https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4ee785724bb597e0f160bc7ec950507b.pdf 8d2ced9a9fcc2ec3fc7751d63e205848 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/ 4 . július-augusztus ��p a ló c fö ld 9 2 / 4 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Zalán Tibor Approximációk (vers) Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban (kisregény) Praznovzsky Mihály Mikszáth Kálmán esete “a tanügyi bácsikkal” (tanulmány) Torma András Fekete folt Mikszáth realizmusán (tanulmány) Mikszáth-berviárium (részletek) Összeállította: Praznovszky Mihály VALÓSÁGUNK Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? (tanulmány) Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében (szociológiai interjúk) KÖVEK ÉS PILLANGÓK Tóth Sándor Tari látomás MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VI. (kritika) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) Cseke Péter Korfordulós Új esztendő (Romániából) 315 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Cseke Péter közíró (Kolozsvár, Románia), Faludi Ádám író, költő (Tatabánya), Fekete Gyu­ la országgyűlési képviselő (Budapest), Huszár Sándor író (Szeged), Pataki Kálmán újságíró (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tódor János újságíró (Budapest), Torma András tanár (Pécs), Tóth Sándor ország­ gyűlési képviselő (Budapest), Zalán Tibor költő (Budapest). Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk borítóin id. Szabó István szobrai­ nak reprodukciói láthatók. - Lapzártakor kaptuk a művész elhunytának szomorú hírét. A szám illusztrációs anyagát a salgótarjáni XXI. Szabadtéri szoborkiállítás anyagából válo­ gattuk. (Fotó: P. Tóth László, Gyurián Tibor) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 316 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Zalán Tibor APPROXIMÁCIÓK Hamarosan félrelökött, lekörözött, korán vagy későn meghalt alak leszel, kit úgy emlegetnek, mint egy énekesnőt, kinek a szopránja megkopott. G. Benn 1. Emléked árnyéka leng a délutánban. 2. A szél vállához vert egy levelet. Felkiáltott. Honnan ennyi súly, ekkora nehézség egy levélben, hogy fájdalmat okozzon, ősz tájban így, mikor kifáradt lélekkel ácsorognak a tornyok a megsűrűsödött levegőben, honnan, honnan? Talán rátaposott, hallotta, ahogy reccsen talpa alatt valami, akár a gerinc, akár a héjáig lerágott dinnye, akár a fejszébe csapódó koponya. Kérdéseket válaszolt meg, mikor nem értette a dolgok grammatikáját, botorkált jelentések és következmények homályos szegletein. Írni kell... s inni - nyögdécselte, mielőtt végleg hátat fordított volna a nagyképű és végső soron 317 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 szomorú esztétikáknak... legalább egy közhely 3. Mintha őt látta volna fekete kabátban a vörösesszőke az aluljáró iszapjában, előtte mintás zoknik a tarka délelőttben, turkál, hosszú ujjai kényesen hajtogatják az olcsó vackokat, ujjai, melyek egykoron... Mocskos város, ócska évszakok. Villamos, szitáló emlékek a képen. Korom 4. Valamikor hagyományai voltak. Hajáért nyúlt, s nem húzódott el tőle. Vékony, alig több, mint a csontjaira rétegződött gyönyör. Szájában laknak, alig mozduló szájában a hangszerek. Kuporog a melegében, eszébe sem jut, hogy integessen a századoknak. Férfi, lehet hát szerény. Nézi ők et, ismétlődő egzisztenciális pillanatok egyszerre látja őket mind. A nőket. Majd megint emez, a vékony, ahogy takarót húz részeg teste fölé. Riadt gyerek, ki teli élettel játszik. Romok, párolgó csődök, tükrök s a tükrökben, ahogy távolodik, el mindenfelé 318 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 5. Menekül, így érik utol a tények. Az élet apróságai. A szarba mártott délutáni kekszek. A z árnyékán tűnődik. Lehet, hogy az fontosabb. Nem válthat át egyes szám első személyre, zavarba ejtő, hogy minden csak mintha. És ennél is pontatlanabb. A mintha minthája. A mintha mintája. Ebben a játékban valamire ráérzett, ami pontosíthatta volna azt. Rovararcú kis antihímek lihegték szét körülötte a delet. Kurvák, akik még csak nem is élvezik. S a Nap, ahogy a legtetején az égnek. Hasába húzza fel térdeit, ez már a magány iszonyatos gravitációja 6. A ragacsos délelőttben üzekedő szarvasbogarak. Néhány telefon, mely meggyőzi, a világ nem romlott, csak gyáva. S a lány, s a lágy megadás fragmentumai. Hanyatt hever, a plafon megnyílik és összezáru l . Közben csak ő cserélt helyet 7. A megalázottak tekintetében lakik ennyi fényes bogár! Forgolódnak, 319 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 mindegyik mozdulatuk meztelen. Szégyenlős és szemérmetlen tehát. Akarom hogy etessenek! Táncolnak, előre tartott tenyerükbe pénz hull, sokáig visszhangzik a csörrenés. Visszhangzanak a csörrenések. A hullás visszhangjai 8. Közelébb vackolódott. A hajnal, akár a megőszült és fölengedett csokoládé-máz, az ablakon csorgott lefelé. Ez a lassú visszavonulás sem zavarta most. Nézte, visszafojtva a lélegzetét (túlnyert kamasz tapad az ismerős üvegre így), ahogy álmában fölhúzza az egyik lábát, meztelen combja kiszolgáltatottá teszi, és a szarvasbogarak, és védtelenül előbuggyanó szemérme, nézte, aki elébe nyílt pár órával előbb és teljesen lefoglalták a nézés régóta nem ízlelt zavartalan részletei és az arcába szuszogó alvó arc, közvetlen közelről a lélegző pórusok, a szája sarkában a nyál apró, szárazfehér foltja, az övé is lehetne, ahogy (hogyan) csókolta éjjel egyszerre egyszerű lett minden és vidám és megértett mindent végül. Benne akart lenni megint, a leikébe beleszeretkezni magát. Oda, a szarvasbogarak közé 320 �p a ló c fö ld 9 2 /4 9. A kérdés, akármerről közelítse is, megválaszolhatatlan. Azért forgolódott még, neveket és különféle jelentéseket illesztett hozzá, ám a részletek sem válaszoltak. Árulás történt itt, gondolta komoran, s előpergette a lehetséges összeesküvők a névsorát. A konzekvencia levonásához - míly’ magyar (mélymagyar?) szokásrendek! 10. A háborúról ír, egy üveg pálinkát is el­ előtte kávé, használt fel. veresbor De nem, mellette, ha a dolog sem, srészleteiben hallja a puskaropogást. Gubanc, ahogy könnyedén ajánlja fel az akkor nem ennyire... Mintha a életét, oldalt magyaráz, ott ülhet grammatika fellazulása enyhe valaki, az isés lehet, ott ült, bűntudattal nagyon sok levegővel amikorAmég nem voltak készen járna. penge lassan hatolt előre a válaszok. Azlehet, élet válaszai húsban. De csak a felületeket kövekeztek el. Nem a halálhoz, vágta. A jajgatás mindenesetre valóságosnak hatott az aknákhoz viszonyul a halandó és ez nehéz. A bátorság nem más, mint a naivitás térnyerése. 321 �p a l ó c f ö ld 9 2 / 4 Üvegszilánkok - levelek a fájdalom ágain 11. Ahogy a folyó lassan, a Duna, lefelé hordja az iszapot, ágakat, ahogy a hidak alatt megsűrűsödik a homály. Ballag a víz fölött, kifáradt teste előredől, támaszt keres a szürkület szétmozduló rétegei között. A szájában alvadó mondat, az arcába akadó fakó tekintetek, a véletlenül megrúgott, alápergő kövek. Azután éjszaka, a megszokott mozdulatokkal. Pedig ekkorra üveg a teste és minden megérintő gesztus reménytelen, hisz mind bemocskolja, mert megalázza mind 12. Egyedül táncol, józan és lehetetlen. Mint a veréb, aki átült a szemközti ágra 13. Hagyta magát. Kristálypoharak mélyén folyadék-rianás - csak azt szeretné tudni, hány szó választja el a hallgatástól. A z anyag percegését hallotta meg. E hirtelen közelség először megzavarta, a tudatos visszavonulást csak később kezdte el. A z anyag percegése miatt. Vagy tovább. 322 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Gyomrába húzott térddel nézi a porondot, a nyüzsgő rovarok kártékony áradását. A kis belezők nagy évada ez. Oly korban félek én, erre persze elszégyelli magát. Ki­ mondta, hogy lehajtja a fejét. Aszpikba dermedt légy - a lét kocsonyás anyaga őrzi a szárnyak finom remegését 14. A reggeli szürkeség, a híd fölött kelő Nap, valami játék folyik vele, emelkedésben rajzolódik ki a zuhanása. A hídon egyszer ott fog állni, válla fölött kel fel majd a Nap, inge belerebben a puszta légbe, száján rejtelmes mosoly, játszik. Addig csak görnyedten, nap mint nap a városon át, át az életén. Odapillant, sóhajt és elkeveredik 15. Még ivott. Miért iszik kérdezte gyertya fényében bolyongva a lány miért iszik miért - maga. A z eső, ez az évszak, kezéért nyúlna, ha nem lenne gyáva.. Gyáva, nem mer veszíteni. Nem is válaszolt. Még ivott, mert értette már, felfogta már, pontos információ a szétivott zsigerekből, el fogja veszíteni. Hozzá mennyi fölösleges, ami önsajnálatnak hívható! Nevetséges és tragikus, hogy homlokát az üveghez nyomta később, 323 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 szégyen és kétségbeesés oldata kerengett el benne, vereség és a rendszerek. Ivott még. Hangosan kimondta a nevét, csendes menekülés, hová és mi elől? Egyedül szenvedett mint az állatok, ragyogott és a szavakat is egyenként felejtette el 324 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban Ébresztő magyarok! Vályúhoz! Takarodó! Feküdj! (Graffiti) I. Mercedesben töltöttem az éjszakát. A vicc kedvéért. Vicc FOR SALE. Vágyleszállítás; a reggelhez rendelt engedékenység nevében. A nyáreleji megbocsátást ingyen adom mellé, elnézéssel a kivételes bánásmódért. Hogy legyen hol halászni a zavarosban. Zimmezum. Pihent voltam, ahhoz kétség nem fér, de a fizikai fáradtság legcsekélyebb hiánya nélkül. Sajgott minden tagom, égett a talpam, naplemente vöröslött a szemem szegletében, borosta lepett. A saját jogutódomnak éreztem magam, akinek mesterséges halállal szűnt meg az elődje. Egy kétéves, nyeretlen napszemüvegre bíztam a rejtegetnivalóimat, úgy vettem célba a Gála cukrászda teraszát. Bőkezű nyárfák vattavirága, hála nektek a puha léptekért! A zökkenőmentes feltámadás igazán rámfért. A Gála cukrászdáról elég annyi, hogy ott volt a szomszédban. A gyér forgalmú utcára néző terasza szabadtéri színpad gyanánt, naponta újabb ősbemutatókkal rukkolt elő. Rendeltem egy Lehár kelyhet, egy kávét, és igyekeztem megfontoltan elterjedni a fehér műanyagszéken. A kellemesen hűvös reggelhez igazodni; kisimulni, egészséges reményekkel telítődni. Madárfütty és egyebek, kik vagytok a megfelelő menedékekben! Talán csak a fello­ csolást hagyván háborítatlanul az utcának, mert az nekem nem állt volna jól. A körülmények ellenére hálával gondoltam a törődésre. - Ha eszembejut, amit érted tettem, a relaxáció démonja máris megverten elsompolyog. Mercedes! Mercedes! Efféle feltunningolt zagyvalékok sodródtak fejemben az árral szünet nélkül. Rövid kókadozást követően megejtettem az első önellenőrzést. - Hogyan is állunk azzal a háborodott vegetatív működéssel? A kockacukor jókorát koppant a bóklászó galamb hátán, az meg ész nélkül repült a járdáig. Döglött béka mondá; kutykurutty. Elaggott galambja. Nem is bíztam el magam azonnal. Megittam a kávét, rágyújtottam és hagytam, hogy jóvágású, elégedett reggellé alakuljak át. Még csak félúton jártam, ezért kértem egy gint narancslével, hogy teljes legyen a kör. Nem a 325 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Gines Rekordok Könyve lebegett előttem, mindössze megkezdtem szokásos napi szórakozáso­ mat a rizikófaktorokkal. Mercy cherry. A bíztató jeleket mindkét kezemen megszámolhattam volna, csakhogy nem akartam kétes kimenetelű kalandokba bocsátkozni. Dolgom ugyan temérdek, de munkaképtelenségem napja­ iban jobb szerettem munka helyett valami más jellegű bajt zúdítani a nyakamba. Ha tudtam volna, hogy aznap mi áll a házhoz, bizonyára hagyom a töprengést a pokolba, és menekülök, amerre látok. De nem tudtam. A gyanú árnyéka nem sötétlett elég erősen. Lehet, hogy a napszemüveg miatt, amit közben levettem. Azért vettem le, mert úgy éreztem, hogy összekuszálja a képzeletemet. Tréfát űz velem. Üvegfalat von közém és a külvilág közé, hogy méla akvaristává tegyen. Olyat láttam az akváriumban, aminek valószerűtlenségéért nem okolhattam mást. És mek­ korát tévedtem! A túloldalon egy nyikorgó biciklin közelgett, amit látomásszámba vettem. Egy vénembert láttam eszelős vigyorral kerekezni, kék melegítőnadrágban, kigombolt viharkabátban. Már az utóbbi is kiverte volna szememből az álmot, hiszen vagy húsz éve nem láttam viharkabátot. Aki nem tudja, milyen egy viharkabát, annak hiába is magyaráznám. A térde mellett kétoldalt kondorkeselyűszárnyként seperte a földet. A z övet a küllők nyalo­ gatták hátul, ő meg nyomta a pedált hegesztőbakancsaiban, miközben alig vánszorgott. Vegyszerteknőc az égi lefolyóban! Honnan pottyant ez ide? Világosszürke svájcisapka éktelenkedett a feje tetején, homlokközépig húzva. A fülét ezzel szabályozta be negyvenötfokos szögbe. Göndör ősz haja hátul összegubancolódott drót, hosszú és szerteálló. Lerítt róla, hogy menő szeméttelepek a szponzorai, ám hogy milyen céllal, azt csak találgani lehetett. Körbepillantottam a teraszon, hogy más is látja-e, amit én. Látta. Rehabilitálnom kellett a szemüveget. Minden tekintet a két roncs felé irányult, köztük az enyém is. Az első elképedést máris követte az újabb. Egy öt év körüli kislány ült a csomagtartón, aki az öreggel ellentétben teljesen normálisnak látszott. Tiszta ruhácskát, fodros fehér blúzt, virágmintás szoknyát viselt. A nyeregben kapasz­ kodott és nem nézett se jobbra se balra, akárha biciklitartozék lenne, egykedvűn viselte a láncnyekergést, sárhányócsattogást és a kacskaringók szűntelen félnyolcasát. Nem látomás. Rosszabb. A z öreg a szemközti üzletsor felé navigált, majd az egyik nyárfa közelében kínos bizonyta­ lansággal addig lassított, amíg meg nem állt. Amúgy férfiasan hátralendítette a lábát, és sikeresen talajt fogott. Közben lerúgta a csomagtartóról a kislányt. Nyekk. 326 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A gyermek arcizma sem rándult, szeme sem rezzent, szétvetett lábakkal ült az úton, és egykedvűen nézte jobb lábán a lecsúszott térdzoknit. A lélegzetem is elállt. A vén hülye azt mondta: - Hoppá! - és a képére száradt vigyorral visszatette a gyereket a csomagtartóra, aztán biciklit, kislányt odatámasztotta a fához. És még ő verte le a port fertelmes gönceiről! Kényelmetlenül éreztem magam hirtelenjében. Kétségek kötöttek béklyóba, röhöghetnék kerülgetett, rossz volt az előérzetem. Megbűvölten bámultam a vénséget, így aztán hamarosan azt is észre kellett vennem, hogy kiszúrt magának. Igazított egyet a menetfelszerelésén, bátorítólag/bátorítóan szélesvásznúra sikerítette a vi­ gyorá t és megindult. Egyenesen felém. A szemembe nézett, egyenesen. Lézeregyenesen. Borzongott a hátam, de már későn. Komótosan az asztalomhoz ballagott, kihúzta az egyik széket és leült. - Simon mágus vagyok. Azért jöttem, hogy megdöntsem a rendszert - mondta. II. És a Gála cukrászda előtt akkor pillanatokra megállt az élet. Megdermedtek a mozdulatok, egymásbaértek a jégtáblák. Megvetés lett az osztályrészem, igaz nem sokáig, mert hamarosan szedelődzködött mindenki, csak mi maradtunk ketten. - Kérj nekem egy stamesz vodkát! Nem. Inkább egy felest, pohárka szódával - érintette meg vállamat horgas ujjaival. Váratlanul ért ez az egész. A fához támasztott gyerekről a kivénhedt széltolóra néztem és elkapott a nevethetnék. Fejtől lábig végigliftezett bennem, fokozatosan erősödött, aztán akadály nélkül kirobbant. A térdemet csapdostam, majd feldöntöttem az asztalt, hogy egyre inkább bele­ lendültem. Eufória könnyekkel, amin nem tudtam könnyedén túllépni miként bölcs a Náthán. Mercedes, Mercedes, tudhattam volna, hogy a jegy erre is szól. Bruce Lee ruszli, meg amik egy másnapos királynak kijárnak. Merthogy tényleg nem álmodtam. A ráncosképű kukaturkáló bedöntötte a vodkát, öblögetett a szódával és egy hátborzongató másodpercre fellebbentette szájának lottyadt függönyét agyarairól. Felül a két metsző kivételé­ vel fémkoronák, a két alsó szemfogon arany. Fogarászok rémálma. - Apám zombi, anyám ninja, és én sem érzem magam valami fényesen - lehelte bólogatva, aztán összedörzsölte a tenyerét. Félcentis karmai alatt a humusz virágföldzsákolókra várt. - Most már egy kicsit jobb. Tegnap óta kereslek, azóta nem ittam egy kortyot sem, bár nincs nagy jelentősége. Gondoltam, belemegyek a játékba, ha már idedelegált a jódolgom. Úrrá lett rajtam a játékos kedv. A tervgazdálkodásomat - mármint a gyerekcipőst - úgyis meghaladta a valóság, az öreg szélhámos jó időtöltésnek ígérkezett. Kényelmes volt a szék, átjárt a reggeli. A pincérlány körülrepdesett, dezodorfelhője majdnem semlegesítette a kénkőszagot; akarhattam volna ennél többet? Azt hiszem igen, ha valaki jó előre nem semlegesíti a vészjelző rendszeremet. Csakhogy semlegesítette, éppezért mit sem tudtam arról, hogy nem működik. 327 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Szóval Simon mágus. - Aha. A világ minden tájáról. - Ez érdekes. Nemrég azt olvastam Simon mágusról - vettem elő jólértesültégemet-, hogy korának egyik legnagyobb szélhámosa, egy közönséges sarlatán... - A z ám! Úgy bizony! - vágott közbe büszkén. - És sűrített levegőből állított elő emberi lényeket. A régi szép idők - ábrándozott majd hátradőlve székén végigpillantott a fasoron. - Az a kis szűz a biciklin, az is az én munkám - mutatott a túloldalra. - Nemrég megpró­ báltam, hogy tudom-e még? Láthatod, tudom. Felémfordult. - Ő az utolsó törvényes boszorkányper áldozata. Egy sövénytündér. Villazsírozó. Anna Goeldi darusból. Glarus. A messzi Glarus. Ott élnek a marmoták fenn a hegyekben. Meg a fahágók. - Tudod, nőre vágytam, de egy megbízhatóra, és én akkor csinálok fából vaskarikát, amikor akarok. Ne is reménykedj, úgy intéztem, hogy rajtam kívül képtelen legyen mással lefeküdni. - Lefeküdni? - Kefélni, ha úgy jobban tetszik. - Dehát még gyerek! - Nyavaját. Öt-hat évesnek látszik, de kereken kettőszázöt. 1782-ben égették meg elevenen. Mostani formájában szűz, mert nem maradt rá időm. Dugásbiztos. Megdolgoztam, mivel én sem szívlelem, ha idegenek járnak rá a háztájimra. - Megdolgozta? Mi az, hogy megdolgozta? - Egyszerű. Mocsokkal bekensz egy tűt, aztán olyan sárba forgatod, amelyikben emberi hulla hevert, majd halotti lepelből szakítasz darabnyit és belecsavarod. A dolgot úgy igazítod, hogy a nő mindig magánál hordja, vagy a közelében legyen és kész. Ennyi. Én úgy beledugtam a blúzába, hogy még csak nem is sejti. Amíg nála van, csak én bírom kihozni belőle az állatot. Ajánlom szíves figyelmedbe. Jobb, mint a gyűrű. Mint Hans Carvel gyűrűje, ami csak addig hatásos, amíg a középső ujjadra húzva tartod. Ez nagyon tetszhetett neki, mert újfent rámtárta az egész vaskereskedést, és hosszan viho­ rászott. Én másban utaztam, nálam nem a falióra indította az ingajáratot. Kértem a következőt. - E z mind nagyon szép. Szépséghibája mindössze annyi, hogy tudomásom szerint Simon mágus 67-ben Rómában szerencsétlenség áldozata lett. Nem sikerült a mennybemeneteli kísérlete. - Badarság. Egyébként nem hatvanhétben, hanem hatvanhatban. Néró egy barom volt, dagadt hólyag, történelemhamisító. Egy gyufányi lángtól betojó buzi. A z ő parancsára lett öngyilkos Lucanus az örökzöld eposztermő, a Pharsalia írója. Nagy barátom. Nem tudtam megakadályozni, mert éppen máshol remekeltem petyhüdt úri társaságokban. Újfent vihorintott egyet, tisztes úrilányt imitáló mozdulattal hátralendítve arca mellől nem létező hajának selymes tincsét. Nem talált kivetnivalót magában. Kezdtem fülelni, ő meg ezt bíztató jelnek vette. Úgy döntöttem, hogy hagyom, hazudozza ki magát kedvére, hátha a forrás nyomára bukka­ nok. Megtudom, honnan ollózta össze magát ez a megzápult Münchausen. Mivel egy szavát sem hittem el. Zimmezum. 328 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Igenis sikerült felszállnom. Annyi baj történt csak, hogy a kelleténél nagyobb lendületet vettem, átzúgtam a légkörön és földkörüli pályára álltam. Amiről a néróbérencek azt híresztelték, hogy a maradványaim, azok csupán ruhafoszlányok és egyéb haszontalan tartozé­ kok darabjai voltak. Előtted itt most a lehetetlen testesül meg. Hidd el, ehhez nem férhet kétség, dacára annak, hogy épeszű ember nem adna hitelt a szavaimnak, én Simon mágus vagyok! - Én meg Nehézlehelletű Nulladik Henrik - válaszoltam neki a hülyeségzápor kínálkozó szünetében. - Lószart. Egy óra múlva hinni fogsz nekem. - Aha. Honnan ismerheti ez a romhalmaz ilyen kiválóan a történelemkönyvet? Egy marxista egyetemmel ékesített meghasonlást írtam a számlájára minimálprogramként. Elmosolyodtam, hogy meg ne sértsem idejekorán. Vicc FOR SALE. A mai nap jegyében. Ő meg folytatta. - Tegezz nyugodtan. Mi rokonlelkek vagyunk. Nem véletlenül választottalak téged. Van akinek pápaszeme, van akinek püspökfalatja, van akinek barátja van, de nem minden papsajt. Egy hóbortos szédelgőre volt szükégem, akire úgy hatnak a kísértések, mint közönséges halandókra a tolófájás. Koporsó tejszínhabbal. Érted? Megváltoztatom az életed, te meg hálából megírod az enyémet. Csin-csin. Ügyesen eladod, aztán naphosszat pénzt fogsz olvasni utána. A magad ura leszel. A magad ura, érted? - Miből gondolod, hogy így lesz? - Mindent tudok. Szóhoz sem jutottam. Az elnéptelenedett cukrászdateraszon csak a kíváncsi pincérlány cikázott denevérfülekre vágyva. A háborodott vénség beültetett egy magánakvaló hintába, amit úgy lengetett megállás nélkül, ahogyan akart, miután befogadókészségemről pontos információi lehettek. Lengetett, lengetett és kért még egy felest. Rendeltem neki, hogy levegőhöz jussak. - A z oroszoknál szoktam rá - hunyorított és bedobta. Nem kértem semmit. Csak hallgattam. Száraz tónak nedves partján kutykurutty. - Szemvillanásnyi idő alatt a mennyben találtam magamat, de hiába fékeztem. Éreztem a bajt, kapálództam, tekeregtem, nyomtam a szent zagyvalékot, nem ért semmit. Reményem sem maradt a körültekintésre. Átszakítottam a födémet, aztán úgyszólván azonnal ott súlytalankod­ tam a Föld körül. - Holott tán legszívesebben Néróval fajtalankodtál volna, nemdebár? - próbáltam meg egy próbatiszteletlenséget. - Nem volt közöttünk semmi. Nem sértődött meg. - Pont erre gondoltam. Még ez a golyóálló hacuka sem. Ebben egy mágus sem ment volna semmire. - Nincs jelentősége - legyintett - , odafönt megállt a tudományom. Rá kellett jönnöm, hogy levegő nélkül kizárólagos a mágia. Csak az űrben hat. Úgy értem; nagyrészt. Csekély az a varázslat, ami leszivároghat a bolygóra. Legalábbis a korábbiakhoz képest. Zuhantam vagy negyven kört, mire beláttam, hogy önerőből nem szabadulok. - Aha. 329 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 - Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem hiszel. Ahhoz túl normális vagy, de bizo­ nyítékokkal szolgálok neked. Talán megelégszel annyival, hogy a szemed láttára beindítom a rendszer összeomlását. Minden rendszer összeomlását, elsősorban azonban a kedvezményezet­ tekét. Hm. Igen. Megdöntöm a kormányt, elemeire hullajtom szét a Nagy Egyedülvalót. - Mit? - A mindenkori futam győztest. A tömegbázisost, a vetélytárstalan magányost, vagy fogal­ mazz, ahogyan akarsz. Nemcsak itt, mint említettem, hanem mindenütt. Már majdnem azt hittem, kezdem érteni, mit lotyog. Makacsul megtelepedett bennem egy kifejezés. Túl p a l l é r o z o t t . A lerobbant külsőhöz képest a szöveg. - Mindezt te egyedül. Értem. Az idegenek hazamennek, az egykori eszme mutánsai meg­ bocsátanak azoknak, akik ellen vétkeztek, lemondanak a kényük kedvéről, visszavonulnak celláikba és hamuval hintik a fejüket vezeklés közben, mert te a fékevesztett eleganciád és varázslatos képességeid segítségével erre rábírtad őket. A z utánzás bűnébe esve így próbáltam meg félkézzel asztaliteniszezni egy kedves barátom­ ra emlékezve. - Nem egészen. Az idegen hadak elmennek, a többi nagyjából megfelelő, mondhatnám azt is, hogy jó irányba tapogatózol. - Szemernyit sem hiszek a szemfényvesztésben öreg! - Nagyon helyes. Én sem. Értelem, logika, szellem. Nem a természet alkalmazkodik hozzánk. - Szóval? - Elmennek az álvilágiak, süllyesztőbe a szolgák java, a többi már nem az én dolgom. - Álvilágiak? - A meghívottak. Tudod, akinek majdnem minden mindegy, mert ellenőrizhetetlenné tették a sűrűjét. Veletek szivatták a mezítlábas Kossuthot, hogy negyvennyolc mellett tegyétek le a voksot. - Jajdeérdekes. És mikor indulnának megismerni szép hazájukat? - Jövő ilyenkorra a lényeg már mögöttünk. Csak egy kis homokot hintek a csapágyakba a te segítségeddel. - Hurrá. Van más is, vagy megelégszel mára ennyivel? - Hát hogyne! Fülig ért a szám. Magyarországon a Hülyék Királya. Nálam vendégeskedik. Lesz mivel szórakoztatnom Mercedest estére. Szerteszáguldott tagjaimban a szerelem; ó te drága, hamvas Mercedes, gondozóm, testem, lelkem ápolója! Szinte már kérdéseket sem mertem feltenni, holott néhány aktuális ott tolakodott valahol a Lehár kehely lejáratánál. Bizonyisten a szeme sem állt jól, furán, szúrósan tekintett rám. Várt, aztán a messzi távolból, megváltozott hangon belémtrafált: - Mercedest mára felejtsd el, dolgunk lesz. Leesett az állam, pedig még a jajdeérdekesre nem is válaszolt. - Honnan... - Mindent tudok. A harmadik évezredemet taposom, Mercedest én küldtem rád. Azt, hogy némi fogalmad van Simon mágusról, szintén nekem köszönheted. A démonológusokkal és más szarrágókkal folalkozó könyveket a múltkor én vetettem meg veled. Miattam olvastál asztroló­ gusokat s hasonló öklendezőket. Az én kezem volt benne. Nem gyanítasz semmit? 330 �p a ló c f ö ld 9 2 /4 Heves mozdulattal lejjebb rántotta a svájcisapkáját. - Ma belehintjük a homokot az összes eszement csapágyba, téged hagylak fejbenjárni, és közben diktálom az iramot. Érthető? Régről ismert gondolatok kezdtek henteregni bennem. Klasszikusok. Az összes klasszikus az én lepedőmön adta a kilincset egymásnak szinte bagóért. Nyeltem is meg nem is. - Jó. Ha akarod tudni, megmondom ki vagy te. Igazolásképp. Nem akartam tudni. Gondoltam, épp eljött ez ideje, hogy a magam javára fordítsam ezt az elszabadult reggelt. - Állj! Előbb egy kis bizonyságot szeretnék. Egy parányi varázslatot, egy apró csodát, de most, hogy esetleg gondolkodóba essek, hátha mégsem vagy teljesen tökkelütött. Muszáj volt felsrófolnom magamat, mielőtt teljesen elszabadul a mennyeknek országa, vagy a lejjebb levő. - Helyes! Ez az! Tökkelütött! A bizalom kezdete. Odaintette a pincérlányt és fizetett. Ő fizetett. Le nem vette rólam közben a szemét. Beletúrt viharkabátja zsebébe, elővett egy marék pénzt és kiválogatta belőle a forintokat. Eltartott egy darabig. Nemcsak amiatt, hogy közben engem figyelt. Merthogy a pénz szárma­ zási helyéről első pillantásra megállapíthattam: a világ minden tájáról. Zimmezum. Gyűltek ellenem a bizonyítékok. Firkált valamit a számla hátuljára, de letakarta, úgy tette elém az asztalra. - Mennem kell, mindjárt tíz. Egy óra múlva találkozunk az Aranyc sákányban. Pontos legyél! Ezt a jégesőpannát vidd magaddal! - Mit? Hogy? - Annát. Ha akarod, leveheted a bicikliről. Tud gyalogolni, nem gyerek már. Rámnézett és elhallgatott. Talán látta, hogy kezdem a másik végén kezdeni. Vagy éppen emiatt tekert még egyet rajtam. - Ha bizonyosságra vágysz, pisiltesd meg Annát valahol. Kukkants a szoknyája alá. Stigma diaboli. Ő ott hordja. Kevesellni fogod, de több a semminél. Mutatóujját felemelte, fintorgott egyet és válaszomba sülve otthagyott. Eltűnt. Nyakamba varrta a kis szüzet. Még sosem voltam szűzzel. Mit kell ilyenkor csinálni? Kivettem a hamutartó alól az összehajtogatott számlát, kisimítottam. Ez állt rajta: S A T OR A R E P O T E N E T O P E R A R O T A S Ez ám, és semmi más. Ki v o l t a m segítve. Végre egyedül. Kezdtem a lehetetlennel. Úgy tettem, mint aki végiggondolja, hogy mi is zúdult rá röpke negyedóra alatt, és úgy döntöttem, hogy megy a kórság az Aranycsákányba, még folytatódik ez a mittudoménmi. Hallucináció ide, hallucináció oda, nem hinném, hogy beteg vagyok. 331 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Éktelen ordítás riasztott. Anna üvöltött a nyárfa tövében. Rádőlt a bicikli. Zsebrevágtam a számlát és rohantam. III Lestem jobbra-balra futás közben, de a kutya sem volt rám kíváncsi. Ahogy leemeltem a kölyökről a biciklit, azonnyomban abbahagyta a sivalkodást. Nem könnyezett, felállt, megiga­ zította a zokniját, szoknyáját. Hátravetette a haját és rámnézett. A szája szöglete huncut kanyart vett felfelé. - Semmi baj kislány - kezdtem, de csípőből tüzelt, akár a filmbeli cowboyok. - Kislány az öreganyád. Anna Goeldi vagyok Glarusból. Ne tégy úgy, mintha Simon nem sikerítette volna bele apró agyadba az imént. Ha kívánod, fogalmazhatok közhasznúbban is. Ma van a 205. születésnapom, és téged kaplak ajándékba, mielőtt éjfélt üt az óra. Nagyszerű gondoltam -, nyílt nap az őrültekházában. Hangja Janis Jopliné az utolsó koncert után es a sokadik liter előtt. Egy koravén gyerekből gőzmozdonnyal keresztezett körfűrész-hang, férfias rekedtséggel kísérve. Őrület. Éjfélt üt az óra. Méghogy éjfélt üt az óra. Miféle óra ütne itt ebben a városban egyáltalán? Mindegy, játsszuk végig! Egy időre örökre megjegyzem ezt a napot úgyis. Kongtam csak, s álltam bebarnulva, miként a menetvesztes műzlimedve. - Hogy mondod kedves? - Anna. Nevezz Annának. Tudod, az eredeti testemet elégették, de idejében elillantam és Simon kiváltott. Féltékeny, önző, perverz disznó, bár a választásáért néha szeretettel gondolok rá. Azt mondta, nem bírná elviselni, ha mással is összedörgölődznék. A beteges agyával úgy gondolja, ha gyerektestben rejteget, megússza. Simonra gondoltam. A bombabiztos megoldásra. Agya rakétasilóira. - És a tű? Anna legyintett. - Ugyan! Simon deleje már csak félgőzzel üzemel. A súlytalanság megvi­ selte. Mielőtt bevarrta a ruhámba, kicseréltem egy közönséges tűre. Nem is gyanítja, holott az orra előtt csináltam, míg a cérnák között matatott. Jött nekem Solingennel, aki a késélt feltalálta. Könnyed közvetlenséggel magyarázott, akár egy órányi távollét múltán feltűnt ismerősnek. Kínosan éreztem magamat. Kölyökvénasszony oktat egy kisváros nyugalmas utcájában fennhangon, betöltve a délelőtt enyhítő varázslatát szavai zajával. Ráadásul engem itt ismertek, tizenöt éves helybéli tanárkodásomnak köszönhetően. Most kutykurutty vagy Zimmezum? Tényleg úgy tűnhetett, mintha közünk lenne egymáshoz. Megfogta a kezemet. - Menjünk. 332 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Erre aztán lecövekeltem. Földhöz szegezett egy gondolat. Hogy ez eddig nem jutott eszem­ be! - Várj csak! Hogyhogy ti ilyen remekül beszéltek magyarul? Tudtommal... - Nem beszélünk sehogyan. Egyetlen ismert nyelven sem. Csak te hallod úgy, mert úgy akarod hallani. Jut eszembe; nem is mondtam az előbb, hogy én alapvetően interszexuális vagyok - Nem. Ezt még nem mondtad. Keresztező Szent János, Micsurin kertésze, mi van itt? Blúza nyílásába tévedő szemem különös nyakéken akadt meg. Egy rövid aranyláncon függő kereszten, csakhogy ez nem a megszokott módon, hanem fordítva lógott. Ráadásul semmi szeglet, kiszögellés, hanem lekerekített formák, közel elliptikus alakzatok. Két mogyoró nudli­ végen. Anna kiszúrta, hogy mit nézek. - Majdnem elfelejtettem! - azzal benyúlt a blúz zsebébe. - Guggolj le légyszíves! Zárlatos maradt továbbra is az agyam, nem ellenkeztem. Egy medált vett elő, amit fejemet átkarolva akasztott a nyakamba. Sokáig szerencsétlenkedett vele, széna és virágillat áradt a ruhájából. Nem is áradhatott más, nem is számítottam másra. - Szép vagy és kívánlak - mondta, amikor elengedett. - Nem én vagyok a hárslevelű - közöltem vele a kiábrándító hírt. Vékony bőrszíj tartotta a medált, kézbevettem és megtapogattam, hogy legalább a látásom­ ról legyenek hiteles és megnyugtató ismereteim. Aztán a bőrszíjat húzogattam végig az ujjaim között. - Simon ilyet hasítana a hátadból, ha rájönne, hogy szeretkeztünk. Ahogy mondani szokás, erre már elborított a nagy löttyös indulat, úntam a csevelyt. - De nem szeretkeztünk, és nem is fogunk, hagyd már ezt a marhaságot. Gyerek vagy még, azaz... - Ugyan! Mielőtt éjfélt üt az óra, az enyém leszel. - Itt nem ütnek az órák, csak a kétkezű munkások, ha duplán látják a feleségüket, értsd már meg! - Nem számít, menjünk. Hozd a biciklit és mutasd az utat, mert én nem ismerem. Még az sem jutott eszembe, hogy legyintsek. A medált a tenyerembe fektettem, hátha segít. Így nézett ki: 333 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Mindenkinek megvan a maga keresztje - kuncogott a kis boszorkány. Felkaptam és a csomagtartóra ültettem. - Néha szinte hiányzik, hogy hülyét csináljanak belőlem. Megindultam a buszpályaudvar felé. A parkon keresztül megyünk, döntöttem el magamban. - Legyen - mondta Anna, mielőtt bármit is közöltem volna vele. IV. Helyénvalónak tartottam egy kis számvetést; mibe is csöppentem én bele? Mert a bicikli valóságos volt. Valóságos roncs. Rozsdás, ütött-kopott Csepel, jóval túl az alkonyon. Nem a vörös, hanem a fekete, laprugónyerges. Valóságos volt a gyerek is hátul a csomagtartón, a nyikorgás is, az utca is. Aki látott, azt hihette, a kislányomat tolom, s nem telik egyébre, hogy feltűnési viszketeségemet közzétegyem. Az cseppet sem izgatott, hogy a kerék­ párkövület szemet szúrt - szúrhatott - , mert a gátlásos korszakom is túljutott már a delelőjén. Egészen addig nem izgatott, amíg a szemem meg nem akadt valamin. Már a platánok alatt jártunk, a murvával felhintett sétányon, amikor belémállt a nehézség. A tartóban, a pumpa helyén egy gumibot szürkéllett. Egy tökéletes, szabvány gumibot. A francba! A nyelén fehér betűkkel; TENET made in CHECHOSLOVAKIA. - Hohó, hé, állj, stop! - rikoltoztam, mint akit közrefogtak a nyáladzó kannibálok ebédtájt. - Mi ez itt? - fordultam Annához, tömény undorral mutatva a gumibotra. - Simon mágus varázsvesszeje. Ezzel dönti meg a rendszert. A rendszereket. Mindegyiket. Annak közönyétől elképedtem. - Hogyan? - A z oroszok teljesen felhergelték. Nem tudott tőlük majd húsz éven át megszabadulni. Lelépni. Ez aztán tisztességesen meggyötörte, mert alapjában kérdőjeleződtek meg a képessé­ gei. Miután többszörösen elöntötte az epe, úgy határozott, hogy vége az előadásnak. Le a függönnyel! Kihasznált valami apró hibát, aztán elszelelt és kezdte hinteni a homokot a csapágyakba. - Ezt már hallottam. - A saját fegyverüket adja a kezükbe, és mondanom sem kell, hogy ezt a fegyvert kiválóan ismerik és szakszerűen használják. Csak épp azt nem érik fel ésszel, hogy magukat ikszelik ki vele Simon fondorlata miatt. Eddig megy minden, mint a karikacsapás. - Nem sokat vettem észre belőle. - Mert csak a felszínt látod, a mázt, ami még tart. Belül rohad az egész. Simon csak összeérinti a végződéseket. Kezet a kézbe. Beadja a gyorsítót. Fű alatt játszik. Lót-fut, hogy mindenhol időben köphessen bele a levesbe. - Ez röhejes. Úgy gondolod, hogy az ember fogja magát, beleköp a levesbe, aztán el is intézte a dolgot? Azt állítod, hogy holmi hókuszpókusszal elérheti, ami eddig senkinek sem sikerült. - Nem hókuszpókusz, erőszak és felismerés. Észrevétlen, totális erőszak. Simonnak van egy mondata, hatékonyabb a radioaktivitásnál. Azzal kaszál; időben bedobja és kész. - Kacagnom kell. Hogyan szól ez a mondat? 334 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Kidolgozta az ellenmarxizmust. Latrina Magicának hívja. Biztosíthatlak, hogy sóval hinti be vele az egész kísérleti telepet. Azt mondta, hogy eljött a szellemforradalom ideje, és ő egy nagy szellem, ez tagadhatatlan. Csodálom, hogy ennyit kibírt a gyomra, de mondtam már neked, hogy csak félgőzös, a saját korlátai akadályozták, nem tudott miattuk előbb előjönni a trükkjeivel. - De milyen mondatról van szó? Annára meredtem, aki tisztában lehetett azzal, hogy kapitális baromságnak tartom minden szavát. Ennek ellenére szerettem volna fenékig hörpinteni a kabarékoktélt. Ki akartam használ­ ni a szerencsémet, ami terven felül ölembe pottyantott egy ingyencirkuszjegyet Kutykurutty. - Nem mondom meg. Én Simon sűrítménye vagyok és szélnekereszt, ha eljár a szám. Ráadásul - és kivételesen - ebben az egyben igazat adok ennek az aberrált szarházinak. Minden rendszert meg akar dönteni, és ezt helyeslem. Az anarchiát sem hagyja ki, mint a rendszertelenség rendszerét. Mindent, amíg le nem csillapodik a mérge, aztán majd más elfoglaltság után néz, feltéve, ha nem adja ki útját végleg a mágia. - Az igaz, hogy nem mindenható, mert annak már lejárt az ideje, de még mindig képes összeugrasztani a hülyéket egy selejtezőre. Egyszerűen úgy alakítja a dolgokat. Létrehozza a megfelelő konstellációt. Csak ne lenne annyira kiszámíthatat­ lan! Hallgattam Annát, és egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nekem lyukat beszélnek a hasamba. Kezdtem bánni, hogy az elmekórtan sosem érdekelt igazán. Ki játszatja velem ezt a játékot? Hibbantak majálisa, ahol ingyen szédülök mindenféle centrifugákban! Nem kimondot­ tan dicsőséges szerep. Toltam tovább a biciklit az Aranycsákány irányába és az idő múlására bíztam a megoldást. Nem tudtam ennél jobbat. Zimmezum. Elárulom a titkot: az Aranycsákány a város számtalan vendéglőinek egyike. Az örökkéva­ lóságnak épült alrealista stílusban; masszív, túlméretezett és ronda. A ligeten túl egy dombon áll, közvetlenül az isten háta mögött. A népnyelv csak Hugyozni Muszájnak hívja, tán a sörkínálata miatt, tán azért, mert a népnyelv ilyen. A hozzávezető lépcsőket meg sztálingrádicsnak, de mint egyéb esetekben, úgy most is nyugodtan kijelenthetem; nem ez a lényeg. A lépcsők, akárha emlékműhöz vezetnének; a vendég ünnepélyes léptekkel közeledik, ha akarja, ha nem, idézve ezzel távoli világok divatját. Már majdnem félúton jártunk, amikor eszembe jutott a számla. Megálltam, előkotortam és megmutattam Annának az egymás alá írt szavakat. - Szerinted ez mit jelent? - Semmit - válaszolta. Egy ideig hallgatott, aztán a gumibot nyelére emelte mutatóujját. TENET made in CHECHOSLOVAKIA. - Tegyél le, pisilnem kell. Közvelenül az út mellett megállt a pázsiton, és hóna aljáig felhúzta a szoknyáját.Nem viselt alsóneműt. A szeméremdombján nagy anyajegy barnállott. Kávébab formájú. Virágéknál ég a világ. Karakter: megfogható. Megfejtés: test. “ A földben az gnómok, lemurok vagy zörgősmanók, sylphek, monthánok és zonettik, az kiknek monstráji az pigmeik 335 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 vagy helybeli manók, az levegőben az umbratiles, sylviestres, satyri, az kiknek monsráji az gigantes vagy órjások. A tűzben vagy az égben az vulkanales, poennates, salamandrae, superi, az kiknek monstráji az zundelek” - indult meg bennem a hegyomlás Simon mágus ajánlott olvasmányai révén. Egy darbig így állt ott, aztán a sarkaira ereszkedett. Stigma diaboli. Nem sok, de ez is valami. Hogyha hinnék benne. Kutykurutty. Nem pisilt, várt. - Szeretném, ha idejönnél és néznél. - Micsoda? - Gyere ide és nézz, mert csak akkor tudok pisilni. Siess, mert szétreped a hólyagom! (A kisregény folytatása kö vetkező lapszámunkban.) VARGA GÉZA FERENC: Az indiánokért 1492-1992 336 �Praznovszky Mihály Mikszáth Kálmán esete a “tanügyi bácsikkal” Az ember két kézzel rángatná visszafelé a toronyóra mutatóját, csakhogy lassítsa az idő múlását. Nem mintha bármennyit is lehetne csökkenteni ezen a tempón, de hát munkálkodnak bennem is olyan vágyak, amelyekhez bizony jó lenne a tengerbe dobni minden óra-felhúzókulcsot. (Vagy gombelemet, hiszen modern időket élünk.) S mind­ ezt kizárólag csak azért tenném, hogy még megérhessem Mikszáth Kálmán összes művei kritikai kiadásának befejezését s elolvashassam mindazt, amit valaha leírt. Dehát erre semmi esélyem nincs. Sem az óra ketyegésének lelassításához, sem a kritikai befejezésének megéréséhez. Nagy kár, mert így csak véletlenül bukkanhatok az író olyan műveire, amelyekről még csak nem is hallot­ tam, láttam. Így került a kezembe egy 1895-ben megje­ lent népiskolai segédkönyve. Nem ismeretlen ez a szakirodalomban, Rubinyi Mózes írt róla két oldalt a Magyar Nyelvőr 1954. évi száma­ iban. (Maga a füzet sem sokkal nagyobb terje ­ delmű!) A pontos cím: “ Társalgási leckék Az ele­ mi népiskolák számára. Kulcs a magyar nyelv megtanulásához.” Rubinyi Mózes szerint ez a könyvecske “pompás segédeszköz lett a hazai nemzetiségek számára a magyar nyelv megta­ nulásához.” Ez természetesen nem igaz, s ezt a kiváló Mikszáth-kutató is tudta, de hát vajon írhatott-e mást róla akkor abban a minden szép, minden tökéletes korban, országban. Modern szóval azt mondhatnánk, ez a könyvecske nem más, mint a ma gombamódra szaporodó nyelvkönyvek egyik típusa: társal­ gási könyv. Pontosan annyit ért akkor is, mint a maiak ma: semennyit. Aki a társalgási nyelvkönyvek nyakatekert mondataiból akar megtanulni, vagy akár csak gyakorolni egy idegen nyelvet, például ausztriai bevásárló út­ jain - feleslegesen dobta ki a pénzt. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter is így járt, de ő az állam pénzéből pazarolt, amikor ezt a vékony kis füzetet megrendelte Mikszáthnál és kiadatta német, román, szlovák, szerb, ru­ tén és horvát nyelven 100.000 példányban s ingyen osztatta szét az elemi iskolák diákjai között. Mindezt ma állítjuk, tudván, hogy a nyelv­ tanuláshoz nem ilyen típusú nyelvkönyvek kellenek. Akkor a hivatalos álláspont az volt, hogy a kis könyvecske “a gyermekeknél öreg­ bítse a magyar beszéd képességet, sőt a szülői háznál is kedvet ébresszen a magyar társalgás iránt.” Ma már csak mosolygunk ezen a naivi­ táson, hogy még 1895-ben is ekkora önámí­ tásban éltek a hivatalos politika irányítói. Pe­ dig így igaz: hitték, hogy ez a könyvecske segít, egyik eszköz lehet a sok közül, amely a magyar nyelvet, a magyar nemzetiséget erősí­ ti, terjeszti. Hitt ebben Mikszáth is, hiszen ak­ kor nem fordított volna rá annyi gondot és időt. Ő maga is megírta, miként készült a száz 337 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 magyar mondat, amely végülis 112 lett mennyit kínlódott vele - s kérte az olvasók segítségét félig tréfásan, de nagyon komolyan a szükséges mondatok összeszedéséhez. Való­ ban úgy vélte, összeszedte a 100 legjobb mon­ datot. Azt úja a miniszternek 1895. április 25-én kelt levelében: “ Szinte azt merem mondani, hogy meg vagyok vele elégedve, mert nem lehetne másik száz mondatot találni, mely ezekkel nélkülözhetetlenség dolgában egyen­ rangú lehetne, még talán tizet se lehetne többé ilyet találni.” A kis könyv tehát elkészült, Mikszáth még rajzokat is akart rendelni mellé, hogy a gyere­ kek a tantermükben a faliképeket évekig látva bevéshessék ezeket a mondatokat, szavakat, kifejezéseket, s hogy azokat aztán soha ne fel­ ejtsék el. Persze ebbő l se, abból se lett semmi. A könyvecskék elkerültek ugyan az iskolákba, talán szemléltető kép is készült, de eredménye nemigen mutatkozott, mint azt a magyar törté­ nelem közismert eseményei mutatják. Ámbá­ tor volt eredmény: Mikszáth ellen olyan sajtó­ támadás indult a lapokban, hogy nem győzte a fejét kapkodni és a válaszcikkeket írni. A z első támadást Benedek Elek indította ellene. Lapjában, a Nezetiségi Iskola 1895. december 21-i számában sorakoztatja fel azo­ kat a vádakat, amelyeket a későbbi cikkek mind ismételnek, színezve, gazdagítva a tá­ madások amúgy sem szürke nyelvezetét. Azzal vádolja elsősorban Mikszáthot, hogy nem is ő írta ezt a 100 mondatot. Kérdé­ seket tesz“-fel neki: Kend-e az a Mikszáth - Én vagyok. - Kend írta ezt a társalgót? - Én. - Mondja kend ezt a bolondnak, nekem ne. Valamelyik reporterrel iratta ezt kend. Bebizo­ nyítsam?” Hozzá is kezd nyomban, s végső megálla­ 338 pítása: Ennyi nyelvhelyességi hibát egy író nem véthet, hanem csak valami műveletlen újságíró. Majd vádolja a minisztériumot és a minisztert, hogy ennyi pénzt kidobott az abla­ kon feleslegesen s ugyanakkor a magyar taní­ tók sorsának javítására, az iskolai oktatás fej­ lesztésére nincs pénz. A miniszter úr is megkapja a maga kérdé­ seit: “Gondolja-e, hogy a mindennapi élet legszükségesebb dolgaival sem törődő füze­ tecskék előbbre viszik a magyar nyelv ügyét? - Hiszi, hogy az ön tanítóinak szükségük van ilyen fércmunkákra? Nem hallatszik fel a Hold-utcai palotába annak a sok ezer tanító­ nak a gúnyos nevetése?" A Magyarország című lap december 24-i számában a névtelen szerző még vitriolosabb lesz: ilyen fércművet még egy magyar újságí­ ró sem tud összetákolni, ehhez valami vigéc kell. (V.ö. Vigéc: bóvli kacatokkal házaló ügy­ nök.) Mikszáth “ nem követhette el ezt a me­ rényletet a természetes didaktika, a magyar nyelv, az iskola és önmaga ellen.” Úgy véli, Mikszáth könyve a magyar pedagógusok le­ becsülése is. “Hát olyan csekélység az a ma­ gyar nyelv megtanítása, hogy ezzel a 16 olda­ las írással meg van oldva? A nemzetiségi vi­ dékeken működő magyar tanítók színe-java évek óta fárad, ír, gyakorol, cikkezik, vezér­ könyveket csinál, az állam approbálja, gyá­ molítja ezeket a könyveket. Mikszáth azt mondja: eh, subick: ehol az ige, ehol a kinyi­ latkoztatás 112 mondatban. Add be oláhnak, tótnak, rácnak: esztendő alatt magyarul szid bennünket.” A Hazánk 1896. január 1-i számában pe­ dig a hivatalos válaszra reagálva ugyancsak a minisztérium felelőtlenségét, pénzpocsékolá­ sát támadják. A hivatalos álláspont szerint a miniszter­ nek meg volt az oka, hogy miért Mikszáthot kérte fel szerzőnek: “ mert azt az egyik legna­ �gyobb magyar íróval akarta megíratni, ily mó­ don biztosítani kívánta annak belbecsét és ro­ konszenves fogadtatását.” Mikszáth a maga módján igyekezett a vá­ dakra válaszolni. Keményen és határozottan marasztalta el a “tanügyi bácsik” kifogásait. Ő úgy látta, írja - hogy a nemzetiségi származá­ sú gyerekek és felnőttek bárhol megtanulnak magyarul, de éppen az iskolában nem. Van aki a katonaságnál két év alatt, a börtönben egy év alatt - “csupa magyarok közt Gyarmaton” -, s van aki fél év alatt a konyhában, a szeretőjé­ től. Hát ezért vállalkozott a könyvecske meg­ írására. Noha tudta, hogy darázsfészekbe nyúl, mert a pedagógusok nem szeretik, ha a munkájukba avatkoznak. A tankönyvírás az ő kiváltságuk, azt más nem tud írni csak ők Valójában egyetlen eredeti tankönyvet sem ír­ tak addig. Lemásolják, lefordítják a külföldi tankönyveket, s a jó német tankönyvből lesz egy rossz magyar tankönyv. De hát a tanügyi bácsik ellen nem lehet érvelni. Hiába mond bármit, nem hiszik el neki. Pedig - ezt viszont mi higgyük el Mikszáthnak - ő komolyan gondolta ezt a 100 mondatot, szándékosan írta úgy ahogyan megírta. S hiába vetik szemére a magyartalanságokat, éppen ez a szándéka: “ ...nem megyek annyira, hogy első intrádára Arany Jánosokat akarjak nevelni a román vagy tót gyerekből. Bőven megelégszem, ha egy kicsit neki erednek a magyar nyelvnek...” De volt a támadásoknak két olyan részlete - amelyek szorosan összefüggtek egymással amelyekből egyértelműen kiderült, hogy nem tanügyi kérdésekről, nem a nemzetiségi taní­ tók védelméről, nem a magyar nyelvhelyes­ ségről van szó - hanem politikáról. Ehhez tudni kell, hogy a könyv ötlete va­ lószínűleg a “ folyosón” született, azaz a Par­ lament legaktívabb helységében, ahol azóta is minden fontos döntés fogamzik. Mikszáth képviselői élete is inkább itt zajlott, mint bent az ülésteremben. De itt sem igen beszélt, in­ kább hallgatott és figyelt. Itt formálta ki ma­ gában az ifjú miniszter portréját is, hiszen Wlassics Gyula mindenki meglepetésére ke­ rült igen fiatalon a kultuszminisztérium élére. Mikszáth kedzettől fogva szimpatizált a tehet­ séges, ambiciózus politikussal, aki magatartá­ sában megőrizte ugyan a XIX. századot, de lélekben már a XX. századra készült. Így jel­ lemzi őt 1895 áprilisában Pesti Hírlapbéli tár­ cájában: “ Panaszkodik, hogy sok dolga van... Bosszankodik, hogy a lapok ostobaságokat ír­ nak róla, ... sóhajt és lesüti szemeit ha a tanfe­ lügyelőket említik előtte... Közönségesen ezekből a vonásokból van egy magyar kul­ tuszminiszter konstruálva, de Wlassics abból a fából való, aki ha sokáig marad kezében a tárca, ott fogja hagyni mindenütt a Vatikántól kezdve le a szépen vasalt cilinderű tanfelü­ gyelőkig, hatalmas keze nyomát.” Ez a nyelvkönyv már ilyen fajta kézlenyo­ mat volt, s máris morogni kezdtek ellene a tanügyi bácsik, illetve a könyvön keresztül a kemény kezű, reform-szemléletű miniszter el­ len is. A bírálatok a szemére vetik Wlassics Gyu­ lának. hogy miért fizetett olyan sokat az író­ nak - 3000 Ft-ot, ami valóban hatalmas tiszte­ letdíj volt - s Mikszáthnak is, hogy miért fo­ gadta el ezt a pénzt. Mikszáth is elmondta, meg a hivatalos vá­ lasz is - mert hogy a kabinetnek reagálnia kellett a vádaskodásokra! - hogy szó sincs itt 3000 forintról. Ő maga kezdettől fogva sokall­ ta a felajánlott összeget, ami eredendően nem volt háromezer forint sem, s majd “ a felaján­ lott csekélyebb összegnek is csak a felét fo­ gadtam el.” S nem is a pénz volt itt a lényeg - noha kedvelt fogás anyagi oldalról támadni valakit - hanem Mikszáth szabadelvű pártisága, azaz az ellenzék támadott egy kormánypárti politi­ kust, aki mellesleg író, sőt az egyik legna­ gyobb író. Ez persze nem védpajzs, amely mögé elbújva bármit el lehet követni. De azt 339 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 látnia kellett, legkivált Benedek Eleknek, aki maga is ünnepelt író ekkor - hogy ez a kis nyelvkönyv nem a politikus, de az író Mik­ száth műve. De mit számít mindez, ha ilyen csekélyke módon is, de bele lehet kötni a kor­ mánypártba, ha annak bármely intézkedését támadni, kifogásolni lehet. Benedek Elek igen élesen és durván ír kimondottan azzal vádolja a kormányt, hogy megfizeti Mikszáthot azért, mert támadja, “ sárba rántja” az ellenzék vezérembereit. S fizet pedig “biztos oláh kerületekkel”. (Mik­ száth 1892-tól Fogaras képviselője volt). Sza­ vaiban rejtett fenyegetés is bujkál, az írónak címezve: csak támadja Mikszáth nyugodtan az ellenzéket, úgyis csak addig teheti, amíg ők hatalomra nem kerülnek. Éppen ezért - teszi hozzá - teljesen felesleges iskolai ügyekbe ártania magát “anélkül is biztos neki az oláh kerület” . Ugyanezeket említi a Magyarország és a Hazánk névtelen támadója is. Mikszáth igen elegánsan, nem reagál a vá­ dakra, mindössze egy mondat van róla “ ...most már látom, hogy nemannyira a »tá r ­ salgási leckék«-ben van a hiba, hanem az én szabadelvűpárti voltom a baj: ebből a bajból pedig nem szándékozom kigyógyulni.” Hát akkor mi is a helyzet ezzel a vitával, amely gyorsan jött s ment és elrontotta Mik­ száth karácsonyát ebben az évben. Továbbra is úgy vélem, ezzel a könyvével Mikszáth se nem ártott, se nem használt a nemzetiségi ügy­ nek Magyarországon. Nem is kell keresnünk benne semmiféle direkt csatlakozást a már ek­ kor teljes erővel dúló magyarosítási politiká­ hoz. Noha ő maga úgy vélte, hogy ezzel a könyvvel segített a magyar nyelv megtanulá­ sában, valahol éreznie kellett, hogy könyve mind módszertanilag, mind tartalmilag édes­ kevés választott nagyképű alcíméhez: Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. Nem tudta önmagát meghazudtolni s a kényszerrel-önként-elvhűségből vállalt fel­ 340 adatból nem lett társalgási nyelvkönyv, hanem “csak” egy Mikszáth kispróza. Mert bár­ mennyire is igyekezett a végletességig leegy­ szerűsíteni a nyelvi formulákat, mondatai mintha novelláiból lépnének elénk, mintha új­ ra a jó palócok s a tót atyafiak beszélgetnének egymással a szekér mellett haladva a gyarmati vásárba. Ezt maga Mikszáth is érezte, mert a meg­ íráshoz régi emlékeihez nyúlt, visszatért gyer­ mekkorába. Ahogyan írta a Magyarok szapo­ rítása című tárcájában, amely e könyv megfo­ galmazásáról szól: “ Újra látom a falunkbeli kavicsos országutat, labodával, szerbtövissel a széleken, ahol a gyerekek nem járnak, külön­ féle nemzetiségű utasok vonulnak el nap­ hosszat s szóba állanának a mi embereink­ kel...” S ha egymásután olvassuk a magyar mon­ datokat, s oda se figyelünk a román, szlovák, stb. fordításokra, valóságos történetek kere­ kednek belőlük. Íme a példák: “-V egyen fel a szekérre bácsi, nagyon fá­ radt vagyok. - Mit adsz, ha fölveszlek? - Vegyen fel, szívességből, kevés a pén­ zem.” Vagy más oldalról összeollózva a példa­ mondatokat: “-bredjen É fel atyafi, mert baj van! - Hallja, valamit elvesztett. - Énutánam kiáltott? - Engedje gazd’uram a fészer alá tolni a kocsimat. - Szegény utas vagyok, engedje meg, hogy a fedele alatt valahol meghálhassak. - Nagyon átfáztam, adjon jó asszony egy kis helyet a tűzhelynél, hogy megmeleged­ jem. Igaza van Benedek Eleknek, így nem be­ szélnek az ország egyetlen iskolájában sem a gyerekek. Ez nem nyelvkönyv. Ez Mikszáth Kálmán elbeszélése. �Torma András Fekete folt Mikszáth realizmusán Közgondolkodásunk barbár realizmusfogalmán vélhetőleg az egyre tudományosabb viták eredményei sem fognak sokat változtatni, mivel alapjaiban érintetlenül hagyják azokat a tudományos gondolkodásnál lényegesen mélyebb, ha tetszik primitív lelki szférákat, amelyeket a népszerű realizmus fogalom kielégít. A klasszikus értékű realista művek alapján akár a végtelenségig lehet finomítani azt, hogy mit nevezünk realizmusnak - anélkül, hogy föltennénk a kérdést: Milyen pszicholó­ giai igényt elégít ki a realizmus. Ennek a prob­ lémának puszta jelzéséül hadd álljon itt Ró­ heim Géza idevágó gondolata: “ ...A psziché eredetileg (kiem. nem tőlem T.A.) olyan szerv, amely a percepciót meghamisítja, a valóságot módosítja addig a pontig, amíg az én számára elfogadhatóvá nem válik. Viszont föl kell téte­ leznünk egy olyan tendenciát, hogy illúzióink egyre inkább kiábrándítanak bennünket, és ennek következtében valóságvizsgálatunk is egyre fejlettebb lesz. A hallucinációból szár­ mazó kielégülés végül is egészen más, mint egy szükséglet igazi kielégülése, és ez a hi­ ányzó valami vis a tergoként működik és a valósághoz való menekülést idéz elő. Azért válunk realistává, mert ideáljainak nem válnak valóra. Bár ez a fantáziánkba ve­ tett, egyre fogyatkozó hitünk tagadásokban és túlkompenzációkban újra s újra feltámad, mégis fokozatosan a valósághoz jutunk el, és csak ak­ kor tudjuk fantáziánkat élvezni, amikor azok a valóság álruhájában jelennek meg. És így te­ remtünk magunknak egy fantasztikus valósá­ got, amelyben fantáziáink fennmaradnak.” Szükségesnek tűnik a továbbiak szem­ pontjából néhány következtetés levonása. 1. Az, amit realizmusnak tart a közfelfogás és a “ valóság visszatükrözése” -ként fogalmaz meg, valójában egy, a fantáziánkat és nem a valóságot körülvevő burok. Mint funkció lé­ nyegében illúzióteremtés. Azt a benyomást kelti, hogy fantáziáink nem azok, amik, ha­ nem reális tények. 2. A “realizmus” egy időben állandó fejlő­ désben lévő pszihés igény, amelynek a mérté­ két a mindenkori ember, ha úgy tetszik, hiszé­ kenysége határozza meg. (Hihetőségi küszöb­ érték) 3. Ha a realizmus, mint tendencia abszo­ luttá válik, lehetetlenné teszi a vágykiélést, mivel száműzi a libidinózus gyökerű vágyfan­ táziákat. Mikszáth művészetének bizonyos konkrét problémái előtt talán túlzott általánosságú­ nak tűnhet a fenti fejtegetés, ha a tanítás maga is nem hasonló, bár tartalmában ettől különbö­ ző általános séma felől közelítené meg a kér­ dést. Mikszáth Kálmán ugyanis irodalomtörténetünk pantheonjában a magyar realiz­ mus nagy (totem) őse. Szimbolummá ma­ gasztosult alakja sok tekintetben inkább el­ fedi, mint felfedi műveinek fontos vonásait. 341 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Hiszen deduktív logikával leginkább azt vizs­ gálgatjuk, mennyire sikerült végre neki a magyar irodalomtörténet folyamán először az, amit mestere Jókai csak vágyott - áttörni a bűvös korlátot, amely a romantikát és a realizmust egymástól elválasztja. Míg Jókai­ nál - akit mi romantikusnak tartunk - még az volt a kérdés, hogy a sok gyanúsan hiteles forrás, geológiai, közgazdasági, régészeti, stb. fejtegetés mögött milyen alapvetően romantikus világkép húzódik meg, addig Mikszáthnál fordítottnak tűnik a helyzet. Lép­ ten-nyomon azt firtatjuk, hogy a romantikus csökevénynek tekintett anekdótái mögött milyen kőkemény társadalombírálat húzódik meg. Előszeretettel következtetünk figurái­ ból, helyzeteiből társadalmi tendenciákra, tár­ sadalmi típusokra. És amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, még ebben a hiányban is azt látjuk, hogy íme, milyen tökéletesen jel­ zi a korabeli magyar közállapotnak tökéletlen­ ségét. Nem csoda, ha nekünk nem futotta egy Balzacra vagy egy Gogolra. Mikszáth-ban csak másodlagosan látjuk művei szerzőjét, Ő elsősorban egy magyar problémának a megtestesítője és megoldója paradox módon egyszerre, egy ambivalensen értékelt totemős. A speciálisan magyar probléma pedig nem más, mint Kelet-Európának a nyugathoz vi­ szonyított megkésettsége, illetve a megkésett­ ségből következően felemás eredményeket hozó felzárkózás. Úgy érezzük, Mikszáthtal sikerült felzárkóznunk, ha nem is egészen úgy, ahogyan arra igazán a széles nagyvilág előtt méltán büszkék lehetnénk. A szerző tekintélye egy ponton túl meg­ szabja a műveire irányuló elemzések jellegét (kivált, de nem kizárólag az iskolai oktatás­ ban). A z efféle elemzések, így Mikszáth mű­ veié is egy olyan koncepciós perre emlékez­ tetnek, amelyben a vád és a védelem képvise­ lőjének csatározása - az ítélet előre kimondott 342 lévén - a “ vádlott” a mű szempontjából úgy­ szólván érdektelen. A bíró, aki maga is természetesen elköte­ lezett, ahelyett, hogy pártatlan lenne, ha vala­ miben, akkor abban fog ítélkezni, hogy az “ ügyvéd” elég akrobatikusan ügyes volt-e, elég buzgó volt-e abban, hogy újabb értékek felderítésével bebizonyítsa: a mű még annál is értékesebb, mint aminek eddig gondoltuk. Az “ ügyész” feladata pedig az lenne, hogy lojális mértékben súlyos akadályokkal nehezítse “el­ lenlábasa” virtuóz ténykedését. Fontos azon­ ban, hogy a nehézségek csak annyira legyenek nehezek vagy lojálisak, hogy a bíró ne legyen kénytelen elitélni - nem a “ vádlottat”,-hanem a “ küzdő feleket” . A figyelemreméltó az, hogy ilyen a mű szerzőjének auktoritásából induló elemzés is vezethet ugyan kultúrált, értékes eredményre, annak következtében, hogy a jó műnek nyitott szemantikai struktúrája még ezt is lehetővé teszi. A műalkotás ugyanis - a legtudatosabban szervezettnek tűnő is - nem csak hordozza a szerző illetve az emberi pszichikum nem tu­ datképes, ill. eleve tudattalan rétegeiből szár­ mazó, alapvetően irracionális anyagát, hanem ugyanakkor tartalmazza és működteti a cenzú­ rát is, amely az anyagot, ha el nem is fojtja, de szublimálja, másítja, és eltereli a rávonatkozó érdeklődést. Egy nagy reprezentatív műalkotás kon­ vencionális értékeit eleve elfogadó, ezeket ki­ zárólag gyarapítani akaró elemző közelítés nevezhetnénk akár hivatalos vagy iskolai stí­ lusnak - lényegében a műalkotás belső cenzú­ ra-funkciójának a kiszolgálójává válik, sőt en­ nek folyamán többnyire eljut odáig, hogy egy, a műalkotáson belüli részfunkciót tekint az értelmezés kizárólagos bázisának és eredmé­ nyeit azonosítja a mű lényegével, megfejtésé­ vel. Különösen jellemzőek mindezek az olyan elemzésekre, amelyek nagy nemzeti vagy vi­ �lágirodalmi klasszikusok hagyományosan ért­ hetőnek tekintett, “ premodern” műveire irá­ nyulnak. A realistának tekintett, vagy az alkotó által annak szánt művek esetében ez a hatás sok­ szoros erővel jelenik meg, hiszen - mint a fentebb említettekből kitűnik - az ilyen mű­ vek maguk is belső energiáik zömét abból a célból mozgósítják, hogy reálissá tegyenek valamit, ami nem az. Az elemző tehát jóhiszeműen csatlakozik azokhoz a tendenciákhoz, amelyek a mű in­ formációs tömegének látszólag a zömét jelen­ tik. Például Mikszáth minden elemző számára felkínálja, hogy Pongrácz grófban valamiféle lappangó társadalmi anomália szimptómáját lássuk. Bizonyára az is. Rendkívüli korisme­ retet követelő történelmi, korismereti, stb. is­ meretet lehet fölvonultatni, hogy bebizonyít­ suk, Pongrácz gróf nem is egy élő személy, vagy elsősorban nem az, hanem egy personi­ fikált társadalmi probléma extraktuma. Pong­ rácz gróf személyét Mikszáth “csak” felhasz­ nálta. Nincs feltétlenül álszentség abban a befo­ gadóban, aki az ilyen közelítéseket pszicholó­ giai és poétikai szempontból is iróniával sőt gyanakvással kerüli, és eltérő alapállása elle­ nére elismeréssel nyilatkozik egy hasonló kí­ sérletről, hiszen mindaz, amit leírnak, igaz, de hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy Pong­ rácz gróf figurája attributumaival együtt, egyébként akár szélsőségesen megváltoztatott alakban a rá jellemző epikus helyzetekkel egyetemben végigkíséri Mikszáth életművét. Ráadásul anélkül, hogy a különböző varián­ sok között valamilyen fejlődési tendencia len­ ne, ami a figurában “jelzett” probléma megol­ dásának lehetősége felé mutatna. (Beszterce ostroma, a Sipsirica, Az a fekete folt, A fekete város - mindenütt hortus conclusus motívu­ ma.) Ennek az az egyenes következménye, hogy nincs olyan variáció, amelyre rámutatva azt mondhatnánk: ez az igazi a fejlődési csúcs - végpontja, valami normális, értelmezhető jelenségnek megfeleltetni. Lényegében ugyanennek a problémának egy változata, melynek vizsgálatát bizonyos szemléleti módosítások végett elemzésünk céljául tűzött. Kérdésünk: Mi is az a “fekete fo lt” ? A válasz végtelenül egyszerűnek tűnik és első közelítésre teljesen kielégítőnek is. A fekete folt a brezinai akol helyén támadt égési seb a havasi legelőn. A novella voltakép­ pen egy aitiológiai mítosz, monda, annak az okadó magyarázatát adja, hogy egy tájba nem illő elem miképp került oda. Végtelen számú párhuzam húzható, me­ lyektől Mikszáth művét leginkább az külön­ bözteti meg, hogy mindenféle társada­ lomtudományi szempontból informatív (jel­ legzetes, hiteles néprajzi környezet, viselet, szociológiai típus, stb.) illetve az, hogy pszi­ chológiailag motivált cselekménysort ad elő és ezzel a fekete foltnak is lélektanilag értel­ mezhető jelentést ad. A novella egész világa racionálisan áttekinthetőnek tűnik és legfő­ képpen hitelesnek. Látszólag sikeres volt a va­ rázslat a műben idézett balladában, vagy dal­ ban valamiféle sötét démoni bélyegként, át­ sújtotta, a mindenkori “ gonosz” , tehát most is jelenlévő hatalmát hirdető jelként feltűnő fe­ kete folt, humanizálódott “polgáriasult” , de azért megmaradt fekete foltnak. A diákok zöme azonban értetlenül áll a racionális magyarázat előtt, és elemezve Olej Tamás “ döntésfáját” percek alatt tudnak olyan megoldással szolgálni, ami mindenkinek - be­ leértve ebbe a zöld környezetet és a teljesen büntetlenül kínhalált szenvedett, tehát egye­ dül igazán bűnhődő birkákat is - jobb lett volna. Érvelésük szerint Olej Tamás tragédiáját az idézi elő, hogy két dolog, melynek vélt birtoklására egész egzisztenciája épül, a brezi­ 343 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 nai “hamis” (?) paradicsomban, egymással együttjárónak, egymással összeegyeztethető­ nek tűnnek. A z alkolra és Anikára gondolnak. Talári Pál herceg fellépése azonban elosz­ latja az illúziókat, és az eddig konjunkcióban lévő két tényezőt a kizáró vagy összeegyeztet­ hetetlen ellentétet rejtő viszonylatában állítja. Vagy Anika (vélhetőleg az Akol nélkül), Vagy az akol Anika nélkül. Nemcsak az lepleződik le, hogy önámítás volt a két tényezőt természetadta módon kon­ junkcióban lévőnek hinni, hanem egyúttal az is, hogy a birtoklásuk is illúzió volt. Kide­ rül: sem egyik, sem a másik nem Olej Tamás tulajdona, legalábbis még, illetve eredetileg nem az. Azzá lehet, de akár egyik, akár a másik változatért még egy feltételezhető optimális döntés esetén is súlyos árat kell fizetni. A tragikum egyik forrása tehát a nem tudás lenne, ez sodorná hybrisbe a brezinai bacsát. A másik forrása, ha lélektanilag mégoly hite­ lesen ábrázolt vívódás előzi is meg, ismét csak az emberi pipogyaság, döntésképtelenség, bu­ taság. A z ilyen vagy olyan döntés helyett a novelladráma hőse a döntés elodázását vá­ lasztja, és felidézi ezzel a lehető legszánalma­ sabb tragédiát, az emberi kisszerűséget. Ha­ sonló tragédiákat ha hallomásból is, számta­ lant ismernek, egyiket se emelte senki műal­ kotásba. Olej Tamás figuráját kezdettől fogva leple­ zett ellenszenvvel és kinyilvánított derűvel szemlélik a diákok, legalábbis a tragikus vég­ kifejletig. Zsarnok apát látnak benne és az sem emeli a presztizsét, hogy egy birkákkal szimbiózisban élő természeti lénynek, afféle vadembernek mutatja be Mikszáth. Anikát viszont mindenki megérti, hiszen Talári Pált jóképű, gazdag és fair úriembernek gondolják és erre ad is lehetőséget, az senkit sem háborít fel, hogy nem igér házasságot Anikának. Senki nem értené a lojális strébere­ 344 ket kivéve, ha Anika a bojtáron kereszetül lé­ nyegében az apját választaná, ráadásul úgy, hogy az már nem bacsája, sőt mondhatni ura a brezinai idill díszleteinek. Ebben az esetben egyébként képtelenség lenne a művet, mint realista alkotást elfogadtatni, bárki - joggal olcsó tanpéldázatot látna benne, ami ráadásul a szerelmi emancipáció az öntudatos szex ko­ rában különösen groteszk hatású lenne. Ma­ radna az a lehetőség, hogy a kortörténeti hát­ térrel mentegetjük a művet, ami már önmagá­ ban is megalázó Mikszáthra nézve, ráadásul joggal vonnak vállat, ha ez múlt századi regi­ onális probléma, akkor nekik ugyan mi közük van az egészhez, ma itt. Valami azonban megóvja a művet, és ez nem más, mint a realista elemzés csődje, az hogy az elemzés abszurditáshoz vezetett és ezzel indirekt módon bizonyított a vulgáris realizmus fogalom ellen, de a mű mellett. A reális társadalmi közegre vetítés, a racionális pszichológiai motiválás abszurditásokra, hiá­ nyokra, homályos jelenségekre figyelmeztet. A homály azonban intuitíve átlátva, nem Mik­ száth fogyatékos írói technikájának a követ­ kezménye, hanem egy eleddig ismeretlen, rej­ tett, sötét világnak a nyilvánvaló érintkező pe­ reme, amely tehát rendkívül informatív, jelen­ téses. A feltárás módjául, mint minden olyan esetben, amikor a tudatos Én alól érkező, szimptomatikus - szimbolikus üzenettel az un. érthetetlenséggel találkozunk, egyedül üd­ vözítő módszernek tűnik az elemző számára ennek a tudattalan szimbólikának az analízise. Nem freudi értelemben veendő pszichoanalí­ zisre gondolunk, hiszen annak az alapja az indulatáttétel itt aligha jöhet létre, ha igen, legfeljebb fordítva, az analízist végző műe­ lemző részéről. A szimbolikára vonatkozó em­ lékek, asszociációk sem gyűjthetők be egyér­ telmű okok folytán, ismét csak fordítva, leg­ feljebb az elemző felidézett emlékei, asszoci­ ációi. Itt legfeljebb az elemző adhatná fel az �önállóságát és végül tulajdonképpen, ha vala­ mi történne, az még leginkább az ő, műalkotás közvetítésével lefolytatott önanalízise lehetne. Terjedelmi korlátokból következően most csak egy hosszadalmas fejtegetés végeredmé­ nye kínál alapot a fenti problémák megoldásá­ hoz. Eszerint a műalkotásnak a lényegét adnák a tudatalatti különböző rétegeiből érkező szimbolikus képződmények - amelyek azon­ ban a művészi formálás folyamatában - (amit részben az álommunka egyfajta magasabb szinten való megismétlődésének tekintünk, részben pedig tudatos analízisnek) erősen mó­ dosult formában egy felszíni struktúrává ala­ kulnak. E felszíni struktúra “színtaktikai” sza­ bályai alapvetően esztétikai természetűek, et­ től lesz egy tudatalatti projektum művészivé (de csak egy tudatalatti projektum az, ami mű­ vészivé tud válni). A felszíni struktúrának az analízis szem­ pontjából az alábbi funkciókat adhatjuk mi, az elemzők. 1. A tudatalatti szimbólumok elemzését. 2. A tudatalatti szimbólumok rejtését. 3. A rejtett dolgokra való szimbolikus illu­ ziók megalkotását. Fel kell tételeznünk, hogy mint általában az analízis, a művészi alkotó tevékenységé sem abszolút sikeres. Ennek az a következmé­ nye, hogy a felszíninek nevezett műalkotás értelmezési rétegben bőven maradnak az ere­ deti szimbolikából “elszólások” , és nem való­ színű, hogy ezek a “véletlenül” ottmaradt tu­ dattalan elemek diszkréten elkülöníthetők len­ nének a szándékosan feltártaktól. Ottmaradá­ sukat ugyanis esetleg éppen annak köszönhet­ ték, hogy az analízis figyelmét elkerülték, ha tetszik: elrejtőztek. Ugyanezért a művész tudatos “rejtése” sem lehet tökéletes. Elkülöníthetetlennek bi­ zonyulhatnak a tudatos megformálás közben feltárt és a véletlenül “ottmaradt” tudatalatti szimbólumok. Ezzel azt állítjuk, hogy a mű­ nek mindig van egy, az alkotó számára is is­ meretlen tudatalattija, melyet részben leg­ alábbis a feltáró tevékenység teremt, és kever össze a tudatosan elhallgatottal (elfojtottal), valamint az eredetileg is rejtve maradóval. Rendelkezik továbbá a mű egy félig-meddig tudatosan működő öncenzurával, és egy tuda­ tos, bevallott művészi koncepcióval. A z így felfogott műalkotás analóg felépítésű az em­ beri pszichével. Az elemző dolga mindebből következően, megsemmisíteni azt, amit a mű­ vész létrehozott (ti. a felszíni, az esztétikai struktúrát), szétválasztani amit összekevert és kimondani amit elhallgatott, akár kényszerűségből, akár tudatosan. Ebből a követelményből viszont az is ki­ derül, hogy a tökéletes elemzés, totális műbe­ fogadás elvileg is lehetetlen. Még abban a csodaszerűen valószínűtlen esetben is, ha az elemzés a mű komplementer antialkotásává tud is emelkedni, és a Művész, és az Elemző egyesülnének is az Opus Magnum-ban. Visszatérve - e kényszerű(?) kitérő után az eredeti kérdéshez, mi is lesz tehát a fekete folt, jelezni szükséges hogy vizsgálódásunkat nem szűkíthetjük le a novella elemzésére, hi­ szen párdarabjában, a Lapaj a híres dudás cí­ műben is feltűnik, rögtön az elbeszélés elején, de ha konnotatív jelentése alapján a Pokolka nevű fekete bárányt, a belőle készült dudát is bevonjuk az elemzés körébe, azt kell mon­ danunk, aktívan, sőt meghatározó módon eleme a cselekménynek. A két elbeszélést összekötve megkapjuk a fekete folt genezisé­ nek és megváltozásának teljes szenvedéstörté­ netét. Pusztán terjedelmi korlátok tartanak vissza attól, hogy a fekete folt funkcionális megfelelőjeként, helyettesítőjeként ne vonjam a körbe Druzsba tanár úr kedélyének elsötétü­ lését, Pongrácz gróf várkertjének nyilvánvaló­ an kikövetkeztethető pusztulását, a virágzást hozó istennő, Apolka távozása után, vagy a néhai Cukri bárány árulkodó fekete foltját, stb.) 345 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Az a jelenség, melyet a továbbiakban hol csak a kiválasztott két novella alapján szű­ kebb, hol pedig más Mikszáth műveknek az elemzéskörébe vonásával tágabb, de mindig analóg értelemben fekete foltnak nevezünk, a cselekmény időbeli rendjében előzménykö­ vetkezmény, vagy ez vagy az (a kizáró válasz­ tásnak megfelelően) változik az ellentétével (leginkább ellentétes viszonyban látszanak lenni). A fekete folt ellentétét Mikszáttól szárma­ zó kifejezéssel nem tudjuk megnevezni, ezért utalásul az ikonográfiából jólismert motívum­ ra, hortus conclusus-nak fogjuk nevezni. Hor­ tus conclususon a profán világtól veszélyek­ kel, akadályokkal, esetleg átvitt értelemben tévutakkal, csapdákkal elzárt, őrzött különös termékenységű kertet, vagy egyéb módon el­ különülő nem “ mesterséges” faunát és flórát értjük, melynek különös vonásai egy fiatal szűz ottlétével függnek össze. A “realista” Mikszáth műveiben mindez természetesen “ hihetővé” írtan jelenik meg, mint esetenként látszólag mellékes díszlete egy cselekmény­ mozzanatnak. (Csodás jellemzői azonban így is maradnak - Mikszáth továbbjátssza a fele­ lősséget az anekdota, a pletyka, a monda, nép­ dal, stb. eredeti szerzőire.) Ennek a mikszáthi hortus conclusus-nak jellegzetes tulajdonsága, hogy a virágzás (vagy regénybeli) vagy novella “ istennőjé­ nek” távozása (halála) után nem a környezet­ hez való lassú nivellálódás következik, hanem ekkor keletkezik a Fekete Folt. A z A z a fekete folt című novellában a hor­ tus conclusus-nak a brezinai akol felel meg. Ez az állítás erőszakoltnak is tűnhet, hiszen a brezinai akol csak annyiban hasonlít az egye­ bütt felbukkanó - nézetem szerint - analógiá­ ra, hogy a világtól elzárt helyen van, úgyszól­ ván külön világ, “ úrnője” egy szép fiatal lány. A növényi burjánzás, a virágpompa ugyanak­ kor nincs túlhangsúlyozva, az ezt helyettesítő elem, a birkák különlegesen szép selymes 346 gyapja pedig akár Olej Tamás hozzáértő tevé­ kenységének is következménye lehetne. Eb­ ben egyébként az olvasót Olej Tamás mérték­ tartó humorral felnagyított önérzete is meg­ erősíteni látszik. A novellán egyszer már vé­ gighaladt olvasó azonban nem utasíthatja el mereven a kételyt: Olej Tamás talán ebben az ügyben is tévedésre épített naív énképének a rabja volt, vagy a másik oldaláról megfogal­ mazva ugyanezt, amint “birtokolta” a bacsa cím mellé az akol urának a címét és önérzetét is, talán jóhiszeműen bitorló volt ebben a kér­ désben is. (Amit idézőjelben bitorlásnak ne­ veztem, az voltaképpen a “méretlen hús” sza­ bad fogyasztásában is megnyilatkozó megká­ rosítása a hercegnek, ill. Anika mint később kiderül nemcsak a birkaállományra ható ter­ mékenyítő bűverejének a kisajátítását jelentet­ te, amiért cserébe Anika (végül) tulajdonkép­ pen védelmet sem kap(ott). Anika termékenységistennőként való beál­ lítását rendkívüli mértékben megnehezíti Mikszáth realista ábrázolási technikája, illetve az, hogy a novella tömörsége balladainak ne­ vezhető. Az érvelési lehetőségeiben ilyen mó­ don gátolt intuíció a sokak által megrovásként hangoztatott vádhoz menekül: ti., hogy Mik­ száth lányalakjai egy sablonra rajzoltak. Ezek a leányok, és regényben jóval több lehe­ tőség nyílik ennek az ábrázolására, minde­ nütt kis paradicsomot teremtenek az ottlétük­ kel, és míg őket elzárják őrzőik, gondviselőik a külvilágtól általában, jelesül azonban fiatal szerelmes kérőiktől, addig ők gyakran nem­ csak a kertet virágoztatják fel néha csodasze­ rűen, hanem anyagi prosperitást is hoznak. (Tipikusan ilyen Veronka a Szent Péter esernyőjében, vagy ebbe az irányba tart az Aranykisasszony is, stb.) Nos, ha Anika és társnői között nem merül ki a hasonlóság ab­ ban, hogy valamennyien hamvas szűzek, ha­ nem van köztük funkcionális analógia is, ak­ kor feltételezhetjük, hogy a brezmai idill is Anika műve. �Pontosabban, ezek a leányalakok valóban a termékenység és szépség istennői Mikszáth­ nál mindaddig, amíg szűz foglyai a gondvise­ lőjük által féltékenyen őrzött édenkertjüknek. A virágzás tehát mégsem egészen a leányok, hanem bizonyos szempontból az őrzőjük ér­ deme is, hiszen amint siker koronázza a fiatal hős szerelmi törekvéseit, vége szakad a virág­ zásnak, és elvész az ugyancsak mitikusan sze­ repeltetett kincs is, ami ugyancsak gyakran kapcsolt eleme a leányalakoknak, hol nagy örökség egyéb hatalmas pénzösszegek formá­ jában szerepel. Ezek a leányok tehát Mikszáth mitológiájának Pandorái, és ezt nem metafori­ kusan értjük, hanem a szó legszorosabb értel­ mében: Anika és társnői jungi értelemben vett archetípusok, akik a műalkotás folyamatában a kor hiszékenységi küszöbértékét figyelembe véve realizálódtak Anikává, stb. Ez az oka feltehetőleg annak is, hogy újra és újra felbuk­ kannak Mikszáth műveiben, lényegében vál­ tozatlanul. Pandora alakját nem csak az “torzítja” Anikává, hogy hihetővé kellett tenni, hanem az is, hogy a markánsan “ térbeli” ambivalens mitológiai alaknak a sötét oldala, fekete folt­ ként való mejelenése csak elemzés útján feltá­ randó utalásként van jelen a műben, míg a világos arca direkt módon. A világos aspektus Pandora esetében (aki azonos a bibliai Évával) azonban nem egyszerűen ártatlan illúzió, ha­ nem csapda az emberiség számára. Virágzó testébe úgy rejtették el, álcázták az istenek a pusztulás, szenvedés fekete foltját, mint ahogy az író tette, amikor csak a világos, fel­ díszített arcot írta le és rejtette az egészet a realista “hitelesség” csalfa illúzióit keltő dup­ la védműve mögé. (Az író tevékenysége sze­ rint egyfajta éber álommunkának tekinthető, pontosabban az álommunka megduplázásá­ nak: a cenzúra magasabb szekvencióját a be­ fogadók feltételezhető “ hiszékenységi” kü­ szöbértéke jelenti. Ez tudattalan, épp az alko­ tói befogadói tevékenységben realizálódik.) Az író személye ilyenformán, tehát egybe ol­ vadt a kert, a szüzesség őrzőjével. A z elemző viszont ebből következően Epimetheusz Ádám személyével azonos, Pandora világos aspektusa, és ez vala­ mennyi Mikszáth leányalaké, beleértve Ani­ kát is, a szüzesség fázisa. Ez Pandora esetében világos, hiszen személye nyilvánvaló cunnus szimbólum. A mélyén maradó remény a beha­ tolás gyümölcse, a gyermek, aki új esélyt je­ lent az újra bekövetkező mitológiai helyzet csapdájának kikerülésére. Szakasztott ez a helyzet Évával, aki maga az egyik Fa, amelyik gyümölcsét kínálja. Az elnövényiesedés a mélypszichológiában a halál szimbóluma. A halott (haláldémon) ölt növényi alakot. (A Ká­ dár Kata balladatípusban is erről van szó.) Az alma felkínálása ugyancsak a szexualitás kez­ deményezését jelenti, elfogadása a szüzesség végét, a halált, az éden pusztulását, pontosab­ ban azt, hogy ezek a látens tartalomból mani­ feszt tartalommá válnak, úgy hogy ettől kezd­ ve az új Éden lesz a látens, ígéret formájában. Az ígéret pedig mindig a Gyermek­ istenséget jelenti, aki ilyenformán megváltó. Realista díszletek között Anika szerepe is a fentieknek megfelelően alakul, pontosabban ugyanazt az archetípust ismétli. Szűzként az idill úrnője, “ leszakítása” , elcsábítása(?) után, mint öngyilkos haláldémon, fekete foltnak ún. úrnője, mint szűzen az akol - idillé volt, és végül Lapaj Istókra bízott kisgyermeke a meg­ váltás ígérete. Nincs róla szó, de alapos okunk van ugyanis feltételezni, hogy Lapaj a híres dudás című novella elején öngyilkosságot elkövető fiatal anya, a fiatal uraságot (vélhetően Talári Pált) nem öncélúan, hanem alapos okkal át­ kozza meg Lapaj Istók előtt, utalva ezzel tet­ tének okára és gyermekének születési körül­ ményeire és származására egyszerre. Ez a gyermek - kislány - valóban megvál­ tója lesz Lapaj életének, és bizonyos értelem­ ben helyrehozója azoknak a bűnöknek - a mű 347 �p a ló c fö ld 9 2 /4 dimenziói között katasztrofáknak melyeket édesanyja idézett fel. Bizonyos, hogy folytatva a novellát, egy határig elképzelhetjük: a kislány gyönyörű, szexuálisan igéző szűzzé serdül, akire úgy vi­ gyáz, vagy jobban Lapaj, mint “ régen” Olej vigyázott Anikára. Biztosak lehetünk abban, hogy a szép szűz körül meg fog jelenni előbbutóbb a kert, a virágzás is. És biztosak lehe­ tünk abban is, hogy a szexuális varázs fel fog­ ja idézni a következő fázisokat is, melyeket bizonnyal melankólikus sugallatokkal kísér majd a növényzetbe rejtett halott anya lelke, mint tette ezt egy ciklussal “korábban” Anika anyja, a halott Boris. Ebben a közelítésben Anika személye vég­ képpen elveszti nemcsak személyes vonásait - ezekkel voltaképpen eredetileg sem rendel­ kezett hanem mitológiai, archetipikus sze­ mélyiségének határai is feloldódnak. Az, akit a Fekete Foltban Anikának nevezünk, egy komplex mitológiai alakzat egyik fázisa, arcu­ lata csupán: a leány(szűz) - elcsábított szerető - halott anya hármaságának ábrája egy archa­ ikus - primitív anyaistennő bálványt mutatva. A novella ikrek további szereplői, termé­ szetesen hasonló archeptikus alakoknak bizo­ nyulnak, “dupla álommunka” rájuk rétegezett realisztikus fedőréteget alkalmas elemzőmód­ szerrel eltávolítjuk. Olej Tamást Anikához, mint Anyaistennő figurához képest, mint a Kincs őrzőjét, lénye­ gében a Sárkányként kell definiálnunk. (Ró­ heim Géza Sárkányok és Sárkányölő hősök című tanulmánya alapján.) Hasonlóan La­ paj Istókhoz, aki Olej Tamásnak, mint mitoló­ iai archetipikus személynek egy következő fá­ zisa. Olej Tamás kb. olyan mértékben “rokona” Pongrácz István grófnak, mint Anika pl. Apol­ kának. Elemzésünk világképe szerint ugyan­ annak az archetípusnak a megjelenési formái, a múltba tekintő haláldémon, hegylelke Janin­ kó szellemnek. A Sárkányként felfogott hegy 348 mindig kincset rejt (im. 18.). Ez a Kincs min­ dig baljós, elérhetetlen vagy vészthozó, mind­ két formájában leányalakhoz kötődik. Az egyik esetben a kincs a leány tartozéka, “ hozománya” , a másik esetben az ára. Mind­ két esetre nézve igaz, hogy a leány megszer­ zésére irányuló “ hősi törekvés” a kincs elvesz­ tésével (eltékozlásával) jár. Így történik ez Anika, Apolka, Veronka esetében. A másik variációra Anika leánya a példa vagy Csemer Krisztina, ahol is a kincs a leány ellenértéke. Anika leánykája esetében a kincs Lapaj dudája. A duda tulajdonságainak, elő­ történetének leírása afunkcionális ornamenti­ kaként, aminek általában tekintik, aránytala­ nul hosszadalmas lenne, sőt joggal keverné Mikszáthot a giccset súroló hatásvadászat gyanújába is. A helyzet azonban az, hogy a duda, koráb­ ban Pokolka, a fekete bárány a legfontosabb mitológiai attributuma Lapajnak, mint mitoló­ giai figurának, voltaképpen lélekszimbólum­ nak tekinthető. Lapaj vagy Olej Tamás pszi­ chológiailag, és ezzel összefüggésben ábrázo­ lási technikájukban sem civilizált emberi lé­ nyek. Afféle vademberek, primitívek a lelki (vagy társadalmi) vertikum mélyén. Ha valamit meg akarunk tudni róluk, kénytelenek vagyunk vagy az őket körülvevő természeti universumhoz fordulni, melynek egyszere a kadenciái és másai, valamint attri­ butumként szolgáló tárgyaikhoz. Lapaj eseté­ ben (is) összemosódik a kettő, hiszen legjel­ lemzőbb attributumán, a dudán át hosszasan ecsetelten a természeti környezet egyéb híján megnyilatkozni nem tudó elemei szólalnak meg, pontos fedésben Lapaj tudatalattijával, természetesen a szűz jegyében álló melankóli­ kus zeneként. Olej Tamás ugyancsak melan­ kólikus töprengései külön bizonyításra nem szorulóan, ugyanezt a funkciót töltik be, de az Ő esetében leplezi az író a “ gondolatok” su­ gallmazóját, Anika halott anyját is, Boriskát. A Pokolka lelke és Boriska közti lényeges �különbség akkor tűnik ki, ha a fekete és a Boriskához - Anikához kapcsolódó fehér bá­ rány történetét összevetjük. A két történetben ugyanis egy természete szerint differen­ ciálatlan, vagy ha tetszik komplex mitológiai - architipikus szimbólumrendszert analizál az író. Eddig is esett szó róla, hogy a sárkány mindig kincsőrző. Ez az őrzött kincs azonban primitív mitológiákban nagyon sokféle érte lemben tűnik fel: hol arany, hol a nap és a hold, hol királylány, hol egyszerűen a termé­ kenység forrásaként az erővíz, vagy az élet vize. Ezek az őrzött, elzárt dolgok, hol leány­ ként, hol leányhoz kapcsolva, hol leány elle­ nértékeként szerepelnek. Az utóbbi eset iga­ zolja némely primitív nép áldozati szokásait (azt a hiedelmet, hogy nekik esik áldozatul a vízbefulladó! (I. Anika) A forrást (vizet) ha külön nem is hangsú­ lyozzák, a hegy lelkének, a hegy leányának tekintik. Ha tehát áldozatra kerül sor, tulaj­ donképpen leánycseréről beszélhetünk (R.G. im. 10. 11, 18, 24, 39) inkább, vagy arról, hogy a leány egyik megjelenési formáját, fázi­ sát felváltják a másikért. Ezek a fázisok, mint­ hogy tulajdonképpen ugyanannak a “dolog­ nak” az alternatíváiról, vagy egymást követő fázisairól van szó (ezek nyilván asztrális jelle­ gű ciklust alkotnak) - egyidejűleg összeférhe­ tetlenek. Éppen ez indokolja, vagy teszi szük­ ségessé a cserét, az áldozatot. A duda az A z a fekete foltban fontos sze­ relmi szimbólumként tűnik fel, mint az anya fiatal duplikátjának tekinthető Matyi bojtár tu­ lajdona, vesztesnek bizonyuló altenatívája­ ként a fiatal herceg ugyancsak fallikus jelzés­ ként szereplő puskacsövének. (R.G. A fény elrablásának története című tanulmányában részletekbe menően ábrázolja ezt a fallikus vetélkedést.) A mitológia és a kollektív tudattalan ésszel nem okvetlenül indokolt differenciálatlan vi­ lága, ezeket a látszólag maszkulin attributu­ mokat is hogy-hogy nem nőneműnek tekinti, tipikusan kígyóval ábrázolja. Ezt igazolja az is, hogy a leánynak a fogságból, a sárkány uralma alól való megszabadítása mindig együtt jár a sárkány kasztrálásával, amibe az természetesen lelkét veszítve, belehal (ld. még Pográcz gróf). Fontos és Mikszáthnak a szüzesség tabujá­ hoz fűződő, vélhetőleg tudattalan, ambivalens természetű viszonyát leleplező további adalé­ kok, melyekre nézve az elemzett novellákban jellemzően egyetlen direkt célzás sincs. A Sár­ kány a szűznek nem csak rabtartója, hanem férje is (R.G. im. 24.), sőt minden bizonnyal a fia is. Ami a fiúi fázist illeti, ez azonos lehet hősével, akinek az elküldője az “Öreg Király” ugyanúgy kígyólelkű, mint ahogy a halott hős egy fázissal később maga is kígyóvá válik (R.G. im. 18., 21.) Ez a jellegzetes differenciálatlanság, melyben nemcsak a hármasistennő komple­ menter férfialakjának három fázisa bonyoló­ dik össze, hanem a nemek maguk is, létrehoz­ za a koragyermekkor naív világképét, vagy az androgün archetípusát. Ezt utóbbi a jungi érte­ lembe vett OPUS MAGNUM, qadratura cir­ kuli, a coincidentia oppositorum. Ez egyszermint az elemzés szükségszerű végpontja is, amely végpont paradox módon vállalva a hős, de féleszű Epimetheusz szere­ pét, aki felnyitotta az Opus magnum Pondora szelencéjét, bizonyos értelemben tönkretette az alkotó Prometheusz minden eredményét kiszabadította a Khaoszt. Prometheusz volt az elrendező, aki a diffe­ renciálatlanságot művészi renddé emelte, de ennek árát is megfizette, a lényeg elrejtését. Az elemző Epimetheusz, ha a novella világán belülre kerülne, hívhatnánk Talári Pálnak, vagy Tarnóczi Emilnek is, kimondta az elhall­ gatott igazságot, és ezzel szétdúlta az Édent. Érzésünk szerint mindez az archetípusok 349 �palócföld 92/4 szellemében történt, beteljesítve törvényün­ ket, épp ezért a differenciálatlanság, az irraci­ onalitás felmutatása nem a jelen elemzés hibá­ HUBER ANDRÁS: Hölgyemlékek 350 ja, hanem - reméljük - minden igazságkeresés törvényszerű a világrendhez tartozó eredeti bűne. �Részletek egy Mikszáth-breviáriumból Minden műfajnak megvannak a maga veszélyei. Ki ne ismerné a különféle breviáriumokat, amelyeket nagy gondolkodók műveiből nyirbál össze valamilyen kimondatlan vagy éppen kimondott szándékkal az utókor. Egyrészt hadd bizonyítsák így is a nagy előd szellemi fényét, elvitathatatlan bölcsességét, másrészt hadd igazolják, ő már akkor is megmondta általános érvényűen a mának szóló üzenetben stb., stb. Így állnak össze “kiherélt” - legyünk mikszátho­ sak: a megmiskárolt - életművek, amelyeket elsősorban azok olvasnak, akik az egészre nem kiváncsiak, nincs rá idejük vagy szükségük. Mindazonáltal és mindezekkel együtt a brevirárium mint műfaj rendkívül népszerű volt s az is maradt mindmáig. Mert így együtt a sok bölcsesség, a jóízű, hasznos, megszívlelendő mondás tán jobban érvényesül, jobban hat, mintsem egyenként kellene ráismerni egy hatalmas életmű, súlyra és terjedelemre egyaránt elveszejtő, néha elrettentő rengetegében. S akinek kedve támad megkeresni a teljes szöveget a közölt bon-mot alapján, hát tegye, az első impulzust már megkapta hozzá. Hát most ki ismeri ki itt magát? Egy biztos, én lassan elkészülök a magam Mikszáth-brevi­ áriumával, amely felejthetetlen perceket szerzett már eddig is nekem. Főleg azzal, hogy újra kell - mi az, hogy kell? senki nem parancsolta meg! - olvasnom Mikszáthot s megtalálnom benne mindazt ami nekem szól, amit elfogadok, amin felszisszenek, vagy amit elutasítok - de mindet, mindet élvezem. A breviárium a legszemélyesebb műfaj, nem szabad hagyni, hogy becsapjon minket, hogy felesleges aktualizálásra csábítson. Ha mégis megteszi, hát mi voltunk hozzá gyengék. Vagy az író nagyon erős... Ez a kis válogatás kizárólag Mikszáth regényeiből készült. Sem a tárcákból, sem a publicisz­ tikájából nem vettünk át egyetlen gondolatot sem. Szándékosan. Nem akartunk senkit sem a könnyű analógiák lápvilágába csalni s nem akartunk talmi politikusocskáknak vezérfonalat adni ahhoz, hogy okosnak látszódjanak. Ez egyébként tíz Mikszáth-breviáriummal sem sikerül­ ne... (P.M.) Elég nagy baj háramlott a világra, hogy Éva evett az almából és Ádámot megkínálta, de hát még milyen lett volna, ha teszem azt, Á dám eszik belőle és Évát meg nem kínálja? Én nem hiszem például, hogy a paradicsomban a kígyó tanította volna meg Évát az almaevésre, de élek azzal a gyanúperrel, hogy Éva tanította meg a kígyót a sziszegésre és marásra. A breviárium teljes anyaga a Mikszáth kiadónál jelenik meg Salgótarjánban 1992 karácsonyára. 351 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén. Miből van gyúrva az asszonyi állat? Csakugyan nem volna benne semmi keményebb anyag? Csupa csiriz, mely ragad mindenhez, mindenkihez. Csiriz felül és csiriz belül, csupa csiriz az utolsó porcikáig. ...a házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála. Este minden asszony békülékeny. A kígyó is megszűnik mozogni naplemente után. Ahová maga nem mehet az ördög, asszonnyal helyettesíti magát. Csúnya asszonytól ne kérjen az ember csókot és szegénytől kölcsönt, mert mindjárt eldicsek­ szik vele. A férfi csak egyszer hal meg: az asszony kétszer. Egyszer, amikor megöregszik és másodszor, amikor elhagyja az életet. De csak az első halál nehéz neki. Az elmésség sokszor vág, sért, de a humor sohasem; az csak mosolyt csal ki az ajkakra, vagy könnyet a szembe s édes meleget áraszt a szív körül, mert a humor nedve az író szívén átszivárogva csöppen el s újra a szívekhez iparkodik. A közönség mindig azé, aki megnevetteti. Sok szabad a bolondoknak és poétáknak, de minden mégse szabad. ... a jó könyvek nem ölik meg az embert, a rosszak már hamarabb. ... a kortársak számára, kortársról nehéz történelmet írni, vagy éppen lehetetlen. Először a Boriska, azután a borocska, utoljára a borovicska. Ez a három időszak vagyon az ember életében. ...aki gyalog van, az ne válogasson a hintókban, hanem üljön fel mindjárt az első kínálkozó járműre. A fölösleges ész és a fölösleges háj nem visz jóra. Rendkívüli komplikációk rendkívüli disznóságokból fejlődnek. 352 �- Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többet nem segíthetsz. - A statisztika azért jó tudomány - jegyezte meg - , mert mindent be lehet vele bizonyítani. A háborúnak az a két nagy baja van, hogy sokba kerül és hogy visszalőnek benne - különben egészen kellemes dolog lenne. Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, az nem szorult rá. Mi is beszélünk a demokráciáról: mondjuk azt is, hogy hiszünk benne, hogy létezik - de nem látjuk. A szegénység aztán jó tanító a demokráciára. Azonfelül mi magunktól semmit se tudunk csinálni, ha mások ki nem kaparják nekünk a jobb időket, mert élhetetlen a magyar. Locsog a szabadságról, de azt se tudja, mi fán terem. Azt hiszi, a szabadság azt jelenti, hogy nem kell dolgozni. Innen is van, hogy mikor pihenni akar, szabadságot kér. A pihenést nevezi szabadságnak. Ha a porkolábot jól elpáholják, talán örül a rab, de abból még nem okvetlenül következik a szabadság. Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel. Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfiumból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom. A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megta­ lálja, mindjárt beleún: ejnye, de kellemetlen pofája van! ... a magyar hovatovább mindjobban összekovácsolva, győzi a rossz sorsot - csak a jólétet nem bírja ki hosszabb ideig. 353 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A nem-dolgozás kényelmes program, magyar ember szereti, de Wertheim-szekrény kell hozzá. Magyarország a tapintat országa, és inkább tíz bűn, mint egy tapintatlanság. Minden egyes magyar hazafi két emberből áll. Az egyik, aki otthon pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve konzervatív, haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle, okos, higgadt, egyébként, sóhajtozik a régi idők után s csendes filozófiával vagy keleti apátiával nézi az új időket - a másik, aki magára veszi a közgyűlési atilláját és a fórumon kiabál vagy a zöldasztalnál könyököl, ez liberális és szangvinikus, jogállamot és egyenlőséget ordít, minden­ képpen heves férfiú, se lát, se hall, rohan az ösztöne vagy a kiadott jelszavak szerint s még a búza sikértartalmát is politikai okokra vezeti vissza. Hát ez a két ember az emberben könnyen összetéveszti magát s két ellenfél csodálatos gyorsan békül ki; csak egy kis külső incidens kell hozzá s az egyik beadja a derekát a másik előtt, vagy pedig úgy belefárad az egymással való tusakodásba, hogy amikor tettre kerülne a dolog, egyik sincs ott. Mert filozóf egyenként a magyar ember, de ahol több gyűlik össze belőlük egy rakásra, mint a kaszinókban, a kávéházakban vagy inter pocula a kuglizókban, ott rögtön aggódó hazafiaknak vedlenek át, panamát, korrupciót emlegetve s keresik a szálakat, amelyek a baj eredetét a lehető legmagasabb hegyig fölvigyék. Egyet tanulj meg lelkem, hogy patikából szeretni, könyvből országot igazgatni, romlásra vezet. Egy jó miniszterelnök nem búsul, nem csodálkozik és soha nincs zavarban. Bolond kormányzás, mely előbb-utóbb megfeneklik, kétségtelenül van, de okos kormányzás, mely okvetlenül beválnék, nincs és nem is lehet, vagy ha lehet, eddig még ki nem találták. Kormányzás csak olyan van, amely sikerül vagy nem sikerül. Csak a fa rügyezik ki magától, de a népek szívéből a szeretetet harapófogókkal kell kihúzni. ... a politikában a legfőbb axioma: szeresd barátaidat, hogy hosszú életű légy a földön. Azok azt tartják, hogy csak háromféle beszédet lehet meghallgatni: a nagyon okosat, amiből tanulni lehet, a nagyon szépet, mely gyönyörűséget nyújt és a nagyon bolondot, mely megne­ vetteti őket. A középszerű beszéd teljesen értéktelen. És a beszédek, sajnos, majd mind közép­ szerűek. A lapokban ugyan hirdetik őket pártállás szerint nagyszabásúaknak, kolosszálisaknak, szépeknek, bölcseknek, sőt elragadónak, de biz azok a szegény párák csak középszerűek. No-no! Már megint értekezlet? - Igenis megint. Mi volna belőled, magyarom, ha a sok értekezleten, ankéten, választmányi, bizottsági és tudja isten miféle ülésen ki nem beszélnéd magadat, nem panaszkodhatnál, nem lelkesedhetnél? 354 �Mert hiszen a nyilatkozatok földje ez. A z egész társadalom csodálatosan össze van kuszálva nyilatkozatokkal. Itt mindent nyilatkozatokkal gyógyítanak. Nyilatkozatok bizonyítják, hogy valamely asszony erényes, hogy valamely férfi tiszta jellem. Nyilatkozatokkal reparáltatik a törvény is. Ha a kormány valami hibát tesz, nyilatkozik. Még a király is nyilatkozik, ha rossz hangulatból jót akar csinálni. Nyilatkozik itt mindenki. A nyilatkozatok az ország aprópénze. Ezzel fizetnek, ezzel élelmeznek. Általában egészen más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak, most abban excellál, hogy minél többet tud elvenni másoktól. Melyik a jobb metódus, nehéz eldönteni. Mert akkor is mindenki szidta az államot és most is csak azt cselekszi. Nem okos világ ez a mai. De hát iszen a tegnapi se volt okos. És bizonyára nem lesz az a holnaputáni sem. Ebben van valami vigasztaló. (Összeállította: Praznovszky Mihály) OROSZ PÉTER: Kir I. (bal láb) 355 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? “Akié a hatalom, azé a felelősség!” - hangzott el többször Lakitelken 1987 szeptem­ berében. A jelmondatban a hatalomból kiszorult értelmiség véleménye tükröződött: semmi közünk nincs az ország eladósodottságához, a gazdaság versenyképtelenségé­ hez, az ország lakóinak harmadát napi megélhetési gondokkal sújtó szegénységhez, a bűnözés növekedésében is megnyilvánuló morális válsághoz. Nincs mindezekhez mondtuk - , mert azokban a döntésekben, amelyek ide juttatták az országot, nem vettünk részt az ország antidemokratikus jellege miatt. A hatalom és a felelősség összefüggésének a kérdése ma is, helyi és országos szinten is nap mint nap felvetődik. Nem véletlenül uta­ sítja el pl. a budapesti MDF frakció MDF-es alpolgármester kinevezésének a gondolatát, hiszen annak nem lenne tényleges hatalma (az SZDSZ-FIDESZ-MSZP éppen úgy leszavaz­ ná javaslatait, mint eddig), viszont funkciójá­ ból fakadóan felelősség terhelné általa nem támogatott ötletek következményeiért. Orszá­ gos szinten is, mi, kormánypárti képviselők gyakran szóba hozzuk egymás között - más­ hol (pl. a TV nyilvánossága előtt) nem, hisz nincs erre lehetőségünk - , hogy vajon van-e tör­ ténelmi felelősségünk a mai társadalmi-gazda­ sági folyamatokért olyan körülmények között, amikor nincs érdemleges hatalmunk e folya­ matok megváltoztatására. Hiszen épp a rend­ szert változtató törvények “ kétharmadosak” azaz a kompromisszum hiánya miatt vagy meg sem születnek, vagy annyira teli vannak kompromisszummal, hogy alkalmatlanok rend­ szert változtató célokra. Ha valami csoda foly­ tán átmennek, akkor hetekig, hónapokig halo­ 356 gathatja a köztársasági elnök az aláírásukat. Ha netán ez megtörténik, az Alkotmánybí­ róság bármikor megsemmisítheti rend­ szerváltoztató tartalmukat. Ha ezt valami sze­ rencse folytán megússzuk, akkor a közszolgá­ lati jellegéből kivetkőzött rádió és televízió, továbbá a sajtó bojkottálja közlésüket, mit sem tud róluk a lakosság. Még szerencsénk van akkor is, ha szidják, szapulják törvény­ einket, mert akkor e görbe tükörből is, de va­ lami eljut a lakossághoz. Persze, ha meg is tudja a lakosság az új törvényeket, lehet hogy arról is tudomást szerez, hogy nem kötelező e törvények betartása, gond és veszély nélkül áthághatóak, hiszen akár a függetlenségét ily­ képpen is kifejező bíróság, akár a gazdasági élet főszereplői, akár a végrehajtó hatalomban kulcspozíciókat változatlanul betöltő régi ap­ parátus ehhez asszisztál. (Lásd azt, hogy a szakszervezetek a tíz hónapja hozott törvény­ nek nyíltan nem engedelmeskednek, hogy a vám-, adó-, és társadalombiztosítási járulék kötelezettségeket a gazdálkodók egyre széle­ sebb köre nem teljesíti.) �Érezzük tehát, tudjuk - hogy messze nem a parlamenti erőviszonyok határozzák meg a változás menetét és irányát. Messze nem a parlament kormánypárti hányada felelős tehát az ország újonnan keletkező - a megörököl­ tekhez hozzáadódó - problémáiért. Vajon mennyiben kvantifikálható ez az érzés? Vajon a hatalom és felelősség kétharmadát, - felét, egyharmadát - viseli-e a kormánykoalíció? Ezirányú vizsgálódásaimhoz számba kel­ lett vennem a törvényhozástól független hatal­ mi ágakat - klasszikus értelemben ezek: a köztársasági elnökség, Alkotmánybíróság, mi­ niszteriális végrehajtó hatalom, bíróságok, önkormányzatok. Modern értelmezésben ezek­ hez hozzáadódik: a gazdasági hatalom, elekt­ ronikus és nyomtatott sajtó ("első nyilvános­ ság"), politikai pártok, egyesületek és érdekképviseletek. Társadalom- és gazdaságszocio­ lógiai elemzések formálódó hatalmi ágnak te­ kintik (vagy valaha volt erős hatalmi ágak ma­ radványának): honvédség és nemzetbizton­ ság, tudományos élet, művészet és kultúra, egyház és hitélet, vagyonosok és tulajdonosok hatalma, pénzkibocsátás (nemzeti bank), tár­ sadalombiztosítás, második nyilvánosság, külföldi hatalmaktól történő függés, vérségi-, családi-, és nemzetiségi klánok, fekete gazda­ ság és alvilági hatalom. Megfelelő súlyuk szerint elemezve a hat klasszikus, négy modern és tíz szociológiai ha­ talmi ágat - hozzávetőleg kvantifikálhatjuk a kormánykoalíció szerepét és jelentőségét a hatalom összességében - és az ezzel arányos politikai felelősségben. 1. Köztársasági elnökség Magyarországon a közársasági elnöki funkció pártok közötti megállapodás kereté­ ben került ellenzéki kézbe. A z alku fejében az ellenzék lemondott az úgynevezett “ kéthar­ mados” törvények jelentős részéről - belenyu­ godva tehát abba, hogy a törvények megsza­ vazásához elegendő a Parlament szava­ zatainak egyszerű többsége. Az alku természete ("valamit valamiért") magától értetődővé tette, hogy a köztársasági elnök külföldi és belföldi cselekedeteivel ne az egész magyar népet képviselje, hanem el­ sősorban annak nem kormánypárti hányadát. Ellenzéki politikusok naponta felvetik, hogy szükség van a többség akaratát korlátozó köztársasági elnöki jogkörök további bővítésére a hatalommal járó felelősség terhe nélkül - , köztársasági elnöki ellenőrzés alatt kell kiala­ kítani a Parlament második kamaráját, stb. A l­ kotmánybírói döntések sorozatára volt szük­ ség annak eléréséhez, hogy a köztársasági el­ nök ne bénítsa meg a miniszteriális végrehajtó hatalom működését azáltal, hogy nem írja alá a törvényeket vagy a kinevezési okmányokat. A parlamentáris államformákban az állam­ fő az egész népet testesíti meg, nem teszi koc­ kára erkölcsi tartalékát politikai játszmákban, hiszen válságos helyzetekben bizonyítania kell politikai felelősségét, az egész nép akara­ tát megtestesítő személyiségét. Sajnos, Ma­ gyarországon sem az államfő politikai ambí­ ciói, sem az őt minduntalan politikai szerepre késztető pártok nem segítik elő, hogy politika feletti szerepe legyen a köztársasági elnöknek. A z államfő gyakran úgy érzi - és ezt kifejti - , hogy ő csupán egy ceremoniális kellék, holott dönteni szeretne, irányítani szeretné a dolgok alakulását. Ellenzéki pártok is gyakran kifej­ tik, hogy “ más országokban” nagyobb súlya van az államfőnek - csak azt nem teszik hoz­ zá, hogy ezek az országok elnöki rendszerű, prezidenciális berendezkedésű, nem parla­ mentáris formában működő országok. Ezek­ ben az országokban a hatalommal együttjáró felelősség is terheli az államfőt, emiatt eleve nem lehet politika feletti, egész nemzetet megtestesítő szerepkörük. A parlamentáris or­ szágokban - így pl. Nagy-Britanniában - el­ képzelhetetlen, hogy ugyanazon “ politikai” népszerűségi listán szerepeljen pl. az angol királynő, John Major kormányfő és pl. a Skót 357 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Nemzeti Párt elnöke. “ Akkor miért nincs rajta a listán a legnépszerűbb futballkapus, a legfel­ kapottabb pornósztár, a leginkább csápolt rock­ dobos?” - adta fel nekem a kérdést egy londo­ ni tanár, érzékeltetve velem, hogy megbor­ zongtatja az abszurd ötlet: a királynő és a skót hordószónok ugyanazon a listán? Nálunk ezer szál húzza le a köztársasági elnököt a napi politika mocsarába, messze járunk még attól, hogy ne szerepeljen azonos népszerűségi vagy népszerűtlenségi listán az államfő, a kormány­ fő és akármelyik parlamenten kívüli párt elnö­ ke. Amelyik miért ne lehetne pornó-sztár, vagy rock-dobos - hisz erre is akad példa. Ma a köztársasági elnök erős politikai té­ nyező, a kormányzati hatalmat ellensúlyozó meghatározó szerepköre vitathatatlan. 2. Alkotmánybíróság Magyarországon rendkívüli, nagyon tág jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság funk­ cionál. Valójában az arisztokrata köztár­ saságok alsóházi határozatait bármikor meg­ semmisítő, megfellebbezhetetlen erejű döntési jogkörrel rendelkezőfelsőházak jogosítványa­ ival rendelkezik. Csak nálunk - szemérmes­ ségből - nem felsőháznak nevezik ezt az in­ tézményt. Azokban az országokban, ahol van Alkot­ mánybíróság, ott az ilyen hatalmi ág tevé­ kenységi területét szorosabban leszűkítik a konkrétan is bizonyítható alkotmányellenes parlamenti döntések hatálytalanítására, és nincs - a magyar eljárásnak megfelelően annyira tág értelmezési jogkörük, hogy az A l­ kotmányban szereplő paragrafusokkal csak többszörös logikai áttételben, laza és esetleges kapcsolatban álló parlamenti vagy kormány­ zati döntéseket megsemmisítsenek. A nem jogelméleti, hanem politikai indít­ tatású alkotmánybírósági döntésekre jó példa az elévülésről szóló, 4:1 arányban elfogadott törvény Alkotmánybíróság általi megsemmi­ sítése. 358 A Parlament természetesen nem tudhatta előre, hogy a háború utáni Európában alkal­ mazott elévülés értelmezése - miszerint az elévülés órája nem ketyeghet, ha a bűnt nem is üldözik - ellentétes a magyar Alkotmány­ nyal, annyira nincs konkrét összefüggés az A l­ kotmány paragrafusai és az elfogadott törvény szövege között. Külön súlyosbítja a jelenlegi helyzetet, hogy a megsemmisítés indokai olyan megállapításokat is tartalmaznak, ame­ lyek alapján Magyarországon semmisnek kel­ lene tekinteni a háborús bűnök elévülhetetlen­ ségéről szóló törvényeket. (Mint jogi berkek­ ben köztudott, a háborús bűnök 1960. január 20-án elévültek, és csak több év múlva, “tá­ masztották fel” az ismételt üldözhetőséget.) Nem fogadható el - sőt szinte gyerekesnek tűnik - egyes alkotmánybírók ama vélemé­ nye, hogy ők csak a konkrét elévülési tör­ vénnyel foglalkoztak, a többi, már érvényben lévő hasonló törvénnyel nem - hiszen a Parla­ ment a korábban hozott törvények logikáját szemelőtt tartva hozta meg a döntését, abban a hiszemben, hogy az Alkotmánybíróság is jogrendben gondolkodik és nem egyedi (tehát elkerülhetetlenül emiatt politikai) ítéletet al­ kot. Az Alkotmánybíróság jelenlegi, felsőház -jellegű szerepköre a parlamentáris demokrá­ cia és a kormányzati hatalom teljes szétve­ réséhez vezethet, hiszen döntéseihez nem párosul semmilyen erkölcsi vagy anyagi fele­ lősség. (Gondoljunk csak a személyi számok használatának betiltásából fakadó milliárdos terhekre.) Jelenlegi működése nagyobb al­ kotmányos gond, mint a paktum előtti kéthar­ mados törvények magas aránya - hiszen még az egyszerű, feles törvények napi létét is fe­ nyegeti. (Szinte valamennyi törvény vitájá­ ban tucatszor elhangzik: a törvényjavaslat alkotmányellenes, elfogadása esetén iziben fellebbezünk az Alkotmánybíróságnál.) A köztársasági elnöki poszt ellenzéknek történő átadása szinte teljesen értelmetlen alku volt a �parlament és a kormányzat munkájának könnyítése érdekében - ha ez a parlamenti akaratot elfojtó intézmény jelen formájában és jogosítványaiban fennmarad. Márpedig jó ideig fennmarad, hiszen bármely változtatás e téren kétharmados parlamenti többséget igényelne. Ismerve ez intézmény kialakulásá­ nak körülményeit, személyi összetételét - a változtatásához az ellenzék nem járulna hozzá. Ezzel is igazolva azt, hogy szerinte is az Alkotmánybíróság ma többségében olyan ellenzéki feladatokat lát el, amelyeket a parlamentáris demokrácia keretében az ellen­ zék - lakossági szavazatok híján - nem képes ellátni. 3. Parlament A kormánykoalíció többsége a parlament­ ben mindössze öt százalékos. Tekintettel arra, hogy a miniszterek, államtitkárok többsége is országgyűlési képviselő - akiknek elfog­ laltsága a végrehajtó hatalomban ritkán teszi lehetővé a parlamenti szavazásokon történő részvételt - a többség gyakran csak néhány szavazaton múlik. Tekintettel arra, hogy minden sajtóbeli állítással szemben - a kor­ mánypárti képviselők nem szavazógép mintájára, hanem saját megfontolásukat is szem előtt tartva szavaznak - gyakran csak a kormánypárti képviselők fegyelmezettebb je ­ lenlétén múlik egy-egy törvény elfogadása. (A szavazásokon - hosszabb időszakon keresz­ tül - az MDF jelenléte 75 százalék körüli, a kereszténydemokratáké 70 százalék körüli, az SZDSZ-é 65 százalék körüli, a kisgazdáké (még együtt) 60 százalék körüli, a szocialis­ táké 55 százalék körüli és a fiatal demokratá­ ké 50 százazék körüli volt.) A szavazáso­ kat elemezve az ellenzéki pártok mindig egy­ ségesebben - szavazógép módjára - szavaz­ nak, mint a kormánypártok. Ez azt is jelzi, hogy távlati törésvonalak esélye a kormánypártoknál valószínűbb, de azt is je­ lezheti, hogy az egyéni képviselők nagyobb aránya miatt tágabb az MDF frakció tűrési amplitúdója. Európa egyik legdemokratikusabb gyakor­ lata nyilvánul meg a parlamenti bizottságok vezetőinek kijelölése terén. Nem az egyszerű többségi elv érvényesül - mint sok országban - hanem az a szempont, hogy létszámuk ará­ nyában valamennyi parlamenti frakció jusson bizottsági tisztséghez. A parlamentarizmus ellen felheccelt lakos­ ság, továbbá a médiák gyakran kifogásolják sokallják - a képviselők számát. Olyan orszá­ gok példáit vetik fel, ahol valóban relatíve kevesebb a képviselő, de azt nem említik, hogy ez a “takarékosság” a demokrácia rová­ sára megy. Ha nem lenne listán bejutó képvi­ selő, akkor csak egy fiatal demokrata, csak két szocialista párti, csak három keresz­ ténydemokrata képviselő ülhetne a függetle­ nek között - hiszen frakció alapításához messze nem lennének elegendőek. Az nyilván járhatatlan megoldás lenne, hogy a listán be­ jutás érdekében még tovább növeljük a vá­ lasztókerületek nagyságát, hiszen már most is elviselhetetlenül nagy az egyéni képviselők leterheltsége (van 100 falus körzet is), és már most is túl laza a kapcsolat a lakossággal a krónikus időhiány miatt. A Parlamentet gyakran éri az a vád, hogy indokolatlan jövedelmeket szavaz meg magá­ nak. Valójában több bizottságba gond szakem­ bereket toborozni - annyira rossz a bizottsági munka megbecsülése - és szinte valamennyi egyéni képviselő szótlanul tudomásul veszi: választókörzetében a polgármesterek, alpol­ gármesterek, jegyzők jövedelme több, mint az övé. Az vitathatatlan: öt százalékos többség a Parlamentben lehetővé tesz ennél jóval na­ gyobb arányú akaratnyilvánítást a törvényho­ zás területén. Az Országgyűlésben a kormánypárti hatalom megkérdőjelezhetetlen, az elfo­ gadott törvények tartalmában túlnyomónak te­ kinthető. 359 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 4. Végrehajtó hatalom 5. Bíróságok A miniszterek, politikai államtitkárok érte­ lemszerűen a kormányzó pártok soraiból vagy azokkal egyetértő szakértőkből kerülnek ki. A többtízezres létszámú miniszteriális hatalom csúcsán a kormánytöbbség vitathatatlan. Néhány minisztériumi személycsere körül támadt sajtóvitában ellenzéki politikusok megkérdőjelezték a kormányzó hatalom ama szokását, hogy a miniszteren és a politikai ál­ lamtitkárokon kívül másokat - saját emberei­ ket - behozzák a végrehajtó hatalomba. Felté­ telezték tehát, hogy a rendszerváltás a korábbi tisztviselőkkel is levezényelhető, nincs szük­ ség kívülről hozott szakemberekre. Kormánypárti képviselők viszont éppen azt hányják minisztereik, államtitkáraik sze­ mére, hogy leveleikre hónapokon keresztül nem kapnak választ, a pártban, lakossági kör­ ben kikristályosodott javaslataikat rendre el­ utasítják a régi éra minisztériumot ma is uraló hivatalnokai. Személyes tapasztalatom az, hogy 1990en még a minisztériumok szakembergárdája m eglehetősen ellenszenvvel viselte el a kor­ mánypárti képviselők kérdéseit és kéréseit. 1991-ben közeledtek egymáshoz az elvárások - a képviselők megértették, hogy nagyon sok lakossági vagy érdekképviseleti igény szak­ mailag megoldhatatlan, viszont a minisztériu­ mi szakértők is megértették, hogy egzisztenci­ ális érdekük törődni a képviselői javaslatok teljesíthetőségének a vizsgálatával. A költségvetési vitában az ellenzék igen sok minisztéri­ umi szakértőt maga ellen hangolt, hiszen sok apolitikus családfő és családanya karácsony és újesztendő között éjfél után háromig, né­ gyig volt kénytelen hallgatni a bizottságokban félórákig tartó ellenzéki obstruáló hozzászólá­ sokat. A hangulat-eltolódás ellenére is állítha­ tó: a kormánypártok nem uralják a minisztéri­ umokat, nem tudják elérni a választási ígére­ teik kormányzati megvalósítását - de az ellen­ zék sem uralja már a szakértőket. A bíróságok személyi állományát a politi­ kai hatalmi fordulat után több heves kritika érte a kormánypártok soraiban lévő hajdani üldözöttek oldaláról. Az igazságügyminiszter kiállt a bíróságok parlament általi érinthetet­ lensége és önálló hatalmi ágként való kezelése mellett. Elutasította azokat az indítványokat, amelyek javasolták, hogy német mintára a polgárjogi aktivisták elleni ítéletekben részt­ vevőket bocsássák el a bírói karból. (Mint is­ meretes, ott a bírák 80 százalékát elbocsátot­ ták.) A miniszteri védelem ellenére a bírók nem váltak elkötelezetté, pl. jelenleg kétségbe von­ ják a miniszter bizonyos kinevezési jogait. Mindez igazolja: a törvényhozásban kinyilvá­ nított kormánypárti szándékok csak nagyon alacsony hatásfokkal érvényesülhetnek a megörökölt bírói kar ítéleteiben. 360 6. Önkormányzatok A magyar államiság fejlődésében soha nem rendelkeztek annyi autonóm jogosít­ vánnyal a települési önkormányzatok, mint manapság. Mind a központi hatalom, mind pedig a múlt századbeli szabadelvűek által is szétverésre ítélt megyerendszer jogosítványai korlátozottak a helyi döntésekkel szemben. Az önkormányzati választások előtti par­ lamenti vitában a kormányzat komoly enged­ ményekre kényszerült - a törvény kétharma­ dos jellege miatt - csak hogy megmentse az ezeréves múltra tekintő megyerendszert, a fő­ városi közigazgatást, hogy megelőzze azt a veszélyt, hogy az ország 3000 apró, életképte­ len köztársaságra hulljon szét. A kistelepülések jelentős részében - fel­ használva a korábbi helyzetismeretüket - ko­ rábbi tanács-rendszer vezetői nyerték el a pol­ gármesteri, jegyzői tiszteket. A nagyvárosok egy részében is érvényesült ez a tendencia, elsősorban a hatalomba bejutó pártok szakem­ berhiánya, ismerethiánya miatt. Pl. a fiatal de­ �mokraták az önkormányzati választások előtt többszázezer plakátot ragasztottak ki azzal a szöveggel, hogy “ Hej, ha se VB titkár, se szol­ gabíró többé nem lenne” - jelezve ezzel, hogy semmilyen eszmei közösséget nem vállalnak a hajdan ilyen posztokat betöltött egyénekkel - majd a számukra sikeres választások után első dolguk volt a fővárosban, hogy jegyzői feladatok ellátására kérték fel a volt budapesti VB titkárt... Sajátos politikai-pénzügyi játszma annak a következménye, hogy az önkormányzatok többsége ellenzéki kézben van. Anyagi gond­ jaik nagy részét az ilyen önkormányzatok a “ rajtuk takarékoskodó” kormányzatnak tulaj­ donítják, a központi kormányzat viszont azt bizonygatja, hogy az elmúlt években lényege­ sen gyorsabban nőtt az önkormányzatok pénz­ beni támogatása, mint a minisztériumoké, több százmilliárdos vagyonról és annak hasz­ náról mondott le az állam az önkormányzatok javára, és míg az államnak az adósságai növe­ kednek, az önkormányzatok harmadánál a be­ tétek gyarapodnak. 7. Gazdasági hatalom Az állami tulajdon szinte kizárólagos ará­ nya óriási hatalmat összpontosított az állami nagyvállalatok irányítói kezébe. A z előző pártállam által kinevezett, megörökölt garni­ túra a legheterogénebb összetételű volt: egya­ ránt jellemezte egy részüket a szaktudás és helyzetismeret, mint más részüket az a tény, hogy tényleges szakismeret nélkül, a párthier­ archia lajtorjáin feljebb kerülve jutottak jelen­ legi pozícióikba. Egy közös érdek összefűzte az állami vál­ lalati vezetőket: ha már bele kell nyugodniuk vállalataik privatizálásába, akkor legalább le­ gyen beleszólásuk leendő gazdáik, tulajdono­ saik kilétébe. Hátha a tulajdonos hálás lesz jószolgálataikért... Közös vezetői érdek volt az is, hogy a közel 2000 milliárd Ft-os állami vagyon működtetése ne kötődjön túl súlyos vagyonhasznosítást megkövetelő osztalékfi­ zetési kötelezettséghez. Ezt a célt sikerült el­ érnie a menedzsmentnek: két év alatt nem szü­ lettek meg az állami vagyon hasznosítására vonatkozó vagyonpolitikai irányelvek, az ál­ lami vállalatok - a nyereségarányos befizetési kötelezettségen túlmenően - nem fizettek be a költségvetésbe osztalékjövedelmet. A gazdasági hatalomban ma a kormány­ politikával rokonszenvező menedzserek csak szórványosan vagy kisebbségben képviseltetik magukat. Az állami nagyvállalatok körében a helyzet némileg kedvezőbb, mint az állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetke­ zetek vezetői között. Ez utóbbiaknál a kárpót­ lási törvény, illetve az új, bármely tagnak ki­ válási lehetőséget biztosító szövekezeti tör­ vény olyan mértékű egzisztenciális bizonyta­ lanságot és olyan erős - tagoktól történő függést eredményezett, ami ezeknél a veze­ tőknél egyértelműen kormányellenes maga­ tartást váltott ki. 8. Első nyilvánosság A politikai hatalomban nagy - egyesek szerint meghatározó - szerepük van a közszol­ gálati médiáknak, és a legnagyobb példányszámú napilapoknak. Mivel ezek a médiák közvetlenül sugallják politikai állásfoglalásai­ kat, az egész lakosság többé-kevésbé hatásuk alatt áll - elsődleges a szerepük a szavazások idején megnyilvánuló véleményformálásban. A kormányzat az első nyilvánosság hatal­ mi szférájában nagyon hátrányos helyzetből indult. A televízió elnöke több esetben megta­ gadta a szereplés lehetőségét a miniszterel­ nöktől, a rádió és a televízió műsorai szinte csak ellenzéki szakértők véleményét sugároz­ ták - a kormánypárt tagjai csak nagyon ritkán jutnak mikrofonhoz; a kormánypárti képvise­ lők több mint egy évig - az Új Magyarország megjelenéséig - még csak válaszolni sem tud­ tak az ellenzéki napilapok (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, 361 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Kurír, Mai Nap, Esti Hírlap, Világgazdaság, 19 megyei napilap) többmilliós példányban kinyomtatott vádjaira. A magyarországi átmenet hazai sajátossá­ gai miatt nálunk nem került sor arra, ami pl. a volt kelet-német tömegkommunikáció és sajtó területén. Ott a pártállami propagandában vét­ kes munkatársakat elbocsátotta az új szövetsé­ gi állam (az intézkedések az itt dolgozók kö­ zel 90 százalékát érintették) - így a megtisz­ tult sajtó-közélet ott nem gátolta, hanem kife­ jezetten elősegítette az ország békés egyesíté­ sét, az óriási szociális problémák levezénylé­ sét. A tömegkommunikációban foglalkozta­ tott, sajtómúltjuk miatt eleve kormányellenes szerepre kárhoztatott médiások mindent meg­ tettek annak érdekében, hogy fennmaradjon monopolhelyzetük. Erősen ellenezték, hogy legalább egy kormányközeli napilap alakuljon és rendszeresen támadták azon televízió- vagy rádióműsorokat, amelyek szerkesztői - ha nem is voltak kormánypártiak, de - nem osz­ tottták a politikai ellenzék véleményét. 1992 elejére elérte a kormányzat, hogy a köztársasági elnök hajlandó volt aláírni egy rádiós és egy televíziós alelnök kinevezését cserébe viszont le kellett nyelnie, hogy a la­ kosság számára foghatatlan URH sávba szá­ műzzenek egyházi műsorokat, megszűntesse­ nek harminc éve fennálló, magyar kultúrális életet jelképező alapműsorokat. ("Édes anya­ nyelvünk", “Tanuljunk népdalt”) A tömeg­ kummunikáció szót emel néhány személy hobbiját kielégítő rádiózás “emberi jogáért” ("Tilos rádió"), de tiltakozik az ellen, hogy többmillió ember választott képviselői hul­ lámsávhoz jussanak. 9. Politikai pártok Polgári demokratikus országokban a poli­ tikai pártoknak - közvetlenül - nincs hatásuk a parlamenti életre, vagy a gazdasági-társada­ lmi élet változásaira. Közvetett hatásuk termé­ 362 szetesen ott is van - kellemetlen helyzetbe kerülhet az a képviselő, aki tudatosan mellőzi állásfoglalásainál a pártjában kialakult véle­ ményeket. Magyarországon két párt esetében volt látványos a törés a párt által kijelölt célok, és a párt parlamenti frakciója által kijelölt célok között: a Független kisgazdapárt és a Szabad demokraták szövetsége körében. A kisgazda­ párt csak részben érte el, hogy mint pártnak nagyobb beleszólása legyen a parlamenti dön­ tésekbe, mert próbálkozása az országgyűlési képviselők ellenállásába ütközött. A szabad demokrata képviselők, pártközpontba beren­ delt polgármesterek ellenállása mérsékeltebb volt, de közvetett jelek arra utalnak, hogy dön­ téseikben ugyancsak korlátozottan érvényesül a párt szerepe. Az MDF és a KDNP esetében országos vagy helyi szinten a lakosság által - tehát nem pusztán párttagok által - választott személyek rendelkeznek döntési (hatalmi) lehetősé­ gekkel. Összességében elmondható: a korábbi, to­ tális hatalmú pártállammal szemben a mai pártok szerepe a hatalom gyakorlásában meg­ lehetősen csekély. 10. Érdekképviseletek Politikai tapasztalatok alapján az érdekképviseleti szervek - szakszervezetek, kama­ rák - nem alkalmasak a hatalom országos vagy helyi szintű gyakorlására. Részérdekek soha nem szoríthatnak hátra közérdeket bün­ tetlenül. Sajnos, Magyarországon nem tudato­ sodtak ezek a politológiai tapasztalatok, nem ismert eléggé, hogy mennyire vakvágány volt Mussolini, Peron vagy Walesa szakszerveze­ tekre támaszkodó államrendszeri felfogása. Változatlanul nagyon erős hatalmi igény él a szakszervezetekben, nincs olyan törvényjavas­ lat, amivel kapcsolatban ki ne nyilvánítanák a kormányzattal szembenálló véleményüket. A “nagypolitizálás” igénye miatt elsikkad a �munkahelyi érdekvédelem, a munkavállalók töredékére zsugorodik a szakszervezeti tag­ ság. A kormánypártokra szavazó dolgozók joggal érzik úgy, hogy szemléletüktől idegen közegbe keveredtek, természetes reflexük te­ hát, hogy kilépve az eddigi szakszervezetük­ ből, megalkossák a saját pártjukkal rokon­ szenvező szakszervezetet. A munkahelyi ér­ dekvédelmet elsinkófáló politizálási igény mára teljesen ellehetetlenítette az érdekvédel­ met, mintegy 900 munkavállalói szakszerve­ zetet és 600 szakmai kamarát, érdekvédő egyesületet regisztráltak eddig az érdekegyez­ tetésben érdekelt kormányzati szervek. A szétaprózódott érdekvédelem - különösen a privatizált és magánszektorban - teljesen ki­ szolgáltatottá teszi a dolgozókat. Kiutat a je­ lenlegi káoszból csak a nagypolitizálástól le­ hetőség szerint tartózkodó, a szakmai érdekvédelemre koncentráló - és ebbeli minő­ ségében valamennyi pártállású szakembert összefogó - szakszervezetek jelenthetnének. Azzal párhuzamosan, hogy a munkahelye­ ken formálissá süllyedt a dolgozói érdekvéde­ lem, a hatalmi szférában valóban ellensúlyoz­ zák ezt a hiányosságukat a szakszervezetek. A z érdekegyeztető tárgyalások eredményeit publikálja a Magyar Közlöny, határozatait többségében - a Parlament törvényerőre is emeli. Ebben a hatalmi ágban még ma is a politi­ kai rendszerváltás előtti erők képviselik a többséget, és a kormányzat befolyása - mivel távlati céljaival nem is fér össze egy ilyen szerep - minimális. 11. Honvédség, nemzetbiztonság A katonaság vezérkara az egyik legősibb hatalmi ág képviselete. A világ országainak ötödében a politika gyakorlatában még ma is megkerülhetetlen tényező a hadsereg, véle­ ménykülönbség esetén borítékolható a katonai hatalomátvétel, vagy az - mint déli szomszé­ dunknál - , hogy a hadsereg szétlövi, lebom­ bázza az őt ellátó, tápláló állampolgárok lakó­ telepeit, hajlékait. Csak nagyon erős állami vagy pártel­ lenőrzés tarthatja féken a hadseregekben ter­ mészetszerűleg felmerülő ilyen jellegű hatal­ mi igényeket. Ilyen szempontból veszedelme­ sek azok az ellenzéki javaslatok, amelyek a honvédség-nemzetbiztonság kormányzatból való kiemelését és közvetlenül a köztársasági elnök alá való rendelését szoralmazzák. Nem lehet egyetérteni azokkal a vélemé­ nyekkel sem, amelyek kétségbe vonják a kor­ mányzat hadseregen belüli kinevezési jogát egyfajta pártbefolyásnak nevezve ezt a gya­ korlatot - , és azt szorgalmazzák, hogy a had­ sereg kizárólag saját állományából merítsen előléptetés esetén. Az ilyen jellegű kisszerű pártírígység - ami tehát a demokratikusan megválasztott képviselők által elfogadott kor­ mányzat hadsereg feletti ellenőrzési jogát vi­ tatja - a hadsereg önálló hatalmi ágazat-ter­ mészetét erősíti. Megjegyzendő, hogy a honvédelmi-nem­ zetbiztonsági szakmában - speciális jellege miatt - nem volt lényeges vezetőcsere, vi­ szonylag magas a politikai fordulat előtt kine­ vezett vezetők aránya. 12, Tudomány, művészet A választások előtt valamennyi párt igye­ kezett választási listájára felvenni köztiszte­ letnek örvendő akadémikusokat, ismert színé­ szeket és írókat. A kormánypártok ebben a versengésben hátránnyal indultak. Miért? Közismert, hogy a pártállam évtizedeiben a Tudományos Akadémia tagsága nagymér­ tékben felhígult, áltudományos munkáért, be­ osztottak által írt disszertációkért köszönhet­ ték nem kevesen akadémiai tagságukat. A kontraszelekció miatt az átideologizált tudo­ mányos élet résztvevőinek jelentős része nem pártolta a rendszerváltást. A rendszerváltás iránt elkötelezett tudó­ sok, kutatók talponmaradásukat gyakran kül­ 363 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 földi kapcsolataiknak, ösztöndíjaknak, időkö­ zönkénti vendégprofesszori állásaiknak kö­ szönhették. Ebből a nagyvilágot ismert, világ­ polgári szemszögből nagyon szegényesnek, porosnak, “ mucsainak” tűntek a magyar sors­ problémákat felvállalt mai kormánypártok. A fentebbi folyamatok eredményeként a tudományos világban a marxista és a liberális tömb a meghatározó, a szociáldemokrata és a konzervatív szemlélet jelentéktelen. 13. Egyház és hitélet A z Egyház évszázadokon keresztül önálló hatalmi ág (rend) volt a magyar rendi országgyűléseken. A z elmúlt négy évtizedet a történelmi egy­ házak éppen hogy át tudták vészelni. Anyagi javaikból kifosztva, személyi állományukat tekintve nagymértékben elöregedve (zömük­ nél a lelkészek átlag-életkora hatvan év körüli volt) érték meg a rendszerváltás időpontját. A világnézeti űrbe harcos kisegyházak, il­ letve Európában nem honos vallások igyekez­ tek benyomulni. (Jehovisták, mormonok, Hit gyülekezete, buddhisták, Krisna hívők, szom­ batisták, stb.) A liberális pártok történelmi egyházaktól elvett vagyont ígértek ezeknek az újonnan megjelent egyházaknak, és kapcsola­ taik révén igen nagy reklám-publicitást terem­ tettek számukra a televízióban és a rádióban. Úgy tűnik, befolyásuk ezért ezeknél az egyhá­ zaknál meghatározó, míg a hagyományos egy­ házak hívői (talán éppen emiatt a pártstratégia miatt is) a konzervatív pártok irányába sod­ ródnak. Magyarországon ma a vagyont működte­ tőknek - mint a modern demokráciákban min­ denhol - lényegesen nagyobb a szerepük a hatalomban, mint a tényleges tulajdonosok­ nak. A gond az, hogy ma nagyon sok vagyon­ tárgynak nincs tényleges felelős tulajdonosa, azaz a tulajdonosok bővülésével párhuzamo­ san automatikusan növekednie kellene a tulaj­ donból adódó hatalomnak. Jelentős tulajdona ma a vagyont saját számlára átkonvertált fordulat előtti appará­ tusnak, és a hagyományosan liberális városi polgárságnak van. A kormánypártok a kárpót­ lás révén tulajdonukat visszakapók táborából várják az őket támogató tulajdonosi réteg ki­ alakulását. 15. Pénzkibocsájtás A Magyar Nemzeti Bank viszonylagos önállóságának szükségességét mind az ellen­ zék, mind a kormánypártok elismerték. Az el­ lenzéki pártok banki függetlenség értelmezé­ sére jellemző, hogy még azt a indíványt is ellenezték, hogy az MNB részvényeit vala­ mennyi hatalmi ág (Parlament, végrehajtó ha­ talom, Köztársasági Elnökség, Legfelsőbb Bí­ róság, Budapesti Főpolgármesteri Hivatal, stb.) közösen ellenőrizze. A jegybank személyi állományának jelen­ tős része az előző év végén kinyilvánította rokonszenvét a menesztett bankelnök iránt. Az aláírások révén is konstatált liberális jelen­ lét mellett csak a vezetés legszűkebb köre te­ kinthető kormánypárti szemléletűnek. 16. Társadalombiztosítás 14. Tulajdon és vagyon A tulajdonban, vagyonban rejlő hatalom különbözik a gazdasági életben ténylegesen funkcionáló, gazdasági hatalomtól. A Parla­ ment és a végrehajtó hatalom viszonya hason­ ló ahhoz, ami a tulajdonosi stratégia és a ter­ melő-vagyont működtető vállalkozói maga­ tartás között fennáll. 364 A z elmúlt években fokozatosan vált erő­ teljessé a társadalombiztosítás állami költségvetéstől történő elkülönülése, a biztosítói ap­ parátus köztisztviselőktől történő elválasztá­ sa. Több országban tudatosan vigyázzák ezt az elkülönülést, hiszen minden felelős társa­ dalombiztosítási szakember 20-25 évre előre �gondolkodik járulék-fizetői fedezetben, bizto­ sítói vagyonban és a várható kötelezettségek felmérésében. Nem lehet elvárni a politiku­ soktól, a végrehajtó hatalom szakembereitől, hogy ilyen hosszú távra előre tekintsenek, hisz túlnyomó többségük 3-4 évnél messzebbre te­ kintő időhorizontban nem gondolkodhat: az újraválasztási kinevezéseket újra megerősítő esélyek ugyanis valamennyi demokratikus or­ szágban meglehetősen bizonytalanok. A legtöbb országban - csakúgy, mint Ma­ gyarországon - a társadalombiztosítás önkor­ mányzatának a kormányzattal szemben vétó­ joga van és a parlamenti törvények keretén belül olyan autonómiával rendelkezik, ami egy önálló hatalmi ág jellegzetességeivel ru­ házza fel. Az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosí­ tási tanácsba szakszervezetek és pártok dele­ gálják szakértőiket. A delegálók összetételé­ ből fakadóan a kormányzat eleve kisebbség­ ben van e tanácsokban, és a szakszervezeti választások után jelenléte jelképessé válik. 17. Második nyilvánosság A második nyilvánosság elsősorban ér­ téktrendeket, rétegszemléleteket közvetít, és lényegesen apolitikusabb, mint a sajtó, a rádió és televízió műsorainak - azaz az első nyilvá­ nosságnak - a napi politikai parancsokat köz­ vetítő tevékenysége. Koncertek, futballmecs­ csek, szubkultúrák társaságainak a tagjai for­ málódnak azonos szemléletű közösségekké. A politikával szembeni bizalmatlanság, a nyilvánvalóan nem objektív tömegtájékozta­ tással szembeni gyanakvás a második nyilvá­ nosság tagjait olykor szélsőséges ideológiák irányába is sodorhatja, (ős-kommunisztikus elveket való szekták, életformák; fajgyűlöletet hirdető bőrfejűek; a parlamentarizmust, de­ mokráciát tagadó anarchisták.) Mivel általá­ ban a fennálló hatalmat tagadja leginkább a második nyilvánosság - a legtöbb országban ideológiáikat ellenzéki beállítottságúak ural­ ják. Magyarországon hatalomellenes, pártál­ lam-ellenes második nyilvánosságot és lum­ pen rétegeket a szabad demokraták tudatos politikával maguk mellé állították. Jelenlétük és súlyuk ma közel pártszakadást idéz elő, és a közelgő választások segéderő szükséglete (cédulabedobók, plakátragasztók) is megne­ hezíti leválasztásukat. 18. Külföldi függés A koalíciót alkotó pártok 1990 évi válasz­ tási győzelmét követően néhány hét alatt más­ fél milliárd dollárt vont ki nyolc külföldi bank az országból. A történetírás fogja majd kiderí­ teni annak az alkunak és külföldről történő zsarolásnak a részleteit, ami az MDF-SZDSZ paktumot megelőzően (azt kikényszerítve?) lezajlott - egy bizonyos: az újonnan megvá­ lasztott képviselőkben hamar tudatosodott: nem feltétlenül külföldi csapatok magyaror­ szági jelenléte jelképezi a külföldi függést. Leghamará bb a nyomtatott politikai sajtót juttatták a korábbi vagyonkezelők külföldi kézbe. 1990 végére a napilapok példányainak közel kétharmadát már külföldi tulajdonban lévő lapok nyomtatták ki. Az előző rendszert kiszolgált újságírók nagy győzelemnek tekin­ tettek minden olyan adás-vételi szerződést, amikor magyar vételi szándékot kiütve külföl­ di tulajdonosok ajánlata győzött (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.). Óriási nyomás nehezedik a rádió és televízió hullámsávjai kiárúsítása érdekében a kormányzatra, nehogy megszólalhassanak saját adón a rádióból és TV-ből kiszorított kormányhoz közelebb álló politikai irányzatok. “Idegengyűlölet, rasszizmus” - hallszik naponta a vád minden olyan esetben, amikor a stratégiai ágazatok, tájékoztatás, a termőföld és önkormányzati lakástulajdon területén a hazai tulajdonosok legalább részleges jelenlé­ tét szorgalmazzák a kormánypártok. Két do­ log bizonyos: a külföldi tulajdoni hányadnak növekednie kell (a kormánypártok szerint el­ 365 �palócföld 92/4 sősorban a technológiai megújulást szolgáló és világpiaci versenyben-maradást biztosító ágazatokban) és az is bizonyos, hogy a ma­ gyar történelemben mindig kifizetődő volt külföldi hatalmak érdekképviselőjének, hely­ tartójának beállni. Erről a hatalmi lehetőségről a kormánypártok többsége lemondott. 19. Kláni, nemzetiségi érdekek A kisebbségek kisebbségi természetükből adódóan összefognak, egymást segítik az üz­ leti-hivatali világban, azaz összetartozásuk hatalmi tényezővé válik. A politikai pártok megérezték azt a lehető­ séget, hogy a politikailag közömbös lakossá­ got mindig nehezebb megnyerni, mint a job­ ban mozgósítható kisebbségeket. Leghama­ rább a szabad demokraták állították magukról hogy kisebbségi érdekeket harcosan védenek. “ Zsidók, cigányok, szegények, homoszexuáli­ sok” kerültek azonos kalap alá kiáltványaik­ ban, tanulmányaikban, mint az intoleráns kor­ mány által üldözött kisebbségek. A liberális pártok mellett a szocialista párt is kisebbségi támogatást kíván szerezni. Be­ nyújtotta azt a törvényjavaslatát, ami pozitív diszkrimináció címén tízszer annyi szavazati jogot biztosítana a kisebbségieknek, mint a magyar lakosságnak. (A kisebbségi pártok esetében 0,4 százalékos, a többi pártnál 4 szá­ zalékos lenne a Parlamentbe kerülés küszö­ bértéke.) Válaszul a szocialisták javaslatára a liberális pártok azt a meggyőződésüket fejtet­ ték ki, hogy minden magyarországi kisebb­ ségnek joga van magát képviseltetni a parla­ mentben a rájuk adott szavazatoktól függetle­ nül. Mivel 10 személy az egyesület-alapítás alsó határa - az orosz, görög, macedon, kínai, vietnami, kurd, palesztin, kubai vagy afgán érdekeket képviselő egyesületek is jelen kell 366 hogy legyenek az Országgyűlésben - javasol­ ják - és csak a fennmaradó helyeket lehetne a pártok között lista alapján szétosztani. A választójogi vita még nem dőlt el. Annyi bizonyos, hogy lesz pozitív diszkrimináció legfeljebb annak a mértékét nem lehet előre megjósolni - és az is valószínű, hogy liberális pártok lesznek e diszkriminációnak a haszonélvezői. 20. Második gazdaság A rendszerváltás előtt sok közgazdász talán túlzott mértékben - a “láthatatlan” gaz­ daságnak tulajdonította az ország piacgazda­ sági vonásainak az erősödését. Fusi, fekete munkavállalás, hálapénz, csúszópénz címén a lakosság - ugyancsak túlzott becslések szerint - legalább annyi pénzjövedelemhez jutott, mint társadalombiztosítási forrásokból. Azaz legalább ilyen erejű rejtett hatalom áll a “ gaz­ dasági alvilág” mögött - hallatszott a véleke­ dés. Minden jel szerint a második gazdaság jö­ vedelmei csak harmadát-negyedét érik el a vé­ lelmezettnek - azaz e szféra hatalomból törté­ nő részesedése is szerényebb. (A jövedelmi becslések messze nem találkoztak fogyasztóiháztartásstatisztikai felmérések eredményei­ vel.) A politikai fordulat előtti időszakban a gazdaság kiskapuit élvezők a liberalizált piac­ gazdaság - visszaszorított állami ellenőrzés jelmondatát hirdető liberális pártokba helyez­ ték a bizalmukat. A fordulat utáni időszakban egyre több jelét lehetett annak észlelni, hogy az árnyékgazdaság politikai szférája gazda­ gabb: jelentős a volt pártállam működtetőinek birtokába jutott, nem nyilvánosan átmentett (még tisztára mosásra váró) tőke szerepe és elterjedtsége. �A hatalomból történő részesedés nagyságrendjei Egységnyi hatalmi pozíció =x Politikai rendszerváltás Politológiai osztályozás elve utáni Hatalmi ágak előtti Szoci­ alista Liberá­ lis Konzer­ vatív, nemzeti Összes hatalmi pozíció erők Klasszikus halalmi ágak (Háromszo­ rosan súlyozott tényezők) 1. 2. 3. 4. 5. 6. Modernkori hatalmi ágak (Kétszeresen súlyozott tényezők) 7. 8. 9. 10. Formálódó és elhaló hatalmi ágak (Egyszeresen súlyozott tényezők) Köztársasági elnök Alkotmánybíróság Parlament Végrehajtó hatalom Bíróságok Önkormányzatok xx x x x Gazdasági hatalom x Első nyilvánosság x Politikai pártok Érdekképviseletek x 11. Honvédség, nemzetbiztonság x 12. Tudományos élet, művészet x 13. Egyházak, hitélet 14. Tulajdon és vagyon x 15. Pénzkibocsátás 16. Társadalombizt. 17. Második nyilvánosság 18. Külföldi függés 19. Kláni, nemzetségi érdekek 20. Második gazdaság x MINDÖSSZESEN (1-20) részesedés a hatalomból % 12 17 x x x x x x x xxx xx xxx x x xxx x xxxxx xxx x x xx xxx x x xx x x x 33 18 x x x x x x x x x xx x x x 21 xx x 8 11 30 42 22 30 72 100 367 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Összefoglaló megállapítások A parlamenti képviselők még a hatalmi ágak hármas modellje szerint is (törvényho­ zás, végrehajtás, bírói ítélkezés) csak a hata­ lom egyharmadát birtokolják. Nem okozhat meglepetést, hogy a modern korban kialakult hatalmi ágak tovább gyengítik ezt a harmad­ résznyi hatalmat, és ma a Parlament az össz­ hatalom legfeljebb nyolcadával rendelkezik. (Lásd a táblázatot.) Nyilvánvaló tehát, hogy ádáz küzdelem kell, hogy legyen a hatalom hétnyolcadát kite­ vő posztokért a különböző pártok és politikai irányzatok között. Legbeágyazottabb a hatalomban a két li­ berális párt. Parlamenti kisebbségüket bőven ellensúlyozzák a köztársasági elnökségben, önkormányzatokban, sajtóban és a gazdasági hatalomban, érdekképviseletekben és tudo­ mányos életben elfoglalt pozíciók. Részesedé­ sük a hatalom teljességéből - a táblázat alap­ ján - mintegy 42 százalék. Parlamenti képviselete ellenére leggyen­ gébben a szocialista-szociáldemokrata irány­ zat részesedik a hatalomból ( 11 százalékban). Úgy tűnik, náluknál erősebb a szociáldemok­ rata meggyőződést már nem vállaló, volt MSZMP garnitúra hatalma - parlamenti kép­ viselet nélkül is. 17 százalékos hatalmi ará­ nyukat erősíti a tájékoztatásban betöltött kulcsszerepük, a saját részre átmentett va­ gyon, a szakszervezetek támogatása, az ön­ 368 kormányzatokban - a lakosság közömbössége miatt - megtartott helyük, a tudományos élet­ ben elért kinevezéseik. Ennek ellenére túlzás lenne baloldali veszélyről beszélni, mivel élet­ koránál fogva ez a politikai irányzat lassan kivonul a hatalmi pozícióból, nincs fiatalok­ ban megtestesülő érdemleges utánpótlása. Empirikus tapasztalatok alapján pozícióikat fokozatosan szociáldemokrata (szocialista) és liberális beállítottságú személyek veszik át, vagy döntően ilyenek a várományosok. Meg­ jegyzendő, hogy szélsőjobb veszélyről is túl­ zás lenne beszélni, nincs semmilyen képvise­ letük sem a klasszikus hatalmi ágakban, sem a modernkoriakban. Nagyon gyenge a konzervatív erők be­ ágyazottsága a hatalomba. Hatalomból törté­ nő részesedésük (30 százalék) kevesebb, mint a liberálisoké, és a hatalmi pozíciók eloszlása is egyenlőtlen. Szinte csak a Parlamentre, a végrehajtó hatalomra korlátozódik, és ebből a hatalomból fakad a gazdasági életben, jegy­ bankban, társadalombiztosításban betöltött (ideiglenes?) jelenlétük is. Túlélési esélyeik választási vereség esetén jóval csekélyebbek, mivel választásoktól független hatalmi pozíci­ ókkal alig rendelkeznek. Távlati esélyeiket az is rontja, hogy a közvélemény előtt felelős­ ségük aránytalanul nagyobb, mint amennyi befolyásuk van ma az események alakulására részleges (30 százalékos) hatalmi jelenlétük­ ből fakadóan. �Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében Miért lesznek öngyilkosok a katonák? Miért kísérlik meg mind gyakrabban az önfelszámolás e legvégletesebb formáját? Azzal minden pszichiáter és pszichológus szinte kivétel nélkül egyetért, hogy a több­ ségében szerencsére befejezetlenül maradt akcióval az individuum mindig segítséget kér, föl akarja hívni valamire a figyelmet. - Valamire, ami behálózza, túlnő rajta, felemészti. Amivel szemben esendően tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. És ami annyira ránehezül személyiségére, hogy sem módja, sem ereje nincs hatása alól kivonni magát. A katonaság, mint minden totalitárius, hie­ rarchikusan tagolt parancsuralmi szervezet, engedelmes gépként kívánja uralma alatt tar­ tani az egyént. A hadsereg amíg csak létezni fog, nem lehet más. Demokratikusnak nevezni pedig merő cinizmus. És hasonlóképpen, az individuum, vagyis az érző, gondolkodó ember is mindig azon fog igyekezni, hogy kibújjon a lélekszorító vas­ marokból. Ez kinek-kinek habitusa és szerencséje szerint sikerülhet. Érzékenysége és öntudtos­ ságának mértéke szabja meg, hogy az egyén miként reagál a függőségből következő - és éppen ezért igazából ki sem védhető - meg­ aláztatásokra. A z öngyilkosságot megkísérlő (vagy befe­ jező) katona végső elkeseredésében folyamo­ dik az önpusztításhoz, méghozzá azért, hogy ilyen drasztikus módon hívja föl magára a fi­ gyelmet. Úgy próbál védekezni, hogy önmaga ellen támad. Bár megbízható, naprakész adatokhoz meglehetősen nehéz hozzájutni, szakértők becslése szerint a vizsgált időszakban (1990) negyven-ötven sorkatona lelte halálát a se­ regben. Közülük tizenheten önkezükkel vetettek véget életüknek. Ugyanebben az időszakban hét tiszthelyettes és három tiszt végzett magá­ val. (Tíz évvel ezelőtt huszonhárom kiskatona és hat hivatásos hajtott végre befejezett öngyilkosságot.) A laikus számára talán meglepő, hogy a hadseregben kevesebb öngyilkosságot re­ gisztráltak, mint az ugyanakkora számú civil lakosságnál. A húsz és harminc év közötti civil populá­ cióban, amelyből a sorállomány zöme is kikerül, 1988-ban százezer főt alapul véve negyven fő volt az öngyilkosok száma. Ugyanebben az évben a seregben har­ minchárom (huszonnégy sorállományos kato­ na, négy tiszthelyettes, öt tiszt) öngyilkosság történt. 369 �palócföld 92/4 A szakirodalom szerint a kísérletek száma körülbelül tízszerese a befejezett suicidium­ oknak. 1990-ben országosan három­ százötvenhat kísérletet jegyeztek föl. A Központi Katonai Kórház Mentálhigié­ nés és Pszichiátriai Osztályára abban az évben száznyolcvanhat beteget vettek föl öngyilkossági kísérlet miatt. Közülük hetvennégyen már a polgári életben is hajtottak végre ilyen cselekményt. Vagyis az önpusztítók több mint egyharmada (amennyiben a pesti adatokat vesszük alapul) már korábban is próbálkozott. A z elkövetési módozatokat illetően lénye­ ges eltérések figyelhetők meg. A civil öngyil­ kossági kísérleteket legtöbb esetben önakasz­ tással, gyógyszer beszedésével valósítják meg. A hadseregben ezen a téren uralkodó vég­ rehajtási szokások közül azok a leggyakorib­ bak, amelyeket a polgári börtönökben az el­ ítéltek is előnyben részesítenek. Így például a Honvédkórház pszichiátriá­ jának nyilvántartása szerint a katonák hatvan esetben megmetszették (falcolták) mgukat, harmincöt ízben idegen testet nyeltek, és csak harmadik helyen szerepelt a civilben “ legnép­ szerűbb” forma, a gyógyszerezés (harminc al­ kalommal). A katonaorvosok, pszichiáterek szerint nem is mindig a militáris konflikus, a szolgálatra való alkalmatlanság, illetve annak személyiségen elhatalmasodó tudata áll a de­ monstrációk mögött. A katonák nagyon gyak­ ran “magukkal cipelik” a seregbe otthoni problémáikat, egzisztenciális gondjaikat. A konfliktus-tűrő képesség hiánya, a beilleszke­ dési zavar, az. antiszocialitás, a mentálisan le­ épült személyiségszerkezet már korábban is jellemzi az egyént. A megszokott környezetéből kiszakított, amúgy is labilis személyiség képtelen alkal­ mazkodni a megváltozott feltételekhez. A ri­ deg, nem egyszer agresszív rezsim - lényegé­ ből következően - természetesen nem tud és nem is akar mit kezdeni ezekkel a “ civil nya­ 370 valyákkal”. Illetve kizárólagos feladatának te­ kinti, hogy letörje őket. A dresszírozás célja az egyén megtörése, hogy személyiségétől meg­ fosztva illeszthesse a militáns gépezetbe. Persze a következtetések ilyetén levonásá­ tól ódzkodnak a katonai lélekgyógyászok. Elvégre nekik csak az a dolguk, hogy igye­ kezzenek legjobb tudásuk szerint megreparál­ ni, ami eltörött. Csakhogy ők is nagyon jól tudják, hogy a katonai szolgálatra való alkal­ masság nem a sorozásnál dől el. Sőt, amióta az ottani orvosi vizsgálat - ami sokkal inkább kartonok szórakozott böngészését jelenti merő formalitás, egyre több olyan fiú kerül hozzájuk, akiről messziről üvölt a szolgálatra való alkalmatlanság. Egy olyan fiúval például, aki eljutott addig az elhatározásig, hogy hét vágást ejtsen a csuklóján, felelőtlenség lenne tovább kísérle­ tezgetni. Kevés a valószínűsége, hogy akiben ilyen pengemélyen él a s ereggel szembeni mindenre kész ellenkezés, valaha is meggon­ dolná magát. Mert az alkalmasság elhatározás kérdése is. Ám nem elsősorban az orvosé, sokkal in­ kább a páciensé. És ez még akkor is így van, ha a katonaorvosnak elvileg kutya kötelessége lenne az öngyilkosokból is hadrafogható fiú­ kat faragni. Csakhogy az orvost, a katonai mellett a hippokratészi esküje is köti. No meg a saját lelkiismerete. Így azután az előbb említett száznyolcvan­ hat főből a pesti katonai kórház pszichiátriájá­ ról száztizenegyet állítottak a felülvizsgáló bi­ zottság elé. De országosan is jellemző, hogy a mentál­ higiénés osztályokra bekerült (nem csupán az öngyilkossági kísérletes, hanem az egyéb sze­ mélyiségzavar miatt kezelt) katonák mintegy hatvan százalékának a leszerelését javasolják. A Budapesti Honvéd Kórház Mentálhigié­ nés és Pszichológai Osztályának kétemeletes �blokkja előtt tompazöld színű katonai mentőa­ A z eredmény (illetve az eredménytelen­ utó áll. A sofőr kényelmesen elterpeszkedve ül ség) dokumentálására az alakulat egész­ a volán mögött, s a lehúzott ablakon át füstka­ ségügyi szolgálata a hivatott. Akinek ez az rikákat ereget. “ igazolás” az egészségügyi kiskönyvébe be­ Közvetlenül a bejárat mellett, gyakorló kerül, jogot szerez arra, hogy hetente egyszer, -nadrágos, könnyű khaki inget viselő, magas­ kedden délelőtt résztvehessen a “ klub” soros ra nőtt katona támaszkodik egyik vállával a összejövetelén. Zártkörű ez a társaság, még ha falnak. Surranós jobb lábát a lépcső második ez a tény a klubtagokat nem is tölti el büszke­ fokán pihenteti. Tőle karnyújásnyira szürke séggel. Mindamellett egyfajta kiváltságot je­ pantallós, zubbonyos, antantszíjas fegyőr csü­ lent: a halálból visszahozott (és eképpen to­ csül fél fenékkel a pad háttámláján. vábbra is sorkatonai “életre ítélt”) önpusztító Egészen közel érve már jól kivehető, hogy hetente legalább egyszer “kirepülhet” a lakta­ ők ketten egymáshoz vannak láncolva. A talán nya gyengélkedőjéről, ahol a kísérlet után egy másfél méter hosszú vezetőbilincs apró fém­ ideig - biztos, ami biztos - megfigyelés alatt karikái a csuklónál érnek véget. Mindkettőjü­ tartják. kön karperec, amit a smasszer dzsekijének Gábor, akitől az öngyilkosok klubjának mandzsettája diszkréten elrejt. Annál szembe­ működésére vonatkozó értesüléseimet szer­ tűnőbb a kiskatona meztelen csuklóján. zem, ezzel együtt azt mondja, hogy szar az Fittyet hányva a fogolykísérésre vonatko­ egész. zó bűntetésvégrehajtási szabályokra, a poca­ No nem a “klub”, hanem ami ezzel együtt kos fegyőr, akinek derékszíja fölött fölcsú­ jár. szott zubbonya látni engedi a fehér atlétát, Abban a pesti garnizonban, ahol ő él, de komótosan egy doboz Sopianaet vesz elő a korántsem virul, például a hadnagya kifejezet­ zsebéből, és odakínálja a rabnak. ten allergiás az egészre. Őt sem tekinti más­ Az emeleti lépcsőfordulóban csíkos pizsa­ nak, mint hülye és szemét lógósnak. Hogy a manadrágos urak kornyadoznak, a falnak tá­ pszichiátriáról mi a véleménye a derék had­ masztott székeken, és szolgálatkészen igazít­ nagy úrnak, azt aligha tűri a fehér papír. Ha ják útba a különböző doktorok felől érdeklő­ esetleg valaki mégis kíváncsi rá, azt ajánlom dőket. neki, hogy asszociáljon a ló egy bizonyos (pá­ A csapóajtón túl éltesebb, rózsaszín frottír ratlan) alkatrészére. fürdőköpenyes asszonyok csevegnek. Akárha Pillanatnyilag azért dühös Gáborunk, hogy egy HM üdülő társalgójában lennénk, kávéi­ a hadnagya mentővel hozatta a “dilisze­ dőben. ánszra”, nehogy véletlenül eltévedjen a Csak a folyosó végén látni katonakorú fiú­ nagy magyar faluban, aminek amúgy a kat. Magukba roskadva ülnek a fehér mű­ szülöttje, és közel húsz éve koptatja a flasz­ anyag székeken, nem nagyon váltanak szót terjét. egymással. Gábornak bevonulása óta ott parkol a ko­ Legtöbbjükön kimenőruha van, de akad csija a laktanya előtt, azzal megy kimenőre, köztük gyakorlós, kék honvédségi melegítős, azzal jött eddig az öngyilkos-terápiára is. De­ tornacipős fiatalember is. Ketten kék-fehér hát mostanság olyan jól megy a honvédség­ csíkos frottírköpenyt húztak a pizsamájukra. nek, hogy neki külön kocsi jár, sofőrrel, mi Az “öngyilkosok klubjának” minden egyebek... Hiába, egy hadnagyocska nagyobb olyan kiskatona tagja lehet, aki legalább egy űr a seregben, mint egy spórolós “karcsúsító” értékelhető kísérlettel rendelkezik. miniszter... 371 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A hadnagy különben csak vigyázni akar a rábízott bakára. Gábornak azt mondta, hogy azért ad alá mentőt, nehogy csellengés közben véletlenül valami baja történjék. Szabados Ilona a foglalkozást vezető asszisztens, talpig fehérben, kedves szemü­ veges arccal, egyből kiszúrja (vajon miből?), hogy én lehetek a betolakodó, aki kíváncsi a processzusra. Szelíden, de jogosan megró, amiért múltkor megígértem és mégsem jöt­ tem. Szabadkozom, tehát (most itt) vagyok. - Na jöjjenek, fiúk - tereli a fehér ajtó mögé a kint várakozókat az “öngyilkosok klubjának” főnökasszonya. A szoba, nincs rá jobb szó, meglehetősen fantáziátlan. Fehér falak, szabvány dohányzóasztal, elkoszolódott támlájú, sárgásbarna hu­ zattal bevont székek. Sehol egy kép, vagy poszter, ne adja isten egy csokor virág. E szí­ nek nélküli sivatagban kellene a fiúknak kitár­ ni a lelküket". Hát, mi tagadás az “ öngyilko­ sok zártkörű klubja” jobbat érdemelne! A hí­ vatlan vendég legalábbis szebbre számított. Amikor a terapeuta úgy mutat be a srácok­ nak, mint aki a rádiótól jött, az egyik szúrós tekintetű, folyton tikkelő fiú a fejét rázza, s azt mondja, hogy ő nem járul hozzá, hogy magnó­ ra vegyem, amit elmond. Amikor megtudja, hogy nem kerül adásba, megnyugszik, s int, hogy oké, állítsam nyu­ godtan felvételre a készüléket. A kis közjáték után Csaba rögtön bele­ kezd: - Szolnokra vonultam be, a légideszant­ hoz. De aztán az elhárítás egy eléggé zűrös ügy miatt elhelyezett Abasárra. Egy rohadtul igénytelen laktanyába. Olyan helyre, ami sze­ rintem a legeslegutolsó Magyarországon. És nem is tudom miért, kezdtek tönkretenni. Küldtek otthonról csomagot, ami tíz nap alatt sem ért oda. Mentem volna eltávra, s a kapus visszaküldöt, hogy koszos a cipőm. Ki­ pucoltam, visszamentem, akkor meg azt 372 mondta, hogy nem stimmel valami az eltávom körül, menjek be az ÜTI-hez. Valami indok­ kal mindig megpróbáltak késleltetni, vissza­ tartani. De nem is ezért, hanem elsősorban a csa­ ládi problémáim miatt vagyok itt. Nem is tu­ dom, hogy erről most beszéljek-e? - néz kér­ dően az asszisztensre, aki bátorítóan bólogat a fejével. Mindeközben Csaba idegesen pislog, az arca időnként kényszeresen meg-megrándul. - Szóval a helyzet az - pillant most egy­ szerre kiszolgáltatottan és ugyanakkor szá­ monkérően rám - , hogy a bátyám az úgyneve­ zett kommandós bérgyilkosságban volt ben­ ne... Most a napokban volt a tárgyalás. Én úgy tudom, hogy emiatt helyeztek el Szolnokról. Pedig minden vágyam az volt, hogy ejtőer­ nyőzhessek, hogy deszantos lehessek. Az ott egy elit alakulat. Nagyon jól éreztem magamat. Mindenki a barátom volt. Ezen az új helyen senki... Körülbelül öt hete vagyok a gyengélke­ dőn, mert már nem bírtam tovább. Valamelyik nap följött az alezredes úr, hogy menjek le, mert ő úgy gondolta, hogy közelharcból ne­ kem oktatást kellene tartanom a többieknek. Bevonulás előtt ugyanis versenyszerűen kara­ téztam. Mondtam neki, elég érdekes lenne, de sajnos nem mehetek, mert nekem megállapí­ tották, hogy depressziós tüneteim vannak, meg beilleszkedési zavarom. Erre elkezdte, hogy bajok lesznek, hogyha nem megyek le. Ráadásul az öregek is fújnak rám, hogy nem kell őrségbe járnom, meg bel­ szolgálatot adnom. Nagyon igénytelen hely ez az Abasár. Szerintem a katonák kilencven szá­ zaléka bűnöző. Én nem vgyok fajgyűlölő, de nagyon sok bent a cigány csávó. Borotvával, bicskával, késsel járkálnak. Meg tudom ma­ gam védeni, nem arról van szó... De sok lúd disznót győz. Ez egy életveszélyes hely. Mindegyik romának van priusza. És ilyen em­ berek is adnak ott őrséget! Ők maffia-szerűen �működnek. Leülnek veled kártyázni, ha akarsz, ha nem, és kifosztanak. Amióta fönt vagyok a gyengélkedőn, a szekrényemből mindenem eltűnt. Hátulról fölfeszítik, a lakat érintetlenül rajta van. Ráverik az emberre a HTK-t, mert “a betörés nem bizonyítható”. A tolvaj meg a körletben árulja a cuccaidat... Csaba monológja olykor megszakad. Nem tudni, hogy az indulattól vagy a keserűségtől fullad el a szava. - Szüleim kiskoromban elváltak. A nagy­ szüle im neveltek. De hát milyen az?! Az öreg­ apám katoniszt volt, s természetesen abban a katonás szellemben próbált nevelni. Ordibált velem állandóan. Úgyhogy nekem már egyáltalán nem volt új, hogy odabent üvöltöz­ nek velünk. Az öreganyámmal is cirku­ szolt, ő meg totál idegbeteg. A bátyám miatt is veszekedtek, hogy ez mekkora családi szé­ gyen... A tévé, a rádió, az újságok hozták, sőt még könyv is megjelent róla, amikor még be sem volt bizonyítva, hogy ők tették. A barátnőm sem jöhet hozzám látogatóba, mert a szülei nem engedik. Tiltják tőlem, nem akarják, hogy egy bérgyilkos öccsével járjon, Barátaim legtöbbjét elvesztettem. A szomszé­ dok is megszólnak bennünket... Úgy néznek ránk, mint a leprásokra. Pedig a kisvárosban, ahol éltünk mindenki ismert bennünket, hi­ szen sportolók voltunk. Én egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudok beilleszkedni ebbe a társadalomba. Mert az, hogy elmegyek a városomból, az kevés, nagyon kevés. Nincs nekem már ebben az országban semmi keresnivalóm... A bátyám javasolta, hogy menjek el a légi­ deszantba. Ott megtanulok néhány dolgot, s ha leszerelek, majd közösen alkotunk valamit. Már úgy értve, hogy valamit rendesen csiná­ lunk. Egy testőr kft-t, vagy ilyesmit... Amiatt is szeretném, ha leszerelnének, mert félek, hogy valami jóvátehetetlent te­ szek, ha felidegesítenek. Nem akarok vissza­ élni a tudásommal, de végsőkig nem tudom magam visszafogni. Tragédiától meg az isten mentsen meg. Lenyomok valakit, elesik, be­ veri a fejét és kész. Elég ideges természetű vagyok. Vigyázzba állok, tisztelgek, engedélyt ké­ rek - mire a tiszt kiröhög. Azt mondja, hogy jól van, maradjál már, miért parádézol, mond­ jad inkább mit akarsz. A deszantban más volt. Ott komolyan vették az ilyen dolgokat... Megvolt ez a gyilkosság, a bátyám kétéves kislányát lehozták hozzánk. Nem lehetett vele az utcára kimenni, pedig szeptemberben még szép idő volt. Féltünk, hogy a maffiózók bosszút állnak rajta. Ha ki is vittem, szaladtunk vele, mert mindig olyan érzésem volt, hogy megáll mellettünk egy ko­ csi... És ez annyira nyomasztott, hogy teljesen kiakadtam. Őrségbe néha már azon gondolkodtam, éj­ jel egytől háromig, amikor a derekam szétfa­ gyott, hogy megszökök. Ha meg valaki elém áll, lelövöm. Aztán rájöttem, hogy hülyeség. Ki kell tar­ tani. Fölmentem a gyenguszra és elmondtam a doktornőnek ezeket. Ő dönött úgy, hogy ma­ radjak bent. Engem a bátyám nevelt, együtt nőttünk fel. Ő tanított biciklizni, vele mentünk csajoz­ ni. És akkor egyszer csak látom az újságosbó­ déban kirakva a Hóhérkommandó című köny­ vet, a bátyám képével. Ez annyira feldühített, hogy ököllel betörtem az üveget. Nekem a legtöbb élményem hozzá kötő­ dik. És most egyszerre ő a rossz, akit el kell pusztítani... Az asztal körül helyet foglaló fiúk érdek­ lődéssel hallgatják Csabát, bár lehet, hogy in­ kább magukba, befelé figyelnek. 373 �p a ló c fö ld 9 2 /4 Viszonylag ritkán, akkor is legfeljebb egyegy indulatszó erejéig kommentálják a történ­ teket. A locsifecsi Gábor, folyosói informáto­ rom, köztük a rangidős. Egy csontcsillaga van, őrvezető. Hogy e kompánia “ feje” lehet, azt éppen rajparancsnoki beosztásának köszönheti. Ugyanis hagyta, hogy két újonca merő játék­ ból pirospozsgásra pofozza egymást. Megfe­ nyítették, laktanyafogságot, eltávozásmegvo­ nást kapott, mire ahogy mondani szokták “ki­ durrant” . Fölkerült a gyengélkedőre, ahol gyógy­ szert vett be. Most is egyfolytában azt a had­ nagyot csepüli, aki szerinte a honvédség csúcsbunkója. Meglehet, hogy tévedek, de ő aztán tény­ leg nem az a kimondottan öngyilkos típus. Legalábbis ránézésre. Ellenben, ha a felülvizsgáló bizottság he­ lyében lennék, a kék MN. feliratú melegítős Zoltánt azon nyomban “ szabadlábra helyez­ ném” . Cingár, majd kétméteres, sápadt fiú. Nem­ hogy a többiekre, talán még sajátmagára sem figyel. Egyszerűen elképesztő, hogy ilyen ár­ nyéklényeket sor alá vesznek... Motyogva, alig érthetően beszél. Ujjaival apróra hajtogatott reklámszatyrot gyűrkész. Zolit határőrnek hívták be, Ady-ligeten volt pár hétig. Onnan, a szülei kérésére he­ lyezték át a honvédséghez, az Ács utcába. - Itt a laktanyában most nem bánt senki. De képtelen vagyok elviselni, hogy be vagyok zárva. A z az igazság, hogy sohasem voltam távol a szüleimtől - mondja, de alig tudja foly­ tatni, mert hangja minduntalan elcsuklik, fölföltör belőle a zokogás. - Próbáltam én is lazán fölvenni..., ahogy a többiektől láttam. De... de legfeljebb órákra 374 sikerült. Én nem olyan vagyok. Nekem kint sem voltak barátaim... Csak a szüleim... Saj­ nálom őket, mert teljesen belebetegednek. Édesapám tíz kilót fogyott, amióta bent va­ gyok... A mellette ülő fiún kórházi szerelés. Ő ko­ rántsem süpped magába. Sőt. Egyenes derék­ kal ül, karjait a mellén öszefonva. Dacos büsz­ keséggel néz el társai feje fölött. Amíg az előtte szólók eddig - talán a várva várt emberségesebb elbánás, avagy a leszere­ lés reményében - jobbára gyóntak, ő a meg­ csalatottak és kiábrándultak keserűségével számol be arról, hogy valamit végleg tönkre­ tettek benne. - Februárban, amikor megkaptam a behí­ vóparancsot, írtam vagy öt levelet a kiegnek, hogy ne vigyenek be, mert hathónapos kisfi­ am van. Hitegettek, hogy csak hat, vagy leg­ feljebb nyolc hónapra kell bevonulnom. Amikor Szentendrére kerültem, szóltam a századparancsnoknak a kérvények miatt, de ő csak nevetett. Azt mondta, hogy jobb, ha elfe­ lejtem és belenyugszom a dologba. Hinni kü­ lönben is a templomba kell... A kiképzés nagyjából le is ment. akkor kezdődtek a gondok, amikor az őrszázadhoz kerültem. Minden másnap nyomtuk a 24 órás szolgálatot. Tizenötöt havonta. Egy nap pihe­ nővel. De egy nagy lófaszt lehetett pihenni, mert akkor kitalálták a munkacsoportot, meg mindenféle hülyeséget. Olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem váltottak le időben ben­ nünket. Fáradt voltam, egyik éjszaka aludtam. Jött az ÚTI, kaptam érte öt nap fogdát. A fenyítés letelt, de azután folyamatosan lehúztak a ki­ maradásokról... Rámszálltak az öregek, bein­ dultak a szokásos szívatások. Húsz vödör víz, két doboz ultra. Szó se róla, kicsit megkattan­ tam. �A múlt hét végén végre kaptam kimara­ dást. Rohantam haza, erre az élettársam is kezdi, hogy válasszak, vagy ő, vagy a katona­ ság. Mintha legalábbis én tehetnék róla, hogy itt kell rohadnom... Összebalhéztunk, és ő elment a gyerekkel. Leittam magam, meg bevettem egy csomó gyógyszert... Zsolt szomorú szavai után a fiúk fásultan merednek maguk elé. Még az asszisztensnő is elfelejti noszogatni őket. Egy gesztenyebarna hajú, kimenőruhában feszítő fiú töri meg a csendet, akit Szabados Ilona Kálmánnak szólít. Arról beszél, hogy őt is átverték, de nem a katonaságnál, hanem még az intézetben, ahol nevelkedett. A z igazgató azzal etette mind­ annyiukat, hogyha rendesen tanulnak és dol­ goznak, akkor nem viszik el őket, mivel álla­ mi gondozottak. - A kiképzést megúsztam valahogy. Egye­ dül az eskü előtti éjszaka rendeztek komo­ lyabb műsort az öregek. Fölborogatták a kály­ hákat. Kálmán, aki szakmájára nézve pék, abban bízott, hogy az ellátó századhoz kerül. Ebben azonban csalódnia kellett: - A századparancsnok kitalálta, hogy még­ sem maradhatok a konyhán, mert kevés fönt a létszám. Vissza kellett mennem a századhoz, ahol egyből ránk szálltak az öregek. Az volt a bűnöm, hogy az elején a konyhán melóztam, így szerintük nem szívtam eleget. Kálmánra is az várt, mint a többiekre. Az őrségnek járó négy óra pihenőben is takarítha­ tott. A vasárnapi “katonai szünetben” meg nyírhatta a laktanya bársonyosan zöld füvét. De a váci századparancsnoknak ez sem volt elég. Állománygyűlésre magához rendel­ te a tiszteseit, és közölte velük, hogy szerinte ezek az első időszakosok túlságosan lazák. Fogják őket keményebben. - Az őrség előtt berendeltek bennünket a tisztesek. Málhazsákkal a hátunkon, szatyor­ ral a nyakunkban nyomtuk a fekvőtámaszo­ kat. Ki meddig bírta... Éjszakánként nem hagytak bennünket aludni, óránként föléb­ resztettek. Szétrúgták a stokikat, kimaradásról visszatérve részegen összehányták a folyosót. Nekünk kellett föltakarítani... Egyik reggeli tornán kegyetlenül meghaj­ tottak minket. Már előző nap is nagyon ideges voltam. Ahogy vége lett a tornának, elkezd­ tem ordítani az öregekkel, hogy most már elég, amit velünk csinálnak az már emberte­ len. Ez bent történt a mosdóban. Átmentem a WC-be, utánam jött két öreg azért, hogy meg­ verjen. Ki akartam szökni mellettük, de neki­ löktek az ablaknak. Utána teljesen kiakadtam, és beronyóztam. (A ronyó az állami gondozott szlengben annyit tesz, hogy Kálmán magatehetetlen sok­ kos állapotba került, és karját többször is be­ levágta a betört ablak tűhegyes üvegébe.) - A terápia célja, hogy ezek a fiúk elvisel­ jék a katonaságot - mondja Ilona asszony. Hogy ami történik, az segít-e ebben? Tény, hogy a kiskatonák feszélyezettség nél­ kül kiönthetik a lelküket. - Aki először van itt, az nehezebben nyílik meg. Tart attól, hogy esetleg az alakulatához visszajut, amit elmondott. Persze, amikor ta­ pasztalják, akik sejtik, hogy hamarosan lesze­ relik őket. Az asszisztensnő elárulja, hogy a foglalko­ zás első félidejében szereplő katonák közül Csabát és Zoltánt hamarosan “lefüvezik” . De a mindenkiben csalódott Zsoltnak is jó esélye van rá, hiszen féléves kisfiának a jelek szerint nagyon is szüksége lenne az apjára. - Kétségtelen, hogy a srácok itt dédelgetve vannak. Szemünkre is vetik ezt az alakulatok 375 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 parancsnokai. De hát mi más lenne a mi fel­ adatunk? Sokszor vissza is élnek azzal, hogy ilyen jó dolguk van. Főleg a “ csókosok” , vagyis azok, akik protekcióval kerülnek a kórházba. - Nemrégiben járt hozzám relaxációra egy pesti fiú, akit az apja nyomott be hozzánk. Egyébként lumbágóval kezelték, csak azért küldték át hozzánk, “elernyedni”, hogy kelle­ mesebben múljék neki az idő. Állandóan egy szörfös magazint olvasgatott, s egyszer elárul­ ta, hogy ő “civilben” versenyszörfös. A lum­ bágójával együtt, ami csak a katonaságnál jött elő neki. Nem is titkolta, hogy mennyire únja a relaxot, ami mellesleg civilben kemény ez­ resekbe kerül annak, aki ilyen módon akar ellazulni. Nos, Laci gyerek az utolsó foglalkozáson különösen fancsali képet vágott, amikor föl­ tettem neki a kazettát, ami egy Jean Michel Jare muzsikával indul. Nem állhattam meg, hogy ne kérdezzem tőle, ugyan mi a baja. Csak ekkor merte megmondani, hogy meny­ nyire utálja annak a franciának a zenéjét... Szabados Ilona, akinek már kiszolgált ka­ tonafia van, figyelmeztet, hogy ne vegyem azért készpénznek, amit a fiúk a hivatásosok­ ról mondanak. - Ha figyelte, akkor a tiszt mindig bunkó. És vele szemben kivétel nélkül a sorkatoná­ nak van igaza. Terápia ide, anyai tekintély oda, csak ezen a véleményen volt a saját fia is. Úgyhogy ad­ dig rágta Ilona asszony a férje fülét, amíg az atya kérdőre vonta az ominózus századpa­ rancsnokot. Lehet, hogy mégis csak az apai tekintély a leghatásosabb pszichológia? Tamásra az asszisztensnő már a foglalko­ zás előtt felhívta a figyelmet. Hogy civilben bőrfejű volt, a mostani frizurája alapján aligha 376 jöttem volna rá. Meg különben is. mi a külön­ leges abban, ha egy katona tök kopasz? Nos, Tamást legfeljebb punk-nak nézhet­ ném, ha nem ezt a kincstári hacukát hordaná. A nullásgéppel megdolgozott szőke kobakon az ismeretlen Mester elől hagyott csak meg egy pamacsnyi tincset. Ennyiben másabb, mint egy békebeli porosz tiszti frizura. De mégis csak van benne valami bizarr, hiszen Tomi azt mondja, hogy ezért is folyton cseszegetik. (Jut eszembe, velünk annak ide­ jén a seregben még a “ hosszú” majdnem öt­ centis hajunk miatt szórakoztak. Úgy látszik húsz év alatt hajhossznyit (se) változott a vi­ lág...) Annak, hogy Tamás “rettentően agresszív” lenne, ahogy a terápiás füzetben áll, egyelőre semmi nyoma. Igazságosztó szenvedélyét azonban hiába is próbálná palástolni. Benne van minden megnyilvánulásában. Ahogy a szavakat ejti, ahogyan gesztikulál. - Budaőrsre vonultam, és már az első na­ pokban kemény összetűzéseim voltak a tiszte­ sekkel, aztán a tisztekkel is. Ki nem állhatom a bezártságot. Én, amióta az eszemet tudom, szabad vol­ tam, de idebent a szabadságom elveszett. Azt elvenni pedig, szerintem senkinek sincs joga az embertől. Olyanok szívattak, akik első idősza­ kos korukban megúszták, elsumákolták a szí­ vást. De biztos jól esett nekik, mert látszott a pofájukon, hogy mintakatonák akarnak lenni. Fanatikus csürhe. Ezt én egyáltalában nem bírtam. Szóvá is tettem többször a társaim előtt is, hogy nem lesz ennek jó vége. A rajparancsnokomnak is megmondtam, hogy vigyázzon magára, mert ha sokáig pró­ bálkozik velem, szólok a haverjaimnak... Erre telekürtölte a laktanyát, hogy én egy köcsög szkínhed vagyok, egy faszfej, aki ráadásul még fenyegetőzni is mer. Rámszálltak rendesen. Konyhamunka, ta­ karítás, szöveg. A cigányok is megtaláltak, persze sohasem egyesével. �Dehát ők félnek, meg vannak halva a ki­ maradásért, ezért nem mertek bántani. Egyáltalában miért kell nekem ezekkel összezárva lenni. A sorozáson is megmond­ tam, hogy gyűlölöm őket. Aki nem fajtiszta, azt ki kell irtani... Tamás maga is észreveszi, hogy utolsó mondata a többiekben némi megrökönyödést vált ki. Hogy pontosan mit ért a fajtisztaságon, arra csak annyit mond, hogy aki nem magyar, annak ebben az országban semmi keresnivaló­ ja. - Különböző szabálytalanságokért, főleg előljáróval szembeni tiszteletlen beszédért kaptam két hét laktanyafogságot, meg három hónap eltáv-helybenjárást. Kilenc hétig nem voltam otthon. Nem tudom elviselni, ha ordibálnak ve­ lem. Olyankor dafke nem csináltam meg, amit mondtak. Más lenne, ha megkérnének rá. De nem néznek bennünket semmibe. Direkt olyan dolgokat csináltatnak velünk, aminek semmi értelme. Csikket kellett keresgélni olyan helyen, ahol egy gramm csikk sem volt. Vagy egyfoly­ tában a füvet nyírjuk, akár a birkák. Az év elején áthelyeztek egy sárbogárdi bázisra. Ott is hasonló volt a helyzet. Tamás föliratkozott a gyengélkedőre és el­ mesélte az orvosnak, hogy fura gondolatai tá­ madnak, amikor gépfegver van a kezében. A doktor nem sokat teketóriázott, beutalta a Központi Katonai Kórházba. De a szabad­ ságra éhes szkínhednek itt sem volt maradása. - Rüheltem a kórházat, nem vagyok én dilis. Megléptem. A VÁP kapott el, és vissza­ hoztak az idegosztályra. Utána föl akartam vágni az ütőeremet. Hiányoztak a barátaim, a családom... A katonaságot világ életemben gyűlöltem. Egy nagy baromságnak tartom. Legalábbis ezt a magyar katonaságot. Ha önkéntes alapon menne a dolog, állítom szívesebben jönnének a gyerekek. Mert így semmi értelme. Még ha normálisabb kiképzést kapnánk. De az is csak annyi volt, hogy lőttünk egyszer kilenc lőszerrel, meg egy trotillt fölrobbantot­ tunk. Ezzel mit tanulunk? Semmit. Ha az önkéntesség bejönne, akkor biztos nem lennének ennyien az ilyenek, mint mi, akikkel tele van az idegosztály. Én nyíregyházi vagyok, erre elvisznek négyszázhúsz kilométerre. Kinek jó ez? És mit akarnak ezzel elérni? Odakint súlyemelő voltam, nem ittam, nem cigiztem. Ahogy bekerültem, lezüllöt­ tem. Néha még az arcszeszt is megisszuk kí­ nunkban, csakhogy felejsünk. Pedig annál nincs undorítóbb. De ilyenkor legalább kikap­ csol az ember... Sándor minduntalan sírógörcsöt kap be­ széd közben. Szabados Ilona alig tudja meg­ nyugtatni, hogy ne féljen, minden rendben lesz. Ő is Budaőrsre, a Petőfibe vonult be, de minden vágya az volt, hogy szülővárosába visszakerüljön. Testvérei is ott, Veszprémben töltötték le a kötelező időt. - Akkor kezdődtek a bajok, amikor a ki­ képzés után szétszórtak bennünket a század­ szintre. Tíz öreg mellé két újonc került. Akkor már nem volt megállás. Találtak mindig vala­ mit. Stokikat megcsinálni, surranót kipucolni, ágyat megvetni, a virágokat meglocsolni, merthogy az is volt nekik. Ha nem ugrottunk, homokot szórtak be, aztán leöntötték tíz vödör vízzel. Ha huszonkétéves volt a belszolgála­ tos, akkor huszonkét vödörrel kaptunk. Volt úgy, hogy éjfélkor. A Petőfi laktanyában Sanyi szerint az öre­ gek írják a szolgálatvezénylést, nem a tisztek. Egyértelmű, hogy a kopasz az, aki nem megy haza a hétvégén. Kimaradásról is lehúzzák őket, elvégre valakinek benn is kell maradni, amíg ők kimennek részegeskedni. 377 �p a ló c fö ld 9 2 /4 - Naponta három doboz cigarettám fo­ gyott el. Én ebből jó esetben elszívtam tíz szálat. De rá voltam kényszerülve, hogy ve­ gyek, mert egy doboz egy kör... Szinte az összes pénzem arra ment el, hogy ellássam cigivel az öregeket. Sanyi, akinek lumbágója van, a gyengusz­ ra sem mert befeküdni. Kérte az orvost, hogy szolgálatmentességre se írja ki, mert akkor lesz neki csak rossz világ. - Egyszer, amikor már nem bírtam tovább, összegyűjtöttem egy csomó gyógyszert és be­ szedtem. Rosszul lettem. A kórházban tértem magamhoz... Lassan már a második órája tart a heti lel­ ki-masszázs, s a fiúk egyre türelmetlenebbek. Az asszisztensnő arra kéri őket, hogy még Ist­ ván, a legfrissebb “ klubtag” székfoglalóját le­ gyenek szívesek meghallgatni. Ő tetőtől-talpig kincstári pizsamában, meglehetősen kába ábrázattal, kény­ szeredetten mosolyog. Neki egyelőre nem sür­ gős. Egy napja mosták ki a gyomrát, és egy hétig még biztosan a hármas belgyógyászat lakója. István Tatán volt katona. A hírközpontba, géptávírásznak osztották be. Beteg édesanyja hiába kérte, hogy helyezzék a fővárosba egyetlen fiát. Ottani főnöke, egy őrnagy eluta­ sította a beadványt. A fiút annak ellenére besorozták, hogy gyermekkora óta ideggyógyászati kezelés alatt állt, és erről papírjai is vannak. Ha stressz éri, súlyos beszédzavar, idegi alapú dadogás áll be nála. - A z egyik reggel az őrnagynak kellett volna jelentenem, de nem tudtam. Leblokkol­ tam. Akkor a főnököm dühbe gurult és azt mondta, hogy mind a két jelentkezési formát másnap reggelig ötszázszor írjam le. Ha nem leszek vele kész, úgy szájon vág, hogy az 378 összes fogamat kiköpöm. Isván éjjel-nappal írta, még szolgálat köz­ ben is, a géptávíróban is. - Amikor meglátta, hogy ott is ezzel fog­ lalkozom, a többiek előtt kigyúnyolt, megszé­ gyenített. Olyasmit mondott, hogy én egy pes­ ti strici vagyok, aki a haverjaival nyolcvan éves nagymamákat támad meg... Közbe akar­ tam szólni, mire még jobban bepörgött és rákezdte, hogy a kurva anyámmal szórakozzak. Tudom-e én, hogy kivel beszélek. Nézzem meg a váll-lapját... Hosszú hetek alatt István édesanyjának végre sikerült elintézni, hogy fia Budapestre kerüljön. Áthelyezték a hadműveletre. Amikor már úgy nézett ki, hogy egyenes­ be jönnek a dolgok, egy szerdai napon a barát­ nője telefonált neki, hogy ő már nem bírja cérnával. El fogja hagyni, mert nem akar egy katonával járni. - Már pénteken elhatároztam, hogy be fo­ gom szedni a gyógyszereket, ha a Katit elve­ szítem. Vasárnap, amikor kiengedtek, egyből hozzá mentem, de szóba sem akart állni ve­ lem. Kirúgott... Istvánt, akiből idáig folyékonyan ömlött a szó, most előveszi a beszédzavar. Hebeg és szeméből potyognak a könnyek. Percek telnek el, mire újra megnyugszik. - Fölmentem a barátomhoz, s ott szedtem be egy maréknyi Beloidot és Seduxent. Meg­ mondtam neki, hogy mit csináltam. A Gyön­ gyösi útról gyalogoltunk be a kórházba. Idáig egyedül a menyasszonyom éltetett. Ezután nem tudom, hogy mi lesz velem... 1990. május 17-én este fél tízkor három ismeretlen ember csöngetett Tihanyi Gyula, Nyáry Pál utcai lakásán. Két egyenruhás és egy civil. Nem mutatkoztak be, csak azt mondták, hogy Lentiből jönnek és rossz hírt hoznak. �- A maga fia, Tihanyi Gyula honvéd ma Én nem kérdeztem a fiamat, mi lett a dolog öngyilkos lett. Délután kettőkor halt meg a következménye. Az első hónap után zászlóalj­ zalaegerszegi kórház intenzív osztályán. írnok lett. Örömmel számolt be erről és arról A kegyeleti bizottság - mert az volt a há­ is, hogy a lőgyakorlaton kiváló eredményt ért rom ember - borgőzös lehellete betöltötte a el. Hetente, kéthetente hazajöhetett Zalaeger­ szobát. Többet nem szóltak, csupán azt mond­ szegről. Őrvezetőt akartak csinálni belőle. ták még el, hogy a fiú a gyengélkedő harma­ Azután a téli hadgyakorlat során megtud­ dik emeletéről ugrott ki, összetörte a koponyá­ ta, hogy megöltek egy sorkatonát. Nem ön­ gyilkos lett, nem baleset volt, mint ahogyan ját és eltörött a nyakcsigolyája állítják, hanem megölték. Erről az utolsó eltá­ Az édesapa így meséli el a történteket: - Egyedül voltam otthon, két kisebbik vozása idején beszélt nekem. Azt is mondta, gyermekem, a kilencéves Annamari és a tizen­ ha leszerel, ebből ügyet fog csinálni. De errő l három éves Gyuri a már asszony nagylányom­ addig ne szóljunk senkinek, mert baja lesz. nál voltak. Amikor a hírt meghallottam, azt Nem feltételes módban mondta, hogy baja le­ hittem, hogy hallucinálok. Nem tudtm, mi tör­ het, hanem azt mondta, hogy baja lesz. Hallgattam. Mégsem tudtam megmenteni tént velem. “Önök kicsodák?” kérdeztem még egyszer. “ Azt hiszem rosszul lettem, nem ér­ a fiam életét. tem, mit beszélnek. Miért jöttek?” Én 1990. február 28-án korkedvezmény­ Megismételték. Amikor valahogy magam­ nyel nyugdíjba mentem a Taurusból. A fiam hoz tértem, arról faggattam őket, hogyan ke­ még ebben a hónapban beadta áthelyezési ké­ rülhetett a gyengélkedőre a gyerekem, hiszen relmét a századparancsnokának, Dömény szá­ nemrég ment vissza makkegészségesen. Még zadosnak. Pestre szeretett volna kerülni, egy nem tudtam az első, sikertelen gyilkossági kí­ építőalakulathoz - akkor még voltak ilyenek sérletről. -, hogy egy kis pénzt keressen, hiszen két Nem válaszoltak. kiskorú testvére volt még itthon. Kérte fel­ A katonaságnál a fiam első élményei nem mentését az írnoki feladatok alól is, hogy ez se voltak valami felemelőek, hiszen nem szokott legyen akadály. A kérését nem teljesítették. hozzá az ocsmány hangnemhez. A z eskütétel Az utolsó eltávozásáról 1990. május 9-én után elmesélte, hogy az egyik kiképzésen a ment vissza Lentibe a Bottyán János gépesített kiképzésvezető robbanóanyagot, vagy talán lövészdandárhoz. A vonat öt óra körül indult. aknát kerestetett velük a terepen. Korábban Búcsúzáskor elmondta nekem, hogy nem bírta megtanulták, hogyan kell ezekkel bánni. A fi­ magában tartani a feszültséget, amit megölt am találta meg az első szerkezetet, hatástala­ honvédtársa halála okozott és beszélt az ala­ nította, ahogy tanították. Aztán megkérdezte kulat nyomozótisztjével. Ő azt válaszolta, jól az előljáróját, mit csináljon vele, hová tegye, van Gyula, ha visszajössz, írásbeli jelentést hiszen erről nem volt szó az oktatás során. teszel arról, amit tudsz. “ Kuss, baszd szájba a kurva anyádat!” Ez Ezután már nem találkoztunk többet. Le­ volt a válasz. het, hogy írt nekem levelet, de nem kaptam A kisfiam édesanyja, az én feleségem, egy meg. évvel ezelőtt halt meg, hosszú, öt éven át tartó Azt kérdezi, hogyan kerül a gyengélkedő­ szenvedés után. re? A jegyzőkönyv nagyon ellentmondó. Azt Amikor a fiamra így förmedt a felettese, ő állítják, hogy az ébresztő után egyedül volt a azt mondta: mosdóban, mosakodás közben esett el. Szá­ - Maga nekem többet ilyent nem mondhat. zadparancsnoka szerint többen is voltak a 379 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 mosdóban, de a tanúk véleményére később a Kaposvári Katonai Ügyészség nem volt kí­ váncsi. Mindehol az szerepel, hogy egyedül volt, ami a katonaságnál igen ritka dolog. Amikor a mosdóban elcsúszott - csúszásgátló papucsot vettem neki nemrég - akkorát esett, hogy kizuhant a folyosóra, mert ott volt egy lambéria, amiben állítólag felhasította a torkát. A négy centis sebet öt varrattal kellett összefogni. Közben kitört két foga is, a jobb kettes alsó és a bal felső négyes. Mindez úgy, hogy az ajkai épek maradtak. Uram, az én fiam szájában hordta a fogait, nem a száján kívül. Ha valakinek egy baleset következtében kiesik két foga, nem létezik, hogy ez ne hagyna nyomot az ajkán. És a fiam tudott esni, hiszen barnaöves ifjúsági karate válogatott volt. Tizenhároméves korában negyvenéves embereket tanított arra, hogyan kell esni. Az pedig fizikai lehetetlenség, hogy valaki esés közben egyszerrre sebezze meg magát három ellentétes ponton, homorú és domború részeken, a nyakán és a száján belül egyszerre. Ez volt az első kísérlet, hogy kioltsák a fiam életét, azért, mert tud valamit. Amikor utoljára itthon volt, meghoszabbí­ totta a gépkocsi- és motorvezetői jogosítvá­ nyát, meg a vizijártasságiját. Ezt azért is mon­ dom el, mert a katonaságnál azt is mondták, hogy a fiam megbolondult, holdkóros lett. Márpedig ilyennek nem adnak jogosítványo­ kat, az ilyesmi igen hamar kiderül. Azt is mondták róla később, hogy ha a nevén szólították, nem mindig észlelte, rágta a körmét, szemmel láthatóan ideges volt. Mégis beosztották harckocsi irányzónak a parancs­ noki kocsira. Ha az állapotát többen észlelték, miért tették ezt? Nem féltek? Egy depressziós őrült szétlőhette volna az egész laktanyát. Később a Pécsi Orvostudományi Egyetem szakértőit megkérdezte a katonai ügyészség, mi lehetett az oka a fiam “öngyilkosságának” . Nem azt kérdezték, mi lehetett az oka a halá­ 380 lának, hanem tényként állították az öngyilkos­ ságot. Lelki indítékot keresgélve valamit kel­ lett írniuk. A vélemény: az “öngyilkosság” oka visszavezethető az édesanyja egy évvel ezelőtti halálára, a menyasszonya abortuszára és az édesapja nyugdíjazására. Uram, nekem semmilyen problémám nem volt a nyugdíjazásommal. Nem egyik napról a másikra éltünk. Ha kellett volna, segít a család is. A menyasszonyával is boldogok voltak, már mind a két család várta a leszerelést, az esküvőt. Volt lakás is, a gyereknek is lett volna helye. A kihallgatásomra a fiam halálát követő harmincegyedik napon került sor. Addigra szellemi képességeikhez mérten a kaposvári katonai ügyészek fabrikáltak egy fikciót. Közben meg akarták nekem magyarázni, milyen volt az én fiam. A Legfőbb Ügyészség nyomozásfelügye­ leti osztályán átnéztem az iratokat. Az egyik tanúvallomás szerint a fiam holdkórosként bo­ lyongott éjszaka. Kovács Tibor főtörzs­ őrmester, ügyeletes napostiszt észlelte, hogy amikor a fiam azon a napon - a gyilkossági kísérlet napján - kilépett a mosdó ajtaján, vé­ res papírzsebkendőt szorított az ajkára, majd engedélyt kért arra, hogy a gyengélkedőre me­ hessen. Nem tudom, Lentiben a Bottyán János dandárnál rendszeresítve van-e a mosdóban a papírzsebkendő, vagy a honvédségi alsónad­ rágokra varrtak mostanában valamilyen zse­ bet. Mert csak ez lehet a magyarázata, máskü­ lönben nem tudom elképzelni, hogy a fiam papírzsebkendőt szorított a vérző szájára. Ha­ csak arra nem gondolok, hogy előre tudta, hogy őt baleset fogja érni, és a zsebkendőt a kezébe vitte magával. A szemtanú szerint, amikor kilépett a mosdó ajtaján, már zsebkendő volt a szája előtt Ezután vágta fel a torkát az a bizonyos lambéria? A huszonegyéves fiam egészséges volt, és az is kétséges, hogy 1990. május 17-én halt-e meg. �A menyasszonyának megírta, “kimostam a állítása szerint, és az orvos elsősegélyként le­ véres kimenőingem”. Ezt már a gyengélkedő­ vágta róla. ről írta neki, úgy május 11-12-én. Vajon hogy férhetett ki a fiam azon a pará­ A kegyeleti bizottság ismét megkeresett nyi résen úgy, hogy hozzá sem ért az ablakke­ május 21-én hétfőn. Azt mondták, két nap rethez? múlva legyen a temetés. De hát gyászjelenté­ A hivatalos verzióban ez szerepel: seket is kell írni, védekeztem, a barátokat, a “A fia bánatában sósavat ivott, ezután ki­ sporttársakat is értesíteni kell. Azután azt kér­ ugrott az ablakon.” deztem, tudnak-e valamit, hiszen az előző al­ A fiam sotokán-karatés volt. Ez a sport kalommal megígérték, hogy újabb informáci­ önmagunk legyőzésére és az önmagunk feletti óval szolgálnak. uralomra is megtanít, éppúgy, mint az élet Azt mondták, hogy ők nem adhatnak in­ tiszteletére. Kozma Erzsébet volt a fiam edző­ formációt, ők csak a kegyeleti bizottság. Még­ je, ő mondta, hogy a világon még soha nem is próbálkoztam, tudnak-e többet annál, hogy lett karatés öngyilkos. a harmadik emeletről esett ki? Amikor kizuhant a harckocsik által kőke­ “ Mi ilyet nem mondunk, nem mondha­ ményre döngölt salakos földre, kilenc és fél tunk, hiszen nincs is a gyengélkedőnek har­ méter magasból, betörött a koponyája és eltö­ madik emelete” válaszolták szűkszavúan. Ők rött az egyik nyakcsigolyája. De a teste más azt mondták, hogy a második emeletről ugrott részein nem volt semmiféle zúzódás, sérülés, ki. Én elérthettem az előző alkalommal, hi­ csak a félig begyógyult sebe vérzett a nyakán. szen sokkos állapotban voltam. Márpedig, ha valaki ilyen magasból, ilyen ke­ Az ügyészségen láttam a fotók között a mény talajra zuhan, lába szétcsapódik ostor­ gyengélkedőt is. Bizony ott a harmadik eme­ szerűen, és nem csak külsőleg, de belsőleg is let. sérül. A z utolsó katona, aki a fiammal utoljára A nyomozóorvos szerint, miután a fiam élve találkozott, azt mondja, többször is be sósavat ivott, a gyomortartalom részben a has­ akart menni a vécébe. “ Várjál, mindjárt vég­ üregbe távozott, de savhematinos anyagot ta­ zek” , mondta neki ez a katona. És a fiam be­ láltak a nagycsepreszben is. A lyuk a gyomor ment a vécébe. A z első emeleti vécébe, mert alján volt, a nagycsepresz pedig jóval feljebb ez ott történt. van, ez egy szűkebb rész. Ez olyan, mintha A katona nem látott a fiam kezében sósa­ egy kerti locsolókanna alul kilyukadna, de a vat. A sósavas üveg az ügyeletes tiszt asztalán rózsából még mindig folyna a víz, jönne a volt. vízsugár. A vizsgálat megállapítása szerint a fiam a A z ovosszakértő azt is megállapította, második emeleti vécé 30x30-as szellőzőnyílá­ hogy a fiamnak épek maradtak az, ajkai, ép sán át préselte ki magát, csak azt nem tudom maradt a szájnyálkahártya és a garaton meg a hogyan, hiszen kétszer olyan széles válla volt, nyelőcsövön sem látszik semmiféle elváltozás mint nekem. Ráadásul ez a nyílás két méter a maró folyadéktól. Még csak elszíneződés magasan van. Ezt úgy próbálják magyarázni, sincs. hogy a vécétetőre állt. A fényképeken a vécén Ha ez igaz, akkor csak úgy lehetséges, nem volt tető. hogy egy csövön keresztül töltötték bele a só­ Nem látszik a sósavtól származó elválto­ savat. zás az ablakkereten sem, márpedig a fiamnak Kértem, csináljanak röntgenfelvételt, nem sósavas volt a pizsamája, füstölt a szemtanúk teljesítették. Még fényképet sem készítettek a 381 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 fiamról. A kaposvári katonai ügyész, Gál Já­ nos fatális véletlenre hivatkozva elmondta, nem volt kéznél fényképezőgép. De különben sem szükséges az ilyesmi, mert az ügy öngyil­ kosságként indult államigazgatási eljárásban. A nyomozóhatóság nem rögzítette az ujj­ nyomokat sem. Nem vizsgálták sem a sósavas üveget, sem a vécét, sem a szellőzőnyílást. Ám harmincnégy nappal a vizsgálat lezárása után dr. Gál az után nyomozott, volt-e a fiam menyasszonyának abortusza, és hogy össze­ veszett-e velem. Nos, mi nem olyan családi életet éltünk, mint a Magyar Honvédség dísszázadának a parancsnoka, aki ahogy hallottam, kiirtotta az egész családját, mert nem vittek bort neki. Az én fiam nekem a legjobb barátom volt az éle­ temben. Hónapokkal később a sósavas palackot Budapestre szállították, de a daktiloszkópiai vizsgálatok során értékelhető ujjlenyomatot, vagy bőrfoszlányt nem találtak. Pedig az én szegény fiam, ha tettét ő követte el, alaposan megmarkolta volna a palackot. Állítólag még a kupakját is visszacsavarta, úgy tette vissza az ügyeletes tiszt asztalára. Azt mondják, a fiam vért hányt a vécében. Csakhogy ez artikulálatlan hanggal jár, már­ pedig semmi neszt nem hallott senki. Pedig többen voltak ott. A nyomozóhatóság elismeri a nyomozati hiányosságkat, de befejezte a vizsgálatot. Csak akkor nyomoznának tovább, ha bűncse­ lekmény alapos gyanúját észlelnék. Kértem, hogy temetésén legyenek kint azok a katonák, akik a barátai voltak. “ Ó, a fiának nagyon sok haverja volt” mondták nekem. A z én fiamnak barátai vol­ tak, nem haverjai. Megígérték, tele busszal 382 jönnek, és tudják mit kell ilyenkor tenni, hi­ szen nem először temetnek Budapesten. A k­ kor majd lehet beszélgetni a fiúkkal. Végül négy kijelölt sorkatonát küldtek. Jöttek volna többen, de nem engedték őket. Akik itt voltak, azoknak is megtiltották, hogy szóba álljanak velem. Parancsba kapták, hogy senkinek semmit. Csupán az egyik katona mondta, hogy kihirdették a körlet előtt, meg­ találták Tihanyi Gyula búcsúlevelét, amely­ ben arról ír, hogy családi ok miatt öngyilkos­ ságot fog elkövetni. De ki találta meg ezt a levelet, ki hirdette ki, és egyáltalán ki látta? Kértem a nyomozóhatóságot derítse ki, de megtagadták a nyomozást. A sorkatona három előljárója füle hallatára mondta, amit mondott, és egyikük sem cáfolta meg. A laktanya parancsnokától nemrég leve­ let kaptam, abban azt írja, ilyen levelet senki nem talált, és hogy a fiamnak határidőnaplója sem volt. Én a fiamat nemzetközi orvosszakértők je­ lenlétében fogom exhumáltatni. A parancsnok felelős mindazért amit tesz, vagy amit tenni elmulasztott. Azzal hitegetnek minket, hogy testileg, lelkileg megerősödve kapjuk vissza gyermekeinket. Hát koporsóban kaptuk vissza őket. Én már idegroncs lettem, nem tudom, meddig élhetek. Addig szeretnék, amíg a bíró­ ság előtt felelősségre nem lesznek vonva a gyilkosok. Mindegyik gyermekemet nagyon szeretem, de ő volt a legjobb barátom. Van még egy fiam, de remélem nem kap behívót, mert abból tragédia lesz. Ha fegyvert kap a kezébe, minden előljáróját a bátyja gyil­ kosának fog tekinteni. (Folytatása következő lapszámunkban.) �T ó th S á n d o r Kövek és pillangók (3.) Tari látomás Hol van már ez a fogalom: vízió? Eltűnt az idők barlangjában. Hajdan virágzó műfaj volt, amely a szürrealizmus bölcsőjeként emlegethető. Utólag. Akkor nem beszéltek valóságon túli irodalomról. Egyetlen irodalom létezett... Ka Taron járok, eszembe jut ez az irodalom. A középkor jóvoltából. Mert ebben a kis nógrádi (előbb: hevesi!) faluban összesűrűsödik az idő. Előttem a templom, mellette, a dombtetőn romfalak. Kérdeztem: mi ez? Kapát a vállán vivő idősebb asszony csak ennyit mondott: “ L ő r in c vá ra .” Elfogadtam. Magam sem tudom miért. Talán mert az asszonyt éreztem hitelesnek itt, a Mátra alatt. A kapával. Ő tudhatja... Tudta is. Régész barátom, a spanyol (vala­ honnan Andalúziából került ide) mondta ké­ sőbb: “A tari asszony jól tudta. A tudomány 1976-ig azt hitte, barokk kastély falai ezek. Megástam. Középkori cserepeket, kváderkö­ veket találtam. Ideje lenne feltárni a titkot.” Feltárta. Tariak dolgoztak mellette. Aztán betemették a kutatóárkokat, mindent vissza­ adtak a földnek, amely a legjobb konzerváló. Egyszer majd, máskor, szebb időkben talán újra... Ha lesz rá három millió. Akkor ennyi kellett volna. Vagy hét évvel ezelőtt... Ha nem is teljesen, de a rejtély megma­ radt. Részletek tisztázódtak ugyan. A z egész azonban még várat magára. Állok a templom falainál. Nyugatról vág a Nap, amely már lefelé hajol. A Zagyva csön­ desen folyik, szemben az Ágasvár. “ Castrum A gas” - ez áll a középkori oklevélben. Hajdan ez is a Rátótiak birtokában volt. Akik Köny­ ves Kálmán feleségének: Busillának a kísére­ tében jöttek Magyarországra, Itáliából. Meg­ telepedtek, megsokasodtak. Családokra osz­ lottak, így kaptak birtokokat “ Székhelyük Tar, Pásztó közelében, és többfelé osztályosok a Ráthold-nemzetség családaival” - olvasom Csánki Dezső híres történelmi földrajzában. Spanyol barátom azt is mondta: “Ha átte­ kinted a magyar történelmet, a tariak Lőrinc ivadékáról sok mindent megtudhatsz. Egyet nem: költő volt-e vagy diplomata...” Nem zá­ rom ki a kettőt. Zsigmond udvari embere ugyanis egy olyan kor hajnalán szolgált urá­ nak, amikor diplomácia és költészet nem vált el egymástól. A politika a finomságok felé hajlott, fegyverek helyett fehér asztalokhoz. Ahová leültek. Nem kellett meghalni. Egy másik barátom, a poéta Kiss Károly vetette papírra: “Zsigmond átmeneti ember, mint a korszak. Tetteiben és lelkében olthatatlanul ott 383 �palócföld 92/4 van a korabeli Európa minden feszültsége: hogy jelezze: 2000 év sem múlhat el nyomta­ még lovagkori eszményekért lelkesedik, ud­ lanul, Európa ezen szögletében a legmélyebb varában vitézi tornákat rendez, de világméretű teológiát hirdeti. Benn a hajóban bordás mennyezet fogad, diplomáciáját a titkos társaságok látható és láthatatlan ügynökeivel intézteti.” Sok igaz­ azt hinnéd, a Grienzingben vagy, fehér-rácsos ság van ebben, viszont magánéletének vívó­ vendéglő teraszán. Csupán jel ez is: a barokk dásaiban - és ezt Mályusz Elemér olyan pon­ ívek álbordázaton futnak: kétszáz év nyomai, tosan érzi könyvében de oldalt, kibontott oszlop-maradványo - folyton a kereszt k, fali freskók, afféle titkával (teológiájá­ Biblia pauperumok a val!) küszködött. tari hívőknek, vagy Ezekre gondolok négyszáz év óta. a templom előtt áll­ Golgota. Találgatja a va. Klasszicista tim­ képzelet: nem messzi panon köszönt, ba­ ide Maconka, s ott is rokk torony, de oldalt olasz mester járha­ az ablakok gótiku­ tott, tán ide is eltalált, sak, s a “csúcson” s elhozta az akkori osztott pálcikás cí­ stílust. Töredékes a merek. Tar Lőrinc kép, a redők, a színek építtette át, akkor a reneszánsz világa, s szokatlan formára a lehet, hogy maga templomot, aki is­ Zsigmond volt mecé­ merte királyát. Ő nás, akinek köszön­ emelt mellette kardot hetjük a hazai rene­ ama csetepatén, ami­ szánsz első emlékeit. kor Kanizsa érsek A másik oldalon, ki­ meg a többi főúr ki­ szögellő falfelületen kelt Zsigmond ellen. egészen más színek Lőrinc orrát csúnyán A porta speciosa a két címerrel ragyognak, kékben, megmetszették, élete végéig viselte a nyomokat. Így ment Hispáni­ fehérben az egyiptomi menekülés. A Gyermek ába, így Írországba, hogy leszálljon Patrik nem szamáron ül, hanem Anyja kezét fogja. purgatóriumába 1411-ben. Ettől vált “ szürrea­ Gyalogol. A Nílus mellé, ahol az első Paradi­ listává”? Mindenesetre a látomások megszál­ csom lehetett, miként a messianisztikus Me­ lottja lett, s híres vallomását Yonge Jakab ki­ reskovszkij állítja. A festő: német lehetett. Ná­ lunk divatos ez a menekülés-árázolás. Vele rályi jegyző véste árkusra, Dublinban. De miért kellett jól ismernie Zsigmond ki­ szemben kéz- és lábtöredékek rajzolatai és né­ rályt, hogy rendhagyó: egyhajós, nyújtott ke­ hány sejtető fő: a királyok imádása ragyogha­ resztalakú templomot alakítson? Az említett tott itt... lélektani okok miatt, s ezek szépen rögződtek Aztán már a trichorában vagyok. Három a XIII. századi eredetű Urhajlékon: elrende­ karéjos szentély. A legelső templom, amit még zett gótikája páratlan Európában. Nyújtva- Lőrinc őse építhetett ide. Valóságos peregriná­ szélesítve úgy rajzol keresztet a domb tövén, ció a hely, századokból századokba léphetsz: 384 �emitt a XIII. század, amott már a XV., majd a XVIII. következik, hogy aztán a múlt század­ dal végződjék a vándorút. Az oldalbejárati “ fülkében” (innen nyílt a hajdani porta speciosa) kövek és képek. Valósá­ gos kő, és rekonsruált rajzok a templomról. Egy kővéset Lászlót, Lőrinc nagyapját idézi. A sír­ köve volt. Zsigmondot kérte a fiú: írná át az apai jussot tartalmazó oklevelet az ő nevére. A király megteszi kedves emberének: 1405-ben Sirok vára a pokoljáró tulajdona lesz. A kapu-címer különös: a pohárnokmester Lőrinc és felesége emblémája fonódik össze, de az ablak pálcikás emblémái mindmáig rejtélyt takarnak. A spanyol régész utánament, hiába. Még hazája uralkodó családjainak címereit is átbúvárkodta Zsigmond kapcsolatai miatt. Túl a középkori falakon, amelyek a cinte­ rem védői voltak, gyalogút vezet a várhoz. Itt töprengek a karéjos szentély oldalfreskónak galéria során: a lefejezett alakok kik lehetnek? Térdelő lovag, kardja a földet érinti. Fölötte ki állt vagy ült, amíg a barokk építőmester meg nem bontotta a románkori felületet, s le nem pergette a festéket? A gyöngyösi ferences gvardián Magócsy István olyan latin verset talált 1836-ban, amelyen ez áll: Peregrinatio Laurentii Taar - és a rangos főúr zarándokla­ tairól szól. A British Museumban van az elő­ de, amely próza, és részletesen beszámol Lő­ rinc pokolbeli útjáról. Amit ott látott, talán azt jelezné e freskó. Vagy... Találgat az ember: a család patrociniumának helye ez a “ három le­ vél”? (Mert mint lóhere összetartozó levelei fonódik össze a három “ térbővület”) Akiket odafestetett a gazda, szentek a család oltalma­ zói lennének? Én jobban hiszem: a látomás emlékei, mely viziók olyan divatosak, megfo­ gó erejűek voltak akkoriban, s az irodalmi mű­ fajon túl lelki patika szerepét is betöltötték. Gondoljunk Tinódira, aki előzmények után, a tőle szokatlan stílusban énekli meg Lőrinc fi­ gyelmeztetését királyának, amely a históriás nyelvén ekként szól: “Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrinc hogy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginéi négy tüzes ember áll volt. Szózatot ott Tar Lőrincnek adának, Az nyoszolyát tartják Zsigmond királynak, Érsek, püspek, két paraszturak voltanak... Nagy sok csodát Tar Lőrinc látott volt, Egy tüzes kádferedőt ott látott volt, Zsigmond császár hogy benne feredett vo lt.” Hogy urának mindezt a pohárnok elmond­ ta-e? Elképzelhető, hiszen azt is papírra veti a krónikás, hogy ezután Zsigmond Budán Szent Zsigmond tiszteletére templomot építtetett, kolostort emeltetett, s “ belé gazdagságot, pa­ pokat szörze.” Angyali karok, ősatyák, valósá­ gos bibliai körkép ez a galéria, ha igaz a láto­ más-tartalom. Mindenesetre a kardos vitézben Lőrinc egyetlen képi emlékét sejtem. Akkor fölötte - a látomás szerint - a Szentszűz ülhe­ tett. Hallgatta Lőrinc imádságát a megholta­ kért. Paleográfus barátom két órát ült a kép alatti szöveg mellett. Gót-latin írás nyomait hordozza a fal ötszáz esztendeje. - Ha Máriakönyörgés, mondtam neki, csak a látomásra gondolhatok. Lőrinc imádságára, amely zso­ lozsmáskönyvek része volt a középkorban: Maria mater gratiae Mater misericordiae Tu nos ab hoste protege Et hora mortis suscipe. Magyarul valahogy így: Kegyelmek Anyja, Mária Irgalmasságnak Asszonya Te légy ellentől őrizőnk Halál-órában véderőnk. Töprengéseimre azóta sem kaptam választ. A z irodalom találgat: ki volt Lőrinc előde 385 �p a ló c fö ld 9 2 /4 a Patrik-barlangban? Vagy maga élte meg lá­ tomásait? Ö sszefolynak az adatok, történetek, s csupán a műfaj világos. Bálint Sándor mennyire tudta a közékori ember lélektanát, amikor arról beszélt, hogy a megélt valóság határa nála túljutott a látott-tapasztalt dolgo­ kon: átlépett idő- s tér-határokon. Számára a “ szent valóság” létezett, amely több, gazda­ gabb a tényeknél. És ez a keresztény irodalom lényeg-magyarázata is. Pilinszkyé is. A romok beszédesek. A régész ásója nyo­ mán, amikor hét esztendeje vallani kezdett a föld, kiderült: már nem a kényelmetlen hegyi castrum kellett Lőrinc családjának, hanem a kényelmesebb “polgári rezidencia” , minek nyomán helyesbíteni kell lovag-kultúránk adatait. Lőrinc ugyanis lovagi udvarház tulaj­ donosa volt. Zenészek járhattak nála, késői trubadúrok, s ki tudja hányan Európából, ép­ pen gazdag kapcsolatai révén. És persze Zsig­ mond, ha pihenni akart. Adatok nem szólnak ről, de ha úgy van: a templom is Zsigmond karatából vette fel különös architektúráját, Radics István rajza: 386 A ta r i te m p lo m nem látogatta-e meg a szentélyt és Lőrincet, hogy újra meg újra elküldje diplomáciai utak­ ra... Kétségtelen: Lőrinc hívő lélek volt, za­ rándokhelyekről vallott a legtöbbet, titkos kül­ detéseit csupán sejtjük. Vajon csak a teljes szabadságot kereste ilyenkor, amint a nevezett költő állítja? Nem hiszem. Illetve: akkor igaz, ha a keresztény szabadság lényegére gondolt. Vagyis ha az értékeset, a szépet, a nemeset akarta. Ez utóbbi nagyobb erejű állítás. Még láthattam a föltárt palota-emlékeket. Elképzelhettem, emeletes épület volt Lőrinc vára, afféle reneszánsz lépcsősorral kívül, mély pincével, jó borral, lantszóval és temér­ dek útiélménnyel, amit a gazda mesélgetett családjának. A ház mögött, az erdő alatt kő­ nyomok: a gazdasági épületek sorakoztak ott. Föld borít mindent, az M 21-es műútról a templom látszik, meg az eddigi falak, ame­ lyek annyi találgatásra adtak okot. Pusztul az emlék, koptatja az idő, s mikor lesz majd, hogy végleg feltárul itt egy darab elfelejtett Magyarország? Ennyire nem vagyunk gazdagok. �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Tarján Tamás Szemmagasságban VI. Amikor ezt a jegyzetet írom, alig egy-két nappal vagyunk az idei - hivatalos számítás szerint a hatvanharmadik - ünnepi könyvhét befejezése után. Részletes statisztikák még nem jelentek meg a forgalomról, a listára vett kilencvenkét “hivatalos” újdon­ ságból és mégennyi más friss kötetből álló kínálat szakmai, esztétikai mérlegelése egyelőre csak az ünnep eufóriájában történt meg - annyi azonban bizonyos, hogy igényes és sikeres volt a rendezvény. Viták és vitapontok persze akadtak, szerzői jogi kérdésektől a különböző műfajok és tematikák arányaiig, vagy a könyvárak keltette indulatokig. Mégis, a könyvhét - az ezúttal ötnapos könyvünnep - kimelkedő esemé­ nye volt a hazai kultúrális életnek. Természetes hát, hogy “könyvhét és környéke” a forrásvidéke szemlémnek, mely - nem egészen véletlenszerűen -"a visegrádi hár­ mak" közép-európai határokon túl nyújtózkodó epikájából válogat. (Író civilben) Bohumil Hrabal fekszik az ágyában. Fölkel, borotválkozik. Csak egy pizsamanadrág van rajta. Kissé még álmosan töprenge­ ni látszik, vagy talán épp nem gondol semmire. Netán azon töri a fejét, hogy melyik sörö­ zőt keresse föl aznap. Bohumil Hrabal fölkeresi a sörözőt. Mókázik a cimbo­ ráival. Inkább mosolyog, mintsem nevet. Jól érzi magát ezekben a hol elegánsabb, hol kopottabb prágai sörfészkek­ ben. Ez a világ az ő igazi ott­ hona. Bohumil Hrabal Mészöly Miklós kisoroszi kertjében vendégeskedik, máskor Es­ terházy Péterrel - a “monog­ ráfusával” - együtt tekint egy könyvbe, cigarettafüstöt fúj. Fejét fogja, egy különös pom­ ponos sapkával lep meg, kis­ macskát szorongat (a kutyá­ kat ki nem állhatja). Mindez Hrapka Tibor fo­ tóin, a ZSEBCSELEK című kötetben. S bár mindez csu­ pán periferiálisnak látszik, valójában csöppet sem mellé­ kes. Csehül író magyar író­ nak érzett és nevezett kortár­ sunk, Közép-Európa még nem Nobel-díjas “virtuális” Nobel-díjasa a SZIGETI LÁSZLÓ által készített inter­ júkötetet saját lehetséges öné­ letrajzi regényei, legalábbis érvényes önvallomásai egyi­ kének fogadta el, a pár évvel ezelőtti cseh kiadáskor. A cím egyébként azt jelzi, hogy - és akkor itt írjuk nagybetűvel az ő nevét is - BOHUMIL HRABAL Hidegkuti Nándor focista zsenialitása előtt tisz­ teleg: a hajdani aranycsapat klasszisa tudta zsebkendőnyi területen végrehajtani azokat a labdatrükköket, amelyek­ nek irodalmi - és néha filozo­ fikus, élet-megtartó - párhu­ zamait a prózaírás jelenkori cseh mestere a papírlap “zsebkendőjén” vagy az élet kutyaszorítóiban gyakorolja. (HIDEGKUTI egyébként las­ sacskán nemcsak a futballnak köszönheti halhatalanságát azaz végülis ugyancsak a fo­ ciból ered, hogy nemrég az 387 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 RTV Újságban Omar Sharif is Hidegkutit nevezte meg a magyarok reprezentánsaként. Merthogy mint ifjú egyiptomi válogatott labdarúgó, egykor ő fogta - próbálta fogni... Nándit.) A z önmagánál jelentéke­ nyebbé és jelentésesebbé nö­ vő anekdotikus elem termé­ szetesen valamennyi repliká­ ban megmutatkozik, kaján bölcselettel átszőve. Valósá­ gos novella az az emlékezés, amely a harmincöt-negyven körüli Hrabalt akkori házacs­ kája mellett, a ferde tetejű fé­ szer platóján láttatja, mert csak ott juthatott egy kis ál­ dott napfényhez, a sötét la­ kásban nem. (Különben any­ nyira napimádó, hogy negy­ ven fokos kánikulában is át­ megy az utca fényverte olda­ lára. Ugyan jó barátságban van a sötéttel is - de egy dol­ got nem szeret: az árnyékot.) A fészerre helyezett bútorok lába ferdére fűrészelve, hogy ne billegjenek; szecesszió korbeli, “atommeghajású” ősírógép dörgi betűit a felhőt­ len magasban, az udvaron egy bernáthegyi kutya kis­ kölykei botladoznak, maga az anyakutya fürdőnadrágokkal teleaggatva szaladgál, mert a játékos kedvű, legváltozato­ sabb foglalkozású szomszé­ dok szárítókötélnek is hasz­ nálják merő játékosságból... Nem csoda, hiszen az egész díszes kompánia szellemi emberekből áll, esténként 388 Lao-Cet szeretnek olvasni... Ez a kötet, a Zsebcselek fészertetőstül, bernáthegyis­ tül, kocsmástul, s az asszo­ nyokról, népekről, hazáról, halálról tett vallomásokkal együtt: életesszencia. Most indult kiadónak köszönhet­ jük: a pozsonyi Kalligram­ nak. Grendel Lajosék keresve sem találhattak volna - persze más újdonságaik, a szlovákiai magyar irodalom új, radikális hullámát bemutató könyveik mellett - márkásabb művet, mint ez az interjúregény. A sokoldalú literátor, drama­ turg, irodalomszervező, Szi­ geti László (Hrabal utószava szerint) eredetileg egy “szlo­ vák, cseh és valamiféle dada­ ista mondatok egyvelege­ ként” ható alapszöveget tett le az író asztalára, aki a sze­ métkosárba akarta hajítani az egészet. Nem tette. Belené­ zett. Kiváló könyvet hoztak össze ők hárman. Hrapka, a fotográfus, Szigeti, a kérdező, és Bohumil, aki nem mondott nemet. Hrbalológiai ismereteink gyarapodására szolgál a HÁ­ ZIMURIK című önéletrajzi regény is, amelyhez az írónak nem volt szüksége riporterre. Mesélőnek alkalmazta vi­ szont benne majdani felesé­ gét - azt, akit a több, halálo­ san szeretett és feleségül ven­ ni szándékozott nő közül utóbb tényleg feleségül vett. (Tapasztalom, sokaknak kife­ jezett csalódás, hogy ez a het­ vennyolc éves, őszhajúan ko­ pasz prágrai clochard magára vette a házasság kötelékét. Nos, további illúziórombolás végett közlöm: Hrabal - dr. Hrabal, mivelhogy Justitia fa­ kultásán szerzett diplomát.) A z Európa Kiadó újdon­ sága egy három kötetből álló folyam kezdete. Azzal, hogy a szerző átadja a szót az asz­ szonynak, tehát megszabadul az egyes szám első személyű mesélés terhétől és szubjekti­ vitásától, máris roppant el­ őnyös epikai és önkritikai po­ zíciót vív ki. (Nem) ő beszél, de róla beszélve beszél (nem ő)... A Zádor Margit által haj­ lékonyan, szeretettelien, meghitten tolmácsolt könyv végeérhetetlen történelmi és személyes anekdotasorozat, amelyben azonban a kis his­ tóriák, egymással korrelálva, az elmélkedés és a konfesszió magasába emelkednek. Bár­ mily meglepő, Szent Ágos­ ton-i és pascali vonatkozások, megszólalásmódok érzékel­ hetők. Sokat vissza-visszatérő, jelképessé váló motívum. Ilyen Hrabal tisztaságmániá­ ja. Hősünket kezében gyökér­ kefével, padlót súrolva pil­ lantjuk meg (vagyis így pil­ lantja meg a majdani feleség): világnézeti okokból és derűs energiákkal végzi fölösleges �buzgalmú munkáját. Energiá­ it nyilván annak köszönheti, hogy egy lakótárs, testes, ép­ pen melltartós szőkeség, ma­ ga is tisztaságmániás, időről időre tápdús ételeket - elsőre épp magyar gulyást - fuvaroz neki. A tisztaságmánia átra­ gad a majdani feleségre, átra­ gad az olvasóra, és a gyökér­ kefe meg a padló kettőséből lassacskán minden értelmes emberi tevékenység munka­ erkölcse, illetve minden hasz­ nos emberi munkálkodás te­ repe lesz. Tiszta szó, tiszta gondolat, tiszta erkölcs szük­ ségeltetik - különben meg­ görbülne a világ gyémántten­ gelye. Tisztának a tisztát őriz­ zük meg... - mintha Hrabal (aki nem csekély jártasságot árul el másutt a magyar sors­ ban és irodalomban) ismerné egy nála fiatalabb és már nem élő nagy költőnk sorait. Többször említtetik, hogy “ a doktor úrnak” “ az egyik szeme egy kicsit lejjebb van, mint a másik...” Tényleg. Hrapka Tibor fényképein is el­ lenőrizhető: a bal lejjebb van. Ilyen a prózája is. Minden szó egy kicsit lejjebb van, mint a szomszédja. Vagy for­ dítva: a jelzett szó például magasabbra szökken, mint a jelzője. Ez a lejjebb-szem a hrabali szöveg ritmusa. A tex­ tus nagyobb egységei is ha­ sonlóképp igazodnak egy­ máshoz. Elsőrendű mesterre vall, ahogy a látszólag pepecselő, profán történetmondás időről időre, sűrűn eljut szakrális, szimbolikus, költői magasla­ taira. Ilyen például az a jele­ net, melyet a Ieskelődő me­ nyasszony és vőlegény meg­ előlegezett násznak gondol­ hatna, de nem, a férfi csak azért vetkőzteti gyöngéden a nőt, hogy a munkában elfáradt, elpiszkolódott testet - megint a tisztaságidea! gyöngéden lefürdesse, a láb­ mosás gesztusával a krisztusi alázat tanújelét adva. Mi kell a gyönyörű, poétikus jelkép­ hez? Egy rozzant lavór, ter­ mészetesen. A lavór után aztán jöhet bármi, kiderülhet, hogy a lámpát a plafonon egy műlá b ­ hoz erősítették, a műláb Bre­ táé, a jövendőbeli sógoré volt, ő egyébként, a protézises, há­ rom nap múlva esküvői tanú lesz... Parancsoljunk megálljat saját újramesélő kedvünknek, mert még mind a kétszázhar­ mincnégy oldalt felidézzük így-úgy. Az író - egészen más sorsban - szinte a mi sorsun­ kat mondja-mondatja, a kö­ zös emberi sorsot mondja, ezért szinte a teljes könyv, az egész mese megül emlékeze­ tünkben. Pedig az ezernyi in­ da, ciráda, mellékág olyan egyszerű, annyira egy... Annyi, hogy tisztának a tisz­ tát... (Tamás, ki nem szent) Majdhogynem mindenki megfigyelhette már, hogy ha egy-egy mű hősének neve megegyezik a mi nevünkkel, akkor fokozott figyelemmel követjük a figura életfordula­ tait. A z ősi névmágia munkál ebben a jelenségben, a meg­ győződés, hogy az azonos név sorsazonosságot is rejt­ het, vagy sorsrokonságot in­ dukálhat. Nem bolondság a nomen est omen feltételezése: a név - mindazok testamentu­ maként, akik már viselték életformáló tényező. Természetesen semmiben sem hasonlítok MILAN KUNDERA nálunk eddig csak szamizdatban ismert re­ génye - A LÉT ELVISEL­ HETETLEN KÖNNYŰSÉ­ GE - Tomáš keresztnevű or­ vos hősére. De hiába idősebb nálam évtizedekkel, hiába jár be országot-világot - hol emigránsként, hol szakem­ berként - , hiába szemlélem idegenül szeszélyes és zilált családi kapcsolatait, hiába gyakorolja azt a szép hivatást, amelyet - talán egyetlenként - a magam számára elképzel­ ni sem tudnék: tehát hiába milliónyi a különbözés, mégiscsak “magamat” látom belé, mégiscsak “magunk­ nak” keresek megnyugtató helyet Tamás, a hitetlen (Di­ dimus), és Tamás, a hívő (az egyházatya Aquinói) között. Á m nyilván hívhatnak valakit Gábornak, Péternek, Balázs­ 389 �p a ló c fö ld 9 2 /4 nak, Sebestyénnek, sőt Klárá­ nak. Gizellának, Katalinnak, Eszternek is: a remekmívű re­ gény mindenkit a maga vilá­ gába és igazába, sodrába és főgondolatába babonáz. Mint Hrabalnál a tisztál­ kodáseszme, úgy itt is van re­ gényszervező alapmotívum. Ez pedig a világhoz és önma­ gunkhoz való sebészi viszo­ nyulás. Kundera, aki erősen filozofikus, mégis pergő re­ gényében néha még fölös­ legesen is megadja a jelené­ ses részek föloldását, ezt így mondja ki. “ A szenvedélyes sebész alighanem találkozott a szenvedélyes szoknyava­ dásszal. Tomáš akkor sem tet­ te le a képzeletbeli szikét, amikor a szeretőivel volt. Bir­ tokba akarta venni, ami a leg­ mélyükben rejtőzött, ami mi­ att fel kellett metszeni őket... Tomášt korántsem kéjsóvár­ sága űzte a nőkhöz (a kéj va­ lamiféle többletjutalomként jelentkezett), hanem a vágy, hogy birtokba vegye a világot (hogy szikéjével felnyissa a világ fekvő testét)” . A főszereplő szexuális áll­ hatatlansága így morális gyengeség helyett tartalmas, világfölfedező etikai izga­ lommá minősül át. Csapodár­ sága a létezés végtelenségé­ nek, ennek a keserves és bir­ tokolhatatlan gazdagságnak szól. Ha a donjuanizmus e ké­ sei változatánál, a sokadik Casanova-történetnél többet nem fejezne ki Kundera, ak­ 390 kor is szép, értékes olvas­ mánynak számítana a hűvös­ sé fegyelmezett, életröntge­ nező alkotás. Csakhogy To­ máš éppen 1968 táján nem ta­ lálja a helyét, és nem pusztán megokolt állhatatlansága, ha­ nem európai árvasága, közép­ európai otthontalansága miatt képtelen hűségesen kitartani szerelme, angyala, múzsája, jobbik énje és sorscsapása, a már a történet elején kisze­ melt Tereza mellett (ez is be­ szélő név? “ Kis”? “ Szent?” ). Nem tart ki? Kitart. A ki­ tartás tart ki őmellette, kitar­ tásra képtelen mellett. A mú­ lás válik kitartássá: elmúlik az, ami nem kitartás. A könyv legfájdalmasabb és legföle­ melőbb eleme az öregedés ábrázolása. Még a vétkeink­ ből is kiöregedünk. Kiörege­ dünk a “térségből” , Kelet­ Közép-Európából, de más térségekben sem fiatalodunk. Kiöregszik alólunk a térség. Ki a kontinens. Éppen ebben a tragikus érzetben lesz az egyetlen biztonság Tomáš és Tereza együttléte: a vállra hajtott fej. Csak egymásban bízhatnak. Hivatás? “ A hiva­ tás szamárság, Tereza. Ne­ kem nincs semmiféle hivatá­ som. Senkinek sincs hivatása. És óriási megkönnyebbülést jelent, amikor az ember meg­ állapítja, hogy szabad, hogy nincs hivatása.” Egy bizonyos emberi al­ kattól - a Tomáš-i alkattól és egy bizonyos történelmi eseménytől - Európa 1968 -ától - így jutunk el a ciniz­ mus nélküli negációig. Nem szükséges hozzá kommentár. Csak egy megjegyzés: az Eu­ rópa könyvheti újdonságát Körtvélyessy Klára magyarí­ totta, borongós stílusban, ren­ díthetetlen hivatástudattal. (Mrožek, morzsákban) Amikor a Színház című folyó­ irat 1990 auguszusában Mro­ žek-fesztivál címmel remek összeállítást közölt a hatvana­ dik születésnapjához érkezett íróról - egyébként egy Krak­ kóban rendezett, valóságos Mrožek-fesztivál, a “ nagy diadalmenet” kapcsán - , az életművet csak részben isme­ rő magyar olvasó, színházba­ rát is megsejthette, mit jelent a kortársi lengyel kultúrának - az erkölcsnek és az önbe­ csülésnek is, az irodalomnak és a színháznak is - SLAW O­ MIR MROŽEK, az évtizedek óta emigrációban élő prózaés drámaíró tevékenysége. Közvetett, lényegében mégis folyamatos az ő jelenléte az utóbbi harminc esztendő Len­ gyelországában. A Pesti Szalon Könyvkidó a hazai Mrožek-képet kívánta árnyalni azzal, hogy LEC­ KÉK A LEGÚJABB KORI TÖRTÉNELEMBŐL címen a nyolcvanas évek kisepikai terméséből bocsátott közre válogatást Pálfalvi Lajos �szerkesztésében és fordításá­ ban. A kis kötet kétarcú: egy­ részt remeklésekkel szolgál, másrészt egyes gyönge kroki­ jai, pamfletjei olvastán leg­ följeb elfintorodunk. Az egyenetlenség az álta­ lunk alighanem legjobban is­ mert, a drámaíró Mrožek írás­ művészetének is jellemzője volt, sőt nem szentségtörés kimondani, hogy abszurdoid, sőt übü-oid példázatainak né­ hánya, politikai aktualitását és a kimondás fontosságát vesztve, irodalmi értékekkel már nem tündököl. Persze az Emigránsok például örökér­ vényű parabola, egyben szo­ ciográfiai jelentés a haza­ vesztésről, arról az otthonta­ lanságról, amelyhez képest Tomášunk vesszőfutása meg se kottyan. (A darab kvalitá­ sait nemrégiben a stuttgarti tri-bühne vendégjátéka, Szé­ kely Gábor vendégrendezése is igazolta. A “ kisbetűs” kisszínház az ugyancsak Szé­ kely által színapadra állított Tótékat is elhozta, s talán az előadásokat nem ismerő olva­ sónak is sokat mond, hogy az Emigránsok A A , illetve XX nevű értelmiségi, illetve fizi­ kai munkás hősét a Tóték Őr­ nagya, illetve Tót ura játszot­ ta a Merlin Szinházban zajlott vendégszereplésen.) Az író persze nem precizi­ ós gép, akinek milliméternyi hiba nélkül kell egymás mellé rónia a betűket - bár halkan megjegyezzük, Mrožek egész talentumában van valami, ami a múlandóság, a csak e századi jelentőség érzetét kel­ ti. Ezt a gyanút azonban ne hangoztassuk egy szerencsére még lezáratlan oeuvre-ről szólva, s legyen mégegyszer intő jel a “ nagy diadalmenet”, az otthonin kívül a nagyvilág­ ban is joggal kivívott megbe­ csültség. A Leckék-kötet legjobb darabjai - az író egyik önélet­ rajza mellett - maguk is auto­ biográfiai indíttatású, fájdal­ masan és kegyetlenül gro­ teszk írások. Köztük is Az orr, amely nyilván gogoli ihletés­ sel arról a valóságos tényről értekezik, hogy a kamasz Mrožeknek hirtelen hatalma­ san megnyúlt az orra (karika­ turistái jószerivel csak egy orrnak szokták rajzolni az ar­ cát). Ebből a fiziológiai vagy inkább fiziognómiai tényből a személyes gátlásokon kívül különféle származásbeli fél­ reértések keletkeztek; de vá­ laszként az agresszivitás. Az erkölcsi ember tiszta és bátor, gunyos és legyintő önkritiká­ ja, emlékezése ez. Nélkülöz­ hetetlen a Hamu, Gyémánt? elmélkedése, magyarázatra nem szoruló címével. Másfelől érdektelenül ru­ tinos parafrázisok, szössze­ netszerű íráskezdemények sorakoznak: alkalmi futamok. Például az egy oldal terjedel­ mű Az ifjú Werther gyötrelmei nem csekély, a fiatalok (igaz, a kivagyi, érdemet még nem szerzett, máris nagyszájú fia­ talok) elleni indulatot pufog­ tat a levegőbe. Éppen mostanában értsd: júniusban - van az író születésnapja. Immár a hat­ vankettediket üli. Ő maga tar­ totta fontosnak jelezni, hogy nem 26-án van a nevezetes nap, amiként az majdnem minden lexikonban szerepel, hanem június 29-én (ha így nekünk könnyebb megje­ gyezni: Péter-Pálkor). A pon­ tatlan anyakönyvezésből ere­ dő hamis születési dátumnak, mondja Mrožek, egy haszna volt. Így a világ minden titkosrendőrségének dossziéiban is hamis adattal szerepel. Amit olybá vehetünk, hogy nem is őt tartják nyilván. Az író nyil­ vántarthatatlan. (M inden nyilvántartható) Az 1992-es esztendő aligha­ nem legkiemelkedőbb eddigi hazai irodalmi eseménye Bo­ dor Ádám régen várt nem-re­ gény regényének megjelené­ se. A z időrendhez nem igazo­ dó, novelláknál szervesebben összefűződő, ám teljes törté­ netegységet nem alkotó írá­ sok, a SINISTRA KÖRZET fejezetei “a dobrini termé­ szetvédelmi területen” ját­ szódnak, ahol sem a termé­ szetet, sem az embert, sem semmi mást nem védenek csakis magát a védelmet vé­ 391 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 dik. Ha csak egyet akarunk kihallani a sokhúrú könyv ál­ tal megzendített hangokból, akkor a legerősebb szólani ez: az államgépezet félelme alatt­ valóitól (végsó soron túlszer­ vezett, és ezért rosszul szer­ vezett önmagától). A “ véde­ lemnek” ez a formája - sőt általában mindenfajta, éssze­ rű védelem, védekezés is korlátozás, szabadsághiány. Bodor lenyűgöző légkörte­ remtéssel ábrázolja, hogy ahol kezdetét veszi, majd el­ harapózik a szabad­ ságkorlátozás, ott a korláto­ zók is mind kevesebb szabad­ sággal rendelkeznek, és a gyilkosok is a legrútabb ha­ lállal végezhetik. Sinistra la­ tinul bal-t, balsorsot, balvég­ zetet jelent. A “ regény” lapja­ in a fátum és az elterveltség együttesen munkálkodik: amit az ideológiai és bürokra­ tikus gonoszság, a zsarnoki önkény, a totális diktatúra minden igyekezete ellenére csak felibe-harmadába old­ hatna meg, azt a fátum végzi be. A mű szándékolt - egyben kényszerű - töredékessége az olvasás folyamán riasztóan kiöli időérzékünket. A törté­ nés linearitásából kitépett, in­ formációkat ismétlő, cáfoló, bolygató epizódok a folyto­ nos tél képzetét keltik. Foly­ ton csikorgó hideg közeleg, jönnek a “csonttollú mada­ rak” , s velük a halálos “ tunguz nátha” . Csonttollú madár 392 van, tunguzok vannak; tun­ guz nátha nincs, és ha lenne, akkor sem a csonttollú mada­ rak hoznák. Bodor hiperrea­ lisztikusan dolgozik ("min­ den megvan"), de a valóság tényeit egymáshoz képest képtelenül, a gogoli fantaszti­ kus realizmus, vagy a García Marquez-i mágikus realizmus hatását idéző módon elmoz­ dítja. Szívfájdító, bizarr hu­ mor vérzi fel a modern grimm-mesét, a mai véres krónikát: a sokszorozás, a föl­ nagyítás, illetve a kicsinyítés, az eljelentéktelenítés démoni­ ra rajzolja át a világot. A térkezelés hasonlatos az időkezeléshez. Térképpontok zsonganak fejünkben, fényképszerű elevenséggel és fes­ tői dússágában látjuk a vadre­ gényes tájat - mely szigorúan körülhatárolva, kerítve, őriz­ ve terül el a kelet-közép-euró­ pai (Balkán-közeli) senki­ földjén. Kétségbeejtő kétség­ telenséggel ott van a seholban. Harmadjára a beszélő - és kevert - nevű figurák, bi­ zonytalan etnikumok átmene­ ti képviselői hoznak zavarba. “ Saját” nevük tán nem is a sajátjuk, biléták bélyegezik őket. Bár a mellékszereplők névhálójáról és nomen est omen-jéről is tanulmányt le­ hetne s kellene írni (például arról is, ahogy az öngyilkos homoszexuális éppen karóba húzza önmagát, s még jóideig él; csakhogy egyáltalán nem bizonyosan homoszexuális, és a testvérével együtt egy né­ ven ketten vannak) - marad­ junk azonban csupán a törté­ net szinte kizárólagos mesé­ lőjénél, Andrej Bodornál, aki a keresztnevét még szereti is. Íme, az írói alakmás! csapna le örömmel a körülte­ kintés nélküli elemzés. Hohó! Az a valaki, aki a nevelt fiát (Béla Bundasiant) megkeres­ ni és hazavinni jött a maga akaratából erre a félelmetes “természetvédelmi” területre, kockáztatva az életét is, de a szabadságát föltétlenül, s célja érdekében az állati sort, a kabátujjon átszűrt nyersszeszt, gumók rágcsálá­ sát, a villany nélküli sötétet, az ép ésszel felfoghatatlan munkatevékenységeket is vállalta - az a valaki minden nevet viselhet a polgári élet­ ben, csak a Bodort nem! Ér­ keztekor úgy kapja a Bodor­ bilétát, mint a rabruhát. Va­ gyis a Bodor Ádám köny­ vét lényegében egyes szám első személyben előadó And­ rej Bodor minden, csak nem Bodor! Az alakmás úgy alak­ más (és biztosan alakmás), hogy semmi esetre sem alak­ más (egyértelmű, hogy nem az). Ebben a paradoxonban a sinistrai lét totális paradoxitá­ sa, az író északi szélként süví­ tő alapgondolata is benne van. De Bodor Ádám is nagy író, mint Hrabal, Kundera, Mrožek. Másképpen nagy �író, nyilván. Abban hasonlít hozzájuk, hogy a katasztrofi­ kus XX. század groteszk vég­ leteit ő is szinte teljességük­ ben sejti, látja - ezért az észa­ ki szél még arra is képes továbbra is jelképesen szólva hogy selyempapírba cso­ magolt fésűn muzsikálja el a szabadságot áhító reménység cincogó dallamát. (Magvető Kiadó) CSEMNICZKY ZOLTÁN: Bájvigyor 393 �pa ló c fö ld 9 2 /4 Huszár Sándor Naplólapok IV. Világosodik - vége a felvonásnak 1961. szeptember 16. péntek A színház előtt vezető színészünk László Gerő valamit nagyon nagy figyelemmel olva­ sott. Előlről látom, hogy az Utunk eheti száma van a kezében. Mögéje kerülök és megállapí­ tom, hogy Rappaport Ottónak a Színházi stí­ lus - színházi profil című kolumnás cikkét böngészi. - Na mit szól hozzá? - kérdem. - Rapihoz? Azt, hogy egy marha! - vála­ zolja a rá jellemző vehemenciával Gerő. Meg ertem volna esküdni, hogy ezt válaszolja, smerem Gerőt és Rapit is kezdem megismer­ ni. Mellesleg a cikket én is olvastam. Elbe­ szélgettünk róla, mások is bele-beleszóltak a vitába. És kiderül, hogy ez az elfűrészelt óriás nem is olyan nagy marha, mint ahogy első pillanatban Gerő mondta. A műsorterv, a do­ mináns játékstílus és egy kevésbé konkrét is­ mérv alapján amit ő “az együttes közösségi tartásának mond” jellemzi a hat magyar szín­ házat. Igaz, hogy nem valamennyit, csak né­ gyet, de a vita alapján kialakult egy olyan színházkép, amit én is elismerek, bár mindig azt hangoztattam, hogy vidéki színházat nem lehet szigorúan profilírozni. Nos így, a Rapi meg a mi nézetünket összevetve ez lenne a valós és tapasztalatokon alapuló minőségi jegye az egyes társulatok­ nak: - Marosvásárhelyi Székely Színház - Mű­ vész színház 394 - Nagyváradi Állami Színház magyar ta­ gozata - Vígszínház - Szatmári Színház - Ifjúsági színház - Sepsiszentgyörgyi teátrum - Faluszín­ ház. - Temesvári társulat - Kísérleti színház. - Kolozsvári Állami Magyar Színház Nemzeti Színház Természetes ez egy unalmas órán felme­ rült beszédtéma, mert minden társulat tilta­ kozna az úgymond lehatárolás ellen. Beleért­ ve magunkat is, hiszen épp a nemzetiszínházi stílust akarom kiirtani nagy buzgalommal. Az új évadra átszerződtetem Taub Jánost, a temesvári igazgató főrendezőjét, aki nagy kísérletező. Hátha ezzel is sikerül valamit mozdítani ezen az itteni begyepesedésen. 1961. szeptember 17. szombat Megint tele van a dossziém kérvénnyel, az életem pedig problémával, meg átokkal. Azzal vádolnak egyfolytában, hogy tönkre akarom tenni a társszínházakat azzal, hogy átszerződ­ tetem a legjobb erőiket. Isten látja a lelkemet, hogy ezt nem akarom. Egy objektív ember még azt is láthatja, hogy ennek a migrációnak nem én vagyok az oka. Örvendek, ha egy tize­ de igaz annak, amit az átszerződni akaró szí­ nészek a fülembe búgnak, mármint, hogy az én személyiségem biztosítja számukra a jövőt. Túl szép, semhogy igaz legyen. Nyilvánvaló elsősorban a város vonzó. Kolozsvár mindig �vonzó is volt minden erdélyi ember számára. tehetségű Sinka, valósággal kisebbrendűségi Ezért is támadnak Tompáék olyan hevesen, gátlásom van. Én persze azt tudom, hogy be­ mert Kolozsvárt mégsem szidhatják. Én lehe­ csületes vagyok és ők szélhámosok. Önámí­ tek csibész, Kolozsvár nem lehet szélhámos. tás! Ők színházi emberek. Én civil vagyok. Az Az, hogy sokan szeretnének idejönni nem azt ő szemükben a becsület az előadás. A többi bizonyítja, hogy én milyen nagy ember va­ lényegtelen. Hát nincs igazuk? gyok, hanem hogy milyen bizonytalan, meg­ alázó és kínos a lét - máshol. A nálam lévő kérvények tanúsága szerint ez elsősorban Sep­ 1961. szeptember 22. csütörtök A z Utunk eheti számában Rappaport bú­ siszentgyörgyre érvényes, ahonnan két kiváló színész ostromol: Király József és Bíró Leven­ csúztatja a napokban elhunyt Lucia Strudza te. Mindkettőnek helye volna a társulatban, de Bulandrat, a kor - ha nem az egész román az én lehetőségeim is korlátozottak. Olyan tí­ színjátszás - legnagyobb színésznőjét. pusokra van szükségem elsősorban, amilyen Mindössze kétszer találkoztam a nagy­ nálunk hiányzik. Persze nincs igazgató Er­ asszonnyal. Az elsőt elmondtam Viktor Re­ délyben, aki a fenti két embert csak úgy, bengiuc-kal beszélgetve a Moszkvába tartó könnyedén elutasítja. Annyit mindenesetre el­ repülőn. A másikat ím most jegyzem le: értek, hogy mindkettőjüknek felemelte Ko­ Bukarestben, az akkori Művelődésügyi vács Dezső a fizetését. Állami Bizottságnál járván hivatali ügyben, Merthát ezt sem kell kifelejteni a pakliból, Mircea Avram, a színházi főosztály akkori hogy manapság én vagyok a mumus. Ahogy igazgatója meghívott, hogy menjek el vele a valaki valamivel elégedetlen, bejelenti, hogy Municipal - ma Bulandra - Színházba úgyne­ szerződik Kolozsvárra. Én ugyanis - Vaida vezett “vizionálási” főpróbára. Madame Bu­ Vasile jóvoltából - lakást is biztosítok az új landra, az igazgatónő kérte meg, vigyen ma­ tagnak. gával jóhiszemű színházi embereket. Ez, Itt van például Sinka Karcsinak egy vásár­ ugyanis az a főpróba, amelyen a színház mű­ helyi levele. Kifejti, hogy nincs semmiféle vészeti tanácsa és a hivatalos fórumok képvi­ igénye, csak annyi, hogy nálunk játszhasson. selői megnézik és engedélyezik a produkciót. Ott nem érzi jól magát. Végül így zárja a négy Persze az előadás ilyenkor legtöbbször még oldalas írást: “ Levelemről senki nem tud és nyers, ezért a Madame nagyon ügyelt arra, Tompának sem szólok addig, amíg nem aku­ hogy illetéktelenek nehogy rossz hírét keltsék. tális a kérdés.” Nos hát ha valakire, Sinkára Mindezt tudtam, csak a Madame módszerei­ nagy szüksége volna a társulatnak. Régóta vel nem voltam tisztában, és így elkövettem játsszuk ezt a bújócskát, hogy “ Tompa ne tud­ azt az elővigyázatlanságot, hogy míg Mircea ja” . Aztán a minap Tompa hív telefonon és Avram az előcsarnokban időzött, én besétál­ minden különösebb bevezetőt mellőzve így tam a nézőtérre. Egyenesen Madame Buland­ szól: ra karjai közé. Az igazgatónő ugyanis - ki­ - Huszár elvtárs ne fárassza magát Sinká­ lencvenen felül volt már a hatvanas évek ele­ ért. Felesleges. Én már a lehető legmagasabb jén - lesben állt a bejáratnál, s várta a hívatlan gázsit folyósítom neki. Annál nagyobbat maga vendégeket. Mikor feltűntem, szeme elé kapta sem tud adni. Adja fel a küzdelmet! a szemüvegét, s pillanatok alatt eldöntötte: ezt De ugye Tompa nem tud semmiről... az alakot ő életében nem látta, s ezért halkan, Mikor az életművészet ilyen nagy meste­ de roppant erélyesen rám szólt. reivel van dolgom, mint Tompa és a hozzáillő - Iesi afa rǎ ! 395 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Ami magyarul körülbelül így hangzana: - Ki innen! Szerencsémre ebben a pillanatban utolért a vezérigazgató, s bemutatott neki. - A Kolozsvári Magyar Színház igazgató­ ja. A Madame azonnal magához ölelt és hosszan magyarázta a tévedését. Azt is elárul­ ta, amit pedig gondosan titkolt, hisz nem viselt szemüveget, hogy súlyosan rövidlátó. Én per­ sze az egészen jót nevettem, és biztosítottam, hogy nem bántódtam meg. 1961. december 1. péntek Utunk: A Háború és béke az ország szín­ házi életének eseménye, - írja Szőcs Pista! Győztem. Ez rossz évad? Megújult a színház, ünnepel a sajtó! 1961. december 8. péntek 5 perc Huszár Sándorral (Utunk) “ Hamarjában összeszámolom: kereken ti­ zenkét esztendő telt el legelső találkozásunk óta. Magam előtt látom a megtermett, barna legényt, aki a bőrgyárból, a csereskádak mel­ lől jött a napilap szerkesztőségébe, s az első hetekben még kicsit tanácstalanul, kicsit meg­ illetődve csetlett-botlott az íróasztalok között, meleg, dióbarna szemében valamiféle gyer­ meteg, mosolyra indító bocsánatkéréssel, mint aki azt mondja: mit keresek én itt? De ha akarjátok, hát megpróbálhatom. Arcán most is feldereng egy pillanatra az a régi, restellkedő, fiús mosoly, amikor meglát­ ja, hogy előveszem jegyzetfüzetemet. - Hű, de kínos szituáció! De ha minden­ áron akarod, hát jó, megpróbálhatjuk. Lazít a nyakkendőjén, leveti kiskabátját, s ingujjban ül át mellém a színigazgatói íróasz­ taltól, mint aki a soronlévő feladatnak gyűrkő­ zik neki. Valahogy úgy ahogyan elleste apjá­ tól, aki évtizedeken át minden reggel neki­ gyűrkőzött az ezerkilós Herbák-gyári gőzka­ lapácsnak. 396 Az ilyen nagy nekigyűrkőzésekkel győzte le lépésről-lépésre a kishitűséget, s a toll lett a gőzkalapácsa, amellyel az új világot ková­ csolja mind szenvedélyesebben. Első mestere, ahol a segédkönyvet megszerzi: a napisajtó. A tanulság: az osztály, az ügy, a forradalom szol­ gálata egy életre szóló útravaló, a gyökereket többé nem lehetett eltépni. A z Utunk szer­ kesztőségében íróvá érik, ebből az újabb neki­ gyűrközésből novelláskötetek születnek, mély humanizmustól fűtött, ízig-vérig mai írások, amelyek a legtöbb esetben élénk visszhangra találnak, s a bennük felvetett etikai problé­ mákkal nemegyszer szenvedélyes vitákat ka­ varnak. Vajon mi ennek a titka? - próbálom most kitudni. - Hogy egy színházi kifejezéssel éljek, ne­ kem is megvannak a magam bérleteseim. Időnként felkeresnek, s megosztják velem örömeiket, gondjaikat. Szeretek utánanézni az emberi sorsoknak, örömem telik ebben. Emlékszel a Marika-vekni című novellám­ ra? Az is úgy “ született” hogy kicsit utána­ néztem egy cukrászlány sorsának. Az írásban szereplő kopasz vasutas, aki összehoz­ za a fiatalokat, tulajdonképpen én voltam. (...) Az egykor oly sivár, kilátástalan külvárost újjávarázsoló blokkok egyikének földszintjén lakik Huszár Sándor. Dolgozószobájának ab­ lakából a rendezett Szamos-parti sétány neon­ fényeire lát, s a Hója erdőre, amelynek domb­ jai alatt toronydaruk reflektorai pásztázzák az építőtelepet. Könyvekkel megrakott polcok futják körbe a dolgozószoba falát. Közöttük ott csetlik-botlik, s illegeti magát újabb karco­ latainak legifjabb hőse, az író leánykája. Pipi, Ildikó. Miközben hallgatom terveit, problémáit, egyik novellahősének, Máriskónak a szavai jutnak az eszembe, aki büszkén mesél a mér­ nökké nőtt kőművesgyerekről, akivel régeb­ ben együtt hordta a maltert: �- Ugye nem hittétek - Nézzétek meg, mi lelt...” Mikó Ervin 1962. január 5. péntek Te jó ég, már ötödike ! És eddig mi történt? Úri becsületszavamra nem tudom. 1962. március 23. péntek Ma közli a sajtó a hírt arról, ami tulajdon­ képpen már hetekkel ezelőtt megtörtént, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Bu­ karesti Lucia Sturdza Bulandra együttes test­ vérszínházi szerződést kötött. Ennek egyik pontja az, hogy rendszeresen játszunk Buka­ restben és ők Kolozsváron, amikor is nem kell terembért fizetnünk, mert erre az időre a “test­ vér” vidéken játszik. Különösek az emberek. Sokan kérdezték meg tőlem, hogy ez meg mire jó? Kissé szo­ morúan, de egyenesen válaszoltam: arra, hogy kifejezzük, őszintén akarjuk a román és a ma­ gyar kultúra közeledését. Sok minden meg fog változni Európában. Talán még a határok is. Egy nem változik soha: a tény, hogy az Isten egymás mellé helyezett bennünket románokat és magyarokat. Mondtam Liviu Ciuleinak, a nagy román rendezőnek, hogy egyeseknek mi a problémája. Persze azt elhallgattam, hogy főleg magyarok kérdezték. És ő, a tiszta em­ ber, akinek semmi érintkezése nincs a nemzeti kérdéssel és a nacionalizmussal, így felelt: tő­ lem is megkérdezték. (Mert fel se tételezte, hogy a dilemmák között is van nemzetiségi differencia.) És tudja mit válaszoltam? Azért játszunk ott, mert nekünk a Magyar Színház művészi törekvései tetszenek. És még valami­ ért: a Magyar Színháznak kialakult közönsé­ ge van. Nos ha mi odamegyünk az a közönség befizet hozzánk, és a románok is eljönnek bennünket megnézni. Tehát dupla az ered­ mény! Különben Liviu Ciuleitől, aki nemcsak kiváló rendező, de - építészmérnökit végzett - díszlettervezőként kezdte, megrendeltem a Schiller Ármány és szerelem című darabjának díszlettervét. Mondtam a testvérek segítik egymást és ő ezt készséggel elismerte. Már készül is a díszlet. Emellett az is fontos lépés, hogy a Bulandra színház április 2 és 6 . között nálunk játszik! Az Utunk erre vezércikket kért tőlem a “vérszerződésről” . Ismétlem ez nem ártatlan játék. Ez a mi közös lépésünk sokak szemében provokáció. Ma azt is hallottam - ezt viszont román oldalról - hogy Ciulei zsidó, nem ro­ mán. Tehát? Valamelyik öreg színész mesélte ezt az úgy néz ki - öreg anekdotát. Egy kisváros direktora elő akarta adni Az ember tragédiá­ ját. És, hogy az esemény minél ünnepibb le­ gyen, fővárosi díszlettervezőt hívott. A z illető megérkezett, megnézte a színpadot s rendel­ kezett: ezt a falat, meg azt a falat, meg ott amazt a kéményt lebontjuk. A direktor ájuldo­ zott: De hogy képzeli ezt uram? Hát kinek van erre pénze? Mire a fővárosi díszlettervező így szólt: akkor viszont a nevem nem kerül fel a plakátra. Stimmel - válaszolta az egyszeri di­ rektor - akkor marad a Madách! Nos hát én is így vagyok az oponenseim­ mel: akkor marad a tiszta gondolat! Legfen­ nebb nem választanak meg képviselőnek. 1962. március 29. csütörtök Ma Weisz Lázárnál voltam a II. belgyó­ gyászaton. Tegnap találkoztunk az utcán és mondtam neki, hogy itt jobboldalt, a bordák alatt fáj. Időnként. És látom - mondotta -, hogy ideges is vagy. Talán nincs pénzed? Mondom: Meg vagy őrülve? Mi köze a pénz­ nek ahhoz, hogy nekem fáj a gyomrom? Sok­ kal több mint gondolnád - válaszolta. - Az apró anyagi, meg egyéb hasonló gondok mor­ zsolják fel az erős szervezeteket. Annyit elért, elmentem hozzá, hogy hall­ gasson meg. A szívemen nem érzett semmit, de a vérnyomásom - mondta - nagyon magas. 397 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Elég hamar! - mondtam. Ebben egyet­ értettünk. Erre aztán felírt valami vérnyomás­ csökkentőt. A dili ellen nem írsz fel semmit? kérdeztem. - Azt mondta: arra nem adok sem­ mit. Csak egy dolgot ajánlok: békülj ki önma­ gaddal. Nos Lózer - íme - kissé romantikus. Nem kell valakit kinevezni színidirektornak. Bel­ gyógyászként is elmehet az esze. Különben próbálják a darabomat. Mert er­ ről nem írtam a naplóban, hogy A házasságok a Földön köttetnek címmel darabot követtem el. Taub Jancsi rendezi. Andrási Marci, Pász­ tor János, Bisztrai Mária, Senkálszky Endre szóval a színház legjobb erői játsszák a fősze­ repeket. Reménykedem, hogy nem bukunk meg vele. 1962. május 28. hétfő Lassan befutnak a visszhangok. Egyelőre a sikerről vagy sikertelenségről nem írok, mert még nem jelent meg az előadásról bírá­ lat. Bírálat helyett viszont eljutott hozzám a következő visszhang a művelt világból. - Persze, hát ezért nem adta elő Huszár Nagy Istvánt, Tomcsa Sándort, meg a többie­ ket! Kellett a hely a saját darabjának. Nevetni hirtelenjében nem tudtam, de annyit elmondtam a hírhozónak, hogy van egy székely anekdótám a számukra. Apám mesél­ te, hogy a kisküküllő menti Makfalván, a szü­ lőfalujában hogy folyik a mészárlás A gazda, akinek levágni való marhája van, elmegy a mészároshoz, megegyeznek, s aztán kivezeti az állatot a mezőre, ahol egy kis fakalyibája van a mesternek. Annyi feladata marad ugyan a gazdának, hogy neki kell megfognia a marha szarvát, amikor a mészáros az állatot letaglóz­ za. És az egyszeri parasztember meg is fogta és oda is nézett, hogy a mészáros erről mint vélekedik. Döbbenten látja azonban, hogy a mészáros magasra emelte a taglót, de nem a marhát nézi, hanem őt. Erre aztán már meg­ szólal: 398 - Laji bá! -N a ! - Maga odaüt, ahova néz? - Én oda - fogadkozott a mészáros és a nagyobb nyomaték kedvéért még a tenyerét is megköpte. - Akkor álljon meg, mert eresztem el a marha szarvát! Ugyanis a mészáros kancsi volt. És az úgynevezett művelt társadalom sze­ rint én is az vagyok. De ezek után ki fogja meg a marha szarvát? Hát abban kétség nincsen A kérdés csal az, hogy most már aztán döntsük el: ki a mar ha?! 1962. június 1, péntek Ezt azért mégis beteszem a naplóba. Ez nekem emberileg is sokat jelent. Kedves Sándor! Gratulálok a sikerhez, szívből örvendek, öreg. A darab érdekel, már egy hónapja felvet­ tük a jövő évi kiadói tervbe Ha lehetőség adódik rá, még az idén kiadjuk. Küldjél sürgősen egy végleges példányt Ölellek Domokos Géza Buk. 1962. V. 25. Mondanomn sem kell, nem az hat meg. hogy Domokos az Állami Kiadó Magyar Osz­ tályának főszerkesztője. Inkább az, hogy szí­ vemhez közelálló lélek. 1962. június 15. péntek Megjelent az első cikk a Házasságról az Utunkban. Szőcs Pista írja. A darab - mondja - azért volt siker, mert a mai életből fakad. 1962. július 1. vasárnap A múlt héten végig Bukarestben voltam. Készítek elő egy őszi bukaresti turnét. Az a helyzet, hogy mikor 1959-ben betettem a lá­ bam a színházba, már szóltak a tagok, hogy mielőbb Bukarestbe kell mennünk vendégját­ �szani. Szerintük ugyanis Tompa itt nyerte el a pálmát, hogy minden jó előadást azonnal le­ vitt a fővárosba. És - ebben én is egyetértek ma a romániai magyar színjátszást a marosvá­ sárhelyi Székely Színház képviseli. Feljegyeztem magamnak ezt a közösségi kívánalmat és - ahogy az már szokásom! szóvá tettem a barátaimmal való beszélgetése­ ken. A legtöbben hümmögtek. Mondták so­ kan, hogy igaz, mások, hogy nem kell elsietni. Egyedül Harag Gyuri magyarázta meg, hogy valóban miért nem kell elsietni a bukaresti vendégjátékot. Elmondta, amit én nem tudtam, mert addig nem követtem nyomon a színház útjait, hogy a Kolozsvári társulat sokszor játszott Bukarestben, itt nincs semmi hiba. A baj ott keresendő, hogy valahányszor lementek, megbuktak, vagy mert rossz volt az előadás amit vittek, vagy mert olyan össze­ hasonlítási viszonyba kerültek, amiből nega­ tív következtetés született a társulat művé­ szetére vonatkozóan. Tehát - mondotta Gyuri - a társulat jobb, mint a róla, a fővárosban kialakított vélemény. Ebben - 70 százalékig hibás a balkezes művészi vezetés és a hiányzó 30 százalék a Tompa - különben a saját szem­ pontjából érthető - aknamunkája. Nos ezért sóhajtok olyan nagyot a bejelen­ tés előtt: az idei - számomra a negyedik évad eredményei alapján végre rászántam ma­ gam a bukaresti vendégjátékra. Van egy pár olyan darabunk, ami novum. Így például a Háború és béke, amely sokak véleménye sze­ rint ott is siker lesz. Van olyan darabunk, amit az összehasonlítás igényével vihetünk le, ilyen pl. a Mirodan A hírhedt 7 0 2 -ese, Kama­ radarabnak ott a Kállay Költéltánca. Hazai magyar színműnek az én darabom. És még van egy döntő dobásunk: az Arghezi szavaló­ est, amit előléptetünk matinévá, s amelynek az a jelentősége, hogy a legnagyobb élő román költőnek egy magyar színház csinál elsőként előadó estet Vagy matinét. Nos ebben az ügyben utazom. A minisztériumban nem is volt különösebb ellenállás. 1962. szeptember 22. szombat Bukarestben vendégszerepelt a Budapesti Nemzeti Színház. Idejében felhívták a figyel­ münket a minisztériumban, hogy aztán ne le­ gyen búcsújárás. Vagyis, hogy a színházak ne menjenek fel szervezetten az előadásokra. Fő­ leg a magyar színházak ne. Én azt mondtam persze csak szigorúan magánúton - , aki teheti saját költségén lemehet. Igyekeztem szabad­ napot adni, vagy egyéb segítséget nyújtani a vállalkozóknak. Nem volt ebben semmi hazafiatlanság, csak realitásérzék. Egy magyar szinésznek létfontos­ ságú látni, hol tart a mai magyar színjátszás. Végül is azt hiszem csak hárman mentünk le. Taub Jancsi, László Gerő meg én. De ha jól néztem, mi hárman képviseltük az egész ro­ mániai magyar színjátszást is. Nem voltam szégyenlős, jelentkeztem Ma­ jor Tamásnál. Ezek vagyunk és itt vagyunk. A többiek igazoltan vannak távol. Major megrázóan kedves volt. Gyorsan összetrombitálta a társulatot és ily szavakkal fordult hozzájuk. - Gyerekek! Nézzétek! A legrégibb magyar kőszínház igazgatója! Múzeumi tárgy... Ha jól megnézzük valahol leltári szám van rajta... És magához ölelt. És - könnyezett. Mit mondjak? Én is könnyeztem. Ezt követően sorra megismerkedtünk, sőt meg is barátkoztunk a színészekkel, rendezők­ kel. Nekem Básti Lajos tetszett a legjobban. Mint ember. Jó színész sok van. Azok között nem tudok egyet választani. Bár Básti itt is kitűnik - például - a szép dikciójával. Azt hiszem ő ma a legszebben beszélő magyar színész. Aztán óriási egyéniség Bessenyei Ferenc is. Volt vele egy esetem. Ittunk. Mert mi mást tehettünk volna. Egyszer aztán - nem tudom hogy és milyen apropóra - Bástiról esett szó. 399 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 És Ferike dühösen mesélte, hogy Lajosnak most már annyi a fizetése, mint neki. Na hal­ lottál már ilyent? - Pedig ha a sírból kidugom a kezemet, akkor is nagyobb vagyok mint ő! - mondotta. Hallgattam. Aztán másról kezdtem beszél­ ni, de ő újra csak visszatért Lalára. Másnap délelőtt Bástival volt találkozóm a vendéglőben. Ám Lala késett. És megjött Bes­ senyei Feri és odaült az asztalomhoz. Örvend­ tem neki, hisz nemcsak nagy színész, de re­ mek, jópofa ember is. Csak azért evett a fene, mi lesz, ha megérkezik Básti? Ezek amennyi­ re utálják egymást, képesek összeverekedni. És egyszercsak megjött. Fel akartam állni, hogy akkor menjek át egy másik asztlhoz. Básti azonban bűbájosan mosolyogva hozzám jött, kezet nyújtott, aztán Bessenyeihez for­ dult, vele is kezet rázott és a legmelegebb hangján ezt rebegte: - Szervusz Ferikém, jól aludtál? - Szervusz drága barátom! - harsogta Bes­ senyei - remélem te is! Értettem őket. Színészek. A Nemzetinek különben nagy sikere volt. Három darabot hoztak: Szofoklész Oidipus királyát, Brecht Gallile i életét és Darvas Jó­ zsef Kormos ég című darabját. És a mi szere­ pünk a végén nagyon jelentős volt. A minisz­ térium főmunkatársai megköszönték, hogy le­ jöttünk. Mert volt aki tolmácsoljon, aki elve­ zesse őket a keresett színészhez, rendezőhöz. Szóval tökéletesen teljesítettük hivatásunkat, bár nem hívott senki. A végén dedikálták a nemzetiek a román műsorfüzetet nekem. Kiírok néhány dedikáci­ ót, mert nem érdektelenek. “Igazgatót hivatalból gyűlölni kell, téged szeretlek! Bessenyei Ferenc” “Lehet, hogy nem leszel sokáig igazgató ? Kállai Ferenc” “ Találkozzunk gyakrabban. Major Tamás” 400 “Bizonyos gyümölcsök későn érnek, tiszte­ let a tenyésztésért. Őze Lajo s” Nem tudom, jelezzem-e, hogy itt a román néppel való együttélésről, a román művészek­ kel való előttünk megnyilatkozó barátságunk­ ról is szó volt. Egy ilyen éjszaka után íródott ez a szöveg. “Az újra találkozás reményében szere­ tettel: Marton Endre” “Sándor barátomnak, nagy szeretettel: Berek Kati” Ehhez is szükséges némi háttér. Nyilván egy vidám előadás utáni poharazáson íródik, ahol én is formában voltam már. Elmúlt a ve­ lük szembeni lámpalázam, és ha formába len­ dülök én is tudok jópofa lenni. Ezt a követke­ ző eset is bizonyítja. Bessenyei fáradtam hall­ gatott. Igazgatói duma - olvastam le az arcá­ ról. Egyszer azonban összeomlott és két te­ nyerébe fogta az arcomat: Te édes marha! üvöltette - imádlak! Nos, Katika ezután írta, amit írt. És a töb­ biek is: “Jól kezdtük, de hogy végezzük? Gáti Jóska” Na és persze rengeteg megjegyzés nélküli aláírás. Szinte mindenkinek itt a szignója. Azon is gondolkozom, hogy ha sikerül meg­ őriznem a műsorfüzetet valami emlékhelyen, múzeumban vagy valahol leadom. Nem miat­ tam - érettük. Még volt egy említésre méltó kalandom. Éppen a női öltözőben lábatlankodtam, mert mitagadás, mindenhol szívesen látott - sőt rég nem látott - kistestvér voltam. Ezúttal épp Lukács Margittal beszélgettünk előadás előtt. Elsírta nekem a bánatát. Imádja a népművé­ szetet és végig azt remélte, hogy Erdélybe is elmennek, s akkor szerez valami szép cserép­ edényt emlékül. Dehát a nagypolitika megfosztotta - Er­ délytől. �- Egyet se búsuljon Margitka - mondot­ tam. - Lehet ezt a hiányt pótolni. És ezzel véget ért a terefere, mert szólt az ügyelő, hogy kezdődik az előadás. Én azonban nem feledkeztem el a sejtel­ mes szavaimba rejtett ígéretről. Ilona néném Pestről - akiről már említés történt e naplóban - most itthon járt és megkértem, hogy vigye el Margitkának az ajándékomat. Szívesen meg­ tette. Egy udvarhelyszéki bokályt, meg tá­ nyért csomagoltam be neki. Jaj ne mondjak semmit. Tehát akkor október 5 és 9. között Buka­ rest. Ezzel a repertoárral: Al. Mirodan: A hírhedt 702-es, Házasságok a földön köttetnek - szerény­ ségemtől, Kállay István: Kötéltánc, Tolsztoj-Piscator: Háború és béke, Arghezi irodalmi est vagy matiné, ahogy kijön. Isten óvja lelkeinket! 1962. szeptember 29. szombat 1962. október 19. péntek Margitka válaszolt. A késés miatt megha­ tottan. “ Hogy kezdjek levelet írni Magának annyi idő után - , aki oly figyelmes volt és oly váratlanul hamar teljesítette amit ígért. Nem mentegetőzöm, csak leírom, hogy rengeteg dolgom volt, és nem akartam pár kö­ szönő sorral felelni arra, amivel oly könnye­ kig meghatott. Megkaptam a kancsókat és megkaptam a gratuláló lapot is. Oly nagy örömet szerzett vele, hogy mivel nem vagyok költő, csak azt írom, hogy köszö­ nöm. Remélem, hogy feljön Pestre, ha jól em­ lékszem ezt mondta (...). Figyelmét és kedves­ ségét még egyszer köszönve nagy szeretettel üdvözlöm Lukács Margit.” Az Utunk mai számának hírrovata Florin Torneanak , az egyik legnevesebb román szí­ nikritikusnak a Contemporanul című fővárosi művelődési hetilapban közölt cikkéből hoz ki­ vonatot a Kolozsvári Magyar Színház buka­ resti vendégjátékáról. Íme egyetlen, de alap­ vető és az országos sajtóvisszhang lényegét összefoglaló mondat: “ ...A vendégjáték kitörölte tudatunkból an­ nak a színháznak az emlékét, amelyet sokáig a tájékozatlanság és a helybentopogás jellemzett.” Szerintem nem is kellene többet beszélni a turnéról. Dehát beszélni kell, mert a romániai magyar kultúra tükrében is meg kell mutat­ nunk magunkat. 1962. október 1. hétfő Őrület! Egy perc nyugalmam nincsen. Készülünk a Bukaresti bemutatkozásra. Én legalábbis így gondolom. De vannak itt sokan, akik meg akarnak óvni a csalódástól és magyarázzák, hogy: nyugi-nyugi! Ez egy állomás. Olyan, mint akármelyik másik. Ha szép - ajándék az élettől. Ha csúnya - akkor is el kell fogadni, mert ez is az élettől van, ha nem is ajándék. Nem tudom... Én valahogy... 1962. november 14. csütörtök A napokban megkezdte működését a Ma­ rosvásárhelyi Székely Színház - román tago­ zata. Ami nyilván fából vaskarika. Tehát a Székely Színház ezennel megszűnt. Állami színház lett. Annak ugyanis lehet román tago­ zata. Méginkább magyar... Régóta rebesgetik, szervezik pro- és ellen­ agitálják. Már botrány is volt miatta, még mi­ előtt meglett volna. A magyar társulat két legna­ gyobb tagja jelentette fel egymást kölcsönösen a pártnál. Nem akarok neveket írni. Lejegy­ zem inkább a botrány tárgyát. Ami egy vicc. A pályaőr várja a vonatot. Ugyanis az egy szál sínpáron jobbról jön a Bukarest-Budapest 401 �p a ló c fö ld 9 2 /4 expressz, majd pár perccel később balról a Budapest-Bukarest expressz. És hogy a pálya­ őr ott ácsorog, egyszercsak megpillantja a tá­ volból jobbról az egyiket, balról a másikat. És akkor beszól a feleségének a nyitott ablakon: - Juli, gyere ki, s nézd meg, mert ilyen karambolt még nem láttál mióta kétágú vagy. Nos ez - állítólag - a román társulat elleni agitáció. A. azt mondja hogy a viccet B. ter­ jeszti, B. hogy A. a tettes. A párt pedig akcióba lép. Hol egyiket vallatja, hol a másikat. Persze most már abba fogja hagyni. A jobboldali express befutott és nem volt semmi katasztrófa. 1962. november 17. vasárnap A mozgalmas nyár után most kissé pihe­ gek. Az ősz különben is mindig nehéz szá­ momra. Ilyenkor valahogy mintha kevesebb lenne az életerőm. A színház pedig pont ellen­ kezője. Eddig még valahogy megfértek egy­ mással az emberek a sikertelenségben. Sze­ kértábort alakítottak. Összebújtak. Most hogy feltörtünk, hogy az emberek kihúzták lelkileg magukat - tele lettünk konfliktussal. Most már van min marakodni. Most már sokan nyújtják ki a kezüket a hatalom irányába. Ed­ dig a színházban az ilyen-olyan hatalom, a befolyás teher volt, felelősséggel járt. Elővet­ ték az embert, hogy miért nem mennek a dol­ gok. Most? Most épp ellenkezőleg. Megállít­ ják az utcán és gratulálnak a sikerhez. Mikor a színházhoz jöttem, két gyenge vagy ha akarom fiatal - rendezőt találtam itt. A megbízott főrendező egy színész. Azonnal átláttam, hogy a mai körülmények között, amikor a rendező döntő szerepet kap az előa­ dásban - hisz ún. rendezői színházról beszél­ nek - ezzel a felállással aligha érünk el sikert. Ezért vállaltam el azonnal Rappaportot és ezért küzdöttem Taub Jánosért. Bár ezt nem jegyeztem fel, mert szinte-szinte szégyenlet­ tem, hogy amikor egyesek látták, hogy ennyi “ furcsa nevű” embert szerződtettek, hogy Ko­ 402 vács György is hazajár és állítólag át is akar szerződni, akkor egyik nemzedéktársam, ki­ váló tollforgató, körbeszaladta a várost: embe­ rek - mondotta - Huszár megtölti zsidókkal a magyar színházat, ne hagyjuk! Most ezen a vonalon is folyik harc a szín­ házban. A volt főrendező székely volt, a mos­ tani árnyékszékely, vagyis zsidó. De azért mondom, hogy nem ez a főcsapás vonala, ahogy Sztálin elvtárs nevezné, hanem az érde­ kek. Eddig a legprivilégizáltabb réteg a negy­ ven és ötven év közöttieké volt. Egy régi, nemzeti színház meglehetősen avas játékstílu­ sú társaság. Ők nyomták rá a színházra a bé­ lyeget. Őket, ezt a szellemet támadta a korosz­ tályukból való, de abból - ím - kimagasló Tompa Miklós és a fiatalokat képviselő szat­ mári gárda. Ők alakították ki az értékrendet kint, a régi kolozsvári harmad-garnitúra előre rukkoltjai bent. Főleg, hogy az előttük járó Fekete Mihály, Poór Lili generációja öreg volt a harcra. És túl sok mindenben voltak vezető egyéniségek. Poór Liló - például - nemcsak nagy színésznő volt, de a Janovics Jenő fel­ esége is, aki itt kimondatlan érdemei ellenére burzsuj és kapitalista. Méginkább épp azért. A háború után a nagyon tehetséges har­ minc körüliek generációja - László Gerő, Horváth Béla, Dórián Ilona, Bisztrai Mária, stb. - játszotta a főszerepet, de a színház dol­ gaiba nem volt beleszólása. Én erre a csoport­ ra alapítottam a terveimet. És ez a csoport ábrándított is ki végül. Ugyanis ezek a tehet­ ségük révén megkapták a főszerepeket, még­ ha a színház műsorpolitikáját nem is rájuk alapozták. Így aztán ők nem harcoltak. Sőt restellték, ha valamiért szólniuk kellett. A z ő szemükben az ilyen színész nem tehetséges, azért áll le polemizálni direktorral, rendező­ vel, vagy pláne pályatárssal. Nos, ez a méltó­ ságában nagyon erős nemzedék engem, a har­ comban nagy tisztelettel övezett, de gyakorla­ ti segítséget nem nyújtott. Az utóbbi két-három évben ez az így ki­ �sarkosított helyzet változott. Megküzdöttem például azért, hogy lépjenek be élszínészek a pártba. Ugyanis nagy politikai dolgok ott dől­ tek el. Ha a pártszervezet kiállt az igazgató mellett, akkor azt nemcsak a pártszervek, de az állami intézmények különösen komolyan vették. Igen ám, de jó ideig a művész sze­ mélyzet ki volt rekesztve a pártból. Ez is helyi jelenség. A munkások azt mondták, hogy az az ő pártjuk, a neve is mutatja - Román Munkás­ párt! -tehát ott művésznek nincs helye. Micsoda helyzetek, uristen! Emlékszem, mikor Bisztrai Máriát vettük fel a pártba, mi­ lyen kínos helyzet adódott. Már menni kellett a gyűlésre, amikor egyszercsak beállított Ma­ riska kisírt szemmel. - Igazgató elvtárs! Én nem mehetek a gyű­ lésre. - Miért? Mi történt magával művésznő? Hisz maga kérte a felvételét. Megegyeztünk abban is, hogy a színház szempontjából sors­ döntő ügyről van szó.. - Igen, de én hiszek Istenben. - Ez a maga lelkiismereti dolga. Ezt ne­ kem maga már mondta. És tökéletesen megér­ tette - úgy láttam - , hogy a maga párttagsága nekünk mire kell. - Igen, de ha ott valaki megkérdi, hogy hiszek-e Istenben, én nem mondhatom, hogy nem, mert az is bűn. - Művésznő, jöjjön nyugodtan a gyűlésre. Biztosítom, hogy ha ezt a kérdést valaki felte­ szi annak én válaszolok És így, sorra. Működő képessé kellett tenni a szakszer­ vezetet és olyant kellett oda tenni az élére, aki érti, hogy mi történik a színházban. És most dúl a belháború. A hajdani - kor­ szerinti - élszínészek a bukaresti turné után rájöttek, hogy elveszítették vezető pozícióju­ kat. Hogy most már nem úgy készül a reperto­ ár, hogy nekik legalább egy parádés szerep jusson, hanem hogy ugyanez a szempont más­ sal, másokkal kapcsolatban érvényesül, Hogy a mostani rendezőt nem lehet rendezni, mert az őket rendezi. Hogy az igazgatót nem lehet megfélemlíteni, stb. És ez hogy megtörtük a Szabó Ernő által találóan “nemlehet színháznak” keresztelt szellemiséget, ez remek dolog. De - mondom - most megindult a harc a csoportosulások között - nem tudok mást mondani - a hatalo­ mért. Valamelyik nap megtudtam, hogy egyik csoport már árulja a szakszervezeti elnöki posztot. Mert annak az elnöke tagja az igazga­ tó tanácsnak. Eddig egyelőre engem még nem bántanak, de nem tudom meddig. 1962. november 19. kedd Anyámék ma kértek meghívót az igazga­ tói páholyba. El akarják hozni a szomszédot a darabom egyik előadására. Azért ez mégis öröm. Eddig csak gondokat okoztam nekik. Most már olyasmi is történik, amivel eldicsekednek. Amiből úgy tűnik ki, mintha ők sem éltek volna hiába. Eszembe jut a prömierem. Természetesen elhoztam őket, és az is természetes, hogy a banketten szintén jelen voltak. Szegények, ir­ tó kínban lehettek. Ők eddig ilyen nagy urak­ kal csak cselédként vagy más alárendelti vi­ szonyban találkoztak. Most pedig mindenki az ő kedvüket keresi. Mert a színészek ezt tették. Értem is, meg aztán magukért is, hisz tudták hogy én az ilyesmire érzékeny vagyok. Szegény mama, ellensúlyozni akarta ezt a nagy úrhatnámságot és irtó nagyokat mondott. Azt mondta az egyik színész, már nem tudom melyik: Huszár néni büszke lehet a fiára. Igen - mondotta anyám egykedvűen, mint akinek ez igazán nem jelent sokat - , pedig azt hittem hogy hülye lesz. Hogyhogy? - kérdezte a szí­ nész. Úgy, hogy mikor kicsi volt, én meg cse­ léd voltam, s hogy tudjak tőle dolgozni pálin­ kába áztatott kenyeret kötöttem rongyba, s azt adtam a szájába. Attól aztán úgy aludt, mint a bunda. Rettenetesen nagyot röhögött rajta az 403 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 illető, de mulatott rajta hetekig az egész színház. Aztán abbahagyták, mert látták hogy én nem tagadom meg anyámat. Így volt. Elég keserves volt. 1962. november 23. szombat Mint aki sok disznóhúst evett, már a pe­ csenye gondolata is undort vált ki belőle most így vagyok én a színházzal. Sok volt. Elég volt. Valami érthetetlen, ösztönös ellenkezés van bennem, egy idő óta az élethelyzet iránt. Úgy érzem a szervezet védekezik a rossz érzé­ seket kiváltó élmények ellen. És ez nem most kezdődött. Régóta észle­ lem, de mindig meggyőztem magam, hogy ez csak pillanatnyi hangulatom terméke. Addigaddig, hogy mindig beláttam: nincs igazam, eltúlzom a bajokat. Sajnos ez az undor egyre gyakoribb és egyre nyilvánvalóbb. Nagyon szeretnék végre nyugodtan élni és írni. Szeretném betartani a köztem s a társadalom közötti féktávolságot. Szeretném megóvni magam attól, hogy a ci­ nizmus áldozata legyek. Hiszen ez - úgy ér­ zem - az írói munkásságom végét jelentené. Én szeretem az embereket! Mostanában gyakran gondolok vissza arra, hogy milyen jó dolgom is volt az Utunk szer­ kesztőségében. 1962. december 7. péntek Eltemettük Poór Lilit az erdélyi színjátszás talán legnagyobb művésznőjét. Termé­ szetesen én is beszéltem fölötte. Ez már meg­ szokott. Úgy látszik a régi magyar színjátszást én temetem el. Ez is valami. A mai Utunkban látom, hogy Jordáky La­ jos nekrológjában fájlalja: miért nem játszotta el Liló még egyszer élete nagy szerepét a Vassza Zseleznovát. Érdekes: ez nekem is eszembe jutott. Már­ mint hogy el kellene játszania. Ezt és több más nagy, emlékezetes szerepét. El is mentem hoz­ 404 zá egyszer, s kértem hogy jöjjön vissza. Egy szerepre vagy többre, azonnal szerződünk ve­ le. Liló mosolygott. Talán jól is esett neki az én fiatalos lelkesedésem. Aztán, miután végig hallgatott így szólott: - Dirikém, köszönöm, de nem megyek. Elég öreg vagyok, hogy a tapasztalatomat ma­ gának átadjam: nemcsak kezdeni, befejezni is tudni kell a pályát! És ez nekem azóta is nagyon sokszor eszembe jut. Milyen bölcs mondás ez! Hiszen nem tudta volna visszahozni azt az illúziót, amit akkor, a maga idejében elültetett a néző­ iben. Szeged, 1989. november 29. szerda Ma Újvidékről felutazott hozzánk felesé­ gével együtt Kántor Oszkár. Interjút kért az Új Symposion számára. Íme beszélgetésünk egy részlete. - Első találkozásunk idején, 1966 nyarán bizakodóbbak voltunk, nem emlékszel? - Emlékszem. Feltétlenül bizakodóbbak voltunk. Bár én akkor épp takarítónői státuson voltam a kolozsvári Utunknál. - Ezt most hallom először... - Bizonyára nem dicsekedtem el akkor ve­ le. Épp túl voltam életem egyik nagy kaland­ ján, a színházigazgatáson és valószínű, hogy inkább arról beszélgettünk. - Először egy faluban találkoztunk, úgy emlékszem, 1964-ben. Valahol Kolozsvár kör­ nyékén. - Tordaszentlászlón. Oda szoktam kijárni írogatni. Teleky Mihály, a pap, jó barátom volt. Ott csend volt és béke. Színházi háborúm után nagy szükségem volt erre. - Ezt értem, de hogy lettél takarítónő? - Tulajdonképpen szerkesztő lettem, visszamentem abba a szerkesztőségbe, ahon­ nan a színházba távoztam, csak a fizetésem volt takarítónői. Ugyanis én lemondással jöt­ tem el a kolozsvári Magyar Színháztól. Még­ pedig épp egy olyan szakaszában a színház­ �nak, amikor az országban mindenhol felfi­ gyeltek a produkcióira. - Egyáltalán hogy kerültél te író létedre a színigazgatói székbe? Tudtommal akkor még nem is írtál drámát. - Azt én is szeretném tudni, hogy miként kerültem oda. Bajor Andor kollégám egy sza­ tírájában ezt írta rólam: Huszár úr ment az utcán és egyszercsak a nyakába hullott egy színház. Tényleg így volt. Mindössze harminc esztendős voltam és különösebben nem is ér­ dekelt a színház. 1948-ban voltam először színházban, mint középiskolás. Hogy tizenegy év múlva bevonuljak oda, mint hatalom. - A kritériumot magyarázd meg, aminek alapján kineveztek. - Ó hát én akkor nagy ember voltam. Csiz­ madia főherceg! Vagy ahogy később nevez­ tek: munkás szülők paraszt gyermeke - abszo­ lút káder. Azt hiszem nálatok is ez volt a ká­ derkiválasztás fő szempontja. Igaz, közben megjelent vagy három könyvem 1956 és 1959 között és azok sikert arattak, de attól én köte­ lezően nem kellett, hogy értsek a színházhoz. Mint ahogy nem is értettem. 1959-ben vettem át a színházat és amikor 1962-ben elvittem a társulatot egy bukaresti turnéra, ahol eladdig minden évben megbuktak, de én négy évig nem engedtem őket a fővárosba, dolgoztam velük, hogy ezt a turnét megtarthassuk, nos akkor a Scinteia, a párt központi lapja azt írta egy teljes lepedőoldalon, hogy csoda történt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. K i­ cserélődött ott minden. Egy európához igazo­ dó, modern társulat és műsorpolitika jellemzi a munkáját, a produkcióit. - Hogy sikerüli ezt elérned? - Ezt sokan kérdezték akkor is. Neked is ugyanazt válaszolom, remélem te nem sér­ tődsz meg, mint az akkori érdeklődő. Ugyanis ezt feleltem, és ez is az igazság: úgy tudtam felhozni a színházat, hogy abszolute nem ér­ tek a színházi munkához. Éppen ezért odahoz­ tam Kolozsvárra minden mozdítható embert, akinek a színpadon tehetsége és mondanivaló­ ja volt. Harag Gyurit ti is ismertétek, nos ő átszerződött hozzánk. Meg Taub János, aki később Izraelbe távozott, és aki most Magyarországon arat - vendégként - sikereket. Leg­ utóbb épp a Nemzetiben. De leszerződtettem Kovács Györgyöt a Népművészt is. Oda szer­ ződött a ma ugyancsak Magyarországon sike­ res színművész Bencze Ferenc és Vadász Zol­ tán. Sokan. Egészen Széles Anikóig. Hogy csak olyanokat említsek, akiket filmekről Ju­ goszláviában is ismerhetnek. - Ez egy kétségbeesett lépés volt a részed­ ről? - Ez egy nagyon tudatos lépés volt. Ugyanis rájöttem: a színházban talán inkább mint más intézményekben, az igazgató kell legyen a legokosabb. A szó azon értelmében, hogy neki kell mindenben dönteni. Csakhogy van itt egy kis hiba: én mint igazgató, semmi­ hez sem értek. Sem súgni, sem színjátszani, sem díszletezni nem tudok. Ellentétben a lap­ munkával, ahol ha kell korrigálok, ha kell ve­ zércikket írok, tehát nem vagyok másnak ki­ szolgáltatva. No és akkor jöttem rá: egy veze­ tőnek nem a reszort ügyekhez kell értenie, hanem a vezetéshez. Tehát ahhoz, hogy értel­ met adjon az emberek munkájának, a legjob­ bakat segítse az élre, és teremtsen minden te­ hetséges embernek kellő munkafeltételeket ahhoz, hogy magát megvalósítsa. Ha ezt meg­ teszi, akkor teljesíti feladatát. És nem akkor, ha állandóan lábujjhegyen áll, hogy nagyobb­ nak látsszon, mint amilyen valójában. - De ha ilyen okos voltál, miért kellett a színháztól eljönnöd? - Azért, mert nem voltam okos. Ugyanis az író nem elsősorban racionális, sokkal in­ kább ösztönös lény. Én legalábbis az vagyok. És hiába okoskodtam, mert az érzelmi hatások szép lassan fölébe kerekedtek az értelmiek­ nek. Ugyanis - remélem ezzel nem leplek meg - a teátrum nem az a kimondott szere­ tetház. Ellenkezőleg: ott ütköznek meg legin­ 405 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 kább a színpadon eladott nagy emberi erények és a kulisszák mögötti emberi kicsinyességek. És én ezt nem bírtam. - És ezért hagytad ott a kivívott társadalmi rangodat? - A felszisszenésben igazad van. De nem­ csak, sőt nem is elsősorban azért jöttem el. Bár az itteni tapasztalataimból lett Színház (majd­ nem) az egész világ című regényemben főleg csalódásaim emberi vonatkozásairól szólok. Alapjában véve politikai világképem omlott össze abban az időben. Az első nagy összeom­ lást 1956-ban éltem át, de azt megúsztam na­ gyobb tragédiák nélkül. Bevittek a pártba, szinte azt mondhatnám erőszakkal. Ennyi volt. Számos barátomat viszont a börtönbe vitték. Ők voltak az áldozatok. Például Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula, hogy csak néhányat említsek. A z igazgatói kineve­ BOBÁLY ATTILA: Pásztorok köszöntője 406 zés egyfajta pótvizsga volt. Azt mondtam: a rendszer hibája az, hogy tehetségtelenek és méltatlanok a vezetői. Vigyük be a közéletbe a mi proletár, népi hitünket és elszántságunkat és akkor sok minden másképpen alakul. És a színházból már azért jöttem el mert - hadd fejezzem ki így magamat - , mint hatalom cső­ döt mondtam. Hatalomra jutottam, ugyanis mint munkásosztály, de az alapvető bajokon nem tudtam segíteni. Védekezésből azt mond­ tam: nem értem a társadalmi folyamatokat. A nemzetiségem elleni bűnöket azonban nem tudtam ilyen könnyen kitépni magamból. És Ceausescu 1965-ös uralomra kerülése után egyre durvább és egyre nyíltabb lett a nemze­ tiségek iránti gyűlölet. Egészen 1968-ig, ami­ kor ő is rájött, hogy szüksége van a nemzeti­ ségiek támogatására a külső veszély ellen. De ez már más történelmi szakasz. �Cseke Péter K o r fo r d u ló s Ú j e szte n d ő “Beteljesíthetjük az Ige parancsát...” “Mindnyájan eggyek legyenek...” - olvashattuk Nagyváradon a felénk világló jézusi intelmet, kik a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Szövetségének ülésén február 19-én megjelentünk a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új épületében, a Teleki út 27. szám alatt. Az igemagyarázatot tartó S ik li L á s z ló szilágysomlyói plébános figyelmét sem kerülte el, hiszen a tanácskozás előtt nyomatékkal hangsú­ lyozta: elhozta az idő, hogy beteljesítsük az Ige parancsát. A z idők változásának jele már az is, hogy a négy erdélyi magyar egyház szövetsége egyáltalán létrejöhetett január végén Kolozs­ várt. Nagyváradon mindenik felekezet képvi­ selője kifejtette, hogy miként próbálták - sú­ lyos veszteségek árán persze - megőrizni ér­ tékeiket... Számtalan tanulság kínálkozik ugyanis a mának és a holnapnak abból, hogy egyházaink miként élték meg az elmúlt negy­ venegynéhány évet. A tanulságok legfonto­ sabbja pedig alighanem az, hogy sosem sza­ bad többé olyan helyzetbe sodródnunk, amely lehetővé teszi erőink megosztását, megosz­ tottságát; azt a képtelenséget, hogy egynyelvű egyházak ne értsenek szót egymással, netán ellenséges érzületet tápláljanak és harcot foly­ tassanak a többivel. Miután tisztáztuk közös dolgainkat - fo­ galmazta meg Veres-Kovács Attila fugyivásár­ helyi lelkész (a Királyhágómelléki Reformá­ tus Egyházkerület későbbi főjegyzője) -, mozgalommá kell tenni a nép körében az egy­ ségre való törekvést. Nem titok: népünk jövő­ je aggodalommal tölti el az érte felelősséget érzőket. Így a különböző felekezetek közis­ mert személyiségeit is. Legfőbb ideje, hogy a különböző felekezetek együtt lépjenek fel az oktatás átszervezésének következetes végre­ hajtásáért, az egyházi iskolák visszaállításáért, az egyházi javak visszaszerzéséért, intézmé­ nyeik és értékeik védelmezéséért. (1990. feb ­ ruár 20.) A szellemi otthonteremés szabadsága A közművelődés napszámosai jól tudják: mennyi ragyogó kezdeményezés hullt hamvá­ ba a hetvenes évek elejétől kezdve, mert nem­ zeti sajátosságaink kinyilvánításában a hata­ lom a maga egyneműsítő politikájának a hul­ lámtörését látta. Az anyanyelvű oktatás leépí­ tésével párhuzamosan igyekezett hát elnémí­ tani nemcsak zenei anyanyelvünket, hanem az egyéni meg közösségi önkifejezés megannyi más lehetőségét is. A valós szellemi értékek helyébe a dilettantizmus bárgyú magamutoga­ tását állító “ megéneklünk Románia” fesztivál igényelte ugyan a jelenlétünket, de főként a diktatúra és a diktátor-házaspár dicsőítésére alkalmas műfajokban és műsorszámokban; és egy bizonyos idő után lehetőleg csak helyi 407 �p a ló c f ö ld 9 2 /4 szinten; sajátos jegyeink felmutatásával nem volt ildomos megtörni az “aranykor” talmi csillogását. Azoknak volt igazuk, akik az utóbbi évti­ zedekben azt vallották: az elszenvedett kudar­ cok ellenére sem hagyják abba az együttének­ lés léleknemesítő összejöveteleit, a közösségi önkifejezés színpadi erőpróbáit, és folytatták a szellemi otthonépítés - szerény lehetőségek közt is jövőépítő - munkáját. A híres nyárád­ menti kórusok ugyan rendre elnémultak, de amit addig az együtténeklés a lelkekben kiépí­ tett, azt semmilyen falurombolás nem pusztít­ hatta el. Lám, ismét a somosdiak azok, akik a tavasz közeledtével a nyárádmenti kórusmoz­ galmat új életre keltik. A tordaszentlászlóiak­ nak sem engedték volt meg, hogy a férfikar fennállásának századik évfordulóján az elné­ mított kalotaszegi kórusokat tetszhalott álla­ potukból felélesszék, maguk is csak az egyház oltalmában maradhattak meg; de mert semmi­ lyen körülmények közepette nem mondtak le zenei anyanyelvük használatáról, most nem­ csak a kalotaszegi kórusok ébresztésén fára­ doznak, hanem a tájegység néprajzi múzeu­ mának újjáteremtésén túl is számtalan közmű­ velődési aprómunka elvégzésére vállalkoz­ nak. Nem is sorjáztatom tovább a példákat: el­ érkezett az ideje a szellemi otthonteremtés nagykorúsodásának. Ebben a reményben ala­ kult meg március 3-án Kolozsvárott az RMDSZ Közép-erdélyi Magyar Közművelő­ dési Egyesülete. (...) Tudatosodott ugyanis, hogy a magunk kultúráját, szellemi életünk nekünk kell fenntartanunk; kiépítését ma­ gunknak kell irányítanunk. Sosem volt idősze­ rűbb Kodály intelme, mint nálunkfelé manap­ ság: “Csak az a mienk, amiért megdolgoz­ tunk.” (...) Hinni szeretnők, hogy ez a Kolozs megyei kezdeményezés is mielőbb összefogja a szi­ lágysági, Nagyenyed környéki, Beszterce vi­ déki önszervező közművelődési törekvéseket, 408 idővel pedig a romániai magyarság országos művelődési hálózatának intézményesülésévé válik. (Ez a reménykedésünk nem bizonyult hiábavaló várakozásnak, amennyiben nem telt el az esztendő, és Brassóban újjálakult az EM­ KE.) Jelképerejű, hogy az egyesület első felada­ tának azt tekintette, hogy - annyi idő után újólag - kellő méltósággal, politikai józanság­ gal emlékezhessünk meg március idusáról. (1990. március 5 .) Az első szabad március 15.? A segesvári várban megkoszorúztuk Petőfi mellszobrát, majd utunk az Ispánkúthoz és a fehéregyházi Petőfi-emlékműhöz vezetett. Az Ispánkútnál már százak vettek részt a koszo­ rúzásban, az emlékműnél pedig ezrek. A fehéregyháziak mértéktartó, bensőséges, mél­ tóságteljes ünnepséget szerveztek. A megje­ lent írók, művészek végre megfogalmazhatták ami a diktatúra évtizedei alatt kimondhatatlan volt. Markó Béla költői, a marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat főszerkesztőjét hall­ hattuk (oka lehet annak, hogy beszédének lé­ nyegét ekként rögzítettem magamban: a már­ ciusi rügyeket megdermesztheti a Vatra szele), az Etéden élő (az ünnepség után nemsokára Magyarországra menekülő!) Gelu Pateanu műfordítóval, kultúránk régi barátjával ölel­ kezhettünk össze az emlékműről messze vi­ lágló VILÁGSZABADSÁG felirat alatt. Gá­ bos Dezső tanár, az RMDSZ helyi szervezeté­ nek képviseletében méltatta e nap jelentősé­ gét, mikor négy évtizedes sötét elnyomatás után újra tiszteleghetünk Petőfi Sándor emlé­ ke előtt. Éspedig azokkal a román barátaink­ kal, akik egy szabad, demokratikus, teljes jogegyenlőségen alapuló társadalomépítés hívei. Hittük, hogy végre megvalósul Bem tábor­ noknak Erdély népeihez intézett felhívása: “ Magyarok, szászok, románok: nyújtsatok egymásnak testvérkezet!” �Gelu Pateanu szavait hangszalagról máso­ lom ide. “ Testvéreim! Az ötven esztendő alatt, amíg szellemi rabságra voltam kárhoztatva, mindig azt re­ méltem, hogy egyszer, amikor szabadon fo­ gok itt állni önök előtt, méltán és teljességgel hozhatom román íróemberként Önöknek és Petőfi emlékének a román kultúra hódolatát. Sajnos, megint csak a magam nevében beszél­ hetek, mert nem bízott meg senki sehonnan semmivel. A z egyetlen megbízóm: a lelkiis­ meretem. A z a lelkiismeret, amelyik arra kész­ tetett az elmúlt ötven esztendő alatt, hogy sú­ lyos vádak terhe alatt menjek, akarjak és sze­ ressek magyarbarát lenni. Miért éppen ma­ gyarbarát? Úgy rázott össze engem a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy más­ nak nem vagyok ugyanolyan barátja. De ott izzik bennem, hogy akit a legjobban ütöttek, mindig amellé szerettem állni. Néha rogyado­ zó térddel, de makacsul összeszorított fogak­ kal. Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem. Hanem vadul fogok ordítani. Mert olyan dolgokba ütközöm, amiket nem lehet hallgatással meg nem tör­ téntté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mo­ solyokkal elkendőzni. Roppant sajnálom, hogy a világszabadság szimbólumához háttal kell állnom, amíg be­ szélek, de egyben úgy érzem, hogy ez fantasz­ tikus támasz is a hátam mögött. Ennek a fede­ zetnek a nevében, ennek a gyönyörű elvnek a nevében kérek mindenkit, aki itt van, és aki nincs itt, azt is, hogy legyen türelmes, amed­ dig lehet és muszáj türelmesnek lenni, és a hídfő másik oldalán óvakodjék a szélsőséges gondolkodástól. A világszabadság mindnyá­ junké. Amikor Petőfi megfogalmazta, nem tette hozzá, hogy ezé vagy azé a nemzeté..." Sajnos, az újra fellángoló nacionalista-so­ viniszta indulatok bemocskolták ünnepünket. Másnap már egyfolytában csengtek a telefo­ nok: hallottuk-e, mi történt Szatmáron, Ma­ rosvásárhelyen? Betörtek az RMDSZ székhá­ zába és a református egyházi hivatalba, Sütő András kórházba került, szélsőséges uszítók Tőkés László és Király Károly felakasztását követelték... Hová vezet, hová vezethet mind­ ez?! A józanul gondolkodó kolozsváriak márci­ us 8-án bejelentették, hogy felzárkóznak a ro­ mániai forradalom szülővárosa, Temesvár mögé; elítélik a mesterségesen kiélezett ro­ mán-magyar viszályt, az országszerte tapasz­ talható uszítást és manipulációt, a diktatúra hajdani hangadóinak ma is zavart keltő csaho­ lását. Mindenképpen útját kell állni a teljes destabilizációnak, le kell csillapítani az indu­ latokat - fogalmazódott meg az egyértelmű állásfoglalás - , különben másutt is elkezdődik a kirakatok bezúzása, ártatlan emberek bántal­ mazása. Hiszen a Vatra Romaneasca újabb tüntetéseket jelentett be ellenünk. (1990. már­ cius 19.) Nincs szükségünk nemzetiségi prófétákra? Öt esztendő telt el azóta, hogy az országvilág előtt “nemlétezőnek” nyilvánított cenzú­ ra egyik teljhatalmú ura kiemelte Sütő And­ rásról szóló írásomat (is) Hazatérő szavak cí­ mű kötetem (Albatrosz Könyvkiadó, Buka­ rest, 1985) gépiratai közül. Akkoriban már rég nem jelenhetett meg nálunkfelé Sütőnek köte­ te, de arra mégsem számítottam, amit vele kapcsolatosan ki mert jelenteni a félelmetes hírű Illetékes Elvtárs: “ nincs szükségünk nemzetiségi prófétákra”. Ha neki nincs szük­ sége, az az ő magánügye. De miért nyilatkozik a nemzetiségi milliók nevében? Ki hatalmazta fel őt erre? Hogy ki, azt nagyon is jól tudtuk, ezért ítéltem meg ezt követően úgy az akkori helyzetet, hogy beláthatatlan időre szellemi vakságra vagyunk ítélve. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a diktatúra köpenye alatt fel­ nőtt, és a decemberi fordulat után nyíltan 409 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 előlépett nacionalizmus épp Sütő András sze­ mét találta ütésközelben. Akik a fütykösöket a feje fölött megforgatták, és akik a régóta el­ húnyt Bolyaiakat is agyonverték volna, ha ne­ tán valamilyen csoda folytán rájuk akadnak (miért is akartak kései utódaiknak magyar egyetemet?!), bizonyára ugyanúgy gondolták, mint Illetékes Elvtárs: nincs szükségük nem­ zetiségi prófétákra. A nagyvilág - amelyre Sütő András írásai (is) ablakot nyitottak - szerencsére másként vélekedik. Különben miért imádkoztak a fel­ támadás ünnepén világszerte annyifelé milli­ ók, hogy a Bostonban megoperált és további kezelés alatt tartott Sütő András szemevilága megmaradjon?! (1990. április 15.) Az erdélyi tévékultúra első hónapjai A Kolozsvári Magyar Demokraták Taná­ csának a megalakulása után mindenkinek volt önként vállalt vagy rábízott feladata bőven. Egy ideig napi négy-öt megbeszélésen vet­ tünk részt - jórészt mind ugyanazok a szemé­ lyek. De Csép Sándort valahogy szem elől tévesztettem. Annál nagyobb volt az örömem, amikor a korfordulót ígérő újesztendő első napjaiban viszontláthattam az általa beindított kolozsvári magyar tévéadás első műsorában. Három és fél hónapi tapasztalatot próbá­ lunk rögzíteni - egyszersmind a szabad televí­ ziózás kezdeti gyakorlatának a tanulságait mefogalmazni -, amikor a beszélgetéshez hozzákezdünk. (Még a Falvak Népe rovatve­ zetője vagyok, de már a Korunk számára is dolgozom. Leendő Korunk-szerkesztőként ez az első írásom, amivel az “ akié a tévé, azé a hatalom” felismerés jegyében szerkesztett súlypontos számhoz magam is hozzájárulok.) - Sándor, induljunk ki abból, hogy mi tör­ tént karácsony és Újesztendő között? - Te tudtad azt, hogy már december 22-én megszólalt a Kolozsvári Rádió? Az történt, kérlek szépen, hogy a régi rádiós kollégák akiket 1985-ben szélnek eresztettek - elfog­ 410 lalták a Dónát úti stúdió épületét, URH-án kapcsolatot teremtettek a zsuki adóval, és már estefelé műsorral jelentkeztek. Románul és magyarul is. Később, amikor a Magyar De­ mokrata Szövetségben felmerült, hogy segíte­ nünk kellene a rádiósokat, akkor kerültem én a stúdióba. De már azzal a meghagyással, hogy próbáljunk tévéműsort is csinálni. Ad­ digra már munkába lendültek a tévé régi em­ berei is, akik - mielőtt felszámolták volna őket - 1985-ig az állandó jelleggel Kolozsvárt tartózkodó közvetítő kocsinak a munkatársai gárdáját alkották. Összeszedtek néhány video­ magnót, kapcsolatba léptek a feleki tévérelé­ vel, működőképes állapotba hozták a stúdió­ ban talált felszereléseket, és január 2-án vagy 3-án - olyan forgatagban éltünk, hogy ponto­ san nem is tudom megmondani, melyik napon - beindulhatott az adás. - Ha a napra nem is, de arra bizonyára még emlékszel, hogy mit mondtál, amikor a tévé­ nézők előtt megszólaltál? - Csak azt tudom, hogy izgalmamban egy­ más után kétszer is jó napot kívántam, mert rendkívüli örömömre szolgált, hogy újra anyanyelvünkön köszönthetem nézőinket. És akkor én is V-t formáltam az ujammal, és azt mondtam, hogy: győztünk! Hát persze a teljes győzelemig még eltelik egy kis idő, de ezzel indult az adás. Első intrjúalanyom pedig Kán­ tor Lajos volt, az RMDSZ akkor Kolozs me­ gyei elnöke. Különben magad is az első napok egyikén mutattad volt be az újjászületett Fal­ vak Népét... - Ugyanakkor, amikor az RMDSZ román nyelvű lapja, a Szilágyi Júlia és Manus Taba­ cu szerkesztette Puntas megjelent. Marius ba­ rátunknak tudtommal az volt az első kolozsvá­ ri tévés jelentkezése. Később állandó belső munkatársaddá vált. Hányan is dolgoztok tu­ lajdonképpen? - Akik csak tévéműsorokkal foglalko­ zunk? Hát ezt még magamról sem mndhatom el. Amióta kineveztek főszerkesztő-helyettes­ �nek, rádiós ügyekkel is foglalkoznom kell. nyolnak: miért nem látjuk el román felirattal Néhány hete számíthatok már Marius Tabacu közérdekű műsorainkat? Teljes mértékben és Maksay Ágnes közreműködésére... igazuk van: számunkra rendkívül fontos, hogy - Úgy emlékszem, hogy harminc helyet a román közönség megismerje nézeteinket, értse szándékainkat, hogy első kézből, közvet­ kértél... - És kaptunk huszat. Ennyi ember van lenül értesüljön a romániai magyarság állás­ összesen a heti 105 perc tévéadásra és a napi pontjának a korrektségéről. De nemcsak mi négyórás magyar rádiózásra. Végeredmény­ érezzük fontosnak azt, hogy megértessük ma­ ben mindannyian a Rádiónál vagyunk alkal­ gunkat. A Nemzeti Egység Kolozs Megyei Ta­ mazásban. kezdenek már dolgozni a régi rá­ nácsa részéről is többen megjelentek - Octa­ diósok közül is néhányan, bár rendkívül fél­ vian Buracu elnökkel az élen - kameráink nek rivaldába állni... előtt, hogy közvetlenebb kapcsolatot teremt­ - Miként ítéled meg a kolozsvári magyar senek az erdélyi magyarsággal. A román értel­ adás eddigi fogadtatását? miségiek közül nagyon sokan érezték azt, - Példátlan volt a lelkesedés és az odaadás. hogy amit a központi tévé munkatársai és bi­ Napokon át tízen-tizenöten hívtak telefonon. zonyos sajtóorgánumok művelnek, azt vala­ Mások levélben vagy személyesen fordultak miképpen ellensúlyozniuk kell. Olyan szemé­ hozzám: bármire van szükségünk, csak szól­ lyiségek segítettek munkánkban, vettek részt junk, mert segítenek. A z volt a legmeghatóbb, műsorainkban, mint Ion Aluas, a szociológia hogy értelmiségiek jelezték: akár fizikai mun­ professzora; aztán a híres sebész, Bologa pro­ kát is hajlandók végezni, csak valahogy tart­ fesszor; nagyon jól fogott, hogy a legkritiku­ suk életben ezt az adást. A z önzetlenség és a sabb helyzetekben mindig számíthattunk Ca­ közösségi ügyszeretet számtalan felemelő pél­ mil Murasan történész-professzor meggon­ dájával találkozhattam. (...) dolkoztató érvelésére; és még nem is említet­ - Miként látod az erdélyi magyar televízi­ tem Ocavian Bratilat, a Szabad Európa mun­ ózás jövőjét? katársát... Azt hiszem, sikerült bizonyságot - Pillanatnyilag a Kolozsvári Televízió he­ tennünk arról, hogy a hagyományos erdélyi ti öt órát sugároz, és ebből 105 perc áll a tolerancia érvényesítése ma is lehetséges. És magyar adás rendelkezésére. Eddig jórészt az ez talán nem is olyan kevés. (...) ún. tűzoltómunka igényeinek rendeltük alá a - Műhelyteremtésetek történetéhez hozzá­ műsoridő jelentős hányadát. Odafigyeltünk az tartozik az is, hogy nagyon sokan segítettek éppen aktuális, olykor drámai eseményekre, benneteket felszerelésekkel, különféle adomá­ és próbáltuk normális mederbe terelni a konf­ nyokkal... liktusokat. A z az érzésem, hogy mind a ma­ - Mindenkit név szerint nem tudok felso­ gyar, mind a román értelmiségiek mozgósítá­ rolni, hiszen magyar, norvég, holland, belga, sával sikerült megakadályoznunk az indulatok francia egyesületek, intézmények és magán­ elszabadulását. személyek egyaránt segítették stúdiónkat. Az - Román hofitársaink részéről egyébként első szállítmány a Magyar Rádiótól és a Ma­ milyen visszajelzéseket tapasztaltál? gyar Televíziótól, illetve a Pécsi Mechanikai - Hát, kérlek szépen, nagyon sokan őrjön­ Művektől érkezett. Nagyon sok szalagot kap­ genek, hogy már megint magyarul szól a tévé, tunk, keverőpultokat, stúdiómagnetofonokat, viszont ezek mégiscsak kisebbségben vannak terepmagnókat. Ez még januárban történt. azokhoz képest, akik elismeréssel szólnak Közben a győri vagongyáriak gyűjtést rendez­ adásainkról. Egyetlen dolgot persze ők is hiá­ tek számunkra, és abból vásároltak rádiósfel­ 411 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 szereléseket. Egykori kollégám, Fischer Ist­ ván sem feledkezett meg rólunk: óriási szállít­ mánnyal érkezett haza ifjúkori városába. Ho­ zott tévékamerákat, monitorokat, hangosító berendezést, telexet, sokszorosítót, mindent, amiből berendezhettük a tévéstúdiónkat. A z­ tán jelentkezett Kanadából a Kolozsvárról el­ származott Bíró Zsigmond rádiós, aki szala­ gokkal és riportermagnóval igyekezett segít­ ségünkre lenni. Dévai Nagy Kamilla londoni fellépti díjából szerzett nekünk kamerát. (Ad­ dig csak egy kamerával dolgozhattunk, ami roppant megnehezítette a munkánkat.) Na és ne hagyjam ki Csoma Judit kolozsvári szár­ mazású színésznőt: rengeteg anyagot kaptunk tőle is. És a sort folytathatnám a Soros Alapí­ vánnyal, a Magyarságkutató Intézettel... (1990. április 15.) A gazdaköröktől az EMGE újjászervezéséig Először Székelyudvarhely vidékéről, majd Háromszékről érkezett a hír, hogy már január elején újraalakultak a falvainkban hajdan nagy népszerűségnek örvendő, létfontosságú szerepet betöltő gazdakörök. Később Gyer­ gyóból, Felcsíkból, a kolozsvári Hóstátból, az Érmellékről és más tájegységekből kaptunk jelzéseket falvaink hasonló önszerveződésé­ ről. A mesterségesen kiürített falusi települé­ seken ismét kezdték újjáépíteni a csűröket, műhelyeket; kimondták, hogy a gazdaköri összefogás eredményeként közösen akarják használni az erő- és munkagépeket: ismét talpraállítják a házi- meg a kisipart. Időközben a gazdamén ökök önszervező­ dése is egyre többet hallatott magáról. 1990. február 26-án megalakult a Romániai Magyar Mezőgazdászok Kolozs Megyei Szövetsége, mely azzal a felhívással fordult az ország ma­ gyar ajkú mezőgazdászaihoz, hogy más me­ gyékben is hozzanak létre hasonló szervezete­ ket. Mégpedig azzal a célkitűzéssel, hogy miként a gazdakörök - az RMDSZ helyi és országos szervezetének keretében megteremt­ 412 sék a gazdálkodni vágyók szakmai és érdek­ védelmi szövetségét, mely tömörítené mind­ azokat a főiskolai és középfokú végzettségű szakembereket, akiknek elméleti és gyakorlati tevékenysége a mezőgazdasághoz, illetve an­ nak háttérágazatához kötődik. Most már csak az volt hátra, hogy a szaktanácsadást igénylő, az anyanyelvű agrármű­ veltség magasabb szintre emelésében közvet­ lenül érdekelt gazdatársadalom és az agrárér­ telmiségiek szövetsége egymásra találjon, a két - egyidőben alakult, párhuzamosan épít­ kező, ám egymásra utalt - szervezet között szerves kapcsolat jöhessen létre. Kapóra jött a romániai Magyar Mezőgaz­ dászok Szövetségének (későbbi nevén: RMGE) országos tanácskozása március 25én. Nincs mire várni - fogalmazták meg rend­ re Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs és Szilágy megye küldöttei Kolozsváron -: mondjuk ki az EMGE (Erdélyi Magyar Gazdasági Egye­ sület) jogutódaként működő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetünk megalakulását az RMDSZ keretében. A szaktanácsadás és ismeretterjesztés megszervezése mellett különösen a közép- és felsőfokú anyanyelvű szakoktatás újraindítá­ sát tartották rendkívül fontosnak az egybe­ gyűltek. A szövetség nyilvánítsa ki, hogy ra­ gaszkodunk az agrárműszaki értelmiség anya­ nyelvünkön történő képzéséhez - fogalmazták meg többen is. Ha Kolozsváron le is építették a mezőgazdasági főiskolán hajdan szép szám­ ban működő tanerőket, a termelésben és a ku­ tatásban épp elegendő szakemberünk dolgo­ zik, akik már bizonyságot tettek arról, hogy a felsőoktatásban is megállják a helyüket. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági szak­ lap(ok) szerkesztésével és a szakkönyvkiadás újjászervezésével is. Amióta Szalay András nyugdíjba vonult ( 1985), a Ceres egyáltalán nem adott ki magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyvet. Azelőtt is elenyészően keveset jelentetett meg, és korántsem a korigényeknek �megfelelőeket. Pedig évek óta kész kéziratok várnak a szerzők fiókjaiban. A megújult Fal­ vak Népénél is egyre többen kopogtatnak. Az erők felmérésével és tervszerű megszervezé­ sével el kellene érnünk, hogy gazdatársadal­ munk mielőbb a maga hasznán mérhesse fel az agrárszakírás műhelyeinek teremtő fárado­ zását. (1990. április 16.) meg maguknak, azt már sejtik: korántsem mindegy, hogy miként élnek. És nem csupán a saját szempontjukból. Hiszen nem csupán a nemzeti-nemzetiségi közösségért felelősséget vállalók tartoznak számadással nekik; ők ma­ guk is létfenntartói saját körükben a nemzeti­ ség és a nemzet közösségének. Nem annyira másoktól kell(ene) félnünk hangzott el az 1990-es rendhagyó rendez­ “Nincs-e okunk önmagunktól félni ?” vénysorozat lélekfelszabadító megnyitóján Erdélyi közművelődésünk térképén a szószékről és pódiumról egyaránt sokkal Nagy-Homoród mente még a hetvenes évek­ inkább saját magunktól. Hiszen a mostani ben is amolyan “ fehér foltnak” számított. Ak­ exodussal nem csak a tájból, falvainkból és kor kezdett hallatni magáról, amikor másutt a városainkból vonulunk ki - hanem történel­ művelődési önszerveződés jegyében indult münkből is. Hargita megyében az év első öt korábbi kezdeményezéseket rendre elsorvasz­ hónapjában mintegy négyezer terhességmeg­ tották, megfojtották vagy pedig - kisajátítot­ szakítás történt - idézték a figyelmeztető ták. Nem csoda, hogy az 1979-ben beindított számsorokat az előadók - ugyanakkor a lelkiHomoródmenti Művelődési Hét rendezvény- pásztor nélkül maradt gyülekezetek száma el­ sorozatára úgy tekintettek a Hargita megyei éri a százat, őszre pedig minden jel szerint illetékesek, mint a nem kívánt gyermekáldásra hétszáz tanítói meg tanári állás marad betöl­ szokás: ha már nem akadályozhatták meg vi­ tetlenül. Az írástudók egy részének árulása lágra jövetelét, tudomásul kellett venniük a éppúgy öngyilkosság - hangzott el miként létezését. S ezt eléggé bosszúsan tették. Ké­ a növekvő arányú terhességmegszakítás. “Hát sőbb pedig a bosszúállás sem maradt el, nincse-e okunk önmagunktól félni?” - vissz­ amennyiben a kezdeményezőket sorra levál­ hangzanak bennem azóta is Keresztes Sándor tották, akit pedig nem lehetett, azt egyszerűen tiszteletes szavai. a rendezvény szervezésétől eltiltották. Mert az oldott kéve sorsára jutván sem Meglehet, hogy a hatalom épp szándéká­ mondhatjuk azt, hogy nincs megoldás. A tör­ val ellentétes hatást ért el ezzel. Attól kezdve ténelem mai kihívásaira nekünk kell választ ugyanis a homordómentiek már nem pusztán adnunk. Elsősorban persze a tömeges mene­ befogadói a nagyobb művelődési központok­ külést kiváltó okokat kellene megszüntet­ ból kisugárzó - valójában házhoz szállított - nünk, s ezek tőlünk függetlenek. De aligha szellemi impulzusoknak. A láthatártágító, lehet mindent a külső okokra, a nagypolitika igényszintnövesztő események oda vezettek által diktált érdekszférák lefegyverző uralmi ebben a szellemileg korábban ingerszegény­ túlerejére hárítani. A magunk igazába vetett nek tekintett környezetben, hogy az emberek­ hitünk is lehet történlemformáló erő. Ezt is­ nek ma már hiányérzetük lenne, ha a pünkösd merte fel 1943-ban Szárszón Veres Péter, előtti nagyhéten a rendezvény valamiért elma­ 1989-ben pedig Temesváron Tőkés László. A radna. Mert ezidáig csupa olyan személyisé­ Hallgatás Falát áttörő Tőkés volt a kezdet. gekkel találkozhattak, akikkel megoszthatták Mert Marosváráshelyen kétszer is megmutat­ gondjaikat, s így érezhették azt is, hogy nem tuk ebben az esztendőben: hogyha belső félel­ élnek elhagyatottan, és különösen nem szel­ münket le tudjuk gyűrni, a magunk igazának a lemi elszigeteltségben. Ha nem is fogalmazták fényét fel tudjuk lobbantani, akkor kénytelen 413 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 ránk figyelni a nagyvilág. Európa újjászületésének hajnala itthon vir­ radjon reánk, ne az exodus útján. Történelmi jelenléttel csak itt tudjuk kitölteni a rajtunk kérlelhetetlenül keresztül zúduló Időt. (1990. június 4 .) Segíthet-e rajtunk a finnországi svéd mo­ dell? Finnországi és svédországi útra készülő­ döm, és ahelyett, hogy útikönyveket tanul­ mányoznék, a finnországi svéd költők antoló­ giáját (Tanács boldogoknak. Bp., 1990.) olva­ som. Kíváncsiságomat, felfedező kedvemet ugyancsak fokozza, hogy a romániai magyar­ ság önszerveződése, a jogállamiságért és a de­ mokratikus életkeretek megteremtéséért ví­ vott eddigi harca során gyakorta emlegettük a finnországi svéd modellt, s ezen belül is Aland tartomány példáját. Ahol az alkotmány bizto­ sította jogok “elképesztően széles körűek” . Egy nép életérzésének sosem a politiku­ sok, hanem a költők a hiteles kifejezői. A kö­ vetésre méltó finnországi svéd modell ígéretes távlatában sem feledhetem immár Per-Hakon Pawals groteszk vízióját: “Az utolsó ló vodkát iszik/ itt a városi bárban műanyag-/ szívószál­ lal. Hogy felejtsen,/ mondják. De hát mit kéne felejtenie?// Mellette a magas-ülésen, enyhén/ részeg, ül az utolsó finnországi svéd./ nyugdí­ jas villamosvezető/ Sibbóból.// A szomorú pár muzsikál:/ az öreg Az anyanyelv dalát énekli,/ a ló dobogja hozzá az ütemet.// Zárórakor/ éjféltájban,/ mikor csak a csillagok virraszta­ nak,/ látni Sibbo fiát/ amint fölkapaszkodik a gebe hátára.” (Az utolsó ló vodkát iszik...) Ha a finnországi svéd költők ilyen kétségbeejtő­ nek látják, így érzékelik a kisebbségi léthely­ zetet, akkor mit szóljunk mi? És velünk együtt a csehszlovákiai meg a jugoszláviai magya­ rok? Elképzelhető, menyivel tragikusabb ott és akkor a helyzet, ahol és amikor az állampo­ litika rangjára emelt “ nemzetvallás” szabja meg a többségiek viszonyulását. Ebben az 414 erőtérben a toleranciának, a sokat emlegetett európai, illetve az erdélyi humánumnak aligha lehet valaminő esélye. Könnyű belátni: akik az 1989 decemberé­ ben bekövetkezett romániai fordulat eufóriá­ jában arra számítottak, hogy a jogállamiságot és demokráciát ígérő átmeneti hatalom egyből megvalósítja majd a kisebbségek teljes jogegyenlőségét, azok minden bizonnyal törté­ nelmietlenül gondolkoztak. És nem azért, mintha a Gyulafehérvári Határozatok gyakor­ latba ültetése - akár hét évtizedes késéssel is - időszerűtlen feladat lett volna; ellenkezőleg: a sokat emlegetett Európa házba való belépés alapvető előfeltételének számít. A történelem fintora, hogy amikor a román és magyar szellemi elit 1990 márciusában Bu­ dapesten a kapcsolatok új alapokra helyezésé­ ről tárgyalt, Marosvásárhelyen akkor kezdő­ dik a magyarellenes pogrom. Amivel a romá­ niai magyaságnak már a fordulat előtt számol­ nia kellett volna. Hogy idejében felkészülhes­ sen rá. Annál is inkább, mivel az 1988-89-ben megjelent erdélyi magyar szamizdat, a Kiáltó Szó szerkesztői és szerzői nem mulasztották el felhívni a figyelmet erre a veszélyre. És itt nemcsak arra a cikkre gondolok, amelyiknek a szerzője a pogrom várható bekövekezését latolgatja, hanem mindenekelőtt annak az erő­ térnek az elemzésére, amelyik ezt előkészítet­ te. Akinek nem járt a kezében a Kiáltó Szó 1988/1-es száma, az a Korunk harmadik fo­ lyamának első számában ( 1990/1) is olvashat­ ta az újraközölt Beköszöntőnek ezt a passzu­ sát: “Ma már nemcsak nacionalista állampoli­ tika, hanem nacionalista hangulat is van Ro­ mániában. Az alaptalan veszélyérzet betáplá­ lásával - »a magyarok követelik Erdélyt« sikerült általános ellenérzést kiváltani velünk szemben. /.../ Ne képzeljük, hogy ha /.../ a piramis csúcs nélkül marad, sorsunk feltétle­ nül egyből jobbra fordul. Ott marad maga az épület, a Legek-legjét ma ajnározók sokasága, �azok, akiket elbódított a nacionalista mákony, s ők e csúcsra emelhetnek majd valakit, hogy minden menjen tovább úgy, mint azelőtt. Nem melengethetünk tehát illúziókat, nem várunk közeli megváltást.” A Kiáltó Szó előrelátását az azóta eltelt idő, sajnos, nagyon hamar igazolta. Ám ne higgyük, hogy a nacionalizmus nyíltabb, ag­ resszívebb továbbélése a diktatúra bukása után csupán romániai sajátosság. A Kárpát­ medence magyar kisebbségeinek első konfe­ renciáján derült ki (Keszthely, 1990. május 4-5.), hogy a kommunista hatalomgyakorlás utáni helyzetben a térség uralkodó nemzetei, amelyek most tanulják a demokráciát (néme­ lyek mímelik csupán), a Trianon óta velük egy államkeretben élő magyar nemzetrészekkel amelyek korántsem a maguk elhatározásából, hanem az államhatárok megváltoztatásának következtében váltak kisebbségekké - már egyáltalán nem óhajtják megosztani a jogálla­ miság és a demokrácia lényegéből fakadó sza­ badságjogokat. Kizárólag a maguk számára tartanák meg azokat. Vagy ami még tragiku­ sabb: egyik-másik inkább lemondana az au­ tentikus nemzeti lét (ön)korlátozásmentes gyakorlásáról, csakhogy a kisebbségiek ne ré­ szesülhessenek az önszerveződésüket elősegí­ tő “előjogokból”. Az Igazság fényét kellene tehát végre fel­ lobbantani a trianoni térségben is; az Igazság­ ét, amelyik minden különbejáratú Érdek fölött ott ragyoghatna megnyugtatóan. Csakhogy amennyire életbevágóan fontos ez a felisme­ rés, a mindennapok gyakorlatából nézve épp annyira reménytelen. Elvégre egy elaknásí­ tott terület felszabadítása nem költői művelet. Ahhoz tűzszerészek kellenek. Márpedig a ke­ let-európai diktatúrák eltűnése is csak akkor lehet végérvényes, ha az új európai elrendező­ dés tűzszerészei a trianoni határsávok és az államhatárokon átnyúló etnikai övezetek rob­ banásveszélyét is megszüntetik. Sajátságos módon - és ez is bizonyára kelet-európai je­ lenség - nem politológus vagy kisebbség­ szakértő fogalmazta meg keszthelyen ennek az elkerülhetetlen ártalmatlanításnak az elmé­ leti alapvetését, hanem költő. A konferencia felemelő zárőmozzanatának is beillő emléke­ zetes okfejtésében Tornai József ugyanis eképpen érvelt: minthogy a nacionalizmus eredendően vallásos képződmény - annak au­ reóláját ölti magára a dolgok természetéből következik, hogy a nélkülözhetetlen toleranci­ ához csakis a “nemzetvallások” deszakralizá­ lása, szekularizációja révén juthatunk. (1990. június 6 .) Az azonosságtudat fokozatai (egy hét Tangagärdében) A letűnt diktatúra szellemi kény­ szerzubbonyából kibújva 1990 nyarán hunyo­ rogva szoktattuk szemünket az európai látóha­ tárhoz; eleinte még lélegzetet is úgy vettünk, minha attól tartottunk volna: holnap-holnap­ után nem jutunk majd elegendő levegőhöz. Ami nem is csoda, hiszen olyan sokáig vol­ tunk szellemi légszomjra ítélve, hogy teljesen elszoktunk a teremtő gondolatok babitsi áram­ lásától (“Erdő nem egy van: de egy a szél”). A létminimum szintjére taszított milliók sorsá­ ban osztozó erdélyi magyar értelmiségiek szá­ mára nem is a vegetatív túlélésre berendezett életvitel, hanem a szellemi fuldoklás volt az elviselhetetlen. Tizennégy évi kényszerszünet után eleve nem azzal a szándékkal utaztunk el felesé­ gemmel és kislányunkkal Kolozsvártól több mint kétezer kilométernyire, hogy a dél-svéd­ országi Tangagärdében is - ahol a Stockholmi Magyar Ökumenikus Önképzőkör harmadik nyári táborozását tartották - az erdélyi gondo­ kat osszuk-szorozzuk; hanem hogy európai ta­ lálkozásaink utolsó stációjában, skandináviai magyar barátaink körében lélekben végre ki­ nyújtózkodhassunk. Rendkívül tanulságos volt, ahogy ez megtörtént. Délelőtt-délután előadás meg vita; befejezni, persze, egyiket 415 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 sem lehetett - csupán abbahagyni valameny­ nyit. Miként is tudtuk volna kimeríteni példá­ ul a kelet-európai diktatúrák helyébe lépő tár­ sadalmi berendezkedések kérdését? Hát az emigrációban élők identitástudatának szeiz­ mikus változását, magatartásmodellük szük­ ségszerű módosulását? Vagy akár Határ Győ­ ző, illetve Szilágyi Domokos költői világte­ remtését? Ám alig volt olyan előadás meg vi­ ta, amelyiken ki ne derült volna: Európa hol­ napi arculatának a kiformálódása valamikép­ pen összefügg a mi erdélyi sorsunkkal is; tá­ gabb értelemben: a kisebbségi kérdés meg­ nyugtató, európai szintű rendezésével. (...) Skandináviai magyar barátaink talán azóta sem tudják, hogy voltaképpen milyen nagy örömet szereztek nekünk az “ erdélyi dolgok” iránti nagyfokú érdeklődésükkel. Hiszen éle­ CSEMNICZKY ZOLTÁN: Ítélőszék 416 tünkben először gondolhattuk végig korláto­ zás- és félelemmentesen, nyíltan és nyilváno­ san a sorsunkkal összefüggő létkérdéseket: Európa harmadik újjászületésének hajnalán a romániai magyarság harmadik életkezdésének törvényszerűségeit. Ne aggodalmaskodjál - csendült fel bú­ csúzáskor könnyekkel küszködő barátaink ajkáról a hazáig kísérő protestáns kánon. Idehaza pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyik közismert népdalunk dal­ lamára ezt dúdolom: Tangagärde messze van... Már akinek. Mert ha történetesen nem is lennénk ott a soron következő táborozásokon, akkor is tudjuk, hogy hol a helyünk és mi a dolgunk az Erdélyt újra magához közel érző Európában. (1990. július 10.) �p a ló c f ö ld 9 2 /4 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the, Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 417 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 5 0 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetés 1993. jabuárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG 418 �A la p ítv á n y A P A L Ó C F Ö L D S ze rk e sztő sé g e P A L Ó C K U L T Ú R A A L A P ÍT V Á N Y T h o z o t t lé tr e . A z alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhely­ munkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriu­ ma köteles nyilvánosan elszámolni. A z Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PA­ LÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehető­ séget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/78106800f114fa3aaafb491fc963189d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika