https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3f09fadc2b656f93abd8a4dcedec8a51.pdf d8a49b14e27f4e90f13429dbce2e52da PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92 / 3 . május-június �Alapítvány Széchenyi István emlékére A létrehozott Alapítvány célja Széchenyi István szü­ letésének 200. évfordulója alkalm ából em lékének ápolása, illetve Salgótarján város valam elyik közte­ rén egy Széchenyi Istvánt ábrázoló szobor elhelyezé­ se. Az em lékm ű 240 cm magas, m erevített vörösréz szárnyas oltárra em lékeztető - ívek közé foglalt 120 cm -es bronzfigura lenne. A szobor alkotója-tervezője és kivitelezője - pályázati döntés alapján - Bobály Attila, a Somoskőújfalui neves szobrászm űvész. Az em lékm ű felállításának költsége várhatóan egy m illió forint lesz (rendelkezésre áll 300 e. Ft.). A m agánszem élyek, cégek, vállalatok által felajánlott összegek az adom ányozó adóalapjából leírhatók. Az adom ányozó nevét - kívánság szerint - folyóiratunk­ ban közzétesszük. Az adom ány befizethető 1992. szeptem ber 30-ig az O TP Salgótarjáni Igazgatóságán a 751-5298-6 szám ­ lára. �palócföld 92/3 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V É S Z E T I F O L Y Ó IR A T Tartalom Géczi János selyemhernyó-sziget (vers) Tar Sándor Gyuri (novella) Tímár Máté Amikor a szerelem véget ér (novella) 213 225 234 MŰHELY Földi Péter Az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága (megemlékezés) Brunda Gusztáv Belépő - a pikk dámához (megemlékezés) Halászné Szilasi Ágota Hegedűs Morganról (tanulmány) 240 242 245 KRONOSZ ÁRNYÁKA Kolozsvári Grandpierre Emil A próza küzdelem a gondolatokkal 249 TOLLPRÓBA Onagy Zoltán Peer Krisztián versei elé Peer Krisztián (versek) 251 252 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban V. (kritika) Horpácsi Sándor Márkus István: Az ismeretlen főszereplő (kritika) 257 264 SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Tóth László Üres szívvel, megrabolt eszményekkel (tanulmány) Kovács Győző Ceruzasorok Győry Dezsőről (megemlékezés) 267 290 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Románia) Cseke Péter Korfordulós Új esztendő (Románia) 294 308 211 �palócföld 92/3 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József SZERKESZTŐ-HELYETTES: Ő F Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Brunda Gusztáv, művészeti előadó (Salgó­ tarján), Cseke Péter, közíró (Kolozsvár - Romá­ nia), Földi Péter, festőművész (Somoskőújfalu), Géczi János, költő (Veszprém), Halászné Szilasi Ágota, művészettörténész (Salgótarján), Horpá­ csi Sándor, kritikus (Miskolc), Huszár Sándor, író (Szeged). Kolozsvári Grandpierre Emil. író, Kovács Győző, tud. kutató (Felsőgöd), Onagy Zoltán, író (Esztergom), Peer Krisztián, költő (Esztergom), Tar Sándor, író (Debrecen), Tarján Tamás, irodalomtörténész (Budapest), Tímár Máté, író (Budapest), Tóth László, költő, író (Budapest) Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórak: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát Hegedűs Morgan festőművész alkotásaiból válo­ gattuk (Foto: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 212 �palócföld 92/3 Géczi János [selyemhernyó-sziget] - részletek - a vagonban ahol két török arkangyallal lakom fölkönyöklök s bámulom az ajtórés előtt elhúzott celluloid-tájat csak könyök és nézelődés repetitíve csupa lazán amint a tisztaréz rajzszög a könyök bumfordi vájatába az ízfelszínek között a savóhólyagba merül s balról jobbra a tölgylevélszenderek a falvak a nárciszmezők jobbról balra a mágnesmezők otthonosan és fájón ugyanúgy csupalazán a házirilke a napfény és hús s a kényszerleszállás közébe fúródva a könyvszobában a voltpolcon: monológszürke étkezés utánban (az illőmegjelölés csapda és tettenérés tudom - a léniában nincs pont csak vághatatlan folytonosság magányba pofázás s a hangminőség feldíszített kínpadja) ha éppen elterül a hintakosárban Fahrenheit Herceg vagy többször is meglátogatom őt és ugyanőt a vagonból szertebámulva két hegycsúcs között s a kohótoronynál a salaklejtő vörösébe beleforgatva margitpirosan tépegeti a kerék s a margarét küllőszirmait alápergeti megsodorva mind a mészkősziklákon dohogó vagonszerelvényre utánozza a pokolkatlan fortyogást buborékokat ereget s ápol 213 �palócföld 92/3 madárszarból nőtt magoncot a sziklarésben ó mennyi semmiség begubózott látvány és -osság és fosság ennyi márvány kifutópálya az elrugaszkodáshoz visszbútt tett a kristályok kasában méla savak halovány mérgek és sávok hogyan mondhatnám ha úgy el nem mondhatom áttetsző a szirmokba karcolt körömnyomat üvegátlátszó hasonlatos a gyakorlatozó tavaszi fűhöz a pitypang rétjáró szkafanderéhez a harsány dinnyének súlya nő mint láztól a gyerekszem a hasonlatok között tétovázó óóóóó fej elmozdíthatatlan a helyszíntől bár ki­ szimatol a teremtődésből orra oltottfehéren csillan nyála csöpög a pezsgéskész látmészre nem vonzható vissza - közéjük telepszem vagy inkább: beléjük gúnyvigyorral s felkészült ocsmány tudással észhez ragadva a taszítást-vonzást megnyújtva bennük denevérszárnyamat finom és áttetsző ujjaimat gepárdként a zsákmányra ugrásban elhasalok bévül akár a langy nedvek messonghí jázminában a méhröpt az apácaszagban a hétasszonyok a saját szerepük jelzésképében s mint a húsos igék a mondat udvarházában . 214 �palócföld 92/3 a két török arkangyal szemében ott az őrlemény a mindenható könyvespolc tektonikájában az ingerlékeny rajszög sárgaréz hegyében - a cselekmény felelőssége akár az értekezésé a forma csak az örök: a mutató névmás föltartja botfejét imbolyog a macskakő a kamasz s a szerenád között mielőtt választhatna magára omlik visszaesik a névbe sóvárja margarita sétáló sárga virágait a baljós tverszkajáról s a kérdést:?tetszenek önnek a virágaim? ó dá azok amelyek a moszkvai csatornákban barcelonában miamiban sunionban orebicben is az örök jóra fognak törni hiába roppan mindegyik lédús szár - feltöltve a lucskostavasszal yvone mexicoblúzának suhogásával ahol félrehány a lávádzó popocatepetl s megtöltve margitka angyalföldi hőmérővasával mely egymáshoz rendeli az irányokat irályokat a fülelő utcai telefonokat nos mindez ami nézhető - mutat kört Fahrenheit Herceg higanysúly pálcájára dőlve jobb karjával a bal odaragad hol összekapcsolódik a nagy lendületű vonal bilincskattanással - az ne zavarja hogy néhány tett helye lepréselve a húsveres viasszal tekintse zárványnak esethibának amint a láthatatlan malmot mégha minden előtörő szót föl is darál onnan e finom kultúrköd orvpor darált helyzet a két törökangyal sem több mint humor azaz génhiba de kinek Vergilius kinek hermes kinek turbános fejkövek a sétatéren a cserépdatolyák végtére épek - szokható hogy semmi nincs amiben ne lenne még vagy tíz kivétel dobozolva bélyeges jelek közt punktum mondhatta volna ezt z. a verbafrodita avagy o. a vajdasági aimarah a vagonok mozgása sem különb a helybenléttől gondolja azt hogy egy pontnyi gömb 215 �palócföld 92/3 belső falán zakatol vagy annyit se csak bámulja mint telnek karimáig fénnyel a csupros nárciszok az araltól bretagne-ig boroszlótól malaysiáig bámész . a házirilke kompakt meghatározás minderre ha közel bármely perc vakító miramare-ja hol a trópus és normandia párzik peteérésbe ér a peteérés a limonia posóni illata az alhason s a rövidkocsányú mirabilis szóhajtója vörhenyes gumó az álomtól lepedékes nyelv alatt reves lapdacs ahhoz hogy megnézze a Herceg milyen a vörösbegy az itáliai mandulafenyőfán kitapintsa a tollbúra alatt a változatlanságot beléfojtva a szeráfhangokat - holott tudja vázlat és próba mindez el mégsem hanyagolható kitartott angyalpróza nyilvános szégyen és több benne a nyers-torz annál hogy valaha is említendő lehetne hetne hetne (elcsuklom a vagonpadlaton a röhögéstől) a szövetmunkálatok közepett holott együtt él-hal változik semhogy hanyagság gyűrűzné meg magmaismeretében ott a hajszálrés a résben ami vall vallat közelíthetetlen gyalog és szárnyal és szuperszónikus válaszokkal mégis végbemegy ha elkerítve ha rálel a lehullt pehelytollra fonnyadó pipacsbukétára vagy ha a horizontot feszegeti a duzzadt vitorla a kék szemhéjak közé behajózó szennyezés éppen a le/felmenő pupillanap elé amikor kezdődik a szél s kilép a pitypang neve a szkafanderjéből 216 �palócföld 92/3 - a házirilkének minden ami van az egy és kicövekelt én nem így képzeltem a csendet amikor még volt hozzá erőm holott akkor én voltam mozdulatlan én én és minden pörgött zúdult áradt köröttem ólomcsövekben az az izgékony szörcs élet hányszor akartam magam is cső lenni hosszúkanyar a fehér mediterránfalakban téglák közt lapuló meridián lakkgombos csapszájú távoli forrásokról beszéltem mogyorógyökerekről a színésznőről aki mexicoblúzát rendre kitömte pihés formázott pamacsokkal ha esernyővel sétált akárha kosztolányi szonettjeivel a léptei itt e lopakodó parkban gesztenyekopogás közt yvone-nak a platánlevél széles suhanásában ó ó én ó én nem ó én nem így ó én nem így képzeltem a hanyatt dőlést a pihenő kert pirkadó hasában az elaknásított vadtulipánok megfigyelését a lézengő ritter házirilkét aki sorrend egyre-másra az őszi ködből materializálódik magához emel minden erőmet izomrostjaim közt kéjjel kotorász: ki vagyok én nevetés lakója ha helyem nincsen de szívbarátom kettő (vagy négy) akkor hát ki terelt bennünket az 217 �palócföld 92/3 !téltavasznyárősz téltavasznyárősz! éltavasznyárősz!T ltavasznyárősz!TÉ tavasznyárősz!TÉL avasznyárősz!TÉLT vasznyárősz!TÉLTA asznyárősz!TÉLTAV sznyárősz!TÉLTAVA znyárősz!TÉLTAVAS nyárősz! TÉLTAVASZ yárósz!TÉLTAVASZN árősz!TÉLTAVASZNY rősz!TÉLTAVASZNYÁ ősz!TÉLTAVASZNYÁR sz!TÉLTAVASZNYÁRŐ z!TÉLTAVASZNYÁRŐS !TÉLTAVASZNYÁRŐSZ TÉLTAVASZNYÁRŐSZbe? itt lennének-e a bevagonírozott évadba rejtett szavaink morfondírozok oberonnal akár a kolostorszobába vonszolt anyóboszorkány a térvesztő messonghíban ghí-ban ghí-ban ismétli a szőrállú vicsort és ouzót löttyint a préspohárba gyertyát lobbant keresztet vet az ánizsalkohollal a szentszagú olajnyomat előtt gusztálja a nyomoronc lábút: ha időt adott talán ezt is megadja - kommentált Fahrenheit de páternosterbe száll s viszi a gép a viráglobbant jázminfa csúcsába onnan pillog göndör pillákkal jaj butasárga porzószálak - görbül fel a vénség a boltíves szobába szökött ághoz ez az az illat amely nélkül - de abbahagyja a szót belemerül az orra a sziromcsőbe szippantgatja a Herceg férfiszagát ördögöt szimatol bíborrá hevűl mindenik ránca ráfogja a délelőtt poharára 218 �palócföld 92/3 . s rahátot majszol messonghí-ghíí-ghííí sipítja a küszöb macskája a szentboszorkányra hasonlóan a jáspishoz és a karneolhoz odaül hozzám az árnyékMester búgócsigára csévéli az írás selyemfonalát fejti milyen ábrát fut a játék a porban nézinézi vénen a fényerőtől függőn soványan-kövéren kifújja magából a kistornádót hírt küld a mellérendelések asszonyainak zúdítja hozzájuk a tollas jószágokat a hangyasavba áztatott éji utazások nagy nyugtalanságait virágpúdert az elefántpálmáról tucat cserépmárványt miramare égbekapaszkodó tornyáról várja míg átimbolyog a tölcsér letisztítja a fölöslegeket a szétfakult tájról elszippant elégia- és sáfrányillatot a vagon tengelyének csikorgó szagát s a vagont és a lampionos nyelv kerti mulatságát amelyben belaktuk mondjuk európát amelybe mondjuk belehaltuk európát javít a Herceg és töröl fölénk nyit egy karcsú velencei selyemernyőt szálazott krizantémokkal kutyatalpnyomokkal és karszttájjal hogy lefakul árnyékMester könnyű hasonlatfodor mindez mígnem átkel a csapat a veszély szakadékán és partot ér az esernyő feszített selymén - árnyékMester boldog bal ladáz az erősebb létről hogy a halottaknak nincs szüksége az élőkre és létezik a sziget a sziget a hernyóselyem-sziget 219 �palócföld 92/3 ahol landolnak a ritka havak szikkadnak hű és kitartó beszélgetések áttelelnek a vándorbábok-maszkok lígéz az előttemutánam-fok andalog hegedűhangban s mikor körbegördülik az elhajtott tér hullámai a megszólítatlanság derűjében hűsöl - forgatja magát a ragyogásban a halhatatlan forma ...van csak az asszony kuporog szülőülésben a semmik közös csomópontján nagyokat lélekzik és görcsöl kikezdik testét a tolófájdalmak sziporka karikák duruzsolják körül népelik be a hamukék teret amely magvába fogta ott lebeg a lenn és a fenn közén ami van csak az asszony fehér ujjai közt megformázódik hogy rögvest újragyurmázza a görcsös erőt mely önmagára hat és vissza eldől az ujjpercek párnáiba s előtör fölvonít a singcsontban nem takarja be altestét derekára gyűrűzött fel a kártolt szoknya rengeti magmatikus remegés belülről feszíti a rézhuzal ín izom ölét egyre lejjebb tolja-ejti széttépett száját térdéhez szorítja csontjáig mar a fogsora ...mivégre kihull s alatta lebeg méhének terhe véres selyemzsinóron egy aranypuhafalú selyemgubó mígnem levágja ...kizuhan belőle a méhlepény a selyemgubó alá rázkódik-forog lesz napi járóföldnyi 220 �palócföld 92/3 türelem termikus vörösföld arra zuhan az asszony melléhez fogva a szövött selyemtömböt könnymosta arccal borul a magszült földre csöndesül s alszik már békén ...kihalássza belőle az álom a tűlelevű fákat gránátalmákat átfésült rétet embert égi földi barmot házt és szekrényt és fóliánsokat s mire a sziget mögül jogarhatalmas korong kél nyugodt víz is keríti birodalmát . ...lám kastélyt teremt a sziklaoromra a porrajzférfi rajzfinom balkonokat másolgat a tenger fölé kőriserős cellulózkönnyű kupolákat csigalépcsőt a föveny lüktető horpaszáig súlyos kovácsvaskapu sűríti a vázlatot beletereli az ámulásba benéz egy ablakán a nehézkontyú asszony elidőz a brokát súlyos titkán finom bokájú székeken a hajnalstrófát mutató kárpiton ahol szétszéled egy ujjérintéstől a dolgok falkája miként négyfelé szaladtak az égtájak ...a villogó szalontükörben felejti arcát a nyeldeklő körülményt s a hozzászorított selyemgubót ...fölébred most a táj megered a szava madarakkal fején 221 �palócföld 92/3 meghajlik könnyedén s mint a kötelezvény csörögni kezd a fa ... é. .a.iá..o. .a...a-e .á..i a. a...a.i .e..e..ő.? ..a a.á. .é. .i..e.e. e..i.ű. a ..i.é.e .e.. i.e..u...u..é. a. e.ő.e.. .é.é.ő.. ó hol vagy jekatyerina - kiáltják szerte a mellérendelés asszonyai jekatyerínaaaa - töri ujjait margitmargaritayvonerenátaannamarirózsapiroska ó holóholmihű jekatyerinánk - borulnak össze a kivilágított szökőkútnál jajongva felsebzik mellüket a hátuk is véres akác pörget rájuk fanyar gyógyleveleket vasreszelékként tapadnak a hívás mágneséhez homlokuk koccan a szelíd kőhöz nem időz szemekben a riadt őz szeretőknek nem volt soha nagyobb súlya jekatyeríííínaaaaaaaaaaa -. tudja már: hiteltelen légyen bár újság a nagy átrázásban nem hiszek a -telenségeknek botja sziszegő kígyómozgásának Fahreinheit szűkölő helyén morg e hosszúversben vesztett nem jegecesedtek ki a szabad tartományok és nem szívta vissza a lepényszigetet a köpönyeges asszony: jekatyerina lüktető méhének szája pihegő balkonon áll a házirilke gukkerezi miként emésztem magammá Fahreheitet 222 �palócföld 92/3 hogy zsugorodik testembe a Herceg mérve bennem a hőt kiparcellázza a hőmérőt a hőtant az itatóspapír finom harapását amíg szerteromlanak bennem a betűrostok és elhalványlik a múlt tanúskodása - hiába nem megy érték veszedelembe a mandulakeserű borecetté válik lusta poharamban borostyánsárgán villog érésnek adják fejüket a bokrok a duinókert hars hónapjában a sziget szegletén miramare közelében az eperselyemgyárban hol végtelen folyik le a szövőszékről a diadalmas versanyag s nem több a teóréma a jelentésnél (belakta ezt is) de kevesebb sem jekatyerína lakomájánál - rálátni az aszpikos szendvicsekre a tüskéző helyzetre mert belém költözik a szabadbeszédűbe a szédület és a tengeri sünök szimmetriája a helyszíni szárnycsapás-mennydörgés a szakítás a sekélymély hangzókkal . és az etikával (itt az idő - mondotta volt a mesterem és hagyta hogy induljak a kóborlásnak magamban sodorjak különb szenvedélyeit az állításnak s a tagadásnak széthasgassam a helyszíneket amíg az égi jós(z)ágot keresem a bevagonírozásban és a mediterrán útjain - hajoljunk most vissza az indulástól a rajzszögbe dűlt szójóstól a maraschinóízű behatárolatlan szövegfoltoktól - itt az idő a kizárólafosság a kifakult-fáradt cselekvényben mielőtt elhallgatott és följegyezte a mellérendelés hétasszonyát) 223 �palócföld 92/3 - kilép a végtelenhez futó teraszra óvatos lépdel a sakk-kőn a párkányszegélyhez a házirilke törökül a ringó hintakosárban - a telített mozgás mozdítatlan fekszik a márványkőn a hasát hűsítse nedvbársony orrát a parázsszerű árnytalan alakjához nyomja foszforszemében megfogva a sziget a selyemhernyó-sziget és jekatyerína a selyemgubójával: benne a komor énbeszélő egymásban elvagyunk végre és mindig - morzekopognak végig a magánhangzók belevegyülünk a virágzás oboadallamába pedig nem így képzeltem a csendet nem ilyennek a házirilkét ahogy ott leng az adria ciánkapszulájával szürkült ajkasarkában nem ilyennek az egyet amelyben kitekert fóliáns a minden s nem ilyennek a kutyaformát öltött mozgást a terasz hintakosárja alatt hisz oly angyalprózahéjú ahogy magává nézi a néma házirilkét 224 �palócföld 92/3 Tar Sándor Gyuri A SZOLGÁLATI KÖNYV fedőlapja mindjárt a személyi adatokat tartalmazza, ez például Balogh György, anyja neve Rácz Ilona, beosztása: r.beo, Eü. alk. foka: A., az iskolai végzettsé­ ge: 3 ipari-szakmunkás, így van kitöltve, aztán a polgári szakképzettsége villanyszerelő, osztá­ lyos fokozata nincs kitöltve (a többiben se), és a bevonulási éve: 1980. Van még a jobb felső sarokban egy 90-es szám, ceruzával, pirossal bekarikázva, és szintén ceruzával az, hogy 2/1. Semmi különös. A fedőlap belsejére tűzőgéppel odatűzve a fénykép, egy ijedt tekintetű, kicsit nagy fülű gyerek néz szembe, fekete szemű, pisze orrú, és mint akit az egyenruha tart össze. Vilma el tudja képzelni a kép alján, hogy nem lehetett egy szálas legény, míg élt, egy másik papíron ugyanis ott áll, hogy a halál oka: fulladásos agybénulás. Vilma tudja, hogy ez más helyeken önakasztásként is szerepel, attól függően, hogy ki végezte a boncolást, az egyik így írja, a másik úgy, mint ahogy a többi jel, szám karikával, szám karika nélkül, pirossal, feketével, tintával, ésatöbbi, ésatöbbi, mind mind jelent valamit, attól függetlenül, hogy neki ehhez, mint a Kieg péság polgári alkalmazottjának, semmi köze nincsen. Neki az a dolga, hogy összeszedje ilyenkor az összes papírt, ami a delikvensre vonatkozik, ami nem kevés, és megsemmisítse. Ez úgy történik, hogy eltépi valamennyit, és megy a titkos szemétbe. Ez egy normális szemétkosár, csak a tartalmát a katonák elviszik valahová, de hogy hová, fogalma sincs. Az biztos, hogy nem tüzelik el a kályhában, mert a továbbképzésen tanulták, hogy ilyen eltüzelt papírok egyben tudnak maradni, a huzat kirántja a levegőbe, valahol leesik, és még olvasható, hogy mi volt rajta. Lehet. Még nem próbálta. De hogy ez mi a francnak akasztotta fel magát! Vilma nem csak halottakkal foglalkozik, hanem a változásokat vezeti át, elvégre ez is változás, itt van mindjárt, ez a másik, micsoda különbség, ez mosolyog a bevonuló képen, ez nem szarta össze magát, kékszemű, a nyakméret is emezzel összehasonlítva, na, szóval van különbség, meg az is, hogy ez nem meghalt, hanem megnősült. Hiába, van ilyen, van olyan. A halottakat mégis mindig ő kapja, így alakult, már magától tudja a keze, mit hol keressen. A terem belső sarkában ül a nagy gép mellett, mintha külön irodája lenne, a másik kettő meg elől, nem nagyon van már miről beszélgetni ennyi idő után, és azt is tudja, hogy a háta mögött úgy hívják, hogy Varjú. Erzsit Bocinak, vagy Boszinak, mikor, hogy, állítólag ezt az itteni katonák adták neki, merthogy, szóval, na. Ezek hamar nevet adnak itt mindenkinek, Judit a Lidérc nekik, olyan sovány, hiába fiatal, hajadon is, nem kell nekik, nekik csak Boszi kell. Vagy Boci. Ők tudják, miért. Ennek a Balogh Gyurinak a SZEMÉLYI LAP oldalán még ott van, hogy 1960-ban született, Nyírfáson, na, az hol lehet, ja, Erzsit még Puszinak is mondják, de inkább a tisztek, jó lehet annak, akinek ennyi neve van. Meg fiatal. Azt mondja, hogy villanyszerelő, utolsó munkahelye 225 �palócföld 92/3 HÁÉV, havi keresete 4000 forint, polgári szakképzettsége, alkalmassági foka, bevonulás előtti állandó lakhelye, és távolsága: 4021 Debrecen, Csorba utca 39. Csorba utca. 1/120, ez a távolság, na, hacsak nem légvonalban, párttagság kelte üres, KISZ-tagság kelte 1975. párt-. KISZ-iskolai végzettsége, bevonultató megyei hadkieg. és tv. pság időpont: HB-megyei hadki­ eg„ kat. ig. száma, személyi igazolójegy száma nincs kitöltve, idegen nyelvismeret, volt-e büntetve, üres, üres, a többi is, akkor vagyoni helyzete: vagyontalan. Mindjárt ebéd. Legalább egy rádiót hozhatnának be, a tiszti nyilvántartóban lehet, ott állandóan szól, hát persze, ott tisztfeleségek dolgoznak. Ezek az oldalak majdnem mind üresek, jegyzőkönyv a tisztesvizsgá­ ról, dicséretek, fenyítések, a szabadságolási kimutatás szokott tele lenni, már akinek, ez a szerencsétlen egyszer volt szabadságon. Na. Azt mondja, milyen szabadságon volt (jutalom, eü„ stb.), alatta: eü. Két nap. Aha. hát persze, a Feljegyzés oldalon mindjárt az első bejegyzés: véradáson résztvett, és a bélyegző 1980. jan. 29. Aláírás. Ugye, bevonult 1980. január 5-én, és 29-én vért ad, és kap érte két nap szabadságot. Nem töltötte ki a századírnok, mert az se igaz, hogy valaki úgy szerel le, hogy egyszer engedik szabadságra, akkor meg minek ez a beírósdi? Na, ebéd után majd beül a gépbe, és kiszedi a tasakját, azzal kezdődik az egész. Vilmának is van egy fia, Andris, az is összeszarta magát, mikor bevonult, pedig jó helyre ment, ő intézte, a fiú azt akarta, hogy ne vonuljon be, hogy tökítse el az összes papírját, mintha nem is lenne, na, hát olyan aztán nincs, hát ezek hülyék, ezek azt hiszik, hogy az csak úgy van, mondom neki, és a számítógép? És a népesség-nyilvántartó? Különben is mit fosol, mit nem lehet abban kibírni? Még sírt is az első látogatáskor, hogy az apja nem jött. És? Mit akarsz apádtól? Nem elvált? Nem itt hagyott? Mindjárt seggbe rúglak! Mi bajod van? Azt mondja, nem is a tisztek, hanem az öregek, a többi, hogy ő nem bírja ki. Na, most már eredj, mondtam neki, ha más kibírja, neked is ki kell bírni, jövőre már te fogod őket baszogatni. Ne beszéljek ilyen csúnyán, meghallják. Na és? Valakinek férfinak is kell lenni a családban. Vilma bemehetett volna minden nap, ismerték, és? Az jobb? Tanulja meg. milyen az élet. Mert itt is olyan. Ugye. ez a Gyuri is bevonul azzal a kis törpész orrával, januárban, mint a csirkék, az öregek meg ott élvezkednek előttük, már előre készülnek rá, kijön ott az állat mindenkiből, hogy kínozhassa a másikat, alig várják, na, Január, elnevezik rögtön mindet, na, Január jöjjön csak ide, Január, nézze meg, hogy nem vagyok-e a vécében, Január, mi ez? Ez ágy? A legtöbb már akkor kijön a formájából, mikor levágják a haját, aztán le pucérra, gezarol előlről, hátulról, Gyuri még nemigen vetkőzött mások előtt pucérra, ha nem volt muszáj, és még ki is röhögik, húzza le a kotont, Január, vagy ez már a pucája, na, ez derék, csak el ne hagyja, kössön mellé valamit, ilyenek. És? Vilma, mikor átkerült ide a kantinból, három napig kézzel tekertették vele a kartontárolót, mintha nem lett volna áram. Ő el is hitte, hogy úgy kell, hülye liba volt. Majd elszakadt a dereka. Csak mikor bejött az őrnagy, és megkérdezte, mi van? Háború van? Mert csak olyankor kell kézzel kurblizni, ha kimennek vele a pusztába. Akkor ő odament hozzájuk, na, idefigyeljetek, kurvincák, ha velem akartok szórakozni, akkor jobb, ha már most kinyaljá­ tok, mert tele van. Gyuri meg csak áll, és pont úgy áll a szája, mint itt a képen. Meg a szeme. Ezt már ki is nézték maguknak. Persze, ha visszapofázik, akkor is, de az más. Ez olyan, hogy is mondják, riadt szemű zöld gyík. Ez még vicces is, ha neki mondják, ott, helyben elröhögi magát, akármi lesz is. Nem olyan, mint a Január, azt valami bunkó találhatta ki. Aki azt hiszi, hogy humora van. Az ilyen a legrosszabb, meg az, ha röhögni kell rajta. Géza, a férje is ilyen volt, Vilmuncsi, mért nem mondod nekem sose, hogy Gézuncsi? Éjjel. A paplan alatt. És hogy mért nem teszed 226 �palócföld 92/3 ide a kis kézuncsidat, Vilmuncsi, meg a kis szájuncsidat, az én kis Gézuncsikámra? Ezt hívta ő előjátéknak. De ezt aztán mindig. Minden áldott alkalommal. Közben ott kevergett azzal a plöttyel hol fent, hol lent, egyszer aztán megúnta, na, idefigyelj, baszunk, vagy nem, a többit írd le, és majd holnap elolvasom. Erre, hogy még ő a frigid. Ezeknek, ha nem áll fel, akkor a nő a frigid, ezt már megtanulták. Talált egy másik Vilmuncsit magának, aki a szájuncsiját is odateszi. Esetleg egy Bocit. Na, ennek a Baloghnak nemigen tettek még oda semmit, ordít neki az arcán. Esetleg az anyja valamikor, meg most, a boncmester. Anyja. Önéletrajz, tizennegyedik oldal. Micsoda írás! Tiszta görcs. A tanteremben írják, húszan, negyvenen, százan? Mi van, Január, nem megy? Nem tudja a saját életrajzát? Lerajzoljam? Nincs tolla? Hová írja? Nem azt mondtam, hogy tizennegyedik oldal? Ez hanyadik, Január? Álljon fel. Január, magának beszé­ lek! Hogy mer maga itt ülni, mint az iszap? A foglalkozás végén jelentkezik nálam! Mit mondott? Semmiiit? Értettem, nem? Leülni! Fogjon hozzá! Ez a szerencsétlen aztán hozzákezd. Kap valakitől egy tollat. Ez inkább egy tollbetét lehetett, alig tudja megfogni, és nem jut eszébe, mikor is született. Hát így. Három helyen javítva, na, majd elolvassa, most viszont ebéd. Önéletrajz Nevem Balogh György Születtem 1960. március 22. én Nyirfás-on Apám Balogh Géza víz gázvezeték szerelő kisiparos Anyám néhai Rácz Ilona 1972. ben halt meg 1 fiú testvérem van Dezső. Álltalános iskolát a szülőfalumban, Nyirfás-on végeztem 1974. ben kezdtem és 1977. ben végeztem a szakmunkásképzőt. Debrecenben A szakmám villanyszerelő. Ezután maradtam a vállalatnál. 1 hónapig Az utolsó munkahelyem a 3. volt. A Hajdu Megyei Állami Építőipari Válalat. 1975 óta vagyok KISZ tag Külföldön még voltam, rokonaim nincsenek ott. Büntetlen előéletű vagyok. Jászandrás. 1980. Jan. 5. Balogh György Nyirfás-on. Jó. Mit is akar? Az anyja. Azt mondja, meghalt 1972-ben. Az apja meg Balogh Géza. Na. Ez is Géza. Csak úgy hemzsegnek a Gézák. Megint dögöt hoztak? Azt hát. Gondol­ hatta volna, hogy míg ebédel, valamit ide fognak csempészni az asztalára. Kisbogarak, ki a roppant isten hozta ezt ide desszertnek, így nekik, és mutatja. Boci rögtön há, há. így nevet Lidérc meg csak nézi a paksamétát, biztos az iktatóból, nyekergi. Érdekes, mondja Vilma érdekes, hogy idetalált, pedig ez az asztal van legmesszebb az ajtótól. Volt jártányi ereje. Már Lidérc is nevet, csak finoman, legalábbis ő ezt gondolja. Odateszi a kezét a szájához, mintha hányni akarna. Tudják, hogy te vagy a dögész, mondja Boci, és ő bezzeg nem takargatja a száját Na, nézzük csak, született, na, ez ráér, ez már vén volt, mint a culáp. Akkor már inkább a kávé, Vilma otthonról hozza a kávét egy termoszban, mert a parancsnok betiltotta a főzést az irodákban. Igaza van. Sose jöttek ki a beadott pénzből, pedig, ha valaki, ő aztán tudja, hogy a kávén mennyit lehet keresni. Bociék ilyenkor elcsattognak a büfébe, és elcseverésznek úgy egy fél órát, lehetőleg őróla. Le vannak szarva. Negyvennél nem lehetett több, mármint ennek az anyja. Mikor meghalt. De lehetett harminc is. Az anyja. És vajon miben? Számoljunk, tizenkét éves volt, mikor az anyja, hol az istenbe van megint az a rohadt zsebszámoló! Lidérc! Borjú! 227 �palócföld 92/3 Nincsenek itt, de akkor is jobb hangosan mondani, hát ha odaát vannak, és hallják. Egyébként mondja ő akkor is, ha itt vannak. Ringlók, hol a rotringom, szivikéim? Ki a roppant isten gyűrte el megint a lyukasztót, szűzeim? Kellett? Jólesett? Röhögik csak, a legénységi kantinban megnő az ember szókincse, Géza is mondogatta, te, úgy beszélsz, mint egy kocsis. Meg mint egy bakasári. Markotányosnő. Na, neki se kellett a szomszédba menni egy kis hízelgésért, ha nagyon akarta. Már mikor elegük lett egymásból. De jobb is, ha az ember kiacsarkodja magát, csak nem kell tőle beszarni. Ez itt rendesen berámolhatott. Jászandrási, és nem Jászandrás, ahogy ez írta, egy régi laktanya, még tán a németek építették, nagy, hosszú barakkok, mint egy-egy juh-hodály, egy körletben vannak vagy százan. Száz egynemű. Ráadásul hím. Hányszor végignézte az ilyen bevonulásokat, igaz, nem Jászand­ rásiban, ott csak valami gyakorlaton, vagy min voltak egyszer. Vagy anyagért? Hogy néznek ki, mikor beöltöznek! Mint egy csapat hadifogoly, úgy is kísérik őket, inkább terelik, vegye fel a lépést! Nem hall? Nem tudja, melyik a jobb lába? Maga! Álljon ki onnan, mert lelövöm! Szakasz állj! Álljon már meg! Nekimegy a falnak, nem hall? Imre, vedd át őket, mert én már nem bírok velük! Micsodaaa? Ki akarják csinálni a tizedes elvtársat? Tessék? Ki dumál ott a sorban? Ki volt az, jelentkezzen! Senki, Na jó, akkor a kerítés vonaláig az egésznek futás! Vissza! Na meg a többi. Az öregek meg lezseren, zsebredugott kézzel gyönyörködnek az előadásban, nevetgélnek, heccelik a vezénylőt, nézd meg, direkt csinálja a Január! Atyaúristen, hogy néznek ezek ki! Az meg ott forgolódik, nem hallotta mi volt a vezényszó? Mi maga? Nem mozog! Vigyázz volt, nem? Gyuri ott áll valahol a sorban, és majd behugyozik. Úgy érzi, most már nem bírja tovább, már a politikai tisztnél nagyon kellett, de nem mert szólni, azt se tudta kinek, és hogy, csak hallgatta a poltisztet, aki elbeszélgetett mindenkivel, kicsoda, micsoda, akkor a szülei, család, munkahely, menyasszony van-e, ilyesmik, már akkor szorította a térdét a faszéken, mellette a kövön a szerelvénye, most meg a hátán, vállán, kezében, és izzad, meg sápad, még egy pillanat, és elengedi. Pedig az még odébb lesz. Bemennek abba a hodályba, ahol temérdek emeletes vaságy, más szinte semmi, hátul fogasok, a bejáratnál vaskályha. Megáll! Nem hallotta? Nem mozog! Aztán névsor szerint. Aki a nevét hallja, jelen szóval jelentkezik! Világos? Balogh honvéd! Jelen! Nem hallom! Jelen!! Hozzám! Mit csinál? Menjen vissza! Ha azt mondom, hozzám, akkor azt mondja, értettem, világos? Igen. Nem igen, hanem értettem, maga szerencsétlen! Na. Balogh honvéd! Jelen! Hozzám! Értettem! Na tessék, hát jöjjön már akkor, a jóisten gyűrje magába mindenét! Most meg mit áll ott? Na végre! Ez lesz a maga ágya. Értette? Értettem. Most mit csinál? Mondtam, hogy csináljon valamit? Csak úgy zeng a körlet, az öregek szanaszét heverésznek az ágyakon, cigarettáznak, röhögnek, kommentálják az ese­ ményeket, szórakoznak. Vilmának egyszer azt mondta a fia, hogy maga soha nem volt az anyám. Úgy jött be az ajtón, hogy már félig leszedte magáról az egyenruhát, zubbony a kezében, már a cipőfűzőt rángatta, mikor ő kinyitotta neki az ajtót, ott guggolt előtte. Mi az istent csinálsz itt, kérdezte tőle, mert tényleg nem értette az egészet. Szedem le ezt a szart, mondja ő. Na. jó. Vilma már nem is tudja, hogy jött ki az egész, de a vége az lett, hogy ő elintézhette volna, hogy ne menjen katonának, ha egy kicsit akarja. Kérdezi tőle, hogy ugyan mi baja van ott, írnok, akkor jön ki amikor akar, jó helye van, pont ez a ruha bassza a csőrét? Hát ha elmegy majd valahová dolgozni, a munkásruha az nem egyenruha? És ott nem parancsolnak? Azt hiszi? Mert maga biztosan egyedül akart itt maradni a lakásban, hogy azt csinálja, amit akar, így a fiú. Az Andris. És ezt te mondod, így Vilma, anyádnak? Maga sose volt igazán az anyám, így ő. Vilma: 228 �palócföld 92/3 akkor figyeljen. Az, hogy őt megcsinálták, meg hogy hordta a hasában, meg szoptatta, satöbbi, arról ő, Andris nem tehet, az csak neki volt jó, meg az apjának, mert akkor szerette azt a férget, és azt akarták, hogy legyen. De az semmi, hogy felnevelte, ruházta, iskolába járatta? És hogy benne volt minden hülyeségében, még hazulról is elment, ha jöttek a csajok, pedig sokszor majd megfagyott az utcán, és háromszor látta az Apokalipszist, vagy mi a nyavalyát, mert az jó hosszú volt, az semmi? És hogy autót vesz a segge alá, mire leszerel, ha beledöglik is, az mi? Mit kéne még csinálni? Tán még feküdjön is le vele, hogy minden kényelme meglegyen? Jól van, nem úgy értette, így a fiú, az a baj, hogy maga nem érti az egészet. Nem minden az, hogy ruhát vesz, meg cipőt, meg ilyesmi. Hát akkor? Tán nem szerette? Azt akarja mondani? Hát már a nyolcadikban nem engedte, hogy ő, az anyja megcsókolja, nem emlékszik? A ballagáson. Azt mondta neki, hogy ne csinálja itt a felhajtást, nem gyerek ő már, még kiröhögik. Még most is meggincsolná, meg összeharapdálná a pofáját, mint gyerekkorában, ha hagyná, pedig már egy nagy kan. De hozzá se lehet érni az urasághoz. Most akkor mit kéne csinálni, hogy az anyja legyen? Mit tudom én, így ő, az Andris, és csak öltözik, keni, feni magát, nem is akar enni, az ó részéről be van fejezve. Mit tudja ő. És be van fejezve. Vilma részéről nincs, de ő se tudja. Ennek az anyja bezzeg tudta. Meghalt. Így. a fényképről olyan legkisebb-gyerek pofája van, biztosan ő volt a fiatalabb, az a Dezső meg a bátyja. Hogy mit tud itt szarakodni ezzel az anyaggal! Már rég el kellett volna felejteni. Na és? Ki hajtja? A fiókjában van egy pár csepp vodka, ha ez a két virágszál kitámolyogna valahogy, most meghúzná. A kölyköt meg biztosan az apja hergeli. Hogy ő egyedül akar maradni a lakásban, hogy azt csinálhassa, amit akar. Miért, vajon mi az istent akarna csinálni, egyedül egy lakásban, negyvenhat évesen? De azért jó a szöveg, gyerekeknél még bejön, pláne ebben a korban, mikor minden akörül forog náluk. Tizenhatodik oldal. Feljegyzés. - De most ti kisvirágaiam, nem akartok egy kicsit levegőzni, míg leiszom itt magam? Tudjátok, ez a rengeteg halott, kijön az ember szeméből a könnyű. Feljegyzés Véradáson résztvett. 1980. JAN. 29. 1980. jan. 29. Aláírás, szpk. Az alapkiképzést jó szinten sajátította el. Lógyakorlat megfelelő. Politikailag közepesen képzett. A raj kollektívájában jól illeszkedett. 1980. 03. 20. Aláírás, szpk. A gyak.i szakkik. Feladatait mint laktanya időbéres TMK-s végzi, főnökei szerint jó szinten. Szakmai probléma nem volt. Hozzáállását az igyekezet, tenniakarás jellemzi. Fegyelmi probléma nem volt vele. Parancsnokaival szemben tisztelettudó, megfelelően alakias. Társaihoz való viszonya jó. Jászandrási. 1981. 06. 12. Aláírás, szpk. 229 �palócföld 92/3 Ez nem lehetett valami nagy penge a katonaságnál, éppen, hogy csak átcsúszhatott a léc alatt, jó szinten. Az egy fasza dolog, hogy rögtön a bevonulás után vért ad, elvégre sorakozó van, irány a gyengélkedő, lépés indulj. Ott aztán egyes oszlop állj. Balogh honvéd orvoshoz. Zubbonyt, inget le. Szorítsa ökölbe a kezét. Mit csinál? Ökölbe! Haragudjon! Gondoljon rám! Na ugye. Fogja meg ezt a csövet, vérbaj, kankó a családban, májgyulladás, fertőző betegség, maradjon így. Ne nézzen ide, forduljon el, úgy. Volt már véradáson? Na, így marad, szóljon, ha elájult. Következő. Látszik ezen a fényképen is, hogy tudhatott félni ez a fiú, de főleg az orvostól. Elrontja a gyomrát a hatodszor főzött főttkolbásztól, leszédül az ágyról, bele az ablakba, üvöltenek rá, mit csinál már megint, Balogh?! Részeg? Álljon fel! Nem hallja!? Felállni! Aztán mégsem lesz parancsmegtagadás, hadbíróság, leviszik a gyengélkedőre. Ma nincs orvos. Az ügyeletes felcser is lelket akar verni bele, hunyja be a szemét! A kezét nyújtsa előre! Egyenesen álljon! A feje fáj? Egyáltalán mi fáj magának? A hasa fáj? Na, feküdjön ide. Telezabálta magát. Álljon fel. Szerelvényt igazíts! Maga szimulál. Gyuri két befőttes üveget lát az asztalon, az egyikben fehér, a másikban sárga tabletta, kap két fehéret. Aztán felmossa a gyengélkedőt, a folyosót is, a mindenféle beteg- meg orvosságszagtól megint felkavarodik a gyomra, kihány mindent, amit csak lehet, és jobban lesz. Na ugye! Két hét laktanya, jelentse, ha visszamegy. A fogorvos azt mondja neki, hogy pici még ez a lyuk, nem kell ennek injekció, ha fáj, emelje fel a jobb kezét. Emeli. Fúrják tovább. Egyem meg. Mért bántja ezt a kis ártatlant mindenki? Mért kell ennek mindent kétszer csinálni, háromszor, tízszer, az ilyen úgyse lesz katona. Andris is idétlen volt, de ennyire azért nem, ő inkább lusta, tohonya volt, szenvedett attól is, ha két kézzel kellett enni. mikor eggyel is lehet. Lassan harmincéves, és semmit nem akar. Nem akar dolgozni. Azt aztán nem. Valami raktárban van most is, ahol szinte semmit nem keres, de nem is kell dolgozni. És hogy ő, Vilma, menjen ki a lakásból, mert az apai rész meg az anyai rész. Az anyai rész mehet a picsába. Még a nője üzenget, hogy mikor költözik már. Ott már a gyerekkel nem férnek, azért ezt igazán felérhetné ésszel. Ő. Ott is csak úgy ott van, annál. Ha kérdezi tőle, te, mit akarsz azzal a nővel, azt mondja, használom. Na, kimossa ezt a bilit, beleszáradt a kávé. Aztán hajrá. Jónapot. Ica, kedves, ezt most mért ide hozza kiskegyed, ha megmondja, hármat kívánhat. De hát ezeket te szoktad csinálni, ez meghalt. És? Annál a másik két asztalnál nem halhatnak meg? Nem látod, hogy tele van az asztalom? Már hullahegyek vannak itt... Nahát, Vilma, azt azért nem mondhatod, hogy mi nem csináljuk, Bocinak pont olyan a formája, mint annak a Charlie angyalának a tévében, a haja is, főleg, és most fel van háborodva. Különben is ma még szinte semmit se csináltál, csak nézed az asztalt! Már ne haragudj! Direkt figyeltük! Hadd mondják. Persze, így ő, mert ő a dögész. Meg Varjú. Tedd le, és eredj innen. Lidérc kapkodja a fejét Boci, meg őközötte. Igazán nem kellene mindig megsértődnöd, ha mond az ember valamit! - Mondott ő egy szót is? Mondta, hogy meg van sértődve, mert dögésznek, meg Varjúnak hívják? Így hívják már tíz éve, pontosan azóta, mióta az a buszbaleset történt, és negyven halottat neki kellett lerendezni. És? A varjú meg hát úgye, az is egy állat. Csak ennek a bájcsomónak szerette volna elmondani, hogy van itt még két másik asztal is, mert gyenge egy kicsit földrajzból. Ők nem tehetnek róla, hogy neki mostanában rosszkedve van, mondja Boci, máskor meg halálra röhögik magukat rajta, mért nem tud mindig olyan lenni? Vilma csak arra kíváncsi, hogy ez, akit most hoztak, miben halt meg, vagy mi a fene lett vele, elégett? Felrobbant? Hát ezek hülyék, ez lehet, hogy nem is halt meg, eltűnt. Ez új. Eltűnt, mondja hangosan, de nincs kinek, a másik kettő végre kiment, végre megsértődtek, vagy röhögnek odakint, mindegy, az a lényeg, hogy most aztán belenyúlhat a fiókjába. De bele ám. 230 �palócföld 92/3 Egyéni vállalás Alulírott...Balogh György... vállalom... MN KIK F 29 UTASÍTÁS...alapján szervezett szo­ cialista versenymozgalomban, a kiképzés és egyéb követelmények... JO...illetve... FEGYVER­ TECHNIKAI KARBANTARTÁS JO...teljesítését. Kelt: J. andrási, 1980 feb. 4. Név, rendfokozat: Balogh György honvéd. Elfogadom: Aláírás, hdgy. alegységparancsnok. Azért csak rendes srác volt ez a Gyuri gyerek, nemhiába írják róla a tizenhatodik oldalon, hogy “hozzáállását az igyekezet, tenniakarás jellemzi”. Hát itt áll fehéren, feketén, hogy egyénileg is vállalt. Vajon mit vállalt még ezen kívül, és vajon akkor sejtette-e már, hogy mit akar majd tenni? Vilma először is az üveget helyezi vissza megfelelő szinten, jó eredménnyel. Aztán azért is szeretni kezdi Gyurit. Ha bele pusztul is. A fiúk általában az anyjukhoz hasonlí­ tanak, az övét kivéve. De ez a fiú egészen biztos, hogy az anyjára ütött. Aki meghalt 1972-ben. Egy olyan közepesen csúnya, de lelkiekben gazdag parasztlány, ott Nyirfás-on, és aki csupa igyekzet, csak azt nem tudja, hogy akkor aláfeküdjön ennek a Gézának, vagy ne? Mert Géza azt mondja neki, hogy úgyis a felesége lesz, akkor meg minek itt tökölni addig, az esküvő úgyis csak egy füst, neki nincs ideje itt szarakodni, vagy, vagy. Ő iparos ember, dolga van. Rácz Ilona addig nem alszik, míg el nem dönti, kibírja ő is, ha az anyja, meg a többi kibírta, pedig már attól is ideges, ha Géza megfogja, aztán mikor esetté válik a dolog, úgy érzi magát, mint akin átment a hatnegyvenes teher, százharminc vagonnal, elindul az orra vére, de ez még semmi, az anyja látleletet akar vétetni róla az orvossal, pedig csak annyit tud, hogy a diszkóban belökték a súgólyukba. Ezt Géza mondja, mert ő is ott volt, látta is, ő kísérte haza utána. Nem kell ezzel foglalkozni, egy buliban megesik az ilyen dolog, neki is a lábára léptek. Az apja odavan a kendert vágni, az anyja mindenesetre megfojt egy csirkét, mert Géza mintha nem akarna hazamenni, és ez jó előjel. A csirkénél az a jó, hogy hamar megvan, egy óra múlva tudni lehet, hogy Géza a combját, a mellehúsát szereti a legjobban, de a szárnyát, meg a püspökfalatját ne is lássa. Ilonka meg pont azt szereti. Bor már nincs itthon, Géza ennek ellenére elvenné feleségül Ilonkát, ezért is jött tulajdonképpen, nem kerülgeti ő a dolgokat, ő iparos ember, és szereti is Ilonkát, itt mondja meg a szemébe, mindenki előtt. Kint dolgozik a Téesz-majorban, ha úgy gondolják, Ilonka kihozhatna holnap egy kis főtt ételt ebédre, mert a száraz koszt csak nem olyan. Hát ezt még meg kell beszélni az apjával, így az anyja. Na, majd én megbeszélem, hol van? Itt és itt. Akkor most odamegyek a kocsival, jössz, Ilonka? Megy. Útközben csatlako­ zásuk van egy másik tehervonattal is, de az már nem fáj annyira, és az apja még befér a hegesztő trafó mellé a kocsiba, mert ezt meg kell ünnepelni, otthon, ital mellett, és a végén az emésztő gödörben, csúszik ez az agyag. Vilma csak kitalálja ezt az egészet, de tudja, hogy hajszálra így kellett lenni, itt van a fiú arcán, a fényképen, ettől a kis vodkától meg aztán pláne. Es ha még hoz valaki ma valamit az asztalára, annak eltöri a kezét, két helyen. Vállban, meg derékban. Hallottátok? Boci megint há, há, há, na látod, te varjú, így már mindjárt más vagy, Lidérc meg ad neki egy banánt. Most volt a büfében. Vilma úgy fogja meg a gyümölcsöt, hogy nem lehet félreérteni, pont a méretem, mondja, az anyátok istenit, csak ne szeretnélek annyira 231 �palócföld 92/3 benneteket. A nyakába esnek, nyúzzák, verik, Lidérc meg is csókolja, most majd mehet tisztálkodni. Röhögnek, megszólal a hangszóró a falon, szombaton nem sportfoglalkozás, hanem politikai tájékoztató lesz a HEMO nagytermében, tiszta öröm. Ki ez a hapsi, kérdezi Boci, ó, de kis furi, ez is meghalt? Naná, mondja Vilma, ha élne, személyesen jött volna, hogy megerőszakoljon itt, az asztalon, a szemetek láttára. Ez? Na ez valahogy nem úgy néz ki. Ne piszkáljatok, mondja Vilma, mert lapozgatják a szolgálati könyvet, és amúgy se szereti, ha az asztalán turkálnak. Jó nektek, mondja aztán, és kihúzza a fiókot, most már mindegy. A szüle­ tésnapomra kaptam, mondja, húzzátok meg. Szülinapod van? Tényleg? Persze, minden évben. De tényleg, most van? Dehogy. Azt hazudja, hogy a múlt hónapban volt, akkor kapta a fiától, de ez se igaz, a fiától ő még nem kapott az égvilágon semmit. Persze, ezt amazok is tudják, és azt hazudják, hogy elhiszik. Már rég tudják, hogy piál nagy titokban, azt is, hogy hol tartja. Megnézték. Boci belülre veszi a kulcsot, bezárja az ajtót, és kóstolgatják az üveget. Lidérc piciket kortyol, Boci nagyobbakat, te, Varjú, most őszintén, de nehogy megharagudj érte, nagyon szar neked? Na hess innen. Ezt Vilma mondja, nehogy csend legyen a szobában, ha meg akartok ríkatni, erőspaprikát hozzatok a szemem sarkába. Tünés. Dologra. Tizenegyedik oldal, itt hagyták ezek nyitva, szabadságolási kimutatás. Szabadságolási kimutatás Szabadság -tól -ig nap: 180.02.08 2 nap. Hol tartózkodik szabadságának ideje alatt (község, utca, házszám): Áll. lakh. Milyen szabadságon volt (jutalom, eü., stb.): Eü. Ki engedélyezte (beo.): Pcs. száma: üres. Vilma már csak azt szeretné tudni, hogy az időszámítás előtt vagy után volt 180-ban ez a katona szabadságon, de nem is ez a lényeg, hogy ezt elírta az írnok, hanem mi van a többivel? Az órát meghagyta a parancsnok a falon, pedig az is áramot fogyaszt, meg húzza le a falat, kopik, na de majd eszébe jut, és akkor majd nem látja, hogy nem sok van már hátra a munkaidőből. Most még igen. Ez a leghosszabb időszak, a vége előtt. A katonák is ilyenkor vesznek meg. Andris például sorra vette az összes belgyógyászati kórleírást, egyszerre fájt neki lent is, fent is, az oldala meg nyilallott. Az ő pofája meg égett. Tudta, hogy tudják, és csak őmiatta nem cirkuszolnak, majdhogy nem a kórházból szerelt le. Pedig van az ilyesmire is orvosság. Először mondjuk kiveszik a manduláját, aztán a vakbelét, ha kell, ha nem. Abból nem lehet baj. A vesetükrözést már kevesen várják meg, jobban lesznek. Nagy már az orvostudo­ mány. De ez a katona bírja. Férfiasan, keményen. Nem kér szabadságot, hanem különvállal, és annyit, hogy már restellik beírni. Önként csinál a tisztek lakásában mindent, ami elromlik, és mégis. Már csecsemő korában, a bölcsődében a másik ráfekszik az arcára, az iskolában meg úgy fejen rúgják a labdával, hogy egy félévig bevizel, mert nem áll be játszani, csak ott őgyeleg. Az apja se tud vele mit kezdeni, neki már ott van a nagyobbik, a bátyja, az életrevalóbb is, ügyesebb is. Különben is lányt vártak, a konyhaasztalnál is csak három szék van, ő a mosogatón eszik. Nem tanul jól, ha könyv van a kezében, rögtön szemet szúr, nem lel dolgot? Ott a tyúkól, az udvar, a kocsit ne mossa, isten őrizz, a múltkor is összekarcolta. Az anyja temetésén olyan 232 �palócföld 92/3 hangosan sír, hogy az apja többször rászól, aztán ott, a ravatalozóban pofongyűri, hát hagyja már abba, az úristenit neki, meg lehet tőle zavarodni, hát nincs itt elég baj? Aztán otthon: anyád meghalt, meghalt, érted? Annyi gyógyszert vett be, hogy belehalt, annyira fájt a feje, nem akart kiállni. Ezen már nem tud változtatni senki, érted? Eredj, feküdj le. Elküldik villanyszerelőnek, mert a víz-gáz az nehéz neki, nem bírná. Ott megrázza az áram egy párszor, mint a többit, aki ezt választotta, de őt valahogy lépten-nyomon, még akkor is, ha a kábelárkot ássa. Azért nem hülye gyerek, a kapcsolószekrények, műszerek javítását mindenki átengedi a tanulónak, babrás is. neki meg kicsi a keze, odafér, még akkor is, ha áram alatt kell csinálni. És mégis felszabadul, pedig közben még szerelmes is a konyhán, a szakácsnéba, de a két hentesfiú még idejében meggyapálja úgy, hogy egy darabig nem is mer ebédelni. Vegeta-leves, tarhonyáshús, mint ma itt az ebédlőben. Vilmáéknál. Ma velük ebédelt, nem szokott pedig mindig hozzájuk ülni. Jó, most barátnék, de azt azért nem felejti el nekik soha, azt a telefont. Azt találták ki, hogy Géza, a volt férje telefonált, hogy találkozni akar vele itt és itt, ekkor és ekkor, de nagyon fontos, és nagyon szépen kéri, hogy menjen el, okvetlen. Akkor még nem váltak el, akár igaz is lehetett volna, de nem volt. Ő meg majd maga alá nyúlt a repeséstől, de azért csak úgy, félvállról flegmát mutatott ezeknek, majd meglátom, mondta. Na, kirittyenti magát, csipke, meg fodor, dzsivencsi mindenhová, ahová fér, és gyerünk. Az Omniában sokan voltak, de Géza nem, csak ez a két bányarém vihog a hátsó sarokban. Egy null, mondja nekik rögtön, mit isztok? Ne haragudj. Vilma, ne, úgye nem, hozzák a piát, és jól berúgnak, végig röhögik az utcát. Majd elmúlik. Ez a katona bezzeg odavágott volna, amilyen harcias. Főleg, mikor már leszerel, és ott áll egy árva fityinggel a zsebében, a legjobb ruhájában. Haza nem megy, mert Nyirfás-on még mindig három szék van a konyhaasztalnál, és mind foglalt, egy szeretnivaló nagysága ül az anyja helyén, és már kezdte volna őt is szeretni, mikor szabadságra hazament, az apja meg nem volt otthon. Vilma megint az órára néz, de most nem látja. A kurva életbe, hát ez tényleg csak egyszer volt szabadságon! Egész idő alatt! Itt nem az írnok trehány, nincs hová! Most valami ismerősnél meghál vagy két napig, míg albérletet talál, meg munkát, megy is minden, mint a karikacsapás, olyan szobát vesz ki, ahol egyedül lakhat, egy darab időre elege van a társaságból. Ez egy jól felszerelt nyárikonyha, van minden, ami nagyon kell, és a háziasszony csak vasárnap főz ott, mert akkor ő úgyis hazamegy. Alakulnak is a dolgok, meglátszik a hadsereg nevelése, bírja a hideget is, inkább este borotválkozik, melegvízben csak jobb, tud tüzifát is pótolni a telepről, ahol dolgozik, ami csak fér a táskába, mert a háziaknak is kevés, ami van. Társasága most még nincs, új fiú a munkahelyen, de jobb is így. Szórakozni nem jár, nem iszik, nem dohányzik, majd megint kell egy kis pénzt kérni attól az ismerős embertől, mert a múltkor vendéglőben evett, hogy valami meleg is legyen a gyomrában, a telepen, kint, ahol most dolgozik, nincs étkezés, csak a központban. Most végre arra gondol, amire akar, azt tesz, amit akar, nem zavarja senki, semmi. Az se baj, hogy a keze odaragad a kilincshez egy reggel, mikor a madzagot ráköti, a másik végét meg a nyakára, matrózgörcsre, ahogy tanulta. Na, itt a vége. Vilma az órát nézi, még húsz perc, lehet pakolni. Aranka azért még bejön, csak nem valami anyagot hozott megint? Nem. Azt mondja, elvtársak, meghalt Brezsnyev elvtárs. Na még ez is. Megint egy halott. Fel kell állni, a hangszórót bekapcsolják. Felveszi a szolgálati könyvét ennek a katonának, és eltépi, cssss, néznek rá ijedten a többiek. Valami gyászzene szól. 233 �palócföld 92/3 T ím ár M áté Amikor a szerelem véget ér... (Jani János zeneszerző naplójából) Jani János zeneszerző és előadóművész, akit 1949-ben, a Népi Kollégiumok felszámolásá­ val egyidőben, s a Mindszenty-ügy sűrejében templomi bérorgonálásért, meg édesapja né­ hánnyal több holdjáért kiakolbólintottak a Zeneakadémiáról, hogy utána zongorahangolással és kocsmai klimpírozással keresse a kenyerét, a reszketéses korszak elmúltával is minden hajnal­ ban tudat-tapogatózással ébredt. Úgy lebegett felfelé a néha gerincmelengető álmokkal színe­ sített, máskor hadifogoly emlékekkel verejtékeztető tudatalattiság mélytengeréből, ahogy a valóságos világ búvárai cselekszik. És mégis másképpen. Gondolat és emlékkép töredékek halcsodái, cápaszörnyetegei, százkarú polipjai, virág és korállkölteményei között, hogy azután nyújtózkodva ropogtassa enyhén meszesedő csontjait s boldogan állapíthassa meg: Nem vagy te már esztendők óta zongorahangoló, Jani Jani, se “fehér more”, akinek a “Nyár este volt, pacsirta szólt a fán”-ért jó sűrű, francstadti köpettel százast ragasztanak a homlokára. Évtizedek óta díjakkal babérkoszorúzott, félvilágot bejárt “személyiség” vagy, olykor “pozitív példa”, “népéhez hű Kodály-tanítvány”. azaz kispolgárul “kodkodály-kakaska”, két negyvenötös cipő­ ben járó “eleven anakronizmus”, de így is, úgy is valaki. Vinné már az ördög gyehennára azt a lidércnyomásos tegnapelőttöket (persze az ízléstelen és veszélytelen hátraköpködések nélkül), s nyitna teret végre az álmainkban is ennek az emberszabású létezésnek, melyben még azok az oktalan ártalmak is a hasznunkra váltak. Némi lábszaga, ha nem mosta minden este, Mona Lisa-nak is lehetett, testi gázait az isteni Lolo se a Kent füstjével elegy eregeti ki az orrán, Transbihariában még mindig önmaguk-istene Nérócskák csaholnak; tapsikoljunk tehát a fene­ künkkel, hogy szinte-szabadon surranhat ki rajta a huzat... Csakhogy ilyenkor más tövű, eleven keserűség foglalja el a döglött kimérák helyét, és hogy előlök meneküljön, bosszúsan tesz-vesz a megürült lakásban, hogy belső gyötrelmeit a testi tevékenység helyi érzéstelenítésével zsongítsa el röpke öt-tíz percekre legalább. Gondosan megágyal, feltekint a heverője fölötti képekre, tiborcábrázatú édesapjára, fejkendős édesanyjá­ ra, “válaszott fejedelmére”. Tamási Áronra, Márton Áron székely-püspökre, akihez “követsé­ gében” járt, s végezetül a Ferencesek-templomában lencsevégre kapott Kodály Zoltánra, a “tanár úrra”, s máris könnyebb a nehéz. Megelőzve a reggeli feredőzést, röpke kézmosás után megreggelizik, ne éhgyomorra gyújtsa meg a legelső bűzrudacskát. Aprólékos gonddal beret­ válkozik, fogat mos, sokáig áztatja hatvanasan is “kaszabíró” testét a habfürdős, langyos vízben s még a rádiót is üzembe helyezi, mondikáljon a beidegződött állomás-sorrend szerint. Buda­ pest, Moszkva, London, Washington, München. Együttesen sem rángatják ki verten is szilárd alapállásából... 234 �palócföld 92/3 Ez a körülnyírt, istentenyérnyi földdarab az én Hazám. Az adott körülmények között tisztességes, honszerető emberek vezetik, s ha én, a sorsa-ellenzőjével behatárolt látású átlag­ polgár olykor másképpen is nézem a dolgok folyását - például a balkezes lakáspolitikát, a lógást, az ilf-petrovi újmilliomosokat, a torzonborz koravén ifjoncok kékdunás, szamizdatos ficánkolását, az emberi eszmények vaginamutogatással való helyettesítését a televizíóban, és százegy más, nem is bocsánatos bűnök eltűrését -, a lehetséges valóság mérlegén mérve, ha az, ami van, nem is tölti színültig aszúborral ábrándjaim kelyhét, már elfogadhatónak minősíthető, mert nem égi angyalok, olykor a kutyaszarba is belehágó emberek vagyunk. Így áltatja magát és dúdol. Rendszerint székely, csángó és alföldi pentaton népdalokat, hogy a fájdalmát oldja vélük. Majd lakásrendet kerekít, felöltözik, átlapozza a határidő-naplót s rangsorba sorakoztatja soros tennivalóit... Postaadósságom nincsen. Nem várnak sehová. Az “Este a székelyeknél”-t - amivel holnap­ után a TV-ben szerepelek már annyira az ujjbegyeimben érzem, hogy a gyakorlás inkább ártana, mintsem a hasznomra lenne. Az ujj és fültorna pedig nélkülözhetetlen, és kihagyhatatlan s ebből következik, hogy komponálni kell. Hoppra venni valami témát... De mit? A belső zűrzavarból nehezen születik harmónia, sőt rapszódia sem. A langyos fájdalmacs­ kából sem, ha nem égbekiáltó fájdalom. Ordíttató golgotajárás... Jani János pedig, ez a hatvannégy éves, Szibériát-járt, börtönlakott, nagyranőtt muzsikus színcsupa fájdalom... Saskörmű vágyakozás elorzott fiai után, az elfarolt asszony bevallatlan hiánya, az öregség­ től, a másodszori agyvérzéstől való félelem fonódnak kötelékké benne - melyre azonban élethite miatt még sem tudja felakasztani magát s felteheti a kávét, törülgethet, teremthet akkora rendet, amilyet a jutasi őrmesterek keze alatt, meg a börtönben ösztönébe parancsoltak, a zenei aláfestés mindezekhez mégis csak az üres lakás dobozában visszhangzó Emese nevének kimondatlan, belső csendülése. Mert az agya, a szíve habosra izzadva is munkanélküli marad. Vándorolhat a tekintete a képek, a könyvek, a tárgyi világ összegürcölt szivárványdarabkái között, gondolatai mindig ebbe a kikötőbe érnek... Kiolvashatja édesapja, a bölcs, öreg Tiborc pipás portréjának mosolyából - melyet egy gyapotot termeszteni kitelepített festőművész festett -, hogy: “Kancarúgásba még nem pusztult belé senki, fiam!” Az orra alá moroghatja édesanyja fényképére tekintve: “legalább Ő élhetne, a Lelkem, hogy jól meggyónhatnék neki!” Portalanítás közben előlapozhatja az Anna Karenina Németh László magyarította kötetéből: “S ahol a szeretet végetér, ott kezdődik a gyűlölet...” Ez sem orvosság, tízperces Demalgon csupán. Ahogy Aszpirin az ismeretlen forrású - talán Tago­ re-tól származó - aforizma is: “Az ember akkor érzi, hogy él, ha valamije nagyon fáj.” Néki a teljes létezés, de az levezethetetlenül! A szeretete nem kell, gyűlölni képtelen s ezen még a keményen bűntetett zongorabillentyűk sem segítenek: Kit virágot rózsám adott, alig nyitot elhervadott, jaj, Ennek csak egy asszony oka, verje meg az egek ura, Jaj-ja-ja-ja-ja-ja-jaj! De ne verje mégsem! Bűntesse inkább hiányérzettel, önemésztő magánnyal, kísértő hímek alávalóságával (azzal talán még sem!), s az elárvult emlékekkel... Haszontalan zongora, úgy látszik te sem leszel a patikaszerem máma... Végigdűl a heverőn, tekintetével a mennyezetet fúrja, s időmulatásból, ahogy a börtönben 235 �palócföld 92/3 is, számol egytől-százig, hátha elszenderedne újra. Ez se megy. Ötezernél abba is hagyja... S jön a legkegyetlenebb, a másnak kívánt kiméra. Az emlékezés... Hatvankettőben Kodály tanár úr - aki kiiktatása alatt sem zárta ki kedvenc tanítványainak lelki hadrendjéből - , Erdélybe küldte. Kapcsolatteremtő megbizatással néhány zeneszerzőhöz, népdalgyűjtőhöz, egyetlen kérésért száz lehetőséggel fizetve ezzel. S amikor az indulás előtt búcsútisztelgését tette nála, az ajtóból ezzel szólította vissza: - Ha szabadon mozoghat, menjen el Gyulafehérvárra. Márton Áron püspök atyához is. ezzel a néhány soros névjegyemmel. Ő majd eligazítja, a gyűjtőútjához biztosítja a falusi tisztelendők segítségét is. Felszaladhat, itt. Budapesten, a jóbarátjához, Tamási Áron íróhoz is, hátha tőle is üzenetet vihet. Csak azt ne mondja neki, hogy én küldtem - s itt elmosolyintotta magát - . mert akkor megorrint. Minden találkozásunkkor megkérdezem tőle. hányadik feleségét fogyasztja, amire azonnal sürgős teendője akad... A tanár úr szűkszavúságához viszonyítva ez már bőbeszédűségként hatott, de bőséges aranyfedezet állott mögötte. A Kodály és Tamási névjegy megnyitott előtte minden ajtót és szívet. A hosszú börtönbüntetés után háziőrizetes egyházfő papjai, hites helyei sok-sok magnó­ szalagnyi felgyűjtetlen balladával, penteton-csodával gazdagították, az Írástudó barátai, tiszte­ lői pedig már nevének említésére tárták az ajtót, terítették az asztalt. Zenészekét. írókét, festőkét, a székelység minden rendű-rangú kinevezetlen minisztereiét. Nem csoda hát, ha úgy odakapott arra a száz-baj-látogatta földre, mintha félszivével ideszülte volna a viharsarki táj. S ezután már hívta-küldte a honvágy, hazulról - haza! Megbizatásokkal vagy nélkülük, de mindenkor szolgálatban térült-fordult s végezetül a legbarnább bőrű oltyán vasutas, granicser is “szalut”-tal köszöntötte már. És az onnan való kottás utipoggyász fellabdázta képességének zenitjére. Nevet szerzett, “felírták a táblára”, és a kibontakozás letörölte homlokáról a ráncokat, sőt olykor reméltette is... És ekkor, talán tizedik zarándokúján festőbarátja, Szucsugán Szavér marosvári lakásán megismerkedett Emesével, a szinte-kész énektanárral, hogy végső férfi-menedékének érezhes­ se a sok alkalmi kalózrejtekhely után. Természetes volt ez a nádkarcsú leány, harmonikus, akár a szálfenyők zúgása, tiszta, mint a pisztrángtermő patakok, nem magamutogató ösztöncsalétek - pestimódra. Jani János hazaérkezése után Ő jelentkezett először, s át is lépte a számukra tilalmas gránicot, hogy esztendőre húszra kerekedjen annak a viszonzásaképp, esztendőre-másfélre pedig hites asszonyaként telepedjen átal. Eleven bölcsőjeként a legelső - talán a sok hivatalos herce-hurca következtében - , holtan született gyermeküknek... Semmit sem ád ingyen a sors, de azt, amit jogtalan elvesz visszapótolja később. Az eszten­ dők rendjén két Fiúcska követte egymást. Ábel és Mózes, eleven aranybilincsnek, s ki tehet arról, hogy megtartani az arany is puhafémnek bizonyul?! Hogy a harcos székely ősök fiú-le­ ány-jogú ivadéka, kitépve a mostoha hazai földből a talmi fényű világváros lelki csapdájába esik? Hány tönkrement életű nőismerős, valódi, vagy álbarátnő, mindenki csordajárásának fülbesugdosása, dolláros butikok szivárványlása, kívülről Lord, derékon alul ember-bika izgató bókokat bömbölése csáboskodhatta körül addig, míg megkevesellette azt, akiért a hivatalos tilalmak, a szülői lebeszélések, és a józan ész több évtizedes korkülönbségének máglyarakását, a szentiván-napi száz tű hosszát ugrotta át? Egyik napról a másikra kicsi lett, szürke, és méltatlan a verejtékkel szerzett fecskefészek. Kakofónia a hitestárs azelőtt észre sem vett horkolása. Undorító lumpság a legtöbbször barát­ 236 �palócföld 92/3 ságból, vagy munkaszerzésből lekortyintott pohár ser, s krajcáros smucigság a háromszor hét szűk esztendő alatt párjába ivódott ésszerű takarékosság. S mire a szerelmében valóságra-vak Jani János “dalos pacsirtájából” sikeres népdalénekest, kórusvezetőt sugalmazott, csángóföldi gyűjtőutakra kísérte - s titokban útnak indította a népművészség felé is már többre becsülte a Trabantját, titokzatos bandákba keveredett, akik a dinamittal játszanak. Egy akna: Dunakiliti! Ha nincs más, hát drága a petrezselyem! “S ezeknek dolgozni?!” “S Te, aki éppen 56-ban...?” S az ámenjüket a tizenegyesztendős Ábelkával mondatta ki. “A te őseid mezítlábos parasztok voltak, míg az én nemzetségem két falut birtokolt! S jöttek az elmaradások, a fiúcskákkal való kirándulások s a gyermekszájvisszhang: “Azt mondta édesanyám, hogy Daruszőrű Cula Matyi bácsi olyan, mint egy bölömbikahangú tál­ tos...” “Madarász Péter bácsi, a kötőfékfonó sajnál, mert eladtad magad...” “Balgha Misa bácsi, a mocsárvédő, árulónak mondott...” “Bodori Andris bácsi szerint kiestél az irodalomból” S jött a kákán csomótkeresés, a “vén meszes állat”, a “rohadt, büdös paraszt”, s ő a valaha dózsai hitvallású Tiborc tűrte, meginogva olykor a pohár fenekére nézve, hátha onnan csillan elő a remény. Míg a szépemlékezetű anyósa élt, minden szétficánkoláskor “összebeszélte” őket, hanem amikor a könnyeztető emlékek birodalmába költözött (a Requiemjével még adós vagy, Jani Jani!) menten gólyalábra magosodott a gonosz. Úgy jött, a kertek alól, mint a tyúkbetyár róka. Céltartó szívóssággal munkálkodott, akár fában a szú. A “függetlenségvágy” ábrándjába kábult asszony elveszített minden féket. Előbb agyvérzéssel a kórházba űzte. gyógyulása után a tettlegességig vadította, hogy azután kijátsz­ hassa utolsó aduját, az orvosi látletet: “Ha nem egyezel bele a kölcsönös elhidegülés alapján, közös megegyezéssel elhatározott válásba, az okok feltárása nélkül - lám, egész jogtudorrá bölcsítették a jóakarói -. akkor lerántom az asztalról az abroszt! Elveszem a fiaidat, kiűzlek a lakásból, s még a gatyát is lehúzom rólad!” A zöldzsalugáteres hamistanúk, az ilyen etikájú tanácsadók: “Odatartom, azután kimosom, és kész, mibe kerül az nekem ? - elől menekülni kell Odüsszeusz!” “Legyen! - mondta ki végül -. ha legalább hetente láthatom a Fiúcskákat!” - S lőn! De utána sem kopogtatott a béke. Majd másféléves pokoljárás a lakáscsere gyehennatüzében, lókupecalkudozás. Másfél évig egy kot­ tafejet sem vetett papírra, a haloványuló előadórutinjából élt. Majd odadobta egyetlen vagyon­ káját, a tündérvölgyi kertjét, melyet fiai, unokái alá otthonná szánt, oda az első kínálkozónak: Vegyen az ára jelentékeny hányadából magának lakást a függetlenséget akaró. Ő pedig marad­ hasson békében. Önmaga Szaharájának csősze. Hétvégi atya, 40 százalékos férfi, aki a sors rozsdás sínpárján újraindítani kényszerül hatévtizedes, kazánköves életmozdonyát, hátha a belső békesség oázizásra lelne... Kollégiumos diákvárosának prédikátora, a méltóbb megemlékezésre érdemes Tildy Zoltán gyakran idézte negyvennél is több esztendőknek előtte: “Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. (Pál: Rómaiaknak: 1.8.28.) S mintha az ő janijánosi jelene is a mondottakat igazolná... Három hónapja vágták ketté a kenyeret. Azóta újrarendezte a viharcibálta fészket, szívében harmóniává fájdul a magány, a közelebbhozó távolság pedig a Fiaival való együttlét pirosbetűs ünnepeivel ajándékozza meg, melybe úgy belésűrűsödnek a várakozás ádventjének böjtösnap­ jai, ahogy az oldatba lógatott cérnaszálra reákristályosodik a cukor, vagy a só. Az apró kis női 237 �palócföld 92/3 csukamarásokat már számba sem veszi. Mert a nősténybosszúvágy - kibékíthetetlen. Karmai között a közösvérű gyermekek is faltörő kosokká lehetnek: - Ha öl percet késel velük, a jövő héten el sem viheted őket. Velem ne vitázz, nem vagyok én Népfront, kidoblak, mint a macskát szarni! - S elűzheti a saját tehetetlensége, búcsúvétlen, legközelebb a “nagyfia” cirógatja meg állítólagos “kormánypártiságáért”. Bár azon eltöpreng, hogy: “Ne köpjünk abba a tálba Gyer­ mekem, amelyikből eszünk!” Nicsevó! - legyint a csendreparancsoló szóra, ahogy négy esztendeig Szibéria mezsgyéjén tanulta. - Nem leszek most már Doktor Zsivágó, aki vétlen pusztul el a két front között! Sőt, Tolsztoj sem igazolódhat: “S ahol a szeretet véget ér, ott kezdődik a gyűlölet.” - Nem szabad igazolódnia! A lepergett esztendőknek legalább az első felét, a beteljesedésért való küzdelem nemességét a két Fiú-utód aranyfedezetét becsüljük meg egymásban. Azt, ami szép volt, csúnyává a gyűlölet sem teheti. Belénk ivódott az, akár a gyümölcsbe az anyaföld sója, a nap fénye, az áldásos eső éltető csodanedve... Így győzködte esettségét s érezte, amint zsondul dallammá. - Csak az az indító akkord belső visszhangzása hiányzott még, hogy áradására találhasson... Felnyúlt a feje fölötti könyvespolcra, kedvencei közé, találomra leemelte Juhász Gyula Összes verseit, mely magától tárult a 775. oldalon s mindjárt tudta, hogy énekesére talált a dal: Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen. Felkélt, szesszel frissítette arcát, tarkóját, Sophiane-t puhított, reágyújtott, odasétált a zon­ gorához, és szinte véglegessé rögtönözte a feledhetetlen búcsúszavak melódiáját, hogy a szív­ facsaró válás koporsójává s a tovatűnt szerelem angyalszárnyaivá nemesüljön... 238 �palócföld 92/3 239 �palócföld 92/3 Földi Péter az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága * A képi igazság, a kép igazsága... ezek a kifejezések motoszkálnak a fejemben, mióta a Morganról szóló írásról gondolkodom. (Azt, hogy írok, írunk a kiállításról, még a kórházban megígértük neki Brunda Gusztival.) “Fejben” már többször - mióta meghalt, naponta - végiggondoltam miről is beszélhetnék. Az érzések szinte mindig hitelesek voltak, de a megfogalmazások - a szavak áttétele révén - folyamatosan félrecsúsztak. (Új, tiszta szavak kellenének, miket nem mocskoltak tévében, rádió­ ban, újságban, politikában, boltban... amit nem ejtett ki X és nem böfögött Y.) Hogy Morgan mit várt volna, nem tudom, hogy a mű, amit hátrahagyott mit követel­ ne, azt érzem. (Minimum egy olyan léptékű írót, amilyen festő Ő volt...) Mégis... Szóval egy történet, mindenekelőtt a kép igazságához, a mítosz építéséhez, mert lesz­ nek. már vannak, szólnak róla. Az utolsó igazi festőművész volt a fogalom minden képzelt és valódi romantikájával együtt. Van aki úgy születik, hogy dolga van, “nem felvállalja”, “magára veszi”, vele együtt születik, múlik, végezve, végezetlenül. Szóval a történet: Egerbe készültünk az akvarell biennálé beadására, meg bort inni. barátokat látogatni... megbeszéltük, ittunk rá. a reggeli busznál mégsem volt ott. Bosszan­ tott. mert megígérte. (Tudod kit vágjál át!) A várban leadtam a képeket, elintéztem az admi­ nisztrációt. ekkorra megjelent Morgan taxival Tarjánból. - Megbeszéltük nem? - ennyit fű­ zött hozzá. Ismerve anyagi helyzetét, Salgó­ tarján-Eger távolságát, a taxi-árakat, ezt föl­ vetve huncut mosollyal mondta: - Nem téma! Mit iszunk? - Aztán tényleg ittunk, jó kedvünk volt, május. Ettünk csülkös babot, megfegyel­ mezte egy kedves kollégánk feleségét, aki túl­ zottnak ítélte a jókedvünket. A buszon visszafelé német fajerron vissza­ nyerte a taxi árát. Tarjánba érve a Nemzetiben még ebből a pénzből söröztünk. Nehezen bocsátott, bocsáthatott meg. In­ dulata féktelen és igazságtalan volt (magához, mindenhez, de nem mindenkihez), igazságtalan, mint minden féktelen indulat, mely pusztít és pusztul, húst-szaggatóan önfeltáró, hiteles. Ha a kép igazsága pontos, akkor egy pil­ lantással felmérhető. A részletek gazdagsága végtelen, összességében mégis egylényegű: emberi. (Anyagból tapasztottan széteső ha lel­ két veszti, vagy ha sosem leheltek belé.) A gesztus megismételhetetlen, a nyomvonal vagy tévedhetetlenül igaz, mint az egy met­ széssel lerántott nyúlbőr után takaratlanul Elhangzott a művészről készült videofilm bemutatóján a Nógrádi Történeti Múzeumban (Salgótar­ ján. 1991-ben a művész halálának I. évfordulója alkalmán) 240 �hagyott gőzölgő hús-vér valóság, vagy tragi­ komikusan szánalmas, groteszk nyalakodás. (Hasonlat nélkül.) Az önuralom, az önfegyelem, az ösztönök feletti (utáni) szakmai ráció, a vulkán lefojtá­ sa, Csernobil betemetése, a visszanyelt há­ nyás... Az eleven lélek formává merevszik, az. akarat műgondja cizellál - Kép? - vagy csak annak látszik? az elvégzett “dolog” bizonyos­ sága hitelesít (és csak ez!) a formai álca zavar­ talan szemérmetlen kitárulkozása viszolyog­ tatóan izgató, a gerjedelem földi, az átlénye­ gülés kozmikus, vagy? (szóval felejthető ma­ teriális volta). A mérce pedig? Már mértek vele: Van Goghot, Rembrandtot, Michelange­ lot, Csontváryt... a massza ma is ugyanaz, a lélek lelkesít - a Kép? - most már végleges. Vörös-zöld parkrészlet. talán köralakú szö­ kőkúttal vastagon, vangoghosan festve. Fojto­ gató a komplementer hatás, súlyos és fortyo­ gó, lávalavina. Szakkörös portrék “síkra bontva”, a szín formát keres. Okos és tudatosan elszánt önarc­ képek, a feladat embert választott. Kokasos zöldek, morganos indulatok, energiák, egy eszement madár szaggatott röp­ te, panelházak blokkjainak sziluettje, Salgó­ tarján fagyos romantikája. ("Sárkányölő") Aztán a térből felület lett. nem azért mert divat, hanem mert nézi a falat, egy figura “ne­ künk” hátat fordít és nézi a falat, a kopott, salétromtól rágottat, a jelmondatok hordozóit, szabványbetűk szabványszokásait. A szó el­ veszti fogalmi jellegét, “vizuális” jellé válik, plakátfecniktől takartan, tépetten, a napi infor­ mációk történelmi rétegeiként. “Vásártér, HEGEDŰS MORGAN ITTEN ÉL, (a hugyozás a fal tövétől a járda széléig ér)" Utelzárók piros-fehéren, festő állvánnyá tákoltan, nincs tovább, szemben a Kép: “Hó­ dolat mademoiselle Ineznek”, hódolat a festé­ szetnek. Kép a képben, a világ és annak mása helyet cserél. A megtalált hang, a megtalált eszközök tobzódása: “Szarvasének”, “Rózsakert”, "Tor­ zó akváriumban”. A rusztikus alap lazúros de­ rengése, a pöttyök vibrálása, a felcsillanó tisz­ ta kékek távlata, a kompozíció feszes szigora, az. alapból (a “falból”) előhívott figurák láto­ másossága. A kép már lefordíthatatlan rejtel­ mek, előérzetek tudója. Keze tévedhetetlen. “Torzó”-jának szorongató fájdalmas féltésen alapuló figyelmeztetése, “Rózsakert”-jének harsogó véres drámája, a “Szarvasének” fel­ szabadítóan hívogató kozmikus távlata, az érett festő teljessége. A fokozás már csak túl­ cizellálná a lényeget, hiszen: “Esőisten sirat­ ja...” (a mítosz, emelkedettsége mindennapi valóságot takar). A kép mitológiája nem válik esztétizálóan képzőművészetivé, a való élet lüktet mögötte, frivolam dölyfösen, méltóság­ gal, daccal, szeretettel, szerelemmel - aho­ gyan élt -, keményen, elengedetten, szabadon. Kiss Gyuri mondja tegnap: - Elgondol­ kodtam, milyen kemény gyerek is volt Mor­ gan. Kőkemény. Már kórházba járt besugárzásra, hétvégére hazaengedték. Az udvarunkon a meleg beton­ járdára (augusztus vége felé volt) teregette ki döbbenetes rajzait. Akkor már tudta mi baja van. Az erő, az akarat szinte fölsistergett ben­ ne. A képről (pasztell) minden fölösleges sal­ lang, külső artisztikum lehullt, maradt a döb­ benetes gesztus, a madárfejű emberlények té­ tova színjátéka a festett perspektívájú kulisz­ szák előtt. Görcsei, gesztusai, “jajongásai” megőrizték a képzőművészet feszes méltósá­ gát, miként Ő is a sajátját (“Van Gogh hajnali jajongása”). A legutolsó órákig dolgozott. “Úgy is megtalálom” volt utolsó, számomra ismert rajzának címe. (Egy konok, kis madár­ szerű lény lépked az útján, ha jól emlékszem csokornyakkendőben...) 241 �palócföld 92/3 Brunda G usztáv “Belépő a pikk dámához” - emlékezés a sárkányölő légtornászra Jó, hogy életében semmi érdemit nem írt róla senki. Végre nincs elrontva valami. Végre nincsen benyálazva, gennyezve. Jó, hogy ez az egyszer volt lávafortyogás nincsen felturkálva otromba ércmerev hantokká. Így talán azt tudjuk látni, ami a szemünk elé tárul. Bátorság, most már nincs helye, nincs értelme csak a szembesülés­ nek. Elszomorító, s mégis csak kegyetlen igaz­ ságtalanság, hogy életében semmi érdemit nem írt róla senki. Érthetetlen, hogy a nagy foncsorfelhozatalban nem akadt számára egy tükör. S tényleg nem akadt. Igaz, nem csupán Morgannal volt ez így, hanem más, szem elől tévesztett tarjáni művészekkel is, dehát rájuk majd más estéken emlékezünk. Morgan első kiállítását a salgótarjáni szak­ munkásképző intézet ifjúsági klubjában ren­ deztem és nyitottam, ha jól emlékszem 1970ben. Akkor mind a ketten inasok voltunk. Az utolsó kiállítását Földi Péter avatta szertartás­ sá igen nagy lelki emelkedettséggel 1990-ben. Nagy idő. kis idő húsz év? Az ő ideje volt. Igen vágyott a L’École des Beaux-Arts-ra, a Monmartre és a Montparnasse színes, állan­ dó szellemi-művészi izgalmat tartogató vilá­ gába. Párizsfény tropizmussal élt a szívében, rejtegetve egy titkos reményt. Morgan életvonalának íve mindig feszült mint a húr, ha megérintették rezonált. Voltak akik csak egy nézetből tudták látni ezt a pá­ lyát, s lemondóan konstatálták az önmagukba futó köröket. Mások - s talán nem kevesen vagyunk így -, felfelé törő, önmagából építke­ ző spirálként látták szüntelen emelkedését. Mi hajtotta a sokszor iszonyatos erőfeszítések árán belobbanó, izzásában önmagát újrafogal­ mazó és tisztázó periódusai felé? Kifogyhatatlan szerelemtüze, amelynek mindig volt táplálója? Bocsássanak meg a kedves, szép szeretők, de ha valakinél, akkor nála igaz volt Balázs Béla mondása: nem gyújtó láng az asszony, csak táplálója az örök tűznek. Ezt persze ŐK, nem tudhatták. Egy kódot hordozott génjeiben, amelyet ősei anyai ágon Itália szülöttei - finomítottak szün­ telen, hogy éppen benne teljesüljön művé­ szetté? Netán mérhetetlen teljességvágya? Gondoljunk csak bele, hányszor akarta egy képben átfogni az anyag belső végtelenjét és a világegyetem végtelenségét! Morgan darabos volt. Önfejű, néha kezel­ hetetlen, de azért befolyásolható. Soha nem tudta mit kellett volna tennie saját maga érde­ Elhangzott a művészről készült riportfilm bemutatóján a Nógrádii Történeti Múzeumban (Salgótar­ ján, 1991-ben a művész halálának I. évfordulóján.) 242 �Hegedűs Morgan K ö rn yezet (p a s z te ll) - Hegedűs Morgan S z ü le té s e k ( v e g y e s ) - 1 9 8 9 1987 �Hegedűs Morgan V an G o g h v ir á g a i ( p a s z t e l l ) - 1 9 9 0 Hegedűs Morgan M it n e k e m ( p a s z t e l l ) - 1 9 9 0 �kében. Nem értett a praktikákhoz, igen távol állt tőle a sikeres cselekvésekhez elengedhe­ tetlen diplomáciai érzék. Az orrával érezte, ki számára a simlis, s onnan angolosan távozott. Kiss Gyurinak igaza van, Morgan tényleg kőkemény fickó volt. Döbbenetesen kemény, ezért abszurd ami vele történt. Mert a kemény fickók nem szoktak a csúcson elsomfordálni az életből. Abszurd maga a halál, a végkifejlet nélküli végesség és abszurd a buta anyag ma­ radandósága. A hülye cserépé, az alumínium kanálé, a bamba műanyagpoháré. Ebből a szellem számára elfogadhatatlan kényszerből csupán egyféle kiút kínálkozik: az anyagot üzenethordozóvá, a szellem szolgálójává avatni, művé szervezni. Morgan ezt az alapté­ telt az egész lényével értette: pontosan tudta mi a dolga. Akik ismerték életét, tudták, hogy gyorsan élt. Láthatták boldognak az ő szerelmében: több nap, több éjszaka pihenés, lazítás, felen­ gedettség nélkül, eufórikus állapotban festeni, teljes átéltségben létezni. Láthatták boldog­ nak, mert nem egyszer megrendültségig meg­ ajándékozták. Láthatták boldognak kötegnyi pénzzel a zsebében: mágnásoknak adhatott volna kiképzést nagyvonalúságból. S persze láhatták kétségbeesetten, megri­ adt szemekkel a hajnalok nedves padjain ül­ dögélni. ökölbe szorított kezekkel tépelődni. Dehát a morgan-csodákra mindez nem elég magyarázat, a titkokat meg nem kell megles­ nünk. De mégis valami ez, ami lényege szerint ő volt. Egyszer azt üzente a kórházból vásárolni akar, siessek, ne várassam sokáig. Amikor föl­ értem a gégészet hetedik emeleti szektorába, először Halmos főorvoshoz, a nagy protektor­ hoz surrantam be. - Ne haragudj, hogy utánad telefonáltam - mondta két műtét között - , de most nincs aki el tudná kísérni Morgant, ő pedig menne mindenáron a városba. Gondo­ lom a vásárlás csak ürügy számára. - Hát per­ sze. Őrjítő lehetett a kórtermi magány. Elláttattam tanácsokkal, pontos utasításso­ kat kaptam, mikor mit kell tennem, ha szükség lenne rá. Morgan türelmetlenül várt. Szemrehányó tekintete elől nem tudtam kitérni. Már jól tud­ tunk beszélgetni a szemeinkkel is, volt alkal­ munk elég a begyakorlására, egy-egy mimika, kézmozdulat pedig árnyalta a gondolatátvitelt. Hülyéskedtem egy kicsit és segítettem készü­ lődnie. A postán kezdtük. Postafiók, bérlemény megújítás, újságok. Itt figyeltem fel először a kezére. Noha ilyennek eddig még nem láttam, rá kellett jönnöm, mindez mégis ismerős évek óta. Az egész alkar, a kézfej, az ujjak, valóság­ gal úsztak a levegőben, mintha valami folya­ dék felhajtóereje tette volna lebegővé a moz­ gását. Az ujjai. mint hínárok a vízáramban, átgördültek az egyik érintésből a másikba. A mozdulatsorok mindig az ujjak végén fejeződ­ tek be, akár a karmestereknél. S ez így folytatódott órákon keresztül: sor­ ra vettünk néhány üzletet, s Morgan a tárgya­ kat a kezeivel vette birtokba, mint a vakok. Hosszú percekre teljesen megfeledkezett ró­ lam, dobozokkal szöszmötölt. Tenyerébe fek­ tetett egy-egy szépen megtervezett műanya­ got, fémdarabot. Forgatta, s nyugtázta formá­ ját. színét, súlyát, hasznát. Úgy tűnt. mintha újra akarta volna minősíteni a világot maga körül. S a kezei! A kezei fáradhatatlanul járták mohó táncukat. Akik ismeték Morgant, nem értették. Még­ is, akik ismerték, azok tudták szeretni. Ha nem is született táltosnak, akadt aki sejtette, hogy elhivatottsága volt. Különben onnan, a bá­ nyászcsaládból ide érkeznie hogyan lehetett volna? Emberfogolyként, a teljes kiszolgálta­ tottságban vált bizonyossá számára: az életbe a festészeten keresztül vezet az út. S aztán a megtalált ösvényt már soha többé nem enged­ te el magától. Útközben lehetett fizikai és szellemi küzdelmet folytatni a kifogyhatatlan kihívásokkal, saját személyiségével, az 243 �palócföld 92/3 anyaggal, s mindezt új viszonyrendszerekké, képekké transzponálni. Soha eszébe sem jutott megváltoztatni ma­ ga körül a világot, művész volt. Verbalitásban tobzódó barátai, olykor saj­ náltuk szegényes szókincséért. Úgy tűnt, ez nem bántotta őt. Miként akkor sem érzett elégtételt, amikor ugyanazok megszégyenül­ ten álltunk - egy táblaképe, pasztellje előtt, mert előttünk volt a bizonyosság: sokkal mé­ lyebben lát, érzékel létezéstörténetünkből, mint sejtettük. Rá kellett jönnünk nemegyszer, hogy Morgan fogalmi gondolkodásának egyetlen objektiválási módja a vizualitás. Hegedűs Morgan: Rágcsáló, 1988 (passztell) 244 Ezen a síkon a hozzá méltó kíméletlenséggel tört a lényeg, az alapkérdések megragadása, értelmezése felé. E nyelv alkotóelemei számá­ ra kimeríthetetlennek tetszettek. Nem tudott megmaradni a sztereotípiák langy testmelegé­ ben, újabb és újabb határokat hódított meg maga számára. Itt vannak a képek, itt a bizonyosság, a megkérdőjelezhetetlen művészi megvalósult­ ság. És a megkerülhetetlen késztetés, hogy a művészetbe vetett hitünk megmaradjon, hely­ reálljon. Egyébként pedig kezdődhet a legenda gyártás. A közönségnek erre is szüksége van. �H alászné Szilasi Ágota Hegedűs Morganról “Eső Isten siratja” a tükörtojássá merevedett életet. - Önmagába fulladt élete és műve is immár, s itt az ideje a felvázoltatásnak. Elhatározásom, hogy mindazt, amit festett vagy rajzolt egyszer összegyűjtöm, hogy látható legyen, mennyit alkotott. Mindezt tenném azért, mert hiszem, hogy a célt, amit kitűzött maga elé - megvalósította. Még akkor is ez a véleményem, ha önmagának ezt - Hegedűs Morgan - nem vallotta be, s még az utosó pillanatban is bizonyítanai akart. Önmagának. A vele kapcsolatos emlékképek, most, hogy írni készülök pályafutásáról, gyakran átvillannak agyamon. Először Mátraalmáson találkoztunk a grafikai művésztelepen. Zsíroskenyeret evett, s a csorba tartóból a pirospaprika mind kenyerére borult; majd néhány nap múlva gombákat szárított a napon, melyek modellként is használhatóvá lettek. Mikor elém rakta pasztellképeit, könnyedséget véltem felfedezni bennük. Pedig ő más volt. Amíg élt, nem is tűnt fel. hogy milyen ritkán találkozunk. Mindketten tettük a dol­ gunkat. Leggyakrabban valamilyen készülő tárlat képbeadásakor jött el a múzeumba s hozta óriási méretű olajképeit s pasztelljeit, vagy előfordult, hogy kölcsönkérte a múzeum gyűjteményében lévő alkotásait önálló kiállí­ tásához. Egy napon örömmel újságolta, hogy Pá­ rizsba utazik és előtte ráér egy kicsit, és meg­ csinálhatjuk az oly régóta tervezett riportot -interjút. Persze nem volt a műtermében, ami­ kor kerestem. Párizsban megtelt élménnyel, látvánnyal, gondolatokkal, és hazatérve még többet fes­ tett. Aztán jött 1990 tavasza s betegségének híre. Ahányszor csak találkoztunk mindig ő biztatott, hogy nincs semmi baj; de ahogyan a munkának nekirontott, az már jelzett valamit. Minden pillanatot ki akart használni, s az egy­ re csak gyöngülő szervezetét szinte zsarnok­ ként hajszolta újabb alkotások elkészítésére. Mikor portréfilmjét forgattuk, nagy öröm­ mel fogadott mindnyájunkat, de a vidám be­ szélgetésben már ott bújkált a gondolat, hogy talán ez lesz az utolsó. Mindig emlékezni fo­ gok arra a pillanatra, amikor Iványi Ödönről beszélve elérzékenyülten félbehagyta a mon­ datot. Emlékezni fogok arra is, hogy milyen energiával kezdett hozzá akkor egy olajkép felvázolásához: nem csak ezen a portréfilmen maradtak meg jellegzetes, ruganyos mozdula­ tai. Ha rágondolok az a kép jelenik meg előt­ tem, mikor 1990 őszén összefutottunk az ut­ cán, s örömmel újságolta, hogy ismét díjat nyert Rómában az akvarell biennálén. (Már nem tudott elmenni érte.) Együtt utaztam vele a hajnali vonaton, mi­ kor Szegedre ment egy orvos-professzorhoz, de két nap múlva már ismét Salgótarjánban 245 �palócföld 92/3 volt. Járkált az utcán, nem sokkal ezután még zőművészeti főiskolától. Szakavatott taná­ elnyalogattunk a téren egy fagylaltot, mert az csokra azonban szüksége volt, hiszen “akik kellemesen hűsítette szétrobbant torkát, de pár beleszeretnek a gyakorlatba tudomány nélkül, nap múlva csupán a híreket hallottam, hogy olyanok, mint a hajósok, ha kormány és irány­ kórházban fekszik, s hogy már csak kezének tű nélkül szállnak hajóra; sohasem lehetnek vonalaival beszél: felváltva aludt és rajzolt - biztosak abban, hogy hová vetődnek.” (Le­ döbbenetes képeken ábrázolva utosó gondola­ onárdó) tait. A novemberi kiállításra összegyűjtött al­ Talán a gondviselés műve, hogy éppen ak­ kotásai helyette beszéltek s kozmikus világ­ kor, mikor tizenhat évesen kiváncsisága kielé­ ként ölelték körül a kis termet, ahová nagyon gítésre vált, Salgótarjánban élt egy művész, sokan eljöttek: barátok, tisztelők, a művé­ aki pedagógusként nehezen volt felülmúlható szetét szeretők, mi több a megenyhült ellensé­ - Iványi Ödön. Így egyszer csak Hegedűs gek is. Morgan “Dönci bácsi” szakkörében találta Ott voltak a falon korai munkái, érett kor­ magát - egyesek csodálkozására. Persze itt is szakának jellegzetes darabjai, de ott volt a az alapokkal kellett kezdeni: drapéria tanul­ “Van Gogh virágai”, a “Mit nekem” konokul mányok, kockológia, csendélet, tájképek, feltartott fejű, gúzsba kötött, csőrös figurája, s majd később jöhettek az enteriőrök s a port­ ugyanez a madárfejű, ruganyos mozgású lény, rék. Először szénnel, ceruzával, akvarellel s miként belépked a pikk Dámához. Így járta ő végül (végre) olajjal. Sokat dolgozott ezekben is végig a szakma lépcsőfokait. A könnyedség az években. Stílusa még kialakulatlan volt, de csak külsőség volt. hiszen szó szerint vette jó arányérzékről, kompozíciós készségről, fi­ mestere - Iványi Ödön - tanácsát: harcolj meg nom színkezelésről tanúskodnak korai mun­ kái. Iványi önállóságra biztatta. érte! “- Azt hittem, hogy haragszik. Másoknak Hogyan kezdődött? Mindezt tőle szeret­ tem volna megtudni, ezért 1989-ben megpró­ korrigált, nekem nem. - Mi a probléma? báltam kifaggatni. Először nehezen ment, hi­ kérdeztem. szen nem szeretett magáról beszélni. Mindazt, - Ebbe nem lehet belenyúlni, harcolj meg amit gondolt és érzett belelehelte képeibe. érte. Most már háborúznod kell önmagaddal Amíg csak hírből ismertem a “vagány betyá­ felelte a mester." rok” közé soroltam magamban, sajátos, ke­ Ez a mondat útmutatás volt. Meghatározó mény erkölccsel felruházva. Ez a megérzés a későbbi években is. azt hiszem a későbbiekben is igaznak bizo­ Aztán persze jött a honvédség. Két év, nyult, de a keret megtelt karakterrel. mely alatt “nem embert akartak faragni a gye­ 1953. február 6-án született Budapesten. rekből, hanem gépet - miért? - Értelmetlen Öt éves volt. mikor szülei a fejődésnek induló semmiért.” A szellemi leépülést meg kellet Salgótarjánba költöztek. A cigány-utcai iskola úszni: jöttek a könyvek. Persze albumokból telefirkált padjai között nyiladozott elméje, megismerkedni a művészetekkel torz képet majd épületlakatosként szerzett szakmát. szülhet, de ha nincs más lehetőség, kezdetnek Valószínűleg, mint minden, önmagát kife­ ez is megfelel. Nem az utánzás volt a cél, jezni kívánó ember, ő is gyermekkorában kez­ hanem a tanulás mások tapasztalatai nyomán. dett el rajzolni, de benne megmardt az a vágy, Így vált kiindulóponttá számára Csontváry és hogy a látható világ fokozottabban jelen le­ Van Gogh. Igyekezett a képek mögött felfe­ gyen életében. Félt a gátaktól, az erőszakolt dezni az embert, akiből mindaz a látvány fa­ irányítástól, így tudatosan maradt távol a kép­ kadt, amit a festmények elraktároztak. Próbált 246 �az ecsethez és a festékhez ugyanolyan tiszte­ erőteljes mozdulataival szinte átölelte művét. lettel nyúlni, mint ők. Alkotási módjában Mi­ Rövid idő alatt felvázolta a képet. Ezt a sza­ chelangelót tekintette példaképnek: - Ha fes­ kaszt mindketten megszenvedték. Aztán ké­ tett, ha faragott, kipakolta legbensőjét. Szétfe­ sőbb csillapodott dühe - szerető féltéssé szelí­ szítette az indulatokat szorító bordázatot, s dült - s az alapul szolgáló nagy formák apró­ ráfröcskölte a vászonra mindazt, ami nyo­ lékosan kidolgozottá váltak. Az ellentét - ez képeinek lényege. Munká­ masztotta. - Így alkotott Hegedűs Morgan is. A művészi rang sohasem volt számára hajszolt in együtt van jelen a jó és a rossz. Az ég öncél. Lételemévé vált lassan az alkotás; a összeolvad a földdel és a vízzel; a borzalom, a külső és a belső problémáktól való megszaba­ kegyetlenség feloldódik a meleg szeretetben, a félelem bátorításában, az elutasítás a féltés­ dulást jelentette számára. A leszerelés után abba akarta hagyni a fes­ ben. a gyűlölet a szerelemben, a halál az élet­ tést, mert volt benne valami bizonytalanság, ben (az élet a halálban). Képeinek hatása alól idegesítette azonban, hogy az emberek érzé­ nehéz szabadulni: a nagy méret, s a színek ketlenek, hogy nem figyelnek fel fontos prob­ mélysége miatt, szinte ránk omlanak. A kékek, a vörösek, a zöldek, a lilák, a lémákra. Úgy gondolta, festményeivel képes őket figyelmeztetni erre. Nem jóval vagy sárgák és a fehérek a nyugodt kompozícióban rosszal, széppel vagy rúttal, hanem mondjuk is feszültséget keltenek. Ez volt a célja. így az undorítóval, a visszataszítóval, ami felráz­ képei felhívó jelek, felkiáltó-, felszólító- és za őket s kikényszerít belőlük valamit. kérdőjelek. A felvillanó tiszta színek és a A cél megvolt. A téma. a forma adódott. mélybe húzódó tompák ritkán alkalmazkod­ Technikailag azonban bizonytalan volt még. nak a formák valódi színéhez. Hol gondolati Aztán egyszer csak a gyerekszobából egy fel­ jelentést hordoznak - kontrasztokat hansú­ nőtt műterme lett. Megvásárolta a festéket. lyoznak, feszültséget keltenek -, hol térhatást Természetesen olajat, mert az nemes anyag. indukálnak. Olyan, mint kövek között a márvány, a fémek Miközben torz állatfigurákat fröcsköl a vá­ között az arany. Az olykor görcsös akarással szonra - a tisztaság felé vonzódik. - “Ilyen terhes tizennégy évi kisérletezgetés után elju­ állatfigurákat csak emberekről lehet festeni. tott odáig, hogy kielégítette technikai felké­ Sajnálom az embereket, látom hitványságu­ szültsége. Ez idő alatt stílusa, szín- és forma­ kat. Kár, hogy csak ritkán lehet jóságot tapasz­ világa egyedi karaktert öltött. Egy ideig hatott talni. Kár, hogy hideg szemű a környezetem” rá Kokas Ignác képeinek színzése és hangulat­ - mondta egyszer Hegedűs Morgan. világa. de 1984 óta kiforrott saját stílusról be­ Hideg, hátborzongató lilák között zöldfejű szélhetünk olajképein. állat, vértől csöpögő szájjal. A koncon rá­ Táblaképei nagy méretűek, melyek felüle­ gódik. Kivillannak ölésre szolgáló fehér tei elegendő teret biztosítanak mindazon ener­ fogai. Gyomrában vergődnek áldozatai. gia és indulat kifutására, mely egy-egy fest­ Miért teszi? - Mert rózsaszín burokban mény megalkotása előtt felhalmozódott ben­ féltve óvja méhének gyümölcsét - kiből ne. Volt, hogy napokig ült a fehér tábla előtt, ugyanilyen vérengző vad lesz; hogy az élet mert az nem engedte magához. Míg bordái folytatódhassék. (Születések, 1989) között elegendő feszültség fel nem gyülem­ Nemzetközi sikereket akvarelljeivel ért el. lett, s képzeletében a kép körvonalai ki nem Finoman egymásba mosódó meleg barnák bontakoztak, csak farkasszemet nézett a fehér és zöldek, kellemes dombos tájak... felülettel. Aztán elkezdődött. Széles, tudatos, A római akvarell biennálék zsűrijének pár­ 247 �palócföld 92/3 latlansága elismeréssel töltötte el. Ide szívesen adott be festményeket. Így 1984-től két évente egy-egy lappal mindig szerepelt a kiállításon és háromszor díjat nyert. Hazai és külföldi sikerei juttatták oda, hogy főiskolai végzettség nélkül is 1983-tól a Fiatal Művészek Stúdiójának és 1986-tól a Képzőművészeti Alapnak lett a tagja. Az em­ ber legbelső, legrejtettebb gondolatai, ösztö­ nei foglalkoztatták, melyeket térben és időben univerzálissá tágított. Formái absztraktak és konkrétak, exp­ resszívek, szürreálisak és mértanilag kiszámí­ tottak egyszerre. Festményeit nem lehet kate­ góriákba sorolni. Egyenes sorompóval lezárt terület: “Be­ hajtani tilos”. A sorompó mögött feltárat­ Hegedűs Morgan: Behajtani tilos I. (vegyes) 248 lan, gomolygó, ismeretlen világ. A piros és a fehér konkrét, geometrikus formáival szemben a háttér elmosódott színei és for­ mái. Egy másfajta, megoldhatatlan prob­ lémákkal terhes világ. (Kék állvány, 1986) Őspetére emlékeztető körök - a természet által leginkább kedvelt, a legtökéletesebb formák (Alberti) - melyekből egyszer majd kialakul valami. Egy ember (Elvált han­ gulatom, 1988), de lehet, hogy egy egész világgá szélesedő “Környezet”, (1987). Ilyen volt Hegedűs Morgan. Ilyen lett volna Hegedűs Morgan? Ez volt az egyik arca, s ezek képeinek egyfajta meg­ fejtései. �palócföld 92/3 Kolozsvári Grandpierre Emil (1907. jan. 15 - 1992. máj. 11) A próza küzdelem a gondolattal Kiagyalni valamely szerkezetet, elég az is­ kolázott elme. A művészet: életet lehelni bele. gikus vágyódást Ady hozta be költészetünkbe, előtte költőink, ha szeretőjük elhagyta őket, a feleségük hűtlen lett, vagy gyomorcsikarás kí­ nozta őket, a “hazát” siratták. Nálunk humorral főleg azok foglalkoznak, kiknek nincsen humora. Logikus. Sipulusz (Rákosi Viktor) felületes, de könnyed, Mikszáth súlyos, de nem mély. Mikes Kelement a gondolat, a francia gon­ dolkodók iskolája tette nagy prózaíróvá. Tel­ jes nyelvi elszigeteltségben élt Törökország­ ban, mégis kitűnő prózaíróvá nevelődött. Az ő példája, csakúgy, mint a Pázmányé, mint a Széchenyié, azt bizonyítja, hogy a próza küz­ delem a gondolattal. Ady azt írta, fusson, akinek nincs bora, ez a fekete zongora. Én azt írom, fusson, akinek esze van, aki gondolkozik, mert ez a fekete ugar. Németh Lászlóban a bőség zavarát ki­ egyensúlyozza a zavar bősége. Pázmány Péter és Bethlen Gábor két rene­ szánsz figura, de csak a politikában azok, egyébként mélyen vallásosak. Íme egyik kul­ csa a magyar szeméremnek. Vannak írók, akik oly szenvedélyes szere­ tettel forgatják saját műveiket, hogy pályatársaik műveinek elolvasására nem marad idejük. Tersánszky hősei gyakran mocskosak, ő mégis azonosul velük. Kakuk Marcival példá­ ul, de ennek ellenére nem piszkolódik be. Mű­ vészetének egyik varázsa a sok mocskon átde­ rengő angyali tisztaság. Ady valóságos érzéseit írta meg szerelmi költeményeiben, Petőfi a konvenciót, másként írt, mint ahogyan élt, innen a szkizoid jelleg szerelmi költészetében. Sok más mellett az élet utáni szemérmet­ len sóvárgást, az elsikkadt évek utáni nosztal­ “Ember az embertelenségben” - ez Ady kölészetének végső magva, ez ad magyará­ 249 �palócföld 92/3 zatot szenvedélyes polémiáira, politikai állásfoglalására, vallásos lírájára, halálfélel­ meire, a sorokból ki-kibomló meghasonlottsá­ gára. A kiváló költő felesége amilyen rossz volt feleségnek, olyan jó volt özvegynek. A próza küzdelem a gondolattal. A mi pró­ zaíróink nem nagyon verekedősek. A Bovarynéban összehasonlíthatatlanul több az apró, jelentős tény, mint Truman Ca­ pote dokumentumregényében, aminek a címe: Hidegvérrel. Flaubert regénye alapjában hatá­ rozottabb, árnyaltabb, tehát igazabb képet ka­ punk a roueni polgárságról, mint Truman Ca­ pote-tól a kansasi viszonyokról. A párhuzamok ugyan szükségképpen tö­ kéletlenek, mégis egyedül ezek segítségével vihetjük közelebb irodalmunkat a külföldi ol­ vasókhoz, a párhuzamok segítségével beszél­ hetünk például angol fogalmakkal magyar iro­ dalmi jelenségekről. Nagy költőnk szoros rokonságban van a focistákkal. A fejét ő is csak akkor használja, ha labda közeledik a levegőben. A Mester kitartóan kereste önmagát. Egy­ szer Szabó Dezsőben találta meg, aztán Orté­ gában, aztán Pirandellóban, végül Klebels­ berg Kunóban. Színes egyéniség volt. A bonyolult mondat annak a nyilvánvaló jele, hogy a szerző birtokába vette a tárgyát, uralkodik rajta. A körmondatnak az a feltétele, hogy amikor kimondjuk az első tagmondatot, már akkor tudjuk, hova akarunk kilyukadni. Háromféle író van. Támogatott, tűrt és til­ tott. Az utóbbiak nyugodt lelkiismerettel már­ tírnak érezhetik magukat, sőt mindenki más­ nál nagyobbnak. A támogatottakat dicsérik, mert muszáj. Legszerencsétlenebbek a tűrt írók, mert a kritikusok őrajtuk verik el a port, amit a támogatott írókon nem mernek elverni, A tűrt írók gyönge írásai gyöngébbek mások rossz írásainál, a sikerültebbek kevésbé sike­ rültek, mint amennyire sikerültek. A regényírók sommásan ábrázolják a nagy karriereket. Ilyenformán: először tányért mo­ sott, aztán kiszolgált a vendéglőben, majd ma­ ga nyitott egy kis kifőzdét, a kifőzdéből ven­ déglő lett, végül vendéglők sora. A tányérmo­ sástól a pincérségig vezető út világos, csak­ úgy, mint a kifőzdéből a vendéglőbe vezető. A kérdés, hogyan lesz a pincérből tulajdonos? Ha Tolsztoj úgy élt volna, mint ahogyan prédikált, aligha lett volna Tolsztj belőle. A puritán szemlélet elriaszt az élettől. Az élet viszont elriaszt a puritán szemlélettől. 250 Minek lerántani a leplet erről vagy amarról a nagyságról, megzavarni a megállapodott íté­ leteket? Ezek voltak Schöpflin érvei, ezért nem írta meg visszaemlékezéseit. Bölcsen tudta, hogy minálunk a szemtanú sem hiteles, ha másról tanúskodik, mint amit elvárnak tőle. �palócföld 92/3 Onagy Zoltán A profosz előszava (12 mondat Peer Krisztián versei elé) 1. A fiatal költő azt reméli, a könnyebb utat választotta, amikor megérintették az első belső rímektől ringatózó verssorok és tár­ sakat kívánt melléjük igazítani. 2. A tehetséges esztergályos is így reméli, ami­ kor odalopódzik apja gépéhez, s titokban születésnapi ajándékot metsz anyjának a kiválasztott vasbunkóból. 3. Senki meg nem rajzolhatja a határszakaszt: belül extremitás, extravagancia, exhibicio­ nizmus; átlépve költészet. 4. Tizenhétéves költő nem tudhatja amit, a tizenhétéves esztergályos igen: a szemé­ lyes ajándék házon belül marad, apróbbnagyobb hibáit lefedi az anyai szem; a ver­ sek szétfutnak a költő kezéből, mint a gyöngyök, függetlenednek, többé nem nyúlhat utánuk. 5. Nem ért semmit, csak érez. 6. Holnap sincs neki, ma van, mindig ma - és mit képzelünk magunkról mi, akik már ennyi meg ennyi évet megéltünk! 7. “Mit magyarkodtok ennyire?” - húzza fel a szemöldökét -. “Hát magyarok vagyunk, nem?” 8. “Szabadság? Mi az, hogy szabadság?” vonja meg a vállát. - “Szegénység van, gazdagság.” - Tizenhét éves. 9. Tizenhét éves. 10. Mást ért a következő mondaton: “Hogy Übü uraságék kedvébe járjak, a fegyenc­ banda szájába a hagyományos pecek he­ lyett nádsípol illesztettem.” 11. Szerencsére. 12. Olvassák figyelemmel. Jegyezzék meg a nevet. 251 �palócföld 92/3 Peer Krisztián Oratórium két kitartott hangra A saját súlya szakította el a földtől, a gravitáció, mint a zuhanó test, vagy a testre zuhanó tégla. S a tégla is régi, mint a házakat díszítő kő-madarak, kemény vályog, benne elszáradt, halott növények nedvei. Iszméné a szerelmem, a gyávának lenni bátor. A tengerparton állunk, ketten. S még sok egyformán idegen, zsúfolt ez a nyár is: Kavicsokat gyűjtünk reménytelen halomba, csak a gömbölyűeket, esélyünk sincs keresztüldobni tányérformájú kövekkel a számunkra-végtelen vizet. Ne is keressünk magunknak lelketlen lehetőségeket! Ahogy megpattannak s lelassulnak a pillanatra-fagyott hullámokon, mintha a film sok majdnem-egyforma fényképpé esne szét. Csigák gömbölyű házából, és a látható víz láthatatlan kristályaiból tömörülnek kőzetté, s a felszín alatti mozgás le-letör egy-egy darabot a mederből, mélyíti az útját. Aztán újra gömbölyűvé csiszolja őket, kavicsokká. S a halott csiga már rég a halak élete lett. Meztelenül cigarettázunk a homokban. A parton nyüzsögnek és kóstolgatják egymást a tenger holnapra már kiszáradt állatai. Örökké barnára sült férfiak kaparják ki őket, s fogukkal a körmük alól. Céltalanul festett vázaikat eladják, hogy megéljen a család, és legyen tető a fejük felett, burok. Emlékszem, azt mondtad, nem mersz messzire 252 �beúszni a vízbe, nem ismered az erődet, s nem tudhatod a felét sem, hogy visszaérj. Mint a kisodródott férgek. Kilométernyire lent a part. A víz sósízű, mint a vizelet, vagy a vér; arcod, ágyékod alatt élnek, s türelmesek az állatok. Mikor szerelmünkről kérdezzük egymást, mint ismeretlenek az ismeretlent, egymásnak feszülnek szavaink, a súrlódás keltette fény megtölti, s a fényben látszik, hogy újra üres, mint éjjel a barlangok, mikor a világ is sötét. Permanens és spermamentes - mondom én. Felhőtlen és felelőtlen - mondod. Ma sem tudom még, hogy magától kék-e a tenger, vagy mert feltükröződik belőle az ég. A parton szökőkutak a pálmák, s gyermekké zsugorodott, vad öregasszonyok a bokrok. Valaki a nyakához kötözött kosárból édességet árul, és magyar cigarettánktól keserű még a szánk. A leterített pokrócon lassan átszivárog a fényes, karcoló homok. S én nem láttam még zuhanó testet, vagy téglától meglékelt embert. Nem voltam a tengernél soha: szegény család. De a bányatóba is fulladnak emberek, zuhanva mélyül a medre. Már nem félek a sínek felett, a metróalagútban, mióta tudom, mindenki fél, mind vár és szeretné. De semmi több és semmi kevesebb. Ez sem a tulajdonom. És eszünkbe sem jut, hogy fölülről a föld is ránk romolhat. Iszméné pedig nem él már, és nem élt sohasem. 253 �palócföld 92/3 Sirató Tavasz van. Ütemesen sírnak a jégcsapok. Lázas homlokú lányokat siratnak, harminchét kilójukat most csonttá fagyasztja a tél. Anyjukat siratják, összefagyott szájú anyjukat: néma, akár a sebhelyes fűzfák - elrútult arcukat figyelve néznek a vízbe, néznek egyre. Megöregedett a bánatuk is, már olyan, mint a jéghideg iszap. Nekik nem lesz haláluk, belőlük koporsó lesz. Tűzfakoporsó: nekik nem lesz hála. Csak a jégcsapok sírnak: a tél ujjbegyéből csöpögő vér. Beissza mohón a tavalyi avar. Kortyonként hal a fehérség. Varjúcsapat a szántón: eltűnnek - a ködben pókháló. A nehéz földben csőrnyomok. Ez megmarad nekik, utánuk. Olvad a hó, tűnnek, tollaikhoz feketül a föld. A jégcsap sír. Pontosak, mint a metronóm a könnyek. Könyörtelenül. Félholt magokból zuhan ég felé a fű. Hiábavalóság az örökkévalóságig. Hónapok ribanca, március, a kísértésbe ne vígy, ne szabadíts meg! Még apránként rámkeményedik a halál: üvegesedő pocsolyaszemekre a jég. 254 �A költő éneke széphajú szerelméhez elrendelten egyelemű halmaz: szerelmeim halmaza tükör: véges létem végtelenbe hajlító tükörbe fulladó tükörkép hogy mi leszel, mi vagy és mire vagy hajlandó és ha lennél csónak (végülis lehetnél) kazánforró szerelmünk sivatagában ha teve lennél én hajcsár púp a hasadon de te mindig és te hajthatatlan ittlétem - egyedül - mint egynapos borosta államon karcolja éjszakánk bőrét légy bor otva hisz kezdenek kiürülni a metaforák légy egyszerű és örök és egyszer használatos - létezésem a világba hajító tükör elrendelten n-elemű halmaz te 255 �palócföld 92/3 Látni szeretnélek Látni szeretnélek, elmegyek hát a kellő messzeségbe, csendben, miként vizihulla utolsó, párás lélegzete a szájból. Elosonok lopva, puhán: bérházakból a macskák, feketék. Mint a meleg. Távolságod közelsége magábaszív. És hülyén nézem itt, hogy fázik mosolyod. 256 �palócföld 92/3 Tarján Tam ás Szemmagasságban V. E jegyzetsorozat jelentkezésekor elmondtam: íróasztalomtól karnyújtásnyira, éppen szem előtt van azoknak a könyveknek a polca, amelyek arra várnak - és én is arra - , hogy végre kézbe vehessem őket. Utaltam rá: természetesen mindig nagyon vegyes összetételű ez a “csapat”. Antikváriumi szerzeménytől lexikonon át regényig van itt minden. Ez magyarázza, hogy e mostani olvasónapló - az eddigiekkel ellentétben igencsak vegyes színezetű. S mert éppen április 1-én, a tréfa világünnepén kezdtem a cédulázgató olvasást, és április 11-én, a költészet napján fejeztem be, az ezúttal elég rövid reflexiók a líra méltóságától indulnak, de az írás szerkezete a vége felé “léhább” köteteknek is teret ad. (A konok szív versei) Anyai nagyapám inkább bé­ kült derűvel, mintsem zakla­ tott mélabúval szokta volt mondogatni nyolcvanadik életéve után: Nem könnyű így a második félidő vége felé... Nyolcvannyolc eszten­ dőt élt. Néha azt gondolom: a nagy meccset idő (a kilencve­ nedik “perc”) előtt lefújta a kérlelhetetlen Bíró; talán köd miatt... A profán hétköznapi ha­ sonlattal mint költői fordulat­ tal találkozunk RÁKOS SÁNDOR legutóbbi verses­ kötetében. Természetesen itt már a cím is megemelt, hi­ szen a Szépirodalminál meg­ jelent CSÖRTE című gyűjte­ mény egyik verse, a Végjáték a XX. század abszurd író­ it, drámaszerzőit juttatja szetes, hogy az uralkodó eszünkbe, s velük együtt a lé­ megszólalásmódok egyike az tezés, illetve a halál abszurdi­ ima, akár a hitetlen imája, hi­ tását. “Vesztésre állok, a lelá­ szen az úgynevezett “őszi­ tó / füttyel bünteti vereségem. kék” korszaka mindenkor / Már a második félidő / legu­ vagy a visszatekintésé (elégi­ tolsó perceit élem...” - kezdi ára vagy megbékélésre, nosz­ a három strófás költemény, talgiára vagy keserűségre amely a befejezésen “még hangszerelve), illetve a más­ egy percnyi enyhületet, bé­ fajta költőalkat esetében a jö­ két” áhít. vő kutatásáé, a holnapra-gon­ A sporthasonlat elvontabb dolásé, diófa-ültetésé. Ez jelentésben, bajvívás értelem­ utóbbi világképben mindig mel van jelen a Csörte (kötet) megjelenik az Ítéletosztó, címben. Csörte a közelgő el­ megjelenik az - akár vitázni is múlás, a fenyegető halál el­ hajlandó - Isten. Rákos Sán­ len. “Kényszerít bajnokká dor könyörgései: párbeszédek gyötörve / páston maradni a a Hatalmassal, és - mint a csörte/ vívóállásban dobogó­ Négy apokrif utolsó tételében ra / kardot rántani vezényszó­ - legalább a míves költői for­ ra...” - pattognak, villognak a ma által ellene szegül a le­ költő meg-megtört, mégis rí­ győzhetetlennek. Itt a bibliai, mekkel suhogó sorai. Termé­ ószövetségi versekre emlé­ 257 �palócföld 92/3 keztető és-es sorkezdetekkel ír le végpillanatot, de az ésben a folytonosság, a megma­ radás szólal. Így uralja a vi­ lágot a rengeteg rideg nomen és gyalázatos verbum he­ lyett a szívós, a létet őrző kö­ tőszó. Ugyancsak érthető, szép gesztus a holtak megidézése, erőt adó szólítása. Füst Mi­ lánra, Szabó Lőrincre, Rónay Györgyre gondol vissza a po­ éta. Velük, az eltávozottakkal a mélyebb és véglegesebb tu­ dás nyeri el jogait. A gazdag összkép újabb színeként a játékosságot em­ líthetjük: a szilveszteri versek bizarr sor- és rím-elmetszéseit, Babits Mihály Fekete or­ szágának “átfestését” a Fehér ország-ciklusban, meg a Kancsalrímek fejezetében. Ebben már zabolázatlanabbul vágtat a kötet, Az elragadtatásról záró ciklusa felé, feledtetve egy-két korábbi fáradtabb, halványabb művet. Fekete-fehér a kötet borí­ tója, az elmúlás a versek fő tárgya - de a színdúsan villó­ dzó és vitézül csatázó költe­ mények uralják Rákos Sán­ dor időskori líráját. Időskori? Kanyarodjunk vissza ahhoz a végjáték-, ahhoz a “második félidó”-képzethez. E poézis­ ben még sokféle fordulatra számíthatunk - hiszen a költő csak hetven éves volt tavaly. 258 (Transzcendens posta) Egyre jelentősebb és hatéko­ nyabb könyves műhellyé vá­ lik a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó. A tollszem­ emblémás Jelenkor Könyvek - én így oldom föl a címlap JK-ját - nemrég többek között KÁROLYI AMY kötetét adta közre, MINDENÉRT MIN­ DENT címmel. A költőnő bi­ zonyára nem örvend annak, ha líráját unos-untalan örök­ kévalóságba távozott társa, Weöres Sándor poéziséhez hasonlítják. Tagadhatatlan azonban, hogy a feleség a testvériesülés gesztusával vi­ szonyul a férj költészetéhez, és ebben a könyvben is szám­ talanszor megidézi - keleties bölcsességgel is, emlékezőhu­ morra is - a felejthetetlen feno­ mént. Nem lehet nevetés nél­ kül végigszántani az Utazás kél lapján: “Ha S.-nek utazhat­ nékja volt, kivert a verejték. Kezeslábasban és kerti cipőben is nekivágott volna a világ­ nak...” Igen, ez a Vándordal Weöres Sándora, bár az ottani szürreális képek igazán kon­ szolidált látomások egy kezes­ lábasban repülőgépező. kerti cipőben Amerikát járó zseni­ hez képest. “Az égen aranyos székláb csavarodik, / dombok során ülök kelettől nyugatig, / csizmám fölrakom a hegykúp asztalára, / felém hajlítom a le­ vegő lombjait, / harangkongást szedek az ágról vacsorára.” Annyiban is rokon Káro­ lyi Amy szüreti költészete W.S. kései lírájával, hogy ő is fragmentumokat szedeget: nem az egész fürtöt metszi le a Mindenség szőlőtőkéjéről, csak egy-egy világegész-sze­ met. Sok-sok számozott, csil­ laggal elválsztott, medáliasze­ rű kis “al-vers” alkotja s még így is kicsinyke, hiátusos vers­ struktúrákat, vagy eleve kurta, aforisztikus a megszólalás. Kulcsszavak? Misztikum és matéria. A nyolc cikluscím közül három (Címzett isme­ retlen; Címzett ismert; Cím­ zett még mindig ismeretlen) felesel a többi öt puritán tárgyszerűségével, “tapinthatóságával”. A költőnő sajátsá­ gos levelezésben áll egyrészt a számára nyilván - és föl­ emelő módon - ma is élő Weöressel, de társalkodik az életen túlival is. Versbeszéde egyértelműen a prózaiság, az egyszerűség felé tolódott, nemegyszer csak a sorokba tördelés (valamint a mindig éles elmére valló okosság) su­ gall vers-benyomást. Sajnál­ nunk kell, hogy a komponált, cizellált költemény manapság nem vonzza Károlyi Amyt. In­ kább rögtönöz, tömören sum­ máz, ötletet jegyez le. Még így is szakrális könyv ez. Füstölög a tömjén (a matéria), és a szelí­ den gomolygó mindenért min­ den-fehérség mögött misztiku­ san sejlik föl az egyszerre is­ merős és ismeretlen “Címzett”. �(Bozótmélyben) Moziné­ nem akart a születő új elköte­ fogy, bőre sárgába vált, va­ zőként vagy a televízió jóvol­ lezett hívévé szegődni. Talán gyona elúszik, életét egyik tából nagyon sokan látták A az újban is a későbbi avittat napról a másikra tengeti. Létezik-e a borféreg vagy VIHAR KAPUJÁBAN című látta már, s ezért abban sem sem? Miért romlik meg a japán filmet, Kuroszava Aki­ bízott sokkal jobban? Maradt az elvont szépség, gyógyult Liu állapota? Erre ra alkotását. Ezt a címet viseli most az Európa Kiadó újdon­ mint mentsvár. Az az idea, az író nem válaszol. Azaz de­ sága is, amely - születésének amely végül talán minden hogynem, háromféleképp is. centenáriumán - AKUTAGA­ másnál döntőbben motiválta Talán a harmadik felelet jár legközelebb az igazsághoz VA RJUNOSZUKE novellái­ a korai suicidiumot... A novellák különös, len­ de ez meg fölszámolja a no­ ból ad válogatást. A fordító és utószóíró Gergely Ágnes azt geteg hangulatot árasztanak, vellát, a megszólalás komoly­ is tudatja velünk, azt az érde­ pedig szinte tapinthatóan ságát. A novella öngyilkossá­ kes filológiai apróságot, ami­ anyagszerűek, leírásaikban got követ el ezekben a záró vel eddig aligha voltunk tisz­ szinte színszerűek (vagyis szavakban; és ez a legtöbb, tában: a Kuroszava-film for­ megint: misztikus és matéria amit tehet. Idézzük Akutaga­ gatókönyve valójában A bo­ együtt. Íme, egy közvetett érv vát, minden további kom­ zótmélyben című elbeszélés Károlyi Amy - és még inkább mentár nélkül: “A borféreg alapján készült, s csak a ke­ Weöres Sándor - “keleti böl­ sem sorscsapás, sem áldás retjáték kötődik “az esőverte csességének” alátámasztásá­ nem volt Liu életében. Liu kiotói kaputoronyhoz, a Ra­ ra). Elég a mondatok első erősen italos ember volt. Mi­ sómonhoz”, a vihar kapujá­ szárnycsapása, hogy máris a kor a bort elvették tőle, sem­ hoz - “amelynek tövében verdeső lélek majdhogynem mi más nem maradt. Vagyis minden etikai törvény bi­ mozdulalan háborgását kö­ Liu önmaga volt a borféreg, zonytalan.” vessük tekintetünkkel. Jelleg­ és a borféreg volt Liu. Ezért Akutagava - édesanyjától zetes, metaforikus helyzet a mikor megszabadult a féreg­ örökölt idegbaja, családi lekötözöttség - amelyben pél­ től, voltaképpen önmagát ölte gondjai, és részint morális és dául A borféreg című elbeszé­ meg. Rövidre fogva a dolgot, esztétikai nézeteinek radiká­ lés rengeteget vedelő, de so­ azon a napon, mikor abba­ lissága miatt - harmincöt hasem részeg Liujának kelle­ hagyta a borivást, Liu nem éves korában öngyilkos lett. ne megszabadulnia bajától. volt többé Liu. Ha pedig Liu Az előttünk fekvő gyűjte­ Szörnyű verejtékezés, öklen­ meghalt, természetes, hogy az mény is csupán néhány írást dezés közepette meg is szaba­ egykori Liuval egészsége és tartalmaz - hajlamosak len­ dul: egy szalamandra formá­ vagyona is távozott. nénk tehát a rövid életű férfit jú, élénkcinóber színű valami ...Csak azért írtam a törté­ kevés szavú írónak gondolni. távozik belőle. Három hü­ net végére ezeket az erkölcsi De nem: jól gazdálkodott ide­ velyknyi hosszú, szeme is tanulságokat, hogy bemutas­ jével. Fiatalon, s mint monda­ van, szája is van, és ahogy ki­ sam: én is tudok úgy morali­ ni szokás, teljes fegyverzet­ kerül a gyomorból, máris ví­ zálni, mint a kínai regényírók.” ben toppant be a századelő ja­ gan tölti a maga gyomrába pán irodalmába, s úgy csatá­ egy boroskorsó tartalmát. rozott minden ellen, ami régi, Liu, a pirospozsgás, kicsatta­ idejétmúlt, csúf, hogy eköz­ nó, sohasem részeg Liu meg­ (Egy jeles fércmű) AN­ ben nem tudott, nem mert, gyógyul. Meggyógyul: le­ GYALOKRÓL, DÉMO­ 259 �palócföld 92/3 NOKRÓL, SZELLEMEK­ taksál egy könyvoldalt. RŐL, VALAMINT A MA­ Persze akik ismerik a Hol­ GYAR-, CSEH- MORVAOR­ nap műhelyét, tudják, hogy SZÁGI ÉS SZILÉZIAI onnan sikervadász fércmű VÁMPÍROKRÓL ÉS KÍ­ nem kerül ki. Az angyalos­ SÉRTETEKRŐL - ezt a ret­ démonos-szellemes köny­ tenetesen hosszú címet egy vecske - Ferenczi László vá­ vékonyka, kisalakú köny­ logatásában, Lőrínszky Ildikó vecske viseli, mely rövidsége fordításában - DOM AU­ ellenére is-jelképes értelem­ GUSZTIN CALMET tiszte­ ben - két részre oszlik. Az lendő atyát, Benedek-rendi egyik, a láthatóbb és nyilván­ szerzetest, a lotharingiai Sens valóbb rész a természetfölötti egykori apátját ismerteti meg jelenségek tárgyszerű, mégis a hazai olvasóval. A jeles tu­ vérfagyasztó taglalása. Za­ dós a XVII. század utolsó rándokútra kelt halott, járvá­ harmadától a XVIII. század nyos vaklárma által előidézett közepéig élt. Termékeny, for­ vámpírkór, három esztendeje dulatokban nem szűkölködő, eltemetett és Szent Szaniszló és enyhe grafomániára valló által föltámasztott ember, a pályája, illetve munkássága Magia Posthuma című mun­ során - mint a felvilágosodás ka, álhalál egyaránt említődik jellegzetes “máskéntgondol­ a szemelvénygyűjteményben. kodója” - a vámpírkérdéssel Ezek a rettenetes mirákulu­ is farkasszemet (pontosabban mok nagyonis egybevágnak a fordult farkas-szemet) nézett. harmadik típusú, a nulladik Magyarországon, vagy a kö­ típusú, és egyéb, sorszámoz­ zép-európai térségben soha­ hatatlan típusú “földöntúli” sem járt, földrajzi és etnikai találkozások iránt erősen (és műveltsége csak arra volt ele­ nem is ok nélkül) érdeklődő gendő, hogy valamiféle ázsiai mai közönség kíváncsisá­ szörnyeket képzeljen ide né­ gával. A Vízöntő Könyvek, il­ pességként. De bármilyen os­ letve a Holnap Kiadó szak­ tobaságokat hordott is össze, emberei tehát jól tudták, hogy tárgyát komolyan vette, a felerészt sikerkönyvet, jel­ képtelenségek és a rejtélyek legzetesen mai könyvipari között általában különbséget terméket publikálnak. Jelen tudott tenni. A halottfeltá­ viszonyaink közt nem ol­ masztást az emberi régióban csón, ám nem is drágán, 139 nem, csakis isteni csodaként forintért. Fölmérések, vizs­ fogta föl, és historizáló oda­ gálódások bizonyítják: napja­ vetéseiben - például a halott ink könyvvásárlója számára mellé temetett, a végső nyu­ az az elfogadható összeg, galmat biztosító szentostyáról amely nagyjából egy forintra szólva - rengeteg érdekes 260 tudnivalót, tanulságos régi hi­ edelmet közöl (s hivatásának szószólójaként azt is: a szen­ telt ostya ilyetén elhantolását az egyház tiltja). A könyv persze végülis nem válik szét az emlegetett két részre (bár érdekes, hogy “misztikum” és “matéria” harmadszor is föltolult ebben az írásban). Mindenesetre tü­ relmet kérek a tudo­ mányosság iránt mindazok­ tól, akik csak az “esetekre”, a démoni hangokra, az elő­ ufokra kíváncsiak - és türel­ met azoktól is, akik búvár­ kodni szeretnének, és a kísér­ teteket a pokolra küldenék. Szegények, azok már úgyis a pokolra jutottak. (Tisztelet a fegyverek­ nek!) E három szóval nem kí­ vánok többet mondani, csu­ pán megismétlem CLAIR VILMOS furcsa művének, a PÁRBAJ-CODEX című szakmunkának a mottóját. A Móra Kiadó valószínűleg úgy ítélte meg, hogy Magyaror­ szágon hamarosan ismét ak­ tuális lehet egy duellumetikai eligazítás, egészen pontosan: “A kard- vítőr és pisztolypár­ baj különböző nemeinek”, valamint a világtörténelem leghíresebb párbajainak a le­ írása. Ha abból indulunk ki, amit az előszó is tartalmaz: hogy “fajn k ősi harcias jelle­ ge következtében” ezer év �során többet párbajoztunk, mint a köztudottan heves vérű olaszok és franciák együttvé­ ve - s ha ugancsak elfogdjuk, hogy “igazságszolgáltatásunk hiányos berendezése” a kard ki kard!, az első vérig vesze­ delmes vitézkedésére késztet­ het, akkor a kiadó helyesen és előrelátóan döntött. Kitalálható, újbóli megje­ lentetés, hasonmás-kiadás ez. Kultúrtörténeti becse is amel­ lett szólt: érdemes újra az ol­ vasó kezébe adni egy elfele­ dett bestsellert. Clair Vilmos műve az 1897-es első edíció­ tól 1944-ig huszonkilenc(!) kiadást ért meg. A mostani fakszimile a hetedik. 1914-es, bővített példány nyomán ké­ szült. Minden tekintetben leg­ értékesebb és legérdekesebb fejezete a párbajozás törté­ netét taglalja, az úgynevezett ítéleti párbajoktól Puskin Sándor nevezetes halálos via­ dalán, Heine Henrik 1841ben szerzett csípősebesülésén át “a XX. század véres bekö­ szöntőjéig”, amelyben két új­ ságszerkesztő vagdalta össze alaposan egymást. A szerző mindig kitér arra. hogyan ítél­ te meg egy-egy históriai peri­ ódus a párbajokat, a kihívást, a kihívás elfogadását vagy visszautasítását, a fegyverne­ meket, és a különböző társa­ dalmi állású férfiaknak a du­ ellumhoz való jogát. Ki volt Clair Vilmos, aki műve révén “a párbajok kor­ látozásához” óhajtott hozzá­ járulni, ám érezhető kéjes iz­ galommal sorolja a híres ese­ teket? Nos, egy milánói szü­ letésű, francia származású. Pestre vetődött gárdatiszt utóbb a magyar testnevelés történetében is úttörő szere­ pet játszó korai sportsman, Clair Ignác fia. Újságíróként és párbajszakértőként kereste kenyerét, de tevékenykedett a közművelődés és az egész­ ségügy terén is. Kár, hogy a mostani kiadás fülszövege ró­ la semmit nem mond, inkább az olyan kuriózumokat emeli ki, mint a nők párbajai, vagy a házasfelek szabályszerű bajvívásai. Pedig a fordulatos kiséletrajz keretén belül egy megnyugtató adalékkal is szolgálhattak volna. Clair Vilmos, a párbajszakértő nemcsak számos párbajt élt túl, de saját kódexének tartós sikerében, valamint a Magyar párbajok Attila hun király idejétől az 1923. év végéig cí­ mű összefoglalásának szép visszhangjában is volt ideje örömét lelni. Mivelhogy százhat nap híján összesen ki­ lencvenhárom esztendőt élt. (Malíc-zia) “Nem tudnál ajánlani valami eredeti halál­ nemet hősömnek, ki a legú­ jabb tragédiámban szerepel?” - kérdezi az író. “Ki a hő­ söd?” - kérdez vissza a barát­ ja. Kiderül: “egy minta anyós”. “Akkor engedd neki - így a felelet - a darabodat el­ olvasni, hadd nevesse magát halálig rajta”. “Ha az élet hasonlít az utazáshoz, akkor az anyósok a vasúti szerencsétlenségek.” “Milyen jó dolga van a tö­ röknek, aki annyiszor nősül­ het, ahányszor akar, és nincs neki egyetlenegy igazi anyó­ sa sem!” Gondolom, ennyiből már ki is derülhetett, hogy anyós­ vicc-gyűjtemény van a ke­ zemben. Az ANYÓSOK KÖNYVE, amely Pécsett nyomatott Taizs József könyvnyomdájában, 1900ban, s alcíme szerint “Hu­ morisztikus, szátirikus anyós­ tárgyú apróságok mulatsá­ gos és tanulságos gyűjtemé­ nye, temérdek képpel, száz­ annyi élccel”. Aki írta, nyír­ ta és a t.közönség mulattatá­ sára kiadta: Sirisaka Andor úr számomra eddig csak annyiban volt ismeretes, hogy Gulyás Pál Magyar írói ál­ névlexikona szerint S-a A-r rövidítéssel, vezeték- és ke­ resztneve első és utolsó betű­ inek összevonásával szerette aláírni cikkeit. Ha Baranya megyei lennék, nyilván töb­ bet tudnék bajuszos, elegáns személyéről (délceg fény­ képével és lendületes szig­ nójával mindjárt az első ol­ dalon találkozhatunk), s nyil­ ván tudták a reprint kiadást gondozó Baranya Megyei Könyvtár illetékesei is, miért éppen ezt a “népkönyvecs­ 261 �palócföld 92/3 két” bányászták elő újrameg­ jelentetés céljára. Talán még azt is tudják, hogy Sirisaka 1900-ban nyögte-e már a há­ zasság igáját, tehát vő volte már maga is, avagy egész életét napa nélküli könnyű­ ségben pergette. Mivel a rendelkezésemre álló lexi­ konok, kézikönyvek hallgat­ nak róla, e kis adatnak sem tudtam utána nyomozni. De azt hiszem kompillátorunk­ nak nem ártott volna egy há­ zsártos anyós. Akkor érződ­ ne, hogy valami tétje is volt a munkának. Akkor nem a szolid derű és a dilettantiz­ mussal határos igyekezet szőné be a kötetét. Akkor a csattanók mögött szitkok csattannának, és minden emberi kapcsolat - nemcsak az irónia tárgyául régesrég és nem is mindig indokoltan kiszemelt - anyós-vej vi­ szony abszurditása is ott vibrálna. Ám ha nem, hát nem. A hasonmás kiadás régies vicc­ rajzai, száz éve is már leg­ alább száz éve nyikorgatott, néha szeretetteli, néha gaz poénjai, az egész könyv sze­ cessziós formáltsága nyilván vonzani fogja a tárgykörben így vagy úgy érdekelt vásár­ lókat, no meg a könyvritkasá­ gok, - érdekességek gyűjtőit. S némi malícziával olvashat­ ják - a kultúrtörténeti becsű, már 1900-ban is bőséges hir­ detésoldalak mellett - az arra vonatkozó czélzásokat, hogy 262 míly nehéz egy piczit szeret­ ni... (Írva, fújva, festve) Már­ mint a falra. A falra - házfal­ ra, vécéfalra, nem-fal falakra - írt, fújt, festett föliratok gyűjteménye (számos graffi­ ti-kötet egyik legújabbika) a FALRA ÍRNI MUSZÁJ. Ni­ gel Rees 1979 és 1986 között öt kötet publikálásával gon­ doskodott arról Londonban, hogy a falfirkák ne maradja­ nak falra hányt borsó. Ebből a tárházból - vagyis a tárház fa­ láról - leste el és le Salamon Gábor, Zalotay Melinda, és a Pátria Könyvek újdonságát tervező Erdély Dániel ezt a pár tucatnyi üzenetet. Közöttük a legtanulságo­ sabbak azok, amelyek olvas­ tán csak egy-két másodperc teltével esik le a tantusz, a fir­ káló ugyanis éppen abban vétkes, amiben valaki mást, másokat elmarasztal. Rasszis­ ták, menjetek haza! - ezt csak egy rasszista írhatta. Az Akasszuk föl a szélsőségese­ ket! más szélsőség szélsősé­ geseinek taszító szélsősége. A falfirkát nem érdekli más, csupán politika és szere­ lem. Gazdag tapasztalatokról tanúskodik az az epigrammatikus remek, hogy “Ha a sza­ vazástól bármi megváltozna, betiltanák”. Nincs olyan, aki nálam jobban csinálja!“ — kérkedik szerelmi tudo­ mányával egy szexvitéz. Hol találkozhatnék Ninccsel? karistolja alája egy bizonyára nőnemű érdeklődő, aki a Nincs-et is tulajdonnévnek nézi. Különben az égvilágon mindenről lehet firkálni, de valahogy a falak nyilvánossá­ gától minden egy kicsit politi­ kus, más falak magánjellegé­ től minden egy kicsit szere­ lemközeli lesz. Nemcsak az a lényeges, mennyire látható, és egyszerre hány ember szá­ mára látható az éppen szem­ lélt fal, hanem az is, hogy a fali író, fali költő maga mennyire látható, amikor a városrendészet és a köztiszta­ sági hivatal által kevéssé tá­ mogatott művét létrehozza. A graffitiért szerzője nem kap egy fillért sem, mégis ez a műfaj zsebeli be a legna­ gyobb honoráriumot. Ezer vereseskötet és száz regény­ trilógia sem kerül annyiba, amennyit főleg a nagyváro­ sok fizetnek aluljárók mosá­ sáért, szobortalapzatok csi­ szolásáért, mellékhelyiségek újrameszméléséért. Már ha fi­ zetnek. A falfirkát nem támogat­ ják ma sem, ímmel-ámmal tiltják, s leginkább tűrik. A firkáló, mázoló láttán általá­ ban fölmérgesedünk, de ha a megszokott helyeken pompá­ zó “falkönyveinket” a tataro­ zás, renoválás, városszépítés “bezúzza”, eltávolítja, a po­ énpattogtató vakolatdarabok �eltűnte miatt mérgelődünk. Legjobb lenne különféle szí­ nű, cseréhető rajzlapokkal burkolni az épületek alsó szintjét. A házak kapuki­ lincsein pedig kréták, ceru­ zák, spray-k, ácsszögek lóg­ hatnának a jövő század társadalmában. De minek irkálok ennyit, mikor vár a munka? Megyek firkálni. Hegedűs Morgan: Őzláb, 1988 (pasztell) 263 �H orpácsi Sándor Márkus István: Az ismeretlen főszereplő Mindenek előtt a Magyarország felfedezése sorsáról, rendeltetéséről, funkciójáról kellene eltűnődnünk. Arról, amelyet több-kevesebb siker­ rel betöltött a pártállam ide­ jén. Másképpen fogalmazva úgy is föltehetnők a kérdést, hogy a sorozat mennyiben gyarapította a társadalom ön­ ismeretét, s mennyire volt (az irodalommal, tudománnyal, politikával együtt, stb) a rendszer legitimációjának eszköze. Elintézhetnők a kér­ dést azzal, hogy a “szocialista rendszer” (többek között a Szovjetúnió) összeroskadása után ezeket a köteteket - a történelem részleteként - csu­ pán dokumentumoknak te­ kintsük. a korszak jellemző tüneteként. kétségbeesett, olykor heroikus küzdelemnek a való (s nem az igazság) leg­ alább felszíni jegyeinek a be­ mutatására. Azért csak a való, mert éppen a bukás fényében vált nyilvánvalóvá - az emlí­ tett rendszer - noha állandóan azt deklarálta - valójában nem akart szembesülni a té­ nyekkel, ha úgy tetszik az 264 igazsággal. Mi több ideoló­ most. 1992 tavaszán. De a giai, jogi, hatalmi - rendőr­ könyv - amely válogatás a ség, ügyészség - eszközök­ szerző életművéből az 1937kel, manipulációkkal állandó­ es önképzőköri dolgozattól an ellenőrzése alatt tartotta az 1987-ig mintegy felkínálja értelmiséget, s ha kellett meg magát erre az elemzésre. Eb­ is félemlítette. Ezért a társa­ ben a keresztmetszetben átte­ dalomtudós (esetünkben a kinthető, modellezhető a ma­ szociográfus), ha mégis el gyar szociográfiai irodalom akart mondani valamit, kény­ útja a (baloldali) ellenzéki­ telen volt átvenni a politika- ségtől az említett rendszer leideológia nyelvezetét, sok­ gitimitációig, a műfaj kiszol­ szor a szemléletét is, hogy gáltatottságáig és kényszerű így, bekódolva, bújtatva mint­ ellaposodásáig. Mert a mai egy becsempésszen valami­ (tegyük föl fiatal) olvasó egy­ lyen valóságmagot a szöveg­ szerűen nem érti hogyan ír­ be. Persze ne legyünk igaz­ hatta ugyanaz a szerző Az ag­ ságtalanok - ennek a sorozat­ rárproletáriátus helyzete Ma­ nak mégiscsak volt valami gyarországon (1937) című ki­ súlya, szerepe, ha más nem, csit sematikus, de mégis elkö­ akkor az, hogy egy szűk értel­ telezett, elemző, a valóságot miségi réteget foglalkoztatott feltáró dolgozatot és a kötet szerzőként is, olvasóként is, címadó írását: Az ismeretlen de igazán átütő erejűvé sose főszereplő: a szegényparaszt­ tudta kinőni magát. Tanul­ ság. Mert jóllehet az önkép­ mányok sorának kell majd ki­ zőköri dolgozat is vállaltan, bevallottan baloldali, de még deríteni ennek okát. Igazságtalanságnak tűn­ mentes minden kívülről be­ het, hogy mindezt éppen vitt, ráerőltetett ideológiától. Márkus István, a szociográ­ Ez a mohó valóságismeret és fiai irodalom nagy öregjének igazságszomj jellemzi a szer­ könyvét recenzálva, annak ző, a negyvenes, ötvenes előljáróbeszédeként írom években írott tanulmányait is. �Beszámítva, s elfogadva a telműen igenli a kolhoz min­ hatjuk, hogy senki se látta ezt, már említett korlátozó ténye­ tájú termelőszövetkezetet, de senki se szólt, mert a reform­ zőket is (hatalom, ideológia), elfogadja a falu, az általa is kommunisták - már az ötve­ amelyeket vállalnia kellett a pozitívnak tekintett paraszti nes években! - figyelmeztet­ szerzőnek, különben nem értékek szétverését, lejáratá­ tek, hogy ez az út katasztrófá­ publikálhatott volna. Példa­ sát is pozitívumként említi, hoz vezet. Szerzőnk azonban ként (pozitív) az 1956-ban amint az “individualizációt” örömmel konstatálja - a hat­ írott Somogyi összegzést eme­ is, a Kádár-korszak önpusztí­ vanas években - a téeszek lem ki az ötvenes évek tsz- tó, önkizsákmányoló hajszá­ megerősödését, holott éppen szervezésének tragikus hatá­ ját, amelybe generációk rok­ ő fedezi föl, hogy a tulajdon sáról. Emiatt az írása miatt kantak bele, csupán azért, eltörlése, az érdekeltség hiá­ marasztalják el a szerzőt Ká­ hogy lemondva a reproduk­ nya bűnösen pocsékoló gaz­ dárék. S ez mintegy forduló­ cióról, azaz a gyerekről, fönn­ dálkodáshoz vezet a mezőpontot is jelent a szerző pá­ tartsák magukat, bevigyék a gazdaságban is. (Gebe má­ lyáján. Mert az, amit addig írt faluba a civilizáció és urbani­ sodszor: A nyírkátai szöve­ Erdei Ferenc, Bibó István, záció néhány vívmányát! vény, 1966) Látja a csőd jele­ Illyés Gyula, Veres Péter, stb. Nem látja (nem akarja látni?) it, de következtetésében átve­ nyomdokain valóban való­ a szerző, hogy a szocializmus szi a hivatalos politika szlo­ ságfeltárás, azaz a tények is­ Lenin óta éppen a megnyo­ genjét: az eszme jó, (“vannak merete alapján von le követ­ morított. kiszolgáltatott, sze­ még hibák elvtársak”), csak keztetéseket, illetve hagyja a gényparasztok (muzsikok) tö­ jól kell kivitelezni. Pedig, ha valóságot megszólalni. Hogy megét használta föl arra, valaki értően olvassa ezt a egy később fellángoló, és hogy megtörje vele a munká­ könyvet, választ kap arra is nem csituló vitára utaljak (a sok ellenállását, föllázítva, le­ hogyan gyűlt ösze a 22 milli­ népszaporulatról van szó) hetetlenné téve azoknak a árdos államadósság. Ezt a 1939-ben kimutatja, hogy az munkakultúráját, szolidaritá­ képtelenséget, hogy az állam egykének, a családok felbom­ sát, kollektív öntudatát? Ezek dotálja a termelést, miközben lásának, a társadalom atomi­ nélkül a városba szorított szinte mindenki lop, csal, ha­ zálódásának az oka a nyomor, (menekülő) paraszt tömegek zudik, haza “spájzol” a világamely megaláz, demoralizál, nélkül nem lehetett volna történelemben a szocializmus frusztrál, a társadalom pere­ megvalósítani a megalomán produkálta - úgy, hogy az ál­ mére, sőt a társadalom alá “iparosítási” terveket, a tech­ landóan pocskondiázott, le­ szorít tömegeket. Nem értjük nológiai fegyelmet, józan észt sajnált, “rothadó”, “végnapja­ később, hogy ez az érzékeny­ semmibe vevő “munkaver- it élő” kapitalizmus kölcsö­ ség, elemzőkészség, intellek­ seny-sztahanovista” és egyéb nökkel tömte a “létező és vi­ tus hogyan nem vette észre mozgalmakat. Csak most lát­ rágzó” sikert sikerre halmozó ezeket a jelenségeket “a léte­ juk, a rendszer romjairól szét­ szocializmust. A dologban az ző szocializmusban”? Sőt! tekintve, hogy mekkora árat a legszörnyűbb, hogy a fel­ Éppen a címadó tanul­ fizettünk ezért, egy lerobbant vett kölcsönökből szinte sem­ mányban erényként, pozití­ mezőgazdasággal és egy mit nem tudunk felmutatni, vumként tünteti föl azt, amit “ipari múzeummal”, azaz illetve túl nagy ár azért, amit 1939-ben még jól látott és el­ drágán, eladhatatlan árút a szerző oly lelkesen pozití­ marasztalt. Nem csupán arról (alapanyagot előállító) ipar­ vumként emleget: a szegény­ van szó, hogy Márkus egyér­ szerkezettel. Azt sem mond­ parasztság - úgymond - fel­ 265 �palócföld 92/3 emelkedését. Most pedig itt a - lerobbant gazdaság, erkölcs és munkakultúra, s a hatal­ mas, alulképzett, átképezhe­ tetlen munkanélküliségre kár­ hoztatott tömeg. Amely - kell ehhez is egy két generáció mégiscsak akkor remélhet va­ lamit a jövőtől, ha magántu­ lajdont szerez, azaz az egyéni érdek felelősséggel is társul. Látja a szerző ennek a jeleit is, de a szocialista ideológia torzító szemüvegén (Gerne­ lyapáti magnószalagok: Az utóparasztság arcképéhez, 1971), amikor megrója az inaszakadtáig dolgozó pa­ rasztokat, mert megtanultak piacozni, egyáltalán már értik a piac törvényeit. Akkor (1971-ben) csak megtűri a ha­ talom, mint “vadhajtást” (a meggymagos per ideje ez) a téesz mellett, annak gyámko­ dása alatt, ami a szocializmus győzelme" után magától megszűnik. Nos, a szocializ­ mus szűnt meg, nem váratla­ nul, de meglepően gyorsan. Amikor azt mondtam a bevezetőben, hogy ez a Hegedűs Morgan: Várok valakit, 1990 (pasztell) 266 szociográfia irodalom (is) do­ kumentumértékű jóindulatú­ an, jóhiszeműen fogalmaz­ tam. Mert - valljuk be - kicsit nyögvenyelős, száraz olvas­ mány. Nagy-nagy türelem és önfegyelem kell hozzá. Elvár­ hatjuk-e ezt az utókortól, amely nem élte meg és -át eze­ ket az éveket, folyamatokat, történéseket? Legfeljebb, ha okulásként, riasztásként olvas­ ná, mint mondhatnánk ma mi az inkvizíció történetét. (Ma­ gyarország felfedezése, Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1991.) �palócföld 92/3 Tóth László Üres szívvel, megrabolt eszményekkel Metszet Peéry Rezső életéből 1945 áprilisától 1946 márciusáig “PALKÓ 35 éves volt, amikor a második világháború végén az új hatalom összeomlott és a várost a tegnapi vesztesek szállták meg újból. Palkó ismét elvesztette állását. Ez eleinte meglepte, hiszen azok közé tartozott, akik igyekeztek ellenállni a Legyőzött Rossznak, s akiket hét éven keresztül kergettek, zaklattak azért, mert ellenfelei az uralkodó állameszmének. Később azonban minden kiderült. Az új hatalom ismét rokonszenves elveket hirdetett, ezúttal a szocializmus törvényeit, de ugyanakkor nagy garral kiáltotta világgá, hogy jóváteszi mindazt, amit - Árpád fejedelem vétett, amikor leigázta a szocializmus választott népének ősét: Szvatopluk fejedelmet.” Peéry Rezső: P. P a l k ó s z á m v e t é s e 1 Bevezetőül: korszakok és mítoszok A második világháború utáni csehszlová­ kiai magyar irodalom történetének kezdeteit egészen a legutóbbi időkig sűrű homály borí­ totta. Írók, irodalomörténészek egybehangzó véleménye volt, s a köztudatban is így rögző­ dött, hogy annak újbóli indulását, harmadik szakaszát, lényegében - tulajdonképpen Fábry Zoltán nevezetes korszakolása nyomán2 1948. december 15-től, a pozsonyi Új Szó megjelenésének napjától lehet számítani. E felfogással azonban - több hiányossága és kö­ vetkezetlensége mellett - azért is baj volt, mert átsiklott egy egész, történelmileg/történetileg hallatlanul bonyolult szakasz, az 1945-1948 közti esztendők, s azok irodalomtörténeti be­ sorolásának, értékelésének kérdése fölött, kö­ vetkezésképp hosszú évekre megkönnyítette e korszak elhallgatását, tüzetesebb irodalom- és művelődéstörténeti szempontú vizsgálatának megkerülését. Különböző, magukat többé-ke­ vésbé máig is makacsul tartó koncepciók és prekoncepciók születtek arra vonatkozóan, hogy ezek az esztendők a “hallgatás évei”, illetve “néma évek”, “zárójeles évek” voltak, a tárgyilagos tényfeltárás és elemzés helyébe a legendák és a mítoszok léptek. Mindössze Fábry Zoltán nevezetes memoranduma. A vádlott megszólal volt a kivétel: az ezeket az esztendőket (is) érintő írások, történelmi és irodalomtörténeti összefoglalók egyöntetűen ezt az emlékiratot nevezik meg, mint a kor­ szak egyedüli (jelentős) irodalmi dokumentu­ mát. Fónod Zoltán 1981-ben keltezett iroda­ Dolgozatom részlet egy hosszabb, Peéry éltét és tevékenységét 1945-1948 között figyelemmel kísérő tanulmányból. 267 �palócföld 92/3 lomtörténeti vázlata (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945 után - gyorsmérleg) még ki­ egészítésének évében, 1989-ben is megfelleb­ bezhetetlen határozottsággal szögezi le: “Arra a kérdésre, hogy mi volt a felszabadulás után a csehszlovákiai magyar irodalom első alkotá­ sa, egyértelműen Fábry Zoltán A vádlott meg­ szólal című írását kell említenünk.”3 Pedig ő is azok között volt, akik elsőként fogadták el Koncsol László 1976-os javaslatát a Fábryféle korszakolás célszerűnek látszó kiigazítá­ sáról, azt tudniillik, hogy a második világhá­ ború utáni csehszlovákiai magyar irodalom történetét 1945-től, nem pedig 1948-tól kell számítani, s ily módon abba A vádlott megszó­ lalon kívül egyéb (többségükben szükségkép­ pen kéziratban maradt) alkotásokat is bele kell számítani.4 Fónod Zoltánnál árnyaltabban fogalmaz Koncsol példáira hivatkozva - Szeberényi Zoltán irodalomtörténeti összefoglalója, az Arcok és művek 1988-ban: “A második világ­ háború vége, a felszabadulás új korszakot je­ lent a csehszlovákiai magyar irodalom törté­ netében, melynek kezdetét éppen a magyar­ ságra nehezedő megpróbáltatások, a nemzeti­ ségi lét súlyos körülményei jellemezték. Iro­ dalmunk létének, folytonosságának látható je­ lei nem voltak, szünetelt a magyar sajtó és könyvkiadás, mely az irodalmi élet megindu­ lásának döntő feltétele. Irodalmi élet nem volt ugyan, de lappangva, magányos alkotók tevé­ kenységére töredezve mégis élt a csehszlová­ kiai magyar irodalom. (...) Ha gyéren is, de mégis születtek művek tehát, melyek irodal­ munk folytonosságát biztosították. S ez még akkor is érvényes, ha ezek a művek csak jóval később kerültek közlésre. Megnyugodhatunk abban, hogy a csehszlovákiai magyar iroda­ lom legújabb korszaka 1945-ben kezdődött, s első szakasza 1948-ig (...) tartott.”5 Azóta már tudjuk, hogy a korszak írásbeli­ sége, irodalma jóval gazdagabb, mintsem azt Koncsol László vagy Szeberényi Zoltán felté­ 268 telezhette/ismerhette, hogy a “magányos alko­ tók tevékenységén” kívül bizonyos fajta tuda­ tosság és szervezettség jegyei is fölfedezhetők benne. Szép számmal akadnak olyan művek is, melyek - igaz, jobbára nem az első nyilvá­ nosságban, netán nem is (Cseh)Szlovákiában - késedelem nélkül, még a szóbanforgó évek­ ben, az eseményekkel egyidőben, közvetlenül világra jöttük után mejelen(het)tek. (S - ter­ mészetessen - lapok, könyvek megjelenéséről is van tudomásunk ebből az időből.) Az emlí­ tett művek felfedezéséhez, illetve sok esetben csak - miután eddig sem hozzáférhetetlen, ja­ varészt közgyűjteményekben megtalálható opuszokról van szó - egyszerű észrevételéhez azonban bizonyos fokú szemléletváltásra, egy másult irodalomfelfogásra volt szükség, mely nem kizárólag csak egy-egy író lakóhelye vagy állampolgársága, egy-egy irodalmi mű megírásának nyelve vagy mejelenésének he­ lye, hanem az ennél mélyebb rétegeket érintő önazonosság- és hovatartozás-tudat alapján tekint egyes írókat, műveket valamely iroda­ lom, ez esetben a csehszlovákiai magyar ré­ szének vagy sem. E szemléletváltás, e másult irodalomfelfogás fényében tehát A vádlott megszólal a második világháború utáni cseh­ szlovákiai magyar irodalom kezdeti szakaszá­ nak nemcsak hogy nem az egyetlen, hanem nem is az első, sőt, megkockáztatom: nem is a legjelentősebb (inkább csupán egyik legje­ lentősebb) alkotása.6 Ugyanezen meg­ gondolás, valamint az újabb kutatások alapján elmondható, hogy a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom sem Fábry Zoltánnal, hanem főleg az ekkoriban még ugyancsak Szlovákiában (Pozsonyban) élő és (cseh)szlovákiai magyarnak számító Szalatnai Rezsővel és Peéry Rezsővel kez­ dődik. Kettőjük közül - jóllehet vele kapcsolat­ ban is meglehetősen hiányosak az ismereteink - Szalatnai Rezső sorsa, tevékenysége, élet­ műve az ismertebb.7 Peéry Rezsőé egyelőre �hozzáférhetetlen, sőt, túlnyomórészt feltárat­ lan, illetve ismeretlen.8 Peéry Rezső, az ismeretlen Különösen Peéry életének, életművének az 1945 utáni fejezeteiről tudunk keveset. Míg az első Csehszlovák Köztársaság-beli tényke­ dése - ám ez is csak főként Sarlós múltja okán - viszonylag ismert, s a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában kifejtett, Szalatnai Rezsőével párhuzamos tevékenysé­ gével is kiérdemelt az utókor részéről - főleg az utóbbi években9 - egy-két elismerő szót, addig a magyar vallomásos irodalom, esszé és publicisztika legjobb teljesítményeihez mér­ hető munkásságának későbbi szakaszai - még akkor is, midőn már újból lehetett szólni róla - szinte teljes egészében kívül maradtak a csehszlovákiai magyar írók, irodalomtör­ ténészek figyelmén, érdeklődésén. (A ma­ gyarországiakén is.) Pedig igazán lett volna miért emlegetniük őt. Különösen az 19451949 között írt publicisztikájával, s az ezen időszakban kifejtett tevékenységével kötődik szorosan Peéry a csehszlovákiai magyarság sorsához, de később is, élete végéig meleg szeretettel és odaadó figyelemmel fordul egy­ kori hazája, ezen belül pedig szülővárosa, szü­ lőföldje, Szűkebb értelemben vett népközössé­ ge felé. Hogy milyen keveset tudunk róla, arra jel­ lemző példát szolgáltatott az a meg nem élt nyolcvanadik születésnapjára készült, róla szóló vázlatos pályakép, mely életének, tevé­ kenységének 1938-ig terjedő szakaszáról részletesebb, 1938 és 1945 közötti szakaszáról szűkszavúbb, ám a célnak még mindig megfe­ lelő áttekintést ad, míg az ezt követő évtized­ ről már csak ennyit olvashatunk benne: “Peéry 1945-ben, közel negyedszázados szlovákiai irodalmi tevékenysége után a kitelepítés sor­ sára jutott. Magyarországon irodalmilag ke­ véssé volt tevékeny,10 s egy ideig a szociálde­ mokrata párt apparátusában dolgozott, majd - magyar-francia szakos tanár lévén - a soproni gimnázium tanáraként és igazgatójaként mű­ ködött.”11 Az ezt követő sorok már Peérynek az 1956-os magyar forradalomban vállalt sze­ repéről, s a forradalom bukása utáni (második, majd harmadik) emigrációjáról adnak hírt. Mi több, még ebben a néhány sorban is számos bosszantó pontatlanság és tárgyi tévedés talál­ ható, aminek okát elsősorban elfelejtett írónk életének, életművének feltáratlanságában kell keresnünk/látnunk.12 Mindent egybevetve, rá is teljes mértékben ráillik, amit Szalatnai Re­ zsővel kapcsolatban mondtam egy helyütt,13 azaz hogy ő is a folyamatosságot, az első (1918 és 1938 közötti) korszakból a második­ ba, továbbá az 1938 és 1945 közötti második­ ból a harmadikba történő átmenetet jelenti a csehszlovákiai magyar irodalomban. Kétségtelen ugyanis, hogy az 1945-1949 közötti esztendők Peéry Rezső életének, sze­ mélyes sorsának és közéleti (írói) publiciszti­ kai tevékenységének legfontosabb szakaszát jelentik, melyek mélyen rányomták bélyegü­ ket egész későbbi életére, s gondolkodásának alakulására is kimutathatóan döntő hatással voltak. Tudvalevő, hogy a második világhábo­ rút Peéry a fasiszta Szlovák Köztársaságban, szülővárosában, Pozsonyban vészelte át: előbb az Esti Újságnál, majd Esterházy János Magyar Hírlapjánál újságíróskodott.14 Antifa­ siszta szellemiségű, mélységes humánumtól átitatott, valamint a keresztény és polgári ér­ tékrend mellett hitet tevő írásai - Szalatnai Rezsőéivel egyetemben - a korszak legjobb magyar publicisztikai teljesítményei közé tar­ toznak. A “felszabadulás”: a tiltakozás első hangjai A második világháború vége Peéryt ugyancsak Pozsonyban érte.15 Harmincöt éves ekkor; férfikora és alkotói energiái teljé­ ben van (lehetne) éppen. Keserű iróniával, tör­ ténelmi tapasztalatai alapján szerzett bölcses­ séggel emlékezik meg erről - ezekről a napok­ 269 �palócföld 92/3 ról - egy későbbi keletű vallomásában: “Nem fél évtizedének elvhű diktátorai idején nem haltam bele a második világháborúba, mint sok szó es(het)ett. Árnyaltan ír erről a magatartásformáról illett, s életem kompozíciója szempontjából stílszerű lett volna, s 1945 áprilisában meg­ Molnár Imre, amit azért is érdemes e helyen értem az eddigi világtörténelem egyik legsajá­ kicsit hoszabban idéznünk, mert éles szemmel tosabb felszabadítását, az orosz seregek fan­ és a valóságnak megfelelően, az elsők között tasztikus arányú középeurópai győzelmét. mutatott rá a csehszlovákiai magyarság disz­ Ama csatakos reggel néhány órára valóban kriminálásával szembefeszülő kisebbségi ma­ úgy éreztük, hogy szabadok lettünk ismét, gyar értelmiség magatartásának erkölcsi indí­ amíg aztán a katonákkal való eszmecsere és tékaira, társadalmi gyökereire: “A szlovensz­ sajátságos érintkezés nyomán nem derült ki, kói magyar értelmiségi réteg önépítkező tuda­ hogy egy társadalmi forradalommal együtt ta az I. Csehszlovák Köztársaság demokrati­ számunkra egy új szolgaság kora kezdődik, kus viszonyai között alakult ki, melynek ma­ másfajta megszállásé, megaláztatásé, kiszol­ radéka minden tiszteletet megérdemlően ra­ gáltatottságé.”16 gaszkodni tudott az elsajátított humanista ér­ Életén, egész addigi útján, tevékenységén tékekhez a Szlovák Köztársaság közismet vi­ végignézve, mi sem természetesebb, hogy szonyai között is. Ez az értelmiség az ember­ Peéry is az elsők között vállalkozik cselekvés­ telenség és a magyarellenesség politikájának re, és sógorával, a Magyar Párt gazdasági állami szintre emelt folytatásakor sem hallga­ ügyeinek intézőjével, Garzuly Ferenccel tott el.18 Az egyre fogyatkozó létszámú cseh­ együtt ő is ott van annak az 1945. április 19-én szlovákiai magyar értelmiség 1945-49 közötti keltezett Emlékiratnak az aláírói között, me­ történelme mindenkori példája lehet az embe­ lyet Molnár Imre - az eddigi ismereteink sze­ ri kitartásnak és a hűségnek. Ez az értelmiség rint - “a csehszlovákiai magyarság II. világhá­ ui. szűkre szabott lehetőségeit a végsőkig ki­ ború után kimondott első szavának”17 minő­ használva hatalmas szervező munkát végzett. sít. A második világháború alatti időszak szlo­ Információkat gyűjtött és adott tovább, titok­ vákiai, pontosabban pozsonyi magyarságának ban iskolákat vezetett, illegális sajtót adott ki, kilenc vezető képviselője - nevezetesen - jogvédelmet nyújtott és segélyszolgálatot tel­ Stelczer Lajos, a Magyar Párt igazgatója, dr. jesített, egyszóval tette, amire épp szükség Neumann Tibor ügyvéd, Garzuly Ferenc agro­ volt. Tette mindezt azzal együtt, hogy tudatá­ nómus, dr. Czibók János ügyvéd, Mayer Imre ban volt annak, mindezzel milyen kockázatot tanár, továbbá Nyárai-Nemecz Miklós és Lu­ vállal magára. Tisztában volt azonban azzal is, kovich József szerkesztők, valamint Szalatnai hogy az adott esetben a csehszlovákiai ma­ Rezső és Peéry Rezső - által aláírt tiltakozás gyar kisebbség léte vagy nemléte volt a kér­ keltezésének ideje: 1945. április 19-e, vagyis dés.”19 mindössze két hetes késéssel követi a cseh­ Peéry Rezső élete és írói munkássága min­ szlovákiai magyarság sorsát megpecsételő, s den mozdulatában, minden mondatában ezt a arra sok tekintetben lényegében még ma is magatartásformát példázza. Azt, így utólag, befolyással lévő, április 5-én kihirdetett, hí- több mint négy és fél évtized távlatából nehéz res/hírhedt kassai kormányprogramot. Maga eldönteni, hogy mekkora része lehetett Peéry­ az Emlékirat, de már megszületésének puszta nek az Emlékirat megszövegezésében. Mol­ ténye is egy olyan (kisebbségi) értelmiségi nár Imre szerint ez Szalatnai Rezső munkája magatartásformára irányítja rá a figyelmet, volt,20 de a Szalatnai és Peéry közt ez időben melyről a kommunista rezsim négy, négy és (is) meglévő rendkívül szoros baráti, valamint 270 �eszme- és munkatársi kapcsolat, továbbá Peéry e tárgyban ismert egykorú írásainak és későbbi keletű visszaemlékezéseinek gondo­ lat- és érvrendszere, vonalvezetése és erköl­ csisége azt sejtetik, hogy az Emlékirat szöve­ ge aligha nyerhette volna el végső formáját az ő közreműködése nélkül. Az Emlékirat, melynek címzettje a cseh­ szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Ta­ nács (a parlament), már legelső soraiban is a szlovákiai magyarság ártatlanságával, a szlo­ vák fasizmus elleni szembefordulásával és bá­ tor kiállásával igyekszik bizonyítani az ellene foganatosított intézkedések jogtalanságát és igazságtalanságát: “mi, azok a magyarok, akik ma ezen a területen élünk, öntudatosan és tisz­ ta lelkiismerettel jelentjük ki, hogy 1939. már­ cius 14-től21 napjainkig sem gondolatban, sem tettben nem vétettünk a demokrácia és a humanizmus gondolata ellen. Ezek a magya­ rok nyugodt lelkiismerettel állíthatják, hogy még a legnehezebb körülmények közepette is, a legszélesebb körben is meg tudták őrizni ezeket az elveket, amelyek az embert méltóvá teszik arra, hogy megbecsüljék őt.”22 A to­ vábbiakban az Emlékirat egymás után sorolja a példákat a (cseh)szlovákiai magyarság bűn­ tetlensége, ártatlansága mellett, ami már csak azért is figyelmet érdemel a részünkről, mert ezen igazolási eljárásnak a logikája és érv­ rendszere további - ismert szerzők nevéhez fűződő - memorandumokból köszön vissza ránk. Így például a legismertebből, az éppen egy évvel későbbi keletű A vádlott megszólal­ ból. Sokáig, évtizedekig sűrű homály fedte azt az ugyancsak mostanság napvilágra kerülő tényt is, hogy Fábry mellett a két másik fegy­ vertárs, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső is megírta a maga memorandumát. Míg Szalat­ naiét, mely közel négy és fél évtizedig várt jobb sorsára, mint már volt róla szó, Molnár Imre közzétette nemrégiben,23 Peéry Rezsőé, jóllehet hármuké közül egyedül az övé jelent meg - igaz, Posoniensis álnév alatt - a törté­ nésekkel egyidőben,24 azóta is a feledés ho­ málya fedi. Igazolási eljárásuk logikájának és érvrendszerüknek említett rokonságán kívül az is közös vonása hármuk memorandumá­ nak, hogy a törvényerőre emelt törvénytelen­ ségek, a (cseh)szlovákiai magyarság kegyet­ len megalázása és üldöztetése mind Fábryt, mind Peéryt, mind pedig Szalatnait arra kész­ teti, hogy szembenézzenek kisebbségi sorsuk­ kal, s valamiképpen megpróbálják levonni több mint két és fél kisebbségben eltöltött év­ tized általánosítható tanulságait, és elgondol­ kodjanak azon, vannak-e/lehetnek-e sajátosan kisebbségi magatartásformák, s ha igen, me­ lyek ezek.25 Peéry pazar tanulmányáról még lesz szó, itt csupán a (cseh)szlovákiai magyar­ ság második világháború utáni egyik legelső megnyilvánulásához való közvetlen kapcsoló­ dására szerettem volna utalni. Az Emlékirat mellékanyaga az a néhány héttel későbbi, 1945. június 5-i keltezésű Helyzetkép a szlovákiai magyarokról című do­ kumentum.26 melynek szerzőjét Molnár Imre azonosnak véli az előbbiével.27 Amennyiben ez így van, tehát amennyiben az azonos Sza­ latnai Rezsővel, akárcsak az előbb, most sem zárható ki, hogy annak megfogalmazásában valamilyen formában Peéry Rezsőnek is része volt. Folyamodvány állampolgárságért A kassai kormánypogram alapján az elle­ nállási mozgalomban közvetlenül résztvettek kivételével a csehszlovákiai magyarságot - a kollektív háborús bűnösség vádjával - egyön­ tetűen megfosztották állampolgárságától. Erre a sorsra jutott Peéry is. A Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára őrzi Peérynek azt a sajátkezűleg írt, alább közzétett fogal­ mazványát, melyet egy, az állampolgársága meghagyásáért folyamodó kérelemhez készí­ tett.28 A kérvénynek egyelőre sem a címzettjét - a piszkozatban nevének helyét Peéry kipon­ tozta - , sem a keltezését nem ismerjük. Ez 271 �palócföld 92/3 utóbbit illetően azonban - a levélnek az 1945. augusztus 2-án megjelent állampolgársági dekrétumra való hivatkozása alapján - feltéte­ lezhetjük, hogy az valamikor 1945 augusztu­ sában készülhetett. A szóban forgó két és fél oldalas dokumentumban írónk részletesen is­ merteti a maga baloldali és demokrata múltját, valamint a második világháború alatti követ­ kezetes antifasiszta magatarását és tevékeny­ ségét, amiért börtönnel is sújtották. Hivatko­ zik a “szláv-magyar kultúrközeledésért és po­ litikai megértésért” végzett munkájára is. Vé­ gezetül pedig felsorolja azokat az ismert po­ zsonyi személyiségeket, akik az általa leírt ér­ vek igazságtartalmát tanúsíthatják; e célból többek között Laco Novomensky és Ján Smrek, a kitűnő szlovák költők nevét - az előbbi egyúttal a kor egyik tekintélyes szavú politikusa is - említi. A felsorolást dr. Imrich Kunosík, pozsonyi ügyvéd zárja, akinek nevét az teszi számunkra érdekessé, hogy Peéry egy korábbi hosszú, több mint tizenkét oldalas, magyar nyelvű le­ velének is ő a címzettje.29 Az 1945. április 27-én kelt levél, amellett, hogy néhány igen fontos (ill. kevésbé ismert) életrajzi adalékot is tartalmaz, Peéry gondolkodásának és életé­ nek egyik-másik alapvető vonatkozásának megértéséhez (és/vagy értelmezéséhez) is hozzásegít(het) bennünket. Ugyanekkor az imént említett fogalmazvány és ez a levél az első hiteles dokumentum arra nézvést, hogy írónk miként reagált arra a “féktelen és igaz­ ságtalan büntetésre”,30 melyet a csehszlováki­ ai magyarság oly ártatlanul szenvedett el, s miként élte meg az egyre fenyegetőbb, egyre tragikusabb helyzetet. A levél címzettje - aki Kunosiról szlová­ kosította Kunosíkra a nevét - a kérdéses idő­ szakban a pozsonyi magisztrátus munkatársa volt.31 Peéry indítékáról, ami levele megírásá­ ra késztette, az első sorokban olvashatunk: né­ hány nappal korábban a nevezett ügyvédnél egy magyar küldöttség járt, mely előtt Kuno­ 272 sík dr. bizonyos vonatkozásban - a levélből, sajnos, nem derül ki, milyenben - rosszallólag említette Szalatnai és Peéry nevét. Írónkat ér­ zékenyen érintette az eset, és megbántva, a bírálatot igazságtalannak tartva reagált rá. Mondandóját azzal kezdte, hogy kiállt Szalat­ nai mellett; “A párosítást helyesnek és indo­ koltnak tartom, mert évek hosszú sora óta kö­ rülbelül azonos vonalon küzdünk bizonyos minimális jogokért, melyeket a jelek szerint a »történelem istennője« végleg megvont tőlünk.”32 Levele mögött, írja, az a szándék áll, hogy az ügyvéd róla alkotott képét “néhány életrajzi adattal helyesbíthesse”, s hogy az 1939-1945 közötti szerepét előtte jobban megvilágítsa. Ez utóbbi, szerinte annál is in­ kább indokolt, mivel: “Az 1939-es államfor­ dulat után annyiszor kínoztak analfabéták a »szocialista és demokrata, szabadkőműves és zsidóbarát« előéletem miatt, hogy most, mint­ egy óvintézkedésként szeretném egy értelmes és jóakaratú akadémikus ismerősöm kezébe életem néhány adatát letenni, mely életet most úgy látszik azért marasztalnak majd el, mert egy jogaitól megfoszott és 6 éven keresztül megrugdalt, jelentéktelen kisebbség szellemi szolgálata is volt egyben.”33 Mi több, úgy lát­ ja, “fennáll a veszély, hogy egyszerű tudatlan­ ságból vagy informálatlanságból ugyanazok fognak előhúzni vackomból, mint magyart, akik 1940-ben, 1941-ben mint demokratát és sarlóst gyötörtek meg”.34 S miután sorra számba vette élete legutóbbi hat esztendejé­ nek egyes mozzanatait, mintegy végső kon­ klúzióként arra kellett ráébrednie, hogy most, a háború végén ugyanazzal a légszomjjal küzd, mint a háború elején.35 S miként 193839-ben előtte is fölmerült az emigráció lehető­ sége, most újból szembe kell néznie a kérdés­ sel: “...ismét azzal az érzéssel ülök otthon jelenleg betegen a vörös hadseregnek teljesí­ tett munkaszolgálat után36 -, hogy itt talán nem lehetséges tovább az életem.”37 Eddigi ismereteink szerint a második világháború �után ez az első nyoma annak, hogy Peéryben (is) újból fölvetődött a távozás gondolata. Úgy dönt azonban - legalábbis egyelőre hogy marad, hogy azok közt a helye, “akik 6 eszten­ dő óta várják a szabad lélekzet óráját, akik biztatták környezetüket bízván az emberi érte­ lemben, az igazság erejében, a józan ész hatal­ mában”, akikkel együtt “ismét a történelem hernyótalpa alá került” - függetlenül attól, hogy “6 éve nem a gázlókhoz, hanem az elgá­ zoltakhoz tartozik” akikkel “üres szívvel és megrabolt eszményekkel” ül együtt ”ebben az órában”38 Májustól szeptemberig 1945 nyaráról egyelőre nincsenek köze­ lebbi és közvetlen adataink Peéry napjainak folyásáról. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy az első csapások ájulatából való eszmél­ kedésnek, a helyzet és e helyzetből reá háruló szerep tudatosításának, egy széleskörű segély­ szolgálat és - nevezhetnénk így - ellenállási mozgalom megszervezésének kezdeti idősza­ ka ez. Ezzel kapcsolatos feltételezéseink és kövekeztetéseink Peéry későbbi visszaemlé­ kezéseinek egy-egy (olykor csak fél) monda­ tán, Szalatnai Rezső ez időben (is) az övével párhuzamos pályájának, tevékenységének vizsgálatán, valamint a korszak oly gazdag memorandum-irodalmának a szemrevételezé­ sén és elemzésén alapulnak. A csehszlovák hatóságok május 3-án kezd­ ték meg - “egészen váratlanul” - a pozsonyi magyarok internálását. A tragikus és botrá­ nyos eseményekről “a pozsonyi magyarság egyik állhatatos demokratája, a csehszlovákmagyar együttműködés őszinte, érdemes hí­ ve”, Isteriensis számolt be Pozsonyi levelében az 1945. július 3-ától megjelenő Új Magyaror­ szágnak már a második számában.39 Hogy Peéry (illetve családja) miként kerülte el (el­ kerülte-e egyáltalán) az internálást, azt egyen­ lőre nem tudjuk, ám ennek - amennyiben így volt - valószínűsíthetően írónk második világ­ háború alatti magatarásának, publicisztikai te­ vékenységének méltánylása, esetleg vezető pozíciókba került szlovák barátainak, írótársa­ inak közbenjárása lehet magyarázata. Helyze­ tét azonban Peéry egyáltalán nem véletlenül érez(het)te mégis ideiglenesnek és bizonyta­ lannak, ami rendkívüli lelki megterhelést je­ lentett számára. Amikor például írónk altere­ gójának, Peéry P. Palkó számvetése című re­ mekbeszabott tárcája címszereplőjének a há­ borút követően felkínálták, hogy “sürgősen változtassa meg” nemzetiségét, Palkónak “nemcsak hogy nem volt gyomra és kedve ehhez, hanem minden lehetőt és lehetetlent megkísérelt, hogy sostársai feje felől e szokat­ lan és érthetetlen vészt elhárítsa. Ez persze meddő törekvés maradt s azonkívül felettébb veszélyes. Így kellett Palkónak harminchat éves korában sürgősen hazát változtatni, mi­ előtt börtönbe került volna.”40 Fizikailag sem lehetett a legjobb állapot­ ban. A dr. Kunosíknak írt, fentebb részletezett levelében maga is említi, hogy az általa egy­ helyütt ironikusan a “Vörös Hadsereg érdeké­ ben kifejtett önkéntelen segédmunkási ügykö­ désnek” nevezett, rá is rákényszerített “málen­ kij robot” egészségileg mennyire megvisel­ te.41 Egy másik vallomásából arról értesülhe­ tünk, hogy a szóban forgó “komor és rettene­ tes hónapokban” egy “svájci intézmény alkal­ mazottjaként” a “Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatába szegődött”, s néhány (volt balol­ dali) barátjával együtt igyekezett elviselhetőb­ bé tenni “az üldözöttek hétköznapjait”, mi­ közben az elhurcolástól, írja, őt magát csak a vakvéletlen mentette meg.42 Demokrata érzelmű, a magyarokkal ro­ konszenvező, a magyar kultúrát nagyra érté­ kelő szlovák barátaitól, ismerőseitől is segít­ séget remél. A párizsi Irodalmi Újságban 1962-ben közölt visszaemlékezésében ír pél­ dául arról, hogy az általa olyannyira tisztelt és szeretett, ez idő tájt magas beosztásban lévő, a Szlovák Nemzeti Tanács (a parlament) 273 �palócföld 92/3 alelnökeként és iskolaügyi miniszterként tevé­ kenykedő, Budapesten született költőnél. La­ co Novomskynél is többször kilincselt a segít­ ség reményében.43 De csupán részeredményt sikerült olykor-olykor Peéryéknek elérniük,4 4 a nagy dolgokat illetően eredménytelenek ma­ radtak próbálkozásaik: “...a tárgyalások szü­ netében egymást kergették a jogfosztó rendel­ kezések.”45 Jószolgálati úton Budapesten Szeptember 14-e és 18-a között Peéry Sza­ latnai Rezsővel jószolgálati úton volt Buda­ pesten, ahol a magyar politikai és szellemi élet számos vezető képviselőjével találkoztak. Céljuk az volt, hogy tájékoztassák őket a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, “a kö­ zel háromnegyed-milliónyi magyar nemzeti­ ségű felvidéki embert fenyegető rabszolga­ sorsról”46 és velük együtt keressék az ellenlé­ pések lehetőségét a csehszlovákiai magyaro­ kat ért “elháríthatatlan s egyetemes katasztró­ fa”47 méreteinek csökkenése, következmé­ nyeinek enyhítése érdekében. Úticéljuk az volt, emlékezik rá visza később Peéry, hogy “az új magyar kormány embereivel közöljük, milyen gazdasági, társadalmi és emberi össze­ omlás zúdult ránk a második megszállással. Háromnegyed-milliónyi ember kálváriájának állomásairól hoztunk megbízható, összefogla­ ló értesülést, hogy kipuhatoljuk, mit kellene és lehetne tenni, hogy mentsük, ami még ment­ hető, hogy megmozgassuk az emberi lelkiis­ meretet a világban, hogy közbenlépést kér­ jünk, tanácsot, hogy megbeszéljük, mint le­ hetne a meglódult lavina rombolását megfé­ kezni.”48 A jószolgálati út részleteiről több forrásból is - mindenekelőtt Szalatnai Rezsőnek egy 1943-as falinaptár hátlapjaira írt feljegyzései­ ből - értesülhetünk.49 Összefüggésben lehet ezzel az úttal Szalatnainak az a feljegyzése is, mely szerint Peéry Szabó Béla komáromi (származású) esperes meghívására Szalatnai 274 Rezsővel és családjával együtt részt vett a du­ naradványi református templom felszentelé­ sén, majd jelen volt a református lelkészek és konventi tagok megbeszélésén is.50 A feljegy­ zés, sajnos, nem jelöli meg közelebbről a templomszentelés időpontját, annyi azonban bizonyos, hogy a szóban forgó napokban, s feltételezhetően épp közvetlenül Peéryék bu­ dapesti útja előtt került rá sor. Ebből a feljegy­ zésből ugyanis azt is megtudhatjuk, hogy író­ ink a szomszédos Dunamocson szálltak meg Szalatnaiék Cséby Istvánnál, Peéry Fekete (? - a családnév, sajnos többféleképpen is olvas­ ható) Elláéknál -, majd innen mentek át “csónakon a Dunán” - Magyarországra.51 A kérdéses jószolgálati útról Peéry a Talál­ kozásom Tildy Zoltánnal című visszaemléke­ zésében szólt részletesebben.5 2 Mivel Peéry írása egy művelődéstörténeti (és szlovák-ma­ gyar kapcsolattörténeti) szempontból sem ér­ dektelen, sőt, igen jelentős, ezidáig azonban ismeretlen (vagy legalábbis kevésbé ismert) tényre hívja fel a figyelmet, érdemes e helyen hosszabban is idéznünk belőle: “Illegális utunknak volt egy jelentékeny mentora a szlo­ vák nemzeti tanácsban: Novomesky Laco, a kitűnő költő, helyettes szlovák miniszterelnö­ ki minőségben. Ígéretet kaptunk arra vonatko­ zóan, hogy ha Teleki Géza iskolaügyi minisz­ ternél elérjük a békéscsabai szlovák gimnázi­ um felállításának kieszközlését, Komáromban kapunk egy magyar intézetet ennek fejében. (...) A nagyvonalú, tájékozott és valóban ál­ lamférfi benyomását keltő Teleki Gézával né­ hány óra alatt elintéztük a békéscsabai gim­ názium ügyét, amely nem »alulról jövő« szer­ ves kezdeményezésre, nem a mindig patrióta csabaiak akaratából, hanem Teleki Géza és a magyar kormány elhatározásából született meg, hogy megkapjuk érte - amit persze nem kaptunk meg (a kiemelés Peérytől való - a szerző megj.) - a komáromi magyar gimnázi­ umot a megszüntetett magyar középiskolák fejében.”53 �Peéry és Szalatnai Budapesten, “ebben a felgyújtott, szinte elhamvadt, porba, piszokba taszított, megalázott nagyvárosban”54 a volt szlovenszkói magyar írótárs és szerkesztő, az egykori sarlós, Vass László vendégszeretetét élvezték annak Szemlőhegyi úti lakásában. Szalatnai Rezsőtől - szép Szabó Lőrinc-port­ réjából - tudjuk, hogy a két pozsonyi író “álom és alvás nélkül, szinte egyetlen rohanat­ ban, ajtót ajtóra nyitva, magyarázva, minden­ kit tájékoztatva”55 töltötte az időt, s fizikai teljesítménynek sem elhanyagolható, hogy ki mindenkivel sikerült tárgyalniuk e néhány nap alatt “honfitársaik érdekében”.56 Közben még arra is jutott idejük, hogy sza­ vukat hallassák Szabó Lőrinc épp az idő tájt folyó igazolási perében, s írásos nyilatkozat­ ban álljanak ki a fasizmus vádjával elmarasz­ talt költő mellett. (Találkozásuknak, illetve a két pozsonyi író fellépésének Szabó Lőrinc naplójában, valamint több más korabeli for­ rásban is nyomát találhatjuk.57) Peéryék Nyi­ latkozatát Kabdebó Lóránt tette közzé nemré­ giben az Új Írásban, melyet Szalatnai mint “író. állami tanár, a Szlovák Sajtókamara tag­ ja, a Sarló alapító tagja, a szociáldemokrata munkásakadémia országos választmányának tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja”, Peéry pedig mint “tanár, publicista, a Szlovák Sajtókamara tagja, a Sarló alapító tagja, a volt csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos végrehajtó bizottsági tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja” írt alá.58 Az aláírás érdekességei közül itt csupán íróink masarykakadémiai tagságának feltünte­ tését emeljük ki, jóllehet az Akadémiát tevé­ kenységének a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában való ellehetetleníté­ se után - a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kiadott rendeletével jogilag is fel­ oszlatták, könyvtárát, vagyonát pedig folya­ matosan meghozott rendelkezésekkel 1947. április 14-el bezárólag a különböző szlovák intézetek és intézmények, szervezetek között szétosztották.59 Peéryék nyilatkozata azonban arra utal, hogy ez időben, tehát 1945 szeptem­ berében még nem adták föl teljesen az Akadé­ mia - és vagyona - megmentésének remé­ nyét.60 Egy újabb memorandum Az elkövetkező hónapok is a lázas tevé­ kenység - az egymást érő tárgyalások, megbe­ szélések, egyeztetések, a fölfokozott aktivitás­ ról tanúskodó szervezkedés - jegyében teltek el Peéry Rezső(ék) életében. Legalábbis erre utal az a, különböző forrásokból származó né­ hány adat, feljegyzés, ill. levéltöredék, amely ebből az időből írónk életének egyes mozza­ nataival kapcsolatban (egyelőre) a rendelke­ zésünkre áll. Szalatnai Rezső naplófeljegyzéséből tud­ juk például, hogy 1945. október 6-án Szabó Béla református lelkésszel együtt Peéry is je­ len volt Szalatnaiéknál azon a megbeszélésen, amelyet a Csehszlovákiában hivatalos külde­ tésben tartózkodó René Smith újságíróval és metodista lelkésszel, a brit külügyi hivatal kö­ zép-európai osztályának szakértőjével folytat­ tak. A csaknem három órás, főként németül folyó, ám időnként az angol diplomata tolmá­ csának segítségét is igénybe vevő beszélgeté­ sen íróink igyekeztek a valóságnak megfelelő­ en tájékoztatni “a helyzetről, a 6 éves szlovák uralomról” a Csehszlovákia barátjának híré­ ben álló volt angol alsóházi képviselőt.61 Ezt követően Peéry, nyilván a Smith-szel folytatott október 6-i megbeszélésen elhang­ zottak értelmében, egy memorandumot állított össze “a mi helyzetünkről”. Az emlékiratot Samarjay Éva angol fordításában, Szalatnai október 24-én küldte el Nyárai-Nemecz Mik­ lós útján Prágába, hogy onnan az angol követ titkára továbbíthassa Smith-hez Londonba.62 A memorandum, jóllehet erre egyelőre köz­ vetlen bizonyítékunk nincs, feltehetően azo­ nos azzal a Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről címet viselő, tizenkét 275 �palócföld 92/3 oldalas emlékirattal, melynek egy másolati példánya a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található.63 Feltételezésemhez elsősorban ez utóbbi, konkrét címzett és alá­ írás nélküli okiratnak a keltezéséből - “Po­ zsony, 945. október közepén” - veszem a leg­ fontosabb támpontot. Hiszen értelemszerűen Peérynek is október 6-a és 24-e között, illetve 24-ét megelőzően, tehát a hónap közepe táján kellett dolgoznia a Smith-nek szánt emlék­ iraton, hogy még a fordításra is jusson némi idő. Emellett a szöveg Peéryre utaló stiláris elemei, okfejtésének logikája, szemléletének alapelemei, továbbá annak láthatóan a segít­ ségkérés szándékával született, írónk egyéb írásaiból is ismerős, helyzetfeltáró következ­ tetései nemkülönben az ő szerzőségére utal­ nak. A lehetőség, hogy ezt a memorandumot Peéry is írhatta, megkívánja tőlünk, hogy leg­ alább főbb vonalaiban ismertessük. A kérdé­ ses helyzetértékelést a következő, Gerson kancellárnak 1405. november 7-én a párizsi udvar előtt elmondott, Vivat Rex című beszé­ déből vett, sokat mondó mottó vezeti be: “A szegény embernek nem lesz kenyere, legfel­ jebb egy marék rozs, vagy árpa; szegény fele­ sége teherbe esik és négy vagy hat kicsinyük lesz a kemence körül, mely csak nagy ritkán meleg; kenyeret kérnek, sikítanak, az éhségtől őrülten... És mintha nem lenne elég ennyi nyo­ morúság, fosztogatók jönnek és mindent kiku­ tatnak... mindent összeszednek... és elhurcol­ nak... ne is kérdezzük, ki fizet érte.” A memo­ randum írója rögtön előljáróban leszögezi: a Csehszlovákia területén élő magyarok “meg­ döbbentően sanyarú helyzete (...) nagyjában és egészében arra a totális törvényen­ kívüliségre emlékeztet, melyben a szlovákiai zsidóság él a tiso-uralom éveiben, azzal az enyhítéssel, hogy reméljük, az új köztársaság nem szán gázkamrába való deportálást is a magyaroknak”. A csehszlovákiai magyarságot teljes egészében háborús bűnösnek tekintik és 276 őt teszik felelőssé a köztársaság felbomlasztá­ sáért. A memorandum ellenérvei e tekintetben a kövekezők: 1. ez a vád nem állja meg a helyét, Csehszlovákia 1938-as széthullásának alapvető tényezői ugyanis a Henlein-féle szu­ détanémet mozgalom, valamint a Hlinka-párt szlovák autonomista törekvései voltak; 2. a magyaroknak a németek bábáskodásával 1939. március 14-én kikiáltott önálló Szlovák Köztársaságban csupán többszörösen aláren­ delt szerep jutott, s Mach belügyminiszter már ekkor fölvetette kitelepítésük gondolatát; 3. a magyar területek elcsatolásáról 1938-ban nem népszavazás döntött, hanem annak tényét “diktátumként vették tudomásul a csehszlová­ kiai magyarok”; 4. a magyarok a fasiszta Szlovákiában is mindvégig megőrizték józan mértékletességüket és emberségüket; 5. jólle­ het “a magyar reakciós uralom nem kedvezett a nemzetiségeknek, így a szlovákoknak sem, a magyar és német megszállást ennek ellenére csupán nagyfokú politikai elfogultsággal lehet hatásában közös nevezőre hozni”; 6. bár a nyi­ lasok uralomra jutásával szélsőséges akciókra is sor került a felvidéki területeken, ennek a tragikus magyar fasiszta kalandnak" azonban mégis elsősorban a felvidéki zsidóság és ma­ gyarság, s nem pedig az itt élő szlovákság volt a szenvedő alanya. Ugyanekkor ismert az is, hogy a magyar csapatok egyre kényszere­ dettebben vettek részt a harcokban és sokan átálltak a szovjetekhez vagy a szlovák felke­ lőkhöz. “Mindezek figyelembevételével ért­ hető - így a memorandum -. ha a magyarokat az új köztársaságnak velük szemben megütött terrorja váratlanul érte.” E tekintetben a me­ morandum részletes tájékoztatást ad: A/ a de­ portálásokról; B/az internálásokról; C/ a meg­ szűnő keresetek, megvont nyugdíjak, hiányos vagyonbiztonság következtében előállt hely­ zetről; D/ az állampolgárság megvonásáról és a vagyonelkobzásokról; s végül: E/ a kultúrá­ lis jogok megvonásáról. A memorandum írója végezetül arra a következtetésre jut, hogy “a �csehszlovákiai magyarokkal szemben folyta­ tott néma irtóhadjárat megakadályozása” nemcsak csehszlovákiai magyar érdek, hanem egyúttal, tágabb összefüggésben a “dunavöl­ gyi béke és stabilitás érdeke” is, “melyet Csehszlovákia tragikusan téves eljárása a leg­ komolyabban fenyeget éppen abban a pilla­ natban, amikor a viszálytól megtépett és köl­ csönösen becsapott népek a germán iga szorí­ ásából aléltan, a megbékélés óhajával keresik a betemetett utakat egymás felé.”64 November 9-én Peéry négy szlovák újsá­ gíró és Szalatnai Rezső társaságában P irre W. Mocknál, a Nemzetközi Vöröskereszt delegá­ tusánál vett részt sajtófogadáson, melyen Mock - akinek munkáját, illetve a magyarok iránti elfogulatlanságát illetően később Sza­ latnaiéknak komoly kétségeik támadtak - “he­ lyesen exponálta álláspontját a kisebbségi in­ ternáltak dolgában”.65 1946. első hónap Az 1946. év elejéről tárgyalások (ill. Inter­ venciók) címmel fennmaradtak Szalatnai Re­ zső feljegyzései,66 melyek páratlan jelentősé­ gű forrást jelenhet(né)nek a kutatók számára. E sajnos mindössze március 16-ig meglévő feljegyzéseknek - természetesen - Peéry az egyik leggyakoribb szereplője. Éppen ezért ta­ lán nem lesz haszontalan, ha most röviden áttekintjük, milyen összefüggésekben is buk­ kan föl Peéry neve ezek között a kutatók és laikusok számára egyaránt rendkívül izgalmas feljegyzések között. (Áttekintésünkben min­ den további hivatkozás nélkül ezekre a fel­ jegyzésekre támaszkodtunk, s innen valók kü­ lön nem adatolt idézeteink is.) A szóbanforgó feljegyzések január 4-én említik először Peéry nevét: írónk Szalatnai Rezsővel és Nyárai-Nemecz Miklóssal folytat megbeszélést a helyzetről és a teendőkről, va­ lamint Zsolt Bélának a budapesti Haladás 1945. december 15-i számában közölt, Benes­ hez írott, bíráló hangvételű nyílt leveléről. Ja­ nuár 6-án Peéry és Szalatnai arról értekeztek, hogy dr. Zvrskovec szerint “a magyarkérdés a KSS rendezeseben itt megbukott” . Január 17én Peéry, Szalatnai, Nyárai-Nemecz és Ko­ vács Endre vitatták meg a szlovákiai magyar­ ság helyzetét, a szlovák sajtó tendenciózus ál­ lításait, illetve a magyar sajtó baklövéseit. Másnap Peéry Szabó Béla pozsonyi reformá­ tus esperessel, valamint Dömök Bélával, s megint csak Szalatnai Rezsővel találkozott, s egyebek között arról beszéltek, hogy Szabó Béla Pozsonyban maradhatása érdekében in­ terveniálniuk kellene Laco Novomeskynél és a belügyminiszternél. A rákövetkező napon a két jóbarátot, Peéryt és Szalatnait Emil Boles­ lav Lukácnál, a jeles szlovák költőnél, a ma­ gyar kultúra elkötelezett hívénél találjuk, aki szerint Csehszlovákia helyzete “politikailag és gazdaságilag is katasztrofális”. Peéry Boj ­ sza Imre - aki később Barsi Imre néven vált a második világháború utáni csehszlovákiai ma­ gyar újságírás ismert alakjává - vélekedését tolmácsolta: “...a szlovák kommunisták a tag­ államot erőszakolják és csehellenesek.”67 Közben kétszer is megpróbálták felkeresni Novomeskyt, de nem volt szerencséjük, a köl­ tő-politikust egyik alkalommal sem találták otthon. Január 23-án Peéry Szalatnaival, Sza­ bó Bélával és a Cseh Testvérek Egyházának egyik lelkészével a cseh-magyar viszonyról, illetve az ennek rendezésével összefüggő kér­ désekről beszélgetett. Január 26-án a Prágába tartó Halász Miklós állt meg Pozsonyban és kereste fel Szalatnaival Peéryt, s íróinkat a legfrissebb budapesti eseményekről, hírekről tájékoztatta. Január 30-án Peéry egy másnap­ ra, január 31-re tervezett “általános (magyar­ ellenes) razziáról” értesítette Szalatnait. Ez utóbbi napon, tehát január 31-én Peéry Szlovákia Kommunisa Pártjának (Komunistická strana Slovenska) rövidítése. - (a szerző megjegyzése) 277 �palócföld 92/3 Szalatnaival és Szabó Bélával együtt egy uzsonnára volt hivatalos, melyet Sarlon (?) Gusztáv cseh református lelkész I. Stuart skót missziós lelkész tiszteletére adott. A találko­ zón “a magyarbarát, egyszerű, közvetlen fia­ talember” megígérte, hogy hazatérte után Angliában és Amerikában gyűjtést szervez Magyarország megsegítésére. Miután pedig Peéryék tájékoztatták őt a csehszlovákiai ma­ gyarság helyzetéről, arra is ígéretet tett, hogy Jan Masaryk külügyminiszternél mepróbál közbenjárni Szabó Béla állampolgársága ügyében. Két nappal később, február 2-án, miként azt már korábban is tervezték, Novomeskyt keresték föl ebben az ügyben Peéryék. A mint­ egy 40 perces megbeszélésen egyebek között a járulékuktól megfosztott nyugdíjasok meg­ oldatlan és tarthatatlan helyzete is szóba ke­ rült. Novomesky ezzel kapcsolatban a követ­ kezőket mondta: “A Ti intervenciótokra (...) a povereníkok tanácsa* elhatározta, hogy min­ den magyar megkapja nyugdíját, ha az illeté­ kes MNV-től* * hoz egy írást, hogy nincs kifo­ gásuk a nyugdíj folyósítása ellen.” Ezt köve­ tően a költő-politikus rosszallását fejezte ki, amiért (egykori) barátai, azaz Peéry és Szalat­ nai az elmúlt év tavaszán olyan határozottan kiálltak Esterházy János mellett.68 A találkozó végén szlovák politikus-barátjuk ennek elle­ nére jóakaratáról biztosította Peéryéket: “A szlovák-magyar kérdés közeli, reális elintézé­ se - jegyezte meg végül lakonikusan - nem tőlünk, a szlovákoktól függ, hanem a 3 nagy­ tól. (Én, a kis Novomesky, nem tehetek sem­ mit.)” Jószolgálati úton Prágában Február 5-én Peéry, Szalatnai és NyáraiNemecz Miklós dr. Szilárd Marcellnál, a két háború közti Egyesült Magyar Párt jeles sze­ mélyiségénél járt. akitől megtudták, hogy Gyöngyösi János magyar külügyminiszter Prágába utazott, s vele ment Sebestyén Pál is, aki “a magyar állam szerződéseit szokta meg­ kötni”. (Ismeretes, hogy ekkor már javában folyt a végül február 27-én, Budapesten aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyez­ mény előkészítése, s a magyar külügyminisz­ ter szóban forgó prágai útjára is e célból került sor.) A lakosságcsere-egyezménnyel kapcso­ latos hírek és tárgyalások jogos félelmet kel­ tettek a csehszlovákiai magyarságban, illetve értelmiségének, vezetőinek mind a még Cseh­ szlovákiában lévő, mind pedig az időközben Magyarországra került/menekült, ám egyön­ tetűen sorsának elviselhetőbbé tételén, a reá zuhogó ütések tompításán fáradozó részében. A csehszlovák-magyar lakosságcsere gondo­ latával. majd magával az egyezménnyel a csehszlovákiai magyarság érdekeinek képvi­ selői pártkülönbségre való tekintet nélkül, kezdettől fogva élesen szembehelyezkedtek, s határozottan elutasították azt. Amikor pedig az egyezmény kezdett mindinkább valósággá válni, arra irányult minden igyekezetük, hogy annak következményeit a csehszlovákiai ma­ gyarságra nézve a lehető legnagyobb mérték­ ben enyhítsék. Szalatnaiék egybehangzó véle­ kedése ezzel kapcsolatban: “Félő, hogy ró­ lunk és nélkülünk határoznak.” Hogy ezt meg­ akadályozzák, ami egyet jelentett a lehetetlen megkísértésével, elhatározták, hogy dr. Szi­ lárd Marcell és Peéry haladéktalanul Prágába utaznak, ahol Somos Elemérhez, a második világháború alatti pozsonyi Esti Újság, illetve Esterházy János Magyar Hírlapjának főszer­ kesztőjéhez csatlakozva kapcsolatba lépnek Gyöngyösivel és Sebestyénnel, “nehogy szá­ munkra kedvezőtlen és kivédhetetlen meg­ egyezést kössenek a csehszlovákokkal”. Elhatározásukat tett követte, s dr. Szilárd és Peéry rögtön másnap vonatra is szálltak és A megbízottak tanácsa, azaz a minisztertanács. - (a szerző megjegyzése) A helyi nemzeti bizottság (Miestny národný . výbor) rövidítése. - (a szerző megjegyzése) 278 �a reggeli gyorssal elutaztak a csehszlovák fő­ városba. (Peéry útiköltségét - 2000 koronát az általuk összegyűjtött segélyalapból fedez­ ték.69) Álláspontjuk a következő volt: “...ne kössenek semmi egyezményt! Ha pedig telje­ sen elkerülhetetlen, akkor csak az önkéntes cserébe menjenek bele, azokat a magyarokat számítva bele elsőnek, akik 1945-ben már át­ mentek Magyarországra.” Mindamellett Peé­ ryék a betiltott csehszlovákiai magyar kulturá­ lis egyesületek (így bizonnyal a Masaryk Aka­ démia) vagyona körüli tisztázatlan kérdések­ nek is szerettek volna utána járni; s szándékaik között szerepelt, hogy amennyiben lehetősé­ gük lenne rá, fellépnek a csehszlovákiai ma­ gyarok politikai jogainak, életlehetőségeinek helyreállítása érdekében is. Peéryék útjáról Szalatnai elutazásuk után öt nappal, február 11-én kapta meg NyáraiNemecz közvetítésével dr. Szilárd Marcelltől az első, nem éppen kedvező híreket. Nem si­ került ugyanis késedelem nélkül kapcsolatot találniuk a magyar küldöttséggel, s amikor vé­ gül mégis, akkor is csak nem kis nehézségek árán kerülhetett rá sor. Ám a küldöttségről szerzett benyomásaik sem voltak a legkedve­ zőbbek. Ugyanis úgy látták, hogy a Szovjet­ unió “nem volt befolyással a magyar kor­ mányra a csehszlovák-magyar megegyezés dolgában. A magyar kormány önszántából cselekedett így, gazdasági okokból.” Peéry február 15-én tért haza Prágából, s első útja természetesen Szalatnaihoz vezetett. Itt elmondta, hogy a prágai magyar-csehszlo­ vák külügyminiszteri tárgyalásokról RostyForgách prágai magyar meghatalmazottól sze­ rezte értesüléseit. A magyar diplomata Peéry értesülései szerint “igen derűlátóan ítélte meg az eredményt, a paritásos népcserét, melynek elfogadása tulajdonképpen a magyar diplomá­ cia sikere”. Rosty-Forgáchtól értesült Peéry arról is, hogy “a prágai kormány a közeljövő­ ben dönt a reszlovakizáció ügyében, melynek alapján mintegy 200 000 magyar kap állam­ polgárságot”. A későbbiekben Peéry Kovács mérnökkel, a prágai Magyar Vöröskereszt helyettes veze­ tőjével tárgyalt több ízben a Magyar Vöröske­ resztnek általuk adott 6000 koronás kölcsön ügyében. Ezután Peéry Vájlok Sándorral, az egykori jónevű csehszlovákiai magyar eszté­ tával és kritikussal folytatott megbeszélést, aki a magyar külügyminisztérium munkatár­ saként tartózkodott Prágában. Írónk elsősor­ ban a maguk széleskörű segélyakciójáról, va­ lamint arról tájékoztatta Vájlokot, hogy sze­ rintük a svájci Vöröskereszt delegátusának, Pierre W. Mocknak - akiről már volt szó ta­ nulmányunkban - a magyar kérdésben tanúsí­ tott magatartása nem teljesen kielégítő, s meg­ lehetősen elfogult a csehszlovákiai magyarok kárára. (Mock magyarellenes elfogultságáról egyébként a kor egyéb dokumenumai között is találunk adatokat, feljegyzéseket.) Végeze­ tül Peéry elmondta Vájloknak, hogy “a légkör politikai szempontból lényegesen enyhült s már olyan célzások is hallatszanak, hogy lesz magyar megoldás nyelvi, egyházi és kulturális jogok tekintetében”. Erre azonban, mint ha­ marosan kiderült, még éveket kellett várni. A következő személy, akivel Peéry Prágá­ ban - két alkalommal is - megbeszélést foly­ tatott, egy Fodor nevű amerikai hadnagy volt, aki úgy vélte, hogy “a szlovák politikusok kö­ zül Ursínyi és Novomesky reálisan ítélik meg a helyzetet”. (A kommunista Novomeskyről már szóltunk fentebb, a demokrata párti Ján Ursínyi a szóbanforgó időben a csehszlovák kormány alelnöke volt.) Az amerikai tiszt ja­ vaslata: terjesszenek föl Peéryék az amerikai­ akhoz egy jelentést, s abban pontról pontra ismertessék, mi mindenben változott ősz óta a csehszlovákiai magyarság sorsa, s hogy “kire lehetne építeni a közéleti szereplők közül”. Majd arra kérte Peéryt, hogy jelentésükben nyomatékosan foglalkozzanak a Masaryk Akadémia restitúciójának kérdésével - íme, egy újabb ismeretlen művelődéstörténeti ada­ 279 �palócföld 92/3 lék a Masaryk Akadémia (megtartásának, újbóli életre keltésének) történetéhez! s tér­ jenek ki a református egyház helyzetére is. Peéry Fodor közvetítésével ugyanakkor dr. Terebessy Jánosnak, a New Yorkban élő egy­ kori sarlós pálya- és harcostársnak, az Office of Information magyar csoportja vezetőjének is küldött egy levelet. Ebben írónk arra kérte dr. Terebessyt és Schulz Ignácot, a két háború közti prágai parlamentnek ugyancsak az Egyesült Államokban élő, volt kormánypárti (szociáldemokrata) képviselőjét, hogy Jászi Oszkár védnöksége alatt - “természetesen po­ litikai állásfoglalásuk szigorú kiküszöbölésé­ vel” - kezdjenek segélyakcióba a csehszlová­ kiai magyarok támogatása, megsegítése érde­ kében. Írónk prágai útja során végül dr. Hrubyval, az amerikai szociális bizottsághoz beosztott Cseh Testvérek Egyháza-beli lelkésszel is fel­ vette a kapcsolatot. Vele a szlovákiai (pozso­ nyi) református magyarok magatartásáról ér­ tekezett bővebben. Dr. Hruby úgy vélekedett, hogy “a cseh protestáns vezetők közül dr. Jo­ zef B. Soucek, a Husz-fakultás tanára és Vel­ koborsky úr, az YMCA igazgatója - mindket­ ten Rádl tanítványai és barátai - szívesen se­ gítenének és meghallgatnának egy magyar re­ formátus küldöttséget”. Prágai útibeszámolóját Peéry azzal fejezte be, hogy az ottani légkört a csehszlovákiai magyarság szempontjából “jóval előnyösebb­ nek” tartja, mint a pozsonyit. Feljelentésekről és újabb memorandu­ mokról Február 27-én Peéry és Szalatnai Rezső dr. Balogh-Dénes Árpád ügyvédtől, az egykori szerkesztőtől - aki a harmincas években egy ideig Fábry Zoltán Az Útjának szerkesztősé­ gét is vezette - arról értesültek, hogy tömege­ sen születnek a feljelentések a pozsonyi és vidéki magyarság, illetve a Magyar Párt volt 280 tagjai ellen. Március 2-án Nyárai-Nemecz Miklós lakásán Peéry. Szalatnai, Farkas Lász­ ló, dr. Szilárd Marcell és a házigazda arra az elhatározásra jutnak, hogy “ismét Pestre kell menni, kivédeni a csapdákat”. Tanácsos azon­ ban, ha előbb megvárják a néhány nappal ko­ rábban aláírt magyar-csehszlovák lakosság­ csere-egyezmény hiteles szövegét. Ezt köve­ tően - még ugyanezen a napon - dr. Kostka József pozsonyi ügyvéd volt Peéryék tárgya­ lópartnere, aki megerősítette Balogh-Dénes Árpádtól származó értesülésüket, azaz hogy “600 pozsonyi magyar feljelentését iktatják a népügyészségen - az egész intelligencia rajta van”. Kostka doktortól íróink ígéretet kaptak arra, hogy utánanéz, ők is a feljelentettek kö­ zött vannak-e. Amikor pedig két nap múlva újból találkoztak, a jeles ügyvéd semmi jót nem tudott mondani: a pozsonyi nép­ ügyészségre beérkezett feljelentések 1840 (!) személyt érintenek, köztük természetesen Szalatnait, továbbá Peéryt és édesapját, So­ mos Elemért, Nyárai-Nemeczet stb.7 0 Közben ezekben a napokban, március legelején Gyön­ gyösi János külügyminiszterhez, a kormány tagjaihoz és a parlament külügyi bizottságá­ nak tagjaihoz juttattak el egy memorandumot Szalatnaiék.71 Március 12-én Peéry. Szalat­ nai, Farkas László és Nyárai-Nemecz Miklós ezúttal dr. Szilárd Marcellnál találkoznak, s ők öten dolgozzák ki annak a memorandumnak a szövegét, melyet Varga Bélának, a magyar or­ szággyűlés elnökének és Nagy Ferenc minisz­ terelnöknek címeztek,72 s memorandumot fo­ galmaztak a prágai angol és amerikai nagykö­ vetnek is. Peéry távozásának időpontjáról Hogy Peéry napra pontosan meddig volt Pozsonyban, azaz meddig élt Szlovákiában, illetve mikor menekült át Budapestre, arra nézvést - remélhetőleg ugyancsak egyelőre nincs adatunk. Azt sem tudjuk, hogy mikor �született meg benne a végleges elhatározás. Legfeljebb csak sejteni sejthetjük, hogy elhatározásában siettette az üldöztetése, a la­ kosságcsere-egyezmény megkötése miatti csalódottsága, személyes helyzetének kilá­ tástalansága, valamint a csehszlovákiai ma­ gyarság sorsának megpecsételődése, s minden bizonnyal annak reménye is, hogy kívülről Magyarországról - talán többet tehet majd, mind az otthon maradottak, mind pedig a tá­ vozni kényszerültek és távozni kényszerülők érdekében. Annyi azonban már most bizonyos, hogy távozására március 12-e Szalatnai feljegyzéseit, sajnos, csak március 16-ig ismer(het)jük - és valamikor május ele­ je között került/kerülhetett sor. Peéry ugyanis, amint az egy, Fábry Zoltánhoz írt - igaz, keltezés nélküli - leveléből kiderül,73 a stószi író később méltán elhíresült memorandu­ mát, A vádlott megszólalt már Budapesten kapta meg, amiből - miután az emlékirat ere­ deti keltezése: 1946. május l.,74 - arra lehet következtetni, hogy május elején már a ma­ gyar fővárosban lehetett. Ezt a következtetést valószínűsíti egyébként Fábry Zoltán csak nemrégiben közzétett naplójának egyik be­ jegyzése is, melyből tudjuk, hogy a stószi író memoranduma elkészülte után Pozsonyban (és Kassán, Simai Béláéknál) járt,75 tehát ha Peéry még abban az időben is odahaza lett volna, úgy azt személyesen is átadhatta volna neki.76 A három memorandum Hogy Peéry-Posoniensis egészen pontosan mikor ír(ha)-ta a Hét sovány esztendő...-t, ugyancsak nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy közvetlenül a Budapestre érkezése utáni napokban, tehát 1946 márciusának vége felé, s a Valóságba “lapzárta után szorították be”.77 Nem ennek a tanulmánynak a feladata, hogy a három, írói remeklésnek joggal mondható me­ morandum szövegét - tehát Fábryét, Peéryét és Szalatnaiét - összevessük egymással és be­ hatóan elemezzük, s azoknak mind az össze-, mind a széttartó elemeit vizsgálat tárgyává te­ gyük: erre a közeljövőben kell majd sort kerí­ teni. A három írás keletkezése közti lehetséges összefüggésekről egyik, már idézett tanul­ mányomban külön is szóltam.78 Itt most csak annyit: A vádlott megszólal, a Hét sovány esz­ tendő... valamint A csehszlovákiai magyarok... kezdetei, csírái jelenlegi ismereteink szerint valamikorra 1945 decemberére tehetők. Fábry Üresjárat címmel vezetett naplójá­ ban van ugyanis ebből az időből egy bejegy­ zés, mely tulajdonképpen nem más, mint a stószi író egy Peéryhez írt (válasz)levelének a részlete. Sajnos, sem a teljes Fábry-levelet, sem Peérynek azt a levelét nem ismerjük egyelőre, amelyre Fábry szóban forgó sorai válaszként születtek. Fábrynak ez a kérdéses levéltöredéke azt sejteti, hogy memorandu­ muk terve - legalábbis ami kettőjüket illeti semmiképp sem lehetett korábbi (vagy sokkal korábbi) keletű. Az “Egy Biónak szóló levél­ ből” - a Bió közismerten Peéry beceneve volt, barátai csak így szólították őt egymás között mindössze ennyit ismerhetünk: “Magányos, árva poszton lévőnek tudtam magam, és nem volt kihez átkiáltanom. Most már ketten va­ gyunk: a helyzet mégis javult. Tömegszabad­ ságról álmodtunk, és most csodaként és aján­ dékként kell köszöntenünk és köszönnünk, hogy két árva őrszem már átkiálthat egymás­ nak az éjszakában. Ne csüggedj! Már ketten vagyunk, és talán már - kétezerként vagyunk. A százezres és milliós frázisok elszaladnak mellőlünk, és mi didergünk roppant szerény­ ségünkben.”79 Mindez annyit jelent, olvas­ atomban, hogy Peéry hosszabb idő után keres­ hette meg levélben Fábryt, s ebben az esemé­ nyek és a csehszlovákiai magyarok helyzete miatti keserűségének - ”csüggedésének" megszólaltatása mellett szót ejthetett a Szalat­ naival együt végzett lázas tevékenységéről és további terveiről, elképzeléseiről is. Kapcso­ 281 �palócföld 92/3 latuk ettől kezdve újból rendszeressé válha­ tott, s a naplóbejegyzés arra is következtetni enged, hogy a Fábry és Szalatnai közti kapcsolat is csak ezt követően újulhatott fel. 81 (1991. november, 1992. április) P e é r y R e z s ő ( is m e r e tle n ) á lla m p o lg á r s á g i k é r e lm é n e k f o g a l m a z v á n y a Alulírott Peéry Limbacher Rezső, bratislavai lakos, született 1910. III. 27-én Bratislavában, azon tiszteletteljes kérelemmel fo rd u lo k .............., szíveskedjék csehszlovák állampolgárságomat az állampol­ gársági dekrétum 2. §-a értelmében meghagyni. Kérésem megindoklására a következőket bátorkodom felhozni: eddigi egész életemet, mint újságíró, publicista és volt tanár a csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok demokratikus felvilágosítására és nevelésére fordítottam. 1938 előtt alapító tagja voltam az itteni baloldali főiskolások Sarló mozgalmának, az évek hoszú során antifasiszta tevékenységet folytató Magyar Szellemi Társaságnak, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melyet Masaryk elnök alapított, az itteni Demokrata Írók Szövetségének és országos választmányi tagja a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának. Újságírói tevékenységet főleg az akkori miniszterelnökséghez közelálló Magyar Újságban folytattam és demokratikus szellemben tevékenyen részt vettem a bratislavai magyar rádió munkájában is. Amikor Masaryk Tamás meghalt, a csehszlovákiai magyar fiatalok nevében a Magyar Újságnak írott vezércikkben és a bratislavai rádióban én búcsúztattam, hitet téve az elnök úr által hirdetett eszmék mellett. Az első köztársaságban barátaimmal együtt a szláv-magyar kultúrközeledésért és politikai meg­ értésért végzett munkámról Lukács György moszkvai egyetemi tanár, a világhírű marxista szaktekintély emlékezett meg éppen nemrég megjelent könyvében.* Ezt a munkát tehát az állam határain kívül is ismerték. De ismerték illetékes cseh körökben is, hiszen amikor tanárrá kineveztek a bratislavai állami reálgimnáziumban, erről a Lidové noviny személyi rovatában emlékezett meg. Amikor 1936-ban Benes köztársasági elnök úr magához kérette a csehszlovákiai demokrata magyar írók küldöttségét,* a kihall­ gatáson én voltam a delegáció szószólója. Mint a Masaryk Akadémia előadója, mint a rádió munkatársa s mint újságíró és mint tanár a köztársaság összeomlásának pillanatáig minden adandó alkalommal hirdettem, hogy a hitleri agresszió ellen csak a közép-európai népek összefogása lehet a hatásos válasz. 1938 májusában, tehát az első csehszlovák mozgósítás idején, önként vállaltam, hogy mint a bratislavai csehszlovák magyar reálgimnázium tanára, én emlékezzem meg Beneš Ede dr. köztársasági elnökről az intézet ifúsága előtt. 1938. október 6-a után sok szenvedés jutott osztályrészemül. 1939. december 1-én mint demokratikus és csehszlovákbarát beállítottságáról ismert tanárt az iskolai szolgálatból elbocsátottak. Nyolc hónapig állás és kereset nélkül maradtam ekkor. 1939. augusztus 1-én beléptem az Esti Újság szerkesztőségébe, ahol a változott viszonyok és a legnagyobb nehézségek közepette igyekeztem hű maradni addigi elveimhez. Mint a magyar antifasiszta egyesületek funkcionáriusát, a rendőrség többször kihallgatott és a lapnál végzett munkámért 1941. november hatodikán letartóztattak és közel egy hónapig fogva tartottak. Ezután a Magyar Hírlap szerkesztőségébe hívtak meg. Ott működtem egészen addig, amíg 1944 novemberében a lap megjelenését önkéntesen beszüntette. Nyugodtan elmondhatom, hogy ama igen kevesek közé tartozom, akiknek az elmúlt hat évben volt bátorságuk ahhoz, hogy a kor eszméivel szemben ellenzéki hangon írjanak, s ha kellett, a rendszer hatalmasait, Machot és Karmasint*** is megtámadják. Mikor a lap megszűnt, ismét állástalanná lettem és részint Bratislavában, részint a vidéken bújkáltam több hétig, mert úgy tudtam, rajta vagyok ama antifasiszta magyarok névjegyzékén, kiket a németek Bratislavából a Az írástudók felelősségében (L. a 14 sz. jegyzetet) A küldöttség másik két tagja Győry Dezső és Vozári Dezső volt. Alexander Mach a fasiszta Szlovák Köztársaság belügyminisztere, Franz Karmasin pedig a Német Párt (Deutsche Partei) elnöke volt. 282 �csapatok elvonása előtt el akartak hurcolni. Antifasiszta múltamnak köszönhetem, hogy 1939 augusztusában az Esti Újság eleinte csupán mint volontőrt vehetett fel, ami által sokáig jelentős anyagi károsodást szenvedtem. Antifasiszta újságírói tevékenységem elismeréseként ama 4 magyar újságíró közé kerültem, akiket a sajtókamara azonnal igazolt és tagjai sorába fogadott. Előéletemre vonatkozóan szíveskedjenek Novomesky Ladislav povereníket,* Bojsza Imrichet, a Du­ najplavba vezető tisztviselőjét, Smrek Ján írót, Ján Adámyt, a Sajtókamara elnökét, Simay Mikulást, a Miestny Nár. Vybor* újjáépítési osztályának vezetőjét, Kostka József dr.-t, a Národny súd ***bíróját és Telek dr. ügyvédet, a Národny súd közvádlóját és dr. Kunosík Imrichet kihallgatni. Közreadja és jegyzetekkel ellátta: Tóth László Jegyzetek 1. Peéry Rezső: P. Palkó számvetése. Magyar Hír­ adó (Bécs), 1962. január 13., 3.p. 2. Fábry tudvalevően három - egy 1918-tól 1938ig, egy 1938-tól 1948-ig és egy 1948-al kezdő­ dő szakaszra osztotta a (cseh)szlovákiai ma­ gyar irodalmat. L.: Fábry Zoltán. Harmadvirág­ zás. In: Harmadvirágzás. Bratislava 1963, 1113. 3. In: Fónod Zoltán. Kőtábláink. Bratislava 1990, 131. 4. Koncsol László: A harmadvirágzás korszakai ívek és pályák. In: Ívek és pályák. Bratislava 1981, 173-180. 5. Szeberényi Zoltán: Arcok és művek. Negyven arckép a szlovákiai magyar irodalomból. Bra­ tislava 1988, 3-4. 6. Ezzel kapcsolatban 1. többek között a következő nagyobb munkákat, dokumentumközléseket. Molnár Imre: Emlékirat és Helyzetkép a cseh­ szlovákiai magyarok sorsáról 1945-ben. Regio (Budapest), 1990. jan., l.sz., 112-131.; M.I.: Szalatnai Rezső memoranduma elé. Regio, 1990. április, 2.sz., 124-128., ill. Szalatnai Re­ zső: A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között. Uo.: 129-147. és Regio, 1990. szeptem­ ber, 3.sz., 163-190.; valamint: Mint fészékéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodal­ ma 1945-1949. Válogatta és összeállította: Molnár Imre és Tóth László. Budapest, 1990. 7. Szalatnai e korszakbeli tevékenységével kapcso­ latban 1.: Molnár Imre-Tóth László: Utószó. In: Mint fészkéből... 139-142., ill. Tóth László: El­ hallgatott évek irodalma 1945-1949. In: Párhuzamok, kitérők. Tatabánya 1991, 178181. 8. Pontosabban, most áll feldolgozás alatt: aktív írói tevékenységének kereken fél évszázada alatt írt, s nyolc ország harminchét napi- és hetilapjában, folyóiratában szétszórtan megje­ lent publicisztikai írásainak, esszéinek, vallo­ másainak és tanulmányainak összegyűjtését és feldolgozását e sorok írója és Filep Tamás Gusztáv megkezdte, s az abból készített közel negyven íves, kétkötetes válogatásuk kiadót keres magának, megjelenésre vár. L.: Peéry Re­ zső. Válogatott munkái. I. kötet: A végzet báb­ játéka, II. kötet: Európa önvédelme. Válogatta és összeállította: Filep Tamás Gusztáv és Tóth László. Kézirat, az összeállítók tulajdonában; ill. Filep Tamás Gusztáv-Tóth László: Az isme­ retlen Peéry Rezső. Új Forrás (Tatabánya), 1991. augusztus-szeptember, 8-9. sz., 2-8., to­ vábbá: Tóth László: Párhuzamok... 213-220. 9. Ez sem volt mindig így: hosszú ideig a nevét sem lehetett leírni egyik hazájában sem. Ennek ek­ latáns példája, amikor a magyarságnak a fasisz­ ta Szlovák Köztársaságban való helytállását hangsúlyozó Fábry Harmadvirágzás című, fen­ tebb már idézett tanulmányában a hatvanas évek elején a stószi író eredeti megfogalmazá­ sát - “Szalatnai Rezső és Peéry Rezső írásai a szellemi ellenállást, a magyar népcsoport anti­ fasizmusát igazoló beszédes dokumentumok” a gondos szerkesztői (cenzori?) kéz a követke­ Megbízottat, azaz minisztert Helyi nemzeti bizottság. Nemzeti bíróság. 283 �palócföld 92/3 zőképpen í rta át: “Szalatnai Rezsőnek és társa­ inak írásai...” stb. V.ö.: Fábry Zoltán: i.m., 12. és a műnek a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban az MB 47.202 jelzet alatti, erede­ tileg Krammer Jenőnek dedikált, Fábry autog­ ráf javításaival ellátott példányának vonatkozó részét. 10. Ennek okát, okait Fábry Zoltánnak írt levelei­ ben fejti ki. L.: T.L.: “...a gonoszság és őrület ellen.” Peéry Rezső (ismeretlen) levelei Fábry Zoltánhoz. Közreadja és jegyzetekkel ellátta. Tóth László. Új Forrás, 1991. augusztus-szep­ tember, 8-9.sz., 9-19. 11. Turczel Lajos: Peéry Rezső ifjúsági mozgalmi és irodalmi munkássága. Hét (Pozsony), 1990. március 30., 11. 12. Ezek, tényszerűen és előfordulásuk sorrendjé­ ben: 1/ Peéry nem jutott és nem is juthatott a kitelepítés sorsára, hiszen ez csak jóval később, már az elmenetele után, 1947. április 12-én vet­ te kezdetét - ő is az üldöztetések s a bizonytalan jövő elől elmenekültek ezrei közé tartozott, s eddigi ismereteink szerint - mint majd látni fog­ juk - valamikor 1946 márciusában hagyta el szülővárosát. Erre vonatkozóan egy későbbi visszaemlékezése, a Kishat árforgalom kilenc­ száznegyvenhétben két utalást is tartalmaz: Bu­ dapesten “ 1947 nyarán menekültként éltem”, és: Pozsonynak “egy esztendeje (azaz 1946ban - a szerző megj.) sértett önérzettel fordítot­ tam hátat”. L.: i.m. Új Látóhatár (München), 1973, 133-137., 133.; 2/ nem pontos a közel negyedszázados szlovákiai irodalmi tevékeny­ ségére való utalás sem, mivel az a valóságban csupán közel két évtizedes volt: tudvalevően Peérynek 1926-ban, tizenhat éyes korában je­ lent meg az első írása - még családnevén, tehát Limbacher Rezsőként jelezve - az általa Muki bácsinak becézett művelt pozsonyi polgár, Ar­ kauer István napilapjában, a Hírnökben. (1.: Limbacher Rezső: A falu barátai. Hírnök (Po­ zsony), 1926. január 31., 2.); 3/ a szociálde­ mokrata párt apparátusának Peéry csupán for­ málisan lett tagja, s ide csak a fizetéséért kellett bejárnia - ezzel kapcsolatban ő maga később a következőképpen írt: “Polgári foglalkozásom a Szociáldemokrata Párt országos központjához kötött... Munkámra a hivatal nem támasztott igényt, ezt ugyanakkor igyekezett nem észrevé­ tetni, amit nagylelkű és tapintatos magatartás­ 284 nak kellett tartanom” (1.: Peéry Rezső: Kisha­ tárforgalom..., 133.); 4/ az ebből az időből szár­ mazó írásai között a (csehszlovákiai) magyar irodalmi esszé és publicisztika jónéhány időtál­ ló, egyetemes mércével is mérhető opuszai ta­ lálhatók; 5/ Budapestről Peéry nem a soproni, hanem előbb a mosonmagyaróvári gimnázium­ ba került tanárnak. 13. Molnár Imre-Tóth László: i.m. 141., ill. Tóth László: Párhuzamok..., 181. 14. Turczel Lajos fentebb már idézett portrévázlata említi az Új Híreket is, ám a nevezett napilap névvel jelzett írásai között (ezidáig) nem talál­ tuk nyomát annak, hogy abban Peéry Rezső is publikált volna. De maga Peéry sem említi az Új Híreket abban az egykorú, most ismertetés­ re kerülő, saját kezűleg írt önéletrajzi fogalmaz­ ványában, melyet egy, az állampolgárságának meghagyásáért folyamodó kérelméhez készí­ tett. L.: A csehszlovákiai magyarok áttelepíté­ sével kapcsolatos iratok 1945-1948. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a további­ akban: MTAK), Ms 4260/317. 15. A város tudvalevően, s ezzel együtt Szlovákia is, április 4-én szabadult fel a németek alól, tehát gyakorlatilag ettől a naptól/ezektől a na­ poktól kezdve lehetne számítani a (cseh)szlovákiai magyar irodalom történetének második világháború utáni fejezeteit is. 16. Peéry Rezső: Miért szeretem a Neue Zürcher Zeitungot? Magyar Híradó, 1964. június 1., 5. 17. Molnár Imre: Emlékirat és... 114. Ugyanezen a helyen, Molnár Imrének köszönhetően, az Em­ lékirat szövege is olvasható. L.: Emlékirat. Uo., 115-121. Azóta előkerült egy újabb, a szóbanforgó Em­ lékiratnál hat nappal korábbi keletű dokumen­ tum is. A Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak (Československý národný výbor) - valószínű­ síthetően a Szlovák Nemzeti Tanácsról van szó - címzett, 1945. április 13-án keltezett másfél oldalas levél egy bizonyos Magyar Végrehajtó Bizottság (Madǎrský výkonný výbor) nevében íródott, s egyik hivatkozása alapján annak szer­ zői ugyanazok, mint az Emlékirat aláírói. A Magyar Végrehajtó Bizottság címeként a Ma­ gyar Párt Nyerges utcai székházának címét fel­ tüntető levél ugyanis - mely az ellen tiltakozik, hogy a magyarok egy szinten legyenek említ­ hetők a németekkel és a Hlinka-gárdistákkal - �az Emlékiratot néhány napon belül elkészülő, megvalósulófélben lévő elképzelésként említi, - L.: Szlovákiai magyarok helyzetével foglal­ kozó memorandumok, feljegyzések, rendeletek 1945-1949. Teleki László Alapítvány és Doku­ mentációs szolgálat (a továbbiakban: TLKA), 265/2/1986. A magyar Végrehajtó Bizottság működésével kapcsolatban 1.: Dr. Szabó Károly: A pozsonyi Magyar Végrehajtó Bizottság létrejötte és mű­ ködése 1945-1948 között. Kézirat, Budapest 1985. október, TLKA 136/1986. A levél szövegét dr. Szabó Károly munkája is tartalmazza, magyar fordításban 1.: uo., 9-10. 18. V.ö. a “hallgatás éveinek” magát kereken négy évtizedig makacsul tartó legendájával. 19. Molnár Imre: Emlékirat és..., 113. 20. Uo., 130. 21. A(z első) Szlovák Köztársaság kikiáltásának napja. 22. Emlékirat és..., 115. 23. M.I.: Szalatnai Rezső memoranduma... i.m., ill. Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyarok..., i.m. 24. Posoniensis. Hét sovány esztendő gazdag ter­ mése. A szlovákiai magyarok második kisebb­ ségi korszakának tanulságai (1938-1945). Va­ lóság (Budapest), 1946. március-május , 35.sz., 25-41. 25. A Peéry, Szalatnai Rezső memorandumai kö­ zötti valós és lehetség összefüggésekről 1. rész­ letesebben: Tóth László: “Sohse tudott az igaz­ sághoz...” Kiegészítések A vádlott megszólal történetéhez. Új Forrás, 1991. december, 12 sz., 25-28., ill. Uő. Párhuzmok..., 202-205. Időközben Peéry Rezső özvegyétől sikerült hozzájutnom - segítségét, szívességét ezúton is szeretném megköszönni- egyebek között Fábry Zoltánnak ahhoz a Peéryhez írt, 1968. október 23-án keltezett leveléhez is, melyben a stószi író Peéryt A vádlott megszól “aktív részesének” nevezi, aki nélkül “talán meg sem született vol­ na”. 26. Helyzetkép a szlovákiai magyarokról. Közread­ ja: Molnár Imre. Regio, 1990. január, l.sz., 122-131. 27. Uo., 131. 28. L. a 14.sz. jegyzetet! 29. L.: Tóth László: Hívebb emlékezésül - A törté­ nelem hernyótalpa alatt. Peéry Rezső ismeret­ len levele 1945 áprilisából. Új Forrás, 1992. január, l.sz., 71-83. 30. Helyzetkép a szlovákiai..., 124. 31. Slovenský biografický slovník (od roku 833 de roku 1990) (Szlovák Életrajzi Szótár 833-tól 1990-ig). Főszerkesztő: Valadimír Minác. III. kötet, K-L. Martin 1989, 309. 32. Tóth László: Hívebb emlékezésül - A történe­ lem..., 75. 33. Uo. 34. Uo. 35. “...ittmaradtunk - írja Szalatnai Rezsőre és ma­ gára vonatkoztava - ketten egy progresszív nemzedékből egy olyan közegben, melyben számunkra nincsen lélekzési lehetőség.” - Uo., 77. 36. Peréy néhány évtizeddel később, élete vége felé, szép tárcát írt e kényszermunkára hurcol­ tatásáról. L.: Peéry Rezső: Kis robotban, negy­ venöt tavaszán. Magyar Híradó, 1976. június l.,4 . 37. Tóth László: Hívebb emlékezésül - A történe­ lem..., 82. 38. Uo. 39. “Reggel rendőrök, detektívek, katonák mentek végig a villanegyeden és a magyar nemzetisé­ gűeket magukkal vitték a rendőrségre, ott kila­ koltatási végzést kézbesítettek nekik, mely sze­ rint »nemzetrendészeti szempontból« el kell hagyniok a várost. Az így kilakoltatott magya­ rokat a Duna túlsó partján fekvő Ligetfaluba deportálták... A magyarokat ugyanazok a ren­ dőrök kísérték át a Dunán vert hajóhídon, mint egykor a zsidókat. (...) Néhány napig úgy tűnt fel, hogy csak a villanegyedeket ürítik ki... Ám nemsokára kiderült, hogy tervszerű kitelepítés­ ről van szó. Pozsony valamennyi uccája sorra került, a legszegényebb proletárnegyed is.” Isteriensis: Pozsonyi levél. Új Magyarország (Budapest), 1945. július 10., 7. 40. Peery Rezső: P. Palkó... i.m. 41. L.: in: Tóth László: Hívebb emlékzésül - A történelem..., 82., ill. Peéry Rezső: Kis robot­ ban..., i.m. 42. Peéry Rezső: Miért szeretem... i.m. 43. “...alighanem sohasem beszélt még ember ke­ vesebb gátlással és félelemmel a hatalom em­ berével, mint én az én kedves tegnapi költő barátommal. Most azután sűrűn kerestem a vele való találkozást. Egynéhányan, volt politikai 285 �palócföld 92/3 üldözöttek, megpróbáltuk elkeseredett kezde­ ményezéssel feszegetni a ránk csukódó új bör­ tön rácsait: »Adj valamilyen szervezkedési le­ hetőséget!«, »Adj iskolát, hiszen egymillió em­ ber nem maradhat iskolát nélkülöző állapot­ ban!«, »Engedélyezd legalább az alsó fokú is­ kolák működését!« »Segíts kiszabadítani az ártatlanul letartóztatottakat!«, »Adj valamilyen minimális emberi jogot, hogy életünket újra­ kezdhessük!«, »Engedd meg, hogy legalább egy városban egyetlen egy gimnáziumot meg­ nyithassunk!« (A kiemelések Peérytől származ­ nak - T.L. megj.) Ilyen kérdésekkel ostromol­ tuk, persze hiába.” - Peéry Rezső: A költő és a hatalom. Széljegyzet Pozsony pusztulásának krónikájához. Irodalmi Újság (Párizs). 1962. július 15., 5. 44.. “Ótestamentumi átkaink és sírásaink szüneté­ ben közölte, hogy sikerült kiszabadítania az inernálótáborból egy öreg asszonyt, s ennek fe­ jében kérte, szerezzük meg neki Szabó Lőrinc és Illyés verseinek egy újabb kiadását.” - Uo. 45. Uo. 46. Peéry Rezső: Találkozásom Tildy Zoltánnal. In: Malomkövek között. Találkozások kortársak­ kal. Stuttgart 1977, 70. 47. Uo. 48. Uo., 71. 49. Szalatnai Rezső hagyatéka: Az áttelepítés iratai. MTAK Ms 4261/84. - E jelzet alatt több fel­ jegyzés is található. 50. Csallóközi út. L.: Az áttelepítés..., uo. 51. Bár az is elképzelhető, hogy erre az eseményre valamivel korábban került sor. Szalatnai egy későbbi visszaemlékezésében olvasható meg­ jegyzése legalábbis azt sejteti, hogy ez időben gyors egymásutánban - egy hét leforgása alatt kétszer is jártak Peéryvel Budapesten. Szalatnai a Képes Világ 1945. szeptember 7-i számában megjelent Üdvözlet Pozsonyból című tárcája kapcsán ugyanis arról ír, hogy a kéziratot maga vitte Pestre: “...személyvonattal, bérkocsin, szekéren, dunai csónakban, szovjet katonai te­ herautóra felkapaszkodva és gyalogolva tettem meg az utat. Nem a kézirat elhelyezéséért men­ tem, hanem Peéryvel együtt tájékoztatni akar­ tuk a magyar illetékeseket.” - Szalatnai Rezső: Előszó. In: Két hazában egy igazsággal. Buda­ pest 1982, 19. Az is lehetséges azonban, hogy negyedszázad 286 távlatából - az Előszó 1969 márciusában íródott a szerző Kisebbségben, igazságban címmel a pozsonyi Madách Kiadónál 1970-ben megje­ lent publicisztikai gyűjteményéhez - Szalatnai Rezsőt csalta meg az emlékezete, s két egymás­ hoz nem tartozó dolgot vont össze ilyképpen. Ezt valószínűsíti az is, hogy Peérynél sem talál­ tunk sehol utalást egy másik pesti útra. 52. L. a 46. sz. jegyzetet! A visszaemlékezést ere­ detileg 1.: Ember és szerep. Magyar Híradó, 1963. 3.sz. 53. Peéry Rezső: Találkozásom..., i.m. 70. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha e helyen legalább vázlatosan összefoglalva a békéscsa­ bai szlovák gimnázium keletkezéstörténetének néhány mozzanatát, a tényeket a Peéry emléke­ zetében élő kép mellé helyezzük. Tudni kell, hogy a Magyarországi Szlávok An­ tifasiszta Frontja már az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormánynak 1945. május 19-én írt levelében hivatkozik a magyarországi szlovák iskolaügy kérdésében Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszternek benyújtott 8 pont­ jukra, melyek közt szlovák gimnázium létesíté­ sének követelménye is szerepel. - Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban ÚMKL) XIX-A-l-j XXXIV-1703/1945. Egy, a magyar miniszterelnökséghez érkezett, közvetlenül Szalatnai Rezsőtől nyert tájékozta­ táson alapuló bizalmas közlésből tudjuk, hogy írónk - feltehetően Peéry Rezsővel - 1945. au­ gusztus 17-én megbeszélést folytatott Ladislav Novomesky szlovák iskolaügyi megbízottal, melyen szóba került a békéscsabai szlovák gimnázium ügye is. A költő-politikus ugyanis kijelentette: elképzelhetőnek tartja, hogy szep­ tember 1-től az 1938. november 2-a előtt is működött szlovákiai magyar népiskolákban megkezdődjön a tanítás, ám “magyar középis­ koláról csak abban az esetben lehet szó, ha a magyar állam Békéscsabán a szlovák gimnázi­ umot megnyitja. - ÚMKL XIX-A-l-j XXXIV. 7103/1945/100. Valószínűsíthető tehát, hogy idézett emlékezé­ sében Peéry éppen Novomeskynek ezen az au­ gusztus közepi megbeszélésen tett ígéretére cé­ loz, s ekkor vetődhetett fel - vagy erősödhetett meg - a két pozsonyi író-jóbarátban egy hónap­ pal későbbi budapesti jószolgálati útjuk gondo­ lata is. A szóban forgó bizalmas jelentés első �lapján egyébként az illetékes miniszterelnöksé­ gi előadó megjegyzése olvasható: “Ha garancia lenne a magyar középiskola megnyitására, in­ dokolt volna a békéscsabai szlovák középiskola megnyitása.” - Uo. A megjegyzés kelte: szep­ tember 19., azaz a Szalatnai és Peéry budapesti látogatását követő nap. Még ezt megelőzően, a pozsonyi Národná ob­ roda című lapban 1945. augusztus 19-én meg­ jelent híradás szerint magyarországi szlovákok küldöttsége járt a Szlovák Nemzeti Tanácsnál, illetve az iskolaügyi megbízottnál azzal a ké­ réssel, hogy “magyarországi szlovák diákok Szlovákiában folytathassák tanulmányaikat, mivel Magyarországon jelenleg egyetlen szlo­ vák népiskola, s egyetlen polgári és középisko­ la sincs”. Egyidejűleg arra is kérték a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hasson oda, hogy “a magyar kormány legalább néhány szlovák elemi isko­ lát, továbbá egy polgári és egy középiskolát” nyisson meg. Ha összevetjük e közlemény, va­ lamint a Szalatnai Rezső és Ladislav Novo­ mesky közötti, fentebb részletezett megbeszé­ lés időpontját, a két találkozó időbeni egybee­ sése alapján feltételezhető, hogy a szlovák is­ kolaügyi megbízottnak ez utóbbin elhangzott javaslatát a magyarországi szlovákok küldött­ ségének felvetése motiválta. A magyarországi szlovák küldöttség helyzetje­ lentésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy az a valóságnak nem megfelelő adatot is tartal­ mazott, tekintve hogy a szóban forgó időben Magyarországon huszonnégy szlovák elemi is­ kola volt. A Národná obroda közleményéhez a magyar miniszterelnökség nemzetiségpolitikai ügyosztálya október 3-án a következő meg­ jegyzést fűzte hozzá: “...a cikk által is hivatko­ zott és a magyarországi szlovákság részéről a közoktatásügyi minisztériumba benyújtott nemzetiségi iskolák felállítására vonatkozó ké­ relem tekintetében máris történtek intézkedé­ sek és ez idő szerint szövegezés alatt van egy olyan szolgálati utasítás, amely a nemzetiségi iskolákra vonatkozó nemzetiségi igényeket a legmesszebbmenően fogja honorálni s mely rendelkezés kiadására napokon belül sor ke­ rül.” - ÚMKL XIX-A-l-j XXXIV-1349/1946. A békéscsabai szlovák gimnázium felállításáról végül is a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­ rium 1945. október 23-án kiadott, VKM 64.364/1945 - IV.ü.o. számú rendelete határo­ zott, s annak igazgatásával Deme Lajost, a kas­ sai szlovák gimnázium volt tanárát bízták meg. Az érdekesség kedvéért itt már csak azt lehetne elmondani, hogy a gimnáziumban a szabadon folytatott, széleskörű propagandaakció és a meghoszabbított beiratkozási határidő ellenére sem akadt elegendő jelentkező, így az még hó­ napokkal a létesítés után sem tudta megkezdeni működését. Az érdektelenség okainak, illetve az egyes szlovák körök részéről tapasztalható ellenpropaganda tényének taglalása most nem tartozik e dolgozat feladatai közé, így elegendő csupán arra rámutatni, hogy a legfelsőbb ma­ gyar hivatalos körökben mindvégig messzeme­ nően politikai jelentőségének megfelelően ke­ zelték a békéscsabai szlovák gimnázium ügyét, s a létesítmény fenntartását “beiratkozok hiá­ nyában is” szükségesnek tartották. - Uo. 54. Szalatnai Rezső: A bűnvalló és szeretethárító. In. Magyar írók nyomában. Budapest, 1967. 219. 55. Uo. 56. A szeptember 14-e és 18-a közti napok mérlege ebből a szempontból: 2 órás megbeszélés Gyöngyösi János külügyminiszterrel, 1,5 óra Teleki Géza kultuszminiszterrel, 1 óra Tildy Zoltánnal, a Kisgazdapárt elnökével, a későbbi köztársasági elnökkel, 1 óra Ortutay Gyulával, a Rádió elnökével, 20 perc Kovács Imrével, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárával, 2 óra Jócsik Lajossal, a Nemzeti Parasztpárt képviselőjével, 1/2 óra Boldizsár Ivánnal, a Szabad Szó szer­ kesztőjével, 3 óra Szabó Lőrinccel, 4 óra Illyés Gyulával, 2 óra Gogolák Lajossal, 1 óra Révay Istvánnal, a Teleki Intézet igazgatójával, 1/2 óra Sík Sándorral, 1 óra Dessewffy Gyulával, a Kis Újság főszerkesztőjével, 1 óra Lőrincz Gyulával, a Magyar Kommunista Párt tömeg­ politikai osztályának munkatársával (nevezett azonos a két háború közötti csehszlovákiai ma­ gyar baloldali mozgalmak, majd a második vi­ lágháború utáni csehszlovákiai magyar társa­ dalmi-politikai-szellemi élet kommunista festő­ politikusával), 1/2 óra Arthur C. Whitney-el, a királyi angol követség attaséjával, 2 óra A. Leh­ mann amerikai újságíróval, 4 óra Szalatnaiék budapesti megbízottjával, Szemző Bélával, 2 óra dr. Kemény Gáborral, az Anonymus szer­ kesztőjével, 1/2 óra Fodor József íróval, továb­ 287 �palócföld 92/3 bá rövid megbeszélések Radnóti Miklósnéval, Borsody Istvánnal, Vájlok Sándorral, Oriskó Istvánnal, Réthelyi Mihállyal, Környei Elek­ kel, Farkas Györggyel, Manga Jánossal és dr. Holota Jánossal. - Pesti út. L.: Az áttelepítés..., i.m. 57. L.: Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz. Nap­ ló és védőbeszédek 1945-ből. Sajtó alá rendez­ te: Kabdebó Lóránt. Budapest 1990., 196., 197., 301. és 304. 58. Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc igazolási pere a Magyar Újságírók Szövetségében. Új Írás (Bu­ dapest), 1991. március, 3.sz., 80. 59. Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudo­ mányos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Bra­ tislava 1973, 99-100. 60. A Masaryk Akadémia ügye később is a korszak magánleveleinek, memorandumainak egyik vissza-visszatérő kérdése, hivatkozási pontja maradt. Kiemelten és jelenidejű fogalmazásban említi kettőjük masaryk akadémiai tagságát a Magyar Nemzetnek az a közeleménye, amely kissé ugyan megkésve - íróink budapesti útjáról ad hírt. L.: Aktivista szlovák kiküldöttek Buda­ pesten. Magyar Nemzet, 1945. október 6., 3. 61.. René Smith. L.: Az áttelepítés..., i.m. 62. Uo. 63. Memorandum a csehszlovákiai magyarok hely­ zetéről. L.: MTAK Ms 4260/239 ill. Tóth Lász­ ló: “Hívebb emlékezésül...” Dokumentumok és adalékok a csehszlovákiai magyarság 19451948 közötti történetéhez. Új Forrás, 1992. március, 3.sz., 60-69. 64. Uo. 65. Az áttelepítés..., i.m. 66. Az áttelepítés... Tárgyalások. L.: MTAK Ms 4261/83. 67. Kevesen tudják, hogy a szlovák kommunisták körében létezett egy olyan irányzat is, melynek képviselői Szlovákia Szovjetunióhoz való csa­ tolását szorgalmazták. 68. Novomesky itt nyilvánvalóan arra az Esterházy János mellett is hitet tevő, fentebb már többször is szóbakerült Emlékiratra célzott, melynek alá­ írói között ott találjuk Peéryt is Szalatnait is. L.: a 6. és a 17.sz. jegyzetet! 69. Az áttelepítés..., MTAK Ms 4261/25. 70. Az eseményekkel kapcsolatban két levél is ér­ dekes lehet számunkra a magyar külügyminisz­ térium iratanyagából: mindkettőt - sajnos, hi­ 288 ányzik róluk az aláírás - valószínűsíthetően Vájlok Sándor kapta (pozsonyi) ismerősétől (barátjától). “A rendőrségen lázas munkával február utolsó napjaiban valóságos gyári üzemet tartottak. (...) Pozsonyban kb. 1500 ember ellen ment felje­ lentés. Mindenki benne van, aki diplomát hord a zsebében, vagy vagyona van” - közli az egyik, sajnos, keltezés nélkül. - ÚMKL XlX-j1-a Küm. Bé. o. IV-76/95. A helyzet ismételt rosszabbra fordulásáról tu­ dósít a másik. “A lista érdekessége az, hogy Szalatnai Rezső, Peéry-Limbacher Bió (a Lim­ bacher Peéry családneve, a Bió pedig a becene­ ve volt - T.L. megj.) is rajta vannak” - olvashat­ juk ebben, majd a(z egyelőre ismeretlen) feladó arra kéri levele budapesti címzettjét, hogy te­ gyenek valamit, “mert olyan vádakat sóztak ránk, ami ellen nem tudunk védekezni, mert az sohasem volt bűn. A vádak: otthon magyarul beszélünk, magyar iskolába jártunk vagy járat­ juk gyermekeinket, magyar kulturális vagy sportegylet tagjai voltunk stb.” - Uo. 71. A memorandumot a korábbi pesti küldetéséből éppen csak megtérő Reimann Nónival küldik a magyar fővárosba, aki annak szövegét - Szalat­ nai lányának, Szalatnai Juditnak szóbeli közlé­ se szerint - emlékezetből megtanulta, majd Bu­ dapestre érve lediktálta az egykori jeles cseh­ szlovákiai magyar újságírónak, Vass László­ nak, s így mentek el az ugyancsak volt sarlós Jócsik Lajoshoz, a későbbi áttelepítési kor­ mánybiztoshoz, aki aztán a szóban forgó em­ lékiratot végleges formába öntötte. A memo­ randumban kiemelt hangsúllyal szerepel a már ismert panasz: ”Rettenetes, nemzeti létünket kockáztató egzisztenciális válságunkban nyíl­ tan és becsületesen meg kell mondanunk, hogy a cseh-szlovák-magyar egyezményt és a tár­ gyalásokat is sérelmeseknek kell minősítenünk (kiemelés tőlem - T.L. megj.), mert r ó l u n k - n é l k ü l ü n k döntöttek, kellő tá jé k o z ó d o ttsá g nélkül." (Kiemelések a memoandumban - T.L. megj.) Az áttelepítés MTAK Ms 4260/242. 72. Uo., 4260/243 73. Tóth László: “...tenni valamit igazságaink érde­ kében.” Peéry Rezső (ismeretlen) levele Fábry Zoltánhoz. Hét, 1991. január 14. 74. A memorandum keltezése körül felmerülő kér­ �désekről 1.: Tóth László. “Sohse tudott...”, i.m., Új Forrás, 23-24., ill. Párhuzamok... 200-201. 75. Fábry Zoltán: Üresjárat 1945-1948. Napló a jogfosztottság éveiből. Közreadja: Repiszky Tamás. Budapest-Bratislava 1991, 120-121. 76. Az általunk feltételezett időpont mellett szól végezetül Peéry egyik későbbi visszaemlékezé­ se is, melyben maga mondja, hogy 1946 tava­ szán már Budapesten van: “ 1946 tavaszán Bu­ dapesten dr. Révay István irányításával a pári­ zsi béketárgyalások magyar küldöttségének nemzetiségi szakértői számára bizonyító anya­ got állítottunk össze a Trianonban létesített ha­ tárok gazdasági, közigazgatási és nemzetségi ellentmondásairól...” - Peéry Rezső: Trianon negyven év távlatából. III. Miért lett “szo­ cialista béke” az imperializmus örökségéből? Magyar Híradó, 1960. szeptemer 3., 3. 77. L: Peéry Rezső levelét Szalatnai Rezsőhöz 1946-ból (keltezés nélkül). A levél Szalatnai Judit tulajdona. 78. Tóth László: “Sohse tudott...”, i.m., Új Forrás, 27-28., ill. Uő.: Párhuzamok..., 203-205. 79. Fábry Zoltán: Üresjárat..., 89. Hegedűs Morgan: Szappan Jani emlékére, 1982 (olaj) 289 �K ovács G yőző Ceruzasorok Győry Dezsőről (1992 tavaszán) “Minden ember életében vannak határfák. Életének fordulóira emlékeztető vagy korszakait elhatároló, nagy lombú fák az élet útján, a bölcső és sír között... Életem kanyargós ösvénye megjárt sok ormot, süllyedt sok szakadékos mélybe, irányát ki-kilendítették történelmi szélviharok, de most - a határfákról látom - a főirányt betartottam: és ez az irány a fény kikötője. Az út célja és csúcsa: ahol az alkotó beleolvadhat népébe és eloszolhat benne jószagú, termékenyítő páraként, mint napos csúcson a felleg. S az én örökzöld határfáim mind egy szálig virágosak. Versek virulnak rajtuk...” - alig jellemezhetnék igazabban és tömörebben Győry Dezső életútját és költészetének célkitűzéseit, költői magatartásának lényegét, költészetének eredményeit, miként maga a k ö l t ő tette, 1960-ban, “a regényes visszaemlékezések­ ben”, A nagy érettségiben. Vagyis: p r ó z a i m ű b e n bizonyítja, hogy ő, G y ő r y D e z s ő igazából k ö l t ő volt. . 1 Győry Dezső az emberi hang és a zengő Dunatáj költője lett és annak poétája is ma­ radt; a “másult” magyarok, az újarcú magya­ rok erkölcsi világrendjének hívő hirdetője. Csak az elmúlt félévszázad, csak ez a táj, Kö­ zép- és Kelet-Európa az igazi megmondhatója annak: mit jelent, mit is jelenthetett az emberi hang, vagy a zengő Dunatáj költőjének elkö­ telező tisztét vállalni. - “A legválságosabb életkorban löktek bennünket a világtörténe­ lem mélyvizébe, annak is egyik legpiszkosabb örvényébe. Csoda, hogy nem egész nemzedé­ kem pusztult bele, s nem mind lett megcsö­ mörlött, züllött csaló, vagy selyemfiú egyéni életében és politikai életében... - folytatja Győry Dezső a visszaemlékezéseket - Voltak - és nem is kevesen -, akik az örvény fenekén 290 sem vesztették el maradék hitüket a magyar­ ság az élet és az emberiség értelmében. Akik messzebb nézve átvészelték a szemellenzős csődöt: hittek egy új társadalomban, és odaáll­ tak az új életet ígérő forradalom: a hazaszere­ tet, a világszabadság és a népért folytatott iga­ zi humanista küzdelem oldalára...” Emil Boleslav Lukác nagyon találóan és tömören fogalmazta meg e nemzedék fájdal­ mas útját: “Egy »feláldozott« generáció tagjai vagyunk, költői krédónk, célkitűzéseink, esz­ ménk, emberi magatatásunk azonos. Kölőtár­ saim és barátaim ők: Győry Dezső és Vozári Dezső...” Mintha azt az Ady-sorokat élte volna e nemzedék, válságos történelmi periódusban, szirtekre lökve, éles sziklakövekre taszítva; úgyis megfogalmazhatjuk - árván és mosto­ �hán ... “Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap/ Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,/ Új harcok, új szemek kacagnak az égre/ Új szelek nyögetik az ős magyar fákat,/ Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat/ ... Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,/ Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe men­ tek/ ... Vagy lesz új értelmük a magyar igék­ nek/ Vagy marad a régiben a bús magyar élet 2 . Amikor “háborúból visszabukottan”, zúgó fejjel, szédülten tekintett szét a leendő magyar költő - a semmibe, hol volt még az a Győry Dezső, akire majdan, egy évtized múltán Mó­ ricz Zsigmond hívja majd fel a figyelmet, mint Ady kisebbségi költő-örökösére?! Ez volt a kezdet, így kellett indulni a jövő messzi, isme­ retlen útjaira. Új életet kellett megalapozni: a semmiből, új irodalmat, új szervezeteket, új költészetet kellett létrehozni és kialakítani. Újszerűen kellett látni a világot. Erre az újszerűségre irányítja a figyelmet Fábry Zoltán - Győry Dezső Zengő Dunatáj című kötetének előszavában - 1957-ben. Ami­ kor arról ír, hogy “az első világháború után. beidegzett életformákból kicsöppenve, új kö­ rülmények közé kerülve, ütődötten és sértő­ dötten, tanácstalanul topogó és helyünket nem találó magyarok lettünk: számkivetttek, de új érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Új hangokra fülelhettünk és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghuzatban álltunk, átes­ tünk gyerekbetegségeken, de végülis megáll­ tunk férfi talpakon. A régiek veszélyt szimatol­ tak bennünk, de mi haszonra készülődtünk. Az újság egyenetlensége, izgalma hatott ben­ nünk, hol dajkáltuk, hol riogattuk, hol meg áldottuk és átkoztuk másságunkat, másultsá­ gunkat. Európa volt a hazánk, szegénynemzet a szerelmünk, szocializmus a törvényünk, de­ mokrácia a mértékünk és emberség a magyar­ ságunk. A szlovákiai magyar szellemiség va­ rázsszava és valósága forrásvize és elcsépelt frázisa, igazolása és elmarasztalója így lett a vox humana...” Nem összebeszélve, mintha ezt visszhan­ gozná a korábbi évtizedekből Győry Dezső (A Dunatáj lelkében): “»Civis europaeensis sum«, sziporkáz (a magyar tejút üstökös pora: új Eu­ rópáért...” - Győry Dezső költővé formálódá­ sának - történelmileg visszapillantó - pontos és hű jellemzői e sorok (Fábryéi is, Győryéi is). Fábry mértéket állapított meg: Győry De­ zső e mércét megütötte, a követelményeknek, amelyeket a kor támasztott - eleget tett. 3. Győry Dezső eleget tett a kor követelmé­ nyeinek. Különben a fiatalabb kortárs, az újar­ cú magyarok egyike, Dobossy László Az élő válaszol (1964-ben) című kötet előszavában nem írhatta volna le azt, ami szinte mottóként kínálkozik. Azt, hogy “vannak költők, akik mellett vagy akikkel szemben elfogultak va­ gyunk. Művük elemei összefonódnak életünk­ kel, nevük hallatára verssorok zsongnak fel emlékezetünkben; a sorokat mondtuk, amikor nyugtalan vággyal az életbe lépünk vagy ami­ kor lázongva fordultunk el ifjúságunk meste­ reitől, hogy másutt keressünk táplálókat sóvár szellemünknek. Akkor szerettük őket, amikor húszévesek voltunk, s akkor viaskodtunk ve­ lük. amikor értelmet kívántunk adni életünk­ nek...” 4. Alig tekinthető véletlennek, hogy Fábry Zoltán - idézett (1957) bevezetőjében - a köl­ tő, a lírikus Győry Dezsőre irányítja a figyel­ met. “Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt...” Győry Dezsőben j ogosan támadt fel az 291 �palócföld 92/3 igény arra, hogy lírikusként ismerje meg az irdodalmat kedvelő közvélemény; miként egykor, az újarcú magyarok korszakában. Mi­ vel ezt tudjuk, arra törekszünk, hogy ez kerül­ jön előtérbe... Nem sorolhatjuk az összes Győry-verskötetet; csak az 1957 utániakra hívjuk fel a figyelmet. Tehát: Zengő Dunatáj (1957); Az élő válaszol (1964); Emberi hang (1970); Férfiének (1974); Kiáltó szó (1983) az utolsó kivételével, mely Pozsonyban jelent meg, a Madách Kiadónál - a többi mind buda­ pesti megjelenésű kötet. 5. Győry Dezső hittel, meggyőződéssel írta le költői krédóját; szépnek és egésznek, teljes­ nek akarta látni az életet; a mélypontról is mindig meg akarta látni a csúcsokat, ahová az Embernek és a költőnek fel kell érnie. Bölcsen figyelte az életet, és nem csekély megnyug­ vást is adhatott a költőnek: nem élt hiába, a küzdelemnek - végső fokon - volt értelme. Tudta, merte, akarta vállalni, mit a sorsa, a kor, a történelem - itt: Közép-Kelet-Európá­ ban - reá bízott: vállalni híd-s z erepet nemze­ tek és népek között. “ - induljunk! ... És átadni szép helyünket a jövőnek, Dunatájnak, Világnak! ... Tiszta helyet az utánunk-jövőknek!" Ez is költői és emberi hitvallás volt. Amikor már nehezen mozdulhatott budai lakásából, amikor a légszomj egyre fullasz­ tóbb lett számára - búcsúzott (már évekkel korábban) a Szűkebb pátriától, a “szülőváros­ tól”, Rimaszombattól: “A halál pitvarából visszajutván fuldokolva tán, utószor köszöntlek születáj. Rima, Gömör és a Tátrák, s barátaim: pár vén társ! És sok ifjú!” A búcsúzás és a híd-s zerep (még ekkor is töretlen!) vállalásának együttese nyújtja a kor­ társak számára, ma is - 1992 elején - a Győry 292 Dezső-i-életmű értelmét; példája nem csekély erőt ad az utána érkezőknek. Hűségben, türe­ lemben, kitartásban, erőben, hitben, akarás­ ban. Ezért példa ő, Győry Dezső, az egykori szlovákiai magyar költő, Fábry Zoltán iker­ csillag-párja a Tejút, a halhatatlanság égi szfé­ ráiban - ugyanakkor itt, a Földön is! Hazugság, egyszerűen nem igaz, hogy Győry Dezső holmi költő manír-ból, valami­ féle Ady-utánzásból vállalta a magyar poéta híd-szerepét. A cáfolatot Ő nyújtja - az 1930as évek vége felé, akkor, amikor Csehszlová­ kia (az I. Köztársaság) felett kezdtek gyüle­ kezni a vésztjósló fellegek (a fasizmus). Tehát ő, Győry Dezső - ez megfellebbezhetetlen tény - akkor írta: “Én minden népet féltek attól.” Mit alább idézünk, mi nyomatékosítjuk: “mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém" Ehhez további adalék. 1972. október 8-án, a Kossuth Rádióban egy visszapillantó emlé­ kezés hangzott el Győry Dezsőtől. Fáradtan, rekedten, szaggatottan mondta (de mondta!) a vallomást. E sorok írója - akkor - éppen Ri­ maszombat közelében (tehát szlovákiai olda­ lon) hallgatta a megdöbbentő vallomást. Íme részleteiben -: “...Szeretettel gondolok 25 éves koromra, amikor már megvallottam a Kisebb­ ségi Géniusz igéit: hacolni a népért minden testi és lelki kifosztás ellen... Jó, melengető érzés, hogy Gombaszögön résztvettem a Sarló megalakulásában, majd barátságot kötötem a Dunatáji hídverés szellemében a legjelesebb szlovák költőkkel s már jóval a náci-fasiszta világháború előtt nem úsztam a közhangulat­ tal, nem a fasiszta Berlin-Róma tengely bódu­ latába szédültem, hanem a demokráciával fogtam kezet. S amikor Prágát éltettem, Buda­ pestért és a magyar népért is izgultam...” Megcáfolhatatlan tények! S mégis voltak - nem ünneprontásként írom le - , akik mind­ ezt - így vagy úgy, durvábban vagy “finomab­ �ban” - egyszerűen kétségbe vonták, vagy dik­ tatórikusan annullálták. Ez a történelmi igaz­ ság. Ez volt! Ami e vallomásban igazán szemet szúrt, az ma kijelentés, megfogalmazás (ne felejsük: 1972 őszét írtuk!), melyet, csattanóként, a vé­ gére hagyott - nagyon okosan - Győry Dezső; hogy ti.: “...nem minden politika művészet, de minden igaz művészet egyben jó politika...” A dogmatizmusba belegyöpösödött, s pláne nacionalista fejek - ezt végképp nem tudták megemészteni. Nem is felejtették el, hosszú időn át mindezt Győry Dezsőnek! 6 . A “szülőváros” Rimaszombat és - a buda­ pesti Farkasréti-temető között húzódik egy ív, és ezen az íven átsugárzik Győry Dezső élet­ műve; költészetének egésze. Ez mindig ve­ lünk marad. Velünk marad utolsó verse is, melyet “Bu­ da, 1973. november” dátummal írt. A címe; Verses távirat - magam helyett. Ez is számve­ tés, ez is vallomás. De külön “története” van. Ez pedig a következő (így is jelent meg az Irodalmi Szemle, 1974. 6. számában); e sorok íróját - sajátos módon - önmagát is idéznie kell. - “ 1973 novemberében tartotta meg a CSEMADOK kassai óvárosi szervezete a ré­ gen tervezett Győry Dezső-estet. Az estnek illetve az alább következő vers keletkezésé­ nek, megírásának - egyik fontos előzménye: Nagyidai Ernő (kassai ügyvéd, egykori Sarlós - K.Gy.) telefonon felhívta Győry Dezsőt és megkérte őt, hogy ha tud. utazzon fel Kassára, és vegyen részt a költői esten. Az író egészségi állapota azonban nem engedte meg a hosszú utat, s annyit ígért: verset küld »maga helyett« Így, ilyen előzmények után került sor utolsó versének, a Verses távirat - magam helyettnek megírására...” - A verset azután, termé­ szetesen a kellő tájékoztatás után - felolvasták Kassán. Ismét nem ünneprontók kívánunk lenni, de szóvá kell tennünk: kissé furcsának találjuk, hogy az 1983-ban, Pozsonyban megjelent Ki­ áltó szó sajtó alá rendezője ezt a verset nem vette fel a kötetbe, holott neki, mint aki ott él, az Irodalmi Szemléből ismernie kellett volna e költemény létezését. A vers - hiányzik a Kiáltó szóból; e hiány okát - több mint sejt­ jük. De ennek története nem tartozik a nyilvá­ nosság elé. Nem is méltó Győry Dezsőhöz. Vele kapcsolatban pedig “méltatlan játékok­ ba” nem megyünk bele. Talán egyszer lehetőség nyílik arra, hogy a Palócföld hasábjain is megjelenjen e vers (ta­ lán egy közös salgótarjáni-rimaszombati est keretében el is hangozhat). Egy fáradt, ma már tudjuk, halálától negyedév választotta el, tehát egy fáradt költő utolsó vallomása e költe­ mény; magában hordva a költői gyengeséget is, de az emberi akaratot is. Győry Dezsőnek - ma is, ezen tavaszon is­ főhajtással tartozunk! 293 �palócföld 92/3 H uszár Sándor Naplólapok III. Színház az egész világ 1982. január 12. kedd Valamikor, riporterkedésem legelején, ha jól emlékszem, 1950-ben - istenem, be rég volt! - a zsilvölgyi bányákat is végigboldog­ talankodtam. Beöltöztem bányásznak talpig Davy-lámpába, sisakba, csizmába, s egy élbri­ gád nyomába szegődve leszálltam a mélybe. Riportot, egyéb írást akkorról nem őrzök. Ak­ kor még nagyobb volt a valóságmegismerő lelkesedésem, mint az íráskészségem. Bár ala­ pos a gyanúm, hogy inkább a kötelességérzet tengett túl bennem, mert a riporterség mint színészi feladat mindig távol állt tőlem. Egy emléket mégis hoztam magammal ab­ ból az időből. Egy emléket, amely azóta is nő bennem, és már réges-rég jelképpé magaszto­ sodott. Egy úgynevezett előhajtó bányászcso­ port munkáját figyeltem jó ideig. Ez készítette elő a szénbányászcsapat számára a munkahe­ lyet, tárta fel a szénfalat, csinált neki ideigle­ nes ácsolatokat. Azért ideigleneset, és nem vasbetonból valót, mint a főtárnákban, mert miután a szenet kitermelték, erre a járatra már nem lesz szükség. Így, a szenet kitermelő cso­ port mellett őgyelegvén, figyeltem fel egy do­ logra: ahogy a csapat haladt előre a szénben, háta mögött omlott be a járat. Ilyenkor a bá­ nyász “lopott” egy-egy gerendát, vagyis az omladék alól kihúzta az ácsolat némely ele­ mét, amit aztán a “sicht” végén, fejszéjét be­ leütve, vagy csak úgy egyszerűen a vállára 294 véve, magával hozott a felszínre. Ma már biztosan más a kitermelés tchniká­ ja. A fenti kép: az előhaladás a sziklában a sokszor elég vékony szénrétegért, a hátunk mögött omló heggyel és az enyészet elől ello­ pott fadarabbal mégis érvényes kép. Érvé­ nyes, mert erősen hasonlít az örök emberi küz­ delemhez. Talán épp ez az emlékkép tette, hogy min­ den előző nyilatkozat és fogadkozás nélkül naplómnak ezen új fejezetébe belekezdtem. A kép igazi értelmének megértése tette minden­ képpen. Annak felismerése, hogy hátunk mö­ gött omlik a tárna. A föld elnyeli lábunk, ke­ zünk, hitünk nyomát. Ma már azt is bizo­ nyítani kell, hogy valóban hittünk valamiben. Sőt védekeznünk is kell, hogy miért hittünk egyáltalán valamiben. Hinni a gondolat mai bajnokai szerint, gyengeség. A tudás az erény! A tudás? De hát tudni mi menetelni tudtunk, bújni meg kenyeret kérni. Hinni azt jelentette számunkra, hogy szabadok leszünk. Emberek. Hisz az elején - tulajdonképpen magunkban hittünk. Fel se merülhetett a kérdés, hogy a “mi”, amiben hinni akartunk, nem azonos az “én”-ek összességével. Hogy hit és lehetőség kölcsönösen nem menti ki egymást. Mi a te­ endő ilyen helyzetben? Egy-egy ácsolat-elem szükséges, amire rá lehet mutatni. Egy-egy gerenda a valamikori építményből. Egy-egy perc a múló időből, ami nélkül - mi tudjuk �csak - a kor nem teljes. Pontosabban, nem is csak a korról van szó, hisz a kor hivatalos megnevezés szerint is átmeneti volt. Mi, em­ berek, mi nem voltunk átmenetiek! Pontosab­ ban, hogy emberségünket nem viszonylagosí­ tották a leszűkített lehetőségek. És ahogy erre ráébredtem, arra is ráesz­ méltem, hogy az én pályám a sorsom. Azzá teszi az idő is, amiben társadalmi szinten gon­ dolkozni kezdtem. Az idő, amely az emberi­ ség életében egy sajátos pillanat volt. A törté­ nelem legvéresebb háborúja is elegendő, hogy azzá tette légyen. Olyan pillanat, amilyen nincs több, de ami nélkül a többiek mássága sem érthető. Sorsom az idő, amibe születtem s ami szült. Emlékeket írok tehát. Nem önéletrajzot, nem regényt, nem emlékiratot. Felveszek egyegy emléket, a vállamra vetem s kiballagok vele a felszínre. És azt mondom: íme... 1960. február 20. szombat Ebben a reggeli kávé utáni csendben ren­ geteg minden jut eszembe. És épp ez akadá­ lyoz meg abban, hogy az eltelt időről leltárt készítsek. Olyan döntően lényeges kérdésről, mint a Harag Gyuri gesztusa nem tettem ed­ dig említést! Hát akkor a többiről, miért szól­ nék? Gyuri is, aki ugye a mostmár szatmári eredetileg nagybányai - Magyar Színház igaz­ gató főrendezője, amikor meghallotta, hogy kineveztek igazgatónak Kolozsvárra, vonatra ült és megkeresett. És mint egy tanár a diák­ nak lediktálta a tudni- és tennivalókat. Ha nem is tőle tudtam meg, neki hittem el például, hogy a kolozsvári színház a romániai magyar kulturélet egy sajátos kérdése. Sőt gondja. Hogy ez egy akadémiai város nemzeti színhá­ zának tudja magát, annak megfelelő játékstí­ lussal és értékrenddel. Ezért aztán a többi színház - főleg a dinamikusak, a fejlődők, mint az említett szatmári, vagy a vezető szere­ pet magának vindikáló, Tompa Miklós vezette, es jobbára a kolozsvári színház vezetőinek ba­ lekségén nagyranőtt marosvásárhelyi Székely Színház - lenézi. A többiek csak írígylik, mert Erdély fővárosában fungál. Talán a nagyvára­ diak fölénye indokolt még némileg, mert, hogy ők olyasmit tudnak, amit itt nem: operet­ tet. Ez az ő nagy számuk. A realista darabok­ kal turnézó társulatok bosszúságára, mert ezt én is átéltem - a legdrámaibb darabok közepén egyszerűen kiürül Váradon a nézőtér. Azt mondják az emberek: én szórakozni jövök színházba, nekem bajom otthon is van! Emlékszem, 1959 őszén reggeltől éjfélig ültünk benn az igazgatói irodában Haraggal. Mikor a titkárnő munkaideje lejárt elküldtük ennivalóért. Mondom, mint a leckét az iskolá­ soknak úgy diktálta le, hogy mi a teendőm. Persze az első számú napiparancsa a rendezés volt. Erős rendező egyéniségek kellenek, mert ez a társulat megveti a rendezőt. Lenézi. Le­ becsüli. Szabó Ernő esetét mondotta el - most jut eszembe - példaképpen. Úgy tudom, hogy Tamás Gáspár, az elődöm hívta meg. Szabó Ernő Marosvásárhelyen volt főszínész, főren­ dező, főiskolai tanár, meg minden. Rendezni hívták Kolozsvárra. Meg is jött, el is kezdte a munkát és hosszas viszontagságok után elju­ tott az első díszletpróbáig. Beállíttatta a dísz­ letet sok veszekedés sőt botrány árán és vilá­ gosítani is megpróbált. - Kérem a díszletmestert! - szólt fel a színpadra. A mester kijött. - Uram - mondotta Ernő -, lesz szíves azt a jobb egyes falat egy méterrel hátrább tolni. - Jaj, főrendező úr, hát azt nem lehet! - Miért? - csodálkozott Szabó Ernő. - Nem lehet főrendező úr - mondotta a mester és hosszas magyarázatba kezdett, amit persze Ernő félig sem hallgatott végig. - Akkor jöjjön ki a világosító - mondotta, mert arra számított, hogy majd a világosítóval valahogy megoldja a problémát. Ki is jött Lamos Pista. Bűbájos vagány. 295 �palócföld 92/3 - Pistuka! - mondotta akkor Szabó tanár úr - a bal egyes toronyból kérnék ide egy diffúz sárgás fényt. Érti? - Értem főrendező úr! - felelte lelkesen Pistuka. - Hát akkor rajta! - Csakhogy azt nem lehet főrendező úr kérem, mert a bal egyes éppen zárlatos. - Értem - bólintott Ernő - akkor jöjjön ide a műszaki felügyelő. - Ebben az órában? Hogy is tetszik ilyes­ mit kérni - válaszolta ezúttal az ügyelő, hisz a műszaki főnök ilyenkor nincs benn... - Tehát nem lehet? - Hát nem... - Jól van - mondotta Szabó Ernő - akkor szóljon hogy hozzák be a kabátomat. - El tetszik menni? - csodálkozott az ügye­ lő. - Hova tetszik menni ebben az órában? - Keresek egy színházat - válaszolta Sza­ bó Ernő. - Miért, hát ez nem színház? - kérdezte valaki. - Ez? Ez egy sajátos intézmény. Úgy hív­ ják: Nemlehetszínház. És elment. Vissza se jött. 1960. február 21. vasárnap Valahol azt olvastam, hogy a töprengés a cselekvés halála. Nohát magam azt tapasz­ taltam, hogy a bölcsesség megfordítva is igaz: a cselekvés a töprengés halála. Példa erre a naplóm, amit nem vezetek rendszeresen, mert cselekvésre vagyok ítélve. Pedig volna mit feljegyezni és nem is minden tanulság nélküliek a naplóból kimaradó, és, tehát kommentár nélkül hagyott események. Íme egy példa a sok közül: félretettem a Kolozsvárott megjelenő Utunk január 29-i 4. számát, Jánosházy György ír benne kritikát Kállay István Kötéltánc című színművének bemutatójáról. Azt írja többek között, hogy Rappaport Ottónak, a darab rendezőjének si­ 296 került együttessé összekovácsolni az előadás szereplőit és hozzátette: régóta nem láttunk effélét a kolozsvári magyar színpadon! Na persze bárki azt mondhatja, hogy nem olyan világrengető esemény az, ha egy szín­ ház egyik produkcióját ilyen szavakkal illetik. Akkor sem, ha a dicsérő szavak egy sokáig és sokat szidott társulat egyik produkciójáról mondanak véleményt. Igaz. És épp itt érzem magam hibásnak, amiért nem széljegyzetelem az efféle eseményeket. Ugyanis itt ez sokkal nagyobb poén, mint amilyennek első hallásra éreznénk. Emlékszem ugyanis, hogy tavaly, amikor kineveztek igazgatónak - hallottam összegyűltek az ősmagyarok a Kossuth Lajos utca és a Mátyás tér sarkán lévő Sirály cuk­ rászdában. Hallottátok? - kérdezte egyik Ár­ pádházi a másiktól - egy Huszár nevezetű be­ csületes magyar gyerek lett az igazgató a Ma­ gyar Színházban. Volt aki hallotta, olyan is, aki nem, de az esemény meg lett ünnepelve. Ott ugyanis snapszot is mérnek. Történt pedig, hogy a krónikus rendezőhi­ ánnyal küzdő színházba kinevezésem más­ napján alkalmaztam egy illetőt. Rappaport Ot­ tónak hívták. Nem sokkal azelőtt bocsájtották el a marosvásárhelyi Székely Színháztól. És ennek a híre is elterjedt a városban, mint min­ den, ami a színházban és környékén történt. És újra összegyűltek a vereckeiek, és újra akadt egy lelkes ember, aki megkérdezte: hal­ lottátok, a karakán, Huszár nevezetű székely gyerek lett az igazgató... De végig se mond­ hatta, leintették: marhaság Hirsch volt! Kíváncsi volnék, ezúttal mit mondanak magyariék a sajtóvisszhang láttán? Mert biz­ tos, hogy mondanak valamit. Nem olyasmit, ami engem igazol. És az is több mint valószí­ nű, hogy az ő véleményük terjed el a nemzeti önérzetében sokszor sértett nemzetiség sorai­ ban. �A Kötéltáncról eszembe jutott még valami, aminek szintén nagyobb a jelentősége, mint az anekdótikus poénja. A vizionálási főpróbán - ahogy szokás - a nézőtéren elől ül az igazgató, a rendezővel és a főrendezővel, mögötte pedig a tárak vezetői: a díszletmester, a varroda vezetője, a színpadi műszaki vezető és így tovább, ott ült tehát Molnár Gizi néni is, ő a főkellékes. Úgy lett főnök, hogy eredetileg az övé volt a kelléktár és alvállalkozóként működött Janovics Jenő hajdani színházában. A háború után azonban a kelléktárat a színházzal együtt államosították, így maradt Gizi a főnök. Ám maszek külön­ állását megőrizte. Ő - valahogy - nem állt be a sorba. Nem szokta meg. Ezúttal is - a hátam mögött ülvén a főpróbán - a darab végeztével megütögette a vállamat. - Direktor úr - mondotta mosolyogva tudja mi a különbség a mai színház és a hajda­ ni között? Mondtam, hogy: nem tudom, és biztatóan mosolyogtam rá. - Nahát akkor én megmondom magának folytatta Gizi. - Régen egy-egy előadás után a férfiak szaladtak hevületüket levezetni a kup­ lerájba. Ma hazamennek, lefeküsznek és gon­ dosan hátat fordítanak a feleségüknek. Van ebben valami igazság, akkor is, ha nem pont a Költéltánc bemutatója után kíván­ kozik ki az emberből. 1960. április 29. péntek Az idén ez a harmadik olyan temetés, ame­ lyen búcsúztatóként veszek részt. Február ele­ jén Delly Ferencet temettem el. Nem sokkal a halál beállta után hívott fel a felesége. Azon­ nal felszaladtam az Erzsébet (ma Racovita) úti lakásba kondoleálni. Az asszony román, a ko­ lozsvári bábszínházban dolgozik. Delly a haj­ dani pesti filmsztár a háború után egy darabig főrendező a kolozsvári Magyar Színházban. Aztán Kovács Gyurival, Andrási Marcival, Szabó Ernővel a marosvásárhelyi Székely Színház erőssége. Jelenleg már nyugdíjas volt. Rokkant nyugdíjas, hisz 1903-ban szüle­ tett Szegeden, nem volt még öregségi nyugdíj­ ra jogosult. Nem sokkal utána mesteremet az író. Asz­ talos Istvánt búcsúztattam. Erről az esemény­ ről egy csúnya emléket őrzök azóta is. A gyá­ szolók között jelenlévő Zete Juliska, nagyné­ ném mesélte utólag. Épp a sírnál szónokoltam, amikor megszólalt mellette egy úrinő. Látja ezt az embert? - kérdezte a mellette álló nőtől. - Most hagyta el a feleségét és három gyere­ két és elvette a magyar Opera prímbalerináját, Lukács Máriát. Én különben előre láttam a dolgot - folytatta a jól informált hölgy ugyanis állandóan karonfogva járt az utcán a prímbalerinával. Irmának, a feleségemnek mondotta el né­ ném a mesét nevetve. És Irma így adta tovább nekem: egy nyelvtani hibán múlott, hogy nem hittem az ellenzéknek. Ugyanis ha azt mondja, hogy látott téged karonfogva Mariká­ val, akár el is gondolkozhatom a dolgon. De állandóan te csak velem jársz karonfogva az utcán. Nahát ilyesmik is vannak. Fekete Mihály temetéséről, mivel ez szá­ momra időben a legközelebbi, hosszabban kell írnom. Egy bizonyos szellemiségről kell megemlékeznem, amivel sorsom általa össze­ hozott. A név nem fontos, egyetemi tanár, párttag és keresztény. Ennek az elvtársnak je­ lentettem be - hisz a feleség Felszeghi Mária, a társulat tagja helyett ő jelentkezett hogy Miska bácsit a színház saját halottjának tekinti és miként az ilyen esetben természetes, a te­ metés minden költségét magára vállalja. Képviselő átlépett a jelentéktelen tételen, s az ilyenkor járó pénzsegély felől kezdett ér­ deklődni. Próbáltam magyarázni, hogy az el­ húnyt “saját halott”-á lépvén elő elvesztette egyéb pénzügyi jogait. Hogy az említett se­ gély nem vigaszdíj, hanem a temetési költsé­ 297 �palócföld 92/3 gekre adatik. Ám a jogutódok állítólagos szó­ szólóját ez távolról sem nyugtatta meg, ellen­ kezőleg, bejelentette, hogy az ügyfelei bizo­ nyosan készséggel lemondanak az előcsar­ nokban való ravatalozásról a pénzsegély elle­ nében. Látván, hogy a gyászeset kezd finánciális kérdéssé válni, behívattam a színház pénzügyi embereit, hogy a további tárgyalások során mindkét fél megelégedésére intézzék el az ügyet. A temetés ezután rendben zajlott le, bár volt egy olyan jelenete is, amit szívesen meg­ spóroltam volna. Szokás szerint a gyászmenet élén, rögtön a koszorút vivők után mi lépeget­ tünk, a színjátszás hivatalosai: Kovács György, a Nép művésze, Tompa Miklós, a Marosvásárhelyi Székely Színház igazgatója, Szabó Lajos, a Színművészeti Főiskola akkori rektora, meg jómagam alkottuk az első sort. Csendesen és decensen beszélgetve haladtunk az Egyetem utcán, és a Petőfi utcában magától értetődően kanyarodtunk el, mint mindig, bal­ ra, a Házsongárdi köztemető főkapujához. Hanem egyszer csak furcsa dologra lettünk figyelmesek: a gyászkocsi nem balra jött a Petőfi ucában, hanem jobbra, hogy majd a hajdani Majális utcán, a mai Köztársaság út­ ján haladjon tovább, az utca végében lévő zsi­ dó temetőbe. Kissé szégyenkezve fordultunk meg és zárkóztunk fel a menet végére. Kovács Gyuri mellett mentem, aki mellesleg a Fekete Mi­ hállyal azonos vallásban született, s aki most sápadt volt a felháborodástól. És nem valami hízelgően nyilatkozott a jogutódok említett szószólójáról. Aztán pedig - miután közülünk egyedül őt nem lehetett e kérdésben félreérte­ ni - így foglalta össze az eseményeket: - Eddig kísértük Fekete Mihályt, most Schwartz Miskát kísérjük tovább. Hát persze ez egy felesleges dolog volt. mert Miska bácsitól mi sem állt távolabb az effélénél. Ő magyar színész volt. és sohasem 298 akart más lenni. A közönség is tudta ezt felőle. Mert hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a hajdani vándorszínészt és direktort, s én bol­ dog voltam, hogy ha színházat vezetni nem is, temetni már európai szinten tudok. Csakhogy ez az örömöm is korainak bizo­ nyult, mert másnap visszajött a jogutódok em­ lített képviselője és bejelentette, hogy vissza­ hozta a koporsót. - Hogyhogy visszahozta!? - kérdeztem, mert hirtelen nem értettem a dolgot. A képviselő azonban türelmes ember volt, elmagyarázta, hogy mint láthattuk, szegény Miska bácsi az izraelita vallásban boldogult meg, amely vallás a gyalulatlan deszkakopor­ sóhoz köti magát temetés esetén, éppen ezért utaljuk ki a koporsó árát tüstént, mert ma még rengeteg dolga van a városban. A meglepetéstől fulladozva még megkér­ deztem, hogy én mit csináljak a koporsóval, de a képviselőt ez nem érdekelte, nem avatko­ zott a színház belügyeibe, annyi engedményt azonban tett, hogy a koporsó értékesítésére időt hagyott. Mit volt mit tenni, behívattam a színház egyik ügyes emberét, s kiadtam a parancsot: a díszkoporsót azonnal bocsássa árúba. Így aztán másnap a klinikák személyzete igen furcsa dologra lett figyelmes: jól öltözött fiatalember járta a folyosókat, s ahol aggódó hozzátartozókat talált, meleg hangon közölte: - Príma tölgyfakoporsóm van... alkalmi vétel. És amilyen mázlija volt, megúszta verés nélkül. 1960. április 30. szombat Nemrégen levelet kaptam Gödri Endrétől a barátosi paptól. Immár a kisebbik fia ügyé­ ben kéri a segítségemet. A nagyobbikat, Ist­ vánt nem akarták felvenni a kolozsvári műe­ gyetem gépészmérnöki karára, bár kitűnő eredménnyel felvételizett, ámde az apukája �ideológiailag nem jár helyes utakon, pap. Ek­ kor léptem közbe én. Levelet írtam, személye­ set az egyetem káderesének (személyzetis). Elmondtam benne ki vagyok, mi vagyok. És azt is, hogy én személyesen, mint a rendszer neveltje nem értek egyet az efféle diszkrimi­ nációval. Amiért az apja pap, azért a fiú lehet zseniális gépészmérnök. Ismerek én a Köz­ ponti Bizottságban is pap gyereket. (Pl. az író Kovács György!) Azt is kilátásba helyeztem, hogy ha Istvánt nem veszik fel, akkor a párt Központi Bizottságához fordulok. Hát - fur­ csa - felvették. Erre jött a napokban az alábbi levél, most már Miklósért könyörög, a kiseb­ bik, középiskolás fiáért. “Kedves Sanyi! Nagyon megalázóan érzem magam, akár­ csak az a néger férfi, akinek a képét egy ma­ rosvásárhelyi kiállításon láttam. Ez volt a cí­ me a képnek: Én is ember vagyok... Ha sor kerül arra, hogy a középiskolából miként a közösségből is ki kell zárni, és sok társával együtt iparra kell adnom a fiamat, számíthatok-e (merjem azt írni: baráti?) segít­ ségedre? Mármint, hogy Miklósból több le­ gyen, mint bőrgyári munkás..." Azt is megírja, hogy Kézdivásárhelyen lát­ ta a kirakatban legújabb könyvemet, a Száma­ dás helyett címűt. Szegénykém fél, nehogy félreértsem a dolgot s ezt követően megjegyzi: “Nyereg csapkodás, hogy a lovacska értsen belőle.” Mármint én abból, hogy íme hízelgés­ sel keresi a kenyerét. Most talpalok az érdekében. Különben a barátságunk érdekesen ala­ kult. Nemrégen még az anyósánál laktam al­ bérletben. ott ismertem meg - de főleg ő is­ mert meg engem. Hiszen én úgy kívülről elég riasztóan nézhettem ki egy pap számára. Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen ugye - pártember is. Tehát én olyan voltam kívülről, mint azok, akik neki a kellemetlensé­ geket okozzák. Nos hát én nem is tudom meg­ mondani mivel nyertem el a bizalmát. Hiszen nekem nem voltak efféle céljaim! 1960. május 11. szerda Vaida Vaszi bácsi, a megyei elsőtitkár va­ lahogy kispekulálta, hogy a Magyar Színház a hajdani Nyári Színkör - előcsarnoka nagyon szűkös lévén változtatni kell a helyzeten. Sej­ telmem szerint ebben Elza, a felesége is köz­ reműködött, aki - iskolázott asszony, és akinek magyar műveltsége is van. Kovács György népművésszel például rendkívül bensőséges a viszonya. Nos elég annyi, hogy a megyei költ­ ségvetésből kaptunk egy nagyobb összeget a színház modernizálására. Ma tíz órakor már gyűlésezek az építőkkel. Persze van itt azért probléma is. A hivatalos személyek azt szeret­ nék, ha a színház frontja, látható része újulna meg. Én lemondanék az előcsarnokról, a mo­ dern külcsínyről, csak tennék rendbe a nézőtér akusztikáját. Az ugyanis nagyon rossz. A First Ladyt különben csak nemrégen is­ mertem meg személyesen. Az egyik előadás után férjestől feljött a színpadra gratulálni a színészeknek. Akkor hallottam magyarul be­ szélni. Meg is lepődtem. És azonnal szaladtam a Földes Lacihoz, aki nemcsak egyetemi tanár és kiváló kritikus, de származásához ragasz­ kodó, amellett dacosan kitartó zsidó ember is. Olyan, mint Ilja Ehrenburg, akiről olvastam, hogy egy párizsi látogatása alkalmával a szál­ lodai nyilvántartó könyvben a “nemzetisége” címszónál nem szovjet állampolgárnak írta be magát, mint minden más társa, hanem zsidó­ nak. Újságíróknak is feltűnt ez és meg is kér­ dezték, hogy miért tette. A felelete ennyi volt: hogy szovjet állampolgár vagyok, az termé­ szetes, de amíg antiszemitizmus van, addig zsidónak vallom magam. Nos ez a fajta önérzet feszül Földesben is. És ezt én nagyon szeretem benne. Ezért is szaladtam az Elza rejtéllyel azonnal hozzá, akihez mindig őszinte tudok lenni, s aki - úgy 299 �palócföld 92/3 érzem - szintén őszinte hozzám. - Laci! - kiáltottam fel ősnaivhoz illő lel­ kesedéssel - Vaidané, Elza asszony magyar? - Miből gondolod hogy az? - kérdezte. - Gyönyörűen beszél magyarul! - Te marha - válaszolta akkor legjobb barátom a rá jellemző közvetlenséggel annyira magyar, hogy egyenesen zsidó! 1960. július 17. vasárnap Hát lassan vége ennek az évadnak. Az én első évadomnak. Érdekes zárójelentést készí­ tettem a társulati ülésre. Nem tettem be a nap­ lóba, mert túlságosan belterjesnek érzem. El­ végre nekem befele - a színészek, a műszaki­ ak felé - kellett itt beszélnem, nem kifele. A nagyközönségnek szóló elemzés más, azt el­ végzi a kritika. A kritikus általánosít, tömegek számára von le a művészi eredményből embe­ ri tanulságokat. Én a művészi eredményt elemzem a praktikum oldaláról. A hatásme­ chanizmus szempontjából. Annyit azonban el kell mondanom, hogy alapvetően sikeres évadnak érzem. Persze probléma sok van. Olyan is, amit magamnak megoldandó jövőre hagyok. 1960. augusztus 14. szombat Ma felhívtam újra Harag Gyurit. Készül átszerződni - Kolozsvár helyett - Vásárhely­ re. Azt mondta - és belátom igaza van - ha ujjat húz Tompa Miklóssal, elintézi, hogy Szatmárról se engedjék el. Márpedig ő ott nem akar maradni. Sokat gondolkoztam ezen az ő menekü­ lésszerű távozásán. Hiszen a nagybányai és később Szatmárra költözött színház - azt mondhatni az ő műve. 1953-ban Kolozsváron rendező, főiskolai tanársegéd, amikor évfo­ lyamával a romantikus kommunizmus szökő­ árjának hátán új színházat alapít(!) Nagybá­ nyán, egy olyan helyen, ahol addig sosem volt 300 állandó színház. Mindenki csodálta őket! Né­ mely bemutatójukon megjelent az ország nem is csak magyar - értelmiségének a java. Magunkat ünnepeltük bennük. Új lehetősége­ inket. Álmainkat. Ilyen hamar felébred az em­ beriség évszázados álmaiból? Ilyen hirtelen? Bizony nem egy ember akadt, aki - míg Harag ide készült - szememre vetette, hogy le aka­ rom rombolni a szatmári mítoszt. Egyszer megkérdeztem Haragtól, akinek szintén sokan tesznek szemrehányásokat: Gyuri, hogy tudod otthagyni életed főmű­ vét...? A válasza megrendítő volt. És meggyőző is ugyanakkor. Azt mondotta: Ennyi tellett tő­ lem, érzem, hogy többet nem tudok adni. Nem tudok tovább mindenben a legokosabb, leg­ bölcsebb, a minden ember sorsáért egyedül felelős vezető lenni. Vegyék a fiúk kezükbe sorsuk irányítását. Ha valóban olyan tehetsé­ gesek, mint ezt valamennyien hisszük, szép sikerek állanak előttük. Kicsit többet kell dol­ gozniok. Én már hiába erőlködnék, ott tovább fejlődni nem tudok. Új helyzet kell, új környe­ zet, új arcok, új küzdelmes próbák. Ha igazol­ ni akarom én is azokat a jelzőket, amiket ti rám aggattatok az évek folyamán, akkor ne­ kem is meg kell újulnom. Ott már képtelen vagyok. Gyuri tehát megy Vásárhelyre. Lássuk mi lesz Taub Jánossal. 1960. augusztus 15. vasárnap Alig aludtam valamit az éjszaka. Mahol­ nap kezdődik az évad és még mindig nem végleges a jövő évad repertoárja. Már egy egész dosszié levelem gyűlt össze a kérdésről. Annak illusztrálására, hogy milyen osto­ baságokkal kell megküzdeni csak egyet emlí­ tek, egy darabot: a Piscator által színpadra alkalmazott Háború és békét. Rendesen felterjesztettem a többi darabbal együtt, még tavasszal. Legnagyobb döbbene­ �temre a minisztérium repertoár osztálya nem engedélyezte a műsorra tűzését. Íme egy levél, amelyet Emil Rimannak, a minisztérium repertoár-osztálya egyik beosz­ tott munkatársának írtam. “Tisztelt Riman elvtárs! Nagyon megdöbbentett a Tolsztoj-Piscator Háború és béke című darab visszautasítása. Több értelmiségi barátommal beszéltem az ügyről, akik valamennyien osztoztak megdöb­ benésemben. Kérem tehát elemezzék mélyeb­ ben a darabot és annak műsorra tűzésének ké­ rését. Megítélésem szerint egyetlen - magyar - külső referens véleménye nem dönthet eb­ ben a kérdésben. Annál inkább kérem ezt, hi­ szen köztudott, hogy a regény amerikai film­ változatát széltében-hosszában játsszák az or­ szágban, és sehol sem láttam, hogy a művel szemben olyan politikai követelményeket tá­ masztott volna bárki is, mint a Piscator-félével szemben Önök. Visszaküldöm tehát a darab egy példányát és ígérem, hogy ha esetleg részeket, mondato­ kat kell kihagyni a szövegből, akkor nem fo­ gok ellenkezni. Közlöm ugyanakkor, hogy az ügy fejlemé­ nyeiről Constanta Craciun miniszter elvtárs­ nőt is tájékoztattam." És ez nem üres fenyegetőzés. Íme az emlí­ tett, a miniszter asszonyhoz küldött levél. “Tisztelt Miniszter Elvtársnő! Kénytelen vagyok Önhöz fordulni egy olyan ügyben, a minisztérium egy olyan dön­ tése tárgyában, amivel semmiképpen nem tu­ dok megbékülni. Nemrégen Emil Riman elvtárs aláírásával levél érkezett nevemre, mely­ ben a minisztériumi repertoár-osztály értesít, hogy nem engedélyezi Tolsztoj Háború és bé­ ke című hallhatatlan művének Ervin Piscator által színpadra vitt szövegét. Miképpen megtudtam, a darabot egyetlen véleményezés alapján utasították el, ugyanis a műnek nincs román verziója és így nem tu­ dom román szakemberrel ellenőriztetni. A da­ rab ellen olyan politikai kifogásokat emelnek, amelyeket én képtelen vagyok komolyan ven­ ni. Azt írják például, hogy sem Piscator sem Tolsztoj nem mutat rá arra, hogy a háborút az imperialista politika okozza. Én úgy érzem, hogy efféle elvárásokat Tolsztojjal szemben mégsem támaszthatunk. Annál inkább meglep az ügy, hiszen mint Ön is tudja a regény ame­ rikai filmváltozatát az egész országban játsz­ szák. Tisztelt Miniszter Elvtársnő! Nyomatéko­ san kérem hasson oda, hogy a repertoár-osz­ tály alapos elemzésnek vesse alá a művet. Ha a minisztérium nem tudja lefordíttatni, kísé­ reljék meg a színmű német változatát megsze­ rezni. Kérem tehát teljesítse kérésemet és enge­ délyezze a művet, amely szerintem a követke­ ző évad egyik legnagyobb művészi sikere le­ het. Beleegyezek feltételes engedélyezésbe is, abba tehát, hogy a jászthatóságot miniszteriá­ lis bizottság döntse el az utolsó főpróbán. Végezetül kérem Önt, ne haragudjon, hogy ilyen aprónak tűnő, gyakorlati ügyekkel zavarom, de mint látja mást nem tehettem. Mély tisztelettel Huszár Sándor igazgató" Mellesleg a Tolsztoj-ügyről a dossziémban van még néhány levél, gondolom azonban, ez a kettő is elég. Hiszen a Tartományi Népta­ nácshoz és a Tartományi Pártbizottsághoz kül­ döttek ugyanezt ismétlik. 1960. augusztus 16. hétfő Azt kérdi ma Földes Laci, akinek a reper­ toár gondjaimat elmeséltem: - Te valóban nem tudod, hogy miért nem engedélyezik a Háború és békét? Hiszen nyil­ vánvaló az ügy: azért, mert Pesten játsszák és mert Tompa Miklós bemagyarázta nekik, hogy te Budapesthez igazodsz. Mondtam, hogy ezt nem tudom elhinni. 301 �palócföld 92/3 - Azt gondolod - kérdezte hogy azok a minisztériumi dörzsölt gyerekek különben vissza mertek volna utasítani egy Tolsztoj fel­ dolgozást? Ezen én is elgondolkoztam. - Tudod mit mondok?- folytatta Földes ezt nem Riman döntötte el, hanem nála sokkal nagyobb hatalom. Itt még az is benne van: jó ha két magyar verekszik. - Jó - békétlenkedtem - és te mit tettél volna a helyemben? Hagyod mentére a dol­ got? - Nézd: a kérdés nem egyszerű - mondotta nagyon tisztességesen Földes.- Mert lehet, hogy én is ugyanúgy járok el, mint te, hiszen az egész úgy felháborító, ahogy van. Mint gi­ bicnek persze nekem is van véleményem: ta­ lán nem kellett volna Constantával megfenye­ getni azt a kis vagányt, Rimant. - Hanem? - Lehet, hogy le kellett volna menned Bu­ karestbe, elvinni Rimant egy kocsmába, fizet­ ni neki egy jó ételt, italt, és így szólni hozzá: testvér tegyük ki a pisztolyt az asztalra. Mi a helyzet? Hát ezt a “Mitika-tempót” sehogy sem ve­ szi be a természetem. Bár tudom, hogy ez a mai garnitúra a kor­ rupcióban becsületes. 1960. augusztus 17. szerda A naplónak máris sok hibáját látom. Nem csak az a baj vele, hogy vannak időszakok, amikor az egyéb gondok miatt egy szót sem jegyzek fel, az is torzít, hogy amikor írni kezdtem - mint most is, hogy a színházban nyári szünet van - főleg olyasmiket jegyzek fel, amik épp pillanatnyilag izgatnak. A napló sohasem hű kép. Még az egyén tevékenységé­ nek sem hű tükre, pedig az ember azt szeretné, ha az élet teljességét érzékeltetné. Nagy események suhantak el mellettem, anélkül, hogy egy szóval is megemlékeztem 302 volna róluk. Június közepén-végén megvolt a Párt III. Kongresszusa, amelyen én is részt vettem. Cikket is írtam az Utunkban, amely­ ben erősen fogadkozom, hogy méltók leszünk a párt hírnevéhez. Sablon persze a cikk, nem nagy öröm em­ lítést tenni róla, de - magamban röhögök s azt mondom - én még elég olcsón utaztam. Sütő Andris látom Hajdú Győzővel összefogózva veri a nagydobot - és a fiatalokat. Azt mondja, hogy: Ars poetikák nyomában. Félretettem azt az Utunk számot, amelyben az írás megjelent, csak nem régen olvastam el. Hát nem mon­ dom, nagyon jól mulattam. Azt mondja a szer­ zőpár, hogy Szilágyi Domokos lírája elvont polgári humanizmus, intimista és egocentri­ kus. Lászlóffy Aladár minden áron eredeti akar lenni, ami aztán képtelenségekbe torkol­ lik, mellesleg kiforratlan és zavaros. Hervay Gizi egyszerűen szürrealista. És így tovább. Ezt követően kitűzik a célt: olyan ars poetiká­ ra van szükség, amit a forradalmi gyakorlat kovácsolt ki. Persze minden értelmes ember tudja, hogy legalábbis Sütő kényszerből ment bele a do­ logba, legfennebb a nevét adta az ügyhöz. De éppen mert akármelyikünket elkaphatja a gép­ szíj, örvendek, hogy ebben nem vagyok ben­ ne. Akkor is ha - meg kell vallanom legalább itt a naplómban, ha az utcán el is hallgatom -, hogy az általuk bíráltak társadalmi kérdések­ ben való mellébeszélése sszámomra sem túl szimpatikus. Na aztán megjelent egy novellám is, Fel­ mondás a címe. Sőni Pali, meg is ünnepli az Utunkan: Amit rögtön “fel” kell mondani. “Nagyon jó írás Huszárnak ez a Felmondás-a” - így kezdődik. Én egy másik mondatát húz­ tam alá: “Cseke János, az indulatos, de kollek­ tivájával összeforrott igazgató...” a főhős. Ez lenne a figurában kifejezett véleményem, ma­ gamról? �1960. november 16. kedd De, hogy ezzel az évaddal mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Megkezdődött a színház átépí­ tése. Mi a Béke téri (volt Szentgyörgy tér) Diákművelődési Házban játszunk. A terem a színházihoz képest kicsi. A színpadra nem fér­ nek fel az eredeti díszletek. A bevétel tehát megcsappant, ezért állandó tájolással, sőt tur­ nézással keressük meg a kenyerünket. itt már rég nem a művészi színvonalon van a hang­ súly, hanem a terv teljesítésén. Szinte naponta gyűlésezek az építőkkel, akikkel rengeteg a bajom. Itt van például a munkálat tervezője egy Paiu nevezetű, olyan korombéli, harminc egynéhány éves mérnök, aki a minap azzal a bejelentéssel lepett meg, hogy az új előcsarnok műkő padlózata csodá­ latos lesz. - Mitől lesz csodálatos? - kérdez­ tem mit sem sejtve. Mert velencei színeket alkalmazok - válaszolta büszkén. - Az meg milyen? - Majd meglátod: piros, meg zöld, köztük fehér csíkozással. - Meg vagy őrülve? - kiáltok fel. - Hisz az tisztára magyar nemze­ tiszín. - Mit érdekel engem?- vonja fel a vállát a vagány mérnök. - Hát - mondom - csak érdekeljen, mert te fizeted meg, ha fel kell törni. - Én aztán nem - mondotta. - Az én családomban nincs egy szál magyar se. Nahát ezen elvitatkozgattunk egy jó órát, de én nem tudtam őt meggyőzni. Neki ugyanis művészi elvei voltak. Nekem viszont tapasz­ talataim. Rágódtam a dolgon egy darabig s végül felhívtam a megyei pártbizottságot. Cucu elv­ társat kértem, az első titkár kabinetfőnökét. Ismert. Már régi motorosnak számítok. Mond­ tam neki: kérje meg Vaszile Vaida elsőtitkár elvtársat, ahogy öt perc ideje van fogadjon. Nagyon fontos a mondanivalóm. Megígérte. Alig telt el tíz perc, szól a telefon: az első­ titkár vár. A drága öreg! Nem is tudom mi lenne ve­ lem, ha ő nincs. Azt hiszem feljegyeztem, hogy a felszabadulás után elkapott, amint osz­ tályharcos szenvedélyből kilincseket törtem a belvárosban azon a címen, hogy minden reg­ gel megvertek a Nagyszebenből épp visszajött román egyetemi hallgatók. Mikor aztán - 15 évvel később - bemutattak neki, mint igazga­ tót - megismert és elsírta magát. Merthogy ő ezzel mérte a keze munkájának eredményét, az én tudatosodásommal. Azóta úgy bánik ve­ lem, mintha a fia volnék. Mint most is mindig azonnal fogad. Volt már úgy, hogy az egyetem rektora várt kint, amíg velem beszélgetett. Éppen, mert tőle egyáltalán nem féltem, ezúttal is azonnal a tárgyra tértem. Jó ideig gondolkozott. És nézett rám mintha azt mérlegelné, mit s mennyit mond­ jon - végül aztán megszólalt. - Jól tetted, hogy feljöttél. Nem tudom mi történik a világban, de manapság már azt is megnézik, hogy a gyűlésre kitett virágnak mi­ lyen a színösszetétele. Valóban nem tudta? Pro és kontra érvem ugyanaz: szamosháti, kackói paraszt volt. Szülei suszterinasnak adták - így került mun­ kások közé s így lett illegalista. De nem is ez a lényeg, hanem az, amit a továbbiakban mon­ dott. - Láttam meglepődtél azon, hogy beval­ lom: számomra még ismeretlen eredetű folya­ matokkal találkozom. Naivan hangzik, jóltu­ dom. Ezért mondok el neked egy történetet. Jön haza a minap a kisebbik lányom az isko­ lából. Rettenetesen néz ki. A ruhája összetép­ ve, az arca összekarmolva. Kérdem: mi történt veled gyermekem? Azt mondja, de a lehető leglelkesebben: apa, ma széttéptük a zsidó­ kat!... Hát megállt bennem az ütő. Mi történt? - kérdeztem ösztönösen, hogy időt nyerjek. És ő szépen elismételte amit mondott. Drága kis­ lányom - fordultam hozzá szinte sírva - ez nem lehet igaz! - De biza így volt - fogadko­ zott a gyerek. Nem tudom láttad-e, kicsike még. De úgy döntöttem: nincs más megoldás, fel kell nyitnom a szemét. Édes kislányom, hát hogy beszélhetsz ilyent - mondtam neki 303 �palócföld 92/3 hiszen édesanyád zsidó!... A gyerek kővé me­ redt, percekig egy szót nem szólt. És aztán, mintha sikoltana ezt mondta: Nem! Nem aka­ rom, hogy zsidó legyen! - Megrendítő - vallottam be. - Na most már elhiszed, hogy nem értem az efféle eseteket? Persze ha azt mondod: nem akarom érteni, akkor is igazad van. Én nem ebben a szellemben neveltem őket. Hol tanul­ ták? kortársaimat. A költők közül, ahogy látom Székely János az egyedüli magyar. Az igazi fiatalok a Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Kántor Lajos korosztálya. Kántornak a tanácskozáson elmondott beszé­ dét le is közli az Utunk. Legalábbis részleteket hoz. az ő meg a Nagy István felszólalásból. A fiatal kritikusoknak is állandó dokumentáló­ dásra van szükségük - mondja Kántor -. An­ nak érdekében, hogy jól szolgálják ezt a célt, aktívan kell résztvenniök a közéletben, szoros kapcsolatot kell fenntartaniok az olvasókkal. 1961. január 13. péntek És ez mind rendben is volna, de ami ezután Talán el sem tudnék számolni az időmmel. következik az kissé meglepő. Kántor is beis­ Ma Désen vagyok, tegnap Bánfihunyadon meri, hogy ez a követelménye esetleg meglep voltam és holnap Aranyosgyéresen leszek. némelyeket, de azért bátran kimondja: a kriti­ Megyek a kiszállásokra a színházi buszon. Ez kusnak rendszeresen kell riportot írnia. “Az számomra nem lenne kötelező, de - úgy ér­ építés hőseivel való közvetlen találkozás nem­ zem - a színészek “morálját emelem”, ha eze­ csak a kritikus életismeretét fejleszti; a más ken a fárasztó utakon minél gyakrabban velük irodalmi műfajok területére tett »kirándulá­ vagyok. sok« hozzájárulhatnak ahhoz, hogy érdeke­ Így aztán még újságot sem olvasok rende­ sebbé, vonzóbbá váljanak a kritikáink.” sen. Íróasztalomon fekszik az Utunk egy Nem mondom, hogy az efféle árt a kriti­ egész vastag paksamétája olvasatlanul. Az kusnak, csak azon töprengek: vajon az ilyen eseményeket persze - innen-onnan - megtu­ kirándulások nem vezetnek dilettantizmus­ dom, a társadalmi-irodalmi visszhang nem jut hoz? Hiszen akkor én akár azt is mondhatom, el hozzám. hogy a riporterek tudatosodási szempontból Ma az 1961-es 1-es számot néztem át, no írjanak minél gyakrabban irodalomkritikát... és a 2-es egy részét. December 26. és 28. Tehát mindenki azt tegye, amihez nem ért? között volt Bukarestben a Fiatal Írók III. Or­ Na, hát én nem akarok Kántorral vitatkoz­ szágos Tanácskozása. Ha jól emlékszem ni, csak úgy elgondolkoztam javaslatain. 1952-ben tartották az első efféle tanácskozást, A színházról különben kevés szó esik a ahová én is hivatalos voltam. Most is kaptam sajtóban. Mármint a mienkről. Egy hír van az meghívót, de már nem mint fiatal író. Aurel Utunk januári kettes számában csupán. Arról Mihale jelentésében szerepelek is, a derékhad tudósítja a Nagyérdeműt, hogy három kész egyik képviselőjeként. Azok közül való va­ darabbal várjuk az építés befejezését. A. Stein gyok - így a jelentés akinek az utóbbi ta­ Személyes ügy c. műve, Braniszlav Nusics, nácskozás óta megnőtt a szakmai tudása. Titus Doktor Pepikéje és Tolsztoj-Piscator Háború Popovici és Alecu I. Ghilia után engem említ és békéje áll bevetésre készen. meg harmadiknak. Ezután jöttek a többiek: Teodor Mazilu, Nicolae Tic, Ion Lancranjan, D.R. Ropescu, Famis Neagu, Tompa István, 1961. február 18. szombat Paul Schuster, Veres Zoltán, Hornyák József. Bodor Pali nagyon elismerően ír a Szemé­ Azért írok ide ily sok nevet, hogy lássam a lyesügy bemutatójáról. Azt mondja, hogy A. 304 �Stein színművének kolozsvári előadása ki­ emelkedő teljesítmény. Van benne egy nagy színészi kiugrás is. Finna Márta alakítása. Er­ ről Marton Lili külön cikket ír. Érdekes ez a Rappaport! Nagy színész egyéniségekkel nem tud együtt dolgozni. Az ilyen színész azt mondja, hogy Rapiszlávszki nem rendező, hanem idomár. Valósággal ido­ mító munkát végez a színpadi próbákon. Előre játssza például a szerepet s aki ezt - hiúságból vagy egyéb meggondolásból - nem csinálja utána, azzal nem dolgozik. Rapi szerint ez nem igaz. Ő az olyan színésszel tud együttmű­ ködni, aki hagyja magát rendezni. Nos én nem akarom eldönteni ezt a vitát, először is, mert nem tudom, másfelől, mert az én érdekem a jó előadás, aztán hogy ezt miképpen állítják elő az engem nem érdekel. Egy bizonyos: Finna Mártát eddig mindenki közepesnél gyengébb színésznek tartotta és most valósággal csoda történt: a színház egy nagyon jó csapatában egész fejjel kiemelkedik. 1961. március 18. szombat Megvolt a Doktor Pepike is. Azt írja Ma­ rosi Péter az Utunkban: “Végre megkaptuk az idei Pepike porciónkat.” Tehát bocsánatos bűnnek számít. Igaz, hogy közben Marosvá­ sárhelyen, Harag Gyuri rendezésében F. Gar­ cia Lorca Bemarda Alba háza volt Kőszegi Margittal a főszerepben. És - ilyen az élet! nem is kapott jó kritikát Oláh Tibitől. Szőcs viszont megdicséri A hírhedt 702esért, Al. Mirodan darabja előadásáért a nagy­ váradiakat. Azt mondja: lám nemcsak operet­ tet tud játszani a társulat! Ez persze olyar Szőcs-dícséret: inkább bírálatnak tűnik. Úgy néz ki, hogy rövidesen színházi dele­ gáció tagjaként a Szovjetunióba utazom. 1961. április 30. vasárnap Közben bejártam a fél világot. Nem is tu­ dom van-e így értelme a naplóírásnak, hiszen azt sem tudom pontosan, mikor indultunk. Bár ez lehet épp előnyére válik a naplónak, mert a felesleges dolgok kihullnak az emlékezet ros­ táján. Az bizonyos, hogy Moszkvából az első képeslapot április 7-én írtam Irmának. Gondo­ lom előtte való nap érkeztünk, repülőn. Az Ukrajna szálló 20. emeletén kaptam szobát. Jellemző falusi voltomra, hogy ilyen magas szinten még nem laktam. Azért ültem le mégis s azért írok, mert én magamban élő ember vagyok, engem a külső környezet csak rövid ideig frappíroz. Az is csak a hangulatomra hat. Magamról lelki problémáimról viszont így is van mit írnom. Ugyanis az út során egy “akár­ milyen vidéki színigazgatóból” - a fővárosiak azt hiszem mindenhol készek az efféle véle­ ményezésre - no, én valaki lettem. Az egész művészküldöttségből - szemé­ lyesen - csak Tudor Steriadet, minisztériu­ munk tisztviselőjét ismertem. Persze a többiek sem voltak számomra idegenek, valamennyit láttam színpadon, filmen, csak én voltam ne­ kik idegen. Vidéki. Méghozzá magyar! Nin­ csen semmiféle címem, ami védene, hogy nem vagyok akárki - mint Tompának, aki a Művészetek Érdemes Mestere. Rendező sem vagyok, mint másik két igazgató társam Harag Gyuri, meg Taub Jancsi. Szóval nagyon maga­ san elnéztek a fejem felett. Nos az történt a repülőn, hogy meghallottam, hogy mit mond Viktor Rebengiuc a fővárosi Municipal Szín­ ház fiatal, nagyon tehetséges színésze Tudor Steriadenak: - Csak azt nem tudom ki bírta rá az én drága igazgatónőmet, hogy erre az útra elen­ gedjen. Emlékszel, hogy fogadkozott: a mi­ niszter parancsára sem hajlandó elengedni! Ekkor én könnyedén hátrafordultam és közbeszóltam: - Én bírtam rá, uram. - Bocsásson meg - mondotta akkor Re­ bengiuc - tudom, hogy Ön a küldöttség tagja, de én magát nem is ismerem. 305 �palócföld 92/3 - És mit gondol - válaszoltam -, ha Ma­ dam Bulandra ismert volna, akkor maga itt van? Nahát most már végképp nem értette sze­ gény a dolgot. Elmagyaráztam neki. Pár nap­ pal, talán tízzel elindulásunk előtt igazgatói értekezlet volt a minisztériumban. Szünetben kint ácsorogtam az előcsarnok­ ban, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Ma­ dam megáll mellettem és mondja és mondja, hogy ő Rebengiucot nem engedi sehova. Vég­ re van egy sikerdarabja, s akkor vegye le mű­ sorról, mert őurasága külföldre látogat. Azon­ nal rájöttem, hogy összetéveszt valakivel, mert - merő hiúságból - nem hord szemüveget, s miután sérteni sem akartam, hallgattam. És ezt értette félre a Madam. Mondta is rögtön: tudja, hogy nem értek vele egyet és azt is, hogy sajnos megint neki kell majd engednie. Ez aztán napokig sikerszám volt a küldött­ ség partijain. Sokan kaptak el, hogy első kéz­ ből hallják újra a történetet. Így hát már az utazás első órájában eldőlt, hogy ez az erdélyi magyar, aki mellesleg nem is színházi ember, hanem író, nos hogy az egy belevaló gyerek. Ezt követte pár nap múlva a második do­ básom. Mellesleg azt sem én ötöltem ki, mint ahogy az előbbit sem. Az említett Steriade azért is fontos embere volt a delegációnak, mert tudott oroszul. A Szovjetúnióban végezte az egyetemet. Különben mi már régebben is szimpatizáltunk egymással. Ennek is volt ma­ gyarázata. Ő ugyanis - szintén nemzetiségi volt. Pontosabban: zsidó. És ezt vele időnként éreztették a fontosságukban bízó és az erő­ szaktól sem tartózkodó román színházi embe­ rek. Pártfogását azzal nyertem el - de nem csak én, hanem szinte minden kisebbségi -, hogy tudta: tőlünk nem kell tartnia, mi ember­ ségéből, hozzáértéséből nem vonjuk le zsidó­ ságának hátrányait. Nos ezt azért kellett leírnom, mert szintén kiinduló pontja valaminek. Mindenekelőtt az én iránta való bizalmamnak. Elmondtam neki 306 ugyanis, hogy pár évnek előtte Borisz Polevojt - aki Kolozsváron járt - én kísértem végig a cipőgyáron, első munkahelyemen. Azt is, hogy Polevoj cikket közölt rólam a Pravdá­ ban. Mikor elváltunk megígértette velem, hogy ha elvetődöm Moszkvába feltétlenül fel­ keresem. És megkérdeztem: Most nem kelle­ ne felhívnunk telefonon? Dehogynem! - lelkesedett Steriade. - Tán csak nem hagyunk ki egy ilyen alkalmat! Mi­ kor lesz lehetőségünk egy világhírű íróval tár­ salogni. Merthogy az természetes volt, hogy ő elkísér. Moszkvába érve meg is tette. Vagyis fel­ hívta Polevojt. És ezzel megszületett a nevem­ hez kötődő újabb szenzáció. Az nevezetesen, hogy Polevoj meghívta ebédre az egész kül­ döttséget az Írók Házába. Az első visszhang a román többségből ez volt: látjátok? Ezért esznek meg bennünket a zsidók meg a magyarok. Mert ügyesebbek. Mert mindent el tudnak intézni. Itt vagyunk lám mi, a román színjátszás krémje, és le se köpnek. Még egy újságíró sem akar meginter­ júvolni. Ezt a vidéki zsenit, pedig a legna­ gyobb író keresi! Olyan nagy volt a siker vagy a felháboro­ dás - már nem is tudom minek nevezzem -, hogy amikor kiderült, hogy az ebéd elmarad, senki sem gúnyolódott velem. Először is saj­ nálták. Másodszor: megértették. Ugyanis azért halasztották el, mert közben fellőtték az első embert az űrbe és Polevojt kirendelték melléje. Jurij Gagarin ugyanis a Földre visszatérvén elmondta, hogy az ő eszményké­ pe Polevoj hőse az Egy igaz ember története című háborús regény főszereplője Mereszjev ha jól emlékszem - kapitány. De nem csak ezért, hanem mert mint aztán kiderült össze­ zárták Polevojt Gagarinnal, hogy az asztrona­ uta elbeszélése nyomán Polevoj megírja an­ nak életregényét. Hát - mondom - az ebéd elmaradt, az irán­ tam való figyelem pedig maradt. Sőt - úgy �tűnt ördögöm van - mert Leningrádban még fokozódott. A nyíltszíni tapsra ihlető poént - meg kell mondjam - szintén nem láttam előre. Mikor vonatunk megérkezett a leningrádi pályaud­ varra, én - mint mindig - a célja felé menetelő küldöttség utolsó embere voltam. Talán ezért is szerettek meg - egyesek őszintén mert látták hogy én nem akarom mások elől elha­ lászni a sikert. Mindig - mondom - előre en­ gedtem őket, hiszen ők voltak a román kultúra képviselői. Én csak amolyan kiegészítő résza­ dat. Tehát - mondom - leszálltunk s elindul­ tunk a kijárat felé. Ez itt viszont úgy esett, hogy a kijárat az érkezési oldal jobboldalán volt. Mikor aztán sorba verődtünk, s elindul­ tunk hogy mintegy 50-60 méter után a peronra kanyarodjunk, én láttam egy nagyon ünnepé­ lyes, nagyon feketeruhás, nagyon áhítatos csoportot, de egyfelől fogalmam sem volt, hogy az miféle gyülekezet, másfelől legalább négy pár vágány választott el tőlük. Persze ők is figyeltek és mikor egyesek - épp mert hátul battyogtam - felismertek, harsány “Szása, Szása” kiáltással a síneken keresztül elénk ira­ modtak, mégpedig nem a küldöttség elejére, hanem - mondom a végére. És amíg magam­ hoz tértem felkaptak, a levegőbe dobigáltak, csókoltak, sót Igor Gorbacsov filmszínész diszkréten egy üveg vodkát is kihúzott vala­ melyik zsebéből, amit - mint jó dada a gond­ jára bízott gyereknek - azonnal a szájamba nyomott. Szóval megint a Leonardo da Provincinek volt a legnagyobb sikere - hogy Gy. Szabó Bé­ lának, a kiváló erdélyi grafikusnak a szavajárá­ sát elorozzam. Persze azonnal leintettem a lel­ kesedőket, akik azonnal trónra akartak ültetni és Steriade segítségével és némi ékesszólás birtokában azonnal rámutattam arra, hogy me­ rő igaz, én viseltem gondjukat Kolozsvárott, de ezek itt elől a román művészet legjobbjai. Ez aztán rendbe hozta a szénámat és kap­ tam is néhány csókot nemcsak férfiaktól, nők­ től is. Mert azt mondták egész életművüket kellett volna ott a peronon bemutatniuk, hogy ezt a tiszteletet - amiben végülis részük volt megszerezzék... Dehát így volt ez jó. A kisebbség tegye magát hasznossá! 307 �C seke Péter Korfordulós esztendő j Ú B ir to k u n k b a v e n n i a jö v e n d ő t Hosszú idő óta először tapasztalhattuk (1990. január 7-én, a Kolozsvári Magyar Színház próbatermében), hogy mindenki elmondhatja őszintén a véleményét - és nem fojtják belé a szót, legfennebb arra ösztönzik, hogy minél tömörebben és lényegretö­ rőbben szóljon, fogalmazzon. Évtizedek óta először győződhettünk meg arról, hogy nem kell mindenkinek feltétlenül, “egyemberként” egyet értenie a központi elképze­ lésekkel; még akkor sem, ha azok - minden jel szerint - a mi érdekképviseletünkben születtek. Mert hátha akad olyan alulról jövő kezdeményezés, amelyik meggondolás­ ra, nézeteik árnyalására késztetheti az országos rálátással rendelkezőket. Ezért üdvözöltük hát tiszta szívvel azt a kezdeményezést, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bi­ zottságának tagjai időről időre egyeztessék el­ képzeléseiket a megyei küldöttekével; azoké­ val, akik a sorsdöntő napokban nem vártak “felsőbb utasításra”, hanem a romániai ma­ gyarság helyi köz- és érdekképviseleti szerve­ zetének a kezdeményezőiként léptek fel. Két hét után ugyanis égetően szükségessé vált a felgyűlt társadalomszervezési tapasztalatok elemző értékelése. Szükségessé, mivel közben a helyzet sokkal bonyolultabbá vált; nem olyan egyértelmű, mint amikor a diktatúra megdöntése volt a közvetlen cél. Megkezdő­ dött a romániai magyarság belső érdektagoló­ dásának a kinyilvánítása a területi, a szakmai stb. önszerveződés jegyében, ami tövényszerű folyamat, amiként az ezzel egyidőben érvé­ nyesülő létparancs: érdekvédelmi küzdelme­ inkben csak az egységes fellépésnek lehet va­ laminő esélye. Éppen ezért az RMDSZ első országos ta­ 308 nácskozásának nem a döntéshozatal volt a cél­ ja, hanem a létfontosságú döntésekhez vezető utak kiépítése. E bonyolult helyzetben ugyan­ is nagy és sürgős feladatok állnak a romániai magyarság előtt. Tisztázandó, hogy eddigi demokratikus hagyományainkból mi bizonyul jövőképes­ nek; meg kell ismernünk az európai demokrá­ ciák működésének az alapelveit és mindenna­ pi gyakorlatát; hogy kellő rálátással, európai szintű munkával tegyünk eleget az idő által felvetett követelményeknek. Egyszerre kell(ene) megoldani mindent miközben csak lépésről-lépésre lehet haladni. Nem csoda hát, hogy számtalan feszültség ter­ heli társadalmunk demokrtikus átalakítását, ön­ szervező autonómiánk megteremtését. A gon­ dok egy része a politikai kultúra hiányából fa­ kad. Másrészt pedig a különféle előítéletekből. “Keressétek azt, ami összeköt!” - idézte a tanácskozás végén Tamási Áron 1939-es sza­ vait Kántor Lajos, a Kolozs megyei Demokra­ ta Tanács elnöke. �A küldöttek messzemenően egyetértettek ezzel, s Domokos Gézának, az RMDSZ Ideig­ lenes Intéző Bizottsága elnökének a javaslatá­ ra úgy döntöttek, hogy legközelebb Marosvá­ sárhelyen folytatják a jövőtervező-jövőterem­ tő vitát. (1990. január 8.) irányítását. Higgadtan okosan, józan felelős­ ségérzettel. Egyszersmind tanulva a demokrá­ cia gyakorlásának - sok türelmet igénylő elvárásait. A kettős elnyomatás alól felszabadulva önmagunktól várjuk a legtöbbet, azt, hogy vállaljuk végre bátran, félelem nélkül önma­ gunkat; a magunk érdekképviseletét helyi, megyei és országos szinten. Az országtól pe­ dig, az ország döntő többségét alkotó román néptől azt várjuk, hogy legyen tekintettel nemzeti sajátosságainkra. Hiszen csak így vál­ hatunk valóban hasznos polgárokká, ha az ér­ tékteremtésben a magunk belső törvényei és szabad emberi lehetőségei szerint vehetünk részt. Ami pedig az anyanemzetet, az anyaor­ szágot meg a mienkhez hasonló körülmények közé szakadt kisebbségeket és a valamennyi­ ünk érdekében szót emel(het)ő nagyvilágot il­ leti: szükségét érezzük testvéri és emberi szo­ lidaritásuknak. Ezentúl talán még inkább, mint eddig. (1990. január 15.) Maréknyi földet - nem csupán szemfö­ dőnek “Felbomlóban nálunk is, fiam, a közös gazdaság. Én egy hektárt vettem ki megműve­ lésre, de olyan is akadt, aki ötöt igényelt. Mit szólsz hozzá? Megváltozott nálunk ismét a világ...” Hetvenhatodik évében járó édesapám hangja a telefonban. Csak rendkívüli esetek­ ben hív fel - hiszen előbb át kell mennie a szomszéd faluba, a postára - , ha valami nagy dolog tötént. Hát ez számára valóban rendkí­ vüli. Nem bízhatta levélpapírra. Hogy mennyire megváltozott az otthoni világ, arról egyébként nem az övé az első tu­ dósítás. Székelyudvarhelyi barátaim. Bartha Leventével az élen - gyógyszerszállításhoz szükséges “nemzetőri szerelésben”: ha netán Anyanyelvű oktatási hálózatunk vissza­ az úton megtámadnák őket - már kará­ állítása csonykor felkerestek. És később arról is érte­ Az RMDSZ második országos tanácsko­ sítettek, hogy a csaknem négyszázéves gimná­ zását követően Mihai Sora oktatásügyi mi­ zium (Tamási Áron nevét viseli 1990. október niszter magyar helyettese, Pálfalvi Attila pro­ 27. óta) bentlakása előtti teret - a Patkót - fesszor találkozott a megyei küldöttségekben Márton Áronról nevezték el. Édesapám hang­ résztvevő tanárokkal, tanítókkal, oktató-mér­ hordozásából azonban nemcsak az örömet, nökökkel. Megtárgyalták az előző évtizedek­ hanem valaminő rejtett fájdalmat is kiéreztem. ben módszeresen lezüllesztett és nagyrészt Amiért nem most indulhat neki az életnek. felszámolt általános és középfokú iskolaháló­ Sosem gondolta volna, fejezte be híradását, zat, illetve az anyanyelvünkön folyó felsőfokú hogy életében még egyszer földet igényelhet - és oktatás visszaállításának kérdését. nem csupán szemfödőnek. (1990. január 9.) Garda Dezső: A gyergyószentmiklósi Sa­ lamaon Ernő Líceumban van hat román osz­ tály és egy magyar. De a diákok mind magyar Egységben a jövőnk anyanyelvűek. A tanulók és a szülők egyaránt Az RMDSZ második országos tanácsko­ azt kérik, hogy magyarul taníthassunk. Elkép­ zásáról jövök, Marosváráshelyről. Ahol 1990. zelésünk szerint az volna a méltányos, hogy január 13-án az történt, amit régóta vártunk: a létrehozzunk két magyar líceumot és egy ro­ romániai magyarság kezébe vette sorsának mánt. Megvannak az épületek hozzá... 309 �palócföld 92/3 Pálfalvi Attila: Meg lehet oldani a megyei tanfelügyelőség jóváhagyásával... G.D.: Már a második évharmadtól? És a román líceumot is? P.A.: Azt mondom, hogy igen. Mi a mi­ nisztérium részéről nem utasítunk vissza sem­ miféle jó irányú helyi kezdeményezést... Sőt. nekünk segítenek, ha megoldják a helyi prob­ lémákat. Csak ne kerüljön senki az utcára, és a gyerekek ne lássák kárát az átszervezésnek. Nagy Benedek: Csíkszeredában még sú­ lyosabb a helyzet, mint Gyergyószentmikló­ son. Az utóbbi évtizedben mi voltunk a kolo­ nizálás egyik fő célpontja. Nem tudom, hogy intézményes segítség nélkül a kedves román kollégák helyzetét miként lehetne megoldani. Akkora volt a dömping a román anyanyelvű tanárokban, hogy nagyon sok tantárgyat a ma­ gyar osztályokban is románul tanítottak. Most pedig a helyzet 180 fokban megváltozott. Voltak, akik azt mondták, alig várják, hogy végre hazamehessenek Moldvába, de... Biz­ tosítani kellene a pedagógusok szabad mozgá­ sát. Hogy aki haza akar telepedni olténiai vagy moldvai szülőföldjére, az mehessen. És megyeközi cserékkel mi is tudjuk hazahoz­ ni azokat a magyar anyanyelvű tanárain­ kat, akiket erőszakkal Olténiába vagy Mold­ vába neveztek ki. Nem tudom, hogy egy hét alatt, mert annyi idő áll rendelkezésünkre a második évharmadig, miként lehetne ezt meg­ oldani...? P.A.: Hát egy hét alatt bizonyosan nem, de kettő alatt talán beindítható ez a folyamat... Virágh Dénes: Nagybányán 11 líceium van, mind román. Pontosabban: kettőben mű­ ködik összesen hat magyar osztály is. Össze­ vonhatjuk ezt a hat osztályt? Hogy legalább ősztől beindulhasson a magyar líceum? P.A.: Én azt mondom, hogy igen. Weszely Tibor: A Front keretében Maros­ vásárhelyen én felelek a tanügyi kérdésekért. Állandó vitáink vannak, hogy melyik iskolá­ ban milyen igazgató legyen. Szerintem az 310 egyenjogúság az oktatásban csak akkor való­ sul meg, hogyha külön magyar iskolák lesz nek. Akkor nincs veszekedés. P.A.: Ezt szeretnénk mi is megcsinálni. Részben most, részben ősztől. W.T.: Kérhetem-e, hogy a közel négyszá­ zötvenéves kollégiumok magyar iskolává ala­ kuljanak át? Jobban mondva a Papiu legyen a román, a Bolyai pedig színmagyar. P.A.: Mielőtt erre az RMDSZ-tanácskozás ra indultam volna. Mari ana Stoica, a Kolozs megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelője arró tájékoztatott, hogy Kolozsváron már megol­ dották, hogy ott a Báthory meg a Brassai Lí­ ceum kimondottan magyar osztályokkal mű­ ködjék. Azok a román osztályok pedig, ame­ lyeket az utóbbi években telepítettek be ezek­ be a magyar líceumokba, megkapták a megye­ közi pártiskola épületét. Ha Kolozsváron ez sikerült, gondolom, Marosvásárhelyen sem lesz fennakadás... W.T.: Vannak kétnyelvű szakiskoláink. Az igazgatóválasztással kapcsolatosan mi azt ja­ vasoltuk, hogy ezekben a tanintézetekben le­ gyen két társigazgató: az egyik feleljen a ro­ mán, a másik pedig a magyar osztályokért... P.A.: Nekem logikusnak tűnik. Remélem, hogy a minisztériumi kollégáim is egyet­ értenek ezzel. - Piarista növendék vagyok. Arra lennék kíváncsi: felvetődött-e már a felekezeti isko­ lák visszaállításának kérdése? P.A.: Eddig egyedül az unitárius egyház jelentette be (1990. január 7-én) ez irányú igé­ nyét, jelezve, hogy szeretné visszakapni az egykori kolozsvári, illetve székelykeresztúri unitárius gimnáziumot. Remélem, hogy má­ sok is idejében eljuttatják a minisztériumba kérésüket. László László. A Szilágy megyei magyar oktatás helyzete katasztrofális. Negyedik osz­ tályból 54 működik, nyolcadikból már csak 32, tizedikből van hét, tizenkettedikből pedig mindössze kettő... �Sipos Dezső: Mi Déván meg rosszabb helyzetben vagyunk... P.A.: Tudunk róla. Próbálják meg már feb­ ruártól beindítani a magyar osztályokat. Csak botrány ne legyen belőle... A miniszterhelyettes a továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a minisztériumban megfogalmazott alapelvek szerint a vegyes la­ kosságú megyékben a főtanfelügyelő a több­ séget kell hogy képviselje (de nem feltétlenül a többségieket!), míg a helyettese a kisebbsé­ get (nem feltétlenül a kisebbségieket!). Ugyanakkor rendkívül lényeges az is, hogy a tanfelügyelőség összetétele tükrözze az illető megye nemzetiségi viszonyait. A különböző határozatok meghozatalánál - hangsúlyozta Pálfalvi Attila professzor - a kisebbségnek vé­ tójoga van. Vagyis: ez a rendelkezés elejét veszi annak, hogy a többségi akarat olyan ha­ tározatokat hozhasson, amelyek megsértenék a kisebbség érdekeit, csorbítanák annak esé­ lyegyenlőségét. Ami a líceumok jövőbeli szerepét illeti:az ipari líceumok szerepét a szakiskolák és a technikumok veszik át, helyükbe pedig elmé­ leti líceumok lépnek. Ezzel kapcsolatosan Csávossy György felvetette: úgy kell hozzálát­ ni az anyanyelvünkön folyó mezőgazdasági (és nemcsak mezőgazdasági) szakoktatás visszaállításához, hogy a Bolyai Egyetem ke­ retében újraszerveződő magyar nyelvű gazda­ mérnökképzés számára már mostantól kezdve elő lehessen készíteni a tovább tanulni vágyó diákokat. (1990. január 15.) Munkában az egyházmegújító bizottságok Attól kezdve, hogy temesvári elrablói Szi­ lágymenyőbe szállították Tőkés Lászlót, ez a Szilágycseh közelében fekvő település a világ érdeklődésének középpontjában áll. Bizonyá­ ra az is a meglepetések erejével hat, hogy az öntudatra ébredő Szilágyság hiteles képvise­ lőinek egyre több és megszívlelendőbb mon­ danivalója akad mind a szűkebb, mind pedig a tágabb világ számára. Amint lehetősége nyílt rá, Tőkés László­ nak az volt az első dolga, hogy összehívja a szilágysági református egyházmegye lelké­ szeit. Azok pedig maguk közül megválasztot­ ták az egyházmegújító bizottságot. Felhívást fogalmaztak, amit elküldtek a testvér egyház­ megyéknek. A visszhang sehonnan sem ma­ radt el, ami arra vall, alulról felfelé újul meg a református egyház is (és ami ugyancsak kívá­ natos lenne egész társadalmunkban, beleértve a romániai magyarság minden rétegét). Tóth József kispetri lelkész (az 1990. má­ jus 20-i választások óta Szilágy megyét képvi­ seli a szenátusban) meghívására a január 16-i ülésen magam is részt vettem. A bizottság tag­ jai javasolták az egyházi zsinat sürgős össze­ hívását. Addig is, amíg az új egyházi törvénykönyv elkészül, a tisztségviselők megválasz­ tása négyéves ciklusra történjék minden szin­ ten, beleértve a püspöki tisztséget is. Javasol­ ták a rehabilitálással foglalkozó bizottság fel­ állítását minden egyházmegyében és kerületi szinten is. Amennyiben Tőkés László a püspö­ ki méltóság mellett vállalná - hangoztatták-, az ő személye lenne a legalkalmasabb a be­ ígért Nemzetiségi Minisztérium vezetésére. (1990. január 22.) (...) Gondolkodunk, tehát vagyunk Az RMDSZ Kolozs megyei tanácsának tagjaként február 4-én Györgyfalván vettem részt a helyi szervezet alakuló összejövetelén. Örömmel mentem, mert kíváncsi voltam, mi­ ként alakulnak önszervező társadalmunk létfontosságú dolgai egy olyan településen, ahol eddig még nem nyilvánítottak véleményt, és nem szereztek érvényt saját építő szándékú elgondolásaiknak az emberek. Még ha egymás szavába is vágtak nagyon sokszor a felszólalók, jó érzés volt tapasztalni a régi beidegzettségek, görcsök oldódását... 311 �palócföld 92/3 amikor anyanyelvén mondhatta el mindenki, hogy közösségi ügyekben mi a véleménye. “Nyelvében él a nép, a nemzet - jegyeztem a jól ismert igazságot, amit, lám, újra meg újra fel kell idéznünk ha ezt elveszik, akkor többé nem létezik. Utódaink is büszkén gon­ dolhatnak ránk: megőriztük legféltettebb kin­ csünket...” Nem véletlen, hogy lelkész, tanító vagy tanár a györgyfalviak szemében nagy becsben áll. Aminthogy tőlük várja az elkö­ vetkezendőkben is a legtöbbet. Sokatmondó tény, hogy a vezetőség megválasztásakor a re­ formátus lelkész és a katolikus plébános neve került fel elsőnek a listára. Az pedig a demok­ ratikus választás komolyságára vall, hogy a vezetőségbe javasoltaktól egyenként megkér­ dezték: - Tudod-e vállalni, Jóska? - Tudom, hogyne tudnám... - Hát te, Márton? - Egyelőre inkáb mellőzzetek, majd ha tet­ tekkel kiérdemeltem... Itt kezdődik az önszervező társadalom ki­ építése, az alapsejtekben. És csak akkor lesz más az életünk, ha megtanulunk másként gon­ dolkodni, a korigényeknek megfelelően csele­ kedni. Ezt a gondolatot emelte ki Antal József református lelkész is, akit a szervezet elnöké­ nek jelöltek... - beszédét így fejezte be: “Ké­ rem az Istent, hogy adjon erőt: tudjuk a mun­ kát elvégezni!” Úgy éreztem, hogy ezzel a fohásszal vala­ mi új kezdődött el az életünkben - és nyilván: nem csupán Györgyfalván. (1990. február 5.) Tordaszentlászlóiak élőlánca Boldizsár Zeyk Imre tanár barátom levelé­ ből gépelem és küldöm a Falvak Népének (központi sajtóorgánum) a jegjellemzőbb ré­ szeket: “Az új körülmények az első percektől cse­ lekvésre késztettek. Nálunk már 1989. decem­ ber 25. előtt megalakult a Nemzeti Megmen­ 312 tési Front helyi és községi tanácsa. Ez utóbbi­ nak 15 tagja van: 7 román és 8 magyar. Alig­ hogy megjelent a Hívó szó, hozzáláttunk az RMDSZ helyi szervezetének a megalakításá­ hoz, melynek jelenleg közel hatszáz tagja van. Egyik itteni mérnök barátom megfogalmazta a falu gazdasági és társadalmi fejlesztésének igényeit. Sajnos, a községi polgármesteri hi­ vatal végrehajtó bizottságának öt tagja közül mindössze egy(!) a magyar. Jelenleg a földkérdés megoldása foglal­ koztat a leginkább, de nem feledkezünk meg a szellemi magvetés feltételeinek a megteremté­ séről sem. A Magyar Köztársaságból nemcsak élelmiszert kaptunk - amit méltányosan osz­ tottunk el a közösséghez tartozó magyar és román falvakban -, hanem könyvadományt is. Erre igencsak nagy szükség volt, mivel a könyvtár magyar állományának jó részét el­ tüntették, és még mindig nem sikerült vissza­ szereznünk a hiányzó köteteket. A tízosztályos magyar tannyelvű iskolá­ ban a megyei tanfelügyelőség tervezete alap­ ján kétszer próbálták megalakítani a román tagozatú IX. és X. osztályt. Ez az elgondolás jelentkezők hiányában kudarcba fulladt. A szülők és az iskola vezetőségének minden til­ takozása ellenére azonban magyarul nem tudó tanerők tanították a fizikát, a kémiát, a bioló­ giát és a mezőgazdaságtant - az amúgy is román nyelven folyó történelem-, földrajz- és alkotmánytan-tanítás mellett. Bár tiltakozá­ sunkkal a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztéri­ umig is eljutottunk, ezen az állapoton csak a forradalom utáni helyzetben sikerült érdem­ ben változtatnunk. Hogy, hogy nem - elodáztuk a városiasí­ tásnak álcázott falurombolási terv végrehajtá­ sát. Ma is veszélyben van azonban az általunk történelmi emlékké nyilvánított - 1896-ban telepített - Kiserdő, melynek erdei- és fekete­ fenyőit 15 esztendeje csapolják, s most, 1990. január 24-én akarták végképp letarolni. Köz­ belépésünkre ezt elnapolták ugyan, de a Ki­ �serdő fennmaradása így is bizonytalan. A szentlászlóiak eltökélt szándéka, hogy élő­ lánccal akadályozzák meg - amennyiben más mód nem nyílik rá - a garázda tett végrehajtá­ sát." (1990. február 5.) (...) Gyanakvás helyett - párbeszédet! A magyar oktatási hálózat visszaállítása heves ellenállásba ütközött némely helyeken. Marosvásárhelyen például magyarellenes megnyilvánulásokra került sor. Nem voltam ott február 10-én Vásárhelyen, de akik látták a hatalmas néma tüntetést, azt mondják: épp né­ maságában volt beszédes válasz a nacionalis­ ta-soviniszta acsarkodásra . Kolozsváron ugyanabban az időben az RMDSZ megyei szervezete nagygyűlésre hívta az embereket. Nemcsak a magyarokat - a románokat is. És nemcsak a megyei választmány tagjai (Balázs Sándor, Egyed Péter, Kántor Lajos, Pillich László) szóltak a Béke téri Diákművelődési Ház nagytermében egybegyűltekhez, hanem olyan jeles román személyiségek is, mint Ion Aluas szociolíógia-professzor vagy Ioan Popa műegyetemi tanár. Nem hiányzott a szónokok közül a Kolozsvári Demokrata Párt, illetve a Magyar-Román Demokrata Szövetség képvi­ selője sem. Ezen a nagygyűlésen román bará­ tainkkal közösen tettünk hitet a jogállamiság megteremtésének és a demokrácia kiépítésé­ nek szükségessége, az anyanyelv teljes fokú használatának elvitathatatlan joga mellett. A gyanakvás egymás szándékainak a nem is­ meretéből fakad - hangsúlyozták a szónokok -, ezért nélkülözhetetlen a párbeszéd, a köl­ csönös megismerés. Ezt sugallta egyébként a rendezvény kétnyelvű jelmondata is: Gyanak­ vás helyen dialógust! Dialog in loc de suspi­ ciuni! A mindennapok során is ott kellene foly­ tatnunk ezt a párbeszédet, ahol a Béke téri nagyteremben abbahagytuk. (1990. február 12.) Magyar művelődési egyesület Buzauban Ki gondolta volna, hogy a Falvak Népe öntudatébresztő, önszervező társadalmat építő sorai visszhangot keltenek a moldvai tájakon is? “Mi, Buzau megyei magyarok is valóság­ gal szomjúhozzuk a magyar kultúrát - olva­ som a top hasábjain Rosu Katalin 1990. január 30-án kelt sorait -: könyvre, lmezre, színmű­ vekre vágyunk, mert mostanáig nagyon kevés részünk volt benne. Nagyon elszigetelve olyan vidéken élünk, ahol még a létünkről sem vett tudomást senki. Mint utóbb kiderült, sokszor mentünk el egymás mellett, és azt sem tudtuk, hogy egy nemzethez tatozunk. Mife­ lénk nem létezett az ún. nemzeti kérdés, de most, hogy román testvéreink tudnak rólunk, szeretettel segítenek, jóindulattal vannak irán­ tunk. A törvényszéken (ahol az egyesületet bejegyezték - Cs.P.) örömmel fogadtak és se­ gítettek; a Front megyei Tanácsa ugyancsak támogat, akárcsak a megyei lap, a Viata Buza­ ului szerkesztősége, mely ingyen jelenteti meg valamennyi közleményünket. És szól­ nunk kell Corneliu Iordachescu doktorról, aki szívvel-lélekkel mellettünk állt az első perctől kezdve, amikor még csak hárman voltunk a csoportban, s ő volt az, aki a lelkünkre kötötte: ne hagyjuk magunkat, ne csüggedjünk, mert sikerülni fog, amit elterveztünk...” Együtt- egymásért A Kolozsvári Állami Magyar Színházban február 18-án közel nyolc órán át tartott az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kül­ döttgyűlése. Volt megtárgyalnivaló bőven, hi­ szen a szervezet által átfogott szűkebb és tá­ gabb közösségek gondjai nagyon felgyűltek az utóbbi évtizedekben, s ráadásul: a régiek mellett újabbak keletkeztek. Van-e elég ereje az RMDSZ-nek, hogy az átmeneti bizonytalanságból a kivezető utat meglelje, a régebbi és az újabb gondokat le­ 313 �palócföld 92/3 gyűrje? - alighanem ezek a kérdések foglal­ koztatták az embereket a leginkább. Volt, aki nyíltan felvetette: ha a vásárhelyiek százezres tömeget tudtak mozgósítani - könyvvel és gyertyával - néma tüntetésre, akkor vajon nem az erőtlenség jele-é az, hogy a kolozsváriak “csak” egy nagygyűlésre vállalkoztak? Nos. akik kellő helyzetismerettel rendelkeznek, azok jól tudják: épp az eltérő megoldás a leg­ főbb bizonyság rá, hogy az RMDSZ mindkét megyében a helyzet magaslatán állt. A február 10-i kolozsvári nagygyűlés a demokrácia erő­ sítését, szándékaink tisztességének a bizony­ ságát jelentette, az őszinte párbeszéd feltétele­ inek a megteremtéséért szállt síkra. És mert így cselekedett, ennek a nevében mondhatta ki egyhangúlag a 18-i küldöttgyűlés: a szervezet követeli Kolozsvár polgármesterének a hala­ déktalan leváltását, lévén, hogy elveszítette a város magyar lakosságának a bizalmát! Tény viszont, hogy kevés kézzelfogható eredményre hivatkozhatott az ideiglenes me­ gyei vezetőség. Ha az iskolaügy többé-kevés­ bé megoldottnak is tekinthető, a Bolyai Egye­ tem viszaállításának időpontja egyre bizony­ talanabb. Az arányos nemzetiségi képviselet nehéz harcok árán is csak részben sikerült. A 314 szervezet működési feltételeit lényegesen ja­ vító székház is ígéretként létezik csupán. Sok mindent a többségi értetlenség, gyanakvás vagy egyenesen a nyílt támadás légkörében lehetett felvetni csak - így nem csoda, hogy az eredmények nem állnak egyenes arányban a szervezet erőfeszítéseivel. A beindult változá­ sok, úgy tűnik, csakis hosszabb távon vezet­ nek majd a kívánt eredményre. A korábbi alárendeltségi viszony felszá­ molása után az egymásmelettiség életkereteit kell kialakítanunk. S ez nem történik meg egyik napról a másikra. Ezért nem szabad tü­ relmetleneknek lennünk, de elhallgatni sem kell semmit. Építeni akarunk, nem rombolni. Szétzilált, szétzüllesztett nemzetiségi tár­ sadalmunkat kell újjáépítenünk. És ezt a mun­ kát nem végezheti el helyettünk senki. Miénk a jog és a felelősség. A tét nagy - mondotta Egyed Péter, aki szervezetünk célkitűzéseit vázolta. Nagy és valóban - történelmi. Hiszen annyi megcsalatás után most már nekünk, aki­ ket a decemberi események úgyszólván a ha­ lál szájából mentettek meg, nem szabad veszí­ tenünk. (1990. február 18.) (Folytatása következő lapszámunkban) �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-386, 32-11-022 ��Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetés 1993. jabuárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/29db9043b54524c09631b996d34d5b1c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika