https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d39b774ee33a35d4d2c15105ac517b81.pdf 3e07eca5495c7eb0de8518be31866320 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/2 . március-április �Boldog Várad A Héttorony Kiadó gondozásában megjelenő könyv 1000 írásos és 2000 ké­ pes dokumentummal, az edigi leggazda­ gabb összefoglalását adja a nagy kultú­ rájú város történetének. Nagyvárad alapításának 900., a vá­ rosban nyugvó I. László király szentté avatásának 800. évfordulója alkalmából Bálint István János, a Kincses Kolozs­ vár szerkesztője elkészítette Nagyvárad krónikáját. A reprezentatív kiállítású könyvet ajánljuk mindazoknak: — akik érdeklődnek a történelmi Ma­ gyarország európai értékű hagyomá­ nyai iránt, — akik a boszorkányperek, istenítéletek és egyéb történelmi kuriozitások ked­ velői, — akik tanulják vagy tanítják a Partium történetét, — akik érdeklődnek a magyar egyháztör­ ténet, a katolikus, református, zsidó egyház története iránt. A kötet 1992. májusában jelenik meg. A kötet ára 1950 forint, az előfizetőknek 1700 forint vagy 30 US dollár. Megrendelhető korlátozott példányszámban 700 forint előleg befizetésével 1992 április 30-ig. Az első 700 forintos részlet a megrendelés alapján elküldött befizetési csekken, a maradék 1000 forint a könyv átvételekor fizetendő. Szállítás postán, a postaköltség a Kiadót terheli. Megrendelőlapot a Héttorony Könyvkiadó címére küldje: 1145 Budapest, Mexikói út 50. II. e. 7. Tel.: 163-7774 Verő László a Héttorony Kiadó igazgatója 2 �palócföld 92/2 K Ö Z É L ETI, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZETI FO L Y Ó IR A T Tartalom Banos János Kiböjtölt vendég (vers) Csíki László A homokvár kisértete ... (vers) 109 113 A z em ber targédiájának forrásairól és a mű utóéletéről Urbán László Szemere és Madách (tanulmány) Radó György Az ember tragédiája és a Faust (tanulmány) Csűrös M iklós A purgatórium lángjai közt (tanulmány) F ürstner Gabriella Németh Antal Tragédia rendezései (tanulmány) Tóth László Fedetlen fővel és levett saruval... (tanulmány) 114 118 124 129 134 Szakolczay Lajos Irigylésre méltó színvonal Alexa Károly Művek és Alkotók 138 140 VITA Kerékgyártó T. István A történelem kimerevített pillanatai 143 (vitazáró tanulmány) VALÓSÁGUNK Kamarás István Regnum Marianum nyári tábor: Zánka 151 (dokumentum-szociográfia) MŰHELY Peák Ildikó Emberi módon, emberi szavakkal szólni... (tanulmány) Szabó Péter Farkas András törvénye (tanulmány, megemlékezés) 171 174 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban IV. (kritika) Horpácsi Sándor Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál (kritika) 177 184 Tóth Sándor Kövek és pillangók 2. 186 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Brunda Gusztáv Pokolból jövet Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 189 199 107 �palócföld 9 2 /2 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján. 1. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó E SZÁMUNK SZERZŐI: Brunda Gusztáv művészeti előadó (Salgótar­ ján), Csiki László író, költő (Budapest), Csűrös Miklós irodalomtörténész (Budapest), Fürstner Gabriella kutató (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Huszár Sándor író (Szeged), Kamarás István szociológus (Budapest) Kerék­ gyártó T. István művelődéskutató (Jászberény), Peák Ildikó művészettörténész (Salgótarján), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Szabó Péter művészettörténész (Szentendre), Szakolczay Lajos kritikus (Budapest), Tarján Ta­ más irodalomtörténész (Budapest), Tóth László muzeológus (Győr), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), Urbán V. László filológus (Budapest) Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája anyagát FARKAS ANDRÁS festőművész festményei valamint Az ember targédiájához készült grafi­ kái közül válogattuk. (Fotó: Buda László) E s z á m u n k illu sztrá c ió ió s Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 108 �palócföld 92/2 B anos János Kiböjtölt vendég (részlet) 3. Ha fázol: a kicsiny blúz úgy lebeg rajtad mint az est körülöttünk Sűrűsödik a szél szemed alá apró tüzeket lehel: gyönyörödjünk! Ha fázol: sűrűsödik a szél szemed hamuval teleszórja Bőrödhöz kicsiny blúz se érjen! Meggyalázza a titkot: mellecskéd jégcsapnak kihegyezi s betemeti hóval Sűrűsödik a szél Balladának ránk taszítaná az estét mely úgy lebeg rajtad mint a múlt s úgy zuhan ránk mintha - esnék Ha fázom: vacog rajtam a nagykabát magábaroskadva didereg Sutyorog az eső mintha törődne velem vagy - veled 109 �palócfö ld 9 2 /2 Ha fázom: sutyorog az eső s fejem ha felemelem: bólinthat az ég tüskés csillagaival - hamar éjszaka lesz velem - vagy nélkülem Sutyorog az eső Balladázik rajtam a nagykabát - szipog Hétköznapi mágia ünnepi kerubinok 4. Én már többé nem táncolok - nézem csak Isten zsenialitását mit fenyők s bokrok közé súgott: legyen majd parketten is csoda elfelejteni hogy izzadunk Rádgondolok a táncházban A betonrácsban nagyon szomorúan csurog a fény a fejemre S egyedül Papírrepülőkkel boldogoskodnak gyerekek röptetik mintha fehérségem de én már nem táncolok többé - belefeketültem a bénaságba Merészen elgondolok hazádig honnan e dalokat kicsempészték merészen mert merészetlen tolvaj - bűnös vagyok másokért is 110 �palócföld 92/2 Japán lány mosolya világít a tánc fölött megrögzött hitekedő-mécses lobog az éjszakában elszámoltatván velem a dadogást fájdalomról kísértést a végső gondolatra... Tőlem már senki nem kérdi meg: mit akarok ezekkel a mondatokkal hová röpülnek el tőlem a szárnyra kelt igék s annyi bizodalom hová porladt szét belőlem mint Isten könnye pogány egekben Az öröm rabszolgája lennék a másnak szolgáló örömé Kifelejteném az arcokból a ráncot a szájból a káromkodást leviaszolnám a sírást mielőtt elönti lélegzetünket S gondolok rád a táncházban - dübörög veled vo nat fenyvesek közé és ezt az éjszakát is leírhatom mint selejtet 111 �paló cföld 9 2 /2 112 �palócföld 92/2 Csiki László A homokvár kísértete, avagy a Madách-maradék Most az északi szélre figyelj csak, kitárja szárnyát, Csesztve felől kel útra, együtt a téli sötéttel, megtalál szobádban egy könyvre hajolva a város hűlő falai közt, elijeszt és visszacsábít lidércként, idő illata tollán, hideg úti por selyem-szaga, a fagy kékes fényével megvilágítja szemed, remeg a tárgyak árnyékokkal kettőzött rengetege, kitágul, messze-dereng cellád, foszlik a tégla, elomlik, szétterül a szíken, hold-színre válik minden, határát veszti, bizonyosságát, sivatagokba belesimul, elcsitulnak a hegyek, a romok, síkra vetülnek, mint mikor feltársz egy óriási könyvet s betűi összefolynak előtted, az létezik már csak, amit képzelünk, vélni vélünk egy messzi sugallat szerint, mikéntha mások álmát látnánk és benne magunkat, fejünket emelve a vágyott, az emberi lényeggel felérő magasságba, ritka levegője fullasztva bódít, holt tökélyünk előérzete elemészt, kapaszkodunk mégis a tündöklő, a szótlan gyönyörig, amelyet ocsúdóban mindannyiszor megtagadunk, csak emléke szoktat egy másik lény kezéhez, képzete kísért és kínál sose-hallott szavakat idegen szájból, kettőzi kicsiségünk, amíg a dac s a félelem naggyá lenni nem kényszerít megint valaki mással, s boldogan hullni vele újra meg újra a lapályra, a védő, elrejtő homokszemek közé, elkeveredni ott a melegben, várva az isteni kézre, hogy várakat épít belőlünk, hegyeket állít, újrateremti az elveszített földi alakzatokat, egyetlen szál gyertya világít rájuk a távoli észak felől, egy falusi ház ablakából, ahol sötét szél zörgeti a kéziratos könyv lapjait, s egy kicsi ember bámulja saját, betűket író, didergő kezét. 113 �palócföld 9 2 /2 Urbán László Szemere és Madách A Tragédia születése óta foglalkoztatja a kutatókat a kérdés, vajon Madách korszakos müve visszavezethető-e valamilyen korai forrásra?! G o e th e Faustja a leggyakrabban hangoztatott (vélt) ősforrás, de találkozunk B yron , Victor H u go, M a rlo w , M ilto n , L en a u , M eta sta sio , Q u in et, L a m artin e, D a n te, L essin g, Shelley, H ein e, H ogarth , G a ll, stb. nevével, a magyarok közül B essen yei, C sokon ai, K ölcsey, Vörösm arty, J ó sik a , S zéch en yi, P ető fi tűnik fel. A pozitivista hatáskutatók buzgólkodását először V oin ovich , később B a rta J á n o s majd B a r a n y i Im re kérdőjelezte meg: rámutatnak a mű zseniális eredetiségére, eloszlatják a forráslegendákat és a reminiszcencia-fantáziákat. Anélkül, hogy a meghaladott filológiai próbálkozások csapdájába esnénk, s apró ha­ táselemek mozaikjára bontanánk az egészé­ ben eredeti művet, szerény tanulmányunkban megkíséreljük feloldani azt az ellentmondást, hogy a világirodalom egyik csúcsteljesítmé­ nye előzmény nélküli mind nemzeti irodal­ munkban, mind a Madách-életműben. Előbb azonban szót kell ejtenünk a lelőhelyről. Az 1821-ben alapított irodalmi almanach, az Auróra a magyar “irodalmi élet legfonto­ sabb tényezőjévé, fórumává vált”.1 1833-ban Kisfaludy utáni második szerkesztője, Bajza, elégedetlen lévén kiadójával,2 Trattnerrel, Ki­ lián Amant Györgyöt bízta meg a nyomdai-ki­ adói tevékenység ellátásával. Trattner azon­ ban nem nyugodott bele a kereskedelmi érde­ keit sértő döntésbe és továbbra is jogot for­ mált az évkönyv tulajdonához. Szemere Pált* hatalmazta fel az ellen-Auróra szerkesztésé­ vel, s így két évig két Auróra jelent meg.3 Azért csak két évig, mert a meglehetősen gyenge, “eszmeileg silány, zavaros, az értel­ metlenségig rendszertelen”4 kiadvány hamar elvesztette olvasótáborát s színvonalas és nép­ szerű almanach-rokona árnyékában csendesen kimúlt.5 Nem is csoda, ha az ellen-Auróra el­ kerülte a szakemberek figyelmét, s így tud­ tommal még senki sem fordított figyelmet a “Davy”6 címmel megjelent írásra.7 A “Davy” Szemere Pál munkája, amint azt 1833. decem­ ber 9-én Kölcseyhez intézett levele bizo­ nyítja8 (1890-ben kiadott gyűjteményes köte­ tében is megtalálható I. 233-244.p.). A pest m egyei P écelen született 1785-ben, iskolait Budán, Halason, Nagykörö sö n, Pápán, Sárospa­ takon, Pozsonyban végezte. 1805-ben királyi táblai jegyző, 1808-ban ügyvédi vizsgát tett, 1829-ig pest megyei alügyész, ambícióit azonban elsősorban a nemzet kulturálódásának szentelte. Vitkovics Mihállyal és Horvát Istvánnal alkotják Kazinczy “előretolt helyőrségét”, “pesti triászát”. Az ifjú Szem ere éles polém iát folytat a “Árkádia-perben” (1807), Kölcseyvel megírják a “Felelet a M ondo­ latra” (1815) cím ű vitairatot. 1810-ben a Hazai és Külföldi Tudósításoknak fordít, 1817-ben egyik alapítója a Tudom ányos Gyűjteménynek; 1831-től az Akadémiának, kilenc év multán a Kisfaludytársaság tagja. M eghalt 1861-ben. (A szerző) 114 �palócföld 92/2 A “Davy” nem más, mint keretes álomlátás az emberiség történetéről: a lélek, a Genius “egymást felváltó jelenetekben mutatá meg, mint ment az ember vad állapotjából magas civilisatiója felé.” A “világszínjátékban” sor­ rendben követik egymást az emberi történet nagy korszakai: barbárság állapota -, kezdetleges földművelés és állattenyésztés -, ókori birodalmak: Egyiptom, Görögország -, középkor -, olasz reneszánsz-, felvilágosodás -, polgári állapot. Ami a különlegességét adja e világtörténet­ nek: az emberi gazdaság, az új találmányok, a tudomány és a műveltségi viszonyok előmene­ tele szempontjából ábrázolja a fejlődést - kis bátorsággal akár azt is mondhatnánk, hogy a fejlődés materiális okait és mozgatóerőit ku­ tatja. Az “emberi társaság” fejlődését taglaló szakaszban az író kifejti, hogy a társadalom változásait nem a “kormányzóknak, vezérek­ nek vagy seregeiknek” kell tulajdonítani, ha­ nem “más elmebeli vagy morális” okoknak. Az “emberi társaság előmenetelét tárgyazó ja­ vítások korántsem főrangúaktól vészik szár­ mazásokat. Eredetök idejében a leghírsebb ne­ vek munkáji is kevéssé becsültettek: sőt alapí­ tójik megvettetve voltanak (...) Valóban! sem­ mi sem lehet fájdalmasabb, mint az emberi nemzet hálátlansága legnagyobb jóltevői iránt.” Ennek ellenére a világ megy előre, hi­ szen “az egész rendszer örök és tántoríthatat­ lan igazságú törvények által kormányoztatik”. Ezek a törvények a nemek statisztikai viszo­ nyainak állandóságában, az ökoszisztéma egyensúlyában, az emberi fajkeveredés neme­ sítő hatásában is megmutatkoznak. Az írás tör­ ténelemfilozófiai csúcspontja a XIX. szakasz, ebben az emberi haladás célja fogalmazódik meg: “tagadhatatlanul nyilvánságos a világné­ pesítés nagy plánuma: organisatiókat formál­ ni, mellyek felségesebb és lelkibb életgyönyö­ rökre fogékonyak legyenek: s ekképpen az embert merő állati természetéből fölemelni (kiemelés tőlem). A civilisatio örökítésére olly emberfajok terjednek el, mellyek ezen nyere­ ségekre különösen alkalmatosak; s így a társa­ ságra nézve bár melly, egyes embertől eredett, valódi javítás sem veszhet el egészen”. Az irodalmak, városok virágzása, felemelkedése, majd lesüllyedése és pusztulása, “homokpusz­ taságok és posványok” keletkezése a zöld me­ zők, szántóföldek helyén törvényszerű és megállíthatatlan folyamat. De a haladás a veszteségek ellenére folyamatos és komulatív: “... mind az, valami mesterségektől és életet ékesítő intézetektől vőn eredetet, a társaság újabb állapotjában ismét életre jutand (...) az elmebeli munka vagy a tudományos Genius resultatumai állandók és el nem veszhetők”. Ekkor jelenik meg a Genius, hogy kezdetét vegye az utazás a “legmagasabb világok, a nap-rendszer körében, hol minden planéták tisztán látszanak”. A Génius maga is fennkölt, a nap rendszeréhez tartozó szellemi lény. “Mi légyen az itteni lakosok természete és öröme?” - az írás a továbbiakban erre a kérdésre keres választ. A nap rendszeréhez tartozó lények így Davy vezetője is - az Istenség közelében élnek: "ama felséges istenség személyes jelen­ létét érezzük, melyet te (t.i. Davy) sejdítsz. Tiéd a hit - A tudás miénk.” A “lassú és édes szózat elhal” - hősünk inasa szavára ébred. Madáchról tudjuk, hogy évekkel zseniális művének megírása előtt már foglalkoztatja a gondolat egy “világszínjáték” megalkotásáról. Minden bizonnyal ismerte ezt az ellen-Aurórát, hiszen a korabeli közvélemény élénk fi­ gyelemmel kísérte az Auróra-pert.9 Milyen konzekvens párhuzamokat talá­ lunk a két mű között? A mű egésze a Davy esetében is három részre oszlik: a keretbeszél­ getésre, a történelmi, valamint az űr-álomra, az utóbbi valójában az emberiség jövőjének eszenciája. A keret-beszélgetésben konfrontá­ lódó jellemek, a rajongó Ambrosio és a szkep­ tikus Onuphrio Ádám és Lucifer mentalitásá­ nak ellentétét idézik. 115 �paló cföld 92/2 Fakszimile az Aurórában Davy címmel megjelent írásból (részletek) 116 �palócföld 92/2 Madáchra emlékeztet a hit és a tételes val­ záadott többlet teszi döbbenetesen aktuálissá lás, a történelmet előrevivő nagy egyéniségek az eredeti gondolatot. Szemere ugyanis a és a hálátlan tömeg éles szembeállítása is. A transzcendentális utazással körvonalaz egy Tragédia történelemfelfogására hasonlít s He­ pozitív utópiát, tehát az emberiségre váró gelre10 utal a kultúrák életének cél- és tör­ ideális állapotot a “felsőbb” spirituális régiók vényszerű ciklikusságáról, megjósolható ren­ ábrázolásában vetíti elénk. Madách ezzel el­ deltetéséről, de a szellemi vívmányok átörökí­ lentében egy anti-utópia, azaz disztópia fi­ téséről vallott eszme is. Nem a véletlen műve gyelmeztetését állítja elénk. Rejtett törésvonal az sem, hogy az áltudományokat, az asztroló­ vágja ketté a Tragédiát (kétségbeesésbe ker­ giát és alchimiát hasonló szemszögből ítéli getve évtizedekig az analizálókat), a retros­ meg mindkét szerző. Egy tőből fakad az pektív történelmi színek a hegeli történelem­ egyiptomi piramist és a római Colosseumot magyarázat megjelenítései, míg a “jövő”-szíegyaránt pusztulásra ítélő szemlélet is. Itt és nek az emberiségre leselkedő veszélyek ösz­ ott is feltűnnek a statisztikai törvények, a faj­ szefoglalása. Ez magyarázza a nyitvahagyott nemesítés, a szerves természet egyensúlyra- kérdések sorát, az Úr kétértelmű megnyilatko­ törésének gondolatai. Végül a Davy szinte zásait. minden sora dramatizált irodalmi feldolgozá­ “Azok a kérdések, melyeket a Tragédia sért kiált: - a megszólaló “igen értelmes és látszólag nyitva hagy - állítja helyesen Sőtér kellemes szózat” olyan volt, “mint valamely István - , azok a kérdőjelek, melyek látszólag magas költemény prológusa”. megfeleletlenek maradnak benne: újból és új­ - Valóságos madáchi szentenciaként hat a ból felszítják az utókor érdeklődését, vitaked­ “Tiéd a hit/ A tudás miénk” befejező szavak. vét...” “A Tragédia nem tanít, nem kijelent, Természetesen szó sincs arról, hogy Ma­ hanem: kérdez”11 Még pedig az emberiség dách mechanikusan lekopírozná Szemere öt­ leggyötrőbb gondjaira kérdez rá, ezért érezzük letét, ellenkezőleg, éppen a Madách által hoz­ frissnek és aktuálisnak ma is. Jegyzetek 1. Fenyő István: Az Auróra Bp. 1955. 62.p. 2. A precíz Bajza - többek között - a rengeteg nyom dai hibára panaszkodott. 3. A Tudományos Gyűjtem ény 1834. II. számában H orvát István gyűjti össze és kom m entálja B ajza-ellenes éllel - a megjelent szerkesztői nyilatkozatokat. 4. Fenyő I. i.m. 5. A jogi vita jelentette a tárgyát az un. “Aurorapör”-nek, mely először vetette fel irodalm unk­ ban a szerzői jog kérdését. 6. Aurora (Szerk.: Szemere Pál) 1834. 117-141 .p. 7. Egyetlen recenziót találtam az eredetileg ano­ nim írásról: a Tudományos Gyűjtemény 1834. évfolyam ának “Vidéki” álnevű m unkatársa a “D aw y”-t (sic) “kom oly phantásiának” mond­ ja, lényege: “...minden elm u l és öszve rogy, de amit az em beri lélek a mivekben - találm á­ nyokban, tudományokban egyszer kivívott, az örökké maradandó.” Komoly mondanivalója ellenére “ az előadás valamennyire unalm as”, jegyzi meg recenzensünk, hozzátéve, hogy a lapot olvasó dámák érdeklődését bizonyára nem fogja kivívni (VIII. 75.p.) 8. U.o. III. 255.p. 9. A Bajza-féle Aurórát bizonyosan jó l ismerte Madách, könyvtárában is ránkm aradt egy köte­ te (a többi elveszhetett), s M adách M arihoz 1840-ben kelt egyik levele mottóként az Auró­ rából vett sorokat idéz. 10. A publicisztika Hegel-vitái 1833-ban Vecsey József támadó cikkeivel veszik kezdetüket, s az évtized második felére mélyülnek el. Doskar Éva: Hegel magyar utókora in: Iroda­ lomtudományi Évkönyv 1940. 427-440 p. 11. Sőtér István: Álom a történelemről Bp. 1965. 117 �palócföld 9 2 / 2 Radó György Az ember tragédiája és a Faust (A négy fogadás) Biztosan tudom, hogy Madách Imre jól ismerte Goethe Faust-ját s az hatott rá a Tragédia megírásakor. Annyi a hasonló elem a két műben. Ez a hasonlatosság befolyásolta műve sorsát főként a német nyelvterületen, ahol emiatt gyakran lekicsinyelték, utánzással, sőt plágiummal is vádolták. Idehaza is feltűnt, már kezdettől fogva, ez a hasonlatosság. Arany János, aki nélkül a mű ismeretlen maradt volna (sőt egyetlen példányát Madách - őmaga írja - tűzbe veti) Arany is, tapintatból nem említi Madáchhoz írt leveleiben, de szin­ te látom őt 1861 májusának végén: kibontja a paksamétát, amelyet költő ismerőse, Jámbor Pál adott kezébe azzal, hogy egy képviselőtár­ sa, bizonyos Madách Imre nógrádi birtokos szeretné elbíráltatni verses drámáját. Arany felüti az első oldalt és elnéző mo­ sollyal legyint. - Nocsak - mormolja -, “a mennyekben, az Úr dicstől környezetten... és szól az angya­ lok kara...” - Szóval Goethével konkurrál a vidéki földesúr. És félrerakja az iratcsomót a nem sürgős elintézendők halmazába. Négy hónap is beletelik, amire újból elő­ veszi. És megkezdődik Az ember tragédiájá-nak világkörüli pályafutása. De csodálkozzunk-e azon, hogy amikor németül 1865-ben kiadják, egy német lap rög­ tön mint “magyar Faustiádáról” ír róla? ...Idehaza már fény és dicsőség övezi és hála fordítóinak hét idegen nyelven is olvas­ 118 ható már, amikor németül színpadon színész­ ajkakon is megszólal. 1892-ben Hamburg­ ban, majd nyomban utána Bécsben. És mi­ csoda díszletek között! Akadt egy vastag pénztárcájú és bőkezű mecénás (a kettő nem jár mindig együtt, sőt többnyire annak lesz vastaggá a pénztárcája, aki nem bőkezű); szerencsére a magyar arisztokraták közt főként Széchenyi Akadémia-alapítása óta nem ritka a kultúra olyan támogatója, mint Esterházy Miklós gróf, aki 40 000 forin­ tot adományozott a díszletekre. Az elkáprázta­ tott közönség nemigen gondolhatott a Faust-analógiára, pedig a kétnyelvű költő-fordí­ tó, Dóczi Lajos, amikor a Faust-ot ültette át magyarra, annyira beleélte magát a goethei rímelésbe és stílusba, hogy tudatosan ezeket használta a Tragédia német szövegének meg­ formálásakor: Madáchot “goethei ruhába búj­ tatta”. A káprázat elmúltával aztán, amikor a mű új német bemutatójára kerül sor, az ottani kri­ tika alaposan elveri a port az “utánzaton”, és attól kezdve hiába az újabb fordítók és a ren­ dezők “fausttalanítási” igyekezete, a Goetheutánzat német vádja megmarad. �paló cföld 92/2 Magyar filológusok hosszú sora is elemzi a két mű összefüggéseit. Persze, hogy az olyan hasonlóságok, mint a templomból kilépő Margit és a londoni for­ gatagból előlépő Éva megszólítása, vagy a kertben és a bizánci színben lejátszódó “kvar­ tett” vagy Faust és Kepler beszélgetése a Ta­ nítvánnyal stb. csábítják a rokon motívumok elemzőit - a lényeg azonban hogy Madách miként értelmezte a Faust-ot vagy éppenség­ gel vitázott Goethe gondolataival - , nem ezekben a külső analógiákban rejlik. Annál inkább abban a két-két fogadásban. Mármint hogy mindkét műben az Úr a sátán­ nal, majd a sátán az emberrel köt egy-egy fogadást és mind a négy alkalommal a sátán veszít. Ám hogy miért veszít és hogyan: en­ nek a különbözőségnek a vizsgálata nemcsak a két mű viszonyára, hanem Az ember tragé­ diájá-n ak, Madách gondolkodásának jobb megértésére is rávezet. Mielőtt azonban a két-két fogadás és el­ dőltük ismertetésére rátérnék, az összehason­ lítás előfeltételéül még - fenntarva azt az el­ vemet, hogy költők nagyságát rőffel-singgel mérni, őket egymással összemérni nem lehet - át kell tekintenünk a két szerző, Goethe és Madách helyzetének adatszerűen meghatároz­ ható különbözőségét. Azt hogy Goethe ismereteinek és költésze­ tének palettája szélesebb volt Madáchénál, műveik kétségtelenné teszik; és míg amazt egy gazdag irodalmi hagyománnyal rendelke­ ző hatalmas nyelvterület zsenge ifjúságától kezdve megérdemelten valóságos költőfeje­ delemként fogadta, addig Madách életét az egy Tragédia sikeréig irodalmi kudarcok kisé­ rik mindvégig. Az azonban, hogy Goethe sok évtizedes társadalmi tündöklésével, szerelmi diadalaival szemben Madáchot visszatérő be­ tegeskedés, házasélete összeomlásának, hazá­ ja vereségének, szerettei halálának sorozatos csapásai sújtják - önmagában még nem volna indoka helyzetük különbözőségének, hiszen az embermilliárdok közt mindig voltak, van­ nak és lesznek tömegestül még súlyosabb csa­ pások, szenvedések, kudarcok áldozatai... Kettejük helyzetének döntő különbözősé­ ge az - a több mint fél évszázad, amely a két szóbanforgó mű megírását egymástól elvá­ lasztja, és amely dúsított a tudományok, a technika és az általános gondolkodásmód te­ rén bekövetkezett gyökeres változásokkal. Ezek után íme a négy fogadás létrejötte és tétje. 1. Az Úr és a sátán között a Faust-ban Helyszín a menny, időpont Kr.u. 1535 kö­ rül (ekkor lett 55 éves Georg Faust wittenber­ gai professzor, akinek az 1587-ben megjelent népkönyvben mondaivá lett alakját Goethe hőséül választotta). Az angyalok kórusa és a főangyalok szólója úgy zengi az Úr dicsősé­ gét, hogy Az első nap minden tökélye Ma is töretlenül ragyog.1 A sátán (a népkönyvben felbukkanó s on­ nét Goethe által átvett néven Mephistopheles, a népszerű használatban: Mefisztó) vitatja, hogy az ember beletartoznék a tökéletességbe, s midőn az Úr Faustot hozza fel érvül, a sátán ezt ajánlja: Fogadhatunk? Veszítesz majd, csak tessen Megengedned nekem, hogy őt Az útamon magam vezessem.2 Az Úr tartja a fogadást: Jó! Kész vagyok neked megadni, Hogy forrásától vond el te S vezesd, ha meg tudod ragadni, Tenútadon a mélybe le.3 119 �palócföld 9 2 /2 időpontjába, kb. 1535-be helyezi (mégis szük­ 2. A sátán és az ember között a F a u st -ban A népkönyv Faustja középkor és újkor ha­ ségesnek tartja visszautalni a Teremtés első tárán élt, még babonákkal teli világban. Ezt napjára, melynek, a főangyal szava szerint, veszi át Goethe is, így jelenik meg Faust dol­ “minden tökélye/ ma is töretlenül ragyog") gozószobájában a sátán és Faust kérdésére: Madáchnál a mennybeli jelenet magán az első “Vajon ki vagy?”4 így felel: ”Egy rész, az az napon játszódik le (már az angyalok kezdő erő,/ Mely mindig rosszra törve, jót idéz elő”.5 kórusa meghatározza: “Im, a teremtés béfe­ Ez utóbbi mondatával a sátán előre elárul­ jezve már”). A sátán (neve itt Lucifer, a görög ja kudarcát, de Faust nem veszi észre, és nem is ezért, hanem mint kiábrándult öregember, Phószphorosz, “Fényhozó”, latin fordítása: az az új boldogság vágyában elfogadja a sátán esthajnalcsillag, mely az egyházatyák biblia­ értelmezése - Izajás 10,12 és Lukács 10,18 feltételét: óta a bukott angyal képeként szerepel az iro­ E m i t t én vállalom, hogy szolgálok tenéked, dalomban; a kutatók szerint Madách Byron Cain-jából vette át) az Úrral folytatott vitájá­ Intsél csupán s máris buzgólkodom, ban kimondja, hogy: “osztályrészemet köve­ De majd ha o d a á t találkozom tevéled, telem” s midőn megkapja a “két sudar fát”, Akkor majd ugyanezt tetőled én kapom.6 fogadásra szólítja az Urat: Nem egyedülálló középkori babona, a ma­ Hol a tagadás lábát megveti, gyar pogány hitvilág szerint is a harcos így Világodat meg fogja dönteni. szól ellenfeléhez, mielőtt megölné: “Szolgám leszel a másvilágon.” Faust erre maga ajánlja 4. A sátán és az ember között Az ember fel a fogadást: tragédiájá-ban A z ember itt a bibliai első ember, neve Ha hízelgésed rá tud szedni, Ádám (Madách meglehet nem gondolt erre, Hogy öntetszővé is tegyen, de Avigdor Haméiri héber Tragédia-fordítása Gyönyörrel félre tudsz vezetni, alkalmával derült ki, hogy a Biblia nyelvén: Az utolsó napom legyen! ember-ádám) . Ádám az ismert bibliai jelenet, Fogadjunk ebbe! a Paradicsomból való kiűzetés után még naív Jó! lény - hiszen a darab cselekménye során a Adj rá kezet! Lucifer irányította tapasztalatokban gazda­ Ha mondanám egy pillanatnak: godva, a történelemmel együtt fog megöre­ Oly szép vagy! óh maradj, maradj! gedni. Gyermeki hiszékenységében nem veszi Kezed reám bilincset rakhat, észre, hogy ifjú keblének Lucifer által felheví­ Nem bánom azt, mi veszni hagy.7 tett vágyát ("Jövőmbe vetni egy tekintetet") a Középkori rend szerint a szerződést Faust sátárr betölti ("Legyen. Bubájat szállítok reá­ tok,/ És a jövőnek végeig beláttok"); egyúttal a vérével írja alá. a végső veszítés lehetőségét is kilátásba helye­ zi ("De hogyha látjátok, mi dőre a cél"), majd 3. Az Úr és a sátán között A z em ber tragé­ mindjárt el is bódítja a remény ígéretével - így valójában egy fogadással “húzza csőbe”! - Ez d iá já - ban Ellentétben Goethével, aki a mennybeli je­ a záró színben válik világossá, amikor Lucifer lenetet a földi történelem egy meghatározott “benyújtja a számlát”. 120 �palócföld 92/2 Hogy Madách itt egy szemernyi “logikát­ lanságot” követett el, azt olvasó, néző aligha, csak a szöveg elemzője veszi észre: a jövőbe­ látást Éva is kéri - “Hadd lássam én is, e sok újulásban/ Nem lankad-é el, nem veszít-e bá­ jam” - s az ígéretet ő is megkapja Lucifertől, mégsem álmodik együtt Ádámmal, nem em­ lékszik úgy mint amaz előző reinkarnációira. Legfeljebb csak halványan, tudat alatt, mint például a római színben: “S úgy érzem, mint­ ha álomban feküdném:/ A rezge hangon messze múltba szállnék,/ Hol napsugáros pál­ mafák alatt/ Ártatlan voltam, játszi, gyerme­ teg”. - Végül is: ki Ádámmal együtt szuny­ nyadt el, nem együtt ébred vele. A “cseles” fogadásnak tehát ő nem részese, csak Lucifer és Ádám. - Évának a megoldásban, a fogadá­ sok eldőltében van szerepe! A fogadások sorsa Goethénél és Madáchnál Hogy az Úr és a sátán közti fogadást me­ lyikük nyeri meg, az a másik fogadás eldőlté­ től függ: sikerül-e a sátánnak az ember fölött diadalmaskodnia? - Goethénél: lelkét a túlvi­ lágon megkaparintania - Illetve Madáchnál: úgy kétségbe ejtenie, hogy végezzen magával. A drámai feszültséget a szerzők mindkét műben a végsőkig fokozzák: a sátán már-már diadalmaskodni látszik. Goethe esetében Faust mint egyeduralko­ dó a népe boldogításával, az átkos mocsár ki­ szárításával éltető környezetet hoz létre, s ez­ zel eléri életének a fogadás tétjéül szolgáló boldog pillanatát: E látvány, íly nyüzsgés a cél: Szabad nép, mely szabad hazában él. Most mondhatnám a pillanatnak: Oly szép vagy, óh maradj, maradj! E műben, míg földkorszakok rohannak, Nyomot létem emléke hagy. A végtelen gyönyör immár közelg, Most mondhatom: Boldogságom betelt.8 Tehát a fogadás tétje szerint nyertes a sá­ tán. Előveheti a vérrel írt szerződést, fel is tárul a pokol torka, s a sátán hívja a démonha­ dát: vigyázzanak, mert a lángész kitörni ké­ szül.9 - És lám, angyalraj közelget, harcba is száll a pokol seregével és magához veszi Faust lelkét: Megmentve a Gonosz elől Szellemvilágunk része: Ki lankadatlan többre tör, Az megváltottunk lészen.10 Az üdvtörténet törvénye erősebb a földi hókuszpókusznál, s ezáltal a sátánnak az Úrral kötött fogadása épp e vesztés következtében dőlt el. Madách is megteremti a sátán már-már bekövetkező diadalmaskodásának drámai fe­ szültségét. A történelmi folyamatnak és a va­ lószínűsített jövőképeknek álomlátását Luci­ fer fokozódó kiábrándítással irányította, majd a felébredő Ádám első szavait - “Rettentő képek” - követően, gyilkos művét olyan mes­ terien felépített gondolatsorral véli betetőzni, melynek utolsó sora - “Hitet, őrülést és ön­ gyilkolást” - Ádámot egyenesen rávezeti a következő replikára: Megállj! Mi eszme villant meg fejemben Dacolhatok még, Isten, véled is Bár százszor mondja a sors: eddig élj, Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. Nem egymagam vagyok még e világon? Előttem e szirt, és alatta mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás... S azt mondom: vége a komédiának. E befejezés ("vége a komédiának") nyil­ ván az olasz commedia dell’ arte színjátékok szokásos befejezéseként ("finita la comme­ dia" ) már Madách korában világszerte közis­ mert szólásmondás volt (hiszen korunk szó­ lásgyűjteményei általában a Tragédiá-nál tíz 121 �palócföld 92/2 évvel későbbi operából, Leoncavallo Bajaz­ zók-jából idézik) s e közismertsége folytán volt alkalmas arra, hogy Ádám öngyilkossági szándékának - Lucifer diadalmaskodásának csúcspontjaként hasson olvasóra, nézőre. És ekkor közbelép Éva, aki nem álmo­ dott együtt Ádámmal és aki korábban már győzött Luciferen, a londoni szín végén, ami­ kor a halandók sorra a tömegsírba vesztek, ő mondta: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifíuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Madách bizonyára nem gondolt arra, hogy ezek a sorok (bizonyságául is annak, mennyi­ re együtt gondolkodott ő Goethével) kiegészí­ tő visszhangjai a Faust végső kicsengésének: Minden változatlan, A múlás csak jelkép; A megfoghatatlan Itt feltárja lelkét; A leírhatatlan Itt létre jő; Ellenállhatatlan Az Örök Nő.11 Végtére is Éva egyetlen mondatba sűríti a drámai feszültség feloldását; ja azt a két szót, mely mindkét fogadást el­ dönti: Uram, legyőztél. Ezzel véget is ér a mű cselekménye. Mind­ az, ami a szövegből még hátravan: a gondolat bővebb, ünnepélyesebb, emlékezetesebb ki­ fejtése, olyanná lesz, mint egy szimfónia zá­ róakkordjai - a közönség tudja -, a mű utolsó hangja már itt van közel. A két-két fogadás megoldásában közös az a gondolat, hogy a világ nem Mőbius-szalag: a dolgok színoldala a fonákoldal nélkül, pozi­ tívum negatívum nélkül nem létezik. Ezt mint tényt az ember - Goethe is, Madách is - haj­ lamos elítélő töltéssel ellátni, de létezését, sőt hasznosságát is mindketten elismerik az Úr szavával. Geothe már a mennybéli színben: Az ember túl könnyen lesz tettre lanyha, Hamar csábítja lomha nyugalom, De hogyha ily társát mellé adom, Izgatja, és, mint ördög, tenni hajtja.12 Madách a záró színben: Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben - működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz. Anyának érzem, óh, Ádám, magam. Ez az egyetlen sor tölti be azt a szerepet, amelyet a Faust-ban a lebegő angyalraj érke­ zése, strófákban oldódó szövegei: a megvál­ tást. Mert mi több Ádám térdre esik és kimond­ 122 A négy fogadás tétje és eldöntése tehát a két műben hasonló erkölcsi-filozófiai kérdé­ sekre ad választ, mégis éles a különbség meg­ oldásaik közt: különbség, mely mint már meg­ állapítottuk, a két mű keletkezése közti világ­ változásban rejlik. Goethe még hagyatkozha­ �palóc föld 92/2 tott a népkönyv kínálta középkorias babonák­ ra - ami bizonyos romantikus bájt is adott művének - és a Jónak a Gonoszon aratott győ­ zelmét a vallás parancsának érvényesülésében láttathatta: Madáchnak még a bizánci szín kö­ zépkort idéző boszorkányságait is el kell hes­ segetnie; jó keresztényként ő is hisz a megvál­ tásban, de a vármegyei hivatalnok-jogász a (vérrel írt) szerződés semmisségét nem köthe­ ti az angyalraj megjelenésének deus ex machi­ na-jához! Neki a sátáni csábítás kudarcát reá­ lis földi érvre Éva: Most biztosítva áll már: a jövő kell építenie. Amikor tehát tiltakozunk az utánzásnak, plágiumnak Madáchra zúdított vádja ellen, bi­ zonyítottnak kell elfogadnunk, hogy ismerte Goethe művét, tanult is belőle, vitázott is vele, mialatt ugyancsak nagyot, önálló gondolatok­ kal telítettet alkotott. És bizonyos, hogy mindketten mélyen benne gyökereztek saját koruk talajában. Verweile doch! du bist so schön! Dann magst du mich in Fesseln schlagen Dann will ich gern zu Grande gehn! A német szövegrészek: 1 D ie unbegreiflich hohen Werke Sind herrlich, wie am ersten Tag. 2 Was w ettet ihr? das sollt ihr noch verlieren, Wenn ihr m ir die Erlaubnis gebt, Ihn m eine StraBe sacht zu führen. 3 Nun gut, es sei dir überlassen! Zieh diesen G eist von seinem U rquell ab, U nd führ ihn, kannst du ihn erfassen, A uf deinem Wege m it herab. 4 Wer bist du denn? 5 Bin Teil von jenner Kraft, D ie stets das Bőse will und stets das schafft. G ute 6 Ich will mich h i e r zu deinem D ienst verbin­ den, A uf deinen W ink nicht rasten und nicht ruhn; Wenn w ir uns d r ü b e n wieder finden, So sollst du mir das G leiche tun. 7 Kannst du mich schm eichelnd je belügen , DaB ich mir selbst gefallen mag, Kannst du mich mit GenuB betrügen, D as sei für mich der letzte Tag! D ie Wette biet ich! Topp! U nd Schlag au f Schlag! Werd ich zum A ugenblicke sagen: 8 Solch ein Gewimmel m öcht ich sehn, Auf freiem G rand mit freiem Volke stehn. Zum Augenblicke dürft ich sagen: Verweile doch, du bist so schön! Es kann die Spur von meinen Erdetagen Nicht in Ӓonen untergehn! lm Vorgefühl von solchem hohen Glück GenieB ich jetzt den höchsten Augenblick. 9. das Genie, es will gleich obenaus. 10 Gerettet ist das edle Glied Der Geisterwelt vo m Bö sen: Wer immer strebend sich bem üht, Den können wir erlösen. 11 Alles Vergängliche Ist nur ein Gleichnis; Das U nzulängliche, Hier wirds Ereignis; Das Unbeschreibliche, Hier ist es getan; Das Ewig Weibliche Zieht uns hinan. 12 Des Menschen Tätigkeit kann allzuleicht er­ schlaffen, Er liebt sich bald die unbedingte Ruh; Drum geb ich gern ihm den Gesellen zu D er reizt und wirkt und muB als Teufel schaffen. 123 �palócföld 9 2 / 2 Csűrös Miklós A purgatórium lángjai közt (Madách és Arany kapcsolatához) Akadnak olyan adatok, amelyek, bár ismertek, nem szabad egy kimeríthetetlen téma újragondolásakor számításon kívül hagyni. Hátha még a bizonytalanság érzése is feszélyezi az újragondolót! Arany és Madách szellemi kapcsolatát az irodalmi köztudat kétely nélküli elfogultság­ gal Arany - a fölfedező mester, a nyelvi hibá­ kat korrigáló tanácsadó, a Kisfaludy Társaság­ nál való első kiadás szorgalmazója - oldaláról szemléli és minősíti. Kevesebben kérdeznek rá, hogy ha Arany, a Tompának küldött ismert levélben Petőfi óta az első “egészen önálló irányt” mutató tehetségnek nevezi a Tragédia szerzőjét, a művet pedig koncepcióban és kompozícióban “igen jelesnek” találja, - mi­ ért ne merített volna belőle inspirációt? A kölcsönösség ilyenfajta lehetőségének eleve kizárása némely filológiai kérdéseknek a kelleténél hanyagabb kezeléséhez vezetett. Mikor került a Tragédia kézirata Aranyhoz? (Szontágh Pál és Jámbor Pál - alias Hiador közvetítő szerepének mértékére itt nem térünk ki.) Horváth Károly Madách-monográfiája szerint 1861 elején adta át, Keresztury Dezső Arany-könyvében úgy fogalmaz, hogy “ 1861 dereka táján elküldi Aranynak drámai költe­ ményét”. Az országgyűlés április elejétől au­ gusztus végéig tartott. Madách május 28-án mondja el nagy ovációt keltő beszédét. Utána két napig betegeskedik, Horváth Károly úgy foglal állást, hogy ezután találkozik Arannyal. 124 Ám ez eszmetörténeti és kronológiai lehetet­ lenség: a Mindvégig című Arany-óda némely tanulságainak fényében kísérlem meg újra­ gondolni és pontosítani a választ. A verset az Arany Kritikai Kiadás a Ren­ dületlenül és a Kies ősz társaságában tárgyal­ ja, mint összetartozókat, más értelmezők Az örök zsidó és az 1861 ihlettörténeti rokonságát is hangsúlyozzák. Voinovich szerint a Ma­ gányban kézirata alatt 1861. áprilisi datálás áll, az újabb kiadások is így keltezik, s aligha lehet szó tévedésről, hiszen nyomtatásban a Szépirodalmi Figyelő 1861. május 9-i számá­ ban jelent meg. Akkor viszont beidegzett vé­ lekedések válnak kétségessé, elterjedt állítá­ sok oszlanak legendákká, hiedelmekké. Leg­ főképpen az, hogy Arany először visszariadt a Faust-utánzatnak érzett, rossz helyesírással és csúnyán írt kézirattól, és csak később - a rábe­ szélésnek engedve - mélyedt el benne, és fe­ dezte föl értékét. Föltételezésem szerint Arany azonnal elolvasta, szellemileg földolgozta, egy nagy versbe idézetként bele is szőtte Ma­ dách remekét. Ez a vers a Magányban. Olyan elégico -óda, amely kérdésfölvetésben, koncepcióban és kompozícióban, poétikai és retorikai meg­ oldásában szorosan tapad a Tragédiához, és �palócföld 92/2 szöveg szerint, következetesen, parafrázis módján idézi, nem csak az elejét (mint aki “beleolvasott”), hanem az utolsó mondatát is. Belőle táplálkozik, variációt ír egy témára (ez népszerű zenei műfaj abban a korban). Van­ nak a versben más, könnyebben felismerhető utalások is, kezdjük talán ezekkel. Nyilvánvaló, hogy Arany “idézős” korsza­ kában vagyunk. Ez a technika az 1850-es évek végén, 1861-ig lesz számára a szembesítés, az önismeret fokozásának eszközévé. Van, ahol parodisztikusan idéz, mint Az új magyar költőben . A Reményinek a bieder­ meier és a korai romantika szókincsét és mon­ datfűzését eleveníti föl, a Széchenyi emléke­ zete teli van a Hitel, Világ, Stádium szerző­ jétől átvett citátumokkal. Biblikus és mitolo­ gikus toposzok újulnak meg Az örök zsidóban és címében is utal Vörösmartyra a Rendületle­ nül. Horatiusra emlékeztet a Vojtina ars poéti­ kája. Vajon miért idéz ennyit, ennyiszer egy ha­ talmas költő? Válasz kínálkozik néhány. Arany, mint epikájában, lírikusként is “hitel­ re” vágyik, előzményeket, hagyományokat, közösségtől elfogadott tradíciót akar maga mögött tudni. Sokat emlegetett szemérmes mivoltában: rejtőzködik. Politikai aggályok, félelmek gátolják az egyenes szókimondás­ ban, a leplezetlenül közvetlen ön-megnyilat­ kozásban. Lehet itt azért valami másról is szó. A két nagy kortárs az egyetemes kétely szemléleté­ ben találkozik. Mégpedig úgy, hogy hivatástu­ datuk, elkötelezettségük, szerepvállalásuk mi­ att, a feléjük áradó várakozások ismeretében visszariadnak a nihilizmus nyílt bevallásától. Törvényszerű, hogy Madách bemutatásakor Arany kiáll a pesszimizmus védelmezőjeként is (ellentétben a később megszólaló hegeliá­ nus Erdélyi Jánossal) Madách mellett, bár nem azt akarja sugallani, hogy a Tragédia, mihelyt mint egészként fogja föl, “nagy mér­ tékben pesszimista világnézet kifejezője” lenne. Zseniális szavakat mond azonban a ki­ ábrándult, dekadens, pesszimista - a Baudela­ ire-ien modern költészettani - megfontolás ér­ dekében. “Óhajtandó ugyan, hogy a költői lé­ lek teljes harmóniában legyen a világgal, de ha nincs, ki tehet róla.” “Kívánhatjuk-e Luci­ fertől, hogy ne pesszimista színben mutassa neme jövőjét Ádámnak, midőn célja: kétség­ beejteni s benne ily módon egész ivadékát elölni? Úgy de, mondják, a sötét álomképek tárgyilag is egyeznek a világtörténettel. Ezt tagadom én. (...) Lucifer, célja szerint, a söté­ tebb oldalt vette. (...) Ki egyszerű egész voltá­ ban tekinti e kompozíciót, az tisztában lehet a költő céljával. Lucifer az embert teljesen meg akarja ron­ tani; az első embert kétségbeesésig űzve, ben­ ne megsemmisíteni összes nemét; ez neki a sötét képek által már-már sikerül is, midőn a szeretet szava, és isten keze visszarántja az örvény széléről. Ez a mese alapvázlata: innen indulva kell méltánylani az egyes részleteket, és a kivitel sikerét." Vajon miért ilyen szenvedélyesen polémi­ kus ezúttal Arany? Méltánylása, amely Petőfi közelébe - asszociációs hálózatába - igézi Madáchot, nem lehet “alkalmi” megnyilatko­ zás. Ráismerése azonban igen. - Végre valaki, vele együtt, nem Petőfi-utánzó. Mondandója általános emberi, tematikája egyetemes, forrá­ sa biblikus és mítikus, kifejezésmódja (hang­ neme) tárgyias, “objektív”. És most térjünk vissza a Magányban meg a Tragédia kapcsolattörténetéhez. A rövidség kedvéért párbeszédszerűen idézem föl az egy­ behangzó szólamokat, néhol külön kommen­ tár nélkül olyanokat is, amelyek nem verbáli­ san, hanem inkább “csak” szellemileg talál­ koznak. Madách: Évmilliókig eljár tengelyén. Arany : A végzet tengelye harsog tovább. Madách: Ki a végetlen űrt kimérted. 125 �palócföld 9 2 /2 Végetlent és időt alkotva. Arany : Kimérve a megmérhetlen időt. Madách: De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Küzdést kívánok, diszharmóniát. Arany : De majd ha eszmél s öntudatra eszmél, Feltűnik egy magasb harmónia; Madách: Egy ugrás, mint utolsó felvonás, Arany : Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Madách: B eléhelyezted egy rossz gépezetbe Arany : Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia Madách: Csatád híú az Úrnak ellenébe Arany : Megvert reménnyel induljunk csatába? Madách: Csak előre, csüggedetlen Arany : Előre duzzad, feltarthatatlanul Madách: Áldást vagy átkot szórva istenül rá Arany : Élet, halál? átok vagy áldás lesz? Madách: S nem érzéd-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala, Arany : És vissza nem foly az időnek árja (a gát asszociációja) Madách: egy szózat zeng feléd Arany : Hallottad a szó: “rendületlenül” Az utóbbi párhuzam persze más versből való, Arany Vörösmarty-idézésének ismert emléke, ékes bizonyság arra, hogy az idéző Arany akkor folyamodik ehhez a retorikai fo­ gáshoz, amikor nem akar, nem mer, nem tud a saját jóváhagyásával irányító gondolatot su­ gallni nemzetének. Ilyenkor fordul Vörös­ martyhoz, Széchenyihez, Petőfihez. Ebből nem is csinál titkot: az Emlények III. részében Petőfiről írja ritka látomásos hangulatában: 126 Hallom suhogni könnyű lépteit És önfeledve ajkam szól: te itt?... S döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást, mit szellemujja von. “Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: A szín erős, nem illik együvé." És áldom azt a láthatlan kezet... Múlass velem soká, szelíd emlékezet. Arany nagyon tud szeretni, becsülni, együttérezni, az is igaz, hogy nem akárkit, nem akárkivel. Madáchcsal, mint a korábbi idézet bizonyítja, petőfies helyzetbe kerül. Géniuszra lel. Madách tűzbe vetné művét, ha a Mester nem szavazna értékessége mellett. És ekkor olyan verset ír, amelyben egy-egy vonást a másik “szellemujja von”. Nem egé­ szen kétség híján, de hajlok rá, hogy Arany gesztusában fölfedeztető jóindulatot lássak: előre küldött parafrázis-versével bevezeti, népszerűsíti a Tragédiát, a kivonatolás után segíti megjelenni magát a művet. Amúgy minden beleillik Arany hatvanas évek körüli stratégiájába. Szerkeszt. Ekkortájt írja legjobb vádiratait a Petőfi-epigonok ellen (például az Irányokat). Keresztury Dezső hite­ les meghatározásával - melyet mások is osz­ tanak - népi költőből ekkor válik a nemzeti által egyetemessé. Ennek a nemzetinek az ér­ tékadója “nem a valóság volt, hanem annak égi mása”. Ugyancsak Keresztury idézi a Har­ minc év múlva című versből a Petőfire vonat­ kozó sorokat: Amit adtál, abból semmi sincs elveszve: Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme. Madách is használja a keresztényi testvé­ riség kapcsán az új eszme jelzős szerkezetet, aminek tünet-értékét nem becsüljük túl, de azért vegyük észre a stilisztikai vonzalmat. �p a lócföld 92/2 Nyelvújítási szó felújítása ez (lásd akár Bárczy Géza Magyar Szófejtő Szótárát). Ar­ chaizálnak. Nem a maguk hitét vallják. Ők már nem is hisznek, de mások előtt ezt szé­ gyellik. Ki nem hal meg, ki nem hallgat el, a túlélők közül ki nem döbben meg és kerül válságba 1861 után? Arany sem, Madách sem tudott bíztató szavakat súgdosni a fiának. Van­ nak korok, amikor nem szabad beválthatatlan ígéreteket tennünk. Ilyen volt az Aranyé. A nagy ember és a nagy költő elhallgat - nem tehet róla, hogy belehal a válságba, vagy túléli azt. Így is, úgy is. A Magányban: Arany nagy mítosz-versei­ nek rokona, hőse Lucifer. “Jön, jön...egy is­ tenkéz sem tartja vissza...” Világ teremtődik, teremtődnék, de a vajúdás meg a kétely fogal­ mai illenek csak rá eme folyamatra. Történel­ mi emlékezetünk fölidézheti az országgyűléssel kapcsolatos kiábrándulást, de hiszen adataink és a föltételezésünk szerint a vers korábban született, mint például május 28-a. Jeleztük már előre: áprilisban. És most lapoz­ zuk föl a Magányban-t. Arany válaszol, vitatkozik, ha monologi­ zál, akkor Madách teljes szövegének ismere­ tében szólal meg. Hogy ez mégsem utánzás, annak bizonyítására elég korai Álom-való cí­ mű versére emlékeztetni, amely ugyanis már 1848-ban előlegezi Madách eszméletét, ahogy erre Mezei József monográfiája felhívta a fi­ gyelmünket. Csak két sort idézek, leginkább emlékeztetőül: Most lelkem fölébred... egy álomból másba: Testem étherré vált. Repülni akarok. Álmok álmodása és repülés? Ez Madách világa. Legalább, az is. Arany a Mindvégigben nem elvette, hanem visszavette a Tragédiát. Nem kölcsönzésekről, hanem mély szellemi rokonságukról szól a történet. Aranynak olyankor jut kezébe a kézirat, amikor bősége­ sen elege van legnagyobb barátja, ihletője epi­ gonjaiból. 1860-ban írja híres tanulmányát a Petőfi-utánzókról, olyan ingerülten, hogy már-már nekitámad mesterének, akitől pedig Arisztophanészen, Shakespeare-en és Byronon kívül a legtöbbet tanult. Az Irányok­ ban Petőfi-ellenes elfogultságra is gyanakod­ hatnánk. Arany válságban van, ingerült: “az irodalomtörténet lapozója kényetelen megval­ lani, hogy a kor követelései mellett, néha azok dacára is, a fényes siker, a lángész sikere az, mely darab időre megszabja a költészet irá­ nyát”. Ez - túlzás nélkül mondhatni - kikelés a lángész hatása ellen. A lángész pedig Petőfi. Arany hatalmas kérdéseket ostromol, messzire lát, és sok mindenben igaza van. Szembetalálkozik egy géniusszal, és megkér­ dezi, hogy ő miért nem az? Mi tudjuk, hogy zseni, de ő ezt nem hiszi el magáról. Elhallgat - vagy mint láttuk és tovább fejtegethetnénk fölfedez valaki mást: Madáchot. Végül is azt mondta, írta, amit ő: Csontváz! halálfej! Irtózom. De mért Iszonyodik az ember önmagátul Ez a fő, mely ma képzel, gondol, ért, E mellkosár (mely néha fáj gáládul!) E kéz, mely mostan is cérnára mért Sorokat irkál, rímbe szedve hátul: Mindez halálfej, csontváz, - nemde nem? Egy év különbség, vagy tán annyi sem. Arany az általa gerjesztett ihletre is ráis­ mert az efféle sorokban. Minden együtt van: pesszimizmus, cinizmus, jól hangzó jambu­ sok, biblikus és görög archetípusok, reform­ kor-idézés, sztoicizmus, némi bizakodás. Kez­ dődjék meg a levelezés: “Különösen Tisztelt Hazafi!” - kezdi például köszöntésül Madách. De együtt szoronganak, a purgatórium lángjai közt égnek. Ismerték Dantét, a megváltatlan­ ság gyötrelmét. 127 �palócföld 9 2 /2 128 �p a lócföld 92/2 Fürstner Gabriella Németh Antal Tragédia-rendezései (Néhány gondolat) Az ember tragédiája eredetileg nem szín­ padra szánt alkotás, Goethe “Faust”-jához mérhető drámai költemény, filozofikus mű, amelynek fantáziaébresztő gondolati tartalma megihlette Paulay Edét, és 1883-ban színre­ hozta a régi Nemzeti Színházban. Az ötlet zsenialitása bizonyossá vált: a Tragédia történelmi tablószerűsége folytán azóta - par excellence - színpadi alkotás lett, hatását a mindenkori rendezés irányítja, szab­ ja meg; könyvalakban - mondhatnánk - ke­ vésbé hat. Madách műve azonban nemzeti drámánkká vált, amelynek korról-korra imét­ lődő felújítása tükörképpé lett; időről-időre belenézve pedig saját korszakunkat, nemzeti és emberi létünk problémáit látjuk viszont aktuális megvilágításban. A szöveg az azonos már százharminc éve, ám az értelmezés, az egyes színekkel kapcsolatos elképzelés és an­ nak ideális színpadi megjelenítése ezernyi. Valamire is elhivatott rendező mind meg­ próbálkozik magyar színpadon a Tragédia be­ mutatásával. Paulay után Hevesy Sándor négyszer is megrendezi pályafutása során, először 1908-ban a Népszínház számára, majd 1923, 1926, 1929-ben a Nemzetiben. Horváth Árpád kétszer fog hozzá 1932-ben és 1934ben ugyancsak a Nemzetiben. Nemzeti klasszikus drámánk azonban szinte kezdettől fogva ott van az európai szín­ házak műsorán is: 1892-ben bemutatja a ham­ burgi Staatliches Schauspielhaus és a prágai Nemzeti Színház német illetve cseh nyelven. 1893-ban a berlini Lessing Theater adja elő, sajnálatos módon megcsonkítva és kiforgatva a művet. 1914-ben Zágrábban horvát nyelven mutatják be. A külföldi bemutatók közül az első igazán figyelemreméltó vállalkozás a bé­ csi Burgtheater 1934. január 23-án bemutatott Tragédia-előadása. A rendező Hermann Röb­ beling, “Stimme der Völker im Drama” (Né­ pek szava drámában) című monumentális cik­ lus keretében juttat helyet Madách művének. Röbbeling e ciklussal a nemzetek megismeré­ sét és megértését akarta elősegíteni, gesztus volt az idegen népek felé, s mi magyarok csak örülhetünk ezúttal, hogy értő kezekkel nyúltak Madách művéhez, nem marasztalták el Goet­ he “Faust”-jával szemben, hanem eredeti érté­ keit hangsúlyozták: az álom szerűséget, a szí­ nek életszerűségét és az örök emberi tragédia drámaiságát. A bécsi Tragédia-előadás idején egy ma­ gyar rendező már három éve azon dolgozik, hogy Madách művét határainkon kívül minél szélesebb körben ismerjék meg, másrészt azon, hogy az egyes Tragédia-bemutatók, inszcenálások dokumentálva legyenek, végül pedig egyik életcéljának tekinti azt, hogy nemzeti kincsünk az őt megillető helyre kerül­ jön színházainkban és a köztudatban is. A rendezőt Németh Antalnak hívják, aki 1928-ban és 1931-ben egyéves ösztön­ díjjal Németországban jár, hogy a hazainál 129 �palócföld 92/2 fejlettebb színházművészeti törekvéseket ta­ nulmányozza. 1929-1931 között Szegeden a Városi Színház főrendezője. 1932-ben pedig több irányban is elkezd Madách művén dol­ gozni. Mindenekelőtt tervbe veszi egy müncheni bemutató megvalósítását. A Prinzregententhe ater színpadára kidolgoz egy vetítettképes hát­ térrel működő tervet Jaschik Álmos festőmű­ vésszel, s a műnek egy új német fordítását (ez már a nyolcadik!) ajánlja Mohácsi Jenőtől. A bemutató szándéka ellenére nem jött létre az ismert politikai változások miatt. Még ugyanez évben Párizsban járva Né­ methnek sikerült Blattner Géza bábművészt rávennie a Tragédia bábelőadásának kidolgo­ zására billentyűs marionettfigurákkal. Blatt­ ner kedvet kap a komoly és felemelő feladat­ hoz és évekig dolgozik a bábkoncepción, amíg jó francia fordítást találva össze tudja állítani a művet. Munkájának eredményeként a Tragédia bábváltozatát 1938-ban Párizsban a világkiállításon mutatták be francia nyelven. Kudarccal végződött Németh Antalnak egy újabb díszlettervező, Horváth Jánossal ki­ dolgozott rendezésterve, melyet a római ope­ raház számára készítettek. Az 1932-33-ban készült színpadi koncepció látványosságra és operai hatásokra törekedett, a kísérőzene komponálására Respighi tanítványát Farkas Ference t kérik fel, és már néhány híres szí­ nésszel is felveszik a kapcsolatot. A bemutatót az 1934-es római Volta-kongresszus idejére tervezték, ám a magyar kultúrpolitika önké­ nyes egyéni akciót sejtett a vállalkozásban és az egyezmények megkerülésére hivatkozva nem engedélyezte az olasz bemutatót. Érde­ kes, hogy a két ország közti jó viszony és Németh későbbi - nemzeti színházi igazgató­ sága alatti - olaszországi próbálkozásai a Tra­ gédia bemutatásának ügyében mind sikertele­ nek maradtak. 1932-ben kezd Németh “Az ember tragé­ diája a színpadon” (1883-1933) című, ötven 130 évet összefoglaló könyvének megírásához, amely 1933-ban a Székesfőváros kiadásában meg is jelenik. A könyv a Tragédia addigi összes előadását regisztrálja a szereposztásokkal és a kritikák ismertetésével együtt. 1932-35 között Németh Antal már Pesten élt, de mint később visszatekint akkori énjére “Budapesten még egy szerény rendezői állás sem jutott” neki, újságírásból, alkalmi rende­ zésekből élt. 1934 májusában Sebestyén Géza kéri fel, hogy a Budai Színkörben rendezze meg Madách művét egy hét alatt mindössze százötven pengő költséggel. Németh csak se­ gítséget nyújt, nevét nem adja ehhez a vállal­ kozáshoz. Az 1935-ös év Németh Antalnak két fon­ tos előrelépést jelentett pályafutásán, elsőként kinevezik a rádió dramaurg-főrendezőjévé, így a Tragédia újabb feldolgozási lehetősége kínálkozik számára: a hangjáték. Az 1935. de­ cember 2-án és december 30-án közvetített hangjáték rendezési különlegessége az volt, hogy Németh Szabó Lőrinccel íratott összekö­ tő verseket, amelyek az új színtereket, a válto­ zásokat voltak hivatva bemutatni. A hangjáté­ kot (ez volt Bajor Gizi egyetlen Éva-alakítása) viaszlemezre vették fel, ezért nem maradt fenn az utókor számára. Jobban járt Németh Antal 1938-ban le­ mezre rögzített Tragédia-rendezése, amelyet az Odeon, német hanglemezgyártó vállalat fi­ nanszírozott. Ez a felvétel 1938. március 9-én hangzott el a rádióban. Magas művészi szín­ vonala, valamint jó minőségű technikája kö­ vetkeztében a felvételt ötven évvel később át­ vették mikrobarázdás lemezre s bekerült a le­ mezboltok választékába, így mindenki számá­ ra hozzáférhetővé lett. 1938-ban Némethnek messzemenő tervei voltak e lemezfelvétellel. Kultuszminiszteri segítséggel szerette volna eljuttatni Madáchot “a ma lehetséges legjobb magyar nyelvű tolmácsolásban” iskolákhoz, itthoni és külföldi kulturális intézményekhez. �palócföld 92/2 Eredménytelenül. Ilyesmire már akkor sem színekben körhorizontra vetítettek utalásszerű képeket. Itt is a londoni szín bizonyult a leg­ volt pénz. 1935-ben Némethet a Nemzeti Színház hatásosabbnak filmes vizualitása miatt. A igazgatásával is megbízzák, de újabb Tragé­ frankfurti előadás díszleteit és a koncepciót dia-koncepciójával kivár a színház fennállásá­ Németh átültette a Nemzeti 1941. május 25-én nak százéves évfordulójáig (1937). A hazai bemutatott magyar előadásába. 1942 augusztusában készült el Németh kö­ centenáris Tragédia-rendezés előtt közvetle­ nül a hamburgi Staatliches Schauspielhaus vetkező - sorrendben hetedik - Tragédia ren­ hívta meg a Tragédia német nyelvű megrende­ dezése, amely az un. “középváltozat” mellék­ zésére. Az eddigi Tragédia-elképzelés több nevet kapta, mivel feladatául tűzte ki a nagy­ ponton is változott ebben az előadásban, leg­ színpadi monumentális, sok technikai beren­ jellegzetesebb része a londoni szín végére be­ dezést igénylő, és a kamaraszínpadi bensősé­ iktatott haláltáncjáték lett, amelyhez Farkas ges értelmezések szintézisét. Homogén szín­ Ferenc új részletet illesztett be a kísérőzenébe, padképet terveztetett Fábri Zoltánnal (a ké­ valamint az eredetileg a római operába szánt sőbb híressé vált filmrendezővel), aki képző­ nagyzenekari muzsikát áthangszerelte drámai művészeti és természetesen színi főiskolát is színházi méretekre. Ezt a hamburgi koncepci­ végzett s pályafutását Németh Antal mellett ót ültette át Németh a Nemzeti színpadára kezdte. Ez a színpadkép a lényeges momentu­ 1937 októberében, amikor a színház százéves mokat hangsúlyozza, a lényegtelent elhagyja, fennállását ünnepelte. Különleges varázst egyszerűbb technikával mozgatható, jelképes, adott a nemzeti színházi produkciónak Milloss mégis kifejező, és e díszletmegoldás mintegy Aurél táncművész készítette haláltánc-kore­ mintául szolgált a vidéki vagy az egyszerűbb ográfia. A halál figuráját személyesen a mű­ berendezésű színházak számára. vész maga táncolta el a londoni szín végén. Ezekben az években számos európai város Németh következő Tragédia-elképzelését készült a Tragédia bemutatására Németh An­ a Nemzeti kamaraszínházának szobányi mére­ tal szívós népszerűsítő törekvéseinek követ­ tű kisszínpadára álmodta meg. A díszlet mind­ keztében, a háború előretörése miatt azonban össze egy szárnyasoltár volt színenként válto­ elmaradt a grazi, varsói, ljubljánai, zágrábi, zó oltárképekkel, egy-egy Madách-idézettel belgrádi és a moszkvai bemutató is. Egyedül utalva a jelenet lényegére. A színészi játék a Bernben sikerült Németh Antalnak egy német pici színpadon csak könyvillusztrációhoz ha­ nyelvű Tragédiát (ezúttal Mohácsi Jenő fordí­ sonlatos méreteket ölthetett, a lényeg a benső­ tásában) létrehoznia 1943-ban, amely osztat­ séges (a nézőtől karnyújtásnyira elhangzó) lan sikert hozott a mű számára, és elismerést szövegmondásban realizálódott 1939 tava­ rendezőjének. És ekkor be is fejeződnek Né­ szán. meth Antal színpadon realizált Tragédia-ren­ 1940-ben Frankfurt am Mainba kapott dezései. meghívást Németh Antal, az ottani Schau­ A negyvenes években filmre akarja vinni spielhausban rendezte meg a Tragédiát egy Madách művét, monumentális, színes hangos­ régebbi fordítás alapján (Mohácsi Jenő kitűnő filmet készítve belőle háromszázezer pengős fordítását diszkriminálták a fordító zsidó szár­ tervezett költséggel, ám az elképzelésnél nem mazása miatt). Németh igyekszik kijavítani a jut tovább, ugyanígy jár táncjáték-tervezete is, sikerületlen Sponer-fordítást, s Helmuth Jür­ amelynek koreográfiáját Milloss Aurél, zené­ gens díszlettervezővel egy dinamikus, jel­ jét Veress Sándor komponálta volna. Megva­ zésszerű hátteret dolgoztak ki: a történelmi lósul viszont a Madách életéről szóló film 131 �palócföld 9 2 /2 1944-ben, amely nem puszta életrajzi feldol­ gozás, hanem megpróbálja nyomon követni azokat az eseményeket, amelyek a Tragédia egy-egy jellegzetes sorát, jelenetét ihlették. A Madách-film a korabeli magyar filmalkotások között jelentősnek mondható, korát megha­ ladja, modern filmes eszközökkel él. Mindaz, amit Németh ezután tervezett, írásban kidolgozott, ám megvalósulatlan ma­ radt, amint az a “dinamikus”-nak nevezett rendezői koncepció is 1944-ből, amely a dísz­ letet vetített képes montázzsal oldotta volna meg, teljes átmenetet képezve a színek között. Ez elkerülhetővé tehette az egyes színek lezá­ rását, befejezését, és a díszletátrendezés miatt beálló technikai szüneteket. Az 1944-es koncepció létrejöttét nemcsak a háború kiterjedése, Budapest megszállása és a bombázások akadályozták meg. 1944 nya­ rán Némethet a Sztójay-kormány felmentette a Nemzeti Színház igazgatói teendői alól. So­ ha többet nem töltött be sem igazgatói, sem főrendezői állást, mert a háborús évek után számára a teljes mellőzés évei következtek. Sem a koalíciós korszak, sem a kommunista rezsim nem tartott igényt rendezői munkájára, nemzetközi elismertsége egyenesen hátrány volt, igazgatói rátermettsége és a nemzeti színjátszás felvirágoztatása egyik pillanatról a másikra elfelejtődött, kiiktatódott a köztudat­ ból. Azzal a tudattal kellett leélnie hátralévő éveit - állás, megélhetés nélkül, tudásához méltatlan feladatok mellett -, hogy nincs rá szükség, aktív éveinek eredményei senkit sem érdekelnek, nem fontos az, amit tud, és főként az nem érdekes, amire még képes lenne. 1944ben, amikor elmozdítják helyéről, még csak negyvenegy éves, egy színházrendező életé­ ben a negyvenes, ötvenes évek a legterméke­ nyebbek, s Németh Antalt éppen ezekben az években ítélték hallgatásra, kényszerítették te­ hetetlenségre. Tizenkét év kényszerű passzivitás után 1956 nyarán a kaposvári Csiky Gergely Szín­ 132 ház hívja meg rendezőnek, 1957-59 között Kecskeméten rendez, 1959-1963 között a Pé­ csi Nemzeti Színház alkalmazza beosztott rendezőként. Ezen időszak alatt Németh tudá­ sa legjavát nyújtja a reá szabott feladatokban - sértődöttségét félretéve és néhány kiemel­ kedően jó produkciót hoz létre, amit a kritika legtöbbször díjaz, elismer, vagy megdicsér, de semmi egyéb nem történik (Shakespeare: Ot­ hello, Szentivánéji álom - Kecskeméten; Ho­ neggen Jeanne d’Arc a máglyán a budapesti Erkel Színházban; Rostand: Cyrano, Offen­ bach: Hoffmann meséi Pécsett, stb.). Vagyis hiába teljesíti feladatait, az átlagosnál maga­ sabb színvonalon, az őt megillető helyet, elis­ merést, pozíciót soha többé nem nyerheti el, nem kaphatja vissza. Sem rádiórendezői, szín­ igazgatói munkásságáról, sem nemzetközi hírnevéről illetve ezeknek kimagasló voltáról érdemben nem esik többé szó. A helyzet visszás voltát jelzi, hogy egy angol színházi lap kimagasló teljesítményként említi Németh Kecskeméten rendezett Othello-ját, és négy fotót is közöl az előadásról. (Theatre World. Mar. 1958. The Hungarian Theatre Today 3639.p.) Kontrasztként érdemes megemlíteni itt, hogy a még életében megjelenő “A Nemzeti Színház” című monográfia (Bp. Gondolat, 1965. 269.p.) több ponton is elmarasztalja Né­ meth nemzeti színházi működését, így műsor­ politikáját klerikálisnak, szociális eszméktől mentesnek tartja, az általa létrehozott játék­ mesteri rendszert (=a rendező dolgozza ki a mű koncepcióját, a játékmester ennek ismere­ tében vezeti le a próbákat) diktatórikusnak, s a könyv úgy ítéli meg a háború előtti és alatti Nemzetit, hogy “a külső fejlődés jelei nem pótolhatták a belső hiányokat” (94.p.) Az pedig, hogy Németh Antalt igazgató­ ként is elmarasztalja a Kádár-korszak kultúr­ politikája, szinte természetes. Sokkal fájóbb és méltatlanabb a negligáló, tudatból, emléke­ zetből kiiktatni kívánó eljárás, amellyel rende­ zői érdemeit, három legfontosabb nemzeti �paló cföld 92/2 drámánk sorozatos megújítását (Bánk, Cson­ gor, Tragédia), a színházi összművészetre való állandó törekvését, avantgard módszereit hall­ gatták el évtizedeken át. Végül azonban ismét találkozik Németh Antal a Tragédiával. 1964-ben ugyanis alkal­ ma nyílt volna Madách művének megrendezé­ sére Veszprémben. E feladatra a Petőfi Szín­ ház kérte fel. Németh most is elkészíti a teljes koncepciót, amely minden eddigi felfogásától különböző. “Inszcenált oratórium” - írja saját elképzeléséről, a teatralitás mellőzését, a ma­ dáchi gondolat Lucifer által való érvényesülé­ sét hordozná az előadás. Időközben szerep­ osztási anomáliák adódnak, nem tud meg­ egyezni a színház vezetőivel s inkább vissza­ lép a rendezésről. A Tragédiával kapcsolatban az utolsó “csapás” 1967-ben - halála előtt egy évvel éri. A bécsi Burgtheater (1934 óta most elő­ ször) készül Az ember tragédiája felújítására s szeretné szaktanácsadónak meghívni Bécsbe. A felcsillanó lehetőség megmozgaja fantáziá­ ját s egy új, a Burgtheater adottságait is figye­ lembe vevő rendezői koncepciót dolgoz ki. Színpadmodellt is készíttet Koch Aurél grafi­ kusművésszel, de meghívást végülis nem kap, mert hivatalosan nem kaphat. Az ilyenfajta meghívások állami hivatalokon keresztül ér­ keznek s a már régóta mellőzött, a Horthy­ korszak kegyeltjének bélyegzett szakember nem mehet Bécsbe szaktanácsadóként, akkor sem, ha éppen őt hívják, és még akkor sem, ha mellesleg ő ért hozzá a legjobban. Helyette Waldapfel József utazik ki, aki még a bemuta­ tó előtt meghal. A bécsiek magukra hagyat­ kozva állítanak színpadra valamit 1967 máju­ sában “Madách neve alatt”, amely nem hason­ lít a Tragédiára. Énekes bohózat volt inkább “dzsessz-számokra emlékeztető songok” kí­ sérték a csekély prózai szöveget. A jelenség felháborító volt, fel is háborod­ tak sokan. A Neue Zürcher Zeitung és a Kurier című lapok kritikusai - ők ismerik az eredeti művet - jogosan marasztalják el Rudolf Henz tiszteletlen, az eredetit meghamisító fordítá­ sát, és Ulrich Erfurth áhitat nélküli, szórakoz­ tató rendezését. Ráadásul igen rosszul szolgál­ ja Madách művének nemzetközi térhódítását valamint a magyar nemzeti dráma elismerteté­ sét az a fajta kritika, amely az Arbeiterzei­ tung-ban, illetve a Die Presse-ben jelent meg ez alkalommal, s amely - nem ismervén az eredeti művet - csak epigonizmust és naivitást lát benne, s nem konstatálja a rossz fordítást és a rossz rendezést. Az itthoni kritikusok elné­ zőbbek voltak Madách megszentségteleníté­ sét illetően, azt hitték, hogy Bécsben a magyar irodalmat ünneplik. Németh Antal, akinek nevéhez hat kiemel­ kedő Tragédia-rendezés fűződik, s négy meg­ valósulatlan Tragédia inszcenálást őriz a fiók­ jában, még a véleményét sem mondhatta el a történtekről - legfeljebb az asztalfióknak. Egy év múltán pedig - 1968 októberben végleg elhallgat, egy műtét után trombózisban hal meg. Felhasznált irodalom 1. Németh Antal: Egy emberöltő Az ember tragé­ diája szolgálatában. In: Új színházat! Bp. Mú­ zsák, 1988. 443-470.p. 2. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (1883-1933). Bp. Székesfőváros, 1933. 3. A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk. Kerényi Ferenc. Bp. Gondolat, 1987. 371.p. 4. Koltai Tamás: Az ember tragédiája a színpadon (1933-1968.). Bp. Kelenföld, 1990. 283. p. 5. A százéves Nemzeti Színház. Az 1937/38-as centenáris év emlékalbuma. Bp. 1938. 133 �palócföld 92/2 Tóth László “Fedetlen fővel és levett saruval...” * (Emlékezés dr. Szabó József munkásságára) Azzal a tudattal és szándékkal jöttünk az Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, egymásba ölelkező folyók városából, a Pan­ hogy a soproni líceumi tanár Hollósi Kálmán non-hagyományokat őrző Győrből, hogy tisz­ mellett a “génius loci”, a hely szelleme buzdí­ telegjünk a magyarságában mindig jeleskedő totta Szabó Józsefet a Tragédia vizsgálatára, a Palócföld nagy szülöttjének, Madách Imrének mélyen rejtőzködő zsenialitás, a lét-nemlét emlékezete előtt, s Önökkel együtt mi is részt­ törvényeinek feltárására. Izgatta egy külföldi vevői és letéteményesei legyünk e nemes pályatárstól kölcsönvett gondolat valódisága, szándéktól vezérelt emlékünnepség sikerének. miszerint “minden lángész védve van attól, A tárlókban látható kiállítással egyben hogy megközelítsék!” tisztelegni szeretnénk a Madách Imre nevét Bevallottan több százszor elolvasta a mű­ viselő városi könyvtárral együtt dr. Szabó Jó­ vet, s valami belső szellemi és erkölcsi hajtó­ zsef püspök úr, a kiváló irodalomtörténész, a erő hatására szinte állandó értelmezési lázban Madách kutató, s a Tragédia mindmáig legna­ égett, amely képessé tette Őt arra, hogy a Ma­ gyobb textológiai kutatójának munkássága dáchi eszmekör újabb és újabb tartományait előtt, aki évtizedeket töltött családjával együtt tárja fel. Megfogadva Kardos Albertnek a 30a jó balassagyarmatiak körében harmónikus as években mondott szavait: “Az Ember tra­ lelki nyugalomban, meghitt szeretetben a lel­ gédiája szent könyv, amelyhez csak fedetlen kek orvoslójaként és a hívő emberek jó pász­ fővel és levett saruval szabad közeledni...” toraként. Szabó József mindig így tett, s minél mé­ Szabó József életét, munkásságát Sopron lyebbre hatolt a madách-i filozófia eszmevilá­ és Győr szabadelvű, ám a hit és tudás pillérein gába, úgy érezte, annál kevesebbet tud az em­ építkező luteránus szelleme határozta meg, beri lét súlyos törvényeiről. Magáénak vallot­ örökké az emberi lét humanista törvényeinek ta Ravasz László református püspök, teológiai vonzásában, megküzdve a jó szóért és a szent professzor és irodalomtudós intelmét: “A Tra­ könyvek igazáért. Nyugat-Magyarországot el­ gédia minden nap újat mondott - ifjúságom hagyva itt Balassagyarmaton megtalálta a breviáriuma lett - bár mindig többet hallga­ Biblián kívül azt a szent könyvet, Madách tott el, mint amit elmondott...” Győrött őrzött Imre Az ember tragédiája című művét, amely sok-sok feljegyzése között írta, hogy egyetért oly nagymértékben meghatározta későbbi éle­ azzal, és magáénak vallja amit Hegedűs Géza tét, alkotó, kutató szellemét. és Kónya Judit írt magyar drámatörténeti érte­ Elhangzott 1992 januárjában a balassagyarmati Madách-ünnepségen 134 �palócföld 92/2 kezésében. “... a magyar drámairodalomnak mindmáig Az ember tragédiája a legvilág­ irodalmibb alkotása és a Bánk bánnal együtt olyan költői-dramaturgiai csúcsot jelent, melyet harmadik drámai mű eddig a mi iro­ dalmunkban még csak meg sem közelített”. Szabó József Tragédia analízise során mind­ végig úgy gondolkodott, hogy Madáchot a Tragédia megírására egyéni bajai, de mégin­ kább nemzetét ért sorscsapások inspirálták, s a lelkében lejátszódó folyamat már nem egyé­ ni, vagy nemzeti történet, hanem egyenesen “az emberség jajkiáltása”. S ezen a ponton álljunk meg egy rövid kitérőre. Nemrégiben a Dr. Szabó Józsefné főtiszte­ lendő asszony nemeslelkű adományaként a mú­ zemunkban lévő Madách gyűjteménybe került a Madách centenáriumra (1964), a Szépirodalmi Kiadó által gondozott Tragédia kiadás. A pél­ dány átvételekor szent láz fogott el bennünket, hiszen azonnal látható volt, hogy valóságos szellemi kincsesbánya birtokába jutottunk. A kötet tele kéziratos jegyzetekkel, szövegértelmezésekkel, bélyegekkel, kortárs képzőművészek Tragédia-ábrázolásaival, ki­ vágott újságcikkekkel és irodalomelméleti és irodalomtörténeti bejegyzésekkel. A borító lap belső oldalán olvasható bejegyzés: “Kézi és munkapéldányom”, s folytatásban közli, hogy “ 1964. október 3-án résztvettem a csesztvei, október 4-én vasárnap pedig a sztregovai ün­ nepségen”. Ez volt Józsi bácsi - nekünk győri múzeológusoknak és tanítványainak - már csak Józsi bácsi marad - Madách breviáriuma. Hű társaként mindig követte őt a Xántus Já­ nos Múzeumban, autóbuszon, séta közben a parkban, később a kórházban, mindig kéznél volt, ha Lucifert a “század örök opponensét” kellett értelmezni. A kötet bejegyzéseiből egy színes világ bontakozik ki. Szelíden hangos megjegyzés arról, hogy a centenáriumi kiadásban is sok a szöveghiba, nem tudott belenyugodni abba, hogy a MTA-án őrzött eredeti kézirattól miért és mi jogon térnek el a különböző kritikai kiadások. Az 1972-ben, a Szépirodalmi Könyvkiadónál mejelent kötet utószavában teszi teljessé a mű textológiai vizsgálatával kapcsolatos észrevételeit, melyet úgy érzem nagyobb fegyelemmel kell kiadóknak és szín­ házi rendezőknek figyelembe venni. Az űr je­ lenetben írt bejegyzéseiben asszociációs já­ tékba fogott, s a Madách-i “Szenvedek, tehát vagyok!” gondolathoz hozzátársítja az Illyési “Doleo ergo sum!”, a descartesi “Cogito ergo sum”, a Vihar Béla és Komjáth Jenő által val­ lott “Dubito, ergo sum!” gondolatokat. A 15. színben az angyalok karának himnikus mon­ datához: “Szabadon bűn és erény közt válasz­ tani mily nagy eszme”, azt a megjegyzést fűz­ te, hogy “melyik civilizáció adhatna jobbat, többet, mint a krisztusi?” 1965. július 15-én a csendes balassagyar­ mati parókián elmerengett a kozmosz meghó­ dításán, s az akkori, sajtó által feltüzelt diadal­ mámorban, Ádám falanszterbeli szavaihoz hozzáfűzte az emberiség ebbéli felelősségét, s figyelmeztet a célok és következmények eti­ kai feladataira: “Az ember óriási tudományos­ technikai-apparátussal megkezdte a csillagok ostromát. Bárcsak tenné szerény alázatosság­ nak azzal a tudatával, hogy amit eddig elért és egyáltalán elérhet, azt Isten kultúrparancsa alapján, körén belül érhette és érheti e l ... óva­ kodva minden elbizakodottságtól. Még az űr­ hajós kifejezést is nagyhangúnak érzem. Hi­ szen hol vagyunk az űrtől. Gagarin és a veréb röpte közt csak relatív különbség van. Miért akar az ember a holdra menni? Puszta kíván­ csiság, tudományos érdekből, katonai célból, vagy anyagért? Örülünk az űrkutatás fejlődé­ sének, de Ádám szavaival, mintha szentség­ sértő járna benne”. A kötet megsárgult, töredezett papírlapo­ kat is őriz, az egyiken sok-sok kiváló színész neve, a három szerep nagy alakítói. Ádám: Nagy Imre, Szacsvay Imre, Beregi Oszkár, 135 �palócföld 9 2 /2 Lehotay Árpád, Bessenyei, Sinkovits, Nagy Attila, Bitskey, Huszti. A hallhatatlan Évák: Jászai Mari, Márkus Emília, Fáy Szeréna, Tő­ kés Anna, Szörényi Éva, Ruttkay Éva, Váradi Hédi. Az örök Luciferek: Gyenes László, Kürthy József, Pethes Imre, Ódry Árpád, Csortos Gyula, Kiss Ferenc, Ungvári László, Major Tamás, Gábor Miklós. (A Nemzeti Színházban 1983. szeptember 21-én Paulay Ede először vitte színre a Tragédiát, Nagy Im­ re, Jászai Mari és Gyenes László szereplésé­ ben. Gyenes Lászlóról megjegyzi, hogy 40 évig játszotta Lucifert.) Az 1964-es kiadás lapjaira feljegyezte a Tragédia bécsi és prágai bemutatásának sike­ rét. Bécsben 1934. január 23-án Hermann Röbbeling által rendezett burgtheáteri hatal­ mas sikerű bemutató után mondta egy neves osztrák irodalomtörténész: “Az új Ausztria hó­ dol a költőnek, akit a régi Ausztria mártírrá tett.” Prágában páratlan tetszéssel adták elő a Tragédi­ át egy hónapon keresztül, összesen 31-szer... egyszer a Marseillaise nagyjelenet után oly zajos jelenetek játszódtak le a közönség köré­ ben, hogy Thun gróf akkori helytartó közbelé­ pésére a darabot le kellett venni a műsorról. A 106. oldalon a nyomdai tördelés jóvoltá­ ból képződött üres oldalra feljegyzi a serdülő bibliakör csesztvei kirándulását 1966. június 27-én. Gondolom az akkor még tizenéves ba­ lassagyarmati gyerekek ma már jócskán fel­ nőttek. Emlékeztetőül íme a névsor: Lesze­ nyiczky Éva, Szabó Piroska, Gyérik Éva, Mol­ nár Margit, Gyarmati Mária, Havasy Éva, Tóth Gabriella, Péter Katalin, Piatrik Zsu­ zsanna, Tóth István, Sándor Mihály, Czibu­ lyás Pál, Czerovszky Olivér. Zsinórbetűs alá­ írásukat őrzi Szabó püspök úr breviáriuma. A kiállított anyagot a Városi Könyvtár szorgos mukatársai részben saját gyűjtésük­ ből, részben a győri Xántus János Múzeum­ ban található Szabó József által gyűjtött ha­ gyatékból válogatták. A 6882 darabból álló győri gyűjteményt Szabó József nagyobbrészt 136 itt Balassagyarmaton gyűjtötte, s Győrött tu­ dományos alapossággal és tudósi alázattal ra­ kott rendszerbe. A nagy barokk palota ko­ molyságot árasztó múzeumi csendjében “Jó­ zsi bácsi” fogadta a látogatókat, készséggel segítette a kutatókat és emelkedett érzelmeket plántált a rajta “csüngő” diáksereg szívébe Madáchról és művéről. Különös szeretettel vi­ gyázta az itt kiállított 1840-es kiadású “LantVirágokat”, Az ember tragédiájának 1861. évi első kiadású dedikált példányát, ugyanígy az 1869-es harmadik kiadást, vagy az 1898. évi ötödik díszkiadást. Felhívnám szakértő figyelmüket egy külö­ nös értéknek számító dokumentumra, neveze­ tesen dr. Németh Antalnak, a Nemzeti Színház igazgatójának magyar és német nyelvű, vala­ mint a Cserepoveci orosz hadifogolytáborban 1946 nyarán, a hadifoglyok által előadott Tra­ gédia rendezői példányaira. A gyűjtemény ta­ lán leglátványosabb része a Tragédia idegen nyelvű kiadásai, melyekből 30 különféle nyel­ ven megjelent példányt őrzünk. Itt most né­ hány európai nyelven, továbbá arab, örmény, japán és héber nyelven kiadott példány látható. Madách Imre családi levelezéséből fény­ másolatokat mutatunk be, mivel az eredeti la­ pok állapota és sérülékenysége óvatosságra intett bennünket. Büszkén őrizzük az 1849. június 6-án Csesztvén keltezett Hírlelőt, mely­ ben Madách Imre, megyei választmányi tag­ ként a cári intervenciós csapatok elleni népfel­ kelésre mozgósítja a falvak bíróit és lakosait. Jó szívvel ajánlom Kass János Munkácsy-dí­ jas grafikus művész rézkarcait és vázlatrajzait, melyekből 15 darabot a Mózes című drámá­ hoz készített, s figyelemre érdemes a Tragédia színeit megjelenítő harminc illusztráció. Még szeretném köszönni a Városi Könyv­ tár dolgozóinak kitűnő munkáját s azt, hogy kiapadhatatlan szeretettel, lelkesedéssel gon­ dozzák, élesztik a Madách kultuszt itt Nógrád­ ban, szerte az országban sok irodalomszerető szimpátiájától kísérve. �palócföld 92/2 Végezetül: a demokráciától megszépült, ugyanakkor félelemmel és szorongással teli világunkban - mielőtt bármit is feladnánk, hívjuk segítségül Madáchot: “Ha a Tengerhez egy században egyszer jő egy madár s szájá­ ban vizet visz, van remény, hogy elhordja” nos, ha ily kevés lenne az esély, de mégis van remény, akkor miért ne lenne ott több esély, ahol emberek élnek, küzdenek és bízva bízzák egy szebb jövő igézetét-ígéretét! 137 �palócföld 92/2 Szakolczay Lajos Irigylésre méltó színvonal (A Madách-pályázat költészeti anyagáról) Örömmel vállaltam el a meghívást a Madách irodalmi pályázat zsűrijébe, mert a Palócföld sok-sok éves - a helyi erőktől, jelen pillanathan az önkormányzattól támo­ gatott - erőfeszítése lassan beérik: a folyóirat körül kezd kialakulni egy olyan mag, amely rangosabb, nagyobb hatáskörű lapnak is dicsére válnék. Azokra a fiatalabb és idősebb, a Madách pályázatot részvételükkel támogató írókra-költőkre-esszéistákratanulmányírókra gondolok, akik a Palócföldben - mint ahogy a szegedi Tiszatájban, a debreceni Alföldben, a pécsi Jelenkorban, stb. - műveikkel jelen vannak. A vidék és a főváros közötti különbség (legalábbis ebben a tekintetben) megszűnt. Egyedül a mű, a tehetség számít. Az eleven, alkotó szellem, amely országos hírűvé tudja tenni a legkisebb orgánumot is. Örömmel tapasztaltam, hogy a Palócföldet mennyire szere­ tik. Különben nem érkezett volna a pályázatra 75 pályamű (több mint 7.000 kézirat­ oldal). Igaz, az amatőrök, mint minden országos pályázaton, itt is “szorgoskodtak”, de a müvek nagy részét (a jeligés borítékok fölbontása után ez kiderült) kitűnő, több kötetes írók jegyezték. Hogy milyen állapotban van a magyar líra, s a rendszerváltás után történt-e valamilyen változás - erre természetesen nem kaphattunk feleletet. Az igazi író nem rendszerekben gon­ dolkodik; aki tehetséges, mindig meg fogja találni a kimondáshoz szükséges formát. A pá­ lyázati anyagból viszont egyértelműen kitűnt: a közép- és a fiatalabb generáció költői remek formában vannak. Volt, aki ezt nagyobb terje­ delmű kompozícióban bizonyította, és olyan is akadt, aki egyetlen verssel tette le a névje­ gyét. (Ez utóbbi sem volt akadálya annak, hogy díjat kapjon.) A beérkezett kéziratokat a sokszínűség jel­ lemezte. Szinte minden stílus-irányzat, irodal­ mi gondolkodás- és magatartásforma jelen volt. 138 Képviselőiket nem úgy ítéltük meg, hogy - hiszen a stílus árulkodik -, melyik (hadd használjam ezt a rossz szót) szekértáborba tartoznak, hanem az előttünk ismeretlen szer­ ző műben megtestesülő egyénisége volt a döntő. Egy-egy díjazott kiléte nekünk is meg­ lepetést okozott. Nem utolsó sorban azért, mert versük a köteteikből jól ismert arcon kí­ vül mást is mutatott. Biznyos fajta megújulási készséget. Ezzel természetesen nem veszett el az, amely korábban is megannyi díjat (Jó­ zsef Attila-díj, stb.) termő érték volt, csak egy kissé másabb lett. Izgalmasabb, mé­ lyebb? Majd a további pályaszakaszok vizsgá­ lata fogják eldönteni, hogy egy-egy életmű­ vön belül milyen súlyúak voltak ezek a válto­ zások. �palóc föld 92/2 A kéziratokat olvasván meggyőződhettünk a kortárs magyar líra bizonyos “átrendeződé­ séről” is. Ha jobbára divatjelenségről van is szó, a fiatalabbak egyik-másik csoportjánál kezd uralkodóvá válni a posztmodern szöveg. Természetesen a legtehetségesebbek kezén az ilyen mindig versértékű. A fél- vagy negyedte­ hetségnél meg azonnal kiütközik, hogy az általa “modernnek” vélt formával igyekszik leplezni tanácstalanságát, mesterségbeli hiányosságait. Ami a napnál világosabb: a Juhász Fe­ renc-i és Nagy László-i líra háttérbe szoruló­ ban van. Egyáltalán, minden olyan magatar­ tásforma, amely a költői beszédet közügyek­ kel (egy nemzet, egy népcsoport, egy kisebb­ ség sorsával stb.) “terhelte”. Közép-európai helyzetünket, a magyar történelmet, az ember kötődését hazához-néphez, a közösség meg­ tartó erejét stb. ma nem nagyon illik versbe fogalmazni. Az idő a “magándolgok” kimon­ dásának kedvez(?). Elég szomorú, Vörös­ marty ebben a furcsa “irányzatosdi” játékban, lehet, hogy súlytalannak érezné magát. Hát még a kisebb, a nálánál jóval szegényesebb tehetség! Pályázóink közt ilyen is akadt szép számmal; sokuknak verséből a kisebb-na­ gyobb költői intenzitással- megfogalmazott erkölcs ugyan egyértelműen kiviláglott, de az igazi vers mindig több, mint a publicisztikus, más formában is előadható mondandó. Díjazottaink a legjobb formájukat mutat­ ták. Minthogy a Kortárs líra-rovatát gondo­ zom, műveiket szívesen látnám saját lapom­ ban is. Ez is a Palócöld által kiírt Madách-pá­ lyázat erejét jelzi. Remélhetően, a jövőben is lesz rá mód, hogy a lap szerkesztői csöppet sem vidéki tevékenységüket megfelelő körül­ mények közt folytassák. 139 �palócföld 9 2 /2 Alexa Károly Művek és Alkotók Hölgyeim és Uraim! Alkalmi tisztemnek és örömmel vállalt megbízatásomnak értelmében néhány tárgy­ szerű és méltató mondatot kell Önök elé ve­ zetnem az idei Madách Pályázatról. Nemcsak a mostani pályázat bírálóinak, hanem az iro­ dalmi árutermelés és vásár szereplőinek egyi­ keként veszem igénybe most ezt a nyilvános­ ságot - és megértő türelmüket. Ebben az új és olyannyira várt történelmi időbe jutva úgy ér­ zékeljük, mintha valamiféle félszeg helyzetbe kerültünk volna valamennyien, akik a művé­ szet piacán kivánjuk áruinkat felkínálni, vagy ugyanott fogyasztásra alkalmas termékhez próbálunk hozzájutni. Rideg terep ez vala­ mennyiünk számára, belviszonyai kiismerhe­ tetlenek, szabályai csak hosszabb küszködés útján sajátíthatók el, s az árusok és a tétovázó vevők egy részének jóhiszeműségéről sem le­ hetünk meggyőződve. Nosztalgikusan emle­ getjük téblábolás közben azokat az időket, amikor még zsurnalista filozófusok és böl­ cselkedésre hajlamos hírlapírók fel-felmelegí­ tett cikktémája volt az, hogy áru-e a kultúra, és ha nem, mégis miért igen egy kicsit. A múlton merengve, a szolid megélhetést garan­ táló pártállami kegyelem évtizedein mélázva, mind távolabbi, s mind apróbb kalamitásnak tűnik mindaz, ami az ára volt az összes kelle­ metességnek - a stabil könyvkiadásnak, az ol­ csó könyváraknak, a segélyeknek, a soha szá­ mon nem kért kölcsönöknek, a soha be nem hajtott szerződési előlegeknek. Szebb emlék a 140 bársonykesztyű, mint a belebújtatott vasököl. Talán sokan szégyenkezünk és ezért hárítjuk azokat az emlékképeket, amikor a mosolygó atyai álarcon átvicsorgott a hatalom. Az a ha­ talom, amely egyszerre gyakorolta a cenzurát és - ami talán még lélekkorhasztóbb volt kacsingatva buzdított az öncenzurára. Ha szabadságot akartunk - el is kell szen­ vednünk. Remélhetőleg csak ideig-óráig. S azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy az az idő, amiben benne vagyunk, s ami előttünk áll, nem fog rendet vágni közöttünk, illuzió volna feltételeznünk, hogy értékek és életmű­ vek nem fognak csorbulni, amíg kialakul a művészetnek valamiféle új szerepe és preszti­ zse. A civil társadalomba és a civil társada­ lomhoz illő. Amíg tehát az igazi piac megszer­ veződik, amely áthághatatlanul érvényesíti a maga árú- és profitcentrikus törvényeit, más­ részt azonban emellett vagy éppen ebben megerősödnek és intézményesülnek a keres­ letnek azok a spirituális szférái, amelyek az igényt és az igényességet támogatják. Ez a mostani alkalom, amely együvé szó­ lított bennünket, ünnepi és távlatos. Műveket és alkotókat ünneplünk, de egy olyan műhelyt is köszöntünk, amely a maga hagyományát vállalva és folytatva a civil mecenaturának távlatos kezdeményezője is.Legkisebb várme­ gyéink egyikében, itt a megcsonkult Nógrád­ ban, ahol a peremvidékiség minden gondja oly lehangoló-látványosan van jelen, ahol a politikai tagolódás oly sok nyugtalanító elem­ �palócföld 92/2 mel terhes, itt ebben a megyében a legnehe­ ez, természetesen mindennemű magánkezde­ zebb időkben is élénk és következetes volt a ményezést is idevonva. Tegyük még hozzá, kultúra támogatása, a legjobb magyar szel­ hogy a pályázati forma, ha nem is garancia, de lemi hagyományok folyamatos ápolása. Hol a jó lehetőség ennek az ideális vagy idealizálha­ hatalom cinkosságában bízva, hol a hatalmat tó piacterületnek a szocializálására, a kínálat megtévesztve. Elég most a Madách nevével és a döntés, azaz az értékkiválasztás kontrol­ fémjelzett alkalmakra emlékeznünk, a könyv- lálható és nyilvános, a csoportérdekek és dik­ sorozatokra, a múzeumi kutatásokra, de most tatúrára hajló ízléskötöttségek és manipuláló, mindenekelőtt gondoljunk a Palócföld című manipulálható egyéni szándékok regulázásá­ folyóiratra. Amely sokszorosan hátrányos ra. Azt hiszem, valamennyiünk nevében, akik helyzetben, felsőoktatási háttér nélkül végzi részesei, reménykedő és ambiciózus szereplői azt a kultúrateremtő munkát, amelyben helyi és boldog olvasói lehettünk ennek a pályázat­ és regionális érdekek meglehetősen harmoni­ nak, ildomos megköszönnünk a lehetőséget, záltak az egyetemes magyar kultúra, szellemi hogy itt és most mindenki, a lap és az önkor­ és művészi civilizáció érdekeivel és kívánal­ mányzat bizakodó volt, és azt tette, amit ten­ maival. Engedjék meg, hogy az elismerésnek nie kellett, s ami ma még nem mindenhol ezekbe a mondataiba belevonjam a főszer­ ennyire természetes. A csaknem 7000 oldalnyi pályázati ter­ kesztő, Pál József nevét, megnevezve azt az írót, politikust és kultúraszervezőt, kollégán­ mésből én hadd szóljak csupán - két bekez­ kat és barátunkat, aki oly sokat tett és tesz désbe szorítva - a szépprózáról és az értekező azért, hogy a Palócföld megmaradjon, s az darabokról. maradjon, ami volt, és olyan, amilyenre szük­ A díjazott szépprózai alkotások mindegyi­ ségünk van valamennyiünknek. kéről elmondható, hogy ilyen vagy olyan mó­ A mostani pályázat, amelynek sikerességét don rokonszenves és értékes darabja annak a nem kell sok szóval bizonygatnom - megte­ jellegzetes művészi látás- és beszédmódnak, szik ezt látványosan a díjazottak nevei és a amelyet egy kérdéssel tudok csak jellemezni. majdan publikálandó művek -, új állomás egy Mi jöhet az avantgard után? Egy kérdés ez, hosszú, több évtizedes úton. A Palócföld ha­ ami természetesen kihívás az író számára. Mi gyományos mecenaturájának újabb fejlemé­ jöhet tehát a formák kényszerű és erőszakos nye, amely már egy újfajta intézményes civil szétzilálása, a műről a műben való beszéd írói művészetpártolás állomása is. És mint ilyen frusztrációja, a szó iránti bizalomvesztés után, méltó társa azoknak a pályázatoknak, ame­ azaz: hogyan helyezhető vissza önkörébe a lyekről az utóbbi időben mind több kedvderítő történet és a cselekvő személy, művészi joga­ hírt kapunk. Gondoljunk a Lakitelek Alapít­ iba a mese és mindaz, ami létünket meghatá­ vány magántörténelem írására buzdító, vagy a rozza? Vagy másként: milyen módon ötvö­ Holmi című lap elbeszélés írásra inspiráló pá­ ződhetik a híradás és az írói vallomás, az in­ lyázatára. Nyilván a jövő útja ez, az egyik formáció, a lelemény és a művészi teremtés lehetőség a szellemi piac élénkítésére és szelíd szabadsága? bekebelezésére: a nem túl szépen, a nem túl Az értekező műfajok között az anyagfeltá­ sok méltányosságot mutatva visszahúzódó ál­ ró, a filológiai titkokat buvárló értekezés do­ lam helyének betöltésére. Az önkormányzatok minált az esszével szemben. Négy-öt olyan felismert hosszútávú érdeke kezd munkálkod­ munka is akadt, amely a magyar Madách-ku­ ni itt, a megmaradt és/vagy a frissen alakuló tatásnak megkerülhetetlen, a szakma által kö­ szellemi műhelyek és intézmények létrédeke telezően megismerendő és arra hivatkozandó 141 �palócföld 92/2 darab lesz. Jobbára hipotézisek ezek, de meg­ döbbentő és lelkesítő, hogy a könyvtárnyi Ma­ dách-elemzés után még mindig kínál ez az életmű megismerni és kikutatni valót, s még mindig van figyelem és ambíció, amely ezt a rejtelmes életművet, ezt az egyedi és egyszeri remeklést újra és újra szemügyre veszi. 142 Gondolom helyénvalóbb befejező szót ke­ resve sem találhattam volna, mint Madách ne­ vét. Azét az íróét, aki úgy egyetemes szellem, hogy mindvégig ebbe a tájba kötődött, és úgy XIX. századi, hogy emberöltők múlva is biza­ lommal fordulhatunk hozzá, ha komolyan vesszük ezt a két szót: nemzeti liberalizmus. �Mi történt? Mi történik itt? Kerékgyártó T. István A történelem kimerevített pillanatai (Vitazáró gondolatok) Ha a folyóiratban zajló vitára visszatekintek, s megpróbálom sorba szedni a vitatkozó vagy egyetértő megállapításokat, melyek első írásomhoz kapcsolódtak (A to ta lita r iz ­ m u s vég e. Palócföld, 1991. 1.sz. 8-13.o.), sem indulatos, sem hűvösen tartózkodó nem lehetek. Bármiféle szakértősködő kérdésfelvetést félretolva, csupán egyet tehetek: a rendszerváltáshoz egyre erőteljesebben kötődő “mítoszok” ellenfényében kísérelem meg a vita hordalékait számba venni. Olykor a magától értetődőség és az ismétlés csapdájába is esve, hiszen valamennyi hozzászólásban találhatnék megállapításokat, melyek vázlatosan kifejtett gondolataimat támasztanák alá. Különösebb eredetiség vagy esetleges érvigazolás nélkül. Így akár teljesen közömbösnek látszik az is, hogy ki mennyire azonosult a vitaindító írás előfelvetéseivel; azokkal vitatkozott-e, vagy csupán apropónak tekintette őket töprengései kifejtésére. - Megnyerve az olvasó tetszését és jóindulatát, aki nem mindig keresi vissza az eredeti cikket. S jól is van ez így. A lassan hömpölygő viták időszaka ugyanis egyszer s mindenkorra végetért. A politikai demokrácia körülményei kö­ lenére, hogy a változások belső tartalma ko­ zött már nem sok értelme van a rejtjeles üze­ rántsem mutat annyi értéket, mint az első pil­ netnek; a pártállás, de az ellenzékiség sem lantásra látszik. Fenomenológiailag ugyan jelent fedezetet. Csupán a gondolatok igaz­ több-kevesebb pontossággal leírható a rend­ ságtartalma, mely leginkább akkor zavarba szerváltás folyamata, s viszonyítási pontokat ejtő, ha a megélt valóság merőben mást mutat. 1956-hoz képest is lehet találni, de nehézség Hogy elfogadásra talál-e, vagy éppenséggel éppen abból származik, hogy a belső átalaku­ idegenséget vált ki, többnyire az olvasó érték­ lás kényszere az emberi lelkekben érzékelhe­ ítéletétől függ. Mert arra a kérdésre, hogy “Mi tő-e? Nem önámítás-e vitatkozni arról, ami a történt? Mi történik itt? ” , a legkülönbözőbb valóságban még nem történt meg? érvényességű válaszok adhatók. Legfeljebb Az államszocializmust túlságosan is jól is­ ha valaki a kormányzó pártok valamelyikéhez merjük ahhoz, hogy bármiféle jelenlegi ered­ túlságosan vonzódik, nagyon nehezen lesz ké­ ményt önmagában való értékként ítéljük meg. pes előítéletmentesen szemlélni a posztkom­ S itt még csak nem is a létező szabad­ munizmus időszakát. Hanem érveket keres ságformákra kell gondolnunk, hanem az ál­ ahhoz, hogy a legegyszerűbb vagy a legelke­ lampolgári emancipációnak a lehető legradi­ rülhetetlenebb változásokat is az új politikai kálisabb értelmében vett jellemzőjére. Mind­ rendszer eredményének tartsa. Akár annak el­ egyik hozzászóló az új társadalmi szerveződés 143 �pa lócföld 92/2 megannyi esélyét villantotta fel, melyek kö­ nénk a “honnan indultunk” kérdéséről. Vélhe­ rülvesznek bennünket. A “kommunizmus” tően ezért is került újra és újra a vita közép­ kényszerétől és a nyomasztó valóságtól meg­ pontjába a váltás minéműségének poblémája. szabadulva valóban felszabadulást érezhe­ Mintha a rendszerváltás jelenségei mögött egy tünk; megnyíló kapukat, amelyeknek létezése az egyben kitapintható volna egy mindent valósággá vált. Dehát éppen erről írtam a vita­ meghatározó paradigma. Csakhogy éppen a indító cikkben, még ha nem szedtem is annyi­ paradigmaváltás nem érzékelhető. S amit a ra ízekre a múltat, hogy hozzá képest minden posztkommunizmus jellemzése során leírtam, változás gyönyörűséggel és örömmel töltene igazából senki sem cáfolta. Inkább önmagyarázó érvényűek ebből a el bennünket. Mert megátalkodottan vallom, hogy mindent abból kell megértenünk és leve­ szempontból Speidl Zoltán és Petronyák Lász­ zetnünk, ami megtörtént, nem pedig megfor­ ló megállapításai is, hiszen egyikük sem emel­ dítva (ahogyan ez általában a tünetnek a dol­ kedett túl azon a szubjektivitáson, melyet a gokkal való összevetése okán oly gyakran hatalomhoz közel álló emberek magatartása megtörténik). A hozzászólásokban az a legfel­ jelez. Meglepő lenne persze, ha örömujjon­ tűnőbb, hogy a totalitarizmus végének eszmé­ gást érzékelnénk reflexióikból, szerencsére jében ugyan mindahányan megegyezünk, de csak bizonyító erejű érveket olvashatunk. az érzelmi elfogultság miatt a felhozott érvek Mert ami megtörtént, számunkra a történelmi mégis többnyire vallomásos jellegűek voltak. igazságszolgáltatás argumentumait erősítik. A Ironikus vagy kevésbé ironikus leszámolások rendszerváltás ellentmondásosságában is egy­ a múlttal, s nemritkán nyilvános gyónások, séges folyamatát elemezve újra és újra a múlt melyekre egyfelől Simor András és Baranyi tagadása tűnik fel, mely nemcsak a lehetséges Ferenc, másfelől Csongrádi Béla eszmefutta­ és kívánatos változások tehertételét jelenti, tása lehet a példa. Habár a szerzők gondolatai hanem esélyüket is meghatározza. A poszt­ sokban azonos tőről fakadnak, mégis érzékel­ kommunizmus leíró kifejezése is (mely érté­ hető vallomásaikban egy olyan “elv” működé­ kelő fogalomként s hozzá tapadó negatív elő­ se, mely - lényegét tekintve - a más-más in­ jelű konnotációk ellenére sem fogható fel) az tenzitással átélt csalódásból fakad. Éppígy előbbi értelemben válhat fontossá. S még in­ vallomásként fogom fel Horpácsi Sándor és kább abból a szempontból, hogy a jelenvaló­ Petronyák László írásait is; különbözőségük - ságot nem a hatalom szereplőinek leplezetlen a gondolati színvonalosságon túl - abban rej­ lelkesültsége alapján érdemes szemlélni, ha­ lik, hogy a múlthoz eltérő értékelvek alapján nem a Max Weber-i értelemben vett megértő viszonyulnak. A számonkérés és az önfelmen­ valóságfeltárás céljából. Lehetséges, hogy a tés motívuma valamennyiüknél érzékelhető, viataindító cikkből nem derült ki eléggé de ugyanígy a felelősségmegosztás kényszere egyértelműen, de egy esztendő elteltével meg­ is. Épp csak a valóság és felfénylő ellentéte győződéssel állíthatom, hogy az állampolgá­ késztet töprengésre. Mihelyt ugyanis arra a rok nem valóságos politikai szereplőként vet­ valóságra gondolunk, melybe a rendszerváltás tek részt a váltás folyamatában. Sokkal inkább következtében kerültünk, az aggodalmakat és választó polgárként, mintsem citoyenként. a kétségeket nem ellensúlyozhatják a “más­ Puszta látszat az is, hogy a civil társadalom ként is lehetett volna” eszméi. Egészen addig megerősödött. Ködkép és vízió, melynek ma­ a fokig botrányosnak tűnhet jelenünk, hogy gyarázatát abban lelhetjük fel, hogy az állam­ bízvást kétségbe vonható a lényegi változás; polgárok materiális, szociális és kulturális anélkül, hogy akár egy pillanatig elfeledkez­ megfosztottsága vajmi kevéssé mérséklődött. 144 �Mi történt? Mi történik itt? A megélhetés kínzó kényszere például sokkal geit persze csak utólag könnyű számonkérni. meghatározóbb annál, semhogy politikai esz­ S azokat is csak úgy, ha a rendszerváltás ered­ mék befolyásolják az állampolgárok ítéleteit. ményeit két esztendő intervallumában szem­ S akár úgy is fogalmazhatnék, a politikai egy­ léljük. Mindenki érzékelheti azoknak a szem­ ség és sokfélség inkább ellentéteket jelente­ rehányásoknak és kritikáknak bizonyos mér­ nek világukban, semmint korrelatív fogalma­ tékű igazságtalanságát, melyek a kormányzati kat és értékeket. A megosztottság - még ha a hatalmat érik. Ebből mégsem következhet az, kormányzati hatalmat nem is tekinthetjük hogy a fennálló rendszer - nem ritkán túlbuz­ minden ízében tekintélyelvűnek - egyszerre gó - védelmezőinek kellene igazat adnunk. jelent állampolgári idegenséget és egymástól Számomra például egyenesen megmosolyog­ való elhatároltságot. Valójában ezen azért sem tató Király B. Izabella “szubjektív elemzése”, csodálkozhatunk, mert - bár határozott distan­ aki lelkesültségében nem kevesebbet állít, cia választja el az új politikai rendszert az mint hogy “aki ma Magyarországon sikeres államszocializmustól - a mindennapi történé­ politikát kíván folytatni, annak a magyar tör­ sek világában vég nélkül szaporodnak a kétsé­ ténelmet és a magyar nép lelkét kell ismernie. gek és a kételyek. Nem is csupán a polgároso­ Ami most nálunk történik, arra nincsen példa dás korlátozott esélyéről van itt szó, s még és nincsen magyarázat. Helyesebben van pél­ csak nem is az új elit hatalmi manipulációiról, da, de csak a magyar múltban és magyarázat a hanem sokkal inkább arról, hogy az állampol­ magyar néplélekben”. Ha gonoszkodásra haj­ gárok újra egy kreatúra-létbe süllyedtek. A lanék, a “néplélek” működéséhez érveket a pártállam megszűnt, de a demokrácia minden­ mindennapi életből hozhatnék fel. Még csak napi gyakorlatában továbbra is hat az idegen­ nem is kellene túlságosan mélyre ásnom ah­ ség, a szolidaritáshiány, a tekintélyelvűség és hoz, hogy a “néplélek” meghasonlottságát ki­ így tovább. Végső soron a citoyen-tudat hi­ mutassam. Mert mi mást bizonyíthatna a mo­ ányzik. A politikai kiábrándultság, közöny és rális válság továbbélése, mint az állampolgári apátia kiváltó okai sem szűntek meg. Hogyan csalódottságot és passzivitást? Nincs a közna­ is szűnhettek volna meg, mikor a hiábavaló­ pi életnek olyan pontja, ahonnan nézve példá­ ság tudata mindenre rátelepszik. Mint aho­ ul a kivívott állampolgári szabadság ne lenne gyan az állampolgári elszigeteltség és atomi­ viszonylagos. Értékével és fontosságával min­ záltság sem számolódott fel, hanem jószerével denki tisztában van, csak éppen sokszor nem fokozódott. tud vele mit kezdeni. Megtévesztő látszat len­ Éppenséggel azért is, mert a totalitarizmus ne, ha a politikai demokrácia létrejöttét olyan túlságosan mélyen beléivódott az emberi vi­ történelmi tettként fognánk fel, melynek alap­ szonyokba. Nem magyarázatként kell ezt fel­ ján a rendszerváltás egész valósága kris­ fognunk, hanem puszta tényként. Még ha átté­ tálytisztán értelmezhető. Mert azok a gyötrel­ telesen utaltak is a vitában résztvevők arra, mek, melyekről - többek között - Bilecz End­ hogy a totalitarizmus felszámolásának meg­ re ír, nagyobbrészt csak a kételyt erősítik a vannak a reális esélyei, a szociális és kulturá­ “felülről vezérelt politikai-gazdasági rend­ lis felszabadulás imperatív követelményei in­ szerváltás” eredményességét illetően. Nem kább jelszóként jelentek meg. A diktatúra fel­ szólva “a »jobboldali« igazságosztás torzult számolását kísérő vágyakozásként, jóllehet az próbálkozásairól”, melyek a múlt tudatos állampolgárok valóban mindazt elutasították, meghamisításához, a történelmi amnézia ami valamilyen formában a régi rendhez kötő­ fenntartásához éppúgy hozzájárulhatnak, mint dött. Az új hatalmi rend elmulasztott lehetősé­ az újabb látszatigazságok szaporodásához. A 145 �palócföld 92/2 tegnap összehasonlítása a mával ugyan elke­ rülhetetlen, de csak abban az esetben, ha a totalitarizmus nem abszolut érvényű hivatko­ zási alapként jelenik meg. Mert aki a demok­ ratikus viszonyok kritikájára totalitárius rend­ szer szokásjogának felemlítésével válaszol, óhatatlanul az ideologikus önigazolás csapdá­ jába esik. Éppígy fennáll a veszély akkor is, ha csu­ pán a jelenségek szintjén közelít a rend­ szerváltás folyamatához, s a politikai demok­ rácia olyan inherens jellemzőit tünteti fel per­ döntő bizonyítékokként, mint amilyeneket Fekete Gyula hozzászólásában sorba szedett. Kezdve attól, hogy akár “tíz ember pártot ala­ píthat, saját lapot indíthat, bármikor beleszól­ hat, véleményt nyilváníthat a helyi vagy köz­ ponti politikába, saját tulajdon bázisán függet­ lenítheti egzisztenciáját bármely demokrati­ kus, mindenkori hatalomtól. Erről két-három évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki, demokratikus közállapotaink messze jobbak saját várakozásainknál is”. Legalábis a szerző vélekedése szerint, aki poltikai elkötelezettsé­ ge folytán mást talán nem is mondhatna. Nem valamiféle pártfegyelemből (jóllehet ez is el­ képzelhető), hanem inkább abból a meggyő­ ződésből adódóan, hogy szerinte “akiknek sa­ vanyú a szőlő, kollektive fanyalognak - a tá­ jékoztatási monopólium birtokában, ami szin­ tén a kormányzati ésszerűség határán túllépő engedékenységének a jele - , hogy »nem tör­ tént semmi«”. Csakhogy itt egészen másról van szó. Mert ha nem lett volna rendszerváltás, az új hatalmi rendet bíráló gondolatoknak sem lenne létalapjuk vagy tárgyuk. És oly könyör­ telenül vagy idegesen a hatalom szereplői sem állnának szemben az őket ért bírálatokkal. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy napjainkban minden kimondott szónak Janus-arca van; aki kimondja, mindig csak az egyik oldalát látja, s a másik, aki hallja, csak a másikat. Veszé­ lyessé akkor válik a helyzet, ha megszűnik minden lehetősége az egymáshoz közelebb ju­ 146 tásnak. Mert minden szónak, amely hídként szolgálna, újra megint csak hídra volna szük­ sége. Ám éppen a folyóiratbeli vita győzött meg arról, hogy a megközelítésbeli különbsé­ gek nem jelentenek áthághatatlan falakat, hi­ szen a rendszerválás valóságos útjainak feltér­ képezéséről volt szó. Ami ugyan önmagában nem minősíti a vita eredményességét; legfel­ jebb oly kevéssé, mint a belőle levonható po­ litikai következtetések. Azzal, hogy a ”Mi tör­ ténik itt?" kérdésére mégiscsak markáns vála­ szok születtek, minden bizonnyal közelebb kerültünk a megtett és a megteendő út konkrét értelmezéséhez is. Aminek még előfeltételeit is a mindennapi gondolkodás és életszokások megismerése révén lehet pontosan megállapí­ tani. A rendszerváltás vitathatatlan eredmé­ nyei ugyanakkor aligha tölthetnek el bárkit is elégedettséggel; legfeljebb az esélyét erősítik a posztkommunizmus radikális meghaladásá­ nak. Magukban véve egészen üresek azok a megállapítások is, melyek a “hatalomváltás” kedvező vagy kedvezőtlen jelenségeit taglal­ ják. Ha ugyanis rendszerváltásról (vagy rend­ szerváltozásról) beszélünk, szerkezetileg a ha­ talom is változik. Mindenesetre a hozzászólá­ sokban tetten érhető ambivalencia számomra azt mutatja, hogy a csaknem két esztendeje zajó folyamatoknak többféle értelmezése lehet egyszerre igaz. Felfogható úgy is, hogy a Kádár-rezsim gyökeres meghaladása rejlik mindabban, amit a jelenlegi establishment elért; vagy úgy is, hogy az újrakezdés kényszere több illúziót szült a kelleténél. Csak mellesleg említem, hogy a rendszerváltás lényegi (szubsztantív) kritériumai korántsem hámozhatók ki egyér­ telműen a vitatkozó írásokból; legfeljebb az utalások szintjén, melyek azonban túlságosan szubtilisek maradtak ahhoz, hogy szembeszö­ kő felismerésekre késztetnék az olvasót. S ez nem is annyira nagy baj, hiszen újra kell tanul­ nunk minden olyan fogalmat, mellyel a társa­ dalmi valóságot le akarjuk írni. A politika �Mi történt? Mi történik itt? mindent átható, ugyanakkor csömört is kiváltó hatása ellenére. Mert -ahogyan Németh János István meggyőzően írja - a politika valóban “hínárszövevény, mely ezer szálon magához köt minket. Előlopakodik a lakások intim csendjéből, az autóbuszt vezető sofőr rádiójá­ ból, a munkahelyi disputákból, a baráti beszél­ getések hajdan izzó hamujából, ott leselkedik gondolatainkban, viszonyainkban, cselekede­ teinkbe. A politika diadalt aratott.” Csak ép­ pen a politika diadala nem kápráztathat el bennünket. S kivált azokat nem, akik a fogal­ mi (diszkurzív) gondolkodás valamilyen szintjének elérésére törekednek. A könnyen érthetőségek világa ugyanis éppannyira riasz­ tó lehet, mint az ellenkezője. A mindennapi történésekben kell megértenünk a rend­ szerváltás mélyáramait, ahol az életviszonyok valósága egyáltalán nem engedelmeskedik a politikai eszméknek. Mert használható algori­ tumosok nincsenek. A politikai demokrácia körülményei ugyan megkönnyítik az állampolgári szerveződéseket, azaz a civil társada­ lom felépülését, de éppen a demokratikus esz­ mék nem törik át az állampolgári csüggedtség és kiábrándultság falait. Szabadság van, ám a szabadság megélt mindennapjai - miként Brunda Gusztáv is utalt rá - mégis apátiát és közönyt szülnek. S ebben nem kis szerepet ját­ szik az a tény, hogy a rendszerváltás éppen az életviszonyokban nem hozott jelentős válto­ zást. A népesség nagyrésze - legalábis szocio­ ökonómiai értelemben - inkább vesztes, mint nyertes lett. Miközben a viszafordíthatatlan lecsúszástól való félelem, a munkahely el­ vesztése, a marginalizálódás tovább fokozza a társadalomban amúgy is meglévő szociális fe­ szültségeket. Ha viszont csak a konfliktusok szaporodnak, s a kormányzati hatalom önma­ ga elfogadtatásával van elfoglalva, merő illú­ zió abban reménykedni, hogy az állampolgá­ rok bizakodóak lesznek. Jó esetben várakoz­ nak, s egyre halványuló reménnyel gondolnak arra, hogy valamelyest jobb helyzetbe kerül­ nek. De ez a remény is könnyen szertefoszlik, ha a hatalom felső szintjein elhangzó ígéretek sokszor minden alapot nélkülöznek. Egy pil­ lantig sem hihetjük ugyanakkor azt, hogy az állampolgárok többségének kiábrándultsága tudatlanságból fakad. Kiábrándult ugyanis az lehet, aki valamiben reménykedett. A civil tár­ sadalom megerősödését is gátló perspektivát­ lanság abból származik, hogy megint sokan azt érzik: a fejük fölött, a megkérdezésük nél­ kül, sőt kifejezetten ellenükre történnek a dol­ gok. Nehezen lehetett volna mindezt előre látni, így inkább csak sejtetően és utólag látjuk iga­ zoltnak például Vitányi Iván megállapításait a szerves fejlődés hiányát illetően. Mert az újra­ kezdés múlhatatlan kényszere mindmáig hat, s a népszerű okoskodások (az ész nyilvános használata helyett) azt is elleplezhetik, hogy a jövőtől való félelem érezhető növekedése egyáltalán nem függ össze a kormányzati ha­ talom eddigi lépéseivel. Még ha a vitában er­ ről nem is esett szó, egyetlen hozzászólás alapján sem következtethetünk arra, hogy a rendszerváltást bárki is kész “forgatókönyv” alapján értelmezné. Vagy akár annyira elfo­ gult volna (erre utaló jelek ugyan akadnak), hogy a megszerveződött hatalmi rendet a leg­ tökéletesebbnek tartaná. Az értékelő és a bírá­ ló gondolatok közeledése ezzel is magyaráz­ ható, jóllehet a vitaindító kérdésekre adott vá­ laszok szemléletbeli különbözősége mindvé­ gig megmaradt. Nem akarom ezzel azt állíta­ ni, hogy minden olvasó hasonló módon véle­ kedik. Nyilván vannak olyanok, akik a rend­ szerváltást úgy fogják fel, mint amelynek eredményei megismételhetetlenek; legfeljebb nem mindenki érzékeli ezek megújító hatását. Aki pedig nem azonosul az új politikai rend­ szerrel, vagy túlságosan sok kétség gyötri, el­ lenzéki gondolkodásával a már meghaladott­ nak vélt világot élteti. Számtalan életmegnyil­ vánulásban osztani fogja a “liberális kihívás” lehetőségét megfogalmazók ítéleteit, akik 147 �palócfö ld 9 2 /2 tudatosan vagy kevésbé tudatosan - szemben­ lyebb kifogása sem lenne, ebben az esetben állnak a kialakult politikai rendszerrel. És ez­ nincs semmiféle erény”. Modernebb kifejezé­ zel összefüggésben az új hatalmi renddel sekkel azt is mondhatnánk: az új társada­ szemben megnyilvánuló spontán, bár sokszor lomszerveződés esélye azon áll vagy bukik, elrejtett ellenszenvnek már meg is van a ma­ hogy beáll-e valamilyen minőségi változás ál­ gyarázata. Csakhogy a politikai demokrácia lam és állampolgár viszonyában, a hierarchi­ sohasem alapulhat látszategységen; az elért kus elrendeződés eddigi történelmi trendjeihez eredmények senkit sem tehetnek magabiztos­ képest. Mert ha nem, aligha születhetnek opti­ sá. Minél hangsúlyosabbá válnak azok a ha­ mista válaszok a “Mi történik?” kérdésére. talmi késztetések, melyek az állampolgárokat Más-más érvényességgel ugyan, de a legtöbb akarják megbékíteni a fenálló rend empirikus hozzászólás azt a felismerést erősíti, hogy a létezésével, annál nagyobb a veszélye annak, demokrácia már nem csupán intézmények hogy a felgyülemlő belső feszültségek “ki­ működését jelenti, hanem ennél sokkal többet. mondása” vagy azokra való utalás semmi Állampolgári autonómiát, tudatosságot és sza­ másnak nem tűnik, mint puszta cinizmusnak badságot, mely nem pusztán intézmények és vagy nyavalygó társadalomkritikának. Ha struktúrák bonyolult rendszerében ölt testet, csakugyan igaz (amit egyébként sok neves el­ még csak nem is csupán jogelveken működő lenzéki is állít), hogy az új tekintélyelvűség­ politikai és társadalmi csoportok együttműkö­ nek megjelentek a hatalmi csírái, akkor éppen désében, hanem a mindennapi életben, mely­ a hasonló indíttatású viták oszlathatják a kéte­ ben az egyén (akár szervezett formában, akár csak magánemberként) elfogadja a demokrá­ lyeket. Mert a “Mi történt itt? Mi történik itt?” ciát, mert az átlátható számára, illetve olyan kérdésein való töprengés nem a “nagypoliti­ gazdasági, szociális és politikai értékeket hor­ ka” történéseinek ügyes megfigyeléséből doz, melyek rövidebb és hosszabb távon egya­ vagy bírálatából áll (ha néha úgy látszik is), és ránt az egyén méltóságát és szabadságát erősí­ a bírálat sem merül ki abban, hogy minden tik. Nem végső érvként, hanem pusztán meg­ változást átlátszó hazugságként tüntessen fel, hanem egyszerűen úgy kell felfognunk, mint erősítő gondolatként idézem Bibó István meg­ amelyik gondolati kísérletet kínál a valóság állapításait, aki az intézményesült szabadság leírására. A társadalmi valóság pedig sokkal jellemzése során beszél az ellenzék szerepé­ gazdagabb annál, semhogy a megfellebbezhe­ ről, az emberi jogokról, a bírói függetlenség­ tetlen érvényű ítéleteket hosszú ideig elbírná. ről. “Sokszor megpróbálták, hogy ezen intéz­ Mint ahogyan az állampolgárok azonosulási mények közé éket verjenek, közöttük ellenté­ készsége is időről időre változik. Nem beszél­ teket konstruáljanak. Ezeket azonban úgy kell ve arról, hogy ha olyan uralom hitéről vagy felfogni, mint a fogaskerekek láncolatát, mint eszméjéről van szó, melyet - Hobbes megál­ egy társadalmi és politikai fogaskerékrend­ lapításait idézve - “csak hatalmat emel az em­ szert. Ebből a rendszerből természetszerűen ber fölé, és az akaratának való teljes behódo­ egyetlen darabot sem lehet kivenni anélkül, lást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel hogy az egész össze ne omoljon. Nem lehet ott kényszeríti ki, és ha ennek alapján az ember parlamentáris szabadság, ahol a szólás­ csupán jutalom reményében, vagy a büntetés­ szabadság nem biztosított. Nem lehet ott szó­ től félve kényszerből teszi meg a jót, amit lásszabadság, ahol a közigazgatási határoza­ gyűlöl, vagy csupán ez tartja vissza a rossz tok elleni bírói jogvédelem nem biztosított. cselekedettől, ami ellen különben a legcseké­ Nem lehet a közigazgatási határozatok ellen 148 �Mi történt? Mi történik itt? bírói jogvédelmet nyújtani úgy, hogy közben a sajtószabadság ne legyen biztosított, hiszen ezek mind-mind kölcsönösen föltételezik egy­ mást. Ez az egész rendszer együttvéve alkotja a szabadságnak, a szabadon működő szuvere­ nitásnak eleddig legtökéletesebb rendszerét. Minden olyan elméleti érvelés és kisérlet, amelyik ezt valamiképpen polgári specialitás­ nak akarja minősíteni, amelyik valamely tár­ sadalmi osztályhoz, egy bizonyos történelmi helyzethez akarja kapcsolni, s aminek mondjuk - egy merőben más helyzeben nin­ csen értelme és nincs jogosultsága - valójában átlátszó kísérlet a zsarnokság valamilyen for­ májának visszahozására”. (Bibó István: Válo­ gatott tanulmányok. 4. k. Bp. 1990. Magvető K., 778.o.) A totalitarizmus végét és a poszt­ kommunizmus időszakát így is látnunk kell. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: K erékgyártó T. István , B ru n da G usztáv, C songrády B éla, E rdős István, B orsos Á rp á d , S p e id l Z oltán, H orpácsi Sándor, S im or A ndrás, P etronyák László, R á ­ kos C saba, N ém eth J á n o s István, Vitányi Iván, F ekete G yula, B aranyi F erenc, K irá ly B. Izaebella, B ilecz E ndre, G éczi József. 149 �palócföld 92/2 150 �palócföld 92/2 K a m a rá s Is tv á n Regnum Marianum nyári tábor: Zánka * (dokumentum- szociográfia ) "“M int a mókus fenn a fán az úttörő oly vidám, ajkáról ki sem fogy a nóta" ** “Mária, édesanyánk, seregünk dala zeng fel az égig, küzdeni harcra siet, liliom lobogója fehérlik" 1. nap: Megérkezés “Éééés most...!” “Meglesz..., Gyerünk!” (Milyen érzésekkel jöttetek Zánkára?) - Nagy-nagy érdeklődéssel, mert kijöttünk egy hosszú időszakból, mégis megmaradt a félelem, s csak egy éve hisszük, hogy elmúlt az az időszak. - Nehéz elhinni, hogy mégis csak sor ke­ rülhetett erre, s éppen itt, ezen az illusztris helyen. - Én azokhoz tartozom, akik ugyan fiata­ lok vagyunk, de még a psssz-tes időkben is benne voltunk, amikor csöndben kellett lenni, s elbújkálva mentünk táborozni. A szabadság hihetetlenül nagy érzés. - Túl sok elvárással nem jöttem, mert egy ilyen népbanzáj újdonság a Regnum sokat próbált társaságai számára is. Bízom be n n e, hogy a mennyiség nem csap át a minőségbe. - Nagyon jó, mert itt van minden gyerek. Így még sosem voltam Regnum-táborban, hogy egyenrangú vagyok saját gyerekeimmel. Ez így egy nagyon sajátos családi nyaralás. - Mert rengeteg az ismerős, a barát, az együttlét örömével. - Nagy örömmel, mert a négy gyerekem itt van, mert feleségem is itt van, és mert a Reg­ num céljai tiszták és szépek. Magam nem va­ gyok közösségben, fiaim jogán jöhettem el. - Összejöttünk itt, ahogy nézem, ezren. Szétszórva voltunk eddig. Mint ahogy Özséb atyánk a Pilisből az apró lángokat össze­ gyűjtötte, valahogy úgy jönnek össze a kis Ez a dokum entum -szociográfia nem csak a Regnum Marianum mozgalmat mutatja be nagytáborán keresztül, hanem egy kicsit a katolikus egyházat és a rendszerváltást is, de legfőképpen a barátságról és a közösségről szól (a szerző). 151 �palócföld 9 2 /2 csapatok egy óriás lánggá. - Régóta vártam erre a táborra, amely olyan lehet, mint egy lelkigyakorlat. - Csak jó történhet: sok jó beszélgetés, élmény, sport, információcsere az anyatársak­ kal. - Még jobban meg akarom ismerni a Reg­ numban lévő embereket. Kis lelki töltést is várok, meg egy kis kikapcsolódást, nyugal­ mat, jó beszélgetéseket a hasonló problémák­ kal küzdőkkel, mint mi vagyunk. - Kitűnően: megérkeztünk, kicsomagol­ tunk, minden rendben van. - Ezen az első szentmisén nagyon sok ke­ gyelmet kaptunk. Nagy öröm volt azt a sok fiatalt meg gyereket látni. Amilyen szépen, fegyelmezetten ott voltak a kis pótmamákkal meg pótpapákkal. (Milyen fajta élmények, történések várhatók?) - Mindenki számára szokatlan a sátor he­ lyett a kőház, meg az, hogy nem látjuk állan­ dóan egymást. Azt gondolom, jó hosszú idő kell, míg berázódik a jónép. A várható történé­ sek: nosztalgiázás, jó beszélgetések. Csak a vége felé fog összeérni az együttgondolkozá­ sok révén. - Szeretnék minél több foglalkozásra el­ menni, jegyzetelni, s továbbadni az itteni ta­ pasztalataimat három gyerekemnek. - A nagy Regnum egészét tekintve azt vá­ rom, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat. Eddig is figyeltünk egymásra, mégis eddig közösségeink a maga életét élte. - Én azt várom személy szerint, hogy a nagy közösségbe bele tudjam tájolni magam. - Ahogy a programokat így előzetesen lát­ tuk, nyilván lelkiekben is gyarapszunk, jó elő­ adásokat fogunk hallani. Nagyon sok jó barát van itt, azt hiszem ez az első és a legnagyobb vonzóerő. - Mint a Mau-Mau tagja számháborút, für­ dést. 152 - A gyerekeknek egy nagy élmény-dózist kell adni, ami hosszú-hosszú évekre... - Biztos nagy dolgok fognak születni. Kö­ zösségi jó élményekre számítok, s kíváncsi vagyok mi adódhat különböző korú emberek együttéléséből. - Azt hiszem, az alapvető történés a jó értelemben vett happening lehet. És hát, mondjuk, a lelki összetartozás. - Sok lelki élményre számítok, értékek át­ vételére, elmélyültségre és csend teremtésre. - Valami öntudatosodásra számítok. És egymás komolyabb szeretésére. (Szükség van-e a Regnum Marianumban is valamiféle fordulatra, stílusváltásra, netán rendszerváltásra?) - A feladatok újra megfogalmazása min­ denképpen időszerű, de a lényeg továbbra is az, hogy az ifjúságot Jézushoz tudjuk vezetni. Valószínűleg meg kell őrizni a játékos, sportos stílust. Növekedni kell, mert az élő szervezet növekedik, s most, a katakombából kijövet, megtehetjük. - Kicsit jobban egymásra figyelés, kicsit igazibb közösségépítés, aminek szükségét ér­ zem. - Szükség volna, hogy kiderüljön, mi az a sajátos, amit a Regnum tud nyújtani a magyar egyháznak. És az is fontos, hogy tudjam, ne­ kem mi a külön bejáratú dolgom itt ebben a színes együttesben. - Nem hiszem, hogy itt valamiféle konkrét változás lesz, de hogy elindul valami, azt re­ mélem. Nekem nagyon jó volt az eddigi kis­ csoportos kisközösségi forma. Nem hiszem hogy a méretek növekedése jót tenne nekünk. - Ki kellene valahogy terjeszteni a Regnu­ mot. Mennyiségben és földrajzilag is, meg a munkás fiatalok felé. - Az a gondom, hogy a Regnum a most megnyíló borzasztóan sok lehetőség követ­ keztében nagyon elaprózódhat. Ha itt most �változtatni kell, a biztos az, hogy vissza kell térni a belső munkához, a vezetőképzéshez. - Én azt hiszem, hogy gyökerében nem lesz váltás, ezt mint házfőnök biztosan mond­ hatom, hanem tovább csináljuk dolgainkat, ami eddig volt, ahogy hallottuk, szabadabban, s egy kicsit jobban figyelve az egyházra. - Mint az ötök egyike, úgy vélem, ránk mindig a kontinuitás volt a jellemző. Ami benn van a levegőben: profibban kell csinálni. Kérdés az, hogy nagyobb struktúrákban, kife­ lé fordulva élünk-e tovább, vagy megmara­ dunk-e az eddigi, kicsit zártabb és ezen ke­ resztül adni akaró légkörben. Zánka elhagyott úttörőváros Regnumosoknak szolgál már most Deka intéseitjó l betartva jövünk ide: szép partra. Balaton, figyelj ez ú j csapatra, fogadd be őket hűs habjaidba. Gyönyörű Balaton, szeressél minket Hogy megerősítsük itt is hitünket. Zánkánál á ll a tábor, úttörők ülnek a tűznél H ej de szép m ost o tt az élet, szép dalokat énekelnek: “E lvtársak álljunk a gátra, ú j fényű h a jn a l hasad Testvéri egységbe állva, nagy lesz a nép és szabad" Ú ttörők ülnek a tűznél, m ind a tü ze t nézik, De m i a tűz? G áz? Vagy folyadék? N em ! A fénykibocsátás: a to m i folyam at, Ha a m olekulák elég nagy sebességgel ütköznek egym áshoz, A kkor az ütközés rugalm atlan is lehet, Az eltűnt kinetikus energia belső energiaváltozássá alakulva m egváltoztatja az atom szerkezetét, am i egy idő után fotonkibocsátással spontán visszaalakul. M ost e zt m indegyik úttörő á té li: Látják a turbulencia folyamatokat, az atomokat, a kvarkokat és klionokat, kirepülő fotonokat és a törvényeket, megérzik a rendszert, beleéreznek a gépezetbe. És végre eszükbe jut, hogy az úttőrőség hazugság. 2. nap: Jézus igen, egyház nem? “Úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek benneteket!" Nem illik késésben lenni. Elm últ a rom antikával te li vándorlás. Elm últ a bújdosás. M ost azt ke ll csinálni, am i m ost van. Am it az Isten m ost kínál. Oda ke ll figyelni nagyon, hogy m it kér Krisztus, m ert ez az újkorszak nem a kényelem korszaka a számunkra, nem valam i parttalan, esztelen sza­ badság, hanem Jézus Krisztus keresztje mellé va­ ló odaállás. Egyszer nem messze innen csináltunk egy akadályversenyt. Indító állomás a Jordán-part, és én vagyok Jézus Krisztus. És m ost ezer farize­ us tízezer fortélyán ke ll keresztülvágni magamat. Meg ke ll érkeznem. Mondanom sem kell, hogy minden akadályversenyben vannak rázós pontok, például akkor, amikor elfognak, mondják, “öregem, p á r órád van mindössze, csinálj végrendeletet. Tu­ dod, hogy keresztre fognak feszíteni.” Az nyert ezen a ponton, akinek eszébe jutott, hogy van egy anyám és van egy egyházam, bárm i m ásról le ­ mondok. Így indult a világkatolicizmus. Ezt olva­ som k i a m ai olvasmányból. Vagy szűz, vagy anya. Más nem lehet. És magunkra így nézzünk, közös­ ségeinkre így nézzünk: az egyház és anyánk, más nem lehet. Van ennek a misének valam i titokzatos vará­ zsa, hogy nincs kupola fölöttünk, hanem az égbolt, nem reflektorok világítanak, hanem a nap, vagy máskor a lemenő nap, am ikor m ár alig látni a Szentírás szövegét. Nem mindig adatik meg a szentmise ihletettsége és áhítata, sokszor nem tehetünk róla. Az áhitat törékeny valami, am it a 153 �palócföld 9 2 /2 legkisebb zaj kettétörhet. Ezért mindig töreked­ jünk, egyrészt a fölkészüléssel, másrészt a misé­ ben való teljes odafigyelésünkkel arra, hogy ez az áhítat m inél többször megszülessék. Az Úr legyen veletek. Áldjon és őrizzen meg minket a minden­ ható Isten, az Atya a Fiú és Szentlélek! A szentál­ dozatot bemutattuk, küldetéstek van, menjetek bé­ kével! (Hogy érzed magad a regnumi tábor második napján?) - Nagyon jól, főleg azért, mert nagyon sok régi arcot látok, akikkel együtt harcoltunk, együtt dolgoztunk. Ilyen tömeg-élményem nagyon régen volt. Talán a legelső tavaszi szemle volt hasonló 1952-ben a Nagyszénás­ zugban a Csíki-hegyekben. - Kíváncsi voltam, hogyan lehet ezer em­ bert így megszervezni. Nagyon tetszenek a misék, pláne tegnap, a nyitó a sportcsarnok­ ban. Jelentkeztem az énekkarba, azt is nagyon várom. M i a bűn? A másiknak a megtagadása és a távolságnak a növelődőse. Ha belegondolunk a bűnbeesésbe, akkor elsőre az ember azt mondja, Isten nem volt igazán korrekt. Hiszen azt mondta, minden fáról ehettek, egyről azonban nem. Miért nem mondta meg, hogy arról miért. A személyes összetartozásnak van egy titka: az a bizonyos “csak”, az hogy én kérem tőled, és ez éppen a kockázata az összetartozásnak. Isten már előbb kockáztatott: a teremtés, a lehetőség megteremté­ se révén. Az ember sajnos fölrúgta, mert nem bí­ zott. Ennek a nagy ősi egységnek, nagy ősi biza­ lomnak és összetartozásnak, az emberi osztozás­ nak a tapasztalata lassacskán visszajön, mert Is­ ten újra és újrakezdi, s ez a remény végig é l a történelemben. Ebben a teremben már sokféle ideológiáról be­ 154 széltek. A marxizmus egy grandiózus kísérlet arra, hogy rendbe tegyük ezt az emberi zűrzavart, s így legyünk egyek. Látjuk a torzóját. A másik a pszi­ chológizmus. Hányszor figyelték meg azt, hogy az ember fölrázható, meggyógyítható, s akkor jó l fog működni. Értékei mellett látjuk hiányait is. Tudo­ mányizmus: majd ha nagy tudás birtokában le­ szünk, megteremtjük a boldog aranykorszakot. Ezek mind-mind utópiának bizonyulnak. Nem azért, mert nem hordoznak igazán komoly törkvésértékeket, de hiányzik belőlük az, hogy csak Isten­ nel együtt osztozva lehet egymással osztozni. Ho­ gyan van jelen tulajdonképpen Krisztus egyházá­ ban? A tanításban és a szentségekben. Isten nem egy szócsövön szólt le az égből az embereknek, hanem Jézus maga vált az igévé. A Regnum akkor válik az egyházzá, akkor tud tanítani, ha a maga életében tapintható k i a tanítás. Ez a személyesség a döntő az egészben. Toleráljuk azokat a hibákat, amelyek mindnyájunkban újra és újra felbukkan­ nak, elviseljük az árulásokat, mert ha nem így tesszük, nem vagyunk igazából tanítók. Azért szü­ letett meg ez a mozgalom, mert néhány pap ráéb­ redt arra, Prohászka hatására, hogy nem elég be­ szélni az evangéliumról, együtt kell megélni. És meghívták azokat a kölyköket közös életközösség­ re. Ez a Regnum titka. Ezért éltük át az elmúlt 80 évet. Ezért voltunk szétverhetetlenek az elmúlt 40 évben. A barátság tapasztalata az egyház lényege. És ezért volt szétverhető az egyház, mert hiányzott a stabil barátság. Az ég és föld metszéspontja nem másutt történik, hanem itt, a m i konkrét életünkben. A Regnumnak egyik fő bűne a gőg. M i ilyen kamaszosan vagányak vagyunk, hogy mit nekem Hekuba, s ezt megőrizzük 70 éves korig. Ha ezzel a kísértéssel rendszeresen szembenézünk, tanul­ hatunk másoktól is, jóllehet a legtöbb börtönt eb­ ben a csapatban osztották ki. Ha csupán abból élünk, hogy ilyenek voltunk, ebből a mentalitásból nem tudunk hitelesen tapasztalatot nyújtani arról, hogy mindnyájan Isten szegényei vagyunk, s ami sikeredett, Isten kegyelmének köszönhető. Nem kell azért álszerénynek lenni, igenis pontosan kell tudni, hogy az elmúlt 30-40 évben a Regnum volt �a magyar egyház tetején, m ert sosem csak m agát akarta csinálni. Meg ke ll tanulni érdekérvényesítés­ ben és értékérvényesítésben gondolkozni. Minden fronton: a politika légterében is, a médiákban is, a gazdasági vállalkozásainkban is. Nincs m ár pater­ nalista állam. A marxizmus előtt volt egy rövid á t­ menet, volt egy kellemes katolikus biztonság, az anyagitól kezdve mindenféle vonatkozásban. Hir­ telen átcsöppentünk egy szintén kellemes változat­ ba, ahol egyszerű volt a helyzet: volt fekete és fehér. Az a p ic i játékté r aránylag egyszerű volt. M ost piac van, ahol törekvések vannak. Nem várni kell, hanem gondolkozni és cselekedni. Szakmai értelemben is jó t kell evangelizátni. Ha nincs pén­ zünk, szerezzünk pénzt. Alakítsunk vállalatokat. Ha nincs elég emberünk, m ert m indenki csak a szabadidejében teszi, lássuk e l fő foglalkozásban. Ha úgy gondoljuk, hogy a katolikus vélemény és tapasztalat nem fogalmazódik meg, akkormenjünk et újságírónak. “Gyerünk! Meglesz!", ez a Zászlónk lapjának is a jelszava. M itől félünk? Elvisellek, m ert te vagy, és pont veled akarom m egélni Isten országát. O tt é l az egyház, ahol moz­ gás van egymás felé, s együtt Krisztus felé. Le­ mondok valam iről a másik javára, m ert ő hozzám tartozik az egyetemes egység értelmében. Ezt na­ gyon világosan k e ll látni, m ert a Regnumnak na­ gyon speciális karizmája az együttélés. Együttgyű­ rődünk, együtt hülyéskedünk, együttjátszunk soro­ zata. Isten nagyságának és szeretetteljes közelsé­ g ét éljük meg ezekben a napokban, másrészt ér­ zékeljük, hogy Isten emberszerető és emberszabá­ sú módon szeret minket, s csak annyit kíván tőlünk, hogy emberszabású módon tudjuk egymást sze­ retni, és ő t is. (Blanckenstein Miklós előadására milyen ref­ lexióid vannak?) - Indító előadás volt: általános helyünk, az egyház a világban. - Az volt jópofa, hogy abban a színházte­ remben, amelyben eddig az elalvó úttörőket okították az úttörők 12 pontjára, a mi Blan­ ckenstein Miklósunk mondta, hogy nem mi vagyunk a szupercsapat, s közben a mieink aludtak a kipárnázott székeken. - Azért nem mindenki aludt. Amikor Miki beszél, mindig minden olyan egyszerű, min­ den olyan logikus, csak aztán... Azt hiszem, hogy felkészületlenek vagyunk erre a feladat­ ra. Miklós évek óta mondja, hogy most olya­ nok a tendenciák, hogy előbb-utóbb teret tu­ dunk kapni, és annyi feladat lesz, hogy min­ denre kell profinak lenni, és most lám itt va­ gyunk, bármit meg lehetne csinálni, amit aka­ runk. Sok mindent le lehetne adni ennek a társadalomnak, de nem úgy kellene csinálni, mint ahogy az Arany János meg a Toldi Gim­ náziumot akarták egyes keresztények megsze­ rezni, hanem úgy, ahogy az ökumenikus isko­ lát Pesthidegkúton megcsinálták. Miklóst már régóta hallgatom, de mindig tud újat mondani. Nagyon tetszik nekem felfogása a társada­ lomba való kilépésről, és az egyháznak a ma­ gunk között való megéléséről, illetve tevé­ kenységünk újrafogalmazásáról. - Kezdjük azzal a megbeszélést, hogy hol vannak ma számunkra az életjelenségek az egyházban ? - Meg kellene magyarázni, mit értünk életjelenségen. - Arról, hogy életjelenség, erről nekem mindjárt beugrott az, hogy anyagcsere, inger­ lékenység, mozgás, szaporodás, változékony­ ság, örökletesség. Az, amit ma csinálunk, ez is egyfajta anyagcsere, szellemi anyagcsere. In­ gerlékenység: reagálunk egymás gondolatai­ ra, de a minket körülvevő világra is. Az egy­ ház annyira lesz élő, hogy ezekre a kihívások­ ra válaszolni tud. Nagyon sok minden van, amire válaszolnunk kell s amire tőlünk várják a választ. Mozgás. Ezt most tapasztalhatjátok. Minden változik, minden átalakul, s ebben a 155 �palócföld 92/2 politikai mozgásban nekünk is részt kell ven­ nünk. Szaporodás: az egyház életjelenségei­ hez hozzátartozik a szaporodás, de ez valami nagyon intim módon történik. Nézzétek meg. ahogy most szép csöndben életre kelnek a szerzetesrendek. Változékonyság. Hát... Nem tudom... Azt hiszem, a Szentlélek az, aki kell, hogy minket változtasson, alakítson. És hát végül s az öröklés. Az életjelenségek közül az egyik legfontosabb. Örököltünk nagyon sok mindent az apostoloktól, de a Regnumon be­ lülről is. És most már mi is örökül hagyunk nagyon sok mindent. Ezeknek a piciknek. - Egy nővér-közösség vagy egy imádko­ zós közösség is életjelensége az egyháznak. Az a veszély, hogy csak a látható mozgásban látunk életjelenségeket, mert mi azt szoktuk meg, hogy megyünk, hátunkon a zsákunk, pe­ dig sokfélék vagyunk. - Éjszaka a sátramat feldöntik, s teljes erő­ ből rámfekszenek a gyerekek, s mondják, most próbáljak kijönni. És irtón élvezik. Ben­ ne vagyok a hálózsákban, nem tudok kibújni. Ez életjelenség, mert itt tényleg élet van, s ez az életközelség számukra rettenetesen fontos. Életjelenség, amikor a gyerek egészen közel jön, amikor odabújik, hozzám, a paphoz, ami­ kor akarja a kapcsolatot. Nagyon fontos, ho­ gyan fogom föl a sátor rámdöntését, vagyis a péterség kérdése, hogy mennyire leszek tri­ umfalista egyházfő, aki sarokba állítja őket. Így mozdulhat az egyház a családokban, a protestánsok felé, az ateisták felé, az iskolák­ ban, az óvodákban. - A közösségetekkel hogyan kötődtök az egyházhoz? - Az egyházból nő ki az én közösségem. Azt hiszem, ez minőségi különbség. Fordítva kellene a kérdést feltenni. - A kérdés jól van feltéve, mert az az érde­ kes benne, hogy nagyon sok ember egy közös­ séghez csatlakozva találkozik az. egyházzal, de talán nem olyannal, amilyennel kéne. Me­ gint csak a missziót tudom előhozni és a nyi­ 156 tást az egyházközségek felé. Az első számú nagy örömöm volt a Regnumban, amikor ez a bizonyos vezetőképző létrejött. Ekkor érez­ tem, hogy most nyitott a Regnum, tudniillik egészen addig belterjesnek éreztem. Összreg­ numi összetartozásunk és egyházközségi kül­ detésünk egyformán fontos, és áthatja egy­ mást, ha az egyházközségekhez való csatlako­ zást próbálja élni. - Baráti körnek is kell lennünk, s meg kell találnunk az egyensúlyt, hogy ne csak jól érez­ zük magunkat minden héten vagy két hétben, hanem magunkat is belsőben továbbépítsük. (Hogy érzed magad a tábor második napján?) - Kicsit féltem. Úgy volt, hogy biztosí­ tanak kétágyas szobát, de hát három gyerek­ kel... Elég nehéz altatni őket. Egymást keltik fel. Az éjszakák nem túl nyugodtak. Jó hogy az étkeztetés meg van oldva, s hogy tulajdon­ képpen mindent meg lehel találni itt a tábor közepén, amire szükségünk van. Aki nosztal­ giázni jött ide, nem találja meg a gyerekkori tábor élményét a mennyiség, a léptékek miatt, másrészt meg változott az idő. Hogy nincs zsörtölődés, hanem osztozkodás, ez már Reg­ num-hangulat. Élvezem, hogy lehet őszinté­ nek lenni, természetesen viselkedni. 3. nap: Meglesz, gyerünk! “Aki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem mehet be a mennyek országába.” Isten Krisztusra alapítja az életünket. Olyanok leszünk, mint Krisztus. Ezért szokták mondani: al­ ter-Krisztus. Krisztus testvérei leszünk, Krisztus ti­ tokzatos testének tagjai leszünk. Az egyház közös­ sége Krisztus jegyese, aki nélkül nem tudunk meg­ lenni, mert hogyan lehet egy férjet feleség nélkül �elképzelni? Hogyan lehet egy főt test nélkül elkép­ zelni? S nemcsak az nagyon fontos, hogy Isten megszentel bennünket, és - ahogy Babits Mihály Esztergom híres költője mondaná - “beállíthat min­ ket szobros C s a rn o k á b a ”. Nem, Isten sosem állít be bennünket a szobros csarnokba, hanem külde­ tést ad. Nem állunk. Meddő kegyelem nincsen, hanem a kegyelem mindig: valamiért, valamit ten­ ni. Az erény pedig mindig: valamit tettem ebben a kegyelemben. Helytelen istengyermekség, ami a vasárnapi kereszténység, hogy a templomban Is­ ten fia vagyok, a játszótéren meg nem. Vagy az étkezésben nem, csak ha imádkozom. Az is ab­ szurdum, hogy az ember nem i élete csúnya és nem tartozik Istenre. Az embernek tudni kell, hogy az egész életét Isten küldetésében é li meg, ahogy Jézus is abban élte meg, bármit tett. És nem sza­ bad ebből semmit kirekeszteni. Isten nem hagy bennünket békén megkeresztelésünktől fogva, ha­ nem mindig azt akarja, hogy róla tanúságot te­ gyünk. Ezért életünk nem más, mint a küldetés, a tanúságtétel megélése. Sokatokban megfordul az, hogy a keresztség­ ben minek ez a sok hókuszpókusz. Ha a m ai korban keresztelnénk, biztos azt csinálnák, hogy a hitvallást aláírnánk, mint egy szerződést, az egy­ ház lepecsételné, m i meg eltennénk, hogy van bizonyítványunk arról, hogy szövetséget kötöttünk Istennel. Az egyház történelme során, a harmadik században, s főleg a negyedikben kialakult egy csodálatos szertartás-láncolat, amihez mindmáig ragaszkodunk. Ha igazán átéljük, jobbat nem tu­ dunk kitalálni. Hadd ajánljam szívből ezeket a kér­ déseket azzal, hogy megválaszolva őket saját életünkre bontsuk le. - Nekem az tetszett a legjobban, ahogyan előadott. Úgy érzem, hogy ő gyerekeket is magával tudna ragadni. Nekünk a Svetitsben hála Istennek éppen ilyen történelemtanár­ nőnk van. - Fölrázta az embert. - Korszerű volt. életközeli, közérthető, a fiatalságnak szóló, külön értéknek tartom, hogy valaki, aki teológiai professzor, abszolút közérthetően és mégis teljesen korrektül tud ilyen lényeges dolgokat kifejteni. - A következő kérdéseket ajánlotta a Lado­ csi atya: l. Milyen kegyelmi ajándékokat kap­ tam a beavató szentségekben? 2. Mit jelent nekem az, hogy életemet isten megpcsételte: ennek előnyei és hátrányai, kellemes és kelle­ metlen oldalai ? 3. Hogyan ismerem föl a kül­ detésre való kegyelmet az egyház közösségé­ ben, az egyház közösségéért, az egyház közös­ ségéből? - Akit egyszer megkereszteltek, az mindig kersztény marad. A keresztség az egy tartást jelent, életre szóló elkötelezettséget, még ak­ kor is, ha valakinek történetesen nem keresz­ tény a házastársa. - Egy darabig úgy érzem, a felnőttkori keresztség az igazi, de most már meg vagyok győződve arról, hogy azért az egyház nem hiába fogadta el a gyermek-keresztséget. Egy gyermek-keresztelés nem csupán a gyermek keresztsége, hanem az egész közösség aktív részvétele. Lehet, hogy egy kereszteléskor egy nagyapa vagy egy ismerős fog átbillenni és megtérni. - Mit gondoltok, tehet-e valamit egy ke­ resztszülő, ha a szülő nem úgy neveli a gyere­ ket, ahogy akkor megigérte? - A gyerekkeresztelés azt jelenti, hogy a szülők és a keresztszülők vállalják, hogy ke­ reszténnyé faragják a kis emberkét. Én csak olyan esetben vállalom a keresztszülőséget, ha tudom, hogy a szülők is ezen az úton igyekez­ nek. - Nem tudom, hogy ez nem kényelmes vagy önző logika-e? Nem kell neked a ke­ resztgyerekedet, ha a szülők nem úgy nevelik, 157 �palócföld 9 2 /2 dresszírozni, te példa lehetsz előtte, például, ha nálad van két hétig nyáron. Akkor sem kell magaddal cipelni a templomba, mert a példa a legélőbb. - Akkor amikor a Regnumba kerültem 1820 éves koromban, válaszút előtt voltam: higgyek vagy ne higgyek. A Bakáts téren a Györgydeák Marci bácsi prédikációi billentet­ tek át. - Ha megengednétek, Hamvas Bélától idézném, hogy a humor az tulajdonképpen nem más, mint az alapállás tudásának az el­ veszthetetlensége. ( Hogy érzitek magatokat a tábor harmadik napján?) - Óriási munkát látok a tábornak a szerve­ zésében, s ezért - mint az ötök tagja - komoly elismerésemet fejezem ki azoknak, akik részt­ vettek benne. Nagyon szépen megvalósul az az elgondolás, hogy a Regnum önmagára ta­ láljon, feleszméljen és megélje azt hogy mi egyek vagyunk és együtt vagyunk. Nagyon tetszik a szórakozásnak, a komoly programok­ nak, a kirándulásnak, a bűnbánati napnak, a kötélhúzásnak és akárminek ez a tarka együt­ tese. - Tegnap betévedtem a 12-14 évesek Ki mit tud?-jára , ami nagyon tetszett. Önmagukat ad­ ták. Megtanulták és jól mondták a szöveget, nevettek, vidámak voltak, ahogy egy kamasz­ nak kell. Nagyszerű az, hogy rengeteg gyerek van, de senkinek sem nyűg... - A mi beszélgető-csoportunkban főleg szülők voltak, és valaki elmondta, a kereszt­ ség hatásait úgy is erősítik a gyerekekben, hogy a templomi szertartást családiakkal egé­ szítik ki. Valaki elmondta, hogy neki problé­ mái vannak a Szentlélek ajándékaival, mert inkább csak az Atyához és a Fiúhoz tartozást tudja érezni s azt a karizmatikusok elhajlásai is zavarják. Ebbe belebonyolódtunk. Aztán az 158 előnyökkel és a hátrányokkal kapcsolatban valaki azt mondta, a kereszténység hátrányait egyben előnyöknek is érzi. A játékszabályok és a garancia is szóba került: mint játéksza­ bály elfogadható, hogy garanciát várhat el tő­ lünk az egyház. Azt, hogy “nem ér a nevem”, nem mondhatom. - A mi csoportunkban volt, aki egészen fiatal szülő létére rádöbbent arra, hogy a le­ mondás és az önfegyelem nélkül pici gyerekét sem nevelheti. Aztán arra került a szó, hogy jobban érzi magát a kollégái, becsületes két­ kezi munkások között, mint a keresztények körében. Zavarja az álarc. - Betonnak, vagyis Balás Béla atyának aki a mi csoportunkat erősítette - volt egy szuper jó gondolata, miszerint erre a két kér­ désre nem tudunk igazán válaszolni, mert ezek nem konkrét és megfogható dolgok, in­ kább valami olyan ujjongó öröm érzésként je­ lentkeznek. - Mi arra lyukadtunk ki, hogy előnyről és hátrányról, kellemesről és kellemetlenről min­ dig akkor beszélhetek, ha van egy elvárásom, s ahhoz hasonlítok. Ha nekem Isten terveivel szemben elvárásaim vannak, hogy engem ve­ gyenek fel elsőnek az egyetemre, és Isten ter­ vében úgy szerepel, hogy csak harmadikra vesznek föl, érezhetem ezt hátránynak, de hány ember tudná elmondani, hogy milyen jót tett neki, hogy két évet várnia kellett. - Mi elsősorban a küldetésről beszélget­ tünk. A hétköznapi embernek a küldetése, hogy egész életében valamilyen formában Krisztus szeretetét, tanítását próbálja meg to­ vábbadni a legegyszerűbb dolgokban: az em­ berek segítésében, szolgálatban, tapintatban, odafigyelésben, lemondásban, egy bármilyen átvállalásban másoktól. Akár itt táboron belül is. - Nálunk többen megfogalmazták, hogy a keresztség természetszerűen, a bérmálás már kevéssé természetszerűen nem volt igazán nagy élményük. Abban viszont megegyez­ �tünk, hogy ez eltörölhetetlen jegy, ha kiséri élmény, ha nem. Nem az élmény a fontos, ez ajándék hozzá, hanem az, hogy ezek vagyunk. Tehát keresztény voltunk a fontos, ez a kiindu­ lás minden további szentséghez. Mivel cso­ portunkban több helyről, többféle életkorból és többféle indításból kerülhettünk össze, olyasmi is elhangzott, hogy valaki felnőtt ko­ rában újrakeresztelődött a biztonság kedvéért, amikor átvették a katolikus egyházba. - Nálunk többen elmondták, hogy így-úgy keresztszülőkké váltak. Többen ateista szülők támogatása nélkül kötötték hozzá keresztgye­ reküket a kereszténységhez. Olyan eset is volt, hogy valaki egy felnőttként keresztelkedőnek lett keresztszülője, s ezt az ismerősét próbálja megtartani. 4. nap: Amatőr vagy profi? “Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Hogy érzed magad a tábor félidejében? Mi érintett meg titeket leginkább az eddigi törté­ nések közül?) - Jól, mert nem vezetek, csak pihenek, beszélgetek, nincs semmi hogyishívják, mert egyszerűen csak itt vagyok. (Jelenthet ez a tábor fordulatot a Regnum éle­ tében valamilyen szempontból?) - Biztos. De én bevallom, nem ilyen nagy dolgokban gondolkozom. Én azt mondom, meg kell fogni a kicsit, aztán ami lesz, az lesz, (Mi volt eddig a legnagyobb élményetek?) - Nagyon jól kezdődött. Az imént a szer­ zetességről volt egy jó előadás. A tegnapi nap is egy nagy élmény volt, amikor összehozta az embereket az a versengés. A legnagyobb él­ ményem mégis az első mise volt. - Szinte minden jó volt. A legjobb a tájfutás. - Nekem az tetszett, amikor a borospincé­ be mentünk. - Nem tudom, de nekem még mindig a Blanckenstein Miki előadásai tetszenek a leg­ jobban. - Úgy érzem, lelkileg nagyon sokat ka­ punk. És szinte észrevétlenül és megerőltetés nélkül nagyon sok pozitív élménnyel talál­ kozunk. A legelső Beton-beszéd például, mely rövid és frappáns volt, de szenzáció. Pa­ zar a légkör, ahogy az emberek egymáshoz szólnak. - Jók voltak a tegnap délutáni fakultatív programok. A hatból persze csak kettőn lehet­ tem ott. Egyik a Regnum jövőjéről szólt, a másikon meg az ötöket, a legfőbb vezetőket kérdeztük. Jó volt együtt gondolkodni a jövő­ ről. Hétfőn, amikor érkeztünk, még nehéz volt, de a másnap reggeli mise az már a helyén volt: nyitott ég, a fák. Az a tábori hangulat jött vissza, amit az ember... mi akkor éreztünk, amikor csak huszan voltunk. Hogy is mond­ jam? Benne vagyunk a levegőben, kitöltjük a teret. - Számunkra az a nagy élmény, hogy az egész családdal így ötösben először vagyunk együtt. Ez az együtt-megélés nagyon jó. A két nagy gyerek rétegben van, a Marci meg hol velünk, hol a tábori bölcsödében. Mostani konkrét élményem a Káli-medence, nagyon kedves, igazi magyar táj. Számomra élmény a befogadás, a közösség, amelynek eddig egy kicsit perifériáján éreztem magamat. - Talán a közösségi szellem. Mindenki olyan szívesen fogad minket, bár nem va­ gyunk regnumi tagok. - Olyan sűrűek a napok... Jó volt a medi­ táció tegnap este és a kérdések az ötökhöz. Azt hiszem további kérdések fognak indukálódni mindenkiben. - Fantasztikus, ahogy a kisgyereket cipeli a hátán a mama és a papa. Tényleg a legki­ sebbtől... Ez nagyon klassz. Ez nagyon meg­ fogott. - Együtt van az egész, és egészséges a szemlélet. 159 �palócföld 92/2 - Pannonhalmáról jöttem. Eljárok előadá­ titokzatos. A szentháromságos Istentől indul el, ne­ sokra, és vezetek egy csoportot. Örülök, hogy kem szól, és amikor én igent mondok, akkor kez­ próbálják egyeztetni azt, amit az egyház dődik meg az a katand, amit egy lélek megélhet mond, meg hogy ők, hogy gondolják. A kettő Istennel. egy picit mindig ütközik, de nem úgy történik a dolog, hogy kizárjuk az egyiket. Úgy vélem, a Regnum egy jó alapminta a jövő magyar egyháza számára. Az emberek házasságon meglehetősen ködös - Nagyon tetszik a nagycsaládos életfor­ és maszatos dolgokat értenek. Abban a többség mának a..., a tobzódása. Talán az informális egyetért, hogy egy nő és egy férfi kell hozzá, de beszélgetések érintettek meg inkább, mint hogy m i az egésznek a tartalma, abban nagyon eltérnek az elképzelések. A házasság és a szent­ szervezett programok, de azok is jók voltak. - Lubickolunk a szellemi javakban. Téged ségi házasság között akkora különbség van, mint mi érintett meg, mama? a két barna, a csokoládé és a feces között. A - Engem a Kóka Rozi dobott föl leginkább. kegyelem a természetesre épít, s nekem alapvető - Úgy látom, hogy a cél. amit kitűztünk - meggyőződésem, hogy lehet a kegyelem akármi­ lyen nagy, ha a natura körül problémák vannak, hogy a hét szentségen végigmegyünk egyenletes iramban halad. Nagyon tetszik, akkor ez sem tud segíteni. A ki a házasságot csu­ hogy a mai témák, a házasság és a szerzetes­ pán szentségnek tekinti, s nem úgy, mint egy szo­ ciológiai tényt, amelynek vannak szakaszai, tipikus ség egy túra keretébe van ágyazva. Egy másik misztikus, egy 16. századi itáliai nő, így kiáltott fől egyszer tanítványai közepette: Hall­ gassatok, nem látjátok, hogy a világ tele van Isten­ nel. Így vagyunk m i most együtt abban a világban, amely tele van Istennel. És így beszélhetünk külön­ böző hivatásokról, életállapotokról, amely nem más, m int Isten egyéni hívása mindnyájunkhoz. Ha a misztikusok azt mondják, a világ tele van Isten­ nel, akkor ez az egyetlen, mindent átölelő valóság. És am ikor a szerzetesi életről kellene egy-két szót elmondani, akkor csak innen tudunk kiindulni. Ha valaki úgy közelíti meg a szerzetesi életet, hogy mire jó k az apácák, az nem más, mint egy anyagi­ as, gyakorlatias megközelítés. Ha a szerzetes titkát meg akarom közelíteni, Isten titkát kell szemügyre vennem. A titok előttünk Krisztusban vált megragadhatóvá és szemlélhető­ vé. Krisztus a Szentháromság üzenetét hozta el nekünk, az hogy Isten nem azért teremtett, hogy egyeduralmát érvényre juttassa, hanem Isten ká­ nonja, közösség. Isten szeretetközösség. A hívás 160 problémái, az téved. A teremtőnek a kifejezett aka­ rata, hogy kétféle pólus legyen a világban. Két olyan principium, aki sohasem tudja teljesen meg­ érteni egymást. A férfiasság és a nőiesség vonzá­ sa feszül végig az egész világtörténelmen, s adja neki dinamikáját. A nőiességet abban lehetne leginkább megfog­ ni, hogy amennyiben a testi egyesülés aktusában is a nő a befogadó fél, a nőiesség legalapvetőbb lényege egy korlátlan nyitottság, a másik ember befogadására való képesség. Ezzel szemben az ember csak hatalomra törő házisárkányokkal talál­ kozik a hétköznapi életben, akik mindenáron a fér­ fiak fölött uralkodni akarnak. A befogadás képessé­ ge, az erő a befogadásra és a transzecendensre való nyitottság, ez lenne a három alapvető asszo­ nyi dolog. A nő az én megfigyelésem alapján a főségre nem alkalmas, mert a biztonságra van igénye, a férfi meg elsősorban főségre rendeltetett. Ez azért olyan lényeges, mert a nők engedelmeskdnének, ha lenne kinek, de én azt tapasztalom, hogy a legtöbb fiatal fiú teljesen pipogya, akiben abszolút nem lehet bízni, aki nem mer felnőttséget vállalni, �nincs ítélőképessége. Amikor a kislány megkérde­ zi, hova menjünk, a fiú vakarózik, hümmög, addig, míg a lány gyorsan rávágja. Állítom, hogy csak kétszer fogja megkérdezni, hogy hová menjünk, a negyedik alkalommal eldönti a dolgot, s ezzel meg­ kezdődik a nőuralom. Ez a helyzet borzasztó, mert ez a nőknek sem jó, hát még a férfiaknak. Én a Szentírásból veszem azt a tényt, hogy az asz­ szony a férfi segítőtársa. Azt gondolom, az asszonyi engedelmességnek ott van nagyon mély értelme, hogy nem kényszerítjük hatalmi harcra a férfiakat. Ha a férfi biztos lehet abban, hogy a felesége engedelmeskedni fog, akkor nem arra fogja pazarolni az erejét, hogy mindenképpen átvi­ gye az akaratát, hanem azzal fog törődni, hogy a lehető legjobban döntsön, és akkor fogja érezni, hogy micsoda nagy felelőssége van. Amíg döntésre kerül a sor, nekünk, asszonyoknak min­ dent meg kell tenni: vitával, veszekedéssel, érve­ léssel, hogy a teremtés koronájának tudtára adjuk, hogy ezt vagy azt a dolgot így vagy úgy látjuk, segítve őt ezzel a tájékozódásban. Így a házassá­ got valóban egymást segítő barátságként tudjuk értelmezni. Gondolom, köztudomású az a különböztetés, hogy más a kereszténység és más a vallás világa. A vallás emberi dolog, az ember csúcsteljesítmé­ nye az ég felé. Kiéhezettség a másra, a transzcen­ denciára, misztikumra, lerázni a kötelékeket, föl­ szabadítani a szellemet. A kereszténység a fordí­ tottja: az ég leereszkedése a földre, az Isten lehaj­ lása. Ebben a vonulatban érzem a helyén, hogy papságról gondolkodjunk, beszéljünk. Volt nekem halom más elképzelésem, hogy m i akarok lenni gimnazista koromban, s eléggé a vé­ ge felé, mikor a budai sirályokkal Tompa atya ve­ zérletével bementünk, be/opakodtunk a központi szemináriumba, hallottam a krisztusi vérátömlesz­ tésről. Valahogy az én életem folytatódik, de telje­ sen ú j távlatokkal és erőkészlettel. Ez kezdett ak­ kor bennem zsongani, s akkor este háromnegyed hét felé, hogy hú, ha engem hívna az Isten. És hátha hív, tényleg. Emlékszem, a papszentelés szertartása után lejöttünk a bazilikából, s az első papi tevékenysé­ gem: áldást adni. Ahogy én az első áldásokat tet­ tem, végigbőgtem önmagamat ettől az érzéstől, hogy adhatok valamit végre én is. Mert eddig csak kaptam. Eddig csak fogyasztottam. Igaz, hogy ez egy kis nyiszlett semmi ahhoz képest, hogy m i jön még itt. Ezek csak szentelmények, csak segítő ke­ gyelmeket adó valamik. Akkor is: legalább ennyit adhatok. És sikerül, ezt már a betügy sem nem tudja megakadályozni, mert már a negyediket ál­ dom meg, már az ötödiket. Minden kispap biztos hogy a cölibátust halál­ komolyan gondolja. És a szegénységet, a totális engedelmességet is... És azt, hogy a 24 órám min­ denkié. Az is, aki később aztán bukik vagy csúszik, vagy megzavarodik, idegileg összeomlik. Azt hi­ szem tudnánk segíteni őket, hogyha éreznének ér­ deklődést, támogatást, igényt. Pappá lenni nem úgy kell hogy bizonyos mennyiségű vizsgát lete­ szek, ez nem akadályverseny, de a csendek rend­ kívüli módon beleszámítanak. Ezt magamba kell szívni, á t kell gondolni, és ez emészti az órákat, a félnapot, amelyek úgy elrepülnek, mint a percek. Legalább ötven százaléka volt összes tanul­ mányaimnak. Egy másik, am i veszély a gőg, egy olyan öntudat, ami fáj a többinek. Minél jobban lelkesedem és mesélem a másiknak, a másik an­ nál jobban elhallgat. Egyszer csak rájöttem: azért, mert fáj neki. Bármilyen furcsa: én bizonyos hely­ zetekben így nem oszthatom meg örömömet. Mert minél jobban mondom, ő annál inkább árnyékba borul, s tönkremegy. Az én kedvességem, frissesé­ gem, érzékenységem feléje hajlásom előbb-utóbb készteti őt arra, hogy visszakérdezzen. (Hogy érz itek magatokat a táborfélidejében?) - Nagyon tetszik, hogy végre ennyien le­ hetünk együtt, ugyanakkor ez rengeteg súrló­ dásra ad lehetőséget. Még nem szoktunk 161 �palócföld 9 2 /2 ahhoz, hogy ennyien vagyunk. Nagyon tet­ szettek az előadások. Tegnap este szívesen meghallgattam volna Kóka Rozáliát. Az egyik meséjének a végét a gyerekeknél hallottam, de sajnos akkor vittem három gyereket a veszp­ rémi kórházba, mind a hármójukat törötten. Tipikusan harmadik napi tábori sérülések. De­ ka, vagyis Deák István a kezdet kezdetén mint táborvezető kijelentette, hogy 5-6 törés még belefér. - Most kezd úgy oldódni az első napok bizonytalansága. Altáborunkban egy darabig komolyabban próbáltam venni a fegyelmi dol­ gokat, de rájöttem, hogy itt nem lehet olyan szigorú fegyelmet tartani. Sikerprogram volt mindenképpen tegnap a Kóka Rozália előadá­ sa és az esti táncház. - Az akadályverseny kidolgozásánál a szempont az volt, hogy kombinálódjon a gya­ korlat és az elmélet. Alapgondolata az, hogy most Magyarországon, amikor a demokrácia kialakul, újra kell gondolni helyzetünket. A fiatalok különböző pártokat alakítanak, s azok különböző helyzetekbe kerülnek. Ez Beton atya továbbfejlesztett ötlete. - Utolsó este volt az Imrével egy hatalmas ötletünk, hogy a befektetések világában, a pénz forgása is egy komoly forrás. Most a pontverseny úgy megy, hogy kezdetben száz pontot kap minden csapat, s ebből a 100 pont­ ból minden versenyszámnál licitálhatnak, be­ forgathatnak egy bizonyos pontszámot. Min­ den versenyszámnak megvannak a százalékos rátái. - Jól telt, jót kirándultunk. Húsz kilómé­ tert mentünk körülbelül, aztán lenn voltunk a parton, jót fürödtünk, aludtunk, pihentünk. Három előadás volt. Mentünk, előadás, men­ tünk, előadás. Volt, amelyiken aludtunk, aztán volt a házasságról szóló, az nagyon jó volt. Még a papi hivatásról is volt egy pár perces előadás, az is nagyon jó volt. Volt egy ismerkedési estünk, az nagyon jó volt, nagyon jót táncoltunk. Aztán volt egy táncház, egy 162 hatalmasat roptunk, hogy jó szóval éljek. Volt tábortűz, amikor felolvastuk a verseket, amelyekkel be kellett jutni ide, ez is nagyon jó volt. Ma este lesz egy virrasztás, amelyre nagyon készülünk, minden cella, mert cellákra vagyunk beosztva az ifjúsági altá­ bor. - Jó volt az egész. - A mese, a Kóka Rozi, az nagy siker volt mindenkinek. Amúgy a programok jók voltak, főleg a focizás. Nehéz pihenni... 5. nap: Nem veszíthetsz el! “Menj és többet ne vétkezz!” (Hogyan telt a tegnapi, a negyedik nap?) - Szent László jegyében telt. A besenyők megtámadtak minket, a királyt és kíséretét. Elrabolták a kincset, s azt kellett visszaszerez­ ni. Sikerrel járt. - Tulajdonképpen nagyon élvezik a gyere­ kek, mert ez a korosztály még bármire ráug­ ratható. Kicsit sűrű a program, hajtós, s mivel hatéves egészen más, mint a tíz-tizenkét éves, van aki bírja az iramot, van, aki nem. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek erőt ad az, hogy van, aki nem. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek erőt ad az, hogy megtudják, hogy nem csak nyolcan-tizen vannak, hanem százötvenen, akik hasonló módon élnek. - A fiatalokkal mentem, az ötös altáborral. Egészségesek lelkileg, testileg, nagyon jó, szervezett programjaik vannak. Engem tulaj­ donképpen a gyerekeim hoztak ide. - Délelőtt elmentünk kirándulni. Volt köz­ ben három előadás. Szerintem a legjobb a há­ zasságról szóló volt, amit a Rendessy Anna­ mária - a regnumiaknak csak Lele - tartott. Grillusz Danit is nagyon szeretem, nagyon örülök, hogy eljött. Este pedig virrasztás volt tíztől tizenkettőig, utána meg szentségimádás egész éjjel. �- Mint kívülállónak a vagányság nagyon tetszik benne. Nem olyan túl jámbor, mégis jó. A tagnapi programból a virrasztás fogott meg leginkább. “Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: jö j­ jetek atyám áldottjai, vegyétek birtokba a világ kez­ detétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis én, ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok. Vándor voltam, s befogadtatok. Mezítelen és felru­ háztatok, beteg voltam és meglátogattatok. Bör­ tönben voltam és fölkerestetek.”A m i engem ebben leginkább meglep az, hogy az utolsó ítéletben Isten szinte semmi vallásos dolgot nem kér számon. Nem kéri számon a templomba járást, a böjtöt, a rózsafűzért, a különböző ájtatosságokat. Borzasz­ tó egyszerű az egész. Egyértelműen arról beszél, tettél-e vagy sem az Evangélium szerint. Én azért hívtalak meg és azért teremtettelek meg, hogy sze­ ress. Erre kaptál egy életet. Nem tudjuk mennyit. Ez alatt az idő alatt kell kihoznod magadból a ma­ ximumot. A m ai világnak egy elég nagy problémája, hogy nincs bűnérzéke. Főképpen nagyon hamar fölmen­ ti magát, és igazából véve a bajok okául környeze­ tét, a többi embertje lö li meg. A boldogtalanságnak, amit megtapasztal, amit folytonosan átél, am i ellen dühöng vagy am i ellen harcot indít, ennek a bol­ dogtalanságnak az oka a bűn. Nem tudjátok elhin­ ni, hogy mennyi sérült ember van, aki gyermekko­ rától kezdve nem kapta meg az értékelést. Valami eltört benne, s annyira sérült, hogy nem tud szeret­ ni. Nagyon leegyszerűsítve ezt az evangéliumi részletet, amikor Jézus odaáll, rámutat a többiekre, s azt mondja: úgy szeressétek, hogy bármit tesztek neki, mintha nekem tennétek. Akkor mondom egy hozzám közel álló ember­ re, hogy ismerem őt, ha tudom, hogy különböző helyzetben hogy gondolkodik, viselkedik, cselek­ szik. Ehhez sok találkozásra, személyes kontak­ tusra van szükség. Isten megismerésének is az emberi természetből kiindulva ezen az úton kell elindulnia, az igazi megismerés azonban csak ez­ után kezdődhet, a kegyelmieszközöket felhasznál­ va valóban úgy élek, ahogy Jézus Krisztus elém élte az életét. Amikor vétkezem, mindannyiszor bi­ zonyítom, hogy nem ismerem eléggé az atyát. Lé­ tezik ugyanis egy világi értékrend és egy atyai ér­ tékrend. Azt hiszem egyikőnkről sem lehet elmon­ dani, hogy a világi értékrendet követi, csak sokszor kompromisszumokat próbálunk kötni a kettő kö­ zött, de ez nem járható út. A bűnbánat által jobban megismerem és elfogadom önmagamat, mert közben az Atya értékrendjéhez hasonlítom az éle­ temet. Elhatározásomban felteszem, hogy őt ma­ gát, a megismert igazságot fogom iránytűként használni. Ősi ellenségem a bűn, mert belerondít minden jó szándékomba. Belekavar az emberiség jószán­ dékú kezdeményezéseibe is. Ugyanígy ősi ellensé­ günk halál, az, hogy meg kell halni. Nincs kivétel. Jézus nem ismerte volna az embert, az élet, ha nem számol azzal, hogy az ember végigkínlódja az életét, ha nem látta volna azt, hogy az ember folya­ matosan vereséget szenved. Ha nem hozott volna megoldást a két ősi ellenséggel, a halállal és a betegséggel való küzdelem végkimenetelére, ak­ kor illúziókat kergetett volna a m i Urunk. Jézus szabadító. Mitől szabadít meg engem az Úr? Nem szabadította meg az emberiséget a szolgaságtól, a gazdaságiproblémáktól, a természeti csapásoktól. Számunkra Jézus csak akkor lesz a szabadító, ha Jézus Krisztus üdvözítő. A szabadító valamit el­ vesz, az üdvözítő ú j életformát kínál, lehetőséget arra, hogy az eddigiterheimet ledobva más ember­ ként éljek. Pocsék érzés a bűn, mert tudom, hogy önmagam nem tudok kimászni belőle. Belátom, rossz voltam, hülye voltam, másként kellett volna csinálni, talán e l is határozom, s másnap ugyanúgy csődöt mondok. Hát akkor hol van itt a szabadu­ lás? Jézus Krisztus mindannyiunkért meghalt. Nem azért kellett meghalnia, mert a mennyei Atya vérengző módon várta, hogy valakitjó l megbüntet­ hessen az összes ember mocskos bűneiért, ha­ nem azért, mert olyan engedelmes szeretettel akarta hirdetni itt a földön az Atya üzenetét, s ez az 163 �palócföld 92/2 engedelmesség sodorta ő t a keresztig. Eshetek óriásiakat, taknyoIhatok embertelenül nagyokat, megkaptam a lehetőséget arra, hogy még innen is, a legsárosabb sárból is fö l lehessen kelni. Jézus nem azt mondja, hogy azután többé nem lesz vé­ tek, hanem azt mondja, hogy próbáljam meg az Atya szeretetét viszonozni. Mindenhonnan van visszaút A haláltpedig az­ z a l győzte le, hogy ő maga is vállalta, hogy átmegy a halál alagútján, a föltám adásával je lz i a folyta­ tást, ezzel eleve kive ri a fogát a halálnak. A földi élet meg az örök éle t között van egy kapu, ez a halál, és ennél a kapunál a ha lá l a portás, Ide fokozta le Jézus az ő si ellenséget (Hogy érzitek magatokat az ötödik napon a tábor vége felé?) - Nagyon nagy örömmel vettem, hogy meghívtak, mert én nem vagyok regnumi. Csak azt tudom mondani, hogy akik benne vannak, nem is tudják, hogy miben vannak benne. Akik pedig kívül vannak, azok nem tudják, miben nincsenek benne. Vidéken, fő­ leg kisebb falukban nincsenek közösségek, akik ilyen lehetőséggel élik tovább a keresz­ tény életet. - A tegnap esti virrasztás igen kedves volt. különösen a fiatalok lelkesedése, és ami en­ gem mindig megragad, a mélyen átélt hite. Ez azt hiszem, garancia a jövőre nézve is ebben az országban. - Tegnap legmegrendítőbb volt a számom­ ra amikor az erdő szélén letelepedtünk a négy állomás egyikén, s Beton atya elmondotta azt, hogy miként lett ő pap, mi a pap dolga, felada­ ta. és mi a hívek kötelessége, hogy a papokat megerősítsék. Én 1941 és 46 között voltam a Regnum Marianum tagja, s bár akkor egy ki­ csit más formája volt. lényegében ugyanezt a légkört, szellemet árasztotta belénk, amit ké­ sőbb mi adhattunk tovább. Gyermekeink sor­ ban ennek a mozgalomnak a keretében nevel­ 164 kedtek olyanná, amilyenné. Legidősebb lá­ nyunk 33 éves. rajztanár ugyan, de szerzetes lett, két fiunk 28 évesek, mindegyike pap lett, egyik világi, éppen itt van, a másik ferences. A család egyik szemefénye, 12 éves gyerme­ künk ebben a táborban, mint a Mau-Mau cso­ port tagja aktív módon vesz részt. - A virrasztás csodálatos élmény volt. Va­ lami fantasztikusan, szívszorítóan szép volt. Nem az, hogy öt perc múlva feláll, hanem két órát végigtérdepel, végigimádkozik. Tényleg azt tapasztalhattuk meg, hogy minden egyéb lényegtelen, ezek az abszolút fontos értékek, nem számít a többi. Ezt nem azért mondom, hogy ne dolgozzunk tisztességesen, mert az is legyen a helyén, meg a család is. - Nekem a keresztségi fogadalom megújí­ tása jelentette a legnagyobb élményt, mert aközben úgy éreztem, hogy egy emberben észrevettem Jézus Krisztust. - Nekem ez a gyónás volt a legjobb. Meg a Pater ízesen előadott beszéde, amit nekünk, kamaszoknak mondott tegnap este. A szentmi­ séről meg az áldozatról. És talán a tábortűz. - Énnekem, papnak, csodálatos élményem ez a lelki tisztaság, az egymás szolgálata, ahogy éjt nappallá téve dolgoznak, mindenki a másikért. Aztán meg az is, hogy azon a helyen, ahol a káromkodás meg a mocskos beszéd ivódott bele a falakba, és a szek­ rényeknek a belső oldalán a mocskos, obszcén kifejezések olvashatók, most imádsággal telí­ tődött meg. Éjszaka félórás beosztással ezek a kis huligánok, tinédzserek szentségimádást tartottak. A két órás adoráción meg teljesen önkéntesen zsúfolásig megtöltötték a termet. Ugyanakkor olyan tábor is, ahol szórakozni, kirándulni, fürdeni, strandolni lehet. Egé­ szében jellemnevelés, minden nagyképűség nélkül. - A csúcs a sokszínűségben eddig a szent­ ségimádás volt, és nagyon szép volt a bűnbá­ nati liturgia eddigi része is. Ilyen formában jó körülmények közt lehetővé tették. Mind a �Regnum házfőnöke örömmel állapíthatom meg. hogy alig hallhattam disszonáns hango­ kat. - Akik igazán ism erijük Krisztust, és reményke­ dünk benne, kérjük hangos szóval és bizalommal. - Még alig, hogy megérkeztünk, holnapután m ár haza is megyünk, add Uram, hogy ittlétünk ne csak ide i nyarunk egy kellemes epizódja legyen, hanem tábori élményeink, szolgálataink és foga­ dalmaink tartós bélyegként kísérjenek további éle­ tutunkon. - Urunk add, hogy m unkálkodjék bennünk örökséged a te igazságod alázatában, a cselekvő reményben, a résztvevő szeretetben, hogy általa áldottak legyünk gyermekeinkben, a m agyar ifjú ­ ságban. - Imádkozzunk a betegekért is, különösen egy fiatal paptestvérünkért, a kit négy hete ifjúsági pasztorációjára készülve baleset ért, s m ost bénán fekszik. Urunk oldd meg ezt az emberileg megold­ hatatlan b a jt! Testileg vagy lelkileg, ahogy a te akaratod szerint való, hogy ne érezze sem ő, sem többi beteg testvérünk, hogy “Istenem, Istenem, m iért hagytál e l engem !” - Urunk, te szeretsz és megbocsátasz. Kö­ szönjük és kérjük szeretetedet és megbocsátáso­ dat nagy családunk éiő és meghalt tagjai nevében. - Kérünk, Uram, add, hogy irgalm adból újjá­ születve hitünkben és regnum i mivoltunkban meg­ erősödve térjünk haza, hogy jobban szolgálhas­ sak. - Kérünk, hogy a Regnumnak a jövőben is sok jó vezetője legyen. - Könyörögjünk! Irgalmas Istenünk, a te akara­ todból szenvedett Krisztus az egész világ üdvössé­ géért, add népednek a nagy elhatározást, hogy merjen neked bem utatott égő áldozattá válni, és így beteljesedjék szeretetednek teljességével. Kér­ jü k ezt a m i Urunk, Jézus Krisztus által. ( Hogyan sikerült a tábor? Mi volt az, ami leginkább megérintett benneteket?) - Nem szeretem a testet és a lelket külön cincálni, mert az ember egy. Sokszor beszé­ lünk arról, hogy a Regnumban a termé­ szetesből építkezve, alapot felhasználva oltjuk bele a kegyelembe. Gyakran az volt az érzé­ sem, hogy még nem érkeztünk el az igazi ősfor­ ráshoz, de például a mai nap egyes mozzanatai azért számomra azt jelezték, hogy azért gyalo­ golunk a forrás felé. Ami megérintett: a kicsik s nagyok együttléte, a szolgálat, az odaadás. - Remekül sikerült. Nagyon életszerű ez az egész dolog. A tizenévesek altáborában a magyar szentekkel foglalkozunk, vagyis in­ kább a bennük megtestesülő értékekkel. Játé­ kokkal próbáljuk meg őket közelebb hozni ezekhez. Például az, hogy kapnak a trikójukra bizonyos jeleket. Kapnak Szent László jel­ vényt. az, aki valami küzdelemben hősies, a Szent Erzsébetről elnevezett dísz az a nagylel­ kűség, figyelmességnek a jele. A százhúsz gyereket felosztottuk négy történelmi városra, s napvárat kellett építeni. A második nap tör­ ténelmi játékokat hoztunk össze a sporttal: ka­ rikahajtás, lovaglás, ágyúgolyó rugdosás. Harmadik nap elmentünk kirándulni, ahol a besenyőkkel kellett egy számháborús csatát vívni. Ma elkezdtük a termékgyártást a holna­ pi vásárra. - Mintha hét napig egyfolytában vasárnap lett volna, úgy érzem magam. 6. nap: Teljesen a tied! “Aki eszi az én testemet és issza véremet, az élni fog!” (Hogyan sikerült a tábor? Mi az, ami legin­ kább megérintett benneteket?) - A vár-játék, mert tornáztunk, gólyaláb­ verseny volt, tollasozás, labdapattogtatás és minden ilyesmi. 165 �palócfö ld 9 2 /2 - Ma vásár lesz. Lesznek például agyagból készített figurák, fonások, övék. Voltak nagyobb gyerekek, akik megtanítottak ezek­ re. - A legjobb az volt, amikor kirándulni mentünk tegnap. Oly an jó volt, mert mesél­ tünk egymásnak. En is meséltem egy jó hosszú mesét. Nem egészen hisszük el, hogy Isten egészen emberré lelt. Lemondott isteni mindentudásáról és hatalmáról. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa: az Isten szeretetét. Mindenre számított a gelileai igehirdetés elején, csak arra nem, hogy kivégzik. Jézus nem azt mondta, hogy ő a világ értelme, magyarázata, hanem azt, hogy ő a világ világos­ sága. Az áldozat meghozatala mindig örömben fo­ gan, és minden ajándékba belesugárzik a végső ajándék. Önmagamat neked adom. Én férfi létemre szeretem a virágot, mert ez az igazi ajándék, ugyanis nincs semmi haszna. A jó l tanulsz, biciklit kapsz! - A szerződés jó pedagógiai eszköz is lehet, de nem ajándék. Az ajándéknál ugyanis az érdem zavaró. Ha megérdemlem, nem ajándék. (Hogyan sikerült a tábor?) - Végül is játszottunk velük mindenfélét. Bábukat készítettünk, nemezlabdát, gipszből mindenféle állatokat. Azt hiszem, nagyon él­ vezték, legalább is nagyon sokszor belefeled­ keztek. Templomot is építettünk. Jó cseleke­ detekért lehetett téglát kapni. Figyelem, figyelem, közhírré tétetik, hogy tallé­ ros vásár rendeztetik 3 -5-ig a Vll-es épület előtt. A vásáron kapható kerámia, filc és fontott munka! Ezen kívül az ott lévők megcsodálhatják a hármas 166 altábor előadásában különböző mondákat, legen­ dákat rajzokkal illusztrálva! Hölgyeim és uraim. Szent Imre herceg legen­ dája. Itt látható Szent István király,aki még kicsike, és Vajknak nevezték először. Nagyobb lett, öt-hat éves korában elkeresztelték István királynak. Na­ gyon sokat imádkozott kisebb korában. 10001001-ben István királyt megkoronázták. Egyszer István király egy nagyon nehéz vadászatról haza­ tért, lefeküdt, elaludt, s azt álmodta, hogy a bese­ nyők betámadtak az országba. Legyőzte őket és kiűzte az országból. Szent Istvánnak a gyerekét Szent Imre hercegnek nevezték, aki egyszer el­ ment vadászni, s huszonnégy éves korában egy vadkan fölöklelte hátulról. Itt hátul pedig látható a magyar címer, amely két angyal tartja. - Ma volt a fiataloknak az akadályverseny, amit mindenki örömmel vett. Tíz kilométer volt a táv, nem volt megerőltető, inkább szel­ lemi munkát igényelt. Az első akadály az volt, hogy a hét szentséget kellett elmagyarázni pantomimban süketnémáknak. A második: egy cigányputriba keveredtünk, s ott azok kö­ nyörögtek nekünk, hogy adjunk pénzt, mittu­ domén, s akkor mi odaadtuk nekik minden pénzünket. De volt, aki azt mondta nekik, menjenek dolgozni. Utána tekeregtünk na­ gyon sokáig, s végül ráakadtunk egy állomás­ ra, ahol ebédet osztottak. Utána egy angol úri­ emberrel beszélgettünk. Szállodát akart építe­ ni Tihanyban, mi pártokra voltunk oszolva, a mi csoportunk volt a kormánypárt, s engedélyt adhattunk vagy nem adhattunk. Továbbmen­ tünk, s ott volt Magyarország határa. Át­ mentünk a hídon, ott felvidékiek voltak, erdé­ lyiek és jugoszlávok, vagyis vajdasági magya­ rok. Volt egy amerikai úriember, akit arról kel­ lett meggyőzni, hogy valami támogatást �nyújtsanak nekik. És közben ezekkel kellett beszélgetni, ezekkel a románokkal, erdélyi magyarokkal pontosabban, felvidéki magya­ rokkal, hogy milyen a helyzetük. Közben kel­ lett rajzolni egy vaktérképet, be kellett rajta jelölni Magyarországot István korában, a tö­ rök hódoltság alatt és Mária Terézia idején. Első Este szentmise, utána tábortűz Másnap reggel mindenki más programot űz Volt itt Blank-előadás, később csevegés Délután volt Balaton, tánc, ismerkedés. Szerda reggel álmosan újra együtt vagyunk. A nagy színház termében kifáradhatunk, Mesésen szállt ránk az est, de nem kókadoztunk Utána a táncházban sokat múlatunk. Másnap reggel kezdődött a nagy kirándulás Három falu templomában két előadás Otthon Grillusz Dániel Szent Pált idézte Gyertyatényes imádság a napunk tetézte. Péntek volt a lelki nap, nagy megújulás Ovisoknak, bölcsiseknek romlátogatás Szürkületkor sörparty, nagy zenés buli Éjfélkor a napunkra felkerült az “i.” Barsi atya a komptól késve befutott Addig Mikó barátunk kórust alkotott Gellért atya mindenkinek békésen felelt Délután az előadás mindent felkevert. Itt az esti tábortűz, vidáman éneklünk Szervezőknek, rendezőknek mindent köszönünk Holnap záró szentmise, aztán indulunk, De azért az egy hétért áldott légy, Urunk. 7. nap: Itt a kezem! “Barátomnak mondalak titeket!” Köszönöm, hogy elfogadtátok azt, hogy irányít­ hattam a heteteknek a programját, hogy dolgozhat­ tam és száguldozhattam értetek. Szívből remélem, és bízom benne, hogy nektek is igazi tábor volt, ti is jó l éreztétek magatokat, és nagyon szé­ pen köszönöm, hogy segítettétek a munkámat. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy néhány programot megszerveztetek, vagy amikor kértem valamit, megcsináltátok, hanem abban is, hogy amikor nem reggeliztem, kedvesen kezembe nyomtatok egy kiflit, vagy úgy mentetek e l mel­ lettem, hogy “hajrá, menni fo g ”. Kívánok mind­ annyiótoknak ennek a tábornak a szellemében tevékeny heteket ezután is. Köszönöm nektek, hogy itt voltatok, köszönöm, hogy elfogadtatok, szi­ asztok. Kamarás Pista sokunk orra alá odadugta a mikrofonját, a legváratalanabb pillanatokban meg­ kérdezte: M i t j e l e n t n e k e d a t á b o r ? H o g y é r z e d m a g a d ? Mi t v á r s z t ő l e ? Rendkívül fontos volt ez a tisztázó kérdés nekem is az elején és a végén is, hogy m i volt fontos nekem személyesen, Blackens­ tein Miklósnak? Az a benyomásom, hogy a Reg­ num együtt élt. Minden tábor mindig az élet teljes­ ségét jelentette számomra. Tíz-tizenkét év óta tö­ kéletesen nyugalomban élünk, papjaink kilói, az asszonyok termékenysége, a lányok csinossága, a fiúk nagysága je lzi azt, hogy hét gazdag esztendő után kell újra számot vetni, hogy nehogy elhízzunk. Nagyon nagy ajándékot kaptunk, gazdagodhat­ tunk, de tovább kell adnunk mindezt Nemcsak befelé. Én egy tábor zárásakor sohasem tudom meg­ mondani, hogy egy tábor hogy sikerült, csak azt, hogy jó l éreztem magam vagy nem. A következő időszak cselekedetei és döntései, lásd szeretet, fogják igazolni, hogy született-e bennük valaminyi­ tottabbság a Szentlélek Úristenre, hogy konzseni­ álisabbak lettünk-e korunkkal, mer a tábor igazán akkor volt jó. Úgy érzem, sikerült komplex módon gondolkodni az életről. Az imának, a játéknak, a sportnak, a kultúrának - mindennek, am i a teljes magyar vertikumot, a teljes kultúrát jelenti -meg- 167 �palócföld 92/2 mozdultak a különféle csírái. Ez a Regnum ősi hagyománya. A spanyol találkozik az indiánnal és megkérde­ zi: Uram, ön inka? Az vagyok, de kérdezze meg a bátyámat, az még inkább. Ha ránk kéreznének, hogy “Önök katolikusok? Maguk a magyar egy­ ház?” “Igen, természetesen de kérdezze meg a töbieket, azok még inkább.” Ha ez az alázat, ez a nyitottság megvan bennünk, akkor én nem félek. Egy ú j koszak nyitányaként nagy alázatosan, na­ gyon nyitottan, nagyon kollegiálisan kell viselked­ nünk. Nem csak a lelkünket kell ilyen szépen, pre­ cízen érteni, hogy része vagyunk egy nagy közös­ ségnek, egy világközösségnek, egy magyar közös­ ségnek. Azt hiszem, ez sokunk számára léptékváltás, irányváltás, szempontváltás. Eddig valamiolyasmit csinált a Regnum, amit a Picard professzor, a fran­ cia mélytengerkutató, de most új helyzet jön elő: Ha megbíznák Picardot egy tihanyi méricskélésre, nem hozná e l azt az iszonyú szerkentyűjét a japán vizekről. Itt más a feladat: felszíni hajózás, ahol pontos tájolás kell, és kellő üzemanyag, és prog­ ram. Aminek nem kell változnia, az a kisgyerek pasztoráció, a kiscsoportos munkamódszer, a ve­ zetőképzés. Nekünk van egy partituránk, egy ne­ velési rendszerünk, amit a gyereknek nem mon­ dunk el, s ettől szép a Regnum. Nincs agyondu­ málva, agyonideologizálva, mégsem rutinból dol­ gozunk, és nem szélhámoskodva. Semmi nem köt minket, kizárólag a józan ész meg a lelkiismeret. Itt tényleg az Úristen kezünkbe adta ezt az egészet. Demokratikusan ezt a részét valóban alulról ke ll felépíteni. Ahogyan a nagy de­ mokráciák. Okosan működő parlamentek. Vala­ hogy úgy kéne majd megállapodni nyitottabban, dinamikusabban, megfelelő ú j struktúrában. Zárszómban arról szeretnék beszélni, hogy mit adott a Regnum a világnak. Én azt hiszem, hogy ebben a m ai világban az emberek többsége a do­ lognak a könnyebbik végét próbálja megfogni. Az 168 egyetlen dolog, amit m i adhatnánk a világnak: asz­ kézis és a másiknak a szolgálata. Áldozat nélkül egyszerűen kapcsolatot sem lehet teremteni. Ak­ kor, amikor az ember kapcsolatot teremt egy má­ sikkal egy közösségben, kiszolgáltatottá válhat, az, amit ő értékesnek tart, megsérülhet. Most azt hi­ szem, sokkal nagyobbak az egyéni kísértések a fogyasztó társadalom felé. Kinn voltunk a családdal együtt hosszabb ideig Kanadában, s tegnap az amerikai televíziósok kér­ dezték, hogy miért jöttünk haza. ők meg vannak győződve, hogy az ő országuk a világ közepe. M i is gondolkoztunk azon, hogy hazajöjjünk, ne jöjjünk haza. Bizonyos értelemben egy nagyon kényelmes élet volt. Dehát volt nekem egy álmom. Még vala­ mikor a hetvenes évek közepén, amikor még ke­ mény idők voltak, egyszer éjszaka arra ébredtem föl, hogy kinn zörögnek, kopognak, verik az ajtót. Gondoltam, most akarnak elvinni. Kimentem az aj­ tón. És nem volt ott senki. Kinéztem a lépcsőház­ ba. Szerencsére csak álmodtam. Aztán egyszer ezt újra álmodtam Kanadában, s akkor eszembe jutott, hogy én most ideát vagyok, itt nem jöhetnek. És amikor arról beszélgettünk, hogy jöjjünk, maradjunk, s azt mondtuk, a közösségért visszajövünk. - És amikor körülnézek rajtatok itt, meg lenn a sörpartin, a nyitómisén, úgy érzem, jó l választottam. (Hogyan sikerült a tábor? Mi volt, ami legin­ kább megérintett benneteket? - Mint a Regnum egyik vezetője, nagyon örülök, hogy közös nevezőre jött a nullától nyolcvan éves korig terjedő Regnum-tagság. Nagyon sokat jelentett nekem, papnak, a bűn­ bánati liturgia, s a rendkívül komolyan vett szentgyónások, az előforduló feszültségek és kisebb-nagyobb szeretetlenségek jóvátételé­ nek őszinte vágya. - Hétfőn volt a kislányom névnapja. Ezt úgy ünnepeltük meg, hogy elszaladtam mel­ lette, háromszor megpusziltam, s boldog név­ napot kívántam neki. Otthon ez egészen más­ képpen lett volna, mégis valami. Nagyon-na­ gyon varázslatos volt így csinálni. Nagyon �meg vagyok elégedve, legelsősorban a beszél­ getésekkel. Akik találkozni akartak, megke­ reshették egymást, és igazi, baráti, mély be­ szélgetéseket folytathattunk. - Volt ez a lelki nap, amikor több gyónó volt, mint az atyák várták. Nagyon szép volt a zárómiséje is, nagyon nagy élmény volt. És hát eleve ez egy csúcsélmény, hogy mindenki ennyire kedves, hogy ennyire elviseljük egy­ mást. Ez ami ebben az országban a legna­ gyobb hiánycikk. - Örülök, hogy ebbe beleugrottunk. Így a Regnum, mert ez a tábor merőben más, mint az eddigi hagyományaink és ehhez azért bátor­ ság kellett, szombaton, hogy sikerült, és min­ denképpen. Nagyon örülök, hogy a tegnapi bűnbánati liturgia kétségkívül egy nagy pilla­ nat volt. És a tegnapi sörparti szintén. A maga végletességével a kettő, s talán nem is vélet­ len, hogy egy napon volt, s hogy pénteken. - Nekem újdonsült diakónusnak nagysze­ rű lehetőségem volt az oltár előtt szolgálni egy nagy közösség előtt. - Az ifjúsági altáborban vettem részt. Elég strapás volt. Jól megdolgoztattak. Állandóan kirándultunk. Zacskóból ebédeltünk. - Jó volt. mert számomra, az egyik vezető felszínre hozta gyengeségeinket, azokat a pontokat, ahol változtatni kell. - Jó lehetőség adódott regnumi öntuda­ tunk, azonosságunk tisztázására. - Megerősödött bennem, hogy az Evangé­ liumot csak közösségben lehet megélni, s erre a Regnum egy borzasztóan jó keret, azért, mert az összes korosztályt befogadja. Nagyon életszerű, csak azt kívánja, hogy legyünk természetesek, nem kíván lehetetlent az átlag honpolgártól, csak annyit, hogy ter­ mészetesnek vegye országának sokszínűsé­ gét. 169 �palócföld 92/2 170 �palócföld 92/2 Peák Ild ikó Emberi módon, emberi szavakkal szólni... Farkas András ( 1920 - 1991) Kortárs művészetünk talán egyik legjellemzőbb vonása az erős érzelmi effektusok alkalmazása, a megdöbbentés - vagy meghökkentés - a sokkolás. Nem véletlen, hiszen világunk percről-percre változóban van, új meg új, gyakran durva, erőszakos hatások érnek bennünket. Nem meglepő tehát, ha napjainkban egyre kevesebben vannak,akik állandó értékeket - az esztétikumot, a harmóniát, a humánumot, az Ember tiszteletét - állítanak célul maguk elé. Különösen, ha mindezt “közérthető” formában, ugyanakkor magas mű­ vészi színvonalon teszik. Farkas András ezt az utat választotta, s járta végig. 1920-ban született Abaújszinán, a mai Cseh- és Szlovák Köztársaságban - földmű­ ves család hetedik gyermekeként. A Képzőművészeti Főiskolát 1944-ben végezte el. A világháborúban rövid katonai szolgálat után szovjet hadifogsába esett. Szabadulása után el­ őbb Nagykállói, majd 1947-től Balassagyarma­ ton élt és tanított. Tagja volt a Művészeti Alap­ nak és a Magyar Képzőművészek Észak-ma­ gyarországi Területi Szervezetének. Rend­ szeresen vett részt csoportos kiállításokon, s számos egyéni tárlata nyílt meg. Művészi munkássága jutalmaként több ízben nyert pályá­ zati díjakat, plaketteket - így 1971-ben Ma­ dách-emlékérmet. Szinte élete utolsó pillana­ táig festett, dolgozott. 1991-ben halt meg Ba­ lassagyarmaton, mindenki számára váratlanul. Nemcsak kiváló alkotó volt, hanem kitűnő pedagógus is. Volt diákjai, taníványai ma is szeretettel, tisztelettel emlékeznek rá. Nehéz feladat, s egyben önkényes, szub­ jektív tevékenység egy alkotó életművét kate­ góriákba rendszerezni, témakörök, műfajok köré csoportosítani. Ha mégis megkíséreljük úgy tűnik - Farkas András munkássága három nagy egység; a nógrádi emberek, a táj, vala­ mint a szépirodalom ihlette illusztrációk köré rendezhető. Farkas András művészi világa emberköz­ pontú világ. Példaképe a nagy klasszikusok kö­ zül - bár csodálta Michelangelo emberfölötti titánjait, szibilláit - Rembrandt és Velasquez volt, akik a hétköznapok egyszerű embereit tud­ ták áhítatot keltő, költői magasságokba emelni. Művein szűkebb világának - Balassagyar­ matnak, s a környező falvaknak - lakóit, pa­ rasztembereket, egyszerű kisembereket, asz­ szonyokat, szomszédokat örökítette meg. Fi­ gurális helyszínei kiválasztását döntő módon befolyásolta származása, a földműves család öröksége. Számára ez az életforma volt a legkedvesebb és legértékesebb. Hiszen a pa­ rasztember tökéletes összhangban, harmóniá­ ban élt a természettel. Szerette s becsülte a 171 �palócföld 9 2 /2 termőföldet, az állatokat, értett hozzájuk. Éle­ tét kitöltötte, megnemesítette a teremtő munka s annak öröme. Ezt a harmóniát tartotta Farkas András a legfontosabbnak, s maradéktalanul tudta megjeleníteni alkotásain. Emberalakjai nem szépek. Arcuk meg­ gyűrt, derekukat meggörbítette a munka. Mégis szép a “kemény vágású ránc” arcukon, hajlott hátuk ellenére sem törődöttek, eleset­ tek. Nehéz léptűek, zömökek, mégis nemeseb­ bek, mint Millet kétes idillt sugalló figurái. Méltóságteljesek, kevés mozdulatúak, szűk­ szavúak; erőteljes és örök érvényű típusok. A művész néhány kifejező mozdulattal, arcvo­ nással jellemez, mégis mindent elmond róluk. A háttér - kis házak, pajták, faluszéle vagy szántóföld - szintén jelzésszerű, mégis hite­ les. Az alakok a gyakran alacsony horizont előtt szinte megnőnek, felmagasztosulnak. Farkas András festményeinek színvilága szándékosan visszafogott. Alapozatlan papír­ lemezre, mégpedig egyszerre festette kompo­ zícióit. E módszerrel a vízfestményhez, pasz­ tellhez hasonló hatást ért el olajképein. Szíve­ sen használt földszíneket, a barna árnyalatait - ebben is a távoli mestereket, Rembrandtot, Velasquezt követve - festményei mégsem sö­ tétek, reménytelenek. Földműves őseihez hasonlóan rosszul érezte magát a városban, lélekben falusi em­ ber maradt, Ő azonban ecsettel közeledett a szeretett földhöz. A természet ölén élő embe­ rek mellett szívesen festette, rajzolta magát a természetet. Ugyanazzal az alázattal közelített tárgyához - elsősorban az ipolymelléki tájhoz -, valamint figuráihoz. Tájképei - akvarelljei, raj­ zai - lazább, pasztózusabb ecset, vagy tollvoná­ sokkal készültek, mégis az előbbiekhez hasonló­ an összefogottságot, harmóniát sugároznak. Tájképein az apró részletekben is érezzük az erőt, a végtelenséget. Az ártéri erdők, a dombos táj nyugalmát a madarak, fürdőző lo­ vak, a kis házak, a nyugodt mozgású emberek nem zavarják meg, inkább kiegészítik, telje­ 172 sebbé teszik azt. A vonalak, színek, formák összhangja a romlatlan természet költőiségét sugározza. Még a düledező, omladozó pajta is poétikus Farkasnál. Tájképei sem idillikusak azonban - csupán a körülöttünk lévő, szinte ész­ revétlen szépet szeretné megmutatni a művész. Mesterien bánt nemcsak az ecsettel, hanem a tollal is - apró vonásai nyomán kirajzolódik szemünk előtt a felhő járása, a falombok zúgása, a fű zizegése. Szigorúan ügyelt mégis az ará­ nyokra - grafikái nem szárazak, aprólékosak. A rajz, a festészet, valamint a tanítás mel­ lett Farkas András életét az irodalom töltötte ki. Az írott szó szerepe pedig számtalan il­ lusztrációra ihlette. Alkotói felfogásához hí­ ven elsősorban a magyar- s a világirodalom klasszikusai ragadták meg képzeletét. Szerette a magyar múlt neves literátusainak - Balassi Bálintnak, Pázmány Péternek - verseit, írása­ it. A múlt század hazai irodalmából a világvi­ szonylatban is örökérvényű, időtálló Petőfi-lí­ rához, s a madáchi Tragédiához (utóbbihoz több változatban is) készített illusztrációkat. Széles körben ismertek Babits Eratojához ké­ szült leheletfinom, érzékeny rajzai. A világirodalom lírikusai közül - többek között -, kedvvel illusztrálta Villon olykor fanyar hu­ morú, olykor tragikus hangú balladáit. Külö­ nösen szerette, szívesen olvasta és öntötte gra­ fikai formába az orosz klasszikusok - Doszto­ jevszkij, Tolsztoj, Csehov, Gorkij és Gogol regények, novellák jeleneteit. Szövegképei kitűnő, tömör jellemábrázo­ lások. Technikájuk, megoldásaik skálája rendkí­ vül széles - a formákat csupán jelző, finom kör­ vonalaktól az erőteljes, vibráló tollvonásokon át a pasztózus, foltszerű hatásig terjed. Egy-egy történelmi kort felidézve felhasználja a korabeli művészeti stílust, saját, egyéni formakincsébe beillesztve. Ezzel hiteles és jellemző atmoszfé­ rát teremt, egy-egy grafikai lapon cselekménysorokat, az írott szöveg lényegét összegezve. “Meghallani a kor üzenetét, hozzásegíteni az embert kora megismeréséhez, keresni az �igazságot.” Ez a mondat nemcsak Farkas András tok. Mindegyiken ugyanazzal az örömmel, át­ illusztrációinak, de alkotói felfogásának, útkere­ éléssel dolgozott. sésének, egész életpályájának mottója is lehetne. Ízig-vérig nógrádi festő volt, s annak is Kereste a művészet igazságát. Vitába vallotta magát: nem melldöngetve, hanem eb­ szállt mindazokkal, akik a művészet feladatá­ ből fakadó íratlan kötelezettségeit átérezve nak a megdöbbentést, sokkolást tartották. Az volt az. Látóköre, alkotói intelligenciája azon­ “anarchikus”, széttöredező felépítésű festmé­ ban túllépte Palócország határait, s megóvta őt nyekkel, grafikákkal szemben a gondolatokat a provincializmustól. Nemcsak munkássága, ébresztő harmóniát, összhangot állította. Az személyisége is többrétű volt. Szenvedélyesen avantgarde, s a transzavantgarde elidegene­ szerette az igazat, dinamikus emberként heves dettségét az emberközpontú - ugyanakkor a vitákban is kiállva érte. Kedvelte a jó társasá­ természet belső egyensúlyán alapuló - világ got, melynek körében szívesen élcelődött, tré­ nevében tagadta. Nem alkalmazott bonyolult fálkozott. Önmagáról szólva azonban mindig jelképrendszereket, áttételeket — művei ön­ szemérmes volt, visszafogott. Gondolatait magukért, önmagukról beszélnek a humánum szép, ízes nyelven fogalmazta meg. nevében “emelik fel szavukat”. Ars poeticája szerint mindig olyant kíván És Farkas András mégsem élt “elefánt­ elmondani műveivel, mely szélesíti közönsé­ csonttoronyban”. Természetéből fakadóan ge látókörét, gazdagítja érzelmeit. - Festmé­ művészetéhez szervesen hozzátartozott az nyei, grafikái az örömet nyújtó harmóniára, életöröm, az élet igenlése. Művében a nagy- esztétikai értékekre, s embertársaink iránti formátumú festmények, “súlyosabb” grafikák tiszteletre ébresztenek. mellett megfértek a gyermekportrék, az anya­ Farkas András mondanivalója talán még ság gyengéd képei, a meztelen női test dicsé­ aktuálisabb, megszívlelendőbb lehet napja­ rete, kis, gyakran humoros életképek, vázla­ inkban, mint életében volt. 173 �Szabó Péter Farkas András törvénye Amikor hírül kaptam Farkas András halálhírét, első levertségem után sokszor meg­ hallgattam Lublini János 1537 és 1548 között keletkezett gyűjteményéből az egyik reneszánsz táncot. Ez a zene emelt ki összetörtségemből, s már a temetésre is e hangokkal a fülemben mentem el. Akkor még nem tudtam pontosan megnevezni, hogy miért találkozott össze bennem a reneszánsz dallam és a Farkas András halála fölött érzett gyász. Mi van ebben a gyászban, hogy a reneszánsz fejedelmi bevonulások zenei hangulatában kíván feloldódni? Ma már jól tudom, hogy a halál győzelme Farkas András fölött csak a viaskodás első felvonása volt, mert “Bandi bácsi” újra a küz­ dőtérre lépett. Képeiből falanxot alkotva állt fel, s így bocsátkozott a nehéz tusakodásba. A halálos öklelés megtört - győzelmet aratott a halál fölött. Tornapajzsait mappák őrzik, egyrészük lakások falait díszíti, s a tornapajzsok közül nem egy helyet kapott a most megjelent kiadványban, a Madách illusztrációit össze­ gyűjtő könyvben. Balassagyarmat festőfeje­ delme e percekben is diadalmenetét járja. Farkas András nem könnyen jutott hozzá a fejét koronázó diadémes festőbaretthez. Sze­ génységbe, sokgyermekes paraszti családba, kisebbségi sorsba született, ám súly alatt nö­ vekszik a pálma - szokták mondani - s az ő pálmája a különösen nehéz súlyok alatt külö­ nösen magasra növekedett. Közhelyszámba megy az a mondás, hogy a művészet nem csupán a természet másolása, hanem alkotás sajátos emberi törvény szerint. Farkas András törvénye, a természet lényegi dolgainak a fel­ fejtése volt. “Kevés vonallal, csak a lényegre koncentrálj!” - írta egy levelében. Hogy mit értett pontosan a lényegen, persze maga sem magyarázhatta meg tételesen, hiszen ösztönö­ sen érezte meg a valóság lényegét. De eljutott a lényegig. Hogy milyen törvény gyúrja át a természet elemeit műalkotássá? A reneszánsz, a manie­ rizmus, a barokk művészetelméleti irodalma a magyarázatot a különféle ideaelméletekben találta meg. A művész - úgy tartották - az isteni inspiráció nyomán az elméjében megfo­ gant ideát, előképet váltja át a rajz segítségével látható, konkrét műalkotássá. A természet konkrét formáinak felhasználását még azok az ideaelméletek sem tagadták meg, amelyek szerint az előkép a művész agyában a termé­ szettől függetlenül jött létre. Az ideát - úgy vélték - a művész a természeti formák ábrázo­ lásával fejezi ki úgy, hogy a természetből az ideának megfelelő dolgokat emeli ki, vagy mint például Grecoról gondolták, a természet formáit az ideának megfelelően torzítja. Farkas András koraifjúságától kezdve von­ zódott a múlt nagy klasszikus mesterei iránt. E lhangzott 1992-ben a M adách-ünnepségen, Balassagyarmaton A G em s o f the Renaissance M usic (Camerata Hungarica, 1976.) cím ű hanglemezen. 174 �Rokonalkatnak érezte magát Tiziannal, Brue­ gellel, Rembrandttal. Benne is megvolt Goet­ he szavával élve “a magasabb egzisztencia”, s ennek megfelelően tudott létrehozni valóban műalkotásokat. Amikor a nagy német esztéta az igazi műalkotásról szóló írását olvastam, egy sornál megakadt a tekintetem. A tökéletes műalkotás - fejtegeti - “még a legközönsége­ sebb dolgokkal is jelentőségükhöz és méltósá­ gukhoz illőn bánik: felette áll a természetnek.” Igen - döbbentem rá - kétségtelenül ez Farkas András művészetének legalapvetőbb ismérve. Ám még e megállapítással sem jutottunk elég közel Farkas András művészetének teljes megértéséhez. Hiszen a természet látszólag je­ lentéktelen elemeit már korábban is a műalko­ tás szintjére emelték. A francia impresszionis­ ták vezéralakja, Monet például több mint egy tucatszor festett meg egy szénaboglyát. Őt az optikai kísérlet miatt érdekelte a szénakazal, hogyan váltja az színértékeit a napszakok fényerősségének megfelelően. Farkas Andrást egészen más miatt foglal­ koztatták a természet látszólag hétköznapi összetevői. Az ő művészete elsősorban figurá­ lis művészet. Az egyszerű emberre figyelt, őket ábrázolta jelentőségükhöz és méltósá­ gukhoz illőn. Hordozott magában egy ideát, amely harmonizált egy tisztességben megöre­ gedett parasztember lelkével, egy hajnaltól sö­ tétedésig dolgozó földműves kitartásával, egy gyermekét szoptató anya odaadásával. S mert ezekre figyelt - milyen szépen mondja Goethe - művészete felette állt a természetnek. Farkas Andrásnak csodálatos képessége volt az alapvetően lelki tényezők kiérzésére, vizuális kifejezésére. Németh László azt írta Móriczról, hogy a nagy realista író alakjainak megformálásánál mindig a legszembetűnőbb külsődleges jegyekből indult el, innen jutott el a lényegig. Amikor Móricz Kaposvárott meg­ látogatta Rippl-Rónai Józsefet, az öreg festő éppen egy karosszékben ült, s csak annyit mondott köszönésképp maga elé nézve, “No...” S Móricznak ez az egyetlen komótos no szavacska elegendő volt arra, hogy kibont­ sa Rippl-Rónai József személyiségének lénye­ gét. Farkas Andrást ugyanígy a felület, a meg­ tört arc, a ráncos kéz, a gyűrt zakó, a hajlott hát juttatta el a lélek titkaihoz. S amikor ezekről szólt, már a lélek teljes feltérképezése birtoká­ ban kissé expresszív és kubista módon kezelte a formát a kiérzett ideának megfelelően. Farkas András stilárisan nem kötődött egyetlen mesterhez, egyetlen iskolához sem. A kezdeti Rudnay-élmény szinte teljesen eltűnt képeiről. Konokul haladt előre. Az a freskóha­ tás, amelyet az alapozatlan kartonra felvitt, vékony rétegű olajfestéssel ért el, s az a monu­ mentalitás, amely formafelfogását jellemezte, talán csak a hódmezővásárhelyi iskola némely művészével rokonítható. Világa lokális, de nem provinciális világ. Ahogy a téli németalföldi tájat Bruegel fedezte fel, és ábrázolta jelentőségéhez és méltóságához illőn, úgy a palóc tájat és embert Farkas András tette örökké. De hozzájárult ő még valami másnak a megörökítéséhez, továbbgondolásához is. Ma­ dách nagy drámáját. Az ember tragédiáját il­ lusztrálta több alkalommal. Madách elébe­ ment Farkas András szándékának, aki művé­ szetét arra tette föl. hogy a legközönségesebb dolgokban is a jelentőséget és a méltóságot keresse. A “göthös, tyúkmellű tekintetes úr” ahogy Jobbágy Károly Madáchot jellemezte levette Farkas András válláról a kutakodás ter­ hét, s elvezette színről-színre a jelentőshöz, a méltóságoshoz, a földöntúlihoz, a küzdelem­ ben megnemesült emberhez. Farkas András ismerte már a földműves parasztemberből in­ tuitíve kiérzett érték genezisét. Tudta jól, hogy azt egyedi töprengések, tapasztalatok, sokszor tragédiák érlelték. Az emberi megnemesülés folyamatának általánosított pannójában, a tra­ gédiában azonban sűrítve, egyetemes mivoltá­ ban, történeti visszatekintésben feszült ki előt­ te mindaz, amire az egyéni sorsok bemutatásá­ nál a nemzeti keretek között lett figyelmes. A magyar kultúra napja közelében a Him­ nusz kapcsán fejtegette Csoóri Sándor azt, hogy a remekművek csöndben is munkálkod­ nak s újabb és újabb helyzeteket teremtenek. 175 �Farkas Andrásban az 1950-es évek elejétől kezdve folytonosan új és új helyzeteket terem­ tett a Tragédia. A Tragédiához készült rajzok megjelent könyvének műélvezői végigkisér­ hetik Farkas András és a Tragédia viszonyában beállt változásokat: a kiadvány lapjain egyegy szín illusztrációi egymás mellett szerepel­ nek. Jobban, plasztikusabban érzékelhető így 176 a Farkas András szemléletében beállt változás. Jómagam a könyv bevezetőjében Lucifer fel­ fogásának változatairól szóltam. Farkas And­ rás szemléleti változása azonban a Tragédia szinte minden lényeges vonatkozását érinti, s ekkor mindnyájan a valódi művészet izgalmá­ val követhetjük nyomon a gondolati fejlődés állomásait. �palócföld 92/2 MÉ RLEG EN Tarján Tamás Szemmagasságban IV. Amikor a szerkesztőség megtisztelő fölkérésére írni kezdtem e sorozat jegyzeteit, arra is vállalkoztam, hogy a színházi évad fontosabb eseményeiről ugyancsak beszámolok. Ehhez most érkezett el az alkalmas pillanat, s nem is érzem műfaji határsértésnek, hogy a szezon eddigi, általam látott és egyértelműen jelentősnek vélt premierjeiről (háromról) e könyvkritikainak megismert rovat keretein belül írok. Ezek az elődások ugyanis a szó szoros, vagy jelképes értelme szerint szemmagasságban zajlanak. Főként az időrendbeni utolsó - amelyről legelsőként igyekszem véleményt formálni. (Másfél négyzetméteres színház) A magyar avantgard színjátszás jóságos fenegye­ reke. HALÁSZ PÉTER haza­ tért a nagyvilágból, hogy a Katona Jó zsef Színház K am ­ rájában megrendezze A KÍ­ NAI című, inkább szituáció­ sorozatnak, mintsem darab­ nak nevezhető művét. Kevés­ sel a bemutató után, február 22-én a televízió 1-es csator­ nája - Forgács Péter riporter és Sólyom András rendező­ operatőr munkájaként - érde­ kes és vonzó műhelyfilmet sugárzott a próbafolyamatról, tehát noha a színművet estén­ ként csak 70-80 ember láthat­ ja, mégis sokan tudomást sze­ rezhettek lényegéről. Így ar­ ról is, hogy Halász - maga tervezte díszletként - festett vásznat függesztett az ék alakban elhelyezett nézőtéri székek elé. Ezen a primitíven vagy fekvőalkalmatosság, piktorolt “mozivásznon” egy miliőjét, jellegét pedig álló­ operaház (vagy nemzeti szín­ vagy mozgóképek háttérvetí­ ház): elegáns-csilláros teátru­ tése alakítja ki. Ha a vetítés mi épület látható, nagyfülű például egy szemközti házat salátafejű. groteszkül karak­ vagy egy amerikai, közismert terizált férfiak és nők publi­ helyszínt villant elénk, hatá­ kumával, akik természetesen rozott térélményünk, locusmaguk is a színpadra (a szín­ érzetünk támad; ha a mozgó­ padi színpadra) merednek. A filmen fák szaladnak, akkor a Kamra közönsége tehát mint­ színpadon üldögélő személy egy “folytatódik” a festett kö­ mintha vonaton, magasvas­ zönségben, a festett színház úton utazna. A pindurka szín­ lelke, csodakapuja pedig az a pad nem érződik szűkösnek: mintegy 1,5x1 méteres - kis az említett leleményes trük­ függönykével szintén eltakart kök, fantáziadús képkompo­ - négyzet alakú nyílás, zíciók révén belefér az egész amelyben az ottani, s persze világ. A kis üres tér is szín­ egyben most már itteni színé­ házcsinálásra alkalmas üres szek megjelennek. tér - mondhatjuk Peter Brook A nyílás mögött vízszinte­ híres könyvcíme nyomán. sen és függőlegesen is osztott Mi szükség van erre a sa­ valódi színpadka húzódik, játságos, legtalálóbban tán amelynek “díszlete” egy-egy, bábszínházinak nevezhető csak részben látható ülő­ szcenírozásra? Miért készteti 177 �palócföld 9 2 /2 a rendező még a fekvő szék­ sor-piramis közepén ülőket is állandó nyaknyújtogatásra (nem beszélve a szélen letele­ pedettekről, akik az aprócska képkivágásban jobbára csak a túloldali történéseket szem­ lélhetik)? Mert A kínai - töb­ bek között - az emberi ki­ csinység és nagyság megjele­ nítése, az uralkodó részlet és a vágyott egész ütköztetése, a mindenkori torzó és a soha­ kori teljesség groteszk vias­ kodása. Ennek a színjátéknak a kétségtelen zsenialitás hal­ hatatlan remekműve, A cso­ dálatos mandarin bartóki mu­ zsikája ad foglatot: így a mindössze másfél négyzetmé­ tert befogó színpadkeret szim­ bolikus és misztikus kerete a zene. A monumentális, a vé­ gérvényes övezi a pindurkát, az alkalmit, a játékmódban is részint rögtönzöttet (más kér­ dés, hogy a Katona József Színház ezúttal is kiváló szí­ nészei, a rendező alakmását megformáló Máté Gábor, és a gyermekszínész Elek Józsa kivételével nemigen akarnak rögtönözni, kötetlen szöveget mondani, sőt Udvaros Do­ rottya szembetűnően rögzítet­ te szavait és mozgásának ko­ reográfiáját is). A játék szervező elve szükségképp a pars pro toto ősi ábrázolástechnikája. Mi­ vel a gyermeken (egy másik, még kisebb gyermeken) kívül színész emberfia teljes való­ jában sem állva, sem ülve, sem fekve nem fér el kis 178 látványfókuszban, a szereplő­ ket testrészeik képviselik, sőt olykor a testrészeiket is csak “meghoszabbító” tárgyak képviselik. Ez valóban vérbe­ li bábszínházi játékmód, egy­ ben filmes kompozíció, kép­ vágás. Tudvalevő, hogy vala­ mely bennszülött népcsoport kétségbeesett siránkozásban tört ki, amikor először láttak filmvetítést, s a vásznon önál­ ló életet élt egy emberi fej. Nos, itt aztán zenghetne a színház a bennszülöttek szent megrökönyödésétől - de bi­ zony a Kamra általában fiatal és vájtfülő publikuma sem fojthatja el meglepett szissze­ nését, kuncogását, amikor például csak egy hatalmas, begipszelt láb lengedezik a “rámában” (egészen oldalsó pozícióból esetleg látni, hogy a lábat egy kéz lengeti), vagy egy hosszan kunkorodó tele­ fonzsinór rángatózó idege röpteti egy monológ szavait (maga a beszélő ember rejtve marad a kulisszák mögött, ám az érzékeny mikrofonok éle­ sítve-torzítva közvetítik a hangját, akárcsak a színpadi színpad függönye mögötti egész műhelymunka zörejeit, a kávéscsésze kavargatásától az elharapott káromkodásig). Egyfelől roppant intim ez a zártság: otthonossá válik a néző számára a kicsinység nagyság, a “világban való el­ férés”, mint filozófiai és mo­ rális probléma, mint szabad­ ságprobléma; másfelől mu­ latságos a színészek igyekvő fészkelődése, hiszen már ket­ ten is alig férnek el - vagy alig férnek be - a szemma­ gasságban lévő “díszletdo­ bozba”. Ha az intimitás és az igyekvés hangsúlyosan ösz­ szetalálkozik - például a ren­ dező és a táncosnő szerelmeskedésekor - , akkor vég­ képp nem fojthatjuk vissza keserves mosolyunkat. Ha­ lász Péter szívesen mondo­ gatja: ő csak azt nem szereti a világban, ha szeretetlenséget talál benne. Ennek nem mond ellen kegyetlen figuramozga­ tása: hogy szereti egy kicsit nem szeretni az emberi ne­ met. Szereti szeretettel nem szeretni a homo sapienst. Az eredetileg amerikai nézők számára készült, jó öt évvel ezelőtt bemutatott A kí­ nai a kicsinység (és a “min­ den egész eltörött”) szimboli­ kájába az árvaság érzetét, föl­ oldásként pedig az együtt­ érzést, az aktív és segítő szá­ nalmat is belefogalmazza. A darab alcíme (magyar viszo­ nyokra átültetve): “...avagy a Katona József Színház színé­ szei megpróbálják színre vin­ ni A csodálatos mandarint.” Tehát csak megpróbálják: nemigen fog sikerülni nekik, sőt egyáltalán nem fog sike­ rülni, illetve amikor nem si­ kerül, éppen akkor tökélete­ sen sikerül... s akár sikerül, akár nem, nem nekik sikerül vagy nekik nem sikerül, hanem azoknak a komédiásoknak, akiket ők játszanak. Vagyis pontosabb azt állítani: a Kato­ �na József Színház színészei megpróbálják színre vinni egy félig-meddig alkalmi és féligmeddig amatőr amerikai színtársulat tagjait, akik megpró­ bálják színre vinni Bartók re­ mekét. Ez a szőrszálhasoga­ tás - vagy emelkedettebben: kettős, többszörös fénytörés ugyancsak indokolt: Halász nem kevés önéletrajzi ér­ vénnyel mesél arról a grupp­ ról, amelyben jószerivel senki sem tudja jól az. amerikai an­ gol nyelvet, hiszen a rendező magyar származású, a fősze­ repért tülekvő balfácán olasz ősöktől ered, és így tovább, egészen addig, hogy egy kí­ nait kellene ugyebár eljátsza­ ni... Maga a kínai egy árva szót sem ud az Újvilág nyel­ vén, éppen most “disszidált” hazájából, a Kínai Népköztár­ saságból, és a beilleszkedés első mozzanataként egy kis­ magnóról azt a roppant hasz­ nos nyelvlecke-mondatot ma­ golja, hogy “veled szemben a falon egy óra függ”. Ezt már tudná (noha nem értené), csakhogy mindig megretten, amikor a szalagról egy peda­ gógiai éthosztól fűtött sebes női hang ráparancsol: ezt most ismételje meg! A sze­ rencsétlen megismételné - és meg is ismétli! - , csak arról nincs fogalma, hogy most az ismétlés az ő dolga. A sokszo­ ros nacionális áttétel, a totális nyelvi kiszolgáltatottság, az óriásföldrész, a gazdag or­ szág háttérben fölmagasodó vetített képei és jelképei fo­ kozatosan ébresztenek rá az rukciókból egy kukkot sem emberi, felebaráti sorsközös­ értve, a saját legszemélye­ sebb szerelmi és testi felindu­ ségre: a világárvaságra. A kicsinység, az elve­ lásában eljátssza-elköveti a szettség csöppet sem mélabús színésznőn azt, amit a szí­ és lemondó - éppenséggel nésznő rendező-férje akart, virgonc és derűs bemutatása a de persze csak játéknak akart. darab. Az a megfontolás ve­ A finálé szép perceiben kitel­ zérli, hogy bár az ember ke­ jesedik a kicsinység és az ár­ ze-lába és füle-farka kilóg a va létbevetettség harmadik, neki rendelt (itt: rendezett) követő szólama: az ember szűkös élettérből, színtérből, nem ura szándékainak, nem a dolog fordítva is fölfogható: kormányozhatja akarata sze­ a végtelenül tágas és gazdag rint a történéseket, amelyek életet, a lehetőségeiben, rög­ azonban végülis éppen úgy tönzéseiben korláttalan em­ történnek. A kínait minden bert lehetetlen betömöszkölni maszk nélkül játszó Kaszás - mint állatkert-színházi bá­ Gergő a próbákon - próba­ mulnivalót - egy színpadnak képp - gyermekkora palócos kinevezett kalitkába. Mire ezt tájszólásában is megszólaltat­ végiggondoljuk, már műkö­ ta az angolul nem tudó (tehát désbe is lépett ellenerőként az magyarul nem tudó), csak kí­ előadás paradoxona: minden­ naiul tudó (tehát magyarul tu­ nek ellenére még ilyen pici dó) címszereplőt. Feledve az térbe is belefér a teljes élet, emlékezetes előadás néhány belefér a játék-atommagba az lanyhultabb, sőt akár dilettan­ univerzum. Elfér A csodála­ tizmussal rémisztgető epizód­ tos mandarin zenéje mellett a ját, kell-e ennél a “palóc an­ mi fülünknek (és Bán János golságnál” beszédesebb ösz­ finoman parodizált előadá­ szegzés A kínairól - és éppen sában) eléggé szörnyűsége­ a Palócföldbe...? sen ható kínai szerelmi dal (amelyet szegénynek egyet­ lenegyszer sincs módja vé­ gigénekelni). megfér a zené­ (Tenyérnyi színház) A kí­ vel és a zene elleni zenével az nai, mint láttuk, “színházi a magány-muzsika, amelyet a színház”; olyannyira, hogy az sorstalanul titokzatos sorsú elején az ébredező művészpár Papp Zoltán szólaltat meg még packázik is a közönség­ hangszerén, és belefér az el gel: mi a fenének ültek ezek nem játszott Mandarinba a be ide, mikor mi épp a színpa­ tragikus és felemelő példázat don aludtunk? Mi a túrót pro­ minden csodálatossága - mi­ dukáljunk nekik, ha már egy­ vel a kínai szerepéhez próba­ szer itt vannak? Netán sem­ játékra invitált kínai az inst­ mit, hisz a jegyet már megfi­ 179 �palócföld 9 2 /2 zették, hát üldögéljenek a pénzükért? Vagy adjuk elő A csodálatos mandarint! Eset­ leg éppen most vigye színre a darabbeli rendező azt a dara­ bot, amely már régóta forog a fejében, egy vászonra festett opera díszletével, másfél négy­ zetméteres színapdnyílással, angolul nem tudó kínaival? Máté Gábor és Udvaros Do­ rottya kitűnő rendező-táncosnő párja azt csinálja, amit él, azt éli, amit játszik, s bár ők (a szí­ nészek) csak alakítják őket (a színházcsinálókat), legsajá­ tabb magukat inkább kell vi­ gyék színre, mint a szerepet (ezért is lenne oly fontos a kö­ vetkezetesen alkalmazott rög­ tönzés: a csinálás mint élés). Minden hivatás, mester­ ség akkor irányítja önmagára a figyelmet, akkor lesz ön­ vizsgálatának tárgya, akkor kíván intenzíven megmutat­ kozni, amikor az önmeghatá­ rozás gondjával, az önazo­ nosság válságával, a működés komoly nehézségeivel küzd. Ilyenkor a kitárulkozás egy­ ben a problémák megosztása, abban a reményben, hogy a betekintés talán orvoslást is jelenthet. Nem véletlen, hogy ma­ napság évada van a színházi színháznak. Önmagában vé­ letlenszerű lenne - együtte­ sen már tendenciát mutat, hogy A kínai első percében igyekeznek elsinkófálni a színházban-létet, azután meg minden szösszenést mint színházi jelenséget tűntetnek 180 föl; a Radnóti Színházban, a Hajmeresztő című “bűnügyi társasjátékban” szót adnak akár a legostobább krimifaló nézőnek is, és fölkínálják a nagyérdeműnek: tessék, pa­ rancsolj. válassz magadnak te gyilkost! - és valóban az lesz a gyilkos, akit az alkalmi nép­ szavazás többsége kijelöl; a Budapesti Kamaraszínház Mechanikus narancs előadá­ sában (A kínaihoz hasonló módon) az élet eljátssza azt, amivel a darabbeli író, új mű­ ve ideájaként, gondolatban eljátszik: és így tovább. A színház önmagáról való töprengése, ugyanakkor sok­ kal egyetemesebb mű A SZINHÁZCSINÁLÓ is. THOMAS BERNHARD, a nemrég elhunyt, diabolikus osztrák író néhány szereplős darabját a Budapesti Kamaraszínház Károly körúti “még­ kamarább” kisszínháza tűzte műsorára. Ezt a színházcsiná­ lásra meglehetősen alkalmat­ lan termet (amelyben, akár­ csak a Radnóti Színházban, egy ormótlan oszlopot kell mindig “eltűntetnie” vagy képbe komponálnia a díszlettervezőnek) mesterien ren­ dezte be Szirtes János: az első pillanattól fogva a játék szín­ helyén, a száznyolcvan lelket számláló ausztriai porfészek­ ben, Utzbachban érezhetjük magunkat. A szomszéd or­ szág falucskáihoz egyébként nem illő jelző ezúttal helyén­ való, mert az ócska fogadó­ ban mindent por lepett el, vi­ lágháború utáni, negyven-öt­ ven éve nem bolygatott por. Pedig törölgetnek itt tesséklássék módon naponta vagy hetente: még Hitler máig gon­ dosan kiakasztott képén is vé­ gig-végigszánt az alázatos porrongy. Ebben a tipikus vi­ lágvégi lomtárban, a vélhető érdektelenség és faragatlan­ ság kellős közepén mi mást is akarhatna előadni négyfős színésztársulatával - család­ jával - a vándor komédiás, “a nagy Bruscon”, mint A törté­ nelem kereke című grandió­ zus világdrámát?! Bernhard, a nagy pesszi­ mista Theatermachere szinte végigmonologizálja a dialó­ gusokkal, kis jelenetekkel csak itt-ott megtűzdelt előa­ dást. Ez a keserű, fölényes, kétségbeesett, kacskaringós, bölcs, nevetséges, szívenütő, alpári - tehát végletekből szőtt magánbeszéd a Brus­ cont játszó Sinkó László bra­ vúros mutatványa, a színházi évad eddigi legkiemelkedőbb eseményeinek, eredményei­ nek egyike. Legalább fél éves készülődés, tervezés, tanulás, ráhangolódás után lép be a Tolmár Tamás filmrendező által színre vitt előadás dísz­ letébe, a színházul kiszemelt fogadóba a színházcsináló hogy miközben önmagát tömjénezi és siratja, minden­ fajta emberi csinálás tökéle­ tes értelmetlenségét tárja föl. Kik a “macher” társai, “szö­ vetségesei”? Elbambult, meg­ csúfult feleség - az életben és �a színpadon is a legelretten­ tőbb “drámai anya” készsé­ ges, stupid, tehetségtelen, lá­ zadozó fiú- és lánygyermek a további szerepkörökre; és a közönség, a népség, az ala­ csony tömeg, amely persze legföljebb egy-két kóválygó lelket jelent, akik tévedésből talán kíváncsiak a híres álla­ mi színész, a mellőzöttségé­ ben most tájolásra, vándorko­ médiásságra fanyalodó “nagy” Bruscon vajon miként gyúrja egyetlen óriási vízióba az emberiség felemelő és bor­ zadályos történetét? (A mű egyébként Karl Kraus Az em­ beriség végnapjai című trgé­ diáját parodizálja, miközben osztozik Krausszal a “bugy­ borékoló moslék”, a társada­ lom megvetésében.) Sinkó játékának és az elő­ adás mívességének jelzésére, értékelésére elegendő elmon­ dani azt, amit nem ő játszik el. Ez a művészgőgtől tajték­ zó, kiskirályoskodó hajlamú, de nagyonis józan eszű férfi szeret parancsokat osztogat­ ni, s az esti előadás helyszíné­ nek kijelölése, biztosítása, berendezése is elemi létérde­ ke, hiszen immár a betevő fa­ latja - a húsleves, az ásvány­ víz - függ attól, elsóznak-e néhány jegyet a minden bi­ zonnyal szánalmas, tehetség­ foszlányokat cibáló attrakció­ ra. Vallai Péter - ő is vendég­ művész a tudatosan nagyon sok társulaton kívüli tagot foglalkoztató Budapesti Ka­ marában - játssza azt a méla, lassú hentest-kocsmárost, aki ASCHER TAMÁS kaposvári mintegy megtestesíti a publi­ rendezésében, már akkor is kumot, és úgy-ahogy eleget is lenne nagy színház. Vagy for­ tesz Bruscon igényeinek. Val­ dítsuk úgy a szót, hogy az lai fásultságtól, primitívségtől évad egyetlen nagy színháza o rdító némaságára is szükség Ascher mesterműve a Csiky van ahhoz, hogy a kopottas Gergely Színházban? (Volt eleganciájú ősz úrból, a vala­ azért más is az elmúlt hóna­ mikor tán talentumos színész­ pokban; Gothár Péter A kez­ ből előlávázzon a kétségbeej­ det vége című “világszínvo­ tően röhögtető bernhardi élet­ nalú semmivel” gazdagította a Katona repertoárját, Ács Já­ szidalom. A kínai színészei nem ját­ nos finoman csipkézett lélek­ szották el a játszanivalójukat, tani darabot - Szabad zóna és mégis színre került A cso­ rendezett ugyanitt, két szi­ dálatos mandarin. Bruscon, a nészből lett rendező, Mácsai színházcsináló az isten háta Pál és Funtek Frigyes figye­ mögötti Utzbachban, és Hit­ lemre méltóan értelmezte újra ler “háta mögött” is megcsi­ - a Madách Kamarában, illet­ nálja a színházát - ám amint ve a Nemzetiben - Örkény elkezdi, már vége, mert amit István két művét, a Pisti...-t a disznók nem tudlak szétrö­ és a Tótékat A vidéki szín­ fögni. azt elmossa a zivatar... házi gépezet mintha nehezeb­ ben lendült volna bele a sze­ zonba.) Petri György új, kiváló (Nagyszínház) Az előbbi­ fordítását felhasználva Szé­ ekben két stúdióelőadásról kely Gábor nem is olyan ré­ esett szó; ma ezekben a kis gen Cserhalmi Györggyel a fészkekben érdemes mele­ címszerepben vitte színre az gedni. “Bealkonyult a »nagy« embergyűlölés tragikomédiá­ színháznak, a »nagy« előadá­ ját. Nála az alapvetően érté­ soknak - a Katonában is” - kes, megbecsülésünkre érde­ írta Koltai Tamás, épp Halász mes főszereplő teljes joggalPéter rendezése kapcsán. Bár undorodott a perc-emberkék van igazság a megállapításá­ sietős, talmi, harsány világá­ ban - főleg ami a tendenciá­ tól. Székely - akkor még nem kat, a szembetűnő jelensége­ tudtuk: hosszabb időre elbú­ ket illeti -, valószínűleg ő is csúzva a hazai színházi ren­ csak félkomolyan, ironikus dezéstől, odahagyva a Katona éllel vetette papírra vélekedé­ József Színház igazgatói szé­ sét. Ha semmi mást nem já­ két is - némiképp alteregónak szanának ezidén nagyszín­ fogta föl a mizanrópot, aki házban, mint A MIZANT­ nem érti, miért gyűlölik, ho­ RÓP című Moliére-darabot lott ő csak gyűlöli azokat, 181 �palócföld 92/2 akik őt nem értik. Az atléta Cserhalmi a pompás fizikum­ hoz az intellektuális izzást is hozzáadta: e minta-ember tá­ vozása, kivonulása arculcsa­ pásként érte a maradókat, a társadalmat. Akiket ittha­ gyott, azok persze nem na­ gyon mérték föl a vesztesé­ get, s észre sem vették, hogy mekkora e(morális) pofon csattant. Gyűlölni a nem-értőket, nem érteni a gyűlöletet: Szé­ kelynél a 22-es csapdája is ál­ dozatokra várva tátotta ki a száját. Ascher rendezésében más a kelepce, és egészen más típusú a főszereplő, sőt a szereplők teljes köre. Olyan mai, tágas, előkelően lepusz­ tult, értelmiségi módra ren­ detlen polgári lakásba tették át a cselekményt, amelyet fő­ leg a nagyvárosok egyetemis­ tái, bizonytalan korú és eg­ zisztenciájú öregdiákjai, a ha­ lálukig “induló tehetségnek” maradt kallódók népesítenek be, valamilyen módon elcsak­ lizva-elörökölve a bérle­ ményt a szülőktől, öreg nagy­ bácsiktól, az eltartási szerző­ dés halottjaitól. Ascher köze­ lebbről meg nem határozható állandó farsangolásban ját­ szatja A mizantrópot (nem szilveszter van, hiszen a jele­ netek közt idő telik, csak a hangulatmaradék szilveszteri, a nekiszabadultságra utalnak a színes cafrangok: az egész életvitel konfettis, lampio­ nos). A fiatalember-hősök minden teketória nélkül a mai 182 “ifjú kíméletlenek” ismerős öltözékekbe bújt, ismerős hajviseletű képviselői. Jobbrosszabb törtetők, az erkölcs cinikus mókamesterei, akik már egymás számára sem na­ gyon tartogatnak meglepeté­ seket: már kölcsönösen följe­ lentették, legyilkolták, meg­ mentették egymást, vérszer­ ződlek, együtt vállalkoztak, közös nőket közösen és kü­ lön-külön szeretgettek és rúg­ tak ki, pojácáskodtak, önsaj­ náltak, néha tán valami jelen­ tőset is alkottak... Telt az éle­ tük. Dokumentumfilm nem lehetne hitelesebb, mint ahogy Ascher hajszálponto­ san instruált, invenciózus szí­ nészei elénk tárják ezt a galé­ riát, a koptatott rongyok, a tarka színek, az elegáns cuc­ cok külső divatbemutatójá­ val, és a taszító veselkedés­ formák, jellemek benső kol­ lekciójával. Még ebből a csoportozatból is kiemelkedik Molnár Piroska hibátlan szo­ borműve az öregedő, kielégí­ tetlen, álszent, gazdag, a fia­ talabbakhoz törleszkedő asszony alakjában. Az előadás alapkoncepci­ ója. hogy a címszereplő csak alig-alig jobb ennél a bandá­ nál. Ascher, aki legtöbb mun­ kájában - legerősebben a csu­ pa Platonovot színre léptető Platonovban - szívesen mond szigorú véleményt egész ge­ nerációjáról, a bírálat körén belül tartotta az embergyűlö­ lőt is, akit Lukáts Andor for­ pust: az egyetemen szép jövőt jósolnak neki, első díjat nyer a diákköri konferencián, talán benn is marad a tanszéken, nem marad benn, munkahe­ lyeit váltogatja, szabadúszik, biztos hajléka soha nincsen, öreg aktatáskájában a fogke­ féjét hordja és egy tucatnyi könyvet, a könyvek felének elolvasására sohasem jut ide­ je; észre sem veszi, és már el­ múlt negvenöt éves. Mégsem nőtt be a feje lágya. Lukáts szikár, aszkétikus férfit láttat, s már maga az aszkézis is mindig Janus-ar­ cú: egyszerre vonzó és taszító a fájdalomig túlcsigázott ön­ fegyelem. Kétségkívül erköl­ csi orákulum az embergyűlö­ lő - de kissé embertelen em­ ber is. Nem tudja “az emberi­ séget, hisz ember vagy, ne vesd meg” igazságát. Ítélőe­ rejének humortalan radikaliz­ musa, semmilyen kompro­ misszumot, külszínt, játékos­ ságot. lazaságot nem toleráló haragos végletessége nem­ csak tisztítótűz lehetne a gyarlók számára (ha egyál­ talán óhajtanának megtisz­ tulni; ha tudnák, mi az), de el is égethetné még a szerette­ it is. A mártíriumként birto­ kolt igazság - sokaknak lehet erről kellemetlen tapasztalata - állandó lelkifurdalásban tart­ ja a környezetet, pontosabban megintcsak azokat, akiknek van lelkük, viszont nincs igazi okuk a furdalásra... Felibe-harmadába kivite­ lezett előadásaink közt öröm �nézni ezt a hibátlanul precíz, fájdalmasan szép, önvizsgá­ latra késztető művet. A szín­ nek azok a zugai is élnek, azok is berendezettek, ame­ lyek szinte rejtve vannak a szem előtt. Érvényes ez a ru­ hák, a kellékek, a gesztusok arzenáljára is. Le Misanthrope, vígjáték - írta Moliere az árkusra, és folytatta a szereplőkkel: Al­ ceste, szerelmes Célimène­ be; Célimène, szerelmes Al­ ceste-be... Ebből lett Az em­ bergyűlölő kaposvári drámá­ ja, ebből a szerelmesek szakí­ tása, Alceste reménytelen tá­ vozása a nagy semmibe - és a hatalmas űr a hatalmas szín­ padon. 183 �H o rp á csi S á n d o r Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál Két éve olvastam Ardamica Ferenctől egy kitűnő novellás kötetet (Anyám udvarlói). Tele volt feszültséggel, keserűséggel, élettel, a csehszlovákiai magyar valósággal. Mintha nem ugyanő írta volna, már mint ezt az új kötetet, a Tejszínhabos halált, amelynek a címlapján az élveteg női arc fölött olvasható az alcím, erotikus novellák. Nem értem ezt a reklám­ fogást, illetve, ha megértem nagyon elszomorodom miat­ ta. Boccaccio Dekameronját, Apuleius Aranyszamarát, Zo­ la regényeit vagy Maupassant novelláit - annak idején nem így reklámozták, mégis min­ denki tudta miről szólnak. A szerelemről, a testiről és ter­ mészetesen hol elegánsan, hol ízesen-cselfesen, hol vas­ kos-szókimondóan. A téma mindig eladható, mindig iz­ galmas. Csakhogy száza­ dunkban történt valami rette­ netes. Az emberrel és a szere­ lemmel. A tabuk elvetésével eltűnt, elveszett a titok, a fel­ ismerés és a másikra találás remegő izgalma, az a varázs­ lat, ami később felmelegíti emlékként - a Philemonok és Baucisok szívét. Nem Ardamica valóságis­ meretével van bajom, hanem a stílusával. Eldurvult, s olyan mint azé a kamaszé, aki azért trágár, hogy felnőttnek 184 lássék, hogy megbotránkoz­ tasson. A hat novella mind “arról” szól, a kéjről, a kielé­ gülésről, a titok hiányáról. Mondanám, hogy a kimond­ hatatlanról, de Ardamica most nagyon is bőbeszédűen kimond mindent, ahelyett, hogy ábrázolna. Szinte mármár fecseg. A legbántóbb ez a Szépségkirálynő című novel­ lában, a Tejszínhabos halál­ ban. Azért bántó ez, mert mind a hat írásban benne egyegy kitűnő novella magja, ha úgy tetszik csontváza. A Szépségkirálynő címadó hős­ nőjét megválsztották szép­ ségkirálynőnek. Későbbi há­ zassága tönkre megy, amikor az anyósa (a papné) megtudja ezt. A szerencsétlen nőtől el­ veszik a gyerekét is. Inni kezd, s mintegy kompenzá­ landó az elveszített fiát ka­ maszfiúkkal kezd “anyáskod­ ni”. Hajdani szerelme, rajon­ gója döbbenti rá, hogy ez a perverzitás csőd. De teszi ezt oly durván, bőbeszédűen, hogy elveszi a történet hitelét. A Tejszínhabos halál ka­ maszlányhőse is valós élet­ helyzetet ábrázol. Pszicholó­ gusok, pedagógusok, de értel­ mes szülők a tudói, hogy a gyerekeknek is van erotikus játéka, szexuális élménye. Arankát a nagyi apja lovagol­ tatta a térdén kicsi korában, s - akkor még tudatlanul - ero­ tikus élményt (a tejszínhab édességét) jelentett a kicsi­ nek, később ő maga idézte elő a szék karfáján, majd a kerék­ páron. Ez okozza a halálát is: orgazmusa elszédíti, elüti egy autó. Tipikus kamasztörténet az Oktávia. A szép csitri profi nőként bolondítja magába és elégíti ki az osztálytársait. De Ardamica nem a kamasszere­ lem líráját írja meg, hanem a kamaszfiú találkozását a nős­ ténnyel. Nehéz elhinni, mert moti­ válatlan az Eleven tükrök. A �szépasszonyról kiderül, hogy rossz anya. A nagyszülők ne­ velik tizennégy éves koráig Vincét, aki amikor ismét ha­ zakerül már nem az anyját, hanem a hódító nőt látja. A slusszpoén kitalálható: az asszony megkóstolja a részeg fiát. Tragédia ez? Az is lehet­ ne, de Ardamica empátia nél­ kül szemléli a figuráit. Nincs túl jó véleménye a nőkről, ki­ csit sajnálja a férfiakat. - A Palifogás-ban pl. felcsillan­ hatna a humor, némi irónia. A szállodába igyekvő férfit le­ szólítják az utcán, s hősünk csak reggel döbben rá, hogy az adakozó nő kifosztotta, miután a kamaszlányát is be­ dobta az üzletbe. Tanulság: még mindig olcsóbb a szállo­ da? A megállók, állomások történte is utcán kezdődik, ágyban folytatódik. A sokat próbált, kiégett nő játszik a nős férfival, aki még szereti, de már unja is a feleségét. A befejezés valószerűtlenül tragikus: a nő (forgalmista) karambolt okoz, mikor a fér­ fi (telefonon) szerelmet vall neki. Összegezve azt mondom, hogy minden történet nyomo­ rúságos. Az erotikum Arda­ micánál nem örömforrás, ha­ nem törtsorsú emberek egy­ máshoz sodródása, mohó, kétségbeesett egymásbaka­ paszkodása. Semmi köze a manapság divatos rózsaszín, pornó, szex-könyvekhez, en­ nél jobb író Ardamica, de (még?) nem elég profi, hideg, cinikus ahhoz, hogy ezeket a műfajokat jól művelje. Nem tudjuk az erotika titkát. Néha egy-egy Rossini áriában több erotika van, mint Ciccolina összes idétlenkedésében. Az igazi nők (írók) mindig is tud­ ták, hogy a kendőzés, a taka­ rás, a sejtetés sokkal izgalma­ sabb, mint a vaskos mutoga­ tás, kimondás, nevén neve­ zés. Hiszem, hogy Ardamica is tudja ezt, s visszatalál igazi hangjához. (Nap Kiadó, Po­ zsony 1991.) 185 �palócföld 92/2 Tóth Sándor Kövek és pillangók ( 2.) Keresztutak nyomában: Debercsény A Galga völgye és a Zagyva folyócska között fekvő települések sokasága is őrzi az ősi Nógrád jónéhány emlékét: Hollókő világ­ rangot vívott magának, Mátraverebély irodal­ mi és kő-emlékei elsősorban a szentlászlói mondakörhöz kapcsolódnak, bár megfejthe­ tetlen talány a gótikus templom kősírja... Tájba tagozódva Debercsény jelentékte­ lennek tűnik, a múltra csupán egyetlen 18. századi harangláb emlékezteti az utókort - de mellette újat állítottak. Akkor került sor erre, amikor a 80-as évek elején fölmerült az igény: templom is kellene a kis településnek, amely­ ről a múlt században Mocsáry Antal ezt je­ gyezte meg könyvében: “elegyes falu”. Tíz esztendeje kétszázan lakhatták, azóta talán még kevesebben. Ezért is elgondolkod­ tató a népszándék, amely nem mondott le ar­ ról, hogy Úr-hajlékot építsen, sanyarú időben, igaz, már a lágyabb diktatúra hónapjaiban, ami azt jelentette: az akkori államhatalom (szolgája: az Állami Egyházügyi Hivatal) hal­ lani sem akart új templomról. Papnak, építész­ nek kellett leleményesnek lennie, amikor be­ jelentették: nem új épület készül, csupán a rozoga iskola megfelelő helyiségét alakítják át, hogy ott hetente továbbra is misézni lehes­ sen. Marosi Gábor építész persze “túllépte” az engedélyezés határát, és remek épülettestet tervezett, amely aztán a falucska legékesebb 186 hajléka lett: “kívül sugalmas, belül nyugal­ mas”. 1984. szeptember 2-án fölszentelték a templomot, megáldották a haranglábat. A szertartást a váci püspök végezte, de jelen volt a település szinte valamennyi tagja, távoli vi­ dékek vendég-sokasága, és ott volt Nógrád megye festőművész szülöttje: Bakallár József. Szent Erzsébetről festett expresszív hatású fő­ oltárképében már akkor gyönyörködhetett mindenki, amely a szakrális és a profán finom harmóniáját sugározza; kifejezése, formake­ zelése erőteljes, a kontúrozott vonalak miatt kompozíciója lírai töltésű, a figurák pedig mintha a palóc tájból “léptek volna” a képre... Ha ez a művészi alkotás gyönyörködtet, a szikár tér oldalfalain elhelyezett Via Crucis táblaképei megráznak: lírából a drámába ezút­ tal átmenet maga a tér, amely Marosi Gábor valamennyi tervezésében mindig egyértelmű, törésmentes; csak ott “kerekít” a tervező, ahol az építészeti adottság kényszeríti. Azt valljuk: a romanika a maga zömöksé­ gével, tömbszerűségével képes “érzelemre hangolni” (gondoljunk nagy katedrálisok ha­ tásaira) így ez a romanika nemes stílusát kö­ vető modern felfogás is valóban átmenet a statikus állandóság és a mozgás drámai pilla­ natai között. Bakallár József Kereszt útja szintén fölke­ rült a falfelületekre, mire elérkezett a templom átadásának napja... �palócföld 92/2 Ez a különben drámai alkatú művész rend­ kívül szerencsésen egyesíti a nagy- és a pro­ vinciális művészeti hagyományokat. Tájké­ pei, a feszületek, az útmenti szegélykövek, fái, állatai úgy rendeződnek kompozíciókká, hogy a megbújtatott táji élmény egyetemessé válik. Átalakul, transzponálódik a falusi ember sorskérdése, és magyar kérdéssé válik. A Via Crucis képsora mellé leginkább Ju­ hász Gyula Tápai Krisztus című versének strófái illenek, felmutat­ va az 1980-as évek első feléből, s még korább­ ról a belső tragédiákat... Mint minden Ke­ resztül, a debercsényi is a fájdalom apoteózisa, Isten-fia alázatának és szenvedésének vizuális fejtegetése. Válaszadás a legmélyebb teológiai kérdésre: a passió-út közösségi és egyéni át­ élésére. Bakallár erős­ sége elsősorban a kezek játékában lelhető fel. Ő maga vallotta: a kéz mindent kifejez, ha a legalkalmasabb pilla­ natban tetten érjük. (Ezt igazolja legújabb Ke­ resztútja is, az ország legnagyobb táblakép-sorozatán, az érdi temp­ lomban, amelynek tervezője ugyancsak Maro­ si Gábor.) A debercsényi táblákat szemlélve tehát legérdemesebb a kézből kiindulni. Bakallár 14 helyett 15 állomást festett meg; nála a feltámadás-jelenet sem maradhat ki a stációkból. Vagyis az optimista keresz­ tény alkotó nem csupán az ember győzelmé­ ben hisz, minden nyomorúságban, mgpróbál­ tatásban a történelem kemény útján, hanem mindenekelőtt az isteni jelenvalóságban. Ez a kozmikus távlat határozza meg a 15. stációt, a resurrectiót. Alakok egyenértékű társaiként trombiták, kezek beszédesen vallanak arról, amit a teológia Isten dicsőségének nevez. De miféle dicsőség ez? - Alázatból fakadó. An­ nak dicsősége aki, mint korunk esztéta teoló­ gusa, a francia Varillon írja: “egyedül szeretet akar lenni. Ez a dicsőség: súly”. A héber ka­ bod első jelentése szerint. Vagyis: “nem a bir­ toklásé, mégcsak nem is a birtoklóé”. Kissé dadogva azt mondhatnók: “az önmaga súlyá­ nak könnyítéséből örök­ től született lelki súly”. A szereteté. Ebben a fogalomban összesíthető minden szenvedés magyarázata. A keresztény mű­ vész csak ennek a meg­ közelítésére vállalkoz­ hat, ha a bibliai szenve­ déstörténet képi megfo­ galmazására törekszik. Keresztény életérzés nélkül nem lehet hiteles passió-értelmezés. A 15. állomás pedig magyarázata-szintézise az előtte sorakozó tizen­ négynek, amelyek közül artisztikus megoldásá­ val, gondolati egyszerű­ ségével kétségtelenül a Jézus harmadszori elesését ábrázoló táblakép emelkedik ki. A40x30-as nagyságú képfelület monumentális hatású. Térrövidülésben mutat­ ja az első Emberfiát, aki keresztjére hanyatlik. Szervesen illeszkedik egymáshoz valamennyi figurális és tárgyi vonal, s már-már azt sugall­ ja: aki harmadszor is ugyanattól a súlytól ha­ nyatlik a porba: eggyé válik a súllyal; úgy vállalja, hogy már nem különböztet, mert “Is­ ten megtestesülve és meghalva lemond a di­ csőségről, de kinyilatkoztatja azt a Dicsősé­ get, amely túl van a dicsőségen”. 187 �palócföld 9 2 /2 Valóban olyan mélység ez, amelyre nem lehet többé kép. fogalom. Csak a “Kereszt evidenciája” helyettesíti. Ebben érezzük a harmadik elesés mélységét, mintegy legfonto­ sabb előkészítőjét a kereszten függésnek, amelyen a grünewaldi kezek és a halott arc középkori misztikusokat idéznek, köztük Eck­ hart “alázat teológiájának” legfontosabb “té­ ziseit.” Bakallár merészen vállalkozik a holt port­ ré festői elemzésére. Milyen ez az arc? Lehet, hogy egy környék-falu jellegzetes fiatal férfiar­ cának álírása: az erő még kiül a csontívekre, de már távozni készül megadón, szelíden. Ez Bakallár művészetének egyik utolérhetetlen ér­ deme. Ehhez bizony alapos karakter- és életismeret szükséges, a kö­ zösségben élés elemi él­ ménye, amely nem kí­ vülről rakódik az emberi lélekre, hanem belülről hódítja meg azt, s teszi a közösség elszakíthatat­ lan részévé. Angyali ez az arc, holtan is. Magyar arc, amelyhez kommentárt csak történelmünk fűz­ het... Bár lírai hatásról szóltunk a főoltárképpel kapcsolatban, ha szerves egészben próbáljuk a stációkat egymáshoz rendelni, nem érzünk ar­ tisztikus törést. Gondolatilag a fölfelé segítő emberi jóság sugárzik mindenfelől, a töretlen hit, reménység ars poeticaja, annak igazolása, hogy a századvég szorongatott esztendeiben is élt a hazai szakrális művészet legigényesebb irányzata, éltek (élnek!) alkotók, akik nem tet­ tek mást, mint a török idők szorgalmas feren­ 188 ces barátai, licenciátusai: terjesztették a Jóhírt, ahogy lehetett. Énekfüzetek vagy képek? Mindegy. Szó és vonal örökkévalóságában a belülről üzenő vágy bontja ki mindenkor an­ gyali szárnyait. Bakallár, mint annyi kép festője: fra Ange­ lico-i lélek. Szépségeszménye ösztönösen ra­ gaszkodik a rilkeihez, amikor a költő az An­ gyalról ír verset. Debercsény templomának keresztútját járva sem gondolhatunk másra: Hogyha kiáltok, szóm­ ra ki hallgat az an­ gyali rendekből s ha hirtele­ nűl a szívére venne is egy közülük: elenyésznék létem erősebb léte tüzén. Hisz a Szép­ ség semmi egyéb: a Szörnyű kezdete csak, amit épp hogy elvi­ selünk még, s egyre csodáljuk, mert közönyében megve­ ti úntan, hogy szétzúzzon. Iszo­ nyú minden angyal. Meglapulok hát s visszanyelem sötét zokogásom sóvárgó sikolyát... (Ford. Rónay György) Lehet, ez a stációsor a Palócföld sokszáza­ dos történetének egyetlen kiáltása, lehet az egyes emberek sorsa-jelképe, de mindeneke­ lőtt az az imádság, amely az elmúlt évtizedek­ ben is töretlenül buzgott fel, mint nógrádi tisz­ ta források zsoltára a Cserhátban, a Mátrában, a Karancsban. Ok és okozat összefüggéseit tekintve ez a nép mindig elsőként mondta ki: “Megsegít az Isten...” �palócföld 92/2 Brunda (Gusztáv Pokolból jövet Amikor megszülettem. 1906. február 20án, édesapám zsidó tanító volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a család rendkívül valláso­ san élt. Három hónapos voltam amikor édesa­ pám meghalt. Édesanyám is beteg lett, tífusz­ ba esett, nagyon sokáig feküdt és a betegség­ ből süketnémán kelt fel. Mondanom sem kell, hogy egy süketnémánál még akkor nem hagy­ hattak egy gyereket, mert különben az sem tanulna meg beszélni. A bátyám, aki tőlem tizenegy évvel koráb­ ban született, otthonmaradt, engem pedig menhelybe tettek. Édesanyám elhelyezkedett egy orvosnál szakácsnőként, de nagyon szegé­ nyek voltak. Akkoriban zsidó gyereket csak zsidó neve­ lőszülőkhöz adtak ki. Így kerültem el Nagyvá­ radról Sárrétudvariba egy szintén nagyon sze­ gény zsidó családhoz, másik két gyerek mellé, akik hozzám hasonlóan kerültek oda. Az egyik anyja elmebeteg lett, az apja elhagyta, a másik pedig talált gyerek volt, akinek az anyakönyvébe azt írták, hogy zsidó gyereknek lát­ szik. Kilenc hónapos koromban kerültem ebbe a családba és lettem kedvenc, “a kislány”, mert a fiúk négy évvel idősebbek voltak ná­ lam. Nagyon szerettek, de rövidesen kiderült, hogy angolkóros vagyok, ebből eredően csak hat éves koromban tanultam meg járni, ele­ mistaként. A nevelőapám karon hordott az el­ ső iskolai órákra. Gyengén, görbén nőttek a karjaim, a lábaim. A nevelőanyám minden es­ te két zsindely közé fáslizta a végtagjaimat istenem, micsoda gyötrelem volt -, és a bolt­ ban eltetette nekem a süveges cukor végét, mondván, hogy az csonterősítőt tartalmaz. Pe­ dig akkor nálunk az ételbe sem jutott cukor. Kitűnő tanuló voltam, ezért Báthori Bálint tanító úr a református iskola első elemije után felhívatta a nevelőapámat és közölte vele, hogy ő már nyugdíjba megy, de Isten ellen vétkez, ha nem taníttatja tovább ezt a gyere­ ket. A négy elemi elvégzése után, augusztus végén meghalt az apám és mire a zsidóknál szokásos nyolcnapos “ülésnek” vége lett, már lekéstem a zsidó polgáriból. Nem tudtak fel­ venni.Az iskolából hazafelé, a nagyváradi ut­ cán veszettül bömböltem, amikor egy apáca megkérdezte anyámat, miért bántja ezt a gye­ reket. Az anyám, mint afféle zsidó paraszt­ asszony mindjárt mondta, hogy dehogy bán­ tom én lelkem, azért sír ez a gyerek, mert nem tanulhat, elkéstünk a zsidó polgári iskola be­ íratásáról. Meglepetésünkre az apáca erre azt felelte: adja nekünk oda néni, nálunk tanulhat. Így kerültem katolikus polgáriba, s ismerked­ tem meg egy újabb vallással. A polgári után felvettek a nagyváradi tanítóképzőbe, de jött Trianon és a határt a város és a falunk közé húzták. A nevelőanyám, az általam nagyon szere­ tett Mama ekkor megkérdezte, hogy mivel mi szegények vagyunk, akkor most el fogok menni dolgozni? Elmegyek, mondtam én. A szomszéd faluban egy nagyon gazdag zsidó 189 �palócföld 9 2 /2 család nevelőnője lettem. Amikor odakerül­ tem négy gyerekük volt, mikor eljöttem már kilenc. Ezután férjhez mentem, de három hó­ nap után elváltam. A férjem eltitkolta, hogy epilepsziás, nem is szerettem, mégis hozzá­ mentem. Hibát követtem el. Újra családnál dolgoztam Füzesgyarmaton, akik igen vallá­ sosan éltek, jó dolgom volt, de én mégis több­ re vágytam. Megjelent egy házvezetőnői hirdetés a Zsidó Újságban, megpályáztam és így kerül­ tem Salgótarjánba 1932-ben. Enyém volt a házvezetés minden ügyes-bajos dolga, de még az üzletben is segítettem. Az üzletet nagyon megszerettem, igyekeztem minél előbb vé­ gezni a házi munkákkal, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem ott. Ezzel a mai napig is így vagyok, mert azt hiszem, az üzleti szellem vele születik az emberrel. Sok kérőm akadt, de én nem akartam férj­ hez menni. Élt itt egy borbély mester, akit közelről nem ismertem, de sokat hallottam ró­ la. Általában azt, hogy Kivovics Jancsit (ren­ des neve szerint Jenőt) elvitték, meg Gádor Ferit, meg Miklós Gáspárt, meg Sulyokot el­ vitték, mert valamit csináltak. Úgy terjedt, hogy “Jaj ezek a kommunisták, jaj ezek a kommunisták de sok bajt csinálnak maguk­ nak”. Kivovics Jancsinak 1943-ban meghalt a felesége. Még ebben az évben megkért. Én nem akartam férjhez menni, de ő háromszor kért meg, végül hozzámentem. 1943. novem­ ber 11-én esküdtünk. Míg menyasszonya vol­ tam is internálták egyszer Kistarcsára, mert. megnézte az egészségház alatti bunker építé­ sét és annak a gondnoka ráfogta, hogy fel akarta robbantani. A férjem politikailag meg­ bélyegzett szociáldemokrata ember volt, őt bármikor bármiért internálhatták. Amikor 1944. március 19-én bejöttek a németek, azt mondta: nekem végem van, te nagyon jó vagy a gyerekeimhez, legyél ezek után is, vigyázz mindenre, mert az biztos, hogy engem itthon nem hagynak. Nem kellett soká várni. A ház­ 190 mester lánya nemsokára feljelentette, hogy éj­ szaka az orosz repülőknek integetett. A férjem kérte, hogy az értékeinket, ami ékszerünk volt, tegyem biztonságba, mert előbb-utóbb úgyis be kell szolgáltatni. A házmester, ahogy eddig, úgy ezek után is fel fog jelenteni. Ápri­ lis 3-án kora reggel jöttek érte. Ezután már csak egyszer láttam... Az ékszereimet betettem egy zsebkendőbe és nyolc ezer pengővel együtt elvittem Tóth Béla építési vállalkozóhoz. Megmondtam mi történt a férjemmel és odaadtam neki. Előre mondom, hogy amikor visszajöttem, az éksze­ reket ugyanabban a zsebkendőben érintetlenül adta vissza. A pénzt nem, mert befektette épí­ tőanyagba, amit a háború után a város elvett tőle. Ettől függetlenül később is segített, ami­ vel tudott. Tehát az uram elvitele után jött a sárga csillag, még neki is be kellett vinni a fogdába, én is feltettem. Azután gettóztak bennünket. Három gettót alakítottak ki Salgótarjánban. Az egyiket a Kissomlyó utca bányászlakásai­ ban - amelyek lakóit leköltöztették a zsidó lakásokba -, a másikat az úgynevezett Zsidó utcában, ahol a templomunk is volt, a harma­ dikat pedig a Pannónia Szálló és Étteremben. Ez utóbbinak lettem lakója Nagy Béla pa­ rancsnoksága alatt. Mint borbély feleség kijár­ tam borotválni a gettóból, de nem ám késsel, mert azzal én nem tudtam dolgozni, hanem rasollal. Ez egy elég büdös vegyszer volt, ami­ vel be kellett kenni az arcot és fakéssel leka­ parni. Később kivittek bennünket a városszéli bányaistállókba, ami telis-tele volt patkányok­ kal. Mi a padláson laktunk, de reggelre az élelmünket rendszeresen megették a patká­ nyok. Nem tudom mit néztek ki belőlem a csendőrök, de itt raktáros lettem. Amit behoz­ tunk magunknak élelmet a gettóba, az mind idekerült és én adtam ki a főznivalókat. A kisgyerekeknek pedig magam főztem. Előfordult, hogy kívülről segítettek raj­ tunk, igaz nem sokat, de mégis megtörtént. �Ilyen volt például Domaházi tiszthelyettes úr. több. Ezt őriztem magamnál Auschwitzig, ott sátoraljaújhelyi ember, aki minden nap beho­ aztán... Szóval robogott velünk a vonat, míg egy­ zott a gettóba egy darab két kilós kenyeret, alkalmanként pedig cseresznyét a gyerekek­ szercsak a nyílt pályán megálltunk valahol. nek. Máskor kintről dobtak be élelmiszereket, Pokoli meleg volt. A németek felnyitották a lopva, félve a következményektől. Az utosó vagonok ajtaját, kiabáltak, hogy senki ki ne nap mákos makarónit főztem a gyerekeknek, merjen jönni, le ne merjen szállni, ők sorfalat rátettem nekik minden jót amit lehetett, még álltak a vonat mellett. Meglátták, hogy van mézet is. Amikor kész lett, jött a parancs, hogy nálam egy összecsukható szék és azt elvették azonnal vagonírozni. Ki kellett öntenem az tőlem. Mondanom sem kell, hogy nem adták egészet. Én azóta ebből az ételből meg nem vissza. Nem is nagyon bántam, mert ott én ennék egy szemet sem... a világért sem... kép­ mással voltam elfoglalva. A szomszéd vagon­ telen lennék rá. ban rettenetes zsúfoltságban utazott egy na­ Az utolsó vagonba kerültem, ahová a töb­ gyon öreg zsidó bácsi a feleségével. Bógeng­ bivel ellentétben nem hatvan-hetven embert lück Ankecsék. Szenvedtek a melegtől és zsúfoltak ösze, csak harminchatot. A vagoní­ mondtam a német tisztnek az én tört németsé­ rozás végén már egyedül rám vártak, mivel a gemmel, hogy ezek az én nagybátyámék en­ gettót az élelmiszerekért küldött teherautóval gedje át őket ide a mi vagonunkba, itt keve­ én hagytam el utolsónak. Felszálltam, bezár­ sebben vagyunk. És a német megengedte. ták a vagont. Egy üres és egy vizes küblink Csodálatos volt. Egyáltalán csodák sorozata volt, néhány személyes holmi, semmi más. volt az egész deportálási életem. Robogott velünk a vonat ismeretlen helyre. Megérkeztünk Auschwitzba. A családból a Azt még megemlítem, hogy amikor Tar­ mostoha lányom volt velem, és az anyósa. A jánból vitték az un. kommunistákat, tehát a vöm egyébként igazi bősz kommunistának szociáldemokratákat és más politikailag meg­ számított a felvidéken, úgy hívták hogy Bur­ bélyegzetteket, ott lehettünk az állomáson. ger László. A férjemmel együtt többször inter­ Akkor a peront egy drótkerítés válsztotta el a nálták, bármiféle megmozdulás történt, s leg­ sínektől. A férjem feltette a kezét a drótkerí­ utoljára is egyszerre vitték el őket. A fogadott tésre és én megpusziltam. Ez volt a búcsú... lányom ekkor már hét hónapos terhes volt. Budapesten szétválogatták őket. A zsidó Amikor megérkeztünk, Mengele ott állt az ál­ “kommunistákat” a többitől, mert a zsidó lomáson fehér kesztyűben - nagyon szép férfi “kommunista” az más “kommunista” volt, volt, valóságos Adonisz -, és a kezével intett, mint a többi. Ők Nagykanizsára kerültek. On­ hogy ki hová álljon, jobbra vagy balra. A lá­ nan kaptam tőle levelet és küldtem neki cso­ nyom anyósát elválasztotta tőlünk, mert na­ magot. Csináltattam meleg pizsamát, mégis gyon öreg volt, mire a lányom megszólalt, jön a tél, majd jó lesz neki. Azt írta a férjem, hogy ő hét hónapos terhes. Erre Mengele azt nem tudom miért küldted nekem édesanyám felelte, hogy jó, akkor menjen ő is. Én is a ezt a meleg holmit, de te tudod. Kaptam tőle csoportjukba akartam állni, de a lányom kért, még egy lapot, az sáros volt, valószínűnek hogy én csak maradjak Lenkéékkel, majd este tartom, hogy kidobta a vagonból, valaki felve­ úgyis találkozunk... Soha többé nem láttam hette és bedobta a postaládába, így jutott el őket... hozzám a tarjáni gettóba. Ennyi volt rajta: Betereltek bennünket a lágerbe, de előtte “Drága édesanyám! Ismeretlen helyre visz­ megparancsolták, hogy mindent a vagonok­ nek, minden gondolatom a tied. Apa.” Semmi ban kell hagyni, majd hozzák utánunk. Jó 191 �paló cföld 9 2 /2 hosszú volt az állomástól odáig az út, egy blokkparancsnok megkeserítette az életünket, útjelző táblán a település lengyel nevét láttuk de ma már nem tudok rá haragudni, nem tu­ felírva: Ošwiecim. Ahogyan meneteltünk, dom kárhoztatni, mert ha nem ilyen kegyetle­ jobbra is balra is furcsa emberfajzatokat lát­ nül bánt volna velünk, gázba vitték volna. És tunk. Kopaszak voltak, pokrócokba csavar­ ő is élni akart, akár a többi. Hét hétig tartottak Auschwitzban, minden gódzva ácsorogtak, gondoltuk, hogy ezek őrültek lehetnek. Úgy el is csodálkoztam: de nap volt sorozás, csak vasárnap nem. Amikor sok őrült van itt! Kiabáltak, hogy kik vagytok, hajnalonként kivertek az istállóból, ”Appell”-t honnan jöttök, az őrök pedig verték őket. Mi kellett állni. Ez azt jelentette, hogy ötös sorok­ mást gondolhattunk, mint hogy ezek őrültek ban karnyújtásnyira állítottak egymástól, ne­ lehetnek? Kiérkeztünk a táborba és akkor el­ hogy melegítsük egymást. Mert borzalmas vittek bennünket fürdőbe. Ez egy félkész épü­ klímája volt Auschwitznak. Nappal nem me­ letnek látszott, mert ablakokat sem raktak még hettünk be a barakkokba és a tűző nap tenyér­ bele, csak a keretek álltak üresen. Nagyon vi­ nyi hólyagokat égetett ránk, hajnalban viszont gyáztam a holmimra, egy ilyen ablakpárkány­ a dermesztő hidegtől szenvedtünk. Órákig áll­ ra tettem, nehogy letapossák és piszkos le­ tunk ”Appell”-t. amikoris örökké számoltak gyen. Igen ám, de nem is azon a kijáraton bennünket. Ugyan hová mentünk volna, jöttünk ki, amelyiken bementünk. Rongyokat ugyan hová mentünk volna? De ez a kínzás­ dobáltak hozzánk, befújtak bennünket valami­ hoz hozzátartozott. Ahogy a sorban álltunk, vel, amitől rettenetesen égett a bőrünk, lekop­ hozták a reggelit, ami kávénak tea, teának ká­ pasztottak mindannyiunkat, úgy tereltek mint vé volt. Minden egymás mögött álló öt ember, az állatokat. Akkor már tudtuk, hogy mi idefe­ azaz egy sor, kapott egy edényt, benne ez a lé jövet nem őrülteket láttunk, mert ugyan­ lötty. Az edényt egymásnak adtuk sorba és olyanok lettünk mi is, mint ők. figyeltük a másikunk nyelőcsövét, vajon egyet Ezek után egy olyan barakkba kísértek, nyel-e? Amikor végigért az edény, indult amit régen méntelep istállójaként használtak. vissza. Hármat nem lehetett egyszerre nyelni, Az alját felrágták, a patájukkal felhasogatták a mert nem biztos, hogy jutott volna öt ember­ lovak és rettenetsen göröngyös volt, de mi nek. Minden sornak legfeljebb egy edény ju­ csak úgy feküdtünk egymás hegyén-hátán a tott. Csajka, bili, nem néztük, hogy mi. csak padozaton. Az első este nem tudom mit kap­ edény legyen. hattunk, de attól a fekete löttytől és az átélt Mosakodás? Volt egy patak, oda le lehetett izgalmaktól gyorsan elaludtunk. menni nagy ritkán, de abból ittunk is. Egyszer Reggel, ébredés után felültem, és azt kérdezték, kik közöttünk az orvosok. Jelent­ mondtam, gyerekek én azt álmodtam, hogy keztek és azon túl ők hordták a latrinát. megmenekülünk. Egyébként a néphit azt tart­ Egy idő után a lengyel blokkparancsnok ja, hogy amit elsőnek álmodik valahol az em­ megengedte, hogy én mossam a barakkot. Ez ber, az beválik. Mikor én ezt elmondtam, min­ annyiban jelentett könnyítést, hogy most már denki zokogott. nem kellett hajnalban kiállnom. Később, ami­ Minden reggel hajnali három órakor volt kor az éjjeliőr “mészáros” Gizát (hentesek ébresztő és utána azonnal kivertek a barakk­ voltak) elvitték, én léptem a helyére. Akkor ból. Szó szerint kivertek, mert vertek bennün­ már nagyon jó dolgom lett, mert délig bent ket. Egyszerre nem tudtunk kitódulni az ajtón, maradhattam, dupla kosztot kaptam és egy így akit értek ütöttek. Akik az ablakon ugrál­ rongyos paplant, amire nappal lefekhettem. tak ki, azok meg azért kaptak. A lengyel-zsidó Ez azért számított nagy kedvezménynek, mert 192 �a mi négyes számú blokkunkban ezernyolc­ szazan aludtunk egymás hegyen-hátán, az em­ ber azt sem tudta melyik a saját keze, lába. s éjszaka igen fáztunk. A cipőnket használtuk párnának, de azért is a fejünk alá tettük, mert különben gyorsan elveszett volna, ugyanis so­ kaknak már az se volt. Ugyanezért tettük a fejünk alá az ötös sor egyetlen csajkáját, az sem volt minden sornak. Akik nem tudtak edényt szerezni, azok ételosztáskor várhattak az alkalomra, hátha ők is kapnak valakiében egy kis ennivalót. Az ebédre reggel nyolc óra­ kor került sor, a vacsorára pedig estefelé. Va­ csora? Jaj, ne is mondjam azt a vacsorát! Egyszer az ötös blokkból elvittek embere­ ket. Akkor a mi négyes blokkunkban felállí­ tottak mind az ezernyolcszázunkat. Megjegy­ zem, engem valamiért szeretett a lengyel blokkparancsnokunk, hogy miért, azt nem tu­ dom megmondani, de a körülményekhez ké­ pest jó volt hozzám. Jött a német parancsnok és leszámolta, majd elválasztotta az emberek egy részét, akik majd átkerülnek az ötös blokkba. Én is beleestem. Erre odajött a len­ gyel nő és átrántott a másik csoporthoz, onnan pedig a helyemre lökött valakit. Dehát az én ismerőseim huszonöten amott maradtak, ezért mihelyt nem nézett oda. visszamentem. Ami­ kor kivezényelték a részleget az udvarra, a blokkparancsnok megint megpillantotta, hogy az ötösben vagyok. Odajött és rámkiáltott né­ metül: “Te nem akarsz az én blokkomban ma­ radni?” Én azt feleltem: “Ez az ötször öt em­ ber az én családom. Ha ők is maradhatnak, akkor akarok.” Erre kiabálni kezdett, hogy schnell-schnell, gyorsan-gyorsan, azonnal ki­ hozott huszonöt embert, minket pedig bevezé­ nyelt a helyükre. Ez a huszonöt mind vissza­ jött a táborból. Akik átkerültek az ötös blokk­ ba. azok közül egyetlen egy sem... Ilyen vélet­ leneken múlottak életek. Mindez fordítva is történhetett volna. Szerencsésnek mondhatom magam, ha ebben a mérhetetlen szerencsétlen­ ségben az szerencse, hogy éppen én élek. Hét hét auschwitzi pokol után egy vasár­ nap váratlanul sorozást rendeltek el. Átvittek a “C” lágerbe és vártunk. Álltunk a tűző napon és vártunk. Megposhadt az étel is a napon, de mi csak álltunk. Este egyszercsak kinyitottak egy nagy ajtót. Mondták, hogy menjünk be. Bementünk. Egy meglehetősen nagy terem­ ben találtuk magunkat, ami tele volt lépcsőze­ tesen emelkedő padokkal, akár egy lelátó. Azt mondták, hogy ez egy fürdő. Éjszaka zuhogott az eső és alig kaptunk oxigént. Egymást mar­ tuk, hogy tetőled nincs levegő, tetőled nincs levegő! Egyszercsak hajnalban gyorsan kite­ reltek mindnyájunkat agyonizzadva a hideg esőbe. Ott kint a fáradtságtól aléltan lefeküd­ tünk a földre. No, gondoltam, ebből az ezer­ nyolcszáz emberből kétezernek lesz tüdőgyul­ ladása reggelre. Senkinek nem lett. Reggel az­ tán átkísértek a fürdőbe. Igen ám, de nem oda mentünk, ahonnan kijöttünk. A fürdőben mondták a jugoszláv lányok: “Tudjátok ti, hogy a gázkamrában voltatok?” Hát nem tud­ tuk. Később kiszivárgott a hír, hogy a mi ké­ sőbbi gyárunktól a láger munkásokra kapott rendelést, ezért vált sürgőssé a rendhagyó va­ sárnapi sorozás. Igen ám, csakhogy a sorozás ideje alatt újabb hír érkezett, miszerint még­ sem kellenek emberek, mert bombatalálat érte a gyárat. Ezek után vittek bennünket a gáz­ kamrába. De éppen a légiriadó miatt a gáz sem ért oda. Így maradhattunk életben. Közben éj­ szaka újabb telefon jött, hogy ha megvannak még a munkások, akkor kellenek, mert nem nagy találat érte a gyárat. Akkor zavartak ki minket a gázkamrából. Megint ennyin múlott az élet. Mindent csak a véletlen irányított. Ott tényleg csak a véletlen. Így kerültünk Ravensbrückbe. Ez ugyan­ olyan lágernek tűnt, mint az auschwitzi, csak kicsiben. A megérkezésünk után kilenc napig a szabadban aludtunk, mert a barakkokban nem volt helyünk. Ott is hol? Szénporral borított földön. Kilenc nap után fürdőbe ve­ zényeltek, beklóroztak mindannyiunkat, új 193 �palócföld 92/2 rongyokat adtak. A németek nagyon féltek a Ők tudták. Egyszerre gázosították el őket és fertőzéstől. Amikor beléptünk a fürdőbe, ad­ gyorsan folyt az égetés is. Addig is éreztük a tak egy darab szappant, rá volt írva. hogy RJF. bűzt, de nem tudatosodott bennünk, hogy mi Azt mondta a zsidó nő, aki osztogatta, hogy az. Azon az éjszakán azonban rettenetes bűz fürödjetek apátokkal, anyátokkal, de mi nem volt. Szinte elviselhetetlen... A kilenc napon túl, még vagy három hétig tudtuk, mit jelentsen ez. Később igen: Reines Jiddische Fett - Valódi Zsidó Zsír... Borzasz­ maradtunk ebben a táborban, mert utána mun­ tó... Amikor kijöttünk azt mondja ránknézve a kalágerbe irányítottak bennünket. Berlin­ fürdőparancsnok: jaj, ti ilyen szépek lettetek? schönholz-ba kerültünk, ez Berlin egyik el­ Azt hittem négerek vagytok! Amiért kilenc ővárosa. Hochbahn és autóút kereszteződésé­ be telepítették a tábort, hogy velünk védjék napig hemperegtünk a szénporban. Fürdetés után egy emeletes barakkba ke­ ezt a stratégiai helyet. Éjszaka dolgoztunk, re­ rültünk, ahol már priccseken lehetett feküdni. pülőgép motor-dugattyú fejeket csiszoltunk. Ahhoz képest, hogy eddig padlón, majd föl­ Délután öt-hat óra körül indult a menet a más­ dön háltunk ez első látásra főúri kényelemnek fél kilométernyire lévő gyárba. Ha légiriadó tűnt, de kiderült, hogy millió bolha várt ránk. volt, a németek otthagytak minket az úton és Ez rettenetesen megkeserítette az életünket, rohantak a bunkerba. Megszökhettünk volna, ellenben kaptunk tejbegrízt. Hát, hogy ez de hová, merre az olajfestékkel megikszelt ru­ mekkora élményt jelentett?! Nem kaptunk hánkban, kopaszra nyírt fejjel? Úgy dolgoz­ többet enni mint Auschwitzban, de valamivel tunk egész télen, éjszaka, hogy csak reggel jobbakat, mert ez egy úgynevezett felhizlaló kaptunk enni. Én nagyon tudtam lopni. Nap­ tábornak számított. Itt találkoztunk franciák­ pal is loptam, hajnalban is, amikor csak a leg­ kal, belgákkal, cigányokkal és más nációkkal. kisebb lehetőség kínálkozott, mindig. Nem én A barakkban lakott egy francia operaénekes­ ettem meg, mert én sajnos nem tudtam a nyer­ nő, aki esténként énekelt nekünk. Felejt­ set megenni. Volt egy overallom, amelynek a hetetlen élményeket szerzett. Nem zsidó volt, szárát összekötöttem a bokám felett és odarej­ tettem, amit csak megfoghattam. Azután be­ hanem kommunista. Egyszer, amikor munkaalkalmassági orvo­ vittem a barakkba és szétosztottam: egyetek! si vizsgálatra mentünk, benéztünk egy zárt ud­ Ha csak lehetett néhány zöldséget beloptam a varba, és ott olyan embereket láttunk, akiken gyárba és amikor éjfélkor leállt a termelés és kísérleteztek. Volt akinek az egyik lába úgy eloltották a villanyt, akkor a szárítókemencé­ nézett ki, mint egy léc, a másik pedig mint egy ben megsütöttem. Én a száztizenötös Abtei­ zongoraláb. Később tudtuk meg, hogy ebben lung-ban dolgoztam, a kemence pedig a száz­ az esetben például azzal kísérleteztek, hogyan tizenhatosban volt. Egyszer a német nő meg­ lehet egy levágott végtagot élő testtel pótolni. találta a krumplimat a kemence szélén. Kér­ Az itteni első fürdésből kifelé jövet cigá­ dezte, kié ez? Azok, akik ott dolgoztak nem nyokkal találkoztunk, azok csinálták az utat. árultak el. Erre kijelentette, hogy reggel az Pici gyerekeket is láttunk körülöttük, gondo­ egész száztizenhatos Abteilung-nak kopaszra lom ott szülhették őket. A cigány lágert egyet­ vágatja a haját. A haját mindenki nagyon fél­ len éjszaka semmisítették meg, miután elké­ tette, mert volt már két-három centi is, s ez szült az út. Borzasztó volt. Azt az ordítozást nagy kincsnek számított. Amikor újra felgyúlt nem lehet elfelejteni. Mi már megérkezésünk a villany és kezdődött a munka, láncszerűen után láttuk a gázkamrák, a krematóriumok jött a hír hozzám, hogy a száztizenhatosoknak épületeit, a fekete füstöt, de nem tudtuk mi az. levágják a haját, mert a krumplimat megtalál­ 194 �ták. Erre én odamentem a német nőhöz és bevallottam, hogy az enyém volt. Akkora két pofont kaptam, hogy talán még most is cseng a fülem tőle. Felírta a számomat és beígérte, hogy reggel kapok huszonöt botot, levágják a hajamat és megfürösztenek. Ami azt jelentet­ te, hogy föltörik a jeget az esővízen, belemár­ tanak, és utána feltartott kezekben téglával falhoz állítanak. A metsző hidegben kiállíta­ nak reggel és délutánig egy helyben, mozdu­ latlanul kell maradni azzal a tudattal, hogy ha a büntetett leengedi a kezét, fejbe lövik. Volt olyan, akinek ebben a testhelyzetben a hideg­ től megfagyott a keze, lemerevedett és mint a bot letört. Tiszta szívemből zokogtam az éj­ szaka hátralévő részén. A felügyelőnő úgy állt a másik Abteilung ajtajánál, hogy engem lás­ son. Hajnalban odajött hozzám és azt kérdez­ te, hogy lopsz-e még? Én az éjszaka folyamán sírásomban megfogadtam, hogy ha éhen halok se fogok többet lopni, különben is főleg nem magamnak tettem. Szóval azt feleltem a né­ met nőnek, hogy én, ha éhen halok se fogok többet lopni. Erre visszaadta a krumplimat. Én abból már enni nem tudtam és szétosztottam a többieknek. Amikor visszaértünk a barakkokba, reggel ”Appell”-t kellett állni. Ez volt nekik a máni­ ájuk, az ”Appell”. S akkor egymás után olvas­ ták azoknak a számát, akiknek büntetés járt. Az enyémet nem olvasták fel. Én akkor azt hittem, hogy a mennyországban vagyok. A po­ kolból érkeztem, de a mennyországba: se bo­ tozás, se hajvágás, se fürösztés. S amikor szét­ oszlottunk, már azon járt az eszem, miképpen tudnék valamit lopni, mert láttam, hogy hoz­ tak a konyhára káposztát. Ezt a magatartást csak az értheti meg, aki már éhezett. Aki a nagy éhségében látta azt, hogy van amiből lehetne enni, de mégsem lehet. Ezt más nem tudja elképzelni. Ma már én sem tudom, csak akkor tudtam, hogy mit jelent. Amikor hazajöttünk reggel, tizenkét órai munka után, nem lehetett ám bemenni a blokkba lefeküdni, akkor még mindig volt va­ lami elvégzendő feladat. Pincetakarítás, bun­ kertakarítás, stb. Én nagyon szépen tudtam söpörni, ezért nekem kiadták, hogy te söprős leszel. Egyszer nagyon fáztam, bementem a blokkba összedörzsölni a kezemet, ott kicsit mégis melegebb volt. Amikor kijöttem, meg­ látott a német nő és azt ordította: nem dolgo­ zol te öreg disznó? A kezében volt egy hasáb fa és azzal fejbevágott. Én azonnal összees­ tem, a többiek behúztak a blokkba és söpörtek helyettem. Szóltak a német nőnek, hogy esz­ méletlen lettem, erre az annyit mondott: van belőle elég, dögöljön meg! Amikor nehezen észhez tértem, nem tud­ tam ki vagyok, hol vagyok. A többiek közre­ fogtak és elvittek a gyárba. Körülbelül három napig vittek-hoztak, ott pedig betettek a WCbe, egy ajtó mögé. A gépemen mindig dolgo­ zott valaki, így nem tűnt fel, hogy hiányzik egy fő. Egyszer, ott kuporogva a sarokban, egy kis radiátor mellett, feleszméltem. “Úris­ ten, én itt ülök? Ha bejön az Aufseherin, agyon üt” - gondoltam. Nem tudtam elképzel­ ni, hogyan kerültem a WC-be. Kibotorkáltam a csanokba, de mintha részeg lettem volna. Látom, hogy valaki dolgozik a gépemen. Oda­ mentem és látom, hogy Dauts Klári. “Klári, te miért dolgozol az én gépemen?” - kédeztem tőle. Erre ő rémülten azt kérdezi: “Mucikám jól vagy?” “Jól, miért? Dehát hogyan kerül­ tem a WC-be? Elaludtam volna? Odavitte­ tek?” - kérdezgettem. Erre ő sietve átadta ne­ kem a kezelőkart és mondta, hogy majd el­ mondanak mindent, csak csináljam tovább ha tudom. Tudtam. Ennek az esetnek mai napig viselem a nyomát, mert ha izgatott állapotba kerülök, epileptikus rohamok jönnek rám. Bár most már hogy öregszem, egyre ritkábban. Volt azonban ennek a megrázkódtatásnak egy má­ sik utóhatása is. Én a szó szoros értelmében nem voltam nő, nem volt havi vérzésem, nem szülhettem volna gyereket. Egyszer, miután 195 �palócföld 9 2 /2 hazajöttünk ebből a pokolból a háború után, harminckilenc évesen megjött a menstruáci­ óm. Mint kiderült, az az ütés, vagy közvetet­ ten az ütés okozta sokk olyan idegközpontot ért, ami a menstruációt szabályozó hormon­ működést befolyásolja. Egyszer a láger gyárában anyafej csiszolás közben egy szilánk belement a szemembe. Nem a pupillámba fúródott, de nagyon fájt. Összegyűjtöttek bennünket, betegegeket, aki­ ket vinni kellett a revierre Oranienburgba. Megmosakodtunk, kaptunk tiszta ruhát, fehér kendőt a fejünkre, mert a Hochbahn-on men­ tünk. Az orvoslás ott egyébként nem nagyon volt divat, mert ha valaki lebetegedett, néhány nap után elvitték és soha többé nem láttuk. Oranienburgban én annyi hadifoglyot láttam, hogy azt mondtam a többieknek visszaérkez­ ve: gyerekek, soha nem lesz vége a háború­ nak, annyi a hadifogoly, soha nem kerülünk haza. Szóval amikor megérkeztünk abba a re­ vier-t magába foglaló fogolytáborba, a német kísérőnő körbeállított minket úgy, hogy arccal befelé csak egymást lássuk. Nekem szokásom mind a mapi napig, hogy álldogálás közben hátrateszem a kezemet. Akkor is így tettem. Foglyok haladtak el mellettünk, és az egyik a kezembe nyomott valamit. Előre kaptam és egy nagy darab kenyér volt meg egy nagy darab szalámi. Gyorsan széttördeltem, s ami­ kor osztogattam, a német nő meglátta. Azt mondta megbüntet, mert mi lett volna ha mér­ gezett az étel, stb. Hát mi lett volna? Előbb döglünk meg! Mi lett volna! Végülis nem büntetett, mert tudta, hogy nem hagyhatta vol­ na magukra a rábízottakat. Ahogyan közeledett a tavasz, minden baj elért bennünket. Egész télen nem volt haris­ nyánk, facipőben jártunk, a facipő felső része durva, zsákvászonszerű anyaga véresre törte a lábunkat. A facipőn úgy megtapadt a hó, hogy alig tudtuk vonszolni magunkat. Tetvesek vol­ tunk, legyengültek, betegek. Háromemeletes, fabélésű vaságyakon aludtunk, úgyszólván 196 meztelenül a gyér takaró alatt, mert a ruhánkat a vaságy szélére kellett tenni, a Heftling szám­ mal kifelé. Nagyon fáztunk, és a megfázástól, a hólyaghuruttól éjszaka sokan bevizeltek, ami bizony ráfolyt az alattuk lévőre. Ha a felügyelő a blokkban küblit talált, ránkborítot­ ta. A szabályok szerint ugyanis ki kellett volna járnunk éjszaka a legdermesztőbb hidegben is a latrinára. Április 19-én nagy izgalom támadt, mert hoztak egy csomó krumplit, amit nekem, mint szobaparancsnoknak igazságosan kellett har­ minckét felé elosztani. Én voltam a kenyérvá­ gó is. A kenyeret saját magunk készítette alu­ mínium késsel vagdostam egyforma szeletek­ re. Az élelem elosztás különben lépcsőzetesen folyt. A blokk élelmét egy megbízott, nálunk egy rabbi felesége vette át és ő adta tovább egyenlően szétosztva a négyszer harminckét fős szoba parancsnokainak. Harisnyákat is kaptunk, ugyanúgy szortí­ roztam azt is szét. Nekem nagyon marta a lábamat a harisnya, arra gyanakodtam, hogy biztosan túl durva, vagy műszálas. Pedig való­ jában a tetvek sebeztek fel. Iszonyatosan tet­ vesek voltunk. Ezek után felkerekedtünk és két hétig, má­ jus harmadikáig hajtottak az oroszok elől ben­ nünket. Mindenféle mellék ösvényeken halad­ tunk, sokszor oda-vissza. Ekkor már teljesen összekeveredtünk, belgák, franciák, német kommunisták, oroszok, lengyelek, zsidók és így tovább. Egy éjszakai pihenőnél a gyárból való német mester megszöktette Brichta Ágit, aki közülünk való volt. Ezt persze már jó előre megszervezték. Később ez a német mester lett Berlin polgármestere, Brichta Ági pedig a fel­ esége. Oranienburgot is érintettük a menekülé­ sünk során, de már sehol nem volt az a nagy rend és fegyelem, mint amit a beteg szemem­ mel történt ittjártamkor láttam. Akkor elámul­ tam az üvegtetejű, föld alatti gyógyszerraktá­ rakon, mert ezen az üvegtetőn gépkocsik is �jártak. Most már a nagy felfordulásban min­ den más arcát mutatta. Érdekes, hogy itt még salgótarjániakkal is összetalálkoztunk. Innen is továbbmentünk, vánszorogtunk, menetel­ tünk és húztuk magunk után azt a kocsit, ame­ lyikre az iratainkat pakolták fel. Ló nem volt, hát mi vontattuk. Este mindig valami olyat kaptunk enni, amitől elaludtunk, elhülyültünk. Talán azért, hogy könnyebb legyen bennünket őrizni. Néhányszor vöröskeresztes repülő érte utól a csoportunkat, ahol lehetett leszállt, és úgy hozták oda azt a kevés élelmet, amit ép­ pen kiraktak. Ha megláttuk, felszedtük a me­ nekülő német katonák elhagyott élelmiszereit is. Egyik reggel, amikor felkeltünk a kábula­ tunkból, sehol nem volt egy német katona sem. Azt még láttuk este, hogy tüzet raktak az erdőben, mint később kiderült elégették az összes iratunkat és azután menekültek el. Rá­ döbbentünk, hogy nincs senki velünk, nincse­ nek németek. Mit csináljunk? Erdőben va­ gyunk. Hogyan merjünk innen kimenni? Na­ gyon tétovák és gyávák voltunk. Összeállt há­ rom lány, hogy ők kimennek az erdő szélére és megnézik mi van. Egy nagyon szép francia kislány volt az egyik, ő volt az utolsó lelőtt áldozatunk. Menekülő német katonák ölték meg, amikor megpillantották az erdőszélen. Amikor kivilágosodott, mindannyian kime­ részkedtünk. Egyszer csak azt látom, hogy a fegyvertelenül, letépett vállapokkal menekülő katonák között ott megy egy salgótarjáni susz­ ter fiú. Tudtam, hogy SS katona volt. mert láttam otthon szabadságon. Kiabáltam neki, de németül visszaszólt, hogy nem ő az. Pedig ő volt, jól ismertem. Mindegy. Ott álldogál­ tunk, de valahová mennünk kellett onnan, vé­ gül bementünk egy német tanyára. A tanyán nagy, kövér német nők ültek az összecsomagolt ládák tetején, már nem volt idejük elmenekülni. Odamerészkedtünk és én mondtam nekik, hogy szeretnénk megmosa­ kodni. Bevezettek a házba, az asztal alól lavó­ rok kerültek elő, mosakodtunk. A falon egy tükör lógott. Belenéztem és azt láttam, hogy a hátam mögött egy öreg férfi bejött a szobába. Hátranéztem, de senki nem állt az ajtóban. Újra a tükörre vetettem a tekintetemet, és ak­ kor döbbentem rá, hogy az az öreg én vagyok. Sírva fakadtam. A hajam fehér volt, pedig bo­ gárfekete hajjal vittek ki. A tanyasi németek adtak néhány ruhadarabot, dehát elég nem volt nekik, ezért visszavettem magamra a tet­ ves ruhámat is. Elindultunk volna hazafelé. Harminckilenc kiló voltam, olyannyira elgyö­ tört, hogy a szervezetem már nem szabályozta a vegetációmat. Hamarosan leültünk néhá­ nyan az országút mellé. Dübörögtek mögöt­ tünk az orosz gépkocsik. Engem betakartak pléddel és azt mondták, hogy te csak maradjál itt Mucikám, majd hordanak neked ide élel­ met. Hát úgy is volt, hordták. Majszoltam az orosz kenyeret, valami húst is tettek mellém, azt is ettem, ettem iszonyú éhségemben, háttal a kocsiútnak. Egyszer kaptam egy nagy ütést a fejemre. Az első gondolatom az volt, hogy atyaisten, visszajöttek a németek. Ahogyan lassan magamhoz tértem, látom, hogy egy csomag vaj hever mellettem. A kocsiról dobta le egy orosz katona... Akkor ezután a vajat tömtem magamba. Nohát én este mindent ki­ hánytam. Szerencsémre, mert ha én tovább tudtam volna enni, akkor biztosan belepusztu­ lok. Nem tudtam menni és az oroszok, mint a gyereket úgy vittek az ölükben. Mama, ma­ ma... mama, mama mondogatták. Lassan híz­ tam föl, ezért később is jöttem haza, mint a többiek. Ők május végén, én szeptemberben. Amikor néhány lemaradt társammal úgy éreztük, hogy elég erősek vagyunk, elindul­ tunk mi is hazafelé. Gyalogoltunk és éltünk ahogy tudtunk. Amit itt loptunk, azt megfőz­ tük amott. A németek ugyanis nem adtak sem­ mit, hiába kértünk, legfeljebb üres edényt kap­ tunk, hogy megfőzhessük, amink éppen volt. Egy idő után újból csak nem tudtam rendesen járni. Egy háznál ápoltak, amíg ismét lábra­ 197 �palócföld 92/2 kaptam. Ott annál a háznál, magatehetetlen jó pont lesz nekik ha hazaérkezünk. Amikor állapotomban odajött hozzám egy ausztriai elértünk a cseh határra, az oroszok igazoltat­ német nő és fájdalmasan könyörgött, hogy se­ tak bennünket. A két férfinak mondták néme­ gítsek neki és a társának, mert itt a pajtában tül, hogy vetkőzzenek le. Ezek ebben a pilla­ mindkettőjüket kézről-kézre adják az orosz natban halálsápadtak lettek. Levetkőztek és a katonák, és már nem bírják tovább. Nem tud­ hónuk alatt ott volt a tetoválás, SS katonák tam mit tehettem voltak. Lefogták volna és ezt el is őket, s odalett a ko­ montam neki, de ő csi is lovastól. sírva könyörgött to­ Nehezen, de va­ vább a segítsége­ lahogy hazaérkez­ mért. Valamivel ké­ tünk. Itthon való­ sőbb bejött a szobá­ sággal felfújtattak, ba egy orosz tiszt, olyan testes lettem, akihez odaszóltam mint még soha, németül. Válaszolt, csak a lábaim ma­ tudott velem beszél­ radtak pálcikák. En­ ni. Mint később ki­ nek ellenére 1949derült Németor­ ig nem tudtam dol­ szágban tanult mér­ gozni, mert állandó­ nöknek. Elmondtam an betegeskedtem. mi történik a pajtá­ Azután lassan ösz­ ban és kértem, se­ szeszedtem magam. gítsen ezen a két A családomból, szerencsétlenen. A a közvetlen hozzá­ tiszt kiment a pajtá­ tartozóim közül ba, elordította ma­ csak a mostoha fi­ gát és kijelentette, am jött haza. Van hogy ez a két nő az két unokám, s már övé, és ne merjen született dédunoka hozzájuk nyúlni is, aki mindannyi­ senki. Ezután békén unk szeme fénye. is hagyták őket a ka­ Ők az én családom, tonák. Bejött hoz­ bár magam Salgó­ A salgótarjáni zsinagóga volt épülete zám újból az az tarjánban élek, ők osztrák nő és nagy pedig Budapesten. hálálkodása közben csókolgatta a kezemet. Szeretnek, hívnak, de nem akarok a terhükre Nekem, a koncentrációs táborból hazafelé tar­ lenni. tó zsidó asszonynak a kezét, egy német. (Salgótarján, 1984. július 14.) Az utunk során összetalálkoztunk két ma­ gyar katonával. Szereztünk nekik civil ruhát, PS.: E szöveg megjelenésekor Ilonka néni majd sikerült kerítenünk egy kocsit két lóval, 86 éves, korához képest jó erőnek örvend, és azzal jöttünk tovább. Ők azt mondták, azért szellemileg friss. Hetente Budapestre jár fek­ maradnak velünk és azért segítenek, mert ez vő-beteg menyét ápolni, fiának segíteni. 198 �Huszár Sándor Naplólapok II. Nézzünk hát szembe! 1956 októbere és 1957 márciusa között nem vezetek naplót. 1957-ben jegyzem fel, egy másik vita kapcsán a következőket: “Nagy István egy évvel ezelőtt, a fiatal írókkal folytatott vitája után, amikor elmond­ tam neki az ügyről a véleményemet ezt mon­ dotta: engem akadémikusnak neveznek ki, s maguk jönnek és azt bizonyítják, hogy korlá­ tolt vagyok? Hogy megy ez a kettő együtt...” Hiába, ember ő is. A naplóért azért kár. Itt állok háború után irodalmunk talán legfontosabb eseményénél, a “Nézzünk hát szembe” vitánál, és erről nincs - úgymond helyszíni tudósításom. Majd csak azután kezdek új naplóba, hogy a vitába be­ kapcsolódom. Utólag dokumentálódni pedig nem akarok. Úgy határoztam, hogy a kor áb­ rázolását saját akkori tudatom-helyzetem kör­ vonalazásával kötöm össze. Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk iro­ dalmát, amiből a “Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam - és mint ahogy az alá­ húzásokból látszik, valóban olvastam is könyvben való megjelenése után. “Kitárultak az ablakok a világ és a múlt értékei felé” húztam alá tintával, hogy végleges legyen. És így folytatjuk - Méliusz az írást, én az aláhú­ zást -: “Ez az igény és folyamat már 1956 előtt kirajzolódott”. Mellette a margón: “hát nem?!” Mert tényleg igen. Szóval Méliusz nemcsak felpiszkált, fel is bátorított. Pedig akkor még nem tudtam, hogy lehúzott hét évet a rendszer börtönében. El is szégyelltem volna magam, amiért tőle vártam bátorítást. Tehát hurrá. újraindul a napló! 1957. február 5., kedd Immár hónapok óta készülök Karácsony Benő ébresztésére. Nehezen tudok belefogni a cikkbe, egyre Nagy István különös szempont­ jai járnak az eszemben. Amikor felvetettem a szerkesztőségi értekezleten - ő a lapigazgató, Földes Laci csak főszerkesztő -, hogy írni akarok erről a nagy, haladó íróról, legnagyobb meglepetésemre így válaszolt: - Én nemcsak hogy haladónak nem tar­ tom, de írónak se. Sőt annak aztán pláne nem. Ha nem volna olyan hosszú az egyetemi előa­ dásom, amit mint professzor a Bolyai Egye­ tem Irodalomtudományi Karán tartottam, oda­ adnám, hogy közöljék. Abból aztán meglát­ hatná, hogy ki Karácsony Benő Próbáltam vitatkozni vele. Nem volt haj­ landó. Kértem, adja ide a kurzusát, hadd ol­ vassam el miheztartás végett. Nem adta. Már átnyújtotta a kiadónak. Könyvben fog megje­ lenni a többi irodalomtörténeti írásával együtt. Megrendítő. Miután proletkultos felofg á ­ sával elvágta maga előtt a fejlődés útját, mi­ után bennünket is meg akart akadályozni ab­ ban, hogy gondolkozzunk, most az iroda­ lomtörténetet foglalja el. 199 �palócföld 9 2 /2 Így nekem, fiatal és érdemtelen osztályos társának kell védelmeznem a haladó múltat ellene? Keserves dolog. És kockázatos is! De nincs meghátrálás. Hisz vagy vannak eszmé­ nyeink, amelyekért harcolnunk kötelesség, vagy sürgősen menjünk valami becsületes fi­ zikai munkára. Egyetlen vigaszom, hogy fejlődik fel ifjú seregünk. 1957. február 9. szombat Az Utunk mai számában A külvárosok po­ ézise címmel dupla tárca jelent meg Földes Laci tollából a könyvemről. Nagyon jó éreznem, hogy nemcsak sza­ vakban, nem csak a kávéházi asztalnál, vagy a szerkesztőségi vita során, de írásban, a lapban is elismerik az erőfeszítéseimet. Számomra persze az a legfontosabb, hogy folytatni tudom az előttem szólókat. Földes főleg Nagy István nyakába varr és ebben neki igaza van, hiszen az életélményünk - bizo­ nyos értelemben! - közös, de abban, hogy vé­ gülis lassan elérkezem önmagamhoz mégis Asztalos Pistának van több köze. (...) 1957. március 6., szerda Ma az Utunk szerkesztőségének egy külön bizottsága a Dsida Jenő-örökség felett vitatko­ zott. Sajnos a front ezúttal is Nagy István és a világ többi része között alakult ki. Az öreg képtelen megérteni, hogy szem­ pontjai embertelenek. Dsida Jenővel szemben olyan igényeket támaszt, mintha egy mai párt­ tag költőt vizsgáztatna. Márpedig Dsidát se­ hogyan sem lehet felhúzni a forradalmiság kaptafájára. És ebbe N.I.nem tud beletörődni. Nem fogadja el, hogy egy polgár is lehet hala­ dó. A vita ma odáig fajult, hogy a mindig ud­ varias Csehi Gyula professzor felkiáltott: - Miért nem mondja meg őszintén Nagy István elvtárs, hogy mit akar?! Miért nem szö­ 200 gezi le: a kommunista, a szocialista irodalom haladó hagyomány, ami azon kívül esik, azt ki kell radírozni. Erre az öreg próbált érvelni. Elővette Dsi­ da Jenő Bútorok című versét és kimutatta, hogy a költő embertelen, mert íme a munkás­ emberek itt vadállatok, akik képesek a szép bútorokat összetörni. Aztán így folytatta: - Mégha egy költő úgy állítaná be, hogy a bútorokat tüntető szervezett munkások törik ősze, akkor igen, akkor elfogadnám. Vagyis ugyanaz a cselekedet, ha ösztönö­ sen lázadó emberek cselekszik, embertelen­ ség, ha szervezett tüntetők, akkor hősi csele­ kedet. -Azt mondja N.I. továbbá: - Én a haladó polgári írót mindig viszonyí­ tani szoktam. Ady a polgári forradalmiság csúcsa. Dsida hozzá képest a forradalmiság dolgában törpe... Persze azt nem veszi tekintetbe, hogy a két költő más-más korban él és azt sem, hogy író számára nincs kötelező politikai beállítódás. Ő csak mondja a magáét. Bár egy idő óta már azt is sejtem, hogy nem a magáét mondja, hanem a másokét. A pártosokét. Annyi eredménye volt a most lefolyt vitá­ nak, hogy visszavonult. Egyelőre. A többit meglátjuk. 1957. április 1., hétfő Páskándi Gézát két héttel ezelőtt letartóz­ tatták. Az a vád ellene, hogy a magyarországi események idején a Bolyain - több társával együtt - államellenes cselekedeteket követett el. El fogják ítélni. Egy nagyon tehetséges költőt teszünk tönkre! Látom a hibát és tehetetlen vagyok. Nincs ennél borzalmasabb érzés. Panek Zolival felkerestük Nagy Istvánt és próbáltunk a lelkére beszélni, hogy tegyen va­ lamit Gézáért. Hát döbbenetes dolgokat mon­ �dott. Egy órán keresztül bizonygatta, hogy a burzsoá-földesúri rendszerben a sziguranca őt is üldözte, mert ő is államellenes cselekedete­ ket követett el. Mi - kérdezte - , miért kellene másként bánjunk az ellenséggel? Próbáltuk magyarázni, hogy a kettőjük cselekedete között óriási a különbség. Páskán­ diék nem akarták erőszakkal megdönteni a renszert, ahogy róluk állítják, hanem megjaví­ tani próbálták, megreformálni. Erről Nagy István egyáltalán nem volt meggyőződve, de azért ígérte, hogy próbál közbejárni. * Szerkesztőségi értekezlet. Tárgyaljuk az új lapszámot. Hogy mit teszünk majd bele, mi lesz, hogy lesz. Terveztünk egyebek között egy két kolumnás ankétot a filmművészetről. Itt merül fel a már nem olyan új fogalom: a neorealizmus Nagy István magvasan hallgat, s a vita vé­ gén gyanakodva kérdi meg: - Mi az a neorealizmus, kérem!? Mit akar­ nak maguk ezen a címen a lapba betenni? 1957. június 23., hétfő Az irodalmi vitákban Nagy István egyre inkább sarokba szorul és kimutatja a foga fe­ hérjét. Miután az eddigi viták során kicsavarta a két háború közötti romániai magyar irodal­ mat, mint valami citromot,próbálja megaka­ dályozni az őt bíráló cikkek megjelenését. Földes eddig úgy csinálta, hogy minél több embernek odaadta a Nagy Istvánt támadó cik­ keket, hogy érvei legyenek az esetleges igaz­ gatói vétó alkalmával. Látom azonban, hogy a Marosi Péter Bánffy Miklós trilógiájáról írt cikke megszűnt körbeforogni. Nem engedi, hogy olvassák. Pokoli! Lám egy ilyen alapjában nagyon becsületes ember is mint Nagy István, hogy eltorzul a hatalom árnyékában. A burzsoázia elleni harc jelszavával sárba tapossa legszebb hagyományainkat. Persze nem egészen érdek­ telenül, hiszen az általa kitagadott írók egy része vagy az ő műve nagyságának mond el­ len, vagy közvetlenül vele, de legalábbis az elveivel vitatkozik. És miután történelmileg hatalmilag ő győzött, most az irodalomból is el akarja távolítani polgári ellenfeleit. Vettem magamnak a szemtelenséget és kérdőre vontam: miért nem adja le Nagy elv­ társ a Marosi cikket? Válasza egyenes volt és pokolian önlelep­ lező, hiszen ő nem egy ravasz bajkeverő. Nincs is erre rászorulva, mármint a ravaszko­ dásra, hisz abszolút hatalommal rendelkezik. Ezt mondta: - Ott kérem olyasmiket írnak, hogy annakalapján engem ki kell törölni az iroda­ lomtörténetből. Nem szégyenlős. 1957. június 26., szerda Pár napja Nagy István mégis behozta a Karácsony Benő szöveget. Vajon ő is gondol­ kozott volna a dolgon? - Tessék, olvassa el! - mondta jelentőség telejesen. Hát elolvastam. Ez azonban új fejezet szá­ momra. Minden tekintetben az. Már a gépelt előadás címe is mellbe vert. A kozmopolitizmus erdélyi változata (Kará­ csony Benő). A fedőlapon látható kézírás sze­ rint, amelyben én Nagy István betűire isme­ rek, 1950 decemberében készült, a Bolyai Egyetem utolsó éves irodalmárai számára. Valósággal végigszáguldok a szövegen. Pedig amúgy csigalassúsággal olvasok. A koz­ mopolitizmus minbenléte izgat. Elolvastam Karácsony minden - két háború között könyvben megjelent írását, de a kozmopolitiz­ must... Nem értem. 1957. június 28., péntek Nem, nem! Ezt a szöveget el kell tennem! Ezt a szemléletet szét kell verni! Különben 201 �palócföld 9 2 /2 nem vagyok ember, ha nem ezt teszem. Íme a Nagy István szöveg: A kozmopolitizmus erdélyi változata (Karácsony Benő) Karácsony Benő kispolgári származású ügyvéd, 1888-ban született Gyulafehérváron. Az első világháború után Kolozsváron telepe­ dik le és az erdélyi Szépmíves Céh meg a Helikon írója. 1944-ben származása miatt get­ tóba hurcolják és elpusztítják. Ismertebb művei. Pjetruska, Új élet kapujában 1932, A napos oldal 1936, Utazás a szürke folyón 1940., A megnyugvás ösvényén 1946. Az új élet kapujában című regényében a huszas évek végén erősödő és felszínre törő illegális mozgalom hatására az író tisztázni próbálja a talaját vesztő értelmiségi kispolgár viszonyát a szocializmushoz, a prole­ tárforradalomhoz. Miképpen teszi ezt? Az első világháború­ ban féllábát veszítő Tunák mérnökkel a hábo­ rú miatt félbenmaradt értelmiségit, Himmel személyét állítja szembe. Himmel nem tisztá­ zott körülmények folytán csatlakozik a mun­ kásmozgalomhoz, sejthetőleg részt vesz a kommunisták illegális munkájában egy Lopez nevű ugyancsak valami zavaros foglalkozású nővel együtt, aki a kedvese. Himmel és Lopez agitálják Tunák mérnököt, hogy csatlakozzék az “új élet” embereihez. De oly gúnyolódók és kispolgári módon radikálisak s amellett oly keveset és nem meggyőzőt mondanak az “új életről”, hogy sem Tunákot, sem az olvasót nem tudják meggyőzni a hozzájuk való csatla­ kozás szükségéről. Tunák viszont olyan érveket hoz fel a régi világfelfogása és a kizsákmányoló osztályok mellett, hogy a tájékozatlanabb olvasó inkább feléje hajlik, mint az “új élet kapuján dönge­ tők” felé. Tunák állástalansága, elveszített mérnöki hivatala, meddő próbálkozásai, hogy a háború előtti kapitalisták üzlettársa legyen, 202 csak arról győzik meg az olvasót, hogy a Tu­ nák-féle emberek nézetei és létfeltételei vál­ ságba kerültek, a háború még családi életét is feldúlta. Amint Himmel mondja: “valami kez­ dődik és valami a végét járja.” A regény azonban rábízza az olvasóra, döntse el, merre is vegye az utat. Következő regényében Karácsony a “Na­ pos oldalon” próbál vezetni bennünket. Tunák mérnök abban a regényben már egy állástalan banktisztviselő alakjában és nevével tűnik fel újra. Jellembeli különbsége annyiban válto­ zik, hogy a Kázmérrá vedlett Tunák itt afféle vidám cinikus, míg az előző regényben komor cinikus volt. Így fogadja a bankból való elbo­ csátását is amikor összetűz a bankigazgatóval. Kázmér és bohém társai nem veszik ko­ molyan munkanélküliségüket, nevetnek ko­ pottságukon s úgy tűnik általuk, hogy a mun­ kanélküliség nem is olyan tragikus. Kázmér úr tehetséges a szobrászatban, megmintáz egy női alakot, mérsékelt sikert arat vele, felkerül Budapestre, megismerkedik egy jómódú pesti polgár leányával Ilonával és beleszeret, mert erősen hasonlít első szerelméhez Annához, az Első Alagcső gyáros leányához, Ilona belésze­ ret Kázmér várható művészsikereibe és a hír­ név nyomán remélhető gazdagságba és felesé­ gül megy hozzá. De a művészsiker elmarad, kiábrándulnak egymásból és elválnak, Káz­ mér a napos polgári oldalon való rövid tün­ döklés után visszavonul apja falusi malmába, a természetbe, talán itt molnárként újra kezd­ heti az életét. Karácsony következő regényében a Szür­ ke folyó-ban azonban újra felbukkan, egy vi­ déki kisváros patikus segédjeként látjuk vi­ szont, neve ebben az esetben Sebestyén. Se­ bestyén valami különbet akar annál, ami van. Többet akar egy saját patikánál is, valami nagy dolgot az emberiségért. Ezt megpróbálja bélyeggyűjtéssel, levelez a világ leghíresebb bélyeggyűjtőivel, tizenkét évi szorgos sakko­ zással, a sakkpartin nyert pénzzel, kerékpárt �szerez, kikarikázik a természet ölébe s amint zik, hogy ismét a sivár patikusságot folytassa. Ő mondja: tenni kéne valamit az emberrel, De tévedésből egy állomással hamarabb száll hogy ne feldkezzék meg végképp régi ottho­ le, mint kellene. Mire rájön, árvíz önti el a náról. A természet ölében egy folyó partján vasutat, Borjumálon, egy sáros kisfaluba re­ kínálkozik egyszer Sebestyénnek egy alkalom ked,mire hazakerülne, a patikussegédi állást nagy tettre. Egy ízben a folyóba fuldokolva, már mással töltik be. Borjumálon azonban új teret fedez fel a sikoltozó nőt pillant meg. Utána ugrik ruhás­ tól, kimenti, boldogan élesztgeti, azt hiszi nagy tettekre. Kiderül, hogy a falun keresztül most ért élete első kimagasló hőstettéhez, de a folyó sekély szürke folyó értékes gyógyisza­ kimentett ifjú hölgy hirtelen nevetve talpra- pot tartalmaz, részvénytársasági alapon a pa­ szökik, társai meg hahotázva rohannak elő a rasztok jól jövedelmező gyógyfürdőt építhet­ bokrok mögül. Csúnya tréfát űztek Sebestyén­ nének, de a falu gazdagjai útját állják tervé­ nel, a hölgyike csak mímelte a vízbefúlást, nek, még a falu szegényebbjeit is fellázítják hogy a patikust ruhástól vízbe ugrassa. ellene. Ám rendbe jön minden, kiderül, hogy Se­ Sebestyén el van keseredve, a kimentett hölgyike annyira meghatódik ezen, hogy belé­ bestyén jót akar a falunak, a részvénytársaság szeret, feleségül menne hozzá, de Ő megvető­ megalakul, a falu minden tagja részvényes, en fordul el tőle, nem tudja megbocsátani, egyetlen kapitalista vállalkozásba tömörül mindenki. hogy megfosztotta hősi illúzióitól. Nem végződik különbül Sebestyén próbál­ A harmincas évek falukutató irodalmának kozása egy világhírűnek gondolt találmányá­ és törekvéseinek a hatása Karácsonyra félre­ val, egy új és hatásosnak vélt gyógyszerrel, érthetetlen. Ők beszéltek a parasztságba oltott amelyet Párizsban próbál szabadalmaztatni és kapitalizmusról és agrár szocializmusról. értékesíttetni. Ebbe öli bele kis alaptőkéjét, Csakhogy a falukutató irodalom körül induló amit saját gyógyszertárra takarított meg. Egy politikai mozgalom a negyvenes évek elejére szélhámos párizsi reklámköltő kicsalja a pén­ letörik, a kezdeményezők egy része behódol zét, gyógyító porát pedig rovarirtószerként Horthynak s így sem az agrárkapitalizmus, szabadalmaztatja. Közben még Sebestyén pá­ sem az agrárszocializmus nem szalonképes rizsi kedvesét is elcsábítja. többé. Hogy fejezze be az író regényét, mely Ezután Sebestyén egy öreg párizsi taligás a kapitalizmus megreformálását oly sikeresen személyében barátra tesz szert, beáll helyette megoldotta? dolgozni a taliga rúd közé, hogy az öreg sza­ Segít az írónak a szürke folyó, mely éppen natoriumba mehessen két hétre. Azt hiszi, ez azon az éjszakán kiárad, mikor Sebestyén az igazi nagy tett embertársaiért. Meg akarja végre elvehetné jutalmát, illetve egy éjszakát látogatni az öreget, a francia határ felé utaztá­ tölthetne a szigeten új kedvesével, a földbirto­ ban azonban a második világháború kitörésé­ kos titkárnőjével, aki sokáig ellentállt neki és vel találkozik. Tankok, ágyúk dübörögnek, reform-terveinek. A titkárnő autója, amellyel a gépfegverek kattognak, Sebestyén eszeveszet­ szigetre igyekszik, defektet kap. Mire a sziget­ ten menekül, fel van háborodva. Mivel nem re érnek, Sebestyént elragadja az árvíz és is­ politizál, újságot nem olvas, csak a veszedel­ meretlen szürke partok között messze sodorja. mes zónából kikerülve tudja meg, hogy a má­ A megnyugvás ösvényén találkozunk újra sodik világháború egyik főpróbájába, vagyis Kázmér figurájával. Karácsony utolsó regé­ egy nagyarányú hadgyakorlatba keveredett. nye ez. A Napos oldal folytatása, ha ő nem is Elveszti öreg barátját. Elkeseredve hazauta­ nevezi annak. Ebben a regényben a hiábavaló 203 �palócföld 92/2 kísérletezésekbe belefáradt ember végképp visszavonul a természet ölére, azaz hogy a békésebbnek, csalódásoktól mentesnek látszó falusi molnárnak az egyszerű életét választja. Itt akarja felnevelni fiát is, de megnyugvásra itt sem talál, elvált felesége visszaköveteli fiát, a természetből meg visszaüldözi a társada­ lomba az ő kis vízimalma tönkretevésére épült kapitalista gőzmalom és az ellene felgerjesz­ tett sovinizmus. Amellett másik csapás is éri. Beleszeret egy meghülyülő mágnás feleségé­ be, aki szép, erős fiú gyereket kíván tőle, hogy a nép “friss vérével” beoltott arisztokrata új és életerős hajtást hozzon. A grófnő azonban be­ lehal a szülésbe magzatával együtt. Tehát du­ gába dől a nép és az arisztokrata megnemesí­ tésére kitalált ideál is. A regényhős kiábrán­ dultan hagyja el a természetet. A semmit sem igérő városi társadalomban visszatérően még végignéz egy zsidó verést és üzletrombolást, amit a vasgárdisták művelnek, de eszébe sem jut közbelépni, csak némán önmagában hábo­ rog a közállapotok ilyen elfajulása fölött. E regénynek alapgondolata tehát az, hogy a kispolgári élet üres, céltalan, vagy hamis célokért futva, mindenütt csalódás vár ennek az életnek hordozóira, ez az élet szürke, egy­ hangú folyó, mely nem mély, nem széles, be­ lefulladni nem lehet, de a partján élni nem érdemes. Az író azonban nem világosít fel, hol érdemes élni a kispolgári embernek. Pártatlan­ nak látszó tárgyilagossággal cselekménye bo­ nyolítása közben mindenüvé elviszi, érinti va­ lamennyi társadalmi osztálynak az életét, a munkásosztályét kivéve, de alapvetően egyik­ ben sem mélyed el. Mégcsak azt sem határoz­ za meg pontosan, hol s mely országban törté­ nik, ami történik, ami alakjaival megesik. Csak alig legutolsó regényében válik világos­ sá, hogy Romániában, azaz Erdély valamelyik zugában vagyunk. Nem a földrajzi leírás hiányát, az ország megnevezésének elkerülését kiogásoljuk, ha­ nem azt, hogy nem ad olyan társadalmi rajzot, 204 amiből kiderülne, hogy melyik osztály, mi­ lyen törekvésekkel milyen pártokkal áll szem­ ben egymással, s melyik népbe gyökerezve teszi ezt. Felmerülhet a kérdés, vajon Karácsony ad­ hatott volna más rajzot kispolgári környezeté­ ről és annak embereiről? Nem tipikus-e amit felőlük tudat? Választhatott volna haladó típu­ sokat és gerinces hősöket soraikból, hiszen a kispolgárság, ahol tehette majmolta a nagypolgárságot s tényleg minden badarságot ma­ gáévá tett olyan jelszavakat fogadott el, me­ lyekkel később saját magát sodorta kellemet­ len helyzetekbe. Ez igaz, de csak arra a rétegre, melynek néhány alakja Karácsony könyvében jelenik meg. Ezek azonban nem jellemzőek általában a kispolgárságra. A kispolgárság nagy tömegei helyhez, kicsiny üzleteikhez, vagy műhelyeik­ hez és kis hivatalaihoz láncolt réteg. Minde­ nütt folyton a két szembenálló osztály, a mun­ kásság és a nagypolgárság között morzsoló­ dik. És különösen morzsolódott a két világhá­ ború között Romániában. Az Ő tipikus kérdé­ se folyton az, kivel tartson? Szeretne nagypol­ gárrá, nagy vállalkozóvá felkapaszkodni, de a nagy tőke a többséget folyton letaszítja. Ha a munkásság mozgalma fellendül, arra hajlik, ha letörik a burzsoá osztály felé fordul. Szaka­ datlan ingadozás jellemzi. Karácsonynak itt kellett volna megragad­ nia ezt a kispolgárságot, a tőke és a munka szüntelen harcának a zajlásában. Akkor tipi­ kusat adhatott volna. Akkor rábukkant volna azokra az elemekre is, melyek megtalálták az utat a munkásosztályhoz. Ilyen összefüggés­ ben megmutathatta volna a többség viselkedé­ sének szánalmas és nem egyszer valóban ne­ vetséges, tragikomikus ingadozásait és azok következményeit. Gondoljunk az erdélyi ma­ gyar kispolgárra, mely bedőlt a revízioniz­ musnak, sovinizmusnak s a hitlerizmusnak. Azt hitték Horty és Hitler majd mindent meg­ old számukra. Ők csak fel tűzik a nemzeti �kokárdát, fejükbe csapják a darutollas bocskai sapkát, kikönyökölnek az ablakba, és tapsol­ nak a bevonuló kakastollas csendőröknek, az­ tán megszállják a zsidók vagy a románok üz­ leteit, elviszik műhelyeiket és hivatalaikat minden rendben lesz. Képzeljük el ennek a rétegnek csalódását, mikor nagytőkések a maguk számára kaparin­ tottak meg mindent. A kispolgár be kellett, hogy érje a bocskai sapkával, meg a soviniszta dalokkal s még a puskát is a kezébe nyomták, hogy harcoljon a Szovjetunió ellen. Képzel­ hetni rémületét, hiszen senki úgy nem retteg a háborútól, mint ő. Rémülete csak fokozódott, mikor kiderült, hogy Hitler és Horthy elveszíti a háborút és ő kompromittálta magát a jelsza­ vak ordításával és soviniszta dühkitöréseivel. Kolozsvár felszabdulása után ez a réteg mind­ járt vörös karszalogot varrt magának. Hangoz­ tatta, hogy ő mindig is a kommunistákhoz hú­ zott. De lúdbőrödzik a háta, ha Amerika hangját hallja, mi lesz vele, ha az atombomba tényleg beválik, ám mindjárt azt is hozzáteszi, ahogy a mi rádiónkat hallja, de hátha nem válik be, hátha mégis a Szovjetunió és a népi demokrá­ ciák az erősebbek? Ő folyton az erősebbek oldalán szeretne állni, ez a szándék Karácsony Benő magatartásában is tükröződik. (...) Ha önmaga ingadozását írja meg Kará­ csony a kispolgár típusának rajzát adhatta vol­ na. Így csak azoknak a csellengő bankfigurák­ nak és nőknek a rajzával találkozunk, akik a dolgozó kispolgárok soraiból a nagypolgárság prostituáltjaivá züllöttek, anélkül azonban, hogy ezt a folyamatot az író végigkísérte vol­ na. Enélkül a könyvei még annyi tanulságot sem nyújtanak, hogy az uralkodó osztályok, hogyan züllesztik magukhoz az alulról közé­ jük keveredőket. Csak romlottságukat látják, és ebben a kozmopolitizmustól kezdve a kul­ túra megvetéséig, a tömegek lenézéséig a hit­ lerizmusban beteljesedést nyert állati natura­ lizmusig minden keveredik. Karácsony Benő saját magán tapasz­ talhatta ki a fasizmus tömegirtó lágereiben, hova vezet a világnézeti tisztázódást sürgető lenézése s az alantas állati ösztönök iroda­ lommá magasztalása, és a munkásosztály tö­ rekvéséhez való viszony tisztázásának a meg­ kerülése. A fasizmus haláltáboraiba a ham­ vasztókemencékbe, a rablóháborúkba. Kará­ csony Benő ott végezte be terméketlen életét. Azé a dolgozó kispolgáré viszont, aki tisz­ tázta viszonyát a munkásosztály és maga kö­ zött, a szocializmusba ér, és megszabadul fe­ lemás bizonytalan és sivár életétől. Élheti a szocializmust építő emberek tiszta életét. 1957. szeptember 8., vasárnap Régóta nem jegyzek. Szégyenlem az ál­ landó siránkozást, hiszen jó ideje egyebet sem teszek. Tegnapelőtt végre nekiveselkedtem és két nap alatt megírtam a Karácsony Benő tanul­ mányt. Látszatra Robotos Imre Utunkban megje­ lent írásával vitatkozom, de a valódi ellenfél nem ő, hanem Nagy István. A Karácsony Be­ nőről tartott előadását akartam rombadönteni, amit most a készülő irodalomtörténeti köny­ vében is megjelentet. Nézzünk hát szembe A humánumtól - a cinizmusig - Hozzászólás Robotos Imre cikkéhez Nemrégen Bánffy Miklós írói nevének nem elég goromba jelzők kíséretében való emlegetése még szentségtörés számba ment, Karácsony Benőt egyesek kozmopolitának nevezték, Berde Mária leleplező erejű regé­ nyeit pedig azzal vetették el, hogy a szerző tulajdonképpen a polgárság megjavítására írta ezeket a műveket. Ezért jelent számomra nagy örömet az Utunk hasábjain megindult és 18 205 �palócföld 9 2 /2 lapszámban megszakítás nélkül folyó vita. Nem is külön-külön az egyes cikkeknek, de a különböző felfogások nyílt összecsapásának örvendek. Annak a kialakulóban lévő irodalmi légkörnek, amely lehetővé tette ezt a már amúgy is sok évet késett vitát. A sorok közötti hulladék-gondolatokat tar­ lózók számára kijelenthetem: nem azt várom, hogy a nyíltan reakciós, fasiszta vagy a fasiz­ mussal cimboráló írók káros műveit is tisztára mossák az elkövetkezők során. Pusztán az említett időszak polgári irodalma realista mű­ veinek sikeres értékelésében és helyes újraér­ tékelésében reménykedem, mert meggyőző­ désem, hogy ma, amikor a társadalmi harcok a munkásosztály győzelmével magasabb szin­ ten jelentkeznek, szükség van a kapitalizmus körülményei között az egyes írókról és irodal­ m i jelenségekről harc közben kialakított felfo­ gás revidiálására. (...) Tehát a mából nézve más képet mutatnak, és szükségképpen mutatnak más képet, egyes polgári írók művei. Karácsony Benőről például megállapítot­ ták, hogy cinikus, és ez elég jogcím volt arra, hogy kitiltsák irodalmunk haladó hagyatéká­ ból, de hogy miért az, és kik ellen irányul cinizmusa, azt nem firtatták. Senki sem tette fel a kérdést e vita előtt, hogy ennek a cinikus­ nak, ennek az állítólagos mizantrópnak közel kétezer oldalas életművében miért nincs egyetlen kigúnyolt és utálatot kiváltó szegény ember - munkás vagy paraszt - figurája, hogy mindjárt a legkézenfekvőbb példát említsem. (...) Karácsony életművén vezérfonalként vo­ nul végig az írói szándék: tisztázni a két világ­ háború közötti szakasz különböző periódusai­ ban a kispolgárnak, még pontosabban a polgá­ ri értelmiségnek a társadalomhoz való viszo­ nyát. Mind az öt regényének a hőse ugyanis szemben áll a polgári társadalommal. De mi­ ért áll szemben? Azt hiszem, ennek az egy kérdésnek a nyomon követése megvilágítja 206 Karácsony eszmei, erkölcsi fejlődését. Az első világháborút közvetlenül megelő­ ző, és a világháborús évekkel foglalkozó Pjot­ ruska című regény főhőse egy Baltazár nevű kis, vidéki újságíró, aki egyszerűen leleplezi a kisváros hatalmaskodó, önző és üresfejű bur­ zsoá és földbirtokos potentátjait. Miért harag­ szik ez a Baltazár a polgári világra? Mert a társadalom őt az utolsó padba ültette. “Sok­ szor megpróbáltuk már, hogy leoldjuk ma­ gunkról a szájkosarat - mondja Baltazár meg­ értő barát pillanatnyi hiányában kutyájának -, hogy éljük a szabad kutyák boldog és szabad életét. Mit tett erre a társadalom? Kuss! mondta nekünk a társadalom... A társada­ lomnak alapszabályai vannak, barátom... So­ hasem köphetsz a padlóra... A gyepre lépni nem szabad, menetközben tilos kiszállnod... Kihajolni a társadalomból meg éppen veszé­ lyes dolog...” Dehát milyen irányba akar ez a nagyon szimpatikus fiatalember kitörni a megkövesedett társadalmi viszonyokbó l ? “Nem akarták közelükbe engedni (a polgá­ rok), levelüket vagy ebzárlati hirdetményeiket vele megfogalmaztatni: polgári erkölcsük lúd­ bőrözött attól a gondolattól, hogy maguk közé fogadják...” Mert a polgárság gőgös, “az érett­ ségi bizonyítvány-tulajdonosok önérzetes kasztja hűvös távolságban tartja magát a latin igeragozásban járatlanabb kereskedőtől és iparostól...” Tehát, a mi nyelvünkre lefordítva, a kapi­ talizmus törvényszerűségeinek megfelelően, a kispolgárság nagy része proletarizálódik, és így szembefordul azzal az osztállyal, amely­ nek rendjéből fokozatosan kiszorul. Objektíve tehát Baltazár, vagyis maga Karácsony rádöb­ ben a társadalmi igazságtalanságok egész so­ rára, a polgári képmutatás undorító voltára. És mit mond? Mit kell tenniök a kispolgári balta­ zároknak Karácsony Benő szerint? Küzdeni, irtani a társadalmi élet vadhajtásait, mert a tehetséges ember fáradozását siker koronáz­ hatja. Baltazár végül befutott író lesz, felesé­ �gül vesz egy budapesti színésznőt, vagyis biz­ sán. Legszívesebben elvonulna a világból, de tosítja polgári egzisztenciáját. Az már az író erre nincs lehetősége. Családját is megosztotta Karácsony Benő tragédiája, hogy a regény már a társadalmi fejlődés. Húga szocialista reálisan végigvitt háromnegyed része miatt lett. “A húga türelmesen és kedvesen elma­ nem hiszem el az idealizált, giccses befeje­ gyarázta neki, hogy ezek a gondolatok egy zést. maradi kispolgár gondolatai. A földön nagy Karácsony tehát nem akarja megdönteni a igazságtalanságok dúlnak, szívtelenség, go­ polgári társadalmat, legfeljebb javítani szeret­ noszság és korlátoltság homokba dugni a fe­ jünket. Együtt kell haladnunk a tömegekkel, né. Ezzel vajon eljátszotta írói becsületét? El - azok szemében, akik Karácsony Be­ mert nem kétséges, hogy a fejlődés iránya ma nőtől egyértelmű szocialista mondanivalót az, amelyet az előretörő tömeg útja jelez...” Álljunk meg itt egy pillanatra, mert jelen­ várnak. De ezért igazán nem a polgár Kará­ csony Benő a hibás, aki 1927-ben ezt a művet tős dolgoknak lehetünk tanúi. Karácsony Be­ megírta. Én úgy látom, hogy a mű idealizált nő felfedezte és ábrázolta a szocialistát és a vége az a szalmaszál, amibe a társadalommal forradalmár munkást. Persze, ezeket a figurá­ hadakozó Karácsony akkor belekapaszkodha­ kat nem a kommunista Nagy István szemével tott. A humanista polgárnak nem is lehetett látta, és egyáltalán nem azzal a szándékkal más elképzelése, mint az idealizált polgári tár­ szólott róluk, hogy a romániai munkásmozga­ sadalom. De idealizált, és ez további fejlődése lomnak újabb tömegeket szerezzen. Aki ezt szempontjából nagyon fontos. követeli Karácsony Benőtől, a polgári írótól, Következő regényében az Új élet kapujá­ az hibásan jár el. Mert polgári elképzelést tük­ ban (1932) újra felbukkant a kesernyésen filo­ röz az a kép, amit a szerző a szocialistákról zofáló, a társadalommal szembenálló Balta­ fest, de megmelegíti a szívemet az a naív sze­ zár. Csak a szín változott meg. Baltazár nem­ retet, amellyel Karácsony hozzájuk közeledik. rég jutott a polgári kényelem révébe, és most Alapjában véve ezek a szocialisták éppen csak válságban van. Most Tunák Ádámnak hívják, vannak, vitatkoznak, leleplezik a kizsákmá­ foglalkozására nézve mérnök, akinek a háború nyolást, megjelennek az értelmiség tudatában előtt jólmenő mérnöki irodája, szép felesége, és meggondolkoztatják őket. Ennyi a szerepük nagyon jól berendezett családi háza volt. Ka­ a regényben, de számomra ez - Karácsonytól rácsony teljesen lerombolja a polgári életnek - nagyon sok. az előbbi regényben olyan nagy gonddal és Vizsgáljuk meg a továbbiakban, hogy hat­ művészettel felépített ideális képét. Tunák fél nak ezek a szocialisták a talajvesztett Tunákra. lábát elveszti a háborúban, s mire nagy kínok Himmel, az egyik szocialista, aki nagyon a között hazavergődik, feleségét más férfi olda­ szívéhez nő az olvasónak, így beszél a mér­ lán találja. Mérnöki irodája sem alkalmas nökkel: “Kastélyokat akar restaurálni, amikor egyébre, minthogy a megfáradt, magányos az emberiséget kéne restaurálni. És oh, bo­ ember lakása legyen, mert ugyan ki javittat a csássa meg, Tunák úr ezt a rövid parasztláza­ háború után barokk kastélyokat? dást: kinek szereztek gyönyörűséget ezek a És mit lát meg ez a Tunák a társadalomban kastélyok... Barokk szépségek, nemes vona­ bekövetkezett változásokból? Amíg ő a harc­ lak... De abban is volna valami barokk szép­ téren volt, ismeretlen rétegek emelkedtek fel, ség, ha például télvíz idejére bedeszkáznák a a felsők pedig lesüllyedtek, szétmorzsolódtak. külvárosban a hiányzó ablakok helyét...” Az új korszak eljövetelét látja tehát, és búsla­ Sok mindent meglát Tunák-Karácsony, de kodik a “jó” békebeli állapotok megváltozá­ nem tud kibújni a bőréből. A regény végén 207 �palócföld 9 2 /2 ítélkezik Himmel: “A polgári társadalom pul­ zusa olyan, mint egy haldokló pulzusa... Ma­ guk, kedves Tunák, nem fognak átjutni a zaj­ ló, roppanó idők viaduktján... Maguk elvégez­ ték... Az innenső parton fognak szép lassan elpusztulni”. Szegény Karácsony Benő, ha tudta volna, mikor ezeket a sorokat írta, hogy milyen pro­ fétikusan meglátta a saját sorsát! Legfeljebb a “szép lassú” pusztulásba szólt bele a fasizmus, s krematóriummal vetett véget az író életének. És Tunák? Az Új élet kapujában keményen elhatározza, hogy átjut a viadukton, az új, a naposabb életbe. (...) A Napos oldal Kázmér­ jaként találkozunk vele. Mert a munkásmoz­ galom nagy fellendülésének - aminek Kará­ csony a harmincas évek elején tanúja volt - a burzsoázia nyílt fasiszta diktatúrája, legalábis egy időre, gátat vet. A kizsákmányolás, az em­ bertelenség, a nemzeti uszítás fokozódik. Mi lett Kázmérból a napos oldalon? Cinikus, az egész burzsoá társadalomtól megundorodott ember. Itt már egyetértek Robotossal abban, hogy Karácsony a kapitalizmus bűneit helyenként az ember romlottságában tünteti fel, hogy végső kiábrándultságában nem látja már a munkásosztály harcának jelentőségét. De azt hiszem, az elmondottak alapján másképpen áll előttünk Karácsony Benő, mint Robotos által tárgyalt két regény elemzése után. Fel is teszem a kérdést: vajon a cinizmus­ tól jutott el Karácsony Benő a humanizmusig, vagy fordítva, egy amúgyis szarkasztikus haj­ lamú, humanista kispolgári írót torzít cinikus­ sá a kapitalizmustól, fasizmustól való csömö­ re? Hiszen gondoljuk meg: Karácsony a Pjot­ ruskában annyira hisz még a humánum győ­ zelmében, hogy képes giccsel feloldani társa­ dalombírálatát, az Új élet kapujában pedig ki­ mondja, hogy halálra van ítélve az egész em­ bertelen kapitalista világ. A Napos oldalban viszont hitetlensége, reménytelensége tör elő­ térbe. A Pjotruska bizakodása, az Új élet kapu­ 208 jában nosztalgiája után a Napos oldal extázi­ sos reagálás, vagány-röhej olyan társadalmi állapotok felett, amelyek undorítóan emberte­ lenek, de amelyeken az író segíteni nem tud. (...) 1940-ben Karácsony Benőnek új könyve jelenik meg, címe: Utazás a szürke folyón. Hőse egy Sebestyén nevű kisvárosi patikusse­ géd, aki nagy terveket forgat agyában. Felta­ lált egy új gyógyszert, amellyel - úgy érzi hasznára lehet az emberiségnek. Párizsba uta­ zik tehát, hogy találmányát szabadalmaztassa. Ebbe a vállalkozásba fekteti be többévi mun­ kával összehordott vagyonkáját. Azonban Se­ bestyén-Karácsonyban a “művelt nyugat” sem hagy illúziót. Egy párizsi szélhámos elcsalja maradék pénzét, a gyógyszernek hitt csoda­ szert pedig rovarirtószerként szabadalmaztat­ ja. Szerelme elhagyja, s egyetlen barátjától, egy öreg párizsi taligástól is elválasztja egy háborús hadgyakorlat. Végül, hosszú éhezés és nyomorgás után, hazaindul. Eddig a történet fele. De ne menjünk to­ vább, horgonyozzunk le egy kicsit ezen a szürke folyón. Az olvasó, aki ismeri Kará­ csony eddigi regényeit és regényhőseit, vala­ mi furcsa dolgot észlel: valami nincs rendben Sebestyén körül. Nagyon szimpatikus, kedves figura ez is, mint Baltazár, Tunák és Kázmér; szellemi testvér velük Sebestyén - és mégsem az. Az előbbi hősök mindenike meg akar küz­ deni saját társadalmával, sőt nem tartalékos harcos, de hogy úgy mondjam, önkéntese a humanizmusnak, a maga frontján kezdemé­ nyezője a küzdelemnek. Sebestyén viszont nem ilyen ember. Tizenkét évi sakkozáson nyert pénzével kerékpárt vesz, legnagyobb él­ vezetei közé tartozik, ha kikarikázhat a termé­ szet lágy ölébe. Szinte rögeszméje a követke­ ző mondás: tenni kell valamit az emberrel, hogy ne feledkezzék meg végképp régi ottho­ náról - mármint a természetről. Persze, ez a hős is szereti az emberiséget, de elhagyja a társadalmi harc - Karácsony-hősöknél - már �hagyományos területét. Csodagyógyszer után kutat. Amikor Párizsból hazaér, természeti ka­ tasztrófa következtében meg kell szakítani út­ ját, és kénytelen Borjumálon, egy istenháta mögötti kis faluban rostokolni. Itt találkozik újra az ellentmondásokkal terhes hazai társa­ dalommal. Sebestyén azonban nem lakik már az emberek között; új Robinsonként a folyó elhagyott szigetén rendez be magának lakhe­ lyet, hallal és növénnyel táplálkozik, s innen rándul le az igazságot osztani a faluba. Sebestyén néhány napos borjumáli tartóz­ kodása alatt megismeri az elnyomott falusi szegénység nyomorát, és így tusakodik magá­ val: “Senki sincs, aki megmondhatná nekik, hogy Almirás (a szövetkezetes) például visz­ szaél a bizalmukkal, Répafi (az ügyvéd) a ba­ bonás hitükkel, a kamarás közönyükkel. Már­ ta kisasszony a fatalizmusukkal? Miért nem mondhatná meg ő, hogy be vannak csapva és könnyen segíthetnek a bajaikon, ha maguk ve­ szik kezükbe bajaik intézését?” És Sebestyén meg is szólal. A falut keresztül szelő folyócska gyógyiszapot tartalmaz. A gazdagok el is kö­ vettek mindent, hogy részvénytársaságot ala­ pítsanak, és a maguk hasznára aknázzák ki ezt a község tulajdonában lévő természeti kincset. Sebestyén látja mindezt, és felvilágosítja a pa­ rasztokat: ne engedjék magukat jogaikból ki­ forgatni, legyen az egész falué a vagyontérő gyógyiszap, éljenek meg valamennyien belő­ le. Természetes, hogy Karácsony nem a szo­ cialista munkaviszonyok megteremtésére utal, Karácsony nem kommunista, de kétségtelen, hogy az általa javasolt közös munka és közös részesedés elve, a kapitlista tőkekoncentráció­ val szemben - utópista módon, de - a haladást szolgálja. Persze, van aki azt állítja, hogy Ka­ rácsony itt agrárszocializmusról prédikál, az­ zal a kifejezett céllal, hogy a burzsoá társadal­ mat a bukástól megóvja. Életének ebben a szakaszában azonban Karácsony már rég fel­ hagyott a kapitalizmus megmentésének vagy mentegetésének gondolatával. (...) Sebestyén örömmel tapasztalja, hogy a fa­ lusiak hallgatnak rá, azonban népvezéri karri­ erje hamar és csúfosan véget ér. Néhány, a gazdagok által leitatott és megfizetett alak ki­ toloncolja a faluból a szegények ügyéért sík­ raszállt patikust. Ez a pesszimizmus azonban már nem egy­ szerű lemondás: ebből a hangból, a cselek­ ménynek ebből a fordulatából már könnyen kivehető az emberiség salakjára támaszkodó fasizmus elleni lázadás hangja. Feledhetetlen számomra az a szimbolikus kép, amelyben a Sebestyén ellen uszított csőcselék huliganiz­ musát vetíti ki költőien Karácsony: “Ahogy később a sziget felé tartott, portölcsért pillan­ tott meg, amely könnyedén perdült végig a lopótök alakú főutcán. Amikor már a végére ért, teljesen felkavarta az út porát, felbolygatta a csűröket, szalmát, papírt és szennyes hulla­ dékot kapart elő a sutból, és diadalmasan a magasba röpítette. A piszok kéjelegve úszott a magasban, és foghegyről kerülte meg néhány­ szor a torony gombját. Sebestyén tárgyilago­ san követte a szálldosó szennyet. - Kitartás intett oda a toronynak biztatóan”. Ezek a pisz­ kot kavaró szelek akkor már nemcsak Borju­ inál felett, de egész Európa felett gomolyog­ tak. Tudja ezt Sebestyén is, és nem a népet hibáztatja kitoloncoltatásáért. “A tömeg, nem­ de? Ne higgye, hogy hibáztatom őket. A haltól sem kívánjuk meg, hogy mindig résen legyen, és ne kapja be a vízbeszórt maszlagot...” Karácsony Benőnek azonban már nincs ereje megküzdeni a kavargó viharral. Ebbe a harcba is csak azért dobta be Sebestyént, hogy a győzelem lehetetlenségét bizonyítsa. Pedig hisz egy jobb kor eljövetelében. De míg az Új élet kapujában ez nagyon közelinek látszik, itt elvész a távoli jövőben. Ebben a könyvében Karácsony már csak hagyatkozik, az utókorra bízza álmai megvalósítását. (...) Így és ezután tér rá Karácsony Benő a Megnyugvás ösvényére. (...) 209 �palócföld 92/2 Nagyon szeretem Karácsony Benőnek ezt a könyvét, valamennyi közt ez a legnagyobb művészi erővel megírt műve. De nem értek egyet Robotos Imrével abban, hogy itt jutott Karácsony a legközelebb hozzánk. Hozzám, a szocialistákkal vitatkozó, tépelődő, 1932-es Tunák mérnök közelebb áll, mint az 1944-es évek Felméri Kázmérja, aki, íme, így oktatja fiát: “Látod, ezt a buta salátát? Amikor még vad volt, tejszerű nedvet eresztett magából, hogy a csiga ne tudja megenni. Amikor az emberek megszelídítették, akkor tudod mi tör­ tént vele? Abbahagyta a nedvkiválasztást, mert bízott abban, hogy az emberi okosság majd megvédi a csigák ellen. S a csigák, íme, most felfalják. Tanulság? Az ember, ha csalán is, lehetőleg csak a maga nedveiben bízzék.” Nézetem szerint ez jut kifejezésre a gyereket nevelő, falura vonult Felméri Kázmér alakjá­ ban. És ezt nemcsak én érzem bele a könyv­ be. Érzi és fájdalmasan vall erről a könyv vége felé maga Karácsony Benő is: “Furdalt a lel­ kiismerct valamiért... talán, hogy elszakadtam a kétkezi ember nagy nyomorúságától, és most felfelé kúszok az uborkafán? Pedig sok­ szor érzek valami honvágyat, sokszor kíván­ kozok vissza ezek közé a küzdő és reményte­ len sziszifuszok közé, akik minden nap fel­ görgetnek valami reménységet a hegy tetejére, s aztán zsupsz, visszagördülnek megint a mélybe.” Ennek a regénynek a mondanivalója mé­ lyen emberi, de nem annyira a közösségi, mint inkább a közösségtől elvonult ember hu­ manizmusáról szól. Arról, aki - bizony azt kell mondanom - már csak az élet apró örö­ meiért küzd. Sebestyén még azt hajtogatja: tenni kell valamit az emberrel, hogy ne feledkezzék meg végképp régi otthonáról, a természetről; Felméri Kázmér pedig már 210 vissza is tért ebbe a “régi otthonba”. Az a mondanivaló, amely kísért a Napos oldalban s félig-meddig kifejeződik az Utazás a szürke folyón című regényben - itt realizálódik. És ez nem más, mint a Rousseau-i “vissza a ter­ mészethez” huszadik századi sajátos újraál­ modása. Karácsony útja nem a cinizmustól vezet a közösségi humánumig. Útját a történelmi kö­ rülmények, a helyzet éppen ellenkezőleg ala­ kította. Értékeit is akkor fedezhetjük fel újra, ha művét korába állítva vizsgáljuk. 1957. szeptember 19., csütörtök Kemény golyóváltások történnek “Néz­ zünk hát szembe” cím alatt. Marosi Péter két részes cikket közöl Bánffy Miklósról, Katona Szabó István ugyancsak két számban publi­ kálja a Berde Máriáról szóló tanulmányát, Földes László négy számban fogja a Dsida Jenőről szólót, legalábis azt ígéri, mert ma csak az első rész jelent meg. Eddig egyedül Izsák József lép ki a sorból. Ő jelenti az ellenforradalmat. Amivel lehetet­ lenség egyetérteni (Széljegyzetek Méliusz Jó­ zsef cikkéhez). Ez a dupla tárca címe az Utunkban. Köpedelem. “Méliusz egy kalap alá veszi közelmúl­ tunk haladó és haladásellenes csoportosulása­ it” - írja. “Egészségtelen múltidézés” - süti a bélyegzőt Méliusz homlokára. A Karácsony Benő írásom itt többeknek tetszett. Ma Kacsó Sándor dicsért meg érte. 1957. szeptember 24., kedd Ami ma történt az egyenesen döbbenet. Nagy István közölte, hogy A harc hevében című most készülő könyvéből kivette a nekem átadott és általam bírált Karácsony Benő elő­ adását. (Folytatás a következő számban) �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e6c0b5a5421c4b1c360a11e82242b2cf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika