyarázta, hogy nemzetközi zsidó összeesküvés áldozatai va­ gyunk. Én - tette fel nekem a kérdést hányszor voltam Pesten, és hányszor csinál­ tak velem interjút? Bezzeg - és itt felsorolta néhány zsidó barátunkat és kollegánkat - ve­ lük nem egy interjú készült! Hányinger környékezett szavai hallatán. Akarattal hallgatom el a nevét, hisz amúgy nagyon jó irodalmár. És régi antiszemita. Amikor a kolozsvári magyar színházhoz szerződtettem Rappaportot, Harag Györ­ gyöt, Kovács Györgyöt és még ki tudja kit, végig szaladta Kolozsvárt a vészhírrel: Hu­ szár meg akarja tölteni a Magyar Színházat zsidókkal, ne hagyjuk!!! Nos, ha mégis elvállalom a lapalapítást, ellene vállalom el. 1 9 7 0 . au g u sz tu s 1. sz o m b a t Mint látom április elején közölték velem hivatalosan, hogy lapot kell alapítanom, de ezt követően három hónapig senki meg nem keresett. Július elején, apám halálos ágya mellől vittek el, hogy a kinevezést átvegyem és az útmutatásokat meghallgassam. Hiába mondtam, hogy nem mehetek, ilyent a "mi pártunk" nem ismer - felelték. Elmentem hát, és csak a temetésére érkeztem vissza. Nos, ezután elkezdődött valami, amiről szintén nagyon nehezen szólok. Általában a kisebbség önismeret dolgában megelégszik az erényeinek a megismerésével. És ebben van is ráció. Azt kell erősítetünk magunk­ 516 ban, ami jó. A rosszról majd jobb időkben le­ het és kell tárgyalni. Nos én most kikiáltom a jobbidőket, mert előnytelen dolgokat is el­ mondok. Azt például, hogy a szenvedés nem teszi szentté a kisebbségit. Tehát a kisebbsé­ gi ember pont úgy esendő, mint a többségi, csakhogy mi - érte élő, áhitatos lelkek - azt várnánk, hogy hős legyen és magasztos. Szóval megkapom a megbizatást: meg kell szervezni a lapot. A lehetséges legjobbat. Mert miként Dumitru Popescu a központi bizottság titkára mondotta volt: ez egy köz­ ponti lap kell legyen, amelynek irányítania kell a többit, de mi nem tudunk államelnöki rendeletet hozni, hogy titeket elfogadjanak, hogy nektek higgyenek. Ezt a rangot ki kell vívni. Minőségi munkával kell kivívni! Ez tehát a feladat: létre kell hozni a romá­ niai magyarság úgymond elitlapját. És én így is kezdtem neki a feladatnak. Igen ám, de az élet, mint annyiszor mondottam már: külö­ nös. Először is megindult kolozsvári lakásomra az önkéntes és önkényes hírlap­ írók áramlása, mégpedig jobbnál jobb ajánlólevelekkel. Egyiktől sem olvastam egy kinyomtatott sort sem, de ajánlóik - nekem valamennyien ismerőseim - azt állítják, hogy a lap, amit szerkeszteni fogok, akkor töltheti be hivatását, ha kegyeltjüket alkalmazom. Kitérő válaszokat adok, leíratom a címüket, hogy majd értesítést kapnak és megyek a sa­ ját fejem után. Vagyis próbálom megnyerni a romániai magyar közélet legjobb szel­ lemiségeit. És ekkor áll belém a félelem. A romániai magyar szellemi élet első vonala elegánsan kitér a feladat elől. Leköltözni Bukarestbe? Nem! Ők Erdélyt el nem hagy­ ják. Ebben még igazat is adok nekik. Főleg, hogy ugyanakkor munkatársi szolgálatukat készséggel felajánlják. Vannak azonban őszintébb szellemek, akik nyíltan bevallják, hogy a vállalkozásban nem nagyon bíznak. Íme idézek egy ilyen le­ vélből. Természetesen név nélkül. "Amennyire tisztában vagyok magammal, annyira szürke még előttem az induló újság arca(...) nem ismerve a szándékodat, nem is­ merve a lap feladatait és lehetőségeit, nem szívesen ugrom fejest az ismeretlenbe..." Azt kell mondanom, hogy ez tisztességes �palócföld 92/5 álláspont, annak ellenére, hogy tudja, mi a feladat, a lehetőség, ám itt inkább a lehetősé­ gekben való bizalom körül van a hiba. De vannak itt - úgy értem a szervezői uta­ mon - fájdalmasabb élmények is. Felkérem D.-t, aki világirodalom nagy szakértőjeként ismert. Nem jön. Miért? Mert úgy tudja, hogy G. is tagja lesz a szerkesztőségnek, aki egy gyilkos. Mellesleg G. egy nagyon jámbor, bár valóban marosvásárhelyi kritikus, akivel a kolozsvári D. valamikor tengelyt akasztott. És a feltételek kikötésének nincs vége. Például G. az említett kritikus sem akar jön­ ni, mert ő viszont M-től fél, aki őt egy alkalommal nacionalistának mondta. Még mindig nincs vége mert M. viszont ragaszko­ dik ahhoz, hogy a világirodalmi rovat élére D. kerüljön. És ezeknél még mindig ki lehet mutatni valamelyes elvi, ideológiai alapot. De mit szóljak ehhez az állásponthoz? Idézek egy újabb levélből: "Elvállalom a bukaresti állást a következő feltételek mellett: ha rovatvezetői besorolást kapok, ha minden általam írt cikkért 100 százalékos tiszteletdíj illet, ha két szoba összkomfortos lakást adnak, de csak a követ­ kező negyedekben... (és itt felsorolja Bukarest kertvárosi negyedeit.) - Ha a szer­ kesztőség kéri és intézi el a telefonomat és ha a jelenlegi kolozsvári lakásomat átadhatom a fiamnak, nem kell visszaadni a városnak." Mellesleg az illető egy nagyon harmadosztályú publicista. Mit kérnek majd a valóban élenjárók? Nem tudom mit tegyek. Azt hiszem vissza kell adnom a megbizatásomat. Ismét roman­ tikusnak és naivnak bizonyultam. Ide másfajta ember kell, nem túlérzékeny állat, m int én vagyok. 1 9 7 0 . a u g u sz tu s 8. sz o m b a t A múlt heti naplórészletből az derült ki, hogy lapszervezői munkámban megtorpan­ tam. Különben tele van az életem efféle megtorpanásokkal, bizonytalankodással. Nincs a romániai társadalomban olyan erő, amihez igazodni tudjak. Az egyetlen szerve­ zett erő a Román Kommunista Párt, amelyről egy dolgot biztosan tudok, hogy a saját érdekein kívül semmi sem érdekli. Ha törekvéseimből az új osztály és az új egyedu­ ralkodó hasznot tud húzni, akkor van létjogosultságom, ha nem szolgálom a kur­ zus érdekeit, akkor elsöpörnek. A u g u sz tu s 1 1 . kedd Valamit a pártaktíva is megtudott a ne­ hézségeimből, mert az ügy, amit eddig szabotáltak, hirtelen nagyon sürgőssé vált nekik. A múlt héten Sion Bujor, a központi bizottság sajtóosztályának főnöke telefon­ hoz hívatott és hangja nagyon keményen csengett: mi van a lappal? Mikor jelenik meg az első szám? És utasított, hogy jelen­ téstételre azonnal utazzak fel Bukarestbe. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, hisz az igazat nem mondhattam meg. Azt, hogy a ro­ mániai magyar értelmiségiek nem bíznak szeretett pártjuk jóindulatában és ezért nem tódulnak utánam Bukarestbe lapot alapítani. De, ha az igazat nem mondom, mit mond­ jak? Nyilván az igazságot, hisz van más igazság is, nem csak az övék. Ugyanis van olyan ember, aki szívesen vállalná a bukares­ ti kalandot és aki vonzóerőt is jelentene az alakuló szerkesztőség számára. Ilyen például Földes László a kritikus, az esztétika egyete­ mi tanára, az Utunk volt főszerkesztője, akit az 1956-ban tanúsított - állítólagos - libera­ lizmusáért zártak ki a pártból, váltották le az Utunk főszerkesztőségéből és vették el - im­ már 12 éve - a sajtóban való közlés jogát. Tabák László is kiválóan alkalmas lenne szerkesztőségi munkára, de egyelőre ő is ki­ zárt párttag és még mindig azon a poszton van, ahová színházigazgatóként én vittem, amikor a pártlaptól kidobták, tehát a kolozs­ vári Magyar Színház műszaki felügyelője. Két alapember, akire lehet építeni - ha hagy­ nák. Elhatároztam, hogy erre a kettős javaslat­ ra alapozom a mostani taktikámat. Mert azt már megtanultam a pártaktivával való több mint két évtizedes együttműködésem alatt, hogy ha az aktivistának velem szemben igaza van, akkor én elvesztem. Tehát Sion Bujor­ nak nem lehet igaza. Azt kell hangsúlyoznbom és bizonygatnom, hogy én képviselem azokat a minőségi szemponto­ 517 �palócföld 92/5 kat, amelyeket Nicolae Ceausescu intelme­ ként nekem Dumitru Popescu központi bizottsági titkár tolmácsolt. Persze az effélét elhatározni könnyű, ám egy Bujorral szemben megvalósítani nem egyszerű. Bujor már húsz éve vezeti a romá­ niai sajtómunkát és ugyanennyi ideje örvend közútálatnak. Az egyik újságírókol­ léga mondotta: ha egyszer azt látom, hogy Bukarestben mindenki részeg és örvend, ak­ kor tudhatom, hogy Bujort kirúgták. Persze ez a kirúgás abszolút nem valószínű. Bujor egy diabólikus figura kacska balkézzel, gát­ lástalan terrorisztikus hajlamokkal és némi illegalista múlttal. Bevezetőként és egy kicsit védekezésül is ezúttal azt találtam neki mon­ dani: azért nem sietem el a szerkesztőség összeállításának a dolgát, mert egy minden tekintetben kifogástalan gárdát akarok ösz­ szehozni, akikkel ne legyen Bujor elvtársnak később problémája. Mire Bujor sátáni kacaj­ ba tört ki. - Problémánk nekünk, a sajtóval? Elvtárs, mi effélét nem ismerünk! A mi saj­ tónk pártsajtó, érted? Ha nem teljesíti a feladatát, akkor mi gyökerestől tépjük ki az oda nem való elemeket, érted? Hogyne értettem volna. Az értelmet, mint luxust még megengedtem magamnak, azt nem engedhettem már meg, hogy meghátrál­ jak. Éppen ezért, mintha a Bujor fenyegetése el se hangzott volna, előadtam - egyelőre - a Földes kinevezésére vonatkozó elméletemet. Hogy tehát itt az alkalom, rehabilitálni kell ezt a kiváló embert, akit igazságtalanul poli­ tikai ellenfelének Hajdú Győzőnek feljelentése alapján zártak ki a pártból, és aki most nagy szolgálatot tehet az országnak. Bujor úgy nézett rám, mint apa a hülye gyermekére. Halk volt és türelmes: - Kizárt párttag hogy lehetne tagja a központi bizott­ ság nomenklaturájának? De hát rehabilitálni kellene - erősködtem. - Kérte ügye felül­ vizsgálását? - kérdezte Bujor. Nem kérte, mondtam, ő úgy érezte, hogy neki van igaza. Bujor hangja most már metszett, mint az acélpenge: A párttal szemben senkinek sem lehet igaza! Ezt jól jegyezd meg! Hirtelen papírt lökött elém meg ceruzát és valami olyasmit mormogott, hogy neki az ilyen éretlen dumára nincs ideje. 518 - Ki a legjobb magyar filozófus? Olyan aki ir is és aki pártosan gondolkozik? - Rácz Győző - mondtam bizonytalanul. - Írd fel erre a papírra. - De én beszéltem vele, nem akar Buka­ restbe jönni. - Ne törődj, majd beszélek vele én. To­ vább: ki a legjobb irodalomkritikus? - Láng Gusztáv. - Írjad. - Nem jön. Tudom, hisz barátom. - Majd én beszélek vele és akkor jönni fog. Mondd: ez az illető párttag? - Nem tudom - feleltem. - Hogyhogy nem tudod? Azt mondtad, hogy barátod. - Tényleg barátom, de én nem ilyen ala­ pon szoktam barátkozni. - Elég baj - vélte Bujor. - Tovább: ki a leg­ jobb szerkesztőségi főtitkár ? Most már nem ellenkeztem, mondtam, mondtam a neveket. Mikor aztán a lista ki­ telt, Bujor azt mondta: Holnap kilenckor légy Aurel Duca elvtársnál, a Kolozsvár Me­ gyei Pártbizottság első titkáránál. Addig ezek az elvtársak le lesznek értesítve és ott meg lesznek győzve. Egy forradalmi pártban így intézik az ügyeket. Éz nem polgári parla­ ment. Valaki vagy teljesíti azokat a feladatokat amiket a párt rá kiró, vagy nem muszáj párttagnak maradnia. Éreztem, hogy ezt a csatát elvesztettem. Ha valakiben maradt még valami illúzió azt illetően, hogy ez a bukaresti lapalapítás eset­ leg jó ügy is lehet, az most kigyógyul e hitéből. Erőszakkal nem lehet meggyőzni az embereket arról, hogy szabadok. 1 9 7 0 . au g u sztu s 1 3 . csü tö rtö k Halálosan fáradt vagyok és szomorú, sőt ennél is több: kétségbeesett. Tegnap megvolt a gyűlés a kolozsvári megyei bizottságnál. Duca nem volt olyan durva, mint Bujor, de azt sem engedte meg magának, hogy emberi érvekre, kívánságokra tekintettel legyen. A jelszó itt is ez volt: vagy végrehajtod azt a feladatot, amit a párt számodra kijelölt, vagy viseled a következményeket. Egyetlen embert sikerült ezzel az erőszakkal besoroz­ ni: Baróti Pált. Bretter György el se jött. �palócföld 92/5 Rácz Győző orvosi igazolványokkal igazolta, hogy nem jöhet. Mikó Ervin ugyan elfogad­ ta a megbízást, de utána végigsírta a várost, felküldte Duca első titkárhoz minden isme­ rősét, úgy hogy végül én kértem az első titkárt, hogy mondjon le róla. A legdöbbenetesebb B.Z. esete, aki a lap­ szervezés egy kezdeti szakaszában kéretlen ajánlkozott, s akinek rovatvezetői állást ígértem. No most, feltehetően az erőszaktól ijedvén meg, levelet küldött a címemre, amit megőrzök. A levélben ez áll: vagy elintézem, hogy a párt mondjon le a vele szembeni erő­ szakoskodásról, vagy gondoskodjam a gyerekéről, mert öngyilkos lesz. Édes Istenem, mit tettem? Mit bűnöztem? Hiszen én csak a nemzetiségemen akarok se­ gíteni! A nyugalmamat feláldozom, a családom biztonságát is, de a becsületemet a jó híremet nem adhatom! Nem lehetek gyil­ kos. Mit tegyek? A u g u s z t u s 2 2 . szo m b a t 1970 késő nyarán már érezhető volt lap­ szervezői munkám első eredménye. Négy havi kemény munkával elértem, hogy min­ denki meggyűlölt Romániában. Elsősorban persze azok a tollforgatók, akik nem akartak Bukarestbe költözni, de akiket a párt erre kényszeríteni akart. Másodsorban azok a jobbsorsra érdemesek, akik vállalták volna a bukaresti idegenséget is, csak szeretett szak­ májuknak élhessenek, ám akiket a párt nem engedett a sajtó közelébe. Legtöbben persze azok az érdemtelenek voltak, akik így akar­ tak a falusi tanárkodástól szabadulni, vagy a világhírre vergődni s akiknek még okuk is volt arra, hogy gyűlöl jenek, mert nem vettem fel őket. Ezekhez aztán hozzá kell számítani a pártfogók, ilyen-olyan politikai-társada­ lmi nagyságok csoportjait, akiknek a számát minimum kettővel meg lehet szorozni, hisz nem csak azok orroltak rám, akiknek az em­ berét nem vettem fel, azok is, akik az ellefelük emberét fedezték fel a szerveződő szerkesztőségben. És se szeri se száma azok­ nak, akik ebben az időben okkal, ok nélkül mocskoltak. Mert ott voltak a titkos vagy nyílt pályázók a főszerkesztői helyre, amely­ hez én, szerintük érdemtelenül jutottam. Pontosabban nem érdemtelenül, mert az ál­ lamnak, sőt magának a szekuritáténak tettem nagy szolgálatot, ám a szerkesztésben tökéletesen ártatlan vagyok. És ehhez, a ne­ vem hallatán vicsorító hadhoz oda kell számítani még a központi pártaktívát is, amely érthetetlenül állt az úgymond fafejű­ ségem, még pontosabban politikai iskolázatlanságom ténye előtt. Nos íme egy ilyen botrányos történet. Amikor a megbizatásomat átvettem Du­ mitru Popescu kábé titkár, aki egy rendkívül értelmes és rendkívül erőszakos káder - nem véletlenül hívja a szakma Popescu Dumnezeunak, vagyis I stennek -, de aki úgy tűnik a szó intellektuális értelmében mégis becsü­ letes ember, nos mondom Popescu a beiktatásomkor leszögezte, hogy a Contem­ poranul című nagy példányszámú és népszerűségű hetilap testvérorgánuma lesz A Hét, vagy ahogy ő mondta Á Het, és tehát mindenben azonos ellátottságot élvez. Én ezt akkor megjegyeztem. Ám alig itattam le két­ szer-háromszor Lakatos gyógyszerész úr bánffyhunyadi szilvapálinkájával a Kultur Tanács néhány adminisztrátor emberét, rög­ tön kiderült, hogy az egyenlőség e tekintetben is sántít. Mégpedig nagyon. Mint megtudtam az alakuló új lapnak 6,5 ál­ lással kevesebb jutott, mint román megfelelőjének. A béralapja ennek megfele­ lően 180 ezer lejjel kisebb. A Contemporanul egy számra 15 ezer lej hono­ rárium alapot kap, A Hét 9.400 lejt. Azt is kimutatták a frissiben szerzett szesztestvé­ rek, hogy az "Egyéb kiadások" című fejezet költségvetése, tehát kiszállási díjak, benzin­ költségek, telefonelőfizetések, lapelőfizetések stb. még a megengedett költ­ ségek fedezésére sem elegendők. De a diszkrimináció legeklatánsabb adata az, hogy a 305 ezer lej előirányzott számonkénti nyomdaköltség helyett mindössze 260 ezer lej szerepel a büdzsében. Mikor az egészet átgondolom azt mon­ dom: itt nem szabad frontálisan támadni, elmegyek Sion Bujorhoz, elmondom, mit tudtam meg és közlöm vele: Én bizos vagyok benne, hogy neki nem volt tudomása erről a diszkriminációról. 519 �palócföld 92/5 A hét elej én fel is hívtam telefonon. Kér­ tem, hogy fogadjon. Mit akarsz? - kérdezte a rá jellemző cigányos közvetlenséggel. Mon­ dom, hogy a költségvetés körül vannak némi differenciák. Azt mondta: jó, majd hív, ha ideje lesz tárgyalni. Eltelt három nap, nem hívott. Tehát: tudta miről van szó és nem akar fogadni. Elmentem Méliusz Jóskához s elmond­ tam neki az értesüléseimet, valamint azt is, hogy Bujor tudatos cselekedetével állunk szemben, ezért nem akar fogadni. Nagyon dühös lett. Előttem hívta fel Gere Mihályt, a központi bizottság titkárát, aki a pártgazda­ sággal és - ezt a viccet nem én csináltam, hanem Ceausescu - a nemzeti kérdéssel fog­ lalkozik. Gere azonnal fogadott. Mire odaértem Bujor Sion is ott volt. Előadtam, hogy mi a panaszom. Elmondtam, hogy ha az ilyen apró trehányságokon nem segítünk hi­ ába írunk a lapban az egyenlőségről, mert az emberek nem hisznek majd nekünk. Gere fi­ noman, aggódva dolgozik alám. Különösen Ceausescu elvtárs utasításainak betartásá­ hoz ragaszkodik. Számára - mondotta - az, hogy Ceausescu elvtárs intenciói maradék­ talanul érvényesüljenek többet jelentenek pár százezer lejnél. Csakhogy Bujor sem most lépett le a fal­ védőről. Egyáltalán nincs berezelve, amiért nem tartotta be Ceausescu elvtárs állítólagos utasításait. Ellenkezőleg, támadásba lendül és rövidesen neki áll fennebb. - Gere elvtársnak, mint a párt adminiszt­ ratív titkárának tudnia kell, hogy a Comtemporanul költségvetése pont annyi, mint az amit A Hétnek előírtunk. Csakhogy a Comtemporanul státuszán van néhány rej­ tett állás. Például onnan fizetik Micleat, a Ceausescu elvtárs személyi fényképészét. Gere zavarba jön. Valamire emlékezhe­ tik. Én azonban remek pálinkával dolgoztam, s tele vagyok adatokkal. Percek alatt kimutatom, hogy a rejtett állások csak egy kis százalékát teszik ki a két lap költségvetésében fellelhető különbségnek. Bujor elsápad a méregtől és odaszól San­ descunak a helyettesének: Vizsgáld ki azonnal és tégy jelentést. Itt még valaki meg­ üti a bokáját - mondotta, de a hangsúlyban 520 az is benne volt, hogy a kárvallott könnyen én lehetek. Így megyünk végig minden tételen. Bujor mindent tudomásul vesz, de most már nem cáfol. Ez volt tegnap. Ma jön George I vascu a Comptemporanul főszerkesztője: mit tett velünk kollega úr?! - Mit? - kérdem. Felhí­ vott Bujor, hogy dolgozzam át a költségvetésünket. Nem lehet magasabb, mint a maguké. - És akkor mit tesz? - Mit tehetnék? - kérdezte a világ legter­ mészetesen hangján - elmegyek egy Bujornál nagyobb főnökhöz és elintézem, hogy ne kelljen átdolgozni. A u g u sz tu s 3 0 . vasárn ap Itt ülök Bukarestben a Tolsztoj utcai párt­ otthonban egyedül. A család Kolozsváron. Lakásról még szó sincs. Szerkesztőség egyre inkább illúzió. Dankanits Adámmal állapod­ tam meg, aki - mondják - nagyon jó történész, de még szerkesztőségben nem dol­ gozott. A felesége is jön, Varga Kati, aki grafikus, nem ír, nem olvas - tördel. Van ezen kívül egy filozófusom Huszár Vilmos, aki most végezte az egyetemet, tehát újságí­ rói szempontból analfabéta. Bodor Pali ajánlatára felvettem Ágoston Hugó fizika­ tanárt, aki Szászrégenből hozza el teljes sajtó- és élettapasztalatát. Tehát katasztrófa. Minden azon múlik, hogy el tudom intéz­ ni néhány pártból kizárt régi, koncepciózus szerkesztő alkalmazását, mert ha nem akár be is adhatom a lemondásomat. Ez őrli fel az embert, ez az állandó bizony­ talanság. Az, hogy itt nem lehet semmit lezárni, sem a napot, sem a hetet sem a prob­ lémát. Minden úgy kezdődik, hogy: attól függ. 1 9 7 0 . szep tem b er 1 7 . csü törtök Hetek óta ostromlom Fazekas János mi­ niszterelnök helyettest, hogy juttasson be I on Ghoerge Maurer miniszterelnökhöz. Megtudtam ugyanis, hogy Maurer egyazon koncentrációs táborban volt a háború alatt Földes Lászlóval, Tirgu Jiuban, sőt Földes �palócföld 92/5 mint Magyarországra átszökni akaró fogoly, tehát nem kommunista, valamiféle paran­ c s o l ója is volt a mai kormányfőnek. Gondoltam elmegyek hozzá s elmondom, hogy Hajdú Győző miként áztatta el Földest. De mindenekelőtt azt, hogy milyen nagy szükség volna Földesre, az ő alapos elméleti ismereteire az alakuló új bukaresti magyar lapnál. Fazekas azonban furcsa módon nem segít. Azt mondja, hogy Maurer semmiben sem angazsálja magát, ami nemzetiségi ügy és kár vele kisérletezni. Mások azonban mást mondanak. Azt például, hogy Fazekas Hajdú Győző támogatója, tudja, hogy Földest Haj­ dú tette tönkre és ezért áll félre. Én Fazekast annál sokkal jobban becsülöm, hogy ilyesmi­ nek bedőljek, de Földesre szükségem van. És tegnap támadt egy korszakalkotó ötletem. Felhívtam Király Károlyt a kovászna me­ gyei elsőtitkárt, a párt végrehajtó bizottságának tagját és kikértem a vélemé­ nyét. Mindez persze nem véletlenül jutott eszembe. A fáma ugyanis azt tartja, hogy Ceausescu azért futtatta fel a fiatal és meg­ lehetősen ismeretlen Király Károlyt, hogy Fazekas Jánosnak ellenfelet kreáljon. Faze­ kas ugyanis nagyon nagy szolgálatot tett neki a csehszlovákiai válság idején, amikor a főleg Magyarországról jött támadások al­ kalmával - mozgósította mellette a Székelyföldet. Persze egyetlen egyeduralko­ dó sem szeret osztozni a hatalomban és azt sem szereti, ha valakinek része van az ő di­ csőségében. Ezért hihető, hogy a fiatal K irály Károlyt ki akarja játszani Fazekas el­ len. Persze Király nem ezzel vonta magára a romániai magyar értelmiségiek figyelmét, hanem azzal, hogy megyéjében Kovásznán igyekezett megvalósítani azokat a nemzeti­ ségi vívmányokat, amelyeket ugyan itt-ott kijelentettek, de amit senki sem valósít meg. Például kiíratta a megye helységneveit ma­ gyarul is. Új magyar nyelvű lapot létesített. Fellendítette a helyi magyar színház munká­ ját. És még számos más, a magyar nemzetiség számára fontos intézkedést való­ sított meg. Nos, ez adta az ötletet, hogy tőle kérjek tanácsot és segítséget. Tegnap - mondom - fel is hívtam telefonon. Az első döbbenetem az volt, hogy ismert, holott az ő nagyság­ rendjében ragyogó káderek ilyen mélyre nem ereszkednek le. A másik az volt, hogy azt mondta: tetszik tudni. Mondtam: Király elvtárs egy végrehajtóbizottsági tagtól az is megtiszteltetés ha tegez, maga miért tetsziktudnizik? Azt mondta azért, mert én ismerem a hazai irodalom történetét és tu­ dom, hogy maga egy évvel idősebb, mint én. Ezek után a többi figyelmessége termé­ szetesnek tűnt. Megkérdeztem, hogy mikor találkozhatunk, mert szeretném kikérni a véleményét az új lap alapítása dolgában. Azt vártam, hogy egy héten belül szakít erre időt. Király azonban azt kérdezte: hány óra maga szerint? Mondtam: szerintem fél tizenegy. Azt mondta: mit szól, ha kettőkor együtt ebédelünk. Mondtam rendben van és beug­ rottam a kocsiba, mert a hátralévő idő épp hogy elég volt a Sepsiszentgyörgyig megte­ endő 200 kilométerre. A pártkantinban fogadott. Ott ebédelt épp úgy, mint akárme­ lyik pártmunkás, a kapust is beleértve. Az ebéd ízletes volt, de nem főúri. Jól éreztem magam. Ebéd után a kabinetjében beszélgettünk el egy kávé mellett. Elmondtam a gondjai­ mat. Azt, hogy a romániai magyar értelmiségiek nem bíznak a hatalomban, de az én személyem sem jelent nekik garanciát és ezért nem jönnek velem Bukarestbe lapot alapítani. Márpedig ezt az alkalmat kihagyni bűn. Annak idején az Osztrák Magyar mo­ narchiában a románok is kihasználták a főváros előnyeit. Lapjuk jelent ott meg, sőt, ha jól tudom még Eminescu is ott jelentke­ zett visszhangos sikerrel. Namármost ahhoz, hogy a bukaresti magyar lapot sikerre vi­ gyük, ahhoz káderek kellenek. És itt előadtam neki a tervemet Földes Lászlóval kapcsolatban, akit mindenképpen le szeret­ nék vinni. Újabb döbbenet: Király ismerte Földest, és egyetértett az elképzelésemmel. Késő estig beszélgettünk. Kötetlenül, az általános helyzetről, de arról is, hogy őt mi foglalkoztatja. És észrevétlenül paktum is kialakult közöttünk. Azt mondta: ő segít ne­ kem, de nekem is segítenem kell az ő törekvéseit. Ő ugyanis szeretné Sepsiszent­ 521 �palócföld 92/5 györgyöt magyar kultúrközponttá tenni. Nem az egyetlen központtá, egyikké. Kér te­ hát, hogy onnan ne vigyek el embert. Tárgyalásban voltam ugyan Csiki Lászlóval, azt is tudtam, hogy nagyon fogja bántani, amiért lemondtam róla, de az úgynevezett nagypolitikának szabályai vannak. Megfo­ gadtam Királynak, hogy segítségére leszek. Ő nem fogadott semmit, csak azt mondta, amikor elváltunk, hogy tehát akkor holnap, vagyis ma reggel 9-kor találkozunk Dumitru Popescu irodájában. Tudni kell, hogy Du­ mitru Popescu a párt központi bizottságának titkára, sőt Ceausescu beszédeinek fogalma­ zója. Királlyal a KISZ-ben dolgoztak együtt és barátkoztak össze. Ma pontban megjelentem kilenckor a ká­ bénál. A titkárnő azonnal és nagyon udvariasan beinvitált a főnöki szobába. Ott már a Földes dossziét tanulmányozták. - Hogy van az - kérdezte Popescu mikor beléptem -, hogy több aktában esik szó a Hajdú feljelentéséről, de a feljelentés szöve­ ge hiányzik? Mondom: nem tudom. Azt felelte, hogy ő tudja. A Hajdú szövet­ ségesei kilopták az árulkodó dokumentumot. Aztán becsapta a dossziét és ő mint leg­ magasabb hivatali főnököm azt mondta: Király elvtárssal vállaljuk a felelősséget Föl­ des elvtársért, értesítse, hogy addig is, amíg ügye tisztázódik, betöltheti a főszerkesztő­ helyettesi posztot A Hétnél. Hát így volt. S z e p te m b e r 2 2 . kedd Földes újjászületett! Nagy elégtétel ez ne­ kem. Hétfőn érkeztem vissza vele Bukarestbe. Lakás egyelőre nincs, szállodá­ ban lakunk, ami azt jelenti, hogy alig alszunk, mert folyton a lapot alakítjuk. Teg­ nap délután kimentünk a strandra. Ott hallottam Szele Pétertől egy történetet. Reggel villamosoztak be a Scinteia Házba, a szerkesztőségbe, s beszélgettek, persze ma­ gyarul. Egyszer csak odafordul hozzájuk egy olyan húszvalahány éves ifjonc: miért be­ szélnek itt ezen az idegen nyelven? Mielőtt felelnének, leereszkedik szemben egy újság, s egy olyan negyven körüli tisztviselőnek ki­ néző napszítta polgár mered a kötekedőre: 522 - De uram, ha maga Japánban találkozik egy románnal, milyen nyelven fordul hozzá, japánul? Na, szerintem ez az igazi bukaresti ember! Szep tem b er 2 8 . h é t f ő A hét végén hazarepültünk Kolozsvárra, s ma újra itt vagyunk. Ha mást nem, friss híre­ ket arattunk. Kolozsváron mindenki a bukásomra spórol. Van aki nyíltan kimond­ ja: alkalmatlan vagyok a szerkesztésre, azért szereztem meg Földes Lacit, hogy valaki tudja, mit kell egy lapnál csinálni. És azt is jellemzőnek tartják, hogy sikerült Földest kimentenem, miután 12 évig szilenciumon volt. Hálás Huszárnak a párt. Jól megfizetik, amiért a kettős kötődés kérdésében oda­ mondott a magyar kritikusoknak. O k tó b e r 13. kedd Sajnos elég ritkán jegyzek. Pedig nagy dolgoknak vagyok tanúja. Itt van mindjárt a vezércikk ügy. Pénteken délután, amikor sem Földes sem Gálfalvi nem volt itt, hív Bá­ nyai Jó zsef telefonon, hogy azonnal vigyem fel a kábéhez a vezércikket. Mondom: nincs lefordítva. Nem baj, vigyem fel magyarul, mert Andrei Vela elvtárs a sajtóosztály he­ lyettes vezetője ért magyarul. Hívjam Velat. Vela mérges: menne haza és kénytelen rám várni. Én is mennék haza - mondom nem ke­ vésbé mérgesen - de nincs hová. Mérges szóváltás, végül megegyezünk, hogy reggel viszem fel. Azért megkérdeztem meddig van benn, mert - gondoltam - nem kell a palit bu­ zerálni. Azt mondja fél hétig. Mondom rendben, megkeresem. Meg is történik, felvi­ szem és ekkor kezdődik a kalamitás. Hárman ülnek neki. 1. Vela a sváb, Temesvárról. 2. Bányai, a kolozsvári magyar és Sandescu előtt vizsgáztatják magukat - ellenem párt­ hűségből, meg internacionalizmusból. Folyik pedig az ügy imigyen. (Mellékelem majd a kéziratot) - Mit jelent az, hogy a lap társadalmi szükségletnek tesz eleget és ezért alapítot­ ták? Milyen társadalmi szükségletnek? Milyen hiányok vannak a mi társada­ lmunkban? Azért alapították, mert a párt úgy látta jónak. �palócföld 92/5 - Mi az, hogy romániai magyar közélet? Ez egy szeparatista szempont. Különben is az egész vezércikk idegen a mi pártunktól. Mitől egyoldalú az ún. magyar közélet és ez kit érdekel? - Miért pont ezt idézem (a testvériséget) Ceasescutól miért nem azt, hogy a nemzeti kérdés végleg megoldódott?! - Mi az, hogy romániai magyarság? - Miféle hülyeség az, hogy a lap közvetít a román és magyar kultúremberek között, amikor az ország élete egységes és nem vá­ lasztható ilyen alapon szét?! - Ki kért arra, hogy foglalkozzunk a nem­ zeti kérdéssel, mikor erre a párt hivatott? - Miért nem írtok a párt által megszabott alapelvekről pl. a sajtó feladatairól? - Mi az, hogy nemzetiségi intézmények? - Mi az, hogy hazájához és nemzetiségé­ hez hű állampolgárok? stb., stb., stb. Próbálom magyarázni. Kiértékelnek. Hü­ lyének érzem magam. Rá kell jönnöm, hogy ez így nem megy. Abbahagyom. Elküldenek, hogy dokumentálódjak a Scinteianál (A Ro­ mán Kommunista párt központi napilapja) este 8 órakor és reggelig írjam meg a cikket helyesen és fordítassam is le. Nem lehet. Muszáj. Elmegyek Bodorhoz. Bodor felhajtja Do­ mokost. Elolvassák a cikket. Azt mondják jó és nem szabad rajta változtatni! Jó, de mit tehetek? Menjünk Vincze Jánoshoz, a Ma­ gyar Dolgozók Tanácsa alelnökéhez. Este kilenckor beállítunk V.-hez. Katasztrófa. A cikk szerinte is jó. A sajtóosztály nem akarta a lapot, így akarja az ügyet kompromittálni. De nem szabad össze­ ugrani velük. Nem tehetem meg, amit tőlem kérnek. Próbáljam meg, ő pedig reggel beszél Du­ mitru Popescuval. átveszem a kagylót, azonnal ki is megy. Je­ lenti a főnökének, hogy beléptek a drótba. És Bujor még mindig nem ér rá, hogy fo­ gadjon. Közben alkalmam van beszélgetni Bányaival és Velával, akik előzőleg olyan szépen vizsgáztak Sandescu előtt internacio­ nalizmusból. Bányai :- H. elvtárs nem ért egyet, ahogy látom azzal, hogy belenyúltunk a cikkébe. Én: -Végrehajtottam, de tiltako­ zom és nem is írom alá a cikket. Nem értik a nemzeti kérdést, nem ismerik a fogalmain­ kat. Itt koncepciók ütköztek össze: amelyek kizárják egymást és egyikünk sincs hozzá­ kötve a székhez! Mindezt nagyon civilizáltan Végül beju­ tok Bujorhoz, aki mintegy állatszelídítő, biztatóan mosolyog. Bemutatom neki a ma­ kettet, bediktálom hasból, hogy melyik oldalon mi van, mire nekiesik a vezércikk szövegének és szorgalmasan húzogatja meg az oldalt. Be sem tudja fejezni, hív Popescu. Vincze elmondotta neki hogy mit csináltak velem, s lehívja az egész társaságot magához. Röviden: szépen visszakéri mindazon tartal­ makat, amiket a sajtóosztály kihúzatott. Bujor vezér parancsa értelmében ma kel­ lett volna megjelennünk. Nem tudtunk elkészülni. Nemcsak a vezércikkel volt ször­ nyű harcunk, szinte minden írásba belekötöttek. Végül tegnap felmentem és el­ mondtam, hogy képtelenek vagyunk mára elkészülni. Kaptam még egy hetet. Alig ér­ tem be a szerkesztőségbe a hírrel, valaki megjegyezte: de hiszen az október 23, az öt­ venhatos forradalom kitörésének a napja... Irtó megijedtem. Azonnal felhívtam Bujort. Csodálkozott a kérdésfeltevésemen: a román pártnak semmi köze az ottani ötvenhatos eseményekhez - mondotta. O k tó b er 1 5 . c sü tö r tö k (folytatás) 1 9 7 0 . o k tó b e r 2 3 . Másnap hümmögnek. De csak hümmög­ nek és nem mondanak véleményt, sem Vela, sem Bányai sem Sandescu. Várják, hogy Bu­ jor megnyilatkozzon. Annyira, hogy az oldalhúzásaikat is kigumizzák. Sandescunal vagyok, mikor Vincze keres. S.: - valaki kere­ si. Nem mondja hogy ki és amikor én Megjelentünk. Késő éjjelig, amíg a rotá­ ciós elindult, mindenki bent ült a szerkesztőségben. Mikor felhoztuk az első számot, összeölelkeztünk. És többen sírtak. Például én is. Isten legyen lelkünknek irgalmas! ( vége ) O k tó b er 1 6 . p é n tek 523 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT P u b lic lite r a tu r e and art m o n th ly o f th e C u ltu re D ep artm en t o f N ógrád C o u n ty . P repared b y P u b lish er M ik szá th . C h ie f e d it o r : J ó z se f Pál C h ie f p u b lis h e r : Dr. Ján os N ém eth A d d r e s s o f e d ito r ia l o f fic e : H -3 10 1 S a lg ó ta rjá n , P f.: 2 7 0 T el: ( 0 0 3 6 ) 3 2 - 1 4 - 3 8 6 , 3 2 - 1 1 - 0 2 2 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénz­ beli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. A z Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. A z 1 9 8 9 . X L V . 3 4 . p a ra g ra fu s sz e r in t c sö k k e n th e ti az Ön é v e s a d ó a la p já t az A la p ítv á n y n a k fe la já n lo tt p én zö sszeg g el. A z O T P N ógrád M e g y e i Ig a z g a tó sg á n á l v e z e te tt b a n k sz á m lá n k szám a: 5 0 6 2 - 7 . �KÖZÉLETI, I R OD ALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7c7b866bd394541169a31319fb1b768f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika