1 10 263 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fc28568e3f61fcc5c4afaf197a17b713.pdf 6a99ab38a92c8602de5bb43825528898 PDF Text Text PALÓCFÖLD Salgótarján, 1954 december hó. I. évfolyam 1. szám A Hazafias Népfront Megyebizottságának és a TTIT Megyei szervezetének kiadványa �TARTALOM : Bevezető. Mikszáth Kálmán: Utazás Palócországban. Dr. Patay Pál: Megyénk őslakossága. Molnár Jenő: Versek. Nyéki Lajos: Madách Imre. Nagy István: Dolinkai változatok (vers). Dr. Szalkay Zoltán: Nógrád megye történetének haladó hagyományai. Bobál Gyula: A béke első karácsonya. Farkas András: Nógrádi festők — nógrádi képek. Vertich József: Salgótarján színházi élete. Ács Antal: Nagyobb termésátlagok elérése megyénk viszonyai között. Szerkeszti a szerkesztő-bizottság �A Palócföld indulására „Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán . .." (MIKSZÁTH) Tíz évvel ezelőtt a „Munkás” című újság volt a demokratikus megyei sajtó első fecskéje. Utódja, a „Szabad Nógrád”, ma már havonta mintegy 80 000 példányban jelenik meg. A két üzemi lap — a „Tarjáni Acél” és a „Nógrádi Bányász” — is jól tölti be hivatását. Ma új lapot adunk az olvasó kezébe: a ,,Palócföld” első számát. A „Palócföld” a Hazafias Népfront és a Társadalmi és Termézettudományi Ismeretterjesztő Társulat kulturális folyóirataként indul. Célja, hogy a megye történelmi, föld- és néprajzi, zenei, kép­ zőművészeti, irodalmi értékeit feltárja, közkinccsé tegye. A terme­ léssel összefüggő tudományos — műszaki, mezőgazdasági — ered­ ményekről, törekvésekről is beszámol. Az új kultúra virágfakasztója akar lenni a gazdag hagyományok talajából. A nagy szülöttek: Mikszáth, Madách, Balassi, Benczur kötelező örökségét vállalja. Vagyis az alkotó béke védelmét, a legszebb küldetést. �M IK S Z Á T H K Á L M Á N : Utazás Palócországban (Részletek.) 1. A Kesely rögeszméje. Az utóbbi időkben jó nevet szerzett fiatal illusztrátornak, Dörre Tiv adarnak volt meg az a kívánsága, hogy ő, ki már nekem annyi paló­ cot rajzolt ide-oda, lásson egyszer egyet elevenen is. Elutaztunk. Mondtam neki, hogy csináljon odahaza testamentumot előbb, mert noha nem esik Palócia a világ végén, itt mégis meg' fogja kóstolni azokat az utakat, amelyekről az annálékban meg van írva: hogy sarat raknak a sár fölé s nevezik egymás közt: ,,országút”-nak. Minthogy ez a leírás egyszersmind hasznos kalauza kíván lenni a jámbor olvasónak, kénytelen vagyok kiterjeszkedni a részletekre is. Nevezetesen elindultunk Budapestről este a bécsi hajón, mely Vácig vitt bennünket, hol szépen megháltunk a „Csillag” című vendéglőben s cso­ dálkozva tapasztaltuk reggelre, hogy a pénzünk több egy forinttal, mint amennyivel elindultunk. Miképp lehetséges ez. ha sem nem kártyázik, sem nem lop, sem nem talál pénzt az ember? A pénz ezen megfiadzását talán a boldog éghajlat okozza? Oh. hem! Palócia nem tündérország ennyire! Ilyen tartomány nem fordul elő talán még a Népszínházban sem! Nagy fejtörés után bírtuk csak megfejteni a csodát. Eszünkbe ju­ tott ugyanis, hogy tegnap este a váci hajóállomásnál fiakkerkocsist fo­ gadtunk. akinek nem mi adtunk foglalót, hogy pontosan ott legyen reg­ gelre, hanem ő adott nekünk egy forintnyi foglalót, hogy biztos passzaszíroknak vehessen. — Hogy hívják? — kérdé tőlem az éh piktorom, egészen elmélyedve vonásainak nézésében. — Én Roth Salamon vagyok. *— Palóc ez? — szólt a piktor halkan, hozzám fordulva. — Dehogy! Hát nem látja, hogy zsidó? — Lehetetlen! Soha nem láttam még zsidó kocsist. — A palócok kevély, hetyke nép, nekik derogál az, hogy pénzért szállítsanak valakit. A zsidó vagy uruk nekik, vagy — szolgájuk : . : Aki ösmeri azokat a bérkocsikat, amelyek Vácról Gyarmatra szál­ lítják az embereket, azok már régen szamárnak deklarálták azt a bölcs embert, aki először állította fel, hogy „lassan járj, tovább érsz” . Két nyomorult gebe (ezúttal Kesely és Sármány) van befogva egy özönvíz előtti batárba, melyről minden földi ékesség lekopott. A gebék nyakán csengetyű, melynek zörgése idegessé teszi az em­ bert és a feje is okvetlen megfájul tőle. — Nem lehetne levenni azt a csengetyűt, Salamon? — indítványoz­ tam a kocsisnak. — Nem lehet, kérem alássan, mert az nagy mulatság a lónak. Na- �gyon megszokják ezek a kedves állatok és szórakoznak vele így útközben. Olyan az nekik, kérem alássan, mint az abrak . . . mint a vászon­ cselédnek a muzsika. Aminthogy igaz is. A szentkatalini állás alatt, mikor a Keselv nvakát megrángatta Salamon, leesett a csengetyű-szíjról a csatt, minélfogva nem lehetett többé felcsatolni. A Kesely megindult, de nagy zavarba hozta a csengetyűhang hiánya s minden tíz lépésnyire megkötötte ma­ gát," hogy ő a herkópáternek sem megy így gyalog. Salamon végre is kénytelen volt madzaggal kötni oda a bűvös kolompot — De iszen — mondá — nagy esze van ennek a lónak. Higyje meg, teens uram, az embert sokkal könnyebb rászedni. S miért ne hittem volna, ha ő m o n d t a ? 2. A palócföld flórája. Szép őszi nap volt a hétfői nap. Aranyos sugarak fénnyel öntötték be a- völgyet és a rónákat. A vén Naszálv-hegy egészen nekizöldült a multbeli esőzések után s míg nagy darabon velünk futott, hol közeledve. hol távolodva, előbukkantak kék ruhában Nógrádvár regés romjai, Dré­ g e ly is azon az oldalon s balra a távolban ködösen, mint egy karabély­ cső, a vén Szanda. De jó volt ezekben lakni valamikor. Hanem iszen nem a daliás időket keressük most. Az én piktorom oda se nézett a sasfészeknek. Többet ért annál egy rozoga kunyhó a rétsági szőlőkben. — Nini. a Lapaj kunyhója! — kiáltá a piktor lelkesedve. — Men­ jünk oda! Hadd vegyek róla vázlatot. Leszálltunk s megindultunk a hegvi gvalogúton a kunyhó felé, mely gallyakból és vesszőkből volt összetákolva. Útközben jobbról-balról ismerős füvek és virágok mozogtak, su­ sogtak harmatosan. A vad komló felfutott a csipkebokrokra s egészen körülfogta a karcsú hajtásokat, mintha szoknyákat varrna belőlük. A fekete bodza egész nagy táblákat lepett be . . . mosolygó gyászmezőket csinált Még a virágok is milyen egyszerűek itt! A marmancsok, a tormalevelek hogy összekeverednek, összebúj­ nak, a bajnokfű kiemelkedik közülök magasra, a farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros virágú bogáncs is dísz itt. Oh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lépek . . . vagy hogy talán a szívemben van az . . . — Milyen szomorú virágok és füvek! — mondá a piktor. — No, úgy,e, gyönyörűek? Még egyszer megnézte őket. futólag, lenézőleg. — Nem találok rajtok semmi különöset. Minden mező ilyen. Ilyen? Óh, dehogy ilyen! Vagy igaz. a piktorral ők egy cseppet sem törődtek, hagyták elmenni maguk közül idegenül. Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian fejeiket az apró füvek és a lóherés bokrok közül integettek és kiabáltak, csalogatóan magukhoz szólítottak . . . Nem ösmersz?. Nézz csak! Itt vagyok .. Látsz-e? Én is. Mi is. Mindnyájan. Nem öregedtünk semmit . . . semmit azóta. Szívem hangosan dobogott szavaiktól . . talán a könnyem is ki­ csordult, soha nekem még nem volt ilyen nagyszerű fogadtatásom. De a piktor nem értett abból egy betűt sem Dunántúli ember, szegény! 3. Az új üstökös. Lerajzoltuk a kunyhót. A csősz, amint meglátta, hogy kunyhójáról �t mappát veszünk fel, gyanakodó szemekkel mért végig s közelebb lépe­ getve hozzánk, szűrét a földre terítvén, félkönyökére dűlve, kihívó tekin­ tetet vetett ránk, mintegy várakozó állásban. — Osztég mire való lesz az? — szólt hosszú hallgatás után boszszúsan. — Semmi rosszra. A kunyhó nagyon szép. Le akarjuk rajzolni. Megcsóválta bozontos fejét: — Dejszen engem el nem bolondítanak az urak. Már micsoda szép­ ség volna ezen la? Nem vagyok én mai gyerek. Ha az urak valami szé­ pet akarnának festeni, ott a tiszttartó háza a faluban, — hanem hát jól tudom én, mi lesz ez . . . — Ejh, ugyan mi lesz? — Az lesz, hogy megmondta nekem a rétsági főkoldus, akinek a fészke ott vagyon az országúton, a vén nyárfa alatt . . . — Mit mondott meg? — Azt, hogy a bíró megfenyegette, jövedelmi adót fog vetni a vár­ megye ő rá is: — mert már a vármegye rászorul az ilyen szegény pá­ rákra is. Nevettünk a csősz észrevételén, ami, úgy látszik, még csak jobban elkeserítette. — Nevethetnek, tudom. Látom ám már az új üstököst negyed­ napja. mindig hajnalban jön a nagy farkával . . . Égi jel nem hazudik. — Hiszen az üstökös háborút jelent, barátom. — Az ám, valamikor — szólt meggyőződéssel, kalapját szemére húzva —, háborút jelentett még a jó világban, de most már mindig az új porciónak a forspontja. Nem vagyok én mai gyerek, megvigyáztam én azt már. És az öregnek körülbelül igaza van. Mert ha az üstökös háborút jelent is, az új adókat meg a háború jelenti. Csak egyet nem vigyázott meg csősz uram, hogy az adószedők néha be se várják az üstökös csillagot. Felállt, közelebb lépett hozzánk s inkább kíváncsisággal, mint gyű­ lölettel tekintett a vázlatkönyvbe s amint lassan-lassan ki kezdte venni a körvonalakat, még tetszett is neki a dolog. — Az istenuccse, — mondá. Kivettem szivartárcámat s megkínáltam egy szivarral. — Hát iszen . . . iszen . . . — szólt békülékenyebb hangon, mi­ alatt a szivart a nagyobb összetartozandóság okából megnyálazta —, ha már rászorul király ő felsége . . . mert hallom, hogy nagy szegénységben él ő is .. .én bizony nem ódzkodom . . csak arra kérem szeretettel az urakat, hogyha már úgy van, hogy legalább minél kisebbre rajzolják. Azt gondolta, hogy úgy kevesebbet kell majd fizetni érte. S ször­ nyen hálálkodott, mikor egy féltenyérnyi darabkára látta odateremtve. DR. PATAY PÁL: Megyénk őslakossága Élt-e Nógrádban az ősember? Mióta lakik Nógrádban az ember? Ezek a kérdések hangzanak el unos-untalanul a régészek között. Az első kérdésre igen egyszerűen felelhetünk: élt. Természetesen nem kell megtelepült, állandó ittélésre gondolnunk, mert hiszen a régibb kőkor lakossága, a jégkori ősember az életét gyüjtögetésből és vadászat­ ból tartotta fenn. Ennek következtében a felélt területekről mindig tovább kellett vándorolnia olyan vidékekre, amelyeken még bőven volt élelem, vadállomány. A régibb kőkor ősemberének itteni tartózkodásáról az ipolysági leleteken kívül közvetlen tárgyi bizonyítékunk még nincs. De minthogy tőlünk nyugatra, az. Ipoly mentén, úgyszintén tőlünk Keletre, a Bükk hegység barlangjaiban az ősember számtalan nyomát meg lehetett találni, jogosan feltehetjük, hogy a régibb kőkor kóborló vadászcsaládjai me­ gyénk területén is felütötték a sátorfájukat. 4 �Hasonló a helyzet valószínűleg az újabb kőkor (i. e. 4000—2500) folyamán is. A néhány megyénk területén lelt csiszolt kőbalta ugyanis még nem tekinthető állandóan megtelepült lakosság ránkmaradt emlé­ kének. lehetnek azok hajdan véletlenül elvesztett tárgyak is. Újabb kőkori telepek temetők eddig ismeretlenek vidékünkön. Csak tavaly sikerült Nógrádkövesden olyan leletekre találnunk, amelye az újabb kőkori népek megjelenéséről tanuskodnak. Megyénk területén az állandóbb jellegű benépesedés eddigi isme­ reteink szerint a rézkor folvamán (i. e. 2000 körül) indul meg. Több helyről, a pilinyi várhegyről, a salgótarjáni Pécskő tetejéről is isme­ rünk rézkori telepeket. Megyénk területének tömeges benépesedése azonban csak a bronz­ kor derekán (i. e. 1500 táján) következik be. Vidékünk ekkor tényleg sűrűn lakottá válik. Majdnem minden jelenlegi közs ég határából isme­ rünk bronzkori telepet vagy temetőt. Ismerünk ilveneket Parassa-pusztáról. Balassagyarmattal szemben, az Újhegyi szőlőkből. Patvarcról. Csitárról. Szécsényből a kerekdombról Benczurfalváról a Major-hegyről. Pilinyből a Várhegyről stb. Különösen jelentős volt a Zagyva felső folyása vidékének benépesedése. ahol Zagyvapálfalva. Vizslás. Kazár. Kisterenye. Nagybátony határából ismerünk bronzkori telepeket vagy temetőket. Mint érdekesség megjegyzendő, hogy éppen ezen a vidéken. Kisterenyén indult meg 1832-ben az első magyarországi ősrégészeti vonatkozású céltudatos kutatás. A bronzkori telepek egy-egy közösségnek képezték hosszú időn át a lakóhelyét. A közösségek nagvságára. azaz a telepek lélekszámára vonatkozóan a nagybátonyi temető ásatásának eredménveiből nverünk némi felvilágosítást. Itt ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy a feltárt 972 sír közül (a temető eredetileg legalább 1500—1800 sírból állhatott) 4 volt olyan, amely a sírba helyezett tárgyak sokasága és gazdagsága által kivált a temető átlagos sírjai közül. Feltehető, hogy ez a négy sír a közösség egy-egy fejének a sírja volt. Egy-egy gazdagabb sírra tehát kb. 240—250 átlagember síria jutott. Minthogy a közösségnek egyszerre egy feje volt. 240—250 élhetett egyidőben a telepen. De a sírok ezen különbözőségéből a társadalomban beállott bizo­ nyos mértékű tagozódás is kiolvasható. Amint említettem a gazdagabb sírokban a nemzetségfők hamvait sejthetjük. Ez azt jelenti, hogy a tár­ sadalomban már kialakult az átlagember fölött álló vezetők rétege is. Mi tette lehetővé a rétegeződés bekövetkezését? A földművelés, az állat*enyésztés és a fémművesség révén megindult értékfelhalmo­ zódás. A földművelés közvetlen tárgyi bizonyítékaiként felhozhatjuk a telepeken található megszenesedett gabonamagvakat és egyéb termelt növényi magvakat. Sajnos, a nógrádmegyei bronzkori telepek ásatása során ilvenek begyüjté sé re nem fordítottak gondot de a mi telepeink­ kel egykorú tószegi telep maradványai között nagymennviségben vol­ tak ilvenek. A földművelés kétségtelen bizonyítékai még a bronzból készült sarlók, amelyekből vidékünkön is sok található. Az állattenyésztésről tanuskodnak a telepek hulladékában talál­ ható háziállat csontok. Ugvanezt igazolják azok a kisebb égetett agyag­ ból készült állatszobrocskák amelyek vidékünk telepeire különösen jellemzőek. Akár gyermekjátékok voltak ezek akár kultikus rendelte­ tésű tárgvak. mindenképpen az állattenyésztés jelentős szerepéről tesz­ nek bizonyságot. A fémművesség, a bronzöntés speciális ismereteket kívánt meg a művelőitől. Ezt nem sajátíthatta el mindenki. Viszont ugyanakkor a bronzműves termelése lényegesen felülmulta a saj át szükségletére szol-gáló eszközök mennyiségét. Érték halmozódott fel. Úgyszintén érték halmozódott fel azáltal is. hogy a földeket állati igaerővel — kezdetben szarvasmarhával később lóval is — meg­ művelve nagyobb, a közösség szükségletét felülmúló termést értek el. Az állatállomány természetes szaporodása is értékfelhalmozódáshoz vezetett. Az utóbbiakkal ellentétben a fémművesség már nem a közösség, hanem az egyén javait gyarapította. A közszükségleten felüli bronz5 �eszközök értéket, kincset jelentettek számára. Ezt féltve őrizte és veszély esetén nem egyszer a földbe rejtette. Így maradt meg számunkra a bronzkori fémművesség számtalan terméke. Az a tény, hogy az ember termelékenysége felülmulta a szükség­ leteinek mennyiségétü, előidézte azt is, hogy az egyik ember a másik munkáját kizsákmányolhassa. Értékek felhalmozódása, készletek létesülése pedig tág teret nyujtott a javaknak zsákmányolás útján való megszerzésére. A rabszolgakereskedés és zsákmányolás a szomszédos telepek, törzsek lakossága között állandó surlódást idézett elő, A tele­ peket ért állandó támadások ellen a közösségek preventiven is igye­ keztek védekezni. A telepeket sáncokkal földvárakká alakították át. Ilyen sáncok nyomai láthatók pl. a pilinyi Várhegyen és a kozárdi Pogányváron is. Ezzel nagyvonásokban áttekintettük megyénk igazi őslakosságá­ nak társadalmát. Ez a társadalom élt huzamos időn át, kb. i. e. 550-ig a vidékünkön. A nép, vagy az egyes törzseinek nevét még nem ismer­ jük — mivelhogy azt írott feljegyzés nem őrizte meg a számunkra. Annak a népnek a nevét, amely i. e. 550 táján az őslakosságot felvál­ totta már tudjuk. Ezek a szkiták voltak. Kelet felől vándoroltak hazánkba, az o t t a n i életmódnak megfelelően lótenyésztéssel foglalkoz­ tak. Hazánkban azonban áttértek a földművelésre is. Nógrád megye területén való megtelepedésükről több lelet tanuskodik, többek között a mult évben feltárt nógrádkövesdi temető is. A szkitákat i. e. 350 táján a kelták követik. Ez a nép nyugat felől jött be. Nagyobb tömegekben települtek le a Duna váci könyöke tájé­ kán. Ugyanakkor a megyénkben is többfelé találták meg az emlékeiket. A kelták társadalma az ősközösségi társadalmi forma legelőrehaladottabb állapotát tükrözi vissza: a katonai demokráciát. A lakosság min­ den szabad tagja fegyverforgató harcos. A közösségeket már a vezetők elkülönülő rétege irányítja, de a közösség ügyeibe még egyaránt min­ denki beleszólhat. A szabad lakosok mellett azonban már ott vannak a foglyul ejtett ellenségből lett rabszolgák is. Az i. u. I. században a szarmata jazigok jelennek meg a vidékün­ kön. Ezek még ugyancsak ősközösségi társadalmi formában élnek. Mint­ hogy azonban a Dunántúlra ekkor már kiterjészkedett a rabszolgatartá­ son alapuló római birodalom, a két szomszédos vidék lakossága között a társadalmi formákban megnyilvánuló különbség állandó surlódást idéz elő. A jazigok után vidékünkön is a népek áradata halad keresztül. Nemsokára megjelennek megyénk keleti részén a germán vandálok, Őket követik a IV. században a hunok által űzött gótok. Az V. század­ ban gepidák fordulnak meg vidékünkön, majd 586 tájékán az avarok jelennek meg, akik közel 250 éven át erősebb politikai hatalmat is léte­ sítettek. A hatalmuk egyre csökkent és Nagy Károly frank-római csá­ szár 800 körül azt szét is törte. Ezzel az avarok maradványai a kialakuló morva államhatalom befolyása alá kerültek, annál is inkább, mert már 600 óta egyre nagyobb számban éltek közöttük szlávok is. Az alakulásban lévő Nagy-Morva állam azonban nem volt még elég szilárd ahhoz, hogy a honfoglaló magyarság nyomásának ellen tudott volna állani. A honfoglaló magyarság Nógrád megyei megtelepülé­ séről számos temető tanuskodik. Pilinyben, Bocsárlapujtőn. Karancsalján, Sóshartyánban, Szalmatercsen, Jobbágyiban és Nógrádkövesden voltak eddig a sírjaik megtalálhatók. MOLNÁR JENŐ: Salgótarján A hegyek most is régiek: Pécskő, Karancs, Pipis, Salgó láttak e völgyben eleget, de mi maradt itt már abból? 6 �A hegyek most is régiek: ámulva nézik a várost: megalázás, nyomor után emberkéz alkot csodát most. Ott kezdem, hol legjobban fájt: bent a városunk szívében szembeköpve a századot fészkelt a bús mult kevélyen. Szilárdy-udvar. . . Ismerik keserűn a tarjániak: földbesüppedt cselédházak sírtak a fukarság miatt. Fő-utcán tanya a multból, udvarház, magtár és akol, dörgő parancs és árva nép, mely hangos szóért meglakolt. A szomszédban kormos gyárak, füstölt hódítón a tőke, itt egy helyben állt az idő s hátra fordult, nem előre. Új kor kellett és friss erő, mely nem hord hályogot szemén: megyeháza épült büszkén a szolgaság fülledt helyén. Megyeházánk, a miénk, hol nem áll hajdu el utat, értünk kap otthont a törvény s nem odvas jogokra mutat. Körötte házak, házaink szűz földből nőnek, mint gombák, piros téglák százezreit az ifjak dalukkal hordják. Mozog itt minden, bátran él! Kacagó szemekkel nézem: boldog házak, vidám lakók a volt marhavásártérén. Nagy volt nálunk a bölcsesség s bár lakásért sírt sok szegény itt éktelenkedett ez is a város kellős közepén. Ahol nemrég szomjas barmok bőgtek a hűs vályú után. ott lesz legszebb a városunk, emlék marad a mult csupán. Minek mondjam, hosszú lenne . . . Bármerre jársz itt, láthatod: nem lesz kuckó és homály, a földre hozzuk a Napot! Érte nyúlnak az állványok szédítő magasba, ahol boldog ifjak büszke ajkán már napfényes jövőnk dalol. Jövőnk dalol, új az ember, de azért még emlékszenek sötéten a sötét bányák: átok vágta itt a szenet. Kisemmizett volt a bányász, lenézett senki, pária, nappal is az éjben élt csak 7 �mert nem volt szabad látnia. Befelé ömlött a szó is, horkolt a jog csak valahol. . , Aki nem bírt már nyelvével, bánhatta — mindig m eglakolt. De sok rideg börtöncella tudna még mesélni róla, hogy mit fizetett a bányász e korért drága adóba. Kora-vénség, vézna gyermek, kit a szellő is szárnyra kap, a vaksi konyhák tűzhelyén a nyomor forrt, kénes harag. Tárnák mélyén és erdőkön izzott csak pirosan a szó, hová nem látott vizsla szem, s nem ért el mindjárt a bakó. Tizenkilencet idézték a régi vöröskatonák, mikor kemény kezük fogta az ember elorzott jogát, mikor az ajkukra mézet csókolt a drága szabadság, fényben ragyogott a bánya, cserébe lelküket adták s életüket, mert nem szóval, fegyverrel védték ők e kort: fekete fehérek kezén büszke mártírok vére folyt. Sötétbe hullott a bányász, az útját tövissel fonták s a sok vasas és üveges osztotta keserű sorsát... Jogot durván elvehettek tőlük, de soha a szívet: az emlék hideg éveken piros tűzként m elegített... Lobban a tűzben a szalma, de keményebb lesz az acél: megedződik s ha kikerül, újra fegyver lesz, újra él: így lettél szilárd városom, fegyver s amikor végre jött ragyogó fényben a hajnal, készen talált már negyvenöt. O, alkotó; ó, duzzadó emberformáló nagy idő: mint mesében, varázsszóra nőtt az élet a semmiből. Tüzelt és feszült a város, folyóként áradt a munka s verítékünk nem bankba folyt, áldása visszahullt magunkra. Hogy nőtt az ember, a proletár, bimbót hajtott az öntudat: a szem nem a multba réved, bátran a jövőbe kutat. Nem húz a sárba szürke gond, messzire tágult a határ: �százmilliók, a jobb világ sorsa boldog jussunk ma már: Kezünkben sarjad az élet, hű, kemény kezünkben, amely simogatja a holnapot, de ütni is tud, hogyha kell! Salgótarján! Hogy zeng a szó! Fénylik, mint Nap az ormokon frissült reggel. Új hajnal vagy büszke, harcos, szép városom! K o p la ló Csipke, kökény, vadkörtefa kínzott itt földet, állatot és embert is, kit a sorsa ebbe a dűlőbe rángatott. Megfojtott mindent a tarack, muhar, csak sírt itt a növény ... Urasági feles földön szitok fakadt a gyom tövén. Neve sors lett már, Koplaló: ember itt éhen veszhetett.... Tán veszett i s . . . És a sorsot csodás negyvenöt törte meg. Újra láttam . . . S ahol egykor sok jó szándék, proletárok dús Csupán öt év . . . kárba veszett ma az a föld kertje lett. Fiatal lomb között barack hirdet megváltozott időt, a csipke és kökény helyén termő szőlőtőke nőtt. Mosolyog minden . . . Az ember boldog. Szíve dallal tele . . . Övé a föld és az ország sorsát kezébe tette le! Az, aki századok során hazájában volt hontalan, haza talált: nem csak halni, hanem élni is joga van! El a jogáva! Egybe forr a sok-sok széteső erő: munkás életünk naponta csodákat varázsol elő. Tágul a határ, közös munka árán a jövőnk biztató: új az ország, ahol többé nincsen, nem is lesz Koplaló! �NYÉKI LAJOS: Madách Imre Madách életművét ismertetni nem könnyű feladat. Előadótól, hall­ gatótól egyaránt nagy összeszedettséget, sokrétű ismereteket követel meg. Különösen nagy a nehézség falusi előadások esetén. Sokan talán kétkedve, bizalmatlanul fogadják magát az ötletet; úgy gondolják: egye­ lőre kudarcra ítélt a vállalkozás, mert Madáchot — műveinek ellent­ mondásai, súlyos filozófiai tartalma miatt — irodalmilag és ideológiailag képzetlenebb hallgatósághoz közel hozni vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyfokú vulgarizálás árán lehet. Ez az írás szeretne megbirkózni a feladattal, illetve segítséget kí­ ván nyujtani ahhoz, hogy az előadók megbirkózzanak vele. A sorok írója nem kíván kinyilatkoztatás adni, nem lép fel a cáfolhatatlanság, a mindent megoldó -végső szó« igényével, hanem ellenkezőleg: a vita­ indító -első szó« szándékával. Ahogy Madách-értékelésünk kollektív munka eredménye — fokozottabban az, mint bármely más íróé —, az együttműködés a költő műveinek szélesebb körű ismertetésében is el­ engedhetetlen. Szükséges tehát, hogy a megye értelmisége javaslataival, bírálataival — kihasználva e folyóirat lehetőségeit — minél tevékenyeb­ ben segítse elő korszerű népszerűsítését. Madách irodalmunk egyik legnagyobb alakja. Főművé: Az ember tragédiája, világirodalmilag is jelentős alkotás; számos fordításban az egész világon elterjedt. Gorkij is elismerőleg nyilatkozik róla „Klim Számgin élete” c. regényében. Gellért Oszkár közlése szerint Zichy Mihály illusztrációi terelték figyelmét a Tragédiára. Elragadtatásában kijelentette: szeretne megtanulni magyarul már csak azért is, hogy Az ember tragédiáját oroszra fordíthassa. Büszkék lehetünk, hogy ez a nagy író megyénk szülötte, itt töl­ tötte küzdelmes életét. Alig van a megyének községe, ahol ne fordult volna meg. Alsósztregován, a történelmi Nógrádmegye egyik kis falujá­ ban született 1823 január 21-én és itt is halt meg 1864 október 5-én. Jogi tanulmányai befejeztével a koraérett, 19 éves ifjú, Balassa­ gyarmaton gyakornokoskodik Bory László ügyvéd mellett, rövidesen pe­ dig megyei aljegyzőnek választják. Betegeskedése miatt meg-megszakítja hivatali pályáját, de érdeklődése a közügyek iránt sosem csappan. A reformkori haladó nemesség törekvéseinek egyik leglelkesebb képvise­ lője megyénkben. Kiváló szónok, a megyegyűléseken mindig hallatja szavát s mindig a társadalmi haladás érdekében. A megye életéről rend­ szeresen küldi tudósításait a Pesti Hilapnak. Gondosan megírt cikkei­ ben nem leplezi a megyei élet visszásságait. Bár csendes, visszahúzódó egyéniség s betegsége sokszor keserűvé, mogorvává teszi, nem idegen tőle a harc. Bár nem nagyon kedveli a társaságot, a végnélküli vendé­ geskedést, a vidéki nemesség léha szórakozásait, zárkózottsága felenged, ha művészet- és tudománykedvelő elvbarátokra lel. A megye haladó ifjúsága egyik vezérének tekinti. Különösen meghitt baráti kapocs fűzi Szontágh Pálhoz, a szécsényi járás akkori szolgabírájához; gyakran meg­ fordul horpácsi birtokán, ahová nem utolsó sorban a gazdag könyvtár is vonzza. Szontágh barátsága a magasabb szellemű légkört jelenti a költő számára. Neki mutatja meg először kész műveit, tőle kap szigorú bírálatot, a Szontágh-gal folytatott beszélgetések ösztönzik újabb művek írására. A szárnypróbálgatásait tartalmazó „Lantvirágok” című verses­ kötet (1840) és „Az ember tragédiája” megjelenése közt eltelt 22 év folyamán Madách nem tárta a nyilvánosság elé szépirodalmi alkotásait. Szontágh volt szinte egyedüli tanúja e koszak munkásságának, ő biztatta, bátorította a könnyen csüggedőt. Madáchot természetesen nem elégíthette ki ez a barátság. Meg­ értő, igazi élettársra vágyott; tragédiája, hogy sikertelenül. Az egyetemi tanulmányait követő három év a keresés korszaka. Legtöbbnyire Szon­ tágh kíséretében szemlélgeti a megyebálok „hölgykoszorúját” , látogatja a számba jöhető lányos házakat, így például Gyürky Amáliáék ludányi kúriáját. — Végre 1844 farsangja hozza meg a végzetes szerelmet: Csé10 �csén megismerkedik az akkori másodalispán „bájos, de szeszélyes és könnyelmű” unokahugával, Fráter Erzsivel. Anyja ellenkezése, Szontágh intelmei ellenére 1845 július 20-án megtartják a lakodalmat Csécsén. Az ifjú pár a csesztvei családi birtokra költözik. Házasságuk első éveit nem zavarja egyéb, mint Madách gyakori betegeskedése. Az élettársak jel­ leme közti különbség már most is megmutatkozik: Madách borongó ke­ délyével nehezen fér meg „Lidércke” viliódzó kacérsága, léhaságra haj­ lamos könnyelműsége, de a kölcsönös szeretet egyelőre ellensúlyozza az ellentéteket. Madách — a maga módján — boldog: csendes visszahúzódottságban írogatja lángelmére vajmi kevéssé 'valló költeményeit, igaz­ gatja gazdaságát — igen kevés reális érzékkel, ügyetlenül. A tipikus nemesi időtöltések: a vadászgatás, a vendégvonzó poharazgatások nem nagyon érdeklik. Inkább olvas: igen sokat, de kissé rendszertelenül; s ha a szellemi foglalatosságba belefárad, magányosan sétára indul. Legszíve­ sebben a messzelátónak nevezett ponton tartózkodik. Verseiben is az al­ kony csendes mélabúját idézi: „ Megkondul a völgy harangja Alkonyatkor csendesen. Édes fájó áhítattal Hallgatom, meg a hegyen.” Az otthon nyugalmát állítja szembe a világ zajával: „ Ott kinn oly haszontalan csatázok. Mindeneknek az útjában állok, Itt teremtek, alkotok magam; S látva, milyen jól tenyész körülem, Minden bennem él és veszve vélem, Istenülve élek boldogan. Itt virágim gazdagon feselnek S áldozatként illatot lehelnek, A miért hogy híven ápolám; Ott a fácskák, melyeket neveltem. Játszi árnyat vonva már felettem, Állanak gyümölcsben gazdagon." De ez a csendes megbékélés csak látszólagos, az almanachköltők lagymatag modorában megírt versek nem fejezik ki a költő igazi énjét. — Az elmúlt idők irodalomtörténete szívesen ábrázolta érzelgős remetének Madáchot, aki távol tartja magát a politikai élet küzdelmeitől, aki idegenkedve vonul önmagába a reformkor és a for­ radalom „viharai” közepette s egyetlen gondja a kiábrándult világ­ megvetés. Abból, hogy betegeskedése miatt a szabadságharc esemé­ nyeiben nem vehetett részt, azt a következtetést erőszakolták ki, hogy eleve hitetlenül szemlélte népünk nagy szabadság-küzdelmét. Petőfi ellenképét vélték benne felfedezni azok, akik egyre távolabb kerültek Petőfi forradalmiságától, a nemzeti függetlenségért lángoló hősi tettei­ től. Szembe kell néznünk ezzel a hamasítással. Fel kell tárnunk: mi volt Madách igazi világnézete, igazi politikai hitvallása. Mint tudjuk, Madách középnemesi családból származott, de a közénemességnek már az arisztokráciához igen közelálló rétegéből. Hat­ ezer hold földjük volt. A költő neveltetését, különösen a Pesten töltött évek alapján, bátran főúrinak nevezhetjük. A Széna-tér (mai Kálvintér) 1 alatti diák-lakosztályát a legelőkelőbb ifjak látogatják; külön tanító, szakácsné, szolga áll rendelkezésére. Amíg Petőfi éhezve és fázva, saját hazájában számkivetetten barangol faluról-falura, amíg a katona-élet megaláztatásait szenvedi, Madách főúri ifjakkal cseveg, szín­ házba, hangversenyre jár, a Nemzeti Kaszinóban hallgatja az előkelő dilettánsok kamaramuzsikáját s kedvtelésből, vagy inkább a francia 11 �forradalom intelmét még nem feledő szülők bölcs előrelátása folytán, esztergályosságot tanul. Ez a kiválasztott, előkelő származás és életmód azonban nem ha­ tott elhatározólag Madách gondolkodásmódjára és magatartására. Köz­ tudomású, hogy a nemesség legjava — különösen a napóleoni háborúk után, a győri kudarc hatására, az égbekiáltó, sokszor véres tettekben kirobbanó jobbágy-nyomor láttán — maga is ráébredt az ország el­ maradottságára. Elsősorban saját kiváltságai csorbításán felbőszülve, maga is szembe-szembekerült az osztrák gyarmatosító törekvésekkel. Művelődési kiváltságai folytán, amelyeket természetesen a gazdasági kiváltságok tettek lehetővé, már az előző században megismerkedett a korszak haladó eszme-áramlatjaival, nevezetesen: a felvilágosodással. A leghatalmasabb főurak között sem ritka a voltaireiánus. — Persze, ebben a főúri, felvilágosodásban több az idegenmajmolás, a divathajhászat, mint a társadalmi haladás őszinte kívánsága. (Bizonyíték erre az a pánikszerű megtorpanás, amely a felvilágosult eszmék tettekre vál­ tását: a francia forradalmat követte.) De tagadhatatlan az is, hogy a felvilágosodás áramlata, a főúri könyvtárakba került Voltaire- és Rousseau-példányok nem maradtak égészen hatástalanok s különösen az újabb generációk gondolkodását jelentősen befolyásolták. Ez a viszony­ lag korszerű kulturáltság, bár erősen fékezték a vallásos nevelés kor­ látai, nem egy nemes ifjút ébresztett öntudatra, a szenvedő nép iránti rokonszenvre. Madáchot is sok szál fűzi a felvilágosodáshoz. Nagybátyja, Sán­ dor, minden újítás iránt érdeklődött, résztvett a szabadkőműves moz­ galomban, vállalta Martinovicsék védelmét és gerincesen kiállt a bírák törvénysértései ellen. A költő apja kedvelte a természettudományokat, a Kazinczy-mozgalmat pártfogolta, élénk figyelemmel kísérte a hazai szépirodalom fejlődését, a felvilágosodás szellemében fogant reformok híve volt s fiát is ebben a szellemben nevelte. Madách értelme meg­ lepően korán nyiladozik. Adatok vannak arról, hogy már hat éves ko ­ rában francia nyelvű köszöntőverssel lepi meg szüleit. Alig 13 éves fej­ jel családi újságot szerkeszt, amelyre mo ttóul jellemző módon a fel­ világosodás útjára lépő Berzsenyi szavait választja: „A z én és az isten, mely minket vezet” . Politikailag a Széchenyi és Eötvös nevével fémjelzett nemesi liberálizmus híveként indul, de fejlődése során egész közel kerül Kossuth eszméihez: a következetesen Habsburg-ellenes demokratizmushoz. — Széchenyi és Eötvös belátták a változás szükségességét, de ennek ér­ dekében csakis reformokra és csakis felülről jövő reformokra voltak hajlandók. Az a naív képzelgés hajtotta őket, hogy a magyar nemesség békés úton, puszta elméleti meggyőzés hatására polgárrá, — az elmara­ dott feudális Magyarország fejlett iparú polgári állammá fejlődhet. Azt a történeti tényt, amely az 1830-as francia forradalom után vált nyilván­ valóvá, .tudniillik: hogy a polgári forradalmak sem teremtenek földi paradicsomot, nem hozzák meg a teljes szabadságot és boldogságot a nép számára, Szűkebb osztályérdekeikkel egybehangzóan ellenforradalmi következtetésekre használták fel. Elvszerűen ellenforradalmárok voltak, mert azt gondolták: minden véráldozat úgyis hiábavaló, mert azt gon­ dolták: az „uralom-cserének” a nemzet számára legjótékonyabb, leg­ veszélytelenebb módja a nemesség lassú belső átalakulása. Ehhez pedig nincsen szükség a szó szoros értelmében vett politikai mozgalomra, a tömegekkel való veszélyes „fratemizálásra” ; ez az átalakulás nem poli­ tikailag, hanem gazdasági, művelődési, legvégletesebb fejleményében államszervezeti kérdés, melynek megoldását minden meggondolatlan, forróvérű kezdeményezés meghiúsíthatja. A nép tevékenységétől, a for­ radalomtól és mindenfajta véres eseménytől való viszolygás eredmé­ nyezi, hogy Széchenyiék mesterségesen, minden reálpolitikai meggon­ dolást felrúgva, elszakítják egymástól a polgári haladás és a nemzeti függetlenség kérdését; időrendi kérdésként vetik fel azt, ami lényegé­ ben, a valóságban ugyanazon sürgető feladat két oldala. Szemethúnynak az előtt a nyilvánvaló tény előtt, hogy egy gyarmati sorban síny12 �lődő ország gazdasági és kulturális fellendítése megvalósíthatatlan káprázat. Madách mentes, illetve az idők során mentesül ezektől a téves nézetektől. Általában a centralisták közé szokták őt számítani a Pesti Hirlapban megjelent cikkei alapján. Valóban, Eötvöshöz hason­ lóan, ő is a parlamentárizmus megvalósításán ábrándozott, a megyék anarchikus uralmát megfegyelmező, erős központi kormányzat meg­ valósításáért küzdött; a megyei közigazgatást ő is középkori marad­ ványnak, a nemesi előjogok „omlatag várfalának” tekintette, de ugyan­ akkor látta a megyei autonómia nagy jelentőségét is az idegen elnyo­ mással szemben. S amikor csak lehetett, ki is használta ezt az autonó­ miát, bástyája mögül — közéleti pályája kezdetétől élete végéig — kö­ vetkezetesen támadja az idegen önkényuralmat. Nem elégíti ki a cen­ tralizmus doktriner szűkkeblűsége, naív utópizmusa; többre vágyik Ez­ zel magyarázható, s nem hitetlen cinizmussal, hogy nem ritkán a cen­ tralista irányzatot is gúnnyal illeti, mint ahogy ezt Szontágh Pálhoz írt epigrammája is bizonyítja: „Szolgabíránk hanyag, ezt panaszolja a szécsenyi járás, A buta! Szontágh Pál vajmi következetes. Centralizálni akar s restségével azt bizonyítja Elvé szerint, hogy rossz a megye szerkezete.” A nemzeti függetlenség gondolata, a zsarnokság elleni gyűlölet érzése tölti be a költőt; együttérzéssel kíséri azok sorsát, akiket a Habsburg-hatalom üldözőbe vett. Még egyetemi tanulmányai idején például egyik professzorát így búcsúztatja az évzáró ünnepélyen: „Számodra ha­ zánk parlag földében nem teremnek babérok . . . — De neked azért jutalmat ad megjövend . . ., ha testvérekké lesznek nemzetek . . ., ha törvény fog ülni a trónon . . ., ha néhányan nem ítélik el azokat, kikel -a hon ártatlanoknak vall” Az utolsó szavak félreérthetetlenül Kossuth és Lovassy bebörtönzésére céloznak. De korai — formai szempontból erősen vitatható értékű — történeti drámáit is (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Mária királynő) egyes részletekben remekké izzítja a nemzet szívének legközepéből áramló szenvedély: az idegen zsarnokuralom gyűlölete, a független nemzeti királyság megteremtése iránti vá­ gyakozás. Politikai fejlődéséről tanúskodik a gyarmati hivatalnokoskodása idején írt „Csak tréfa” c. drámája, amelynek hőse: Zordy köztár­ saságpárti összeesküvést szervez, Kossuth Védegyletének híve, az arisz­ tokrácia züllöttsége, a nemesi reformmozgalom megalkuvó gyöngesége, az oktalan felekezeti torzsalkodás pesszimistává teszi s forradalmian éles bíráló szavakra ragadtatja. Hogy milyen volt Madách viszonya a szabadságharchoz, azt a bu­ kást követő évek eseményei, a világosi katasztrófa után írt művei mu­ tatják meg igazán. Nemcsak hazafias érzületét sebzik meg a történtek, hanem személyes tragédiák is sújtják: a szabadságharc folyamán el­ veszti öccsét, hugát, sógorát. Tíz hónapra bebörtönzik, mert Kossuth Rákóczy nevű t i tk árát rejtegeti csesztvei birtokán. Szájhagyomány sze­ rint még meg is botozzák tette miatt. De kiszabadulása sem hoz enyhü­ lést, sőt a legnagyobb csapást tartogatja számára: a családi élet teljes felbomlását. Emberi és költői nagyságát mutatja azonban, hogy magán­ életének szenvedései nem tagadtatják meg vele fiatalkori eszményeit, sőt tovább fejlődik a megkezdett úton. Mint tudjuk, Eötvös külföldre szökött a forradalmi eseményektől megrettenve, Széchenyi megőrül, mert „vét­ kesnek” érzi magát a forradalom előkészítésében. Madách itt martd. s bár a legkínzóbb csapások érik, gyötrő válságba sodorják, a nemzeti füg­ getlenség gondolata egyre elszántabbá teszi. Mindenből kiábrándul, csak a szabadságharc korára tekint vissza büszke lelkesedéssel. Bár magánéle­ tében nem talál megoldást, a nemzet sorsára bizalommal tekint. A jobb jövő vígasza szól lírai verseinek egész sorából: Nem féltelek, hazám!, Mária testvérem emlékezete. Emléket állít a közelmult dicső korszaknak: Pál öcsém sírjánál, Az aradi sírra, Petőfi sírjára. Egy martyr sírján, Nép �szava, A magyar forradalom, Honfibú. — Ha nem is érik el ezek a ver­ sek Arany vagy Tompa szabadságharc utáni költészetének fojtott szen­ vedélyességét, a Bach-korszak irodalmának java terméséhez számítanak. Amikor a bécsi kormány kényszerűségből a kiegyezés útját keresi, Madách egyértelmű feleletet ad mindennemű megalkuvási kísérlet ellen. 1861-ben az újjáéledő megyegyűlések legradikálisabb szereplője; a 48-as törvények teljes épségbentartása mellett száll síkra. Az 1861 március 12-i ülésen erélyes hangú javaslatot: terjeszt elő az egyezkedők ellen : „A megye kijelenti, hogy mindazokat, kik a magyar országgyűlés hatás­ körét általában, és az adó, valamint katonaállítási kérdésekben, különö­ sen, megcsorbítani vagy megrendíteni kívánnák és netalán a birodalmi tanács (Reichsrát) megalkotásában — úgy mint választók, vagy mint választottak — részt vennének, legyenek azok országgyűlési képviselők, mágnások, országnagyok, megyei tisztviselők, stb., mint hazájuk közjogi törvényeinek megsértőit, hazaárulónak nyilvánítja” . Hogy a határozat­ nak nagyobb súlyt adjanak, kinyittatják az üléstermet: távozzon, aki ellenzi. Mindenki helyén marad, sőt névaláírásával tanusítja beleegye­ zését. Ugyanezen a napon adja ki Madách képviselői programmját „Politikái hitvallomás” címen. Röpiratában a francia forradalom hármas jelszavát alkalmazza a magyar eseményekre, Kossuthra is hivatkozik, rendíthetetlen vallomást tesz a szabadság-eszmék csorbíthatatlansága mellett: „Vannak általános elvek — írja —, melyeket, rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell; melyeken még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet”. A megyei rendek március 21-én egyhangúlag képviselőnek választják. Hiába környékezik a felirati párt hívei, elveit nem adja fel. For­ radalmi bizalmatlansággal jelenti ki a bécsi kormányról: „nem jó bará­ tokkal van dolgunk”. A forradalom után eltelt korszakot tizenkét évnyi „rothadás”-nak nevezi. 1861 május 28-án elmondott beszédében, melynek oly nagy sikere van, hogy a lapok arcképét is közlik utána, a következő­ képpen foglalja össze álláspontját: „Egyezkedni annyit tesz, mint köve­ teléséből is engedni akarni, a mi követeléseink pedig éppen úgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint a lenni vagy nem lenni, mint az élet és halál” . Madáchnak pusztán politikai tevékenysége is méltó arra, hogy hagyományaink közé számítsuk, de ő ennél is többet adott a magyar­ ságnak s — bátran mondhatjuk — az emberiségnek, különösen élete végén írt három nagy műve: A civilizátor, Az ember tragédiája és a Mózes révén. — S e művek helyes értelmezéséhez is csak úgy juthatunk el, ha állandóan szem előtt tartjuk Madách politikai nézeteit, elsősorban meg nem alkuvó szabadságszeretetét. (Folytatjuk.) NAGY ISTVÁN: Dolinkai változatok 1. Munka után. Dolinka, kedves pihenőhelyem , Minő varázslat játszogat velem, Ha alkonyatkor itt lelek tanyát? Hogy illatoddal föl ne oldanád, Lehet-e lélek oly nyügös, kemény? Kis völgyzugod szemérmes rejtekén Á lnok ruháját leveti a szív, És meztelen lesz. Mint kit anyja hív, A minden csínyt bevalló kisgyerek, Fenyvek között lebegve lépdelek A tisztaságtól. Rejtett utakon 14 �A nagyvilág elé tárulkozom. A vallató csönd gyógyít, szabadít, Megoldozza a szív bilincseit. 2. A szükségszerű szabadság. Ha magadban keresed, mindhiába Menekülsz könyvbe vagy a Dolinkába, Mert kt magában él. éppolyan árva, A napok, évek börtönébe zárva, Mint télen e lakatlan völgyi katlan, Magányod ily fojtó s lefojthatatlan, Nő és barát, gyerek és rokon elhágy, Nyarak is csak szúnyogot küldenek rád. De hogyha szíved van kinek kitárnod, Magadba zártad máris a világot. Ha betekintsz más sorsok ablakán, Nem fojtogat féregsorsú magány, Ha e szükségszerűt felismered: Ember, madár, virág örül veled. 3. K ét nyár. Ez az akácos éppenúgy virít, Mint mikor Szekér Jóska bácsi vitt A gyerekkor akácerdőin át, Biztatva fáradt fuvaroslovát. O, örök nyomot ejtő hangulat! S madaraink! Még hallom hangjukat Sóhajtó régi szilvafák alól. Az aranymálinkó éppúgy dalol, A cinke is úgy fújja: nyitnikék . . . Ó, régi züm-züm, mézízű vidék, Egymásba-ömlő hangok, illatok, Az ég alatt egy messzi nyár sajog, És átsóhajt neki a mostani. Mi változott? Próbáld kimondani! 4. Mi változott hát? A táj örökké fiatal marad, A drága díszlet, élő foglalat, Még lelked is a régivel rokon, Átér növekvő távolságokon, S a gyermekével hűn ölelkezik, El nem felejti, honnan lelkezik. Hogy harminc éve zúgó éj-napod Vad hófúvása hajadba kapott, Lazultabb szálú az idegszövet, Ne bánd. mi elmúlt s vissza nem jöhet. Meg úgyse hal, ki céltalan nem élt, Viaskodott a tiszta emberért, Nem adta föl eszméi virtusát, E bölcseség — az örök ifjúság. RADNOTI. Ha érzed még a tegnapot a mában, A vérszagot az akác illatában Kezedbe keskeny Radnóti-kötettel, Hogy honnan fújja, soha ne feledd el Piszok bűzét e dúsförtelmű század, Szívedbe vésd a gyötrő Eclogákat. Ha június virágszagú szelében Aknamezők, vagónok döglehével �Találkozol, tudd, honnan fú a szél, S csak lelkesedj az akácillatért. És követeld, hogy lenghessen a hinta A völgy ö lén, daloljon a Dolinka, Harcolj, hogy sétálhass e vén ligetben Szabadon, nem „erőltetett menetben” ! DR. SZALKAY ZOLTÁN: Nógrádmegye történetének haladó hagyományai Anonymus szerint megyénk területét nagyobb harc nélkül fog­ lalták el őseink és a megyének nevet adó Nógrád-várat is ellenállás nélkül adták át a szlávok. A pilinyi és a nógrádkövesdi leletek bizo­ nyítják a honfoglaló magyarság jelenlétét, de erre mutatnak a hon­ foglaló hét törzs nevét viselő helységnevek is: Salgótarján, Balassa­ gyarmat, Erdőkürt, Karancskeszi, Ipolykér, Nógrádmegyer. Honfoglaló őseink állattenyésztők voltak, de a szlávoktól meg­ tanulták a földművelést és békésen éltek együtt, amint azt az egyházasgergei 1000 körüli időből származó leletből megfigyelhetjük. István király államalapításával a magyarság az ősközösségi társaralomból a feudális fejlődés útjára lépett anélkül, hogy meghono­ sodott volna itt a rabszolgatársadalom. Ez az ún. praefeudális kor, melyben —, így megyénkben is — a falusi parasztság földközösségben élt. Erről a földközösségről állapította meg Marx, hogy ebben az idő­ ben „a népi szabadság egyetlen tűzhelye”. István állama a királyi uradalmakra, vármegyére épült, melyeknek középpontja egy-egy vár. Ilyen volt a szlávok által alapított Novi-Grád is, amelyről — mint említettem — megyénk a nevét kapta. Első okleveles adatunk ugyan csak 1108-ból való, de Nógrád ennek ellenére az István által létre­ hozott királyi vármegyék közé tartozott. Ez a királyi várszervezet már a XII. század végén bomlásnak in­ dul. A királyi birtokokat egyes királyok eladományozták a főuraknak, hogy trónviszályok alkalmával őket támogassák. A birtokadományozá­ sok nemcsak a királyi hatalom süllyedését jelentették, hanem a nép talmukba került területek lakosságát. Nógrádból az esztergomi érsek és a váci püspök kapott nagyobb birtokokat, majd más főurak is. Kü­ lönösen pazarul osztogatta a birtokokat II. Endre, — IV. Béla jól látta, hogy milyen veszély rejlik ebben és vissza akarta venni a királyi bir­ tokokat, de a tatárjárás következményei megakadályozták ebben. Bebizonyosodott, hogy hasonló támadás esetén csak várakkal le­ het megfelelően védekezni, ezért birtokokat adományozott, hogy annak fejében várakat építsenek. Ezzel elősegítette a „kiskirályok” hatalmá­ nak erősödését. A megyénk területén ma már romokban heverő várak is ekkor épültek, de nem honvédelmi célból, hanem a főurak hatalmá­ nak a biztosítására. Ekkor épültek Csák Máté későbbi rablófészkel, Hollókő, Somoskő és Baglyas vára. A XIII. sz. második felére a régi királyi vármegye teljesen el­ vesztette jelentőségét és létrejött helyette a nemesi vármegye, mint a kisbirtokos nemesség közigazgatási intézménye. Egyes szomszédos me­ gyék szorosan összeműködtek, így pl. Nógrád a XIV. században rend­ szerint Hont megyével együtt tartotta a közgyűléseit. A főúri hatalom növekedése mindinkább kiszolgáltatta a dol­ gozó népet egyes hatalmaskodó birtokosoknak, akik rabolták, pusztí­ tották a király és egymás birtokait s eközben a szegény nép szen­ vedte a legtöbb kárt. Megyénkben különösen Csák Máté és a Balassák ősei önkényeskedtek és tartották szolgaságban a népet. Kiszolgáltatott­ ságát Nagy Lajos intézkedései törvényesítették. Ettől kezdve évszáza­ dokon át küzd a jobbágyság a jogaiért s ennek a küzdelemnek me­ gyénkben is megvannak az emlékei. A kézműipari termelés fejlődése következtében ebben az idő­ ben kezd kialakulni nálunk a városi polgárság. Ennek jelentőségét 16 �felismerték a királyok és a polgárság támogatására különböző kivált­ ságokat adtak a városoknak. Megyénkben 1337-ben Szécsény, 1407-ben Pásztó kapott ugyanolyan jogokat, amilyeneket Buda élvezett Előbbit fallal is körülkerítették. A jobbágyfalvak természetesen nem részülhettek semmiféle vé­ delemben és ki voltak szolgáltatva a földesurak garázdálkodásának. Nemcsak a falvakat támadták meg, hanem közönséges kifosztásuk sem volt ritkaság. Így pl. a lévai Cseh László a hatvani vásárról hazatérő jobbágyokat fosztotta ki. Mivel- a feudális rend legfőbb támasza az egyház volt, a pa­ rasztság örömmel fogadott minden olyan megmozdulást, amely az egy­ ház és rajta keresztül a feudalizmus ellen irányul. Ilyen egyházellenes, egyben antifeudális mozgalom volt a huszitizmus, melynek megyénk­ ben is sok híve volt a parasztság körében. 1440 körül befészkelték ma­ gukat a husziták Nógrádba is, megszállták Szécsény, Hollókő és Zagyvafő várát s Losonc és Karancsság is az őrhelyeik közé tartozott. GiSKra seregei — főurakhoz hasonlóan — rabolták a lakosságot, egyes falvakat (pl. Kálló, Guta, Nógrád) felperzseltek, de a parasztság ennek ellenére is híve maradt a huszitizmusnak. Hunyadi János 1451-ben hadat vezetett Giskra ellen, de nem sikerült legyőznie. Ez csak Má­ tyásnak sikerült. Mátyás halála után, a királyi hatalom gyengesége folytán, foko­ zottabban zsákmányolták ki a földesurak a jobbágyságot. Az egyre növekvő állami adó mellett az elviselhetetlen földesúri terhek a job­ bágygazdaságokat teljesen tönkretették. Ebben az időben, II. Ulászló uralkodása alatt, kapott birtokot a megyében Szapolyai János és Verbőczy István, akik az 1514-es parasztháború leverésében és a megtorlás­ ban jelentős szerepet játszottak. Dózsa ceglédi beszédének visszhangja megyénkbe is eljutott és itt is felkelt a jobbágyság földesurai ellen. A vármegye nemessége Pásztónál szétverte a hiányosan felfegyverzett és szervezetlen parasz­ tokat. A győzelem után Hont, Pest és Heves megye nemességével együtt Szentlőrinc-pusztán gyűlést tartottak a nógrádi nemesek és követelték a megtorlást. Felhívást intézek a többi megyéhez is ebben az ügyben. A megtorlás nem is maradt el. Állítólag Alsópetényben írta meg Werbőczy törvényterezetét, melynek elfogadásával az országgyűlés örökös szolgaságra kárhoztatta a jobbágyságot. „Nem volt nehéz előre látni, hogy mi lesz a sorsa az olyan nem­ zetnek, melynek nagy többsége rab. 1514-ből kikerülhetetlenül követ­ kezett 1526” — írja Andics Erzsébet. A parasztok ellen egységesen tudtak fellépni a megye nemesei, de amikor az ország sorsáról volt szó, mindössze két birtokos szállott hadba. El is esett mindkettő Moháccsnál. A mohácsi ütközet után a megye birtokosai Szapolyait pártol­ ták, 1527-ben azonban már Ferdinándnak is voltak hívei és a két király emberei közötti harcoknak a súlyát ismét csak a parasztság érezte meg legjobban. Buda eleste után Nógrád is csatatérré vált, mert a török hama­ rosan megkezdte támadásait. 1543-ban foglalják el Nagyoroszit, 1544-ben Nógrádot, 1546-ban Szandát, majd 1552-ben Drégely várát. Utóbbinál Szondy György hősi küzdelme megyénk történetének legfényesebb lapjai közé tartozik. Sorra esnek el a többi várak, 1576-ban az utolsó is. Mivel a török nem terjeszkedett tovább, Nógrád megye határterület maradt s a török, magyar és német csapatok állandóan dúlták. A katonák zsold nélkül, gyakran csak a nép fosztogatásából tudtak megélni. A török a lakosság jelentős részét rabszíjra fűzve hajtotta a birodalom rabszolgavásáraira, az itt maradt jobbágyoktól pedig igye­ kezett minél több adót kipréselni. Ugyanakkor természetesen a magyar földesurak behajtották követeléseiket s így a jobbágyság gyakran két­ felé adózott. Súlyos terhet jelentett a harcok közben megrongálódott várak állandó javítása, mert erre a munkára mind a magyar, mind a török a jobbágyokat hajtotta. 7 1 �Ebben az időben terjedt el a protestantizmus, A nép — mint egyházellenes tanítást — szívesen fogadta, de a földesurak sem ide­ genkedtek tőle, a papok birtokainak elfoglalása miatt. 1590 körül a megye csaknem teljes egészében protestáns. A XVI. sz. végén újra fellángol a harc a törökkel, mely bizonyos mértékig meggyengült. A felszabadító harcok folyamán a megye leg­ több várát sikerült visszafolalni. E harcokban tűnik ki Balassi Bálint, akinek 400 éves születési évfordulóját most ünnepeljük s akinek jelen­ tős szerepe volt abban, hogy a megye nagyobb része felszabadult. En­ nek ellenére sok község kénytelen volt továbbra is adózni a be-betörö törököknek. Az 1600-as évek elején tovább romlott a nép helyzete. A kato­ likus főpapság igyekezett hatalmát és vagyonát visszaszerezni. A pro­ testánsok visszatérésére minden eszközt felhasznált a Habsburg ural­ kodó támogatásával. Ilyen körülmények között a nép örömmel vette vette Bocskai István felkelését, mely az első nagyarányú független­ ségi harc volt. Több nógrádi vár került Bocskai kezére, de a bécsi béke Rudolfnak juttatta a megyét. Bethlen Gábor és Rákóczi György felszabadító harca szintén lelkes visszhangra találtak a megyében, a megye nagyobb része csat­ lakozott hozzájuk, de a harmincéves háború váltakozó küzdelmei során a nógrádi várak többször kerültek a király birtokába, sőt a török is újra fenyegette azokat, de a magyrok igyekeztek olykor visszavágni nekik. Egyik ilyen vállalkozás emlékét hirdeti a balassagyarmati liget­ ben lévő emlékoszlop. 1648-ban megtudták a gyarmatiak, hogy egy török főtiszt Esztergomba akarja vinni a menyasszonyát. Útközben elrabolták és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Gyarmatra. A törökök ekkor 4000 emberrel támadtak a városra, de a lakosság elűzte őket. Hősiesen harcoltak a nők is, akik az egri nőkhöz hasonlóan kövekkel, forró olajjal és vízzel hárítottak el a törökök támadását. 1663-ban a török újabb támadó hadjáratot indított az ország ellen s ekkor ismét végig pusztították a megyét. A szégyenletes vas­ vári békét követő Wesselényi-féle összeesküvés után a Balassagyar­ matra beszállásolt német lakosság ellen harcot indított a város lakos­ sága. Ez mutatja a németek elleni nagyfokú elkeseredést. Érthető örömmel fogadták tehát a megyében Thökölyi felkelését, amely új korszakot jelentett: megszabadult a nép a vallási üldözéstől, a szerte­ len katonai terhektől és a kegyetlen német zsoldosoktól. Nem sokáig tartott azonban ez a helyzet. 1683-ban ismét visszatértek a németek a megye egy részébe, majd Buda visszafoglalása után (1686) az egész megye felszabadult a török uralom alól. Szomorú képet nyujtott a megye a török kivonulása után. A vá­ rak romokban hevertek, a községek elhagyatottak voltak. 1688-ban Gyarmat helyét is alig lehetett megtalálni. A lakosság a 140 éves török uralom alatt harmadjára csökkent. Akik itt maradtak, alig tengették az életüket. A végvári katonák elbocsátásával sok munkanélküli is élt itt s nagyobb részük szegénylegényként bujdosott a Cserhát ren­ getegeiben. A beszállásolt németek garázdálkodása miatt napirenden voltak az összetűzések a jobbágyok és a katonák között. A török hódoltság mind a termelőerők, mind a társadalom fej­ lődését megállította, sőt visszavetette. Míg Nyugaton a kapitalizmus fejlődésnek indulhatott, nálunk a városi polgárság jelentéktelenebb lett, mint évszázadokkal előbb. Szécsény és Pásztó elvesztette városi kiváltságait. Békés újjáépítésre lett volna szükség, de a Habsburg-kormányzat az ország kifosztására és tönkretételére törekedett. Az elégedetlen­ ség egyre nőtt az országban és az elkeredettség a parasztság antifeudális és nemzeti harcában tört ki, majd Rákóczi szabadságharcában tetőződött be. A megye nemességének nagyobb része azonnal csatlakozott Rákóczihoz, de később már eltűnt a lelkesedés. A nép ellenben látta, 18 �hogy Rákóczi célkitűzése az ő érdekeit is szolgálja és ezért lelkesen állt zászlaja alá. Már 1703-ban járásonkint 50—50 népfölkelőt állítot­ tak ki egy-egy parasztkapitány vezetésével. 1705-ben Rákóczi hadba szólította a megyei nemzeti felkelést, de a megye vezetői inkább zsoldosokat ajánlottak fel, mert akkorra a ko­ rábban hadbavonultak, már tömegesen szöktek haza. Rákóczi több ízben is mefordult a szabadságharc alatt megyénk­ ben. 1705 szeptemberében Szécsényben tartotta azt a nevezetes országgyűlést, amelyen Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. Kan­ cellárja, a nógrádi Ráday Pál olvasta fel az esküt, melyben a rendek hűséget fogadtak a fejedelemnek. 1710 januárjában a romhányi ütkö­ zetben balszerencsés vereséget szenvedett Rákóczi s ezzel a vereséggel véget ért Nógrádban a kurucvilág. A szatmári béke után következő megtorlás megyénkben hosszú időre elnémította mind a nemzeti, mind az antifeudális megmozduláso­ kat. A parasztságnak az ország különböző részeiben indult felkelései itt nem találtak követésre. A Habsburg gyarmatosítás gazdasági poli­ tikája következtében nem tudott az ország megindulni az ipari és vele együttjáró társadalmi fejlődés útján. Megyénkben egyedül az 1767-ben felállított gácsi posztógyár jelentett fejlődést. Csak II. József egyes intézkedései ébresztették harcosabb ön­ tudatra a megye nemességét, de az ellenállás csak részben minősíthető haladó jellegűnek, mert a nemesi kiváltságok védelmezése már reak­ ciós volt. 1789-ben a megyegyűlés megtagadta a hadi segítséget a tö­ rök háborúhoz, a következő évben pedig megtiltotta a német nyelv használatát. II. József halála után a haladó nemesi mozgalom nem fejlődött tovább, mert a parasztmozgalmak és a francia forradalom eseményei érdekeik összeegyeztetésére késztették az uralkodót és a nemességet. Ilyen körülmények között Martinovicsék köztársasági mozgalma nem vezethetett eredményre. Megyénkből a romhányi Géczv-családnál nevelősködő Őz Pál vett aktív részt a mozgalomban 1795-ben Martino­ viccsal együtt végezték ki. A nemesség nagyobb része ekkor még kon­ zervatív volt és csak I. Ferenc abszolutizmusa, valamint a feudalizmus nyilvánvaló válsága mozgatta meg némileg. Az 1820-as évektől kezdve a megyei közgyűlés több ízben megtagadta a királyi leiratok végrehaj­ tását, maid tiltakozott az emiatt kiküldött királyi biztos működése ellen. 1823-ban a megve alispánja nem tanácsolta a királyi biztosnak, hogy megjelenjék a közgyűlésen a felizgatott tömeg miatt. A megyé­ nek a többi megyéhez intézett átirata ellenállásra hívta fel a rende­ ket. A megye monográfiája szerint ellenállásának nagy szerepe volt az 1825-i országgyűlés összehívásában. A reformkori országgvűléseken a megyei követek legtöbbször ellenzéki álláspontot foglaltak el. Külö­ nösen jelentős szerepet játszott Kubinyi Ferenc követ, aki az 1832— 36-i roszággyűlésen. pl. az adóvitában. határozottan rámutatott a nép nagy nyomorára Mellette Pulszky Ferenc érdemel említést, aki az első magyar minisztérium pénzügyi államtitkára, majd Kossuth londoni kö­ vete lett. Az 1848-i törvények végrehajtása során néhanv helven földosztó­ mozgalom jelentkezett a parasztság között, így pl. a dengelegi P odm aniczky-birtokon. de könnyen leszerelték a mozgalmat elszigeteltsége és szervezetlensége miatt. A szabadságharc küzdelmeiből a merve lakossága kivette a ré­ szét. 1848 szeptemberében 1100 nemzetőrt adott a megye, akik a pákozdi ütközetben részt vettek, maid a következő hónapban úiabb 3000 hon­ véd indult harcba 1849 eleién. Windischgrät z győzelmei nyomán átmenetileg újra önkénvuralom alá került a megve. Ez alatt egyesek be­ hódoltak. Még a megye egyik követe. Frideczky Lajos is felajánlotta szolgálatait a királyi biztosnak. A tavaszi hadiárat nvomán a köz­ gyűlés elítélte azokat, akik behódoltak de később ezek mégis szere­ pelni tudtak a közéltében. így az említett F r i e d czky a kiegyezés után alispán lett. A betörő orosz sereg megpecsételte a szabadságharc sor­ 19 �sát. Visszavonuló seregeink kemény harcot vívtak Rétságon és Vad­ kerten. V Az önkényuralom korszakában és a kiegyezés Után hosszú ideig tespedés jellemezte a megye életét. A megtorlás sok embert érintett. A nép előtt leggyűlöletesebb intézmény a zsandárság lett, bár itt alig boldogult a lakosság által támogatott bujdosókkal szemben. Az elnyo­ más következtében egészen a darabont-korszakig nem találkozunk ko­ molyabb ellenzéki megmozdulással. 1905 júliusában a közgyűlés meg­ tagadta az újoncok megajánlását s alkotmányvédő bizottságot küldött ki. A kormány erre Berchtold grófot nevezte ki főispánná, aki katona­ ság és csendőrség fedezete mellett két ízben is megkísérelte a beiktatást, de a közgyűlésen egyetlen bizottsági tag sem jelent meg. Míg a megye­ házán tartózkodott, a tömeg utcai tüntetést rendezett ellene és gyász­ lobogót tűzött a megyeházra. Bár azt állapították meg, hogy Nógrád a mult század második felében az ország más részeinél elmaradottabb volt és tespedés jel­ lemezte, lemezte, mégis ekkor indul meg az a kapitalista fejlődés, amely megteremti itt is a munkásosztályt és ezzel a későbbi fejlődés bázisát. 1840 körül nyitják meg Salgótarján vidékén az első bányákat, 1869-ben kezdik meg az Acélgyár, a század végén a többi gyárak épí­ tését. 1870-től 1910-ig körülbelül tízezerrel növekszik Salgótarján lakosságának a száma s a lakosság zömét a proletariátus alkotja. Ez a egyre fejlődő proletártömeg a X X . század eleiének bérmozgalmaiba és sztrájkjaiba mindenkor bekapcsolódott, de igazi erejét a Tanácsköztársaság idején mutatta meg. Már előbb, az első világháború alatt is gyakran hallatta szavát a munkásság: a megye bányáiban és gyáraiban főleg az Acélgyárban, egyre gyakoribbá váltak a bérmozgalmak, a háborúellenes megmozdu­ lások. A csendőrök valósággal hajtóvadászatot tartottak a nagy nél­ külözések között élő munkásság vezetői ellen, de a mozgalmat nem sikerült elnémítani, sőt a KMP megalakulása után erősödött. A Károlyi-kormány, a szociáldemokraták árulása révén, szerette volna a kommunistákat elnémítani. Payer Károlyt küldte Salgótar­ jánba, hogy szerelje le a mozgalmat. Segítségével 100 bánvászt és gyári munkást tartóztattak le és öltek meg nagy kínzások közben. Ezzel azonban nem sikerült megfélemlíteni a munkásságot. Kinyílott a szemük: látták, hogy a szociáldemokraták a tőkésekhez hasonló ellenségek és hogy ellenük is elszánt harcot, kell folytatni. A Tanácsköztársaságot nagy lelkesedéssel fogadták a megye dolgozói. — Munkás- és paraszttanácstagok alakultak, amelyek ren­ dezték a dolgozók bérét és szociális körülmény eiket. Fényesen megállták helyüket. az intervenciós hadak elleni harcban is 1919 máius eleién a salgótarjáni frontszakasz volt a legnagyobb veszélyben. Az áruló katonai narancsnok és a fel akarták adni a várost. Ekkor érkezett Salgótar jánba Rákosi elvtárs és megszervezte a város védelmét. Felhívására többezer munkás fogott, fegyvert és sikerült is az inetervenciós csapatokat, megállítani Ezt látva, az ellenség aknamunkába kezdett, igyekezett a harcolók sorait megbontani. Emiatt már-már válságosra fordult a helyzet ami­ kor Rákosi elvtárs megjelent a fronton és a munkásokkal együtt har­ colva. sikerült az ütközet sorsát megfordítani Amikor itt visszaszorí­ tották az ellenséget, akkor a kisterenyei frontszakaszra mentek és ott is megfutamították az intervenciósokat. Amíg S a lg ó ta r já n b a n ilv e n h ő sie s h a r c o k fog y ta k . a d d ig B a la s s a gyarmaton k a to n a tis z te k e lle n fo r r a d a lm i ö s s z e e s k ü v é s t k é s zíte tte k e lő. E zt a z ö s s z e e s k ü v é s t k a to n á k é s v a s u ta s o k s e g íts é g é v e l és p o lit ik a i b iz t o s o k ir á n v ítá s á v a l sikerült, le s ze re ln i. N é h á n v m e g s z ö k ö tt v e z e tő , c s e h intervenciós cs a p a to k k a l tá m a d t a v á ro s ra , de a d o lg o z ó k e ls ő ­ sorban a v a s u ta s o k , m e s s z e az I p o ly o n tú lra v e r t é k vissza ő k e t. A Horthv-korszak urai kíméletlen terrorral akarták elnémítani a kommunistákat. Bár többen életüket veszették a kínzások követ­ keztében, vagy a csendőrök golyóitól, mégis tüntettek és sztrájkoltak, 20 �ha a párt harcba szólította őket. Hiába küldte most már a kormány az áruló Peyer Károlyt Salgótarjánba, nem lehetett a bányászokat meg­ téveszteni. Az illegalitásban működő párt nem engedte a bányászok részvételét az 1939-ben nyilasok által szervezett sztájkban, mert tudta, hogy ennek célja a kommunista funkcionáriusok leleplezése. E harcokban megedződtek a kommunisták és annál jobban ter­ jedt az eszme, minél nagyobb volt a terror. Erejüket megmutatták már a felszabadulást megelőző hetekben is. amikor nem engedték a gyárak leszerelését, szabotálták a termelést. Különösen kitűntek az ellenállás­ ban Karancslejtős bányászai, akik a bánva mélvén várták a felsza­ badulást. hogy azután a megve összes dolgozóival együtt harcokban megedződött erejüket az új világ építésének szolgálatába állították. BOBÁL GYULA: A béke első karácsonya Az őszi fényben úszó erdő közepén kis tisztás fészkelt. Hátán öreg tölgy terebélyesedett amelynek ágai földig hajolva takarták a kíváncsi szemek elől a tövénél menedéket talált két fiatalt: egy karcsú, dús-fekete hajú lányt és egy izmos, szélesvállú szőke fiút. Elnyújtózva feküdtek. A lány hanyatt, s nagy szemével a tölgv koronáján kutatott. A fiú oldalt, kezében egy elsárgult fűszál, ezzel csiklandozta a lány arcát, amitől az fojtottan mint letakart üvegcsengő fel-fel kacagott. Ilyenkor szépen ívelő szájából kivillant gvöngyfogsora. Egyszercsak hirtelen mozdulattal elkapta a fiú kezét és ekkor tekinte­ tük egymásba fonódott. Mély szerelemmel hosszan nézték egvmást. A fiú közeledett a lányhoz, lassan ráhajolt és ajkuk forró csók­ ban forrt össze. — Szeretlek. . . Nagyon szeretlek — suttogta a fiú és a feltörő vágytól hullámzott széles melle. A lány először jobbkezével simogatta a fiú szőke feiét. majd las­ san a balkeze is átfogta a tarkóját, remegő ujjakkal beletúrt a szőke fürtökbe és magához szorította. A boldogság mámora még meg sem pihent náluk amikor a város­ ból mint kétségbeesett sikongás szűrődött hozzájuk vésztjóslóan a szi­ rénák hangja. A közelgő alkony már nem békés lepelként terült rájuk, a .levegő monoton zúgással telt meg. Felriadtak... — Már megint kezdődik — szűrte a fiú hirtelen haragtól fűtve fogai közt a szót. De hirtelen haragja tehetetlen sóhajba fulladt. — Meddig tart m ég. . . ? — Meddig kell még riadozni? A lány megborzongott. — Félek, Feri — mondta elhalóan. — Mi lesz velünk? — Már azt sem tudjuk, holnap mit érünk. Tervezn sem merek, hiszen annyit csalódtam. 41-ben katonának vittek. 43-ig csak vártam, vártam. A boldogságtól csupán egy-egy csepp jutott. 44 tavaszán anádat vitték katonának. Júliusban halála állt közénk. Már megint múlóban van az esztendő, s most a front közeleg. — Ez a háború már életünk végéig kísérteni fog? — tekintett a fiúra kérdően. — Szegény anyám is csak gyötrődik apám után. A bánvaszakadás óta nincs nyugta. Legalább a holttestét ki tudták volna hozni. Eltemette őt örökre a bánya. Már csak az én boldogságom vigasztalná anyámat is. De látja, mily nehezen találunk rá. Ettől még csak nő fáj­ dalma. Nem szól. de én tudom . . . — merengett a lány. maid mélyen felsóhajtott. — Már csak attól remegek, hogy megint elragadnak tőlem. A fiú szótlan maradt. Komor tekintettel meredt maga elé. A lány szavai felélesztették benne a gondolatot. Alig mult 24 éves most telt le tényleges katonai szolgálata. A szénfal mellett dolgozik. Azért nem hívták ismét be. De most megint szedik a fiatalokat. Ő csak úgy maradt itthon, hogy Csapó János vájár, aki mellett dolgozik, kiállt érte. Még most is ott cseng fülében, ahogy szembeszállt érte a bánva katonai parancsnokával: »Ha azt akarják, hogy termeljek, ezt a fiút hagyják 21 �itt. Nekem szükségem van rá. Ha pedig nem, akkor tőlem szenet ne várjanak.« Így maradt ki a közül a 30 fiatal közül, akiket a színfal mellől. v ittek a frontra, És tudja holna p lesz-e még ereje Csapó Jánosnak szembeszállni velük? Most is csak azért hátráltak meg előtte mert tudják hogy Csapó János mögött áll valamennyi bányász Ő az iránytű. Amerre mutat a többiek arra mennek. Apjuknak tekintik. Elhihető-e, hogy végleg meghátráltak? Olyanok ezek mint az ugrásra készülő fenevad. Csak az alkalmas pillanatot várj ák hogy lecsapjanak. És akkor ki fogja Vári Ferencet az egyszerű bányászt megmenteni attól, hogy a halálba kergessék. — Nem esküdhetünk meg — tiltakozott a fiúban a gondolat. De minek is, hogy holnap magára hagyjon egy fiatal lányt, és még nehe­ zebbé tegyeéletét? A városban ismét felvonítottak a szirénák és belehasítottak az estébe. A lány hozzásimult. A fiú felébredt merengéséből Erős karjá­ val átfonta a lány vállát gyengéden magához szorította. Törékeny tes­ tére igazgatta könnyű felöltőjét és így melengette őt. — Vége . . . — suttogta a lány Csend borult az őszi estére. A hold kibújt a hegyek mögül és békésen szórta rájuk fényét Ha gondolatukat nem feszíti bizonytalan helyzetük tán el is felejtik hogy háború Van. Mert ismét szerelmesen összebujtak. — Vége lesz ó v s z e r a háborúnak is kedves — vigasztalta a f 'iú most már könnyed szóv al a lányt. — Csapó Jani bácsi is mondta, hogy azért szedik a fiatalokat és vigyáztatják csendőrökkel a bánvát mert a halálukat érzik. Féln ek . . . Tőlünk félnek. — De már nem bírják soká — a fiú szavai meggyőzőbbek lettek. — Jani bácsi is kapott már üzenetet hogy legyünk készenlétben Ha vinni akarnak ne menjü nk. — Elhallgatott. Nőtt benne az indulat. — Nem is megy innen többé senki egy tapodtat sem Ha már pusztulni kell itt pusztultunk. De nem adjuk olc s ó n !. . . tört fel benne az elhatározás, szinte megkeményedett az egész ember. A lány megnyugodva, büszkén simult erős emberéhez A fiú ismét ellágyult. — Együtt maradunk kedvesem — nézett a lányra gyengéden. — Akár a halál akár az élet várjon ránk. — Együtt mindörökre. . . — suttogta a lány boldogan És elindul­ tak összesimulva lassú léptekkel a városszéli bányatelep felé. A hold. mint hűséges barát mutatta előttük az utat. Teltek-multak a napok. Októbert felváltotta november. A sok gonoszságon könnvezett az emberrel a természet is Állandóan esett az eső. Az idegen nehéz csizmák már mélyre taposták a telep felázott útjait. Egyre nehezebbé vált az élet. Csendőrök mellé idegen ajkú vad tekintetű németek is állottak. Rabok lettek otthonukban a bányászok. Mint az árnyék gyilkos fegyver kísérte ember asszony gverek útját. Égette az embereket a félelem és a bosszú titkos lángja. Csak akkor lobbant, titokban arcukon a reménység sugara, amikor a Mátra búsan kéklő koszorúja mögött mint győzelmi dobok dübörögtek fel a szabad­ ság ágyúi. A környező begyek biztatóan fogták fel mély hangjukat és vissza harsogták az ismeretlen barát üzenetét. November 28-at írtak. A kivénhedt bányásházak oldalára öles plakátokat ragasztottak. Rajta hideg szavak ordítottak a megrémült emberek felé: »Parancs! Beszüntetjük a széntermelést. Minden 50. élet­ évét betöltő férfi köteles katonai szolgálatra jelentkezni. Az 50 éven felüliek munkaszolgálatra lapáttal csákánnyal jelentkezzenek. Aki a parancsot megszegi, halállal bűnhődik!« Megfeszültek az idegek. A félelem elszállt, helvét dac váltotta fel. A szemekben ott izzott: »Azért sem félünk a haláltól.. « A telepről nem mozdult egy bányász sem. Némán tüntettek. A természet is mintha elunta volna a kesergést. Haragiában ka­ vargó köddel borított mindent. Az ablakok fénytelenül meredtek az éjszakába. Nem csengett asszonyi kacaj, nem visongott gondtalanul a gyerek. 22 �A városban éjfélt ütött a toronyóra. Az elnemult telepet autók vad bömbölése verte fel. Fénytelenül, mint óriási szörnyetegek, maguk előtt mindent tiporva rohantak a bányászházak közé. Ontották magukból az állig fegyverzett katonákat. Idegen parancsszavak pattogtak. Csizmák rohanó leptei zuhogtak, és a telepet mint fojtogató gyűrű körülzárták. Vári Ferenc felriadt álmából. Figyelt. Csapóéknál puskatussal döngettek a kaput. Vadul ordítottak: »Kinyitni! . . . A magyar szó ide­ gennel keveredett. Hallotta, hogy reccsen a kapu, engedve az erőszak­ nak. Aztán maris az ajtón dörömböltek, ami recsegett, ropogott, min­ den eresztékeben. Törött üveg csörömpölt, majd lövés razta meg a levegőt. — Csapó Jani bácsit viszik — rekedt meg benne kétségbeesetten a gondolat. Gyorsan magára kapkodta ruháit. Asszonyi sikoltás hasí­ tott bele az ejszakaba. A kutyák rémülten vonítottak. — Kiugrott az ajtón, meg hallotta anyja megrémült nyöszörgését és a ködbeborult kertbe vetette magát. Valaki rohant előtte. Bokrok mögé lapulva, kerítéseken átcsúszva osont a telep felső vege f ele. — Mi történt Eszterrel. . . ? — mardosta a kétségbeesés. Már látta Eszterék lakásának körvonalát. Megállt, kifújta magát és figyelt. Csend volt. — Még nem ertek id e . . . — lihegte megnyugodva. Lopódzva közeledett a ház felé, A zaj már itt is felverte az alvó­ kat, mert az ajtó csendesen nyílt és Eszter kendővel vállán, félve lépett ki. — Eszter — szólt fojtottan feléje, A lány megtorpant, hallgatódzott, aztán macskaléptekkel osont a hang irányába. Már közeledett a házakat kutatók dörömbölő ordítása. — Gyorsan, — suttogta a fiú, elkapta a lány kezét és vonszolta a kert bokrai közé. A köd jótékonyan takarta őket. — Szedik az embereket! Jani bácsieknál betörték az ajtót. Nem tudom, megfogták-e — mondta izgatottan. Megyek a bányába. Ott húzodok meg. — Te maradj! Vigyázz az öregekre , és küldjél üzenetet, — ezzel magához vonta a lányt, megcsó­ kolta és rohanni készült. De Eszter kétsegbeesetten kapaszkodott kar­ jába. A csizmák zuhogása egyre közeledett, már a szomszédos házak ajtóit is döngették. — Várj még . . . ! Várj, F eri. . . ! — tartotta őt vissza. A fiú meg­ torpant, átfogta vállát, belenézett riadt szemébe s várt. — Gyerekünk lesz — suttogta a lány. — Vigyázz magadra! Na­ gyon . . . Vigyázz. . . Miránk is . . . A fiú keze erősebben markolt a lány vállába. — Esztikém. . . Édes egyetlenem. . . — mondta fájdalommal töl­ tött hangon, Az utcán zuhogva közeledtek a léptek. Valahol ismét lövés dörrent. — Menekülj. . . ! sikoltott fel fojtottan a lány. A fiú hosszú ugrásokkal beleveszett a ködbe. Átugrott a keríté­ sen, helevetette magát egy bozóttól övezett vízmosásba és a bánya rég feledésbe ment bejárata felé vette az irányt, amit a menekülés napjára ők titokban, már előre járhatóvá tettek és kívülről vad bozóttal takarták. A bánya bejáratánál kemény hang vágott felé: »Á llj . . . ! Ki va gy. . . ! « Megtorpant. Feleljen? — suhant át benne a gondolat. Ellen­ ség itt nem lehet, erről a bejáróról nem tud senki! Kétségek között válaszolt: »Vári Feri.« — Gyere gyorsan. . , ! szólította egy hang. Széjjelnyílt a sűrű bozót, bányászok álltak a bejáratnál, fegyverrel a kezükben. — Már a kilencvenedik vagy, Vári. — Itt van Csapó Jani bácsi? — volt az első kérdése. — Itt van — válaszoltak. — Amikor mi jöttünk, már ő fogadott. Őrá törtek elsőnek, de az ablakon ugrott ki. Utána is lőttek, de nem 23 �találták. Feri megkönnyebbülten indult a bánya mélyébe, S egyre jöttek a bányászok, egyenként, kettesével, hármasával, hogy három hétig hősiesen szembenézzenek a halállal. Ezen az éjszakán a telepet háztól-házig kutatták a németek és a csendőrök. A kétszáz bányászból mindössze ötvenötöt tudtak összefogdosni. A száznegyvenöt nyomtalanul eltünt. A sikertelenség a végsőkig bőszítette őket. Az asszonyokat, gyerekeket egy csomóba terelték, vallatták őkét. De azok némán hallgattak. Ott reszketett a vallatottak között édes titkával, szerelme gyümölcsével Szép Eszter is. Szíve alatt melengette gyerekét. Az, hogy a fiú tudja titkát, megnyugtatta őt. Nem bírták megtörni őket. Egyenként is próbálták. Csapó Jánosnéra vetették magukat ádáz dühhel. Felsebeztek testét, külön-külön kínozták minden porcikáját, de nem vallott. Inkább elnémult, örökre, A többiek erre meg keményebben néztek szembe a halállal, és helyt­ álltak. Takargatta őket az éjszaka sötétje, segítette az édes szülőföld; a dombok, a bokrok, az erdők, a vízmosások, mint hűséges barátok. Hasztalan volt a legszigorúbb őrség, hasztalanul járt minduntalan nyomukban a halál, vitték a külvilág üzenetét a bányába fészkelő száz­ negyvenöt emberhez. Az egyik éjszaka ment a hír: »A németek felfedték a rejtekhe­ lyei, holnap támadnak.« Titokzatos úton egyre több fegyvert és lőszert szállítottak a bányászoknak. Majd a megrendítő hír is eljut a bánya mélyébe: »Meghalt Csapó Jánosné. Megölték.. ." Gyászba borulnak a lelkek. De a bosszú még keményebbre kovácsolja őket. Csapó János, az ellenállás vezetője összehívja a bányába mene­ kült embereket. Hangja acélosan cseng. Csak arcának mély barázdál mutatják fájdalmát. — Fiaim! Nehéz napok várnak ránk. Látjátok, a háború senkit sem kímél. Ártatlan emberek vére folyik. De nem szabad megtörnünk, mert mi a békéért harcolunk. Ezért nézünk szembe minden veszéllyel. Igaz, csak kicsiny pontok vagyunk ebben a viharban, de ha bátran szembenézünk a veszéllyel, óriásivá nőlhetünk. — Fiaim! Holnap ránktörnek, hogy megsemmisítsenek és elhur­ coljanak szülőföldünkről. De nem megyünk. Nem adjuk olcsón életün­ ket. Aki úgy érzi, hogy nem bír helytállni, az most békességgel távoz­ zék. De mától félelmet nem ismerhetünk. Ezzel befejezte. Néma csend volt, csak a vájatokban és az embe­ rek ereiben bujkált még szavának visszhangja. Ezen az éjjelen talpon volt mindenki. A bányában mintha a vég­ vári hősök élete elevenedne meg. Készültek. Elraktározták az élelmisze­ reket, átvizsgálták a karbidlámpákat, kiosztották a fegyvereket és a lőszereket, a fő kijáratokhoz golyószórósokat vezényeltek. Mindenki kapott kézigránátot is. Megjavították a szellőző készüléket, készenlétbe helyezték az omlások eltakarításához szükséges felszereléseket. Csak akkor pihentek meg, mikor minden a helyért volt. Csak a bejáratok sötétjében állottak éberen, fegyvert szorítva az őrszemek. Elült a zaj, csak az egyik vájatból szólt még egy szájharmonika búsan zsongó hangja, és ringatózott a csendben. Vári Feri óvatos léptekkel elindult az alvók között Csapó János szállása felé, aki térdére hajtva fejét, búsan ült. Feje felett halvány fénnyel égett karbidlámpája. Amikor a halk léptekre felemelte tekin­ tetét, öreg szeméből vastag könnycseppek gördültek végig beszőrösödött arcán. Rámeredt a fiúra, s elcsukló hangon suttogta: — Meghalt Juli nénid . . . — Helyettem őt gyilkolták meg. — Keserves isten, mért vered szerencsétlen bányász néped — tört ki tehetetlenségében és felzokogctt. Ő is csak ember volt. A messze híres bányász, a bátor harcos, aki félelmet nem ismerve állt ellen a terrornak, Szembenézve a halállal, mély fájdalommal zokogott. — Amikor rámtörték a kaput, tudtam, az életemért jönnek. Ahogy menekültem, még utánam kiáltott: »Vigyázz magadra, János!« Örökkön hallani fogom hangját. Engem féltett, mégis ő pusztult el. 24 �De lassan megkeményedett elgyötört arca. Amikor szólt, mar ismét Csapó János volt. — De esküszöm mindenre, amíg egy csepp lehellet lesz bennem, szívem azért fog dobogni, hogy ne legyen többé öldöklés. Ezért fogok élni . . . Esküszöm neked, életem párja. Vári Feri megrendülten nézte őt. Lassú léptekkel odalépett hozzá, s megragadta a csákánytól megkeményedett, ráncos kezet és tehetetlen fájdalmában a szájához emelte. Csapó átölelte a fiút és magához szo­ rította. — Árvák vagyunk, fiam. Tőled az apádat vették el, tőlem az éle­ tem párját. A fiú könnyeit visszafojtva nézte az öreget. Beszélni akart. Valami vigasztalót mondani, de hangját mint éles kés vágta el a vontató csengője. — Riadó . . . ! Támadnak . . . ! — Ordította kétségbeestten valaki. Mindenki talpraugrott. Rohanó léptek töltötték meg a tárnát. Csapó még futtából visszakiáltott Ferinek: — Ügyelj, gyerek! — és ezzel elnyelte őt az egyik folyosó, csak a futása jelezte merre halad. Vári Feri is szaladt a helyére. Megkezdődött az ádáz küzdelem az életért. A bányába szorultak védték magukat, s a támadók nem bírtak betörni. Vári Feri küzdött, mint egy oroszlán. Mindenütt ott volt, ahol segítséget vártak. Mint katonaviselt, értett a fegyverekhez. Ha megrekedt a golyószóró, szét­ szedte és kijavította. Ha elszorult a puska zárja, megcsinálta. Ha ácsolni kellett, széles vállával, izmos karjával segített. Arca már durván beszőrösödött. Eltakarta szépen ívelő állát. A máskor mosolygós kék szem gyulladásban égett az álmatlanságtól és a füsttől. De nem lankadt. Egyegy órácskát pihent csak. aztán ismét talpon volt. Újult erővel küzdött és biztatta az embereket. Ahogy immár a 10. gyilkos támadás csendesedett el, Csapó magá­ hoz hívatta Vári Ferit. — Fiam, amikor apád elment, rám hagyta, hogy őrködjek feletted. Gyerekemnek tekintelek. Veled közlöm elsőnek, igen nehéz a helyze­ tünk. Ha nem kapunk segítséget, nem bírjuk soká. Mind a három bejá­ ratot egyszerre támadják. Már lerobbantották a légaknákat is. A rob­ banás tíz embert megsebesített. Lekapcsolták a villanyt, leálltak a ven­ tillátorok. Kézzel kell hajtanunk, ha levegőt akarunk. A déli bejárónál tegnap már egész az alsó kapcsolóig be tudtak jönni. Csak kézigránát­ tal tudtuk őket visszatartani. Az emberek között a bizonytalanság és félelem kezd úrrá lenni. Fojtogatja őket a rossz levegő. Tóth Laci már el is hagyta a bányát. Nem tudni, nem lesznek-e követői. Már két nap óta üzenet sem jött. Erősen körülzárhattak. Minden áron el akarnak némítani, hogy a többi bányákat elriasszák az ellenállástól. Össze kell hívni az embereket, hadd ismerjék meg súlyos helvzetünket. Csapó szavaira Vári Ferit elfogta a kétség. Félelem kezdett erei­ ben bujkálni. Eszter jutott eszébe. De elhessegette magától a gyenge­ séget, máris sietett értesítést adni: »Az őrök kivételével mindenki jelent­ kezzen az altárnában ... « — adta tudtára mindenkinek. Amikor egybe­ gyültek. Csapó felállt és határozott őszinteséggel beszélni kezdett. El­ mondta mindazt amit az előbb a. fiúval közölt. — Azért kértelek benneteket, hogy mindezt bejelentsem. Csak úgy menekülhetünk — folytatta —. ha rövidesen segítséget kapunk. Önkéntes jelentkező kéne. aki hírül adja nehéz helyzetünket. Aki vál­ lalkozik, az az életét kockáztatja. Ha úgy látjátok, én magam vállalko­ zom a híradásra. Néma csend volt. A lélekzetek is elcsendesedtek. A sápadt arcok­ ból elszántan meredtek a megfáradt szemek. De senki ajkára nem jött szó. — Én m egyek. . . ! — csattant egy hang. Vári Feri volt. A töb­ biek reménységgel tekintettek rá. Csapó odament hozzá, s megmarkolta a fiú erős kezét. — Köszönöm, fiam . . . Köszönöm mindannyiunk nevében — a töb­ biek zavartan ütötték le fejüket. Éjjel indult. Előtte még pihent egyet. S mielőtt útra kelt, Csapó és az ellenállás négy vezetője tanácsokkal látták el. Pontosan meghatá25 �rozták részére az útvonalat. A Károly akácos vízmosásán menjen a fő­ útvonalig. Ott az alkalmas pillanatot várja be és hatoljon a bányai erdő sűrűjébe. Innen vegye útját a Paptag felé. Ott eléri a kazári erdőt, ahol már át tud hatolni az arcvonalon. Legutóbb azt jelezték, itt van a frontvonal. — A jelszó: »Győzelem!« — Ezzel jelentkezz! — oktatta Csapó gondosan. — S akkor mondj el mindent. — Indulj, fiam, várunk rátok. Ne feledd, emberek életéért mész most. — Megértettem! — mondta a fiú. — Egy kérésem van! — Vára­ kozva tekintettek rá. — Ha nem jönnék vissza, vigyázzanak Eszterre. Neveljék fel a gyereket, mert Eszter állapotos. Mondják meg neki, hogy minden gondolatom az övé volt — és ezzel elindult. A négy bányász mélyen lehajtott fejjel kísérte a kijáratig. Oda­ kint csend volt. Az éjszaka mindent sűrű feketével borított. Egy dara­ big figyeltek, aztán amikor a fiú szeme beleszokott a sötétbe, óvatos léptekkel surrant ki és beleveszett az éjbe. Csapóék most már a kijá­ rat őreivel együtt sokáig figyeltek az éjszakába. — Vajjon sikerül-e átjutnia? — suttogta Csapó a fiúért való aggó­ dás hangján. — De miért van ilyen csend. . . ? — kérdezte a többieket türelmetlenül. Amíg a bányászok hősiesen ellenálltak, a telepen maradt asszo­ nyoknak és gyerekeknek a lakásból nem volt szabad kilépni. A meg­ szállók — ahogy menekültek vissza — egyre nagyobb figyelmet fordí­ tottak az ellenállókra. Külön parancsnokságot állítottak fel. De volt egy másik parancsnokság is. Ez Szép Eszterék házánál székelt. Innen továbbították az ellenállóknak a híreket, az élelmet, a lőszert, hol öreg, hol gyerek, hol lány vagy asszony útján. A katonai parancsnokságról minden fontosabb mozzanatot tudtak Schrank Henrikné öreg bányászasszony útján, aki takarítást, fűtést vállalt ott. December huszonharmadika éjszakáján halkan, hármat koppant Szép Eszterék ablaka. Utána gyorsan fordult a zár és megnyílt az ajtó. — Gyorsan lányom — kért bebocsájtást egy öregasszonyi hang. — Jöjjön, Ágnes néném... Alig zárkóztak be. Eszter nekitapadt az öregasszonynak: — Mi hírt hozott... — Édes lelkem, tegnapelőtt Tóth L a ci. . . A szerencsétlen csont meg a b ő r . . . — sopánkodott. — Mondja, mondja — sürgette őt a lány. — Kijött a bányából. Ezek az átkozottak rávetették magukat, faggatták, gyötörték. Ügy lettem szent tanúja szenvedésének, hogy egy­ szer tüzet mentem rakni, egyszer meg kávét vittem nekik. — Mi történt vele . . . ? Vallott... ? — sürgette egyre türelmetle­ nebbül Eszter az asszonyt. — Az a szerencsétlen mindent elmondott: hogy rossz a levegő, megromlott az élelmük, de beszélt az mindent. Magánkívül volt a sze­ gény. — Feriről. . . ? — kérdezte remegőn. — Róla nem mondott sem­ mit? — Az öregasszony gondolkodott. — De mondta, hogy Csapó, Dudka, Lukács. Csetneki és Vári a vezetők. — És ... és . . . — Hát lányom többet nem mondott, mert reggel elvitték, hogy agyonlövik — és az öregasszony pisszegve, sűrűn hányta magára a keresztet. — Most miért nem támadnak? Nem tudja? — kérdezte. — Lányom, — rángatta meg az asszony Eszter karját —, ma dél­ ben jött egy tiszt, értettem minden szavát. Kiabált velük, szidta, mocs­ kolta őket. Aztán rájuk parancsolta, hogy minden támadást állítsanak le. Minden 20 lépésenként őröket állítsanak. »Majd kifüstöljük a pat­ kányokat« — ordította. »Reggelre itt lesz a gáz« — mondta nekik ordítva —, azzal elrohant. — Ezek még akkor is álltak, mint a cövek, mikor az az ördögfajzat az ótójába ugrott. 26 �A lány hirtelen felsikoltott és rémülten kapott arcához. — Mikor jönnek . .. ? — kérdezte kétségbeesetten. — Holnap reggelre lányom. — Akkor nincs idő, értesíteni kell őket, — és mint a ketrecbe zárt tigris, járt-kelt a szobában. — Értesíteni kell őket, hogy meneküljenek, ragadta meg az aszszony karját. Az meg rémülten nyöszörgött. — Jajj, édes istenem. Nem tudsz odajutni. Agyonlőnek. A szobába lépett Eszter anyja. Komor tekintettel nézte őket. Az öregasszony most hozzá könyörgött. — Ne engedd, Ilon . . . ! A bányába akar menni. Ott akarja magát veszejteni — tördelte kezét Ágnes néni. Az anya szótlanul állt. Összébb húzta vállán a fekete kendőt, aztán megadó, határozott hanggal mondta: — Hallottam mindent Ágnes, de ő tudja mit csinál, — mutatott a lányára. — Azok az emberek nem pusztulhatnak, mint patkányok a föld alatt. A bányásznak nagy értéke van Ágnes. Nagyon meg kell őket becsülni. — Ágnes néni csak nyöszörgött kínjában. Eszter elvette anyjá­ tól a kendőt, magára csavarta, könnyű cipőt húzott és mikor az óra éjfél után kettőt ütött, kilépett az éjszakába. A két öregasszony pedig imába kezdett. Óvatos léptekkel lement a kertek alá, aztán átszökkent egy tisz­ táson. Itt nőtt fel, ismert minden bokrot, minden fát. Beugrott egy fia­ tal akácosba. Tudta, hogy ennek az akácosnak a szélén állnak az őrök. Innen még ötszáz méterre van a bánya bejárata. A bejárat előtt tisztás van. Ha ezen átjut, akkor értesíteni tudja őket. Ezt az utat kell válasz­ tania, mert ez a legrövidebb. Óvatosan, fától fáig haladt. Már jó félórát ment, amikor meg­ pillantotta a katonák őrtüzeit. Aztán arra vette útját, ahol tudta, hogy közelítésre legalkalmasabb a terep. Macskaléptekkel osont. Elérte a két tűzvonalat. Megállt, s most már kúszva haladt tovább. Megállt hallgatózni. Csend volt. Csak a tüzek mellett topogtak az őrök. Tovább kúszott. Szoknyája elszakadt. Tövis hasította testét, a fájdalomtól összeszorította fogát, de ment tovább. Egy szederbokor került eléje. Óvatosan felállt, hogy megkerülje az akadályt. Szíve az izgalomtól hevesen dobogott. . Már a negyedik lépést tette, amikor teljes súlyával rálépett egy száraz ágra. ami nagyot roppant alatta. Ügy hallotta, hogy az egész erdő visszhangzik tőle. Teste megdermedt, torkát fojtogató érzés szorongatta. Gyors lépteket hallott maga mögött közeledni. Gondolatában felvillant Feri arca, ahogy fuldoklik a gáztól. Összeszedte minden erejét, és futásnak eredt a bánya felé. — Halt. . . ! — hallotta maga mögött az ordítást. De futott ereje teljes megfeszítésével. Sortűz zúdult rá, a golyók ott zizegtek a füle mellett. Már a fele utat megtette, amikor fényszóró éles fénye pásztá­ zott végig előtte. Megtorpant, és a fény pontosan rávetődött. — Elvesztem... — nyilait agyába a gondolat. De az életösztöne erősebb volt. Ismét futássak eredt, kendője lecsúszott, haja hosszan lebe­ gett utána. Ismét sortűz zúgott rá és futásának lendülete megtorpant, majd végigzuhant a földön. Még estében kétségbesetten felsikoltott: — Meneküljetek . . . ! Gáz . . . ! — de kiáltását iszonyatos fájdalom szakította ketté. Görcsösen kapott hasához és megvillant benne a gondolat: »A gyerekem.« Aztán elvesztette eszméletét. Hamvas arca a sárba fúró­ dott. Fekete haja mint meggyűrött takaró terült rá. A bánya felől, mint vad csatakiáltás harsogta túl az ellenség fegyvereit egy golyószóró, és megállásra kényszerítette az elalélt lány 27 �felé rohanó németeket. A hirtelen ellentámadásra kialudt a fényszóró is. Most már csak a fegyverek torkolata világította az éjszakát. A bányászok végső rohamra indultak. A golyószóró fedezete mel­ lett egymás után szökelltek ki a bányából. Csapó János, mintha a démonok szállták volna meg, a golyószóró mellé ugrott és már izzásig tüzelt vele. Kétségbeestten biztatta a többieket is. Hangja túlharsogta a fegyverek dörgését: — Előre, édes fiaim! E lőre. . . ! Hozzátok be a lányt. . . ! Éppen a kijárati őrségnél volt, amikor eldördültek az első lövé­ sek. Látta a fényszóró fényénél, hogyan esik össze a rohanó lány. Hal­ lotta kétségbeesett sikoltását, megismerte, hogy Eszter volt. Most gyö­ törte, most nem tudta, hogy a lány él-e, vagy hal. Ezért indította rohamra a bányászokat. Újabb nagy fegyverropogás csapott fel, de most már a németek háta mögött. A golyók nem csapkodtak a bánya körül. Nagy ordítás, zűrzavar keletkezett a támadók között. A puskák torkolattüze is hátra­ felé világított. A bányászok nem tudták mire vélni, mi történik az aká­ cosban. De lassan szürkület váltotta fel az éjszakát. A fegyverek elné­ multak. Csak itt-ott hallatszott még távolodva egy-egy lövés. Menekült az ellenség. A hajnal csörgő motorzúgással telt meg és a dombháton, mint óriási vár, nehézkesen kidugta fejét egyre nagyobbodva egy harc­ kocsi. Oldalán nagy vörös csillag törte meg a hajnali szürkületet. A bányászok sírva, nevetve borultak egymás nyakába. Csapó János alig eszmélt fel, rohant a lány felé. Szorongó érzés­ sel hajolt föléje. — Dobog a szíve! — sóhajtotta megkönnyebbülten. A lány körül kicsiny sávokban szivárgott a vér. Mire Vári Feri visszatért a németek üldözéséből, Esztert már a sebesültszállító autó vitte a tábori kórház felé. Felső lábszárán golyó­ ütötte sebét idegen szavú, de baráti kezű orvosnő fehér pólyával kötözgette. De a másik sebet, amit a súlyos testi és lelki megrázkódtatástól gyermeke elvesztése okozott, csak meleg asszonyi megértő szóval tudta gyógyítgatni. Délutánra hajlott az idő. Két meggyötört idős asszony, egy szélesvállú, fájdalomtól megnyúlt arcú szőke fiú, és egy kemény tekintetű bányász kért bebocsátást a kórházba. Félénk léptekkel haladtak át a folyosón. Dobogó szívvel várták, amíg a szolgálatukra álló halkszavú orvosnő besurran előttük a kórházi szabába és ajtót nyit. A két aszszony Szép Eszter és Feri anyja volt, az idősebb bányász Csapó, a fiú pedig Vári Feri. Félénken léptek be és az ajtó mögött húzódtak meg. Megrendül­ ten nézték a fehér párnák közt fekvő halványarcú Esztert. Fekete haja szélesen kibontva fonta körül arcát, ami még sápadtabbá tette. Olyan volt, mint egy alvó tündér. De fáradtan felnyitotta szemét. Meggyötört arcát egy könnycsepp szántotta át. A fiú lassú léptekkel félve, hogy mindez csak álomkép, közele­ dett a betegágy felé, ott letérdelt, és megfogta a lány kezét. A lányajka megremegett és fájdalmasan suttogta: — Nincs már gyerekünk . . . De szavát elfojtotta a fiú csókja, amit lágyan lehelt a sírástól remegő sápadt ajakra. A két asszony visszafojtva felzokogott. Az öreg bányász pedig egy ezüstösen zöldellő fenyőgallyat vett elő kabátja alól, egy törékeny gyertyát tett rá és meggyujtotta. A fenyő és a gyertya illata egybe­ keveredve megtöltötte a kis kórházi szobát. Valahonnét egy hegedű ezüstszálú hangja szűrődött hozzájuk. Az ablakra, mint megannyi könnyű pille rakódott a friss, fehér hó. Karácsony volt. A béke első karácsonya. 28 �FARK AS ANDRÁS: Nógrádi festők — nógrádi képek Mielőtt cikkem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, szükséges­ nek tartom egy-két ecsetvonással a művészet céljának, értelmének vázo­ lását. A polgári felfogás játéknak, szórakozásnak tekintette a művésze­ tet, mégpedig a kiváltságos osztályok előkelő szórakozásának, A pol­ gári művészetnek a célja az volt, hogy az elnyomott osztályokat öntudatlanságban tartsa. A marxizmus feltárta a művészet valódi értékét, rávilágítván arra, hogy a művészetnek fontos társadalmi hivatása van: elő kell segítenie a haladást a szocializmus, majd a kommunizmus felé. A haladó művészet tehát osztályharc, fegyvere az új társadalom, az ú jtipusú ember kialakításának. A műalkotás értékét elsősorban a társa­ dalom fejlődésében betöltött szerepe dönti el. Mi a művészet, jelesül: a képzőművészet? A valóság művészi módon való visszatükrözése a képzőművészet sajátos eszközeinek felhasználásával. Nem a valóság puszta — fényképszerű — visszatükrözése, mert ez csupán valóságmásolás, naturalizmus, hanem a társadalmi valóság igazi megmutatása. Az: igazán nagy művészek mindig is ezt akarták műveikkel. Előadásomban olyan festőkről lesz szó akik valamilyen kapcso­ latban voltak Nógrád megyével: vagy itt születtek, vagy itt dolgoztak, vagy jóformán csak meghalni jöttek ide. M ányoky Ádám Szokolyán született 1673-ban. Életében más kap­ csolata nem is igen volt Szűkebb szülőföldjével. II. Rákóczi Ferenc udvari festője volt, később külföldre került, és bár rövid időre vissza­ jött Magyarországra, életét nagyobbrészt idegenben élte le, s Drezdá­ ban fejezte be. Legismertebb műve II. Rákóczi Ferencról festett arc­ képe. A magyar történelem egyik legtisztább jelleme, legnagyszerűbb alakja van megfestve Mányoky e művében, mely a magyar festők arc­ képei között az egyik legelőkelőbb helyet vívta ki magának. Benczur Gyula Nyíregyházán született 1844-ben. itt halt meg megyénk Dolány nevű falujában 1920-ban. Dolányt róla nevezték el Benczurfalvának. Míg Munkácsy — akivel egy évben született — kül­ földön. addig Benczur idehaza aratta nagy sikereit. Első műveiben (Hunyadi László. Rákóczi Ferenc elfogatása, Vajk megkeresztelése) hazánk történelmének haladó hagyományaiból meríti témáját, később teljesen a konzervatív osztály eszméit szolgálja ki nagyszerű mesterség­ beli tudással megfestett műveiben. Ilyenek: Az Országgyűlés hódolata a király előtt, a közélet és az arisztokrácia előkelőségeiről festett arc­ képek hosszú sora. Hogy Benczurra nagyobb mértékben hatott volna a Dolányban és környékén látott nógrádi táj, nem mutatta meg műveiben. Mielőtt Glatzról lenne szó. meg kell említeni a megye egyik sajá­ tos művészét, Kubányi Lajost (szül. 1855-ben), aki patikusból lett festő. A nógrádi nép és dzsentri életéből vett jeleneteket ábrázolt. A nógrádi táj is gyakran megjelenik vásznain: a Palóc Múzeum tulajdonában van a füleki, a nógrádi várat ábrázoló műve. Losoncról festett képe, vala­ mint két, népi alakot — arcképszerűen — bemutató olajfestménye. A szolnoki művésztelep egyik tagja, Olgyai Ferenc is szerelmesse volt Nógrádnak. A szakali Ipoly-kanyar számos művének volt tárgya. Ezeknek egyike a Palóc Múzeum tulajdona. Tájképeit megbecsülték, szerették a megyében: Balassagyarmaton is többen szereztek a művész nógrádi tárgyú képei közül egyet-egyet. Olgyai Ferenc aránylag rövid időt töltött megyénkben életművére nem is különösebben jellemző a sajátosan nógrádi, hiszen inkább az Alföld ihlette meg őt, s hatott rá elhatározóan. Nem így Glatz Oszkár. Igaz. őt is Nagybánya vonzatta előbb, de Bujákkal való találkozása döntő fordulat lett életében. E színes népviseletű, festői környezetű falu szépségének lett aztán hosszú ideig hirdetője. A táj egyre kisebb terü­ letet foglal el Bujákon kezdett munkásságában és a tájképet kiszorítja az alakos kép: érdeklődésének középpontjába az ember kerül. 29 �Kik a modelljei? A falu lánykái, menyecskéi, öreg emberei. Min­ dig a szépet festi a szó szoros értelmében: alakja válogatott szép gyer­ mekek, amint szappanbuborékot fújnak, mesét hallgatnak, szép menyecskék, amint templomba mennek, vagy gyermeküket táplálják, szép öregasszonyok szép viseletben. Az élet e szép (vagy talán megszé­ pített) megjelenítése igen népszerűséget és sikert hozott Glatz Oszkár­ nak. Igaz, hogy Glatz művei nem vetnek fel társadalmi problémákat: idillikus hangjuk a csendes belenyugvást, az élet türelmes viselését sugározzák. Nem éreztetik koruk társadalmi igazságtalanságait, s nem akarják a világot megváltoztatni. Mikszáth a bennfentes szemével nézte a jó palócokat, Glatz csodálkozó vendég maradt mindvégig a palóc föl­ dön, akit a népviselet szépsége sokkal jobban érdekelt, mint a népvise­ letben járó, elmaradt, szegény urak nyúzta palóc ember. Martos Zsigmond, balassagyarmati gimnáziumi rajztanár i s e vidék szépségének hódolója volt. Különösen Ipolyszög falucska vonzotta nádfedeles házaival, az Ipoly, a partmenti füzesek örökké változó színeik­ kel. Szelíd, szemlélődő életének a fasiszták vetettek véget Auschwitzban. A salgótarjániak közül a közelmúltban elhunyt Feil Frigyesről és a ma is tevékeny művészi munkát végző Bóna Kovács Károlyról kell még megemlékeznünk. Fail Frigyes a pasztell nagyszerű művelője volt. Külö­ nösen sikeresek hangulatos tájképei és virág-csendéletei. Bóna Kovács alakos képeiben a bányászok életével foglalkozik legtöbbször, tájképei Salgótarján környékének meghitt tolmácsolói. Farkas Sándor: Tanító leszek 30 �VERTICH JÓZSEF: Salgótarján színházi élete Salgótarjánnak nincs színháza, viszont dolgozóinknak színházi igénye egyre nő. Az esetenként városunkba ellátogató színházak (kezdet­ ben a Honvéd Színház, majd a Bányász Színház, jelenleg az Állami Falu­ színház, a debreceni Csokonai Színház) rövid időre, sokszor csak egyegy estére elhozták ugyan a színházi levegőt, azonban ezzel még nem végezhettek állandó nevelő, művelő, de még állandó szórakoztató mun­ kát sem. Állandó színházat pedig Salgótarján még nem bír el. Így városunk színházi igénye még csak kis mértékben van kielé­ gítve, (de igen alacsony művészi és tartalmi nívón), változatlanul fenn­ áll már 10 éve. Színházzal szemben támasztott igényünk igen nagy, — hogy úgy mondjam mennyiségileg, mert csak a könnyű, problémamentes színházi előadásokat keresik. Érthető, hiszen komoly igényes­ ségre színház városunk dolgozóit nem neveli, mert színház — nincsen. Ma már nem sok kívánság merülhet fel a vendégszereplésre ideérkező színházak előadásaival szemben, azok komoly, nívós, ízléses kiállításuak. Öt-hat évvel ezelőtt ez még nem így volt. Akkor az ide­ látogató színházak nem igen pallérozták Salgótarján színházi kultúráját. A mi helyzetünkben éppen itt van a színjátszó csoportok óriási jelentősége. Egy kicsit eltérően az általános céltól, feladattól. Salgótar­ jánban a színjátszó csoportoknak az üzemi és hasonló főfeladat mellett színházi levegőt is kell teremteni városunkban, a színházi igények »mennyiségi és minőségi« kielégítéséből is ki kell venni részüket. Ez a feladat nem oldható meg a régi, műkedvelő szóval jelzett szórakoztató csoportok rendszere és munkája mellett. A műkedvelés ad hoc, saját magunk szórakoztatására összehozott kedves időtöltés volt, amelynek nevelő, oktató célja és eredménye, ha nagyritkán volt is, csak véletlenül volt. Legtöbbször csak arra volt jó, hogy a különböző kultu­ rális szervek évi jelentésében lehessen valamit jelenteni, valami szo­ ciális, vagy jótékony célra bevételt lehessen biztosítani. Ez a munka — őszintén szólva — olyan dolog volt. hogy inkább ne lett volna.. A helyesen értelmezett, szervezett és vezetett színjátszó csoport mun­ kája ezzel össze sem hasonlítható. Célját, módszerét, munkáját és telje­ sítményét tekintve sokkal több, sokkal különb. Egy jelentős, városunk igényeihez mért csoportnak komoly szer­ vezete, munkaterve, célja van. Komoly célkitűzései mellett pártos, szo­ cialista kultúra irányelvei szerint él és dolgozik, állandó fejlődést keresve. Nemcsak a színházi igények egyre fokozódó kielégítéséért dol­ gozik, de tagjai, szervezeti egysége fejlődését, tökéletesítését éppen az előbbiek miatt állandóan fokozza. Salgótarján színjátszó csoportjai felszabadulásunk után rendkívül gyorsan keltek életre, lendültek bele a munkába, sajnos, a megkívánt nívóra, célra nem igen fejlődtek fel. Általában csak abban különböztek a régi műkedveléstől, hogy gyakrabban, harsányabb színekkel, több támogatással szerepeltek. Egyedül az Acélárugyár Petőfi színjátszó cso­ portja tudott ezen felülemelkedve, szervezetten, üzemi feladatai mellett színházi erényeket is felmutatni. Helyenként, hosszabb-rövidebb időre a Zagyvapálfalvai Üveggyár színjátszói is mutattak hasonló erényeket. A többi csoport bizony leginkább megelégedett a rendszertelen, olcsó sikereket biztosító előadásokkal s ha komoly műveket látunk is ezek színlapjai között, az előadások nem sokban multák felül a derék vidéki műkedvelői előadások színvonalát. Ha városunk igényeihez mért színjátszói teljesítményről, ezt biz­ tosító munkáról akarunk beszélni, csak a Petőfi színjátszók munkáját említhetjük. Sajnos, a sokrahivatott. a Népművészeti Intézet támogatá­ sát élvező Központi Csoport (Studió) ez évben egy előadás után veze­ tési és szervezeti hiányosságok miatt tovább nem működött. Nem véletlen hogy — különösen a felszabadulást követő években városunk dolgozói többre becsülték a Petőfi színjátszók előadásait, mint az itt vendégszereplő színházak munkáját. Ez csak az utóbbi időben 31 �változott, amióta az idejáró színházak produkciója valóban színházat jelent. Salgótarján dolgozóinak színházi kultúráját, színházi igényeit évek óta csak a Petőfi színjátszók munkája jelenti, elégíti ki. Így a város színházi igényességét és műveltségét csaknem egyedül ez a csoport emelte, fejlesztette. Hogyan? E téren alig tapasztalható szervezett, rendszeres, időt, fáradságot valóban nem kímélő munkát végez ez a kis kollektíva. Nemcsak azzal, amit produkálnak, de azzal a sok gyakorlással, iskolázással, önképzés­ sel, amit a maguk műveltségének, mesterségbeli tudásuk fejlesztésének érdekében végeznek. Érdemes végigfutni a Petőfi színjátszók felszabadulás óta végzett munkáján bemutatóin. Isten császár, paraszt (ősbemutató a szerző jelenlétében), Éjjeli menedékhely, Tartuffe, Ember tragédiájának IV. színe. Férjek iskolája, Fatornyok. Néró, Lear király, Moszkva jellem, Csehov jelenetek, Kisunokám. Revizor. Liliomfi, A kertész kutyája, Luxemburg grófja. A kőszívű ember fiai és ezek mellett még sok egyfelvonásos zenés vígjáték, szórakoztató műsorok. Ez a szakosztály is természetszerűleg a műkedvelő színjátszásból nőtt ki. Azonban a cso­ port tagjai már az 1940-es években bizonyos szervezeti életet kezdemé­ nyeztek, egyéni és együttesi művészi fejlesztést vezettek be. Ez a törek­ vésük a félszabadulás után teljes lendülettel indult fejlődésnek. Szín­ játszó iskolák, helyi és pesti előadókkal, tanulmányutak, gyakorló dél­ utánok, szakmai előadások jelzik azt az utat. amelyen a színházat jelentő munkáig eljutottak. A csoport utánpótlásának rendszeressége, új tagok állandó szervezése, nevelése fontos feladattá vált. Rendkívül fontos volt az is, hogy megszervezték, kiépítették a műszaki részleget, olyan feladatokat, de egyúttal megbecsűlést is biztosítottak számukra, amely nélkül színházi munka el sem képzelhető. A Petőfi színjátszók gyakorló délutánjai eladások nívójával és látogatottságával vetekedtek. Itt mutatták be a fiatal de régebbi tagok is azokat a jeleneteket és rész­ leteket. amelyekkel tudásukat rutinjukat kívánták fejleszteni. Dobo­ góra került így egy-egy részlet a Csongor és Tündéből. Peer Gyntből, Bánk bánból. Az ember tragédiájából, Romeo és .Júliából, Szentivánéji álomból, Cyrano de Bergeracból. Bűn és bűnhődésből. Tiszazugból stb., stb. A gyakorlások mellett azzal az eredménnyel is járt e kezdeménye­ zés, hogy a szereplők és hallgatók, ha részletekben is, de megismerked­ tek a világirodalom kitűnőségeivel. A szakosztály gyors emelkedése természetszerűleg magával hozta a kiépített szervezetet és vezetést. Szakosztályvezető, dramaturg könyv­ táros műszaki vezető rendező, játékmesterek irányítják és vezetik a csoport munkáját. Rendszeres tervek készülnek évről-évre. részletes munkaprogrammjuk van minden időre. Ennek alapj án ütemezik, vég­ zik a színpadi, műszaki, nevelő és gazdasági munkát. Itt-ott átmeneti­ leg kiesett időre náluk is lazult ez a szervezett élet, de tíz év óta nem tértek el ettől. És éppen ezért különös, hogy a város többi, ugyancsak értékes erőkkel rendelkező csoportjai nem vették még át ezt a formát, megelégedtek a könnyű, felszínesebb munkát és eredményt jelentő működéssel. A város dolgozói, hivatott kultúraktívái érthetően magasabb köve­ telményt. igényt támasztanak a petőfistákkal szemben. Ez nem egészen helyes. Nem a magasabb követelmény, de az, hogy csak velük szemben. Ez nem szolgálja a több csoport fejlődését, a város általános színházi kultúrájának emelését. Itt szólnunk kell a sajtónk színházi. színjátszói előadásokról hozott beszámolóiról is. Általában városunkban az az irányzat, ne bántsunk senkit, rosszat ne írjunk, hiszen a színjátszók dolgozók, akik munkájuk után társadalmi munkában dolgoznak a kultúráért. Csak úgy írnak lapjaink, hogy jó és jobb eredményekről számolnak be, a gyenge ered­ ményt legfeljebb az sejteti, hogy a feladat nagyságáról és nehézségéről emlékezik meg a cikk. A hibákat konkrétan nem tárják fel, nevelő, út­ mutató kritikát keveset olvashatunk. Í gy a színjátszók nem kapnak út­ mutatást, segítséget, mi szolgálja tehát fejlődésüket? A helyes beszá32 �molók mellett még más célt is szolgál a kritika. A beszámolók idővel az irodalomtörténet adataivá válnak, adatok, amelyekből egy város, egy társadalom, egy művészeti ág történetét állíthatjuk össze. Az egy­ hangú, sablon-kritika nem az igazat tükrözi, s az azokból épülő történet valótlan lesz. Az sem lehet alapja ennek az irányzatnak, hogy a dolgo­ zók a munkapadok mellől jönnek a színpadra, így kell az ő teljesítmé­ nyüket mérni. Ez az álláspont a színjátszó csoport munkáját a műkedvelősdi formájára szállítja le. Azt mondtuk, a színjátszó csoportoknak városunkban különleges feladatuk van. Ez a különleges feladat a dol­ gozók igényeiből fakad. A kritikának ezt az igényi is figyelembe kell venni. Elismerjük, hogy ennek az igénynek figyelembevétele a szín­ játszók feladatát teszi nehezebbé, de mégsem mellőzhető, mert külön­ ben a dolgozók igényeit igyekszünk visszaszorítani, aláértékelni. Saj­ tónkban a színjátszók teljesítményének méltatásánál egy kritikai szin­ tet kell kitűzni, s ahhoz mérten jóindulatú, a hibák őszinte feltárásával nevelőhatású, de azonos mértékkel mérő bírálattal kell a beszámolókat hozni. Természetesen útmutatással, a javulást, fejlődést' biztosító mód­ szerek ismertetésével, irodalmi, szakmai tanáccsal kell segíteni a cso­ portokat. Nagyon fontos. — eddig teljesen figyelmen kívül hagyott feladata yan e téren a népművelési szerveinknek. Összefogni a város csoportjait, közös munkatervet kidolgozni, vagy az egyes csoportok munkaterveit összehangolni, szakmai, kultúrpolitikai tanácsokkal szolgálni, tapaszta­ latcseréket, sajtóértekezleteket szervezni, stb ., stb., mind olyan feladat, amely a színjátszók fejlődését és ezzel a dolgozók igényeinek jobb kielé­ gítését eredményezi. Ezt a munkát népművelési szerveinknek sürgősen el kell kezdeni. Színház nélküli városunk kultúrigényét e téren jól, helyesen kielégíteni nehéz feladat. Csak a város valamennyi színjátszó csoportjá­ nak komoly, szervezett, fejlődést biztosító munkájával, a dolgozók művelődését, emelését szolgáló törekvésekkel a kultúrszervek, sajtó támogatásával; végeredményben a lerögzítendő helyes, minden érdekelt őszinte, együttes munkájával lehet és kell elérnünk. Nagyobb termésátlagok elérése megyénk viszonyai között Az új szakasz politikájának mezőgazdaságunk fejlesztésével kap­ csolatos legdöntőbb célkitűzése, hogy termésátlagainkat emeljük. Hogy ez a célkitűzés ne csak puszta kívánság maradjon, hanem azt megyénk­ ben is teljes mértékben meg tudjuk valósítani, ismernünk kell azon ter­ meléssel kapcsolatos tényezők érvényesülését, melyek megszabják, hogy adott klimatikus és talajviszonyaink között mely eljárások lesznek a leghelyesebbek, a terméstkialakító tényezőket milyen minőségben és mennyiségben kell nyujtanunk, hogy kultúrnövényeink igényét teljes mértékben kielégítsük. Ezzel kapcsolatban az alantiakban áttekintő képet igyekszem nyujtani azon tényezőkről, melyek összességükben meghatározzák a ter­ més nagyságát. A termés mennyiségét meghatározó tényezőket két csoportba oszt­ hatjuk. Egyrészt a növényfajta öröklött és szerzett tulajdonságai ön­ magukban is befolyásolják a termés nagyságának kialakulását, de más­ részt a külső tényezők, amilyenek a fény, hő, víz, tápanyag, stb. összes­ ségükben határozzák meg, hogy a növény belső tulajdonságai miként ér­ vényesülhetnek. Leghelyesebb lesz, ha röviden végigtekintjük azon terméskialakító tényezőket, melyek kölcsönhatásukban meghatározzák a termés létre­ hozását. Csak ezen tényezők teljes ismeretében és egymásra gyakorolt hatásában lesz gazdálkodásunk okszerű és termelési eljárásunkat cél­ irányosan tudjuk irányítani, nem válik sötétben való tapogatózássá. Ez csak az esetben lesz módunkban, ha ismerjük az illető növényfaj, he­ lyesebben: fajta igényét, melyet a külső tényezőkkel szemben támaszt. 33 �A fajta nagy mértékben megszabja és meghatározza az elérhető termésmennyiség legfelső határát. A fajta és a környezet között a leg­ szorosabb összefüggés van. A gazdálkodás célkitűzése az adott viszonyok kozott a lehető legmagasabb termés elérése. A fajta anyagcsere-típusa meghatározza, hogy a külső termelési feltételeket miként tudja haszno­ sítani. Örökletesen magában hordja a növény, hogy ugyanazon tápanyag, hó- vagy csapadékmennyiség mellett az egyes fajták különböző termésmennyiséggel reagálnak. Intenzív viszonyok alatt azt értjük, amikor a külső termesztési tényezők optimális mennyiségben, vagy minőségben, vagy legalább is ahhoz közeli értékkel válnak rendelkezésére. Extenzív viszonyokon vi­ szont a mostohább ado ttságokkal rendelkező termesztési viszonyokat ért­ jük, ahol a természeti adottságok miatt egyik, másik, esetleg több ter­ mést kialakító tényező kedvezőtlenebb mennyiségben, vagy minőségben áll rendelkezésre. Az egyes fajok és azokon belül az egyes fajták igen különbözőképpen viselkednek e viszonyokra. Minél természetesebb vi­ szonyok között él egy fajta, vagy faj, az annál inkább képes a szűkös viszonyok között is a fajt fenntartani, de a mesterségesen adott, lénye­ gesen kedvezőbb viszonyokat nem tudja, a viszonyok javulásának meg­ felelő módon, kihasználni. Fentiekre igen gazdag tapasztalatot találunk úgy a növény- mint pedig az állatvilágban. Kultúrnövényeink jelentős részénél megtalálhat­ juk azok vadősét is. Például a vad sárgarépa, dacolva az időjárás kü­ lönböző behatásaival, fennmaradt igen mostoha viszonyok között is, ugyanakkor a kultúrnövény-változatuk ugyanilyen viszonyok kö­ zött elpusztul. A vadnövények örökletes adottságaik következtében belterjes viszonyok között sem adnak a kultúrnövénynek megfelelő nagyobb ter­ mést. Vagy itt van a gyakorlatilag igen fontos: a búzafajta-kérdés. Az egyes fajták különböző öröklött tulajdonságainak és képességeinek meg­ felelően, különbözően reagálnak a más-más környezeti tényezőkre. Me­ gyei gyakorlatban számtalanszor felmerül a Fleischmann Bánkúti búza problémája. A kérdés az, hogy mely fajta való megyei viszonyaink közé, melyiket termeljük. Ha ismerjük — már pedig ismerjük — a két fajta környezettel szemben támasztott igényét, helyesebben anyagcsere-típusát, úgy könnyen eldönthető a kérdés. A két fajta különböző igényeket tá­ maszt a környezeti tényezőkkel szemben. A Bánkúti 1201. búzafajta közismerten a belterjes viszonyokat kedveli és ezeken a területeken adja a legnagyobb termést, ott, ahol a nedvesség, a tápanyag, a hó optimális mennyiségben és minőségben álr rendelkezésre, azokon a talajokon tehát, amelyek természeti adottságaik következtében képesek hektáronként 15 q termést megadni. Az olyan domborzati, tápanyagfeltáró képességű talajokon, melyek­ ben a viszonyok nem ilyen kedvezők a búza fejlődésének tápanyag és nedvesség szempontjából kritikus időszakában, ezek nem állnak opti­ mális mennyiségben és minőségben rendelkezésre, úgy a Bánkúti búzá­ nál a hanyatlási görbe gyorsan következik be. Sokkal gyorsabban, m int a Fleischmann búzánál. Ezen utóbbi a kedvezőtlenebb viszonvok között is megtalálja az anyagcseréjéhez szükséges feltételek e t. Nem arról van szó, hogy a 7. búza nem ad nagyobb termést kedvezőbb viszonyok között, de pl. túlságos sok nitrogén esetén a F. búza sokkal könnyebben megdől; egyrészt, mert a szalmája abszolút értelemben is gyengébb, mint a Bár— kúti fajtáé, másrészt, mert a F. búza erősebben bokrosodik, de sűrűbb szárállománya is van és emiatt is gyengébb. A megdőlés következménye az erősebb rozsdakártétel, mint éppen ez évben is tapasztaltuk, másrészt a megdőlt búza megszorul és keveset terem. Az országos fajtakísérletek adatai alapján Papp Zsigmond kimu­ tatta, hogy a kat, holdanként 15 q. termésátlagot biztosító viszonyokig a F. búza biztosan többet terem, íz ezen felüli termés elérésére képes talajokon azonban már a Bánkúti búza a bővebben termő. 34 �A búzafajta-kérdés eldöntésének vizsgálatát ebben az esetben tehát a fajták különböző tulajdonságaiban kell keresnünk. Gyakorlati szempontból tehát megyénk területén is indokolt aBánkúti búza termesztése olyan talajokon, melyeken a búzatermesztés minden feltétele és igénye optimális mértékben kielégítésre kerül, de semmiesetre sem megyénk humusz-szegény, kilúgozott, sovány part­ oldalain, ahol a búzanövény részére megkívánt feltételek csak mint­ egy kh-ként 10 q. hozam kielégítésére alkalmasak. Természetesen itt a kölcsönhatások egész komplexusával állunk szemben. Ugyanis nem tudhatjuk, hogy egy adott évben egy terület viszonyai hány súlyegység növényszáraz anyag előállítására képes. Rendkívül sok körülmény be­ folyása alatt áll. Döntő az adott év időjárása, hó- és csapadékmennyi­ sége. Bő csapadék mellett más a növényzet vízzel, tápanyaggal való ellátottsága, mint szárazságban. Rendkívül sok eső könnyen megbontja a fajta fiziológiai egyensúlyát és termesztési tekintetben kedvezőtlen tulajdonságokat realizálhat. Mint pl. a folyó évben, amikor kimondott F. búzatalajon ezen fajta megdőlt, megrozsdásodott, apadt szemeket ter­ met. Ebből kiindulva azután tömegesen törtek pálcát az F. búza fölött, mondván, hogy ki kell cserélni Bánkúti búzára, holott a, termőhely ál­ talános viszonyai az F. búzának kedveznek. Véleményem éppen a fenti fejtegetésekből kiindulva az, hogy ál­ landó tekintettel kell lennünk a fajta biológiai tulajdonságaira és a faj­ ta-kérdés eldöntésére ebből kell kiindulni. Nem kétséges és nem lehet vitás, hogy megyénk szántóterületének legnagyobb részén továbbra is az F. búzafajta mellett kell maradnunk, mert viszonyaink ennek jobban megfelelnek. Azokon a területeken azonban, ahol minden rendelkezésre áll a búza igényeinek kielégítésére, amely viszonyok között tehát az F. búzafajtában a termesztési nézőpontból káros tulajdonságok realizálód­ nak (mint pl. a megdőlés és ennek következtében az erősebb rozsda, gépi aratás akadálya, megszorulás, stb.), úgy ott feltétlenül helyénvaló a Bán­ kúti búza termesztésbe való vétele. Ugyanilyen példákat tudnánk felhozni az állattenyésztés vonalán. Ismeretes, hogy pl. a sertéseknél a mangalica fajta egész más örökletes képességgel rendelkezik, mint a nyugati származású fajták. Ugyanilyen viszonyok között az egyik — ha lassabban is —, de megfelelően fejlődik, a nyugati fajták fejlődésében már zavar mutatkozik. Szarvasmarhánál különböző típusú és hasznosítású fajtákkal ren­ delkezünk. Ugyanazon takarmányozás mellett az egyik fajta sok tejet, a másik fajta kevesebb tejet, de több zsírt, a harmadik fajta kevés tejet, de sok húst ad és így tovább, mindig annak megfelelően, hogy milyen örökletes tulajdonságokkal rendelkeznek. Az állatvilágból vett példák még szemléltetőbben mutatják a fajtakérdés fontosságát termelésünk egészében. Igazolják, hogy a fajta megválasztásának döntő jelentősége van termelésünk eredményessége szempontjából. A fajta tulajdonságán, anyagcsere típusán múlik, hogy a rendelkezésre álló külső tényezők felhasználásával mit, milyen mértékben és minőségben asszimilál. Növénynemesítünknek az a fő feladata, hogy olyan fajtákat ne­ mesítsen ki, melyek az eddigi fajtáknál értékesebb belső tulajdonságok­ kal rendelkeznek, melyek jobban tudnak alkalmazkodni a környezeti fel­ tételekhez. melyek képlékenyebbek, jobban alkalmazkodnak az állandó változó feltételekhez és egy-egy terméskialakító tényező minőségi v agy mennyiségi változásával nem jár együtt, a növény nagymértékű meg­ változása is. Feladata továbbá, hogy a termesztési érték tekintetében fontos tulajdonságokat kedvező irányba tolja el, célja, hogy azonos területegységen több tápanyagot, több keményítőt, vagy fehérjét, vagy cukrot termelhessünk, mint a régi fajtákkal. Miként említettem, a terméskialakításban részt vevő tényezők egyike magából a növényből indul ki, az öröklött és szerzett tulajdon-, ságaiból, az asszimilációs típusából, abból, hogy a fajta miként tudja. hasznosítani a rendelkezésre álló külső természeti adottságokat, miként tud azokhoz alkalmazkodni és milyen képessége van egyiket a másik 35 �irányában eltolni. Növénynemesítőink feladata, hogy mindig jobb, életerősebb, a gazdasági célkitűzéseknek jobban megfelelő fajtákat neme­ sítsenek ki. örökletes tulajdonság a termőképesség is, ami azt jelenti, hogy ugyanazon külső viszonyok között az egyik fajta többet terem, mint a másik. Ezen belső, endogén tulajdonságon kívül a termés menynyiségének meghatározásában még sokkal nagyobb jelentőséggel bir azon tényezőknek a mennyisége és minősége, melyek kívülről érik a növényt. A miliőnek van döntő fontossága, amelyben a növény él, fej­ lődik és szaporodik. Itt ismét egy olyan komplex hatásnak van a nö­ vény kitéve, melynek minden részletét még nem is ismerjük. Külső tényezők a legteljesebb kölcsönhatásban állnak egymással. Ennek fontosságát szeretném a legerőteljesebben kihangsúlyozni. Ez az alapja egész gazdálkodásunknak. Röviden most ezekre kívánok rámutatni. Magasabbrangú szervezetek életműködésükhöz több nélkülözhetet­ len külső tényezőt igényelnek, melyek nélkül életüket nem képesek fenntartani. Ilyenek a fény, hő, víz, tápanyag. A napfénnyel kapcsolatosan nem kívánok mélyeb fejtegetésekbe bocsátkozni. A fénynek a növények életében betöltött szerepével min­ denki tisztában van. Fény nélkül nincs növényi élet, nincs asszimiláció, nincs széndioxid áthasonítása, nincs keményítő, fehérje, zsír. A fény a földön minden energiának alapja és forrása, a szénben, a nyersolajban, az emberi szervezetben mindenütt a fény energiája hajtja a mótort, legyen az a Diesel-mótor vagy az emberi szív. A fény minden mozgás forrása, az élet továbbvivője. A fény bőségesen áll rendelkezésre, a mos­ tani termésátlagok többszörösét is képes lenne a föld egy területegysé­ gére lezúduló fényár asszimilálni, ha lenne hozzá elegendő víz, szén­ dioxid, nitrogén, stb. A növények fejlődéséhez szükséges hőmennyiség tekintetében már nem vagyunk ilyen dúsgazdagok. Az is mindenki előtt világos és ért­ hető, hogy az élet fenntartásához, annak elindulásához, a fejlődéshez szüksége van bizonyos hőmennyiségre. Szükséges hő mennyisége növény­ fajonként és ugyanazon növény egyes fejlődési stádiumá b a n rendkívül változó. Mint minden termesztési tényezőnél, úgy a hőmennyiségnél is van egy minimum, amely értéknél az élet megindul, egy optimum, amely mellett a növekedés hőmérséklet adta viszonyai között a leg­ erőteljesebb és egy maximum szerepel még, amely mellett az élet ép­ pen hogy csak még l ehetséges. A hőmennyiség hatása is szoros össze­ függésben van a többi tényezővel: vízzel, tápanyaggal, a levegő páratar­ talmával, stb. Jelenleg a hővel sem szükséges részletesebben foglalkozni, mert ez egy olyan tényező, mely igen hatásosan vesz részt a termés mennyi­ ségének kialakításában, de nagyjából akaratunktól és irányításunktól független termelési tényező. Már pedig jelenleg az a célunk, hogy azok­ ról a termésalakító tényezőkről beszéljünk részletesebben, melyeknek mennyiségét és minőségét céltudatosan irányítani tudjuk és ezzel nagy mértékben befolyást tudunk gyakorolni a terméseredmény kialakítására. A hővel kpcsolatban a fő feladatunk, hogy növényeinket lehetőleg megvédjük a hő káros befolyásától, továbbá, hogy olyan egyéb befolyá­ solható viszonyokat teremtsünk, melyek a meglévő és adott hőmennyi­ ség hatását kedvezően érvényesítik. Elméleti szempontból igen nagy jelentösége van a hőnek a növények fejlődés stádiumainak szempont­ jából. Az egyes növényfajok és azon belül a fajták fejlődésük egyes szakaszaiban bizonyos hőmennyiségeket igényelnek, mert ezek ráhatása nélkül nem képesek kövtkező fejlődési szakaszukba lépni. Ebből a szem­ pontból tehát már igen nagy gyakorlati jelentősége van az egyes növé­ nyek különböző fejlődési szakaszaiban igényelt hőmérsékletnek, a rá­ hatás időtartamának. Az őszi búzánál pl. tudjuk, hogy jarovizációs -szakaszában a zérus körüli hőmérsékleten halad keresztül, amíg ezt meg nem kapja, nem képes a következő fejlődési szakaszába lépni. A búzához hasonlóan minden növényfajnak meg van a maga specifikus jarovizációs hőstádiuma. Ennek mesterséges nyujtásával a fejlődést 36 �viszonylag meg tudjuk gyorsítani. A gyorsabb fejlődésnek az eredménye a koraibb beérés, a koraibb beérés pedig általában nagyobb terméssel jár együtt. Gyakorlati szempontból tehát azért van igen nagy jelentő­ sége az ún. jarovizálásnak. A földön az élet hordozója a víz. Az állati és növényi szervezet majdnem teljes egészében vízből áll. A víz az a csodálatos közeg, mely az élet minden megnyilvánulásában részt vesz, az a hordozója, a fő alkotó része a sejtnek, az élet egységének. A tápanyagok szállítása, ol­ dása, áthasonulása, szintetizációja mind vízfelvétellel vagy leadással jár. A víz olyan faktora a termelésnek, amely döntően megszabja az elérhető legnagyobb termést. A termés nagysága mindig a nélkülözhe­ tetlen terméskialakító tényezők legkevésbbé biztosított mennyiségéhez igazodik. Hiába van sok fény, hő, tápanyag, ha a rendelkezésre álló víz csak kevés szárazanyag létrehozásához elegendő, úgy ennek mennyisége fogja megszabni az elérhető termés nagyságát. Gazdálkodásunk folyamán tehát az a legfontosabb: arra ügyeljünk a legjobban, hogy az egyes tényezők egyensúlyát igyekezzünk biztosítani. Igen gyakran a víz van a minimumban és igen sok esetben ez a legfőbb okozója alacsony ter­ mésátlagainknak. A víz felvétele azonban igen szoros kapcsolatban van a talajjal. A víz ugyanis a talaj közvetítésével jut el a növénybe. A vizet a gyö­ kerek szívják fel a talajból. Vízgazdálkodásunk legalapvetőbb követel­ ménye tehát a helyes víztárolás, olyan módon való raktározása, hogy az akkor álljon a növényzet rendelkezésére, amikor a fejlődéséhez, növekedéséhez a leginkább szüksége van. A víz és a talaj növényter­ melési tekintetben teljesen elválaszthatatlan egymástól. Az előbbiekből ez nyilván következik. A probléma, amely bennünket foglalkoztat és amelynek okaival tisztában kell jönnünk, a víz és a tápanyag kérdése és — mert miként említettem — ez mind a kettő a talajban székel, a talaj a rezervóíra úgy a víznek, mint a tápanyagnak, termelésünknek legdöntőbb, leg­ kritikusabb szakaszát a talajjal kapcsolatos elméleti és gyakorlati isme­ reteinket jelenti. Nem ok nélkül képezik állandó tudományos és gya­ korlati vita tárgyát a talajtani kérdések, talajművelési problémák tár­ gyalása, mert ezek jelentik a nagy termésért folytatott harc kulcskérdését. Itt is ki kell hangsúlyoznom a talajnak, a víznek és tápanyagok legteljesebb, legszorosabb kapcsolatát, külön-külön nem magyarázhatók és nem érthetők meg, hanem szoros összefüggésükben. A víz felvételé­ nek, tárolásának és leadásának helye a talaj. A talajban a víz vagy csapadék, a hó, eső alakjában, vagy pedig az altalajvíz útján jut. Tala­ jaink vízgazdálkodása szempontjából döntő, hogy a talaj miként veszi fel, hogyan tárolja és milyen mértékben adja át, bocsátja a növény ren­ delkezésére a belé jutó csapadékot. A tárolásnak van rendkívüli jelen­ tősége, mert hazánk és ezen belül megyénk időjárási viszonyai között a csapadék jelentős része akkor hull le, amikor a szántóterületen vagy egyáltalán nincs kultúrnövény, vagy pedig, amikor nem tudja haszno­ sítani, mert nagyobb mértékben nincs rá szüksége. Az évek átlagában lehullott csapadék mennyisége elegendő. A le­ hulló 5—600 mm. csapadék bőségesen fedezi kultúrnövényeink vízszük­ ségletét. A hiba csak az, hogy a csapadék időbeni megoszlása nem ked­ vező egyrészt, másrészt pedig vagy talajaink tulajdonságai, vagy a mi hozzá nem értésünk következtében a lehullott csapadék haszontalanul elfolyik, elpárolog, a talajban holt víz alakjában lekötődik, stb. A talajban folyó fizikai és kémiai átalakulások, a talaj szerkezete, struktúrája szabja meg, hogy miként fog gazdálkodni talajunk a ráhulló csapadékkal. Ezért ezen átalakulások irányítása, kedvező kialakítása dönti el egész gazdálkodásunk helyes, vagy helytelen módját. A talaj növénytermelésünk vegyi konyhája, ahol összes a növény részére szükséges táplálkozási folyamatok lefolynak. A talaj a földnek azon felső rétege, ahol a szerves anyagok képződése, átalakulása, lebon­ tása, a szervetlen tápanyagok feltáródása, átalakulása folyik. A talaj­ képződés tulajdonképpen biológiai átalakulások sorozatából áll. Hogy 37 �ezen átalakulások miként történnek, az függ elsősorban a talajképző kőzet fizikai és kémai tulajdonságaitól, a képződő talajon megtelepülő növényzet összetételétől, a megtelepülő növények fajától, az uralkodó időjárási adottságoktól, a talajban végigmenő biológiai átalakulások­ tól stb. A talajjal kapcsolatos szemléletünknek dinamikus jelleggel kell bírni. Egy állandó fejlődőben, átalakulóban s lebontóban lévő folyamat tanúi vagyunk és a mi feladatunk ezt a folyamatot megfelelő irányban mozgatni, szabályozni. A legelső és legfőbb alapelv, hogy talajainkat sohasem mint élettelen anyagot szemléljük, hanem az életfolyamatok törvényszerűségeinek megfelelő, egy állandóan változó és munkánk útján nagyban irányítható életfolyamatok komplexumát. Gyakorlati szempontból nézve a talaj kérdését, mint ismeretes, talajaink bizonyos fizikai, kémiai és szerkezeti tulajdonságokkal rendel­ keznek. Ezek összhatása szabja meg a talajvíz, a tápanyaggazdálkodási feltételeit és viszonyait. A mi feladatunk ezen tulajdonságokat úgy ki­ alakítani, hogy ott a legkedvezőbb víz- és tápanyaggazdálkodási feltéte­ leket biztosítsuk. Ehhez alapvetően az szükséges, hogy a talajban folyó szervesanyagátalakulást (humuszképződést) és az ezzel szorosan össze­ függő tápanyag feltárást kedvezően irányítsuk, tápanyagfeltárás szem­ pontjából kedvező mikroszervezetek működését elősegítjük és a nem kívánatos szerezetek működését visszaszorítsuk. A talaj termékenységét az szabja meg, hogy annak milyen a szer­ kezete; egyszóval: milyen a morzsalékossága, másodsorban, hogy miként tud gazdálkodni a beléjutott csapadékkal és harmadsorban, milyen képességekkel rendelkezik a talajba jutó szerves anyagok lebontása tekintetében. Itt most nem célom, hogy a talajok kémiai és fizikai tulajdon­ ságait résztelekben bemenően vizsgáljam (amilyen pl. a talaj kötöttsége, a talajképző anyagok egymáshoz való aránya, a talajok kémhatása, a ph-érték, stb.), csak annyit, hogy ezen tulajdonságok mind abból a szempontból bírnak igen nagy jelentőséggel, hogy kölcsönhatásban van­ nak a talajok szerkezetét meghatározó és kialakító kémiai és biológiai folyamatokkal. A humusz nélkülözhetetlen közege a talajban folyó átalakulásoknak. A humusz a talajba jutott szerves-anyag elbontása útján képződik. He­ lyesebben nem lebontás útján, hanem szintézis eredménye, mert a hu­ musz bonyolultabb összetételű anyag, mint az aránylag egyszerű össze­ tételű cellulóze, amelyekből zömmel képződik. A humuszképződés irá­ nyítása és kedvező minőségű tárolása talajművelődésünk legdöntőbb kérdése. Humuszgazdálkodásunk mikéntjére, az alkalmazott szervestrágyázási, műtrágyázási és talajművelési rendszerünk döntő befolyással van. A szervestrágyázás fő célkitűzése egyrészt, hogy a növény fejlő­ déséhez nélkülözhetetlen tápanyagot vigyünk a talajba, másrészt, hogy szervesanyaggal gazdagítsuk a talajt. Ezen utóbbi a fontosabb. Szerves­ anyag pótlása a talajban a bevitt szervestrágya, zöldtrágya és a gyökér­ maradványok elbomlása útján történik. Az istállótrágyának erőteljes átalakuláson kell keresztülmenni, amíg felbomlik. A szervesanyag felbontását a mikroorganizmusok vég­ zik. Az elbontást végző mikroorganizmusok részére anyagcseréjük zavar­ talan működése céljából nitrogénra van szükség, melyet ha nem talál meg a trágyában, úgy elvonja a talajból a más úton bevitt, vagy a szer­ vesanyagokból lebontódott, vagy a mikroszervezetek útján felhalmozott nitrogénből. A rossz trágya tehát időszakosan nitrogénhiányt képes okozni, amit mindenki saját gyakorlatából már megfigyelhetett. Fentiekből az következik, ha céltudatosan kívánunk trágyázni, úgy feltétlenül kívánatos a közepesen érett, jól kezelt istállótrágyát augusztusnál nem későbben kihordani és alászántani, hogy az istálló­ trágya enyészete még az évben erőteljesen induljon meg, hogy az még 38 �abban az évben megfelelően előre haladjon, nehogy a fő elbontási folyamat a következő tavasszal akkor történjék, amikor már a kultúr­ növény részére szükségesek a feltárt tápanyagok. Késő őszi vagv téli trágyázás esetén verseny folyik a talajban a felbontást végző mikro­ organizmusok és kultúrnövények között, holott helyes, ha ezek műkö­ dését, szaporodását úgy időzítjük és irányítjuk, hogy egymást segítsék. Nógrád megyei kísérleti adatok szerint istállótrágya műtrágyákkal "kiegészítve adta a mult évben a legnagyobb termést, pl. a tavaszi árpá­ nál, cukorrépánál és paradicsomnál. A műtrágyák tehát kiegészítő trágyák, melyek nem pótolják az istállótrágyát (nem a tápelemeket mert ezt pótolhatjuk műtrágyával, hanem a szervesanyagot). Kísérleti adataink szerint a Péti só tehát a nitrogén pótlás minden esetben (néhány növénytől eltekintve) jelen­ tős termésfokozó hatással bír. a foszfortartalmú trágyák hatásossága szoros összefüggésben van humuszgazdálkodásunkkal. Igen hasznosnak fog bizonyulni és megyénkre nézve áttekintést fog nyujtani a nyolc helyen beállításra került szerves és műtrágvázási kísérletünk eredménye. Biztos vagyok benne, hogy ezen kísérletek igen hasznos tanulságul fognak szolgálni a helyes trágyázási rendszer me­ gyénkben történő kidolgozására. Talajank termőereje fokozásának alapja a helyes humusz- és táp­ anyaggazdálkodás. Különös jelentősége van ennek megyei viszonylataink között hol általában alacsony humusztartalmú, kilúgozott talajial van dolgunk. A legsürgősebb teendő a humusz mennyiségének és minőségének javítása helyes szervestrágyázással és zöldtrágyázással. A megfelelő humuszképzés elősegítése, valamint a tápanyagegyensúly biztosítása érdekében kiterjedten kell alkalmaznunk a műtrágyákat. Talajaink termőképességének fokozásának másik alapja a helyes talajművelés és a helyes vetésforgó alkalmazása. Itt most sem idő. sem alkalom nincs, hogy a talajművelés tudo­ mányos alapjait megvitassuk. (Erről az egy témáról lehetne egész köte­ teket írni.) Azt hiszem helyes állásfoglalást képviselek ha azt mondom — ez az én sokéves tapasztalatom is — hogy mint gazdálkodásunk egyet­ len ágában sem úgy ezen a téren sem alkalmazkodhatunk merev téte­ lekhez. Ez egy része annak a hatalmas komplexumnak mely összhatá­ sában határozza meg a termés nagyságát Mindig a többi viszonyok, a többi faktorok határozzák meg hogy mi lesz a helyes. Az alkalmazandó talajművelő eszköz megválasztásánl az a lénye­ ges. hogy ezzel miként segítjük elő a talajélet kedvező alakulását a tápanyagok feltárását a csapadék megőrzését, a jó vetőágy képzését. A vetésforgó kérdésének ugyancsak igen nagv jelentősége van ter­ mésátlagaink emelésében. Ennek fontosságáról senkit nem is kell meg­ győzni. Ennek igen nagy befolyása van a talajhasználatra. annak ned­ vesség. tápanyag, szerkezet szervesanvag állapotára. Ez alkalommal nem is kívánok részletesebben a vetésforgóról beszélni. Csak annyit, hogy itt sem ragaszkodhatunk merev szabályokhoz. A döntő itt is hogy az illető növényfaj miként befolyásolja a talajban a termést kialakító többi tényezőket. Nyilvánvalóan a pillangósvirágú növények, amelyek ha e mellett rövid tenyészidejűek. minden növény részére igen kiváló előveteményül szolgálnak, nemcsak azért, mert a velük szimbiózisban élő nitrogén megkötő baktériumok útján nagymennyiségű légköri nit­ rogént gyüjtenek, tehát valóságos nitrogéngyárak hanem azért is mert rövid tenyészidejűek. vagy az évelő pillangós takarmányokat módunk­ ban van korán feltörni. Ezáltal a legalkalmasabb időben tudjuk az ősziek alá a vetőágyat előkészíteni. A kukoricát és a répát azért tartják rossz előveteménynek. mert ezen növények akkor, amikor pl. borsó után már fölös tápanyagfeltáródás folyik a talajban, még igen erősen táplálkoznak tehát fogyasztják a tápanyagot, továbbá amíg a pillangósoknál a gyökerük közelében vagy éppen benne lévő nagymennyiségű nitrogén által a C:N arány kitűnő, ugyanakkor emezeknél ez az arány igen rossz, tehát a megfelelő irányú enyészetnek rosszak az elemi föltételei. 39 �De ha ezeket ismerjük, úgy módunkban van mesterségesen más irányt szabni a talajéletnek és mesterségesen beavatkozni, olyan irányt adni az átalakulásnak, ami kedvező. Az ú. n. rossz elővetemény ked­ vezőtlen hatását is lehet tehát lényegesen mérsékelni és ezzel a talaj termékenységéhez hozzájárulni. A terméseredmények, melyeket a megyében elértünk, gyakorlati­ lag igazolják, hogy fenti fejtegetések nem elméletiek, hanem gyakorlat útján igazolt alappal rendelkeznek. 40 �SZABÓ ISTVÁN: Kisunokám 4910 Nógrádm. Nyomdaipari V., Starján. Fv.: Fila István. �Á r a : 2.— forint. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ad1901aa795beafb8ba5459b85382a84.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Bobál Gyula Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1954 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1954/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1954 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f026216f255f55c045f0c77258c1c3c6.pdf 1735b219a77245c71b368d3b3db954e2 PDF Text Text P A L Ó C F Ö LD S a lg ó ta r já n , 1 9 5 6 j ú n iu s II. é v fo ly a m 1. szám A T ársadalom - és T erm észettudom ányi Ism ere tterjesztő T ársu lat és a Nógrád m egyei T anács N épm űvelési O sztályának kiadványa �„Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb ta lá n ...“ (Mikszáth) �Magyari István H I Ú S Á G F elriadt. Jo bboldalt a hom lokában éles fájd alm at érzett, am i észrevétlenül te rje d t tovább m int a fény a hom ályban. V isszaeresz­ te tte a fe jé t a párn ára, le h u n y ta a szem ét és te sté t jólesően hullám ozta körül egy zsibbasztó, tom pító áram . T alán ú jr a el is aludt. R ekedt kukorékolásra n y ito tta ki a szemét. E rőt v e tt fáradtságán és m egmoz­ dult. Egy pillanatig le h a jto tt fejjel ü lt az ágy szélén, m íg a kábultság leszaladt a fejéből, az u tá n felá llt és óvatosan kim en t a konyhába e lk a ttin to tta a villanyt. Az erős fény b án to tta a szem ét, úgyhogy so­ káig hunyorgott. G yorsan m egm osdott, m ajd tüzet rakott. Ö t ó ra is elm úlhatott m ár, am ikor be­ szólt a szobába: — Józsi. K elj fel. B ent a z ágy m egreccsent. — Józsi. — No, hangzott kelletlenül. — N egyed hat. K elj fel. — M ennyi? — M ondtam m ár hogy negyed hat, ism ételte türelm etlenebbül. El akarsz késni? Mozgás tám adt. Szék recsegett, szek­ rén y a jtó nyikorgott. — Csöndesebben! F elébred Józsika. A férfi kim ent. Vizet tö ltö tt a m osdó­ tálba, s prüszkölt, csapdosta m agáról a vi­ zet. — V igyázhatnál egy kicsit. Az egész k onyha tele lesz vízzel. — H át csak meg kell m osdani, — nézett fel csepegő arccal az em ber. Jó k o r reg­ gel m á r kezded? Az asszony m áris m egbánta, hogy ki­ szalad t a száján. Az utóbbi hetekben úgyis napirenden v a n a veszekedés, az u ra m inden legkisebbért felfo rtyan. P e­ dig igazán vigyáz m agára. Szótlanul te tt-v e tt a konyhában. Az asztalra te tte a kávét. — Reggelizzél. Az em ber leü lt é s kényelm es, m ég ál­ m os m ozdulatokkal kevergette. — Elkésel. Csörrenés. Levágta a kanalat. — Hogy te m indenbe beleszólsz! M ár azt is m egm ondod, hogyan m osakodjak, meg hogy egyek! Az asszony in d u la tb a jött. É rezte, hogy igazságtalan vele szem ben az ura. — M ert nem akarom , hogy elkéss. Az­ tán csak fizethetünk. A bögre m egállt a levegőben, a z tá n úgy vágta le, hogy m ajd szétm ent. — Az isten fáját en n e k a világnak! — Nem a te fizetésedből v onják le. Az m eg­ m a ra d n e félj. Csinálj vele, am it ak arsz És dühösen kezdte m ag ára rán g atn i a kabátot. — Józsi. — No . . . Józsi. Az em ber meg se fordult. — Idd ki legalább a kávét, — b ék ítette az asszony. M ellélépett. Á t a k a rta fogni, hogy a teste m elegével oszlassa el a h ara g ját, m int annyiszor házasságuk első éveiben, ha valam i apróságon összekaptak. De az em b er félretolta. K ilépett és bevágta m aga u tá n az a jtó t. Józsika n y u g talan u l forgolódott a kis­ ágyában. Az asszony d erm edten állt. Ú risten! Mi van ezzel az em b errel egy idó óta? H át nem tesz m indent a kedvére? N em k el fel m ár ö t előtt, hogy elkészítse a regge­ lijét? N em szalad h az a m in d járt a m u n ­ kából, hogy az itthoni m u n k á t is elvé­ gezze? H iszen ő is dolgozik! V égigsim ította hom lokát. F árad tn a k érezte m agát. L e k ellett ü l­ nie. A h alán ték án az é r erősen lü k te te tt. N em tu d o tt gondolkozni, csak zu h an ást érzett és tom pa kábulatot. K ét k a rja bé­ nán, m in t k é t ólom nehezék csüngött alá. A kisfia sírására eszm élt fel. II. Józsinak nem m en t a m unka, m in t m indig, h a o tth o n összeveszett. H ibát h ib a u tá n k ö v etett el. Pedig jó m u n k ás v o lt a legjobb szállító előm unkás. De m ost kép ­ telen volt a rendelésre, m eg a v a sak ra irányítani a figyelm ét. A m e ster is észrevette: — N incs neked valam i bajod, te Józsi? �hogy a becsületében sé rte tté k meg. Hogy szóljon ő m ost m á r a feleségének? Sokáig k ínosan h allg attak . — V enni kellen e egy inget, k ezd te végre a férfi. Szakadt, a g yárban se hordhatom . A z asszony elővette, jo b b ra -b a lra fo r­ gatta. — Még m egfoltozhatnám , — m o n d ta és veh etn én k Jó zsik án ak egy cipőt. A férfi úgy érezte, hogy az asszony csak a z é rt se a k a rja a z t am it ő. H iszen m ár tö b b et keres! T anfolyam ot végzett, előléptették, ellen tm o n d h at az u rán a k ! És érezte, hogy elveszti a nyugalm át. F o jto tta n szólt: — Jó lesz az a cipő k ét h ét m u lva is. — De csak az a rossz kis sz an d á lja v an a gyereknek. — Inget veszünk! — De Józsi .. . m ezítláb szaladozzon a gyerek? L ép jen bele az üvegbe, szögbe? De ő csak az ellenkezést lá tta és e rre elv ak u lt; elö n tö tte a v é r a fejét. D ühös m ozdulattal söpört végig az asztalon, hogy csak úgy h u llt szét csöröm pölve az evő­ eszköz. Egy könyv kifordulva, h u p p an v a ese tt a sarokba. — E rre v a n pénzed! M indenféle lim ­ lom ra. Az asszony n em b ír t szóhoz ju tn i, csak érezte, hogy rem eg a keze és eg y re for­ róbb lesz a feje. — Inget veszünk. — z á rta le a v itá t el­ lentm ondást nem tű rő h angon az em ber. Az asszony is m egkötötte m agát: — Cipőt. — Sem m i . . . P ali bácsi. — M intha nagyon is sápadt lennél. N em v ag y beteg? — Nem. És összeszedte m inden erejét, hogy a m u n k á ra figyeljen. N éhány h ete egyre többször fo rd u lt ez elő. M ár m ások is felfigyeltek rá, pedig v ig y ázo tt hogy ne lássák ra jta . Az asszony já r t a fejében: Éva. Meg az a m ásik: Irén. M egborong, h a csak rágondol is. Fel volt k av a rv a az élete; a m egszokott, régi ren d darab jai szanaszét. E lvesztette a biztonságát is; kapkodott, a gyárban se ta lá lta a helyét. O tthonról m eg egye­ n esen m enekült. Az utcán kószált vagy egy p o h ár b o r m ellett üldögélt valam elyik korcsm ában. — M int egy retten tő forgó­ szél, úgy sodorta valam i egyre m esszebb a családjától. M egtörölte verejtékcseppes hom lokát. Dehiszen nem m indig volt ez így. H at éve nősült és szerették egym ást. Ő dolgozott, az asszony m eg a házi m unkát végezte. Szerényen éltek, de m egéltek. Egyszer aztán az asszony új b ú to rt ak art, s az ő fizetése kevés le tt. J ö tt a gyerek is, Józsika, a fia. Sok tanakodás u tá n vé­ gül is úgy döntöttek, hogy az asszony átképzős tan fo ly am ra megy. — Egy év m u l­ v a szabadult. É va okos asszony volt, m eg­ szerette a ta n u lást. Az üzem ben is becsül­ ték , jó h ely re került. — A m unkával együtt, m in th a őt m agát is kicserélték volna. Eddig többnyire otthon ü lt m ost meg eg y re g y ak rab b an h ív ta Józsit mo­ ziba, színházba. K ezdett adni m agára. A m odora, társalgása szabadabbá, biztosabbá vált. O lvasott. N em egyszer kezében a könyvvel alu d t el, m e rt a napi m u n k a fá­ rad tság ától csak néhány oldalt b írt olvas­ ni. — Józsival szem ben is m ás lett. O ko­ sa n és b átra n m ondott vélem ényt. A férfi n é h a szinte csodálkozva nézett rá: ki ez az asszony? Mi le tt az ő feleségével? E gyre jobban m egzavarta a felesége vál­ tozása, egyre inkább elvesztette a ta la jt a láb a alól. N em tu d o tt többé úgy beszélni az asszonnyal, m int azelőtt. Szégyelte is. M ert az asszony m ajd annyit k e re se tt m in t ő és em ellett m ég a házi m u n k át is végezte. Igaz, sohase panaszkodott, de las­ sa n k én t úgy érezte, hogy m indig szem re­ hányóan néz rá. Ez idegesítette. Be kel­ le tt v allania — h a tito k b an is —, hogy a felesége nagyot nőtt. Ideges le tt; apróságokért kifakadt. Az asszony h allgatott, de aztán ő se bírta. — É s az első veszekedést gyorsan követte a m ásik. Később m á r csak a z é rt se enge­ d ett. Szégyelte vo ln a bevallani, hogy nincs igaza. De a z igazi tö rés három h ete tö rté n t. Fizetéskor. M ind a k etten h azavitték a pénzt — és a felesége többet kapott. Ez fá jt neki. Az asszony nem is szólt, m égis úgy érezte, — Inget, az istenit! — N e kiabálj! N em csak te keresel! Az em b er n éhány pillanatig lihegve, d erm edten nézte, a keze m ár em elkedett, hogy m egüti . . . a k k o r egy károm kodás­ sal m egfo rd u lt és b ev ág ta az ajtót. M ent egyenesen a G ödörbe. Egy lite rt rendelt. Z ene szólt az asztaloknál párok n ev et­ géltek. Ő m eg egyedül, Ökölbe szo ríto tta a kezét. A zért se! N em engedi, hogy az asszony a fejé re nőjön! M ár kig y ú ltak a lám pák és m ég m indig ott üldögélt az ü resedő üveg m ellett. T ávolabb k ét asztallal k é t nő, m eg egy férfi. M ár jó ideje ő t figyelik. K ülönösen az egyik, egy te lt, erős nő. M ellei kifeszítik a ru h át, k orom fekete h a ja n ag y csi­ gákban h u ll a vállára. — Ism eri? — k érd e zte a férfit, Józsira m utatva. — Hogyne. E g y ü tt k ato náskodtunk. — Csinosi, m osolyodott el a fekete. V alóban. Józsi szem revaló férfi volt. K issé nyulánk. H osszúkás a rc á t vékony b ajuszka b o n to tta k é t félre. A szem e vi­ lágos. Szürkéskék. — B em u tath atn á. — Szívesen. A férfi á tü lt Józsihoz. N éhány perc m ulv a v ele eg y ü tt jö ttek vissza. B em u tatta a többieknek: — K ozm a Józsi. Régi cim borám . Józsi m eg h ajo lt, m ajd kissé feszélyezet4 �ten leült. N em tu d ta , m it kezdjen a hirte­ len jö tt társasággal. A beton lapon párok forogtak. — N em táncol? — k érdezte a fekete. Józsi elvörösödött. — Figyelm etlenség volt tőlem , gondolta, és felállt. T angót játszottak. A lány hozzásim ult. — Szépen táncol, — kezdte a társalgást. H allg attak és csak a lépésekre ügyel­ tek. — Dolgozik? — k érdezte Józsi, csak­ hogy kérdezzen valam it. — Igen. — Hol? — A gyárban. Ez is, gondolta. H á t ugyanaz, m in t a fe­ leségem ? — H osszasan nézett az arcáb a; de m in th a n em is látná. — Szokott olvasni? — fo rd u lt feléje v áratlan u l. A lány elbám ult a h irte len k érdésen és csak a vállát vonogatta. A férfi erősen összehúzta a hom lokát. — M in gondolkozik? Józsi néhány p illan atig m erev en nézett, a z tá n egy h irte len ö tlettel kibökte: — Hogy m ég a n ev ét se tudom . — H iszen m egm ondtam , k acag o tt a lány. — N em h allo ttam a zenétől, vörösödött el Józsi. — M agának valam i b án a ta v an fenye­ g ette tréfásan a lány. O lyan árv án üldö­ gélt. — N e is tag ad ja! — Szerelm i csaló­ dás? És várakozóan nézett rá. — Az, hag y ta rá Józsi. — És kibe? — kíváncsiskodott a lány. — Valakibe. — Ez nem sok. — V alakibe . . . em elte rá a te k in te tét a férfi, — ak in ek m ég a n ev ét se tudom . A lány meg se lep ő d ö tt. csak az a jk a n y ílt szét és mosolyogva kérdezte: — Igazán? Józsi m eghökkent. Nono. Jó lesz vi­ gyázni. N em is olyan ta n u la tla n , ta p asz ta­ latlan . — A ztán m egtetszett neki a lány m erészsége. A b o r is h ajto tta . — J á t­ szunk! — d ö n tö tte el m agában. * — M it szólna hozzá, h a v alaki . . . sze­ relm es len n e m agába. —• A ttól függ, hogy ki? — H át . . . valam i csinos em ber. — Csinos? — Igen. P éld áu l olyan, m in t . . . én. És m erészen nézett rá. A lány állta. — M int m aga? — Igen. — H á t . . . és elp iru lt, m in th a m ég so­ hase h allo tt vo ln a ilyet. A szem ét lesü ­ tötte, a m elle erősen hullám zott. Józsiban n y arg aln i k ezdett a vér. V égignézett a lányon: a nagy tö m ö tt fekete hajon, az apró p ihékkel b o ríto tt nyakon, a m elleken . . . — A n ev ét még n em m ondta m eg h a­ jo lt hozzá. — Igaz is, — r iad t fel a lánv és szinte szem érm esen súgta: Iré n vagyok. — Irén , — m o n d ta inkább kérdezve a férfi. — Irén. Józsi lassan éb re d t a kábulatból. — M intha m ost nézne szét először. M intha m ost h allan á először a zenét is. — Tisz­ tu ló szem m el erősödő életérzéssel fogadta el a je le n t : a fén y tt a táncot, a lányt. — M aga jobban, — k ap o tt a szavába. A ztán egy ügyes figura után hozzátette: — A kár a tan ítv án y a lehetnék. — Ilyen ügyes tan ítv á n y t szívesen elfo­ gadnék, m osolyodott el a lány. N em sok nyulva lóg a levegőben. É le tért kapkod, bajom lenne m agával. — C sakhogy ügyetlennek te tetn ém m a­ gam . — M iért? — nézett fel a lány. — Hogy m inél tovább tanítson. M ár tetszett neki a játék. H ízelgett is: A zért mégis csak férfi ő. tu d bánni a nők'kel. E légtételt érzett; m :n t akitől bocsá­ n atot kértek. E rősebben fogta m eg a kezét. — Nem lá tta m m ég m agát, — nézett a szemébe. Hol bu jk ált? A lány felnevetett. — M aga elől bujkáltam . És tréfásan m egbiccentette a fejét. — N em a k a rtam ■találkozni m agával. — Mégis találkozott. — Igen. — Örü l neki? A lány m egvonta a vállát. — M iért? Ez rosszul érintette. K icsit kiábrándí­ tóan. M ár m egkábította a gyors siker. — K elletlenül válaszolt: — Igaz is. M inek örüljön. • A znap este későn m ent haza. Józsika m á r régen aludt. Az asszony is lefeküdt, csak n em tu d o tt elaludni. Bán­ to tta a d élutáni eset. — Igazam volt, d e 5 �m égse k ellett volna. Józsi érzékeny. Az­ tá n m ost az is b ántja, hogy többet k ap ­ tam . S érti a hiúságát. R endszerint ő kezdte a békülést. Este. H ozzásim ult a férjéhez és sokáig f ek üdtek csendesen, szótlanul. A ztán m egindult a tisztító beszélgetés. H alkan, suttogva, hogy a kisfiú fel ne ébredjen. Vária, m ost is v á rta haza az urát. H al­ lotta, hogy leveszi a kabátját, cipőjét, az­ tá n beb ú jik az ágyba. V árt egy kicsit, m ajd odahúzódott mellé. Á tkarolta. De az em b er nem a d ta vissza az ölelést. El­ fordult. Az asszony k a rja leesett. Sokáig m ozdulatlanul feküdt. C sukott pillái alól lassan szivárgo t t a könny. III. A n ap k ite tt m agáért. Szeptem ber utolsó n a p ja it m u ta tta a n aptár, de m in th a csak n y ár lenne. A gye­ rek e k a kopaszodó m eggyfákat m ásszák a hegyen, az idősebbek meg izzadt tark ó j. u k a t tö rü lgetik és a hűvösben k eresnek m enedéket. Szélcsend van. A m eleg m egszorul a hosszú szűk u d ­ varokban. — A k u ty a nyelvét lóbálgatva, k ét m első lábára fe k te te tt fejjel alszik. A fü lét se em elgeti, pedig néhány szem ­ telen légy örökösen ott duruzsol az o rra körül. C sak a szem ét n y itja ki n éh a bá­ nato san : m ég m ost se hagyják nyugton. — N éhány túlbuzgó ty ú k kaparászik a sze­ m étben; talán csak megszokásból. Az udvaron M argit néni b a k ta t keresz­ tül. P u fó k széles arcát kendő szegélyezi L ábán m ost is m agasszárú cipő. Balkezé­ ben szak ajtó t szorongat. — E tetni volt? — szólította meg Nagyné. — M egetettem m ár a csirkét, m e rt Bö­ zsinek nem ju tn a eszébe, zsörtölődött az öregasszony. N agyné p á r pillanatig h allg ato tt, m ajd óvatosan körülnézett. — Reggel m egint összevesztek, — súgt a. — Ne tessék m ár m onda ni, csodálkozott az öregasszony. N agyné bizalm asan közelhajolt: — Itt valam i nő v an a dologban! Józsi csinos em ber aztán nem sok kell ahhoz. És sokatm ondóan in te tt a fejével. — V olna szíve! E zt a helyes kis aszszony k á; . . . ? — csapta össze a kezét M argit néni. — A zt m ondják, innen a környékről. — N e tessék m ondani. — N em rég jö tt ide, valah o n n an Pestről. — Hogy nem tu d o tt otthon ülni a fene­ kén m éltatlan k o d o tt az öregasszony. — Ki h allo tt m á r ilyet? H át nem ta lált m a­ gához valót Pesten? — S írt szegény. L áttam reggel, am ikor elm ent. — Hogy ez Józsi hová te tte a szem ét? Összeáll holmi jö tt-m en ttel — in g atta a fe jé t az öregasszony. — így v an ez, bólogatott N agyné. Az asszony sose tu d ja. Az em b er gondol egyet aztán továbbáll. — De hogy ez a Józsi! . . . Sose h ittem volna . . . M ert hogy veszekednek, az. még nem tesz sem m it. Jan i, m eg a m e­ nyem is hányszor h ajb ak a p n ak . J ó l k ikiabálják m agukat, aztán , k ib ék ü ln ek . N em k ell az ért m ég szétszaladni. — E n is hányszor kiállok az u ra m ­ m al . . . — Meg aztán kell is az a kis veszeke­ dés vág o tt bele M arg it néni. Szegény b o ldogult.i uram egy h é tn el tovább sose b írta veszekedés nélkül. Rosszul érezte m agát, na nem k iab álh ato tt. — R égen volt az, leg y in tett N agyné m a m ár m ás világ járja. — Elég b aj az. V alam ikor, h a az aszszony, meg az em b er nem é rte tle k szót, hát csak jól összeverték egym ást. Aztán, m inden ren d b ejö tt. S ó h ajto tt és úgy fo ly tatta: — D e ezek a mai fiatalok! A jó isten, se érti ezeket. Ezek m in d járt szalad n ak a bíróságra. V álnak. És a fejé t csóválva m ondogatta: — A jó Isten se érti ezeket. M ég az se. Az utcáról Józsi fo rd u lt be az u d v a rb a . A két asszony elhallgatott. — Te jó isten! M ár k é t ó ra és még. nincs kész az ebéd! — ijedezett Nagyné. Az öregasszony is szedelőzködött. — M egyek m ár, m e rt Ja n i is m ost jön; a gyárból. Józsi köszönt nekik és gyors léptekkel, annélkül, hogy la ssíto tt volna, m en t be a házba. E lhidegült az u d v arbeliektől is. Régeb­ ben m eg-m egálit, h a n éh án y an k iü ltek a ház elé és elbeszélgetett velük. N éha v i­ tatk o ztak is errő l-arró l. — De m o stan á­ ban m indig azt érezte, hogy róla folyik a szó; azt h itte hogy m ia tta h allg atn ak el és kezdenek m ásról beszélgetni. — H át inkább meg se állt. Biztosan m egint pletykálnak, — gon­ dolta. T örődnének inkább a m ag u k dol­ gával. A felesége nem volt otthon. Az asszony d élu tán dolgozott. Az ebédet előre megfőzte, a kis zom áncos sp arh étb a meg b e ra k ta a száraz gallyat, hogy csak meg k ellett gyújtani. De Józsi m ost nem n y ú lt hozzá. H ide­ gen v ette le a z ételt. A levesből m in d ­ össze néhány k an állal evett. Ki se szed te a tán y érra, csak úgy a fazékból. N agy kerek zsírd arab o k úsztak a te te ­ jén. A z egyik rá ra g a d t a k an á lra, s hiába dörzsölte az edény falához, nem jött le. B evette a szájába, de olyan u n d o rt kap o tt tőle hogy ki k ellett köpnie. Az órára n ézett: fél három . Szedett a húsból és a paradicsom m ár tásból. Ez jó volt. Az enyhén savanykás-édes szósz ízlett neki. Fel a k a rta vágni a húst, �de a szálkás, inas m a rh a h ú s ellenállt. C sak hosszában tu d ta szétbontani. T ürel.m etlen le tt s végül is v ág a tla n u l k ap ta be a csaknem tíz cen tis szálakat. Felállt. V égignézett m agán, aztán felv ette a jobbik ruháját. A tü k ö r előtt végigsim ította az állát. — M egborotv álkozhattam volna, m orm ogta. De m ost m á r nincs idő. — K elletlenül nézte a kiütközött szőrt, am ely hersegett az u jja a la tt és kékesszürkévé te tte az arcszínét. H árom negyed három lehetett, am ikor elindult. Az első ház előtt néhány em b er üldö­ gélt. K ifogyhattak a szóból, m e rt csend­ ben nézegették a piactéren játszadozó gyerekeket, akik nem törődve a m eleggel, rú gták a labdát. N agyné kiállt az a jtó b a és a szem ét ernyőzve kém lelt. — A z a büdös kölyök még m ost se jö tt haza. A ztán hogy az u ra nem válaszolt, rászólt: — János. — No. — N em lá tta d Ja n it? Az em b er m egvonta a vállát. — Ja n i teee! A férfi felk ap ta a fejét: — N e ordíts m ár. M egsüketül m elletted az em ber. — Hol a fenéb e leh et az a gyerek? — dohogott az asszony. A ztán egy ú ja b b kísérletet te tt: — Jan i teee! — H agyd m á r abba! M ajd h az ajön, ha megéhezik. Józsi igyekezett közöm bösen, észrevétl enül elm enni m ellettük. — Jónapot, — köszönt csendesen, m eg se állva. — Hová szomszéd? — kérd ezte Nagy János. H átra fo rd u lt és kényszeredetten v ála­ szolt: — K im egyek egy kicsit. S étálgatok az ebéd után. — N em lá tta -e Ja n it? — kap o tt bele az asszony. Bosszús lett. H át m á r senkitől se m a­ rad h a t nyugton az em ber? Vagy csak azért is csinálják, m e rt tu d já k hogy nincs m in­ den ren d b en náluk? — S zeretett volna erősen odam ondani nekik. D ehát m égse lehetett. — Nem. N em láttam , — dünnyögte kel­ letlenül és igyekezett m inél előbb kijutni az udvarból. K iállt az ú tra. H unyorgott, szem bené­ zett a nappal. Z sebredugta a kezét és m int akinek semmi dolga kényelm esen, lassan jo b b ra-b alra nézgelődve m egindult fölfelé, a p atak irányába. És csak a k k o r am ikor k ikerü lt a látókörükből, egy élesebb ka­ n y ar után. ak k o r h ú zta ki a kezét a zse­ béből és m ent szinte fu tv a tovább. M ég csak ez kellett, — bosszankodott. M a m inden ellenem van. Az az ebéd is. — És fanyalogva h ú zta össze a száját a hideg zsír ízére. A végén m ég el is késik, aztán csak m agyarázkodhat. Az ördögnek ü ln e k k i ezek m á r k o ra délután. A z ú t lassan em elkedett. A város, m in t egy óriási polip, hosszú k arja iv al b en y ú lt a szű k erdővel szegé­ lyezett völgyekbe. A völgyet kis p a ta ­ kocska v ág ja ketté, am ely k övek között bukdácsolva siet a g yár felé. K ét oldalán házsor. A házak h ely en k én t szinte egy­ m ásra épültek. Úgy összeszorultak, össze­ torlódtak, m int az o rk án elől m enekülő felhők. — M áshol meg, ahol a patak o csk a fu tá sa csendesedett és kényelm es totyogássá vált, a házak eltáv o lo dtak egym ás­ tó l az u tca is té rré szélesült. Az ú t em elkedésével a völgy is szűkült. B alról m ered ek hegy em elkedik. A kácos meg vadrózsabokrok ta rk ítjá k . A term észet szinte a m á ju st éli. A m á­ sodszor virágzott akác illata m ég o tt leng a cserjék között. Lágy, h alk an futó szel­ lők rem eg tetik meg n éh a a leveleket, — óvatosan, puhán, m in th a azt ak a rn ák , hogy m ég tovább ta rtso n a boldogság, a nász. — És a levelek, ágak, virágok nem tu d ják , hogy egyszerre m ajd el­ sötétül az ég, h aragos, b a rn a felhők ny arg aln ak szilaj a n és a hideg szél v é g igsü v ít a hegyoldalon. És érin tésétő l m eg­ reszketnek a levelek, a fü v ek ijed ten la­ p u ln a k a fö ld re és az ág ak csupasza n, fázó­ san m eredeznek. A kövezett ú t végeté rt. T ú lju to tt a v á­ ros határán. De a v áros m ár régen k in ő tte a ruháit. A felszabadulás ó ta a gyár úgy h ú zta m agához a kö rn y ék lakosságát, m in t eg y óriási m ágnes a v asszegeket. Új lak ó tele­ p ek ép ü ltek ; egyik-m ásik a k ív ü leső dom boldalakra. Kicsi lett a régi ru h a. A H ideg-kútnál m egállt. Öreg, nagykoronájú v ad k ö rte fa a la tt gém eskút. Ki tu d ja , m ikor fú rtá k . T alán m ég a k k o r am ikor a város g yerm ekkorát élte és a vándorlegények itt p ihentek meg. H ideg tiszta vízéért m essziről is id e já rn a k az asszonyok. Iv o tt n éhánv kortyot, m e rt a gyors, erő ltete tt m enéstől k im erü lt. A homokos ú t S -alak b a n fu to tt a B ükk előhegyei felé. A m egszűkült völgyben a kétoldali hegyek csaknem összeértek. Az u ta t is be k ellett vágni a hegy oldalába. Balról egy m eredek húsz-huszonöt m é te r m agas hom okkőfal em elkedett. A sim a la ­ pot félig kiálló vekn y i-alak ú kőtöm bök szakították meg. Ezekbe kapaszkodva m ásznak fel a vállalkozó szellem ű su h an cok egészen a tetőre. Az utolsó lépéseket m ár egy kis v ad k ö rtefa is segíti, am ely kétségbeesetten kapaszkodik a begy te te ­ jébe. G yökereinek egy része b én á n elsatnvulva lóg a levegőben. É le tért kapkod, m int a p a rtra v etett hal. Ahogv elm arad t a m eredek sziklafal, szétnyílt a völgv. Az óriási kéznek két u jja volt: A jobboldalit Boroszlónak h ív ­ ják. Festőien szép, erdővel szegélyezett 7 �parasztasszonyai g y ak ra n jö ttek errő l a városba. Józsi m e g értette a célzást. — K u ta tv a nézett körül. N em m essze m ély vízm osás sö té tle tt sű rű n benőve bokrokkal. A v a­ sárnapi k irándulók kedvenc tan y ája. N é hány tűzhely m ost is ott fek etéllett. Az: egyik fölött a fából készült k o n d érta rtó • is ottm arad t. Z av artan kérdezte: — N em m együnk be? A ztán m agyarázkodva te tte hozzá: — N yugodtabban beszélgethetnénk. Iré n nem válaszolt. A férfi előrem ent, hogy sz éth a jtsa a sűrű, szúrós ágakat. K eskeny ú t v itt a vízm osásnak. H elyenként m élyen le kel­ le tt hajolni, m e rt a galagonya- és v a d ­ rózsabokrok éles töviseikkel védekeztek. Józsi egym ásba fo n ta a hosszú, tü sk é s ágakat, s így egy félm étern yi, széles ú t k eletk ezett. A m int azonban Iré n a bokrok közé ért, az egyik ág kicsapódott s a tü s­ kék belevágódtak a szoknyájába. H iáb a forgolódott nem tu d ta kiszabadítani. — Segítsen! Józsi o d asietett de csak állt előtte. A lány k érd ő n nézett rá. — M ost a kezem be k erü lt. — mosoly­ gott za v art izgalom m al a férfi. És szorosan m ellé lépett. A lány nagy, te lt m ellei n ekifeszültek, és ettől hőség fu to tta el. M agához rá n ­ totta. — M eglátnak . . . De Józsi nem b írt m agával. — Ne . . . E kkor éles hersegés h allatszott, m int am ikor v ászn at v ág n ak ketté. A szoknya kiszabadult a tü sk és k arm o k közül, d e jó öt centis szakadás m a ra d t a h elvén. M egzavarodottan, szégyenk ezve engedte el a lányt. Ügy érezte m agát, m int ak it hideg vízzel ö n tö ttek le. S zó tlan u l vörö­ sen égő arccal m en t be a tisztásra. Iré n követte. A néhány m éternyi széles tisztás h o r­ dalékkal volt tele, am elyet a gyorsan n ö v ő füvek zöld szőnyeggel b o ríto ttak be. A lány leült és bosszúsra húzott arccal nézegette a szakadást. — Ezt m egcsinálta. A férfi ú jra elvörösödött és zav aráb an a hosszú fűszála k a t tépdeste. — Bocsásson m eg . . . nem . . . — d a­ dogta. Sokáig hallgattak. A nap perzselő m elegét m egszűrték a lombok, s kellem es, illatos levegő tö ltö tte meg a tisztást. A b ehajló fákról n éh a-n éh a csendesen lep erd ü lt egy levél. H alkan, forogva é r t fö ld et és rá b o ru lt a fűre. A c s ö n d , az. illat, a kellem es m eleg m eg­ tö ltö tte érzékeiket. K önyökre dü lve fe­ k ü d te k a fű b e n é s h allg atták az apró n e­ szeket a g y á r távolról idehal latszó doho­ gását. — H aragszik? — szólalt m eg csende­ sen Józsi, n em em elve fel a fejét. S hogy nem k ap o tt v álaszt, fölnézett.. völgy. A baloldali F ark asly u k bán y ate­ le p re visz. E rre megy tovább az ország­ ú t is. Józsi m egállt. M élyet szívott a virágillattól nehéz le­ vegőből. A szíve erősen dobogott, az arca kipirult. Jo b b ra átvágott az országúton fel a bokros hegyoldalnak. — K ét lépésnyi szé­ les gyalogút kígyózott előtte. I tt kell lennie. Újr a m egállt, m e rt a to rk a elszorult, a szája kiszáradt. A lába is reszketett m ár a kapaszkodástól. M egindult az ösvényen. E nyhe borzongás fu to tt végig a testén. Biztosan várja. Az egyik kanyarodó u tá n világoskék szövet ü tö tt át a bokrok zöldjén. M egrem egett. I tt van. IV. Iré n m ár régen észrevette. H allotta, ahogy kapaszkodik fel a hegy oldalára. De nem fordult meg. Sőt, m intha nagyon is fo g lalkoztatta volna valam i. E lm erülte n nézegette a sárga és b a rn a színekkel ta rk á it bokrokat. Józsi k iszáradt torokkal é rt m elléje. N em tu d o tt szólni, csak átv ette a lépései­ nek ütem ét. Iré n m intha m ost eszm élt volna: — De m egijesztett! — T alán nem v árt? — lélekzett m élyet a férfi. — De. És k isv á rtatv a te tte hozzá: — V ártam . Azzal m eggyorsította a lépteit, m in th a m egriadt volna sa ját szavainak a m erész­ ségétől. Józsit láng csapta meg. Szorosan a lány m ellé lép ett és átfogta a vállát. Iré n m egfordult. Szem éből csodálkozás, m eglepetés áradt, hogy a férfi k a rja le­ esett. S zótlanul m en tek tovább. L épteiket fel­ fog ta a puha fű, meg a lassan haldokló avar. — E lkésett, — kezdte kissé za v arta n Irén. — N em jö hettem előbb a m unkából. A ztán N agyéktól is alig tu d ta m m egsza­ badulni. E lakadt. Sehogyse m ent a beszélgetés. Csöndben m entek néhány lépést. Irén szórakozottan tépdeste az ú tra hajló ágak leveleit. Egyet a szájába is vett. — N em félt? — tö rte m eg a csendet Józsi. A lány elm osolyodott, az a jk á t k issé lebiggyesztette. — Nem. A ztán könnyedén te tte hozzá: — Annyi itt a járókelő, a k á r a piacté­ ren. A keskeny ösvény valóban nem volt néptelen. A környékbeli falvak m unkásai, 8 �A lány apró köröket, b etű k et rajzolt a fűre. A férfi m ellé fordult. — H aragszik? — kérdezte ú jra bűnbán óan. Iré n m egrázta a fejét, m ajd elnevette m agát. — H át lehet m agára haragudni? Józsi odakapott a kezéhez és sokáig ta r ­ totta. Hogy m egfogta ez a lány. M it csinált belőle néhány hét alatt? Mi lett volna Vele. h a nem jön? H a azon az estén nem találkoznak? — Ügy m e n ek ü lt ebbe az ism eretségbe, úgy kapaszkodott bele m int egy fuldokló. — M intha csak álm odná az egészet. De nem a k a r felébredni ebből az álomból, nem a k a rja a valóságot látni, m e rt fél, m e rt valahol — m aga elől is rejtegetve — sejti, érzi, hogy nem h elyes am it tesz. s hogy oda kellene borulni az asszonya elé és m in d e n t elm ondani neki, m in dent m egérteni és ú jra élni, szépen, eg y ü tt m e rt ez így szörnyű m e rt ezt így n em lehet elviselni. — És m égse m egy és mégse teszi, m e rt h a itt v a n ezzel a lánnyal, akkor ő nem tud gondolkozni és ak a rn i, csak sodródik k ábultan és érzi, hogy huzza m agához az erős, friss testé­ vel nagy fekete h ajáv al hogy szinte áti vódik a pórusain és benne él és ő csak követi engedelm esen m inden ak a ratá t. — D ehát a kisfia? — Elveszítse? H agyja el az ő büszkeségét, aki úgv hasonlít m ár m ost is rá és aki m ostanában m indig ke­ re k re n y itja a szem ét a csodálkozástól, hogy apu nem játszik vele m int azelőtt. — H iszen érzi ő , hogy le kellene rázni -m agáról a hiúságot, sé rtő d ö ttség et m e rt É va nagyszerű asszony és m egértené őt. "És m égis am ikor a rra gondol, hogy oda­ áll a felesége elé és m indent elm ond, ak ­ k o r szégyen és félelem fogja el. A lázkodjon m eg? H ogy m ások nevessék? Nem. — Az án itt v an ez a lány is. Hogy m a­ g á h o z kötötte. Pedig azt se tu d ja, hogy "ki és hogy honnan jött, hogyan élt, kit s z e re te tt m ert biztosan szeretett m ár, az ilyenek tu d n a k szeret ni. Iré n sohase be­ szélt erről és ő félték en y volt az ism eret­ len kedvesekre. H iába kérdezte szűksza­ vúan, egv-két m on d attal felelt: — Az apám kereskedő volt. M eghalt. A bolt ját állam i tu lajd o n b a vették. — D ehát m iért jö tt ide? — Nem volt ott senkim ; az is­ m erősöket m eg látni se akartam . A bá­ ty áim m ind vidéken élnék, nekem is m u n ­ k át k ellett keresni . . . — M ilyen furcsa ez a lány. A felesége okos, de kissé hűvös. Ez meg forró. S hogy tu d szeretni! Csak néha érth e tetlen ü l tartózkodó. Ezzel őrjíti meg. M ereven nézett m aga elé. Irén m ár jóideje figyeli. "De nem szól. T udja, hogy gondolkozik és azt is sejti, hogy róla m eg a m ásik asszonyról a fe­ leségéről. Érzi, hogy erősebb, m int az a m ásik. Ó vatosan m eglöki a karjával. A ztán ú jra. — M aga is jó l szórakoztat engem , m ondhatom . Józsi m in th a álom ból ébredne. — M aga álom szuszék — nevet a lény. — Hol já rt az éjszaka? — Elgondolkoztam , — reste lk e d ett a férfi. — Legalább szépre gondolt? — incsel­ ked ett a lány. — A legszebbre. — Á ru lja el. — N em lehet. — N ekem se? — É ppen m ag án ak nem . — M iért? — M ert m ag ára gondoltam , n ev etett Józsi; de kom oly volt a nevetése. — És m it gondolt rólam ? — Sokm indent. — Mégis. — Hogy szeretem . És kigyúlt a tek in tete. — A lány élesen figyelte. — H át még? — Mi kell még? Szeretem . — És a felesége? Ilyen világosan és egyszerűen m ég soha­ sem állíto tta v álaszú t elé a férfit. Eddig m in d k etten k erü lték az asszony n ev én ek az em lítését. Józsi szégyelte, a lány meg nem ta lálta m egfelelőnek az időt. M ost azonban igen. M ost d öntenie kell. T etszett neki a férfi és m ag án ak ak arta. Józsit elk áb ította a lány közelsége. Á t­ k aro lta és lázasan suttogta: — C sak téged ak a rlak . É rted? Téged. • N yugat felől nagy, szürke felhők höm ­ pölyögtek egym ást tolva, lökdösve, m int egy m enekülő csorda. Ije d t m a d arak kerin g tek m egzavarodva, veszélyt érezve. A levegő súlyos lett. Időn­ k én t egy-egy szélroham fu to tt végig, s földre k én y szerítette a gyöngébb cserjé­ ket. A fák fázósan dideregtek. Iré n összefogta m ag án a könnyű szvettert. — E gyütt m együnk a piactérig, — m ondta. Szép volt a lány. N agy, fekete h a já t a szél borzolta és az arcáb a verdeste. A könnyű göndör fü r­ tö k ráta p ad ta k a n y ak ára, arcára, am ely k ip iru lt a gyors m enéstől. Erős, te lt a la k ja szoborszerűen tökéletes volt. A k ö n n yű szövet szinte lá th a ta tla n u l folyta körül, kiem elve a te st szép vonalait. Józsi m egszorította a kezét. E lkésett járókelők siettek m ellettü k . Egy parasztasszony fejére b o ríto tt felsőszoknyával szaladt egy disznó után. N éhány kisgyerek lib ák at h ajto tt. — Kocsizörgés h allatszott. Nagy János csapdosta a lovait, hogy még az eső előtt h azaérjen. — Még csak az kell, hogy észreveg yen, m orogta Józsi. Így is nehéz lesz. — K issé előreengedte Irén t, hogy fedezve legyen. D e az em b er m eglátta. �— N em ül fel, szomszéd? — és húzta vissza a gyeplőt. A kkor nézte m eg jobban a lányt. — Vagy úgy! — m ondta és. nekiengedte a lovakat. Jó k o rát húzott a jobboldali szürkére. A villám lástól am úgy is m egijedt ló ágaskodva szökkent vágtába. A kocsi csak h a m ar e ltű nt a szürkületben. Józsi az első p illan atb an m eg se tu d o tt szólalni. C sak aztán tö rt ki dühösen: A zt a k u ty a jóistenit a világnak! — H át m ost m á r m it csináljon? M ire hazaér, m indenki tu d ja. Így álljon oda a felesége elé? — Ideges lett. G yorsíto tta a lépéseit. V alam i összeszorította a gyom rát; m in th a m arok­ ra fogták volna. A m ellén is nyom ást é r­ zett. T alán a nehéz párás levegőtől. Iré n szinte fu tv a m ent m ellette. N em é rte tte a férfi hom lokára gyűrődött rán ­ cokat. — M ire jó ez? — gondolta. H iszen m egígérte, hogy o tth a g y ja az asszonyt. E lválnak. — De nem szólt. Érezte, hogy m ost nem az ő hatása a la tt áll a férfi, s csak á rta n a vele. Ő m ár m eg is érkezett. Szó nélkül szo­ ríto tta meg a férfi kezét — erősen, biz­ tató n m in tha a m aga ere jét adná át neki. Józsi meg rohan tovább egyedül. M ár nagy pu h a cseppekben h ull az eső. A szél őrjöngve tom bol. F elk ap ja a szal­ m át, papirost és röpíti m agasan. Szem be­ fordul az em berekkel és szem ükbe vágja a port. homokot. V alakinek a fejéről le­ k ap ta a k alapot és m ost diadalm asan ro­ h an tovább vele. Egy k ap u a ljb a n m eg k ellett állnia, hogy kidörzsölje a szemét. Az eső egyre sűrűbben hull; m á r nagy tócsákba gyű lt az utcán, meg a házak m ellett. A ztán m egindul a sok kis é r és piszkos, b a rn a folyóvá nőve sodorja m a ­ gával az utca szennyét. Józsi fe lh a jtja a k ab át g allérját és úgy megy tovább. A h áta m á r átázott. B e se áll az ereszek alá, ahol m égis védve lenne; nem törődik az arcába vágó cseppekkel. Szorongó szívvel, felgyúlt fa n tá z iával lá tja elő re a bekövetkező esem ényeket: az aszszony síró arcát, a kisfia ijed t szemét. És n em tu d szólni hozzájuk. D önteni k ellene, d e képtelen rá. Ijedtség, félelem szállja meg. O lyan, m int egy v ih a rtó l m egriadt, gyám oltalan kisgyerek aki az a n y ja simo­ gató kezétől nyugszik csak meg. — M it tegyen? Te jó isten. - - F orró hom lokára szo rítja a tenyerét. M egint az az ideges szorongás. Ebben él rn ár hetek óta. Nyom­ ja mázsás súllyal ül a lelkén, p e d ig úgy szeretn e szabadon lélekzen i az em berek szem ébe nézni tiszta tu d a tta l, tiszta gon­ dolatokkal. — N em tu d tovább m enni; az eső is zuhog, még jó is, hogy esik. Legalább m eg kell állnia, úgy se tu d n a m ost haza­ m enni és legalább az eső m ia tt áll, azért húzódik az egyik ház to rn áca alá és m a­ rad m ag ára a gondolataival, a fa n tá z iá ja a lk o tta képekkel. — M it csinálhat m ost a felesége? M egpróbálta m aga elé képzelni. B eh ú n y ta a szem ét is. de homályos m a­ r a d t a kép. M ilyen régen lá tta ; m ilyen régen beszélt vele. H iszen alig volt o tt ­ hon, s legfeljebb h a egy-két szót vágott oda, m int reggel is. — A feje m ajd szét­ p attan . A szél b efú jta az esőt. O d a ta rto tta a fe jé t és szétdörzsölte azt a n éhány csep­ pet, am i a hom lokára hullt. — Hogy ro­ h an n a k az esem ények. Reggel csak a h iú­ sága sa jg o tt m ost meg m ár v á ln i akar. M ert m it teh et m á s t? H ajtsa meg a fejét? Meg az asszony is . . . M eg tu d n a neki bocsátani? Éva egyszer-kétszer m egpró­ bált ugyan közeledni a fizetéskori össze­ veszés után. Az egyik v asárn ap is a m ik o r a tü k ö r előtt v ág ta a bajuszát, az asszo n y m ögéje állt és b ékülékenyen kérdezte, kinek a ked v éért szépítkezel? De ő a k k o r m egijedt, m e rt azt h itte, hogy tu d az Iré n ­ nel való ism eretségéről és becsu k ta m agát előtte. — H a a k k o r . . . D ehát nem tu d ta. A k k o r m ég könnyen m en t volna. É va is ak a rta. De ő m á r ism erte Iré n t. És ki ez: az Irén? T u d n a vele élni? Nem néhány hónapot, h an e m éveket. És len n e kisfia? — N yugtalan ság fogta el. M it csin álh at a gyerek? Alszik m á r? — Elin d u lt, végig az u tc án am ely m ost néptelen volt. A há­ zak ablak án aranycsóva verő d ö tt ki az. esőbe m egvilágítva a sű rű n ömlő cseppe­ ket. Az egyik ab lak n ál m egállt. Benézett. A szíve elszorult. Tovább. Még néhány ház. I tt az udvar. B efordult és m egállt a házuk előtt. V. Nagy János alig hogy betoppant, m áris rá té rt az újságra: — K it lá tta m ?! — fuldokolta a nagy szaladástól. Az asszony a tűzhely m ellett állt és fő­ zött. K érdőn nézett az u rára. — Józsit! — K ozm a Józsit? — Igen. — Hol? — A disznóvásártérnél. — K ivel volt? — Beszélj m ar!— tü re l­ m etlen k ed ett az asszony. Az em ber k ifú jta m agát. — Azzal a nőszem éllyel. — Azzal a . . . . val?! Hogy az isten v e rje meg. H át m ás em b erére veti a sze­ m ét?! M ondtam én , hogy nem lesz jó vége. Reggel is összevesztek. Józsi úgy ro h a n t el hazulról, m int egy őrült. Az aszszony meg sírt. Nem m u ta tta , m e rt nem m u t atn á a világ m inden k incséért se, de lá tta m hogy sírt. — T u d ja m ár? — for d ult az urához. — É n nem m o n d tam neki! A z asszony tanakodott. — Szólni kéne. — M ajd én bem egyek: hozzá. T e meg beszélj azzal a Józsival. — Hogy az is hol hag y ta az eszét am ikor összeállt egy ilyennel. M ondd m eg neki, de am úgv alaposan. K apkodta m agára a kendőt és szaladt kifelé. — Az ajtóból m ég visszfordult: — Vigyázz az ételre! M in d járt jövök. — Ahogy te hazajössz éjfél előtt, — k 10 �dörm ögte az em ber, jól ism erve a felesége beszélőképességét. De N agyné m á r nem h allotta. F ejére h ú zott kendővel szaladt át a sötét ud v a­ ron. K ozm áék a jta ja előtt m egállt, lecsapdosta m agáról a vizet. A ztán kopogott. — Tessék! N agyné belépett. K issé összehúzta a szem ét az erős fénytől. — Tessék beljebb jönni A nnus néni. — M icsoda ítéletidő v an odakint! Való­ ságos istenítélet! C sak úgy ömlik, — szedte le m agáról a kendőt. Az asszony bólintott és kinézett az a b ­ la k o n . — I tt az ősz, — fo ly ta tta N agyné. Pe­ dig m ég délután is m ilyen szép idő volt. — Igen. Csönd. N agyné sehogyse tu d ta elindítani a be­ szélg etést. Éva sejtette hogy az asszony nem hiába jö tt. N em az időjárásról a k a r vele beszélgetni. De nem k u ta tta . M ajd m egm ondja, ha a k a rja . C sak a szíve kezdett el h evesebben dobogni. B em ent a szobába és m egigazította a g y ere k ágyacskáját. — A lszik? — kérdezte Nagyné. — Igen. — Szegényke. É va felk a p ta a fejét gyanakodva. — C sak úgy m o ndtam , — m osolygott za­ v a rta n N agyné. N em tu d ta hogy kezdjen hozzá. É va nem volt pletykás, szerette, ha egyenesen beszélnek vele. M ost is ránézett N agynéra. — A nnus néni, m aga a k a r m ondani v alam it. — E ltaláltad. — A férjem ről? — A rról. — bólintott. — H át m ondja. N agyné m eglepődött erre az egyenes kérdésre. Ő sírást v á rt ahogy m ásoknál látta. T itokban irigyelte is az asszony ere­ jét. — Józsiról. — ism ételte vontato ttan . Az u ram lá tta m a délután azzal a . . . (m ajd­ nem úgy m ondta ki, ahogy szokta), azzal a nővel. A z asszony elhalványult. H át m égis igaz?! — H allo tta m á r a sut­ to g á s t, am ely úgy folyta körül, m in t egy piszkos áradat. D e nem hitt neki. Azt tu d ta, hogy valam i baj van az urával. Fi­ zetéskor is . . . meg azon az estén . . . reggel se é rte tt e . . . De hogy m ég ez is?! Le k eltett ülnie. N agyné felugrott, hogy segítsen, de el­ hárí totta. — Köszönöm nincs semmi bajom . És m ereven nézett m aga elé. N agyné vigasztalni ak a rta: — Ilyenek a férfiak. N em leh et ezek­ nek hinni. Józsiról is ki gondolta volna? Éva feje leesett az asztalra. Csendesen m egeredtek a könnyei. Nem le h ete tt látni, c s a k a testén fu to tt ét a rem egés. N agyné m ellé állt. 11 — N o . . . n e sírjo n . És m egsim ogatta. — N em érdem li m eg az az em ber. Józsi m á r jóideje álldogált az ajtóban. A h a ja csapzottan lógott, a k a b á tja egé­ szen átnedvesedett. — T u d ja m ár? — töprengett. Biztosan. N agyné n e szaladt volna át? — B enézett az ablakon. D e az asszonyon nem látszott semmi. É ppen n é­ hány fah asáb o t dugott a sp arh étb a. V a­ csorát m elegített. Az em b er m eglepetten nézte, hogyan h ajladozik a kissé fá ra d ta n mozgó, k arcsú test. — E rő t v e tt m agán. Be kell m enni. M ajd csak lesz valahogy. Kopogott. Eddig sohase tette, legfeljebb h a tré fá ­ ból a kisfia k edvéért, aki m indig felk a­ cagott h a a kopogtatás u tá n egy ism eret­ len h ely ett ap a lé p ett be. De m ost, m in th a m aga is idegen lenne. Az asszony m egrem egett. A kopogás, m in t m egannyi vízbe dobott kő, érzésh u l­ lám okat k a v a rt fel benne. E lsápadt, m ajd v é r ö n tö tte el. Érezte, hogy az u ra az. — Tessék — szólt elfulva. A férfi b elép ett és m egállt az ajtóban. Á zott a la k ja az első p illa n a tb a n szánako­ zást k eltett a z asszonyban. — V edd le a kab áto d és m elegedj meg. A h an g ja tom pa volt. de tisztán érth ető . A férfi kissé m egbátorodott. — T alán nem is tu d ja . — F elak aszto tta a k ab áto t a fogasra, m aga m eg odaállt a tűzhely mellé. A kezét m elengette. — L assan k én t m agához té rt. — Józsika? — Alszik. N em b írta k szólni. — Az em ber be­ szívta az ételszagot. — Vacsorázol? C sak bólintott. Az asszony szedett a tá n y é rra és az asz­ ta lra tette. Az evés m eg n y u g tatta az em bert. M ár jobban érezte m agát. Éva e lra k ta az edényt és v árt. V árta, hogy az u ra szóljon; m aga kezdjen el be­ szélni. De az csak az asztal szélét pisz­ kálta. L eh asad t ró la egy szál azt tö r­ delte. V égre is az asszony k ezdte el: — Elmégy? Józsiban leszaladt a vér. — M indent tud, — gondolta. — Reggel . . . k ezd te bizonytalanul, de nem ta lá lta a szav ak at és elakadt. Az asszony nyu g o ttan , kissé m egsápadva nézte az em b er vergődését. — N em a k a rta m . . . ideges . . . — G y ak ran voltál m o stan áb an ideges, m ondta csendes szom orúsággal, de h a tá ­ rozottan. H allgattak. V égre az em b er összeszedte m agát. M eg­ érezte, hogy nevetséges a helyzete, hogy az asszony az erősebb, a nyugodtabb. — Még gúnyolódik is, gondolta elkeseredve. — Igen, ideges voltam , m e rt m in d en b e belekötsz. �A m u nka le tt az egyetlen öröm em . Meg — Én kötök bele? a fiam . Azok, ak ik et te rágalm aztál, m eg­ — Sem m i se jó neked. M ár azt is elő­ becsültek engem . E lfogadtak egyenrangú! írod, hogyan m osakodjon az em ber, meg, tá rsu k n ak . S zerettek és seg ítettek . . . hogy hogy egyen. C sak te nem segítettél. — M ert önző vagy; — D e Józsi . . . m e rt hiú vagy. — Igen. N e is tagadd. A zt az inget is Az em b er szinte m egderm edt. Így még csak az ért se a k a rtad . nem h allo tta az asszonyt beszélni. — D ehát . . . Az asszony elképedt. H át m ég m indig — Igenis h iú vagy! N em tu d ta d elvi­ selni, hagy nekem is legyen szavam , hogy ezt h án y ja a szem ére? nek em is lehessen igazam. — De én is Az em b er m á r fölényben érezte m agát. T ovább tám adott. em b er vagyok. D olgozok ak árcsak te. É rek annyit, m in t t e . . . M ost m á r látom , A m ióta a gyárba jársz, nem leh et bírni hogy érek annyit, m e rt m ások is m eghall­ veled. Most, hogy m á r te is keresel, h át g atn ak . . . C sak te nem a k a rtá l m eghall­ azt hiszed, hogy m indent lehet. A zóta gatni. semmi sincs itthon rendben. A z é telt is úgy kell enni, hidegen. K ifulladt a beszédben; m eg k e lle tt áll­ — D ehát nem te m ondtad? nia. — M ondtam , de te ak a rta d ; te voltál — A zt hitted, hogy m ajd sírok? rim án — an n y ira oda érte. kodok neked? — Nem. M ást szeretsz? Azt Az asszony erőt v e tt m agán. hiszed, hogy azzal jo b b an m egérted m a­ — Tudod, hogy k ellett a pénz bútorra. gad? —- M enj. Én n em ta rtó zta tla k . M ég — Meg le tt volna az anélkül is. m ost is szeretlek, d e csak m enj. De a fia­ — N em tudom honnan? — A te fizeté­ m a t nem adom . Ő itt m a ra d velem. sedből? Az em b er sáp ad tan állt fel. — Abból. — Elküldesz? Az em b er kiabált: — M ert nem k ellett volna neked be­ — N em tu d u n k eg y ü tt élni. Te nem é r­ m enni. D ehát te jobban érezted m agad a ted m eg, hogy én m ás lettem . M ost is férfiak közt! csak azt látod bennem , aki a k k o r voltam , K im ondta. A legtöbbet. am ikor feleségül m entem hozzád. — H ol Az asszony elsápadt. M eg k ellett fogódz­ v an m á r az a kislány?! A zt keresed? — n ia az asztal lapjába. H iába. Nincs többé. És nek ed a m ásik, ez: — Igen, igen. T alán nem az ért a k a rta d az új valaki, nem kell. Pedig én ez v a­ olyan nagyon, — kiabált az em ber m agát gyok. — H át tu d n á n k így élni? Ö rökös­ is bátorítva. — U dv aro ltatn i a k a rtá l m a­ veszekedésben nőjjön fel a gyerek? Azt gadnak! T etszett, hogy forgolódnak k ö rü ­ lássa, hogy a szülei sohase értik meg egy­ lötted. A zt hiszed nem tudom , hogy ezért m á st? — Nem. In k áb b m enj el. Volt az egész? — N em volt neki elég egy — D e . . . N em tu d n ál nekem . . . em ber. — A z én szívem ben csak egy hely volt. A z asszonnyal forgott a világ. O tt te voltál. De mi v an a te szívedben? — T e beszélsz így . . . te . . . Most — H át azt hiszed, hogy tu d n ék úgy élni. jössz a szeretődtől és te beszélsz? Így veled, hogy nem szeretsz? Hogy szerelem m ersz beszélni? nélk ü l élsz velem ? Szánalom ból? E lfulladt. Többször is m élyet lélekzett, Ú jr a m egrázta a fejét. m íg v alam ennyire lecsillapodott. — Ilyen élet nekem nem kell. Én a sze­ relm em ért tiszta szerelm et kérek. És ezt — É n szerettelek ahogyan te sohase te nem tudod adni. M ost m ár nem tudod szerettél engem . É n m indent m egtettem adni . . . a kedvedért. De k ellett a pénz és bem en­ te m dolgozni. T e tudod, hogy ezért m en­ — H át elm enjek? te m be. M ert m ost csak harag o d b an be­ A férfi této v a léptekkel indult a f ogasszélsz és nem az igazat m ondod. — Én felé. m egm utatom neked a lelkem et is. A bban A z asszony sápadtan, d e kem ényen nézte. n em találsz m ást, m e rt nekem sohasem Az ajtóból m ég egyszer visszanézett az k ellett m ás. — De te . . . te m egm ered-e em ber, de hogy az asszony arca nem eny­ m u tatn i? h ü l lassan, nagyon lassan lenyom ta a k i­ A férfi sápadtan húzta össze m agát. lincset. — M ikor a feleséged le tte m benned A ztán m á r csak a távolodó lép tek eg y re lá tta m a világot. Téged ta rto tta la k a leg­ halkuló h an g ja hallatszott. tö b b n ek , legnagyobbnak. — És m ilyen kicsi lettél! Jóisten. H át csak ennyi vagy? Az asszony az ablakhoz m ent. F élre­ A z em b er nem b írt szólni. húzta a függönyt. K int m ost is esett. O da­ — M ikor a gyárba m entem — fo ly tatta * szorította fo rró hom lokát az ab lak ü v eg re az asszony — te elvártad, hogy azután is — Józsikám , kicsi fiam — suttogta. És el­ elvégezzek m indent. A zt h ittem , hogy se­ ered t a könnye. És m ost m ár nem szégíteni fogsz. N em a k a rta m szólni, azt gyelte. Folyt sű rű cseppekben és r á h u llt szerettem volna, h a m agadtól jössz. De te az üvegre. És olyan jó v o lt sírni. — E gy n em jöttél. Pedig a k k o r én m ár éppúgy szélroham az ab lak ra v e rte az esőt. Csak dolgoztam , m int te. — Eltávolodtál tőlem. nézte: — M ennyi könny. 12 �Molnár Jenő A fiam folyton fütyül Dörmögő vén, m orcos m edve v agyok sokszor reggelente. A lm o m b a n t án savót nyeltem , fa n y a r lett tőle a ke d vem , a z éjszaka m ég rám tapad, n e m látok csak ködöt, sarat s a fülem be, m in t egy tüske beleszúr a fia m fü ttye . M orm ogom , de nincs, k i hallja, csak cifrázza Z solti ajka : dalra dal jön, el n em fárad, m egtölti az egész házat, a padlást, a pincezúgot, m ár m in d e n ü tt fü ttyszó buzog, n á lu n k fü ty ü l m in d en rigó: h á t ez m ár kész ribillió; B erzenkedem , m egrezzenek. — Mért nem hallgat ez a gyerek? Ha lehet ne, ham arjába la katot te n n é k a szájára. A szájára, a szívére, m e r t ott van a friss dal fészke; M edve vagyok, morcos m edve: m o st m in d en k i bú jjo n csend be; A z t hiszem , hogy szétpattanok. — H agyd m ár abba ,— rávakkanok. D erm edt csend van. H ogy m e g re zze n . . . Jégcsapok lógnak a csendben. Így m egfagyok. De h iá b a ... Elgörbül a fia m szája. E jn ye-ejn ye m orgó m edve: beestél a jég verem b e. . . Ez kellet hát? I tt van: vacogj; F elnyársalnak a jégcsapok. Vergődöm csak . . . De egyszerre . . . H ová lett a m orgó m edve? Füttyentek . . . A fiam rácsap. A m egölt fü tt y ú jra árad. A szívem m ár piros virág és csudaszép lett a világ; Bedegi Józsefné TOLL A FEGYVEREM K a tona vagyok, toll a fegyverem , K e zem b e n m in d ig készen áll. A fá su lt közönyt, ha kell, felverem , I tt béke k e ll és n e m halál. Fogom a tollat: tartom az ekét. A gazos fö ld e t term ő vé teszem . F elszántom én az egész fö ld te k é t H a toliam at a kezem b e veszem . T o lla m a kalapács, m u n ká s vagyok, A vas fö lö tt nálam a hatalom . S e le jte t — hidd el —, sohasem hagyok, H a jlik az acél, ahogy én akarom . T olla m tű kezem b en , én orvos is v a g y o k. M eglátom hol va n fá jd a lo m és seb, G yógyító írt a betegnek én adok! M u n ká m a többinél — hidd el — n e m kisebb. T oliam m indenre jó, ha okosan fogom . M unkám ra gyár, föld és a beteg várt, Én, am i kell. szívesen adom, És hogy elérjem , segít benne a Párt! 13 �KAZÁ R GÁBOR P A L Ó C F Ö L D Ö N Színházba készülök. Nem m indennapos lehetőség ez K azáron. A plakát m ár egy h é tte l előbb m egjelent a villanyoszlopo­ kon, hirdető táblán, lett volna időm hoz­ zászokni a gondolathoz. M a estig azt h it­ tem , így is van. De m o st az indulás előtt m égis szorongás fog el. Nem tudom m iért, nem is gondolkozom ra jta , de itt van ben­ nem . K éslelteti m ozdulataim at, elők e rít m ég valam i tennivalót: m arasztal. K örül nézek h át m agam on rendben vagyok-e? Igen, a jegy itt van a zsebem ben. K ive­ szem, m egnézem . Ez az: 3. sor, 2. szék. A cig arettát is eltettem , a cipőm fénylik A k ab áto m u jjá v a l végighúzok m ég a k ala­ pom on: h át ak k o r m ehetünk. Az ú t elég hosszú és am ikor órám ra pillantok, m egállapítom , jól ki kell lép­ n em h a nem akarom m egzavarni ez elő adást. K icsit bánt, hogy e lszám ítottam az időt s ez eltereli a figyelm em et. A »kaszinó « és m ozihelyiség — ahol m ost a színielőadás lesz — a bányatelep első épülete. N agyságra is fekvésre is. M eredeken em elkedő dom bról néz le. M ö­ g ö tte a Szőlőhegy v onulata ritk ás bokrok­ kal, fákkal és villogó feh é r m észkő-foltok­ kal. A m ikor az épület felé tarto k , egy­ sz e rre fogadja be a szem em a soklépcsőjű feljáró t, az im ponáló töm egű ép ü lete t — b a ljá n oszlopos m egoldással — és h á tte ré t, a fölébe m agasodó hegye t. — M int egy kisebb görög város felleg­ v ára — gondolom. N em egyszer restelte m m á r m agam a m erész hasonlatért. De m iért űzzem el a gondolatot? H isz az én falu m ­ b an van. Ily en k o r valam ennyi ablak ki v an vilá­ g ítv a, m ég ünnep ib b n ek ta lá lju k a helyet. A közeledő úgy érzi őt köszönti a soksok fény. Én is biztos vagyok benne: rám v árn ak . M egelégedéssel tö lt el, és m égink áb b m eggyorsítom lépteim . Egyszerre — ahogy ez m á r lenni szokott — éppen a k k o r. am ikor szinte semmi m ásból nem áll körülöttem a világ m int jóleső várakozásból: kéretlen ü l és m eg­ h ö kkentő váratlansággal előlép az im énti szorongás. Világosan, kendőzetlenül áll előttem . T udom m ár. mi ta rto tt vissza. Az em lékezés elfú jja örömöm. Nem tudom pontosan: K ét vagy három év e já rt K azáron először a F alu Színház. L eh et régebben. A kkor is itt ta rto ttá k az előadást. A közönséget még nem eresz­ te tté k be s az épület körül alig leh e tett m egm ozdulni. M indenki, aki szenzációra volt éhes. aki ült m ár szegény eldugott fa lu ra kényszeredett régi cirkuszok gyalula tla n lócáin és n ev etett esetlen bohócainak m ókáin, az m egjelent. S uhancok verseng­ v e u g ratták egym ást. Hangos nevetésük b e levágódott a Szőlőhegy oldalába mesz- szire elfu to tt a csendes utcákba is. A sz ínház autóbusza körül gyerekek u g ráltak , fogdosták a lám p áját m íg a kocsivezető el nem k erg ette őket. A közlekedéstől el­ esett, hegyek falai közé zárt fa lu n a k elő­ ször volt alk alm a üdvözölni a színházat és ezt elég zajosan tette. Őszinte volt a m eg­ nyilatkozás, de a m űvészek m eg riad tak tőle és behúzódtak az öltözőkbe. A töm eg m a­ gára m arad t, n yugtalankodni kezdett, m in th a elvesztett volna valam it. Egyre többen szorongtak az előcsarnokban, és v ártá k az ajtó kinyitását. S m ikor m eg­ n y ilt, bezúdult. O lyan erős volt a szorítás, hogy a m ásik ajtó szárn y at sokáig nem le­ h e te tt elm ozdítani. A fejetlenségben senki sem ta lá lta m eg a helyét. A jegyszedők idegeskedtek, a közönség sé rte tte n hangos­ kodott. Nem k ere stem , m ié rt v an ez így, csak b án to ttan leü ltem valahová, ah o l ép­ pen hely volt. M egbántam , hogy eljöttem . Így k ell viselkedni a színházban: N éhány gondolat k erü lg etett ugyan b áto rtalan u l hiszen sokan m ost v an n ak először színház­ ban. Még sohasem ta lálk o zh attak a m ű v é­ szettel. N em ism erik. H ogyan tisztelh et­ nék hogyan v árh a tn ák m egilletődéssel? M ondom, ilyenféle gondolatok kerü lg ettek , de nem fogalm aztam meg, m e rt az előadás m egkezdődött, s nem egyszer hangoskodás és nem helyénvaló nevetés bosszantott. N em volt kedvem m entséget találni. C sak m agam at bü n te tte m ezzel m e rt h a elis­ m erem az oko k at m eglátom a fejlődés lehetőségét is. Így é lte m a lépcsőhöz. N em tu lajd o n í­ to ttam jelentőséget gondolataim nak. In ­ kább m entségnek szántam és a m agam igazolására h ogy azóta sem v oltam K azá­ ron színházban. F en t a dom bon elv ak ít az ablakokból kiöm lő fény. A F alu Színház h atalm as autóbuszánál tudok csak hunyorgás nélkül szétnézni. N em k éstem el. A közönség egy része nyugodtan sétál az ép ület b e já ra ti o ldalán, néhányan p a rk lámpái a latt álldogálnak. M egállok én is, hogy előkeressem a je ­ gyem. In k áb b csak időt ak aro k nyerni, hogy szétnézhessek, m e rt m eglep a közön­ séggel való találkozás. A rosszat a kellem e tlent könnyen elhisszük, de az előnyös változásokat kétk ed v e fogadjuk. M ellet­ tem két lány beszélget egy fiatalem b er társaságában. Az egyik lányon szürke kosztüm , a m ásikon elegáns szövet ru h a. A fiatalem b er frissen borotválva, ünneplő ruhában. K azári viseletbe öltözött asszo­ nyok jönnek. Csillog a fejdíszük, suhog a szoknyájuk. E gym ásután lépnek a kiszű­ rődő fénybe az érkezők, tű n n e k el az á r­ nyékban . . . és senki ellen n em lehet k i­ fogás: ünneplő arcok, ünnepi ru hák. Az 14 �előcsarnokban férfiak cigarettáznak, az egyik színészt veszik körül. V alam elyik élm ényét m ondja el a m űvész. A terem ből enyhe zsongás szűrődik ki. Az ajtó n ál v á r a jegyszedő, levezet a székem ig. M ár m ajdnem m indenki elfog­ la lta a helyét. Ahogy lépkedek a székso­ ro k között, egy-egy te k in te tte l találkozom . A szem ekben az élm ényvárás csillogása üdvözöl, am ely m ost m eleg közösségbe ol­ v asztja az egész nézőteret. T öbbnek, jo b b ­ n ak , vagy tisztábbnak érzem m agam itt, 15 m int az előbb odakint? N em tudom , csak azt, hogy jó itt. Sok m in d en t elm u laszto ttam háro m é v alatt, nem k ísérh ettem figyelem m el, hogy fejlődött színház látogatóvá a falu közön­ sége. N em vagyok elég erős ahhoz, hogy szem rehányást tegyek m agam nak, m e rt m agával rag ad a közösség ünnepi h an g u ­ lata, m e rt olyan jó m egnyitni a lelk et a nagy várakozásra — és nem gondolni semmi m ásra. K ezdődhet az előadás! . . . �N A G Y I S T V Á N V E R S E I MÉHES, APÁM, ÉN A m éh e ke t te stv érk én t szereti, A kasba p u szta kézzel n yú l bele. S ha néha fe lzú d ú ln a k ellene, T ucatnyi fu llá n k m eg n e m á rt neki. A m éh esh ez kom oly érdek fű zö tt, N e m gazdasági, költői csupán. E lolvasgatn i forró délután O ly jó lesett zsongó kasok között. Üres kaptárba ra k ta m könyveket, A m éhes csak m in t kö n yvtá r érdekel, A z édes sza km á t n em ke d v e lte m én. A p á m bizony hiába nógatott. K e d ve m m ás édességeken kapott, M éznél édesebb volt la költem én y. LIZKA-KÚT Erdei kú t. se káva. se fedő, Büdös bürök között, gazzal tele. Ha arra jársz, vigyázz, ne lépj bele. A L izka -k ú t nagy figyelm eztető . L izka asszony gyanútlan ballaga, A faluból erdőn át hazam én, De m agzat-m ozdulás szúr át szivén — Ó, régi da l ez, igaz ballada. E g yü tt látott kutat, ka stélyt urat, És gyorsan jö tt a hibbant m o zd u la t. Régi dal ez, jobbágytragédia. E kú tb a ölt egyszer ké t életet, De ezer szívben vádat é lte te tt M inden balladák a n yja kén t Liza. N IO B E Eleire k e ln e k ó görög m esék. Jó dédanyám kilencvenhárom évvel, Világgá — szórt tizen n ég y gyerm ekével A niobei anyabüszkeség, A negyvennyolcas jobbágy-hajnalon E lindult fe ln ő tt s fogant m in d en évben, M o s, m ankójával áll a napsütésben: Szoborbaöntött anya-fájdalom . M éltán em e lte m őt Niobe m ellé: A m ítosz v á lik itt történelem m é, Niobe-híre ne m ú ljo n soha; M int Z rínyi Ilonákra, egri nőkre, Ugy gondolok rá, úgy éljen örökre Egy század legnagyobb nagyasszonya! 16 �MAKKSZEDÉS K á n yá k kárognak október egén, S a m a kkszed ő k csavargó kis csapatja. Tar terebélyek csendjét f elzavarja — K ö zö ttü k csörtetü n k h ugóm m eg én. A z ősz nyálkás ava r t te rít a lá n k , S m i bóklászunk bútól eloldozottan, V ersenyt f u tu n k , ha tö m zsi ma k k le­ p o ttyan, M ert m a kko t zörgő pénzre v á lt apánk. E stefelé erőlködünk a ködben, Fürge fiú c sk á k f ujta tn a k köröttem , A csillagokkal érke zü n k haza. Z sákra rog yu n k le néha kacarászva, E lőtalálni kin ek m i az álma: Cipőcske, csizm a vagy m eleg ruha. LENNYŰVÉS H űs hajnalon anyá m naponta fe lk ö lt: N apszám ba kell m enned, édes fiam . H arm atba fü rd ik m ég a szőke lenföld, De p a rtjá n á llu n k m á r m in d a n n yia n . És in n e n nincs m en ekvés napnyugvásig. M int gémberednek feltört ujjaim; V érhólyag tám ad, k e szty ű belevásik A száraz rosto k m etsző húrjain. A len n yü vő csapat nagy része g ye rm ek, Igy sokkal olcsóbb, tu d ja ezt a herceg, S m áshol jobban kell a felnőtt-erő. Csak n y ü v ü n k tö rt tenyérrel és sajogva, T áblákat o sztunk hetekre, napokra, De ú g y tű n ik, a lenföld egyre nő. CSALÓ DÁS Azt hittem , hogy jó szívve l van irá n ta m Lili, a lenge kis zárdistalány . E lhalm ozott csókkal, ha m eg kívá n ta m , L e jte tte m átölelve oldalán. A n yá r vasárnap-délutáni láza A falujába, őhozzá űzött. M essze fe ltű n t: könyököl ablakába A hadnaggyal virágai között. M egpillantott a forró nyári porban, R ed ő n yt levont, az ajtó t zá rta gyorsan. K i ren d ezett m ár ily ko m isz idillt: A falon át lá ttam , m á r tú l a vágyon, A falon át láttam, már tál a vágyon, S zív e m bezárult és szem em kin yílt. �TORONYSZOBA A kastély kertje kissé elhagyott, De októbernek biztos bája van. Vadgesztenye kopogtat ablakot. A z óriásfa fü rtje m á r arany. E gy-egy levél leválik és libeg, B et áncol az ásító ablakon, S a nyirkos, ápolatlan boltívek A la tt a rossz padlóra hull vakon. Épp a kongó toronyszobába s z á ll. . . In nen fig y e lt későt kiskirály A z alja-népre, m in t ve t és arat. Öreg toronyszoba, szépítsd m agad: A nép sie t feléd a p arkon át, H ogy berendezze gyerm ekotthonát! Tóth I mre versei ÜDVÖZLET Ü d vözlünk, Nógrád: — V égvárak földje, N y ú jtó zó bércek szép Ipoly völgye. Ü d vö zlü nk drága fé n y t adó bánya, — S zabad palócok ked ves világa. Szép szabad Nógrád jogos gazdája! — S zü lő fö ld ü n kn ek m unkásosztálya. Jobb jö vő t vető szorgos parasztok, Új úto n járó M ikszáth-palócok. A z első dalunk azokat zengje. K ik gyárban, földön és lent a m élybe, F énylő szerszám m al jö vő t csiholnak, K ik n e k kezéből szépül a holnap. Forró szeretet száll m a felétek, M éltán tié te k az első ének. Dicsőség n éktek hű m u n ká s kezek; T ett e k dicsérnek! bányák, üzem ek. D régelyi romok, török kudarca, S a vörös Tarján legendás harca Nógrádi hadak nagy hírét őrzi, I ly iskolákon ta n u lta k győzni. K érges kezektő l zöldül a m ező. T ő lü k lesz fö ld ü n k jó kalászt termő. Dicsőség néked Dolgozó Ember; M i téged ze n g ü n k sze n t szerelem m el. Új dalos sereg köszönt m a Nógrád. Ism erd m eg, szeresd; Erősítsd szárnyát; 18 �„MÁTRAI KÉPEK“-ből TÉLI VIHAR K i bosszantotta fe l a háborgó hegyet? K i kü ld te roham ra a dühöngő te le t? Süvöltő, vijjogó fé lelm etes m uzsika, Viha r zó, m átrai té li színfónia. K om or dallam okat harsognak a hegyek, Z ú g ó fellegeket röpítnek a szelek. A viharos téllel fe lv e szik a harcot, B átor szorgalom m al keresik a magot, Jeges hajló kórók a d já k a ke n ye ret, M ike t csöppnyi csőrük rem én ye ü töget Déli tengerekre szállt sok gyáva társuk. De ők n e m hag yjá k el szép téli M átrájuk. Csupasz, fagyos gallyuk csapkodják a felh ő t, Vad szél hajlítgatja a hóterhelt fe n yő t Jajongó tu ja fa m eg rém ü ltén lobog, ;Sok hűséges levél szám űzve kavarog. Fiatal b ü kkfá kró l tépi őket a szél, S z ívós szerelm ü ktő l lett ily dühös a tél. H ólepett irtá-son fu rcsa gyü lekezet. H ófehér bundában s o k s o k vad beszélget. Sarki farkasok, és álm os jeg esm ed vék, — H avas fa tu skó k, m it itt hagytak a fe jszé k — A zúgó va d télb en m iről tárg ya lh a tn a k? A tél fia i is tavaszról á lm odnak. "S íron vergődnek a nyír vé ko n y gallyai Dacosan áll a tölgy, n em akar hajlani. Szúrós csipkebokrokon piros csengők csengnek. S ú ly o s jé g terh ü kkel hajlongnak a fü v e k , A Tom boló éles szél fagyos jégkésével, M efisztó kacajjal ezer d u n yh á t tép fél, E gy-két k é k v illanás fe n n a fe jü n k fe le tt A kom or viharban fé n ylő eget sejtet. A szürke fe lh ő ke . csapkodó sok ágban, Szélvésszel dacoló fü v e k b e n és fá kb a n N agy erők feszü ln ek. Uj életre várnak Bátor g yerm ekei ősi föld a n yá n kn a k. Kavargó hópelyhek. száguldó hóorkán. Sok d u n yh a fen n a ka d a derm edt fá k gallyán. F ekete gyém ántok t ünnek fe l a télben, É h e ző szén cin kék az é l e t nevében. B ár tö rzsü k m eghajlik, ujra felp a tta n n a k, M ert h iszn ek az ujn a k, hisznek a z igaznak. A szél m ely elhozta a vihart, a telet, Elviszi, m ire m ajd tavaszi nap nevet. 19 �H A G Y O M Á NY O K DK. MANGA JÁNOS A NÓGRÁDI DUDÁSO K A nógrádi dudásoknak M ikszáth K ál­ m án szerzett hírnevet. »L apaj a híres d u ­ dás« cím ű elbeszélésében nem csak a du­ dás akkori társadalm i helyzetéről, a falu társad alm áb an betöltött szerepéről, hanem azokról a babonákról, hiedelm ekről is be­ számol, am elyek a d udást és a hangszerét egyform án körülvették. M ikszáth K álm án­ n ak ezt a gyönyörűen m egfestett képét k ív á n ju k kiegészíteni, am ikor a nógrádi dudásokról szólunk. M ielőtt azonban a m a is élő nógrádi d u ­ dásokkal m egism erkednénk a duda tö rté ­ n etérő l is szólnunk kell, annál is inkább, m e rt a hangszerek között egyike azoknak, am elyek az em beri k u ltú ra tö rté n eté b en a legtávolabbi m ú ltb a te k in th e tn ek vissza. A z egyiptom iak, a perzsák, az asszirok kb. 2000 évvel ezelőtt m á r ism erték a d u ­ dát. E lte rjed t és kedvelt hangszer volt a görögöknél is, akik »askaulos«-n ak nevez­ ték . A ró m aiak »tibia utricularis« névvel je lö lték és a d u d ajáté k ta n ítá sára külön iskolákat létesítettek, a dudások pedig k ü ­ lön szervezetbe töm örültek. V alószínűnek ta rtju k , hogy ezt az ősi h an g szert m á r a honfoglaló m agyarság is ism erte. A X II—X III. századi oklevelek­ ben a gajdos, ahogy a szlovákok m a is n evezik a dudást, m int helységnév és sze­ m élynév eg y a rán t előfordul. K ésőbb egyre több irodalm i a d a tta l találkozunk. Ezek közül csak n éh án y at em lítü n k meg. G eleji K atona István (1589—1649) Öreg G ra d u álján ak A jánló Levelében olvashat­ ju k a következőket: »Az orgonán értv én m inden fúvós és töm lős sípokat, az m i­ n em ű a M agyaroknak első M usicajok az bordó síp, avagy duda is . . .« U dvarhelyi G yörgy 1664. október 19-én Teleky Mi­ hályhoz a következőiket írja : »N ém et m u ­ zsika és gyengén pengő lantocska kell azok­ nak , ak ik vízzel v álasztják el a m á ja t a tüdőtől. D uda, dörgő síp, hegedű, virgina s koboz illik a bor mellé.« E sterházy Pál 1656. évi énekgyűjtem ényének verse m ár a r r a is világosan utal, hogy a hangszer a m ag y ar népnél is m ennyire e lte rje d t és közkedvelt volt: K eljü n k fel az asztaltól, h a jó llak tu n k bortól S táncoljunk. Szóljon hegedű, sétáljunk. D udás is bőgjön, m ulassunk . . . 20 M agyar táncot vonhatsz, te dudás is fu jh atsz Im m áron A közrend is h ad d táncoljon, In n é t senki se oszoljon . . . A vásárhelyi daloskönyv m ennyegzős éneke is m egem lékezik a dudáról: V onassad az ifjak táncát, H add fogja ki ki ő társát, D udás hosszan fúdd a dudát. N e kím éld az asszonyok talpát. A X V I. századtól kezdve te h á t bőven. ta lálu n k bizonyítékokat a rra , hogy a h an g ­ szer m ind a nép körében, m ind a k ato n a­ életben és a főúri zenek aro k b an egyfor­ m án kedvelt volt. T ö rtén eti és irodalm i adatainkból a r r a is k ö v etkeztethetünk, hogy a du d a egykori, általán o s szerepét a X V III. században veszti el, am ik o r a főúri rezidenciák h ű tle n ek k é lesznek a régi h a­ gyományokhoz s oly buzgalom m al tá rn a k k a p u t a nyugati zenének és a konok k e­ leti v ára k európai kastélyokká ala k u ln a k ahol m á r Bécs, P rága, N ápoly és M ilánó m uzsikusait v árják . E ttől az időtől kezdve a du d a csak a kastélyokon kívül, az elsze­ gényedett nem ességnél, jobbágyságnál és a pásztoroknál talál m enedéket. V alójá­ b an — am in t később is lá tju k — egyre inkább a szegénység zenei életén ek ta rto ­ zékává válik. A M artinovics—Laczkovicsféle röpirat, am ely egy 1790-ben elm on­ d o tt országgyűlési beszédet ta rtalm az, mára parlagi köznem ességnek is szem ére veti a népies m uzsikálást, am ik o r g ú n y o san megjegyzi, hogy » . . . táro g ató sípjok m ellé a dorom b, a d u d a és fu ru ly a is jó, m elyeknek fü lek e t hasogató döm m ögés és ordításánál a bo k áto k at elegendőképpen öszve-verhetitek . . .« A X V III. századtól kezdve te h á t a d u ­ d ára is érvényes az a folyam at, am elyre a népélet bárm ely te rü le té n ta lálu n k példát, hogy a szegénység ak a rv a-n em a k arv a h o r­ doz m agával tovább régi k u ltú rja v a k a t, m indaddig, am íg a gazdasági viszonyok­ ban lényeges változás nem következik be. T ehát a d u d áv al k ap cso latb an is jelentős szerepet kell tu la jd o n ítan u n k ezeknek a tényezőknek, am elyek m ind a dudás, m in d pedig a hangszer társad alm i szerepét is m eghatározták. K ülönben a dudának, a du d a életén ek a gazdasági viszonyokkal való összefüggését m á r M adarassy L ászló �n é p ra jz k u ta tó n k is felism erte 1934-ben, am ikor szükségesnek ta rto tta m egem líteni, h o gy a duda haldoklása az úgynevezett kiegyezés esztendeiben kezdődik, am ikor az általános gazdasági fellendülés a m a­ g y ar életének új irán y t szabott. M adarassy azonban nem v e tte észre azt, hogy ez a fellendülés csak az uralkodó réteget érintette és a pásztori életformában egyéb általában nem m utatkozott, ső t különösen N ógrádban, ahol a pásztorélet h an y a tlá s­ n a k indult, lényeges rosszabbodást hozott m agával. A duda, m int a pásztorok, zsel­ lé r e k gazdasági cselédeik és szegénypa­ raszto k hangszere, tovább élt. H iába ír ta P ap p G yula 1865-ben k iadott palóc költem ényei előszavában, hogy »Ezelőtt kedvenc zenéjök a d u d a volt, de ez m á r nagyobb részt kiveszett s m ai napság itt-o tt lá tn i csak egy-egy szom orú dudást, pedig m ég ezelőtt néhány évvel is ez m u­ la tta tn á őket lakom ájokban, ezen já rta a lakodalm as nép úgy a sebes kopogót, m int a szom orú verbunkot.« A du d a a századfordulón vesztette el egykori szerepét, am ikor a nagybirtokok racionalizálásával a k ü lte rjes állattartá s szerepe egyre inkább csökkent. Éppen N ógrádban ta lálu n k több példát arra, hogy k b . 50 évvel ezelőtt a 20 év körüli bojtá­ r o k nagy része azért m en t bányásznak, illetve bányam unkásnak, m e rt pásztornak m á r nem kellett. E gy-két pásztor, így L a­ páti A ntal rom hányi dudás, az első világ­ h á b o rú u tá n vált meg a pásztorélettől, am ikor m egfelelő helyet m á r nem kapott M indenesetre jellem ző, hogy a pásztorból le tt napszám os, zsellér, vagy bányász d u ­ d áját m eg tarto tta, m e rt a környezetéből lényegében n em szakadt ki, csak m u n k a­ k öre változott meg. Ez a körülm ény a dudálás alk alm ait csökkentette ugyan, de n em sz ü n tette meg, m e rt a szegényebb községekben a pásztorból le tt bányász is elm ent dudálni a lakodalom ba vagy a bál­ ba. A zonban a pásztorból le tt bányász, v agy m unkás gyerm ekei m á r nem ta n u l­ ta k meg dudálni, m e rt a dudakészítésnek, a dudálásnak hiányoztak a feltételei. A rra viszont v a n példánk, hogy a pásztor pász­ to rn a k m a ra d t fia m ég 10 esztendővel ez­ elő tt is kezébe v ette a dudát, h a jó volt a legelő és őrzés közben ju to tt ideje a dud áv al való bajlódásra, a hangolásra, a já ­ ték ra. A pásztor ugyanis a nyáj u tá n gya­ k o ro lh atta a dudálást, m e rt idejének leg­ nagyobb részét, k o ra reggeltől késő estig, a h atárb an , az erd őben töltötte. A nógrádi pásztorélet sajátosságaiban és a nógrádi tájb an ta lá lju k m eg a n n a k a m a g y arázatát is, hogy m iért m a ra d t meg itt a duda napjainkig. A nógrádi tá j és a pásztorélet elsősorban a hangszer techni­ kai előfeltételeit (anyag, játéklehetőség), m ásodsorban a d událás (lakodalm akban. bálokban( lehetőségét biztosította. Nógrád az ország legszegényebb várm egyéje volt. K ülönösen vonatkozott ez a parasztság :nagy részére. L egtöbb volt a nagybirtok, a szegénycselédek, zsellérek szám a, a k ik 21 a hagyom ányos életform ától nem szakad­ ta k el s éppen ezért még 20—25 évvel ez­ elő tt is az egyes falv ak b an , m ajorokon dudás szolgáltatta a tánczenét. Főleg azok­ ban a helységekben, am ely ek n ek a k ö r­ nyékén a legtöbb nag y b irto k volt, m e rt a dudás kevesebbe k erü lt, m in t a cigány, job b an kézn él is volt. A dudálási alk al­ m ak, lehetőségek pedig a d u d ásn ak is k í­ v án ato sak v oltak, m e rt am it ilyenkor k a ­ pott, nem egyszer jelentős m érték b en hoz­ zá já ru lt szükségletei kielégítéséhez. A m a élő nógrádi dudások m in d n y ájan pásztorok voltak, vagy m a is azok. Az ed ­ dig felk u tato tt 16 dudás közül azonban m á r csak háro m fo ly ta tja a pásztorságot, a többiek napszám os m unkából élnek, vagy család tag jaik k al eg y ü tt a földosztás révén ju tta to tt földet m űvelik. L egtöbb­ jü k n e k hangszere is haszn álato n k ív ü l van. É ppen ezért a g y ak o rlat hiánya já ­ té k tec h n ik á ju k b an is m egm utatkozik. E n ­ nek ellen ére a nógrádi dudások között ta ­ lá lu n k m ég a fiatala b b k orosztályba ta r ­ tozókat is. Az összes dudások szülei is kiv étel nél­ kül pásztorok voltak. N ógrádban elég gya­ kori volt, hogy a pásztor hol kanásznak, hol ju h ászn ak , hol tehenesnek, vagy éppen béresn ek szegődött, am ik o r gazdát cserélt. A zonban a jó dudás állandóan pásztor volt, juhász vagy kanász, m e rt a b irk an y áj vagy disznócsorda m ellett volt ideje a d u ­ dálásra. A datainkból az is kiderül, hogy a dudakészítés és a dudálás hagyom ányai nem a családon, h an em inkább a pásztori életfo rm án k eresztü l öröklődtek. Több jó h írű d u d ásn ak sem az ap ja, sem a nagy­ a p ja , vagy testvérei nem tu d ta k dudálni. A fiatal, g y ak ran 10—12 éves b o jtáro k m indig legeltetés közben, k in t a h a tá rb a n ked v elték meg a han g szert s o tt k e rü lt kezü k b e először egy-egy sípszár, vagy te l­ jes duda. Á ltalában a ilyen lehetőségek alkalm ai szü lték a későbbi dudást, azon­ ban az sem kétséges, hogy m indehhez m ég a jó dudások h íre — m in t p éld ak ép — is hozzájárult. Lapáti A n tal 71 éves rom hányi dudás elm ondta, hogy 14 éves koráb an , am ik o r K isecseten a p ja m ellett b o jtárkodott, g yak­ r a n találkozott N ové Jánossal, aki jó du­ dás volt. Nové, aki L ap átiék közelében őrizte a m ásik disznófalkát és g y ak ran elővette d udáját, m egszerette a kis A n­ talt, m e rt az v itt neki pálinkát, h a m egkí­ v á n ta s egy alkalom m al ad o tt n ek i egy rossz sípszárat. L apáti ezen ta n u lt és am i­ k o r m á r n ó ták at is tu d o tt r a jta fú jn i, a p ja készített a sípszárhoz d u d afejet, m ajd v ett egy birkát, abból pedig töm lőt. A dudához a bordót m ár m aga L apáti A n tal készí­ tette. A m ikor elkészült a duda, m indig m agával v itte és a disznók u tá n dudálgatott. Ciglan Ján o s 80 éves volt pásztor, aki m ost N ézsán lakik, 14 éves k o ráb an kez­ d ett dudálni, am ik o r m á r furulyázni tu ­ dott. É rsek v ad k erten P rá sk a M arci kanász m ellett volt b o jtár, aki jól tu d o tt d u d áln i �to r m ajd bányász, aki K ish arty án b an la- kik, 12—13 éves volt, am ik o r n agybátyja m ellett vo lt kanászbojtár. A kk o rib an H alé Pistától, egyik legjobb nógrádi dudástól, am iért egy alkalom m al vigyázott a nyájá­ ra, kapott egy sípszárat. Ezen kezdte a dudálást. A k ö rn y ék en híres dudások vol­ ta k m ég ak k o r: C sapa P ista szalm atercsi juhász és H ruskó Pál szalm atercsi kanász. Őket gyak ran h allo tta dudálni és sokszor lá tta őket, am in t a dudát, a sípszárat ké­ szítették. B ertók a sípszáron öt hónap a la tt ta n u lt meg játszani. E zután m ár sa ját m aga k észítette el dudáját. 16—17 éves. k orában L udányban és H alásziban a fa r­ sangi bálokon ő v o lt a dudás. és m ég 95 éves k orában is elővette a d u ­ dát, h a jókedve kerekedett. Ciglan János­ n a k nagyon m egtetszett a duda és egy al­ kalom m al m egkérte P ráskát, hogy tan ítsa m eg ő t is. Öt hónap a la tt ta n u lt m eg d u ­ dálni. M ikor aztán deleltek a disznók, P rá sk a furulyázott, a veje klarinétozott, ő pedig dudált, így vigadoztak. A dudálás m egtanulásának általában első feltéte le a furulyázás, m ajd ezután gyako­ ro ln ak a du d a sípszárán. M észáros József 71 éves csitári volt pásztor, m int árva gye­ rek , 9—10 éves koráb an sógora m ellé ke­ r ü lt ju h ászbojtárnak. A sógora, Rozik György, fiainak sípszárat csinált, de azok m eg u n ták és o d aadták M észárosnak. Ro­ zik m e g m u ta tta neki, hogyan kell a sípo­ k a t fújni. E zután egy kis du d át készített m ag án ak nyúlbőrből. »F újtam , fújtam , deh át nem m ent rendesen«, — m ondta M é­ száros. 18 éves korában M arcalba k e rü lt cselédkanásznak, ott volt D ovicsin A ndrás u rad a lm i kanász, aki ak koriban 60 éves le h e te tt. Ő jól tu d o tt dudálni, de nem igen foglalkozott vele, m e rt nem b írta a » m ell» . T őle sokat tanult. B ertók János H u rják 77 éves volt pász­ L ukács P é te r 60 éves, jelenleg szátoki lakos, volt pásztor, 17 éves k o ráb an ta ­ n u lt meg dudálni, u g y an ak k o r ta n u lta meg a dudakészítést is. Az a p ja ak koriban N agyorosziban volt községi kanász, ő pe­ dig m elle tte bojtároskodott. L eá n y testv ére lakodalm án D udok A ndrás kóspallagi ju ­ hász dudált. O tt m egtetszett neki a h ang­ szer, jól m egnézte m inden d ara b ját, a z u tán készített m agának is. 20 éves k o rá­ ban Kós Józseffel eg y ü tt volt D régelypa22 �Iánkon, a k k o r lá tta az ő d u d á já t is. Sok­ szor h allg atta, am ikor játszott és több d u d an ó tát ta n u lt tőle. A m int lá ttu k , a fiatal pásztornak nem ­ csak a dudálást, han em a dudakészítés m esterségét is e l kellett sajátítan ia, annál is inkább, m e rt a du d a hangolását, a han g ­ szer egyes részeinek pótlását csak az tu d ja elvégezni, aki az egész h angszert is el tu d ja készíteni. P e rsz e ennek ellenére igen gyakori, hogy a dudás nem sajátm aga k észítette hangszeren játszik. A dudaké­ szítés előfeltétele a farag ásb an való já r­ tasság. ami viszont nem párosul mindig zenei hajlam okkal. É ppen ezért nem ritka, hogy egy-egy dudás a du d a azon részeit, am elyeknek elkészítése nagyobb gyakorla­ to t kíván, m ással csin áltatja m eg vagy m ástól szerzi meg. Főleg a dudafej és a sípszár, vagy a szépen k ifaragott cinnel k iö n tö tt bordószár az, a m it a farag n i nem tu d ó p araszt m ástól szerez meg. Nem v olt ritk a olyan dudás sem, aki m ások ré ­ szére 15—20 dudát is készített. A duda leglényegesebb része a sípszár am elyen a dudás a dallam ot és k o n trá t játssza. A sípszár egy kettőssíp, am elynek felső végébe illesztett nádból vagy bodza­ fából készü lt síp jait a dudabőrbe fú jt le­ vegő szó laltatja meg. M inden valam ire való d u dásnak legalább egy, n éh a azonban négy-öt sípszára is v an ta rtalé k b an . B ertó k M ihály m indig k ettő t h o rdott m agá­ val, am ikor dudálni m ent. A legtöbb d u ­ d ásn ak azonban nem csak a sípszárakból v olt több darabjai han em dud ája is m in­ dig legalább k ettő volt. A sípszárak at általában szilvafából k é ­ szítik m e rt a szilvafa n em hasad, könnyen farag h a tó és szép piros színe van. H a szil­ v afa nincs kéznél, sípszárkészítésre a bod­ za-, ju h a r- kivételesen az a k á c fá t is fel­ használják. A sípszár kb. 20 cm hosszú, am elyben hosszanti irányban k é t ly u k at fú rn a k egym ás m ellett párhuzam osan. Az így képzett k ét cső m indegyikének felső végébe teszik a nád- vagy bodzafasípot. A sípszár egyik része a dallam síp, ennek h a t ly u k a v a n s a h a t lyukon a skála hét h an g ja képezhető. A sípszár m ásik része a kontrasíp, ezen egy ly u k v a n s így két han g szólaltatható meg rajta. A sípszár ta rto zék a m ég egy to ld a lé k am elynek pipa, pipka, vagy csikó a neve. E n nek a toldaléknak, am ely tu la jd o n k é p ­ pen a sípszár, vagyis a k o n trasíp jobbkéz felé eső részét hosszabbítja meg, az a sze­ repe. hogy a k o n trasíp hangját, a lyuk lefödésével az alsó q u a rtra (három hanggal lejjebb) szállítsa le. A kontrasíp o n u gyan­ is — am int em líte ttü k — csak két hang szó laltatható meg: a k o n traly u k n y itv a ta rtásáv al a du d a sípszárának alap h an g ja, a ly u k lefödésével pedig a q u art. Ezzel szem ben a dallam -sípon a játszólyukak szám a h at, öt a dallam síp elülső részén, egy pedig a hátsó részén. A hátsó lyuk fölött v a n a bolhalyuk, am ely a játékban, illetve a hangképzésben m ódosító cifrázó szerepet tö lt be. A bolhalyuk felem elésével 23 a d allam síp h angjai egy fél han g g al fe lem elhetők. A bo ly h aly u k n ak ez a tu la j­ donsága, éppen ezért a cifrázásra, v ib rá­ lásra is alkalm as. M ár az előbbiekben láttu k , hogy a d u d a sípszárának m egszólaltatásához sípokra is van szükség. A sípokat nádból, vagy bodza­ fából készítik és a sípszár felső v ég én ek nyílásaiba dugják, úgy, hogy a síp nyel­ vének rezgését sem m i se akadályozza. A nógrádi dudások azt ta rtjá k , hogy síp n ak legjobb az ugari, vagy parlagi nád, m e rt az olyan kem ény, m in t a fa. A kb. 5—6 m m átm érőjű és 4—5 cm hosszú nád felső végét m indig a csom ónál vág ják el ez u tá n kiszedik a belét, m a jd a felső végébe egy kb. 5 m m hasszú fadugót tesznek. A fa ­ dugó a la tt a n ád a t bevágják és hosszanti irán y b an 1,5—2,5 cm hosszúságban a nád behasításával, illetve a b eh a síto tt rész. fe ­ lü letén ek lap o sra farag ásáv al képezik a nyelvet. A z így elk észített n yelvet a szájb a véve azonnal m eg fú jják és h a elég erős, rikoltó hangot ád a síp jó. Ugyanígy k é­ szül a bodzafasíp is. A sípokkal és a p ip ák k al elláto tt síp­ szárat a dudafej ta rtja . Ez is szilvafából készül. F o rm ája kétféle: kecske, v a g y kosfej alak ú . A k ifarag o tt fe je t m ég cin öntéssel, réz v erettel is díszítik. A d u d a­ fejb e f ú rt nyíláson k eresztü l a sípszár síp jai a dudabőrből k a p já k a levegőt. A. töm lő, vagy d u d ab ő r leg g y ak rab b an birk a­ bőrből készül. A du d afej nyaki részének a perem én, am ely et a b ő rb e kötnek, b a ­ rázd át árk ain ak , hogy a kö tésre h aszn ált spárga, vagy szurkos fonál, a bő rrel eg y ü tt le n e csu sszon. A d u d a h arm a d ik h an g ját a »bordő«, vagy »gordó« szó laltatja meg. Ez a h an g ­ szer basszusa, s m in t orgonapont k íséri végig a játékot. Kb. 70—80 cm hosszú, több darabból összeillesztett fából készült cső. Ebbe a csőbe is nádból, vagy bodza­ fából készült sípot helyeznek. A bordó­ szár végén hangerősítő tö lcsért találunk, rendesen szaruból, ritk á b b a n rézből. A bordószár több darabból való elkészítésé­ n ek a célja egyrészt a fú rás m egkönnyí­ tése, m ásrészt a bordósíp behangolása. U g y an is a csapokká összeillesztett bordó­ szár d arab jai széthúzhatok, vagy összébb tolhatok, am in ek következtében a bordó­ síp han g ja, b izonyos h a tá ro k között, em el­ hető, vagy m élyíthető. A d uda tarto zék a m ég a »klipács«, am e­ ly en k eresztü l a dudás a levegőt f ú jja a bőrbe. Ez k é t d a ra b egym ásbaillesztett csőből áll , am ely et szintén szil va, vagy bodzafából készítenek. A fúvóka alsó n yí­ lására, am elyet a bőrbe kötnek, szegelik a szelepet, am ely a levegő befú v ásak o r kinyílik, m ajd a töm lőben levő levegő a fúvóka nyílásához szo rítja hogy a levegő visszaáram lását m egakadályozza. A d u d ab ő rt az állatró l egészben kell le­ húzni és n em szabad bevágni. A nyúzást az állat hátsó lábainál kezdik, m ajd úgy húzzák le hogy az első lábai és a nyaki rész épségben m a rad jan ak . E zután cser­ �helyezze, já té k á t a m ásikétól m egkülön­ böztesse. L ukács P é te r g y ak ran h a llo tta édesap­ já tó l, hogy v alam ik o r a lak o d alm ak b an és m ulatságokon m indig dudás fú jta a nótát. K ésőbb a gazdalegényeknek, vagy a gaz­ dák lakodalm aiban m á r cigányok m uzsi­ káltak. L ukács P é te r elm ondja, hogy 17 éves korában, am ik o r O rosziban szolgált, a jobbágylegények k ülön ta rto ttá k m u la t­ ságukat, nekik cigány m uzsikált a zsellér­ legények pedig d u d ást fogadtak. A job­ bágylegények elm en tek a dudabálba, ott táncoltak is néha, de a zsellérlegények nem m e h ettek el a jobbágylegények bál­ jára. L apáti A n tal elm ondotta, hogy a legé­ nyeknek 25 éves k o rátó l kezdve 50 éves koráig, m in d en esztendőben ő d u d ált L egénden vagy T erényben, a farsangi m u ­ latságokon. Á ltaláb an m inden d u d ásn ak m eg v o lt a m egszokott helye, ahol dudálni szokott. B ertók M ihály, aki 1903-től lak ik K ishartyánb an , a farsangi m ulatságokon N ógrádszakálban, Ú jfalu b an K arancsságon, K arancsb erén y b en és H alásziban szo­ k o tt dudálni. A d u d a társadalm i szerepe a nógrádi falv a k egyre erő teljeseb b rétegeződése következtében az utóbbi 30—40 esztendő­ ben m á r jelentősen m egm utatkozott. Cigla n Já n o s az 1900-as évek ó ta M ohorán, Borsosberényben, P u sztab erk ib en , P encen m indig a zsellérek, cselédek, vagy pászto­ ro k lakodalm aiban játszott. A vendégek között is csak szegénysorsú cselédek vol­ tak. S zerin te h a a dud ásn ak o d av etettek 2—3 forintot, azzal is m egelégedett, de a cigánynak, m ég a legutolsónak is, 10—14 fo rin to t kellett fizetni. K ésőbb a dudás a zsellérek és cselédek m ulatságairól is ki­ szorult. L egtovább a gyerm ekek farsangi b álján v olt szerepe. B ertók M ihály 1906 körül S ágújfalu n és K arancsságon játszo tt a gyerm ekeknek, valam elyik özvegyaszszony házában, am iért a gyerm ekektől egyenként 2 k ra jc á rt és 1—1 bodakot k a ­ pott. C iglan János 1910-ben sa já t házában du d ált a gyerm ekeknek háro m napig, s ezért 12 forin to t kapott. T an u lm ány u n k n ak az a célja, hogy öszszefoglaló képet ad ju n k a nógrádi d u d á­ sokról, s a d u d a egykori szerepéről. L át­ tuk, hogy a palóc d u d át m ár közel 100 éve elparen tálták , a dudás és a d u d a m égis tovább élt. F e n n ta rto tta a régihez, a m egszokotthoz való ragaszkodás, a h a­ gyom ány ereje, a szükség, am ely a sze­ génység életében a zenei igények kielégí­ té sére m ás lehetőséget n em is engedett. A duda elkészítéséhez, a dudáláshoz és a dudálás alkalm aihoz a m ag y ar nép évszá­ zados m ú ltja kapcsolódik. Elkészítésében, játékában és a dudálás alk alm aib an n em ­ csak a m agyarság nem csak az egész m a­ g yar nép, h an em m ég az egyes vidékek sajátosságai is kidom borodnak. É ppen ezért a nógrádi dudás és a nógrádi d u d a éppenúgy különbözött a m ás vid ék ek d u ­ dájától, dudásaitól, m int ahogy a nógrádi zik. A m ikor a b ő r elkészül, a d u d afejet a n y ak i részbe, a klipácsot a jobb, a bordót pedig a b al láb helyére k ö tik be. Ezt m eg­ előzőleg a b ő r hátsó részét ráncba szedve erő sen bekötik) m a jd kifo rd ítják úgy, hogy a gyapjas birkabőrn ek a húsos olda­ la, a sző rtelenített bő rn ek pedig a színe leg y en kívül. A d uda elkészítésének utolsó m ozzanata a bordók, a sípszár és a pipka összerakása é s a sípszár behelyezése a dudafejbe. A d uda an y a g a term észeténél fogva igen érzék en y a szárazságra, hidegre, vagy m e­ legre, S ípjai könnyen elhangolódnak. A já té k előtt g y ak ra n ó rákra v an szüksége a legjobb d u dásnak is, hogy a sípszárat és a bordót összehangolja. A hangolás a síp­ szár p ró b ájával kezdődik. H a pl. a duda a la p h a n g ja az egyvonalas á, a k k o r a d al­ lam síp összes ly u k a in ak lefödésével és a k o n traly u k n y itv a ta rtá sá v al, a sípszár m in d k ét részében az egyvonalas á-nak k ell m egszólalni, a k o n traly u k és a dal­ lam síp negyedik ly u k án ak nyitásával az egyvonalas á-n ak és a kétvonalas é-nek, a k o n traly u k és az alsó lyuk nyitásával pedig az egyvonalas és k étvonalas á-nak, te h á t az alap h a n g n ak és oktávjának. A d u d asíp o k n ak ez az összehangolása, am int m á r em lítettü k , hosszú k ísé rlet eredm é­ nye. A sípszár dallam síp ján ak és k o n tra­ síp ján a k behangolása először a sípok kijebb, vagy beljebb tologatásával, m ajd a játszó ly u k aknak esetleg viasszal való szű­ kítésével történik. A bordósíp egy vagy k é t oktávával szól m élyebben a sípszár alap h an g ján ál. A sípszár és a bordó behangolása után a teljes d uda pró b ája következik. A töm lő felfúvása után. am ikor a sípok m egszólalnak, a dudás a d u d ab ő rt hóna alá veszi, a bordót a dudafej szarvai közé, vagy a v állára teszi, ritk á b b an lógatja, u jja it pedig elhelyezi a sípszár lyukain. A já ték b an jelentős szerep ju t a száj, a b a lk a r és az u jja k összhangjának. Á ltalá­ b an bizonyos ritm ik a m utatkozik a fúvásb an is. A fúvás sohasem hosszantartó, h a­ nem inkább rövidebb befúvásokból áll, am elyeknek kezdete, ütem e, egybeesik g y a k ra n a játszott d allam ütem einek h an g ­ súlyával. Já té k közben nem csak a fú vás­ ban, hanem a fej, a törzs, a láb és az u jja k m ozgásában is ritm ikus összhang van. A fe j, a törzs és a lábak ritm ikusan mozog­ n ak . A cifrázásban a bolh aly u k n ak és az u jjra k á sn a k , az u jjtec h n ik án a k v an sze­ rep e. E m lítettük, hogy a bolhalyuk nyitása egy fél hanggal em eli a z a la te a levő lyu­ k a k nyitásával képzett hangokat, s ezért a vibrálás előidézésére is alkalm as. A cifrázás m ásik m ódja, a szaggatott játék fe­ d e tt u jjrak ással. A játék tech n ik án ak és a v irtu o zitásn ak a m ódjai a nógrádi du d á­ soknál lényegében egységesnek m ondhatók, azo n b an alkalm azásukban jelentős szerep ju t az egyéniségnek is. N agyon gyakori, hogy valam elyik dudás az ért cifráz m ás­ képpen, hogy ezzel egyéniségét előtérbe 24 �em b er háza, viselete is különbözött, vagy különbözik a m ás vidékek házaitól vagy viseletétől. A népi k u ltú rá n ak , a nép m ű ­ vészetének ez az egyik legszebb, legcsil­ logóbb vonása. B enne ta lá lju k m eg m ind a z t a gondolatot, m ind azt a szépérzéket és alkotókészséget am it az elődök hordoz­ ta k , am i a m át jellem zi és am i a jövőbe m u tat. E zért kell szólnunk a nógrádi dudáról a nógrádi dudásokról is, ak ik a nógrádi nép életében, — am in t lá ttu k — jelentős szerepet tö ltö tte k be. A nógrádi nép szó­ rakozásaiban, táncm ulatságaiban lakodal­ m aib an a duda h an g ján csendültek fel azok a dallam ok, azok a szövegek am e­ lyek a nógrádi nép lelkét, költsézetét tü k ­ rö zték vissza. A d u d a egykori szerepét m á r nem állít­ h a tju k vissza. A gazdasági és társadalm i fejlődés során a nép szám ára is m egnyíl­ ta k a m agasabb zenei igények kielégítésé­ n ek a lehetőségei. M a, a szocialista építés korszakában, am ikor a rádió a legeldu­ gottab b falv ain k b an is sugározza m agyar népd alk incsünk és a klasszikus zene leg­ ja v át és örökéletű szépségeit, a du d a m ár n em elégítheti ki hián y talan u l a zenei igényeket. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a du d át teljesen kirekesszük n ép ü n k zenei életéből. C sak az a nép le­ het életerős, am ely hagyom ányait, k u ltu ­ rális érté k eit m egbecsüli. N em k ív á n ju k azt, hogy m ától kezdve m inden pásztor ism ét du d át készítsen m ag án ak és d u d a­ szóval já rjo n a nyáj után. A rra sem gon­ dolunk hogy m ától kezdve falv ain k tán cm u latság ain , lakodalm aiban dudás f ú jja a táncdalokat. A zonban tánchagyom ányaink és régi szkokásaink felelevenítésében h a­ ladó hagyom ányaink ápolásában népi hangszereinknek is szerepet kell biztosí­ tani. K u ltú rv ersen y ein k bizonyítják leg­ jobban, hogy pl. régi p ásztortáncaink be­ m u ta tá sa n em képzelhető el dudaszó nél­ kül. E lsőrendű fela d atn a k ta rtju k , hogy az egyre szaporodó falusi népi együttesekben a d u d a is helyet kapjon. N épm űvelési szerveinknek, k u ltú ro tth o n ain k n a k gon­ doskodniok kell arró l, hogy a dudakészí­ té st és a dudálást az öreg pásztoroktól a fiatalok is m egtanulják. L egalább m e­ gyénk 2—3 falusi eg yüttesének m űsorában a dud án ak is feltétlen ü l szerepet k ell k ap ­ nia. Ma, am ik o r néphagyom ányaink m egbe­ csüléséről an n y it b eszélünk itt az ideje, hogy ezt te tte k k el is bizonyítsuk. Nyéki Lajos MADÁCH CIVILIZÁTORA M adáchot általáb an »egym űves« költő­ k én t ta rtjá k nyilván. V ita th atatlan , hogy egyéb alkotásai eltörpülnek a T ragédia m ellett. L íráján ak legértékesebb d ara b jai a szabadságharc eszm éinek és hőseinek állíta n ak em léket, de még ezek a versek is az alm anach költők lagym atag nyelvén, av itt m odorában szólnak. D rám áit sem m in ő síth etjük többre figyelem re m éltó rész­ lettek k el rendelkező kísérleteknél. N em valószínű, hogy v alakinek is eszébe ju s­ son pl. a Csák végnapjai, vagy a k á r a C sak tré fa színrevitele. De olvasótáborra sem nagyon ta rth a tn a k számot ezek a m ű ­ vek. Iro dalom történetírásunk is Az em ber trag éd iája szemszögéből ítéli m eg M adách életm űvét előzm ényként, ad alékként, k u lcsk én t kezeli egyéb írásait. V an azonban még egy M adách-m ű, am ely fen n ta rtás nélkül élőnek m inősít­ hető, am ely önm agában is megáll: A civi­ lizátor. Ez az A risztofánész m odorában m eg írt kis kom édia egyedül áll a szabad­ ságharc bukását követő évtized irodalm áolyan leplezetlenül, oly kegyetlen gúnnyal ba n, d e ta lá n Adyig sem ta lá lju k párját, 25 tá m ad ja az osztrák ö n k én y u ralm at. T ré­ fás rögtönzésnek készült a legszűkebb b a­ ráti kör szám ára de m ég m a is ta n ít egy egész nem zetet. Végső tanulságai m a is időszerűek. K ülönösen n agy szolgálatot te tt a d a ra b a 40-es években, a h itleri fasizm us őrjöngése idején, am ik o r a Sze­ gedi F iatalo k M űvészeti K ollégium a fel­ fedezte, s H ont F erenc rendezésében elő­ a d a tta a »F ü g g etle n S zínpad« névvel je l­ zett haladó színházi vállalkozás keretében. A m oszkvai Új H ang is felfigyelt M adách m űvére, elism eréssel k o n statálta, hogy »van a m a g y ar h atáro n belül jó m ag y ar antifasiszta színpadi irodalom , h a egy k i­ csit régebben írtá k is«. A m ű az 1895-es év legelején k eletk e­ zett, közvetlenül Az em b er trag é d iája előtt. Voinovich Géza szellem esen »tüskés kis bok o rn ak « nevezi, m ely az »óriási bérc« oldalán nőtt. Ez a h aso n lat m ár azért is találó, m e rt a k ét m ű között szer­ vesebb eszmei kapcsolatot is felfedeztünk; nevezetesen: a sokat v ita to tt falan szterjelen et helyes értelm ezése — m in t ahogy �ezt S őtér István épp a legutóbb v etette fel (Csillag, 1956. 1. sz., 131—2. old.). — A civilizátor figyelem bevétele nélkül nehe­ zen képzelhető el. M ielőtt a szatíra részletesebb elem zésére té rn é n k röviden vázolni kell M adách po­ litikai nézeteinek alakulását a 60-as évek elejéig. A költő a Széchenyi és Eötvös ne­ vével fém jelzett nem esi liberalizm us híve­ k én t indul a politikai pályán, de fejlődése so rán egész közel k erü l K ossuth eszm éi­ hez: a következetesen H absburg-ellenes dem okratizm ushoz. Ami a nem esi lib era­ lizm ustól elkülöníti, épp az az egész fia ­ ta l éveitől j elentkező , következetesség am ellyel szem beszáll az idegen elnyom ás­ sal. M ár egyetem i tanulm ányai idején a nem zeti függetlenség vágya, a zsarnok­ gyűlölet tölti el. Egyik professzorát pél­ dául így búcsú ztatja az egyetem i évzáró ünnepélyen: -S zám odra hazánk parlag földjében nem te rem n ek b abérok . . . De neked azért ju ta lm a d m egjövend . . ., ha te stv é re k k é lesznek nem zetek . . . ha tö r­ vény fog ülni a tró n o n . . ., h a néhányan nem ítélik el azokat, k ik e t a hon á rta tla ­ n o k n ak vall.«. Az utolsó szavak félreérth etetlen ü l Kossuth és Lovassy bebörtön­ zésre céloznak. D e M adách korai drám ái­ n ak alapm otívum át is ez a liberalizm us­ nál lényegében radikálisabb dem okratiz­ m us a d ja meg. Elég a C sak tré fa c. szín­ m ű re u ta lu n k m elynek hőse, Z ordy köztársasági összeesküvést szervez, K ossuth V édegyletének h íve az arisztokrácia züllö ttsége, a nem zeti reform m ozgalom m eg­ alkuvó gyöngeségé, az ok talan felekezeti torzsalkodások forradalm i fű töttségű b írá­ la tra rag ad tatják . F ejlődésének logikus következm énye, hogy M adáchot a szabadságharc hívei kö­ zö tt ta lálju k . Hogy a h arcb an való tényle­ ges részvételét csak betegsége akadályozta meg, épp S ő tér indokolja meggyőző rész­ letességgel e m líte tt tanulm ányában. A vi­ lágosi katasztró fa nem csak hazafias érzü­ le tét sebzi- meg, de szem élyes tragédiák sorozatát zú d ítja a költőre. R ém drám ába illő sű rítéssel zajlan ak az esem ények: el­ veszti öccsét, h ú g á t sógorát, s a tízhóna­ pos rabság, am elyet K ossuth titk árán a k rejteg etése m ia tt szenvedett el s am elyet szájhagyom ány szerint m ég a porkolábok tettleges bántalm azásai is keserítettek, be­ szédes bizonyíték arra, hogy M adách nem v o lt az esem ények sem leges szem lélője. D e m indennél meggyőzőbb bizonyíték: költészete. B ár ism eretes családi tragé­ d iá ja le sú jtja b ár m agánéletében nem ta ­ lál m egoldást, a nem zet so rsára bizalom ­ m al tekint. A sírv ers m ű faját egy bukott nem zet szenvedéseinek vádló han g u latú m egszólaltatására haszn álja fel (Pál öcsém sírjá n ál Az aradi sírra, Petőfi sírjára, Egy m á rty r sírjá ra c. versek). E zeknek a k öltem ényeknek az alap h a n g u lata nem elégikus, nyom át sem ta lá lju k b en n ü k a b elenyugvásnak Sőt, egyes v erse k b en m in t például a »Nem féltelek h azám !« cím űben, a nem zeti újjászületésébe v e te tt h ité t is kifejezi a költő, és lá tja azt is, hogy ez az újjászületés csak h arc árán érh e tő el: »A lánc h elyét csak szent v é r m ossa le . . .« Az ilyen v ersek igazolják S ő tér m egálla­ p ításán ak h elyességét am ely szerint a B ach-korszak idején »M adách m a g ata rtása a passzív ellenállás középnem ességének egyik legtisztább típ u sá t testesíti m eg«. D e M adách politikai bátorsága és tisztánlátása m ég inkább kiviláglik, h a figyelem be vesszük, hogy az októberi diplom át követő időszakban m ilyen gyorsan és m ilyen h a t­ h atósan »aktivizálódik« n ála ez a passzív rezisztencia. 1861-ben ő az újjáéled ő m e­ gyei politikai élet legradikálisabb szerep­ lője. A 48-as tö rvények teljes épségben ta rtá sa m ellett száll sík ra. A z 1861. m ár­ cius 12-i m egyegyűlésen erélyes h angú ja ­ v aslato t terjeszt elő az egyezkedők ellen, h azaáru ló n ak bélyegzi m indazokat, a k ik az országgyűlés h atásk ö rét általában az adó és k ato n aállítás kérdéseiben különö­ sen csorbítani ak arják . U gyanazon a n a ­ pon a d ja ki képviselői p ro g ram ját »P oliti­ kai hitvallom ás« címen. R öp iratáb an a fran cia forradalom h árm as jelszavát a l­ kalm azza a m ag y ar esem ényekre, K os­ su th ra hivatkozik a szabadságeszm ék m ellett tesz h itet: »V an n ak általános el­ vek — írja —, m elyeket ren d íth ete tle n alapokul bevallani lehet, sőt k ell; m elye­ ket még hasznossági tekintetből is fel­ adni tilos; m ely ek ért m eghalni nem csak egyesnek kötelessége, de m elynek eláru lá­ sával n em zetnek is életet váltani h alál h ely ett gyalázat, m e rt a ja v a k között nem legfőbb az é let.« M eggyőződése m ellett az országgyűlésen is k ita rt, hiába k örnyékezik a felirati p árt h ivei, elveit nem ad ja fel. F o rrad alm i bizalm atlansággal jelen ti ki a bécsi kor­ m ányról: »nem jó b aráto k k al v an dol­ gunk.« A forradalom u tán eltelt k o rszak o t tizen k ét évnyi »rothadás«-n ak nevezi. 1861. m áju s 28-án elm ondott beszédében, am elynek oly nagy sikere volt, hogy a la ­ pok arck ép ét is közlik, a következőkép­ pen fo glalja össze álláspontját: »Egyez­ kedni an n y it tesz, m int követelésből is en ­ gedni akarni, a mi követeléseink pedig éppen úgy nem leh etn ek engedés tárgyai m in t a lenni, vagy nem lenni m in t az élet és halál.« Ez a m inden egyezkedési hajlandóságot elítélő hűség 48 szelleméhez, av a tja a Civilizátort irodalm unk legnagyobb alk o ­ tásain ak sorába. — A d ara b központjában a nem zetiségi k érdés áll. A jelképes c s e ­ lekm énnyel azt leplezi le M adách, hogyan uszítja egym ás ellen az osztrák gy arm ato ­ sító önkény a D una-m edencében élő n é­ peket sa já t zsarn o k u ralm án ak fe n n ta rtá sa érdekében. A m agyarságot képviselő Istv án gazda családias egyetértésben él cselédeivel: a nem zetiségekkel. N yugalm ukat azonban m egzav arja Stroom , az osztrák abszolu­ tizm us m egtestesítője. Tolnai Vilmos fi­ gyelm eztetett rá először, hogy a civilizá26 �to rn a k m á r a neve is p arodisztikus jel­ legű, a h írh e d t B ach S ándor rendőrm i­ n iszterre u ta l lévén a Bach szó jelentése p atak , a S troom -é pedig folyam . M adách világosan érzékelteti sz atírá já­ b an a gyarm ati elnyom ás és a kozm opoli­ tizm us összefonódását. A civilizátor ciniku­ san h irdeti: »szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom «, m ajd m á sü tt hiv atását igy foglal­ ja össze: »K eresztény m űvelődés tudom á­ nyom , kozm opolitizm us a m esterségem .« A nem zeti egyenjogúság eszm éjével láz ítja fel a nem zetisegeket István gazda ellen, de a szép szavak m ögött aljas cé­ lok lappanganak. Stroom el-elszólja m a­ gát: »H a én intézném a ház dolgait egyen­ jogúság len n e m in d e n ü tt ha m eztéláb is k én e já rn ia.« Az elnyom ó hatalo m n ak fontos érdeke, hogy alattvalói m inél Szűkebb látókörrel rendelkezzenek, ne lássák a nagy össze­ függéseket. Ezt a falanszteri em ber-nyom orítást, az em bert ön tu d atlan csavarrá silányító specializálódás célzatát fejezik ki a civilizátor szavai: »Aki csizm át varr, az csiriz legyen utolsó íze ig, mi gondja m ás­ r a . . . C sak egy van, m it m indennek tu d n i kell, adót fizetni engedelm esen.« M adách szem léletesen m u ta tja be, h ogy a g yarm ati kizsákm ányolás pőrére vetkőzidegen hivataln o k -sereg élősdi m ohó­ ság át a sv ábbogarak kara, am ely a c iv iliz áto rt kísérve m in d e n t belep, m in ­ d e n t felfal. A költő m aró szatíráv al leplezi le hogyan v annak a civilizáció vív­ m ányai az elnyom ás, a kizsákm ányolás eszközeivé a gyarm atosítók kezében. S troom cinikus egykedvűséggel kínálgatja népnyúzó gépezeteit: »Mi célra a fehér búzakenyér, m inden haszontalan dobjátok el szem étre a kukorica c su ta k já t? Én gé­ p et hoztam azt m egőrleni, jól la k ta k véle, s a búzát adóba adjátok. Lám mi nagy­ szerű eszközlés?« — A civilizátor ideoló­ giája az em b er m egvetésén alapul, m in­ den ténykedését a telh etetlen harácsolás irán y ítja. »Előbb való a b irto k m int az em b er« — v a llja arcátlanul. Az agyon­ bonyolított hivatali eljárásoknak is egyet­ le n célja: a népnyúzás; a pörök vitelénél csak egy a fontos: sértett, sértő egyaránt m inél többet fizessen. Stroom a legegy­ szerű b b ügyet is tengerikígyóvá igyekszik n y ú jta n i: »A ddig nincs vége, m íg nem ak aro m « — vágja a szerencsétlen áldoza­ tok szemébe. A bürokratizm us tú lk ap ásait m ég a svábbogarak k a ra is sokalja. k ét­ ségbeesetten kérleli a szereplőket: ne kezd­ jen ek el polgári port. m ert ez szétfeszí­ te n é a klasszikus d rám a k ereteit a végte­ len pörösködés nem férn e meg a hely és idő egységének m űfaji szabályaival. S troom m ég a lélekzetvételről is jegyző­ 27 könyveket, k im u tatáso k at készít; az a k ta az istene csak azt ism eri el valóságnak, am iről p a p ír van. Istv án gazdának p éld áu l oltási bizonyítványt ad. M ikor Istv án til­ takozik: m eg nincs beoltva, letorkolja: »Mit se tesz, csak a ru b rik a jól legyen betöltve.« A nem zetiségek lassan-lassan látják, hogy törököt fogtak hogy tú ljá rta k az. eszükön. »E ben gubát cseréltü n k « — só­ h a jt fel M itrule, a rom án nem zetiség kép­ viselője, a tó t Ja n ó is m éltatlan k o d v a m orm og: »Ügy látszik a paradicsom kezlődik m ezítelen fogunk m arad n i benne!« De M adách nem csak a B ach-korszak siserah ad át tám ad ja, ném i u talás fo rm á já ­ b an m e g találh atju k a szatíráb an a nem esi passzív rezisztencia b írá la tá t is. István gazda szinte a lustaságig egykedvű, bele­ törődik az esem ényekbe; ahelyett, hogy harcoln a Stroom ellen, k ité r előle, kuc­ kóba vonul: »Nincs oly vitéz tö b b m in t a hős m agyar, h a egy kicsit későcskén éb­ red is.« N incs szánd ék u n k b an A civ ilizáto r m on­ daniv aló ját eszm ényíteni. N em azonosít­ h a tju k m ag u n k at M adách p atriarch ális, idilli szem léletével a nem zetiségi k érdés­ ben. M adách a gazda és a csel éd viszonyt a m agyarság és a nem zetiségek k ö z ö tt m inden m egütközés n élk ü l term észetesnek, egészségesnek, fen n ta rth ató n a k é s fe n n ta r­ ta n d ó n ak ítélte. A nem zetiségek ügyében szerkesztett, de m ár el nem m ondott o r­ szággyűlési beszédében is az átlag nem es­ ség álláspontját képviselte. B ár elism eri a nem zetiségek bizonyos k u ltu rá lis igényeit, jogait a n yelvhasználat terén , b á r az erő­ szakos. soviniszta m ag y aro sítást elítéli (m egválasztása u tá n külön szól tó t a jk ú válaztóihoz is) a politikai vezetésre csak a m agyarságot ta rtja érdem esnek. Az a nem zetiségi összefogás teh át, am elyet ko­ m édiájában képvisel igen ingatag lábakon áll; inkább csak vágyálom, m in t re á lisa n m egalapozott politikai célkitűzés. Azzal azonban, hogy mégis csak p ropagálta ezt az összefogást, s olyan időszakban, a m ik o r e rre kom olyan csak K ossuth gondolt, nagy politikusaink sorába lé p e tt elő. A zzal, hogy leleplezte a bécsi u d v a r m esterk ed é­ se it a nem zetiségi ellen tétek et szító a lja s politikáját, igaz hazafiságról, éleslátásról te tt ta n ubizonyságot. L egnagyobb érd em e azonban abban áll, hogy ügyesen szerkesz­ te tt, nyelvileg is friss sz atírá ja h a rc ra hívó jel a nem zetiségek harci egységét propagálja az osztrák abszolútízm us ellen — egy olyan korszakban, am ik o r a nem es­ ség zöme m á r b elefásult a ném a ellen­ állásba, kapva k ap az u d v ar békejobbján, elkábítv a a szirénhangoktól, kiegyezésem töri a fejét. �G O ND J A I N K B Ó L GAJZÁGÓ ALADÁR Az állattenyésztés kérdései a salgótarjáni járásban Egy szám ba az egész m egye állattenyész­ tését átfogó dolgozat nem sű ríth e tő bele, ezért csak a m egye legfontosabb járásáról szól a tanulm ány. I tt v an a m egyében a légtöbb ipari m unkás, nem érdektelen te ­ h á t en n ek a te rü letn e k m ezőgazdasági el­ látottságát megvizsgálni és különös súllyal a helyi term elés szerepét kidom borítani. A járás h ús és állati te rm ék ellátásának m eg­ ítéléséhez részletesen m eg kell vizsgálni, hogy m ilyen színvonalú és összetételű a járás állattenyésztése. Kiem eli az SZK P X X . kongresszusa is az állattenyésztés fel­ lendítésének fontosságát a népgazdaság­ b an és az egyes körzetek sajátosságainak figyelem bevételét. M ielőtt a járás állattenyésztési k érd é­ seit és jellem zőit vizsgálnók, hasonlítsuk össze az 1935-ös esztendő állatállom ányát az első ötéves te rv ü n k utolsó esztendejé­ vel. Az összehasonlítás során a szarvasm a rh a - és sertésállom ány számbeli gy ara­ podását, a ló- és juhállom ány számbeli csökkentését tapasztaljuk. S zarv asm arha Ló S ertés Ju h 1935. 8 444 db 4 138 db 21 952 db 22 054 db 1935-höz viszonyítva nem csak az összállom ány szám ában, h an em összetételé­ ben és az állom ány m inőségében is lénye­ ges eltolódások tap asztalh ató k . Lényeges változás az an y aállato k szám á­ n a k csökkenése am ely a m ásodik világ­ háború a la tt indult meg. M egállapítható, hogy a szarvasm arhaállom ány te ré n a te ­ henek ará n y a 1954-ben kedvezőtlenebb volt, m in t 1935-ben. Amíg a teh en ek a rá ­ nya az összes szarvasm arhához viszonyítva 52 százalék v o lt addig 1954-ben csak 42,7 százalék volt. A sertésállom ány összeté­ tele azonos az 1935-össel, azaz a kocák arán y a m a ra d t 10 8 százalék. C supán a lótenyésztés összetétele v á lt kedvezőbbé, m e rt 1935-ben a k an cák ará n y a a lóállo­ m ányhoz viszonyítva 38 2 százalék volt, am i 1954-ben 39,6 százalékra em elkedett. A z any aállato k a rá n y a 1954-ben n em üti m eg a m egkívánt helyes a r á n y t ugyanis a teh en ek ará n y a az összes szarv asm arh aállom ányhoz viszonyítva 7,3 százalékkal, a kan cák ará n y a a lóállom ányhoz viszo­ n yítva 10 4 százalékkal, a kocák ará n y a a sertésállom ányhoz viszonyítva 2 3 száza­ lékkal alacsonyabb, m in t a tenyésztésre kedvező arány. Egyedül a juhállom ánynál kedvező a kép, ahol az any ák ará n y a 6 százalékkal m agasabb a m egkívántnál. Az állatállom ány m inőségében is m eg­ m utatk o zik a rom lás, m égpedig a lovak állóképességénél, a sertések gyenge ta k a r­ m ányérték esítésén él és ellenállóképessé­ génél, a szarvasm arhák tejhozam a te rü le ­ té n a ju h o k testsúlyánál, a gyapjú m inő­ ségénél és m ennyiségénél, v alam in t a b a­ rom fiak tojásterm elésénél és csökkenő ellenállóképességénél. E rövid tö rtén eti áttek in tés és összeha­ sonlítás u tán vizsgáljuk meg a járás szá­ m osállatsűrűségét 1954. október 1-i állapot szerint (1 szám osállat = 500 kg). A járás szám osállatsűrűsége a négy fő­ álla tra (szarvasm arha, ló, sertés és juh) 100 kh. e lta rtó te rü le tre (szántó, r é t és le­ gelő) szám ítva 20 9. Ez a sűrűség az orszá­ gos átlag a la tt van. Az ország összes szán­ tó-, ré t- és legelőterületének 0 57 száza­ léka v a n a já rá sb a n és e te rü le tre ju t az ország szám o sállatállo m án y án ak 0,47 szá­ zaléka. A három m u tató ism eretében m eg­ állapítható, hogy a m edence a közepesnél 1954.X. 1. 9 996 db 3 296 db 23 326 db 20 864 db A szarv asm arh a- és sertésállom ány nö­ vekedése azonban nem volt egyenletes, n em a 20 év a la tt elérhető fejlődést tü k ­ rö zi. A fejlődés m inim ális. A m ásodik vi­ lágháború a háborús pusztítások az okai nagyrészben enn ek a lassú fejlődésnek. A já rá s állatállom ánya a m ásodik világhá­ ború következtében érzékeny veszteséget szenvedett. A lóállom ány felére, a szarvasm a rh á k száma 60 százalékra, a sertésállo­ m ány 40 százalékra és a juhok szám a 30 százalékra csökkent. N em volt kielégítő ü tem ű a fejlődés a m ásodik világháború u tá n sem. A salg ó tarján i já rá sb a n is elm a­ ra d t a m ezőgazdadság az ip a r fejlődésétől. G átolták az előrehaladást egyes helytelen gazdaságpolitikai intézkedések továbbá az. hogy a szocialista szektor m ég nem tu d ja kihasználni teljesen a nagyüzem ad ta lehetőségeket. Ezek azok az okok, am elyekben keresn ü n k kell állattenyész­ té sü n k kedvezőtlen alakulását. 28 �gyengébb állattenyésztő te rü let. V annak o lyan községei ahol 100 kh. e lta rtó te rü ­ le tre csak 10—15 szám osállat ju t (Etes, Z agyvapálfalva és M átraverebély), am i igen alacsony arány. V annak azonban olyan te rü lete k ahol az arán y az országos 29 átlag fele tt áll. A járás DNy-i terü letén K ish arty án M árkháza és Szup a ta k közsé­ gek kivételével 20—25 szám osállat ju t 100 kh. eltartó te rü letre. K ish arty án b an 29,6, M árkházán 33 2 és Szu p atak o n 58,6. Az utóbbi k ét község erősen m ezőgazdasági �jellegű. H a so n ló kedvező gócot ta lálu n k a m edence DK-i terü letén . D orogházán és M átram indszenten, ahol 37 6, illetve 32 2 a szám osállatm utató. D orogháza ipari jellegű község, am ely m agas szám osállatm utató­ j á t a község te rü leté n lévő kisterenyei ál­ lami gazdaság sertéshizlaldájának köszön­ heti. K iem elhető még a járás É-i részén Szilaspogony, valam int D -en M aconka is, ah o l a sűrűség 26,8, ill. 26,9. A fél nem sorolt községekben — K arancsberény, Zabar. B árna, Vizslás, N em ti és S alg ó tarján kiv ételével — a szám osállatsűrűség 15,1— 20-ig, a kivételként e m líte tt helyeken 20 1—25 a sűrűség. A 15,1—20 te rjed ő sű­ rűséget a járás községeinek egyharm adá­ b an ta lá lh a tju k meg. (A já rá s szám osállat­ sűrűségének heterogén eloszlását m u ta tja a 100 kh. e lta rtó te rü le tre vonatkozó té r ­ kép.) A já rá s a m u ltb a n sem volt közepesnél jobb állattenyésztő te rü let. Az 1935-ös statisztikai felm érések szerint a járás szá­ m osállatállom ánya 13 835,9. 1954. okt. 1-i állapot szerint 14 402,2 te h á t m ost nagyobb szám osállatm ennyiséget kell elta rta n ia az ipari létesítm ények, házépítések foly tán összébbzsugorodott eltartó terü letn ek . A járás szám osállatának 55,3 százaléka szarvasm arh a, 18,3 százaléka ló, 16,1 szá­ zaléka sertés és 10,3 százaléka juh. Ezek az arányszám ok az országos átlagtól eltér­ nek. A legnagyobb eltérés a szarv asm arh aés juhállom ány te ré n tap asztalh ató . A já­ rás dom ináló állatának, a szarv asm arh án ak a szám osállalm ennyiségben való részese­ dése kisebb, m int országos viszonylatban, a juhállom ány részesedése viszont m aga­ sabb az országos aránynál. A szocialista szek to r a salgótarjáni já­ rásb an m ég n em bontakozott ki kellően. Ezt igazolják az alábbi táblázatok is am e­ lyek b em u tatják az összes szám osállatállom ány és az egyes állatfa jtá k megosz­ lását a különböző gazdasági szektorok kö­ zött. 1. AZ ÖSSZES SZÁMOSÁLLAT MEGOSZLÁSA: Állam i gazdaság birtokában T erm előszövetkezetek birtokában Egyéb szoc. szektor birtokában Egyéni gazdaságok birtokában 12,4 % 5— „ 66 . 76,— . 100—% 2. AZ EGYES ÁLLATFAJTÁK MEGOSZLÁSA SZEKTOROK SZERINT: ÁG TSZ Egyéb szoc. szekt. Egyéni gazdaságok S z arv a sm arh a: 9.1% 3,5% 1.2% 86 2% Az egyéni gazdaságok az állam i gazda­ sá g o k és a tsz-ek állat állom ányában a ve­ zető helyet a sz arv asm arh a foglalja el. Az utóbbi k ét szektornál azonban a szarvasm a rh á k részesedése a szám osállatállom ány­ b a n nem kedvező. Az alábbi té rk é p grafi­ k o n ja am ely szem lélteti a m edence szám osállatállom ányát az 1935. és 1954-es években, tükrözi a helytelen arányt. U gyanis, am íg a z egyéniek kezén lévő szám osállatállom ány 62 9 százaléka a szarv asm arha, addig az állam i gazdaságok­ n ál ez a m utató 40 4 százalék és a tsz-ekn él 33,5 százalék. M indkettő igen alacsony a rá n y . Feltűnő, hogy a járásban, a ju h k iv éte­ lével, az összes á lla tfa jtá t a z egyénileg dolgozó gazdaságok ta rtjá k döntően kéz­ ben. Ez a m egállapítás nem csak a szarvasm a rh ára, lóra és se rté sre vonatkozik h a­ n em a szárnyasokra és a m éhállom ányra is. E nnek a m agyarázatát részben abban az em líte tt okban kell k eresn ü n k hogy a szocialista szektor a járásb an még nem tu d ja eléggé kihasználni a nagyüzem elő­ nyeit, valam int abban, hogy a term előszö­ v etk e z e te k aránylag kis fö ld te rü lette l re n ­ delkeznek és a takarm ánybázisuk szegé­ nyes. A m edence 16 term előszövefkezeté- Ló: 7,7% 4 3% 18 4% 69,6% S ertés: 22 —% 56 % 46 % 67,8 % Ju h : 22 —% 16,—% 16,5 % 45,5 % ből csak a ceredi »Búzakalász«. v alrn i n t a lucfalvi »Petőfi« term előszövetkezetek intenzív állattenyésztők. A kisterenyei zabari és karancskeszi állam i gazdaság ál­ lattenyésztő profilú ugyan, de m eg alak u ­ lásuk óta az állatállo m án y szám beli növe­ kedése nem ta rto tt lépést föld te rü le tü k nagyságával, am inek fő oka a jelent ős elh u llási százalék. Az 1954. okt. 1-i állapotot tekintve, m eg­ állapítható hogy az állam i gazdaságokban és a term előszövetkezetekben a sertés, fő­ k én t azonban a ju h te rje d t el a szarvasm a rh a rovására. Pl. a járás 16 term előszö­ vetkezetében m indössze 304 szarv asm arh a volt, s ezzel szem ben 1324 a sertés és 3358 a juhok szám a. E nnek okát ab b an kell ke­ resn ü n k , hogy a sertésn ek jó á ra v an , gyorsabban le h e t hasznosítani, m in t a szarvasm arhát. Az állam i gazdaságok és term előszövetkezetek v alam int az Egri G yapjúterm elő V állalat kőkútpusztai te ­ lepe (K ishartyán) nagyszám ú ju h tenyész­ tésével foglalkoznak. A juhállom ány vi­ szonylag m agas száma kedvező, m e rt a já ­ rás gyenge legelőit sok helyen csak a ju h tu d ja hasznosítani. Az állatállom ány az egyénileg dolgozó gazdaságokban sem a m egkívánható mó30 �don oszlik meg. Az egyéni gazdaságokban a juhten yésztés szorult h áttérb e a legelő­ hiány m iatt, viszont jelentős a szarvasm a rh a - és sertéstenyésztés. A járás ipari m unkásai és kétlaki dol­ gozói nagy szám ban ta rta n a k se rtést és kecskét. A sertésállom ány felfrissítésére és hizlalási célra ősz táján vagontételekben érk ezik a járásba az A lföldön m egvásárolt sertés. A kecskeállom ány a m ásodik világ­ h áb o rú óta jelentősen m egnövekedett, s b á r pontos statisztikai ad atain k nincse­ n e k n em tévedünk, h a szám ukat 8—9000r e becsüljük. takarm á nyellátás Az 1952—53-as és 1953—54-es gazdasági években a szocialista és a m agánszektor­ n á l a te rm elt sz ála sta k arm án y m en n y i­ sége kielégítő volt. K ivételként csak a kőkútp u sztai gyapjúterm elő vállalato t kell m egem líteni am ely csak 30—40 százalék­ b an tu d ta m egterm elni szálastakarm ány­ szükségletét. Az 1951—52-es gazdasági év­ b en a járás szálastakarm ányszükséglete n e m volt biztosítva. E hiányosságot azzal szám olták fel. hogy az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok és tsz-ek szántóterüle­ té n a 10 százalékot kitevő pillangósok v e­ té ste rü le té t 15 százalékra em elték. A term előszövetkezetek szálastakarm ányszükság letének 40 százalékát a rét, 60 szá­ za lé k át a szántóföld adja. Az egyéni gaz­ daságoknál az arán y általában 50—50 szá­ zalék. A z állam i gazdaságoknál a szálas­ ta k arm án y bázisa a szántóföld. Abból a szem pontból, hogy a ta k a r­ m ányszükségletet a rét, vagy a szántóföld b izto sítja-e nagyobb m érték b en az egyéni­ leg dolgozó parasztgazdaságok állatállo m á­ ny a szám ára, a já rá st három egységre o szth atju k: 1. N ádújfalu és környéke, ahol a ré t 60 százalékban szántó 40 százalék­ ban. 2. K arancs-völgye és C ered környé­ k e a ré t 50 százalékban, szántó 50 száza­ lékban. 3. K isbárkány és környéke, ahol a ré t 40 százalékban, szántó 60 százalék­ b an biztosítja a takarm ányszükségletet. Ezzel szem ben az Ipoly m en tén lévő köz­ ségekben a szécsényi já rá sb a n a szálas­ ta k arm án y bázis a rét. A salgótarjáni j á ­ rásb an kevesebb viszont a rét. m int az Ipoly m entén m e rt a rétek je lentős részét szántónak tö rté k fel. Előfordult ugyan, hogy pl. a karancskeszi állam i gazdaság­ b an nem volt elegendő a szálastakarm ány m ennyisége, de a hiányzó m ennyiséget a já rá s te rü letérő l tu d ta pótolni. A réte k és legelők egészségesek ugyan nem m ájm ételyesek, de m inőségük általában nem ki­ elégítő, — »soványak«. Sok ré t teljesen el v an savanyodva és csak III. osztályú szé­ n á t terem . H a az állattenyésztés terén m i­ nőségi u g rást a k a r elérni a járás, ak k o r a ré te k e t és legelőket m egfelelően kell g on­ dozza és m eg kell tegye az óvóintézkedéseket hogy a patakok a réte k et le gelők et és a szántóföldeket sehol se öntsék el. T öbb p atak m edre elhanyagolt, nincs sza­ 31 bályozva és jelentős k áro k at okoznak k i­ áradásukkal. Ily en pl. a D obroda-patak, am ely K aran csalja, B ocsárlapujtő, K arancsberén y és K arancskeszi községek h a ­ tá rá b a n tesz k árt. E p a ta k pl. 1954-ben a karancskeszi állam i gazdaság te rü leté n 13 vagon ta k arm án y rép át te tt tö n k re és 200 q ta k arm án y m inőségét ro n to tta le. H a­ sonló k áro k at okozott a T ar n a-p a tak is Cered, Z ab ar és Szilaspogony h atáráb an . N em céltalan azt sem m egem líteni hogy a zagyvarónai réte k et és legelőket m in t­ egy 100 kh. te rü lete n a zagyvarónai e rő ­ m ű pern yéje beszennyezi és ezzel szinte érté k telen n é teszi az ottani etlartó te rü letet. A m íg a já rá s szálastakarm ányszükség­ lete kielégített, addig az ab ra k tak a rm án y ­ b a n jelentős hiány m utatkozik. M indhá­ rom szektorra érvényes e m egállapítás. Pl. a term előszövetkezetek 1952—53. és 1953—54. gazdasági években 10— 10 vagon ab ra k tak a rm án y t v ásáro ltak H ajd ú és Szabolcs megyéből. A z előírt tak arm án y o ­ zási norm át véve alap u l az 1954. október 31— i kim u tatáso k szerin t az ú j term ésig a term előszövetkezeteknél 4700 q volt az ab­ ra k ta k a rm á n y h iánya. E zt a h iá n y t csök­ k en tette a szálastakarm ány felesleg, a b u r­ gonya felhasználása és a m akkoltatás. Ez utóbbival szívesen élnek a já rá s term elő szövetkezetei. A k ét karancskeszi, m á tram indszenti és a lucfalvi, ceredi, bocsárlapujtői, etesi b ár n ai tsz-ben folyik re n d ­ szeres m ak k o ltatás. A fogyasztott m akk kb. 400 q a b ra k ta k a rm á n y n a k felel meg. T ekintélyes m ennyiségben érkezik ab ­ rak ta k arm á n y a szécsényi járásból. Békés, H ajdú és Szabolcs m egyékből. (A salgó­ ta rján i piacon az a b ra k ta k a rm á n y ára m agas, m e rt az ipari m unkások tek in télyes m ennyiségben hizlalnak.) A járásban a leggyengébben elláto tt gazdaság a kőkútpusztai g y ap jú term elő v á lla la t am ely m ég a szálastak arm án y szükségletét sem tu d ja fedezni. E gazdaság elhanyagolt ál­ lapotú ta rtalék fö ld ek et k ap o tt. A szálas­ ta k arm án y hiányzó részét Heves, T ar n aszentm iklós és K isköre vidékéről v ásáro l­ já k fel az a b ra k ta k a rm á n y t pedig köz­ ponti készletből, B udapestről k apja. A bő­ ségesebb tak arm án y alap silózással v aló m egterem tése a járás te rü leté n m ind n a ­ gyobb te re t kezd hódítani. Egyelőre azon­ ban m ég a sílózott ta k arm án y m ennyisége kevés, m ert az egyéniek idegenkednek a ta k arm án y a la p növelésének ettől a m ód­ jától. SZARVASMARHAÄLLOMÄNY Az 1935-ös állatszám lálás szerint a m e­ dencében 8444 db szarv asm arh a volt, eb ­ ből teh én 4367. Temyészirány ek k o r is a m agyar ta rk a volt. E gy-két községben fő­ leg nagybirtokon, ta rto tta k m ag y ar-erd é­ lyi f a jtá t pl. K isterenyén. 1954. o k tó b er 1-i állapot szerint a járás szarvasm arh a állom ánya 9996. ebből tehén 4270 db. A m edence legtöbb községében �em elkedett a szarvasm arhaállom ány, de u g y an ak k o r ro m lo tt több községben a te h e­ nek a rá n y a az összállom ányhoz viszonyítva. F eltű n ő rom lást m u ta t K a ra n cskeszi Bocsárlapujtő, Sám sonháza és K azár. Ez is alátám asztja a céltudatos állattenyésztés h ián y át a járásban. A já rá s tenyésziránya to v áb b ra is a m ag y ar fajta. Az összes gaz­ dasági szektorban e fa jtá t kedvelik a leg­ jobban. A szarvasm arhaállom ány zöm ét az egyéni gazdaságok ta rtjá k kézben. A szoc. szek tor b irto k áb an a z összállom ány 13 8 százaléka van. N ógrád m egyében és így a salgótarjáni já rá sb a n is sz arv asm arh a felm érés folyik ab b ó l a célból, hogy olyan sz arv asm arh a­ állo m án y t alak ítsan ak ki, am ely a lap ja lesz a jobb tulajdonságokkal bíró nógrádi fa jta kitenyésztésének. Téves felfogás, hogy N ógrád m egyeben nógrádi és ipolyvölgyi tá jfá jta van. U gyanis, h a az itteni szarvas­ m arh aállom ányt összehasonlítjuk az ország egyéb m a g y ar-tark a állom ányával, határo ­ zott különbséget nem találunk. A jövő fel­ ad ata, hogy szarvasm arh aállo m án y u n k at a helyi adottságokhoz m é rten egységes típ u ­ súvá alakítsuk, am ely egyesíti m agában a jó küllem et, egészséges és szilárd szerve­ ze te t és a bő hústöm eg szolgáltatása m el­ le tt a jó tejelőképességet. A szarv asm arh a ta rtá s a m ég sok h ely ü tt p rim itív agro tech ­ nikai viszonyokat tükröz az egyéni gazda­ ságokban. A szoc. szektorban m á r m eg­ k ezd ték a tehénállom ány fejlesztését, de m ég m indig elm arad n a k az egyéni parasz­ to k tehénállom ányának százalékos részesegésétől. Az egyéni parasztgazdaságok tu ­ lajdonában lévő szarv asm arh aállom ány 45,2 százaléka, a tsz-ek b irto k áb an lévő állom ány 32,8 százaléka és az állam i gaz­ daságok szarvasm arhaállom ányának csu­ pán 30 1 százaléka tehén. A járás viszony­ la táb a n a te h én a rá n y m u ta tó 42,7, am i a k ív á n alm ak a t nem elégítheti ki. A z elkö­ vetkező időszakban a járás állattenyész­ tése elő tt az az egyik fő feladat, hogy a te h en ek a rá n y át az összes sz arv asm arh a­ állom ányhoz viszonyítva emeljék; ugyanis a legtöbb községben a tehenek ará n y a az összes állom ányhoz viszonyítva m élyen 50 százalék a la tt van. 50—60 százalék közti a rá n y t csak 9, 60 százalék fe le ttit csak 3 község tu d felm utatni: K arancsalja, Kish a rty á n és M aconka. 50 százalék feletti tehénállom ánnyal rendelkező községek a n agy ipari gócok közelében helyezkednek el. S algótarjánhoz közel, Som oskőújfalu, K aran csalja, Etes, K ishartyán, K azár, Vizslás, de még ide leh et szám ítani K aran c sb erén y t is. K isterenyéhez és N agybátonyhoz közel v an n a k : M aconka, Szup a­ ta k és M átraverebély. Ezek a községek S alg ótarjánban, N agybátonyban és K isteren y é n könnyen tu d já k a te jü k e t értéke­ síteni. A járás teheneinek tejhozam a alacsony, am íg országosan a m ag y ar ta rk a fa jta 3000—4000 literes tejhozam ra is képes, addig a m edence tehénállom ánya még meg sem közelíti ezt a m ennyiséget. A járás gazdasága, te k in te tte l a je le n ­ tős te j- és tejterm ék fo g y asztásra és a rra , hogy a b eg y ű jtö tt te je t hosszú és k ö rü l­ m ényes u tak o n szállítják a szécsényi és a pásztói tejfeldolgozókba, m egkíván egy tejfeldolgozó létesítését. H elyes vo ln a S al­ g ó ta rján b an létesíteni a tejfeldolgozó üze­ m e t, m e rt a já rá s legnagyobb fogyasztója. A járás te rü le té n a teh en ek et a szoc. szektor n em igázza. Az egyéni gazdaságok­ b an még elv étv e több községben igavo­ násra m ég m indig felhasználják a teh én állom ányt (Somoskő, Lucfalv a , N agybárkány, Sám sonháza és K isbárkány), ahol ez régi szokás. LÓÁLLOMÁNY 1935-höz viszonyítva a lóállom ányban lényeges ap ad ás tap asztalh ató . Az 1935ben 4138 db-ot kitevő állom ány 1954. okt. 1-re 3296-ra csökkent. Az állom ány csök­ kenésével szem ben a k an c ák a rá n y a az összállom ányhoz viszonyítva egészen m ini­ m ális m é rték b en jav u lt. 1935-ben 1584 k an ca volt (38 2 százalék), 1954. okt. 1-i állapot szerint 1305 a kancaállom ány (39,6 százalék). Az állom ány csökkenésének o k át n em leh et kizárólag a m ezőgazdaság gépesíté­ sében k eresn ü n k , különösen a salgótarjáni járásb an nem , ahol a dom borzati viszo­ nyok am úgy sem teszik lehetővé a m ezőgazdasági m u n k ák n ag y arán y ú gépesítését. A lóállom ány csökkenésénél elsősorban a háborús pusztítások és gazdaságpolit.kai intézkedések játsz o ttak közre. A z állom ány m egoszlása a járásb an egyenletesnek m ondható. C supán Salgó­ ta rjá n b a n ta lá lu n k nagyobb sűrűséget, m e rt több szocialista v állalat is ren d elk e­ zik lóállom ánnyal. A term előszövetkezetek b irto k áb an fel­ tűnően kevés ló van, a já rá s lóállom ányá­ n ak csupán 4,3 százaléka. A tsz-ek ugyanis nem foglalkoznak lótenyésztéssel és a m e­ zőgazdasági m u n k ák nagyobbfokú gépesí­ tése felm enti őket a nagyobb lóállom ány ta rtá sa alól. Az állam i gazdaságok, a n a­ gyobbfokú gépesítés ellen ére is, szépszám ú lóállom ánnyal rendelkeznek, m e rt m ind­ három gazdaságban folyik lótenyésztés. A jelek szerint a zabari állam i gazdaság lótenyésztése fog elsőnek felfejlődni a já rá s­ ban. A lótenyésztés iránya a m ú ltb an is a li­ picai volt, d e szép szám ban ta rto tta k — főként a nagybirtokosok — m uraközi igáslovakat. A jelenlegi állom ány eléggé kevert, m e rt az egyénileg gazdálkodó p a­ rasztoknál és ló tartó k n ál az állom ány je­ lentős részét m eleg félvérek alk o tjá k de nagy szám ban ta lálu n k tisztav érű lipicait és nóniuszt. A különböző földrajzi tan k ö n y v ek Nógrád m egyét nóniusz-körzetnek állítják be. Ez a m egállapítás a salgótarjáni já rá sra nem vonatkozik, ugyanis itt a tenyészirány a lipicai. Ezt igazolja a gyöngyösi m éntelep 32 �ap a állat kihelyezési terve is, mely a járás négy m egterm ékenyítő állom ására: K arancskeszi, Szilaspogony és S óshartyán term észetes, K isterenye m esterséges állo­ m áso k ra lipicai m éneket helyezett ki a m ú ltb an és helyez ki m ost is. A járás te ­ h á t lipicai körzet, de még m egtalálható a nóniusz, a m ag y ar félv é r stb. k an ca is, ap aállatban azonban csak a lipicai, am ely ed zett és szívós, s a salgótarjáni járás dim bes-dom bos vidékére való. JUHÁLLOMÁNY A járás juhállom ánya az 1935-ös állo­ m ányhoz viszonyítva kb. 5 százalékkal csökkent. A fasiszta h áborúban az állo­ m ány jelentős részét n y u g atra elh ajto tták és a járásb an a juhállom ányt é rte a leg­ nagyobb veszteség. A m ú ltb an fa jta szerint nem volt anyn y ira egységes az állom ány, m int je len ­ leg. Az állattenyésztési te rv a járásb an az am úgy is jól bevált fésűs m erinóit szor­ galm azza. A járás juhállom ányának kb. 80 százaléka m erinói, a többi főként ci­ gája. A ju h tenyésztése mezőgazdasági szem pontból is igen jelentős m e rt a juh jól hasznosítja a gyenge legelőket így pl. K ish artyán, Nemti, Cered. K isbárkány, M árkháza, Sám sonháza h atáráb a n és é rté ­ kes trág y aterm elő. Az egész járás te rü leté n nem folyik ju h ­ tenyésztés. Egyes községekben teljesen hiányzik. Ilyenek: Somoskő Som oskőúj­ falu , Z agyvaróna, Etes, M átraverebély, M aconka. E helyeken a m ú ltb an sem folyt juhtenyésztés. V elük szem ben k ét sűrű gócot találunk: Z ab ar és K ishartyán köz­ ségekben. A juhtenyésztés több h elyütt visszavonult, ugyanakkor több községben előretört. A legnagyobb apadást m u ta tja K isterenye, S algótarján D orogháza, N ád­ ú jfalu és K azár. Ezeken a helyeken a régi nagybirtokokon folyt jelentős ju htenyész­ tés. 1935-höz viszonyítva a sz o cia lis ta szek to rral rendelkező községekben fejlő­ dött fel a juhtenyésztés. (Pl. K ararcskeszi, K ishartyán, Z ab ar és L ucfa lva .) A juhállom ány kb. 50 százalékát az egyénileg dolgozó parasztok. 50 százalékát a szoc. szektor ta rtja kézben. A tsz-ek előszeretettel foglalkoznak ju htenyésztés­ sel, szám osállatállom ánvuk 33 százaléka szarvasm arha. A legtöbb ju h o t a lucfalvi »P etőfi« tsz tenyészti. A juhállom ány 16.5 százaléka az Egri G yapjúterm elő V állalat K őkút-pusztai telepén v an am elynek állo­ m án y a n y á r folyam án m egoszlik Zagyvapálfalv a, Etes és K ish a rty á n te rü letén lévő legelőkön. A járás juhállom ányának 22 5 százalé­ k át az állam i gazdaságoknál találjuk. L eg­ fejlette b b a ju h tenyésztés a zabari állam i gazdaságban, am ely állom ányának 20 szá­ zalékát Cered 80 százalékát Z abar h a tá ­ ráb a n helyezi el. A gazdaság állom ánya 1954. okt 1-i állap o t szerint 2280 db volt. A kisterenyei és K arancskeszi állam i gaz­ daságok kb. ennyit tenyésztenek. M indhá­ 33 rom állam i gazdaságban, v alam in t a tszekben fésűs m erinóit tenyésztik. A ju h te ­ nyésztés célja a gyapjú, am i az állam i gazdaságoknál dom borodik ki a legéleseb­ ben. G yapjúterm elés te ré n kedvező helyen áll a já rá s országos viszonylatban. A nóg­ rádi g y ap jú t általáb an szívesen fogadja az ipar könnyű feldolgozhatósága m iatt. Az Egri G y apjúterm elő V állalat K őkút-pusz­ tai célgazdaságában a gyapjú S alg ó tarjá­ non keresztül ju t a budapesti Fésűsfonó G yárba. K ívánatosabb v o ln a a g y ap jú t S alg ó tarján h ely ett Z agyvapálfalván vagonirozni mivel az áru felesleges u ta t tesz meg Z agyvapálfalvától Salgótarjánig. A zabari állam i gazdaságban n y írt gyapjú k i­ váló m inősége m iatt a budapesti k alapgyá­ ra k dolgozzák fel. A gyapjú m inősége szem pontjából a zabari állam i gazdaság országosan a m ásodik helyen áll az állam i gazdaságok között. 1954-ben a legnagyobb nyírási átlagot az Egri G y ap jú term elő V állalat é rte el a 4,35 kg-os p roduktum m al. A term előszövetke­ zeti átlag 3 1 kg volt. A tsz-ek közül a leg­ nagyobb nyírási átlagot a lucfalvi »P e ­ tőfi« tsz érte el; 4 kg-ot. SERTESÁ LLOMÁNY A já rá s sertésállom ánya az 1935-ös év­ hez viszonyítva több m in t 6 százalékkal em elkedett. A kocák ará n y a a sertésállo­ m ányhoz viszonyítva a járás községeinek k éth arm ad áb an nem éri el a 13 százalé­ kot. Legkedvezőbb a kép N agybátony, K is­ terenye, K ishartyán és Szu p atak közsé­ gekben. ahol a kocák arán y a 20 százalék felett van. N agybátony esetében a k iste­ r eny ei állami gazdaság kedvező szervezetű s e rtésállom ányának h atása jelentkezik. L ucfalván pedig a »P ető fi« tsz intenzív sertéstenyésztése ja v ítja a tenyészkocák m u ta tój át. Az egyéni gazdaságokban járási viszonylatban kedvezőtlen a kép m e rt a kocák arán y a alig éri el a 11 százalékot. K evés a koca, sok a hízó. H iányzik a cél­ tu d ato s továbbtenyésztés. A tsz-ekben 28 százalék a kocaaránym utató, az állam i gazdaságokban pedig nem h a la d ja m eg az egyéniek k o caarányát. Az utóbbi szek to r­ ban is sok a hízó. N em m o n d h a tju k ezt el a tsz-re is. Pl. az 1954. okt. állapot szerint a járás tsz-eiben feltűnően kevés volt a hízó. A ceredi »K elet Fénye« tsz, am ely sorrendben a 3. a sertéstenyésztésben nem hizlalt egy d arab o t sem. E nnek okát az abrak tak arm án y h ián y o n kell k eres­ nünk. A tsz-ek inkább szaporítással fog­ lalkoznak eladásra. A se rtésállom ány egyenletesen oszlik m eg a járás te rü tetén. C supán Dorogházán és Szup a ta k községben ta lálu n k fel­ tű n ő sűrűséget. A se rtésállom ány 67 százalékát az egyé­ niek ta rtjá k kézben. Az összállom ányból 22 százalékban részesedik a kisterenyei és a K arancskeszi állam i gazdaság. A tsz-ek és állam i gazdasagok szám osállat­ �állom ányában nagyobb százalékot foglal el a sertés, m int az egyénileg dolgozó pa­ rasztok és se rté sta rtó k állom ányában. A já rá sb an általában a m angalica fa jtá t tenyésztik, m e rt ez felel meg leginkább a te rü le t k lím a- és röghatásának. Egyedül a lucfalvi »P etőfi« tsz-ben fo ly ta ttak k í­ sé rle te t a k o m v al és berkshiri kereszte­ zéssel. A já rá s te rü le té n a dorogházi hiz­ laló telepen kívül S alg ó tarján b an a D ugdelpusztán, a vágóhíd tu lajd o n áb an v an hiz­ lalda, m elyben 1954. okt. 1-én 450 hízó volt elhelyezve. A gyárak közül a salgó­ ta rjá n i üveg gyár hizlal. Folyik m ég hiz­ lalás a kisterenyei m alom ban és N agybátonyban a salgótarjáni üzemi konyha sza­ m á ra kevés hízó beállításával. kokban halászati lehetőség nincsen. Az egész vidék vízben szegény terü let. Több h ely ü tt foglalkoztak m á r h alastó létesíté­ sének gondolatával, de egyedül a K arancs­ keszi állam i gazdaság gondolata látszik ki­ vitelezhetőnek. A D o broda-patak m entén 50—60 kh. te rü le te n K arancskesziben m eg v a n a lehetősége a m esterséges h a ­ lastó m egépítésének. Röviden á tte k in te ttü k a járás állatte­ nyésztési kérdéseit. Az állatállom ányban lényeges változás 1935-höz viszonyítva nem tö rtén t. U gyanakkor azonban jelentősen em elkedett a járás és S alg ó tarján összla­ kosságának, ezen belül az ipari és bányászdolgozók létszám a. A m egnövekedett lakos­ ság fokozódó igényeit a járás állati te rm é ­ kei nem tu d já k kielégíteni. Sem a te jte r­ m ék, sem a húsnem ű n em fedezi a já rá s közellátását. Az évi 25 200 q élőállat járási közellátási kontingensnek csak 45 százalékát fedezi a já rá s. A v ág ó m arh ah ián y t a pásztói és a szécsényi járásból, a sertésh ián y t pedig az em lített k é t járáso n k ív ü l Szolnok és H e­ ves m egyéből biztosítják. A z állatállo­ m ány szektorális m egoszlásából követke­ zik, h ogy az élőállatállom ány zöm ét (67 százalékát) a szektor szolgáltatja. A járás állattenyésztése elő tt több m eg­ oldandó problém a van, am elynek m egol­ dásával jav u ln i fog az állom ány összeté­ tele, az állom ány m inősége és h ú s- és te jellátás. 1. Növelni kell a szarvasm arhaállom ányon belül 50 százalékra a tehénállom ányt. Ki kell alak ítan i a nógrádi t á jfa jtá t és em elni kell a tejhozam ot, v alam in t a tej zsírszázalékát. 2. A lóállom ányon belül növelni kell a kan cák ará n y át és tovább kell szorgal­ m azni a lipicai fa jta szám szerű és száza­ lékos növekedését. 3. A juhtenyésztés elsőrendű feladata, hogy m egfelelő takarm ányozással és m eg­ felelő fa jta tenyésztésével és az állatállo­ m ány átlagos élősúlyát 45 kg fölé em el­ jük. Gondoskodni kell a juhászok u tán p ó t­ lásáról. Pl. a kellő gondozás hiánya m iatt, valam in t a ta k arm án y hiánya m ia tt 1954 első felében kb. 1000 b árá n y p u sztu lt el a K arancskeszi állam i gazdaságban. Mellőzni kell az A lföldről való behozatalt, m e rt a gyakorlat azt m u ta tta , hogy az o nnan be­ telep ített ju h o k akklim atizációja rossz. Pl. 1953-ban az Egri G y ap jú term elő V állalat Jászladány, K isköre, Jászkisér, E rdőtelek, Esztergom, Szolnok vidékéről b etelep ített S algó tarján b a tö b b száz juhot, am elyek rövid idő m u lva erősen lerom lottak és nagy százalékuk tüdőgyulladásban elpusztultak. 4. Meg kell szüntetni az anyakocák idényjellegű ta rtásá t, am it fő k én t az egyé­ nileg dolgozó p araszto k és sertéstartó k al­ kalm aznak. Á ltaláb an növelni kell a továbbtenyésztés érd ek éb en a kocák számát. 5. Szorgalm azni k ellen e a ju h ten y észtést és baro m fitartást, fő k én t a szocialista szektorban. 6. Az állatok minőségi tartásához tovább EGYÉB Á G AZA TO K: A kecske erősen elterje d t a járásban. K izárólag az egyénieknél, a k étlakiaknál és az ipari feldolgozók u d v ará b an ta lálju k m eg a kevés gondozást igénylő állatot. E rősen e lte rje d t S algótarjánban, Z agyva­ rónán, H om okterenyén. K azáron, M átraszelén és a K arancs-völgy községeiben. A kecskeállom ány növekedése csökkenti a szarv asm arh ák legelő te rü letét, m ásrészről, m ivel a kecskék legeltetése — b á r sza­ b ály talan u l — az erdőben is folyik, k á rt tesz az erdőállom ányban is. A m éhészet szám ára m e g találh a tju k a kedvező feltételeket. A tsz és állam i gazda­ ságok nem élnek a kedvező lehetőséggel, m e rt m in d k ét szektorban hiányzik a m é­ hészet. A m agánszektor sem ta r t kellő szám ú m éhcsaládot, m indössze 2100 m éh­ család van a járás terü letén , ennek oka a szakm ai hozzáértés hiánya. A m últban főként a ta n ító k foglalkoztak m éhészettel. M éhcsaládok szám a terén S algótarján. Z agyvapálfalva, K arancskeszi és Hom okte re n y e vezetnek. A járás akácosait a v án ­ dorm éhészek igyekeznek kihasználni. A kácvirágzs idején D ebresen G yula Mezőberény, K ecskem ét vidékeinek méhészei k eresik fel a salgótarjáni járást. Selyem hernyótenyésztés a járás terü le­ té n em lítésre sem méltó. H iányzanak az alap feltéte lek és így az iparszerű tenyész­ té sre nem leh et gondolni. A járás barom fitenyésztése nem áll kellő szinten. Az állam i gazdaságokban pl. tel­ jesen hiányzik, tsz-ekben is kicsi a kacsaés libaállom ány és ez is a lucfalvi »P e­ tőfi« tsz-re korlátozódik. Az egyénieknél a barom fiállom ány nagyon vegyes. Cél a kenderm agos m agyar fa jta ty ú k elterjesz­ tése. Vízi szárnyasok körében sok a ta rk a liba és kacsa. Ezeket a tenyésztésből ki k ellen e vonni, m e rt csak a feh é r tollat h aszn álják fel. A barom fitenyésztés elh a­ nyagoltsága az újtól való tartózkodásra és hozzá nem é rté sre vezethető vissza. Ez utóbbi következm énye a naposcsibék m a­ gas pusztulási aránya. Pl. 1953-ban a tszekben 10 000 naposcsibéből 6000 pusz­ tu lt el. H altenyésztés: A járásban átfu tó p a ta ­ 34 �kell em elni a ta k arm án y b á zist, s azt olyan szilárd a la p ra kell helyezni, hogy a n o r­ m a szerinti m ennyiségben álljon ren d el­ kezésre. E nnek érdekében a pillangósok v etésterü letét további 5 százalékkal kel­ lene em elni s be kell vezetni zöld futószőnyeget és a silózást az eddiginél n a­ gyobb m é rtékben ki kell terjeszteni. J a ­ vítani kell a réte k és legelők m inőséget, valam in t em elni kell az ab ra k tak a rm án y hozam át és v etésterü letét. B ár a járás nem tarto zik a jó á lla tte ­ nyésztő te rü lete k közé, mégis az itt fel­ n e v e lt b ár kevéssé n em esített állatfa jtá k fejlettek , ellenállóképességük erő s s ez ért az ország bárm ely te rü leté n k önnyen akklim atizálódnak. �FIGYELŐ SZABÓ BÉLA A III. megyei képzőművészeti kiállításról A z elm ú lt év őszén, novem ber 6 és 13 között rendezték m egyénkben im m ár h a r­ m adszor a m egye képzőm űvészeinek kiál­ lítását S algótarjánban. A kiállítás egy év kom oly m unkájáról ta n u skodott. A beérkezett m űvek szám a tö b b m in t száz, ebből válogatta ki a zsűri a legérdem esebbeket. Az idei any ag szám ­ ra és m inőségre nézve is felette áll a ta ­ valyinak. K ár, hogy a fejlődés kevésbé látszik m eg a tém aválasztásban. K evesen m erté k ábrázolni a m át, s h a m eg is próbálták, tö b b n y ire n em sik erü lt úgy m egoldaniok, m in t az egyéb tém ákat. A b eérk ezett m űvek nagyobbik része tájk ép . K étségtelen, hogy a táj a festői él­ m én y ek gazdag lehetőségét n y ú jtja mégis a visszatérő m otívum ok látttán b izonvos öncélúságot ére zh etett a kiállítás látogató közönsége. M űvészeinknek nagyobb figyelem m el kell k ísé rn iök és m egörökíteniök m eg y én k dolgozóinak életét. N ógrád m egye n em ­ csak festői tá ja k b a n bővelkedik, de szá­ m os lehetőséget ad az em beri tevékenység m egörökítésére is. Nagy szám ban érk eztek b e grafikai m ű ­ vek. Ez a m űfaj kiválóan alkalm as p illa ­ natnyi élm ények, benyom ások rögzítésére és kevesebb technikai felkészültséget k í­ ván. A kiállítás anyagából k itün te k F ark as A ndrás, Iványi Ödön, N agy Ferenc. Bóna K ovács K ároly, P ata k i József grafikái, festm ényei és id. Szabó Istv án szobrai. F ark as A ndrás sokoldalú, jó tech n ik áv al dolgozó m űvész. »K oratavasz« cím ű képe finom h an g u latáv al k iem elkedett a tá jk é­ pek közül. O lajképei technikai felkészült­ ségét m u ta tjá k . A kvarelljei, rajzai több­ nyire mai tém át dolgoznak fel (pl. G yűlés u tán c. képe). Farkas András: Olvasó öregasszony 36 �Czinke F erenc m unkásságát néhány friss színekkel fe ste tt gvas, két o lajkép és egy ak v areli képviseli. S okatígérő m unkássag term ékei ezek. »R onyvaparti halászok« c: képe szépen felép ített kom pozíciójával, friss színhatásaival lep te m eg a nézőt. Czinke Ferenc: Ronyvaparti halászok Ezen a kiállításon m utatkozott be Iványi Ödön. N yugodtan m o n d h atju k , hogy szép sikerrel. O lajképei a legjobbak közé ta r ­ toztak. Az »Iskolau d v ar« c. képe a kom ­ pozíció k ifo rra tlan volta ellenére is m eg­ kapó. A k ép világos-sötét tónusellentétre épül. »G ordonkás« c. p o rtré já n még érezni m esterének, R udnay G yulának hatását. T ájképeiben azonban m ár tú llép ezen. H am za T ibor képeit is m ost lá th a tta n á­ lunk először a közönség. Az ő kedvenc ki­ fejezési eszköze a tem pera, de a k iállítá­ son, m int jó a k v a re ll festő t ism erhettük meg. »K ilátás a várból« és »A város széle« c. m unkái a tá j finom hangulatával, a színek szerénységével vonzották m agukhoz a nézőt. P ata k i József rézkarcai közül a »P a la ­ döntő« c. tájk ép e és a »Cigányfiú« c. a rc ­ képe em elkedik ki finom rajzáv al jó fén y -árn yék elosztásával. Bóna Kovács K ároly egyike azoknak, ak ik té m áju k at a m ából m erítik. M űvei­ ben, m elyek az A célárugyár m űhelyeinek egy-egy je len etét ábrázolják, igényesen n yúl a tém ához. K ár, hogy sokszor m eg­ o ld atlan ul hagy részleteket. "K ovácsm ű­ h ely" c. képe egyike a legsikerültebb m unkáinak. Nagy F erenc k ét m űvén (Parasztfej, T a r­ já ni városrészlet) m ég érezni, hogy alko­ tó ju k hosszú évek u tán m ost n y ú lt ecset­ hez. R endkívül igényesen dolgozó m űvész. A szobrászati alkotások közül (sajnos kevés volt) id. Szabó István m unkái em el­ kednek ki. Főleg a bányászok életéből veszi tém áit. »Birkózó fiúk« c. m ű v e m eg­ lep kedves, vidám h an g u latáv al m ozgal­ m asságával. A »B ányász« és »B ányászkö­ szöntés« c. szobrai a bányász élet egy-egy epizódját je len ítik meg. Széles gesztusú , erős mozgású alak jai inkább bronzba k í­ vánkoznak. A kiállítás m inden m u n k ája hozzájárul a dolgozók képzőm űvészeti neveléséhez. E zt igazolják az eredm ények. Szép szám ­ m al jö tt a közönség, am i kedvet ad m ű ­ vészeinknek is. M űvészeink további fejlődésében bizo­ ny ára sokat je le n t m ajd az önálló megyei képzőm űvészeti c s o p ort m egalakulása. Így lehetővé válik, hogy m űvészeink g y ak rab ­ ban találkozzanak egym ással m egvitassák sa já t problém áikat és az általános m űvé­ szeti problém ákat. S zervezettebbé gyor­ sabbá válik a képzőm űvészeti nevelés, m egnő a közönség érdeklődése. R em éljük, hogy ennek jeleivel a következő megyei kiállításon m ár találkozunk. 37 �J a kab Sándor A szécsényi országgyűlés 250. évfordulóját ünnepeltük A szécsényi országgyűlés 250. évforduló­ já t szabadon ün n ep elhettük. M ajdnem 250 év u tán a szabadságszeretó m agyar n ép végre önállóan intézi országa sorsát. A szabad M agyarországért hosszú, évszázados h arc folyt. N épünk tö rtén etén ek dicső fe­ jezete ta n usítja ezt a harcot. A végvári harcosok, k uruc vitézek u á n . a 48-as szabadságharc hős vörössipkás ka­ to n ái szereztek dicsőséget a m agyar nép­ nek. T örténelm ünk későbbi szakaszán az 1919-es proletárh ő sö k szították ú jra m a­ g asra a szabadság lá n g já t és tere m te tté k m eg — ha rövid időire is — a dolgozók szabad hazáját. Ezek a dicső h arcok 240 évig belső és külső okok m ia tt s ik ertelen ül végződtek. Évszázados küzdelem u tá n 1945-ben n y ertü k vissza függetlenségünket. «M ost, am ikor visszan y ertü k nem zeti füg­ g etlenségünket, m o st m ég sokkal inkább, m in t eddig elérkezett az ideje, hogy viszszan y ú lju n k H unyadi, Rákóczi, P etőfi él­ tető és erőt adó hagyom ányaihoz», — álla­ p ítja m eg a M DP II. K ongresszusa. Szük­ séges, hogy em lékezzünk dicső m ultu nkra, a h a la d á s é r t v ívott küzdelm ünkre, m e rt ta n u lsá g u l szolgál az új nem zedéknek »m eg tanulja, hogy hogyan kell élni, dol­ goznia, harcolniaa a m ag y ar nép független­ s é g é é r t «. A Rákóczi szabadságharcot az ország g y arm ati helyzete v á lto tta ki. A török ki­ űzése u tá n új korszakok — a H absburgok kezdték m egszállni az országot. A z új m egszállók m ég kegyetlenebbül zsarolták n ép ü nket, fosztogatták h azánkat. Az egy­ kori írásokból tu d ju k , hogy m ilyen állapo­ tok voltak. II. Rákóczi F erenc em lék ira tai­ b an ezt írja : »A köznép ki fogyott m inden értékéből és kétségbeesett. Sokan felakasz­ to ttá k m agukat, mások török szolgálatba álltak, sőt olyanok is ak ad tak , a k ik felesé­ g ü k et a végreh ajtó n ak , gyerm eküket a tö­ röknek a d tá k zálogba«. Az ország népével a török is szelidebben b án t, s az osztrákok egy esztendeji sarco­ lása fö lért azzal, a m it a töröknek 50 esz­ tendeig f izettek.« Ez a szom orú helyzet olaj volt a rra a tűzre, am i a 150 éves török pusztítás h a ­ m u ja a la tt izzott. A szabadságra vágyó, sorruk jobbra fo rd u lá sá ért harcoló szegény legényeké az érdem , hogy ezt a tü zet lán g ­ r a lobbantottá k és h a csak n éh án y évre is, m ag asra ta rto ttá k . M ezítlábas jobbágyok, bujdosó legények szálltak szem be — ele­ in te kezdetleges fegyverekkel — a ném et m eg szállókkal. Övék az érdem , hogy a nép m ellé állta k olyan kiváló férfiak is, m in t II. Rákóczi F erenc és B ercsényi Miklós. A nem esség jórésze sokáig nem tu d ta, m elyik p á rtra álljon, m ert egyform án »félt a néptő l és a ném etektől». (R ák ó cz) H ováta rto zásu k at csak a jobbágyok b áto r fellé­ pése, a kuru cz seregek sikerei és Rákóczi é lesen hangsúlyozott ném etellenes tö rek ­ vései d ö n tö tték el. A kisebb nem esség nagyrészének, a nagybirtokosok, egyrészének csatlakozása m egterem tette a siker egyik feltételét. K ét­ séget k izáró an m eg állap íth ató , hogy a ked ­ vező nem zetközi helyzeten kívül a szabad­ ságharc első éveinek ragyogó sik erét a a nem zeti összefogás te re m te tte meg. A kö­ zös ellenség elleni összefogás, a közösen vívott győzelmes h arcok félretették azokat a gondokat, b ajokat, am ik fékezhették vol­ n a a szabadságharc m enetét. A nyagi ja v a ­ k at, em beri életek et áldoztak azért, hogy szabad h azáb an , em b eri m ódon éljenek, hogy M agyarország a polgári fejlődés ú t­ já ra lépjen. A szabadságharc kezdeti — felfelé ívelő szakaszán — összefogott ne­ m es és jobbágy, katolikus és p ro testán s, m agyar, szlovák és rom án. Ez te tte lehe­ tővé, hogy a k u ru cz seregek Bécs a ljá t ostrom olják. S eg ítettek a k ato n ák n ak be­ állt jobbágy család ján , félretették a v al­ lási és nem zetiségi villongásokat a »pro p á tria et lib e rtate « a »h a z á é rt és szabad­ ságért» nagyszerű, felem elő eszm éjéért. A szécsényi országgyűlés is a győzelmes szabadságharcnak olyan fontos nem zeti egységfront szervezeti fo rm á já t a k a rta m egadni. A képviselőknek az országgyűlé­ sen való m egjelenése is ezt tükrözi. R á­ kóczi m ag a írja, hogy az országgyűlésen valam ennyi m egye és szabad k irály i város követe m egjelent, kiv év e 4—5 váro st, am elyben n ém et helyőrség volt.« De a m eg jelen t képviselők között m á r nincs m eg az egység. A p ro testán so k tem p ­ lom ai visszaadásáról beszélnek. A nem es­ ség, a nagybirtokosok ezidőre m á r m egint úgy b á n n a k a jobbágyokkal, hogy azoknak n incs k edvük és lehetőségük az elnyom ók ellen h arc o ln i. A szécsényi országgyűlés lett vo ln a h iv a to tt a rra , hogy rendezze, illetve továbbfejlessze a jobbágy kérdés m egoldását. Az országgyűlés 19. p o n tja k i­ m ondotta: »hogy ak ik kezdetben feg y v ert fogtak, m indvégig kötelesek h arcb a m ar a d n i«. E rendelkezés h elyes v o lt és a jobbágyok nem is em eltek ellene szót, de u tá n a a kurucz zászlók a la tt hűségesen harcoló jobbágy-katonák m eg ju talm azását, a jo b b á­ gyok felszab ad ítását kim ondó rendelkezés­ nek kellett volna következni. Sajnos, ez a rendelkezés elm arad t. Éppen ennek le tt a 38 �következm énye, hogy a nem zeti összefogás — am ely a sik e r ala p ja volt —, a szécsényi országgyűlés u tá n gyengült. A nem es­ ség egyre nagyobb m é rték b en akadályozza a h a z á é rt és szabadságért való harcot. Az arisz to k rác ia egyre nagyobb szerepet biz­ to síto tt m agának az állam ügyek intézésé­ b en és a h adsereg vezetésében, a jo b b á­ gyok, a szegény nép rovására. Rákóczi u g y an többször fellép ez ellen, de ezt a később hozott rendelkezéseivel sem tu d ja m á r m egakadályozni. A nem esek, főurak, főpapok á ltal zak lato tt jobbágyok elked­ vetlen ednek, érzik, hogy nincs becsületük a vagyonos ren d e k m ia tt. E m ellett a k ato ­ likus p apság áruló tevékenysége, az ország n ehéz gazdasági helyzete, a kedvezőtlen nem zetközi helyzet m in d n ehezítették a szabadság sikeres előrehaladását. Az em líte tt okok m ia tt a hős kuruczseregek győzelm es zászlói nem lá tn a k ú ja b b sikert. A kurucok dicső szabadságharca el­ bukott. B ukása ellen ére m é ltá n érték el­ jük, m e rt jelentőségében, nagyságában tú l m en t a korábbi Bocskay, B ethlen, T hököly által vezetett függetlenségi küz­ delm eken. De a korábbi függetlenségi harcoktól ab b a n is különbözik, hogy a nem zeti felkelés, m in t Engels m ondja: « teljesen ledobta m agáról a vallási k ön­ töst, és . . . leplezetlenül politikai talajon folyt le». A Rákóczi szabadságharc u tá n M agyarország n ém et gy arm at lesz, am it az 1848-as honvédek, s az 1919-es vöröskatonák pró­ b á lta k m egszüntetni. A hősök küzdelm ét 39 csak átm en eti sik er koronázta. S ab ad ságunkat, függetlenségünket a hős szovjet hadsereg v ív ta ki és v éd te m eg a p á rt vezette dolgozó m a g y ar néppel együtt. M a, 250 évvel a Rákóczi szabadságharc u tá n hazánk a független és szabad orszá­ gok tá b o rá b an foglal h ely et. Ön álló an in ­ tézi bel- és kü lp o litik áját. P á rtu n k és k orm án y u n k vezetésével nagyszerű ered ­ m ényeket é rtü n k el a tá rsad alm i, gazda­ sági, politikai, k u ltu rá lis é le t m in d en területén . Szabad tíz évünk a la tt tö b b et h a la d tu n k előre, m in t évszázadok során. A Rákóczi szabadságharc is, s m aga a s zéchényi országgyűlés is, sok fontos idő­ szerű tan u lság g al szolgál m indannyiunk nak. A Rákóczi szabadságharc egyik ta n u­ sága a nem zeti egység m egterem tése. E l­ u ta sítu n k m in d en olyan n ézetet, szétzútu n k m in d en olyan törekvést, am ely a m u n k á s-p a rasz t értelm iség i összefogást ezt kétségbe vonja, vagy gátolja. N ekünk olyan nem zeti egység kell, ahol a m unkások és dolgozó parasztok alkotó értelm iségiek egyesülnek és a m u n k ásosztály vezetésével építik a független, sza­ bad hazát. Ez az egység erős, előreviszi a nem zet, m e rt egészséges gondolatait, lelkes országépítő m u n k a követi. M i eddig is ezen dolgoztunk és a jövőben is fő fel­ ad a tu n k n a k te k in tjü k n ép ü n k egységének m egvédését, ápolását. (Részletek az elhangzott beszédből) �Maróti Gyula Egy hangverseny a barátság jegyében H a m egáll az em ber egy h irdetőoszlop elő tt s o tt véletlenül felfedez egy han g ­ v ersen y t hirdető falragaszt, önkéntelenül is azt k u tatja, hogy kik a hangverseny szereplői és m it adn ak elő. Nos, így tö rté n t az ak k o r is, m ikor e l­ olvastuk a M agyar-S zovjet T ársaság h ir­ d e tm é n y é t, am ely a m ai szokásoktól el­ térő en azzal h ív ta m ag ára a figyelm et, hogy n em volt agyon c frázv a és nem ki­ álto zo tt égbenyúló szenzációkat. Egysze­ rű en csak a rró l érte síte tt, hogy az uk­ rá n ü n nepi h ét alkalm ából h az án k b a n j á rt szovjet m űvészek látogatnak el hoz­ zánk. A zoknak pedig, akik v a la h a is h al­ lottak, vagy lá tta k szovjet előadóm űvésze­ ket, elég volt en n y it tudniok. N em csalódott az a sok száz hallgató, ak ik n ek szerencséjük volt végighallgatni ezt a m agasszínvonalú hangversenyt, m elyről gazdag zenei élm énnyel távozhattak . L ássuk csak, m i tetszett, m i k ötötte le fig y elm ünket jobban? az ének, vagy a hangszeres előadóm űvészet? A városi k u ltú ro tth o n b an színpadra lépő szovjet m űvészeket a városi tanács VB elnöke, a dolgozók számos képviselői, v alam in t a jelenlévő több száz főnyi né­ zősereg köszöntötte, m ajd nyom ban u tá n a m egkezdődött a k oncert. M ár a hangverseny kezdetén feltűnt, hogy nem esztrád m űsorról van szó (nem valam i vegyes tálalás, furfangos rendező u tasítással összeállított rendezvény), h a­ nem gondos zenei hozzáértéssel fölépített m űsorról. A m űsorközlő elsőnek M. Sz. G risko b arito n ista énekm űvészt , a Szov­ je tu n ió népm űvészét jelen tette be. G risko m elegen zengő b arito n ja m á r az első ü tem eléneklése u tá n m ag ára vonta a figyelm et. A b arito n m int középfekvésű férfih an g nem n y ú jt oly széles lehetősé­ get a m űvésznek a rra , hogy az első pilla­ n a t u tá n a közönség szívébe férkőzzék, — m in t p éldául egy lírai, vagy hőstenor hang. H a ez a m űvész m égis beférkőzött a h allgatóság szívébe, az az ért v olt le h et­ séges, m e rt puszta m egjelenéstől a m ű ­ vészi effektusok sokaságán keresztül oly­ an n y ira m eglepte h allgatóit, hogy m űso­ rán a k végéig a h a tá s csak fokozódhatott. Egészen kivételes előadóképességgel pá­ rosuló, m é rték ta rtó zenei ízlés jellem ezte m indvégig m űsorát. F e jle tt felső és alsó regiszterrel rendelkező énekm űvész, aki­ n ek szabadon szárnyaló h a n g já t nem tö rte m eg sem m iféle m esterk élt v o k ális kép­ zés. N em préselt és szorított a hangja. Egész m a g ata rtása m entes a pózolástól, nem a k a r v alam iféle hatá s-h ajh ászással sik e rt elérn i. É n ek tech n ik ájá ra jellem ző a nyugodt, orron á t való lélegzetvétel is. F eltűnő v o lt m ű so rán ak felépítése, m ely­ nek túlnyom ó többségét u k rá n népdalok, v alam in t orosz zeneszerzők m űalkotásai képezték. M űsorán T ankevics, R im szkijK orzakov, R u b in stein , G linka és W agner m űvei szerepeltek, v alam in t ráa d ásk é n t a tréfás «H árom kozák» c. dal. A közönség hosszantartó tap ssal ju ta lm a zta a m ű v é­ szi produkciót. G risko u tá n B o risz G oldstein hegedűm űvész szólószám ai következtek. Azok, akik D ávid O jsztrah h an g v ersen y eit h all­ h atták , m éltán h ih ették , hogy a S zovjet­ u n óban r a jta kívül ta lá n nincs is több olyan nagyvonalú hegedűm űvész. Nos, B.. G oldstein ezt a h iedelm e t szertefoszlatta, m e rt am it p ro d u k ált, az hasonló volt Da­ vid O jsztrah-éhoz. B. G oldstein tökéletes m esterségbeli tu d ásáv al, nem es tónusával a m ély átérzés párosult. V irtuozitása nem szorította h á tté rb e a m űvészi m o n d an i­ valót, v agy s a hegedű ördöngős kezelése nem v á lt öncélúvá. K ülön köszönet illeti őt a m ű so rán szereplő B artók kompozí­ cióért. E zenkívül H acsatu rján , R ach m an i­ nov, K roll, C ham inade m ű v eiv el lé p ett fel. K ülön figyelm et érd em elt a zongora­ kíséretet ellátó G. M akszim ova zongoram űvésznő m űködése. Az a tökéletes összefo rro ttság a szólistával, a m it n á la tap asz­ ta lh a ttu n k . cso d álatra m éltó volt. Egyéb­ k é n t G. M aksz m ova volt az egész h an g ­ verseny »n év tele« hőse. Z ongorajátéka felülem elk ed ett a »kísérő» m ásodrendűségén. K ülön élvezetet n y ú jto tt. U g y an ak ­ kor azonban n em lépte tú l azt a k ere tet, am elyen belül egy szólisztikus hangszert, vagy énekest kísérnie kell. L egnagyobb sik ert B artó k : «M agyar népdalok« c. kom pozíciójával érték el. Ebben a m ű b en előforduló p arlan d ó szabad ritm ik á já t éppúgy, m in t a giusto feszes tem p ó ját am úgy »m agyarosan» ad ­ tá k elő. Sok m ag y ar m űvész d icséretére v á lh a to tt volna. F orró sik e rt a ra tta k . U tánu k A nna Ju ro v szk aja, az U k rán SZSZK érdem es m űvésze, a Ívovi Á llam i O pera- é s B alettszín h áz m agánénekesnője következett. Világos szo p rán h an g ja nem olyan h a ­ talm as tértölelő típus, inkább a kiegyen­ lített, finom , ízléses h an g jáv a l a ra to tt nagy sik ert. M esterien oldotta m eg az énektech n ik ai részeket. Az ő felkészült­ sége is. a k á r a többi szovjet m űvészek­ nél, tökéletes volt. A Ju ro v szk ája egyik 40 �főerénye az abszolút tiszta intonálás. M ű­ so ra végig lekötötte h allg ató it. Ő is, m in t a többi kollégája, többségében h azája n ép d alait és orosz zeneszerzők m ű v eit tű z te m űsorára. Csajkvszkij, R im szkijK orzakov, L szenkó, Puccini és C hopin m ű v eket énekelt. Végezetül »m agyar« nyelven a «D aru m a d á r» c. d a lt énekelte el többször is, óriási sikerrel. Csak d ícsé­ r e t illeti a szovjet m űvészeket azért, hogy a n ekünk oly kedves m gyar m űveket egy­ m á su tá n tű z ték m űsorukra. A nagyszerű hangverseny befejezése P á vel S zerebrjakov, a L eningrádi Á llam i K onzervatórium ta n á rá n a k juto tt. A m űvészi szenvedélyen kívül a v ir­ tuóz zongorista m ind en erényével ta lá l­ k o zh attunk P. S zereb rjak o v játék áb an . G azdag fan táziáv al szó laltatta m eg igé­ nyesen összeállított m űso rán ak egyes szá­ m ait. J á té k á t elsősorban a dinam ikai sk á la m in d en á rn y a la ta jellem ezte. Cso­ d álato san színes já ték a szinte u to lé rh ete t­ len n ek tetszett. N agy élm ényt je len tett R achm aninov, Csajkovszkij, Szkrjabin, P ro k o fjev és V erdi-Liszt m űvek tolm ácso­ lása. L egnagyobb sikert V erdi-Liszt: Ri- 41 goletto p ara fráz is-án a k előadásával ara tta . Ez a szám , m in t a hang v ersen y u tolsó' szám a, sokáig em lékezetünkben fog m a­ radni. M éltatásu n k végére érv e b eszélnünk kell a hang v ersen y »névtelen« szereplő­ jéről is, a közönségről. Ezen a hangv ersen y en végre olyan kö­ zönséget lá th a ttu n k , am ely n em a »m űsor u tá n tá n c «-é rt g y ű lt össze. T isztán a m ű szet u tá n i vágyódás hozta össze ezt a n é­ zősereget. P éld ás m a g a ta rtá st ta n u sítv a h a llg a ttá k az egyes szám okat. T apsaikból k icsendült a szovjet m űvészek irá n ti sze­ rete t, ak ik tő l ezt a tiszta m űvészetet k ap ­ ták. A h an g v ersen y befejezésekor P. Sze-reb rjak o v e lv tá rs m eleg szav ak k al k ö ­ szönte m eg a feléjük árad ó szeretetet, a hallg ató k sokasága pedig felejth etetlen élm énnyel gazdagodva táv o zh attak . Mi v alam e n n y ien, «kom olyzenét»-ked— velők azóta is m eg-m egállunk a h ird ető ­ oszlop elő tt és k íváncsian k u ta tju k , v a­ jon m ikor h a llh a tu n k ú jr a olyant, m in t az volt, — v agy legalább ahhoz hasonlót... �A szécsényi ünnepség ekről Tánccsoportok bem utatója B ujáki lányok 42 �AZ O L V A S Ó K H O Z M egvalljuk őszintén, az olvasótól v á­ ru n k segítséget. Nem valam i nagy dologra gondolunk, csak a rra , am i az o lv asó n ak —r e m é ljü k — kellem es és hasznos, nekünk p ed ig ta n u l­ ságos. A zt szeretnénk, h a az olvasó fi­ gyelm esen végigböngészné ezt a köny­ vecskét. L egnagyobb öröm ünk p ed ig az volna, h a belefeledkezne az olvasásba, u tá n a pedig nem ven n é m egterhelésnek, hogy p á r sorban m eg írja a vélem ényét. A szerkesztők válo g atn ak az összegyűlt an y ag b an , de hogy m it szól hozzá az ol­ vasó, azt nem tu d já k biztosan. És az ol­ vasók ízlése, igénye különböző. E zért is igyekeztünk sokszínűen összeállítani az anyagot. S ikerült-e? K im a ra d tak -e fontos kérdések, érdekességek? N em tu d ju k biz­ tosan. A szerkesztés látszólag p á r em b er m u n ­ k á ja . De h a n em fejezi ki az olvasók igé­ nyét, h a nem áll m ögötte sok száz véle­ m ény, ja v aslat, kívánság — ered m én y te­ len m a ra d . E zért k é rjü k a segítségüket. Szerkesztőbizottság 43 �TARTALOM : M agyari Istv án : H iúság M olnár Jenő: A fiam folyton fü ty ü l (vers) Bedegi Józsefné: Toll a feg y v erem (vers) K azár G ábor: Palócföldön N agy Istv án : Versek T óth Im re: Versek HAGYOMÁNYOK: d r M anga Ján o s: A nógrádi dudások ' N yéki L ajos: M adách civ iliz áto ra G O N D JA IN K B Ó L : G ajzágó A ladár: Az állatten y észtés kérdései a salg ó tarján i já rá sb a n FIG Y ELŐ : Szabó B éla: A III. m egyei képzőm űvészeti kiállításró l Ja k a b S ándor: A szécsényi országgyűlés 250. év fo rd u ló ját ü n n e ­ peltü k M a ró ti G yula: Egy h an g v e rsen y — a b ará tság jegyében �S zerkesztőbizottság: Bobál G yula, F ek ete O ttó, János, M iklós Dezső, M lin árik Istv án István. Felelős kiadó: M lin árik István. Cím: Palócföld szerkesztősége: S a lg ó ta rjá n , lési O sztály. 2000 db — 4577 — S tarjá n i N yom daipari V. G ajzágó A lad ár, d r M anga (felelős szerkesztő). N agy M egyei T an ács N épm űve­ — Fv.: Topa G yörgy � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2d6258a17494e4021b21e9b35abbc27f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Mlinárik István Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1956 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1956/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1956 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/298fc63c850c9177797afd18a1ecb677.pdf 22623c77a9b322bd27a9f32b2c19f565 PDF Text Text �PALÓCFÖLDÖN IRO D ALM I—M ŰVÉSZETI—K R IT IK A I—TUDOMÁNYOS A NTOLOG IA K IA D JA : A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: NÉM ETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: CSIZM ADIA GÉZA A borítólapot tervezte: CZIN KE FERENC K észült 1000 példányban. — Nógrád m egyei N yom daipari V állalat, Salgótarján. N yom ásért felelős: F ila István. �ELŐ SZÓ R égi adósságunk törlesztésének szülötte ez a kiadvány, a m elyb en m egszólal­ n a k m eg y én k írói és az irodalom iránt k e d v e t és tehetséget érző fia ta lo k. J e le n ­ tős lépés ez kultu rá lis fe jlő d é sü n k érdekében, am ely fejlődés a m ú ltb ó l rá n k ­ m aradt örökség felszám olásáért folyik. A kapitalista M agyarországon, ha szel­ lem i sötétségről, kulturális elm aradottságról esett szó, Nógrád m egye m indig az elsők között szerepelt. A gazdasági elnyom ás hatványozva je le n tk e ze tt a k u ltu ­ rális elnyom atásban. E zen az a tény sem változtat, hogy m eg y én k a m agyar irodalom nagyjai közül m agáénak, vagy közelállónak m on d h a tja M ikszá th K á l­ m á n t és M adách Im rét. Éppen az ő m u n ká ssá g u k világítja m eg legjobban azt a nagy szakadást, am ely az egyszerű dolgozó — a m u n ká s és paraszt — k u l­ turáltsága és a „felsőbb rétegek ’‘ kulturáltsága közö tt volt. M indez persze m á r a m ulté. A palóc m a m ár n em csak a n n yit tud, hogy az eső elől a fa alá álljon, hanem ku ltú rszo m já n a k kielégítésével egyre gyorsabban halad a m űveltség elsajátítása felé. A z eddig elért ered m én y ek n ek szám os állo­ m ása és eszköze volt. A ku ltú ra m agj a szám ára jó term ő ta la jn a k bizonyult m eg yén k dolgozó népe. M egyénk kulturális arculata m ost van fordulóban, hogy véglegesen győzzön a régi fe le tt és ú jat alkotva virágozzék. E serdülőfélben levő ku ltú rá t igen hasz­ nos dolog segíteni, szépíteni, m ert hatásában, eredm ényében az e m b e ri alkotókészség kibontakozásához v e ze t az élet m in d en terü letén . E hhez já ru l hozzá iro­ dalm i életü n k n ek ez a próbálkozása, am ely m ost napvilágot lát. A kultúra legfontosabb tartalm a a tudom ány, a tech n ika és a m űvészet. K ö­ z ü lü k az irodalom az, am ely a töm egek szám ára a leghozzáférhetöbb. E zért kell üdvözölni ezt a kezd em én yezést teljes szívből és ezért ke ll tám ogatni m inden erőből. B onyolult és n ehéz feladat vár a m eg y én k irodalm i hagyom ányait ápolni akaró és m ég inkább az új irodalm i életet m eg terem ten i akaró írókra. K ritika tárgyává kell ten n i a régi valóságot és h ite t kell tenni az ú j valóság m ellett. A dolgozó nép gondolatvilágának sajátosságait ism erve kell tolm ácsolni az em ­ ber m ind en n a p i tevéken ység ét úgy, hogy az gazdagítsa érzés- és gondolatvilágát. A z em beri m u n k á t kell az irodalom alapjának te kin ten i, a m ely sokkal érde­ kesebb és jelentősebb, m in t az em ber története. K o ru n k terem tő akaratát kell ábrázolni, am ely elsősorban a m unkásosztályban testesül meg. Ezért kell nap, m in t nap ta nulm ányozni a valóságot, hogy en n ek hű tü k ö rké p e legyen a z iroda­ lom. E zért válla lko zn a k n ehéz és bonyolu lt feladatra a kia d vá n y szerzői. M a m ég korai volna vé le m é n yt m ondani a siker m érté ké ről, a n n yi azonban m ár látszik, hogy jó u ton in d u lt el ez a nem es te v é k e n y sé g . A m ú ltta l szem b en i g yű lö letke l­ tés és a jelenhezvaló ragaszkodás csendül ki a sorokból és ez jogosít fe l a biza­ kodásra. A vállalkozás azonban nem csak nehéz és bonyolult, hanem felem elő küldetés is. E gyet je le n t a forradalom becsületes szolgálatával, a m ű vé szet területén. E m ­ bert form álni, az em ber érzésvilágát gazdagítani felem elő érzés. Ez kell, hogy serkentse m indazokat, a k ik m eg yén k irodalm i te véken ység én ek kialakításán fá ra ­ doznak. A z író dolga, szo k tá k m ondani, könnyebb, m in t a m u n ká sé, m e rt az író a te tte t vá lto zta tja szóvá, a m u n ká s pedig a szavakat tetté. Ez igaz. De a jó író képes a szavakat te tté változtatni és ezzel ezt a nehezebb m u n k á t is elvégezni. Erre a kkor vá lik képessé, ha széttép h etetlen szálak kapcsolják össze a fizika i m u n k á t végző dolgozókkal, ha m egism eri a m u n k a lázában égő, szocializm ust építő m u n ká so sztá lyu n k életét. �Így válhat ez a próbálkozás új, születó k u ltú rá n k szerves részévé, járulhat hozzá a ku ltú ra fejlesztéséhez. R égi igazság, hogy m in d en tégla, a m it a ku ltú ra ep ítéséhez adnak, az em beriség céljait szolgálja. Talán m in d en túlzás n élkü l va llh a tju k, hogy m e g y é n k kultu rá lis életé n ek ez az ú j szín fo ltja egy ilyen tégla a dolgozóink kultu rá lis fe lem e lke d ésé ért v ív o tt harcban. Hogy m éreteiben m e k ­ kora ez a tégla és m ily en súlyú, eldönteni az olvasó dolga. A n n y i azonban bizo­ nyos, hogy m ár m egvan a helye a ku ltú ra épülő házában. K ív á n u n k a kiadvány m in d en önzetlen dolgozójának további sok sik ert és kívá n ju k , hogy legyen ez a kezdem ényezés a m eg yei írócsoport létrehozásáért fo ly ta to tt tevéken ység első szárnybontogatása. Salgótarján, 1960 m á ju s 16. V O N S IK G Y U L A �Irodalom C E R E L Y E S ENDRE: SZÉGYEN K iértem a ritk ás, szálerdei részből, s rák a n y aro d tam a C sigásforrás felé vezető m ély ú tra, m elynek a ljá t h atalm as feh é r kövek tark ázzák , s úgy m ere d n ek elő a vö­ rös agyagból, m in t le tép e tt húsból a csontok. Igazi „nedves” szakasz ez, s am íg az em ber a h á ta m ögé to lo g a tja ezt a h árom kilom éteres zihálót, facsaró víz lesz a z inge. O ldalt, az ú t fölött, rőzsehalm ok állnak, s h a egy-egy p illa n a tra az ösvény feltornázza m agát a föld színéig, jobbra, b alra nagy fek ete fo lto k látszan ak , égési sebek a föld testén. E lhordott boksák nyom ai ezek, évtizedekig nem nő ra jtu k a hosszúszálú erdei fű. A hátam o n fél m ázsa krum pli, só, liszt, konzervek, m iegym ás. M indeddig frissnek éreztem m agam , a te h e r m ég kellem etlen sem volt. Ez azon­ ban nem az igazi erőpróba, inkább v alam i belső összeszedettség következm énye. P e­ dig erős iram o t k ellett m ennem , hogy én érje k a C sigás-forráshoz elsőként. A dolog eddig szépen h aladt, m agam vagyok, Szokács lem arad t. A kom oly m érce azonban m ost következik, ez a kegyetlen ösvény, ez a háro m kilom éter. Ném i tá m p o n to m m á r m ost is van. A m ikor először jöttem ezen az úton, össze-vissza ta lá n 40 kilóval, m á r itt a m ély ú t kezdetén úgy éreztem , nem megy a dolog, n em biro m tovább. M ost e rrő l szó sincs, az egyhónapos tuskózást elkönyvelhetem a bevételi old alra. Persze m ás egy nyugodtan em elkedő dűlőút, és m ás ez az átok. M ost is alig m en tem száz m étert, óvatosan tapogatózva a kövek között, am ik o r m eghallom a fárad tság m ég halk, de egyre erősödő h an g jait. M elegítőben és tornacipőben jö ttem , nagyon kell vigyáznom a bokám ra. Úgy lépkedem az alattom osan m ozduló kövek te tején , m in t eg y tojástáncos, s m e rt m indig lá b u jjh e g y re nehezedem , a láb aim kezdenek kidőlni. Először a té rd e m jelez. P ontosan olyan érzés, m in th a m inden sim a m ozgást biztosító anyag elpárolgott, elszivárgo tt volna, s m ost eg y m ást horzsolva, és k optatva, kín ló dva fo rognának a té rd izü le t csontjai. S zinte h allom keserves csörgésüket, csi­ korgásukat. Ez a nyavalyás fárad tság a com bokban te rje d tovább, de egészen m ás­ ízű fájd alo m form ájában. H a az e fa jta m egfigyelésekben öröm ét leli valak i, ez ném i változatosságot is jelent. A felsőcom bon végighúzódó, hosszú, három szögalakú izm ok ó h ajtan a k rostonként széjjelm álni, de h a ezt nem lehet, legalábbis szerterepeszteni a bőrt, kibukkanni, s ném i friss levegőt szívni. N éhányszáz m éteres kapasz­ kodás u tán ezt a szólam ot veszi á t a lábszár. A szaggató, tépő, görcsösen hullám zó fájd alom itt m egállapodott, o tth o n t a la p ít, berendezkedik, s m in t egy félm arék n y i izzó parázs, ren d ü letlen ü l fészkel a lábszáram ban. T erm észetesen k o rántsem szigetelődik a dolog csak ide, e rre a testrészre D ere­ kam és vállam is részt k é r ebből a rosszindulatú szim fóniából. A m ély ú t egyharm adán lehetek, m időn m egkezdődik a „letörik a d erek am ” — korszak. P edig a te r ­ helés a lehető legjobb, tulajd o n k ép p en két zsákot viszek, egy széleshevederű, szo­ ro sra szíjazott hátizsákot, és egy általv ető v é kiképzett, közönséges daróc alk o tm án y t, am ely középen összesodorva him bálódzik, csak sa já t sú ly átó l rögzítetten, a zsák tetején. A m agazinos nem lá tta ak a d ály át annak, hogyha útközben pihenünk, egy­ m ás csom agját ú jra rendbehozzuk, m elynek egyszerűségében furfangos szerkezetével egy em ber nem boldogul. K özöttünk azonban p illan a tn y ilag oly te lje s az egyet­ értés, hogyha a m ásik belégebed, a k k o r sem n y ú jtu k k i egyetlen u jju n k a t sem e célból. A súly pedig súly m a ra d a legésszerűbb m álházás m e lle tt is, és ezen a hordszíj sem segít. Egyideig m egváltóként ünnepelték, de az öregebb szlovákok, a k ik m á r k iá b rá n d u lta k belőle, akkor is ellene voltak. Az egésznek a lényege az, hogy a te h e rre m ég egy szíj kapcsolódik, a m it az em b er a hom lok áv al feszít meg, és m en tesíti v állait. Ez is jó, egy bizonyos terhelésig. É n csak azt tapasztalom , hogy ny ak am m inden izm a kétségbeesetten kidagad, m in th a egy fojtogató kezet p arírozna, s közben képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ez a ro h a d t szíj a feje­ m et kom ótos, bölcs lassúsággal, de h a lla tla n u l biztosan, belépasszírozza a vállaim közé. E zért sürgősen kikapcsolom , s ek k o r a heved erek szak ad n ak kétszeres súllyal a v állam ra, s h étcen tis vastagságukból p illan ato k a la tt cuk o rsp árg áv á cingárodva, a v állam at kezdik gyötörni. — 5 — �R igók füttyögnek, zsong a rekettyés, kék az ég. Meleg, tiszta n y ári reggel van, ha job b ra pillantok, a M uzsla rem egő csúcsát látom . B alo ld alt nincs k i­ látás, zöld bozótfal húzódik. A hasizm aim csöndesen rem egnek az állandó igénybevételtől, s h átul, pon­ tosan az oldalam közepéig, pokolian fáj a derekam . L assan úgy érzem, testem egyetlen, ta p in th a tó fáradtság-halom . A nap — tizenegyre já r az idő —, pon­ tosan az arcom ba süt, s h a a fejem fordítom felé, az agyvelőm et m elegíti. Izza­ dok, csikorgatom a fogam a hanyagságom m ia tt, félm eztelen k e lle tt volna nekivágni az útnak, s a h evederek a lá gyűrni a m elegítőfelsőt. H ajn alb an , am i­ k o r a telepről elindultunk, m ég hűvös volt, jó l esett, d e az élelem felvételezése után, S zuhapatakon sem v etettem le. Szomjazom . Egy p illa n a tra az is m eg­ fordult a fejem ben, hogy m a rh a ság volt e rre az isten h átam ö g ö tti te lep re jönni, de ezt m á r ism erem , ahányszor nehéz volt, m indig ezt h ajto g attam , m á r nem veszem az ügyet kom olyan. Az biztos, hogy nem egy k éjutazás. Az erdőgazda­ ság legeldugottabb m unkahelye, m ég ú t sincs hozzá, egyszerűen nincs ú tja, a legközelebbbi szekérn yom 4— 5 k ilo m éte rre van, a m ű ú t a kétszeresére. A kik o tt dolgoznak, úgy egyeztek m eg az erdészettel, hogy m aguk h o rd ják fel az élelm et, s ezért fizetik a teljes m unkanapot. M ásfél ó ra az ú t le, k ettő és fél fel, u tá n a alvás és k árty a , de nincs ez túlfizetve. H úsza n vagyunk, s h eten k é n t k étszer le­ jön k é t em ber. E lértem az elágazást, innen a kékvörös jelzés Szilvásd felé kany aro d ik , C sigásforrás cirk a egy k ilom éter még, k étezernél is több lépés, állandó kapasz­ kodóval. A szom júság m á r igen kellem etlen. H ajd a n m eg tan u ltam am a aran y szabályt, m iszerint o rru n k o n vegyünk lélegzetet. Lehet, hogy az én o rrü reg em kicsi, de úgy érzem , hacsak itt szedném a levegőt, p illan ato k a la tt m egfulladnék. T áto tt sz ájjal lélegzem, s a bezúduló m eleg levegő k iszik k aszto tta szájpadlásom at, s am int m egtapogatom a nyelvem m el, m in th a egy testem be illesztett m űanyag­ d ara b o t sim ogatnék. A v ere jték végigcsurog a hátam on, gyülekezik a d erek am ­ nál, s betetőzve k ín jaim at, legalább négy helyen viszketni kezd a testem . K íváncsian, és kicsit félve figyelem m agam . Az ak a rate rő nem m inden, ta ­ pasztaltam ezelőtt három héttel. L ehet v alak i kem ény legény, megy, küszködik tovább, de csak egyetlen pontig, am íg fizikailag bírja. A zután összecsuklik, s n oha ak k o r sem az akaraterővel, a szándékkal v an baj, egyszerűen nem tud tovább m enni, m occanni sem bír. Persze, a dolognak fázisai v an n a k s a te lje s kikészülést m egelőzik az izomgörcsök, lá tási zavarok, azu tán az ö n tu d atlan ság b a torkolló gépies gondolkodás. Érzem , hogy nincs kom oly baj, am íg az em b er n ev etni tu d sa já t baján, addig sem m i hiba. M a m á r tudom , hogy a testi kon­ díció ro p p an t lényeges, de az sem m inden. A m ikor első nap ab b ah ag y tam a tuskószedést, éppen hogy sik e rü lt bevánszorognom a sáto rb a és nagyon szégyell­ tem m agam . Ezt sem tenném többé. V ilágos, hogy m inden új m u n k a új izom­ csoportokat vesz igénybe, hogy am íg m eg nem edződik, ú jra és ú jr a fárad. T udtam , hogy ez a hónap új m u n k a lesz, azt is, hogy fárasztan i fog, de hogy így elgyalá zódjam , azt nem sejtettem . A kkor gondolkodtam azon e lőször, hogy elm egyek, visszaszököm , s éjjel, a szénával tö ltö tt zsákon sokáig fontolgattam , m it tegyek. K ét szó m ia tt nem jöttem el, m ajdnem v életlen ü l rag a d tam ott, úgy, ahogy odakerültem . Ez az e g ész m u n k a úgy kezdődött, hogy jól a k a rta m é r e tt­ ségizni, m e rt egyetem re jelentkeztem , és alaposan belevágtam . S okat tan u ltam , sokkal többet, m in t szoktam , a dolog rendben zajlo tt le, úgy, ahogy terveztem . De ezután k é t m érkőzést is elvesztettem , és nem is erős ellen felek v erte k meg. Az egyiket k ihúztam pontozással, m ásik v asárn ap kiü tö ttek , egyszerűen nem m űködtek reflexeim , nem b írta m idegekkel. M egijedtem , s fu to ttam az orvoshoz. Idegkim erültségről beszélt a doki bácsi, feltétlen kikapcsolódás, kem ény fizikai m unka. H át nekem k ap ó ra jö tt a diagnózis, ak koriban olvastam C sern isevszkij „M it tegyünk?’‘-jét, aki szellem i em ber lé té re h ajó t v ontat, fá t vág. fekete k e­ n y ere t eszik. Persze, azonnal a fav ág ásra gondoltam , gyönyörű dolog leh et h a­ talm as fenyőkkel birkózni, diadalm asan hallg atn i a recsegve lezúduló óriások estét, s egyetlen fejszével szem beszállni a dzsungellel, férfim ódra. És nem kö­ zömbös, hogy az em ber a h a lla tla n u l egészséges m u n kakörülm ények, s a nehéz m u n k a m iatt, kötélizm okkal té rh e t vissza a civilizáció vattaren d szeréb e. Azon­ n al jelentkeztem az erdőgazdaságnál, ahol közölték velem , hogy n y áro n nincs ugyan fadöntés, de m eh etek tu sk ó t szedni. H a lúd, legyen kövér, a legelhagyato ttab b h ely et kértem . I gy k erü ltem a P erjéstető re. A telep öt katonai sá to r volt, vízközeiben felverve. Egy nagyobb tisztás végében feküdt, jóform án a sá tra k m e lle tt fu to tt egy h atalm as, négyszáz­ — 6 — �m éteres, m eredek lejtő S asv árad felé. Ezen a lejtő n feszegettük, szag g attu k a tu sk ó k at, m egköbm éterezték, s boksába rak tu k , faszén le tt belőle. Ez volt a m unka. L enn tá jék o z ta ttak . Nem is a m u n k á tol, in k áb b az em berektől ta rto ttam . U zbencék, bizonyára szakállas, fa ra g a tla n alakok, bagóznak és verekszenek. M ondom, az em berektől ta rto tta m , de olyan gyönyörű reggelen értem fel — egy négykilós oldalzsákkal —, hogy egyszeriben m egvigasztalódtam . C supa d erű vol­ tam , am in t beléptem az „Iro d a” felírással ékes sátorba. K öszöntem egy h atalm a­ sa t — gondoltam , ezt szeretik —, szétnézegettem , de nem v o lt o tt senki. Á lltam , a lábam váltogatva, m íg nem j öt t egy kötényes bácsi, csu p av ér kézzel. — No — gondoltam —, itt az első m edve s recsegve m egm ondtam neki, hogy a m u n k a­ vezetőt keresem . N ézegetett egy darabig, m á r rosszul éreztem m agam , úgy fü r­ készett, s m egszólalt végül: — M i az, be v a n m aga rekedve? Mi a fenének o rd ít? E reztem , hogy piros lesz a fülem , kinyögtem , hogy m it akarok, m ég egy­ szer. — H át a k k o r m en jen le a vágásig, m ost ott dolgoznak, s keresse b á tra n Ko­ vács M arcelt. — S m u to g atta a faggyas, véres kezével az irán y t. M eg szerettem vo ln a kérdezni, hogy ő-e a szakács, m it főz, valam i ilyen hülyeséget, d e hogy szó líth attam volna, nem tu d tam , mi itt a szokás. M aga a szakács? A nagyapám lehetne, így foghegyről kérdezzem ; de azt meg, hogy szakács tetszik lenni, m a r­ h aság n ak éreztem . H agytam a fenébe az egészet. M orm ogtam v alam it, s m entem lefelé. O lyan v olt az öreg apó fe h é r szem öldökével, h ajáv al, és b a rn a arcbőré­ vel, m in t egy vattam ikulás. L eereszkedtem a tetőről, s k erü lg e tv e a rek etty ét, gödröt, nézegettem , hol le h e t K ovács M arcel? K özben ahogy o tt ténferegtem , néztem azt is, m it dol­ goznak. Először körü lássák a tuskót, k iszab ad ítják a gyökereket, s h a kicsi, n ek im ennek egy rú d d al, egyszerűen kifeszítik, m in t egy zápfogat, h a nagy, fej­ szével elm etszik a kapaszkodóit, ékkel széthasogatják, szerteszaggatják. K érdezősködésem re végül egy négyes csoporthoz igazítottak, ak ik egy kölöncöt feszí­ tettek , hogy csak úgy nyögtek belé, s m eg-m egcsúszó cipőjük horzsolta, tú r ta a faforgácsos földet. _ Jónapot! — m ondtam . — K ovács M arcelt keresem . R ám sem néztek, erőlködtek tova bb. M edvék — gondoltam —, elvadulnak, m egszőrösödnek. — K ovács M arcelt keresem , a m űvezetőt. — M iért? — A zt m o n d ja az egyik. — M aga m it gondol, h án y K ovács M ar­ cel szaladgál itt? B osszantott a csípős nyelve, m eg szégyenkeztem is, hogy m á r k ét „falsot” fogtam , s m in d a k ettő t észrevették. — T essék — lé p e tt elém az egyik —, én vagyok K ovács M are l , no. É n m egm ondtam , m it akarok, m u ta tta m a felvételi pap írt. H unyorgó szem­ m el nézte, afféle kem ény kis borsem ber volt, az o rra o lyan vékony, m in t egy késpenge, két seszínű szem öldök felette. A m íg leste a pap írt, állandóan rám p illan g atott, d e csak egy-egy m ásodpercre, s ú jra a p a p írt nézegette. — Jó l v an — azt m ondja —, h á t csak jö jjö n velem . M ajd id e ip ark o d jék vissza. Jó sk a — fo rd u lt a három álldogáló felé —, új em b er jött, m ajd fogjátok közre. M egnéztem én m á r akkor m agam nak azt a legényt, aki először szólt, sűrű, fekete h ajú ipse volt, tu rcsi orral, olyan bikanézéssel m u strá lg ato tt engem , d eh át elég sok haragosnézésű fiú t lá tta m én m ár, kesztyű-közelb en b enn a szorítóban, gondoltam , nézz csak, nézd ki a szemed, ha ez jó neked. M entem K ovács után, aki átizzadt b a rn a ingében úgy u g rá lt előttem , m in t egy m ezei nyúl. Egyik ke­ zével té rd é re tám aszkodott, a m ásikkal evezett hozzá. F en t beírt, ro v ato t n y ito tt nekem . — Ism eri a m unkát? — P ersze — m ondom —, dolgoztam m á r irtáson. — L átom — m u strá lt végig —, m e rt hogy ez nem irtás, hanem vágás, no. — Szóval, dolgoztam m á r ilyesm it. Ez nem v olt igaz, de átnéztem egy erdészeti szakkönyvet, am ik o r feljöttem ide. H azudtam egyet. G ondoltam , így nagyobb a re spekt. — Jó. A kkor adok szerszám ot, s beállhat. �K aptam egy keskeny hasítófejszét, vasékeket, s egy nyolckilós pörölyt. K ezetfogtunk és m egütközve figyeltem , hogy letegez. V alahogy úgy éreztem , vesztet­ tem önm agamból. A m íg a nevem nem volt a papíron, m egtisztelt, m agázott, m ost m in th a rabszolga lettem volna, az istenit. E lintéztem azzal, hogy az apám lehetne. — No, öcsém — kezdte, s ez ü tö tt m eg —, nyom d, am íg birod. Nézd csak itt brigádban dolgoznak, kibújni nem lehet. N api egy köbm éter. Idehallgass! — szólt u tá n am az ajtóból. — I tt m á r já r t egy-két diák, de e ltű n t m ind, m in t a nyúl a zabban. M eddig ak arsz m a rad n i? — Egy hónapig. — H át h a kihúzod ezt a hónapot, nem fog á rta n i neked. A m int vállam on a szerszám okkal lefelé bukdácsoltam , rosszul éreztem m a­ gam. Szótlanok, b ará tság tala n u l fogadtak, kezet egyik se n y ú jto tt. K ovácson k í­ vül, de ő m eg gyanakszik, h á th a ellógok én is, tak n y o sn ak tart. Az a fek ete pasas az nem leh et többb huszonegynéhány évesnél, de azzal előbb-utóbb te n ­ gelyt akasztunk, ezt én érzem , m in t hangya az esőt. A brigád szótlanul fogadott, m ogorván. Hogy szólítsam őket? S zak társ? Szaki, vagy elvtárs? Sehogy, m eg in t nem le tt belőle sem m i, állta m a lábam hoz eresz­ te tt fejszével, kalapáccsal, elh ag y a to ttn a k éreztem m agam . Nem tu d ta m m ihez kezdeni közöttük, m íg az egyik m eg nem szánt, s szólt egy-két szót. K ik eres­ tü n k egy tu skót, s n ek iállt az ásóval m agyarázni, m it hogyan tegyek. A többiek álltak , néztek. T alán őt v ártá k , m ondtam hát, hogy h ag y ja abba, m ajd én el­ intézem ezt m agam is, köszönöm szépen. E rre rám n é ze tt, m e g v ak arg atta a bozon­ tos, vöröses szőrt a m ellén, s otthagyott, m in t K risztu s a v argát. M ajd én m eg­ m utatom nektek. Ezen a napon é rt a szégyen első hullám a. É n m ost nem a szem érm es, ném i arcélénkítő, apró restellk ed ések re gondolok, am ik o r a szégyent em lítem , hanem a r r a a keserves, m ajdnem aljas érzésre, am i szerencsére ritk á n , de m égis jelen tk ezik m indenk i életében. S ak it m eglátogat, az úgy érzi, ott, ab b an a p illan a tb an m eg kellene h aln ia, elvesztette önm aga előtt a jogot a rra , hogy tovább éljen. R ettenetes érzés. Én eddig a nyári h óna­ pokig, bárhogyan k u ta to k is az em lékek között, úgy tudom , csak egyszer szé­ gyelltem m agam igazában. Tízéves voltam akkor, az egész az elhúzódó fro n to t követő első nyáron tö rté n t. T uzáék akácfáján. A kkoriban szovjet k ato n ak ó rh áz v o lt a kastélyban, az utcán k b an is lak o tt egy katonaorvos, egy nagyon szép, fia ta l fek eteh ajú nő. S ű rű szem lödöke volt, olyan sűrű, hogy n álu n k szokatlan is, és nagy, fekete szem m el nézegetett m aga körül. R oppant tisztelettel környez­ tük, m e rt n éh a felcsatolta a pisztolytáskáját. Engem különösen szoros szálak fűztek hozzá, m e rt egyszer m egsim ogatta a fejem et. A d élu tán i fü rd és ré sz le te i­ ről beszélgettünk, am ikor elő tű n t a M észáros L ázár utca sark án , Én elh atáro z­ tam , hogy d űlőre viszem a dolgot, egyetlen gyors csapással elfoglalom szívét. Ecélból villám sebesen felm ásztam az egyik ja p án a k ác első vízszintes ágáig, s úgy időzítve a dolgot, hogy a produkció teljes szépségében bontakozzék k i, csináltam egy haskelepet. Nem szám oltam azonban N ém eth Zoli luciferi tulajdonságaival, ak i a városrész elism ert hazudozója és in trik u sa volt. Egyszóval, am in t a dok­ to rn ő kellő távolságra érkezett, befejeztem a kelepet és egy fészekkel szerettem volna m egkoronázni az ügyet. E zért egy tökéletes függeszkedést végeztem , am ely­ n ek kellős közepén odau g ro tt N ém eth Zoli, és le rá n to tta a gatyám at. O tt lóg­ tam ég és föld között, m in t egy leleplezett em lékm ű és h allottam , am in t a dok­ tornő egy h atalm asa t nevet. E kkor éreztem először azt a k ib írh a tatlan , tébolyító, igazi szégyent. Ú gy gondoltam , nincs helyem többé a földön, o tt a k a rtam m a­ rad n i a fá n. K ésőbb lejöttem , összeverekedtünk, elm en tü n k fürödni, akkor á t­ estem a dolgon, de am int visszaem lékszem , m a is m egcsap ez a m egátkozott h an gulat. Tizennyolc éves korom ig többé nem is szégyenkeztem . Ezen a ny á­ ron azonban olyan géppuskasorozatnyi adagot kaptam , hogy n ehéz v o lt k i­ hevernem . N ekiálltam a tu sk ó n ak és tem pósan, lendületesen, m in t otthon, ásni kezdtem . A dolog azonban nem m ent. R engeteg apró gyökeret k ellett elszaggatnom , m e­ lyek úgy ta rto ttá k az egyébként porhanyó földet, m in t a vasbeton. A m ikor el­ ju to tta m a gyökerekig, tovább n ehezedett az ügy. A z ásó g y ak ran beszorult, be­ a k a d t a fába, m egrekedt. Ó rákig kínlódtam , am íg egyetlen n yavalyás tuskót ki­ szabadítottam , v ág ásra hoztam . N ekim entem a fejszével és örültem , hogy itt a m u n k a java. M eglendítettem és lecsaptam , de nem m a rt a fába, m e rt a ru g al­ m as, kem ény, alig sebzett fagyökér visszadobta. S okat nyavalyogtam , am íg rá ­ — 8 — �jö ttem , hogy nem szabad kiszedni a gyökér alól a földet, s oldalról, ékvágással k ell elm etszeni. Egy jókora példányba kapaszkodtam , s m ire m in d en gyökerét elm etszettem , M ikulás bácsi ott fenn, baltafokkal ú jra m eg ü tög ette az ágyú­ golyó hüvelyt, vége v olt a napnak. O tt álltam egy k örülm etszett, teljesen ép tuskóval, s negyedrészét sem szedtem össze a norm ának. Nem m entem a töb­ biekkel, nekiálltam , m egpróbáltam szétverni, beékeltem , s csapkodtam a pörölylyel. E stére m egtudtam , hogy a fa legrosszindulatubb része a gyökérközelben van. Fönn a szálak egyenesen futnak, itt átcsapnak egym áson, összekúszálódnak, be­ fonják, s szövevényükkel erősítik egym ást. Egyedül du lak o d tam o tt a sz ü rk ü le t­ ben, s m unkám gyüm ölcse néhány kisebb-nagyobb d ara b volt, m ely ek et lehaso­ gattam , jóform án lerág tam a tőről. A kezem et fe ltö rte a kalapács, m e rt am in t vas csapott vasra, szám talan rem egés fu to tt végig a vib ráló szerszám nyélen, és én görcsösen m ark o ltam a kalapácsot. A vállam és a h átam sajg o tt és nagyon éhes voltam . Fel k ellett m ennem és m in t az ebédnél, M ikulás bácsi m ost is ide­ n y ú jto tta a csajkát, k im é rt egy adag pörköltet. A többiek csoportokba verődve, „b an d ák b an ‘’ ü ltek a földön, s hol innen, hol onnan, ó riási nev etés harsogott. Egy fán ak tám aszto ttam a hátam , kan alaztam a levest, s néztem a völgyet. V a­ lahol, innen vagy húsz kilom éternyire, o tthon is vacsoráznak. A borókák mozog­ ta k a szélben, olyanok voltak, m in t egy-egy apró m anócska. E gyszercsak m eg­ á ll m ellettem az a fek eteh ajű , vállas, szépenfésült fiú, és azt m ondta: — Id eh a llgasson, fiatalem ber. N ekem nincs sem m i kedvem m ag ára dolgozni. L áttam , m it piszm ogott egész nap össze. I tt m elózni kell ám , nem n agyképűsködni! B em ent a bokrok közé, én m eg le tettem a k an alat, s néztem a csajkában párolgó húsdarabokat. M it te h ettem volna egyebet? Nem tudom m ié rt m ondta, hogy „nagyképűsködni”, de itt tényleg dolgozni kellene, és én nem tudok. Nem tudok dolgozni . . . Ez v o lt a z első porció . . . Az ösvény m á r nem kavarog vég nélkül előttem , te te jé n m eglátom az eget, itt a forrás. A pró tisztáson egy alacsony bazaltfalból, csövön csorog a víz. A kö­ vek közeit m egfugázták, nagyon takaros, m in t egy m eseházikó. A m ikor először jöttem élelem m el a hátam on erre, nem lá tta m sem m it. M egállok a teh errel, vizsgálgatom m agam . F á ra d t vagyok, de csak ann y ira, hogy k étp erces álldogálás u tá n in d u lh a tn é k is tovább. A lábaim pihenőhöz ju tn a k , a fájdalom eltűnik, a h átam is csak csöndes, m eleg zsibongással észleli a te rh et, csu p án a v állam v ág ja v álto zatlan u l a heveder. K ikapcsolom , s m in d k é t zsákot leeresztem . M ost m ár szükség lesz Szokács segítségére, az egész te rv többek, között, e rre is épül. Egyébként fázom ettől a kibéküléstől, nem tudom , K ovács m ódszere bevág-e. Ő szólt, hogy Szokács jön le, s j öjje k vele én is. Nagy d erb i v o lt ez a feljövetel feltétle n ü l meg k ellett előznöm, nekem k ellett előbb itt lennem , az első u tu n k m iatt. Az egész dolog úgy jö tt össze, hogy m eg a k a rta m m u ta tn i, érek az ért v a ­ lam it. Az élelem hozásért nem tö rte m ag át senki, g y ak ran jelölni kellett, s az ön­ k én t jelentkezőket szívesen lá tjá k . A negyedik, vagy ötödik napon za jlo tt le a dolog, a k k o rra rájö ttem m á r egy csomó fogásra, m egvolt a köbm éter, ennek a Szokácsnak a k a rta m m egm utatni, hogy vagyok olyan legény, m in t ő. A zóta nem szólt ugyan egy szót sem, de éreztem , hogy utál, h á t én sem sündörögtem k ö rü ­ lötte. A m ikor m egtudta, hogy együtt m együnk, o d ajö tt hozzám és azt m ondta: Nézze, — nekem ellenszenves v olt az is, hogy úgy énekel, affektál, úgy beszél, ahogy a h a já t fésüli, — én nem vagyok ápolónő, ha kikészül, nem csin álh ato k m a­ g áv al sem m it, értjü k ? — Bízza csak rám azt a kikészülést, szakikám ! Az u jjá v a l m egütögette a trikóm at. — Jegyezze egyszer s m in d en k o rra meg, én nem vagyok m ag án ak szaki. Szokács Józsefnek hívnak. Én ak k o r úgy útá lta m m ár, hogy köpni tu d ta m volna, s m eg in t m ocorgott bennem , hogy visszalépek, de azután nem tettem . Nem állta m meg, hogy ne v á­ laszoljak neki, értse, ahogy akarja. — Ne féljen, ezt nem felejtem el. I gy indultunk. M ásfél ó rá t m e n tü n k egym ás sark áb an , de egy pisszenés nem esett. F elm álháztunk, s S zuháról visszafordulva éreztem , hogy gyorsabban indul a szokottnál, v álaszth attam , hogy lem arad jak , s beism erjem , hogy feladtam , vagy lépést ta rtsa k vele. M entem u tá n a egyre nehezebben, tiszta golgotajárás — 9 — �v o lt az egész. Még a m é ly ú tra sem kanyaro d tu n k , m á r úgy éreztem , szétszakad a h átam , s közben állandóan énekelgettem m agam ban, hogy „este v an m á r nyolc óra, ég a világ a b o ltb a’“. De csak ezt a k ét sort. K ésőbb ab b ah ag y tam , s ak ­ k o r a sa rk á t nézegettem , hogyan em elgeti, s teszi föl-le, föl-le. A zután m á r ezt sem láttam , hányingerem volt, s a fo rrásn á l összeestem . A m ik o rra én felértem , ő m á r k ip ih en te m agát, fölállt, o d ajö tt fölém, m egnézett és elm ent. M egpróbál­ tam felem elkedni, vergődtem , belekapaszkodtam a fűbe, d e nem m ent, pihennem kellett. K ésőbb m ozdítgattam a zsákot, de nem volt egy szem ernyi erő sem a karom ban, sem a derekam ban. Egyszer fölem eltem , vagy egy m éterre, de le­ ejtettem , s azután m á r ez sem m ent. L efeküdtem a zsák m ellé a földre, teljesen ő rü lt m ódra viselkedtem , b eleh a ra p tam a fűbe és sírtam . Ez egy új „nem le h e t tovább éln i”-pillanat. K ésőbb G ordos és H arangozó Já n o s bácsi lejö ttek , b ev itték a csom agot s be­ tám o g attak engem is. Nézem a helyet, ahol három h ete feküdtem , o d atettem a zsákot, s m ost nem tu d tam m egállni, m egpróbálom , m egem elem . Jön. Nem könnyű, de engedelm esen mozdul. L ehajítom , vissza a m á sik mellé. K ibontom a h átizsák zsebét, rum v an benne és cigaretta. Az egész dolog M arcel bácsi h ad iterv e volt, a v erek ed ést követő napon p a t­ ta n t ki serény agyából. M unkaidő közben hivato tt. S ejtettem , hogy kom oly az ügy, nem szokott ő senkit hivatni, elm egy és m egkeresi. B em entem a sátráb a, köszönök, le ü lte tett. E lőtte ácsceruza és papír. — H alljam , m i v olt az a cirkusz tegnap? — Összverekedtem Szokáccsal. R égóta u tá lju k m i egym ást. E nnyi az egész. — M ondd, no! — T egnap kioldózott a papucsom zsinórja, odalépett, röhögött, és azt m ondta: Mi a csoda, cipekedni? E rre m egm ondtam neki, hogv hová hányadszor piszkál, a kezében v olt egy vasék, pofozott. — A ha. Szóval ő kezdte, azt mondod. leü ltem m egkötni. Ez a strici m á r dolgozni se tudok, nem csak m enjen, m e rt m á r nem tudom azt ledobta, o d alép ett és meg­ — Igen. É n nem tudom m ié rt rü h e ll engem ez a hülye, de az biztos, hogy u tazik rám . Ö sszeakaszkodtunk es elin téztü k a dolgot. — L áttam , hogy szétverted az arcát. — Szét. K ap o tt volna m ég egy p ára t, h a el nem viszik a fenébe onnan. Én tudom , hogy engem itt nem szeretnek, de ő egyenesen gyűlöl. C sak tudnám , m iért? Pislogott, h u zogatta a vékony baju szát k ét u jjáv al. — Nem szeretnek itt téged . . . — Igy, ahogy m ondom . Érzem , m ióta idejöttem , állandóan. — H át szerinted m i le h e t az oka? — Én nem tudom . S enkinek én itt rosszat nem tettem , dolgoztam rendesen. — A z em berek azt ta rtjá k , hogy nagyon fennhordod az orrod. H átrazökkentem , nagyon m eglepett a dolog. — Hogyhogy fennhordom , M arci bácsi? — Ú gy fiam , hogy tá n a r r a vagy büszke, hogy m ost érettségiztél, vagy a Jehova tu d ja m ire? C sak néztem rá, hogy m o n d h at ilyet É n beszélhetnék erről, m e rt velem tö r­ tén ik itt m inden ilyesmi, én szenvedtem , am íg m eg nem szoktam . — A m ikor idejöttem , egy se fogott velem kezet! — Fiam ! H át nálunk, aki m egjön, az kezel a többivel. T udom én, hogy m ás em berek között m ásképpen v an ez, de itt így szokás, no! K épzeld csak el, idejön egy taknyos, se bü, se bá, köp m indenkire. M i az apád? — V asutas. — Főnök, vagy m icsoda? — P énztáros. A nagyapám m eg paraszt! Na, én húzódom el? �— A z istenfádat, h a ők le tte k volna itt, tu d tá k volna, m it kell tenni. M ert ez csak egy dolog! D e itt v an m ögötte, hogy lassan elfelejtesz m inket. F elugrottam . — Hogy gondol ily et — ordítottam , m e rt nem igaz, nem szabad igaznak lennie. — Hogy m e ri ezt m ondani? — H ogy? — s nekivörösödve kiabált, ü tö tte az asztalt. — M egmondom! H á t csak u gy, hogy m essze vagy tőlünk. N em tudsz te itt beszélni senkivel, látom én azt, hékás! Nincs senkivel egy tisztességes szavad, m u n k a u tá n m ászkálsz a hegyen, csak közö ttü n k nem vagy soha. A zt hiszed te, nem láttam , hogy h uzo­ g a tta d a szád, am ikor letegeztelek? H át te m á r azt sem tudod, hogy egy ilyen kölyök, h a közülünk való, öröm ében a sa p k á já t dobálja, h a egy negyvenhárom éves sz ak tá rsa tegezni kezdi ! K ra to fil m egm ondta, hogy a jó szó sem k ellett, nem engedted m eg m u tatn i m agadnak, hogy kell csinálni ezt az egész vacakot. — M ert nem ak artam , hogy velem vesződjék. — Egy ilyen m elósnak, fiam aki szívvel is dolgozik, ro sszab b at nem is a k a rh a ttá l volna. M intha ta n áro d at nem engednéd ta n íta n i. H ány szom baton m e n tél oda, hogy koccintsanak veled? Jó l van, tacskó vagy, n e is igyál. De odam enni, elbeszélgetni, te jöttél, te vagy a fiatalab b ! V agy egy cigi! N e is cigizz, helyes! De legalább egyszer m eg k ellett vo ln a k ín áln i őket! M ert itt m eg a rró l v an szó, hogy lássák, m a m ár, h a v alak i ta n u l, az ért ugyanabból a húsból van, m in t ők. Es vedd tudom ásul, hogy ezt v á rtá k is tőled! A zt hiszed te, itt n á lu n k m inden ren d b en v an m ár? Szokács k ét éve m e g k érte egy lán y ­ n a k a kezét, az is a k k o r érettségizett. N o! H át ahogy m eg tu d ta az a kis szajha, hogy ez itt dolgozik az erdészetnél, hogy melós, k irú g ta, érted? H a odamész, a m in t m egjöttél, tíz jó szót szólsz, az egész em b er a zsebedben van. Te m eg a szívében, érted? F elálltam . — Elm ehetek? — El. M ész vissza? — Nem, m egkeresem Szokácsot, m egm ondom , hogy egy nagy m a rh a voltam . N e tessék h aragudni, M arci bácsi. Szívta a fogát, billegett a feje. — N em jó, nem jó, ne m enj sehova. N em á rto tt n ek i ez a verés, nagy legény ő itt, elkelt. M ert Szokács pedig m inden ak tatá sk ás em b ert olyan nyo­ m o rékfélének hisz, nem becsüli őket sem m ire. Jó ez neki. De azt m ondd, hogy m egy-e m á r az az ú t lentről, te h erre l? — Megy. M ajdnem n aponta m ászkáltam a fo rrás felé. — No! M ajd ak k o r eg y ü tt m en tek m egint. S o tt gyalogold le, figyeld meg, m ilyen pasas ez, tetszik m a jd neki . . . Jön Szokács. M ost b u k k an t elő, kétszáz m é te rt k apaszkodhat még. Azt m ondom m a jd neki, elfárad tam a v irtusban, segítsen! Szegény srác, ég h e te tt a b ő r a képén. H a az em b er m egism er v alak it, m in d já rt m ás m inden. Ugy jö t­ te m ide, m in t egy csomó v adem ber közé, m in t egy ism eretlen földrészre, v a­ lam i hős utazó, rom antikázni, Uz Bencéktől, farag atlan , rosszindulatú, elv ad u lt alak o k tó l ta rtv a és egy jó szót sem tu d ta m m ondani nekik. F élrenézek, rágom a szám at. M ost szégyellem m agam legjobban. �M O L N Á R B E LA : NYÁRFÁK Már harm inc évvel ezelőtt a m ezsgye szélén álltak őrt; egy tapodtat nem engedtek a hom oknak, a szeleknek. Oda hulltak, o tt m aradnak v e té lt m agnak, gyenge gallyn a k; ha kell: tízszer új-rügyezve, a hom okba, sárba verve. O tt m aradtak . . . s öles ágak vigyá zzá k a kis tanyákat. A Hold is a hegyükre száll, onnan nézi: be szép a táj! Be szép is ott az a sorfal, tanya szélén pár dióval, s a paraszt, k i eke m ellett a n yárfákról énekelget . . . HATÁRON Döcög, pöfög a kisvonat, m ellette az Ipoly rohan, az a határ . . . A gondolat az ablakon át kizuhan. V ám őrök állnak, testvérek túlnan; az m ár csehszlovák hon; szem em m el hegyekig érek, á tugrik a határ-árkon. Selym es rét, virágos m ezők forognak alám ; épp olyan m in t H azám ban, oly zöldellő, sim ogatom hát boldogan. F elettem csillagok gyúlnak, m agyar és szlovák csillagok, rám csókolnak, elfordulnak, ahogy a vonat kanyarog. Füzes fölött, a fo lyó n túl, M int óriás ezüst-katlan: a Hold görög és átgurul a határon vám olatlan . . . �HAZÁM EZ IS A n yá r m it old H azám a m in ek a hom okban fuldokol, és kötöz a föld fia, ez is . . . S az égő bokor, m eg kell m ajd halnia. A fe lkö tö tt, gálicos tő k ék kö zt lépdelő hunyorgó paraszt, az alkonyban a k é k fejő kék, am it az est a szegre akaszt. H azám az is, am i tóba hull az ágak között: az ég-darab, s a leesett Hold a parton tú l m ellyel kis halacskák játszanak. S zü re tko r az évődő lányok, prés körül a derűs hangulat, H azám ez is . . . És am it látok, a m it e tá j serényen m utat, m in t gyorsvonatról a m ozgó kép, úgy nyo m u l belém : ez m ind H azám. És m ég m ennyi! . . . Ha m eg kérd ezn ék, egyszer talán el is m ondanám . . . HEGESZTÉS ÉJJEL V illá m o k csaptak fe l az égre, sárkánytorokból dühös lángok, s a ke rt alatt szivárvány-szín re fe s te tté k a szuvas palánkot. V illózott a fény, a légen át a tavasz, nyár, ősz színe rezgeti, csalogatta az éj bogarát a gubbasztó, v é n verebekhez. F ák törzsére sá vo ka t rajzol, sárga-zöld-kék turista jelet, hogy ne legyen éji karam bol, ha va k si lepke eltévelyeg. K is b irsünket derékba szeli, m egkergeti a lom ha dongót, körbe röpköd (az élét feni): m in t csorba fűrész, úgy sikongott. M ost lom bon táncol a sárga fény, egy pillanat s nyári nap éget: nézem , a m in t a fá k tetején a zöld kö rtén k gyorsan beérett . . . �ASSZONYSORS Sírás rázta, a hulló kö n n y ek fe littá k csukló, tört szavait, s ahogy zuhogtak, fe l-feltö rte k, szívem ig égtek panaszai. M int bíróhoz, úgy szö kö tt hozzám, asszonysors űzte, a m ostoha, ki dolgozik, ló t-fu t az utcán, a k it fo lyto n m egcsal az ura. M int kilő tt golyó, h ullott a szó a sebzett szívből, zú d u lt reám, m á r vádlott lettem , férfi, csaló, k i nyűg, teher a Nő oldalán. M ár úgy éreztem : én csaltam őt, így láttam magam , — könn yein át, m egloptam a korán őszülőt, világ m in d en lányát, asszonyát. Egy szót vá rt tőlem , vigasztalást, szegény h itte, hogy én jobb vagyok, s csak hallgattam m in t fényvillanás, m ely az égen v illózva ragyog . . . �C Z INKE FERENC: BŐSÉG ÉS ESŐ �BOBÁL GYULA: A HARMADIK K ét esem ény v o lt Ba li F erenc életében, am ely sz erin te elfo rd íto tta az élete fo­ n alát. M ind a kettő régen volt, az ország jo b b rafo rd u lásá n ak első évében. Szét sem k ellett nézni, h a füstölgő rom okat a k a rt v alak i látn i. Az áro k b a fo rd u lt kocsi alól em elk edett fel a ta v asz t kiáltó p ac sirta is. Ba li jav ab eli v o lt még. F élláb b al h a kilé­ p ett a 39-ből. N em az iskolák g azdagították tu d ását, h an em a cselédsors. M ert az volt. Cseléd. Az is a teljes m ag án y b an élők közül. De d u zzad t az ere je a ttó l a gon­ dolattól, hogy nem kell m á r hajlo n g an ia senki elő tt M ent is m indenfelé, hogy észrevétesse m ásokkal is ezt a fennséges érzést. A ztán m ár m egbizatást is kapott. E lküldték, segítsen a földosztásnál. Ezt az u ta t b ejárn i m á r kevés v o lt a k ét lába. A ddig szim atolt, m íg nem b u k k a n t egy m egkopott m o to rk erék p árra. V alam i n ém et v á lh a to tt m eg tőle, és a szovjet katonai parancsnokságon belö k ték az u d v ar sa r­ kába. E lkunyerálta. E m bereket is szerzett, a k ik kipofozták, és elin d u lt vele. Igaz, nagy zajjal, d e h á t haladósabb v o lt így, m in t gyalogosan. B ali F eren cet m á r csak ezen a m otoron le h ete tt lá tn i azután. M ikor a h a tá r m eg telt zörgéssel, tu d tá k : jön m ár, és a hónapok m ú ltáv a l o lyan kedves vendég lett, am e rre já rt, hogy az egyik gazda egyszer így fogadta: „M egjöttél, B ali F erk ó ?” — A zóta is r a jta m a ra d t, hogy Bali Ferkó. M ár őszre fo rd u lt az idő, k o rán felöltötte köpenyét az este, am ikor egyik nap későre m a ra d t Bali. N em szívesen já rta k ilyen későn az országúton, de azért ő el­ indult. M ásnap je len tést v á rta k tőle. E lvénhedt m o to rja nyögve ugyan, de v itte őt. Alig láto tt, m e rt m ég egy gyerty a is jobban v ilágított, m in t a lám p ája. Bele is h u p ­ p an t egy nagy gödörbe. M ajd a nyelvét h ara p ta. N agynehezen kikecm ergett, hanem a rázk ódástól az eddig is gyéren világító lám pa egészen elrom lott. V alam i d ró t sza­ k ad h a to tt benne Meg k ellett állnia, m e rt nem lá to tt az o rráig sem . Topogott, am íg a szem e m egbarátkozott a sötéttel, ak k o r aztán begyú jto tta a m otort, s ú jra elindult. M ent is szépen, m ég gyorsított is, de sá rb a k erü lt, a m o to r fickándozni kezdett, Ba li meg, hogy egyensúlyba hozza, m ég jobban rákapcsolt. Az öreg m asin a elbődült, nekilendült, m a jd nagy rázkódással m egtorpant, a f a rá t felrú g ta, s B ali érezte, hogy repül, aztán re tte n tő fájd alo m h asít a térdébe, a m o to r egy n agy kőrakáshoz vágta. O dakapott a térdéhez, de a v értő l m egtelt a tenyere. Egy a rra haladó falusi kocsi m á r á ju lta n szedte össze. Ez v o lt az egyik eset. A m ásik, am ikor a kórházban m agához té rt, és h a llja a fele tte álló orvosoktól: — N em tu d u n k segíteni, le kell vágni a l á b á t . . . O lyan forróság fogta el, hogy m en ten gyöngyözni k ezdett a hom loka. M ár nem is érezte, hogy fáj a lába. A ztán a hideg rázta, vacogott a foga, am ik o r m egszó­ lalt: — Nem, nem ! K ö n y ö rg ö m ... De egy-kettő elvesztette eszm életét. A m ikor m agához té rt, m á r a m űtőben volt, nem érezte a lábát, s ijed ten odakapott. Az egyik orvos m orm ogott v alam it Nem értette. M egfogták a kezét, n em m ozdulhatott, h á t jobb h íjá n figyelt. Az orvos szólt, nem értette, csak látta, hogy ollót ad n a k a kezébe. M egint szólt, ak k o r m eg egy kést. „H át ez m eg orosz?” — v illa n t Ba li agyába. De m ilyen fu rcsa orosz. Azok m ind hangosan beszélnek, ez m eg alig motyog. De m á r n em tu d o tt tovább gondol­ kodni, m e rt lassan forogni k ezdett vele az egész m űtő. Az orvos is, m in th a vízzé válna, szétfolyt. Úgy érezte, nagy csengőt ráz n ak a fülénél, aztán piros köd szakad rá, m ajd m inden elfeketedik. A kórházi ágyon té r t magához. E lsőnek a lábához nyúlt. Érezte, hogy vastag pólyában van. F elnevetett. O lyan könnyes nevetéssel. A ztán m eg dalolni szeretett volna. M ire az orvos bejött, akkor meg m á r szipogott. E ltökélte, hogy ak árm ely ik jö n , elk a p ja a kezét és m egcsókolja. Meg is te tte volna, de az orvos rászólt. Igaz, n e m érte tte , de a vele levő fiatala b b orvos szavából ezt v e tte ki. — N incs sem m i baj! — m o n d ta aztán a fia ta l orvos. — M ondja m eg neki, hogy köszönöm! — k érte Bali. Ez v olt a m ásodik eset. És Ba li F erkó nem tu d ta, v á r m ég r á egy h arm a d ik is. �Hosszú idő u tán gyógyult fel. Szétzúzott té rd é t m á r nem tu d ta többé h ajlítan i, s á n ta m arad t. Ez an n y ira m egrázta, hogy egy d arab ig úgy já rt-k e lt, m in t aki k e­ resi, hogy hol búcsúzzon el a világtól. De aztán h ely re b illen t a lelki egyensúlya, m e rt m éregetni kezdte, hogy m a ra d h a to tt volna láb nélkül is. Még m u n k á ra is jelen tk ezett. E gyszer-kétszer elm ent gyűlést is ta rta n i, de m á r nem sok frisset tu ­ d o tt m ondani. Úgy beszélt, m in t am ikor először, v alam ik o r régen kezdte. E lőfor­ d u lt, hogy m ire a végére é r t a beszédnek, m inden m ásodik szav áb an „a reakció így, a reakció úgy”, a hallgatóság szétszéledt. Egy k icsit szánalm as volt, ahogy k iszárad t ajak k al, izzadt hom lokkal, bicegve elh ag y ta a gyűlést É rezte ő, hogy m íg beteges­ kedett, lábbadozott, az idő m essze eléje k erü lt. És azt is, hogy m ost m á r nem úgy beszélnek vele, m in t azelőtt. De nem tu d o tt m ag án ak szám ot adni róla: m iért? A ztán egyre erősebben lökdöste a gondolat, hogy ú tb a n v an m á r ő. L assan elm aradozott az em berek közül. Még egynéhányszor b e té rt a tag g y ű lé­ se k re , b e regasz tta tta kiskönyvébe a bélyeget, később m á r innen is kikopott. B ajuszt növesztett, nagyot, hosszút. S b á r az ősz szálak seszínűvé te tté k , nem tö rő d ö tt vele. M esszire elk erü lte az em bereket. K i az erdőbe, egy lő szerrak tárb a. E zt b ízták rá. Egyszer a vadászok m eglepték egy árv á n m a ra d t őzgidával. Úgy n ézett rá, m in t a k in e k egy a sorsa: az árvaság. M egbarátkoztak. A m ikor m egerősödött a kis fürge, s n ekiugrott, hogy m egdöngesse töm pe szarvával, Ba li m ég el is n ev e tte m agát. A ztán szerzett egy k u ty á t, m á r h á rm a n éltek, csendben, észrevétlenül, a ro b b an ó ­ an y a g rak tá rb a n . H eten k én t egyszer, ha bem ent a városba. Ilyenk o r egy egész h étre m egszerezte az élelm et. De m egállt az ú jságárusnál is és egy jó halom o lv asm án y t v itt m agával. Az évek m eggyűrték az arcát. A m agánytól fén y telen n é v á lt a szeme. Lelógó nagy b ajusza még a sz ája szélét is elfedte, s egyre erősebben bicegett. A m ikor abba a n y u g talan őszbe fo rd u lt az esztendő, Ba li F erkó csak an n y it tu d o tt az egészből, hogy v an valam i, m e rt az egyik lap így beszélt, a m ásik meg úgy. Azon a reggelen sem gondolt különösebbre, am ik o r h á tá ra d o b ta a zsákját, k ezébe a kam póst, b ez árt m indent, s elin d u lt a szokásos v ásárlásra . B icegett, h an g ­ talanul. Az k ö tö tte le figyelm ét, hogy m ég nehezebbé le tt a m enés, m e rt a reu m ája nagyon belekapaszkodott a lábába. A rra ü tö tte fel a fejét, hogy a v áro sb ó l m ordulások hallatszanak. De nem so k a t törődött vele, bicegett, m in d en figyelm ét lép teire fordítva. Csak ak k o r to rp a n t meg, am ik o r az ü zletajtó t zárv a találta. S zéttekintett, s ek k o r m egint erősebben h a llo tta a m orajt. E lin d u lt h át arrafelé. A m ikor ráfo r­ d u lt az utcára, az em lékm űnél annyi em b ert látott, hogy a tizenkét évvel ezelőtti gyűlésen sem annyit. M egm ozdult benne a vér, am ik o r felidéződtek gondolatai. Még a szem e is m egcsillant, s furcsa m elegséget érzett. E lin d u lt lassan az em berek felé. A hogy közeledett, úgy tisztázódtak a hangok M ár a szav ak at is é rte tte : „Rob­ b an tsu k fel, döntsük le!” — U gyan m it kell ledönteni? — m orgott. M egakadt a töm egben. Az em berek olyan fakón és élettelen ü l álltak , csak a szobor tövében kiabáltak. A kíváncsiság egyre jobban csav a rta és fu rak o d o tt, hogy közelebb kerüljön. M ár egészen jól lá tta a k iab áló k at. Összevonta bozontos szem ­ ö ld ö k ét. — Ez nem gyűlés. Ezek k iabálnak. De ki az az em ber ott? M it ak arn ak ezek? — K apkodóan széttek in tett, hogy v alak itő l tan ácso t k érjen . Az előtte szótlanul álló két em b ert lökdöste: — M ilyen gyűlés ez? — M enjen a dolgára öreg. Ö rüljön, hogy nem tu d ja — néztek rá elb o ru lt te k in ­ te tte l. Ba li F erkó elrestelte m agát és m ár m egm ozdult, hogy kifurakodik, am ik o r h allja : „A jo g talanul elkobzott földeket vissza kell ad n i!” M egtorpant és pörögni kezdett b en n e a gondolat. „ I tt nincs jo g talan u l elkobzott föld. A földeket jogosan osztották el. A földet én is osztottam !” Ez az utolsó m ondat m á r nem á llt m eg agyában, h an em rácsúszott a szájára, s olyan hangosan p a tta n t ki, hogy az em berek odafordultak. Először m eghökkent a h irte le n t csendtől, a sok tekin tettő l, de összeszedte m agát, m ég a b aju szát is k e tté ­ lökte: — A földeket azért osztottuk szét, hogy legyen azoknak is, ak ik n ek nem volt. — Mély b arito n b an engedte ki a hangot, a kezét felem elte, hogy m ajd fo ly tatja, d e k ét vékony szügyű sih ed er m egragadta, és faggatták : — K icsoda m aga? K om m unista? �Ba li F erkó csak nézett rá ju k és tö rte a fejét, hogy m ié rt sz o rítják h á tra a ke­ zét. H aragosan m e g rá n to tta m agát, de azok erősen fogták. V alaki o d ak iálto tt: — Ez a lő sz errak tá r őre! A fiatalo k kérdőn ism ételték: — A lő sz errak tá r őre? Bali ism ét m e g rá n to tta m agát. M ár egy egész em b erg y ű rű v e tte őket körül. B alinak h arag tó l villogott a szeme, hogy nem b írt szabadulni. Az előbbi k ét em b er odalépett és elto ltá k a sihedereket. — Jö jjö n öreg! Az em berek m egőrültek. M egindultak, ki a töm egből, de m á r ak k o r egyre ü tem esebben h allatszo tt: „M en­ jü n k a lőszerraktárhoz! M enjünk a lő szerraktárho z!” Bali F erkó m egfordult és nézte, hogy hullám zo tt a nép. Egy csoport ütem esen k iálto tta: „Lőszert! Lőszert!” — s indultak. A többségük elh ú zó d o tt előlük. Bali, am ikor a r r a gondolt, hogy ezek m ég tényleg elm ennek a rak tárh o z, m eg­ ijedt. S egélytkérően nézett szét, de senki sem figyelt rá. A kkor a k a d t meg benne a gondolat: „Meg kell akadályozni!” és bicegve in d u lt a m en et után, de azok m á r jó ütem ben halad tak . R ádöbbent, hogy m eg sem tu d n á őket állítan i. N ekivágott h át az erdőnek, hogy eléjük kerü ljö n . A zt h itte, hogy a rossz té r­ dével ő m á r soha nem tu d szaladni, de m ost szaladt, ahogy csak b írta. B otladozott a g allyakban, sípolt a tüdeje, sz ak ad t róla a v erejték , de fu to tt, csak fu to tt, m e rt tu d ta, hogy v alam i szörnyű dolog készül. V alósággal rá z u h a n t a k apura. B em ent és bezárta. B eszaladt a bódéjába, tele­ töm te zsebét tölténnyel, le ak aszto tta fegyverét és k iá llt a k ap u mögé. A z ú tró l e rő ­ sö d ö tt a közeledők zaja. A k u ty á ja b ehúzott faro k k al szűkölt, az őzike pedig nyug­ ta la n u l dobb an to tt m ögötte. L assan m egeredt az eső. M ár lá tta őket az erdőfogta úton, de m in th a rep ü ltek v o ln a feléje. L eh ettek vagy h usza n. Elől a két vékonypénzű legény, a szónokkal. Vagy 50 lép ésre érh e ttek , am ik or B a li felem elte p u sk áját, teleszívta tü d e jé t és szin te elbődült: — M egállni — és rác sap ta a záv árzato t a töltén y re. A m enet m egto rpant. F arkasszem et néztek vele. A szónok eln ev ette m agát. — M enjen az utu n k b ó l öreg, m e rt eltip o rju k — és m á r osztotta is a p aran cso t, hogy k erítsék őt be. B ali kétségbeesetten n ézett szét. A ztán h irte len u g rással k itá rta a lő sz e rra k tá r a jta já t, célbavette az üreget s a v állán keresztül o d ak iálto tt: — H a nem állto k meg, belövök a ra k tá rb a és m in d en k i a levegőbe röpül. A tám adók m egtorpantak. Ba li figyelte m inden lépésüket. T udta, m á r ebben az összecsapásban ő győzött. A lkudozni kezdtek. — N e bolondozzon öreg, m egfizetjük, csak adjon robbanóanyagot. Ba li hóna alá szoríto tt puskával, szótlanul figyelte őket. A m ikor egy lépést te t­ tek feléje, felk a p ta a fegyvert és n eki a ra k tá rn a k . A m azok v isszacu rik k o ltak és d ühükben öklüket rázták. Így harm o n ik ázo tt velü k m á r jó egy ó rája, am ik o r d ü ­ börgés rá z ta m eg az erdőt. N em tu d ta, m i leh et az, de elkészült, h a nem ü tik agyon, m egvédi a ra k tá rt. Az őzike a z a jtó l riad tan m e n ek ü lt a bódéba. Ba li u tá n a do b ta tek in tetét. A m ikor m egint szem befordult tám adóival, m á r csak a h á tu k a t lá tta , m e rt sz alad tak a z erdő felé. Az úton egy harckocsi közeledett. Csak a kapu elő tt á llt meg. Az o ld alán egy vörös csillagot m osdatott az eső. Bali nehezen tu d o tt m egm ozdulni. N agyon nehéz­ nek érezte te stét, de lassan, bicegősen lép ett egyet, még egyet, s o davánszorgott a kapuhoz. K inyito tta, aztán lassan, m in th a m ázsás sú ly t cipelne, elin d u lt a bódé­ jába. V alósággal ráro sk ad t a priccsére. Csak azt érezte, hogy az őzike nyaldossa a kezét. Ez volt a h arm a d ik eset. Azzal végződött, hogy az ő m ellére is feltűzték a m u n k ás-p araszt h atalo m érdem ­ érm et. Ba li F erkó azóta is m indennap gondosan szétkeféli b aju szát és reggelenként k ö rü ljá rja b irodalm át, am ely szerinte a világ legfontosabb helye. �P A T A K I JÓZSEF: V Ö R Ö S K A T O N A B ÚC SÚJ A — 19 — �C S IK Á SZ IS T V Á N : LELKES ÜDVÖZLET — A M egyei Irodalm i Csoport m egalakulására, 1959 — Egy célért töm örülni a sorba, a nép ügye késztet, Iró, csengjen a szó, költő, szálljon a vers! B átor a szándék, kü zd en i jö jj ide ú j csapatunkba, És örökösként nézd: birtokod itt ez a fö ld ! . . . Híres elődök m u n k á ltá k m eg a n ép et előtted: Izzó hangú M adách s M ikszáth nyom d o ka vár. Cserhát népei, Tarján, G yarm at érti beszédünk, S ü d vö zlettel üzen: Nógrád várja a dalt! . . . AZ ÉN KOROM V ad neonok lobognak T ört részei e kornak V ibrál az esti város A holddal lett határos Z úg a rakéta hangja, Piros zászló va n rajta, Biccen az utca népe, Billeg az utca képe. N ézd a falon a foltot, A m it szívedbe oltott A z eg yü tt-tö ltö tt élet, Ez is éppen úgy részed, M int a tavaszban rejlő, F üvet búzára term ő S e jt m ély en lenn a földben, M int a csók a gyönyörben S ne csodáld, hogyha bennem , L elkem ben s vérem b en Nagy érzések lobognak, Tört részei e kornak. �ZIZEGŐ SZEPTEMBER Még zöldellve ragyognak a fé n y b e n a lom bok a napra, S gyenge sugárcsóvák b ú jta k a csendben elő, Á rn y é k o k töve m ély én m ár a fa k u lt le ve lek n ek B ú-dala lobban, alél, s hűvös avarba pereg. Jó t tesz v é lü k a csönd. M eg kö n n yíti lassan a harm at K önnye halálukat így, s szokva a gondolatot, Illatos íz lopakodva bevágtat a röpke levélke Sárga szívébe a rongy, foszló szárakon át. B okrok alatt zizegö-szavú Szep tem b er dala surran, E lkanyarodva sziszeg, törzsek előtt tekereg, S m esszeiram lik az ú ton előre, jelen tve : m a jö tte m Én, Szeptem ber, a n yá r ren d jét fe lza v a ró !. . . S fe st im presszionista ecsettel a zöldre: zajongó Rozsdavörös színeket, m eg h itt okkerokat, S reggel a p ark úgy néz a szem em be, m in t az esengő, Fonnyatag özvegy: a m ú lt em lé ké n didereg, S lángba, a nyárba, a szépbe te kin tő m éla szem ében B ujdokló rem egés éjjeli fé n ye lobog. G esztenyefák s juharok koronáin is ott feleselget N yár szava vissza, de jó l tudja, m a m úln ia kell. T ró n t követel Szeptem ber, alattom os, ősi rokona . . . S készül a n yár behívót külden i m esszire szét: H ű testőrei, díszes, víg daliái, bíborba B ú jt katonái, a szép káná k h ullanak el, E lszedi sorra kobozva a zöldszínű kardoka t, és m o st Ősz kincstára, hűvös rozsdád fe sti s z ín ü k ! . . . Lassan enyészve, kopasztott szalm avirággal a gyilkolt, B ús szirom összevegyül, könnye a földre pereg, S rossz kam asz őszi szelek nyoszolyája sikongva az égre, Dobja a szót: panaszát, — s borzong lágy rem egés! . . . Nap szíve fáj, m ert völgyek ölén ködök ásítanak ki M élylő berkek alól és fe lv e tv e fe jü k , Sorra a dom bok n yírt koponyáján, ím e kira k já k Tengeri-szárból a szót: S z e p t e m b e r b etű it . . . SZÜRETI KEDVEMBEN H űvös az este s a völgyben a kö dnek súlya terü l szét, S im e ködök hűvösét égeti fe l m a dalom. H old színe vonja be lágy sugarakkal hegybeli viskóm . S úgy pereg itt ez a fé n y, m in t ahogyan K elem en Bácsi a sárga nedűt csorgatja a barna kupába: N agyszívű, drága pa ra szt! . . . — K in cseket osztogat itt! H am vas a zsú fo lt tő k e gyüm ölcse a cifra levél közt, Á ld o m a tetteidet, hosszúszakállú N o é! . . . Izm os, h u n cu t, vígszavú dallam ze n g jen a völgyben, S m erre a nóta m a száll, ű zze k i onnan a bút! Csípje a dér m eg az arcod s lengjen szőke hajadban V érszínű pántlika, m in t forradalom idején! — 21 — �SZESZ-BALLADA V erm u th -sza g ú a lom pos utca. És az ereszről léha ru m csorog, S a nép, a kocsm ák perep u ttya M ost bikavérben ácsorog. C sizm ák s kabátok szürkesége A la tt barnálló bor-gőz párolog, S bután büfög a vad zenébe K opott hangszálú száz torok. F ent az égen, a hold-üvegben K ékes szilvapálinka láng lobog, Részeg a hegy s felhősüvegben H ajnalra arrébb tántorog. V alam i h ull a hom lokom ra, Á tö le ln ek a józan, lágy borok, S lelkem re-érve sustorogva M egm osdatnak, m in t záporok. ÚJRATEREMTVE Ringó test, ó, ha szép vagy, a fé rfi H arangok zúgását n em érti, H á tátfordít a tem plom okn a k, S a csendes esték elvonu ln a k K ödök opálos ten g eré b e!. . . Robogás po rzik az égre, S azúr színét a nap dobálja, Piros szívét a lágy hom ályra, S m ahagóni-fák barna vére K ú szik az á rnyak re jte k é b e ! . . . D öntsenek el a lanyha testek, T öltést adva az ingereknek. L eláncolt vágyad könnye folyjon. A z akarásban haldokoljon: Hogy halva és újra terem tve G ondolj vissza az é le te d re !. . . — 22 — �CSUK LY LÁSZLÓ: AZ AJTÓ ELŐTT K éső őszre já r t az idő. A z ég borús volt és kom or, az alacsonyan já ró sö tét felh ő k szinte a fe jü n k fe le tt lebegtek. M etsző hideg északi szél fú jt. C sontig m aró kegyetlen szél. A z ú t k é t oldalán a fá k belevesztek a ködbe és a n ém a­ ságba. A nagy, ném a csendet csupán a k ere k ek egyhangú n y ik o rg ása zavarta. Az öregem ber ném án ü lt m ellettem . Bal kezével lazán ta rto tta a gyeplőt. — a két k an cát nem k ellett biztatni, m e rt ism erték az u ta t, — jobb kezével pedig időnkint letö rö lte a zu zm arát, m ely lehelletéből ráfag y o tt lelógó b a ju ­ szára. A szél egyre hevesebben fújt. O lykor m á r m egbántam , hogy ilyen m eggon­ dolatlan könnyelm űséggel nekivágtam ennek az utnak. N em csin áltam m ást, csak ültem és néztem az öreget. H atalm as, szép szál em b er volt. H atv an o n m á r túl. Apró, k ék szem ei szüntelenül hunyorogtak, m in th a n ap b a nézne. H an g ja ércesen zengett, m ik o r m egszólított. — M aga m indig ilyen szótlan? — N em . . . csak elgondolkoztam . . . — M iről? . . . H a m eg nem sértem . . . — Az életről . . . — A rról le h et is. A szél nőttön-nőtt. Esőt nem hozott, csak hideget. A ködön á td eren g e tt egy kis vöröses-sárga fénypont. A tanyából kiszűrődő világosság. — A bácsi hán y esztendős? — H atvannyolcadikat nyüvöm . . . — Szép idő . . . — Szép . . . az utolsó tíz belőle. T udja, azóta h ív n a k Á gota Istv á n n a k . . . A ddig kin ek „hallgass’‘ voltam , k in e k m eg „tedd ezt, tedd a z t” . . . — M ióta él itt? — H a azt vesszük, tíz esztendeje . . . De itt létezett m á r az öregapám is, tá n m ég annak is az a p ja . . . Ugy m a ra d tu n k m i egyik grófról a m ásik ra, m in t a fészerek, istállók, m eg a jószágok . . . H ej, h a m ost le h etn ék olyan fiatal, m in t m aga! . . . K özben m egérkeztünk a ta n y á ra A tág as udv aro n sz étterü lt a vigadozók nótázása. A nóta erősen visszhangzott a p a jtá k körül. E m berek özönlöttek m in ­ denfelől. Á gota bácsi visszaindult az állo m ásra vendégekért. Sok e m b ert h ív ­ ta k m a ide. Az „A ranykalász” első le tt az őszi m u n k á k elvégzésében. Első az egész országban. A szépen feldíszített terem ben v ág n i le h e te tt a cig arettafü stö t. Az élelm esebbek elfoglaltak m á r m inden ülőhelyet. A későn érk ezettek vastag sorokban állta k a széksorok között. Idő m ú ltán m ellém sodródott P ista bácsi is. F ülem be súgta, hogy le te tte a m un k át, m ost m á r ő is ünnepel. Zsongott a terem . H átu l az a jtó n á l egy reked tes férfih an g igyekezett áttö rn i a zsibongást. — U tat, u tat! U tat az elnöknek . . . N egyvenes form a, kopaszodó férfi tö rt izzadtan u ta t a sokaságban. G yűrte, gyöm öszölte az ácsorgókat. K özben egyre fujta a m o n d ó k áját: — É rtsü n k szót, em berek! . . . U ta t az elnöknek! . . . — Ez az agronóm us — bökött oldalba P ista bácsi. — S asv á rin a k hívják. T avaly jö tt hozzánk valahonnan a T iszántúlról. T udja, nagyon „agilis‘’ em ­ ber . . . A z útcsináló közben fe lé rt a rög tö n zö tt színpadra. N yom ában őszes, sz ik ár em ber. — Az elnök — súg ta Á gota bácsi —, á ld o tt jó em ber, csak egy kicsit r á ­ tarti. K érdezni szerettem volna, hogy m in t é rti ezt. De kezdődött az ünnepség. Beszélt az elnök. Először lassan, nehézkesen in d u lta k a p ap írró l silab izált szavak, d e a rossz v ilá g ítá sra hivatkozva, ham arosan le te tte a pap írt. E gyre m elegebben beszélt. �K ötetlenül, szinte m indenről. Az em berek feszülten fig y elték m inden szavát. Csak S asvári arcán lá tta m valam i nyugtalanságot, m ik o r az asztalra k e rü lt a m egírt beszéd. S zóltak a vendégek is. Egy fiatale m b er a m iniszter nevében k i­ tü n te té sek e t n y ú jto tt át. Jö tte k a jókívánságok m indenfelől. Csak a k k o r v ált kissé kínossá a helyzet, m ik o r az elnök hozzászólásokat kért. — No, em b erek . . . b á tra n . . . szóljanak m á r . . . le h et a h ib á k at is. H allgatás m indenfelé. — H angosan em berek . . . szóljunk m á r ! . . . Még elbüszkélkedem , hogy én vagyok a világ legjobbb elnöke . . . M egütött a szó: elbüszkélkedem . De beszélni kezd tek az em berek. V alam i lázas többrevágyás volt a keresetlen szavak m ögött. Az első szólók m ég úgy kezdték: „Elnök k a r tá r s ” és m agázódtak. A zután az „E lnök k a rtá rs b ó l’‘ egyre in k áb b Jó sk a bácsi lett. A m agából egyszerű, közvetlen: te. O lyan szép ez a vitatkozás. De valam i hiányzott. V alam i, am it k erü lg ettek sokan. De nem é rin te tt senki sem. Az egyéniek sorsa. E lbüszkélkedtek ta lá n az „A ranykalásznál‘’? — b ú jk á lt bennem a kérdés. De szép volt ez az ünnepség, a szépség pedig sok m in d en t feledtet. M últak a percek. Ó rák k á nőttek. T e ríte tt asztalo k n ál k an a la ztu k a párolgó húslevest. V őfélyköszöntőt m ondtak hozzá, m in t valam i lakodalom ban. G ondta­ lan u l m u la to tt m indenki. De m égse m indenki. Egy asszony á llt a b ejáratn á l. E m berek jö ttek , em berek m en tek m ellette. Ő egyre csak nézett, id e a te ríte tt asztalra. B eleveszett a m ag ára k e ríte tt nagy, fekete kendőbe. F igyeltem hosszú perceken át. Apró, tö rék en y kis asszony. V ajon ki lehet? M iért nem ül itt köztünk? Asszony a b ejáratn á l. Ném a, szótlan asszony. Szem ében valam i m ély szo­ m orúság. E gyre csak néz a te ríte tt asztal felé. — K i az ott a b ejáratn á l, Á gota bácsi? — No nézd c s a k . . . Az A nnus! — Az A nnus? — m orm oltam m agam elé. — E sztendeje itth a g y ta a c so p o rto t. . . A m ikor az a sok kilépés v o lt. . . Most jönne vissza . . . de tudja, a S asvári azt szokta m ondani, ta n u ljá k m eg azok a m aguk k árá n , hogy m it je le n te tt a csoport. — És m aga m it m ond, P ista bácsi? Az öreg bizalm atlanul nézett rám . — É n nem m ondok sem m it se. — Sem m it? — T alán igaza v an S asvárinak. M ióta elm en tek azok, jobban h alad a m unka, több a k ereset. A legtöbbjük úgyse szeretett dolgozni. — Ez az A nnus se? — H át, rá nem m ondhatnám , csak ez m eg egy k icsit habókos, m indig a m aga b a já t r ítta . . . D e m eg kell adni, dolgos feh érn ép . . . K erestem az elnököt is tekintetem m el. Egészen k ö rü lb ásty ázták a városi v en ­ dégek. Vele m ost nehezen érth e tn é k szót. S asvári szintén m ellette szorgoskodott. Na, m ajd m agam . M egborzongtam , am ikor kilép tem a m eleg terem ből. Az asszony m egrez­ zent, m ik o r m egszólítottam , m in th a m ély álm ából riaszto ttam vo ln a meg. — M aga m ié rt nem jön be? __ Szégyenlem m agam — m ondta fá ra d t hangon. — De am in t kim ondta, m eg is fo rd u lt és szapora léptekkel in d u lt a b ejárattó l. A lig értem a nyom ába. — Á lljon m eg m á r . . . egy szóra csak . . . beszélni szeretn ék m ag áv al . . . M egállt. M ikor szem be fo rd u lt velem , lá tta m csak, hogy egészen fiatal te re m té st ta k a r a nagykendő. — M it a k a r tőlem ? . . . K icsoda m aga? B eszéljen azokkal o tt benn, azok többet tu d n a k . . . — É n m agával ak a ro k beszélni. R égóta figyelem itt az ajtónál. — A kkor lá th a tta azt is, hogy velem senki se beszél . . . Én . . . Nem tu d ta tovább folytatni. Szavait elm osta az előtörő sírás. �— A nna — ne haragudjon, hogy így szólítom —, én nem a k a rtam m egbán­ tani. T alán furcsa, hogy így kopogtatás nélkül be ak aro k n y itn i a m aga é letébe, de szeretném tu d n i . . . — H a v alam it szeretne tudni, kérdezze m eg az elnököt, m eg az agronóm ust! Én nem vagyok csoporttag, én csak voltam . . . — Tudom . — T udja? A kkor . . . m ié rt a k a r beszélni velem ? — Éppen ezért. — H a agitálni akar, a k k o r m enjen szépen vissza, h iá b a fárad , m eg vagyok én a m agam éban is! Nem k érte m én senkitől azóta se, m ióta kiléptem . — A kkor m ié rt m o n d ta az im ént, hogy szégyenli m ag át? — Azért, m e rt m ost idejöttem . . . De m aga m it a k a r tőlem ? — Ő szinte beszédet! De ü ljü n k le — m u ta tta m egy fatörzsre. — Még csak az kellene . . . L enne m iről beszélni az asszonyoknak . . — A kkor jö jjö n be. — Nem, nem le h e t. . . E ngedjen u ta m ra . . . — A kkor beszéljünk így. B enn szólt a zene. K iszűrődött a vigadók éneke. Az ablakon á t látszo tt a táncolok forgása. I tt szem erkélni k ezdett az eső. É letadó őszi eső. A nna egy k icsit m egenyhült. N agy csend nehezedett közénk. M ajd h a lk a n beszélni kezdett. — Nem volt igaz, am it az elébb m ondtam . Ügy v árta m a m ai n a p ra . . . Én nagyon egyedül vagyok m á r tizenegy esztendeje. — H ány esztendős m aga m ost? — H uszonnyolc éves öregasszony . . . M egöregített az élet! V alam ikor pedig olyan szépnek álm odtam . . . Ú gy vagyunk mi asszonyok, hogy álm o d ju k az é le­ �tet. Alig éltem , m á r férjhez m entem , alig m entem férjhez, m á r egyedül m a ra d ­ tam , az u ram odaveszett a h áb o rú b a . . . Egy hónapot se éltü n k egészen együtt, am ikor elvitték. Egyszer egy h é tre hazaengedték, az tá n a levél jö tt helyette, am it nem ő ír t . . . A m it ak k o r k üldenek, h a v alaki nincs többé . . . Nem tu d ­ ta m elhinni, m ég m a se hiszem igazán . . . A zért m ara d tam egyedül . . . Vol­ tak , ak ik v ig asztaltak : F ia ta l vagy még, n e vedd úgy a szívedre, ú jra kezdheted. V oltak, akik, m á st a já n lo tta k . . . T udja, a m ag ára m a ra d t asszonyt sokan csak p réd á n ak te k in tik . . . A ján lo tta k é rte sok m indent. A m ikor lá ttá k , hogy v e­ lem nem lehet, elh iresz telték rólam , hogy m egzavarodtam . . . Én m eg cipel­ tem az élet te rh é t m agam . S zántottam , v etettem . . . S zántás u tá n m agok k el­ tek, csak az én életem nem virág zo tt többé . . . R em énytelen le tt az élet . . . szakadásig . . . A n n a szü n etet ta rto tt. Nem szóltam közbe. E reztem , nagyon vívódik. Nagy c sa tá t v ív o tt ez a csepp asszony önm agával. — M ú ltak az évek . . . Az elsőt követte a m ásik. T avaszt a nyár, őszt a tél. Én v árta m , egyre v á rta m . . . K ét esztendeje belép tem a csoportba. Nem jö ttem én üres kézzel, hoztam a földem et, m eg k ét szép teh en et. A zt gondoltam , hogy itt nem leszek egyedül . . . Dolgoztam, ren g eteg et dolgoztam . . . K átai bácsi, az elnök azt szokta m ondani: ez az A nna tú ltesz a férfiakon . . . M eg­ b ecsülték a m u n k ám at, higgye el, m egbecsülték, dicsértek, ju ta lm a z ta k . . . Én m eg v árta m , hogy egyszer azt is m egkérdezik: — Te A nna, m i n y o m ja a te szí­ v edet? — N éha azt éreztem , hogy csak a mozgó m unkaegységet lá tjá k bennem , de dolgoztam , m egszoktam én a m u n k át, am ik o r m agam voltam . A kadtak, ak ik a z t m ondták, m in ek hajto d m agad? Megélsz te kevesebb m u nkából is . . . Ezek­ n ek egyszer-egyszer odavágtam : hogy n ek tek is több legyen! P edig a k k o r sokan voltak, a k ik itth a g y tá k a csoportot . . . Én itt a k a rta m m arad n i. É rti, én itt! A nna szaporán szedte a lélegzetet. L áttam , kegyetlenül n eh éz az em lé­ kezés. — A ku k o ricát k ap á ltu k aznap. Csak az tu d ja, m ilyen fárasztó m u n k a az, aki m á r csinálta. S zakadt ró lu n k a veríték, d e m enni k ellett, m u ta tta m agát a m u n k a . . . K ö rm ü n k re égett az a ra tá s is . . . Az elnök délelő tt kétszer is k in n já rt, kérte, h a tu d ju k , fejezzük be m ég aznap. D élu tán m á r n agyon fárad t voltam , s egyszerre csak azt veszem észre, hogy lem arad o k a többitől . . . N e­ hezen lélegzem , s am ikor körülnéztem v alam i segítségért, a többiek m á r jól előttem já rta k . . . M egálltam , és nem tudom m iért, m eg ro h an tak az em lékek, eln ehezedett a k a p a a kezem ben. Azt sem tudom , m ik o r ültem le . . . — A ten g eri sű rű re n ő tt a k k o rra m ár, m in t v alam i erdő. A rra eszm éltem , hogy zörren n ek m ögöttem a levelek és előttem áll Sasvári, az agronóm us, meg az elnök . . . S asv ári n éh án y h ete volt a k k o r még csak nálunk. Jó szakem ber­ nek m ondották, csak éppen az em b erek nyelvén nem tudott. Az elnök szelíden szólt hozzám : Mi v a n A nna, csak nincs v alam i bajod? . . . Tegezett, hiszen kis­ lánykorom ó ta ism er. M ár éppen felelni készültem , m ik o r S asvári rám rip ak o dott: — Lógunk, fiatalasszony? Lógunk? Büdös a m u n k a, m i? Á brándozunk a hűvösben, m íg a többi m a jd m egszakad?! . . . Az elnök csitította, d e ő fú jta a m agáét ren d ü le tle n ü l . . . — No, fiatalasszony, m i lesz? Persze, kevesebbet kell a legényekkel törődni! . . . E rre m á r én se h agytam m agam , szó szót követett, a neszre o dajöttek a többiek is . . . Én szégyelni kezdtem m agam . . . és elro ­ hantam . Először m agam sem tudtam , m it teszek m ajd, azu tán egyre jobban m eg­ érlelő d ö tt bennem , hogy én itthagyom a szövetkezete t ... . M ásnap nem jöttem dolgozni . . . D élben m á r o tt v o lt nálam az elnök. H a egyedül jö tt volna, talán jól kisírom m agam , de vele jö tt az agronóm us is . . . — Mi a szándékod, A nna? — tu d a k o lta Józsi bácsi. De szavába vágott az agronóm us: — M egkezdtük az aratást, fiatalasszony. T u d ja m i az ara tá s m in álu n k ? O lyan m in t háb o rú b an az ü tközet . . . És tu d ja, mi tö rté n ik a katonával, aki ütközetben o tth ag y ja a csa­ p atát? . . . A gyonlövik, hogy ne züllessze a többieket! . . . Ú gy éreztem , hogy igazat m ond, nagyon igazat. De ahogyan m ondta, az a leg jám b o rab b bárányból is oroszlánt csin ált volna . . . Engem elfu to tt a m éreg és azt v ágtam oda: Az én férjem n em futam odott m eg az ütközetben, m égis agy o n lő tték . . . Sas­ v á ri nyersen a szavam ba v ágott: — Ilyenkor persze erre hivatkozik! — Én a rra em lékszem csupán, hogy az ajtóhoz ro h an tam , feltép tem és el­ k üldtem őket . . . így m ara d tam ú jr a egyedül . . . T íz lépésre tőlünk szólt a zene. E m berek vigadtak. Hegedűszót, dalolást v itt a szél az új v etésre . . . �— H ányszor elhatároztam , hogy bejövök az irodába, elm ondom Jó sk a bácsi­ n ak . . . N agyon m egbántam , a m it te tte m . . . M ert h a egyedül voltam , am ikor a csoportba jöttem , kétszeresen egyedül m a rad tam , am ik o r itth ag y ta m . . . A falu b an azt beszélték, hogy az élh etetlen ek m a ra d ta k ki a csoportból . . . Nem sokat adtam a beszédre, de elh atáro ztam , m egm utatom , hogy élek én egyedül is, bírom én a m u n k á t egyedül is . . . P edig a szívem legm élyén m in d ig abban rem énykedtem , hogy egyszer visszahívnak ide . . . A zt rem éltem , m ost három n ap ja is, am ikor m egkaptam ezt a levelet . . . M ost v ettem észre, hogy foszlányokká m á llo tt p a p írt szorongat a kezében. N y ú jto tta felém . M ikor észrevette, hogy nincs m á r r a jta olvasnivaló, le h ajto tta a fejé t és fo ly tatta: — Jó sk a bácsi szem élyesen írta a levelet, hogy jö jje k ide m ám a . . . T udja, nagyon készültem , de csak a b ejáratig fu to tta az erőm ből . . . I tt eszem be ju ­ to tt S asv ári . . . — M ikor ideértem , v ártam , hogy szólnak m ajd az em b erek . . . De jö ttek m en tek m ellettem , észre se vettek. L estem Jóska b ácsit . . . Őt m eg elfo g lalták a városi k ü ld ö ttek . . . Ő m á sk én t biztosan id ejö tt volna hozzám és h ív o tt volna élőszóval: „T e A nna, neked is te ríte ttü n k . . .” O lyan jó l esett volna az em beri szó . . . A nélkül olyan nagy távolságnak tű n t az öt lépés az asztalokig, a te rí­ te tt asztalokig . . . P edig elhatáro ztam : odaállok az em b erek elé, m egm ondom : fog ad jatok vissza, az én életem nem élet az „A ranykalász’‘ n élk ü l . . . E lin ­ d u ltam többször is, de nem engedelm eskedett a láb am . . . M ert K áta i bácsi jó em ber, ő m e g értett volna, m e rt a z „A ranykalász” nagyon jó csoport . . . csak; az em beri szó . . . ezt fe le jte tte el Jó sk a bácsi az utóbbi időben . . . N agyon el­ fele jte tte . . . Ugye m egérti? . . . — Meg, A nna, nagyon m egértem . . . És m ost jö jjö n velem , m egkeressük Jó sk a b ácsit . . . — N em kell engem keresni, m ikor itt vagyok . . . — szólalt m eg m ögöttünk az elnök hangja. N em tudom m ik o r k e rü lh e te tt m ögénk. M it h allo tt a beszé­ dünkből, m it nem ? — de m ag u k ra hagytam őket. In d u lta m a terem be. B ent m in d en k i táncolt. A m u zsik át v itte a szél k i a földekre. A hol kid u g ta m á r fe jé t az új vetés, az új élet vetése. �I V Á N Y I ÖDÖN: R A J Z �A V A R PÁL: AZ ÖSVÉNY I. Nos, h a valaki olyan k ije le n tést tesz, hogy „m egeszem a kalapom , h a ez, vagy a z sik e rü l”, gondoljon a rra : van egy olyan helye a világnak, ahol m in d en kim on­ d o tt szóért h ely t kell állni. Ez pedig Cservölgy, hegyi község, a G oró Jó sk a falu ja. K épzeljük el a kiskéri v á s á r közönségét! O tt gyűrűzik, to lak szik a sok em b er a K erek u d v ari F öldm űvesszövetkezet s á tra körül, m a jd fellö k ik a hurka-kolbászos kon d ért. A sokaság közepén lá th ató a pelyhesállú Jóska. É ppen a b icsk ájáv al te v é­ kenykedik. C siszlikbe v ág ja csúcsos k alap já t, szeleten k én t m e g p irítja a zsíros se r­ penyőben, id ő n k é n t felszúr egy-egy darabot, nyugodt arccal m eg fu jk álja, m ajd m ag asra em elve a levegőbe, hogy a távolabb állók is lássák : n em csalás, nem ám í­ tás, h irte len b ek a p ja és lenyeli. És m égcsak m eg sem akad a to rk án a szo k atlan falat. N em tesz úgy, m in t aki v alam i h ő stettet vin n e végbe. Sem m i. K im ért, és k iszám ított m inden m ozdulata, a k á r a fűtőé a kazán m ellett, aki nem is nézi m á r a feszm érőt, m égis tu d ja , m ennyi a légkör és hogy rak h a t-e m ég rá, vagy sem. A bám észkodók arcán n ev e th e tn ék tő l piros döbbenet feszül, az in d u lato k ösztö­ nös k itö rését azonban visszafogja a félelem . Csak a cservölgyiek arc a nyugodt, de feltű n ő en az. Ide-oda forgolódnak, vakaródznak, köpködnek, m in th a az egész ügyet a v ilág legterm észetesebb dolgának te k in te n ék : ilyenek vag y u n k mi! N álu n k nem b a b ra megy. A kik a nagy erdőség kellős közepén, a sziklák o ld alán is meg tu d n a k kapasz­ kodni, zo rd ak k á válnak, m in t a luc és később-utóbb egym ás felé is csak a tű lev elei­ k et m u ta tjá k . N e félj Jóska, neked nem tö rté n ik sem m i bajod! Még a h a ja d szála sem görbül meg. Egy kis csik arást fogsz érezni hazafelé, de h a m ost rögtön megiszol egy korsó sört, a pokol tü zét is elolthatod vele. Csak aki m ia tt fogadtál, az ért n em áll jó t senki. De senki ezen a világon. Ez pedig a szegény K arsai Istv án , a szerencsétlen. F e lh a jto tta rúgós tehenét, m e g ita tta m ákfőzettel és já m b o r fejő sk én t a d ta e l egy helybeli gazdának, ann y iért, am en n y it egy rendes á lla t is m egér. M ost ne kérdezze senki, hogy ita tjá k m eg a keserű m ákonyt Cservölgyben, am ik o r a m a rh a csak a tisz ta ita lt fogadja el? Ebből a k ív án csiak n ak csak annyit, hogy gum icsövön keresztül. De h a kell, m ég injekció fo rm á já b an is bedöfik a bőre alá, m e rt Cservölgyben, ahol silány a talaj, az em beri elm e olyan term ék en y , m in t ta lán sehol ebben az országban. Hogy m iből tu d pénzt csinálni ez a nép. azt n eh éz elsorolni. K önnyebb azt, m iből n em tud. E rre példa az aróm a, am it kesernyés és bolondító cserjem agvakból készítenek. A szeszfőzéshez, meg a színes pálinkákho z azu tán nem kell ész, ezeket m anapság m á r a legkényelm esebb városi em ber is tu d ja . A cservölgyi ég e te tt ita lo ­ k at szerte a környéken a p u lt alól á ru sítjá k a szövetkezeti boltosok. M ag u k fab rik álta k eltető gépekből o n tjá k a korai gyenge csibéket a tizen ö t k ilo m éte rre eső m ecséri piacra. És senki m eg ne íté lje őket: m aguk a já n ljá k fel le án y a ik at és asszonyaikat a tu ristá k n ak . V alósággal becsalogatják őket a szállásaikra. Azok aztán m ielőtt n ek iv ág nának a kékjelzésű szakadékos ú t szikláinak, szívesen p ih en n ek m eg C ser­ völgyben. N em is k é m e k sokat itte n a v endéglátásért, h a azt vesszük, hogy ezzel a helyi érdekességgel egy tu ristá n a k b a rá ti körben el is leh et m a jd dicsekednie. (Bár ez kissé kockázatos!) Sziklához és szakadékhoz n em egy kékjelzésű ú t visz, de ilyen élm ény m á sh ely ü tt nem igen kínálkozik. Estefelé, h a aztán m eredeken em elkedik m á r a h an g u lat, a házigazda, m in th a csak eszébe ju tn a valam i, kifelé indul. A p itv a rb a n h óna alá k a p ja a pokrócot, pössent egyet az udv aro n és bem egy az istállóba, lefekszik a v ac k ára s m ég a fü lét is b etak a rja , hiszen az ő szerepe befejeződött. Hogy m en n y it hoz m ég a h átralev ő idő, n em r a jta m ú lik m ár, han em az asszonyok ügyességén. Reggel m a jd elszám ol­ nak. Vagy m ég jobb, h a csak három nap m úlva, m e rt m on d ju k , a vendégek olyan jó l érzik m agukat, (bizonyára a tá j varázsa m a ra sz ta lja őket), hogy a nehéz ú tsza­ kasz m egm ászását ism ét és ism ét elhalasztják. N e íté lje m eg senki a cserhátvölgyie­ ket! A z sem , aki őket m egterem tette, de term őföldet e lfe le jte tt te re m te n i aláju k . Vagy egy bányát, vagy v a s u ta t. . . N e félj Jóska, neked nem tö rté n ik sem m i b a jo d . . . És m á r lá tn i is, hogy a �hálás nézőközönség soraiból egy-két gavalléros em ber tö lti belé a sört. A nnyi k o rsó áll sorban egym ás m ellett, hogy m ég a Jó sk a dicsőségén osztozó falu b eliek n ek is ju t belőle. Isznak. Ü nneplik G oró Jóskát, benne a kim ondott szó b e c sü le té t. . . Csak a szerencsétlen K arsai Istv án ró l feledkezett m eg m indenki. Csak az ő egészségére nem iszik senki. De senki a világon. P edig ő is o tt áll az italos b ü fé m ellett, olyan szürkén és szótlanul, hogy n e is vegye őt észre senki. Igenám , de h a nem tu d n án k , a vevő is o tt áll m ellette. V isszajött. V alam i m á r az a lk u n ál fe ltű n h e te tt neki. Hiszen a cservölgyiek kezdettől fogva furcsán viselkedtek. Le n em v ették volna a szem üket róla. A ztán vihogtak, m in th a hülyének ta rtan ák . Igy h át: ahogy otthon bekötötte a tehenet, visszajött. M ost m eg ezt a gyereket veszik körül, ita tjá k , pedig ez v iselk ed ett valam ennyi közt a legszem telenebbül. Egy v illá ra való h eré t dobott oda a tehénnek, az csendesen eszegette a ta k a r­ m ányt, sem m i különös nem volt ra jta . Vagy tá n m egbabonázták? A régiek beszél­ te k ilyet, de ő m ég sohasem ta p a sz ta lt sem m iféle babonaságot. V alam inek azonban lennie kell. E zért jö tt vissza. K arsai lopva te k in tg e te tt h átra. M ost v ette észre először, hogy a vevő b alfü le ijesztően nagy, a kagylója a k á r a vörösszilva, m in th a v alak i ököllel v ág o tt volna bele, pedig nyilvánvalóan anyajegy volt. K ársain ak an n y ira m eg ak ad t ra jta a szeme, hogy ezekután szólnia k ellett v alam it: — Mi újság? — kérdezte. K özben állandóan Jó sk á ék a t k ísé rte a szem ével. O tt ácsorgott Csizik B e rtalan is a k ú tn á l, ö n tö tte m agába a potya sört. Ez neki k ereszt­ k om ája volt. C sak n em hag y ja őt cserben, h a a r r a k erü l a sor. — Az újság? Még h á tra van! — válaszolt a helybeli gazda és á llt tovább. E zeket K arsai eleresztette a füle m ellett, de aztán, hogy a tolakodók között még k ét fa lu ja belit m egp illantott, egész közel hozzá, vagy egy m éterre, újból felbáto­ rodott: — H át akkor ki vele! — riv allt a vevőre, m ajd színlelt nyugalom m al te k in te tt az égre. Esni kezdett az eső. O któber volt, száraz idő, szán tan i eleddig n em leh etett, a v etés is késett. A vevő nev etn i kezdett. De úgy kacagott, olyan m élyről, hogy m ind a h arm in c­ k ét foga kilátszott. K arsai m egfogta a k a b á tjá t és az arcáb a m ered t: — M ondom, ki vele! Azzal a nagy ú jsá g g a l!. . . — A h an g ja bizonytalanul rezgett. A vevő e k k o r m á r szinte fuldokolt a nevetéstől. — H át azt is . . . H á t n e k e m . . . H át kié az első szó? Ki ad ta el a teh en et? K arsai szinte m egsem m isült ezektől a szavaktól. A lá b a m á r in k áb b a d ü htől reszketett. — H a . . . ! — kezdte kiabálva, de a gazda közbevágott: — Az áldom ás, jó em ber! K i fizeti az áldom ást? De nem itt, h an em o tt? — bökött h á tra a hüvely k u jjáv al. A közeli vendéglőre célzott és K arsai m eg ad ta m a­ gát. E zekután m in d e n re kész volt. Í gy lassacskán elin d u ltak a falu felé. II. Az italb o ltb an szokatlan lá tv án y fogadta K arsait. Egy nagy terem közepén do­ bogó állt, körös-körül asztalok és székek. A m ikor beléptek, a hangszóró m ag y ar n ó tá t böm bölt. Az egyik sarokban suhanc legényke kezelte a gépet. L eültek az egyik asztalhoz. K arsai b o rt ren d e lt szódával, de szinte koccintani is elfe lejtett, m e rt egy csapat ünneplőbe öltözött iskoláslány u g ro tt fel a dobogóra és énekelni kezdett: — A kiskéri vásártéren , icate! L egényvásár lesz a héten, icate! Száz fo rin té rt a d n a k egyet, ja j, de drága. Mégis vesznek, icate! K a rsain ak eszébe ju to tt, hogy náluk, C servölgyben soha n em énekelnek. — A kiskéri v ásártéren , icate! L eányvásár lesz a héten, icate! K ét fillé ré rt ad n a k egyet, jaj, de olcsó. Még sem vesznek, icate! M ért v an az, hogy az egyik helyen énekelnek, a m ásikon nem . Az öregek m ég d u d o rásztak n éh a a fogaik közt, de h a ra jta k ap ták egym ást, elszégyelték m ag u k at �és rögtön m á sra te re lté k a szót. R ájuk, a fia ta la b b a k ra egyetlenegy n ó tá t sem hagytak örökbe. A ki ta n u lt valam it, az a katonságn ál ta n u lta . M aga K arsai is ott h allo tta a „Százados úr, se j-h a j” és a „Bús m agyaro k im ád k o zn ak ” kezdetű éneke­ ket. A ztán a háború a la tt volt ez a „B ánom is én, m it hoz m ajd a holnap n ek e m ”. A fogságban reggeltől estig ezt danolták, m eg a „T e tű -n ó tát”. De itth o n ? Sem m it. A ta riszn y á jáb ó l szalonnát és k enyeret v e tt elő és en n i kezdett. — A m ú lt héten levágtam a kukoricaszárat. V olt rá időm , — tö rte m eg a csen­ d e t K arsai. A helybeli gazda bólintott. A ztán c ig a re ttá t v e tt elő és rág y ú jto tt. — D ehát m ost m ivel etessem m eg? — fo ly ta tta K arsai és összeráncolta a hom ­ lokát. — T án be se hordom . M aradjon k in t a h atárb an . A vevő ism ét b ólintott és nagy füstfelh ő k et f ú jt K arsai arcába. — Vagy m égis behordom , — fo ly ta tta am az. — Be, m e rt a M ajo rság b an alá ak aro k szántani. Be h á t . . . — helyeselt m ag án ak és v á rta , hogy vég re a helybeli g azd a is szól valam it. E rre azonban nem k e rü lt sor, m e rt m ég ketten ü lte k le az asztalhoz. A vevő­ vel kezet ráztak, u tá n a bem u tatk o ztak K a rsain a k és m áris kezdték m on d an i a m a­ g u k ét. E gyikük m eglehetősen pityókás v olt m ár, m in d en bevezetés n élk ü l hozzá­ fogott az egyszeri kupec történetéhez, am ely állítólag való b an m eg tö rtén t, m égpedig úgy, ahogy ő tu d ja, m e rt v an n ak m á sfa jta változatok is, d e ezeket olyanok m esélik, ak ik csak úgy h allo tták , sőt, m ég m aguk is csav a rta k egyet-egyet a tö rtén eten . A dobogóra fe lá llt m ost v alak i és a nagy zsivajon á t olyat m ondott, am in a kö­ zeli asztaloknál ülők jó l derültek, de távolabb m á r n em h allatszo tt. A régi v ásáro k ­ ró l beszélt, m ajd valahogy belekeverte a term előszövetkezeteket is, hogy m ennyivel jobb ez a p arasztoknak, m in t az egyéni gazdálkodás. A m ikor a m o n d ó k áját befe­ jezte, in te tt a p u ltn á l ácsorgó h áro m szál cigánynak, azok tu sst húztak, a hallg ató ­ ság pedig tapsolni és éljenezni kezdett. — Ez az elnök! — súg ta oda a p ityókás em ber K a rsain ak , am it az érte tle n cso­ d álkozással fogadott. — A zt húzzátok el, — k ia b álta rek e d t hangon az elnök —, azt, hogy „De sze­ retn é k hajnalcsillag lenni!” — ezt is m egm agyarázták K arsain a k : a szövetkezet neve H ajn al és egy nagy vörös csillag fénylik a m a g tárép ü let tetején . — M indenki éne­ keljen! — d irig á lt lelkesült arc cal az elnök és p ip a szá rral in te tte a ta k tu st. T o rkukszakadtából énekelni kezdtek. A cigányok h ú zták, hogy m a jd elszakad­ ta k a húrok. Így m egint nem le h ete tt elm ondani az egyszeri kupec tö rtén etét. K a r­ s a it ez n em is bán to tta, a n n y ira m egbűvölte a szokatlan és fülsik etítő vidám ság. Az em berek n y ak á n k id a g ad ta k az erek, hom lokukról folyt a v erejték , a rc u k vörös volt, m in t az a csillag ott, a m a g tá r tetején . K arsai ezt olyan kellem esen idegennek érezte, olyan h iv atalo san ünnepélyesnek: u to ljá ra jó húsz évvel azelőtt, a katon aság n ál élt á t v alam i hasonlóan nagy állam i felelőtlenséget. Ezek a z em berek te lje sen szabadon viselkednek, egym ást u g ratják , lökdösődnek, ingerkednek, a k á r a gyerekek. A cigányok az egyes asztalokhoz széledtek, hogy k in ek -k in ek fülébe m u zsik ál­ ja n ak . K arsai ekkor v e tte észre, hogy a vevő e ltü nt. H iáb a k u ta tta a szem ével, m ég fel is állt, úgy nézgelődött, de bizony az sehol sem volt. A m a ra d é k b o rt k itö ltö tte a p o h arába, egy m o z d u lattal le h a jto tta és indulni ak art. Az asz ta ltá rsa k azonban m a ra sztaln i kezdték, sőt, m ég a szomszéd asztalnál ü lők is k érleln i kezdték: „R áér, ha jól érzi m agát, hiszen még fia ta l az idő, Cservölgy nincs is m essze ide, m indössze tiz en k é t kilom éter.” K arsai a n n y ira m eghatódott, hogy hosszú beszédbe fogott a szerencsétlen. El­ m ondta, hogy rossz úto n já r t eddig. O rdasok között élt és ő is o rdassá változott. Ma d ö bbent rá, hogy em b er m ó d jára is lehet élni, ez a m ai este m u ta tta meg neki, hogy lehet. De ta lá n ő m á r alkalm atlan. — Egy éve v ettem ezt a tehenet, — dadogta m eg h ato ttan . — I tt vettem , borjas volt, egy m ecséri em bertől. A nnyiba k erü lt, m in t m ás b o rjú nélk ü l. És én örültem , hogy jó v á s á rt csináltam . De csak röhögtek ra jta m a falum beliek, m á r am ikor m en tü n k hazafelé, kinevettek. Egym ásközt suttogták : m ajd m eg látja a szerencsét­ len . . . Ők m á r ott tu d tá k , m á rm in t itt, a v ásárb an . . . — K arsai h an g ja elcsuklott: — Igazuk volt, n em sokára m egláttam . A m ikor h a lá lra rú g ta az a s sz o n y t. . . A fele­ ségem et . . . N agy csend következett erre. E gyre többen figyelték a cservölgyi parasztot. A legtöbben nem is tu d tá k pedig, m iről van szó. �K arsai m ég u to ljá ra összeszedte m agát és nagyot só h a jtv a kinyögte: — Ezt adtam el m ám a ennek az em bernek, ak i itt ü lt az elébb. I tt m ellettem . — E n nyit m ondott, aztán a v á llá ra v etette a ta risz n y á já t és színjózanon hag y ta el a vendéglőt. — Bolond ez? — kérdezgették egym ástól a kiskériek. — M intha az egyszeri kupec tö rté n eté t hallanám . P o n t így é rt véget az is, szólalt m eg a pityókás em ber, de m egint csak nem h a llg a to tt rá senki, m e rt a cigá­ nyok ú jra ráz en d íte tte k és a vidám m ulatozás folyt tovább. III. K arsai rövidíteni a k a rta az u ta t. A széles kocsiútról átv ág o tt a keskeny ös­ vényre, am ely a tisztásn ál kezdődött és egy szakadék fölött v ez etett el. A szakadék o ldala sziklás v o lt és m eredek, m egm ászása m ég egy g y ak o rlo tt tu ris ta szám ára is kom oly p ró b até teln ek szám ított. Í gy h á t éjszaka nem v o lt tanácsos fölötte h aladni, m e rt egy csuszam lás elég le tt vo ln a ahhoz, hogy az em b er m e n th etetlen ü l a m élybe zuhan jon és úgy összezúzza m agát, hogy a sa já t an y ja se ism erne rá. A cservölgyi p araszt azonban nem törődött az életveszéllyel. H oldvilágos éjsza k a volt. A hold azonban csak ritk á n b ú jt k i a felhők m ögül és o ly ankor is csupán rövid id ő re v ilá g íto tta meg az u tat, m e rt nagy és sötét felhők fu to ttak a la tta és igen hosszú időre függönyözték el a kilátást. K arsai e lin d u lt az ösvényen. N em nézett a lá b a elé. A zt ta p asz talta, hogy bizony­ ta lan ta lajo n a legjobb gyorsan lépkedni, m e rt ha a félláb a m egcsúszik is, a lendü­ let átsegíti az em bert. Az egyik n á la tanyázó tu rista m ag y arázta egyszer, hogy ő így szokott felkapaszkodni a B adacsonyra; gyorsan kapdossa a kiálló köveket és h a egyik-m ásik kihull, a kellő p illan a tb an m indig megfog egy-egy szilárd d ara b o t is. Ami a kezekre vonatkozik, az a lá b a k ra is érvényes lehet. K arsai an n y ira b elejö tt a rohanásba, hogy szin te m á r fu lla d t és a fe jé t fel­ em elte, am ikor az ösvény m ásik végén em beri alak o t v e tt észre. O lyan k ét-h áro m száz m é tern y ire le h ete tt tőle a szem be jövő em ber, am ik o r n y ilv án az is észrevette őt, m e rt h irte len m egállt, m in th a őt a k a rn á bevárni. K arsai tu d o tt róla, hogy löktek m á r le em b ert innen k ettő t is, és bizony m ind a kettő h a lá lra zúzta m agát a sziklafalon. A ztán egy szerelm espárról is hallott, ak ik innen d obták le m agukat, az egyik kiálló szikláról. E lőbb a legény u g ro tt le, ő v o lt a szegény, neki nem v o lt m it gondolkodnia. A lány azonban m egijedt. Jóm ód­ ban n ő tt fel és bizonyára elkényeztették. De ígéretéhez hű a k a rt m arad n i és egy álló héten á t m inden é jjel k isétált a sziklákhoz, m indig hófehér m enyasszonyi ru h á ­ ban, m íg végül a h eted ik éjszaka, pontosan éjfélk o r ő is leugrott. A zóta h ív já k ezt a követ a Szerelem sziklájának. K arsai azt hallo tta, hogy a lelökött em berek közül az egyik részeges, korhely volt, aki m agától is leeshetett. A m ásik m ia tt viszont v a la k it el is ítéltek , de hogy ő te tte volna, vagy ez az em b er is csak egyszerűen leszédült, errő l senki sem tu d o tt bizonyosat. Ezen gondolkodott a cservölgyi paraszt és ő is m egtorpant. Úgy rém lett neki, hogy ez az alak m á r az előbb is lá th ató volt. O tt á llt az ösvény végén, csak ő ak k o r fán a k nézte. E zekután biztos, hogy őt v á rta az a valaki. N a igen. H át m é rt m en t el k o rábban a vendéglőből a kiskéri gazda, ak in ek el­ ad ta a teh en et? M iért csáb íto tta el a kocsm ába azzal, hogy igyák meg az áldom ást? H át olyan fontos dolog az áldom ás? N a jó, elm entek. De aztán se szó, se beszéd, egyszercsak e ltünt. I tt v alam i nincs rendben. Lehet, hogy közben m e g tu d ta az igazságot? E nnek a Jó sk án ak is m é rt k ellett azt a nagy cirkuszt csinálnia? De m á r am ikor alkudoztak, a cservölgyiek o tt tá to t­ tá k a száju k at, egym ást lökdösték, sugdostak, nevetgéltek, hogy ez gyanús le h ete tt a kiskéri gazdának. K arsai gondolkodott. Egész életében m indig csak a fejét tö rte, spekulált, de soha sem ju to tt sem m ire. N em sz ü letett p arasztnak. M ásfélének szü letett, m unkásnak, vagy papnak, vagy istencsodájának, és hogy az Ú risten ten n é őt a k á rh o v á !. . . Az a la k ott n em m ozdult. K arsai elin d u lt feléje. Lesz, am i lesz. H a elepu sztu l is, nem ijed meg. A m ai este m e g lá tta to tt vele valam it, am irő l eddig csak a könyvekben olvasott M ert K arsain a k könyvei is voltak. V olt vagy tizenöt könyve: A b e ty á r szerelm e, a N ebántsvirág fűzve, a B ouvard és Pecuchet, a K ordillerákon, az Egri csillagok kötve. Meg m ás hasonló könyvei v o lta k és ő hosszan eláb rán d o zo tt a tö rtén etek en . �Jó k ai regénye is v o lt néhány, azokat szerette a legjobban. De csak tito k b an o lv aso tt. Főleg az istállóban, hogy a szegény m egboldogult felesége se tu d jo n róla. No, volt egy h azafias versgyűjtem énye: szinte könyv n élk ü l tu d ta a szépen zengő k öltem é­ nyeket. Úgy hogy később m aga is farag c sált hasonlókat. Újr a ro h am lép te k k el u g rá lt a kiálló köveken. H áth a csak e lfá ra d t az em ber, vagy rosszul v an és v árja, hogy segítsenek rajta. Ő pedig itt m élázik, lopja az időt, am íg az szenved szegény. — Hé! — k iálto tta, de csak alig hallh ató an , m e rt v alam i visszafogta a h ang­ ját. D údolni kezdett, m in th a a „h é” is csak valam i nótából való le tt volna. De m ost egy ének sem ju to tt az eszébe, ez ért csak úgy a v ilágba d alo lt: Hé, h a nekem száz fo rin to t adnál! H a o tt v á rn á l a tem plom kapunál! H a te erre, én m eg arra! H ajajala! Hé! Mi az, m egzavarodtam ? Az a la k m egindult feléje. Lassú léptekkel h aladt. Csak a fü lét látnám ! — gon­ d o lta K arsai és m ost h irte len világos le tt az út. A holdvilág k ib ú jt a felhő m ögül, d e sem m ivel sem le h ete tt jobban látni. M indössze an n y it tu d o tt kivenni, hogy férfi­ em ber, aki feléje közeledik. K arsa i is lassan, kim érten lépegetett. N em le h ete tt k ö ztü k nagyobb a távolság, m in t száz m é te r és a cservölgyi p ara szt a r r a gondolt, hogy ő z a v a rta meg ezt az á rta tla n em b ert a b u ta viselkedésével. Mit. k ellett neki rohangásznia, m eg dalolni, m eg m it tudom én, — ő is csak m egijedt volna, h a v alak i így u g ra-b u g rál vele szem ­ ben. M ost jó volna, h a cigarettázna! A ta riszn y á jáb a n ta lá lt gyufát. V alam ikor do­ hányzott, a zsebében notesz is van, k ité p ett belőle egy lapot, lassan leh ajo lt, bele­ m a rk o lt az a v a rb a és rem egő kézzel sodorta bele a pap írb a. M egnyálazta a s z é lé t. . . E hhez m eg le h ete tt állni. És am íg a gyufával zörgött, a k a la p ja alól figyelt. A ztán m eg g y ú jtotta az első szálat, az azonban elaludt. M eggyújtotta a m ásikat, az is el­ aludt. M iért fél az em ber, h a éjszaka egy m ásik em berrel találkozik? M ért, m i van köztük? N em is ism erik egym ást, m i leh etn e köztük? M eggyújtotta a h arm a d ik gyufát. M ilyen a füle a szem bejövőnek? N incs r a jta az az anyajegy? N em látni. Csak legalább a z t lehetne tu d n i, m ilyen színű a balfüle. — Hé! M ilyen a füle m agának? — k iá lto tta oda, de m egint csak a fogai között, hogy ta lá n m eg sem le h ete tt hallani. Tíz lépésre m eg állt az alak és a farzsebéhez nyúlt. K arsaib an elállt a lélegzet. Egy p illa n a t a la tt m in d en t végiggondolt: ő úgysem e v ilá g ra való. A z egyszem lánya m á r elég nagy, a tav asszal tö ltö tte be a tizen­ nyolcat. I tt v a n a S zerelem sziklája, közel. Szép vége lesz, legalább ró la is fognak m ajd beszélni, hiszen életében csak suttogtak róla. R evolver csöve m e re d t feléje. — L őjj b átra n , te pirosfülü! — k iá lto tta m ost m á r hangosan K arsai. — Be­ csaptalak! A cső azonban rem egni kezdett. K arsai közelebb lépett. E rre az em b er zsebrevágta a pisztolyt és a kezét n y ú jto tta feléje. K arsai meg a k a r ta fogni a kezet, csakhogy a m ásik o ldalról egy olyan irtó z tató nagy pofont kapott, hogy a fü le m egzendült bele. — P irosfülü? — lihegte az alak. És m ire ő te h e te tt v o ln a valam it, úgy nekiugrott, m in t egy tigris. A cservölgyi p ara szt azonban m ost józanodott ki: m erevvé és érzék etlen n é v ált, m int a n ü n ü k e és a p illan a t tö rt része a la tt lebu k o tt a földre. Az em b er pedig a fü v et és a levegőt m arkolászva zu h a n t bele a szakadékba. IV. Ami ezután tö rté n t, az m á r igen kevés, de ta lán v an olyan fontos, m in t a kis­ kéri k irakodó- és á lla tv á sá r története. Írju k h á t ide azt is, csupán a teljesség ked ­ véért! �A z eset u tá n hónapokig nyom ozott a rendőrség, d e te tte st n em sik e rü lt találni. K arsai egyik reggel felöltözött és elin d u lt a m ecséri já rásb író ság ra. A folyosón egy asszony ü lt a p adon, m indenkinek elm ondta, hogy az ő u rá t lö k ték le a Szere­ lem sziklájáról. M ost e ljö tt a törvénybe, hogy m eg k ap ja az elégtételt. Bosszús volt az asszony és szégyelte m agát. A zt m ondja, ez éppen m éltó h alála v o lt az em b eré­ nek, m e rt a k k o r is szerelm i ügyben já r t a m egboldogult, m in t ahogy beszélik: egy cservölgyi m enyecskénél. M inden pénzt e rre a . . . e rre az asszonyra költött, a két g yereknek m eg cipőre sem tellett. De m ost m i lesz m égis a k é t gyerekkel? A legtöbben csak m enetközben figyeltek rá, egyedül K arsai volt, aki végig h a ll­ gatta, hüm m ögött, a fe jé t csóválta, aztán elköszönt és hazam ent. E gyik este azonban, am ikor éppen feküdni készült és a pokrócot az istállói ágyon felem elte, rém ü lten eszm élt rá, hogy a ta k aró a la tt egy nő fekszik, m éghozzá m élyen alszik. K arsai nehezen té rt m agához. M ajd egy d u rv a rán tá ssa l feléb resztette v á ra tla n vendégét. A kkor ism erte meg az özvegyet, a k it a bíróságon, a folyosón láto tt. Az asszony félálom ban, a szem ét tö rü lg etv e nyöszörgött: — N e harag u d j! — tápászk o d o tt fel —, lá tta m rajtad , hogy te ölted m eg az u ram at. — A ztán nyújtózkodva feküdt han y att, k a rjá t a feje alá rak ta. — T udtam , hogy n em rég h a lt m eg a feleséged . . . No, feküdj m á r le! — szólt rá a m eg d erm ed t p arasztra. — Én fá ra d t vagyok. A gyerekeket csak h olnap hozom. Ide feküdj! — m u ta tta és közben n éh án y szalm aszálat lesöpört a takaróról. Jó! — a k a rta m ondani K arsai, de nem szólt sem m it, h an em csendesen lefeküdt az asszony m ellé. Eszébe ju to tt, hogy ugyan m ire való ez az egész, a n n á l azonban m á r bölcsebb lett, sem hogy hangosan m e rt volna csodálkozni rajta. �SZABÓ KARO LY INVALIDUSOK A z u d va ru n ko n kocognak naponta át, és tűnődve n ézik ő ke t az ólak, állatok. A v á llu k roskadt, ru h á ju k régi szü rke „cájk”, m ö g ö ttü k kéklő déli szél suhog, m íg sötétlőn e ltű n n ek a kerta jtó m ögött az invalidusok. Talán a pap találta ki, talán a könyvelő, egy kö rn yékb eli latinul tudó; talán a népből — s ez jobban esnék — p a tta n t elő ez újzengésű tö rténelm i név, és szájára ve tte nyom ban a jó kedély. A zó ta ők az invalidusok: nyolc-tíz öreg paraszt, hangos szavú, lassú dolgú tszcs-brigád, zú zo tt sorsú, újra élő víg erőtlenek, csalódott, elárvult, kit elhagyott fia, fro n t ro kka n tja — a te rh ü k v e tte le a dem okrácia. N éhány éve m ég szorongva n éztem őket, széttárt karral m entegetőzve a dűlő k fe jén : „hiába m inden, tú ln ő tte k ra jtu n k m á r a fö ld ek; nem b írju k már, se n k in k sinc s, fiú n k a városból n em jön haza; tipródik itt az em ber vénségére egym aga; egymaga. M ost az udvaron kocognak át naponta. A kú tn á l m egállnak: szót érteni, s ugratnak rögtön: „Az eln ö kü n k azt m ondja, jövőre m ár egy egész nagy gim náziu m o t veszü n k, jönnél m ég te is haza — nohát ha jössz, itt a k e zü n k ”. A ztá n m ennek. A ke rtn é l já rn a k m ár, a m in t kilép s indul u tá n u k frissen az apám. A pa jtához érve m ég visszaint, — b ár n á lu n k ez nem szokás — de ő is vá lto zik öregségére, ím e változik, hisz ő is invalid. �REGGEL H egyek m ögötti ágyában im m á r fe lü lt a nap. V illany ha gyúl, v a k sin hunyorog az ég alatt. Egy fázós ásítás és m egbolydul a m ély sötét, és áttetszővé lesz a táj, m in t k é k üvegcserép. Borzongó dér a földeken. És fe n n a köd ú szik, m in t Iste n lelke ú szh a to tt a nagy v ize k fölött. M ilyen lesz m a a nappal? V ajh, lesz-e ke d vetek, ha m á r k ih ü lt az ágyatok, m ég alvó em berek? PROPERTIUS: III. 19. H ányszor hánytad m á r a szem em re n e m ü n k bujaságát: H idd el, az asszonyokon dúl heve m ég igazán. M ert ha ti eldobtátok a tisztesség zaboláját, S e n k i se fé k e zi m eg vág yb a b u ko tt eszetek. G yorsabban hu n y a láng el az égő szalm akazalban, Forrásához előbb visszatalál a folyó, Szirtcsúcsokon ham arább lel jó kikötőre a m atróz, És üdülésre a m ord, fergeteges Maleán, M ind a ti vad rohanástok gátja lehetne akárki, S m egzabolázhatná vágyatok őrületét. L égyen a kréta i nő a tanúm , k i ledőlt a bikának, S szirtife n yő fa -te h én szarvait hordta fején . O tt van Tyró, Énipeó szeretője, k i egykor A n n yira itta a k é jt a fo lya m isten ölén; S M yrra, k i aggott apja irá n t gyulla d t szerelem re, V égül cserje-sudár n ő tt ki a tagjaiból. H ozzam elő M edeát, k i szülötteit ölte le sorra, I gy szelidítve dü h ét fé rje csalása után? H át az az elvetem ü lt, ki m ia tt szégyenbe m erülten, Pélops átka alatt áll a m iké n ei ház. Scylla, te m inosi préda, apád bíbor hajaszála, S véle egy ős hatalom h u llt el a k é t kezeden! lm ezt adta a szűz az ellen ü k háborúzónak: A m o r v e tte be hát N isus a kapuidat! L égyen több a szerencse a nászotokon, ti leányok: Á rbocon lóg m ár fe n n az a kréta i lány. M éltán bíró M inos a z árn ya k közt odalent m ost: N em kím é lte a bűnt, bár diadalt aratott. Fordította: S Z A B Ó Sextus P ro p ertiu s róm ai elégiaköltő, i. e. 47 tá já n i. e. 15 körül. született, K Á R O LY m eghalt �H Ö LD E R LIN : AZ ÉLET FELÉN Sárga kö rték ke l hull És vadrózsákkal tetten A tá j a tóba, T i kedves h a tty ú k C sóktól itta su lta n M á rtjá to k fő tö k e t a S ze n tség k én t hűvös vízbe. Oh, ja j nekem , honnan veszek Ha jő a tél, virágot és hol Lesz napsugár És árnyas h ely a földön? Szótlan és hidegen Á lln a k m a jd a fa la k s a szélben Zászlók csapkolódnak. Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y HYPERION SORSDALA T i vándoroltok fe n n a fé n yb e n szelíd m ezőkön, boldog szellem ek! A z isten e k lehellete Sim ogat lágyan bennetek, M in t ih le te tt ke zével lány a szentelt húrokat. Sorstalanul, m in t szendergő Kisded élnek az égiek; Illetetlenül B im bója gyenge szirm a közt O ntja fe lé jü k Illatát a szellem S derűs sze m ekk el n ézn ek ők A z örökké tartó T iszta csend honában. De n ék ü n k n em adatott m eg Bárhol is m egpihenni. K íntól gyötörten hull A földre le az em ber P illanatról pillanatra, M iké n t a v íz szikláról Sziklára zuhan Ö rökké m ár A lá az ism eretlen sem m iségbe. Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y F rid ric h H ölderlin ném et költő, szül. 1770. M eghalt 1843. — 37 — �H E LM U T P R E SSL E R : ANNA PALENZ KÉRELME (F elvételünket k é rjü k a m u nkásosztály pártjába — ciklusból) Özv eg y vagyok, és va n egy fiam . A fé rje m M oszkva előtt elesett; a fia m M oszkvában akar tanulni. A m i ellen harcolt az apa — és m eghalt, azért akar harcolni a fiú és élni. Én m ellette akarok m enetelni, azért jö v ö k m ost hozzátok. F ordította: S Z A B Ó K Á RO LY HELMUT P R E SSLE R : WILHELM KREUZ ZONGORAMŰVÉSZ KÉRELME (F elvételünket k é rjü k a m u nkásosztály pártjába — ciklusból) Szabóm , a ki szem ben lakik, m indig szivélyesen köszönt. N yugdíjas hivatalnokok p á rtonkívüliségem ért kívá n n a k sok sikert. C inikus értelm iségiek csodálják józanságom at. A nyárspolgárok együttérzésről biztosítanak, az elvtársak pedig előzéken yek és tartózkodók. N em hagyom tovább, hogy sértegessenek! — az ellenségeim b izalm ukat kínálva, és a barátaim ápolva hűvös kapcsolatukat. H add tu d já k m eg m in d n yá ja m vég ü l is, hogy hova tartozom . Fordította: S Z A B Ó K Á R O L Y �F A R K A S A N D R Á S: P A L Ó C Ö R E G A S S Z O N Y — 39 — �C S IZ M A D IA G É ZA : GEMITUS MORTIS . . . M ár nem is figyeltek rá. B efejezték az ügyet, egym ással beszélgettek, m in th a o tt sem le tt volna. M ost egyszerre m egérezte, m ilyen egyedül v an itt ezek kö­ zö tt az em berek között. R évetegen, h irte len jö tt félszegséggel körü ln ézett, hogy k iv el leh etn e legalább egy szót v áltan i, hogy ne k ellje n úgy kisom fordálnia, m in t egy k iv e rt kutyának. Sorba n y ito g atták a szűk szerkesztőségi szoba ab lak ait, am elyben az é rte ­ kezlet végére m á r vágni le h e te tt a cigarettafüstöt. Az egyikhez od alép ett, hogy m a jd ő kinyitja, de a hivatalsegéd, a k it v alam ik o r régen m ég ő alkalm azott, u d v ariasan félretolta. — Szabad, elvtárs! — S k in y ito tta az ablakot. F élre k e lle tt állnia, m e rt ú t­ ban volt. Ez m ég fokozta félszegségét, s ü g yetlen ü l b u kdácsolt a székek között az ajtó felé. A n y ito tt ab lakon bevágott a friss, r észegítő tavaszi szél, s m egrezegtette ta rk ó já n a pihéket. Az ajtóban m egállott, s m ég egyszer visszanézett, h á th a v a­ lak itő l elköszönhet. D e nem , tudom ást sem v e tte k r óla A szoba m ásik végéből m ost m egszólalt valak i: — U gyan gyerekek, csu k játo k be a z ajtót, h u za t van! M egfordult és kim ent. F ü le csengett és zúgott a feje, je len tk ez ett a reggel óta b ev ett ö t idegcsilla­ pító h atása. L eereszkedett a paternoszteren. Az u tc á ra érve az arc á b a csókolt a víg tavaszi délelőtt. A vakító fények árn y é k tala n u l csapódtak vissza a h azfalakról. Még a k ocsiút orm ótlan m acsk a­ kövei is m osolyogtak. A k ö rú t úgy kurrogott, harsogott, m in t egy kerge, szerel­ m es suhanc. T avasz volt. De m icsoda tavasz! Őt m eg egyre nyom on követte, am it o tt a taggyűlésen is érzett, m ikor egy­ m á su tá n zuhogtak fejé re a vádak, s a végén a h atáro zat, hogy n em iga­ zolják. M ikor hazaért, erőt v e tt m agán. A nyja m inden m o zd u latát figyelte és nem a k a r ta őt m ég jobban m egszom orítani. Igyekezett te h á t könnyednek, nyugodtn a k m utatkozni. De a n y ja szemei fátyolosak voltak, aggódóak és m in d e n t értők. S ő, m in t ak in ek in á t vágták, lezökkent a heverőre. V égéhez é r t m in d en ere jé­ nek. A to rk á b a gombóc gyűrődött, s csak an n y it tu d o tt kinyögni: — K izá rtak . . . Azzal végigdőlt az ágyon és a fal felé fordult. M ég h allo tta, hogy az an y ja lassú léptekkel kim egy a szobából és csendesen beteszi m ag a u tá n az ajtó t, az­ tá n b elezuhant v alam i feneketlen sötétségbe. M ire felébredt, késő estére j á rt. A házban csend. A z ablakon felh a to lt a v áro s távoli, szű rt m oraja. A csend ettől szinte h allh ató v á vált. M egborzongott. R uhástól feküdt, az ablakon hűvöset fú jt be az április. A pokrócot nyilv án a n y ja te ríte tte rá. Az ébredés első p illan a tain ak ködéből v alam i bizonytalan, feszült, valam i a testi fájd alo m ra nem hasonlító, m égis em lékeztető érzés riaszto tta fel. A ztán eszébe v illa n t hirtelen, egycsapásra m inden, am i a nap folyam án tö rtén t. Hogy a m űhelyben B éla k ik ísérte a kapuig, nyugtatva, s m ég a já rd a szélén is ta n á ­ csokat adva, hogy m it m ondjon, hogy viselkedjen: — Ne m ondd azt sohasem , hogy „nem igaz”, hogy „hazugság‘’, han em m ondd azt, hogy „nem á llja m eg a h ely ét’‘ és vétesd jegyzőkönyvbe . . . Végy be egy m a ré k L egatint, sem m i ham utartó-vagdosás. S zervusz! — És sokáig n ézett u tána, m ég in te g etett is. Ő m eg csak legyintett. Ugyan, jeg y ző k ö n y v !. . . C sak m á r tú l lenne ra jta . A ztán az értekezlet. A m u n k a tá rsa k rideg, ellenséges h angja, idegen te k in ­ tete, s m indenekelőtt, hogy vége, vége . . . F ek ü d t az ágyon, szívta egyik cig arettát a m ásik után. V égeredm ényben m ié rt is csin álta végig ezt az egészet? H iszen szám íth a­ to tt-e m ásra? S nem célozgattak e rre m á r tá rsa i is, hogy ez lesz a vége. Csak — 40 — �B éla, legjobbb b a rá tja , no és h á t ő nem h itt nekik. Meg aztán nyugodni sem tudott. A m űhelyben, ahová az ellenforradalom u tá n elhelyezkedett, m á r leg­ jo b b elv társa i is kezdték idegesíteni. Nem érte tte , hogy b írjá k ezt: évtizedes p árttag ság g al, p á rtm u n k áv al h á tu k m ögött ezt a p árttala n ság o t. Id eg esítették őt m eddő v itáik : „ellenforradalom , nem ellen fo rrad alo m ”. M indenkivel összeveszett. O dáig ju to tt, hogy egy alkalom m al, rakodás közben az egyik öreg m u n k ásn ő t d ü h éb en hátb ataszíto tta, m e rt az m egriadva a nehéz lá d á t cipelő m unkástól, te ­ h etetlen ü l toporgott előttük. M iért? Szégyenében m ajd elsüllyedt. No igen, ez az ingerü ltség m á r egészen m ás volt, m in t az első h etek izgal­ m ai, titk o lt félelm ei. A m ikor heteken keresztül v á rta , hogy elviszik. É jszaka, h a a h áz előtt gépkocsizúgást hallott, ria d ta n u g ro tt a függöny mögé, s lenézett, v ajo n n em é rte jöttek-e? H a a kocsi felbúgott és elszáguldott, k im e rü lten esett vissza az ágyra. M egkönnyebbülten, de reszkető gyom orral, v erejték b en úszva. Idővel an n y ira összetörte ez az állandó várakozás, hogy m á r szinte áh íto tta, c sa k m á r jö n n én ek érte, s lenne vége a bizonytalanságnak, gyom ra állandó, u tá ­ latos reszketé sének. De ez a m ostani ta lá n m ég rosszabb. A vizsgálat, am ely et ú jrafelv ételi k é­ relm e v á lto tt ki, kényszerítette, hogy felidézze és sorravegye em lékezetében a n n a k a retten etes k é t h étn ek m inden á té lt esem ényét. M egriadva v e tte észre, hogy a visszaem lékezés láncai gúzsbakötik, bizon y talan n á válik. Elveszti n eh e­ zen visszaszerzett nyugalm át, biztonságát. R ádöbbent, hogy azokban a napokban m ennyi mocskos, az ism eretlenség, vagy félism eretlenség hom ályából elő tű n t em b er v e tte körül, ak ik egycsapásra te k in té ly t szereztek a szerkesztőségben, szokatlan h atáro zo ttság u k k al. Eszébe ju to tt T ibor, ak it azelőtt sosem láto tt, s m ik o r belépett a szerkesztőségbe, napszem üve­ gével az orrán, m in t egy am erikai, átö lelte őt és felk iálto tt: „Én m in d ig tu d ­ tam , öregem , hogy te vagy a holnap em bere, veled le h et dolgozni‘’. K icsit m eg is illetődött. L ám csak, ism erik őt olyanok is, ak ik et ő nem ism er. Biztos cikkei révén. Még kicsit reste llte is a dolgot. O tt is rag a d t ez a fiú géppisztolyos szere­ tőjével. S m ennyi b a jt csinált! És visszaem lékezett a cikkekre, am elyek az ő k e­ zén m en tek át. Egy-egy m ondat, am elyre a k k o r fel sem figyelt, m ost m in t hideg kés m élyedt a mellébe. L ázasan kezdte k u ta tn i, tanulm ányozni az ú jság péld án y ait, am elyeket az­ ó ta elő sem vett. Be k ellett v allan ia önm agának, hogy eddig m e n ek ü lt ezek elől a cikkek elől, ha nem is tu datosan, — p ró b álta m en teg etn i m ag át —, d e tu d a t — 41 — �a la tt biztosan így volt. És rém ü lten b ám u lta a n y o m tato tt az ő szerkesztői tolla szignált nyom dakészre. sorokat, am elyeket A ztán azt is m egpróbálta, hogy az esem ényeket, cselekedeteit úgy csopor­ tosítsa, hogy azok legkedvezőbb színben tü n tessék fel az ő ténykedését. De végül csak legyintett. Érezte, úgyis hiábavaló mindez. Egyet esetleg elérh et vele. Nem z á rjá k börtönbe, vagy ha e ljá rá s t in d íta n a k ellene, felm entik. De nem , m ég a rra sem érdem esítették, hogy b ö rtönbe zárják . E gyszerűen nem vesznek tudom ást róla. S m ost itt vergődik sa já t börtönében. A m abból a m ásikból egyszer biztosan kiengedték volna, de ebből, önm aga börtönéből vajon szabadul-e v alaha? K eleten m á r sápadozott az ég. Négy óra lehetett. A belső szobából za jt h al­ lott, m egm ozdult valaki. T udta, a n y ja k e lt fel. M ár be is lépett. L ábujjhegyen m ent, hogy fel ne ébressze őt. Az ágy h irte len m egreccsent. Az a n y ja ijedten m egállt, s sovány n y ak á t az ágy felé ny ú jto tta, hogy a félhom ályban kivehesse: vajon nem ébresztette-e fel a fiát? Sem m i zaj. Az asszony m eg könnyebbült só h ajjal m egin d u lt a ko n y h a felé. A z ágy ú jra felsírt. — É bren vagy, kisfiam ? — h a llo tta a n y ja félén k suttogását. N em felelt. Az a n y ja odam ent az ágyhoz és a fia fölé hajolt. — Alszol, fiam ? — suttogta. Ő beh u n y ta a szem ét, alv ást színlelt. A kkor az a n y ja leh ajo lt és m egcsókolta a h aját. N eki olyan sírh a tn é k ja tá m a d t ettő l a csóktól, hogy m agán. És abban a percben valóban elaludt. alig tu d o tt u ralk o d n i * A m űhelyből elkésett, leszidták. A m űvezető alighanem m eg tu d o tt v alam it a k izárásról, m e rt a szem e csupa rosszindulat volt. Az összkom fortos sz trá jk ra célozgatott, m eg hogy elm ú lt m á r az a világ. M ég an n y i ere je sem volt, hogy visszafeleljen. M ikor végzett, hazam enni nem v olt kedve, ta lálo m ra felszállt egy villam osra. A rra riadt, hogy a kalauz rászólt: végállom ás. L ebukdácsolt a lép­ csőn. A tem etőnél ta lá lta m agát. Z sebredugott kézzel ődöngött a sírok között, bám észkodva, olvasgatva h íres és ism eretlen em berek sírfeliratait. Az egyik sírem lék elő tt m egállt. M eztelen nő­ alak o t ábrázolt, aki csípőn alul ölelt egy térd elő m űkő-férfit. — M alac — gondolta. — M ég itt is m alackodik . . . Egy elhagyott szögleten átvágott, b ehorpadt sírok és félreb iccen t k eresztek között, s egyszerre a lé lek h aran g csengése ü tö tte m eg a fülét. kontyú — T em etnek — m orm ogta. Egy fordulónál valóban elő tű n t a fekete gyászkocsi. M egvárta, am íg elhalad előtte a m enet, az tá n beállt a végére. A koporsót a sír szélére helyezték. A pap énekelni kezdett: — . . . G em itus m ortis dolores in f e r m i. . . P ate r n o ste r . . . A sír szájánál a papot közrefogva, m in istrán s gyerekek álltak , égő gyertya a k ezü kben; ijedt-kíváncsian be-b ep islan to ttak a frissen ásott gödörbe. A pap tö m jén t füstölt. A ztán egy nagy kékvirágos porcelánköcsögből k iv ette a szenteltvízhintőt és széles m ozdulatokkal m e g h in tette a koporsót. A h alo ttas nép h an ­ gosan im ádkozta a M iatyánkot. Egy lompos, szutykos k u ty a — h onnan v etődött ide? — odaoldalazott a koporsóhoz, m egszagolta a sark át. A k ísé rő k közül k i­ u g ro tt egy feketekendős sz ik ár nénike, felk ap o tt a sír széléről egy jókora rögöt és az elfutó eb u tá n vágta: — N em mísz! — k iáltotta. — A ztán v isszaállt a sorba és tovább m orm olta fogatlan szájával: — „És bocsájtsd m eg a m i vétkeinket, m iképpen m i is m eg b o csájtu n k . . .” Azon k a p ta m agát, hogy valam i fu rcsa nevetésféle buggyan ki a száján. Az im ádkozó szájak felháborodva és feketén sötétlettek felé. Összerezzent és gyorsan elóldalgott. — 42 — �* M ire k ié rt a tem etőből, besötétedett. Újr a villam osra ült. A D unánál kiszállt és lem ent az alsó ra k p a rtra . F enn a hídon m essziről szikráztak a villan y lám ­ pák, hunyorogva a tavaszi est párásságában, de itt sö tét volt. C sak a víz világí­ tott. Egy fu v allat édeskés illa tta l ölelte körül. — V irágzik az orgona . . . — ju to tt eszébe és k ö n nybelábadt a szeme. Eszébe ju to tt egy 16 éves suhanc, az üzem i faliújság, a Vörös Ököl szerkesz­ tője. M ost s ira tta ezt a suhancot. L eült a kőgátra. A D una g o n dtalanul höm pölygette a zöldár hullám ait. Le­ h ú zta a cipőjét és nyújtózva te le m á rto tta a lá b át a vízbe. Összerázkódott. A víz nagyon hideg volt. K örülnézett. Sehol egy em ber. H asra feküdt a kövön és b eleb ám u lt a k o ­ nokul futó habokba. Szédülni kezdett. És a hullám okból m in d en ü n n en a suhanc in teg etett. A k a r ja furcsán, te stte len ü l h ajladozott ide-oda. N éha hosszúra nyúlt, a folyónak m ajd n em a m ásik p artjáig . A ztán sok k a rja tám ad t, befelé gör­ bülő u jja k k a l . . . — 43 — �A hídon és környékén m in d e n ü tt elalu d tak a fények. Rövidzárlat. M ire p á r perc m úlva ú jr a felvillantak, a p a rt teljesen ü res volt. A szél lu s­ tá n h in tá ztatta, közelhozva, m ajd a végtelenbe lódítva valam i messzi h a ra n g k o n gását. A hídról zajongva-jajongva le fu to tt egy sárga villam os. M egeredt az eső. �MOLNÁ R JENŐ NEM A SZÉPSÉGEDET . . . N em a szépségedet dicsérem K edves, az irigy idő egyszer m in d en t elvesz: arcod bársonya és szem ed kéksége eltü n ik m ajd a csendes öregségben, orrod nem es ív é t is elorozza, sim a hom lokodat ráncokkal fo n ja át az idő, a gyorsan m úló napok: a m ai fé n y holnap em lékben ragyog . . . És fig yelm eztet, hogy m in d en sem m iség: e lm ú lik a szépség, lassan tépi szét gyenge szálait a szaladó idő: egy ú j arc jö n m ajd a tükörből elő . . . — A szíved, a lelked fiatal m arad! A z t hogy dicsérjék a dadogó szavak? GREGUS ISTVÁN Jó nagybácsim , G regus Istvá n , régen m eghalt, pora sincs m ár: szép életét k e tté vágta a halál éles kaszája. Pedig ő és a betegség egym ást hírből se ism erték. Erejéről adom áztak, lesték, csodájára jártak. Nagy ereje lett a veszte: „nem birom ”-ot nem ism erte. E m elt négy-öt em ber h elyett, s csillénél összeesett. Összeesett, felem elték, a hordágyra le fe k te tté k , úgy v itté k be a kórházba, onnan S ze n t M ihály lovára. M egsiratta a kis barakk, az asszony átsírt napokat, de ott á llt a tavasz lesbe: fé rjh e z m e n t és elfeledte . . . Néha beszélnek m ég róla, csak úgy, m in th a m ese volna, szelíd szóval csendes este, m ielő tt végleg elveszne . . . — 45 — �EGYSZERŰ MINDEN R ágódtam én is eleget, m ost inkább énekelgetek. Igazabb, k in e k az orra lóg, s n e m talál kedvére va ló t? K in e k a rózsa csak tövis, ragadozó a z ökör is, k in e k az ősz csak tem ető, n e m jó k e d v ű szüretelő, a föld nagy ócska ravatal, az ég szem födél, betakar, ki m in d en k in t m agára kent? H át a n n yi biztos, fu ra szent! N e ke m m ást m u ta t két szem em : A rózsát szívem re teszem , ökör n em riaszt, és az ősz telt kancsó: m ám or, enyhe gőz, a fö ld — bárhogy is! — egyre szebb, fé n y pásztázza a ké k eget, egyszerű m in d en és csodás, n em pedig bölcs m egalkuvás . . . TÉL F ü tyü l a szél és szúr a fagy, bezárkózol, óvod magad. Z úg n a k a drótok, árva fák. K i hallja? S ü k e t a világ. K u tya vo n ít az udvaron, kínjában kapar a havon. Zirr, zurr, az ablagüveget v e ri a lelkiism eret. El az ablaktól, kályha vár, de a kém én y b en szél dudál. Ü zen a szél, a k in ti fagy: hiába zárod el magad! Heroppan ablaküveged, szobádba zúdul a hideg. karm os szél arcodba nevet: ne szobád, fü tsd ki: szivedet! �LAJOS BÁCSI NYARALNI MEGY R ászállt a f ára az énekesm adár. Lajos bácsit nézi? K öszönti talán? V agy m ár nem fé r el a házban az öröm és m ost itt harsog a m adárcsőrökön? Nagy a sürgés-forgás. A z öreg topog. V alam i készül, nem köznapi dolog. H olnap nyaralni m egy. Ez bizony csoda: T arjánnál m esszebb m ég nem ju to tt soha . . . S o vá n y vo lt élete, fogta a telep. I tt nézte az őszt, a tavaszt, a telet, s m ost v iszi a nyár, m ost várja a M átra: várja az erdők szép csendes világa. Csak egy sötét vonal, de ide látszik. F ojtott sóhajtása ju to tt odáig. A m ik o r a bánya nagy fáradtsága a földig nyom ta — vágyódott utána. M essze volt, tán az Óperencián túl. A kopott álom vegre m egvalósul: ötvennégy év és vesződség, m u n ka kel vele holnap az álm odott útra. A kölcsönkért táska lassan m egtelik. F eküdni készül, de tudom , reggelig virraszt, szem e előtt ké p ek rajzanak . . . Őrzi m ajd a m adár az ablak alatt! — 47 — �MOLNÁR J E NŐ : A FOKOS I. Ú gy sü rg ött-forgott a tűzhely körül, m in t a v irág körül a m éh. Még dudorászo tt is hozzá. Nem kitartóan, r a jta feledkezve egy dalon, hanem csak csipegetve, innen is, onnan is elk ap v a egy so rt, gondolkodás nélkül, am it éppen az a jk á ra dobott az öröm. Szép T örökné volt ő, a telep sok nyelven fo rg ato tt, sok feh érn ép szívétől irigyelt asszonya. Egyszerű elvek m ozgatták az életét: sz erete tt jól élni, szépen öltözködni és beteg volt, h a nem k ö v eth ette a v é r forró sürgetését. Az elsőhöz kevés volt a férje fizetése, a m ásodiktól pedig a bánya lopta el az erőt. M indkét szenvedélyének a kielégítéséért m áshoz k ellett fordulnia. Hogy m in d k ettőt egy szem élyben ta lá lta m eg? És hogy ez a szem ély a telep egyik m ér­ nöke volt? Ezt m á r külön szerencséjének ta rto tta . É letét nem is tu d ta m ásk ép ­ p en elképzelni. D erékig gázolt a m ocsárban, de arca a babaarc h am v asság áv al h azu d ta az ártatlan ságot. H ízlalta a p letyka, szépítette az irigység. M ostanában m á r a lelkiism ere t sem h áborgatta. L assan a tö lg y fát is megeszi a szú. M egcsalt férj? M ár csak m érföldes messzeségből ködlött ez a kérdés, és meg is mosolyogta. Nem tu d ta ugyan, hogy a fé rje m iként vélekedik a viselkedéséről, sőt még abban sem volt biztos, hogy a fé rje tu d ja k étlak i életét, de h allg atása m egnyug­ tató volt, és cinkostársi beleegyezést jelentett. Igaz, hogy nem sok szava v olt a férfin ek a háznál. A gyeplőt az asszony ta rto tta a kezében, a férj csak az ostort patto g tatta. Ille tt is a kezébe a gyeplő. M erev volt, m in t a t úledzett acél. H a v alam it a fejéb e v ett, ak k o r m ég kalap ács­ c sal sem le h e te tt k iv e rn i belőle. V égre e lé rte célját! — E zután m á r napszám ban kelepelhet tőlem P onyiné nyelve! — kuncogott magában. — A knászt csináltam Lajosból! — dag ad t a szíve a büszkeségtől. A ddig k ínozta a kérésével a m érnököt, am íg az végre igent m ondott. Ma hozták írásb a n az előléptetését. Ö t év vágya, következetessége le tt valóság ezen a papiroson. Még fokost is kap o tt a m érnöktől. Igaz ugyan, hogy csorba, egy szilánk valahol lerepedt belőle, de ki törődik m ost ilyen aprósággal? H olnaptól kezdve ez v á ltja fel a csákányt. A fokos csendesen lap u l a fal m ellett, a konyhaszek­ rény re jti el. M ég jó, hogy a fé rje m u n k áb an van, legalább ünn ep i ebédet k é­ szíthet. A kinevezést eldugta a konyhaszekrénybe, a tán y éro k mellé. C sak az ebéd­ nél a d ja m a jd oda. Előre kitervezi, kiszínezi e z t a percet, am ikor b usásan m egfizethet m ajd a férjén ek okos h allgatásáért. Boldog izgalom ban hajol a tűzhelyen levő edényhalm az fölé és a fölszálló jó ­ szagú ételgőzök ködbe b o rítjá k a fejét. II. Lassan, szótlanul b allag n ak kifelé a lejtősaknán. Igy tizenhatos u tá n nem nagyon iram odik n ek i az em b er lá b a a kapaszkodónak. T izenhat órás m un k a egyvégtében! Ennyi m ég k in t is elég, h á t még a bányában! Szó se igen k ív án ­ kozik az ajk u k ra . F ejü k a földre lóg. L ehúzza a fárad tság és az álom. Pedig nem le tt volna baj, ha szakadás nem jö tt volna közbe. M ajd k iköpték a tü d e jü ­ ket, m ire befejezték. M inden porc ik á ju k fárad t. Csak a becsület ta rtja b ennük a lelket. M ennek. Botladozva, rogyadozó leplekkel. T örök L ajos és B a rják Feri. — 48 — �A fén y re érve vakoskodón hunyorognak. A döglődő k arb id fén y u tá n erős szem ü k nek a n y ári d élu tán i napsütés. A k arb id lám p a fénye itt m á r csak olyan, m in th a a napot a k a rn á csúfolni. A zt is csak úgy gyerekesen. Ők et azonban ez nem izgatja. T alán észre sem veszik. H a lá tjá k is, h agyják, hogy égjen, elal­ szik az m agától is. — No, ez is m egvan — h u ll ki fá ra d ta n a szó B a rjá k F eri száján. — Meg — hagyja helyben Török. N yújtózkodnak egyet, azu tán nek iv ág n ak a hegynek. M in th a könnyebben lépnének. M agasan ragyog a nap, kékbe veszik a végtelenség. N ém án cihelődn ek fel az ak n ára, azután lefelé in d u ln a k a telep felé. A k o csiu d v arn ál elválnak. F eri az újkolóniába megy. — Szervusz! — Szervusz! T örök m o st m á r m agában ballag. A bány am ester k ertjén él b a lra fordul, elh ú z az iroda m ellett, és átm egy az öregkolóniába. A k erítés m e lle tt ballag n éhány percig, m ajd befordul a ház végén: otthon v an v ég re ő is. Az asszony kedveskedve, öröm m el fogadja, de n ek i a te rh é re v an m ost az ü res locsogás. L erán g a tja m agáról a k ab áto t, inget, és m egm osakszik. U tán a tisztát vesz m agára. A felesége folyton o tt duruzsol k örülötte. L eü l az ebéd­ hez. Éhes, m ohón kanalazza a levest. A zután nagy o k at nyelve eszi a rizses húst. — Mégis csak jó asszony ez a Böske! — lustálk o d ik elő az agyából az első gondolat. T udja, hogy tizen h ato s u tá n jo b b a t kíván az em ber. N em is á llja m eg szó nélkül. — A m ai ebédet jól eltaláltad! A zután a ten y erév el m egtörli a száját. Az asszony szíve hangosabban v e r az öröm től. M elyik feh é rn é p szíve nem u g rál a d icséret h a lla tá ra ? Úgy érzi, hogy itt a kedvező alkalom . A férjéh ez dörgölőzik, le h ajo l hozzá és h alk an válaszol, m in th a titk o t súgna: — H áth a azt tudn ád, am i m ég h á tra van! A v ég é re hag y tam a m egle­ petést! — No-no! H át ez m á r m i lehet? — kíváncsiskodik Török. A felesége m á r a konyhaszekrényben m otoz a tá n y éro k között. V alam i le­ v elet vesz elő, átadja. Az em ber nem is nézi a borítékot, csak a lelk ére kíváncsi S zétn y itja és olvassa: T ekin tetes Török Lajos úrnak Zagyv a pálfalva. É rtesítem , hogy szorgalm as m u n ká ja és szaktudása el­ ism eréséül a F rigyes-aknában m egüresedett a knászi állást folyó év jú liu s 1-től Önnel töltöm be. Elvárom , hogy m u n k á já t továbbra is az eddig tapasz­ ta lt odaadással és buzgósággal vég ezze! Jó szerencsét! Tibor Emil, bányaigazgató A rcából k ifu to tt a vér, m egrem egett a kezében a levél. — Ezt az asszony csinálta! — rajz o tt fel ben n e a sejtés. — T eh á t igaz! A felesége ek k o r m á r ism ét a konyhaszekrény m ellett kotorászott. — M á r fokost is szereztem ! — csicsergett feléje. A zt is átvette. A knászság . . . fokos . . . könnyebb szolgálat . . . több kereset, fix fize­ tés . . . — Ennyi jó t csak n em viszonzol gonoszsággal! — c sitítg a tja belül v a­ lam i. — Ezzel ak a rn ak m egfizetni! — n y ilai végig élesen a testén válaszképpen a kín. — 49 — �Eddig is h allo tt m á r a felesége dolgairól, de h allg ato tt. M egraboltnak érezte m agát, de szem et h u n y t felette. B eléjefojtotta a szót a félelem , a k en y ér . . . K oldús ú rn a k érezte m agát, aki ném án nézte, am ik o r egyetlen k in csét rab o l­ ták. A dott, de ellenszolgáltatás nélkül. — M ost ezzel a papirossal a k a rjá k betöm ni a szám at, a fokossal csav ar­ já k ki a kezem ből a fejszét! M agában m o rajlott, m in t a k itö m i készülő v ih ar. T ek in tete m eg ak ad t a fokos csorbáján. — Az övé! — ön tö tte el egyszerre a m éreg. — A b ányában p a tta n t le róla a szilánk! — fo rrt m á r b en n e az in d u la t. Én ütöttem le! V alóban ő ü tö tte le. B o rdafát h asíto tt az alapközlén és a r r a m e n t a m ér­ nök. M egállt és addig hadonászott, am íg ki nem e jte tte a kezéből a fokost, am ely abban a p illan a tb an e s e tt a fáb an levő vasékre, am ik o r a fejszéje foka lecsapódott. Egy szilánk le p a tta n t a fokosról, és a bal lá b áb a fúródott. Jól m eg­ nézte ak k o r azt a csorbát, m íg az aknász a sebet kötözte. V alam i elszabadu lt a szívében. M ost m á r nem le h e te tt m egállítani. Á lm osságát, fá ra d tsá g á t sz é tp a tta n to tta az in d u lat. B al kezében szorongatta a galacsinná g y ű rt kinevezést, a jo b b já ­ ban pedig m agasra le n d ü lt a fokos. Ü tött. T örökné ja jg ato tt, a fé rje azonban nem törődött az üvöltésével, addig verte, am íg össze nem esett. III. N agyot fú jt, m in t aki jól végezte a dolgát, és in d u lt kifelé. N em is törő­ dött az ajtó elő tt kíváncsiskodókkal, csak m ent. A k olóniában ugyanis m á r m indenki tu d ta, hogy m i tö rté n t T örökéknél, és összefutottak az em berek. Senki sem íté lte el az em bert, m ég b ó lin to ttak is rá : — V égre m egjött az esze! N agy léptekkel h a la d t az iroda felé. T udta, hogy m ely ik szobában v an a m érnök, egyenesen oda n y ito tt be. N em köszönt, csak m egállt az asztal előtt. A m érnök térk ép fölé hajolt, az ajtónyílásra azonban fölnézett. N em is sej­ tette, hogy m i m egy m o st végbe Törökben. — M egkapta? — kérdezte mosolyogva. — Meg! — p a tta n t k u rtá n a válasz. M ost m á r neki is gyanús volt. M it a k a r ez az em ber? A m osolyt to v áb b ra is az a rc á ra e rő lte tte és kedélyesen kérdezte: — N em is örü l a kinevezésnek? — Nem! T a rtsa m eg m agának! — tö rt k i T örök és a té rk é p re dobta az összegyűrt papirost. — M it je le n t ez? — u g ro tt fel a m érnök. — M it jelen t? E zt ni! — hangzott a fo jto tt válasz, és m á r ü tö tt is a fokos csorba hegyével. A fejé re célzott. A szomszéd szobában sem m it sem v ettek észre. C sak egy koppanás h a lla t­ szott, m ajd egy tom pa zuhanás, am ikor az eszm életlen em ber m egtántorodott és a földre esett. C sak ak k o r n y ito ttak be a m érnökhöz, am ik o r T örök bevágta m aga m ögött az ajtót. Egy félóra m úlva m egvasalva v itté k a csendőrök. �V IZ E L Á SZ L Ó : TÁBLA LÓG A NYAKÁBAN Ragyogó őszi napsü tés volt. A lig érezhető szellő zörgette a száraz leve­ lek et. A lá tó h a tá r fe le tt fü st szállt. K öröskörül m in d e n ü tt füst. F ü st és dörgés. Á gyúztak. Az u ton ta n k -ta n k után. A utó au tó t követett. L assan, lépésben, m in t a te r­ m é st ta k a rító ökrösszekerek. Az ö köm yál vékony szála színesen lebbent, s m eg­ állap o dott egy fek ete p arip án , am ely a já rd a m e lle tt álló villanyoszlophoz volt kötve. B üszkén ívelő n yakán rem egtek a finom izom szálak. H átán nyereg. Fényes, csil­ logó. M ellette m éltó p árja , a gazda. N yakában pléhlap. R a jta : T ábori csendőr. G a llé rjá n csillag. Úgy állt, m in t lova. Gőgösen, biztosan, fiatalon. N ézte a p a­ rancsnokság elő tt felsorakozott gyári népet. Szőrös b akancsuk ban topognak. M edve-testük óvatosan m ozdult. H alk an be­ széltek, csak egym ás között: — El kell m enni, elh ajtan a k , m in t a lovat. Egy idősebb em b er m egkésett. H átán lengett a kön n y ű zsák, m ely n ek sa r­ k á b a n kavics ta rto tta a kötelet. A csendőr nézte és szólt: — M iért késtél? A ráncos arcú ránézett. K eserűen gondolt a tegezésre és alázatosan v á la ­ szolt: — M essze lakom , a kém ényen t úl. G yalog k ellett jönni. — N e pofázz annyit. Á llj a helyedre! A nagykezű m éltósággal válaszolt: — N e tegezzen engem! Én becsületes vagyok. A csendőr m e g rá n to tta a lova szíját. A p a rip a felágaskodott és a kötelet rá n g a tta . A p lé h tá bla könnyen lebbent, m ikor arcon vágta, kem ényen. Biztosan. A v a to tt kézzel. Még a fegyveréhez sem nyúlt. Büszkén állt. A vérző arcú is állt. R ánézett a lóra, s le h a jto tt fe jje l beoldalgott a ném án figyelő em berek közé. * A túloldalon karcsú, göm bölyűre n y írt lom bú akácok törzséhez asszonyok v o lta k kötve. Öregek és fiatalok, le h ettek nyolca n. H alálosan sápadtak, szem ük behunyva. N ehezen lélegzenek. Jobbszélen a csendőrrel átellen b en csinos fiatal lány. Melle a la tt v an átkötve, s ez nagyon kiem eli form ás testét. Hosszú h a já t arcáb a rázta, hogy n e lásson és ne lássák. Az ő n y akában is ott a tá b la: FOSZTOG A TÓK! Egy vékony, n y ú lá n k fiatalem b er nézi őt. F ején csúcsos leventesapka. K icsit büszke rá. T egnap kapták. H olnap ők is m ennek. M inden gim nazista megy, aki tiz e n h a t éves elm últ. S a jn á lta a lányt. Ig azság talan n ak érezte ezt a büntetést. H iszen a postás felesége is, m eg a ta n á r ú r is, m eg az asztalos is h o rd ta a tükröket, székeket, befőtteket. Ők e t nem kö tik ki? Sóvárogva n éz te a lányt, s m ég sokáig o tt á llt volna, h a nem jö n az öreg hátizsákos. A h irte len tá m a d t csendben csattanó pofon m egijesztette. V alam i retten etes cselekedettől félt. D e sem m i sem tö rtént. A v é rt letörölték. A férfi beállt a sorba. A csendőr rág y ú jto tt. Az em berek tovább suttogtak, az asszonyok n ém án álltak. C sak benne fonódott össze két kép: A pám nak ugyanolyan zsák volt a h átán — 51 — �tegnap, m in t enn ek az em b ern ek itt. N eki m á r tegnap el k ellett m ennie. U gyan hol lehet m ost? * A nyja sóhajtozott. R eum ás lá b á t m ereven elő ren y ú jtv a ü lt a sám lin, s egy sovány ty ú k o t koppasztott. Az utolsót. — K ét n a p ra elég, de m it eszünk u tán a? A leforrázott to ll kellem etlen szaga m inden zugba beült. Az ősz asszony nyögve leállt. Az ajtó b an A nti. S áp adtan, izgatottan. E lm ondja, hogy a csendőr igazolta őt. M eg azt, hogy a szomszédasszony ki v an kötve a fához. Az a n y ja csak nézett. M erev, látó szem m el csak előre, a jövőbe. S zinte rem egett. __ E lviszik A n tit is. Istenem ! Még csak 16 éves m ú lt, de m á r kell nekik. — S h a m eghalna? Az a p ja is elm ent. Őt is e lh a jtjá k . M int ö k rö k et az u ton. N ém etországba! K önnyes le tt a szeme: — Istenem ! Hol vagy? — És m egölelte a fiát. * Az éj sötétjében rejtelm es v ih a r b ú jk ált. Színes fén y su g arak cik áztak keresz­ tül a fél égbolton. H alk repülőzúgás, m ajd őrjöngő gépfegyverropogás h a lla t­ szott. A ház fele tt halk an zúgott az erdő. A vén fá k a la tt a h áz végében g erendák tám aszk o d tak a levágott hegyoldal­ nak. V astag gerendák. Erős gerendák. T etőre lesznek, m ajd jövőre, h a h azajö n az apa. A v astag fák között pince húzódott. B enne A nti. E lbújt. E lbújt, m in t a v ih a r elől a csibe. Be az eresz alá, be az ól alá. F élt, m e rt v illám lo tt a világ. N agyon félt, m e rt lá tta a téren az ak aszto tt em bert. N yaká­ ban táb la: SZÖKEVÉNY! A n yja jö tt lopakodva a h áz m ellett. K erü lte a holdfényes utat. Szeme, m in t a tolvajé. Figyelt. M indenki ellenség. B árki e láru lh atja. A fiáró l v an szó. Viszi neki az ennivalót. K is lábas. B enne egy tyúkcom b, m eg egy d ara b kenyér. Viszi. Figyel. Ó vatosan b eb ú jn a a g erendák mögé, de m eg kell m erevednie. K étré t gör­ nyedve m ozdulatlanul figyel. A jobb szom szédban a ta n á r úrnál, lassan mozdul egy árnyék. * K ét nap m úlva, p irk a d a tk o r zörögtek. V erték az ajtót. — E rd ő sn é! E rd ő sn é! Jö jjö n ki! Ő aludt. Á lm ában a geren d ák a helyükön voltak. Biztosan, nagyon biz­ tosan ta rto ttá k a tetőt. A házban m eg a gyerek nevetgélt, az uno k ája. G öndör, b arn a fiú. F elriadt. M ozdulni sem m ert. M inden ízében rem egett. S m ik o r v ég re e rő t v e tt m ag án , s m eg n y ito tta az ajtót, elájult. A z udv aro n a to rn ác elő tt gőgös egyenesen á llt a csendőr, m e lle tte az ő fia, A nti. — 52 — �A teniszpályát sűrű töm eg v e tte körül. Asszonyok, gyerekek. Sok g y erek , m ég a fa te te jé re is ju to tt belőlük. A pálya szélén ném et kato n ak o n y h a kém énye f üstölgött. A kövér, feh érkötényes szakács a szabadon m a ra d t négyszög felé fordult. — Értő, kom oly arccal bám ult. Jöttek. Elöl, h á tu l katonák. K ét o ld alt katonák. K öztük öt em ber. K ét idősebb, meg három fiatal. S ápadtak. A nti is sápadt. K ezük h á tra bilincselve. A m en et m egállt, a k ato n ák négyszögbe álltak. A kivégzőosztag is k iállt. S áp ad t tisztecske olvasta az ítéletet: „A m a g y ar Szent K orona nevében . .’. A n ti n éz te a rám eredő csöveket. M agasan vannak. — El leh etn e bú jn i alattu k . El lehetne bújni. El leh etn e szaladni. U gyan mi le tt azzal a m egkötözött lánnyal? . . . A la ttu k el leh etn e b ú jn i . . . * A d erűs, hűs levegőben fogni le h e te tt a napsu g arat, am ely színesen csillant, v illan t a csendőr p léh táb láján . O tt á llt a lova m ellett. Egyenesen. Gőgösen. E rdősné jö tt őszen, feketében. B alján kapa, jobbján kis locsolókanna. Az ő an y ja is így m en t a m ú lt háb o rú végén. Fel a dom boldalba, fe l a tem etőbe. M ent. Roskadozott, de m ent. Az ú t o tt v itt el a csendőr m ellett. A k an n a m a jd n em hozzáért a fényes csizm ához. A csendőr szögletes-katonásan félreállt. Ragyogó őszi napsütés volt. A lig érezhető szellő zörgette a száraz lev elek et. A lá tó h a tá r fele tt fü st szállt. K öröskörül m in d e n ü tt füst. F ü st és dörgés. A gyúztak. Az u ton tank, ta n k után. A utó, au tó t követett. L assan, m in t a te rm é st ta ­ k arító ökrösszekerek. �H ABO N YI ZOLTÁN: VANDA A kisváros o tt húzódott m eg a vasútvonal k ét oldalán, a pinszki m ocsarak közepetáján. B ehavazott háztetőivel, hótól le p ett nyom talan feh é r utcáiv al úgy tű n t, m in t v alam i m esebeli játék v áro s. A napok ó ta csendesen hulló hó belepte a vasútállom ás ro m ja it és hósap k át ra k o tt a k ih ű lt kém énycsonkok tetejére. H azafelé ta rto ttu n k , leginkább gyalog, a m eg v ert sereg m egszeppent aláza­ tosságával. Hogy m iért, m i célból kellett itt m egállnunk, nem érte ttü k . Jól esett azonban az apró fah ázak m e g h itt m elege annyi nélkülözés, izgalom, szenvedés é s derm esztő hideg után. Az u tcák d élu tán h áro m ra úgy elcsendesedtek, m in th a k ih a lt volna a város. Az értelm etlen délelőtti m enetelések és céllövészet u tá n m i is o tt ü ltü n k a m e­ leg kem ence körül és szótlanul b ám u ltu n k a tűzbe. G ondolkodtunk, de legin­ kább m eg h altu n k egy kicsit a sivár jelen szám ára. K önny nélk ü l sirattu k egyegy m e g h itt otthoni óra em lékét és u tá n a ren d szerin t a v asútállom ás felöl ide­ hallatszó ném et k áro m k o d ásra ria d tu n k fel. Az időközönként távolból felm orajló ágyúdörgés nem izgatott m á r, hiszen m a jd csak h az atérü n k egyszer. Szállásadó gazdánk m e g h atá ro z h atatla n k o rú öreg v asu tas volt. Széles, szögletes arcán ezer ránc, h a ja erősen őszes. Szem ei szom orúan elm erengők, távolbanézők. M ég nem lá ttu k m osolyogni. N apokig nem szólt egy szót sem, csak n ézett b en n ü n k e t k u ta tó kíváncsisággal, szom orúan. K ésőbb m égiscsak összebarátkoztunk. A pró figyelm ességek, kedvességek u tán m egérezte benn ü n k az em b ert és e lfe lejtette a k ato n át. Egy napon elfogadta tő lü n k a felk ín ált c ig a re ttá t is és m ohón g y ú jto tt rá. A ddig nem lá ttu k füs­ tölni. E gyik napon, ahogy h az ajö tt a v asú tró l szolgálatból, ő is m eg k ín ált fő tt­ k ru m p liv a l és teával. M egtört te h á t a jég. T eázgatás közben elm ondotta, hogy az első v ilág h áb o rú ­ b a n m ag y ar hadifogoly volt. Egy á rv a m ag y ar lá n y t v e tt feleségül, ide is hozta, d e az m á r tíz éve m eghalt. Ő m aga, am in t lá tju k , nagyon szegény, sokat éhe­ zik. E gyetlen öröm e v a n az életben, a kislánya, ez azonban m ost egy eldugott helyen él, m e rt h á t sok a rossz em ber. L á ttu k ra jta , hogy tő lü n k félti. Tőlünk, a k ifárad t, agyonhajszolt, m egvert, m elegségre, sz eretetre vágyó „hódítóktól‘’. Felesége fényképe is előkerült. F iatalk o ri arckép leh etett. Régi d iv a tú k a­ lap a la tt dús szőke hajkorona, szinte m a is élő, csillogó, dió b arn a szemek, szép a rc , keskeny, zárkózott száj. A hogy a szem é t néztem , úgy éreztem , hogy ő, a h alo tt, lá t m ost engem. E ttő l a naptól kezdve az öreg m indig v elünk vacsorázott. M egosztottuk élel­ m ü n k et vele, m e rt lá ttu k , m e n n y ire m ohón eszik, ki tu d ja m e n n y it éhezett m ár. Szilveszter estén, m eglepetésünkre, m unkából jövet m agával hozta a lányát. — E lhoztam a kislányom . Ő a V anda. M á r m eséltem neki m agukról. V anda két d iób arna szem e ijed ten csillogott k i a fejé t födő vastag kendő mögül. O rrá t piro sra csípte a hideg. E setlen nagy csizm áiban, foltos fiú n ad rág ­ ban tétován á llt egy ideig, aztán b á to rtala n u l n y ú jto tt kezet. K icsiny, p u h a keze is jéghideg volt. — Jó estét. A p ja féltő szeretettel invitálta. — Öltözz át, kislányom ! V anda e ltű n t a belső szobában. Az öreg is led o b álta m agáról nehéz felső­ ru h á it és hozzálátott, hogy te á t főzzön. Mi szótlanul ü ltü n k az asztal m e lle tt P istáv al, a hírvivővel. Ó lom lábon m ásztak a percek. N em m e rtü n k egym ásra nézni, hogy észre n e vegyük egym ás bűnös türelm etlenségét. A ztán . . . A ztán b ejö tt a m egelevenedett fénykép. M egdöbbentő volt. Tizennyolc év körüli, gyönyörűen fejlett, ritk a szép kislány állo tt elő ttü n k — 54 — �egyszerű vászonruhácskában, d ere k ára sim uló széles övvel, saroknélküli kicsiny m okasszinban. Ügy éreztem , a szívem k iu g rik a torkom ból. Doboló h alán té k k al b ám u ltam rá, m in t aki nem a k a r hinni a szem ének. Igen! A szem ei . . . Azok az édesanyjáé. Csillogó b arn ák , gyerm ekesen n y íl­ tak. á rta tla n o k és m égis észveszejtők. B arn a h a ja sim án fésülve, am olyan kontyfélében, egészen nagylánnyá tette. Tiszta, m agas hom loka érte lm e t sugárzott. Széltől cserzett barnáspiros arcán k éto ld alt h u n cu t gödröcskék. V álla széles, derek a valószínűtlenül karcsú. K is m ellei büszkén előreugrók, láb ai hosszúak, izm osak, lábfeje nevetségesen kicsiny. Eleven kárhozat! . . . A hogy rám nézett ap ja ku tató nézésével, úgy éreztem , a lelkem be lát. L eh a j­ to ttam a fejem . — P ap a m ondta, hogy m aguk jó em berek. E ljöttem m eglátogatni őt és m a­ gukat. L együnk együtt Szilveszterkor. H an gja m ély volt és sejtelm es, szinte belereszkettem . O dahúzódott a p ja m ellé és onnan n ézett rá n k mosolyogva. A ztán v á ra tla n u l m egszólalt — m agyarul: — Én is jól tudok m agyarul. É desanyám tól ta n u lta m . . . I gy m ondta: édesanyám . O tt ü ltü n k h á tta l a tü k ö rnek, az asztalnál és nem tu d tu n k szólni, csak b á­ m u ltu k őt szótlanul. A ztán o d aá llt elém , szem be a tü k ö rrel, hogy m egigazítsa a h aját. K özben lopva lenézett rám és m osolygott felh ev ü lt arcom on. M egcsapott k ib o n to tt h a já ­ n ak illata. P ista nem b írta m á r tovább, lá tta m ra jta . V ette a sap k áját, köpenyét, a csajk ák at: — Szakaszvezető úr, én elm egyek a vacsoráért. L áttam ra jta , hogy szenved. S ajn á lta m is, m eg irigyeltem is egy kicsit. Nem len n e jobb, h a m agam is vele m ennék? Az öreg egy ideig szótlanul figyelt. B izonyára észrev ette zavarom at és k ín ­ lódásom at, és m entegetőzve m agyarázta, hogy V anda m ég m ajd n em gyerek, alig m ú lt tizenhét éves. F ro n t előtt b a le tte t ta n u lt, egészen kicsiny k o rátó l, azért ilyen k ifejlett. K ínom ban előszedtem a hazulról küld ö tt színházi képeslapokat. A zokat kezd ­ tem nézegetni, hogy ne kelljen őt néznem . A zonban o d aü lt m ellém . O tt éreztem forró, fiatal te sté t m ellettem . K ezünk n éh a — véletlen ü l — összeért. R em egve forgattam a lapokat, és vágytól kínlódva m agyarázg attam neki a neveket. A sok szép színésznő lá ttá n kicsit irigykedve jegyezte m eg: — Sok szép nő v an M agyarországon. A nyuka so k at m esélt róla. A ztán elnézett hosszan, vizsgálódva. — A hol m aga lakik, o tt is v an n a k szép lányok? — V annak, V anda . . . V annak. — És . . . V olt-e m á r szerelm es? — V oltam . . . D e m ég nem szerettem senkit. R ám nézett kíváncsian. — H át az nem m indegy? — Nem, kicsi V anda. M aga ezt m ég nem tu d h a tja . M egm agyarázom . A m i­ kor m ár csak m ondja az em ber, hogy „szeretlek ’’, a k k o r legfeljebb színes pa­ p írb a csom agolja ezt a kegyes hazugságot. Én m ég sohasem m o n d tam ezt sen­ kinek. Nem is k ell azt m ondani. A zt észre kell venni! K érő, könyörgő tekintetem a p illa n tá sá t k u ta tta . A m ikor rám n é ze tt lelkem be hatoló szemeivel, m in th a egy kicsit m egijedt volna. — F urcsa em ber m aga . . . N em tu d ta m szabadulni a szemeitől. S zerettem vo ln a m egcsókolni a k é t gödröcskét az arcán, a tiszta hom lokát, hosszú szem pilláit, ak arato s kis száját, hoszszú, k arcsú u jja it, p u h a tenyerét. S zerencsére m egjött P ista a vacsorával. V alahon n an m ég k é t üveg b o rt is k erített. �— Legyen nek ü n k is egyszer S zilveszter . . . V acsora u tá n az egyik üveg bort a te áb a töltöttük. V anda term észetes köz­ vetlenséggel sü rgött forgott k ö rü lö ttü n k . Ő is ivott a teából. Oroszosan itta, fogai közé véve a kockacukrot és úgy szürcsölgette lassan, szertartásosan. Nagy szem eit néha rám v etette, kicsit hálásan, kicsit pajkosan. A b o r kip iro síto tta arcát, szemei még csillogóbbak lettek. Ingerkedve ny alo g atta k is nyelvével ajk ai szélét. A zt hiszem, úgy érezte m agát, m in t pajkos gyerek az oroszlánketrec előtt, am ikor vesszővel csiklandozza a rács m ögött az oroszlánt, tu d v a, hogy az úgy sem h a ra p h a tja meg. E lborult szem ekkel néztem és sírn i tu d ta m vo ln a tehetetlenségem ben. I tt van ez a lány, aki árta tla n ság á v al, gyerekességével lenyűgözött, aki szép és k ív á­ natos, akibe bele lehet őrülni és itt v an a szom orúszem ű apja, ak in ek ta lá n egy tiszatáji asszony volt a felesége . . . M egbontottuk a m ásodik üveg bort is. Az öreg szótlanul nyelte, szemei elhom ályosodtak. — M indig az asszony ju t az eszembe, h a ezt a g yereket látom . . . Az is ilyen volt. K icsit sovány, vígkedélyű. szerette a táncot. B ékében a S zilveszter sosem ta lá lt idehaza bennünket. Nem h agyott békén . . . A zt szerettem benne. Ő a k a rta azt is, hogy V anda táncolni ta n u ljo n . . . A ztán régi, kopott lem ezjátszót v e tt elő. — Az asszony bolondja v o lt a gram ofonnak . . . E sténként, h a nagyon egye­ d ü l vagyok, felteszem a kedvenc lem ezét és . . . eg y ü tt vagyok vele . . . T étova kezekkel egy régi lem ezt v e tt elő, k icsit m egfúvogatta a portól, félt ően, szeretettel. A ztán felhangzott a régi dal: „Nagy árnyas p ark közepében állott egy öreg platán . .’‘. O dakinn veszettül rá z ta a hó v ih ar a kerítést. Idebenn szinte fü lled t volt m ár a m eleg, m égis m ajdnem dideregtem . Az öreg m á r k icsit m eg tom p u lt a bortól, szem eiből lassan h u lltak a könynyek: — T áncolj nekünk, V andácska . . . Új lem ezt te tt fel és felcsendült a sokszor h allo tt h azai dal: „M indig az a perc a legszebb perc. m it m eg n em ád az élet . .’ V an d á ra néztem . Félig le h u n y t szem eit pajk o san v etette rám . A ztán kicsit szégyellősen, lassú, óvatos m ozdulatokkal táncolni kezdett. Szem eim elé vörös köd ereszkedett. S ettő l a ködtől nem lá tta m m ást, csak V anda lassún kígyózó derekát, keskeny csípőjét, égő szem ét. V olt valam i félel­ m etesen szép m ozdulataiban, a k a ra tla n csábításában. F iatalsága, tem p eram en ­ tum a, eltitk o lt, de m ozdulataiban ak a ra tla n u l is k ifejezett vágyódása b űvöletbe e j­ tett. Lenyűgözve bám u ltam beszédes kezeit, ringó derekát, k arcsú bokáját. T ánc közben o d ajö tt hozzám. M egfogta a kezem et: — Jö jjö n táncolni. M ost van a hölgyválasz . . . Nem tu d ta m és nem is a k a rta m ellen tálln i a szelíd erőszaknak. Beszédes volt a szeme, esdeklő és szomorú, kacérkodó és szem érm etes egyszerre. A m ikor a k arja im b a n ta rto tta m , fölem elte a kezét és pu h a tenyerével befogta a sze­ m eim et: — Nem szabad í g y néznie. H an g ja ije d t v o lt és könyörgő. Az állom ás felől rek e d t vonathuhogás hallatszott. T alán m ost érk ezett a szerelvény, am in hazam együnk. Ez egy k icsit észheztérített. P edig de jó volt itt elfelejten i a rid eg valóságot: a háborút, a hideget, a kem ény parancsszavakat. Jó v o lt így h irte len fellán ­ g o ln i. Ereztem , hogy lángvörös le tt az arcom. — N em szeretném , h a félne tőlem. H iszen m aga m ondta, hogy mi jó em be­ — 56 — �rek vagyunk. És . . . én tisztelem az édesanyját is, a k ire olyan nagyon h a s o n ­ lít. N em teh etek arról, hogy jelenléte, közelsége enn y ire . . . felzak lato tt. A m ióta csak itt vagyok, örökösen retteg tem életem ért. A m it itt kaptam , az csupa hideg volt, csupa hajsza, em bertelenség. H alo ttak a t lá tta m és sebesülteket, ak ik et olyan em b erek sebesítettek és öltek meg, ak ik sohasem ism erték őket. A kik v a la ­ m ik o r p ajkos gyerekek v o lta k és az ilyen téli estéken an y ju k kötényéhez b ú jtak . L á ta tla n u l is lá tta m an y ju k at, ap ju k at, ak ik m ég rem élnek. Én fogtam le a sze­ m ü k e t . . . Én hallottam az utolso só h a ju k at . . . M indegyikhez volt vigasztaló szavam . N ekem itt senki nem m ondott egy jó szót . . . E rre jö tt m ag a . . . M eg­ m eleg ített a közelségével. M egbolonditott az árta tla n ság á v al, a m osolyával, a sze­ m eivel, a táncával, az illatával. M ost jö h etn ék én, a ,,h ó dító”. A kinek a szava parancs. A kinek engedelm eskedni kell. H áború van. K i kéri szám on az elh u lla jto tt könnyeket? De nem tudok így m a g ára nézni. Az a fénykép o tt . . . a tü k ö r a la tt lá t engem . É n . . . legfeljebb boldog v oltam egy estén, Szilveszterkor, anynyira, hogy belefájd u lt a szívem . . . Ne haragudjon. L üktető, zúgó fejjel tám olyogtam ki az u dvarra. Nem tu d tam m e lle tte m a ­ radni, an n y ira fá jt a közelsége is. Nem tudom , m eddig állta m ott, a behavazott udvaron. K áb u lt v o ltam az el­ fogyasztott bortól és odakinn sem lá tta m m ást, m in t V anda keskeny, szívalakú lábnyom ait a hóban. V alahol m essze szán csilingelt. Ordítozó, részeg n ém et k ato n ák té rte k h aza a kantinból, borgőzös Szilveszterről. E gyszerre csak o tt á llo tt m ellettem . Útrakészen felöltözve. A rcát alig lá tta m a v astag kendőtől. N ézett engem csillogó szem ekkel és úgy su tto g ta: — É n . . . én m ost elm egyek. Jobb ez így nekünk. P edig el tu d ta la k k ép ­ zelni téged úgy . . . tudod? F érjem nek és szeretőm nek. U ram n ak és rabszolgám ­ nak. T u d talak volna szeretni kínlódva és boldogan. Ő rjítő volt suttogása, tétova u jja in a k kétségbeesett belém kapaszkodása. — Eddig csak kerestem a boldogságot, és m ost eljö ttél te, hogy elérh etetlen álm om legyél. H a ezt tudom , hogy így lesz, nem jövök ide. N em k ellett volna idejönnöm . Nem a k a rtam neked fá jd a lm a t okozni. Látom , hogy szenvedsz. Egy kicsit én is. D ehát . . . háb o rú van. N incs értelm e. H a . . . egy kicsit szeretsz, visszajössz, m ajd ha béke lesz. Én várlak. O dabújt hozzám k icsit szégyenkezve és úgy nézett fel rám : — Az előbb . . . láttam , am ikor m egcsókoltad a hóban a lábam nyom át, am ik o r azt hitted, hogy nem látlak. Te csacsi! H iszen az csak hó . . . Jö n a ta ­ vasz és elolvad . . . És m ost hunyd be a szem eidet. N em m erlek megcsókolni, h a m egint ú g y nézel rám F élek a szem eidtől és önm agam tól. És féltékeny vagyok a hóra, tudod?! K ét p u h a tenyerébe fogta az arcom at és úgy csókolt meg. Szem eiből lassan potyogtak a könnyek. __ Elm egyek, m e rt látom , hogy szenvedsz, ha m ellettem vagy. Elm egyek, hogy így em lékezzem rád. Elm egyek, hogy ne okozzak több fá jd a lm a t neked. Te . . . te jó em b er . . . Ugye nem haragszol? V alahol m essze keleten felbőgtek a K atyusák. Az ócska ház b elerem eg ett a távoli m orajlásba. A ztán elm ent. L eh a jto tt fejjel, tétova lépésekkel. M int aki azért m egy el, hogy n e fájjon. F elsírt bennem a kétségbeesés: — V anda! D rága! N e m enj el m ost! N em szabad. É jjel van! N em szabad k in n járn i! Nem ism ered a jelszót! * O storcsapásként é rt a szomszéd ház felől a ném et őr paran csa: — H alt! H alt! P a rol?! . . . B eleordítottam a sötét éjszakába: — Ne lőjj, te állat! H am burg . . . H am burg . . . Az éles sorozat azonban m á r b elerecsegett a sötétbe. A ztán csend lett, k ínos, fájó csend. — 57 — �R A DI CS I S T V Á N : É D E S A N Y Á M �OROSZ BÉLA: DON JANI (Szatíra) F odrokban hánykolódó, em eletes, vállig érő haj. Em eletes. V álligérő. V ékonyra m etszett bajusz. Bajusz, vékonyra m etszve. És úgy húzódik m eg a szájaszélén, m in t egy kondenz-csík. A r u h a term észetesen r á volt „ö n tv e‘’. A h ajtó k an é lk ü li n ad rá g pedig v a ló ­ sággal rá ta p a d t a k isportolt görbe lábszárakra. S k atulyafigura. P ardon! Lehet, hogy be v an skatulyázva, de eg y általán nem figurázik! D e nem ám . . . A zt m á r nem . A ki a r r a já rt, m indenki lá th a tta : é lt és m ozgott. M ert m ié rt len n e fig u rális dolog az a m éltóságteljes m ozdulat, am ellyel fel­ em elte bal kezét, frissen b o ro tv ált á lla alá. Ezzel ő csak azt a k a rta elérni, hogy ráp illan th asso n az ó rá já ra . . . Igen! És r á is pillan to tt! Igaz, felszegte a fejé t és k ö h in te tt egyet. De nem ám hep tik ásat. S z é p e t. . . É rc e s e t. . . S tílu s o s a t. . . Szóval pontosan olyat, am ilyent az ő sajátos k u ltú rk ó d ex ei előírnak. A k árki legyek, ha nem valam i nag y fenség, őfelsége. Ilyesm i! De legrosszabb esetben is Jean M arais, a hódító k ü lse jű fra n c ia színész. Ja j nektek, lányok! De nem ! Je a n M araisnak m ás az öltözéke. L egalább is én ezidáig m in d ig olyan böcsülete s külsőben láttam . A zután h atáro zo ttan em lékszem a r r a is, hogy a h a ja sem é rt a v á llá ra . . . És ahogy így összehúzom a szem öldököm et, m ost m á r arr a is h atáro zo ttan em lékszem , hogy baju sza sincs. M eg különben is . . . M it keresne egy fra n cia színész a zagyvapálfalvi au tó buszm egállónál? De nicsak . . . O dakapott a zakója felső zsebéhez . . . B iztosan a m o n o k liját keresi . . . A m onokliját. Ja j, az a monokli! Igazis, m in ek legyen m indig a zsebben. Szem revaló az . . . N em igaz? . . . Csak ilyen faluhelyen, m onoklival, könnyen e lá ru lja az em b er in kognitóját. A propó! . . . Szem revaló . . . Szem revaló . . . Ügy látom , m égsem a m onokli a szem érevaló. In k áb b az a csinos lihegő nő, aki ebben a p illan atb an m elléje libbent. — J a j ! — k ap o tt a szívéhez. — M ár azt h ittem elkésem . Nono! . . . Csak n em v alam i randevú? M ert ha az, a k k o r . . . A kkor m ost jön a szia! — gondoltam —, vagy a csaó . . . vagy m o n d ju k a n y au . . . Tévedtem ! — Asszonyom — h a jto tta m eg m a g át a férfi. A hangsúly, az valam i jó! V alam i fenséges! Hogyis m ondta? „Asszonyoooom‘’. És n em is m o n d ta azokat a szavakat. Egyenesen le h elte . . . L ehikélte. De am in t kilehikélte ezt a szót, abban a p illan a tb an közelebb állt az aszszonyomhoz. K ö z e le b b ? . . . Hogyhogy közelebb? Ez m á r nem közelség! Ez m á r rag a d ás. De inkább tapadás, m in t közelség. Sőt, m á r valósággal m eg kell erő ltetn ie a szem ét az em bernek, h a lá tn i a k a r v alam it a kedves „asszonyom ból”. S h a lá tn i nem is lehet, a han g jai azért tisztán kivehetőek. — Egon! . . . No! . . . E gonka . . . No, de itt az u tcán ? M ég u tóbb azt álla­ p ítjá k m eg rólunk, hogy valam i b ru tális hogyishívjákok vagyunk. Az „asszonyom “ k ibontakozott az egoni közelségből és ism ét lá th ató v á vált. Igen! . . . L áthatóvá! . . . V alósággal sírt ró lu k az értelem . M ert ilyen bajuszszal, ilyen h ajjal, ilyen ru h á v a l és ilyen m o d o rral nem is leh et m á sn ak len n i, m in t értelm esnek. Az egoni közelségből kibontakozó nő m ost a buszm egálló előtti ház ab lak a felé ta rto tt. Á t az ú tte st túlsó oldalára. De hohó! Ez a kibontakozás csak egy röpke p illan atig ta rth a t. Egon ism ét — 59 — �r á ta p a d t az „asszonyom ra”. Az „asszonyom nak’‘ valósággal vonszolnia k ellett m agát, de vonszolta, m e rt úgylátszik, az ab lak b a rag aszto tt feh é r kis cédula szővegére volt kíváncsi. És m á ris olvasta. H angosan. F ennhangon. M inden szavát pontosan leh etett h allani. V alahogy így: — Ötszáz négyszögöles házhely negyven d ara b term ő gyüm ölcsfával eladó! A ztán m in d já rt hozzátette. S a já t fejecskéje szülte a gondolatát. — Négyszögöl? . . . Négyszögöl? . . . m o n d ja kedves Egon . . . izé . . . ö ö ö . . . m ennyi is az a négyszögöl? — ö ö ö . . . ööö . . . m á r m in t a négyszögöl? U gyebár az v o lt a kérdés, hogy m ennyi is az a négyszögöl? — szólt az értelm es kérdés. — Igen! — hangzott az értelm es válasz. — A négyszögöl ugyebár? H ogy m en n y i is az a négyszögöl? . . . H á t hogyis m ondjam ? . . . A négyszögöl . . . a négyszögöl . . . hogyis m ondjam m agácskának . . . Izé . . . Ilyen izé . . . H adonászik a levegőben. — Pedig itt forog a nyelvem en — hitelesíti a h adonászását elto rzu lt mosolylyal. — C sak tu d n iillik . . . a kérdés . . . a k érd é s nem elég világos. No . . . nem azt akarom ezzel m ondani, hogy m agácska rosszul te tte fel a kérdést . . . m ár úgy értem , hogy . . . hogyis m ondjam . A m egállónál nagy za jja l és m ég nagyobb porfelhő k íséretéb en á llt m eg a busz. A férfinek m ég ideje v olt egy igéző m osolyra, de m á r ro h a n ta k is az ú tte st m ásik oldalára, hogy felszálljan ak a buszra. Szerettem volna eléjü k állni. C sak egy p illan a tra . F eltartó ztatn i, hogy m ielőtt a kételyek elem észtenék őket, választ a d ja k e rre a rejtelm es kérdésre. El k ellett volna m ondani, hogy az öl, a távolság, am i egy középterm etű em b ern él kiegye­ n esíte tt k a ro k m e lle tt az u jja k legszélső p o n tja i között m utatkozik. Vagy ha úgy tetszik, az érthetőség k ed v éért az öl: egy-egy ölelés teljes m é rtan i hossza. Igy ta lá n jobban m e g értették volna. M ert az a m agyarázat, hogy egy öl 1,89648 m éter, az egy kicsit kom plikált. De h á t m it csin álju n k , h a tudom ányosan m égis így állap íto ttá k meg. A négyszögöl, az egy m ásik fogalom. Ez azt jelenti, am ik o r egy bizonyos négyszög m ind a négy oldala egy-egy ilyen ölelés hosszú, A négyszögöl egyéb­ k én t pontosabban három egész ö tezerkilencszázh atv an h at tízezred négyzetm éter. A négyzetm éter az egy m ásik fogalom. Ez k ü lö n b en egy m é ter hosszúságából adódó négyzetterület. A m é te r term észetéből adódóan hosszm érték, am it hosszú­ ságok, szélességek, m agaságok és te rü le te k m érésére is szoktunk használni. Szóval legalább enn y it szerettem volna elm ondani. De m á r késő volt. A férfi m egköszörülte a torkát. K ö h in te tt egyet. Egy szépet. Egy érceset. Egy stílusosat. P ontosan olyat, am ilyent sajátos k ultúrkódexei előírnak. Előkelő gesztussal m u ta­ to tt a busz sz é ttá rt a jta ja felé. — Asszonyooom . . . — rebegte. Egy szó az egész . . . E gyetlen szó. U gyanúgy, m in t a négyszögöl. M ert ez is egy szó. Csak ez a szó szakértelem jelző lett. A zt a táv o lság o t érzék eltette, am i Egon és az „asszonyooom“, Egon és a négyszögöl között van. Nem is illik kelyh et b orivásra használni. A soffőr tá n le sem v e tte a lá b á t a gázpedálról. A busz h irtelen fekete, ola­ jos fü stöt o k ád o tt m agából és m ire feleszm éltem , m á r tovarobogott S alg ó tarján irányába. T o lla t a k é z b e !. . . G yorsan egy tollat. H add érje u tó l őket a rejtély m eg­ fejtése. M ár kézben volt a toll, kézben a jegyzetfüzet. De m ielőtt írni kezdtem volna, gondolatban lepergettem m agam előtt az im énti tö rtén etet. É s jaj! És m égegyszer jaj! . . . M ost látom csak, m icsoda fig u ra v olt ez a férfi. Inkognito? Nem! Egy leplezett valóság. E gy ilyen lárv aszerű tünem ény. Hoszszú bozontos haj, össze-vissza m aszato lt o rra ljja l. A zt hiszem a hadonászó kezé­ ben levő kesztyű is csak lá tsz a tra v olt szarvasbőr. Sőt! N em is kesztyű v olt az. Ügy rém lik, m in th a valam i afféle cipőtörlő rongyot szorongatott volna a m aszatos u jja i között. K öszörülni a k a rta a to rk á t sze— 60 — �gény, de k ísé rlete köhin tésn ek sikerült. Sőt! Egyenesen köhögésnek! . . . G öthös köhögésnek! . . . H eptikásnak! Fúj! . . . És hogy lihegett, szuszogott a r r a a n őre . . . Nem! . . . ez nem Je a n M arais volt! Szó sem leh et róla! Pöffeszkedett, nagyzolt, a fölső zsebében kotorászott. A nőcsábászt a k a rta utánozni, Don Ju a n m ódra. De Don J u a n sem volt! M ég m it nem ! . . . M a ra isn a k is, D on n ak is legfel­ jeb b csak Ja n i: M arais Ja n i . . . V agy Don Jani! . . . Sőt ez sem! Csak egyszerűen Jani! . . . Vagy Jano! . . . Jankó! . . . F a­ jankó! . . . �BORBÉLY JÓZSI Borbély Józsi kiállott a kapuba, Kis kalapja bal szem ére va n vágva, A z t kérdezi tőle a jó pajtása, K edves pajtás, a szívedet m i bántja? Ne a zt kérdezd, hogy én n ekem m i bajom, B eteg az én legkedvesebb galam bom , B eteg az én galam bom , ágyba fe kszik, Piros bársony paplannal takaródzik. Főorvos úr m egy az utcán csendesen, B orbély Józsi m egállítja sebesen, Főorvos úr, adjon Isten jónapot, Jö jjö n be, oszt’ nézze m eg a galam bom . Fiatal úr, ne b á nkódjék a baján, K é t nap m ú lva végig m egy a főutcán, K é t nap m ú lva olyan lesz, m in t a gerle, K é l nap m ú lv a m eggyógyul a kedvese. Borbély Józsi végigm egy a főutcán, B etekin t a nem es úri ablakán. K ét szál gyertya van az ablakba g yújtva, Jaj Istenem , m eg van a babám halva. Jaj Istenem , hogy k é k ’ n ek em bem enni, H ogy k é k ’ n e k e m a babám m al beszélni, K e lj fel, kelj fel, m ajdan én felem ellek, G yenge két karom m al által ölellek. Ja j de szépen kondulnak a harangok, A z t kérdezik, ugyan ki itt a halott, K i is vóna, nem es ú ri leánya, Borbély Józsi legkedvesebb babája. El van m ár a halál-kocsi rendelve. Jó pajtása m in d ott állnak m ellette, M agyar banda szépen húzza nótáját, B orbély Józsi viszi a koszorúját. M egkondul a bükkábrányi nagyharang, H úzza egyre hat fe k e te vadgalam b, Húzzad, húzzad te vadgalam b szaporán, Én is elm egyek a szeretőm után. (G yűjtötte B ü k k áb rá n y községben K övér Ferenc. U gyanezt a b allad át m egtaláltam K isterenyén is.) — 62 — �— 63 — �C Z IN K E FERENC: Z S U Z S IK A �K r iti k a CSEH M IK LÓ S: A MEGYE KÉPZŐMŰVÉSZEINEK BEMUTATÓJÁRÓL A nógrádi festőm űvészek — a K épzőm űvész Szövetség m egyei m u n k acso p o rt­ já n a k tag jai — a salg ó tarján i József A ttila k u ltú ro tth o n b an ren d ezték m eg k i­ állításu k at. A tá rla t m u n kásságuk legújabb teljesítm én y eit foglalja egybe. A n y a­ gát gondos válogatással á llíto ttá k össze. H íven tükrözi az alkotói m u n k áb an el­ é r t sikereket, de azokat a nehézségeket is, am elyekkel a m egye m űvészeinek még. m eg k ell küzdeni. A k iá llítás — a k ö rü lö tte k ialak u ló vélem énycserékkel, v itá k ­ kal eg y ü tt — bizonyára jelentős segítséget ad a további m agasabb ered m én y ek el­ éréséhez. Az új eredm ényekben — az alkotók tehetségén, szorgalm án tú l — komoly része v an an n a k a jelentékeny tám ogatásnak, am it a m egye felelős vezetői ré ­ széről k ap n a k a m űvészek. A P ártbizottság, a képzőm űvészet k u ltú rp o litik ai je­ lentőségének megfelelően, helyes eszm ei-ideológiai tanácsokkal, okos irán y ítással szolgál. De a m egyei T anács népm űvelődési osztályának segítségét sem nélk ü lö ­ zik a N ógrád megyei m űvészek. S ha az élet- és m u n k ak ö rü lm én y eik m egjaví­ tásáb an (gondolunk itt a v ásárláso k ra és az ösztönző, fejlődést serk en tő díjakra) m ég nem is sik e rü lt m éltó m egoldást ta láln i — ez csupán idő kérdése. M eggyő­ ződésünk, h ogy a N ógrád m egyei m űvészeti cen tru m ebben sem m arad el az or­ szág m ás részei m ögött. A m iskolciak, hódm ezővásárhelyiek, pécsiek eleven m ű ­ vészeti éle te t a la k íto tta k ki. S alg ó tarján vidéke — a k iá llítás tan ú ság a szerint — a m űvészetben m á r felzárkózott m ögéjük. A sorrendben előkelő ran g o t é r t el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, m in t az a tény, hogy a m egye m űvészei közül legutóbb h árm an is szerepeltek B udapesten az országos V III. M űvészeti K iá llítá ­ son. (Czinke F erenc k ét m űvével is, valam in t P ata k i József és O rosz László.) De m ég inkább bizonyítja a kiállítás m aga. A m egye festői n ag y előrelépést te t­ tek — tehetségük kibontakozik, stílu su k egyénivé, ered etiv é válik, s lassan m ár té nyezőkként szerepelnek. M int olyanok, ak ik az új m ag y ar festészethez hozzá tu d já k adni a , m aguk obulusait”. V együk elsőnek Czinke Ferencet, a nógrádi festőcsoport egyik legerősebb eg y é­ niségét. K épeinek sorozata érdekes p illan tró l ad szám ot: m űvészünk tú lju to tt a „keresés“ időszakán s m u n k á iból m ost m á r egy konzekvens festő képe b o n ta­ kozik ki. A „Szőlőnyitók” súlyos p arasztfigurái, a „Z suzsi’‘ kedves hum ora, a „B ivalyfogat“ se jte lm es-rom an tik u s hangvétele csupa olyan jegy, am ely a r r a u tal, hogy e m űvek alk o tó ja nem elégszik m eg a „látszatok” felszínes közvetítésével. M élyebbre és a valóság világában, jelen ték en y em b eri-társad alm i m o ndanivalót igyekszik m egfogalm azni. G ouache-aiban viszont a közvetlenhangú líra viszi a vezetőszólam ot. K önnyed feljegyzések ezek a hazai tá j egy-egy m eg h itt részleté­ ről. De m ondanivalójuk m agvas — m ik én t a nagyobb kom pozícióké —, m e rt „a jelenség m ögött’‘, a tűnő han g u lati szépségek a la tt lá tta tjá k a k ara k terisz tik u m okat, jellegzetességeket, a lényeget. H a v an n a k is bizonyos gyengeségek, egye­ netlenségek C zinke festészetében: hajlékony tehetségével, ru g alm as m űvészegyé­ niségével gyorsan leküzdheti. Pataki József szintén azok közé tartozik, akik ren d k ív ü l igényesen álln ak hozzá feladatukhoz. T ém áit jól m egválogatja s elm élyül bennük. Az „Uj közönség‘’-ben is azt érzékeljük elsősorban, hogy alkotója a k u ltú rfor r adalom e m árm á r szokványos, közhelyszerű je lenségét festői módon tu d ta képpé form álni. A „P artizán h a lá la ’‘ című kom pozíció drám ai feszültségével, az „A nyám m al” el­ nevezésű önarckép intim itásáv al rag a d ja m eg a szemlélőt. V alam iféle bizonyta­ lanságot, következetlenséget azonban m égis érzünk. Egy-egy részletet — am elyek festőileg is legizgalm asabbak szám ára — m agas szinten old meg, m ás részleteket viszont m élta tla n u l elhanyagol. A képi egység alapvető követelm énye szenved csorbát — csökkentve a m űvek kv alitását. Ivány i Ödön elsősorban n agym éretű pannószerű képével — a „P ieta 1944” �cím ű m űvel — h ív ja fel a figyelm et. A nagyszabású vállalkozáshoz helyesen h aszn álta fel a klasszikus m esterek ad ta tanulság o k at. Igaz, ezek a rem iniszcen­ ciák elég h atáro zo ttan érvényesülnek. T alán szerencsésebb le tt vola n, ha a m o­ d ern festészet v ívm ányait is figyelem be veszi. Kom oly vállalkozás a József A t­ tiláró l k észített arckép is, b á r legfőbb gyengéi: a tú lm éretezettség s a szegé­ nyesebb, ötlettelenebb részletm egoldások erősen szem ükbe tű nnek. É pp az hiányzik belőle, am it tá jk ép e ib e n tö re tle n ü l képvisel: az érzékenység, festői k u l­ turáltság. Farkas A ndrás „Szerelőm unkások’‘ cím ű m űvével válik ki. Egyszerű, szinte p u ritá n beszám oló egy m indennapi m unkam ozzanatról, de lá tju k m ögötte a m ű­ vész együttérző rokonszenvét, a dolgozo em b er irá n ti m egbecsülését. É rdekesek vízfestm ényei. K iváló ism erője e nehéz technik án ak . A m űvészetszerető látogató szám ára bizonyára sokáig em lékezetes m arad a „H orgászok”, a „T atarozás“, vagy a jellem ábrázoló tu d á sá t m egm utató „Öreg p ászto r“. K ár, hogy e tehetséges m ű ­ vész n é h a a n atu ra liz m u s eszközeit alkalm azza. A „S zerelőm unkások”-b an is feltű n ik bizonyos lapos objektivizm us — h a nem is m eghatározó jelentőségű —, d e az „Edzésen“, vagy a „Békés öregség” cím ű képekben m á r dom ináns módon jelentkezik. A gazdag változatosságú anyagban N é m eth Sándor m ű v e it is figyelem m el vesszük szem ügyre. Egyik neves, országoshírű m esterü n k félreism erh etetlen h a tá ­ sát persze felfedezzük, de az élm ényszerűség és a m űvészi m u n k álás finom gon­ dossága is felötlik bennük. N é m eth M árta m u n k á it szintén az effa jta erén y ek teszik em lékezetessé. Orosz László — ak i B udapesten él, s a csoport tisztelet­ beli ta g jaik én t vesz részt a tá rlato n — elsősorban h an gulatos csendéletével és kis tájk épével kelt figyelm et. C sak a b áto rtalan ság o t és tan ulm ányszerűséget, illetve az „iskolás” szem léletet kell leküzdenie Sztrapecz Károly m űvei lá ttá n viszont senki nem m ondaná, hogy alk o tó ju k m ost végzi tan u lm án y ait. H atáro zo ttan for­ m ált. eredeti szem léletre törekedő m űvek. A népszerű akvarellfestészet köréből több jeles m űvész okoz öröm et az e m ű fa jt kedvelőknek. E lsősorban R éti Zoltán, ak i az Ipoly-m entén készült h a n ­ gulatos vízfestm ényeivel szerez m aradndó élm ényeket, v alam in t K rá lik A ndor, a ru tin o san ügyes Radics István, a spekulációm entes egyszerűséggel fogalm azó Leszen szky László és Szabó Á ron. K ülön kell em lítenünk id. Szabó Istvá n K ossu th -d íjas szobrászm űvészünk sze­ replését. K iváló fafaragó-m esterünk a S zovjetunióban is nagy sik errel szerepelt, a M űcsarnok pedig nem régiben önálló k iá llítá st szentelt m űködésének. B em u ta­ to tt két m űve m éltó m ódon képviseli értékes m unkásságát. A N ógrád m egyei m űvészek közös b em u tató ja — m a m a r szinte hagyom á­ nyosan — év en te k étsze r kerü l sorra. Ez az alkalom felszab ad u lásu n k tizenöt esztendős évfordulójával e sik egybe — s ünnepi jellegű. Az ünn ep i em elk e d ett­ séget az a tény biztosítja valójában, hogy a m űvészek m u n k ásság a új, m agasabb szintű periódushoz érk e zett el. H a továbbra is ilyen ü tem ben fejlődik a m egye m űvészete: bizton rem élhetjük, hogy m aradand ó érték ek k el g y arap ítja m ajd az új m agyar festészetet. — 66 — �C SÍK P Á L GONDOLATOK AZ ÉBREDÉS C. ANTOLÓGIA PARASZTI TÁRGYÚ NOVELLÁIRÓL M ezőgazdaságunk és a falu n ap jain k b an folyó szocialista átszervezése indokolttá teszi, hogy n éh á n y szót e jtsü n k az Ü n­ nepi K ö n yvhétre m eg jelen t antológia p a­ raszti tárg yú elbeszéléseiről. A nn ak elle­ nére, hogy a kötetben szereplő írások k i­ v álo g atása is bizonyos szem pontok sze­ r in t tö rté n h ete tt, és hogy nem tükrözi iro d alm u n k egészének jellem ző vonásait, han em csupán fiatal íróink fejlődésének egy szakaszát, m eg kell v ita tn u n k néhány problém át, m elyek a novellákban, vagy azok olvasása kapcsán felm erülnek Indo­ kolja ezt a tém a a k tu a litá sa is. továbbá az, hogy a k ötet elég sok falusi olvasó­ hoz ju to tt el. Az alábbi n éh án y gondolat csupán egy­ két vitás, vagy v ita th a tó kérdés felveté­ sét, nem pedig azok te lje s m egválaszolá­ sá t célozza. 25 fiatal író n o v elláját ta rtalm a zz a a kötet. Ezek közül 10 paraszti tém ájú, vagy p arasztok között játszódik. M ár m aga ez az ará n y is m u ta tja , hogy mai életü n k egyik legfontosabb fela d ata a falu és a p arasztság p ro b lém áján ak m egoldása. A m űvek egy-két kivétellel az elm últ k ét-h áro m év esem ényeiből m e rítik m on­ d an iv aló ju k at, vagy — m in t T im á r írása is — a m últból k iin d u lv a ju tn a k el a máig. Ez a tém aválasztás jó és ö rven­ detes, d e kevésbé m egnyugtató az a szem ­ léletm ód, am ellyel egyesek a m ost válasz­ ú t elő tt álló parasztem berhez közelednek. Négy novella foglalkozik a falu szo­ cialista átala k ítá sáv a l, a szövetkezetek­ kel. (Gerő János: G uzori, H uszti T am ás: G yűlölet. T uli József: Ítéletidő és G algóczi: M iért léptek be? c. írása. Az utóbbi inkább rip ort, m in t novella.) Gerő, H uszti és T uli n o vellájának h a n ­ gulata, m o ndanivalója erősen hasonlít egym áshoz. Ez íróik szem léletének rokon­ ság át m u ta tja . M indhárom m ű az em beri jellem trag ik u s elto rzu lásán ak rajza. A k ö tet egészét á ltaláb a n jellem zi bizonyos pesszim ista, tragikus látásm ód, de ezt a torz tra g é d iá t a paraszti tá rg y ú novellák­ ban szin te ad abszurdum fokozzák. Ezek azt sugalm azzák az olvasónak, hogy az idősebb parasztnem zedéken nem tud győ­ zedelm eskedni az új, sőt, éppen az új k ö rülm ények sz ítjá k fel ben n ü k az eddig lappangó em bertelen, szadista érzelm ek lángját. K iú ttalan n ak , zsákutcába ju to tt­ n ak tű n ik életük. Az em beri jóságnak, a rosszon is győ­ zedelm eskedő em beri erőnek nyom át sem ta lá lju k ezekben a m űvekben. M indhárom n o v elláb an a term elő szö ­ vetkezet pu szta je len léte az esem ények m egindítója, az egyén lelki elto rzu lá sá­ n ak okozója A k o n flik tu s azonban nem a tsz és az egyén között jö n létre, d e végső sorb an m égis a tsz okozza a tr a ­ gédiát. A tsz a p araszti élet p ersp e k tí­ vája. N em csak a gazdálkodási, de az egész paraszti életm ód p ersp e k tív á ja. A p araszti élet alak u lá sán a k tá v la ta m á r m agában h o rd ja a régi gazdálkodási, gon­ dolkodási, erkölcsi fo rm ák felbom lásá­ n a k szükségességét. A régi form áktól pedig egyesek nehezen tu d n a k szab ad u l­ ni, m e rt nem csak a földtől, állatoktól, a tárgyi elem ektől kell — látszólag m eg­ válnia, han em az évszázadok során ki­ a la k u lt illúzióktól is. Ezek az elto rzu lt lelkűnek áb rázo lt p araszto k még nem lép h ettek rá az áb rá n d k ép ek m egvalósu­ lásának ú tjá ra , s m áris lá tn iu k kell, hogy vágyaik betö ltetlen ek m arad n ak , m e rt az é le t elzúg felettü k . T eh át nem közvetle­ nül a tsz jelenléte, h an em a régihez való m akacs ragaszkodás, az illúziók m inden áron való átélésén ek szán d ék a ro b b a n tja ki a tragéd iát. A tsz szerepe ezekben a novellákban az. hogy éppen p ersp ek tív át felvillantó fényében d ö bbennek rá a p a­ rasztok — nem tudatosan, csak sejtésszerűen az álm ok an ak ro n izm u sára, és m indenáron — életek á rá n is. a lélek elto rzu lása á rá n is — követ görd íten ek a történelem k ere k e elé. E zért a novel­ lák b an elk ö v etett gyilkosságok, to rzu lá­ sok ennek az ö n tu d a tla n sejtésn ek beis­ m erései. K egyetlen, szin te szadista gyilkosságok döbbentik m eg az olvasót: a beteges, tö ­ rékeny, de a földet szenvedélyesen sze­ rető G uzorit m o sto h aap ja nem heves öszszecsapás ö n tu d atlan p illan a táb a n gyil­ kolja meg, h an em előre elh atá ro z o tt szán­ dékkal. Egy hivatásos, „szak k ép zett” b ű ­ nöző szenvtelenségével fo jtja bele a k ú tb a könyörgő m ostohafiát. G erő novellájából nem derü l ki m eg­ győzően, hogy m i in d ítja a m o sto h aap át a gyilkosságra: nem a fiú irá n t érz ett felo ld h atatlan gyűlölet, nem is a k isp a­ raszti élet rajongó szeretete, han em az önzés önm agában, a félelem az illúziók elvesztésének veszélyétől, hogy m ielő tt m egvalósulna azok átélése, m á r el is v esziti m egvalósulásuk hordozóját — a ta ­ nyát. Az író, — hogy a gyilkosságot m eg­ győzőnek m u tassa be — az egyszerűbb m egoldást v álasztja: a m osto h aap át elev e rossznak, álszentnek, kegyetlennek m uta jta be. N incs b en n e tiszte letre m éltó, értékes em beri jellem vonás. — 67 — �Az eleve em bertelen novellahős még borzalm asabb a la k ja döbbenti meg az ol­ vasót H uszti és T u li írásában. H uszti n o vellájában m érh etetlen — de indokolatlan és kellően nem m o tiv ált — önzéstől in d ítta tv a úgy m egkeseríti fia és m enye az öreg, tehetetlen , de még földtulajdonos édesanya életét, hogy az az öngyilkosságban keres m enedéket. T uli elbeszélésében pedig szándékosan nem viszi idejében az apa legényfiát a kórházba, h alálá t ak arja, nehogy az m ajd felgyógyulva, kapcsolatba kerüljön a tsz­ szel. Az em lített m űvekben nem az a m eg­ lepő és kifogásolható, hogy trag éd iáv al végződnek, hanem a dolgozó em b er je l­ lem ének valószínűtlen eltorzulása és e n ­ nek az eltorzulásnak m otiválatlansága. F iatal író k ró l lévén szó, felm erü l a kérdés, honnan e sajáto s szem lélet- és ábrázolásm ód? Mi a fo rrása enn ek a tr a ­ gikus, k ilá tá stalan parasztszem léletnek? Úgy gondolom, hogy alapvetően négy fő összetevőre lehet ezt visszavezetni: irodalom politikai, világirodalm i, világné­ zeti és iro dalom történeti fo rráso k ra Az M SZM P irodalm i állásfoglalásai hangsúlyozzák, hogy m egjelenési lehető­ sége van n álu n k a legkülönfélébb stílusirányzatoknak, ábrázolásm ódoknak, ha azok nincsenek ellentétben a p ro letárd ik ta tú ra állam rendjével. Az 50-es évek elején ek szűklátókörű irodalom politikája u tán ezek az állásfoglalások az irodalm i k ísérletek döm pingjét eredm ényezték, olykor — a m odernizm us álarca alá r e jt­ ve — ellenséges, dekadens irányzatok feltám asztását is. F iata l íróink keresték a sajáto san egyéni ábrázolásm ódot, azt a form át, am ely alkalm as a XX. századi em ber és valóság m a ra d ék ta la n áb rázolá­ sára. Új csapásokon a k a rta k elindulni. Az új csapások keresésének szinte első lépése volt a m ai és a két világháború közötti nyugati irodalom nyugtalan, for­ m abontó alk o tásain ak „felfedezése”. Ú j­ szerűen h a to tt a pszichologizáló, az e r­ kölcsi és a „ tu d a ta la tti” problém ák bon­ colgatása, a szim bolizm us behatolása pró­ zába, stb. T ovábbá elősegítették ezt az útkereső tö rekvést a n álu n k és N ém et­ országban lezajlott irodalm i viták, m e­ lyek végül tisztázták, hogy a valóság á b ­ rázo lásának nem egyetlen és kizárólagos m ó d ja a balzaci realizm us, m in t ahogy L ukács György hangsúlyozta. M indehhez h o zzájárult m ég az is, hogy 1956 után szélesebb ab lak o t tá rtu n k a haladó pol­ gári világirodalom felé. Író in k m egkísérelték az újszerű for­ m ák alkalm azását, a befelé fordulást, de világnézeti szem pontból nem te tté k m eg­ felelő b írá la t tárgyává, vagyis nem csak a n y ugtalan, k ifo rra tlan , de ú jszerű fo r­ m át alkalm azták, hanem a sa játosan nyugati tá rsa d alm i talajb ó l fakadó esz­ m eiséget is átv ették . T ávol áll tőlem , hogy kétségbe vonjam az em líte tt írók szocialista m eggyőződé­ sét, de ellen tm o n d ást kell lá tn u n k világ­ nézetük és áb rázo lásu k között. Nem m ondju k azt, hogy a m i életü n k b en n in ­ csenek trag ik u s konfliktusok, de n álu n k a trag é d ia feloldásában kell, hogy segít­ sen az em beri jóság. Vagy ta lá n még m indig k ísért a tiszazugi m e n talitás? E három fiatal író eszmei engedm ényt te tt, gyengítve ezzel m u n k á ja m űvészi h ite ­ lét is. A m odernizm us elsősorban nem fo r­ mai, hanem eszm ei problém a. A m a em ­ berének eszm éi, érzelm ei csak m odern újszerű form áb an n y erh etn ek m éltó áb rázolást. A k ö tetb en szép példái v an n ak az ilyen áb rázolásnak, a m odern eszmék adek v át fo rm áb an való m egjelenítésének. Ilyen a kötet egyik leg sik erü lteb b d a­ rab ja, a P assió játék is, m ely m u tatja, hogy m ilyen kitű n ő ered m én y ek re v ezet­ het az újszerű fo rm a alkalm azása, nem pe­ dig k ritik á tla n átvétele. V an létjo g o su lt­ ságuk a m erész, ú jszerű m egoldásoknak, ha azok az elő rem u tató írói m ondanivalót szolgálják M egdöbbentő és elm ély ü lt k onfliktus és nagy trag éd ia b em u tatásá ra alkalm as ö tle tre épül D ávid József P assió játék a: az ellen fo rrad alo m elv ak u lt, szadista irá ­ nyítói m egism ételtetik a felizgatott tö­ m eggel a bibliai tö rté n e te t — a k eresztre feszítést D ávid nagy érdem e, hogy fel­ ism erte az ókori trag é d ia m ögött a lé­ nyeget: az em beri jóság és gonoszság konfliktusát. Ezt a lényeget élezi ki, a tö rté n ete t kitűnően alk alm azv a 1956 v i­ szonyaira. M eglátja és m e g láttatja, hogy az ellen fo rrad alo m tám ad ása nem csak a hatalo m ró l elű zö tt gazdagok k ísérlete v olt, han em a gonoszok, a szad isták h a r­ ca a jók, az igazak ellen. H iába a k a rjá k azonban m ag asra szítani a gyűlölet lán g ­ já t, az egyszerű em berek em berségét nem tu d já k letörni. Szörnyű trag éd iáv al vég­ ződik az elbeszélés: F aragó P éte r m eg­ h alt a p ro letárh ata lo m é rt. De ez a tr a ­ gédia nem m inden em b er elaljaso d ását k iáltja, nem az eleve rossz em b erek rajza. Az éjszaka sötétjében segítségül jönnek az erősek, a k i k , a gyűlölet, a gyilkosság, p usztítás közepette is m egőrzik az em ­ berséget, hogy m ind az idők v égtelen­ jéig legyőzhessék a felébredő gonoszt. U gyanez az em b erb e v e te tt h it su g ár­ zik Tóth László: A n éger p iló ta c. m ű ­ véből is. Az ellenséges bom bázógép se­ besült p iló tájá n először bosszút a k a r állni a m egvadult tömeg, de am ik o r az bele­ pusztul sebeibe, m élységes sa jn á la tta l h a jtjá k meg fejü k e t a h alál győzelme előtt. Ez is ren d k ív ü li h elyzetet jelen ít meg. A háb o rú s p u sztítást oly nag y m ér­ tékben viselő népnek len n e m egfizetni- — 68 — �I V Á N Y I ÖDÖN: S Z ÉN F U V A R O Z Á S — 69 — �valója, de még ekkor is em ber tu d m a­ radni. D ávid novellájában a sok küzdelem á rá n legyőzött régi a k a rja eltiporni a m ár viru ló ú jat. Az ellenforradalom nem csak a gazdasági, politikai hatalom visszaállí­ tá sá ra irán y u lt, hanem a m ú lt rendszer erkölcsi v ilágren d jén ek visszaállítására is, nem csak gazdasági nyom orba a k a rtá k visszataszítani a népet, hanem k u ltu rális, erkölcsi fertőbe is. A p araszti élet m in ­ den m egnyilvánulását veszély fenyegette. S az, hogy ideig-óráig a nép egy bizo­ nyos része is em bertelen indulatok h a­ tá sa alá került, m u ta tja a régi erkölcs, a régi szem léletm ód m arad v án y ait, az év­ százados elnyom ás szülte kegyetlen ön­ zést. A ren d k ív ü li helyzetben fogant in ­ d u lato t azonban legyőzi a jó, az em b er­ hez m éltó érzelem , ezért nem lehango­ lók, nem k ilátástalan o k ezek a m űvek. De H uszti, Tu li, G erő m űvéből hiányzik az em berszeretet, s ez az antih u m án u s látásm ód teszi problem atikussá elbeszé­ lésüket A p arasztsággal kapcsolatos helytelen, olykor an tih u m á n u s szem léletnek fo rrása lehet végül irodalm i hagyom ányunk helytelen érték elése is. H aladó prózairo d alm u n k m ár je len tk e­ zésekor a jobbágyság problém áival fog­ lalkozott, s különösen nagy té r t hódított ez a tém a a századfordulón, m ajd Mó­ ricz fellépésekor és a k ét világháború között. A zokban az időkben kap o tt n a­ gyobb sú ly t és élesebb m egfogalm azást a p araszti problém a, am ikor nép ü n k sors­ forduló előtt állt, és a társadalom fejlő­ dése nyilv ánvalóvá tette, hogy a paraszti élet ad o tt fo rm á ja ta rth a ta tla n . T a rth a ­ ta tla n , m e rt az egyének sorsa szükség­ szerűen trag éd iáb a torkollik, olykor nem ­ csak gazdasági értelem ben, hanem az egyén fizikai m egsem m isülése értelm é­ ben is. A társadalom m egm erevedett fo r­ m ái (a m ezőgazdaságban szinte jobbágyi form ák) olyan súllyal nehezedtek a pa­ rasztságra, hogy m egoldásuk az ad o tt t á r ­ sadalm on belül lehetetlen volt, a m egol­ dás csak az uralkodó osztályok szem pont­ jából tö rté n h e te tt kedvezően, am i szük­ ségszerűen vo n ta m aga u tán a paraszti sorsok trag éd iáb a fordulását. A sokszor végletesen m egnyilvánuló önzésnek, szűk­ látókörűségnek, az „éljünk, ahogy le h et” jelszónak m in d en ek felett való életelv v é ny ilv án ítása m élyen a tartó s elnyom ás­ ban gyökerezik, s a m egm aradásnak, jo bbik esetben a h arc n ak az eszköze volt Az író k — különösen a k ét világ h á­ ború között — elm élyülten és meggyő­ zően áb rázo lták a p araszti élet trag ik u ­ m át, s ezt a tragikus sorsot elm ély ítették m ég a „m agára hagyott parasztság ” el­ m életével is. A társadalom sivársága és az író k világnézeti k o rlátái m ia tt v á lta k m űv eik lehangolókká, pesszim istákká. Vi­ lágnézeti k o rlá taik ellen ére is azonban a társad alo m alapvető k o n flik tu sa n y e rt m egfogalm azást: a m egm erevedett jelen k o nfliktusa egy pontosan m eg nem h a tá ­ rozott ú jja l, am i m égis az ad o tt k o r és életm ód ta g ad á sát je len tette. Ez a h arc kérlelhetetlen , az ellen tétek antagonisztikusak, a k o n flik tu s szükségszerűen vezet el az egyik fél bukásához. Ezt a trag ik u s szem léletm ódot is esz­ mei k ritik a n élk ü l v e tté k á t a fia ta l írók. Bizonyos form ai, nyelvi hagyom ányokon igyekeznek túllépni, de az eszmei hagyo­ m ányoktól, a szem léletbeli sajátosságok­ tól nem tu d n a k szabadulni. T ársad alm u n k élete — különösen a fa­ lusi élet — m a sem k o n flik tu s m entes. Az is lehetséges, hogy az összeütközés trag éd iáv al végződik, d e ez a trag é d ia nem általános, eg y általán nem tipikus, nem is szükségszerű, és főleg n em szük­ ségszerű az egyén erkölcsi, fizikai meg­ sem m isülése. S ajátos, úgyszólván an ak ro n isztik u s konfliktussal állu n k m a szem ben: a je ­ len nem a jövővel csap össze a h a la d á s érdekében, h an em a m ú lt a jelen n el a régi életfo rm a m e g tartásáért. Egyesek, vagy egyes réteg ek a m á r fejlette b b je ­ lennel szem ben is őrizni a k a rjá k a tú l­ h alad o tt m ú ltat. Ez a k o n flik tu s nem fel­ oldh atatlan , sőt, csak a szocialista tá rsa ­ dalm on belül oldható fel, m e rt csak mi tu d ju k biztosítani a m egoldás gazdasági, k u ltu rá lis és erkölcsi feltételeit. Ez a kon­ fliktus sem m iképpen sem v ezeth et el az em ber te lje s elaljasodásáig K ár feltá­ m asztani a k ét v ilág h áb o rú közötti rea k ­ ciós irodalom ú ri népszem léletét, m ely a p araszto t csak gyilkos in d u lato k hevében m u ta tta be. E zt a szem léletm ódot m á r a n épi írók a 30-as években leleplezték és elu tasíto tták . A kkor is az v o lt az igaz. am it Illyés G yula ír t a K oratavaszban, hogy a parasztság döntő többsége a nyo­ m o r és elnyom ás közepette is m egőrizte em berségét. Ma m ég kevésbé indokolt a torzítás. Soha m ég egyetlen ren d szer sem bízott a n n y ira az em berben, m in t a mi rendszerünk. E nnek a bizalom nak em be­ ren belüli o ka van, am it észre kell venni. Az e m líte tt no v ellák írói erősen kiéle­ zik a k ö ztu d atb a is oly m élyen bele­ gyökerezett vélem ényt a p araszti önzés­ ről. T ag ad h atatlan , évszázadok so rán m integy védekezésül egyes esetekben erő ­ sen kifejlő d ö tt ez az önzés a földdel bíró parasztokban , d e en n e k az önzésnek m in ­ dig tá rsa d alm i gyökerei voltak. Az em lí­ te tt m űvekben ez az önzés azonban ön­ célúvá válik, az ú jja l szem ben ta n ú síto tt eleve ellenséges m a g ata rtásn a k , a sokat em legetett p araszti konzervativizm usnak búvóhelyévé. T erm észetesen léteznek még m a is a m ú lt gondolkodásának m a ra d v á­ nyai. De az 1959-es esztendő m eg m u tatta, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 év a la tt — 70 — �a p araszti gondolkodásm ódban is je len ­ tős változások m en tek végbe, és ezzel is szám olni kell. Galgóczi rip o rtja rá m u ta t e r r e a v áltozásra: a p araszt nem m egy el szó n élk ü l a technika nagyszerű v ív m á­ n y ai m ellett, felism eri, hogy m ilyen el­ lentm ondás van a m o d em tech n ik a h a­ la d ása és a régi paraszti term elés között. T u d a tá b a beszűrődnek k o runk vívm ányai, új elem ei, erkölcsi norm ái, s éppen ezek fényében ism eri fel életm ódja ta rth a ta t­ lanságát. Ez a felism erés nem konfliktusm entes, de az összeütközés m ég az e r­ kölcsi n o rm ák te ré n sem vezet szükség­ szerű en tragédiához. H ihető az, hogy egy közép p araszt h áro m é jjel s ira tta szép ti­ nóit, de a negyedik nap belépett a szö­ vetkezetbe. M ert a paraszt nem csak kon­ zerv atív, han em jó szám oló is. E gyre n a ­ gyobb többségük ism eri fel, hogy tartó s jó lé te t csak a szövetkezet tu d biztosítani szám ára. T eh át a p araszti önzés szélső­ séges kiélezése m a nem indokolt. N em ak a ru n k mi sem m iféle „ h u rrá op­ tim izm u st” szám on k érn i az íróktól, nem is a k a rju k ú tjá t álln i a m odern kísérle­ teknek, csupán a r r a sz eretn én k felhívni figyelm üket, hogy a tetszetős m egoldá­ sok lá tsz atá ért n e eng ed jen ek az eszm ei tisztaságból és n e feledkezzenek m eg az írói felelősségről. A rra kell rám u tatn i, hogy n em az új m egjelenése és té rh ó d ítása so d o rja tr a ­ gédiába a p arasztot, h an em a k isp araszti életm ód fe n n ta rtá sa teszi k ilá tá stalan n á , lehangolóvá, m e g rek ed tté a p araszti éle­ tet, az m ély íti e l egyre nagyobb m é rték ­ ben a k o r és a p araszti életm ód ellen t­ m ondását. Az em b er n em eleve rossz, nehezebben h a jlik a rosszra, m in t a jó ra. E rre a jó ra, az em beri értelem re, tá rs a ­ d alm u n k ra tám aszkodva kell keresni a m egoldás ú tjá t. Nem vag y u n k ellenségei az irodalm i kísérleteknek, az ú jszerű fo rm ai m egol­ dásoknak, a szélsőségek áb rázo lásán ak , de ezek a tö rek v ések csak a k k o r indo­ koltak, és csak a k k o r v ezeth etn ek nagy m űvészi eredm ényekre, h a a m i korunk, a m i új és sajáto s p ro b lém áin k kifejezői, pártos m egnyilvánulásai. — 71 — �HEROLD L Á SZ LÓ : SZABÓ LŐRINC: BALASSAGYARMAT B alassagyarm at — óh, h ogy szeretem : T egnap ott vo lt fiatal életem Ott nem bántott talán m ég sem m i se (s ha bántott, rögtön g y ó g y u lt a s e b e . V életlen , h o g y apám at épp o da v ezén y elte a sorsú t. N ek em a fo ly ó tetszik a legjob b an , az Ip oly. „C supa örvén y: sik oltasz, s m ár sod or:” m ondták a n a g y o k . . . Örvén y-ez a szo a m esék b e vitt, oda, ahol a jó tün d ér lakott, s a gon osz, s a csodás k irálylán y, s a lán gtorkú óriás, és Isten, s az örd ögök -an gyalok . Örv én y v o lt n ek em a világ s a titok. H ogy hittem m ég! — látóhatárom on ú g y élt a sárkán y, m int eg y rossz rokon, ép p ú gy élt, csak eg y k icsit távolabb, m int m i a T em plom u tca 10. alatt. (Szabó Lőrinc: Balassagyarmat) Hányódó, vívódó, önm aga s kora való­ ságával küszködő költőegyéniség lép elénk Szabó L őrinc írásaiból. Hogy ebbe a kis k ö tetb e kívánkozik, s ta lá l helyet, kettős oka van. Egy, az életének három eszte n ­ d e jé t B alassagyarm aton, a Tem plom u. 10. a la tt töltötte, s a m ásik, hogy mély, nagyon m ély nyom okat hagyott lelkében, egész költői m űködésében ez a néhány esztendő. Szabó L őrinc m ég n em em elkedett a klasszikus költők sorába a sa já t h an g já­ val — b á r m int m űfordító nem kevés lé­ péssel ju to tt előre ez úton. — Lehet, hogy nem is lesz övé sohsem az olym pi csúcs, mégis sajáto s hangvétele, belső em beri küzdelm e oly széles szellem i á ra d á sa a XX. század in tellek tu el em berének, am i­ lyennel kevéssel találkozunk a m agyar, d e még a világirodalom la p ja in is. N em volt osztályharcos költő, nem tu d ta m egérteni a század nagy eszm éit, nem tu d o tt elszegődni egyetlen tudatos tá rsad alm i eszm e szolgálatába sem . M in­ d ig polgár m arad t, m egterem tve a m aga individualisztikus világszem léletét, egye­ dül küzdötte a m aga életh a rc át; a pénz­ telenség nyom asztó gondjait, a 30-as, 40-es évek m agyar kapitalizm usában; é le th a r­ cot egy törvényesített, im m orális tá rsa ­ dalom ban, a fasizm us M agyarországában. S ajátos lelki világ az övé. Egy osztá­ lyától elszakadt, m agát tudato san osztály­ ban m eg nem találó lélek vergődése, aki a m o d em em ber életfo rm áját éli: a to ­ tális világ totális m egism erésére törek­ szik. Ez az igyekezet azonban tu d o m á­ nyosan m eg alap o zatlan : törvényszerűsé­ geket csak sejt, lá tn i csak m ozzanatokat, részleteket tud, s ezek a m eglátott rész— letek, ha em b errel, technikával, alk o tás­ sal, tá rsa d alo m m a l kapcsolatosak, írtó zat, félelem , viszolygás, u tá la t tö lti el. Az individuális v ilág látás ú tja hosszú. A fiatal évek k ö rn y ezeth atása kezdi ezt kiform álni benne. É desapja m unkás, vas­ utas, m ozdonyvezető. H a róla, csalá d já­ ról, fiatal k oráról beszél, szinte József A ttila-i tüzek lo b b an n ak ajk áró l De h a távolabb tek in t, ak á rcsa k az Ipoly cso­ bogására, vagy a b ék ák brekegését fi­ gyeli, m á r a polgár életszem lélete, pol­ gár-h u m an ista passzivitása, csodálkozó b ám u lata lágyul h alk m osollyá. Szinte adódik a kérdés, honnan e kettősség? A fiatalk o r élm ényei — hogy ism ét a k o rtárs József A ttilá ra hivatkozzam — m ajd n em h atáro zo tt u ta t m u ta tn a k az életb e indulónak. József külvárosi nyo­ m orral, nélkülözésekkel, h án y a tta tá so k ­ kal, kisem m izéssel teli gyerm ek k o ra így csendesíti meg a késői em lékezést a gaz­ dagokról írv a: „s én eltű n ő d tem , hogy ők egész fa zé k k a l esznek.” A Szabó-család sem v o lt bőviben soha a pénznek, m égis a v asú t szerény fize­ téses, d e viszonylag biztos egzisztenciát n y ú jtó keze tá rsad alm ilag nem é rle lt olyan lázad ó k at — vagy legalábbis ke­ vésbé —, m in t a g yár bérm unkásaiból, a falu zsellérjéből, vagy a k á r a v asú t idényre felfogadott pályam unkásából. De a világszem lélet kettősségét k iala­ k íth a tta az a tényező is, hogy Szabó Lő­ rinc ifjú k o ra a ce n tralizált nag y ip ar városaitól fizikailag és szem léletileg is viszonylag táv o lt volt. A kettős lélek gyökerei a sajáto s osz72 — �tály h ely zetben is kereshetők. É desapja p o lg á ri környezetből szakadt bele a fizi­ kai m u n k a a k k o r — tö b b n y ire — lebe­ c s ü lt világába: „Magányos lélek: öccse, bátyjai m in d pap, tanító, nyom dász, s nénjei, apja, n a g y a p ja . . . Ő m eg kim aradt a n eg yedikből a latin m iatt, s kovácsnak m ent; s m alom hoz; azután a vasútra fű tő n e k .” A k étféle környezet (Sz. L. sokat ta r ­ tózkodott rokonainál, különösen n a g y b á ty ­ já n á l, a becsi parókián), a sehova oda­ á lln i n em tu d á s ta la já ra egyengette Szabó L őrincet. M indig tisztelte, szerette a két kéz m unkásait, em berszeretete, m ély dem o k raitzm usa is ebből az osztálytalajból fakad, de m indaz, am i ebből következ­ nék, am i a p ro le tá r osztályharcosság ideológiáját, az ellenforradalm i M agyarország m egsem m isítésének, a k ap italiz­ m us tudatos osztályszem léletű elítélésé­ nek fo rm á it érlelnék meg, beleütközik a polgári környezet em elte óriás gátakba, s a tá rsa d alm i keserűség legjobb esetben az egyén fá jd a lm á n ak kicsordulásában, vagy a m agányos kis sziget m egterem té­ sének igényében éli ki m agát. Ezt a kettősséget a későbbi évek még in k áb b érlelték. M int b efu to tt író B uda­ pesten élt, szülei szinte sohasem keres­ ték fel, úgy érezték, L őrinc kiszakadt az ő család ju k m éhéből, és ez az érzékeny lelkű költőben örökös nosztalgiát v álto tt ki a tiszta idillű, régi em lékekkel gazdag m u n k áscsalád iránt. A Tücsökzene m eg írásán ak egyik — s ta lá n nem is jelen ték telen — indítója ép p e n ez a körülm ény is. S zinte term észetesen — b á r nagyon vázlatos áttek in tés u tán — érkeztünk e l ahhoz a verses kötethez, a Tücsökze­ néhez, m elyben a fentebb idézett verset ta lá lju k A kötet alcím ét a költő így je ­ löli meg: „K épek egy élet tá ja iró l.” N em lehet felad at m ost az egész Tücsökzene a k á r csak általán o s b em u tatása sem , m ég­ is a „B alassagyarm at” c. vers és ciklus­ tá rsa i m egértéséhez an n y it szükséges m eg­ jegyezni, hogy a k ö tet sokkal több, m int „képek egy élet tá ja iró l”, vagy ha csak ennyi, nem csupán term észeti, földrajzi tá ja k ró l v an szó, hanem egy em b er fe j­ lődésének, je lle m alak u lásán ak tájairó l. A k ö tet 352, ill. a m ásodik kiadás 370 képet v illan t fel ebből az em beri fejlő­ désből, s varázsol élővé egy-egy várost, városrészt, m ozdulatlan tá ja t, vagy éppen k o ráb b an az em lékezetben m ozd u latlan n á m e rev ed ett em beri alakot, életm ozdula­ tot. A Tücsökzene 1946—47-ben íródott, a nagy em berform áló idők kezdetén. Ezt érezn ie k ellett Szabó L őrincnek is. Szá­ m ot k ellett v etn ie neki is sa já t életével ö n m ag a s népe előtt. „Az ú jk o ri igazság­ szolgáltatás m ódszerei közé ta rto zik — írja Illyés G yula —, hogy nem részletről k ér vallom ást, h an em az egész életrő l; így tu d ja egészében lá tn i a lelket, s ezt a te lje set fo g ad ja el a részletek e lb írá lá ­ sá ra is.” Ez a belső kényszer, az önm aga fölötti igazságszolgáltatás kényszere in sp i­ rá lh a tta a k ö ltő t a m ű m egalk o tására, s a h an g őszinteségét, m élységét h atáro zo t­ tab b k o n tú ro k k al ta lá n az ezid ő tá jt é rt b írálato k sora ra jz o lta tta vele. Ö riási ad a th a lm a z a k ö tet egy em b er — Szabó L őrinc — tu d a tá n a k fejlődésé­ ről. A B alassag y arm ato n eltö ltö tt háro m esztendő élm ényeit 43 kis, 18 so ro s v e rs­ ben v etíti az olvasó szem e e lé a szám ­ ad á st ta rtó költői lélek. Ez a ciklus, m ely „Idillek az Ipoly k ö rü l” cím et viseli, ön­ m agában is zá rt egész. Az ifjú ság leg­ szebb, legg o n d talan ab b éveinek tü k re. Idillek, álm ok, élm ények szövődnek a so­ rokba. M inden h an g ját, m in d en szav át az őszinte, tiszta n ép- és tá jsz e re te t h a tja át. Ebből a ciklusból ra g a d tu k k i a nyitó verset, m ely összefoglalóan, s ta lá n éppen ezért túlságosan általán o san tá rja fel az ifjúság világát, tá j és em ber, n ép és én kom plex egészét. A v ers g o n d o latain ak érzékeltetésében éppen a n n a k sokszor ál­ talánosító v etülései m ia tt o ly k o r ki fo­ gunk te k in ten i az egész költői m űködésre. És m ost m á r lássuk m ag át a költe­ m ényt. A cím nem á ru l el sokat. — B a­ lassagyarm at. — Nem tö b b ez, m in t v á­ rosnév, a gy erm ek k o r em lék v ilág án ak egyetlen állom ása, n y itá n y a a n n a k a cik­ lusnak, m ely ennek a vidék n ek az élm é­ nyeit, szu b jek tív és o b jek tív b enyom ásait öleli m agába. N em á ru ln a el so k a t a cím, ha az első so r n em ugyanazzal a szóval kezdődnék, s u tá n a go n d o latjellel nem nagyon m élyről fakadó v allom ás kö v et­ keznék. E vallom ás term észetes árad ása, a m aga p u ritá n egyszerűségében nagyon jellem ző Szabó L őrincre. T iszta ez, m in t a gyerm ek lelke, őszinte, m in t a költő egész lénye. T alán az egyetlen „óh” in d u ­ latszó az, am i e lá ru l v alam it a m eg h a­ tottságból, az em lékezés kicsit m indig fájó érzésvilágából. Mi cso rd íth a tta ezt a m egilletődött v allo m ást m in d já rt az első sorban a költő ajk ára. H a talló zu n k a g yarm ati em lékek között, m in d já rt v ilá ­ gossá válik. Az em berek, a tá j v arázsa szinte m inden p illan a tb an rá ü l az em lé­ kező lélekre, s ily en k o r öm lik, zuhog a szó fe lta rtó z ta th a ta tla n u l, m e g á llíth a ta t­ lanul. A m ú lt gyerm ekvilágából, az örök „Jelenbő l” felrém lik b ejáró n ő jü k , az öreg M am ika alak ja , ak i h ázu k b a hozta a szel­ lem eket, ak i „ Lelket h ív o tt vissza és haza”, akin ek a m eséi a fe ln ő tt k ö ltő t is olykor m egborzolják. F elv illan n a k a g y arm ati kis utca, a Tem plom u tc a jellegzetes a la k ­ jai: „a városi zsidó”, ak in ek „göndör pájeszét csúfolták, és n ev e tté k az eszét” ; a — 73 — �város végén a sátoros cigány; felidéződik, am in t a „Nagy, nyurga, szelíd drótostót lépegetett halina nadrágjában, tü ndöklő bádogok zörögtek a hátán, üveglapok csirízes doboz — m esszi fö ld fia ” A gyerm eki fan tázia csillogáskeresése v illan fe l ab b an a képben, am ik o r a v á­ roska legérdekesebb em beréről, annak szerszám áról ír: „De legérdekesebb a köszörűs szerszám a volt, a korong: az a tűz, am ely a forgó kőből pattogott, po klot kötött össze és csillagot!” A szegénység szom orú, de családhoz m elegítő élm énye is G yarm aton köszön­ tö tt a gyerm ek L őrincre: „a pénz rém e.” A kisváros meleg, olykor szom orkás, olykor vidám , de m indig p a tria rk á lis kör­ nyezete építette, fo rm á lta olyan varázsosan széppé a gyerm ekkor éveit, hogy azokról a m egilletődés, a kicsit elérzéken y ü lt m eghatottság han g jai kívánkoznak ki a költőből. „Legszebb o tt v o lt fiatalk o ro m ” — írja a következő sorban. A m ondat szórendje is érzékelteti, hogy a g y arm ati évekkel m ég nem záró d o tt le a gyerm ekkor. M indössze három esztendőt tö ltö tte k e nógrádi v ároskában 1905—8-ig. Szabó Lő­ rin c ek k or 5—8 éves. K ülönös és érdekes, hogy ebből az idő­ ből, am ely pedig m ég nem ta rto zik az em beri élet m a radandóan tu d ato s idősza­ kába, m égis oly sok em lékkép, sőt, ese­ m ény rém lik fel a 46 éves korban em lé­ kező költőben, sőt, íté le t fo rm á já b an is összegezi e háro m esztendőt: „Ott n em bán to tt talán m ég se m m i se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe).” M ély tá rsa d a lm i élm ényéről ebben a k o rb an m ég nem beszélhetünk, m égis é r­ dem es felv illan tan i egy kis g y arm ati él­ m ényt, am ely p regnánsan m u ta tja a csa­ lá d ját, a szegényeket szerető kisgyerm e­ ket. S ajá t bőrén érzi „a pénz ré m é t”, a szegénységet. Segíteni szeretne szülein, s elhatározza, im ádkozik este, hogy reggel­ re a p á rn á ja a la tt hatalm as gyém ánt le­ gyen. Á lm ában érezte, m egtapogatta, o tt volt, am it kért, a feje alatt, s m ire jö tt a reggel, s ő az álom varázsától ittasu lta n n y ú lt a vélt gyém án t u tán , sem m it, ürességet, csak az álm ot ta p in th a tta . Az illúziókon esett első sérülés, a „vesztett boldogság” k eserű szájíze rövid időre, de m eg b illentette a gyerm ek m agabiztossá­ gát, önbizalm át, de h á t „rögtön gyógyult a seb ”. Ilyen és hasonló élm ények sugallh a ttá k a zárjeles sorocskát. K icsi sebek ezek, de in n e n e re d h etn e k a későbbiek, a nagy, kapitalizm us e jte tte keserűségek, az örök nincstelenségérzés s hogy rabszol­ gái v agyunk a kornak. In n en ágazik-bogazik az a lélek, am ely örökké viaskodik a világgal, az ellen fo rrad alm i M agyaror­ — szág em bert, egyéniséget, alk o tó t őrlő társad alm áv al, s viaskodik önm agával, hogy ez em b ertelen korban, ahol m in t m ondja: „em bergyüm ölcsös erdők sikolyát kifá ra d t visszhangok h ö m p ö lyg etik szívem re, s h u llá k verd esik a ven hidakba szétdorongolt fe jü k e t.’’, hogy itt is, legalább a lelk iism eret tiszta tu d jo n m arad n i. A líra i v allo m ás és a n n a k egy m on d a­ tos m a g y arázata u tán epikus jellegű m on­ d atb an közli a költő a B alassag y arm atra kerülés körülm ényeit. Szükség v an a m on­ d a tra azért, hogy m eg terem tő d jék a k ap ­ csolat az ezt megelőző versekkel, m elyek­ ben a m iskolci em lékek fo rm áló d n ak költem ényekké. Ez epikus m o n d at em eli be az önálló v erse t a Tücsökzene sok vo­ n atkozásáb an kerek, összefüggő egészébe. Szabó L őrinc gyerm ekkora, m á r ed d ig is lá th a ttu k , üd e v o lt és tiszta. A szülők óvatos félelem m el ta rto ttá k táv o l a gyer­ m eket az é le t k eserűségeinek k o rai m eg­ ism erésétől. Csak olykor-olykor se jd íte tt m eg a kisfiú valam it, am i m ás, m in t a z ő világa, de az őt körülvevő tá j, m eg­ annyi játéklehetőség, h am aro san elhessen­ te tte ezeket. Az ő igazi világa, ahol a szülői h áz m e lle tt igazán o tth o n érezte m agát, az Ipoly és k ö rnyéke volt. A fel­ n ő tt kor nosztalgikus v ágyódását önti verssorba, am ik o r ezeket írja : „N ekem a fo lyó te tsze tt a legjobban, az Ipoly.” A g y arm ati v ersek többségében vissza­ cseng valam ily en fo rm áb an az Ipoly és környékén ek egy-egy m otívum a. Sok-sok em lék : esem ények és képek rajz an a k fel a költőben a z Ipolyi tá j kö­ rül. „Ipoly füzei, karcsú, szép fü ze k, s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, tele friss h ajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, m ely kócos fü rtö k b e n a vízig ér. hogy v illó zik egym ásba zöld — fe h é r — szürke fé n y e te k .” (Ipoly fűzei) M egannyi játék , kaland, izgalom le h e­ tőségét is őrzi a susogó füzek árn y ék a, az ipolyi h íd s a befagyott folyó. A kis fahíd alatt, am elyet azóta elso d o rt az á r, vagy az idők szele, a p ajtáso k h u n cu t csínyjei k ezdték m egsejtetni vele először, hogy m ások a fiú k és m ások a leányok. Az Ipoly jegén csuszkáit először fakorcsolyán, s itt leg y in tette először a rc u l a h a lá l leh eletén ek híre, m ikor fu tó tű zk én t t e rje d t a h ír: „Szörnyű! B eszakadt a K atlan-G ödör!” És: „K ürtös-patak” hallottam , kiabálták. „Négy fiú ott v e sze tt”, sírta valaki. „Csak egy”, tu d ta más; 74 — �s a kisgyerm ek izgatottan száguldott az alkonyuló félhom ályban föl a K ürtöshöz: látni, tap asztaln i, a h allo tt m eséket való­ ság g á élni. É rdekes és sajátos, hogy a term észetélm én y a gyerm ek képzeletvilá­ gában szorosan összeölelkezik a m esék h átborzongatóan szép csokrával. A tájh o z egy bizonyos sokszor h allo tt m o n dat tapad: „C supa örvény: sikoltasz, s m á r sodor.” G yakran m ondották ezt a felnőttek. És ez m e g in d ítja a fantázia m ozgását. H árom szor is visszatér a szó a v e rs­ ben: „örvény”, s m indig m ás-m ás re lá ­ cióban. Az első értelem ben a szó jelentése m ég az elsődleges: m agunk előtt lá tju k a forgó, m inden m e g k ap arin th ató t lehúzó vízforgatagot. A m ásodik szó m egjelenésekor szinte látju k , am in t m egm ozdul a gyerm eki fan ­ tázia. M egelevenedik a kicsiktől s n a­ gyoktól h allo tt m esék képzeletgazdagsága: tü n d é re k , gonoszok, csodás királylányok és láng to rk ú óriások. A gyerm ekm orál első tü k rei ezek a m esei m otívum ok, még n em á rn y a lt alakok, csupán a jó és go­ nosz, szép és rú t ellentétes figurái. És m ég ezek sem tisztázottak, valóban az ö rv én y forgatagából b u k k an n a k egy-egy m e g értett vagy m eg nem é rte tt p illa n a tra elő. De o tt húzódik m ögöttük a m egérzett, de term észetesen m ég nem tudatos tá rsa d alm i látás is. E rről m egint m ás v ersek tanúskodnak, olyanok, am elyekben a hétköznapok mozgó, élő em berei ö ltik m a g u k ra a m esék v ilág án ak jelzőit, oly­ k o r stilizált tulajdonságait. A g y arm ati em b erek et veszi szám ba, a m esék sokat m ondó, szem léletes szim bolikájával: „vo lta k szom szédok, vad haram iák, lapátkezű, lapátnyelvű kofák, v o lta k vasvillák, rettenetesek, v o lta k verő, görcsbe húzó szem ek, vo lta k ko ld ú sok, vakok, reszketők. vo lta k holdkóros, m acskás háztetők, v o lta k árnyak, az ördög leplei, vo lt kis m écsem , ő ke t hessenteni.” A m esék fantáziatobzódása és a reális hétköznapok összefonódása fogalm azódik m eg a h arm a d ik ,„örvény” szót tartalm azó m o n datban: „Örv én y vo lt n e k e m a világ s tito k ”. A m esék naív szem léletével — b á r igaz erkölcsi ta rtalo m m al — és a gyerm eki lá­ tásm óddal nem is leh et m egérteni a vilá­ got, az csak tito k m a ra d h a t: valóság és fan tá zia különleges keveréke. M indenesetre ez a h arm a d ik előfordu­ lása az örvény szónak a „tito k k a l” együtt, m á r a feln ő tt em b er tu d ato su lt, m aga­ sabb szintről szem lélt, visszatekintő é le t­ konklúziója, m elyet kiegészít a kicsit ke­ serű, kicsit gyerm eki lelket visszavágyó felk iáltó m ondat: „Hogy h ittem m ég!” — M iben? A m esékben? Vagy azok igazság­ szolg áltatásáb an ? A jók győzelm ében, a a gonoszok bűnhődésében? A férfi költő m ú lt időben vall. és eb ­ ben ben n e v an a jelen tagadó m o n d at­ fo rm á ja is, ren d k ív ü l szellem esen, ügye­ sen elrejtv e. A költem ény záró so rain ak finom an pointírozott h aso n latp árja á llítja szem be és u g y an ak k o r egym ás m ellé a m ú lt és jelen, valóság és m ese egym áshoz való távolságát. A valóság és m ese képeiben m essze egym ástól, m in t a költő a kem ény tá rsa d alm i életharctól. A világ és a T em p­ lom u tca távol egym ástól, m ajd n em anynyira, m in t a hétk ö zn ap a m esétől. S ejtetők és egyben so k at m ondók e sorok: a szegénységet, a nélkülözést nehéz elv i­ selni, h a h iányzik a mély, h arcos osztálytudat, m égis egyképpen lehetséges, h a a hétköznap v ilág át a m esék jövőben bízó életszem léletébe varázsoljuk. A vers go n d o latm en etén ek egyszerű, lépésről lép ésre való elem zése m ég nem ad ja m eg a sajáto s ízt, színt, h an g u lato t, azt, am i ben n e csak nógrádi, csak b alas­ sagyarm ati. K özelebb ju tu n k eh h ez az elem hez, h a a későbbi, m ás v áro so k m i­ liőjét érzékeltető v erseit v izsg álju k meg egy p illan a tra . D ebrecen, a konzervatív, n ag y tu d o m ányú civisváros, ah o l a g y arm ati m esék m isztik ája m ás, új fo rm ák b an csodálko­ zik bele a gyerm ek lelkébe (D ebrecenben, H atodnap). A D ebrecenbe k e rü lt k isdiák — s ta lá n a feln ő tt Szabó L őrinc is — így h aso n lítja össze a je len s a régebbi em b erélm én y eit: „ez a nép itt, ez a debreceni, önzőbb volt, m in t a. régi, gyarm ati, ke m én yeb b in ú és fü rg éb b eszű ”. A m ikor n ag y b áty ján ál, a becsi p aró ­ kián tö lti a n y arat, a k k o r érzi m ag át o tt­ hon, B alassagyarm aton. K ezdetben B udapest fo rg atag a is id e ­ gen szám ára, s B alassag y arm atra, az Ip o ly ra m indig nagy-nagy sz erete tte l em ­ lékszik, m in t olyan helyre, ah o l m egis­ m e rte a szépet, a jót, a csendet, a z em ­ beri egyszerűséget, s ahol m eg szerette a füzek susogását. a csobogó vizet és m in ­ dent, am i term észet. B alassag y arm at a költő szám ára m indig az idillt, a m egnyugtató tisztaságot je len ­ te tte (Az e ltün t Idill). A v ers form ai szem pontból is szép. A 18 soron á t gördülő jam b u so k egyébként 370 v ersen k eresztü l sem v á ln a k egyhan­ gúakká. Szabó L őrinc m esterien é rt a versben k ifejezett köznyelvi beszéd m eg­ form álásához. A feln ő tt k o rra m egtisz­ tu lt realizm us ta rta lm i és form ai v o n at­ kozásban tu d ato san m egnyilatkozik. Még az a v ersfo rm álási te ch n ik a is — am ely pedig a m ag y ar versh ez szokott fülnek n éh a idegen —, hogy t. i. az egyes 75 — �versso ro k at nem tekinti a költő verslé­ lek tan i egésznek, a sor végén névelőt hagy, s an n a k névszóját a következő sor­ ba viszi, m ég az ilyen verselési technika is a realizm us eszközévé v álik a költő kezében: az érzelm eknek szabad szárn y a­ lást enged, az egyes gondolati tényezőket kötetlenebbül, s éppen ezért érthetőbben az olvasó elé tu d ja állítani. Egy szóval ez a verselési fo rm a sajáto san egyesíti a kötetlen próza term észetességét és a belső ritm u s összetartó, az írást verssé for­ m áló sajátosságait. A költem ény form ai m űvészetéről be­ szél a n n a k szerkezeti zártsága, kereksége is. A kötött, 18 soros, ötös jam busos vers szigorúan m egkívánja a költőtől, hogy a gondolatokkal nagyon gazdaságosan b á n ­ jék ; elk alandozásra csak az alapérzés, alapgondolat elm élyítése, egészebbé tétele érdekében n y ílik lehetőség, de ott is csak szűken. Nagy gondot kell te h á t fo rd ítan ia a rra , hogy a v ers egyes szerkezeti ele­ m ei szorosan, logikusan ta p a d ja n a k egy­ m áshoz, s összességükben kerek, zá rt egé­ szet alkossanak. A k öltem ényt indító vallom ást m erev logikájú felsorolással és m agyarázattal fo ly ta tja (1—9. sor). A z ezután következő — négy sorban sz ab ad ab b ra engedi fa n tá ­ ziája gyeplőit (10—13. sor), hogy azu tán egy férfias, kem ény m o n d attal a szár­ nyaló képzeletet ism ét a v alóság ta la já r a húzza (14. sor). A gondolati, képzeleti árad ás e m o n d a tta l ism ét az értelem szi­ gorú m edréb e terelő d ö tt. E zután köv etk e­ zik a finom an p o in tíro zo tt befejezés, a vers záró ak k o rd ja (15—18. sor), m elyben felvillanó képekben m ég egyszer felso ra­ kozik a költem ényben je lz e tt élm ények sora. Íme, néhány g o n d o lat egy v ersrő l, m elynek csírá ja a m i Szűkebb p á triá n k ­ ban fogant. Igaz, n em fejezi ki m indazt, a m it érzés- és gondolatvilágában, lelkisé­ gében egy egész m egye ad h a t, m égis szín­ folt arról, hogy m it és hogyan tu d lá tn i egy em b er m egyénk egy kis részéből, és m it tu d fo rm áln i egy tá j kis közössége, egy épülni, bontakozni kezdődő gyerm eki tudatvilágon. Az elem zett v ers nem ta rto zik ugyan: a nagy, klasszikus érté k ű költői alk o tá­ sok közé, m égis a n n a k őszinte, em b eri h an g ja m éltóvá teszi a k öltem ényt a rra , hogy m egyénk nem es hagyom ányainak csokrába beillesszük. 76 — �DR. G A J Z Á G Ó A L A D Á R : SALGÓTARJÁNBÓL A SIVATAG HAZÁJÁBA Az utolsó európai kikötő, P ireusz fé­ nyei lassan elm osódnak, m agunk m ögött h ag y tu k A thént. V alam ennyiünket, kik még nem v o ltu n k A frikában, v alam i k ü ­ lönös érzés fogott el. M ilyen lesz az is­ m eretlen kontinens, b írju k -e az o tta n i ég­ h ajlato t, szám u n k ra furcsa ételeket, s mi m ind en b en lesz részünk? V idám v olt a h ajó összes u tasa: lengyelek, oroszok, cse­ hek, am erikaiak, angolok, törökök, és a m aroknyi m agyar is. H arm incnégy órás m egállás nélk ü li ú t á llt előttünk, am íg P ireuszból A frika p artjaih o z é rt úszó v á ­ rosunk. S zeptem ber 11-én reggel azú rk ék ég­ bolton ragyogott és tű zö tt az afrikai nap. E lő ttü n k A lex a n d ria m árv á n y v ilá­ gítótornyával. Ó riási kikötő képe r a j­ zolódik ki, s h a jó n k a t m ind közelebb és közelebb h ú za tja egy kis pilótavontató. A N ílus d e ltá já n a k északnyugati részén vagyunk, az időszám ítás előtt 331-ben N agy S ándor alap íto tta városban, A frika egyik legjelentősebb kikötőjében. Még ki sem k ötöttünk, a feh é r bu r n u­ szos és sa ru s áru so k m áris ellepték a k ik ö tő teret. Egym ás u tá n dobálták fel a különböző bőrholm ikat m egvétel céljá­ ból. H angosan kín álták , dicsérték por­ té k á ju k a t és am i fő, igen d rág án kív án ­ tá k érték esíteni. A nagy alkudozás köz­ ben m á r szinte el is felejtettem , hogy a leg en d ák v áro sáb an vagyok, m ely a P to lem aysok a la tt a görög tudom ányos és irodalm i élet központja, a róm aiak idején a világkereskedelem legfontosabb k ik ö tő je volt. V isszaem lékeztet e város a tö rtén elem egyik legszebb király n ő jére — C leo p á trá ra, ak in ek k o ronázásakor és A ntóniusszal k ö tö tt házassága alkalm ával fényes ünnepségek voltak A lexandriában. I tt om lott össze 1173-ban a szicíliai flo tta és itt süllyesztette el 1798-ban Nelson ad m irális N apóleon hajó h ad át. A több m in t egym illió lakosú A lexand­ ria szebbnél szebb városnegyedekkel di­ csekedhet. H arm inc kilom éter hosszú, p álm ák k al szegélvezett te n g e rp a rti ú tjá n a legm odernebb 8—10—12 em eletes, igen ízléses kivitelű palo ták em elkednek. P ad ­ lás azonban sehol nincs, így a fehérnem ű ek k in t szárad n a k a balkonon. M indenütt szédületes a forgalom . Az — em eletes villam osoknak még az ütközőin is utaznak. C sodálatos az esti k ivilágítás, érdekesek a mozgó reklám ok. F eltű n ő en sok a mozi. V an olyan utca, ahol 80— 100 m é teren k én t b ö m b ö ln ek a m ozgóképszínházak csalogató hangszórói. A lex an d ­ riáb an este élnek általáb an . Az egyip­ tom i városok nap p al k ih a lta k a nagy m eleg m iatt. Az ü zletek is é jje l ta r ­ ta n a k nyitva, d élu tán zárv a v an n a k . Nagy az árubőség. A m ellék u tcák pisz­ kosak és sok a déligyüm ölcs hulladék, m ely erősen ro n tja a levegőt. E stére m á r szinte k ib irh a ta tla n a bűz. S ráa d ásu l a legyek! M ost tudom , m ié rt volt szükség u tazás elő tt a him lő- és a három szori k o lerao ltásra. Fényképezőgéppel felfegyverkezve ró t­ ta m az alex a n d ria i utcák at. A te n g er­ p a rti úton egy lefátyolozott hölgyet a k a r­ ta m m egörökíteni. M ikor szándékom at észrevette, nagy sikoltással m e n ek ü lt a gép elől. E rre kisebb töm eg csoportosult körém . A z egyik hölgy azonban m eg­ engedte, hogy fén y k ép et csin áljak róla, cig aretta rem ényében. F e lh a jto tta a fá ty ­ lá t és lefényképeztem . E rre le tt aztán nagy csődület! G yerekek, kato n ák , nők tolongtak körülöttem , úgy, hogy képtelen voltam a gyűrűből k iszabadulni. S a kör egyre növekedett. M egpróbáltam cig aret­ tával, m ajd sp o rtjelv én y ek k el m egvál­ tani m agam , de sik ertelen ü l, m e rt m in ­ denki kért, s végül m in d en elfogyott. M ár a forgalom is leállt. M indenki é r­ deklődött, hogy h o n n an vagyok, m iért jö ttem ? Csak éppen ara b u l nem tu d tam . B udapest em lítésére sem vo ltak tisztáb an hovavalóságom m al. S zerencsére a tá v o l­ ból kb. 10 feh é rru h ás, parafasisak o s ren d ő rt lá tta m közeledni. T alán ők lesz­ n ek a m egm entőim . S valóban! Szét­ v erté k a töm eget m ajd h á rm a n közü­ lü k oltalm u k b a vettek . A z egyik ném etül m agyarázta, hogy nem rosszak az a ra ­ bok, csak nagyon kíváncsiak. A ném etül beszélő u d v ariasan m ag a m ellé vett, hogy h áb o rítatla n u l készítsem a fényképeket, m ajd erőszakkal elv itt v a la m it fogyasz­ tani. A ren d ő rö k ugyanis ingyen esz­ n ek az utcai áru so k n ál. A lex a n d ria európai jellegű város. G az­ dag m ú lttal rendelkezik. V árosnézés so­ rá n m eg tek in tettem a G örög-Róm ai M ú­ 77 — �zeum ot, ahol görög, róm ai kopt és fáraók ■emlékeiből összeállított gyűjtem ényben lehet gyönyörködni. K ülön tanulm ány v o lt a 25 m étern él is m agasabb, Theod osius császár rendelkezésére felállíto tt em lékoszlop, am ely a keresztények fölött a ra to tt diadal em lékét h irdeti. Já rta m k atak o m bákban és serapeum ban. Az utó b ­ biban az ápiszok, az egyiptom i szent b ik á k bebalzsam ozott te tem eit őrizték. N ehéz volna ecsetelni a v olt királyok n y á ri p alo táján a k és k e rtjé n e k gazdag­ ság át, fényűzését, k én yelm ét és szem et k áp rá zta tó különlegességét. In n en táv o ­ zott el 1952-ben az utolsó egyiptom i ki­ rály I. F aruk. U tu n k K airóba a N ílus völgyén a t autóbusszal vezetett. A 240 km -es távol­ ságot többszöri m egszakítással h áro m és féló ra a la tt te ttü k meg. E lsőrendű, négy au tó so rra m éretezett betonúton 120 km -es sebességgel ro h an t a busz. Nem csoda, ha az ú t m ellett álló re n d ­ őrök felírjá k az a rra elhaladó kocsi szá­ m át, m ert gyakori a baleset. H iányzik n á ­ lu k a Kresz! Ezen az útvonalon n ap o n ta átlag 30 baleset tö rtén ik . A N ílus völ­ gyében különleges tá j fogadott. A jú liu s­ ban és augusztusban m edréből kilépő N í­ lus még nem té rt vissza az eredeti he­ lyére. A datolyafák, pálm ák, ban án o k és kókuszok törzsei még vízben állnak, tá ­ vol v a n n a k egym ástól a települések. Ezek nem h aso n líta n ak a mi falvainkhoz. S árból készült alcsony házak, tető n élkül. L egtöbbnek az ab lak á n üveg sincs. K unyhók ezek csak. M ind több­ ször vagyunk ta n ú i egy-egy bibliai k é p ­ nek. S zam árh áto n lovagolnak. Sokszor m ég k etten is m egülik a m in ták k a l te to ­ v á lt tom porú jószágot, a h a rm a d ik pe­ dig vezeti. N égyezer év ó ta szinte sem m i sem változott, csak a m ű ú t és egy-két Z eto r m u ta tja az idő m úlását. F élénken jö n n ek elő a ház lakói, b á tra b b a n a gyerekek, belőlük egy családban 5—6, ső t m ég több is van. A szegénye­ k et az utca neveli, sok a trachom ás. Piszkos ru h áb a n m ezítláb járn ak -k eln ek , és euró pai lá ttá n baksisért könyörögnek. E lo szto gathattuk volna m in d e n ü n k et itt. A lak ó házak egybeépültek az istállóval. Szegényes a h áz belseje, a gyékénysző­ nyegen k ív ü l m ás b ú to rzat szinte nincs. Szegényes az állatállo m án y u k , viszont szam arat, igahúzó állatot, b iv a ly t gyak­ ra n leh et látni. N em m a ra d el a birka sem, ezeket sertés m ó d jára hizlalják. H ozzátartozik a képhez a teve. A föld­ m űvelés p rim itív eszközökkel tö rténik. P utto n y okban, kosarak b an cipelik a f ö l­ det, az iszapot. R övidnyelű k a p á t hasz­ n áln ak . A földekre kézzel h a jto tt fa ­ hen g erekkel sz állítjá k a vizet. A te rh e t á lta lá b a n a fejükön h ordják. B orzalm as m ennyiséget is képesek nagy táv o lság ra is elhordani. N em szeretik a fényképező­ gépet itt sem. Az egyik csoport például, am ely ik hosszú botokkal a kölest csé­ — pelte, a fényképezőgép lá ttá n ab b ah ag y ta a m un k át. M áshol pedig egyenesen az autóbuszhoz jö tt egy küldöttség, hogy ne fényképezzük őket. A szürkésbőrű ara b o k hálóingszerű ru h á t (burnuszt) és tu rb á n t, v alam in t sa ru t viselnek. Ez az egyetlen öltözékük. A nők vékony, bokáig érő fekete ru h á t h o rd an ak , többen le v an n a k fátyolozva. S zin te m ozdulatlan az egész vidék. A N ílus völgye ad ja az ország k en y erét, az életet. A gab o n át és te rm én y t E gyiptom ban nem zá rt helyen rak táro zzák , zsákokban, szabadban áll. U g y an is ritk á n v an eső. A lex a n d riáb a n p éld áu l év en te csak 10 alkalom m al, télen . E llene ponyvával védekeznek. A szabadban való táro lás term észetesen sok visszaélésre ad a lk a l­ m at. Egy évben több term én y tű n ik el, m int am en n y ib e a m a g tárak felépítése kerülne. L assan e ltün te k a viskók, feltü n t K airó, a közei 2,5 m illiós világváros. S zinte lépésben h alad az autóbusz. Még A lex an d rián ál is nagyobb a forgalom . F eltűnően sok a gépkocsi, a tax i. Egyegybe an n y i szállh at be, am en n y i csak belefér. A gépkocsik k iv étel n élk ü l n y u ­ g ati m á rk á jú a k . K e ré k p á r kevés van, de azon is kettesév el, h árm a sáv a l ü l­ nek. A V iktória szállóban szálltu n k meg, ahol a kiszolgáló szem élyzet n éger volt. F eh ér b u rn u szt, m eggyszínű fezt és a ra n y sárg a színű övet viseltek. B a rá t­ ságosak voltak, szinte kiv étel n élk ü l tu d ­ ta k angolul, többen fran ciáu l, d e még ném etül is. M inden szo lg álatu k ért el­ v á rtá k a b orravalót, d e m ég in k áb b a cig arettát. E gyiptom ban ugyanis m éreg­ drág a az am erik ai cig aretta. N em egy­ szer ta n ú ja voltam , am in t a n ap ern y ő a la tt álló ren d ő r otth ag y v a a poszt­ já t, egyesével v ásáro lta a cig arettát. A szállónk elő tt nagy volt a z ű r­ zavar. Rengeteg áru s zsibongott 6 éves­ től 80 évesig. M indenki á ru l és árul, szinte h a jn a ltó l h ajn alig . T öbben a szál­ ló elő tti já rd á n fek v e v á rtá k m eg a reggelt, hogy el ne m ulasszák a vevőt. T erm észetesen az é jjel h azaérkezőket is kiszolgálják. L egtöbbször csereüzlet zaj­ lo tt le, d e a világ összes p én zéért — a szocialista állam o k pénze kivételével — le h et vásárolni. A z áru fo rg alo m a m agánkeresk ed elem re ép ü l fel. E gy-két belvárosi u tcátó l eltekintve, nincsenek szabott árak . A p osta ép ü letén kívül m ég a postabélyeg is d rág áb b a névértékénél. Meg aztán nem egykönnyű kiigazodni sokféle pénzükön, fő k én t a váltópénzen. M indenki a n n y ié rt vásárol, am en n y ire le tu d ja szorítani az árat. A k ü lfö ld iek n ek m eg egyenesen plafon á r a t m ondanak, s aztán, m iu tán az em ber többször k ifo rd u lt a boltból, ah o ­ v á a tu lajd o n o s szinte m inden esetben visszatessékeli, m ind elfogadhatóbb lesz az ár. V égül is negyedéért, tizedéért, vagy m ég olcsóbban is m eg le h et v ásá­ 78 — �rolni v alam it. C supán idegek és idő k é r­ dése. C sak A llah m entsen m eg az utcai áru so k tó l — m ondottuk! Elég v alam e­ ly ik re csak ránézni, az m áris erőszakolja a p o rték á ját, s hosszú időn á t követ, m iközben a gyerekek többször is kitisz­ títjá k , baksis rem ényében a ragyogó fé ­ nyű cipőnket. K ülönös volt m egszokni az ételeiket. Sokszor fogalm unk sem volt, hogy m it eszünk. K en y e re t nem k ap tu n k , m e rt az n álu k nem szokás. E ttü n k különböző lev elek b e csav a rt töltelékeket, paradicso­ mos m a k aró n it parm ezán n al, nyers ubor­ k á t, sü lt hagym át, paradicsom ot, h a la k a t előételnek. L evest angol m in tá ra csak este k a p ­ tu n k , de hogy m i volt, azt a m ai napig sem sik e rü lt kik u tatn o m . E leinte nehe­ zen csúszott a b arn aszín ű tev eh ú s a speciális zöld vag d alék k al és m a d á r­ salátáv al, de m egszoktuk! É m elyítő volt reg g elire az őszibarack ízre em lékeztető m angógyüm ölcsből készült lekvár, külö­ nös volt a kókuszvaj, nehezen olv ad t a n ádcukor, és nem v o lt íze a sónak. A banán, füge, datolya, szőlő, n aran cs és citrom lé, a koka-kola viszont k á r­ p ó to lt b ennünket. K airó b an az u tc á ra k ira k o tt székeken m ezítláb ü ln e k a férfiak. K ik ezek? Nem tu d n i! I tt m in d en k i ráér! N incs m u n ­ kájuk! Ü lnek reggeltől éjjelig, többen kö zü lü k a széken v á rjá k m eg a reggelt. S zájró l sz á jra já ró vízi pipából szívják a kábítószeres d ohányt és néznek a sem ­ m ibe. Ó rákig képesek egyhelyre szegezni te k in te tü k e t és nem szólni. Jobb eset, h a v alam ely ik ü k a széken alh at. Soknak m ég e rre sem ju t és ahol éri az este, ott ü t ta n y át. L á tta m egész családokat te re k e n a szab ad b an aludni. D e kib érelik é jje lre a lépcsőfokokat, szobortalpazatok a t, járdaszéleket, senki sem z a v arja a m ásik at, egym ást átlépik. F elhőkarcolók, áram v o n alas kocsik, ele­ gáns em berek, éjszakai fényes élet az érem m ásik oldalán, lerom lott szervezetű, állati sorban levő nagyobbik töm eg a m ásik oldalán. Ó riási a különbség em ­ b er és em ber között. Nem h ittü n k sze­ m ü n k n e k egy-egy lakónegyedben, m e rt több esetben n álu n k még az istálló is különb. Bűz, piszok, szegénység, nyom or! Irtózatos m ég vissza is gondolni! É rdekes v o lt az 1,5 km hosszú és az ebből több utca elegazású M uski a ra b b a­ zár. N agy az árubőség és igen gazdag a választék. Az iparosok az u tcán dolgoz­ nak, o tt v arrn ak , szabnak, v asaln a k és végzik a finom vésnöki m unkát. A ki ide egyedül m erészkedik be, az biztos e l­ téved. N asszer elnök m á r eddig is sokat te tt a nép felem eléséért, de ez itt igen nehéz problém a. Szabályozta többek között a többnejűséget, négyre sz o ríto tta le a feleségek szám át, eltilto tta a m eztelen h as­ táncosokat, m egem elték az ita l á r á t stb. Á ltalában n épszerű az elnök, képe szinte m inden házfalo n k i v an téve. A m arad iság azonban m in d en re rá ü ti a bélyegét A nőknek n em szabad este az u tcán já rn io k , ki v an n a k tiltv a a k áv é h az ak ­ ból is. A z u tcán a család n em megy együtt, elől a férfi, m ajd h á tu l több m é terre k ö v eth eti csak a nő a gyerm e­ kekkel. A lex an d ria európai, K airó afrik ai város. B elvárosában h atalm as felh ő k a r­ colók em elkednek. A legm agasabb a N ílus p a rtjá n levő ép ü let: több m in t 30 em e­ letes. A felhőkarcolók különböző színű erkélyei igen élén k k é teszik a v áro s­ képet. A gazdagok n y áro n a N íluson ép í­ te tt fah ázak b an lak n ak . É rdekes a folyó­ ból m esszire felszökkenő szökőkút, és m egnyerő a n y u g atn ém etek k észítette ostornyél n eo n v ilág ítású új N ílushíd. E gyébként szep tem b erb en a N ílus igen zavaros, piszkos, olyan m in t egy fel­ k a v a rt pocsolya. Bizony csaló d tu n k a világ h arm a d ik leghosszabb folyójába n. M u ta ttá k r a jta azt a hely et, ah o l kifog­ tá k a gyékén y k o sárb a z á rt M ózest. É rd e kes v olt a vízállásm érő épület, a Nilom éter, m elynek alsó része a V III. szá­ zadból szárm azik. A régi E gyiptom ban, am ikor az á ra d ás m agasabb volt, n a ­ gyobb ad ó t szedtek. De búcsúzzunk is a N ílustól, m elynek p a rtja in olyan term észetesen h ev ern ek a puszta földön az em berek! A nagy fo rg a tag u tá n vég re egy hely, ahol csend v an : a H oltak V árosában és a k alifák tem ető jéb en . Ily en ó riási tem ető ­ k u ltu szt sehol a világon nem le h e t találn i, m int éppen E gyiptom ban. A lakosság éven k én t h áro m n ap o t a tem ető b en tölt é tlen, szom jan, és im ádkozik A llahhoz, hogy földi nyo m o rú ság át m ég bővítse. De kérdés m in t v élek ed n ek a gazdagok, h a ­ sonló im á t m orm olnak-e? A régm ult elev en ed ett m eg M atarieh b en is, az egykori H eliopolisban, az ókori Egyiptom vallásos és tudom ányos életének középpontjában. M a m á r csak egy csak­ nem négyezeréves obeliszk h ird e ti az egy­ kori város és a N apisten tem p lo m án ak em lékét. Ezen a helyen csap tak össze 1800b an a fra n c ia és az egyiptom i török csapatok, m ely n ek során a fra n c iá k döntő győzelm et a ra tta k az ozm ánok felett. De ahogy elp u sztu lt az egykori H eliopolis, úgy n ő tt ki a sem m iből év ek a la tt az Új Heliopolis, a siv atag i város, m ely felveszi a v ersen y t a legm odernebb n y u ­ g at-európ ai telep ü lések k el is. F elk e lte tte érdeklődésem et K airó b an a kopt m úzeum és a k opt tem plom . Az utóbbi a la tt lá th a tó egy 400-ból való k atak o m b aszerű terem , a m it a Szent család Jeru zsálem b ő l való érkezése és három hónapos itt ta rtó zk o d ása em lék ére építettek. H osszasan időztem az a ra b építészet egyik rem ekénél, az 1362-ben ép ített H assan szu ltán m ecsetjénél, am ely n ek 87 — 79 — �m éter hosszú m in a retje a legm agasabb a városban. Szép k ilátás nyílik K airó ra a citadelláról. Ezt 1176-ban S aladin szultán em eltette, részben a gizehi piram is kövei­ ből a város védelm ére. L átni innen a piram isokat, a kanyargó N ílust, an n a k üdén zöldellő völgyét és a m egszám lál­ h a ta tla n sok m ecsetet. Több m int 400 van K airóban, a citadellába is három ju t belőlük K özülük a B achra görög építész te rv ezte M oham ed Ali m ecset a leg h íre­ sebb. A nagy m ester az isztam buli H agia Szófia m in tá já ra készítette. Süppedő perzsaszőnyeges term éb e csak papucsban lép­ h etü n k be. Ali „lebegő” koporsója és az egész m ecset káprázatos. Nagy m egtiszteltetésben v olt részü n k szeptem ber 15-én M oham ed szü letésn ap ­ ján. A znap az egész országban a m oha­ m edánok nagy ünnepséget rendeztek K airóban e rre az alkalo m ra selyem ből több d íszsátrat állíto ttak fel. Mi, Naszszer sá trá b a k a p tu n k m eghívást, ahol feketével, cigarettával, hűsítő italokkal és édességgel k ínáltak. Rövid sz e rta rtá s után, am i főként K orán éneklésből állt, nem valam i épületes lá tv án y b a n v olt ré ­ szünk. A m eghívott a ra b előkelőségek a m egm a­ ra d t édesség felé tó d u ltak és fegyelm ezet­ len ü l k ap k o d ták le a felszolgálók tá l­ cájáról, olyannyira, hogy egyszercsak a földön henteregtek. S zeptem ber 15-e az arab o k szám ára, o lyan nap, m in t n álunk a karácsony, de a form a, m in t észre­ vehető, teljesen más. A sátorváros u tán látogassunk el a 12 000 m 2 te rü le te t elfoglaló v ilág h írű kairói m úzeum ba. Mesés m űkincsek b iro ­ d alm a ez! K isebb-nagyobb szfinxek lé­ gióját ta lá lju k itt. A gyűjtem ény a la p ­ ja it a fra n cia M ariette archeológus fek ­ te tte le. M eg találhatók az á lla ti testet ö ltö tt istenek szobrai, az íbisz m adár, az Á pisz bika, a k u ty a fe je t viselő iste­ nek egész sora. C sodálatosak voltak a 3— 4 ezer évvel ezelőtt készített fáraó szobrok, igen lekötötték a figyelm et az em b eri és állati m úm iák. M inden te re m ­ ben órákig leh etn e szem lélődni! D e a m eleg, a nagy m éretek p ró b ára te tte k b en n ü n k et, pedig m ég csak m ost jön az igazi, a jav a: a v ilág h írű T ut-A nkhA m on sírlelet. Ez a fáraó 3200 évvel ezelőtt uralkodott. F iatalo n h a lt meg. S írjá t azonban p á r évtizede tá rtá k fel. A z egész világon nagy feltű n ést k el­ te tt a p á ra tla n gazdagságú sírlelete. Az első terem b en a fáraó h aszn álati tárg y ait, szolgáinak és közvetlen hiv ataln o k ain ak ap ró agyag-, vagy m árványszobrocskáit á llíto ttá k ki. A nagy fáraó ugyanis m ár nem k ív án ta, hogy szolgáit is megöljék h alálak o r, m egelégedett azok szobrainak eltem etésével. V alam ennyi eszköze a ra ­ nyozva volt, de sok közüle színarany. Szem et k áp rá zta tó v o lt ékszereinek g y ű j­ tem énye, csupa ara n y és drágakő. Itt v a n a fényképről m in d an n y iu n k á ltal is­ — m e rt T ut-A nkh-A m on a rc á t borító k ét szín aran y m aszk. Még kéz- és lá b ú jja it is a ra n y to k b a dugták. L á ttu k a nagy fáraó aran y o zo tt sa ru já t, ara n y kocsiját és m űvészi k iv itelű trónszékét, m elyhe lábzsám oly tartozott. Ezen á llta k a fáraó ellenségeinek szobrai, jelképezve, hogv a fáraó u ralk o d á sa a la tt ra jtu k ta r tja a lá b át De m á r b ú csúznunk kell innen is. K íváncsian érd ek lő d ü n k a fáraó m ú m iája felől. S ajnos azt nem lá th a ttu k , m e rt az L u x o rb an van. C sodálatos em lékek, egy életre szóló látnivaló! S v ajon mi m in d en t lá th a ttu n k v oln a, h a az egész m úzeum ot m egtek in tjü k . De e rre nem k e rü lh e te tt sor, m e rt a közelm últ­ ban nagyobb m érvű lopások voltak, és m ost le ltá ro z ták a tárg y ak at. R endkívül nagy élm ényt je le n te tt K airó h a tá rá tó l tev eh áto n m egközelíteni a gizehi piram isokat. Az elől-h á tu l felm agasodó n y ereg k áp áb an aján lato s m eg­ kapaszkodni, m e rt m ik o r a b ék etű rő jószág feltérd el, ak k o r az em b er könnyen h á tra eshet, s m iu tán k in y ú jto tta hátsó lábait, elő re leh et bukni. A rab kísérő­ m et sű rű n k ín álg attam cig arettáv al, m ert tőle m ost sok függött. A te v ét ugyanis erősen k ellett nógatni. B a k sisért még fe­ je m re is k ö th ettem a b ed u in kendőt, s m áris egészen a ra b b á változtam , s an y n y ira m egszoktam a siv atag h ajó ján a k him bálódzó já rá sát, m in th a tev ére szület­ tem volna. S egyszerre m in th a sok ezer évvel visszaszálltu n k volna a m últba. T öbb m in t négy és félezer éve te k in t a sivatag sárga hom o k jáb a a hú szm éte­ res sziklából k ifarag o tt szobor a „Féle­ lem A ty ja ” az „A bu H oul”. D acolt az idővel és tú lé lt m indenkit, csupán az o rrá t viselte m eg az élet. Mózes k orában ezerötszáz éves, kétezer az an tik görög k u ltú ra v irág zásak o r, s elm ú lt négyezeréves A m erik a felfedezésekor. Régen a hom ok szinte befedte, a század elején m ég a ta lap z ata is fedve volt, és hom ok a la tt fek ü d t az azóta k ib o n to tt h atalm as tem plom , am ely a fáraó k é volt. S zinte m egsem m isültünk a legnagyobb p iram isa alatt. Ez Cheops fá raó s ír kam ­ rája . H úsz évig épült, rabszolgák ezrei pusztu ltak bele. Négy és félezeréves, s m a m á r csak 137 m éter m agas, te tejérő l azóta 10 m é ter lekopott. V alam ivel alacsonyabb és fiatala b b az időszám ításunk elő tt 2650-ben készült Cheops u n o k áján a k C heopren fáraó n a k a piram isa. A legkisebb, a 2600-ból való Mykérynos sírk am rá ja. M egm ászni b á r­ m elyiket, igen nagy fe la d a t le tt volna. Több látogató m egpróbálta, de végülis az arab o k n ak k ellett őket visszasegíteni. De m e n jü n k tovább, h ag y ju k m ag u k ra a világ legnagyobb gúláit, az időtlenség jelképeit, láto g assu n k el M em fiszbe, E gyiptom egykori fővárosába. M a m ár csak ro m jai ta lálh ató k S ak h ara faluban. K öveit a törökök, m aid az arab o k h o rd ­ tá k szét a m ecsetek építésére. M egcsodál80 — �tu k a lépcsőzetes p iram ist, voltunk hie r o g lifás királysírokban, lá ttu k az egy m árv án ytöm bből készült 13 m éter m agas N agy R am szesz szobrot. Egyik láb b al az életet adó N ílus földs áv ján , a m ásikkal a sivatag perzselő ho­ m ok ján állunk. N incs átm enet. M ostohák itt a települési viszonyok. Az egym illió n égyzetkilom éteres k ite rjed é sű E gyiptom ­ b an csak a N ílus keskeny völgye, a folyó d e ltá ja és n éhány oázis lak o tt te ­ rület, az ország egész te rü leté n ek 3,5 szá­ zalék án a lakosság több m in t 90 száza­ léka él. De m ég ennél a szám nál is beszédesebb az az adat, am ely tájék o ztat a m ezőgazdasági m űvelés a la tt álló te rü ­ letről. E szerint E gyiptom te rü letén ek csak 24 százalékát m űvelik. Az öntözött te rü lete k en u gyan évente k étszer-h áro m szor is a ra tn ak , a m ezőgazdaság m égsem tu d ja biztosítani a lakosság élelm iszer és gabonaszükségletét. Az angol uralom nyom ására ugyanis g y ap otm onokultura a la k u lt ki, am it m indeddig m ég nem sik e rü lt felszám olni. Szegények a p arasz­ tok, ak ik n él csak a városi p ro letariátu s él rosszabb sorban. A ztán búcsú zu n k ettő l az érd ek es v i­ lágtól, a „m esés” k eleti m ú lt és a m odern civilizáció keverékétől. A u tó b u szu n k a sivatagi széles m ű úton igyekszik vissza A lexan d riáb a, ahol boldogan szállunk hajóra, hogy v isszatérjü n k E urópába! N ílus-híd A sivatag „csónakja” — 81 — �Hagyomány DR. M A N G A J ÁN OS : MIKSZÁTH SZKLABONYAI ÖRÖKSÉGE N ógrád m egye dolgozó népe és ifjú ­ sága ebben az esztendőben k ét évfor­ duló m egünneplésével em lékezik nagy m esem ondójára, a m agyar irodalom egyik jeles alak já ra , M ikszáth K álm ánra. M ikszáth K álm án 1847 ja n u á r 16-án szü letett az a k k or N ógrád m egyéhez t a r ­ tozó Szklabonya községben, te h á t 113 év­ vel ezelőtt. Ötv en esztendeje annak, hogy a toll k iesett a kezéből. 1910 m ájus 28-án h a lt m eg B udapesten. É letrajzírói m ás-m ás m egfogalm azás­ ban, olykor szűkszavúan, olykor részle­ tesebben, m ind elm ondják róla, hogy el­ beszéléseinek, regényeinek alapgondola­ tá t, egy-egy részletét vagy epizódját, g yakran gyerm ekkori élm ényeiből m e rí­ tette, hőseit pedig szülőfaluja, környezete jellem ző a la k ja in a k h aso n m ására fo rm á l­ ta. G yerm ekkori élm ényein kívül későbbi írói m u n k ásság át jelentős m é rtékben m eg h atáro zták azok a tap asztalato k , am e­ ly ek et a b alassag y arm ati várm egyeházán és a m egyében h ivatalnokoskodása a la tt szerzett. N yilván itt érlelő d tek m eg b en ­ n e azok a gondolatok, am elyek később irodalm i tevékenységének világnézetét, társad alo m szem léletét k ia lak íto ttá k és képessé te tté k őt a rra , hogy egy le tű n ő ­ félben levő tá rsa d a lm i ren d fonák ság ait észrevegye és kendőzés n élk ü l m eg­ rajzolja. A m ikor M ikszáth K álm án gyerm ek­ éveit szü lő falu jáb an töltötte, Szklabonyára is, m in t a többi hozzá hasonlóan szegény N ógrád m egyei községre, m ég te l­ je s súly áv al nehezedett a feudális v á r­ m egye. A várm egyei u rak , a dzsentrik, a leszegényedett nem esek bonyolult tá r ­ sad alm i képlete m e lle tt o tt á llt a feu d a­ lizm us ig á ja alól ugyan m á r felszabadult, de kötöttségében és szegénységében még te h ete tle n parasztság, ak ik n ek századok a la tt kem énnyé edződött éln iak a rá sá t, f u r ­ fangos gondolkodását m ég gúzsba k ö tö t­ té k a rá ju k k én y szerített form ákból k i­ a la k u lt konvenciók. A z u ra k to v á b b ra is m e g m arad t h atalm a, az egyház erős be­ folyása, a babonás gondolkodás, a régi szokások m indm egannyi te h e rk é n t nyom ­ ta m ég a parasztságot. A z erősebbje, az ügyesebbje, k i-k i a m aga m ódján, ettő l a k a rt szabadulni. M ikszáth gyer­ m ek k o rá n ak év eit ebben a v ajú d ó fa lu ­ b an élte, an n a k a parasztság n ak az em ­ lékei m a ra d ta k m eg a lelkében, am ely nyom orúságából, m egalázottságából hol k i-k itö rn i készült, hol a tradíciók, a falusi, a p ara szti élet fu rcsaság ai közé m enekült. Írá su n k k al n em az a célunk, hogy Szklabonya akkori tá rsa d alm i k ép é t m egrajzoljuk, am ik o r o tt M ikszáth g yer­ m ekéveit töltötte. A zt sem ta r tju k fe l­ ad a tu n k n a k . hogy azt elem ezzük, ebből a tá rsa d alm i képből, a gyerm ek k o ri évek em lékeiből m it, m ilyen m é rték b en és hogyan haszn ált fe l M ikszáth m űveinek m egírásában. N éhány p éld áv al in k á b b a rra szeretn én k rá m u ta tn i, hogy m i je l­ lem ezte azo k n ak az em b erek n ek a gon­ dolkodását, egész m a g ata rtásá t, a k ik köz­ vetlenül vagy közvetve, M ik száth ra g yer­ m ek k o ráb an h atással v oltak, vagy leh et­ tek. N éhán y olyan epizódot m on d u n k el, am elyek h o zz ájáru lh atn ak irodalm i alkotásai egy-egy a la k já n a k jobb m eg­ ism eréséhez, a valóság és az írói alk o tás egym áshoz való viszonyának m eg látásá­ hoz, M ikszáth m űvészete szépségeinek él­ vezetéhez. Hogy M ikszáth K álm án m űveiben n em ­ csak szü lő falu ján ak egy-egy a la k já t m in ­ tá z ta meg, h an em a g y erm ek k o ráb an h allo tt m eséket és leg en d ák at is fel­ h asználta, a rró l a M agyar N ép rajzi T á r­ saság egyik ülésén H eller Be rn á t ta rto tt előadást, ak i M ik száth n ak azt a „m esé­ jé t” elem ezte, am ellyel Szlám csik hom onnai fiskális K ozsibrovszky grófot o k ta tja ki az em b eri élet szakaszairól. H eller B e rn á t a r r a a kö v etk eztetésre ju t, hogy ez a tré fá s m ese több p u szta regényírói ötletnél, hogy valam elyes néphagyom ány­ ban gyökeredzik. A Palóc M úzeum is fela d atá n ak ta rtja , hogy M ikszáth K ál­ m án elbeszéléseit és reg én y eit éppen abból a szem pontból vizsgálja, hogy azok m egírásáb an a szerző m ilyen m é r­ tékben és hogyan h aszn á lta fel a fa lu hagyom ányait. A z első, a k it ilyen célból m eghall­ gatunk, K apos Istv á n n y u g alm azo tt isko­ laigazgató, b alassag y arm ati lakos volt. K apos bácsi m á r d iák k o ráb an o lv asg atta M ikszáth elbeszéléseit, s ezek az olvas­ m ányok d ö n tö tték el későbbi so rsát is. S zklabonyára, M ikszáth szü lő falu jáb a k e­ rü lt, ahol 17 évig tan ító sk o d o tt. A m int m aga m ondja, „ . . . eljö ttem N ógrádba, — 82 — �e r r e a hegyes-völgyes vidékre, és első te k in te tre úgy véltem , hogy a m arm ancs, a bú zavirág és pipacs h azájáb an M ikszáth a la k ja i között mozgok. O tt tö ltö ttem 17 év e t, átéltem azokat a m eséket, am e ly e ­ k et M ikszáth K álm án úgy m egaranyozott é s m u n k á jáb a n m egörökített, h allgattam a K ü rtös p a ta k csobogó, m esélő han g ­ ja it.” K apos bácsi szklabonyai tan ító sk o ­ d ása a la tt három szor m aga is találkozott M ikszáth K álm ánnal, sőt rokonságba is k e rü lt vele, m e rt V eres M áriát, M ikszáth K álm án unokaöccsének le án y á t v ette fele­ ségül. S zklabonyán m egism erkedett M ik­ száth regényeinek és elbeszéléseinek m ég négy élő alakjával, elsősorban V eres G ás­ p á rra l, felesége nagyapjával, aki sokat m esélt a M ikszáth-családról, különösen az író gyerm ekkoráról. K ap os bácsi visszaem lékezéseit m agne­ tofonszalagra v e ttü k fel. K ip iru lt arca, rem egő h an g ja m egszépülve, m egfiatalodva em lék eztetett a m ú ltra, V eres G áspárra, ak irő l M ikszáth a „Vén gazem ber” alak ­ já t m in tázta: V eres G áspár m á r 80 év körül lehetett, am ik o r az egyik téli este m eglátogatott b en n ü n k e t. Feleségem m eggyújtotta a lám ­ p át és hozta a vacsorát. A v ac so rára a n ag y ap át is m eghívtuk, de a m eghívást k erek en visszautasította: — Édes fiaim , én m á r m egvacsoráztam , m ásodik v acsorát nem eszem, m e rt ak k o r nem tu d o k aludni, han em m egnézem azt, hogy ti m it fogtok vacsorázni. — S ü lt k ru m p lit egy kis a lu d tte jje l — mondom . — No, lá tjá to k gyerm ekeim , így m ár fogtok boldogulni. Ezt szeretem . Alu d ttejecsk ét, igen, nagyon helyes, belőletek lesz v alam i — bólogatott V eres G áspár. A ztán nézi az aszta lra te tt tán y ért, köz­ ben észreveszi, hogy a tányéron m ég vaj is van. E rre elvörösödik az öreg és szinte m agából kikelve m ondja: — N yom orúság, nyom orúság! H át nem le tt v olna elég az alu d ttej és a sü lt k ru m p li? N em nézhetem , nem nézhetem , nem is nézem . Isten veletek! Nem lesz belő letek semmi! H iába ta rtó z ta ttu k a nagyapát, h allan i sem a k a rta . K ikísértük, és elbandudolt. M á r a község k ú tjá n á l, a M ária-szoborn ál já r t és m ég ott is v e rte a földet bot­ já v a l és állandóan m ondogatta: — N yom orúság, nyom orúság, nem lesz belőlük sem m i. M ikor írói ju b ileu m a alkalm ából az ország M ikszáth K álm án t ünnepelte, Szkla­ bonyán m egjelent egy küldöttség és V eres T eréziával tárgyalt, M ikszáth un o k atest­ v é rével, hogy m egvásárolják tőle a családi b irto k o t az író szám ara. V eres T eréziáék nagy rem ényeket fűztek az eladáshoz. A bban bíztak, hogy a kis b irto k v étel­ á rá n legalább ötször an n y it szereznek m ajd és gazdag, m ódos em berek lesznek. V ártá k , v ártá k , m ikor je len ik m eg ú jra a bizottság. M ikor aztán h íre k erek ed ett, hogy a horpácsi ötszáz holdas V eres­ birtoko t v ették m eg az író részére, nagyle tt az elkeseredés és a kifak ad ás, hogy h á t m i köze van M ikszáth K álm án n ak a horpácsi V eres-féle birtokhoz, m e rt az soha sem v o lt M ikszáth-birtok. V eres G ásp á rn a k sem igen te tsz ett a horpácsi birto k v étel, m á r az ért sem , m ert M ikszáth K álm ánról, ak i jo gászkorában m indig lerongyolódva jö tt haza, nőv éré­ nek, M ikszáth a n y já n a k g y ak ra n m o n ­ dogatta: — M egállj, m egállj, M ari, em lékezz rá, ezt a g y erek et m ég m a jd fela k asz t­ já k egyszer. E zekről a jó slato k ró l M ikszáth is tu d o tt és am ik o r ren d b eh o zatta a h orpácsi kas­ télyt, levelet írt a n ag y b áty ján ak , V eres G áborn ak és m egkérte, hogy látogassa meg őt. Még kocsit is k ü ld ö tt nagy­ b áty jáé rt. K azi G áb o r szklabonyai szár­ m azású kocsis h a jto tta a lovakat. Az öreg G ásp á rt ősz sz ak álláv al, m in t egy k irályt, úgy v itte a h in tó H orpácsra. A vendéget az egész család v árta . M ikor m egérkezett, ü n n ep elv e v ezették b e a szépen rend b eh o zo tt k ú riáb a. M ikszáth K álm án n ak ez v o lt az első kérdése: — N ohát, m it szól ehhez, G azsi bácsi? A „vén g azem ber” m ag a elé nézett, egy k icsit gondolkozott, az tá n lassan, m egfontoltan válaszolt: — Szép, fiam , nagyon szép. — No, ugye, ugye, em lékszik-e arra , hogy m it m o n d o tt az édesan y ám n ak ? — H át, tévedtem . M ara se h itte azt, am it én m ondtam . H át, szépet szereztél. De édes fiam , n e h ara g u d u j, ez so h a sem volt az ősi b irto k . Bizony fiam , itt csalás tö rtén t, m e rt a szklabonyai M ikszáthbirtok v o lt a tiétek, ez pedig egy egé­ szen m ás családé. M ikszáth n y e lt egyet, de n em m a ra d t adós a válasszal: — M ondja csak, G azsi bácsi, h a m agá­ n ak azt m ondanák, nézze csak, itt v an 66 hold 30 p arcelláb an , itt p ed ig 500 hold egy parcelláb an , válasszon. H át m elyi­ ket választan á? G áspár bácsi lecsüggesztette a fe jé t és csak en n y it m ondott: — Ebben m ár csakugyan igazad van, fiam . H át az 500 h o ld at egy p arc ellá­ ban. M ikszáth K álm án később m á r nem so­ k a t já r t Szklabonyán. H a m égis elvető­ d ött szülei sírjához, V eres Teréznél, V eres G áspár lá n y án á l szállt meg. E zt a T erk át M ikszáth is, felesége is szerette. Az egyik látogatás alk alm áv a l M ikszáth így szól: — Te, T erka, m ondd csak, él m ég a Kazi János Balázs? — Igen, K álm án k ám , él, itt a szom széd­ ban, hisz tudod. — Játszó társam volt, sokat birk ó ztu n k a n n a k idején. M ondd, T erkám , nem le­ — 83 — �h etn e valahogy áth ív n i őt, hogy egy k i­ csit elbeszélgethessek vele? M ikszáth K álm án m á r vagy h arm in c esztendeje nem lá tta egykori já tsz ó tár­ sát. N agyot nézett, am ikor a szobába betopogott egy görn y ed th átú öregem ber, Kazi János. M ikszáth e lk iá ltja m agát: — H át te vagy az, János! — D icsértessék, én vagyok, nagyságos uram . — Ejnye, ejnye, János, de összem entél, hisz’ olyan vagy, m in t egy töpörtyű. — Ja, so k a t birkóztam én a m unkával. — No, de erős is voltál. A m ikor birkózgattunk, ak á rh án y sz o r a földhöz te ­ rem tettél. No, János, volna-e kedved még birkózni? Kazi Ján o s rán éz M ikszáthra, alulról felfelé, felülről lefelé m éregeti és lassan m egszólal: — U gyan, h a csak rám dőlne, ak k o r is összetörnék. M ikszáth m osolygott. K azi ápolt, feh ér kezeit nézegette, m ajd felp a tta n t, k irú g ta bal láb át, jobb m utató u jjá t begörbítette és azt m ondta: — H át akassza be! M ikszáth hangosan n ev etett: — N ohát, nem ja v u ltál, János. O lyan kujon vagy, m int voltál. H át igen, te ö sszeroppantanád az én kezeim et, aztán m ivel írn ám meg azt a sok tö rtén etet, am i itt, S zklabonyán tö rtént. Volt egy m ásik K azi is Szklabonyán, ak in ek István v olt a keresztneve és híre a falu h a tá rá n tú l is eljutott. Csendes, gyerm ekded term észetű em ber volt, a falu, a világ g o n d ja-b aja m ély nyom okat sohasem hagyott r a jta S zav ajárása is az volt: tré fa a világ. H a K ohn Mózessel, a kocsm árossal, vagy P atak y esperes ú rral, h a a k á n to rra l találkozott, m indig övé volt az utolsó szó: tré fa a világ. K özben elszalad tak az esztendők. A h alál m eg­ u n ta K azi Istv án dicsőségét és bizony­ bizony, ágyba fek tette. A betegség h írére m eg láto g atta őt P ata k y esperes ú r is. — No, m i baj, István, mi baj? — H át m egjött a behívó, esperes úr. — U gyan h á t hova m enne, hova m enne? — H ova m ennék, hova m ennék? Oda. ahol m á r nem fáj semmi. — No és aztán, István, tré fa a világ? K azi Istv án a fal felé fo rd u lt és las­ san, m egfontoltan, szinte m inden szót m egnyom va m ondta: — E speres úr, tré fa a világ! — és K azi Istv án n a k ezek v o lta k az utolsó szavai. N em sokára m egszólaltak a szklabonyai harangok. K azi Istv án h íré t bölcsességén kívül m űvészkedése öregbítette. F úró-faragó em b er volt, a cifra guzsalyok, rokkák nagy m estere. N ála felk ap o ttab b , büsz­ kébb is L ip th ay T am ás volt, aki g yakran m ondogatta, hogy nincs a világon, olyas­ mi, a m it ő fából ne tu d n a m egcsinálni. Egy alkalom m al találk o zo tt M ikszáth K álm án n ő v érén ek a vőlegényével, K aszn e r m érnökkel és a beszélgetés so rán is­ m ét szóba k erü lt, hogy T am ás bácsi mi m indenhez ért, K aszner m érn ö k e rre így szól hozzá: — M ondja csak, T am ás bácsi, m eg tu d n á-e csinálni a p erp e tu u m m obilét? Az öreg felfigyel, m egsodorja v astag ősz bajuszát. — H át m i az, te k in tetes ú r? — Az örökmozgó, az örökmozgó. Igen, igen, az egész világ azon tö ri a fejét, hogy olyan gépezetet ta láljo n ki, am ely m agától m egy az idők végtelenségéig, am ihez nem kell sem m iféle külön gépe­ zet. Az öreg T am ásn ak ettől a p illan a ttó l kezdve se éjjele, se n ap p a la nem volt. M indig azon já r t az esze, am it a m érn ö k m ondott. H a v alak i m eg fo rd u lt nála, csak ezt m ondogatta: — É rik m ár, érik m ár, meglesz. — Mi lesz meg, T am ás bácsi, — k ér­ dezgették. — H át az a m obile, az az örökm ozgó. A ki gúnyosan mosolyogni m erészelt volna, az elh allg ato tt, ha m eg látta azt a sok fogask erek et és kü lö n féle fo rm ájú szerkezetet, am i m ind fából v o lt k ifa­ ragva és egy újság p ap íro n szépen egym ás m ellé ra k v a a k am ráb an . A zonban T a­ m ás bácsinak m ás gondolata is tám ad t. Volt a k am rá b an egy h atalm as sz arv as­ agancs, azt k etté fűrészelte, m ajd m egtüzesített egy ezüst forintost, an n a k egyik o ld a lát az agancs egyik végébe, m ásik o ld a lát a m ásik végébe égette bele. Az­ tá n összeszedte a falu b an az összes cin­ k an a la t és cin -g y erty atartó k at, azokat fel­ olvasztotta és szorgalm asan ö ntögette a szép, fényes forintosokat. M u n k ájáv al n a­ gyon m eg v o lt elégedve. Egyik este azt m o n d ja a feleségének: — Te asszony, m enj el a Mózeshoz, hozzál egy fél litert. — És a felesége m a rk á b a nyom ott egy csillogó forintot. Mózes jól m egnézte az új forintost, az­ tá n eltette, az ap ró t v isszaadta és k i­ m érte a p álin k át. S ik erü lt ez m ásodszor, harm adszor, negyedszer is. Egyszer az tá n m egjelent k ét csendőr T am ás bácsiéknál és elv itté k őt G y arm atra, o nnan Illav ára, ahol két hosszú esztendőt tö ltö tt. M ikor b ü n tetését k itöltötte, k a litk á k a t farag o tt s n éhány k ra jc á ré rt elad o g atta a g yarm ati vásáron. Felesége levélhordó v o lt s m i­ ko r b e já rta a falut, m indig v itt haza egy kis eleséget. Ez v o lt a T am ás bácsi lét­ alapja, m e rt m űvészkedéséből még szá­ raz k en y é rre se tellett. Az egyik h áro m ­ — 84 — �k irály i v á s á rra h árom k a litk á t vitt. T ete­ jü k e t te lifarag ta tornyocskákkal. belse­ jü k b e tü k rö t illesztett M ikor a gyarm ati piacon k ira k ta a három k alitk át, m in­ denki m egnézte. El is kelt gyorsan m ind a három . A jó v á sá r u tán b etért L ipthay Tam ás a K om zsik-féle vendéglőbe, ren d e lt m a­ gán ak egy p ö rk ö ltet és háro m deci bort. T alán hosszú évek óta ez v o lt egyetlen vágya: a jószagú, párolgó p ö rk ö lt és há­ rom deci bor. M ikor ezt elfogyasztotta, m eg m aradt k ra jc á rja iv a l in d u lt is hazafelé, nagy terv ekkel, hogy m i m indenre is te ­ lik m ajd a k alitk á k árából. De L ipthay T am ás tö bbet m á r n em lá tta szülőfalu­ ját. Ahogy a vendéglő udvaráb ó l kifor­ d u lt, egy részeg kocsis elgázolta őt. K ét b o rd ája és a lá b a tö rö tt el két helyen is. B evitték a kórházba, ott feküdt, szenve­ d ett, nyögött és k érte Bogdán főorvost: — N agyságos úr, gyógyítson meg, olyan v irág á llv á n y t csinálok a nagyságos aszszonynak, hogy még a király is megcso­ dálja. De a v irágállvány elkészítésére m ár nem k e rü lt sor. L ipthay T am ást elvitte a tü d ő g y u lladás s örök p ihenőre a gy ar­ m ati szegények tem etőjébe került. M ikszáth K álm án to llá ra méltó, ere­ deti a la k ja volt an n ak id ején Szklabonyán a k V eszelka Miklós, a F orgách-család szám adó juhásza. H arm inc esztendeig szolgálta u rát, m íg egy szép napon ki­ h ú zták lábai alól a legelőt, nyáj nélkül m a ra d t, m e rt a b irto k egy részét elp ar­ cellázták. M eg tak aríto tt pénzéből m eg­ v ette a B ástya-puszta rom jait, összeszedte a szétszórt köveket és abból birkaaklot és egy kis h áz at é p íte tt m agának. Volt egy kis b irk a fa lk á ja is és az akol kör­ nyékén azt legeltette. A szklabonyiak sz erették őt, m e rt kedves, barátságos em ­ b er volt. F uruly ázv a legeltette b irkáit, csak n éh a -n éh a nézett be a faluba. A kk o rib an tö rté n t, hogy Sikla István szklabonyai jegyző leányát, E te lk át m eg­ lá to g atta a losonci 25 gyalogezred da­ liás, szép őrm estere, K ru p k a K ároly, aki k itűnően hegedült, k larin étozott és tro m ­ b itált. A szklabonyai legények m egtanács­ kozták K ru p k a K árollyal a fúvós zene­ k a r m egalakítását. A legények összeadták a pénzt a hangszerekre és nem sokára a ta n u lás is m egkezdődött. V eszelka M iklós a B ástya fokáról h allg atta a tro m b ita­ szót, a rikoltó k la rin éto t és a nagydob hangos p u ffan ásait s gyönyörködött a szép n ótákban. Később, m ikor látta, hogy a m ódosabb g azdákat zeneszóval kísérik ki a tem etőbe, a r r a gondolt, m ilyen jó lenne m ajd, h a őt is zeneszóval kísérnék az örök pihenőre. De ő még alig volt h atv an éves, m ég sok esztendeje volt h átra , hiszen édesapja is kilencven éves k o ráb an h a lt meg. E lhatározta, hogy előre m egrendezi tem etését, halotti torát. Először is T usnai k á n to rt k ere ste fel és előadta neki kívánságát: — K án to r ú r olyan szépen tu d búcsúz­ tatni, nem sa jn áln ék egy jó üsző b o rjú t, ha nekem előre m egcsinálná a h alo tti búcsúztatóm at, aztán feljö n n e hozzám a B ásty ára és o tt szépecskén elénekelné. — M iklós bácsi, az leh etetlen , az tilos dolog, azt n em lehet, az egyház belén k kötne, hogy kig ú n y o lju k az egyházi sz er­ ta rtá st. Még m eg is b ü n tetn én ek . M iklós bácsi n em n y ugodott bele a k án to r elu tasításáb a. A hol csak te h ette, m egkörnyékezte a k án to rt: — K á n to r ú r, gondolkozott m ár? — G ondolkoztam , M iklós bácsi, d e n em megy, nem megy. V eszelka M iklós legeltetés közben kam pós b o tjáv al g y ak ran e lta lá lt egy-egy nyúlat. Az egyiket bed u g ta a sz ű ru jjáb a , lem ent a falu b a, egyenesen T usnai k án ­ torhoz. — N agyon szép ám az üsző, k á n to r úr, jöjjön csak m egnézni. — A ztán belenyúlt a sz ű ru jjáb a , k ih ú z ta a n y ú lat. — Tes­ sék, k án to r úr, ez is, m inden h éten hoz­ hato k egyet. B ár T usnai k án to r jóm ódú em b er volt, földje is v o lt vagy negyven hold, nagyon szerette a potyát, a pénzt. A ddig-addig gondolkozott, m íg kibökte: — Jó l van, M iklós bácsi, m egcsináljuk. Na, hozza azt az üszőt. — Az üsző m eg­ érkezett és T usnai k á n to r m eg írta a szívreh ató búcsúztatót. Veszelka M iklós é rte síte tte a rok o n sá­ got, m eghívta a rezesb an d át is. Egy o któ­ b er végi szo m b at estén m egérk eztek a ro­ konok, a rezesb an d a és T u sn ai k án to r. A bográcsban m á r fő tt a gulyás, s a h alo tti to rra a gulyással egy akó bor is v á ra k o ­ zott. V eszelka k ív án ság ára a zen ek ar hol egyházi énekeket, hol világi d alo k at m u­ zsikált. A m ikor T u sn ai k án to r in te tt, a zenekar ab b ah ag y ta a n ótát. M iklós b á ­ csit le fe k tették egy p ad ra, le ta k a rtá k le­ pedővel és m egkezdődött a gyászszertar­ tás, am it a k án to r an n a k ren d je-m ó d ja sz erin t elvégzett. E zután elén ek elte a bú­ csuztatót, am i olyan szív reh ató volt, hogy m indenki sírv a fak ad t. M ikor a búcsúz­ ta tó n a k vége volt, M iklós bácsiról lev et­ té k a lepedőt, feltám aszto tták halo ttaib ó l és kezdetét v e tte a h alo tti tor. Ez a h alo tti to r nevezetes volt. Egész éjjel szólt a zene, a rokonság táncolt, sőt, V eszelka M iklós is e ljá rta a híres szlo­ v ák táncot, a pozabucskit. V ilágos reg ­ gelig ta rto tt a m ulatság. A zenészek tro m ­ bitái beho rp ad tak , a nagydob pedig a B ástya oldalán g u ru lt lefelé. Ezzel véget is é rt V eszelka M iklós sokat em leg etett tem etése és h alo tti tora. A rokonok, a zenészek, T usnai k á n to r hazam entek, M iklós bácsi pedig még sok-sok eszten­ deig fu ru ly ázg ato tt b irk ái után, m ost m á r elégedetten, m e rt te lje sü lt a kívánsága. — 85 — �HABONYI ZOLTÁN: VALLOMÁS SALGÓTARJÁNHOZ Nem tudom , hogy v an vele a K edves Olvasó, d e nekem az az érzésem , hogy a felszabadulásig S alg ó ta rján volt az ország egyik város-m ostohagyerm eke. M ostohagyerm ek, m elyet el Kellett dugni az idegenek elől, m e rt lakói állan ­ dóan elégedetlenek, sztrájk o ln ak , rosszul öltözködnek. M ostohagyerm ek, m elyet n éh a m eg k ellett fen y íten i lakó in ak rak o n c átla n m a g ata rtása m iatt, város, m elynek külső ru h á z a ta is kopott, toldozott, foldozott, h íjá v a l a m éltókülsejű épületeknek, lapos, b arak k tető s h azaiv al m aga az elszom orító sivárság. Hol v an n ak itt Sopron m űem lékei, E ger kedves, görbe, török időkről fen n m a ra d t utcái, házai? H ol keressü n k itt ro m an tik át? S alg ó tarján volt a m egtestesült szegénység, az akk o ri je len kom oly felkiáltójele. A m ostohagyerm ek m u n k á já t elfogadták, de tengesse csak m agát a m aradékokon! P edig a város akkori u ra i — így dr. F o rster K álm án p o lg árm ester is —, szerettek eldicsekedni a város tö rté n elm i m ú ltjáv a l: „S algótarján ősrégi m ú ltra te k in t vissza, környéke m ó r a honfoglaló m agyarság egyik törzsének szolgált letelepedési helyéül. A későbbi korokban, m in t h ad ászatilag fontos hely szere­ pelt, am it a h a tá rá b a n m a m á r rom okban heverő v ára igazol, m ely az egész körn yéket u raló és m essziről lá th a tó cukorsüveg alak ú Salgóhegyen épült. A hosszú évszázadokon á t igen sokszor cserélt gazdát és tö rté n ete egybefonó­ dik a m ag y ar nem zet történ elm én ek hadi eem ényeivel és belső v ív ó d á sa iv a l. . A szerző hivatkozik m ég dr. D ornyai B éla 1939-ben m eg jelen t „S algótarján tö rtén etéh ez” cím ű fo rrásm u n k ájá ra , m elyből idézi, hogy „a sa lg ó tarján i szén­ telep ek et 1766-ban M atusek V encel pesti kád árm e ste r fedezte fel, am ik o r Salgó­ ta rjá n környékén já rt, hogy báró P é te rffy erd ejéb en m estersége folytatásához szükséges tölgyfát vásároljon. Ez alkalom m al h allo tta odavalósi erdei favágók­ tól, hogy a közelben van egy hegy, m ely állan d ó an füstölög. M ikor odavezet­ ték, m egállapította, hogy a hegy a la tt szén v a n ‘’. S m ég egy idézet a város történetéből. Ebben a szerző egy a k k o r m ég élő öreg b án y am ester elbeszélésére hivatkozik: „É desapám cipészm ester v olt Leobenben, ahol az o ttan i bányászoknak bakancsokat készített. Egy szép napon. 1869-ben levelet k ap o tt Salgótarjánból, hogy itt új b án y ák nyílnak, nagy a m unkaleh ető ség és m u n k ásh ián y , jöjjön ide és hozzon m agával, h a le h et bányászokat is. A pám összegyűjtött 14 bányászcsaládot és 1869 n y ará n elindultunk. N égynapi utazás u tá n m egérkeztünk Salgó­ ta rjá n b a . Az állom ás egv k is épületből állt, a v asú t a József-rakodóig v o lt k i­ építve. A m ai b ányatelep helyén csak egy hosszú kolónia állt, am elyben m in t­ egy 100 család v olt összezsúfolva. A többi családok kis ü reg et vágtak m ag u k ­ n ak a hegyoldalba, e le jé t bedeszkázták és készen volt a la k á s . . . T a rjá n olyan szegény falu volt akkoriban, hogy csak egyetlen k ereskedő m e rt letelepedni itten, akinek az üzletében m indössze négyféle dolgot le h e te tt kapni: p álin k át, savanyú bort. ecetet és kékítőt, e z é rt apám L eobenből volt k én y tele n hozatni a m e ste r­ ségéhez szükséges cipőkellékeket. A négy fajta á ru közül a p álin k án a k volt a legnagyobb kelendősége . . .” N agyképűség lenne au to d id ak ta lé tem re történészkedni, de ezek az idéze­ tek többször forogtak m á r gondolataim ban, am ió ta egy-egy szabad délu tán o n a v áro st járom . C sak így leh et felm é rn i ésszel, hol ta rtu n k m a! V allom ásnak szántam ezt a k is írá st Salgótarjánhoz, am ely m a nem m os­ tohagyerm ek m á r . . . D ehát m it le h et v allan i egy városról, am elynek ilyen — m ajdnem szegé­ nyes történelm i m ú ltja van? M i le h et szép egy városon, am elyet telefüstölnek a felhőket szaggató gyárkém ények? Mi le h et szép egy városon, am ely soványhossza n nyúlik el egy völgyben? H iszen m ég csak m ost form álódik?! K edves B arátom , aki itt élsz a m indennapokban, velem eg y ü tt ebben az eg y általán nem kenyértelen T arjá n b an , kérdezd m eg önm agadtól: m ikor láttad u to ljá ra a váro st? nak * Dzsida József: „A S alg ó tarján i K őszénbánya RT. nógrádi szénbányászatá­ tö rté n ete’‘. S algótarján, 1944. — 86 — �Igen! M ikor lá tta d ? M ert az, hogy végigm égy a Rákóczi ú t központi részén m u n k á b a sietve, az m ég nem város-látás! M ikor voltál kinn valam elyik környező hegyen? M ikor lá tta d egyhelyből egyszerre a K arancsot, a salgói várrom ot, a M átrát, a K álv áriah eg y et és a Pécskő kom or csúcsát? M ikor lá tta d egyszerre a T űzhelygyár szürke falait, az A célgyár örökkön füstölgő kém ényét, a B éke-telepi új h áz ak a t és a M egyei T anácsot? Fel kell fedezned, barátom , ennek a v áro sn ak a p a n o rá m á já t is. De hétk ö zn ap jait i s ! . . . Em lékszel a volt v ásártérre? T íz-tizenkét évvel ezelőtt te h en ek et á ru lta k itt, m a sokszáz család lak ik m odern, három em eletes bérházakban. M a m ég név telen ek itt az új u tcák, bo­ lyonghatsz benne ism erősödet keresve, d eh á t az elk ésett keresztelő a kisebbik b a j . . . A sok h áz is k ev é s! P edig épülünk! L áttad m á r a P ártb izo ttság m ögötti hegyoldalt? P á r év a la tt ta k aro s házacskák nő ttek ki a földből az erdő tövén. H á t a M egyei T anács m ögötti házak? M eredek tetőikkel úgy festenek, m in t tiro li h ázak a hegyoldal­ ban. S m e lle ttü k vas-óriások m a rják , h a ra p já k a szűz hegyoldalt, uj u tak n ak , új h ázak n ak alapozva. És a valam ik o ri „R o kkant-telep?’ Szorgos kezek szelíden m eghúzódó házalkotásai gyöngyfüzérként b o ru ln ak a pécskői dom bok vállaira. A pró „ já té k ”-házak rózsalugasokkal, árnyékos te rraszokkal, k e rti törpékkel és virgonc k ö ly ö k k u ty á k k a l. . . O lyan ez, m in t a pesti Rózsadom b. S ztahanov ú t . . . M agas, su d á r fák á lln a k őrt a kockaköves ú t fölött. K é t­ oldalt házak, néhol m ég kicsinyek, em lék a m últból, d e m ö göttük m á r o tt m ag aslan ak az újak, tetejü k ö n televíziós antennákkal. Felszabadulás ú tja : tisztavízű hegyi p a ta k egyik o ldalán a ré g m ú lt Salgó­ ta rjá n ap ró házai kom oly-zárkózott k ap u b e já ra to k k al, u d v araik o n ezerszínű virágokkal. A p atak m ásik oldala m in ia tű r S zajn ap art, fiatal szerelm esp áro k k al és csendesen beszélgető öreg nyugdíjasokkal. A c é lg y á r.. M orajló gépek, izzadt m u n k ásh átak , fü tyülő mozdonyok, p a r­ ko síto tt új házak színes élőképe. A m eredek kőágyba k én y szerített kis patak sokszínű vize virgoncan csobog an y ján ak , a Z agyvának a k arjaib a. T anácsköztársaság t e r e . . . T egnap m ég salakos, k o p ár térség, m a m á r gyö­ nyörű p ark, kam aszkorú fákkal, pajkos szök őkúttal, egész nap foglalt színes padokkal. A közelm últban em elt szobor a té re n dísznek is szép, d e sokkal több annál. Szim bólum , büszke em lék bronzba öntve, egy d ara b történelem . Em lékszel az elm ú lt n y á rra ? B on to tták az utcát. Még lá th a tta d a rég m ú l­ ta t a bomló kövek alatt. N ézted a m egnyúzott utca eleven h á tá t és ta lá n eszed­ be sem ju to tt, hogy valam ikor m u n k á sv ér áz ta tta o tt a b a rn a agyagos, hom o­ kos földutat. M a m á r k arc sú lányok sé táln ak a sim a aszfaltuton és te só h ajtv a fordulsz u tán u k : m ilyen szépek és fiatalok! N a és az em berek? Jólöltözöttek és állítom , hogy csak öt évre visszam enőleg h aso n lítv a is m eg­ kom olyodtak. Öntudatosabbak, jobb kedvűek, m agabiztosak. K om olyságukat úgy m agyaráznám , hogy felnőttebbek, intelligensebbek, igényesebbek lettek. K i­ n ő tté k m á r a kis házakat, de büszkék is városukra. Ülsz a m eg h itt kis cu k rász­ d ában és lopva m egfigyelheted, m ik én t fényesedik m eg az észrevétlen k ö n n y ek ­ től egy-egy diáklány szem e a rádióból hallatszó ism erős m elódiák h allatán . A Csem egeboltban lengyelek v ásáro ln ak, a N em zetiben n ém et m u n k áso k pohara z n a k csendben. A m erikai ü zletem ber köt „bóto t” ötvenezer d o llár ere jéig az Ü veggyárban. M egszoktuk m ár. Já ro d az u tc á t és olvasod a h irdetm ényeken, hogy a Z eneiskola gyerm ektanulói Beethoven, Csajkovszkij, M ozart, Liszt m ű ­ v ek et a d n a k elő. A z irodalm i színpad első előadását h ir d e tik . . . K in ek n e ju tn a az idősebbek közül eszébe sa já t szegényebb gyerm ekkora? Bevallom , én nagyon szeretem ezt a várost. S zeretem lü k tető életével, m u n ­ kás h étköznapjaival, fu tb alld ru k k o s v asárn ap ja iv a l. Csodálom éln iak a rá sá t, jö ­ vőbe v e te tt hitét. Lopva m egbám ulom m agabiztosan sétáló k arcsú d erek ú lányait,. — 87 — �asszo nyait. M a m ég m osolygom azon, hogy vidéki parasztasszonyok d u p la fe­ k etét isznak állv a a C sem eg eb o ltb an . . . H olnap m á r ezt is megszokom. És ily en k o r ism ét csak M atusek V encel és a leobeni k is cipészm ester ju t a z eszembe. Mi lenne, h a m a látnák. S algótarján t? M a m ég itt van a m últ. Az apró, om ladozó h ázak azonban egym ás u tán tű n n e k el, hogy v elü k együtt tű n jö n el a valam ik o ri nyom or és szegénység. S alg ó ta rján él, dolgozik, növekszik és s z é p ü l. . . És m inden n ap ja történelem ! — 88 — �Z Ó L Y O M I J Ó Z SE F : NÓGRÁDI PÁSZTOROK A pásztorság k ialakulása, tö rtén ete m indig az állatálom ány fejlődésével, v ál­ tozásával van összefüggésben. A z ország b árm ely ik részében, ahol m egvoltak a feltételek ahhoz, hogy sok szám osállatot (ló, szarvasm arha, ju h és sertés) ta rts a ­ nak, o tt k ia la k u lt az állato k őrzésére szinte külön tá rsa d alm i réte g n ek szá­ m ító együttes: a pásztorság. Így volt ez N ógrád m egyében is. A tö rö k h áb o rú k következtében a m egye községeinek nagyrésze elpusztult, vagy elnéptelenedett. A X V III. század elején in d u lt meg a m egye ú jratelep ítése, több­ n y ire szlovák a jk ú lakosokkal. A betele­ p ü lő k n ek először a földbirtokosok k a s­ té ly ait és m agát a fa lu t k ellett fel­ ép íten iök. S zám osállatok közül csak azokból ta r t­ h a tta k többet, am elyek nagyobb m éretű tak arm án y term elést nem igényeltek. Az összeírások szerint lóból és szarv asm ar­ hából m á r a X V III. század elején is csak an n y it ta rto tta k a községek job­ bágyai, am ennyi a föld m egm űvelésé­ hez éppen szükséges volt. S ertésből és ju h b ó l viszont an n ál töb b et tenyésztet­ tek. Az ekkor m ég m eglevő hatalm as m akkos erdők, és a nagykiterjedésű hegyes-dom bos legelők a sertések és a ju h o lt egész évi eleségét biztosították. Ebben az időben egy-egy jobbágygazda­ ság 8— 10, vagy m ég ennél is több se rtés­ sel rendelkezett. Bél M átyás az 1742-ben k észített N ógrád m egyéről szóló leírásá­ ban a gazdasági életet jellem ezve m eg­ em líti, hogy a p arasztság lovat, szarvasm a rh á t csak a m aga szükségletére ta rt, elad á sra disznót, ju h o t tenyészt. A X V III. század m ásodik felétől az u rad a lm ak is rá té rte k a nagyobb m é ­ re tű sertés- és juhtenyésztésre. A gácsi posztógyár felépítése u tá n (1767) külö­ nösen a m erinói b irk a tenyésztése le n ­ d ü lt fel nagym értékben. Még a m últ század elején is, az u rad a lm ak egyik főjövedelm e a b irk a ta rtá sb ó l eredt. A g y ap jáé rt ta rto tt, igényesebb m erinói b ir­ k á k a t a falu h a tá rá b a n lé tesített szál­ lásokon ta rto ttá k . Az állatállo m án y csö k ­ kenésével ezeken a szálláshelyeken ny er­ te k elhelyezést, részben a m ú lt század közepén, részben az u tá n a következő é v ­ tizedekben. az u rad a lm i cselédek. A X IX . század közepétől kezdve nagy­ m é rték b en lecsökkent az á llatállom ány létszám a az u rad a lm ak b a n és a parasztgazdaságokban egyaránt. A z u ra d a lm a k ­ b an az állatállom ány (sertés és birka) csökkenésének az volt az oka, hogy a m akkos erdők nagyrészét k iirto ttá k és feltö rték , az addig birkalegelőnek hasz­ n á lt n ag y kiterjedésű, m űvelés a la tt nem álló te rü lete k et felszántották a gabona­ — term ő te rü let növelése érd ek éb en . A parasztgazdaságokban viszont az ért le tt kevesebb az állato k létszám a (elsősorban a ló és a szarv asm arh a), m e rt a jobbágy­ felszab ad ítás u tá n a szabad legelőhasz­ n á la t m egszü nt, az egy-egy h á z ta rtá sra ju tó kevés ré t és leg elő terü let nagyobb létszám ú állatállo m án y e lta rtá sá t nem tu d ta biztosítani. E bben az időben m á r nem a gyapjú, h an em a gab o n a volt a keresetteb b á ru a piacokon. A kiirtatlan cser- és tölgyerdőkben a sertések makkoltatása tovább folyt, csak ez első világháború előtti években szünt meg véglegesen. A földm űvelésre nem alk alm as legelő­ k et to v á b b ra is — csö k k en tett létszám ú — b irk á k tenyésztésével h asznosították. A birk a húsa, te je n agy é rté k e t je le n ­ te tt ebben az időben. A g y ap jú t is jó áron le h ete tt m ég érték esíten i a szá­ zadfordulóig. A legnagyobb b irk aállo m án y n yal a m ú lt század m ásodik felében, a számos falu t és p u sz tát birto k ló Zichy uradalom ren d elk ezett. Még egy fél­ évszázaddal ezelőtt is 16 551 d arab b ó l álló b irk aállo m án y a volt. A török d ú lás u tá n kifejlődő — első­ sorban u rad alm i — sertés- és b irk atenyésztés lehetővé te tte a m egyében a pásztorság k ia lak u lásá t és közel k ét évszázadon k eresztü l fen n m arad ását. A X V III. század elejétő l kezdve, egé­ szen az első világháborúig, a nagyobb m akkos erd ő k k el rendelkező u rad a lm ak és 1848-ig a m egye p arasztság án ak sertései is, télen -n y áro n erdőkben ta r ­ tózkodtak. A b irk á k a t éjszak án k én t, m á r a X V III. század közepétől a falv ak h a tá ra ib a n levő p u sz ták ak o ljaib an h e­ lyezték el. Lovat, sz arv asm arh át — nagym érték b en — az u rad a lm ak nem ta rto tta k a jobbágyfelszabadításig. A m e­ gye parasztsága, a m ú lt század köze­ péig, am íg a szabad leg elő h aszn álat m eg­ volt, ökreit, lovait, m eddő v agy n öven­ dék á lla ta it a falu tó l táv o l eső legelőkön félszilajon ta rto tta . V agyis az állato k tavasztól őszig, é jjel-n a p p al a legelőn tartózkodtak. 1848 u tá n a félszilaj ál­ la tta rtá s csak a m egye n éh án y köz­ ségében élt tovább és m a ra d t m eg egé­ szen n apjain k ig , elsősorban ott, ahol a parasztság nagy k iterjed ésű , földm űve­ lésre nem alk alm as legelővel ren d elk e­ zett (M átranovák, N ád ú jfalu , M átram indszent.) A z egész éven á t erdőkben m akkolta tó kanászok, és a tav asztó l őszig a falu tó l távoleső részeken legeltető lová­ szok és gulyások, k u n y h ó k at készítet­ te k m ag u k n ak lehetőleg a völgyekben, szélvédett helyen. A k u n y h ó ik a t úgy 89 — �k észítették , hogy először k iá stá k az alap ja it, m a jd ahol gondolták, hogy a kunyhó b e já ra ta lesz, egy m ásfélm éter m agas ág a sfát á llíto tta k le. A kunyhó h átsó részét képező föld-fal közepére és az á g a sra egy v astag g ere n d át fe k te t­ tek, m ajd e g ere n d ára m in d k é t o ld al­ ról vékonyabb fá k a t rak ta k . Az egészet b eb o ríto tták vastagon szalm ával, m ajd e rre fö ldréteget te tte k . A kuny h ó fűtése a külső tű zelőnyílású b eé p íte tt kis ke­ m encével, vagy a b e já ra t elő tt ra k o tt tűzzel tö rté n t. A p ásztorok a falv a k b a ritk á n já rta k be. L egjobban a kanászok v o lta k el­ zá rv a a fa lu tá rsad alm átó l, m e rt nagy­ részük egész éven á t a falv ak tó l távol eső erdőkben m akk o ltato tt. Bél M átyás v ad fa jz a tn a k nevezi a kanászokat, akik télen nyáron a b erk e k félreeső helyein k u n y h ó k b an laknak. A p ásztorkunyhókban azonban nem ­ csak az állato k őrzői ta lá lta k m enedé­ ket, hanem a bety áro k is, ak ik k el a pászto roknak nem v o lt tanácsos rosszba lenni. N em is igen v o lta k rosszviszony­ ban velük, m e rt a b etyárok nagy része a pásztorok közül k e rü lt ki. E m lékezet sz erin t N ógrád m egye híres b e ty á rja Sisa P ista is (a m ú lt század m ásodik fe­ lében élt) pásztor volt, ak i később, am ik o r b ety ár lett, m indig a pászto­ rok kunyhóiban ta lá lt m enedéket. A m ilyen egyszerűek voltak ezek a télen nyáron erdei k unyhóban élő p á s z ­ torok, olyan egyszerű volt táplálkozásuk is. N yáron élelm ük nagyrészét g y ű jtő­ getés ú tján szerezték meg. K ru m p lit sü ­ tö tte k m aguknak, de szerették a gyü­ mölcsöt, a m a d a ra k a t és azok to já sa it is. A b o jtá ro k fela d ata volt ezeknek a m egszerzése. A m egfogott m a d a ra k a t agyaggal teljesen b eborították, m ajd v asp álc ára fűzve a tű z fe le tt forgatták, hogy a m elegítés h a tá sá ra a toll az agyagba ta p ad jo n és az agyaggal együtt könnyen eltáv o líth ató legyen. A tollá­ tól m egfosztott m a d á rn a k a b elét kidob­ ták, egy v asp álcára felfűzték, m a d ár­ to já so k a t ü tö ttek rá és úgy sü tö tték meg a tű z fele tt forgatva. Az u rad alm i ju h ászo k n ak és kanászoknak a r r a is volt lehetőségük, hogy b irk át, illetve se rté st v ág jan a k le a nyájból, vagy a kondából. Az u rad a lo m pászto rain ak régebben csak az á lla t fülével k ellett elszám olniuk. A levágott á lla tt h úsát hagym ászsíron sü tö tték meg. A m ú lt század m ásodik felében, am i­ k o r az u rad a lm ak állatállo m án y a le­ csökkent, a pásztorok a kunyhókból be­ költöztek a falv ak b a, és ezzel teljesen beo lv adtak a falu társa d alm áb a . É lel­ m ezésük is m egváltozott ezzel. M inden­ nap m eleg é telt fogyasztottak, de a hagyom ányos p ásztorételeket továbbra is m egőrizték. Ilyen a juhászok á ltal fogyasztott „dem ikát”, m ely forróvízzel felh igított b irk atú ró b ó l állt. K edvelt pásztorétel volt a „ra zsa tk a” a p iríto tt hagym ával összekevert tö rö ttk ru m p li is. A pásztorok ugyan m á r régebben b e ­ olvad tak a fa lu tá rsa d alm áb a , d e a földm űvelő lakosság a p ászto ro k at m ég m a is — különösen azokat, ak ik n ek ősei is p ásztorok v o lta k — különleges lénynek ta rtja . A m a élő idősebb n em ­ zedék hiszi és v allja, hogy a pásztorok „sokat tu d n a k ”. Több p ászto rró l bizto­ san tu d já k , hogy m eg tu d ja „babonázni” a b irk ák a t. Egy csesztvei u rad alm i ju ­ hászról az em lékezet azt őrizte meg, hogy k in t a legelőn b o tjá t leszú rta a földbe, szű rét ráak aszto tta, ő m aga p e ­ dig a kocsm ában m u lato tt. A b irk á k nem m en tek el, o tt leg eltek a szű r körül. Ez a ju h á sz m ég azt is meg tu d ta tenni, hogy a d u d á já t felak asz­ to tta a kocsm ában egy szegre és úgy táncolt, közben a felak aszto tt d u d a szólt. C serh átsu rán y b an viszont egy pásztorról azt tu d ja k az idősebbek, hogy az m in ­ den reggel k ö rü ljá rta a legelő egy ré ­ szét. A k ö rü ljá rt legelőre h a jto tta a b ir­ k á k a t és azok o tt legeltek őrzés nélkül. N em m en t el egy b irk a sem a k ö rü ljá rt legelőről. Egy cserh áth a lá p i k an ász v i­ szont arró l volt nevezetes, hogy beszélni tu d o tt a sertések k el. H a dolga v o lt a faluban , a sertések et e laltatta, azok ad ­ dig nem éb red tek fel, am íg ő vissza nem érkezett. A pásztoroknak a földm űvelő lakosság elő tt tek in tély ü k volt, különösen a ju ­ hászoknak. A m eggazdagodási lehetőség a ju hászo k n ál volt a legnagyobb. C serh á th a lá p m elletti p u sztán élt egy juhász, aki előbb tu d o tt tr a k to rt venni, m in t a földesura. M ohora, C serh átsu rán y és a m egye m ás községében levő leggazda­ gabb p araszto k ősei ju h ászo k voltak. H a a juhászlegény közeledett a jobbágy­ lán y felé, a lán y szülei n em ellenezték, sőt a rra törekedtek, hogy m inél előbb házasság legyen belőle. A p ászto ro k n ak a földm űvelő lakosság közé való beilleszkedését n ag y rm érték b en elősegítette az is, hogy ők v o ltak a falu összes szórakozóhelyein a zenészek. O tt voltak jellegzetes hangszerükkel, a d u d á­ val, a fiatalo k összejövetelein, sőt h a k el­ lett, a lak o d alm ak b an is ők szo lg áltatták a zenét. E rre v o lt is lehetőség Nógrád m egyében. M int ism eretes, N ógrád m e­ gye volt az ország egyik legszegényebb várm egyéje. A cigányzene, költséges volta m ia tt nem tu d o tt té rt hódítani. Még 30— 40 évvel ezelőtt is a szegé­ nyebb családok, elsősorban az u ra d a l­ m i cselédek lak odalm aiban, d uda d alla­ m á ra tá n co ltak . A pászto rság elm ú lá­ sával, a dudálási alk alm ak m egszűnésé­ vel, kivész egyik ősi han g szerü n k : a duda. R égebben a d u d a készítéséhez szinte m inden p ászto rem b er érte tt. Szükséges hozzá egy egészben lenyúzott b irk ab ő r, am ely a d u d a síp jain a k m egszólaltatá­ sához szükséges levegőt tá ro lja. Ez, a tim sós kidolgozás u tá n m á r h aszn álh ató — 90 — �is. Az első jobb láb lenyúzott bőrébe illesztik bele a szeleppel elláto tt fúvó­ k á t (klipácsot), m elyen keresztül a le­ vegőt a töm lőbe fú jják . A bal láb le­ nyúzott bőrébe a bordó kerül. Ez egy tülökben végződő hosszú cső, am ely á l­ lan d ó an búgó hanggal kíséri a d alla­ mot. A b irk a nyakbőrébe kerü l a d u d a­ fej, m ely a kettős sípot (sipszárat) fog­ la lja m agába. A nyelvsípok nádból, r it­ k á b ban bodzafából készülnek. A sipszár egyik felének h a t lyukán nyolc, a m á­ sik felén ek egy lyukán pedig két hang szó laltath ató meg. A d u d át azonban csak az vehette kezébe, aki fu ru ly án vagy sípszáron m á r tu d o tt dallam ot játszani. A lelem é­ nyesebb pásztorok, akik még csak d u ­ d áln i ta n u lta k , kis d u d á t készítettek m ag u k n ak , kutya- vagy m acskabőrből. U gyancsak a pásztorok érte tte k leg­ jo b b an a fu ru ly a készítéséhez és keze­ léséhez is. A fu ru ly á k legtöbbje bodza­ fából készült. A fu ru ly a h angterjedelm e: k ét oktáv és egy n agyterc. A pásztorok h an g szereik et legeltetés közben készí­ tették , és itt nyílt alkalom a já té k e lsajátításá ra , gyak o rlására is. A pásztorok azonban nem csak a d u ­ d át és a fu ru ly á t készítették el m aguk­ nak, hanem egyéb h asználati eszközei­ k et is. A X V III. század folyam án, de még a X IX . század elején is, a pász­ torok többsége a falvaktól távoleső le­ gelőkön élte le életének nagy részét. Az állandóan k u nyhójában lakó pásztor, kevés h aszn álati tá rg y a t k észített m a­ gának. A tárg y ak díszítésére sem fo r­ d íto tt sok gondot. N éhány jól faragó p ászto r ugyan m egörökite tte botján, ostornyelén vagy ivóbögréjén a kör­ nyezetében lá to tt jeleneteket, virágokat és fák at, de e díszítésből hiányzik a szépségre, az ízlésességre való törekvés. A farag n i nem tudó pásztor nem tö re ­ k ed e tt d íszített h aszn álati tá rg y a k m e g ­ szerzésére, m e rt azokat n éhány pász­ to rtá rsá n , szűkebb családi körén kívül m ás úgysem lá th a tta . A falvakba ritk á n já rta k be, ahol nagyobb gondot k ellett vo ln a fo rd ítan iu k külső m egjelenésükre, h aszn álati tá rg y a ik szépségére. — M egváltozott azonban a helyzet a X IX . század közepén. A sz á n tó te rü le t növelésével a n ag y k iterjed ésű legelők m egszüntek, vagy n ag y m érték b en lecsök­ kentek. A z állatállo m án y létszám a is kevesebb lett. A pásztorok nagy része a falv ak b an telep ed ett le. A falv ak b a kerülésük után igényesebbekké váltak, ízlésük és szépérzékük kifinom ult. T öbb gondot k ellett fo rd ítan iu k külső m eg­ jelenésükre, h aszn álati tá rg y a ik tetsze­ tős kivitelére. A díszítés a p ászto rfara­ gásokon m egszaporodott, az áb rá zo lt té ­ m a is szélesebb k ö rű lett. H elyet k a p ­ ta k a pásztorfaragásokon az ú jságok­ ban és n ap tá ra k b a n lá to tt rajzo k és k é ­ pek alak ja i (cím er, betyár, csendőr stb.). A pásztorok á ltal k észített tá rg y a k szá­ m a is kibővült. E ttől kezdve tü k ö rta rtó k at, p ad h átb etétek et, k analasokat, só- és gyufatartó k at, guzsalyokat, b o ro t­ v a ta rtó k a t stb. is készítettek, de v ala­ m ennyit gazdagon ki is d íszítették. N em m ind en p ászto r é rte tt a farag á s­ hoz. A legjobb farag ó p ászto ro k voltak a m egyében: G yurkó P ál (H atvan), Lőrincz P ál (K arancskeszi), H av ran János (K isterenye), H erczeg M ihály (B alassa­ gyarm at), B a rn a Ján o s (Nőtincs). A nógrádi p ásztorok díszítőm űvészete, a szomszédos szlovák p ásztorok díszítőm űvészetével több té re n rokonságot m u­ tat. A hagyom ányos pásztori díszítésm ód jellegzetes em lékeit őrzik még m a is a juhászok kam pósbotjai, a kanászok ostornyelei és b altái, a pásztorok á lta l használt ivóbögrék és egyéb h aszn álati tárgyak. A ju h ászk am p ó k — am elyek: a m egyében nem régi elterjed ésű ek — legszebb dísze a rézből, csontból vagy fából készült kam pók. A juhász a kam p ó sb o tjára a legbüszkébb. A zért arra törekedett, hogy an n a k a nyele a leg­ jobb fából (barkóca) legyen, a k am pója szépen ki legyen cifrázva. A juhász, ha új szolgálati h elyet m e n t keresni, vagy ha szeretőjét lá to g atta meg, a kam pósbotot m indig m agával v itte. Legeltetés közben ritk á n h aszn álták . A kam pósbotok nyelét ólom m al, vagy cinnel d í­ szítették. A díszítendő fáb a először b e­ 91 — �v ésték a m é rtan i jellegű árk o k a t, m ajd a kiöntendő fá n a k egy részét tölcsérszerűen p a p írra l k örülcsavarták, és az így képződött p ap írtö lcsérb e a forró cín t vagy ólm ot beleöntötték, m ely a ki vésett árk o k a t kitöltötte. C innel és ólom m al díszítették a kam pósbotokon kívül, az ostorok nyeleit, a d u d a fa ­ részeit. A k an á sz b a ltá k a t (valaska) fém ­ lem ezzel díszítették. Ez úgy történt, hogy a keskeny fém lem ezből az előre m egform ált díszítm ényt b ev erték a fába. A nógrádi pásztorok egyik legfonto­ sab b h aszn álati tá rg y a az „ivóbegre” (csanak). A pásztorm űvészet legszebb rem ekei ezek. M inden pásztor ta risz­ n y á já ra fel v olt erősítve sz íjja l ez a iáb ó l k ifarag o tt m erítőedény. H a a pász­ to r m egszom jazott, ezzel m e ríte tt vizet a forrásból. L eginkább szilva vagy vadk ö rtefáb ó l farag ták . A d ata in k v an n a k arró l, hogy ilyen ivóedényeket m á r a X V III. század elején is készítettek. Az ivóbögrék legfeltűnőbb sajátossága a dísz- és form agazdaság. A fü let egy vagy k ét á llatala k : disznó, k u ty a, kos, kígyó stb. képezik. A z edények külső falán dom ború fa ra g á st lá tu n k , am elyek azokat a képeket, je len e te k et örökítik meg, am ely ek et a pásztor környezeté­ ben láto tt. M a m á r a p ásztorm űvészet ezen leg­ szebb p éldányai csak a m úzeu m ain k b an találh ató k meg. Sok p ászto rfarag ást őriz a balassag y arm ati Palóc M úzeum is. A n agy hagy o m án y o k ra visszatek in tő pásztorélet n ap jain k b a n is tovább él. A nagyüzem i á lla tta rtá s is m egköveteli, hogy az állato k at képzett, nagy ta p a sz ­ ta la tta l rendelkező p ásztorok őrizzék. A term előszövetkezetek és állam i gazda­ ságok öröm m el fo g ad ják fel a régi, nagy g y ak o rla tta l rendelkező pásztoro­ k at az állato k gondozására és legel­ tetésére. M aguk a p ásztorok is szíve­ sen v állaln ak állást, m e rt m a m á r sok­ kal jobb és k u ltu rá lta b b k ö rülm ények között élhetnek és végezh etik m u n k á­ ju k at. — 92 — �DR. G A J Z Á G Ô A L A D Á R : KÉPEK A XVI.— XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYÉBŐL RÉSZLETEK „A NÓGRÁDI VÁRAK T Ö R T É N E T E ” C. KÉSZÜLŐ KÖNYVBŐL M iután az osztrák főhercegből lett m a­ gyar király 1527-ben T okajnál legyőzte Zápolyait, N ógrád m egye F erdinánd kezébe k erült, s az azévben ta rto tt ország­ gyűlésen Ecseg v á rá n a k ura, Zápolyai egykori híve, Losonczy A ntal is hűséget esk ü d ö tt a H absburg-háznak. Az elhang­ zott hűségeskük ellenére m égis fellángolt m egyénkben a harc a F erdinándhoz h ú ­ zó fő- és a Z ápolyait éltető köznem esség között. H íveik m egnyerése, illetve m eg­ ta rtá sa érdekében m in d k ét király oszto­ g atott N ógrádban birtokot. Í gy kapta meg Z ápolyaitól 1528-ban Ecseget W erbőczy Istv án a későbbi nógrádi fő­ ispán, aki 1513-14 között, m in t országbí­ rói itélőm ester A lsópetényben írta a pa­ rasztság örökös röghözkötését tartalm azó és egyben a m agyar feudális jogot kodi­ fikáló H árm askönyvét. a m egye Zápolyai Ján o sé m a ra d t, an n ak 1540 jú liu sáb an b ekövetkezett haláláig. A k ét ellen k irály h arc a azonban foly­ tató d o tt Z ápolyai csecsem ője, Já n o s Zsigm ond hívei és F e rd in á n d között. J á ­ nos Zsigm ond m ögött a h atalm as török birodalom állott. Az ozm ánok ism ét be­ özönlöttek az országba, hogy a F rá te r György, P etro v ics P é te r és T örök B álint gyám ságában lévő Ján o s Z sigm ondnak biztosítsák a tró n t Az ezzel az ürüggyel érkező Szulejm án 1541-ben elfoglalta B u­ dát, s a h áro m részre szak ad t ország kö­ zépső részét m ag án ak ta rto tta meg. B uda elestén ek h íre N ógrád m egyében is nagy visszh an g ra ta lált. A h írre W erbőczy Istv án fia, Im re is á tp á rto lt a m egyében F erd inándhoz. H asonlóan cse­ lekedtek a B alassák is. F erd in án d ö rö m ­ mel v e tte v isszap árto lt híveit, m ég a h a ­ m ispénzverő B ebek F eren cet is, ak in ek 1544 őszén 30 ezer akkori fo rin té rt örökadom ányul a d ta Salgó v árát. B uda elfoglalása u tán nagy veszély fe­ nyegette az ország északi te rü leteit, kö­ zöttük N ógrádot is. A m egye felé n y o m u ­ lás m eg v álto ztatta a v á ra k jellegét, az erősségek honvédelm i szerep et kap tak . A v á ra k azonban nem v o ltak k o rszerű ­ ek, s közülük n em egy rom okban h evert. (Ecseg, Baglyaskő, sám sonházi F ejérkő és a zagyvarónai Z agyvafő vár.) A tö ­ rök előnyom ulás nem m a ra d t el. 1543-44 telén m á r elfo g lalták és felg y ú jto tták Nagyoroszit, a m egye egyik legnépesebb települését. 1544 m á ju sáb an M oham ed budai basa m e g k ap a rin to tta N ógrád v á­ rát, m ajd egy év m u lva S zanda v á rá t is török kézben találju k . 1546-ban pedig az egész m egyét fenyegették. 1549-50-ben m ár N ógrád eg y h arm ad a török hódoltság a la tt állott, de a tö b b i te rü le te t is állan d ó an tá m ad ta és rettegésben ta rto tta az oz­ m án sereg, n oha az 1547-es békeszerződés­ ben íg éretet te tt a tö rö k F erd in án d n ak , hogy öt évig nem za k la tja N ógrád m e­ gyét, 1550 szeptem berében is tám ad á st in d íto tt a Losonczy István b irto k á b an lévő Szécsény ellen. A v á ra t ugyan nem tudta bevenni, de a községet feld ú lta és közel 50 em b ert elh u rco lt. G y arm ato t ek ­ kor még k ik erü lte, de H o rv áth B ertalan v árk a p itán y 1551-ben Szécsényért kitö l­ tö tte bosszúját. A ugusztusban egy török szökevénytől m e g tu d ta a szan d ai v á r r e jte tt b e já ra tá t és azon b eh ato lv a a 150 főnyi tö rö k őrség k é th a rm a d á t lekasza­ bolta, m ajd a v á ra t széth án y atta. A b elháború csak 1538-ban é rt véget N ógrádban is. A nagy váradi béke szerin t F rá te r G yörgy m eggyilkolása okot adott a tö rö k n ek hosszabb h áb o rú m eg- A m agyar nép hosszú küzdelm et vívott a hódító török és a H absburg-birodalom ellen az ország függetlenségéért és egyben a nem zetközi haladásért. Ebből a h arc­ ból N ógrád is k iv ette részét. M egyénk v é rá z ta tta földjén több győzelem szüle­ te tt; közülök nem egy jelentős esem énye ezerév es tö rtén elm ü n k n ek . A hazafiúi h ely tállás nagyszerű példái m e lle tt azon­ ban gyászos em lékekről is beszélnek az öreg várfalak , a m egcsonkított tornyok és bástyák. A X III. század végén m egalakult tö­ rök állam 1354-ben E uró p ára tö rt és a század végén közvetlenül M agyarorszá­ got fenyegette. Az önző nagybirtokosok nem sokat törődtek a haza sorsának m i­ k én ti alakulásával, egyedül H unyadi J á ­ nos á llíto tta óriási jövedelm ét a honvé­ delem re. A török elleni védekezés szük­ ségszerűvé te tte a központosított állam hatalom létrehozását, am i azonban a tö­ rök és a H absburg-birodalom között rö ­ v idéletű lett. M átyás király h aláláv al a török veszélyt egyre közelebbhozó feu d á­ lis an a rch ia lett urrá . A korm ányzást m aguhoz ragadó főurak nem a török, h a­ nem a politikai ellenfeleik és a jo b b á­ gyok ellen hadakoztak. S m ég M ohácsból sem tan u ltak ! A m ohácsi vész u tán tró n ­ ra em elt Zápolyai Ján o s és H absburg F erd in án d között csak h am ar k itö rt a feu­ dális belháború, am elynek sú ly á t a pa­ rasztság érezte meg legjobban. A belviszály kezdetén N ógrád Zápolyai m ellett állott, F erd in án d n a k a m egyében egyelőre n em v o ltak hívei. — 93 — �in d ítására. S zulejm án szultán célkitűzé­ seinek középpontjában a v á ra k elfoglalá­ sa állott. 1552-ben döntő tá m ad á sra in ­ d u lt N ógrád m egye szabad v ára i ellen. Elsőnek D régely v á rá ra k e rü lt sor, m ely­ nek hősies védelm e ara n y betű k k el sze­ repel N ógrád m egye és az egész ország tö rtén elm ében. M iután 1544-ben N ógrád v á ra ellen állás nélk ü l az ozm ánok b irto ­ k áb a k erült, ren d k ív ü l fontos h ad á­ szati kulcsponti jelentőségre em elkedett Drégely. Az Ipoly völgyének és az északi b án y av áro sokat védő végvárvonal előőrse lett. E zért sie tte tte Ali budai basa ann ak elfoglalását. A XVI. század d erekán elném ultak a v ad ászk ü rtök, a fő u rak elm enekültek Bécs felé. A v á r hős védője a jobbágy­ sorból felem elkedett Szondy György, aki m á r 1546-ban is a v á r k ap itán y a volt. h iáb a k é rt fegyvert, meg zsoldra is alig fu to tta. A reábízott erősségről így írn a k 1552 tavaszán „ . . . a falai erősen in g ata­ gok, a villám csapás á ltal felro b b an t puska­ por m egrongálta őket. K ap itán y a nincs a b ­ ban a helyzetben, hogy ellenségnek ellen á ll­ hasson, vagy hogy a környező vidéket m egvédhesse. Igen szükséges szakértők kiküldése, hogy a v á r lerom bolásának, vagy fe n n ta rtá sá n a k kérdésében dönthes­ senek.” Ilyen állapotú v á rra l kellett Szondynak felvenni a harco t a túlerőben lévő törökkel szemben. 1552. jú liu s 5—6 közötti éjjelen érkezett meg a török 12 ezres seregével, 4 faltörő ágyúval és 6 m ozsárral, nyolcezer k ato n a a v á r elő tt te lep e d ett le, s azt k ö rü lsán colva m egszakította a védők és a kü lv i­ lág közötti összeköttetést. A többi gya­ logos D régelyen á t az Ipolyságra és a B alassag y arm atra vezető országút m en­ tén helyezkedett el, nehogy Szondy ebből az irányból segítséget kaphasson. Jú liu s 6-án m egérkezett Ali basa is. M egadásra szólította fel a védőket. Az ere d m én y te­ len felszólítás u tán felg y ú jtatta a v á r fa p a lá n k já t és az elővárost. Így a jo b b á­ gyokból és a k atonákb ól álló őrség a fellegvárba szorult. M ásnap reggel h árom ­ napos ágyútűz alá v ette a v á ra t. K ilen­ cedikén, amilkor a kaputorony beom lott m aga alá tem etve Szondy segédtisztjét Zoltai Já n o st is, a basa feladás közvetí­ tésére k ü ld te M ártont, az oroszi papot. Szondy azonban nem ad ta meg m agát. A 150 főnyi őrségével, m ellyel h árom nap a la tt ágyú nélkül is nyolc ostrom ot v e rt vissza, ab ban rem énykedett, hogy Teufel E razm us császári alvezér L éván táboro­ zó 12 ezer ném et, spanyol és olasz zsol­ dosa segítségére fog sietni. Ez azonban elm arad t. M iután a v á r védelm e rem én y ­ te len n ek látszott. Szondy felfegyverezte cselédségét is, elégette a v á r érték eit, leölette lovait, L ibárdy és Sebestyén nevű ap ró d ja it A lihoz küldte, hogy nevelje őket vitézzé, m ajd kilövette utolsó sánc­ — p u sk á it és m egható beszéd u tá n a v á r híd ján á t a tö rö k ö k re tö rt. A h arc rövid volt. A re tte n th e te tle n v á rk a p itá n y t először té rd e n lőtték, de se­ besülten sem a d ta fel a küzdelm et. V é­ gül is golyótól a fején és a m ellén ta ­ lálv a összerogyva k atonái között, s a h a­ za szent ügyének védelm ében h alt meg. E gyetlen hírm ondó sem m a ra d t a védők közül. Szondy b áto rság a előtt m ég a tö­ rö k is m eghajolt. A b asa m eg k erestette R usztem által levágott fejé t és testével együtt kato n ai pom pával te m e tte tte el. A frissen h an to lt sírra Ali basa sa já t k e­ zével tű zte ki hadi k o p já ját. Így e se tt el Drégely! A v á rra l kapcsolatban kevés íro tt for­ rásan y ag lelhető fel. Fontos közülük Jak o ssith F eren c ipolysági v árk a p itán y 1552 júliu s elején íro tt m agyarnyelvű le­ vele, am i a H ad tö rté n eti M úzeum egyik legrégibb m agyarnyelvű irata. E bben a m á r tö b b h e ly ü tt k io lv a sh a tatlan írásb an a v árk a p itán y a váci püspöknek és Ö r­ dög (Teufel Erazm us) császári v ezérnek tesz je len tést hírszerző p o rty ájáró l é s jelzi, hogy a török D régely a la tt van és a v á r védelm ére segítséget kér. ,‚Ez lew el adassek E rdeok U ram nak, W atzy P yspeok U ram nak. K yrall Ew fe lseke T h a nacsynak es H adnagynak, etc. N eko em keg yelm es U raym nak. Szolgálatom ath A janlom Nagyssagto k n a k m ár ketzeor .......w o ltu n k ze m ben az theoreokel de sem m ikep en n y e lw e th ....... n em fo g h a tá n k az zerenchye n em zolgala, th i Nagyságtok kilgyen w alam i w y n ep et hogy ........... ........................... w y n ep ....................az fegw eressekre za llyth ya alab....................... kertelen lejen .......erte m erth ezennel ............... el v e e z ........m y n d az ekez feod ................... m y Ith w a g y u n k,............azon w agyon az bassa hogy m y n d az keeth házat eczersm ynd ....................................... w ija, A z bassa Im m á ro n Dregheol ala th ............... w agyon m yn d algyustul az n ép el ........................... syessen N agy­ ságtok, m erth ha N agyságtok akarja, az be n em m eh e t ....................... kew el ................... lassa N agyságtok m y th m yw eltek. Isten tartsya m e k Nagyságto k at jo ekessekb en Ez lew el keo th Saagba A zo n nap u tán walo zerdan, 1552. Ja ko ssith F erencz” T inódi Sebestyénnek, a k o rtárs la n tjá ­ n ak sokat köszönhetett az utókor. „A jó vitéz Szondi G yörgyről” c. versében, am i a „Cronica T inódi S ebestienről” cím ű 1554-ben K olozsvárott n y o m tato tt könyv­ ben ta lálh ató , m egénekli a drégelyi tr a ­ gédiát. E nnek alap já n Kölcsey, Czuczor, E rdélyi Ján o s költem ényekben ö rö k ítet­ té k m eg Szondy em lékét. L egism ertebb azonban A rany Já n o sn ak a „Szondy k é t ap ró d ja ” c. verse. Ki ne ism erné a nagy 94 — �költő Szondy b átorságáról és h aláláró l írt so rait? „M ind hulla a hulla! v e sze tt a pogány, K ő m ódra befolyván a hegy m enedékét: Ő álla halála vérm osta fokán, D iadallal várta be végét.” D régellyel kapcsolatban szükséges egy­ k é t problém a tisztázása. Szondy nevét Z ondvnak írta, valószínűleg Szandáról szárm azott. C saládi neve: S uho volt, a Z ondy n ev et ő v ette fel. A m egénekelt k é t ap ró d nem v o lt gyerm eke. Szondy n ő tlen volt. A k ét fiú egy honti nem estől szárm azott. R á ju k vonatkozóan Ali basa 1556 decem ber 30-án írja K ru sit János zsitvai és b akabányai k ap itán y n ak : „Nos Aly p assa pontentissim i im peratoris T urcaru m locum tenens e t beglerbegus B udensis etc.”. .. m a jd így szól a m a g y arra fo r­ d íto tt levél: „ ... I t t n álam két gyerm ek vagyon, deák, k ik et Szondy Györgytől vettem , egyiknek neve L ibardy és a m á­ sik n a k Sebestyén, nem tudom ha azok-é.” D régely elestének előzm ényeiről v a n ­ n ak azonban népregék is. Az egyik sze­ r in t egy ném et szárm azású oroszfalvi varga (mások palánki lakosnak ta rtjá k ) jelen tk ezett Ali basánál, hogy ju talo m el­ lenében m e g m u tatja a v á r legkönnyeb­ ben sebezhető p o n tját. Ezt ugyanis jól is­ m erte, m e rt a p ja ja v íto tta egykor a v á r falait. A tö rö k ágyúk be is döntötték a v á ra t, így a v arg a m éltán v á rta az a l­ k u b an kikö tö tt ju ta lm a t. Ali m egvetően nézett az áru ló ra, m ajd csauszával len y ú za tta a bőrét, te le ra k ta aran n y al, s elk ü ld te feleségének. A h u llá t pedig a nagy hegy a la tti pocsolyába dobatta, am it azóta is V argatónak neveznek. 41 évig szenvedett D régely és környé­ ke a török iga alatt. 1575-ben az ozmán 2000 lovas részére erődöt é p íte tt a község tem p lom a körül, am it m ély árokkal, sö­ vén n y el font fap a lán k kerítéssel és bás­ ty áv al v e tt körül. Ez az erőd v ette át D régely v á rá n a k hadászati szerepét, am it k ezdetben új D régelynek, később P alá n k ­ nak neveztek. M iközben D régely v á rá t a túlerőben lévő török sereg ostrom olta, egyes csa­ patok G yarm at alá vonultak. Itt azon­ ban nem ta lá lta k ellenállásra, így a gyar­ m ati v á r harc nélk ü l k erü lt a hódítók kezébe. Az üresen hagyott erősséget a török felg y ú jto tta és földig lerom bolta. Szondy vitézsége nem buzdította követés­ re a többi szom széd v á ra t sem. Drégely elestének h írére az összes közeli v á r őr­ sége szétfutott. Így tö rté n t ez júliusban Szécsényben is, m elynek szégyenteljes elestérő l T inódi így ír: (Ali) m időn ju ta Szétsén vára alá Szinte Sz. M argit asszonyak napja vala O tt porkoláb (várnagy) Á ro kh á ti L őrinc vala, De n e m m erték várni a budai basát O tt m eghasonlának sokan a fü st alatt É jjel kiszö kén ek, m égyen ki szaladhat, A ro k h á ti hallá, láta csak nyolc szolgáját T sakham ar u tá n u k ő is elkiu g rék; De n em szaladhata, m ezőben ellepék M ind nyolcad m agával fogva elvitték . Szécsény felg y ú jtásá ért Á ro k h átit tüzes bilincsbe v erette, m a jd lefejeztette a tö ­ rök. Az elfoglalt város és v á r a török hódítók k ato n ai k özpontja le tt, F ülek u tá n itt v o lt a legnagyobb véd erő ; pl. 1556 n o vem ber és 1557 o k tó b er között 250 fő, am iből 137 ulufedzsi (zsoldos lovasság a legelőkelőbb zsoldosság.) Szécsény felad ása u tán n ap o k m ú lv a Hollókő és B u ják is hasonló helyzetbe került. D régely elestével te h á t m egnyílt az út. K ét h ónap lefo rg ásáv al a m egye fele m á r török hódoltság alá k erü lt. K a ­ ra H am za szécsényi bég, azonban nem elégedett m eg az elfo g lalt te rü lete k k el s 1554 szeptem berében, m iu tán a Csehszlo­ vákia te rü le té n lévő legnagyobb akkori nógrádi v ára t, a füleki erősséget u ralm a alá h ajto tta , m e g k ap a rin to tta Salgó v á ­ rá t is. Z agyva Sim on salgói v árk a p itán y szintén m egfutam odott őrségével, ágyú­ n a k nézte a v á r alá h elyezett k e ré k ta l­ p a k ra szerelt fah engereket. Salgó el­ foglalásával m á r csak egy v á r v o lt sza­ bad a m ai N ógrádban, a szom szédságban lévő Somoskő, am it később 1576-ban tu d ­ ta k bevenni a pogányok, m iu tá n a v á r­ k ap itán y i tisztséget a fiatal és h arco k ­ ban já ra tla n M odolóczy M iklós v ette át. Az 1555-ös országgyűlés elren d elte ugyan a m ég szabad n ó grádi v á ra k m eg­ erősítését és a F elvidék fő k ap itán y án ak B alassa Já n o st tette, a tö rö k azonban csak tovább tu d o tt terjeszk ed n i a m egyé­ ben. E zért Felső-M agyarország N ógráddal együtt fo rro n g an i kezdett. A nagybirtokosok s a já t k áru k o n lá ttá k , hogy F erd in án d vagy nem tu d ja, vagy nem a k a rja őket m egvédeni a töröktől. F erd in án d p o litik ája beigazolódott, am i­ kor Somoskő elvesztése u tán u g y anabban az évben a csehszlovák te rü lete n lévő K ékkő és D ivény nógrádi v á r is elesett, s ezzel az egész m egye tö rö k hódoltság alá került. A m egye legtekintélyesebb n ag y b irto ­ kos család ja a XVI. század derek án , a Szécsényiek után, a B alassák lettek , m i­ vel Losonczy Istv án , N ógrád m egye volt főispánja, aki a tem esv ári v á r felszerelé­ sét s a já t anyagi erejéből ja v ítta tta ki, 1552 júliu sáb an a tö rö k szószegésnek le tt ál­ dozata. T em esv ár hős védelm e u tán ugyanis a török szabad elv o n u lást igért, am it Losonczy elfogadva k iv o n u lt a v á r­ ból. A törökök a v éd telen őrséget azon­ ban lem észárolták és Losonczy fejét K onsta n tin á p o ly b a vitték. N ógradban a vezető szerepet Balassa Ján o s vitte. S zervezte a tö rö k elleni el­ le n állást a k ét ízben sik ertelen ü l tám ad - — 95 — �ta meg a szécsényi törököt. K ékkő v á rá ­ n ak eleste évében m eghalt. A H absburg e l­ lenes töm böt a B áthory és B ebek-család v ezette és k itű z té k a m egyében J á ­ nos Z sigm ond zászlaját. F erd in án d az átp árto lásé rt b irtokkobzásra itélte a n em e­ sek et és felkelésüket sietve nyom ták el a H ab sb u rg -p ártiak . A nem rég F erdinánd ellen szító B ebek-család 1557 n y ará n el­ sők között p á rto lt vissza Ferdinándhoz. Bebek F erenc azonban n y íltan k iá llt J á ­ nos Zsigm ond m ellett és hangsúlyozta, hogy F erd in án d csak védőpajzsként ke­ zeli az országot. K ijelentésére elkobozták b irto k ait. A tö rö k azonban búsásan k á r ­ pótolta, sőt Ján o s Zsigm ond g yám jaként is kinevezte. 1558 n y a rá n azonban ellen ­ ségei o rvul m eggyilkolták. De v essünk egy p illa n tá st a m egye helységeire: 1570-ben N ógrádban 32 falu átm enetileg elnéptelenedett. (Pl. Zagyvapálfalva, B árna, K ishartyán, K aran cslap ­ ujtő, S ágújfalu, Bokor, Szanda, Etes, N em ti, P atv arc, Somoskő stb.) E nnél is szom orúbb a kép ott, ahol a települések teljesen m egsem m isültek. E zeknek a szá­ m a jóval m egh alad ja az elnép telen ed ett települések szám át. Ilyenek pl.: Salgó, F lsőgéc, K iscsitár, K otyháza. B alassa János 1576-ban bekövetkezett h aláláv al a m egye ném aság ra volt itélve. Senki sem lé p ett h arc b a a törökkel. Az új főispán, F orgách Zsigm ond a la tt azon­ ban, aki 1592-től 1621-ig viselte a m agas h iv atalt, újból fellángoltak a harcok, m e rt a tö rök fővárosban a háborús p á rt k ere k ed ett felül. 1593 n y ará n a D unántúlon és a D rávántú l m eg in dultak a hadi cselekm ények. Ez­ zel kezdetét v ette az 1591-ben in d ú lt ti­ zenötéves háború egyik felvonása. Ezt kö­ vetően N ógrádban is sor k e rü lt a török erő gyöngítésére. 1593 novem berében T euffenbach K ristóf kassai főkapitány irán y ításá v al B áthory Istv án , Rákóczi Zsigm ond, H om onnay István, Forgách Sim on és m ég m ások F ü ­ lek elfoglalását h atáro ztá k el. N ovem ber 23-án k ö rü lv ették a v ára t, m ajd m ásnap P állfy M iklós, a törökverő hadvezér is m egérkezett. N égynapi ostrom u tá n F ü ­ lek török őrsége szabad elvonulást kért. A felm entősereg h atalm as zsákm ány b ir­ tokába ju to tt. A felszabadító háború to­ vábbi eredm ényekkel folytatódott. So­ m oskőről és H ollókőről P répo stv áry Bá­ lint, T euffenbach helyettese tárg y aláso k ­ kal b írta rá a törököt a v á ra k elh ag y á­ sára. Szécsénynél 300 törököt kaszaboltak le a m agyar és a császári seregek. Végül a v á r védői innen és D régelyből is m egfutam odtak. Ezekkel a fegyvertényekkel m ég nem fejeződött be a török erején ek gyengítése. Egym ás u tán kerü ln ek vissza a m egye v árai. B alassa B álin t híres líríkusunk csapataival bevette D ivény v árá t, m ajd — a m ásik északi vár, K ékkő is m a g y a r kézre k erü lt. B áth o ry Istv án o rszágbiró ­ n ak pedig sik erü lt visszafoglalnia s a já t erősségét, B u ják v árá t. Az 1593-as év győ­ zelm i sorozata az év végén é rt véget, am ikor Salgó v ára is v isszak erü lt és u ra ­ dalm ával együtt B alassi B álin t b irto k a lett. S algónál nem k e rü lt h a rc ra sor, a török szintén elm en ek ü lt a felszabadító csapatok elől. A török kiszorítása a megyéből 1594ben folytatódott, m ég tav asz e lő tt m eg ­ indult a nagy offenzíva N ógrád v árá n ak visszafoglalására. N ógrád visszavétele P álffy Miklós, a győri hős és M átyás fő­ herceg a m agyar hadügyek vezetője n e­ véhez fűződik. U gyanis a d u n ai részek főparancsnoka V eszprém és V árpalota felszabadítását k érte, P álffy azonban, hogy Zólyom, K orpona és a b án y av áro ­ sok is m egm en ek ü ljen ek a közvetlen tö ­ rök veszélytől, N ógrád v á rá n a k a fel­ m entését javasolta. F e b ru á r 27-én Pálffy M iklós három napos ostrom u tá n 14 ezer gyalogossal és 7 ezer lovassal b ev ette a m egye egyik legfőbb erősségét. A v á r elfogla lását a következőképpen írja le Bocsári M ocsáry A n tal a N em es N ógrád V árm egyének H istó riáib an : „ a várbeli törökök ezen v á r m eg o ltalm azh atását nem rem élh etv én , s a nagy ágyúzás által okozott veszedelm et ki nem állh atv án , a v á r em eltebb részéről a szokott jeladás után, m aga Ali bég m egszólalt, Bory M i­ hályt és P ogrányi B enedeket név szerin t nevezvén, nagy hanggal, hogy jö n n é­ n ek egyezésre! A m eg h ív attak többekkel eg y ü tt azon­ nal előállo ttak az egyezésre, m ely re P á l­ ffy a Fő-vezér is m egjelent. De nem egyezhetének, azért, a v á ra t ú jra ágyúzta tn i p aran tso lá Pálffy, s ekkor m ég n a­ gyobb tűzzel, s elszánással fo ly ta ttato tt az ostrom , míg végre tsak ugyan m egegyez­ te k a következendő feltételek alatt, hogy a törökök közül, ak ik m ég életben m a­ ra d ta k szabadon kiköltözhessenek a v á r­ ból és am it m agukon kivihetnek, azt is szabadon kivihessék, hogy az o ldalán le­ vő k a rd já t ki-ki m eg tarth assa, hogy az asszonyok és gyerekek is szabadon eresztessenek.” A v ár m eghódolása jelk ép e­ k én t Ali bég, a „szerecsen M ehem et” á t­ ad ta N ógrád k u lcsát P álffy M iklósnak, m a jd 600 m enekülővel, köztük 150 gyer­ m ekkel és nővel B u d ára ta rto tt. A v á r felad ásáért a bu d ai b asa Ali béget é r­ kezésének n ap ján irgalom nélkül fá ra k ö tte tte és h o lttestét m ásnap felszabdaltatta. — N ógrád v á rá t 300 m ag y ar és 300 ném et fegyveres v ette b irto k á b a és főparancsnokul fe b ru á r 28-án Révay A ndrást nevezték ki. Ide helyezte átm e­ netileg székhelyét a váci püspök is, m i­ vel Vác m ég török m egszállás a la tt ál­ lott. A tizenötéves h áb o rú eddigi szak aszá­ ban, am i n oha sik errel já rt, a m e g y ét 96 — �nem tu d tá k teljesen felszabadítani a tö­ rök járo m alól, sőt, a török kézen levő H atvan felől to v á b b ra is veszedelem ben vol­ ta k a szabad területek. A sikeres harcok után a visszafoglalt terü letek en M átyás főherceg p arancsára m egkezdték a v ára k h ely reállítását és G y arm at felépítését, s k ap itán y n a k M org en th aller Fülöp ezredest nevezték ki. A tizenötéves háború kezdeti szakaszá­ ban elért eredm ények nem voltak ta rtó ­ sa k. A törökök ism ét tám ad tak , szedték az adót. 1600-ban pl: Szécsényben és F ü­ leken. A többi v á r őrsége sem tu d o tt vé­ delm et n y ú jta n i az oltalm a alá tartozó községeknek, s így a török terjeszkedése egyre bővült, s végül 1635-ben az egész m ai N ógrád m egye a török adófizetője lett. A tizenötéves háború utolsó éveiben is­ m ét m egm ozdult az ország népe. Az el­ nyom ottak, a kisbirtokosok, de még az u rak is m egelégelték a H absburg-ház po­ litik áját, ezért 1604-ben E rdély és M a­ gyarország népe m egalkotta a H absburgellenes frontot, m elynek vezetője az — 1605-ben M agyarország fejedelm évé v á­ laszto tt Bocskay István lett. N ógrád m e­ gye is a függetlenség harcosát tám ogatta és m á r 1604 őszén itt is tú lsú ly ra ju to tt Bocskay p ártja. Bocskay elfogadta a tö­ rök segítséget, m e rt látta, hogy a H abs­ burg-ház nem a k a rja k iv e rn i őket az országból és a hanyatló török birodalom ­ nál nagyobb veszélynek érezte a ném et elnyom ást. Bocskay elfoglalta többek között D ré­ gelyt, P alánkot, B ujákot, Szécsényt, So­ m oskőt és N ógrádot is. Hosszú h arcokra sehol nem k erü lt sor, m e rt a várakból a n ém et őrséget eltávolították és az erős­ ség Bocskay p á rtjá ra állott. Ez legszem ­ b etű nőbben az 1605 szeptem ber 1-én el­ foglalt N ógrád esetében igazolódik. N ógrád m egye azonban nem élvezte so­ káig a szabadságot, m e rt az 1606-ban Bocskay és R udolf király között lé tre ­ jö tt bécsi béke értelm ében a m egye viszszak erült a király birtokába. Az 1608-as országgyűlés ism ét rendelkezett a nóg­ rá d i v ára k helyreállításáról. Salgót m ár nem ta rtto ttá k érdem esnek védhető állap o t­ ba hozni. A rendelkezésnek azonban nem sok foganata volt. Az em lített országgyűlésen „m egfeledkeztek” a végvári v ité­ zek ellátásáról is rendelkezni. E zért 1609 fe b ru árjáb a n a végvári kapitányok és tisztek G yarm aton ta rto tt ülésükön elh a­ táro zták, hogy Pozsonyban a királynál p an aszt em elnek. Igy nyilatkoztak: „Soha szolgáló em bernek nem volt rosszabb dolga, m int m ost nagy fizettetlenül, éhen és m ezítelenül hagynak b ennünket, kol­ d u lásra ju tu n k és senkinek sincs gondja a dűlőfélben levő v ára k és palánkok ép í­ tésére.” A válasz, am ely csak G yarm at m egerősítéséről rendelkezett, általános elégedetlenséget v á lto tt ki. — Az 1609-es országgyűlés ism ét ren d e l­ kezett a v á ra k h ely reállításáró l. Igy ja ­ v íto tták ki a nógrádi v á r fa la it és sá n ­ cait, m ajd fü lesb ásty ák k al lá ttá k el. A v ára k ren d b eh o zatala különben igen von­ tato ttan m ent. E zért k ellett még 1618ban is tö rv én y n ek intézkedni, hogy az országgyűléseken elren d elt h ely reállításo ­ kat végezzék el. Sőt m aga a k irály is neheztelését fejezte ki az 1618-19-es o r­ szággyűlésen, hogy még m indig dűledezőben v an n a k a n ó grádi v árak . Időközben E rdélyben Bethlen G ábor szem élyében olyan hazafi k e rü lt a feje­ delm i székbe, ak in ek azonos v o lt a cél­ ja, m in t a h irte len elhúnyt Bocskaynak. E gyesíteni E rd ély t a H absburg m egszál­ lás a la tt lévő országgal és biztosítani a vallásszabadságot. Az ország felszabadí­ tá sá t ő is török segítséggel gondolta, de m egnyerte segítségül a sv éd ek et és a d á ­ nokat is. A harm incéves h áb o rú b a n sike­ resen foglalta e l N ógrád m egyével együtt a H absburg-M agyarország nagyobb ré ­ szét. A m egszállt terü lete k et azonban szövetségeseinek vesztesége m ia tt nem tu d ­ ta hosszabb ideig ta rta n i és ezért egyez­ séget k ellett kössön a k irálly al, m ely N ógrádot ism ét a H absburgok kezébe ju t­ tatta. Az első függetlenségi h a rc á t Bethlen 1619-ben in d íto tta meg és n éhány hét a la tt felszabadult N ógrád is. B ethlen se­ regei elő tt m eghódolt a n ó grádi és g y ar­ m ati v á r is. Az utóbbi k a p itá n y á t a v ár őrsége m egkötötte, m e rt nem a k a rt be­ hódolni. A behódolás h írére a m egye nagy része Bethlen o ld alára állt. A m e­ gye refo rm átu sai nagy segítséget k ap tak a k atolikusokkal szem ben, s erre igen nagy szükség volt N ógrádban. U gyanis an n y ira kiéleződött a vallási harc, hogy pl: a kato lik u s egyházba visszatérő Balassa P éte r több p ro testán s tem plom ot foglaltatott le. A kétkulacsos Szécsényi György, ak i nem rég még B ethlen h ad a it vezette a g y arm ati v á r ellen, 1621 ta v a ­ szán fela ján lo tta nagyobb vagyon elle­ nében szolgálatait II. F erd in án d n ak , sőt hűségének igazolására visszafoglalta az e r­ délyi seregektől F ülek v á rá t is. E h írre Szécsény és G yarm at is m eghódolt II. F erd in án d előtt, 1621 áp rilisáb an azonban Rákóczi György vezérletével visszafoglal­ tá k Bethlen seregei Szécsényt. Az erdélyi fejedelem seregének ere je teljében 1621-ben nem fogadta el P álffy nak, K o h áry n ak stb. nógrádi fő u rak bé­ kefelhívását, sőt R im aszom bat alá é rk e­ zésének h írére elm enekülő fő u ra k at Zó­ lyom környékén seregestől szétzúzta. E n­ nek h a tá sá ra G y arm at ú jb ó l hűséget es­ k üdö tt B ethlen G ábornak. N ógrád m egye ism ét bázisul szolgált az erdélyi fejedelem szabad ság h arcán ak , de az 1622es nikolsburgi béke ism ét a H absburgház kezére ju tta tta N ógrádot. 1623-ban B ethlen G ábor m ásodízben tá - 97 — �m ad t F erd in an d ellen. S ikertelen kísér­ letet te tt F ülek visszafoglalására, egyéb­ k én t nem v olt szándékában a nógrádi v ára k at elfoglalni. N yugati szövetségesei cserbenhagyták, így 1625-ben ism ét meg­ egyezésre k ényszerült II. F erdinánddal. A h arm a d ik függetlenségi h a rc ra 1626ban k e rü lt sor, am ikor felkérte segítsé­ gül G usztáv svéd és IV. K eresztély dán király t. A császári seregek vezére W allen­ stein volt, aki a harcok végén nagy vesz­ teséggel k ényszerült elhagyni az orszá­ got. B ethlen fegyvertársul h ív ta M urteza budai b asát is, aki m int szövetséges é r ­ k ezett még a n y áro n N ógrád alá. B ethlen G ábor azonban elh ív ta a tö rököt a v á r ostrom ától, nehogy az a kezükbe k e rü ljö n . Igy m a ra d t a v á r a császáriak b irto k á­ ban, s ezt W allenstein csapata érd em é­ nek könyvelte el. M egtám adta a török jú liu sb an B alassagyarm atot is, ahonnan azonban a véres ütközetből 17-én m ene­ k ü ln ie kellett. A n y á r végén B ethlen is m egindult seregével E rdélyből N ógrád felé. A H absburgok elleni h arcáb an fel­ vonulási útvon alán ak egyik állom ása F ü ­ lek volt. B ethlen a török csatlakozását kérte, am i D régelypalánknál m eg is tö r­ tént. B ethlennek közel 30 ezres serege volt. Szeptem ber 30-án találkozott D ré gelypalánkon egy lovon két katonával érkező W allenstein csapata, B ethlen és a török h adereje. A hosszú felvonulást aznap egy igen rövid délelőtti csata kö­ vette. A n ém etek csak ágyúkkal tu d ­ tá k m ag u k at védeni a m ag y ar és a tö­ rö k lovasokkal szem ben. Az éjje lre te r­ vezett csatát m in d k é t fél ellenezte. É j­ n ek idején B ethlen csapatai visszavonul­ tak, m e rt a fejedelem nem ta rto tta k ed ­ vezőnek a te rep et lovasai szám ára. Reg­ gelre azonban a császári seregnek is h ü lt helye m aradt, W allenstein is visszavo­ nult. Az erdélyiek Szécsényig húzódtak vissza, ahol egyesültek M ansfeld dán h ad ­ vezér seregével. I tt a lovasság szám ára kedvező lett volna h a rc ra a terep, de ellenség nem volt. A császáriak nem kö­ v ették B ethlenéket. Az erdélyi fejede­ lem azonban n em m a ra d t tétlen. A csá­ szári seregekre h atalm as csapásokat m é rt; k iz av a rta a m egyéből és végig a felvidéken üldözte a h atáro n túlra. B ethlen seregei nem szenvedtek veresé­ get, de a szövetségeseit legyőzték a H abs­ burgok, így kénytelen volt 1626-ban m eg­ kötni a pozsonyi békét. E nnek értelm é­ ben N ógrád m egye ism ét a császár b ir­ to k a lett. A törökök m ég 1627 n y arán kí­ sé rle te t te tte k és Füle k ellen vonultak, de sik ertelenül tám ad tak . A török biro­ dalom a perzsáktól elszenvedett veresége folyam án le k ellett m ondjon a nyu­ g at elleni háborúskodásról. 1627-ben Szőnyben m egkötötte F erd in án d d al a bé­ két. E nnek ellenére nem hagytak fel a végeken a csatározásokkal. N ógrád népe veszélyben volt, a pogányok rajtaü té ssze­ rű en rab o lták el a nőket és a fiatalo k at, elv itték az állato k at és gazdaságilag k i­ fosztották a vidéket. 1632-ben N ógrád alá vonultak, m ajd négy év m úlva m eg tá­ m ad ták Szécsényt is, de a füleki v á r k a­ p itá n y a W esselényi F erenc fényes győzel­ m et a ra to tt felettük. 1639-ben az ozm á­ nok ism ét h áb o rg a tták G yarm atot, b e­ venni ugyan n em tu d tá k , de nagy pusz­ títá st végeztek. Igy ír errő l szeptem ber 28-án a v ár kap itán y a: „Az elm ú lt étszaka, m integy éj­ fél után egy ó rak o r tá jb an , az term észet sz erin t való pogány ellenség, pesti, budai váczi és esztergom i török nagy v életle­ nül egész v á ro su n k ra az se té tben reá n k ütött és v áro su n k ra becsapott.” M ajd így folytatódik a levél: „ ...d e az egész v áro su n k at azonnal m eg g y ú jto tták ,” m ajd a rró l szám olt be a v árk a p itán y a h ét m ag y ar b ányavárosnak, hogy m in ­ d en t elrab o ltak , többen ijed tü k b en kú tb a ugrotta k. A végvári vitézek sem voltak azonban tétlenek! 1640-ben pl: Fülek, Szécsény, D régelypalánk, G y arm a t és N ógrád vitézei a B ácskáig h ato lv a ra ­ bokkal és gazdasági zsákm ánnyal té rtek haza. 1648-ban is m egfizettek a török­ nek. M ost a g y arm atiak á llta k bosszút. É rtesültek, hogy egy gazdag török m enyasszonyt visznek E sztergom ba a po­ gányok. A g y arm atiak k ilesték és k i­ rab o lták őket. A tö rö k bosszúból, m ivel szerintük G y arm at „nem vár, hanem to l­ vajok b a rla n g ja ” éjn ek idején négyezer fővel a v á r a lá érkezett. H atalm as harc fejlődött ki. A g y arm ati védőknek segít­ ségére vo ltak az éjjel ott elszállásolt palánki huszárok. H ősiesen h arco ltak a nők is. — F orró vízzel, o lajjal, fegyver­ rel a kezükben p u sztíto tták a pogányokat. M integy 400 tö rö k m a ra d t a csata­ terén. Ez a győzelem volt B alassagyarm at tö rtén etén ek egyik legdicsőbb fejezete. A harm incéves h áb o rú utolsó szakaszá­ nak esem ényei N ógrádot ism ét érin tették . I. Rákóczi György 1644-ben III. F erdin án d n a k h a d a t üzent. F őh ad iszállását egy időre Szécsénybe helyezte, m ajd áp rilis­ ban birto k b a v ette G y arm ato t is. 1645ben egész N ógrád a lája tarto zo tt. Az egy évvel később k ö tö tt Linzi béke ism ét a H absburgoknak ju tta tta . Az országgyűlés 1655-ben ism ét elren d elte a n ó g rád i v á­ ra k m eg jav ítását és v édelm ükre állandó őrséget jelö lt ki. L egtöbbet Szécsény v á­ ráb a: 300 lovast és 200 gyalogost, a legke­ vesebbet a som oskői v árb a 20 gyalogost és 20 lovast. 1659-ben a tö rö k azonban ism ét be­ tö rt a megyébe, m ajd az elkövetkező években az egész országra, így N ógrádra is súlyos csapás zúdult. 1663-ban újból k itö rt a tö rö k háború. K öprili A hm ed nagyvezér 1663 n y arán 35 ezres sereg é­ vel m egérkezett B udára. W esselényi F e­ renc n ád o r felkelő h ad a t a k a rt toboroz­ ni, N ógrád m eg y ét is felszólította, hogy — 98 — �szálljon hadba. A nem esség azonban nem te lje síte tte a kívánságot. A török ro h a­ m osan terjeszkedett. S zeptem ber 15-én É rsek ú jv á r hódolt be, m ajd a török se­ reg és a vele tartó, szultán kinevezte e r­ délyi fejedelem , A pafi M ihálv N ógrád v á rá t v ette ostrom alá, am it N adányi M iklós szinte ellenállás nélkül adott fel. A v á r elfoglalása u tán D régelyt, B ujákot, H ollókőt, Szécsényt és G yarm atot is be­ v ette a török. G yarm atot nem volt szán­ dékában az ellenségnek m egtartani, ezért borzalm as p u sztítást végzett, oly­ an n y ira, hogy a pusztává v ált település 27 évig la k atlan volt. Még az 1688-as egyházi vizsgálat is alig a k a d t n yom ára az egykori városnak. A török egyre terjesz k ed e tt az ország­ ban. M ontecuccoli a császári seregek fő­ vezére S zentgothárdnál azonban az előre­ nyom uló ellenséget fényesen legyőzte. E nnek ellen ére I. L ipót a győzelm et követő kilencedik napon 1664 augusztus 10-én V asváron békét k ö tö tt IV. M oha­ m ed szultánnal. A békefeltétel olyan volt, m in th a a császári sereg le tt volna a vesztes. A szégyenteljes béke egyik p o n tja sz erin t a török hódoltságban m a­ ra d ta k az elfoglalt várak . l gv nyögtek tovább tö rö k iga a la tt az 1663-ban elfoglalat nógrádi erősségek is. A v asv ári béke elkeseredést szült Nóg­ rád m egyében is. Ú jból igazoltnak lá ttá k , hogy a H absburgok csak védőpajzsként kezelik az országot. A W esselényi-féle összeesküvés m ia tt n agv m egtorlás követ­ kezett. Ú jabb felkeléstől ta rtv a N ógrádba is ú ja b b csapatokat vezényeltek. Ezeket a m egye lakossága igen gyűlölte, hiszen erőszakoskodtak és költségeiket végsőfokon a jobbágy n y ak áb a v a rrtá k . A W esselényi összesküvésben részes nem esekből, az üldözött p rotestánsok­ b ól, a te lk ü k et elhagyni kényszerült jobbágvokból, a végvári vitézekből kikerülő bujdosók szám a ezrekre rúgott, ak ik a töröktől és A paffi M ihálv erdélyi feje­ delem től v á rtá k a segítséget. K öztük volt B alassi Im re g y arm ati v árk a p itán y is, ak irő l azonban az a h ír is já rta , hogy tito k b an az ért a ném ettel is érintkezett. A bújdosók 1672-re an n y ira m egerősödtek, hogy három m egyét ta rto tta k kézben és felszó lították F ü lek et is, hogy álljon m elléjük. Ifj. K oháry István v árk a p itán y azonban elu tasíto tta e felhívást, m e rt a császárnak hűséges h íve a k a rt m a ra d ­ ni. A kurucok vezére 1678-ban Thököly Im re m enekült főúr lett, aki azévben el­ foglalta a felvidéki b án yavárosokat és gyors rajtaü té ssze rű tám adásaival a F el­ v idéket is. Az erdélyi határszéltől a G a­ r am ig terü lő országrészt 1682-85 között a török b iz tatásá ra fejedelm i cím et fel­ v ett Thököly korm ányozta. 1682 augusz­ tus 22-én Thökölyvel az élen a kuruc sereg F ülek alá érkezett és négy nap m úlva m egindult a v á r elleni tám adás. — A sokszoros túlerőben levő török és k u ­ ru c csap atok 3-4 ezres védőőrségre tö rtek . Nógrádiban m ég eh h ez hasonló nagysza­ bású v á rh a rc nem volt. A kö rö m szak ad ­ táig harcoló védelem szeptem ber 3-ig a v áro st védte. A znap a tö rö k felg y ú jto tta, így a lakosság és a védelem a v árb a szo­ ru lt. K ét hétig égett Fülek. Szeldius basa és T hököly m á r ágyúkkal k e ríte tte be a v árat, am ik o r K oháry k ap itán y m ég a császári felm entő segítségben rem én y ­ kedett. Ez azonban F ülek n él is elm arad t. A v árk a p itán y látva, hogy a v á r m e n t­ hetetlen, ez ért aláa k n áz ta az erőd k a­ puját, am ely a törökök százait te m ette m aga alá. A nagy ütközetben m ár szep­ tem ber 5-én közel 4 ezer h a lo ttja v o lt a töröknek, közöttük Izlár aga is. Az ost­ rom azonban tovább folyt, s rem én y te­ len volt a védekezés. A v á rb a szo ru lt lakosság h iáb a k érte a v á r feladását, K oháry h a jth a ta tla n m a­ radt. A v árb eliek azonban h atáro ztak . Szabad elv o n u lást k é rte k és k ap tak is Thökölytől. A kivonuló K oháry szem ére v etette Thökölynek, hogy e lá ru lta a k e­ reszténységet. Útjá t azonban nem foly­ ta th a tta szabadon, v á rb ö rtö n re ité lté k . Öt bö rtönben raboskodott, s közel háro m évi fogság u tá n sz ab a d u lt a sáro sp atak i várból. Az elfoglalt füleki v á ra t a tö rö k és Thököly csapatai felro b b an to tták . I tt p u sztu ltak el a sok-sok érté k k el eg y ü tt N ógrád m egye iratai, oklevelei, a m it pó­ tolni tö b b é lehetetlen. H árom n apig égett a v á r és 17 napos ostrom u tá n a török T hökölyt Füleken k irálly á koronáz­ ta. A cím et azonban T hököly n em fo­ gadta el. F ülek elpusztult, m egszűnt k a­ tonai és politikai jelentősége. A m egye közigazgatási központja Gács v á ra lett, a köznem esség pedig átk ö ltö zö tt Losonc­ ra. Az 1682 novem berében Bécsben kötött fegyverszünet értelm éb en N ógrád m e­ gye T hököly kezébe k erü lt, ő azonban nem sokáig k o rm án y o zh atta, de ez a kis idő elegendő volt, hogy a m egye m eg­ nyugodjék, m egszűnt a H absburgok rém uralm a. A bujdosók v isszakapták földjeiket, m egszűnt a vallásüldözés, m á r-m á r úgy tű n t, hogy a so k at szenve­ dett ország felszabadul a n ém et elnyo­ m ás alól. M ég a hű k irá lv p á rtia k , m in t példáu l a B alassiak, h a m ég érdekből is, de m égis Thökölyhez csatlakoztak Nógrádban . 1683-ban m eg in d u lt azonban az a folyam at, am elynek során m egyénk is­ m é t a korona alá k erü lt. K a ra M usztafa 1683-ban Bécs ellen v o nult 30 ezres h a ­ dával. C satlakozott hozzá T hököly is. E uróp a országai és X I. In ce p áp a felis­ m erték a nagy veszélyt, ezért siettek pénzzel és kato n áv al h ozzájárulni Bécs felm entéséhez. S zeptem ber 12-én Szobieszky Ján o s lengyel k irály és L o th arin giai K ároly felm entő h ad ai sikeresen el is 99 — �űzték a törököt Bécs alól, m ajd október 9-én Bá rk á n y n á l fényesen legyőzték őket. Ebben az ütközetben N ógrád m e­ gyei felkelők is részt v ettek a török ellen. A balassagyarm ati Palóc M úzeum ban őr­ zik a n n a k a zászlónak foszlányait, am ely a la tt a felkelők b an d é riu m a harcolt. A lengyel h adak Szobieszky vezetésével N ógrád m egyén á t v o n u lta k haza. Ú t­ közben október 10-én felszab ad íto tták az 1300 tö rö k fegyveres őrizetében lévő Szécsényt, m ajd P alá n k és H ollókő vissza­ foglalása u tán hazatértek. T hököly u ra lm a azonban le já rt. A tö­ rök veresége és nagyfokú török b a rá tsá ­ ga m ia tt a n ép egyre távolodott tőle. N ógrádot ism ét a császáriak szállták meg. M egkezdődtek a birtokelkobzások, k ö nyörtelenül szedték az adót, s am i­ kor m á r e rre sem volt mód, a m egyén átvonuló C araffa táb o rn o k elzá ra tta a m egye alispánját. A m egye azonban még nem szab ad u lt fel teljesen a töröktől. 1686 au gusztusában ju to tt csak a császár kezébe a nógrádi vár. E kkor ugyanis a v árb a n tá ro lt lőporos hordókba villám — csapott, am itől a török an n y ira m egijedt, hogy a sértetlen ép ü lete k et is felgyújtotta, elidegenedett m ég a v á r környékéről is. I gy lett rom m á az egykori délcegen álló vár. A v á r v isszakerülése szin te szim bo­ lizálta a török végleges vereségét, b u k á ­ sá t m egyénkben. A m egve ezután m ind nagyobb részben szab ad u lt fel és Buda 1686-os visszafoglalásával végleg m eg­ szűnt a tö rö k hódoltság. B uda visszafoglalásáért fo ly tato tt több hónapos ostrom ban N ógrád m egye is k i­ vette részét. G r. Forgách Ád ám főispán sa já t költségén felá llíto tt csapatai élén harco lt B uda alatt, de ott v o lt a m egye felkelt nem essége is. N agy v o lt az öröm az egész ország­ ban! A zt érezte a nem zet, hogy 1526-ban elvesztett függetlenségét B uda visszahoz­ ta. A csalódás, elkeseredés azonban rö­ videsen u r rá lett, m e rt a szu v erén itás h ely ett m ég a tö rö k h ó d oltságnál is k i­ m életlenebb H absburg-m egszállás követ­ kezett az egész országra, m elynek k e ­ serveiből N ógrád népének is bőven k i­ juto tt. 100 — �TARTALOMJEGYZÉK oldal Előszó (írta V o n sik G yula a M SZM P Nógrád m eg yei B izottsága A g itá ciós és Propaganda O sztályának vezetője) ............................................ 3 I R O D A L O M : G erelyes Endre: Szégyen (elbeszélés) ......................................................................................... 5 M olnár Béla: V ersek ..................................................................................................................... 12 Bobál Gyula: A harm adik (elbeszélés) ................................................................................ 16 Csikász István: V ersek ..................................................................................................................... 20 C su kly László: A z ajtó előtt (elbeszélés) ................................................................................ 23 A va r Pál: A z ösvén y (elbeszélés) .................................................................................... 29 Szabó Károly: V ersek és m űfordítások ................................................................................ 35 Csizm adia Géza: G em itus m ortis (elbeszélés) ................. ....................................................... 40 M olnár Jenő: V ersek ..................................................................................................................... 45 M olnár Jenő: A fokos (elbeszélés) ........................................................................................ 48 V ize László: Tábla lóg a nyakában (elbeszélés) ............................................................ 51 H abonyi Zoltán: V anda (elbeszélés) ............................................................................................ 54 Orosz Béla: Don Jani (Szatíra) ....................... R. K övér Ferenc: B orbély Józsi (ballada) ................................................................................ 59 62 K R I T I K A : Cseh M iklós: A m egye kép ző m ű vészein ek bem utatójáról ............................................ 65 C sík Pál: G ondolatok az É bredés c. antológia paraszti tárgyú novelláiról... 67 Herold László: Szabó L örinc: Balassagyarm at .................................................................... 72 �TÜ L A H A T Á R O N : Dr. Gajzágó A la d á r: Salgótarjánból a sivatag hazájába ............................................................ 77 H A G Y O M Á N Y : Dr. M anga János: M ikszáth szklabonyai öröksége ................................................................ 82 Habonyi Zoltán: V allom ás Salgótarjánhoz .............................................. - ............................... 86 Zólyom i József: Nógrádi pásztorok ............................................................................................ 89 Dr. Gajzágó Aladár: K é p ek a X V I . - X V II. századi Nógrád m egyéből ............................... 93 * A z illusztrációk: C zinke Ferenc, Csikász István, P ataki Jó zsef m ű vei � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/70bf12fa5781a5d42e25c60eb3a413fa.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1960 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföldön – 1960. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1960 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3d8b3c8c63709503f29003ca3c5f7f10.pdf 4cd8791531ad498ce7ed886d46dc58ca PDF Text Text �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1961 SALGÓTARJÁN �P A L Ó C F Ö L D Nógrádi írók és művészek antológiája Kiadja: A M EGYEI TA N Á C S VB. MŰVELŐDÉSI O S Z T Á L Y A Felelős kiadó: NÉMETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: C S IZM A D IA GÉZA A borítólapot tervezte: CZINKE FERENC A borítólapon: K ONFÁR G Y U L A : V ÍZ V Á L A S Z T Ó 1961. X II. — 1000 db — 809 Nógrád megyei Nyomda V. Fv.: Fila István �IRODALOM GERELYES ENDRE: CHARON vonat kerekei nyugtalan, surrogó zajjal futnak a forró vasúton. Ötvös végre képtelen tovább tűrni a helyzet megalázó voltát, felugrik és és remegő szájjal végigm érve a szemközt elterpeszkedő, apró vérerek­ kel át-meg átszőtt arcú, kövér férfit, fuldokolva tehetetlen dühében, kimegy a fülkéből. Bella követi a fiút, aki belekapaszkodik a csillogó ablakvédőbe, s feldúltan mered maga elé. Vértelen, vékony száját összeszorítja, olajbarna arcát megsápasztja az indulat. — Édes Riki — csillapítja Bella, és apró pofonokkal becézgeti a fiú arcát, — miért hisztizel, kisöreg? Ötvös rámered a lány aggódó, borzas fejecskéjére. — Ezek a vadállatok mindenütt rámtalálnak, mindenütt! Előbb utóbb beledöglöm! Bella fejét vállai közé húzza és csöndesen kuncog. — Látom lelki szemeimmel jövendő temetésed. Gyászhuszárok, milliós tömeg s impozáns ébenkoporsón ezüst betűkkel a búcsúztató felirat: Kultúrem bert temetnek most, sírhely lészen telke Leültek a helyére és megölte a szenzibilis lelke. — Hülyeség — mormog a fiú, hiszen semmi kedve most nevetgélni, s Bella miatt is rosszkedvű. A lány — úgy érzi, — valami enyhe kárörömmel csipkelő­ dik vele, gúnyolja őt, a «népi fit», akinek kötélidegei kellene legyenek, s ehelyett minden fölkavarja. — T e freudista csökevény, — nevetgél Bella, — az osztályharc csődje vagy, — Nem én, — rázza a fejét Ötvös, — csak éppen torkig vagyok a fajtájukkal. Vastagnyakúak, bikahangúak, taplóbőrű állatok! Ez is! Bejön, s mire egy szót szólhatnék, leül a helyedre! — Szerencse, hogy Bella néni nem ideges, — csitítgatja a lány — egyáltalán nem érdekel, hogy az ütközőn utazom vagy másutt. — Tulajdonképpen, — gondolja — Rikitiki szólhatott volna, hogy foglalt a hely, kár, hogy ilyen kis ügyefogyott, de éppen ezt szereti benne. Gondolatait világért sem mondaná ki, hiszen pon­ tosan tudja, Ötvöst is milyen kinzó erővel marcangolja saját gyávasága, tettreképtelen volta. — Ilyen vízilovak üldöztek engem el a faluból is, ezek kergettek el, az istenit a mamájuknak. Miattuk utálom még a környékét is. — Nehéz ember vagy, kisfiam. Néha majd elepedsz fatornyos falud után, néha m eg.. intezíve köpsz rá! Ötvös hallgat. Nem, most precíz önelemzéseket végezni, képtelen egy ilyen gyáva, igenis, gyáva és tehetetlen kussadás után, öldöklő dühhel és szégyennel körültövisezve, önelemzéseket végezni. S a dolog valóban nem egyszerű. Otthon a család és ismerősök védőkörében növekedve, a védettség és bántatlanság tu­ datának üvegházában, csupán valami ösztönös félelem, inkább idegenkedés menekítette el ennek az embertípusnak, ahogyan nevezgette a « vastagnyakúak» közeléből. Alkalm ilag valami borzongó élvezetet is lelt abban, hogy elbeszélgetett egy-két ilyen emberrel, s állandóan úgy vizsgálgatta őket. azzal a gyanakvó retegéssel teli szenzációéhességgel, mellyel a bizonytalan ideig szelid oroszláno­ kat szokás övezni.. Tizenhat- tizenhét éves koráig rendben ment a dolog, amikor azonban elérkezett a pillanat, amikor csupán saját bőrét vitte vásárra, s ki A �kellett lépnie az anyja szoknyája mögül, olyan viharos és tüzes atmoszférába került, amelyben szinte percek alatt hamvadt el a sértetlenség oly biztosnak látszó köpenye. S abban az apokalipszisban, melyet a megalázás, a félvállról vevés, a nyílt sokszor rosszindulatú mellőzés és megvetés szakított reá, elpusztult önbecsülésének mesterséges tenyészete is. Egyideig arra gondolt, megszokja az állandó gúnyt, amely tán keskeny válla, halk beszéde miatt érte, és erőszakot téve hajlandóságán, eljárt a vastagnyakúak közé, barátkozott velük, tapasztalgatta őket. Egy szörnyű éjszaka után ez a lehetőség is elenyészett. Saját magatartása döbbentette rá hallatlan brutalitással, hogy a megvetés és gúny, a semmibevevés joggal éri őt, s a vastagnyakúak értékrendje szerint nem is érdemel mást. Meg­ tudta, hogy képtelen a veszélyt, s egyáltalán, egyetlen súlyos pillanatot, olyan acélos nemtörődömséggel, olyan legalább látszatot örző nyugalommal fogadni, ahogyan az általa keserűen megvetettek tették. Akkor a bálban, ahová vona­ kodva, de a barátságkötés reményében ment « velük», ahol dobogó szívvel várt és táncolni sem mert, hajnal felé megsűrűsödött a levegő, és ott vibrált a ké­ szülődő verekedés villamossága. És ő akor, mitsem törődve azokkal, akikkel együttjárt, akikhez tartozott, kioldalgott a teremből, s noha szégyen marcan­ golta, végtelen megkönnyebüléssel menekült egyedül, sértetlenül. — Na, Rikitiki? — Semmi — rebben föl — , bambáskodtam egy kicsit. — Ismerlek, egérkirály! Mondd, mikor tudsz már egyetlen dolgot eldönteni? Hétfő-szerda-péntek, gyűlölöd a falud a vastagnyakúak miatt, kedd-csütörtökszombat rajongsz érte. Egy kis anti-charon vagy te, ez a helyzet! * * * isszajöttek a fülkébe, mert a vérmes és erőszakos fráter, aki kérdezés nélkül dobta le magát a padra, leszállt. Elmentek a többiek is, csupán ők maradtak, ketten. Bella az egyedüllét első mámoros pillanataiban szöcskeként szökdécselt ide-oda, végül kikötött az ajtó mellett, kardi­ gánját feje alá gyűrte, és elalaudt. És most kócos kis fekete fejét félrehajtva csöndesen szuszog, olykor komor képet vág, morgolódik, veszekszik álmában, s ez hallatlanul mulatságos. Ha Bella alszik, valahol mélyebben, semhogy elIen­ őrízni vagy akadályozni tudná, kölyökké válik, szuszog és szipákol közben, s el­ veszti gyakran zavaró tulajdonságát, enyhe cinizmusát. Együttlétük szép percei lennének a mostaniak is, s Ötvös őszintén és zavartalanul gyönyörködnék a lányban, ha nem lebegné körül az előbbi incidens kínos atmoszférája. Bella viszszajött a mosdóból, s meglátva azt a hájas, terpeszkedő állatot, tanácstalanul pil­ lantott Ötvösre. Ő azonban úgy tett, mintha semmit sem venne észre, kinézett az ablakon, s valami mazochista, tehetetlen dühvei hagyta, hogy a lány az ajtóban tanácstalankodjék. Amikor ezeket a szörnyű perceket ismét végigéli, beleharap az öklébe, ha már nem tudta megölni azt az állatot. Igyekszik elhitetni önmagával, hogy a vér­ mesarcú kövér embert gyűlöli. Dühét fokozza, hogy fájdalamas szégyene sem zavartalan, hiszen még ebben az érzésben is lenne valami kozmikus, valami felemelően nem-hétköznapi. De a fülkében megforrósodott levegő megizzasztotta,, a csuromvizes nyloning a hátára tapad s minden moccanását akadályozza. Nadrágja a hosszú üldögélésben összegyűrődött, térdénél kipúposodott, kezét, s talán arcát is ragacsos korom lepte be. Ingerült dühe csaknem elbírhatatlanná fokozódik apró testi nyomorúságai láttán. Szereti, ha közérzete, legalább fizikai vonatkozá­ sokban kifogástalan, szereti, ha nadrágja tisztességesen vasalt, ha kezei tiszták. Felugrik, hisztérikus állapotában arra sem ügyel, hogy föl ne ébressze Bel­ lát. A neszesszerből termoszt és lapos üveget emel ki. A műanyag pohárba ko­ nyakot tölt. megissza s rá párolgó feketét hörpöl. A konyak ismerős zamata, a kávé kesernyés aromája megnyugtatja, lecsillapítja, és most soha nem érzett intenzítással föltámad benne a vágy a kávéház hűvös különtermében megvívott kártyacsaták, az állandó partnerek társaságában elfogyasztott feketék oly kedves, V �ismerős idegfeszültsége után. — Igen — tépelődik, s a meglepetés elmossa kelle­ metlen emlékét — ez honvágy, hamisítatlan, igazi honvágy, amely először jelent­ kezett ilyen meglepő formában az ősellenségnek tekintett várossal összefonódva. * * * hangulat érezhetően ecetes. Ötvös átkozza a vicinálist, amelyre át kel­ lett szállniok, s amely korlátolt rendíthetetlenséggel pöfög és cammog előre. Bella, akit legalább annyira kínoz a dolog, mint a fiút, hallgat és ideges. Hasztalan bizonygatja, hogy — istenem, Rikitiki nem egy birkózó­ bajnok, sem egy határozottsághalmaz, a tény, hogy ennyire nyilvánvalóan nem az, bántja és elkeseríti. Idegesíti a vánszorgás is, vágyódva gondol a kettesben lebonyolított, pompás, gyors utazásokra. Kétszáz méterre a sinektől, az akáccal megszegett úton kék Skoda robog, könnyedén elhúz a vonat mellett és eltűnik a felvert porban. — Azért — tör ki Bella — anyuék máskorra tehették volna azt a mátrai vikkendet. Imádom, ha gyorsan megyünk. — Ha te vezetsz, tapasztalom, — mosolygott Ötvös. — A fene esz meg miattad! — Hát értem? — Na — ugrik a játékba a fiú, s megpróbál blazirt arcot vágni, — meg­ járja. — Hálásan pillant a lányra, s arra gondol, hogy mellette tudta meg ,hogy milyen kötetlen, könnyed életet is lehet élni, hogy milyen csodálatos dolog, ha valaki , csupán egy hangulat miatt, Szentendrén fagylaltozik, és a napot egy pécsi színházi estével fejezi be. — Megjárja, — nevet Bella — te kis strici! Kellemetlen csend támad, Bella vétett a hallgatólagos egyezség ellen. Tabu te­ rületen gázolt, hiszen Ötvös ezereszázat se keres, ő pedig zsebpénznek kétszerannyit kap. S a programokat tulajdoképpen Bella erszénye bánja. Hát nem kel­ lett volna említeni a stricit. Bella tudja, hogy hibázott, s mesterkélt ingerült­ ségei csattan föl, hogy más témára taszítsa beszélgetésüket. — Hülyeségnek tartom ezt a lejövetelt. Végeredményben kinek az ötlete volt ez? — Nem ötlet, kisöcsém — csitítgatja a fiú, és örül, az új témának — köte­ lesség, képzeld csak el, négy évig együtt laktunk, még a nadrágunk is közös volt, s most az esküvőjére sem mennék le? Igaz, hogy már borzasztó rég talál­ koztunk, de Béluci halálos tőrdöfésnek tekintené. Éppenséggel Dormándi kocsi­ ján is jöhettünk volna! — Ugyan — nevet idegesen Bella, — hiszen már egyszerűen kibírhatatlanok. Ötvös neheztelve pillant rá. Érzi Bella igazságát, de igazságtalannak tartja. Akit társadalmi kapcsolatok valóságos dzsungele övez, aligha értheti meg az ő megalkuvásait, melyek árán legalább kinzó magányossága egyrészétől megsza­ badult. — Ne bántsd őket, — mondja halkan, — Jó kis társaság az! — Riki! — a lány ingerülten kiált, mint egy mérges kis madár, — undorítóak! Valamennyien egy rúgóra járnak! Dormándi fajmagyarkodik majd, Zoó fád úriasszony lesz, Gyurka pletykázik és Csimpike gátlástalanul kokettál és pimaszkodik, mert úgy sikkes! — Akkor — támad Ötvös a régi viták keserűségével — tán a vadevező­ seidet meg a motoros testőrjeidet kellett volna elhoznunk, nem? Mert azok rettenetesen mulatságosak! Bella hallgat. Rikitikinek eben alapjában véve igaza van. Rémesen únja az «echt fiúkat» is, hiszen Ötvös éppen azzal a vívódó és keserű nyugtalanságával láncolta magához, amely amazokból már teljesen kiszikkadt. A fiú is tudja ezt, mégis rátámad és fájdalmat okoz neki, mint annyi más akalommal. Furcsa, fá j­ dalmas, maga-nem-mutató szerelem az övék, csupa félelem és visszahúzódni A �kész érzékenység, sebzettség és menekvésvágy. «É letfélelem » — egyszer így hatá­ rozta meg kettőjük kapcsolatát. Igen, életfélelem, lebegő nyugtalanság, és talajtvesztett riadtság is egyben. Hiszen ezért álltak egymás mellé, ezért kapaszkodnak egymás kezébe olyan kétségbeesetten. ekete mező mellett fut a vonat, s Ötvös megdöbbenve bámulja a letarolt, leégetett, feketére hamvadt búzamezőt. Tán egv-két napja még, taplószikkadtan, vágásra éretten állt itt a gabona, most, üszkös csonkok, he­ lyenként egy-egy folt féligégett, piszkos, meggyalázott gabonacsomó. Hatalmas mező, percekig fut mellette a vonat. Keresi a széles ösvényt, melynek ott kellene húzódni a vetésben, ha ilyen nagy tétről van szó, keresi a biztonságot és elszigeteltséget nyújtó tar földsávot, amely megfogta volna a lángot, s csupán a sínhez közeleső, keskeny sáv hamvadt volna el. Nem leli sehol. Ha ő készítette volna a vetéstervet, ez mindenképp belekerül, s méginkább egy régebbi ötletén tű­ nődik. Ha ilyen nagy táblákban kalkulálhat az ember, érdemes a sín melletti öt­ ven méter széles sávot valami tűzre nem fogékony növénnyel beültetni: krumpli­ val, kukoricával. Más vetőgépet kíván, más munkát is, de itt már megéri, s biz­ tonságot is nyújt. F Fölrebben morcos ábrándjaiból, s enyhe szégyenkezéssel nézegeti a fekete mezőt. Ha Bella megtudná, min töprengett idáig, akarnok precizkedésnek vagy komédiázásnak tartaná az egészet. Érzései a mérleg erre-arra billenő szerkezetére emlékeztetik. A feketekávé íze, a kártyacsaták izgalmát, az ottani élet savátborsát hozta, a leégett vetés viszont elragadja élményeinek erről a vidékéről, s régebbi tájakra dobja, vissza egészen az egyetemi esztendőkig, amikor különö­ sen a kezdés idején, valami elkeseredett csökönyösséggel sóvárgott hazafelé. Számlálta a napokat, mikor térhet már vissza abba a gyűlölt és mégis nélkü­ lözhetetlen környezetbe, amely társtalan magányából az igéret meghitt, beszédes, emberekkel-ismerősökkel teli földjének tetszett, kergette a megmérkőzés, becsü­ letszerzés vágya is. Otthon számítottak rá, várták. Azután, éppen az utolsó év­ ben, amikora megfáradt honvágyának türelmetlen lobogása is, sikerült egy beporzásos kísérletsorozata, észrevették, biztatást, — és most már tudja — felelőt­ len igéreteket kapott. Egy kutatóintézeti státuszt igértek, a kísérletek folyta­ tását és a nagyvonalú befejezést. « Státuszhiány — terjegette a kezét Kóródy — ezzel, sajna számolni kell, sajna, de a lényeg, ifjú ember: tűzközelben maradni, értjük, tűzközelben!» Fölhajszolt egy akkor úgy gondolta, csupán hónapokra szükséges szánalmasan szellemtelen szellemi szükségmunkát, szabadidejében pe­ dig nekiesett a szakirodalomnak. A z első évben — a kimerültség miatt állandóan az idegösszeropanás szélén ballanszirozva, — éppen kétszáz könyvet olvasott el, Aztán ismét nem sikerült bejutnia, s közben egy hajdúsági téeszben. más irányból indulva, ugyanolyan, sőt, talán jobb eredményre jutottak, megoldották az ő elképzeléseit, s ezzel leghatásosabb tróm fja «elúszott». Egyre kevesebben emlékeztek rá, mert a sürgölődés, a fejesek ajtaja előtti nyűzsgés fizikai undort váltott ki belőle, képtelen volt hasonló manőverekre. Hazamenekült, s pár nap alatt állandóan szemközt kapta a gúnyos pillantások és félszájjal mondott meg­ jegyzések kaján özönét, mert a falu, — anyjáék szégyenkező és gyakorlatlan hazudozásai ellenére, — tudta az igazat, tudták a vastagnyakúak is, hogy ezeregy­ százat keres, olyan munkával, amit egy általános iskolás is kitünően el tudna végezni, «flaszterkertésznek» nevezgették, és kiröhögték. Visszajött Pestre, ahol ismert már egy-két embert, ahol senki sem bántotta, senki sem tartotta nyomo­ réknak keskeny válla miatt, s nem röhögték ki, mert nem tud meginni félliter rumot. Mégis, most, amikor attól a nyugalmas, védett és gyakran nagyon kellemes és szép, de mindennnap egyforma élettől elfelé viszi a vonat, s talán mert sárga és zöld mezőket lát, letagadhatja-e, hogy az első év hazatéréseinek törökszorító �örömét is érzi? Atavizmus — mondaná Bella, de kivülálló racionalizmusa mitsem magyarázhat, s nem is óvhatja meg attól az átkos szeretettől, amellyel utána nyújtja kezét a falu. — Tudod mit csinál az öregem mostanában? Ötvös alig palástolt bosszúsággal tekint a mellette ágaskodó, nézelődő lányra. — Mit? — Nagy vászonba kezdett, — Bella arca megszinesedik, a csekély dolog egyike, amely ennyire felpezsdíti az intelligens pletykálkodást — egy kétszernégyes olaj. A z alap, nyugtalanító, kellemetlen kénsárga. Igen, — mondja mégegyszer — nyugtalanító, olyan emberen-kívűli, halott világosságot festett. A háttérben egy folyó húzódik, partjai között, mintha ólom csurogna, esküszöm, látszik, amint vánszorog a víz. Négyfigurás kép. Három egész elől középen. Jóruhás, virágko­ szorús, római társaság. Persze halottak valamennyien, az arcuk sápadt, mint egy álarc. Ott állnak a Styx mellett, amelyen át kell kelniök a másik partra, itt­ hagyva a régi életet, mindazt, amit szépnek és emberinek tartottak, s nekivágni valami félelmesen ismeretlen világnak. Tanácstalanok, igen, üvölt róluk a ta­ nácstalanság. S tudod, ami igazán telitalálat, az apám nagy pillanataiban tud festeni, ez a három alak, fogvacogó rettegésével és tétovázásával együtt, hallat­ lanul nevetséges, — Már úgy értem — mondja lehajtott fe jje l — lesz, aki komi­ kusnak tartja majd őket. Sokan nevetnek majd rajtuk. — Bella elhallgat, s gondolkodva bámul kifelé. A fiú, csupán mert kellemetlen a csend, megkérdi: — A negyedik? — Charon — riad föl a lány — ő a negyedik. Ez a kép címe is: Charon. Pisz­ kos, nagyhangú, brutális halásznak festette az apám. Szakállas arcát karjára fektetve támaszkodik az evezőre és vezet. Foghíjas, torz szája van. Visszata­ szító. De megintcsak az a jó a képben, hogy nem engedi el a szemed. Én is — mozdul tétován — ott akartam hagyni, de nem tudtam elmenni. Nem is nevet az a figura, hanem inkább röhög. Igen. Kiröhögi azt a másik hármat, akik tisztes j ólöltözöttséggel és komikus, tanácstalan félelemmel állnak az ismeretlen előtt. S az a koszos, izmos alak kiröhögi őket. — Érdekes. — Gyűlöletes! Csupa voluntarizmus, csupa ellenszenves céltudatosság. Utálatos. — Ennyire az idegeidre ment? — Kegyetlen piszkosság — Bella, szinte lázas szemmel pillant a fiúra — nyers, magabiztos, diadalittas! Ötvös leveszi kezét az ablakról, s nem néz Bellára, amikor halkan meg­ szólal. — Ezért mondtad, hogy én anti-Charon vagyok? — Ezért. Rikitiki! Pedig neked ott kellene állnod az öreg mellett, s mégsem vagy ott. Olyan vagy, mint azok hárman. Mint én. Jól is van így. Am ikor azt mondtad, hogy a vastagnyakúak kergettek el hazulról, úgy örültem. Mert én is úgy érzem kétféle ember van. A z egyik az ilyen céltudatos, sokat nevető Charonivadék, olyan, mint a te vidéki barátaid, a másik olyan, mint mi. Hogy nagy­ képű legyek, — Ötvös idegesen tapasztalja, hogy ismét cinikussá válik — ez a helyzet. — Helyzet az van, — vágja rá a szokásos formulát — de ne félj. Vigasz­ talódhatsz! Ott lenn majd, kifogsz egy hetyke legényt és összetöröd a szívét! — Valamennyi hetyke legény szívét, akartad mondani! — Helyes. — nevet Ötvös. — én pedig a kalotaszegi madonnát intézem el, rendben? Csábítás, csók, üldözés! — Szöktetés — replikázik Bella — menekülés szárazon és vízen. Tusa, diadal, riadalom. — Ó, te kis hülyécske, te! — Szeretsz, Rikitiki? Összetapadnak. Ötvös tudja, hory Bellát, — noha feloldódik ebben a csókban, — valami enyhén perverz, pimasz kis kéj is végigborzongatja most, hiszen a kocsi �másik részéből láthatják őket, s tudja, hogy a lány azért lobog fel, mint a fáklya, s ezért öleli egyre követelőbben. Hálásan temetkezik ajkai közé, hiszen Bella kitű­ nően csókol, s ha hosszú idővel ezelőtt zavarónak és visszataszítónak érezte is. ma már tulajdonképpen mindkettőjüket elragadja ez a játék. II. gyepes, hosszú tanyaudvart kétoldalt fehérfalú épületek szegik. Te­ tejükre friss cserép telepedett, melyek vidám, mélypiros színét még nem szürkítette meg az eső és a nap. Középütt, a megbízhatatlan idő miatt felhúzott nagy sátor ponyváját lebegteti a szél. Belsejéből halk, hí­ vogató muzsika hangzik, szelid, erőtlen kisöccse annak, amely majd éjszaka árasztja el a környéket. A z épületek ajtajában muszlin porfogók lebegnek, s a virágok is meg-megmoccanak a szélben, mint a táncra készülődő lányok. Hátul, ahová a rögös dűlőút vezet, kétéves, szürkefejű kazlak között, autó álldogál. Kácsák járnak körülötte, az egyik elmaradva a sortól, megáll egy pillanatra, s nyakát nyújtogatva megnézi a pecsétviaszszín alkotmányt, de kerek szemében kevés az érdeklődés. A sátor szépenterített, patkóalakú fehér asztalát vacsorázó vendégsereg övezi. A z első pohár sem ürült még ki, s noha ismerősöket ültettek egymás mellé, döcögve és kínos szünetekkel tarkázva haladt a beszélgetés. — Ezek a hülyék — súgja Csimpike — nem jöttek még meg? — Philemonék? — Törő Gyurka vágyódó pillantásokat vet a pipájára — ők ugyebár lekéstek. Nem akarok pletykálni — pletykál — de biztos azért, hogy kevesebbet kellejen itt üldögélniök. Nemde? Ugyan, — Dormándi atyafiságos mosolyt küld jobbra-balra, és valami sohanemvolt tájszólással is próbálkozik, — vonattal másfél óra múlva itt vannak, kész. Zozó megdermed, s valósággal megfagyva mered az asztal túloldalára, ahol egy fejkendős, csattanósarcú kicsi öregasszony kanállal eszi a pörköltet. Csim­ pike pukkadva nevetgél, a mamika észreveszi, hogy a városiak őt nézik, s rette­ netes zavarban, ráncos kis kezével ijedten kotorászik villa után. A házigazda, T ajti Lénárd bácsi nagy kosárban borosüvegeket hoz, Dormándi szeme felcsillan. — Édes apuskám — beszél, Zozó vérfagyasztó tekintetét kutyába sem véve — én itt akkorát mulatok, hogy leszakad a csillagos ég is. — Jó, — örül Csimpi, — férfias leszel, szivi! Én is mulatok! — Jó, — kontrázik Zozó, s fuldokolva a méregtől, védi férjét, — te meg kurva leszel, szivi! —- Te meg — nevetgél Csimpike — a bájos, de megközelíthetlenül tisztessé­ ges úriasszony leszel. Kiki, ami sose szokott lenni, igaz, szivi? A * * * uzska, a friss menyecske ,üde mosollyal füröszti bájos, barna pofikáját a hódoló, atyafiságos, vagy mohó szemek kereszttüzében. Béluci, a férj. intelligens és meghatott arcot próbál vágni, ami lényegében roszszul sikerül, s elég bután lesekszik jobbra-balra. Olykor lefelé sandít. Tulajdonképpen szép szmokingja plasztronjában gyönyörködik, Zsuzska azonban félreérti a dolgot. — Béla! — sziszeg verőfényes arccal — te vagy a vőlegény, nincs ivás, Béla! — Négy litert édes, — humorizál Béla, — egy csöppel se többet, helyes? — A z államvizsgád is eltoltad már ebben az évben, nehogy az esküvőn is botrány legyen az ital miatt, Béla! Nem akarok ennek a rohadt falunak a szájára kerülni, ne igyál, Béla! Z �hogy Csimpike mondta, « kitört» a vacsora és teljes erővel tombol. Tajti néni, a háziasszony és örömanya, izgatottan, mint egy elsőcsatás had­ vezér, dirigálja a segítőasszonyok hadmozdulatait. Oda-odarebben a a vendégek háta mögé, ragyogó arccal csepüli és ócsárolja a kosztot, mert a vacsora kitünő. Disznótoros kerül a megcserélt tányérokba. Barnapiros héjú véreshurka, mélyaranyszínű fehér rizses és szálas, puha sülthús mellett burgonya tornyosodik, s odaadóan zöldell a kovászosuborka. Szántó Tibi és Béres Pubi az asztal végén foglalnak helyet, a meg-meglebbenő ponyva a hátukra simul. Szántó, a nagy ismeretlenségben ösztönszerűen húzódott a birkózó-külsejű, kefehajú Pubi mellé, akit mindenki ismer, s akit min­ denki szeret. — Ez az barátom — mondja Pubi. — Ez megfizethetetlen! Szántó nevetgél, s rápillant a hatalmasakat harapó Pubira. — Majd elhízol, majd egy ro-ronda kövér pasi leszel. Bérczes Pubi szemében a fanatizmus tüze lángol. — Soha! Mindennap négy tonnát emelek, barátom! Ezt add össze! Nézd meg barátom! — karját Szántó elé tolja, aki udvariasan szemügyre veszi a szóbanforgó bicepszet. — Nagyon szép, — mondja, — határozottan szép. — Huszonnyolc tonna egy héten. De csak mióta itt vagyok. Pesten nem lehetett ennyit, ott kevesebb volt a szabadidőm. Ott csak tíz-tizenöt tonna ment. — No né-nézd, — örül Szántó, — te Pesten voltál? — A röpcsiseknél, ezt faggyúzd meg! Odakerültem katonáéktól egyenesen. — És nem szeretted? — Hogy-hogy nem szerettem, — szörnyedt el Pubi — imádtam! — Hát akkor minek jö-jöttél haza? Pubi zárkózott, lovagias arcot vág, aztán elneveti magát. — El kellett jönnöm. Sok bajom volt a sztyuardessekkel. Barátom, micsoda nők voltak ott! — Hát szóval itt meg a fffene esz meg az una-unalomtól, mi? Pubi mérlegel. — Ilyen kaja azért nem volt . Kevesebb volt a szabadidő is. Meg a muterék is sírtak. Itt lovagolok, futok, s naponta négy tonnát emelek. — Mi a fffenét csinálsz te itt? — A gépállomáson vagyok, barátom. Hogy ott micsoda tragacsok vannak. — gesztikulál, s valósággal világít a szeme a lelkesedéstől — Óriási! Azokat aztán megnyargalni. hallgatni, hogy recseg, aztán a hangából, mint egy jó zenész, meghallgatni, mikor fals! Mi? Aztán nekimenni, amíg úgy nem jár, mint egy kisangyal! Ez a valami, barátom! Hát szólhatok egy szót? Szántó, aki már rájött, hogy Pubit nemcsak a « jókaja meg a napi négy tonna» tartja itthon, boldog derűvel nézi. Rokonlélek. Szigorú arcot vág. — Egy szót ne ha-halljak! Ezen nevetgélnek egy ideig, s közben Pubi integet Tajti néninek, hogy a koszt « rettenetesen, iszonyúan jó». A néni boldogan hadonászva int, hogy ve­ gyenek még és elszalad. — Barátom. — mondja Pubi. — Ezek nagyon aranyos népek. Ide még Pest­ ről is szívesen jönnek a vendégek. — Igen, — Szántó lelkesedés nélkül pillant Zoóék felé, — oda jjjö j jenek, ahova én go-gondolom. Pubi viláján tétován fityeg egy húsdarab. — Mi a fene, barátom. — Utá-utálom őket. — Mit utálod őket? — Elég utálatos fajzat. Én csak tudom. Ott szü-lettem. Pesti vagyok. — Én azt mondhatom neked, — kopog az asztalon Pubi — sok sráccal, meg lánnyal akadt dolgom, de soha rendesebbeket nem találtam, mint ott. A �— Sze-szerencsés vagy . Meg négy tonnát emelsz. De én nem vagyok ilyen kajakos, meg da-dadogok is. S előadást tartok, mindig jobban dddadogok, mint máskor, és mindig kiröhögnek. Pubi tépelődik. — Utálsz Pesten lenni? — U-Utálok. Mindig új emberek, sose szoktak meg. — Hát akkor mi a fenének nem jössz el onnan? — Szántó megfontolt vá­ laszra készül, de rémülten fordul előre. A z asztalfőn a kacarászó mennyasszony mellett, a díszhelyen, nagytestű, ormótlan férfi ül, s tátott szájjal kapkodva le­ vegő után, a vacsora zümmögő zaját valóságos hangorkánnal paskolja szerteszét, nevet, hogy az arcán könnyek csorognak végig. « Ha énnékem, ha énnékem . . . » Gombai Ottó könyvelő, az acélos erejű ének hallatára összerezzen, a mellette lépdelő elnökre pillant. A sátáni nótakezdés Beresz előbbi, infernális hahotáját idézte föl, s a könyvelőben, amíg az elnök ormótlan, húsos arcát figyeli, meg­ vetés halmozódik. A nagy mozdulatlan arcon a kiváncsiságnak semmi nyoma. A z elnök szuszogva lépked mellette, szót sem szól, vár. — Kérem, elnök elvtárs — Gombai dühös, tart ettől a beszélgetéstől, — — a vacsora alatt gondolkodtam a traktor, meg a pótkocsi dolgán. Sokat töp­ rengtem, vívódtam, — mondja és a hallgató hegy-emberre pillant. Dögölj meg, gondolja magában. — Sokat. S úgy érzem, meggyőződésemmel ellenkezne, h a... támogatnám. Nekem, — hadar megkönnyebbülten, hogy túljutott a nehezén, — aki financiális vonatkozásokban diszponálok, megértheti, hogy a közös védelme és gondja, satöbbi, satöbbi... — Szóval, — szusszan az elnök, — nem akar támogatni? — Hogyne akarnám, — csitítgatja jóságosan, — csak speciel ebben az esetben . . .értjük egymást, igen? Itt, ez nem megy. — Szóval gondolkodott a dolgon? — Nem túlzok, — lendül bele a könyvelő, — ha azt mondom: tépelődtem. — Elmosolyodik, mert ez a bálna nem veszi észre a gúnyt, tehát zavartalan a csú­ folódás öröme. — Se nappalom, se éjjelem. Kezdetben a lelkesedés, Később a vívódó fontolgatás uralkodott rajtam, végül a keserű, de vastörvényű elemzés.. Fiat justicia, — lendíti a kezét a csillagok felé és ezzel az idézettel érzése szerint leteríti az elnököt, — et pereat mundusz! A z elnök szuszog, s recsegő léptekkel gázol előre. — Szóval, hogy nem támogat. Pedig itt pénzügyekben magának tekintélye van, és ketten el tudjuk fogadtatni a dolgot a vezetőséggel, később a tag­ sággal is. — Megértheti. A z okok... — Beszéltem Tornaival. A zt mondta, ha megfeszül, akkor se tud több trak­ tort adni. A z meg kevés. Kicsi gépállomás még ez. Évek kellenek... — Szóval? — Gombai most már igen bosszus. — Szóval? — Szóval, kell a traktor. — Dehát, — csapja össze tenyerét a könyvelő, — csak nem hiszi, hogy ezt az anyagi öngyilkosságot én támogatom? — Hát esetleg mégis, no. Gondolom, esetleg. — N e haragudjon, de egy abszurd, tarthatatlan ötlet miatt a jö v ő ... jövőn­ ket nem engedhetem! Hiszen — ragyog fel az arca — ez politikailag is bak­ lövés, ugyebár! A z első évek nyereségrészesedése sajnos annyira leszállna... — Vagy legalább nem emelkedne az égig. — De igen, — tekergeti a nyakát Gombai, — leszállna! — Aha! A könyvelő megáll és az elnökre mered. — M iért mondta, hogy aha? — Meddig is akar nálunk maradni, Gombos szaktárs? A könyvelő egy marék szalmát szakít le a kazal oldalából, aztán idegesen elhasítja. — Hát nézze, én ugye nem titkolom, hogy két-három év. Nem akarok falun �megöregedni, nem titkoltam. Jó, kell a szakember, megteszem, amit a kormány kíván, meg ami a kötelességem, de nem akarok it t ... — Aha! Gombai robbanó idegességgel nézegeti a hájas cethal-embert. Érzéseiben félelem és megvetés keveredik. — M it mondja folyton, hogy aha? — Szóval hát nem hasznos, nem javasolja. — Azonkívül politikailag is elhibázott. — A keserves jóistenit m agának, — ordít rá Berecz, s Gombai méltatlankodva hallgat, — ne kerepeljen itt nekem. Hol elhibázott ez politikaialag? Éppen azt kell megértetni a tagokkal, hogy nem az első három év haszna a fontos csupán! Esetleg magának! — Ez — mondja Gombai remegve a méregtől — közönséges ferdítés. Nem így van! De ha így fogja föl az elnök elvtárs, beszélhetünk másképp is. Nem vagyunk egymáshoz láncolva, csak egy-két munkaévre, igaz? Tekintse úgy, hogy már nem dolgozom itt! És tudja úgy, hogy amit csinál, semmi más, csak közönséges kiskirályság! A z elnököt vörös düh önt ei. Hányszor kapta már ezt a szót az arcába, s mindíg azoktól, akik menekülni akarnak, akik hasznot vagy a könnyebbséget várják, akik széthúznak és lerombolják azt, amit ő építget itten. Belerúg az ott heverő járomba, hogy a nagy, vasazott faalkotmány súlyos, lassú mozgással hengeredik át a másik oldalára. — Idehallgasson, — mondja lefojtott mormogással, — én harmincéves se voltam, s bandagazdának tisztelt huszonnégy kaszás. Jöttek is utánnam, amíg kijárt úton mentem. De valahányszor valami újat próbáltam, akár jobb szerző­ dést, akár nagyobb bért, akár sztrákot, ők is szembefordultak velem. Hát én ott megismertem a fajtámat, az szent! Olyan az, mint a bivaly. Erős, munkabíró is, csak a megszokottól egy lépést se sehová! Kiskirályoskodás, hogy megvan a csoport és most traktort akarok? Hát ha tőlük függne, s tán a magafajta embe­ rektől, is, itt még most is faekével szántogatnának! Gyakran kell itt ordítani az embernek, hogy szót értsenek vele! Gombai a nyeregben levő ember nyugalmával válaszol: — Ahogy mondtam, elnök elvtárs! — Jó, — Gombai az elnök egy moccanásától nekiesik a kazalnak s odatapad a zizegő szalmához, — akkor idehallgasson. Magának itt megvan jó kétezren felül, meg lakás, meg részesedés, minden. Hát így nem rossz hely ez, igaz-e? Hát ha innen elmegy, ez elmarad. Másutt nem fizetnek ennyit! — Én — sziszeg a könyvelő — tisztességesen akarok élni, dolgozni, és nem hazardírozok. Inkább ötszázzal kevesebb! Megkapom én azt máshol is. szükség van most énrám! — Azám, a jóistenit, ez az én bajom is! A zt hiszi, — mondja bamba arcát a könyvelőre meresztve. — én egy ökör vagyok? Ismerem én magát, nem vettünk zsákba macskát, hallja-e? Megúszta azt a tizenhétezres cirkuszt, a haverjai el­ simították Pesten, s csak egy volt a lényeg ,elmenni, eltünni, szerezni jóponto­ kat! Hát ha innen egy tapodtat mozdul, mikor szükség van magára, s nemcsak nekem, de háromszáz embernek, utána megyek én magának, s a csontjáról a húst szedem le! Megállása sem lesz, mert elmarom mindenhonnan, aztán egyenest a minisztériumba megyek és keverek egy olyan botrányt, hogy beleszakad! így Tenne jobb? Ejnye, csillapodjon le — veregeti a vacogó könyvelő vállát, — már hogy lenne így jobb? Hanem szépen itt marad, kapja a járandóságát, miegymás, majd figyelem a kezét, elhiheti! — Odatolja a képét Gombai arcába, hogy lehellete eléri a könyvelő borsódzó bőrét. — A z is benne legyen az anyagi in doklásban, hogy noha magának személyszerint igen előnytelen, a közös érdeke így parancsolja. M ert itt nem két, hanem húsz év hasznáról, háromszáz ember életéről van sző, hallja-e? Gombai, aki mindeddig kisértetlátó szemmel meredt az elnökre ,hiszen azt hitte, erről az ügyről senki sem tud erre, lassan tán a megenyhülő elnököt látva, újra erőrekap, s visszaacsarog az indulni-készülőre. �— Ez — susogja rekedten — közönséges zsarolás! — Kutyabaj, — vigyorog Berecz — mindegy hogy, csak az eredmény rend­ ben legyen. Ez meg, — rikácsol Gombai humanisztikusan — egy klerikális, jezsuita elv! — Amaz mégegyszer megtorpan, nevetve tornyosul a holdfényben, s ököllel fe­ nyeget vissza a könyvelőre. — Aztán a közgyűlésen úgy hangozzék az az indoklás, hogy a védőbeszédét mondja! * * * könyvelőn aratott elsöprő győzelem felvillanyozza az elnököt, akit különben fűt már az ital is. Ballag a sátor felé, s hallgatja a zenét, amelyből, innen távolról, csupán a nagybőgő nyers, erős morgása hang­ zik, később a harmonika ideges vibrálása is a fülébe, s csak mikor a sátor elé ér, akkor hallja meg a hegedűt, amely megszelidíti,, egymáshozsimogatja a távolról oly vad hangokat. A bejáratnál megáll és visszapillant. Enyhe nyugta lansággal lesekszik a szérű felé, mert ha Gombai a leleplezés ténye miatt fel­ akasztja magát, problémák támadnak az ügyvitelben. Azután, mivel ezt maga sem gondolja komolyan, elmosolyodik. A homokkal felszórt, sima középrészen a menyasszonytáncot járják. Béluci meg-megtántorodva, de becsülettel ropja, Zsuzska szerelmes mosollyal kapasz­ kodik férjébe, s annak ingatag egyensúlyát gyors rántásokkal állítja helyre. A z elnök nézi öket, s rosszallóan állapítja meg, hogy táncukban bizonytalanság, sőt, a hozzánemértés tétovasága lüktet. — Ezek a gyerekek, — mondja Kilvádi bácsi, és gyér, ezüst haját simogatja enyerével, — már egy tisztességes csárdást sem tudnak eljárni, nézd csak, Sándor öcsém. A z elnök idegesen pillant az öregre. — Mért ne tudnának, — mordul — mikor tudnak? Éppen úgy járják, ahogy mi jártuk! — Jól van, kedves öcsém, jól van, — mondja K ilvádi bácsi mézes mentegetőzéssel, — csak éppen mondtam. Vagy már azt sem lehet? — Berecz mérgesen bámul maga elé, mert érzi, hogy igazságtalan volt az öreghez, de nem tudja palástolni vagy elfojtani ingerültségét, valahányszor összekerülnek. Nem szereti, ezt a sunyító-lapító embert, aki szakértelemmel dolgozik, de nem tudja elfelejteni a huszonkét holdas gazda állapotot. Még azt se lehet mondani, hogy embernyúzó lett volna, együtt dolgozott a napszámosokkal, s azoktól se követelt többet, mint magától, csakhogy éppen a gazdatempók, meg a dirigálás hiányzik neki. Berecz, amint végiggondolja a dolgot, meghiggad, s csendes szóval fordul az öreghez. — Mondja csak, János bátyám. — Nohát, nem tudják jól eljárni! Elfelejtették, vagy meg sem tanulták. El­ felejtették, akárcsak minket! — Hogyhogy elfelejtettek? A bácsi diadallal emeli föl borzas szemöldökét. — A zt mond meg, öcsém, a te csoportodban hányan tanyáznak a fiatalok közül? A z elnök keserűen gondol arra a furcsa kapcsolatra ,amely Kiváldihoz fűzi, s amely visszatiltja minden keményebb szótól. Ha összekerülnek, éppen úgy, van vele, mint az iskolavégzett gyerek a tanítójával, ő se tudja elfelejteni, hogy évek során át parancsolt neki ez az ember, s ez hallatlan kényelmetlen állapotot teremt benne. Aztán meg éppen azért, nehogy azt higgye bárki, vissza akar trómfolni, vigyázóbban bánik vele, mint a többivel. — Nem az én csoportom, János bátyám, hanem a miénk — mondja csön­ desen. — Lehetnek benne vagy tizenöten. — No, nagy szó, mondhatom. Mert megszállja őket az ördög, mennek me­ nekülnek. Mink, öregek meg, agyondolgozzuk magunkat a máséban, s ki jön ide vissza? Akit elmarnak a városból. Igaz? A �— Nem, — csattan föl az elnök és szeretné elhinni, hogy úgy is van, ahogy mondja, — sokan vanak, akik visszajönnek, s nemcsak a szemetje. Nem is az a baj, hogy mennek, hadd menjenek, akiknek másutt a helye, az a baj, hogy akinek ide kellene jönni, az se jön. A z öreg a táncolókat nézi, s végigsimogatja a fejét. — Már hogy gondolod, hogy kinek kéne itt lennie? — Hát, akinek itt a helye. Harminckilenc-negyvenben én a Mávagban dol­ goztam, tudja azt maga. Jó munka volt az , s több pénzt kerestem, mint itt­ hon, ott lettem ember is, amilyen vagyok, mégis úgy gondoltam mindig hogy vissza kell nekem ide jönni, itt a helyem, no. — Oldalt fordítja a fejét, hogy megnézze, ki furakodott mellé, s megszólal. — Igaz, Czingler elvtárs? A görnyedthátú, kopott ember kelletlenül fordul Berecz felé, s az elnök néma dühvel szemléli az arcára költöző alázatos cseléd-diplomáciát. * * * rra igyunk, — hangzik a következő felköszöntő, — hogy az új embe­ rek, akiket hatökörrel kellett közénk behozni, — Berecz most sem tudja fékezni kötekedő-csipkelődő kedvét, — megszeressenek ben­ nünket annyira, hogy hatvanhat ökör se mozdítsa el tőlünk őket! Tekintete az árnyékos sarokban meghuzódó gazdára téved, s csak egyedül ő látja, hogy Tajti Lénárd, érintetlen poharát az asztalra vágja, s ingatag lép­ tekkel kimegy. Berecz megkoccantja az elébe nyújtott poharakat, és közben az ajtóra meredve kászálódik elő az asztal mögül. Tűnődik, habozik egy pillanatra, kisideig, hiszen látta hogy Tajti részeg, azután lép egyet-kettőt, s kiér a sötétségbe. Lehült a levegő, mintha az udvar felett veszteglő félhold hideget perme­ tezne a tanyára. A szél egyre erősödik, s Berecz elébetartja lángoló homlokát, átvág az udvaron, benéz a hátsó házba is, de a zsibongó poharazó férfinép kö­ zött nem leli meg, akit keres. Megkerüli a kutat, s a labdarózsák mellett rátalál a huszáros, keménykötésű kis emberre, aki meg-megbicsakló testtel, zsebredugott kézzel álldogál az árnyékban. — No, — közeledik az elnök óvatosan, és sokat adna érte, ha tudná, abban a zsebben van-e bicska, — csak nincs valami baj, te! Tajti hosszasan mered fel az elnökre. — Baj nincs. Minden van, csak éppen baj nincs. — Mert hogy az előbb, láttam, letetted a poharat. A ház ura megfontoltan ingadozik. — Enyim vót az a bor, vagy a tiétek? a csoporté? — Tiéd hát. S ha már ennyit ittál a magadéból, azt is megihattad volna. — Ha meg enyim vót, — mormog Tajti, egyre hangosabban beszél, — akkor te mit dirigálsz itt is, a jóistenedet? Negyvenhatesztendős koromra a poharamon dirigálsz? Nem elég, hogy rátettétek a kezeteket földemre, jószágomra, s itt ma­ radtam, mint a kopaszcsirke? Hát nem ittam, s ezért nem ittam. Berecz Sándor. Berecz hallgat egy darabig, s kétszer is megfontolja, mit mondjon. — Mitőlünk kaptad te azt a földet is, te. S ha már annyira hányod-veted magad, erre is gondolnál! S hogy a gyereked is diplomás ember lett, az egyszem lányod, hát abban is ott van a keze az ilyen magamfajta rablónak, te. Tajti torz mosollyal nézegeti az elnököt. — Most aztán eltrafáltad, hallod-e! De sokat érek vele! Tudod-e, mit mon­ dott az egyszem gyermekem, akihez vénségemre menekednem kéne? Azt mondta a Zsuzska, ne várja tőlem édesapám, hogy visszajöjjek ebbe a trágyalébe, elszoktam én már attól! Bolond világot csináltatok tik, Sándor! — Bolondot-e? S miért? — Mert az a dolgok rendje, hogy a kölyök a jóistennek sem mondhassa a szülőházára, hogy trágyalé — kiabál Tajti előrehajolva, — és mert az is a rendje, hogy amit én magamnak ezzel a két kezemmel összekapartam, ne szedjék el tőlem senkiházi emberek! Hány holdat adtatok ti nekem? Ötöt, s tizeneggyel léptem be hozzátok. — Hát nem ez a rendje? A �— Nem-e? A ki dolgozott, annak vót. A ki meg nem, annak nem vót. — Neked — mondja az elnök leszegett fejjel, — csak két-három aszályos év kellett volna, s nem veszel földet, s csak egyszer rámegy a házadra a láng, ga­ tyád se lenne, hallod-é! Mutass te nekem Czeigler Sándornál szorgosabb embert, ha tudsz! Húzta még az ág is, nem tudott talpraállani, nem, egyszer se! Látod-e, miféle ember lett belőle? — Hát miféle? — Mindenki kutyája lett belőle! Görbederekú, semmi ember, az! Csak né­ zem, piszkálom állandóan, hogy vergődnék már egyenesre, s még mindig semmi! — Beszélhetsz, — mondja Tajti, — mindent elszedtetek, a lányom meg nem jön a trágyalébe, mert ő már kisasszony. Berecz forró szánalommal pillant a vasfejű kis emberre, aki beállt, mert megrettent az egyedülléttől, de a szívét azt nem hozta közéjük, s az itthoni dolgok is meggyötrik alaposan. — Tettem-e én ellenedre valamit eddig, — szólalt meg halkan, — ezt mondd meg nekem, Lénárd. — Eddig nem tettél te rosszat nekem. — S akkor most miért tenném? — Most megmondom én, ha hallgatod. Mert ameddig te is magunkfajta feslettgatyás istenszegénye voltál, addig érettünk beszéltél. Most meg magadért be­ szélsz, ahogy a fejesek várják tőled! Bereczet elönti az igazát érző, s azzal egyedülmaradó ember vidám harcikedve. — Nekem — mondja jókedvűen, — emlékezzél csak vissza, mikor a közös leállás miatt bevittek a csendőrök, nemcsak ott benn mondogatták, hogy moszkvabérenc, meg bitang kommunista, hanem közöttetek is akadt, aki azt su­ tyorogta, ha ti megdöglötök is, énnékem majd meglesz a pártkasszából, tán te is mondtad, igaz-e! Pedig akkor is miattatok verettem szét a pofám, az atya­ istenit neki! S emlékezzél csak arra is, hogy negyvenöt őszén Simonék el akartak ótani engem, merthogy én is intéztem itt a földosztást, amiből te is kaptad azt az öt katasztrálist. Akkor is más miatt bicskáztak le engem. S azóta megállásom vót-e itt közöttetek mondd meg csak! A z asszonyomat még az utcán is leköpték, te meg még most is gyanakodsz, acsarogsz ott nekem. De nemcsak te, elég sokan vagytok ti még, az igaz. Csak sopánkodtok az ember körül, sírtok jajgattok, s ha rajtatok állna, soha ebből az állatnak való életből ki nem kászálódnátok. Benne a trágyalébe, kötésig, mert az apád is, meg a nagyapád is benne vót. igaz-e! Csak egyet mondj még, — törülgeti a homlokát az elnök, — de igaz hitre mondd! Hát mi most a szándékod? I gy pofázod, sirdogálod-e tele a világot, vagy egyebet is teszel? — A zt a hétszentséges életit! — kiabál Tajti, akit eddig lenyűgözött az ordí­ tozó elnök. — Hogy én kihúzom-e magam a munkából? — Hát kihúzod-e? — Olyat nem látott a z , a kun kisjézus, hallod! — Tajti, hacsak pillanatra is, elfelejti a földet, és minden sebet, mert — tán az elnök lobogása, vagy a közös nyomorúság emlékei, keserűsége felét virtussá változtatták. — Hát énrám azt ne mondja senki, hogy nem fogom a villanyelet. V ót-e neked panaszod rám, míg együtt arattunk? — Énnekem — mondja Berecz — sohase! — Nohátakkor, azt mondd meg most meg miért lenne? — Hát komám, — vágja irdatlan kezét Tajti vállára az elnök, s a kis bors­ ember meg se rezzen a taglónyi csapás alatt — akkor én meg azt mondom neked, legyen itt a közösnek még vagy ötven ilyen ellensége, mint te vagy, s veletek, ha pányvát kell vetnem a nyakatokba, s úgy húznom valamennyit, odavergődök én a szebb darab kenyérhez, akárha hetenként megbicskáznak is! �S zántót és Bérczes Pubit testőrség övezi. K ét fogatlan nénikét ültettek melléjük a háziak ,amint észrevették, hogy mindketten részegek. A z erélyes intézkedés azonban részben elkésett, részben alapjaiban el­ hibázott, mert a nénik nem tudták, de nem is akarták megakadá­ lyozni a kettőjük között kibontakozó versenyt, mivel a maguk öreges és ille­ delmes módján szintén felöntöttek a garatra. Valahányszor azok ketten neki­ fohászkodtak, a testőrök is aprókat kortyintottak a borból. Szántó imbolyogva felemelkedik. A két öregasszony gyanakvó áhitattal nézi. — M ivel úgy érzem ma-magam, mintha hazajöttem volna, — tagolja gya­ núsan kimért artikulációval, — és mivel én vagyok az idősebb, — koccint a két nénikével — szervusztok! Pubi mennydörgő nevetésbe fog, és Szántó felé billenti a poharát, aki lehanyatlik a helyére. — Nahát, — pukkadozik a súlyemelő, — én ilyet még nem láttam! — Tudniillik, hazajöttem. Tudniillik, jól érzem magam. Pubi szeme kerekre tágul. — E he, — mondja, — azt akarom én tőled két órája kérdezni, csak éppen m indig. . .mindig elre. .elterelődik a beszéd.. Ha itt így virulsz, miért nem jössz, mint én is, mert itt jobb, igaz? Szántó ingatja a fejét, mint egy bánatos bölény. — Nem jobb. Megmondtam én neked már. Se lakás, se semmi, mert nekem csa-családom sincs. Kiröhögnek. Itt meg nem is röhögsz, amikor dadogok. Itt hamarabb megszoktak, látod? Meg itt nem is kellene olyan egye-egydül élni, dehát én csak Pesten... ez a helyzet. — Hogyhogy csak Pesten? — Mert én, kisgyerek korom óta készültem rá, és nem is tudtam mást csi­ nálni, csak... igen. Nem utazhatok fel minden alkonyatkor Pestre iiigaz? — M iért alkonyatkor? — tátja el a száját Pubi. — Mi vagy te leánykeres­ kedő? — Csi-csillagász. — Jézus atyám. — Lá-látod, ha olyan lennél, te is röhögnél, és csúfolnál, mint azok, a sze­ mét alakok, — dühöng Szántó, — és mégis! Iiigen! De hiába röhögnek, meg hiába nincsen egy rendes albérletem se, ha egyszer ott kell lennem. Jöhetnek, ahova én go-gondolom! Mese nincs. Mert az emberben lobog eeegy kis tűz. Pislog. Aaaddig pislog, míg megtalálod azt a helyet, ahol máglyává növeled azt a hamú alatt nyugvó kis zsa-zsa... parazsat. És akkor téged csúfolhatnak, meg kin­ lódhatsz egy ólban, akkor is a he-helyeden maradsz, mert megtaláltad a fo-fff... hivatásodat. III. z éjszaka sötétje állhatatosan higul, s egyszerre itt a hajnal. A hold sápadtan vesztegel a láthatár felett, és valami piszkosszürke fény te­ lepszik porfelhőként a tájra. Ötvös csöndesen lépeget az elnök mellett, maga elé bámul, s bizonyos hálát érez, hogy ez a törökember, egy séta ürügyén megszabadította a tanyától, és noha tudja az elnök szándékát, nem meri végiggondolni a dolgot, dobogó szívvel hökken meg a gondolattól is, h i­ szen ezen a reggelen annyi minden eldőlhet. A z éjszaka eseményei úgy ülnek a lelkén, mint szennyes szappanhab a mos­ dótál hideg vizén. Tépelődik, hol, melyik pillanatban változnak meg ezek az oly feledhetetlennek induló és végeredményben ocsmánnyá züllő órák? Am ikor megérkeztek, s a vonat sisteregve megállt, Bella csaknem ijedten meredt a kisereglett fiatalok hadonászó és kiáltozó, enyhén gyanus túlv idám tömegére, és első rémületében még Csimpikét is szeretettel üdvözölte Aztán meg­ lepően hamar beleilleszkedett, s amikor egy almaarcú kis öregember lelkecskémnek szólította, ámuló vidámsággal pillantott Ötvös felé. Ő valami patriarchális A �fölénnyel figyelte Bella lépéseit, látszólag otthonos biztonsággal jött-ment, is­ merkedett és poharazott, valójában szorongva várta a vastagnyakúak feltűnésének veszélyes pillanatát. Közben szervezte a szövetségeseket, mert úgy okoskodott, hogy a körülötte sürgő-forgó fiatalok, Pubi, aki négy tonnát emel, a dadogós Szántó, azután az a traktorista fiú, a nevetséges pakompartjával, és még vagy hat-hét jókötésű legény, utcán egyszerre előbukkannak majd a hangosok, a go­ rillák, hogy terrorizálják és megszégyenítsék. Később valaki azt javasolta, men­ jenek az udvarra, «levegőzni». Ő is ment velük, körbeálltak az eperfák alatt, melyen titokzatos gyümölcsök ültek, a tyúkok, körbeálltak és énekelni kezdtek. Teli torokból énekeltek, s Ötvös meghökkenve ismerte fel őket, s arra gondolt, aki most onnan a körön kívülről figyelné őket, őt is vastagnyakúnak, magabiz­ tosnak és félelemnélkülinek látná. Két dal közötti szünetben hasas, vastagfalú borosüveg jár körbe, de akkor — életében először — mindennél világosabban érezte, hogy nem az alkohol miatt isznak most, aminthogy az indiánok sem a nikotin miatt szívják el a békepipát. Boldogan ivott velük és örült, mert egyi­ kük, amikor kérdezett valamit tőle, a vállára tette a kezét. Bakter a toronyban annyit nem kiált, kezdett az énekbe Pubi, s valamennyien, összeszokott, érces kórusban vágtak az énekbe, hogy csak úgy zengett a környék. Hányszor az én rózsám csókkal megkínált, Pedig éjjel-nappal Mindig egyre kiált. Pubi ekkor felemelte az újját, s valamennyien elhallgattak. Ötvös, mint erejét érző, de a hűbéri esküt tisztelő lovag figyelte Pubi kezét. egy De annyit nem kiált, Ahányszor megkínált! Azután a sátor felé füleltek, ahonnan friss muzsika hangzott. A cinege — mondta valaki, s többen helyeseltek, úgy van. a cinege. Váratlan dolog történt, táncolni kezdtek a poros, gyepes udvaron, és Ötvös ujjongó örömet érzett, hogy részese lehet ennek az órának. Bátor, szabad mozdulatokkal lendítették a karju­ kat, repeső örömmel táncoltak, mert kótyagossá tette őket gyors és pontos moz­ dulataik ereje és szépsége. Néhányan, akik nem ismerték ezt a táncot, félre­ álltak, és Ötvös tapsolni kezdte az ütemet, a többiek pedig követték, ígyhát ő is hozzájárult az összteljesítményhez. Örült, hogy ötletét jónak tartották, és Pubi tánc közben valami biztatást vagy dicséretet kiabált feléje. Nevettek, ketten daloltak is, táncoltak a bujkáló szélben és mámoruknak nem volt keserüje. * U * * gye, hogy nem kell itt rigorilozni, mi, — rikkantott az elnök, — szóval maga is azt mondja? Jól megértjük egymást. — Nincs itt olyan erős szikesedés, — vágott közbe Ötvös, hogy az elnök figyelmét elterelje az utolsó mondat témaköréről, — talajgyaluval rá­ mennek, az is elég. — No ugye — örül az elnök, s akkor mennyi pénz megmarad, jóisten! — Erre — mutat az elágazó útra, — ez egyenest a halastóhoz megyen. Berecz elégedetten figyeli a mellette lépegető fiatalembert, s arra gondol, talán sikerül a dolog. Hiszen a fiú szívesen jött vele, s ha nem is pillant szét olyan érdeklődve, ahogy az elnök szeretné, ez magyarázható a kezdődő másnapos­ sággal is. A z elnök ismeri darabos természetét, tudja, hogy indulatok barázdálják, ezért kétszer is meggondol minden szót, latolgatja még mozdulatait is. Óvatosan taktikázik, csaknem képmutatóan viselkedik. « Kiskirályoskodás» — hallja Gombai kiabálását, s noha erősen hiszi, hogy semmi köze ehhez az általa is megvetett tulajdonságához, kerüli még a félreértés lehetőségét is. Nagy szükség lenne itt erre a fiúra, nem szabad elriasztani. �Megállnak a nagy, négyzetalakú tó partján, s az elnök elégedetten nézegeti a fodrozó vizet. — Lássa-e, — mondja és nem veszi észre, hogy Ötvös felkapja a fejét, mert megszúrta a friss szóhasználat, — ezt mink magunk ástuk. Sok ember van itt, aki azelőtt kubikus volt, s ért az ilyesmihez. A z a Czeigler is, akivel maga kártyázott, emlékszik? — Emlékszem, — mondja a fiú halkan, — Czeigler. szobát, melyet asztalokkal zsúfoltak tele, ellepték a férfiak, mert itt lehetett kártyázni, s közben kicsit pálinkázgatni is. Amikor Ötvös leült, harmadiknak egy készülő ultipartihoz, csupán a játék öröme borzolgatta végig. A z első keverés, emelés és osztás szertartása felpezsdí­ tette, várakozással töltötte el. Jókedve fokozódott. Egyszerre Béluci bukkant elő az éjszakából, kijózanodva pislogott, s izgatottan kérdezősködött. — Hol a Zozó? — Alszik az autóban, — pletykált Gyurka, — mert álmos. — Te elhiszed, hogy álmos? — Nem hiszem én. — Nem is álmos, — pislog Béluci elkeseredetten, — csak éppen nem tudja elviseni, ha nem körülötte forog a világ. Akkor ő álmos. Tehetek én róla, hogy az én eskövőm van? Gyurka pipája szatirikus körmozgást végzett. — Reflex. Gyerekkorában mindig megverték, ha nem aludt egy jó nagyot valamelyik autójukban. Nagy hülye ez a Béla, — nézett a távozó után, — egy hülye tahó. Ötvös felkapta a fejét, félt, hogy valaki meghallotta, de partnerei mással foglalkoztak. A z ezüsthajú bácsi osztott, nyálas újjaival rakosgatta a lapokat, s közben kéjjel diskurált. — Nagy sliffentyük vagytok, Balázs öcsém, jól van, behoztatok a téeszbe, most aztán ti lássátok, mire mentek velem? Nehéz lesz énvelem, öreg vagyok én már, s úgy szoktam meg, magam urának-szolgájának. Igy van ez, igaz-e? Czeigler lesütött szemmel nézegette a lapokat. — Kinek, hogy, — mormogta megátalkodottan Ötvös enyhe megvetéssel nézte. Bátortalan szolgalélek — gondolta, kötött asszociációk. Kilvádi bácsi pedig egy dölyfös szamár. Ekkor, kezdetben, csupán a partnerek pszichológiájának gyors lelepleződése miatt, pusztán a játék stra­ tégiájától hajtva, javasolta az alap felemelését, «ne menjen az ügy babba, legyen tízfillér helyett az alap egy forint. Czeigler habozott, Kilvádi bácsi megütődve lesett, de elfogadták. Vajon ekkor romlott volna el minden, ebben a pillanat­ ban, vagy még korábban, amikor tapasztalta, hogy Gyurka pletykálkodása sem marad a pesti szalonkeretek között, hanem egy-egy megjegyzésével rosszindulatú döféssel felér? — Nem úgy van az, — hangoskodott tovább a bácsi, — dehogyis kinek hogy! Nem vót azelőtt rossz sora a béresnek, napszámosnak se, s különösen, ha részese­ désre dolgoztak. S most mi jobb? Több napszámos lett, több cseléd, semmi más. — Hát maga ezt tartja. Én meg nem. Nekem akkor mindig úgy kellett moccannom, ahogy egy ember akarta, s éppen elég vót már. — Hát most talán senki nem dirigál? — Hogyne dirigálna — nézett fel Czeigler — most, csak másképpen. S egyre komorabb lett minden. Pubi és a dadogó Szántó rohantak be a szo­ bába, s egy kis söröshordó mellett álltak meg. — Lá-látod, milyen rohadtak? Már csinálják a cirkuszt, mondtam én, t u-tudtam én, tu-tudtam! M it mondott az a Csi-csimpánz vagy kicsoda? — Ne ordíts már — csitítgatta Pubi, de mert ő is ittas volt, panaszkodott A �is. Csimpikével táncolt, s egyszerre a lány azt mondta neki, mesélje már el Pubika, parasztéknál, hogy fogják a nőket? — A po-pofáját szétverni! — kiabált Szántó és kimentek az udvarra. Ekkor kezdődött volna az éjszaka leggyalázatosabb része? Mert ettől a pilla­ nattól kezdve nem tudott koncentrálni, s noha különben a vérében volt a vere­ kedés, és osztás zsonglőr-teljesítménye és a játszmaépítés taktikája, most durva hibákat vétett, feldúltan és figyelmelenül játszott, mert megdöbentette Csimpike leplezetlen butasága, amely soha ennyire « rámenős» még nem volt mint most. Gondolkodott, v ajjon ha Csimpike megtudná, hogy náluk is kazlak állnak a ház mögött, s az anyja fejkendőben jár, Csimpike akkor is « é des Rikinek» ne­ vezné, és lefröcskölné a kajakban? Tulajdonképpen nem is Csimpike izgatta, Bellára gondolt, aki elméletben tudta, hogy « Rikitiki szülei földművelők», de gyakorlatban tán először került ilyen emberek közé, és most mennek a találkozás­ nak a fejleményeit várta szorongva és rossz előérzettel. Elemi hibákat vétett, s a két nehézkezű ember valamennyi elképzelését le­ rombolta, felvillanó terveit is megsemmisítette. Am ikor először utánaszámolt, már kétszáznegyven forintja "úszott*. Talán ezekben a pillanatokban fordult meg minden, vagy sokkal, esetleg évekkel előbb. A pénz egyre futott a keze alól, s azután,mert úgy kellett tapasztalnia, hogy a barátai rúgórajáró pimasz paprikajancsik, s ez a két paraszt pedig, személyi sérelmeit fefüggesztve, villogó szemmel fosztogatja, elkeseredetten, s egyre tompább aggyal, egyre többet ívott. Elfeledte, hogy egy-két órával ezelőtt kese­ rűen nézte a leégett búzamezőt, s hogy együtt énekelt a fiúkkal. Részegségében kozmikus egyedüllét gyötörte. — Igen, — nevetgélt a bácsi, — néha meghibban a pakli. — Ha meghibbantják, — mondta gyűlölködve és lehajította a kártyákat. A bácsi bután nevetgélt. — Meg kell tanulni játsszani, igaz-e? — Megtanultam én, csakhogy maguk még sokkal jobban, igaz-e? — Igaz, — bólintott hülye elégedettséggel az öreg, — biz a. — Nem érti, — mondta Czeigler, s akkorát vágott az asztalra, hogy min­ denki odafigyelt, de nem hallottak semmit, mert halottsápadtan, s halkan be­ szélt, — nem érti mit mond az elvtárs? Azt, hogy suskus van a lapjárásban. Kilvádi bácsi ekkor paprikapiros arcát felfújva, mint egy dühös pulyka, or­ dítozni kezdett. — A keserves jóistenit magának, hogy ilyet mondani? Hát cigánykupec vagyok én, vagy rongyosüllepű vagyok én? Czeigler feláll, s idomtalan, fekete újjaival megforgatva a kétszáznegyven forintnyi nyereséget, odaszórta az asztalra az egészet. — Maga, mutatott Ötvösre, s a fiú, amikor ismét átéli ezt a jelenetet, szenved a szégyentől, el akarta vinni az én harmincöt forintomat, igaz-e? Mert nekem nem volt több, egy fillérrel se! Mert én rongyosüllepű vagyok, mert én egy senkiházi vagyok! Jó. Hát én nem viszem el a maga pénzit, Magának meg azt mondom én, — fordult K ilvádi felé, — ahogy maga akar itt beszélni velem, azt én már a magasságos úristentől el nem tűröm tovább! Hát úgy nyissa ki pofáját mégegyszer, hogy keresztülesünk egymáson! í Czeigler otthagyta őket, és ötvös, bamba részegségében is érezte, hogy nem maradhat tovább a szobában. Kitámolygott az udvarra és hallgatta a feléjeszűrődő muzsikát, s a nevetést, amely rettenetes távolságból vándorol feléje, hi­ szen a helyüket meglelők, a tisztakezűek nevettek. Támolyogva állt az éjsza­ kában, szemét ide-oda hordozta, de alig látott valamit. A z az állat Dormándy, — mondta egyszerre Bella, — ordít és legényesen csapkodja a perlonzokniját — A z ott, — mutatott ötvös Bella szép kezére, — az micsoda? — Elcsórtam egy csirkét, — nevetett Bella, — rájöttem, hogy annak a kis állatnak igaza van. — A csirkének? �— Csimpikének. Nem kell mellreszívni semmit, igaza van. Először olyan jó volt, hogy azt mondták, « édes lelkem» Azután még vagy ezerszer mondták, s mást nem is mondtak, hát állatian meguntam. — Elloptál egy csirkét? — Pontosan olyan volt, mintha pápuák között üldögéltem volna. Miért ne csórtam volna el? Ötvös, fejét a kerítés gyalulatlan deszkájához támasztotta, s meg-meggörbedő testtel öklendezni kezdett. — Jó, — Bella nagy szakértelemmel nézte, — most már ne igyál többet. Ha kihánytad magad, gyere az autóhoz, kocsin megyünk haza. ** ** ** — Traktort kell venni — mondja az elnök, Ötvös pedig idegesen bámész­ kodik jobbra-balra. — Hogyne, — mondja, — traktort. A z kell. — De még mennyire, hogy kell, — gesztikulál az elnök, — azt egész év­ ben jó ki lehet használni, igaz? Szántani, vontatni, gépeket meghajtani, miegy­ más. Nohát, örülök, hogy maga is így gondolja. — Persze, hogyne. A z elnök aggódva lépeget. Csak nem szegte a fiú kedvét valamivel? Hosszú pillanatokra tanácstalanná válik, tehetetlen méreg is emészti, hogy az ilyen­ fajta emberekkel nem tud még bánni. Tétován rugdossa a göröngyöket, s arra gondol, ha a fiú meglátja az új építményeket, talán beszédesebbé válik. — Magának soha semmi földje nem volt? A z elnök szeme kimered, s jobbkeze megrebben, mint mindig, ha gyorsan kel egyik témáról a másikra váltania. — Negyvenöt előtt egy morzsa se. Azután a nagy család miatt, nyolc holdat kaptam. — Töpreng, miért akarta őt kelepcébe csalni Ötvös. — Hát ne higgye, hogy azért akartam én csoportot, mert semmim nem volt. — S azt csak olyan könnyen odacsapta? — Hát nem. Nem volt könnyű. De két egérnyi tehénnel kinlódtam rajta, s mit értem? Semmit. — Most mennyi van? — A csoportnak? Négyszázzal több katasztrális. Itt azután, — nevetgél bol­ dogan az elnök, mert ismét megcsillogtatja, mennyi mindent tud a fiúról, — lehetne kísérletezni, igaz? Berecz ismét idegenkedést, és csöndes, de határozott ellenállást tapasztal. Okát sem sejti, csak megy a fiú mellett, mint egy meghunnyászkodó bernáthegyi. — Nagyon kelene itt — mondja, és az izgalom vagy megszokás miatt el­ véti — egy agronómus. Ötvös csaknem felszisszen. Fizikai gyötrelmet érez, ha efféle hibát tapasztal. Türelmetlenül rándít a vállán. A z elnök félreérti mozdulatát. — Attól fél, hogy ezt az éjszakai ügyet nem felejtik el magának? — Igen, — válaszol Ötvös és a kártyaparti szörnyű szégyenére gondol, — attól is. A z elnök, értetlenségét jelző hangon nevet, s harsogó hangja úgy vág ötvös húsába, mint a kés. — A zt hiszi, itt más nem is volt részeg? Csak éppen nem hajigáit üveget az autók után. Ötvös viszolyogva szemléli Berecz húsos, nagyratátottszájú arcát. Mérlegel, mit, mondhatna az elnöknek, de mert az jelentéktelen korhely-adomákat mesélget, nem szól semmit. * * * mikor végre elszabadult a szégyenoszloppá váló kerítéstől, Bellát keresve ide-oda ámolygott az udvaron, s várta, hogy kijózanodjék. Egyszerre Törő Gyurka állt elébe, kacarászva nézegette és jóságosan simogatta csatakos homlokát. Azután egy állandóan csukló tökrészeg ember megfogta a karját, csuklott, fenyegetőzve lóbálta az öklét, és valami latin közmondást ordítozott, azután pedig elment hányni. Később Berecz és a házigazda A �került elébe, Tajti toporzékolva vitatkozott, de úgy fogta az elnök kezét, mint. egy illedelmes kis ovódás és az elnök egy gyermekgondozó türelmével állt a mérgelődő mellett. Pubiék egy cigányt is kerítettek és az kísérte éneküket, de tudta, hogy nem mehet közéjük, talán soha többé nem énekelhet velük. — Rikitiki — rángatta Csimpike a karját, s egy üveg rumot nyomott a kezébe, — itt a szajré, nyomás. Szerzek még egy üveggel! — A pápuáktól loptad el, kérdezte ő, — és Csimpike, abban a hitben, hogy részegségében fecseg, nevetve ráhagyta — igen, a pápáuktól. Bella csirkét lopott a pápuáktól, én pedig pénzt akartam lopni, — gondolta, — de mit számít, mindössze egynéhány pápuáról van szó, és hol leszünk mi reggelre? Nem látta merre van az autó, arcán részeg könnyek csorogtak végig. — Riki, — visongott Csimpike, — söprés kisapám, agyamra mentek a parasztok! Ekkor vágta hozzá az üveget az autóhoz, s meg sem várva a nagy csöröm­ pölést, arcára tapasztott tenyérrel, halkan vonítva és támolyogva, mint egy megsebzett állat, elfutot a szérüskert felé. * * * apályos mezőrészen haladnak át, cipőikre lomha sárkoloncok tapad­ nak. Most, lassan kievickélve az éjszaka iszapos emlékeiből, csaknem leleplezetlen ellenszenvvel bámul az elnökre, aki széles, szörnyű szabású nadrágban és agyongyűrt kabátban gázol mellette és fárad­ hatatlanul mesél. Ellenszenvet fakaszt benne Berecz csámpás, kíméletlen lépésű gyalogolása is, s elszörnyűködve látja, hogy a nagy, sáros cipők minden lábmoz­ dulatnál odasurlódnak az ostoba, lebegő nadrágszárakhoz és módszeres lassú­ sággal piszkítják, sarazzák össze. Végigtekint saját összegyűrt és sárfoltos ru­ háján, s robbanó idegességgel hallgatja a végtelen szóáradatot. A z elnök szellemeskedik és láthatóan gyakorlatlan módon ostoba tréfákat is mesél. Egyszerre csodálatos felfedezést tesz, s unalma egycsapásra eltűnik. Észre­ veszi, hogy az elnök olykor kimereszti a szemét és jobbkezét félig fölkapja. mint­ ha integetni akarna. A mozdulat hajszálpontosan ugyanaz, tehát szokásról van szó, — gondolja valóságos vadászlázban, — sőt némi előtanulmány után arra is rájön, hogy Berecz a hirtelen témaváltozásoknál végzi ezeket a kényszermozgá­ sokat. Intellektuális teljesítménye büszkeséggel tölti el és hozzálát a kiaknázásához. — Szóval. — szakítja félbe a másikat, — már sokat keresnek az emberek. Berecz köteleségtudóan elvégzi a várt mozdulatokat. — Hát ki, hogy. Azért boldogulnak. Persze egy jó agronómus... — Berecz elvtárs mikor volt katona? Ötvös, mint egy állatszelidítő, figyeli, s megelégedéssel látja, hogy az elnök pontosan paríroz. — Negyvenháromban bevittek a nyavalyások — kezdi, azután egyszerre, rá­ döbben, milyen becstelen játékot űz vele ez a siheder. Ordítani és ütni szeretne a felismerés pillanatai után. — Fineszes ember maga, — mondja csikorgó mo­ sollyal, — csak észrevette, no! Ötvös egyéb alkalommal, márcsak a fair-plai miatt is méltányolná az elnök teljesítményét, de most nem óhajt méltányos lenni. Gyűjti az adatokat, melyek arra a magaslatra segíthetik, ahonnan megvetően pillanthat az elnökre. — Észrevettem, — mondja, — könnyű észrevenni. A z elnök hosszasan hallgat. Ú gy gondolja, valahol, nem tudná megmondani melyik pillanatban, elhibázta a dolgát, elfordította magától a fiút. Elkeseredett és vádolja is magát, hiszen nem tudhatja. hogy Ötvös végeredményben nem akart maradni, félt, hogy tőrbeejti meghittségével és hivatástudatára apellálva húzza magához. — Ha megcsinálnánk a szerződést, — mondja reménytelenül az elnök. — lakást s jó fizetést kapna. Kétszerannyit, mint Pesten. Azért mondom, hacsak a pénz miatt jönne, akkor is érdemes. Ötvös, amikor feldúltan és kétségbeesve, — most már szégyelli hisztérikus könnyeinek nevetséges szentimentalizmusát, — elmenekült a tanyáról, még nem tudta, mit felel majd, ha megkapja az ajánlatot. Most azonban biztos a dolgában. Czeigler észrevette, hogy pénzt akar tőle nyerni, az elnök észrevette, hogy játszott: L �vele, de nem is ezek a döntő érvek. Egyszerűen az a tény tartja vissza, hogy képtelen lenne ezt a sár-rugdosó életet élni, ezért hallgatta önkínzó gyönyörrel Berecz szószátyárkodását, ezért fürkészte gyengéit, ezért örült, amikor kiábrán­ dulhatott, s fölébe kerekedhetett. Nincs mit felelnie, nem tud visszatérni ide többé. Akkor sem tér vissza, ha azok megsértették, és új baráti kört kell sze­ reznie magának, akkor sem, ha Bella itthagyta, hiszen Bellával, vagy Bella nélkül, de nem tud máshol, s máshogy élni, mint eddig. A romantika, a falu idillje meg­ ejtette, azonban inkább szégyelnivaló gyengeség, intellektuális rövidzárlat. Egy részegen orditozó és ugráló társaságot enyhe túlzás félistenek gyülekezetének tekinteni. — Szóval — kérdezi az elnök és hangján érződik, hogy ő is eldöntöttnek te­ kinti a kérdést, — hogy gondolja a dolgot? Ötvös vállat von. — Hogy gondolom, — mondja fakó hangon, — sehogy. — Riki! A kis domb tetejéről, kardigánjával integetve és édes ügyetlenséggel botlodozva Bella fut lefelé. — Ó, lihegi, — azt hittem, elszöktél előlem, Riki! Ötvös káprázó szemmel nézi. — Nem mentél velük? — Hogyne, éppen az hiányzik nekem. Valami csirkeólban, vagy nyárikonyhá­ ban vártalak, s elaludtam, képzeld! Csodás reggel van ugye. Rikitiki? A z elnök mosolytalan arccal nézi őket. Leeresztett karokkal áll ellőttük és most, amikor kiderült, hogy elvesztette a csatát, hasztalan taktikázott és hiába alázkodott meg, néhány pillanatra az elkeseredés fényűzését is megengedi ma­ gának. — Gondolja meg, — mondja, — ha én riasztottam volna el, gondolja meg ... Énnékem sokféle emberrel esik dolgom, de ilyennel mint maga, tán még nem tudok bánni. Jól tudom én azt is, hogy nagy út ez, Pesttől ide lejönni, nehéz út, de ne féljen, nem a pokolba akarom én elvinni magát! — Hát Berecz elvtárs kérem, — Ötvös az elnök szemébe bámul, — ha aktuá­ lis lesz az ügy, értesítem, de nem hinném, h o g y. .. A z elnök egy pillanatra még mozdulatlan marad, azután megfordul, nem szól, nem is néz vissza, csak megy fel a dombra, súlyos alakja egyre kisebb-kisebb lesz, s végül elfedi a föld hajlataiban kékellő pára. * * első pillanatban tudtam, hogy vadparaszt. T uliképpen mi baja volt? — Elszomorította, hogy nem kaphat meg téged, — mondja Ötvös, — Eredj, csacsi, — kuncog Bella, s egy pillanatra megcsiklandozza kép­ zeletét ez a mondat. Ötvös odamegy az ablakhoz, lehúzza s rákönyököl a csillogó keretre, s né­ zegeti az elfutó mezőket. — Emlékszel még, mit beszélgettünk arról a Charon-képről? — Igen, Rikitiki. — Tegyük fel, hogy valaki az odaérkezők közül annyira fél, hogy nem mer beleülni a csónakba. Akkor mi történik? Bella összecsókolja Ötvös finomszálú fekete haját. — Megvárja a következő csatlakozást. — Mi lesz azzal az emberrel? — Gondolom, — Bella megriadva bámul a fiú feldúlt arcára, — azt hiszem, úgy volt, hogy az ott bolyongott az innenső parton, és nem jutott soha, sehová, azt hiszem igy volt valahogy. Kihajolnak az ablakon, s a fiú tűri, hogy Bella haja körülrepkedje, s bete­ messe az arcát. Am int megúnja ezt a játékot, megpróbál előre pillantani, de kormot sodor szemébe a szél. A z * �C Z IN K E FERENC: KE R É K PÁ R O SO K �VÁRSZEG I GYÖRGY: HETVENM ILLIÓ SZÁJJAL Hetvenm illió szájjal — hallgassátok — ma elmesélem: jártam fergeteges aknatűzben, fuldokoltam folyók vizében. Minden világrészt bejárt száznegyvenmillió lábam: belefúltam a Visztulába, szomjanhaltam a Szaharában. Hadd mondjam el hústalan szájjal, kitépett nyelvvel, csontkezem csontujjait a földbe vájva: oly mély a közös sírverem ... Lembergnél széttépett a gránát, Danzingban kaptam lőtt sebet, idegeim szétroncsolt húrján torz indulót vert a rémület. Lángolt a föld, én mégis reszkettem, a fülem csontig lefagyott, megkínzott testemet ringatták lámpaoszlopok; szemem kifolyt Berlin ostrománál, lábam Jasinál maradt, húsomat bécsi országúton morzsolta szét a tankcsapat. Dachauban ott vergődtem a gázkamrák gyilkos mélyein, majd Líbiában haldokoltam s Lyonban marcangolt a kín. Nézzétek: karom üszkös csonk lett, lángmarta a homlokom, anyám tán’ Frankfurtban lakik, vagy Krakkóban: nem tudom, lehet, hogy japán asszony az anyám, vagy szőke francia, vagy túl az Arnón halk szinyóra siratja, hová lett fia? S lehettem akár lengyel, svéd, magyar, vagy portugál: hetvenmilliószor ért a hetvenm illió halál s csak egy volt mindig változatlan: a tépő, kínzó fájdalom: hogy mindezt a szörnyűséget nem én, nem én akarom! �Nem én akartam a bombatölcsért, a légnyomást, atomhalált: szivem Párizzsal együtt vérzett, m íg a Gare ľ Est lángban állt Nem én, nem én akartam álmaitok csendjén a vészjelet, Hirosimán és Nagaszakin a gyilkos felleget! A kik azt akarták, most is élnek s habzsolnak változatlanul... Őket nem dermeszti tömegsírok mélye, Ő ket nem kísérti már a m ult! H etvenm illió szájjal kiáltok nektek, emberek! Legyetek erősebbek a vasnál, s miként a tűz: éberek. Vessetek és arassatok, óvjátok a fák ágait s füstöljétek el az ordas rosszat onnan, hol gyermek álmodik. Daloljatok zengő, tiszta szívvel és építsetek szilárd falat: így lesztek erősek, így torpantjátok meg az ordasokat. M in t villámlás, ha sörényét kibontja az éjek homlokán: világítsátok rendületlen: békét annyi harc után! Kiáltsatok minden nyelven: pusztuljanak a gyilkosok! Legyen, ki háborút akar m illiószor átkozott! Csak karotok dús erdeje fojthatja beléjük a szót. Csak rajtatok múlik. M ert béke lesz, ha nem adtok újabb hetvenm illiót! �SZTRÁJK (A nógrádi bányászok nagy sztrájk jának 30-ik évfordulójára) Dermedt az éj. Ajkam kiszáradt, láztól csapzott a homlokom. Törött üvegen huhog a szél s bomlott huzalú lámpaoszlopon holttestként csüng a bénulás — ordíts, vagy kiálts, vagy kacagj eszelősen, vacogó utcán nem csosszan cipő sem kulcslyukba bújnál szóért, tornyot döntenél: csináljon robajt. Vízként szomjazod a zajt, de tulajdon hangod megtagad Ököllel verj falat — mindhiába... És a bánya, a gyár! kapujában a csend portása szalutál. Szélütött felvonók között nyirkos nyelvet ölt a köd. Nézd a csillék hadát: mint mankós koldusok, állnak szótalan. Ernyedten leng a drótkötél, agyadnak ólomsúlya van. Szádra könyörgés tolulna csakányütésnyi neszért, úgy szomjazod a zajt. S csak a szíved súgja: elvtárs, kitarts. CSATLÓS A HÁRMAS SIKLÓ A LA TT Kedve felbuzog, mint víz a kútban: Dala zeng és vele zeng a gép. Az aknásznak vígan kiált: No, meg lesz-e ma is a száztíz százalék? �Gumicsizmája latyakba süpped, sapkájára sáros víz csepeg. De gondja csak a csilléket vigyázza, s a villanón futó síneket. K ötél súrlódik, csille kizökken: feltenni azt csak egy pillanat. Körülötte napfényt érzek, pedig a bányában lent nem is süt a nap. ASSZONYOK, VERŐFÉNYBEN Sárgadinnyeszagúak az esték, a szelíd egekből méz csorog s csak ők érzik még az őszt, kik a padra kiülnek: az asszonyok. Ahogy elnézem őket sorra: mint hajlékonytestű daliák, szemük nevet, m int ablakokban a szekfűk s a muskátlivirág, melyet ápolnak gondos kézzel, - ó, sok dolgot ád a délelőtt — aprócska konyhákban sürögnek, vagy gyárban, robosztus gép előtt és csak ilyenkor, alkonytájban szakítanak röpke pihenőt, kinn a padon, hervadó r ózsák és tátikák közt a ház előtt. S amíg csevegve üldögélnek, horgolásuk fölé hajlanak: vörös gombolyagját feléjük — gurítja az alkonyati nap. �M ÁTRA I TÁJ Zúgó-zengő erdők, dúsfüvű rét, illattól terhes akácosok: Szívem, vén kamasz szívem köztük mindig gyorsabban dobog Itt, ahol a piros málna érik és pisztrángot ringat a patak, hol sudáran és szőkén, m int karcsú lány, kacag rám a nap; Itt, ahol a lombok sötét hűse, m int szeretőm karja, úgy ölel, búsan kéklik a kökény, zöld indáján kúszik a szeder; hol ó-aranybrokátot sző az ősz, ha sárgulni kezd a hegy alja: itt élek én. If j ú szél s dolgos nép tanított a dalra. CSILLAGOK ŐRIZZÉK... Csillagok őrizzék álmait, kertjében rózsák nyíljanak. Mosolyán orgona fakadjon és fényesedjen rá a nap. Hordozzák hátukon jó hidak biztosan, rezzenéstelen. S ne hulljon tiszta, szép szemébe a kéményekből pernye sem. Vállát alázat le ne húzza, bánat ne üljön homlokán. Térdét köveken meg ne zúzza. Gyermekek értsenek szaván. Lépteit hű utak vezessék — kínálják gyümölccsel a fák. S hogy hozzám mindig visszajö jjön: vigyázd őt, dolgos szép világ. �IV Á N Y I ÖDÖN ; K Ü L S Z I N I FEJTÉS �V ÁRSZEGI GYÖRGY: FÁRADT EMBER városka kis állomásán egy percig állt a gyors. A kalauz udvariaskodott: felsegítette a könnyű bőröndöt. Aztán fiatalos, fürge mozdulattal lehúzta az ablakot. A vonat megindult, szinte belerobbant a vasárnap délutáni csöndességbe: mind szaporábban katto­ gott át a váltókon, hogy szilajul iramodhasson a sárguló— pirosló mezőknek, Szigeti tudta, hogy senki sem int utána a néptelen pályudvarról. Utazását is úgy intézte, hogy kerülje a szükségtelen aktusokat. Nem akart búcsúzkodni. Most mégis visszanézett, hosszasan bámulta a rozsdabarna levelű vadgesztenyefákat, az állomás sárgás épületét, míg csak el nem tünt szeme elől. A gyors kinn száguldott már a nyílt pályán. Éles szél és keserű füstszag csapódott az arcába: gyorsan felhúzta az ablakot. I gy ,az ablak üvegén ke­ resztül megszelidült a táj, úgy érezte, a nap is melegít. Levette a kalapját. V i­ lágéletében rajongója és műértője volt a festészetnek, imádta az ősz színeit: a sárga, vörös és ezüstös árnyalatok csodálatos keveredését, mint ahogy öltözéké­ ben is szerette és kereste a kissé ódon toalettek halk és finom eleganciáját. Tudta, hogy deresedő hajával, valószínűtlenül kékes árnyalatba játszó finomszürke felöltőjével maga is pompásan beleillik az őszi színek kompozíciójába: éppen olyan tartozéka a tájnak, mint az ezüstveretű novemberi reggelek fátyolfinom köd-patinája. A melegsárga és rőtszín késő-őszi délután édes és illatos volt, mint a sárga­ dinnye és őszibarack rég elfelejtett íze; az ég szelid nyugalmat permetezett alá. Szigeti jóleső érzéssel lubickolt ebben a zsongó nyugalomban. Akkor jött a szédülés. Szigeti ismerte már jól: az utóbbi időben gyakran jelentkezett, mintha csak életének ötvenöt évére akarta volna minduntalan emlékeztetni. Tudta, hogy most majd engedelmesen lenyel egyet a precíz pontossággal zsebébe készített tablettából, talán le is ül egy kicsit, szemét lehunyja és elmúlik a rosszúllét. Ég-világon semmi más dolga nincs, csak annyi, hogy azt a kis tablettát le­ nyelje. S mi dolga lesz ezután? Furcsa, de semmi. Mától kezdve Szigeti Géza főmérnöknek, a tizenkettes akna üzemvezetőjének egyetlen feladata van: hogy vigyázzon az egészségére. Egyelőre még maga sem tudta, hogyan fog bele­ szokni az új életmódba, de vágyott a nyugalomra. Egy-egy rosszúl sikerült nap után, tervtárgyalások, heves szócsaták köz­ ben gyakran mondogatta magában, néha másnak is: — Eh, pokolba az egésszel... Fáradt ember vagyok ehhez! Csinálja most már más énhelyettem... Nem is várt sokáig a nyugdíjaztatásával. Pedig kérlelték, lejöttek a köz­ pontból is: maradjon, nagy tervek előtt áll az üzem, szükség lenne még rá. A bányaipari technikum igazgatója is felkereste: szeretnék, ha elvállalná a bányaművelés tanítását De elzárkózott előlük, hajthatatlan maradt. Elfáradtam ... — mondogatta — Pihenni akarok... Később, amint fülkéjében leült és bevette a gyógyszert, rosszúlléte va­ lóban elmúlt. Felöltője zsebéből ujságot vett elő; belelapozott és mint mindig, most is a végéről kezdte olvasni. A z egyik hír ujonan megjelent műszaki könyvről adott számot: ez érdekelte és megjegyezte magának a mű cí­ mét. Saját tervei jutottak eszébe: egy komoly bányászati szakkönyv meg­ írása. Évek óta rágódott a témán, álmatlan éjszakákon törte a fejét. Jegyzetei is voltak már, gondosan letisztázott oldalak és egy füzet, tele ábrákkal, számí­ tásokkal. Évek során át mohón várta az alkalmat, hogy azt a könyvet megírhassa, De az ördög tudja miért, sohasem tudott időt szakítani rá, mindig közbejött valami. Pedig a párttitkár, aki előtt egy közlékeny pillanatában elkottyantotta, hogy mire készül, s aki szintén nagy szakembere volt a bányának, nem hagyta békén ettől a perctől kezdve. Folyton a szakkönyv megírását reklamálta. No, talán végre az is sikerül majd ... A �A vonat most egy hidon robogott keresztül. A kerekek monoton dübörgése hirtelen élessé, keményen pergővé vált, akár csak a frontfejtéseken a fejtőkala­ pácsok zaja. A fejtőkalapácsok... A z üzemében töltött utolsó napok eseményei jutotak eszébe. Kardos, a igazgató, akivel öt esztendő óta teljes megértésben vezette az üzemet, még búcsúzáskor is azt mondta: — Irigyellek, öregem, mégsem cserélnék veled. Akármilyen öreg róka is vagy, ahhoz, hogy nyugodtan tudj majd üldögélni, nem vagy elég öreg! — Lehet, hogy lesznek ilyen pillanataim, — felelte Kardosnak — de sze­ rencsére a szívem gyakran figyelmeztet: lassan a testtel, vigyázz barátom, nem vagy harminc éves. Ha a feleségem még éln e... Akkor más lenne, akkor talán tudnék még harminc esztendős is lenni. De így egymagam ... Belesavanyodtam az egyedüllétbe, furcsa vén csodabogár lett belőlem, aki beleköt mindenbe; aki úgy hordja magán ezt a kései agglegénységet, mint egy lötyögős ruhát, amit másra szabtak. Nektek is jobb lesz, ha nem kötekedek veletek nap-nap után! Bezzeg Solymos, az új főmérnök, akit megüresedő tisztébe odahelyeztek, merőben más ember. Már az első nap, ahogy odakerült, műszaki értekezletet hí­ vott össze, magasabb termelékenységről, merész tervekről beszélt. Csupa fiatalos hév, mohó tettr ekészség izzott szavaiban. Teheti: alig 30 esztendős. Őt világ­ életében bosszantotta, ha valaki kopogtatás nélkül nyitott be a szobájába: Solymos már az első alkalommal rászólt az aknászokra, hogy neki ne kaparásszanak az ajtaján; ha őhozzá jönnek, akkor haza jönnek, nem a szomszédba. És jól halotta, bár Solymos nem előtte mondta, hogy a főmérnöki szoba elavult berendezéseit újakkal akarja kicseréltetni. A z öreg, beteges filodendront pedig, melyet ő is csak kegyelemből tartott a szobában, kivitette s ez fájt neki. Valahogy az volt az érzése azalatt a néhány nap alatt, míg az átadás-átvétel megtörtént, mintha a fiatal mérnök mozdulatai türelmetlenséget árultak volna el, mint a gyereké, aki nem tudja kivárni, míg a játékot kezébe adják s rászóla felnőttre: eleget ját­ szottál, most már én hadd játsszak vele! Szinte örült már, amikor elérkezett a búcsúzás pillanata, olyan idegennek, olyan fölöslegesnek érezte magát az üzemében. Szolgálati lakásában is már napok óta ládákba csomagolva állt minden. Elszállításukról majd később rendelkezik, ha Pesten vagy Budán sikerül lakást vennie. Takarékbetétkönyvében erre a célra százhúszezret gyűjtögetett össze: régi vágya volt már, hogy a fővárosban lak­ hasson. a múzeumok és képtárak közvetlen közelében. Pesten jártában órákig el tudott ácsorogni egy-egy festmény előtt, anélkül, hogy különösebb csábítást ér­ zett volna arra, hogy a festményt meg is szerezze magának. Nem volt műgyűjtő, mint ahogy egész életében a harácsolásnak legkisebb módját is megvetette. Szeretett gondtalanul, derüsen élni, jól enni-inni, utazgatni és szórakozni. A pénzét sohasem szórta el, de nem is nagyon takarékoskodott vele. Egyetlen leányáról, aki felesége halála előtt ment férjhez egy jónevű fővárosi orvoshoz, bőkezűen gondoskodott, míg úgy látta, hogy szükségük van rá. Tulajdonképpen el is lakhatna náluk, hiszen Edit, a leánya számtalanszor tervezgette, hogy apus, ha nyugdíjazzák, okvetlen lakjon velünk. Ő ilyenkor mindig nevetve hárította el magától az ajánlatot és nősüléssel kapcsolatosan tett homályos célzásokat, amire pedig lelke mélyén sohasem gondolt Most, hogy végre lakásterveinek megvalósításához ért, valami suta tehetet­ lenség vett rajta erőt, mint hajdanában, karácsony ünnepét megelőzően, amikor kezében az ajándékokra szánt pénzzel, tanácstalanul őgyelgett az üzletek előtt, míg végül is megvett valami haszontalanságot. De bízott Edit talpraesettségében, jó szimatában, aki minden bizonnyal segítségére lesz a lakásvételben. Am íg a vonat Hatvan felé közeledett, álomba ringatta a vonatkerekek egy­ hangú csattogása, szunnyadt egy könnyű órácskát. Jól benne jártak az alko­ nyatban, amikor villanykapcsoló kattanására ébredt. Világosság öntötte el a fülkét és fiatal, zajos társaság nyomult a szakaszba, melyről azt hihették, hogy foglalatlan. Szigeti bosszúsan egyenesedett fel a hangok hallatára, mire a fiúkból-lányokból álló társaság kissé megszeppent és engedelmet kértek, hogy le­ ülhessenek. Egy ideig csendben voltak, láthatóan feszélyezte őket a meglett korú férfi társasága. Ám az egyik lány, egy fitosorrú fekete, akinek ezer ördög nevetett a szeméből, hirtelen elkacagta magát s azzal vége is lett az illedelmes �csöndességnek. A társaság, melynek tagjairól első pillanatban megállapította, hogy egyetemi hallgatók, öt perc múlva úgy csevegett, mintha köztük sem lett volna. Szerencsére nemdohányzó fülke volt, így volt ürügye, hogy kimenjen a kocsi perronjára és rágyújtson egy cigarettára. A cigaretta azonban most valahogy keserű volt, nem esett jól, mint máskor. A zajos társaság bosszantotta, úgy érezte, hogy meghitt kis vackából túrták ki, úgy érezte magát, mint Solymossal szemben, a kulcsok átadása után. A z ablak üvegén túl elsuhanó táj már szürkés­ kék homályba burkolódzott, eltünt a délután sugaras varázsa és kintről akaratlan kis borzongással megérezte az ősz hűvös lehelletét. Hirtelen könnyű kis érintést érzett a karján: a fitosorrú állt a háta mögött, bátortalanul, látható zavarral küszködve. — Kérem szépen, tulajdonképpen nem szép tőlünk, hogy megzavartuk a nyugalmát... — mondta bűnbánóan. — M i szívesen átmegyünk egy másik fül­ kébe, minthogy miattunk itt a hidegben tessék ácsorogni. — Ó, nem, nem — szabadkozott Szigeti gyorsan és zavartan. — Egyáltalán nem zavarnak... Csak még ezt a cigarettát... Igen, még elszívom ezt itt kinn, aztán megyek is vissza. A fitosorrú kedves figyelmesége egyszeriben elvágta bosszús hangulatát. Már nem is szívta végig a cigarettáját, ami egyébként sem esett jól, hanem sietve visszament a fiatalok közé, ahol hamarosan olyan meghitt beszélgetésbe kezdtek, hogy Pesten már, mint a legjobb barátok váltak el. * * * Edit a Keletiben várta és rögtön elujságolta, hogy László, a férje fontos orvoskongresszuson vesz részt Balatonfüreden, a kocsit is magával vitte, így hát villamoson kell hazamenniők. Szigeti örült ennek és azt javasolta, hogy egy darabig gyalogosan menjenek, mert a vonaton egészen meggémberedett a lába a sok üléstől. Gyalogosan sétáltak hát végig a Rákóczi úton; a bőröndöt közrefogták, nem a súlya miatt, de így egy kicsit mintha egymás kezét is fogták volna. Edit szünet nélkül csevegett, azon a bizalmas, pajtáskodó hangon, ahogy ők már megszokták. Nem is annyira Edit szavait figyelte, mint inkább őt saját magát és mosolyogva állapította meg, hogy az utóbbi időben semmit sem vál­ tozott: hosszú fekete haja, derüsen csillogó zöldes szeme, nyúlánk,, karcsú termete szinte a hat esztendő Editet varázsolta vissza, aki érettségi vizsgái előtt olyan kétségbeesett komolysággal menekült hozzá matematikai problé­ máival. Edit nyugodt magabiztossága, jólétet sugárzó lénye valahogyan azokat a tiszta, fényesszőrű, ápolt macskákat juttatta eszébe, melyeknek a doromboláson kívül vajm i kevés szerep jut az életben. Otthonuk, lakásuk egész berendezése is Edit kényelemszeretetéről árul­ kodott. Gyerekük nem volt, erről Edit egyelőre hallani sem akart, bár ezt apja több ízben kifogásolta. Nem akart azonban komolyan beleavatkozni a fiatalok dolgába: biztosra vette, hogy leánya idővel komolyodni, asszonyosodni fog és ő maga vágyódik majd a gyerek után. A z első napok puha semmitevéssel teltek el. Nagyokat aludt, sétálni járt. egy ízben hangversenyre is elcsalogatták. A pihenés azonban egy hét múl­ tán kezdett terhessé válni számára: nem találta helyét a csupa-kényelem la­ kásban. Edit szeretett későn kelni, sokszor kilenc-tíz óráig is ellustálkodott ágyában. Szigetit bosszantotta ez a kényelemszeretet. A z asszonyokban sze­ rette a háziasságot, frisseséget. Edit az ebédet, vacsorát is a vendéglőből hozatta, a házimunkát bejárónővel végeztette. Szigeti évtizedeken keresztül megszokta a korai kelést. A reggel hat óra, mindig hivatali szobájában ta­ lálta. Üzemében ő volt a legelső munkába érkező. M ire a nappalos műszak­ harmad megérkezett a váltáshoz, már rendszerint átnézte az előző napi aknászi jelentéseket. Most egyszerre nem tudott mihez kezdeni ezekkel az üres reggeli órákkal. A falak vékonyak voltak, szerencsétlenségére még rádiózni sem lehetett, mert akkor Edit felébredt volna. Igy csak topogott, �szobájának börtönébe zárva, az ajtótól az ablakig, vagy azt tette, hogy lábujjhegyen kisurrant a lakásból és elnézelődött az utcák kora reggeli zajos forgalmában. A gyárba igyekvők nyüzsgő sokadalmát szerette, ez felkeltette benne a munkába sietés izgalmát. Sokszor együtt sodródott a munkásokkal, közéjük furakodott, tolakodott, hogy egy-egy zsúfolt villa­ mosra felférjen, és megállókon keresztül vitette magát az elképzelt cél felé. Egyik reggel László, a veje éjszakai inspekcióból jött és összetalál­ kozott vele az utcán. — Hát te hová igyekszel ilyen korán, apus? — kérdezte nevetve. Szigeti a csínytevésen rajtakapott gyerek zavarával vonogatta a vállát. Máskor, ha hivatalos ügyekkel Pesten járt, boldog volt, ha egy-egy órácskát elcsenhetett valamelyik képkiállítás megtekintésére. Most, a szabad­ idő korlátlan birtokában, ehhez sem volt kedve. Valahogy úgy volt vele, mint néhány évvel ezelőtt a dohányzással. A z orvos, betegsége miatt el­ tiltotta tőle a dohányzást. Akkor minden egyes lopva elszívott cigaretta kéjes gyönyörűséget ébresztett benne. Később, egészségi állapota javultával a dohányzásra újból engedélyt kapott: erre sürgősen abbahagyta, leszokott róla, s csak évek múlva gyújtott ismét cigarettára. Bosszúsággal töltötte el a lakásvásárlás problémája is. V eje és lánya egyelőre hallani sem akart afelől, hogy elköltözzön tőlük, mindenképpen azt akarták, hogy legalább a telet velük töltse. I gy hát titkon egymagában kódorgott eladó lakások után. Itt sem volt szerencséje. A hosszas után­ járással felkutatott lakások egyikét túl drágának találta, a másikat tul­ ságosan tágasnak. Am elyik végre megfelelt volna elképzeléseinek, ott a környezettel nem volt kibékülve. Végül is Budán talált egy kertes kis házacskát, ettől viszont a tulajdonosa csak tavasszal szándékozott meg­ válni. A sikertelenségek leverték, morózussá tették. A gyerekek találgatták: v ajjon mi ütött beléje? Ekkor a reménytelenség kellős közepén, mentőötletként jutott eszébe könyve. Lázas izgalommal papírt, írószert vásárolt és nagy gonddal fogott a bevezető rész írásához. A bevezetés jól sikerült: újra és újra elolvasta, tetszett neki. Ettől megjött a kedve és három nap alatt vagy harminc oldalnyit megírt a könyvből. Hiába kérlelték, agitálták, késő éjszakákig fennmaradt; újabb megoldásokon töprengett, számított, rajzolt, lehetőségeket latolgatott. Az első bosszúság akkor érte, amikor egy számítási táblázatot hasz­ talan keresett jegyzetei között. A csomagolás zűrzavarában valamelyik könyvében felejthette. Megpróbált a táblázat nélkül boldogulni. Nem sikerült. Minduntalan megakadt valami bosszantó apróság, nevetséges semmiség miatt. Haragudott magára, hogy féltve őrzött körzőkészletét sem hozta magával. Ügy döntött, hogy táviratot ad fel házvezetőnőjének a szükséges dolgok miatt. Később elvetette a gondolatot: tudta, hogy a felforgatott lakás zűrzavarában, a ládák és csomagok sokadalmában neki magának sem lenne könnyű megtalálnia. Lement hát egyik reggel az utcára, azzal, hogy vásárol valami olcsó körzőkészletet, ideiglenesen ez is megteszi. A Körúton tudott egy írószerboltot, oda igyekezett. A reggel hűvös volt. Vett egy újságot és beugrott a Körút sarkán lévő Közértbe, hogy egy forró feketét elfogyasszon. A feketét sietősen felhajtotta, közben belepillantott az újságcímekbe. Már-már össze­ hajtotta a lapot, amikor egy eldugott, rövid kis híren akadt meg a tekintete: Nagyarányú vízbetörés a tizenkettes aknán A Nehézipari Minisztérium közlése szerint tegnap a késő esti órákban szokatlan nagymennyiségű víz öntötte el a tizenkettes akna keleti fővonalát. A bánya összes szállítóvágata víz alá került. A korszerű riasztóberedezések kifogástalan működése következtében a munkahelyek dolgozói idejéban elhagyták munkahelyeiket. A dorogi és tatabányai üzemek máris nagyteljesítményű szivattyúkkal siettek a vízzel elöntött bányaüzem segítségére. Szigetinek döbbenten hullott le ujságot tartó keze. A Keleti fővonal! Igen, mindíg ez volt a bányának víz szempontjából legveszélyesebb része. . . . �Csak gondos előfúrásokkal, nagy körültekintéssel haladhattak előre ott a vágatokkal. Mennyi nyugtalanságot, álmatlan éjszakát okozott a vízbetörések gondja! Legutóbb az ötös sikló legfelső osztójában kaptak vizet. Szeren­ csére, csak kisebb mennyiségben. Éppen hó vége felé jártak, majdnem fuccs lett a tervteljesítésnek. És m ost... Telefonálni kellene! — ez volt első gondolata. Solymos fiatal, a bányát jóformán nem is ismeri még. A kerületi postahivatal nem volt messze: dringend hivta a bányaüezemet. A percek nehezen múltak, már félóra is eltelt, mégsem kapott vonalat. Végre lett egy vonal, de az üzem éppen mással beszélt. Várt egy órát és ismét kérte az üzemet: most is mással beszélt. Szigeti elvesztette tü­ relmét. Hazarohant, pillanatok alatt összekapkodta holmiját. — Vízbetörés! — kiáltotta lányának. — Még talán elérem a déli vonatot! Edit hangja már csak a lépcsőházban érte utól : — Dehát apus! Mi közöd mór neked ehhez az egészhez? * + * — Valóban, mi köze van neki már ehhez? — a gondolat már csak a vonatban jutott el hozzá. Odamenjen, beleavatkozzon a dolgukba? Solymos könnyen félreérthetné szándékát, azt hihetné, hogy a nélkülözhetetlen ember képében akar tetszelegni. A vonat azonban már robogott vele, visszafordulni nem lehetett. Eh, legfeljebb úgy tesz, mint aki semmiről sem tud. — nyugtatta meg sajátmagát. Elvégre is kinek mi köze hozzá, hogy a lakásából, mely még egyelőre az övé, mikor mit akar elhozni? Soha nem találta még ilyen hosszúnak az utazást, mint most. Háromszor is megkérdezte a kalauzt: lesz-e késésük, eléri-e a csat­ lakozást? Esős, szeles alkonyat volt, mire megérkezett. Kétségek közt szállt le a vonat­ ról, azt sem tudta, merre induljon: az üzembe, vagy a lakására? Hirtelen kiáltást hallott és a párttitkár meg Solymos siettek feléje. — Géza bátyám! — szorongatta a kezét örvendezve a fiatal mérnök — Meg­ kaptad a táviratunkat? — Meg ám! — füllentette megkönnyebülten Szigeti és sietve kapaszkodott fel a rájuk várakozó kocsira. * * * Egy álló hétig szakadatlanul dolgoztak. A z üzem termelése leállt, az emberek többségét szabadságolni kellett, csak a víztelenítésen fáradozók dol­ goztak megfeszített erővel. Most látszott csak. mire jó egyszerre két fő­ mérnök is a háznál: Solymossal tizenkét óránként váltották egymást és együtt vitatták meg a szükséges tennivalókat. Szigetit mindjárt a főmérnöki szo­ bába való belépésekor kellemes csalódás érte: Solymos ugyan kicseréltetett egyet-mást a berendezésen, de a nagy térképasztalt is meghagyta többek között. És szokott helyén, megifjodva, új ládába ültetve, ott volt az öreg filodendron. — Hát ez? — kérdezte meglepetten. — Új föld kellett már neki — vonta meg a vállát Solymos. * ♦ * Két hétbe tellett, míg teljesen megszabadultak a víztől. Utána napokon keresztül iszapot szállítottak, helyreállítási munkákat végeztek a víz által megrongált vágatokban. Szigeti minden munkából kivette a részét, szinte megfeledkezve arról, hogy tulajdonképpen csak vendége az üzemnek. — Es­ �ténként — volt úgy is, hogy reggelenként — fáradtan dőlt ágyába, de érezte, hogy ez a fáradtság jól esik neki. Szédülése pedig az utóbbi napok folyamán egyáltalán nem jelentkezett. Azon a napon, amikor újra megindult a termelés és a bányából meg­ indult a széncsillék szállítása, Solymossal együtt kisiettek a külszínre, hogy az első csille szén érkezésénél jelen legyenek. A párttitkár is ott állt már az akná­ nál, meg Kardos, az igazgató. — No, jó hogy látlak! — lépett oda Szigetihez az igazgató. — Mondd csak: mik a terveid a lakással kapcsolatban? Feladod, vagy maradsz még benne? Szigeti levetette a bőrsisakot a fejéről és kabátja ujjával gondosan fényesítgetni kezdte. — Hát . . . — mondta mosolyogva — erről én is akartam már beszélni veletek. Mert, hogy az üzemből most már kitúrtatok, rendben van. Hogy nyugdíjba dugtatok, az is helyes. De a technikum . . . oda már nem üthetitek az orrotokat! Mert én úgy gondoltam, mégis csak elvállalom a tanítást. Meg aztán a könyve­ met most már mindenképpen megírom. Mégpedig itt írom meg, m ert... Ilyen megrögzött vénlegény már nehezen szokik meg másik helyen. — Jól van, csak maradj! — nevetett Kardos, majd gyöngéden hátbaütötte Szigetit — t e ... te fáradt em ber... R A SZ L E R K Á R O L Y : A C É L G Y Á R �A HORTOBÁGYON — Dráma egy felvonásban — S A R K A D I IMRE elbeszélését színpadra írta: B A R N A TIBOR Személyek: BUJDOSÓ A N D R Á S, számadócsikós B Á L IN T JANI a f iai VERES, tanácsnok K O Z M A , százados C S A PLÁ R O S SS Ő RM ESTER T Ö R T É N IK 1944. ŐSZÉN. Szín: a hortobágyi csárda tornáca. Fehérre meszelt téglaszegély, osz­ lopokkal tagoltan, hosszan fut a háttérbe, ahol elvész. A verandán túl sivár a puszta. Valahol, nagyon távol egyetlen gémeskút ágas­ kodik, semmi más. Idő: 1944. október eleje. Tikkasztó a hőség, még október ellenére is. A városi csak szédelegni tud ebben a melegben. Issza az italt, de nem hoz enyhülést, egyetlen hangosabb szóra indulatos lesz, beleköt az élő fába, s ha ütni nem képes, halálos semmittevésbe tesped. M ik o r a cselekmény indul, ilyen rekkenő a Hortobágy. Csak a barom bírja meg a pásztora, az is nyihogva, bőgve, káromkodva. Különben is forró már itt a helyzet. Szoboszló felől szovjet csapatok közeled­ nek. Várad irányából, Debrecen alól idehallatszanak a háború ro­ hanva közeledő szavai, az ágyúzások. A csaták istene: a tüzérség egyre dühösebben acsarkodik. Egy lélegzetnyi harci csendben indul az esemény. K O Z M A (magyar százados, széken ül az egyik asztalnál. Ötven körüli ember, civilben hivatalnok féle, tarkóját törülgeti, káromkodik, a csaplárossal be­ szélget, de inkább csak úgy magának): ... Istent ebbe a m elegbe... az emberben felforr a v e lő ... (Iszik) Ha isten lennék, megdögleszteném a napot! CSAPLÁRO S (a tompán felmorduló ágyúzást füleli, fejével jelez): Lesz itt nem­ soká melegebb i s . . . (Kis szünet) A z hírlik, Derecskén vannak... hogy Szoboszlót körülfogták... K O Z M A (dühösen hadarint): Bánja az isten, mi hírlik, csak mán legyen valami. SS ŐRMESTER (a szomszédos szögletben részegen felem eli fejét az erősen ittas, felkurjant, az „Erika” néhány sorát dünnyögi). asztaltól, �K O ZM A (m orogva): Roggyon rád az ég az Erikáddal... Ragadj össze vele. (A távoli heves ágyúzásra.) .. .Ugyancsak muzsikál a ruszki... (Csapláros­ hoz, kesernyés szurkálódással.) Maga is szebb zenéhez szokott, mikor a walesi herceget traktálta, mi? CSAPL.Á ROS (savanyúan): Csakúgy, a herceg akkor táncolt, most meg mi fogunk... Fene újmódi zene ez kérem ... A Hortobágy kellős közepén... (Fejével a bóbiskoló német felé jelez). Ezek rendelték ezt nekünk, kérem, most osztán já rju k ... K O ZM A: Járjuk míg van szusz bennünk... Míg fejen nem kólint egy hangjegy. Kampec. Aztán nem j árju k.. .(Kis szünet) .. .Mert még pucolni sem lehet. Itt dekkol az ember napszámra .. Őrzöm ezeket a tetves parasztokat, en­ gem meg az a másik tetves... (Fejével a németre jelez.) Eh, csuka fogta róka! (Legyint.) C S A PLÁ ROS: Menni? . . . Hova, kérem? Mondja meg őszintén, százados úr? .. .Hova menni? Én kérem itt élek vagy húsz esztendeje, ebben a csárdá­ ban, a parasztok közt. A z lettem itt mán magam is. paraszt. Ez a csárda nekem mindenem: az élet. Ha ez nincs, én se vagyok. Ha el akarnák venni, én embert ölnék, kérem, embert én, pedig békés természet vagyok. A háború nem az én kenyerem, én mégis itt maradok, mert ez a kényszer. K O ZM A : Kényszer meg parancs egyre megy. Maga azt mondja kényszer, ne­ kem meg parancs. Parancs, hogy itt várjam, míg horogra akadok, mint egy csuka. Mert, hogy ráakadok, az holtbiztos. Mert az a parancs, hogy ráakadjak. Hogy én itt tartsam az irhám, míg más javában m en ti!.. Hogy parasztokat hajkurásszak Csegére, Füredre sáncásni... Kozma Ferenc hites könyvvizsgáló... hát erre vagyok jó ? ... Ahelyett, hogy fognám az asszonyt Debrecenben, oszt gyerünk, pakolás, amerre látunk,, amerre tiszta még a levegő, ledobni a mundért, míg egy ruszki nem ráz ki belőle, s fel nem húz a gatyamadzagra... C S A P L Á ROS: Hírlik, kérem .. . K O Z M A : Na, hát akkor! Ha dögleni kell, dögöljön más is. Én parancsra szol­ gálok. Ha nem, hát falhoz állítnak. Ha nekem nem szolgálnak: falhoz ál­ lítok. Egy paraszttal... tízzel kevesebb... számít az? Szaporodnak ezek, mint a tetű. Ha nekem most azt mondanák, eresszem beléjük a tárat, mehetek, szabadulhatok innét, bizonyisten irmagot se hagynék. Nem én! C S A PLÁ ROS: (csendesen) Ez a háború kérem ... K O ZM A : Háborúban nincs pardon. Vagy én, vagy ő. Ez van. Hát akkor ne én. (Robbanásokra, dördülésekre). Hallja, hogy osztják a szabadjegyet a mennyországba? B Á L IN T : (14 év körüli kamasz, megjelenik a verenda szélénél, közelebb jön bátortalanul, nyomában Jankó, az öccse, 8-10 év körüli). Adjon isten! C S A PLÁ ROS: Na, mi kell? B Á L IN T : Egy pakli nyócas, apámnak... De száraz legyék. CSAPLÁROS: Hát még mi nem? Mond apádnak, szíjjon ganét, ha színi akar. (Pillanatnyi szünet után). Na, mit tátod a kenyérlesőd? B Á L IN T : Kellet vón pedig... a szűz elfogyott. CSAPLÁROS: (Hátat fordítva rendezget) Nincs, ha mondom. (H irtelen) Fogd. oszt evvel elég legyen. B Á L IN T : (örömmel átveszi, fizet) Megmondom, Nándi bátyám. �C SA PLÁ R O S (m orgolódva): Megmondod, m ondod. .. azt hónap jön az új kuncsorgás... A z isten győz titeket! B Á L IN T : Igenis. Adjon isten. (Indul, még mindig ácsorgó öccséhez) Lódulj mán! (Háton döbbenti öccsét, kifelé indulnak, ugyanakkor kint kocsizörgés az ajtónál beleütköznek Veresbe, aki kedvetlenül jön). VERES (városi tanácsnok Debrecenben. Középkorú, inkább ötvenes, testes ember. Ö blös hangú, gesztusaiban, szavaiban olykor parasztos) Na, te b iva ly ... még feldöföd az embert! B Á L IN T : (félrehúzódik az útból, öccsét is elvonja Veres elől) Jónapot kívánok tekintetes úr. VERES (megáll pillanatra): Fuss apádhoz, mond, hogy ide várom! B Á L IN T : (készségesen). Megmondom, tekintetes úr. VERES (befelé halad): De tüstént. B Á L IN T : Igenis. (Ö ccsével elfut). VERES: (belép a tornácra, szétnéz, ugyanakkor). K O Z M A : (Éppen pohárba töltött, meglátja Verest) Hohó, hé! Veres Pista... Ezer éve! VERES: (meglátja Kozm át, kissé felderül) Szervusz, cimbora! (M egölelik, pü... fölgetik egymás hátát). K O Z M A : Hát téged mi szél hoz, vén lókötő? VERES: (kesernyésen nevet) Eltaláltad, eltaláltad, pajtás... Most az egyszer csakugyan eltaláltad. K O Z M A : Nem értem, bizisten. Épeszű, aki ilyenkor útnak ered? (Ágyúzásra jelez). Hát nem tudod, milyen cirkusz lesz itt hamarosan? VERES: Épp azért. K O Z M A : Értem ... Aha. Szeded a sátorfát. Te is. VERES: Szedem, m ert... isten verje m eg... Szedem, mert lókötőnek rendeltek. K O Z M A : Mán most csakugyan értelek, testvér. VERES: Hajtjuk a ménest... Á t a Tiszán. Egernek. K O Z M A : Aha. SS ŐRMESTER: (asztalra borulva felhorkan, felkönyökol, véreres szemmel a söntés felé bámul, rekedten kiált): Wein! Noch wein! (A z ,,Erikát” dünynyögi, újból eltesped az asztalon). VERES: (összenéz Kozmával jelentőségteljesen, aztán valamivel halkabban) .. .Csak attól tartok, kemény dió lesz. K O ZM A : Kemény? VERES: Ismerem a parasztjaimat... Mint a tenyerem. Kenyérre kenheted néha, de ha megmakacsul, olyan, mint a szamár. A z istennek se ért... Előre tartok tőle... M ert békében elbánok vele, elcsapom, ha úgy tetszik. De most háború van. Ha most megkötődik, oszt azt mondja: nem, mi az áldást csinálok? Mi a szentet kezdek vele? K O ZM A : (fölényesen nevet) Ugyan, kérlek!... Makacsság!?... Tudod mi a patikája az effajta parasztnyavalyának? (Oldalán lógó géppisztolyra csap­ kod) Ez, barátom. Érted?... Más egyéb: nuku! Smafu! Érted? Igy beszél­ getünk mink itt most, Petőfi apánk nemes hajlékában. VERES: ( megdöbbent en) Nem ismerek rád, Ferkó!. .. K O Z M A : (gúnyosan, fölényesen) Hites könyvvizsgáló lennék, vagy mi az isten . . . Könyvelek, barátom, könyvelgetek . . . Hullákat könyvelgetek!. . . �(A németre jelez) I me, főnököm és pribékem. Príma szaktekintély! C cc... VERES: (megdöbbenten) Ferkó! K O Z M A : Ja, tanácsnok ú r... ez a háború! Meggyőzőm én a parasztjaid, ne félj, hogy összeteszik magukat! VERES: (csendesen) Hadd csak... majd meggyőzöm magam is. Van tán még szavam ideki. K O Z M A : Na, akkor egy pofa bort, testvér. VERES: A jó lesz, mer mán kisülök- mint ez a nagy istenség. (Befelé kiált) Hé, Nándi! A z ég pofozzon meg, én mán senki vagyok itt? K O Z M A : (hátraereszkedik székén, csendesen dünnyögve dalol, a csapláros jele­ nete alatt is egy ideig) „Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk. K i tudja mi vár ránk, ki tudja holnap mire ébredünk...” CSAPLÁRO S: (közben gyorsan, készségesen be) Alászolgálja, tanácsnok uram ... VERES: Nna! CSAPLÁRO S: Engedelmet, azt hittem, valami kósza lélek .. Az meg várhat. VERES: (keserűen) A z a. Kósza lélek. Jól mondod. Kósza itt már az Úrjézus is. Más itt mán úr a hazában! Még a szél is... keleti szél Nándor!... Jó kikeleti szél, az istenségit. (Keserűen legyint, tölt magának Kozma borából, íszik). Szoboszló alatt fu jk á l!... (Csend, csak Kozma dudol tovább). KOZM A: (Abbahagyja a dalt, dördülésekre figyel) Dolgoznak a boforszok. VERES: (legyint) Dolgozhatnak mán. Sztalingrád alatt dolgoztak volna, ne itt a magyar rónán... Most mán dolgozhatnak... Akkor most nem lennék itt csikósokat, méneseket hajkurászni. CSAPLÁRO S: A szokottat, tekintetes uram? VERES: Bánom is én. Hozz, amit akarsz, de erőset, olyan erőset, hogy le­ vágjon erre az átkos, szikkadt földre, hogy fel se keljen többet az ember. CSAPLÁRO S: (el a söntésbe). K O Z M A (nyugtatva) No-no ... István . .. VERES: (k itör) Hát van értelme, mond? Minek van értelme? Haza nélkül.. húsz esztendős hivatal nélkül... Ahun én vótam valaki, parancsnok vótam embereken, parasztokon. Van még jövendő, azt mondd!? KOZM A: (Veres szemébe néz, úgy válaszol dalolva) „Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk...” BUJDOSÓ: (öreg, cserzett, szikkadt kis parasztember, be a tornácra, nyomá­ ban a két gyerek. Illemtudóan megemeli kalapját, úgy áll meg) Adjon isten, tekintetes úr. VERES: (ülve, az asztal m ellöl) A gyerek mondta... VERES: Na aztán mi a hír itt, András? BUJDOSÓ: M i lenne? Ha csak az, hogy ágyúznak veszettül. VERES: (kelletlenül) Na, hoztam én hírt akkor. BUJDOSÓ: Hallgatom, tekintetes úr. VERES: Hát akkor figyeljen jól, Bujdosó, az istenit ennek a tetves világnak! BUJDOSÓ: Ha mán tekintetes úrnak is a z ... VERES: Itt a parancs Bujdosó, hogy nyergelhetnek. De nyomban! BUJDOSÓ: Nyergelni? VERES: De valamennyien! BUJDOSÓ: Minek osztán? �VERES: (idegesen) Minek, minek? M i a szentséges szedjék a lábukat, míg nem késő. M íg itt nincs ben, — délután hajtani kell a ménest. BUJDOSÓ: (megütődve) Hajtani? istennek, minek? Hogy a pokol . . . Ma dél­ Hova hajtani? VERES: Hova, h ova !... Á t a Tiszán, míg itt nem fogják az egészet. BUJDOSÓ: Nem megy az tekintetes úr. VERES: Hogyhogy nem megy? BUJDOSÓ: (kifogást keres) Delelnek az állatok. VERES: Láttam. Majd abbahagyják. Ez legyen most a legkisebb gondja. Delel­ nék én is, ha hagynának, ej, be delelnék, olyan délutánit aludnék!... (Más hangon, kémenyebben). De nem passzióból rázattam magam negy­ ven kilómétert a kocsin, durrogásban... A z az ordré, Bujdosó, hogy el kell indulni a ménessel. Még ma. Ez a rendelkezés. Közel a front, hallja-e? Nincs más hátra, menteni kell a menthetőt. BUJDOSÓ: Menteni. Hova? Meddig, tekintetes úr? VERES: Nézze, Bujdosó... vesztést ebbe a keserves világba. Magával őszintén szólok... maga ismer engem ... tudom azt én is jól, mint maga, hogy hü­ lyeség ez az egész. Hova vihetjük ezeket a szerencsétlen állatokat? Föld alá nem dughatjuk, a világból úgy sem futhatnak ki, az lesz hát, ami lesz, a katonaság úgyis hozzájut, elveszi, szétszórja, elajándékozza, eladja, felhasználja, az isten se segít ezen. BUJDOSÓ: Hát akkor minek? Minek menni? Hajszolni őket is, embert is? VERES: M ert ez a rendelkezés. BUJDOSÓ: Aztán hová, tekintetes uram? VERES: Polgárnak. Éjszaka még át kell menni a polgári hidon is, a túlol­ dalon, Tiszapalkonya mellett éjszakáznak. Van legelő, meglesznek. BUJDOSÓ: Palkonyára? VERES: Onnan még tovább. BUJDOSÓ: Még tovább? VERES: A Dunántúlra. BUJDOSÓ: Aztán miért, uram? Ezt mondja meg! VERES: Miért?! M ié r t !!... Isten haragja tudja miért, én nem. Mert marhák, becsináltak valamennyien, mer’ egy lipótök a nyakukon többet érne, mint a fejük, mer’ ilyen ez az egész vilá g, osztán mer’ nekünk semmi közünk hozzá, mer csak ahhoz, hogy ez a parancs, hát csináljuk... Na, kezdjenek hozzá, mert délfelé az idő. BUJDOSÓ: Én nem, tekintetes uram. VERES: Nézze, A ndrás... szél ellen nem lehet. Ez a parancs. BUJDOSÓ: Én nem, tekintetes uram. VERES: (indulattal) Nem? Hát ki? A keresztanyánk kínja? Az öregisten? Majd az jön le pásztorolni? BUJDOSÓ: (csökönyösen) Majd, ha lejön, akkor elindul a ménes. De jöjjön is le ... mer’ anélkül el nem indul. VERES: Bolond maga, Bujdosó! BUJDOSÓ: Megmondtam uram, én nem. VERES: A z istenit, hát szegődött maga vagy nem szegődött? BUJDOSÓ: Én szegődtem, amire szegődtem, azt tartom is: pásztorolo k itt, a Hortobágyon. Mátától az Álomzúgig, meg vissza, esőbe, sárba, fagyba, ha �kell, éhen, alvás nélkül, akárhogy — ez az én dógom. Vakvilágba menni — arra nemet mondok, uram, arra azt mondom tekintetes úr, én nem! K O ZM A : (ingerülten Vereshez) Eh, mit egyezel?! VERES: (int, aztán gúnyosan) Még nagy úr kegyelmed, még ugyan könnyű kendnek! Még nagyobb űr énnálam is akkor, mer’ én nem mondhatok nemet, ha igent parancsolnak, mer’ én csak egy rongy városi tanácsnok vagyok, akinek, ha jön a parancs, hát betartja, megcsinálja, ha törik, ha szakad, ha apró cigánykölykök hullanak az égből. . . mer’ én csak e va­ gyok, nem egy nagyságas csikósszámadó... nem egy Bujdosó András! BUJDOSÓ : (makacsul) Mán akármi, tekintetes uram, megmondtam. VERES: Megbolondult kend, Bujdosó? A z esze ment el? BUJDOSÓ : A z is lehet, hogy elment. Akkor is nem. VERES: Mér, hát mi baja? Szóból ért az ember, mondja el. Énnekem nem mondja? A zt hittem pedig, jobb embere egyikünk a másiknak. BUJDOSÓ: Mondom én, tekintetes űr. VERES: Na? BUJDOSÓ : Megmondom. Ötven éves vagyok, negyven éve csikós, idestova, megértem két háborút, a város szolgálatában az elsőt is, azér’ mentettek fe l, azér’ nem vittek katonának, se akkor, se most, köszönöm, nem kértem ugyan, de köszönöm. Havittek volna, az ellen sincs apelláta, hogy akkor mit tettem vóna, arról most nem beszélek. Megvót, elmúlt. De én innént a Hortobágyról, hogy a ménessel vágjak neki a vakvilágnak? Oszt hova? A furulyukba bújjak be evvel a tömérdek luval? Vagy hova a jóistenbe tegyem? El nem dughatom, meglelik, minek törjem akkor az állatot is, magam is? Oszt hagyjam itt a gyerekeket? Vagy őket is vigyem magam­ mal? Földönfutóknak? Minek? Futóbolondnak? Betyárnak? VERES: (csendesen, szelíden, szinte barátilag) Ne vitatkozzon, vén harcos. Hagyja csak... szóljon a bojtároknak, hogy készüljenek az útra. addig meg üljön mán ide, mit ácsorog. Felhajtunk egy üveg bort. BUJDOSÓ: (áll, kalapját forgatja) Ismer engem a tekintetes úr? VERES: Vagy húsz éve. BUJDOSÓ: Na. akkor tudja, ha kimondtam, hát nem tágítok tőle. VERES: Ejnye, Bujdosó András, a jóistenit kendnek, tőtteti velem az időt? BUJDOSÓ: Nem kell, hogy tőtse, tekintetes úr. Ha ismer, egy szóból is ért. VERES: Tegye mán le magát! (Karjával felnyúl, erőszakkal lehúzza Bujdosót a padra). Megisszuk azt a bort, oszt közben beszélünk. BUJDOSÓ: (enged) A zt megihatjuk. tekintetes uram, de a beszédből nem lesz semmi, azt előre mondhatom. VERES: Bánja az isten... Csak igyunk mán, mer kiszárad a torkom ... Tölt, koccintanak, isznak, aztán a söntés felé) Nándi te !. . . Még egy litert, mert hősi halált halok! CSAPLÁROS: (hangja bentről) Viszem, tanácsnok úr! VERES: (újból tölt, újból isznak, aztán kis szünet után a tornáclépcsőn guggoló Bálinthoz) Na, szaladj csak, Bálint fiam, pezsgőt is kapsz, mond meg a csikósoknak, készülés, mer indulnak. B Á LIN T : (ugrik) Igenis. BUJDOSÓ: (felpattan az asztaltól, morranva) Maradsz! (Halkan, elszántan) Azt nem, tekintetes úr! �VERES: (kirobban) Hát ki parancsol itt, he? BUJDOSÓ: A kölykömnek én, tekintetes úr! VERES: (feláll fenyegetően) Idefigyelj, te Bujdosó! Nézd! Én, ha a patkót megfogom, hát meggörbítem. . . ha téged elkaplak, hát odakenlek a földhöz, az egyik lábodra rálépek, a másikon rántok egyet, úgy hasítalak ketté azt se mondod: nyekk. Ha kötekszel velem, az anyád istenit, piszkos, aljas parasztja! Hát van mán határa a komázásnak is. Indítsd azt a ménest, mer’ váglak szájon úgy, hogy. . . SS ŐRMESTER: (hangokra felkapja a fejét) Was BUJDOSÓ: (sápadtan) Csak vágjon a tekintetes a7.t az egyet nem, hogy én induljak. ist den? úr, megteheti. Mindent. Csak K O Z M A : (idegesen, Vereshez) Ugyan, mit egyezel evvel a rühessel? Bízzad csak rám! SS ŐRMESTER: (századoshoz) Was ist den, Kamerad? VERES: Hallod?!. . . Hát marha, vadbarom, állat vagy te, Bujdosó, hát mit gondolsz, mit teszek én veled? Hát kell neked, hogy a százados úrnak szóljak? K O Z M A : (fenyegetően) Kell, hogy a katonai parancsnokságnak telefonáljak? Kell, hogy jöjjön ide? Verjenek vasra?? VERES: (szinte kérlelve) Te fafejű, vén magyar, te hülye barom, a lovadnak több esze van, mint neked, hát mitakarsz? (Óvatosan szemével a német felé jelez) Hogy ezek a rongy, aljas csirkefogók elvigyék, ellopják a város méneit? Mer ellopják Bujdosó, ha nem tudtad vóna eddig, hát megmon­ dom, hogy ellopja ez a sváb vircsaft az egészlet, arra kellesz, hogy nékik segíts lopni, érted? Bőgjél, toporzékolj, ha nem tetszik, mégis meg kell csinálnod, na! Mindegy egyfene, mer’ ugyis vége az embernek, a világnak ami eddig vót, valahogy megvót, ami aztán lesz, a már csak kis időha­ ladék a sírodig: hát mi közöd neked ahhoz, hogy mi lesz ezekkel a lovakkal? SS ŐRMESTER: (a civakodás láttára türelm etlenül feláll, fenyegetően) Was ist den. Kamerád? K O ZM A : (csillapítóan) Á , semmi, kamerád... (Ném etül ism étli) Überhaupt nichts, Kamerad. VERES: Hát én két dógot tehetek, idefigyelj András, azt teszem, amit te mon­ dasz. Vagy beállok melléd betyárnak, oszt agyonverjük, aki a lovakhoz nyúl, va gy ... (Pillanatnyi csend után) De az istenit, hát berúgtam én?!.. ( Parancsolóan) Na, igyekvés. Bujdosó, induljon az a ménes. BUJDOSÓ: (Miközben Jankó gyerek egészen apjához húzódik, szűrét fogja, úgy nézi, a nagyobbik valamivel távolabbról figyel feszülten a válaszra, szemével végigsimítja a gyerekeket, aztán határozottan) Én megmondtam tekintetes úr. VERES: Nem? BUJDOSÓ : Nem. K O ZM A : Elég a játék! Szóljak a készültségnek? Hogy verjenek vasra? BUJDOSÓ: Megteheti, százados úr. VERES: Meg is teszi. Na, indulj a mén ez BUJDOSÓ: Én indulhatok, de a ménes az nem indul. VERES: Hát akkor el van maga csapva, Bujdosó. Mehet a fenébe, ahova akar. Mostantól kezdve Tóth József a számadó. �BUJDOSÓ: Nem, uram addig, amíg a szegődésem tart. VERES: A város parancsol itt, nem maga. Én, érti? BUJDOSÓ: Éntőlem parancsolhat az egész nagy Hortobágy pusztán, csak az én ménesemmel nem. VERES: Annyit mondok, ember kend. Bujdosó András, aljas csirkefogó kend. Becstelen BUJDOSÓ: A z is meglehet, tekintetes uram. Meglehet. VERES: (tehetetlenül, hidegen) Jól van, András, bogárzik a fejed, napszúrásod van, te bajod, szép szóval mondtam, hát legyen, ahogy muszáj. (Fejével Koz­ mának int) Én ehhez gyenge vagyok. Tanítsd te móresre. K O Z M A : (Bujdosóhoz lép, keményen) Na, öreg, most már abba lehet hagyni a játszmát. BUJDOSÓ: Nem baj, százados úr. Jön, aminek kell, hogy jöjjön. VERES: (még egy kísérletet tesz, szinte könyörögve) Elviszik magát, összetörik, meggyomrozzák... a ménes csak tovább megy. Hát kell itt még hősködni? Én mán csak több ember vagyok, mint kend, még se tehetek semmit Nálam nagyobbak se. BUJDOSÓ Lehet uram. Meglehet. Dehát... én csak így döntöttem. Oszt csak arra kérem, hogyha bajom esne, hát gondoljon néha a kis családomra. De, ha nem, hát az se baj. Rossz pénz nem vész el. Majd eldajkálja őket a puszta. K O Z M A : (magából kikelve) M it kell itt még teketóriázni! Utoljára kérdem: hajlandó indítani? BUJDOSÓ: Alássan jelentem, százados úr, nem vagyok hajlandó. K O Z M A : (elsötétült arccal) Akkor átadom a németeknek. BUJDOSÓ: Tegye a kötelességét, százados úr. Tegye meg mindenki a magáét. K O Z M A : (vállat von) Jól van, maga akarja vén marha... ( A némethez lép, halkan beszél) H err Sturmmeister! Bitte Helfen! Er w ill überhaupt nisht! SS ŐRMESTER: (hangosan) Ahá! Verfluchter Bolschevist! (Nyersen félretolja a századost, imbolyogva Bujdosóhoz lép, megáll előtte, nézi meredten, m int kígyó az áldozatát, aztán egy villámgyors, szemmel alig követhető mozdulattal irtózatosat csap Bujdosó arcába.) K O Z M A : (összehúzott szemöldökkel, fojtottan) Mestermunka. B Á L IN T : (rém ülten kiált) Apám! JA N K Ó : (nyüszíteni kezd, m int a kiskutya). BUJDOSÓ: (megsápad az ütéstől, aztán kigyúl az arca, önkéntelen mozdulattal megsimítja a kis Jankó fejét, megnyalja vértelen ajkát, s újból kihúzza magát) Ez is megvolt. VERES: (ordítva) Térj észre, András, az apád istenit, m er... m er... SS ŐRMESTER: (ném etül) Eine minute hast du noch! Verstanden?! Nur eine minute ! (Karóráját nézi). K O Z M A : (szárazon) Egy perc, hogy induljon. BUJDOSÓ: (daccal) Megmondtam, százados úr. Nem! K O Z M A : M iért nem? Bolond maga, ember? BUJDOSÓ: A z is lehet, százados úr. Bolond vagyok, az is lehet. Meglehet. K O Z M A : Mi baja magának, ember? BUJDOSÓ: (fásultan). Én nekem semmi már százados úr. Semmi nincs, nem is lesz. Csak a ménes, az el nem megy. Meg én se vele. Meg senki. M er’ �az ide tartozik a pusztára, oszt elpusztul, ha elviszik, meg én is, ha odább megyek, hát mán jobb itt akkor inkább. SS ŐRMESTER: Los! ! (hideg, mint a hüllő) Eine minute ist vergangen! A lso ! Heraus! BUJDOSÓ: (megindul hátra, a jelzett irányba, a tornácon egy pillanatra meg­ áll, gyermekeit néz, aztán gyorsan eltűnik a némettel. Bent dermedt csend, hallgatás, majd pillanat múlva két gyors lövés hallatszik) B Á L IN T : Apám! (K ife lé rohanna) VERES: (megkapja Bálint karját, visszarántja, tompán) Maradsz! (A tornác ajtajához lép, rekedten kifelé kiált) Nyergeljétek a nyergeseket. A z új számadó Tóth József. Egy óra múlva indulás. A ménes Polgár felé megy! (Lassan visszajön, szinte szédelegve, még mindíg fogja a fiú karját meg­ látja Kozmát, aki önti magába az italt, részegedni akar) Piszok munka volt. K O Z M A : (földhöz csapja a poharat). Isten verje meg! . . . Patkánynak áll!? . . . (kirohan). CSAPLÁRO S: (az események alatt dermedten a helyiség ajtajában áll. Fakó hangon, inkább magának). Azzá lettünk... százados ú r... A z emberből. VERES: (tompultan, érzéktelenül lépeget, sokára újból észreveszi a gyereke­ ket, nagyon halkan, rekedten) . . .Na, gyerekek, gyertek. Apátokat bevisszük Debrecenbe eltemetni. Városi ember v o lt... szolgálat közben... (Hogy leküzdje érzékenyülését, erőszakoltan, nyersen). Na, a keservét, gyertek. (Indul, megfogja ujb ól Bálint kezét, de az dacosan kirántja. Rá­ néz a két gyerekre, nagyon szomorú a szeme). Jó. (Pillanatig még této­ vázik, aztán lassan el). JA N K Ó : (néz Veres után, szorítja a száját, ne reszkessen, aztán egyszerre csak nyihogni, vinnyogni kezd, sír). B Á L IN T :(n é z i öccsét, vigasztalni próbálja). N e ríj j , n a ... N e b ő g j... N e bőgj, mer’. .. mer szájonváglak. (K in t a ménes dübögése és egyre közeledő ágyúzás hallik, zeng, zúg, dübög az egész puszta. A két gyerek lassan a kijárat felé indul, ki váncsian is félelem m el is). JA N K Ó : (reszkető hangon, félve). Hová ménk? B Á L IN T : (szinte szemünk előtt érik emberré). H ová?... Hát haza, Jankó... Szoboszlóra. (A z ajtóban megállnak, átfogja öccse vállát). N e ríjj hát... Ne ríjj, ha mondom. J A N K Ó : (szipogva, szepegve) N em ... nem ri v o k ... CSAPLÁRO S: (utánuk szól, óvón) Bolond idő ez most... az útra. B Á L IN T : (m ár nem is hallja a figyelmeztetést. A kinti dördülésekre nyugtatóan) Nem lesz bajunk, ne félj. JA N K Ó : (remegve, újból sirásra görbülően) Idesapám !. . . �B Á L IN T : N e ríjj, mer’ fel nem támasztod. JA NKÓ: (öm lik a könnye) Idesapám... B Á L IN T : Mondom, hogy hallgass. JANKÓ : Hát nincs mán nekünk senkink? JANKÓ : K i? K i vóna? Senki sincs. B Á L IN T : (melegen babusgatja öccsét) N e félj csak... az egész puszta... Azért a’ csak a m iénk... éppen, ahogy eddig... (Ingujjával öccse szemét törülgeti, az ágyúzajban lassan kifelé indulnak, neki a háborgó pusztának, közben kintről rohanó lábak zaja, hangokPanzer a larm !... Panzer a larm !... Panzer alaaaarm! ! ! (FÜG G Ö NY) P A T A K I JÓZSEF: R A JZ �PESO I.D FERENC: A TETŐN K ígyó csúszott a vasúti sínen a határtól Budapest felé. Orosz, német, lengyel, magyar, francia és belga vagonok hullámoznak jobbra-balra a sietve összerakott sínen. A kígyó hasát teletömték a bagyus uta­ sok, s a tetőkön kuporgok akár a szörny tüskéi. A z üveg nélküli ablakokból a veszekedés, ének, nevetés hangjaival együtt gyűrött papír, törött üveg, gyufásdoboz hulladékok repülnek kifelé a háborútól agyonkínzott földre, ahol még így is kicsalta a május a zöld színeket, virágokkal díszítve. Elegáns fecske repül cikcakkban a vonattal párhuzamosan. Pintér András a tetőről nézi és a testét, kinyújtott lábát úgy rázza a vonat, mintha légnyomá­ sos rokkant lenne. Tele van a vonat teteje ilyen rezgőtestűekkel. Mellette egy idős paraszt ül. Hegyeshalom után mászott fel a tetőre, nyögve, káromkodva. Német katonasapkáját illedelmesen megemelte, köszönt egy adjonistent és kényelembehelyezkedett Pintér mellet, Ő is a fecskét nézte. — Hiába, ez már csak május, akárhogy is nézzük — mondja Pintérre hunyo­ rítva. M illió hajszálvékony fehér vonal született a szeme körül. — Nekem is kedvem lenne így cikkázni — bólint Pintér és az arccsontokra feszülő bőr alatt rángatóznak az izmok. — És fészket rakni? — Van nekem fészkem, csak kirepítettek belőle. — Hová valósi? — Hallott maga Kőbányáról, papa? Odavalósi vagyok. — Ahol a sört csinálják? — A zt is, meg sok egyebet. — Pesten van, ugye? — De mennyire hogy Pesten. Kőbánya nélkül Pest semmi. Egész egyszerűen semmi. Kőbánya nélkül nem létezne, mert ha nincs kő és tégla, akkor szeret­ ném én látni azt az istent, amelyik tud építeni. Ezt adta Kőbánya. — Nekünk is adhatna, most nagyon adhatna, mert úgy kell a tégla, mint a falat kenyér. Nagyon sok házunk lefeküdt a földre, mire elvonult a háború. — Bizony így van ez mindenütt, amerre jöttem. — Messziről jött? — Messziről papa, a pokolból. — Hogy hívták azt a poklot? — Sachsenhausen. Berlin mellett van. — Olyan tábor-féle? — Olyan. Szögesdróttal, korbáccsal, kemencékkel. — Igaz? . . . — Több is igaz papa, de hagyjuk, ne rontsuk ezt a szép májusi napot. Ami a téglákat illeti, nyugodt lehet, Kőbánya ki fog tenni magáért. Ez olyan igaz, minthogy itt ülünk ezen a vasúti múzeumon. * Készlet a szerző „Tizenöt deka kenyér” című készülő regényéből. �A vonat döcögve, bukdácsolva halad Győr felé. A z utasok ülnek, fekszenek, cigarettáznak, énekelnek, vitatkoznak, nevetnek. Nagykendős asszony, súlyos testét csak félig tudja átfogni egy rücskös arcú férfi. A z asszony fülébe sugdos és az néha, akár a gyöngytyúk, felsikít és vállával odébblöki a férfit. Pintér odanéz. — „ I gy élni szép, így élni jó, így oly vidám az élet" — énekel a férfi és kacsint. Pintér elfordul. — Más meg dolgozzon helyetted — mondja az öreg. — N e irigykedjen öreg kappan, maga is volt fiatal. — Á llj vigyázzba, te zöldfülű, ha velem beszélsz, mert leverlek a földig, hogy emberséget tanulj! — fordul a pattanásos felé az öreg. — Honnan vette ezt a roppant erőt, nagyapám? — Tőlem — bökött a mellére Pintér — és ha szükséges, mindjárt be is bizonyítom. — Nicsak, nicsak, a kakasok, — szól közbe a nagykendős, és kifeszíti hasát, hogy a kötényzsebbe nyúljon. — Inkább ezzel szórakozzanak — nyújt a tenye­ rén egy csomó napraforgómagot. — Csipegessen az a jómadár — fordul el Pintér és újságpapírba sodor ma­ gának dohányt. Kínálja az öreget is. A z a pipáját nyújtja. — Ha ebbe lehetne . . . Pintér megtömi. — Milyen dohány? — kérdezi az öreg szívás közben. — Európai. Német szivar, lengyel csikk, orosz mahorka keverve. Erős, de füstöl. A fecske ismét elcikkázik a vonat mellett, de az is lehet, hogy másik volt. Akár a részeg emberek, úgy dülöngélnek a töltés oldalán a villanypóznák. Azon túl a síkság, a Kisalföld, zölden, virágosan. Itt-ott akácos és a lombok alól kí­ váncsi házak piros teteje leselkedik a vonat után. A kerekek csattognak: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. A távolban szántanak. K ét ekét girhes ló húz óva­ tos, lassú léptekkel, négy ekét férfiak. Mögöttük gyerekek, asszonyok. — Ilyen lehetett a tatárjárás után is — mutat a pipaszárral a szántó em­ berekre az öreg — , de azt is túléltük. Szívós ez a nép. — Maga hová megy, papa? — Csak ide Győrbe, a megyéhez. Küldöttségbe, mint a Nemzeti Bizottság elnöke. — Aztán olyan kevesen vannak, hogy a küldöttségbe csak egy emberre tellett? — Vagyunk elegen, de minek urizáljunk! Egy ember is elintézheti a dol­ gokat, nem igaz? — És sok dolgot kell elintézni, papa? — Sokat. Orvos kell, vetőmag kell, jóváhagyatni a bizottságot, üzletet kötni a vagongyáriakkal és más egyebet. Van munka bőven, csak győzzük. — Maguk sem unatkoznak. — Nem lehet. A föld nem tűri. Úgyis késve kezdtünk. Be kell hozni. — Egybe van még a föld? — Úgy nézünk ki? Elsőnek osztottunk a megyében, nem úgy, mint azok . . . — mutat a tetőről a földekre, ahol csoportban állnak az emberek. Néha el­ �válik valaki és nagyokat lép előre, kezében egy cövek, amit leszúr a földbe. A háta meggörbül az erőlködéstől. A vonat döcög, kerekei verik a taktust: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. . . Templom következik, tornyán a sapkát legényesen félrecsapta a légnyomás. A töltés melletti árokból ágyúcső fenyegeti az eget, törött kerekében még benne remeg a menekülés rémülete. — Ezt is m egértük. . . — mondja Pintér és nyújtja a csikket. — lesz a pipába. — Ebbe a pipába minden jó, csak füstöljön — nevet az öreg, fogain elhal a nap fénye. Még és jó sárga — Milyen elnök maga, öregúr, hogy dohányra sem tellik? — gúnyolódik a pattanásos és a mosoly, akár az éles kés, mély, függőleges vonásokat vés az orr két oldalára. — Mondja meg neki fiam — fordul az öreg Pintérhez — , hogy akiben ma tisztesség van, az nem dohányért dolgozik. — Talán szerelemből? — Úgy látom, szép ember, hogy magának nagyon fáj valami ebben az életben — csóválja fejét sajnálkozva Pintér — , szívesen segítek, ha a k a rja . . . — Már megint kezditek?! — szól közbe a kendős asszony és meglöki a pattanásos térdét. — Ők olvadoznak — morog a férfi. — Hallgass! — inti le a nő. — Hallgass és nézd a vidéket. — Tényleg, milyen szép — csapja össze tenyerét a pattanásos. — A z ott a Szajna, mögötte Párizs, gyönyörű dombok, a svájci havasok, hű de szép. . . — Maradhass, te bolond! — mondja az asszony, de a nevetés a vonatnál is jobban rázza. — A z ott, meg talán Róma! — Nem érted, hogy hagyd abba?! — sikít a nagykendős, azután nevetve Pintérhez. — Láttak már ilyen bolond férfit? Ilyen ez mindig, halálra nevetteti az embert. Ettől hízok. — Besegít a libacomb is, pedig elnök sem vagyok. A választ m egfojtja a kiáltás. A kocsi elejéről indul és bukdácsol hátrafelé: Fejekre vigyázni! Híd jön! — és a mozdony lapos füstjében, akár a v izen a görögdinnyék, alámerülnek a fejek. A híd, karfáján háborús sebekkel, ellen­ kező irányba rohan. A füst nagy erőfeszítéssel az ég felé emelkedik és mintha magával húzná, jönnek fel a fejek is. Pintér elhatározta, hogy szétveri a pat tanásos orrát, az első alkalmas helyen. A z öreg azt gondolta, hogy ugasson a nyavalyás, nem érdemes odafigyelni. A vonat tovább kocog, kerekei csattognak a kocsikból harmonikaszó, ének, nevetés szalad kifelé az üveg nélküli ablakok ból és összekeveredik a füst szagával. Többen a vidéket nézik. Pintér is, a öreg is. A földnek fényes, zöld haja nőtt. A földben kipattant a magok méha hogy életet szüljenek, amiből kenyér lesz. Ezt a csodát nézték az utasok. Tavas van, május és nincs háború. — Kinek a földjét dobták szét, papa? — kérdezi Pintér. — Az Eszterházyét — mosolyog az öreg, és legényesre igazítja fején a ka tonasapkát. — Azt látni kellett volna, olyan szép volt... már nem isten a Eszterházy... sajnálhatja, hogy nem látta, nagyon szép volt. — Mégis, milyen volt? �— Mondtam, hogy szép, akik ott voltak, sosem felejtik, az biztos. — Sokan voltak? — Sokan? A z egész falu. Elől ment a fúvószenekar. — Az is van a faluban? — Csak olyan szegényes, de erős a hangja. A leventezenekar marad­ ványa. — Utánuk maguk jöttek . .. — Utánuk néhányan nemzetiszínű zászlót, meg vörös lobogót vittek és az­ után jöttünk mink, a földigénylők, nemzetiszínű szalaggal díszített mezsgye­ karókkal. — Akár egy népünnepély . .. — Úgy bizony, még ökröt is sütöttünk a kastély kartjében és a díszebéd az összes termekben volt. Azután mi, a földigénylő bizottság elvonultunk az egyik szobába tanácskozni. Jómagam olyan fotelben ültem, hogy az orrom se látszott ki belőle. A szájamban pipa volt, de jól szelelt ott is, nem ártott neki a kastély levegője — mesél az öreg, és nevet. — És most már készen vannak? — Most már igen. De a d d ig. .. addig se éjjel, se nappal nem volt. Még a gatyánkról is folyt a víz. Ötszázméteres zsinórokkal jártuk a határt és mértünk. Úgy segít magán az ember, ahogy tud. — Magukat sem kell félteni papa... — A zt mondták egyesek, hogy visszajönnek a németek és jaj a földigény­ lőknek, azt mondtuk: csak jöjjenek, ha mernek. Dehogy jöttek, Berlinig muto­ gatták a hátukat. — Akkor most örülnek a földbirtokosok? — Még éjjel is dolgoznak, ha olyan az idő. Elmentünk a szovjet parancs­ nokságra lovat kérni. A parancsnok ránk nézett szúrós szemekkel — Minek az nektek? — kérdezte gyanakodva. A zt hitte talán, hogy meg akarjuk enni. Mondtam: — Szántani kell, kapitány, mert sürget az idő. — Hümmögött, kiné­ zett az ablakon és csak úgy vállán keresztül kérdezte: — Traktor, meg ilyesmi nincs? — Van három darab — feleltem — , de az kevés. — És azzal a három­ mal mi lesz? — faggatott a kapitány. — Mi lenne? Üzemanyag nélkül az isten imádságára sem indul. M it gondol, mi történt? Adott kölcsönbe lovakat, meg üzemanyagot is, de lelkünkre kötötte, hogyha elfeketézzük, felhúzza az első fára a társaságot. Mogorva fiú volt, de aranyszívű. — Téglát meg mi adunk, a kőbányaiak is biztosan kitesznek magukért. — De nem felejti el, úgye? — Ügy nézek én ki? — Nem, nem úgy néz ki, de tudom, hogy van az: kirázza az utazás, kisöpri a hazatérés öröme, az ígéretet. A z első háborúból én is messziről jöttem, tudom, hogy van ilyenkor! — Jön a tégla papa, rávernek a kőbányaiak és jön! — Mi meg összekapjuk magunkat és építünk házat közösen. Sok a rongyos fenekű, kell nekik. Istálló is kell, a templom tornyát is lefújta a belövés, meg sok mást is. — Maga kommunista, papa? — Mi más lennék? A templom nem magamnak kell, megvoltam én anél­ kül harminc évig, most is meg lennék. A torony ellenagitáció. A z a csámpás �pap azt híreszteli, hogy üldözni fogjuk a vallást. A torony majd betömi a száját. — Príma ember maga papa, jobbat nem is választhattak volna. — A pártban spekuláltuk ki, belevaló gyerekek vannak ott. — A tégla jönni fog. Ez holtbiztos. A vonat fütyült, a vezető meglátta Győrt és örült. Szerencsésen eljutottak idáig, szenet vesznek, ha lesz, megitatják a masinát, lehet egy kicsit pihenni. Örül a vezető és ezt a jókedvet a mozdony füttyébe adja. Örülnek az utasok is. Közelebb kerülnek Pesthez, közelebb a ruháért, lepedőért, tűzkőért elcserélt liszt, zsír, méltatlankodó tyúk, füstölt szalonna. Örülnek a földeken dolgozó parasztok is, a füttyre megállnak egy pillanatra, felkapják a fejüket és nézik a távolodó vonatot, de megy. Örülnek a kocsik is. Döcögve, bukdácsolva szaladnak új tájakat látni. A ke­ rekek is kifényesednek az örömtől, a talpfák között nőtt sárga virágok, akár a tükörben, nézhették magukat, ha arra volt kedvük. A z embernek szinte az az érzése, hogy ezt a bukdácsoló, döcögő vonatot nem is a szén. a tűz, a víz, gőz viszi előre, hanem az öröm. Csattognak a ke­ rekek, verik a magukszülte dal ütemét: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. . . A z­ után lassul az ütem, a fékek vasmarka között elhal a szaladás ereje. Győr külvárosában ugrálnak a kocsik a váltókon. A z egyetlen ép sínpár két oldalán féloldalra dőlt fekete mozdonyok, akár a halott elefántok, összegörbült vago­ nok, akár a púposhátú macskák, de hátrább, az égen feszesen állnak a gyár­ kémények és némelyik szürke füstöt lehel. A z állomás épülete félig rom, s a romok között vasutasok erőlködnek, hogy az életet átmentsék a dermedt ha­ lálból. Bent a kocsikban, kívül a tetőkön mozog a nép. Van, aki csak idáig uta­ zik, van, aki leszáll járatni lábait, van, aki vizet, ennivalót, ismerőst keres. A z öreg is készülődik. — Én is megérkeztem — mondja, és feláll, megigazítja vállán juhásztarisz­ nyáját. — Egyszer majd én is megérkezem — vigasztalja magát Pintér, és ő is fel­ áll. Ég felé nyújtott karokkal ropogtatja csontjait. — Egészen elzsibbadtak a tagjaim. — Bizony ez nem párnás kocsi — bólogat az öreg, és indul a tető végéhez, a vaslétrához. Pintér kíséri. — Vigyázzon, papa, le ne essen, — figyelmezteti az öreget és nyújtja a ke­ zét — , szerencsés ügyködést a városban, örülök, hogy találkoztunk, Pintér And­ rás vagyok. — Magának meg jó utazást, üdvözlöm a kőbányaiakat és ha lehet, ne ledkezzenek el rólunk. Engem Nagy Balázsnak hívnak, a viszontlátásra. fe­ — Én is így gondoltam: a viszontlátásra — rázza az öreg kezét Pintér. — Viszontlátásra rövidesen. — Úgy legyen! — bólogat az öreg ünnepélyesen és lábai, dereka, két válla lassan eltűnik a tető magasságából. Utoljára bukik le a katonasapka. Pintér visszaül a helyére és nézi az állomás előtti kavargást. Úgy tűnik, hogy az egész világ úton van. A z egyik része elmegy, a másik jön, a harma­ dik búcsúztatja a távozókat és a negyedik rész várja az érkezőket. Mindenki­ �nek egyszerre nyílik a szája, hogy kieressze a beszédet, kiabálást, éneket, a gurgulázó hangjait és a sírás nyöszörgését. Tűzkövet, házitöltésű cigarettát, házisütésű bucit, gyanús színű limonádét árulnak a nyakbaakasztott fatálcákon. A z épület egyik sarkában fehérkötényes, vöröskeresztes nővérek állnak gőzölgő üstök mellett és elnyűtt katonákat, koncentrációs táborból érkező hullajelölteket vendégelnek. Pintér nézi a lenti kavargást. Lökdösik, taszigálják egymást az emberek, vállukon, hátukon két kezükben csomagok. Innen felülről olyanok a fejek, akár mikroszkóp alatt felnagyítva a sejtek. Mozognak, nyüzsögnek, összekoccannak, szétválnak. Közöttük van az öreg feje is. Pintér tekintete követi. A kijáratnál megfordul a fej, a kéz még egyszer visszaint és eltűnik az útitárs. Rendes ember. A tekintet továbbsétál a romokon és megpihen egy öntöttvas oszlopnál. Am ikor az állomás ép volt, ez az oszlop üvegtetőt tartott. Hol van már az üveg­ tető? Csak az emléke él. Most az oszlop egy lány támaszkodó testét tartja. K ö­ zömbös arccal néz a semmibe. Előtte kavarog az utazó világ, egy egész népván­ dorlás hullámzik le s föl, de ő olyan kívülálló, mintha temetői némaság lenne az állomáson. Hogyan lehet ennyi ember között ilyen magányosnak maradni?! Pintér felem eli karját. A lány néz, de semmit sem lát. — Figyelj már id e ... — boszankodik magában Pintér. A lány úgy bocsátja ki magából a süket csen­ det, mint tintahal a sötét folyadékot. Ennek a csendnek a védelme alatt áll. Pintér legyez a karjával a levegőben. — Hívni akar valakit? — kérdezi a pattanásos. — Örül végre kényelmesebben utazhat ebben a rohadt világban. az ember, hogy — Ide figyeljen, jómadár — fordul hozzá Pintér — , szálljunk le és intézzük el egyszer és mindenkorra a vitás dolgainkat. — N e csődítsen ide senkit! — Ígérem, hogy csak egyikünk fog visszajönni és máris lesz hely! — Milyen erős és mégis elvesztettük a háborút — avatkozik nagykendős asszony. a vitába a — Téved szomszédasszony, én megnyertem ezt a háborút. Úgy megnyertem, hogy jobban nem is kívánhatom. — Be is söpörheti a nyereséget, ezt a romhalmazt — nevet a pattanásos. — Ha még szemtelen is, akkor le se kell szállni — emeli Pintér az öklét. A z asszony ellöki. — Nem tudnak békességben lenni?! Te is inkább cigarettáznál és ne figyel, oda! — inti le társát. Pintér újból a lány felé fordul. Mozdulatlanul támasztja a vasoszlopot tetőtől-talpig betakarva a csendbe. Pintér integet, a lány arra néz. A merev arcon csak a fekete szemöldök mozdul. Pintér nagy ívben kaszál a levegőbe és mutat a kocsi végébe, a vaslétrára. A lány felhúzza vállát, lustán ellöki magá az oszloptól, lenyúl a lábánál heverő kofferért és indul álmodozva, mintha korzón sétálna unalmában. — A dja ide azt a retikült! — nyúl le Pintér a kofferért, majd a lányt is felsegíti. — Így ni, külön szakasz, jobb embereknek fenntartva — arcán az iz­ mok rángatóznak. A lány arca mozdulatlan. Kihúzza kezét a másikéból és akár lent a földön, lustán lép előre a tetőn. �— Ha elindul a vonat, kiszalad alólunk a tető — figyelmezteti Pintér — . jobb, ha leül, de még jobb, ha lefekszik. — Mintha a mozdonyvezető hallaná: nagyot rándul a vonat. Pintér a mellette ülő lányra mosolyog. — Úgye mond­ tam? A z állomás romos épülete bicegve hátrál. A z emberek a perronon vagy a szemüket törölgetik, vagy integetnek zsebkendőjükkel. A mozgóárusok markuk­ ban számolják a bevételt, a vöröskeresztes nővérek elviszik az üres üstöket, le­ mossák a merítőkanalat. Azután a nap és a távolság fényfüggönyt húz a vonat és az állomás közé. Szántóföld, mező, szántóföld, akácos, szántóföld és a szé­ lén, a töltés mentén, akár a részeg lakodalmas menet, villanypóznák tántorog­ nak. A földeken néhány sovány gebe, lógó fejjel és sok lógó fejű ember neki­ feszülve húzza az ekéket. Mögöttük elnyűtt asszonyok, sápadt gyerekek. — Nehéz munka — bólogat Pintér a tetőn — , nehéz, de ebből már élet lesz. — A kőtörés se könnyű — feleli csendesen a lány. — Ezt maga honnan tudja? — Ott voltam, ahol mesélték. — Értem. Ha nem akar felelni, nem muszáj, de ha mégis, akkor rendesen. Hallgattak. A pattanásos vigyorog, az asszony meglöki és erre elfordítja a fejét. A mozdony hörög az erőlködéstől, de becsülettel húzza a félvilágról össze­ gyűjtött vasúti múzeumot és a félvilágról a kocsik belsejébe préselt embere­ ket, meg a tetőn lapulókat. A szétvert koncentrációs táborok tetves, ótvaras, éhségtől püffedt testű lakóit, akik a családot keresik és nem hiszik, hogy ár­ ván maradtak. A leventéket, akiknek gyerekarcát ráncosra asztalta az átélt rémület és fénytelen szemükben a sírás lapul. A könnyebben sebesült katoná­ kat, akik régebben ledobták magukról az egyenruhát és a futással, káromko­ dással, imádkozással és lapulással fűszerezett hősi évek végén néhány repeszdarabbal a testükben térnek haza és minden állomáson leszállnak vízért, hogy seblázukat csillapítsák. A cigányképű olasz katonákat, akik angyali ártatlanság­ gal lopnak ennivalót az útitársaktól, s ha jóllaknak, érzelmes dalokat énekel­ nek hálából. A z apró gyerekek, akik az öl melege után sírnak és minden aszszonyban az anyát remélik, s úgy bukdácsolnak az üvöltő, lökdöső, szeretkező felnőttek között, akár kavics a hegyipatakban. A z orosz katonákat, akik min­ den pillanatban a háború győztes végét ünneplik, s a harmonikából fürge uj­ jakkal kicsalogatott hangokhoz tenyércsapkodással adják az ütemet, s a k i kö­ zéjük keveredik, azt pálinkával, csípős mahorkával kínálják. A batyuzókat, akik magukhoz szorítva kincsüket, gyanakodva nézik utazótársaikat. A háború elkeverte a világot, s egy része leülepedett ezekben a kocsikban, s a tetőkön. A mozdony néha olyan feketéket köp az égre, hogy percekig el­ takarja a napot. A levegőt széngáz fűszerezi, de az érzékeny orr a májusi föld, a lekaszált fű és a gyümölcsfák szagára is emlékezik. Közben a szél kitörli a nap szeméből a füstöt és ismét derűsen fénylik minden. A kerekek verik a taktust: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. .. Pintér hall­ gatja, a lányra néz. — Nincs háború. A lány az ölébe pihenő ujjakat nézi és különböző formákban rakosgatja egymáshoz. �— Jól megorganizálták ezek a nácik a világot, mégis szét lettek rúgva, — folytatja Pintér. — Képzelem, milyen parádé volt tegnap Moszkvában. Zászló, sortűz, zenekar, ének. Biztosan talpon volt az egész város és éljenzett. Szíve­ sen megnéztem volna. Maga is? A lány feje biccen. A tarka kendő úgy körbefogja fejét, hogy csak a szén­ portól kormos arc látszik. Táncol a kocsi és vele táncol a lány teste. Hosszú combjait német katonanadrág takarja, sovány válla orosz inget tart. Pintér nézi. majd odakap a hasához: a bőrt megcsipte valami. Erőteljesen rángajta derekánál a nadrágot. — Amikor hazaér, égesse el a rongyait, — tanácsolja a lány. Azután ujjai szétszaladnak, megfogják a fiberkoffert, kattan a zár, nyílik a táska fedele és a nap meg Pintér belesnek. A z egyik odalon kincs: téglaalakú katonakenyér. Mellette horpadt konzervesdobozból ivópohár, továbbá tükördarab, foghíjas fésű, a Csehszlovák Kommunista Párt jelvénye, egyenruha és gyöngyházgom­ bok, egy pár Krisztus-papucs, és kész. — Az összvagyon? — kérdezi Pintér. — Nem éppen gazdag stafirung — Leltároz? — néz rá a lány. Mozdulatlan arca kemény, hűvösek a szemek. Kiem eli a kenyeret és az orosz ing zsebéből kést kotor elő. Nyikorogva szalad a penge a kenyér húsába. Nyújtja a levágott szeletet. — Ha éhes ... — Ein moment. Hagymám van, vöröshagyma, csemege a kenyérhez. — mondja Pintér és az oldaláról előrehúzza a gázálarc-tokot. Most ő kotor a kacatok között, s a gyakorlott ujjak félretolnak egy bádogkanalat, egy másikat fából faragva, csajkafedelet, tábori látcsövet, aminek a lencséje hiányzik, cipőkrémes dobozt, dohánymaradékkal, komiszszappant ujságpapírban és valahol a mélyben két fej hagymát találnak az ujjak. Harsog a hagyma a fogak között és zajtalanul tépik hozzá a kenyeret. — Meddig utazik? — kérdezi Pintér két harapás között. — Ha sikerül, akkor Pestig. — Akkor viseljen el türelemmel, mert én is odamegyek. Pintér Andrásnak hívnak, de odahaza, meg a barátaim csak Bandinak. Lehet válogatni. És magát? — Turner Márta. Eszik még kenyeret? Van belőle. — Tegyük csak el. mert nem tudjuk, mi van előttünk. A pattanásos kettőjük közé tolja tenyerét, napraforgót kínál. — Desszert ebéd után — mondja, és a lányra hunyorít. A nagykendős aszszony gyorsabb, kimarkolja az egészet és a köténye zsebébe szórja. — A sajátodat kínáld, ne az enyémet! — morogja dühösen. Mindenki hall­ gat. A lány maga mellé teszi a f íbertáskát, hasrafordul, elnyúlik a tetőn, fejét a táskára helyezi, karjaival két oldalról átöleli a táskát. — Aludni fogok . . . — Nagyon helyes, így már többen leestek. — Álmos vagyok ... — Langsam. Előbb megoldjuk a derékszíjat, így ni, azután a maga derekára csatoljuk és én fogom a póráz végét. És most jó álmokat! Csend van. A kerekek csattogják a csendben: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. A tető alól, az üveg nélküli ablakon keresztül harmonika hangja kígyózik Pintér füléig. Ismerős dal A szomszédos barakkban énekelték az orosz foglyok, �zümmögve, halkan és ettől még jobban sírt a megtaposott lélek. Lenéz a lányra: a vonat ringatja. Füttyre csücsöríti száját, segít a harmonikának. A nap átbillen a délutánba, de jó melegen süt. Óvatosan kibújik a vastag pulloverból, de a szíjat nem engedi el. Következik a flanelling. A langyos szél simogatja a bő­ rét, szőke hajába turkál. Csattognak a kerekek, szól a harmonika, hegyesen fújja Pintér is a dallamot. A földeken emberek mozognak. Itt is földet osztanak. Pintér az ég felé löki karját, integet. Néhányan visszaintenek. Lassít a vonat, folyóhoz értek. Lépésben megy a vonat a szükséghídon. Fé­ lelmetesen nyikorognak a fagerendák. Agyagos, piszkos a víz. A part két ol­ dalán fűzfabokrok hajolnak előre, játszani a vízzel, vagy inni belőle. A z egyik bokor alól német katona halott teste derékig becsúszva a vízbe. Viaszsárga arcán és rövidrenyírt haján legyek, hangyák mászkálnak. Pintér nézi. Itt fog megrohadni, elviszi a víz, és valahol, Németországban még azt sem tudják, hol keressék sírját. A hagyma és a savanyú kenyér íze kikivánkozik. Köpni kell. A híd már az utolsó kocsik súlya alatt nyög. Távolabb apró falu. s a lan­ gyos szél egy vézna harang hangját ringatja lágyan, mintha altatni akarná. A vonat megremeg, fokozza futását és a kerekek csattogása a régi ütemre ver. Rándul a vonat és rándul Pintér kezében a szíj vége. Odanéz a lányra. Ül és tágranyílt fekete szemében fekete rémület. — Nyugalom nagylány, nyugalom — csitítja Pintér, — nincs itt semmi baj. A háborúnak vége, süt a májusi nap, megyünk haza. — A lány álomtól duz­ zadt szája szétnyílik, hogy a nyelve megnedvesítse. Két melle között az orosz ingen sötét folt. Megizzadt álmában. — Hol vagyunk? ... — Nem tudom hányadik szélességi és hosszúsági fok alatt hajózunk. Sebes­ ségünk három csomó, a barométer derűs időt jósol. Mindig tengerész akartam lenni és esztergályos lettem. — — — nekem Van egy cigarettája? Jól mondta: egy van. Felezünk. Ne pocsékolja. Egy csikkből kettő is. lesz. Szívja nyugodtan és hagyjon A gázálarc mélyéből az ujjak most gyufát kotornak elő. A lány nagyot szív. s a hosszúkás arc két oldala behorpad. Pintér orrához füst csapódik, nagyot nyel — Mit álmodott? — Rosszat. Én már mindig rosszat fogok álmodni. — A jóról álmodjon, a rosszra meg emlékezzen. — Könnyű mondani. — Akarni kell! — Én már csak meghalni akarok. — Most? Éppen most akar meghalni? Ha nem félnék, hogy táncolni lenne kedvem. A z előbb fütyörésztem. — M ít tudja maga, hogy mi van mögöttem? — Én sem a paradicsomból jöttem. — Akkor minek örül? lepottyanok, �— Hogy élek, hogy túléltem, a háborút, hogy süt a nap, megy a vonat és mindennek. A m íg aludt, láttam, hogy osztják a földet. Integettem nekik, visszaintettek. Jó volt. De hagyjon nekem is a cigarettából. — Maga hány éves? — Huszonhét. És maga? — Papíron tizenkilenc, valóságban százkilencven. — Ha elhagyja magát. De ha nem, akkor hamar visszafiatalodik. A lány felhúzta vállát, nem felelt, hallgatja a harmonika hangját. — Ismeri? A zt hiszem orosz. — A z — helyesel Pintér. — Fogolylányok énekelték. — Én is foglyoktól hallottam. — Mint őr? — Mint fogoly. — Maga nem zsidó. — Sztrájkért sem adtak vitézségi érmet. — Merre volt? — Többfelé. Utoljára Sachsenhausenban. — Én Auswitzban. A további beszédet kettévágja a mozdony éles hangja, most már Komárom határában csattognak a kerekek a váltón. — Szomjas vagyok — mondja a lány. — A hagymától. — A gázálarc ismét előrekerült és az ujjak a német csajka fedelét halásszák elő. — Lemegyek vizet keresni. Ha idegen közelít, vicsorítson. — A z arc izmai rángatóznak, de a fekete szemek hűvös nyugalom­ mal néznek vissza. A z állomás épülete előtt, akárcsak Győrben, nagy a nyüzsgés. A z épület mellett szétlőtt, kiégett tankok egy csomóban. Mellettük megy el Pintér. A z egyik tank épnek látszik. Benéz a vezetőfülkébe és hátralép. Egy csecsemő­ nagyságú katona arcából fekete szemüregek néznek vissza. Szénné égett katona összezsugorodott teste. Nem messze, odébb egy néni lángost süt olajban, s mi­ közben forgatja a sistergő tésztát, éneklő hangon kiáltja, hogy friss, meleg a lángos! Pintér undorral elfordul és sietve keresi a vízcsapot. A málházó szoba mellett, a falon megtalálja. Sorbaállnak az emberek és türelmetlenül tapossák a csap körüli pocsolyát. Pintér előtt egy csontból és bőrből összerakott hosszú férfi áll. Fején kucsma, nyakában tarka női sál, szőrmével bélelt repülős kezes­ lábas és a lábán papucs. A bal sarkán csúnya seb, fagyástól. Mindenki siet és ideges. Nyüzsög a nép a peronon. Pintér unalmában a hosszú ember lábujjait nézi, ötfejű sárkány, tetején a bütykök, akár a szemek. Idegesen mozog, mind az öt. Azután megmerevednek és a következő pillantban nagy erővel kilökik a sorból a csontvázat. Csodálkozva néz utána Pintér. Emberek ömlenek ki a váróterem ajtaján, akár szakadt zsák­ ból a gabona. A csonttorony a bolyba ugrik, és az ujjak egy férfi nyakát szo­ rongatják. A nyak a pattanásos fejével folytatódik. A z arcon meglepetés, a szemekben ijedtség, a száj üvöltésre nyílik. Karjai — akár a légynek a lába — a levegőben. Néha eléri a csontvázat is. De az vitézül tartja, s ahogy kifér a torkán, úgy kiabál. �— Emberek, bajtársak! Segítség, emberek! Kíváncsiak gyűrűje vastagodik körülöttük, a hátul állók ágaskodnak, lök­ dösődnek, látni akarják a cirkuszt. — Mi van it t ? !. . . — Húzódjanak széjjel! — Üsd, vágd, nem apád! — Akár az állatok! — kiáltják össze-vissza. — Istenem, istenem, már sosem lesz békesség — motyogja egy öreg néni, és keresztet vet magára. — Emberek, segítség, emberek! — üvölti a csontváz lihegve és ide-oda inog, ahogy rángatja a pattanásos, hogy szabaduljon. Pintér befúrja magát a bolyba. — Emberek! — tátja el száját a csontváz. — Nem tud értelmesen beszélni? — inti le Pintér a közelükbe érve. — G yilk os. . . — lihegi a sovány. — Kicsoda? — Ez a szem ét. . . — Agyon kell csapni! — rikkantja egy hang. — Lámpavasra vele! — kiált egy másik. — Mit vadulnak! — szól hátra Pintér. — Ez a legkönnyebb: felhúzni és kész. — De jó szíve van. Maga is fasiszta? — gúnyolódik egy zömök férfi. — Erről majd később beszélgetünk — feleli Pintér. A soványhoz fordul: — Miért gyilkos? — Keretlegény volt. Ellopta az ételünket. . . Mindent ellopott és röhögött a nyomorunkon. — Megrázta a pattanásos nyakát és a fej hátrabicsaklott. — Tiszta sor: el kell taposni! — biztatja társait a zömök. — Nem igaz, édes jó emberek, nem igaz — hörgi a pattanásos — , össze­ téveszt valakivel, nem igaz. Esküszöm, hogy nem ig a z . .. — Még a szemed sem áll jól, te piszok! — morognak többen is. — Rendőrt kell hívni — tanácsolja Pintér. — Minek ide rendőr, ceremónia nélkül kinyírni és kész. — Nem volt elég a rémuralomból elvtársak ! — kiáltja Pintér — bűnhődjön, de ne így. Ha bünös — Milyen szíve van! — gúnyolódik a zömök. — Figyelik emberek, hogy mi­ lyen szíve van ? Többen lökdösték Pintért, a gyűrű fenyegetően összébbszorul, vegyesszagú meleg leheletek csapódtak arcába. Érzi, hogy valaki karjába kap. Kirántja, de újabb kezek nyúlnak utánna. A z agyonsanyargatott emberek bosszút akarnak állni a háborúért, éhezésért, a halott rokonokért, az összedőlt házakért és az óvóhelyen kiállott rettegésekért. S talán Pintér is osztozik a pattanásos sorsában, ha két kar­ szalagos rendőr szét nem töri a gyűrüt, hogy elvigye a pattanásost és a csontvá­ zat, akinek újjait alig tudják lefejteni a másik nyakáról. A gyűrű apró darabokra törik. Pintér a csapnál leereszt két csajka vizet, hogy enyhítse kiszáradt torka fájdalmát. A harmadik eresztéssel óvatosan fordul, hogy ki ne löttyenjen az edényből a hűsítő viz. Kerülgeti az embereket, és indul vissza a kocsihoz. Pintért két asszony tekintete fogadja a tetőn. A kövér arcban a könny �se tudta elmosni a gyűlöletet, a sovány arcban a hideg tekintet feledtette a má­ jusi meleget. — Elvitték ? ... — kérdezi a nagykendős rekedt hangon. — El. — Koszos disznó, gyáva senki, így állt rajta bosszút. Most jobb ? Most jobb, hogy elvitette a rendőrökkel? Hogy az isten folyassa ki mind a két szemét, hogy ne lássa meg soha a családját! — ömlött az átok, s akár a jegeseső, úgy verte Pintért. A hang elfulladt, belemerült a hangtalan sírásba. Jobbra, balra hajlik a nagy test, ringatja bánatát. A zsíros arcbőrön csíkokat rajzol a könny. Pintér a lánynak nyújtja a csajka vizet. — Mi volt odalent ? ... — Ezt a fickót elvitték a rendőrök. — Józsikám .. .Józsikám . . . — sírja a nagykendős. — Miért vitték el? — kérdezi a lány. — Állítólag keretlegény volt, valaki felismerte, azért vitték el. — Ott kellett volna agyonverni ! — Józsikám. .. .Józsikám... — Beletaposni a földbe. . . Pintér a lány szemeit nézi: a fekete szemek fehéren szikráznak. Szinte érezni lehet, hogy süt. — És ha tévedés? — kérdezi csendesen. — A z ilyennek nincs kím élet... — Folytassuk ?... — Hetedíziglen kiírtani az ilyet! — folytatja a lány és a keskenyre szorított szájából nehezen jönnek a hangok. — Józsikám... Józsikám... — sírja a nagykendős szinte eszelősen. — Ezt akarták tenni — mondja Pintér. — És megmentette... — Igyon egy kis vizet. — Miért mentette meg ? — Adjuk vissza a törvény becsületét. — Ezekre csak a pusztulás törvénye érvényes. — Nem folytatjuk ott, ahol abbahagyták — vitázik Pintér. — És éljenek a gyilkosok ! — Igyon egy kis vizet ! A lány a katonacsajkára néz, azután kinyújtja karját, billenti a csajkát és a víz vékony sugárban lefolyik a földre a tető mellé. — Ez mi volt ? — kérdezi Pintér. A lány hallgat, feláll, indul a lépcsőhöz. — Hová megy ? — Vizet iszom — felel a lány csendesen és eltűnik a tető végében. A földön lusta mozdulattal kígyózik a várakozók között a vízcsapig. P intér nézi és közben hallgatja a falusi sirató asszonyok énekét idéző monoton hangot. — Józsikám... Józsikám... A lány a csaphoz hajol, iszik. Arcáról a vizet letörli ruhája ujjával. Nézi a vonatot, mintha valamin gondolkodna. Pintér figyeli. Visszaindul ? Visszaindul. Megáll a kocsinál. — Dobja le a táskámat ! — szól Pintérnek. �— Táskát ? Minek ? — Helyet keresek... — Van itt is hely bőven. — Dobja csak le ! — Nem dobom. A lány eltűnik a kocsi árnyékában. A lépések alatt kopog a vaslépcső. A tetőre ér a lány. lehajol a f ibertáskáért és fordul vissza. Köszönés nélkül menne. A vonat rándul és a lány leül a tetőn. A lány ott marad, ahová a mozdony ereje helyezte : háttal utitársának. M egy a vonat... megy, de csak néhány métert. A fékek erős tenyere között tehetetlenségükben sikítanak a kerekek és az egymáshoz csapódó ütközők úgy csörögnek, akár a lánc. Megáll a vonat. A vezető és a forgalmista tudja, hogy miért, és ez elég. A kényelmetlen utazástól elnyűtt emberek ugyanis megszokták, hogy nehezen indul a vonat és hamar megáll. Úgy ragaszkodik a nagy mafla jó­ szág az állomásokhoz, akár gyerek az anyja szoknyájához. Nem mer elindulni. Pintér — kezében a csajka fedéllel — . óvatosan átlépi a lányt és most az ő lába alatt zörög a vaslépcső. Lent a földön a búcsúzkodók arcáról a türelmet­ lenség kezdi lekoptatni az elválás fájdalmát. Nem lehet a végtelenségig szomorkodni a távozás miatt. Otthon is van elég munka és itt pocsékolják az időt, illemből. Többen szúrós szemmel kémlelenek a mozdony, majd hátra az iroda felé. Rossz jel : a forgalmista eltünt az ujságpapirral üvegezett ajtó mögött. Só­ hajtanak a búcsúztatók és egyik lábukról a másikra váltanak. Pintért orrbacsapja a sült lángos szaga és az éhes gyomor fellázad. Elsöpri az égett tankista képét A gyomor makacsul követel. Pintér a szag felé kanyarodik. Kis tűzhely előtt hajlong a néni és hulladékfával táplálja az alvásra készülő parazsat. — Mibe kerül a lángos? — Háromötven — mondja a neni, de oda se néz a kérdezőre. — Istenemre mondom, maga nem szívbajos, mintha a válasz tetszene. mamuska! — bólogat Pintér, — Talán ingyen adjam? — egyengeti derekát nyögve a néni. — Olcsóbban adja’ — N em loptam én a lisztet, édes fiam! Meg az olajat se! — Azért nem muszáj két hét alatt nagytőkésnek lenni! — Itt kell hagyni kedvesem, itt bizony, hadd egye a méreg ezt a csúnya öregasszonyt. Úgy kell neki, mit fukarkodik! Két hét alatt Rotschild akar lenni! A fene a jó dolgát! Friss, meleg a lángosom !. . . Jóízű a házi sü tés!... Pintér mérgét elviszi a jókedv. Nevetve fordul el a sistergő lángostól. A z­ tán megáll egy faldarabnál, amely úgy áll ki a földből, akár egy római emlék­ oszlop a Múzeum-kertben. A falat egy ragasztott plakát díszíti. Vastag betűk­ kel: „Budapest népéhez” Hogyan került ez ide? Olvassa: „A z országpusztító né­ metektől korábban felszabadult magyar országrészek, a Tiszántúl, a Duna— Tisza köze, az északi vármegyék és a dunántúli területek népe elszorult szív­ vel és ökölbeszorult kézzel figyelte azt a rombolást, amelyet a rabló németek és a Szálasi-banditák fővárosunkban végeztek. Budapest most felszabadult rémuralmuk alól. A felszabadulás történelmi �óráiban az Ideiglenes Nemzeti Kormány felhívással fordulok Budapest népéhez. nevében résztvevő szóval' és komoly A mi feladatunk, hogy újra felépítsük hazánkat, szétdúlt országunkban, hogy új és szebb fővárost emeljünk Budapest köveiből. Ennek első feltétele, hogy Budapesten mindenki, minden körülmények között őrizze meg nyugal­ mát és fegyelmezettségét. Mindenki pontosan kövesse az Orosz Hadsereg és az újjászervezett Magyar Államrendőrség utasításait. A rend megőrzésétől és fenn­ tartásától függ, hogy a főváros népe mielőbb bekapcsolódhassék a korábban felszabadult részeken immár megindult országépítő munkába. A nemzet talpraállásának döntő tényezője, hogy Budapest népe megkezdje szabad politikai szervezkedését. A demokráciának és Magyarország újjáépítésé­ nek szigorú parancsa azonban az is, hogy a politikai élet fegyelmezetten és a történelmi órák komolyságához méltó önmérséklettel és felelősségtudattal in­ duljon meg. Szükséges, hogy a rendészeti hatóságok rendeletein kívül a fegyel­ mezett öntudat és a higgadt értelem parancsai szabályozzák a budapestiek magatartását. A szabdságra és a demokráciára való érettségünket elsősorban azzal bizonyíthatjuk be, hogy rendet és fegyelmet tudunk tartani. Aki a rend ellen vét: a magyar nép, a magyar demokrácia, a magyar haza ellensége. Ekként fogjuk kezelni. Debrecen, 1945. január hó 23. Erdei Ferenc s. k., belügyminiszter” . A tekintet a szöveg végére ér és az ujjak nyúlnak a falhoz. A piszoktól gyászos körmök a papír alá feszülnek és óvatosan emelik a plakátot. Lassú a munka, de a nagy türelem segít. Pintér időnként hátrafordul, hogy megvan-e a vonat? A papír egyik sarka a falon maradt, de a többi a zsebbe került. Pintér fütyülve megy a vízcsaphoz és fütyül visszafelé is, a tele csajkával egyensúlyozva a göröngyökön. A lány ott ül, ahová a mozdony helyezte. A — Egy kis olvasnivaló lány mozdulatlan. lelkünk okulására — nyújtja a lefejtett plakátot. — Én olvassam? — kérdezi Pintér. A lány mozdulatlanul ül. — Jó, akkor kezdem. „Budapest népéhez!” Ez a megszólítás és most jön a szöveg. „A z országpusztító németektől korábban felszabadult. . . ” A lány hátrafordul a papírért. Pintér hallgat. A papír remeg a kézben és újból remegnek a testek is. Ismét elindul a vonat és mindenki reméli, hogy egyhamar nem áll meg. A nagykendős asszony meglöki Pintért. Könnyei elapadtak a vigasztalás dugója betömte a rejtett nyílásokat. Vizes arcát a nap és a szél szárította. — Mit csinálnak vele a rendőrségen? — Kihallgatják — néz Pintér a frissen mosott szemekbe. — És azután? — Elengedik. — Biztos? — Így szokták. �— Sajnálom azt a bolond embert. Annak csak a szája jár, pedig hányszor figyelmeztettem: meglátod Józsi, téged a szád fog a sírba vinni! — A rendőrség még nem siralomház. — Jaj, hát nem is erre értettem. Csak úgy mondtam. Nem haragszik az előbbiért? — Meg lehet érteni . . . — Ügye, meglehet? Nagyon rossz egyedül maradni, asszonyfélének, meg különösen. Pláne ilyen időkben. Eszik egy kis napraforgót? Jó szájízt csinál, vegyen csak bátran! — Köszönöm. — Ketten köpködik a mag száraz héját és a vonat körüli huzat ügyesen felkapja és messzire szalad velük. A lány összehajtja a papírt és visszaadja. — Tartson velünk! — nyújtja a magot a nagykendős asszony. — Köszönöm, nem élek vele — rázza a fejét a lány és az előbbi irányba fordul. — Akaratos lány — súgja a nagykendős és közelebb csúszik Pintérhez, — pedig magával jobban kelene bánni. Milyen izmos a k a rja . . . — Fázom — húzódik odébb Pintér és visszakerül testére a flanelling a pullóverrel. A vonat körül hidegebb lett a levegő. A napot csavargó kedve a föld másik felére húzta. Erősen alkonyodik. A tetőn hallgatnak az emberek. Hallgatnak a tető alatt is. A z utazástól fáradt testek alváshoz készülődnek, a tekintetek szomorúan nézik, hogy az üvegtelen ablak keretébe a vidék friss, zöld színére piszkos-szürkét ken az este. A harmonika hörögve lélegzik és keservesen sír az ujjak alatt. Ismét megáll a vonat. Nyílt pályán, vagy őrbódénál, ezt már nem lehet látni. A nagykendős hirtelen felemelkedik, karján a füles kosárral, hátán egy tömött zsákkal. — Hideg van — magyarázza. — Am íg állnuk, lemegyek helyet keresni. A kocsiban nem vág úgy a levegő. Pintér bólint. — Jöjjön maga is, fázni fog idefent. Pintér rázza a fejét. A z asszony nézi egy pillanatig, sóhajt és indul a vas­ lépcsőhöz. Deréktól lefelé már eltűnt. Tekintete a fiún. — Eldöntötte? — Maradok . .. A z asszony lekapja magáról a nagykendőt és Pintérhez dobja. — Aztán reggel visszaadja — figyelmezteti a fiút, mielőtt végleg eltűnik a tető alatt. Lent morognak. A nagykendős emelt hangon követel éjszakai szállást. Valaki káromkodik, valaki felkiált, mert a lábára léptek, valaki nevet és az asszony hangját már nem hallani. Győzött. Talán a félelemtől — mert sötét van —, talán az örömtől — mert szabad a pálya, lehet szaladni — nagyot sikít a mozdony és durva erővel maga után rántja a vonatot. A lány keresztbe fonja mellén karjait, de az orosz ing anyagán mégis át­ szalad a hideg szél és ettől libabőrös lesz a test. Ha elfáradna az akarat és eleresztené a makacsul zárt szájat, rögtön vacognának a fogak. Sötét van kívül, �szomorúság belül és hideg mindenütt. A barakkot idézi az emlékezet, a sípoló tüdők hangjait, a nyögéseket, hangos, vinnyogó sírást. Minek Pestre menni? M iért jó Pesten? Miért jó lenni? S amikor a lélek a szomorúságban fulladozik és lesz, ami lesz, el akar merülni a belső könnyekbe, ráborul valami puhán és melegen az egészre. A nagykendő. A kemény nézésű szemek fénylenek a hátra­ forduló arcban. — Maga is fázik — súgja a lány. — Vastag a pulloverem, meg a bőröm is — feleli Pintér és az izmokat az arcon rángatja a jókedv. — Nagy ez a kendő, ketten is elférünk alatta! — Csak használja egészséggel! — Ne hősködjön! Jöjjön közelebb! A lány baloldala találkozott a fiú jobboldalával és az egészet betakarja a kendő. Egy batyu fiatalság, az emberiség legkisebb része: leány és fiú, akikben folytatódik az élet, hogy a föld daltól, nevetéstől legyen hangos. A lány rést nyit a kendőn és a sűrű, sötétség szinte mozdulatlanul áll a szemük előtt. — Nézze csak — súgja — , mintha a semmiben úsznánk ... szeret­ ném, ha mindig így m arad na!... — Semmit se látni, mint a vakok? — Annyi mindent láttam, hogy nem akarok látni! — A piszok nem minden, kisasszony. Gondolom, magának is bőven ki­ jutott ebből. Most majd a szépet nézzük. — Olyan biztos? — Rajtunk múlik. — Nem akar megcsókolni? — Hogy jutott az eszébe? — Minden férfi ezt akarja. — És maga? — Nekem mindegy . . . — Nekem nem! — Csúnya vagyok? — Szép. — Mégse akarja? — Így nem. — Hívta az asszony, miért nem ment? — Jött volna maga is? — Nem . . . oda nem. Félek a zárt vagontól. Ha rám zárják . . . Ha nem engednek k i ... Nem megyek oda ... — Ilyesmire gondoltam . . . — Tudta, hogy fázom? — Tudtam. Én is fáztam. — Ültem, csak ültem egyedül, körülöttem egyre sötétebb le t t . .. És kívülbelül olyan hideg v o lt . .. Rettenetes a szomorúság, szinte fáj. — Most nem fázik? — És akkor valami puha betakart. . . A kendő. .. Ha akarja megcsókolhat, nem fogok haragudni. — Nem ezért tettem . .. �— Minden férfi ezt akarja. — Én nem. — Csúnya vagyok? — Hagyjon békében ezzel! Mondtam, hogy szép, mi kell még? — Ne kiabáljon, csak jót akartam. — Ha borravalót akar adni, vágjon egy darab kenyeret. — Éhes? — Igen. És hagymát is eszem hozzá. A kendő alatt csak a szemek világítanak és a harapó fogak fehérsége A kendőn kívül semmi. Alszik a világ, békességben alszik és álmodik. A né­ met vagon pattogó katonadalokról, fiatal legények nevetéséről, egy lengyel lány sírásáról, a margarin szagáról álmodik. A francia vagon az üveges szemű fog­ lyokról, ahogy a rács mögül nézik a tűnő hazai tájakat, a bicskával, körömmel felszakított padlóról, a szökevényekről, a géppisztolyok sorozatáról reggel és az új foglyokról, akik a halottak helyére jöttek. Az orosz vagon a harmonika hangjára, a mahorka csípős füstjére, egy fájós fogú tatár nyögésére és a szét­ lőtt berlini pályaudvarra emlékezik. A többiek is emlékeznek jóra és rosszra, nászutasokra, fásult katonákra, illatos gabonára, hadizsákmányra, szőnyegre, ezüst szamovárra, francia pezsgőre, ritka képekre és görög szobrokra. Emlékez­ nek a kocsik, és félálomban dünnyögik: nincs há-bo-rú, nincs há-bo-rú. .. A z utasok teste most sem tud nyugodni, ütemre rázkódik minden porcikájuk, de a fáradtság erősebb és mélyen lehúzza a szempillákat. A fejek ide-oda csúszkálnak a deszkafalon, ülés támláján. Pislog a csirke a füleskosárban és egy gyönyörű tarajú, szerelmes kakasról álmodik. Alszik a gazdája is, karját a kosár fülébe fűzve. Vállán asszonya feje, s a nyitott szájból horkanó hangok jönnek. Alszik a katona, s az álom visszaviszi a fogolytáborba. Mellette a társa, valamit kiált, talán egy tank közeledik a lövészárokhoz, és a homlokon újból kicsap a hideg verejték. A z olasz csókra csücsörít és cuppog a fekete éjszakába. A félszemű ember egyik szeme pihen és a másikon tompán villannak a kinti fények. Ettől megborzad a kisfiú és befúrja magát anyja tejszagú melle közé. Valaki feláll, s az ablaknál elszív egy cigarettát. Szomszédja sietve terjeszkedik, s az üres helyen kinyújtja zsibbadt lábait. A sötétben indul egy kéz és lágyan simítja a lány arcát, amit a nappali világításnál kedvére valónak talált. A z uj­ jak érzik, hogy a lány arca mosolyra alakul, s a kéz magához húzza a barna hajjal díszített engedelmes fejet. Álmodnak a kocsik, álmodnak az uta sok. Gyorsvonatról álmodnak a talp­ fák, surranó villanymozdonyról a sínek, égi magasságokról az útmenti fák, dús kalászról a gabonaszemek, óriási csövekről a kukoricák, gólya nélküli életről a pocsolyák békái, jóságos vadászról a riadt nyulak, méhek szárnyán hozott sze­ relmes üzenetről a virágok. Alszik a világ, bent a kocsikban és kívül. És ebben az alvó világban sza­ lad a vonat, álmosan hunyorogva lámpaszemeivel. A mozdonyvezető ébren van, s ha nyílik a kazán ajtaja, a fekete égre vésődik a fűtő nagyranőtt árnyéka. Ezt nézi Pintér a kendő résén keresztül és mozdulni sem mer, hogy az ölébe hajtott lányfejből ki ne szaladjon az álom. �P A T A K I JÓZSEF: A N Y A G Y E R M EK É V E L �C S A N Á D Y JÁNOS: KÖSZÖNTÉS Állam férfiak és tudósok, munkások és technikusok köszöntik a derüs magasság kék tavaszából földre pattant embert, ki a jövő tüzét új Prometheusként lehozta: ki átlépte a küszöböt, mely utat nyitott a csillagokba! Állam férfiak és tudósok, munkások és technikusok, felétek száll most a köszöntés, — kik ezer kézzel markoltátok össze az emberi kultúrát, s felraktátok e roppant gúlát, melynek hegyére végre felszállt az első szempár, s kitekintett kozmikus nagysága felé az első emberi tekintet — ! M int a meghódított űr hősét, titeket éppúgy üdvözöllek: az új emberé a dicsőség! IT T , A Z ÓHAJTOTT FÉNY VÁROSÁBAN Megettem a kenyeret, szalonnát, m int őseim fekete rögön, mint legénykorom asztagtövében, itt, az óhajtott fény városában. M int álomból, mint a sarki éjnek végén a nap — már elfeledten — váratlan megfényesül, megéget: már majd elfeledtem paraszt-voltom! pedig csak két láncszemünk szakadt ki a kanászi, a földtúró sorból! Első volt a sánta néptanító; �töröttlábú, bikakoponyájú nagyapám, a másik: ki nagyapja lesz majd remélhetőleg fiamnak. A falutól, a föld közelétől, izzó nyarak aranybúzatáblás, kolbász-szívó, szalonnaolvasztó sugarából egyik sem tudott ki­ szakadni, ottmaradt önvesztére, népvezérnek (m in t tizenkilencben nagyapám, akit most megkövetve el nem hallgathat a rossz szemérem!) s botránykőnek (kinek életére két háború, az alkoholmámor nyomott kékkel tetovált pecsétet). Megeszem a kenyeret, szalonnát, évtizede már az ismeretlen városoknak borzongó bazaltján én is, mint őseim minden esten. Fényes bárok üvegszikrázású pultja után sötét ünneplőmet levetve, fölgyűröm fehér ingem ujját; lépek fekete rögökre csillagfény-fo nalán, alvajárómódra, — akaratlan, öntudatlan rágom, szívom életadó nedvét ébren is álomban öntudatlan. MÖGÖTTEM A Z EGÉSZSÉGES MEZŐ Gondolkodom s kézből kontrázom a dögrovás vető nyugati idegbajt; a világ megbetegedett felén mélyre ásott a gyilkos zavara, oly mélyre, hogy már puszta életét megmenteni, — s a világ rossz felét — táborokba gyűl az emberiség! Gondolkodom. Nap süt rám, fényező. M ögöttem : az egészséges mező, s m int égő példa, életem csodája! Kezem megtanult fát hasítani, s tudom, mi Sophokles tragédiája! Tudástól tudásig m ily hosszú út; néhány év fog át itt évezredet, — s míg agyam átszárnyalt az ég alatt, repülők szállottak fejem felett, �villantak, m int a gyors gondolatok: a villámgyors század fia vagyok! Gondolkodom: mikor építi meg az emberiség azt az űrhajót, melybe sürítve vulkánok zenéje! a Föld magvának fortyant ereje, minden ásvány és hasadóanyag, mi búvik még a rétegek alatt! Falai közt egész föld ereje új, soha nem látott energia — koncentrálás biztos tanyája lenne, és fedélzetén az Emberiséggel kirepülne a vérfoltos Tejút mezőiről — állati kezdetének leküzdhetetlen hagyományait a véres-indulatú földön visszahagyva, mindenségnek feszítve szárnyait szebb szigetekre szállna e hajó — magával vive innen, ami jó! IV Á N Y I ÖDÖN: V Á Z L A T — �VIZE LÁSZLÓ: HETEN Autók haladtak észak felé. Bár december közepén járt az idő, havat nem lehetett látni, még az ősz­ végi esőzés is elmaradt. Csak a nap sütött hetek óta, s így déltájt még meleg is volt. A z út szeszélyes kanyarulatait lomhán követő porfelhőben, az árokhoz közel, munkásemberek mentek kettesével. Sűrűn köpködtek: szó ritkán esett. A mintegy húsz kilométerre eső Nárjáról jöttek, a hadiüzemből. Sokró András arcát vastagon megülte a por. A z egyhangúan emelkedő és süllyedő bakancsok látása elernyesztette lelkét. A z erős autózúgás, meg az őrök vezényszava csak a füléig jutott. Mindez a külvilághoz tartozott, s így lett volna ez napestig, ha torlódás nem támad. Elől egy tank motorja felmondta a szolgá­ latot, jó darabig keringett, míg végül megállt. Andrásék ezt nem látták. Talán egy kilométerre lehettek onnét, de a bal­ eset őket is érintette, mert meg kellett állni az autóknak, a menetelő katonák­ nak és munkásoknak. A z őrök ordítozva szaladgáltak, de az emberek rögtön az árokpartra húzódtak, s leültek. Zoknijukat, kapcájukat igazgatták, s nagyokat húztak a vizesüvegekből. András is kifűzte bakancsát, lehúzta, s leverte róla a port, majd óvatosan markolászni kezdte a lábát. Ásítozoztt, majd fáldalmaskéjesen sziszegett. — Béla, — fordult barátjához. — Én olyan fáradt vagyak, hogy itt helyben el tudnék aludni. Egész este gödröt ástunk az asszonnyal. Olyan betont vágtam fel, hogy csak úgy szikrázott. A lig aludtam valamit. — Mi már egy hete eldugtuk a ruhát, de én a kamrában ástam meg a lyu­ kat. Ott könnyebb volt, — mondta Béla és sunyin nevetett hozzá, majd meg­ kérdezte: — Lebetonoztad? — Nem! Téglákat raktunk föléje. A tégla nem gyanus. — A fenét! Dehogynem. — Úgyis megtalálják, ha nagyon akarják. Én csak abban reménykedem, hogy nem lesz rá idejük. A lyukat is csak azért ástam meg, mert Mariska nyaggatott vele. Elhallgattak, mert az egyik őr mellettük sétált el. Karjukkal átfogták tér­ düket, s figyelmesen vizsgálták a vidéket. A tömör fenyőerdő alatt vonat ka­ paszkodott felfelé, s bár három mozdony húzta, alig-alig mozdult előre. A mozdonyokból kivágódó füst fátyolként terjedt szét, s könnyedén lebegett a vasútmenti fák felett. Mikor közelükbe ért a szerelvény, András meglökte ba­ rátját, s a vagonok felé intett: — Nézd! A gépek! Béla hosszasan bámult a kanyarban eltűnő fékbódés kocsi után, s vállát vonva így szólt: — Mit csináljunk? Megy. — Megy, — erősítette András — Azt hiszem, a mi gépeink voltak. — Én úgy hallottam, hogy azok lefelé mentek, amikor még lehetett, — ingatta fejét csendesen Béla és zsebkendőt vett elő. Megtörölte vékony, hosszú orrát, majd halkan káromkodott egyet. — . . .vályogot köp az ember! András már nem figyelt oda. Hazafelé bámult, mert még ide kéklett a Nagy hegy. de már nagyon messziről. Kezdett beleveszni a levegőégbe. * * * Már csak az út két oldalán húzódó dombok tetején sütött a nap, mikor egy nagyobb város, Röge határába értek. Közvetlen a RÖGE feliratú tábla mellett, az első házaktól mintegy száz méterre csárda állt, amolyan útszéli vendégfogadó. Magas, cserepes tetején gyorsan kúszott felfelé az árnyék; udvarán, a kerekes �kút mellet katonák ácsorogtak, ittak, nevetgéltek. A z ütött-kopott ajtó mögött tisztek vitatkoztak. A csárda előtti diófán akasztott ember lógott. Fején siltes bőrsapka, lába alatt néhány tégla hevert. Ruházata egyszerű munkásra vallott. Szakállas arca felismerhetetlenné torzult. Megszökött. Mindenki tudta ezt, aki elment mellette. Rövid pillantást vetettek rá, majd elfordultak, s tűnődve vizsgálták a porzó utat. Sokró Andrást annyira megba­ bonázta a szélben lassan himbálódzó emberi test, hogy még a házak között is őt látta. Felsóhajtott: — Felakasztották... Már a rögei szűk utcákon jártak, meredektetejű házak között. Gondozott teret szeltek át éppen, s a parkot diszítő fenyőfák meghitt zúgokat varázsoltak elő, a hazaihoz hasonló igazi nyárjai erdőt, ligetet. — Nagy gödröt kell majd ásni neki, hatalmas ember volt — morfondírozott tovább Andris. — Látod, nem ér itt semmit az erő! Kicsinek kellene lenni, egérnek, hogy el­ bujhatnánk, — dörmögte Béla. András nem válaszolt. A szakállas arc eltűnt ugyan előle, de nyugtalan érzés kerítette hatalmába, ami még a laktanyává alakított iskola udvarára is elkí­ sérte. Itt kemény, katonás vezényszavak terelgették őket jobbra-balra a tan­ termekbe, ahol padlóra hintett, laposrafeküdt szalma várta elgémberedett tes­ tüket. * * * Éjfél felé morgó Liberátorok jöttek, s a visszavonuló hadseregre bombákat szórtak. Sztalingyertya világította meg kisérteties fénnyel a vidéket, a háza­ kat, az utcán, udvaron heverő emberi testeket. András egy fa mögött feküdt. Szorosan hozzátapadt a földhöz, s csak akkor emelte fel fejét, amikor a zúgás elhalt, de akkor is óvatosan, éppen csak anyira, hogy valamit lásson, de a fa még takarja. — Csoda, hogy megmaradtam, — állapította meg magában, s megtapogatta kezét-lábát, hogy épek-e, mert úgy hallotta, hogy az apróbb hússebet nem érzi rögtön az ember. Aztán Bélát ke­ reste szemével és kezével, mert nyögni hallotta őt. Négykézláb csúszkált, s elég hosszú idő telt el, amíg megtalálta. — Veled mi van? — kérdezte András. — A lábam rettenetesen fáj. Rámzuhant valami. — Várj csak! Mindjárt megnézem — szólt András és felállt, hogy segítsen barátján, de ebben a pillanatban gépfegyverropogás hallatszott, s a világító lö­ vedékek éles vonalakat húzva csaptak az udvarra. András földre vágta magát, s kétségbeesetten hallgatta a sebesültek megújúló ordítozását. A mélyrepülésben támadó vadászgép üvöltése alig halt el, amikor egyre közelgő bombarobbanások dörögtek. Andrást felkapta a légnyomás és arrébb dobta. Amikor magához tért, Bélát kereste, de ahol Béla feküdt, bombatölcsér ásított. András feje enyhén remegett, s nagyon rosszul érezte magát, hányinger kínozta. A holtak között bo­ torkálva csak egy rémült és konok gondolat volt világos benne: Nem! Nem megy tovább! Körüllesett a bukdácsló fények között. Szeme kifordult az erőlködéstől, szája kinyílt, sebesen kapkodta a levegőt, homlokán csomóba futottak a ráncok. I gy figyelt egy darabig, s mikor úgy érezte .hogy nem látják, beoldalgott a romok közé, s elnyelte alakját az éjszaka. * * * Elmaradtak a fák, s így világosabb volt azon a keskeny kerítésük és az erdő között húzódott, s ezért nyugtalan lett. Megállt a kerítés mellett, figyelt. földdarabon, mely �A z udvar árnyai alig mozdultak. Nyugodt, lassú szél fújt a csillagfényes éjszakában. Az utcai lámpa komótosan lengett hosszú drótján, bágyadt fényt szórva az utca idelátszó szélére. Néha egy-egy ajtó nyílt a szomszédokban, s idáig hallatszott minden nyugtalan figyelmeztetés: « Oltsd el a villanyt, te!» Nem messzire a házától, kissé lejjebb a völgyben magasodott a gyárkémény, meg a kohó. Nézte a házat, amit még nagyapja építtetett. Jó erős téglából, pa­ takból szedett kövekből. Vár volt ez: Andrásék háza, otthona, kerttel, kamrával, kerekeskúttal és a fagy elől földbe hajtott két új rózsafával. A bal szomszéd felől ribizlibokrok, jobboldalt két szilvafa. Ahogy bámult, s szemét meresztette, hirtelen hőhullám futott végig rajta, s halántékát tapintva, tényleg forrónak érezte fejét. — Úgy látszik, megfáztam, — gondolta. Sokat nem foglalkoz­ hatott magával. Lépések hallattszottak. Németek jöttek, akiket messziről elárult hangos beszédük. A z ő házába jöttek. Élesen nyikordult a deszkakapu, s hamar eltűntek a pillanatra megvilágosodó szobaajtó mögött, mely régi divat szerint közvetlenül az udvarról nyilt, a tornácról. András csak bámult. Az előbb óvatosságot kényszerített magára,de nem gondolta volna, hogy németek vannak náluk beszállásolva. — Ném etek...! « * * — Jó lenne beszélni az asszonnyal. — s képzeletében már át is ölelte. Annyira erőt vett rajta az asszony testi közelségének emléke, hogy szeme elho­ mályosodott. s meg kellett fogózkodnia a kerítésben. Pár pillanatig tartott ez az érzés, hogy aztán nagyon parancsolóan támadjon rá a gondolat: beszélnem kell vele! — s belül került. A szilvafák alatt osont, meghajolva, mint egy tolvaj. A konyhaablakhoz érve, a fal mellé állt. Remegett, hiszen akármelyik pillanat­ ban kijöhet egy német Mégis leküzdötte félelmét és óvatosan kopogott az ab­ lakon. Nemsokára arcbőrével érezte Mariska arcának simaságát, kezével az asszonyi formák melegét, gömbölyded tökéletességét, fojtogató, párás gyöngédségét. Mariska sírt, amikor meglátta reszketőfejű urát, s remegve csókolta, simo­ gatta, de nem sokáig, mert kopogtak az ajtón: András gyorsan az éléskamrába ugrott. A katona sót kért, almát hozott a gyereknek és nevetve szólongatta az asszonyt, de Mariska hamar feltalálta magát, s a kissé sápadt arccal alvó gyerekre muto­ gatva, így szólt: — K ran ... Pszt. . . K ra n ... Pszt.. A z SS mosolygott a rosszúl ejtett német szón, s miközben kijavította, már húzódott is kifelé. Alighogy becsukódott az ajtó és előjött András, felesége magya­ rázni kezdte: — Tudod, ez nem is olyan fiatal, mint a többi. Nem is igazi német. Teg­ napelőtt, amikor ideszállásolták őket, megvédett egy húszéves tacskó tolakodá­ sától. . . Gyerekes bizalommal, gyerekes csodálattal néztek egymásra. Aztán Andris megint magához húzta Mariskát és sokáig ölelte. Csend volt, csak a szomszéd szobában éneklő németek szomorú nótája hallatszott halkan. * * * A kimerülten alvó András erőszakos rángatásra ébredt. — Hallod? — kérdezte Mariska. A férfi vizet kért. Remegő kezéből, összekoccanó fogai közül több mint a fele a földre csorgott. Értelmetlen arccal hallgatta az asszony jajongását. De mikor kézigránátok robbantak, megértette, hogy itt szörnyű baj van, valamit tennie kell, talán már el is késett. Kapkodva húzta fel bakancsát, majd nad­ rágját, kabátját segítette rá az asszony. Mikor elkészült, óvatosan kilestek az ablakon. �A hegy felől villantak a lövések, arra rohantak a katonák. Andor fogvacogása nem akart alábbhagyni, feje lassan mozgott jobbra-balra, mindig a torkolattűz felé. A z asszony sírt. András magához ölelte. — Ne félj! — Mi lesz most veled, Andor? — nyögdécselte a síró nő. — Ne félts engem! Tudok egy jó helyet bent a gyárban, még nagyapa mu­ tatta. — Jaj, a gyárba mégy. Ne menj oda, azt kutatják, meg felrobbantják. — Hova mennék, hová mehetnék? — Anyádék biztos befogadnának. — Ott talán nem kereshetnek? — hangzott a férfi kérdése. — S ha ott fognak, őket is agyonlövik. Nem! Tudom, mit csinálok. Csak az a fontos, hogy te ne sirjál, — felemelte az asszony arcát, két reszkető keze közé fogta, s biztaóan mondta: — Jó helyem lesz ott. Vigyázok magamra. Megveregette az asszony vállát, szépen megsimogatta, mint régen, udvarlása idején, majd megfogta zsákját, sapkáját szemére húzta, s elindult megint. * * * Életveszély lesett rá minden ház mögül, s ezért inkább a kerteken keresztül igyekezett célja felé, a Lyukba, mert igy nevezte magában jövendő napjainak óvóhelyét. A harmadik kerten is szerencsésen átjutott, végre előtte volt a gyár­ kerítés. Megállt s körülnézett, mert egy eléggé világos utcán kell majd keresztül­ vágnia. ha be akar jutni. Az üzemek fűrészfog-tetői jobbkéz felől a sötétbe ol­ vadtak. Balról a kohó tornya emelkedett, előtte pedig a kémény. Nyolcvan méter magas építmény, melynek tetején talán nem is lehet megállni, mert az leng jobra-balra, mint a nádszál, bár ebben nem volt biztos, de ahogy szeme alulról felfelé végigkúszott a modern piramison, hitt ebben a furcsa lengésben. Nem füstölt. A kémény, melyből, mióta az eszét tudja, mindig dőlt a füst, s néha korom­ fekete felhő ült a tetején, — most nem füstölt. A levegő sem remegett torka körül. Fázósan húzta össze nyakán a gallért, s megint megérezte, hogy hőhullám szalad végig testén. — Sietnem kell, fáradt vagyok! — gondolta, s már a gyár­ kerítés mellett hasalt, mert úgy emlékezett, hogy egy helyen be lehet csúszni a föld és a deszkák között. A z utca ott kanyargott a gyár mellett, s merészség kellett a keresgéléshez. Autó jött. Meglapult egy kis mélyedésben, mozdulatlanná, szürkévé vált, mint a por az utcán, de alig tünt el a kanyarban az autó halvány fénye, már folytatta a keresést. * * * Visszaeresztette a Lyukat záró nagy vaslapot, s egy pillanatra felvillantotta öngyújtóját. A nagy, sajátkészítményű sárgaréz gyújtó szépen gravírozott testén vakítóan vibrált a remegő láng. Mintegy 4 méter hosszú, embermagasságú, aj tószélességű helyet látott. Nagy halom kóc hevert a sarokban, amit gyorsan eligazított. Elfújta a lángot s a kócra húzódott. Kívánta a fekvést, szemhéjai rögtön lecsukódtak. Féloldalt fordult, s fázósan összekucorodott, de nemsokára nagyon melege lett. Annyira, hogy nagykabátját, amellyel takaródzott, lejjebb kellet tolnia. Ekkor meg fázott. — Dolgozik bennem a láz, — gondolta — , de most már jó, most már rendbe­ jövök. mert nyugodtan lehetek. Az elalvás előtti mozdulatlanság kellemesen elzsibbasztotta. Teste könnyüvé vált. mintha szelleme elkülönülne a kéztől, lábtól, törzstől. Lázas, álomszerű, �fura képekben elevenednek meg az elmúlt napok eseményei, messziről, egyre messzebről, mint halk dallamok, amelyek mögött a csillagos ég sziporkázik. Egy boltba jutott, mely cifra volt, s arannyal gazdagon kivert szélű polco­ kon halmozódott benne az árú. Ő a pulthoz lépett s csendesen szólt a főnökhöz: — Kérek ezer darab embert. A tulajdonos izgatottan ugrált a polcok és a pult között, s nyáladzó szájjal dicsérte árúját: — I me, milyen szép kisfiú. Göndör, kékszemű. Ez itt egy vacak cipész, csirízszagú, de olcsón adom. Ez a lány jótestű, bizony ez drágább, de ha nem kell, ott az anyja, még egészen fiatal. András elutasító kézmozdulatot tett, mire a főnök másik polchoz lépett. Ezt a szakállast kéri? Bőrsapkában van. Jó a ruhája is, de én csak a sapkát számítom fel. — Na ne mondja, — gúnyolódott András. — Különben adja csak ide. jó lesz ez nekem, majd hazaviszem. S kézenfogta a Bőrsapkást, vezetni kezdte végig a gyáron, a gépek között, le a L yukba, a kócra, s altatta sokáig, míg végül ő maga is elaludt. * * * Nehezen ébredt. Szemét nyitni próbálta, de úgy érezte, hogy jobb, ha be­ hunyja, jobb ha nem mozdul, ha úgy marad, ahogy van, a kócon, nagykabátja alá húzódva, ahol jó meleg van. Próbaképpen azért kidugta a kezét, de hideget érzett, s ezért még szorosabbra húzta magán a kabátot. Telt az idő. El is szenderedett, s csak jó idő múlva eszmélt újra. Kinyitotta szemét, hátára fordulva kinyújtóztatta elgémberedett lábát. A Lyukat elzáró vaslap két szélén gyenge fény szűrődött be. Aránylag jól lehetett látni.Hirtelen ijedtség markolta meg szívét, mert eszébe jutott, hogy éjjel horkolniszokott. Feleségének gyakran kellett figyelmeztetnie, hogy forduljon oldalra. — Mi lenne, ha az őr éppen felettem állna meg? Elvesznék, mert rögtön kiderülne, hogy katonaszökevény vagyok — , s már meg is jelent előtte a Bőr­ sapkás ember. Amilyen gyorsan rárontott a rettenet, olyan sebesen el is párolgott, eszébe jutott, hogy a Lyuk távol esik minden forgalmas helytől, jól megbújik a C. üzem egyik sarkában, a közelben nincs ajtó. Nagyon szerencsétlennek kellene lennie ahhoz, hogy az őrség éppen ott kezdjen kotorászni a rozsdás alkatrészek és kimustrált kisgépek között. Felült. Mozdulatára surranó nesz hallatszott, s két kis szürke árnyék szaladt a hideg betonon. Zsákjára gondolt. A z ennivalóra. Ha azt megrágták, itt koplalhat, ameddig bír. De a kitapogatott zsákot akár­ hogy forgatta, sértetlennek bizonyult. Szalonnát vágott, hozzá nagy szelet kenyeret, meg egy kis lábasból nyers savanyúkáposztát vett, amit nagyon szeretett. Evett. A káposztáról Mariska ju­ tott eszébe, s látta a gyalunál állni. A gyaluról a késköszörülésre röppent gon­ dolata. A késeket papírba csavarva hozta be a gyárba, ahol pillanatok alatt el­ készült vele, de az inas nagyon közel hajolt a köszörűhöz és szemébe pattant egy szikra, ami nagyon fájhatott neki, mert csak nyögött és szorította. Vala­ hogy mégis rendbejött a fiú, de másnap, mikor vigyorgott az eseten, András ráordított: — M it vigyorogsz, te szerencsétlen? — Nem vigyorgok segéd úr, — válaszolta Palika, az inas. — Még hazudsz is? — kérdezte András elképedve, s alaposan nyakonvágta És erről az inasról az álombeli inas is eszébe jutott. Őt kergette, az ala­ csony Palikát, aki a sok olajos kócot nem a szemétre vitte hanem a Lyukba hajigálta, de észrevette és rákiabált: �— Ezt szagoljam én, te bitang? Ezt? Fáradt leszek, mikor a Lyukba megyek, te büdös kóccal tömöd az alját? A z ijedt fiú hebegett és tiltakozott, de már nem emlékezett arra, hogy ho­ gyan is fejeződött be az álom. Erőltette az agyát, hogy mit mondhatott a gye­ rek, de csak nem jutott eszébe. Megtörölte nagypengéjű bicskáját,majd becsukta. Aztán rátette a kislábosra a fedőt, s lekötötte a fülekhez, ami nagyon nehezen ment, majd mindent vissza­ rakott a zsákba. Hogy elkészült, szomjas lett. A savanyú káposzta, meg az eléggé sós füstölt szalonna vizet kívánt. Egy pohár vizet, vagy két pohár vizet. Esetleg csak egy pohár vizet, de vizet! De víz nem volt a Lyukban egy gyűszűvel sem. Minél inkább múlt az idő, annál szomjasabb lett, annál mohóbban tudott volna inni. — Hiába, éjszakáig nem is gondolhatok rá, — dünnyögte, de azért csak gon­ dolkozott s eltervezte, hogy merre megy majd, merre fordul, hogy ne lássák, hogy elérje majd a csapot, hogy ihasson. Még edényt is akart szerezni, amiben tartalékot hozna, mert mászkálni veszélyes. s * * * Türelmetlen lett, mert lassan múlott az idő. Szerette volna tolni az óramu­ tatót, hogy már este legyen, hogy elindulhason a csaphoz, hogy ihasson, hogy edényt szerezhessen, mert talán egy hét is kell a szabaduláshoz. S mindennek útjában állott az idő lassúsága, amit hatalmas, domborművel díszített zseb­ órája mutatott. Ez az óra olyan hangosan ketyegett, hogy az órazsebbe téve, szöveten keresztül is jól lehetett hallani. András egyre gyakraban nézte a muta­ tókat, de azok nagyon lassan mozogtak, míg ő egyre sebesebben rótta a szűk cella betonpadlózatát. Öt lépés előre, öt lépés hátra, már nem tudni hányadszor. Láza megint emelkedőben volt, s hiányzott a kéz, a láb, az ész, a száj, a nyelv megszokott tevékenysége. Csupa rendkívüli dolog van körülötte, és jó ­ formán semmi, ami megszokott. Hiányzott neki minden, de főleg a beszéd, pedig még egy napja sincs, hogy feleségétől elvált, de előtte két napig egy szót sem szólhatott s még mordulni is csak egyszer mordult. Még egy sóhaj sem hagyta el, még egy nyögés, egy füttyentés sem. S az állandó figyelem, amivel a külvilág apró zajait hallgatja,szintén fárasztó. Nem a zaj, — mert pár halk kalapácsütés, egy-két gyenge «hó-rukk!» hallatszik le a Lyukba, — hanem a megfeszített figyelem. Végül annyira kimerült, hogy leült a kócrakásra, hátát nekitámasz­ totta a falnak s pihent. Keze idegesen babrált a kócon. Szemét be is csukhatta volna, mert — délután lévén — a keskeny rés maga is alig látszott, s igy lent sötét volt. És ekkor furcsát érzett a kezével. A kóc tiszta volt. Tiszta volt s nem csúszott sem az olajtól, sem a zsirtól. Megszagolta, majd gyujtója fényénél is megnézte az egész nagy kócrakást. Tiszta volt. Villámcsapásként jutott eszébe az álombeli inas hangja: — De segéd úr! Hisz ez a kóc tiszta! — Tényleg, — dünnyögte. — Nem is poros, egészen friss, csak nemrégen hoz­ hatták. Tegnap vagy tegnapelőtt.. De ki hozta? És miért? És hol van most? És miért? És hol van most? * • * Felfedezése végtelenül felizgatta. Testi és lelki sanyaruságaihoz már hiányzott. — Leütöm, aki jön! Megölöm! csak ez �S már kattant is a gyújtó, hogy fegyver után nézzen. Hatalmas erővel rán­ gatta ki a falból az egyik sindarabot, — földalatti transzmisszió csapágyait tar­ totta azelőtt — , s acsargó érzésekkel próbálgatta súlyát. Balkezébe fogta, majd áttette a jobbba. Hosszát tapogatta és sujtani próbált vele. Hogy a vasdarabot kézben tarthatta, rettegése lassan elmúlt. Meg az is eszébe jutott, hogy a Lyukba ereszkedővel szemben előnyös helyzetben van, mert mire az illető leér, már agyon is ütheti míg az vakoskodva tapogatna, koto­ rászna. S mire Gondolataiban ideér, észre kellett vennie, hogy nem is olyan veszélyes a helyzet. Nem, mert aki ide akar jönni, maga is félti életét, maga is bújik, őt is keresik, kutatják. — Ugyanolyan lehet, mint én! Falhoz támasztotta hát a sindarabot, de úgy, hogy azért bármikor kéznél le­ gyen, az ördög nem alszik. Majd újra sétába kezdett. Kényszerítette magát, hogy lassan lépkedjen, olyan lassan, hogy hallani se lehessen. A lépések szabályos rit­ musa most pihentette őt. A vad testi és lelki erőfeszítés után gyógyító hatásúnak bizonyult a szabálytalanság. Ismét gondolhatott a vízre, az éjszakai útra, a lopakodásra, a csendben tovatünő árnyakra. Megnézte óráját: — Soká lesz még műszak vége! Még csak hat óra. És lefeküdt a kócra, a tiszta kócra. Két kezét feje alá tette, hogy arcát, nya­ kát kímélje a szúrós kóctól, s pihent. De nemsokára elzsibbadt a keze a szo­ ros nagykabátban, ezért sapkáját tette feje alá, s féloldalt fordult. I gy nem piszkálhatta arcát a kender, s nyugodtabban fekhetett. A várakozás csendjében a szokásos, nem túl összefüggő képsorok surrantak át lelkén. Ferike is előke­ rült. A z alvó Ferike. . . — Épp hogy csak megnéztem a gyereket. Betegnek látszott. Mindig olyan sápadt. Azt mondják vérszegény. A sápadt gyerekarc ottmaradt előtte, s olyan világosan kirajzolódott, hogy megsimogathatta volna. De Ferike hirtelen az udvaron termett, s már ment is hátra a kerítéshez, ahol szép kavicsokat lehetett találni. A legszebbeket zsebrerakta. Ugyanazzal a mozdulattal, mint amivel ő szokott zsebkendőért nyúlni, vagy pénzért. — Hasonlít rám! Persze! Én is hasonlítottam az apámra, még nagyapámra is. Boldog volt, majd hirtelen eltünt minden kép. s világosan hallotta órája ketyegését. — Jobb. ha most megyek v izért. Amikor még vannak emberek a gyárban. Nem olyan feltünő. S felkelt.megigazította sapkáját, nagvkabátj át levetette. — nélküle könnyeb­ ben mozog — . s az egyik sínnek támasztva lábát, óvatosan kimászott a védel­ mező Lyukból. V * * A C. üzem teljesen néptelen volt. A gépeket már leszerelték. A m it lehetett, vagonba raktak, s mentek a hosszú szerelvények hátra, nyugatra, meg északnak. Egyidő óta már csak az északi pályán lehetett szállítani, ami a gyár leszerelését lassúbbá tette. Sok gép az udvaron állt, amit az ablakból jól lehetett látni, mi­ vel bent sötét, az udvaron meg világos volt. András aránylag biztonságban érezte magát, s csak arra v igyázott, hogy lehetőleg fal mellett jusson a mosdóhoz, ahol ivóvizet talált. A csap mellett egy szögön közösen használt, horpadt aluminium bögre lógott. Óvatosan engedte a vizet, hogy ne csörögjön, s ivott. Lassan, meg­ fontoltan tette. K ét bögrével. Kezét a vékonyan, hang nélkül folyó sugár alá tar­ totta, s lemosta. Megmosta arcát is, s miután zsebkendőjével megtörülközött s felöltözött, frissnek érezte magát. A z aluminiumbögrét ismét felengedte s már indult volna, mikor észrevette, hogy az udvaron lángol valami, s gyengén szi­ porkázik. Ú gy állt az ablakhoz, hogy a fal eltakarta testét, s vizsgálódó szemmel nézegette a lángot. A C. üzem nyersanyagraktárának daruja felől jött a fény. Sokszor javította, itt volt üzemfenntartó. A z egyik oldalfogaskerék gyakran tönkrement. �Most a daruhorgot tartó vastag drótkötelet vagdalták el autógénnel, s hogy ezzel végeztek, a darupálya vasszerkezetét, a főtartókat olvasztották. Gyorsan haladtak, s mire a tizennegyedik tartóhoz értek, már vágni se kellett, mert saját súlya alatt lezuhant a darupálya s a hid az alatta halmozott, udvarra tett pre­ cíz gépekre, bonyolult f ogaskerékmarókra esve, nagy pusztítást végzett. A vezetőt, a szerkesztési osztály egy technikusát jól ismerte. Közönyösen mozgott. Lelkesedés nélkül. Ellenben a hegesztő segédjének arcán kéjes öröm villant. Nevetett, magya­ rázott és zsebredugott kézzel nézte a lezuhanó óriást, Láthatóan élvezte a rom­ bolást. András ellenségesen figyelte a jelenetet. Úgy érezte, hogy a hegesztősegéd arca rémisztőbb a halottakénál is. Elindult. Hangtalanul sietett, csúszott, surrant a Lyuk felé. Felemelte a vaslapot s le­ ugrott, de nagyon megijedt. Furcsa dolgokat érzett a lábával. Mozdulatlanná vált és várt. Figyelt. Nesz sem hallatszott, csak az órája ketyegett. — Úgy látszik, nincs itt senki, — gondolta, majd leengedte a vaslapot és ön­ gyújtójánál szétnézett. S zíj! Rengeteg gépszíj! A Lyuk egyik felét szinte teljesen elfoglalta a sok vadonatúj, még használat­ lan, friss szagú bőr Hirtelen zajt hallott. Futó lábak, bakancskopogás, egyre közelebb és köze­ lebb. Mozdulni sem tudott. Hirtelen felemelkedett a vaslap s már hallotta is, hogy egy súlyos tárgyat löktek a sötétbe, miközben így nyögtek: — A z anyját! De nehéz volt! * * * Szólni akart, de meggondolta magát. Hagyta, hogy lecsapódjék a vaslap, bár úgy vélte, az egyik hang ismerős. Mintha Bognár Palika nyögött volna. A z inas, akinek annakidején szemébe pattant a szikra s akivel múlt éjjel ál­ modott. Lényegében kedvelte őt, az állandóan fütyörésző fiút, aki harmadik éve volt már a keze alatt, sokszor a szó legszorosabb értelmében, mert apróter­ metű maradt szegényke, aki betyáros hetvenkedéssel akarta ellensúlyozni a ter­ mészet kegyetlenségét. Mert mi más ez. ha nem kegyetlenség: egy tizenhatéves kamaszkorból már-már kilépő emberkénél, kinek esze és képzelete egyre szapo­ rábban rebegi körül a lányok alakját s azok azt mondják rá: -Töpörtyű!- — és nevetnek rajta. Mindenki megtréfálja. Inastársai, a segédek, a mester, még az apja is. Hogy így eszébe jutott Palika, bizony sok jó nevetés emlékével együtt bukkant elő, de most hozzákeveredett ez is. aminek az imént volt tanuja. S gorombának érezte a nevető, vigyorgó arcok láncát. Úgy érezte, hogy ezek a láncszemek igazságtalanúl kovácsolódnak az inas hitvány kis testére. — No, ezt sem gondoltam volna Palikáról! Bánta is, hogy nem szólította meg őket, de ugyanakkor örült is: — Jobb, ha senki sem tud rólam, ha nem is sejtik, hogy itt vagyok. Akár­ kinek eljárhat a szája s csak egy rosszakaró kell, már vége is mindennek. Lefekvéshez készülődött. Összerázta a kócot, újból eligazította, kényelmes fekvőhelyet csinált. Mindent elrendezett, s elnyújtózkodott. Jól érezte magát. A mai nap sikerei, az apró megnyugtató észrevételek tették ezt, s most arra gondolt, hogy nagyapja nélkül mindez lehetetlen lenne. — Ha ő annakidején nem mutatja meg a Lyukat, ugyan ki más tette volna? Egyébként is szívesen gondolt az öregre, szerette őt. Kedves ember volt, bár hirtelenharagú. Néha rávágott a pipaszárral, mert a pipa mindig a kezében volt, ha munkában fáradt testét nyugtatva a tornácon üldögélt, kivált mióta nyugdí­ jazták. Szegény nagyapa! Könnyes szemmel mondta meg otthon, hogy hazaküld­ tek. Nagyon rossz volt őt nézni. Öreg, ráncos arcát, a görnyedt hátat, a hitetlen­ kedő fejrázást. Kedves kisszékén üldögélt napokon át és pipázott. Ő sokáig guggolt mellette, némán, sarkán ülve. Nagyapja sem szólt. — De jó volt még akkor! — gondolta. �És eszébe jutott, hogy mikor két év múlva a gyárba került, s megmondta, hogy ő Sokró bácsi unokája, azok jól megnézték s azt mondták: — Tudod-e, hogy mikor nagyapád utoljára levetette a bőrkötényt, sokáig nézte itt ezt az otromba erős gépet, és megsimogatta?... Ha erre gondolt, mindig elérzékenyült. Szintúgy, ha a gépet nézte, amely még most is megvan, ha ugyan nem verték szét, nem vágták össze ezek a vadak. — Micsoda gazság az, hogy pusztítják a gyárat. Romhalmaz lesz itt minden. Még fű se nő utánuk. Ahogy feküdt a kócon, néha a gépszíjba rúgott, mert patkányok szaladgáltak a vaksötétben, kivált most, hogy megérezték a friss bőr szagát. András orra már érzéketlen volt, hozzászokott az erős szaghoz, mint teste a kócágyhoz. Láza elmúlt, sorsa kedvezően alakult. Feje sem remegett már. — Csak várni kell! — gondolta. — Meg kell várni a végét. Mégis nyugtalan volt, hiába csitította magát, nem használt semmit. Felállt s topogni kezdett a szűk Lyukban, majd pár perc múlva ismét a sínnek támasztotta lábát, kimászott a cellából s elindult. A szerszámraktár kincseit akarta eldugni. Nem tudott volna aludni, ha nem cselekedhet, ha nem menthet ő is. Sötét csend nyujtózkodott a kormos épületek között, távolról nagyon halk ágyúszó hatolt idáig, de ez nem zavarta a csendet, inkább elmélyítette, mint nyári éjszakát a tücsökciripelés. A sötétség jól ta­ karta, elég gyorsan haladt. Emberek hangját sem hallotta, az őrség is biztosan a kerítés mellett jár, ha jár. Mikor megszökött, csak félelem és irtózás volt benne. Egy-egy rossz lépése, amivel zajt okozott, most is élénk szívdobogást váltott ki, de túl ezeken egy másik érzés is ott bujkált benne. Erre az útra nem saját élete féltése küldte, hisz ez inkább veszélyt jelentett: tudatosan vállalt veszélyt. Valami büszkeségféle is robbant benne, ugy érezte, hogy nagyot tesz. Saját fontosságát már máskor is észrevette: elrántotta egyik munkatársát a le­ dőlő sín elől, vagy jól megfelelt egy kérdésre, amire senki sem tudott válaszolni, vagy megoldott olyan problémát, amihez társai nem tudtak hozzányúlni — de most sokkal erősebben jelentkezett ez az érzés. Párás lett tőle a szeme. Bár reszke­ tett izgalmában, baj nélkül jutott el a szerszámraktárhoz. Kulcsra volt zárva, s vissza kellett mennie a lakatosműhelybe, ahol a művezető asztalán megtalálta a kulcsot. A z ajtót kinyitva, elkezdte ládába rakni a fúrókat, mikrométereket, reszelőket, dörzsárakat, s mindazt, ami kell egy lakatosnak. Óvatosan, zörgés nél­ kül pakolt. Időnként vállszíjánál fogva megemelte a szerelőládát, súlyát próbálta. És ekkor az ajtóból rászólt egy férfi: — Hát te mit keresel itt, András? Inai megroggyantak, szeme elhomályosodott. — Megijesztett, János bácsi, — suttogta és kezét nyújtotta. — Már azt hittem, hogy felfedeztek. Forgács János, a gyalus, nagyon komolyan nézett Andrásra, majd két (kézzel megrázta az eléje nyújtott kezet. Értették egymást. Sötétedésig még egy ládát teleraktak s vitték a L yukba. A láda nehéz volt, a kócra ültek. A gyalus cigarettával kinálta, aminek hiányát eddig csendes beletö­ rődéssel viselte el, és rágyújtottak. Hol az egyik, hol a másik arc bukkant fel egy-két pillanatra, hogy utána visszamerüljön a sötétségbe. András elmesélte szökését, bujkálását, meg itteni tapasztalatait, aztán eszébe jutott a gépszíj, meg a motor. — Tudja-e, Jani bácsi, mégis rendes gyerek ez a Palika. — Miből gondolod? �— Ők hozták ide ezt a motort. Bátor legényke. A z ő hangját megismertem. a másikra nem tudok rájönni. — Gábor volt. — Tén yleg... a piparszárlábú! El se hinné az ember. Ezt a Palikát is foly­ ton nyakalni kell, és m égis... szinte sajnálom, hogy annyiszor nyakony ágtam. — Hirtelen vagy, ha iszol. — Én?! Hát ha egy héten egyszer elmegyek, az is baj? — Barna is így volt — mordult fel az öreg. — Harmincéves korában csak hetenkén egyszer sikerált be, most meg az istállóban alszik, mert mindenki arrébb rúgta. Csend lett, kellemetlen csend. — Lehet, hogy igaza va n ... — No, nem azért mondtam. Van itt sokkal fontosabb tennivaló. Am it csak lehet, el kell dugni. Legfeljebb még két napig lehetnek itt a németek. — Hiszen, ha a vasútat fel lehetne robbantani! — Nagyon őrzik. — Mégis az lenne az igazi. — Gondoltunk rá — mormogta az öreg. — Volt olyan, aki elment volna, de abbamaradt. — Miért? — Óvatosságból. Aljas óvatosságból, — mondta Jani bácsi, kizökkenve szo­ kott nyugalmából. — Valaki nagyon ellene volt, mi? — Igen. A zt hittem, hogy a mi emberünk, de most azt mondom, hogy rongy. Ha én a hatvan évemmel tudok itt dolgozni, rejtőzni, éjjel a csatornákban, nap­ pal meg a leszerelésnél, és én elvállaltam volna, akkor ő is bátrabb lehetne. De ő egyre azt hajtogatta: « A lakosság issza meg a levét» , — meg mit tudom én, miket. Hiába mondtam, hogy jóval a város felett kellene robantani, csak a magáét fújta. Köpött egyet az öreg, majd folytatta: — Csak az okos duma! Hát most látni! Nem duma kell, hanem cselekedet, de akkor ő elbujik. Elfalaztatja magát egy pincében. A z öreg elhallgatott, nagyot szipantott a cigarettából. András meghökkent. Sohasem gondolt volna arra, hogy ekkora indulat fér meg a gyalusban, hiszen mindig nyugodt volt a gyárban, mindig mérsékelt és szűkszavú. Most lehorgasztott fővel ül egy köteg kócon s ezt mondja: — Csalódik néha az ember. András együttérzően bólogatott egy darabig, majd így szólt: — A z a fontos, hogy maga itt van. A z öreg keserűen legyintett s elnyomta cigarettáját a falon. — Én, — mondta, — mit tehetek én? Ha még fiatal lennék, akkor talán. De így öregen, szinte egyedül, bizony nem sokra megy az ember. — Azért, mégis csak itt van — ismételte Andor. — Hát itt! De bizony másképp lenne, ha fiatal lennék! — A fiatalság elmúlik — merengett Andor. — EI. És nem lehet megfiatalodni. — Nekem az jár az eszemben, hogy mikor megy a legutolsó vonat, — mondta Andor. — Körülbelül holnapután. — Hány szerelvény mehet el addig? — Még vagy kettő. Többet nem tudnak berakni. A köszörű- és hengerraktárt szeretnék még hátravinni. A zt kellene megmenteni... — A mai éjszakát rászánom, idehordom a legértékesebbjét az ócskavas közé. — Jól van, Andor! Jól van. Én is megyek, maid Gáborral, meg a többiek­ kel hordjuk. D e... ha m egfognak... tudod mi lesz? Nagyon óvatos legyé l! — A z én bőröm nem szárítják meg! — mondta Andor. Azután segített kimenni az öregnek, s ő is elindult. De �A z egész testét,idegrendszerét kimerítő munka után, délután két órakor ébredt fel. Rosszul aludt, mert már alig volt hely a Lyukban. Szomjúságot érzett s kitapogatta a bögrét. Óvatosan, mert félt, hogy meglöki, s akkor estig szomjaz­ hat. Azután felöltözött. Azaz belebújt nagykabátjába, sapkáját megigazította, helyrerázta ingét, nadrágját. Hogy ezzel elkészült, zsákját maga mellé vette s enni kezdett. Mikor becsomagolta az elemózsiát, felállt. A kócágy mellett volt még egy kis hely, itt toporgott, majd megállt, s hosszasan hallgatózott. Először azt hitte, téved, de a dörrenések, robbanások arról árulkodtak, hogy veszedelme­ sen és szabadulást ígérően közel a front. S talán holnap, vagy holnapután ki­ bújhat a cellából és tiszta levegőt szívhat. Öröme határtalan volt. Ilyen közel vannak már, ennyire közel! És minden kö­ zelebb jött. Minden. A z egész élet. Ő , a Lyuk lakója, kiszabadult. Talán már hol­ nap! Ahogy így állt, szinte megzavarodva a rászakadó boldogság súlya alatt, fe­ lüröl Jani bácsi hangját hallotta: — Már belőnek. A futbalpályán álló tankok mennek is. Aknáznak veszettül. András kiszólt: — A z őrség itt van még? — Igen. A zt hiszem, nemsokára, de legkésőbb este robbantás lesz. A kazánház meg a főépület van aláaknázva. — Elment a vonat? — El, de most az nem fontos, csak a kazánház. Valamit ki kellene találni! — Jövök, — mondta Andor és kimászott a Lyukból. * » » Hamar sötét lett. Négy órakor már annyira szürke volt az ég, hogy bátran le­ hetett mozogni. A dörgés fokozódott. András repülőzúgást hallott, s nemsokára káprázatos látványban volt része. A földről nézve tüzijáték, fent veszélyes kímé­ letlen harc. A vadászgépek roppant sebességgel röpködtek, de erre csak a har­ színterének gyors változásából lehetett következtetni, mert csak a lövedékek által húzott fénycsíkokat s a torkolattüzeket lehetett látni. András az öntőde tetején, a kazánház tőszomszédságában hasalt, egy hatalmas vasgerenda mögött. Erről a helyről jól látszott a kazánház mellett ásott árok, melyben robbanóanyag volt. F i­ gyelt, s néha a szemközti G. üzem tetejére pillantott, ahol Jani bácsi és Gábor feküdt egy-egy géppisztollyal, Jani bácsi szerezményével. I gy hárman védték a kazánházat. S ha hozzászámítjuk a főépület körül elhelyezkedő további négy embert, akkor összesen heten védik most a gyár jövőjét. És keményen figyelnek. Este nyolc óra lehetett. Csipős szél fújt. András irgalmatlanul fázott, fogai összeverődtek. Kezébe bele-bele huhogott. Lábának nem tudott parancsolni, az folyton remegett A környéken mindenütt hatalmas robbanások. A futballpálva felől tűzoszlopok törtek a magasba. Fél kilenckor megjelent a német. Géppisztolya nyakában lógott. Sietett. András feszülten figyelt. Tudta, hogy az életével játszik, hiszen ha felrobban a kazánház, akkor ő is ... Már csak százméter, már csak ötven... És ekkor András megragadta a németek által nagyon kedvelt nyeles kézigráná­ tot, keze a porcellángombon, kirántotta a zsinórt s széles ívben levágta a német elé. Ugyanakkor a főépület felől is robbanás hallatszott, majd géppisztoly sza­ pora kattogása. A z őrség vakon rohangált az épületek között s eszeveszetten lö­ völdözött. Nem tudták mi történhetett. Oroszok! Csak erre gondolhattak. Biztosan az oroszok! Andrásék pedig egy-egy ké­ zigránátot vágtak az épületek közé, hogy fokozzák a zűrzavart. Nemsokára el­ tünt a gyárudvarról az őrség. Andrásék lemásztak a tetőről s a kapu felé osontak. Mind a heten nyakukat csavarva, szemüket meresztve figyelték a kapu körüli �esztelen kavarodást. Két német a gyár felé lőtt, a többiek gépkocsira ugráltak, aztán a két utóvéd is felkapaszkodott, s elrobogtak. A z emberek összenéztek. Előbb óvatosan, később egyre merészebben kiabál­ tak, kurjongattak, ölegették egymást. András hosszan megrázta Jani bácsi kezét, ami elég nehéz volt, mert az öreg koráról megfeledkezve ugrált örömében. Aztán elindultak a kerteken át, haza. �R A SZ L E R KAROLY: ACÉLGYÁRI MUNKÁS �V IH A R B E LA : ÓDA EGY ÉJSZAKAI PILLAN ATH O Z Most Téged ünnepellek, Moszkvai Rádió! A z éjben felharangozó hangodat köszönti e vers. Elektromos sugaraid, mint lángszárnyú madarak szállnak a világ négy tája fe lé ... Halló, halló, itt Moszkva, Moszkva beszél! Emlékezem: Még szolgaságunk esztendeiben történt (magányos éjszaka volt, köröskörül megváltatlanul sötét), a messziségböl távoli országok cikkáztak fülemhez, és a forgó tárcsa szobámba hívta a csillogó végtelent. London egy szál hegedű fölé hajolt, s m int tüzes forgatag, lobogott, táncolt Nizza. A Rajna felől már feketélő fenyegetés, véres üvöltés tör elő: a lihegő szavak mögül kihallattszott a lőszergyárak sátáni zakatolása. Algírban egy arab zokogását küldte hozzám a sivatag. Prágában ezer kéz ütődött tapsra; s mint aranyló zuhatag, a zene patakja csobogott Brüsszel felől. (A művész a harmadik tételnél tartott). Amerika épp most ébredezett, álmos szemét törölte, eközben Beethoven, Debussy szelleme és titkos M orse-jelek suhogtak az alvó Európa felett, majd a csend és a muzsika tengeréből ünnepi hangon felszökken a harsány kiáltás: Halló, halló, itt Moszkva beszél! A népek sorait riasztva éjfélt kondult a Krem l harangja. (Fülelve figyeltek a percek). Az érctorkú K rem l hangzott. K i üzen, ki jelentkezik Kelet szteppéiről? Lév Nikolajevics Tolsztoj rántja-e kezével a kötelet, vagy Dosztojevszkij szólítja a kontinensek minden elnyomottját? A megalázottak és megszomorítottak hajdani serege emelte föl a zászlót... Halló, Rádió Moszkva! Itt a szocializmus országa, itt Lenin szól, itt Moszkva beszél! (A szívem mélyén száguldott a kavargó idő), és a suhogó éjben gigászi lélegzetedet hallottam, amint izzadt homlokod megtörölve, pörölyödet a szikrázó üllőre ejted, világnak nagy kovácsa: Szovjetunió. 1945. Szemelvények: A verseskötetből. tűnődések órái című megjelenő �CSAK A VERS... Minden a vers! Az életem csupán annyit ér, amennyi két rim közé befér, ami belőle verssé alakul, és felhasználódik nyersanyagul. Ő parancsol rám, és én neki hordom az örömöm, a fájdalmam, a sorsom, hogy fölzengjen a szó hangszerein; öt szolgálják híven érzékeim, a versért hall a fül, és lát a szem, a bensőm is csak eszköz; szüntelen ő t építik a tájak, hajnalok, a felsuhanó esti csillagok, baráti kezek, asszonyi karok. Minden a vers, minden a költemény: ha végzetem azt kiáltaná felém: ü ri tsd ki most a méregpoharat, s megleled végre benne önmagad sugárzó igékbe vésve, tisztán: érte akár a halált is kiinnám, mosolyogva, mohón, csak a vers éljen f ölszikrázva a végső szenvedésben. M iféle kényszer ültetett le hajdan papír elé, felosztódni szavakban? Az ember ügye? Az önszeretet? K inek, miért róttam betűimet, é s vércse-csőrrel lelkem tépem folyton, csak a vers, a vers, csak a vers lángja lobogjon, m int öngyújtotta máglya, m int zsarát, egyre és újból, egy életen á t... Kinek, miért? Tán magam sem tudom, s ballagok egy hosszú, nagy úton, a kanyargó, leírott sorok meredek ösvényén vonulok. Ahol elvétem, ti segítsetek, barátaim és örök mesterek. ki rámint: folytasd! — benne van a versben, s erejével sokszoroz meg engem. Tudom, valaki várja valahol, társat keres és szavamra hajol; találkozva a vers betűivel belső rendjét véle építi fel. �A jó ügyért röppenj fel költemény, légy csillag is, ha halovány, szerény, de mégis fény a világ nagy egén. M iért a vers? Benne egy üzenet, hogy vannak hegyek, erdők, tengerek, és amit kerget szomjasan a lélek, az igazsággal párosuló szépet hirdesse, vallja: az emberi lét megújulást teremtő ünnepét, a jóra jót, az igenre igent, a pillanatban is végtelent. BÚCSÚ, KÖNYVVEL KEZEMBEN Azon az estén, m ikor távozok, ki reám gondol könyvemen merengve, a betűkből rászólok: itt vagyok, nem mentem el, beköltöztem szívedbe. Fölserken versem, és a siralom a csöndbe süpped: keress meg, segítek. A mi fiúnk volt, — mondják akkoron, és szavaim egyre melegítenek. �BOBAL GYULA; ÁRNYÉKOD NEM TAKAR S enkit sem ért váratlanul, hogy összehívták az értekezletet. A z üzem­ ben nagyon feszült volt a hangulat, valamit tenni kellett. Mégis olyan gondterhelten gyülekeztek. A komor tekintetek és a világos bú­ torral újjonan berendezett tanácsterem, mintha taszították volna egymást. Bolla még várakozott az irodájában, s idegesen nézegette az óráját. Tudta, ez az egész ceremónia neki szól és nem akart senkivel beszélni. Csak amikor el­ következett az értekezlet pontos kezdete, akkor ment be. A z idegszálai pattanásig feszültek. Mosollyal igyekezett takarni izgalmát, de a többiek jól ismerték őt és látták: savanyú a mosolya. A megszokott helyére, az elsősorba ült és várt. Mégegyszer átgondolta az egészet. Ha megemlítik Margittal való kapcsolatát feláll, s bejelenti: «elvá lok és feleségül veszem» . Elégedettség félét érzett, mert már maga előtt látta a megdöb­ bent arcokat. «M ilyen tehetetlenek lesznek» — még mosolygott is. Hallotta, hogy megnyitják az értekezletet és megremegett, mint, aki a végítéle­ tét várja. Julika jutott az eszébe és elszorult a torka. Aztán Margit. Nagyot nyelt, úgy érezte, megfullad. Összeszedte magát: «N em szabad, hogy ezek megtörjenek* — viaskodott. De lassan elragadták az emlékek, és az előadó szava már csak mint egyhangú dúdolás ért hozzá. * * * U gy kezdődött, hogy nagy gonddal készült, sokat adott a külsőre. El­ végre, fogadásra megy. Am ikor belenézett a tükörbe, elégedett volt önmagával. Frissen borotválkozva, meglopta az éveit is. Ilyenkor már nem hiányozhatott a kölni sem, de csak annyi, hogy inkább sejtesse, mint árassza az illatot. Még kefével lesímitotta a haját, mert tulságosan me­ résznek találta a hullámokat. Ezután megkötötte ezüstszürke nyakkendőjét és felvete kabátját. Sötétkék ruhája megnyújtotta termetét. Belenézett a tükörbe. Elégedett volt. «Igen, én ezért megszenvedtem. Tizenöt évvel ezelőtt a szénfal görbített és kölni helyet a sár szaga áradt az arcomról.» Megfordult, és féloldalról nézegette magát. «D e aki bírja, térdre kényszerítheti az életet. Igen, én véresre olvastam a szemem, csonttá apadtam, de magamba préseltem a tudást és az élet megadta magát. A diploma magasra emelt. Magasra.. .» Kis mosoly fészkelődött a szája szögletében. Eszébe jutott, amikor az egye­ temről útra keltek. Akkor is így készült. De akkor milyen sápadt volt. Senkinek nem tünt fel, csak Margitnak. A zt mondta, azért tünik olyan izzónak a szeme is, mert sápadt az arca. Pedig nem azért, az izgalomtól, amelyet az ébresztett benne, hogy eljött az idő, búcsút mondhat a négy falnak. Vissza mehet az élethez, amely oly jó barátja, amely oly sok szépet tartogat még a számára. Így voltak mind a négyen. Szomjúhozták az életet. Együtt indultak, egy helyről, együtt is tértek vissza. Eggyé forrott a gondolatuk, mozdulatuk, pedig mennyire mások voltak. Mi is tette őket annyira eggyé? Hogy mind a négyen fiatalok voltak, testük tele vággyal, agyuk korlátokat döntögető gondolatokkal és hogy mindannyian oda vágytak, ahonnét elindultak. Nem tudták az otthon szagát elfelejteni. És a lányok? A lányok miben különböztek? Hogy másképpen lélegeztek és más-más volt a szemük fénye. Ő mindkettőnél melegedett, pedig tudta, egyszer választani kell. Margittól félt, picinek érezte magát mellette. Min­ dig újból kellett hóditania. Amikor már úgy érezte meghódította, menekült kétségbesetten. mert félt. hogy rab marad és rá még nagy feladatok várnak, amelye­ ket megbilincselve nem vihet végbe. Menekült Julikához. Nála hatalmasnak érezte magát, aki romba döntheti a világot, de fel is építheti. Nála kötött ki. H á ­ zasságot kötöttek, miután hazatértek. — 82 — �Elemér, a negyedik, az életet akarta, de mindenestől fáradtságával és örömé­ vel. Sem Júlia, sem Margit nem volt rá hatással. Jól ismerte a három ember ver­ gődését, de hol bosszantották, hol mulatatták. Neki mindent jelentett, ha jó tár­ saság fogta körül, és azoknak örömet szerezhetett. Semmit sem kért érte, csak elismerést. Mennyit szidták Elemért. Különösen J ú lia ... A z ám, Júlia! — Jókedvűen elkiáltotta magát: — Júlia, kedvesem, hol a zsebkendőm? A szoba közepére állt, közömbös képet vágott,de belülről érdeklődéssel fi­ gyelte, mit szól Júlia. A hatás nem is maradt el. A z asszony amikor meglátta, megtorpant. Felragyogott az arca. Szép volt ilyen tágra nyílt szemekkel. Kis kö­ ténykéjébe törülgette a kezét. — Ó de csinos vagy! — és már simult volna a férjéhez. — Ne, ne! — hárította el a közeledést a férfi és szedegette ruhájáról a gyapjú pihéket, amelyek az asszony pulóverjéről ragadtak rá. Kinézett az abla­ kon. A ház előtt már ott állt sötétkék személygépkocsi. — Gyorsan kedvesem, már itt a kocsi, — s most már ő ment az asszonyhoz, megfogta a karját, s távoltartva magától megcsókolta. A z asszonyka arca pa­ rázslott, jólesett neki. Mert szerette ő a feleségét, csak hát az elfoglaltság. A z aszszony még sohasem tett szemrehányást az elmaradásáért, a munkához tartozónak tartotta ezt is. Inkább büszke volt, mert nem olyan egyszerű dolog igazgatónak lenni. Neki is mérnöki diplomája van, de azért igazgatónak lenni?. . . Anyásko­ dott felette. Most is vizsgálgatta, zsebében vannak-e az iratai. Kifogástalan volt a nyakkendője, de azért megigazította, miközen gyengéden, mintha dorombolna, beszélt hozzá. — Aztán siess haza, mert Julikád nagyon vár! — Majd fontoskodva felemelte fejét,szemében lángocskák táncoltak. Megváltoztatta a hangját is. — Mert Bolla László igazgató elvtárs a felesége szeretetében is mutasson ám példát! — Visszafojtott jókedve kacagással tört elő. Bolla elviharzott. Julika az ablakból nézte a távolodó kocsit, majd a levele­ ket hullató bokrokon maradt tekintete. Milyen érzés ez? — riadt meg. Mintha kihűlt volna a lakás... * * * fogadás hangulatos volt, de váratlanul korábban ért véget, mint gon­ dolták, mert a vendégek még fél tíz előtt eltávoztak. Sokan velük együtt mentek. Csak egy kis csoport maradt ott, s fogyasztották a kedvre kerekítőt. A fogadáson részt vett Jászay Elemér is, akinek eddig kedvét szegte a hivatalos légkör, de most kreol arca felragyogott a jókedvtől. Felállt. Szét­ tárta karját és nagy pátosszal szónokolt. — Kedves barátaim! Itt már szunnyad a jókedv, de aki tovább kíván ál­ dozni a vidámság oltárán, tegye velem szerény hajlékomban! — Aztán félbeha­ gyott az ékesszólással és felkiáltott: — Na, szóval gyertek el hozzám. — Sikert aratott, még meg is tapsolták. Bolla is kitünően érezte magát. Jászay melé került és bőségesen kortyolga­ tott. Amikor Jászay meghívta őket, már úgy érezte, minden porcikáját csiklan­ dozzák. Rögtön nevetve helyeselt is. — Megyünk...! Jó kis társaság verődött össze. Részt vett a fogadáson Takács Lajos vájár, aki az egyik bányatelepen lakott. Mint a legjobb szocialista brigád v e ­ zetőjét, hívták meg az ünnepségre. Elhozta a feleségét is, és még nem akartak hazamenni. Csatlakoztak Jászayhoz. Holló Margit, aki a tolmács szerepét töltötte be, mintha csak ezt várta volna. Takácsné védnöksége alá helyezte magát és csatlakozott hozzájuk. Nagy örömmel fogadták, hiszen Margit ezen az estén az érdeklődés középpontjában volt. Magas műveltségével, kedvességével elbűvölte a külföldieket is. Bolla nem tudta levenni róla a tekintetét. Megelevenedtek az egyetemi évek és kavarogtak benne az emlékek. Ú jra és újra átélte azokat az éjszakákat, ame­ A �lyek elrövidültek Margit társaságában. És most szebb, mint akkor. Mintha kiteljesedett volna. Bolla megrettent önmagától, annyira vert a szíve. «H a velünk jö n . . . » Igyekezett elfojtani felindultságát. Csak a szeme árulkodott vágyakozá­ sáról. Margit érezte, hogy Bolla tekintete szinte égeti róla a ruhát. Riadtan nézett a férfira, s ettől Bolla is megrettent. S ez már elég volt Margitnak, hogy úrrá legyen önmagán, s máris az ő tekintete kapaszkodott a férfiba. Aztán megint Bolla kerekedett felül, és így birkóztak egymással, míg a lány ajkára nem suhant egy mosoly, és megadta magát. Bollában megszólalt a lelkiismeret: « Mi lesz ennek a vége?» És segélyt kérően felsóhajtott. Aztán már csupán nyug­ tatta magát. « Legjobb, ha nem is gondolkodom.» — és ment a többivel. Két kocsi vitte Jászayhoz a társaságot, akinek szép kétszobás lakása volt. A házigazda kerített egy rúd szalámit, nekiestek és egy-kettőre eltüntették. Előkerült egy üveg konyak is, néhány üveg bor, aztán bekapcsolták a magnetofont és tán­ coltak. A nemrég még fáradtságtól szunnyadó jókedv egy-kettőre felébredt. Margit konyakot ivott. Sűrűn ürítgette a poharat, miközben egymás után szívta a cigarettát. Minden férfi vele akart táncolni. Kézről-kézre adták. A z arca már megsáppadt, de a szeme tovább izzott. A z egyik szünet után Bolla is eléje állt. Egy szót sem szól, csak könnyedén meghajol, jelezve, hogy tán­ colni hívja. Margit nézte Bollát, de úgy, mintha a bensejébe akarna látni. Bolla állta a tekintetét, de közben úgy érezte, mintha tüzes hullámok borítanák el. — Veled nem táncolok! — élesen vágott a lány hangja, mint aki adósságot törleszt. Bollát olyan váratlanul érte a válasz, hogy rögtön fel sem fogta: Margit elutasította. Mosolygott, de amikor Margit arcára nézett és látta azon a hideg vonásokat, eltorzult mosolya. Mintha kihűlt volna a vére, s úgy érezte, hogy ha meg nem mozdul, icire-picire zsugorodik. Összeszedte magát és alig hallhatóan suttogta: — Bocsáss meg — és elbotorkált. A zene szólt, a jókedv egyre magasabb hullámokban hömpölygött. Bolla, mint akire súlyokat raktak, roskadt a fotelban. A lány megijedt. Megivott egymás után két pohár konyakot, hogy megsza­ baduljon keserűségétől. Egy darabig küzködött a sírással, de nem bírta so­ káig, hangosan felzokogott. A többiek közrefogták, és mivel nem ismerték az előzményeket, faggatták a lányt. De Margit sírt, egyre sírt. Csend lett a lakásban, az emberek egymásra tekingettek, csak Jászay nézett Bollára, hol Margitra, mert ő mindent értett. El is veszítette a türelmét. — Legalább ne itt. . . — szólt Bollára mérgesen, aztán Margitra f örmedt. — Mit bömbölsz?! A lány felnézett. Fehér volt az arca, amelyre rátapadt lehulló nehéz fekete haja. Nézte Jászayt hosszasan, majd rákiáltott. — Semmi közöd hozzá! Egy moccanás sem hallatszott. A z előbb még magasra hágó jókedv szerte­ foszlott, a lakás mintha halottas házzá változott volna. Erre már Jászayt is el­ ragadta a harag. — Hülye! — kiáltotta, de máris meg bánta és a szájára csapott. — Bocsánat — hebegte és megcsókolta a lány kezét. Margit imét felzokogott, aztán mintha felébredt volna, ázott szemével za­ vartan nézett a többiekre, akik érthetetlenül hallgaták a párbeszédet. — Ne haragudjatok, többet ittam, mint szabad lett volna, — mentegetődzött. Bolla, mint akit megbabonáztak, nem mozdult a helyéről. Már visszatért az élet az arcába és ahogy nézte a lány vergődését, tudta, hogy győzött. Ünne­ pélyes arccal lépett a lány elé, megsimogatta, s halkan mondta: — Nyugodj m eg... ! De a jó hangulatnak végeszakadt. Készülődtek is mindannyian, belenyu­ godva. hogy már mást nem tehetnek. Csak Jászay dühöngött és szemrehányóan fordult Bollához. �— Na tessék, ezt jól megcsináltátok. — Nagyon kérlek, ne rendezz jeleneteket! — torkollta le Bolla. — Én rendezek jelenetet? — méltatlankodott Jászay. Talán össze is vesznek, ha Takácsné nem lép közbe. — Inkább azon törjék a fejüket, mit csináljunk Margittal? Ilyen állapot­ nem engedhetjük haza, — kiáltott rájuk. Ez valóban nagy gond volt, s mindkettőjüknek elvette a kedvét a vitától. Tanácskozni kezdtek, amelybe bevonták Takácsnét is. Végülis megegyeztek, hogy Takácsék — mivel már nem mennek haza — Jászaynál maradnak és Margitot is ott tartják. Hadd aludja ki magát. Erre már Bollának sem volt sietős a dolga, ő is maradni akart. De Margit már félig aludt s Takácsné kitessékelte Bollát. — Most már tessék hazamenni! Semmi keresnivalója itt — nem tűrt ellentmondást. Bolla, mint aki álmából ébredt, tért magához az erélyes hangtól. A z órájára pillantott. Már fél négy volt. Megrettent: mit is mondjon Julikának? Am ikor kilépett az utcára, a hegy mögül már nyújtózkodott a világosság. Egy korán ébredt madár hangos kiáltással ébresztgette társait. Különben csend volt, csak lépteitől kongott a járda. Egyszerre nagyon fáradtnak érezte magát Mintha elnehezedett volna körülötte minden, s a terhet néki kell vonszolnia. Már nem is törődött semmivel, csak lefekhessen. Még az sem okozott számára lelkiismeret f urdalást, amikor elhatározta, hogy nem mondja meg Julikának, mi történt az éjszaka. Reggel nagyon nehezen ébredt fel. Julika hosszú perceken át rángatta. Zavaros álmai voltak. Még az ébresztésre is úgy vélte, mintha üldözői tipor­ nának rajta. Riadtan ugrott fel, s nehezen kitámolygott a konyhába. Felesége már elkészítette a reggelijét,melléje tette a lapokat, de Bolla olyan álmos volt, hogy semmi nem érdekelte. Csak űlt, mint akitől ellopták az erejét és bármelyik pillanatban összerogy. Julika eléje állt. megrázta. — Ébredj már! És mesélj! — Fáradt vagyok — dörmögte. — Miért nem jöttél haza? — vonta kérdőre. — Ugyan! — Ingerülten lerázta magáról a kérdést. — Nem hagyhattam őket, fontos üzleti tárgyalásokat folytattam — és mintha megélénkült volna. Julika elfehéredett. Jókedve elszökött, s riadtan tekint hol emberére, hol az újságra, amiben már megírták, hogy a vendégek féltízkor eltávoztak. Nem tudta eldönteni, mi történt férjével. Még a lapokat is eltolta előle, mert nem akarta látni, hogy zavarba jön, ha észreveszi: hazugságon kapták. Bolla megkönnyebbülten ment el otthonról. Abban a gondolatban ringatta magát, hogy Julika nagyon édes asszony, mert valóban milyen kedves volt Aztán megszólalt benne a lelkiismeret: «És mégis így becsapni... » Szégyelte magát. Fogadkozott, hogy ez volt az utolsó eset és soha többé nem teszi Aztán Margit jutott az eszébe. A z emlékezéstől átmelegedett és ez elűzte Julika képét. Ez a nap nagyon nehezen múlott el. Nem is fogadott senkit, már készülődött, hogy hazamegy, amikor megszólalt a telefon. Jászay jelentkezett és ujságolta, hogy Takácsékat délben kocsival küldte haza. Aztán közömbös dolgokról hadart, amely Bollát nem érdekelték. Ő Margitra volt kíváncsi, csak hát nem akarta kérdezni. Jászay megsejtette a gondolatát és nem szólt a lányról. Végül Bolla e l­ vesztette türelmét, s ingerülten kiáltotta a kagylóba. — M i történt Margittal? — Margittal? — húzta a szót Jászay. — Hát mi történt volna? Takácsékkal elment,— nevetett, mint a megértő cinkos. — De öt órára feljön a klubba! — kiáltott bele a telefonkagylóba. Ezen az estén Bolla László megint későn ment haza. És estéről-estére egyre későbben. Nagyon jól tudta, hogy minden perc, amit Margittal tölt, közelebb viszi egy mély szakadékhoz. És markolta is a félelem, de ez a félelem tele volt valami bódító izgalommal, amelytől ahogyan félt, úgy szomjazta is. Kapcsolatuk nem vált mindjárt közelivé, csak meglebbent, mint az átforró­ sodott az éjszakán a halk szellő lebben vihar előtt. Mindkettőjük okos ember volt. �tudták, mit tesznek. De a fellobbant vágyakozás lassan eltompította ítélőképessé­ güket. Vergődtek tehetetlenül a szerelem szétbonthatatlan hálójában. Margit arcáról a mosoly sosem fáradt le. Bolla álmodozott, és nem találta helyét. Meghalgatta ugyan reggelről-reggelre a jelentéseket, utasításokat is adott, de nem volt annak súlya, és türelmetlenné vált. Mintha felszínre vetette volna az élet, s nem tudná érzékelni, mi van a mélyben. Számtalanszor előfor­ dult, hogy a megbeszélésen az álmodozás felkapta, és messze repítette. Ilyenkor semmivel sem törődött, ami körülötte történt. A zt sem érzékelte, hogy egy csoport ember körülfogja, és nem engedi ebből a világból felébredni. Még jól is esett neki, hogy dicsérő szóval simogatják, s kifogyhatatlanok a jókedvből. Jelenlé­ tükkel takargatták Margittal való kapcsolatát is ,mert ki vádolhatta volna őt, hogy estéről-estére egy társaságban barátokra talál, és ott van Holló Margit is. Mindaddig nem is történt semmi, amíg az üzem, mint egy óriási gép, amely­ ben meglazul egy fontos kerék, nem jelezte a bajt. Adósak maradtak a terme­ léssel. Az intő szó elveszett, senki nem akarta hallani. Bolla csak járt az üzem­ ben, mint aki elveszítette az itélőképességét. A z egyik reggelen elindult, hogy bejárja az üzemet. Ezt a körsétát nagyon szerette. Megnyugtatta. Szabadon repültek gondolatai és itt otthonosan is érezte magát. Jólesően indult és észre sem vette, hogy nyomában vannak kísérői, akik rendszerint hozzászegődtek, csak azért, hogy vele legyenek. Már mindenki tudta előre mi történik. A köszörűsöknél int a munkások felé, a kohónál megáll, fel­ veszi a színes szemüveget, s nézi a lángok vad táncát. Aztán bemegy az erőműbe az öreg Ferencihez, megkinálja őt cigarettával, beszélget vele és indul tovább. Még egynémely helyen beletekint a termelési naplókba és igy megy műhelytőlműhelyig. Már vége felé voltak az útnak, amikor Bolla belépett az erőműbe. Megállt a terem közepén, úgy ahogy szokta, s elővette tárcáját. Látszott, hogy gépies a mozdulata, mert minden figyelm ét a turbinák finom zúgására fordította: Ez úgy hatott rá, mintha óriási macska dorombolna a föld alatt. Ferenci ilyenkor már állt előtte és rágyújtanak. De az öreg most a kapcsolótábla mellett maradt és a válla fölött nézte őt. Bozontos szemöldöke megrándult, s hideg maradt a tekintete. Bollát meglepte a fogadtatás és összecsapta a tárcát. — Mi baj, Ferenci bácsi? — szólt. A z öreg megmozdult és mint akinek terhére esik, lassú léptekkel ment eléje. A z arcán kiütközött az aggodalom. Azelőtt ilyenkor kurjantott egyet és együtt nevetett Bollával. Ahogy közeledett, Bolla ismét kinyitotta a tárcáját és az öreg elé tartotta. — Köszönöm, most dobtam el — utasította vissza Ferenci. — Beteg? — nézett rá Bolla. — Nem, de örömre nincs okom — és most már ő nezte Bollát keserű vo­ nással a száján. Bolla megdöbbent. Megkeményedett az arca, szólni akart, de mintha torkán akadt volna a hang. Eltette a cigarettatárcáját, hirtelen megfordult és kirohant. Kísérői nem tudták mit tegyenek, az öreget szidják-e, vagy utána rohanjanak. Végülis iparkodtak a nyomába, de azért az öreg felé rosszalóan csóválták a fe­ jüket, s haragosan villogott a szemük. Ferenci nyugtatta magát: « Csak semmi félelem, egyszer valakinek el kell kezdeni.» Bolla megszakította útját. Visszament az irodába és bezárkózott. Keserűnek érezte a száját és felvillant benne, hogy valami nincs rendben. Mereven nézte az ablakot és motoszkált az agyában, hogy talán ezt a Ferencit valaki fel­ piszkálta. Nem tudta feledni az arcát, olyan szemrehányó volt. Pedig szerette őt és pont tőle kapja...? Elfogta az indulat: « Kemény kézzel kell itt az embe­ rekkel. . .» — és felugrott. De csak addig jutott ,mert újra elernyedt és legyintett egyet. « Ah, ez hülyeség!» Felvette a telefont és hívta Jászayt. — Tudod, hogy jártam ma? — és elmondta mi történt az erőműben. — Ostobaság! Mit kell néked ilyen vén szamarakkal társalognod — kopognak, Jászay szavai a hallgatóban. �Bolia fülének idegen volt ez a hang, azért mégis megnyugodott. Rendezni kezdte szétforgácsolt gondolatait. De bárhogy is rakosgatta, már derengett benne, hogy döntenie kell: Julika, vagy Margit. elriadt és felkapta a fejét. Igyekezett felfogni az előadó hangját és már készült, hogy feláll. Még egyszer elismételte magában, mit fog mondani: « Miattam ne fáradjatok...» Csak eddig jutott, amikor mintha megragadta volna az előadó szava. — A z üzem vezetése elvesztette határozottságát. Nemtörődöm... — Mit beszél ez? Mit akarnak? Miért nem Margit és az ő kapcsolatáról be­ szél ez az ember? Milyen vezetésről?... Idegesen az órájára pillantott. Már harminc perc múlott, amióta megkezdték az értekezletet. Ehelyett az üzemről beszél, s milyen otthonosan. Mennyire ismeri a gyár életét. M it akar ? . . . Amikor az előadó befejezte, Bolla ídegesen fészkelődött, s fel akart állni, de rászóltak. — Bolla elvtárs még várjon — határozott volt ez a felszólítás, de bántó. Bolla úgy érezte, mintha az ereje meginogna. Felszólaltak a jelenlévők közül sokan. És most már egyenesen Bollának sze­ gezték a kérdést, aki csak ült szótlanul és már elfeledte Margitot, Julikát. A z arca lángvörösen ízzott. Egész testét feszítette a harag. Agyában dúlt a vihar: « Ezek tanítanak engem?» Hát kik ezek? Tudják ők, mi az, üzemet ve­ zetni? Hol voltak ők, amikor én végig gürcöltem az ujjáépítést? Aztán az egyik felszólalóra kapta haragos tekintetét. Az illető a könyvelőségről volt. « Még ez is merészel?» Tudja ez, mi az, munkás? Aztán felvillant benne a gon­ dolat és minden mást elhomályosított: « Igen, ez semmi egyéb, mint a munkás­ vezető lejáratása! Fel kéne ugrani és egy nagyot ordítani, hogy megremegjenek, s ne merjék a nevem mocskolni!» A felszólalások befejeződtek. És ahogy elült a szó, Bolla úgy erőszakolta magára a nyugalmat. Most már gondolkodott, higgadtan, megfontoltan, mint akinek ki kell csúszni a kelepcéből. « Ha rohamra indulok, nem tudok felül­ maradni. Sokan vannak» . Megvillant a szeme, amikor hallotta: — Szeretném hallani Bolla elvtársat — biztató volt a hang. Bolla tudta, minden azon múlik, hogy most mit mond. Felállt, de nem nézett senkire. Gondterhelt barázdák húzódtak az arcán. Lapozgatott a jegyzetfüzetében, mint aki mélyen gondolkodott. — Mindent megvizsgálok és akkor jelentést teszek. Kérem, addig legyenek türelemmel — szólt halkan, s leült. Néma csend fogadta a bejelentést. Vége is szakadt a megbeszélésnek. Bolla visszament az irodájába, de most senki nem kisérte őt el. Jobb is volt így neki is. Egy szót sem tudott volna szólni. Pásztáztak a gondolatai: « Mi ez, kelepce? Margitról egy szót sem szóltak. De nem fogtok ki rajtam!» A z izgalom kimerí­ tette. Haza kívánkozott. Otthon fáradtan leroskadt és elmerengett. A z üzemben hamar híre ment a számonkérésnek és eljutott a feleségéig is, aki aggodalommal a hangjában állt eléje. — Mi történt nálatok? — M ár te is kezded? — ugrott fel telve indulattal. A z asszony megrémült. — Én nem kezdem Lacikám, a gyárban beszélik, de nézd az ujságban is írják, hogy elmaradtatok a termeléssel. Bolla mérgesen felkapta a lapot és amikor beleolvasott, a düh kihajtotta arcából a vért. — No várjatok — sziszegte és elrohant hazulról. Bement a gyárba, bezárkózott az irodába. Dolgozni akar, bizonyítékot ke­ resni, de mindinkább kutatott, annál inkább elnehezedett a teste. Ügy érezte, mintha megdermedt volna körülötte minden. Ült tehetetlenül és csak lassan ébre­ deztek gondolatai. Töprengett, de minél tovább, annál inkább rádöbbent: va- F �lahol tényleg elhibáztam. Biztató szó után vágyott, amely olyan jól esne. Talán még meg is nyugtatná. Eszébe jutott Jászay és felhívta. — Na. mit szólsz, hallottad? — benne volt hangjában, hogy a barátját kér­ dezi. — Öregem, én már ebbe nem avatkozhatom — hallatszott, aztán egy halk kattanás jelezte, hogy letették a hallgatót. Bolla megdermedt. A becsapott ember keserűségét érezte, aztán elöntötte agyát a düh. — Aljas — sziszegte, s levágta a kagylót. Nem tudta mit tegyen. Később elindult és céltalanul bolyongott a város­ ban. Ez megnyugtatta, de még mindig nem tudott őszinte lenni magához. Haza­ ment és szótlanul telt el az egész estje. Éjszaka sem tudott szabadulni a gon­ dolatoktól, nem jött álom a szemére. Julika reggel kétségbeesetten nézte, hogy férje milyen sápadt. M ély ka­ rikák árnyékolták a szemét. Szánalmas volt. Bolla azon gondolkodott, hogy már be sem megy, de a harag felrázta, s összeszedte magát. « Még azt gondolnák, hogy megfutamodtam. Azért sem ...!» Elindult. De léptei bizonytalanok voltak, nem ment olyan frissen,mint szokott. K i sem mozdult egész nap az irodájából. Bekérte a tervjelentéseket. Hónapok óta most nézte meg először igazán, figyel­ mesen. Szépítés nélkül tárták eléje, hogy mennyire elmaradtak. A felelősség feébredt benne és megrettent. Egész nap terveket készített, hogy pótolni tudják, amit elmulasztottak. Arra riadt fel. hogy halkan kopognak az ajtón, amikor az lassan megnyílt, Bolla felugrott. — Margit! — Öröm villant a szemében, de máris elhalványodott. — Miért jöttél ide? — hangjában szemrehányás volt. — Mert látni akartalak, mielőtt végleg elmegyek — szólt a lány és nézte Bollát. Szemében őszinte ragaszkodás fénylett. Hosszú, fekete haja a vállán pi­ hent. Testére rásimult a kosztüm Bolla megadva magát nézte a lányt. amint finom mozdulattal zárja maga mögött az ajtót. Eközben Julika nyugtalanul méregette otthon az időt: «M ár hat óra és még mindig nincs itthon.» Megborzongott, mint aki fázik. « Eléje megyek!» — határo­ zott és máris készülődött. Még utoljára belenézett a tükörbe és gondosan kirúzsozta a száját. Fitos orrára egy lehelet púdert nyomott, aztán sietve tipegett végig az utcán. Mosollyal köszönte, hogy kitérnek előle. Azt már nem látta, hogy érdeklődve pillantanak utána. A gyár kapujában az öreg portás igazította útba. Nem is találkozott senkivel. Lábújjhegyen ment az ajtóhoz, hogy teljes legyen a meglepetés.« Milyen izgal­ mas — dobogott a szíve — vajon mit szól Laci?» — és óvatosan lenyomta a kilincset. Elkomorodott az arca és egy lépést sem tudott tenni. Á llt az ajtóban és úgy érezte, testéből kiszalad a vér, elhagyja ereje. A gyengeségtől remegett minden porcikája. Azok is észrevették őt. — Szótlanul nézték egymást. Margit tért elsőnek ma­ gához. Összekapkodta holmiját és rohant ki a szobából. Még a folyosóról is visszahallatszott zokogása. — Julika! — kiáltotta kétségbeesetten Bolla, és az asszonyhoz ugrott. De Julika hűvösen tekintett a férjére. — Majd akkor tarts vissza, ha megtanultad, hogy a családban is, a mun­ kádban is az életnek törvényei vannak. És ezt a törvényt be kell tartani. — K i­ bontakozott és elment. A léptei most már nagyon határozottak voltak. Bolla megkövülten állt az ajtóban. Képtelen volt megmozdulni. Émelygés fogta el, s úgy érezte, hogy meg kell kapaszkodnia, mert mély szakadékba zuhan. Csend volt, csak a gépek zúgása hallatszott a tárva-nyitva hagyott ajtón keresztül. �RADICS IS T V Á N : K1SFIÚ �JOBBÁGY KÁROLY: VITA — Bolond ez! mondják mutogatva rám, m ert két újságot olvasok naponta s minden brossúrát — jó, rossz, egyaránt disszidensekröl... meg, hogy hogyan fonta polip-karjába egy kémszervezet azokat, akik messze tántorogtak... Légiósokról, ki hol szenvedett? s kínjaikról meggyötört araboknak... ugyanakkor a Szépség szárnyaló örökbecsű csodái olvasatlan polcomon állnak s a por, mint a hó (ember nem-járta földön fehér paplan) fedi sugárzó lapjukat. De hát m it tehetek? Én ilyen korban élek! Nem nézhetem a pillangók raját, ha a rakéták körbe-döngicsélnek. A gólya röptén nem ámulhatok, sugárhajtású gépek raja ver fel és meg kell tudnom minden tudhatót, hogy megláthassak minden buktatót, miben oly’ könnyen megbotlik az ember. M ert nézd az újság sápadt lapjait! Nem „líra " libben rajtuk citerázva. Kemény szavak érc-gránátja sivít s az olvasót álmából kelni rázza. Az egyik oldal biztatás ugyan — eredmények és tettek sí mogatnak — a másikon a kígyóként már ijesztés vonagló zuhan érfalaknak. S nekem tudnom kell, hogy a szavaim milyen képekkel társulnak az agyban? hogy a „fehér"-re a „vér” lesz rím, avagy a „kér" s hogy mi dübög alattam? Én nem élhetek átszűrt, desztillált világban, m íg az, kinek verset írtam körültekint és harcra-készen áll a vörösben lobogó hajnalpírban. �Igen! Újságok, folyóiratok mohó falkái falják fel időmet. Hölderlin, R ilk e ... Ti, meg várjatok! Az emberrel a vágyai is nőnek. Előbb köröttem, bennem rend legyen, hogy felkattantva fejem nél a lámpát műveiteket nyugodtan vegyem kézbe; szépségük elérje szívem egy békés könnycsepp tiszta sugarán át. NÓTÁZÁS Késő volt. Végetért a nap. Ilyenkor vágtat már az óra máskor ballagó mutatója; a gond egyszerre súlyosabb; fáradt a test, a lélek is, minden bajt százszorosan érez s odaszámítja az övéhez bárkié, bárkit nyomna is. Egy asztalt ültünk körbe így tüzes vitákba keveredve. Volt kit a bor se hangolt kedvre, csak dünnyögte keserveit. Valahogy mindnyájunk szívét a fáradtság árnyékba vonta. Szél kószált kinn búsan jajongva ... (Hallottuk felzokogni még). S ekkor valaki csendesen — Tán Béres Feri? Rá gyanakszom — halkan, de mindent elpanaszlón dalolni kezdte, hogy: Megyen . . . a hajnalcsillag... s mintha csak elvágták volna a beszédnek fonalát, csak Ő, csak az ének hangzott a csillárok alatt. Egy karcsú, szép asszony, finom hangján (mindig a nő a bátrabb) csatlakozott s a társaságnak egyre több tagja szállt a szón hogy: . . . az én rózsám... és a nép abbahagyta a vitát végleg; a régi jókedv újra éledt s átvette azok énekét. �Már együtt fújtak ővele, hogy: . . . lábán van a piros-szárú kiscsizma... M íg lent, az utcáról szellő jött, illattal tele. Nem volt ám részeg senki ott. Köztünk egy brazil zeneszerző ült, jegyzett nagy sebesen, m ert ő ilyet még sose hallhatott Azt hitte, mindez érte van; — pedig magunknak fújtunk régen; lebegtünk a dal tengerében részegülten mindannyian. — Bele a szívet emberek! (Anélkül semmi. Nem megy másképp!) Dalold azt... No, egy ráadást m ég... ! Ó, gyönyörű szép éjjelek! Ó , drága népdal! Kedvesem! Szívet lelket gyógyító ének. Hogyha téged nem szeretnélek, nem lennék költő, azt hiszem. Nemhiába évszázadok és ezrek ajkán születtél meg, azért maradtál ilyen szépnek, m ert benned annyi szív dobog. S betöltötte az éjszakát, míg hazafelé tántorogtunk kihalt, fényes tereken át; s döngött az utcakő alattunk. Azóta is — bár messze tűnt pár év — ha csillag rezg pihenten a szurok égen, én a csendben hallom részegült énekünk. �GANTNLE R J ÁNOS: A PÁPASZEMES ŐSEMBER üdülőnek átalakított villát csak szombat-vasárnap töltötték meg a városból kiránduló dolgozók. A kertben néhány gyümölcsfa állt, a sóderral lehintett kerti utakat rózsafák szegélyezték, az alacsony léc­ kerítést vadul burjánzó szederbokrok nőtték be, meghitt, zárt je l­ leget kölcsönözve a fák alatt húzódó üde gyepszőnyegnek. A z öt szoba közül a toronyszobából lehet látni a folyót, amely itt sokkal tisztábbnak tűnt, mint a város alatt. A gondnok — egy öreg parasztember — közeli faluból járt ide, megöntözte a virágokat, vizet szivattyúzott a torony tetejére épített tartályba, de idejének nagy részét a halászcsárdában töltötte. A z üdülőnek váratlanul két lakója akadt: két tizenhét éves lány. Évának a z apja könyvelő volt annál a vállalatnál, amelyik az üdülő fenntartásáról gon­ doskodott. A papa elintézte, hogy Éva és barátnője, Andrea a vizsgák után le­ jöhessenek nyaralni. Éva barna, meghatóan finom jelenség, Andrea fekete, asszonyos formákkal. Mindketten csinosak anélkül, hogy külsejükben, vagy más vonatkozásban bármilyen hasonlóság volna közöttük. A z első hét egyhangúan telt el. Naphosszat heverésztek a gyepre leterített pokrócon, bőrük csokoládébarna árnyalatot kapott, s a fürdőruhát úgy viselték, mintha mást nem is hoztak volna magukkal. Kora nyár volt, a környéken alig lehetett kirándulókat látni. A z élelmiszert a gondnok vásárolta be a faluban. Minden reggel egy liter friss tejet hozott, a lányok délben összecsaptak valami ebédet, este már nem is kívántak enni. Egymásra voltak utalva, megszokták, hogy egymás nélkül egy lépést se tegyenek. Együtt mentek fürödni, néha ugyanazt a könyvet olvasták, egyszerre kerítette őket hatalmába ugyanaz az érzés, szemükben egyszerre gyulladtak ki a csillagok. Megosztoztak titkaikban. Andrea elmesélte, hogy egy fiú ismerőse a télen megcsókolta a kapu alatt és be akart nyúlni a blúzába. Évát ugyanaz a felháborodás rázta meg, mint Andreát, amikor az eset megtörtént. Néha bo­ londosan kergetőztek az udvaron, ölelkezve a földre huppantak, testük egymás­ nak feszült addig szorították egymást, míg karjuk sajogni kezdett a fájdalom­ tól, szemüket könny futotta el. Ilyenkor kifáradva hanyatfeküdtek és szótlanul nézték az eget. A z egyik délután csónak kötött ki a parton. A lányok a toronyszoba előtti kis teraszról figyelték. A magános férfi kihúzta a csónak orrát a partra, holmi­ ját — vízhatlan sportzsákot, néhány pokrócot, meg egy kormos kondért — ki­ pakolta a bokor alá. Aztán leült és olvasni kezdett. Később Éva és Andrea fölgyalogoltak a parton és amikor az üdülő előtt elúsztak, észrevették, hogy a férfi még mindig ott van. Jó hangosan beszéltek. — Tovább úszunk? — kérdezte Andrea. — Nem, én már kifáradtam. — Kár, olyan isteni a víz. A férfi nem nézett fel, a lányok csak annyit láthattak az arcából, hogy vastag pápaszemet visel. Feküdt az árnyékban, mintegy eldöntött szobor. A házban a gondnok útrakészen várta őket. — Szóval két kiló zöldpaprikát, vajat, téliszalámit, cukrot... Mást nem kérnek? — Nem. — Kislányok, mindenre vigyázni, ha elmennek, el ne felejtsék bezárni a kaput. Idegeneket nem beengedni. Reggel jövök, a cseresznyét ne bántsák. Fölpattant a kerékpárra és imbolyogva elkarikázott. A z �Amint elment, a lányok felkapaszkodtak a cseresznyefára. Mászás közben az ág éles vége hosszú, vörös csíkot karcolt Andrea lábára. Andrea dühöngött és egész idő alatt, amíg érett gyümölcsök után vadásztak, a lábán sajnálkozott. Szokatlanul nagy volt a hőség, a fürdőruha hamar rájukszáradt. Mégis úgy érezték, mintha nedves lenne a bőrük. Később arra lettek figyelmesek, hogy a kerítést takaró bozóton kívül va ­ laki jár. Száraz ágak reccsentek, a bokrok között a férfi feje jelent meg. A kaput kereste, belelépett egy tövisbe, fájdalmasan sziszegett, féllábon ug­ rált, majd leült a földre. A lányok csendesen kuncogtak a fán. A férfi megtalálta a kaput, bizonytalan hangon bekiáltott: — Halló, van itt valaki? Éva válaszolt: — M it akar? A férfi rövidlátón, hunyorogva fordította a fejét a fa irányába. A lányo­ kat nem látta a lombok között, felemelte agyagkorsóját és azt mondta: — Egy kis vizet szeretnék. A lányok leugrottak a fáról és beeresztették. A férfi elment mellettük. Andrea utánaszólt: — Balra van a csap. A férfi leguggolt a kerti csap elé, megtöltötte korsóját. A lányok a kapu­ ban várták. A férfi anélkül, hogy rájuk nézett volna, köszönt és kiment. Har­ minc év körüli hatalmas férfi volt, nagy, csontos koponyáján, az előreugró hom­ loka alatt, az orrán sok dioptriás szemüveget viselt, vastag, húsos szája volt, kifelé fordított lábfejét óvatosan rakosgatta a szúrós kavicsokon. A lányok a kapuból néztek utána, Andrea azt mondta: — Csuda egy pasas. Pápaszemes ősember. Andrea azonnal megtalálta a megfelelő kifejezést. Éva azt kérdezte: — Mi lehet a foglalkozása? — Szerintem cukrász, vagy borbély. A z a legkevésbé neki való foglal­ kozás. — Nézzük meg, mit csinál. Fölszaladtak a teraszra. A parton kis tűz égett, fölötte egy ágasfán a kondér ló go tt. A férfi félre­ vonulva krumplit hámozott, a megtisztított szemeket külön-külön vitte oda és beleaprította a kondérba. Majd vizet töltött hozzá. Kezét megtörölte a fürdő­ nadrágjában, leguggolt a tűz mellé és kavargatni kezdte. Rövidesen paprikás­ krumpli illat töltötte be az egész környéket. — A főzéshez nem ért. Érzed, a hagymát megégette — mondta Andrea. — Biztosan író. Olvastam, hogy azok szeretnek egyedül kószálni. — Szerintem egy rossz tűzoltó. Nézd, mekkora tüzet rakott. Mindjárt ki­ gyullad a part. A parton a kondért körülnyaldosó vad tűz lobogott, a férfi azon ügyeske­ dett, hogy a villájával a kondért leakassza az ágasfáról. Kisebb égési sebek árán sikerült is. Leült a kondér mellé és enni kezdett. Éva nagyot nyelt. — Te, én úgy megéheztem. Andrea gyöngyfogai mögül kibukkant a nevetés. — Menjünk, együnk valamit. Közben besötétedett, észak-nyugati irányban, a folyó túlsó partján emel­ kedő hegyek peremén élesvonalú felhő jelent meg, folyamatos villámlások jelez­ ték a vihar közeledtét. A lányok megvacsoráztak, azután zuhanyozni mentek, a deszkafallal elkerített zuhanyozóba. A tetőre épített tartály vizét a napsütés átmelegítette, mégis kellemesen hatott, mert a fullasztó hőség megszorult, a töl­ tés nem engedte át a folyó felől a hűvösebb levegőt. A pápaszemes ősemberről egy pillanatra sem feledkeztek meg. Hacsak te­ hették, kiszaladtak az erkélyre és a part felé néztek. �— Most mit csinál? — A kondért súrolja. — Vizet iszik. — Fogat mos. — Ü l a tűz mellett. — Nézi a vizet. Mikor végeztek az alvás előtti előkészületekkel, kimentek a teraszra. A férfi éppen öltözött, magára vett egy trikót, pokrócot terített a hátára és visszaült a helyére. A tűz lassan elparázslott, mozdulatlan alakját homály burkolta körül, csak néha, ha szunyog után kapott, a mozdulat különböztette meg a bokrok és a fák sötét árnyékától. A z állandó figyelés, a várakozás feszültségét teremtette meg a lányokban, s hogy nem történt semmi, kicsit csalódottan bújtak ágyba. Leoltották a v il­ lanyt, hallgattak. — Éva egy idő után azt mondta: — Érdekes, amikor az ember belepillant mások hétköznapi életébe. Sok mindent megérez. Néha szeretnék tudni repülni, este bekukkantani az abla­ kokon. Andrea az álommal küszködve válaszolta: — Félek, hogy a sok egyformaságot elúnnád. A vihar két óra felé tört ki. Heves szélrohamokkal kezdődött, a fölkavart por beborította a recsegve hajladozó fák csúcsát is, aztán mintha egy óriási edényből borították volna ki, lezúdult az eső. A lányok is fölébredtek, amikor a vihar centruma a fejük fölé érkezett. A szobát megvilágító vakító fényeket csattogás és messze guruló dübörgés egészítette ki, a rosszul betámasztott ab­ lakok vadul rázkódtak. Éva gyorsan behúzta az ablakot és bebújt Andrea mellé. Andrea mulatott barátnője félelmén, de egy villám valahová a közelbe vágott be, szinte az egész ház beleremegett a dübörgésbe, ő is sietve dugta fejét a paplan alá. Később arra lettek figyelmesek, hogy valaki zörög. Kilesnek az ablakon: a földszinten egy alak állt és ököllel verte a spalettát. — Kérem, nagyon esik az eső. Megismerték, a pápaszemes ősember volt. — Ja, maga az — mondta Andrea. — Várjon, azonnal lemegyünk. A pokróccal letakart férfi szürke arccal lépett be az üveges verandára, fogai hangosan verődtek össze és remegésén képtelen volt úrrá lenni. A há­ tára terített pokrócból piszkos lé csorgott végig a testén, cipője körül tócsába gyűlve. — Hogy tudott bejönni? — kérdezte Éva sajnálkozó arccal. — Bemásztam a kapun. Andrea nevetett. Maga előtt látta a nagydarab férfit, amint a zápor majd­ nem lesodorja a kapu tetejéről. A férfi megütközve nézett a lányokra. Mi van ezen nevetni való? — Ne haragudjanak, hogy felébresztettem magukat — mondotta — , de le­ hetetlenség kint maradni. Éva szolgálatkészen kinyitotta az egyik szobát. — Jöjjön csak nyugodtan, van itt elég hely. — Igazán, nem akarok zavarn i... Jó lesz itt kinn is. Már rövidesen eláll a vihar. A két lány betuszkolta a szobába a férfit, száraz törülközőt hoztak, meg­ ágyazták az egyik ágyat. A férfi gyámoltalanul állt. Andrea rászólt: — Az isten szerelmére, dobja már le azt a pokrócot. A végén még meg­ fázik. A férfi ijedten lépett hátra, összébbhúzta magán a pokrócot: — Nincs rajtam sem m i. .. Mindent bepakoltam a táskába, nehogy el­ ázzon. — És hol a táska? — Kint felejtettem a csónak alatt. A két lány megrémült, dadogtak valamit és kiszaladtak a szobából. Oda- �fent leültek, egymásra néztek és ellenállhatatlanul kitört belőlük a nevetés. Végighengergőztek az ágyon és szemükbe könnyeket csalt a jókedv. Éva hirtelen fölült: — A z biztos, hogy megfázott! — Ki? — Ő. Minimum egy tüdőgyulladás. Andrea arca felragyogott. — Főzzünk neki teát. Bekapcsolták a kis rezsót, a tea pillanatok alatt elkészült. Andre belebújt a fürdőköpenyébe, Éva kezébe vette a kifakult pongyoláját, szomorú arccal nézegette. — Ebbe az ócska vacakban menjek le? Hirtelen mozdulattal ledobta magáról a hálóinget, a szekrényhez lépett és pizsamát vett elő. A divatos holmi szorosan feszült a lány karcsú alakjára. Egy pillantás a tükörbe, néhány húzás a kefével a kibomlott hajra. Andrea türel­ metlenül nézte a szépítkezést. — Meddig vacakolsz, a tea egészen kihűl. Dübörögve mentek le a tekervényes falépcsőn. Kopogtattak az ajtón. — Tessék. A lányok beléptek, felgyújtották a villanyt A férfi a szobában található összes pokrócot magára rakta, csak szárazra dörzsölt, égnek álló haja látszott ki a vastag réteg alól. Andrea letette a bögrét. — Hoztunk magának egy kis teát. Biztosan jól esik. A férfi meghatódva mondta: — Köszönöm szépen. Igazán, miért fáradnak vele m ... Kezébe vette a bögrét és hosszasan szürcsölni kezdett. Nézte a lányokat Tekintete egyikről a másikra ugrott. — Maguk itt laknak? — Nem. Nyaralunk — mondta Éva. — Egyedül? — Nem. Ketten — mondta Andrea. — És nem félnek? Andrea arcán kacér mosoly jelent meg: — Kitől? Magától? A férfi elgondolkozott ezen a lehetőségen. M íg végiggondolta a dolog öszszes vonásait, tekintete valahová a messzeségbe vándorolt. Tagadóan ingatta a fejét. — Tőlem nem kell félni. Hirtelen megrohanta a fáradtság, alig tudta leküzdeni az ásítást. — M iért nem ülnek le? Andrea leült, Éva állva maradt. A szobában csend volt, a férfi barátságo­ san a lányokra mosolygott. — Ez tényleg jól esik. F o rró . .. Andrea felugrott: — Várjon, hozok magának valamit. A férfinek nem maradt ideje a válaszra, Andrea kiszaladt. Ketten marad­ tak, Éva kényelmetlenül érezte magát, de nem akarta mutatni, hogy fél. A férfi felhúzta lábát az ágyon: — Üljön le. Éva nem akarta elutasítani a felkínált helyet. A szobában az ágyon kívül csak egy szék volt, amin Andrea ült. Óvatosan leült az ágy szélére. — Maguk diákok, úgye? — Igen. Jövőre érettségizünk. Egy osztályba járunk Andreával. A férfi közbeszólt: — Elnézést kérek, el is felejtettem bemutatkozni. Fejével biccentett: �— Pintér László vagyok. — Éva. — A barátnője az Andrea. — Igen. Éva kényelmetlennek érezte a csendet, a férfi tekintete a szemüveg mögött elbújva idegesítően hatott rá, állandóan azt érezte, hogy őt nézegeti. Nagyon megbánta, hogy ezt a szűk pizsamát vette magára: Megpróbált úgy helyezkedni, hogy legalább a kabát ne feszüljön annyira. — Ne zavartassa magát, helyezkedjen kényelembe. A férfi arrébb húzó­ dott. Éva elvörösödött. Gyorsan azt kérdezte: — Annyit találgattuk, hogy mi lehet a maga foglalkozása. Mindenfélére gondoltunk... — És miben maradtak? Éva megvonta a vállát — Nem is tudom. Én azt gondoltam, író. — Ez hogy jutott az eszébe? A lány mosolyogni kezdett: — A zt gondoltam, aki képes beülni egy csónakba egyedül és félevezni a Dunán, az biztos olyan ember, aki szereti az egyedüllétet. Maga ült a parton és egész este nézte a v iz e t... — Maguk ezt látták? — Igen, a toronyszobából. — Gondolom, mulattak rajtam. . Éva elvörösödött. — Nem, igazán nem . .. A férfi kutatóan nézett a lányra: — A z Atom fizikai Kutató Intézetben dolgozom. Idegileg nagyon kimerül­ tem és azért határoztam el, hogy csónaktúrára indulok — egyedül ... Andrea ebben a pillanatban lépett a szobába. A kezében lévő kistányéron aprósüteményt hozott. A z első pillanatban világos volt, miért maradt oda ilyen sokáig: gondosan megfésülködött, száját finoman kiruzsozta, a vad színekben pompázó fürdőköpeny alá kombinét vett amelynek izgató csipkedísze minden mozdulatnál kivilant. Csodálkozva húzta fel szemöldökét, amikor Évát meglátta az ágyszélén. A férfi befejezte a mondatot. — Második napja vagyok úton, megtetszett ez a kis tisztás itt a parton. . . Andrea letette a tányért. — És persze azonnal elfoglalta, pedig mi ott szoktunk kijönni a vízből. Min­ dig felgyalogolunk és leúszunk idáig. A férfi bocsánatkérően morogta: — Remélem, nem okoztam fennakadást. — De igen, mert a délután is a bokrok között kellett kimásznunk, és ezt a karcolást is magának köszönhetem. Felhúzta a fürdőköpeny alját, megmutatta az összekarcolt lábá. Éva a ba­ rátnője felé fordította csodálkozó arcát. Andrea szándékosan nem nézett oda, csábító pózban ült a széken, térdéről minduntalan lecsúszott a köpeny szárnya. Ilyenkor előrehajolva visszahúzta a rakoncátlan ruhadarabot, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a nyakából teljesen szétnyílik. Hódító mosollyal nézett az ágyon fekvő férfira. Éva arcán egymást érték a piros hullámok. A férfi álmosan mondta: — Igazán, maguk jártak a parton? Nem is vettem észre. Andrea évődve folytatta — Persze, mert annyira belebújt abba a szakácskönyvbe, vagy mibe. Biz­ tos abból olvasta ki, hogy kell paprikáskrumplit..főzni. A férfi csodálkozva nézett föl. �— Szakácskönyv? — Hát amit olvasgatott. — Ja, az a vastag. Mosolyogva dőlt vissza, szemét a plafonon járatta. — Maguk mindent megfigyelnek. Paprikáskrum pli. . . Talán azt is tudják, hogy a hagymát megégettem. Andrea rávágta: — Mi az hogy! — Éreztük. Vagy maga nem vette észre, mennyivel kevesebb a szúnyog? A bűz elkergette őket. A férfi megdöbbenve nézte Andreát. Egy pillanatig nem értette, miről van szó. Éva szelíd hangon kezdte magyarázni: — Nem mondja komolyan . . . Andrea villám ló tekintettel hallgattatta el Évát. A lány ijedten húzódott össze az ágyon, bátortalanul tette hozzá: — Csak egy egészen kicsit lehetett érezni. Biztos nagyon jó vacsora volt. Andrea legyintett: — A m it egy férfi főz! — Miért, minden jó szakács férfi. — Akinek a foglalkozása az. A férfihez fordult: — Maga nem szakács, azt az első pillanatban láttam. In kább. . . Még mi­ előtt kimondhatta volna, Éva figyelmeztetően közbevágott: — Andrea! Andrea szemöldöke csodálkozva szaladt föl, hideg tekintettel kérdezte: — Mit akarsz, drágám? Éva a fejével intett a férfi felé: — Atomfizikus. — Igazán? Erőltetett nevetés tört ki belőle, jobbra-balra hajladozott a széken: — Én meg tudja minek néztem magát? A férfi alig tudta kinyitni álmos szemeit: — Minek? — Borbélynak. A fodrászom pont ilyen, mint valami professzor. Pápaszemes ősember! Hahaha! Éva felháborodottan szólalt meg: — De Andrea! Hogy beszélhetsz így? — Miért? Valami kifogásod van ellene? Inkább azzal törődj, hogy ülsz. Nem látod, hogy miattad nem tud kinyújtózkodni? A lányok sértődötten elhallgattak. A férfi túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy fölfogja a szóváltás jelentőségét. Valamit megérzett ugyan a vetélkedésből, de a csöndben hirtelen elnyomta az álom. A lányok mozdulatlanul ültek tovább. Nem néztek egymásra. Jó sokáig ül­ tek, a férfi békésen szuszogott, egy mozdulat után a szemüveg félrecsúszott az arcán. Andrea felugrott. — Na, én megyek. A z ajtó felé indul. Éva ijedt arccal mondta: — Várj, én is megyek. Szalad Andrea után. Odafönt gyorsan bebújtak az ágyba, eloltották a villanyt. Andrea egy idő múlva, mint aki a rossz lelkiismeretét akarja lerázni, megszólalt: — N e haragudj, hogy megzavartalak. Olyan meghitten beszélgettetek, ha tudtam volna, azonnal eljövök. Éva éles hangon válaszolt: — Andrea! Feltételezed rólam? �Nem fejezte be. szemét elfutotta a könny, m agárahúzta a paplant. Odakint derengett. A vihar elvonult, már nagyon messziről, alig hallhatóan, tompán morajlott. A z égen fényesen világítottak a megmosdatott csillagok. Nagyon későn ébredtek fel. A zsalugáter résein vakítóan sütött be a nap. Egymásra néztek, eszükbe jutott az éjszaka. Tele voltak bűnbánattal. Olyanok voltak egymáshoz, mint egynapos ismerősök. Uvariaskodtak. Egyszerre indultak mosakodni. A fölszinten ajtóba dugott cédula fogadta őket. — Nézd, egy cédula — mondta Andrea. — Igen, egy cédula. — Ügylátszik elment. Tanácstalanul álltak, nem mertek hozzányúlni. Végül Andrea kikapta az ajtóhasadékból és gyorsan elolvasta. Ledobta a veranda asztalára. Éva nyúlt utána. Azt hitte Andrea azért dobta le, mert nem neki szólt az üzenet. A papíron esak ennyi volt: „Igazán nagyon hálásan köszönök mindent. Pápa­ szemes ősember” . Éva a cédulát visszatette az asztalra. Andrea benézett a szobába. Mintha senki sem járt volna ott — rend volt. Évához fordult: — Megyünk zuhanyozni? — Mehetünk. Kiléptek az udvarra. A gondnok a rózsafák tövét kapálgatta, ahogy meglátta a lányokat, arcára derű rajzolódott: — Hohó kisleányok, ilyen későn kelünk?! Hogy aludtak az éjszaka? — Köszönjük, jól. — Köszönjük. Anélkül, hogy viszonozták volna a gondnok barátságos mosolyát, elmentek zuhanyozni. A gondnok csodálkozva nézett utánuk, sehogysem értette, hogy lehet ilyen jószagú, tiszta reggelen ennyire kedvetlenül ébredni. �KONFÁR GYULA: SALGÓTARJÁNI ERŐM Ű �G Y Ő R Y DEZSŐ KALAND A MÁLNÁSBAN Egy szót sem tudnál az én nyelvemen, én meg egy szót sem tudnék a tiéden, ülnénk a vörösfenyö-törzseken, hol málna érik vad, erdei réten, málna, amelynek évek tizedét álmodta át a sötétben a magja, és várta, m íg a fenyves tetejét favágó-balta fö lűle lekapja, akkor oszt, usgyé, neki a növésnek, egy pár derűs év ju t csak itt bokornak, amíg a sarj-fák újra összeérnek s önzőn uralgó erdővé hajolnak, egy pár derűs év, kis virág, piros szem, hullott mag, s újra földberejtett várás: ez a bokor-sors, nincs kivétel egy sem, hős málna-élet, ősharc, ősi áldás. Hát ez az érzés érne itt. Te s én a gyantás szagú irtvány oldalán ijedt-nevetve az egymás szemén valami szépet kutatnánk, talán a szónál jobbat, a beszédnél többet, ami nem álnok, ami nem hiú, politikánál, pénznél örökebbet, te szelíd szláv lány, én magyar fiú, tán szülőföldünk titkos szellemét, a hegyi szellőt, mely hajadra szállna, Te biztonságod, én a szád ízét, a szádét, amely olyan m int a málna. S málna-éréskor, fenyőtörzseken rabúlejtene az élet, az éden. . . .Csak pár szót tudnál az én nyelvemen, s én is csak szót tudnék a tiéden. �EMLÉKEZÉS A GOMBASZÖGI TÁBORRA — A Sarlós-mozgalom a palócföldön bontott szárnyat — M ik or liliom lobogónkról ajkát az alkony felemelte, s már csak a Fennsík homlokára csókolt színt a vén naplemente, s pislákoló tábortűz-lángnál takarodónkat kéz a kézbe eldúdolták a fiúk, s lelkűk kitárták álmaik elébe, s előbújtak az alvó csöndből kíváncsian, s sorra úgy vigyázták a legtisztább csillagsugárok a legtisztább szándékok álmát: álmuk egén megjelent szőkén, hogy célt s vágyat tovább virasszon, búzakalász-koszorús hajjal egy lány: a sarlós boldogasszony. P A T A K I JÓZSEF: H E G Y V ID É K I F A L U C S K A �A V A R PÁL: A TÖRZS — Ma már nem tudom felhívni őket, — töprengett Péter, amikor a kórházba cím zett levelét olvasta. Öccse ezt írta a levélben: „Jánosik Pali, talán m ég em lék­ szel rá, nagy beteg. Nekünk rokonunk. Két éve bányász, tőlem is lejebb járt is­ kolába. Vasárnap itthon focizik, alig egy hónapja két gólt rúgott az iványiaknak, m ost meg m ozdulni sem bír, csak fekszik m ereven a váraljai kórházban. Bogdán doktor alá tartozik, földszint 7-es szoba. Hogy m i van vele? Mért nem eszik és lehetne-e még segíteni rajta? Telefonálj sürgősen Váraljára!” Másnap aztán anyjától levelet kapott az orvos. Ebben a rokoni kapcsolatok szövevényes leírása szerepelt. Kiderült, hogy a beteg nagyapja és Péter anyja másodunokatestvérek. Sőt! A z a lány, akinek a fiú udvarolt és már úgy volt, hogy őszre megesküsznek, Péter mostoha nagynénjének a lánya, Piroska. Most azt be­ szélik a faluban, hogy a lány kiadta a Jánosik-fiú útját, s erre az m egm érgezte magát. Mások pedig azt suttogják, hogy a fiú bontotta fel a m átkaságot és attól betegedett meg ,mert a Piroska anyja m egátkozta volna. „Magunk közt szólva, attól az is kitellik, de ezt nekünk nem illik mondani, m ert a Haluskáék m ég nagyobb rokonok, mint a Jánosikék.” Így a mama. Péter azonban ennyi körülírás után sem tudta, kiről van szó. Akárm ennyire erőltette em lékezetét, ezt a fiút sehogyan sem tudta maga elé képzelni. Mégis úgy határozott, hogy felhívja a váraljai kórházat. Két óra m úlva jelentkezett Bogdán doktor. — Kérlek, három hét óta szinte m egszakítás nélkül kómában van — kiabálta a vonal m ásik végéről a váraljai kolléga. — Amikor behozták, már nem lehetett vele kapcsolatot terem ten i... — A kagylóban fel-felm orajló zúgás, zakatolás m iatt Bogdán további szavait alig lehetett érteni. Péternek szinte m inden szót meg kellett ism ételnie. — Á tvennétek? — kérdezte sűrű hallózás közepette Bogdán. — Itt vannak a szülei is. Megharagudtak, m ert nem engedtem m eg az anyjának, hogy reggeltől-estig m ellette üljön és etesse. Hiába mondtam, hogy ha félrenyel, elüszkösödik a tüdeje és rögtön vége. R ám tám adt... D e ez nem érdekes. Talán benned jobban bíznak, ez érthető. — Lehet szállítani? — kérdezte Péter. — Szerintem nem. De elintézem a m entőkkel, hogy óvatosan vigyék. Az állom ásvezető jó barátom, — m ondta Bogdán. Amikor letette a kagylót Péter, úgy érezte, hogy abban a percben hatalm as teher zuhan a vállára. — Ezzel sem szerzek valam i nagy dicsőséget a falum ban! — m otyogta a fogai között és elindult a férfi-osztály orvosi szobája felé. * * * J á n o s ik P a lit a d é lu tá n i ó rá k b a n h o z tá k m e g a m e n tő k . A m ik o r a v á r a lja i k ó rh á z p iz s a m á já t le h ú z tá k ró la , h o g y eg y m á s ik a t a d ja n a k rá , m á r a lig v o lt b e n n e é le t. T a g ja i e rn y e d te n h u llta k a lá , te k in te te k if e je z é s te le n ü l m e r e d t egy k ö zöm bös p o n tra , v é n á já b ó l v a ló s á g g a l s z iv a tty u z n i k e lle tt a v é r t, a n n y ir a b e v o lt sű rű sö d v e . B á rm e n n y ire ó h a jto tta v o ln a P é te r , a c s o n tra -b ő r re so v á n y o d o tt fiú b a n se ­ h o g y a n se m tu d ta fe lis m e rn i a ro k o n á t. A fé n y k é p , a m it J á n o s ik n é a sz o k n y á ja z seb éb ő l k o to r t elő, eg y k ö v é rk é s, p u fó k a rc ú f ia ta le m b e r t á b rá z o lt. P o n to s a n az e lle n k e z ő jé t a m o s ta n in a k . — J a j , m i le tt az é n sz é p ség es fia m b ó l! — s irá n k o z o tt a z a n y a — M e n ts é te k m eg, h is z m é g v a n b e n n e é le t! N e m b á n o m , h a m in d e n ü n k r á m e g y .. . A fiú n a g y b á ty ja c s itíta n i k e z d te J á n o s ik n é t: — N e r íjj, M a ra ! A d o k to r ú r ú g y is tu d ja , m é r t h o z tu k ő hozzá, — m o n d ta és �a keze fejével megtörülte a szemét, majd egy akkurátus mozdulattal pénzt gyö­ möszölt a rokon orvos zsebébe, — költségekre, orvosságra, miegymás! — tette hozzá amikor az orvos tiltakozni próbált. A lig sikerült visszaadnia a pénzt, már a fő­ nővér lépett be a leltárjegyzékkel és hogy a fölösleges ruhát hazaküldje. — Siessünk! — jelentette ki Péter. — Maguk pedig menjenek haza, mert nekünk sürgősen hozzá kell látnunk a munkához, — rendelkezett, miközben a szemével már a váraljai kórház leleteit böngészte. — Bármi történik, azonnal sürgönyözni fogok, — igérte és búcsúzóul a kezét nyújtotta. A fiú hozzátartozói lehajtott fővel engedelmesen távoztak. Szipogva, de meg­ könnyebbült szívvel hagytá,k el a kórház kapuját. * * * Aznap este az orvos a szokottnál is később került haza. A kitartó és elke­ seredett élesztési kisérlet után az ügyeletes kivételével valamennyien elhagytak az osztályt. A beteg mindvégig nagyon gyéren és alig észrevehetően lélegzett. A szája elé tartott pihe egyideig még mozgott Péter ujjai között, majd megállt és csak akkor mozdult meg ismét, ha valaki szelet csapott: elhaladt az ágy mellett vagy a kórterem ajtaja becsapódott. Péter hosszasan nézte a pihét. Úgy vélte, hogy a halállal való tusakodás órájában mégiscsak sikerült egy ismerős vonást felfedeznie a fiú arcán. A z orrcimpák és az eltorzult száj szögletében a farsangi maszkákon látott együgyüen ijesztő vigyor jelent meg. Először húsz évvel ezelőtt nagy­ apja halálakor jegyzett fel hasonlót emlékezete. Felesége az egyik fotelben, felhúzott lábakkal aludt, mikor Péter hazaérkezett. Ahogy felébredt tüstént elujságolta, hogy nemrég járt itt egy falubéli fiatalember, valami Csordás nevezetű. — Ez már máskor is volt itt. Akkor is ilyen későn jött. Te nem voltál itthon, én meg nem mertem beengedni. Csak a kisablakon keresztül beszéltem vele, — mondta Erzsi és újra átélte az esetet. — Nem értettem, mit akar, mert olyan fur­ csákat beszélt. Hogy is mondta? Hajszó ángyi meghalt. Most neki vizitkére való fekete anyagot kell vennie és Bori nenüske a tiszteletét küldi. Ne haragudj, én attól féltem, hogy valami hibás ember a kórházból. Meséltem én ezt akkor. — Igen. az öcsém keresztfia volt. — állapította meg az orvos. — És most mit akart? — kérdezte. Erzsi kifutott a konyhába, hogy vacsorát készítsen. onnan kiabált vissza: — Csomagot hozott az anyádtól és beszélni akart veled, hogy mi lett azzal a fiúval, akit hozzátok vittek a mentők? — Meghalt, — mondta komoran az orvos, és telefonhoz ült, hogy a megigért táviratot feladja. — Van még egy kis konyak itthon? — kérdezte és egy ideges mozdulattal levetette a nyakkkendőjét. Amint lehajtotta a feléje nyújtott italt, arca felderült és tenyerével megsimí­ totta az asszony kócosra frizirozott haját, aztán megjegyezte: — Te kis buta! Falusi létedre úgy teszel, mintha nem ismernéd a paraszto­ kat, — mondta nevetve és kisétált a fürdőszobába. A z asszony gondolkodóba esett a megjegyzésen. A z ő szülei is parasztok voltak, de egy másik faluból költöztek Erzsi szülőfalujába. Apját, anyját kitagadták a nagy­ szülők amiért aztán örök haragot tartottak az egész rokonsággal. Péter felesége így nem sokat tudott a családfájáról. Anyja néha beszélt egyről-másról a gye­ rekeknek, de csak titokban, mert az apjuk előtt a házban egyetlen rokon nevét sem volt szabad kiejteni. Erzsi tehát annyira volt csak falusi, akár a jegyző, vagy a kántortanító leányai. — Azt hittem, hogy megsértődött, amiért nem engedtem be a múltkor. — folytatta a témát, mialatt vacsorát adott a férjének. — Most jól figyelj rám és képzeld el! A z egész egy fél pillanat alatt zajlott le. Én ebben a fotelban ülök, nagy csend van. Olvasok és fülelek, hogy mikor jössz haza. Erre csen­ getnek. — A z orvosné újból előadta a múltkori látogatás történetét. Csak valamivel részletesebben, mint akkor, sőt egy lényeges mozzanattal ki is egészítette: �— Sáros volt a cipője! Olyan egészen friss sár volt rajta, tudod, — mondta és elpirult. — Tudom, a perzsa! — jegyezte meg evés közben Péter és elgondolkozott. — A perzsaszőnyeg! Erzsi tréfásan a Péter kezére ütött, aztán folytatta: — Mondom, azt hittem, hogy megsértődik. De nem. Ma láttam rajta, hogy nem sértődött meg, mert még azt is megkérdezte, hogy mikor lesz gyerekünk? Péter az ablakhoz lépett és mereven bámult kifelé az éjszakába. A z utcai fé­ nyek elhalványították a csillagok ragyogását. Erős szél fújt s a novemberi száraz gallyak pálcaként suhogtak, vágódtak a levegőben. A fák törzse, akár a szigorú is­ kolamestereké, mereven állta a szélrohamot s az ágak felnagyított árnyéka olyan gyorsasággal zuhogott az ablak üvegére, hogy Péter a hátán érezte az ütlegeket, s magában ezt mondta: — Üssetek csak, verjetek, megérdemlem! — Majd megszólalalt, mert attól félt, hogy hangosan talál gondolkodni, amitől a felesége meg­ ijed: — Kiemelkedtem közülük és most mégis tehetetlenül állok. Nem tudok rajta segíteni. — Ezzel megfordult, mintha önként adná oda a hátát az iskolamester pálcáinak. — Menj aludni, fáradt vagy! — szólalt meg Erzsi és serény léptekkel indult a hálószoba felé, hogy megvesse az ágyat. * * * Ettől kezdve még gyorsabb ütemben peregtek az események. Reggel az orvos az előző este emlegetett Csordás-fiút pilantotta meg a kórház kapujában. Még látni szerette volna az unokatestvérét és jó barátját. És persze beszélni is akart volna vele, de a portás nem engedte be. Mikor Pétertől megtudta, hogy Pali az este folyamán meghalt, szomorúan horgaszto tta le a fejét. Majd arra kérte az orvost, hogy legalább a hullaházba bemehessen. Holtan is. szeretné látni, ha már életben nem sikerült. Péter lebeszélte erről, mire csalódottan el­ kullogott. A z orvos elindult az osztálya felé, azonban alighogy átöltözött, az, ápolónő jött szólni neki, hogy a boncterembe hívják. Péter el is indult a hátsó udvar felé, ahol a proszektúra állt, de útközben furcsa érzése támadt. Valami olyan érzés, mintha a saját boncolását kellenne végignéznie. A Jánosik-fiú esetét egyébként is különösnek találta mindenki. Sem az előzményekből, sem a vizsgálatokból nem derült ki, hogy voltaképpen miféle betegség okozta az életerős, ifjú bányász korai halálát. Szülei elmondásából is. csak annyit lehetett kivenni, hogy egyik este hirtelen rosszúllett, fejét ütötte a két öklével, aztán ágynak esett és bármit csináltak vele, többé nem tért ma­ gához. Egy óra múlva a férfi-osztály főorvosával futott össze Péter. Az sebtiben tájékoztatta őt a boncolás eredményéről: — Hohó, barátom! Itt egy nagyon komisz esettel állunk szemben. Valljuk meg őszintén, hogy szépen kifogott rajtunk. Jómagam sokat mondok, ha háromízben találkoztam hasonlóval. Az elsővel még a bécsi klinikán. Jól emlékszem, egy fiatal sofőr vollt az illető ... — Akkor valami szisztemás anyagcsere-összeomlásról lesz szó? — v ágott közbe Péter. - ' — Mondhatjuk annak is, — helyeselt a főorvos és egy szarvasbőr darabkával megtörülte a szemüvegét. — csak éppen a szisztémát nem ismerjük. De fel­ tétlenül centrális... Sohasem felejtem el. annál az osztrák fiúnál cukrot is kimutattunk. Én magam néztem a laboratóriumban. Mutatom a professzor­ nak. Akkor még a Hintzbühle volt. Megcsóválja a fejét és azt mondja: — Adjon neki harminc egység inzulint! — Beadom. Erre kezd éledni a soffőr. De csakhamar visszaesik. Hát kiderült, hogy nem is a cukor volt sok nála. hanem a fehérje. A z adta a Nylandert. Kérlek, erről a cukorról jut eszembe hogy nem tudnátok felvenni egy beteget? A neve nem jut eszembe, de fe l �vaní írva a naptáromba, — váltott át a főorvos, majd kezetnyújlott Péternek, mert közben megpillantotta az igazgatót és vele is szeretett volna beszélni. Majd mégegyszer visszafordult: — Különben az esetet, ezt a te rokonodat érdemes lenne feldolgozni. A z örökletességet feltétlenül tisztázni kell. Péternek udvariasan bólintott, majd egy ideig elgondolkozva állt a folyo­ són. Majd nekitámaszkodott az ablakpárkánynak és rágyújtott egy cigarettára. Jó néhány perc eltelt, mire összeszedte magát és vissza tudott menni az osztá­ lyára. * * * Aznap este korán lefeküdtek, mert Péter első házasságából született kis­ lánya, Eszter is ott aludt. Erzsi szemében a hétéves gyerek olyan kedves volt, mintha ő maga hozta volna a világra. Már az első találkozásnál valóságos barátnőkké váltak. A fürdőszobában vagy egy intim sarokban percek alatt min­ dent elpletykáltak egymásnak. Eszternek második birodalma volt Péterék lakása. Itt is voltak játékai. Volt mackója, pöttyös labdája, voltak babái, szobabútorai, színes ceruzái, és ami a legkedvesebb szórakozása volt a leánynak, írógép is akadt, amin olykor órákhosszat pötyögtetett olvashatatlan szövegeket. Már javában aludtak Péterék, amikor erős és határozott csengetés hangzott fel az előszobából. Erzsi ébredt fel elsőnek (Péter csak a kórházban szokott fel­ eszmélni a csengő hangjára). Később a gyerek is mozgolódni kezdett. Erzsi csendben, hogy senkit fel ne ébresszen, elindult ajtót nyitni. De még az elő­ szobához sem ért, amikor félelem fogta el. K i csönget ilyenkor? A z órára né­ zett öt perc múlva éjfél, döbbent rá és ettől olyan szorongást érzett, hogy talán vissza sem mer menni a hálószobába. A lépcsőházi sejtelmes világításban emberek árnyéka vetődött a bejárati ajtó homályos üvegére. Némán és szótlanul álltak ott ezek az árnyak, semmiből sem lehetett következtetni a kilétükre. A látvány mindössze egy percig ha tartott, mert addigra az alakok is meg­ mozdultak és dünnyögések, mormogások, valamint sustorgások kíséretében elvonultak. A z asszony megkönnyebbült egy kicsit . Mélyet sóhajtott és visszament a szobába. Am ikor azonban lefeküdt, már tudta, hogy az éjszaka folyamán aligha fog aludni. Ha biztos lett volna abban, hogy Eszter nem ébred fel, szól Péter­ nek és akkor pillanatok alatt megnyugszik. I gy azonban nem merte rá­ szánni magát. Alighogy végiggondolta ezt, ismét megszólalt a csengő, méghozzá olyan hosszan és kíméletlenül, hogy attól nemcsak a férje, de a gyerek is fel­ ébredt. A z orvos felült az ágyban és önkéntelenül öltözködni kezdett. Am ikor ráeszmélt, hogy odahaza van, kérdően nézett feleségére, aki — legnagyobb meg­ lepetésére — már ébren volt és ágyában egész picire összehuzódva szoron­ gott. — Te is hallottad? — kérdezte Péter. — Én félek, — suttogta az asszony. — Ugyan kik lehetnek? — aggodal­ maskodott, majd ismét feltápászkodott és vacogva öltötte magára a pongyo­ láját. — Talán csak nem a rendőrség! — mondta szinlelt nyugalommal Péter. — Egy orvos legyen mindig elkészülve a legrosszabbra, — tette még hozzá és az ébresztő órára nézett. — Nem hiszem. A z előbb már ittjártak. Aztán elmentek, — árulta el Erzsi. — A rendőrség nem megy el. — Akkor valami kisértet. Pont éjfél van, — nevette el magát kényszeredet­ ten Péter, hogy megnyugtassa a feleségét. — Bár a kisértetetek nem csöngetnek, csak egyszerűen bejönnek a kulcslyukon, — fűzte hozzá és elindult ajtót nyitni. �— Többen vannak! — suttogta az asszony és reszkető lábakkal követte a férjét az előszoba irányába. Péter valamennyi lámpát meggyújtotta, aztán kinyitotta a kisablakot. Öccse és két rokona állt az ajtóban. A z egyik Jánosik Pali apja volt, a másik pedig Koplányi Jóska, a meghalt fiú unokabátyja, a kiskéri termelőszövetkezet elnöke. Szomorú arccal léptek be a kései vendégek. Hátizsákjukat az előszoba asz­ talára rakták. Majd egymás közt tanakodva vonultak be a szobába és az asztal köré telepedtek. Jóska még felkelt és visszament az előszobába. Kabátja zsebé­ ből cigarettát kotort elő, hátizsákjából pedig egy literes üveget húzott ki. A z orvos és az orvosné kissé megütődve figyelték vendégeiket. Erzsi elsősor­ ban amiatt aggódott, v ajjon hol fekteti le a falusi rokonokat és tud-e ágyneműt adni valamennyiüknek. — Komaasszony! Ha nem sértem meg, adjon kis poharakat! — szólalt meg Jóska és Péter orra elé tartotta az üveget. — Ez valódi szilvórium, igaz-e? — kér­ dezte. — A z Asztalos Bokákban termett, ha még emlékszel rá, — mondta olyan hangosan, hogy a gyerek felsírt tőle a másik szobában. — De sok madárfészket kiszedtünk, sok cseresznyét meg szilvát elloptunk szegény Asztalos sógortól! — folytatta és vigyázva töltött a poharakba. — Hol van már az is! Biztos hallottad, hogy meghalt a télen. Kiment a méhesbe és rászédült egy kaptár tetejére. Ő el­ aludt, a méhek meg: felébredtek és tavaszig elpusztult az egész raj. A zt beszélik, hogy éheztették az öreget. Hogy a menye nem adott neki enni! — Most más a szórakozás, — szólalalt meg Jani, Péter öccse. — Nem úgy, mint amikor mink fiatalok voltunk. Most fotbaloznak. A gyerekek is. Szegény Pali, nyugodjon békében, ügyes fotbalista gyerek volt szintén. Ahogy írtam ne­ ked, — fordult a bátyjához, — egy hónapja, vagy hat hete lesz vasárnap , nem is tudom, két gólt habart be az iványiaknak. — Á , még annyi se. Tán egy hónapja, ha van! — szólalt meg Jánosik bácsi és csendesen sírni kezdett. Majd azzal a kezével, amelyikben a poharat fogta, szipogva megtörülte a szemét. Koccintottak. Péternek és Erzsinek is innia kellett, habár nem szerették a kisüstön főtt, többnyire kozmás falusi italokat. Erzsi sokáig köhécselt az egyetlen kortytól, amit a rokonok jóleső érzéssel könyveltek el, mint a szilvapálinka való­ diságának ékes bizonyitékát. — Tán nem kellett volna elengedni! — bukott ki a szó Jánosik bácsiból. — A z anyja most nekem hányja föl, hogy én voltam az apja, mér engedtem el? De ha annyira meg vannak bolondulva ezek a fiatalok! Csak el a faluból. El. Egymást bolondítják! — tette még hozzá és ismét sírni kezdett. Ahogy belegörbült a bá­ natába ez a negyvenkörüli ember, hatvanévesnek is lehetett volna gondolni. — Ej bácsikám, hát mások is járnak bányába, és eddig semmi bajuk nem történt, — szólt közbe Erzsi. — Erről igazán senki se tehet. — Ez otthon is elérte volna, mert itt ismeretlen eredetű betegségről van szó, — vette át a szót Péter, mint aki mégiscsak a legilletékesebbnek tartotta ma­ gát erről a kérdésről nyilatkozni. — Nem tudjuk az okát, kérem. A megboldogult apja azonban nem hagyta magát eltéríteni eredeti hitétől, amely voltaképpen nem is a sajat nezete volt, hanem a felesége plántálta bele, — Hát ott van a Kollár-gyerek, a Miska. A zt is a bánya tette tönkre. Be­ temette a föld és nem maradt utánna semmi, csak egy özvegy és két árva. Hát az mibe pusztult el? Nem a bánya tette tönkre? — A z azért más, — emelte fel szavát Jani is, Péter öccse. — A z szerencsét­ lenség. Olyan, mintha a vonat kisiklik. — Nohisz ilyen is van, — kapcsolódott a vitába Koplányi Jóska és az orvos felé fordult. — Aztán mégis miből kifolyólag lehet kapni ezt a bajt? Mondjuk, megfázástól, vagy, megtisztelem, érintkezés által? — kérdezte kíváncsi arccal. — Mondom, nem ismerjük az okot. Valószinüleg örökletes, — magyarázott tovább az orvos. — Valamelyik ősapától, ősanyától ered, akinek ez volt a baja. — Péternek most furcsa érzése támadt és nyomban meg akarta tudni, melyik ágon és ki lehetett az az ős, aki ezt a borzalmas lefolyású, az orvostudomány előtt is ismeretlen eredetű betegséget átörökítette? Most értette meg igazán Já- �nosikékat, akik sehogy sem tudnak beletörődni abba, hogy egy ilyen testileg-lelkileg egészséges fiatalember minden érthető ok nélkül egyik hétről a másikra el­ pusztulhat. És mi az, hogy ismeretlen eredetű? Annak is van oka. Valami azt is okozza. Csakhogy ez a valami olyan alattomos kártevő, amely évezredek óta bujkál és pusztít az emberek között. Mindezideig sikerült kicsúsznia a kuruzslók karmai közül és az orvosok tűhegyei közül. Parányi bandita lehet, talán csak akkora, mint egy molekula. A kromoszómák génjei közt tanyázik és magát is génnek álcázza. A rokon szerelmesek lakodalma az ő igazi tivornyázó ideje. Ott talál leginkább a maga hasonmására, kivel, mint cinkosával összefogva, elkövet­ heti merényletét az élet ellen. A z ember és általában az élőlények olyanok, akár egy szabad szemmel láthatatlan egyedekből évmilliók alatt kialakult államszer­ vezet, amelyet államcsinnyel szépen meg lehet ölni, elemeire lehet bomlasztani. — Annyi volt az egész, hogy vasárnap este hazajött a lá n ytól... — Piroskától, — szólt közbe Jani. — A fejét fogta, aztán ütötte a két öklével. Még a falba is beverte, — mesélt tovább Jánosik. — Kérdezte az anyja, nem ennél-e valamit? De ő nem felelt. A fogai közt motyogott és a szemét forgatta. S az anyjához bújt. Folyton az any­ jához húzódott, mint egy kisgyerek, és csak úgy csurgott róla a veríték. — De borzasztó! — szörnyűlködött Erzsi, és már teljesen megfeledkezett arról az aggodalmáról, hová is fekteti a vendégeit és milyen ágyneműt ad nekik majd. — Reggelre kicsit jobban lett. Olyan nyugodtan nézett maga elé, hogy az anyja megkérdezte tőle: nem kelsz föl, nem mégy a bányába fiam? — Itt egy kis szünetet kellett tartania az apának, mert könnyei ismét a torkát fojtogatták. — De az nem szólt többet. Mintha nem is hallaná, amit mondanak neki. Elakadt a szava örökre. A kórházban sem tudták szóra bírni. Ott ültünk az ágya mel­ lett. A z anyja kanalankint etette. Hol elfogadta az ételt, hol nem. A z orvos meg az ápolók csövet dugtak le neki, azon táplálták. Egyszer kirántotta a csövet. De csak egyszer, mert aztán már csinálhattak vele, amit akartak: elvesztette az eszméletét. Feküdt, mint egy darab fa. Mintha nem is lett volna benne élet. Ta­ lán, ha az anyját beengedik! Mink minden reggel bementünk hozzá a reggeli vonattal és a délutánival jöttünk vissza. De volt nap, amikor be se engedtek minket, — panaszolta az apa. — Tán ha az anyját beengedik! — ismételgette szomorúan. — A zt mondták, hogy a vizsgálatok m iatt... Jaj, ne haragudjon aranyom, hogy így betörtünk magukhoz és hogy most is feltartjuk magukat! — fordult, már kissé megkönnyebbülten Erzsihez. — Dehát Jancsi azt mondta, hogy csak gyerünk máma, mert akkor reggel korán intézkedhetünk. Jancsi mondta, hisz olyan nagy rokonok vagyunk. . . Ó persze! — válaszolt sebtiben az orvosné és összeszedte magát. Megkérdezte nem éhesek-e, mert ő nem szeret senkit sem kínálni. Náluk odahaza az volt a szokás, hogy a vendégektől csak egyszerűen megkérdezték, nem ennének-e vala­ mit? És ha azok azt felelték, hogy bizony nem ártana enni, akkor megterítettek nekik. — Egész úton ettünk. Inkább lefeküdnénk, mert mindjárt virrad, — mondta Jóska. — Előbb azért igyunk még egy kupicával! Ugyse tudhatjuk, mi történik velünk holnap, igaz? — Ezzel fogta az üveget és minden pohárba töltött. — Jó lenne hamar túllenni a temetésen. A krumpli még kiszedetlen. és a ko­ csiknak még téglát meg cementet kell hordaniok a közös istállóhoz, — szólalt meg Jani, aki odahaza a kocsis brigád vezetője volt a szövetkezetben. — Most még szép idő van, — állapította meg Péter. Orvos létére is még gyakran falusi gazda módjára tartotta számon az időjárást. Pedig az ő foglalko­ zásánál ennek már semmi jelentősége nem volt. — Éppen az! — mondta Jani. — cementet, meg a meszet csak ilyen időben lehet szállítani. Annak nem szabad megáznia. Ugye, ezt még te is tudod, sógor­ asszony? — nevetett Erzsi felé. — Te is csak paraszt voltál valamikor. Ezzel aztán fel is oldódott a hangulat. Valamennyien felálltak és alváshoz készülődtek. Előbb azonban még ki kellett inni az utolsó kupica pálinkát. �Am ikor összekoccintották a poharaikat, akkor vették észre, hogy a kis Eszter kócosan, hálóingben az ajtóban áll és félénken, némán kémleli a furcsa és ismeretlen arcokat. * * * — Doktor úr! Doktor úr! — kiáltott Péter után egy cérnavékony, rekedt férf ihang, éppen, amikor másnap délután a kórház portáját elhagyni készült. Péter visszafordult. Safrankó bácsit vette észre, a kövér és hatalmas bonc­ mestert, amint mosolyogva, de mégis kellő tisztelettel az arcán mondani akar neki valamit. Amint közelebb ért hozzá, a tegnap esti szilvapálinka átható szagát ismerte fel a boncmester leheletén. — Hát szóval azt akarom referálni a doktor úrnak, hogy minden rendben van. A tetemet megmosdattam, a nyakánál is szépen eldolgoztam, úgyhogy a nyakkendő takarja a varrást. Épp az előbb mentek el a földiek. Nagyon meg vannak elégedve, — vigyorgott Safrankó bácsi. — Köszönöm szépen, nyújtotta a kezét Péter — Jaj el is felejtettem meg­ köszönni magának. A viszonlátásra! — emelte meg kalapját és ezzel tovább akart menni. A boncmesternek azonban még volt mondanivalója. — Igazán kedves emberek laknak arra maguk felé. Ritkaság, — mondta elismerőleg. — Elgyöttek hozzám a lakásra. Kértek, hogy szépen csináljam meg, nem lesznek hálátlanok. De nem is szólhatok semmit. Igaz, olyat is kér­ tek, ami ritkaság mostanában. Pláne, hogy egy párttitkár vagy elnök hozza ma­ gával az imakönyvet. A zt mondja a Jóska, ugye úgy hívják? A zt mondja, az édesanyja kívánsága, legyen szives betenni neki a belső zsebébe, oda a szíve fölé! Karóráját is fölcsatoltam. Magyarázták, hogy az olyan óra, nem is kell fölhúzni, örökké mén magától is. Safrankó bácsi elérzékenyült hangon mesélte ezt az orvosnak. Régen ismer­ ték egymást, de a testes ember még sohasem volt ilyen közvetlen hozzá. In­ kább ridegségéről ismerték az orvosok. Úgy dologozott, mint egy hóhér. Érzéket­ lenül, akár egy iparos, aki csak arra ügyel, hogy el ne szabja a rábízott anyagot. Péter hazafelé-menet, emlékei közt kutatva azonban rábukkant egy szakmai szempontbői érdektelen, mindennapos „cavader” boncolásra. Egy hatalmas és kövér holttetem «szekciója» folyt, amikor észrevette, hogy Safrankó bácsi szó­ rakozottan rakosgatja a műszereket. Folyton elfelejti leöblíteni a boncoló orvos gumikesztyűs kezét, mindenért külön kell szólni neki. Akkor azt is észrevette Péter, hogy az öreg « hóhér» arcán valami rosszul leplezett, gyermekes rémület tükröződik. �P AT A K I JÓ Z S E F : T Ű Z H E L Y G Y Á R �CSIKASZ ISTVÁN: FENT A MAGASSÁGBAN Soha nem láttam még olyan utcát mint az életünk felett M int sóhajtó parabola indult az acél test nagyszerű körbe-forgóra pirosló süví tésre a ködös Föld felett Te Föld te Anyag s te Lét: Elektroterriogramm jelezte minden magma-szívverésedet Égtem hulltam repültem, úszva súlytalanul elrugaszkodva lebegtem: dinamikája indulatnak! A Kék Ember vagyok s az Éter fényévm illiónyi kilóm éter rádiusának első rajzolója VÁZLAT Anyámra inkább hasonlít e rajz m int szigorú háziasszonyomra és e dilettáns-munkát így csak az albérlet kényszer-pecsétje nyomja a csontvázra minden asszony-arcnál ecsetem csak bőr falát vakolja tudat alatt a szerkezet: anyám �A KAKTUSZ M int egy vastag nagy tányér: hatalmas isteni-zöld levél Lapos, húsos, érzed, hogy meleg közepén futnak az erek Lüktet nől szinte mozdul s hosszú szörnyű tőrein halálra vakul a fény halálra bénul a kín Hozzákapsz s bőröd ernyed: vér vér van a tőr hegyén őszinte és nem. enged busszút áll mint az ember nem ismer engedelmet Véd s támad ó de pompás olyan m int ősi rontás valami titkos szép erő büszke s hatalmas m int a vas mint az ember: kezében a fegyver Isteni-zöld hatalmas levél: mint egy izmos érdes tenyér s a tőr: mely öl S mégis szunnyad csendes mint a béke reggeli harmat száll a zöld levélre S UGÁR-RAKÉTÁK M int nagyerős kakaskák rikoltoznak a fények cuppogón zöld mundérban piros taréjjal nap-pisztolyokkal lövöldözve rám Körültáncolják vállamat sugár-rakéták visítozón s megbilincselnek rab vagyok talán magam is fénnyé változom �MÁJUS A SZANDA-HEGYEN M in t a szirt, én is állok a csúcson, szinte kőbe dermedve, mint e régi várrom s szédült magasban, messze, elbolyongok a tájon. Szétnyílnak itt a dombok, s hullámzón, mint a tenger szintjén a nyúló végtelennek láthatár, fellegedbe lankásan elmerülnek: ez a vidék. Kis apró erdőkkel tarkán rakott, zöld s barna szőttes, faliszőnyeg, hol meghitt kis utakra álmos akácok dőlnek. Valami felejthetetlen s lélegzetvisszafojtó: én ezt a gazdag tájat látom palócok, szívetekben, s szemekben ezt találom, ezt a napfényes, drága földet, mezőket, fákat, kézfogásokban ezt találom, és cserzett arcotokra így fészkel este álom! Párnáitokra ősi dísszel rótt mély barázda: ó, fö ld .. . ! Te színes, tarka kelme, s te szőttes: m int a falvak pirosló munkakedve... ! Hullámzik, m int a búza, s nől, nől a kedvem egyre, kemény a föld s kemény a szerszám világújulás: m á ju s... ! Újítsál meg ezerszám... ! �NÁSZ Most meggyúl bennem sok üszkös fáklya egy fatönkön a néma pusztaságban Í gy ülök véres tetemmel ajkam-rágva m int egy veszélyes és parázna férfiem ber Te vagy az áldozat K in t fehér förgeteg száguld a füveken az éjszakai fekete dombokon s itt pirosló lámpavilágban izzok én a Te testeden s lüktet homlokom M egtört az ágy és rongy a leple véresen megmartan heverve nyugodjanak csontjaink Te itt vagy de távol az az este s most érzem mennyire is szeretlek s mennyire szeretsz te �M OLNÁR BÉLA: TANI TÓ Va g y és é d e s a n y a K i mérte már, mennyi szeretet hull szívedről egy vezényszódra, míg a lázas, törpe sereget regulázod — sorakozóra? És az ha és hol a szív, ahonnan hullanak örömkönnyek, álmok, vágyak, felengednek a kis újjak, elindulnak a tollszárak?. . . Tekinteted a nagy gyöngyös betűkön otthon porontyod, — tanító vagy és táblán át suhan haza, nagymosás vár, édesanya... A z ablakból nézem, hogy sietsz, kezedben kenyér, töm ött szatyor, szíved fölött egy halom füzet: mint óriás, kék virágcsokor. S m íg javítod a füzeteket, r imekkel mérem drága műved: amint a részeg, lapos betűket szíved vérével kerekíted... �H A B O N Y I ZO LTÁN : NEM IS OL Y A N „GÖRBE TÜKÖR” Jóval túl voltam már a huszadik életévemen, amikor egészségügyi dolgozó lettem. Mint kezdő műtősfiú megilletődötten, félve, szorongva léptem be a műtőbe, kábultan jártam a gyógyszerillattól terhes kórtermeket, folyosókat. Olyan misztikus volt minden. . . Az ,,őrmesterné,,-nek becézett Lenke néne f él éjszakákat rémísztgetett visszajáró halotakkal. Bátortalan, kissé esetlen voltam, de nagyon érzékeny. Megsirattam, ahol senki nem látta a haldoklókat és a halot­ takat egyaránt. Azóta hosszú évek teltek el. A z együttérzés, a részvét minden szenvedő iránt ma is „gyengém,, — és az elszállt évek emlékei mély nyomokat hagytak bennem. Sok-sok szenvedést, élet-halál küzdelmet és az egészségnek vissza­ adott tízezer embert láttam. Tudom, hogy a kórház: külön világ, de sokan azt hiszik, hogy ott inden m csupa szomorúság, nincs mosoly, nincs humor. Pedig van. Szomorúság is, meg nevetés is. A röppenő évek során annyi mindent láttam, tapasztaltam , hogy felvetődött bennem: egyszer tükröt tartok önmagunk és a betegek elé, kifigurázom önmagunkat és betegeink hibáit egyaránt. A meghatározás, hogy »nem vagyunk angyalok,« nem az enyém, de helytálló orvosok és betegek, egészségügyiek és nem-betegek között is. Az alábbiakban összegyűjtöttem és több-kevesebb túlzással igyekeztem jellemezni egynéhány „túl-típu st” annak igazolására, hogy miért. A FORGALMISTA — Jöhet kérem, tessék! Hányas következik Mancika? A nyolcvanhét?... Tessék kérem, jöhet a nyolcvanhetes! — . . .Kívánok . . . Jaj, ne tessék haragudni, de úgy fáj a homlokam ! — Lássa szakrendelés Mancika! írjon beutalót az ideggyógyászhoz, a gé­ gészetre, a szemészetre, a belgyógyászatra, lássa laboratórium, röntgen és pszichológus. Viszlát Kovács mama holnapután, addig talán végez. . . Jaaaj, a derekam. . . Tessék, a nyolcvannyolcas! — Doktor úr! Drága, aranyos doktor úr! Baj van a szivemmel! — Irány az esztéká Kovács kartárs, kap majd cetlit rögönyre, meg ekágéra, lássa kardiologus, szívsebész, lelki patyolat, nézze meg belszak, csinál­ tasson vérképet, vasszermat. Nyolcvankilenc, nyolcvankilenc! Pattanjon hölgyem! — Sántítok doktor úr, nem tudok pattanni. — Lássa orthopedia, sebészet, traumatológia, onkológia, reumatológia, bár lehet egyszerű tyúkszem is ,dehát több szem többet lát. Ki a következő Man­ cika? Siessen kérem. Az utóbbi időben mintha csökkent volna a munkabírása A műszerszekrényben ferdén fekszik a hőmérő! A vérnyomásmérőn kéthetes p o r .. . Hát van magának lelkiismerete? AZ IFJU TITÁN — No, nénikém, majd adok én magának olyan orvosságot, amitől biztosan meggyógyul. Szedje csak a nitromintet naponta. . . Mit? Hogy a főorvos le­ állította? Ugyan kérem! Hát csak ennyire bízik bennem? Bennem, aki most jöttem Pestről ebbe az istenhátamögötti sárfészekbe? Aki lemondott a pesti kényelemről, a színházról, az eszpresszókról? Aki most szerzett diplomát né­ nikém? Mit akar maga az öreggel? Öreg ember, öreg ismeretek. Fiatal em­ ber, fiatal ismeretek. Ég és föld nénikém! A főorvos úgy gyógyít, ahogy huszonöt évvel ezelőtt tanították, én pedig a legmodernebb dolgokat tanultam meg. Dehát mit dumálok én itt annyit, ahelyett, hogy elmentem volna már csörögni a hakni brigádhoz, elvégre meló vége. Szia mama. . . Csak azt nem tudom, hogy lesz ebből Moszkvics?! �A JÓLNEVELT A nyu: — Köszönj szépen a doktorbácsinak Mucuka! Mucuka: (Nyelvet ölt doktorbácsira és durcásan hátatf ordít) A nyu; — Drága, aranyos, egyetlen életkém, Mucukám, ez nem illik egy jó­ nevelt kislányhoz. . . Most pedig megmutatjuk szépen a nyelvecskénket! Mucuka: (Makacsul összeszorítja a száját). Doktorbácsi: — Majd én, asszonyom! Naaa . . . Köszönj nekem Mucuka! Mucuka (Dühösen nyelvet ölt. közben lekapja és f öldhözvágja doktorbácsi szemüvegét. Doktorbácsi: — Uuugy. . . köszönöm! A nyelve tiszta. Most pedig mutasd szépen a fülecskédet, az édes icipici fülecskédet. Doktorbácsi csak belenéz és nem csinál vele semmit! Mucuka (Hasbarúgja doktorbácsit). A n y u : ― Eeejnye Mucuka, hát illik ez? Látod milyen vagy! Mit szól ehhez ott­ hon a maci? Naa . . . mutasd szépen a fülecskédet! Mucuka (Lesöpri az asztalról az üvegeket, műszereket). A nyu: — Hát nem aranyos? Hátha még nem volna ilyen bágyadt. Teccene látni odahaza! Ő a mi szemünkfénye. Minden kívánsága parancs. Ő az úr a háznál. . . Doktorbácsi: — Látszik! Anyu: (ingerülten) — Kikérem magamnak! Vegye tudomásul, hogy velem így nem beszélhet! Gyere kislányom. . .I t t hagyjuk ezt a csúnya doktorbácsit! Mucuka: (Az ajtóból még visszafordul) Beeeee. . . �A LELET-BETEG — Doktor úr! Drága aranyos doktor úr! Mentsen meg! Képzelje: nekem nekem! süllyedésem van! És a gyomrom három újjal a crista alá ér! Jaj, ne tessék haragudni, de nem tudtam elhozni az öszes leleteimet, nincs nekem, csak ilyen kis bőröndöm, oszt nem fért bele az egész. . Hallott már ilyet? N a és a ptosis ventriculi? az kutya? És hiányzott nekem a most nálam felfedezett semper aegrotus? Meg a szimula betegség? Tessék mondani, ko­ moly az? . . .Neeem, ne is tessék engem vigasztalni. Rajtam már csak a koporsó segít! Akinek azt írják a rögönyleletére, hogy cor sinistra maius, annak nyilván kampec májusban. . Csak nem akarják megmondani. Dehát miért? Megmond­ hatnák bátran! Tavaly is megállapítottak nálam egy sine morbot és mégis meggyógyúltam. . . A KETLAKI — Eeeej, eeeej, kedves bácsikám, hát micsoda dolog az, hogy maga pa­ pot akar hivatni a beteghez? Nincs az olyan rosszúl . . . Meg aztán vannak nekünk nagyon is jó gyógyszereink, ismerjük az emberi testet, mint anyagot a legapróbb részletekig. Ha meg a papok megbetegszenek, azok is idejárnak magukat gyógyíttatni, igaz, Anci nővér?.. . Apropó, nővérke kedves! (súgva) Legyen kedves és telefonáljon a feleségemnek, hogy lesz még egy nehéz has­ műtétem és így csak a félhatos misére tudunk menni. A GYANAKVÓ Szondy — teszt vizsgálat pszichoanalitikus alapon Ő kiterített fényképek előtt, melyek mindegyike valamilyen mell- ,képen. Ki kellene, hogy válassza közülük a számára k at, hogy tudat alatti énjében fellelhető legyen az esetleges szhajú néni ül a elmebeteget ábrázol legszimpatikusabbarokonvonás. A nénike nehezen oldódik, nem akarja, nem meri szabadjára engedni fantáziáját. Most, hogy a képekre kerül a sor, még inkább gyanakvó: — Nem tudok én választani kérem. . . Meg aztán öreg is vagyok való mán nekem a politizálás. . . és nem A FUTOSZALAGOS — Sóhajtson nagyokat barátom, hadd halljam a tüdejét, a szivét . . . U gy . . .Hol is hagytuk abba Mancika? . . .Iiigen.. . szóval nagybecsű levelükre válaszolva közöljük, hogy megrendelésüket.. . most ne sóhajtson, mert a szívét hallgatom. . .úgy. . . megrendelésüket még a múlt hónap elején. . . só­ hajtson megint, ne sajnálja a tüdejét. . . Hej, ha nekem ilyen marha egész­ séges tüdőm lenne. . . té címükre, kisté, nagycé Mancika, feladtuk. Most nyújtsa ki a nyelvét, tolja le a gatyáját. . . uugy. . . Mai dátum, aláirom én. Kutya baja, mehet dolgozni barátom. Jöhet a következő! �A SZÉG YEN LŐ S — Jaj___emberek! Hát ez így nem mehet! Itt a beteg, egyszer izzad, egy­ szer a hideg rázza, közben meg akar fulladni ettől a nagy füsttől, maguk meg pipáznak itt, meg fenyőgallyal füstölnek. Még jó, hogy tehéntrágyát nem égetnek az ablak alatt! H agyjanak csak magunkra, ez nem tartozik senkire, igaz nénikém?! Na végre, hogy egyedül v ag yu n k .. . Nénike drága, engedje már, hogy ezt a vastag dunnát lehúzzam m agáró l.. . N a . . ne erőlködjék, hagyja m á r .. . Ú gy, no most az inget i s . . . — Dehát aranyos drága főorvos úr, én tisztességben öregedtem meg... és akármilyen jóképű is, nem vagyok én már arra v a ló ... �A K A PA T O S — . . .Hehehe, hihaha, bruhaha. . . Ez jó dokikám! Még hogy én? Dehát ké . . . hogy kébzeli eszt kisapám? Én? . . . Dolgozni? Ekkora fe k é lly e l? ... Ilyen fájdalmakkal? Én. aki enni sem tudok? Hát idefigyelj öregem. . . mit? . . .Hogy ne igyak? Hát iszok én? Vakujjak meg. ha máma valamit is ittam! Én és az ital! Nővérke! Nővérke drága! A fő . .f ő. . . főnöke haragszik rám. . . Ki van rám rúgva. . . Én berugva? . . . Maga a tanúm. Hajoj jon ide, hagy lehejjek ma­ gára. . . Hu. . . H u . . . Hukk. . . Huuu. . . a szentségit! Ejjó! Nagyon jó! Emej je mán fel dokikám! Hehehehe. . . Ez berugott egyetlen huhogásomtól! ÉS MI LENNE HA UGYANEZ FORDÍTVA TÖRTÉNNE — Na, mi az kisapám? Berezeltünk, berezeltünk? Csak nyugi, nyugi! Itt a jó éles konyhakés, belemetszünk vele a hasacskába, kikanyarintjuk a szívecskét, májacskát, bion. . . Hehehehe. . . Mimike adjon még egy kupicával, hadd legyek én is ste ril... U g y . . . H u k k ... azannyát. . . ejjóvót.. . Hoppla! Ez bej jebb m ent.. . N a és! Eccsak a zuza vót, azannyát nekije. . . Sebaj, hogyaszongyahogy darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál. . . Még egy egy hordóval Mimikém! Mi ez? Ez nem kard! ez rosszabb egy handzsárnál. . . Ez egy csorba halef! Nem fog. Reszel. H u k k .. . Resztel. . . Pedig nem szeretem a reszelt májat! Inkább kivesézem, kibelezem, kizsigerelem! Azannyát! Brühühü. . . huhuhuhuhu. . . Neki mennyek, ne mennyek a fekete szemednek. . . oppardon. . . Bocs. . . Mi?. . . Hogy átvágtam a karótiszt?. . . N a és? a műtét si­ került, a beteg meghalt. . . No Mimikém, még egy szentjános áldomást. . . �MAI NÉMET UW E KÖLTŐK BERGER: FELMONDÁS Velünk haltál, vagy élsz velünk? Hol voltál, Isten, míg a földünk rengett? Lelked tán füstfelhőben ült, És Maidanek fölött kesergett? Segített-e szellemkezed a romhalmazból téglát szedni? Kinek kell hát a gyárakat, az ételt, házat megköszönni? K i űzte el a vérszívót? M i tett erőssé bennünk s hőssé? S te volnál az, ki űrhajónk innen a mindenségbe lőné? Atomba préselődsz? minket ki fog megmenteni a végtől? Hogy üdvözíts, hát pusztuljunk el mind a sirok döglehétől? Itt az idő, te nagy csaló, hagyd el már egünket! Hatalmas már, dacol veled a nép, s a kábulatból ébred. Agyrém voltál! Hisz eddig is a félelem om lott eledbe; úri világ szimbóluma: most ezzel mész a semmiségbe. MÉSZ Á T AZ ÚTON Mész át az úton, nézlek — várakozó autók között mész át karcsún és biztosan; hajad még feketén ragyog, bőröd fehérje villan, s már messze vagy, homályba tűntél - �így látlak elmenni mindig és mindig így láttalak visszajönni — várakozó autók között, nevető szemmel szaporán lépdelsz, s meg-meglegyint a szél, és ringanak körötted kabátod ráncai. ARNO R E IN F R A N K : MADARAK A Z ERDŐBEN „Egyél s igyál!” a pinty kiált. „Le veled hetyke!” zengi a cinke. „Szeretni oly jó !" rikolt a szajkó. „A dalra tánc megy!” zeng a vörösbegy. „Dolgozz még többet!" ökörszem röppen. „Tanulj hát jó l!" csíz hangja szól. „Szégyent ne va llj!” rigó e hang. „Béke és jog !” Harkály kopog. „Körző és kalapács!” sármány ez — semmi más. �W ERNER L IN D E M A N N : N EM ! NE Á L L J AZ ABLAKO DBA És ne nézz az éjszakába, Ha utánam hajt a vágy. Ne magadba nézz a mélységes magány óráiban. O tt engem nem találsz. M enj ki És keress engem a kamilla illatában, Madárkiáltásban az égen, Ha majd már önmagadban sem bízol, Keress a játéktereken gyerekkacajban Vagy egy jelszóban a gyár falán, Keress a Beethoven szimfóniában Vagy vörös zászlón árbóc csúcsán, Ha azt hiszed, hogy tovább nem bírod Keress csak És ne nézz az éjszakába. És önmagadba ne tekints. M enj ki És keress csak. S meg fogsz találni majd. DE JÓ. Hogy nem kérdezed mindíg, Hogy úgy szeretlek-e, m int az első napon, Hogy tetszik-e a frizurád Vagy az új ruhád. De jó, Hogy nem ilyenekről kérdezel, De érdekel, Hogy m it csináltam A nap folyamán. Hogyan is tudnám megmutatni néked, Hogy szeretlek, Ha nem a munkámmal A mi piros tavaszunkért. A VERSEKET FORDI T O T T A : SZABÓ K Á R O L Y �SZLOVÁK NÉPDALFORDÍTÁSOK ÉNEKELD EL KIS PACSIRTA... (Szlovák népdal a 48-as szabadságharc idejéből) Énekeld el kis pacsirta, Hogy luteránus, pápista, Szlovák, német és a magyar Mind jó barát, egyet akar. Csicseregd el füsti fecske, Kakukmadár kakukkold te: M erre jártok, merre néztek, Láttatok-e cudar népet? Ameddig áll Pannán, K rivá n, Nem lehet itt más a király, Urunknak mondjuk csak akkor, Ha a szabadságért harcol. A BÍRÓ LÁNYA (Szlovák népdal) Hej, te bagolyszemű Anna, Hiába vagy bíró lánya, Lábad, m int a medve combja, De senki ezt meg ne tudja. Hej, Annuska, bíró lánya! A k i tudja, meg ne mondja, Hogy a hangod varjú hangja S a szád, m int egy kapu alja. RÁKÓCZI SÓLYMAIHOZ — Szlovák népdal a X V III. századból — Most sasok köröznek fölöttünk a légben. Bízni sem tudunk már az Ú r kegyelmében. Se híre, se hamva egy szikrányi fénynek, Karvalyok és héják gyilkolva tenyésznek. Bezzeg, míg a sólymok szálltak fejünk felett, Galamb búgásától zengett erdő, berek. Most ölyvek vadásznak. Bagoly huhogása Hangzik csak ijesztőn, nem galamb búgása. Ne hagyjátok sólymok, Rákóczi sólymai A gerlét s galambot mind elpusztítani. FORDIT O T T A : A V A R P Á L �KRITIKA BÁNYÁSZMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA SALGÓTARJÁNBAN Ez év szeptemberében tizennegyedik alkalommal ünnepeltük a Bányásznapot, — ebben az esztendőben ez egybeesett a nógrádi bányászat századik évforduló­ jával. A z ünnepségekből a képzőművészek is kivették a részüket: a városi kultúr­ otthon szépen átalakított nagytermében nyílt meg ID. SZABÓ IS T V Á N ÉS C ZIN K E FERENC kiállítása. Képzőművészetünk a fordulat éve óta viaskodik a feladattal, hogy dolgozóink életét ábrázolja; olyan típusokat alkosson, melyek jellemző vonásokkal hűen tük­ rözik az ország átalakításának, a szocializmus felépítésének nagy és nehéz mun­ káján dolgozó nép fiait és leányait. Nem mondhatjuk még el, hogy e munkálkodás maradéktalanul eredményes volt — de azt azért elmondhatjuk, hogy már eddig is született néhány olyan alkotás ,melyre joggal vagyunk büszkék. Ezek az alko­ tások a népnek, a dolgozóknak készülnek — róla és neki szólnak. Ez azonban semiképpen sem jelenti azt, hogy valamiféle sekélyes naturalizmussal ábrázolják mondanivalójukat, — hogy « megszólalásig élethüen» kell a néző elé állítaniok a látványt. A festészetnek és a szobrászatnak megvan a maga sajátos nyelve — amely nem azonos a mindenapos látvány « nyelvével» ; a kép vagy a szobor nem lehet azonos a természeti látvánnyal. Mi avatná akkor művészetté? M ivel lenne több egyszerű fényképnél? M it ad hozzá a művész? Ez nem mond ellent annak az elvnek, hogy a művészetnek közérthetőnek kell lennie — mert a közérthetőség nem jelentheti a művészet rangjának feladását és nem jelenthet « leszállást» a néphez. Senki sem tud számolni, aki az iskolában meg nem tanulta — miért lenne ez másképp a festészettel? Aki nem pallérozta műveltségét, nem iskolázta szemét, annak részére a műalkotás elrejti a maga nagyszerű értékeit és csupán köznapos oldalát tárja ki. Nincs tehát ellentmondás a naturalizmus elvetése és a magas színvonalú művészi megfogalmazás követelése között, — inkább nagyon is arról van szó, hogy a kettő fel is tételezi egymást, és a közönségnek fel kell nőnie arra a szintre, hogy ezt meg is értse, el is tudja fogadni. Nem térhetünk vissza ismét az 1950-es évek elejének mesterkélt « egyszerűségéhez» , nem állít­ hatjuk mérceként művészeink elé a kalendárium színvonalát — sőt, mind maga­ sabb színvonalat kell megkövetelnünk tőlük. Azt az igényt állíthatjuk eléjük, hogy korszerűek legyenek — tehát népünk, társadalmunk mai problémáiról szóljanak; de ezt nem tehetik elavult nyelven. Az új bor új tömlőt kíván — s neveljük közönségünket arra, hogy ezt az új formanyelvet elsajátitsa, megértse; hogy lássa be, hogy a szinek és formák világa ugyanolyan szuverén világ, mint akár a zene, akár az irodalom — s nem lehet más műfaj törvényszerűségeivel mérni. * * * Jónéhányan próbálkoztak már a bányászélet ábrázolásával — sok kép, szobor és rajz került ki a művészek keze alól: legutóbb a Budapesten megrendezett « Tíz fiatal szobrász» kiállításán láttunk néhány ilyen alkotást. Ezért tekintünk nagy várakozással két olyan művész munkássága elé, akik életüket a bányászok között élik, nap mint nap, közvetlen közelről szemlélik azt a nehéz és küzdelmes mun­ kát, melyet bányászaink végeznek iparunk nélkülözhetetlen táplálékának, a szénnek felszinrehozataláért. �ID. SZABÓ IS T V Á N N A K , 1958 elején megrendezett pesti kiállítása még élén­ ken emlékezetünkben él. A Műcsarnok kamaratermében kiállított, fából faragott, a bányászok életét és munkáját ábrázoló csoportjai felhívták a figyelmet az idős művészre. Akkoriban sok vita folyt arról, hogy ez népművészet: — hogy ez va­ lójában talán nem is művészet, csak illusztráció; mint ahogy magát a kiállítást is a Nehézipari Minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete ren­ dezte és történelmi illusztrációknak és bányászmúzeumi dokumentációnak szánták. A művek egy része túlnőtt azonban az illusztráción — s a tanulmányok­ ként kiállított művek egyike-másika nagyszerű kisplasztikai alkotásnak bizonyult. A SZA M A R A S CSILLE, a BÁNYÁSZSO RS 1917-BEN, a SZÉLLEL SZEMBEN A M U N K A H E LY FELÉ sokáig emlékezetes marad a nézők számára. Kormányunk akkor Kossuth-díjjal tüntette ki az idős művészt; alkotásai azóta bejárták az egész országot, sőt a szomszédos Csehszlovákiát is. Ezúttal újabb érdekes művekkel gazdagította életművét, — olyan oldalait is keresve és megmutatva az emberi életnek, melyekkel eddig nem igen foglalkozott. Kiállított szobrainak zöme ezúttal is a bányászéletből meríti témáját — port­ rék, fejek, mint a markáns BÁN YÁSZFE J vagy a KŐ ZETNÉZŐ. Egy nagyobb méretű kétalakos kompoziciója szerepelt: a T A LPV E R E TŐK. K ét egymásnak feszülő figura, ellentetten megfelelő pózban, egyik lapáttal, másik csákánnyal. A kompozíció erejét ez az ellentét adja; gyengesége a fa nagy áttörtsége, mert ez az anyag ennyi feloldást nem bír el. I gy inkább öntőmintának hat. Izgalmas alkotás két másik szobra: a G YEREKET V IV Ő és a M U N K A N É L K Ü L I. A z első parasztasszonyt ábrázol, amint hátán, hordja gyermekét; a gyerek pilledten lóg anyja hátán, szorosan tapad az asszonyhoz, fárasztja őt is ez a helyzet, melyben mozdulatlanságra kényszerül — egy cseppet el is szenderedett éppen. A z asszony arca egyszerre fáradt és elszánt; előrelendülő tartása a fáradtsággal dacolást ér­ zékelteti, gondterhelt tekintete a parasztasszonyok évszázados fáradtságát hor­ dozza. A másik szobor, a M U N K A N É L K Ü L I, erős szélben cigarettára gyújtó le­ gény. A szél ellen védekezésül balkarjával magasra tartja a kabátját, mögéje bújik, hogy cigarettája meggyulladjon — s ez a szándékoltan előidézett asszimetria — a felemelt kabát és a m ögéje bújó fej — mintegy lelki magatartást is jelké­ pez. A sodró erős szél nadrágját, egész magát elfújni törekszik — s ez tartja az egyensúlyt a felemelt balkézzel. Finoman m egfigyelt zsáner mindkét szobor. Szabó István művészetének elmélyedését, új problémák iránti érdeklődését mu­ tatják. A másik kiállító művész egészen más hangulatot képvisel műveiben, noha azok is a bányászok életéből merítik témájukat. Érdekes, hangulatos vidék a nógrádi szénmedence világa — ezt örökíti meg képein, rajzain C ZIN KE FERENC. A lankás tájba épülnek bele a szénosztályozók, itt emelkednek jellegzetes for­ máikkal a salakkúpok. A magyar hazának ez a szöglete eddig nemigen talált megörökítőre. Czinke Ferenc vállalkozott arra, hogy e tájnak — s a benne élő embernek, az alakuló, formálódó új életnek legyen krónikása. A kiállításokról már jól ismerjük műveit. Ezidén tavasszal nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat, mely lehetővé teszi számára, hogy idejét a művészetnek szentelje. A kiállított darabok már mutatnak valamit abból a változásból, melyen művészete keresz­ tülmegy, mely az új alakulásának jele. Képei, rajzai kezdik levetkőzni a felesle­ ges erővonalakat, tisztulni kezdenek és a szükségesre tömörítenek. Képein még látszik elfogódottsága a szinekkel szemben. I gy nagy olajképe, a SZÉNOSZTÁ­ LYO ZÓ S ALG Ó TAR JÁ N B A N építettségével tűnik ki — a nagy függőleges és vízszintes tételek fölött emelkedő háttér félköríve szépen zárja le és foglalja egybe a kompoziciót, de a szürkéskék és tompa barnák hangsúlytalan tömege fáradt érzést kelt; nem érezteti eléggé a táj és a munka légkörét. Pedig színrit­ mus iránti érzékenységének, fogékonyságának jó példáját adja másik olaján: a SZÉNFEJTŐ KO M B ÁJN M E LLE TT című képen a bánya mélyén vagyunk, derengő kékes homály uralkodik, ez lengi körül a három szépen komponált alakot is — s e kékes légkörbe jól ütnek bele a lámpák narancs- és citromsárgái, ritmusukkal egybefogva a figurákat és kontrasztosan felelve a rajz ritmusára. Rajzain az élet sok-sok momentuma elevenedik meg. Pihenő bányászok sora tűnik elénk — kettesben ülnek csendesen, egy másik görbedten kuporog, a �rajz szépen fogja körül körvonalát; egy kapaszkodó álló alak félkezét csipőre téve pihen, alakját az előtte heverő lámpa világítja meg; a szénosztályozó jel­ legzetes épületei világa, a salakkúpok csúcsos tételei vagy a KÉSŐI NAPSÜTÉS nagy tételekel előadott lankása, úton beszélgető biciklis bányászok, Salgótarján házai a dombról elevenednek meg, ahogy a rajzokat lapozzuk. Új témához nyúlt nyári pihenőidejében: a Balaton szépsége ihlette meg, a zajló élet a nyári Balatonon. Itt vitorlás képei születtek meg — egész sorozat — nagy rálátásos gouacheai a tihanyi és a badacsonyi hegyről. Ez a tematikai szélesedés azonban még kevés módosulást eredményezett kifejezőeszközeiben. Néhány monotypiáján és egy rajzán közelíthetjük meg legjobban a problé­ mát. Egy akt, s egy fejtanulmányon, egy kaktuszcsendéleten és a GYÁSZ című rajzon az intim előadásnak egy magasabb foka, a hevületnek, a művészi érzé­ kenységnek olyan ereje csap meg, amilyet a bányászrajzok gyors rohanásából, a vonalvezetés sietségéből alig érzünk. Ülő női aktján, fej tanulmányán a tónusok érzékeny alkalmazása mellett is túlteng még az erős vonalkázás. A CSENDÉLET szépen elrendezett, szűkszavúan előadott. Talán legérdekesebb alkotása a GYÁSZ. A monotypiák foltokra épített előadásával szemben ez vonalakra épí­ tett — az előtérben félrehajtott fejű, karikás szemű fejkendős asszony; szeméből az orrától az áliáig húzódó mély árkok barázdálta arcból sugárzik a fájdalom. Ehhez komponálta hozzá a második síkban egy fejét kezei közé temető nőalakot, s még néhány férfi és női fejet, melyek, mint szólamok a zenében, felerősítik a preimer-planban ábrázolt asszony fájdalmát. E néhány monotypia előadásmódja, a Gyász feszített kompoziciója, a Szénfejtő kombájn mellett — szinritmusai mutatják Czinke Ferenc tehetségét, rátermettségét. Sokat dolgozik, sokat rajzol — ebből még óhatatlanul sok a kisérletezés, a kiforratlan alkotás. Most azonban már némi megállapodottság lenne szükséges: megérlelni a kísérletek tapasztalatait, betakarítani a vetés megérett termését. Átgondolt, kiérlelt kompoziciókat várunk tőle a bányász­ életről, a nógrádi táj hangulatos világából. Ezt várja a közösség is, melynek művészi szószólójává szegődött. * * * Nógrád megye az ország egyik legérdekesebb, legszinesebb szöglete. Gazdag, virágzó ipara és fejlett mezőgazdasága van; lankáin pompás emberek élnek, akik nehéz harcok során bizonyították be eddig is: jó katonái a Pártnak, hű fiai a munkásosztálynak. E nép munkáját, életét, örömét-bánatát megosztani, vele eggyé válva alkotni: megtisztelő feladat a művészek részére. A feladadat nagy, — a művészek azonban önként tűzték maguk elé a nagy célt, mely természetesen adódik új, formálódó társadalmunk igényeiből. LÁNCZ SÁNDOR �C Z I N K E FERENC: SZÉNFEJTÖ K O M B Á J N M E L L E T T �NÓGRÁD MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK ŐSZI TÁRLATA, 1961 . algótarján József Attila Művelődési Otthona november 6-án ismét kaput nyitott a megyei képzőművészek seregszemléjének. Á m ezúttal többet nyújtott a tárlat, mint a megelőző — már hagyományossá vált — be­ mutatók. Valami új elindulásáról beszélnek a művek. Arról, hogy a helyi művészek alkotómunkája fontos periódusba jutott; tevékenységük értelmét immár — egyöntetűen — újjáalakuló társadalmi és természeti környezetük hiteles ábrázo­ lásában látják. A hagyományok nélkül induló megye jellemzőjének, a nógrádi kép­ zőművészet karaktere megteremtésének első lépéseit teszik alkotóink. Ez az igéretes kibontakozás adja meg a tárlat jelentőségét, emeli a korábbi kiállítások színvo­ nala fölé. A fejlődés üteme egyenletes lüktetésű. A szilárd politikai és képzőművészeti célkitüzéssel induló közösség hathatós segítőszándékra lelt a megye pártszerveinél és állami vezetőinél, akik egyik lényeges feladatuknak tartották a képzőművészeti kultúra szocialista arculatának kialakítását. Ö ztönzésük, támogatásuk eredmé­ nyeként az alkotók egyre közelebb jutottak a hősi multú bányavidék mai embe­ reihez, a szépségeiben kitáruló táj lényegének megragadásához; palettájuk szi­ neit az új élet szolgálatába állítva érkeztek el útjuk jelen szakaszához. S A kiállítás összképe bizonyitja, hogy a csoport helyes úton jár. A nógrádi mű­ vészek egészséges szemlélettel, őszinte emberi magatartással néznek körül világuk­ ban, szűkebb hazájukban. Magátólértetődően szólnak élményeikről, hamis póz nélkül vetítik elénk a vidék kétkezi munkásait, kikerülve a rosszul értelmezett «témafestés» buktatóit, de elvetve a l’ art pour l ’ art tartalmatlan tételét is. Ha az emberábrázolás terén néha még dadogó is szavuk, szándékaik tiszták és előre­ mutatók; képességeik csak a feladatok tüzében edződve bontakozhatnak ki igazán. A kiálítás tájképei egységesebb szintet képviselnek. A tájfestő — gyakorlatban pallérozottabb nyelvezet azonban szintén újabb és újabb vonásokkal bővül, amint a karakterileg is állandóan ujjászülető vidék formálódása vezeti művészeink ecsetjét. Gyakran bizony nehéz felemelkedniök az optikai benyomás pillanatnyiságán, de a szuggesztív erejű látvány megjelenítésére mégis a művészi alakítás válik jellemzővé. tárlat legmarkánsabb művészegyénisége Czinke Ferenc. Kilátástalan kalandozásoktól mentes pályájának töretlen ívét egyre kiérleltebb művek jelzik. Külszíni fejtés c. rajza, a kiállítás egyik szép darabja. A három térréteget felölelő kompozíció vonalvezetésének ritmusa a munkában kapja hangsúlyát, ember és táj szerves kapcsolata nyer itt életteli megfogalma­ zást. Nemes egyszerűséggel, tussal írt Bányászfeje a természet erőit uraló em­ ber szimbólumaként magasodik a bánya fölé. Mágnesként kényszeríti megállásra a nézőt Angola c. triptchonia, amelyben a monotypia — technika esetlegességei­ nek kiküszöbölésével jutott el a fiatal művész bátor politikai állásfoglalásának tartalmi — formai egységben való megszólaltatásáig. A z arcok gazdag skálájú ki­ fejező erejére építve, a meggyötört lábak sorának tömör foltjával elérte azt az intenzív hatást, ami nem múló benyomás, tettre hívón vésődik idegeinkbe. A Czinke Ferenc festményeiben embersége, szenvedélyes érzelmi hozzáállása fokról-fokra erőteljesebb szinkezelésben nyilatkozik meg. Zsolyomka c. képe mu­ tatja legtisztábban megtalált formanyelvét, míg Bányászok és Szénosztályozó c. művei elsősorban rajzi erényeit csillogtatják, a fejlődés igéretével. Művészünknél kitapintható a mondanivaló tartalmi oldalról való megközelítése, ezért könnyű lesz elvetnie a munkáiban néhol még fellelhető előképek és modorosságok sallangjait; ilymódon képzőművészeti életünk erőssége lehet. A helyi élet ihletése kevésbé nyilvánul meg a jó képességű Pataki József művészetében, holott az Acélárugyárhoz üzemi szerződés is köti. Bemutatott �munkái érzékeny színvilágú, inkább befelé figyelő festőről vallanak. Kompnál és Este a kikötőben c. művein halk, visszafojtott tételek csendülnek; felszaba­ dultabb a Régi házak meleg szinakkordja, végül a merész kompoziciójú Bodrog­ ban megragyogtatja a gazdag táj minden pompáját. Biztos izlésű gouache-képei és szép rajzai sokoldalúságáról győzik meg a szemlélőt, a sokszorosító grafi­ kában azonban talán még nem mozog eléggé otthonosan. Iványi Ödön festői kultúrája az új életből nyert újabb életerőt; Csapolás c. képén már az új ember típusának kialakításán fáradozik őszinte magatartással, megnyerő színhasználatal. Ugyanígy közeledik a Szőlőben alakjaihoz is, bár a természeti látvány szépsége itt túlságosan elragadta. Bűvöletéről beszél a Salakblokk-üzem lázas vöröse, a Zagyvarónai falurész zöld harmóniája. A még szükséges fegyelmezettség elérésével színvonalas, meggyőző erejű művek születését remélhetjük művészünk ecsetjétől. A nógrádi vizek, árnyas partok csendjébe hívnak Farkas András lebegő fi­ nomságú akvarelljei, a csendélet világába vezet Sztrapecz Károly jól épített olajképe. A kissé szertelen, még kiforratlan egyéniségű Mustó János nagy vára­ kozást kelt a szemlélőben. Robbanóan izgalmas színtételeivel idézi a Tűzhelygyár látvány-élményének erejét, egyszersmind a művészi formálás hevületét. Réti Zol­ tán érzelemteli Munkábamenők c. képe, Radics István puhán kezelt vízfestményei mellé sorakoznak fel a tárlat más művei és a megye megbecsült szobrásza, id. Szabó István famunkái teszik teljessé a kiállítás anyagát. A bánya hőse­ inek megörökítését vállaló művész lendületes művei jól képviselik alkotójuk hit­ vallását. tárlat anyaga már feszegeti a kultúrotthon határait, túlmutat a helyi csoport-tevékenységen. Művészeink közössége rövid évek alatt kilábalt a kezdeti tétovaság és egyenetlenség bizonytalanságából. A nógrádi alkotók életünk reális ábrázolására törekszenek, nem hódolnak a terméketlen formajáték szenvedélyének; a kifejezés korszerű eszközeit valóban eszközöknek tekintik, nem emelik azokat az öncélúság piedesztáljára. A mű­ vészethez mind közelebb férkőző és egyre értőbb helyi közönség igénye is nö­ vekszik: tiszteli az alkotás törvényeit, megbecsüli a vívódás eredményeit és kri­ tikával segíti a csoport izmosodását. Elmondhatjuk, hogy a szerényebb képessé­ gűek is jó szándékkal dolgoznak, a legjobbak pedig kivívták maguknak az őket méltán megillető helyet, amit a művészi küzdelem és felelősségvállalás biztosít számukra megújuló képzőművészetünkben, amelynek Nógrád megye ezzel a ki­ állítással immár ható tényezőjévé vált. A LEHÓCZ MÁRIA �EMLÉKEZÉS BARTÓK BÉLÁRA N Y O LC V A N ESZTENDEJE, 1881-ben született a magyar zene legnagyobb géniusza, Bartók Béla. Mindenütt, ahol zenéjét ismerik és szeretik különös tiszte­ lettel fordulnak feléje mostanában. Nemcsak a nagy zeneköltőnek, zongoramű­ vésznek és tudósnak szól ez a tisztelet, hanem a nagy humanistának is, aki egész életművével és emberi magatartásával a népek testvériségét szolgálta. Jelentősége felméréséhez még csak az első lépéseket tettük meg. Annyit azonban mindenképpen megállapíthatunk, hogy mint zeneszerző, a X X . század legjobbjainak sorában foglal helyet. M it jelentett Bartók Béla a magyar és az egyetemes zene szempontjából? Tudjuk, hogy a magyar műzene kialakulása, Európa sok országához később sokkal később történt. Csupán a századtól kezdve beszélhetünk ténylegesen magyar zeneszerzői munkásságáról, ami az akkori társadalmi viszonyok között a magyar függetlenségért s az önálló nemzeti kultúra megteremtéséért folytatott küzdelem egyik igen fontos tényezője volt. Liszt és Erkel művészetében a verbunkos for­ radalmi gondolatok hordozója. Am int azonban a liberális közép és kisnemesség 1867 után elfordul a függetlenség gondolatától, ugyanúgy válik a verbunkos is egyre tartalmatlanabbá zeneileg értéktelenebbé. A század-forduló tájékán a «magyar nóta» , a dzsentri-világ «nem zeti» zenéjét jelentette. Ezen az úton nem lehetett tovább haladni. Fel kellett számolni a provincializmust, s olyan zenét kellett teremteni, amely nem « magyaros» hanem magyar, de ugyanakkor a kor színvonalán is áll, s bekapcsolódik a X X . század nagy kezdeményezéseinek sorába. A fiatal Bartók Béla hamar felismeri, mi a tennivalója. Zseniális módon módon megérzi, hogy Liszt, legkésőbbi műveiben, már elindult az igazi magyar zenei nyelv felfedező útjára, csak éppen a forrásvidékig, a népdalig nem jutott el. Mikor Bartók 1905-ben megkezdi népdalgyűjtó útjait, már jelentős zeneszer­ zői sikereket könyvelhet el magának. A hivatalos zenei körök sokat vártak tőle, de hamarosan nagy megütközéssel kellett tapasztalniok. hogy zenéjének hangja menyire távol áll tőlük. Idegenkedéssel és gyanakvással figyelik népdal­ gyűjtő munkásságát is, s csak az alkalmat várják, hogy szembefordulhasanak vele. Ő azonban rendületlenül halad tovább a maga útján. Hamarosan észreveszi, hogy a magyar népzenét csak úgy lehet a maga teljességében megismerni, ha ugyanakor a szomszédos népek zenéjét is feltárjuk. Ez a felismerés indítja arra, hogy román és és szlovák népzenét is gyűjtsön, s végső soron ez a felismerés szabja meg egész életének vezéreszméjét is. Ez az eszme pedig a népek testvérré válá­ sának eszméje. Maga Bartók 1931-ben keltezett levelében igy ír erről: «Ezt az eszmét igyekszem, amennyire erőmtől telik, szolgálni zenémben, ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab, vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!» MA MÁR LÁTJUK, hogy valóban sikerült eljutnia a «tiszta forráshoz» . Csodálatos gazdagságú kincs tárult eléje. Népdalgyűjtő útjaira később visszaemlé­ kezve elmondja, hogy életének legboldogabb napjait töltötte falun, parasztok között. A népzene felfedezése elhatározó jelentőséggel érvényesül élete egész pályáján. Megismerte a népet, egyéforrott vele. Mint zeneszerző, elsősorban a ki­ fejezés páratlan tömörségét tanulhatta meg a népdalokból, tehát pontosan azt, ame­ lyet a romantika bőbeszédűsége sohasem tudott nyújtani. Ezzel a megállapítással egyben érintettük a magyar zene « korszerűsítésének » kérdését is. A X X . század első harmadának nyugat-európai zenéje sajátságos ké­ pet mutat. A zeneszerzők előtt lényegében kettős feladat áll: szakítani kell a romantikának önmagát túlélt eszközeivel, s ezzel egyidőben valami egészen új zenét kell teremteni. Rendkívűl izgalmas útkeresés ez. Szinte minden zeneszerző más és más úton indul el. Uj harmónia világ születik, sajátságos hangrendsze- �reket dolgoznak ki. Egyesek cinikusan tagadnak mindenfajta zenei hagyományt, mások kiadják a jelszót: « v issza a régiekhez!» Szinte természetes, hogy sok kezdeményezés nem volt életképes, s végső soron zsákutcába vezetett, Természetes, — mert hiszen a polgári életforma is bomló félben van, s születőben van valami új. Csakis azok az alkotók voltak képesek elkerülni az útvesztőket, akik idejében felismerték a polgári társa­ dalom ellentmondásait, s azt zenéjükben ki is tudták fejezni. A harc lényegé­ ben azért folyt, hogy korunk új érzelmi világa méltóképpen kapjon hangot a zenében. Ma még igen nehéz lenne egyértelműleg itéletet mondani, hogy ki meddig jutott el ebben. Ehhez, a zenetörténet tanulsága szerint hosszabb időre van szükség. Bartók természetesen minden zenei törekvést a legnagyobb érdeklődéssel kísért. Sohasem zárkózott el idegen hatások elől, ha azokkal gazdagíthatta esz­ közeit. Azonban semmi sem állt tőle távolabb, mint Schönberg dogmatizmusa és Stravinszkij hideg, sokszor öncélú virtuózkodása. Kétségkívül tanult tőlük és másoktól is. de zenéje számára a « tiszta forrást» mindvégig a kelet-európai népek zenéje jelentette. Életművében nyomon követhetjük, miként jut el a romantika szélsőségesen individuális világából egy új zenei klasszicizmushoz, olyan ma­ gaságokig, ahová kortársainak nagyrésze már nem tudta követni. NEKUNK, AKIK MOST az évforduló alkalmából emlékezünk, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy nemcsak korunk egyik legnagyobb zeneszerzője előtt hajtjuk meg az emlékezés zászlaját, hanem az ember előtt is. Bartók humanista volt. Hazaszeretete, erkölcsi szilárdsága, ma különösen sokat jelent számunkra. Ő Maga 22 éves korában igy fogalmazta meg életcélját: « Én, részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt. fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.» Lelkesen veti bele magát a századforduló tájának magyar függetlenségi áramlatába. Teljes önállóságot követel, s végleges szakítást a gyűlölt Habsburg-hatalommal. A Kossuth-szimfónia évei ezek. Népzenegyűjtő útjain hamarosan látnia kell, hogy tevékenységét a hivatalos körök milyen rosszindulattal fogadják. Nem kerülhette ki a legdurvább és leggyűlölködőbb támadásokat sem. A magyar burzsoázia hazaárulással vádolja, ugyanakkor, amikor egyes román értelmiségiek magyar imperialistát látnak benne. Ő azonban tudatában volt az igazságnak. Látta, hogy a népek közötti gyűlölködés milyen távol áll az egyszerű emberektől. « A parasztok közt, — írja egy helyen — békesség uralkodik. . . Nyoma sincs bennük a más népek iránt való gyűlölködésnek. . . ilyet csak felsőbb körök árasztanak» . Többször megtörtént, hogy ezek a « felsőbb körök» — minden bizonnyal nö­ vekvő hírnevének hatására — megkísérelték, hogy megnyerjék Bartókot a ma­ guk számára. 1923-ben Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulóját ünnepelték, s erre az alkalomra ünnepi alkotást kértek tőle. A "Táncszvit" — amely ebből az alkalomból készült, világosan kifejezte Bartók gondolatait. Félreértheteten tilta­ kozás volt ez az « úri Magyarország» felszínes és sekélyes ünneplése ellen. A fasizmus terjedésével ez a tiltakozás egyre élesebbé és következetesebbé vált. Európa felett sötét viharfelhők tornyosultak, s a történelmi események egy félelmetes világkataklizma bekövetkeztét mutatták. Bartók keze alól csodálatos mesterművek kerülnek ki. A « Zene» , a kétzongorás szonáta, a hegedűverseny, a Divertimento jelzik, hogy alkotójuk átérzi azt a roppant felelősséget, amelyet ez az apokaliptikus kor a művész vállaira rak. Igy válnak ezek a művek drámai vizókká, egyben megrendítő önvallomásokká. MINDIG hogy HITT AZ IGAZSAG és a szellem erejében, tudta és előre látta, a népek végülis diadalmaskodni fognak az elnyomás sötét erői felett, s �szabad testvériségben találnak majd egymásra. Legutolsó műveiben, a kényszerű amerikai számüzetés nehéz évei alatt írt Contercoban, Harmadik Zongoraverseny­ ben és a Brácsa-versenyben megszólaltatja az öröm hangjait is. Művészete hű tükre volt korának. Hű volt, mert őszinte volt. Szeretett volna hazatérni hozzánk — sajnos a kérlelhetetlen sors pontot tett élete végére. Rajtunk múlik, akik tiszteljük művészetét és emberi nagyságát, hogy szelleme közöttünk éljen, s művei végre eljussanak oda, ahová szánta: az emberek szívébe. KELEMEN C Z I N K E FERENC: B Á N Y A FÁSOK IMRE: �A „NAGYPALÓC“ EMLÉKEZETÉRE AZ ÍRÓNAK két élete van. A z egyik a halál előtti élete, viszontagságai, küz­ delmei, amelyről ritkán mondhatja el, hogy boldog élet. Második élete, mely Mikszáth szerint is sokkal fontosabb és jelentősebb az elsőnél, az írót túlélő műveinek a sorsa. 1910-ben a még élő író előtt hódolt az ország, az első élete alkonyán. Most félszázad múltán, a má­ sodik életét élő író előtt hódol a magyar nép, írói utóéletének egyre felfelé ívelő pályáján. Igaz Mikszáth erről az utó­ életről bizonyos rá jellemző keserű ne­ vetéssel lemondott. Hongoztatta, hogy csak mondják el róla életében mindazt a szépet és jót, amit halála utánra tarto­ gatnának. Sőt gúnyosan azt is hozzátette, hogy legcélszerűbb lenne a koszorú meg­ váltást előre elszámolni. Ugyanakkor meg vagyok róla győződve, hogy ha láthatná műveinek utóéletét, és nemcsak egy szűk réteg, hanem az egész magyar nép megbecsülését és szeretetét érezné, akkor valóban, fenntartás nélkül mond­ hatná magát boldognak. Írói jubileumának ünneplőihez szólva az író külön melegséggel fordult sze­ retett megyéjéhez, Nógrád vármegyéhez, mely — ahogy mondani szokták — a maga módján ki is tett magáért. Mint ahogy kitett magáért az egész úri Ma­ gyarország, ugyancsak a maga módján. A nemzet ajándékaként invesztálták az írót a kis horpácsi uradalomba. A baj csak ott volt, hogy az egész ötlet Mikszáth agyában fogamzott meg, ő vásárolta ma­ gának a birtokot művei jubileumi ki­ adásának jövedelméből. Mint fia felje­ gyezte róla: «U g y vélte, az országnak sze­ rez vele örömet, ha így tünteti fel» . Egy igaz magyar lélek ámító, szép hazugsága volt tehát az egész «nemzet ajándéka» legenda. Valójában Mikhszáth akarta megajándékozni a nemzetét a nagyszívüség boldog hitével. Az ilyen ajándéko­ zásba pedig az úri Magyarország mindig szívesen benne volt, mert nem került semmibe. A mostani nemzet nem ilyen úri huncutságos talmi fénnyel adózik a nagy író emlékének, hanem a maga egyszerű, de tartalmas módján. MIKOR AZT A megbízást kaptam, hogy Mikszáthról emlékezzem meg, először könnyűnek tűnt a feladat. Mikor azonban mondani­ valómat rendezgetni kezdtem, akkor döbbentem rá a nehézségre. Könnyű egy ilyen megemlékezésnek elejét megtalálni, de nehéz a végét. Ezért nem vállalkoz­ hatom arra, hogy Mikszáth életét és mű­ veit longum et late pertraktáljam. He­ lyette inkább egyes problémákat fogok felvetni és Mikszáthot magát fogom be­ széltetni, én inkább csak kérdezek. Azért tartom ezt a legmegfelelőbb eljárásnak, mert igaz, Mikszáth kora, a maga prob­ lémáival már bevonult a történelembe, de a magyar fejlődés nagyobb szégyenére nem olyan régen, csak 15 éve. És elég nagy hibánk nekünk, hogy gyorsan fe­ lejtünk. Pedig a jelen problémáink, har­ caink közepette jó néha emlékezni, hogy mi volt itt régen. Mikszáth írja Wekerléről, hogy mindig megtartott a pártjá­ ban néhány idejétmúlta embert, mint ő mondja, egy-két miséző arisztokratát, hogy legyen kin lemérni, mennyit ha­ ladtak előre. Hát valahogy így képzelem én el a múlt megidézését Mikszáth által, hogy lemérjük, mitől szabadultunk fel és meg, és ha akad még nenány prob­ léma, néhány idejétmúlt gondolat egyes emberek begyepesedett gondolkodásmód­ jában, megrögzött előitéletében, melyről kisül, hogy Mikszáth még sem egészen nyitott kapukat dönget, akkor ez a visszaemlékezés annál hasznosabb lesz. És jó néha megidézni ilyen «pártonkívüli» tanút a múltra vonatkozólag, hogy lás­ sák egyes előitélkezők, hogy nem kom­ munista propaganda, csak a múlt elité­ lése, hanem történelmi valóság, melyet a világos fejű emberek már akkor is úgy láttak. Itt azt látjuk majd, hogy nem brossurák sommás értékelései, hanem a korban benne élő, a kor hivatalos Ma­ gyarországahoz tartozó ember vallomásai olvassák a kor fejére és esetleg még a mai kor egyes embereinek a fejére is el­ marasztaló ítéletüket. Minden író megértésénél alapvető fontosságú az a kérdes, hogy hogyan v i­ szonyult saját mesterségéhez, miben látta mint író a saját feladatát és miben látta általában az irodalom feadatát. Ezt MEGTISZTELŐ * Balassagyarmat Városi Tanácsának nepi ülésén elhangzott megemlékezés. ün­ �gében kapitalizmus van Magyarországon, szakmai tolvajnyelven úgy fogalmazzuk de ugyanakkor erős feudális maradvá­ hogy mi volt az író arc poeticája. K ér­ nyok élnek tovább, elsősorban a nagy­ dezzük meg hát Mikszáthot először ebben birtokrendszer és az arisztokrácia, főleg a kérdesben. Először is le kell szögez a főpapság erős politikai befolyása. nünk, hogy erről nem valami bőven Nézzük meg most ennek az úri nyilatkozik. Olyan volt, mint a jó szak Magyarországnak társadalmi körképét munkás, aki szívesebben dolgozik, mint úgy, ahogy Mikszáth megrajzolta. A z filozofál a mesterségéről. Néhány meg ő művei állnak eleven példatárként ren­ jegyzése azonban van, melyből egyértel delkezésünkre, ha a marxista tudomá­ műen kiolvashatjuk álláspontját. Először nyos történetírásához illusztrációkat ke­ is még feleségének írja: « Teljes érte resünk. A társadalmi ranglétra tetején lemben a nyilvános közélet embere az arisztokrácia áll. Számbelileg nem akartam lenni és leszek is» — Másrészt nagy, de minden hatalom és a hatalom­ pedig író akart lenni, lett is. A kettőt mal való minden visszaélési lehetősége tehát: a közélet embere és az író fo ­ a kezében van. A kiegyezés az ő műve galmát elválaszthatatlan egységben látja volt, az ő kiegyezése az osztrák nagybur­ Tanulságos ez az álláspont még ma is zsoáziával a magyar nép bőrére. Ennek nagyon sok irodalmarkodónak, aki írói az arisztokráciának az elitélésében M ik­ tevékenységét bizonyos közéleten kívül száth nem ismert tréfát. Í gy írt róluk: funkciónak fogja fel és gyakorolja. Nem — A nép érzi, miszerint ez egy kaszt, mely így Mikszáth! Ő sóvárogva emlékezett összetart, mely bele nem olvad a nem­ vissza azokra az időkre. 48-ra — mikor zettestbe, s mégis uralkodik a nemzet a politika és az irodalom ugyanazon tűz felett; egy kaszt, mely bűntetlenül tesz ben sült. — Eszményképeként Petőfiéket mindent, mely mikor ős javait eltékotartja, akiknél az irodalom és a haladó zolta, zsíros hivatalokban és nagyszabású politikai álláspont megvolt: — A z akkori geschäftekkel szipolyozza a nemzetet. Egy ifjú írók nemcsak témákat hajszoltak, kaszt, mely minden kormányt támogat, nemcsak ott forrt, ott alakult egy mo­ amelyet minden kormány támogat. — dernebb, szabadabb Magyarország. Nem Újra fel szeretném hívni a figyelm et rá, fülemilék és verebek voltak a derék fiúk, hogy ez nem ma készült kiértékelés, ez akik a fák lombján csiripelnek, egy kortárs, egy szemtanú, egy élesszemű hanem daloló munkások, akik gyomlál­ szemtanú kisértetiesen találó megállapí­ nak alatta és fattyúhajtásait nyesegetik. tása. — Ezek a megnyilatkozások azt hiszem Egy másik helyütt példával is illusz­ ma is időszerűek és nem egy írónk szá­ trálja az arisztokrácia vérlázító hazafiatmára megszívlelendők. De tanulhat be­ lanságát: miért golyózza ki a mágnás lőle minden fanyalgó olvasó is, aki csak kaszinó Festetich Sándor grófot? — teszi a politikamentes irodalomért lelkesedik. fel a kérdést. Nem azért, mert muszka Igazi nagy íróknál az irodalom soha nem vezető volt, nem azért, mert egy elesett volt politikamentes, ez pedig, aki elvhonvédtiszt testét megrugdosta az orosz szerűen politikamentes irodalmat folytat, csapatok szemeláttára, — hanem azért,, még ha szubjektíve politikai rossz szán­ mert mikor tettéért egy orosz tiszt fel­ dék nélkül is teszi, az tervszerűen a pofozta, nem provokálta az illetőt; ki is reakció oldalán politizál. mondja a szentenciát: a mágnás kaszinó gondolkodása hazafi atlan és erkölcstelen. A KÖVETKEZŐKBEN térjünk rá a korra vonatkozó kérdésekre. Mikszáth Hogy milyen volt ez a kor arisztokrá­ írói működése a X IX . század utolsó ne­ ciája, azt ma már mindnyájan úgy látjuk, gyedére esik. Révai József plasztikus de közel száz éve más szellők fujdogálmeghatározása szerint ez a kor politikai tak Hunniában. Ilyesmit akkor meglátni vákum, politikai légüres tér korszaka. és nemcsak meglátni, hanem világgá ki­ Mit jelent ez? Azt, hogy 1848-49 eszméi áltani, nagyon bátor politikai tett volt. És a fiatal Mikszáth, a szegedi kis újság­ már nem hatnak elemi erővel és általá­ író ezt megtette, volt hozzá világos lá­ nosan. A haladás új erői, a X X . század tása és volt hozzá politikai bátorsága. elején előretörő forradalmi eszmék pedig Ezért tekintünk mi rá olyan megkülönmég nem érik el íróinkat. Szokás ezt a böztett tisztelettel az írók közül. De kort feudálkapitalizmusnak, vagy A dy hagyjuk az arisztokráciát, bár nem te­ kedvelt szavával élve «úri Magyarország­ hetem meg, hogy legalább meg ne emnak» is nevezni. A kiegyezés óta lénye­ �lítsem a nagy Mikszáth regények nyi­ tányát: Beszterce ostromát, amelyben már nem az újságírói szenvedély, hanem a realista regényíró széles látóköre tipizálja az egyes kirívó eseteket egy egész társadalmi réteg kórtörténetévé. Csak a főhős jellemzését hadd iktassam ide Mikszáth tollából: « István grófnak volt esze, de nem sok, ambiciója is volt, de sok; szerepelni akart mindenáron, de látta, hogy min okos ember nem szerepelhet, megpró­ bálta tehát mint bolond ember. Ebben igen sok ráció van. Nálunk a buták és okos emberek egyaránt akarnak szere­ pelni. István gróf a hálásabb térre ve­ tette magát, Beállott bolondnak. S itt gyönyörűen hagyták nagyra nőni» . Igy gondolkodott Mikszáth az arisz­ tokratákról 80 évvel ezelőtt, pedig én magam is ismerek embereket, jámbor polgárokat, akik még ma is extázisba esnek egy báró, vagy gróf puszta neve hallatára. Azt hiszem nem kétséges, hogy kinek van tanulnivalója a másiktól. Ha igaz az, hogy a fejétől büdösödik a hal, akkor nem nagy reménnyel tekinthhetünk a többi rétegre sem, mely az arisztokráciával érintésközelben élte életét a társadalmi ranglétrán. És a köz­ mondás valóban érvényes, mert a rom­ lott, felelőtlen arisztokrácia mellett egy még romlottabb réteg élte még parazitább életét: a dzsentri. Ez az a réteg, melyet Mikszáth a legplasztikusabban állít elénk műveiben. Valaha szépen startolt a középbirtokos nemesség, valódi ve­ zető osztály volt egy darabig, 48 előtt, az úgynevezett reformkorban. Kölcseyk, Vörösmarthyk kerültek ki a soraikból. Mi tette képessé őket erre? Az, hogy átmenetileg a haladás oldalára álltak, küzdöttek az ország polgárosodá­ sáért. Persze megvoltak ennek a hala­ dásnak a maga ellentmondásai, hiszen nemesi réteg soha nem teheti magáévá maradéktalanul a polgárosodás gondolatát, mert egyszerűen szólva vágja a fát maga alatt. Nyesegetésben még csak benne volt ez a csoport, de radikális megoldásoktól, mely elé 48-49 állította őket. visszator­ pantak. Nem olyan lovat akartak ők, amilyenre Petőfi meg a többi következetes forradalmár akarta őket ültetni. Ez a megtorpanás nemesi voltuk korlátaiból, mely sok egyéni korlátoltsággal is pá­ rosult, természetesen következik. Ami azonban 48 után, a század második felé­ ben történik velük, az már a történelem vaslogikájának a folyamánya Idejétmúlt réteg voltak már 48 előtt is, de akkor a haladással kötötték össze szekerüket, ezért nagy és dicső tettekre voltak ké­ pesek. 48 után majd különösen 67 után leváltak a haladás vérkeringéséről, így mesterségesen küszöbölték ki magukat az életből. Önálló létjogosultságuk nem volt, ezért a haladás vonatáról leválva szükségszerűen más kéz után kapkodtak, ez pedig a reakció keze volt: az arisztok­ rácia, majd a bankokrácia keze. És a dzsentri, a régi haladó középnemes most már nem is szövetségese, hanem kiszol­ gálója, mondjuk ki kereken, szolgája lett az arisztokráciának, a banktőkének. Ez természetes, hiszen mikor levált a hala­ dás irányvonaláról, elfogadta a feudális ranglétrát. Ezen a létrán viszont nagyon kisfiú volt az arisztrokrácia mellett, akár nevének fényessége, akár birtoká­ nak nagysága szempontjából. Előállt az a furcsa, de természetes helyzet, hogy még szembenállt az arisztokráciával, addig az is egyenrangú félként kezelte és tisztelte. Mikor behódolt neki, akkor pe­ dig besorolta alattvalói, «szolgakasznárai » közé. A z arisztokrácia keze nem szövetsé­ gesi jobb, hanem alamizsnát osztó, kon­ cot dobó kéz volt a gyengébb, a tehetet­ lenebb pályatársnak. A dzsentri tehát élősködő parazitává vált. Élősködött az arisztokrácia és bankokrácia oldalán, akik benne látták népellenes politikájuk tömegbázisát. Élősködött nagy elődeinek, a reformkor haladó nemességének eszméin, de mind­ ez az élősködés, az egyszerű nép nyakán való parazita tengő életét jelentette. Ez­ zel a réteggel szemben élesedik ki Mik­ száth szatírája és válik a legkeserűbbé. — Pusztul a dzsentri, vége van, elvész a középosztály. Oda a nemesi vármegye, dehát, amint van, úgy van. Késő már a dzsentrit, a vármegyét siratni, hát inkább keressük meg benne a nevetnivalót. — vezeti be mintegy Mikszáth a dzsentri haláltáncáról írt művei sorozatát. Ezek­ ben szakad el a Jókai-féle hamis, idea­ lizált nemesség ábrázolásától, találja meg saját hangját: a szatiráét. Azt a hangot, amellyel az idejétmúlt osztályoktól, kor­ hadó intézményektől vesz búcsút a tör­ ténelem. Ú gy ahogy Marx azt iránymutatóan megjegyezte — « A z emberiség vidá­ man váljék meg múltjától» . Nem áll mó­ domban ezt a folyamatot részletesen ele­ mezni, hiszen ahhoz a Két választástól a Noszty fiúig sorra kellene elemeznem a �nagy Mikszáth regények egész sorát He­ lyette egy kis példát állítok ide, pár so­ ros idézetet, melyben azonban érzésem szerint benne van az egész dzsentri tör­ ténet. Bilinszky, a N e okoskodj Pista Bilinszkyje, egy félkezű dzsentri, akinek kisgyermek korában egy dühös ártány leharapta a jobbkezét. Erről írja M ik­ száth: — E szerencsétlen ártány egyéb­ iránt az idők folyamán csodálatos metamorphozison ment keresztül. Úgy szere­ pelt, mint egy osztrák draganyos, ki egy ütközet hevében lenyisszantotta Bilinszky hősi jobbját. Ezen az alapon lett Bi­ linszky a honvédegylet egyik alelnöke, a tósztokban a szabadságharc dicső rokkantja, a követválasztáson nagy kortes, s a polgári életben kataszteri igazgató. — Ennek a kis idézetnek minden szava lényeges, minden szava tipikus és reveláló erővel mutatja a nagy eszméken élősködő dzsentri parazitizmus minden lényeges vonását. ENNÉL A KET RETEG N EL az arisz­ tokráciánál és a dzsentrinél hosszabban el kellet időznöm, mert ezek voltak a hivatalos Magyarország, ezek csinálták a kor hivatalos politikáját. A polgárság mellettük mint önálló tényező nem is szerepelt. Urhatnám, dzsentrit utánzó, gerinctelen réteg volt. Mikszáth megvetőleg idézi egy egyetemi tanár patetikus nyilatkozatát, mint tipikus polgári ma­ gatartást: — Uraim, a legnagyobb kitün­ tetés ért, amely embert érhet, a király magyar nemessé nevezett ki. — Ebből elképzelhetjük, milyen lehetett az a pol­ gárság, mely számára vágyai netovábbja a nemessé levés volt. Mikszáth idézete erre vonatkozólag: — Lehetetlenség ma demokráciáról beszélni. A hivatalos lap sűrűn hozza a megvagyonosodott polgárok gróffá és báróvá történt kinevezéseit, ami valjuk meg őszintén nagy abszurdum. Itt a liberalizmus nehéz küzdelme az arisztokráciával. Micsoda bolondság hát, hogy táborunkból koronként áttesszük a legtöbb erőt összeszedett harcosainkat az ellenfélhez, hogy fiainknak is legyen kivel harcolnia. — Ilyen társaadalmi osztá­ lyoktól nem is lehetne más politikát el­ várni. Amilyen volt a dzsentri, olyan liberalizmus, a Tiszapárt hivata l lógiája, a programmá tett következetes tézise volt: a nép következetes elnyomása, kizsákmányolása. Negyven évig csinálta ez a párt Magyarország történelmét, 10-i mint Deák-párt, azután 30-ig mint Sza badelvű párt. Mikszáth, bár maga i ehhez a párthoz tartozott, mégis Keserű iróniaval igy ír róla: — Ez a szabadelvű elnevezés is olyan elmaradt szó, mint a tollkés neve a bicskának, mert azzal is mindent faragnak, csak éppen tollat nem. Csakhogy a politikában nem min­ den valótlanság riasztó. Hiszen a Haladó­ part is mindent csinál, csak éppen nem halad. — Mikszáth műveiből általában hiány­ zott az indulatok forrósága, de a gyű­ lölet heve csaknem mindig metsző gunnyá formálta szavait, mikor a feudalizmus két legszembeötlőbb maradványáról: az arisztokráciáról és a klerikális reakció­ rol szólt. Arisztokráciáról már ismertet­ tem a véleményét, most még a klerikális reakcióról kell pár szót mondanom, hogy teljes legyen a kor úri Magyarországáról rajzolt körkép. A Különös Házasság c. regénye hatalmas vádirat az arisztokráci­ ával, az uralkodó házzal, a külföldi reak cióval összeszövetkezett klérus sötét erő­ iről, mely a maga céljait szemelőtt tartva kíméletlenül tapos az emberek legszen­ tebb magánéletébe, egyéni szerelmébe, boldogságába. Ez a vádirat azonban elég ismert ahhoz, hogy nem kell rész­ letesebben elemeznem. Helyette enged­ jék meg, hogy híven követett módsze­ lemhez, Mikszáth egyes műveiből emel­ jek ki egy-két glosszát, mely lépten-nyomon előfordul nála és öntudatlanul is szuggerálja az olvasót a klérus sötét haladás ellenségének lerázására, sőt majd láthatják többre: általában a vallás béklyóinak lerázására, mert Mikszáth felismeri a vallásosság alapvető szerepét a kizsákmányolás fenntartásában. De hallgassuk talán magát Mikszáthot. A z Új Zrinyiász c. regényének alapötlete az hogy a szigetvári hős s környezete fel­ támad és megjelenik a századvég köz­ életében. Zrinyiék feltámadásáról írva Mikszáth a következőket jegyzi meg: « A papoknak pedig kapóra jött ez a téma. Nagy dolog az. Itt az alkalom be­ bizonyítani, hogy van másvilág, akkor nekik hagyja ezt az egyiket és őnekik ez az egy is elég» . IDE IKTATOM BE a kor társadal­ máról rajzolt körkép után, hogy hát é is Mikszáth? Melyik társadalmi ré­ teg írója? És hát mi közze hozzá Nógrádnak? Hallottam ugyanis már olyan véleményt: hogyan ünnepelhetjük Mik­ száthot mi a szocialista Magyarország, a szocialista Nógrád megye akkor, mikor éppen az ellen a társadalmi réteg ellen �harcolunk, amelyhez Mikszáth tartozónak vallotta magát, amelynek Mikszáth írója volt: a dzsentri réteg. Hát a megrajzolt kép után azt hiszem erre a kérdésre nagyon könnyű válaszolni. Mikszáth soha nem volt dzsentri réteg írója, mint ahogy évtizedeken át szerette volna el­ könyvelni az irodalomtörténeti köztudat. Nem abból lehet megérteni írói nagyságát, ami a dzsentrihez kötötte, hanem abból, ami elválasztotta tőle. Mikszáth a nemzet írója volt, aki írt a dzsentriről is, de soha nem a dzsentri szemszögéből. Hom­ lokegyenest ellentéte például Herczeg Ferencnek, akit ugyancsak szerettek volna Mikszáth utódaként feltüntetni. Pedig Herczeg éppen Mikszáthtal ellen­ tétben a züllő dzsentriréteg, illetve álta­ lában az uralkodó osztály írója volt, aki írt ugyan az egész nemzetről, de mindig csak egy szűk klikk érdekeit tartva szemelőtt. Mikszáthot tehát sem az úri Nógrád megye, sem az alispánok, a főispánok ivadékai tekinthetik magukénak. Nógrád megye sokkal szélesebb köreinek van közük Mikszáth-hoz és ez megint nem célzatos beállítás. Hallgassuk meg mit mond maga Mikszáth a már többször aposztrofált jubileumi beszédében: « Külön szeretnék szólni az én sze­ retett vármegyémhez, Nógrád várme­ gyéhez. Külön szeretnék szólni hozzá, hogy elmondjam: csak nappal vagyok tőle elválva: amint testi szemeimet le­ hunyom, otthon vagyok, ott vagyok köz­ tük. És ha elgondolom, hogy a halál is csak álom, és elsődleges értesülések sze­ rint a másvilágon az angyalok kara zeng, hát elfog a szomorúság, hogy mit ér. ha nem a karancssági erdők zúgnak ehelyett.» Láthatjuk ebből az idézetből is, hogy ha szülőföldjére gondolt, nem a dzsentrikúriák, a borgőzős kártyacsata­ terek jutottak eszébe, hanem a föld, a görbe ország, ahol a pogány Filcsikek, a Bede Annák, s Lapajok éltek, egyszóval a jó palócok, a nép. Ezt jelentette szá­ mára Nógrád megye és ez nem kevés Mert úgy igaz, hogy kevés irónknál játszott olyan szerepet a szülőföld, mint nála. Nemcsak kiejtése palócos mellékzöngéjén lehetett érezni élete végéig a Nógrádban töltött gyermekéveket, írása­ iban is mindig kisértették a görbe ország tájai, emberei. A szülőföld dallamát le­ hetett hallani műveiből: népiességének egyik megjelenési formája volt ez. Ezt a világot vitte ő magával; a nép vilá ­ gát, a nép szemléletét, erkölcsi fennkölt­ ségét. Hiszen leveleiből tudjuk, hogy Balasagyarmatról szinte menekül. Egy ideig esküdt volt a megyénél, azután ügyvédi irodájában dolgozott, de mind­ ezt csak szülei kívánságára. Leveleiből tüzel az elégedetlenség a zsíros megye arisztokrácia és a dzsentri, «a paraszturhatnámság» torz alakjai ellen. Hu­ mora éppen ezek elleni elégedetlenségé­ ből támad fel, mint védekezés. Annyi köze van hát Miksztáh-hoz a megyei dzsentrinek, mint a Salk vaccinának a gyermekparalízis kórokozóihoz. Ilyen irodalomélet és gyakorlat mel­ lett megérthetjük, hogy Mikszáth nem állt állandóan minden réteg szemében a közkedveltség tetőpontján. Nem egyszer érte őt támadás azok részéről, akikről lerántotta a leplet. Például egy alkalom­ mal megtámadták őt parlamenti karcoataiért. Szemére hányták, hogy kedve­ zőtlen színben tünteti fel a képviselők és általában az egész « Tisztelt Ház», az országgyűlés életét és működését. Mik­ száth gúnyosan írja válaszában: « Am it én látok, azt én úgy látom, nagyon ter­ mészetes, hogy a végre nem kérhetek kölcsön az akadémiától szemeket» . Mon­ danom sem kell, ma már tárgyilagosan megitélhetjük: az ő szeme látott jól. A « Tisztelt Ház» , meg az «U ri Magyarország» egyéb intézményeit figyelve ösz­ tönösen is meglátta Mikszáth azt a tör­ vényt, amely ott hat minden idejétmúlt társadadlom, minden korhadó intézmény mélyén: a látszat mást mutat, mint a lényeg, nem esik egybe a szó és a tett, hazugság közt élnek az emberek. Csakhát az a hazugság nem rajong érte, ha leleplezik, azért nem is volt Mik­ száth a maga korában széles körben nép­ szerű. Engedjék meg, hogy egy-egy Mikszáthtól megörökített anekdotával jelez­ zem, m it is jelentett Mikszáth, mint « ismert írói» az előbb felsorolt rétegek számára. Kezdjük az arisztokráciával. Egy gróf felesége új angol könyveket ren­ delt. Külön megkérte férjét, hogy vegye fel annak az ismeretlen írónak a műveit, aki a legutóbbi szállítmányban szereplő St. Peter’s Umbrella című regényt írta. A gróf felnevetett: "H isz ez Mik­ száth!» — Igen, igen! — « De hiszen az nem angol író» — Hát ki? Honnan tud­ ná maga? « Hiszen ismerem. Képviselőtársam. Mindennap találkozom vele a �klubban» . — Úgy? Nem tudtam. Akkor hát hagyjuk ki. Ilyen volt a legfelsőbb réteg, az arisz­ tokrácia pakfon műveltsége. Egy másik jellemző történet: Vidéken járva bemutattak egy dzsentrinek. — Igen, igen, mondja tünődve — emlék­ szem, olvastam a nevét. Hol is csak? — türelmetlenül, mohón keresgélt emlékei közt, egy párszor megütögette tenyerével a homlokát. Végre vidáman kurjantott: — Ahá, emlékszem, már hol olvastam a n evét... A Függetlenségben volt, hogy egy forintot adott a götzl kardjára. A kulturálatlanság egyik garancia véd­ jegye a dzsentrinek. Persze a szellemi tunyaság szomszéd­ ságában ott tanyázott a polgár világ ré­ széről a nyegle sznobizmus, a külföld mánia. Ő maga írja egy helyen fá j­ dalmas gúnnyal, hogy az akkori Ma­ gyarországon a francia Ohnet-nek, egy közepes Courths-M ahler-féle jelenségnek egy-egy érzelmes, szentimentális regé­ nyéből több fogyott el évenként, mint az egész magyar szépirodalomból. Ebben a kulturális légkörben kellett megvívnia Mikszáthnak a maga harcát a közönnyel, az értetlenséggel és nyilt el­ lenséggel szemben. Mint már említettem, az országban lényegében kapitalizmus volt. Nőttek a budapesti házsorok, nőttek a tőkés vagyonok. De ugyanakkor ritkán ment tönkre és kallódott el annyi szép tehetség, mint akkoriban. A nevek hosszú sorát lehetne idézni; félbemaradt, kisiklott, öngyilkosságba, nyomorba, vagy züllésbe futó életeket, amelyekből csak egy-két sokat igérő mű jelzi, hogy mit veszített bennük a nemzet. A z emberben önkénytelenül is fel­ vetődik a kérdés, mi őrizte meg Mikszáthot az ő sorsuktól? Nemcsak izmosabb tehetsége: kétségtelenül az is, de azon túlmenően: a nagyobb akaraterő, az erő­ sebb hivatástudat, a szilárdabb jellem, s mindezek alapja: a nemzet nagy céljaival való szorosabb összefonottság, a hivatalos nemzethez nem tartozó, de Mikszáth néppel való szorosabb kapcsolat. Hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban hogyan ér­ zett Mikszáth, megint egy jellemző tör­ ténetével szeretnék válaszolni. Egyszer egy fürdőhelyen nyaraltában egy ma­ gyar szakácsnő, egy egyszerű paraszt­ asszony megbetegedett és az ágyat kellett őriznie. Hogy a kényszerpihenő unalmát enyhítse, Mikszáth odaadta neki egyik frissen megjelent művét olvasni. A sza­ kácsnő elolvas belőle néhány mondatot, elmosolyodik és odaszól Mikszathnak: « A tekintetes úr csufot tesz velem, — mondja kedveskedő hangon. — Hogyhogy, kérdezem meglepetve. — Ugyan menjen. H isz ilyet én is tudok írni. — Olyan természetesnek látszott neki az előadasom, hogy nem is tartotta könyv­ nek» A z egész, bájos megkapó jelenetet pedig ezekkel a szavakkal fejezi be az író: « Amióta ezt a kritikát hallottam, úgy vagyok vele, mint a muszka, aki meg­ kapja a szt. Anna rendet — a többi rend (a többi kritika) azontul nem érdekli» Természetesen a nép, amely — mint ez a példa is mutatja — szerette és meg­ értette volna Mikszáth művészetét, eb­ ben az időben nem számított irodalmi közönségnek. Ezekhez a tömegekhez könyv nem jutott el. Hogy az előbbi eset bekövetkezhessék, ahhoz a legnagyobb magyar író közvetlen környezetéhez kel­ lett tartoznia, plusz a lábát kellett eltörnie a szakácsnőnek, hogy könyv, magyar könyv és éppen Mikszáth regény kerül­ jön a kezébe. AZ EDDIG MEGRAJZOLT kép alap­ ján viszont ösztönösen felvetődik a kér­ dés:miként lehet, hogy Mikszáth mégis viszonylagos népszerűségnek örvendett, különösen Jókai halála után a magyar irodalmi közvéleményben. Igen komplex oksorozat eredményeként alakult ki ez az irodalmi közvélemény. Először kezd­ jük a legegyszerűbbel: nem a magyar kritikusokon múlott, hogy Mikszáth egyes regényei szinte minden átmenet nélkül olyan népszerűek lettek az egész ország­ ban. A z igazság az, hogy Mikszáth kül­ földi sikerei hatottak vissza a magyar közvéleményre. Mikszáth nagy keserű­ séggel és gúnnyal írja egy helyen, hogy a magyarság számára írott könyvei csak külföldi protekcióval jutottak el azokhoz, akiknek címezte őket. Mikor Apponyi A l­ bert és Kossuth Ferenc Amerikában jár­ tak, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az amerikai közvélemény, beleértve a vezető politikusokat is, jóformán semmit sem tudnak Magyarországról, viszont az Egyesült Államok akkori elnöke. Theodor Roosewelt. amikor hosszas huza-vona után fogadta a két magyar politikust, nem Magyarország helyzetéről beszélgetett velük. hanem Mikszáthról. s Szent Péter esernyőiéről — a legnagyobb elragadta­ tás hangján. Ehhez járult néhány Mik­ száth regénv német és olaszországi vissz­ hangja. Ezek voltak az előkészítői a �Mikszáth sikereknek a hazai közvéle­ ményben. Ezek hatására kezd el többek között a császári kabinet érdeklődni a magyar belügyminisztériumnál. Ezt is keserű gúnnyal meséli el Mikszáth, mint egyik írói eredményét. Megkérdezte a bécsi ka­ binet a magyar belügyminisztériumtól, hogy létezik-e Magyarországon egy Mik­ száth nevű ember, s ha igen, mivel fog­ lalkozik, s ha foglalkozik valamivel, mi­ lyen politikai beállítotságú. És ezután már Mikszáthnak is sok volt ez, már az ő rendkívül loyalis galambepéjét is dühbe gurította és nyiltan és kereken megírta véleményét a királyról. Először elvileg szögezte le, hogy nincs olyan király, aki naggyá tehetne egy írót, de volt már rá sok példa, hogy egy író halhatatlanná tett egy királyt. A király (az író szem­ pontjából) csak egy olvasó. K ét más olvasó, legyen az segédkönyvelő, vagy ki­ segítő pincér, az író szempontjából két­ szer annyit jelent, mjnt egy király. És a végén személyesre fordítja a dolgot, ab­ ból kiindulva, hogy Roosewelt ismeri és szereti egy magyar író műveit, Ferenc Józsefnek pedig fogalma sincs róla, hogy egyáltalán létezik, végre egyértelműen leszögezte: termeszetellenes dolog az, hogy Magyarorszag királya idegen, nem szereti kultúránkat, sőt nem is ismeri azt. Mikszáth népszerűségének másik összetevője: a mikszáthi életmű alkotói Egyszerre mutat rá Mikszáth nagyságára és korlátaira, a Mikszáth stílus bizonyos félreérthető kettőségére. Ennek a lénye­ gét is egy Mikszáth megjegyzéssel sze­ retném értékeltetni — O írja, hogy már maga sem tudja hányadán áll. Egy fran­ cia szocialista lap azért közli karcolatait, mert leleplezi és elitéli az uralkodó osztályt, a nemességet. Egy német reak­ ciós lap pedig azért közli ugyanazt, mert nemességet dicsőíti benne. — Hol hát az igazság? Ott, hogy Mikszáth meg­ látta az igazságot, meg is írta azt, de hangja nem keményedett mindig egy­ értelműen elítélővé. Volt benne, külö­ nösen Korábbi műveiben bizonyos meg­ bocsátó elnézés, az elítélt társadalmi réte­ gekkel szemben, amelyet főleg a hazai korlátoltság félreérthetett. Egy példán próbálom ezt érzékeltetni: Beszterce ostroma c. regény, melyet már említettem, keserű, leleplező szatíra volt az arisztok­ ráciáról, nagyobb felháborodást még sem okozott. Miért? Mert az illetékesek elég korlátoltak voltak ahhoz, hogy egyszeri esetet lássanak benne és nem vonatkoz­ tatták magukra is a szatíra élét. Hiszen ők nem hadjáratokra, lovagi tornákra, meg cirkuszi műlovarnőkre dobálták el a nép verejtékéből kizsákmányolt ma­ mutjövedelmüket, hanem a tőzsdei spe­ kulációra, lóversenyre és bécsi operett­ primadonnákra és szubrettekre. Nem sok dzsentrinek harapta le az ártány gyer­ mekkorában a kezét és dicsekedett azután ezzel, mint 48-as haditénnyel, ezért nem is vette magára a mikszáthi szatírát. Összefoglalva tehát Mikszáth figuráiban érdekes egyszeri alakokat és eseményeket láttak: különc grófokat, hóbortos dzsen­ triket, különös házasságokat, — nem vették észre, mert nem akarták észre­ venni, hiszen kényelmetlen volt számukra, hogy Mikszáth alakjai típusok, eseményei tipikusak, hogy nemcsak Pongrác gróf, Belinszky dzsentri és Szucsinka plébanos, hanem az egész arisztokrácia, az egész dzsentri réteg, az egész klerikális reakció fölött csattan a mikszáthi szatíra ostora. Ebben a félreértésben szereoet játszik az önérdekből fakadó korlátoltság, de sze­ repet játszanak Mikszáth bizonyos írói korlátai is. Az, hogy látván a tör­ ténelmi Magyarország pusztulását, nem látta meg azt az új osztályt, amelyben a jövő záloga van. A történelmi osztályok pusztulásából az egész nemzet pusztulá­ sának víziója rémlett fel előtte. Érthető hogy ettől a keserű látomástól bizony magát is olvasóit is kímélni akarta. Élete végén jelentkező népszerűségé­ nek volt még egy harmadik összetevője is. Mikszáth magasztalása szervesen bele­ illeszkedett abba a hadjáratba ,amelyet az úri társadalom viselt akkor a készülő forradalom s annak irodalmi vetülete, A dy Endréék új szava, új versei, új új irodalmuk ellen. Mikszáth magasztalása nem utolsósorban csak ürügy volt a « holnaposok», majd a nyugatosok gyalázására. Szembeötlő irodalmi szélhámosság ez is. Hiszen a hivatalos Magyarország által ünnepelt Mikszáth lényegileg kö­ zelebb állt azokhoz, akikkel szemben akarták fordítani, mintsem azokhoz, akik belékapaszkodtak. Joggal írhatta A dy Endre Mikszáth jubileumakor: — Fon­ toskodnak körülötte ezer és ezerszámra olyanok is, akik Mikszáth mivoltát még csak nem is sejtik» . A z elmúlt fél évszázad sok mindent tisztázott Mikszáth írói művével kapcsolatban is. A bomlás és újjászületés félszá­ zada volt ez. A Mikszáth által leleplezett �úri felelőtlenség romlásba döntötte az or­ szágot, de a nép újjáépítette, megmentette a nemzetet. Eltűnt az urak és a polgárok világa, s az ujjászülető élet rendjévé a szocializmus, a régen megálmodott bol­ dogság vált.. Mikszáth vádjait igazolta a történelem, de igazolta a mesékben buj­ káló, népi alakokba zárt hitét is: az élet szép, csak a társadalom rontja meg. S Mikszáthnak, « második életében» , a talmi csillogás helyett a történelem igazolását hozta és annak a népnek szeretetét, meg­ értését, olvasói értékelését, melynek kri­ tikája mindig a legtöbbet adott. VERSÉNYI G YÖ RG Y R A DI CS I S T V Á N : D I Á K L Á N Y �KÖNYVEKRŐL AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL Galina Nyikolájeva: Útközben Fordította: Makai Imre. Táncsis Könyvkiadó, 1960 Egy márciusi éjszakán indul a tör­ ténet. Moszkva utcái halotti-kék fény­ ben ragyoknak, a levegőben a «h alál» szó leng. Emberek ezrei tartanak a Szakszervezetek Háza felé. Bent a nagy teremben fejnél megemelt koporsóban fekszik Sztálin. Nem a dicshimnuszok félistene már, a halál megfosztotta min­ den monumentalitásától. A z emberek úgy érzik, hogy a világukban rés támadt, hegycsuszamlás történt, és isszonyú üresség tátong. A halottól búcsúzók között van Valgan, egy vidéki traktorgyár igazgatója és Bahirjov, a gyár újjonnan kinevezett főmérnöke. Valgan szinte irigykedve gon­ dol az elköltötzöttre, mert az a halállal végérvényesen halhatatlanná vált; Bahir­ jov pedig most érzi igazán, « hogy élete is egy csepp az egész nép nehéz, de bol­ dog — hibáktól és terhektől sem mentes de diadalmas mozgással teli — dús életében». És azt kérdezi magától, hogy mi távozik el ezzel a halállal és mi marad meg. A főmérnök kérdéseire az eljö­ vendő hónapok, évek adják meg a vá­ laszt. E jelképessé nőtt márciusi éjszakát kö­ vető napon Bahirjov elfoglalja hivatalát. A gyár ragyogó, klasszikus homlokzata, Valgan erélye és a beosztottak feltétlen engedelmesége lenyűgözte, de a műhelyek­ ben tapasztaltak gondolkodóba ejtették. A gyár technikája elmaradott, a termelés módja elavult, a selejt óriási. Bahirjov az az ember, aki egész életét a Szovjet­ unió technikai elsőbbségére tette fel. Hozzálát a dolgok rendbeszedéséhez. A hibáitól sem mentes átszervezés során szembe kerül egymással Bahirjov — és és lassanként a munkások tábora — s a látszatra dolgozók, a jelentésekből élő hatalmasok csoportja. A regényben kommunisták állnak egymással szemben. A z egyik oldalon az élettől, a fejlődéstől elszakadt megcsonto­ sodtak, a másikon azok, akik a szüntelen fejlődésre eszküsznek A konfliktusok drá­ mai sorozatában kibomlik előttünk a ha talomtól való megittasodás egész genezise, az öntömjénezés, a személyi kultusz egész lélektana. A Valganok és Blikinek vállvetve küzdöttek a Nagy Honvédő Há­ ború frontjain vagy a hátországban. Oroszlánrészt vállaltak a gazdasági élet háború utáni talpraállításában. A sikerek önhittekké tették őket. megittasultak a saját dicsőségüktől. Ú gy érezték, csak hódolat illeti meg őket, nem bírálat. Ö n­ fényükbe zárkózva elszakadtak az élettől: bürokraták, parancsolgató félistenek let­ tek. Így a fejlődés gátjaivá váltak, tehát az élet kényszere hozza magával szükség­ képpen a detronizálásukat. Ők azok, akik­ nek távozniuk kell ama bizonyos már­ ciusi halál után. Ú jfajta pozitív hősök lázadnak fel ellenük, akik, bár nem mentesek az em ­ beri hibáktól, nem egyszer tévednek, helytelen utakon járnak, de van hitük, és a hazára, a komunizmusra tették fel életüket. Rájuk gondolva érlelődik meg Bahirjovban a márciusi éjszaka kérdé­ seire adható válasz: « Hát te, Valgan el­ távozol. De megmarad Anna és megmarad Szugrobin... Csubaszov, Kurgavov, Grinyin.» Nem olyan emberfelettien tökéletesek mint éppen Nyikolájeva 1952-ben írt Aratás-ának Andreje vagy Valentinája, és mégis győznek, mert embernek érzik magukat, és azonosulnak a munkapadok és a földek dolgozóival. Mi az új tehát a megformálásukban? A szocializmus hő­ sei is emberek — hibákkal és tévelygések­ kel, de az ügybe vetett nagy hittel; és a szocializmus ügyét konkrétabban, tehát emberiben közelítik meg: a haza és a nemzeti büszkeség oldaláról. Bahirjov, miközben élete legnagyobb �harcát vív ja a technikai elmaradottság felszámolásáért, magánéletének legna­ gyobb válságát éli át. A gyárban talál­ kozik Tyinával. Azzal az asszonnyal, aki — ha korábban találkoztak volna — nem­ csak felesége, hanem társa, segítője is tudott volna lenni. De most már késő: mindketten máshoz tartoznak. A két nagyszerű emberben, minden meggon­ dolás, józanság ellenére is elemenátris erejű szerelem lobban fel. Mégsem lesz­ nek házasságtörők. Nem az emberfelettivé fokozott szocialista öntudat magyarázza ezt — mint az ötvenes évek elejének szov_ jet regényeiben— hanem az a nagyon is emberi és ezért szocialista gondolat, hogy nem lehetünk igazán boldogok a mások boldogtalansága árán. A szerelem felfogásának modern, szocialista módjával találkozunk a re­ gényben. Tyina lemond Bahirjovról, de úgy érzi, belehal. Vívódásában Karenina Anna jut az eszébe. Anna, mikor elvesz­ tette szerelmét, elvesztett mindent. Tyinában csak egy nagy szerelem került a vonat alá. Karenina Anna egész életét a szerelem töltötte ki. Nem is tölthette ki más, hiszen csak annak élt. De Ő, Tyina, csak a szerelemnek é l? ... Éppen itt fejleszti tovább Nyikolájeva — a szocializmus korának megfelelően — a tolsztoji hagyományokat. A szélesen hömpölygő és többszálú cselekmény egy­ másba fonódásának egyik helye és le­ hetősége Nyikolájevánál is a család. A család Tolsztojnál az élet hullámverésé­ nek legfőbb, Nyikolajevánál egy fő csomó­ pontja. Tolsztoj nemeseinek élete elsősor­ ban a család, no meg a társasági élet helyei vagy harcterek körül összpontosult.. Nyikolájeva szocialista világban a család és a munkahely az élet két csomópontja. Ezért jut olyan jelentős szerephez Nyiko­ lájeva regényeiben a gyárak, kolhozok ábrázolása is. És ezért nem kerül Tyina a vonat alá, mint Karenina Anna. Mert Tyina a magánélet, a család boldogságát elvesztette ugyan, de számára megmaradt a munka, a munkában megtalált boldogság. Bahirjov felesége szép és hű asszony, Meg tudta teremteni férje számára a nyugodt otthon légkörét. Mégis, miért ke­ rült válságba a házasságuk? Mindez elég lett volna az elmúlt századokban; a szocia­ lizmus korában azonban nem elég! Milyen irigyen figyelte a főmérnök Csubaszov külsőleg jelentéktelen kis feleségét, aki asszonyi okosságával segített a férjének, harcolt vele, örült sikereinek, érdekelte, amit a férje tett vagy gondolt. Ezt kapta volna meg Tyinától is. Ezzel maradt adósa mindörökre a család melegében meghúzódó, mindig a gyerekekre hivat­ kozó, de voltaképp mindig csak önmagát néző felesége. Nyikolájeva már az Aratás-ban fel­ vetette az Útközben legfőbb problémáit. A z élettől elszakadt, fejlődést gátló vezetők kérdése már akkor foglalkoztatta. De a megoldás szükségképpen felemás volt. Mert amíg kárhoztatta az egyes funkcionáriusok körül kialakult személyi kultuszt, és harcolt a megcsontosodás ellen, addig ő maga sem tudott szabadulni a Sztálin körüli személyi kultusztól, és egyes alakjainak túlidealizált, mondhatjuk — sematikus megformálása a jogos bí­ rálat ellanyhulásának irányában hatott. A z Aratás-ban felvetett házassági konfliktus ábrázolása és megoldása már akkor megragadta az olvasót mélyen em­ beri tanulságaival. A z Útközben házas­ sági problémáját azonban tanulságaiban gazdagabbnak, lélekrajzában árnyaltabb­ nak érezzük. A z írónő ebben művében úgy neve­ zett « kényes kérdéshez» nyúl, és — meg kell vallanunk — kényes igényességgel. A kényes kérdésekben, a veszélyesnek látszó utakon imponálóan, magabiztosan mozog. Mi teszi ezt számára lehetővé? K ét iránytűje van: megingathatatlan, po­ zitív hőseivel vetekedő kommunista meg­ győződése és a már emlegetett Tolsztojra emlékeztető életismeret. Hit a szocializmus igazságában és a « kényes problémák» ebből fakadó merész kezelése, a gazdag lélek- és társadalom­ rajz, az ábrázolás művészete — ezek eme­ lik Nyikolájeva regényét a X X . Kong­ resszus szellemében fogant, a Sztálin ha­ lála óta eltelt időszak egyik legigényesebb és legjelentősebb alkotásává. SZABÓ KAROLY �GERELYES ENDRE: KÖVEK KÖZÖTT* Mióta az Élet és Irodalomban megje lent Kilenc perc című elbeszélésével Ge­ relyes Endre elmondta „szűzbeszédét” , túlzás nélkül elmodhatjuk, minden lé­ pését, helyesebben irodalmi talentumá­ nak minden megnyilvánulását, minden új gyümölcsét figyelemmel kíséri az ol­ vasó, az irodalmi közvélemény, beleértve a kritikusokat is. Bár a különböző iro­ dalmi fórumokban megjelent elbeszélé­ seiről írásos értékelés tudtunkkal nem jelent meg, — hiszen nálunk kiment a divatból, hogy első könyvének megjele néséig az írót írónak, a költőt költőnek könyveljék el. — Gerelyes e tekintetben sem panaszkodhat.. Műveiről, tehetségé­ ről beszélgettek, vitatkoztak irodalmi berkeken belül és kívül, vélemények hangzottak el Gerelyes mellett, néha Ge­ relyes ellen. Mindenesetre ami a legfon­ tosabb egy író számára: az első lehullott cseppet a tenger nem nyelte el nyomta­ lanul, gyűrűt vetett. amelyet követ a többi. A z írót befogadta az Irodalom, be­ fogadta az olvasóközönség is. Vajon minek köszönhető ez. Nem vitás hogy Gerelyes Endre „szerencsés” idő­ ben indult pályáján: A szerkesztőségek­ ben bizony nem hevertek garmadával a kitűnő kéziratok. Köszönhető az író meglehetős termékenységének, de annak is, hogy az irodalmi, és egyáltlán a tár­ sadalmi közvélemény alakításában más műfajokban: irodalmi riportokkal, tudó­ sításokkal, vitairatokkal is részt vett. Természesen azonban elsősorban sajátos, friss és nagyon rokonszeves tehetségé­ nek köszönheti a sikerét. Ez a nemrég megjelent kis könyvecs­ ke, benne Gerelyes nyolc elbeszélésével is ezt a tehetséget tanusítja. Többségük megjelent már nyomtatásban, s most v i­ szontláttuk — némelyiket kisebb — na­ gyobb átdolgozással — , van köztük olyan, amely ebben a könyvben látott először napvilágot. Néhány, az olvasó számára eddig isme­ retlen új vonást is felvillant kötete, de olyan vonások ezek, amelyek most még- ♦Magvető, 1961. inkább közelebb vittek bennünket az író szándékainak, — ahogy mondani szokás ars poeticájának megértéséhez. Nem cé­ lunk a mindenre kiterjedő elemzés, csu­ pán néhány gondolatta szeretnők az olvasók figyelmébe ajánlani a könyvet. Megkönnyíti feladatunkat az író, aki egyáltalán nem árul zsákba­ macskát szándékait illetően. „Szerelnék modern novellákat irni, a ma problémáit elemezni és megoldásukat, formai tekin­ tetben is új módon, megkísérelni. Mód­ szer. szemlélet tekintetében követendő­ nek tartom Karinthy Frigyes metsző intelektusú analíziseit, Hemingway hősei­ nek törhetetlen voltát és mindenekelőtt Solohov szocialista humanizmusát.” — Irja rövid életrajzában. Nagyon határozott célkitűzés, határo­ zottan megjelölt példaképek. És az író, — prózairodalomban ilyen fiatal korban ritkaságszámba me­ nő biztonsággal és érzékkel — már a kö­ tet első, cím nélküli novellájában bebi­ zonyítja, hogy komolyan veszi ars poeti­ cáját. Könnyed játéknak indult a novella — bár a forma eredetisége vonzza az ol­ vasót, az alkotás közvetlen közelébe v i­ szi. A játék azonban mind komolyabbá válik, s az elbeszélés kettős fonala lassan eggyé válik. A z olvasó elfelejti, hogy egy történet megírásának, megszerkeszté­ sének a tanúja. Izgalommal és türelmet­ lenül várja a cselekmény kibontakozását. S a kifejlő tragédiának lépésről lépésre, szinte észrevétlen, résztvevője lesz maga a szerző is, aki az alkotás folyamatában azonosul hősével Costerral. Nemcsak a forma eredetisége megka­ pó ebben a novellában — az író meg­ döbbentő önvallomása is. Coster, barát­ jának a megtébolyodott Helstennek a hajósokat szörnyű veszéllyel fenyegető tettét akadályozza meg. Rendkívül bo­ nyolult érzések csapnak össze Costerban: barátja iránti szeretete, a hajósok félté­ se — amely kényszeríti, hogy megaka­ dályozza a világítótorony kioltását, s a rettentő, bénító félelem, amely a végső �összecsapásban a vesztét okozza. Coster végrehajtotta a hőstettet, megakadályozta hajók és hajósok tucatjainak pusztulá­ sát, de amikor szembekerült az őrült Helstennel „...dermedten állt, s egyszer­ re ordítani kezdett, szégyenteljesen és méltóság nélkül, tátott szájjal üvöltve, mint egy kofa.” S az író kábultan ocsú­ dik: „ Nem! Nem igaz, ne bántson sen­ ki engem! Hiszen, ha szörnyű és szé­ gyenteljes dolog történt is közben, én — Coster vagyok! — Kiált fel. A z előbb, már említettem, hogy egyik példaképének Karinthyt tartja Gerelyes. S valóban, az emberi pszihé rendkívül összetettségét, ellentétes vonásait, egész bonyolult labirintusát kevés író tudta oly hallatlan kíméletlenséggel ugyanakkor re­ mek írói eszközökkel feltárni, mint K a­ rinthy. Nos, az emberi lelkivilág ellntmondásosságának ilyenforma tükrözésére tesz egyáltalán nem sikertelen kísérletet az író. S mindjárt el is mondhatjuk, Gere­ lyes alakjainak egyik fővonása: egy cseppet sem egysíkúak. Ahogy a termé­ szetben, a színekben nincs abszolut fe­ hér és fekete, az író hőseit sem oszthat­ juk kategóriákra: egyik jó, a másik rossz, az egyik hős, a másik gyáva. Min­ den élő egyedben, — ha csak nem rend­ kívüli, vagy éppen patologikus eltorzu­ lásról van szó, — megtalálhatók a jóra és rosszra, a hősiességre és gyávaságra, és sok-sok egyéb, gyakran ellentétes, a cselekvésre, emberi magatartásra ható jellemvonások. Behatolni ezeknek az egymásra és egymás elle ható érzések, vonások, lélektani tényezők szövevényébe, a mai, modern író számára a legizgalma­ sabb, s valóban írói feladat. Vitathatat­ lan, hogy ez a nehezebb vége a dolog­ nak, de így születnek a hús-vér figurák, így születik az igazi irodalom. Csakis így sikerülhet az írónak nemcsupán rep­ rodukálnia az élet egy-egy kis darabját, hanem azt újrateremtve, hatni az olva­ sóra. S íme, mindjárt egy újabb, egy másik jellem zője a fiatal író munkásságának: az új forma eszközeinek keresése nem öncélú játék, nem előlkelő időtöltés, vagy az olvasó elkápráztatására irányuló tö­ rekvés. Gerelyes hatni akar az olvasóra, - • s nem hiába hivatkozik Solohov szo­ cialista humanizmusára — , úgy akar hatni, hogy hőseinek, gyakran a mély­ ből előtörő, s néha milyen nehéz, önma­ gukkal vívott küzdelem árán feltörő jó­ tulajdonságai ne csak rokonszenvet kelt­ senek, de az együttérzéssel hasonló cse­ lekvés vágyát is felébressze. Emlékez­ zünk csak vissza a Kilenc perc boxolóira, vagy az Éppen szembevág a szél fiatal gépkocsivezetőjére. Hozzátehetjük, — s ez is az írót dicsé­ ri, — hogy ezeknek az embereknek jó­ ra, vagy rosszra való hajlandósága, ma­ gatartása, cselekedete, nem valami álta­ lános, kortalan közegben lebeg. Gerelyes tud atmoszférát teremteni, s atmoszférateremtő ereje éppen abban rejlik, hogy a környezet, az alakok, sőt maga az em­ bereket összefűző történet is a legtöbb esetben jellegzetesn mai; magán hordja napjaink Magyarországának a jegyeit; a társadalmi életben éppen úgy, mint az egyes ember életében érvényesülő té­ nyezők ismerhetők fel novelláiban, hő­ seinek ilyen, vagy olyan magatartásában. Tulajdonképpen ezért modern író Ge­ relyes Endre, elsősorban ezért. Mert no­ velláiban mai és egyben sajátosan ma­ gyar atmoszférát teremt. Természetesen modernségét jelzi stílusának újszerűsége, frissesége, a szerkesztés lüktetése, zak­ latottsága, a belső monológ gyakori alkal­ mazása, — amely valóban az egyik leg­ hatásosabb formája a lélektani motívumok ábrázolásának. De a stílus eredetisége, vagy a belső monológ, — s ezzel tisztá­ ban van az író — hiábavaló lenne, üres váz csupán, ha nem tudná megtölteni korszerű tartalommal. Gerelyes Endre azokhoz a fiatal ma­ gyar prózaírókhoz tartozik, akik bekap­ csolódva a világirodalom fejlődésének áramába — tanulva ennek az irodalom­ nak legnagyobb hazai és külföldi kép­ viselőitől, a szocialista és egyben ma­ gyar prózairodalom még magasabb szín­ vonalra való emelésére törekszenek. A Kövek között Gerelyes Endre írói célki­ tűzéseinek, törekvéseinek első állomása, amely magában hordja a következő ál­ lomások igéreteit is. CSIZMADIA GÉZA �VI TA AZ IZGALMAS OLVASMÁNYOKRÓL Thomas Mann-nak «Varázshegy» című regényében alkalma és ideje jut arra, hogy ismételten elmélkedjen az Időről, melyben hősei kényelmesen elterpesz­ kednek. Érdemes megvizsgálni, hogy a huszadik század második évtizedének mindinkább rohanó napjaiban miképp tett szert erre az alkalomra és időre. Regényhősei betegek és távol vannak ugyan a nekiiramodó élet nyüzsgé­ sének színhelyétől, melyet azonban még nem felejtettek el. Érdeklődéssel tud­ nak szemlélni látszólag jelentéktelen apróságokat, de rabságnak és esemény­ telen sivárságnak érzik életüket, bár azt a természet közelsége végülis urbánus életformából a magáéhoz idomítaná — ha a hősök nem volnának betegek. I gy rekedtek meg a városok és havasok között, kínosan unatkoznak, de apró esemé­ nyek és jelenségek fontossága életükben észrevétlenül megnövekedett. Majd­ nem úgy látnak hát mindent, mint aki gyalog utazik. Thomas Mann szerint ez talán nagyobb érték, mint az egyre gyorsuló élet iramának követése. Erre mutat a « Szélhámos vallomásai» - nak néhány kitétele is, melyek a céltalanul töltött idő, sőt az unalom fontosságát és értékét hangsúlyozzák. A nagy német író lelkialkata és szemlélete sok tekintetben még a múlt szá­ zadé. Mikor a Varázshegyről, hol hosszasan időzött, már el kell mennie: hama­ rosan a Biblia és a hindú legendák viágába menekül. Még az élő Thomas Mann mellett erjedni kezdett valami, ami már körülötte, — s vezéregyéniségének elhullta után ugrásszerűen és egészen — megváltoztatta a század epikájának ütemét. Egyszerre világos lett, hogy nem érünk rá: sietni kell. hogy a sietséget mi indította el, nem kétséges. A K or nagy vívmányai már belátható, és egyben ha­ talmas célokat állítottak elénk. A z Ember egyszerre és többirányban, úgyszólván mindennek a végére akar járni. Ugyanakkor a statisztikusok hírt adnak arról, hogy átlagos életkora jelentősen megnövekedett. Miért vesz hát a fentemlített izgatottság erőt rajta, a mindinkább biztosított pihenés és szórakozás idején is? A harmincas években egy könyvkiadó közölte velem, hogy vastag regényt kell írni, mert ez vonzza az olvasót, aki ha egyszer már megkedvelte a regény alakjait, minél hosszabb utat akar megtenni velük. Ma már ez másképpen van. Ha az olvasó kedvelt szerzőjének új, de vastag kötetét látja meg a kirakatban, meg­ rémül, mintha váratlan terhet akarnának rárakni. Ma rövid, szinte csak elbeszélésnyi terjedelmű regények fogynak, holott régebben ilyeneket külön kötet­ be meg sem lehett volna jelentetni, mert az úgy nem lett volna « könyv» . ban A z ember értéke korunkban megnövekedett és még a kapitalista államok­ is több embernek jut ideje pihenésre és szórakozásra, mint régen. Világ- Bár a szerkesztőség a szerző nem minden megállapításával ért egyet, azonban a téma, aktualitásánál fogva az irodalmat kedvelők és műve­ lők táborának érdeklődésére tarthat számot. Ezért a cikket vitára bo­ csátjuk. �szerte egyre nagyobb tömegek, egyre többet olvasnak — mégis: hamar akarnak eljutni az írók által felkínált út minden pontjára. « Nem érnek rá.» Nemrégiben többen is mondták nekem, hogy a « Háború és Békét» filmen megnézik, noha nem olvasták a regényt, s nem remélik, hogy a film élménye pótolja azt, de elolvasni nem érnek rá; így legalább megtudják miről van szó. A moziba elmennének akkor is, ha más darab kerülne előadásra, mert korunk nagy élménye: a film. — A filmen látott regény alakjait és helyzeteit nem kell elképzelni, hiszen megelevenednek a szeme előtt, s közben más érzékszervet: a fület is leköti valami. Több legyet ütnek egy csapásra. Végül talán még a moziba sem kell elmenni: a televízíó elhozza a darabot az otthonunkba. A mai ember kulturális «rá nem érése» mögött gyanus, sőt már kóros elkényesedés, lappang. A társaság esetleg azért » össze, hogy zenét hallgassanak. De beszél­ nek. Új könyvekről. Ott vannak a könyvek a polcokon. Leem elik és nézik őket. Beléjük lapoznak. M ivel rövidek: aránylag többet tudtak meg róluk « belelapozás» és eszmecsere útján, mint amennyit a vastagról tudnának. Aztán másról be­ szélnek és visszakerülnek a polcokra a könyvek a hanglemezek mellé, melyet esetleg fel se tesznek. (Rosszabbik esetben felteszik őket és közben is beszél­ nek). Késő éjszaka otthon az ágyban még olvasnak valamit. Csak rövid és iz­ galmas olvasmány jöhet szóba. Rövid, mert naponta néhány lapot olvasnak, mi­ előtt leragad a szemük; így aztán, ha hosszú regény van a kezükben, mire a végéhez érnek, elfelejtik az elejét. Ha pedig nem « izgalmas» az olvasmány, még hamarabb elalszanak felette. Másnap tovább olvasnak az autóbuszon. Köz­ ben csak a kalauzra, ellenőrre és arra kell figyelni, hogy idejében leszálljanak. A Kor tehát rövid és izgalmas olvasmányt keres. Közben kissé megveti az olyan embert, aki nem úgy rendezte be életét, hogy egyszerre, egyidőben négyenöten is várjanak rá különböző helyeken, ki egyedül ül egy padon, s egyszerűen nézelődik. A z irodalom, írók és olvasók kölcsönhatásának egészséges fluktuációjában, mint érzékeny műszer, mutatja mindezt. De ez nem mindig használ az irodalomnak. Kétségtelen, hogy kiváló alko­ tások is születtek és születnek a fenti követelmények jegyében, ám a lehetőségek ilyetén leszűkítése, és gyakran a nem természetesen és szükségszerűleg létre­ jött izgalom, hanem az izgalomkeresés, sok értéket is elsorvasztanak. A mai ember élete mozgalmasabb és izgalmasabb — még falun is — mint őseié volt,de olvasmányokban csodálatosképpen nem a kontrasztot, hanem a nagyobb izgalmat keresi. Mindebből világosan látszik, hogy azért van szük­ sége erre az izgalomra, mert az « izgalmas» olvasmány szinte erőszakkal ma­ gához szegezi a fáradt és lusta ember figyelmét, aki nem vállalkozik már az olvasó kötelező munkájára. A z író minden munkát végezzen el, lehetőleg rö­ viden. gyorsan és zaklatottan: — helyette is! Szeretik, ha az írónak minél ki­ sebbek az igényei az olvasóval szemben, s cserébe ők is elnézik neki a pongyola stílust, s a jellem rajzok pontatlanságát. Annál is inkább, mert az utóbbiak hiánya ismét mellőzhetővé teszi az olvasó nagyob figyelmét. Azokról a színvo­ nalra kénves, művelt, igazi irodalmat kedvelő olvasókról is szó van, akik nem veszik észre, hogy igényeik veszedelmesen kezdenek hasonlítani a detektívregénvek és más. általuk mélyen lenézett, különféle ponyva-termékek kedvelőinek igénveihez. A z írás művészének feladata hovatovább valamiféle szinvonalasabb d e te k tív r e g é n y lett. K ét, mindennél rettenetesebb háborút átélt és a «hidegháború» feszültségében élő ember sok esetben már csak borzalmas törté­ neteket kíván írni és olvasni. Franz Kafka, Hamingway és Dürrenmatt jellegzetes megszólaltatói ennek a korszellemnek és a magas művészet szintjén nyujtották és nyújtják a még hiányzó izgalom-szükségletet az embereknek, akik hozzászoktak már a bombák dörrenéseihez és ahhoz, hogy a közvetlenül mellettük lévő falak omlanak össze. Olvasóik nagyrészének már mindegy, hogy amit Kafka, mint önmagáról valló lírikus-elbeszélő átél, vagy amit az élesszemű epikus Hemingway m egfigyel és �a humanista szemlélő szemérmesen burkolt, de mélységes együttérzésével be­ mutat, azt Dürrenmatt többnyire csak kiagyalja. A szóbanforgó beteges kortünet ez utóbbi szerzőre — növekvő népszerűsége minden művészi értéke ellenére is — a leginkább jellemző. Dürenmatt négy, nálunk is jól ismert műve: a « Baleset» , « Alagút» , « A z öreg hölgy látogatása» és a « Nagy Romulus» egyaránt mutatják, hogy a nagytehetségű író érdeklődését már csak a katasztrófa képes felkelteni, de nem az a katasztrófa, melyet átélt, vagy melynek közeledtét érezni véli, hanem amelyet kispekulál. Dürenmatt ha­ sonló az olyan emberhez, akinek a füle mellett mozsáragyút kell sütögetni, hogy aludni tudjon. A z «Ö reg hölgy» bosszúterve azért kelt bennünk egy pillanatra » , mert az író detektívregényszerű technikájával meglepe­ tésképpen zúdítja ránk. Igy nem jut időnk — akár a rémregényekben — elgonkodni a helyzet rendkívűl erőltetett és valószínűtlen voltán. ( A hölgy nyilván annak az esetnek köszönheti karrierjét, amelyért most bosszút áll. az sem való­ színű, hogy a régi udvarló, aki hamistanúk segítségével ütötte őt el jogaitól egykor, mitsem hallott róla, a « tanuk» sorsáról és nyugodtan vállalja a Hölgy melletti udvarnokoskodást, — vagy amikor ismertté vált, hogy a Hölgy halálraitéli őt, — nem képes idejében elmenekülni.) A modern szinpadtechnikai bravú­ rokkal való szüntelen zsonglőrösködés, — csakúgy, mint a gyakran hajánál fogva előrángatott izgalom és borzalom — mutatja a szerző és közönségének belső unalmát, melyet már csak artista-szenzációval és szórakoztató gyilkossággal lehet — addig-ameddig — elűzni. A másik három mű többé-kevésbé hasonló vonásokat mutat. (A művek értékéről, melyek kétségtelenül mutatkoznak helyen­ ként, szándékosan nem beszélek, mert nem tartozik ide). Izgalmas olvasmány és általában: izgalmas mű minden korszakban ke­ letkezett, és bizonyos elismeréssel kimondott, de lényegében jellegzetességet meghatározó kijelentés volt a mű élvezője részéről, ha evvel a jelzővel illette az előtte feltárult alkotást. Ma azonban sokaknál ez már szinte az egyedüli ér­ tékmérő, mely ha elmarad, ez egyszersmint a mű értéktelen voltát is jelenti. Huxley egyik újabb könyvében arról számol be. hogy mit élt át úgynevezett « meszkalin-mámorban» , vagyis: miután egy « meszkalin» nevű szert vett be. Egy­ szeriben végtelenül érdekessé vált számára a szoba, melyben ült, « csodát» látott, a körötte élő világ tárgyai és elemei feltárták rejtett lényegüket, s így Huxley nem is kívánt elmenni onnan: a szobában üldögélés élménye túlcsordította a lelkét. A huszadik század írójának hát « meszkalin» kellett ahhoz, amit a régiek egyszerűen elértek azáltal, hogy egészséges viszonyban éltek a világgal és az idővel. Flaubert csak annyit mondott később naggyá lett tanítványának. hogy jól nézzen meg mindent: alaposan és nyugodt figyelemmel. Maupassant, a tanít­ vány, csak ezt tette és felfedezte a csodát. Ezután megtanult írni és író lett. Dante « meszkalin-mámor» nélkül jutott el a « nagy sötétlő erdőbe», amely­ ben érdekes útra került, és volt ideje ott elcsatangolni. Goethe nyugodt hexame­ terekben zeng «abgetrangene Leinward» -ról a Hermann und Dorothea-ban, s a falusi házak előtti padon ráérve üldögélő plébános, gyógyszerész és társainak látszólag eseménytelen világában látja meg az érdekességeket, melyek ott­ marasztalják. Folytathatnám így a példákat sokáig. Tény, hogy minden kor a maga képére és hasonlatosságára teremti művé­ szetét; a művészetnek a kor jellemző élményvilágából szerzett zamata ad lehe­ tőséget a hosszabb életre: egyben a közvetlen aktualitás az olvasó érdeklődését is inkább felkelti. A z igazi alkotó nem is tehet másképp, mert hazugságon kapnák, ha nem valódi élményeiről beszélne. De hamis tanú az is, aki elhallgat valamit. A napsütés még ma is beragyogja a Földet. Lehet, hogy valamiféle kritikus napfolttevékenységek periódusában élünk és azt sem kívánom tagadni, hogy a két kegyetlen háború után kiéleződött társadalmi harc, továbbá a küzdelem egy újabb — minden eddiginél teljesebb pusztítással fenyegető háború lehetőségeinek elkerüléséért, valamint az ettől való félelem, olyan vonásokat hoznak felszínre az emberi lélekben, melyek az itt kritizált irodalmat alátámasztják. De az �életnek a történelem eseményein kívül, még másfajta eseménysorozata is van. Ezt az előbbitől eltérő ütemet elhallgattatni nem, csak az irodalomban való jelent­ kezéstől erőszakolt pózzal elzárni lehet. Ha az írókat nem érdeklik idilli és derűs pillanatok, nem figyelnek fe az örömökre, (még a sajátjaikra sem), nem tudnak lelassítani a nyugodt tempójú jelenségek mellett, hogy elkisérjék azokat is, ha nem érnek rá, hogy még jobban megnézzenek valamit, amit már megnéztek, — és általában ha felveszik a mai ember « rá nem érésé» - nek beteges állapotát, akkor a vallanivaló egy részét elhallgató, hamis tanuvá válnak. Izgalmasnak lenni minden áron, s e célból mesterségesen is felizgatni magunkat, továbbá olyan sietségben vágtatni, melynek útvonala fontos dolgok mellett elhúz, míg nem igér helyettük nagyobb célokat — a kispolgári lelkek fontoskodó magatartása lehet, de az igazi íróé nem. Szabó Lőrincnek « Vasárnap» című versében — pél­ dául — nem volt bátorsága az említett «másik ütemről» vallani, sőt kontrasztként szembeállítani a kettőt, éspedig úgy, hogy ebben a versben mégis az aktualitás hosszú életet biztosító kötőanyaga érződik. Jellemző, hogy napjainkban mennyire szeretik a mind népszerűbbé vált « kisregény» műfaj megjelölést. Mikszáth és Thomas Mann még elbeszélésre gondoltak, mikor a manapság « kisregény» - nek nevezett műveiket írták. A regény fogalma a kényelmességre hajlamos «rá nem érő» írók és olvasók szemében egyszerűen összetöpörödött, s el akarják felejteni, hogy az igazi regények teljes életeket, életszakaszokat ábrázoltak, míg az elolvavásukhoz szükséges hosszabb idő is szolgálta a kimerítő mondanivaló érvényesü­ lését. Ma a « tömörítésre» hivatkozunk, de így gyakran csak felületes érdeklő­ désnek nyújthatunk kielégülést. (Zenében is mutatkozik ez a gyanús koncentrálás. «Perc-operák-. néhány percig tartó cantáták és versenymüvek születnek és mind gyakrabban: « zenekari tételek» ami nem formaujitást, vagy új műfajt jelent a «szinfóniákhoz» és « szinfónikus költeményekhez» képest, hanem egyszerűen igénycsökkenést, formavázak elejtését,csekélyebb «szuflát» , és szánalomraméltó rettegést a bőbeszédüségtől, va­ lamint attól, hogy közönségüknek nem lesz türelme rájuk figyelni.) A már-már réginek mondható, nagy-terjedelmű műfajok, szükségképpen kialakították mu­ tatós formáikat, melyek a tartalmat azáltal emelték ki és tették világosabbá, hogy közben idő is pergett, egyben pedig, a mű átélésével párhuzamosan, letelt vala­ mennyi, a mű élvezőjének idejéből is. Aki néhány nap alatt — bármily figyelemmel — olvassa ki a « Karenina Annát» , vagy a « Varázshegyet» , az elveszít valamit, ugyanúgy, mintha gyors tempóban játssza Beethoven gyászindulóját. Korunk telvevan a harcok feszültségével,melyben még jó, vagy jobb felé bontakozás során is sűrűn megesnek borzalmak és tragédiák, de legfőbb történés az, hogy élünk és hogy múlik velünk az idő, mely beavatkozás nélkül, vagy ellenére, menthetet­ lenül visz az öregedés és a halál felé. A puszta létezés gyönyöre ma is ott bujkál az emberekben, izgalom és feszültség mögött. Ha az írók nem akarnak tudni a jelen perc gondtalan, és még az extázistól is mentes öröméről, akkor — mellé­ kesen, — fiatalokat már veszélyes manirhoz vezető, pózok felvételére serkentik. Tehetséges fiatal írókat ismerek, akik már csak az « atomkorszak» vélt és meg­ jósolt tragédiájáról hajlandók írni, nem törődve azzal, hogy írásuk nem láthat nyomdafestéket. Ebben az irodalomban, véres kések v illanak meg, (márcsak erre való a napsütés) és csontvázak beszélgetése hallatszik. Történeteik, vagy öncélúlag. vagy atomfizikai kísérletek céljából elkövetett gyilkosságok köré szövődnek. Nem a szerzők értetlenségével magyarázható szellemi « huliganizmus» ez. és nem is elszigetelt jelenség. Tehetséges és komoly fiatalok írják ezeket a műveket és lelkes olvasótábora van, hogy azt sok nyomtatásban megjelenő író megirigyelné. Azok az írók. akik márcsak « meszkalin-mámorban» fogják észrevenni, hogy a minket körülvevő mindenfajta jelenségekben szépség van, és hogy a valóság, pusztán a való-volta miatt, érdekes, — önmagunkat és olvasóinkat előbb-utóbb olyan kinzó hiányérzetig fogják sodorni, milyenbe az élő szervezet jut, ha meg­ vonják tőle a sót. Nagy ellenség az Idő, ha ellenséges oldalát tekintjük és mindenáron vias­ kodni akarunk vele. Jogos büszkeséggel tölt el bennünket, hogy földön és égen mind sebesebben tudunk haladni és sebezhető pontjain eredményes támadáso- �kat folytatunk ellene. Nagy kár azonban, ha átváltunk a nyugtalan kapkodás ütemébe. Gazdag kincsek forrása is lehet az Idő, ha megállunk mellette, hogy kifürkésszük a titkait és ha nemcsak arra gondolunk, hogy az öregedést és halált számunkra mindég drámai gyorsasággal hozza el. Ma már, hanglemezeken régen elsuhant, drága hangokat rabolunk tőle vissza, kiindulópontunk és messzi földrészek közti útunkra pedig alig-alig engedjük beékelődni. De jönnek pillana­ tok, melyekben elveszett léptei hiányoznak enkünk. És legelőször mutatkozik ez a művészetben. Ha az alkotóművész a K or szüntelen sebességváltozása helyett magáraveszi az Idő valamely testére szabott, egyenletes ritmusát, akkor örökké érvényes, nagyszerű vallomásokat fog kapni tőle. S ZU LY G Y U L A P A T A K I JÓZSEF: T O K A J I T Á J �NÓGRÁDI TÁJAK — NÓGRÁDI EMBEREK A CSITÁRI HEGYEK ALATT KÉT TALÁLKOZÁSOM A PALÓCOKKAL első találkozás 1939-ben történt. A tanítóképző elvégzése után éve­ kig állásnélküli voltam. Első állomáshelyem Csitár, egy Nógrád megyei kis palóc falu volt. Városi gyerek voltam, hamis regényekből ismertem a paraszt életét. Ebben a kis faluban ismertem meg a valóságot, a paraszti sorsot, a földhözragadt nyomorúságot és a palócjellemet. Amilyen kicsi volt a falu, olyan nagy benne a sár. Szerencsére nem volt sem papja, sem jegyzője, — de a közjegyzőség és a filia hatalma ólomként nehezedett az emberekre. A legnagyobb bizalmatlansággal fogadtak, amely nem az ismeretlen, az idegen embernek szólt. Minden «nadrágos» embert így fogadtak, akár idegen volt, akár nem. Féltek és gyűlölték őket. Meghunnyászkodtak, megalázkodtak előttük ravaszságból, — de nem becsülték. A legalázatosabb, vagy legbarátságosabb arcot vágva is szüntelen azon törték fejüket, hogyan játszhatnák ki, vezethetnék félre őket. Józan ész és nagyfokú ravaszság lakott bennük. Lakodalmakban, disznótorok­ ban sokszor tapasztaltam éles eszüket, humorukat, tréfálkozoó természetüket. Lassan-lassan megszerettek, beavattak titkaikba, bátran elmndták problémá­ ikat, szapulták előttem a jegyzőt, a papot. Zárkózottságuk feloldódott, s így si­ került még mélyebben megismernem gondolkodásukat, jellemüket. Többségük szegényparaszt és napszámos volt. Nagyon jól ismerték, tapaszta­ latból ismerték:« Szegény embert még az ág is húzza» . Ezeket az « ágakat» igye­ keztek kikerülni, de az, ha még annyira vigyáztak is, csak beleakad az emberbe. Egyformán nyúzta őket a jegyző, a pap, az ügyvéd, a bank. Hiába voltak szor­ galmasak, — mert nagyon szorgalmasak voltak, — hiába dolgoztak látástól-vakulásig, a kétpengős malac, meg a bolettás búza árát mások vitték el. Nem ehettek a maguk hizlalta libából, maguk köpülte vajból. Ha a Biblia valamiben igazat mond, hát ebben igen: valóban arcuk verítékével ették a kenyeret. Csak azt nem értették sokáig, hogy akik a Bibilát prédikálják, miért nem követik ezeket a tanításokat? Mert a hízott libát, a vajat, a csirkét, a tojást, a jegyző, a pap, az ügyvéd ették meg. A parasznak meg az avas szalonna marad, amit az uradalom adott aratás idején. A z üzletben hitelbe vagy terményért vásároltak, ahol újból becsapták őket. A kockacukrot tízdekánként, a frankkávét negyedrudanként vették A csaknem ezer lakosú községben az év bármely szakában művészet lett volna összeszedni száz pengő készpénzt. A kűlső szemlélő azt hihette volna: igen vallásos nép él itt. Hiszen mise idején teli volt a templom. Körmenetekre kivonult az egész falu. De csalóka hit az olyan, amely nem meggyőződésen, hanem a félelmen és megszokáson alapul. Félni sem annyira az istentől féltek, hisz nem nagyon hitték, hogy az mindent lát és mindent tud. S cselekedtek is eleget, amit tiltanak a parancsolatok. Inkább a legfőbb úr helyi képviselőjétől tartottak, aki számontartotta cseleke­ deteiket, bár gondolataikat ez sem zabolázhatta. Ha a jegyző az égi úrral fenyegetődzött is, nem őt hívta segítségül, ha baj volt, hanem a csendőröket. Ha valaki adós maradt a bérrel, nem az égi végrehajtóra bízta a behajtását. S a pap az égi úrra hivatkozva, a templomban az egész falu apraja-nagyja előtt szégyenítette meg a « tévelygőket» . S ezek az egyszerű emberek féltek, meg ne szólják A z �őket a falubeliek. Figyelte az államhatalom is, hogy mennyire istenfélő a nép. Aki templomba nem járt, arra könnyen rámondták, hogy kommunista. Pedig sokszor szegény azt sem tudta, hogy az mi fán terem. Még félt is tőle, hisz azt pa­ polták a fülébe örökké, hogy minden rossz a kommunistáktól származik. L am jól tudták ezek az urak, hogy az ismeretlennel könnyen meg lehet f élemlíteni az embereket. A megszokás is nagyúr. Megszokták, hogy hétköznap inukszakadtáig dol­ gozzanak, vasárnap délelőtt, gyakran még délután is a templomban üljenek, aztán a férfiak a kocsmába mennek inni. Mindkettő az agyat tompítja, tehát egyremegy. De hová is mehettek volna máshová? Villanynak, rádiónak, m ozi­ nak, csak hírét hallották. Kultúrház az egész környéken nem volt. Ha már fel­ vették az ünneplő ruhát, mely két emberöltőt is kiszolgált — valahova menni is kellett benne A palócok becsületes emberek voltak, egymástól sohasem loptak. Nem val­ lási tilalom hatására, hanem azért, mert az egyik szegény a másiktól ugyan mit lophat és v ajjon miért lopjon? Hogy a komája még szegényebb legyen? A Tíz parancsolat « Ne lopj» tilalma nem tesz különbséget szegény és gazdag között — de ők tettek. Mondhatom: gyakran megdézsmálták a gróf és a földesúr földjét. És ezt nem is tartották lopásnak. S tették ezt olyan ügyesen, hogy a csendőrök akárhányszor hiába nyomoztak a tettesek után. Szerették a földet, melyből nekik igen kevés jutott. Robotoltak, koplaltak, hogy földet vehessenek. A gyermekek nem járhatták végig az elemi iskolát sem, mert minden dolgos kézre szükség volt. S ha sikerült, a több földön még többet robotoltak, még többet koplaltak. Mert a több föld, több munka, több adó, több teher. És mi marad a végén? Egy ölnyi a temetőben, ahova sokan fiatalon ju­ tottak el az ilyen keserves élet után. Aztán, ahogy gyarapodott a föld, csökkent a gyermekáldás. Mert a sok gyer­ mek: sok száj, sokfelé is kell hasítani a földet, ha meghalnak az öregek. Amit egyébként alig vártak az örökösök. Még a házörző kutyának is nagyobb volt a becsülete, mint az eltartott szülőnek. « A házasságok az égben köttetnek?» De az sem mindegy, hogy kinek mennyi a földje. S a szülők, nem várva az égi köttetésre, ennek alapján határoztak a vőlegény és menyasszony sorsáról, a vigasz: « Majd megszokod, megszereted» . A szerelem csak illuzió; s bár volt szerelem is, legritkábban a házaságon belül. A női egyenjogúság legfeljebb az esküvőig tartott. Szórakozás, kultúra?... Sokat nem tudott adni a két pedagógus. Am it adott, jószívvel, szeretettel adta. Évenként kétszer istenigazában kiszórakozta magát a fiatalság: búcsúkor és farsangkor. S mikor már megcsömörlött az alkoholtól, bicskázással vetett véget a dáridónak. Hogy miért bicskázott, mikor egyetlen ha­ ragosa sem volt? (Érdekes, ma miért nincs bicskázás a faluban?) Nem folytatom, pedig folytathatnám. Miért sorolnám mindazt a rosszat a mi palócainkról, amiért tulajdonképpen nem ők voltak a felelősek. Ennek az igazsága bebizonyosodott, mikor újra találkoztam a csitári palócokkal 1961-ben. Am ikor 1942-ben elkerültem tőlük, szinte búcsú nélkül, nagyon csodálkozott a falu népe. De mit volt mit tenni, a pap és főjegyző megállapította, hogy én is kommunistává váltam a palócaim közt. Pedig akkor még én sem tudtam mi az. S lehet, ha akkor már kommunista lettem volna, talán maradok. S most, alig ismertem rá az én falumra. Nem arról a változásról akarok be­ szélni, mely az első pillanatban mindenkinek szemébe ötlik: szalmatetős házat mutatóban sem látni — pedig nem ártott volna emlékül meghagyni, mert az emberek gyorsan felejtenek. Téglaházak, palatetős kis villák sora emelkedik, nől ki a földből napról-napra. Villany, rádió, mozi: bevonultak a megszokott dolgok közé. A z én mezítlábas, ringyes-rongyos tanítványaim helyett jól öl­ tözött, divatos szandálban topogó gyermekek vesznek körül az iskola udvarán. Nem a nevüket kérdezem, hanem az apjuk, anyjuk nevét, mert azok voltak az én tanítványaim. A z utcán a tanácsházba menet a párttitkárral és a tsz-elnökkel találkozom �össze. Szinte ösztönösen, megöleljük és megcsókoljuk egymást, mint a testvérek, kik régen nem találkoztak. A z egyik tanítványom volt, a másik már akkor is felnőtt. De sokszor diskuráltunk arról, mi — miért nem jó ezen a világon. Régi ismerősökkel, de új emberekel találkoztam. Minden megváltozott. Én is. A z én csitári palócaim bátor, határozott fellépésében nyoma sincs mar a bizalmatlanságnak, a gyűlöletnek « uraival», a munkás é paraszt vezető kkel szemben. Javasolnak, birálnak és becsületesen dolgoznak. A falu határában tábla hirdeti,: Termelőszövetkezti község. Közösen, a sajátjukon. maguknak dolgoznak: becsülettel. A párttitkár, a tanácselnök, a tsz-elnök közülük való, ma­ guk választották, nincs okuk félni tőlük. Ma már a paptól sem félnek, mert az az istenen és poklon kívül semmi mással nem fenyegeti a parasztot. Még vannak ugyan, akik félnek a túlvilági szenvedésektől, még vannak, akiket a megszokás rabsága fogva tart, de a tudás, a felvilágosodás megállíthatatlanul terjed itt is. Öröm látni, milyen lelkesedéssel terveznek, dolgoznak, építenek. Milyen büszkén vezettek el az új tsz istállóhoz, mely éppen akkor épült. Nem az épüle­ teket néztem, hanem az emberek arcát, mely sugárzott, szemüket, mely csillogott az örömtől, a büszkeségtől. A z első találkozás hosszabb ideig tartott. Akkor a bizonytalanság vitt el közülük. Nehéz szívvel jöttem el, szerettem őket. A második találkozás csak pár óra hosszat tartott, most a kötelesség nem engedte, hogy ott maradjak, pe­ dig szívesen maradtam volna közöttük. Akkor kínlódásukat nem tudtam nézni, megváltoztatni sorsukat pedig nem volt erőm. Most velük együtt örülni az új életnek, közös erővel építeni a szocializmust, formálni tudatukat, a legszebb fel­ adat. Nemcsak szeretem ezt a népet, bízom is benne. Bízom benne, mert látom az eredményeket, bízom benne, mert nem áll meg a félúton. Nagyobbak terveik, mint az erejük, de nagv lelkesedésük csodálatossá fokozza erejüket és ez segít lebírni minden akadályt. Ez a nép ma már nem a régi. S nem is óhajtja a régit, és holnap már a mával is elégedetlen: megállás nélkül halad az útján a szocializmus felé, és nincs erő, mely megállítaná őket. Ezt az utat a párt mutatja. Egyenes ez az út, s az én palócaim bátran, lelkesedéssel törnek rajta előre. NÉMETH LÁ SZLÓ �A NÓGRÁDMEGYERI SZEGKOVÁCS KTSZ Nem először találkoztam a KTSZ-ben dolgozó emberekkel. A z elmúlt évben vizsgaelnök voltam a községben. Esti is­ kolásokat vizsgáztattunk. A pedagógusok egy kicsit izgultak, hogy fáradozásaiknak milyen lesz a gyümölcse. Ugy tudom, — bár nagy részt az idősebb korosztályhoz tartoznak — először történt, hogy cigány felnőtteket tanítottak. A z V. és VI. osz­ tály vizsgázott együtt, a hallgatók 80 százaléka cigány volt. Fekete, meg sötét­ kék ruhában, piros, vagy kék nyakkendő­ vel, fehér ingben jöttek számot adni tu­ dásukról. Sokat hallottam már, hogy a szegko­ vácsolás embertelenül nehéz munka, és az évek múltán érzéktelenné teszi az embert a szelemi élvezetek iránt. A z írás, az ol­ vasás, a vers, a ritmus sohasem talál talajt ott, a hol állandó kalapálás diktálja az ütemet és a kovácsszén melege izzítja az agyat is, Nos, a feleletek tényleg gyen­ gék voltak. A számolás még csak ment valahogy, de nagyon nehezen birkóztak megpéldául a gombákkal, a moszatokkal, azokkal a növényféleségekel, amelyeket az erdő ad és amelyek évenként jelentős hasznot jelentenek éppen nekik. Talán másképp kellene adagolni a tudományt. Több gyakorlat, kevesebb, bonyolult, ne­ hezen megjegyezhető elnevezés kellene a felnőtt oktatásban. De a szorgalom az akarás nagy, s mégnagvobb az udvari­ asság, a tisztelet a pedagógusok iránt. Ezt tanítani kellene azokkal a fiatalokkal, akiknek szocialista rendszerünk szinte tálcán adja mindazt, amelyet ezektől a kétkezi munkásoktól a régi megtagadott. A faluban egyébként nem nehéz el­ igazodni. Két domb közé szorult be még régen, valamikor a honfoglalás utáni években. Többször elpusztították, több­ ször ujjáépült. Földesura sok volt. A Nógrád megyei monográfia fél oldalon ke­ resztül sorolja fel megjegyezhetetlen csa­ ládfáikat. A z új földesúr most a tsz. A tsz. iro­ dától egy lépés a KTSZ. Egyelőre sze­ rényen meghúzódik a fehér házak között, de már nem sokáig. Üzemesítik, olyan lesz, mint egy igazi gyár. A kovácsolt vas­ ból készült, több mint két méteres cég­ tábla az egyik épület falához döntve várta, hogy néhány nap múlva hirdesse a munkásosztály hatalmának új diadalát. A bejáratnál levő épületeket bontják. Helyére portát emelnek, rendes portással. A ki majd ellenőrzi, hogy ki mennyit késett a munkahelyéről. Igaz, hogy erre nem nagyon lesz szükség, hiszen az idén is csak 10 igazolatlan mulasztó volt. De miféle üzem az .amelynek még portása sincs. A K TS Z tagjai ragaszkodnak a portához, portással együtt. A z elnökkel szeretnék beszélni. Pes­ ten van. Helyette Klucska Lajos ,a KTSZ főkönyvelője fogad. A z irodában nyoma sincs annak, ami sok hivatalunkra és irodánkra jellemző. Senki sem evett, pedig éppen uzsonnaidő volt, feketét sem főztek. Iratok fölé görnyedve ültek mind­ egyik helyiségben, többen írtak, rakták egyiket a másikra, iktattak. Rányomta erre az irodára a bélyegét az az ütemes munka, amelyet odakint a forró vas diktál. A KTSZ 1951-ben alakult. Klucska Lajos 1953-tól a főkönyvelője. Alakulá­ sakor 33 tagja volt. Csak a falu egyik részén lakó cigányok foglalkoztak szeg­ kovácsolással, a másik részén lakók mu­ zsikusok. A szegkovácsoknál apáról fiúra szállt a mesterség. Azelőtt otthon dol­ goztak, ócskavasból készítették a sinszöget. Piacuk volt: a környék bánya­ vidéke, telhetetlen fogyasztó. Ezeket a szegkovácsokat, már szövetkezetbe tömö­ rült dolgozókat ma is a bányavidék tartja el. Tatabánya, Pomáz, Pilisvörösvár a székhelyük. 1958-ig csak sinszöget készítettek, azóta létesült drótfonó, lakatos és bádo­ gos részleg. Ha az üzem korszerűsítése befejeződik, akkor körülbelül évi 9 millió forint értékű lesz a termelésük. A dolgozók jövedelme 1 220 forinttól 2 250 forintig terjed. Legjobban a sín­ szegesek keresnek. A termelésben 71-en dolgoznak, ezek közül 7 nem cigány. Ve­ zető, irodai dolgozó 12 van, ipari tanuló 4. A dolgozók fele analfabéta. Dolgozók iskolájába kevesen járnak. Roppant ne­ hezen tanulnak írni, mert remeg a kezük munka után. Ebbe nem szabad belenyu­ godnunk még akkor sem, ha a szervezett analfabéta tanfolyamot egyelőre csak ideig-óráig látogatják. Meg van a módja, lehetősége, hogy emberibb körülménye­ ket teremtsünk a számukra. Olyanokat, amelyeket munkásságunk más rétegei, a parasztságunk már elért. A cigánykérdés nagy problémája az �országnak. Magyarországon sok cigány él, akinek életmódja, életfelfogása lénye­ gesen különbözött, sőt különbözik ma is más emberekétől. Korábban vándoroltak, kóboroltak, azt ették, amit az utcán ta­ láltak, vagy éppen loptak. Nem felada­ tunk azt vizsgálni, hogy miért éltek így. mindig hitelt adunk. A szocialista építés azonban nem ezeknek a mendemondák­ nak a szemszögéből vizsgálja a problémát, hanem mint minden más embernél, a cigányoknál is a nevelhetőséget tartja szem előtt. Meg lehet és meg is kell őket nevelni. A nógrádmegyeri példa bizo- Rácz János szegkovács miért nem telepedtek le, de tény, hogy a velük szemben keletkezett előitéletek nagy része éppen ebből az életmódból fakad. Ma is hallani rémséges, nagyon sokszor romantikus történeteket a cigá­ nyokról, amelyeknek többé, kevésbé még nyítja, hogy ez igaz. És az is igaz, hogy óket is, mint minden más embert elsősor­ ban a munka neveli. A munka, amely az embert kialakította, a szó igazi értelmé­ ben vett emberré formálja őket is. Magyarországon ma a cigányok száma �mintegy 200 ezerre tehető. Közülük már sokan dolgoznak álandó munkahelyen. Vannak, akik csak annyit, amennyi a létfenntartáshoz szükséges és talán még sokan vannak olyanok, akik a korábbi vándorló életmódot folytatják, vagy egy­ szerűen henyélnek. A probléma nagy. Számuk összehasonlítva a nemzetiségek számával, Magyarországon nem sokkal marad el, egyes nemzetiségekét túl is haladja. A gondolat, hogy egy nemzeti­ ségnek vegyük a cigányakat, nagyon csá­ bító, hogy úgy oldjuk meg a problémáikat, mint más nemzetiségekét — szintén. De a nemzetiségeket egy országon belül sok évszázadon át történelmi erők, történel­ mi változások hozzák létre, kialakulá­ sukat mesterségesen is segítették, különö­ sen Magyarországon, illetve a volt Osztrák-Magyar Monarchiában. Gondol­ junk csak a X V III. század eleji telepíté­ sekre és településekre. A monarchia fel­ bomlása után létrejött államok mindegyi­ kében probléma vola a nemzetiségi kér­ dés. A kapitalizmus körülményei köze­ pette mindegyik állam a maga módján, persze alapvetően a kapitalisták érdekei­ nek megfelelően folytatta nemzetiségi po­ litikáját. De amikor ezeknek az államok­ nak többsége a szocializmus építésére tért át, akkor már nem különállóan, ha­ nem egységesen, s annak a politikának a jegyében, amely nem tesz ilyen értelmű különbséget ember és ember között. A ci­ gányokat azonban ebbe a történelmi fo­ lyamatba egyáltalán nem tudjuk beleszo­ rítani. Nem beszélnek egységes nyelven, hiszen csaknem minden községben más más a nyelvük. De más az öltözködésük, viselkedésük is. Nincsen egységes kultu­ rájuk. A cigányokról, mint önálló nemze­ tiségről egyáltalán nem beszélhetünk. Tehát mikor ez a probléma előtérbe kerül, nem sok értelme van úgy hozzá­ kezdeni nevelésükhöz, hogy külön osztályt nyitunk nekik az iskolában, külön klubo­ kat szervezünk a számukra, külön ren­ dezvényeket tartunk a művelődési ottho­ nokban. Ennek ma már elszigetelő, s éppen ezért végtelenül káros hatása lehet. I gy semiképp sem szoktatjuk őket arra, hogy éppen olyan megbecsült tagjai államunknak — ha dolgoznak — mint bárki más. Azzal viszont segíthetünk, ha az összes társadalmi szervek állandóan foglalkoznak a cigánykérdéssel. Azokon a munkahelyeken pedig, ahol cigánydol­ gozók vanak, nem legyintéssel intézzük el a cigányokat, hanem állandó munkára való szoktatással neveljük őket. Elsősor­ ban a fiataloknak kell segíteni. Ha a fa­ lusi, vagy városi K ISZ szervezetek hív­ nák a cigány fiatalokat, akkor előbb vagy utóbb közéjük szoknának, igyekeznének olyan jó dolgozókká, harcosokká válni, mint nem cigány kortársaik. Nógrádmegyeren külön telepeik van­ nak, csak négy család él a faluban. A földosztást még ma is sérelmezik. Míg a parasztoknak 600 négyszögöl földet osztottak, adig a cigányoknak 150-et, azt is csak azoknak, akik a felvégen laknak. A z alvégen semmit. Igaz, hogy a felvé­ giek voltak a szegkovácsok, az alvégiek a muzsikusok, s míg az előbbieket — ha nem is teljes értékben — de dolgo­ zóknak tekintették, a muzsikusokat egy­ általán nem. Ezek napról-napra járnak a tanácsra. Most már megvan a módja annak, hogy ezt a hibát kijavítsák és osszanak házhelyet nekik is — mondják — Hisz ők is a falu dolgozói. Éppen ezeket a problémákat ecse­ teli a főkönyvelő, mikor bejön az iro­ dába Görcsi József a KTSZ egyik dolgo­ zója. A z első műszakban dolgozott, haza­ indult, de még valami hivatalos dolga akadt. Kapóra jön. Kérdezgetem. Legnagyob sérelme a házhely. Építeni sze­ retne, mint mások. Van megtakarított pénze, de kölcsönt is fel venne. A ház már inkább villához, mint putrihoz ha­ sonlítana biztosan. A mostani házban nyolcan laknak egy-egy szobában. A szoba mindössze 3,5x3,5 méteres. A z alvégiek panaszait sorolja. Panaszait? Inkább mondjuk úgy: a munkájukból fakadó életszinvonal feszegeti a régi kereteket. Rendszerünk neki is megadta azokat a kereseti lehetőségeket, mint a többi dolgozó embernek. Megérdemli ő is azt a házhelyet, s ha építene, tarthatna disznót, csirkét, kutat ásna, mert az egész alvégen nincs kút. A munka igényessé teszi az embert! A z alvégen villany sincs, de van telepes rádiója. Mosógép is van, de használni nem lehet. Botos Józsefnek mo­ torkerékpárja is van. Mindezek után azt gondolná az em­ ber, hogy az elkülönülés a község lakói és a cigányság között megszünőben van. Szó sincs erről! Ugyanúgy megvannak a nézeteltérések ma is, sokszor előtör a hamis faji gőg. Anyagi szempontból igen, már közeledett egymáshoz a pa­ rasztság és a cigányság, de gondolkodás- �Rácz Alajos ban még sok a változtatni való. A mű­ velődési bizottsági űlésen is igen sokat foglalkoztak ezzel a problémával. Ott többen az elkülönülés hívei. Ezek az emberek azonban vajmi keveset gondol­ nak arra, hogy az ő gyerekeik is vala­ mikor — nem is olyan régen — lenézet­ tek, megalázottak voltak. Őket sem en­ gedték az urak asztalához, ők sem szó­ szegkovács rakozhattak együtt az urakkal, és az iskolában is megkülönböztett helyen ültek az úri gyerekek, — ha éppen nem magán­ tanulók voltak — hogy egyáltalán ne érintkezzenek a «büdös parasztokkal» . A cigányokat is be kell fogadni a falu közösségébe, ne megalázottak és meg­ bélyegzettek, hanem megbecsült tagjai legyenek ennek a közösségnek. �Előljáróban említettem a tsz irodát. Most térjünk vissza oda. Ebben az iro­ dában dolgozik egy cigány származású nő, lány, vagy asszony, nem tudom. Nem is érdekes. Más itt a figyelemreméltó. Láttam, hogy bankszámlákat könyvel. Azokkal a kis kék és fehér papírokkal bajlódik, amelyeket rendberakni sem könnyű. És régen, akik ezt csinálták, már csokornyakkendősen, sétapálcával sé­ tálgattak. Helyük volt a megyei, vagy városi urak asztalánál. Igaz, hogy az utolsó hely, de egy tanítót még oda sem engedtek. És igényt tartottak arra, hogy egy módos gazda lánya hajbókolva is­ merje el az ő hivatalnoki mivoltuk nagy­ ságát. És most egy cigánylány számláz, iktat, könyvel. És jól csinálja! A termelőszövetkezetben tele van panasszal a vezetőség, hogy a tagok közül sokan nem járnak rendszeresen dolgozni. Több holdnyi kapásnövényt például ki kellett szántani, mert nem volt, aki meg­ kapálja. Mikor ezt hallottam, eszembe jutott, hogy amikor a község, vagy a tsz. vezetői jobb munkára serkentik a tago­ kat, véleményem szerint példaként hivatkozhatnak a szegkovács KTSZ dol­ gozóira. Hiszen mikor az ember mun­ kájuk ritmusában gyönyörködik, elcsodál­ kozik azon, hogy nem is olyan régen úgy jelentek meg képzeletében, mint henye munkakerülők. Pedig milyen erővel, aka­ rásal és lelkesedéssel tudnak dolgozni. Nemcsak a vasat izzítják, hanem egész magukat, hogy minél tökéletesebbet alkothassanak. BU G Á N JÓZSEF AZ IL L U S Z T R Á C IÓ K A T KÉSZÍTETTE: RADICS IS TV Á N �T A R T A L O M I R O D A L O M GERELYES ENDRE: Cháron — — — — VÁRSZEGI G YÖ RG Y: Versek — — — — — — — — 3 — — 23 — 29 VÁRSZEGI G YÖ RG Y: Fáradt ember —— — — — — B A R N A TIBOR: A Hortobágyon —— — — — — — 35 — — — — — — — — — — 45 CSANÁD Y JÁNOS: Versek — —— — — — — — — — 63 PESOLD FERENC: A tetőn — VIZE LÁ SZLÓ : Heten — — — — — — — — — — — 66 V IH A R B É LA: Versek — — — — — — — — — — — 79 BOBÁL G Y U L A : Árnyékod nem takar JOBBÁGY K Á R O L Y : Versek —— — — — — G A N TN E R JÁNOS: Pápaszemes ősember G Y ŐR Y DEZSŐ: Versek AVAR PÁL: A törzs C S IK Á SZ IS T V Á N : — — — Versek M O LN ÁR BÉLA: Vers — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — 32 — — — — — 90 — — 93 — — 10 1 — — — — — — — — — — — 103 — — — — — Hl — — — — H A B O N YI Z O LT Á N : Nem is olyan „görbe tükör” — SZABÓ K Á R O L Y : Mai német költők. Versfordítások A V A R P Á L : Szlovák népdalfordítások —— — — — — — — 115 — — 116 — — 121 — — 124 k r i t i k a — 126 LEHŐCZ M Á R IA : Nógrád megyei képzőművészek Őszi tárlata — LÁ N C Z SÁNDOR: Bányászművészek kiállítása Salgótarjánban 129 KELEMEN IMRE: Emlékezés Bartók Bélára — — — VERSÉNYI G YÖ R G Y: A „nagy palóc” emlékezetére — — 131 — — — 134 SZABÓ K Á R O L Y : A z istenek halnak, az ember él — — Galina Nyikolájeva: Útközben c. regényéről — — — — — 142 C S IZ M A D IA GÉZA: Gerelyes Endre, Kövek között c. novellás kötetéről — — — — — — — — — — — — — — — K Ö N Y V E K R Ő L 144 V I T A S ZU LY G Y U L A : A z izgalmas olvasmányokról N Ó G R Á D I T Á J A K — — N Ó G R Á D I NÉMETH LÁ SZLÓ : A csitári hegyek alatt E M B E R E K — — — BU G ÁN JÓZSEF: A nógrádmegyeri szegkovács ktsz. 146 — — — — 151 — CZIN KE FERENC, IV Á N Y I ÖDÖN, K O N FÁ R G YU LA , P A T A K I JÓZSEF, RADICS IS TV Á N , RASZLER K Á R O L Y grafikái, illetve festményei. 154 �harcát vív ja a technikai elmaradottság felszámolásáért, magánéletének legna­ gyobb válságát éli át. A gyárban talál­ kozik Tyinával. Azzal az asszonnyal, aki — ha korábban találkoztak volna — nem­ csak felesége, hanem társa, segítője is tudott volna lenni. De most már késő: mindketten máshoz tartoznak. A két nagyszerű emberben, minden meggon­ dolás, józanság ellenére is elemenátris erejű szerelem lobban fel. Mégsem lesz­ nek házasságtörők. Nem az emberfelettivé fokozott szocialista öntudat magyarázza ezt — mint az ötvenes évek elejének szov_ jet regényeiben— hanem az a nagyon is emberi és ezért szocialista gondolat, hogy nem lehetünk igazán boldogok a mások boldogtalansága árán. A szerelem felfogásának modern, szocialista módjával találkozunk a re­ gényben. Tyina lemond Bahirjovról, de úgy érzi, belehal. Vívódásában Karenina Anna jut az eszébe. Anna, mikor elvesz­ tette szerelmét, elvesztett mindent. Tyinában csak egy nagy szerelem került a vonat alá. Karenina Anna egész életét a szerelem töltötte ki. Nem is tölthette ki más, hiszen csak annak élt. De Ő, Tyina, csak a szerelemnek é l? ... Éppen itt fejleszti tovább Nyikolájeva — a szocializmus korának megfelelően — a tolsztoji hagyományokat. A szélesen hömpölygő és többszálú cselekmény egy­ másba fonódásának egyik helye és le­ hetősége Nyikolájevánál is a család. A család Tolsztojnál az élet hullámverésé­ nek legfőbb, Nyikolajevánál egy fő csomó­ pontja. Tolsztoj nemeseinek élete elsősor­ ban a család, no meg a társasági élet helyei vagy harcterek körül összpontosult.. Nyikolájeva szocialista világban a család és a munkahely az élet két csomópontja. Ezért jut olyan jelentős szerephez Nyiko­ lájeva regényeiben a gyárak, kolhozok ábrázolása is. És ezért nem kerül Tyina a vonat alá, mint Karenina Anna. Mert Tyina a magánélet, a család boldogságát elvesztette ugyan, de számára megmaradt a munka, a munkában megtalált boldogság. Bahirjov felesége szép és hű asszony, Meg tudta teremteni férje számára a nyugodt otthon légkörét. Mégis, miért ke­ rült válságba a házasságuk? Mindez elég lett volna az elmúlt századokban; a szocia­ lizmus korában azonban nem elég! Milyen irigyen figyelte a főmérnök Csubaszov külsőleg jelentéktelen kis feleségét, aki asszonyi okosságával segített a férjének, harcolt vele, örült sikereinek, érdekelte, amit a férje tett vagy gondolt. Ezt kapta volna meg Tyinától is. Ezzel maradt adósa mindörökre a család melegében meghúzódó, mindig a gyerekekre hivat­ kozó, de voltaképp mindig csak önmagát néző felesége. Nyikolájeva már az Aratás-ban fel­ vetette az Ütközben legfőbb problémáit. A z élettől elszakadt, fejlődést gátló vezetők kérdése már akkor foglalkoztatta. De a megoldás szükségképpen felemás volt. Mert amíg kárhoztatta az egyes funkcionáriusok körül kialakult személyi kultuszt, és harcolt a megcsontosodás ellen, addig ő maga sem tudott szabadulni a Sztálin körüli személyi kultusztól, és egyes alakjainak túlidealizált, mondhatjuk — sematikus megformálása a jogos bí­ rálat ellanyhulásának irányában hatott. A z Aratás-ban felvetett házassági konfliktus ábrázolása és megoldása már akkor megragadta az olvasót mélyen em­ beri tanulságaival. A z Útközben házas­ sági problémáját azonban tanulságaiban gazdagabbnak, lélekrajzában árnyaltabb­ nak érezzük. A z írónő ebben művében úgy neve­ zett "kényes kérdéshez« nyúl, és — meg kell vallanunk — kényes igényességgel. A kényes kérdésekben, a veszélyesnek látszó utakon imponálóan, magabiztosan mozog. Mi teszi ezt számára lehetővé? K ét iránytűje van: megingathatatlan, po­ zitív hőseivel vetekedő kommunista meg­ győződése és a már emlegetett Tolsztojra emlékeztető életismeret. Hit a szocializmus igazságában és a "kényes problémák» ebből fakadó merész kezelése, a gazdag lélek- és társadalom­ rajz, az ábrázolás művészete — ezek eme­ lik Nyikolájeva regényét a X X . Kong­ resszus szellemében fogant, a Sztálin ha­ lála óta eltelt időszak egyik legigényesebb és legjelentősebb alkotásává. SZABÓ KAROLY � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a00ff2d296f4064b6ddd63bf760a0c5b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1961 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1961. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1961 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e66ce365fb951b4f26df3ce2d912dded.pdf b2a4d6b616109c779fd70db5a74fe8c4 PDF Text Text �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK és m űvészek antológiája 1962 SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD nógrádi ír ó k es m űvészek a n t o l ó g iá ja K IA D JA : A NOG RA D MEGYEI TANÁCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: NÉM ETH LÁSZLÓ Felelős szerkesztő: CSIZM ADIA GÉZA A borítólapon: id. SZABÓ ISTVÁN: BÁNYÁSZFEJ K észült 2000 példányban. — 4323 N ógrád m egyei N yom daipari V., S alg ó tarján . N yom ásért felelős: Fila István. �I RODALOM GERELYES ENDRE: NÉVNAP keskeny já rd a m e lle tt sóder sárga hegylánca tornyosul, belsejéből, félig eltem etve, d ró tta l összem arkolt betongerendák m erednek. Hosszú teh er­ v o n at óvakodik az állom ás felé, m eg-m egzökkenő kerek ei ökölnyi kav icso k at ropog­ ta tn ak . O dább m ég csupasz tég lafalak nagy négyzetei vöröslenek, robusztus m ezte­ lenségük m ellett törékeny állv án y álldogál. A nap, fü st és korom h in tázó fellegén tö r át, a levegőből ragacsos m ocsok ta p a d az izzadt em beri bőrre. Jú liu s huszonnyolcad ik a van. — Siessetek! — ta szig álja a fecsegő fia ta l tá rsaság o t egy zömök, rö v id h ajú , fe ­ k ete fiú. — M iért m ásztok? Siessetek! A ruganyos m éltósággal lépegető szem üveges rácsodálkozik. — M iért siessünk? N álad hány óra, P ali? — N álam negyed öt m últ. A h arm a d ik férfiú, ak i feh é r gladióluszcsokrot cipel, ó rá já ra tek in t. — N ah át akkor, G éza fiam — m o n d ja végtelen jó in d u la tta l a szem üveges — ak k o r kérdem : m ié rt siessünk? Géza érte tle n ü l m ered rá. — M ivel n égyre h ívtak, nem ? — T ehát éppen jó k o r érkezünk. A kislány, aki közöttük szaporázza a lépést, nevetni kezd. — N agy szam ár vagy, Gézu! Olgi nén iék tu d já k , hogy egy kicsit késünk. Így szokás. — A ha! — m ondja Géza, és bosszúsan ru g d alja szét a já rd á ra gördülő k av i­ csokat. — T e is érted, P ali? — Én nagyon, — nevetgél a gladióluszos, és szem e fürgén cikázik ide-oda — jó szokás ez, te! H olnap csak h é tre m együnk, érted ? És h a az öreg elkezd m orgolódni, hogy „Hol a jóégbe vótato k nyüvesek?”, m egkérdezzük: m o n d ja csak, B éla bácsi m ik o rra v á r t benn ü n k et ide, a csiszolóba? — „M ikorra? H át h a tra !” — N ohát lá tja , a k k o r éppen jókor jöttünk! Győző iapos szem villanást küld feléjük, s gőgösen rejtezik szem üvege mögé. — H ülyék! — gondolja m egbántva. — A helyett, hogy tan u ln án ak ! Az összecsapás eldőlt, s G éza szelíd te rro rra l gy o rsítja az iram ot, valam i kel­ lem etlen érzés fészkelt belé, valam i nem tetszik neki, b ár alig h a tu d n á ponto­ san m egnevezni, hogy tulajdonképpen m icsoda. — G yerekek! — n yugtalankodik P ali s kezében ta n á c sta la n u l csüng a gladiólusz — tényleg odaadjuk? Géza ránéz a Z suzsa kezében lapító kis csom agra. — M iért ne ad n á n k oda? Zsuzsa négy napig hím ezgette, m i az, hogy oda­ adjuk! M int a pinty! — N ah á t a z é r t. . . ne harag u d j, n év n a p ra egy i z é t . . . egy női n a d r á g o t. . . — Egy icipici kis já ték b u g y it — robban ki Zsuzsa —, mi ebben az illetlen ­ ség, te hólyag? M árti m indig rend etlen volt, és szerteszéjjel szó rta a h o lm iját, és a tá b o rb a n felv ittü k az e g y ik . . . n a d rá g já t a fára. L áttad volna, m ilyen keserves képpel m ászott utána! — Én nem tudom . Csak nem harag szan ak meg m ég jobban? A i �Győző, a jk á n álm atag m osollyal p illa n t a tépelődő, izguló P a lira, ak iért M árti szülei alig h a rajonganak, és m egkérdi. — Sose’ v o ltál m ég náluk? P ali nyom ott k edélyállapotban m ered m aga elé, a fejé t rázogatja, m e rt zava­ ros, nehezen rendbeszedhető érzések láncolják körül. M árti g yakran p ityereg és panaszkodik, tiltjá k a találkozásoktól, olyanokat m nodogatnak neki, hogy „m ég oly fia ta l vagy, picim ’, „és ne falazd el m agad ’, m eg ..m ekora csacsiságot csinálsz, m a jd rájössz később”. Sőt két alkalom m al, egy-egy hosszabb séta m ia tt m ár po­ fo n t is k ap o tt szegényke, s h a e rre gondol, d üh m arkolássza a szívét. Most azon­ ban öt is m eghívták M árti név n ap jára, s ez a m eghívás ta lá n a beleegyezést, az örök b ék ét jelzi. P a li szeretne nagyon-nagyon illedelm esen viselkedni, igyekszik bizalom gerjesztőén, s h álásan nézni, szeretné egy alázatos, ö nm agát is bíráló m o zd u lattal m agához karo ln i M árti egész családját. — Szóval o d aadjuk? — Mi az, hogy odaadjuk, fiú! — Géza szerencsésnek véli az ötletet, szerin te ez föloldja az esetleg m eglevő feszültséget. — Egy csap ásra m eghódítom a m am a szívét, úgy bevágódsz, hogy m ég kulcsot is kapsz a lakáshoz! — F ene se tu d ja . . . Zsuzsa beszökdécsel a m asszív, régi lépcsőházba, s o n nan k iab ál rá ju k : — Reszketsz, K ékszakáll? Befelé! A z im pozásns, dús csipkefüggönyök szorgosan szű rik a n ap o t; a szobában lan gyos félhom ály honol. A m o z d íth atatlan m éltóságú szekrény p recíz könyv­ sorai katonás te k in te tte l m éregetik a nagy po rcelán v ázáb an szerénykedő gladióluszokat. P alit, valah án y szo r a v ázára pillant, elönti a h álás rem énység. A ján d é­ k á t im an n y ira m egbecsülik, hogy a szép szoba legszebb v ázájáb a te tte M árti m a­ m ája. Békés te k in te tte l nézegeti a könyveket, nem szeretne m ohónak, vagy bizalm askodónak látszani, alig-alig p illan t M ártira, a m a m át szem ügyre sem m eri venni. M árti, a kreolbőrű kis ünnepelt, serényen sürög-forog, am in t észreveszi, hogy v alam elyik csésze ta rta lm a tetem esen m egcsappant, lecsap, m in t egy dundi kis héja. Ideges szaporasággal töltögeti a csészéket, kom oran vezekel. A m ikor — vagy húsz perce — felb e rreg e tt a csengő, za k la to tt vidám sággal ro h a n t a jtó t nyitni, s m eglátva az o tt álldogáló, ta n ác stalan négy cim borát, különösen pedig a pirosfülű, fehérvirágos P alit, felk iálto tt. Azt k ia b álta; Szia! V alam it k ellett k iáltan ia, s m in denekelőtt ez a szó to lu lt a nyelvére, m e rt kedvességet, öröm et és izgalm at sugárzott, és ök m egé re z ték a b u ta kis. köszönés sokszólam úságát. M am ája te k in te te azonban végigperzselte a h átát, és M árti rádöbbent, ó riásit v é­ te tt „házikisasszonyi” pozíciója ellen. M egijedt, és nagyon szom orú lett, hisz’ tu d v a-tu d ja, hogy m inden nem tetsző szó és m ozdulat a P a li pozíciójára sújt, aki m am a szerin t „m egm érgezi” M ártit. E zért m ost k elletlen illem tudással mozog és já r ja a kakaós kanosszát. — Tessék Győző — em eli a kan n át, és retten etese n visszataszítónak érzi m in ­ den szavát és gesztusát —, parancsolj kakaót! Győző p ará n y it biccent és hódoló, egyben szövetségkötő szándékkal tek in t rá. — Köszönöm, M ártika. N agyon-nagyon kedves vagy. A feszestartású, d ek o ra tív m am a mosolygó elism eréssel szem léli G yőzőt. Ötle­ tét, s a m eghívás kérdésében ta n ú síto tt en y h e erőszakosságát helyesnek és vég­ telenül szerencsésnek ta rtja . Győző m inden apró m occanásán á tsü t a m odor és jólneveltség elegáns biztonsága és im pozáns nyugalm a. És e d isztin g v ált fiatalem ­ b er füle h a lla tá ra k ialito ta M árti azt az ocsm ány, stu p id jaszz-köszöntést! M árti nagy h ib á t vétett, ám esetleg m ost észbekap, hisz ö sszeh aso n líth atja Győzőt, és ezt a P alit, vagy kicsodát, világosan felism erh eti, m icsoda különbség feszül k e t­ tő jü k között. Igazat szólva, m indeddig ro p p a n t elégedett. V alóban zseniális in d í­ tá s v o lt a n n a k a szerencsétlen virágcsokornak m egbecsülő elhelyezése, ez e ltü n ­ te ti az elfogultság lá tsz atá t is. E légedetten k o n sta tá lja, hogy a légkör hőfoka, s a viselkedés enyhe feszessége is a te rv e ib e vág. E zeket a vadócokat félelem m el tö lti el a környezet, csendesen ülnek, beszélgetni is alig-alig m ernek, egyszóval 4 �kellően m egilletőő d tek a család kiegyensúlyozottan m agasztos lakhelyén. Szinte tú l­ ságosan csendesek is, gondolja gúnyos szánalom m al, s n éh án y ru tin o s m o n d at­ tal — am ely egyben s a já t erkölcsi és szellem i fölényét is hangsúlyozza — p ezseg tetni kezdi a beszélgetés ülepedő állóvizét. — N agyon kedves, hogy nem feledkeztetek m eg az én M ártikám ról. G ézának tetszik a szm irn ás, szép lakás, tetszik az első „kom oly v iz it” s v a­ lam i nagyon távoli, p lá tói módon, tetszik a szép asszony is. — Ó, igazán igyekeztünk tessék elhinni, de h át M árti an n y it nyüzsög, hogy le­ h etetlen elfeledkezni róla. A lányok nevetgélnek, hisz’ é rtik a m ondat suta. sim ogató hangsúlyát, a m am a arc áró l azonban nagyon h alv án y m osoly világlik. Szem szögletéből alap o san szem ügyre veszi ezt a fekete fiút, ak irő l Zsuzsa m am ája — jó b a rá tn ő je —m á r an n y it panaszkodott. S zem ügyre veszi, s enyhe n yugtalanság kél szívében. A b em u tatk o ­ zásnál nem csókolt kezet, hagyján, m o stanában egyre kevésbé szokás. T ú kságosan fesztelenül mozog, sokkal szabadosabb, m in t a többiek. V alam i titán o sk o d ást, csaka z é rtist s e jt benne, s ez aggodalom m al vegyes érzelm eket fak aszt érzelm eiben. A z­ u tá n meg m iféle m egjegyzés az, hogy „nyüzsög” ? M ártik a soha sem k erü lh e t ab b a a helyzetbe, hogy „nyüzsögnie” kelljen, s ezt jó lesz a fiatale m b er szíves tu d o m á­ s á ra hozni. Az asztal alá pillan t, és öröm m el lá tja , hogy az ellenszenves G éza kék szö v etruhájához b arn a cipőt húzott. G éza észreveszi a v izslató p illan tá st, s a k a ra t­ la n u l a széke a lá r á n tja a láb át. A m am a ö rü l első d iad alán ak , és lelk esü lten tá m a ­ dásba lendül. — H allottam , Győzőke, szép d ia d a lt a ra ttá l délelőtt- M á rtik a — fo rd u lt P ali felé— oly lelkesen beszélt errő l az ebédnél! P ali szaporán pislog. B elekapaszkodik a székbe, fá jd a lm a sa n mosolyog. M árti m a m ája m egszólította, beszélt vele, s ez olyan jó! Á m a m it m ond, az iszonyatos, M árti á ru lá sra készül? A kislány, aki m indeddig rem élte, hogy a m am a valóban csak a régi ism eret­ ség m ia tt követelte Győző m eghívását, m egütközve tiltakozik. — H át egyszerűen a z t m ondtam , hogy Győző m e g n y erte a nyolcszázat, és kész! P a li kebeléről m ázsás m alom kő hengeredik, egyben m egérzi, itt a p illan at, hogy bebizonyítsa, nem gyötri beteges féltékenység, és nem ó h a jtja „elfalazn i”' a k islányt. — Nagyon szép verseny volt, az biztos. T etszik tu d n i, Győző nagyon jól h e­ lyezkedett, és nagy fin ist futott. Persze, jobban is h a jth a to tt volna. — Persze, hogy h a jth a to tt volna, — ko n trázik Géza, és heves fejm o zd u lataí szerteszét zilálják rövid h a já t — csak h á t félt a nagym enőktől. Igen, Győző tú l­ ságosan is tekintélytisztelő. — No, édes istenem — a m am a fagyos és graciőz m ozdulatot tesz, az a fon­ tos, hogy győzött, igaz, k e d v e s ... — Géza — Zsuzsa lá tv a a csírázó ellenszenvet, ijed ten seg ít — G éza a neve, Olgi néni. — Szóval, kedves Géza. Nomen est omen. Ugye? Géza nem is sejti, hogy az asszony szándékosan feled te el a nevét, ezért jó ­ in d u la tta l válaszol: — N em tudom . Nem tudok latinul. A m am a, m ivel eszébe sem villan, hogy G éza nem szégyenkezik hiányos la­ tin tu d á sa m iatt, ú ja b b nagyszerű győzelm et könyvel el, sőt, v érszem et kap, s elhatározza, hogy nem csak a M árti—P ali vonalon tám ad, G ézát is szétzúzza, s Í gy szörnyű hipnónzisától egy csapásra m egszabadítja Z suzsát is. — A m it a tekin tély rő l m ondott az előbb, kedves fiam , m egengedi, hogy így szólítsam , azt hiszem , ab b an sín cs igaza. A tek in tély tisztelet, higgye el, bölcs do­ log. Irá n y tű . A z em b er könnyen, eligazodhat így a világban. De h á t m aga m ég tú l fiatal, ta p asztalatlan . M ajd húsz év m últán, ugye? G éza szem e harcrak észen villan, vidám harciasság g al mocorog a székén, bol­ dog, hogy vitatkozhat, vélem ényt cserélh et egy okos em b errel, boldog, hogy ellenvélem énye van, s rem éli, hogy m egnyeri a m am a tetszését, főként P aliék m iatt. B izalm a egyszerre m agasba szökken, titokban k o rh o lja előítéleteit, görcsös bizal­ m atlan ságát, m ely id ejövet em észtette Tüzesen ellentm ond. — N em tudom , könnyebb-e így eligazodni? T etszik tu d n i, ta lá n nehezebb is. 5 �Én eg y általán nem hiszem , hogy m in d e n fa jta tek in tély t, csak azért, m e rt v alam i­ k ép pen az lett, egyszerre tisztelni is kell! Zsuzsa csitító p illan táso k at v et G ézára, ő érzi, egész m ásról van szó! A m a­ m a jeges m osollyal em eli föl az odadobott kesztyűt, s elh atáro zza, m ost m á r k ö ­ n y ö rtelen h arc b a indul lá n y a boldogságáért! K itű n ő em berism erő n ek ta r tja m a­ gát, s világosan látja, hogy M árti és Z suzsa sem m iben sem hívő, n ih ilista, nagy­ képű suhancok h áló jáb a k erü lt. V égtelenül aggasztó, am it ez a sih ed er fecseg a tekintélyről, ám sokkal elviselhetetlenebb, hogy a to jásh éj m ég a h á tá n van, s íme, itt, ővele, a sa já t lak ásáb an szem behelyezkedik! P ali félve és bosszúsan figyeli a kezével hadonászó, elő reh ajló G ézát, ez a sz am ár állan d ó an vitatkozik, ellentm ond, és m in d en n ek a végére a k a r já rn i, de m ié rt éppen most, m ié rt éppen itt? M árti m egérti P ali vészjeleit, s villám gyors m entőakciót szervez. — K érem a dobozt — kiabál közbe és szorgosan nevetgél — gyorsan ad játo k ide. N ekem hoztátok, nem ? — Nem! — k iab ál P ali h alálrav á lta n , és m ost m ár tu d ja, hogy baj le h e t eb ­ ből a bugyi-dologból — nem ! — De igen, — tépdesi a zsinórt a hebehurgya M árti, m e rt v aló b an bizsergeti a kíváncsiság —, de igenis nekem ! — M árti — tiltak o zik Zsuzsi —, hagyd! Győző arcán a szent tu d a tla n ság verőfényes m osolya ragyog. É rtetlen és cso­ dálkozó k épet vág, kezét szétterjeszti. — De h á t valóban neki hoztátok, nem ? H a igen, m iért n em a d játo k oda? A m am a rem énykedik és ú jfe n t jóságosa n mosolyog. Úgy érzi, m ost, az a já n ­ dékozás kedves és m egszokott ak tu sá b a n ta lán v isszakanyarodik ez a döccenő n évnap a régi, szép, verőfényes ünnepek hagyom ányához. — Nos. Z suzsám — k é rd i p a rá n y it felhúzo tt szem öldökkel —, h a ez a kis pakesztos így erőszakoskodik? Zsuzsa a fiúk felé sandít. Győző hátradől, arca, m in t a szikla, oly m o zd u lat­ lan, P ali csupa hazárdírozó izgalom , m e rt h áth a, h á th a ; G éza viszont veszélyt szim atol, csak éppen nem tudja, m erről érkezik? A v itrin cizellált ezüstjei jeges h allg atásb a burkolóznak, s a szép gobelin lib ái figyelve álld o g áln ak a tóparton. M árti tépi, b ontogatja a csom agot, a selyem p ap ír sustorogva tiltakozik. A m int leem eli a doboz fedelét, e lsik ítja m agát, b a rn a kis kezét a rc á ra tap asztja, és h an ­ g o san nevet. A m a m a m e g tek in ti az ajándékot, s v isszatér tám aszp o n tjára. M árti két u jja közé csippenti a játékbugyit, m elyre Zsuzsa a n y ara lás d á tu m á t is rá h í­ m ezte, s fölem eli a levegőbe M ozdulatát végtelen csöndesség kíséri, az in k rim in á lt n adrágocska szégyenkezve fityeg a levegőben. — K edves — m o n d ja a m am a, szörnyűséges távolságból fix íro zv a az otro m ­ b án ízléstelen és feltehetően erkölcstelen b andát. — K ié volt az ötlet? — Tetszik tudni — m akog szegény P ali —, azt gondoltuk .. . A m am a c ig arettára gyújt, s a fü stte l eg y ü tt ennek a n o rm álisan m ég be­ szélni sem tudó n ím a n d n ak szánalm as d adogását is elhessenti. M ost m á r világos, hogy a veszély nagy. Ez a két, ki tu d ja honnan szalasztott alak m eg b o lo n d íto tta a lányokat, m egbolondította a névnapot is. m egbolondíta n á — h a ő ta p o d ta t is en g e d n e — valam en n y iü k életét. F elb o ríta n án a k és sá rb a tip o rn án a k m inden ren ­ dezettséget, fegyelm et és form aszépséget, am ely re pedig ő az é le té t tette, s am e­ lyet úgy védett és ápolg ato tt ebben az otthonban. Elég v o lt ebből a kom édiából! — Nem zongoráznátok egyet, kislányok? T u d játo k — em eli fel a h a n g já t —, tu djáto k , hogy m indig így szoktuk, igaz? — A szoba egy csap ásra h an g v ersen y te­ rem m é alak u l át. A csillár, am ely m indeddig ap ró m ozdulatokkal illegette m agát, ijedten vigyázzba áll. — Nos, Z suzsám ? Zsuzsa jo b b ra -b a lra fo rg a tja a fejecskéjét, nem ó h ajt b esétálni az egérfogóba. K ülönösen Géza előtt nem. — Ó. te s z ik tu d n i... én nem zongorázom valam i fényesen. — Ej, no. H isz’ te oly nagy sik e re k et a ra ttá l — ta k tik á zik a m am a, azonos alap m egterem tésével kísérletezik, régi em lékek et idéz föl. s a szövetség összeko­ vácsolásán fárad —, em lékszel azokra a régi szép d élu tán o k ra? — Nem szeret zongorázni! — Géza m osolytalan arccal nézi az asszonyt, m e rt �rájö tt, mi b osszantotta id e jövet. Egy p illan atig gyanakodva figyelte m agát, csak n em félték en y G yőzőre? H olott a k k o r is a z b án to tta , hogy Győző és Zsuzsa tu d ­ n a k v a la m it k etten és közösen, a m it ő nem tud, s ez az asszony itt, éppen ezzel a közös, iszapos tu d á ssal taktikázik, ezzel a k a rja elfo rd ítan i Z suzsát tőle. — N em szeret, nem is tu d o tt, csak robotolt szegényke ezzel a hangszerrel. A k k o r pedig nincs érte lm e az egésznek. Igaz? — N em — csattan föl az agyoningerelt asszony. — Nem igaz! S zerin tem ez hozzátartozik egy fia ta l leány általán o s m űveltségéhez! Győző k ét apró, h atáro zo tt főbicentéssel jelzi, hogy ,,de még m en n y ire”, s Géza, lá tv a a b en n fe n tes ostobaság e szem üveges m egtestesülését, k ötekedni ó h a jt. — T együk fel — kezdi, s m ost m á r k o rán tsem az összecsapó vélem énypen­ gék csattogása gyönyörködteti —, tegyük fel, valak i nem ju t zongorához. T együk fel, nekem len n e egy húgom , ő te h á t sohasem ju th a tn a e l . . . — M árti! A k islány szepegve iszkol a zongorához, s gyors, ideges m ozdulatokkal koto­ rászik a kották között. G örcsösen m ered a hangjegyekre, olykor félreü t, szisszen, p arírozza a tévedését; és szégyenkezve dolgozik tovább. Győző h á tra h a n y a tlik , s m integy ex táz isb an m ered a gipszstukkós m enyezetre. — K itűnő — m orm ogja kellő hangerővel —, a billen tése is kitűnő! A m am a felriad, le lk ét szégyen és h ara g dúlja, m e rt h a egyetlen p illa n ta ra is, d e m egzavarta ennek a b a rn a cipősnek n éh án y pökhendi m ondata. E gyetlen — igaz, csak egyetlen — p illan a tig úgy érezte, M árti sem m it sem halad, já té k a szán al­ m as klim plírozás csupán. A kitűnő izlésű, k ép zett Győző azonban m e g re p arálta ro p ­ panó önbizalm át, s ú jfe n t elhatározza: h a kell, odalán co lja gyerm ekét a h angszer­ hez, hisz’ azokban a körökben, ahol — rem élhetően — él m ajd, fontos, hogy ily v o n atkozásban is já rta s legyen! — A m űvészi m u n k a — m o n d ja halk. érces h angon — a lélek k im u n k álása, elsősorban szorgalom kérdése. Én M á rtik ám a t g y ak ran alig tudom elzav arn i a zongora m ellől. Igaz, gyerm ekem ? M árti fakó arccal tanulm ányozza a billentyűket, hisz’ olyan szörnyű, a m am a hazudik. E p illan a tb an vége a m egalázó penzum nak, lecsusszan a székről, és föl— d ú lta n m enekül az ördögi in stru m e n tu m mellől. —x— A p ap a a m ásik szobában ül és m ellényét, hiv atalo s p a p írja it össze-vissza ham uzva, C songort szipákol. S zám lákat szignál, kitűnően h alad, közérzete pom pás. R oppantul szereti, h a csaknem szem látom ást zsugorodik a bal könyöke m ellett em elkedő papíroszlop, s h a ugyanilyen m érték b en növekszik a jobboldali halom . Ily en k o r m eg találja önm agát és élete m élyebb értelm ét, erői m egkétszere­ ződnek, te k in te te élessé válik, ilyenkor úgy érzi, alkot. Egy ru b rik á z o tt p apirost fülöncsíp, két, nikotinos u jjáv al m esszire e lta rt m agától, m integy m a d á rtá v latból te k in t r á a zsák m án y ára lelt vadász öröm ével nézegeti. E reit v illam o sáram pezsegteti. Itt van h á t a bűnös, a hibaobjektum , a k étezer forintos fölösleg k iváltója. A d ata it ú jfe n t ellenőrzi. K éjjel h a n y a tlik h átra , s a rra gondol, m ilyen u jjo n g ással fogadják m ajd, m ekkora csodálattal adóznak m ajd in tu itív nyom ozóösztönének, am ely beosztottjait legalább három napos, vadító, idegölő után szám o lástó l ó v ta meg. D iadal és jogos büszkeség tölti el, produkciójáról szeretn é tá jék o z ta tn i az „asszonyokat” is, és h a a felesége kevésbé m éltán y o lja is ered m én y eit, h a m echa­ nikus, kom olytalan h iv a talm u n k án ak bélyegzi is azt, am it ő h iv a tásán ak érez, M árta bizonyara együtt örülne vele. K eltőt szippant, s a füstöt tem pósan gom olyg a tja az asztal felett. E bben a m ásodpercben az ajtó n agresszív k o p p an tás h a lla t­ szik, s pom pás közérzete elszáll, m in t egy csalóka látom ás. Agya, m egfosztva a m u n k a narkózisától, hideg tárgyilagossággal so ro lja teendőit. Igen, é lettársa m ost a d ja föl a szendvicseket, neki teh át, pontosan tíz p erc m úlva, m integy felbukh an v a a csalá d ért v ív o tt harc ird a tla n közegéből, be kell láto g atn ia a szobába, okos, fá ra d t arccal kell beszélgetnie a fiatalokkal, m ajd ugyanígy távoznia. Po­ ko lb a k ív á n ja az egész cirkuszt. E gyáltalán — lázadozik gyáva szótlansággal — m ié rt kell bem ennie, s ha netán jól érezné m agát, m ié rt kell k ijö n n ie ism ét? 7 �A vagy m ié rt nem jö h e t ki, m időn nején ek m u n k a társa i fre n etik u s n arkózisról és b rav ú ro s gerinccsapolásról áradoznak? L ev erten o lto g atja a szutykos szivart, nosztalgikus p illan tá st vet e lá rv u lt szám láira, ny ak k en d ő t köt, k ab á to t ölt és in ­ dul befelé. —x— Az aty a nyugodt léptekkel jő a szoba közepéig, m agas, húsos te rm e té t m in tegy m eggöm yesztik a gondok, b aju sza a lá ta n á c sta la n m osolyt ak a sz t és m egáll. — Szívem — em elkedik ragyogó m osollyal a m am a —, b em u tato m M á rtik a kis b ará tait. G yőzit ug y eb ár ism ered, Ő . . . G éza, és itt p e d ig . . . nos, ő M ártik a p illan atn y i kis p artn ere. P ali, a „pillan atn y i k is p a rtn e r” olyanféle érzésekkel küzd, m in t a lovag, ak it h ű b éri eskü közben rú g tak fenéken. Szóval ő a p illan atn y i kis p artn e r, a k it el kell viselni, átvészelni, s am in t e rre m ód nyílik kituszkolni M árti szívéből, s a m egzavart fam ília életéből! Ö, a „pillan atn y i kis p a rtn e r”. K ezetfog és b e m u ta t­ kozik, szögletes m ozdulatai m ia tt öngyilkos szeretn e lenni, s gyűlölettel szem léli Győző bennfentes, elegáns m eghajlását. M élységes csend honol az e m p ír szek reter környékén. M árti szorongva v á rta ap ja színrelépését, s keservesen izgatott v árakozása m ia tt sírni, zokogni szeretne. A pa, h a ők hárm an , s különösen, h a ' k etten v a n n a k itth o n , hangos, a m ellénye szivarham us, sohasem beszél ostobaságokat, és sohasem ilyen gyom orfájós a hangja. — F iatalo k — m o n d ja az a ty a —, ig e n ..?. H ja, húsz e sz te n d ő i... — V ala­ m ennyien ta n ác stalan u l á lln a k és b u tá n lesekszenek, m it leh etn e e rre m ondani? A „ P ate r fam iliás” fü lé t is m egüti a csend, aggódik, h á th a rosszul csinál v a la ­ m it, és fo ly ta tja akcióját. — A m int elnézem ezt a kedves, üd e b a rá ti kört, am in t elnézem , s a já t ifjúságom ra gondolok. Az v o lt az ig a z i. . . h ú sz é v . . . igen. — G éza ám u lv a p illa n t rá, összeszorítja a száját, nehogy n ev etn i kezdjen, olyan kom ikus és oly ostobán kínos az egész. — Em lékszem , egyszer, m a tu rálá s u tán i n y á r o n . . . hej, hagyjuk! — A p ap a k icsit mosolyog, a lán y a egészségére ü r ít egy kupica d iólikőrt és búcsúzik. — T ovábbi kellem es szórakozást é s . . . Engem szó­ lít a kötelesség, sajnos, az élet prózai oldala, m elyet önök m ég n em is m e rn e k . . . I g e n . . . H át k e d v e se im . . . — E percben h á lá t ad a terem tőnek, hogy nem feledte el felesége kem ény in stru k c ió it — ja igen! Győző fiam , g ratulálok, h allo ttam , szép i z é . . . produkciódat, hallottam . N om en est om en, igaz? H át m ásk o r is lás­ su k ám , rosszcsont, és éd esanyádnak kézcsókom, ap á d at ölelem , kedves fiam . És feltétlen, de feltétlen gyere m ásk o r i s . .. F ejbólintással búcsúzik, a családi béke érdekében rem éli, hogy távozásakor H eisenbergre hasonlít, aki elcsigázott fizikum m al, ám tö retlen erővel té r vissza az élet prózai oldalához. Ők azonban v alam ennyien o ttm aradnak. Zsuzsa gondosan m érlegeli, vajo n G ábor bácsi teljesen szenilis-e. P ali p o rb asú jto tta n szám lálg atja a szép. a ra n y ­ k eretes képeket, s a r r a gondol, hogy e ttő l az em bertől v á rt férfias m egértést és tám ogatást. G éza m ost m á r gátlástalan u l m u la t m indenen, s ezt nem is titk o lja túlságosan, d üh és diadal feszíti, m e rt most, ebben a p illan a tb an szab ad u lt lavin án yi rossz érzésétől, m ost m á r tu d ja , nem ő tév ed ett, nem ő az elav u lt és os­ toba nyikhaj, ezekkel az em berekkel van baj. A m am a G ézára m ered és riasztó biztonsággal érzi, hogy ennek a k efe h ajú n a k nem im ponál a szép lakás, a v á­ lasztékos m odor, a fiatalo k közé lebegő atya, ez csak áll, m in t ak in ek a lába a p ark e ttb e gyökerezett, áll és röhög, pedig ta lá n p a rk e tte t is m ost lá to tt először. — M egszom jaztatok, M ártika — m o n d ja reked ten , m e rt fo jto g a tja a sírós m é­ reg, és össze kell szednie m ag át — készíts poh arat, kicsim ! — M árti a szekre­ te r körül csöröm pöl, s egyszerre csöndben csorogni kezd a könnye. A m a ma visszatér, felb o n to tt sörösüvegeket hoz, s az asztalnál, m in t egy kakadu, nevetni kezd. — Ó, te kis füles! H át borospohárból ita tn á d a vendégeiddel a sört? 8 �* P ali, a k it szügyöndöfött a „p illa n atn y i” jelző és Győző m ennybem enetele, végleg m egvadult M árti könnyeitől. — T essék csak hagyni. Í gy is nagyon finom lesz. E m lékeztek a ga lya i sza­ lo n n asü tésre? A gyöngyösi verseny u tá n ? A z egész csap a tn ak négy m u stáro s po­ h a ra volt. És m ilyen jól e s e tt a sör. igaz? A m am a m egtorpan, te rm e té t délcegre húzza, tek in tetéb ő l T an k réd hitvédő b áto rsága villog, a k ét b a rb á r felé. — O tt, G alyatetőn m ustáro sp o h árb ó l ih a ttá k a sört! N álu n k m ásképp szokás! A szobára vészes csönd borul. M árti csöröm pölve szedegeti a p o h arak at, P ali égő füllel hallgat. G éza szánakozva nézi, b á r m ost csaknem gyűlöli gyávasága és ta n ác stalan ság a m iatt. A m ikor a k islány G ézához ér, a fiú m egfogja s a já t boros p o h arát, te letö lti sörrel és le h a jtja . A R ocky C ellar vaskos szegélye ridegen kopp an az asztalon. M árti ta n ác stalan u l áll, azután, hogy tegyen v alam it, á tv á g a szobán és elhúzza a csipkefüggönyt. A ta rtó k a rik á k csöndes nyikorgással fu tn ak a rézrúdon. — M aguk — rezdül a m am a kietlen h an g ja — régi b aráto k , ugye? — T etszik tu d n i — esdekel Győző szem üvege — m i tu la jd o n k é p p en csak až egyesületben . . . n e m ré g . . . — M agukat kérdeztem ! Géza senkire sem néz. Ő m ost n em szólhat, hiszen félelm es azonossággal ism étlő dött m eg az a régi história, és ő, éppúgy, m in t rég eb b en Z suzsáéknál, ő itt is a lázadás, a ro n tás és erkölcstelenség dém o n án ak szerepébe kén y szerü lt, itt is rá sü tö tté k azokat a stigm ákat, h olott itt is, m ég ta p asz talatlan u l, kicsit gyerm ekesen, de em b er m ódra, n o rm álisan viselkedett, s cserébe m indössze u g y an en n y it v á rt. P ali csupán egyetlen p illan a tig tétovázik. — Igen — m o n d ja rem énytelenül, de nagyon érth e tő en — m i rég ó ta b aráto k vagyunk. — Igen — a m am a leplezetlen o ld a lp illa n tá st v e t az ó rá ra és Zsuzsa, m in t ak i a víz alól m enekszik, bukkan fel a székről. M árti gyászosan pillog P alira , m in d k e tte n tu d já k , hogy a közeledés, a békekötés, a m eghódolás té to v a kí­ sérlete csúfos k u d arc o t vallo tt, tu d já k , hogy ism ét itt döröm böl az ajtó n a h a d i­ állap o t: a füllentés, a ritk a és boldog séták, az itth o n i szidások és pofonok kora. T u d ják , ám , h a m ost ije d te k is, alig-alig sa jn á ljá k a dolgot. G y ászm enetként vonu ln ak az ajtóhoz. A p ap a k id u g ja fá ra d t, okos fe jé t a barlangjából, te k in te tét bölcs lem ondással hordozza végig az egybegyűlteken. — F iatalo k — búcsúzik d erűs rezignációval — ig e n . . . s a jn o s . . . v iszo n tlá­ tá s ra . . . A előszobában ta n á c sta la n k u p acb a töm örülnek , Z suzsa G éza k a rjá b a k a­ paszkodik, szeretné, ha M árti érten e ebből a gesztusból v alam it. S zeretn é m eg­ m ondani, hogy v an n a k helyzetek, am ik o r a szidást és pofont v állaln i kell! Elége­ detlen, m e rt M árti túlságosan gyöngének, félén k n ek és b efolyásolhatónak m u ta t­ kozott. És az is igaz, hogy P ali h elyett G ézának k ellett in n i a borospohárból. A z asszony ajk á ró l sóhaj lebben, hom lokon csókolja Z suzsát, és m eg sim ítja a tévelygő b árá n y k a erős, kócos h a já t. Fellépni, gondolja trag ik u san , azonnal közbelépni! — Szervusz Zsuzsám ! M egkérnélek, m ondd m eg an y u k ád n ak , h o ln ap felk ere­ sem. Igen fontos ügyben. Zsuzsa derű sen mosolyog Olgi néni foszforeszkáló szem ei közé, valósággal d ü h b eg u ru l az öröm től, tu d ja , ez az asszony azt szeretné, h a m ost elsáp ad n a a félelem től, h olott ő azt m ár régesrég a h á ta m ögé dobta. — F eltétlen m egm ondom , Olgi néni. K ezét csókolom. A z asszony Győző felé n y ú jtja a kezét, ak i félreé rtv e a m ozdulatot, csókot le­ h ell rá. — G yőzike — m o n d ja a m am a —, h a van kis időd, m ég m a ra d j, jó? N éhány családi dolgot s z e re tn é k . . . A C salád ö rö m e és Rem énysége h álás h ó d o lattal biccent és egy-kettő elk ü ­ lönül a paradicsom ból kiűzöttek san y arú népétől. A m am a befelé indul, s egyszerre, m integy m ellékesen, term észetesen csak úgy félvállal, visszafordul. 9 �— -Ja. igen. M aga — m ondja G ézának — szám os k érdésben b ám ulatos ön­ állóságról te tt tanulságot. B izonyára e m ia tt hord sötétkék ru h áh o z b a rn a cipőt, igaz? H a nem lenne ilyen önálló férfi, tanácsolnám , hogy vegyen fel m ást. Így ugyanis ízléstelen. G éza kom oly arccal m egszem léli a cipőjét, s töpreng, hogyan tö rté n h ete tt, hogy nem is olyan régen szégyenében rejteg ette a kérdéses lábbelit. — K öszönjük, Olgi néni — m o n d ja Zsuzsa negédesen, és fitty e t h án y Géza tiltó szorításának, ezzel az elégtétellel tarto zik önm agának — n em v eh et m ás ci­ pőt, nincsen szegénykének. Tessék elképzelni, nincsen m ásik cipője. — Igen? Nos, ak k o r ta lá n kevesebb vita a m u nkahelyen, kevesebb ren iten s eszrevétel, több tisztelet, tisztesebb beosztás. — Ó G éza jól keres. Csak házat építenek, a szülei is, m eg a b áty ja is, m eg ő is. Együtt. És ha kész, a k k o r odam egy a család, mi pedig m ajd o tt la k u n k a m ostani lakásunkban. Csókolom, Olgi néni. Kocognak lefelé a lépcsőn, elől P ali, összegyűrte n és m egtöppedve. Zsuzsa ráp illan t, megáll, és visszakiált: — M árti, gyere velünk, ak kora fagylaltot eszünk, idenézz! M árti toporzékoló, csaknem d ü h ö d t kétségbeeséssel k érd i: — M ama. m ehetek? M enni szeretnék! — M árti! — Az asszony elfehéredik a dühtől, az u tá n egy p illa n a t a la tt fü­ lébe csendülnek M árti osztályfőnökének óvó szavai, az an y a és n agylánya közt keletkező sz ak a d ék ra gondol, és m ás stratég iá ra vált. — Apádtól kéredzkedj! — Apa! — k iá lt M árti és integet, hogy v á rja n a k rá — apukám , elm ehetek velük? Az őszülő aty a felüti fejét az asztalról, és m ivel jól tu d ja, m it v á r tőle h it­ vese, tagadó válaszra készül. A zután ördögi ötlete tám ad és visszakiabál. — E redj. M ehetsz. V acsora nyolckor, m egértetted ? Nem! 1/29-kor! M árti izmos kis teste besüvölt az előszobába, k ard ig án t kap a v állára, elfu t a m egkövült Győző m ellett, leszalad a lépcsőn és k iu g rik a porszagú alkonyatba. �C Z I N K E F ERENC D E R K OV I T S - DI J A S : C S A P OL ÓM U N K Á S 11 �V IH A R B É LA : VÁLTOZÁS M ikor az isten e k fényes trónjaikon e harsány szót. hallják zengeni: Élet — f elhahotáznak. reng a kacaj. A szilaj nevetés nem szű n ik a kkor sem körülöttük, m időn az idő sü v ítv e kiáltja: Halál. De m egborzong a büszke te kin tet, és sziklahom lokukon a fé lelem árnya sötétlik. ha m egdördül fe le ttü k az itélet, és századok zúgják e szót: Változás. FELHŐK, SZÁZADOK F elhők, vanagló felh ő k: a szél hadai dúlják, s úgy tű n ik, az alkotás gigászi szobrász-ujját látom láza hevében: koponyák, csontm edencék fe lb u k k a n n a k s le tű n n ek a habzó végtelenség ezüstös tengerében, s a m élységből kivá lva szé tn yílik egy lángoszlop, a vu lká n tűzrózsája. A sszír istenkirálynő kitárja skarlát leplét, karja m adárrá válik, az ágyékából hegység, szem éből nagy torony lesz, nyüzsgő erdő a lába, m a jd lezuhan, s beléhull tátongó önmagába. A ranyló g yertyafényben m isét zengő közösség: Loyola Ignác árnya m agasba lö ki öklét; s a bírák g yűrűjében karcsú, szikár eretn ek — fe léje kigyószem ek, izzó vasak m erednek: jajszóra n y ílik torka, kiáltana és kin yú lik: látom fe jé n a kín o k sugárzó koszorúit. 12 �k ö r f e l ir a t A SÁ TÁN GYŰRŰJÉN H ibáidból kardot kovácsolok; igazságod páncélját is felöltöm ; s m egölellek, hogy m egfojthassalak. CSENDÉLET DÉLUTÁNNAL Egy leány gyöngykezében a pohár v íz lángra gyűl: kivirágzik a napfény. A vonalak szólítjá k egym ást. A fo rm á k ölelkeznek. A tárgyakban csókot váltanak a színek. A geom etria: vágyódás. A m i Szép: erotikus. R É T I Z O L T Á N : C SÓ N A K O K 13 �GARA JÁNOS: AZ ÁRTATLAN O -N A K AJÁNLOM. . . a főutcán A főutcán levő fényképész üzletn ek egy id ő óta m indennapos láto g ató ja v o lt K arl W arem ann. Öt óra elő tt p á r perccel tű n t fel a város északi része felől, a Zagy­ va i rakodónál m inden alkalom m al á tm e n t az u tc a túlsó old alára, és o tt fo ly tatta ú tjá t. P ontosan öt órak o r b elép ett az üzletbe. A főutca járó k elő in ek elég volt m eg p illantani az egyenletes tem póban lépkedő K a rl W arem an n t ahhoz, hogy rá ­ jö jjenek, n éh án y perc m ú lv a öt óra. K a rl W arem ann nem v olt katonás jelenség. A h u szo n h at év körüli, zárkó­ zott arcú, hízásra hajlam os, középterm etű fiú t pontossága, farzseb tá já n függő h atalm as oldalfegyvere, a zubbonyán levő két s-betű te tte félelm etessé. T ávozá­ sán ak pontos id e jé t nem le h ete tt m egállapítani, az esti lég itám ad ás és az elsöté­ títé s m in d en k it b ek e rg ete tt az utcáról. Egy biztos, hogy K a rl W arem an n sö téte­ dés előtt sohasem lé p e tt ki az üzletből. A bban az időben a v áro s több iskolájában ném et csapatok állom ásoztak. Az egym ást váltó egységek m in th a lá th a ta tla n je lek e t rajz o lta k volna a h ázak ra, az u tá n u k következő egységek katonái csalh a tatlan biztonsággal b e járato sak le ttek a leányos házakba. K arl W arem ann láto g atásai az ért k e lte tte k a szükségesnél n a ­ gyobb feltűnést, m e rt M édiről, a fényképészüzlet fiatal tu lajd o n o sn ő jérő l azt r e ­ besgették, hogy zsidó. B iztosat senki sem tudott. Sokan k íváncsiak voltak, mi tö rté n ik az üzlet a jta ja m ögött, m ié rt cipeli el K arl W arem ann m inden lá to g atásra azt a dom inókockákat rejtő fadobozt. Volt ak it kíváncsisága odáig v itt, hogy belé p e tt az üzletbe és ren d e lt egy igazolvány­ képet. U gyanolyan k ielégítetlenül távozott, ahogy b elépett. Egy m o zd u latlan u l üldögélő k a to n á t láto tt, legfeljebb annyival tu d o tt róla többet, hogy szőke, s lá t­ h a tta M édit is, aki az ajtócsengő h an g jára előbújik a h átsó helyiségből, s u gyan­ olyan derűsen á ll a m egrendelő rendelkezésére, m in t tavaly, vagy tavalyelőtt, m indig, am ióta csak a városban ism erték AZ ÜZLETBEN M édi m egszokta, hogy az üzletét elkerülik. N yugodtan o tthon m a ra d h ato tt volna, de nem a k a rta azt a látszato t kelteni, m in th a belenyugodott volna so rsá­ n ak előre lá th ató alakulásába. P edig m á r ak k o r m in d en t tu d o tt, am ik o r elv ált a férjétől, aki h atévi házasság u tá n azt bizonygatta neki, nem az ért költözik el. m in th a félne. Nem. A rró l v an szó, nincs értelm e a házasságot fen n ta rtan i, h a é r­ zelm i alap ja i m egszűntek. M inden körülm ények között ez a lehető legbecsülete­ sebb eljárás! M édi szó nélkül elengedte. A zóta élte m agányos életét, k étség b eeset­ ten bízva, ab b an a tényben, hogy a hatóságn e m v o n ja b e m űködési engedélyét, s addig nincs baj, am íg a z ü zlete t ki le h et nyitni, hiszen az ap ján ak , sőt, a n agy­ szüleinek is ez je le n te tte a biztonságot, s h a egy n ap nem n y itn a ki, önként, m on­ d an a le arró l a jogról, am ely őt azokhoz tarto zó n ak ism erte el. ak ik et nem ü l­ döztek. Persze a m egrendelők te lje sen elm aradtak . A h arm in ck ét éves é re tt szépség sem m it nem örökölt tíz éve h alo tt ap ja v é­ d elm et jelen tő keresztényi anatóm iájából, ta lá n éppen az ért nem , m e rt annak Idején, még az első világháború elöt t ap ja in a sk én t kezdte a fényképészüzletben, 14 �így le tt segéd, m ajd a tulajdonos leán y án ak a férje, s később tu lajd o n o s, a k á r­ csa k M édi férje, aki m ost m egfutam odott. M intha a m ú lt m eg a k a rta vo ln a ism é­ teln i önm agát, ez ú tta l sokkal nehezebb körü lm én y ek et terem tv e. M édi in k áb b az an y ja a lk a tá t örökölte, a k it b u jta tn i kényszerült. Egy d élu tán m egszólalt az a jtó feletti kis csengő, s K arl W arem ann lé p e tt az üzletbe. Fagyos rém ü let á ra d t szét Médi testében. A z első p illan a tb an azt h itte, é rte jö n n e k . C sak h am ar kid erü lt, hogy a k ato n a fén y k ép et a k a r csin áltatn i. M édi bevezette a függönnyel e lk e ríte tt m űterem részbe. K a rl W arem annak az v olt a kívánsága, hogy a kép sap k a és zubbony nélkül áb r ázolja. A szokásos k atonaképpel h a m a r elk észü lt: m iközben az asszony a h á tte re t átrendezte, a k ato n a le v ette zubbonyát és k id erü lt, hogy a la tta közön­ séges civil ing húzódik meg. Médi sz ám á ra m egdöbbentő volt a változás! A fén y ­ képezőgép lencséjén keresztül egy já m b o r arcú, tűnődő te k in te tű fiatale m b er n é­ z e tt vissza rá, olyan fiatalem b er, akikből — em lékezete szerin t — a tán cisk o lák m ajom szigete, futballm eccsek hallgatag tömege, s a b iliárd asztalo k k itartó , de teh etségtelen já ték o sai tevődnek össze. A kettősséget csak fokozta a lám pákból árad ó vakító fény! K a rl W arem ann m egérezhetett v alam it, m e rt m iközben felö ltö tte félelm etes külsejét, za v arta n m orogta: elege van a katonaképekből! M ielőtt eltávozott volna, u dvariasan m egkérdezte M édit: elv állaln á -e a kato­ nafogászat rö ntgenfilm jeinek az előhívását. M ost ren d ezték b e a fogászatot, a fil­ m ek előhívásához nincs felszerelésük, m á r já r t a m ásik k é t fényképésznél, d e azok a n n y ira tele v an n a k m unkával, hogy szerinte nincs b iztosítva a felv ételek gyors és pontos elkészítése. A kato n ai parancsnokság term észetesen a rendelkezéseknek m egfelelően készpénzben fizet A z a já n la t feléb resztette Médi gyanakvását. Úgy érezte, ez v o lt K a rl W are­ m ann idejövetelének igazi célja, s ki tu d h a tja , e m ögött, a szándékok m ilyen hoszszú so ra húzódik meg! P ersze szüksége v olt a pénzre, s h a félve és gyanakodva is, igent m ondott. K a rl W arem ann udv ariasan m egdicsérte ném et tu d ását, azzal eltávozott. M édi félelm e az elkövetkező napokban kezdett oldódni, am ik o r is szinte m enetrendszerű pontossággal m egszólalt az ajtó fölé sz erelt kis csengő pontosan öt órakor K a rl W arem ann b elép ett az üzletbe, m in d ig ugyanazzal a bók­ n a k is beillő kifejezéssel a p u ltra helyezte a k a z e ttá k a t ta rtalm a zó fadobozt, s engedélyt kért, hogy m egvárhassa a film ek elkészülését, azzal leült, sa p k ájá t m aga m ellé té v e rág y ú jto tt, s n éh án y p illa n a t elegendő volt hozzá, hogy alak ja szem élytelenné váljo n az üzlet félhom ályában. A KÖZELEDÉS N éhány n ap m úlva elkészültek a K arl W arem an n t ábrázoló fényképek. Médi igen gondosan h ív ta elő őket, s an n y i fén y p ró b át csinált, m in t valam i esküvői képhez. K arl W arem ann m eg volt elégedve a m u nkával. H osszan n ézte a civil képet, s m agy arázatk én t hozzáfűzte: egy b a jtá rs a a nap o k b an L engyelországba utazik, el sz eretn é küldeni valakinek, aki ta lá n m á r nem is é l . . . M édi úgy látta, hogy m iközben K a rl W arem ann gondosan összetépi a n eg atív o k at és szem étkosárba dobja, arc án a hiábavaló b án at és szom orúság tüze lobog fel. M ajd, m in t ak i gyöngeségét sz eretn é palástolni, szájszögletében cinikus m osoly je le n t meg. — Bocsánat. Még be sem m utatkoztam . K a rl W arem ann — m o n d ta és fejé­ vel biccenetett. — M é d i. . . — válaszolta az asszony, azu tán te tte hozzá: — K eszler P á ln é . K a rl W arem ann a szokásos m ódon elfoglalta a helyét, M édi m ag ára z á rta a sö té tk a m ra a jta já t és dolgozni kezdett. P ró b á lta m egfejteni, m i az, am i a h áború és eg y en ru h a dacára, ebben a fiúban azonos vele! Meg a k a rta érte n i K a rl W are­ m an n t, s nem v e tte észre azokat a csapdákat, am ely ek et a sa já t gyengesége állí­ to tt a m egértés ú tjáb a. E ttől kezdve kettős élete t élt. Az egyik a m agányosság és a félelem hom ok­ ó rá já n pergett, a m ásik az a la tt a néhány p illan a tn ak tű n ő óra a la tt v ág tato tt, 15 �am ik o r K a rl W arem ann a fényképészüzletben tartózk o d o tt. Alig beszéltek, Médi az idő nagy részét a sö té tk a m rá b an töltötte, csak m ik o r a film ek et szárogatta, a k k o r v á lto tta k a b e h a jto tt ajtó n k ere sztűl n éhány szót. Hosszú idő te lt el, m íg M édi össze tu d ta á llíta n i m agában a részleteket: K a rl W arem an n a h áb o rú elő tt egyetem re já rt, orvosnak készült. A háb o rú kitörése u tá n bevonult, m ajd később L engyelországba vezényelték. Az egyik koncentrációs tá b o rb an b eleszeretett egy lengyel leányba, m ik o r kid erü lt, büntetésből M agyarországra vezényelték. K is se­ besülést szerzett a K árp áto k b an , h átrah o zták , ittra g a d t a k órházban. M édinek eszébe sem ju to tt k ételkedni a tö rté n e t valódiságában. Az a tény, hogy K a rl W a­ rem a n n k e rü lte a részletes vallom ást, s M édinek m ag án ak k ellett összeállítani a m ozaikok tö rt d a ra b ja it, eg y fajta szerelm i v allom ásn ak tek in tette. T etszett neki a fiú tartózkodása. F inom női ösztönével m egérezte, hogyan to rn y o su ln ak fel K a rl W arem annban a vágyakozás felhői, s tu d ta , szótlansága csak k éslelteth eti a ziva­ ta rt. T e h e te tt volna ellene és m égse te tt. A n y ján a k sohasem m esélt különös láto ­ gatójáról, b ű n tu d a to t é rz e tt em iatt, n éh a a r r a gondol, ezzel nem csak a m aga sor­ sát kockáztatja, han em az a n y já é t is! Ez annál súlyosabb teherként, n ehezedett a gondolataira, m ennél közelebbinek tű n t az a pillan at, am ik o r átro h an felettü k a h áb o rú m agva, a front. Csendes estéken nagyon m essziről h allan i le h e te tt a váro sb an az ágyúk egy­ befolyt m orajlását. a kórházban K étheti nyugta összegyűlt, am ikor M édi elhatáro zta, hogy m egpróbálkozik a beváltásával. Egy délelőtt b ez árta az ü zlete t és elm en t a n ém et kato n ak ó rh ázb a. A k ó rh ázat a V ám ő rlak tan y a öreg épületeiben rend ezték be. A z asszony sokáig á llt a közeli sarkon, a kap u elő tt posztoló őrszem et figyelte, s a kerítésen belül folyó nyüzsgést. S árg ára feste tt és terepszínű m entő au tó k h o rd tá k a sebesülteket. V égre elszán ta m agát, m iu tán ú tb aig azítást k é rt az őrszem től, és az ép ü let felé h alad t, a h á tá n érezte a poszt gyanakvó tek in tetét, m egbánva, hogy szem élyesen jö tt ide, de m á r késő volt. A gazdasági h iv a talb an a szem üveges k övér ő rm ester h iá n y talan u l kifizette az összeget, M édi az elm ú lt napok szűkös viszonyaihoz k ép est gazdagnak érezte m agát, és sokkal derűsebbnek lá tta a jövőt. M iközben kifelé h a la d t az épületből, a folyosón összetalálkozott T arb ay E lem érrel, a fogorvossal. T arbay, hogy elke­ rü lje a bevonulást, m u n k á t v á lla lt a katonafogászaton. A középkorú, ódivatú ele­ ganciával öltözködő férfi v a la h a sokszor b e té rt a fényképészüzletbe, lehetőleg olyankor, am ikor biztos v olt abban, hogy egyedül ta lá lja az asszonyt. Most za­ v a rta n és h itelenkedve nézett M édire. — M édike! M a g a ... m it keres itt! — Egy csekket v álto tta m be. Én hívom elő a film e k e t... T arb ay k ö rü lk ém lelt a folyosón, s b á r m eggyőződhetett róla, hogy üres, úgy te tt, m in t akin ek sürgős a dolga. — Igazán . . . N agyon örülök — m o n d ta kapkodva. — H allatlan m ilyen bátor asszo n y ... H ívja kissé világosabbra. V iszlát. M édi nem engedte elm enni. — M ondja d o k to rk á m . . . — szólt utána. — N em ism eri v életlen ü l K arl W arem annt? I tt dolgozik a fogászaton. T arb ay k elletlenül jö tt vissza a lépcsőről és fo jto tt hangon m ondta: — Hogyne ism ern ém M édike. Az őrnagy asszisztense! N agyon vigyázzon! A m ú ltk o r azt kérdezte tőlem , hogy m a g a ... nem zsidó-e! — M aga m it válaszolt? — k érdezte az asszony. — M egesküdtem , hogy n e m .. É gre-földre esküdöztem ! N agyon vigyázzon, ezek itt m in d en t tu d n a k . . . Elnézést, v árn a k . . . E lrohant. 16 �A SORSDÖNTŐ DÉLUTÁN Ez a d élu tán fagyos h an g u latb a n te lt el. M in th a ólom súlyok fo g ták volna vissza M édi k a rja it. C salódottan v e tte tudom ásul, hogy a lelkesedés, am ely m u n k a közben m eglátogatta — elillant. A zon töpren g ett, v ajo n m ost m á r m in d ig így lesz? U nalm asan, gépiesen fogja végezni? K a rl W arem ann m egérezte, hogy valam i nincs rendben. Egész este hallg ato tt. A szokásos u d v arias bókot is m agábafojtotta. S ejtelm e sem v o lt róla, m i le h et az oka az asszony fagyos h an g u latá n ak , m itől le tt egyszerre a n n y ira rem énytelen. A film ek kilenc ó ra körül le tte k szárazak, éppen in d u ln i a k a rtak , m ik o r m eg­ szólalta k a szirénák, K a rl W arem ann azt aján lo tta, hogy v á rjá k m eg a légiriadóvégét és az u tá n in d u lja n a k haza. A h átsó ajtó n k im en tek az u d v arra. A hosszú, hegy felé futó u d v a r k ét olda­ lán, a rozoga épületekben k is m űhelyek álltak , lakatos, k árpitos, cipész és asz­ talosm űhelyek, a vasp án to k k al le z á rt ajtókon fényes, fek ete la k ato k figyegtek. Az u d v a r végében letelepedtek az asztalos fészere alá, a k á trá n y p a p ír tető m eg­ védi őket a légelhárítók repeszeitől. S zótlanul és m ozdulatlanul ültek. 17 �A gépek a v áros körüli völgyekben m eghúzódó g y ára k at k eresték. A korom ­ sötét eget egyre erősödő félelm etes brum m ogás töltö tte be. kezdetben csak az ugató gépágyú szag g ato tt sorozatai csatlakoztak, később a te rh ü ktől m egszabadult gépek m egkönnyebbült bőgését zuhanó bom bák idegtépő siv ítása és h atalm as d e­ tonációk egészítették ki. M ost m á r egyfolytában világos v o lt az ég, és reszk etett a föld. Egyszer csak h in tázn i k ezd ett a la ttu k a talaj, n ap p ali világosság tám ad t, úgy lá ttá k , m in th a az o ld alt álló h áz tű zfaláb an a téglák m egúnva a m a lte r ra b ­ ságát, nyüzsögve éle tre k eltek volna, s a földöntúli só h a jtá s nyom án repkedő tég­ la d arab o k zápora k ezd ett kopogni a félreb ille n t k átrá n y tetőn. A nnyi id e jü k se m arad t, hogy felfogják a p illan a t tö rtén etét. K arl W arem ann egy rán tá ssa l m aga m ellé h ú zta az asszonyt, kétségbeesett erőfeszítéssel tu szk o lta a fészer a la tt levő deszkapiram is alá. Hosszú ideig fek ü d tek így, látszólag élettelen m ozdulatlanságban, m ár csak néhány, elk ésett távoli robbanás, és a h irte len h arciassá váló gépágyúsorozatok h allatszo ttak, m ikor fö ltápászkodtak a földről. A szem ük elé tá ru ló k ép m egér­ te tte velük, hogy csoda tö rté n t: a k is m űhelyek sora, az u d v ar elején álló föld­ szintes m ű terem h áz nagy halom h aszn á lh ata tla n törm elékké vált! E kkor az asszonyból elem i erővel ro b b a n t ki a zokogás. De m in th a az elké­ se tt félelem levezetésére kevésnek bizonyulna az a képessége, hogy sírn i tud. az összegyü lt érzések értelm etlen m ozdulatokra kényszerítették. T örzsét ide-oda him ­ bálva, a rc á t kezébe tem etve jajveszékelt. K arl W arem ann gyengéden m egfogta a z asszony k a rjá t, és k ivezette a rom ok közül. Keze nyugtató h atássa l v o lt M édire. T ekin tetéb en rem énykedés küszködött a b án attal. T alán nem is p u sz títh a t el m indent egy ilyen légiakna?! H allgatva m e n tek a kihalt, félelem be burkolódzó városon át. K a rl W arem ann azzal a fojtogató d ühvel birkózott, am i a tö rté n e te k m egér­ tése u tán tá m ad t benne. H a késve is, de rájö tt, hogy az asszony sírásáb an több van, m int am en n y it az á té lte k m egérdem elnének. Végül is életb en m a ra d ta k : ez az igazi csoda! G ondolatban vég ig fu to tt az eg y ü tt tö ltö tt d élu tán o k során, am ely­ nek m ost m á r vége, s képtelen v olt tárgyilagosan gondolkozni. A z em b er m eg­ te re m ti m ag án ak a h áb o rú b a n is a béke zöld szigeteit, d e a h áb o rú m in d en ü tt utoléri, rákényszeríti ak a ratá t, befolyásolja cselekedeteit. Nincs m it ten n i ellene! M egfenyegette volna az eget, h a nem reste lli m ag át az asszony előtt. K A R L W A R E M A N N H A L Á LA M édiék a v áros szélén laktak, ott, ahol a két szem ben álló dom b olyan szo­ ro sra z á rja a völgyet, hogy a h ázak túlsó felén a k erte k m á r a m ered ek dom b­ old alra kapaszkodnak felfelé. Az egym áshoz rag a szto tt földszintes h ázak h allg a­ ta g k ő k erítésk én t állta k a z u tc a két oldalán, a csend és a sötétség v o lt az ú r m in d en ü tt. L épteik visszhangot vertek, s az enyhén kanyarodó u tc a a m eredek dom b m ögé fu tv a e lta k a rta m ögöttük a város túlsó végén égő g y ár vörös egét. Az enyhe őszi éjszaka békés arccal nézett le ráju k . Médi m egállt egy v ed lett kapu előtt. — Köszönöm, hogy elkísért. N ézte a fiú a rc á t. K arl W arem ann nem engedte el az asszony kezét. Egy idő m ú lv a azt m ondta az asszonynak: — E ngedje meg, hogy bem enjek m a g á h o z . . . — m ajd M édi ije d t te k in te tét látv a hozzátette: — Négy éve nem vo ltam o tth o n ... Médi az a n y já ra gondolt. A zt is m e g tilto tta neki, hogy kinézzen az ablakon, vagy b árk in ek a jtó t nyisson, s létezéséről a közvetlen szom szédokon k ív ü l senki sem tud. B izonyára fe n t v an m ég és aggódva v á rja . S zinte m aga elő tt látta, am in t az asztalnál ül és azt m ondja: jobb lenne, h a elm en n ék oda. ah o v a a többiek, m ielőtt b a jt hozok rá d . . . M édi összeszedte m agát és biztatóan m osolygott a fiúra. — L egk ö zeleb b . . . suttogta. — Igazán nem készültem vendégfogadásra. 18 �S zerette volna elh itetn i, sőt, k ac éran alájá tsz o tt szavainak, d e érezte, hogy nem megy. K a rl W a rem an n t bosszantotta az aszony m akacssága. — M ost m á r m aga is tu d ja, m e n n y ire bizonytalan tu d len n i a legközelebb! — m o n d ta h atáro zo ttan . F ellép ett a lépcsőre, lenyom ta a bezárt ajtó kilincsét. M édi szorosan m ellé húzódott, k u ta tó an nézett a fiú arcába, csodálkozva szem lélte a válto zást, am ely az e lm ú lt n éhány perc a la tt végbem ent. K a rl W arem n an te k in tetéb ő l gőg é s . kö­ vetelés sugárzott. — Legyen jó fiú — suttogta sim ogatva. — N agyon késő v a n . . . H o ln ap e l­ jön, én egész n ap v á rn i fogom m a g á t... A zután m égis a fiú n y ito tt te n y eréb e te tte a k a p u kulcsot. K a rl W arem ann előrem ent, a sötét kap u a la tt kedélyesen h ú zta m agához az asszonyt. M édi od aadóan sim u lt hozzá, p ró b á lta v isszatartan i, ölelő k a rjá v a l m eg­ állásra kényszeríteni. Erezte, m indenre h ajlan d ó len n e itt, a k ap u a la tt, csak m eg­ állíth assa a tovább h alad ásb an . Egy idő m ú lv a K arl W arem an n kön n y ű szerrel m a­ gával v itte az asszonyt a lakás felé. M édiről le h ám lo tt m in d en ellenállás. K eresztűlm e n te k az aknaszerű kis udvaron és b elép tek az előszobába. O da­ b en t K arl W arem ann lecsatolta a d eré k szíját és a köpenyével eg y ü tt a fogasra ak asztotta. P á rá s szem m el nézte az asszonyt. Ekkor a befüggönyözött szobaajtó felől egyre erősebb recsegés v á lt h allh ató v á, a sípoló, berregő h angorkán m élyén re k e d t han g beszélt. K a rl W arem ann m egdöbbenve n ézett az asszonyra. F u rcsa n y u g talan ító fény lobogott fel tekin tetéb en , ism eretlen tüzek, am elyek félem m el tö ltö tté k el M édit. A zután m inden k ia lu d t — N em egyedül lakik? — k érdezte K a rl W arem ann. — Az a n y á m m a l. . . — m o n d ta M édi kezeit tördelve, m a jd k ap k o d v a hozzá­ te tte : — Meg n é h a átjö n valam ely ik szom széd... K a rl W arem ann az ajtó felé lépett. M édi a n y ak áb a csim paszkodott: — Erre, itt az én szob ám . . . csak csendesen d rág á m . . . Az ígéretes hang, s a rossz színészkedés m á r h iáb av aló n ak tű n t, a fiú lefej­ te tte m agáról az asszony k a rjá t és ben y ito tt az ajtón. O ldalt a rádiókészülék előtt k ét em b er guggolt, a fiatala b b Vágó v e tte észre elsőnek a belépő katonát, egyetle n m ozdulattal kikapcsola a készüléket, m a jd fi­ gyelm eztetően az a p ja vállához nyúlt. Az idősebb Vágó is fölem elkedett, m egdöb­ bent, és kérdő arccal nézett a k ato n a m ögött belépő M édire. A csend feléb resztette a szoba közepén az ernyős lám pa fényköre a la tt szundikáló öregasszonyt, Médi nyolcvanéves a n y ja vizenyős tek in tetév el a k ato n ára m ered t, nem v o lt ben n e se félelem , se riadalom , te k in tete m in th a azt m o n d ta volna: ugye m ondtam , hogy ez lesz a vége. K arl W arem ann egy p illan a t a la tt ú r rá le tt m eghökkenésén, h a tá ro z o tt lép ­ tekkel az öregasszonyhoz m ent. fölem elte a kezét és megcsókolta. — M intha az a n y á m a t lá tn ám — m ondta. A z öregasszony kifejezéstelen arccal, m ozdulatlan u l b ám ulta. K a rl W arem ann a k ét férfi felé fordult, alig észrevehetően m eghajolt, összeütötte a b okáját. — K arl W arem ann. — A sz o m szé d ain k . . . — m o n d ta Médi, zav aráb an k ih ú zo g atta a székeket, élénkséget erő ltetv e m agára, felesleges szívélyes m ozdulatokkal a z asztalhoz te ­ relte a jelenlevőket. — Tessék, foglaljon helyet n á lu n k . . . tessék. K a rl k ö rb e já rta tta tek in tetét, m in d e n t alaposan szem ügyre v ett, az ágy felett függő hím zett gobelint, az ősök ovális keretb e fo g lalt m eg sárg u lt fén y k ép ét, a régim ódi, hatalm as ebédlőszekrényben a tom pán csillogó porcelánokat, m in t az öreg varrógép hím zett t erítőjét. — El sem tu d já k képzelni — m ondta —, m it je le n t nekem , hogy itt lehetek. Négy éve nem voltam odahaza! A z o tth o n . . . am ik o r eg y ü tt v an a család . . . A rcán keserű vonás je le n t meg. 19 �— A b áty ám negyvenkettőben e ltű n t a sztáling rád i offenzívánál, az öcsém fogságba esett, ap á m a t m egölte egy légitám adás. Szegény anyám , m i le h et vele. A k ét V ágóra nézett. — H osszúra n yúlik ez a háború, be kellene fejezni, m ielő tt m in d en elpusz­ tu ln a . . . A k ét Vágó ellenségesen h allgatott, K a rl W arem an n szav ait visszh an g talan u l nyelte el a csend. — Iszik v elü n k egy te á t — u g ro tt fel M édi. — M ással sajnos, nem szolgálha­ tok . . . A nyám , te addig fordíts . . . T itokban in te tt a k é t Vágónak. — Beszélgessenek. M édi a k o nyhában kétségbeesetten igyekezett feléleszteni a tűzhely ham vadó p arazsat, vörösödő arc cal f ú jta a tüzet, p ap írt, vékony g ally at d u g o tt alá, m ajd am ik o r füstölögve pislákolni kezdett, m egtöltötte a kis zom áncos teafőzőt, s a k a­ rik á k a t ledobva a tűzh ely re állíto tta, s noha arc a izgalom tól lángolt, te ste fagyos rém ü lettő l rem egett, alacsony székre kuporodott, h á tá t a tűzhely m eleg oldalának tám aszto tta a rc á t te n y eréb e tem etve, m egpróbált ren d e t te re m te n i zúgó gondola­ tai között. A nnyi m inden tö rté n t vele ezen a napon. Egy idő m úlva m egérezte, hogy nincs egyedül és föltek in tett. H á tá t az a jtó ­ félfának vetve, a fiatala b b Vágó á llt ott, s lenézett rá. — M ost m it csin álju n k ezzel? — m o n d ta csendesen. M édi elnézte a fiú töprengő arcát, láztól cserepes ajk át, m élyen ülő te k in te­ tét, ösztövér, csontos v állain lógó ru h áz atá t. T üdőbajos — gondolta. C sak egy do­ log érdekli. É lni akar. Tüdőbajos, ez ért engedték ki a börtönből is! M ennyi ideje lehe t h á tra ? Egy év? K ettő? — Ez nem olyan, m in t a többiek — kezdte keresgélni K a rl W arem ann m en t­ ségeit. — H iszen h a llo tta m aga i s . . . Ő m e n te tt meg, a m ű terem bom b át kapott, ha nincs ott, ta lán én is e lv e sz e k . . . hallo tta, m it m ondott a család járó l, és idefelé jö v et civ ilru h át k é rt tőlem . . . — M aga hisz ennek? — v ág ta k e tté M édi szav ait a fiatala b b Vágó kérdése. M édi befeléforduló te k in te tte l hallgatott, rövid ism eretségük m inden p illan a­ tá t m érlegre tette, az eredm ény m indig ugyanaz m arad t, s n o h a f á jt nagyon, m égis nehezen szán ta r á m agá az igenre, de végül m égis m egtette, reszkető, b i­ zo nytalan hangon a z t m ondta: — I g e n . . . én hiszek neki. A fiatala b b Vágó úgy állt, hogy tek in tetév el ellen ő rizh ette a szoba felé ve­ zető u tat, s m agában a rra g o n d o lt: m ia ttu k ro h ad ta m el élve, m ia ttu k b u jk á l el­ hagyott bán y ák b an apám , m ia ttu k nincs nyugodt éjsza k ája évek ó ta anyám nak, s a feleségem , kislányom ezek m ia tt v árja , m in t valam i biztosan m egérkező v en ­ déget, a p u s z tu lá s t. . . Meg a k a rju k élni, m íg ezek eltak a ro d n a k innen, nem koc­ k áz ta th atu n k sem m it, nem áll m ódunkban kockáztatn i azt, am it eddig m egőriz­ tü n k , el kell t ü n n ie . . . Egy idő óta m ereven nézte K a rl W arem ann fogason függő h atalm as oldalfegy­ verét, m ost a z t kérdezte az asszonytól: — T alálkoztak valakivel idejövet? M édi rém ü lt te k in te tte l in g a tta tagadóan a fejét, iszonyú súllyal nehezedett rá a felism erés, hogy nem le h e t m ásként, sikoltani szeretett volna, eh ely ett nyögve összegöm bölyödött, m ost é rte tte csak m eg igazán, m it je le n te tt szám ára ez a fiú, s a z elv etélt szerelem fájd a lm á b an oly rem énytelenn ek tű n t a jövő. A fiatala b b Vágó odalépett a fogashoz, k in y ito tta a fegyvertáskát, a h atalm as, csillogó szerszám m al m egállt az ajtó előtt. H ány em b er p u sz tu lt el m á r á r ta t­ lanul! — gondolta. Az a szörnyű, hogy lehetséges, eggyel szaporodik a szám uk. És m iért?! Egy pici lehetőség m iatt, am it ki sem leh et fejezni, de meg kell len ­ nie, s ő el fog t ün n i . . . B enyitott az ajtón, m ég lá tta az öregasszony m eglepett arcát, s a csodálkozva visszaforduló K a rl W arem ann tek in tetéb en a születő h alal fényét, azu tán m in ­ d en t eln yelt a dörrenés villám a. 20 �T A M Á S IS T V Á N : FECSKEFÜZÉRT h im bál a villa n yd ró t A litániás október felé, És lehull a n yár véresre csókolt C sipkebogyós, kócos bokrok elé. Tegnap és ma. A csontos fá k kö zö tt Színes ken d ő t tépdes, tépdes a szél: M egyek utána, de elém libb en T eleírtan egy gyűrt platánlevél. Egy ü zen et sárga tin tá va l — A tinta elfolyt, m égis olvasom : V isszajövök ú j palettával, S m it elfeledtem , a k k o r elhozom . Jön, jö n a levél: a n yár ü z e n ... M egállok és búcsút in t kezem . MOST P Ó L Y ÁZZA gyüm ö lcsét az alm a, F ehér fá tyo lb a n gőgicsél a m eggy, Száraz ág roppan lábam alatt halva, S pillám ra hullva egy Z üm m ögő csók pihen. K iáltanék! — hisz ú g ysem hallod h a n g o m .. . ! K iáltanék, hogy gyere a rétre; A völgyben nagy, szarvát n y ú jtó K é k csiga az alkony. Csak állok és várlak A fa alatt, hol m ost is m egtalállak; M ig ott távol szájad szélén M eggyszínű a bánat. Csak állok és várlak, M íg sárga csengőkkel vágtat az április. 21 �BUSZRAV ÁRÓK á llna k a szálló előtt: S ze m ü k alá a nappal-alvás H oldját húzta, a félhom ályos szoba. H angjukban reszel a percnyi pontosság S kérges ke zü kb en karbid lám páját Szorongatja a hétvége szőrös m osolya. És piros csík nő a bányászsapka Zsíros perem e alatt hom lokukon, m íg eln yú ln a k a falak T övén az est lom pos árnyai. És sietve ü ln e k fel a buszra: H ogy m eleg le g y e n ... M eleg legyen m in d en kin ek! L E S Z E N S Z K Y L Á SZ L Ó : SO PRO N I R É SZL E T 22 �CSIZM AD IA GÉZA: FÁBIÁN F ábián teljes m agasságában kiegyenesedett, csontjai ropogtak, m in t a rőzse, kellem es m eleg á ra d t á t egész testén. A zután, ahogy volt. — kinyúlva, a r c á t a m ennyezet felé fo rd ítv a — m ozdulatlanná d erm ed t. S zem ét félig le h u n y ta és m orm ogva szám olgatta a fal m intáin, hán y n a p ja szab ad u lt. Az első n ap o n m egjegyzett egyet, egy furcsa alakot, a m in táb ó l m in th a egy erd ei sz a tír fu rcsán vigyorgó pofá ja nézett volna le na, ezt a fig u rá t m in d en n ap m egkereste, reggel, ébredés u tá n : innen szám olta a napok m úlását. V alah án y mi n ta — ak á rm en n y ire is egyform ák voltak lá tsz atra — m ind különbözött a m ásiktól. E gyébként a szokását, m inden apróságba beleképzelni valam i form át, a börtön­ ben v e tte fel. K ét éven keresztül volt m ag án zárk áb an , tejesen elv ág v a a külvilágtól, s ha ez a já té k nincs, bele is őrül az egyedüllétbe, a n ap o k rem én y ­ telen m úlásába. De m indig ta lá lt valam i sem m iséget, am iből életrekelő, eleven tu lajd o n ság g al felru h ázh ató figura lett, a figurákból m esék, tö rtén etek , m u la tsá ­ gosak és szom orúak, de többnyire m ulatságosak. A z in te rn áló tá b o rb an , ah o v á k é t év m úlva, ötvennégyben került, el is nevezték m ese-L alinak, am i az u tá n az ú ja b b k é t év folyam án M eli-re rövidült. A b arak k b an , va gv pihenőn, m íg m ások m a j­ szolták ennivalójukat, vagy apatik u san m aguk elé m eredtek, M eli elő ad ta m agak ö ltö tt e fan tasztik u s tö rté n ete it, a végén a legfancsalibb k épű ra b is a h a sá t fogta a röhögéstől, va gy tá to tt szájjal hallgatta. A llt, kiny ú jtó zv a és szám olgatta a napokat, közben elh atáro zta, hogy a m ai n ap p al beszünteti ezt a hülye szám olási m ódszert, m e rt a n y ak a egészen elm ere­ vedik, s m ire a végére ér, a szem e sz ik rá t szór. N na, kész, huszonnyolc nap, azaz pontosan négy hét. Nagy ro b ajjal k ifú jta a levegőt, és kéjes nyögéssel, e l­ eresztve m inden izm át, leroskadt a vaságyra. M égegyszer végigdobta m agát ra jta , s egy ú ja b b at, m ég h atalm asa b b at nyújtózott, kifeszülve, m in t az íj. A zután egy u g rassal felp attan t, kim ent a kúthoz, m eghúzta a vödröt és a fejé re ö n tö tte a v i­ zet. A csípős őszi reggel, a jéghideg víz vörösre m a rta a bőrét.. G yorsan vissza­ fu to tt a szobába, dideregve k örültáncolta a kály h át, játszva, m in th a m elegedne — be sem v o lt fű tv e a kályhába, de h á t errő l az ö nszórakoztatásról egyelőre nem tu d o tt leszokni, tá n nem is akart. V égül felk ap k o d ta a ru h ájá t. A k ap u t gondosan bezárta. Még szerencséje volt, hogy a kis h áz at vissza­ k apta. Míg börtönben volt, a szülei m eghaltak és a tan ács kiad ta, d e szab ad u lása u tán visszaítélték. Nem valam i vidám an v ette tudom ásul háztu lajd o n o si m ivoltát. Szülei h aláláról a k k o r tu d a ttá k , m ikor á tk e rü lt az in tern áló táb o rb a. A k é t év a la tt egyetlen h írt sem k ap o tt az öregekről. A szom szédok m esélték el, hogy a p ­ já tó l m egvonták a nyugdíjat, m u n k á t csak a vásárcsarn o k b an k apott, a h a tv a n ­ nyolc éves, de m ég h atalm as term etű, erős em b er felcsap o tt tró g ern a k. K ovácso­ láshoz szokott izm ainak meg sem k o tty a n ta k a nyolcvankilós zsákok, az egész csari a csodájára já rt. De m egfázott az öreg, és elv itte a tü d ő g y u llad ás. Ötv en esztendőn át hű asszonya ham arosan u tá n a m ent. Őt különben is m eg tö rte fia sorsa. De az öregről legendákat szőttek a környékbeliek, csupa k en y eresp ajtása, v agy akiket az öreg seg ített hátalgom bolós kölykökből m u n k ásem b erek k é nőni. Hogy fiát k iz árták a pártból és b örtönbe vetették, ő t is k iz á rta a k erü let. A vén kovács elm ent a taggyűlésre és odaböm bölte a vezetőségnek: — I tt jogom nekem van kizárni. Ezt az alapszervezetet én és tá rsa im alap íto ttu k kilencszázhúszban. I gy volt, G ordon M ihály, Bim bó Náci, V endel B éni? — fo rd u lt oda társaihoz. Bimbó Náci, nagybajuszos ácsm ester m egbólíntotta: — Így volt, kom ám . A kizárásból nem le tt sem m i, pedig egy seszőke h a jú k ik ü ld ö tt sokáig ágált, 23 �v ég ü l lein tették . Elég v o lt m á r a nyelvét k o p ta tn i h iáb a, F áb iá n M áté a la p ító tag, ittm a ra d , vagy ők is m ennek. A zt csak e lé rte a seszőke, hogy a nyugd íját m egvonják. H iáb a m o n d ták az öregnek, n e m en jen sehová dolgozni, összeadják az e lv tá rsa k a nyugdíj összegét, s írta k beadványt, b ead v án y u tán , az öreg h a jt­ h a ta tla n m a ra d t. N em fogadott ő el könyöradom ányt soha életében, m ost sem fog m ás n y ak án élni. E lm ent, s rá egy év re k ia d ta lelkét. A sszonya m eg u tán a. T alán ezért m en t ő is, a fia, a v ásárcsarnokba, dacból. M ikor kezébe nyom ­ tá k a reh ab ilitáció ró l szóló írást, á llá st is k ín á lta k neki. V alam i h iv a ta lb a n . Ő g y árb a a k a r t m enni. A régi e lv tá rsa k közé. H üm m ögtek. In n en tu d ta m eg, hogy h iá b a ez a kis cetli, bizalom nincs. Fogta, elm en t a csarnokba. T rógernak. É s be­ iratk o zo tt a bölcsészkarra, m agyar—fra n cia szakosnak. O tt is hüm m ögtek, hogy elkésett, m eg m iegym ás, de végül felvették. A csarib an g u ru lta k a röhögéstől a haverok, elnevezték m in d já rt d o k to r L a Trözsének, am i h am aro san m egint csak lek o p o tt doktorra, de ezt a n ev ét sem b ánta, m e rt m ik o r cig arettaszü n etb en el­ sz av a lta n ekik az Óm agyar M ária S iralm at, B um bulusz Jocónak, egy töm zsi kis sváb gyereknek m ég a szem e is k ö n nybelábadt a gyönyörűségtől. Csak az egy Mikó kuncogott, m ik o r odaért, hogy: M ert fiam hal B ű n telen , Fogva, h uzkodva, O klelve, kötve. Ölöd. K együggyetek fiam nak. N e légy kegyelm m agam nak, de k ap o tt is egy olyan rú g á st a z o ldalába Ja k u s M órictól, hogy tizenegy lép cső t g u ru lt egyhuzam ban. N yikkanás nélkül. M ert am úgy gyors észjárású fickó v o lt, tu d ta , h a nyafog, rám egy az egész banda. K ib allag o tt a villanyosm egállóhoz, m egállt, és v árt. A zután rá jö tt, hogy ez így estig is e lta rth a t, m ivel a v illanyos valószínűleg nem közlekedik, h á t n ek ivágott az ú tn a k gyalog. Já rá s közben züm m ögött, dödögött v alam i régi indulót. F örtelm es h a n g ja volt, h allása nulla, de szenvedélyesen sz erete tt ének eln i: az egyedüli szo­ kása, am ivel a kezdetben csaknem az ő rü letb e kerg ette tá rsa it, m íg végül tu d o ­ m ásu l vették, hogy nincs tökéletes em b er a világon. A züm m ögéssel kissé ellen­ tétes, m eglehetősen te rh e s gondolatok foglalkoztatták. Széles, konok hom loka a la tt húzódó bozontos szem öldöke — ap a i örökség — közé m ogorva rán c u g ro tt. A ligha­ n em vége a lógásnak, doktor, — tá rsa lg ott önm agával. — S ö tét fellegek to rn y o ­ su ln ak h azán k egei felett! — szavalta. — Les, izé, des nuages om bres s’ en tassem en t su r n o tre pays! — ism ételte m eg ugyan azt franciáu l. — Hű, de rossz! Cytoyens! — szónokolta — En a v a n t m arche, p o u r la L ibertée! Egalitée! e t F ra ter­ nitée! T egnap m á r alig tu d tá k kikerg etn i a csariból a h azafi-küldöttségeket. Jö n ­ n e k m in d enféle igazolványokkal élelm iszert igényelni, ré m erőszakosak, és a ke­ zü k rag a d m indenhez. E gyet m egfogtak kezénél-lábánál, és egyszerűen k ih a jíto t­ ták. E rre a többi ész nélk ü l elloholt, azzal, hogy m ég találkozunk. „T alálkozunk m ég az eszm ebarrikádokon!” — deklam ált, m inden összefüggés nélkül. — V ajon m a kim erészkednek-e? M ikor k ieresztették a táborból, b eh ív ták a k erü le tb e és m egkérdezték, m i a szándéka, m ikor lép be a pártb a. K icsit epésen válaszolt, hogy ta lá n m egvárnák, m íg kipiheni a p ártb ü n teté st, s közben m ég a z t is m egfontolja, hogy szabályszerű v o lt-e a kizárása. L ehet, hogy a m ó d o síto tt szervezeti szabály­ zat értelm éb en a lágerben is p á rtta g volt, de az is lehet, hogy errő l lem ond, ne­ hogy tú l sok tagsági d íja t k ellje n fizetnie visszam enőleg. A zu tán meg, le h et ő ú j tag is, a p á rtta g é rté k é t nem a p á rtb a n eltö ltö tt idő m ennyisége, h an e m a tev é­ kenysége, és a tevékenység eredm énye szab ja meg, s ez is lehetőleg n e a ta g tá r­ sak k in y írá sáb a n és k iz árásáb an n y ilv án u ljo n meg, k ac sin to tt rá a seszőke elő­ adóra, aki e rre rákvörös lett, és v alam i olyasm it habogott, hogy ő u ta sítá sra cse­ lekedett, és m a jd m ég v isszatérnek e rre a tárg y ra, gondold m eg a dolgot, szer­ vusz, visszlát, m ost sok a dolgom, h ívj föl, h a ráérsz! H azáig n ev e te tt n agy kese24 �rüségében, és elh atáro zta, hogy m íg ez a kese o tt trónol, feléjü k sem néz, de m ost alig h an em m égis csak el kell m enni, a k á r kese, a k á r mese. „Úgy h ív ják , hogy kese, tovább nincs a m ese” — dudorászta. A p ja b o sszan to tta ő t gyerek k o ráb an ezzel: „Apuci, m esélj m á r!” m ire az öreg: egyszer v o lt egy k irály , a n n a k v o lt egy lova, úgy h ívták, hogy kese, tovább nincs a mese. El kell m en n i a k erü letb e, mi v an velük, m eddig a k a rn a k m ég la p ítan i, vagy ta lá n nem is la p íta n ak , fo ly ik a szervezés, csak ő nem tu d róla, M atu la K arcsihoz is el kell szaladni, ő t n em re h a ­ b ilitá ltá k még. P edig k o ráb b a n szabadult. N agyon el v an k en ődve a kölyök. Ro­ h a d t dolga volt Recsken, szerzett egy ara n y e re t is. M ost m akacskodik, m e rt nem k a p ta m eg a p a p írt a rehabilitációról. Esze á g á b a n sincs visszam enni a p ártb a , h iá b a beszél neki, hogy m it szám ít az a rehabilitáció s pap ír, h a m eg in t olyan v i­ lág lesz, hogy se szó, se beszéd, k in y írjá k az em b ert ezért, vagy azért, ak k o r h asz­ n á lh a tja nem esebb célokra. H a m eg nem — k érn i sem fogják, eszébe sem ju t sen­ kinek. De K aresz egyelőre h a jth a ta tla n . H iáb a na. fáj az aran y ere, m egoperálták, de k iú ju lt neki. A lágerben ara n y ásó n a k csúfolták m ia tta , d e nagyon h ara g u d o tt érte, szégyellte, hogy ilyen pikáns testrészén b eteg ed ett meg, egy tag o t csaknem le­ ü tö tt a csákánnyal, ab b a is h agyták a húzást. De h á t csak m eggyógyul egyszer, s az esze is visszajön vele e g y ü tt. . . F e ltű n t a v ásárcsarn o k h atalm as épülete. K ét te h e rta x i á llt előtte, nagy vö­ 25 �röskereszt rám ázolva, am i persze csak fal, m iféle legények jö ttek m á r m egint? M ár a ric sa jt is hallo tta, m egism erte B um bulusz Jocó h an g ját, ü völtött, m in t a k it nyúznak. M eggyorsította a lépteit, m ire a nagykapuhoz ért. m á r fu to tt; az édes jó nagynénikétekbe. oda! — csikorogta a foga k özött B ene G yula fu to tt elébe: — G yere m ár, doktor, a z iste n it a pofáidnak, hol m a rad tál! A teg n ap i bran cs van itt ú jra — k ia b á lta lihegve —. m á r ra k já k a szajr ét! M ióta a górék leléptek, választás, kinevezés nélkül F áb ián le tt a főnök. M ind­ an n y ian tisztelték a z erejét, eszét im ádták. A m inap is ő d o b atta k i a harácso lókat. ráz ták is feléje a m ordályukat. B eugrott a kapun, p o n t a v erek ed és köze­ pébe. A rakodók kevesen voltak, sokan elszeleltek, m ik o r kezdődött az égzengés . De aki m arad t, csupa kem ény legény, ta p a sz ta lt verekedő. H anem a h az afia k h a j­ n alb an jöttek, k ap u n y itás u tá n közvetlenül, m ikor csak k etten v o lta k itt, őrködni. A tám ad ók tízen voltak, sakban ta rto ttá k az őröket, a többi pakolt. Csak am ik o r M ihalik, a volt p a rk rá c ió s birkózó befutott, kezdődött a n agy ram azu ri. M ost m á r vele eg y ü tt öten voltak tíz ellen, pom pás felállítás, k ív án n i sem le h et jobbat. F á­ bián fu ttából hókon csapta azt, am elyik B um buluszt nyaggatta, nagyon m egsze­ re tte a kis svábot, m ióta elbőgte m agát az Ó m agyar M ária-S iralm o n . A bojnyikképű hazafi nyek k en t egyet, és tám olyogva a k ijá ra t felé lódult. F áb ián rú g o tt m ég egyet ra jta , am itől az aty afi kezdő sebessége alap o san felgyorsult, kivágódott a kap u n , eltűnt, valószínűleg b eu g ro tt a kocsiba, m e rt a m o to r felb erreg ett. E rre m eg fo rd u ltak a hazafiak és — iszkiri! — ki a kapun. A rak o d ó k u tán u k , elől F ábián. M ikor k ié rt a kapun, eldördült egy fegyver. F áb ián fu to tt m ég k é t lép ést előre, a z u tá n összeesett. H om ályosan m ég h a llotta, hogy M ihalik böm böl, a meg­ ra k o tt kocsi, am ely m á r m ozgásban volt, felborul, ő m eg lecsúszott valam i csúsz­ dán, am inek az elején m ég vak ító világos volt, azután h u llám zan i kezdett, föl-le dobálta, azután egyre sötétedett. M ég eszébe ju to tt gyerm ekkori kedvenc n ó tája: „A D un ában úszik egy s á m l i . . . ”, de nem ju to tt eszébe a folytatás, úgy tö rte a fejét, hogy belefájd u lt. A z isten fájá t, de hasogatja a fejét! H iszen ez K om árom i felügyelő, üti a fe jé t gum ibottal, m ost meg a szem ét ütögeti, hű de fáj, d e m it valljon, az isten szerelm ére, leg aláb b m ost ju tn a a z eszébe v alam i jó m ese, de le h e t így gondolkozni, h a az em bernek b o ttal kopácsolnak a fogain, m ost vala­ mivel b eleszúrt az orrába. K om árom i úr, h ag y ja abba, h á t nem em lékszik, a D EF-en sem vallottam , K om árom i beleröhögött a képébe, az ó ta én is tan u ltam , barátocskám , új m ódszereket, ta p asz talatc serén is voltam , és b arátság o san m egcsa­ v a rta az orrát. M ikor m agához té rt, B um bulusz té rd e lt m ellette, a szem éből fo ly tak a könynyek, és F ábián o rrá t csavargatta, a rc á t paskolta irg alm atlan u l. „Srácok, m a este eljösztök velem a kerületbe, okvetlen” — m ondta F ábián, azaz tu lajd o n k ép p en csak gondolta, a szája tátogott. hang nem jö tt ki belőle, és ú jr a eláju lt. 26 �MUS T Ô JÁNOS: PIHENÖ B Á N Y Á S Z O K 27 �K E M É N Y E R ZSÉ B E T: PIHENTEK A PERCEK E gym ásba fogózva p ih e n te k a percek, csöndóceánt ko rtyo lt a vé n idő. Suhogva csobbant a napból a föld re a fén y: tócsákban lángolt e lő ttü n k a fü v ö n . A patak vizét k é k szilá n ko kra tördöste a szél. A fá k szív e t cseréltek az em berekkel. A z árnyékból k ilé p e tt a sugárarcú reggel s a z erdő sűrűjébe vezetett. O tt ü lt a zöldhajú csönd s a jk u n k ra te tte ujját. S zik rá zv a p en d ü lt a la ttu n k a f ű . . . A fé n y hangokká töm örült s a hangok illa ttá borzólódtak. S ziro m testü k ke l te stü n k re fonódtak, bársonyukból színek csobogtak elő. És lila és piros és h a lv á n yk ék íze k é n e ke lte k a szánkban. A csönd zöld haja érző idegekké bom olva lobogott a nyárban. A z érzék ein k villogó prizm áján tizfelé tö rt gyönyör egy síkba robbant. N agy lendüléssel tá ru lt ki a végtelenség roppant kapuja s egy sik o ly n yila zo tt át a m in d en ség e n .. . És elin d u lta k m eg in t az órák és a csönd óceánjából könnyezve em elte ki arcát a vé n idő. BUTA KIS DAL Csillogó sötét virág, te puhabolyhú bánat, rozm aringtövön ringó illatos alázat, símogató u jja im könnyeidtől áznak, m iért n em születtél arany bodzaágnak? Ha bodzaág volnál n em tilth a tn á sen k i, hogy m egöleljelek, hogy m egölelj engem , forró szirom száddal szem em becézgetnéd, a jka m dédelgetnéd, n ya k a m csókolgatnád, te arany bodzaág. De bodzaág n em vagy, rozm aringtő n em vagy, bánatbarna szem eidben nagy tila lm a k laknak. 28 �VAKÁCIÓ A házban n éhány napja n incsen óra. P ont egyszerre rom lo tt el m ind s m o st várom , hogy készen legyenek. A zó ta paradicsom i békességben élü n k én és a gyerekek. Iskola nincs, csak a háztartás gondjai fe le tt m ú lik az idő s m i ráb ízzu k m a g u n ka t a napra. Reggel a sze m kö zt lévő fal, ha talpig aranyba öltözött fe lk e l a család. A pró m u n ká k , lassú m ozdulattal. M egterül az asztal. Takarítás. A gáz sziszeg. P irul a rántás. S m ár itt a dél is. (A z időt a fá k fogyó árnyai m érik és az éhség.) A délután m ár csupa szépség, heverészés, pancsolás a v íz b e n ... A nap a torony m ögé b ú jik szelíden, piruló arcát e lre jtik a tetők. Fönt a fá k csúcsa m egvillan egy pillanatra m ég . . . A p u h a sötétség dajkál szobánkig s m i ásítva b ú ju n k az ágyba. N incs óra a házban pár napja. K ár m eg ja v íta n i őket. É letü n k oly boldogan ring töretlen h ullám ain az id ő n e k ... 29 �SZ ŐNYI SÁNDOR: ASSZONY SZÁNKÓVAL A nehézsorsú városok terei id ő n k én t t em etőhely ek k é v áln ak . H ősök — nehézsorsú fé rfia k és asszonyok leln ek földjében ideiglenes n y ughelyet. M egcsonkult fáival, földbetaposott bokraival, s a p ih en ő h ely n ek szán t p ad jai­ val a Rákóczi té r egész em beröltőn á t m esélh etn e erről, s a tö rté n e t ezzel sem leh etn e teljes. Mi is a d h a tn á vissza híven az em b eri lélek szenvedéseit? Azét, aki m á r m egnyugodott és zokszava soha tö b b é n em lehet, s am i belőle fen n m arad t, a néhány em b erb en fak a szto tt érzés, s a hom okszem fén y já ték a a n ap su g árral, a m in t fellebben hideg fényük . . . Ennyi a h arcos em b er — ennyi a hős élete! K evés volna? K ié leh etn e több valam ivel? E m ber sorsa e z . . . S h a így van, jobb hő sk én t élni és h a kell, h ősk én t m eghalni. M ié r t? . . . Á lm okat kerg etn i és álm o k ért m eghalni az em b eren kívül tu d h a t-e m ás? Sem m i az égvilágon! Mégis, jól v an ez így? . . . A kibe a cselekvés e re je oltódott, csak azt m o n d h atja: így van jól! M ás­ k én t n em is é rd e m e s . . . M agábam élyedve, m ellére horg aszto tt fejjel, ko pott ru h ázatú , m agas, sovány asszony ezekel a gondolatokkal botladozott a körúton. A k eleti p ály au d v a r felől jött, s a Rákóczi té rre ta rto tt. Több helyen összecsom ózott rövid kötélen szánkót húzott m aga után. Ha v alak i a m agasból nézte, földből k ib ú jt a rn y ék a la k n ak lá th a tta , ak i ag y o n fárad tan poroszkál a f öld ú lt ú ttesten, s ú tjá n a k ta lán célja sincs — m egindult valah o n n an , b e é rt a város közepére, és csak h alad ren d ü le tle n ü l az összerom bolt tem etői képet m u tató k ét házsor között, m e ­ lyeknek ablakai, m in t a h a lo tta k borzongatón üres szem üregei, vádolva fek e ted­ nek feléje. A leszakadt villanyhuzalok, m in t az összeszáradt óriáskígyók, fák csonkult tö r­ zse köré, m á su tt k arik á b a csavarodva h ev ertek a földön; a bom báktól összedőlt h ázak és d eré k b etö rt fák torlaszk én t n y ú lta k feléje és fig y elm eztették : asszony , tem etőben jársz! T u d ta ő jól, hol já r. S zikkadt agyában azért is sorakozak fel lázas gondo­ latai, m elyekből olykor, m in t az erő tlen ü l lobogó gyertya lánghegyéről, korm ot láto tt felszállni; a korom pedig fátyollá szövődött és k ö rb efo n ta fé rje fejé t ott a Rákóczi téren, ahová ta rto tt; m egsű rű söd ö tt körülötte, hogy m ár ki sem tu d ta venni a képét; csak a m élytüzű szem e izzott és h ív ta m a g á h o z ... A szánkóval reggel h a t óra k o r in d u lt Rákoshegyről. Tegnap, későn este le­ vélben k a p ta a hírt, hogy P est felszabadult, de a fé rjé t az utolsó p illan atb an , m enekülés közben, nyilas suhancok lőtték le egy p adnál, am elybe estében is úgy belekapaszkodott, r ám ered t u jja it alig le h e te tt lefejten i a fájáról. A z ákom bákom os levélkét apósa ír ta és szovjet k ato n ák k a l k ü ld te el hozzá; m ost is a kezében szorongatta, ott volt k in y itv a és gondosan k ettéh ajtv a, ahol a fé rje neve állt. Szem e elé em elte, s hosszan tű n ő d ö tt: — M ilyen szép szálfa te rm ete v o lt! . . . É lt h arm in ch at évet. L ak ato sn ak ta n ult. s k orán őszült, am i n em csoda: az E m bert a k a rta f e ls z a b a d íta n i!... — T óni —m otyogta olykor a nevét. E rőtlen szava szinte csikorgott. és b elen y ilalt m in d en porcikájába! — Tóni. . . M egértek én m indent. A zt is, am i élőszóval kim o n d h atatlan , a m it csak érezni lehet, v a g y . . . csak m egsejteni. Mégis n e h é z ! ... Felem elte a fejét, tájékozódott — ta lán m ost először, am ió ta útrak elt. L áb a a la tt reszketett a föld, s a böm bölő és sűvítő zajoktól m egrepedni érezte a levegőt. 30 �T ankok dübörögtek tova a torlaszos úton, és repülőgépek zú g tak el a siralm asan szürke égen. M egtorpant. C so n tjára aszalódott húsát, m in t valam i dagadó h á rty á t, fe ­ szítette a szíve; úgy érzékelte, hogy a m egrong ált m indenséggé tág u l a teste — ő lesz a k erete égnek és földnek, s am i roncsot lát, az m ind az ő bőrén belül v an ; ő a tem ető is, s rozzant testével alig birja ; fú jta t, és m in th a félne is. F a m ögé a k a rt bújni, m ajd beszökni valem elyik kap u n , hogy m íg ú jra csend nem lesz, m enedéket kérjen. A h á ta m ögött valahol ágyúk kezdtek szólni. Dongó h angon repülők zúgtak. Bőgő hangon m o rajlo tt u tá n u k a föld; s v eszettül k a tto g ta k a gép­ fegyverek. Ez B ud án ak szól! — gondolta. K ezében m egnyirkosodolt a levél. Tóni neve elm osódottan k ezd ett látszani a papíron. Nem b ú jik el — h atáro zta el m agát. F eln ézett az égre, ahol h irte len fe ltü nt, gyorsan forduló, töm zsi gépek n y arg alásztak ; fö lö ttü k m agasan rongyos, sötét felhőfoszlányok lógtak m o zd u lat­ lanul. Ön m ag ára ism ert ezekben a kom or, m ozdulatlan felhőkben. O lyan ő, és csupán annyi — azokat se b án tják , m ié rt b á n ta n á k h á t őt, aki h a lo tté rt megy? V ánszorogva tovább haladt. A Rákóczi té r saro k h ázai m ár o d alátszot­ ta k hozzá. A szem e égett, a keble rázkódott és fo rró ság o t érz ett a bőrén — a sírás erőltette, a szem e m égis olyan száraz m arad t, m in t v alam i k iü rü lt, gazzal te lt kút. S ó h ajto tt és az ju to tt eszébe, hogy neki m ost nem is volna szabad sír­ nia. Tóni m indig irtó zo tt az asszonyi könnyektől; h a n ő t lá to tt sírni, h a ­ sogatni k ezdett a feje. „A kik olyan erősek, hogy a testü k b en a d h a tn a k m enedéket az új életnek, sohse sírja n ak ! — m ondta. — A könnyek elap a sztják a szépséget, és vele ap ad el a boldogság is.” A dübörgő tankokból orosz k ato n ák néztek rá, a m egviselt arcokból lázas­ fényű szem eik v iríto tta k ; ném elyik integetett, ném elyik m osolygott és sz ám á ra idegen szóval kiáltozott. Nem érte tte a nyelvüket, de érezte, hogy szívélyesek hozzá. — M am ka, m am ka! — ez a szó m a ra d t m eg a fü léb en és b ennezsongott k itörölhetetlenül. Még a gépek ro b a ja sem b ir ta cafato k k á őrölni e szót. M a m k a !. . . H át an n y ira öregnek látszik ő — a h arm in ck ét évével b a ­ n y án ak fest ta lán ? S zánkója m egakadt a szerteszét szórt kövekben, m elyek b elefag y tak az összetaposott hóba, a m egjegesedett víztócsába. — M a m k a !. . . A k ár a kam aszok — gondolta. — Vén kam aszok, zöm e lom pos bajusszal, torzonborz h a jja l és szakállal, ném elyek tejfeles szájjal, s r a jta a m eg­ p ró b áltatáso k szü rk e barázdáival. Eszébe ju to tt, hogy az ő képe is m ilyen m egviseltnek lá tsz h at; a szom­ szédok tan ác sára — tücsköt-bogarat összehordtak és ijesztgették, csakhogy ne k eljen ú tra — a k ály h aajtó ró l leszedett korom m al b eárn y ék o lta a szem ealját, s az o rrá tó l lefelé m élyült ovális vonalú árk o k a t; fejé t kendővel k ö tö tte be, hasson áp o latlan vénnek, érezzék m eg r a jta az égnek is szóló gyászt, se jt­ sék m eg az istentelenséget, am i őt érte. M a m k a ... Igazuk v an : a szánkóval az. ördög öreganyjához hasonlíthat! M egállt, k ifú jn i m agát. K eserűn sóhajtozott. N incs u ra, és nem is lesz m á r! A tejesen szürke ég aljáról e lé je ú sz tak kis gyerekei, ak ik et a szomszédok g o n d jaira bízott, am íg visszaérkezik a h alo tt u ráv al, a k it illőn, otthon a k a r eltem etni. A három éves G ábor, örökké m egszeppentnek tűnő képével és f á j­ dalm asan csodálkozó szem ével — m ost kím életből n em sivákol en n iv aló ért: m eg­ érti a panaszt, hogy nincs és hogy m ajd lesz csillagom , m iközben a szájáb a nyom ná az em lőit, csak v alam i jönne neki belőle. B u b isra nyírt, sim án lap u ló h a jával olyan, m int valam i tö rp e szerzetes, ak it nagyon p ró b ára te tt az élet 31 �és ő á llta a próbát. K a rjá t lengeti, közeledve a kásás ég aljáró l, v értelen a jk a legörbül — vád és panasz szótlanul i s . . . És G ábor m ögött Rozika, az ötödik éves „ap ja lá n y a” — teljességgel örökölte a p ja v o n ásait — kapkod G abi után, ak i csenevész lá b a in an n y ira siet anyjához, hogy a felh ő k et is megelőzné, és közben a r r a sem ügyel, hogy a nagy tolongásban valam i baj érheti. — A tolongásban — m o n d ta az asszony — id e len t a földön és o d afe n t a m ennyben . . . H isz o d afe n t sincs békesség most! S zánkókötéllel a kezében a képzeletével önkén telen ü l o d av arázso lt gyere­ k eiért nyúlt, s m agához húzta őket. A két gyerek, egym áshoz szorulva a k ét com bja közé fészkelte m agát. H allg atta álo m b ah ajló gyönge szavukat. „O lyan jó m eleg v a n n álad an y u k a”. „ A n y u k a ... holnap k en y e ret szeretnék en n i!” „ A n y u k a . . . m ikor jö n m á r haza ap u k a ? Ő n ála is fin o m m eleg szokott le n n i! .. A k ét gyerm ekének elképzelt, kapaszkodó kezével a com bjai körül to v áb b ­ in d u lt; a lá b á t nehezen h ú zta — a gyerekek ak aszto tták m enésében. Az apósa nem ism erte meg. H iába m ondta, kezitcsókolom papa, az öreg g y anakodva nézte. A m ikor az asszony az arcához hajolt, hogy szokásuk szerint, m in t gyerm ek az apjával, összecsókolózzanak, m ég m indig idegenül v i­ selkedett. — Én vagyok, p a p a . . . Rozi! — m ondta m egdöbbenve. — Tudom , tudom — mondogatta" az após De azért to v á b b ra is ijed ten nézte a m enyét. A m ikor aztán elsírta m ag át a fia m iatt, k érte a m enyét, vigyázzon m agára, nehogy tönkrem en jen . K ét kicsije m arad t, s ő m á r öreg, feln ev eln i őket nem sokáig segítheti. A v alam ik o ri bádogos és szerelő — a büszke Szűcs — ahogy nevezték, évek óta özvegyen élt. E rősebb szót senkitől sem tű r t el — a h ázm ester­ nek is v an em beri m éltósága, m ég h a n eh e zü k re is esik elism ern i — szokta m on­ dani. V iszont a la k ó k a le lk ü ket is ráb íz h atták , m egóvta élete á rá n is. E zért nagyon becsülték. A fia tra g é d iá ja le d ö n tö tte a láb áró l; k ét n a p ra a lá tá sá t is elvesztette, s m ég az ev ő k an alat sem b irta kezébe fogni. L epedőbe göngyölve a h áz lakói te m ették el a fiát, ki ne kezdje a föld, am íg az ő m enye el nem jön, hogy cselekedjen. — L a p á to t adjon, papa! — m o n d ta az asszony szipogva. — Egyedül ak a­ rom kiásni. Az öreg ellenkezni p ró b ált: fagyos a föld lá n y o m ... lő h etn ek is v alah o n ­ n a n ; le is vagy rom olva — de ő h a jth a ta tla n m arad t. — A zt sem tudod, m elyik pad n ál v an elföldelve — p ró b álta m eg az utolsó é rv e t az öreg, de ez is h a tá sta la n n a k bizonyult. Az asszony apósa elé ta rto tta a kezét; a n n y ira sírt, hogy szoln i nem tu d o tt, rá z ta h á t a fejét, tiltak o zv a a feltételezés ellen, hogy ő ne ism ern é meg azt a buckát, am ely a la tt a fé rje fekszik! H a a té ri p ad k a rfá já b a kapaszkodott, csak az a pad lehet, am ely m in d k e ttő jü k n ek fele jth e tetlen m arad t. A z ő p a d ju k volt az, ezernyi csókjuk tanúja, s a fogadkozásoké, hogy ö rö k re szeretni fogják egy­ m ást. M inden este odaindultak, s egym ást átölelve o tt üldögéltek kapuzárásig. H a n etán esős idő volt, szerencsétlenek voltak — azon az estén úgy érezték, m eglopták őket. A pad tá m lá já n — ta lá n nem lő tték szét — ott. kell, hogy legyen a k e ttő jü k keresztneve, öszefonódva egy k ö r közepén; a p u h afáb a T óni v á jta a körm ével — a kör a tá rsa d a lm a t je len tette, közép p o n tjáb an k ettő ­ jü k k el, s b á r rabok benne, onnan tisztán lá tn a k m indent. Szét kell rom ­ bolni ezt a k ö rt — m agy arázta Tóni! Szét kell rom bolni a köröket, m elyek az em b erp áro k at elv ála sztják e g y m á stó l. . . A z após kezébe a d ta a lapátot, az tá n a k a ra tla n u l is vele a k a rt indulni. A z asszony eléje ta rto tta a kezét; befelé gyű rődöt t szájaszélét rá g ta és rá z ta a fejét. — M aradjon édesapa! — m ondta, m aga sem tudva, hogy ezzel m en n y ire szivenüti az öreget. Tóni szólította így az a p já t — őneki addig csak ap u k a v o lt, vagy h a sietősen k e rü lt rá sor, egyszerűen p a p á t m ondott. Az öreg rázk ó d ására észbekapott. M égis így v an jól — gondolta. — Ka 32 �f áj is a szó, ez a helyes; édesapa öreg, érezze, hogy m égsem é lt h iáb a — k ap cso lata fen n m a ra d a z élettel, ő á lta la és az unokái által. A szem e égett, m in t a tűz, de a fájd a lm a s görcsöt feloldó könnyek nem tu d ta k m egeredni. Belül sírt, a k á r az öreg, és m íg lopva nézte vergődését, azt k ív á n ta neki, hogy az ő belsejét a z é rt n e m a rja o lyan heves tűzfolyam k é n t ez a sírás; agg asty án n ak gyenge m á r a s z ív e ... A h ó n a a lá fogott la p á tta l h irte len fo rd u lt m eg; m aga u tán h ú zta a csővázas szánkót: a sz án ta lp ak sercegő, súrlódó neszezése ria d a lm a t hag y o tt az ö reg b en ; előredőlve, m ereven nézte az üres szánkót, s szem üveg nélkül úgy érzékelte, m in th a v alam i sötét, töm ör valam it őbelőle h ú zn a ki a m enye, s v in n é vele a szívét is. N yelt, n y elt és m egm ukkanni se b irt; pedig nagyon szerette volna kim ondani, hogy egyedül m égse ásson az ő kis m enye; k erít v a la k it a pincében m eghúzódottak közül — férfit, aki ném ely asszonnyal ellen tétb en nem lá tja csoportos ak n a zu b a n ásn a k a m enekülő szürke g alam ­ bokat. D e a m enye csak m ent, a havas, jeges piszok ropogott a ta lp a a la tt és a szánkó vasa, m in t a duruzsoló szél, m egdöccenve zenélt. A z asszony egyenesen az ism ert p adhoz ta rto tt. A pad tartó k ö v e fé lre v o lt nyom ódva, a h átré sze szilánkosan kettétörve, ben n e a körrel, s a k ét ke­ resztn év v el; a pad ülőrésze hiányzott, távolabb a többié is — ta lá n tű z re kel­ lett, vagy ki tu d ja, m i m indenre, csoda, hogy en n ek a p ad n a k a tá m lá ja m egm aradt. A te re t szegélyezve szerteszét em elk ed tek a m étern y i hosszú földtúrások. A pad m ögött, ahol az asszony m egállt, egym ás m e lle tt három , hó v al fed ett sírh alo m dom borodott; az egyikbe lécből, félreb illen t k ereszt volt szúrva, el­ m osódott felírással: a m ásik kettőn sem m iféle jel nem látszott. A z asszony­ nak, se jté se sz erin t a középső sírhalom nál k e lle tt m egállnia. T üzetesen szem ­ lélődött, s önm aga elő tt is titk o ln i igyekezett, hogy fél, h á th a nem az u rá t, h an e m m ásv alak it ás m ajd ki a földből. B e le h a ln a . . . A z ő u ra, nézzen ki b á r­ hogy, csak m egindítaná, de irtózatot nem váltana ki belőle M érlegelt: a levélben az áll. hogy o tt á stá k el, ahol lelőtték. S am i nem le h et a levélben, de nem leh et m ásként: az u ra csak ehhez a p adhoz m en ek ü lh etett! M égegyszer, u to ljá ra b ele a k a rt fo g ó d zn i. . . A láb áv al félrelö k te a szánkót és ásni k ezdte a szívós, fagyos földet. A gyengeségtől, m in th a az óvóhely p etró leu m lá m p á ján a k piszkos aran y szín ű lángjából u g rá lta k volna ki, szem e előtt k áp ráztató an zuhogtak a csillagok; s a tö m érdek tü sk és csillagnak m indig Tóni képe volt, s r a jtu k a tü sk ék Tóni több napos, ritk á s szakálla. S zúrni szokott, m in t a s ü n . . . Ó. b árcsak sz ú rh a tn a vele m ég m ost is! A lap áto n s e rceg ett a kem ény, kavicsos föld; a gerincén érezte csontig hatoló, éles hangját. A ku p ac fe lé t se la p áto lta el. csurom víz le tt az egész teste: a fárad tság , m in t a te sté b e akaszkodott tű hegye, á tjá r ta lábától a fejéig. L e kell ro skadnia a sírra, egyre a z t érezte, és le is ro sk ad t volna — m á r-m á r elh ag y ta m a­ gát, elern y edt, a té rd e m egrogyott, a la p á t csúszós ny ele végigszaladt a m a rk á ­ ban, d e aztán k é t gyerekére gondolt és az u rá ra , ak in ek k ét szeme, a k á r a gy ém án tk én t csillogó szurok, a fekete föld m élyéről is ösztökéli. I n n en -onnan em berek lopakodtak elő a pincéből, kö rü ln éztek és tovább osontak; hogy ő ott ásott, k in ek is t ün t volna fel? A halálos idő a vége félé já rt, ak i tu d o tt, csak a m aga b ő rére vigyázott. S ak i a m aga boldogságát ásta el a hazai földbe, vagy sie te tt kiem elni onnan, az ő dolga v o lt — k it is á llíth a to tt volna meg, a k á r p illan a to k ra is? A fürge, töm zsi repülőgépek m ost a té r fe le tt köröztek. A z asszony h al­ lotta vad. h örg ős n y arg a lásu k a t; a kavargó, sű rű levegőt, m in th a a h átáh o z zú g atták volna. N em félt; in k á b b könnyítő nyugalom szállta m eg — ővele m ost nem tö rté n h et baj! A gépek a n n y ira zúgtak, meg k ellett éreznie, hogy házm agasságig eresz­ k ed tek a té r fölé. Ö t figyelték, hogy m it csinál? A la p á t nyelébe kapaszkodva, görnyedten félrefo rd íto tta a fejét. — H árom ! — m o n d ta csodálattal. Az ötágú csillagokat hosszan szem lélte a gépek szárnyain. — N em hihetik, hogy valam i rosszban s á n tik á l. . . 33 �F elegyenesedett a m élyülő sír szélén; a la p á to t a balkezébe lökte és lassan felem elte a jobb kezét. F eln y ú jto tt k arja , szétálló, ern y ed t u jjaiv al, m in t a haldokló m a d á r fosztott szárnya, le- s följárt. É szrevette a piló ták fejét. M ajd kezeket lá to tt kaszálni, a levegőben — nem le h ete tt kétsége: viszonozták az integetését. B alkezéből k ie jte tte a lap áto t; k ét kézzel ír t félk ö rö k et a levegőbe; ide-oda­ járó k é t keze a világ m inden tá já n ism ert szív ra jz á n a k felső h a jla tá t a d ta meg. Az első gép nem fo rd u lt m á r körbe, egyenesre v ette ú tjá t és elh ú zo tt a K ö rú t felett, á t B udára. A többi u tá n a nyargalt. M ár jó m élyen já r t a la p áttal, am ik o r óvatos lé p tek e t h allo tt a h á ta m ögött. F élre h a jíto tta a kiem elt la p á t földet, s h á tra te k in te tt. T őle lépésnyi tá ­ volságban, alacsony, szőrös ábrázatú, vézna férfi á llt meg. Vöröses szak álla v o lt; tek in tetéb en a rem énytelenül m eg tip o rtak a lá z a ta látszott — árn y ék n ak h a­ to tt inkább, m in t élő em bernek; a bő kabát, m in t idétlen m ad árijesztő n a gönc, lógott, s zötyögöt. Ő a fé rfit nézte m erőn, ném i ijedelem m el, a férfi m eg őt, a láz attal; csücsörödő szájával úgy h ato tt, s ír és a m ia tt n em tu d m egszólalni. M it a k a r ez a . . . A ddig nézte, m íg a befejezetlen m ondatáh o z hozzá nem k ellett fű zn ie: összetöpörödött K risztus! S csak ám u lt: ek k o ra hasonlatosság! S a r r a gondolt, hogy nem is csoda, h a ennek a z összetöpörödött K risztu sn ak nem h a llo tta m eg a lépteit. M iért jö tt id e hozzá — ez a gondolat k ínozta egy-két p illanatig. N eki a k a r segíten i, kiem elni az u rá t, a k i . . .bizony h o ltáb an hasonlatos leh et őhozzá. Az idétlen em berke a jk a i reszketni kezdtek, am itől az asszony m eg b o rzad t; an n y ira -borzongott, hogy a la p á t nyele ki a k a rt sik lan i a kezéből. Te K ris z tu s . . . m in d já rt elsírod m agad — gondolta, s ekkor, ta lán csontjai rejtek éb ő l in d u lt el az egyetlen, tűzforróságú könnycsepp, am i k ib u k o tt a szem e sark ából; a lélt pillái lecsukódtak. Szédelgett. K risztu s.. tu d n ia kell, hogy ő m it m űvel itt. F ejé t a vállához szorítva, n y ak á t behúzta, s esetten fo rd u lt vo ln a vissza a sírhoz. A z em berke ek k o r em elte két kezét az asszony felé; n y ú jto tta a kezét, m ozgott a szája, de hang nem jö tt belőle. Az asszony félo ld alt á llv a és a kis em b erk ére is figyelve fö ldbenyom ta a lapátot. Az egyik sírb an nyilván az ő hozzátartozója fekszik — gondolta. S még ő a k a r ta vigasztalni: bizony, egyeseknek d rág án k ellett fiz e tn iö k . . . És m ég jó, hogy gondoskodni le h et a h alottakról. — N ovákné! — szólt aztán a v án y a d t em ber. — Ig azán n em ism er m eg? N ovákné még in k áb b elerőtlenedett. — Ez a . . . nevén szóllította őt! N em is m e r i. . . A h an g ja olyan, a k a r az eu n u choké, te r m e tr e . . . valah o g y hasonlatos a v olt rákoshegyi szom szédjukhoz, K isshez — a finom em ber, ahogy ism erték — de az, több m in t egy eve e ltün t a családjáv al eg y ü tt; fedezékbe v o n u lta k a fekete lista m iatt. Z sidószárm azású felesége v olt és egy f i a . . . — 44 m árcius végén elköszönni se bir t a m . . . — K iss ú r? — kérdezte, s a bizonyosság m áris felse jle tt benne. S a felism erés, hogy a szenvedés K risztushoz teszi hasonlatossá az em bert, m eg­ hatotta. A z apró em ber e lsírta m agát, aztán hevesen b ólintott F ejét felem elve az asszony elb o ru lt te k in te té t kereste. R ázkódtak m ind a k etten és olyan han g o k at adtak, m in t a kis csirkék, harm atgyenge életükkel a gonosz kezei k ozé szorulva. Nem is é rth e tté k m eg egym ást, de nem is volt e rre s zükségük; elég beszédes volt az a helyzet, am elyben egym ás elő tt állta k ; elégséges v o lt a tu d at, hogy szenvedtek, d e itt van, élnek. — M egm aradtunk! — m ondta K iss; kövér, súlyos könnycseppjei az ál­ lá ra gurultak, s o nnan le h u llta k a k ab á tjá ra . M ost az asszony bólogatott hevesen, s jobbkezével a m élyülő s írra m u­ t a t o tt; m ondani ak a rta, hogy az ő ura nem m a ra d t meg, o tt p ihen a föld alatt, m in d já rt eléri; de csak odabökött az u jjáv al, és szólni nem tudott. 34 �— Isten telen csapás! — m ondta K iss — Is te n te le n . . . A z igazán jó k a t m in ­ d ig el tu d já k tenni láb a l ó l. . . A z asszonyhoz lépett, s m ielőtt az elk a p h a tta vo ln a a kezét, k étszer m eg­ csó k o lta a tenyerét. — M inden férfi nevében — m o n d ta K iss — a tiszteletem et az an y a i r á n t . . . K iv ette N ovákné kezéből a la p á to t és n ek iesett a földnek. Á sott, ásott, m íg ő is nem v erejtékezett. Az asszony figyelt. V isszakérte tőle a lapátot. — M egsértheti — m ondta a szem ét leh u n y v a; úgy te tsz ett, nincs is éb ­ ren, álm áb an cselekszik. S m íg ki nem t ün t a földből a szürkévé piszkolódott h alo tti lepedő egy d ara b ja, n em szóltak egym áshoz. A lepedőt m eglátva, N ovákné m in d en izében resz k etn i kezdett; a la p á to t alig m e rte a földbe nyom ni; k ap irg á lt csak vele, óvatosan. — Legyen erős — m o n d ta Kiss. A z asszony csak nyelt, nyelt, m in th a a to rk á ra csorgott vo ln a a sa já t vére. F élred o b ta a lapátot, s letérdelt a gödörhöz. K é t m a ré k k ai k ezdte kidobálni a földet. K is m elléje té rd e lt; összefogott k é t kezével ő is k a p a rta a földet; elő reb u k ­ v a úgy festett, m in d h a rem énytelenül kisérletezne, hogy m agához ö lelje a fö l­ det, d e b árm in t erőlködik, két ölelő k a rja lesik lik a föld kérgéről, és v é ­ kony m áza gyűlik csak össze gereblyéző u jja i alatt. A föld mégis elfogyott N ovák holttestéről, lepedőbe bugyolálva o tt feküdte lő ttü k te lje s hosszában, hanyatt. M ielőtt az o ld alát is k ifejtették volna a földből, az asszony m eg állt a m u n k áb an. Sáros kezével m eg állíto tta K isst. N em szólt, csak ria d ta n nézte; h á th a rosszul se jte tte meg, és m égse az u r a ! . . . H evült arcáv al szép volt, a korom szinte elv á lt a t űzelő bőrétől. — H áth a n em az ura! Nem tétovázott: a h alo tt fejénél igyekezett széttépni a tö b b ré tű re össze­ csav art, öreg lepedőt. U jja l rem egtek, k a rjá t, m in th a elh ag y ta vo ln a az erő. N em boldogult a szívós, nedves vászonnal. K iss a b ic sk ájáért n y ú lt és á tn y ú jto tta az asszonynak; m aga pedig, m in th a a legszörnyűbbtől félne, kissé h á trá b b húzódott és o n n an figyelt. Az asszony kezéből k ifo rd u lt a kés. Irg a lm a t könyörögve n ézett K issre. K iss kezébe v ette a kést és letérdelt. — Ne nézze m eg — m ondta rém ü lten az asszony, sz á ja elé la p ítv a a kezét. A rra gondolt, hogyha az u ra volna, K iss ne lássa o lyannak, am ily en n é v álto zn ia k e lle tt a földön. Ő, a felesége egészen m á s ! . .. L egyen b árm ily en to rz is, ajk áv a l fogja érinteni. K iss suta.kapkodó m ozdulatokkal felm etszette a vásznat, aztán félrehúzódott. Az asszony le h asa lt a földre; horgos hangon fohászkodott. A m egszenvedett K risztu s je le n t m eg előtte. F eln ézett K issre, aki m in th a m egnyúlt volna, és az u ra fo rm á já t v e tte volna fel. — A m egszenvedett em b er m in d -m in d K risztushoz h a s o n lít!. . . M ost m ár biztos volt benne, hogy nem tévedett. A késsel felh asíto tt vászonba feszítette az u jjá t és széthúzta. Szaggatott, fájd a lm a s ja jg a tá sn a k te tsz e tt a vászon ropogása. Kiss félrefordulva szipogott. Az asszony fogát csikorgatta és szörnyűlködött; m a jd hevesen felzokogott; aztán szinte ijedten h ú zta össze a v ásznat és feltápászkodott. P illan ato k ig tétován és üres te k in te tte l á llt; idegesen a h a já b a tú r t és k arm o lászta a nyakát. M in t a sírb a te tt K risztus — gondolta. — M aga ne nézze meg! — m ondta anélkül, hogy K isshez fo rd u lt volna. — Rém es tudni, hogy nem le h e te tt m ellette senki, aki lefogta volna a szem ét. N yöszörgött a lelki kíntól, de m egrendültsége lassan m égis aláb b h ag y o tt; olyan élettele n ü l sá p ad t lett, a k á r a m ésszel gazdagon k ev e rt habarcs. S m in t ak in ek a lá b a gyökeret eresztett, hogy egyszer m a jd b ék ét susogó szom orú fűzzé lom bosodjon, felső te ste hajlongott, s a rré b egy ta p o d ta t sem m ozdult. K iss könnyes szem m el lebegni lá tta az asszonyt a sír fölött. A szél alák ap o tt, 35 �e rre vite, a r r a h ajlíto tta. Csak szólna szegény — gondolta — szólna v alam it, hogy eltű n jö n ez a lá to m á s ... felengedjen az a bénító érzéke, am itől a fu llad ás is környékezi. H únyt szem m el közelebb húzódott az asszonyhoz, kéznél legyen, hogyha kell. — csak szólalna m eg — á h íto tta — szórna á tk o t a v ilágra, fogadná meg, hogy bosszút áll az u rá é rt, s a gyerek eit m ig él, em lékeztetni fogja ezekre a p ercek re i t t a téren, m indegy, hogy m it, csak szóljon v alam it, ta lá n ezáltal könnyebbé v álik m ajd m in d e n .. . az ég is, am ely közelinek lá tsz ik m ost és nyom , a h a lo tt te st is, am elyet m ég ki kell em elni a földből, és szánkóra tenni, h ad d húzza szegény asszony, m in t v alam i egyedül m a ra d t sarkutazó, ak i nem a d ja föl a rem ényt, és vánszorog a k itű zö tt cé lja felé. Az asszony v á ra tla n u l m otyogni kezdett. — N em ad ta könnyen, de csupasz kézzel az állig felfeg y v erzettek között mi le tt a vége? F utott, és látszik: k ifu lla d t a fu tásb an ! V a g y ... m ég in k áb b : jelleg ­ zetes vonása volt, ha v alam i rosszat se jte tt, no m eg h a m eghatódott, k icsit jobb­ felé, fé lre á llt a száj a . . . Félre!, ha m ondom és úgy m aradt. K iss m egfogta az asszony k a rjá t. G yöngéden m o n d ta neki, m ilyen hosszú az ú t Rákoshegyig, cselekedjenek, de az asszony k u ta tó te k in te te m eg n ém íto tta őt. — H iggye el, K iss úr. nem gyávaság látszik az a r c á n . . . Ó, egyáltalán nem az, ezt én m indenkinél jobban tudom ! K iss alig észrevehető m ozdulatot te tt, az asszony fé lre é rte tte és villám gyorsan m eg rag ad ta a k arjá t. — N e . . . M aga ne nézze meg, nagyon kérem ! K iss m eg retten v e hunyorgott. — Úgy fogom m egőrizni em lékezetem ben, ahogy ism ertem — m ondta m agában. Az asszony le h a jto tta a fe jé t és a szürkés feh ér göngyölegre m eredve, h alk an m o n dta: — N e nézze m e g ... A holtak szakállasa n sem h aso n líta n ak az élőkhöz! Hogy m ilyen szom orú, m ilyen re tte n e te s ez, csak az tu d ja, aki m á r lá tta a sa já t h a lo ttjá t is . . . T eh e tetlen ü l szétlebbentette a k a rjá t; keserűen sóhajtott.A feje m in d lejjeb b h ajo lt, az á lla szinte összenőt a m ellével. A m ikor ú jr a felnézett, könnytől fény­ le tt a szeme. H irtelen elhatározással leguggolt a gödörhöz, és k ö rü lte k in tő gyön­ gédséggel tovább m élyite tte a földet az u ra körül. K iss az asszony m ellé kuporodott, s m ia la tt N ovákot k ife jte tté k a földből, a rra gondolt, hogy a h ű feleség b án a tá n ál nincs leigázóbb látvány. Vele kell sírni, vele kell sz e n v e d n i. . . E szükbe se ju to tt, k etten b irjá k -e m ajd kiem elni a hosszú testet. A m ikor azonban nekifogtak, sehogyse boldogultak. Az asszony ere jé t görcsösen m egfe­ szítve m égcsak bir ta volna, de K iss szívszorítóan erő tlen n ek és teh ete tle n n ek bizonyult. A z asszony, m in t aki m a g árata lá lt, h iáb a m ondogatta, így fogja meg, és úgy álljon neki, s h iá b a cserélgették a helyeket, K issnek egyform án súlyos v olt a teher. K iss, lá tv a az asszony kétségbeesését, körülnézett, lá th a t-e v alak it, a k it seg ít­ ségül hívh atn a. K özben levegő u tá n kapkodva, szaggatott szav ak k al m en teg et­ te m agát. Szívós v o lt ő m indig, h a cinege is, de az utóbbi időben szégyenletesen összefonnyadt; a ru h a fogja egybe, csak a ru h a! A túlsó sarokról, b aty u v al a h á tá n görnyedt férfi fo rd u lt b e a té r felé. K iss, szem ét a zokogástól rázkódó asszonyon ta rtv a , k ét kézzel hadonászott, hogy a ba tyus férfi figyelm ét m ágára vonja, de az, úgy látszott, se lá t se hall. Kiáltan i ak art, jö jjö n egy p illan a tra , de az izgalom tól csak nyávogós, erőtlen rikoltozásra fu to tta az erejéből. B ukdácsolva a férfi elé sietett. A batyus férfi m egállt és rém ü lten körülnézett. — N e féljen! — lihegte Kiss. — F e ls z a b a d u ltu n k ... P e st s z a b a d ... I tt a körn yéken nincs m á r gazem ber . . . A b atyus em b er b izalm atlan m a ra d t; látszo tt a tek in tetén , m érlegeli, m errefelé n y erh e t m ajd egérutat. — M it akar, m o n d ja m ár? — kérdezte in g erü lten ; hunyorogva n ézett ab b a az irányba, am e rre K iss m u tato tt. — Félig halo ttó l akar ilyen segítséget 36 �— m o n d ta az tá n engedékenyen. Ö sszébb ro sk ad t a b a ty u ja alatt. G y ű rö tt a r ­ cáról elcsigázottság r í t t le. — S iessünk hát! — m o n d ta és K isst m egelőzve m eg in d u lt a té rre. K iss u tá n alo h o lt . — Ü ldözött? — kérdezte. — M aga ta lá n nem az? — k érdezte a baty u s férfi. — M i is azok v ag yunk — m o n d ta Kiss. —M i is — m orgott rá. — A k k o r m aga azt is tu d ja , hogy a családja m egm aradt. — A n n y it tudok, m o n d ta Kiss. — A n n y it... A kkor m aga m in d en t tud, em ber! Legyen h álás, legyen nagyon h á l á s . . . Én m ég jóform án sem m it sem tudok; az, hogy én élek, m a jd n em sem m i. M in t a vakond, ezután fu to k m ajd körbe a városon, lyukból ki, ly u k b a b e . . . Rem élem ráa k ad o k az enyéim re — asszony és k ét fiú, k ét l á n y .. H m .. . a m a g u n k fa jta sokszor veszít, kell h á t az u tán p ó tlás, legyen m iből v e­ szíteni v a ló n k !... T alálok-e v a la k it közülük, s ha igen, m ely ik et? E gyform án kedves valahány, s egyform án fá jn a bárm ely ik elvesztése: pótolni m á r nincs e r ő . . . Ötven évesen, ön is tu d ja, aján d é k a p erc is. Ip ark o d jo n u ram , h a d d se­ gítsek; b eláth a tja , nincs id ő m ! — H igyje el, K iss úr, nem a gyávaság látszik az a r c á n . . . Ó, egy látalán h ad segítsek; b eláth a tja , nincs időm! A batyus férfi N ováknéhoz érve földre do b ta a h o lm iját, köszönt és h ad a rv a őszinte részvételét fejezte ki. gyorsan a gödörhöz állt. — I tt a lá b a — m ondta. — M aguk k etten a fején él fo g ják meg. B irk óztak vele, de sik e rü lt kiem elni a felszínre. R áem elték a szánkóra. A ztán a ba tvus férfi, látva, hogy a h a lo tt m en n y ire lelóg róla, tanácsolta, kössék legalább oda. B a ty u ja ru h asz árító kötéllel v o lt összefogva, lebontotta ró la és fela ján lo tta . A tö b b it m eg se v á rta ; összem arkolta földszínű p á rn á já t és zöld gyapjú ta k a ró já t, s elfutott. A té r k ijá ra tá ig se ju to tt, repülőgépek ék telen ro b a ja ak a sz to tta meg. A K ö rú t fölött h ú ztak el; feln ézett a gépekre. A z ötág ú csillagok lá ttá n fölkiáltott: — B a rá to k ! N agy trap p o lásáb an visszanézett még, indu ln ak -e a szánkóval, s az asszony b irja -e m ajd a néhol jócskán elk o p tato tt havon. A z ú tra k etten h ú zták ki a szánkót. A m íg N ovákné visszaszalad t a la p á tta l és apósától elbúcsúzott, K iss a szánkó k u rta kötelét fogva, s á llá t leszegve, szo­ rongva várakozott. — M eg ne nézze, nagyon kérem ! — szám ára fe le jth e te tle n m a ra d t az aszszony ism ételt rim án k o d ása; az v olt az érzése, hogy az asszony p u h án csattogó m agasszárú cipője is ezt sikoltja, am in t lélekszakadva fu to tt vissza hozzá. A lig v árta , hogy a kezébe ad ja a nyirkos szánkötelet, a m it az asszony szinte u jja it rákulcsolva, sebtében bízott gondjaira. — Köszönöm! — h a d a rta és k ik a p ta kezéből a k ö telet: a szánkó elé állt; k é t kézzel m a rk o lta meg a csom ók között, ne csússzon; aztán fohászkodott, és nekifeszült. A szánkó csőváza ide-odatáncolva az egyenetlen húzástól, fel­ sírt a kövön; aztán egyenletesen sik lo tt; surlódó nesze úgy hangzott, m in t a haragos sziszegés. K iss az asszony m e lle tt lépdelt. V alam it m ondani kellene búcsúzóul, egyre a r r a gondolt, egy-két vigasztaló szót talán , b árm ily en h aszo n talan dolognak is h a t ilyen helyzetben. D e egyetlen épkézláb szó nem ju to tt eszébe. Az asszony feje meg, m in t a b e tö rt lovaké, le- s fö ljá rt a b ak tatá sb an és figyelte az ú t szalagját. Egy idő után, eszelősen szólt K issnek: — Egyedül szeretnék m aradni! É rtse meg, e g y e d ü l... K iss m eghökkenve á llt m eg; azt h itte a föld fog m egnyílni a láb a alatt. — M ivel b á n to tta meg szegényt? U tán alépett. A m in t beérte, N ovákné m egállt. Fel v o lt hevülve, erősen f uj ­ tato tt. S zem befordult K issel. K ihúzta m agát; K iss fölé egyenesedve úgy állt, m in t valam i tilalom fa. K iss csak azt érezte, hogy ez az asszony egyetlen szó n élk ü l p aran cso lja el őt, s neki tovább kell k o tródnia előle. �— N em tudok m it m ondani m ost — szólt aztán az asszony, n ekikészülve a h ú zásn ak . — Vele, egyedül vele sz eretn ék lenni, é rtse m eg ! K iss m eghajolt. A gyász isten telen ü l nehéz — gondolta — s úgy lá t­ szik v an asszony, a k it nem tip o r le a földre. A K ö rú t k ezdett benépesülni, elcsigázott, ko p o tt em berek szállingóztak elő innen-onnan, és v aksin nézték az asszonyt a szánkóval. Volt, ak i k alap o t em elt; m ások kó ru sb an m orm ogták: — Szegény b o ld o g ta la n . . . Ó, a boldogtalannak nincs jobb dolga most! De az á h ita t le rítt rólu k ; az is látszott, sz án ják az asszonyt, s b án ják , hogy előbbi ité letü k et nem gondolták á t kellőképp. K isstől kérdezték: — Ü ldözött volt? — F o rrad a lm á r volt! K iváló e m b e r ... — Hogy h ívták? — N ovák A ntal. — Ism eretlen név. — Ezekből k ellett volna sok-sok m illió. Az em berek nem szóltak. N y ak u k at nyújto g atv a nézték a Rákóczi ú t felé poroszkálón haladó asszonyt. — Le a kalappal az ilyen derék asszony elő tt — dörm ögte egy öreg férfi. K iss nem v e tte le szem ét N ováknéról, ak i m á r a N épszínház u tc án á l já rt, s a la k ja egyre kisebbnek tetszett. Ugy látszott, fokozatosan a földig hajol, s a h á ta egy m agasságba k erü l m ajd a szánkóval, am it a gyorsan szürkülő leve­ gőben m á r alig le h e te tt kivenni. K iss keserűen fo rg a tta a fejében: a hősöket is elnyeli a távolság — bele­ vesznek az időbe! M ajd fennhangon füzte hozzá: — De am íg élünk, em lékezésre kényszerítenek! 38 �R A D IC S I S T V Á N : O L V A SÓ L E Á N Y 19 �C SA N Á D Y JÁ N O S: MODERN IFJÚ METAMORFÓZISA G yerm ekkorom tól háborús pszihózisban éltem . Ruzspiros n ő kkel korán lettem kam asz­ ból nőfaló tigrisszabad. álm om ban m egszállt atom rettenet, s állatin kerestem ké n ye lm em et, „ameddig élek ...”. F é l el em doppingolt végig az éveken, s dolgoztam , m in t egy állat, ezt sem akartam kihagyni! M íg lehet, „élvezni aka rta m az élete t”. A ztá n eljö tt a nap. L elk em et rongyos zá szló kén t sem te h e tte m m ár ki életem csúcsfalára. R om badőlt a fé l-elv ek re h ú zo tt épület; h iénaként szállt rám a gyűlö let fe g yverei kö zt ed zett öregebb, — hajdanába’ vaskeresztes hős — és én le tte m m in d en é rt felelős! M ár nyugodtan alszom . „Ha ezt tú lé ltü k !” Egészségesebb vagyok, m in t valaha! T u d o m m itő l fé le k — ha félek, s fé lelm e m ellen oltalom: re tte n h ete tle n lélek bibliai szisztém ájával élek, bízva jövőm ben! A m u m u s­ sal szem ben im m u n is lettem : Ha m ár tú lé lte m ezt, a többi halál n e m ijeszt! A N Y Á R I ABBÁZIÁBAN V iharzanak k in n a buszok, hol a liba-gágogás? Íro k itt, s fü le m b e szuszog sok m esszi szénakaszás. Széna zizzen, hangya m ászik fü lü k botján délután, aztán alkonyig hajrázik a régi csapat, s vidám . V idám abb, m in t am ikor m ég karó leste kasza vesztét itt is — jelölve a m esg yét. (H ány jó ka szánk eltörött a boton a fű között!) V iharzanak k in n a buszok, én is m ár m a jd n em aluszok, félálom ban és sután, de tudom , hogy n em alhatom , m ert egy félelm es hatalom kettétörné ceruzám . �VÁRSZEGI GYÖRGY: ÖTVEN PENGŐ REGÉNYRÉSZLET H etek óta nem ese tt eső. A b án y atelep et körülölelő hegyek aszottan és sárg án tik k ad o ztak egy kis nedvesség u tán . A bény airo d a előtti térségen n éh án y k oravén ak ácfa n y ú jto g a tta poros k a rja it a k o ra reggeli derengésben. A z iro d a piszkosszürke fala i közt villan y égett; a n ap p alo s m ű szak h arm ad zsongása tö ltö tte be afelolvasóterm et. Az ép ü let végében, ah o n n an a jövő-m enő csilléktől népes külszíni szállító p ály ára le h e te tt látn i, W olf K ároly bányafelügyelő az ab la k á b a n á llo tt és az im én t érk ezett új m érnök-gyakornokra függesztette te ­ k in tetét. — Ön te h á t V árai T ibor gyokorló m érnök? Helyes. A z ü zem nek szüksége van egy m érnökre. Jó m érnökre, term észetesen — n éz ett á th a tó p illan tással a fia ta l­ em berre. — O lyan m érnökre, a k ire m indenben szám ítan i lehet. — Igyekezni fogok, hogy ne csaló d jan ak bennem — fele lte V árai. A felügyelő a fa la t elborító h atalm as té rk ép h ez kacsázott. — N em lesz könnyű dolga, előrebocsáthatom . B ányánk n ag y k iterjed ésű , öreg. Legfőbb nehézségünk az, hogy elődeink m űvelési térk ép ei hiányosak, így lép ten nyom on öreg vágatokra, nem v á r t vetődésekre, le fe jte tt te rü le te k re buk k an u n k . M indezek te tejéb e n m ég a vízbetörésektől és a sújtólégveszélytől is ta rta n u n k kell. V árai nyugodtan h a llg a tta W olf szavait. — N em vakációzni jöttem , felügyelő úr. A legnehezebb viszonyok közt sze­ retn ék dolgozni, hogy gyak o rlato t szerezzek m agam nak. — No-no! — n ev e te tt nikotinos fogaival W o lf és visszasietett az ablakhoz. — Nézze: — m u ta to tt ki az ü zem térre —, h a itt van, h a ta rta n a k m agától, úgy m egy m inden, m in t a karikacsapás. De nézzen csak félre egy p illa n a tra : kész a sztrájk , szabotázs. A kom m unisták! L ehet, hogy tú lz ásn ak ta rtja , h a 1944 n y arán egy h adiüzem ben k o m m unistákról beszélek, de a való helyzet az, hogy ez a kör­ nyék a k om m unista fészkek egyike. S ezt jó, h a m egjegyzi m agának. Az ajtó n kopogtattak. — Az én üzem em ben, m érnök úr, törvény a fegyelem . F egyelm et ta rta n i p e­ dig csak úgy tud, h a félnek m agától, h a tu d já k , hogy nem ism er tréfát. H át am íg itt leszek, rend is lesz ennél az üzem nél, e rre vitézi és tiszti becsületszavam at adom önnek. Ujr a kopogtak az ajtón. — K i az?! — k iá lto tt in g e rü lte n Wolf. M agas, sá p ad t em b er lé p e tt a szobába. — No. m it a k a r m á r m egint, H ajdú? — tá m a d t a bányászra. — M it já r m in ­ dig a nyakam ra! — Felügyelő ú r . . . — kezdte a bányász, egy p a p írt gyűrögetve. — M egm ondtam m ár, hogy nem b úcsújáró hely ez! — ü lt az asztalához a felügyelő. — No, m i az, m it áll m ég itt. m in t a süket! Az em ber nagyot nyelt. — Felügyelő ú r k é r e m . . . — m ondta, az asztal szélére téve a p a p írt —, tes­ sék ezt a lá írn i n e k e m . . . — No, csak nem autogram m ot gyűjt, H ajdú? — le tt egyszerre kedélyes Wolf, 41 �de u gyanabban a p illa n a tb a n e lfu to tta a m éreg. — M icsoda? R en d k ív ü li előleg­ u talv án y ? — h ú zta föl a szem öldökét. — P énz kellene, m i? P énz kellene, m indig csak a pénz kellene m agának, H ajdú! — P énz k e lle n e . . . — só h a jto tt sötéten a z em ber. — H át akkor m ié rt nem m egy b an k árn ak , m i? H ajd ú n ak ökölbeszorult a keze. — N agyon oda v an m á r az asszony, felügyelő ú r . . . A zt m ondta a doktor, hogy rögtön kórházba kell v in n i. . . különben . . . — No, de em ber, egy h ete sincs még, hogy fizetés volt! M it gondol m aga, mi v an itt? Üzem ez, vagy N épjóléti M inisztérium ? M i ez? — ta rto tta H ajdú elé a pap írt. — Ötven p e n g ő ... Ö tven pengő! Nem is len n e rossz, m i? „Felügyelő ú r k ére m ” — u tá n o zta acsarkodva az em b ert — „pénz kellene”. Úgy jö n n ek ide, m in t a bankba! H át nincs pénz! É rti? N incs pénz! Se m agának, se m ásnak — m ag ának különösen nem ! — M eghal a feleségem . . . — tö r t ki H ajdúbó l rek ed ten a szó. — M eghal? — ism ételte a felügyelő, m ajd könnyedén, m in th a csak éppen m el­ lékesen ju tn a eszébe, te tte hozzá: — Érdekes, am ik o r a sz trá jk o t k iro b b an to tták , n em gondolt erre. E m lékszem m agára! Egy csille te tejérő l lá zíto tta ellenem a m unkásokat. — A kkor h á t fölösleges itt állnom ! — rá n d u lt össze a bányász. — Idefigyeljen, H ajdú! — kezdte Wolf. — H a jól m eggondoljuk, ilyenek, m in t m aga, an n y it sem érdem elnek a vállalattó l, m in t egy v eszett k u ty a : hogy jól m egrugdossa az em ber. M eghalnak? H át h a lja n a k meg! — kis szü n etet ta rto tt, m ajd valam ivel csendesebben fo ly tatta: — De ne m ondhassák, hogy nem vagyok jó in d u la tta l m aguk i r á n t . . . T a l á n . . . ta lá n aláíro m m ég ez egyszer azt az u ta l­ ványt. K icsav arta töltőtollát. — Csak m ég az egyszer, te k in te tte l ren d k ív ü li hely ze t e m r e . . . — csillan t meg a z em berben a rem énység. — M ennyi is? Ö tven pengő? — n éz te Wolf szórakozottan az u talv án y t. — Ötven p e n g ő . . . — v e re jté k e z e tt H ajdú. — No! — em elte fel a tö ltő to lla t Wolf. A bányász m elléről sóhaj sz állt fel. — De k ü lö n b e n ... k ü lö n b e n ... hoh ó! V árju n k csak! — to lta el az u ta lv án y t a felügyelő. — M aga m in th a azt m ondta volna, hogy én egy v a d á lla t vagyok. Em ­ lékszik-e? O tt m o n d ta a csille tetején ! — n ev etett farkasm osollyal. H ajdú sá p ad ta n hallgatott. — Nos, em lékszik-e? — játszo g ato tt a töltőto llal amaz. — Em lékszem . . . — L átja, látja. A zóta m ár biztosan b ánja, hogy helytelenül viselkedett, m i? Ugye b ánja? V árai elfordult, hogy n e lássa az em b er kínlódását. — Mégis aláírom m agának — fo ly ta tta a felügyelő —, n e m ondhassák, hogy rossz em ber vagyok. B á r . . . Ötven pengő! Mi biztosít engem arról, hogy ledol­ gozza? Sokallom ezt a pénzt! — M inden pénz az asszonyra m en t m á r . . . — su tto g ta rek ed ten az em ber. — H a ezt az előleget m e g k a p n á m . . . K am atostul adom vissza, h a kell. — S term észetesen ígéri, hogy tö b b é n em fog hasonlóan viselkedni? — n é­ ze tt Wolf áth ató te k in te tte l a bányászra. H ajdú hallgatott. — Nos? — m ozdult meg a toll a felügyelő kezében. — L átja, segíteni akarok m agá n ! — M eg íg érem . . . — b ukott ki a szó a m egalázott em b er szájából. W olf m egvetően lökte oda neki az utalványt. H ajdú nagy só h a jja l v e tte á t az életm entő p ap írt. Mégis! K ó rh ázb a v ih eti az asszonyt. A gyerekeknek enniv aló t v e h e t. . . Egy p illa n a t a la tt v ég ig fu to tt m indez az agyán. — H át a k k o r . . . — in d u lt nagy lélegzettel az ajtó felé. H irtelen visszafordult. 42 �Ijesztő v o lt az a tekin tet, m ellyel a p a p írra m eredt. M int a k it az esze elhagyott, u g ro tt a felügyelő felé. W olfot nem érte k észületlenül a tám adás. K ezét hig g ad t nyugalom m al te tte az asztalán heverő forgópisztolyra. H ajdú m egtorpant. A zután lassan , m in t ak it m ázsás te rh e k húznak, halálos fá ra d ta n tám olygott az a jtó felé. A cédula o tt hev ert a földön, W olf aláírásával. V árai te k in te te a p a p írra esett. Az ötven pengő öt pengőre v olt átjav ítv a. — o — A z új m érnök háro m álló nap ig a b án y á t já rta . C sak h am ar m egism erkedett az üzem viszonyaival. A felügyelő, aki egykettő re rá jö tt, hogy jó m u n k a­ erő re le lt a fia ta l m érnökben, hagyta, had d já r ja k ed v ére a v ágatokat. H a azon­ ban V árai k ijö tt a bányából, kíváncsian faggatta: — No, m i újság, m érn ö k ú r? M erre já rt, m it lá to tt? Mi a vélem énye? A m érnöknek, ak i idegen em b er szem ével nézett szét az üzem ben, sok h ián y o s­ ság tű n t fel. Főleg a biztonsági berendezések és a szellőztetés te ré n ta lá lt b o trányos m ulasztásokat. Egyik napon, a bányából kiszállva, egyenesen W olf szobá­ já b a sietett. — A nyugati bányarészben tű rh e te tle n a levegő, felügyelő úr. H iába szerelnek a m u n k ah ely ek re ventillátorokat, csak fo rg a tjá k a levegőt. N incs ren d es ú tja a levegőnek. — No és lá t v alam i m egoldást? — könyökölt az a sz ta lra W olf. —L ássuk, m it . javasol. — Egy m ásik lé g ak n át — m o n d ta egyszerűen V árai. — E k k o ra b án y án ak lehe­ tetlenség egy ak n á v al lélegeznie. A felügyelő a füléhez te tte a kezét, m int aki nem jól hall. — M it? Uj légaknát? Csak nem tré fá l velem a m érnök ú r? — A laposan m egvizsgáltam a lehetőségeket. — A laposan? Csak éppen a r r a nem gondolt, hogy h áb o rú van. M it gondol, ki ad m agának p énzt arra, hogy többszáz m éteres lé g ak n á t h ajtso n m eddő kőzet­ ben? Azt hiszi, hogy a vezérigazgatóság dobálódzik a pénzzel? — Ha a levegőt m egjavítanánk, a term elés is n ö v e k e d n e . . . W olf indulatos m ozdulatot tett. — A term elés így is, úgy is m egy és m ennie is kell, m e rt a h ad iüzem ek pil­ la n a tra sem á llh a tn a k le. — A m érnök v á llá ra te tte a kezét. — Nézze, fiam , én m eg értem m agát. F iatal, tele am bícióval. Ily en k o r az em b er egy kicsit, hogy úgy m ondjam , szeretn é m eg váltani a világot. De h á t a m i fe la d a tu n k az, hogy a te r ­ m elést m indenáron fokozzuk, nem pedig az, hogy siránk o záso k n ak ü ljü n k fel. V árai csalódottan hag y ta m ag á ra W olfot. N em a k a rt belenyugodni a h allo t­ takba. Ujra, m eg ú jra átböngészte a té rk é p ek e t: jegyzeteket, szám ításo k at készí­ te tt. Késő estére já r t az idő, am ik o r összeszedelőzködött, hogy szállására m enjen, író a sz ta lá t z á rta be éppen, am ik o r lihegő em b er nyi to tt be az ajtó n . — M érnök úr, m érnök úr, nagy baj van! T elefonálni kell azonnal! M egm on­ dani, hogyha n em jö n el, ha nem jö n ki rögtön . . . ak k o r én m egyek el hozzá . . . ag y o n v ág o m . . . istenem re, agyonvágom ! — M aga az, H ajd ú ? — ism ert r á a lihegő, feld ú lt em berre. — Mi baj van? — Az o rv o s . . . H iáb a k ére m reggel ó t a . . . H iába könyörgök, üzengetek neki, nem a k a r jönni a feleségem hez, nem akar! — G yerm eket v á r a felesége? — A zt — v ere jték e ze tt az em b er —, de m á r vége, úgyis vége m indennek. M eghal, úgyis m e g h a l. . . M érnök úr! M aga ta n u lt em ber! Segítsen, hogy n e h a l­ jon m eg a feleségem ! — Jöjjön! — ra g a d ta k aron V árai a bányászt. — F elh ív ju k az orvost. A telefonközpontba siettek. Az orvos la k ása csak hosszas csengetés u tá n je ­ lentkezett. V árai bem utatkozása u tán b ará tság tala n női h an g szólt a készülékbe: — M it óhajt, kérem ? — S ürgősen ki kell jö n n i a do k to r ú rn a k a bán y atelep re! Egy súlyos állap o t­ ban levő asszonyról van szó. O dahaza van a doktor úr? 43 �— A lszik a fé rje m — m é lta tla n k o d o tt a han g — teljesen ki van m erülve. Az előbb jö tt haza a betegektől. — K érem , em beri életről v an szó! — m ondta erélyesen a m érnök. — Tessék felk elteni a férjét. A doktorné felh áb o ro d o ttan hápogott. — M iért nem le h et kocsival elhozni a beteget? T egyék k o csira és hozzák le a községbe. Az orvosnak is j á r pihenő, nem fu tk o sh at m in d u n ta la n . . . — K érem — sz ak íto tta félbe V árai —, m inden p erc drága. Még egyszer is­ m étlem : a doktor ú rra l szeretnék beszélni. A hang rikácsolni kezdett: — Borzasztó! M égis csak szem telenség . . . L ecsapta a kagylót. K isv á rta tv a kedvetlen férfih an g szólalt m eg a telefonban. — I tt d o k to r L ajth a! Mi tetszik, kérem ? — V árai T ib o r b ányam érnök beszél. K érem , H ajd ú Istv á n n é á llap o ta nagyon súlyos a bányatelepen. A rra kérném , hogy a legsürgősebben jö jjö n ki hozzá. — A ha. tudom , tudom — m orm ogta az orvos. — H át kérem , világosan m eg­ m o n d tam m á r egy jó p á r nap p al ezelőtt a n n a k az em bernek, hogy h a la d é k ta la ­ n u l vigye kórházba a feleségét! Én sem vagyok gép, hogy állan d ó an szaladgáljak. Tegyék kocsira a b eteget és hozzák el, m ajd m eglátom , m it tehetek. — De am ikor a beteg állap o ta nem engedi, hogy kocsin rázassák! — H ja, elhiszem . M iért nem v itték kórházba? B eu taltam ! Egy ren d k ív ü l sú­ lyos, k o m p lik ált e s e t . . . — M ost m á r m indegy, kérem . I tt csak ön segíthet. A lényeg az, hogy az o r­ vos késése könnyen egy asszony életébe k erülhet. — M it gondolnak önök tu lajd o n k ép p en azon a b án y atelep en ? A z orvos nem em ber? Az orvos é jje l-n a p p a l talp o n legyen? Szóval, h a elhozzák a beteget, m eg­ vizsgálom, ha nem hozzák, arró l én nem tehetek. — N em jön ki a doktor úr? — döbbent m eg V árai. H ajd ú egy lépéssel a telefonnál te rm ett. — M ondja meg neki — szakadt ki a torkábó l a k iá ltá s —, hogy ak k o r én m egyek el hozzá, de jó vége nem lesz! — A beteg asszony fé rje itt v a n . . . — kezdte V árai. — H allottam ! — o rd íto tta az orvos. — H át csak m o n d ja m eg neki, hogy v á­ rom . Jöjjön! És kikérem m agam nak, hogy belek o n tárk o d jan ak a dolgom ba! L ecsapta a telefonkagylót. H ajdú torkából kétségbeesett h an g tö rt elő: — Megölöm! V árai az em berhez lépett. — N yugodjon meg, kérem . Siessen haza és készítse el az ú tr a a feleségét. A kocsi h am aro san o tt lesz. — H iába, h iáb a . . . — D ehogy hiába! Fusson haza! C sav arják v alam i p u h a holm iba, hogy a kocsi n e rázza úgy. Siessen! S hogy a bányász elro h an t, az istálló b a sietett. A kocsist álm ából ráz ta fel. C sakham ar o tt zörgött a kocsi a bán y atelep h ázai között. — T udja-e, m e rre la k n ak ? — k érdezte a m érnök. A kocsis leugrott a bakról és a sötétségbe bökött. — I tt kell nek ik la k n iu k valahol! — azzal vég ig trap p o lt az úton. V árai a ko­ csin m a ra d t és tü relm etlen ü l szám olta a perceket. Egy p illan atig sem gondolt arra , hogy W olffal esetleg kellem etlensége lehet az orvossal való összetűzése m iatt. Úgy érezte, W olfban is van annyi em berség, hogy segítene m ost az em beren — M érnök úr! — tra p p o lt vissza a kocsis. M egállt és ä fejé t v ak arászta. — Ugy veszem észre, hogy o tt m á r valam i nincs rendben. — B ent volt? Szólt nekik? — Nem voltam bent — hüm m ögött a kocsis —. tessék csak jö n n i velem. V árai leug ro tt a kocsiról és sietve követte az em bert. N éhány házzal ju th a t­ ta k tovább, am ikor döbbenten á llt meg egy ab lak alatt. A la k ásból iszonyatos sírás hallatszott. A sszonyi jajveszékelések, gyerm ek­ sírás olvadt össze valam i ijesztő, szörnyű hangzav arrá. A m érnök m ég soha éle­ 44 �téb en nem h a llo tt ilyen m egdöbbentő sírást. I n te tt a kocsisnak, hogy m ehet, nincs rá szükség. Az em b er ta n ác stalan u l in d u lt kocsija felé. — A m érn ö k ú r nem jön? V árai in te tt, hogy csak m enjen. A zokogás nem szű n t odabenn. Egy fán ak tám aszk o d o tt és keserűen sóhajtott. M iért k ellett enn ek az asszonynak m eg h al­ nia? N eki ta lá n nem v olt an n y ira kedves az élete, m in t azoknak, ak ik m eg tag ad ­ tá k tőle a segítséget? A z ajtó n y ílt ak k o r s k ijö tt r a jta a bányász. A sötétségben m a jd n em V árai­ n ak ütközött. — M érnök ú r . . . — fu lla d t el a h an g ja — m á r n in c s . . . a kocsira szük­ ség . . . — M eghalt? — fogta H ajd ú kezét a m agáéba a m érnök. — M e g h a lt. . . M érnök úr! — rá z ta m eg a bányász m ellét a zokogás. — Maga nem tu d ja , m ilyen á ld o tt jó asszony v o lt az én feleségem ! V árai ném án nézte az em bert. T udta, érezte, hogy beszélnie kellene, vigasz­ taln i, e rő t önteni beléje. E löntötte a v eríték a hom lokát. M ivel v ig asztalja? M it m ondjon, m it hazudjon neki? E nnek az em bernek a felesége kell, ak i jó b a n rosszban eg y ü tt volt vele. M it é r az a n éh án y h itv á n y vigasztaló szó ahhoz a k ín­ hoz ké pest, a m it m ost ez a bányász érez? — S zedje össze m agát, am en n y ire csak le h et — m o n d ta csendesen. — Maga férfi, ap ró gyerm ekei v annak. A gyerm ekei! A zokra gondoljon. H ajd ú erőtlen léptekkel vánszorgott vissza a házba. A m érn ö k lev erten in ­ d u lt hazafelé. Len tr ől, a községből, a völgyön keresztül nem so k ára m á r h allatszo tt a lélek­ h a ra n g csengése. — o — d iája nagy felháborodást k e lte tt a bányászok között. A bányász­ Hajdemúb ertragméegszokta m ár, hogy m u n k á ja közben nem egyszer szem betalálko­ zik a halállal. Mégis, am ikor egy jólism ert, kedves arctó l kell b ú csú t venni, a bányász szótlan lesz, elgondolkodik, és ilyenkor m ég ébereb b en figyel a főtefa ropogására. A m unkahelyeken m ásró l sem beszéltek reggel, m in t a fia ta l bányászasszony h aláláró l. A nyugati bányam ezőben, ahol főleg b án y atelep i em b erek dolgoztak, különösen parázs v o lt a hangulat. A z öreg P in té r v o lt az aknász, egy rossz lábú, pattogós beszédű, de igazságos és jóérzésű em ber. A m u n k ah ely ek et já rv a , m eg­ p ró b álta csendesíteni a bányászokat. — A zt hiszitek, használ valam it, h a a száto k at já ra tjá to k ? M it érte k vele? M arad jato k csendben és örüljetek, hogy nincs sem m i b ajotok. Még jo b b szenet la p áto ln i a hadiüzem ben, m in t hősi h a lo ttn a k lenni a fronton. H allod-e, K erekes! — fo rd u lt egy cigányosan barn ak ép ű em berhez. — R akd m eg a csillédet re n d e ­ sen fiam , m e rt elláto m a bajod. — K önnyen beszél m aga — v illa n to tta szem ét az öreg P in té rre egy alacsony, szélesvállú em ber —, m aga az u rakhoz tartozik. Csak az a dolga, hogy m in k et m acerálj on. — Jó l m ondja, S ipkovics — fo rg a tta m eg k am p ó sb o tját az akn ász —, h áth a m ég an n y it já rn é k áru lk o d n i az üzem vezetőhöz, m in t m aga. — H az u g ság . . . — n éz ett a tö b b iek re elvörösödve am az. — A zért, hogy a feleségem b e já r ta k a ríta n i a felügyelő ú ré k h o z . . . azért még nem kell találgatni. — T alálg a t m agáról az ördög, — m orfondírozott P in tér, az ácso lato k at vizsgálg atv a —, engem nem érdekel, hogy m it csinál. H anem ezt az ácsolatot ren d e­ sen tegye be nekem , m e rt úgy m egbüntetem , hogy arró l kódul. M érgesen bicegett á t egy m ásik m unkahelyre, b o tjá t a sínen csörgetve. — K ollár! — k iá lto tt be a fejtésb e — gyere csak k i egy kicsit. — I tt vagyok — jö tt elő izzadtan, szénporos arccal a bányász. — No. h án y a n is vagytok? — h ú zta elő a m űszakkönyvet P in tér. Bejegyezte a m űszakokat és összecsapta a könyvet. — Te, K ollár, —, m ondta, k örülnézve — tudom , hogy ti m indig spekuláltok, b á r én sem m i jó t nem láto k ben n e M arad45 �jato k csendben, fiam , nem érdem es ftckándozni a mai idő k ben. H anem ha a szá­ to k a t já ra tjá to k is, észnél legyetek, fiú. I tt ez a S ipkov ics, aki m in d en t kifecseg ró latok a felügyelőnek. W olf azt ígérte, hogy lő m estert csinál belőle. A nagyterm etű, fia ta l bányász összehúzott szem m el h allg ato tt. A zután h irte ­ len az öregnek n y ú jto tta a kezét: — Köszönöm, G yula bácsi. — Fogd a szád róla, m e r t . . . — N e féljen. L ent a fővonalon m á r v á rtá k az aknászt. Egy kapcsosgyerek sietett érte: — A h árm a sn ál v á rja a m érnök úr! A h árm a s ereszkénél valóban V árai kérdezősködött az akn ász u tán . Az ereszke v isszafejtését a k a rta m egtekinteni. — Szép b án y á t csin álh atu n k itt — jegyezte meg, m ig lefelé ta rto tta k az ereszkén —, ontani fogja a szenet. — O n tan á — szúrt a sötétségbe a botjával P in té r —. csak legalább néhány n y av alyás rázócsúszdának lenne. O lyan a csillézés a feltörésekben, hogy bele lehet gebedni. — Szóltak m á r a csúszda m ia tt? — S zóltunk hát. T öbbször e m líte tte m m á r én is a felügyelő úrnak. No, roszszul tettem . A zt felelte rá: „M aga is szanatórium o t a k a rn a m á r a bányából csi­ nálni, P in té r? A zt hiszi, hogy K an ad áb an v ag y u n k ? N em csúszda kell ide, hogy csattogásával m egvadítsa az em bereket, han em csákány, m eg la p át.” N em is szól­ tam én azóta a csúszdáról. H iszen még egy h itv án y v en tilláto ro n is m arakodni kell, hogy m elyik csapaté legyen. F elkapaszkodtak egy m unkahelyre, m elyet a felvető m ia tt csak lé trá n le h e­ te tt m egközelíteni. M aga a m unkahely olyan alacsony volt. hogy m eg k ellett h a jolniok. — A z egyik legjobb csap atu n k dolgozik itt — m ondta P in té r —, figyelje meg. hogy fognak dohogni a rossz levegő m iatt. A v á ja t végén ritk ásb ajú szú öregem ber k a tto g ta tta fejtő k alap ácsát a szénfalon. Egy m ásik öreg v á já r térd elv e rak o d o tt a csilléssel. M in d k ettő jü k n él rövidnyelű lap át volt. — Jó szerencsét! — k iá lto tta a fejtőkalapács zaján á t P in tér. — A m érnök ú r eljö tt m egnézni m agukat. A z öreg a szénfalnál h á tra te k in te tt és led o b ta a fejtőkalapácsot. — H át csak nézzen m inket! — telelte m érgesen, tótos kiejtéssel. — V an m it nézni rajtu n k . M ár egy órája, hogy lelőttünk, s m ég m in d ig csak a füst, csak a fü stö t kell nyelni. — M ennyi a norm a? — k érdezte V árai. — M ennyi? H a t k u ty a koponyára! — H árom szor h a t az tiz e n n y o lc . . . T u d ják teljesíten i? P in té r m osolyogva in te tt a szem ével. — H án y at ra k ta k m á r m ám a, C serhán? — fo rd u lt a földön kuporgó m ásik öreghez. — H úszat — felelte az, öreges, fátyolozott hangon —, de egész d élelő tt nem k ap tu n k rendesen üreset. — Meg a rossz levegő is h á tra v e rt b en n ü n k e t — to ld o tta hozzá a csillés, aki húsz év körüli erős, víg fickó volt. S zája m indig fü ty ü lésre állt. — Hogy v an m egelégedve a m u n k ájáv al? — k érdezte a m érnök. — Nem fu to k el tőle! — húzta fel széles v állait a csillés. — S zeretnék m inél előbb se g éd v á jár lenni. — No. T alán nősülni készül? A fiú a fejszéje nyelét nézegette. — T alán a r r a is sor k e r ü l. . . De előbb kereset kell hozzá. — Meg bajusz! — te tte hozzá incselkedve a földön térd elő kis öreg. — Nem lá tja a m érnök úr, hogy szopós m alaccal van dolga? — De a b án y á t m égsem ad tam el, m in t az öreg C serhán! — v ág o tt vissza a fiú, m ire nagy nevetés tám adt. 46 �A m érnök nem a k a rta tovább fe lta rta n i őket, in te tt az aknásznak, hogy m e n je­ nek. — No, m it szól hozzájuk? — k érdezte P in tér, ahogy lekecm eregtek a létrán . — D erék em berek — m osolygott a m érnök. — Én m agam fogok szólni, hogy v e n tillá to rt kapjanak. A bányából kiszállva, valóban m eg em lítette a felügyelőnek a csap at kérelm ét. Wolf, aki szintén azelőtt szállt k i a bányából, szórakozottan h a llg a tta a m érnö­ köt. Egyre H ajdú já r t az eszében. Reggel, am ikor é rte sü lt az asszony h aláláró l, m eg h ö kkentette a hír. A b ányában is kellem etlen gondolatok kerü lg ették . A b á­ nyászok kem ény, zárkózott arckifejezéséből gyűlöletet és felelősségrevonást olva­ s o tt ki. — R ém eket láto k — m ondotta önm agának, de nem sik e rü lt elhessegetníe a n y u g talan gondolatokat. A bányából kijövet, első dolga volt. hogy telefonon fe lh ív ja az orvost. G o­ ro m bán összeveszett vele. Az orvos, aki egyébként b a rá ti viszonyban v o lt vele, nem tu d ta m ire vélni k iro h an ását. — U gyan kérlek, nem kell olyan nagy esetet csin áln i belőle. Az asszonyt kór­ h ázb a u ta lta m egy h é tte l ezelőtt — m o n d ta a felügyelőnek. — M it te h e tü n k róla, hogy nem h allg attak a szavam ra? Az orvos szavai csak ném ileg n y u g ta ttá k m eg Wolfot. N em kell olyan nagy ügyet csinálni belőle. Lehet, hogy L a jth á n a k v an igaza. — No, hogy is m ondta, fiam ? — ria d t fel V árai szavaira. A m érnök röviden beszám olt a h árm a s ereszkében láto ttak ró l. W olf engedé­ lyezte, hogy a C serh án -csap atra v e n tillá to rt szereljenek. V árai m ég m ást is je ­ len ten i ak a rt, de abban a p illan a tb an n y ílt az a jtó és Holz, a főaknász ro h a n t be ra jta . A kis vézna, fontoskodó em b er csupa tűz, csupa lelkesedés volt. — Döntő győzelem! — újságolta. — V alam i K r o n . . . vagy K ro n s z j. . . a fene tu d ja m á r hol. N em is ez a fontos, hanem az, hogy m egsem m isítő csap ást m ér­ tü n k az oroszokra. — M ikor h allo tta ? — kérdezte W olf mohón. — A déli hírekben! — sugárzott a főaknász. — M ár kétszer k erestem a fe l­ ügyelő urat! Az íróasztal fiókjából térképek k erü ltek elő. W olf ceruzát, körzőt fogott és k áp rázatos te rv e k e t vázolt a térk ép re. — A ném etek! — szónokolta. — M eglátják, hogy v alam i nagy dologban spe­ ku láln ak! C sak had d jö jjen e k az oroszok, hadd sé táljan a k a csapdába. A ném e­ te k m ajd m egm utatják! — o — D é lu tá n ra rekkenő hőség lett. A falu b a n a h áztetők csak úgy o n to tták a forróságot! A főjegyzőék szalonjában barátságos, enyhítő hűvösség honolt. Az asztalon jéghideg alu d ttej, kávé, vaj, méz és p ap rik ás szalo n n a hivalkodott. Uzsonnáztak. A főjegyző feleségének jó b ará tn ő je v olt a doktorné. Á t szoktak járo g atn i egym áshoz u nalm as délutánokon. A d o k to r is e rre kocsizott, benézett, h á th a neki is ju t valam i a jóból. A kanalak, kések elégedetten csöröm pöltek a porcelánokon. — P om pás hideg ez az alu d ttej! — szörcsögött a főjegyző. — V alóságos or­ vosság ebben a szörnyű hőségben. — P edig ki kell m enni a kaszálóra, d rág ám — m o n d ta a főjegyzőné — meg kell nézni a napszám osokat, m e rt csak a n a p o t lopják, h a nem áll a h átu k m ö­ g ö tt az em ber. — É n ki nem m egyek ebben az átkozott m elegben! — szuszogta a kövér em ­ ber. — M ajd este, h a elü l a hőség. — E stére h iáb a megy, drágám , m e rt ad d ig ra h azajö n n ek a napszám osok. — M iért nem hagyod pihen n i ezt a z á ld o tt jó em b ert? — v e tte védelm ébe a főjegyzőt a doktorné. — V alóban szörnyű a kocsikázás ebben a k án ik u láb a n — bizonygatta az o r­ vos is —, én is m ajd elalu d tam a kocsiban. 47 �— Szegényt kétszer is felz av a rták az éjszaka — m ag y arázta a d o k to rn é. — K épzeld, édesem , azt k ív á n tá k tőle, hogy éjnek id ején m en jen ki a b ányatelepre. — Ki h ív ta? — kérdezte a főjegyzőné. — M it tudom én. V alam i V ári. vagy Új v á r i . . . m érn ö k az, v alam i új m érnök lehet. — Elég az hozzá, hogy nagyon bugris m ódon beszélgetett velem . A zt m ondta: „H ajlandó felkelteni a férjét, vagy n em ?'’ — M odortalan faja n k ó lehet. S term észetesen n em m en t ki a férjed , ugye? — M ár hogy m en tem volna? — k enegette a k en y erét m ézzel a doktor. — Egyszerűen beszólnak, m it, hogy beszólnak? B eord ítan ak a telefonba, k érlek — m ag y arázta a főjegyzőnek —, hogy azonnal jö jje k egy bányászasszonyhoz, m ert ha nem , az em b er jön el hozzám , de jó vége nem lesz. — H allatlan pim aszság! — No, persze engem se kell félteni. Úgy lek ap tam a tíz körm éről a telefo­ non keresztül azt a m é m ö k b o jtá rt, hogy alig győzte a b ocsánatot kérni. Eljön az em ber? H át jö jjö n el! — m ondtam . De csak e ljö tt v o ln a — ráz ta a kést a kezé­ ben —, am ilyen jó kedvem ben voltam ! Á rnyék v ető d ö tt az abroszra. M indenki az a jtó ra nézett. H ajdú á llt ott sápadtan, kísértetszerűen. — E ljöttem — szólt halálos egykedvűséggel. — M it a k a r itt? Hogy jö tt ide be? — rán c o lta a hom lokát a főjegyzőné. A bányász nyugodtan á llt az ajtóban. F ejszét szo ríto tt a h ó n a alatt. — A doktor u r a t . . . keresem . — Engem ? Engem ? — halv án y o d o tt el az orvos. — Igen — nézte fejszéje é lé t az em ber. — B eszédem len n e a d o k to r ú rral. — D e kérem én . . . kérem én igazán . . . — hebegte az orvos, felugorva a szék­ ről. — H o rd ja el inn en m agát! — b ő d ü lt el a főjegyző. — Csend! — o rd íto tt H ajdú, borzalm asat ü tv e a szalon feh é r a jta já ra . K ísérteties csend le tt a szobában. — E ljö tte m . . . — fo ly ta tta H ajdú halkan, m in th a csak ö nm agában beszélne — eljöttem , hogy m egköszönjem a jóságát. — M it a k a r tőlem ? — rem eg ett az orvos h an g ja — m it ó hajt, k érem ? A bányász szem ében az ő rü let lán g ja lobogott. — A feleségem et! — k iá lto tta rek e d t üvöltéssel. — A feleségem et a d ja vissza! Az orvos a rc a falfeh é r lett. — K érem , én igazán n e m . . . — h á trá lt a sarok felé. H ajdú egy ugrással elő tte te rm ett. M o zdulatára felb o ru lt az asztal. — F ogják le! — sikoltotta a doktorné. De a bányász fejszéje m á r ak k o r a m agasba lendült, hogy az orvos elő tt egy­ szerre elsö tétü lt m inden. — Á tkozott! M eghalsz! M ost te i s . . . H irtelen m egingott az em ber.. E gy-két bizonytalan m ozdulatot te tt még, azután, m in t a k it villám sújtott, vágódott el a perzsaszőnyegen. A fejsze csörren v e esett a p ark e tten szerteszórt k an alak, kések, porcelánok közé. A z orvosné fé lá ju lta n u g ro tt az u r a m ellé. Az h am u szü rk e arccal ny ito tta ki a szem ét. Csodálkozott, hogy sem m i b a ja sincs. — M a jd n e m . . . m a jd n e m . . . — zokogta elfu llad v a asszony. A k k o rra m á r a főjegyző h an g ja is m egjött. — Boris! A ndrás! A z átkozott te re m téstek et! — ro h an t ki az u d v arra. — M erre vagytok? Az orvos felem elk ed ett a fekvő mellől. — A p o p le x ia . . . — a p o p le x ia . . . — m otyogta. — H a egy m ásodpercet késik az agyvérzés, engem is elvisz az ö rd ö g . . . K in t az udv aro n pofon csattogott. A főjegyző a kocsist és a m in d en est b e­ zav arta, ak ik H ajd ú t k iv itték a szobából. A z orvos h ely re állíto tta a főjegyzővel az asztalt. M ajd a cseléd jö tt és szipogva söpörte la p á tra a porceláncserepeket. 48 �— Fő a h idegvér — n ev e te tt h alv án y an az orvos —, fo ly tassu k ta lá n tovább az uzsonnát? Senkinek sem v o lt azonban kedve nevetni. A szobára rák ö v ü lt a csend: m eg­ derm edt, m in t a h a lo tti m aszk. D e az em b er szavai o tt rezegtek m ég a levegőben. V alam i kellem etlen, borzongó előérzet fu to tt végig a társaságon. M in th a v a ­ lam i nagyon nagy dolog készülődött volna összedőlni. 1944. jú liu s 22-e volt. A znap k elt á t a Búgon a szovjet hadsereg. —o— A hegyek között h irte len esteledik. A m int a n ap lebukik a hegyorm ok mögé, olyan csend lesz, m in th a m ag á­ val rá n to tta vo ln a az életet. A bányász k orán aludni tér. A lélekölő robot, az üzem vezetőség h a jsz á ja nem ism er kím életet. Még csak nyolc ó ra k ö rü l j á r az idő, de m á r eln ép te le n ed ett a bán y atelep v alam en n y i u tcája. H a m ost idegen té­ ved ne ide. azt hihetné, hogy a te lep félig-m eddig la k atlan . A h ázak b otrányosan rozoga állap o ta u tá n ítélve, nem is le h etn e m á sra gondolni. A b án y a te lep e t m ég v alam ik o r a huszas évek elején ép ítették . A zóta n em lá tta k renoválást, ja v ítá st a házak. Legtöbb la k ás fa lá t ak k o ra rep ed ések szán to t­ tá k végig, hogy ném elyik épület m á r-m á r összedőléssel fenyegetett. A m ikor a m un k ásság m á r szám talan pan aszt em elt a ta rth a ta tla n állap o t m iatt, az igazgatóság építészeti szak értő k et k ü ld ö tt ki a b án y a te lep re: v izsgálják ki, m i az oka az épületek roham os pusztulásának. A szakértők ki is szálltak a b ányatelepre, és bölcsen m eg állap íto tták , hogy az épü letek et a kolónia a la tt elhúzódó bányam ű v elés teszi tönkre. Persze, rá jö tte k ők a dolgok igazi o k ára is, csak úgy gondolták, az szakm ai titok: k á r le n n e illeték telen o rro k ra kötni. A z igazság az volt, hogy an n a k idején, am ik o r a te lep e t ép ítették , igen jókedélyű, m ulatós építészek vezették a m u n k álato k at. Ezek a kedélyes m érn ö k és fő­ m érnök u ra k szerették a tré fá t. O lyannyira, hogy sokszor csupán tréfáb ó l és úri v irtu sb ó l egy-egy éjszaka súlyos ezreseket v erte k el, am in ek p edig m á r a fele sem v o lt tréfa. Ám elérk ez ett az idő, am ik o r előbbi költekezéseik egyensúlyozására h irte len ro p p an tu l takarékoskodni kezdtek. A takarékosság igaz, hogy szép erény, a hiba it t csak az volt, hogy a derék, m agukba szállo tt vezetők az építőanyaggal kezd­ te k el takarékoskodni. A végén, am ikor felép ü lt a telep, ők m aguk is m eghök­ k en tek: lám . a sem m iből is leh et h á z ak a t építeni! P ersze, ez a nagy takarék o sság m egbosszúlta m ag át később. N em a h ajd an i építészeken, term észetesen, han em a kolónia későbbi lakóin, a bányászokon. Jó l tu d ta m indezeket a szakértő bizottság, hiszen ők is hasonló jókedélyű m é r­ nök és főm érnök u ra k voltak. — Sajnos, a b á n y a . . . — a d tá k le a jelentést, sajnálkozó fejcsóválással. Az igazgatóság az u tá n rad ik á lisa n m e g ja v ítta tta a lak ó h ázak at. A kidőlni készülő fa la k a t kétm éteres, kettő ötvenes ácsolatokkal úgy k itám o g atták , hogy n é­ m elyik u tc a m á r jobban h aso n líto tt a k ettes szin t fővonalához, m in t egy koló­ n ia gyalogútj á h o z . De a bányászok ezt is m egszokták. Az „untercúg” — untercúg, a k á r a bán y áb an van, a k á r az em b er la k á sá t tá ­ m asztja. Sokan m ég kom lót, h a jn a lk á t is f u tta tta k az id étlen ép ületdíszekre, sőt. a z egyik b ányász égőpiros és rózsaszín futórózsával f u tta tta b e az oszlopokat. A z öreg C serhán P é te r m ost éppen ezeket a fu tó ró zsák at igazgatta, nyese­ g ette az alkonyatban. M ert az öreg — aki egyéb k én t n em is v o lt olyan öreg, m int am ilyennek a rc a rán cai te tté k — nagyon szerette a rózsáit. — T öbbet é r a szép v irág — szokta m ondani —, m in t ez a nyavalyás, ronda világ! K ülönben nagy kópé v olt őkelm e: am olyan kisterm etű , ró k aarcú , m indig bo­ 49 �londozó bányász, aki m eg járta M agyarország összes bányáit, szinte furcsa, hogy itt letelepedett. A z em berek nagyon szerették. H a elem ében v olt — n á la ez az állap o t egy lite r u tán kezdődött —, íté le tn ap ig e lh a llg a ttá k volna, an n y it össze tu d o tt m e­ sélni, ló dítani a többieknek. Az ország valam ennyi b án y á já ró l tu d o tt valam i his­ tóriát. B e já rta P etrozsényt, L upényt, dolgozott P écsett, N ógrádban s m ég ki tu d n á szám on ta rta n i, hol. A csilletak arítástó l a térm esterségig végigpróbált m in d e n t életében, sőt — és e rre volt a legbüszkébb —, egyszer m ég igazi, valódi bán y atu lajd o n o s is volt. Ezt olyan élethűen tu d ta előadni, hogy am ikor egy kicsit pityókás volt, az em berek a kocsm ában kórusban k é rté k : azt m eséld el, am iko r b án y ab áró voltál! — A terem tésit, a n n a k is a pince v olt az oka! — v a k a rta m eg a fejé t ily en ­ kor az öreg. — Egész nyáron rág ta a fülem et az asszony, hogy pincét, pincét csi­ n á lja k neki, ahol ő télen a krum plit, zöldségfélét ta rtja . Jó l van, gondoltam , csinálok valam i verem félét. L eások egy d arab o n a földbe, te tő t eszkábálok rá: kész a pince. — Neki is fogtam én a k e rtb e ’ a pincecsinálásnak. P é te r-P á l n ap ján volt, so’se felejtem el. A lig h alad ta m egy m é te rt a földbe, csak k u tyakem énybe ü tk ö ­ zött m indig az ásó! D ühös lettem , csák án y t hoztam , azzal estem neki a földnek. Há t látom , hogy a kem ény v alam i: szén, m égpedig jó fajta, csillogó szén, csupa kalória. Hej, keveset is a lu d tam én a k k o r éjjel. M indig a szén já r t az eszem ben. A fféle kibuvasos rész le h ete tt a k erte m b e’: azon a környéken, ahol ez tö rtén t, nem r it­ kaság az olyasmi. — A zután m i tö rté n t? — szokták faggatni C serhán bátyót, pedig a h istó riát m ár k ív ülről tu d ja m inden em ber. Az öreg nem m indig áll kötélnek. L egtöbbször sóhajt, m ajd legyint egyet. De az esetet később m égis elm eséli ú jra. Ily en k o r ravaszkás ró k aa rc a csak úgy ragyog a h u n cu t m osolytól. M ert a bátyó valóban b án y á t n y ito tt a kertben. Persze, nem ü tö tte dobra a. dolgot, csak szépen, csendben feszegette csákányáv al a d rág a szenet, m in t aki rá é r lassan, kényelm esen elkészülni a pincével, hiszen úgyis csak té lre kell, az meg még m essze van. A n n yit azonban m indig kiszedett, hogy h eten k é n t egy-két kocsira v aló t a só­ gora a városba bevihetett, eladni. A szom szédok nagyokat nevettek, am ikor hallották , hogy az öreg m ég m in­ dig a pincével kopácsol, az öreg m eg m ég nagyobbakat, mert. a b án y a egyébként egészen jól jövedelm ezett. A vész azonban m égiscsak b eü tö tt A bátyó m á r egészen szép kis folyosót h a jto tt ki a k ertb en , sőt, m ég szab ály ­ szerűen ki is dúcolta a „b á n y át”. A h ib a ott kezdődött, hogy té rk é p et elfe lejtett vezetni, s így a k a rv a -a k a ra tla n u l a szomszéd k e rtje alá fo rd u lt a v ág attal. Még ak k o r is e lk erü lh ette volna ta lá n a bajt, h a el n em m ohóskodja a dolgot. Ezt rész­ ben a sógornak is köszönhette, ak i utóbb annyi k un csafto t szerzett, hogy az öreg m á r n éh a a m űszakból is ki-ki m aradozott és otthon bányászkodott, a sa já t sza­ k állára. A szom szédoknak is kezdett feltűnni, hogy az öreg h etek ó ta állan d ó an a p in ­ cét csinálja. H a érdeklődtek, az csak ravaszul kacsin to tt: — O lyan fá jn ’ pince lesz az, hogy r itk ítja p árjá t! De azért C serh án t figyelni kezdték. A kkor azu tán egyszerre b eü tö tt a baj. M ert a g alib át — m in t ism eretes — az öreg kapzsisága okozta. K evesellte, m indenhogy kevesellte a szenet, a m it a csákánnyával tu d o tt kibányászni. Úgyannyira, hogy egy szép napon robbanóanyaggal, m eg g y újtózsin ó rral óvakodott ki a kertbe, hogy m íg a szom szédok alszanak, „ellőjön”. Persze, csak negyed, m eg fél p atro n o ­ k at ra k o tt a lyukakba, nehogy a h a tá s tú l nagy legyen. Az egyik tö ltetn él így is m elléfogott. Ez id ő tá jt ugyanis éppen a szomszéd disznóólja a la tt h alad t a v ág a t­ tal, s am ikor azt a bizonyos erősebbre sik erü lt ly u k a t elro b b an to tta. egyszeriben összenyeklett a rossz disznóól, benne a visítozó m alacokkal. A többire m á r nem szívesen em lékszik vissza a bátyó. 50 �M ert ha be nem is d u ty izták a szénvagyon m egdézsm álásáért, a sá to rfá já t sü r­ gősen szednie k e lle tt a részvénytársaság h a ra g ja elől. — Csak azt a fá jn ’ pincét sajnálom ! — szokta m ondogatni. — Igen jó pince le tt volna. Most, hogy befejezte a futórózsa nyesegetését, összecsukta b ic sk áját és az égre szem lélődött. Úgy lehet, eső lesz holnap. De hiszen elkelő is lenne, gondolta, m á r nagyon száraz a föld. — H agyd m á r abba! — lép ett be a konyhába, ahol a felesége lev elet betűzg e te tt a p etró leu m lám p a m ellett. — M ár k é t h ete nem i r . . . — só h a jto tt az asszony, ö sszehajtva a levelet. C serhán bólintott. — No, m a jd csak ír m ár, no! — m o n d ta egy k icsit v idám abban. — M ás se é r rá, hogy m indig írkáljon. — A b arn a r u h á já t k ia k aszto ttam m ám a. Az egyik k a rjá n á l m e g rá g ták a m o­ lyok. — A bbul a zöld dohánybul kéne a zsebébe te n n i. . . — fele lte C serhán aggo­ dalm asan. — A n n ak nem szeretik a szagát. Csend lett, gondolataik m essze já rta k . — L aci se í r . . . — szólalt meg az asszony nagysokára. — Reggel beszéltem az anyjával. Az em b er a h okedlira ült. — Mégis csak azt mondom , hogy nincs sem m i b a j a . . . — elő v ette a dóznij á t s a cig arettát hosszan, elgondolkozva nyálazgatta. — N em olyan ü gyetlen gye­ rek az! — te tte hozzá biztatóan s ráncos arc a h irte len m osolygósra d erü lt. M indketten a fa lra te k in tettek . A kop o tt pléhk eretb ő l k ato n aru h ás fiú m o­ solygott ráju k . A g y e re k . . . M ár h áro m esztendeje, hogy bevonult. K ét éve állan d ó an a fro n ­ ton van. C serhánné szem e m egnedvesedett. Az öreg észrevette, ism erte m á r ezt az ellágyúlást. O daszólt neki és gondosan vigyázott a rra , hogy h an g ja m eg n e rem eg­ jen : — Bonts ágyat. Tudod, reggel m enni kell. C sendesen fek ü d te k az ágyban. C serh át tu d ta , hogy a sötétben az asszony szem e ú jra nedves lesz, s azon tö rte a fejét, hogy m it m ondjon neki. — K i kellene n yitni az a b la k o t. . . M eleg lesz éjszak ára. Az asszony nem v á­ laszolt, csak az ágy nyisszent m eg alatta. Az öreg k in y ito tta az ablakot. Jó n y á r­ szag tó d u lt be a szobába: az erdő felől jövő fa n y a r falevél-szag és az a b la k a la tti rózsák illata. — H ajd ú nagyon rosszul v a n . . . — szólalt m eg C serh án n é h alk an . — Az a n y ja a kórházban volt. V ajon, lesz-e még belőle em ber? H allgattak, a halál szele á tsu h a n t a szobán, m eg lib b en tette az ab lak foltos függönyét. H ajd ú n é ra gondoltak m indketten. M ilyen fürge, v id ám te rem tés volt! R eggeltől estig dalolva dolgozott. S m o s t. . . Csak az a k ét gyerek n e lenne! — gondolta C serhánné. — M ihez kezd velük az öreganyjuk? N ekik is volt egy kislányuk, m ég m ielő tt a fiú sz ü letett volna. K ékszem ű, szőke kislány volt. H árom éves koráb an h alt meg. C serhánban m egm ozdult valam i. A to rk á t köszörülte. A zután m égis csendben m arad t. V égre is az asszony tö rte m eg a csendet: — Úgy hallik, hogy a b án y án ál gyűjteni a k a rn a k n ekik. . . C serh án hallg ato tt. A z asszony óvatosan la to lg a tta tovább a szavakat. — T alán. . . adni kellene n ek ik a . . . pé n z b ő l. . . Vagy h arm in c p e n g ő t. . . H iszen sen k ire sem tám aszkodhatnak! Ez m á r m egint olyan volt, am in gondolkozni kellett. C serhánné a sötétségen keresztül a z u ra felé nézett, ahol a jó lism ert, h u n cu tk ás kis ró k aa rc o t sejtette. C serhánnak a pléh sk atu ly a ju to tt az eszébe. A rossz bádogdoboz, o tt a szek­ rén y m élyén, m elybe hónapok óta szájuktól m egvont fillé re ik e t rak já k . A k ab átra. Az asszony k a b á tjá ra . M ert kell a k ab á t, m indenképpen m eg kell szerezni őszig. 51 �A z asszony a m ú lt télen nagyon m egfázott, azóta is köhécsel. A pénz meg olyan nehezen gyűlik . . . H arm inc pengő . . . hiszen szép gondolat, de . . . — Alszol? C serhán oldalt fordult, az asszony ágya felé. — Nagy s o r ... — m ondta elgondolkozva. — H arm in c pengő n agy s o r ... T u ­ dod, hogy é n se keresek úgy, m in t régebben. M ost az asszony h a llg a to tt — T udod — fo ly ta tta később az öreg —, csak a r r a ju t, am i a legfontosabb. A k ab á to t m eg a föld alól is elő kell te re m te n ü n k . . . C send volt a szobában. A konyhából b eh a lla tsz o tt a v ek k e r ketyegése. — De h a te úgy gondolod — fű zte a szót tovább C serhán. — H a b e tu d o d úgy osztani a pénzt, hogy jó legyen . . . ez m á r a te dolgod, A k k o r v id d el neki. M ajd csak lesz valahogy! Az asszony szívét m elegség fu to tta át. — H át nem bánod? — Nem. A zután h olnap még m ajd összeszedsz nekik valam it. Segítünk, am i­ vel csak tudunk. Azzal a faln ak fo rd u lt s csak h a m ar felhangzott nyugodt, m ély lélegzése. L as­ san az asszony szem ére is álom nehezedett. — M a m a . . . — szólalt m eg a k k o r félálom ban az öreg. — Ne félj, m am a . . . Tudom , hogy sem m i b a ja a g y e re k n e k . . . Nem olyan kölyök az! C serh án n é elm osolyodott. Az ab lak a la tt m onoton egyhangúsággal, álm osítóan p irre g ett a tücskök ciri­ pelése. 52 �P A T A K I JÓZSEF: CSENDÉLET 53 �A V A R PÁL: GUBBASZTÓ EGY K ISP O L G Á R M O N O LÓ G JA „Mindig jó érzés, ha m eghal valaki, aki titko s v é tk ü n k rő l tudott, gyöngeségünknek ha egyszer is tanúja volt! Urambocsáss! én m in d en sír m ellett m eg kö n n yeb b ü lö k. É n-szobrom , úgy érzem azáltal em elked ik, ha fogytán vannak, a k ik gyarlónak láttak, „m inek ilyen hiú em ber" -nek , n y a v a ly á sn a k ... Jó dolog a halál, s hogy ezek és azok m in d m eghalnak." „ N ekik is jó, ha ugyan m egpihentek. kis vé tk eik tő l, gyöngéiktől m egszabadultak és hogy így egyszersm ind engem is feloldoztak. N agy jó t a zok te szn ek v e lü n k csak, a k ik m eghalnak.” „Vagy tán m ég azok, k ik m essze m en te k, soha-vissza-nem -térni széndékoznak, hollétükr ől, szerencséjükről h írt sosem adnak. S zívesen sira tju k el őket, m e rt tu d h a tta k ró lu n k va la m it." „Jaj, én m ár a n n a k is örülök, ha va la kivel összeharagszom r de örök haraggal, hogy többé n em ér a n evem . A ztá n este, ha le fek sze m és az ablakon kinézek, em elked n i látom így-úgy m egholt ism erőseim az égbe. V alam i nagy erő su h in tja őket fö lfelé a magasba. Á m b á r tudo m, hogy vigyázásom ez az erő s hogy a z m eddő: sze rettein k n e m leszn ek csillagokká, n em őrzik álm ainkat, m in t a kisdedét a z anyja hogy m indörökre n e m hal m eg senki soha!” „Mert szív ü n k m éhéböl, m in t vé tk ein k , újra és ú jra szü­ letn ek azok, k ik em b e rvo ltu n k kém eivé válnak, hogy m egint jó érzés legyen, ha m eghal valaki, aki titko s bűnünkről tudott, gyöngeségünknek egyszer is tanúja v o l t... Urambocsáss! S én újra m egkön n yeb b ü lö k!” 54 �IFJ. S Z A B Ó I S T V Á N : KE N DÖ S A S S Z O N Y 55 �P A R Ó C Z A I G E R G E LY: CSENDES KIÁLTÁS Lassan egy éve m ár, hogy m in d en hajnalon kap ko d va öltözöl, m e rt előtted az a jtó k h alkan becsukódtak —, s bizony az a jtókat néhol m ég bűvös erők lakják, hogy te n em is tudod m egnevezni ő k e t... Lassan egy éve m ár, hogy m in d en hajnalon fáradtan indulsz. Egy elsietett csók a búcsúzás, m ert: nincs váró vonat, s ja j: le ne késs! Szem eid egén a jó l ism ert vid é k lom hán zakatol és bóbiskolni késztet. De a betegeid kö zt m egváltozol: m iké n th a kicseréltek volna. S erre olyan egyszerűen m ondod: akarat. Igen, m e rt az a ka ra t is gyógyít, és erős legyen, k i erőt kölcsönöz. B iztos lábbal jársz a lázgörbék erdejében. M in d en kih ez van egy jó szavad. Csak néha állsz m eg egy-egy pillanatra befelé figyelni: talán az anyaságod legszebb jeleit, a kicsiny lábak bizsergését érzed. L ám : te is anya vagy. K ettős szívdobogás. — S aztán lépsz tovább, m eg fé ke zn i a kórt. É letet adni a te élted árán. Így te ln e k napjaid. — És így fo g y az erőd is bérelt szobánk, s a m u n ka h e ly között. M ert: előtted az a jtó k halkan becsukódtak, s bizony az ajtó ka t néhol m ég bűvös erők la k já k ... Lassan egy éve m ár, hogy m in d en este fá ra d ta n zu h a n sz az ágyra a távo ltö ltö tt tizennégy órád után.— S csak én tudom , hogy teh etetlen — sírósa n panaszkodsz: — „Látod, m á r m egint dagadt a bokám !?..’’ �ÁPRILIS Öt perce m ég sü tö tt a nap s m o st lám : a k e re k ég s fö ld között ezüstözött pengő húrok hangja remeg. * * • Öt perce m ég ze n g ett a zápor s lám: m ost árad a fén y. Egy ázott barna cserebogárka ü lt k i a napra, s m otort szárít a platán tövén. * * • N evetés hallik: valahol könnyed, szökellő léptű leányok jö n n ek. S zá ju k o n duzzadt csók. színe érik, csók színe ég. K am asz szél szántja szo k n yá ju k szélit. A la ttu k tócsák k é k szem e fé n y lik , — s co m b ju ka t lesve — tócsa-szem ekben az ég. 57 �VARGA IM RE: SZÍVES FOGADTATÁS s z a t ír a , egy felv o n á sba n Szereplők: SAS GÁBOR tsz-elnök TORMA KÁROLY agronóm us VÉKÁS JÓ Z SE F italm érő GYÖKÉR P Á L idősebb tsz-tag RUCA M ÁTYÁS fogadott fia R IG Ó M IH ÁLY ifjúsági titk á r HADARÓ L A JO S , KOS JÁ N O S f ia ta l ts z -ta g o k Szín: falusi, földm ű ve sszö vetkezeti vendéglő tornáca. Jobboldalt sim a, m e­ szelt fal. A hátsó falon, jobbról balra haladva: tálalóablak, italos polc, m ajd ajtó a söntésbe. B aloldalt léckerités, középen ajíóval. A hátsó fa l előtt hosszú pult, csapokkal, poharakkal. A jobb fa l m ellett és a p u lt előtt négyszögletes, terítetl en, elhanyagolt asztalok, székek. T ö rténik: napjainkban, egy nyári délután. V ÉKÁS JÓ Z SE F (30 év körüli hájas, nagydarab, ingujjas ita lm érő a p u lt m ögött poharakat mosogat. N agy érzelm esen énekelget közben.) V an nekem egy delin kendőm , el akarom viselni. De az anyám nem a k a rja engedni. Engedd, anyám , nem a te pénzed á ra bánja. B ab ám vette, az a csalfa, m ikor jö tt szabadságra. TORM A KÁROLY (jön be a léckapun. Bőrönd, n yá ri ruha. 28— 30 év kö ­ rüli, v árosi ru h á s fiatalem ber): Jó n ap o t kívánok. VÉKÁS: Jónapot. (M egnézi). Jó n a p o t k ivánok. (Még egyszer m egnézi). A lászolgája. TOM A: K érem , m it le h e t itt inni? VÉKÁS: A lm uskát, kérem . TORM A: S örük nincs? V ÉKÁS: A z a kérdés, kérem tisztelettel, tsz-tag n ak tetszik lenni, vagy nem ? TORM A: (csodálkozik): K u ty a legyek, ha értem . V ÉKÁS: P edig egyszerű. Bagcson tetszik tudni, a tsz az úr. Uj elnökünk van, és m ivel a ta g ság eléggé m egszokta a sörözést a m u nkaidőben a kocsm á­ ban, a földszöv. elnökével hoztak egy határozato t, hogy d élu tán h a t óráig tsz-tagnak, vagyis községbelinek szeszes ita lt kiszolgálni n em lehet. TORM A: E jha! Ez az új elnök! No, és a tagság? V ÉKÁS: A jaj, kérem ! T essék elképzelni Csak A lm uskát ih atn ak . De az nem kell kekik. O lyan kopaszok vagyunk, k ére m tisztelettel, a k á r a S a la m o n . . . p ard o n ak a ro m m ondani. Szóval tetszik é r te n i. . . H atig p an g u n k . . . TORM A: No, m ivel én m ég n em vagyok tsz-tag, a d n a egy ita l sö rt nekem ? VÉKÁS: A kkor úgy m ódosul a kérdés, k ére m tisztelettel, kicsi avagy n a­ gyobb m érték k el tetszik óh ajtan i? TORMA (odaviszi bőröndjét a jobb sarokasztalhoz, leteszi, leül, törölgeti hom 58 �lo ká t): A m ekkora nagy korsója van, azzal lehet. V ám om kell, ki tu d ja m ed­ dig. VÉKÁS (csapol): Igenis, kérem . M ost te tsz ett jö n n i a h á rm a s v o n attal? TORM A: Á ldom is az eszem! Ilyen k án ik u láb a n utazni! VÉKÁS: Szállása v an m ár? H a m eg nem sértem , persze. TORM A: Biztosan lesz. Csak, ak it kerestem , sajnos, nem le lte m odahaza. VÉKÁS (eléteszi a korsót, s boldogan m esél): V an az úgy, kérem . A z egy­ szeri férj is hazam egy, keresi a feleségét. H át egy céd u lát ta lá lt h elyette. „N em birom to v áb b m elletted. A z ég áld jo n meg, Józsi. Én elm egyek, te itt m aradsz. V eron . . . ” V an ez így néha, kérem . TORM A: Szom orú dolog. V ÉKÁS (egészen elkám picsorodva): M eghiszem azt. K ülönösen, h a az em b er­ re l esik meg. TORM A: M agával? VÉKÁS: Ü hüm . I tt tu d o tt hagyni, kérem tisztelettel, egy fogpiszkáló-vékony nőcske, egy V eron, egy ilyen szépdarab, húsonhizlalt, finom szesszel ita to tt fé r­ jet, m in t V ékás Józsi! A ven d ég látó ip ar neves dolgozóját! M eg te tsz ik e z t é r­ ten i? TORM A: (F elem eli a korsót. Szórakozottan): Meg. Egészségünkre. (Iszik nagy élevezettel.) VÉKÁS (feleszm él. A p u lt m ögé lohol, enged m agának is egy pikolót): Egész­ ségünkre. (Iszik.) Bizony k ére m . Igy v an ez m ég a z elh ag y o tt faluhelyen. N em úgy, m in t a városon. O tt m á r nincs ily e s m i ... (Torm ára néz.) TORM A (közben a bőröndből elővesz egy N épszabadságot. Szórakozottan): Hogyhogy nincs? VÉKÁS: Ugy kérem , hogy ott m á r nem megy el az asszonytárs. E gyszerűen o ttm arad . Csak ta rtsa el az ura. A p alik m eg m en etren d szerű en já rn a k . M in t a M Á V -nál. A b alatoni üdülőhelyeken a vonatok. TORM A (k in y itja az újságot. E gészen szórakozottan): T erm észetesen, kérem , term észetesen. Igaza v an . . . VÉKÁS (csapol m ég egy pikolót): M indennek a kapzsiság az oka. Ha en Veron n a k igérek akkor egy P an n i robogót, m ost is itt á lln a m ellettem . (Fel­ lö ttyin ti a pikolót.) El tetszik ezt h in n i nekem ? (Torm ára pillant, aki teljesen e l­ m erü lve olvas. M érgesen félre): A ffene a z t a felvágós fajo d at! (K in ya lja a ha­ bot. Még bánatosabban fo ly ta tja az éneklést:) „E ngedd, anyám , n em a te p én ­ zed á r a bánja. Babám. v e t te), az a csalfa, m ik o r jö tt (szab ad ság ra. . . H e jd e en ­ gedd anyám . . . ” GYÖKÉR (jö n be K O S JÁ N O S társaságában. G yökér 50— 60 kö zti girhes, sze d ett-v ed e tt ruhájú, nagyszájú, fröcskölve beszélő tsz-tag. K os m a i falusi „m o d ern ” ifjú : fe ke te, piszkos, cow boy-nadrágban, trágyás tornacipőben, feh ér trikó és seszinű svájci sapka a ruházata. K öszönnek): Jónapot. VÉKÁS (rá ju k m ered): M aguk m eg? K ész a m ai egység? GYÖKÉR (m ár m egpilantotta Torm a előtt a sört): K ét korsó se ritalt. VÉKÁS: G yökér k artá rs, tu d ja , hogy ily en k o r nincs sör. V an ellenben igen finom A lm u skánk. a6789 12345 4 GYÖKÉR (vésztjóslóan): Szóval sö r n in c s? H át az o tta n ta lá n (I gy, cével) . . cocacola? VÉKÁS: A k a rtá rs nem idevalósi! KOS: (gúnyolódva): T alán az a sz ta lra ra k ta a z . .. illetőségijét? M i-i?! VÉKÁS (fölényesen): K isfiam , nem a napköziben vagy! T arsd a szádat, kü lönben lap o sra . . . GYÖKÉR (em elt hangon): K érdem én, m iféle tö rv én y tiltja azt a m i népi állam u n kban, hogy az egyik h onpolgár ne igyon sört, a m ásik m eg fé llite r sz ám ra nyak alja?! Vagy m egm ondja nékem a szám át és k e le tjé t az ita lm é rő k artá rs, v a g y .. . m egjósolom néked. V ékás Jóska, úgy itthagyod a csapszéket, m in t V eronika feleséged a h itvesi hűséget! VÉKÁS (sértődötten): N ana, k artá rsam , nem a disznóneveldében vagyunk! GYÖKÉR: (diadalm asan): Sört. v a g y ... re p ü lsz Vékás! V ÉKÁ S (a jk á t harapdálva töpreng egy pillanatig, aztán odam egy a léc­ 59 �kerítéshez, k in é z. gyorsan csapol. Közben): E ngedek az erő szak n ak , G yökér bá­ csi. De egy slu k k ra igyák meg, m e rth a . . . GYÖKÉR: A zért m ondom ! M égiscsak szem anszedett im p e rialista fondorlat, hogy a tsz dolgozóinak a n y ári k án ik u láb a n nem a d n a k sert! VÉKÁS: De hisz az arató k n ak , m eg a te n g erik ap áló k n ak ingyen sö rt m é re t az elnök! Napi két korsóval! KOS (fölényesen legyint): Ä, palifogás az egész! H ogy m a jd a tisz tú jítá sk o r rászsvazzanak. E ló r le ita tja a népet! Ism erjükm i az ily en culibulit! GYÖKÉR: Ilyen fo n d o rla to t csak a p áp á k tö rté n eté b en o lvashatni! M ég a községi p á rttitk á r is bedőlt neki. M ert S as G áb o r elnök ú r an tialk o h o lista, e z é r t . . . (Iszik.) De az ilyen m egfontolt alapítótagot, am ilyen teszem G yökér P á l, azt k u ty áb a se veszik . . . KOS: Csak az t tu d já k hajto g atn i, hogy így dem agóg, m eg ú g y . . . GYÖKÉR: M ert én nem fogom be a panaszos szám at! H át já r is! (K iissza a korsót.) A dolgozó e m b e rtá rsa im é rt m indig is felem eltem szavam ! I gy v an ? No, m ég egyet V ékás J ó s k a .. . V ÉKÁS: N em lehet, P ali bácsi. (Súgva, kö zb en fe jé v e l is int.) I tt van ez az idegen e l v tá r s . . . . KOS (tito kb a n lesi Tormát,, a ztá n m egvetően): Á , az csak tö m i a k á sá t a bokájába. R ánk se r á n t . . . Z údítson m ég egyet, főnök úr . . . RUCA M ÁTYÁS (sietve bejön. K oshoz hasonló vagánykodó fiú): T iszteletem , Vékás úr! Egy korsó szájvizet k é re k ! V ÉKÁS: Tudod. fiam . hogy k isk o rú n ak m ég ap ja jelen létéb en sem l e h e t . . . K ülönben is tsz -tag vagy, t e h á t . . . A lm u ska van! RUCA (fölénnyel): A tiszte lt p resb iterek ta lá n tanácsi b izo n y ítv án y t m u ta tta k fel? N a gyerünk, ta n á r úr. id e a z t a fo g m o só t. . . (G yökérhez) P ap a, kép zelje m it hallottam . Az im é n t ahogy o tt ténferegtem Pikó Rózsi körül, m e rt úgy néz ki, ham arosan lesz v alam i . . . (K ezével m u to g a t) És . . . KOS: Á , nagyon r ú gós csikó az elnök elv társ balkeze! RUCA: ...n a g y on boldogan ú jság o lja a tintaro zi, hogy m icsoda szerencse érte a mi Jórem énységünket. GYÖKÉR: N afene! T alán k ih ú z ták az elnökség lo ttó ját?! RUCA: K épzelje, p ap a: k ap u n k P estről, a m inisztériu m b ó l egy fő elv társat! Egy agronóm ust. vagy m érnököt. A fen e tu d ja , m ilyen fra n ck arik át. GYÖKÉR (kiköp): És ennek ö rü lt an n y ira a P ikó lán y ? H át an n y ira kell neki egy p esti? M é rt nem v ág tad szájba? R U C A : Á p ap a. Nem lehet. H am aráb b m eglesz a m iegym ás így. m in th a . . . GYÖKÉR (m éregbe jön): H á t te nem érted ? Hogy id ejö n egy pesti? Egy vasaltn a d rá g ú ? És eleszi előlünk a hasznot! N em érte d ? H agyod, hogy ez a kis­ asszony itt tapsikoljon n e k i? ! H át így lesz kisebb az egységünk! M e rt ez is v a­ lam i suszter, vagy fodrász! Az olyanokat k ü ld ik id e elnöknek, m ife lé n k . . . RUCA: Nem, nem . Ez v a la m i. . . bikaszakértő. Szóval v alam i á lla tta n á r. Vagy ilyesmi. GYÖKÉR: M indegy az, gyerm ekem És ő lesz az állatten y észtés v e z é re ! K O S: A vezérbika! GYÖKÉR: P edig h a m eggondoljuk, a k a d n a k i t t is, a k ik igazából é rte n ek ám az állatokhoz. K erü ln e k i t t olyan alapítótagok, a k ik h arm in cö t évet állta k a teh en ek véginél. D e azokra r á se izéinek! KOS: Dehogynem! É ppen ráizélnek. M ert az ilyenek b elelá tn a k a k árty áb a. A zért! R U C A : A z ilyenek től cidriznek. (H om lokára csap). Te, m i lenne, h a p é ld á u l. . . G yökér P á lt k ív á n n á a ta g ság állattenyésztési felelősnek? KOS: M i lenne? N agy nyugság, boldogság a tagság közt. L egalább egy be­ v ált, régi ta g len n e o tt a vezető. GYÖKÉR (büszkén): M eghiszem azt. A z én kezem hez sem m i se tap ad . Én m ondom , senkinek nem v o lt olyan kevés az osztalék a a régi tagságból, m in t az enyém . M ert én kérem a n n y ira v igyáztam m indig a közéleti tisztaság ra! KOS: Ugy van! In d ítsu n k m ozgalm at, M atyi! RUCA: Ugy van! M utassuk meg, h o g y . . . T a n á r ú r, m ég eggyel! 60 �VÉKÁS (hangosan): N em lehet, fiacskám , nem le h e t. . . (A zért b uzgalom m al csapol.) RUCA: C sak szelídség és lelki béke, ta n á r úr. A m íg engem lát, ad d ig sem ­ mi cidri! É rtve? (K özeledő m o to rkerékp á r durrogása.) VÉKÁS (m egijed): S zentisten! Ez vagy az elnök, vagy a K IS Z - titk á r . . . S zent­ kleofás! (V illám gyorsan lekapja az üres korsókat a ven d ég ek elől, a p u lt alá rejti, s a teli korsóval odakocog Torm a asztalához.) Tessék parancsolni. A korsó v i­ lágos . . . RIG Ó M IH ÁLY : (ez alatt bejön. Sortnadrág, szandál, rö v id u jjú fe h é r ing, pólósapka, m otoros szem üveg. O dam egy a pulthoz, kezel a b entiekkel). Tyű, d e k u ty am eleg v an . . . TORM A (m eglepődve): De hisz é n . . . én n em is kértem , V ékás ú r, É n . . . V ÉKÁ S: Dehogynem , hehe! (Z avartan nevet). A n n y ira el te tsz e tt m e rü ln i a N épszabiban, hogy m á r n em is e m lé k s z ik . . . H e h e . . . ez jó. C sak tessék, tessék, m íg h id e g . . . TORMA (iszik, aztán olvas tovább). R IG Ó : V ékás szaki, k é t deci A lm uskát. De tisztán ! M icsoda v esze tt id ő n k van, h alljáto k ! KOS (gúnyosan): P edig m otoron szerezni az egységet, n em is olyan m eleg, m in t k eresztett hányni. VÉKÁS (rászól): A m ennyit te h án y tál, fiam , a b b a n nem is le h e t m eg­ izzadni! . . . (Rigó elé teszi a teli poharat). Tessék, kedves Rigó elv társam . Mi újság? N em lesz v alam i jó bál a K ISZ -ben? R IG Ó (felh a jtja az italt): D ehogynem ! Szom baton. M ost is szaladok a m e­ gyére. V alam i táborozó csap at jön hozzánk estére. Segíteni a k a rn a k . Ötig m ég el kell csípnem a m egyei t i t k á r t . . . Ebben a p rotuberen ciáb an ! RUCA: K lassz dolog a segítés, Rigókám . De nem gondolod, hogy m i is seg íth etnénk m agunkon? RIG Ó : N em értem ? M ért nem segítünk m i m agunkon? RUCA: P éld áu l h allju k , hogy ideszalasztan ak egy pesti illetőt. Á llatten y ész­ tőnek. H át itt nincs? I tt nem le h e t lelni hozzáértőt? KOS: P edig i t t is van. Régi. k ip ró b á lt szakem ber. P éldául. RIG Ó : I tt a Jórem énységben? KOS: Persze. R IG Ó : A zonnal vessétek fel a közgyűlésen. K O S : T ám ogatod? R IG Ó : N yilván. H a odavaló, okvetlenül. KOS: K ezet is adsz rá? RIGÓ (nevet): H át a z m inek? (Indul). Persze. H a olyan, a k k o r okvetlenül. Csak vessétek f e l . . . Hogy az ifjúság a k a rja . Mi m in d e n t tám o g atu n k , tu d já to k . . . N a visszlát! (Elsiet.) RUCA (röhögve): Ez is bekap m indent. M in t a kacsa az ep e rfa a la tt. H a eper, h a m á s . . . (K in t távolodó m otorzúgás.) V ÉKÁS: M it ak a rto k ti, kérdem tisztelettel? KOS: M it? K íváncsi a ta n á r ű r? H át csa k an n y it, hogy a Jó rem énység n e legyen átjáró h áz . Vagy húsosfazék. E gyeseknek! H anem legyen te lje sen a . . . m ién k. É rtjük. ta n á r úr? GYÖKÉR: Szép felelet. E rre in n i kell valam it. V ÉKÁS: P ersze. H a elébb elém r a k já k a ta g társa k a pénzecskét, r ö g tö n . . . (Karórájára pillant). M indj á r t ih a tn a k törvényesen is D e a d d ig . . . HADARÓ L A JO S (tolja be várat lanu l kerékpárjá t. Magas, nyáriruhás fiú. aki lassan beszél): Józsi bácsi, a televízió-szobát úgy rendezze be, hogy m a este a szokottakon kívül a vendég táborozók is idejönnek. P estiek. Legyen b e n t elég szék. V ÉKÁS: No hálistennek. V égre egy jó hír. Lesz tá n egy kis forgalom is ... HADARÓ: No, e rre ad jo n v alam i h ű sítő t is, Józsi bácsi. V ÉKÁS (álszent pofával): Csakis Alm u sk át szolgálhatok fel, tisz te lt k u ltú rfelelős elvtársam . K ét deci, avagy három ? 61 �RUCA: H á rm a t igyál, H adarókám . Ugy nem alszol el beszéd közben! HADARÓ (rávillant): A nyelved gyorsabban forog, m in t a z eszed, R uca tagtárs! KOS: N e kak ask o d ju n k m á r fölöslegesen, fiúk! I n k á b b . . . (Más hangon) L ajos te, figyelj csak ide. M eg kéne szervezni a fiatalo k at. HADARÓ: Hallod, in k á b b m ag ato k at szerveznétek be valam ely ik a ra tó b ri­ gádba! M a sem lá tta la k k in t benneteket! KOS: A jaj, te lángész! M ióta olyan időszaki dolog az állattenyésztés, m in t az u d v arlás? Hogy rá é rü n k este te lje síte n i a n orm át, m i?! K ötött, egésznapos m u n ­ k án k van nekünk, nem érü n k r á napozgatni, m eg hetyepetyézni! HADARÓ: Látom . C sak V ékáshoz jönni. R öpgyűlésre! KOS: N e tüzelj, H adaró. K om oly dologról van szó. Id e a k a rn a k hozni egy pesti kutyaszőrt. Á llattenyésztő főnöknek. É rted? K i kell füstölni. M inek ide?! Világos, H adarókám ? GYÖKÉR: M it tátogsz? M ég m ost se érted, m irő l van szó? K ifo rg atn ak ja ­ vainkból! Eleszik a m unkaegységünket! U rask o d n ak fe le ttü n k ! P ed ig belevaló, hoz­ záértő, helyi szakem bereket k ellen e in k áb b ilyen vezető pozocióba rakni. HADARÓ (egyszerre ért m indent): A há érte m m ár, P ali bátyám ! C sak h á t egy a b a j . . . (K özelhajlik, suttogva) Ism erjü k péld áu l a to rm át, m ilyen finom édesgyökér! TORMA (felfig yel az újságból, elm osolyodik, aztán elrejti figyelő arcát m e ­ gint a lapok mögé). GYÖKÉR: H át te ilyen m egátalkodott vagy? Te e g y . . . te egy en n y ire elv ete­ m ü lt . csúfolódó vagy? HADARÓ: T udom m ár. m ibe a k a rta k behúzni! Csakhogy én nem állo k be m aguk közé. Ism erem a céget! M aguk a k e rt a la tti sutyorgók! A munkától, hideg­ ráz ást kapó szájhősök! De a húsosfazék! Az kéne! E zért v an n a k ellene Sas G ábor b átyám nak. A szakem bereknek, m eg m indennek! A zt hiszik, nem lá tju k ? RUCA (odam egy hozzá, rálép a lábára, gúnyosan): K iköhögted m agad, H adaró? A kkor szelelj el innen, m e r t . . . KOS (szintén kö zeled ik hozzá): No, hogy rázod meg m agad, hadd lám A z­ tá n kám for, apám , k ám for . . . HADARÓ (pénzt v e t V ékásnak, s félrelö ki a két suhancot): R etten tő en sa j­ nálom , hogy m ost nem érek r á v eletek verekedni. De még lesz alkalom , hogy m eghajlogassam a c s o n tja ito k a t. . . (M egy kifelé). H anem V ékás szaktárs, jobb lenne, ha az ilyen huligán u ra k n a k napközben nem ta rta n a óvodát, m e rt ebből még . . . (El.) RUCA: A zért elszelelt . . . GYÖKÉR: E l a ta lp n y aló fajt á ját! Az apja is ilyen volt. Ö rökké csak robotolt, h a jto tta m agát. Ez m eg h a jc sá r lett. KOS: No. m aid kesztyűbe tro m b itá lta tjuk egy kicsit. RUCA: Az á lla tta n á rra l együtt. KOS: Igaz is. te! M it csin álju n k v e le ? A ta n á r ú rra l? GY'ÖKÉR: Meg kéne zángóztatni. M acskazenét ad n i n ek i vagy háro m é j­ szakán. Ugy elnyargalna, hogy P estig m eg sem á l l n a . . . KOS: Pali bácsim , ez ócska culibul i . Jobb kell M ajd... rá u sz ítju k a K ISZ -t. A zt m ondjuk R igónak, hogy a m anusz k a rrie ristá n a k nevezte. Ez elég lesz, hogy fú jjo n r á . . . GVÖKÉR: Nem rossz. É ppen m eg le h e t próbálni. De h a az elnököt, ak i idecsalta, azt u sz ítju k rá, az lesz a legjobb. M egsúgjuk Sas G ábornak, eldicse­ k ed e tt a kom a, az ért k ü ld té k ide. hogy nyomozzon az elnök után. A kkor lőttek neki! RUCA: I rn i is tu d u n k m i az újságnak. A láfirk an tu n k v agy h arm in c nevet. Lesz olyan vizsgálat, h o g y !. . . A kom a m eg fogja a z a k tatá sk át, usgyi P e s tr e . . . KOS: R áu szíth atju k Villogó M arit is' RUCA: H aha! Á llati jó lesz! Ugyis rázza a n yavalya a fiú k ért M a rit M ajd bem ászik az ab lak án Mi m eg íru n k Bicze G yurinak, a férju ram n a k , jö jjö n haza, m ert felesége őnagysá ga az állattan á rh o z jár. KOS: S zem enárium ra! P om pás lesz, te ' 62 �GYÖKÉR: A rany eszetek van, fiúcskák, ara n y eszetek! V ékás k a rtá rs! H árom korsó se rita lt m ég ide! VÉKÁS: Csak pénzt lássak, u tá n a nyom ban m eg v ita tju k a dolgot. De ad ­ d i g . . . (Széttárja karját). GYÖKÉR (felháborodva): M á r ennyi h ite le sincs egy alap ító tsz-tag n ak ? SAS GÁBOR: (erélyes, gyors lépte k k el jö n be a k e r t a j t ó n . Ö tv e n é v kö ­ rüli, alacsony, energikus, fáradhatatlan, öntudatos és k u ltu rá lt m agatartású p a ­ rasztem ber. K ezéb en irkalap. A m in t észreveszi a három em bert, elfeledi, m iért sie te tt ide): A há, é rte m m ár, m é rt leh etn e ellopni az egész nagyistállót! I tt van G yökér P á l és T ársai vegyes kereskedése. Röpgyűlés, P a li bácsi, röpgyűlés a Jó ­ rem énység jövőjéről? TORM A (a hangra fe lka p ja a fe jé t, kihúzza m agát, a ztá n észbekap, az újság m ögé rejtőzik.) KOS (fölényesen): Ugy sincs o tt m ost dolgunk. I tt m eg viszont fontos k érd é­ sek et v ita ttu n k meg. P é ld á u l. . . SAS: P éldául? KOS: P éldául m ilyen jó lenne a szövetkezetnek, h a G yökér bácsi n em a nö­ vényterm esztőknél izzadna, de á tjö n n e az állattey észtő családba, m iközénk. SAS: Igazán? Elhiszed, hogy a növényterm elők egy sz ik rá t se tiltak o z n án a k ellene? Én m ondom . E m lékszem rá, an n a k idején Pali b áty áto k a t m ég az u rad a lm i részes ara tó b an d á k b a se szívesen vették be. Igy van, Pali bácsi? N em a k a rta k h elye tte dolgozni! GYÖKÉR: Rágalom ! A ljas rágalom ! SAS: (méreggel): T alán csak nem az ért lép ett be m aga elsőnek a tsz-be, m e rt a közösért a k a rt m in d já rt dolgozni? Á, itt jobban le h e te tt lógni. E lta rta tta m agát. GYÖKÉR: Nem igaz! Irigy vagy rám ! Ez az igazság! M ert te később lép ­ tél be! F élted tőlem a h atalm ad at! P edig ha én . . . SAS: Féltem , ugye, az állattenyésztési felelős posztját?! KOS: (csap egyet a kezével): M ondtam , az a ronda, lecsifecsi H ad aró j ár ta tta a száját! A z a m intafiú! SAS: No, nincs sem m i baj, P ali bácsi. M eg értjü k mi a törekvéseit. N em is zárkózik el a vezetőség. Át is k ü ld jü k m ag át az állattenyésztésbe. Ne legyen m a ­ g án ak egy zokszava se. KOS és RUCA (tátott szájjal m ere d n ek az elnökre. N em értik.) SAS: M ert o tt lesz a legjobb helyen. K a p n a k ugyanis k ét h é t m ú lv a a m i­ nisztérium ból egy jónevű, fia ta l állattenyésztő m érnököt. Egy v asm ark ú , rám enős legényt. N em kell ijedezni, nem idegenbeli. Egyenesen a mi falu n k b ó l való a fiú. M ajd az r á k a p a tja Pali bácsit, meg tisztelt tá rs a it a rendszeres egységszerzésre. Meg a helyes nézetekre. M ajd kevesebb lesz a vita, d e nagyobb a fejési r e k o r d . . . T o rm a K arcsi. N em ism eri P ali bácsi? Á rva gyerek volt. A z a p já t húsz év e rú g ta agyon a ló. A m aga erejéből lett, aki. (F elkapja az irkalapot.) Igaz is, te, Vékás szaki, n em já r t itt véletlen ü l egy táskás fiatale m b er? K eresett odahaza, s o tth ag y ta ezt a cédulát az ajtóm on . . . VÉKÁS (csak tátog, m utogat, vigyorog a sarok felé.) TORMA (ezalatt feláll, odaugrik Sashoz): D ehogynem ! I tt vagyok, k ereszt­ apám ! (Á tö lelik egym ást, ropogtatva d erekukat, cuppanós csókokat váltanak.) V ég­ leg itt vagyok. Na, látja, m égiscsak hazajö ttem én. SAS: Jó, jó, de hogy-hogy ilyen h a m a r érkeztél, fiam ? TORM A: A zt m o n d ta a m iniszterhelyettes elvtárs, m e n jek csak le m á r a sza­ badságom a la tt Bagosra. T anulm ányozzam egy kicsik ét a Jó rem énység életét. Szép, szép, a m it Sas G ábor fél éve csinál, de a z é r t . . . m ég sok érd ek eset is le h et itt látni. RUCA (észrevétlen a kijá ra t felé húzódik): A ja j .. (K étség b eesetten kacsin­ gat, fe jé v e l in teg et Kos és G yökér felé.) TORMA (rávillant a három m egszeppent alakra): H át v o lt szerencsém it­ ten, egészen ak a ratla n u l, m áris alaposan tanulm ányozni a dolgokat. No, k ere szt­ ap ám , m ajd tisztáb a tesszük h am aro san az istálló k k ö rn y ék ét is. Én m ondom m agának! 63 �GYÖKÉR, K O S és RUCA (villám gyorsan m eg é rtik a h elyzetet, m egerednek a kijá ra t felé, m in th a zápor verné n ya k u ka t, olyan kushadva.) VÉKÁS (azonban m ég gyorsabban u g rik a lécajtóhoz, szé tv e te tt lábbal m egáll, lassan tű ri fe l ka rjá n az inget): Hohó, galam bocskáim , n em úgy v a n az! A szórakozás u tán fizetni is kell v alam it. Elő h á t a g ubuskát, angyalkáim , de sebesen, m e r t . . . (M eglóbálja ökleit, m ikö zb en gyorsan) függöny). C Z IN K E 64 FERENC, DERKOV IT S -D IJA S : G YÁRRÉSZLET �JO B B Á G Y K Á R O L Y : SZOMORÚ SZERELEM A nő, k i nős em b ert szeret, szom orú szerető nagyon. É jjel a vágy, ha rám ered, fe ls ír ... M ert nincsen irgalom. H ete n ké n t egy-egy délután eljö n hozzá, k i öleli. S ie t... fe léje n yú l s u tá n .., m ás otthon ízével teli; a zsebkendőjén, ingein egy m ásik asszony nyom a van s a fé r fi életében ím ő — bárhogy lángol — nyom talan. Csak, m in t a napfény, felragyog, aztán pár napra beborul; az ü n nepek, vasárnapok m agányban teln ek, józanul. Néha, ha fáradt s kézbefog otthon egy kö n y ve t és leül, pár sort e lo lv a s ... felzokog, m ert oly sokat va n egyedül. De m iért? H isz ö is a n n yit ér, m in t az, a k in e k fé rje van; benne is úgy lobog a vér, szeretne élni boldogan: fényes vasárnap járni kin n , büszkén karolva vin n i őt, m utatni: N ézzétek! E nyim ! Á lln i a p le tyk á lők előtt, s n em m ellék u tcá k kis, sötét zugában kapni csókokat és ijedten rebbenni szét, ha ism erős, ki ott haladt. A nő, k i nős em b e rt szeret, sok rossz asszonynál többet ad: hitet, szerelm et, életet, tü relm et, i f j ú á lm o k a t.. . Ne szóljatok m eg, olvasók! N e m pillangókról szól e dal, kikn é l csupán szeszély a csók, — m ert hogy a vé rü k fiatal — 65 �hanem azokról, k ik szívét egyetlen fé r fi köti le, szám ára le tte k m enedék, egy jégkor hű tűztengere, a k ik m egértők, csöndesek, n yo m u kb a n n em hull szét család, csak ben n ü k m élyebb s fá j a seb látva kislá n y ká k m osolyát, érezve, hogy nincs — bárha van, az, aki van — de nincs v e lü k ; és a sírás is hasztalan, akár az egész életük. IV Á N Y I ÖDÖN: K A P Á L ÓK 66 �C ZIN K E FERENC: M ű teremforgácsok MÁS KELL... M ost bánt a kőszívű csend. A fáradt, poros, hullafoltos bodzabokor, A su lyom m al telt poshadt víz, Szárasztó, lusta idő, csak gát, vissza h uz. Más kell: tűzlovan-lobogás! Izzó nyeregbe ü lje te k, repüljetek. T a jtéko t vessen a zablás száj! * * * N e kü n k ma szent, csikóderekú te tte k kellen ek, S ódát a naphoz vörös fá k én ekeljen ek! MAR MÁS A REND B ocskorkötő vasárnapok, száraz asztagok. E m lékü l ti m aradtatok, se m m i m ás — Citerás se m m ittev és—, de k e v é s ... Ma m ár m ás a rend — ezt szeretem — K ontúrjával a szerkezet T erem t ú j életet ó, be szép! Vörösen úsznak a csillék, arany fonálon, K é k azúrban oldott szerkezet, K ontrasztjával szétcsapja az eget Így integet. 67 �M OLNÁR BÉLA: SZEDERSZÜRET Három, napja, hogy n em szólsz hozzám , azóta m ár a szeder is beért, sárga le p ké k ü ln e k fe n n a fán, betegek és n em tudod m ié r t... Rád gondolok, szedem a szedret, szaporátlan, vödröm n em telik, három napja, hogy n em szólsz hozzám , szedrem lehull, a földre e s ik ... Jöjj kedves, e nyárvégi fé n yb en kályhám on ízes lekvá rt fő zh e tsz; ha n em jössz hozzám m ég három napig, m e g lá to d ... m eglátod, ősz lesz.. . R A D IC S IS T V Á N : P A R K B A N 68 �SZABÓ KÁRO LY: M ű fo rd ítá so k PROPERTIUS II. 15. Oh boldogság, óh ragyogó éj, óh gyönyörökre, K éjre te rem te tt ágy — rajtad az üdvözlés! Óh m ily gyorsan perdül a szó, m íg pislog a lám pa, S hogy fellángol a harc, hogyha kia lszik a fé n y! Egyszer a m ár kita ka rt m ellekre irán yu l az ostrom , M áskor az ostoba ing áll oda vágyam elé. E lnehezült szem eim ről hányszor ha jtja el álm om , Csókjai közt duruzsol: ja j ne aludj, bogaram S ism ét ú j ölelésbe fo g u n k egym ásba tapadva, csókzivatarra hevít újra m eg újra a vér. Á m d e az éji sötétben lankad a vágy heve m égis, M ert hisz a vágy, szerelem m áglyarakója a szem . Páris is egyszer látta lehullani H eléna ruháját, S végül a fám a szerint végzete lett ez a nő. S hogy felg erjesztette a m eztelen E ndym ió n is L una szivét: pőrén dőlt szerelem re vele. P róbálj hát le fek ü d n i ruhástól vélem az ágyba, T ép ett öltözeted fogja siratni kezem . Vagy, ha a z elszabadult düh m ég m esszebbre ragadna, N ézheti édesanyád kékredagadt karodat. Hasra szakadt cseccsel m ár úgy sem já tszik az em ber; Födje m agát a szülés kínjaiban m egaszott. L a k jé k jól a szem is szerelem m el, m íg csak a sorsunk. Engedi, hisz jö n az éj, m elyre sohsem kel a nap. M ért n em kö tn e k ben n ü n k össze örök kö telékek; S rajtad m úlana csak, szét sohse hullna e lánc! S zív dolgában végy példát csak a gerlice párról: Rálel a nőre a hím , s kész is az egybekelés. M értékét ne keressed a vágy szép őrületének, H idd el, a nagy szerelem áttör a gátakon is. Új csodasarjat előbb hoz a szántóföld a parasztnak. Sokkal előbb űz a nap éjszín ű lófogatot, Forrásához előbb tér vissza a gáttalan árvíz. És hom okon ham arább lelne hazára a hal, M inthogy a lángja szivem n e k hűtlen m ásfele szállna; Érte dobog csak e szív, s élve, halálban övé Óh, ha m egengedi még, hogy az é jje le k e t vele tö ltsem , N em bánom , ha csak egy évet is enged a sors. Több ilyen éjjel utá n örök életű lenne akárki; Egy ilyen éjszaka m ár isteni rangra em el. Óh, ha az em beri nem szíve -vágya lehetne: — így élni. S h ú n ytszem ű m ám or ölén fe k v e pihenn e a test! Sutba kerülne a harci hajó és sutba a szablya, N em zörgetne a víz em beri csontot alant. Róm a az önm aga vesztő harc diadalm ai kö zt n em T épné úgy a haját hősi halottaiért. Ezt aztán m éltán dicsérhetné az utókor: T e lt poharunk soha n em sértene isteneket. 69 �É lvezd hát a világot, m íg csak a sors bele n em szól, S csókolj szüntelenül, úgy sem elég sohasem. N ézd csak a hervadt rózsafüzért, m in t h u llik a szirm a. T elt poharadba pereg, s lassan a porba m erül; Még m a a nagy szerelem gyönyörében fulladozol tán, S holnap m ár a hálál zárja le útjaidat. PROPERTIUS I. X X I. Te, a ki fu ts z m ég, hogy ne ke rü lj ugyanerre a sorsra, E truszk sáncok alatt m egsebesült katona, M ért fordul bedagadt szem ed el kín u n kra te kin tve ? Én is ve rt hadatok vég-m aradéka vagyak. B újjál, m entsd m agadat, hadd örüljön az édesanyád majd, S látva a könnyeidet, sejtse húgom m eg a hírt: G allus — Caesar kardjain á tvereked ve m agát — rút Végre ju to tt; szö kevén y banda kezébe került. És ha a szertedobált csontokra akadna szegényke — E tru szk dom bok ölén — tudja: en y ém e k azok. PROPERTIUS I. XXII. H onnan a nem zetségem , m ily en s hol a családom, Tuscus, drága barát rég tudakolja szavad. H onfiaink sírhalm ainál Perusia fö ld jén Jártál — zord kora ott te tte a sírba honunk. A m iko r egym ás ellen k e lt fe l a róm ai polgár, (E tru szk fö ld a keserv n ékem azóta te vagy: T űrted, hogy szétszórják hű rokonom tetem ét és Csontja szegénynek m ég porlad a hantjaidon.) Erre a síkra tekintő, szom széd U m bria tája — gazdag, bőkezű föld — szülte-n evelte fiát. PROPERTIUS II. XI. Szóljon m ás dala rólad: a híred sem m i n ek em D icsérjen, k i m agot ve tn e kopár rögökön. Elviszi, hidd el, a bájaidat m ind, gyászravatalján Egyszer a sírbatevő, éjszaka-arcú halál. És ha a vándor m it se törődve a sírodon átlép, N em m orm ogja: ta n u lt lány pora n yu g szik alant. 70 már. �FÓRUM N E M NÉHÁNY ESZTENDŐRE — EGY ÉVSZÁZADRA ÉPÍTKEZÜNK v Ár o s -e s z t é t i k a i a n k ét a p a l ö c iö l d sz er k esz tő ség ében Salgótarján, a ha jd a n szánalm as kis sá rfészek, proletár n yo m o r­ tanyák, bányász-barakkok városa, a felszabadulás óta n ek i-n ek ile n dülö erővel alakul, n ö ve kszik, te rjeszked ik, szép íti ábrázatát. N e m ­ csak névleg, valóságosan is várossá a k a r lenni. A m i azonban nap­ ja in k b a n a sze m ü n k láttára za jlik, m in d en eddigit fe lü lm ul. M int valam i egészséges fiatalem ber, gyarapodik napról napra, óráról órára. É pítkezés építkezés után, am erre csak m eg yü n k, am erre csak szem ellát. M unkások, m ű vezető k, m érn ö kö k százai ö n tik form ába, a m it a tervezői géniusz elgondolt, s am elyh ez az állam sokszá z m illió fo ­ rin to t — m agyar dolgozók m u n k á já n a k gyüm ölcsét — biztosított. A z építkezés hatalm as m érete is teszi, hogy irá n tu k az érd ek­ lődés n em csak a városban, de az egész m eg yéb en re n d k ív ü l élénk. M indennapi tém ája az em berekn ek, hogy ez, va g y az az épület, ez, vagy az a lakótelep va jo n elkészü lte u tá n m ily e n lesz. M ily en lesz városunk? M ilyen lesz, m iu tá n m eg va losu lt a rekonstrukció. N y ílt kérdés ez, am elyre eddig világos, kézzelfogható választ se n k i sem adott. A város jövendő képének, arculatának vonásait csak sejten i lehet. A z építkezés nem csak n ehéz m u n ka — eg yb en m in d ig ünn ep é­ lyes esem ény: hatalm as értékek, em b eri gondolatok, szaktudás, e m ­ berek és gépek ereje, ügyessége ölt te ste t ben ne, hogy kellem es la k­ helyet, pihenést, szórakozást n yú jtso n alkotóinak. S n em csa k haszno­ sat kell szolgálnia, a sze m et is kell, hogy gyönyörködtesse. N em csak a jó t — a szépet is adnia kell És e te k in te tb e n is sok a vita m anap­ ság. V ita tk o zu n k pro és kontra. Őszin tén szólv a, am i a szépséget illeti: sok a kifogás. S ha a z építkezés ü n n ep élyes is, m in t m o n d o t­ tu k, hát m o st n em a z ünneprontás kedvéért, de a jószolgalat szan d ek aval sze retn én k tő lü n k telhető szerén y zsilip et n y itn i a gondolatok, é sz­ revételek, problém ák, bírálat és javaslat fe lto rló d o tt áradatának. A város ú jjáépítése é v e k óta fo ly ik , és m ég so k esztendeig eltart. Hogy eddig m it a lk o ttu n k — lá tju k. Hogy ezen m it lehet javítani, változtatni, szépíteni, s hogy ezu tá n m i lesz: a n n a k esztétika i kiala­ kítását szeretn én k valam elyest is befolyásolni azzal, hogy m eg h ív tu k szerkesztőségünkbe M A RÓ T H Y G YŐ ZŐ városrendezőt, a m egyei ta ­ nács V B . építési és kö zlekedésügyi o sztályának előadóját, LAD O M E R S Z K Y JÓ ZSEF építész tervező t és C Z IN K E FERENC grafikus és fe stő m ű vé szt, m o n d já k el v é le m é n y ü k e t Salgótarján városképének alakulásáról, s vitá ju k a t, ím közzétesszük. A z ankéto t azzal a gondolattal sze rv e ztü k hogy az n em d önt­ heti el a kérdések, p roblém ák százait, de szélesebb körű vita ke zd e tét je len th eti, am elyh ez o lvasó in k hozzászólásait szívesen veszszük, s am elynek, re m é ljü k hasznát v e szik azok is, a k ik h iv a to tta k e problém ák m egoldására a k ö zérd e ke kn ek m egfelelően. T ovábbá az a gondolat vezérelt bennünket, hogy a városesztétikai kérd ések iránt m éginkább fe lk e ltsü k a k ö zv elem én y érdeklődését, a ktivizá lva azokat 71 �az értékeket, a m ely ek et ez az érdeklődés re jt — m ég csak re jt — magában. V égül rem éljü k, hogy az a n két kö zzéte tt szövege ném ileg h o zzá ­ járul a Palócföld olvasói esztétikai ism e rete in e k bővítéséhez. F elh ívju k a fig y elm e t arra, hogy szöveg közben az a n két részt­ vevőit csupán v e ze té k n e v ü k ke zd ő b e tű jév el je lö ltü k. M .: — A N ógrád m egyei irodalm i csoport jú n iu si m egbeszélésén, h a jól tu ­ dom, Ja k a b elv társ v etette fel, hogy sok v árosesztétikai jellegű észerevétel m e rü lt fel a város lakossága, m ás felöl a v áro s vezetői — p á rtés tanácsvezetők — részéről. A többi között b írá ltá k a m e­ gyei tanács előtt levő köztéri szökőkutat, többen b írá ltá k a v á sá rté r jelenlegi állap otát. A b írá la t nagyon sok esetben n em alap talan és az ért ke lle n e errő l beszélgetnünk, hogy a figyelm et e k érdések re irán y ítv a, fö lk eltsü k az á lta ­ lános érdeklődést. Ezzel jó szolgálatot te h etü n k a tervezés, a kivitelezés, az egész városépítés céljának. A szerk.: — T ulajdonképpen m i az, am i jelentőssé teszi ezt a kérdést? M .: — Abból kell k iindulnunk, hogy ha az esztétikai élm ény fölfogása, ap ercipiálása szem pontjából vizsgáljuk a kérdést, a k k o r különbséget te ­ h etü n k a képzőm űvészeti, a drám ai, te h á t a színház, vagy film m űvé­ szet esztétik u m án ak a felfogása és a városnak, m in t esztétik ai jelenség­ nek a felfogása között. M ikor színházba m egyek — úgy öltözöm ; m egfelelőképp előkészülök: előre tudom , hogy m it já tszan ak , esetleg m á r a k ritik a alap já n tá ­ jékozódom arról, m it v árh ato k . H a tá rla tra m egyek, ak k o r elő re n em tudom , ugyan m ilyen élm ényben lesz részem , de a kiállításo k légköre ism ert, a k iállítási csarnok, m int környezet m á r m aga is atm o szférát terem t, különleges helyzetet terem t. H asonló a helyzet az irodalm i élvezettel: bizonyos tu d ato s várakozással te k in te k az olvasm ány elé. Egészen m ás a helyzet a város esztétikum ával. Az em b er beleszületik egy településbe, egy városba. M inden fa jta esztétikum m al szem ben, a város m egjele­ nésében fellépő esztétikai m otívum ok azok, am elyek a legkevésbé előkészítetten h a tn a k az em berre, hiszen errő l sem az iskolában, sem m ás fórum on nem h a lla ­ nak. P edig állítom , hogy ezek az esztétikai hatások igen nagy befolyást gyakorol­ n ak az em beri k a ra k te r k ia lak u lására, m á r g y erm ekkorunktól kezdve. Hogy csak egy példát m ondjak- bizonyára nem közöm bös egy felnövekvő generáció és a későbbi feln ő tt egész lelki világa szem pontjából, hogy p éldául odon, m űem lékkörnyezetű kisvárosban nő-e föl, vagy pedig egy korszerű — m ai értelm ezésben v e tt korszerű — lakótelepen. N em teljesen m indegy az, hogy p éldául a b u ­ d ap esti V. k erü le t szűk légterű, sötét u tc áib a n éli-e le a g yerm ekkorát, vagy pedig az ép ü letek m agasságának és az épülethom lokzatok táv o lság án ak arán y aib ó l adódó ló lég tér-arányú, levegős, napos épületek között. M indezekhez a városképi ele­ m ekhez a gyerm ekkortól kezdve élm ények kapcsolódnak. E zeknek az aszszoci a tív élm ényeknek a kapcsolódása te szi azu tán je lentőssé a feln ő tt k orban is m indazt, am i ifjú k o rb an k ö rü lv ett bennünket. T eh át v árosesztétika a nevelés, az em b er lelk iv ilág án ak k ia lak ítása szem pontjából igen jelen tő s tényező. Jelen tő seg ét fokozza, hoéy önkéntelen hatásokon alapul. A városban já rv a -kelve, az épületek hom lokzata, a légtérarányok, a terek, u tcák kapcsolata szem pontjából önkéntelen folyam at za jlik le bennünk, am ely legföljebb feln ő tt k o rb an tu d ato su l, a k k o r is elsősorban az építészetben, m e rt a városesztétikai élm ények tudatos be72 �fogadásához speciális iskolázottságra, felkészültségre, ezzel eg y ü tt k ialak u lt szem ­ lé le tre is szükség van, am ely nem azonos sem a képzőm űvészettel, sem pedig m ás esztétik ai élvezettel, vagy felfogással kapcsolatos szem lélettel. Szerk.: — Persze ez csupán a tu d a to su lá sra vonatkozik. A h atás a z é rt m eg­ születik, rögződik, sőt ilyen, vagy olyan szem lélet k ialak u lásán ak elem évé — sőt, esetleg alak ító jáv á is válik? M.: — A h atás nyilvánvalóan m asokban is m egvan, de még feln ő tt k orban is túlnyom órészt ö n tu d atlan u l éri az em bereket. Éppen ez ért veszélyes m inden v áro sesztétikai baklövés, vagy kisiklás, m e rt ez is ö n tu d a tla n u l szívódik fel. ön tu d a tla n u l neveli egyrészt ízlés, m ásrészt k a ra k te re szem pontjából az em bereket. H atásáb an éppen ezért bizonyos fokig ellenőrizhetetlen, de m egvan, jelen van, es am ik o r városesztétikáról beszélünk, ezzel föltétlenül szám olni kell. Én ebben látom a városesztétikai kérdések tá rg y alásán ak kiem elkedő jelentőségét. Á ltaláb an — és azt hiszem , hogy sokakkal egyetértésben m ondhatom — a v á­ rosépítésben, a k á r a m űvészi kifejezés egyéb m egjelenési fo rm áin ál — a m it és a hogyan nem elválasztható. T eh át helytelen, ha valaki azt m o n d ja: m ost mi lak ást term elü n k , és m ajd, ha m egoldottuk ezt a problém át, ak k o r rá é rü n k esztétizálni és elcsem egézni azon. hogy m ost ide teszünk egy kis kéket, oda egy kis sárgát, — gondolok az épületek színezésére —, vagy, hogy ide tegyünk m ég egy kis szobrocskát, oda egy szökőutat, m ert úgy szebb lesz. Ez fö ltétlen ü l k áro s és téves szem lélet. A m it egy város, k onkrétan például S alg ó tarján ép ít: m inden egyes új építm ény százéves jövőre határozza m eg a városkép k ialak u lását, esztétikum át, is, am elyen — m iután felépült — döntő m ódon v álto ztatn i m á r n em lehet. N em a z t m ondom , hogy nem lehet átszínezni egy épületet, vagy nem le h e t bizonyos hom ­ lokzati retusálással jav íta n i az esetleges baklövéseken, de a töm egarányok, te h át az utcák, te re k : az épületek közti belső té ra rá n y o k k érdésében száz év re le tet­ tü k a g ara st és ezen v áltoztatni nem áll m ódunkban. A nnak a felelősségnek kell je len tk ezn ie a kérdés tárg y alása során, am it ez a tény m egkövetel. L .: — És ez a problém a egyáltalán nem egyszerű. A 15 éves városfejlesztési te rv m egnövekedett esztétikai p ro b lém ák at is jelent, ugyanis a z ép ítészet szerk ezeté­ ben is haladó, elő reg y árto tt elem ekkel, korszerű, m odernebb fo rm ák k al dolgozik. Ez azt jelenti, hogy szinte tipizálódnak az épületek. Az ilyen nagyvolum enű la k ás­ ép ítést csak a t ipusszerkezetekkel, felfokozot t elő rag y ártással tu d ju k m egoldani. A z előregyártás jelentős gazdasági előnyöket je len t: g y o rsítja a z építkezést, ol­ csóbbá teszi, u g yanakkor azzal a h á trá n n y a l já r, hogy szin te egyform a, azonos töm eg- és hom lokzatkialakítású épületekből kell egy-egy utcak ép et, vagy v áro s­ részt kialakítani. M egnövekedett feladatot jelent, m e rt a k ö rn y ezetet, a zöldnö­ vényzetet, kisebb szobrokat, vagy szökőkutakat, egyéb kisebb díszítő elem ek et kell úgy elhelyezni, hogy m arad an d ó esztétikai élm ényt n y ú jtso n egy-egy utca, vagy v áro srész képe. S alg ó tarján b an a korábbi években ép ü lt v ásártéri v árosrész bizo n y ítja a leginkább, m it jelent, csak az épületeknek, az ú g ynevezett csökken­ te tt lakóértékű épületeknek az elhelyezése: m ilyen kevés esztétikai élm én y t n y ú jt, m e rt nincs m egfelelő környezettel ellátva, nincs k u ltu rá lt parkosítás, k e ­ vés a szobor, kevés a szökőkút, kevés a világítás, — ily e n k o r nagyon sív á r r á v á ­ lik egy városrész. M .: — K étségtelen, hogy a v á s á rté r beépítése, m in t az első olyan városrész, am ely egyelőre kom pletten m u ta tja a v árosátépítés folyam atát, nem a legsike­ resebb. De az t is tud ju k , hogy a v á s á rté r beépítése azokban az időkben szüle­ te tt, am ik o r az építészeti stílus k ia lak ításá t m esterségesen, felső p arancsszóra p ró ­ b á ltá k irán y ítan i. Ez v olt a m agyar építészet történetében az az időszak, m ely óriási erőfeszítéssel, igen sok lakás építésével szolgálta a népi állam igényeit, azonban a korszerű építészettől teljesen eltérő módon p ró b álták k ia lak ítan i az épületek meg­ jelenését. 73 �Ism eretes, hogy az a la p ra jz és a hom lokzat a z ép ítészetn ek szorosan össze­ tartozó részei. A helytelen m ódon fölfogott építészeti irán y ítás, am ely 1949-től körülbelül a 1954—1955-ös évekig ta rto tt, rán y o m ta a bélyegét még a beépítésre is. A m indenáron erőszakolt sarokszekciók jellem ző példái ennek a korszerűtlen beépítési form ának. A sarokszekciók á lta lá b a n ala p ra jz ila g rossz, „benapozásilag” hátrányos, átszellőzés szem pontjából is kifogásolható lakások el­ helyezését eredm ényezik. Mégis erőszakolták, m e rt v a llju k m eg egész őszintén, abb an az időben kezünkbe ju to tt egy szovjet folyóirat, am ely b en egy G alaktyionov nevű építésztervező ezt az elvet p u b likálta. Még ab b a n az időben, jó l em ­ lékszem. a Tervező Iro d á n ál já r t egy szovjet építész k ü ld ö ttség . Ők is m egdöb­ ben tek azon, hogy az ország egyetlen városépítési tervező v á lla la ta kizárólag a G alaktyiónov-féle beépítési e lv e t te tte m agáévá. N em győzték a figyelm et fel­ hív n i a rra , hogy a Szovjeunióban v an m ás is, ez csak egy és a S zovjetunióban erősen v ita to tt beépítési form a, am elynek lényege: k eretesen zárt, sarokszek­ ciókkal k ia la k íto tt beépítés, itt-o tt kisebb kurdonőrökkel, belső udvarocskákkal. b en t elhelyezett egy-két lakóépülettel. Szerk.: — M egjegyzem — e rre viszont és em lékszem jó l —, ez nagyon népszerű, e lte rje d t építkezési mód v o lt a S zovjetunióban. M.: — K étségtelen, de m a m á r a szovjet építészek is tu d já k , és azt hiszem a XX. kongresszus óta ez nem is vitás, hogy az ilyen erő szak o lt és a korszerű építéstechnológiával és alaprajzig én y ek k el össze nem egyeztethető építési form ák helytelenek voltak és helytelenek lennének m a is. S ahogyan a szovjet építészet keresi a s a já t ú tjá t, nyilván a m agyar építészet is keresi ezt. L .: — Egy p éld át szeretnék elm ondani, kapcsolódva ah h o z a bizonyos á tm e ­ n eti korhoz, am elyet em lítettél. E bben a korszakban igyekeztünk nagy m ennyiségű lak ást és egyéb középületet építeni csö k k en tett igénnyel. De ez csak látszólag v o lt csö k k en tett igényű, m e rt a fo rm ai k ia lak ításb an mi g yakran n y ú ltu n k a klasszikus form ákhoz: oszloprendet, tim p an o n t, és egyéb an titek tó n ik u s elem eket alk alm aztu n k e rő lte te tt módon. Így azu tán ak árh án y szo r előfordult, hogy am it m e g ta k a ríto ttu n k a csökkentett alap rajz i kialak ításo n , azt a hom lo k zatokra rápakoltuk. A S zovjetunióban is és n álu n k is, nagyon sok p él­ d át le h etn e em líteni, m ik o r az épület hom lokzata nem tükrözi az ép ület a la p ra j­ zát. „K lasszikusan” to rz p éld ája ennek, hogy nem egyszer ip ari jellegű tran sz fo r­ m á to r állo m ásra dór oszlopfejeket és tim p an o n o k at rak tu n k , m in ek következté­ ben m úzeum ra, vagy efféle ép ü letre hasonlított. A ta rtalo m és a fo rm a között óriási eltérés tám adt. P ersze e korszakban volt egy m ásik irán y z at is, am it szin­ tén nevezhetünk szélsőségesnek. N yugati építészeti stílusok m echanikus u tá n zá­ sáról v an szó. Nagy üvegfelületek, nagy kiterjed ésű könnyű vasbetonszerkezetek m eg m u tatása a hom lokzatokon is: ennek a stílu sn ak k ritik á tla n átv étele azért volt káros, m e rt m echanikusan m ásolta a m ás klím a, a m ás körülm ények között létrehozott épülteket. Az Engels té ri autóbuszállom ás en n ek a m ásik végletnek a m egtestesítője. V olt azután jó középút, am ely form ai k ialak íásáb an m odernebb, ugyan ak k or igazabb is volt, m e rt m eg m u tatta a hom lokzaton a szerkezetet. Ilyen például a MÉMOSZ székház B udapesten. Építészeti körökben éveken á t folyt a vita, s hogy úgy m ondjam , k ét p á rtra szakadtak az építészek: az egyik a klaszszikus fo rm ák at igyekezett m eghonosítani, ráerőszakolni m odern épületre, a m á­ sik nyugati építészeti fo rm á k at a k a rt m echanikusan alkalm azni M agyarországon. M ind a kettő káros volt. M .: — A k árosabb m égis az volt, hogy a szem élyi k u ltu sz éveiben egyes sze­ m élyek, a k ik ebben a kérdésben tö b b hatalom m al, m in t hozzáértéssel ren d elk ez­ tek, a m agyar klasszicista építészetet n y ilv án íto tták a haladó hagyom ányok le­ tétem ényesének és m integy kötelezték az építészársad alm at arra, hogy a klasszi­ cista hagyom ányokból k iindulva és an n a k form ai elem eit felhasználva alkosson. Ezt a stílu st azu tán kezdték szocialista-realista építészetnek nevezni, am ely azonban sem szocialista, sem rea lista nem volt. M a, am ik o r egészen más. sokkal józanabb szellem vezérli a tervezést, m indenki lá tja , hogy azzal mi m ég szocialista-realista építészetet nem tere m te ttü n k , hogy p éldául a 74 �Rákóczi úton, a m egyei tanács és a tem plom közötti útszakaszon levő ép ü let be­ já ra ta fölé a tervező egy K o ssu th -d íjat utánzó pálm aág at akasztott. L .: — U gyanakkor a k a p u b e já ra t egyiptom i tem p lo m k ap u t m intáz. M .: — Jellem ző példa: az egyébként igen józan építészeti irán y z ato t k ép v i­ selő N ém eth Pál, aki a m egyei tan ács ép ü letét tervezte, szükségét érezte an n ak , hogy az ép ü letet egy asszír-babiloni élőképekből táplálkozó p á rk á n y z a tta l koro­ názza meg. Ezzel rem élte, hogy a bíráló bizottság elő tt elfogadhatóvá teszi, m in t szocialista-realista alkotást. CZ.: — T alán ez in d íto tta a r r a is, hogy a szín h ázterem és k lub felőli részé az ép ü letn ek egy királyi m asztab ára hasonlítson? M.: — K étségtelen, hogy ilyen, az építészet igazi céljaiv al ellen tétes eredm é­ n y ek re v ez etett az em líte tt korszak helytelen építéspolitikája. CZ.: — Ezek u tá n én csak azt szeretném m egkérdezni L adom erszky elvtárstól, m in t építész-tervezőtől, mi le h e t az oka an n ak , hogy am it m a ép íten ek S alg ó tarján b an , az m á r h arm in c évvel ezelőtt szin te elfelej­ te tt stílusgyakorlat, — én a form ai m egoldásokra is gondolok. H iszen m indaz, am it a m egyei tan ács m ögött építenek, m a m ár nem korszerű. Én já rta m P é­ csett, Kom lón, nem régen Miskolcon, láttam , hogy m it építkeznek, és hogyan . Úgy érzem , hogy n álu n k a korszerű, építkezés, a k á r a form akiképzésben, a k á r az o rn am e n tik á b an , még m indig kötődik a régihez. M iskolcon, Diósgyőr felé, új v áro srész épül, 9—10 em eletes ép ü lete k et em elnek, szépek, elegánsak. Érzem, hogy az építőm űvész a színdinam ika törv én y eit figyelem be vette, a tá jb a kom ­ p o n álta az épület-objektum ot. N álunk azt látom , hogy elkészítenek ép ü letek et társm ű v észetek nélkül. O tt a társm űvészetek közrem űködését előre betervezi až építész. H a v alak i m egbízást kap egy városrész m egtervezésére, az leül a szob­ rásszal és azt m ondja: Nézd, öregem, ez a városrész a k k o r lesz szép, h a ide egy szobor jön. H át gyere, vizsgáld m eg a tá j k ara k terét, ah o v á ez a létesítm én y ke­ rül, tanulm ányozd az én tervem , am i m ég csak vázlatos, de m á r látszik, hogy m ilyen új építészeti elem eket ak aro k felhasználni, m ilyen anyaggal ak aro k dol­ gozni. Egy v árosrészt kialakítani a társm űvészetek nélk ü l nem lehet. Ezt elsősor­ ban ti, építészek tudjátok. De m ég súlyosabb a hiba, hogy g y ak ran egy lak ó telep elk észü lte u tá n pótolják a h iá n y t P edig h a egy fa lra a ház felé p ü lte u tán te r ­ vezik meg a sg rafittót — ez egyszerű kép-applikáció. M ásrészt egy új városrészt szépen k ia lak ítan i csa k ak k o r lehet, ha az alkotóm űvészek: ez esetb en festők, szobrászok stb. képezik m agukat az építészeti k u ltú rá b a n is, az építész pedig a képzőm űvészetekben. F eltétlenül m in d k e ttő jü k n ek otthonosan kell rnozogniok ezekben a kérdésekben. Így tu d n ak becsületesen eg y ü tt dolgozni. Gondolom, Já nossi, ak i a salg ó tarján i szállodát tervezte, tá rg y a lt azokkal a m űvészekkel, ak ik k ö zrem űködtek vele. Jánossi egyik h angadója a fiatalok között an n ak , hogy egy te rv e t eleve a társm űv észekkel együtt kell elkészíteni. S m e rt ez nálu n k , Salgó­ ta rjá n b a n még általáb a n nem m ondható el, itt v an egy város, p éld áu l egyetlen lírai szobor nélkül. E zért történt, hogy a m egyei tanács épületén ek nem csak a k o n stru k ció ja elhibázott, de az a dom borm ű a hom lokzatán, még elhibázottabb. R em élem , az elkövetkező időkben, az új o bjek tu m o k tervezésénél m á r ezt is figyelem be veszik. N álu n k ez a hiány azért is érezhetőbb, m e rt az építésznek g y árak k al van dolga, am i eleve k o n tsru k tiv kom pozíció: szerkezeti elem ek, gé­ pek, csillék és vezetékek. U gyanakkor a kon stru k tív építkezési mód m ost m ár elh ag y ja azo k at a díszítő elem eket, am elyeket a klasszikus építészettől kölcsön­ zött. E zt feloldani úgy lehetne, ha m á r eleve beterv ezik a lírai szobrokat, egyéb m űalkotásokat, am elyek en y h ítik a k o n stru k tív elem ek h atását. M erészebbnek kellene lenni a házak színezésénél is. A szín d in am ik ára gon­ dolok, am it O laszországban m egoldottnak tekintenek , sőt. a rom ánoknál, például M am aiában is ragyogó dolgokat produkáltak. A zt m o n d ja L adom erszky elvtárs, hogy am it m ost m űvel az építészet nálunk, középút, sem keleti, sem nyugati, h an em m indkettőtől átveszi a jót. Én ennek ellene vagyok. Én am ellett vagyok, hogy b áto r kezdem ényezésre van m ost szükség. M erni kell h iperm odern épüle­ te k e t m egalkotni. Azt m ondják: ez nem kell a népnek? E rre m ondanék egy p é l­ dát. N éhány jó barátom . — egyébként m egyei vezetők, népm űvelők — egy b á­ nyász rajzo m ra azt m ondták: olyan m odern, hogyha ezt egy bányász m eglátja, 75 �az t kérdi m ajd, hogy le h e te tt em berek szám ára így rajzolni. P edig m ik o r M átranovákon, M izserfán ezeket a ra jz o k a t készítettem , a b ányászoknak nagyon te t­ szett. A m i népm űvelőink, k u ltú rp o litik u sa in k m in th a kissé lebecsülnék az e m ­ b erek esztétikai érzékét, korszerűség irán ti igényét. Pedig lefogadom , h a k ite n n é­ n ek a z Á llam i Á ruház k ira k a tá b a n éhány épü letterv et, m a k ettet, a nép a leg­ m odernebb, legelegánsabb szinkom pozíciójú épületet v álasztan á: ez a legszebb. A nép szereti a m odem dolgokat. A m it egyébként M arothy elv társ m ondott, nagyon fontos dolog: a városesz­ tétik ai tényezők örök időkre h a tn a k az em berek tu d a tá ra , alak ítják , fo rm á ljá k az em b er lelkivilágát. E zért a felelősséget nem le h et a k őm űvesek re átru h ázn i. Az r a jtu n k is v an: építészeken és képzőm űvészeken is. S n ek ü n k ü tn i kell a vasat, hogy bocsássák v itár a ezeket a terveket. N e csak azok v itázh assan ak felette, ak ik n ek hivatalból joguk v an engedélyezni egy építkezést, tegyék ezt lehetővé nagyobb plénum szám ára is. A z építészek és képzőm űvészek felelősségét én azért hangsúlyozom különösen, m e rt az ő szem léletük előbbre já r fo rm a k u ltú ra szem pontjából. Előbbre, m in t a köznapi em beré. N ekünk kell te h á t észrevételeink et elsősorban elm ondani, és m ern i követelni is, hogy — h a azok reálisak — v aló sítsák is meg. L..: — A m it elm ondtatok, az igaz. A te lje s igazság és te lje s m egértés k ed ­ v éért v alam it m égis el kell m ondani. M it örökölt az építész a k ap italizm u stó l? M ilyen nehéz problém ák e lő tt á llt az építész, aki S alg ó tarján b an lak áso k at és középületeket a k a rt tervezni? S alg ó tarján a jelleg telen városok közé tarto zik . Építészeti íze, jellege nem volt a városnak. A k ap italizm u sb an egy-egy üzem köré telepítve, m inim ális igénnyel, b arak k szerű ép ü letek et em eltek, am elyeknél esztétikáról nem le h et beszélni. H iszen csak az ért készültek, hogy a m unkások legnélkülözhetetlenebb igényeit kielégítsék. Az építész igen nehéz körülm ények között volt, m ikor a felszabadulás u tá n la k ást k ellett ép íten ie S alg ó tarján b an . Elsősorban a város belterü letén szabadon m a ra d t te rü lete k beépítését szorgal­ m azták A népgazdaság nem volt olvan anyagi kö rülm ények között, hogy közvet­ len a felszabadulás u tá n el tu d tu k volna kezdeni a régi épületek szanálását, és k ia lak ítan i a korszerű városszerkezetet. A zonkívül S alg ó ta rján n a k — és ezt a k é­ sőbbiek folyam án is figyelem be kell venni — v an n a k ad ottságai: alábányászotlsága, ta lajm ech an ik ai sajátosságai, am elyek döntően befolyásolják az épületek egym ástól való távolságát, m agasságát, szerkezeti k ia lak ítását. H a az elm ú lt évek­ ben é p íte tt létesítm ényeket elem ezzük, ezeket a tényezőket nem h ag y h a tju k fi­ gyelm en kívül. A város m ásik adottsága: beékeltsége a hegyek közé. S algótar­ já n úgynevezett szalagváros. H osszúsága csaknem 7 kilom éter, szélessége alig né­ h án y száz m éter. S ez a körülm ény egy építésznek igen m egköti a kezét. N a­ gyobb telepek kialak ítása, zöld te rü lete k közbeiktatása nagyon nehéz. K ülönösen akkor, ha m ár csak szanálással leh et ezt m egvalósítani. B onyolította a helyzetet, hogy a beruházási rendszerből eredően, különböző szervek, üzem ek önállóan v é ­ gezhettek építkezést. A z ÉM lakásépítési igazgatósága volt a g azdája az egyik b eru h ázásnak, a szénbányászati trö szt a m ásiknak, a h a rm a d ik n ak a z A céláru ­ gyár. A z ÉM. rá te tte a kezét a v ásártérre. No, m árm ost ak ik ezeket az épülete­ k e t tervezték, nem a városban éltek, B udapesten la k tak , s b á r az igyekezet m eg v olt bennük, m égis csupán egy felad ato t lá tta k ebben az építkezésben, egyet a sok közül. T örekedtek ennek a te rü le tn e k a m axim ális k ih aszn álására, a lehető legtöbb la k á st „betaposni” a v ásártéri szabad terü letb e. Az A céláru g y ár a sa já t üzeme körül alak íto tt ki lakótelepet, függetlenül em ettől. Az e ffa jta egym ástól független, szétszórt, a különböző egyéni elgondolások m egvalósítására törekvő, te rv ­ szerű tlen építkezési mód negyvenöttől körülbelül 1950-ig ta rto tt. V olt v áro sren d e­ zési te rv ebben az időben is, azonban ennek m egvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközött. A zonkívül a lakások k ia la k ítá sá n á l az v o lt az elsőrendű szem pont, hogy csö k k entett igénnyel m inél tö b b m ennyiséget produkálni. Ilyen körülm ények kozt a társm űvészetek bevonásáról a tervezésbe — kevés szó esh etett. Szigorúan, n o r­ m a sz erin t m eghatározott alap te rü lete k et szabtak, az egy la k á sra eső k ö lt­ ségeket törvényesen előírták, a beruházó csak a rra tö rek ed h etett, hogy a la­ kások m inim ális alap terü lettel, a terv ek m u tatószám ait b e ta rtv a készüljenek. E n­ nek a szisztém ának v o lt a szülötte a v ásártéri lakótelep. Az egész beépítés tu lajd onképpen helytelen, m e rt szorosan ráé p ü l egy bűzös, zajos üzem re. A 76 �korszerű telepítési elveknek m egfelelően, a lak ó telep és a g yár között egy 50, vagy 100 m é ter széles zöld védősávot k ellett vo ln a létesíten i, d e errő l szó sem lehetett, hiszen ez a z egyetlen szabad te rü le t á llo tt rendelkezésre. T eh át m ik o r az t vizsgáljuk, hogy m ié rt oda k e rü lt és m ié rt úgy k e rü lt o da ez a városrész, ezeket a szem pontokat figyelem be kell venni. CZ: — M iért nem építkezett a város p éldául S om oskőújfalu felé, m iért n em alak u lh a to tt ki o tt egy új városközpont? L: — E n nek elsősorban gazdasági okai v an n ak . A v áro sb an a z alapközm űvesítések adva voltak, te h á t feltétlen ü l gazdaságosabb v o lt a v áro s bel­ te rü leté n építkezni, m in t egy olyan k ü lte rü lete n , ah o l az összes közm űveket meg k ellett volna építeni. A zonkívül így a város k ö zp o n tjáb an elavult, föld­ szintes házak m a ra d tak volna, a város különböző p o n tja in pedig — egy-egy völgy­ ben — n éhány korszerűen m egépített kisebb lak ó telep alak u l ki. Ebből egy­ séges városkép soha n em le tt volna. Jelenleg, hogy úgy m ondjam , éppen id e­ jében, m egvalósítjuk a városrendezésnek azt az elgondolását, hogy a város k ö zpontjában sz an á lju k a régi épületeket, és a h ely ü k b e korszerű, em eletes épü letekkel, valóban városias jellegű központot terem tü n k . A m ásik kérdés az volt, hogy a m egyei tan ács ép ü lete m ögött m ié rt alk alm a­ zunk olyan épülettípusokat, am elyek form ai kiképzése k orszerűtlen. A hogyan itt v alak i kifejezte: m ég be sem fejezték, m áris elavult. Sajnos, n ap jain k b a n nincs nagy választék típ u s ép ü letterv ek b en . T ípusok al­ kalm azása pedig kötelező. E gyébként is, az egyedi tervezésű ép ü letek n él elk erü l­ h etetlen, hogy különböző m éretű gerendákat, különböző m éretű elő re g y árto tt ele­ m eket tervezzünk. A kkor pedig a népgazdaság k ép telen len n e ezt a n ag y v o lu ­ m enű la k ásép ítést gyorsan m egvalósítani. CZ.: — S a z t az építészek n em lá tjá k , hogy ugyanezzel az anyaggal leh etn e m odernebb fo rm á k at kölcsönözni ezeknek az épületek n ek ? L.: — De látják . Az 1963/1964-re te rv e ze tt lakások form ai k ia lak ítása m á r egészen eltérő lesz ezektől. Ezek m ég a m eglevő, sajnos, igen szűk v álaszték ú tí­ p u stervek közül k e rü lte k ki, s itt is elsősorban az a la p te rü le t gazdaságos k ih asz­ n álása v olt a döntő, és nem a hom lokzati kialak ítás. K étféle típ u s á llt ren d elk e­ zésre, nagyobb, változatosabb kom pozíciót így pedig n em le h e te tt k ialak ítan i. L egalább négy-ötféle típ u s k ev erésére le tt voln a szükség, hogy abból m a ra d an d ó esztétikai élm ényt n y ú jtó kom pozíció születhessék. I tt m á r csak a színekkel le­ h e te tt volna operálni. U gyancsak jó alkalom nyílott, kih aszn áln i a szin tk ü lö n b ­ ségeket, tá m falak k al, lépcsőkkel, a lépcsők és a tá m fala k között elh elez ett p a r­ kos zö ldterületekkel operálni. D e az építész m ég b á to rta la n volt. És az idő is k e­ vés volt a m egtervezéséhez. CZ: — T eh á t száz év m úlva azt m ondhatják , hogy ez a város azért n em le tt szép, m e rt nem v o lt időnk szépet c s in á ln i. . . L: — K ellett a la k ás . . . CZ: — H át ez persze érthető. Itt van a szanálás, és az em b erek nem m a ra d h a tn a k fedél nélkül. L : — Ez a tényező erősen rányom ta a bélyegét e rre a városrészre. S zínei­ b en ugyan m á r változatosabb, m in t a v á s á rté r épületei, d e m ég m in d ig nem kielégítő. L átni, hogy ez m á r egy új á ra m la t h atása, d e m ég ó v a to s . . . M : — A m egyei tanács épülete m ögötti lak ó telep k ritik á jáh o z egy-két szót én is szeretnék szólni. T úlságosan tü relm etlen n e k len n i sem szabad. Döntő különbség v a n a képzőm űvészetben és a z építőm űvészetben lezajló szem léletváltozás és az ezzel já ró stílusváltozás között. A z építészet h atalm as anyagi érték ek k el dolgozik, a tervezés és a m egvalósítás között bizonyos nagyobb á t­ fu tási idő van. A m egyei tan ács m ögötti ép ü letek et k é t évvel ezelő tt te rv eztü k — m a valósul meg. Te, h a benned egy bizonyos ú j szem léletm ód, bizonyos új érzés tám ad, a k k o r nekiülsz, lek ap a ro d a vásznat, és úgy fested m eg a képet, ahogy helyesebbnek véled, a m egváltozott szem léletm ódnak m egfelelően. CZ.: — No, no, h a ez így van, m égsem jó a z a középút, a m it L adom erszky elv társ aján l, m égiscsak az az igazi, h a b átra n , előrelátóan, fo rrad alm ian m e77 �riin k ú ja t tervezni, hogy m ikor az építkezésre kerü l a sor, ak k o r m ég m indig új le g y e n . . . M ; — E nnek , ellenére figyelem be kell venni, hogy az építés átfu tási ideje a tervezéstől a m egvalósításig nagyobb, m in t a képzőm űvészetben. P éld áu l 1953— 54-ben tervezték azokat a v ásártéri házakat, am elyek kivitelezésére-1957-ben k e ­ r ü lt sor. Szerk: — D e ne feledd el, hogy am ikor ezeket a h áz ak a t terveztek, ez m a r ak k o r elav u lt szem lélet a la p já n tö rté n t M: — A beruházó n em v olt ab b a n a helyzetben, hogy csak azért, m e rt a te rv e k rossz szem lélet a la p já n készültek, s azóta a szem lélet megva ltozott — új te rv e k et rendeljen. H a ezt teszi, a v á sá rté r beépítése legalább k ét évet késik. Szerk.: — Persze, ez a b eruházót m enti, a tervező t n e m .. . M.: — H a viszaem lékezünk az 53—54-es időszakra, a tervező szám ára is ta lá lu n k m entő körülm ényeket. U gyanazokat az okokat, am elyek érvényesek az ak k o ri sajtó, irodalom , képzőm űvészet szem pontjáb ó l. is. H a az ak k o ri k ú ltúrpo litik a h ibás volt, akkor ezeknek a h ib á k n ak vissza k e lle tt ü tniök az alkotásokban. Az építészek állam i tervező iro d áb an dolgoz­ tak. A lkalm azkodniok kellett. Ez az em beri term észet sa ja tsagaiból fakad. M in d ­ nyaj an élni ak a rtak , e lta rta n i a csaladjukat. A z építész, ak i 54-ben m eg ter­ vezte a vas á rté ri lakótelepet, s 57-ben m egvalósulni la tta , n y ilv án az szörnyedt el a legjobban, m e rt ő m ar a k k o r egészen m ás dolgokat tervezett. Cz: — Ezek szerin t mega lla p íth a tju k : jo, hogy ez varos így sz ü letett meg. Ez lesz a világon az első olyan varos, am elyen a z összes botlásokat szem lél­ tetn i le h e t Lesz egy resze, am ely elav u lt szovjet te rv e k m echanikus átv étele alap já n létesült, lesz egy, a középút a la p ján ép ü lt része. Ez a m egyei tan ács m ögötti lakótelep, és lesz egy, am ire itt L adom erszky elv társ célzott — azt hiszem a Pécskó utcában épül fel és a szálloda, k u ltú rp a lo ta, — am elyek m á r a legm odernebb elvek alap já n épülnek. Az egész város sajáto s m úzeum lesz az építésze t szem pontjából. L: — Persze, ez egy k issé igazságtalan, m e rt h a n éhány év m ú lv a ú jra leülünk, esetleg m egkritizál h a tju k a P écskő u tc á t is, m e rt k iderülne, hogy köz­ ben a z építészet m eg in t valam i ú ja t hozott, s a m it csináltunk, az e la v u lt. . . M.: — S zabadna ehhez n éh án y szót. I tt — vélem ényem sz erin t — a v á­ ros nem az építészet fejlődését fogja tükrözni, han em a k u ltú rp o litik a fejlő d e­ sét. M ert az építészet elin d u lt a „nagy b iv aly n ál” — a v á s á rté rre utalok, ugyan­ csak a „kis bivaly n ál” — így nevezik ezeket a lapostetős hosszú épületeket, am ely ek péld áu l a S ztahanov úton is láth ató k . De am ik o r R évai elv társ 1950b en k ijelen tette, hogy a m agyar építészek teleszem etelik dobozokkal az orszá­ got, hosszú ideig vége volt a korszerű építésnek M agyarországon. M ert, állju n k m eg egy szóra! H a például az ötvenes évektől kezdve a nem zeti képzőm űvé­ szeti k iállításo k egy-egy k iem elt alk o tását egym ás m ellé so rak o ztatn án k — azokat az alkotásokat, am elyeket az akkori k u ltú rp o litik a a k o rt jellem ző, sz o ­ cialista rea lista alk o tásaiv á n y ilv án íto tt — igen fu rcsa k ép et k apnánk. Való­ színűleg, a képzőm űvészek sem állítan ák , hogy ez a m ag y ar képzőm űvészet fejlődése, tö rté n ete ebben az időszakban. CZ: — No, hiszen, sz ü lettek azért m arad an d ó alkotások, b á r a szem élyi k u ltu szn ak meg volt a h a tás a term észetesen a képzőm űvészekre i s . . . A k ép­ zőm űvészetek is á tm en tek a gyerm ekbetegségeken . . . M: — Igen, de azokat a képeket le leh et akasztani a f a lr ó l. . . CZ: — A z ép ü let viszont m egm arad. A zért m ég itt is le h e t segíteni v ala­ m ennyit. A színdinam ikával, például, úgy-ahogy egyensúlyba leh et hozni dol­ gokat. E zért nem indokolt az, hogy v isszatarto tt szindinam ikával dolgoznak a m egyei tanács mögött, m e rt m ost m ár leh etn e b átra b b an . Akkor, am ik o r a S zovjetunióban is sok m inden tisztázódott ilyen vonatkozásban, am ik o r e g y re m ásra ép ítik a szebbnél szebb, m odem épületeket, am ik o r végre sik e rü lt a k laszszicizm us és a nyugati építkezés szolgai u tá n zá sán a k koloncaitól m egszabadul­ ni, ak k o r n álu n k is m á r m erészebben kellene az ilyesm ihez hozzáfogni. V ala­ m ik o r mi a szovjet építészetet csak utánozni tud tu k . Az az érzésem , azóta 78 �m essze elm a ra d tu n k mögötte. V annak n álu n k is, ak ik az ú ja t képviselik, d e a fo lyam at m égis lassú. N álunk, a városban — ez az igazság — az első k o r­ szerű ép ü let m ost születik. A szálloda. A tö b b ie k nem eléggé korszerűek. L .: — V an az ért m á r néhány. P éld áu l a banképület. M .: — Igen, a b an k ép ü let m á r je le n t valam it, h ab á r építészeti szem pontból ez is tú lh a la d o tt dolog, hiszen vegyes funkciójú ép ü letek et m á r nem szívesen t e r ­ vezünk. V isszatérve m ég az előző vitához, beszéltünk egyes épületekről, például a szállodáról, m in t a m odern építési technológia, egyben korszerű ép ítő m ű v é­ szeti szem lélet kifejezőjéről. De jelentkezik váro sk om pozíciós problém a is, am ely az egyes épületek szem szögénél m agasabb síkon tá rg y a lja a kérdést. A v áro s kom pozíció m egalkotása döntően befolyásolja a városról szerzett élm ényt. A r­ ról m á r beszélgettünk, hogy a városesztétikai élm ények felhalm ozódása, e s z ­ té tik a i szem léletté alak u lása m erőben m ás, m int a d rám ai, képzőm űvészeti, vagy irodalm i, élm ényeké, esztétikum é. A különbség azonban je len tk ezik m ás v o n a t­ kozásban is. H a én egy k ép et szem lélek, m á r a k eretével, elk ü lö n ítv e a fal sík játó l jelenik m eg előttem — rá kell koncentrálnom . H a egy sz em p illan ­ tással nem is tudom átfogni, egy bizonyos nézötávolságból sta tik u sa n tudom szem lélni. CZ.: — Ugy van. Egy épületobjektum ot nem. M.: — A városépítészeti szem lélet — ha szabad így m ondanom — a „ té r és idő egység” szem léleti m egvalósulása. A z u takon közlekedve, időrendi és té rb eli sorrendben, erre, vagy a r r a haladva, szin te film szerű en foghatom fel a város esztétikum át, am elyben az egyes objektum ok csak m in t elem ek je le n t­ keznek. CZ.: — A kkor n álu n k eleve h ibába estünk. M ert n álunk, am i legelőször szem beötlik — a m it az építészet üldöz, am i seb h ely et je le n t egy városon — a tűzfalak. A falfelü letek az építőm űvészet szám ára tek tó n ik u s és színdinam ikai elem ek et rejten ek . A tű z fa la k a t üldözi. M.: — Ez valóban így is van. S ha figyelem be veszem , hogy a kép statik u s szem lélete helyébe dinam ikus, időbehelyezett, egyben v izu ális alapú szem ­ lélet lép, ak k o r az a tényező, hogy S alg ó tarján völgybe szorított város, am ely­ n ek szem lélése során jóform án egyetlen főútvonalon fűzöm fel a v áro s­ esztétikai élm ényeket, m ég szem betűnőbbé v álik ez a hiba. De ennél is többről v an szó, ez a főútvonal m in t ism eretes, a R ákóczi út, am ely et nem is valószínű, hogy később m ás útvonal, hasonló súllyal h ely ettesíten i tud. El­ in d u lv a a technikum épületétől, ahol a város m agasabb beépítése kezdődik, fo ly tatv a a Rákóczi úton, rá té rv e a S ztahano v ú tra az A célgyárig, egy ú t­ v o n alra fűzött élm énysorról v an szó, am elynek a változatossága, gazdagsága dön­ tően befolyásolyja az egész városról k ia la k u lt esztétik ai élm ényt. N ézzünk szét itt, ta lá n egy idegenből érk e zett szem ével. E fő útvonal ép ü letso rá t jo bbról b al­ ról te re k szak ítják meg. S zám u n k ra döntő fontosságú, hogy a beépítési v o n alak ­ ból beöblösödő térform ációk változatosak legyenek. A té r jellege le h et p éld áu l ünn epi felvonulási tér, le h et dúsan fásított, p ark o síto tt pihenőhely, le h et gyer­ m ek játszóterekkel gazdagított belső tér. D élről közeledve, bal kéz felől elérem a m egyei tanács előtti teret. S h irte le n nem tudom m it k ezd jek vele. P ark o síto tt pihenő te rü le t a L enin té r? Fogjam fel így? A kkor viszont nem illik oda ez a tú l ünnepélyes, de a sokat m arkolás, keveset fogás elv ét nagyon jól rep ­ rezentáló szökőkút. CZ.: — K erám iával ren d b e leh etn e h o z n i ... M.: — K érdés, hogy rendbe lehetne-e hozni! A bszolúte elh ib ázo tt a k ú t cen trális elhelyezése. F igyeljük csak meg, hogy az esztétik ailag képzetlenebb szem léletm ódban m ennyire él az ax ialitás elve: itt a főkapu, jo b b ra, b alra négyzetes tér, átlósan k é t ú ttal, keresztben is k ét ú tta l, szépen sugarasan, a k ö zéppontjában pedig, nesze neked egy szökőkút. M agyarul, a té r kom pozíciója, m á r ahogyan az egy általán k ia lak u lh ato tt a k o rábbi beépítés folytán — asszim etrikus. És mégis b elekényszerítettün k egy ünnepélyes h an g u lato t keltő, cen t­ rális elrendezésű szökőkutat, am elyik m á r önm agában elh ib ázo tt és a te re t jellegtelenné teszi. A k ú t cen trális elhelyezése a te re t ünnepivé 79 �av a tja , de m égsem az, m e rt parkosított, pihenő té r is, legalábbis az a k a r lenni. A té rk a ra k te r kialakításához hozzátartozik a világítás. De m ilyen nevetséges, hogy kölcsönveszünk a budapesti N épköztársaság ú tró l négy d a ra b kan d elláb ert, — m e rt négy sa rk a van a té rn e k — kölcsönveszünk k ét útm egvilágító k an d e llá­ bert, m ely a z é rt kétágú, hogy a gyalogjárót m eg a z ú tte ste t is bevilágítsa, és teszü n k bele — korszerűség, ugye! — higanygőzlám pát. Ez a térm eg v ilág ítás a higanygőzlám pák retten tő erős fényének segítségével im pozánssá, ünnepivé szerem é av a tn i a te re t. De ebben a retten etes „reflek to rfén y b en ” ki a fene ül le jó érzéssel szem lélni egy elhibázott szökőkutat? A téren segíteni csak akkor lehet, ha. a k an d e llá berek et kicserélik, m egpróbálnak k ia lak ítan i egy olyan soros világítást, am ely összhangban lesz az egész v á sá rté r utcai és térm eg v ilág ításá­ val, m ásrészt, h a ezt a szökőkutat eltüntetik. M ert v élem ényem sze­ rin t, azon a szökőkúton sem m it az égvilágon ja v íta n i n em lehet. Sem k e rá ­ m iával, sem m ivel. A z m indenképpen olyan benyom ást k elt m in t egy obsitos k ato n áb a o lto tt prím abelerina. A m elynek az alsórésze h atalm as, súlyos betonb u n k er és az üvegelem ekkel fellazíto tt v íz tartá lly a l sem m ilyen esztétikai k o n tak ­ tu sb an sincs. L: — En n ek a szökőkútnak a telepítése építészetileg is elhibázott. A k út besztercebányai m ása északm agyarországi reneszánsz k ö rnyezetben van, m űem ­ lék jellegű épületekkel övezve. Az o ttan i elhelyezés m élyebb is. Ebből az egé­ szen m ás környezetből rag a d ták ki és a d a p tá ltá k ide, m inden v álto ztatás nélkül. Illetve azzal a változtatással, hogy a rá n y a it m egnövelték, s ahelyett, hogy s ü l ­ ly esztették volna, kiem elték. A m egyei tanács, v alam in t a csö k k en tett lak ó ­ érté k ű h ázak környezetével ez a reneszánsz p árk án y zato t utánzó, üveglapokkal díszített k ú t teljes ellentm ondásban van. Én is osztom M arothy elv társ v éle­ m ényét: ezen csak az elbontás segítene. Még egv nagy hiba, a m it e l­ követtek en n ek a k ú tn a k a tervezésénél. M inden k ú t töm eg- és fo rm a­ k ia lak ításá n ál figyelem be kell venni, hogy az év nagy részében nem üzemel. A k ú t egészen m ás képet m utat, m ikor nincs víz, am ik o r nincs m egvilágítás. De ak k o r is m aradandó esztétikai élm ényt kell n y ú jta n ia . S h a ez a k ú t víz­ zel, m egvilágítással is elhibázott, víz, m egvilágítás n élk ü l siv á r m edencének ha t . . . M.: — A szökőkútnak, m in t önálló p lasztik án a k is élnie kell. M int szob­ rászati alkotásnak. M egjegyzem, az még ráad ás, hogy a tér ünnepélyességét em e­ lendő, estén k én t színesen m eg is v ilág ítják . A p rím a b ale rin a szót n em v életlenül h aszn áltam : az egészben v an valam i operettes. Ahogy a lila a sárgával, u tá­ na zölddel váltakozik, az m egm ondom egész őszintén — giccses. CZ.: időkben H a igazi M ert az csupán a — Hogy ez m en n y ire így igaz, m á r abból is látszik, hogy az első töm egek b ám u ltá k a kivilágítást. M a m á r alig nézelődik o tt valaki, m űalkotás lenne, m a is nagy töm eg já rn a oda, gyönyörködni benne. igazi m űalkotásnak m indig m egm arad a vonzóereje. De, m e rt giccs, felületi érzelm eket m ozgatta meg, s u tá n a aláb b h ag y o tt az érdeklődés. M.: — De folytassuk a sétát. F eljebb a Rákóczi úton tov áb b i te re t ta lá ­ lok. Ism ét balkéz felől, az állom ás előtt van a T anácsköztársaság tér. A m aga szerénységével jelentkező vízcsobogás, a padok, a zöld te rü let betölti azt a funkciót, am ely re ezt a te re t életrehívták. És ez a pihenő p ark m indig teli is van. Egy későbbi városesztétikai problém a lesz — h a ezzel a té rrel szem ben m egvalósul a felvonulási tér, a szállodával és m űvelődési p alo táv al övezve — hogyan illesztik be az állom ás előtt álló szobrot, végleges helyére. A terek k ia lak ításáró l beszélve, vissza kell té rn i a zöld te rü lete k és a beépí­ tés k ap cso latára. Ön m ag áb an csak a házakról, a beépítésről beszélni nem lehet. Ez éppen a korszerű építkezés szem pontjából lenne hiba. A korszerű építkezés — az is, am it például Czinke elv társ követel: a nagy üvegfelületek — abból az igényből születtek, hogy a tá j és belső la k ó tér kapcsolata m in él intenzívebben é r­ vényesüljön. M ár ez a tényező is jelzi, hogy a korszerű beép ítésn ek egyenrangú 80 �elem e a pozitív fo rm a — nevezzük így az ép ü lete t —, és a n eg atív fo rm a — t e ­ h át a kihagyott té r, am ely m in t zö ld te rü le t kell, hogy jelen tk ezzék a b eép ítés so ­ rán . H a a v áro st m ost m á r ilyen szem pont szerin t vizsgáljuk, ak k o r rájö v ü n k , hogy m i m ég nagyon h á tu l kullogunk. A zöld terü let m in taszerű k ia la k ítá sá ra egy p éld át szeretnék felhozni. Az építő ip ari v állalat irod ah áza elő tti kis zö ld terü le tre nyolc-tízéves fák a t ü lte tte k át. G yönyörűen élnek tovább. A m it itt csináltak, v aló ­ ban zö ldterület benyom ását kelti. De ez csak egy példa, tö bbről nem tudok S al­ g ó ta rján b an . M árpedig h a a b eép ített te rü le t és a zö ld terü let azonos értékű, ak ­ kor tervezési szinten is azonos érték ű ek n ek kellene lenniök. T eh át csak tökélete-' sen elk észített kertészeti terv ek k el leh et jó b eépítést elképzelni. CZ.: — És nem úgy, m in t az a v irág k o sá r galam bbal, am it az állom ás elé tettek . M ennyit k ellett küzdeni, m íg végre eltü n tették ! M.: — Ez a m egjegyzés, és álta lá b a n beszélgetésünk sok elem e a r r a u ta l csak az építészeti hatóságoktól, a városi tanács, m egyei tan ács v ég reh ajtó bizottságai­ tól, — te h á t olyan szervektől, am elyeknek jogában áll engedélyezni, vagy nem engedélyezni építkezést —, önm agában tő lü k v á rn i a v áro sesztétik ai érték ek gya­ rap o d ását nem lehet. N e m ondjak m ást: a v á s á rté r ú g ynevezett 40-es je lű ép ü ­ letén ek kém ényei rosszul m űködtek. A ki intézkedett, nyilv án nem k érd ezett meg senkit, aki e p ro b lém a eldöntéséhez nem csak szakértelem m el, de ném i ízléssel is rendelkezik. E redm ény: a kém ény te te jé re fe lra k ta k egy körü lb elü l k ét m éter hosszú kém énytoldó bádogcsövet, a r r a — jó p á r száz éves m ódra — szélkakasokat. S m ost a Rákóczi ú tró l jövet, ez a lá tv án y rep rez en tá lja a járó-kelők e lő tt a k o r­ szerű ép ítészet ívm á nya it* Ez csak a r r a pé d a — és se zret én hangsúlyozni — hogy általán o s vizuális k u ltu rá ltsá g nélkül ne szám ítsunk a rra , hogy m inden vo­ n atk o zásban ere d m én y t tu d u n k elérni. CZ.: — I tt engedd meg, hogy közbeszóljak. Éppen azért, hogy az ilyen és ehhez hasonló baklövéseket elkerülhessük a jövőben, s korszerű v áro sk ép et a la ­ k íth assu n k ki, jó lenne létrehozni egy olyan bizottságot, am elybe elsősorban szak­ em b erek ta rto z n á n a k — ak tív építészek, tervezők, képzőm űvészek stb. —, em el­ le tt laik u sak is. Jó értelm ű, palléro zo tt em berek. S en n ek a b izottságnak az en ­ gedélye nélkül sem m i olyat nem szabadna csinálni, am i v alam en n y ire is befolyá­ so lja a városkép esztétikai h atását. M.: — Ez kell, ezt helyeslem , igazad van. De önm agában ez n em á ld h a tja m eg a problém át. M ert képzeld el, h a egy kém énym agasító bádog­ eső kérdésében is ennek a bizottságnak kellene döntenie, ez a legteljesebb b ü ro k ­ ráciáh o z vezetne. E m ellett, egy bizottság sem leh et m in d e n ü tt jelen. Szerintem nyilvánvaló, hogy a vizuális k u ltú rá ló d ás előm ozdítása h a th a tó s elősegítése: ez az. am i, h a n em is azonnal, de bizonyos idő m úlva ered m én y t hoz. CZ.: — N eked igazad lehet. M ert hányszor történ ik meg velem , hogy elm e­ gyek m érnök ism erőseim hez látogatóba. A szobában a legm odernebb b ú to rzat és fölötte a falon egy giccs-festm ény. M ert egy közgazdász, m érnök, orvos, de néha k u ltú rp o litik u s sem m indig ju t el felkészültségben, p allérozottságban addig, hogy el tu d ja b íráln i egy város építészeti-esztétikai problém áit. Innen van az a nagy m an zárd tető k u ltu sz is a m egyében. De ha m inden illetékesnek lenne egy kevés epítő m űvészeti tájékozottsága, s m i is, ak iknek fela d atu n k elh in te n i a m agot, tö b ­ b et foglalkoznánk ezzel, több újságcikk je le n n e m eg ilyen k érdésekről — ta lán ja v u ln a a helyzet. M : — Az én vélem ényem az, hogy b á r igaz, am it te m ondasz. De h a célhoz a k a ru n k érni, ez n em csak tő lü n k követel m eg az eddiginél sokkal sokkal nagyobb in tenzitású felvilágosító m unkát, de követel egyes vezetőktől is. hogy úgy m ond­ jam , bizonyos fokú alázato t a m űvészet, esztétika, b eleértv e a v áro sesztétik a p ro b ­ lém ái iránt. És önkritik át. M ert leh et valaki kitűnő közgazdász, és h iv a to tt gaz­ dasági, pénzügyi kérdésekben dönteni, irán y ítan i egy megye, já rá s életét, m u n k á­ ját. Am ebből nem föltétlenül következik, hogy é rt a m űvészetekhez is, m e g lá tá ­ sai helyesek, m ondjuk például a városesztétikai kérdésekben. CZ.: — Igen. m e rt hiszen, h a n etalá n operálják , a sebésznek sem m ondja, hogy ő t így, vagy úgy vágja. A hogyan a sebésznek é rte n ie kell a dolgához — és tisztelik benne ezt a szak értelm ét —, a m űvészethez is éppen így kell érten i, meg * Id ő k ö z b e n e ltá v o líto ttá k . - A Szerk. 81 �kell tanulni, sőt, ehhez m égcsak nem is elegendő, h a v alak i v eleszü letett adottságokra is szükség van. m egtanulja, m ert M.: — És h a egy vezetőnek nincsen ilyen adottsága, vagy felkészültsége, le­ gyen annyi ö n k ritik ája, hogy ezt ism erje fel. és tám aszk o d jék azokra a szem é­ lyekre, bizottságokra, k o llektívákra, m elyek előképzettségük, fö lm u ta to tt p ro d u k tu ­ m aik alap já n bebizonyíthatóan jobban érten ek a m űvészeti, esztétik ai kérdésekhez. CZ.: — A kik örökké szépet és m a ra d an d ó t a k a rn a k alkotni, azok igen megto n to ltan, kö rü ltek in tő en dolgoznak. Csak em lékezzünk vissza a firenzei nagy szé­ kesegyház k u p o lá ján a k az építésére. Összeült a városi tanács, a vének, az okosok. Megh ív ta k több m űvészt, s a pályázatok sz erin t m in d en k in ek ism ertetn ie kellett, hogyan ép ít kupolát. Ezek u tán döntöttek. És am it csin áltak — örök időkre szól. E zért hangsúlyoztam én az im ént: ne egy tervező, n e egy személy, vagy h iv a ta ­ los szerv — am elynek ehhez a törvény ad jogot — d öntse el, m it és hogyan ép ít­ senek. Legyen egy szélesebb körű tanácsadó testü let, am ely term észetesen nem apróságokban, n em kém ény-ügyekben, hanem nagyobb h o rd erejű városesztétikai problem ákban v itázik és dönt. S ne csak kész objek tu m o k at vehessenek tu d o m á­ sul ezek a hozzáértő em berek, m ik o r m á r esetleg késő. Legyen közös gond ez a születő város is, am ely a m i k o ru n k at fogja reprezen táln i. Ez pedig igen nagy felelősség. Nehogy évtizedek m ú ltán p iru ln i k elljen : tö b b re nem te lle tt tőlünk. N em arró l v an szó — tévedés ne essék —. m in th a szem ély szerin t C zinke Ferenc bele a k a rn a szólni, hogy itt, vagy o tt m ilyen h á z a k a t építsenek. De én is tu d n ék segíteni abban, hogy ezt. vagy azt az épületcsoporto t színben hogyan kom ponál­ ják. És m ások is, meggyőződésem, szívesen segítenének. B eszélgetésünk a la tt ötlött fel bennem : egy általán nem á rta n a , h a a mi szűk­ körű v itá n k a t nagyobb plénum on fo ly ta th atn á n k , am elyen építészek, m űvészek m ellett felszólalnának a város, a m egye illetékes vezetőd és egyszerű lakói is. El­ m ondanánk, ki-ki a m aga szem pontjai szerint, a v élem én y ü n k et ezekről a p ro b ­ lém ákról. M.: — Ebből, am it m ost m ondtál, de végső soron az egész beszélgetésből le­ v o n h atju k konklúzióként a következőket: városesztétik ai kérdésekben dönteni nem le h et h ivatása, felad ata, vagy joga egy em bernek. K ollektív joggá k el­ lene tenni ezt. Helyes lenne létrehozni egy olyan tá rsa d alm i m unkabizottságot, tan ácsadó testü letet, am ely a m egye politikai, illetv e ad m in isztratív szerveinek a segítségére lenne nagyhorderejű városesztétikai kérdések eldöntésében, m egoldá­ sában. E zenkívül nagy szükség len n e a sa jtó n a k eddiginél sokkal h ath ató sab b se­ gítségére. A sajtó az az eszköz, am ely képes m ind az általán o s vizuális k u ltú rá ltsá g em elése érdekében m unkálkodni, m ind a városépítés k o n k rét kérdéseiben is irán y tm u tató an fellépni. Sajnos, az elm ú lt években a sajtó ily en irán y ú tev ék en y ­ séget nem ta n ú síto tt, és ez nagy hiányosság. N em té rtü n k ki a beszélgetés során, de m ost meg kell em lítenem : nem csak a tervezőkön — a kivitelezőkön is m úlik, hogy m iből m i lesz. Szegeden já rta m nem régiben. Állítom , hogy az itten i építő­ ip a ri v á lla la t m inőségi színvonala a legjobbak közt van az országban. E n n ek elle­ n ére nem m úlik el szinte hét, hogy a D élm agyarország cím ű la p n e b írá ln á az építők egyik, vagy m ásik o b jek tu m át, elsősorban a m inőség szem pontjából. Ezt az eredm ényes sa jtó k ritik á t n álu n k is alkalm azni lehetne. Befejezésül: azt a szélesebb körű ankétot, am ely et C zinke elv társ javasolt, én is helyeslem . Mi kevesen vagyunk ahhoz, hogy m inden kérdésben nyilatkozni tudnánk. De rem élem , hogy az itt elhangzottak is hasznos h o zzájárulás lesz a v á ­ rosesztétikai kérdések további tárgyalásához és m egoldásához. 82 �HOZZÁSZÓLÁSOK SZULY GYULA „AZ IZGALM AS CÍM Ű CIKKÉHEZ OLVASM ÁNYOKRÓL” SZABÓ KÁROLY: KORTÜNET, VAGY KÓRTÜNET? Az em beriség jövője m ia tti aggoda­ lom n éha kissé m egm osolyognivaló. Sch o p en h a u er még a szerelm et is betil­ ta tta volna, hogy az em beriséget m eg­ m entse a v ak végzettől. A k ét háború közt h án y a n óvták — külföldön is, itth o n is — a n ép ek et a gépi k u ltú ra veszélyé­ től, az élet elm echanizálódásától, a dzsessztől és az iste n tu d ja m ég h án y ­ féle átoktól. Az élet azonban fü ty ü l az ag g o d alm akra és megy tovább. Az. egészségre törő em beri élet kiverekszi m agát a legterm észetellenesebb k ö rü lm é­ nyekből is, elem i erejév el m inden helyzet ben felb u rjá n o z ta tja — előbb vagy utóbb — az élet egészséges tenyészetét. Szu ly G yula: Az izgalm as olvasm á­ nyokról írt cikkéből is valahogy azt ol­ vasom ki, hogy a legnagyobb aggoda­ lom m al néz az em beri nem jövője felé. V oltaképpen helyesen — és nagyon te t­ szetősen! — d iagnosztizálja és elem zi a mai em b er életstílu sát, de vélem ényem sz erin t — a le írt tü n e tek nem feltétle­ nül patologikusak. Igaza van abban, hogy m ostanában rendkívül népszerűek a rö­ vid m űfajok: a novella és a kisregény. De a nagy epika nem népszerűbb-e leg­ aláb b an n y ira ? V ajon a tá rc a an n a k id e­ jén, am ikor még nem változott meg „ugrásszerűen és egészen a század ep ik á­ já n a k ütem e, k ip u sztito tta-e a n ag y terje­ delm ű regényeket? A tem pós és testes családregények is jól m egfértek a fürge ­ kurta a tárcák m ellett. N oha a tá rc a e lte r­ jedése feltétlenül k o rtü n et volt — de nem feltétlenül kórtünet. Igaz tehát, hogy m anapság valóban sok a novellista és a novella, a kisre­ gényíró és a kisregény. A tü n e t okait k eresve én inkább az író t kapcsolnám a korhoz, nem an n y ira az olvasót. Megló­ d u lt k o ru nk valóban gyors rea g álást kí­ ván. Ez pedig a nagyepik á b a n — a Sza­ bó-családot kivéve, nem igen sikerült. A tö rtén eti s eg y általán a visszatekintő re ­ gények m a is sokkal testesebbek, m int a jelen p ro b lém áiv al viaskodó irások. Azt is m ondják , hogy jó regényt írn i csak elegendő éle tta p a sz ta la tta l lehet, v a la ­ hogy úgy h arm in co n felül. N álu n k pél­ d áu l az utóbbi évek b en egy sereg fia ­ ta l író dolgozik, a k ik n e k m ég egyelőre sem az egzisztenciájukból, sem é le tta ­ pasztalataikból, sem m űvészi felk észü lt­ ségükből nem fu th a tja hosszabbra. De V eres P éter, N ém eth László, T atay S án ­ dor m a is írn a k hosszú reg én y ek et is. N em egészen szerencsés — ilyen vo­ natkozásban sem — álta lá b a n beszélni a m ai em b er „k u ltu rális rá n em érésérő l”, „kóros elkényesedéséről”. A szocialista társadalom em b erét alig le h etn e kóros elkényelm esedéssel vádolni. Elég, h a csak az Olcsó K ö n y v tárra u talu n k , am elynek p éld án y ait — legyenek h áro m k ö tetes r e ­ gények, vagy novellag y ű jtem én y ek — egyform án olvassák. V iszont a N yugatról érkező h írek b e n n em ritk á n olv asu n k dióhéjköte tre zsu g o ríto tt S hak esp eareről, m e g n y irb ált D anteről. És n em h i­ szem, hogy az em leg etett „p erc-o p erák ”, „néhány percig ta rtó k a n tá tá k ” n álunk lennének jellem zőek. V an olyan jelenség is, am ely egyene­ sen ellentm o n d a rövidség szeretetén ek : a líra viszonylagos n ép szerű tlen ség e a próza előnyére. P edig a v ers röviden és sű rítv e ta rtalm a zz a m indazt, am it az ep ik a esem ényekben o ld fel: az író v i­ lágnézetét, életérzését stb. T alán m ert a versben nincsen izgalom ? — am elynek kedvelése Szuly G yula sz erin t szintén „beteges k ó rtü n e t”? De hiszen eddig nagyon jól m eg fértek egym ással! M ert — igaza van a cikk író já n ak — „izgal­ m as m ű m inden k o rszak b an k eletk e ze tt”. H om érosztól D ü rren m attig az író k egyál­ ta lán nem id egenkedtek az izgalm astól, sőt a borzalm astól sem. K ellen ek -e na83 �gyobb borzalm ak, m in t például a Shakes­ p ea re-i tragédiáké! De az olvasók és nézők élvezték a királygyilkosságok szörnyűségeit, és nem h a lta k bele. Nem tudom elhinni, hogy D üren m att „h a já n ál fogva előrángatott izgalm ai és borzal­ m a i” elm eszesí tik az em b er „idilli, derűs p illan a to k at” érzékelő szerveit. M inden kor ep ik ájátó l az olvasó elsősorban é rd e­ kességet, izgalm at v árt. Az izgalom, am ely a könyvhöz bilincseli az olvasót, a m ű n ek az az összetevője, am ely által a többi m in d — m űvészi é rté k és szép­ ség m egadatik nekünk. G ondoljuk meg, hozzányúltak-e v a la h a is egy olyan re ­ gényhez, am elyről ilyeneket le h e te tt h a l­ lani: unalm as, de jó, unalm as, de a je l­ lem zés kitűnő, unalm as, de az író ja zse­ ni. Ugy látszik, sok b orzalm at á télt ko r­ tá rsa in k a fokozottabb izgalm akat is el­ b írják , sőt igénylik az irodalom ban, de tudom ásul kell vennünk, hogy az é rd e ­ kesség, am i legtöbbször nem m ás, m in t az izgalom , az epikai m ű valóban egyik legfőbb tényezője. V oltaképpen te h á t sok m indenben egyetértek Szuly G yulával — elsősorban a m o d em élet jellem zésében. Csak a szem léletben különbözünk. T ag a d h ata t­ lan, hogy a m i k o ru n k b an felgyorsult az é le t: k ia la k íto tt és népszerűvé te tt új rövid m ű fajo k at. A m ai é let m ozgalm a­ sabb és izgalm asabb. A régi izgalm ak a m ai k o ru n k ra eljelen ték telen ed t ek, te ­ h á t fokozottabb ak kellenek. De k it te­ gyünk felelőssé azért, hogy en n y ire m egváltozott m inden? Szuly fejteg eté­ seiből ki nem m on d o ttan is egy kis zsörtölődést érzek: m ivé lesz a világ, hová lesz az em beriség! Én azt hiszem , az élet term észetéhez tartozik,hogy m in ­ den körü lm én y ek között m eg találja ö n ­ m agát. Szuly szerin t a rohanó k o r em ­ bere „nem k eresi a k o n trasz to t” a n y u ­ galm at, a tűnődést, „a létezés gyönyö­ r é t”. De m ié rt olvassák m a is D ü rren m att m e lle tt T hom as M annt, K afk a vagy H a­ m ingw ay m űvei m e lle tt az E m beri sors­ ot, a m orbid tém ák m e lle tt m ié rt kedve­ lik, m ondjuk, az Őszi v ásárt? A hörgő­ üvöltő dzsessz-dalok szen tim en tális gü­ gyögéssé h alk u ln ak ; s a z a k la to tt ritm u ­ sok u tá n elérzék en y ed ü n k az élet egy­ szerű, idilli szépségein: a pancsoló kis­ lányon, a k é t kicsi kecskén — csakúgy, „m int aki gyalog u tazik ”. K O JNO K NÁNDOR: VESZÉLYES JELENSÉG E A KISREGÉNY? N incs szándékom ban Szuly G yula cik­ kén ek állítá sait részleteiben elem ezni és cáfolni. A m anapság m egnyilvánuló érd ek lő ­ dés a rövid és izgalm as m űfajok irá n t és bizonyos író k n ak behódolását az effa jta igények előtt, vélem ényem sze­ r in t sem m iképpen sem le h e t kor. sőt ahogy a cikkíró á llítja k ó rtü n etn ek ta rta n i. A nnyi bizonyos, hogy az utóbbi időben több kisregényt írn a k az író k és ezekről a kisregényekről tö b b et beszél­ n e k irodalm i körökben, de hogy ez m ié rt v an így, és le h et-e k o ru n k iro­ d alm án ak általános jellem ző vonásaként ex p o n álni e jelenséget, sokkal alaposabb, k ö rü ltekintőbb és tudom ányosabb elem ­ zéssel bizonyára k i lehetne m utatni. Anyr y i bizonyos azonban, hogy nem lehet egy kávéházi csevegés színvonalán álló cikkben, m in t ahogy ezt Szuly G yula m egpróbálta. 84 Elem zés és cáfolás h ely ett csupán egy ad a lék k al kívánom kiegészíteni a cikk nyom án kibontakozó v itá t: A cik k egyik alap g o n d o latát idézem : „A K o r te h á t rövid, és izgalm as olvas­ m á n y t k ere s”. A m ié rtre a k ö v etkezőket feleli: „M ég az élő T hom as M ann m el­ le tt erje d n i k ezd ett valam i, am i m á r kö­ rülötte... m eg v álto ztatta a század epi­ k á já n a k ü te m ét”. . . „Egyszerre világos lett, hogy n em é rü n k rá, sietn i k ell.” És m e rt az olvasó n em é r rá : „C sak rövid és izgalm as olvasm ány jö h e t szóba.” — ír ja Szuly G yula. A z o k fejtés logi­ kus és látszólag igaz is. De a cik k író v a­ lószínűleg nem o lv asta B jelin szk ijn ek : Az orosz irodalom és Gogoly elbeszélései cí­ m ű nagy cikkét. am ely 1835-ben — több m in t 100 évvel ezelőtt je le n t m e g —, m e rt a k k o r az életritm u s m eggyorsulásá­ ról szóló, b á r m a is nagyon divatos ér­ vet, perdöntő bizonyítékként nem hasz- �n á lta volna fel n a p ja in k és a közelm últ egyik irodalm i p ro b lém ájá n ak eldöntésé­ ben. B jelinszkij cikkében, Gogoly m űvésze­ té t elem ezve, az elbeszélés a k k o ri nagy népszerűségének titk á t k u ta tv a, egyik o k k én t a következőket írta le: „Mi el­ foglalt em berek, a k ik folyton sietü n k , te ­ vékenykedünk és ak ik n ek drág a az időnk, nem é rü n k rá a rra , hogy nagy és hosszú könyveket olvassunk; egyszóval n ek ü nk elbeszélés kell”. (B jelinszkij: V á­ lo g ato tt esztétikai tanulm ányok. Szikra 1950. Bp. 55. oldal.) A k ét idézet összevetéséből kitűnik, hogy az élet tem p ó ján ak m eggyorsulása, az „időzavar” nem csak XX. századi je ­ lenség, életérzés, m in t ahogy azt Szuly G yula érvelésében kijátssza, de bizo­ n y á ra nem is csak X IX . századi. K orunk tá rsa d alm i életének nyugtalan ritm usa, az elfoglaltság m értéke, egy­ m agában sem m iképpen sem indokolhat­ ja a rövidebb m űfajok irá n ti igények m egnövekedését, és különösen nem m a­ gyarázza m eg azt, hogy B jelinszkij ko­ ráb a n a legolvasottabb rövid m űfaj m iért éppen az elbeszélés volt, m a pedig m ié rt éppen a kisregény az. H a Szuly G yula o lv asta volna B jelinsz­ k ij idézett tanu lm án y át, a k k o r a rra is p éld át v e h e te tt volna, hogyan kell egyes irodalm i, m űfaji p ro b lém ák at alaposan, sokoldalúan és tudom ányosan elem ezni, illetv e a K or társad alm i jelenségeivel d ialektikus egységben — de nem felüle­ tesen és vulgári san — szem lélni. A cikkben k ife jte tt problém ák m eg­ nyugtató m egoldásához vélem ényem sze­ r in t feltétle n ü l válaszolni k ellen e né­ h án y olyan kérdésre, m elyeket m ost csak m egem líteni van lehetőségem . Néz­ zük h á t röviden ezeket a kérdéseket: m ilyen társad alm i és irodalm i m om en­ tu m o k eredm ényezik, hogy egy-egy kor­ szak nak vagy korszakoknak, egy-egy nem zetnek, vagy nem zeteknek m ikor m elyik a reprezentatív, vezető irodalm i m ű faja? (Pl. a hősi énekek és eposzok v irág zása a rabszolgatartó és a feudális ren d szerben; a regényirodalom k ib o n ta­ kozása a k apitalizm usban; vagy a líra vezető szerepe a m ag y ar irodalom ban évszázadokon keresztül?) M ilyen összefüggés és kölcsönhatás van a társadalom ban kialak u lt igény és az írók alkotótevékenysége között? (M i­ é rt je len tk ez ett általán o s társadalm i igény pl. a X IX . század m ásodik felében n álu n k a népszínm űvek és a népies — epigo n — líra irán t?) M ennyiben befolyásolják az irodalom fejlődését fo rm ailag is egy-egy korban az uralkodó, vagy általán o san e lte rje d t filozófiai, eszm ei áram lato k ? (M arxista világnézet, szocialista realizm u s; egzisz­ tencializm us, stb.) Egy-egy időszakban m ilyen jellegzetességekkel je le n ik m eg a ta rta lo m és a fo rm a egysége? (T ény, hogy a líra és a rövidebb prózai m ű fa­ jok leg alk a lm a sab b a k a le g ak tu álisab b társa d alm i- és k o rp ro b lém ák friss á b rá ­ zolására, kifejezésére, időben gyors re a ­ gálásra.) Biztos-e az, hogy az egyes időszakok­ ban legnépszerűbb és leg elterjed teb b m űfajo k fejezik ki teljességgel á k o r és a k o r em b erén ek p ro b lém áit és gondo­ latvilágát, h atáro zzák m eg az irodalom ­ jellegét? M ilyen m érték b en a la k íth a tja egy-egy nagy alkotó egyéniség k o rán a k irodalm i képét nem zeti és nem zetközi viszony­ latb an ? És h a csak a szocialista országok iro ­ d alm át te k in tjü k : N em kellen e-e alaposan m egvizsgálni, hogy a szem élyi k u ltu sz időszakával szem ben, am ik o r az álm o n u m en tális p ró ­ za u ralk o d o tt és e lsa tn yú lt a d rám a, m eg a líra, m ié rt éppen a rövid próza és a költészet hozott elsősorban friss, új szellem et, han g o t a Szovjetunióban és a többi szocialista ország irodalm ában. De hogyan h a t az alk o tó k ra a szocialis­ ta országokban az új, gyarapodó olvasó­ réteg igénye, m ely réte g n ek legnagyobb része ed dig el v o lt zárv a az igazi iro ­ dalom tól és m ost v álik ren d szeres o lv a­ sóvá? (Szintén tény, hogy a kezdő olva­ sók elsősorban a cselekm ényes, bizonyos értelem b en izgalm as, k önnyebben á tte ­ k in th e tő és é rth e tő m ű v e k et tu d n a k be­ fogadni és következésképp részben ez szabja meg ig én y eik et is.) Úgy gondolom, hogy S zuly G yula ál­ láspon tja: — a rövid és izgalm as alk o tá­ sok m ai népszerűségének és e lterje d ésé­ nek k áro s és veszélyes jelen ség k én t v aló értékelése —, csakis a k k o r k e rü lh e t h e­ lyes m egvilágításba, h a a fen ti és azo k ­ hoz hasonló k érd ések re a d o tt m a g y ará­ za ok, az ad o tt k o r társad alm án ak , a társad alo m á ltal m eg h atáro zo tt iro d al­ m i igényeknek és alkotótevékenységnek, az irodalom belső fejlődésének tö rv én y szerűségeit fe ltá rjá k és a nagy alkotó tehetségek h atásá n ak m ély és tu d o m á­ nyos szem léletén alap u ln ak . 85 �KRI TIKA MERRE TART A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ? A m ikor az Á llam i D éryné Színház 1961-ben tízesztendős m űködését ü nnepel­ te, érd ek es sum m ázást ad o tt közre az első évtized eredm ényeiről. A beszédes szám ok ren d k ív ü l tisztele­ te t ébresztők és szinte h ih e tetlen n e k tű ­ nők: „Egyes m űv ek et egy évtized a la tt szín­ házunk többször ad o tt elő. m in t 1837-től szám ítv a az ország összes többi színháza együttvéve. Igy a „T a rtu ffe”-öt 697-szer, a tö b b iek 591-szer, — az „Ahogy te tszik”- e t 182-szer, a többiek 84-szer. — az „A ran y em ber”-t 563-szor, a többiek 439szer. Tíz esztendő a la tt 138 b em u tató n k ­ ból 66 ősbem utató volt! A klasszikusok közül 41 m űvel ism ertettü k m eg a fa l­ v ak dolgozóit. A 20 059 elő ad ásu n k at 5 258 886 néző te k in te tte meg. Ez a mi egy évtizedes m u n k á n k m érlege! — jegy­ zi fel Pados Istv án üzem igazgató. S m icsoda u tak a tíz év csaknem öt­ m illió kilom éterében!.. A kit közelebbről érdekel, B ános T ibor riportkönyvében megleli. A m agyar színjátszás ekhós hős­ k ora ez ú jk o ri változatban. — a já rm ű ­ től eltek in tv e alig kedvezőbb viszonyok között. És, h a a m egyékre megoszló ad a­ to k at nézzük is, F e jé r és K om árom m e­ gyék m ellett N ógrádé v olt elsősorban ez a színház. A nógrádi ap ró faluvilágé, ahol addig a m a d ár se já rt. Egyezer — és nyolcszázhatvan refléktorfényes est olyan tájakon, ahol különben csak a petró, vagy a csillag v ilá g o l... A színház az indulás éveiben kétség nélküli félreérthetetlenséggel nevében hordozta fela d atá t: a falu k u ltu rá lis igé­ nyeinek fu n d am e n tu m -ra k ó ja lett. Száz­ lelkes tan y ai településekhez vág o tt csapást m ag án ak a faluszínház, ta n íta n i és szó­ rak o ztatn i. T enyérnyi színpadokról m u­ la tta to tt és gondolkodtatott egyszerre M oliere a T artu ffe csaknem hétszázas szériájáb an helységről helységre. S az A ran y em ber és a többiek. P edig a színháznak nem csak a színpa­ 86 dok p arán y iság áv al, a te rm ek fű tetlen ségével, u ta k viszontagságaival k ellett m egvívnia küzdelm ét az ered m én y ért: az új közönség m eghódításáért, de igen kom oly d ram a tu rg iai p ro b lém ák k al is. Szám os esetben je len tk ez ett és je len tk e­ zik m a is a kérdés: hogyan lehet tizen ­ négy tagból álló tá rsu lati részlegekkel 25— 30 fős d a ra b o k a t szinpadképessé te n ­ ni. hogy a m ű szerkezeti egysége m eg­ m aradjon? A fela d at m egoldása prózai és zenés m űvek egész so rán ál te tte pró­ b ára a színház d ra m a tu rg iá já n a k lelem é­ nyességét. A szín p ad m éretek eltérősége a szcenikusokat k észtette tervezésbeli ru ­ galm asságra, hogy díszleteikkel szinte estéről-estére m ás-m ás m éretek n ek fe­ leljenek meg. E zekhez a követelm ények­ hez kapcsolódva a já ték stílu s is sa já to ­ san kellett, hogy fejlődjön. Egyénisé­ get te re m te tt m agának a faluszínház, egyetlen m ás színpadéhoz nem hason­ líth ató k A fél évtized d erek a tá já n így é rh e tte el k ita rtó m u n k áv al, hogy előadá­ sai h aso n líth a tatlan u l egységesebbnek, különbnek bizonyultak m ár, m int a v i­ déki szinh ázak úgynevezett tájelőadásai, am elyek v o ltaképpen egy-egy nagy, kőszínházbeli produkció hevenyészve m eg­ zsugorított m ásai voltak, legtöbb esetben még a legjobb szándék ellen ére is. Ám enn ek a sajátos felad atú és sok kötöttségű szin h ázn ak az első évtized vége felé lassan k én t a különféle benső k orlátai is m utatkozni kezdtek a fejlő ­ désben. S ezekkel m a m á r kom oly fo r­ m ában szám olni kell, ha helyes irán y b an a k a rju k m eghatározni további ú tjá t és rendeltetését. Az Á llam i D éryné Színház a k isérleti időszak tan u lság ai nyom án a sajátos fel­ adatok m egoldásának m axim ális fokáig juto tt. A m it a falu k u ltu rá lis ébresztése terén véghez v itt, p ára tlan m isszió a m a­ gyar színjátszás tö rtén etéb en . Ezt a fel­ ad ato t ilyen áldozatossággal és ráa d á­ sul ennyi ered m én n y el eddig m ég soha �egyetlen színházi intézm ényünk sem szolgálta. És, h a egyszerűen úgy vennénk, hogy „a m ór m e g tette kötelességét”, — a fa ­ luszínház úgy is m in t D éryné Színház eleget te tt a rá h á ru ló poszton k u ltu rá ­ lis m issziójának, akikor is, en n y iért is nagy elism eréssel kellene, hogy adózzunk. C sakhogy a m ó rra k im ondott szenten­ ciához n ek ü n k eszünk ágáb an sincs ez esetben elju tn u n k . A z viszont, m ar m ih am arab b m egvitatni való problém a, hogy a m ai tá rsad alm i valóságban, a falu h ih e tetlen ü l m egnövekede tt k u ltu rá ­ lis igényességével szám ot vetve m ik én t tu d m egfelelni fela d atá n ak a D éryné Színház. A zt a tén y t ugyanis tudom ásul kell venni, hogy a falu k u ltu rá lis ébresztését kezdem ényező faluszínház nyom dokain m a m á r m inden falu b a n ott van a szín­ h ázn ál hatékonyabb k u ltu rá lis tényező­ k én t m egjelenő televízió, am ely m űsorszolgálatának sokrétűségével, színvonal­ beli fölényével az eddiginél fejletteb b igényességhez szoktatja a vidéket. A k érdés te h á t az: eleget tu d -e ten n i ezeknek az igényeknek a D éryné Szín­ ház a jelenlegi keretekben, szervezeti stru k tú rá b a n ? A rendelkezésre álló m ű­ vészek k v alitása követni tu d ja -e a m eg­ oldandó új felad ato k at? Az előadások látogatottságában kétség­ te len ü l m utatkozó han y atlás azt jelzi, hogy nem . B ár a nézőszám csökkenése nem feltétlen fokm érő ezen a téren, - hiszen ez a folyam at a film színházak­ nál ugyancsak tapasztalható, — mégis, k ell lennie v alam in ek a színvonalbeli d ifferenciában is. K étségtelen, hogy a te ­ levízió térhódításával, részben az em be­ re k kényelem szeretetéből, részben az igényesség növekedéséből csökken a fa ­ lusi szinház közönségének tábora. Ezt, sajnos, a D éryné Szin h áz nem egészen alkalm as m ódszerrel igyekszik m indig ellensúlyozni. A rra gondolok például, — hogy b á r k étségtelenül fontos szem pontként érv é­ nyesül, különösen az utóbbi hónapokban a szin v o n al lényeges javítása, — a szin ­ h áz úgynevezett „telt ház” ak ció ja inkább affelé tendál, hogy körzeti, központi bázi­ sokat terem tsen. Ez ugyan helyes tö re k ­ vés feltétlenül, de m ég nem m indig és nem m in d e n ü tt kivitelezhető, rengeteg kényelm etlenséggel já r a közönségnek a k ö rzeti helyekre, s az o nnan h aza való utazás. A néző kényelm ének szolgálata h ely ett in k á b b a színház elkényelm ese­ dését jelen ti, azt, hogy lassan sok a p ró községünk, am ely leg in k áb b érzi h iá n y át a k u ltu rá lis jav ak n ak , egyszerűen le tö r­ lődik a színház térképéről. S m e rt m ost m á r a pénzügyi te rv te ljesités érd ek éb en a színház gazdasági vezetésének az a tö ­ rekvése, hogy a körzeti o tthonok m eg­ szabott összegekért v áltsá k m eg a z elő­ adást, — de m e rt szám talan helyen a kö­ zönségszállítás m eg o ld atlan ság a m ia tt en n ek az összegnek biztosítása kétes, a m űvelődési o tth o n igazgatók érth ető en fáznak és h ú zódnak az e ffa jta m eg álla­ podástól. Ez gy ak o rlatilag azt jelen ti, hogy a színház e lv o n h atja előadásait, az anyagi érd e k g átló já v á lesz a k u ltú rp o li­ tikai fe la d a t teljesítésének. A nnak, hogy a D éryné Színház azok m űvelődési, szó­ rakozási szo m ját elégítse ki, a k ik h ez létjogosultsága k ezd ett ől fogva kötelezi. É ppen ezért nem tudom m agyarázni a színházn ak városok felé te n d álását, azt meg éppenséggel nem , — b árhogy okos­ kodik, érv el a vezetőség, — hogy egyes produkciók, m in t tö b b ek között az Egri csillagok, k ifejezetten a főváros közön­ ségének készülnek, a b u d ap esti ifjú ság ­ nak. A zt m o n d ják , ezeknek a szereplő együttese túlnyom órészt pesti színészek­ ből tevődik. A k k o r h á t mi köze az egészhez a D éryné S zínháznak? M ért ékesked ik idegen to llakkal, vagy, h a úgy tetszik: m é rt köteles cégért ad n i hozzá. S m ié rt v o n ja el ezekhez a pesti b em u­ tatókhoz az am úgy sem nagy bőséggel rendelkezésre álló erőit, rendező, szer­ vező en erg iáját, am ik o r ta lá n épp en e produkciók m ia tt v o lt kén y telen csök­ kenteni a m ostani szezonra terv ezett vi­ déki. falu si elő ad ásain ak szám át. Me­ gyénket, N ógrádot érin tő en is. Az elő­ adások általán o s színvonala jav u ló te n ­ d enciát m u tat, de lényeges elő reju tás csak úgy képzelhető el, h a a szín h áz m in ­ den en e rg iájá t, figyelm ét a vidéki, falusi produkciókra k o n cen trálja, itt éli ki m űvészi am bícióit. M egism étlem , hogy n e essék fé lre é r­ tés: falu si p ro d ukciókra, m ert, ha a m űvészi szín v o n al sem m i k ívánnivalót nem hag y o tt volna is az elm ú lt esz té n tőben s, h a a z idei évadkezdés kecsegte­ tő is, — az a valóságos helyzet, hogy a D éryné S zínház ritk a, legjobb esetben havi egyszeri láto g atásai egyszerűen k ép ­ telenek kielégíteni, akár S alg ó tarján t, a k á r B alassagyarm atot. P ed ig a m ostani tá rsu la ta iv a l en n él tö b b et biztosítani nem igen tud. De. hogyha nem . h át kö­ v ethető -e tovább az a gyakorlat, hogy 87 �ezekre a h elyekre nem lehet m egfelelő szabad b ejárása vendégjátékok fo rm á já­ ban egyéb m egfelelő képességű vidéki társu lato k n ak , m in t például a közeli eg­ rinek, m iskolcinak, vagy a távolabbi, de készséges debreceninek, — am elyek aján lk o zn ak , de jövetelük a D éryné Szín­ házon és a színház form ai jogait képvi­ selő megyei tanácson zátonyra fut. Mi­ lyen gazdasági erd e k ek et veszélyeztet­ nek ezek a vendégeskedni kívánók, h a a D éryné Színház úgysem tu d kellő szá­ m ú já ték o t biztosítani. Most m á r afelé haladunk, hogy szín­ házterm es k u ltú rp a lo tá ja lesz a m egye­ székhelynek s lassan pro b lém án k k á nő: hogyan te re m tü n k m ajd életet benne? Az em brionális elképzelések m áris m utatkoznak. Egyesek öntevékeny köz­ ponti m űvészegyüttesek m egterem tésére gondolnak, m ások jó példák nyom án önálló m egyei színház felá llításá t ta r t­ já k helyesnek s a D éryné Színház is el­ m ondotta a kérdéssel kapcsolatos véle­ m ényét a m egyei lap hasábjain. De ak á rm i lesz a végső választás, az bizonyos, hogy ilyen, vagy olyan fo r­ m ában feltétlen ü l érin ti a D éryné Szín­ h áz at s vélem ényem szerin t lassan k én t m eg kell kezdődnie a n n a k a folyam at­ n ak a színházon belül, am ely a változó k ö rülm ényeket követni tudja. N em régiben a tá rsu la t egyik fia ta l m űvészével beszélgettem errő l a problé­ m áról s ren d k ív ü l higgadt realitással m é rte fel a helyzetet. A bból in d u ltu n k ki, hogy n éhány he­ lyen m á r m egszületett egy új fo rm ájú színházi társulás, az úgynevezett m egvei kisszínpad, am ely Egerben, Békéscsabán, Szolnokon, K aposvárott jelzi, hogy egyegy m egye éppen a m egnövekedett igé­ 88 nyek m ia tt önállósítani törekszik m agát ezen a téren. H asonló tendencia szelei fú jn a k Szabolcs m egyéből, N yíregyházáró l is. S e n n e k feltétle n ü l sok hasznos o ld ala v an a m egyék szem pontjából. El­ sősorban az, hogy a m üso rp o litik a sa já ­ tos, egyéni p ro fil m egterem tésére, k ia la ­ k ítá sá ra képes s a m egyei színház ren d ­ szeres előadáso k at biztosít. Mi te h á t ak k o r a D éryné S zínház te ­ endője? A színész sz erin t előbb, utóbb k é t lehetőség között kell választan i: — A mi kisszám ú tá rsu lata in k k a l, például egy-egy olyan o p erett, m in t a C sárdáskirály n ő esetében, nagyobb he­ lyeken nehezen tu d u n k m egfelelni m in ­ den jószándék ellen é re is. Éppen ez ért kellő kiegészítéssel az egyes tá rsu la ta in k vagy m egyei szín h ázak k á alak u ln a k vagy v isszatérü n k elsődleges te rü le tü n k ­ höz, a faluvilághoz, s o tt tö ltjü k b e h iv a­ tásunkat. K étségtelen, hogy m ind a k é t ú t já r ­ ható s elgondolkodtató, m elyik len n e eredm ényesebb, h iv atásszerű b b a D éry­ né S zínház szám ára. Persze, könnyen m eglehet, hogy a szín h ázn ak m erőben m ás a nézete a dologban s m á s a m űve­ lődésügyi irán y ító szerveké. Én in k áb b csak felvetn i k ív án tam a kérdést, m e r­ re ta r t a D éryné Színház? — n em m eg­ oldást m ondani. A helyes m egoldásnak tucatnyi szem p o n tja lehetséges, — á l­ ta la m nem láto tt, vagy rosszul lá to tt szem pontja. Az azonban bizonyos, hogy a D éryné S zínház egyre szem betűnőbben k in ő tte eddigi ru h á já t, az együ ttesek n ek ú j öl­ tö zetre v an szükségük, hogy m egfelelő m ódon jelen h essen ek m eg közönségük előtt. B a rn a T ibor �SALGÓTARJÁN JÖVŐJE A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN A hagyom ányok so k a t je len ten e k a m űvészet k ibontakozása szám ára, de a tú l­ zott ragaszkodás vissza is húzhat, té v ú tra is vezethet. A hagyom ányok nélküli elin ­ dulás, sőt a hagyom ányok m egterem tését célzó b áto r szándék viszont állan d ó le l­ kesedést követel, különösen a hosszabb időt igénylő vállalkozások m egvalósitása esetén. N álunk, N ógrádban olyan szerencsésen találk o zn ak a feltételei a m űvészeti élet m egalapozásánál, hogy önkéntelenül felvetődik a g o n d o lat: TE R E M T SÜ K M EG itt S algótarjánban, az ip arm edence szívében egyik országos jelentőségű g ó cpontját a m agyar képzőm űvészetnek. P á rtu n k k u ltú rp o litik á já n a k eredm ényeként csökken B udapest és a vidéki v á ­ rosok közti különbség. A k u ltú ra reneszánszát éli. Eddig soha nem lá to tt töm egek J A K UB A JÁNOS, M UN K Á C S Y - D I J A S : I T A T Á S ism erkednek a m űvészettel, tudom ánnyal, s szám uk h alad tu n k b a n a kom m unizm us felé évről-évre gyarapodik. A k u ltú ra , a m űvészet igénye érleli az ú jjászü lető S a l­ g ó ta rján felzárkózását nagy, országosan is rangos városok mellé. H ódm ezővásárhely. Szolnok a forradalm i hagyom ányok ú tjá n áp o lja tovább az új paraszti életet tükröző képzőm űvészetet. V ezető osztályunk, a m unkásosztály a képzőm űvészetben is fiatal, M O ST IZ M O S O D IK A m unkásm űvészetnek a képzőm űvészetben óriásai m á r szü lettek . Derkovics, DésiH úber, Nagy, Balogh. De ezek csak szigethegységek, m elyek lá n c o la tá t m ost kell ala89 �k ítan i, g yarapítani. Ebben a — b átra n m o n d h atju k — fo rrad a lm i m u n k áb an S al­ g ó ta rján n ak nagy szerepe van. M unkásm ozgalm i hagyom ányokban az ip arm eden ce ren d k ív ü l gazdag, s ez ad ek v át m ódon követeli a k u ltú ra m inden fo rm á já n ak kapcsolását ezekhez a hagyo­ m ányokhoz. Ilyen gondolatból született, s m á r m egvalósulóban is van — a szocialis­ ta m űvészet jegyében, m unkásm űvészettel a zászlaján a S A L G Ó T A R JÁ N I Á L L A N D Ó M Ü V E S Z T E L E P E S Z M É JE A K épzőm űvészeti Főiskola egyik ny ári m űvésztelepe m á r esztendők ó ta S alg ó tar­ já n b an telepedett meg. A m űvésszé érés nagy élém ényekkel és em lékekkel te líte tt ideje életreszóló term ékenységet in sp irálh at. S am i m ég ennél is több: vonzó és KO N FÁ R G Y U L A , D E R K O V IT S-D IJA S: K O H Á SZO K (Vázlat) so k rétű tém áival e vidék otthonául is kínálkozik az őt m egszerető festőnek, grafikusoknak, szobrászoknak- Hogy m ennyire igaz, bizonyítja, hogy ez az állan d ó ­ an változó k ara k terű , ezerarcú vidék, S algótarján, p u b ertá sk o rát élő v árosunk, m ár eddig is m egidézett n éh án y neves, országoshírű m űvészt, ak ik nem díszpolgáraivá, hanem a nógrádi képzőm űvészeti k ut úr a bölcsőjének rin g ató iv á v áltak m áris. Nagy 90 �szó: a IX . M agyar K épzőm űvészeti K iállítá s sa lg ó tarján i té m áv a l köszöntötte a M ű­ csarn o kba belépőt és bucsúzót is! R aszler K ároly. J a k u b a János, B laski Ján o s, K on­ fá r G yula, R ozanits Tibor, G ádor E m il festők, ifj Szabó Istv á n szobrász s m ég to­ v ább so ro lh atn ám a m agyar festészet kiváló, élen já ró g á rd á já n a k ta g ja it — m a m ár hozzánk tarto zn ak . A zóta, hogy idelátogattak, n y a ra n ta év rő l-év re v isszatérn ek S alg ó tarjánba. S az em ber ó h a ta tla n u l em lékezik: v a la h a a v idék az eltem etkezést jelen tette, hányszor sokatigérő tehetségek te lje s elsorvadását- Nem h iá b a a la k u lt ki a szem lé­ let, hogy m űvész csak B udapesten élhet, fejlődhet, vid ék en m egreked. N ap jain k b an m ás a helyzet. A p á rt k u ltú rá lis p o litik áján a k egyik alap v ető el­ ve, hogy a m űvészeteket közelebb hozza a dolgozókhoz. Igazi népi m űvészet csak az élet, a nép ism eretéből táplálkozhat. V árosunk, a hozzátartozó gyárak, b án y á k tém avilága, a dolgozók m űvészetszerető gesztusa, m eg növekedett m ecénási szere­ pe — kapocs és ú t a m űalkotások m egszületéséhez. E nnek h a tá sá ra k ialak u ló b an van egy M Ű V ÉSZ TÖ RZSG A RD A m ely rangos helyet biztosít m ár m a is S a lg ó ta rján n a k a m agyar m űvészet írodó tö rtén etében. Szoros kapcsolat az élettel, a fia ta l m űvészek m in d en ú jr a érzékenyen reagáló alkotóm ódszere, korszerű form anyelve biztosíték arra, hogy felleg v ára épül itt a m unkásosztály m űvészeti hagyom ányának. A m egye képzőm űvészeti m u n kacsoportjából is több ig éretes m űvész kapcso­ ló d o tt e mozgalom hoz, m egerősítve a z t eszm eiségben, alkotói tisztaság b an , igényes­ ségben k v alitá sb an egyaránt. A m indgyakoribbá váló képzőm űvészeti bem u tató k , helyi és országos szereplések erősítik a csoport m u n k á ját, s azt a fontos tö rek v ést, hogy jó m űvészeti alkotásokkal fejlesszék n ép ü n k vizuális k u ltú rá já t. F elem elik n é­ p ü n k et szem léletben a r r a a fokra, m ely k o ru n k m űvészetszem léletének k ia la k ítá sá ­ ban, m űvészeti id e álján a k kifo rm álásáb an követelm ény. E h iv atás nagy felelősséggel já r. A z alk o tó m űvésztől m egköveteli az eszme: igényességet tisztaságot, a nép ügyének forró, szenvedéllyel teli m egism erését, szol­ g álatát, m e rt a valóságot form álni, a világot m egism erni csak ezen az úton lehet. A képzőm űvészeti csoportosulás eg y ü tt form álódik, tereb ély esed ik a palócföld­ höz tartozó író k ,költők m ozgalm ával. Az ú t és a felad ato k közösek! Jö jjö n lé tre te h á t országunk e fejlődő városában olyan k u ltú rá lis gócpont ,m ely e vid ék k u l­ tú rális életébe szervesen beépül. M unkája, eddigi eredm ényei alap ján , m áris szükszükségletté vált. A m egyei P ártb iz o ttsá g ak tív kezdem ényező és tám ogató szerepe élesztő k o v á­ sza e m ozgalom nak. Az üzem ek fe la já n lo tt díjai, a m ű term es lakások rövidesen m eginduló építése azt eredm ényezi, hogy az érté k ese t alkotó m űvészek itt gyökeret v erh etn ek , s tehetségük egész teljességben b o ntakozh at ki. T evékenységük m ég ism ertebbé, h a tá su k m ég érth e tő b b é v á lh a t h a m ajd az ú j k u ltú rp a lo ta m egadja a lehetőséget ennek a m űvészeti csoportosulásnak ahhoz, hogy ra n g já n a k m egfelelő k iá llításo k a t rendezhessen, országos nevű m ozgalom m á nőhessen, m egterem tve új form anyelvét, h an g ját, eszmei arc u latá t, hagyom ányát a m unkásm űvészetnek, a dolgozó em b ert és v ilá g át in te rp re tá ló alkotások egész sorával. Czinke F eren c 1 9 �KÉT ÍRÓ — KÉT VILÁG A valóság olyan m eglepetésekkel telí­ te tt k orszakában, m in t am ilyenben mi élünk, az em ber nehezen ta la lja m eg a rá z uduló h atalm as olvasm ányanyagb an az o k at a m űveket, am elyek egy-egy Kor­ szakról hitelesen tá jék o z ta tják , a világról a lk o to tt felfogását m arad an d ó an befolyá­ solják. Pedig a m i k o rszak u n k ra is elm o n d h at­ ju k E ngelsnek a szóló ne­ vezetes m egállapítását, hogy »olyan kor, am ely ó riásokat k iv án és óriáso k at szült, a gondolkodás, szenvedély és jellem , a sokoldalúság és tudás óriásait.« N em kiv án u n k hivatkozni a tudom ány és te ch n ik a szédületes eredm ényeire, csu­ pán irodalm i téren k iv á n ju k igazolni a fentieket, am ikor k ét nagy nép — az am e­ rik ai és a szovjet — k ét m a élő és kiem el­ kedő alk o tó ján ak — S teinbeck és Solohov egy-egy m űve elem zésén k eresztül meg a k a rju k m u ta tn i az u ta t, am ely a mezőgazdaság nagyüzem i á ta la k ítá sa kapcsán em beri sorsok, trag é d iák útvesztőin á t ve­ zet egy nagy igazság kim ondásához. Az am erik aiak büszkék a rra , hogy iro­ d alm u k b an m indig a dem o k ratik u s esz­ m é k ért és a h a la d á sé rt való lelkesedés, a h u m an ista irán y z at uralkodott. Az Egye­ sü lt Á llam ok a függetlenség szellem ének jegyében született, és a h íres F üggetlen­ ségi N yilatkozat m agától értetődőnek ta rtja , hogy m inden em b er egyenrangú­ n ak v an te re m tv e és joga v an az élet, a szabadság és a boldogság keresésére. Az is tény, hogy a v a la m it is szám ító am erik ai írók csaknem egyöntetűen küz­ d ö tte k m űveikben az ellen, hogy A m eri­ k a term észeti kincseit a m onopólium ok k a p a rin tsá k m eg és ta rts á k ellenőrzésük alatt. Az elitélés m ellett a keserűség is k i­ érződik a katekizm us ja v íto tt szövegéből: »Is ten te re m te tte a világot K risztus előtt 4.004-ben. de 1901-ben Jam es J. H ill, J. P. M organ s Jo h n D. R ockefeller u jjá ­ szervezte« . E nnek az ú jjászervezésnek so­ rá n az Egyesült Á llam ok k ap italistá i m ár m in t im p erialisták je len tek m eg a világ kereskedelm i szin padán, hogy szédületes vagyonuk m ellé az első v ilágháború u tán a v ilá g h atalm at is m egszerezzék. E kkor k ellett az am erik ai írónak, de a becsületesen gondolkodó am erik ai kisem ­ b ern e k is, akiben egy ta láló m egjegyzés szerin t a naív dem okratizm us és az őse­ red eti p ra k tik u s h a jla m kezdettől fogva p áro su lt — felvetni a társad alm i felelős­ 92 ség kérdését, m eg állapítva, hogy a dem ok­ rácia m ind ad d ig távoli, n aív álom , am íg a tőke e lá llja az esélyeket és az egyenlő jo ­ gok ú tjá t. S am íg a m am u ttő k ések álp ró féták a t szerződtettek, ak ik az am erik ai k ap italiz­ m us kivételes, v áltság m en tes jellegéről j övendőlgettek, am ig az ébredő m u n k ásm ozgalom m al szem ben a futószallag-szerű term elésre á tté rő F o rd -m ű v ek új jelszót is te re m te tte k : » N em M arx, h an em F o rd « , a »lehetséges világok legjobbika fe le tt« is gyülekeztek a vih arfelh ő k . 1929-től 1933ig azu tán b ek ö v etk ezett a világ eddig leg­ nagyobb m é re tű gazdasági összeom lása, am ely n éh án y szám ad atáv al ronggyá té p ­ te az im p erialisták h ird ette illúziókat. Az am eriaiak nem zeti jövedelm e a válság négy eszten d eje a la tt 81 m illiárd ró l 41 m illiá rd r a esett. Több m in t 85 000 ü zlet ju ­ to tt csődbe, 9 m illió ta k a ré k b e té te t b efa­ gyasztottak, több m in t 17 m illió em b er v ált m un k an élk ü liv é és a m u n k a b érveszteségek 26 b illió ra rú g ta k . T erm észetesen a gazdasági válság következm ényeként a k u ltu rá lis életben is k atasztro fális zu h a­ nás következett. A könyvkiadók az addig 4 m illiá rd ú j m ű h ely ett 1933-ban m ár csak 100 m illió t ad tak ki, a N ew -Y ork-i nyilvános k ö n y v tá r könyvbeszerzésre szán t kerete 250.000 d o llárró l 50.000-re csök ­ ken t . . . Az általán o s gazdasági pangás, a m u n ­ kan élk ü liek m illiós táb o ra, az életszinvo­ nal m egdöbbentő zu h an ása alap já ig m eg­ ráz ta a h atalm as országot. A burzsoá ide­ ológia, am ely p á r évvel előbb m ég A m e­ rik a egyedüli üdvözitő gazdasági re n d jé ­ nek fölényéről beszélt az elöregedett » Ó világgal« szem ben, m ost m egsem m isülten á llt az esem ények so d ráb an s csak H oover elnök ta n á c sá t tu d ta hangoztatni, ki kell v árn i az időt. m e rt a gazdasági élet egészen biztosan fellendül, hisz a jó ­ lé t » a legközelebbi u tcasaro k ró l in teg et.« Az egyszerű am erik ai kisem ber azon­ b an — ak it Lincoln Á b rah ám m eg állap ítá­ sa szerint »az Isten bizonnyára szeretett, hiszen olyan sokat te re m te tt b elöle« — nem elégedett m eg ezzel a csalóka m a­ gyarázattal, hanem töm egesen csatlakozott a kom m un isták v ezette Ip ari Szervezke­ dési K onferencia, a CIO szervezeteibe és a farm erek is összefogással k ezdtek h a r­ colni a ban k o k zálogjogának érvényesí­ tése ellen. A válságból való k ilá b alás első lépé- �seit F ra n k lin D. R oosevelt elnöksége a la tt (1933-1945) tetteik meg, am ikor a nagytő­ ke tá m o g atta a stabilizáció m eg terem té­ sét, de dühösen tám ad ta, »ko m m u n is ta b a rá tn a k « belyegezte a jó a k a ra tu refo r­ m er elnököt, m e rt tám o g atta a szakszer­ vezeti m ozgalm at, segély- és hitelakció­ k a t szervezett, és az elnöki kezdem ényezés ellen su lyozására és leküzdésére K u-K luxK lan és hasonló jellegű fasiszta szerve­ zeket hozott létre. Szükséges volt legalább vázlatosan is­ m e rtetn i a válság éveit és a Rooseveltkorszak viszonyait, m e rt enn ek ism erete n élk ü l nem le h et m egérteni és kellően é r­ ték eln i azt az erkölcsi és szellem i fo rro n ­ gá st, am ely az irodalm i életben is végbe­ m en t és a korszak iróival m egalkottatta a kor új em berét azt a hőst, aki m ár tu d ­ ja k i ellen és m iért harcol. T ársad alom ban élni és társadalom tól függetlennek lenni nem lehetséges. Ezt bizonyítja az am erikai irodalom balrato ló d ásán ak országos m éretű évtizede is, am elyben olyan irodalm i alkotások, első-, so rb an regények je len tek meg, am elyek a langyos dem okratizm ussal szem ben m ost m á r k ifejezetten politikai szándékkal áb ­ ráz o lják a kizsákm ányoltak életé t. Ezek között kétségkívül a legnagyobb h a tá st e lé rt és a legidőtállóbb alkotás Jo h n S teinbeck » É rik a gyüm ölcs« c. regé­ nye. Több m in t félm illió példányban elkelt regén y t A m erika legnagyobb irodalm i ki­ tü n tetésév el a P u litz er- d íjja l ju talm azták , a közönség, az átlag a m e rik a iak viharos tetszéssel fogadták, az O klahom ai K eres­ kedelm i K am a ra próbálkozása és tilta k o ­ zása ellen ére film et is készítettek belőle; u g y an ak k or azonban a k o nzervatív körök elk esered ett h ajszáb a kezdtek, a könyvet több helyen nyilvánossan el is égetik, s h a m á r a tén y ek et nem le h et m egcáfolni, rásü tik az erkölcstelenség bélyegét, a h ir ­ h e d t S p elm ann bíboros kiátkozza, az E gyesült Á llam ok kongresszusa pedig n y il­ tan m egbélyegzi. M iről szól az az en n y ire ellentétes fo­ g ad tatású könyv? O klahom a tag állam b an felm ondják a b an k o k a farm erek b érletét. A föld hoza­ m á n a k k iaknázása m ia tt v álto ztatn a k a gazdálkodás eddigi m ódján és a nagy eu ró p ai ex p o rt gyors haszonlehetőségei m ia tt a kisbirtokokon végig dübörög a tra k to r és a földnélkülivé v á lt százezrek szedik a sá to rfá ju k a t és új életet keres­ nek n yu ga to n . C sak nagyon m essziről lá t­ szik A m erika földje n y u godtnak. a dem ok­ rác ia csillogó leple m ögött irtózatos a nyo­ mor, a szenvedés. A fö ld jeik rő l elűzött farm erek és bérlők föld ö n fu tó k k á v á ltak , O klohom a szám üzöttjei — ak ik gyökereik­ ből kitép v e m á r csak oki-k, h aszo n tala­ nok, sem m ittev ő k — u g y an azt csinálják, m in t déd- és ü k ap áik : n y ak u k b a szedik a világot, ú j o tth o n t k eresn ek K alifo rn i­ ában, az ig éretek földjén, a gyüm ölcsösük rek lá m -p ro p ag an d ájáb an nagyszerű m u n ­ k a a lk a lm a k a t n y ú jtó országban. De m íg a h a jd a n ia k n a k csak óriási fizikai nehéz­ ségekel k ellett m egbírkózniok s végül is m indig k ap tak jó lterm ő terü letek et, am ely »senki fö ld je« v o lt — m ost a honszerzők nem is álm o d h atn ak szűzföldek b irto k b a­ vételéről, m inden ta lp alatn y i hely el van foglalva, s am it felk in á lh a tn a k : egyedül v erejték es k ezem unkájuk, de e rre vagy nincs szükség, vagy a k ín á la t ro p p an t versenyében csak é h b é ré rt szegődhetnek. Az új pio n irok a 66-os országút pom pas b eto n lap jain v o n u lta th a tjá k pénzzé te tt ingóságaik árán v ásáro lt rozoga te h e r­ a u tó ik at a naran cso s K alifo rn ia felé. Új hősköltem ényükből elm a ra d n a k az ősökre jellem ző já ra tla n őserdőkkel, vízm osások­ kal, fen e v ad ak k a l való küzdelm ek. H elyet­ tü k m unkanélküliséggel, a kizsákm ányo­ lással, a helyszűkével, a haszonvágy lá t­ h ató és lá th a ta tla n eszközeivel kell viaskodniok. K üzdelem nek azonban ez a ször­ nyűbb és m egalázóbb, m e rt nem a term é­ szet hanem az em b er idézi föl. D erm esztő világ ez, ahol az em b er az em bernek fark asa , s ebb en a v ilágban ism ertet meg b en n ü n k e t az író a h a ta l­ m as töm egeket szim bolizáló 12 tag ú J oadcsaláddal. Ez a család ugyanis a közösség sejtje, m illió család pedig az ad o tt k o r­ szakban a gép és az azt m ozgató tá rs a ­ dalm i ren d szer ellen k űzdő koldus A m e­ rika. A család egyetlen e re je (és ez az erő sokszorozza az egyén e re jé t is) az, hogy összetart. Fogcsikorgatva, lesujtv a a szen­ vedésektől, m égis tu d v a, hogy m e g m ara­ d ásán a k egyetlen lehetősége, h a tu d a to ­ sítja m agáb an a szívós és legyőzhetetlen éln iak a rá st. Ezek a nyers, elcsigázott, éhe­ ző em berek szin te félelm etesen tu d n a k sze­ retn i és ezzel olyan erkölcsi erő d ítm én y t építenek fel m agukban, am elv et le h ete t­ len összerom bolni. A családhoz tartozó Casy. a p réd ik áto r, az idők fo ly am án egé­ szen m ásk én t kezdi lá tn i a keresztén y ta n ítá st, a S zentlelket. Jézu st. Isten t. Sze­ rete m -e Jézu st? kérdezi önm agától. — » Nem, nem ism erek senkit, a k it Jézu sn ak n e v e z n e k . . . Szeretni csak az e m b ereket szeretem . M eglehet, a S zentlélek nem más, 93 �m in t az em beri lélek. M eglehet, hogy az egész em beriségnek egyetlen nagy közös lelke van, és a n n a k a része m indenki. A regénynek nyilvánvalóan legszinesebb fig u rá ja Jo a d asszony, az anya, aki szinte m usztikus életigénylésével erősebb és bölcsebb m inden fé rfin á l. Ő ta rtja össze a hosszú és rem énytelen v án d o rú t ban a kö­ zösséget, am íg u ta k m ellett táboroznak, m egkönnyebülve, ha akad egy kis m unka, n ara n cs vagy gyapot szedés, hogy aztán p á r n ap i nyugalom u tá n ism ét kezdődjék a szenvedés. Ú tközben a nagyatya és a nagyanya m eghalnak, Connie, a fiatal férj megszökik, m e rt nem b írja nézni a család te h ete tle n nyom orúságát, S áronrózsája halva született gyerm eket hoz a vi­ lágra, nem egyszer m egkísérti a család egyik-m ásik ta g já t a bűn is. de az anya m indig m eg találja az egyetlen helyes cse­ lekedetet, am ellyel m egakadályozza a te l­ jes széthullást. Sőt azt lá tju k , hogy a csa­ lá d nincs bezárv a önm aga láncaiba. A testvériesség, a segíteni a k a rá s összehoz­ za azokat, akik ugyanazon sors terhei a la tt nyögnek. Az em beri nyom orúságban a szeretetnek, az öszefogásnak olyan pél­ d ái ragyognak föl, am elyek lá ttá n m eleg­ séget érzü n k a szivünk körül, az em b ert nem leh et teljesen fark assá aljasítan i. ön­ m agában h ordja egy igazságosabb világ itéletétS teinbeck azonban ebben a regényében is tu d tu n k ra a d ja szilárd m eggyőződését: nem elég a szegényem ber puszta élniakarása, a szegénység helyzetének intézm é­ nyes m eg jav ításá ra van szükség. E zért b árm e n n y ire m egkapó is a regény befe­ jező k épe am ikor Sáronrózsa tejtő l duz­ zadó m ellére fogadja az éh h a lá lal küz­ dő öregem bert, a szegények egv m ásrau ta ltságának ez a gyönvörű szim bolum a csak az ösztönös összetartást példázza. Sokkal lényegesebb a család idősebb fiu ta g ján a k Tom Jo ad n ak az. ú tja , aki négy évig ü lt börtönben, m e rt itta s á lla ­ potban öszeverekedett a szom széd farm er fiával és egv la p á tta l agyonsújtotta. A bö r­ tönben k om m unistákal ism erkedett meg, a hoszú nyugati v án d o rlás során Casyval, a p rim itív szocialistával, a m á rtírh a lá lb a futó sz trá jkvezetővel ta r t kapcsolatot és felism eri, hogy ak tív h arc ra kell szervez­ kedni a fennálló ren d szer ellen. S b á r az ô sz trá jk törőként dolgozni kényszerülő embe r e i m ég h íjáv al v an n a k az. osztályöntudat.nak, ha T om ban még csak hom ályo­ san él is az elhatározás, hogy ő is m unkásszervező lesz. az olvasó azzal a hittel teh eti le a könyvet, hogy a » gyüm ölcs 94 é rik « és A m erik áb an sem » késh et a sz ü re t« sokáig. T om és tá rsa i m eg fogják ta láln i a te r­ m elési viszonyok an a rch iá jáb ó l a kivezető u ta t, m e rt felism erik, hogy n ép ü k » úgy él, m in t a disznó, a jó term őföld pedig parlagon hever, s egy em b ern ek m illió holdja van, am ik o r százezer jó gazda éhen p u sztul. » F elism erik és azon tű n ő d n ek , hogy m i lenne, h a v alam enyien összeáll­ n á n a k és o rd ítan i k ez d en é n ek .. T om p e­ dig azzal a h itte l és fogadalom m al tű n ik el az ism eretlenségbe, hogy: » O tt leszek m ind en ü tt, ahol h arcolnak, hogy éhes em berek betevő falath o z ju ssanak. A hol a ren d ő r m egver v alak it, én is o tt le sz e k ... O tt leszek haragos em berek k iáltásáb an , s az éhes gyerekek nevetésében, am ik o r h allják , hogy kész a v acso ra. És o tt leszek am ikor n ép ü n k a m aga te rm ését eszi és a m ag aép ítette h ázában lak ik .« S teinbeck s tilusa elk erü l m inden érz el­ mi pátoszt, d e sohasem közöm bös hősei sorsával szem ben, nem húzódik m eg sze­ m élytelenül, hűv ö s tá v o lságban az esem é­ nyek m ögött. K alifornia, az esem ények színhelye az író n ak is szülőföldje. S b á r értelm iségi családból szárm azik, végig p ró b álta a m ezőgazdasági szezonm unkás, a pénzbeszedő. a k öm űvesipari segédm un­ kás életét, és 1936-38 között h ó n ap o k at tö ltö tt a fö ld jü kről elű zö tt id én y m u n k á­ sok között m in t ú jsá g író . T eh át jól ism e­ ri azt a világot, am elyben élnek, s am ikor róluk ír »ő m aga a nép. T ud ja m it tesz­ nek m it gondolnak, an n é lk ü l. h o g y m eg­ kérdezné őket, m e rt azt gondolja, am it ők gondolnak.« E nnek az író n ak legkiem elkedőbb m u n ­ k á ja a fen teb b vázlatosan ism ertetett »É rik a g y ü m ö lcs« Egy k érd és azonban még feltétlen ü l v álasz ra vár. Az írót. m ű­ ve m egjelenése u tá n azzal » gyanu síto tták ",« hogy kom m unista. S teinbeck több a lk a ­ lom m al h atáro zo ttan k ijelen tette, hogy nem kom m unista, m á r csak azért sem, m e rt az egyén szab ad ság át tek in ti a tá r ­ sadalm i fejlődés h ajtó erején ek . V élem é­ nye szerin t a v ilágot nem leh et m egjaví­ tani. szükségszerüen olyan. am ilyen, te h á t nem tragikus, hanem csak elszom orító. És ez a m élységes pesszim izm us, hogv az em ber nem képes tu d ato san befolyásolni a tö rté n e ti fejlődést, a d ja az író ú tjá n a k ellen tm o n d ása it. Amíg korábbi regénye, a »K ésik a szü ret« hősei: M ac és Jim . k ét tu d ato s p ártm u n k ás állan a k az esem ények élén. és p éld áju k ered m én y ek én t a ta ­ n u la tla n m unkásság b an is m egerősödik az osztályöntudat, b u k ásra ité lt m ozgalm uk- �k a l is e lh in te tté k a szervezkedés szüksé­ gességének gyüm ölcsterm ő m agvait, a d ­ dig S teinbeck későbbi m űveiben visszavo­ n u ló t fu v at. A fo rrad a lm i m ozgalm ak tá ­ m ogatása h ely ett refo rm ista törekvések szószólója lesz. Ez a m a g ata rtás és állásfoglalás a roosevelti politikában leli, ha n em is teljesen elfogadható m agyarázatát, de az olvasó szeretné rem élni, hogy S tein ­ beck hű lesz önm agához és következő regényeiben m egvalósítja az író önm aga á lta l m egfogalm azott célt : »Az író köte­ lessége, hogy felem eljen, hogy nagyobbá tegyen, hogy bátorítson. « m e rt » a nagy irodalom olyan, m in t a bot, a m ire tám asz­ kod h atu n k, m int az anya, akitől tanácsot k érh etü n k , ez az a bölcsesség, am i a bot­ ladozó botorságot felem eli, az erő az e rő t­ lenségben és bátorság a gyenge gyávaság leküzdésére.« Ha az am erik ai irodalom általános je l­ lem ző jek ént a dem o k ratizm u st em eljük ki, ak k o r a szovjet irodalom legjellem zőbb vonása az élettel való szerves kapcsolata. Ez a k apcsolat nem gyökértelen hisz a nagy orosz rea lista írók P uskintól kezdve m indig éreztették, hogy az irodalom ügye nem le h et csupán az író egyéni ügye, és ezért ére zte tté k a fo rrad a lm i n épm ozgalma k lökéseit és egy igazságos tá rsa d alm i ren d szer elérésének rem énye te tte em beriessé könyörtelen b írá la tu k a t ko ru k tá r ­ sad alm áv al szem ben. A z a m egdönthetetlen igazság azonban, hogy a tá rsa d alm i élet haladó régi és a születő új között folyó állan d ó h arc fo­ ly am ata, soha olyan világosan nem m u ta t­ kozott meg. m in t a N agy O któberi Szo­ cialista F orradalom győzelme után. A győzelm es p ro letárfo rrad alo rn b an az em b er le tu d ta rom bolni egy évszázado­ kon á t m egcsontosodott, em bertelen tá r ­ sadalm i ren d szer h atalm i építm ényeit, de n y ilt m a ra d t a kérdés, hogy a rom bolás u tá n és helyén fel tu d ja -e építeni azt az ú ja t, am ely a ko r hősének, az életszerető, fo rrad a lm á r m unkásem bernek m in ­ d enben m egfelel, s am elyben az évszáza­ dokon á t annyiszor m eggyalázott dolgozó em b er neve tényleg büszkén hangzik. T erm észetes dolog, hogy egy olyan vi­ lágtö rtén elm i jelentőségű változás, m int az o sztály társadalm akból az osztálynélkü­ li tá rsad alo m b a vezetni az em beriséget. a régi és az új h a rc á t az irodalom ban is csak még hevesebbé te tte . E harcok során k r istályosod o tt ki egy új m űvészeti irá n y ­ zat, a szocialista realizm us, am ely m eg­ követeli az alkotóktól, hogy a valóságot fo rrad alm i fejlődésében, igaz, történ etileg k o n k rét m ódon áb rázo lják , és állásfogla­ lásukkal az iro d alm i m u n k á t az egyetem es p ro le tá rm u n k a részévé tegyék. E n nek az új tö rtén elm i k o rszak n ak és irodalm i irá n y z a tn a k legnagyobb élő k ép ­ viselője M ihail Solohov. Írói állásfo g lalá­ sáró l az SZK P X X . kongresszusán n y ila t­ kozott: » R ólunk szovjet író k ró l d ü h ö d t el­ lenségeink külföldön a z t h iresztelik ,hogy m i a p á rt p a ra n c sá ra íru n k . A dolog azon­ ban kissé m ásképpen áll: Mi m in d an n y ian szivünk p a ra n c sá ra íru n k , d e szivünk a p árté, sz erete tt népünké, am ely et m űvé­ szetünkkel szolgálunk.« Ez a szolgálat Solohovot elv ála szth a­ ta tla n u l összefűzi a doni kozákság h az á­ jával. » A donvidéken születtem — v a llja önm agáról — o tt n ő ttem fel, o tt alak u lt ki bennem az em ber, az író, o tt nevelőd­ tem , m in t nagy k o m m u n ista p á rtu n k tag ­ ja i és így vagyok h atalm as nagy h azán k ­ n ak hű fia. D e büszkén m ondom , h ű fia vagyok a D on-vidéknek, az én s z ű k e b b h azám n ak is.« E bbe a szűkebb h azába vezet el b en­ n ü n k et a » F eltö rt u g a r« c. k étk ö tetes m ű ­ vében — az első k ö tet 1932-ben je le n t m eg s n álu n k » Új b a rá z d á t szán t az ek e« cím en ism ert — am elyben a kozákság tá r ­ sadalm i átalak u lásáró l, a szocialista gaz­ d álk o d ásra való áttérésérő l beszél. Az el­ ső k ötet m egírása u tá n az az érzés nyug­ ta la n íto tta az írót, hogy regénye, am ely a kolhoz-életnek csak kezdeti m o zzan atait rajz o lja m eg e lm a ra d t az élettől. » A m ikor végére ju to tta m az első k ö tetn ek — írja — az elé a dilem m a elé kerü ltem , hogy m ost m á r nem az a fontos, nem az iz­ g a tja az olvasót, am i akkor. A rró l irok, hogyan keletk eztek a kolhozok, m ost azon­ ban m á r a m unkaegységek k érdése m e rü lt fe l. .. -az esem ények tú ln ő n ek az em bere­ ken — ebben re jlik a fe la d a t nehézsége.« Ez a felism erés késztette, hogy b á r csak h arm in c évi m u n k álk o d ás és késés u tán , de a m ásodik k ö tettel fejezze be nagy m ű ­ vét. A regénv cselekm énye 1930-ban kez­ dődik. színhelye egy kis Don m enti kozák falu G rem jacsij Log. A »Csendes Dón« v i­ dékén m á r » a fű elfed te a sírokat. — az idő m úlása elfedi a fá jd a lm a k a t« és hoszszú h arcok u tá n kezdődik a m ég nagyobb h arc : a m ezőgazdaság átszervezése során a teljes kollektivizálás. E rre a m u n k á ra küldi ki a já rá si p ártb izo ttság D avidovot, a P u tyilov g y ár lak ato sát, am a » huszonöt­ ezer« p árm u n k á s egyikét, ak ik et a kollek­ tiv izálásra toboroztak. F ela d ata igen nehéz. A falu b an van m ár 95 �egy tö rp e szövetkezet de a h áro m kom m u­ le tt le nem higgadna, n eg atív tu la jd o n ­ n ista p a rtse jt titk á r a M akar Na gulnov ságai h ely ét pedig á t nem v en n ék azok m ag a á lla p ítja meg, hogy ez a szövetke­ a pozitív jellem vonások, am elyek m ia tt az olvasó m egkedveli ezt a lépésről-lépészet » csak csúfsága a kollektív g o ndolat­ n a k « A legszegé nyebbek v a n n a k benne, re fejlődő, önma ga álm át, a kom m unista m indössze négy ló m eg egy p á r ökör ju t em b ert m in d in k áb b m egközelítő alakot. Davidov m ásik segítője R azm jotov a tizennyolc ta n y ára. Szegényes felszerelé­ sükkel nem tu d n a k ho zzájáru ln i az ország falusi szovjet elnöke, akiből g y ak ran h i­ ányzik az a k a ra t és a k ita rtás, d e Davidov kenyérszükségletének előterem téséhez, hisz p éld ája nyom án fo k ró l-fo k ra szilárd u l je l­ sovány földjükből s a já t c salá d ju k n ak sem lem e, izm osodik egyénisége. Solohov e l ­ tu d n a k em beri életet kikényszeríteni. Ép­ sősorban a k ét utóbbi szereplőn keresztül pen az ért v an szükség az erős szövetkezet m u ta tja m eg a szocializálódó falu növe­ m eg terem tésére, hogy m in d en kis és kö­ kedésével já ró sajátos betegségeket, a m e ­ zép p araszt bevonása után, a gépek segít­ lyekben a po litik ai isk o lát m ég csak ak ­ ségével, virágzó élete t tu d ja n a k terem ten i k o r kezdő falu si k o m m u n isták kezdet­ a nyom oruság helyébe. A te rv m egvaló­ ben szenvedtek. sítása nem olyan egyszerű, m in t am ilyen A h áro m fő alak m e lle tt a pozitív hő­ szép. Sok-sok kis em b ernek kell m e g jár­ sök között jelen tő s szerepet kap a m űben ni az igazulás ú tjá t, hogy eljusson a felis­ M ajdannyikov, a középparasztság kép ­ m erésig, ahová K onrad M ajdannyikov, a viselője, aki a p á rt ta n ítá sá n a k h a tá sá ra józaneszű középparaszt e lju t: »Ti azért leküzdi m ag áb an a m a g án tu lajd o n h o z v a­ vagytok a kolhoz ellen — m ondja az inga­ ló ragaszkodást, és az ügyhöz való h ű sé­ dozók szem ébe — m e rt az apró piszkos ges csatlakozásával szépen példázza a p a­ udvarotok elzá rja előletek a szép világot: rasztság n ak a m unkához való szocialista kicsi, de az enyém . A kom m unista p á rt od aállását. új életb e a k a r b en n etek et vinni. De ti úgy tesztek, m int a vak borjú : odavezetik az Az ő irán y ításu k és p éld áju k nyom án an y ja tőgyihez, de a b o rjú rú g és e lfo rv iv já k h a rc u k a t a regény h étköznapi em ­ d ítja a fejét. De ha a borjú nem a k a r berei, ak ik n ek olykor könnyebb véghez­ szopni, meg fog dögleni.« vinni a m in d en n ap o k hő stetteit, m in t m eg­ m agyarázni, tu d ato ssá ten n i az élethez, a A szövetkezet m egalakulása u tán m eg­ m unkához való ú j viszonyukat. kezdődik a h arc a szegénység ellen az uj S m íg a regény egyszerű hősei a jö v ő ért é le té rt. E nnek a h a rc n a k fő irán y ító ja küzdenek, nem áll tétle n ü l az ellenség Da vidov, az egyszerű m unkás, a k it m eg­ sem. Polovcev a volt feh é r százados és győződése belső l áza fűt, ügyes, j ó szer­ L atyevszkij kozák tiszt létrehozzák a vező. S zereti az em bereket, felism eri ké­ » D on-haza felszab ad ítása szövetségét« és pességüket, hisz bennük es neveli őket. híveiket m egesketik, hogy utolsó csep v é­ C selekedeteinek irán y v o n a lát a p á r t h a tá ­ rü k ig küzdeni fognak a kom m unisták, a rozza meg, de v ég re h ajtá su k során m eg­ keresztény v allás esk ü d t ellenségei és az h a llg a tja a nép, a k o llektíva ta n ác sát is. orosz nép elnyom ói ellen . S zállásu k at J a ­ M u n k ájáb an segíti a fo rrad a lo m é rt h a ­ kov L ukicsnál, az egyik legjobban dolgozó tá rta la n odaadással küzdő lelkesedő N a­ középparasztnál ü tik fel, aki h a jdan Po­ gulnov, aki sa já t h ite szerin t »egészen a lovcev k ato n ája volt, és in n en szervezik v ilá g fo rrad alo m ra van felajzv a« de f é k ­ telen v érm érséklete, politikai éretlensége az egész vid ék re k iterjed ő összeesküvésü­ ket. A hol te h etik á rta n a k és m indenüvé m ia tt olykor igen súlyos h ib á k a t követ el. igyekeznek beépíteni em bereiket. Jak o v Rá aztán igazan érvényes a m egállapítás: »A pokol ú tja i is jó in d u la tta l v an n a k kö­ Lukics Polovcev ta n á c sá ra belép a kol­ hozba, szakism erete révén szerzett te k in ­ vezve." Jó in d u la tú sokata k ará sa időnként, télye a la p ján ham aro san a kolhoz veze­ esztelen szélsőségekbe sodorja: hol azt tőségébe is b eválasztják és ettől kezdve aján lja, hogy lőjék agyon azokat a kozá­ nem tud szabadulni kettő s élete terh étő l. kokat, akik levágják a tehenüket, hogy ne P edig id ő n k in t a m u n k a m agával rag a d ­ kelljen a kolhozba adniok, hol revolver­ ta. alkotni ak a rt, a legkülönbözőbb terv ek rel fenyegetőzve gyűjti be a kozákoktól születtek m eg a fejében, de szem e előtt a gabonát, m áskor meg keresztül viszi, egyre o tt lá tta Polovcevet, m in t egy dombon hogy a » tyu kok is éljen ek a kolhozban« és a h áz tá ji gazdaságok kifosztásával csak ülő dögkeselyűt, kom or és re tte n tő m a­ gányosságában. Jak o v Lukics kényszere­ növeli a fá jd a lm a t a jószág, a h ajd an i tu ­ lajd o n ir á n t. Sorsa feltétle n ü l a bukás le n ­ d e tt o daállása nem egyedül álló. Az elne, h a Davidov m érséklő irán y ítása m el­ len fo rad alm áro k tá b o rá t nem csak a bosz96 �szút lihegő kulákok növelik, han em sok kozák is odakényszerűl, ak i az in te rv en ­ ciós h áb o rú a la tt viselt ellenforradalm i dolgai m ia tt fél a ko m unista rendszer felelősségrevonásától. Ezek közül sokan el is gondolkoznak azon, hogy helyes ügyet szolgálnak-e? S belső h arc u k eredm ényeképpen a külföldi fegyverek erejében rem énykedő fehér tisz­ tek k el szem ben felülkerekedik ben n ü k az igazság felism erése, hogy a kom unisták az ő fa jtá ju k b ó l valók, m egértik egym ást, s jobb h a veszekedéseiket m aguk között intézik el és nem bíznak az idegenekben, ak ik et az esetleges siker u tá n ta lá n még vassep rü v el sem tu d n a k kiseperni Orosz­ országból. Az ellen fo rrad alm i felkelők szám ításait alaposan keresztülhúzza a p á rt irányvona­ lá b an tö rténő egészséges változás. A m ikor a kozákok az t olvassák, hogy a falú tü re l­ m etlen vezetői követték el a hibát, ők kén y szerítik erővel a kolhozba a n ép et és a sok középparaszt k isa já títá sa is tö r­ vén y telen volt — nem csatlakoznak a felkeléshez. Igaz — m ondogatják — m eg k ellett v o ln a érte n i a hatóságoknak, hogy erő szak k al legfeljebb egy lá n y t leh et m eg­ kapni, és nem egy egész népet, de ha m indez nem a központi bizottság jó v á h a­ gyásával tö rté n t, nincs ok a fegyevers fe l­ kelésre. U gyanakkor helytelenül itélve meg sa já t jövendő ú tju k a t nem csak az ellen fo rrad alom nak, hanem sokan a kol­ hoznak is h á ta t fordítanak. Egy h ét a la tt több m in t százan lépnek ki és visszakövetelik a b evitt földet és jószágot is. A G rem jacsij Log-i kolhoz a legválságosabb n a p ja it éli. S am ikor az am úgy is keservese n összegyűjtött vető­ m agból a felesleget kölcsönképpen á t a k a rjá k adni a vezetők a szomszédos kol­ hoznak. felzendül a falu. A felkorbácsolt in d u la to k kitörnek, az összegyü lt asszo­ nyok és kozákok R azm jotnovot a pincébe zárják , a közösség vagyonát védő D avidov ot v éresre verik, a ra k tá ra k a t pedig ki­ fosztják. Esztelen p u sztításu k n ak N agulnov és a m ilicia vet véget, az uszítás fő­ kolom posait le ta rtó z ta tjá k és a m egté­ v ed t parasztok visszaviszik a széthurcolt m agot. Da vidov pedig jóságos szem rehá­ n y ásal leckézteti meg a rendbontókat, de nem gondol a rra , hogy a m egtévedt közép­ p ara szto k a t is tu d ato s ellenségnek te k in t­ se. A kolhoz szilárd törzsére tám aszkod­ v a ism ét m eg in d ítják a m un k át, » az van a szovjet hatalom m ellett, aki holnap is­ m ét kim egy a földekre« jelszóval. Az első k ötet esem ényei során eldől a »m ellette vagy ellene « kérdés, a m áso­ dik kötet a r r a a d választ, »hogyan m el­ l e t t e .« A gondok n em lesznek kevesebbek, csak m ások. D avidovéknak nem elég é r ­ velniük a kolhoz m ellett, p éld át is kell m utatniok . D avidovnak pl. bele kell ta n u l­ n ia a m ezőgazdasági m u n k áb a, s vezetőszerepe k ényszeríti a r r a is, hogy m eg ért­ se: m agán élete közügy is, nem fo ly ta th a t­ ja viszonyát L u skával, N agulnov egykori feleségével. Megnő a szerepe az ip a ri m u n k ásság n ak is. S alijn ak , az egyszerű kovácsnak a la k ja elő térb elép és ezt n em ­ csak szilárd, elv h ű m a g a ta rtá sa indokol­ ja, han em az is hogy m in t szakem ber, ő a közös gazdálkodás tech n ik ai feltétele­ inek egyik m egterem tője. N agulnov a v ilág fo rrad alo m győzelm é­ be v etett h itte l to v á b b ra is angolul ta n u l hogy a fo rrad a lo m győzelm e u tá n a n y a­ nyelvükön köszönthesse a felszab ad u lt n é ­ peket, s b á r különcségeiből sokat m eg­ őrzött, a m in d en ap o k p ro b lém ái k ö zö tt okos higgadsággal igazodik e l. E llentétb en az első k ö tet m eglehetősen kom or han g u latáv al, a m ásodik k ö teten valam i különös m elegség vonul végig. A szocialista h um anizm us és az ügy végső d ia d aláb a v e te tt tö retlen h it olyan k itérő k et enged m eg az író n ak , m elyek ta lán sokszor lényeges dolgokról te re lik el a figyelm et, de u g y an ak k o r m eg aján ­ dékoznak a d erű m egnyugtató boldogsá­ gával. O lyan já ték o s n y u g alm át tü k rö zik ezek az oldalak, ak i biztos a győzelm ében és ezeket a pih en ő k et különösebb kockáz­ ta tá s nélk ü l is m egengedheti m ag án ak . E lsősorban S csukár apó áb rázo lásán k e­ resztül á ra d ez a legyőzhetettlen d erű , oldalakon á t fecsegteti ezt a hol tu d á lé ­ kos, hol nagyotm ondó öreget, aki nagyon em lékeztet ném ely népm esei h ő sü n k re is. De ugyanigy sim ogató szeretettel tréfálk o ­ zik a kövér szakácsnővel, ugyanez a sze­ re te t á ra d a kis ta n ító n ő felé és ezzel hozza em beri közelségbe N yesztyerenkót, a p ártb izo ttság titk á rá t is. H it a szocializm us győzelm ének ügyé­ ben, nem csak az eszm e v állalása, han em az eszm ét m egvalósító em b er v állalása is. aki hibákon, botlásokon k eresztü l k é­ pes önm aga fölé m agasodni és a szó leg­ teljeseb b értelm éb en sorsa, a tö rtén elem irán y ító ja lenni, ezek a jellem zői Solohov em b erábrázo lásán ak . Az ő em berei nem felm agaszto síto tt hősök, d e h íven te lje ­ sítik a p árttó l k ap o tt p ara n cso t és h a h a rc u k b an érv én y esü ln ek is a tá rsa d alo m tö retlen fejlődéséből adódó igazságtalan­ ságok, ha a regény végén Da vidov és Na97 �g ulnov életü k e t is áldozzák az ellenforrad alm áro k felszám olása so rá n — az olvasó nem érez sem m i pesszim izm ust. M ert b ár »...n em énekelnek többet a doni fülem ü­ lék az én szivem nek oly kedves Da vidov és N agulnov öröm ére, nem zúg nekik töb­ bé az érlelődő búzatábla, nem csobog tö b ­ bé kövein az a névtelen patak, am ely v a­ lah o n n an G re m jacsij horhos felső végé­ től fo ly ik . . . « G re m ja csij Log lakói való­ ra v á ltjá k m ost m á r Da vidov nélk ü l is an n a k álm át, m egvalósítják a szocializ­ m u st. K ét világ tá ru lk o zo tt ki elő ttü n k a fen tiekben vázlatosan ism ertetett két nagy k o rtö rtén eti regényben. M ind a k ettő a valóság ta la já n állv a m u ta tja azt a felelősséget, am ellyel alkotóik a m át áb rázo lv a a jövőt form álgatják. „E lőtted a világ, ragyognak a tárgyak, nyald m eg a ceruzád” — ja v aso lja Ilylyés — és a m áig is szülőfalujában, Vesen szk áján élő Solohov, v alam in t a nap su g aras K aliforniában, ta n y ab irto ­ kán letelepedő S teinbeck életm ódjukkal is igazolják, hogy az írók csak a k k o r k e rü lh e tik el a sem atikus ábrázolás b uk­ tató it, ha a nép között élve, a m in d en ­ napi élet ütőerén ta rtv a kezüket, a tá r ­ sadalm i h alad á sért érz ett elk ö telezett­ séggel írnak. E zért volt m á r 1935-ben, az első am erik ai írókongresszus alap k é rd é­ se az író és a társadalom viszonya, és ez ért követelte annyiszor, legutóbb a X X II. kongresszuson Solohov, hogy az író k a m eddő írószövetségi v itá k h e­ ly ett éljen e k a nép között, és m űvésze­ tükkel, p roblém akeresésükkel n őjjenek fel a kor m agaslatára. A k ét regény azonos időben játszódik: S teinbeck regényeinek hősei azonban egy viszonylagos békés jólétből zuh an ­ n a k a létbizonytalanság rem énytelensé­ gébe. Solohov p arasztjai pedig a cáriz­ m us zsarnoksága, a v ilágháború borzal­ m ai és az intervíziós háborúk pusztításai u tán a nincstelenség m élyéről in dulnak a közösségi m u n k a biztosította jó lét felé. M ind a k ét regényben nagy szerepük van a gépeknek. De míg S teinbeck f a r ­ m e rjeit a rem énytelenségbe kergetik a nagyobb p rofit érdekében dübörgő tr a k ­ torok, addig Solohovnál m ajd fe ltö rik az u g art, elv etik a szocialista jólét m agvait, szolgálói lesznek az em b er felem elkedé­ sének. M ind a k ét könyv a m ezőgazdaság nagyüzem i átala k u lá sán a k r e génye. A Salam is-völgy h atalm as gyüm ölcsöseiben, az am erik ai o rszágutak m entén elterü lő 98 földeken azonban a lá th a ta tla n szörny, a „B ank” végzi ezt az á ta la k ítá st n éh án y ezer üdve érdekében, m íg a csendes Dón vidékén az okos nép gyülekezete fo r­ m álja, a la k ítja a m ag a so rsát a „na­ gyobb rész” boldogulása érdekében. N álunk M agyarországon sokan v a n ­ n ak olyanok, a k ik m egigézettjei az am e­ rikai „fölénynek”, s m in t v alam i u to lé r­ h etetlen álom ról b eszélnek a nyugati v i­ lág életfo rm ájáró l. A zt hiszem ezek nagy figyelem m el o lv a sh atják S teinbeck tudó­ sítását, különösen, h a m ég a z t is hozzá­ szám ítják, hogy az író ad a ta in a k ellen ő r­ zésére k ik ü ld ö tt d etek tív ek m ég szomo­ rú b b helyzetről szám oltak be, m in t am i­ lyent a regény fest. S tein b eck pedig nem kom m unista, de m in t becsületesen gon­ dolkozó em ber, a k it szociális érzéke a k isem berek sorsához kötelez, jól tu d ja, hogy a világon m in d en „változás ú tjá n m egy v é g b e ... és a világegyetem te r­ m észete se m m it se sz eret, an n y ira, m in t m egváltoztatni a m eglévő d o lg o k a t... M ert m inden, am i van, bizonyos érte lem ­ ben csak a m ag ja an n ak , am i lesz.” A „m eglévő dolgok m eg v álto ztatásán ak ” óhaja, előbb vagy utóbb a r r a fogják kényszeríteni S tein b eck et is, hogy leüljön ahhoz a „k erek asztalhoz”, am elynek gondolatát Solohov v etette fel. m ég 1956ban. Solohov m egfogalm azása szerin t az írókból hiányzik az egyéni felelősség é r ­ zése azért, a m it az egész irodalom csi­ nál, és hogy ez a kölcsönös közöm bösség eltűnjön, szükség len n e egy k erek asztal konferencia összehívására, ahol m eg h atá­ roznák az írók felad atait, kölcsönösen k i­ cserélnék g o n d o lataik at és a többnyelven beszélő világban egyelőre leginkább az írók között m eg terem ten ék az eg y ü ttm u n kálkodás feltételeit. Ez a felhívás, bár nagy visszhangot k eltett, m ég m essze van a m egvalósításhoz. De, a k ik figye­ lem m el olvassák el S teinbeck és Solohov fe n t ism e rte te tt k ét m űvét, azo k b an ele­ venen é l a rem ény, hogy ez az összeta­ lálkozás be fog következni. M ert b á r a két szem benálló v ilág tá rsa d alm i re n d ­ szere között antag o n isztik u s ellen tétek vannak, a m utatkozó k ülönbségek ellen é­ re is a k ét vil ág békében m eg férh et egy­ m ás m ellett. S h a békés gazdasági v e r­ sengésüket n em za v arjá k a h áb o rú ré ­ mei, győzni fog az életképesebb, de en ­ n ek a h arc n ak „érő gyüm ölcsei” m in d en ­ képpen az egész em b eriség et fogják gaz­ dagítani. Csukly László �P A T A K I JÓZSEF: B OD R O G P A R T K O N F Á R G Y U L A , DE RKOVI TS- D1JA S: A Z E R ŐMŰ NÉ L �THURZÓ GÁBOR: A SZÉGYEN B e h a jtju k az utolsó oldal elolvasása után, a könyvet, letesszük és e l kezdünk gondolkozni: mi é r t is írta m eg „A szé­ gyen ” cím ű k isregényét T hurzó G ábor? Mi v o lt az a lényeges és fontos dolog am iről csak neki van értesülése, am it csak ő m ondhat el nekünk, legalábbis a le írt form ában és egyéniségén á t­ sz ű rt tartalo m m al? G ondolkozunk és sehogyan sem ta ­ lá lju k m eg a regény m agvát. A z ö re­ gedő férfi túltengőe n ero tik u s szerel­ m én ek aprólékos leírása, m elyet a ti­ zen h ét évével m áris velejéig ro m lo tt K ály A nna irá n t érez a professzor, sem ism erete in k e t nem bővíti pozitívan, sem — bizonyára szándékolt — ta n u l­ ságával n em szolgál erő fo rrásu l erk ö l­ csi m ag atartásunkhoz. C sak a tö rté n et p ik a n té riá já t növeli, hogy a férfi ko­ m oly tudós, s a lán y egy kis senki, m in d en k éppen értéktelen, nem dolgozó, társad alm u n k o n k ív ü l élő „titkos öröm ­ lá n y ”, a kapitalizm usból átm en tett, m a m á r alig fellelh ető figura. Nos, h a m á r az író érdem esnek ta lá l­ ta to llá ra venni, h in n ü n k kell abban, hogy o k a v olt rá. A z ism eretség kez­ dete azonban logikátlan, véletlen, holott a lá n y t a to vábbiakban m in t „p alivadá­ szó” kokottot tü n te ti fel. Látszólagos ön­ tu d a tla n hazudozásának sem ad h a tu n k h itelt. am ellyel az ötvenéves férfi irá n ti szerelm ét és „a la p jáb a n véve ro m la tlan ”-ságát igyekszik bebizonyí­ tani, m á r csak a z é rt sem , m e rt nem tu d ju k h onnan jö tt, m i te tte azzá am i. T izenhét éves, egyidős felszabadulá­ su n k k al s m égis, ebben a lányoknak is ezer m u n k a - és ta n u lási lehetőséget k í­ náló új rendben a feltűnően szép K ály A nna tíz fo rin té rt „ad ja e l” m ag át az író által font m űglóriával a feje körül, am elynek lidérces fényét a geofizikus irá n t érz ett állítólagos szerelm e adja. Nem, nem hisszük el a z t sem, hogy A n n át a professzor húszéves fiával, Á dám m al kim ondatott,, aranyigazság” so­ d o rta a tízforintos „nyavajgásokba”, az 100 u tcán szerzett férfiism erőseivel. Á dám , am ik o r a p já n a k szennyes v iszonyára rájön, ezek et m o n d ja: T u d ja m i a b a j v e lü n k fiatalokkal? Hogy a ki a világra jön, a nna k biztosított helye van. S e m ­ m it sem kell tennie é r te .. . M ost kelle­ n én ek m aguk, hogy m egm agyarázzák: ez csak a k e z d e t... M iért n e m ta n íta ­ n a k m eg arra, hogy ezután jön a ne­ heze, am iért éln i é rd e m e s...? H am is. H am isn ak érezzü k a z okos­ kodást és ép p en úgy kevésnek ahhoz, hogy a regény tengelye lehessen, m in t am ennyire gyönge é rv egy lány elzülléséhez. E gyelőre v an fe la d a t elég, n em is a könnyebbik felén dolgozunk a szo­ cializm us építésének, izm ot és ag y at m egfeszítve v eh e t részt benne m in d e n ­ ki, aki — ak ar! S a gyengébbeket, az ingadozó jellem ű ek et is segíti a közös­ ség, a társad alo m tám ogató és — könynyelm űsködés, súlyos vétség esetén — tiltó, b üntető ereje. Ezt azonban T hurzó G ábor regényében n em h aszn álja fel a geofizikus m egm entésére, pedig a h irtelenében b a rá tn a k k in ev ezett M athézer Józsin k eresztü l m egtehetné. N em m en ti m eg sem m i a professzort (a regényben m indvégig n év telen m a ­ rad), s a professzor sem a lányt, h i­ szen n em szereti, csak h iú ság án ak h í­ zeleg a „fiatal te st” b irtoklása. A „szé­ gyen’’-ből végül is az húzza ki, hogy m egtudja: A n n a fesle tt é le te t él, m eg­ undorodik tőle és többszöri visszaesés után, o rd en á ré m ódon sza kít vele. P e ­ dig a bűn közös, az itélet te h á t igaz­ ságtalan. Ezt helyrehozandó a férfi a rendőrségen alib it igazol a lánynak, aki egyik „ism erősétől” különböző é rté k e ­ k e t em elt el. Hogy ez „szép” cseleke­ d e t volna, azt n ehezen hisszük e l a geofizikus szavain k ere sztü l az írónak... V an m ég egy fontos, d e m indvégig passzív szereplője a regénynek: Irén , a feleség. „T ürelem m el csatát le h et n y er­ n i” — így szól a bölcs m ondás és — h a fé rje m e lle tte -m a ra d ása csatan y erést je len t — ezt Irén ném aságával el is �éri. Mégis, hogy a m egtudott tisztá talan k ap cso lat ellen ére „m indenben” enge­ delm esk edni a férjén ek helyes volna, ab b an erősen kételkedünk. N em oszt­ ju k n ézetét az írónak abban sem, — a m ire Iré n p éld ája ta n ít —, hogy n em keill ten n i sem m it egy illegális v i­ szony m egszüntetésére, legyen elég a m eg csalt asszonynak a m egállapítás: „én a felesége vagyok, ő csak a szere­ tő je !” A m a asszonya nem gondolkod­ h a t így, n em nézheti ölbe te tt kezekkel családi élete bem ocskolását. S itt m eg­ m u ta tn i a helyes u ta t, az író feladata! ...... Ö tv en éves vagyok, rám nőnek a s k a tu ly á k .. . ” panaszkodik a geofizikus. „M indazt, am it tartalom nak hittem , fo r­ m a v o l t.. .” — Végső fokon ta lá n ez a regény m agva: e rre ráébreszteni a fő­ hőst. E hhez k ellett A nna rom lottsága, a b a rá tja értetlensége, a fia szem rehányá­ sai, a feleség türelm e. De ím e a professzor (vagy az író?) el­ len tm o n d ásba keveredik, m e rt ilyen k i­ je len tést is tesz: „ . . . Ére ztem m agam m e lle tt Irén t és jö tt velem a szabály, a kötelesség, a törvény, a fe lelő sség .. . ” És később ugyanezzel az Irénnel m aga m e lle tt ezt a fogadalm at teszi: „ ...V ég re én akarok lenni. Én és az, aki valóban vagyok: egy és ugyanaz az e m b e r ... P er­ sze ez a legnehezebb, de csak ezt érde­ m es m eg p ró b á ln i...” Mi azonban n em sokat b ízu n k enn ek a valóban egyedül érdekes p ro g ram n ak a m egvalósításá­ hoz, egyform a k ö rülm ények között, m in ­ den súlyosabb m egrázkódtatás nélkül, k ö rü lv attáz v a a m egszokott te sti és lelki kényelem m el, am iv el a felesége veszi k ö r ü l.. . Nem, nem h iszünk a változásban, a főhős alap v ető en m ás m ag atartásáb an , abban, hogy a fo rm á t a jövőben ta rta ­ lom m al tu d ja m a jd m egtölteni. A n n ál is in k áb b kételk ed ü n k , m e rt a regény k ere­ tén belül h alv án y u talás sem tö rté n ik az új életm ódra, am ely pozitív irán y b a te re lh etn é a professzor egyéniségének további fejlődését. M indezek leszögezése u tá n vélem é­ ny ü n k sz erin t T hurzó G ábor, ak i többek között az „ Am en, a m en ” író ja is, te h e t­ ségéhez és írói h írn ev éh ez m é lta tla n m űvet a lk o to tt „A szégyen” cím ű k isre­ gényében. A gördülékeny stílus és az „olvasm ányos” fogalm azás sem m enti meg a könyvet az értéktelenségtől. B IH A R I K LÁRA : HOLNAP B ihari K lá ra regénye, a „Holnap” azok­ n a k okoz öröm et, akik hosszú időre sze­ retn e k belefeledkezni egy-egy könyv ol­ vasásába, heteken á t beleélni m agukat a főhős érzéseibe, gondolataiba, aggódni sorsa jo b b rafordulásáért. A közel h a t és félszáz o ldalas m ű a Szépirodalm i K iadó gondozásában je len t meg, középpontjában Szatm ári A nnával, akin ek élete tö rté n e­ té t az író a gyerm ekorral kezdi. A könyv in k ább a nőknek, azok közül is a h ú sz éven aluli korosztálynak való, de tanulságos olvasm ány le h e t a szülők szám ára is, rádöb b en th eti őket, hová ve­ zet a g y erm ek tökéletes m ag ára hagyá­ sa. „A gyerm ek egyedülléte a családban!” — S okat foglalkoznak m a ezzel a kérdés­ sel pedagógusaink a szülői értekezleteken, az újságokban, a rádióban, m in d en ü tt. A kis A n n a iskolapéldája ennek a m agárahagyottságnak! N em törődik vele sem iszákos apja, sem a nélkülözéstől, férje durvaságától agyongyötört anyja, a k it kielégítetlen asszonyisága h ajszo lja bele, hogy álland ó an önm agával foglalkozzék. A nna így id eg en k én t nő fel szülei és részegségben fo g an t eszelős nő v érk éje között. A gyerm ek A nna életéb en Irm u s korai h a lá la sem hoz változást, m e rt a szülők to v áb b ra is egyéni g o n d jaik b a m erülve élnek körülötte. Iskolába is ké­ sőn kezdik já ra tn i, pedig a k islány csu­ pa tudásszom j. Az ap a lassan kikopik a gyárból, ahol lak ato sk én t dolgozott, m á r csak a z iv ásn ak él, szíve tö n k re­ megy, m íg végül egy ro h am megöli. S zatm árin é — m ivel a m indennapi m egszerzéséhez segítségre v an szük­ sége — kiveszi lá n y á t az iskolából, aki m ég tizenhétéves k o rá ra sem ju to tt el a nyolc általán o s elvégzéséig. M o st. m á r neki sincs kedve a tanuláshoz, a sok m ulasztás hiányossá te tte tu d ását. szé­ gyenkezik a n á la jóval tö b b e t tudó tá r ­ sai előtt. 101 �A nna tizennyolcadik évében van, am i­ k o r először hiszi m agáról, hogy szerel­ mes. A fiú azonban n em elégíti ki szeretetv ág y át, csak egyet ak ar, s hogy c é ljá t nem éri el a tap asztalatlan , ked­ veskedésre éhes lánynál, az a véletlen m űve. A n n a csalódását is, éppen úgy, mint. szerelm ének kezdetét, a n y ja n élk ü l éli meg, nincs irányítója, nincs m ellette az a n y a i bölcsesség, am i eligazítaná. A sorsdöntő v áltozást a fia ta l lány éle­ tében az an y a új házassága hozza meg. A m ostohaapa kerülgetni kezdi A nnát, s an yja, hogy lá n y á t eltáv o lítsa a háztól, n ag y n én jéhez a d ja P estre, ahol az a szövőgyárban k eres sz ám á ra m un k át. A lány, aki m o st a ren d v ilágába került, nem érzi m agát egészen o tthon az új környezetben, özvegy nagynénje szigorú erkölcsisége m ögött n em lá tja a szenve­ dő asszonyt, védelm ező jóságát irigység­ nek képzeli, am ivel m eg a k a rja fosz­ tan i őt az élet m inden öröm étől. Ez ko­ nok dacot v á lt ki belőle és n én je ellen ­ ségévé teszi. A g y árban A nna m egism erkedik Ko­ los Istv án nal, a „szívdöglesztő” agglegényn yel, aki az életén ek csak kellem es ol­ d a lá t igyekszik m eglátni és m enekül m indentől, am i m egszokott kényelm e he­ ly ett gondolkozásra, áld o zatv állalásra kényszerítené. A m ég m indig ta p a sz ta ­ la tlan fiatal lán y az első szép szavakra behódol a fiúnak, elköltözik m ia tta a n ag y n én jétől s éli a házasságkötésben rem énykedő, szerelm ében m inden oda­ ad á sra kész leányasszony életét. Kolos végül is m egcsalja A nnát, hogy m egszabaduljon tőle. Ez sik erü l is neki, m e rt A n n á t a n n y ira le sú jtja, k iá b rá n ­ d u lttá teszi a becsapottság érzése, hogy többé nem áll szóba a fiúval. A befejező részben A nna, M adarász Sanyi szem élyében ú j ism erettség re tesz szert. Sanyi érté k es em ber, igaz b a rá t­ ként közeledik A nnához. Ezt az új, még alig csírázó szerelm et csilla n tja fel az író, a lán y gondolkozása, élete hely es irán y b a való terelődésének eszközeként a tö rté n e t végén. Hogy jó könyv-e B ihari K lá ra reg é­ nye? — É rdem es-e o lvasásával tö lten i a hosszú ó rák at, am íg a vaskos könyv utolsó oldalához é rü n k ? — Elég e a kel­ lem esen szórakoztató „olvasm ányosság” a rra , hogy n e sa jn á lju k az időt, a m it a m űre ford íto ttu n k ? A fiatalság b izonyára öröm m el fo rg at­ ja a „H olnap” la p jait, s élvezettel m e rü l el a szerelm i bonyodalm ak tagolásában. V élem ényünk szerin t azonban túlságo­ sa n részletező A nna, P istá v al és K olos­ sal m egélt élm ényeinek leírása, de n em ­ csak ezekre, han em a z egész m ű re vo­ n atk o zta tv a igaz, hogy kevesebb több le tt volna. N agyon erő ltete ttn e k érezzük a M ajor-család életérő l szóló rész b eik tatá­ sát, am ely et külön regényben k e lle tt vol­ na B ihari K lárá n ak m egírni. A belső összefüggés teljes h ián y a m ia tt e feles­ leges kitérő ú n ta tja és tü relm etlen n é teszi az olvasót. V égül B ih ari K lá ra regényét nem érez­ zük elég m a in ak sem, m e rt A nna so rsá­ n ak alak u lásáb an m in d e n ü tt a szerel­ m et teszi döntővé. A m a asszonya szám á­ ra a felem elkedés, az é let érte lm é n ek m egtalálása n em csupán a férfi á lta l le­ hetséges. CAREL CAPEK: METEOR Egy repülőgép u ta sa lángolva zuhan le a m agasból a földre, összeégve, és felism erh etetlenül. P a p írja i is elégtek, né­ h ány napig él még, de beszélni nem tud, m eghal, m ielőtt k ilé té re világosság de­ rü ln e. S itt következik a capeki b rav ú r: a h áro m em ber, ak i az orvosokon kívül közel kerül a beteghez, m egpróbál m a­ gyarázatot ta láln i a szerencsétlenségre, k i-k i a sa já t világnézete, érzelm i beállí­ to ttság a szerint. Ők h árm a n : az apáca, a 102 lá tn o k és a költő —, ak ik szem élyiségük legm élyebb p o n tján k icsit rokonok is — egy-egy jellem et, sorsot képzelnek be­ le a szorosan összecsavart m u llp ó ly a m ögött m ég lélegző em b eri testbe. Hogy m elyik hihetőbb? — A z ap áca álm odik s álm áb an beszélni h a llja a z is­ m eretlent... Az „x -eset” élete tö rté n e té t m o n d ja el, a z t az életet, am elynek leglé­ nyegesebb m agy arázó ja a gyerm eki m a­ gány, az anyátlanság. „Sohasem ism erh et- �_ tem teljesen m agam at, m ert n em ism er­ te m az a n y á m a t.. ”. Ap ja él ugyan, de ez n em eny h ít sem m it m agányérzetén. És ezt az egyedüllétet m ost m ég a szere­ lem sem tu d ja feloldani benne, m e rt túlságosan fiatal, az álom beli vallom ás szerin t: túlságosan üres, éretlen ahhoz, hogy m eg állja a helyét, am ikor hirtelen az élet egészével ta lá lk o z ik .. . az örökre kész dolgok nyugalm ával . . . S végső k o nklúzióként: „Ez az egyetlen, am i biz­ tos a világon: lenni va la kié. . Ezzel a közösségtől való különválással jellem zi a látnok is a felism erh etetlenn é ég ett jövevényt. „Kereste a m agányt, hogy ne legyen ellentm ondás közötte és kö rn yezete között.” — „Nem volt sem ­ m i sem , am ibe belefogódzhatott vo l­ na. N em volt a n y ja .. ”. Ez a gyökértelenség az ok, am ely nem tu d ta o tthonná ten n i szám ára a társad alm at, am elyben é l t . .. A látnok-C apek szerint annak, hogy az „x-eset” — a zseniális vegyész — k u ta tásai félb em arad tak , oka a k u d a r­ cok véglegességének érzete, m it a gyer­ m ekkorból hozott m agával. — N em volt, a ki felem elje, ha elesett, s nem volt sen­ ki, a ki az ú j elindulásra biztatta v o ln a ... H iá n yzott az erő fo rrá s... az a n y a .. . Ez okozta, hogy egész élete káosszá vált, hogy a benne élő jó erők n em tu d tá k „ kiikta tn i” a rom boló e r ő k e t.. . M en n yi­ re rövidéletű a rosszaság, m indig ú jjá k e ll te r e m te n i.. . s az eredm ény: fe je t­ len összevisszaság... Ezt az „összevisszaság”-ot, am it a lá t­ nok-C apek, m in t tén y t ír le, a költő-C ap ek részleteiben tá r ja fel az olvasó előtt. A rossz rom bolása az „x-eset” jellem é­ ben re tte n e te s ...! — „A földön m á szta m , m in t az állat” — m o n d a tja n évtelen hő­ sével az író. M inden em beri érték e a porban h evert, s am ik o r m á r m in t férfi sem aljasu lh ato tt lejjeb b , em lékezetének elvesztésébe m enekült... És le tt belőle lélektelen gép, rabszolgahajcsár, az A n­ tillák szigeteit lakó négerek k izsákm á­ nyolóinak a kegyetlenségben h a tá rt nem ism erő eszköze. És m ost m egkérdezhetjük: v an -e a lealacsonyodásna k e rrő l a m ély p o n tjáró l visszaút? V isszatérhet-e ez az em b er a társadalom ba, élh et-e teljes érté k ű em ­ b erkén t ú jra? A feleletet a trag ik u s zuhanás a d ja meg. A h alállal végződő szerencsétlenség ténye lán g b etű k k el íro tt: „Nem ”! Nem, n em fo g lalh atja el h ely ét a közésségben többé az „em b ertelen em b er” ! M égsem te k in th e tjü k elveszettnek. H alá­ lá t a tö k életes k ath arzis előzi meg. M int G oethe F au stját, őt is az „örök nőiség” „vo n ja” m agasba. Egy tiszta lá n y — a kubai M aria Do lores — szerelm e vezeti önm aga m egism eréséhez, a d ja vissza em ­ lékezőtehetségét s eg y ú ttal le lk iism ere­ té t is. Lelki ism eretét, s ezzel eg y ü tt a m egbánásra való, k ép e ssé g et.. S az tá n m ég valam i egészen ú ja t is ad az „x-eset”-n ek ez a szerelem , azt, a m it m ég a n y ja halálos ágyánál v eszített el: e rő t az ú jrak e zd é sh ez .. Igaz, hogy ú tja céljához m á r nem é r el, s a jó v átétel le h etetlen n é v álik szá­ m ára, d e az a k a ra tá b a n m eg szü letett cse­ lekvés visszaem eli em b eri r a n g já r a ... K em ény E rzsébet 103 �MINDEN A VERS V ersolvasó vagyok. H asztalan csábítanak regények, d rá ­ m ák. Igazán, a v ersek et szeretem . A m űvekben az em b ert keresem , m indig, szenvedélyesen. A versekben lá tn i önm a­ gunk értelm ének, érzéseinek legm é­ lyére. A v ers — ha v ers — m indig igaz. Önem észtő lángban fogan. A költészet: m ennyi szín, finom rezdülések, n yugta­ lan hullám zás! H it és hitetlenség, öröm és b ánat, lánggal lobogás és elfo jto tt pa­ rázs, m esszire k iá ltá s és h alk suttogás, m ennyi gazdagság: a költészet! V ersolvasó vagyok, de ezenkívül m ás o k a is van, hogy két — nem régen m eg­ je len t v ersk ö tetet — m elyeket im m ár többször is átolvastam — még m indig asztalom on, táskám ban tartom , hordom . Szigorú kötelesség k ényszerít írni róluk, régi m u lasztásokat pótolandó, m e rt a v ersek költői nógrádi születésűek, és m e rt a kötetekben jó n éh án y vers m e­ gyénkben született, m egyénkről szól. A k ét kö n y v : V ihar B éla: Önarckép 1962, és Jobbágy K ároly : Hó és N ap cím ű verseskötete. Öröm m el írom le, hogy rövid idő a la tt m egvásárolták a N ógrádban fellelhető köteteiket, m e rt van m á r olvasótáboruk m egyénkben is. P edig m ilyen szűk ez az olvasóréteg! Szem élyes ism erősök és né­ h án y v ersszerető diák: Az utóbbi k é t év­ ben m egyénkben rendezett le lk es iro ­ d alm i e s tje ik m ilyen keveset is je len te­ nek hosszú évek m ulasztásával szem ben! A szülőföld elfeled k ezett fiairól, nem v árta , h ív ta sokáig őket, ak ik pedig az első szóra szeretettel hozták és olvasták fel v erse ik et bányászok, tsz-parasztok, diákok, üveggyári dolgozók előtt. M ennyi pótolnivalónk van még, hogy m egy én k m ú ltjá n a k és jelen én ek é rté ­ k e it m egism ertessük a dolgozókkal, hogy tö rtén elm i és k u ltu rá lis hagyom ányain­ k a t felidézzük, hogy széles körben m eg­ ism erjék és jogos büszkeséggel m ondják: a m iénk. Ideje rádöbbeni, hogy évtize­ deken k eresztül káros feledékenység, és nem törődöm ség hagyta, sajnos hagyja is, ism eretlenségben m egyénk m ú ltján a k n agy szerű haladó hagyom ányait és a m e­ gyénktől elszakadt tehetségeket. M iért v an az, hogy száz meg száz diák végzi el az általános és középiskolát m egyénk­ b en anélkül, hogy m egism erné szülőföld­ jé n ek politikai, történelm i és m űvészeti h agy o m án yait; m egyénk term észeti szép­ 104 ségeit és ritk aság ait? T u d ja-e szeretni szülőföldjét az, ak i n em is ism eri, tu d ­ ja -e h az áját szeretni, aki szülőföldjét sem ? Más m egyék m ennyivel elő ttü n k já rn a k ! V ih ar B éláról és Jo bbágy K árolyról, m eg v erseik rő l szólni az alk alo m is biz­ tat. Új verseik et olvasva a k ét költő párbeszédét hallom az életről, k o ru n k ­ ról, a szerelem ről, a költészetről, az öregségről, a h alálró l, a szülőföldről, m in ­ dig önm agunkról: az em berről. K ét em ber, m ás-m ás költői alk at. Vi­ har B éla v ersein ek d in a m ik á ja fo jto ttabb, versei fo rm ailag k ö tö tteb b ek ; a Jobbágyéi lendületesebbek, o ld o ttab b ak . Jobbágy ak tív ab b , k o n k réta b b : V ihar filozófusabb. elvontabb. V ih ar B éla k ö tete — úgy érzem — a költő m unkásság áb an m a végbem enő korszak v áltást d o k u m en tálja. A m últ: egy m egrendült, felb o ly d u lt világ ú jr a ­ építése, m iközben k o m o rfü stű lángok közt sz ü letett verseib en ú jr a já r ta és ú j­ ra é rté k e lte a z em beriség és önm aga é let­ ú tjá t. A költő d rám ai v ere tű verseiben egyre jobb an ö nm agába m élyedt. A jö ­ vő: a ta lp á ra á llíto tt világ igazsággal párosuló szépségeit kim ondani, a kétsé­ gek rabság áb ó l egyre inkább felszaba­ dulva, p u ritá n szépségű, alap v ető en a gondolatok logikai e re jé re felé p íte tt v e r­ sekben. V ih ar B éla k ö tetén ek ta rta lm i és fo r­ m ai gazdagságát a költő izzó szenvedé­ lyessége, felfokozott költői tu d a ta és az elhivatottság -érzése fo g ja egységbe. A k ö te t záróv erse: Ön arc k ép 1962 — ezt az érzést és elh iv ato ttság át fejezi ki: M inden a ve rs ! Az életem csupán an n y it ér, am ennyi k ét rím közé befér, am i belőle v erssé alak u l . . . . . .Csak a vers, a vers csak a vers lá n g ja lobogjon, m in t öng y ú jto tta m áglya, m in t zsarát, egyre és ú jra egy életen át. A költő ars p o éticáján ak legutolsó m egfogalm azását is ebben a v ersben ta ­ lá lju k : �M iért a vers? B enne egy üzenet, hogy v ann a k hegyek, erdők, tengerek, és am it kerg et szom jasan a lélek, az igazsággal párosuló szépet hirdesse, v allja : az em beri lé t m e g ú ju lást terem tő ünnepét, a jó ra jót. az igenre igent, a p illan a tb an is a végtelent. Jobbágy K ároly új kötete a költő m ű­ vészetének jelentős gazdagodását, szí­ nein e k árn y a ltab b á válását bizonyítja. M egőrizte korábbi v erseinek erényeit, költői hev ü letén ek sodró erejét, költői egyéniségének eredetiségét, m agával ra ­ gadó lendületét, b á to r szókim ondását, é s az új tém ák, hangulatok, érzések szer­ ves beépítésével te tte teljesebbé jelleg­ zetes költői világát. Úti verseiben is nem csak idegen földeket já ru n k be és ism erk ed ü n k m eg távoli tájaik em b erei­ vel, szokásaival, han em b e já rju k a költő érzelm einek, gondolatainak lankáit, m eredekjei t is. A költő m indig önm agáról beszél, nyughatatlan, örökké lobogó egyé­ nisége m inden tém a b u rk á t átégeti. Költői önvallom ása jól jellem zi a m in d en re érzékeny költőt, aki fá ra d h a ­ ta tla n u l figyeli, v a lla tja a k o rt és önm a­ gát: N em m egy a hideg írás. bárhogy erőltetem . M indenből csak a sírást szűri k i k ét fülem . a n ev etést s a zúgva höm pölygő életet. N em búvok holm i zúgba. m in t p á r lelkibeteg. C sak am i lü k tet. É let — ju t d o b h árty ám ig el. Idézni d erm e d t képet — ? — Egy izem nek se kell. — K ülön em lítem azokat a verseket, m elyek a k ö ltők nógrádi lá to g atásain ak élm ényeiből születtek. V ih ar B éla: L áto­ m ás a z Ü veggyárban, Jobbágy K ároly: C sillagfúvók cim ű v erse a S alg ó tarján i Ü veggyár em lék ét idézi fel. V ih ar Béla: A fény születésénél, Jobbágy K ároly: D adogás fen n a fényben m e g írásak o r a m á tran o v ák i b án y a já rá s élm én y eit dol­ gozta fel. V ih ar B éla Szécsényről, Jo b ­ bágy K ároly a n ó grádm arcali tsz-parasztokról em lékezik m eg V áltozatok a szülőföldre. illetve az Új hívők cím ű versben. A z e m líte tt k öltem ények — m elyek a k ötetek legjobb versei közé ta rto z n a k — híven fejezik ki a kö ltő k ragaszkodását szülőföldjük és az e tá jo n dolgozó em ­ berek irá n t, a kö ltő k és a nép közötti közvetlen k apcsolatok ihlető e re jé t pél­ dázzák. A k ö ltő k rő l írni, v erseik et elem ezni hosszasan leh etn e, azonban a v ersek o l­ vasásán ak közvetlen élm én y ét pótolni sem m ivel sem lehet. E zért aján lo m őszinte szerettei V ih ar Bélát, Jobbágy K árolyt és k ö ltem én y eik et m in d en v ers­ szerető, v erse t értő nógrádi olvasónak. K ojnok N ándor BRNEST FISCHER: A NÉLKÜLÖZHETETLEN MŰVÉSZET Fordította: N yilas Vera F isch er vagy M ondrian? Az egyik a m űvészet örök életéről beszél, a m ásik a h alálró l. M ondrian ezt írja : „A m űvészet fokozatosan el fog tűnni, a m ilyen m é rté k ­ ben az életben több lesz az egyensúly.” Nos, a m o d em világban beszélhetünk-e a rró l a „pótéletről”, am elyik az em b ert eg yensúlyba hozza környezetével, am ely a m űvészet lé tfe n n ta rtá sá t jelen ti? És a m űvészet valóban csak pótlék? S lehet-e G ondolat Kiadó, 1962. egyetlen fo rm áb a foglalni a m űvészi funkciót? K étségkívül elgondolkodtató k érd ések ezek, s azt hiszem n em könnyű a felelet. M indenesetre a filozófiai fejtegetések m élyén rejtő zik a megoldás. M ondrian n em a la p ta la n u l je len tette ki a m űvészet eltű n ését. Az a bizonyos egyensúlyi kitöltődés, am ely a tá rs a d a ­ lom fejlődésével lehetővé v áln ék , k ik a p ­ 105 �csolva m in d en érzéket, igényt, de csak ab b an a z esetben, h a a m űvészet fu n k ­ ció ját eg yetlen fo rm u láb a foglalnók. É ppen a tá rsad alo m v áltozása ered m é­ nyez funkció-változást, és a m űvészetet e lh a jlítja s a já t eredetétől. T erm észetesnek ta rtju k , hogy ma többen és többen k eresn ek felü d ü lést m ozikban, színházakban. N em különös, hogy éppen egy m á s élet m egélésével p ró b álja idegrendszerét elrin g atn i az em ber? A v álasz egyszerű: nem elégíti ki az em b ert s a já t léte, „ki n em m e ríte tt lé tét idegen alak o k b a n ” éli újjá. A z egyedi em ber tú llép önm aga szűkös k eretén , s az élet teljességét kív án ja: „fellázadt az ellen, hogy végességében, m úlandó és esetleges egyediségében em éssze fe l m agát, s szeretné m agát o lyasvalam inek képzelni, am i több az „Én”-nél, a m i kív ü le van és m égis lén ye­ ges szám ára, valam inek, a m it m eg lété­ n ek és m ib en létén ek korlátozottsága m egvon tőle.” Az egyed élete teljes, nem k ív á n töb­ bet, m in t am i lenni tud. M int in d iv id u ­ um m agába z á rja potenciálisan m indazt, am i m ások élm énye. „Abban, a m it az em ber saját lehetőségeként se jt, m in d en ben n fo g la ltatik, a m it csak az egész em ­ beriség valósíthat meg. A m ű vészet nél­ kü lö zh etetlen eszköze az egyed össze­ olvadásának, az egész em beriség él­ m ényeiben, tapasztalataiban és eszm éiben való részvételének.” T úlságosan ro m an tik u sn ak tű n ik ez a m egfogalm azás. V alam iképpen benne van az egyedi em b er rab u le jtettsége. Egy m ás élet m egélése v alam iképpen szervessé, egésszé v álik az em berrel, összeolvad ve­ le. Ebben az esetben az egyed bizonyos szem pontból m egszűnik, ra b b á lesz. Ez a rab u le jte ttsé g azonban m ég nem je le n t m űvészi akciót, passzív m egragad ottság csu p á n : ahhoz, hogy valaki m ű ­ vésszé legyen, az é lm é n y t m eg kell ra­ gadnia, m eg kell őriznie, e m lé kk é kell kényszerítenie, az em léket m eg n yílvánu­ lássá, a z anyagot alakká k e ll form álnia.” A m űvészetnek bizonyos feszültségre van szüksége, „dialektikus ellentm ondás­ ra .” Ezzel v álik lehetővé a gyönyörűség, élvezet, am elyet B recht fogalm az m eg: „ S zín h á zu n knak fe l kell keltenie a m eg­ 106 ism erés gyönyörűségét, m eg kell szerez­ n i a valóság m egváltoztatásán érzett öröm et. N éző kö zö n ség ü n kn ek n em csak hallania kell, h o g ya n szabadítják m eg a leláncolt P ro m éth eu szt, hanem m eg is kell tanulnia a m egszabadításban re j­ lő gyönyörűséget. S zín h á zu n kn a k ta n í­ tania ke ll a fe lta lá ló k és felfe d ező k m inden gyönyörét és öröm ét, a szaba­ d ítók diadalm as érzéseit.” Egy m ásik b rech ti gondolat ú ja b b szem pontot a d a gyönyörűséghez, a la­ zán lebilincseléshez, am ely a m űvészi alkotásból. tö rtén etesen a drám áb ó l ered. Id e kapcsolódik a ma di­ vatos d rá m a p ro b lém ája, m ely az em ber m u n k á ját, környezetét idézi. A realizm us m egragadó ereje, és torzításm en tes áb rázo lása kétségkívül tú lm u ta t m inden ro m an tik án , de n em m e n t az élvezhetetlenség alól, ha helytelen b eá llításb a n szem léltet. Egyegy közlésen belül az érzelm i, vagy m erőben racionális erő is előnybe he­ lyezhető. „Term észetesen egy olyan osztály, a m ely n ek rendeltetése a világ m eg vá l­ toztatása, a m ű vé szet fu n k c ió já t n em az elvarázslásban, hanem a felvilágo­ sításban és a cselekvésh ez adott ú tm u ­ tatásban látja, — de m égsem irtható ki a m űvészetb ő l a „ m ágikus” m aradvány, hiszen ered etén ek e távoli em léke n él­ kü l m egszűnne m ű vé szet lenni." C sak n éh án y jellem ző gondolatot em eltü n k k i F ischer könyvéből, am ely ezeket a p ro b lém ák at filozófiai, és esztétikai igénnyel tárg y alja. A m ű­ vészet ered etérő l v allo tt eszméi, korok vallom ása és elképzelése. E m ellett új szem pontokat is ad, bővíti a tu d á san y a­ got. F inom analízissel boncolgatja és á llítja egym ás m ellé a festészet, iro d a­ lom, zene korszakait. G azdag illu sztrá­ ció-gyűjtem ényt is közöl. F ischer vállalkozása szin te egyedülálló. P ró b á lta m egragadni és m egterem ­ teni az „élet és az alk o tás” egységét. S hogy ez m en n y ire sik erü lt, 232 oldalon keresztü l eld ö n th eti az olvasó. Tóth Sándor �„A NEVELÉS ÉDES MÉRGÉRŐL . ..“ N ém eth László: L ányaim . M agvető, 1962. Mai m agyar iro d alm u n k kétségkívül legszélesebb érdeklődési körű írója, leg­ sokoldalúbb „kísérletező” em bere N ém eth L ászló, „L ányaim ” c. m u n k á ja m eg írása­ k o r szerencsésen találk o zik a z orvos, ta ­ n á r és író hárm as ism eretanyaga, a bio­ lógiai tudás, a pedagógiai ta p a sz ta la t és az író líra i hangvételű ábrázoló képessé­ ge. A szerző „k alandregénynek” nevezi m u n k áját, d e az olvasó, am ik o r leteszi ezt a tanulm ányozás közben m in d in k áb b szívéhez növő könyvet, sz eretn é az írót helyesbíteni. Nem k alan d reg é n y t olvasott, — b á r a bontakozó le lk ek ra jz a nincs h íjá v al az izgalom nak — hanem sokkal in k áb b pedagógiai „hősköltem ényt”. Hős­ költem ényt, m e rt h a a könyv általános tan u lsága az is, hogy g yerm ekeink csak s a já t egyéniségük rö p p ály á ját fu th a tjá k be s n em a szülői álm okét, m égis a z ol­ vasó tisztelettel adózik a „pedagógiai igazságok és b ü v eljáráso k ” olyan sok­ oldalú, legtöbbször ed d ig já ra tla n úton való bem u tatásáért, am elyekkel az író m egajándékozza. A k ö te t első írásai abban az időben születtek, am ik o r M agyarországon az egykéről, m in t elharapódzó nem zeti be­ tegségről beszéltek és az író a m aga csa­ lá d já b a n á llíto tta elő a baj ellenszerét. A z első írásokkal nem is v olt m ás célja, m in t az édes m érget, az apaság, szülőség tő rb e csaló boldogságát m inél nagyobb k ö rb en terjeszteni. A zonban ahogy te lte k a z év ek — a könyv az 1935-től—1957-ig te rjed ő korszakot öleli fe l — úgy te r­ je d á t ez a z „édes m éreg ” a nevelés szám talan terü letére. A felgyülem lett ta ­ p asztalatok k ö zreadása és azok fogad tatá­ sa a z olvasóik széles tá b o ra részéről, szé­ pen m u ta tjá k , m ik é n t v á lh a t egy család ügye közüggyé, m ég a k k o r is, ha a kí­ sérletező szerző ném a lem ondással állap ítja m eg eredm ényei összefoglalásában, hogy olyan családot, am ily et ő ak a rt, csak szellem i nem zéssel le h e t alap ítan i. Mi az, am ivel N ém eth László könyve m eg ragadja az olvasót? Az első fe lté tle ­ n ü l a „kísérletező” em b er szenvedélye, am elly el m agával csáb ítja az olvasót az ú tk eresés egy-egy szakaszára. S m iköz­ ben az író pelikán m ó d já ra tá p lá lja gyerm ekei szellem ét, az olvasóban is fel­ ébred a szándék, hogy kövesse „na ezt én is m egpróbálom ” alapon, vagy azért, m e rt m eggyőzték a k ísé rlet eredm ényei, vagy pedig, m e rt tú lz ásn ak ta rtja őket. H isz éppen az a szép és izgalm as benne, hogy n em csalh a tatlan k in y ilatk o z ta tást olvasunk, h an e m egy olyan gondolatotébresztő könyvet, am ely m e g állap ításai­ val k én y szerít az ak tív részvételre, elfo­ g ad h a tju k vagy tag ad h a tju k , csak közöm ­ bösek n em m a ra d h a tu n k vele szem ben. E lgondolkoztat, állásfo g lalásra kény­ szerít a g y erm ek ek irodalm i nevelését illetően, am ik o r a „K öltők a gyerm ekszob á b a n ” c. fejezetében a „tan ” v ersek k i­ agyalt, m ű v ilág a helyett, a nagy költők ham is pátosz n élküli tiszta k ö ltészetét javasolja. Első o lv a sásra tá n furcsa, hogy 7—8 éves g yerm ekekkel A ra n y b a lla d á it olvastatja, de később hely eslü n k és e l­ fogadjuk, hogy a gyerm ek közelebb ü l a költészet n agy forrásaihoz, mi n t a fe l­ nőtt. S h a id ejéb en a d ju k kezébe a ta r ­ talm as olvasm ányt, so k k al könnyebben ta lá lja m eg a b en n e rejtőző „ v a n t”, m in t­ h a az ü resen kongó „g y erm ek v ersek ’’ „sem m ije” u tán kell k u tatn io k . K om oly fig y elm eztetést ta rta lm a z a könyv szülőknek és pedagógusoknak egy­ a rá n t, am ik o r k im o n d ja: ne ü ltessü k el gyerm ekeinkben a m ű v eletek fogyatékos­ ságát, n e k én y szerítsü k ő k et a rra . hogy érzelm eikben hazudozzanak. Igy pl. ne szavaltassu k ő k et idő elő tt a hazáról, m e rt a k k o r a m aga id ejéb en is csak sza­ v aln i tu d n a k róla. A gyerm eket olvasm ányai felé m in d ig úgy irán y ítsu k , hogy az o lv aso tt m űben m indig találjo n valam i nem eset, e r r e p e­ dig a legnagyobb b iztosíték a lángész lehellete. „A rossz olvasm ány olyan, m in t a bonbonevés, a gyerm ek ín y én ek tetszik, csak a gy o m rán ak á r t” — m ondja, és az ilyen rossz olvasm ányokból összetákolt „gyerm ekirodalom ”, am ely célja sz erin t a m űvészethez a k a r kalauzolni, v a ló já ­ ban ö rö k re elkalauzol tőle. M egszívlelendő tan ácso k at a d N ém eth László a n y elv tan u lást, v a la m in t a te r­ m észettudom ányi tá rg y a k ta n ítá sá t ille­ tően is. A tan ü g y i refo rm és a n n a k m ód­ szertan i v itá ja során érd em es len n e e l­ gondolkodni n em egy ja v aslatán . So­ k a t v itá z tu n k és tö p ren g tü n k az utóbbi években a tan u ló k tú lterh elésérő l: 107 �nincs-e igaza N ém eth Lászlónak, hogy egyszerre csak egy dolgot le h et igazán ta n u ln i? Vagy pl. n y elv tan tan ításu n k b a n n em k ellen e-e fontolóra v en n ü n k m eg­ állap ítását, hogy a n y elv tan m egkülön­ böztető tud om ány, m egkülönböztetni pe­ dig csak az t lehet, am i egyszerre m ind elő ttü n k van. H iába ta n ítju k te h á t m i a napi „egykanál isk o la” beosztása szerin t egy hó n ap ig a főnevet, m á sik hónapig az igét, a szó fajokat csak egy ülésben le h et m egérteni, az összes beszédrészek felvo­ nulásáb an . A g y erek ekkel való bánásm ód sok apró v o n ását fig y elh etjü k m eg a családi ne­ velésre vonatkozóan is. H a m a sok te k in ­ te tb en egészen m ás is a családi élet, m in t a 30-as években volt, h a a nevelés te rh é t a közösség, a tá rsa d alo m v e tte is á t jórészben, ta lá n m ég fontosabb lett, hogy az a kevés, a m it o tth o n k ap a gyer­ m ek, m ilyen lesz és hogyan kapja. A szülőknek, a k ik egy-egy új tan év kezdetén lelkes könyvbekötőkké, k ita rtó h áz ita n ító k k á kell v álni, hogy a kettő s n e­ velés b u k tató i h ely ett a sokoldalúan kép­ zett, szocialista e m b er születésének ne akadályozói, h an e m e lősegítői legyenek. Az em beri lélek kapcsolatokban fejlődik — m o n d ja a szerző — ezek az ő gyöke­ rei, am ely eken á t ásványait fölveszi. S e gyökér m unka ered m én y e n em a k ap ­ csolatok sik erétő l függ, h an e m a szenve­ 108 délytől, hogy m ilyen kom olyan vesszük ezeket a kapcsolatokat. N ém eth László h ite t tesz ebben a könyvében a m e lle tt is, hogy bízik a m a fiatalságában . L ányai fé rje iv e l kap cso lat­ b an á lla p ítja meg, hogy m ennyi m ű v e lt­ ség, szaktudás, okosság és idealizm us lappang a m ai fiatalo k b an , s s a já t éle­ té t an ak ro n izm u sn ak érzi m á r eb b e n a világban. Nos ezzel az egy állítá sáv a l sem m i­ képpen sem é rth e tü n k egyet. Aki egy életen á t an n y i szeretettel, kísérletező kedvvel tu d o tt harcolni a család és a nem zeti közösség ig azság aiért — m ég h a sokszor tévedésekkel is —a z n em érezheti életé t anak ro n izm u sn ak . E zt v a lljá k a „L ányaim ” olvasói is, a k ik szeretn ék m egcáfolni a z írót. N em k ell m ag áb an m arad n ia, m in t az á lta la e m líte tt „Ször­ nyeteg” tragikom ikusi hősének, ak ib en h iá b a é l m ohó vágy az e m b e ri kapcso­ lato k után, m égis egyedül m arad, m e rt am i n ek i term észetes viszony, a m ásik féln ek te rh e s és sok és a k it m egölel, az m egijed, hogy összeroppan. Az em b erek nem csak a könyv egyik hősét, Ju d ito t szeretik, m e rt szereti az em bereket, h a ­ nem N ém eth Lászlót is — ezt igazolja m in d in k áb b szélesedő népszerűsége is — és az ú ja b b „kalan d reg én y ek h ez”, v a la ­ m in t a lányok u tá n az u n o k ák szeretésé­ hez is d erű s öregséget kívánnak. Csukly László �SZ. N A G Y M Á R I A : L E Á N Y F E J 109 �HAGYOMÁNY RÉTI ZOLTÁN: RÓZSAVÖLGYI MÁRK K evesen ism erik Rózsavölgyi M árkot és m ég kevesebben tu d já k , hogy B alas­ sagyarm aton született. T alán nem á r t h a felh ív ju k a figyelm et a r r a az em b er­ re, ak ih ez Petőfi „Rózsavölgyi h a lá lá ra ” cím ű költem ényében ír, s így fejezi be: „Addig h íttam , hogy sírjából m egjelent, M egjelent, de csak addig vo lt idefent, M íg kezével hajlékára m u ta to tt. . . Mi van benne? hegedű és koldusbot, H egedű és koldusbot!” N ógrád várm egye m onográfiájában, l 912-ben ilyen m ostohán írn ak róla: „Nagy népszerűsége n e m v o lt arányban tehetségével. M ü vei igen nagy szám m al m aradtak, de n em jelen téken yek... Mégis korára, m ert m egfelel a zen ei ízléstelen ­ ségnek, nagy hatással volt.” E zekkel a rosszindulató és d ilettáns m eg állap ításokkal m á r nem kell vitába szállni, m e rt a zenetö rtén et egészen m ás m egvilágításba helyezte Rózsavölgyi m u nkásságát. E rkel F erenc a P esti Di­ v a tla p 1847. 2. szám ában így köszöni m eg Rózsavölgyinek a hozzá küldött, ill. neki a já n lt H alljuk c. ered eti m ag y art: „Én is azon szám os barátjai közé tarto­ zom , k ik ö n n ek n em ze ti ze n é n k körüli kitű n ő tehetségeit s érdem eit m éltá ­ nyolni, becsülni tu d já k ”. A k iért P etőfi és E rkel lelkesedett, azt nem le h et zenei ízléstelenséggel vádolni. Mégis mi le h e te tt az o k a ann ak , hogy N ógrád várm egye m onográfiája így in­ tézte el szülöttét? T alán az, hogy az a zenei stílus, m ely a X IX . század első felében parázsló tűz, izzó hazafiság, a m agyarság m e lle tti h it­ vallás volt, a század végén veszít fé­ nyéből, ső t később valóban az ú ri d ile t­ tánsok, a m űkedvelők szerzem ényei r é ­ vén a zenei ízléstelenség m elegágya és 110 a haladó m ag y ar ze n ek u ltú ra akadályo­ zója lett. Rózsavölgyi életéb en azon b an a késői v erbunko sb ó l k ia la k u lt csárd ás — m ely ­ hez ő ju t el először — a m ag y arság m e l­ le tti hatv allás, olyan nyelv, m ely et m in ­ d en m ag y ar egyform án m eg értett. E rre gondol P etőfi is, m ik o r ezt írja. ,‚É bredj föl, vé n m u zsiku s, v é n barátom , H add bú su lju n k, lelkesed jü n k nótádon. O lyan isten igazában tu d ta d te, Hogy hol fe k s z ik a m agyarnak a szíve, A m agyarnak a szíve.” Rózsavölgyi népszerűsége és érdem e éppen közérthetőségében rejlett. Az ő ze­ néje, B a ra b ás M iklós portréfestészete, a m agyaros ru h a viselete, D éryné ország­ járása, Széchenyi országépítő terv ei, K os­ su th lelkesítő szónoklatai egyazon p a rá ­ zson izzottak. 1833-tól P esten él s itt azokkal ta rt, a k ik a szabad ság h arc felé h aladnak. Az ebben a z időben ír t m űvei is a rró l tan ú sk o d n ak , hogy ben n e élt a napi esem ényekben („Ellenzéki kö rm a ­ gyar”, „E gyesüljünk”, „H onfihűség”, „Re­ m én ység ”, „ N em zeti öröm hangok’’). B alassagyarm ati tartó zk o d ásáró l k ev e­ set tu d u n k , szüleiről is csak an n y it, hogy kereskedők voltak, ü zletü k a jelenlegi Rákóczi ú t és a K ossuth L ajos u tca ta ­ lálkozásán ak tá já n leh etett. E redeti csa­ ládi neve R osenthal volt. 1824 m á ju s 13án részt v e tt a V eszprém várm egyei nó­ tá k a t kiadó zenetársaság összejövetelén, A lm ádiban, M árkus A n ta l főjegyző sző­ lőjében. I tt n evezték őt el Rózsavölgyi­ nek. Az ö tlet S eb estyén Gábor veszprém i ügyvédtől szárm azott. ak i a V eszprém i Z enetársaság élén állo tt. „Füredi lassú m agyar”-ja a V eszprém m egyei n ó tá k 5. „fogás”-áb a n (füzetében) Rózsavölgyi név a la tt jelen ik meg, de a névm agyaro­ �s ítá s t csak h alála előtt két évvel enge­ délyezték) É rdekes m egem líteni, hogy — ta lá n a fen t elm ondottak alap já n — a P allas n agy lexikon születési helyét V eszprém ­ ben jelöli meg. K iváló hegedűvirtuózi képességeit P rá ­ gáb an fejlesztette ki. M űvei is azt bizo­ n y ítják , hogy — am i ebben a korban ritk a dolog — igen képzett zenész volt. 1808-ban P esten a m agyar szín társu lat hegedűse lett. 1813-tól P estre költözé­ séig, kisebb m egszakítással B aján élt. I tt szü letett G yula nevű fia, aki 1850 tá ­ já n m eg alapította G rinzw eil N orbert tá r ­ saság áb an a Rózsavölgyi és T ársa zene- K om pozícióinak szám a nem ism eretes, de valószínűleg m e g h ala d ja a 200-at. Je ­ lentősége egyrészt ab b an n y ílv á n u l meg, hogy k ia lak ítja a m ag y ar tá rsa stá n co t („Körm agyar”), m ellyel az idegen tá n c ­ m uzsikát (francia négyest) a k a rta kiszo­ ríta n i a tá n cterm ek b ő l és n evéhez fű ­ ződik a csárdás születése. N ógrád várm egye k a ra in a k és re n d ei­ n ek a já n lo tta 1836-ban írt „ E m lékhangok m agyar n em ze ti n ó tá kb a n ” cím ű m űvét, de a későbbi N ógrád várm egye n em so­ k a t tö rő d ö tt em lékével. B alassagyarm at, a várm egye székhelye a rra sem m é lta tta , RÓZSA VÖ LG YI M ARK m ű k iad ó céget, m ely a m ú lt század m á­ sodik felében az ország legtekintélyesebb zenei k ia d ó v állala táv á fejlődött, s a m a ­ g yar fejlődő zenei életn ek kom oly tén y e­ zőjévé vált. Egész élete folyam án rendszeresen já r ­ ja a vidéki városokat, hangversenyez, a jelentősebb esem ényekhez (koronázás, főispáni beiktatás, országgyűlés, alkalm i kom pozóciókat ír. N épszerűségére je l­ lemző, hogy 1844-ben a P esti H írlap egy tám ad ásáv al szem ben a P esti D ivatlap h asá b ja in P etőfi kel védelm ére. hogy leg aláb b egy u tc át elnevezzen róla, vagy egy szobrot, n é v tá b lá t állítso n tisz­ teletére. Z enéje m a is eleven, rád ió b an , zenei együttesek elő ad ásáb an g y ak ran fel­ csendülnek d allam ai, élő cáfo latu l a ze­ nei ízléstelenség v ád jára. M ai váro su n k egészen biztos, rövide­ sen m eg találja m ó d ját an n ak , hogy hely­ rehozza a z t a h ibát, am it az elődök em ­ lékével kap cso latb an elm ulasztottak, s nevét B alassi B álint, M adách Im re, M ik­ száth K álm án m e lle tt fogjuk em legetni. 111 �TÓTH SÁNDOR: NÉHÁNY ADAT KISTERENYE HATÁRNEVEIHEZ E gyrészt a táj, falu szeretete, m ás­ részt tudom ányos szem pont vezetett, am ik o r gyűjten i kezdtem K isterenye h atárn ev eit. A helynevek, h a tá rn e v e k gyűjtése nem csak a tö rté n etírá sn ak szolgáltat gazdag anyagot, han em n y elvünk fejlő d éstö rtén etén ek is. Egy-egy szó, név etim ológiájában benne van an n ak egész fogalom köre, am ely a későbbiek folyam án vagy bővült, vagy sekélyebb lett, vagy esetleg válto zatlan m aradt. A szó, a név te h á t egyrészt a nyelvnek, m ásrészt a fogalom változásának p erió ­ d u sait jelzi egy n yelvjáráson belül. M u n k ám k orántsem befejezett, sőt nagyon is töredékes. E bben a rö v id ta ­ n u lm á n y b an csupán az érdekesebb ad a to k at közlöm . T erm észetesen m ég ezek is kiegészítésre szorulnak. A K Ö Z SÉ G T Ö R T É N E T É R Ő L K isterenye a Zagyva völgyében he­ lyezkedik el. C sodálatos p an o rá m át n y ú jt környezete, m ely a büszke hegy­ orm ok koszorúitól ékes. C sendes nyári délutánokon, h a eln ézü n k dél felé, a M á tra k ih ű lt vullkán-vonulata m oso­ lyog rán k , m egbékélt nyugalom m al. Ki gondolná, hogy v alam ik o r lá n g o t fú jt az a la tta elterü lő völgyre, ahol ma N agybátony kém ényei pöfékelnek, s sö tét tá r n ák o n tjá k gazdag kincsüket. Északon a K arancs szerény hegycsoport­ ja n y ú jtja fe jé t a vonuló felhőknek, és Salgó v á ra m esél a fürg e szellőnek. K eleten az A ranyhegy bronzkori em lé­ k e it rejteg eti, és fájd a lm a san m egráz­ za kopaszodó fejét, h a a v a ta tla n kezek d u rv án b elevágnak sá rg a húsába. T ör­ tén elm i időkről susog a nyugati Cser­ hát. H átá n régi v á ra k porladoznak, r é ­ gi álm ok szunnyadoznak. A kicsi Zagy­ v a pedig rin g a tja fod rait, s békésen h allg atja az éneklő gépek hangját. A XV. század m á r 1413-ban beszélt errő l a községről. D erecsényiék még 112 Egyházas, és V ásáros T erenye néven ism erték, s büszkék v o lta k rá, m ert Z sigm ond k irály tó l k a p tá k aján d ék b a. D erecsényi igyekezett m eg h áláln i a k i­ rá ly jóságát, m e rt 1431-ben a h usziták ellen 50 lovast á llíto tt csatarendbe. M egcsillan szem em , am ik o r m egtudom , hogy 1451-ben H unyadi Ján o s m egszállt K isterenyén. am ik o r G iskra ellen vo­ n ult. K özel száz év m ú ltán m á r tö rö ­ k ök ü tik fe l ló fark as sá tra ik a t, s rom bad ö n tik a községet. A z 1332—37 k ö rü l ép ü lt tem plom is valószínűleg áld o zata le tt a d ú lásn ak . 1548-ban D erecsényi Istv án és T am ás, 1598-ban B akos Já n o s jobbágyai dolgoz­ ta k az aran y ló lankákon. Biztosan m eg tetszett a tá j a n agy fe ­ jed elem n ek II. Rákóczi F eren cn ek is, m e rt 1700 k ö rü l k étem eletes kastélyt é p ítte te tt az azó ta m á r feledésbe m en t Rákóczi hegyre. A kastély, a hely a m ú lt tem ető jébe k erü lt. N éhol könyvek la p ja in ta lá lk o z u n k csak vele. 1740-ben a F orgách és Ján o k i csalá­ dok é lte k itt, 1770-ben V ass Erzsébet, báró Luzsénszky özvegye, és Já n o ky S ára, v alam in t B ornem issza József b ír­ ta k földesúri joggal. 1826-ban G yürky P ál h íres gazdaságá­ ban fó k ák tenyésztésével is foglalkozott. F elé p íte tte h íres kastély át, m ely m ég m a is h ird eti zsindelytetőivel a b arokk m űvészet gazdagságát. I tt rin g o tt a tudom ányos m űgyűjtés bölcsője is. K ubinyi F eren c 1821-ben a d ­ ta á t b a rá tjá n a k , a szenvedélyes m ű­ gyűjtő Jan k o v ich M iklósnak hárshegyi leleteit. V alahol a K ú rián lá to tt n apvilágot 1833-ban A bonyi Lajos, az ak k o rib an közkedvelt n ép szín m ű írás egyik alak ja. Az iskola k ertjéb en felá llíto tt em lék ­ mű. a b ronz em lék táb láv al születésé­ n ek 100. év fo rd u ló já ra készült, a salgó­ ta rjá n i B alassa B álin t Iro d alm i T ársa­ ság gondozásával. G yürky egykori kastélya, am ely ké­ sőbb Solym osy b áró tu la jd o n á b an volt, �m a a község közigazgatásának egyik központja. A tsz-iroda sa rk á b an szép rokokó asztal látható, egy d arab a m ű ­ vészetből, a nem esen hajló boltívek alatt. A z idő elszállt, de élnek a nevek, s a nevekben benne cseng egy d ara b m a­ g y ar földinek m inden bánata, de benne cseng a ma, és holnapok szárnyaló him ­ nusza is. A K Ö Z S ÉG H A T Á R A K isterenye h a tá ra igen nagy k ite rje ­ désű. (A település területével együtt kb. 17 100 hold.) A m ezőgazdasági viszonyok te k in te­ tében változatos k ép et látunk. Az 1850es év ek körül nagyon kevés volt a szántó. E nnek m a g y aráz atá t főleg k e d ­ vezőtlen fekvésében látom . Sok a domb, kevesebb a sík terü let. Az ak ­ kori m ezőgazdasági eszközök fe jle tle n ­ sége, a gazdaem ber tapasztalatlan ság a m ia tt n agy te rü le te k parlagon hev er­ tek. Igy tö rté n t aztán, hogy a gabona elégtelensége következtében m inden té­ le n elad ta k egy p á r ökröt családonként, és az á rá n búzát vettek. H a v alak i hoz­ zá lá to tt egy-egy dom boldal m egm űvelé­ séhez, a többiek m egszólták: „tenkre akarja te n n yi az állatot.” A p arla g terü letek en legeltettek. A falu h a tá ra tele v olt legelővel. A lege­ lő m e lle tt igen nagy te rü le te t foglalt el az erdő. É rdem es m egnézni az 1911es sta tisz tik á t is: 5800 hold v o lt a szán­ tó, 100 hold kaszáló, 3830 hold legelő, 6000 hold erdő. A k o rszerű m ezőgazdaság következté­ ben ez a sta tisz tik a sokkal kedvezőbben alak u lt. A dom boldalakon, szinte hegy­ szám ba m enő te rü lete k en gabonanövé­ nyek, kapások zöldellnek. A lakosság (6590 fő) egy része a hely­ beli tsz-ben gazdálkodik 1050 holdon, m ásrésze bányánál, v asú tn ál dolgozik. Egyéni te rü le t 400 öl, igen nagy d a ra ­ bot m ű v el az Á llam i G azdaság. A te rü le t n ev ein ek összegyűjtésénél figyelem be v ettem a tö rté n eti adatokat, elbeszélők m ondásait és szám os fo rrá s­ m unkát. A H A TÁ R NEVEI A az település délkeleti részén te rü l el A ra n yhegy (helyi szóhasználatban A ranyhegy) 1813 e lő tt H ársashegy néven ism erték. A kkor is erdővel b o ríto tt vo­ n u la t volt. (a hegy, m in t fogalom , á l­ taláb an m ag asab b kiem elkedésekre vo­ natkozik a teren y ei szóhasználatban. (A domb, vagy halom , m egk ü lö n b ö ztetett értelem ben fordul elő pl. A ka sztó d o m b , K ishalom .) „Az erd ő t 1813-ban k iirto t­ ták. Ettől kezdve a záporok a k o p ár dom b m eredek o ld a lát állan d ó a n m os­ ták, taro lták . Ilyenkor, egy-egy zápor után, bronz, cserép, sőt g y ak ran a ra n y ­ tá rg y ak is k erü ltek nap fén y re. U tóbbia­ k a t elein te a helybeli k eresk ed ő k ol­ csó pénzen v ásáro lták össze. A terenyei palócok azonban csak h am ar rájö ttek , hogy érdem es a „kincsek” gyűjtése, igen jó jöv ed elm et je le n t a szám uk­ ra. . .” (P atay P ál: N ógrád m egye régé­ szeti em lékei. Bp. 1957.) K u b in yi Ferenc a g yűjtésről így em ­ lékszik m eg: „A kereskedők, k iv á lt aszszonyok, keresés kö zb en im á d ko zn a k, egyik kézb en kapát, m á sikb a n olvasót tartván, g yakran azt véln é az em ber, hogy búcsút já r n a k .. . az egész hegy pezseg a so k a sá g tó l...” (K ubinyi F erenc: N ógrád várm egyében fekvő K is-T erene helység h a tá rá b a n H arsas nevű hegy­ ben találh ató régiségekről. Sas. 1933. 108. o.) „1821-ben tö rtén t, hogy K u b in yi Fe­ renc K isteren yén egy palóc legény szű­ rén egy bronz „boglárt” p illa n to tt meg. Éleslátása fe lism e rte e tárgyban a rég­ m ú lt idők e m lé k é t s ettől k e zd v e g y ű j­ teni kezd te azokat a leleteket, a m elye­ k e t a kiste ren y eie k az o tta n i H ársas­ hegy oldalában igen szép szám ban ta ­ láltak. 1832-ben K u b in yi, F ehérvári G ábor­ ral együtt m eg in d íto tta a Hársason az első céltudatos ősrégészeti ásatását.” (P atay P. N ógrád m egye régészeti em ­ lékei. Bp. 1957. 13. o,) K ét helybeli tu d ó sító így em líti a hegy elnevezésére vonatkozó hagyo­ m ányt: „Valam ikor hánkolódott az az arany, a fő d et em elg ette.” (Szilágyi G ábor és Lengyel László közlése.) A hegy neve a k ö ztudatban, m in t A ranyhegy szerepel. A régi elnevezést csupán a hegy a la tt elterü lő un. Hársasalja (H ársasallya) őrzi. Az A ranyhegyhez fűződő babonás hiedelem m ég egyesek em lékezetében él. A zt ta rto ttá k ugyanis, hogy a hegyben van egy pince, am ely kincset r e jt m a­ gában, és m in d en h eted ik évben m eg­ n y itja a jta já t. Ilyenkor az ügyes em ber 113 �berohan a barlangba, s rengeteg k in ­ cset talál. V alam ikor itt ép ü lt az előzőekben e m ­ líte tt Rákóczi kastély is. A h a tá r dél­ keleti részén, a z A ranyhegy láb án ál van az un. A kasztódom b. A hagyom ány szerin t em bert ak aszto ttak itt v alam i­ kor. A n ev ét te h á t inn en kapta. H a el­ lenkező irányban h aladunk, délnyugat felé m eg látjuk a z Á bra hám hegy szántó­ val és gyüm ölcsössel ta rk íto tt v o nula­ tát. A szóhasználat itt m ár nem követ­ kezetes. Csak dom bról van szó. s a nép ajk án , m in t hegy ism eretes. N evét az egykori G yü rk y Á brahám tól, G yürky P ál fiától örökölte. S okat em legetett név a Szénégető is K isterenyén. Ja v arész t kapás és gabo­ nanövénnyel van beültetve. A n év k e ­ letkezéséről a M agyarország várm egyéi és városai c. k ötet így szám ol be: „Az erdőben uralkodó fa n e nem ek (K isterenyén) a b ü kk és a cser, m e ly e k e t 60 éves fo r­ dában kezelnek. T erm ék ek : szerszám , épület, tűzifa és faszén.” (Dr. Borovszky S am u : M agyarorszá g várm egyéi és v áro ­ sai. Bp. 1911. 598. o.) A szénégetés te h á t szokásos foglalkozás volt, a helyet ezért Szénégetőnek nevezték el. A h a tá r nyugati terü letén helyezkedik el az a földdarab, m ely m ind a m ai n a­ pig őrzi titk á t, s am elyet a nép B erhatnak, m ások B erhátnak neveznek. G róf G yürky Á brahám tu lajd o n a volt, aki el­ k árty á zta a te rü lete t. M ajd Solymosi b á­ ró visszaváltotta. T eh át feltételezhetjük, hogy B erhát az ered eti neve. A báró egy bizonyos b é ré rt v á lto tta vissza. A „hat” helyet bizonyosabb a „hát ’ ’ Ez pedig le­ hetséges, m e rt a te rü let egy dom bháton helyezkedik el. Régi m onda fűződik a község keleti részén lévő B á lvá n ykőhöz is. A m onda sz erin t egy lány ebédet vitt ap ján ak , és a levesből útközben m eg­ e tte a húst. Az a p ja ebéd közben azt m o n d ja a lányának: L ányom hol a hús? — N em volt abban hús, — m o n d ja a lány. — De bizony volt abban, — válaszol az apa. — Itt vá lljak bálvánnyá ha vót, — bizonygatja a lány. És azonnal kőbál­ v án n y á vált. A kő, a B álvány, azóta m ár elsüllyedt, csak a név m a ra d t meg. A kő helyén szántó te rü l el. N yugatra, a C serhát előnyúlványán a Csente hosszú dom bháta helyezkedik el. V élem ényem szerint a csende (rőzse) szó­ r a vezethető vissza. (Színnyei József: M agyar T áj szótár.) Fás, erdős rész m a is ta lálh ató ra jta . A község sz án tó terü leté­ nek jórésze itt van. 114 K isteren y e legrégibb települése v o lt az azóta m á r csak n évben em leg etett Kiapad puszta. A helybeliek K a lapatnak hívják. K ülön á ll a falutól. Á llí tásom at egy fe lk u ta to tt a d a tta l igazolom. A M a­ gyarország v árm egyéi és városai c. könyvben ez áll: „István (t. i. G yürky), a kit 1726-ban az egész K otyháza-puszta biztokába, továbbá Sóshartyán részeibe, 1742-ben K is-T eren yén egy n em esi telek birtokába, továbbá V ásáros-Terenyébe, és K alapad-puszta egy részébe b eikta tta k.” A puszta eltű n t, de te rü leté n gazdag term őföld virágzik. Sok név a terü letén ta lálh ató növényekről n y erte nevét. Igy pl. a Kásahegy, m ely T em ető néven is is­ m eretes, a ra jta ta lálh ató kásavirágról (Bajúszos fű, O ryzopsis virescens) k ap ta nevét. Vagy az A rva lá n yh e g y) az A ra n y ­ hegy középső v o n u latán , a sok r a jta te r ­ mő árv a lán y h a jró l. (Stipa pulcherrim a.) U gyancsak tö rtén elm i időbe ny ú lik vissza a K ozm a h atárn év ered ete is. Ma m á r inkáb b G yula néven em legetik. V a­ lószínű a K ozm a családdal van össze­ függésben. am ely 1770-ben K utasó földbirtokosa volt. Sajnos n em tu d ju k , hogy a terenyei h atárh o z volt-e köze. M inden­ esetre a G y ü rk y családból György b írt K utasón földesúri joggal. A G yürky csa­ lád viszont T erenyén is m egtalálható. H asonló bizonytalanságot áru l el a K eszieleje (Keszieleji) elnevezés is. Az etim ológiai tu d n iv aló k at a X, szazad közepére v ezeth etjü k vissza. B íborbanszü letett K o n stan tin bizánci császár egyik m űvében felsorolja a m ag y ar törzsek n e ­ veit. Ezek közül a Nyék, M egyer, K ürt, G yerm at, T arján . Jenő, K ér, Keszi m a is élnek, m in t helynevek. M ásik feltételezésem szerin t az eln e­ vezés 1227-ig n y úlik vissza. U gyanis K arancskeszi a Zách család ősi fészke volt. A nem zetség tagjai közül Kesze, K ázm é r és Osl fia V ata la k tak itt. A h a tá r elnevezése te h át a Kesze névre is v i s z­ szavezethető. Palóc szótekeréssel a b ir­ tokos és a b irto k eg y arán t m egkapják a szem élyragot. (pl. Ke zi feji.) Ugyanígy Keszi eleji. A K eszi erdő elejé t h ív ják így. A K ishalom és N agyhalom nevek p ro b ­ lém ája az egyik légnehezebb h ely tö rté­ neti kérdés. A két dom b lapos helyen látható, m ely valószínűleg a pleistocén (dilluviális) kor szélh o rd ta hom okbuc­ kája. T örténelm i k u tatáso k alap já n a két halom keletkezését n ehéz len n e eld ö n te­ ni, m ivel sem m i biztos ad a tu n k nincs. �H onfoglaláskori tem etkezési fo rm u lák at esetleg felhozhatnánk érvül, azonban a h alm o k m élyét k ellen e feltárn i. V ezérek tetem e fe le tt em eltek jelentős nagyságú dom bokat, m á r a honfoglalás k orában is. (lásd M agyarország népeinek tö rté n e­ te c. k iá llítást. Bp. N em zeti M úzeum 1962.) Ebben az esetben a k é t domb m esterségesen keletkezett. A K ishalom rétegei viszont term észetes képződésre v allan ak . A halom szó h aszn álata vi­ szont m esterséges keletk ezésre utal. A teren y ei em b er az összehordott, anyag­ ra m o n d ja hogy halom . B ronzkori képződm ény le h et a h atár északi részén lévő P rédikáló (Prégyikáló) dom b. A bronzkori telepesek dom btetőn, vagy an n ak tövében laktak. A telepet m egerősítették. Az erődités fo rm á ja az volt. hogy a kéto ld alró l völggyel közre­ fogott fennsík végét egy term észetes nyerg et kihasználva, bástyaszerű sánccal és elő tte m ély árokkal elvágták, v a la ­ m in t távolabb a dom btetőt egy a rra m e­ rőleges m ásik sánccal is elzárták. A többi dom b közül kiem elkedő szószék fo rm ájáról k ap ta nevét. Régészeti szem pontból érdem es lenne a terü lette l foglalkozni. A salg ó tarján i vasút m el­ le tt v an az a hatalm as rét, m ely v a la ­ m ik o r a r a jta buzogó sósforrásról k ap ta nevét, és S óskútként szerepel a köztu­ d atban. A forrás m á r nincs meg, és a legelő jellege is m egszűnt. M a kaszáló­ nak h asználják. A k ú t elnevezést te h át a fo rrá sra is h aszn álja a terenyei gazda, am in t azt az előbbi példa is m u tatja. K alap at te rü leté n ek déli részén van egy k is darab, am ely et T o b ó ká n a k n e­ veznek. F öldosztásnál a gazdaságilag elégtelen földek h ely ett k iad o tt „tódás”. A „ka” kicsinyítő képzővel elláto tt ,,to l­ dáska”, helyi ejtéssel „tobóka” form ában v ált ism eretessé. Egyes te rü lete k n ek a k ö rnyezete h a tá ­ rozta m eg nevét. E rre u tal a Fehéresalja (Fehéresallya) elnevezés. A h a tá r ke­ leti részén te rü l el. Mészköves, k o p ár hegy határo lja. E zért Fehéres. Az alja szó álta lá b a n egy-egy m agaslati rész á l­ tal h a tá ro lt lapos te rü le te t jelen t, közvet­ lenül a m ag aslat láb án ál. P ástnak, vagy Pasko m n a k is hívják, m e rt v alam ik o r li­ balegelő volt. (Pást-legelő.) A K is- és N a g ytekevölgy (Tekevőgy) h a tá m é v göm öri tájszólásból ered h et: A két te rü le te t szántó és dom bok h a tá ro l­ ják. M eredeken felfutó része a K istekevölgybérc. Ezzel lehet összefüg­ gésben az elnevezés is. A göm öri szó tárb an gyakori a m egte­ ker, tek er szó. ahol m egtáncoltat, meg­ csikar értelem m el bír. A szekereknek itt is sokat kell tekergetni, k erü ln i, míg felérnek a tetőre. Igy aztán a gazdaem ­ b er fan y ar ejtéssel, röviden tekének, (tekerőnek) h ív ta a terü letet. Szám os ad a to t leh etn e m ég felsorolni, s a későbbiek folyam án m eg is teszem . A m ennyiben ez a n éh án y a d a t is hoz­ zá já ru lt a helynevek közelebbi m egér­ téséhez, a m u n k a m á r nem volt h iá b a ­ való, s a hasznossági szem pont m ellé m ég kellem es percek et is szerzett. 115 �N émethn é Szmetana M argit gyűjtéséből VIDRÓCZKI SIRATÓ V ontatott a n .. N agy udvara van a holdnak, nagy híre va n V idróczkyn a k. Úgy fo ly ik a n n a k a híre, m in t a p a ta k folyóvize! A gazdagtól el-elvette, a szegényt m eg segítette. L este is a p a ndúr, zsandár, Szilváson a babájánál. L engyend-pusztán, hogy m ulatott, eggyel összeszólalkozott. Ellenségei oszt’ m egölték. Z agyva-parton elföldelték. Z agyva-partján odvas f ű zfa, gerlem adár zokog rajta. Kesereg egy bús é n e ke t. a V id ró czky- sírja fe lett. 116 �A PÓRULJÁRT SZŰZ (B A L L A D A ) A z ivádi h eg y ek között Egy szép leány pávát őrzött. A rra m e n n e k jö v ev én y ek, H árom ifjú , szép legények. — Hallod szép szűz, m ire k é rü nk Z öld erdőbe jö jj el v é lü n k ! J ö jj el V élünk m ulatságra, Tisztességes barátságra. — Ha m agam at ú tn a k veszem , Hát a pávám hová teszem ? — H ajtsd a pávát a folyásra M ár n e m bízhadd se n ki m ásra. — Hogy beértek az erdőbe. L eh ev ertek a zöld fűre. A szép szű z elbágyadt, ledőli, M ély álom ba el is m erült. F elébredt a leány éjfélre, F ülem ile énekére. — Hogy itth a g yta k virrasztásra, Csúnya barm ok prédájára! V erje m eg a z Isten őket, Engem ide ve zető ket! Lányok, lányok, szép szűz lá n yok Még ti ezt n e m próbáltátok. Úgy higgyetek a legénynek, Hamis, álnok beszédjének. M ert a legény leánycsaló; A ka sszá k fe l, Pesten alól! 117 �T A R T A L O M J E G Y Z É K I R O D A L O M : G erelyes E ndre: , N évnap — — — — — — — V ih ar Béla: V ersek — — — — — — — — G ara János: Az á rta tla n — — — — — — — T am ás István: V ersek — — — — — — — — C zizm adia G éza: F ábián —— — — — — — — K em ény Erzsébet: V ersek —— — — — — — — Szőnyi Sándor: Asszony szánkóval — — — — — C sanády János: V ersek —— — — — — — — V árszegi György: Ötven pengő: — — — — — — A v ar Pál: G ubbasztó (vers) — — — — — P aróczai G ergely: V ersek — — — — — — — V arga Im re: Szíves fogadtatás —— — — — Jobbágy K ároly: Szom orú szerelem (vers) — — — C zinke Ferenc: M űterem forgácsok (versek) — — — M olnár Béla: S zederszüret (vers) — — — — — Szabó K ároly: M űfordítások — — — — — — 3 — — 12 — — 14 — — 21 — — — — 23 — — — — — 28 — 30 — — — — — — — —--40 — — — — — — — — — — ~ — —— — — —— — — — — 41 54 56 — — — 58 65 —— — 67 — —— 68 — — —— 69 F Ó R U M : Nem néhány esztendőre — egy évszázadra építünk (A nkét a Palócföld szerkesztőségében) —— — 71 Szabó K ároly: K o rtü n et vagy k ó rtü n e t — — — — —— — — 83 Hozzászólások Szuly G yula: Az izgalm as olvasm ányokról c. cikkéhez — — 83 K ojnok N ándor: Veszélyes jelenség-e a kisregény? — — —— — — 84 K R I T I K A : B arna Tibor: Merre tart a Déryné Színház? - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - -- - - - -- 86 Czinke F erenc: S alg ó tarján jövője a képzőm űvészetben —— — — — — 89 Csukly László: K ét író — két világ — — — — - - — — — — — — 92 K em ény Erzsébet, K ojnok N ándor, C sukly László és T ó th S án d o r könyvism ertetései — — — — — — — — — — — — 100 H A G Y O M Á N Y : Réti Z oltán: Rózsavölgyi M árk — — — — — — — — — — — 110 T óth Sándor: N éhány a d a t K isterenye h atárn ev e ih ez — — — — — — — 112 N ém ethné Smetama M argit gyűjtéséből: — — — — — — — — — — , 116 Czinke F erenc, Iványi Ödön, Ja k u b a János, K o n fár G yula, Leszenszky László, M ustó János, Sz. N agy M ária, P a ta k i József, R adics Istv án . Réti Z oltán és ifiSzabó István festm ényei, grafikái, illetve szobrai. Az illusztrációkat C zinke F erenc rajzolta. A fotókat Vas A ntal és K ónya K álm án készítették. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e1067991baf3dcff9b94e5adb7479679.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1962 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1962. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1962 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b34a0cc56dfb8f06699af01b368e1687.pdf aa594cad2f500da9e34cf0c24ef50d8e PDF Text Text �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1963 SALGÓTARJÁN �P A L ÓCFÖLD n ó g r á d i ír ó k és m űvészek a n t o l ó g iá ja SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG K IA D JA : A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS VB. MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA Felelős kiadó: M OLNÁR PÁ L A borítólapon; MUSTÓ JÁ N O S: CSENDÉLET K észült 2000 példányban B/5 alak. — Eng. sz. 103—1544/963. — 63.7038 Nógrádi m egyei N yom daipari V állalat. — Felelős vezető: Fila István. �i r o d a l o m L A K O S G YÖ RG Y: BUNBURUCZ ELVTÁRS KALANDJAI I. A karambol zögletes o rrá t a fagyos ab laküveghez tám aszto tta, az o rr p á rn á ja belapult, éles csúcsban végződő hegye átfú ró d o tt a vastag üvegen, s kívül, a fo rg al­ m a s belvárosi utcán m érte a ja n u árv ég i hőm érsékletet. N agy o rra m ia tt nevezték el a gyorstalpalón C yranónak s az o rrá n a k köszönhette, hogyha nem a k a d t je le n t­ kező, az előadó feltétle n ü l őt szólította fel. E gyébként kis szü rk e em b er le tt volna, v astag k arú , töm zsi, hízásra hajlam os. Az o rra azonban k iem elk ed ett és u ralk o d o tt red őtlen piros arcán, m in t síkságon az o lajfú ró torony. K özfeltűnést k eltett, ahol m egjelent, s b elefú rta a rc á n a k ezt a m a rk á n s ékességét a tá rsa d alo m életterébe. S zerencsére gyerm eteglelkű, kedélyes férfi s szívesen űz tré fá t a term észettő l a r­ c á ra p lá n tált, szokatlan színű uborkából. Lám , ötödik v ég tag n ak is h aszn álh atja! O rra m ost is úgy ta r tja távol nehéz te sté t a hom ályos üvegtől, m in t egy pirosra festett vasék! K özben forró leh elletével átlátszó fo ltot olvaszth at az üveg fagyos, jégvirágos m e z e jé n . . . H uhh! H uhh! F ujd o g álta az üveget. B elem elegedett a gyerm eteg já ­ ték b a és elfe lejtette, hogy ő tu lajd o n k ép p en K ovács Jenő, az érces hangú, ta rtó z ­ kodó, kom or igazgató, nem pedig Jencike, a kutasi h en tes és m észáros elk én y ezte­ te tt kisfia. És m ost nem a ko n y h aab lak b an áll, ahol h á ta m ögött T rézsi néni illatos h u rk á t sü t a téglából ra k o tt tűzhelyen, han em a H a jtű - és S zám lapkészítő V állalat tágas igazgatói szobájában. M ögötte m inden tekintély es és rideg, m in t egy k irály i p a­ lo tában: a plüssfotelek, a h atalm as farag o tt diófaasztal, a zömök páncélszekrény, a sötéttónusú szőnyegek és K eserű Rezső, a nyurga, csont-bőr szem élyügyi és o k ta­ tá si f e le lő s ... H u h h ! ... H u h h ! ... V égre rés olvadt az üvegen s ki le h ete tt k u k u csk áln i az utcára. P o rcu k o rral m egszórt p ará n y i em ber-h an g y ák k erülgették, döfködték, öklelték egym ást az em e­ letes p alo ták lábánál. Az út közepén szem élykocsik kóvályogtak, látszólag csak azért, hogy ügyetlen, m enekülő m ozgásukkal helyet b izto sítsan ak az o tro m b án kí­ gyózó autóbusznak. S űrűn, porozva h u llt a feh ér d a ra a szü rk e felhők kibom lott zsákjából, s függönyt te ríte tt a m élybeli nyüzsgésre. Igazán jó szem k ellett ahhoz, h ogy a negyedik em eletről felism erhetővé váljon egy járókelő. Az igazgató bozon­ tos, összevont szem öldöke a la tt valóban érzékeny, éles-lencséjű szem sö tétlett, nem h iáb a ta rto ttá k róla, hogy a falon is átlát. A zonnal felism erte a hom ályos fo rg atag ­ b an P icu rit, rendes nevén: K ondorosi V erát, a tojógalam b mozgású üdvöskét, az S 3 �érth e tetlen rendeltetésű, nem régiben létrehozott diszpozíciós osztály vezetőjét. Kondorosi V era alig n éhány h ó n ap ja b illegett be a H ajtű - és S zám lapkészítő V állalat állom ányába. B ám ulatosan gyors elő re h ala d ását a m u n k a társa i rosszin d u latú p lety ­ kák k al m agyarázzák, s legendákban a lá th a ta tla n em elő, a deus ex m ach in a szerepe ju t egy m iniszteriális szem élyiségnek, akihez állítólag rokoni szálak fűzik a t u rbé­ kolásra és begyeskedésre hajlam os tojógalam bot. K étségtelen bizonyossággal csak an n y i állap íth ató meg, hogy am ikor K ondorosi V era, a h arm in ch áro m esztendős h a­ ladon kisegítői állást k ap o tt a szám lázási részlegnél, m á r az első napon g yérhajzatú, k orabeli közéleti férfiú tölgyfakeretes m ellkép ét ak aszto tta asztala fölé és m ielő tt m unkához látott, csókot le h elt az im ádott eszm énykép arcára. Ez az á jta tosság ki nem m a ra d t azután a to jó g alam b -m áty ásm ad ár életren d jéb ő l, úgyhogy a reggeli csók következm ényeként tíz nap m u ltán a rúzsfoltoktól holdfogyatkozássá m aszatolódott a m egbecsült portré. A reggeli „Szabad N ép tízp ercek ” a la tt Kovács Jen ő több ízben is m egcsillogtatta igazgatói o rg án u m án ak v alam en n y i árn y a latá t, hogy V eronikát, az egyedüli az orleansi Szűzhöz haso n líth ató csodalényt, példaképül állítsa az ideológiától elrugaszkodott, szenvtelen és alacsonyrendű irodai dolgozók elé, m in t aki erővel és bátorsággal, friss harcikedvvel kell eltö ltse v alam ennyi nem álnokul, hanem becsületesen gondolkodó em b er szívét. S m inthogy V eronika a h ét­ köznapi m u nkákban nem r agyogtatott különös erényeket, m itöbb, ügyetlenségével és h ibáival tem érd ek borsot tö rt a „szám lázás” m u n k a tá rsa in a k o rra alá, viszont m ár nem csak az asztala fölé aggatott ikont puszilgatta, hanem a röpgyűléseken is h a lla tta szavát, m egannyi ökölcsapást helyezvén el a gaz im p erializm u s halódó tes­ tén, — h ala sz th a ta tla n n á v á lt „kiem elése”. K özm egelégedésre nem zették és m eg­ szülték a diszpozíciós osztályt, am elynek vezetője, helyettese és beosztott m u n k a ­ társai: egym agában K ondorosi V era lett s felad ata az, hogy a m egrendelő cégek­ nél szem élyesen ellenőrizze a h ajtű k és szám lapok h ián y talan leszállítását. Ennek a funkciónak sem m i gyakorlati jelentősége nincs, éppen ezért leh etetlen h ib ák at véteni vele s am ellett lehetőséget ad V eronikának az ellen ő rizh etetlen , szabad m oz­ gásra, az igazgatónak meg rendkívüli fizetés és prém ium m eg állap ítására. V eronika teh át külön szobát, új íróasztalt, jó fizetést cuppo g tato tt össze m agának, s ezen úgy m egilletődött, hogy az im á d o tt állam férfiú, rúzsfoltos képét elfeled te m aga u tá n v in n i új iro d ájáb a, m iá lta l a napi ájtato s képcsók is elm arad t. H udák Piroska, az igazgató rem én y telen ü l szerelm es és féltékeny titk á rn ő je szerin t V eronika a reg­ geli csókról nem m ondott le végképp, csak elérhetőb b eszm ényképet v álaszto tt m a­ gának. V eronika szorgalm asan e ljá rt ellenőrizni, sokszor napokig sem lá ttá k a v ál­ la la t terü letén , m u n k á járó l azonban egyedül az igazgatónak k ellett beszám olnia. Szorgalm át az igazgató a legnagyobb prém ium összeggel ju ta lm a z ta s titokban, négyszem közt P icu rin ak s z ó líto tta ... H u h h ! . . . H u h h ! ... De h am ar befagy, elho­ m ályosul a kilátó r é s ! . . . P edig P icuri még m indig ott tétovázik az ú t tú lo ld alán és az igazgató te k in te te úgy kíséri, m in t film színésznőt a reflek to ro k fénye. V ajon eszébe ju t-e a kis kedvesnek, hogy b etérjen a csem egébe, ahol még k ap h ató az 1950-es é v já ra tú badacsonyi sz ü rk e b arát? S lám , van telep átia, m e rt P icuri m eg­ rázza m agát, m in t galam b a háztetőn s kényesen billegetve m agát, eltű n ik az üzlet a jta ja m ö g ö tt ... Cupp! Puszi a hasadra, Picuri! Cupp! Az igazgató a m ásodik cuppantás után átszellem ülten, a M adách téri garzon női illa tá t idézve h ag y ta ott az ablakot. A kerek arcon a jóétvágyú em b er gon d ta­ lan kedélye v iríto tt, m ely ak k o r pom pázik való jáb an , ha az asztalon o tt k ín álg atja ín y en c-falatait a te tejesre ra k o tt tál. „H ej, te bunkócska, te d rá g a ” — tö rt fel to r­ kán az ének, m integy elra g ad ta tá sa jeléül. S akkor egyetlen p illan a t a la tt a rc á ra — 4 — �fagyott a derű és a mosoly, a nóta félbeszakadt, m in t am ik o r a rá d ió t h irte len el­ zárják. Az egyik fotel m ögött, csontos kézzel a bársonyos tá m lá k ra nehézkedve, savo n arolai aszkétizm usát fito g tatv a o tt állo tt m ég m indig K eserű Rezső, a faarcú szem élyügyis és o k tatási felelős. K eserűről teljesen m egfeledkezett. Z av a rá b an az o rrá t sim ogatta ten y ere p árn á iv al s úgy ta lálta, hogy h iányzik belőle egy d arab , oly laposra tü re m k e d e tt az a szép p árn á s hegye. A rcán m egállapodott a szigor. L éptei m egkem ényedtek, s oly h atáro zo ttan ü lt le íróasztalához, a p lüssbetétes székre, hogy a nagy súlytól m eg lazu ltak a tö lg y fa­ lábak eresztékei. — És mi van az új gépkocsivezetővel? — kérdezte. A betegesen h alvány szem élyügyis m egvárta, míg elül m inden nesz s úgy m ondta ki, m int egy vers cím ét: — Az előszobában vár. — K üldd be! . . . Azaz: m ilyen em ber? K eserű Rezső a v á llá t v o n ta válasz helyett. — Hogy hívják? — B unburucz B ertalan. — H um oros. — Nem. In k áb b komoly em bernek látszik. — A neve hum oros. L um en est omen. K eserű u tá la tta l ja v íto tta ki. — Nom en est omen. A szigorú igazgatói arcon halvány p ír fu to tt végig s m in th a csak az elillan ó pirosság fa rk á t sz eretn é elcsípni, két u jja l m egsim ogatta sim ára b o ro tv ált arcát. — L eellenőrizted? — Szülei tsz-tagok, öccse fegyőr a szegedi C sillagbörtönben, húga k ato n atiszth ez m en t feleségül. A tan ács és a p ártszerv ezet talp ig becsületesnek, százszázalékig m eg bízhatónak ta rtja . P edig pártonkívüli. Jó info rm áció t k ap tam m ind a tizen h á­ rom m unkah ely érő l is, ugyanis tizen h áro m helyen dolgozott h a t év alatt. Az igazgató m a alaposan beebédelt s enyhe álm osság lepte m eg a kényelm es székben. Az utolsó m o n d at azonban felélénkítette. — T izenhárom hely h a t év alatt?! — M ind a tizenhárom helyen jó t m ondtak róla. I lle tv e . . . — Illetve? — Egy helyen em eltek ellene kifogást. A zt m o n d ták : kicsit zárlatos. — Z árlatos? K eserű d u g atty ú k én t m ozgatta ten y erét redős hom loka előtt. — Süsü! — te tte hozzá m agyarázatképpen. — És m ié rt k ü ld té k el ennyi helyről? — Á tszervezés, szem élyi ellenszenv, lé tsz ám c sö k k en tés. . . U to ljára a H u ngaroirösztnél dolgozott, az igazgató elv társ sofőrje volt. Soha egy m áso d p ercet nem késett, a legtöbb üzem anyagot ta k a ríto tta meg, k ara m b o lja nem v o l t . . . — E nnek örülök. De m ié rt k e rü lt el onnan? — A főkönyvelő és az igazgató elv társ eltotózta az egész v állalato t, az üzem m a ra d ék a it beolvasztották az Italo trö sztb e . . . — Az igazgatóval beszéltél? — F elkerestem a M arkó utcai fogházban. — M it m ondott? — 5 — �— „N em szeretem , ha v alak i sokat fecseg. A sofőrnek az a fő erénye, h a ta rtja a sz áját.” — Ami azt illeti, a fecsegő em b ert én is rühellem . K üld be h ozzám azt a B um m bum ot! — B unburucz B ertalan — m o n d ta m éla u n d o rra l a szem élyügyis és a k ártev ő k m erev ta rtá sá v a l elhagyta az igazgatói szobát. A szögletes m in tájú , sötét, szinte kom or színű szőnyegen és az av u lt plüssfoteleken árn y a k és fényfoltok viliództak. Az igazgatói gyom orban kényelm esebb, a l­ sóbb régiókba helyezkedett a ta rta lm a s ebéd. Az em észtés édes p illan a tai elern y esz­ te tté k a húsos tagokat. M á r-m ár o tt ta rto tt, hogy elszunyókál. A kkor azonban kes­ keny rés n yílott a p árn á zo tt ajtón, előbb egy szögletes fej b u k k a n t be ra jta , m ajd k itá ru lt az ajtó és a m a rk án s vonásokkal tű zd elt arc nyom án egy m agas, erős test is belopakodott. S zerény ta rtású , á rta tla n te k in te tű férfin ak látszott az új sofőr. Síbakancsot, b a rn a n ad rá g o t és tö m ö tt vállú, világosszürke zakót viselt, n y a k á t hosszú, kötött, kékszínű sá lla l te k e rte körül. Z av aráb an a sá la t igazgatta. — T iszteletem — szólt és tisztelettu d ó an m eghajolt. — Jö jjö n közelebb! — b iz tatta Kovács. — B átran , k atonásan! A sofőr az igaz­ gató h o z legközelebb álló szem ély . . . B unburucz könnyű, p u h a lép tek k el közeledett a h atalm as farag o tt asztalhoz. — Igazán örülök, hogy m egism erhettem az igazgató u r a t . . . — Ü ljön le, kérem ! — dörgött rá az igazgató, s azt a vélem ényt alak íto tta ki m agában, hogy B unburucz B ertalan valóban fecsegő em ber, ak it a kezdet kezde­ té n kell m egfékezni. — Az én elvem az. hogy a beosztott tartso n la k ato t a száján s ne válaszoljon, am íg nem k é r d e z ik ! ... — Igenis, igazgató ú r . . . — N em vagyok igazgató úr, hanem igazgató elvtárs! — De én, kérem , p árto n k ív ü li vagyok . . . — Az nálam nem szám ít. Ű r nincs, az u ra k e ltü ntek, elv társ van. Amíg jobbat nem ta lálu n k , addig a becsületes p árto n k ív ü li is e lv tá r s ! . .. E zerkilencszázötvennégyet írunk. — A hogyan parancsolni tetszik . . . V alóban 1954-et íru n k . . . — Nem parancsolok, csak kérek. S a r r a külön is m egkérem , hogy lehetőleg csak akkor beszéljen, ha m uszáj. A régi helyein is a szája m ia tt nem szerették. B unburucz gyerekes alázattal, duzzogósan tiltakozott: — Engem m in d e n ü tt szeretnek. — Mégis ez lesz a tizennegyedik helye! A sofőr szögletes arc a kigöm bölyödött, fogai feh éren villogtak. — N yertem egy korsó sört. A S zlanka P ali azt m ondta, nem leszek fe lv é v e .. — Ki az a S zlanka P ali? — Földim . N agyon rendes szatym azi gyerek, csak hiányzik belőle a fo rrad alm i optim izm us . . . — Szokja meg, izé elv társ . . . — B unburucz. — Szokja meg, hogy n álu n k m egszűnik a korsó sör, az ilyen P ali. meg az olyan Pali. N álunk m u nka v an és pofa be! — Észre v e tte azonban, hogy tú lm en t a h a tá ­ ron s enyhítésül cinkosan, barátságosan kacsintott. — H allgatni a r a n y . . . A három szögletű fejű B unburucz ham iskásan visszakacsintott. — M egértettem , igazgató úr. - 6 - �Az igazgatónak m ost nem t ün t fel az u r a zás. G ondolatai a M adách té re n csa­ tan g o ltak, ahol lépcsőházból nyíló g arzo n jáb an P icu ri őt v á rja s szinte látta, ho­ gyan tesz meg m inden előkészületet a találkozás m egszépítésére a gazdag idom ok­ kai büszkélkedő h ajad o n : kihúzza a dugót a sz ü rk e b arát üvegjéből, bekölnizi a hó n aalját, pongyolát ölt, m eg teríti az aszta lt és m e g ra k ja dugig n ém et b rik e tte l a feh ér cserépkályhát. „P icuri! P icuri!” — susogta m agában, a nősem berek eszte­ len szenvedélyességével. — B unburucz elvtárs! — Igenis. — K é rje el a garázs kulcsát P irik etől! Á lljon elő! Elvisz a fővárosi tanácshoz, fontos értekezletem van . . . — M egértettem . — Igyekezzen, B u n burucz elvtárs! B u n burucz le h a jto tta fejét, a hom lokához csatlakozó félk ö ralak ú kopasz folt tü k ö rk én t világított. — Köszönöm , nagyon köszönöm — m o n d ta elérzék en y ü lten. — Én úgy fogok dolgozni, de ú g y . . . A k ív án ság át is lesni fo g o m . . . Aki gyak ran v álto g atja helyét, az az új környezetben is h am aro san o tth o n o ­ san mozog. B u n burucz alig te tte be m aga m ögött az igazgatói szoba a jta já t, m áris úgy érezte, m in th a évek óta dolgozna a H a jtű - és S zám lapkészítő V álla la tn á l.-V a k ­ m erő és ö ntudatos p illan tá ssa l végigcirógatta az áram v o n alas, nyu lá n k P irik ét, ak i­ nek vénlánysága szem e körül sűrűsödő rán co k b an m u ta tk o z o tt csupán, egyébként ruganyos gum itestén fiatalo san feszült a m agasnyakú, zöldcsíkos szövetruha. A rá ta rti leány ezu tta l e ltű rte a bizalm askodó hangot s az író g ép aszlal fió k já­ ból nagy v a sk a rik á ra függesztett, p arán y i la k atk u lcso t húzott elő. — Az igazgató elv társ elm egy ta lán ? — É rtek ezlete lesz. A d ja m á r azt a kulcsot, P irik e drága! A leány fontoskodva ta rto tta a kulcsot furako d ó m elle elé. — A fővárosi tanácsnál. E ltaláltam ? B u nburucz tétovázott, hogy kik ap ja, vagy ne k a p ja a kulcsot a nagy, de finom ­ m űvű kézből, azonban P irik e hosszú, hegyes k arm a i tartó zk o d ó v á tették . A leány a kis fontoskodó já té k u tán m aga n y ú jto tta á t a v ask arik át. — A rra kérem , B u n burucz elvtárs, hogy figyeljen. N agyon jól figyeljen. És m ondjon el m in d en t nekem . N em leszek h á lá tla n . . . Az utolsó m ondatot oly adakozó, á tfű tö tt hangon m ondta, hogy abból az egye­ nes gondolkozású, n őkerülő B unburucz is m egértette, hogy m in d en áld o zatra kész n ő sténnyel áll szem ben. A belvárosi b érházba te le p ü lt v á lla la t m űh ely eit a bádogportálos, földszinti üzlethelyiségekben ren d ezték be és g arázsnak egy szappangyáros egykori r a k tá rá t használták. E gyébként az utcai fro n t és a félem elet k iv ételév el m in d en lak ásb an népes családok éltek s a családtagok örökös h arcb an állo tta k a v á lla la tta l, am ely időn k én t bűzzel és korom m al zú d íto tta teli a lépcsőházat, az u dvaron pedig életveszélyessé te tte a gyerm ekek já ték á t. Most téli csend b o ru lt az ép ü letre. Az ud­ varon egyetlen kisgyerm ek m ozgott kopott, kis szánkóval. A m in t B u n b u ru cz a keram itkockás, vékonyan havas u d v a rra lépett, ta lp a alól kicsúszott a ta laj, h átsó felére h u p p an t és hosszú sávban feltö rö lte a kövezetet. A gyerm ek tisztán csengő, vékonyka hangon kacagott a jeleneten. A szám lapkészítő m űhelyből zömök, kefebajuszos, kék köpenyt viselő férfi lé p e tt ki, egy p illa n a t a la tt m eggyőződött a h a­ vazás m é retérő l és szigorú te k in te te a kacarászó k isfiú ra tévedt. - 7 - �— Az u d v ar nem játszótér! — dörögte —. T ak aro d j innen, kis taknyos! Ha any ád nem nevelt m eg . . . Itt elak a d t a szava, m e rt az időközben feltápászk o d o tt B u n b u ru cz kem ény lép ­ tek k el h a la d t el m ellette. — Szabadság! — köszönt oda a kék-köpenyes n y ájasan . — Egy szál gyufád akad-e, elvtárs? B unburucz zsebébe ny ú lt és odadobta a gyufásdobozt. A kék-köpenyes férfi kom ótosan rágy ú jto tt. — H allom , te vagy az új sofőr — n y ú jto tta vissza ajándékozó m o zd u lattal a gyufát. — Hová viszed az öreget? A sofőrnek d iszk rétn ek kell lennie, nem szabad a főnöke d olgait kifecsegnie. E zt B u n burucz jól m e g tan u lta s kereste a m ódot, hogyan té rh e tn e ki a válasz elől. — F ogadjunk, hogy a ta n á c s h o z . . . — Ö rdögöd v an — m o n d ta B unburucz és m enni készült. — A kocsi a legjobb alibi. K érdezd meg a főnököd, m ié rt nem megy gyalog, az átjáró h áz o n ? H am arab b odaér, m in th a au tó n m e g y . . . C sak h á t ak in ek nagy­ vágó és részvényes v olt a p ap ája, az a p ro le tá rd ik ta tú rá b a n sem közlekedhet gya­ logosan. Igaz-e? A fene m egette az ilyen p ro le tá rd ik ta tú rá t! H am ar csöm ört kapsz te is, cim bora! Ezen a helyen nem fogsz m e g ö re g e d n i... H a fázol, hozzánk bejö ­ hetsz m elegedni. Egy jó van ennél a v á lla la tn á l úgyis: a fűtés. M enj csak, m ert leb a rn ít az öreg. A ztán a W arszavát vidd, ne a Volgát, a W arszav án ak jobb a fű ­ tése . . . Szabadság! — Szabadság! M ire a leh ű lt W arszavát sik e rü lt beg y ú jtan ia és kivezetnie az u d v arra, a kék­ köpenyes m ár nem tartó zk o d o tt ott, ellenben K eserű Rezső á llt a hátsó kapunál. A szem élyügyis m erev karm o zd u la tta l le in te tte a kocsit. — Jó l figyeljen, Berci — m o n d ta hátborzongató kedvességgel. — N ekem ennél a v á lla la tn á l m in d en rő l tudnom kell. Ha elm egy, jelen ti, ha m egjön, je len ti és kocsányon h o rd ja a szem ét, m in t a csiga-biga! M indent látni, m in d en t h allan i és m in d ent je len ten i kell. — É rtettem . — Maga ne szóljon sem m it senkinek, csak m in d en t jelentsen. Mit a k a rt az előbb m agától Penyigei? — K icsoda? — Az a h itler-bajuszos deklasszált elem ? — G yufát kért. — Es még? — M egm agyarázta, hogy ne a V olgát gyu jtsam be . . . — M enjen akkor, de figyeljen. A diri is csak em ber, te h á t figyeljen. É rti? — É rtettem . A v iszo n tlátásra . . . — Jó m unkát, Berci! M ire m egk erü lte a háztöm böt és beállt a főkapu elé, a kocsi kellem esen átm e­ legedett. Á lm osan és éhesen ü lt a v olánnál és nézegette a vastag b u n d áb a bugyolá lt nőket. N agyon szerette a nőket nézegetni s ha egy csinosabb, tetszetősebb leány, vagy asszony ringatódzott el a já rd á n , félszegsége és kisebbségi érzése tovább gyarapodott. Öt még nem szerette az éd esanyján kívüi egyetlen nő sem. S ha lesz, aki szeretni fogja, az púpos lesz, vagy sánta, pedig bab aarcú , ápolt, izmos szép leán y ra vágyott. Egy m esebeli tündérre. N yers hang ébresztette fel álm odozásából. Az igazgató te rp e sztett a kocsi m el- 8 - �lett. B u n burucz a lak áj szolgálatkészségével m ászott ki a kocsiból, hogy a jtó t nyis­ son a főnöknek. K ovács Je n ő m ost teljes igazgatói tek in tély ét latb a v etette: m éltó ­ ságteljesen ü lt be a kocsiba, kényelm esen elhelyezk ed ett és nagy o k at nyögött, m in t az idős férfiak a testi m egkönnyebbülés kellem es perceiben. B unburucz nagyon ügyelt bem utatkozása sikerére. Sim án, de gyorsan in d íto tta a kocsit s v akm erő előzésekkel igyekezett pótolni az áb rán d o zásáv al e lra b o lt időt. K ígyóként kúszott közeli célja felé s finom an sim u lt a járdaszegélyhez a „T anács” h atalm as sárg a töm bje elő tt a piros W arszava. A z igazgató m ost is m egvárta, hogy B u nburu cz nyisson a jtó t s hagyta, hogy terjed elm es te sté t egy húzó-vonó kézm ozdulattal kisegítse. K ezében többrekeszes, nagy b ő rtásk á t lóbált. — Itt v árjo n rám — m ondta. B unburucz fázós te n y erét dörzsölte össze. — Igenis! — H a hétig nem jönnék, vigye be a kocsit a garázsba. Reggel félnyolcra értem jön a lakásom ra. H a a feleségem érdeklődne, m egm ondja, hogy a soroksári telepet ellen ő riztü k s nagyon későn jö ttü n k haza. — T eh át nem a ta n ácsn ál te tsz ett lenni! — H a a feleségem kérdezi, nem . P ersze ez csak a r r a vonatkozik, ha nem v é­ geznék h é t ó r á i g . .. De ez nem tarto zik senkire! — É rtettem . Fél nyolckor a hókotrógép zúgására ébredt. Keze és láb a m egderm edt a hideg­ től. H ogyan is tu d o tt ilyen m élyen elaludni? Az állástalan ság , céltalan ság a elkergeti az álm ot, a m u n k a kellem esen kifáraszt. E lm ú lo ttak a n y u g talan n apok s jönnek ism ét a gondtalan, nagy boldogító alvások. N egyvennégy éves m úlott, de a m u n ­ k áb an még h arm in cn ak sem érezte m agát. L etörölgette a h av a t a kocsi ablak áró l. Az utca ezen a szakaszon eln ép telen e­ dett, ifjú p á r csókolódzott a C sem ege-üzlet k ira k a ta előtt. Hogy m egdobban ily en ­ kor az agglegényszív! S zerelem re m ég fia ta la b b n a k érzi m agát, m in t a m u n k ára, T alán csak húszévesnek! De huszonnégynél sem m ivel sem tö b b n ek . . . A sötétből irh ab u n d ás, villogó tek in tetű , nyúlánk, fiatalos m ozgású, üdearcú nő lép ett elő. — M aga az új sofőr? B u n burucz bam bán végigm érte és hallgatott. — N em is d icsekedett Jenő! Hol hagyta? — K it? — K it-k it? K o v á c so t. . . — Az igazgató u rat? — A férjem et. — Az igazgató úr a soroksári telepen van. — N em a szu k áján ál? Jó l vigyázzon, hogyha hazugságon kapom , nagyon m eg­ já rja . . . De m aga becsületes em bernek látszik. Én m egbízom m agában. M ától kezdve figyelni fogja Jenő m inden lépését és m in d en n ap elm o n d ja nekem , hogy m it tapasztalt. Az összegben m ajd m egegyezünk. F igyeljen, m in t a sas. N em b án ja m eg . . . H azafelém enet a sarki hentesüzletben befa lt tíz deka főttkolbászt m u stá rra l s v ásáro lt két szelet kenyeret az otthon tarto g ato tt, gondosan becsom agolt szilvalekvá rhoz. A K irály utcában lak o tt albérletben, egy nyolcvanéves özvegyasszonynál, - 9 - �a m eleg szívű és szenvedélyesen lóversenyző V arga Ignácznénál. V arga n én it m á­ sodik édesan y ján ak tisztelte. M egszokták, m egszerették egym ást. E rőteljesen kopogtatott. Alig győzte kivárni, hogy az idős asszony előcsoszog­ jo n és kinyissa az ajtó t. De az ajtó m égis csak kin y ílt és o tt állo tt V arga néni. — Jó estét, Ber cik e ! — előzte m eg a köszönéssel és arcán an y ai öröm su h a n t végig. — T án állásb an van? — Dolgozom, V arga néni! — G yerünk beljebb, o dabent jó m eleg van, — s elin d u lt a kis fürge öregasszony előre. — M ilyen a hely? B unburucz le tette a keny eret a konyhaasztalra. — Ki tudja. A zt h ittem , sofőrnek m egyek és spiclit csin áln ak belőlem . M in­ denki a r r a biztat, hogy figyeljek és jelentsek. Az igazgató meg hazudni tan ít. Ne­ héz helyzet. T u d ja jól, hogy én nem tudok hazudni. Az öregasszony nagyon kom oly lett. — Meg kell tan u ln i, Ber cike ! M indenki hazudik. Aki nem hazudik, az nem él m e g .. — És a figyelés? A jelentés? — Azzal csak jól já r m indenki, ha m aga lesz a besúgó. B ár m inden besúgó ilyen em ber lenne! V állalja el. H a nem v állalja, akad más. A ttól nem lesz roszszabb sem a m elósnak, sem a parasztnak. Ha egyszer így k ív án ja a kom m uniz­ m us . . . — N em a kom m unizm us k ívánja ezt, V arga néni! Az em berek. — Azok nem em berek, fiam ! — H anem ? -- Bohócok. Hangos nagy nevetéssel telt meg a konyha. gy hete dolgozott a H ajtű - és S zám lapkészitö V állalatn ál s egyetlen h ét a la tt szigorúan következetes, új életren d e t alak íto tt ki. V arga néni pontosan öt ó ra k o r költötte s azalatt, am íg ő m osdott, elkészítette a te jes kávét lépcsőn m in ­ d ig sietve, futva m ent le, az utcán azonban m eglassította lép teit s a m etsző hideg­ ben is csak sétált, m in t aki nagyon ráér. V égigkóválygott a K irály utcán, átm en t a D eák téren, m egkerülte a Fővárosi T anács épületét, b ev e te tte m ag át a szűk u t­ cába, m ely ism erős k ira k a ta ib a n m indig k ín á lt valam i ú j látn iv aló t. H at ó rá ra a garázsba ért. Negyednyolcig a m oto rral b ab rált, gondozta, déd elg ette a piros W arszavát. F é lnyolcra az igazgató lak ása elé h ajto tt. N yolckor ú jb ó l b eállt a garázsba, m a jd á tsé tá lt az udv aro n a szám lapkészitők m űhelyébe, ahol m indazideig h allg atta a szakik csevegését, am íg a csengő fel nem berreg ett. F élk ilen ck o r a csengő sza­ v á ra ő is felballagott a v á lla la t em eleti folyosójára, ahol n ap o n ta m ás-m ás szem ély ism ertette a Szabad N ép legfrissebb h íreit és cikkeit. E szertartáso n soha nem h a l­ la tta vélem ényét s b á r az első napokban kíváncsian hegyezte fülét, az ötödik n a­ pon m á r u n ta az egyskálájú hozzászólásokat, m in t a g yerm ek a m egszokott já té ­ kot. M indig ugyanazok szólaltak fel és m indig ugyanazt m ondták. A g y ak ran h á­ rom negyedóráig ta rtó „Szabad N ép tízperc” u tán ism ét a m ű h ely b e v o n u lt s el­ k é rte az újságot L uka Dezső bácsitól, a legöregebb szám lapostól, hogy átfu ssa a sp o rth íre k e t s közben azon bosszankodott, hogy Penyigei szaki hosszú és harcos hozzászólását m indig ilyenkor m ondotta el, ostorozván a gaz im p erialisták at, v a la- E - 10 - �m in t szak társait, a k ik nem tá p lá ln a k eléggé izzó g yűlöletet az orgyilkos im p erializ­ m us irán t. S am ikor a kocsit k érte az igazgató, B u n b u ru cz előbb az öltözőbe m en t és visszacsúsztatta az ú jság o t L u k a szaki kabátzsebébe, s hangos „jó m u n k á t” kö­ szönéssel kicam m ogott a m űhelyből. A heted ik napon azonban m inden m ásképpen alak u lt. Alig lé p ett az utcára, vonyító fékezéssel nagy fekete Z im -kocsi á llt m eg m ellette. — Ülj be, egyetlen B ercikém ! S zlanka P áli ny ú jtó zk o d o tt a v o lán n ál és h iv o g atta a leeresztett ablak o n á t, Az ív lám p a fénye élesen k ira jz o lta pro filját. — P alikám ! — lelkendezett B unburucz. — H ová vigyelek, öreg? B unburucz befészkelődött a kényelm es ülésre. — A V örösm arty téren ledobhatsz. — T etszik-e az új hely? — Még ilyen helyen sem dolgoztam ! A nagy kocsi szépen elfe k ü d t a síkos úton és za jta la n u l su h a n t célja felé. A járó k elők a csillogó, fagyos h av a t ta p o d ták s u tán acso d álk o ztak a rem ek já rm ű ­ nek. — T án nem tetszik? — Ö regem , ez egy svindli-v állalat. A m elósok három nap a la tt elvégzik a n e­ gyedéves te rv e t s attól kezdve csak fusiznak — szépm ívű öng y ú jtó t és k ró m n ik k el c ig a re tta tá rc á t v e tt elő. — E zeket tőlük kaptam . — Hogy ta rtsd a szádat! Hogy meg ne tu d ja a d i r i . . . — A z lehet. — S ott nincs norm a? A kocsi közben a V örösm arty té rre ért. A b erb e an d közelében fia ta l nők vitáztak, B um burucz kászálódott. — N orm a az van. Csakhogy kézi-m elóra. A szakik m eg géppel dolgoznak. A L uka szaki szerkesztett egy olyan gépet, am ely o n tja a kész szám lapokat. Kézzel m ásfél ó rá t is elpiszm ognak eggyel. B eadta ú jításn a k , de az igazgató elre n d elte a gép m e g sem m isítésé t. . . — Bolond az? — Esze van, öregem . H a a gépet bevezetik, ak k o r tíz n ap a la tt le g y á rtjá k az egész évi te rv e t s nincs szükség tovább m u n k á sokra. M egszűnik a v á lla la t s m eh et az igazgató a balfenékre. V ilá g o s? . . . P ersze a szakik e lre jte tté k a gépet. S zlanka P ali öblösen felnevetett. — H ülye helyzet. M iért nem jelen ted ? — M ert a k k o r sofőr se kell. Örülök, hogy kocsit k a p ta m . . . — H át vigyázz m agadra, jófiú! — Good by! A v á lla la t u d v ará n az éjjeliő r fogadta. B undája p rém je és nagy h arcsab ajú sza zúzm arától fehérlett. — Jó hogy jössz, B u n burucz elvtárs. H a tra az igazgatónál kell lenned. S iófokra m entek, a v á lla la ti üdülőt ellenőrizni. — T élen? — L eltár lesz. A C sinibaba is megy . . . — C sinibaba? — A V eronika kisasszony. Előző n ap a soroksári telepen já r t a főkönyvelővel, későn értek haza s a dél- 11 - �u tá n i p ortás e lfe lejtette figyelm eztetni a korareggeli tú rá ra . Így pizsam át, b orot­ válkozó készletet, törülközőt, szappant nem te tt a táskába. Az igazgató ugyan Bu­ d án lakik, de egy kis vargab etű v el a K irály utcát is érin th eti. M indenesetre „fel­ u g rik ” az úti kellék ek ért előbb. —x — K özölte V arga nénivel, hogy vid ék re megy s m áris sie te tt a kocsihoz. A lám ­ p ák még égtek, de a hó m ár reggeli világosságot d erített. A K ö rú t irán y á b a vezette a W arszavát. A v illan y ren d ő r éppen ak k o r lép ett szolgálatba s h iv atali ügyködése nyom án kigyulladt a tilo sat jelző piros lám pa. L efékezett. A K örúton köd gom olygott s a kocsi előtt átkóválygó gyalogosok ködlovagok­ n ak és fátyolba rejtőző tü n d érek n ek látszottak. A kocsi ó rája egyhangúan ketye­ gett. H at m ú lo tt öt perccel. A bban a p illan a tb an valam i h atalm asa t csattan t. H átáb an lökést érz ett és elő re­ b u k o tt a volánra. A hátsó ablakok szilánkokká pattogtak. M ire m agához té rt és p illa n tá st v e te tt a tükörbe, a kocsi m ögül egy kék M oszkvics kígyózott elő s a zöldre v álto tt jelzést kihasználva, belerobogott a ködbe. De B u n b u ru cz tisztán lá tta a rendszám ot: CF—0999. N yugodtan k ilép ett a kocsiból, hogy ta n ú t keressen. Fázós fia ta le m b e r húzta be nyak át a fe ltűr t gallér mögé. — Én lá tta m — m ondta reszkető hangon —, K is P ál vagyok. Soroksári ú t 66. — Ír ja fel a rendszám ot — n y ú jto tta á t a ceruzát B unburucz. — E rre még szük­ ség lesz: A balatoni k irán d u lás elm aradt. Az igazgató elvonult tágas iro d ájáb a P icu riv al s odab entről dühös és gyalázkodó női hangok szűrődtek ki. A v á lla la tn á l m indenki lap u lt, az igazgatóval nem jó találkozni, ha rosszkedvében van. Az udvaron B unburucz könnyezve csodálta a h o rp ad ást, am it a M oszkvics dö­ fése okozott. K eserű Rezső szárazon vigasztalta: — Ki kell sim ítani, dukkózni és kész! Felszám olunk h atezret a pasinak, m in t a pinty. — Előbb meg kell találn i . . . — Azt bizza rám . M inden kocsinak k a rto n ja van. A ren d szám ró l m eg tu d ju k a tu la jt s m ehet a szám la. Ez a balatoni út úgyse h ián y zo tt m agának. Igaz? A m űhelyekben végigfutott a hír, hogy K eserű Rezső a központi g ép járm ű -n y il­ v á n ta rtó b a m ent s a m unkások fogadásokat kötöttek, hogy a karam bolozó Moszkvics tu lajd o n osa színész-e vagy sportoló. K evéssel ebéd előtt az igazgató h iv a tta B unburuczot. P iro sk a végigm érte és szokásától eltérően m aga nyitotta ki az igazgatói szoba a jta já t. B enn: állva és vésztjósló p illan táso k at vetve v á rt rá az igazgató és a személyügyis. K ovács Jenő súlyosan az író asztalra ten y erelt. — Mi volt a rendszám a a n n a k a kocsinak? B u nburucz kényszeredetten nevetett. — K önnyű m egjegyezni: egy nulla és három kilences. H átborzongató hangsúllyal hangzott fel a kérdés: — T ehát: nullakilencszázkilencvenkilenc? — Egészen jól teszik m ondani. — Csakhogy ez nekem nem tetszik. Én a becsületre sokat adok . . . - 12 - �K eserű Rezső lebiggyesztette duzzadt alsóajkát. — A hazug em b ert könnyebb elfogni, m int a sá n ta k u ty á t. . . Az igazgató f elm ordult. — M aga belerü k v ercelt egy hirdetőoszlopba. — Soha — tiltak o zo tt B unburucz. — A CF—0999 ütközött belém . . . — Á lm ában. — N em kérem . A K ör ú t n á l . . . — K ülönben is: m it keres a K örúton, ha értem jön? — M indennek a M oszkvics az oka. Tessék elh in n i nekem . Egyedül a M oszkvics h ib á s . . . — A m i nincs . . . — De van . . . — K ár a szín játék ért, B unburucz — szólt a lélek h ú rja it pengetve a szem élyü gyis. — Ilyen rendszám ú kocsi nincs. — De v a n . . . — A n y ilv á n ta rtó b a n ezt jobban tu d ják . Az igazgató toporzékolt. — Távozzon! A lattom os, hazug! F ejé t lógatva hagyta el a szobát s a m űhely b e ta rto tt, hogy L u k a Dezső bá­ csinál vigasztalást keressen sérelm ére. L u k a szaki azonban ügyet sem v e te tt rá: az öltözőben négyszáz fo rin to t kiloptak a zsebéből, s m ost egyedül ez foglalkoztatta. B unburucz B e rtalan en n y ire elhagyatottnak, m agányosnak még sohasem érezte m agát. —x — apokig ki sem m ozdult a garázsból, csak h a n ag y ritk án valam i fontos ú tra kérették. A tél kegyetlenül tom bolt, reggelenként harm incfokos hideg kö­ szönt a fővárosra és a v á lla la t vezetője begubódzott é jjel-n a p p al fű tö tt szobájába. Csak B u n burucz dacolt az északi sark i időjárással. G yűlölte és k erü lte az em b ere­ ket, a garázs fagyában ő rölte napjait. A szám lapkészítő m űhely fiatal technikusa, a lányosarcú, szem üveges S ándor Sanyi, ki a rengeteg ráé rő időt ta v á b b ta n u lá sra h aszn álta fel, a levelező tagozaton gépészm érnöki diplom a m egszerzésén fáradozott, idő n k én t m egk érd ezte L uka De­ zsőt: — M ondd, öreg, hova le tt az a nyakigláb sofőr-haverod? — A fene tu d ja — leg y in tett ilyenkor az öreg Luka és sherlockholm esi, vizslató nézésével végigreflektorozta a m űhelyt, hogy vajon ki leh et az üzem i szarka. De a m űhelyben sem m i különöset nem le h ete tt felfedezni, m in d en k i végezte a m aga m egszokott reszo rtját. A legtöbben alu d tak , m e rt éjsza k án k é n t hólapátolá st v állaltak , am it a m űhely m elegében igyekeztek kipihenni. M ások olvasgattak, vagy a m aguk részére készítettek különféle h aszn álati tá rg y ak at. Egyedül Penyigei fontoskodott a sa tú p ad körül, kopott reszelővei vagy szőrhányta ecsettel a kezében. N egyedik n a p ja ta rto tt ez így, am ikor S ánd o r Sanyi ism ét fe lte tte a kérdést L uka szakinak: — H ova le tt a N yakigláb? Te, öreg, csak nem ő szab ad íto tt m eg a négy d ara b százasodtól? L uka Dezső éppen egy gyerm ek -k ád at fo rrasz tg a to tt leg fiatalab b u n o k áján a k , fíntorogva ta rto tta el fejét a szalm iákos füsttől. N — 13- �— U gyan m ár! S anyikám , én az ért a fickóért tű zb e teszem a kezem. Az egy s z e n t. . . — A kkor m iért hagyod m egfagyni a garázsban? Az udvaron szél sü v ített végig és a jégdudorokon lisztté őrölte a felk a p o tt h a­ vat. A m űhely kém ényéből föld rev erő d ö tt a füst és összek ev ered ett a porhóval. Csontig hatoló, velőtfagyasztó hideg dühöngött. M indenki a m eleg k ály h a m ellé m enekült, csak B u nburucz m a ta to tt a W arszava körül, m in t egy sa rk k u ta tó . L u k a szaki ráripakodott. — A zonnal gyere velem , te őrült! B u nburucz zsebkendő g y an án t zsebrevágta az olajos rongyot és engedelm esen követte a didergő öreget. Szögletes arc án folto k at h án y t a hideg, a m ű h ely m ele­ gében azonban kipirosodott. — Bolond vagy te, csak nem pörögsz — á lla p íto tta m eg tudo m án y o san L u k a Dezső. — Mi a bajod? — N em hisznek nekem . — K i nem hisz? — Senki. — H át m i senkik vagyunk? — A zt m ondják, hogy k ita lá lta m az e g é sz e t. . . Hogy nem is v o lt k a r a m b o l.. Hogy én csúsztam neki egy v illa n y o sz lo p n a k . . . P enyigei félbehagyta a reszelgetést. — Hol van akkor a te tte s? — kérd ezte és gyanúsító p illan tá sa szinte felfalta a term etes sofőrt. — F elírtam a rendszám át. — De hol v an ? A n y ilv á n ta rtó b a n nem szerepel ilyen szám ú k o c s i... Öreg L u k a dühösen sie te tt B unburucz segítségére. — Elírta a szám ot. T évedett. N agy köd v olt aznap r e g g e l. . . És az tán ? M ással is m eg eshetett volna . . . B unburucz tűzbejött. — Nem tévedtem . CF—0999. K ék Moszkvics. Ezer közül is m egism erném . . . — M iért nincs akkor k arto n ja? M iért nem szerepel a n y ilv á n ta rtá sb a n ? — H a én ezt tu d n ám ? . . . Dél felé elv itte a főkönyvelőt a Földm űvelésügyi M inisztérium ba egy ú jítási tárg y alásra, u tá n a az O rszágház elé parkírozott, m e rt távolról is m egism erte S zlanka P ál fekete Z im -jét. A nagy fekete kocsi keresztben á llt a téren , m in th a nagy n ek ifu tással be a k a rn a ro n tan i a m inisztérium k ap u ján . A kocsi és a m inisz­ tériu m h atalm as, zöm ök épülete között különböző m á rk á jú szem élygépkocsik p a r­ kíroztak. S zlanka prém galléros, vastag télik a b átb a n sü tk érezett a napon, s úgy te tt B un­ b u ru cz érkezésére, m int aki valóban v á rt e rre a találkozásra. — Jó l összebeszéltünk — n ev e te tt B unburucz és m egcsúszott a jeges havon. S zlanka m osolygott. — A k a ra tta l aligha ta lálk o zu n k ilyen pontosan. Hogy vagy öreg? — M int nyúl a fagyon. — M egvan-e m á r a tettes? — N e is bosszants! Az O rszágház m ellett, a D una közelében d an k a -sirály feszítette m eg szárn y ait és játék o san h in tá zo tt a napfényben szikrázó vörös csillag m agasságában. A M ar- 14 - �g it-h íd felől villam os zörgött végig a p arkírozó kocsik elő tt s egy irh ab u n d á s aszszony két kisgyerm ekével vak m erő en fu to tt át a síneken. S zlanka b a rá tja v á llá ra ten y erelt. — M ondd, B ercikém , valóban jól lá tta d azt a szám ot? — N em vagyok vak. — V iszont a központi n y ilv á n ta rtó b a n m inden kocsinak k a rto n ja v an . H a k a r­ ton nincs, kocsi sincs. B u n burucz haragosan rá n to tta ki v á llá t a nehéz te n y ér alól. A v é r a fejébe szökött. — M ár te se hiszel? . . . Ezer közül is m egism erném . O lyan volt, m in t az a kék M oszkvics ott. Egészen olyan . . . A M oszkvics n egyvenm éternyire á llt tő lü k a téli fényözönben s ők egyked­ v ű en bám u lták , m in t gondolkodó, gondterhes apa az elő tte játszó gyerm ekét. S a k ­ k o r hosszas tűnődés u tá n egyszerre k iá lto tta k fel: — Ez az! A kék M oszkvics szám a m essziről v iríto tt: CF—0999. — M ost nem m enekülsz! — m ondta B unbu ru cz fogcsikorgatva, s nagy gólya­ láb ain úgy roh an t, m in th a sítalpakon közlekedne. A m inisztérium á rk á d ja i felől egy teltk ép ű , fekete, alacsony, b ő rk ab áto s férfi közeledett lassú, k im ért léptekkel. C saknem B unburuczal egy időben é rt a kocsihoz, s m egszokott kézm ozdulattal k in y ito tta a volán m elletti ajtó t. B eülni m á r nem tudott, m e rt B unburucz elk ap ta a g a llé rjá t és m in t egy rongy­ b a b á t m egem elte a nehéz testet. — Viszlek, piszok! A földtől elv álaszto tt em ber nevetségesen rugkapálódzott. — E ngedjen el, m e rt m egbánja! — o rdította. Az álldogáló szem élyautókból összereglettek a ráérő gépkocsivezetők. A jövő­ m enő em berek is a hangoskodás színhelyére siettek, s p illan ato k a la tt k ét véle­ m ényt képviselő csődület v e tte körül a kiabáló em bereket. Az O rszágház közeléből két ren d ő r is előkerült. B unburucz egy ideig hősiesen fe lta rto tta gyűlölt terh ét, m a jd egy m egvető k arm o zd u lattal a földre p o tty an to tta. Az ordító em b er egyensúlyát vesztve h u llo tt a szutykos hóra. B unburucz u tá n a nyúlt. — A gyontaposhatnálak, te fé re g !. . . De ak k o r iszonyú fájd alo m b én íto tta meg. A ren d ő rö k h átu lró l k ic sav a rták a k a r­ ját. A bőrkabátos feltápászkodott, le rá zta m agáró l a h avat. Belsőzsebéből igazol­ ván yt v ett elő, hevenyén a rendőrök elé ta rto tta ! — Ez az em ber egy közveszélyes őrült, — m o n d ta B u n b u ru czra biccentve. Szabadság! A zzal beült a kék M oszkvicsba és e lh a jto tt az eset színhelyéről. A rendőrök fe lírtá k B unburucz ad atait. — Ne engedjék el! — követelte m ég m indig hangosan B unburucz. Az egyik, a jóságosabb képű ren d ő r a fejé t csóválta. — Vigyázzon m agára, em ber! — m o n d ta határozott-szelíden, csitítóan. — Jó l lá t­ tuk, hogy m aga kezdte. Ne okozzon b o trán y t a P a rla m e n t előtt, m e rt az csúnya d o lo g . . . S zlanka többször is közbe a k a rt szólni, de a nagy h an g zav arb an nem ju to tt szóhoz. M ost végre p illan atn y i csend tám adt. - 15 - �— H agyjad, Berci! — em elte fel kezét, m in t az áld ást osztó próféta. — Most m ár nyomon vagyunk . . . A kék M oszkvics valóban fut. Én is lá tta m . . . A főkönyvelő ném i gyanakvással fogadta B u n b u ru cz közlését a várak o zás a latt lezajlott élm ényről s m indazideig, am íg a v á lla la t ép ü lete elé nem g ördült a kocsi, többféleképpen értelm ezhető, ném a fejbólintással k ísérte az izgatott beszá­ molót. M ielőtt azonban kilépett a kocsiból, érzéketlen, intő hangon azt m ondta: — Legjobb, hogyha hallgat az esetről!! Én o tt já rta m K eserű eltárssal a nyil­ v án tartó b an , s a kék M oszkvics csak a világ ű rb en k ö z le k e d ik ... B u nburucz nem h allg ato tt az intelem re, han em v itte a h írt L uka szakinak, aki viszont felbiztatta S ándor S anyit, hogy beszéljen a szem élyügyi előadóval. Kis idő m úlva K eserű Rezső h iv a tta Bunburuczot. V izslatott és szú rt a tekintete. — T ehát ism ét lá tta a kék M oszkvicsot? — Igenis. — T anú van? — Van. K eserű a ceruza végével az asztalt k opogtatta s úgy tett. m in t aki valam i kor­ szakalkotó felfedezésen töri a fejét. — Hát, jó! — m ondta kínosan hosszú várakozás után. — H olnap reggel újból bem egyek a központi n y ilv á n ta rtó b a De ha lóvá tett. k eresh et új helyet m agá­ nak . . . — Igenis. M ásnap reggel kísértetiesen m egism étlődött a korábbi helyzet a szám lapkészítő m űhelyben. M egint együtt izg u ltak a m űhely dolgozói B u n b u ru czal és a vérm esebbek fogadásokat kötöttek a M oszkvics-tulajdonos foglalkozását illetően. B unburucz egykedvűen az újságot b ú jta, m in t aki nyeregben érzi m ag át s egyéb p ro b lém ája sincs, m inthogy hogyan készül külföldi p o rty á ra a nagyválogatott. Kínos ó rák te lte k el így, B unburucz m á r az apró h ird etések en is á trá g ta m agát és m ég m indig sem m i hír. A várakozás tüze k ezdett lelohadni a m ű helyekben és egyesek m á r az öngyújtókészítés term elékenyebb m ódszereiről v itáztak. V áratlan u l é rt te h át m indenkit, m időn K eserű Rezső feltép te a m ű h ely a jta já t és m erev ala k ja felm agasodott az előtérben. T ek in tete k ö rü lm a rta B unburuczot. — U to ljára csinált belőlem pojácát! — nyilatkozta ki. - Nincs CF—0999! Nincs kék Moszkvics! B u nburucz elsápadt. — T anúm van rá! — K icsoda? — S zlanka Pali. — Ki az a S zlanka P ali? — Földim és jóbarátom . K eserű Rezső végigm érte. — Ezt jól kiagyalta. B u nburucz segítő társak at keresett, fátyolos te k in te té t végighordozta a m u n k á­ sok m egkövült arcán, de még L uka Dezső sem á ru lt el sem m i részvétet. L elógatta az újságot. Méla, lassú léptekkel bevonult az öltözőbe, m ajd rövid idő m u ltá n újság nélkül té rt vissza a m unk ap ad o k közé. G yilkolt a csend. A lassú léptek tiltokzatosan kongtak a cem entlapokon. B unburucz szem éből egy játékos könnycsepp in d u lt ú tjá ra, felkapaszkodott az o rr g erin cére s m eg állap o d o tt a nagy vörös „szerszám ” hegyén. - 16 - �Senki se köszönt, senki se szólt u tá na, am iko r k ilép ett az ajtó n a süvítő teli szélbe. A m űhelyben a m unkások meg sokáig m ozdulatlan u l m a ra d ta k helyükön. Első­ nek Penyigei té rt m agához. — Jó lesz m egnézni, m it csinált olyan soka ig az öltözőben — m o n d ta és elsie­ tett. T alán öt percet le h e te tt távol. F eldúltan té rt vissza a m u n kahelyre. — M egvan a tettes! — k iá lto tt fel. — Ö tszáz fo rin t hiányzik a kabátom ból. Többen is az öltözőbe siettek és még ketten ta lá ltá k feltörve szekrényüket. M indkettőből eltü n t a pénz és még néhány érték eseb b szem élyi h aszn álati tárgy. Többi között nyom a veszett S ándor Sanyi je g y -g y ű rű jének is. —x — É desanyja törődött arc a rém lett fel, a ráncok közül elővillogó tüzes, nyugtalan szem. H allani v élte az örökké ingerlékeny hangot: „Berci, m ár m egint m it csináltál! T anuld meg, kisfiam , a m a g u n k fa jtá n a k a becsület az egyetlen m e­ nedéke.” G yerekkorában hangzott így az intelem , azóta m eggyorsult az idő és szí­ vét, agyát betöltötte a száguldó évtizedek ürüléke. S m ost m egint dorgál a tisztán csengő anyai szó. Egyszer nagyon m egkívánta g y erm ek p ajtása ökrét, am ely k u k o ri­ cacsutkából és szarv n ak g ö rb íte tt drótból készült, s egy ó v atlan p illan a tb an el­ csente az ökröt. A m ikor édesanyja a vétek rő l tu d o m ást szerzett, m ángorlófával k ékre-zöldre csépelte: „E rre ta n íto ttala k ?! Óh, te elv etem ü lt gézengu z!” M intha m ost is m egkem ényedett, h a jlíth a ta tla n gerincét sújta n á k a szapora ütések. „A zért k ap tad kisfiam , hogy soha el ne feledd: a becsület a szegények k enyere.” A b e c s ü le t. . . M ilyen anyagból fo rm á ltá k vajon a becsületet? Hóból-e, m ely a m elegen tó­ csává olvad? Vagy ködből, m ely úgy gomolyog az em beri test körül, m in t felhő a Föld la b d á ja közelében s egy szélhullám szétűzheti? Vagy p u h a anyagból, am e­ lyet m inden érin tés a m aga kénye-kedvére form ál? Vagy szilárd kőből, am elyet víz és gyökérzet m egrepeszthet, hogy porrá, m aszattá m áljék szét? M ert b árm ilyen anyagból legyen is a becsület, sé rth e te tle n csak akk o r m arad, ha az em b erek m ocs­ kos érin tése m egkím éli. Nem önálló érték, hanem idegen in d u lato k és vélem ények függvénye. A Soroksári út elején k o p ta tta az aszfaltot, to rk áb an és h alán ték a körül az az égető láz tüzelt, am i éd esan y ját éltette a m egalázó m eg p ró b áltatáso k idején. Nem lá tta a hidegtől kip iru lt, siető em bereket, mert. állh atato san rám e re d t a feddő, szám onkérő anyai tekintet. „Sem m i rosszat nem te tte m ” — m otyogta védekezőn. — „B e tarto ttam a tízpa­ rancsolatot, b e ta rto tta m a p á rt és a korm ány h atáro zatait, nem vétettem a közle­ kedési szabályok ellen. Sem m i, de sem m i rosszat nem te tte m .” B alján nagy gyárépületek pöfékeltek sziv aralak ú kém ényekből, jobbról a HÉV vágányai fén y lettek s nagy a n y a g rak tá ra k , fatelepek n y ú ltak el a befagyott Du­ náig. T ejszínű, nehéz köd lopakodott a városba. Soroksári út 66. M egtorpant. Ezt a szám ot kereste, de hirtelen oly bénaság ern y esztette el ag v át. hogy nem érte tte , m ié rt gyalogolt idáig. A k ere sett szám a la tt nagy, kopott k őkap u boltívén v ilág íto tt a vörös csillag, a kapu egyik felén trafik szerű őrbódé szerény­ kedett s a cem entezett u d v ar m ögött h atalm as gyárcsarnokok üvegfalai fénylettek - 17 - �V égre f e j é b e n is világosság gyulladt. Ezt a cím et a d ta meg K is Pál, a neveze­ tes k aram bol koro n atan ú ja. A p o rtása b la k előtt tétován m egállt. F élk arú , ferd eszájú kisem ber volt a por­ tás, alsó á lla kidom borodott, m in th a kavicsot ta rta n a a nyelve alatt. Ép kezével félreh úzta a tolóablakot. — K it keres? — K is P ált. — Hol dolgozik? — Nem tudom . A portás készséget és tanácstalan ság o t á ru lt el. — Így nehéz lesz. A mi üzem ünkben ö tvenhét K is P ál dolgozik. — F iatalem ber. A hónom a la tt elfér — m agyarázta B unburucz, de érezte, hogy a szem élyleírás vérszegény. — M elyik m űszakban dolgozik? — A kkor reggeles v o l t . . . — M ikor? — Hogy is m ondjam . . . B unburucz úgy te tt, m in t aki nagyon gondolkodik v alam in, azu tán szótlanul faképnél hagyta a segíteni kész portást. M ent-m ent, k áb án és lehorgasztott fejjel, m int aki az út kenderm agosra taposott, fagyos haván keresi az elveszett becsületet. V arga nénit fő tartózkodási helyén, a konyhában találta. A m eggörnyedt, fürge kis asszony m aro k ra fogott fak a n álla l dühösen k a v a rta a rán tá st. H agym ás zsírszag tö ltö tte be a konyhát. B unburucz m egdöbbent a nyelves és vidám term észetű öreg­ asszony hallgatásán. A baljós h an g u lat elfe led tette a m aga v igasztalan keserűségét. — Mi tö rté n t, V arga néni? Az idős háziasszony csak erre v árt. A zom áncavesztett láb acsk át félreh ú zta a gázlángról s a fak an állal hadakozva m agy arázta: — Ne is kérdezze, Ber cike ! T ö nkretett a Há z s á rto s . . . B unburucz nagyon ostoba arco t vágott. — Ki az a házsártos? — M egálm odtam , hogy a H ázsártos ny ert az ügetőn. M a k ap tam m eg a nyug­ d íjat, gondoltam , rászánok kétszáz forintot. A m u ltk o r ugyanígy m egálm odtam a H aragszom rádot, akkor nem te tte m m eg csak két fo rin tért, egy lóval s n y e rt a H aragszom rád, de placcon nem volt. Most levettem a H ázsártost m ezőnnyel. — És nem ny ert — te tte hozzá részvétteljesen B unburucz, — De nyert. Száz m éterrel v erte az egész m ezőnyt. Be is m ondták, hogy győ­ zött. K épzelje el, tíz az egyhez adták, a ku ty a se játszotta. — Bravó! A kkor egy kalap pénzt kaszírozott, V arga néni! — Maj ’ m it m ondok! K épzelje el, utólag d iszk v alifik álták tisztá talan ügetésért. M ert az okosok m ásik lóra ra k tá k a pénzüket. Ezt nevezik szocialista lóverseny­ nek! O lyan csalás ez, Ber cike, de olyan csalás! M ért nem állíto tták ki versen y köz­ ben? M ért csak akkor, am ikor m á r u tcával g y ő z ö tt. . . — B ár csak ennyi bajom lenne, V arga néni! — Nem kell ennél nagyobb baj! — te tte ism ét lá n g ra a rá n tá st az idős asszony. — T án m egint tö rté n t valam i, Ber cike ? B unburucz töviről-hegyire elm agyarázta kudarc-so ro zatát, m in d u n tala n közbe­ szúrva, m integy visszatérő rig m u sk é n t: „N incs pechesebb em b er n álam .” V arga néni ilyenkor m indig közbekérdezett: „H át én m it m o n d ja k ?” A m int azonban v é­ geté rt a beszám oló, nyu g talan ító csend hatolt a bő rü k alá. M egborzongtak. - 18 - �V arga néni az a p ríto tt k ru m p lit a rá n tá sb a ö n tö tte s a teafőzőből forró vizet töltö tt a lábasba. — Egy orvosság v an — m o n d ta a nagy gondolkodók h atáro zo ttság áv al. — Te­ gyen úgy, m in th a sem m i se tö rté n t volna. Ha azok a csalók, to lv ajo k nyugodtan dolgoznak, ak k o r m aga, Ber cik e, fe n n h o rd h a tja a fejét. A m aga lelk iism erete tiszta, m in t a patyolat. N e törődjön azzal, hogy m asok m it m ondanak. Az a fontos, am it az em b er önm agáról t a r t . . . Ezt B u nburucz képtelenségnek gondolta. — M enjek el reggel K ovács Jenő igazgató ú ré rt? V arga néni a sá m lira ült, im á ra kulcsolt kezét a com bja közé szorította. — T án fél tőle? — k érdezte és feddő te k in te tte l végigm érte a n agy-m elák „fiú t”. —x — vérm es, változékony h an g u latú igazgató ezen a reggelen d erű sen éb red t, s m ost gyerm eteg játékossággal csúszkált a sík o sra h en g erelt jeges havon. ifjú energ iák szab a d u ltak fel benne, m in t kik eletk o r az erdők v adjaiból. T rillás, h ajlékony d allam ot fü ty ü lt. F riss jókedvvel csapta be m aga u tá n az autó a jta já t s a fü tty m ég jóideig o ttra g a d t ajk án . M egbocsátó szeretettel fig y elte B u n b u ru cz gya­ k o rlo tt m u n k á ját, s az elbiggyedt a jk a k b a torkolló szom orúságot. Jo b b an szerette B u nburucz fern an d e li m osolyát s m ost különösen za v arta v id ám k ed é ly állap o tát a sofőr b ánata. A L ánchídon fu to tt a piros W arszava s a szem ben dübörgő nagy autóbuszok kellem es rin g ásb a ló d íto ttá k a vasszerkezetet. — F el a fejjel, fiam ! — m ondta barátságos hangszinezettel. — Nem kell m in d ­ já rt feh é rn e m ű t váltani! B unburucz hom lokát k o tta la p p á csíkozták a torlódó ráncok. — Nem hisznek nekem — tö rt ki belőle önkéntelenül. K ovács Jen ő igazgató feszülő, kem ény com bján derékszögbe állíto tta disznóbőr ak tatá sk áját. — Ami azt illeti, k uruc egy história — je le n te tte ki és a v illan y ó ráh o z egyez­ tette a pontos időt k a ró rá já n . — Van egy ja v aslato m ; g y erü n k el a helyszínre! L átni akarom , hogyan tö r té n t. . . — A karam bol? — A karam bol. A S ztálin ú tró l a Nagym ező u tcán á t k an y a ro d ta k be a K irály utcába. B u n b u ­ rucz egykedvű nyugalom m al irá n y íto tta já rm ű v é t a síkos ú ton és b á n a tá n a k k ira ­ k atvonásai o d afagytak arcára. O lyan v olt így, m in t egy k eserű só -p lak át. A K irály utcába érv e k isim u ltak a redők hom lokán és h a lá n té k a k ö rü l egy duzzadt, kéken dom borodó ér bugi-vugiba kezdett, s táncot já rt nagy, ingnyakból kikívánkozó ád á m c su tk ája is. L elassított. — Ilyen tem póban h alad ta m — m o n d ta és h atáro zo tt szavai izgalm at lepleztek. — Csakhogy ak k o r m ég égtek a villanyok. S űrű köd folyt. T ejfehér, sű rű köd. És korábban is volt, m in t m o s t. . . A z igazgató k ö h in te tt s egy ideig fürkészve figyelte B u n b u ru cz arck ifejezését: igazat m ond-e vajon? — N agy v olt a forgalom ? — kérdezte azután. — A já rd á n k ergették egym ást a gyalogosok, de az úton csak egyetlen teherautó. A - 19 - �h alad t. Túl gyorsan h a jto tt a tefus kollég,a még gondoltam is, hogy könnyen baj lehet, s ugrik a betétlap. S zerencséje volt. Még á tfu to tt a k ö r ú to n . . . Engem le­ stoppolt a piros lám pa . . . — S a kék M oszkvics? — V alam elyik kis utcából rag a d t a kocsim ra. A tükörből láttam , hogy a troli elé vág és a hátam h o z tapad. B unburucz a tü k ö rb e nézett, az igazgató pedig ö n k én telen ü l h á tra fo rdult, hogy a z ab lakon á t képzeletében m egalkossa a jelenetet. — S azután? B unburucz lefékezte a kocsit. — M egálltam , ahogyan most. P irosat m u ta to tt a jelző, ahogyan m o s t. . . A Moszkvics pedig belém futott. — C sakugyan? — kérdezte az igazgató, kételkedve, enyhén gúnyosan. — Úgy igaz, ahogyan itt ü lünk . . . CF—0999! — S m ivel m agyarázza, hogy ilyen rendszám ú kocsi nincs? A sofőr szilajon, vadul felkiáltott, szava rém ített, m int a z indián csatakiáltás. — De van! T eljes erővel a gázpedálba taposott. A W arszava nagyot u g ro tt és Kovács Jenő karak terisztikus, irodalom ba kívánkozó o rrá t a szélvédő üvegbe döfte s fájd alm a jeléül felnyögött: — Barom ! B unburucz azonban rá se h e d e r íte tt. fürge kézm ozdulattal a „d ire k tb e” m oz­ g atta át a sebességváltót s az ö rü ltek vakm erőségével szélsebesen h a jto tt végig a jég tükrös úton. A piros W arszava időnként gazdátlan, faroló m ozdulatot tett s a levegőben ott libegett a közelgő szerencsétlenség szele. — M egőrült?! — k ije le n te tte inkább, m intsem kérdezte az igazgató, és o rra m eg­ sé rü lt bu n k ó ját m a rk á b an szorongatta. — M ost vagyok csak észnél. — A kkor m ié rt rohan olyan esztelenül? — A becsü letért igazgató ú r — m ondta nvodtan B unburucz. s a kocsi m intha korcsolyán haladna, nagy dupla-bógnit irt le a Dózsa György úton. — Fékezzen, állat! Meg a k a r halni? — A kkor is a b ecsületért halok meg . . . — M it bánom én. csak engem et hagyjon kiszállni! — Az igazgató ú r lesz a tan ú . . . — M it ér egy h alo tt tanúval?! Á trobogtak a V erseny utcán, elérték a HÉV vágányokat, s életük ko ck áztatá­ sával elsu h an tak a lefelé záródó sorom pó alatt. „M egsturcoltak” egy kék autóbuszt s besorakoztak a Gödöllő irán y á b a haladó gépkocsioszlopba. B u nburucz egy p illa­ natig sem fékezett, kocsija fürge bogárként siklott át a já rm ű v ek szűk közén. A ló­ v ersenypálya előtt lassított. Az igazgató m inden ízében reszketett. — Mit a k a r tu lajdonképpen? B unburucz k ihúzta m agát, m int C ézár a győztes csata után. vastag szája két sa rk á b an a diadal fölényes m osolya táncolt. — Tessék előre nézni! — M it nézzek, az istenért?! — A kék Moszkvics. — Egy kék Moszkvics. És aztán? -20- �— A szám át tessék m egnézni! A kék M oszkvics egy kaviccsal te rh e lt dö m p e r mö gé szorult s ab b a n a p illa ­ n a tb a n vakm erő ívvel előzni kezdett. Az igazgató azonban még tisztán lá tta a ren d ­ szám át. A csodálkozás és elképedés jeléül ölelésre tá rta szét k arját. — Csakugyan. A CF-0999! Izgalm as autóverseny kezdődött. Az óvatosan közlekedő gépkocsivezetők és au tó tulajdonosok ria d ta n húzódtak az országút szélére és fejcsóválva, vagy szitko­ zódva b ám u lta k az öngyilkosjelöltek után. A kék M oszkvics tulajd o n o sát határo zo ttan a kegyébe fogadta a szerencse. B u n b urucz nem hogy m egelőzni, hanem utolérni sem bírta. A M oszkvicsnak egy­ m ás u tá n többször is sik e rü lt előznie, de B unburu czn ak a szem ben jövő já rm ű v ek m ia tt m indig fékeznie kellett. M átyásföldön tú l azonban tisztu lt a p ály a és hosszú ideig csak a k ét v akm erő autós üldözőversenye v itt m ozgást a m egderm edt, fagyosh av as-zuzm arás tájb a. A dombos, hullám os útszakaszon egyszer a Moszkvics, m ásszor a W arszava vesztette el egyensúlyát, de a vezetőknek sik erü lt m inden alk alo m m al ú rrá lenniük a pokolian száguldó gépdobozok fölött. A lejteken szinte zu h a n ta k a kocsik, ak ár a h u llám vasúton s a len d ü let elképesztően gyorsan az ú ja b b em elkedőre lódította ő ke t. Az igazgató v ere jték e t hányt, a szívéhez szorította sző rp árn ás kezét, s hol alélta n könyörgött, hol dühtől felfúvódva ordította: — Á llju n k meg! B u n burucz a n ém át já tsz o tta s m inden idegszálával a vezetésre, a kocsik közt eg y re csökkenő távolságra ügyelt. Csak a kistarcsai á tjá ró n á l tett egy u n o ttá szelí­ d íte tt, dühből fak a d t m egjegyzést: — I tt a helyed, te gengszter! Az igazgató nem tudta, hogy a „jókívánság” neki, vagy a Moszkvicsos geng­ sztern ek szól-e . . . A W arszava szokásos m otorzúgása eltorzult és kattogás, csörgés, zörej nesze jö tt a m otorházból. B unburucz tövig nyom ta a gázpedált és n y ú jto tt k a rjá v a l az ü léstám lához feszítette hátát. M ár csak két kocsihossz választotta el a M oszkvicstól az üldöző W arszavát. A fóti ú tk a n y arh o z közeledtek, am ely szerencsétlenségek, trag éd iák sorozatával a h a lá lk a n y a r nevet érdem elte ki. A M oszkvics válto zatlan sebességgel robogott fel a hu ro k kiszélesedő, oldalt lejtő szakaszához, ahol az út nem csak derékszöget vesz. hanem m ered ek en a m élybe bukik. F igyelm eztető tá b lá k jelzik a veszélyt és in tik óvatos h a jtá s ra a m o­ toros já rm ű v e k vezetőit. A hurok tövében fehér-fek ete, erős b eto n k erítés övezi az u ta t, a korlátokon tú l szakadékszerű m élység tátog. L ent, ah o l az őszön őszibarac­ k o t te le p íte tt az állam i gazdaság, m ost szűzfehér hó lep te a v ö lg y k atlan t és a lom bjav esztett, száraz bokrok között szép kilátás nyílt a m élyben folytatódó országút sö tét szalagjára. A Moszkvics a tetőn összezsugorodott, egy pillan atig csak fehér sz ám lap tá b lá­ já ró l fek e téllett elő a bűvös CF—0999-es szám, azu tán teljesen e ltü n t a h alálk an y ar lejtő jén. B unburucz önkén telen ü l égnek feszítette a g ázp ed álra nehezedő láb fejét s bal láb b al a fék re taposott. Szerkesztőségi sofőr is volt v alam ik o r s abból az idő­ b ől jól ism erte a veszélyes fóti útszakaszt. N ém i lassúdás u tán a p la tó ra ért, újból gázt adagolt. H ajm eresztő pontossággal k ezelte a korm ányt, a m eredeken lebukó, szerpentinszerű ú tra te re lte a W arszavát. �A forduló u tán a M oszkvicsot kereste tekin tete, de az úton, m ely m asn ik én t csokrosodott a m élybe, sehol nem látta. E llenben jobbról, a szakadékszerűen zu­ hanó p arto n csodaszerű lá tv án y t figyelt m eg: a b eto n k o rlát szé ttöredezve ékelődött a vastag hóba s egy jó d arabon m ély áro k kígyózott lefele, m in th a hóeke ta k a rí­ to tta volna el a h av a t; lentebb a kék M oszkvics bukfen cezett lefelé, m in t h atalm as hógörgeteg, lassan, m éltóságteljesen, célratörő tervszerűséggel, ahogy a kugligolyó célozza meg a m agányos bábut. Csakhogy a b áb u t ez esetben egy h atalm as, böhönc tölgy h ely ettesítette az országút szélén. Z uzm arás ág ait m egadással az égnek em elte s m egrázkódott az óriási hógolyó la ttán. A W arszava könnyedén és biztosan ta p ad t az út salak k al beszórt fekete szalag­ jához. Kovács Jenőn a gutaütés tünetei jelentkeztek. — Á lljunk meg! — rebegte félholtan. B unburuczot azonban a versenyláz és a győzelem m ám o ra tüzelte. M ost csak­ ugyan megelőzi a M oszkvicsot! A karta, hogy előbb érjen a m agányos tölgyhöz, m int a hengergőző vetélytárs. És sikerült. A fa és a M oszkvics-holabda között szaguld o tt el, m ajd beletaposott a fékpe­ dálba és vad. erőteljes rán tá ssa l k ihúzta a kézifék k a rjá t. A kocsi nyikorogva, szi­ szegve csúszott néhány m étert. A következő p illan a tb an hatalm as robbanás reszk ettette meg a levegőt, a lég­ nyomás m egem elte a W arszavát s pehelyként p erd itette ellenkező irán y b a. Most m ár előlről, szem től szem be nézték a trag é d ia színhelyét. Bodros. fekete fü stfelh ő borította be fáty láv al a M oszkvics roncsait és az óriási tölgyet. O lykor egy-egy lángnyelv csapott fel, azután ism ét e lta k a rt m in d en t a füst, korom és pernye. B u nburucz m eghatotton em elte le a k ád e rsap k á t az igazgató fejéről: — Béke poraira! — rebegte. N agynehezen sik erü lt lelk et verni az igazgatóba s a duzzadt, p u h án y test enge­ delm esen g ö rd ü lt ki a hűvös levegőre. Ettől felrissült, életre kap o tt, m in t a vissza­ dobott hal a vízben. — Mi az isten c su d ájá n ak hozott ide engem et!? — ko rh o lta B unburuczot és kö­ högés fo jto tta az olajos füsttől. — L átta, igazgató ű r? — kérdezte ném i fennhéjazással B u nburucz és kezét úgy tette d erek ára, m int a kardos m enyecskék. — P fűh-pfúj! — krákogott és köpködött K ovács Jen ő igazgató, m ajd a hom lo­ kához kapott s a W arszava m oto rh azára könyökölt. — L áttam , a fene egye meg. B ár ne lá tta m volna . . . — De m ost m á r vége — je len tette ki gyászos, részvétteli ellágyúlással B unbu­ rucz. — Vége, a m indenségit! — n yugtázta az igazgató. — A llesz k a p u t .. . — Hehe! V alóban — m osolygott B unburucz, de szinte ra jta k a p ta m ag át a tisz­ teletlen viselkedésen, halálosan kom oly arckifejezést ö ltö tt m agára. K özben a h átu k m ögött két te h erau tó á llt meg, hosszú vascsövek lógtak a sem ­ m ibe „ra k o d ó terü le tü k rő l”. Az első teherkocsi sofőrje, egy bőrlem berdzsekes, nyurga fickó öles léptekkel közeledett a tűz és füst fészkéhez s csak úgy, m en et­ közben je le n te tte ki: — Ez tökéletes m u n k a volt. S akkor ren d k ív ü li dolog tö rtén t. A m ennyei m agasságból esdő hang szállott alá, m in t egykori legendában a szentlélek. - 22 - �— Segítsen elvtárs, m e rt m egfulladok! T ág ran y ílt szem ét B u nburucz az ég felé fo rd íto tta és a tereb ély es fa csupasz ágai között m e g p illa n to tta a CF—0999-es g azdáját. A tömzsi, jó ltá p lá lt férfiú két v ék o n y k a ág v illá já t szoríto tta csupasz com bjai közé, s nagy m an csaiv al egy még sokkal vékonyabb ágacskába kapaszkodott. K önnyű fecskeszabású alsó n ad rág b an és fek e tére korm olódott a tlé ta trik ó b a n vacogott od afen t s úgy látszott, m in th a csak azért ballanszírozna ott, hogy a roncsok tüzénél m elegedjen. A rcát, fülét, k a rjá t és lá b asz árát fekete foltok ta rk íto ttá k s eg y a rán t látszo tt szánalm as és nevetséges je ­ lenségnek. — D obja m agát a hóba! — javaso lta a teherkocsis. — M ajd felszedjük. A k árv a llo tt, k it m á r csak a csoda ta rto tt fen n a fogpiszkáló-vékony ágacsk á­ kon, olyasféle m ozdulatot te tt, m in t a v a rjú repülés elő tt és te h ete tle n nagy testét áten gedte a nehézkedés törvényének. A lsófelére h u p p a n t az átn ed v esed ett, olvatag hóba. — M aga aztán jól m egúszta, szaki! — segítette a táp ászk o d ásb an a bő rru h ás. — Hol dolgozik, szaki? A töm zsi áldozat szaporán válto g atta m eztelen lá b át a hóban. S m in th a csak m egalázó k ü lsejét ó h a jta n á ellensúlyozni, hangosan, büszkén, tám adólag és te k in ­ télyt követelve nyilatk o zta ki: — Én vagyok a g ép járm ű n y ilv á n ta rtá si osztály főelőadója. Én kezelem a k a r­ tonokat . . . A bő rru h ás ném i tisztelettel szólt oda B unb u ru czék n ak , ak ik m á r teljesen a közelében állottak. — B evinnék-e a kórh ázb a az elv társa t? B unburucz a hóna a lá k ap ta a hiányos öltözékű, m an g alica-férfit. — Ezer öröm m el — m ondta. V itte és bedobta a W arszava hátsó ülésére. G ondosan lepaskolta te n y erét a hótól és piszoktól. B eült a volán m ellé és re n d ­ kívüli udvariassággal je le n te tte ki: — Örv en d e k a szerencsének, főelőadó úr! Az igazgató bam bán, bután felkacagott s ölébe v ette sá rg a ak ta tá sk á t, a cseh­ szlovák b ő rip ar kiváló rem ekét. S a W arszava áth a to lt a földhöz sim uló füstszőnyegen N agy-B udapest irá n y á ­ ban. B unburucz sajnálkozó és barátkozó te k in te te t v e te tt a h átsó ülésre. — Az istenért, csak nem fázik, főelőadó úr? - 2‘3 �M U ST Ó JÁ N O S: P IS T A B Á C S I �K E M É N Y ERZSÉBET: A NAPBAN ÁLLVA A gőgös parasztházra harag u d tu n k nagyon Sokszor hallottam apám éktól, hogy elfogja elölünk a napot és csakugyan, am ikor óriás kapuja kin yílt, az ablakunkba özönlő fé n y b e bám ulva én is gyűlölködni ke zd te m és arra gondoltam : a bátyám talán n em hal m eg tébécében, ha K ó siké k n em ép íten ek odaát olyan nagy m agas házat (a főutcában is volt n e k ik kettő!), vagy. ha a m ié n k is akkora legalább. . . Ez ju to tt eszem be ma, am ikor a nap hajnali sugara a fia m ágyához surrant, hogy elfordította az arcát picit aludni még; a kkor a nagyszárnyú ablaknál a napban állva hom á lylo tt vissza em lé ke m b e a kép: ko n y h á n k sötét sarka a vasággya . a rozsdásperem ű sparhelt és azon túl az apró négyszög. a m elyn ek rácsain szorongva locscsan be a rosszkedvű reggel szü rk e pocsolyája. �FORMABONTÓ ÉN Idegenül szem léled a kusza vonalakat, a fo lto kb a sűrűsödő fe sté k e t a vásznon és az értelm es m ond a to kká rendeződni n em tudó betűsorokat a kö ltő k verseiben. B osszankodol a színpad összefüggéstelen fordulásain s a k o tta fe je k vibráló kakofóniája elől fü led befogva süketségbe m en ekü lsz. Badarság! — legyintesz, m intha e form átlansággá bo m lo tt form a, e görcsös alaktalanság nem a t e agyadat feszítő eszm ei zű rzavar ve tü le te volna, m in th a n em te m agad bám ulnál vissza önm agadra a trapézok, deltoidok, gúlák kö zö tti három szögű résen át, n em te irányítanád a fe stő k u jja it és n em a te éles síkokba hulló lelked hasadásait tapin ta n á k ki belső é rzék eik ke l a versfaragók, m íg tudatod az a vu lt form á t lebontva, a m in d en n a p o k ú j cselekedeteinek apró m o za ikkö veib ö l m o st ép íti benned az em bert. -26- �SÜTÖTT A NAP Jó, hogy n em jö tté l délelőtt ahogy m eg b eszéltü k, m e rt oly vakítóan sü tö tt a nap, hogy szinte fá jt ez a nagy világosság, az ablak óriás fén yszem e, a m in t szobám ban ku ta tta titokkeresőn, n e m m aradhatott tőle fe lfe d eze tle n egyetlen porszem , fo lt a szőnyegen; oh, jobb, hogy n em jö tté l — ahogy m egigérted — délelőtt, m e rt be ke lle tt volna függönyöznöm , hogy e tiszta su g á rtekin tet elöl elrejtsem tilto tt sze relm ü n k szom orú édességét, keserű ízeit; jobb, ezerszer jobb, hogy éjszaka jössz, am iko r a világ, az élet sötét m ély én h ev erh etü n k egym ásbafulladt lélekzettel, csókkal gyötört le stü n k elm erü lh et a fé n y te le n éjbe és becsaphatjuk m agunkat, hogy nem k ö v e ttü n k el se m m it rosszat, m e rt b ű n ü n ke t n em látta senki, a lánglelkű nap sem. - 27 - �MI KELL MÉG ? Jó, jó, tudom , hogy szin te m in d en t m egkapsz, am i p énzen m egvehető; a gyom rod m eg te lik m indennap és nem is a ká rm it eszel: húst, hizlalt m arhából b ifsztek et (m ár így kéred, tudod, hogy m i az), roston sült halat, gépsonkát, m irelit borsót; ko rty intani való is a k a d pálinka es bor is, szilveszterkor pezsgő, sose m aradsz szégyenben, a „kör”-t m indig újra tudod fizetn i a haveroknak, T évéd is van otthon, elu ta zto k néha Pestre vásárolni, vagy Szlovákiába a rokonokhoz és h oztok szilon inget, harisnyát, a lányod lem ezjátszót kíván, m egveszed neki, m iért ne, hiszen k e tte n kerestek, m indenre telik, a ház fürdőszobával, angol W écével fe lé p ü lt m ár és egyszer talán autód is le s z ... De a kko r m it keresel mégis, m i az, am i hiányzik, n em elég, m ive l m aradt adósod az élet, m ire vársz, m i utá n ku ta tsz a barátod szem ében, szeretőd húsában, m iről vallatod a fü v e t, az évszázados tölgy m agasba törő koronáját, m ire vársz feleletet a h e g y e k tő l...? - 28 - �KONFÁR GYULA: KÖNYÖKLŐ �G A RA JÁNOS: A KÉT LABDASZEDŐ Hatkor ben é r t haza a m unkából, az a jtó résb e tű zö tt cédula v árta. H ely­ á tfu to tt a kusza sorokon, az tá n dünnyögve g y ű rte zsebébe a pap írt. Jó, hogy nem egy egész lib á t kér! Az okos! T eg n ap elő tt o p erálták . H onnan vegyek neki töltöttkáposztát! K icsit k örülnézett, v ajjo n ki k ö zv etíth ette az üzenetet, de az u d v a rra nyíló ajtó k ném án h allg attak . F ister Ján o s leem elte a felső k eresztfáró l a kulcsot és b em ent a lakásba. L -alaku földszintes ház volt ez, közel az Északi Fűtőházhoz, az ép ü let rövid ebb szárnya a lk o tta az utcai frontot, vedlő-vako latú k ap u a lj v ezetett á t az u d ­ v arra. a túlsó oldalon k átrá n y p ap íro stető v el fed ett, b a rn á ra sz árad t fásk am rák so ra z á rta el a k ilá tá st a hasonlójellegű u d v aro k felé, m íg a tö ltés alá futó u d ­ v a r legm élyét foghíjas palán k szelte keresztül. A töltés te tején m indig v árak o zo tt n éh án y szipogó mozdony, v ártá k , hogy a szem afor sz ab a d ra váltson. F ister, aki a hosszabbik szárny legutolsó lak ásáb an lakott, am ely nem is volt lakás, hanem csak egy szoba, — m in th a an n ak idején elm érté k v o ln a m a g u k at az ép ítő k — szem élyesen ism erte a gépek oldalán kikönyökölő vezetőket. L egszívesebben velük beszélgetett. É rdeklődött hogyan te lt el a szolgálat, m it szállítottak, s hová, nyári estéken k ira k ta a rád ió ját a küszöbre, hogy a vezetők följegyezhessék a totó­ eredm ényeket. E zért hálából le-lecsúszott a töltés o ld alán néhány h asáb fa, vagy nagyobb göröngy szén, am elyből té lire annyi összegyűlt, hogy nem volt gondja tüzelőre. F ister h arm in c éve la k o tt itt, ő volt a házban a legrégibb lakó, egyben neki volt a legkevesebb tekintélye. L enézték! Az életfo rm a következm énye volt ez. am elyet m aga választott, s am ely m ellett következetesen k ita rta n i nem volt nehéz. Jo g a le tt volna tiltak o zn i e m é ltá n y talan m egkülönböztetés ellen, d e nem tette. Amíg a felesége élt — az asszony az életének utolsó tíz eszten d ejét bénán, ágy­ ban tö ltö tte — s n éh a panaszkodott. F iste rt el-e lk ap ta a h arc téri idegesség. Ily en ­ kor arra gondolt, k irám o lja a házból az egész csibész b an d át. A ztán elballagott a sa rk i csehóba, bedobott három nagyfröccsöt, s m in d en visszazökkent a m eg­ szokott kerékvágásba. Az asszony h alála óta a nag y b áty jáv al la k o tt itt és h a h al­ lott valam i m egjegyzést, csak legyintett: az okosok! N áluk a labda, ők játszan ak vele! O dabent m egszokott m ozdulattal a sarokba á llíto tta a v attak a b áto t, s ledobta a v állraakasztós bőrtáskát, fogta a vödröt, k im ent az u d v ari csaphoz és teleeresz­ tette. Langyos, tavaszi este volt. R övidesen m egkezdődik az élet itt az ud v aro n is — gondolta. Amíg a vödör telefolyt, a frissen áso tt v irág á g y ak a t nézegette. Jobb ha nem nézelődöm! Még azt hiszik szivességet ak aro k k érn i — szögezte le m a­ gában. L egjobban ettől reszketett. Még azt gondolják, hogy m ások segítségére szorul! N em is érin tk eze tt senkivel, legfeljebb a h ázban lakó gyerekekkel, azokkal is csak addig, m íg m egvágták m oziravalóval. Szívesen adott, szerette a gyerekeket. A vödröt visszavitte és le te tte az ajtó előtt, kihozott egy lav ó rt, s az udvaron alaposan m egm osakodott. - 30 - �H an g talan gördüléssel becsúszott a h áz fölé egy mozdony, a vezető olajos ronggyal tö rö lg ette a kezét, s le k iálto tt F ister n e k — Mi van p ajtik á m ! F elcsaptál v iz itü n d é rn e k ! — A nénikéd, az a n ajád , aki előadóm űvésznő S ang h ájb an . — Hogy van az öreg? — Túl van a krízisen. M ám a üzent, hogy vigyek neki sü ltcsirk ét, meg tö ltö ttkáposztát. Az okos! — N a ez h a m a r m ent. F iste r k ilö tty in te tte a vizet és bem ent. A vizes törü lk ö ző t a tűzhely feletti zsinórra akasztotta. H árom napos operált nem ehet tö ltö ttk áp o sztát! Á llt a szoba közepén, m in th a a szekrénytől, az ágytól, vagy a k ih ű lt csikótűzhelytől v á rta volna a tanácsot. E kkor eszébe ju to tt, hogy nyílván E rzsike ú tjá n ju to tt el hozzá az öreg üzenete! Erzsike ! I tt m osogat a csehóban. N yilván eldicsekedte az öreg, hogy o p erálni fogják. Világos, ki m ás lá to g atn a m eg egy ilyen szeszkazánt! A m íg esti teen d ő it végezte — úgy-ahogy re n d b e ra k ta a szobát, a tásk áb ó l elő­ szedte a vacso ráját, s hozzálátott enni — elgondolkozott. E rzsikére gondolt. Jó gon­ dolatok voltak ezek, ö rü lt neki. Szőke, vékony terem tés, v alam ivel fiatala b b leh et nála. O lyan negyvenes. M áskor is észrevette, hogy törődik velük. H a ők k etten beülnek, néha odam osolyog hozzájuk. H atározottan em lékezett rá, hogy E rzsike m ásként mosolyog feléjük, m in t a többi vendégre. Á llítólag elh ag y ta a férje. G ye­ reke is lehet, tán nem is egy! De m it szám ít az! R endes nő. törődik velük. L ám a ravasz öreg, fekszik a kényelm es ágyban, s csak úgy jönnek hozzá a látogatók. Üzen! S ü ltcsirk ét vigyenek neki, m eg töltö ttk áp o sztát! V an m agához való esze! Az életben nem volt ilyen dolga! J óval nyolc u tá n é rt a klin ik ára. A tekintélyes k ü lsejű szivarozó p o rtás h allani sem a k a rt arról, hogy bem enjen. T ábornoki hanghordozással előadást ta rto tt F istem ek . A beteg n y ugalm át em legette, a tudom ányos m u n k át, am iv el itt gyógyítanak. H ideg elu tasító m a g ata rtásá n csak ak k o r v álto ztato tt, am ik o r észre­ vette. hogy az asztalraten y erelő F iste r keze alól egy p ap írp én z k an d ik ál elő. Á t­ m en etk én t krákogott. s sziv arfüst-felhő m ögött m egigazította ara n y k erete s szem ­ üvegét. — M ost az egyszer fölm ehet — m o n d ta — de ha találk o zik az or­ vossal, rám ne hivatkozzon! — S még u tá n a recsegett: — A hátsólépcsőn m en ­ jen! F iste r m egilletődve m ászott fel a rosszul m egvilágított hátsó lépcsőn. A fo rd u ló k ­ nál titokzatos csillogással állták ú tjá t a h o rp ad t sterildobozok, betegszállító kocsik, k iszuperált feh é r ágyak. A levegőben á th a tó gyógyszerek illata te rjen g ett, s m indez ism eretlen világot varázsolt elé, am iben a fájdalom az úr, s ledönti láb áró l a legm agabiztosabb e m b ert is. A folyosón ácsorgó pizsam ás betegek csodálkozva néztek a láb ú jh eg y en lép ­ kedő n ag ytestű em b er után, m egm osolyogták izgalom tól kivörösödött arcát, suttogó kérdezősködését, cinkos hunyorgását. A k ó rterem ben tá n húsz ágynál is több állt, s az első p illan a tb an m egkülönb ö zteth etetlenül néztek vissza rá az arcok. M ár a rra gondolt, hogy eltév esztette az ajtót, am ikor a sarokból fölhangzott a jó lism ert rek e d t h arák o lás: — M it állsz ott te m am lasz! F iste r arcán a sik e r öröm tüzei lángoltak fel. Az első p illa n a ttn ó l k ételk ed ett a v állalkozás sikerében. M induntalan attó l ta rto tt, hogy b alszeren cséjére összefut va- 31 - �lam i orvossal, vagy egy harcias ápolónő űzi el, hiszen az ilyen helyen annyi sze­ m élyzet cselleng, m int a városligeti m otorversenyen, ahol k ét em b erre ju t egy jeg y ­ szedő, ahová v asárn ap délelő ttö n k in t néha kiballagott, de lá tn i alig-alig sik erü lt valam int, örökké a fifikás ellenőrök elől bujdokolt, s csak h allo tt a hogyan repeszten ek a fűrészek. — Hé öreg labdaszedő, élsz még! — Az ágy szélére zü tty en t. D rim ós barátságos betörőarcán fájd alm as fin to r hullám zott át. — L assabban te! Ez nem hajóhinta! — Ilyen gyerekágyba fek te tte k téged! M iért? — M iért, nagyokos! N a m it gondolsz!? — I tt legalább nincs huzat. N eked m ost á rta lm a s a huzat. — A m ennyit m ég it t leszek! M it gondolsz nagyokos! — D rim ós m erengve vak a rg a tta n y ito tt kórházi ingéből kilátszó bozontos m ellkasát. — Te csak ne ugrálj, te labdaszedő! Jobb h a egy ideig m arad sz a fenekeden! — h a ra p ta F ister indokolatlan ingerültséggel az öreg felé a szavakat. — O tthon nincsen ilyen klassz ágy, meg meleg! És kedvesnővér sincs, se látogatás! — De bicska sincs. — Bicska, okos! T úl vagy ra jta , így van? — És ha kinyitnak?! S zeretném lá tn i m it szólnál hozzá, ha téged kellene ki­ nyitni! — leg y in tett Drimós, h an g jáb a n a tűzkeresztségen átese tt em berek félelme, és a tu d atlan o k irá n ti szelíd lenézés érződött. — N a és ha k in y itn ak ? A kkor mi v an ? M ajd becsuknak. Ne félj, nem hagy­ nak nyitva. Neem! — Mi vagyok én. kocsm aajtó, hogy n y ito g assan ak ! — M ert a pián já r a fejed! Azon. — K ell is nekem pia! — m ondta Drimós, és igyekezett elk esered ett arco t vágni. — N ekem te nem m esélhetsz. Neeem ! — ráz ta F ister a m u ta tó u jjá t a beteg arc a felett. — E m iatt k ellett m egoperálni. A m ájad benne ázott a piába. K érdeztem egy havertól! — A te h a v e r ja id ! ... Röhögnöm kell, fogjál m e g .. . ne ott, a v állam at! D rim ós hörgés-szerű hangokat h allato tt, vonagló v á llá t az ilyedt F ister ta r ­ totta. — H a a piától van — fo ly ta tta Drim ós, liheg ett és köhögött — a te h av erjaid m é rt nem szobrok? H a a piától van a kő! — M aradsz a fenekeden és töm öd a m ajm ot! T essék ! — Mi ez? — fo rg a tta fitym áló arccal az újságpapíroscsom agot. — M áskor írjá l levelet, ha kell valam i, de ne üzengess! — Mi van benne? — Mi lenne okos! S ü lt csirke. N aná, m ajd töltöttkáposzta! — Nem kell — m ondta D rim ós és unott arccal le tette a csomagot. — M ondom sült-csir-ke! van benne — h ajo lt előre F iste r és bontogatni kezdte a csomagot. — Egész este ezért rohangáltam , hogy sü ltcsirk ét hozzak neked. — Jó! van, m it kiabálsz. Nem vagyok süket! — Drim ós vad u l fo rg a tta a sze­ m ét, a já rn i tudó betegek vastag g y ű rű t alkotva körül á lltá k az ágyát, szerette v o ln a figyelm eztetni F ister, de az alig lá to tt az indulattól. — Öreg labdaszedő, ne játszd meg a bazári m ajm ot! — m ondta F ister vésztjóslóan. - 32 - �— M ondtam m ár, hogy ne kiabálj! Ez nem kocsm a! F iste r a k ib o n to tt sü ltcsirkével, látványos m ozdu lattal tá rta szét a k a rjá t: — Ez teljesen becsavarodott! N eki n em kell a sültcsirke! — N aná! Egy három napos o p e rá lt sü ltcsirk é t eszik neked, m i! Egy epés! Szé­ p en visszaviszed, aho n n an hoztad — m o n d ta D rim ós m egfontoltan. — A kkor m i a n áz áreti Jézus K risztu sn ak üzenget, hogy hozzak c s irk é t! — Én üzentem ? K ivel!? — E rzsikével. — M ilyen E rzsikével? — Az E rzsébetkirálynővel — tagolta a szav ak at F ister. — A kinek az édes­ a n y ja előadóm űvészn ő S ánghájban! V agy ezt is letagadod?! Id e m ond a k é t szép szem em be. Ide! — F ister ág a sran y ito tt k ét u jjá v a l a s a já t szem e felé bökött, m a jd idegesen gyű rte vissza a p a p írb a az a ra n y sárg a sültcsirk ét. — Én csak azt m ondtam , hogy m egenném — v éd ek ezett á rta tla n arccal D ri­ mós. — Még nem lehet, de alig v árom az időt. — R endbe van öreg labdaszedő. V elem nem já ra tsz bolondot. L esheted, am íg ú jb ó l bejövök! F ölem elkedett az ágy széléről. T an á cstala n u l toporgott, nem tu d ta hogyan bú­ csúzzon el az öregtől. S értő d ö tt arccal h allg ato tt. D rim ós lo p v a k ö rü lte k in tett. Az e lfa ju lt v ita nem szó rak o ztatta a nézőközönséget, lassan elszállingóztak, betegségük sú ly a a la tt görn yedezve kiki a s a já t ágya felé. — G yógyulj meg — n y ú jto tta kezét F ister. D rim ós m eg rag ad ta a feléje n y ú j­ to tt kezet, s fejével titokzatos integetésbe fogott. F iste r m ereven h a jo lt az öreg fölé. — A csirkét — su tto g ta D rim ós — azt d u g jad ide a p ap lan alá! — Egy p illa­ n a tra sem engedte el F iste rt a m ásik kezével óvatosan felem elte a p ap lan t. Az ú j­ sá g p ap ír csom agot F ister becsúsztatta a p ap lan alá. — Nagyokos! — m o n d ta Drim ós m egvetően — Ezek itt azonnal szaladnak az orvoshoz vam seroskodni! F iste r m egzavarodva heherészett. Egészen b elep iru lt a turpisságba, elégedett v o lt D rim ós és a sa já t ravaszságával, s ez feloldotta görcsös rosszkedvét. A kkor m á r k in t já r t a villam osnál, a rohanó és lökdösődő ára d atb a n , szines neonok és suhanó fek ete lux u sau tó k között, a v illan y k ó ra k iv ilág íto tt szám lap ja b arátság o san m osolygott felé, s ő m agabiztosan m ondta az alacsony, e ln y ű tt arcú k alau zn ak : — Egy átszálló t lesszíves, professzor úr! N éhány n ap p a l később ú tró l b ekanyarodó pótkocsis gacsos kezű, a fe jé t ferdén v alam it a v állán, hunyorgott a N yugati II k ap u n á l R itók integ etv e szalad t a Váczi diesel elé. A lacsony, m okány em b er v o lt ez a Ritók, ta rto tta , m in th a szü n telen ü l m eg a k a rt v o ln a látn i és já rá s közben erősen b illeg te tte a testét. — F i-ister, k ere sett a nő-ővéred. — E riggyinnen te ferdefóka! — p ró b álta tú lk ia b á ln i F iste r a dübörgő m otort. — G yere. A nő-ővéred telefonált. A zt m o n d ta később újb ó l h í-ív n i fog. — F iúk — fo rd u lt vissza F iste r — először a k ilen cesre m együnk. A zonnal jö ­ vök! — k ilé p ett a kocsiból, s rá c sa p ta a k ísérőre m eg a sofőrre az ajtó t. B em ent a k a p u ő r u tán a házikóba. — H onnan telefonált? — kérdezte gyanakodva — K ecskem étről? — É-én nem tudom , csak telefonált. A zt m o n d ta életbevágó. - 33 - �F ister rág y ú jto tt, n y u g ta lan u l toporgott, te k in te té t le nem v ette a fek ete telefonkészülékről. M intha attól ta rto tt volna, hogy a ki-begördülő -h atalm as te h e r­ au tók zajáb an elm u lasztja a telefonberregést. A n ő v érét a h áb o rú a la tt lá tta u to l­ jára. N éha k ap o tt tőle karácsonyi képeslapot, tu d ta, hogy van egy barack o su k és négy gyerek.. Összesűrűsödött benne a szorongás. C sak nincs valam i baj! N em sze­ r ette a v á ra tla n dolgokat. A zt ta rto tta , a v á ra tla n dolgok m indig veszélyt re jte g e t­ nek. R itók éppen az udvaron volt elfoglalva, m ik o r csengetni k ezd ett a telefon. Id e­ gesen lé p ett az ajtóhoz. — F erdefóka, h é ! . . . A telefon! — Jö-övök. H ullám zó m ozgással te rm e tt a fekete kézsülék előtt. —I-iigen. I-iit van. — Az­ zal á tn y ú jto tta a kagylót F isternek. A férfi szorongása egycsapásra feloldódott, am i­ kor m eghallotta a vadul hallózó rek e d t hangot. — Mi van labdaszedő . . . hallasz engem ! — Figyelj nagyokos! Ü lj be egy ta x ib a és gyere értem . — M aradj a fenekeden!! M it gondolsz, m it kezdek veled otthon! — K eríts egy ta x it és gyere ide, ha m ondom ! H at ó rátó l itt ülök a cuccal. Az orvos elengedett. — F lug van a fejedben! N em érted!? N em ülh etek m elletted, m ik o r dolgozó em ber vagyok! — Rá se rá n t, nagyokos. G yere értem a taxival. — D rim ós m akacssága felinge­ relte F istert. D ühösen csap ta le a kagylót.. — Ez neked a nővérem ! — fo rd u lt Ritókhoz. — Azám! — E ngem vonatszerencsétlenség ért! — A fejed bélését ott fe le jte tté k a vagon alatt! — legyezett tenyerével Ritók hom loka előtt, s olyan dühösen vága be m agam ögött az ajtó t, hogy m a jd leu g ro tt sarkairól. N em sokkal később, a feh ér lá d ák k al m egpakolt disel a k lin ik a elő tt fékezett. D rim ós m ár a k ap u b an állt, m eggöm yedve szo rongtata a cem enteszsákba csom agolt cuccot. Ö sztövér v állán a kopott lóden üresen csüngött, ti sz táram o sd ato tt b a rá tsá ­ gos b etörőarcán a fa évgyűrűihez hasonlatos ráncok m osolyba szalad tak össze. F is­ te r m egenyhülve u g ro tt le a vezetőfülkéből. — Hé, m eguntad a feh é r á g y a t! — Az orvos elengedett. A zt m ondta nem ak ad ály o zh atja meg, h a távozni ak a­ rok. M inek m a ra d ta m volna! — Jo b b le tt volna a feh é r ágyban. — T isz tára egy papagály! M intha nem tu d n á d m en n y ire szeretem a szab ad ­ ságot! — A z á m . . . — m o n d ta F ister. s felto lta az öreget a vezetőfülkébe és m aga is beszállt. — Szép kis szabadság! M it kezdesz a szabadságoddal d o hány nélkül, m i? ! — A vezetőfülkében tartózkodó m ásik k ét em b erre p illan to tt. — A n ag y b áty ám — m u ta to tt D rim ósra. — G ondolom ism eritek a n ag y b áty ám at! Azok k etten bólintanak. — A szabadság bajnoka! Csak dohánya, m eg egézssége nincsen. — M it vagy oda a dohánnyal! V an nekem dohányom ! — H át m ég m i van neked. H add h a lljá k ezek a d erék gyerekek! - 34 - �— K ét d a ra b százast tesznek ide a jattyom b a! — D rim ós k ifeh é re d ett te ­ n y erét F ister o rra alá dugja. — H a tu d n i akarod, ide beleteszik a k ét p irosat! Csak be kell m enni a szociálisra. A zt m o n d ta a szociálison az elv társn ő , h a m egbicskáznak, k ét d ara b százast kapok! — Jo b b le n n e h a egy intézetbe d u g n a be. A z len n e nek ed a jó! — M ehetnék, de én a szabaságot szeretem . M indig is a szabadságot szeret­ tem ! — V énségedre ez ért nincs sem m id. Csak betegség m eg szegénység! — m ondta F ister lenézően. — M ehetnék a vöröskatonákhoz is — hen ceg ett to v áb b Drimós. — O lyan m úl­ tam van, hogy b árm ik o r fölvennének a vöröskatona otthonba, nagyokos! — H át még hova m ehetnél, n a? T udod mi vagy t e ? . . . Egy labdaszedő. T e m ár nem rúgsz labdába! Nem. Igy cívódtak szüntelenül, s úgy tü nt, hogy k ö rü lö ttü k nincs senki, sem m i, csak ők k etten v an n a k a világon, m iközben a m e g ra k o tt te h erau tó a városon, ezen a k ő tengeren, az utakon, a kőcsatornák hálóján, zakatoló villam osok között, díszes ki­ ra k a ttá b lá k tükrében, v illan y ó rák m érföldkövei m ellett, am elyek h iáb av aló an m u­ to g atták az időt, a nyüzsgő és eleven életen keresztü l csapást n y itv a e lju to tt vég­ céljához; a töltés a lá , am elyen m ost is v ára k o zo tt egy fényes, fekete tüsszögő mozdony. Lengő függönyök riad ó ja jelezte, hogy k eresztülvo n u lásu k a ném a udvaron nem m en t feltűnés nélkül. D rim ós fö lm u ta to tt a m ozdony o ld alán könyöklő vasutasra. — Látod, ezeknek jó. F eljön egy ilyen p ara szt és u ra t csin áln ak belőle! A m ozdonyvezető m egérezte, hogy azok k etten o d alen t ró la beszélnek. Szája n ev etésre nyílt, korm os arcából elő villantak feh é r fogai. — M egjöttél, öreg! — kiálto tta. — Pedig m á r azt h ittü k szögre akasztod a bakancsot. — Ezt nektek! — recsegte D rim ós és len g ette az öklét. F ister a lak ásb a lépve a feld ú lt ágyra m u ta to tt és parancsolóan m ondta: — B ebújni a szam árfészekbe! — H űvös van, nagyokos. F ister k im ent a fáskam rába, s két gyüm ölcsösládával té rt vissza. A sark áv al összezúzta a ládákat, m ire D rim ós a ágyba b ú jt, a csikótűzhelyben is fellobogott a tűz. — M it gondolsz nagyokos — szólalt m eg a d u n y h a a la tt vacogó D rim ós — nem kéne belépni a szociálishoz? K ét százas, az k ét százas! F ister az ágy fölé hajolt, elnézte D rim ós m egfogyatkozott arcát, am ely itt a szoba hom ályában, a rövidrevágott, deres h aj keretéb en sú ly talan u l lebegett a csí­ kos d u n yha fölött. — Te csak m a radj a fen e k ed en ! — Ugy beszélt vele. m ik én t a gyerekekkel szokás: szerető szigorúsággal. — Nekem ne próbálj fölkelni, m e rt kiváglak. M ajd átszólok Erzsikének, hoz neked ennivalót, A tű z re is rak. csak m a ra d j az ágyba. — T öltö ttk áp o sztáért elm ennék gyalog a világ végére is! F ister hallgatagon k erin g e tt a szobában. P ró b á lt ren d e t terem ten i, de beleunt a rem énytelen kísérletbe. O daállt az ablakhoz. — M it gondolsz, van neki férje? — K inek? - 35 - �— Az E rzsikének — F ister révetegen nézte a fásk a m rák hosszú sorát. — Volt, de m eglépett — válaszolt Drimós, m ajd enyhe gúnnyal h o zzátette m ég: — Mi az, becsav aro d tál nagyokos! — R ekedten nevetett. F iste r elszak íto tta m agát az ablaktól. — M enni kell. Az újp esti P am u tb a visszük a fu v art. G ondterhelten lé p e tt ki az ajtón. V ilágosban é rt haza. A ház elő tt lé p e tt ki a kocsiból. Nylon zacskóban k é t adag tö ltö ttk á posztát hozott. Egy ú jp e sti büfében v ásáro lta, s ú jság p ap írb an óvta a melegét. S ietve vágott á t az udvaron. A szoba üres volt. Hosszú pillan ato k ig é rth e tetlen ü l nézte az ágyat. T an ács­ talan ság le tt u rrá ra jta , sietése h iá b av a ló n ak bizonyult. N övekvő in d u la tta l állt az a blak elé. E lnézte az u d v art, a d ró tta l k ür ölk e ríte tt, keskeny virágágyásokat. K idobom ! — határozott. Jo b b ha nem jön ide többé! M enjen vissza az istállóba, ahol eddig l a k o t t . . . Vagy az otthonba! H a p énzt érez, nem tu d nyugton m arad n i. H a elm en n e neki is, m eg nekem is jo b b lenne! B eszélhetnék Erzsikével. Ideköl­ tözne . . . A sszonnyal m ásk én t lehetne . . . Sokáig á llt az ablaknál, a lehetőségeket fürkészve, az oly rég ó h a jto tt változás m ezsgyéjén kalandozó gondolatokkal. K özben lassan alkonyodott, a szom szédokban so rra gyúltak fel a lá m p ák , egy-egy h azatérő sietve vágott á t az u d v aro n . A k ép ­ zelet langyos tengeréből n éh a -n éh a kid u g ta a fe jé t az aggodalom , v ajjo n m i lehet D rim óssal? M erre já r? V égül h a jó ja m eg feneklett egy láto m ás szörnyű zátonyán. A k ap u a lj sötétjéből a tán to rg ó Drim ós b u k k an t elő. Négy h atalm as sörös­ üv eg et szorongatott a hasán, s le térv e a m egszokott útról, n ek iv ág o tt a k ertn ek , az ágyások és gruppok közöt kanyargó keskeny ösvényeken b o to rk ált át, k ö rb e k e­ rin g e tt a bonyolult útvesztőkben, a ravasz és lá th a ta tla n d ró to k között. F iste r el v o lt készülve a rra , hogy D rim ós előbb-utóbb egyensúlyát v esztv e az ágyások közé zuhan. E zt m á r nem fogják elnézni nekik! Fagyos rém ü lette l figyelte az öreg v án ­ d orlását. De nem ! D rim ós halálos biztonsággal egyensúlyozta m agát, m in th a v a­ lam i titokzatos erő ó vta volna bolyongásaiban. F iste rt v á ra tla n u l a sz erete t h u l­ lá m a ön tö tte el. Öreg labdaszedő — gondolta — am íg üveg v an a kezébe, addig nem esik el! Amíg fel tu d ja em elni az üveget, addig biztosan ál! a talp án . P o n ­ tosan így vagyok én is, m eg m ások is, nagyon sokan! - 36 - �F A R K A S A N D R Á S : P Á SZ T O R F IÚ �C S A N Á D Y JÁNOS: KERESEM RÉGI SZEMETEK M i egykor rebbenéstelen v o ltu n k kép esek szem benézni, éle tü n k úgy vágott jövőbe, akár rakéta égbelőve: seregek ereje dobogott a rakétam otor csö vé b en ... M i egykor rebbenéstelen tu d tu n k egym ással szem benézni: m i sü tte ti m a le sze m ü n k, m ilyen kudarc vagy győzelem , a m ely n ek n em h iszü n k teljes igazában? V agy tán m eg sem ism e rjü k egym ást, s m e g v a k u ltu n k é jt nappá tévő m u n k á n k során, m iko r a harcok sasvijjogású csőre vágott sötét á lm u n kb a n is villám ot? G ördülnek a hétköznapok, csúcsforgalm as protokol utcán, röpködnek az újságlapok h elyi háborúk g yúltán-fúltá n : s holnapi roppant háborúk rém étől m ár n e m ijedek, m égis fé le lm e m iszonyúbb, pusztító atom háborút idéz ide: az tébolyí t m eg, ha napokhosszat hasztalan keresem régi szem etek! - 38 - �A ZSÁK Ez a tiszta elégedettség: elérnek néha csendes esték, üres zsá k ka l a szenes em ber befordul a grafithom ályos lépcsőházba, hol lábnyom ába antracitporra hull a fe sté k, és cseng a fagy, a rím : novem ber, decem ber. . . m ár e ltű n t a zsákkal. A zsák, m in t összekorm ozott ajzla p o k, hálán lobogott, s nem csak akkor, de m ár előbb is, a pincénél, s h á zu n k előtt is m u n k á lt a vágy eszem , szívem összebolydult m élyeiben: ha az a zsák olyan gorom ba, korm os, oly szénporos n em volna, fölhozhatnám , ha akarnám azt az ö tven kiló szenet, — zen g ett bennem az ü zen et — ha volna olyan jelm ezem , n em volna gát négy em elet. S éreztem én, k ik n e k csikordu lt csontján haj de hány zsá k m eg fo rd u lt hajdan! s kib en hom ályosan bárm ikor a szégyen suhan, ha cseng a fagy, a rím , decem ber, s a szénpincében szenet rendel — éreztem : végig itt viszem hótiszta szenesjelm ezem ! - 39 - �ORDASOKNAK VALÓ DAL A farkashasú f iú k közt nehéz volt az éhes sze m m e l levillogó égbolt, tud tu k , az élet n e m m ú lh a t sután; feszes horpasszal csípőnkre csatolva nadrágunk, ingünk, in d u ltu n k csaholva, s s z e m ü n k m egakadt egy-egy őzsután. M ert kirajzottunk m i az üzemekből, akár vad kö lyk ö k a farkasfészekből, és sós íz nélkül nem m ú lt délután; fü lü n k ig fe llüktető m ám orokkal, vért óhajtó torokkal, agyarokkal ugrottunk össze egy-egy őzsután! M ert bíbor volt a nő, akár palástja spanyol arénák vadító fiának, m in t friss-meleg hús fogainkba-ásva, úgy reszketett a vágy b en n ü n k utána; s gyengéden v e ttü k fel, ha rátaláltak agyaraink egy n y ívó őzsutára! A farkashasú fiú k közt nehéz volt, de hol van im m á r szívem ifjúsága? M int svajci-óra, lapos lett az égbolt, kivetnivaló anarchia régvolt évein k em berform áló tusája. Ordasok! A hol va gytok még, halljátok: a f i ak n a k nem késő okulása! K ik éppúgy ű zik vé n suták gidáját, a fa rk a sk ö ly k e k vad energiáját lényegesítsék át a tu d o m á n yb a ! - - 40 - �P A T A K I JÓZSEF: B A L A T O N �VARGA IM R E : BABI LON CONFESSIO A gondolat abban a p illa n a tb a n született, m ik o r kilép tem a terem ből, ott h ag y tam m ég m agát P ie te r B ruegel vásznai előtt, s állta m a két em eletnyi, előkelő vonalú, rém ségesen hideg, m árv á n y lélegzésú lépcsőházban, és egy m ásodpercre b eh ú n y tam a szem em , m e rt szédültem . C send volt, szokatlan csendesség, s úgy se jte ttem : sem m i reglam a nem köti im m ár a lelkem . L egfeljebb annyi, hogy szom baton reggel pontban h at ó rak o r elindul v elü n k visszafelé a D eák Ferenc, és h aza kell m enni, igen, ke ll és haza, L ídia feleségem m ellé, V iola kislányom m ellé, a m ű terem n ek hatóságilag elkeresztelt m ásodik szobám ba, és . . . ekkor a csendben, am ik o r m á r csak ez az egyetlen reglam a korlátozott a létezésben, a k k o r éreztem m eg, ak k o r p a tta n t fel éretten bennem a gondolat (ahogy a bim bó egyszerre, v á­ r a tla n u l felfeslik, s m ásodpercek a la tt színes kehellyé bom lik); valam i olyan tett h iá n y zik m ost nékem , valam i olyat szükséges m ost tennem , am i még nem tö rté n t m eg velem , am i m egm ásít, a m i . . . hogy is m ondjam csak m ag án ak : szabad te t t . . . De m o n d ja csak, Gica, valóban nem fázik? M ert ha igen, ak k o r m áris hozom a plédem . Nem, nem akarom , hogy az én hóbortom m iatt m egfázzék ezen a szél­ v ág ta, esőcsapta fedélzeti sarokban, október h ato d ik án a k e m agunkba szállásra re n d e lt délu tán i ó rájá b an . . . S am in t v állam m egérezte a m aga kezét, Gica, egy p illan a t a la tt szertem állo tt a gondolat, am in t ez lenni szokott, s csak ak k o r v illan t fel újból, am ik o r a k elle­ m e s ebédelés u tá n v égigjöttünk a G rabenen, aztán a V erestorony ú tjá n , és egyszer csak o tt álltu n k a D una-csatorna p a rtjá n . Á lltunk, álltu n k , m agát, azt hiszem , m ég a k irak a to k b an láto tt csudaholm ik foglalkoztatták, én m e g . . . hogy is fejez­ zem ki m agam , n-na, úgy éreztem hirtelen egész létezésem , m in th a v alam i m a­ g yar deák lennék, ak it e rre kevert a tanulnivágyás forgószele, s egyszer csak m eg­ á llt itt a D una-ág p a rtjá n , s elnézett K elet felé, a m ag y ar földek felé, és egy p il­ lan atig azt érezte: tá n haza se kéne m enni többet, a porba, a sárba, a b u ta u rak és lázadni rest pórok közé, a kövér disznók és girhes poéták hazájáb a, ahol be­ csesebb egy ócska, életlen k ard a legfürgébb és hegyesebb to lin á l. . . Igen, akkor jö tt az a gondolat, Gica, ism ét, s beléborzongtam . Tudom , tudom , m aga nagyon reális lény; m ég ha lobog, ak k o r is, a szenvedély izzásában is helyén a szíve. Maga sose h ó b o rto s. . . Igen, csak ne em elje a kezét, m aga szörnyen józan nő, Gica. Éppen ezért m erem m ost m agára bízni a titkom . M ert titk o n jön, asszonyom , ti­ to k . . . K ülönben tu d ja , hogy m aga a m i titok-tem ető n k ? L ídia titk a it is éppen úgy m eghallgatja, ak árcsak az én sugdolódzásom at, é s . . . elnyel m indent. Igen, csak n e ingassa a fejét, asszonyom , a k á r egy gyóntató pap, ak i nagyon is igazán veszi az ú r s z o lg á la tá t... S em lékszik, abban a m in u tu m b an m egszólalt m aga: „A k a r valam i izgalm asat lá tn i? ” A figyelm em azonnal fellángolt. A zt íg értem ; a k á r L u cifert Á dám , úgy követem . - 42 - �H igyje el, nekem igazán sem m it se m ondott az a felírás az A u relian u s császár­ ról elk eresztelt utcában. M ert T EX T IL IEN EXPORT IMPORT fe líra tú sildeket volt alk alm am épp eleget lá tn i az elm ú lt napokban. És m ég a k ­ kor sem hittem , hogy valóban kezdődik valam i, am ik o r b elép ett B ársony úr. T udja, csak b ám ultam , ki is le h et ez az olyan ism erős, negyven kö rü li m anusz, ezzel a feketés, h itlerájo san stuccolt bajusszal, erős b akszak állal, fekete bársony k alap b an . M ár ahogy rászólt a fehérbőrű lán y ra, ak i az tá n b em en t m ag u k k al a szentélybe, a titkos ra k tá rb a , tu d ja , a r r a a He rtá ra , vagy kire, m á r ak k o r gyanakodni kezd­ tem , hogy ism erem én ezt a férfit. De biztos v oltam benne, az igazi a ttra k c ió m ég sem ő lehet. K ülönben is nehezen érte tte m m eg n ém et k ia b alá sát: „A k árk i jön, H erta, egy g ara st se neki! É rtessz? Elébb m inden k iv el én beszélek. A zt hiszik a nyavalyások, hogy Bosch egy fejős tehén. T án én vagyok köteles e lta rta n i a m é­ lyen tiszte lt F ree E u rope Com m ittee, meg a F ree C itizen S ervice u rait, m i?! M ajd az én zsírom ból u rask o d ja n ak a te k in te tes F irs t Aid for H un g ary u rai is, m i! E l­ nököstől, m i?! E ck h a rd t kegyelm es úr, m i?! F u tu szm am alu j!” És ez a népi szakkifejezés, a P a rtiu m tá járó l, ez v ilág íto tta meg benne, villám élesen az em léket. N em leh et m ás em e férfiú, m in t a m i csalá d u n k n ak régi, belső bizalm asa, B á r­ sony úr, S árán d ró l. Persze, tudom , m aga nem ezt a találk o zó t szán ta nekem , ta lá n u n ta is azt a lelkendezést. am it egym ásnak csaptunk. D eh át m it tegyen egy sárán d i patikusfi, m á rm in t szerénységem , m o n d ja d rág a asszonyom , ha összeakad az egyetlen v olt sá rá n d i textilessel, aki soha nem csap ta be ru h av é telk o r az a p já t? Örü ln e k egym ásnak, szorongatják a m ásik tenyerét, érd ek lő d n ek a családról, ro ­ konságról, csóválják a fejüket, hogy ez is m eghalt, az is, örülnek, hogy n álam leánygyerek van, n á la m eg új asszony, ccc, m ilyen asszony, valódi nagyasszony. Persze, am ik o r az a já n la to t te tte , G ica, nem is gy an íto tta, tudom , hogy a m aga k ed v elt V asady Géza nevű, szép-nagy-m arha festőcim borája éppen itt ta lá l m ajd ism erősre, m éghozzá m ilyenre, az egészen m ás célból fe la já n lo tt k a la n d le s e n .. És ek k o r lé p ett be Zseri. Persze, persze, a nev ét m ég nem is álm odtam . Csak fél szem m el lestem rá, m e rt tu d ja m aga azt jól, asszonyom , hogy a férfi úgy v an m á r h arm in c és negyven között hogy örvend, ha oly an n al veti össze a sors, ak it húsz esztendős kora előttről ism er. Őnagyságát viszont ahogy egy p illan a tb an fel­ m értem , m in t felszerelés-gyűjtem ény lep ett meg. „N a V asady. ezen a hölgyön a te három havi kereseted sim án ra jta van !” Ezt állap íto tta m m eg első blikkre. A m ásodikkal m á r úgy m egnéztem , tu d ja , G ica, rögtön le tu d n ám festen i: kív ü l galam bszürke ballon, az a la tt fűzöld-szürke olaszka, de gyapjúból kérem !, aztán egy á rn y a la tta l sötétebb szoknya, term észetesen szü rk e gyíkcipő, bizony, tű saro k k al term észetesen. H aja pedig? — aprócsigás friz u ra volt, sem m i különös, de — m in t egy korona. N em tudom m iért, de a koronát elképzeltem . Ma m á r tudom , hogy Bocskay ú r egyik oldalági leszárm azottja. E m lékszik m ég a ho m lo k ára? U gyan, bocsásson meg, hogy ilyen csacsiságot kérdek! A szem öldöke fek ete záró jel volt bánatos, éjfek ete szem e fe le tt. Őnagyságának szokatlan u l hegyes volt az o rra, am i kétségkívül m agasfokú érzékenységre vall, de egyesek szerin t bizonyos állh a ta tla n ságra is. M indegy. E hegyes orrocska úgy u ralk o d o tt a keskeny, h ajszál-éles száj felett, a k á r egy királynő, aki valóban — uralkodik! Nos, asszonyom , véges m em ó- 43 - �riá m csak ennyit jegyzett meg abból a pillanatból, de azt hiszem , ez is sejteti, az érdeklődésem , m inden előkészítés nélkül is, különösen éles, élén k v o lt az ö t m á­ sodperc v illan á sáb a n is. (L átja, látja, hagy itt engem fecsegni. K özben a hideg borzongatja! Ez az októ­ b eri szél, rá a d á su l ez az eső, hiába, nem tavasz m á r . . . Ügy, úgy, csak igya meg, k edves Gica, ezt a csepp konyakot. Nem, nem , v an m ég m agyar pénzem . N em v á ­ sáro ltam el, tu d ja, hatszáz forintot. Legyen nyugodt, nem gyalog m egyek haza a T örökvész útra. Na, ugye, m ennyivel vid ám ab b m áris! T udja, a társa lg ó b a n a rá d ió t h allg atják . V alam i érdekes, izgalm as közvetítést v árn ak . A tem etésről, tu d ja, a rró l a bizonyos ú jratem etésrő l. M ondtam , éngem csak h ag y jan ak ki az egészből. Sem m i közöm nem volt am ahoz sem, ne legyen ehhez se . . . Igen, igen, nem k ia b á­ lok. Csak bosszantott, tu d ja , hogy erővel vissza a k a rta k ta rta n i. H ogy n ek em is illik m eghallgatni. H át nem hallgatom meg! É ppen most!) Zseri. A rra o m o zd u latára em lékszem , ahogy két k a rjá n fin y n ásan , ujjheggyel csippentve felhúzta az olaszka u jjá t, s elém te tte a n álu n k m á r kötelező nájlon ingeket. M aga éppen a k k o r je le n te tte ki, jól em lékszem , hogy eg y általán nem é r­ d ek lik ezek a pulóverek, sablonos a színük, m ire az asszonyság, B ársonyné nagy­ ságos asszony, — n em v ette észre? — rále sett a m aga kezére, az tá n az enyém re, vajon nincs-e valam i jele házastársi összetartozásunknak. H aha, nagyon te tsz ett ez a k k o r . . . Á, nem m in th a izgatta volna az ilyesm i, d e azt hiszem , úgy v o lt vele: jó tu d n i az ily e s m it. . . S am ikor m aguk B ársony ú rra l b em en tek a belső ra k ­ tá rb a , Zseri nagyságos asszony m in d já rt m aguk u tá n k ü ld te H ertát, h ah a, m á r azt is tudom , m ié rt: az u ra esetleges parasztos u d v arlá sátó l ta rto tt, s a kellem etlenség elk erü lésére te tt óvatossági rendszabályokat. H igyje el, csaknem eln ev ettem m a­ gam . A ztán v á ra tla n u l m egp illan to ttam az érem m ásik o ld alát is. U gyanis m i meg ke tte sb e n m a ra d tu n k a boltban! S m egkezdődött, am it m aga a legkevésbé v á rt, Gica! A gondolat k ezdett ú jra bizseregni bennem . E nnek az asszonynak egyetlen szem villanása felébresztette. E gyszerre m in th a csak kicseréltek volna. Beszélni kezdtem . Én nem tudom , m i sz á llja meg ilyenkor a különben csendes, szótlan fé rfia k a t is! M intha Cicero tá ­ m a d n a ú jra bennük! H alkan, finom an kezdtem , csak Z seri h allh atta, s irodalm i stílu sb an , ahogyan az ilyen lelkek elképzelik a m űvészek u d v arlását. Bizonyos finom és h alk te átrálitá ssal, nagyúri könnyedséggel, hozzá: az előre lem ondás m éla bán atáv al. Persze, a szavak m á r nem élnek bennem olyan pontosan, de az ízükre nagyon is em lékezem . „Asszonyom, ha m egengedi, én nem veszek n ájlo n inget m agam nak. In k áb b adjon nekem egy szép feh ér selyem ből készü ltet.” S am ik o r Z seri elém varázso lta az ó h a jto tt inget, valahogy Rezeda K ázm ér nyug. h írla p író ­ n a k és arsz lán n a k képzeltem v á ra tla n u l szerénységem , s m in th a csak K rú d y ú r v alam ely ik agyon olvasott la p járó l dikcióznék, hozzák ezd tem : „M ert az ilyen öre­ gedő gavallérok, asszonyom , akik eddig tá rsta la n u l bolyongták be a világot, s m á r ezu tán is n y ilvánvaló árvaságban élik le kevésszám ú n ap jaik a t, ezek a balga fér­ fiak ren d sz erin t em lék ek et gyűjtögetnek. Borús, esős n ap jaik o n aztán ezekkel já t­ szadozva idézik fel egy-egy asszonyság vagy édes leán y k a egykor oly d rág a ké­ p é t. . . Asszonyom, tudom , sőt biztosra veszem, ez az ing énbennem m in dörökké B écsnek, a D una-csatorn a p atin ás környékének k ép ét idézi m a jd an fel. Ezeket a régi, tisztes házakat, október első ködét, am iko r a D una m á r feh ér köpenyt - 44 - �k a n y a rít m agára, s egy asszony hófehér bőrét is felidézi m ajd, aki estén k én t ke­ le tre szokott nézni, feledhetetlen szom orú szem ével, és aki m é rh e tetlen ü l bánatos. N em vagyok csillagjós, nagyságos asszonyom , csak a szem ekben tükröző lélekben p róbálok olvasni, ne vegye, kérem , szem érm etlen tolakodásnak, h a azt bátorkodom m ondani: ön, nagyságos asszonyom, h a tá rta la n u l vágyódik v alam i vigasztalói v a­ lam i m ás u tá n . . . ” Gica, az istenért! ne nevessen m á r annyira! Nem tré fa ez, esküszöm . M indezt kom olyan m ondtam . Sőt többet is, szebben is, de ennyi u tá n is bizonyos v oltam m á r: elegendő ez is, a hölgy m á r lecsukta szem ét, szellőnyi sóhaj szalad t ki szá­ ján. „M ivel szolgálhatok még, u ra m ? ” Én m á r fölényes tu d ással játsz o ttam tovább. ,‚Ó, én nem ak aro m m agát tovább fárasztan i kéréseim m el. M aga biztosan nem e rre született. H iszen . . . ” Szem em be nézett ekkor, m in t aki azt firta tja , kom olyan m o n d já k ezt. vagy pokoli pim aszsággal g únyt űznek belőle. „U ram , igazán . . . M i­ ben á llh a tu n k m ég sz o lg álatá ra ?” T eh át egy ú ja b b találat. Tovább, tovább. V asady G éza. „N yakkendőket szeretek kötni, asszonyom . N aponta többször is v áltv a. Ha len n e olyan szíves, kiegészíteném gyűjtem ényem et n éh án y szép p é ld á n n y a l.. . ”Ki is v álaszto ttam m in d já rt hatot, s fo ly ta ttam a monológot, egyre nagyobb hévvel, s egyre kevesebb krúdysággal, m iközben Z seri u jja i gépiesen csav a rg a ttá k a n y a k ­ k endőket k ere k gom bolyagba, azt hiszem , három szor-négyszer is ú jra kezdte ezt a m űveletet, am ikor egyszer m egfogtam u jja it, lágyan felem eltem jo b b ját, s h irtelenül, veszekedett szenvedéllyel belecsókoltam a tenyerébe. „Ne! N em szabad!” lehelte az asszony. De ezüstös körm ei belem élyedtek arcom ba. Szerencsénkre, leve­ g őt is kell szívni az em bernek, s ek k o r az asszony elk ap ta ten y erét, és ú jra a n y a k ­ kendők gyűrögetéséhez látott. Jókor! M áris kivágódott a boltajtó. S m aga azt hiszi, hogy valam i szim pla kis esem ényben volt részem , m íg odabent válo g ato tt a szentélyben? H a m aga ezt látta volna, ezt a pro cessziót! M ondhatom , ta k aro s interm ezzo következett. V alam i százkilencven körüli m agas, lécből összeszegelt férfi lé p k ed ett be. P atto g ó h a n ­ gon, az orrából, beszélt, ráa d ásu l m ag y aru l: „K isztihand, nagyságos asszonyom . A First A id f or H ungary október havi tá m o g atásáért jö ttem .” A zt a céget nevezte m eg ,tu d ja , azt, azt, am elyikről p á r perce B ársony beszélt. A m eglepetésem csak n ő tt, m ik o r ez a galam bszelidségű B ársonyné, ez a fö ld reszállt férfiálom , kinél egy E delsheim -G yulay lány nem le h ete tt nem esebb, fürge üzletasszony m ó d ján od a­ kocogott a rak tá ra jtó h o z , s tárgyilagos hangon, szigorúan, a k á r egy főnökasszony, b ek iálto tt: „P éter! I tt v an n a k E ck h ard t úrtól. A segélyét.” M aga azt m á r látta, G ica, hogy ro b b an t e rre be Bársony kom ám . L evágott tíz sh illin g et a p u ltra . „Tisz­ teletem a F irst A id for H ungarynek! M ondja, u ram , nem ad n á n ak nekem m ég egy kis dollársegélyt? A nnyit ad tam m á r m agu k n ak , hogy egyszer n ek em is segít­ h etn én ek .” A segélykérő ú r úgy tett, m in th a nem érte n e m agyarul. N yugtát té p e tt ki egy töm bből, m egbiccentette fejét, s azt m on d ta: „T iszteletem .” És kim ent. Egy­ sz erre h ú zták be az a jtó t a főnökkel. Hogy ro h a n t az m agához, Gica! C sak ne ta ­ g ad ja . . . No, én se m áléskodtam volna. É ppen n y ú ltam Zseri kezéért, hogy m eg­ ism ételjem az előbbi hadm űveletet, m ikor az asszonyka szája elé te tte u jjá t, m in t­ h a tito k ta rtá s ra figyelm eztetne. „M aradjon illedelm es, u ra m ” susogta. „M a van segélyosztó n apunk. M a . . . ” Nem fo ly ta th atta. N yurga, szeles fiatale m b er robogott be. M intha űznék, olyan svunggal. T opis volt, ráa d ásu l szem telen. L evágta tá sk á - 45 - �já t a p u ltra , hangosan fú jta to tt. A ztán; „A N e m zető r előfizetéséért jö tte m ” je len ­ te tte ki, m in t egy rajp aran csn o k . Zseri szolgálatkészen m en t a rak tá ra jtó h o z . „Pé­ ter, itt v an n ak a n y ila sa i” k iá lto tta be. Nem em lékszik rá? H átborzongató volt. Bársony ism ét dühösen v á g ta to tt el. A zt hittem , a nyilasok arcátlan b etolakodása m iatt háborog. A ztán rájö ttem , m agát sa jn á lta ott hagyni. „V an p o fája idejönni, Sebestyén úr?! B evasalja ra jta m az előfizetést, aztán a leg d rág áb b h ird etési k ö lt­ séget szám ítja fel. A zt ígéri, hogy a h arm a d ik oldalon hoznak, nagy k eretben. És kiderül, hogy la p ju k utolsó oldalán, a testv érek h alálh íre i után! F új, m agukban egy szikra üzleti tisztesség nincs, Sebestyén úr! Lóizé m aguknak, n em h ird etés!” A fiú erre hebegve rim ánkodott, hogy így kis slapaj ő, úgy kis díjbeszedő. „Ne tessék velem k ib ab ráln i. B ársony úr. M ajd az aszta lra v erek én, tessék m egbízni bennem . M ár tízezer példányban je len ü n k meg. És szav am ra m ondom , a jövő szám ­ ban meg lesz elégedve a hirdetéssel. K árpótoljuk, kedves B ársony ú r!” E rre elélökte a pénzt, s kituszkolta a fatty ú t. „L átja, kedves V asady ú r, v an k épük m eg­ ren d eltetn i velem a lapot! És h allh atta, m il y e n e k ...” É szrevettem azonnal, ez a felháborodás inkább a k eletrő l jö ttn ek szól. M it lehet tu d n i, mi lak ik benne. „De B ársonykám , m aga viszont h ird e t n álu k !” csíptem r a jta egyet. R ám nézett, m in t odahaza, feljebb lökte k alap já t, s kicsit elnevette m agát. „N a ja. V asady úr. Az üzlet az üzlet, m aga is tu d ja .” H irtelen a hom lokára csapott, s n y a rg a lt m egint vissza magához. Én még m ondani a k a rta m neki: nem gondolja, édes B ársonykám , hogy a te stv ére kn e k akad m ég egyéb elszám olni való is a rovásukon, nem csak ez a h irdetéssel k ibabrálás. De ezt nem le h e te tt elm ondanom , nem , m e rt az én B á r­ sonyom v ág tato tt, m in t egy gátfutó, a ra k tá rb a , hogy kincseit m aga elé teregesse. M ondja m ár. édes Gica, m ivel bab o n ázta m eg? Na, hogy v isszatérjek , értelm ét sem láttam , hogy én m ost po litizáljak vele. U gyan, nem az én fejem fáj. A kiskörm öm se kív án ta különben sem m ost a politikai dum csit. In k áb b sürgősen m eg­ fogtam Zseri kezét. H aha, azt hiszi, asszonyom , több szerencsével? N em te lt el, szavam ra, egy percn él több, m eg jelen t a bécsi m ag y ar hitközség adószedője. Rá öt perc m ú lva lélekszakadva sü rg ö tt-fo rgott a p u lt elő tt a M enekült M agyarok K ultú rin tézetétő l egy k ifutónak szegődött volt-bölcsész. (Utólag tu d ta m meg, hogy B ársony P é te r ezen a szerdán fizette 10 és 11 között a segélyeket, ta g d íja k at, adót. m iegyebet. S hogy ezt m inden szerv ügynökei, alkalm azo ttai, fogdm egei régesrégen tu d tá k . A zé rt siettek annyira!) És m ost jön az egészben a legem lékezetesebb. Gica. M ikor az ex-bölcsész elkotródott, B ársony pedig ta rk ó já t tö rü lg etv e visszaigyeke­ zett magához, Zseri egyszerre rám m osolyodott, éjfek ete szem ének teljes felragyogtatásáv al: „Több nincs, hálisten n ek .” A kkor, ez a mosoly, kezének izgatott b ab rálása, az ú ja b b és oráció re k tá b a n tö rtén ő ide-m osolygása m eg értte tte velem : V asady Géza, m ost következhet a te be nem te rv ezett, előre nem g y an íto tt m e g le p e té se d . . . A fen t em líte tt V asady Géza, akin ek M unkácsy-d íjat adni jó n ak lá ttá k bi­ zonyos képzőm űvészeti hatalm asságok, óvatosan körbelesett, m ajd o tt te rm e tt a p u lt m ögött, a sötét belső sarokban, a k o rd ru h á k és fürdőköpenyek bensőséges és hom ályos birodalm ában, m egragadta B ársonyné felső k arját, és szájon c s ó k o lta . . . Ne, n a ne tessék tiltakozni, Gica. E gyáltalán nem dicsekvés m o n d a tja ezt velem . G yónást ígértem m agának, és éppen feleségem legjobb b a rá tjá n a k kell ezt fülébe súgnom , aki m ellesleg, rem élhetőleg, hozzám is a legközelebb áll. M ondhatom , ugye, kedves Gica, így? Köszönöm. T udja, am iért elm esélem az egészet, ezt a kissé - 46 - �Visszatetsző férfi b rav ú rt, a következő: olyan pokol tá ru lt fel elő ttem a csók nyo­ m án, hogy nyom ban rem egni kezdtem a k árh o z atá ért. E gyszerre oly o lth a ta tla n láz te p e rt le, hogy két kezem vaksin, této v án ú jra az asszony u tá n n y ú jto ttam , hogy... E kkor Zseri m á r m egint m essze volt, a p u lt m ásik o ldalán állt, s az ajtó ekkor felszakadt, m in t a pokol bugyra, és m in th a csak egy jó l ren d e zett tö m eg jelen et kö­ vetkeznék a M adách Színházban: betódult vagy húsz nő. H úsz nő, Gica! T ám asz­ ték o t kerestem rem egő kezem m el a fiú k o rd ru h á k n aftalin szag ú állv án y a m entén, és tehetetlenségem ben, rán g ató vágyam ban nem te h ettem m ást, m in t sorban m eg­ neveztem m agam ban az asszonyokat és a h ivatalo san még leányoknak szám ító hajadonokat, ak ik drág a ru h áb a n b ú jta tv a , a szépítő szerek m esteri kezelésével m eg­ csinosítva, férfi felajzáshoz előkészítve, vödörnyi szagosító fo ly ad ék k al m eg illato ­ sítva, félelm etes női légiót alkottak. (Külön, külön, tu d ja, Gica, m indegyik kellem etes társalgó p a rtn e r, gondolom : nagyvilági szerető is lehet, de így, együttesen, uram bocsá, ijesztő h atással voltak rám !) Ja v arész ü k m á r átlép te a h arm in cad ik év R ubiconját, és em lékezetükben nyilván m egelevenedtek a régen volt v ásárláso k izgatott sutyorgásai, p ikáns és játékos alkudozásai, és egy csap ásra tűzbe lobban­ tak, azonnal kérni, ta p in ta n i, próbálni, ócsárolni, dicsérni k ezdték a n ájlo n puló­ v erek és sztrecsbugyik, fürdőköpenyek és m ű a n y ag h arisn y ák , m e llta rtó k és ru g a l­ m a s m űm ellel kiegészített kom binék, nyak sálak és cipőkesztyűk, fejkendői: és szi­ vacsok, stólák és sz ap p a n tartó k tö m e g é t. . . Nem, m ost m á r nem m együnk be a társalgóba! Csak h add h allg assák a köz­ v etítést a tem etésről! Nem lehet ott m egm aradni. Az em b er nem é rt egy szót se, csak a hangszóró kiabál, m ennydörög, és m in d en k i csak ül, töpreng, s u n y it. . . Ők is tem etn ek v alam it, én is elföldelem m ost m eddő éveim et, Gica. Nem, nem , csak m a ra d ju n k itt. S m aga, kedves Gica, csak k o rty in tsa ki ezt a csepp k o nya­ kot. B izisten m ondom , nincs több a söntésben. N -na! M ost m á r nem is fázik anynyira. Igazán m egszédült tőle? D rága b a rá tn ém, n em baj az m o s t. . . Csak ténferegtem te h á t az állv án y m ellett, és egy p illa n a tra úgy rém lett: ta ­ lán m égis jobb lenne nekem a B rueg el-k iállítás csendes á h íta tá b a n állnom m ost is, a b b a n élnem , a festés m ám orában, és hagyni m inden m ást. De nem a k a d t m ár visszaút. Még tá n erőm se lett volna. M ert B ársonyné ott á llt m ellettem , olyan m osollyal, tu d ja, hogy ú jra fark asn a k éreztem m agam , és á tn y ú jto tta a csomagot. V alam i k a rto n t is éreztem tenyerem ben. „Hogy tu d ja a cím ü n k et” m o n d ta halk m osollyal, m ajd fürgén elilla n t m ellőlem . A zt még láttam , m ilyen felg y u llad t szen­ vedéllyel v etette bele m agát ebbe a régről ism ert, jószagú m agyar női sokadalom ba. M aga éppen ak k o r jö tt ki a belső rak tá rb ó l, kicsiny csom agjával, s in te tt fe­ lém, de m á r m agát is ellepték a b arátnők, én m eg éreztem : robbanásig te lítv e v a­ gyok, m enekednem kell onnan. A m ikor a csatorna p a rtjá n állta m , ak k o r néztem csak meg azt a k arto n t. H ív­ jo n fe l holnap reggel nyolckor itt. A hosszas, szálkás, női betűkből o lv ash attam ki ezt. Egy nyíl m u ta to tt a B 33 6 90 telefonszám ra, m ely a sárgás k arto n b alsark á­ ban húzódott meg. M ásnap jö ttem rá, G ica; m aga a z t a kav alk ád o t a k a rta m egnézetni velem , csak lessem végig a nagy vásárlási olim piát, am it a festők. írók, ú jság író k nejei, vagy a m a g u n k fa jta m űvészek végeznek nap m int nap a B ársony-cégnél, m ivel ez olyan - 47 - �isteni tém a, de olyan, hogy! S m en n y ire m ás le tt az egészből! Zseri! Ő le tt a k a­ land értelm e, Gica. O dakint őszies napfény bágyadozott, csekély forgalom u n atk o zo tt a csato rn a környékén. Á lltam a já rd a szélén, néztem K eletre. M egvallom m ost m agának, csi­ petnyi vágyódást nem éreztem az otthon után. M intha a világon sem lenne. É s Viola sincs, a kislányom . Csak ez a gondolat: itt is m eg le h e t szokni az életet. Ezt a vizet is meg lehet szeretni. H iszen ez is víz, ez is D una. A ztán m ásik, izgalm a­ sabb gondolat ugro tt elő: holnap reggel csakazértis felhívom a zt a szám ot. A ztán felm egyek hozzá, és . . . A zt m ondtam ak k o r m agam ban: nem fog csalódni szegény Zseri. M ásnap reggel becsengettem nála. N em csalódott szegény Zseri. És m aga, G ica, az ért nem lá to tt csütörtök reggeltől m ostanáig, m ert. M e r t. . . És ezt k ellett m eg­ gyónnom m agának. Egyedül csak m aga h a llh a tta ezt. M ert én m á r érte m a m ai fiatalo k at, ak ik végtelen m onoton csacsacsákra hisztérik u san rázzák te stü k et. Ezt érzem , sajg om én is. Egész bensőm zsongó, zsibongó börtön, m elyben le írh a ta tla n zendülés érik. És . . . nem tudom , m i lesz odahaza. V alahogy úgy érzem : eszem , lelkem , m inden gondolatom o tt m a ra d t, Gica, abban az A urelian u s császárról elkeresztelt, D una csato rn a m en ti, m acskaköves kis utcában. És m ost m i következik, asszonyom ? PSALM US Biztosan em lékszik még a rra a sark i kis kávézóra, ugye, Gica, ott a V erestorony ú tjá n a k a sark án , a K ana l p a rtjá n á l, ahol m i is ü ltü n k a m ú lt őszön, am ik o r k ijö v et a Boschék boltjából, m e g v ártu k egym ást. I tt ücsörgök m ost is. Szólnom, v allan o m kell valakinek. M e r t. . . Nem, nem bírom tovább a ném aságot. H arm ad ik lev elem re süket csönd a válasz, Gica. N e vessen meg, kérem , nem te tte m én sem m it. Egy szalm aszálat nem te tte m keresztbe, asszonyom. Csak nem birta m tovább. T udja, m inden a fejetetején állt, é s . . . Egyesek közülünk m á r a csillagok szerencsétlen á llá sá t okolják. Felőlem az is lehet. M inden lehet. De v aló jáb an m ik o r a sü lt em ­ b erh ú s szagát éreztem , én a k k o r retten te m meg. Ez h a jto tt a rra : m en ek ed jek ebből a b arb á r, D una m en ti világból oda, ahol ren d van, ahol csend v an , ahol él m ég az em beri törvény . . . És nem tu d ta m elviselni L ídia szem ében azt az értetlen ség et, ijedtséget, k u tató félelm et: ugyan m icsoda vagy kicsoda igézett meg, ra k o tt édes b ilin csek et kezem re, Bécs v árosában, hogy m indig odarévedek, hogy egyre Bécsre k an y aro d ik a szavam . Nevezzen egészen nyugodtan bolondnak, asszonyom , s jelen tse ki: nem hiszi el egyetlen szavam at sem , de a k k o r is kim ondom : az a végzetes b aja életem nek, hogy m indig m aga k ellett volna m ellém , G ica, igen, igen. ez így van, és erre csak m ost éb red tem rá. Most, am iko r m á r késő. M indig, m indig, m indig. (Hiszen a p a p á já ra is úgy gondolok m o st is naponta, am ióta a gangkofeni m űtőasztalon m agam hoz pofozott, s félm arék repesz k ioperálása után, s pajzán m osollyal fülem be sugta: „N e félj, kiskom ám , a tisztelt m em b ru m o d n ak k u ty a b aja !” — a k á r az ap ám ra, igenis, az apám ra, aki m ásodszor seg ített a világra!) Sajnos, csak m o stan áb an éb redtem rá te lje s bizonyossággal, am ikor m á r itt ülök időtlen idők óta a B abilon - 48 - �vize m ellett, am elyről nem is régen azt hittem , asszonyom , hogy épp en olyan, m in t b árm ely otthoni v í z . . . De hag y ju k ezt! M aga b ará to m volt, G ica, sőt, h a m egen­ gedi: cim borám . H ányszor sa jn áltam , hogy n em férfin a k terem tő d ö tt! És m égis m in d en p orcikám m al azt é rz e m : m in d e n n él több nékem m aga! M o ndhatja: dőre. H iszen n ap o n ta lá ttu k egym ást, h allo ttu k , évek óta. B aráto k is vo ltunk. É ppen m ost tu d ta m rá jö n n i e kopernikuszi igazságra? P o n t m ost, am i­ k o r h atáro k , s m ily en h a tá ro k v á lasz tan a k el b enn ü n k et! Persze. Hogy is lá th a tta m én tisztán, a k á r október elején, a k á r később? Hogy éb re d h ette m volna rá m indenre, m ik o r nem v o lt táv lato m ? M ost m á r nagyon tu ­ dom : igaz b ű n b án a ti h etet csak ak k o r ta rth a tu n k , am ik o r teljes tu d a tá b a n v ag y u n k b ű n ü n k halálos voltának. S zinte h allh ató an észlelem a kérdését: m ié rt slisszolt ak k o r ki? (Biztos vagyok benne, hogy így m ondja: szö k ö tt ki!) M aga elő tt ez te lje sen és szigorúan m orális k érd és Ó. tudom , n em azért, m e rt és le k ö telezettje v o ltam a rend szern ek . A M unkácsy-díj, az én tehetségem k o rlá ta i, satöbbi. S okkal in k áb b m ásért. M aga nagyon jól tu d ja : 45/48-ban kész le tte m vo ln a b a rik á d o t is építeni. Persze: m aga szerin t egy szerelm es, ha őszintén szerelm es, annyira sose csalódhat, hogy lerókázza a szeretettet. Nézze, én végeredm ényben nem is. C sak b eü ltem a kocsiba, és — k i­ ju to ttam . Id ek in t pedig se n k it sem é rd e k elt különösebben a dolog velem kapcso­ latb an . T erm észetesen politikai m e n ek ü ltn ek tek in te tte k . K icsit viszolyogtam , m eg­ vallom , e m ia tt. De őket cseppet sem izgatta a M unkácsy-díj. Sőt! E lm o n d tam n e­ k ik Benőt. Hogy ő m ia tta jö ttem ki. M aga nagyon jó l ism eri a szerencsétlen Be­ nőt. És tudom , m aga sem szívleli őt túlságosan, v a llja be a tü k ö r előtt. A zért talán , m e rt a harm in cas években v e tt p á r tá b lá t az éhező k o m m u n ista festőktől? O lyan ecsetkezelő n incs a M agyar N épköztársaságban, ak i titk o n , a jta já t b eh a jtv á n , lelk i­ ism erete előtt azt v allan á : szeretem ezt a d eré k m űvészt. No, ab b an igazam v an , n éhány percentben, hogy nem m a g y ar b ú zalisztet fogyasztok, neki is szerepe volt. K i nem á llh a tta m ezt a tiz en h a t funkciót betöltő valóságos belső titko s tanácsos n ag y u rat, ezt a fő tá rla tn y itogatót, aki L aktyionov fényképe elő tt is úgy elm o n d ta a h o ch -„d u m át”, m in t G uttuso előtt. Benő, aki m in d e n t tu d , m in d en t m egért, m in ­ d en t m egm agyaráz a tö rté n elm i szükségszerűséggel, hol az osztályharcos szigort em legetve (be szeretem , G ica, ezeket a nagypolgárokból le tt „p ro le táro k a t” ! ahogy ezek m aguk e lé képzelik a n ejü k v olt bőrgyárábó l a p ro letáro k at, s gőzölgő híg vacsoralevesükből engesztelhetetlenséget kanalaznak!), hol m eg békeharcos m eg­ b o csátást papolva. H a az okokat veszem sorra, Gica. valóban vele lettem először torkig. N ovem ber d erek án ta lá lk o z tu n k a N é p m ű velési folyosóján. U gyanúgy szer­ vuszolt, m in t áp rilisb an , sőt — k étszer h á tb a is v ert. E ttől le tt elegem . H a ő to v á b b ra is, a k k o r én m egyek. K ezdek m á r tárgyilagos lenni, Gica. N em Benő volt a causa prima. In k áb b ez: vég re egyszer úgy ak aro k festeni, (nem az állam pénzén, elv társn ő , a m agam ked ­ vére), ahogy éppen kedvem ta rtja . S azt, am i éppen izgat. És hogy e m ia tt ne n e­ vezzenek a n ép ellenségének. U gyanis elm últam tiz en h a t éves, elegem v an a „diktandó zsinórírásból!” elnevezésű ecsetgyakorlatból. J a j, Gica, m o n d ja m á r: h át egy - 49 - �festő soha sem festheti azt és úgy, ahogy a k a rja ? T udja, h alálo san m egcsöm öltem -attól, ahogy v alaki m indig súgja, írja, m ennydörögje a fülem be: „igenis, legyetek N agybánya fiai!” „de kár, hogy érződik képein az az a v itt N agybánya!" „legyen benne kérem egy kis forradalm i expresszivitás, ugyebár!" „node kérem , hisz ez tiszta tizenkilences fo rm a lizm u s!” „nana, maga kis közönséges posztim presszionista!” És m iket nem hallottam . H át ezért v áltam én el otthonom tól. Tudom , tudom , asszonyom. Maga m ost azt gondolja; ezzel fiam nem m o n d o tt sem m it. Ez m ind régi, ez tú lh a la d o tt, ez sm afu. És m in d já rt felsorolom összes viszontérvét, asszo­ nyom : a korokról, a korok alkotóinak és a m egbízóknak k ap cso lat-fo rm áiró l, sőt: azzal is tisztáb an vagyok, hogy n ekünk, festőknek a tö rtén elm i viszonyok te re m ­ te tte lehetőségek között kell a lehető legm űvészibbet ad n u n k , „b etö m n i” a m eg­ rendelő sz á já t olyan k ív á n t m űvészettel, am elyben eg y ú ttal benne p arázslik az u n o k ák at is izgató ö r ö k . . . Lássa, m ég a kifejezéseire is em lékszem . M ost k itérő következik. V alójában m indezt nem is lenne szabad leírnom . Most m a g a m nak festhetek, am it éppen akarok. M agam nak. De M üllernek csak lovakat festh etek, csikóssal a h átán , vagy anélkül. De lehet hágás közben is. Ez igen ho­ n o rá lt tém a. L ehetőleg v iharos pusztán. H atalm as lehetőségeket re jt m éhében az üvegfestés is. De rejt. F esth etek én üvegre, falnyi tá b lák ra, de a m odern képeim be is m egsúgják, beudvarolják, véletlen ü l e lk araty o lják : m ilyen fo rm ák és idom ok legyenek benne, m ennyi piros és u ltra m a rin. A m egrendelők, a kövér pók (ahogy 46-ban a szem inárium on tan íto ttu k ), a m űanyag m ellű delnő, m in d -m in d eláru lja , m it szeretne a pénzéért. „O lyan B raque-ost, m űvészkém ” — ez a m ű v elteb b típus, a k o rra l lépést ta rtó : „M aga nem ism eri V ászárhelit? O lyat, olyat!” Persze, m in ­ denki azt m ondja, nagym enő vagyok m ost Bécsben. C sakhát tu d ja, baj az, h a a gerinc m űanyagból van. De így dől az em berh ez a gubus. (Ne h arag u d jo n ezért, Gica, az efféle pénzt csak így tudom nevezni. És otth o n a v ilá g ért el ne á ru lja sen k inek: eddig csak egyetlen kép et ad tam el. O lyat tu d n iillik , am it pa r coeur fest az em ber.) M indegy. S zám ít ez? J a n u á r végén kim egyek az au tó v ásárra. Em lékszik még biztosan a r r a a piacra, kivülről sokáig b ám u lg attu k akkor. H árom hónap u tán m ár Kibiro k egy kis kétszem élyest, persze ócskát. Ja ? Maga m ost azt kérdezi: ha ilyen jól megy, ha a lelk iism eret fájd a lm a csak egy bekezdésnyire bánt, h a a könnyen jö tt pénz nekem csak gubus, akkor m ié rt feledkezem meg L ídiáról, V ioláról? E gyáltalán — m é rt nem hoztam ki őket? H iszen közönséges becstelenség volt o tt­ hon hagynom egy olyan nőt, m int Lídia. L ídia úri nő volt világ életében, m ag y arán szólva: nem dolgozott. Ő csak idegeskedett és zenélt és szeretkezett. Igaz is: á llá s­ ban van m ost? N em értem , nem értem . A fé rje disszidált, neki meg egyszerűen állást adnak. M iféle logika ez? Ne higyje Gica, hogy csak úgy h agytam ott. Szól­ ta m neki. K önyörögtem neki. Egy álló órán á t: jö jjen e k velem . M aradt. Nem és nem . Ő nem teszi ki V iolát egy éjszakai já rő r véletlen golyójának. Efféle b lablák: ő m agyar, neki h azája van, etcetera. Ég az arcom , Gica. Hogy ilyen arc átla n hazugságot írok m ost m agának. Előbb - 50- �könyörögtem , m ost m eg szem telenül hazudok. T udom nagyon jól, L ídia szóra el­ m o n d ta m agának az utolsó beszélgetésünket. M agának aztán nem kell m agyarázni, én m e n n y ire alibi m ia tt rim án k o d tam neki. M ert én egyedül a k a rta m kijönni. M a­ rad jo n ott L ídia és Viola, ahol vannak. B udapest, II. k erü let, T örökvész u tca 27. M a ra d jan a k ott. É rd ek el is engem ! Az egész vacak élet otthon! É nnekem jogom van élni, az én tehetségem . . . H a őszinte lennék, m agához is, m agam hoz is, az eddigi úgynevezett két ok m ia tt nyugodtan otth o n m a ra d h a tta m volna. Benő m ia tt is, a festői ú tk eresés m ia tt is. De Zseri! Zseri! Igen, én Zseri m ia tt vágyódtam B abilonba! Ő v o lt a k aland, az a te tt. m iről voltam b áto r szólni m ag án ak a Deák Ferenc fedélzetén, október h ato d ik án ebéd után. T udja, Gica, azt hittem , ő lesz az a nő, aki. A bölcs férfi m in dig azt hiszi, hogy ez lesz az az asszony, akivel a haláláig. Ezt az egészet meg kell m agának m agyaráznom , Gica. Azon a novem beri reggelen, am ik o r végre Bécsbe evickéltem , ro h an ta m a lak ására. B osch-B ársony ú r term észetesen e r eggelen is m á r a b an k b an volt, u tá n a a te x tilg y á ra k képviselőivel tá rg y a lt. Oly in te n ­ zíven éreztem a boldogságot, hogy rossz álo m n ak h ittem az elm ú lt k ét hónapot. M indössze egy p illa n a t m ú lo tt el a k ét csengetés között, am ik o r m ost ú jra felém v illan to tta cinkos mosolyú, éjfek ete szem ét a k is fü rk ész-ablakon. Ezen a reggelen is korm os volt a szeme, s az első p illan a tb an m egcsillant b en n e az ám u lat p arazsa. N em részletezni akarom , illetlenség lenne. De v alam i sejtelem m á r ek k o r pillézni kezdett bennem . Íme, a sorrend. „Ö rökre m elletted m arad o k m ost m ár, Z seri” m o n dtam neki boldogan, és érzésem sz erin t; e percb en jo ttá n y it sem hazudtam . É ppen kö rm ét lakkozta, nem is hag y ta abba. csak szem öldökét rá n to tta fel. „Ö rökké? Pom pás. É s.m o n d csak, m ihez kezdel m ost?” T u d ja, asszonyom , a szívem m élyén azonban valam i m ás k érd ést rem éltem . Először v o ltu n k együtt, m in t két szabad em ber, é s . . . A bba a pom pázó, langyos női szobába e p illan a tb an d e r­ m esztő szelek tó d u ltak be, köröskörül m inden fagyos le tt, zuzm arás, jégcsapos és olyan — dohos. M intha a régi D ebrecen, H ódm ezővásárhely, avagy K aposvár v a la ­ m elyik ú ri szobájába estem volna h an y at, úgy tá to g ta m levegő u tán . „Festek, d rá ­ g ám ” feleltem később. „Festek, rajzolok, m etszek. A m ihez kedvem k erek ed ik .” Ó, m ilyen fontos le h e te tt a körm e! A v ilá g ért fel n em p illan to tt: m ásodszorra k en te rá a lakkot. „A m it m a jd vesznek, drág ám .” K icsikét v á rt, aztán ú jra fontos m u n k á já b a m erü lt. „Igaz is, m ég nem is lá tta m m űveidet. Géza, tu d sz ugye lovat rajzo lni? Lovat, esetleg csikót. Tudod, az itt nagyon kelendő. Esetleg én is el tudok belőle helyezni ö t-h at darabot. V annak jó k u n csaftja im .” Így m o n d ta: darabot. A kár az állványokon szereplő sztrecs bugyikat. Fázni kezdtem . M ajdnem hango­ san kocogott a fogam . Őt term észetesen an n y ira lek ö tö tte a m ásodízbeni lakkozás, hogy fel se tű n t neki. Szerencsére, előttem volt egy üveg gin. D erekasan elm ulasz­ totta vacogásom . A ztán? A m íg cikk v olt a m agyar m enekült, h eten k é n t kétszer is felengedett lak ására, de csak reggel nyolc és kilenc ó ra között. A m ikor B ársony ú r oda van a b ankban, m a jd a tex tilg y árak képviselőivel tárgyal. De m inden n ap fél tízkor D öbröghy Zseri pontosan m egjelenik a boltban, á rta tla n és k ia lu d t szem m el, sohasem -m űanyag ru h ájá b an . M egkezdi áldásos ténykedését a m űanyagok áru sítása terén. Mily h am ar kiolvastam aztán őnagysága lelkét! O lyan ism erős, sokszorláto tt, olvasott, h allott, ízlelt volt, m in th a ú jr a m agam m e lle tt látn ám , érezném , - 51 - �ta p in ta n á m azt a húsz esztendővel ezelőtti városi tan ácsn o k n é nagyságos asszonyt, aki kim agasló és oklevélre m éltó pedagógiai ráterm ettség g el bevezetett a szerelem középiskolájába. Sem m i, sem m i, sem m i. E gyform á n sívár, poshadt, újd o n ság o k ra és d iv atosságra éhes nőcskék. A zt h ittem , tu d ja , fároszom lesz, s k id e rü lt róla, hogy m ocsárfény. B izisten kedvem lenne elcibálni ezt a hosszú firk álm án y t, de m égsem m erem m egtenni. Soha, soha el nem sírn ám ezeket, m ég ebben a dicsekvő hangnem ben sem , h a m ost csak belül szólna m indez. M egittam m á r a h a rm a d ik bögre kávé­ m at, m ost m á r nincs időm hazudozni. N yargalnom kell M üllerhez, o nnan jövet be kell kukk an tan o m a W eisz—E sterházy céghez, az tá n egészen ki kell m ennem , a v o lt testő rlak tan y a tőszom szédságába, ahol v alam ik o r Bessenyei G yörgy és testőr tá rsa i áb rá n d o zta k v alam i szépről, ide is üzleti ügyben. K ét ló, egy pusztai hágás, k ét m o num entális ab la k -te rv a la V ászárheli. Ezek ad ják , Gica, az ebédet, a gint, az ócska kiskocsit. Hogy tudok hazudni. M üllerről beszélek, m eg a többiekről. H olott Z seri u nt rám . O lyan m edencébe u g ro ttam fejest, am elyikből régen k iszik k ad t a víz. U tol­ já ra egy h ó n ap ja engedett be a szobájába. M egtudta a v aló t: az a m ik fügét m u ­ ta tta k , nem engednek be az Á llam okba. M ost m á r csak a b o ltb an lá th a to m . . . Egyszer, tu d ja, m egszorultam . Ez nagyon könnyen m egy nálu n k , festőknél. M üller, a képkereskedőm , elm en t M ilánóba egy friss, töretlen , tiz en h a t esztendős táncos­ lánnyal, k ét hétre, és én itt állta m egy shilling nélkül. Zseri az u ráh o z k ü ld ö tt. Ő, aki a tőkét a d ta B ársonynak az üzlethez. B ársony pedig úgy alkudozott velem , képzelje el, Gica, a k á r csak a segélygyűjtőkkel, am ik o r m in d en h ónap első szer­ d á já n d élu tán tíz u tá n m egjelennek a boltban. Még egy kép: később b en y ito ttam hozzájuk, Zseri se, B ársony se v o lt a boltban. És m ielőtt m egm o zd u lh attam volna, H erta, az az artem is-term észetű lány előhúzott köpenye zsebéből egy tíz sch illin ­ gest, és hozta, n y ú jto tta. A zt hitte, m á r én i s . . . N em írok tovább, Gica. L íd ián ak a d ja á t kézcsókom. M ár kétszer írta m neki, így cím ezve: V asady G ézáné, B udapest, II., T örökvész utca 27. Ungarn. Egyszer sem k ap tam választ. Igaz lenne, hogy L íd ia m eg in d íto tta a v áló p ö rt? O lyan re tte ­ n etes érzés, m in th a az egyik karom m egindulna, és itt a k a rn a hagyni. M ondjuk a jobb karom . P edig az enyém , az én vérem ta rtja életben. (Vagy m á r nem ?) N em szabad félreérten ie, G ica, a v ilá g ért sem. Csak V iola fáj, a kislányom . K ü lö n b en ez is csak — m ellékes. M ásról v an szó. M agáról. A kire ráeszm éltem , és azt hiszem ö rö k re elkésetten. M indegy m ár, asszonyom . L egalább egyszer m aga írjon. Szidjon, vessen m eg, bánom is én. C sak vegyen észre. N e felejtse el, hogy V asady Géza az ért él. Csak egy lapnyi m eleget, asszonyom. A zt m o n d tam m agának, m eg leh et szokni az itten i v izet is. Persze, m eg lehet szokni. De sosem éri el édessége, jósága azt az ízt, am it otth ag y tam . M essziről iz­ gató v olt B abilon, de m á r tudom , hogy k eserű víz a vize. P a rtja in csak a szo­ m o rú fű z nő. E m lékszik még a gyerekkori zso ltárra? N apok óta a nyelvem en van: ha e lfe le jtk e ze m rólad. Jeruzsálem , fe le jtk e z z é k el rólam a jo b b k e z e m . . . Gica, így len ne m áris? Egyszer a m akacs büszkeség, a V asady-ak gőgje, hiszen m i Bocskai alatt, B ethlen a la tt Bécset rém isztg ettü k egykoron, m egfog ad tatta velem : ab b a az u tcába pedig, ahol az a réztáblás ház van. nem teszem be a lábam . N em vagyok az a - 52 - �fa jta , hogy könyörögjek. M égha az éjszakai álm atlan órákon, am ik o r a n ap i h al­ lo ttak o n vergődöm , az ilyasm i híreken, hogy Benőt o d ahaza v alah o v á félre patero lták, m e g u n ták és a helyére tették, vagy ha azon is tű nődöm m ár, hogy az ért tízszer in k áb b Benő, vagy bárk i m ás, de odahaza, m in t itt M üller. De reggel: nem és nem! Illetve! H a m ag a úgy döntene Gica, hogy nekem m enekednem k ell a keserű víztől, ettő l a retten etese n irg alm atlan és retten etesen kegyetlen, idegen B abilon­ tól, h a vissza kell térn em Jeruzsálem be, a k k o r egy intés, ak k o r .................................... d e p rofundis ad te clam avi CONSUMMATUM A Die Presse cím ű bécsi n ap ilap egyik 1957 feb ru ári szám án ak h írro v a tá b an a következő ap ró h ír lá to tt napvilágot: — Ism eretlen fé rfi te tem a K ana lban. S ze rdán hajnalban, egy ö tv en év körüli, fe sté kes ruhájú, vízb e fu lla d t fé rfi h o lttestét fo g tá k ki. A zse b ek b en se m m iféle írást n em találtak. A h ír t m eg kell cáfolni. V asady G ézáné a h ír u tá n egy h étre lev elet k ap o tt bécsi, ism eretlen nevű és cím ű feladótól. A boríték b an az előbbi lev éltö red ék volt. Úgy látszik, B abilonban is ta lá lta tn a k igazak. RADICS ISTVÁN: M O Z A IK T E R V - 53 - ��V IH A R BÉLA: NÓGRÁDI ÚTÍKÉPEK O D AFELÉ A m ozdony fü lly e n t. Ez Iklad-D om a. M ár ballag is a vo n a tu n k tova. M iféle n év az állom ásfalon? E ké t szó ősi titk á t faggatom . M ily elsü llyed t n ép hagyta egykor itt? A var, besenyő, kazár, vagy jazig? Iklad-D om a! — a kalauz kiált, talán idéz egy ősz lovas királyt, k it elfeled ett ballada, rege, s a m enetren d b e költö zö tt bele. EGY KÉZ U TÁN B alassagyarm at. Te voltál bizony az óriási város, B abilon, hol fe lé m jö tte k a kirakatok, m iko r anyám egy nap idehozott, s m atrózruhát vásárolt nekem , a forgatagban fogta a kezem , talán m ost is a karjá t keresem . JEN Ő V asút felöl jö tt egy szü rkeh a jú kosaras bácsi. Z ö m ö k alakú. Ism erős arc. V ajon ki lehet? Faggatom az év tized eket. H iszen ez a szom széd ék fia, együtt já rtu n k hajdan polgáriba. O rrára nyerget, s alája m inő dús, deres bajszot sodort az idő. . . K öszöntelek ősz pajtásom , Jenő. SZ É C S É N Y I V Á S Á R G yűrű, karperec és m éze ska lá cs.. . A lacikonyhán izz ik a parázs, sül a rablóhús, pöfög a gulyás, forog a vonó, nagy a vidulás. - 55 - �Ö rök nép szín m ű kellékei, ők, a g yerm ekek, a fé rfia k , a nők, éppúgy m in t régen és száz év előtt. A változás? O tt rí egy kis vadóc, csokoládét m ajszolgató palóc: A nyoám , vegyen n ek em is ű r h a jó t... JE L E N É S R im óci asszony, hátán a kosár, hogy ricsajkodik benne k é t gúnár. N y a k u k vonaglik, kígyózó karok, s ahogy e lá tv á n y fe lé m kanyarog, olybá tűnik, m in t nég ykezű hindu közelgő isten őfelsége, V isnu. K U K O R IC A A z ú t m entén, a kukorica kisdedére bü szke kis m am a: zöldbe pólyáit babát tartogat. F ityeg rajta zsenge hajfonat. A RÉG EN T IL O S K E R T B E N A földesúr: Grosz úr, vagy az érsek k e rtje vo lt itt, hol m ost bort, sört m érn e k, s az asztalnál az egykori cselédek ü ln e k ném án, m égis m in th a ének szálldogálna fü s tk é n t fe l az égnek. P A LÓ C -P R E SSZÓ Egy parasztlány a ka to n a tisztte a hanglem ez dallam ára tw iszte l. A k rém ká v é csurran a pohárba, s kiü ríte m az urbanitásra. K AC SASO R F igyelem a hófehér kacsák körbe forgó zajos csapatát; ide-oda ú szká lg a tn a k ott a patak tükrén, m in t vitorlás flotta. - 56 - �NEM TUDOM M i va n a tó alatt? M i van a tó alatt? H allgatnak a halak. M i van a szívekben? Ha csendje m e g re b b e n ... N e m tudom , n em tudom . C S A K A Z E M LÉ K Csak az em lé k kö t m á r össze azzal a hajdani gyerm ekkel, kam asszal. Ez az utca, s körül a kom or fá k: m u ltam at szegélyező folytonosság. Csak az em lé k kapcsol egybe m in ke t, a távolon átsikló tekin tet; h o ld u d va rkén t lebeg körülöttem , fén ysu g á r a lengő szürke ködben. Csak az em lék, m in t hajó uszálya kö v e t halkan, be az éjszakába. 1961. R É T I Z O L T Á N : EMŐKE - 57 - ��MUSTÓ JÁ N O S: G Y Á R U D V A R �P IN T É R TA M Á S: A TEREMTÉS EGY NAPJA hangszóró ö tp e rc en k é n t m egszólalt. Először m indig kem ény k attan á s h a l­ latszott. A ztán az a hang. Ü ltek a v áróterem ben. Az a jtó n keresztül a sín p áro k at nézték. — Meg kell gondolnod — m ondta a férfi. — M eggondoltam — felelt az asszony. M ár huszadszor m o n d ta ki ma. Századszor. H angosan is. Ön m ag áb an is. És sz éd ü lt az erőlködéstől. Meg k ellett kapaszkodnia. A bőrönd o tt v o lt m ellette, rákönyökölt, m egm arkolta a fogantyút. N ézte a síneket. A sínek nem v ezettek s e ­ hová. — Egy h ó n ap ja nem lá tta la k — m ondta a férfi. Az asszony ezt m ondta: — N em m aradok. A nagy üvegablakok fehér izzással olvadtak. Meleg volt. A lak k b ő rö n d oldalán fo lto kban rag ad t meg a napfény. K örök és oválisok. A m enekülés hotelcim kéi. A hangszóró k attan . — A negyedik v ág á n y ra te h erv o n at érkezik. A negyedik vágány m ellett tes­ sék v ig y á z n i. . . A fé rfit m e g érin te tte a hang. — K ülönös han g — gondolta. — M ilyen különös. Egy p illa n a tra e lfe le jte tt m indent. — . . . A negyedik vágány m e lle tt tessék v ig y á z n i. . . A negyedik vágány m el­ le tt tessék v ig y á z n i. . . A bem ondó h a n g ja gyengéd volt. H ajlékony és testm eleg. A bem ondó sim o­ g a tta a s z a v a k a t. . . V alam elyik irodában egy nő ü lt a m ikrofon előtt. Ruzsos sz á já t közel ta rto tta az érzékeny készülékhez. És átsu g áro zta m ag át a szavakba. — G yere velem — m o n d ta az asszony. — G yere vissza P estre. A férfi fogai m egreccsentek. H átá n nehéz vízcseppek g ö rd ü ltek le. N ézett kifelé. A sínpárokon tú l szántóföldek voltak. Szőlők. S árg ára égett kukoricás. És m ö göttük a gyár. R etten tő síkságon. P u szta sem m iben. A g yár v ak o latlan épületei k v arcfényben álltak . K ém ények ta rto ttá k a kék eget. — Nem m ehetek — m ondta. — N eked kell m aradnod. Az asszony nem felelt. Nem is h a llo tta meg. T ávol vo ltak egym ástól. Két táv o l eső állom ás. — Á g i. . . — szólt m egint a férfi. Az asszony legyintett. — Ezek sz erin t m in d en t elm ondtunk m ár egym ásnak. — S em m it sem m o n d tu n k el. — I tt nem m aradok. — A zt ígérted, hozzám jössz feleségül. — A zt igértem . — Szeretlek. — Te ta lán nem igértél sem m it? — kérdezte az asszony. — M indenről volt A - 59 - �szó. Csak arró l nem , hogy ide jössz. Én nem áldozom fel m agam . É rted? Először csak n éh ány hónapról v olt szó. A ztán elm ent egy fél év és a m ásik fél év is. Egy éve v ag y u n k külön. — A m u n k á m . . — kezdte a férfi. Az asszony gúnyos volt. G únyos volt a szája. A hom loka. A kézm ozdulata. — Szóval ezért nem válaszoltál. — M ondta a férfi. — Egy hónapig küldözget­ tem nek ed a leveleket. Egy sort sem v á la sz o ltá l. . . I tt élek egyedül. Dolgozom. S en k ire sem nézek. Senkire. — — — — csaltál Az asszony nevetett. Hűség, m i? Hűség. P ersze, hogy hűség. Nem érted? R ajtad k ív ü l senkim sincs. Szocialista erkölcs. N em ? Szocialista erkölcs — h a jto g a tta az asszony. — N em meg. M ert nem engedi a kódex. — H allgass! — szólt rá a férfi. Az asszony távolról nézett. H idegen. — A zt sem engedi, hogy fizetésem elést kérj. N em engedi a kódex. A zt sem, hogy P e stre helyeztesd m agad. — H allgass — ism ételte a férfi. A ztán az t m ondta: — Ide küldtek. Ide jöttem . — M eseváros — válaszolta az asszony. — M int a m esében. V an m inden. Vagy inkább lesz. C sak éppen nem leh et m egfogni sem m it. A negyedik vágányon tehervonat á llt meg. Egym áshoz ütődtek, m egrázkódtak a kocsik. Az ütközők végigadták az üzenetet. Szúrós füstszag csapódott a v áró ­ terem be. — I tt is ta n íth a tn á l — m o n d ta a férfi. — Iskola m á r van. — Igen? — M ost cserepezik. — És a te la k á so d a t? — Az is készül. — M unkásszálláson laksz. — F elelt az asszony. — Ön tu d atb ó l vagy ezen a ro h ad t helyen. — M indig azt csináltam , a m it te a k a rtá l — m o n d ta a férfi. — M ost az egy­ szer hallgass rám . — N em m aradok. M ár a m últkor elhatároztam , hogy nem költözöm ide — m o n d ta az asszony. — M ost m á r egészen biztosan tudom . — A szálláson hozzám bújtál. N evettél azon, hogy sú ly u n k at alig b ir ta ki a vaságy. N agyon jó voltál. Csak azért voltál kedves, hogy m en jek vissza P estre? Az asszony k ik e rü lte te k in tetét. N em felelt. — Egyedül vagyok nélküled — m ondta a férfi. — R a jta d kív ü l m ég nem volt senkim . T e vagy az első. Tudod. K in tről rövid és hosszú fü tty je lek h allatszottak. A fü tty je le k re a szerelvény to latn i k ezdett h átrafelé. A férfi lá tta a platós kocsikat. B etonelem ekkel v o ltak m egrakva. És becso­ m agolt gépekkel. És lem ezekkel. A széles vaslem ezek fölött h u llám zo tt a levegő. — T etőgerendák — gondolta a férfi. - 60 - �K özben a v áró terem m egtelt hangokkal. P ergőtűzben ültek. A kőpadlón a p ró k avicsokat őröltek p o rrá a cipőtalpak. Az asszony az ó rá já ra nézett. — Tizenegy perc — m ondta. — M aradj velem — m o n d ta a férfi. — Szokott késni? — B um livonat. — N em baj. — N e m enj el — k érte a férfi. — M inden jó lesz. És m agában u n d o rt érzett. Csak könyörög. K ér. R im ánkodik. De m it csi­ n áljo n ? M it te h etn e m ást? Nem hagy h atja, hogy k ettő jü k között m in d en n ek vé­ ge legyen. H iszen szereti. V alaki le ü lt m elléjük. Az asszony m aga elé te tte a bőröndöt, a kőre. K özelebb húzódott a férfihez, Ültek. V alahol m á r ú tb a n volt a vonat. — A g y ű rű t m a jd visszaküldöm . Meg a többi holm it. — Nem akarom , hogy visszaküld — felelte a férfi. M ost elérte az asszony csuklóját. M egfogta. N éhány p illan atig érezte -az érlökéseket. A pulzus izgalom ban volt. S ietve lü k te te tt. G yorsabban m in t m áskor. De a hűvös csukló lazán k ifo rd u lt a kézéből. zelektrom ágneses hang ú jra m egszólalt: A — S zem élyvonat érkezik a h arm a d ik v ág án y ra . . . A férfi a hangszóróra nézett. A han g újból m eg érin tette. Az asszony felállt. A bem ondó az állom ásokat sorolta. — K ikísérsz? A férfi nem felelt. — A vo n at B udapest N yugati P ály au d v arig közlekedik — b ú g ta könnye­ dén, szépen a hang. — A vo n at m inden állom áson és m egállóhelyen megáll. Az asszony szája h irte len kinyílt. Élesen n y ílt ki. M int a zsebkés. — M egném ultál? N em k ap o tt választ. L ehajolt, m egfogta a bőröndött. I gy m a ra d t egy ideig. A könnyű súlyt nem tu d ta felem elni. A v áró te re m lassan k iü rü lt. A nap fén y ú jr a rász ak a d t a kőkockákra. — Segíts! A férfi felem elte a bőröndöt. N éhány lépést te tte k az a jtó felé. — N em férsz fel. N em lóghatsz a lépcsőn. — E lm egyek — lihegte az asszony. — A kkor is szédülsz, h a csak a sá m lira ráállsz. — T alán felférek. Ezt m ondta az aszony. de nem m ozdult. — A pád m esélte, hogy leestél a székről. — Igen. — A zt m ondta, szólhattál volna, h a le ak aro d törö ln i a csillárt. Az asszony m ég egy gom bot k in y ito tt a blúzán. M egtörölte a hom lokát. Hoszszan szóltak a kalauzok sípjai. V alam elyik kocsiban lányok és fiúk énekeltek. — Rengetegen vannak. - 61 - �— T alán m égis felsz állh attam volna. A v o n at elin d u lt. Lobogott fölötte a füst. A d allam összezúzódott a kerekek között. L assan egészen leülepedtek a zajok. Csend lett. E lm ent a vonat. A hőség újból m ozd u latlan u l á llt m in d e n ü tt. Egy h ordár tá n to rg o tt be a napsütésről. A rca vörös volt. S ikos és kedvtelen. — L em arad tak ? — Igen. Az em ber elkeseredett. — V ihettem volna a bőröndöt. Nem a k a d t sem m i fu v aro m . . . Na, jó . . . Á lltak. H allgattak. A hangszóró szem benézett velük. — M ikor jön a következő? — Egy ó ra m úlva — felelte a férfi. Az asszony elfo rd u lt a hangszórótól. — M enjünk innen — m o n d ta türelm elen ü l. — M enjünk ki innen. A te h erv o n at m á r a rak o d ó n á l állt. A ram p a elő tt au tó k fékeztek. T om pán zu h a n ta k egym ásra a vaslem ezek. Az ép ü let végénél fasor kezdődött. Az asszony a fák felé sietett. G yorsan, egyenes ta rtással. Az egyik iro d a a jta já b a n á llt valaki. Éppen a n ap p al szem ben. Vékony hoszszú láb szárú nő volt. A rcvonásai elégtek a fényben . Őket nézte. Ruzsos szája félig k inyílt. G yorsan szedte a levegőt. M ár sokszor lá tta a férfit. De nővel még nem látta. N em em lékezett a rra , hogy egyszer is nővel lá tta vo ln a . . . A férfi o d afo rd íto tta fejét. N ézte a hosszúlábszárú nőt. F elism erte. T egnap is m agán ére zte ezeket a szem eket. M áskor is. A hányszor csak az állom áson já r t M egnézte a nőt. Az asszony észrevette. Szorosan közel lé p e tt hozzá. — K arolj belém — m ondta. K em ény, ism erős volt ez a hangsúly. — H allod? K arolj belém ! A férfi nem egészen é rte tte m ire jó ez. Mégis belek aro lt m enyasszonyá ba. Igy m entek az állomásépület végéig. B ekan y aro d tak a fasorba. I tt az asszony kitépte m agát. — M it akarsz tőle? — tá m a d t a férfinak. — L egalább sírn a — gondolta a férfi. — Egy kicsit is síran. De nem sír soha. — M ost ju to tt eszébe, hogy Á git m ég nem lá tta sírni. — N em tu d sírni. Soha. K em ény, m in t a v ídia. A m ikor gyerekük le tt volna, zokszó n élk ü l elv e­ tette. A kkor se sírt. A m ióta ism erem , nem lá tta m sírni. — M it ak arsz tőle? — K itől? — T udod te jól. — S em m it sem ak aro k tőle. A férfi érezte, hogy ta rk ó já t égeti a nap. Vagy a lán y szeme. Vissza kellett volna néznie. Ezt m ég soha nem érezte. A hangszóró is u to lé rte őket: — A m ásodik vágányon vonat tolat. A m ásodik v ág án y m ellett tessék vi­ gyázni . . . - 62 - �Ije d t volt a hang. Csalódott. A szavak összetorlódtak. K isiklottak. N em ta­ lá ltá k m eg eddigi biztonságos p ály áju k at. . . . A m ásodik vágány m e lle tt tessék vigyázni . . . Tessék vigyázni . . Tessék vigyázni . . . A z asszony m osolygott. Szem bem osolygott a férfivel. — Vigyázz m a g ad ra — m ondta. — Vigyázz! Még rá d a k a sz th a tja m ag át egé­ szen. — Bolond vagy — k iá lto tt r á a férfi. A z asszony rá n to tt egyet a vállán. H áta tfo rd íto tt. E lindult. A férfi m ent mögötte. — Feleségül a k a rla k venni — szólt halkan. Az asszony h á ta ezt m ondta: »Elegem van. Elegem v an .« A utók és m otorok zúgtak el a fasorban. M egm ozgatták a forróságot. A fák fulladozva szorultak egym áshoz. E lsápadva. P orosa n és fá ra d ta n . A z Őrh eg y fe­ lől katto g ás h allattszo tt. N ehéz m otorok já rta k . Éles pengék g y alu lták a földet. — M enjünk hozzám — m o n d ta a férfi. — Nem. — N agyon kérlek. — G yűlölöm azt az ócska odu t. M it le h et m ondani? A férfi á tte tte a bőröndöt a m ásik kezébe. M ent az asszony u tán . N ézte a hátát. M intha ism eretésgük a la tt m indig csak így m en tek volna. Elől Ági, ő utána. H árom éve. M intha háro m évig csak Ági le tt vo ln a a világ. K övette. M in­ denben. M intha h áro m évig csak a h á tá t lá tta volna. A h á tá t. Az érzék etlen és rideg ta rtá st. A feszességet, am ely soha nem enged fel. L e k ellen e te n n i a bőrön­ döt és itth ag y n i őt. Csak beszélnek egym ásnak, m in t a süketek. M indegyik h a jtja a m agáét. És a szándékok ellentétesek. A gondolatok is azok. A z érzések is. El­ len tétes b en n ü k a h it is. — Ősszel m egkapom a la k á st — p ró bálkozott m égis a férfi. — M ese — m o n d ta az asszony. — Nem. Ő szre bizonyosan elkészül — szólt nyugodtan. — Mese. — N em mese. Az asszony s z é ttá rta k arja it. — M inden csak m ajd. H olnap. Vagy holn ap u tán . A z összes m eséitek et ism e­ rem . A boldogság be v an ütem ezve. A férfi k ét lépéssel beérte. E léje állt. Az asszony térd ei o d av erő d tek a bő­ röndhöz. — M iért beszélsz így — kérd ezte a férfi. — H agyj békén! Az asszony k ik e rü lte a férfit. T ovábbm ent. E m elgette a lábait. M agasra em elgette, hogy cipője ne legyen poros. — H allgass rá m Ági. H allgatsz rám ? A m ásik nem felelt. N em tu d o tt felelni. Szép lá b a it em elgette és lá b ai len ­ g ették a szoknyát. — O tt az iskola — m u ta to tt előre a férfi - 63 - �A z asszony lassan bólintott. — L átod? — L átom . A zt m ontad, hogy cserepzik. Még nincs is ra jta t ető. A férfi za v arta n sóhajtott. — H úsz ta n term e s lesz. Itt is ta n íth a tn á l. — Tudom . — A kkor m ié rt nem ? Nem le h e te tt tovább m enni. Most m á r nem leh etett. Sok volt az akadály. M inden kérdés ak a d ály t ra k o tt le. És m inden szó. Az asszony m egállt. V isszafordult. A bőrönd m egint ott volt k ettő jü k között — M inden idegen itt. A férfi kezét h ú zta a bőrönd. Érezte, hogy kicsúszik a kezéből. De nem a k a r­ ta letenni. N em a k a rt beleegyezni a m ásik m enekülésébe. Nem. N em te tte le. — M inden idegen? — N em te h e te k róla. — M ajd megszokod. — N ekem ez az élet kom p lik ált — szólt az asszony. — Én eddig a sima dolgokat szoktam meg. A szabályos dolgokat. — I tt m inden nagyon szabályos — m o n d ta a férfi. Az asszony fe jé t rázta. H aja csapkodott. — M a ak aro k boldog lenni. N em holnap. Én m a ak a ro k boldog lenni. Ma! Ma! Ma! A ztán h irtelen változott. A rcán v isszaállt a rend. V isszaálltak a higgadt vonások. N em látszo tt r a jta sem m i. A boldogság sem látszo tt volna ra jta . — M indenki m a a k a r boldog lenni — m o n d ta a férfi. A z asszony azt felelte: — N em lehet. — É rtsd meg, — m ondta a férfi — a boldogság o tt kezdődik, hogy hiszünk benne. — Az em b ern ek igényei vannak. — A z életnek is v a n n a k igényei. A férfi leeresztette a bőröndöt. L assan, óvatosan. És csendben m ondta ki a d ö n tést: — Idegentől ne v árj boldogságot. Ne v á rj boldogságot attó l, am i idegen. E lnézett az asszony feje fölött. F urcsa volt. M ost először k iesett a látószögé­ ből. E ln ézett fölötte. Az Ő rhegynél m ost fo rd u lt egy földgyalu. Fehér, ezüst la p á tjá v a l odébbm oz­ d íto tta a napfényt. F en t két repülőgép rohant. A süvítés az ég m ásik perem étől fu to tt u tán u k . És a süvítés nem é rte el a gépeket. A férfi tu d ta, hogy enn ek így kell lennie. — Idegen vagy nekem — m o n d ta hangosan. Az asszony félelm ében h átra lép e tt. A hangszóró k a tta n á sá t nem v ették észre. De a h ang id ehallatszott. A z asszony reszketni kezdett. A képek rász ala d ta k eg y m ásra. Összekeveredtek. A fák, a föld, az út. — Figyelem , a Szeged—B udapesti gyors hat p ercet k é s ik . . . Figyelem , a Sze­ ged—B udapesti gyors h a t percet k é s ik . . . - 64 - �A férfi o ld a lt lépett. A legközelebbi hangszóró irá n y á b a fo rd u lt. A nő h ang­ já t h allg atta. Egy nőét. Eddig m ég sohasem gondolt a rra , hogy Á gin kívül m ás n ő k is élnek. — P éter! — k iá lto tt fel az asszony. M egtört. A féltékenység k in y ú jto tta kezét. A — Az — — — — férfi az ó rá já t nézte. H úsz perc v an m ég — m ondta. asszony odam en t m elléje. M enjünk el hozzád — suttogta. M ár csak húsz perc v an — m o n d ta a férfi. N em m együnk? M ár csak h usz perc van az indulásig — felelte a férfi és nem fo rd u lt visz- sza. M inden hangszóró az asszony fülébe ord íto tt. É rzékeny m em b rán reszk etett a fülében. Az a hang m ost m eg in t sim ogatta a szavakat. B iztonsággal és nyuga­ lom m al beszélt. D iadalm as v olt a hang. — Ittm arad o k . A férfi hallgatott. — Figyelem , a B udapest N yugati P ály a u d v arig közlekedő gyorsvonat h at p erc et késik . . . Az asszony ú jr a m egközelítette a férfit. — A zt m ondod, nincs senkid. Hogy ra jta m kívül senkid sincs. — Igen. — N em m on d tál igazat. — N em v olt senkim — m o n d ta a férfi. V isszalépett a bőröndhöz. Felem elte. E lindult az állom ás felé. Az asszony m en t u tán a. Nem tu d ta beérni. L áb a bokáig csupa por lett. Négy te h erau tó robogott el m ellettük. B etongeren d ák k al v o ltak m egrakva. Az egyikről v alak i le in te tt. T alán k iá lto tt is v alam it. Az állom ás p ero n ján m egálltak. H allg attak . T ö rö tt m ozaikokból összeállt kö­ rü lö ttü k a zaj. A sínek k o ro n áján fénycsíkok száguldoztak P est fe lé . A hangszórók szünet nélkül szóltak. A férfi h a llo tta a hangot. Ingerlő volt. Forró. N yílt és tiszta. N agyon jól h al­ lo tta . És nyugodtan n éz ett a hangszóró irányába. — Ezen biztosan lesz hely — m ondta később az asszonynak. A z ránézett. M egérintette a férfi k a rjá t. — Én m á r nem szám ítok? N em kellek neked? — H agyjuk. A asszony h á ta t fo rd íto tt a sineknek. — N agy szükség v an itt ta n erő re? — kérdezte. — T an e rő re nem — felelte a férfi. — ta n ító ra . A rra igen. — Tudod, hogy k itűnő diplom ám van — szólt az asszony. — Rögtön itt a vo n at — m ondta a férfi. És n em so k ára azt m o n d ta még: — Szép n y ár van. M eleg napok ezek. N agyon m eleg napok. A repülőgépek m ost jö ttek visszafelé. Éles, fehér sín p á rt h ú ztak az égre. — 65 — �P A T A K I JÓZSEF: L E Á N Y F E J �TAM ÁS ISTVÁN : FELLÉPNI a legelső vonatra, s ölelő-kar-form ájú, m eleg sín eken u ta zn i be az egész világot: n em -ism ert illa to ka t g yű jten i téli szobánkba s színes a jk a k csókjában ku ta tn i sápadt önm a g u n k — K ö v et ragadni a genfi u tc a kö v ezővel egy pom pás ablak e lő tt... S egy m a rék rizzsel beérni naponta. F egyverszüneti cikk en n yú ln i el a kapualjban és vé rt köpni m ásnap a csíkos gum ibotra. Forró hom okban és vérrozsdás m ocsáron lázasan törni céljaink felé: S zokatlan egöv fé n y e i alatt hin n i a m ellü n kö n gyógyuló sebben. F ellépni a legelső vonatra, s ölelő-kar-form ájú, m eleg síneken egy gyógyuló világ n evető arcát tartani te n ye rein k között. - 67 - �HARSÁNY d alunkból fo n t fonálra k ö tjü k e tűzgöm böt s m oso lyu n k színes szalagjára írju k büszke értelm ét a létn ek Fázós k e d v ü n k e t kézfogások m elegébe m á r tju k s egy ú j világot v iszü n k m a h aza Izm a in kb ó l kovácsolunk pántot összefogni ko ru n k négyszögét s te k in te te k tiszta forrásából á ldozunk erőt h o lnapunkhoz Téged kö szö n tü n k ki m eg m u ta tta d a lányok kib o n to tt szirm án pehegő g ye rm ek et óh üdvözlégy M ájus ÉLES PENGÉVEL szeltem fe l a h ajn a lt szem ed láttára: hallhattad, m in t reccsent ké klő bőre a kés nyom án, m íg m eztelen csuklóm on lilás csordulás szán to tt végig a könyököm ig, S láthattad a barack ágak vörösréz veretén kibu g g ya n t fé n ylő kacagást, s a hajadra csöppent diók olajából visszanézni ism eretlen a rc o m .... És csókra illesztett a jk u n k ívelésen m ár a m adarak énekeltek. - 68 - �I V Á N Y I ÖDÖN: T U L I P Á N O K F A R K A S AND RÁS: LOVASKOCSI �M a i történ etek GERELYES ENDRE: VAKÁCIÓ Ú GY ÉRZEM, HOGY EGYRE SZŰKÜLŐ körben és egyre gyorsabban h alad o k egy riasztó ce n tru m felé. H allatlan energ iáv al v etem m ag am a ta n te stü le ti in trik á k b a , szakfelügyelőim jóságos ta n á c sa it fan a tik u s h itte l és h áláv a l fogadom . Jó zan p illan ataim b an felh áb o ro d o ttan töprengek, k u ta to m az okot m ié rt le tte m a nagyobb ru tin , a p recizebb, látványosabb óravezetés ellen ére rosszabb ta n á r, m in t a kezdés k o rszakában? K isérletező kedvem felszívódott és elap ad t. A ki keveset mozog, elpetyhüdik. L ehet, hogy — rem élem , csak esetem ben, — a m o zd u latlan életfo rm a m eg lág y ítja az agyat? Ez tény, s az ellene v ív o tt küzde­ lem nem d estru k tu v fan táziálás, csupán m a m ég — m eg o ld h atatlan . És m ás baj is lehet. T a n á rn a k lenni: százszázalékos h iv a tástu d ato t, s tökéletes k o n cen tráció t kívánó foglalkozás. A zokat az erőket, m elyek egy ta n á r t igazán jó ta n á r rá tesz­ nek, m á su tt vetem be, az írá sra ta rto g ato m őket, ezért k eletk ezh etett rö v id zárlat, N agyon elterje d t, s a z t hiszem veszélyes hiedelem , hogy a ta n á ri és írói p ály a ro­ konszakm a. Egy író n ak végső soron felderítőnek, p io n írn ak , h ó d ító n ak kell lennie, a ta n á r pedig kolonizátor. S egy hátországban m i az ördögöt d erítsen fel az em ber? S zeretek — szeretnék m ég — ta n íta n i. K eresem a m enekülés m ó d ját, v éd e­ kezni akarok, s m egvédeni a fiú k a t is — en n ek a lassú elb u tu lásn ak , am b íció tlan ságnak a következm ényeitől. — {}— O tthon félénken pengetem a gondolatot. A nyám ék m eglepően engedékenyek, csu p án az egyre görcsösödő-hidegedő idő és a bo rvidék veszélyeire figyelm eztet­ nek. N agyapa bosszúsan lengeti fe h é r h a já t. — Bolond vagy te, öregem ! E gy általán sejted, m iféle m u n k á ra készülsz? A nyelved lóg m a jd m ia tta . K ényelm es, fű tö tt helyed volt, te m eg m ész az őszbe! Ily esfélét csak ü tő d ö ttek tesznek. V itának helye nincs. K ülönben is tudom , hogy az ö reg ú rn ak , a m aga m ó d ján igaza van. A ki hetvenöt esztendejéből h atv an ö tö t kalapács, kasza, csákány m ellett tö ltö tt, m e rt nem tö lth ette m ásutt, ak i b elero k k an t a m u n k áb a, m e rt kénytelen belerokkani, joggal nevez ütődöttnek. N agym am a sopánkodva sürög k ö rü lö ttü n k . — J a j, fiam , h á t elm ész m égis? — N em olyan nagy ügy ez. O tt töltök egy hónapot, azu tán m egyek m áshová. — C sak akkor, legalább, ha itth o n vagy, ne nagyon em legesd! - 70 - �— Ja j, te. H át, h a m egtudják, hogy nem vagy m á r ta n ár, h an em kőbányász vagy m i . . . h á t m it szólnak m a jd ehhez a népek? . . . ilyen — []— AKI A „SZA K M Á B A N ” HALLOTT ERRŐL az a la p já b a n je len ték te len dologról — egy-két kivételtől eltek in tv e — kételkedik, vagy sunyi szen záció h aj­ h ászásra, ö nreklám ozásra gyanakszik. T örvényszerű. A B elvárosi K áv éh áz n én i­ kéinek és ö reg u rain a k d élu tán i te re fe ré je aszkéta szerzetesek lak o n ik u s eszm e­ cseréje az iro d alm i élet hangyabolyához képest. M inden szándék és vélem ény, m inden kim ondott, vagy le írt szó m ás ak u sztik át kap, m in d en gesztus to rzu l ab b a n a kiscserkészek já té k á t idéző riadóláncban, ab b a n a fülbeduruzsoló ájtato sság b an , am ely szerteszét folyik. »Száll az ének szájról sz ájra . . .« K ét p éld a a k étm illió közül. A fia ta l költők pécsi tanácskozásán, egy p illa n a tra később, hogy Gy. I. a m ik ­ rofonhoz lépett, Cs. I. fe ld ú lt arccal felem elk ed ett és kim ent. K i k e lle tt m ennie. N yom ában k a já n suttogás fak ad t, s hangos m egjegyzések is rö p ü lte k u tá n a , m e rt m indenki tu d ta , hogy v an n a k bizonyos v itá s k érd ések k ettő jü k között. A m ikor Cs. k ét perc m úlva kisim u lt arccal visszatért, s lelkében m egnyugodva le telep e d ett a helyére, sokan csaknem gyűlölködve nézegették. D eh át hogyne? L erom bolt egy oly szépen bontakozó sztorit. Az É let és Irodalom egyik ezévi szám ában Cs. T. cikket írt, m elynek egyik passzusa így kezdődik: » M ondják, hogy a tehetséges fia ta l prózaíró . . .« stb. K övetkezik a fejreolvasás, tu d n illik az, hogy az illető pró zaíró sz erin t itt az id e je az idősek és egy k icsit kevésbé idősek rad ik ális félrerugdosásának, s a fia ta lo k n a k kell az irodalom b ecsü letét visszavívniok. M ivel a dolognak előzm ényei voltak, tudom , hogy a bekezdés reám céloz. Én azo n b an azt is tudom , — és a cikkíró is tu d ta , — hogy ilyen k o rláto lt ostobaságot sehol, soha n em m o n d tam és nem írtam . A cikk ennek ellenére, bonckés a lá veszi ezt az eln em h angzott vélem ényt, m iszlikbe a p rítja , hősileg zúzza széjjel. E lgondolkodtató árnyékbokszolás. M iért ez az egész d u rv a félrefogás, h a gyanakvó vagyok, rosszin d u la t? H át istenem . »M ondják, hogy m o n d ta.« —{}— AZ ÚJ BADAC SO NYI ÉTTEREM ridegen ázik a szemerkélő novemberi esőben, h atalm as üvegfala rem én y telen ű l csillog, m in t egy üvegszem . A sétányo­ kon n éh án y esőköpenyes, ro p p a n t óvatossággal sétálg ató nénike, ta lá n a fü red i kórházból jöttek. N éh a b efu t egy n éptelen vonat, leh an g o ltan áll egy d a ra b ig és elégedetlenű l, kom oran ered ú tn a k . A szappan szü rk e vizen fek ete m a d a ra k b u k ­ dácsolnak, csapatostól sodródnak a tó közepe felé. Messze, m in t egy tengerészfil­ m en, a p á ra és köd m ögött elhúz egy kései vontató. A szem közti p a r t lá th a ta tla n , a szü rke víz, m in th a fö lkanyarodnék a felhők közé. Az em b er nehezen igazodik ki benyom ásai, h an g u lata i között. Az eső, a nép telen p art, a p a rtta la n víz le h an ­ gol, m a g án y t sugall, szinte szorongást kelt. N em jó sokáig tén fereg n i a p arto n , m e rt a vízbedobált kövek m agányos csobbanása könnyű szom orúságot fakaszt. A m eg sárgult nád azonban izgatottan zizeg-mozog, a ritkán induló réven csuklyás - 71 - �m atró zo k veszekszenek, s otthonosan h a jítjá k a csikk et a vízbe. Szepezd felé, m e­ lyen benn a tóban, h alász b árk ák álljá k az esőt. A m a d arak sértések et kiáltoznak a p a r t felé. N yáron ez a tó — pancsoló és vitorlázó em berfüzéreivel, a p a rt neonbaöltöz te te tt presszóival, szeszélyes, otthonos, derűs. M ost csöndes és m éltóságos. T étova felelősség kél az em berben, ha látja. M ost ő a B alaton. KÖVÉRSZEMÜ, HIDEG ESŐ HULL, s a felhő, ide, a hegy láb áh o z is lejött. Á lldogálok a szakadékos vízm osásban zuhogó piszkossárga cserm ely p a r t­ já n , keresem a bányához vezető utat. Sehol sem m i nyom a, ta n á c sta la n ú l ázom. — Tessék csak m in d e n ü tt velem jönni, én m ajdhogynem a bányáig m egyek. M erthogy m i a k o lóniában lakunk. — D ehát hol m enjünk, tessék m ondani? A kis, kövérkés, vid ám asszony furcsálk o d v a néz, gum icsizm ája m e lle tt pezseg a víz. — H át hol m ennénk? I tt az úton, ahol m indenki megy. A hogy fö ljebb-följebb érü n k , az esőből lassacskán hó lesz, s a szél besodorja m ég a k a b á t a lá is. A csúcstól m ár n em túlságosan messze, ren d szertelen ü l ép ített, feh érfalu házcsoport m osakszik az esőben-, hóban. Hosszú, alacsony, apróablakos épületek, fon o tt vesszőkerítés, vagy kukoricaszár-sövény övezi valam en n y it. — Ez a kolónia? — Ez, hogy az isten rogyassza rá az eget! M ost m ár ugyan tű rh ető b b , m e rt­ hogy a közös k o n y h ák a t m egszüntették. T u d ja m i volt itt azelőtt? Az asszonyok a tésztaszaggatóval verekedtek, a többiek m eg odagyűltek és b iz ta ttá k őket. — P anaszkodom a hidegre, m e rt szeretnék b eju tn i a lakásába. — N álu n k éppenség­ gel m egm elegedhet, hacsak nem zav arja, hogy sokan vagyunk. V égtelenül kicsi, tiszta konyha. A faln a k szürke kred en c tám aszkodik, m ellet­ te asztal, két szék. K ét apró gyerek ta n u l az asztaln ál, h a a fiú figyelm etlen, a kislány old alb a böki. Az asztal és szekrény között o ld altfo rd u lv a, ó v atosan egész jó l el leh et csusszanni. A csikótűzhely és a szék között is rem ek ü l elfér egy em ­ ber. E gyebütt hely nincs. — H ányan élnek ebben a lakásban? — H atan, kedves elvtárs. M ost tessék velem jönni! — K in y itja a szobaajtót, in t, hogy nézzek be. A szoba is kicsi, négy nagy ágy terp eszk ed ik benne, egyéb bú­ to r nincs, nem is fé rn e sehová. — Ez a helyzet, látja. A k ét kicsi, az tá n a tizen ­ nyolc éves fiam meg a lányom , az uram . Ők h árm an , m ost is a b án y áb an vannak. P ed ig jobban szeretjük, ha külön m űszakba já rn a k . — M iért? — M erthogy akkor jo b b an tu d u n k enni. K ét b an d áb an eszünk, s am íg az eg y ik fele eszik, a m ásik áll és nézi. — A z üzem nem tu d segíteni? G yanakodva nézeget, fontolgatja, m it m ondjon? — A kedves elv társ ellenőr? H a pedig olyan ú jság író féle, ak k o r abból nekem kellem etlenségem lehet, ha k iírja a nevem . - 72 - �— H a nem a k a rja , nem írom ki a nevét. — Sem m iképpen sem ak arn ám , kedves elvtárs. — Az üzem nem ép ít lakásokat? — É pít is, kap is. U zsán osztják széjjel, de én bizony elégedetlen vagyok ve­ lük. N em gondolnak eleget velünk. Nézze csak, itt lakom ebben a lu k b an , h ato d m agam m al, igaz? M ellettünk meg, a m ásik házb an heten v an n ak , az egyik téb écésgyanús. H át így az tá n nem nagyon le h et jól élni, igaz? — É píteni k ellene. H árom keresetre . . . — H át, kellene. Csak ugye, ez a három kereset h atfelé m egyen. És nem is sok a pénz. Eső, hideg, fagyszabadsá g, meg m inden. Ilyenkor erősen csőkken a k ere s­ mény. — N em igérnek lak ást? T ü relm etlen ü l int, h á tra ta sz ig á lja a k isfiút, s a tűzhely a lá k erg eti a m acskát. — Igérnek. S m i m ost ebben az igéretben lakunk. M ert h a protekció len n e, la k ás is lenne. E lm ondhatni, hogy ilyen rosszul kevés család lakik, m in t a k o ló n ia­ béliek. M ert ezek nagyon régi, rossz házak. Szóval igér tek egy kétszobásat. E lsusm usolták, sógor a d ta kom ának, nem nekünk. H át persze, az u tá n én se h ag y tam m agam , s legalább jól m egvertem azt az asszonyt, ak i k ap ta. — E légedett a h a ­ tással, elm osolyodik. — Bizony, nagyon nagy h arc volt, kedves elv társ. M e rt ügye, gondolhatni, hogy az se hagyta m agát. A zért persze, h a nagyon ak a rn ák , le h etn e itt segíteni. — H ogyan? — A m it én m ondok, m egtanácskozták m á r az itten i népek. I tt v an n a k ezek az öreg házak. L akni m ég sokáig lehetne bennük, de kicsik. N ohát, azt kellene csele­ kedni, hogy a népek esettebbjeinek la k ást adni, s régi la k áso k a t meg eladni, kis rész letre annak, aki m eg tu d ja venni. É rti, kedves elv társ? És k ét lakásból csin ál­ h a tn á n k egy jó nagyot. • Szedelőzködöm . Még egyszer elm agyarázza m e rre kell m ennem . A konyha üveges a jta ja — ez az egyetlen fényforrás is — a vízbenúszó, apró u d v a rra nyílik. Bevág a szél és m eglebbenti a piroshim zésű falvédőt, m elyen h áro m összekapasz­ kodó kis m atrózgyerek m enetel. A középső harm o n ik ázik , körben felira t: »— Mi a gondot nem ism erjük, C sak d alolunk és v id á m an élünk.« —{}— — A LEGÓRIÁSABB HÜLYESÉG, MEGMONDANI, hogy ki vagy tu­ lajdonképpen. T eljes inkognito. O dam ész, dolgozol, behatolsz a b izalm u k b a és g arm ad áv al h u ll öledbe a tém a. Ezt a ta n ácso t vagy h árm a n a fülem be duruzsolták. A fertőzöttség jellem ző tünete. H isz ez így valóságos spionkodás, — b árm e n n y ire jószándékú is — és er­ kölcstelen. T á p ta la ja az a m iszticizm us, am ely az üzem i környezetet, a m u n k ás­ hőst, bizonyos m űvészi berkekben körülveszi. Szocialista sznobizm us. O lyan em ­ berek á ltal szított, k o rláto lt han g u lat, akik még m a is ro m an tik át, kuriózum ot lá tn a k a m unkásokban, ak ik an n y it tu d n a k rólu k csupán, hogy ők az élcsap at, és hogy róluk írni, ez holtbiztosan szocialista irodalom . - 73 - �T iz en h at-tizen h ét éves korom ban m ind en áro n »szabályos« m u n k ásn o v ellát a k a rta m írni, s kerestem azt a sém át, m elyet az akkori irodalom egynéh án y »a l­ k otásából« h arm atgyenge film ekből és hazug festm ényekből k itű n ő en ism ertem . T erv em ről kétségbeesetten m ondtam le, m e rt egyetlen ilyen m o d ellt sem találtam . Én csak K örnyei L acit, m eg C songrádit, m eg az öreg G u b án t ism ertem , s m it kezd h ettem volna velük, hisz a fia ta la b b a k a » h a v e rja im « az idősebbek az ism e­ rőseim voltak, s m indössze annyi különbség v o lt közöttünk, hogy reggel én T ariá n b a u ta zta m iskolába, ők pedig az Ü veggyárba m entek. A sem atizm us abszu rd és sértő egzotikum a m ég m a is k isért. Ma is hősként ü n n ep lik — jobboldalon k o rláto ltn ak ta rtjá k — ak i üzem be, b án y áb a vagy téeszbe megy, s beleszim atolván a levegőbe, s egy két zam atos szólást feljegyezve a no­ teszbe, m egtér » hódító« ú tjá ró l. » A bszolút inkognito, öregem « te h á t álcázzam m agam , s m egtévesztvén a bennszülötteket, férkőzzem bizalm ukba, lessem el n y elv ü k et és szokásaikat, s az anyaggal té rje k vissza a civilizáció boldog kebelére. Lehetséges, hogy h alántékom on ősz tincsek h ird e tik m ajd vállalkozásom ro p p an t veszélyességét. Ez azonban — eltek in tv e attól, hogy az em b ert k ét m ásodperc m u ltá n el­ á ru ljá k a tenyerei, — az o tt dolgozó em berek p o fátlan és u rb án u s félrevezetése, m egsértése. F elté tle n ü l eljön — ta lá n itt is v an — az a politikai, irodalm i p illa­ nat, am ik o r nem a M unkásról és P arasz tró l kell írni, h an em em berekről, akiknek külsejét, m ozgását és pszichológiáját persze nagym érték b en a la k ítja környezetük. De em berek és nem a századvég n a tu ra lista v ad á lla ta i, n em a sem atizm us m a­ te ria lis ta félistenei. S a m egközelítésnek u g yanazt a h u m án u m át, tiszteletét v á r­ ják , m in t ak á rk i m ás. Ma, am ikor a m unkásosztály, vagy p arasztság életfo rm ája, gazdasági lehetőségei, politikai pozíciója alapvetően m egváltozott, nem leh et a rég i eszközökkel és irodalom szem lélettel közeledni — még b alró l sem — hozzájuk. Úgy gondolom , m a az a m ű szól igazán a m unkások ró l és nekik, am ely elsősorban az em b ert keresi, em beri h ib áik ra, érté k e ik re m u ta t. És ezekben a m ű vekben le­ kopik ró lu k a ro m an tik a m egalázó bohócfestéke, s nevetségessé v áln ak azok a tö­ rekvések, m elyek olajfoltokkal, revolveresztergával, vagy fejtő k alap áccsal — és csak ezekkel — a k a rn a k életet injekciózni fafejű hom unkuluszokba. — {}— KIBÉKÍTHETETLEN IDŐ. A szürke égből szakad a havaseső, a sziklás, földes ösvény o rra b u k ta tó a n m eredek. A kik a badacsonytom aji kő b án y áb an dol­ goznak, T ördem icről, G ulácsról, K orkovánból n ap o n k én t ilyen ösvényeken kap asz­ k o d n ak fel, vagy topognak lefelé. Az út, k ö rülbelü l ö t-h ét kilom éter. Szállítóesz­ köz nincs, sokan tizenöt, húsz éve tapossák ezeket a köveket. A négyes brigád, s sű rű hó m iatt, a m elegedőben ül. B azaltfalu, p ala tetős épü­ let, az em berek elh ite tik m agukkal, hogy a kis dobkályha fel tu d ja fűteni. Csak­ nem a hegy te tején lapul, k ö rü lö tte brum m og a szél. K ö rb ejáro k a padok előtt, lekezelünk, bem utatkozunk. E lnyűtt, vagy le b írh a ta tla n en erg iájú arcok. V idám an, k icsit lekezelően, k icsit m egilletődve nézegetnek, su ta csodabogárnak ta rtan ak . — Az elv társ itt a k a r dolgozni egy kicsit — m o n d ja a bányam ester. — M ajd m egúnja — v onogatják a v á llu k a t — nincs m ag án ak ennél jobb dolga? - 74 - �— A ztán, am it lá t azt meg is írja ? — Meg. — M indent m egír? A zt is, ha v alam i rosszat lát? M egnézem a kérdezőt. Idősebb, őszülő, sárg ásb ajú szú em ber. Ha jo b b ra, b a lra néz, nem a szem golyóit, a fe jé t m ozdítja. — Igen. — H ogyha például v alak in ek panasza van, azt is? A b án y a m e ster idegesen mosolyog és m osolyogva idegeskedik. — Az elv társ ide nem p an a szn ap ra jö tt. M egism eri a m u n k át, meg ilyesm i. — F ö ltétlen ü l m egírom , a z t is. — A kkor — m o n d ja a sárgabajúszos, — legyen h o ln ap szerencsém . M ásnap m á r vékony jég ropog a bakancs alatt. K eresem a » d elikvensem et,« m ondják, hogy a rrá b b ássa le a h atárk ö v et. Ezzel a kővel szinteznek, s m érik, m en n y it h a lad n a k előre. N em leh et a vakvilágba m enni, közel v an n a k m á r az orgonák. Á ssa a követ, körülföldeli, sim ára tapossa. Köszönök, k elletlen ü l fogadja. — B eru k k o ltam — m ondom — fo ly ta th a tn á n k a z t a tegnapi dolgot. M élységes figyelem m el la p áto lja a földet. — No, a k k o r m in d já rt b eá llh a t a csapatba, úgyis em b erh ián y u n k van. — Ú gy em lékszem , a k a rt v a la m it m ondani nekem . Fölnéz, e rre -a rra fo rg a tja a fejét, s tovább lapátol. — Nem tudom — m orm ogja — nem is tudom én m ár, m it is a k a rta m m on­ dani - [ ] — A LEROBBANTOTT KŐ, MEREDEK HEGY m ó d ján tornyosul fölénk. B elepte a hó. E lébe egy szál sín vezet, s szétágazik, m in t a kéz öt ú jja . Az a p ra já t felvillázzuk, a többm ázsás, vagy tonnás d ara b o k ra vékonynyelű acélk alap áccsal m ennek. E lő tte sokáig nézegetik a bazalttöm böt, a v irtu ó zo k m eg is ta p o g atják , s az u tá n nyugodt, erős, pontos csapásokkal rep esztg etik széjjel. A ki ism eri a kő term észetét, szilánk nélk ü l dolgozik, s aki nem , k iü th e ti a szem ét. Vagy m ásokét A csillék zöröm pölve és zuhogva telnek. Egy-egy ilyen vasbölcső három negyed köbm éter. A kézrevaló d ara b o k at m ellm agasságig em eljük, s térd d el, d erék k al segítve, gyűlölködve ta szítju k a csille belsejébe. A kezek szerencsére h a m a r m eg­ d erm ednek, érzék telen n é v áln ak a hó hidegére. A m ásodik csillénél e lfá ra d az alsókar, m eg a váll. K ésőbb a derék, a com bizm ok, az u tá n m inden. P ih en n i nem nagyon lehet, h a az idő engedi, » h a jta n i« kell. — Vigyázzon azzal a kővel — rikoltozik a v ad csattogásban H ári — vigyáz­ zon vele, olyan éles, m in t a kés. — M ennyit ad n ak egy ilyen csilléért — kérdezem , s a síkos kövek m ia tt d ü ­ höngve, m egvadulva rakodom . — Egy ra k o tt csille k ettő fo rin t ötven. A csille vizes vasa ú ja b b keserűség. Egy ilyen csillét is m u n k a m egpakolni, s hogy v alam e n n y ire jó n ap legyen, huszat-huszonö tö t kell rakniok. S m ég ekkor sem rózsás a helyzet, m e rt a kényszerű fagyszabadság erősen le fa ra g ja az átlag keresetet. - 75 - �A k erék m egzökken és m e rt a v áltó n ál elm u laszto ttam a gyors, erős taszí­ tá s t, kiugrik a sínről. A tízm ázsás te h er bénán ül a sár ban. E gyszerre öten szalad ­ n ak ide, em előrúddal m ozdítják, lökik, s ú jr a o tt a sinen. — N em fogadtak még be — gondolom , k icsit keserű sz ájjal — egym ásnak csak k etten segítenek. — L ehet tovább tolni. — M iért keresn ek m aguk ilyen gyengén? — M ert m ink az É pítésügyihez tarto zu n k . H a a b án y ászatn ál volnánk, jobban keresnénk. M egérdem elnénk, higgye el. Ebbe a m un k áb a bele leh et dögleni. — Érzem — Ilyen m u n k á ra az em ber m egérdem elne n ap o n ta száz fo rin to t is. — H át, an n y it nem — m érlegel V itorlás — nyolcvanat, kilencvenet, an n y it igen. — S itt van a nyugdíj is. Ugye, az utolsó öt esztendő átlag a szám ít. V együnk p éld án ak egy tisztviselőt. Az m ég h atv an esztendős k o ráb an is v id ám an dolgozik. — H acsak meg n em h ib b an közben — sz ú rja bele » V incénk.« — H acsak. S hol tudok én ötvennyolc éves fejjel úgy dolgozni, m in t fia ta l ko­ rom ban! M indegyre csökken a kereset, vagy jo b b an -jo b b an kopik az em ber. — M egoldható ez valahogy? — M egoldható. A nagyon nehéz m u n k án ál tíz esztendőt kellene venni. V isszatolok egy üres csillét, a szép, új, o p erett-o v eráll m á r olyan sáros, m int a disznó oldala. K ezdődik a taposóm alom , nem ak aro k lem arad n i, m in d an n y ian sokkal idősebbek, m in t én. L em aradok. M int egy ő rü lt h in tá n , le-föl, le-föl, s közben hallg atn i az állandó dübörgést. S ez a fárad tság k eltette fájd alo m nem roham szerű, inkább olyan, m in t a gáztám adás. E lszótlanodik és b elehülyül egy k icsit az em ber. — M ondtam , hogy vigyázzon, — rá n g a tja a v állam H ári, s bam b án bám ulok rá — nézze m ár a kezét! Jobbkezem en, m in th a vörös kesztyű volna. A v é r végigzsinórozik ra jta , s bőven csorog az ú jja k hegyén. K örülsereglenek, nagy, zöldbőrű ten y erü k k el, óva­ to sa n fo rg a tjá k a kezem , bólogatnak. » V incénk« azonnali elsősegélyt és kötözést követ el. T estületileg k isérnek a m elegedőbe, m ost is szégyenkezem , tudom , hogy egym ással nem csinálnak ilyen cirkuszt. M osnak jódoznak és kötöznek. Ők is tu d já k , hogy fölösleges, öt perc m ulva sáros rongy lesz a géz, de a » szabál az a z szabál.« — N em le h e t játszan i ezzel a kővel, h iá b a no, nem le h et já tsz an i vele. M agasztos m enetün k ism ét a sziklafalhoz vonul. S o p ánkodnak és p éld ák at i d éz­ nek. R észvéttel figyelik a sebesült hős kőhaj igálását, d e nem titk o ljá k p a tria rc h á ­ lis elégedettségüket. B üszkék a b az altju k ra. — []— VALAM ELYIK DÉLUTÁN FÖLTŰNIK C zanga lőm ester m éltóságteljes a lak ja , m ögötte a » szárnysegéd.« K is fa tá sk á t hoznak, tem pósan m ozdulnak és ke­ v eset szólnak. Já rá su k b an , nézésükben o tt lü k te t a felelős és veszélyes m u n k a­ szü lte rokonszenves szakm ai arisztokratizm us. Az egyre fogyó, m in d jo b b an ösz- 76 - �szekapaszkodó. m ereven védekező lábkőbe ap ró gödröket ásnak, p a x itru d a k a t he­ lyeznek el, gyujtózsinórt vezetnek ki, b e ta k a rjá k kővel, földdel, és kész. A z őr m á r k im ászott a zim ankós tetőre, recseg a k ü rt és C zanga lő m ester m érgelődve kergeti a lődörgő késedelm eseket. — Nyom ás innen, srácok. A negyvenöt, ötven esztendős srácok elto ljá k a csilléket, s bev o n u ln ak a m ele­ gedőbe. A kom oly készülődés lá ttá n m egszeppenve nézegetem a n y av aly ás p ala­ tetőt. — H arm inc m é te rre se vagyunk. — Ez csak olyan búcsúbéli puffogtatás. C zanga lőm ester elégedetten p illa n t a nép telen m u n k ah ely re, szem ére rá n tja a b ő rsapkát, s hosszúnyelű piros zászlóval a kezében elb allag a k an y arb a. K iáll és silbakol, nehogy valam elyik ü tő d ö tt dieseles belevonatozzon a ro b b an tásb a. N égy heves, vad dörrenés. M indenki hallgat, elhúzódunk ajtótól, ab lak tó l. Csöndes szorongás lebeg k örülöttünk. R itkán, szeszélyesen pattogni kezd a kő. Egy félökölnyi d ara b rád o b b a n a tetőre, de galiba n élk ü l legurul. Az ajtó n is koppan, az ab lak elő tt is koppan. — Tényleg, m in th a búcsúban lennénk. — S zenteltvíz — legyint V itorlás — akkor szorul itt a kapca, h a hézag ro b b an ­ tá s van. A csille alá is b ú v ik az em berfia. A kkor m ég Czanga se ilyen hegyes. » Vincénk« , m in t a m u nka géniusza terelg eti a népet. — G yerünk, gyerünk, em berek. Czanga lőm ester belép, kicsit kancsal szem ével rav aszu l san d ít, s v issz a ta rtja a kihöm pölygőket. — V árja to k m ég egy cseppet, srácok. — K örü lállju k , nézünk, nem értjü k . — M erthogy én azt m ondtam M iskának, öt löket lesz. Elism erően m osolyognak, a » szárnysegéd« elneveti m agát. V alam ennyien M is­ k á ra gondolunk, aki fenn kuporog a tetőn, árgus szem m el b ám u l szerteszét, vacog, s az erre tévelygő rőzseszedőkre tiltón ordít, m in t egy oroszlán. A hidegtől rezeg a n a d rá g ja és v á rja a nem létező ötödik ro b b an tást. Később, am in t zörögve vonu­ lu n k felfelé a csillékkel, M iska, m eghallva a m u n k azajt, előbúvik, rázza az öklét, játszik, segít befejezni a viccet. Z sebrevág kétezer m egjegyzést, vörösborostás fia ta l képét felfú jja, szájába sípot dug, és m ögénk áll. Felfelé m eresztett nyakkal, g y an akodva nézegeti a sziklahalm ot. H a felhangzik a sípszó, szétfu tu n k , m in t az egerek. R endszerint diónyi kövecske ugrál lefelé, de jö h et egy lav in a is. Az em ­ b erek károm kodva csoszognak vissza, de sohasem M iskát szidják. A h a lla tla n u l nehéz, s p rim itív eszközökkel v égzett kőfejtés, farag ás, nagyon m unkaigényes. A ro b b an tás csupán első stáció, s am íg o tt lenn vagonokba, vagy uszályokra kerül a d ará lt, p o rrá tö rt, vagy m egfarag o tt bazalt, ta lá n h arm in c kéz­ ben is m egfordul. Egy csillés például tizen k ét m u n k afo ly am ato t is végez, tisztít, v illázik, tör, rak, szállít, alkalm ilag a d u rv a farag á st is elvégzi. B érük — azt h i­ szem, — a rá n y tala n . Egy ú tb u rk o la tk é n t h aszn ált b azaltkocka k ifarag á sáé rt két fo rin t üti a m a rk u k a t. Egyik n ap m egpróbáltam ezt a k őfaragást. K ét óra a la tt k észítettem el egy kockakövet és m ilyen csúnya v o lt szegény. Az idő persze a rá ­ nyosan csökken a szakértelem m el, de a fizikai fárad tság nem . S peciális acélk a­ lapáccsal. vésővel dolgoznak, m e rt a bazalt játszv a elintézi a közönséges v asat. A - 77 �faragók földig görnyednek, dü h ö d t gyorsasággal ü tik az ellenséges követ, s hogy egyetlen kis görcsöt leveregessenek róla, ráv ág n ak ta lá n százszor is. H arm in c ilyen követ kell kifaragni, akkor m egvan a h atv an forint. A négyes m unkahely szerencsés. A m egrak o tt csille m agától g u ru l az enyhe lejtőn, s üresen kell lejtőn felfelé tolni. N éhány fejtő h ely et egym ás között » bünte tő táb o rn ak « em legetnek. Az elszállítandó kőhalom sokkal m élyebben fekszik, m in t a gyűjtő. Az em berek o rra — am íg felnyom akszanak a m eg rak o tt csillékkel — csaknem a földet éri, károm kodnak, köpködnek és v erejtékeznek, k a rra l-v á lla l d u lak o d n ak a m egrakott vaskocsival. A sz állításért tíz m é teren k é n t h áro m és fél. fillér hull az ölükbe. — ODANÉZZEN! — HÁRI, ÁLLÁVAL a táv o lab b álldogáló, h áro m fi­ gyelő férfi felé in t — jö ttek írót nézni. A fene tu d ja, m it bám észkodnak, az iga­ zat szólva én nem nagyon szeretem a m a g afajtájú em bereket. — M iért? — M ert énvelem nagyon kitoltak. L á tja ? — O rrom elé ta rtja a kezét. A két ten y ér ú jja i hegyesszögben távolodnak egym ástól, a m u ta tó u jja k nyolc cen tire le­ hetnek. — Ilyen m unkás vagyok én, húszévi em elgetés tesz ilyet az em berrel. Nem m o n d h atják , hogy sem m i em ber vagyok. S egy író azt írta rólam , hogy » m ajo m ­ pofájú.« M egírta a családom at is, m indenki olvassa a falu b an , m in d en k i röhög ra jtu n k . H át az a fontos, hogy én m ajom pofájú vagyok? — A v illan y fén y rá p e rm e ­ tez széles arccsontjára, h átra csa p o tt hom lokára. E lő ren y ú jto tt kézzel áll, arcán p a­ naszkodó nyugtalanság. — Rosszul tette, hogy ezt írta . E lhiheti, hogy azóta én még k ö nyvet se veszek a kezem be. M eggondolkodtatja az em bert. P an aszk o d tak így m á r nekem K álban. O tt v ala­ m elyik újságíró közölt vérfagylaló leleplezést. F elháborodástól rem egő hangon tu ­ d ó síto tta olvasóit, hogy rip o rtú tjá n benézett egy elhan y ag o lt p o rtára, s egy szutykos, m eztelen apróság fetren g e tt a porban. Az aty án a k persze szőlleje van. M egnéztem ezt a házat. O lyan, m in t a többi, nem tisztább, és nem is piszko­ sabb. B oruk van, de nem fogyasztanak többet, m int a no rm ális átlag. Az illető ú j­ ságíró esetleg nem tu d ta, hogy egy fü rg e kisgyerek csak ak k o r nem lesz m aszatos, h a betegen fekszik az ágyban. És hogy harm incötfokos m elegben, kilencéves fejjel m ié rt kellene v alak in ek zsakettben tartózkodnia, nem le h et fölfogni. Illetve, pon­ tosan fölm érhető. » M ajom pofájú.« H át m it tegyen szegény? S ez len n e itt a lényeg? V ajon az lenne az irodalom , vagy rip o rt szerepe, hogy egyetlen külsejében, k arak terese b b fig u ra m egterem tésért egy pontosan fölism erhető m od elt kiadjon, nevetségessé te­ gyen? R endben van, csapjon le az em ber, h a ak k o ra a vétek, hogy érdem es, sőt, m uszáj ütni. Ilyenkor jöjjön a név, meg a lakcím . De, hogy egy v értelen rip o rt kicsit » földobódjék,« ezért m egtépázni egy em bert, vagy családot? K érdéses m érleg. És nem is csupán n éhány em b ert érin tő kérdés. A k áp tala n tó ti téesz elnöke félóráig kesergett és károm kodott h árm u n k előtt, m e rt egy tap o lcak ö m y ék i téesz m ák ­ v irág vezetősége több hektó bo rt ellopott a közösből, s m aszek pincében táro lv a, su ttyom ban eladogatta. — Sokan v an n ak ám . fönn is, m eg lenn is, akik azt m ondják, no, összehoztuk a téeszt, m egvan a harm incforintos m unkaegység, rendben megy itt m inden. A - 78 - �fészkes fenét! A földdel könnyebb boldogulni, de az em b erek et á tá llíta n i a nagy­ p arcellára! Az a nehezebb. S hogyan állítsu k át, h a azok m ia tt a disznók m iatt az én szavam is csorbul? M ert az em berek azt m ondogatják, azelőtt a H adrovics intéző lopott a báróéból, m ost m eg a vezetőség lop. H át ak k o r hogyan á llja n a k át? E bben az országban m egnőtt a vezetők felelőssége, m e rt m egnőtt a h itelük. S aki m a ilyen, vagy olyan m ódon h á tb a tá m a d ja azt a had m en etet, am ely a szellem i, fizikai szegénység ellen, az » átá llítá sé rt,« szocializm usért folyik, az nem » m eg­ tévedt, jó elv társ,« hanem dezertőr. És ha ez gazdasági, vagy politikai vonalon igaz, helytálló irodalm i, publicisztikai té re n is, hiszen egyik — ta lá n legfőbb — felad ata ez az » á tá llítá s.» L ehetetlen, hogy v alak i egy-kétnapos szegényes k ávéházi szen­ zációért olyan seb et ejtsen, m elyet családok, rokonok, jó b a rá to k sora hordoz. T ű rh etetlen , m e rt ebből születik a » nem szeretem a m a g afajtájú em b ert« — féle vélem ény, az ellenszenv, az idegenkedés, végső soron a hitelvesztés, a könyv és újság gyűlölete. A k it a kígyó m egm art, fél m ég a gyíktól is. A z em b er kényes jó ­ szág, óvatos kezet kíván. Aki ezt ú jságíró lé tére nem tu d ja, m en jen a fenébe. Ne rip o rtu tak ra. — []— MA „JÓ N A P ” VOLT. A szél ide-oda h a jk u rá sz ta a ködöt, hol G ulácsot, hol Sziglibetet b u rk o lta fehér füstbe, de eső, vagy hó, nem esett. Egy p ára n huszonöt csillét ra k ta k , s a többi se já r t rosszul. Nincs kényszerű űcsörgés a m elegedőben, nincs fagyszabadság, n ő tt a kereset. E ste nyolc körül susogva és percegve hullni kezd a hó, ez azonban m itsem ro n t az em berek kedvén. A b rigád m a délutános, d élb en kezdett, este kilenc körül végez. A d élelő tti m űszakot jo b b an szeretik, m e rt szabad d é lu tá n t jelen t, elvégezhetik a házkörüli m u n k át. Ilyenkor csupán az ólmos, zsibbasztó álm osság a kellem etlen. É rthető. Aki T ördem icről, T om ajból, vagy K orkovánból tú ristá sk o d ik föl, h a jn a li kettő körül ébred. K ezelünk és oszlu nk. Z seblám pa jóform án sen k in él nincs, olyan régen botor­ k áln ak a hegy istenverte, köves ú tjain , hogy a láb u k k al látn ak . K inn dohog a kis diesel, s testérő l füles sa p k ájá v al csapkodva a h av at, b eállít a von tató n k . Végignéz a h at-h é t, m ég itt üldögélő em beren. — V annak még, ak ik n ek jól megy. — V annak. — P ihennek, töm ik a hasu k at — vigyorog a szalonnázókra — lazsálnak. A» szárnysegéd « n a g y o t n y e l, s m é z e s m o s ll y a l kérdi. — És hogy van a kicsi? A v ontató dühösen k itá tja a száját, azu tán becsukja. N em m eri felvenni az egyenlőtlen harcot, leül. B osszúképpen fejé re v ág ja a sap k át, m elynek k ét szárnya am bíciótlanul lefeg a füle m ellett. — Ja, m agát meg — fordul hozzám — Czanga v á rja az irodán. Hogy m eg­ b eszé lték volna m a este a látogatást. K itopogunk a hulló hóba. A » szárnysegéd« d iad alm asan károg u tán u n k . — El ne felejtsd m egm osni a kicsinek a h asik áját! A vontató viszafordul, a sapka két fü le m ost h arc iasa n hintázik. - 79 - �— H a ide m indenféle h u lig á n t beengednek, persze, hogy sem m i fegyelem nin­ csen. — In d íts m ár, te fülesbagoly! É ktelen dohogással, peckesen eldöcögünk. M ögöttünk csikorogva plety k áln ak a csillék. — N em is tu d ta m , hogy m agának gyereke van. B rum m ogva röhög. — Ez a sok m eg h ib b an t sírkőfaragó . . . egy topolinóm van, a m ia tt szekíroznak. P u ffad ja n ak föl. S zeretem a m o to rt és kész! Az asszony is dolgozik, nem ke­ resünk rosszul. M iért ne v ettem volna? Igaz? — Igaz. M ennyit keresnek? — Ő ezerh árm at. Én meg ezerhat-ezerhetet. — A m u n k a se rossz. M ert én szeretem a m otort és kész. N em v eh ettem Im p alát, igaz? Igy is kiem elt ó rab ér ez — m o n d ja büszkén és m ost olyan, m in t egy dölyfös bagoly. — K evesen keresnek itt jobban. A lőm esterek, Czangáék. — Ő m en n y it kapnak? — H át, ők még jobban. A ttól függ, m ilyen m u n k á t csinálnak. E setleg tizen k ét forintos ó ra b é rt is. — Ez igen. — C sinálná a fene — rá n g a tja a v á llá t — azt ak aro m én, hogy nyu g o d tan v á r­ jon o d ahaza az asszony. V égighuhogunk a keskeny párkányon. A m elegedőből fény fu t a sínre. V alaki h arsá n y an és hosszan károm kodik, az egyik bérelszám oló a n y ja isten ét em legeti. D ehát, hol nem em legetik valam elyik bérelszám oló an y ja iste n é t? C zanga jó in d u la tta l k an csalít rám , és csaknem kézenfogva kalauzol le a hegy északi oldalán. A fekete égből szálldogáll a hó. M ár csak a rakodó duhogása h al­ latszik, v ak eg érk én t botorkálok a lőm ester u tán . C zanga frissen ugrál, n éh a rá m ­ k iab ál — vigyázzon egy kicsit, nyakig m egy a pocsolyába, nem lá tja ? — Nem, — Nézze csak — m u ta t az éjszak án ál sötétebb v alam ire — o tt lak ik egy aszszonv. T izenkét gyereke van. És m ost m en t férjh ez m ásodszor. H évízen voltak nászúton, h etv en k é t éves. — F an tasztik u s — m orm ogom elcsigázva, pedig csak tizen h ét csillét rak tam . — F an ta sztik u s a fenét. Szívós nép la k ik errefelé. K o rk o v án b an v an egy m á­ sik néni, a n n a k m eg huszonegy gyereke született, k ét férjtő l. H uszonegy kihordás, huszonegy szülés. És m aga k a p á lja a szőllejét. K erü lg e tjü k a bástyákat, a lejtő s oldal földfogó kőfalait. — N em v er ki a felesége b en n ü n k et? — M iért v ern e ki? — É jjel á llítu n k be. — H ogyan ten n e ilyet? É nnálam gyakori a vendég. .A csőszök is benéznek, a ren d ő rö k is o tt m elegszenek. F igyelje meg, m ilyen vörö sb o rt adok én m agának. M egáll, és fenyegetően kérdi — Ivott m á r m aga badacsonyi vörösbort? — Nem. — A kkor nem is tu d ja, mi a jó, A házeresz alatt, bú ráb a n ég a v illanykörte. Ü vegezett tornácos, szőlőtőkék, gyüm ölcsfák közé húzódó ház. C zanga elégedetten zsörtölődik. - 80 - �— M indig m egg y ú jtja az asszony a villany t. M ondom neki, hogy fölösleges, ô m eg fú jja a m agáét, hogyne, hogy eltévedj, s itt bolyongj reggelig! A köves, tágas k o n yhában tisztaság és meleg. A tű zh ely m e lle tt pirosképű, álm os, hálóinges, csöpp lány. A rád ió a kongresszusi beszédet közvetíti, az iro ­ dalom ról is szó esik, fá ra d ta n , összetörten gunnyasztok. N osztalgiát érzek, ö rü ­ lök, hogy itt vagyok, ebben a házban. H álásan rágom az ab á ro lt szalonnát. — Jó kis ház ez, szivesen la k n ék itt. — Ugye? P edig olyan rozoga volt, hogy h a G ulácson esett az eső, ez m ár ak k o r is beázott. N ekifogtam és m egcsináltam . — M egcsináltuk — kötekedik a felesége - sem m ik ép p en se h ag y jál ki engem ebből. — S em m iképpen se hagylak ki. E zért h á t nem m en n én k m i el in n en sehová. — P edig ez a b án y a nem üdülőtelep. — H á t nem . S tu d ja , hogy az em berek zúgtak, m ik o r m eg tu d ták , hogy U zsára, Diszelbe, H a lá p ra te le p ítik a m u nkahelyet? M ert itt a b b a m a ra d a fejtés. Ideszok­ tak. M ajd m indnek van háza, szőlleje. Ki hagy n á o tt szívesen? — Én szívesen m ennék — m ondja az asszony, s elkom orodik. — A ro b b an tá s m ia tt? — A m iatt. — M eg le h e t szokni — m orog Czanga kedv etlen ü l — n y ílv án rég ó ta za jla n ak itt a v iták , — s hová m ennénk? I tt a ház, ez a vidék. G y ak ran já ru n k le a tóhoz, pedig sok em b er tíz esztendeje se volt lenn. M ár az idősebbje. Én csak itt érzem jól m agam . Még a követ is m eg leh et szeretni, igaz? — A zért a m it m aga csinál . . . — H át, m ás, m in t a csillézés. N em nagyon gondolok rá. H a azon já rn a az eszem, nem is m ern ék hozzákezdeni. — N em rég, hogy idejöttem , agyonvágott egy lő m estert a kő. — Ism ertem . N em v o lt lélekjelenléte. S errő l nem is folyik tovább a beszéd. A férfi húzódozik ettő l a tém átó l, a felesége h allan i se szeret róla. P edig valóban veszélyes m unka, s ez a vékony, v alak it m indig u grató em ber, kétszer, éppen hogy m egúszta. H a fönn, a h arm in c­ m éteres falon ro b b an ta n ak , a lőm ester úgy lóg egy szál kötélen előkészítés köz­ ben. m in t a pók. H agyján, ha akad v alam i sz ik lap lató, a k k o r tám aszk o d h at a láb. D ehát, C zanga m ásodik keserves p illa n a tá t éppen ilyen helyen élte át. Egy te ­ rasz réteges sziklája csúszott meg, s in d u lt, m in t a ródli, lefelé. » Ily en k o r befelé kell ugrani, s la p u ln i!« Egyszer a biztosítókötél cöveke szalad t laza kőbe, s a kötél h u llo tt vele együtt. A segítők rá n to ttá k vissza, n ézett m e re d t szem m el és sárga volt, m in t az agyag. — G yere — öleli fel az asszony a k islán y t — alu d n i kell m ár. — A gyerek nyűgösködik. — Enyje, a bátyád lassan ki is alussza m a g á t! — Ilyen koránfekvő? — Dehogy. Ma k im e rítette az izgalom. — F elelt? — N yulat vágott. M ert ez a nagy hős a p ja — derü l fel az arca, és mosolyog­ v a m utogat C zanga lőm esterre — ez nem m er tark ó n csap n i egy nyulat. ― 81―- �— N incsen nékem a r r a szivem . Szem élyesen ism erem te rm ész etü k e t is. H ogyan csapjam tark ó n ? v alam en n y it, még a — Igy azu tán ráp aran cso l a fiúra. Ő meg, szegényke, nem m eri m ondani, hogy nem . M ert fél félni. O tt kinn, ú jra ég a villanykörte. — H át, ta lálk o zu n k m ég — n y ú jtja a kezét — já rjo n szerencsével. — M aga is — m ondom , m e rt úgy érzem , nagyobb szüksége leh et rá , m in t nekem . Legyint, mosolyog. — N em lesz sem m i hiba. Az asszony is m egnyugszik m ajd. V alakinek ezt is kell csinálni, igaz? M eglepetten m egállok. H arsány, szép férfib arito n énekel. — H át, ez m icsoda? — Hó, ez egy érdekes em ber. T u d ja m ilyen dolgos? Ötv e n h a t esztendős, s nem is olyan régen, negyven csillét is rak o tt. N éha m u la t egyet, csak úgy m agá­ nak. K iül a pincébe, iszogat, énekel. Ilyenkor van egy kis baj. Ilyenkor veszek­ szik a feleségére, pedig am úgy nagyon jól élnek ők. L eh o rd ja m indennek. A m ú lt­ kor m á r nem állta m meg, kérdezem : — L ajcsi bácsi, tu d ja azt m aga, m ilyen re n ­ des asszony a felesége? — Tudom . — H át akkor m ié rt m o n d ja neki, hogy kurv a? — E rre fölem elte a m u ta tó ú jjá t, kom olyan rám n ézett, s m egszólalt. — Az az ü n ­ nepi neve. — []— — ERNŐ! — IDŐSEBB, VÖRÖSKÉPŰ BÁCSI tám aszkodik a pulthoz, mint egy búcsújáróhely k orlátjához, s h an g jáb an csodaváró rem ény vibrál — a d já l egy féldeci törkölyt, Ernő! — Elfogyott. — H azudsz, Ernő! G ondos E rnő term észettől piros arca m erő sértődöttség és felháborodás. — N agyon jól tudod, hogy én még sose hazudtam ! — A kkor b o rt adj, Ernő. A zt se adsz? — A zt se. Egész délu tán törkölyt ittál, ha kevered, fejlö k ést kapsz, szeren­ csétlen. — Beírok a panaszkönyvbe! — Itt van. — csapkodja a csillogó p ultot E rnő — írd tele, itt van, írja d csak! In kább, m inthogy a felséged elkapja a nyakam . A bácsi, e h atalm as érv h allatán m egjuhászkodik, fájd a lm a s búcsút vesz és rá se p illan tv a a panaszkönyvre, távozik. B orzongva szárítkozom a kály h a m ellett. M a ko ráb b an jö ttem le a hegyről, a term észetesen m ost is szemelő havasesőben. Tom aj u tcalám p ái m á r hivogatóan in tegettek. A gyerekek ázott kism acskákként kapaszkodtak az iskolából hazafelé és m in t a kotlóstyúk a csibéket, csapatonként egy-egy asszony te re lg ette őket. A kolóniabéli m am ák így oldják meg a biztonságos hazafu v aro zás kérdését. E landalodva sajnálkoztam rajtu k , am ikor valam i vizes agyagos kövön m egcsúszott a lá- 82 - �bam , hanyattestem , s leszánkáztam egy vízm osásba. In fern ális alászállásom e gy gyerm ekcsoport kellős közepén é rt véget. K ö rü lállta k és szak értelem m el néztek. A tanácselnök m egjön, bem utatkozom , készítem a tollat. — E lv társ — m ondja — valam i igazolást legyen szives. Éberség. Vacogó elism eréssel tocsogok haza az igazolványaim ért. — S ajn álh ato d , hogy nem jö tté l előbb — vigasztal E rnő egy féldecivel — itt volt a Jóska. K érdeztem , fölm ond-e? A zt m ondta, tö b b et az életben soha, m e rt néki úgyse sikerülne. — M elyik Jóska? — O tt fönn, összerúgta a patk ó t valam elyik b án y am esterrel, s d ühöngve el­ in d u lt, hogy felm ond. V alam elyik h a v e rja útközben b ek iab á lta a pincéjébe. B án a­ tá b an berúgott. M últ az idő, in d u lt tovább, de K o rkovánban is m eg k ó sto ltatták az id e it vele, o tt is keresztbe ak a d t a szem ük. M ire leért, erős d élu tán v o lt, k i­ józanodott. E rre beugrott ide, egy p o h ár b átorság ra, itt azután, m ire észrevettem , teljesen elkészült. N em tu d ta m egm ondani, m it akar. E rre jö tt a sógora kocsival, föltoltuk, s ő azu tán h azafuvarozta, vagy tíz kilom éterre. A tanácselnök k ét em b errel tárgyal, — kicsit férfikaszinó, m eleg tá rg y a ló te­ rem is ez a büfé, — s a v ita hevében b allo n ját, k a b á tjá t, in g ét is kigom bolja. — N em le h et így, kérem , — panaszkodik, am in t egyedül m a ra d u n k — az em ber úgy érzi, kifolyik a kezéből ez a falu. M ert nézze csak. Ugye, itt v a n n a k a k o m m unisták, k ik re tám aszkodni lehet. De hogy v an n a k itt? B ánya, k u ta tó in té ­ zet, község, MÁV, hegyközség, bizony. M intha T om aj nem is egyetlen T om aj len ­ ne. M inden alapszervnek sa já t te rv e is van, azt h a jtja elsősorban. Mi en e rg ia m a ra d a falu egészére? Sem m i. K étszázötven p árttag , h a t alapszervben. Pedig, hogy kellene itt a m unka. — P éld áu l? — P éldául a ku ltúrházhoz. község büszkesége lenne. K ap tu n k rá k étm illió h atszázezer forintot. No. L eh etn e kezdeni. L ehet a csodát.M ert hol legyen? To­ m aj m aga h ét kilo m éter hosszú. B adacsonyörs is követeli. Mi vagyok én, isten? — E lkeseredve néz az abroszra. — M ert K orkován is követeli. P edig m eg leh etn e csinálni szépen. T ársad alm i m u n k a kellene hozzá. V an itt elég kőfaragó, alap o ­ záshoz kőm űves, em b er a szállításhoz. Kő. Csak éppen nem jönnek. — A pedagógusok nem segítenek? — A pedagógusok — gondolkodik — no igen. Mozognak. Tudom én, hogy sok m u n k á ju k van. Nem k ap u n k elég segítséget onnan. Más b ajok is van n ak . N egyvenöt fős testület, egy p árttag . S azu tán m egy o tt szépen a m a te ria lista ne­ velés, hétközben. V asárnap meg, jónéh án y an m en n ek a m isére. Pedig, h a tö b b et segítenének, jobban m enne a dolog, m e rt a falu b an szeretik őket. M eglenne a k u ltú rh á z . Szakkörök, színházi előadás, nyugdíjaso k k lubja. V elük jobban is le h e t­ n e dolgozni. I tt v an péld áu l M oldován Jen ő bácsi. T u d ja, m it csin ált? A v illa­ m osítás idején három u tcáb an szervezte meg a gödrök ásását, oszlopok szállítását. — Ez igen. Ez igen. — H etv e n h at esztendős. Búcsúzik, kigom bolt ballo n n al indul. V isszanyitja az ajtó t, s beszól: - 83 - �— U tcát is kellene kövezni. Aj! — M együnk? — kérdi Ernő. — H át, h a el tudsz jönni . . . — Á tveszi az asszony. M együnk. C sak úgy v er a zápor, s egyre in k áb b a hó. M ár m eg in t a hó. R á­ telepszik ez az idő, egész vakációm ra, m in th a a bazaltb án y a, s a m u n k a jellegét, itten i életem eléggé rid eg m agányát hangsúlyozná. E xpresszív idő. F öltappogunk egy széles, szabad teraszra. K opogunk, k iab álu n k . Az üveg m ögött m egjelenik egy árny, s dühösen visszakiabál. — G yertek h átra ! N em tu d o m k in y itn i ezt a ro h a d t ajtó t. H átram együnk. Forog a kulcs, b eh ato lu n k a konyhába. A házigazda, — Rácz Im re — negyvenes, k icsit f á ra d t arcú, jókiállású férfi. H an g ja csaknem szaggatóan erős, h a m egszólal, szerteszét v eri a csendet. — A nyavalyások — dühöng — m egcsináltu k ezt a házat, s olyan a jtó t te tte k bele, hogyha víz éri, bedagad, m int egy teknő. A sok hülye. H a én így nevelném a gyerekeket, nyakam on len n e az egész O ktatási O sztály. Az ép ítő ip a ria k meg csak röhögnek. B enn a család. A felesége is pedagógus, a k ét gyerek ta n u l. M együnk a m ásik szobába. — A ha — v illan a Rácz Im re szeme, am ik o r E rnő elm ondja, kivel beszélget­ tü n k egy fé ló rá ja — és m iről beszéltetek? — A k u ltu rh á zró l . . . egyebekről is. — L átod — fordul a feleségéhez — nagy problém a — bólogat — igen nagy problém a. T udod, m ilyen iskolaviszonyok v an n ak ? H árom helyen ta n ítu n k , h á­ rom nyavalyás, elaggott épületben. — L áttam . — No. S zertárn ak , fizikum nak, ilyesm inek, helye nincs. T an testü leti szoba nincs. A gyerekeknek sincs helye. Még jó, hogy poloska nincs. H at-nyolc évesek is, este m ásznak a hegyre. T o rn aterem sincs, em ber! A to rn aó rák az osztályban folynak. Tudod, m it je le n t ez egészségileg? Meg le h e te tt volna legalább a gondok n agyj á t oldani. V olt itt egy K ISZ-ház, üresen. M egkaptuk? N em k ap tu k meg. Ki k a p ta m eg? A BIB. Ezzel a bizottsággal nekün k rengeteg b aju n k van. A z üdülők jönnek, elm ennek. Mi m eg itt élünk, érte d ? S ez a bizottság csak a p artró l, meg a vízből lá tja a világot. Még az iskolát is el a k a rjá k a n y ári szezonra venni, túristaszállásnak. S a r r a m eg nem gondolnak, hogy já rn a k itt angolok, am erik aiak , m eg m indenféle náció. M eglátják ezt a tetves fészket, ezt az » isk o lát« és röhög­ nek a m arkukba. Hol vagyunk m i még a kultú rh áztó l! — Nem ta rto d hasznos gondolatnak? — O rszágosan igen. De itt? A tan ács nyom ja a terv et, azt hiszik, em elik az » ünnepség fényét.« N em azon kellene vitázni, hol legyen, hanem , hogy legyen-e? K ell-e? — Persze, hogy kell. — P esti szem m el nézve. Itt, barátom , iskola kell. S ebben leh etn e k u lturte ­ rem , egy-két szoba, szakkörnek. Is-ko-la. Hogy a srácok ne este nyolckor érjenek haza. A pedagógusok is jobban, nagyobb kedvvel, lehetőségekkel ta n íta n án a k . Oda szivesen szerveznénk társad alm i m unkát. M ennénk m agunk is. D ehát, tudod, elég kevés súlya van itt egy pedagógusnak. Egyik k a rtá rsa m évek ó ta életveszélyesnek - 84 - �n y ílv á n íto tt la k ásb a n él. C saláddal. A m ásik m eg olyan h ázban, am in ek k á trá n y ­ p a p ír a teteje. M enne itt a m unka. V an egy ötv en tag ú feln ő tt én e k k aru n k . S m á­ s u tt is v an n a k em berek. Az üzem ben például J e ck Tibi. — Ism ere m . Ő ig azíto tt a szállásom ra. — No. Az egy érdekes m adár, barátom . Egyhónapos k ik ü ld e té sre jö tt P estről. Ittra g a d t, m egnősült, h áz at építettek. M ost irod alm i szin p ad o t szervez. N em is rosszul, barátom . M egm utatja a kön y v tárát. H atalm as, kitűnően v álo g ato tt anyag — csupa m a­ g yar szer ző. — M iért nem gyűjtesz külföldi szerzőket is? — Igy jö tt ki a lépés. A srácaim n ak m ásképpen hozom m á r össze. V áltozik az em ber, öregem. V acsorázunk, közben m egkérdezem . — N évvel, vagy név nélkül? — M iért? — Egy p á r em ber tiltak o zo tt a név k iírás ellen. — Bolondok ezek? M it képzelnek, elviszi őket a rendőrség, vagy m i? Látod, ez az! Még nem értik, vagy nem hiszik, hogy v áltozott a világ. N em szabad a h á tté rb e n sum ákolni, ha igaza van az em bernek. Ird csak ki, Rácz Im ré n ek h ív ­ n ak , öregem. Elszala d és v isszatér egy dem izson borral. — Idei nedű. Ernő, te szakértő vagy. őszinte is vagy igaz? — Igaz. — A kkor m ondd meg, m ilyen? K ortyolunk. K eserves, ecetes, legalább h áro m em b eres bor. K ajá n u l figyelem E rn ő vívódó lelkét. A tőrbecsalt jellem b ajn o k összecsikorítja a fogait. — É rdekes bor. — []— A FALURA, MINT A DICSÉRŐ SZÓ, rátelep szik az este. K erü lg etjü k a pocsolyákat, m ert vizes hó hull, a fenyőfákon m illió p ih e perceg. Szobám ban ég a villany. M agda ta k a rít, ta lá n szenet hozott, vagy ab lak o t tisztít. A m íg nem ta r ­ tózkodom itthon, tesz-vesz serénykedik, ha m egjövök, hetykén, s kicsit bán tó a lá ­ za tta l elm osolyodik és m enekül. M ost k ét teli vödörrel verekszik a k ály h a m ellett, s m érgesen pislog. H aja kócos, k a b á tja nyitva. O lyan, m in t egy b arn a kis bárány. Leteszem a vizes esőköpenyt. Rosszallóan rám néz, s kiviszi az eresz alá, hogy lecsurogjon ró la a hólé. — H allja, m aga nem tu d v alam i nagy ren d e t ta rta n i. — M aga se — m u ta to k leffegő k a b á tjá ra . — H át, ha egyszer dolgozik az em ber. — Ép is dolgozom. Egy m ásodpercre rám v illan , s lekicsinylőe n elm osolyodik. — N ohát, am it m aga o tt té b lábol a bán y áb an . . . M inek dolgozik m aga itt n álu n k ? Ahogy m aga dolgozik. — Szem telenség — gondolom sé rte tt önérzettel, s m egpróbálok fenyegetően - 85 - �nézni, de nem megy. Ki tu d e rre a k islán y ra fenyegetően nézni? Ö rülök kötekedő kedvének, így tá n beszédesebbé válik. — A n nyit m ind en esetre dolgozom, m in t m aga, ezzel a két, vacak vödörrel. —H ojjoj, m in th a nekem csak ez lenne a m unkám . M ik o rra én a m aga ren d e t­ len szobájához jutok, m á r m osogattam a konyhán, s h o rd tam a vizet az em bereknek. — N ahát, ebbe se hal bele. Ki szom jazik ilyen időben? G ondolkodik, m érlegel. — Az igaz. N yáron an n y it isznak, m in t a bivaly, ilyenkor kevesebbet, de azért kifáradok. O lyan lárm a van az osztályzón . . . E bbe fáradok bele. Nem nagyon jó m unka. — M ennyit keres havonta? — H ojjoj, nem nagyon so k a t. Ötszáz forintot. Az erdőgazdaságnál, csem etézéssel, k apálással, nyolcszázat is kerestem . Csak az nem állandó m unka. Ez állandó. — H olnap nem kell m á r se ta k a ríta n i, se szenet hozni. — Elm egy? H ová m egy? — E gyenlőre vissza, P estre. — A zután m egint m áshová? — Leül, kezét ölébe ejti. T artózkodása, ta lán m e rt u to ljára beszélünk, feloldódik, ta lán csak a kíváncsiság h a jtja . K u tató kis gomb­ szem ével néz, töpreng. — Jó ez m agának? Egyszer itt, m áskor ott. Én nem tu d ­ nám megszokni. Én ott szeretek élni, ahol régóta ism erem az em bereket. Csak közöttük. N yugodtan szeretek élni. — Igaza van — gondolom m agam ban — ta lá n igaza van. — A zért n em á r t szétnézni a világban egy kicsit. V olt m á r P esten? — K étszer. N em kívánkozom oda. E ste a sok villan y nagyon szép volt. N appal féltem a csörtetéstől. M eg m agyarázhatatlan szánalom , és furcsa nosztalgia ö n t el. Irigylem ezt a kislányt, aki itt m arad, az ism erős em berek között, s ha kedve ta rtja , h olnap is b ejöhet ebbe a szobába. — H olnap szom bat van. M it csinál m a jd holnap? — H át, v an tévé. m eg rádió. — A D éryné já r t m á r erre? — N em nagyon já r. N em v oltam még színházban. — S zeretne szinházba m enni? Bosszúsan fe lrá n tja a v állát. H a sajn álk o zást sz im a to l, tám ad ó an összegubbaszkodik. — M egvagyok nélküle. H a valam i jó d ara b o t hallok a rád ió b an , szeretném látni. N éha elm együnk a bálba. R itkán, m e rt én még csak tizen h at éves vagyok. H a idősebb leszek, többet járok. A kkor több zsebpénzt is kapok m ajd. — M ost m ennyi pénzt kap? — V asárn ap o n k én t kapok egy tízest. No, m eg a ru h a. N em panaszkodom eb­ ben a tek intetben. — F odrász? — M inek lenne az? — Hogy feltupíroztassa a h aját. K uncog tudatlanságom on, örül, hogy lefőzhet. — K im en t az m ár a divatból. M ost a konty a divat. H a tizennyolc éves leszek, s így m arad , m egnövesztem a h ajam . És m ás m u n k á t keresek. - 86 - �— I tt a falu b an ? — D ehogy — tü relm etlen k e d ik — T ihanyban. — M iért éppen ott? — M ert já rta m m á r ott, ism erek egy csomó em bert. F ü re d re nem m egyek, ott n em ism erek senkit. T ih an y b an kétszer is voltam . Meg S zékesfehérváron, hosszabb ideig. O tt la k ik a nővérem . Fölugr ik, m egpiszkálja a tüzet, züm m ögni kezd a kályha. V isszajövet egym ás­ ra r a k ja a könyveket. — A k önyveit is m indig szétdobálja. — N em k ato n ák ezek. M inek olyan nagy ren d ? M agánál ta lá n vigyázzban áll­ nak, vagy m i? — É nnekem nincsenek. M ásoktól kérek. — M ostanában m ik et olvasott? — Egy orosz énekesnek az életét. — S alja p in t? — Azt. Meg a » Szép p ap « -ot. — M ilyen könyv volt? — Jó. Meg a » H alá lh a jó « -t. — És ez a könyv? — Jó. — T öbbet k ellen e olvasnia. Újságot is. — M inek? — Hogy k érd ezh et ilyet? N em beszélnek erről a K ISZ -ben? — N em já ro k én oda. — K ár. M e g rán tja a v állát. Sem m i közöm hozzá. — H a ezt a szót k im o n d ja: háború. M ire gondol? M ilyen dolog ez? — L á tta m m á r m oziban. N em nagyon jó dolog. Rossz. Védekező állap o ta nyers, darabos v álaszokra készti. O lykor úgy beszél velem , m in t egy falu b eli fiúism erősével, hetykén, derűs, lányos szem telenséggel vagdalkozik, n éh a elhallgat, ria d ta n haragosan néz. Elvégezte az általán o st, itt ül Tom a j ­ ban. M egrebbenő szem m el gondolkodik, » jó itt nekem .« A zután elszom orodik, s h alk an m ormog. — N éha m egúnom az életem et egy kicsit. De csak néha. M ajd ha tizennyolc éves leszek, m ásképpen élek. Elm egyek T ihanyba. — Idefigyeljen! T együk fel, hogy én egy jóságos tü n d é r vagyok. S zája elé k a p ja a kezét, nevet. — H ojjoj, úgy is néz ki. — De csak tegyük fel. És azt m ondom . Idefigyelj. M agda, szorgalm asan ta k a ­ ríto ttá l és hoztál szenet is, pedig nehéz felcipelni a sok lépcsőn és m ire idekerülsz, k ifárad tál m á r alaposan. E zért három kívánságodat teljesítem . — Ne beszéljen zöldeket! — H allju k az elsőt! — H át . . . jó len n e nyern i az « A hány ház, an n y i re jtv é n y « - ben egy m agnót. A kkor h allan á m a hangom at. Sose h allo tta m még, m e rt beszélek közben. — A zután? — N em nagyon tudom , így h irte len . . . S zeretnék száz évig élni. T ovább n em érdem es, igaz? De száz évig szeretnék. - 87 - �— T ihanyban? — Nem — in g a tja a fejét — nem ott. — H anem , hol? T ek in teté t elm élázva szegzi a m essziségbe. H angjáb an szom jas vágy rem eg. — S zékesfehérváron. — II— B ŐRÖND BEPAKOLVA. JEGYEM A Z SEBBEN . Örü lö k is, nem is. Jó lesz hazam enni, leülni a k áv éházban egy feketére, jó t beszélgetni, vagy dühöngeni v alam ely ik szerkesztőségben, kip ih en ten ébredni, elm enni a F ed ettbe. D eh át an n y i m inden m a ra d itt m ögöttem . H ári, V itorlás, » V incénk« , Czanga lő m ester és szárnysegéde, az az átkozott út, felfelé, a vizes m ogyoróbokrok között, E rnő, aki a k ály h a m ellé kergetett, ha fáztam a büfében, s ak ik et nem ism ertem meg, a kilenc gyerekkel » dolgozó« korkováni iskola, Jeck Tibi, a huszonegyszer v ajú d ó aszszony . . . N em m ú lt tö retlen ü l ez a négy-öt hét se. Iro d alm i estre, m ás ügyes­ bajos dologban néhányszor P estre, s az A lföldre m entem . Nem te tt jó t ez a testi skizofrénia. Legközelebb m ásk én t fogok hozzá. U to ljá ra » átéle k « még egyszer. Nagy, csak nyáron h aszn ált üdülőben helyez­ tek el, egyedül la k tam egy egész szárnyrészben. Ném i feudális gőggel, m eg ren d ü l­ ten sé tálg atta m a szobákban. M ost is összefonom k a rja im a t, m élán, d e h arced zet­ ten b allagok á t a cinterm en, lovag W asserkopf Ivo r vagyok, s elm eren g ek nem ­ zetségem en, m elynek férfiai hősök, asszonyai pediglen erényesek voltak. P A T A K I JÓZSEF: T O K A J I U T C Á C S K A - 88 - �M OLNÁR EM M A: SZABADSÁGOS KATONÁK üktet, zakatol a vonat. Siet. B ársony a sötétség odakint, d u rv a a beszéd idebent. A hőség gyöngyözted az ablakot, az em b erek hom lokát. A sűrű, kínzó füst, az izzadt testek kapkodó párolgása, a felböfögött italszag fojtogat. J á r ­ j a a hangos beszéd, vörösek az arcok. Isznak. N em pohárból, üvegből. A sá rg a k ato ­ n a ru h á k között csak itt-o tt lá tn i egy-egy fekete fo lto t — öregasszony, egy-egy szürke foltot — m agános férfi. Ü lök az a b la k m ellett, kifelé nézek az éjszakába. F áj a hangoskodás, a d u rv a beszéd. A fények felv illan ását várom . O tt a távolb an m in th a . . . — A jegyeket kérem ! — A kalauz a hóna alá sz o rítja a lám p át. C sattanás, csörrenés. Mi v olt ez? — Egy sörös üveg tö rö tt csak el, nem kell b e ije d n i. . . — E lvtársak, itt nem leh et így ordítozni! — m élta tla n k o d ik a kalauz. — Hol a paran csn o k u k ? — N incs parancsnok, szabadságra m együnk és m en jen m áshová, h a nem b írja a füle az ordítozást. É rti? A k alauz sa p k á ja elvész a kato n afejek közt, siet kifelé, b ecsap ja az ajtó t. — A zt énekeljük, hogy . . . Na, m ég csak ez hiányzik, az ének. Sem m i m ás. N incs kegyelem , rákezdik. .„Itt hagyom a falu to k at n e m so k á ra . . . ” Ki halk ab b an , ki hangosabban, teli torokból. F áj a fejem , lü k te t a halántékom . Szédülök a szagtól, a z ordítozástól, a köpdöséstől. E lh allg atn ak -e? Nem. Jobb le n n e elm enni a m ásik kocsika. Hogy biro m én ezt száz k ilo m éteren ke­ resztül. G ondolkodni sem lehet! A nnyi külső in g er éri az em bert, hogy a rra k én y ­ te len figyelni. H át figyeljünk! A legelnyúzottabb m űdalok at harsogják, d e az arc u k m agához vonzza a te k in tetet. A sok pálinka, bor-vörösség m ögött o tt ül az arcokon az öröm. — I tt van, igyatok! Jó bor, pecsételt! Mi az? N em iszol, b o rt p á lin k á ra ? M ilyen k ato n a vagy? Egy nagy rak á s s z . . . vagy. K iabálás kerekedik, m ajd n em összevesznek. N em birom nézni mégsem . A tek in tetem k im enekül az éjszakába. Világosság Sehol. R itm ikussá v álik a sötét odakinn. H a m egállna ez a lü k tető z a k a to lá s . . . Csak állom ás jö n n e m ár, állom ás. — Ö — felkapom a lábam — így rálépni! L — Ne haragudjon, ide tolakodik e rre az üres helyre. — Leül velem szemben. M egnézem. Egész fiatal, 22 éves lehet. A szem e csillog (vagy bor, vagy sör, vagy p álinka.) Észreveszi, hogy figyelem , begom bolja a zubbony nyakát. — T u d ja ez szabály — m ondja. Bólintók. M ellettem a padon gyűlnek az üres üvegek, ez a ra k tá r. A h an g u lat egyre m a­ g asab b ra csap, egyik csoport m ár összeölelkezve énekel. M indenki a m agáét m ondja. - 89 - �— Tudod, a hadnagy rám k iálto tt. Nem szó lh attam vissza. A civil életben szét­ v ertem volna a p o fájá t ,azt a keserves m indenit! Összerezzenek. — Ugye m agának ezt szörnyű h allan i? — a szem közti szomszédom a té rd é re könyököl. — N incs ilyesm ihez hozzászokva, látom b á n tja a részegség, a károm ko­ dás. — Nehéz elviselni, bevallom őszintén. — G ondolt-e a rra m iért ilyenek? Örülnek. — No, de m ásképp nem lehet? — m éltatlankodom . — K atonáéknál ez a szokás. T u d ja kit ta rta n a k a legbelevalóbb em b ern ek ? Aki a legcsúnyábban, legocsm ányabbul tu d károm kodni. T isztán, rendesen beszélni egy­ m ás között? U gyan. A trá g á r a példakép. — Kell, hogy legyenek kivételek! — V annak. A zokat kiröhögjük. M ire m ennek a finom ságukkal. K atona, katona. M indegyik az, nincs rá írv a a foglalkozása. G yakorlaton egyform án kúszik a sárb an m indenki, egyform án fagy rá a vizes ruha. — No, ez nem ok a r r a . . . — H át hallgasson ide, h a m ár szóba á llt velem — m e rt ez is nagy szó — megtörli a hom lokát. Az illu m in áltság n ak abban a szakában van, am ik o r m eré­ szen józan az em ber. — V annak, ak ik szégyenlik, ha kato n a m egszólítja őket, vagy beszélgetni ak ar. Ugy félnek! — T alán azért, m e rt felrú g ják a civil élet szabályait — vágok közbe. — Nem! A zért rú g ják fel, m e rt fáj nekünk, h a szégyellnek m inket. C soporto­ san, úgy igen. Mi vagyunk a néphadsereg, a katonaság. E gyébként csak kis k a­ tonák. A közvetlen k ö rü lö ttü n k ülők, ketten, h árm a n figyelik a beszélgetést. — P edig a kedves szó n ek ü n k is kell — szól közbe az egyik. — Nem baj b ajtárs, m ajd lesz kedvesség, v á r ottho n a szeretőd, m ajd le s z . . . — Ne disznókodjatok — szól a szomszédom. — Ne h arag u d jo n rá ju k — for­ dul ism ét felém és beszél tovább. — S zerettem én is egy lányt, az tá n m ióta kato n a vagyok, nem kellek neki. — Egy boros üveget n y ú jta n a k felé, de elh árítja , nem iszik. E lréved, aztán rá m ­ szegezi te k in te tét. — T u d ja mi az, h in n i valakiben és csalódni? Az arcán ráncok futn ak , szenved a szeme. N em ak aro k sem m it m ondani, de k érle lh etetlen ü l v á rja a választ. — H inni, c s a ló d n i. . . — az ism étléssel időt ak a ro k nyerni. F o rm át kap a gon­ dolat és ú trakel. Ó a szerelem . . . Robog a vonat, énekelnek a katonák, a bőrü n k et m a rja a fü st, az o rru n k a t fa­ csarja a bűz. A v álaszt még m indig v á rja a kérdező. L assan bólintok önm aga m nak. C salódni a szerelem ben? — H ogyne tu d n á m .. — H át az a lány sz erete tt engem — szaggatott lesz a h an g ja — szeretett en ­ gem. — T udja, é rti ú g y . . . úgy is. A szeretőm volt. N agyon tu d tu n k mi örü ln i egy­ m ásnak, nem v o lt szégyenkezés. - 90 - �Á rad, á ra d belőle a szó. T alán m á r józan és nem részeg. K av aro g n ak a gon­ d olataim , de v ilá g ért sem szak ítan ám félbe. L assan, p u h án m egáll a vonat. Á llom ás. A vizes ablak o n k eresztü l torz a külvilág, az em b eri arc o k elfer d ülnek, a végtagok m egnyuln a k és m erész h á­ rom és négyszögekből felé p íte tt ab sztrak t kép lesz az épület. K ereszthuzat, rem ek fr iss levegő á ra m lik be. L assan elcsendesednek a katonák, m egy to v áb b a vonat. — H a meg nem s é rte n é m . . . — m egfordulok. — Ebből a cu k o rk áb ó l tessék venni. N incs felbontva, nem akarom a piszkos kezem m el — Szőke, v ék o n y kis k a­ tona, nem is tu d ja , hol fogja a cukroszacskót. V eszek belőle. Mosolyog. A többiek is előszednek mogyorót, csokoládét és k ínálnak. N em a k a r senki kim arad n i. M ár többel beszélgetünk errő l, arró l. Egé­ szen részegek, vagy egészen józanok — gondolom. N em tolakodóak, udvariasak , ahogy felsegítik a k abátom , leveszik a bőrön­ döm. Sőt, k etten kiviszik a perronra. — N e haragudjon, hogy en n y it össze-vissza beszéltünk — m o n d ja az egyik. — Ó, dehogy, jól u ta ztu n k együtt — bólintok, m osolyognak. M egérkeztünk. Az egyik leugrik, n y ú jtja a kezét, a m ásik leem eli a bőröndöt. Ije d te n nézek körül az állom áson .Jaj, csak ism erős m eg n e lásson, m it gondolna, hogy ké k atonával is seg íttetek m agam nak. M ozdulatlanul állok, aztán h irte len felem elem a kezem , hogy b úcsút intsek, de a vo n at elm ent. — E lkéstem . - 91 - �M U S T Ó JÁ N O S: G Y Á R U D V A R �A V A R PÁL: HOGY HAL MEG?. . Hogy hal meg, a ki m a rx izm u st tanul, a szerint él, cselekszik, ta n it? A k i szüntelen ju tta t, m indig m á st üdvö zít, a m aga sze lvé n ye it hol vá lth a tja be végül? A lélekvándorlásról lecsúszott. S a h eted ik m ennyország? M iké n t tud h a tn á meg, az volna-e valóban a leggyőn y ö r ű b b ? É rette ugyan hiába görnyedt Jézus, v é tk e i alól n em oldozza f el kám zsás. Ha bajba ju t, im á t sem m orm ol érte senki. A valóság buzgó híve ő. Á m hitalapja v e rse n yt ká p rá zik az idővel — alakul. L elkében, m in t m egb o m lo tt lovak, száguldanak az esem én yek. H ogy a n y o m u k b a érjen, kifogy tüdejéb ő l a levegő. O lykor e m lé k e zik — ötperces szün etekb en , A m ik o r g ye rm ek volt. öt is óvta az anyja: Jól vigyázz, az u ra k dolgába ne avatkozz, csúnya dolog a politika, m eglásd, fö la k a szta n a k érte! S n e k i sirh a tn ékja van: hol, m ib en hibázott, hogy m ég börtönbe sem ke rü lt máig? K iá lta n i vagy ká ro m ko d n i szeretne néha. Á m az Iste n t is csak annak jó lehozni az égből, aki hisz benne és a bosszújától retteg. A ko m m u n ista pedig n em fél. V itéz, sőt vakm erő, noha já m b o r. B átorságát pontos m é rté k k e l m éri és azokéval, a k ik kö v etn i fo g já k egykor. A k i k szem éből a tü ze t kilopják, hogy m ég nagyobb lángra h e v ítsé k a Földön, az ö n fén yű csillagokhoz hasonlóra. H ogy hal m e g ? .. Talán úgy, m in t a m iko r m ás elalszik s m agát elteszi nagyobb feladatokra, a m it az elm e m eg n em oldott, vagy úgy, m in t ki szerény n yugdíja m e lle tt’ a ném a Űr abszolút hidegében m eg g y ú jt m ajd n éhány alvó égitestet s az eltév ed t bolygók ú tjá t ki-kiigazítja. - 93 - �C Z I NK E FERENC: R Ó N A I T Á J �B A R A N Y I F E R E N C: A GULYAKÚT A z ágas áll, m in t fe lfe lé törekvő de ketté sze lt rem ény, s m in t m ostoha életekb en a rossz em lék: pen észlik a k ú t ölében bőven a m oha. A u tó n robogva kö n n yű kiu tá ln i a tájból ezt a roskatag kutat, a n akronizm us — szól a bentülő és a róna á lrom antikáján elm ulat. Öreg parasztok, roskatag apáim , k ik e t babona s isten h it igáz, de n e k te k is m ég élet a cselekvés, bár n em h iv iti „forradalm i láz”, a m u n k á to k ó -k u ta k víz-adása, m ohás m élyből — ha nyikorogva is — de fé n yre h o zo tt lényegbéli m élység: utast, gulyát üdítő, tiszta víz. �ZÚGJATOK TÁJAK . . . Hahó! N ém a a tá j és zúg körülöttem : harsány-fehéren harsog a csöndben a hó. Be szép e sír-sü ket éjben hangtalan öm lő szem re-ható szó, szívbe-özönlö beszéd! O lyan csöndes e tájban a nép is, akár a télb e-m ered t víz, torlasz-alázata fo lya m ? E v é lt fa jd-kakasság sose szólt teli szájjal, m e rt ez a nép kom or arc-borújával fa g y k é k sze m én ek jégsugarával ka sza éln ek villanásával vad lakodalm i vér-pirosával s kön n yei fekete, sós folya m á va l beszélt. K e vé ly rajta a m ú lt, m in t gallyon ökörnyál, m ely m elegen-friss szélre odébbszáll — hallgat a nép m ég, ám ez a csönd m ár fe h é r ... Ne félj. Ó, e m eg e n yh ü lt szín n em elég m ég? Csak ha szavalják, teljes a békéd? Vérpiros, éles, kö n n y efek ete , fa g y k é k tónusa m ú ltá n kid erü l a színkép: feh ér! S be szép e hajnali fé n y h e z hangtalan öm lő szem re-ható szó, szívet-elöntö beszéd! A hó fé n y lik a fá ko n , a jégen, a parton — zú g ja to k tájak ném a-rivalgón! Hahói 1963. - 96 - �P O L G Á R IS T V Á N A FELFEDEZETLEN ÉS MEGFOGALMAZ ITLAN T isztes bacchanáliákat csapnak bennem reggelente a tiszta gondolatok, m in t a P árizs-m élyi bordélyház lakói szen t karácsony éjszakáján felcicom ázott, jézu ská s fen yő alatt, á tszelle m ü lve az isteni m isztériu m varázsától s az e lő ttü k pom pázó ajándékoktó l, m e ly e k e t n em fé rfia k tó l kaptak, hanem kölcsönösen egym ástól — órákra tem plom os hangulatba átringatózva. S ze rete m a reggeleket s az edző m osdóvizet, m ely csiklandozva fojtogat, levegő után ka p ko d ta tja szám at s lesöpri rólam az á lm o k tapadó kullancsait. Ö reg vagyok, s egyben fiatal is, lány is, m eg fiú is egy szem élyben, m in t a pokoléletű csíra, sírok olykor, m in t az öregek, sápadozom kam aszlányok m ódjára, m e rt a gondolatok fo rm á ln a k — a la k íta n a k egyszer ennek, m ásszor annak, a gondolatok és a hullám zó hangulat. A h o l a gyávák b eh u n yjá k szem üket, o tt vagyok a legotthonosabb, a felfe d eze tle n és m egfogalm azatlan igazi elem em , m in t halnak a víz, m in t va ko n d n a k a fö ld m ély. m e rt ha n em így lenne, beburkolóztatna a hideglelés, se m m it sem érne a világ nekem . - 97 - �C Z IN K E FERENC: KAVICS . . . Sim a, szépszínű form a, csak hangtalan, É vszázadok vé g te len jét m agába-szivta. G örgette patak, folyó, tenger, Hogy gyönyörködhess sim ára m osott értelem m el m indenben, am i szép — ilyet te rem t az idő. M ilyen furcsa, hogy egy kavics is m agaban hordja változását, S csak az e m b e rn ek n yitja m eg lobogását a szép! ZSARNOKSÁG NÉLKÜL ... N álam m é ly tűzű lobogás a szerelem , S ha kö rn yé kezi hideg verem , lesz parázs, Pernye alatt izzó fu ld o kló m agány, De kö n yö ra d o m á n ykén t n em kell a társ. M indenben zsarnok vagyok: em berben, term észetben, m űvészetben, rózsában, bogáncs-ban, De a szerelem ben lágy va ské n t öm lik a vérem , Z sarnokság n é lk ü l várja a form át, Hogy acéllá égjen a legtisztább társban a kéj. Szent, k é k ham u lesz idegszálad — P elyvaszagú alázat m osolyod. H om ályos tü k ö r szem ed tótiszta éjfek etéje És soha m agadra n em találsz — Ha szerelm ed zsarnokság ára, Ha kín, vagy kép m u ta tá s járm a, N em vagy enyém , csak idegen — S jégcsap leszel hópehely szívem en. - 98 - �TÉL. . . C sonttáf agyott napsütés az ereszcsurgatta jégcsap. Kacér, fiatalos —, örökérvényű, rendetkóstoló! Z uzm arás m irtuszkoszorú m a m in d en kerítés B enne a nagy aszályok és fa g yo k R ejtett, csírázó és pusztuló szomorúsága. V érforraló napok és sarki hó szerelm e a jégA b la ko m ra virágot rajzol a tél. P A T A K I JÓ ZSEF: H Á Z T E T Ő K �F A R K A S A N D R Á S : SZŐLŐ BEN �KRITIKA KULTÚRA ÉS MŰVELTSÉG N ap ja in k b a n egyre többször vetődik fel a kérdés, m i ta rto zik a k u ltú ra fo­ galm ába, kiről leh et elm ondani, hogy m űvelt em ber. U gyancsak gyakori v ita p ro b ­ lém a a reál és hum án -m ű v eltség egym áshoz való viszonya. Sőt egyre tö b b en v e rik félre a h arangot, és lá tn i vélik a k u ltú ra kettészak ad ást, az egységes em beri k u ltú ra h a lá lá n a k k ép ét festi a falra. A k érdések jelentkezése fejlő d ésü n k je len le­ gi szakaszán törvényszerű, hiszen a szocializm ust építő m u n k á n k közben m ost érk e ztü n k el ahhoz a szakaszhoz, am ikor m á r követelő szükségekkel jelen tk ezik m inden régivel a fejlődést visszatartó v al való szakítás, am ik o r az új szocialista k u ltú ra m egterem tésének döntő szakaszához érkeztünk. Ez következik abból a tényből, a m it a M agyar Szocialista M unkásp á r t V III. K ongresszusa h atáro za táb ó l olvashatunk. A M agyar S zocialista M u n k ásp árt V III. K ongresszusa m eg állap íto tta, hogy tá rsa d a lm u n k fejlődésében le z á ru lt egy tö rtén elm i szakasz, hogy b efejeztü k a szocializm us a la p ja in a k le rak ását. A kongresszus egyben m eg állap íto tta, hogy az építés olyan szakaszához érkeztünk, am ely v ég re h ajtá sa egyben a szocializm us tel­ jes felépítését is jelenti. A szocializm us teljes felép ítése azonban nem csak gazda­ sági feladat, han em igen szívós, nevelő, az em berek tu d a tá t átfo rm áló m u n k a is. A szocializm us teljes felépítése szükségessé teszi, hogy az em berek világ n ézete m egfeleljen a tá rsa d alo m követelm ényeinek, hogy az em b erek k u ltu rá lis fejlődése a gazdasági életben e lé rt színvonalon álljon, hogy biztosítva legyen az egész nép korszerű m űveltsége. El kell érni, hogy az em berek egym áshoz való viszonyában — úgy a term elés folyam atában, m in t a m agánéletb en — a szocialista eg y ü ttélés szabályai érvényesüljenek. N em utolsó sorban le kell végérvényesen küzdeni a kü lö n féle an tiszocialista nézeteket. F ejlődésünk jelenlegi szakaszán te h á t jogosan vetődik fel a kérdés, m ilyen legyen az új k u ltú ra , m i az am it a régi k u ltú rá b ó l feltétlen ü l m eg kell ta rta n i, m i az am it á t kell form álni, és mi az. a m it m in t h aszn á lh ata tla n t, rosszat el kell vetni. S zintén soka t foglalkoztató kérdés, ki n e­ vezhető m a m űvelt em bernek, mi az am i a m űveltség k ateg ó riájáb a b eletarto zik a szocializm us körülm ényei között. A cikkel nincs szándékom ban valam iféle m egd ö n th etetlen igazságokat k in y il­ v án ítan i, csupán néhány gondolattal szeretnék a k érdés tisztázásáh o z h o zzájáru l­ ni, an n ál is inkább, m ivel a P á rt V III. K ongresszusa aláhúzta, hogy a szocializ­ m us felépítésének befejező szakaszában törvényszerű en elő térb e kerü l az a felad at, hogy m eggyorsítjuk az em berek tu d a tá n a k á tala k ítá sát, hogy a k ap italizm u s u to l­ só m a ra d v án y a it is kiűzzük m enedékéből, az em berek fejéből. Ez szívós-, ideológiai h arco t jelent. - 101 - �A k u ltú ra fogalm ának m eghatározása csak a d ialek tik u s, és tö rtén elm i m a­ te rializ m u s a la p já n lehetséges. A m arxizm us-len in izm u s klasszikusai ugyan nem h ag y tak h á tra a k u ltú ra fogalm ára vonatkozó teljes m e g h atá rozást, de m űveiben tö b b helyen u ta lta k az em beri k u ltú ra jellegére, és m eg ad ták azt a m ódszert, és alap o t, am elyek segítségével a k u ltú ra fogalm a is m eghatározható. A k u ltú ra fogalm ának filozófiai m eghatározása igen nagy figyelm et, és sokol­ d a lú vizsgálódást követel. A k u l t úra fogalm at úgy te k in th e tjü k , m in t egyikét a legátfogóbb fogalm aknak, am ellyel egy tá rsa d alm i jelenség m eghatározható. A fogalom m agába foglalja az anyagi, és szellem i k u ltú rá t is. A k u ltú ra ez szintézi­ se, gyüm ölcse a haladó régi m egism erésének, pulzusa a világcivilizációnak, nagy csa lá d ja a bölcsek szellem i tevékenységének, de b eletarto zik az em beri m unka m in d en form ájáb an , az em berek egym áshoz való viszonya stb. A k u ltú rá ró l m a rx ista értelem ben, te h á t nem leh et csupán egyoldalúan beszélni, m in t a szellem i életről. A k u ltú ra jellegét m in d en k o r a tá rsa d alm i ren d . te h á t a gazdasági alap határozza meg. Ebből következik, hogy a gazdasági alap p al együtt v álto zik a k u ltú ra is. A hogyan a tá rsa d alo m gazdasági ala p ja fogalm a is. A k u l­ tú ra ezek szerint te h á t történelm i m eghatározottság g al rendelekezik, v izsg álata m in ­ denkor k o n k rét történelm i körülm ények figyelem bevételével szükséges, és leh et­ séges. A cikk k e re te i nem engedik meg, hogy a k u ltú ra bonyolult, és hosszú fejlő­ dését lépcsőről-lépcsőre kövessük, csupán a rra enged lehetőséget, hogy a k u ltú ra ta rta lm á n a k , a mi tá rsa d alm u n k által felá llíto tt köv etelm én y eit elem ezzük. A k u ltú ra értelm ezhető elsősorban m in t fokozat, am elyet az em beri társad alo m a szociális fejlődés ú tjá n elért. Ebbe beletartozik az anyagi term elés színvonala, a tudom ányok, a m űvészetek és a népm űvelés is. A lapvetően két fő te rü le tre b ont­ ható az anyagi és szellem i kultúra. Ezeken belül lehet beszélni fizikai, színházi, kereskedelm i, lakás, ipari, technikai, m ezőgazdasági és sok egyéb k u ltú rá ró l. A k u ltú rá ró l széles értelem ben te h á t úgy beszélhetünk, m in t tá rsa d alm i je ­ lenségről, am ely fellép szintéziseként az anyagi és szellem i értékeknek, am ely et a tá rsa d alo m tö rtén elm i fejlődése során elért. A k u ltú ra jelenség, am ely összefog­ la ló ja a társad alo m anyagi, és in tellek tu ális színv o n alán ak bizonyos történelm i szakaszban, am ely m agában foglalja az em berek alkotó tevékenységének összes­ ségét, a tá rsad alo m m inden szférájában. Ebben az értelem b en a k u ltú rá t szem ­ lé ln i leh et m ég m in t a tudásnak, az eszm éknek összességét, m in t a nép m u n k a­ en e rg iájá t, és érzelm eit, am ely m egnyilatkozik a tá rsa d alm i g y akorlatban, a tá r ­ sad alm i élet bizonyos fokán. A k u ltú ra ilyen értelm ezése je len ti azt is, h ogy a k u ltú ra átfog egy m e g h atá­ rozott színvonalat, am ely a tá rsa d alm i term elés, és az em beri gy ak o rlat színvona­ láv al esik egybe, am ely te h á t a tá rsad alm i élet reális v alóságát m u ta tja . A m ikor mi, a szocialista k u ltú rá ró l beszélünk, elsősorban a k u ltú rá n a k ezt a széles értelm ezését ta rtju k szem előtt. N em egyszerűen szellem i k u ltú rá ró l beszé­ lünk, a m űvészetek, tudom ányok, világnézet stb, han em vele eg y ü tt az anyagi k u ltú rá ró l is, am ely m agába foglalja a term előeszközöket, a te ch n ik á t a lakásk u ltú rá t, az em berek közhasználati tárg y ait, á lta lá b a n az életm ódot, stb. Ebből következik az is, hogy am ikor mi a k u ltú rális színvonalról beszélünk, szin tén ebben a széles értelem ben h aszn álju k a fogalm at. Éppen ezért h a a k u ltú­ rá lis szín v o n alat m érjük, ak k o r beszélünk a k u ltú rális ja v a k összességéről, a - 102 - �tá rsa d a lm a t alkotó osztályoknak, csoportoknak, vagy egyéneknek a term elésben és a társad alm i k apcsolatban m egvalósuló em beri viszonyáról, az élet m egism erésében, a n n a k m űvészeti, vagy tudom ányos tükröződésében e lé rt eredm ényéről, v alam in t m indezekből való részesedéséről. De nem utolsó sorb an beszélünk ezek hordozóiról, a különböző intézm ényekről, azok tevékenységének színvonaláról, m in t feltéte lérő l a k u ltú ra terjesztésének. Nem indokoltak te h á t azok a kishitű ijedelm ek, am elyek a k u ltú ra v irág z ásá­ nak örök elm úlásáról szólnak an n ak lá ttá n , hogy a m arx izm u s elm életi a la p já n a k u ltú rá ró l m in t az em beri élet m in d en t átfogá jelenségéről beszélünk, és n em csupán egyoldalúan a szellem i kultú ráró l. A m axizm us-leninizm us, am ik o r a k u l­ tú r á t szem léli, akkor m int a tá rsa d alm i élet, és tevékenység egyik o ld alát v izsg álja, szoros összefüggésben a politikai, és gazdasági élettel, tevékenységgel. P o litik a , gazdaság és k u ltú ra ez a három alapvető oldal, am ivel a tá rsad alo m élete jelle­ mezhető. A három oldal azonban egy és ugyanazon dolognak, a tá rsa d a lo m n a k tö rtén elm ileg m eghatározott m egnyilvánulása, és éppen e z é rt ta rta lm u k b a n az azonosság jellem zi őket. A m unkásosztály h atalm a szocialista gazdaságot, és szo­ cialista k u ltú rá t tételez fel. E zért van az, hogy a szocialista, k u ltú rá ró l, m in t széles tá rsa d alm i jelenségről szólunk. L eh et azonban a k u ltú ra fogalm át szűk értelem b en is vizsgálni, m in t a tá rs a ­ dalom szellem i életének összességét, azok form áit, m in t a tá rsa d alm i g y a k o rla tn a k tükröződését, a tö rtén elm i fejlődésnek m eghatározott színvonalán. A k u ltú ra ilyen értelem b en való felfogása sem szak ad h at el a tá rsa d alm i valóságtól. Ezen b elü l az arán v o k változása a fejlődés ütem ének egyik, vagy m ásik összetevő ja v á ra v aló növekedése szintén történelm ileg m eghatározott. Ha ma, n a p ja in k b a n a régi é rte ­ lem ben v ett h u m á n k u ltú ra egyrészének helyét a gyors ü tem b en fejlődő term észet­ tudom ányos, és m űszaki k u ltú ra foglalja el, ez abból a törvényszerűségből fak a d , hogy a társa d alm u n k b an a k u ltú ra és a term elés a szellem i, és fizikai m u n k a k et­ tév álása m egszűnőben van. A k u ltú ra te h á t nem ön m ag áért való valam iféle o lyan privilégium , am it kevesek m o n d h atn ak m agukénak, hanem az új társad alo m építésé­ nek eszköze, és em elője, de egyben term éke is. A szocializm us m in t tá rsa d a lm i ren d szer a m odern technika, és tudom ányok segítségével á llítja h ely re a m unka-, és k u ltú ra eredeti kapcsolatát. N em egyszerűen ügyeskezű em bereket nevel, h a n e m szocialista em bereket, ak iknek kezük m ellett fejük, és szivük is van. * A k u ltú ra , m ivel függ a társad alo m gazdasági-, és p o litik ai b erendezésétől állan d ó an fejlődik, változik, kiegészül, és alk alm az ásra kerül. M ozgásban, v álto zás­ ban van. Ez a változás, mozgás lehet lassú és gyorsabb. A k apitalizm usból a szo­ cializm usba való átm en e t időszakában a változási folyam at igen szem betűnő, m e rt a k u ltú ra úgy ta rta lm á b a n , m in t hatósu g aráb an h atalm as változásokon m egy ke­ resztül. Ezt a folyam atot a m a rx ista irodalom k u ltú rfo rrad a lo m szóval jelöli. E n n ek a fo ly am atn ak is m eg v an n a k azok az általános jellem vonásai, am elyek a szo­ cialista k u ltú ra ta rtalm á b ó l fakadnak, és aláhúzzák a társad alo m politikai, és gaz­ dasági életével való szoros k apcsolatát A k u ltu rá lis forradalom része a szocialista forrad alo m n ak , te h á t osztálvharc. M int h arc az ossz. népi k u ltú ra m egterem téséért, m in t a kom m unizm us egyik fel- 103 - �tételéért. A szocialista k u ltú ra lé tre jö tte mély, rad ik ális áta la k u lá s a k u ltú ra ta r ­ talm ában, a k u ltú ra fogalm ának széles értelm ében . A k u ltú rá lis fo rrad alo m felem elkedés m inden te rü le té n a k u ltú rá n a k úgy az anyagi, m in t a szellem i k u ltú ráb an . A k u ltu rá lis forrad alo m vezetőereje m indenko r a m a rx ista-le n in ista p árt, am ely szervezi, neveli a dolgozókat. A m a rx ista p á r t a fo rrad a lm i elm élet segítségével képes a k u ltu rá lis fo rrad alo m vezetésére is, m e rt a m arx izm u s-len in izm u s elm életi a la p ja a társad alo m egész fejlődésének a la p tö rv én y é t rögzíti m agába. A fo rrad alo m alapvető m ozgatóereje a m unkásosztály sa já t fo rrad a lm i en erg iájáv al, és az összes haladó erő k tám ogatásával. A k u ltú rá lis fo rradalom h arc a szocialista világnézetért, h arc az em berek tu ­ d a tá n a k á ta la k ítá sá é rt. Ez a h arc elsősorban az ideológia te rü leté n folyik, de cél­ ja az em b er teljes felszabadítása. A m arxizm us-leninizm us ideológiája a szocialis­ ta k u ltú ra a lap ja , a szocialista társadalom pedig k u ltú rá lt, széleslátókörű em b ere­ ket követel, és csak az ilyen képes a saját, és a társad alo m érd ek eit m egérteni, összeegyeztetni, és ezzel a filozófiai értelem b en v ett szab ad ság át biztosítani. A k u ltú rfo rrad a lo m ak tív résztvevője, és h atáro zo tt e re je a nép. A dolgozó nép h atáro zo tt céllal viszi végbe a k u ltú rfo rrad a lm a t, hogy biztosítsa gazdasági felem elkedését, a szellem i elnyom ás felszám olását, a fizikai, és szellem i m u n k a kö­ zötti lényeges különbség felszám olását, a város és a falu közötti alapvezető k ü lö n b ­ ség m egszüntetését. A k u ltú rfo rrad a lo m fela d ata i közé tartozik, hogy az egész nép értelm i szín ­ v o n alát olyan m érték b en em elje, hogy m inden dologzó tu d ato san cselekvője le­ gyen a szocializm us építésének, hogy k ia lak u ljo n b en n e az ö ssztársadalm i szem lé­ let, am ely az együttes erőfeszítéshez elengedhetetlen. A k u ltú rfo rrad a lo m legfon­ to sab b fela d ata i közé tartozik, hogy képessé tegye a dolgozók töm egeit az ország ügyeinek irán y ításá ra , az irán y ításb a n való részvételre. A tá rsad alo m bonyolult, és egyre nehezebb fela d ata in a k m egoldása, a társadalo m m in d en dolgozójától hozzá­ értést, a k tiv itá st követel. E rre alkalm assá kell ten n i m in d en em b ert. De az é r­ telm i színvonal em elése egyben azt is jelen ti, hogy m inden em ber, a társad alo m m inden dolgozója m u n k a terü le tén e k m agas szinten ism erő, sp e cia listája is legyen, és em ellett az általán o s m űveltsége is m egfeleljen a társad alo m szükségleteinek. E folyam at közben kell kinevelni az ú j szocialista értelm iség et is, am ely szi­ lá rd a n áll a m arxizm us-leninizm us elm életi ta laján , és képes ebben a szellem ben dolgozni, alkotni. Nem utolsó sorban szintén fontos felad ata a k u ltú rfo rrad a lo m nak , hogy győzelem re vigye a szocialista eszm éket, a k u ltu rá lis intézm ények — szinház, mozi, stb. — az irodalom és a m űvészetek terén. A k u ltú rfo rrad a lo m a szocialista k u ltú ra k ia lak ítása nem ellen tétes a világk u ltú ra fejlődésével. A kik m a az egységes em beri k u ltú ra végét lá tjá k abban, hogy a szocialista k u ltú rfo rrad a lo m az em beriség érd ek éb en leszám ol a régi fel­ fogással a k u ltú ra ta rta lm á t illetően, és a k u ltú rá t közelebb viszi az em ber életé­ hez, napi tevékenységéhez, az a k u ltú ra régi, kizsákm ányoló o sztályérdekeket k ép ­ viselő m ivoltát p ró b á lja m entegetni. P edig a régi értelem b en v e tt általán o s, vagy egyetem es k u ltú ra éppen egyoldalúságával tündökölt, m e rt az em b ern ek csak az egyik oldalát volt képes fejleszteni, te h á t nem volt általános. A m arxizm us-leninizm ussal ellentétes felfogása a k u ltú rá n ak , vagyis leszűkítése a szellem i tevékeny­ ségre függetlenül az életet terem tő gyakorlattól, m a szem ben áll a fejlődés tö r­ - 104 - �vényszerű folyam atával, az em beriség jövőjével. A szocialista k u ltú ra , éppen azáltal, hogy hozzáférhető m inden dolgozó szám ára ,hogy ta rta lm á b a n gazdagod­ v a közelebb k e rü lt az em beri gyakorlathoz, em elk ed ett m inden m ás k u ltú ra fölé, és ezáltal se rk e n ti és g azdagítja a v ilá g k u ltú rát. Az eddigiekből következik, hogy a k u ltú ra te h á t az em b eri alk o tó tev ék en y ­ ség k övetkeztében keletkezik, gyarapszik, és te rjed . A k u ltú ra k ö zép p o n tjáb an is az em b er áll fizikai erejével, tudásával, érzelm eivel. Az em b erek te re m tik a k u ltú rá lis ja v ak a t, tökéletesítik, g azdagítják azokat. Az em berek sa já títjá k el, illetv e h aszn á lják fel az á lta lu k m eg term elt k u ltu rá lis érték ek et. De az em b erek azok, a k ik a k u ltú rá t a tá rsa d alo m szolgálatába á llítjá k , ak ik m egőrzik, te rje sz tik azt. A k u ltú ra , m in t tá rsa d alm i jelenség az egyéneken k eresztü l jelen tk ezik az e m b e r m u n k á jáb a n , szórakozásában, családi életében, stb. M ielőtt azonban az egyén szerepét tovább elem eznénk szükséges a k u ltú ra jelen ségeit felosztani aszerint, hogy mi ta rto zik az o b jek tív k u ltú ráh o z, és mi ta rto zik a szu b jek tív kultúrához. A k u ltú ra o b jek tív o ld alát képezik a cselekvő tevékenység eredm ényei az objektív ja v a k v alam in t, az em b eri viszanyok, am ely ek a k u ltú ra fogalm ába ta rto zn ak az em bereknek azok a képességei, hogy a z élet jelen ségeit érté k eln i tu d ja , hogy felism eri az em b er szám ára az érték ek et, hogy képes ilyen érté k ek létrehozására, te h á t az em b er tu d a tá n a k eszm ei ta rta lm a . M ás­ részt id e tarto z ik az em b ern ek az a képessége, hogy a k u ltú rá t e lsa já títja , a g y ak o rlatb an alkalm azza. A m ikor m űvelt em berről beszélünk, ak k o r az em b ert a szu b jek tív k u ltú ra szem pontjából vizsgáljuk, persze ezt is m in d en k o r a tö rté n e l­ m i időnek m egfelelően. A m űveltség fogalm a te h á t szintén tö rtén elm ileg m egha­ táro zo tt, és nem leh et valam ily en történelm i k o r k ö vetelm ényeit ráh ú zn i a m a élő em berre. N em is olyan régen azt ta rto ttá k m ű v e lt em bernek, ak i a m ú ltró l sokat tu d o tt, m a in k á b b azt m o n d já k m űveltnek, ak i a jelenről, és a jövőről tu d sokat, ism eri a jövőbe vezető utat. Persze a m űveltség éppen a fentiekből fakad ó an nem egyszerűen ism eret anyaga. A m űveltség képesség is, a jövő k ia lak ításá ra, általán o s em beri m ag atartásb eli norm ák szerinti élésre, d e persze ez is tö trén elm ileg d eterm in áltan . A szocialista em ber-tipus kinevelése egyet je le n t tá rsa d alm u n k b an a m ű v elt em berek kinevelésével. A m arxizm us-leninizm us ta n ítá sai, és a g y ak o rlati ta p a sz ­ ta lato k szerint a szocialista tá rsad alo m b an a tudato san cselekvő em b erek szerepe eg y re nagyobb jelentőséggel bir. A szocialista em b er egyben gondolkodó, gondol­ kodva cselekvő em ber. A k u ltú rfo rrad a lo m céljai között szerepel, m in t alapvető célkitűzés a m űvelt em berfők sokaságának kinevelése. Ez egybe esik a tá rsa d a ­ lom fejlődésének törvényszerűségével, m ivel a szocialista, m ajd a k om m unista társad alo m felépítésére csak m űvelt em berek képesek ,de u gyenakkor a tá rsa d a ­ lom állandó fejlődése m eg is terem ti az alap o t ehhez a m űveltséghez. Ezek u tá n fel le h et ten n i a kérdést, m elyek a m űveltség legjellem zőbb v o n ásai? K it n evezhetű nk m a m ű v elt em bernek? A zt m á r az előzőekben tisztáztu k , hogy a m űveltség fogalm a a szubjektív k u ltú rá v al van kapcsolatban, te h á t a tá rsa d alm i tu d a tta l kapcsolatos. - 105 - �Az igazi m űveltség feltétele az ism eretek összekapcsolása a tettel, vagyis ez a z t jelenti, hogy a m űvelt em b ert az ism eretek, és a cselekvés egysége jellem zi. A m űvelt em ber ism eretei te h á t nem toldalékai életének, han em m ag át a m inden n api m u n k át, életet jellem zik. A m űveltség nem passzív befogadását je len ti a k u ltú rá n a k , h an em olyan tev é­ kenységet, am elyben az em ber m egőrzi a k u ltú ra halad ó term ék eit, és felh aszn ál­ ja, alkalm azza azt, és m iközben az em beriség szolgálatába állítja, m aga is g azda­ gítja. Ebből fak ad a m űveltségnek az az ism érve, hogy je len ti az előző korok m egértését, helyes értékelését, és e lsa já títá sá t e korok halad ó k u ltu rá lis alk o tása­ inak. T ovábbá je len t a k tív törek v ést állandó erőfeszítést a k u ltú ra további elsa­ já títá sá ra , a m űveltség fejlesztésére. Ez a törekvés azonban tö rtén elm ileg szintén d eterm in á lt, a társadalom fejlődési követelm ényei á lta l m eghatározott. Ez azt is jelenti, hogy az em ber nem m aga v álasz tja meg k u ltú rá já t, hanem bele születik a társad alo m b a, am ely társad alo m életének a la p ja és jövőbeni k u ltú rá já n a k is. A m űveltség je le n t alkotni tudást, új lé treh o zására való képességet. Az is­ m eret csak úgy v álik m űveltséggé, ha az alkotásban m egtestesült. Ez nem azt je ­ len ti, hogy m indenkinek tu d n i kell könyvet írni, vagy zen ét szerezni h an em azt, hogy m inden em ber, aki sz ám o ttart a „m űveltség” jelzőjére, sa já t m u n k aterü letén legyen képes v alam i ú ja t, ere d etit alkotni. Ez m egköveteli, hogy az igazi m ű v elt em b er egyu tta l bizonyos irán y b a n fe jle tt egyéniség is legyen. N em v életlenül szorgalm azza tá rsa d alm u n k m ost a szakm űveltség m egszerzését, és színvonalának em elését. E gyébként ezt követeli az a tén y is, hogy század u n k b an a tudom ány, és ugyan ak k o r a m űvészetek tem atik ája, és form anyelve, szinte a régi m arad t. N ap jain k b an a szakm űveltség m agas foka m egköveteli az általán o s m űveltség korszerű em elését is. E zért nem kell félni a szakm űveltség em elésétől, m e rt az nem vezet törvényszerűen a szakbarbársághoz, han em egyenesen feltétele a m ű­ v elt em ber fogalm ának. A szocialista m űveltség az em beri élete t sokoldalúvá, gazdaggá teszi. A m űveltség alapvető k rité riu m a a dialek tik u s m a teria lista világnézet, m int m inden k u ltú rá lis szellem i term ék vilégnézeti alap ja. A m űveltség m arx ista fel­ fogásához hozzátartozik a term észettudom ányos világkép, a m a teria lista világnézet ism erete, elfogadása, és a gyakorlati cselekvésben való alkalm azása. A d ialektikus m a teria liz m u s álta lá b a n a m arxizm us-leninizm us n a p ja ib a n egyben olyan kapocs is, am ely a lap ja ib a n te re m t szerves egységet a szellem i k u ltú ra egyes ágai és te r­ m ékei között. M űvelt em ber nem képzelhető el m a teria lista világnézet nélkül, m e rt a szocialista társad alo m m egértése lehetetlen m ás elm életi alapról, m in t a d ia lek tik u s m a teria lista világnézet ta lajáró l, ak i pedig nem é rti jelenét, a tá rs a ­ d alm at, am elyben él, az nem lehet m űvelt. Er r ől m ondja K alinyin a „K om m unista nevelés” c. m űvében, hogy „A szo­ cialista építőm unkához m űvelt em berek kellenek. M űvelt em b ern ek pedig nem azt kell tekin ten ü n k , aki csupán sokat olvas, hanem azt, aki alaposan foglalko­ zik a m a teria lista filozófiával, m agába szívja a tu dom ány kincseit, jól átgondolja az olvasottakat, és tisztában van vele, hogyan kell a fo rrad alm i elm életet a gya­ k o rla tta l p áro sítan i.” V onsik G yula - 106 - �ID. S Z A B Ó I S T V Á N : T IZ E N Kl LENCES B Á N Y Á S Z �EMLÉKEZÉS NAGY LAJOSRA N yolcvan esztendővel ezelőtt, 1883. fe b ru á r 5-én sz ü letett a P est m egyei A postag falu h atáráh o z tartozó T ab á n i­ telek pusztán Nagy L ajos, a realizm us fanatikusa. „Egy szegény em bern ek tartom m agam — írta 1914-ben m eg­ je len t rövid életrajzáb an , — a kit a sors arra kárhoztatott, hogy írással ke­ resse a kenyerét. Sajnos sem m ihez jo b ­ ban n em értek, m in t az íráshoz, tehát n em m ű v e lh e te k az írásnál elviselhe­ tő b b e . . . M eglehetősen sokat írtam m ár. bár gyors tem póban és elapróz­ va. B iztosan tu d o m , hogy nagy m ű v e ­ k e t is tu d n é k írni, de hála isten n ek ilyesm it soha n em cselekszem . V a n n ek em elég bajom így is, isten m ents, hogy m ég teljes odaadást igénylő, vért erőt felszívó nagy m ű v e k alkotásának csapása is é rje n ! ” . . . „Azokból, a m i­ k e t eddig elm ondtam , bizonyára k itű ­ nik, hogy nem „belső ösztön” é s „el­ lenállhatatlan kényszer” h ajt írásra, az ilyesm it n evetségesnek tartom , én csu­ pán szép, egészséges és üdítő dolgok­ ra vágyom . T isztán pénzszerzési cél­ ból írok. M égis, nincsen egy írásom sem , a m elyb en szocialista világszem lé­ letem et m egtagadtam volna, ellen kező ­ leg n ézeteim et m indig hird ettem és propagáltam , akár nyíltan, akár je le n ­ té k te le n dolgok álruhájába rejtve. Ezért tartom érték esn e k az írásaim at.” H a szám bavesszük Nagy L ajos iro­ dalm i örökségét, az 1907-től 1954-ig ívelő alkotói pálya term ését, m i is el­ sősorban azt az erkölcsi b átorságot be­ csüljük benne, am ely a fenti nyilatko­ zatból is kicseng, tö retlen hűségét a szocializm us ügyéhez. Az író érték e a világszem lélete — v a llja 1918-ban, a forradalom üdvözlésekor — s Nagy L a­ jos legszebb évei „irtózatos és gigan­ tiku s gonosz hatalm ak ellen való harc­ ban te lte k el.” A z irodalm i életről és M agyarország tá rsa d alm i viszonyairól - a lehető leglesújtóbb vélem énye van. Irodalom és nyom or c. írásá b an m eg­ állap ítja , hogy . . . „a m agyar viszo ­ n yo k a leg ro h ad tab b viszo n yo k a fö ld ­ göm bön, nincs az a véreskezű strigó és az a h u llo tt fogú utcai bájvirág, a kin ek a viszonya u ndokabb lenne a m agyar irodalm i viszonyoknál. V an néhány álíró, n éhány p rostituált, n é­ há n y em ber, a k ik va la m it keresnek, s va n n a k igazi ta len tu m o k, a k ik m ár n em írnak.” E zért jogos az a törekvése, hogy el kell tű n n ie az eddigi világ érték telen és m égis bűnös iro dalm ának, m ely opportu n u san kullog az esem ények után, m elynek szellem e olyan, m in th a m in ­ den d a ra b ja 60 év előtt k elt volna. K étségtelen tény, hogy egész életé­ ben a 67-es M agyarország, a régi jó békevilág fa la it döngette, am elyben ő m indig a vesztesek, a tö rtén elem k i­ sem m izettjein ek oldalán állt. M ár éle­ te in d u lá sa is ide „taszítja,” hisz Basa L ajos refo rm átu s lelkészfiú és N agy Ju lia n n a cselédlány szerelm éből „tö r­ v énytelen ü l” szü letett fiú szin te élete végéig érzi a tá rsa d alm i szám k iv etettség állap o tát. H atéves koráig az u ra ­ dalm i béres nag y ap a és a szelíd nagy­ an y a nevelik és ebben a környezetben szereti meg örök hűséggel a falusi sze­ gényeket. M ajd B u dapesten kezd isko­ lába já rn i — ah o l az u tá n jellegzetesen fővárosi em b erré lett. T anulóéveit, — m int errő l ö n életrajzáb an , a Lázadó em berben ír — sok lelkizavar, gyötre­ lem teszi nehézzé, am ely et a tö rv én y ­ telen szárm azás okozta m egjegyzések eredm ényeznek, v a la m in t az a tény, hogy a n y ja szűk, hom ályos lak ása nem versenyezhet gim n azista tá rsa i polgári kényelem m el b eren d ezett lakásaival. A középiskola k itű n ő elvégzése u tán jo ­ gász lesz, hisz a k o r g y ak o rlata azt bi­ zonyítja, hogy ezen a pályán leh et leg108 �h am aráb b érvényesülni, — ám az ő szám ára az „ősjogászkodás”, a k ülön­ böző hivatalo k b an és ügyvédi iro d á k ­ ban eltö ltö tt esztendők anyagi érvénye­ sülés h elyett csak a jövendő iro d alm ár élm ényanyagát gazdagítják. Ez az él­ m ényanyag, szegény és gazdag örök ellentéte m á r a diákikorban, szám talan írásban, pl. a T an ítv án y c. regényében is felbukkan. A ,,N agyúr” a tízezer holdakon parancsolgató főrend szem é­ ben az unokával együtt tanuló jogászocska igen kis pont, s a n n a k m inden álm a nevetségesnek tűnik. „A nagyúr szem ében én retten tő en kis ú r voltam . Hogy m égis valam ivel dicsekedhessem elő tte, m eg e m líte tte m novelláim at, m ert a kkoriban m ár írni kezdtem . Csodál­ kozva n é ze tt rám : „A ztán m iről ír m a­ ga? Ism eri maga a világot? M agasabb kö rö kb e n n em forgott, azt látom . Járt maga külföldön ?” „Szegény e m b e rek­ ről írok!” — vágtam ki dacosan. Öszszecsapta a kezét: „Szegény em b e rek­ ről? Maga szerencsétlen! Hát lehet a szegény em berekről írni? É rdeklődik valaki ilyesm i iránt?" m aradva, egym ást is nehezen viselve ten g etik nyom orúságos és v igasztalan életüket, s csak a p álin k a m ám ora n y ú jt szám u k ra ném i vigaszt. A N ép­ szavában m egjelenő elbeszélésre felfi­ gyel O svát E rnő a N yugat c. fo ly ó irat h a lh a ta tla n szerkesztője, s ettő l kezdve o tt ta lá lju k a k o r e legrangosabb fo­ ly ó irata állandó szerzői között Nagy L ajo st is. M ert h a O svát és N agy L a­ jos között v o lta k is ellentétek, h a a polgárság érzékenységére vigyázó Osv át ki is hagy a közlendők közül olyan rem ek m ű v ek et, m in t az „Egy d élu tán a G rü n iro d á b a n ”-t, m égis a N yugat lesz a ran g o t és m eg jelen ést biztosító fellegvár. Igy n yilatkozik errő l Nagy Lajos is 1925-ben a „Szabad-e‚ lehet-e m a írn i a m agyar író kn a k? ” c. cik k é­ ben; am ik o r előbb 33 p éld át sorol fel an n ak bizonyítására, hogy szerkesztők, kiadók, sziniigazgatók cen zú rája m in t teszi leh etetlen n é az író szabad m u n ­ k á já t M agyarországon, m ajd m eg álla­ p ítja : „Ma az irodalm i szabadság egyetlen m agyar m en tsvá ra a Nyugat. A lehetséges legtökéletesebb szabadság, m e ly e t a N yugat m in d en ko r biztosított az írónak, vo lt oka, hogy író kn a k, a k ik m ás orgánum okban is m ű k ö d te k , a legjelesebb m ű v e ik csaknem m in d ig a N yugatban je le n te k m eg. F eltehető, hogy szám os kitű n ő m ű a N yugat n él­ kü l létre sem jö h e te tt volna.” Nagy L ajos m u n k ásság án ak ja v á t a m integy ötszáz novella m eg írása ad ja. A lakjai fullasztó levegőben élik le em észtő gondok, kicsinyes bosszúságok kö zö tt életüket. Ebben a v ilág b an az ú ri lókötők, szerelem vásárlók, kegyet­ lenek, basák, az erőszak és félelem m egtestesítői: a D isznóképű, Agyveleő, G rü n ügyvéd, stb. v ilág áb an m egvál­ toznak a közhellyé m e re v ü lt „örök igazságok” a hum anizm us, szeretet stb. M ert h a m egkérdeznék az írótól, hogy szereti-e az em b erek et, így válaszolna: „. . . n em ! A börtönkulcsos, kegyetlen, Nos az érdeklődés a szegények, az elesettek sorsa irá n t nem volt nagy, különösen ha valaki olyan m egdöbben­ tő egyszerűséggel tá rta a szentim entalizm ushoz szokott olvasó elé, m in t azt Nagy L ajos tette. Sokáig h iába k ilin ­ csel, m íg végre 1907. decem ber 8-án a N épszava tá rc aro v atáb an sikerül elhe­ lyeznie a K ét lány c. novelláját. M ár ebben is m egtalálju k a hazug polgári erkölcs b írá la tá t, hisz a két szereplőt: a „tisztességes” polgári család lá n y át és az „erkölcstelen” fia ta lu ra k szerető­ jé t egyazon b án a t szom orítja — m ind a kettő az érzelem nélküli szerelem ki­ ta rto ttja . Ezt az elbeszélést követi p á r hét m ú l­ v a az Özvegyasszonyok, am ellyel azu­ tá n sikerül „b etörnie” az irodalom él­ vonalába. Az elbeszélésnek két szánal­ m a s öregasszony a hőse, ak ik m agukra 109 �kem én y, a gonosz te tte t élvező, g yilko ­ ló, gázoló, éheztető, vicét lihthófra n y i­ tó odu ban lakató, g ye rm ek m u n k á n hí­ zó, szelvényvágó, denunciáló, n év te le­ nül fö ljelentő, szerelm et lelketlen ü l áruló, ragadozó em b e rfé lét n em sze­ retem ; s m in d en önbecsülésem et el­ veszteném , ha ily en élő lén yekkel sze m ­ ben va lam i szeretetféle m ozogna ben­ nem, — De szeretem azt, aki szegény, aki dolgozik, aki jó, aki m in d eb b en velem egyetért.” S az oly sokszor p ré d ik á lt szeretet értelm ezése is szatirikussá v álik tolla alatt: „Szent Pál egyáltalán nem p rak­ tiku s tanácsot adott az em bereknek, a m ikor azt m agyarázta, hogy: ha sze­ retet nincsen énbennem , ollyá lettem , m in t a zengő érc és a pengő cim ba­ lom . . . No ugyan! Éppen fo rd ítva van, az em ber, aki szeret, elbukik. M ert . . . m ire m enne az ispán, ha sze­ retné a bérest? M ire a gazda, ha sze­ retné a napszám ost? M ire a boltos, ha szeretné a vevőt? . . . M ire a csendőr, ha szeretné a szegénylegényt?” A z em b er farkassá v álásá n ak szomo­ rú igazsága ez. M ert akin ek ebben a világban nincsen pénze, a n n a k soha se lehet igaza. A pénztelenség, a kiszol­ g áltato ttság lealacsonyítja az elnyo­ m o ttak at is, a Favagó Jánosok, a sok kis áru e m b e r nem csak m u n k aerejét, de sunyi alázatosságát is felkínálja, cso n tju kba ivódott az egym ás elleni bi­ zalm atlanság, irigység, m ég jó t se m ernek tenni, h á th a h álátlan ság lesz a fizetség. O lykor m á r szinte vigasztalatla n u l sö té t az a kép, am elyet fest. Mi lenne, h a valaki feltalá ln á a pan acea m agnat, a m inden bajok ellensze­ rét? — kérdi. S a válasz m egdöbbentő: M egölnék érte! M ert a szolgaságba, az örökös rabság aláz atá b a sz o ríto tt em ­ b er éppúgy nem tu d n a m it kezdeni a végtelen lehetőségekkel, m in t a szabad­ ság át h irte len visszanyert, ketrecbe z á rt oroszlán. - K eserűsége csak a k k o r hagy alább, ha a tá rsad alo m derm esztő hidegében a jövőre gondol. M int a J a n u á r fe le jt­ hetetlen so raib an : „És egyszer 1930ban, 31-ben, 1942-ben vagy 56-ban, egyszer m a jd k in y itju k a b la ka in ka t, k itá rju k ajta in ka t, k iá llu n k a szabad­ ba kiskabátban, fö d etlen fő vel, felg yű rt ingújjal, ércesen kiá llu n k, s n em fá ­ zu n k többé! N em is n ézzü k a fo k o ka t, akár 40 fo k m eleg b en is á llu n k hő gé­ p ek m ellett, ü lü n k a tü ze k kö zvetlen közelében és kacagunk. Új élet ö m lik el bennünk. B elekapcsolódunk az idő folyásába, e lfeled jü k m in d a húszezer esztendőt, előre n ézü n k. H a ta lm u n k alá h a jtju k a januárt, a februárt, a m árciust és . . . az összes ragadozó vadállatokat. M eg v á lto zta tju k m ég az időjárást is.” A világ h áb o rú örökös retteg ése u tán az 1918-as polgári fo rrad alo m győzel­ m e elégtétellel tö lti el. „ Azt akartam , am i m o st tö rtén t ,m in d e n t akartam , de nem csak en n yit, hanem so kka l többet, m indazt, am i m ég tö rtén n i fog, m e rt enyém , m e rt m ie n k az igazság, s m a j d a harci szü n et u tá n tovább, előre.” A z 1918-as év nem csak politikai, h a­ nem irodalm i szem pontból is neveze­ tes szám ára: ek k o r jelen ik meg az A ndrássy-út, am ely m agában foglalja addigi no v ellaterm ésén ek ja v át. E rrő l a kötetrő l ír őszinte m éltányoló b írá ­ la to t T óth Á rp ád és a n ovellák szerző­ jé t a m agyar elbeszélő irodalom élvo­ n aláb a helyezi. Más szem pontból azonban a T anácsköztársaság rövid időszaka csalódást okoz szám ára. A m enekülő em b er c. önéletrajzi m un k a visszaem lékezése szerint a T anácsköztársaság id e je a la tt az író k at három osztályba sorolták. Nagy L ajos a m ásodik osztályba k e rü lt és a polgári írók elv telen tülekedése közepette „elég n yugodtan viseltem el ezt a bukásom at” — m ondja. A ztán jö ttek az ellen fo rrad alo m évei. 110 - �„Ez a korszak terror az em beries ér­ zés ellen. A z ideológiai ciángőz oly te s ti és lelki depressziót okoz, am ely hasonlatos a m érgezés tüneteihez: a szabad gondolat nem csak, hogy n a p vi­ lágot nem láthat, hanem m ég csak m eg sem szü leth e tik . . . Ez a korszak az in té zm én y es cenzu rák, a testi és lelki kasztrációk kora. Ez a korszak az er­ kölcsi é rté k e k pusztulásának, feg yver és gyilok epizódjai m ellett a p énz ab­ szolút uralm ának kora . . . az író tisz­ te let h elye tt gyűlöletre talál, sőt fu rkósbotos brigantizm us fenyegeti.” H a igaz v olt az eddigi írá sa ira ön ­ vallom ása, hogy „írá sra legtöbbször a harag, vagy v alam i m iatti elkeseredé­ sem ösztönzött” — úgy ezekben az esz­ tendőkben m egjelen tek re hatványozot­ ta n igaz. A K ép telen term észetrajz és a Találkozásaim az a n tiszem itizm ussal c. kötetei a m agyar szatirik u s irodalom rem ekei. A „K éptelen te rm ész etrajz” írásaib an látszólag követi az ősrégi m ű faj: az állatm ese m etódusát, aho­ gyan A esopus és P h aed ru s állatb ő rb e b ú jv a m ondták el tanulságos tö rté n e­ teiket, ő is az együgyűség v éd ő ru h á ját ölti m ag ára és így in d u l ro h am ra a fasizálód ó tá rsa d alo m ellen. Á m írá sa in a k keserű h u m o rát egy világnézetileg na­ gyon is eltökélt tám ad ás igénye és a kényszerű önfegyelem a la k íto tta ki. Hi­ szen a figyelő rendőrszem ek, lelkes és tettrek é sz fajvédők g y űrűjében még ez az á la rc sem n y ú jto tt m indig biztonsá­ got. E zekben az írásokban a naívság álarca m ögé bú jv a az „ébredő m agya­ ro k ” lá rm á ja közben is ki m eri m on­ d an i: „a kakas kukorékolásáról azt m ondják, hogy a hajnalt jelen ti. M os­ tanában a te rm észe tk u ta tó k sok kodá­ csolást fig y elh ettek m eg. de ku k o ré ko ­ lást aligha.” S zárójelben o tt a sokat jelen tő évszám : 1920. K öztudom ású, hogy a H orthy-korszakban — b á r a so­ k at átkozott T rianon következtében az ország lakosságának szám a a felére - csökkent — a ren d ő rö k sz ám á t m eg­ kettőzték. Nagy L ajos részletes ta n á ­ csot ad m ind en n em ű ellenőrzés m inő­ ségének ja v ítá sára. Ja v a so lja pl: m in ­ den u ta sn ak meg kell vizsgálni a fejé t is, hogy „ne csak jó jeggyel, hanem jó fe jje l is u ta zzék az utas.” A kinek rosszak a gondolatai, a z t le kell szál­ lítani, „de a kin ek jó k és h elye sek a gondolatai — a n n a k az ellenőr közep é­ ig hasítsa ke tté a fe jé t és a zu tá n za­ vartalanul utazhasson tovább.” Az állato k at a z é rt veszi sorba, hogy közben elhelyezhessen egy-egy p e tá r­ dát. A gólyáról tö b b ek között így ír: „ . . . a jó hosszú, gusztusos, szabad választékot engedő n y a k á é rt b áto rk o ­ dom m indazok figyelm ébe aján la n i, ak ik élőlények felak asztásáb an különö­ sen passziót találn ak . (Kr. u. 1920)” A disznóról szóló elm élkedésében a kö v érre hízott disznó eszébe ju tta tja a retten tő pocakkal és to k áv al ren d elk e­ ző seréskereskedőt, a k it azo n b an sa j­ nos nem le h e t a disznókkal eg y ü tt le­ vágni. A n y ú lró l m eg állap ítja, hogy „táplálkozáson és szaporodáson k ív ü l állandó fé lelem m el foglalkozik, a m i — tu d ju k m in d n yá ja n m a g u n kró l — n em tarto zik a legkellem esebb foglalkozások közé. (L. M agyarország, 1919 és 1920).” N éha az állato k h ely ett k o rán a k em b ereirő l írja a k ép telen term észet­ rajzot. Az „Olaszországi csendéletben" m egírja, hogy a fasiszta költő így vég­ zi v ersét: „Nincs a term észetb en v e ­ sze tt csak én”, m ajd nevetségessé te­ szi a fasisztákat, ak ik „M ussolinit szentté, m a jd angyallá, végül istenné, legvégül pedig okos em berré a ka rjá k előléptetni. (A fasizm us aty aisten eirő l kevesen m e rtek ilyen élesen n y ilatk o z­ ni 1926-ban.) Felem eli szavát ezekben az íráso k ­ ban a napilap o k b an m egnyilatkozó p o l­ gári gondolkodás és szóhasználat el­ len, am ely a tá rsa d a lm a t „úri külsejű és m u n k ás k ü lse jű ” em b erek re osztja. 111 - �„Mert a m u n ká sk ü lse jű — az n á lu n k m ég egyet je len t a kopottal, a rongyos­ sal, a gondozatlanul, a törődöttel, az ü tődött-verődöttel, sanyargatottal.” E zektől az em berektől az u rak szerin t m in d en gonosz kitellik. U ndorító ez a gondolkodás, de m égse ostoba szóhasz­ n á la t ez a „m u n k ásk ü lsejű ” — m ondja az író. „Van en n e k értelm e, habár úri kü lsejű és züllött belsejű em b erek agyából fakad." A „Szerencsére csak a sofőr” c. k a r­ colatá ban aztán tovább viszi ezt a gon­ dolatot. A napilapok tu dósításai sze­ rin t „H orthy Jenő autóbalesete során szerencsére csak a sofőr sérült m eg," m a jd később a villá m a kávéházban szerencsére n em a gazdag vendégeket, hanem csak a pincér és a trafikosgyereket égette szénné stb. u tá n m egálla­ pítja, hogy 1929-ben M agyarországon nyolcm illió em b er között talán csak ötven en vannak, a k ik ily en e ke t n em ír­ nak. Hogy m i e n n e k az oka? A z, hogy „nehéz ott im m u n isn a k m aradni, ahol az in fekció általános.” A „K éptelen term ész etrajz”-zal kö­ zeli rokonságban á lln a k a ‚,Találkozá­ saim az a n tiszem itizu m ssa l” írásai. A k eresztény kurzus fajgyűlöletet sugal­ ló k orszakában b á tra n á lla p ítja meg: „Az a n tiszem itizm u s m a az a harctér, am elyre leszállva az igaz em ber sze m ­ betalálja m agát vala m en n yi fa jta go­ noszság katonáival.” „Az én barátom " c. írásáb an Réné M aran G oncourt-dijas író t üdvözli, aki m elesleg M artin iq u e szigetéről való né­ ger. Ez ugyan nem fontos, de Nagy L ajos kijelenti, „hogy ő sokkal köze­ lebb áll hozzám , m in t bárm ely kisgaz­ daképviselő, aki a botbü n tetést m eg­ szavazta . . . Mi m in d en b en egyetértenénk. Ő panaszkodna a fe h é r em ber­ re, hogy kegyetlen és igazságtalan a négerhez és én négerpárti vagyok. M ert ha egyik em ber bántja a m ásikat, én ellenállhatatlanul és tántoríthatatlanul - és m in d ö rö kké a nnak a p á rtjá n állo k , a kit bántanak.” Ez a p árto s és pártfogó hum anizm us­ vezeti to llá t a szegények védelm éb en , ez ira tja m eg vele az A n y a c. allego­ rik u s elbeszélését, am elyben 1930 tá ­ já n m inden rem énységét az ak k o r agyonm ocskolt S zovjetunióba helyezi. Ez a legbensőből fakadó m elegségű el­ beszélés nagyon fontos Nagy L ajos egy k ritik u s lépése m egitélésénél. 1934-ben Illyés G yulával eg y ü tt Nagy L ajos képviseli a m ag y ar iro d alm at a szov­ je t író k kongresszusán. És ez a z u ta ­ zás „álm ai h a z á já b a n ” csalódással tölti el az írót. A szocializm us m egvalósu­ lása h ely ett m in d e n ü tt csak a forrongó, igen sok ellen tm o n d ást m agában re jtő á ta la k u lá st lá tja . „Tízezer kilo m éter O roszország fö ld jén ” c. rip o rtso ro zatá­ ból ki is cseng ez a csalódottság. B ár a valóságot a k a rja ábrázolni, m aga is kénytelen elism erni, hogy ez Illy ésn ek „O roszország” c. könyvében jo b b an si­ kerü lt. Igy ír errő l: „ . . . Úgy látom , hogy m íg én m eg m a ra d ta m szim p la utasnak, s n em ju to k tú l a rideg té­ n y e k leírásán — legföljebb, hogy a kettős csalódás hangján reagálok a té ­ nyekre, — addig Illyés m egengedi m a ­ gának. hogy költő legyen. Elhallgat, felbont, dram atizál és kitalál. Ezáltal a té n y e k kö zö tti ű rt is kitölti, m ég p e­ dig élő. az életet az olvasó szám ára m egjelenítő anyaggal. És m ost k ö v e t­ k e zik szám om ra a m eglepetés. Úgy lá­ tom , hogy a valóságot jobban ábrázol­ ja a költő kitalálása, m in t a ta n ú v a l­ lom áshoz való, szinte kínos ragaszko­ dás. H ogy a n em fö ljeg y zett anyag, te ­ hát az, a m ely ik in tu icióból szü letett, gyakran hitelesebb a fö ljeg y zettn él, m ely önm agában darabos, száraz, az olvasó lelkébe alig á tü lteth ető ha lm a ­ zat, m e ly alig-alig akar életrekelni. A n n yira igaz ez, hogy például a m oszkva i G olyóscsapágy gyárat, s a leningrádi Vörös H árom szöget, m ely e­ 112 - �k e t szin tén eg y ü tt já r tu n k be, az Illyés kö nyvéből ism ertem m eg teljesebben, m in t ahogy a m agam szem én keresz­ tű l . .”. K issé részletesebben foglal­ koztunk N agy L ajos életének ezzel az epizódjával, egyrészt, m e rt akkori nyi­ latkozata sokak kezében v o lt ü tő k á r­ tya, m ásrészt, m e rt a felszabadulás u tán, a szem élyi k ultusz éveiben, az a k k o r m élta tla n u l m ellőzött írónak ép­ pen ez a m u n k á ja okozta a legtöbb rettegést. P edig szó sem volt itt elvek feladásáról, vagy addigi m ag ata rtása m egtagadásáról, csupán az írói fa n tá ­ zia türelm etlensége n em tu d ta k iv árn i elég türelem m el a szocializm us m eg­ valósítását. 1954 — egyébként is nevezetes esz­ tendő az író életében. E kkor je len t m eg legnagyobb h atású alk o tása a K iskunhalom . K ülönös, m ű fa jta la n a l­ k o tás ez. Egy falu egyetlen n a p já n a k áb rázolásában b en n e v an a feudálkap ita lista M agyarország falv ain ak teljes élete. A m ű nagyszerűségét az úri M a­ gyarország érth e tő m ódon nem a k a rta észrevenni. A nnál inkább észrevette a kü zdőtárs és b a rá t Jó zsef A ttila . Id é­ zünk leveléből: „Drága L ajos! K ö l­ csönkaptam a K isku n h a lm o t, egy szuszra elolvastam végig. R e m e k m ű ez, barátom ! Több, m in t filozófia és több, m in t kö ltem én y — egy pillanatra szín ­ telenné teszi eddigi versirodalm unkat. Tudod, hogy én jo b b a n sze retek ver­ seket olvasni, m in t b árm ilyen prózát, — K iskunhalom ban m in d ke ttő elő­ n ye it l á t o m ............... A z t hiszem , ahogy a kö ltő k beleélik m agukat „költői” pó­ zokba, drám aírók jellem ekb e, k o n flik ­ tusokba, te úgy éled bele m agad a ta­ golatlan valóságba. B en n em szinte szo­ rongást k e lte tt a K isku n h a lo m vé g ze tt­ szerűsége. M ert n em az a végzetszerű, hogy „a hős a végén e lb u k ik ”, hanem , hogy „a hős” egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy teh á t soha senki nem lehet hős.” - A K iskunhalom m al in d u l m eg tu la j­ donképpen a falu k u tató k m u n k ásság a is, ettől kezdve lá tn a k n ap v ilág o t a „n é p i” írók szociográfiai m u n k ái. Te­ h á t iro d alm i érték ei m ellett ú ttö rő é r­ dem ei is v an n a k en n e k a m u n k án ak . Nem té rh e tü n k ki N agy L ajos m in ­ den m u n k á já n a k ism ertetésére. A B u ­ d ap est n a g ykávéház, A fa lu álarca, a V adem ber, a rem ek b eszab o tt 1919 m á ­ ju s c. elbeszélése, am elyből Új vendég é rk e zik cím en nag y sik erű egyfelvonásos d rá m á t is irt, m in d -m in d részletes ism ertetést érdem eln én ek . A z állan d ó pénztelenség, a m in d en n ap o k gondjai term észetesen N agy L ajo st is sokszor k én y szerítették gyengébb szívonalú írások k ib o csátására. H isz a könyvke­ reskedés, am ely b en az író i fü g g etlen ­ séget igyekezett biztosítani m agának, bizony n em m e n t v alam i fényesen. E gyébként sem ta rto z o tt a k ö nnyedén alkotó író k közé. A m enekülő em b er­ ben selejtes írásairó l így nyilatk o zik : „ . . . A rá n yla g későn ke zd te m írn i és az írás eleinte n eh ezen m ent. K ésőbb, a m iko r m ár jó írások is k ik e rü lte k a to llam alól, m ég nehezebben. A tém a kö n n y en b u k k a n t fel, de azt épkézláb m ű v é a lakítani g yakran gyötrelm es m u n ka vo lt szám om ra. T itko n b á m u l­ tam azokat az írókat, a k ik csak úgy o n to ttá k a sorokat. N ekem m in d en so­ ron kín ló d n o m ke lle tt és m ű v e m e t ú j­ ra és újra átírtam , n é m e ly ik e t tehát n em kétszer, hanem három szor is. R en ­ geteg té m á t je g ye ztem fe l n o teszeim ­ be, m e ly e k n e k tized részét sem írta m m eg. M ert hiszen tém a, a fantázia n e ­ kiló d u lt m ű kö d ése kö zb en , p ercen kén t is akadhat, a m egírása azonban egy kisebb no vellá n a k is néha több napba — egy hétbe is — b eletelik . . .” A felszabadulás u tá n tisztáb an van azzal, hogy „nem farsang kö v etke zik, hanem ú j harcra kell ké szü ln ü n k .” Ezt a harcot, a m in t az egész életén keresztű l is tette, m egalkuvás nélkül 113 - �fo ly tatta is haláláig. H arcolt a m últból itt m a ra d t ellen fo rrad alm i ostobaság, az ú rh atn á m gonoszság m inden m eg­ n y ilv án u lása ellen. Csak sa jn áln u n k lehet, hogy a szem élyi kultusz éveiben szocializm ust építő hazánkban sem volt zav arta lan a viszony a hivatalos irodalom politika és az ő írói m a g ata r­ tása között. B ár 1948-ban élete m u n ­ kássága elism eréseként ott szerepel az első K ossuth-díjasok között, m égis é r­ zi a gyanakvás, a meg nem értés lég­ körét. Sokan, ak ik et pedig érzékenyen é rin th e te tt a K opaszok és hajasok pár­ harca c. elbeszélése, am elyben az elv­ telen k arrieriz m u st gúnyolta ki, m eg­ vádolták, hogy nem a lényeges kérdé­ sek rő l ír. hogy egész írói p ály ájá n a „kávéház ablakából szem lélte az éle­ tet. N agyon igazságtalan v ád ak ezek, és felidézésükkor is csak an n y it te h e­ tü n k hozzá, b á r terem n e m inden év ti­ zedben néhány Nagy L ajoshoz hason­ ló kávéházi írónk. „A halhatatlanok bírája az idő” — m o n d ja V ajd a János — ,‚Csak a kko r tu d h a tjá to k m eg, hogy ki ő, Ha elm e rü ltek m esszi századok, És hozzá hasonlót m ég n em láttatok." 1954. o któ b er 28-án bekö v etk ezett h a lá ­ lával Nagy Lajos is b ev o n u lt ezek kö­ zé, a h alh ata tla n o k közé. Az utókor felad ata, hogy legjobb alk o tásain ak az iskolai o k tatásb an és könyvkiadásban is m egadja a m éltó elism erést. CSUKLY LÁSZLÓ C Z IN K E FERENC: Ü VEG FÚ VÓ K - 114 - �R É T I Z O L T Á N : P IP Á Z Ó �HÉRA ZOLTÁN: ÁBRÁZOLÁS VAGY MORALIZÁLÁS KAMONDY LÁSZLÓ VÁD ÉS V A RÁ ZSLA T CIM Ű D RÁ M Á JA AZ Ú J IRÁSBAN K a MONDY LÁSZLÓ, a k it eddig in k áb b k itűnő novellairó k én t ism er­ tü n k , V ád és V aráz sla t cim m el egy új d rá m á t ad o tt közre az Uj írá sb a n . A d ara b tehetséges d rá m a író t ígér, de fellelh etők ben n e a m o stanában já t­ szo tt házassági d rá m á k általán o s hi­ bái, fogyatékosságai is. A V ád és V arázslat érdekesen in ­ dul. Egy h arm in c év k ü rü li fé rfit lá­ tu n k az elején, a ro m an tik u s folyó­ p a rti csónakház előtt. M egtudjuk róla, hogy az élete n em v o lt v alam i könnyű, á rv a g y erek k én t n ő tt fel, s nagy erő­ feszítéssel, h árom év a la tt szerezte meg a d ip lo m áját. K üzdött, fárad t, s jó­ form án észre sem vette, m in t repül el m e lle tte az élet, nagy és szép szen­ vedélyeivel, öröm eivel. A m u n k ájáv al elégedett le h etn e ugyan, s a sikerei is szépek (m ost is éppen egy afrik a i ú tra készül), de szerelem r e , s v ele egy teljeseb b , érdekesebb é le tre vágyik. H iszen a házassága — H elgával — rosszul sikerü lt, s az asszony nem tu d ja elviselni, hogy fu tn a, m enekülne tőle. A ztán m egjelenik a szin e n a fiatal lán y is, a k it a m érnök szeret. Szép idilli jelenet, egy kis izelitő abból, ahogyan az érzelm i összhangot a m ér­ nök elképzeli. D e csak egy p illan a tra , m e rt am ik o r a férfi — m egszokott m oz­ d u la tta l — a k a rjá b a k a p ja a lányt, az görcsös, gyűlölködő in d u la tta l bon­ tak o zik ki az ölelésből és szem ére veti a m érnöknek, hogy m ég m indig ta lá l­ kozik H elgával, biztosan nem is a k a r elv áln i tőle, őt meg csak szédítgeti. - E k itö résre egy csendesebb, a r r a m e­ g int egy zordabb, m ozgalm asabb jelen et következik. O tt terem a helyszinen a lány m arco n a fivére, az tá n v o lt u d v arlója, m ajd az ap ja. A fiatal lán y sze­ relm ét áhító, ben n e a szép élet leh e­ tőségét sejtő m érnököt „tetten é rik ”, becstelen, élveteg, telh etetlen alak n ak nevezik. A fivér és az apa, m in t te tte n érő k és helyszíni szám onkérők: ez m á r — s nem is a legjobb d rám á k á ltal — egy k icsit elk o p tato tt. S m égis, az utolsó felvonás, a d a ra b utolsó jele­ netei? M egannyi gond az irónak, hogy m ik én t lehessen egy lélek tan ilag n eh e­ zen elviselhető h appy en d té n y é t el­ hom ályosítani, elrejteni. H ogyan s m iképpen m e n t végbe e d ram a tu rg iai „átv álto zás”, m ilyen m ű­ v eletek végösszegeként jö tt ki a sze­ relm eseket összehozó szerencsés befe­ jezés, egy olyan esem énysor után, am elyet öngyilkosság is súlyosbít, a m érnök feleségének öngyilkossága? A bonyolításban tö rté n t-e csak a hiba, vagy baj v o lt m á r az elején is? A d ara b fig u ráin ak , s alap h ely zeté­ nek elem zése e r r e az utó b b i enged következtetni. A z in d ítás ugyanis — ha jobban m egnézzük az összetevőit, s az erőviszonyokat — csak lá tsz atra olyan viharos, m in t am ily en n ek az im ént kifestettü k . E g y NŐS FÉR FI küzdelm e egy fiatal lán y ért, a k it eltáv o líta n a tőle a család és a társad alo m ; egy fiatal 11 6 - �lá n y h a rc a egy nős férfiért, a k it el­ venne tőle a szigorú ap a és a tá rsa d a ­ lom : egy ap a erőfeszítése, hogy meg­ szabadítsa a lá n y át egy nős em bertől való ellentm ondásos viszonytól — b á r­ m elyik oldalát nézzük is ezeknek az összeütközéseknek, egyik sem szük­ ségszerűen drám ai. A „nős férfi” ugyanis válni készül, nem csak hiszi, hanem tu d ja is m agáról, hogy el fog válni. S az apa? Ő sem h iheti kom o­ lyan, hogy a m érnök csak szédíti a lányt. Egyik p illan a táb a n s a já t m aga is b evalja, hogy tu lajd o n k ép p en nincs is sem m i b aja a m érnök jellem ével, s nem is volna köztük sem m i diffe­ rencia, h a az an n a k idején nem H el­ gát kéri meg, hanem az ő lányát, ak it épp neki sz á n ta k .. . S a lány? N e­ ki sincs különösebb oka a küzdelem re. G yanuja, hogy a m érnökben esetleg csalódnia kell, csak a p ja különös té­ vedéséből táplálkozhat. S nincsenek céltudatosan m egválo­ gatva, s d rám ailag felöltve a figu­ rá k egyébként sem , nem egyenlő ere­ jű a k a ra to k csap n ak össze. A lány a k a ra ta m essze elm arad a rajongása, a szeszélye m ögött. A fivérben, aki az elején oly vad erővel lé p e tt fel, könynyen m eglágyítható, b ű n b á n a tra h a j­ ló lélek lakik. S a völegény, akin ek dacból(!) a lány odaigéri a kezét? P u ­ ha, tedd ide, tedd oda fiatalem ber. Erő és elszántság voltaképpen csak a m érnökben van és a feleségében, d rám a i küzdelem ről — am ely tévedé­ sekből és belátásokból sohasem a la k u l­ h a t ki — tulajdonképpen csak az ő esetükben beszélhetünk. A d ara b azon­ ban nem a k ettő jü k d rám á ját, az ő en ergiájukból — különösen azután, hogy az asszony öngyilkosságot követ el — csak néhány izgalm as je len e tre fu th a tja . Egyebek között innen van az, hogy a d arabban, a valóságos drám a h ely ett m in dinkább előtérbe kerü l a m esterséges cselekm ény bonyolítás. - Igen. a d ara b — több ú j m ag y ar szinm űhöz hasonlóan — in k áb b szem ­ léltető en m agyarázza, m in t festi az író p ro b lém alá tását és meggyőződését a szerelem bon y o d alm ain ak dolgaiban. In k áb b m orálizál, m in t ábrázol. In ­ kább a néző p illan a tn y i b enyom ására, a „szerelm i te m a tik a ” irá n ti érd ek lő ­ désére tám aszkodik, m in t a néző elem ­ ző értelm ére, s ta rtó sab b , m élyebb é r­ zéseire. Igaz, k ik e rü li a m o ralizálás fe ltünően p rim itiv f o rm á it azt a d r á ­ m aalak ítást, am ely a szerelm i etik ett cikkekbe, ta n u lm á n y o k b a k ivánkozó „pro b lém áiv al” igyekszik ta n ác so t ad ­ ni, s elu ta sítja a szerelm i erkölcs együgyű d ogm áit is. A kispolgári té t­ lenség ellen azo n b an m aga tételesen hadakozik, a papos erkölcsi dogm ák ellen a szerelm i v álasztás elv o n t sza­ b adság án ak d o k tri n á já t á llítja szem ­ be. zA EM BEREKET — s itt m á r nem is a n n y ira K am ondy László d rá m á já ­ ra gondolunk — tö b b n y ire érd ek li a kérd ések ily e n fa jta d ram atizáló illu szt­ ráló felvetése is, s k ív án csian v á rju k m elyiket v álasz tja m ajd az iró a té ­ te lre kinálkozó h áro m m egoldás kö­ zül: igent m on d -e a felv etett k érd és­ re, tag ad ó an nyilatk o zik -e róla, vagy k ité r a világos felelet elől. „Meg kell-e bocsátani a h ű tle n feleségnek::? — szokták kérdezni p éld áu l a m ú lt szá­ zad közepe óta ú jra, meg ú jra a m o ra­ lizáló színpadi m űvek. H a ez a kérdés, nyilván csak h áro m „m egoldás” le­ het. 1. Meg kell bo csátan i neki. 2. Nem érdem es m egbocsátani. 3. Bo­ nyolult kérdés ez, isten a m egm ond­ hatója. Hogy a h áro m k érdés közül m elyik a „m erész” és a „haladó” ? A t­ tól függ, hogy ki, m iféle em b er a „h ű tlen ” asszony, ki a „m egcsalt” férj s ki a „csábító”. Ezt azonban a m ora117 - �tán csupán azért, m e rt elh agyták? Me­ rész — m o n d ják rá, m ég ak k o r is, h a az iró nem tu d b en n ü n k e t meggyőzni, hogy hőse b u k ásán a k csak szerelem ­ lélektani okai voltak. K im o n d ja v ala­ ki film ben vagy d rám áb an , hogy a nő lizáló film ek és d rám ák m á r nem m o n d ják meg, jellem eket nem á b rá ­ zolnak. Ha ezt tennék, m áshogyan kel­ lene feltenniük a k érd ésü k et is: tágabban, sokrétűbben. M indez, ism étel­ ten, érdekli az em bereket, de m ennyi­ vel izgalm asabb volna a néző szám á­ ra, ha d rá m a irásu n k (s a film is) m ost m ár tú lju tn a a szerelem pszichológiájának és v iselked éstan án ak tételes á b rá ­ zolásán: ha nem csak egyes „valószerűsítő” m ozzanatokat fogadna be az élet­ ből állásp o n tján ak képes és cselekm é­ nyes felfedezésére, hanem az életet adná, a társad alm i erők já ték á b an , s a jellem ek és az em beri viszonyok m élyén k u ta tn á fel a m ai erkölcs p ro b lem atik áját, a többi között a sze­ relm i erkölcsét is. Beszélni kell erről, an n a l is inkább m ert u jab b an , ha egy-egy m oralizáló mű tű n ik fel a szinen vagy a vász­ non, sokan h ajlam osak a rra , hogy v a­ lam i egészen különös újszerűség és m űvészi bátorság jelentkezését k o n sta­ tá ljá k . A tá rsa d alm i valóság „m űvészi” m ellőzését, a „hogyan éljü n k ” prob­ lé m áján a k a „hogyan viselk ed jü n k a szerelem ben” k érdésre való leszűkíté­ sét m inősítenék b átor te ttn e k ? N em v a­ lószínű. K önnyű lelkesedésük oka in­ k ább az, hogy v alak i összetéveszti a p illan atn y ilag „szok atlan t” a „b á to r­ ra l”, a fu rc sát az „ú jszerűvel”. E lvér­ zik egy-egy drám ai hős a szerelm i csa­ m ég m indig szenved a férfi zsarn o k ­ ságától, s ilyenkor igenis, joga v an az asszonynak ahhoz, hogy fellázadjon u ra és p aran cso ló ja ellen? M icsoda m e­ részség, m o n d ták e rre is, h o lo tt n y il­ vánvaló, hogy ilyesm inek a „kim ondá­ sához” az égvilágon sem m iféle m űvé­ szi, etikai b áto rsá g ra nincs szükség. (V alóban meg tu d n a nevezni v alak i egyetlen regényt, film et vagy d rám át, am elyet az ért ró tta k meg n álu n k , m i­ vel — törvényes vagy sp o n tán k ere tek között — szilaj, szép, vagy éppen tr a ­ gikus szerelm eket áb rázo lt? In d u lásn ak a V ád és V arázslat h a­ tározottan tehetséges m ű, azzá teszi K am ondy közvetlen, élénk szinp ad i nyelve, s a z a gondolati komolyság, am ellyel elitéli a kispolgári k ép m u ta­ tást. Az érzelm ek m élyebb, valóságo­ sabb d ram a tu rg iájáh o z azonban az iró még nem ju to tt el. Ahhoz, hogy d rá ­ mai — m ik én t novellái is — valóban fo rm á ljá k az érzést és az erkölcsöt, szorosabb egységben kellene lá tn ia az egyént és a tá rsa d alm at, b átra b b an kel­ lene m egform álnia hőseinek egyéniségét és társad alm i arc u latá t. - 118 - �KELEM EN IMRE: KODÁLY ZOLTÁN 1882 d ecem ber 16-án született, ép­ pen B eethoven születésének 112. év­ fordulóján. E kkor m ég él L iszt Fe­ renc, W agner R ichárd, Jo hannes B rahm s a zene ro m an tik ájá n ak ezek a nagy képviselői; az európai zene m eg ú jh o dását jelen tő C laude D ebus­ sy pedig a párizsi C onservatoire 20 éves, nagy rem én y ek re jogosító nö­ vendéke. Az európai zenetörténet m ozgalm as id eje kezdődik. V alam i lezárulófélben van, s v alam i egészen új születőben. De nem csak a zenében. A tá rsa d a ­ lom is nagy változások lehetőségeit h ordja m agában. A polgári életform a v álsága és súlyos ellen tm ondásai kö­ zepette érlelődik az az új és h a ta l­ m as erő, am ely nem is olyan sokára elsőnek való sítja m a jd meg a tö rté n e­ lem ben az igazi egyenlőséget és igazi szabadság nem es eszm éit. K odály Z oltán élete nagy em ­ b eri és alkotói életút, m elyet kez­ d ettől fogva a nép szeretete és szolgálata irán y ít. Nem lehet itt fel­ ad atu n k , hogy erről az ú tró l m inden részletében beszám oljunk, de a zene­ tőrté n e t tanulsága szerin t az alkotó szem pontjából igen sokszor döntő je ­ lentőségű egy-egy életrajzi m om en­ tum . Ilyen döntő jelentőségű K odálynál az elindulás, a felkészülés és az erőgyűjtés időszaka. A szülői ház ze­ neszerető légköre, a galántai népisko­ la „m ezitláb as p a jtá sa in a k ” éneke nagy ösztönző erővel h a t zenei képességei­ nek kibontakozására. N agyszom batban, — ahol gim názium i ta n u lm á n y ait vég­ zi — m á r tudatosan törekszik a zene­ irodalom m inél alaposabb m egism erésé­ re: Bach: W ohltem periertes K law ierjá t játsza d iá k társa iv al kvartettezik , a - székesegyház k o tta tá rá b a n búvárkodik, s m eg írja első m űveit. A szívós és k i­ ta rtó m u n k a m á r ek k o r életelem évé válik, s ez végig fogja kísérn i m in d e­ n ü tt és m indenben. M egtanul m inden m egtanulnivalót, hogy m ajd a m egfele­ lő időben ta n itó ja lehessen népének, ezért is szim bolikus elin d u lása az élet­ re: m agy ar és n ém et ta n á ri szak ra ira t­ kozik be az egyetem en, a zeneak ad é­ m ián pedig zeneszerzést tanul. M ikor 1906-ban m eg írja doktori é r ­ tekezését a m ag y ar nép d al stró faszer­ kezetéről, m á r világosan lá tja életh i­ vatását. R ájön — ak á rc sa k tőle füg­ getlenű l B artó k B éla —, hogy a szá­ zadvégi és századforduló m ű m ag y ar­ ságán kívül létezik egy m ásik m ag y ar­ ság is, és egy m ásik, ősibb m ag y ar m űveltség is, am ely m agát a népet a n n a k k u ltu r á já t jelen ti. I tt kell te ­ h át elindulni, ha új m ag y ar zenem ű­ vészetet a k a ru n k te re m te n i: M a m á r tud ju k , hogy m ilyen h allatlan u l nehéz út volt ez, de azt is tu d ju k , hogy a vándorok elju to tta k ú tju k végcéljához: m e g találták népüket. Ha K odály Z oltán életm űvén végig tekintünk, lá th a tju k , hogy m u n k ássá­ ga három összetevőből áll. F olklorista, zeneszerző és pedagógus egyszem élyben, s életm űvének ezen összetevői a legharm onikusabb egységet alk o tják . Egyik sem képzelhető el a m ásik nél­ kül, de m indegyik ö nm agában is le­ zárt és teljesérték ű . Az 1922-es évekig m u n k ásság án ak fő­ te rü le te a népzenegyűjtés. 1905-ben ir ­ ja híres m űvét az A dagio-t, s ebben az évben in d u l el a népzene m egism e­ résének ú tján . Ezt, a Szeged-környéki g y ű jtő u tat követi a többi hasonló: a csallóközi és n y itra-m egyei falv a k után 119 - �a székelyföldi és bukovinai m ag y arla­ kosságú településeket keresi fel, de el­ ju t az akkori M agyarország csaknem m in d en m a g y arlak ta vidékére. Ma ta lán el sem tu d ju k képzelni hogy m ilyen h allatlan nehézséggel já r ­ ta k ezek a gyűjtőutak. A zt a gyűjtőt, aki az 1910-es években a m ag y ar fa l­ v akban m egfordult, a legteljesebb kö­ zöny és m egnem értés v e tte körül. A korabeli falusi értelm iség — kevés k i­ vételtől eltek in tv e — a g y űjtés je len ­ tőségével egyáltalán nem volt tisztá­ ban; nem is le h ete tt, m e rt gondolko­ d ásm ó dja távol á llt a néptől, s nem volt képes m egérteni, hogy m it jelen t egy n ép kiveszőfél ben lévő ősi dalkul tú rá já n a k m egm entése. „Csak a ta n ító k é rte tté k át m u n k á n k lényegét ők, dicséretükre legyen m ondva, so k­ ban seg ítettek.” — ir ja egy helyen Ko­ dály. Egy-egy ilyen gyüjtő ú t azonban hal­ la tla n úl nagy tudom ányos ered m é­ nyekkel zárult, am i k árp ó to lta a gyűj­ tő t m inden fárad ság áért. F e ltá ru lt a m ag y ar n épzene évezredes m ú ltja, s ennek a nagy d a lk u ltú rá n a k m indazon szála, am ely összekötöttetést te re m te tt az európai zene nagy korszakaival. K o­ dály n épzene-tudom ányi m un k ái nem ­ csak m intaszerű adatközlésükkel t ün ­ nek ki, han em az összehasonlítások és a kapcsolatok nagyigényű és m élyre­ ható b em u tatásáv al is. A z „Ötfo k ú hangsor a m agyar népzenében,, az „Árgirus nótája” a „Magyar nép zen e” a „N éprajz és zenetö rtén et" c. m u n k ák eg y aránt fontos helyet foglalnak el a m ag y ar és az egyetem es zenetudom ány fejlődésében. Ezek a m u n k ák jelen tik még m a is a zt a szilárd alapot, am ely­ re a m ai m agyar népzenetudom ány épül. Lehet, hogy egyik, vagy m ásik tudom ányos m egállapításuk m a m á r zenét tö rtén elm i funkcióiban vizsgál­ ja, m a is érvényes és irán y tm u tató . „Egyik k e zü n k e t a keleti te stv érn é­ p e k fo g já k, a m á sika t B ach és Palestrina. Össze tu d ju k -e fo g n i e távoli v i­ lágokat?” — veti fel a súlyos k érd ést egyik tan u lm án y áb an . A 80 éves alk o ­ tói ú t — úgy hisszük m á r m eg ad ta e r­ re a feleletet: K odály Z oltán te lje sí­ te tte alkotói k üldetését, m eg terem tette az a hid at, am ely összeköti E u ró p a és Ázsia távoli világait. M űveiben a m a­ gyarság ősi k u ltú rá ja találk o zik az eu­ rópai zene gazdag form avilágával. S ebből a találkozásból m esterm ű v ek születtek. „Ha azt k é rd e zik tőlem , m ely m ű ­ ve kb e n ölt legtökéletesebb te ste t a m agyar szellem , a zt kell rá feleln em , hogy K odály m ű veib en . E zek a m ű v e k : hitvallom ás a m agyar lélek m e lle tt” — m on d ja B artó k B éla egy, A m erik á­ ban ta rto tt előadásában. A heg ed ű-zongorára i r t A dagió (1905) még sem m i népzenei h a tá st nem m u­ tat, d e érezni le h et m in d en hangjából és ütem éből, hogy alk o tó ja legőszintébb és legbelsőbb g o n d o latain ak m é­ lyén m á r ek k o r is sokkal több m in t egyszerű D ebussy-követő. A Z obarvidéki dalok és a I. V onosnégyes (190809) m á r a n épzene és a m űzene m ag as­ fokú szin tét jelen tik . A „M egkésett m elódiá k” és a „K ét én e k” d a ra b ja ­ iban régi k öltészetünk em lékeihez for­ dul: B erzsenyi, K ölcsey és Csokonai verseihez. Ez a találkozás d öntő volt. A klasszikus m ag y ar költészetet Ko­ dály, zenéje édestestv érén ek v allh atta, s d allam ait h a „m egkésve” is, de m ig m indig idejében o d a á llíth a tta legna­ gyobb költői é rté k ü n k m ellé, pótol­ v án ezen ze n etö rtén etü n k üres lap jait. K odály nagy alkotói korszaka az 1923as évben kezdődik. A főváros, B udaés P est egyesítésének 50 éves ju b ileu ­ m á ra készül. F elk é rik B artókot, Doh- kiegészítésre szorul, az az alapvető kodályi koncepció azonban, am ely a n ép ­ - 120 - �n á n y it és K odályt, írja n a k új m űve­ ket, hogy ezzel is em eljék az ü n n ep ­ ség fényét. Igy készült el B artók T ánc­ szv itje , D ohnányi Ü nnepi N yitány-a és K odály m űve: a tenorszólóra, ének­ k a rra és zen ek a rra kom ponált Psal­ m us H ungaricus. Szövegét K ecskem é­ ti Vég M ihály 16. századi költő m agas sz ám y a lású zso ltá rp a ra fráz isa adja, am elly el K odály m ég egyetem i ta n u l­ m ányai során ism erk ed e tt meg. „Lel­ kéb en a fővárosi m egrendelés előtt m ár éretten o tt szu n n yo d o zh a tta k a panasz, sírás és fohászkodás m agasztos m o tív u ­ m ai, a kórus égretörő hangzatai, a m ű m o n u m en tá lis fo rm á já n a k körvonalai, csak íg y érthető, hogy egy n yár alatt elké szü lt a hatalm as p a rtitu rával” ír ja H o rusitzky Zoltá n . K odály életé n ek esem ényei valóban igazolják ezt a fel­ tevést. A 20-as 21-es évek súlyos egyéni m e g p ró b áltatásai k ap n a k itt hangot, ta ­ lálkozva a zsoltárköltő s egy egész nép fájd alm ával. De ez a fájd alo m m á r a boldogabb jövő igéretét is m a­ gában hordja. em lékeztető hangzás p áro su l i t t a m a­ gy ar népd alo k üde nem es d allam o ssá­ gával. F elv o n u ln ak elő ttü n k az ősi m a­ g y ar népszokások, a gyerm eki élet sok-sok d e r üs p illan ata. A g y erm ek ­ k aro k hosszú so rát a „Villő és a „ Tú­ rót eszik a cigány” n y itja m eg. T alán elég h a csak a legnagyobbakat em el­ jü k ki e gazdag term ésb ő l: L en g yel László (1926), G ólyanóta, P ünkösdölő (1929) V ízk e re szt (1933), „Hét kö n n yű g y erm e k k ar” (1936)”. 1925-ben K odály figyelm e az iskolák felé fordul. Éles szem m el m eglátja, hogy a z én e k tan ítás m ik én tjétő l m i­ lyen nagy m érték b en függ az egész ország zenei k u ltú rá ja . „Mit kellene tenni? — kérdezi — A z iskolában úgy tan íta n i az én eket és zenét, hogy ne gyötrelem , hanem gyönyörűség legyen a ta n u ló n a k s egész életére beleoltsa a n em esebb zene szo m já t” — a d ja meg rá m in d já rt a feleletet. S most, a nagy alkotások éveiben, m ikor a H áry János, a Székelyfonó, a M aros­ széki és G alántai táncok és az ünnepi fén y t sugárzó B udavári Te D eum szü­ letnek, csodálatos m űvekkel ajándékoz­ za m eg a m ag y ar ifjúságot. O lyan kó­ rusm ű v ek kerü ln ék ki keze alól, am e­ lyekhez hasonlót — nyugodtan m ond­ h a tju k — egy ország kórusirodalm a sem m o ndhat m agáénak. P a le strin ára - U gyanezekben az években a vegyes­ k aro k és fé rfik a r iro d alm át is az új törekvések szellem ében g azdagítja. A régi „L ied estafel” stílu s hosszú ideig e lzá rta — különösen a férfi k a ro k a t — a m űvészi és érték es k ó ru sm u zsik á­ tól. A m ag y ar tá j szépségeit felv o n u lta­ tó M átrai k é p e k (1931), a z elnyom ás el­ len tiltakozó „Felszálott a p áva” (1937) m űvészi érté k ü k ö n felül a jövő kórusirodalm a szám ára is m e g m u ta ttá k a helyes és követendő u tat. Szóban, irá s­ ban, zenében eg y a rán t a zeneileg m ű ­ velt ország m eg terem tése v ezérelte és vezérli m a is. A „Páva-variációk” és a „Contertó” im m á r v ilá g h írű zeneszer­ zője ének g y ak o rlato k at ír, az óvodai én e k tan ítás fontosságát hangsúlyozza. A „Bicinia H ungarica” négy füzete meggyőző v álaszt a d o tt m indazok szá­ m ára, ak ik a nem zedékeken á t m eg­ gyökeresed ett helytelen és sokszor rosszindu latú nézeteik fo ly tán ellensé­ gesen, v agy közöm bösen szem lélték a z t a friss szellem et, am ely et m u n k á s­ sága vitt. az iskolák poros levegőjé­ be. „A zene m in d en k ié” — ebben fog­ la lh a tju k össze K odály éltetm ű v én ek egész alap g o n d o latát. R a jtu n k áll, hogy m en n y it tu d u n k ebből m egvalósítani. Nagy alk o tásai m á r elfo g lalták he­ lyüket k o ru n k m u zsik ájáb an : a P salm us H ungaricus és a B u davári Te D eum v ilág szerte h ird e tik zenéjének 121 - �végtelen h u m an izm u sát. Ő a m ai zene élő klasszikusa, a m ai zenéje, am elynek éppen e rre van szüksége. K özöttünk él ma is, fá ra d h a ta tla n u l dolgozik. „Jobb jövő — jobb ze n észe in k” fe­ lad ata, hogy m űvészete ne csak élő történelem legyen, hanem váljon köz­ kinccsé, hassa á t egész nép ü n k et, hogy m ajd egyszer elju th a ssu n k oda, ahol a zene való b an m in d en k ié lesz! RADICS ISTVÁN: SGRAFFITÓ TERV �MULT, JELEN, JÖVŐ H áro m N yugaton m eg jelen t könyvről szeretn ék szólni, m ely egym ásután ke­ r ü lt kezem be, ahogy a véletlen hozta. T árg y u k véresen ak tu ális: m últ, jelen, jövő. Az m eberi jószívűség és az em ­ beri d ú vad gonoszsága a szokott igen rossz arán y b an , fénylő rem énysugár és alvilági sötétség, hysteriás világundor és a filozófia e lp u sztíth atatlan fájá n ak utolsó h ajtása, m elynek m eddő levelei azt susogják: a p o k o l ------------ti vagy­ tok.1 Az első, Schw arz— B art G oncourtd íjas regénye, m ely igen jó fo rd ítás­ ban m ag yarul is m egjelent az Igazak ivadéka2 cím m el. M egjelenése P árizs­ ban nagy p o rt v e rt fel: volt, ak i dics­ him nuszokat zengett róla, és joggal, ak ad t, ak i ócsárolta és egyikük őszin­ teségében sem kételkedem . Az az idő, m ik o r a tovagördülő te h erv o n ato k r á ­ csos, kicsiny ablak aib ó l integettek, — fiatal, feh é r kezek, m a rk án s ökölbeszo­ ríto tt kezek és száraz ráncos kezek, — eléggé elm ú lt ahhoz, hogy a szerző, m ajd n em a z t m ondanám sine ira et s tu d io, le írh a tta a Lévy család évszá­ zados tra g é d iá já t a középkori A ngliá­ tól az auschw itzi gázkam rákig. M intha a szerző to llát a sors vezette volna: n éh a akadozik, m in th a tétováz­ va időt a k a rn a nyerni, m ajd siet, m in t­ ha h ajtan á k , azután halad a vég felé, sorról sorra, oldalról-oldalra, kérlelh e­ te tle n űl, m in th a a távoli gázkam rák ém elyítő fü stje irtózatos m ágnesként vonzaná. A képek n éh a kínosan a p ró ­ lékosak, stilizáltak, m in t D ü rer m etsze­ tei: ja j, csak ki ne m arad jo n valam i, néha napsu g aras tá ja k tű n n e k elénk, tündöklés, boldogság, nagyobbrészt azonban a szenvedés szólal m ég a re­ gényben. A g yerm ekek kínlódása és haldoklása az auschw itzi vonaton szív­ be m arkoló, befejezése pedig fenséges: Schem a Isroel. Á lla tra nem em lékszem , hogy a regényben szerep elt volna, A középkori A ngliában egy pogrom alk alm áv al szokatlanúl b áto r és hősies m a g ata rtást ta n usíto tt egy rab b in u s, am iér az Ö rökkévaló m eg ju talm azta. A bban a különös kiv áltság b an részesí­ te tte ezt az első „igazt”, hogy u tó d ja i­ n ak m inden nem zetségében szülessék egy igaz, aki m a jd az Úr nevében szenved, tan ú ság o t tesz és épületes k í­ nok közt hal meg. Ez a b iz a rr m ódon örökölhető m o n arch ia a L évy család ­ nak ju to tt osztályrészül, m elynek elég­ gé változatos le tt a sorsa. Századokon á t országról o rszágra üldözték, míg egyszer L engyelországnak egy eldugott falu jáb an ta lá lt rövid id ő re m en ed é­ ket. Újból fellángoltak a pogrom ok és ak k o r M ardochai fia, B en ja m in, N é­ m etországgal próbálkozott, m elyre a vesztett 1914—18-as h áb o rú átm en etileg dem o k ráciát és szabadságot kényszeríte tt. Úgy lá tsz o tt a kis S tillen stad t v á­ rosában, hogy az élet szép is tud len- 1. J . P . S a r tre : L, e n fe r c, e s t v ous. 2. J . S c h w a rz —B a r t: L e d e r n ie r d e s J u s te s . - 123 - �ni. A m u n k á é rt ju talo m és m egbecsü­ lés já r és m ik o r B enjam in egy kis sza­ bóüzletre te tt szert, L engyelországból elh o zatta övéit. M égiscsak civilizált nép a ném et, rendszerető, tiszta, jólel­ kű, ahol nem ü tik az em b ert kan csu ­ kával, m ég a k k o r sem, ha zsidó, ahol nem b asáskodnak részeges slach ták és koszos lengyel parasztok, pedig bete­ vő fa la tju k nincs, m it is képzelnek m a­ gukról? Csak az a n éh án y k ité rt, h itehagyott zsidó, aki porosz tisztnél n é­ m eteb b n ek ta rto tta m agát, nem te t­ szett B enja m innak. És az sem tetszett neki, ső t aggasztotta, hogy horogke­ resztes fiatalo k egyre gy ak rab b an vo­ n u lta k fel k órusban kiabálva: D eutschland erw ache! M ikor H itle r u ralo m ra került, bebizonyosodott, hogy a ném et rosszabb, m in t az orosz és lengyel eg y ü tt és a m egaláztatás, kínzás és ütleg elől F ranciaországba m e n ek ü lt a család. O tt kezdetben em berszám ba m entek, m ivel a francia népnek sem h ajlam a, sem szüksége nem volt arra, hogy an tisz em iták a t te rm elje n m agá­ ból, elvégre a „raison” népe. Mi az, hogy faji tisztaság, vérközösség? N yel­ vében, k u ltú rá já b a n él a nem zet. K lé­ b er ta lá n nem v olt fran cia? De a fra n ­ ciák a t la tin k u ltú rá ju k , klasszicitásuk, a M aginot-vonal és Szent G enovéva el­ len ére is csak m egverték a ném etek és különösen Szent G enovévához fűztek nagy rem ényeket, még a k k o r is, m ikor a n ém et harckocsik m á r elérték a Csa­ to rn át. V ichy av v a l v é lt kedveskedni a győzteseknek, hogy k iszolgáltatta zsidó p o lg árait és a k k o r egyedül Ernie, m in t a fra n cia hadsereg k ato n ája ke­ r ü lte el övéi sorsát. Vajjo n m i h a jto t­ ta P árizsba őt, ak i a déli zónában is­ m eretlen ü l is kedve szerin t élhetett? Az „igaznak” belső szózata, hogy m eg­ ossza övéi sorsát. O tt ta lálk o zo tt az aranyos G oldával, aki övé lett, a k it le­ ta rtó z ta tta k és D ran cy b a in te rn álta k . Erővel ő is in te rn ál ta tja m a g át és Golda m ellett, m in t az „igazak” u to lsó ja a g ázkam ráb an ráz en d ít a végső d a l­ ra : S ch em a Israel, halljad Izrael, az Ö rökkévaló a m i Isten ü n k, az Örö k­ kévaló, a ki Egy. „Je suis te lle m e n t las” — írja regé­ nye vége felé S chw arz—Ba rt: A n n y i­ ra fárad t vagyok, hogy to lla m m ár n e m fog. E lzengte a fájd alo m n ak ezt a d alát, ahogy D obzynski m o n d ta: elki­ sé rte a z t a kis közösséget, m ely et egye­ d ü l ősi v allása ta rto tt együtt, a G olgothaig, az Igazak utolsója m eghalt, vége. Vége? D ehát a z é rt v álaszto tta volna ki az Örökkévaló a n épét, hogy az, m in t az utolsó igaz, a g ázk am ráb an lelje h alálá t? A vagy ta lá n egyszülött fián a k k eresztre feszíttetését a k a rta volna m egbosszulni r a jta ? E g y általáb an mi az oka a zsidóság évszázados m egpró­ b á lta tá sá n a k ? Egy p árizsi p ark b a n , az utolsó n ap su g aras szabad d élu tán ju k o n G olda felteszi Ern ien e k a kérd ést: mondd, m iért gyűlöl b en n ü n k e t a tö b ­ bi, a keresztény? V allásunk m ia tt? Te soká éltél köztük, te biztosan tudod. Ern ie só h a jja l válaszolt és m ég ezeket m ondta: Jézu s K risztu s nagyon jó e m ­ ber volt, a lengyelországi nagyapával csodára m eg é rte tték volna egym ást, de ki hallgat rá ju k? A szerző adós m a­ ra d t a felelettel, de hozzászólt a k ér­ déshez a tuniszi A. M em m i.3 A lb ert M em m i, m ik én t szen t Ágos­ ton, Észak—A frik a sz ü lö ttje és n éhány lépésnyire a tuniszi gettótól n ő tt fel: úgy látszik, hogy a szab b ath és a tö b ­ bi zsidó ü n n ep szigorú b etartásáv a l egyenes ará n y b an k ü lö n ü lt el a „töb­ bitől” és h a b á r a v allással szem ben ko­ m oly és kínzó tudom ányos kételyei tá ­ m adtak, n em táv o lo d o tt el a ju d a iz­ mustól. „Zsidó Ön arck ép éb en ” sa já t m agát ad ja, de általán o sít is. M intha 3. A. M em m i: A u to p o r tra it d, u n j u if. (A u to p o rtra it.) - 124 - �az öreg S chopenhauert hallanám , a m in t4 fra n k fu rti, fényűzéssel beren ­ d ezett földszinti lak ásáb an elb ú jv a (tűz esetén m ilyen nehéz kim enekülni az em eletről!) p á ra tla n u l szép nyelven szid ja H egelt, a nő k et és az életet, m ely oly sokat ig ér és oly keveset ad. S ch o p en h au ert sötétzöldre d ü h íte tte az a tény, hogy géniuszát soká nem is­ m e rték el. d e m érgének v illám a it m á­ so k ra szórta. — A. M emmi önm aga el­ len fordul. A zt írja, hogy a zsidóságot hosszú évszázadok óta nézik görbe szem m el, tá m ad ták és tá m a d já k á lla n ­ dóan, és g yilkolták régen egyenként, legutóbb m á r kollektíve. Ez az örökös „vigyázz”, a keserűség, a szánalom , m egaláztatás és h arag oly ta rtó s és kínzó lelk i feszültséget te re m t, m elyet nem le h e t k ib irni. S zinte félek, h a tá ­ rozottan félek, d e m itől? A kockázat­ tól, vagy a kockázat kockázatától és hozzáteszi: nem zsidó lényem az, mely a félelm et term eli bennem , han em a félelem m egform álta külsőm et is. Itt m ár neurózissá v á lt szenvedés szól a kétségtelenűl nagyon intelligens és m ég érzékenyebb M em m i-ből, ak in ek félel­ m e alig h anem kora gyerm ekkorában k ezdődhetett a tuniszi népkohóban, né­ h án y év re rá, hogy ráeszm élt a te és én közötti különbségre, m ikor m ásfa­ jú gy erm ektársai, ta lá n nem is szán­ dékosan, an n y ira m egsértették, hogy ez a seb soha tö b b é be nem hegedt. U gyanerről a szenvedésről szólva h allatszan ak hozzánk k étezer év táv o ­ lából Jerem iás siralm ai az igéret föld­ jéről. Be sokszor k ellett ú jjá ép íten i Je­ ruzsálem szent tem plom át, m ik o r az ellenség az elp u sztíto tt városban m ár nem ta lá lt rabolni valót, be sok keserű könny h u llo tt az oknak ősz szakállára, ak ik et ifjú k o rb an fűztek ra b lá n c ra és h a jto tta k fogságba! „Des que je p a rle, je crie . . .” ahogy szólalnék, sírok, ordítok, — így la m en tál Je re m iá s és ő , m ik én t Izsaiás és a többi próféta, k é .ségtelenűl tu d ta, m ié rt űzi n ép é t a sza­ kad atlan balsors. Egyes-egyedül, m e rt „Jeru zsálem súlyosan v étk ezett.” (Jerem ie, L am entations, I. 8.) — A lapos a gyanúm , hogy Jeh o v a a n n a k id ején több5 n ép n ek is odai g érte az igéret fö ld jét és u tá n a m egfeledkezett válasz­ to tt népéről. A m eddig e rre ném i béke és boldogság m osolygott a Jo rd á n völ­ gyében, a m élységesen és szenvedélye­ sen vallásos zsidó lélek jóságos aggas­ ty án n ak v e títe tte ki az égre Je h o v át és ahogy ta rtó ssá v á lt a szom széd népek tám adása, a belső torzsalkodás és a ku­ darc, Jeh o v a a rc a h ie ra rc h ik u s rá n ­ cokba m erevedett, eg y re keg y etlen eb b le tt és a végén m á r a n ev ét sem volt szabad kiejteni. A. M emmi idézi a keresztény I. N ante t-t: V an zsidó is ak i felelős, és a zsidó R abínovitch -o t: „T eljesen á r ta t­ lanok vagyunk-e?.” T ényeket hoz, k i­ ö nti lelkét, d e n em foglal állásp o n to t, nem m u ta t kivezető utat. Je rem iás p ró fétáv al egy időben, h a­ b á r néhány évszázad nem szám ít, n ap ­ n y ugta felé a hom éroszi görögök b ir­ kóztak az élettel és úgy látszik kedve­ zőbb körülm ények között, m in t Mózes népe P alesztin áb an . A görögöket nem egy isten segítette, vagy b ü n tette, h a­ nem az olym poszi isten ek és iste n n ök asztaltársaság a és m ellesleg: H ellász nem v o lt a népek átjáró h áza, m in t a védtelen P alesztina. T isztelték az e ré­ nyeket, voltak „kócos” szenvedélyeik, sőt nagy h ib áik, d e az oroszlánszivű gyerm ekek tovább őrizték m eg p a ra ­ dicsom i n aív ság u k at és valahogy nem tö rő d tek bűneikkel. O dysseus elég so­ ká „vendégeskedett” Calypsó boltoza­ tos b arlan g jáb an , nem is „v e te tte” m eg 4, A. S c h o p e n h a u e r: D ie W elt a ls W ille u n d V o rste llu n g . 5. J e re m ie : L a m e n ta tio n s . I. 8. - 125 - �ennek az istennőnek ágyát,6 de a h á ­ zasságtörés eszébe sem ju to tt és így nem tá m ad tak kom plexusai hűséges feleségével kapcsolatban sem. Vagy itt volt A igisthos esete, igen csúnya eset. Az istenek m á r előre gyanakodtak, hogy ez az A igisthos m ég b a jt fog csi­ nálni és előre figyelm eztették. Ennek ellenére: nem megöli K litaim n estrát? — E nnek h a lla tá ra a görögök a p ra ja n ag y ja kerek szem eket m eresztve szá­ zadokon á t csóválta fejét, hogy ilyesm i m e g tö rtén h e tett velük. Ó szófroszüné! Szegényt biztosan valam elyik isten, vagy istennő vezette té v ú tra. Később az ő le lk ü letű k is m egtört, önbizalm át vesztette, kétség gyötörte. S zókratészt te tté k felelőssé és m ikor azt ta n á c sta ­ lan ságukban m e g itatták a bü rö k ser­ legből, m á r késő volt. A. M emmi önarcképe sötét, pesszim isztikus, rem énytelen. K eserűen k ér­ di m agától: nincsen te h á t a zsidóság tö rtén etéb en term ékeny pozitívum , fénylő rem énysugár? A rra a m egálla­ p ítá sra jut, hogy zsidónak lenni nem ­ csak áldozat, hanem abszurd igazság­ ta lan ság is. És itt m á r nem reális az „ö n arck ép ” és nem is igaz. A m ú ltat és a gázkam rák áldozatait elfelejteni nehéz, az elszenvedett igaz­ ságtalanságot m ár jó vátenni nem lehet. A zonban az utolsó igaznak h alála sem v álto tta meg a zsidóságot és ha a Lévy család ősi v allása tilto tta , hogy az éle­ é rt feláldozza az élet értelm ét, az élet érte lm é é rt sokan ellenálltak, m eghal­ tak. O tt v olt a varsói felkelés, ott volt a fran cia „resistance” (ellenállási m oz­ galom), m elyben S chw arz—Ba r t is h a r­ colt. A zsidóság tö rté n ete és sorsa is szociológiai függvény. A m etafizikai tényezőket az őket m egillető helyre 6. H o m e ro s: 7. V o lta ire : kell k o rláto zn i és a halad ó k sorában m egszívlelni V oltaire nagyszerű ta n á ­ csát: „m ais il fau t cu ltiv e r n o tre ja r ­ din,”7 m ű v eljü k csak tovább k e rtü n ­ ket. A m ú lt század jövendőm ondó m a­ d a rá n a k szellem e, a látn o k i N ietzsche telibe ta lált, m ikor ezeket írta : jö n ­ nie kell an n ak , aki m egvált eddigi id e­ áljain k tó l és am i kinőtt belőlük, aki m egvált a nagy undortól és a nihiliz­ m ustól, haran g szav a a délnek és a nagy eldöntésnek, aki m egoldja az ak a rato t, a földnek célt m u ta t és viszszaa d ja az em beriségnek a rem én y t8 K ülönben elvégre egyszer meg is állh atn án k ! Úgyis ak a d elég, főleg idő­ sebb, aki szitk o t rág v a dörm ög: ejnye ti ördöngős fickók, h á t sosem tu d to k m ár nyugodni! A terv teljesítéssel, az ú jítással és tu d a tk ia lak ítással? O kvet­ lenül szükséges, hogy m in d en göndör­ h ajú szerecsen m e g tan u lja az abc-t? . . . M intha R a ym o n d D uesberg9 „Békái”ba n ezt az eshetőséget illu sztrá lta vol­ na, persze távol m inden ebbeli szán­ dékától. M űvének célja? . . . V igyáz­ zunk a m űvek cé ljá ra és te n d en c iájá­ ra. m e rt a m űvésznek irá n y t szabni, sokszor ugyanazt eredm ényezi, m in t m eddő házasságban a különféle m es­ terkedések egy m egszületendő gyerm ek érdekében. Egy hang, egy dal. egy heje -h u ja a m űvésznek sokszor fontosabb a m in d en n ap i ken y érn él és az ih letettség ó rái je le n tik életét. De az rejtély előttem , hogy m elyik m úzsa k ellette életre a „B ékák” író jáb an azt a ször­ nyetegsereget, m ely közel 600 oldalon já rja lid érctán cát. D uesberg ab b a a korba helyezi cselekm ényét, m in t Beck ett egy szín d arab ját, am ik o r a mai em beriség valam i okból régen kipusz­ tult. L em uria, egy v áro sállam lakói, O d y sseia. C a rd id e. 8. N ietzsch e: Zu r G e n e a logie d e r M ora l. 9. R. D u e s b e rg : L es g re n o u ille s. - 126 - �apokalyptikus je len e tte l fejezi be m ű­ vét. Soha n em lá to tt eső á ra sz tja el L em u riát és A sm odai u to ljára k ell b i­ r ok ra ellenfelével. L an g e-t belöki egy nagy kloakába, az m ég egyszer felm e­ rül és a békaesőben egy nagy béka berepülve n y ito tt szájába, m egfojtja, m ikor az pedig éppen a létn ek titk á t a k a rta v ilággá k iáltani. akikben m á r sem m i em beri érzés nincs, degenerál t korcsok, ak iknek m indegyike egy C. D. D .-t (C ancer de dieu = isten rák ja ) visel a testén, ta ­ lán isten b ü n tetések ép p en . Őfelsége, A sm odai uralk o d ik felettü k és ennek egyetlen gondja zsarno kságának m eg­ szilárd ítása és az idegenből jö tt Lange­ val való párv iad ala. La nge olyan kor­ ból szárm azik, m ely még m egőrzött ném i hasonlóságot a m ienkkel. A cse­ lek m én y színhelye rom b ad ő lt város, h am usszürke sivatag, világ talan b a r­ lang, a légkör pedig hysteria, szinte­ nyészetben. Szörnyű a feln ő ttek kol­ lek tív vonaglása, de a m esterséges gyerm ekek viselkedése egyenesen le­ írh a ta tla n és ta lá n D ickens K arácso­ nyi É nekének k ét gyerm ekszereplője ad ném i ízelítőt. D uesberg pokolian - A végtelenségben a békák örök bre­ kegése kérdi iro n ik u san az élet és a századok értelm ét: quoi — quoi — quoi? (quoi —micsoda?). A párizsi k ritik a h atáro zo ttan e lu ta ­ síto tta a m űvet: én a r r a gondoltam , m ire lenn e képes egy ato m k atacly sm a, ha egy igénytelen altató torzképződésre vezethet. M edgyesi Já n o s 127 - �KÉT IFJÚSÁGI REGÉNY MARGÓJÁRA — M ese — te tte le csalódottan Szabó M ag da „Születésnap” cím ű könyvét a 15 éves kislányom . — M e se.. . Ez a k ijelen tés — am i m ögött éles k ritik a húzódott m eg — k e lte tte fel érdeklő­ d ésem et, és ösztönzött a rra , hogy el­ olvassam a fiatal lán y o k n ak szóló re ­ gényt. Elolvassam gyerm ek és feln ő tt­ szem m el, m in t olvasó és m in t nevelő is, n em v oltam ugyan Szabó M agda m ó d jára ta n á r sohasem , de öt gyer­ m ekem elég lehetőséget a d o tt a rra , hogy betekinthessek a „gyerm eklélek rejtelm e ib e”. .. Nos a könyv főbb szereplői: az a la p ­ já b a véve jó, de rossz b a rá tn ő je Szil­ v ia á lta l befolyásolva a regény feléig hely telen úton já ró Illés Bori, an n a k e lle n te ttje a sziklaszilárd jellem ű M i­ kes J u tk a és a „fiú” V arjas Miklós. E jelentős szereplőkhöz körítésül szol­ gáln ak Bori szülei, V arjas iszákos apja, J u tk a te h ete tle n nagym am ája, „B eli­ k á n ” és az idealizált „R udolf’. És még valaki — erkölcsi alap k é n t — E perjes B enja m in, akiről Illésék u tc á já t eln e­ vezték. M egvan te h á t m inden kellék ahhoz, hogy jó és rossz illő adagolásával kon­ fliktus jö jjö n létre, s a jó — m egfelelő erő sítést kapva a regény folyam án, győzedelm eskedhessék. Ez így ta lán elfogadható is lenne, h aszn álh ató rec ep tje az oblig ált lá n y re ­ génynek. De Szabó M agda könyve „m ese”, az ad o tt esetben íztelen „fehér irodalom ”. T izennégy éveseink nem hiszik el J u tk á t, m ég B orit sem, az esem ények csodaszerű kicsúcsosodását sem Illésn é balesetében, am ely csak azért varázsolódott a könyv la p jaira , hogy a lusta, önző Bori n éh án y óra a la tt kötelességtudó, szófogadó, szor­ galm as kislánnyá alak u ljo n át. A nyol­ cadikos J u tk a feln ő ttek e t is megszé­ - gyenítő k ifo rro tt nevelési m ódszerével valósággal felb o sszan tja v ele egykorú olvasóit, s a rra a fe lk iá ltá sra kénysze­ ríti: „Mese! Ily en nincs!” És kétségbeejtő en ham is a kam asz V arjas is, ak i­ vel az író az t m o n d a tja a tizennégyéves Ju tk á n a k , hogy: „És h a v alah a véletlen ü l elv ennélek feleségül, úgy gyere hozzám , hogy te is a k a rta d .” S hogy a m ese rnese legyen igazán: a re ­ gény utolsó m o n d atáb an a k islán y áb ­ rá n d élő a la k o t ö lt „R udolf” m egtes­ tesül. N em hihető, s ez az am i legnagyobb bűne leh et egy, a serdülő ifjú ság n ak írt regénynek. A gyerek még nagyon érzékeny az igazságra, érzékenyebb m in t a felnőtt, ak i m á r ism eri az „igazság” viszonylagosságát. A gyerek — különösen m a — látó szem m el ;jár. s elsősorban sa já t koro sztály át ism eri, tu d ja , hogy m in d en „m ásképpen v an ” m in t Szabó M agda azt a „S zületésnap” cím ű regényében m egírja. M ostanában k e rü lt a h ázb a Ja n iko vszk y Éva „ Aranyeső” cím ű könyve is, s így könnyen összehasonlítható v o lt a k ét — u g y an azt a célt szolgáló — mű. Igaz itt m á r nagyobb lányok, 18 éves érettség izettek p roblém áival, g o n d jai­ val és a szülők á lta l sokszor n em is­ m e rt g o ndolataival foglalkozik a szer­ ző, de m in d ezt úgy teszi, hogy érezzük, ism eri a tém át, a m ai fiatalo k nehéz eligazodását az életbelépéskor, s az em bert, aki em ögött a sém a m ögött él, lélegzik, érez . . . Ism eri an y a és gyerm ek nehezen feloldódó viszonyát, a p illan at kicsúszását a kezünkből, am ik o r m eg tu d tu n k vo ln a nyílni, vagy elszalasztását a szülő részéről egy kö­ zöm bös m o n d attal, am ellyel rosszkor tö rte m eg a csöndet . . . De m i is a könyv ta rta lm a tu la jd o n ­ képpen? — B u rián Ágnes, a regény fő128 - �hőse, érettségi u tán egyetem re je le n t­ kezik, de nem veszik fel és m ost előt­ te áll a kérdés: Hova, m erre? — M ajd­ nem belevész a sem m ittevés, a köl­ csönkérések, a presszók dzsungelébe, d e egy h irtelen ötlet az ápolónőképző­ be sodorja, ahol h iv a tá sra és fé rjre ta ­ lál. Ez igy dióhéjban szin te sem m it sem m ond, legalábbis nem többet, m in t ál­ taláb an a t ipus leányregények ta rta l­ m aznak. De hiszen a tém a legtöbbször egyszerű, m in t ahogy az élet is az: „nincs új a nap a la tt!” Ez azonban csak általánosságban érvényes, egyedi­ leg m inden bonyolult, s ezt a bonyo­ lu ltság o t érth ető en ábrázolni nem könnyű dolog. Még nehezebb a meg nem állapodott, önm aga szándékaival sem tisztáb an lévő, k ifo rra tla n tizen­ nyolcévesek p ro b lém áit kibontani. Mégis ez Janikovszky É vának sike­ rü lt. Á gnes jó és rossz, m int m inden­ ki és nem tö rté n ik sem m i világrenge­ tő esem ény, „csoda”, am i a helyes ú t­ r a terelje. Hogy végül m égis a jó t vá­ - lasztja, az az é le t és s a já t é n je sokszi­ nűségének köszönhető. H iv atásá t p él­ d ául nem is jó in d íték ta lá lta tja m eg vele, hanem dacos h an g u latá b an v é­ letlenül felvillanó ötlete. És, hogy az orvosnak készülő léh a K o rn éltó l és a pén zért férjhezm enő H éditől m egundo­ rodva a kom oly erkölcsi érték ek et h o r­ dozó E szterhez és A ndráshoz csatlako­ zik, an n a k oka in k á b b a z előbbiek rosszaságában, m in t Ágnes jóságában rejlik. Egészben véve a könyv h ih ető tö r ­ ténete egy m ai fiataln a k , helyesebben torzítás n élk ü li tü k ö rk ép e a gim náziu­ mot végzett útkereső tizennyolc éve­ seknek. H ihető az ápolónői h iv atás m egszereté s e is, a szenvedő em b er sok­ szor borzad ást k iváltó m eg n y ilv án u lá­ sai ellen ére is, hihető, m e rt Jan ik o v szky Éva érzékeltetni tu d ta m indezek m ellett azt a sok szépséget, tiszta örö­ m et, am it ez a k o n k rétan segítő, néha a korty vízzel is jelentős en y h ü lést adó foglalkozás nyújt. Kemény Erzsébet 129 - �SZABÓ GYÖRGY: A FUTURIZMUS (GONDOLAT K IA D Ó 1962.) ságú b etűk alk alm azása és keverése, a hagyom ányos so r-fo rm ák felb o n tása) sőt síkraszálln ak a z é rt is, hogy az író­ nak joga v an „értelem fö lö ttin ” írn i, azaz olyan szav ak at k reáln i és a lk a l­ m azni, m elyeket senki sem é rt meg. H ézagpótló m unkával jelentkezet Szabó György, am ikor százhúszoldalas tan u lm ányával, v a la m in t a fu tu ristá k , illetve a hozzájuk többé-kevésbé közel álló teoretikusok (M arinetti, P apini, A pollinaire, M ajakovszkij) m anifesztum ait tartalm a zó könyvével az „izm u­ sok” nagyon is já ra tla n dzsungeléhen segíti eligazodni az olvasókat. T an u lm án y án ak k iindulópontja az a meggyőződés, hogy „a fu tu rizm u s sa­ játo san olasz jelenség, s csakis az olasz társad alom korabeli állap o táb ó l é rt­ hető meg . . . Az a tény, hogy a tí­ zes-huszas években E urópa több orszá­ gában úgynevezett izm usok keletkez­ tek, csak a r r a m u tat, hogy a polgári társad alo m az im p erialista fejlődés k ü ­ lönböző fokozatain m ajd n em m inde­ n ü tt létrehozta az irodalom és a m űvé­ szet sajáto san av a n g ard ista szárnyát, s csak e feltétel szem elő tt ta rtá sa m ellett v á la sz th a tju k szét az egyes or­ szágok izm usainak jegyeit a kölcsön­ hatásb ól eredőktől.” M iből is in d u ln a k ki a fu tu ristá k ? Abból a tényből, hogy a m odern élet­ be benyom uló te ch n ik a új ritm u st, új tem pót sugall. M int egy fran cia k riti­ kus m e g állap ítja: „a villam osság, a hálókocsik, a repülőgép, a rádió, az autók, a transz-szibériai v asú t m ind a r r a ösztökélik a költőt, hogy kövesse szaggatott, új, összefüggéstelen, s a klasszikus h arm ó n iák at p ára tlan u l, h a ­ tékonyan m egvető ritm u sa ik a t. „E zért szak ítanak m inden eddigi kifejező fo r­ m ával és az aktivizm us, a cselekvés filozófiájának hirdetői lesznek. E nnek érdekében szabadon élnek a n y elv ta­ ni és tipográfiai eszközökkel (főnévi igenevek halm ozása, a különböző nagy­ - A m ásik jellem ző tö rek v ésü k a szim ultanizm us, a jelenségek egyidejűsé­ gének rögzítése. A fu tu rista festők leg­ jellem zőbb v onása pl. az a törekvés, hogy a különböző helyen és időben fel­ lépő jelenségeket egy képen, egym ás m ellet vagy éppen egym ásba festve áb ­ rázolják. Ennek következtében a tá r ­ gyak d ara b o k ra törve, izgatott v ib rá ­ lásban jelen tk ezn ek az ilyen m ű alk o ­ tásokban. L egjelentősebb képviselőik: Severin, Carra , Soffici, Russolo. „K iegyenesedve a világ te tején , m ég egyszer o d a h a jítju k k ih ív ásu n k at a csillagokhoz” — harso g a fu tu rizm u s alapkiáltv án y a. Ám ezt a k ih ív ást nem a csillagokhoz intézték, h an em a h ala­ d ásért küzdő, jóérzésű em berek ellen. M arinetti nem is csinál titk o t abból, hogy a m ozgalom n acio n alista-im p eri­ alista célokért küzd. Az első k iá lt­ ván y b an azt m o n d ja: „A h áb o rú t a k a r­ ju k dicsőíteni, a világ egyetlen m eg­ tisztító ját a m ilita riz m u st”. A m áso­ dik k iáltv án y b an pedig: „H áb o rú n k at a totális g y ő zelem ig . . . szárazföldi és tengeri term észetes h a tá ra in k biztosí­ tásáig kell folytatni, m e rt enélkül nem lesz szabad kezünk, hogy k isöpörjük, m egtisztítsuk, m eg ú jítsu k és óriásivá tegyük O laszországot.” S ezek után csak term észetes, hogy céljai érd ek é­ ben a faj ö n tu d a tá t hangsúlyozza, m e rt „ennek a szónak Olaszország, u ralk o d ­ nia kell e szó fele tt: Szabadság.” N agy E n d re „V árad—P est—P árizs” 130 - �sabb, színvonalban m agasab b m ű v é­ szet ú tjá ra lép,” a h um anizm us ir á ­ nyába halad. K ülön hely illeti m eg a fu tu rizm u s történ etéb en az orosz fu tu ristá k a t. Az orosz fu tu ristá k igen jó l ére zté k a z t a társad alm i válságot, am ely O roszor­ szágban a XX. század elején végbe­ m ent. L ázadásuk azonban k im e rü lt a kispolgári izlés és életm ód gúnyolásá­ ban, m ivel nem tu d ta k kapcsolatot te ­ rem teni a tá rsa d alm i m ozgalm akkal. Feltűnő színű ru h ák b a n já rta k , gom b­ lyukaik b a sá rg a ré p á t tűztek, tu d ato san m egsértették a z illendőség szab ály ait stb. A „pofon” szó o tt szerepel M ajakovszkijék 1912-i k iá ltv á n y áb a n is, d e óriási különbség k it ü tö k pofon. A közizlést-e, m in t M ajakovszkij, vagy az em bereket, a h u m an itást, m in t M arin etti. M ajakovszkij m ag a igen h a ­ m ar leküzdötte a fu tu rizm u s „gyer­ m ekbetegségét,” am i a n n á l is könnyebb volt, m e rt ő tu d ta , mi v álasz tja el ő t a fu tu ristá k tó l: „B ennem a szocialista pátosza él. ak i tu d a tá b a n van an n ak , hogy az elav u lt dolgok elk erü lh etetle­ n ü l m egsem m isülnek.” Szabó G yörgy hasznos tá jék o z ta tást nyújtó, szép k iállítású könyvét öröm ­ m el üdvözöljük és érdeklődéssel v á r­ ju k a G ondolat K iadó te rv b ev ett, a századeleji stílu sirán y zato k at elem ző további k ö tetein ek m egjelenését. GÖNCZÖL ILONA c. könyvében m eg írja egy 1913-ból szárm azó élm ényét M a rin e tti párizsi előadásáról, am ely nagyon jól m egvi­ lá g ítja a fu tu ristá k m ódszereit: „M arin e tti m indig gondoskodott róla, hogy elő ad ása általános pofozkodással és ren d ő ri beavatkozással végződjék. H asznosabbnak vélte, ha m ozgalm áról az eszte tikusok h ely ett in k áb b a ren d ­ őri rip o rterek szám olnak be, m e rt jól tu d ta, hogy ezeknek nagyobb olvasókö­ zönségük v an .” Szabó G yörgy a fu tu rizm u s három szakaszát különbözteti m eg: 1909— 1915-ig, 1915—1921-ig, 1921—1943/44-ig. Az első időszakban a m ozgalom tu ­ d o tt értékes és progresszív törekvése­ ket, alk o táso k at is felm u tatn i, a m áso­ dik szakaszban azonban kifejezetten p rae-fasiszta m ozgalom m á vált. 1915ben P apíni és tá rsa i elszakadnak Marin ettitő l. Ők ugyanis azt vallják : „az Itá lia szó fölé ezt a szót kell helyezni: Szabadság, s ezek fölé ezeket: Szellem és E redetiség. A szakadás u tá n M arinetti irán y zata, híven célkitűzésükhöz: „az á lla to t kell m in tak ép ü l á llíta n i”, „a futólépést, a halálu g rást, a pofont és az ökölcsapást m agasztalva” a fasiz­ m us leghívebb szolgálói lesznek, így nem csodálkozhatunk, hogy 1942-ben M a rin e ttit a S ztálingrádot ostrom ló olasz csapatok között ta lálju k . A firenziek csoportja (Papini, P alazzeschi) pedig a „társadalm ilag haszno­ 131 �AZ ÖREG (VILLIAM FA U LK N ER (1897-1962) A kezdő szavaknál m ég úgy tű n ik mese az olvasm ányunk (Élt egy­ szer . . .), de m á r az első sorban ott áll a nép á ltal kicsit félelem ből, kicsit tiszteletből „Az öreg”-nek nevezett fo­ lyam földrajzi neve, a M ississippi, m ely a M issourival eg y ü tt a Föld leg­ hosszabb folyam rendszerét alkotja, (m ennyivel szívhez szólóbban, szeretet­ teljesebben nevezte el az orosz em ber E urópa legnagyobb folyóját, a Volgát, A nyácskának, É desanyának!) m a jd egy évszám és egy hónap következik: 1927 m ájusa. T rag éd iák k al te rh e s időszak volt ez! E kkor jegyezték fel az em be­ riség tö rtén etén ek egyik legkatasztrófálisab b árvizét. A hely, az időpont és a tö rté n e t m e­ n etét m eghatározó esem ény, a nagy árvíz leírása u tán azonnal m egjelenik egy negyedszázadot élt m agas fia ta l­ em ber, ak in ek még a n ev ét sem tu d ­ ju k meg, az író is csak m in t „M agas”-t em legeti. A kisregény főszereplője életéből m á r h ét esztendőt M ississippi állam egyik g y apotültetvényén, fegyencként kínlódott végig és ennek ellen ére „nem azokat gyűlölte, ak ik te tte n érték, nem is a b író k at és jogászokat, akik elitél­ ték, h an em a z író k at: a névtelen nagy­ ságokat a füzetes regények cím lap­ já n . . ”Ne . m is kell tovább folytatni az idézetet, hisz ennyiből is tu d ju k m ár, hogy az irodalom szennyvize, a p onyva ju tta tta hősünket rabsorsra. S ő, b á r e m éreg v o n atra b lási k isérletbe v itte, m e g m arad t em bernek. B á r­ m en n y ire összekuszálták egészséges ösztöneit egykori olvasm ányai, m iu tán többedm agával a m entéshez vezényel­ ték, m egküzdött a félelm etes á rra l, életek et m e n tett, hisz egy v ajúdó aszszonyt m agzatával együtt hozott visz— K ISREGÉNYE sza a biztos pusztulásból. És ez az ele­ m ek és önm aga fe le tt győzedelm eske­ dő em ber csak ra b lá n c ra fű zv e k ellett an n a k az elk o rcsu lt társad alo m n ak , am elybe beleszületett, ugyanis h ő stette u tá n szökésért ú jab b tíz év et sóztak a nyakába. A m ikor búcsút veszünk a M agas­ tól ú jra egykedvű, a z ú ja b b tíz év te r­ he sem nyom ja m ár. V illan ásn y ira fel­ tű n ik elő tte az egykori kedves képe, s ta lá n m ég egy p illa n a tra a z t is érzi, hogy a z első tíz évét m ia tta k ap ta. M i­ lyen érdekes, a m áso d ik tiz et is egy nő m iatt, egy v ajú d ó a n y a m ia tt szab­ tá k ki rá! — gondolkodik el az em b er — és ő „az asszony n élk ü l gyötrő szen­ vedély” hosszú évei e lő tt csak en n y it m ond: „A sszonyok!” és legyint egyet. Az elm o n d o ttak felv illan to ttá k a könyv nyitó- és záróképét. Hogy a ben ­ ne le írt esem ény m it ta rtalm az, a r r a csak u talás tö rtén t. Az olvasó dolga, ha e sorok elolvasása u tá n kedvet k ap e H em ingw ay „Öreg h alásza” m ellé állíth a tó kisregényhez, hogy felfedezze m agának F au lk n ert. N ap jain k olvasói közül elég kevesen eveznek m á r tü re ­ lem m el és k ita rtó an végig a család-, a társad alm i regények szélesen höm pöly­ gő folyam ain, hisz F aulkner. D ürrem att, H em ingw ay és m ás nagy, vagy m ég csak n ag y ratö rő írók a r r a csáb ít­ já k őket, hogy egy kri stá ly tiszta fo r­ rás. egy tengerszem m élyéről fakadó hegyi p atak so d rására, vagy éppen egy csúcsok m agasából lezúduló vízesésre bízzák m agukat. H a v alam ik o r összeállítanák a v e r­ sekhez hasonlóan a kisregények gyöngyszemei sorozatot, „A z Öreg ”, m in t egy nagy d ara b színtelen gyé­ m á n t o tt díszlene a sorban, hogy be­ lőle aztán ki-ki figyelm es, tisztelettu d ó 132 — �olvasással olyan b riliá n st csiszoljon m agának, am ily e n t irodalom szeretete kíván. W illiam F aulkner, a N óbel-díjjal k i­ tü n te te tt am erik ai regényíró, m á r éle­ tében beállt a h alh ata tla n o k sorába. S ha most, ez évben bekövetkezett h alála után, gazdag életm űv e ir á n t m e g n y il­ v ánuló érdeklődést sik e rü lt ez írással fokozni, a k ritik u s m e g tette a m agáét, aki azonban addig nem te h et p o n to t m ondanivalója végére, am íg fel nem h ív íja a figyelm et a rra , hogy B. Nagy László becses m u n k á t végzett e sok te­ k in tetb en bonyolult felépítésű m ű nyel­ v ü n k re való átü ltetésév el, hogy az tá n az E urópa K önyvkiadó közread h assa azt. RAD1CS I S T V Á N : R A J Z kovács Já n o s �I V Á N Y I ÖDÖN: Ö NT ÖK �H A G Y O M Á N Y AZ IRODALOMTÖRTÉNET NÓGRÁDI APRÓSZENTJEI FERENCZY A m ag y ar irodalom m eglehetősen szegény költőnőkben. De a m eglévő kevesekre sem fo rd íto ttu n k elég figyel­ m et. Ferenczy T eréz szinte v ita th a ta t­ lanul — a legnagyobb női költőjelen­ ség a m ú lt században, s egy-két jó b a­ ráto n , n éhány nógrádi p atrió tán kívül alig-alig irta k róla. Igaz, nem hagyott m aga u tá n gazdag költői örökséget — ezt trag ik u s végű rövid élete nem te t­ te lehetővé: 48-as érzelm ű költem ényeit pedig házku tatáso k és zaklatások mi­ a tt k ellett m egsem m isítenie a Bachkors zak idején. Torzóban m a ra d t köl­ tészete inkább csak igéret, de olyan jelentős ígéret, am elyet költőiségben nem m ú lt felül senki egészen K affka M argitig. lányt, az tá n m ást vesz feleségül. Ez lesz Ferenczy T eréz sorsa is. Első m űvének m egjelenése idején megy fel P e stre nagybátyjához, F eren ­ czy Istv án szobrászhoz. A h ires m ű­ vész h ajlék á b an ism erk ed ik meg a k o r híres íróival, többek közt C za kó Zsig­ m ond d rám aíró v al, ak in ek sö tét életszem lélete igen nagy h atással v o lt rá. K öltői tehetsége ek k o r kap szárn y a ­ ra igazán. H azatérve Szécsénybe, nagyon h iá n y ­ zott neki a pesti m ű v e lt társaság. L isznyai K álm án, az ak k o ri idők népszerű költője m eg-m eglátogatja, h a éppen o tt­ hon tartó zk o d ik a szom széd V arsán y ban. K ülönben visszavonultan élt. M a­ gánosságát k ét m ű v elt em b er b a rá t­ sága, m ajd szerelm e o ld o tta fel: előbb Kovács B azil ferences szerzetesé, ké­ sőbb Csere Józsefé, P ulszky F eren c költői h ajlam ú titk áráé, Ők te lje síte t­ ték b e F erenczy T eréz végzetét. M agánéletének szálai szorosan az 1848-as forrad alo m h o z és szabadságharchoz fűzték. A bban bízott — szerel­ m ével, K ovács B azillal eg y ü tt —, hogy a fo rrad alm i törv én y ek lehetővé te ­ szik egybekelésüket. M ajd pedig, a szer­ zetes S zab ad k ára irá n y ítá sa u tán , m á­ sodik szám ú szerelm eséért. C sere Jó­ zsefért aggódott. 1849 jú n iu s 20-án n a­ gyon szeretett öccse elesett a h arco k ­ ban. A szab ad ság h arc esem ényei és azok összefonódása sa já t sorsával buz- A ház, am elyben született 1830-ban, Szécsény m ai p iacterén állt, később az állam i tejgazdaság épülete lett és a m ásodik világháború előtt bon to tta le a „hálás u tó k o r”. É desapja, a m ulato­ zó kedvű könyvkötőm ester, nem érte tte meg a serdülő leán y k a költői h a jla ­ m ait. A kis T eréz szünet nélkül olva­ sott, a u to d id ak tak é n t ta n u lt.. . A bban az időben rendkívüli m űveltségre te tt szert. K orán k ezdett im i. 1844-ben je­ len ik m eg első m űve, az E sküszegő cí­ m ű elbeszélés. Ebben szinte sa já t ké­ sőbbi boldogtalan szerelm ét sejti meg. Egy ifjú kierőszakolja egy lá n y szerel­ m ét, a lány h atalm as szerelem re lob­ ban, de a fiú elutazik, és elfeledi a - TERÉZ 135 - �d ító d alok m eg írására ihlették. És m i­ re a V ilágost követő gyászos idők el­ következtek hazánkra, az ő kedélye is elborult. De m int a szabad ság h arc a latt is — h elytállással lelkesített. A hagyo­ m án y sz erin t költem ényei szájról-szájra te rje d te k Szécsényben és a környe­ ző falvakban. Sajnos, ezek a versek m egsem m isültek a zord időkben. De hogy m egvoltak, bizonyítja az, hogy Ferenczy T eréz benne v olt az ön­ kény u ralom „fekete könyvében”. F i­ g y eltették és h áz k u ta táso k a t ta rto tta k nála. M indent m egsem m isített, de K ossuth á lla m titk á rá n a k , P ulszky Fe­ ren cn ek az arc k ép ét nem . Négy napi fogságra íté lté k ezért. A zt m ondják, levelezésben á llo tt a távollétében bi­ tó ra íté lt P ulszkyval, sőt m agával Kos­ su th L ajossal is. A korabeli folyóiratokból jó lism ert országos hírű költő m ár, m ikor 1853 m á ju sá b an közlik a lapok a „legmegrendítőbb h írt”, hogy „lelkes F erenczy T eréz . . . fo lyó hó 22-én . . . pisztolylövés­ sel v e te tt véget fiatal, alig 23 tavaszt szám láló életének.” A z öngyilkosság okát illetőleg m eglehetősen tájék o zat­ lan o k a lapok. A P esti N apló m ég jú ­ nius 3-án is így irt: „Az okokat, a m e­ lyek öngyilkosságra bírták, n em tu d h a t­ n i.” A D ivatcsarnok m áju s 25-i szám a azonban keresi az okokat. S zerinte Fe­ renczy T erez naplótöredékei és Czakó Zsigm ond az elé iro tt sorai „némi ku lcsu l szolgálhatnak talán a gyászos halál okához?!” Czakó sorai valóban a r r a engednek következtetni, hogy szerelm es v olt Fe­ renczy T erézbe: „ .. .És a jk a m nem ta­ lálta m eg keb lem n ye lv ét, a m ely n ek érzelm ei n év te len ű l áradozának sóhaj­ ban el. ”H am arosan azt is közlik a la ­ pok, hogy az öngyilkos lán y Czakó a rc ­ képével m en t a halálba. A részvét m el­ le tt is kiváncsi olvasótársadalom m árm á r belenyugodott, hogy az öngyil­ kosság h átteréb en Czakó Zsigm ond áll! - Csakhogy a pesszim ista d rám ai ró — szintén önkezével v e te tt véget életé­ nek — m á r h a t eszten d eje h alo tt volt. V égre a D iv atcsarn o k jú n iu s 12-i szá­ m áb an a h a lá l körülm ényei ről k im e rí­ tő tu d ó sítást o lv ash ato tt a „virág lankadása, elhervadása. u tá n érdeklődő közönség”. De ez nem hogy tisztá zta vol­ na a dolgot, han em m ég csak bonyo­ lította. A tu d osító az öngyilkosság előtti napon m ég eg y ü tt s é tá lt Ferenczy Terézzel a szécsényi v árk e rtb e n . A tu ­ dósító sz erin t a költőnő igen h allg atag volt. „Beszélte, hogy ő csak eg yet sze­ ret, kitő l viszo n t sze re tte tik — nyolc éve m ár, hogy egym ástól távol va n ­ nak.. . keservesen sírt. — Sírása közben e három szót fá jd a lm a sa n rebegte: „Ő m á r m egnősült!" E napon festészhez m e n t G yarm aton. „Az öngyilkossági nap hajnalán a szé­ csényi bércek a la tt tévelyg ett." Egész nap folya m a to sa n írt. Estefelé k ijö tt a szobából és az áldozó nap su ­ garain m erengett. A m in t a nap leáldo­ zott: szobájába visszatért. N éh á n y perc m ú lva tom pa fegyverd u rra n á s hangzott k i a szobából. A lövés u tán a tyja és nagynénje az a jtóhoz rohantak. A z a j­ tó zárva volt, csak betöréssel le h ete tt a szobába lépni. K ép zelh etn i m en n yire m egható vo lt a jelen et! A szeren csét­ len hölgyet a pam lag ka rjá n kö n yö ­ kölve, kínos a rckifejezéssel, szétoszlott hajzattal és fe lb o n to tt kebellel, női p o n ­ gyolában, golyó által sziven találva lé­ le k n é k ü l ta lálták! — E lőtte kevés tá­ volságra az asztalon fe k ü d t Czakó arc­ képe . . . és a jó tevő feg yver.” * Ha elve n n éte k fá jd a lm a im a t, A z életre több sem m i sem m arad. A m i költői, am i szép leh etn e . . . (Vezérhang) A legnagyobb és a leg tartó sab b é r­ zése a fájd alo m volt. V alóban szenve­ dett, de nem lázongott a sorsa ellen. Úgy ragaszkodott a fájdalom hoz, m in t 136 - �az, a k it az isten m eglátogat. Hiszen a fájdalom a v a tta költővé. Az különböz­ te tte m eg prózai környezetétől. Csak a sebek szüntelen fölhasogatása óvhatta m eg költészetét az érelm eszesedéstől. S zám ára a szom orú és a h alálv á gy az egyetlen lehetséges életérzés volt. Ebből táplálk o zik a hazaszeretete is. „Mein H erz ist Schm erz, m ein Herz ist F lam m e” — írja m agáról H eine: F erenczy T eréz honleányi lobogása is a részvétből, a haza és m ások szenve­ désének a z átérzéséből fakad. A soro­ zatos csalódások m e g tan ítjá k a sa já t k o rá t igazán látni. N éha m in th a P ető­ fi fe lhők k o rszak át fo ly tatn á tovább: Ha fö lk e ln é n e k m in d azon nagyok, a k ik tő l a történelem ragyog . . . R á ju k rohannátok . . . E zt kiáltanátok: N incs szükség reátok! (Bolygó tüzek) C salódásai a szerelem ben, a szabad­ ságharc rem ényeiben halálos válságba sodorták. S okat és buzgón szenvedett, míg e lju to tt oda, hogy a földet „egy roppant nagy rothadásnak” látta, am elyen az em berek a „nagy ho lttest­ n ek izzó férgei.” Igy látv a a világot, nem csoda, hogy egyre jobban érzi: „Lassan, gyilkolva ölnek a napok.” Még a rajo n g v a sz erete tt term észet sem tu d ta m egtartani. A „pokol el­ je g yze tt arája” 23 éves k orában vég­ zett m agával, m ielőtt k ite lje síth e tte volna m a is eleven fájdalm ú, m egle­ pően m odern hangszerelésű költésze­ tét. CSA LOM JAI PA JO R ISTVÁN „Bölcsőmet H ont kies N yékvö lg yén ringaták: Jártam öt-hat helyen, kilen c-tíz iskolát, V alék ügyvéd, író; fáradtam a m egyén, V ajon ki él tovább: versem -e, vagy én? - A k érd é st eld ö n tö tte az idő. A fele­ dés hom ályából kell k iem eln ü n k a v er­ set is, a költőt is. D e eg y általán é rd e­ m es-e le tö rü ln ü n k ró la a feledés p o rát? F eltétlen ü l érdem es. Pajor Istvá n éle­ te és m unkássága nem an n y ira hagyo­ m án y k én t jön szám ításba, h an e m inkáb tan u lság k én t. P á ly á ja — kitűnően szem lélteti a m ag y ar köznem esség X IX . századi ú tjá t. A n n ak a köznem esség­ nek, am ely a refo rm k o rb an és a sza­ badságharcban — h a közvetlenű l is — a h alad ást szolgálta, de a szabadságharc után hova-tovább szegre a k a sz tja ellenzékiségét és m egalkuszik; a régi haladó m a g ata rtás azonban bizonyos helyzetekben és esetekben még vissza­ visszajár. A régi H ont m egyei N yéken szüle­ te tt 1821-ben. A köznem esi család jo ­ gásszá ta n íta tta ki. P á ly á já t m in t a pecsovics A p p o n yi G yörgy titk á r a kezdte. Ilyen m inőségben m en t fel 1847-ben a pozsonyi országgyűlésre. E r­ re az ú tra m indig szivesen em lékezett vissza. E kkor találk o zo tt P etőfi S á n ­ dorral és K ölcseyről beszélgetett vele. Ugyanezen az úton ism erk ed ett m eg K ossuth Lajossal is. A szabadságharc a la tt nem zetőr hadnagy volt. A szabadságharc vége felé K om árom ba m en ek ü lt a m eg to r­ lás elől. Világos u tán visszavonultan élt csalom jai birtokán, m a jd 1860-ban B alassag y arm atra költözött. A v o lt re ­ bellisből lassanként lojális m egyei em ­ ber lesz: előbb tiszti ügyész, m ajd á r ­ vaszéki elnök. 1882-ben k irály i ta n á ­ csosi cím m el tü n te tik ki. 1899-ben be­ következett h aláláig N ógrád m egye ün­ nepelt költője — m ű v eit a K isfaludy T ársaságban is felolvassák. Életében ünnepelték, ta lá n kissé m él­ ta tla n u l is — m e rt n álán á l érd em e­ sebbeket m ellőztek, — h a lá la u tá n em ­ lék táb lát k ap o tt és elfeledték, holott ennél tö b b et érdem el. 1859-ben k iad o tt kötetében 15 év te r­ m ését g y ű jtö tte össze. V erseiből k i­ 137 - �bontakozó gondolatvilága nagyjából a refo rm k o ri köznem esség gondolatvilá­ gával azonos. M űfajai az a k k o r szok­ ványosak: ballada, óda, beszély, epi­ gram m a. T ém ái közt alig ak a d t ered e­ ti. A stílus fenkölt hanghordozása kis­ sé ham is csengésű szentim entálizm usb an olvadozik. Egyszóval P a jo r István lírá ja egy m eglehetősen szü rk e hang a refo rm k o ri költők kórusában. A figyelem re leginkább az ep ig ram ­ m ái m éltók. E zekben a gunyoros, ke­ délyes versikékben egy haladó gondol­ kodású nem es csipkedi a m aradiakat, és nyesegeti a visszásságokat. E zekben m ég a stílu sa is m ás: term észetes, erő­ teljes. A V álasztókban felteszi a k ér­ d ést: . . . „K i választ? M ondhatni le­ hetne a bor, pénz, a szekerce, a bot.” A H aladás szójátékából kiderül, m iért idegen a h alad ás a nem esség egy ré ­ szétől: „Mert benne van a » közgyűlés ű adós.« ” É lete m ásodik felében tom pul az epi­ g ra m m á k élessége. T ársad alm i érdek­ lődése m indvégig m egm arad, de néze­ te i n em ju tn a k tú l egy vidéki nem es tá rsa d a lm i k o rlátjain . E gyform a kedé­ lyességgel szól az anyósról, a h u m a­ nizm usról, a kivándorlásról. Egyre bőbeszédűbbé válik. Az epi­ gram m ából sz atirik u s beszély lesz. De a sz a tíra éle nem m indég helyes irá n y ­ b a vág. K igúnyolja a dzsen trik p á r­ b aj őrületét, d e a polgári haladás szel­ lem ében lé tre jö tt m értékegységesítő és egészségügyi törv én y ek et nem érti meg. M a m á r csak elnéző m osollyal o lv a sh atju k a d arw in i leszárm azási el­ m életrő l való vélem ényét, 1874-ben D arw in egyik tudós híve M agyaror­ szág ra látogatott. M egjelenése nagy vi­ tá k a t v á lto tt ki. P a jo r Istv án is beszáll a vitáb a. „Vogtot, aki 1874-ben B uda­ p esten h irdette D arw in igéit, a főváro­ si fiatalság rajongó lelkesedéssel ü d ­ vözölte. Ez háborított fe l . . . szatírá­ b a n öntém ki m egbotránkozásom ." Irt - errő l egy kuplé t is. Az érdekesség ked ­ v éé rt ide ik tato m : D A R W IN : N em anyától lettél kó k u szfá n te rm e tté l, forró égöv alatt m ajo m tó l születtél. W IR C H Ó V D A R W IN H O Z: H íres tudós voltál, sok bolondot m ondtál, m íg m ajom -tanoddal végre is m eg b u k tá l K edvvel és hozzáértéssel foglalkozott nyelvészettel. N yelvészeti állásp o n t­ ja m eglepően im ponáló. R észt v e tt a hetvenes évek ú j-n y elv ú jító vitáib an , és igen haladó nézetet v allo tt. Á llás­ p o n tjá t így fogalm azza m eg: ha a korral haladni a karunk, n em sza­ bad m a g u n ka t o rthodox n ye lv ta n i sza­ bályok proklam álása által a haladás előfeltételeitől m eg fo szta n u n k . . . az élet ezt úgy is kin eveti.” P a jo r Istv án p rovinciális jelenség. V ilágnézeti b izo n y talan ság át — osztályhezetén tú l — vidékisége is m ag y a­ rázza. A vidéki em b er szám ára re n d ­ szerin t részeire h u llik a v ilág . C sak a szocialista társad alo m teszi m a jd lehe­ tővé, hogy a v ilág o t m in t egészet szem ­ lélje a vidéki em b er is. P a jo r m ég nem lá tta a polgári fejlődés, a halad ó nyel­ vészet, a darw inizm us, a k iv án d o rlás és a politik a összefüggéseit. M int ahogy bizonyára környezetében sem alk o th a­ to tt m indez egységes egészet. Csoda-e teh át, hogy a leszű k ü lt horizontú, széth u llt világnézetben eg y arán t rajongása tárg y a Petőfi és E rzsébet királyné, M a­ dách és Görgey. L elkesedéssel em lé­ kezik vissza 48-ra, d e ó d át ír F erenc József koronázására. Fölfigyel a zág­ rábi nem zetiségi vérengzésekre, de mégis a rró l szaval, hogy n álu n k a „szabadság napja süt.” I tt m ár ta lán nincs is világnézet, és elvek sincsenek — en élk ü l pedig a költészet csak versfaragás. Az utolsó évek költészete nem is több egyszerű 138 - �to llforgatásnál. A lkalm i költővé v á lik. P atetik u san höm pölygő stílusú versf aragó, akinek m eg-m eg csuklik a hangja a m esterségesen felk e lte tt indulatok hevében. Ó d ák at í r a m egyei „Jószív” ünnepségekre, a balassagyarm ati női d alk ö r estélyeire — a verseket s a já t­ m aga szavalja, te h á t afféle zengzetm e ste r lesz. M indez m ég önm agában szép lehet, h a a meggyőződés őszinte­ ségével párosul. De költőnk szavai üre­ sen konganak, m e ste rk é lt szentim entalizm ussal. Egyéni m eglátás, gondolat nincs sehol. És m égis, nem csaK tan u lság , hanem példa is le h e t elő ttü n k , P a jo r István. M indennapi m u n k á ja m ellett, vidéken élve is fá ra d h a ta tla n u l dolgozott a szel­ lemi élet különböző terü letein . Jogi ta n u lm á n y o k at írt, nyelvészkedett, nyelveket ta n u lt és fo rg a tta a tollat. S chiller és G oethe v ersek et fo rd íto tt, á tü lte tte H o ratiu s ep isto láit is. A b a ­ lassagy arm ati N agy M ihály utcai h áz­ ban te h á t a k u ltú ra tiszte letére m éltó szerelm ese élt és alkotott. M US T Ô J ÁN OS : F I A T A L B Á N Y Á S Z Szabó Károly �C SO N G R Á D Y BÉLA: RIMAY JÁNOS PÁLYAKÉPE A m ag y ar iro d alo m tö rtén e t ta n ú sá ­ ga sz erin t m egyénket nem sok jelentős író és költő v a llh a tta szülőföldjéül. Ez az o n b an nem jelen ti azt, hogy nincs kivel büszkélkednünk, hiszen többek között M adách Im re és M ikszáth K ál­ m án is n ógrádiak voltak. Nem kell az iro d alom ban különösen já rta sn a k len­ ni ahhoz, hogy valaki „Az E m ber tr a ­ g é d iá já ”-nak, vagy m ég inkább a Jó palócok író já n a k nevét ism erje, hiszen m in d k etten, de különösen M ikszáth országszerte kedvelt írók. V annak azo n b an olyan íróink és kö ltő in k is, ak ik n ek neve az évszázadok folyam án csaknem teljesen feledésbe m erü lt. Iro ­ d alo m tö rtén eti összefoglalókban, vagy m ás hasonló jellegű m űvekben azon­ b an g yakran találk o zh a tu n k velük. Ezek közé ta rto zik R im ay Ján o s is, a k it a XVI. század és a X V II. század elején ek jelentősebb költői között em ­ legetnek. É rdem ei nem vetekszenek M adách vagy M ikszáth érdem eivel, de ú jsz erű költészete m egérdem li a figyel­ m e t és az em lékező sorokat. R im ay Ján o s élete a m agyar tö rté ­ n elem nek a rra a szakaszára esik, am e­ ly e t m inden vonatkozásban a sokszí­ nűség. a változatosság jellem ez. A m o­ hácsi vész, m ajd pedig az ország h á­ rom részre sz akadásának következm é­ nyei ére zte tik h a tá su k a t politikai, v al­ lási és irodalm i síkon egyaránt. A kor legjellem zőbb vonásainak egyike, hogy eb b en az időben indul m eg az évszá­ zadokig ta rtó küzdelem a H asburg bi­ rodalom ell en. A m agyar irodalom is nagy fejlődé­ sen m ent keresztül a XVI. század fo­ lyam án. A z irodalm i haszn álatb an a m ag y ar nyelv győzött, a h um anista irodalom , a reform áció irodalm a és az énekm ondók hazafias költészete pedig - kiváló feltételek et te re m te tt első nagy klasszikusunk B alassi B álin t fellépésé­ hez és m unkásságához. A k o r m űvelő­ dési viszonyait a felekezeti kettéosztottság je llem zi: élesen elk ü lö n ü l egy­ m ástól a keleti p ro testán s és a nyugati katolik u s iskolázás, irodalom , m űvelő­ dés. A H asburg-nem zeti ellen tét eg y ú t­ tal kato lik u s-p ro testán s e llen tétk é n t is jelentkezik. Az iro d alo m b an is kellett, hogy tükrözze a nem zeti és p ro testán s érdek ek n ek ez az összefonódása. Ez azonban nem jelen ti a világi irodalom fejlődésében e lé rt eredm ények vissza­ szorítását, sőt B alassi h a tá sá ra a p ro ­ testáns nem zeti iro d alm at is á tita tjá k a világi gondolatok, érzések. És, hogy Balassi B álint m ilyen nagy h atással v olt p ály a tá rsa ira azt éppen Rim ay János tevékenysége példázza leginkább. Rim ay 1569-ben szü letett A lsó-Sztregován egy N ógrád m egyei evangélikus középnem esi családból. A R im ay név, m in t egy nógrádi régi nem es birtokos család n ak a neve nem ism eretlen tö r­ ténelm i fo rrása in k szerin t és m á r a XIV. században ta lálu n k e rre v o n atk o ­ zó ad ato k at. A költő szüleire v o natko­ zó teljes biztonsággal bíró ad atain k nincsenek, azt tu d ju k , hogy an y ja M adách leány, a p ja R im ay G ergely pedig Balassi Ján o sn ak , Balassi B álin t ap já n a k a d eák ja volt. Nem tu d ju k biztosan azt sem, hogy hol szerezte k i­ tűnő h u m an ista képzettségét. V alószí­ n űnek látszik, hogy elsősorban kiváló házi nevelésben részesült. E nevelést látszik kiegészíteni az a tény, hogy a B alassia k környezetében n ő tt fel és a tizenöt év korkülönbség ellenére b a rá t­ ja és k ö ltő tan ítv án y a le tt Balassi B á­ lintnak. K apcsolatuk iro dalom történeti jelentőséggel b ir. H a a közöttük lévő viszonyról esik 140 - �szó, a k k o r többnyire B alassi h a tá sá t értik a n álán ál fiatala b b kezdő költő­ re. Ez érthető, hiszen R im ay nagyon sokat köszönhet „m esterének.” N em ­ csak a költői m esterség alap elem eit ta­ n u lta tőle, hanem hazaszeretetét, m ély h u m a n ista m eggyőződését is. E m ellett az o nban kevés szó esik arró l, hogy Ba­ lassi sz ám á ra sem v olt haszontalan Ri­ m ay barátsága. R im ay k orán m eg ta­ n u lta B alassi ism ertebb verseit és né­ h a nyelvbeli ja v ítá so k at is te tt rajtu k , am ely e k et B alassi szivesen fogadott. R im ay így ír errő l: „része vagyok anyn yib ó l az é n e k e k n e k én is, hogy tízt izen két esztendős korom beli itéletem is m u n ká lk o d o tt eze k n e k n ém e lik éb e.”1 A közöttük lévő szem élyes kapcsolat az e lle n tétes term észetek vonzásán a la ­ pult. hiszen am íg B alassi szenvedélyes, h arcias term észetű volt, addig Rim ayra m á r fiatal koráb an is a m egfontolt­ ság. a kom olyság volt jellem ző. B alas­ si h a tá sa R im ay tevékenységében is m egnyilvánul, hiszen m inden bizony­ nyal B alassit követi, am ik o r katonai szolgálatba lép és résztvesz a tizenöt­ éves h áb o rú b a n . Önk én telen ü l is felve­ tő d ik ezek u tá n a kérdés, hogy vajon m in t ifjú költőt, R im ayt is lángralobb an to tta -e a h arc élm énye és követi-e a b b a n is Balassit, hogy dicsőitő versek­ kel á llít em léket a hadakozásnak. N em m el kell felelnünk a fe lte tt kér­ désre, hiszen a tizenötéves háború ke­ serves tap asztalatai, a nem zet kiszol­ g áltato ttsá g án a k érzése R im ayban bá­ natos, borongó han g u lato t tám aszta­ nak. Ő m á r távol van B alassi ujjongó h arcvágyától, a vitézi élet nehézségeit gyönyörrel viselő jókedvtől. Ennek okát részben az általános politikai helyzetben kell keresnünk, am ely m i­ a tt nehezen tu d öröm et és rem ényt talá ln i a harcban, m ásrészt feltétlenül figyelem be kell venn ü n k Ju stu s Lip1. F e re n c z i Z o ltá n : R im ay Já n o s Ep. siusn ak az új-sztoikus filozófia m eg­ alap ító ján a k h atását, ak in ek m űveit R im ay m á r fiatal k o ráb an olvasta. E filozófia ta n ítá sain a k lényege a béké­ re való törekvés, a m eglévő kö rü lm é­ nyekkel való m egalkuvás alap ján , am i az ad o tt társad alm i osztályviszonyok kon zerv álását és a politikai ellen tm o n ­ dások elsim ítását jelenti. Ennek a filo­ zófiának a h atása lá th ató m á r vitézi lírá já b a n is. A legem lítésrem éltóbb az „Egy katona én eke” cím ű költem énye, am ely et Balassi „ B orivóknak való” c. verse alap já n írt. A sok rokonvonás ellen ére azonban lényeges különbség lá th ató a k ét m ű között. R im aynál m indvégig an n a k a vitéznek az éneke hallatszik, aki isten kezében v an és isten könyörül ra jta . Valószínű, hogy ez a könyörület m ag ára R im ay ra a h á­ ború zav araib an ta la jt vesztett költő­ re is vonatkozik. V annak a versben szép sorok, m egkapó kifejezések, de egészében m essze m ögötte m a ra d B a­ lassi len d ü letén ek , őszinte h arcv ág y á­ nak. M int ism eretes, B alassi m ásik fő té ­ m á ja a szerelem volt. R im ay is m eg­ próbálkozott p ály ája elején a szerelm i költészettel, de e té m ájú versei szintén elm arad n ak a Balassi á lta l képviselt színvonaltól. M indezek ellenére nem m o n d h atju k , hogy fiatal k ora m entes volt m inden lelkesedéstől, m e rt nem es cél h ev ítet­ te: m éltó em léket a k a rt állíta n i B alas­ si B álin t költői egyéniségének. O tt volt 1594 m áju s 26-án E sztergom v árá b an , ahol a haldokló B alassi a r r a k é rte őt, hogy hőshöz és költőhöz m éltó h a lá ­ lá t énekelje meg. A h álás ta n ítv á n y ezt m eg is tette. Első nyom tatásb an m eg jelen t m űve „Az nagyságos gya rm a th i Balassa Bá­ lin tn a k Esztergom alá való készü letei”, am ely Balassi életének utolsó esem é- 1911. - 141 - �nyeit foglalja m itológiai keretbe. Ez a vers azonban m ás szem pontból is lé­ nyeges. Sajátságos form ában szólal meg a nem zeti elkeseredés hangja: „itt R im a y m estere szájába adja, m in t p o litika i testa m en tu m o t, s valóban el­ h isszü k n eki, hogy Balassi, bár politi­ kai verseket n em írt, szóban so kszor elm ondhatta ked ves tanítványának, hogy az ő szerencsétlen egyéni sorsa az egész n em zeté: O lvad, m ert m értéke N e m zete m n ek , fogy s apad Böcsület, szerencse Rá csak gyengén sem akad A z m ih e z kapna is S közi nagy volna is Előle m ás elragad. S o k bú éri gyötri V ég telen rem énységét, T itko s óhajtással K esergi szegénységét S ez inkább kínozza. H ogy ölben hordozza Halálos ellenségét. E zek az itt elsírt panaszok tereb élye­ sed n ek k i R im a y lelkében a további é v e k fo lya m á n .„2 Több la tin és m ag y ar nyelvű prózai töredék is m a ra d t fenn, am elyekben R im ay a rágalm azóktól védelm ezi B a­ lassit. Ilyen a kilencvenes évek re d a­ tálh ató latin nyelvű ‚,A pológia”, m ely­ ben így ír B alasiról: „Ő volt az, aki engem , a dicséretért lángolót, azzal a rem én n yel töltö tt el, hogy a vagyon vára n élkü l is k e le tke zh et erény, m e­ lyet m u n ká v a l és állhatatossággal elér­ n i tö re kszü n k és, hogy eléggé boldog az, a ki lelki egyensúllyal, kitartással a 2. E c k h a rd t S á n d o r: R im ay Já n o s balszerencse va la m en n yi csapásán fe ­ lü lem elked ve m ég sós ízű sorsával is m e g e l é g e d h e t .”3z Eaz idézet kifejezi R im ay osztályának a középnem esség­ nek az állásp o n tját, ak ik n ek önálló szereplését a nagybirtokos osztály h a­ talm a gátolta. Más oldalról, viszont ism ét az új-sztoikus filozófiát m agáévá tevő R im ay szólal meg, am ely szerint, hogyha nem is élh etü n k ked v ü n k sze­ rint, legalább le lk ü n k et kem ényítsük meg. R im ay Balassi ir á n t érz e tt rajo n g ása nyilvánul m eg ak k o r is, am ik o r teljes k iadásban a k a rja közzétenni B alassi m űveit. Ez a kiad ás sajnos n em való­ su lt meg és Balassi költem ényeiből csak a vallásos énekek lá tta k n ap v ilá­ got, R im ay istenes v erseiv el közös k i­ adásban. De reá n k m a ra d t a te rv e ze tt k ötet előszava, am ely a m ag y ar iro­ dalm i ö n tu d a t korai d o k u m en tu m án ak tekinthető. B alassit az a n tik és m odern költészet legnagyobbjai D an te és P e t­ ra rc a m ellé állítja, s világos tu d ato s­ sággal lá tja a reneszánsz és a refo r­ m áció m űveltség ú jító jelentőségét, va­ la m in t a m a g y ar nyelv ren d k ív ü li h a ­ ladását. Jellem ző, hogy az előszóban B alassi kato n a v o lta m en y ire elh alv á­ nyul. ‚,T anu sítja ez, hogy a m agyar re­ neszánsz X V I. századbeli harcos, v ité ­ zi eszm ényei m á r eltű n ő b en vannak. R im a ytó l idegen m á r a heroikus sze m ­ lélet, s a tapasztalat is arra tanította, hogy a híres v ité z e k em léke ham ar el­ m ú lik és a halhatatlanságot jobban biztosítja az írás. De az ú j-szto iku s írók tudós a riszto kra tizm u sa elve szte t­ te m á r kapcsolatát az élet eleven ára­ m ával, s irodalom rajongásuknak, kö l­ tői m u n ká ssá g u kn a k m e n th e te tle n ü l van összes m ű v e i B p. 1955. 3Vo. - 142 - valam i m esterkélt, üvegházi je l­ �le g e.”4 E zt a fejlődési vo n alat fu to tta be — am in t a to v á b b iakban látn i fog­ ju k — m agának R im aynak sokatigérő költészete is. Az elm ondottak világosan illu sztrál­ ják , hogy R im ay legnagyobb élm énye Balassi B álint em beri és költői egyé­ niségének a h a tá sa volt. A B alassival kapcsolatos m űvek és tervezetek k itű ­ nően m u ta tjá k R im ay irodalm i m u n ­ k ásságának korszakos irodalm i je len ­ tőségét. T udatos erőfeszítéseket tesz m agasrendű, szervezett irodalm i élet k ia lak ításá ra, a köznyelv fölé em elke­ dő ékes m agyar stílus m egterem tésére, s Balassi m unk ásság át ragyogó példá­ n ak szánja. A h a llh a ta tla n em lékű Balassi 1594ben m eghalt Esztergom nál, Rim ay az o n b an még öt évig katonáskodott. 1599-ben szakít a katonai élettel és visszavonul A lsó-Sztregovára. L átta, hogy az előrehaladásnak, a közepes sorból való kiem elkedésnek a hadako­ zás az egyik legjobb ú tja , de nem ér­ zett hozzá h ivatást. M ár-m ár úgy lá t­ szik. hogy lem ond arró l a tervéről, hogy a közéletben résztvegyen, a haza so rsán ak alak u lása azonban döntő lé­ p ésre készteti. Felism erve a H absburgveszélyt, a protestán so k at fenyegető klérus m esterkedéseit, am ikor Bocskai Istv án szabadságharcos csapatai m eg­ sz állják a Felvidéket R im ay is csat­ lakozik hozzájuk. Ezt a döntő lépést készíti elő a „K ib en kesreg a m agyar n e m ze tn e k rom lásán” cím ű verse, am ely közvetlenül Bocskai felkelésének k iro b banása előtt íródott. Ez a költe­ m ény, am ely az egész k uruc költészet ősének tekinthető, egy teljesen új köl­ tő t ism ertet meg. R im ay e versében e lsira tja a külső elnyom ás és a belső b ajo k m ia tt sorvadó hazáját. „M eg­ ro m lo tt” és „elfogyott’ m ag y ar népről 4 K la m iczay T ib o r: R e n e sz á n s z és beszél és a vers a H absburg-ellenes politikai lírá n k kezdetének tek in th ető . Sokáig ére zte tte is h a tá sá t a m ag y ar költészetben. F őként az első so r kife­ jezései és az első versszak rím ei (nép, szép, kép, ép) té rn e k vissza későbbi kesergő hangú h azafias verseinkben, sőt még a R ákóczi-nótában is felb u k ­ kannak. E rre az id ő re te h ető k v allásos v e r­ sei is, am elyekben a v allásáb an m eg­ sé rtett, a kato lik u s h it erőszakos té­ ríté se ellen tiltakozó p ro testán s em em ber h an g ja szólal meg. Ü ldöztetés­ ről, veszélyekről ír. L egjobb péld a erre a „T arts m eg U ram engem ” kezdetű vers. E bben R im ay a kato lik u s főpa­ pokból v álaszto tt főtisztviselőket, ta ­ nácsosokat leplezi le. A költem ény utolsó három v ersszaka az isteni boszszú bekövetkezését sürgeti. R im ay a B ocskai-szabadságharcban fontos szerepet játszo tt, a fejedelem bizalm as k an c elláriai titk á ra volt. Rö­ vid időn b elü l 1605 vége felé eln y eri a tanácsosi, m a jd a k in cstartó i rangot, sőt a fejed elem in tim ügyeinek keze­ lő je is Ő lesz. E bben a környezetben ahhoz a b ék ep árth o z tarto zo tt, mely a H absburgok elleni következetes h arc helyett, Béccsel való előnyös m eg­ egyezést kereste. Ez az elv eg y esítette Illésházy Istv án n al és Bocskai h alála u tá n Illésházy o ldalán állt II. M átyás szolgálatába. L egtöbbször A lsó-Sztregován tartózkodott, de közben Illésházy m ellett, m in t M átyás p árth ív e folyton tevékenykedett. 1608 elején M átyás Illésházy a já n la tá ra H erb erstein Á dám m ellett R im ayt k ü ld i K o n stan tin áp o lyba, m in t a m ag y ar ren d ek követét. Ez a k ö v etjárás egyrészről nem v o lt ve­ szélytelen, m e rt a török u d v ar gyakran a követekkel nem a m egszokott m ó­ don b án t el, m ásfelől pedig a tö rö k fő­ b a ro k k 196 1. - 143 - �em berek ravaszsága nagy k ö rü lte k in ­ tést és főként határo zo ttság o t kívánt. Jellem ző, hogy erre a fe la d a tra M átyás m egfelelőnek ta rto tta R im ayt. K ülön­ féle diplom áciai bonyodalm ak m ia tt ez a küldetés igen hosszúra nyúlt, m e rt a K onstantinápolyból h azatérő R im ayt a budai pasa egészen 1609 őszéig tu sz­ ként v isszatartotta. K iszabadulván első felad ata az volt, hogy s a já t ügyeit ren ­ dezze, hogy nősülését előkészítse és, hogy egyháza dolgaiban résztvegyen. 1616-ban m egnősült. Á ghy O rsolyát v ette feleségül, ak irő l közelebbi a d a ­ tain k nincsennek. H ázasságkötésük u tán egy é v re leán y u k született, aki egyedül m a ra d t életben, m e rt később szü letett k é t fiuk h a m a r m eghalt. Illésházy h alála u tán T hurzó Im re szo lg álatában ta lá lju k R im ayt, m in t u d ­ vari és politikai viszonyokban já rta s em bert. T hurzóval egy ü tt elkeseredés­ sel szem lélik a protestán so k visszaszo­ rítását. C satlakoznak B ethlen G ábor­ hoz, a n n a k első függetlenségi h arca alkalm ából. B ethlen, m in t ta p asz talt dip lo m atát, fontos m egbizatással ism ét követségbe küldi R im ayt a szultánhoz. Ez v o lt azonban utolsó politikai szerep­ lése. M ikorra az ú ja b b követségből h a­ zatér, B ethlen első h á b o rú ja m á r végetér, az ism ételt katonai akciók elől pedig R im ay m á r elzárkózik, m egm a­ rad a császár hűségén követve ezzel osztálya a középnem esség m egalkuvó m ag atartását. U tolsó éveiben visszavonultan él alsó-sztregovai birtokán, so k a t foglalko­ zik irodalom m al. E kkor m á r országo­ san ism ert költő, aki levelezésben áll az irodalom irá n t érdeklődő fő urakkal és k ap csolatot é p ít ki a P ázm án y körül töm örülő katolikus iro dalm i körökkel. 5 Vá czi J á n o s : R im ay Já n o s Sokan b iz ta tjá k versei k in y o m tatására, de e rre csak h alála u tá n k erü l sor. „M ár Balassi B álint kiváló kö ltő n ek tartotta R im a yt és azt jósolta neki, hogy a m eg k ezd e tt irá n yb a n halad, s gyakorolja m agát, nem csak, hogy el­ éri őt, ha n em m eg is haladja. De R i­ m a yt sem Balassi dicsérete, sem m á ­ sok m agasztalása n em birta arra, hogy m u n ká it összeszedje és kiadja.”5 1631 decem berében h a lt meg, A lsó-Sztregován az evangélikus tem plom sírb o ltjá ­ ban te m ették el. K öltészetében a Bocskai elő tti évek je le n tik a csúcspontot, d e feltétle n űl meg kell em líten ü n k a sztregovai m a­ gány éveinek irodalm i te rm ését is, h i­ szen a m á r többször em líte tt új-szto i­ kus filozófia ek k o r te ljesed ik ki m ű v é­ szetében. A m agány a r r a készteti, hogy szám ot vetve eddigi életével, filozófiai, vallásos elm élkedéseket és bölcselkedő v ersek et irogasson. M egterem ti a m a­ gy ar iro d alo m b an a bölcselkedés lírá ­ ját. E zeknek a m ű v ek n ek a nagy ré ­ sze a m ag y ar u d v ariság légkörében mozog. Ilyen a „Sibi canit et m u sis" cím ű verse, am ely az erényes élet, v a­ lam int az u d v ari rossz szokások á lla n ­ dó szem b eállításán ak reto rik u s elvén épül fel. E bbe a k ateg ó riáb a so ro lh at­ ju k a „Laus M ediocratis” cím ű k ö lte­ m ényét is, m elyben a cselekvéstől viszszahúzódó em b er m egalkuvó m a g a ta r­ tása ju t kifejezésre. M iként ő m aga, aki élete d erek án m indég a politikai élet cen tru m áb an m ozgott, s élete vé­ gére a nóg rád i falusi k ú riá b a szorult, s legfeljebb m egyegyűléseken szóno­ kolhatott, akép p en költészete is össze­ szű k ü lt, költői világa is eg y re in k áb b b e z á r u lt.6 R im ay nem csak költem ényeket, ha- E. gy. P h il. K özl . 1905. 6K la m i czay T ib o r i. m . - 144 - �nosítani. Balassi h atásáró l szó. nem prózát is írt, de pró zája nem bír olyan jelentőséggel, m in t költészete. Egyes levelei, naplórészletei, követi je­ lentései azonban nem érdektelenek iro­ dalm i szem pontból. A zt m ondhatjuk, hogy a prózában nyilvánul meg leg­ tisztábban a m esterkedés tudatos m ű­ elve. A körm ondatok, a túldíszítés gya­ ko rta az érth etetlen ség h a tá rá t súrol­ ják. E záltal a b arokk próza kezdeti képviselőjének is tek in th e tjü k . P rózá­ já n ak jelentősége a m odorosságtól és a m esterkéltségtől eltek in tv e nyelvének gazdagságában van. S zab o lcsi: K is m a­ g y a r ir o d a lo m tö rté n e t B p. 1961. ― esett B efejezésül azt az ú ja t szeretn ém m egjelölni, m ely et R im ay fellépése ho­ zott a m ag y ar irodalom ba. K ö ltő i ú j­ szerűsége leginkább a form a terén és versei stílusában je le n tk e zik . M eglepő­ en gazdag, g yakran a bizarr ú jszerű ­ séget kereső költői n y e lv e t a la k íto tt ki, tele m eg h ö kken tő ké p ekkel. A kiala­ kuló világi költészet fo lyta tó ja , a k in e k lírájából a hanyatló reneszánsz m a n i­ erista izlését ism e rh e tjü k m eg, ennek költői téren R im a y a legszínvonalasabb képviselő je M a g y a r o r s z á g o n 7. Életp á­ ly ája híven követi az ak k o ri m ag y ar nem esség általán o s ú tjá t. Részese osz­ tály a h ib áján ak , de em berséges gon­ dolkodásával, nem es h u m a n ista felfo­ gásával és n em utolsó so rb an a század eleji szabadságharcokban való résztv állalásával m agasan k iem elkedik belőle. K öltészetének jelen tő ség ét bizo n y ítja az a tén y is, hogy nem régen, 1955-ben adta ki E ck h ard t S án d o r R im ay öszszes m űveit, am ely m éltó m egbecsülé­ sét je len ti az „elfele jte tt” nógrádi köl­ tő m űvészetének. A források közül, am elyek Rimay költészetére h a to tta k h áro m em elkedik ki: B alassi, O vidius és a népköltészet. A fo rráso k ra utaló nyom ok azonban nem m indég m utatk o zn ak tisztán, h a­ nem igen gyakran egym ásba olvadva. Ovídius a róm ai irodalom azon fő alak ja i közé tartozik, k ik n ek m űvei nagyon korán m egnyerték költészetünk úttö rőinek tetszését. K épzeletének gaz­ dagsága, tá rg y a in ak változatossága Rim ayt is m egragadta és so k a t ta n u lt be­ lőlük. A népköltészetből egy-egy találó hasonlatot igyekezett m űveiben hasz­ 7K la m ic za y —S z a n d e r— m ár 145 ― �ETES TÖRTÉNETE ÉS NÉPMŰVÉSZETE ETES TÖ RTÉNETE jobbágyait, zselléreit. E gyedurai voltak a falu n a k : v o lt rá eset, hogy m eg­ tilto ttá k a faluból a ki és b ejárást. A falu b an m integy 37 jobbágycsalád és kb 56 zsellércsalád é lt 1852-ben az első tagosítás idejében. A jobbágyok p a tria rk á lis élete t éltek . 18—20-an lak tak eg y ü tt egy házban. Közösségi életben gazdálkodtak. (Dédszülők, nagyszülők, szülők, gyerm ekek.) Egy tálból ettek, de ülőhely csak a férfiak részére v o lt az asztalnál, a női népség a férfiak m ögött, állv a fo­ gyasztotta el az ételt. K étféle zsellér v o lt a falu b an , m a­ jorsági zsellér és ú rb éri zsellér. M ind­ össze tíz ka t, hold fö ld je v o lt az öszszes zsellérnek. É letük teljesen ki volt szolgáltatv a a földesúr n ak. A ház fából, vagy v ertfalb ó l (fűzfa­ kötéssel a sá r között) készült. A blaka alig 3—4 dm 2-nyi. A tetőzet nád, vagy szalm a. A házb an buboskem ence. — A legrégibb épület, am ely e rrő l ta ­ núskodott, özv. Csőke B éláné és B a ra­ nyai L ászlóné tu la jd o n a v o lt 1955-ben. V iselet: H ázi szőttesből készült alsó és felső ru h a. F érfiak v ászongatyát v i­ seltek, láb u k o n bo cskor. — A nők v i­ selete vászonszoknya, ingváll, „pruszlik ”. A nők m ezítláb já rta k , csak a téli hidegben v iseltek bocskort. — Ró­ kaprém es, búzakék posztóból 3/4-es ró ­ kam entéb en esk ü d ö tt m inden m eny­ asszony, a m it egy gazdagabb asszony kölcsönzött ingyen. T áplálkozás: Egészben főzött búza, sós vízben főzött k ru m p li alu d tte jje l. — Ü nnepen b a rn a lisztből túróslepény kru m p liv al (kevés tú ró , sok krum pli). • Etes község N ógrád m egyében, a K a­ ran ccsal h atáro s C serhát vidékén fek ­ szik. N épe palóc néven ism eretes, kik ta tá ro k ivadékai, v alam in t szláv ere­ detű települők, am it a legrégibb csa­ ládok nevei is igazolnak: Sirkó, K ucsera stb. A község m ai települési helyén ke­ reskedelm i ú tvonal volt. A község m e­ dencében fekszik. K isebb erdős részek koszorúzzák a dom boldalak szántó­ földjeit. E tes község lak ó in ak első települése a községtől m integy m ásfél km -re K otrocó-puszta és M ikó-telek pusztán volt. S zájhagyom ány szerin t K otrocót a törökök felgyújtották. U tán a te lep ü l­ tek a m ai község terü letére, m elyet m ocsári tölgyek b o ríto ttak . A vizenyős, m ocsaras te rü le te t a dom bok lábainál fak ad ó bő, állandó vizű források ta r ­ to ttá k nedvesen. A falu közepén m a is állan d ó an o n tja vizét az a forrás, „csurgó”, m elynek első csövét a tö­ rökök te tté k le. A csurgó m e lle tt korcs­ m a á llo tt m á r a település elő tt is ez­ zel a cégjelzéssel „É ttes” — ugyanis e völgyön vezetett á t a Losonc—P ásztó— G yöngyös kereskedelm i útvonal. — K otrocó és a „csurgó” közti útvonalon esős időben h a t ló h ú zta ki a szeke­ r e t a „vendégm arasztaló” sárból. Föl­ érv e a csurgóhoz, m egpihentek, e te t­ tek, ita tta k . In n en k ap ta a később e helyen k eletkezett község, település a n ev ét: „É ttes” ! A két „ t”-ről egy „t”-re való v áltozást az 1913-as nyelvújító m ozgalom m al kapcsolatosan hozták lé t­ re. A község fö ld terü letén 1481-ben a k arancssági Sághy család volt a földes­ úr. 1548-tól 1945-ig, fölszabadulásunkig m ég kilenc földesúr szipolyozta a falu T izedet szolgáltattak. Robot m unkát végeztek. A ján d ék o t ad tak a földes­ 146 - �ú rnak. B otbüntetés já rt, aki az urdolg át nem jól teljesítette. Földm űveléssel foglalkozott a falu lakossága. F öld jü k egy részét ugaron hagyták, m ivel legelője csak az u ra d a ­ lom n ak volt, m ely nem engedte azt a jobbágyoknak használni. — Az erdős részt 1867-ben csatolták a községhez. Á llatállom ánya szegény. M agyar borz­ d eres m a rh a tíz, tizenöt db. Kevés jobbágynak v olt lova, vagy ökre. Egy kovács volt a faluban, aki egy­ ú tta l fogat is húzott. Róm ai katolikus vallású volt a falu lakossága. 1826-ban ép ítették a tem p­ lom ot. A pap nem eskette meg a zselléreket, nehogy az u raság a család m ia tt ne tu d ja kihasználni m unkaere­ jüket. — F an atik u sa n h ittek a baboná­ b an és a boszorkányokban. A leg elter­ jed teb bek közül valók: A. tü k ö r eltörése, a falon függő kép m egm ozdulása, kukukm a d ár jóslata, balszem viszketése, b al­ fül m egcsendülése. kutyavonítás, négy­ levelű lóhere m eglelése, stb. Palóc föl­ dünkön karácsony estéjén a leányok tisztá ra söpörték a szobákat, a sze­ m etet k iv itték az ú tra és ráállottak, ah onnan először h allo tta k kutyaugatást, onnan v á rtá k kérőjüket. A mongol, sziám i szülő, h a gyerm eke súlyosan m egbetegedett, sietve más, rendesen csúf, becsm érlő n evet adott neki, hogy ezáltal m egszabaduljon a gyötrő betegség dém onaitól, akik hie­ delem szerin t csak rendes nevén ism e­ rik és így szokták felkeresni. P alócföldünkön is m eg találju k a faluhelyen — E tesen is — elterje d t szokást. L eginkább gyerm ekkorában k ap ta — r a jta m a ra d t élete végéig — a ragadvány nevet. M ár nem elh árí­ tásul, de hagyom ányos, m egrögzött szo­ kásból adták. (Pl. lincki, m ore, csomesz, róka, fecske, csutka, csiri, stb.) N épszokásaik v o ltak: Lucázás, betlehem ezés, aprószenteknapi korbácsolás, fonó, h áro m k irálv járás, ham vazói tús- kóhúzás, S zentiványnapi tű zrak ás, m á t­ k atál hordás, farsan g tem etése, kiszézés, stb. Régi farsangi népszokás. A fiatalság m á r n ap o k k al az ü nnep elő tt k észü lt az ünn ep re. A lányok a sütéshez, főzéshez v ittek élelm et. A le­ gények h ú st és b o rt v ittek . Z enéről is gondoskodtak. A farsan g utolsó szom ­ b a tjá n a lányok farsan g o ln i m entek. K o sarak a t is v ittek m agukkal. A fo­ nóházas gazda ad o tt n ekik egy n y á rs­ ra hú zo tt szalonnát. Ezt a csoport elején v itte az egyik lány,. Még szalagot is k ö tte k rá. A z u tc án d alolva m entek. K útágason tarka varjú, Csörög, csattog a sarkantyú. N em sa rka n tyú , ki n em „rezes” N em m en yecske k i n em kedves. Kútágasra szállott E ngem rózsám , ne Csalogatott engem Te náladnál szebb a sas csalogass! m ás is, is, jo b b is. A falu m inden h ázáb a b em en tek és ezt a kis én ek et d alo lták : H ej, gazdasszony, gazdasszony, Ugorj a padlásra! V ágj egy darab szalonnát, Hagy h ú zza m a nyársra! A m ikor b e já rtá k az egész falut, m egteltek a k osarak a k ap o tt élelem ­ mel. H azatérv e a fonóházba, ah o n n an elindu ltak , a g azdának v isszaad ták a szalagos n y á rsa t a szalo n n áv al együtt, m e rt az csak dísz volt. E zután megkezték az ételek elkészítését. V asár­ nap m á r m egkezdődött az evés-ivás, m ulatozás. Jó k ed v ű ek v o ltak a fia ta ­ lok. Ez a m ulatozás e lta rto tt k edd é j­ félig. K özben, kedden reggel m á r m eg­ 147 - �k ezd ték a farsang tem etését. K észítet­ te k egy szalm a-em bert. Á larcot is kö­ tö tte k rája . A ztán rá te tté k egy sarogly ára. Azon b ev itté k m inden u dvarba. A kik te m ették a farsangot, azok m ind felöltöztek valam ilyen jellegzetes öltö­ zetbe. Egyik lóbőrbe bújt, a m ásik sza­ m árb őrbe, ki cigánynak, ablak o stó t­ n ak stb. V olt papn ak, k á n to rn a k öl­ tözött is. A szalm a-em bernek felesége is volt. A m ikor elkészültek, elin d u ltak a falu m inden házához. M inden u d ­ v a rb a le tették a szalm a h alo ttat. A p ap és k á n to r elm o n d ta a tem etési sz ertartá st. A felesége pedig s ira tta a h alo tta t. A p ap n á l v olt egy kis m e­ szelő, am ivel beszentelte és egy kis f ú­ ló, am i a k eresztet h elyettesíttete. M ég ilyenkor is k ap tak m inden ház­ n ál v alam it: tojást, fánkot stb. H a pe­ dig a k a d t olyan ház, ahol nem k a p ­ ta k sem m it, ott aztán ők fizettek, de alaposan. A pap úgy bem eszelte a ház fa lá t sáros vízzel, hogy azt m eg le­ h e te tt nézni. Az egész falu b e já rá sa u tá n viszam en tek a fonóházhoz. Ujból m egkezd­ té k a m ulatságot. T ellett bőven, m e rt m eg int szép hozom ánnyal té rtek vissza. Az iskolásoknak is volt ilyenkor egy k is m ulatság. Az egyik tan u ló n ak a szülei m egengedték, hogy nálu k táncol­ h atn ak , szórakozhatnak. A fiúk fogad­ ta k h arm onikást. A lányok gondoskod­ ta k sütem ényről. H étfőn, m ikor isko­ lá b a m entek, a ta n ító ju k visszaküldte őket, ő is m egnézte a ta n ítv á n y ait a m ulatságon. Még egy n ap i szünidőt ad o tt a já té k ra . E zután ők is felöl­ töztek m askarának. Volt közöttük m enyasszony is. A m enyasszonyt meg is pörkölték. Ez úgy történt, hogy tü ­ zet ra k ta k és a tű z körül tá n co ltatták meg, harm o n ik a szólt vígan. M ikor a tű z elégett, a tá n cn a k vége lett. A m enyasszony a néző közönséget sü ­ tem én n y el sorba kínálgatta. V ígan szó­ rak o z tak egész este. - Luca napi szokás (dec. 13.) L ucától a lán y egy alm á b a h ara p m inden nap ,egész karácsonyig. A m i­ ko r elfogyott az alm a, a k k o r k iá ll a kapuba. A m ilyen legényt lát, az lesz a szeretője. Lucaszék. L uca n ap játó l dec. 25-ig készítenek egy négylábú széket. M indennap egy szöget ü tn e k bele. T izen k ét napig ta rt a készítése. K arácsonykor a z éjféli mise a la tt egy k ö rt rajzo l a tem plom előtt. B eleteszi a k ö r közepébe a lucaszéket és ráül. M egtudja, hogy ki a boszor­ kány. E kkor sietve kell hazam enni, m e rt a boszorka utóléri és szétszag­ gatja. Ezt elkerülendő, hazafelé m enet m á k o t kell szórni az ú tra. K iszejárás. V irágvasárnap, m ise u tá n négy rú d ­ ra erő sített abroszt négy legény vitt. Egy legény a középen p ap n ak öltöz­ ve. Az u tcán végig m entek és közbe ezt én ekelték: J ö jj be K iszij, m e n j ki K iszij! Hozz p álinkát, gyógyítsd m eg (pl.: A ndrás) gyom rát. Ezt a csoportot az egész fiatalság kísérte. Az ered eti k iszejárás azzal az elgondolással tö rté n t m ég régebben, hogy a falu fiatalság a a telet, b ajt, betegséget jelképező szalm a, vagy rongybábot, a „kicevicét” nagy újongással és énekszóval a falu h a tá rá ra viszi és átv eti a szom széd helység föld­ iére, hogy a m aguk h a tá r á t a jég ­ eső el n e verje, vagy hogy a dög­ vész m egkím élje a falu ju k at. • A leszegényedett zsellérek az 1870-es évektől, az első b án y a keletkezésétől, b ány áb a m en tek dolgozni, részben a gazdagoknál, m in t cselédek dolgoztak. Az első bán y a K atalin pusztán volt. 148 - �1 vegyészm érnök, 1 k u ltú rm érn ö k , 2 erdőm érnök, 1 gyógyszerész, 1 közgaz­ dász, 1 m eteorológus, 2 középiskolai ta n ár, 7 ált. isk ta n á r 5 egyéb főisk. Összesen 35-en végeztek eg yetem et és főiskolát. K özségünkben 3 napköziotthonos óvoda létesü lt. B ővült a falu v illan y v ilágítása. A p o sta h iv a tal te lefo n t k a­ pott. Mozi létesült, k ettő b án y atelep en és egy a faluban. G yalogjáró létesü lt A m áliatelep és a falu között. Z ene­ karok, énekkarok, kultú rcso p o rto k , tánccsoportok alak u ltak . A zóta ú ja b b létesítm én y ek keletk ez­ tek: K éttan te rm es új típ u sú iskola, k u ltú rház, au tó b u szjárath o z összekötő ú t stb. A b ányák keletkezése m egváltoztatta a község lakosságának összetételét. A felvidékről többen te lep ü ltek E tesre is. A z első világh áb o rú b an (1914) a köz­ ség lakói közül 21-en h a lta k meg. Az 1919-es p ro letárfo rra d alo m a nincstelenek földhöz ju tta tá s á t elősegí­ te tte cca. 200 négyszögöl földet osz­ to tta k feje n k én t a ságújfalusi P rónai birtokból, de a báró ezt visszavette. 1924-ben az u ra k „földreform ”-ja a l­ kalm ából csupán 35 kat. hold földet v á­ sáro ltak a földm űves parasztok h árom ­ szoros áron. Az 1930-as gazdasági válság főkép­ pen az ip a ri m unkásságot érin tette. A b án y ák bezárása növelte a m unkanél­ k ü lie k szám át. A felszabadító hős szovjet harcosok 1944 decem ber 27-én űzték ki a fasisz­ ta h o rd ák a t községünk területéről. A h áb o rú b an helységünk lakói közül 46an é le tü k e t vesztették. 1945—46-ban m integy 400 p ara szt és ip a ri dolgozó család ju to tt földhöz a földosztás alkalm ával. 1951. augusztus 20-án p arasztságunk egy része a k ollektív gazdálkodás ú t­ já ra lépett, m eg alak u lt az első T.Sz.Cs. 31 taggal. A zóta ez a szám 200-ra em el­ kedett. H a csak az első tíz év eredm ényét nézzük községünkben, hatványozottan születtek szocialista vívm ányaink eredm ényei. M it kap o tt községünk az első tíz év alatt? Megszü n t a m unkanélküliség. — Női m u n k aerő k helyezkedtek el különböző m unkakörben. — Megnyi lta k a m unkás és p araszt dolgozó gyerm ekei elő tt a közép- és főiskolák kapui. Míg 1945-ig, E tes község keletkezésé­ től, — am i cca. 400—500 év — a la­ kosság közül 1 jogász, 3 pap, 1 gazdász, 1 színm űvész végzett főiskolát, egyetem et, ad d ig az 1945-től e lte lt tíz év a la tt: 7 bány am érn ö k , 7 gépészm érnök, - A népművészet lehetőségei községünk­ ben. E tes község lakói részére is bizto­ síto ttá k a hegységeket bo rító erd ő k a faanyagot, am ely leh ető v é te tte a fa ­ farag ás népm űvészetét. A földm űvelés fejlődése k ö v etkezté­ ben nem csak m ezőgazdasági, h an em ip a ri növények is m eghonosodtak, an n y iv al is inkább, m e rt ru h áz atu k n a­ gyobb részét m aguk k észítették. Ez ad o tt lehetőséget a rra , hogy a házi tárcsás szőttesek speciális etesi m in ­ tá k b a n is jelen tk eztek . M ajd a gyári vászon elterjed ése u tá n k iszo ru lt a h á ­ zi szőttes. A d iszítő m űvészet a h im­ zésekben jelen tk ezett. R u h á za tára az etesi nép sokat á l­ dozott, különösen a b án y ák b an dolgo­ zók családtagjai. N em egynél a férj h av i k eresete a feleség vagy leánygyerm ek ru h á z a tá t fedezte. A tro ty a főkötők, h im zett fő­ kötők m in d gazdagabb és gazdagabb d iszítést k ap tak . K ülön viselet volt egyes ünn ep i alk alm ak ra. A tem plom ba já rá s ru h ab e m u tató célt szolgált. A tárg y i népm űvészet fejlődésével 149 - �III. N épköltészet: Dalszövegek, la k o ­ dalm i rigm usok, köszöntők, mesék. szem ben a szellem i népm űvészet m ár kevésbé fejlődött. M ilyen népm űvészeti ágak te rjed te k el leginkább? A n épm űvészet lehetőségeiből kö­ vetkezik a népm űvészti ág ak elterje d é­ se. I. D íszítő m űvészet: fafaragás, női szőttesek és hím zések, to jás hímzés. II. N épzene: Énekes zene, hangsze­ res zene. Díszítő népművészet. A nép siv á r életében is jelen tk ezett a haszn álati tá rg y a k díszítésének á b ­ rázolása. T árgyak díszítéséhez nem é rt a nép m inden fia, k iv év e a vászonhim zést, am elyhez hagyom ányos m in ták szerin t sokan értettek , de a h im zés ra jz á t ne- Etesi hím zés - 150 - �nyek. K özségünk legügyesebb fafarag ó ­ ja v olt, Jelen leg az A lföldön tartó zdodik. Faragó n épm űvészeink so ráb a n em lí­ tésre m éltó V ankó A ndrás, aki 1945 óta lak ik Etesen. F iata la b b é v e it p ász­ torkodással tö ltö tte. O tt s a já títo tta el a faragás m űvészetét. Jelen leg b án y a­ m unkás. Nagyobb m u n k ái: palócpad, m elynek h á ttám lája lom bos fák, farag ással d í­ szített vadászjelenet, tá n cjelen et. C sa­ pongó képzeletének m eg n y ilv án u lása­ ként készült el az u. n. „székfa”. Kis karosszék, m integy 30 cm x 30 cm -es ülől ajáb an é p íte tt tölgyfa, szétszedhető lom bjain mókus, m ad arak , a fa a la tt pedig egy ju h n y á j p ászto rral és k u ­ tyával. M unkái közül fig y elem re m él­ tók: k épkeretei, tö rü lk ö ző tartó k , só ta r­ tói, stb. M u n k ája te c h n ik á já t jellem zi a m in ia tű r finom m in tázat, a m it sa já t m aga á ltal készített faragókéseivel k é­ szít. T év h itb e e jti m u n k áiv al a nézőt, gondolván, hogy finom lom bfűrész m unka. É rtékes n épm űvészünk Páles Sándor nyugdíjas bányász. F iata l k o ra ó ta fog­ lalkozott m űvészettel. P o rtrét, tá jk é p e ­ ket festett m űvészi érzékkel. G ipsz­ szobrokat készített, m a jd á tté r t a fa­ faragásra. S zobrokat farag a nép éle­ téből véve a té m át, d e elő szeretettel farag állato k at, különböző m ozdulatok hű kifejezésével. k ik is íróasszony rajzo lta. A falubeliek között csak n éhány igazi alkotó él : fa­ ragó, juhász, barkácsoló, ezerm ester, iróasszony. Fafaragás. Etes községben jellegzetes volt a fafaragó m űvészkedés. R észint hely­ beli születésű, részin t betelep ü lt fa ra ­ gó népm űvészek voltak, illetv e v an ­ nak. — A szép irá n ti vágyódás a rra k észtette népünket, hogy a környeze­ tében levő tá rg y a k m e lle tt dísztárgya­ k at is farag tak . A nyolc évtizedet m egélt Gyurkó Pál, m in t p ásztorem ber kezdte faragó m ű­ vészetét. Etes szülötte, éveken á t gyö­ n y ö rk ö d tette m u n k áiv al községünk la­ kóit. H íresek az ivókanalai, m elyeket dom ború, pozitív fa ra g o tt díszítm ények ékesítenek. Jellegzetes m in tá it a te r­ m észet örök szépségéből vette. Lom ­ bos fák, őz, szarvas, vadászjelenet, stb. Igen értékesek botfaragásai: ugyan­ csak d o m borm ű-form ában fejezi ki gondolatvilágát. Öccse, Gyurkó József, szintén, m int pásztor kezdte faragó népm űvészetét. K ésőbb bányász, m ajd m in t erdőőr szabadidejében faragással foglalkozott. E llen téte b á ty já n a k . Ö ugyanis csak k o n tu r vonalzással d íszítette m unkáit. M intái részben egyszerű m é rtan i alak ­ zatok, részben elképzelések esem ények­ ről. De u g yanakkor nem ritk á k növe­ nyi, á lla ti m otívum ok kontúrvonalzás­ ban. Több alkalom m al v ett részt a helyi népm űvészeti versenyekben. Az 1955-ben ren d ezett néprajzi kiállításon b o tfaragásaival v ett részt. K észítm é­ nyei: ivópohár, gyufatartó, tükör, kép­ rám a. bot, baltan y él stb. U gyancsak, m in t faragó népm űvész, Bozó Ferenc is k itü n t m unkáival. Ivók an alai külső falá n ak d iszítő te ch n ik á­ ja a dom ború faragás. M otívum ai a term észetből, a pásztorem ber környe­ zetéből v e tt növényi és állati m otí­ vum ok, vadászjelenet, virágdíszítm é­ - Bútorzat. N em is olyan régen, kb 60— 70 év­ vel ezelőtt a szegényeknél földbe v e rt négy karó, azon deszka, képezte a fek ­ vőhelyet. A ru h á slá d á t egy-két falbavert szög pótolta. Ü lőbútor: fatu skó. Ha gazdagabbak v o ltak a szülők, a leány férjh ezm en ések o r k ap o tt egy „nyoszolyát”, egy ládásszekrényt, vagy faragott, illetv e festett lá d á t, egy asz­ ta lt és széket, illetv e lócát. 151 - �De b árm ily egyszerű is volt évtize­ dekkel ezelőtt a nép bútorzata, a dí­ szítő m űvészettel igyekezett a szép irán ti vágyát kielégíteni. Egyes b ú to r­ d ara b o k at házilag készítettek. P l: asz­ tal, láda, karoslóca. G yűjtőm unkánk során ta lá ltu n k egy kilencven évvel ez­ elő tt k észült kem ényfa asztalt, szögn élk ü li készítésben. K észítője: id. Sirkó József pocskaj. Á csolt lá d á t egyes he- sonlóan 80— 100 év elő tti időből való festett nyoszolya is találh ató . Szőttesek. A fonás és szövés ősem beri m űvész­ kedés. E lein te kötött fo rm áb an , az egy­ m áson á tb ú jta to tt fo n alak derékszögben já rta k . E zt a kötöttséget a nép igye­ kezett m egszüntetni. L é tre jö tt a zeg­ zugos szövés. M egkülönböztetünk Szobasarok lyeken m a is ta lálh atu n k , de m ár in­ kább fészerben, padláson. O ldalai és teteje m é rta n i alak zato k ra em lékezte­ tő m in tasorozatokkal farag o tt díszíté­ sű. A fa ra g o tt szekrényt kiszorította később az un. fe ste tt tulipános láda. Ezek m ár asztalos m unkával készül­ tek, de te te jü k és oldaluk feste tt virág és levélm otívum okkal díszített. Igen elvétve ta lálh ató egy-egy darab. Ha- m értan i jellegű szőttesdíszítm ényt (négyszögek, csillagok, k eresztek et stb.) és virágos, alakos ábrázolást. Színük piros, v. piros kékkel vegyítve. — T ech n ik áját te k in tv e leh et sim a és szedettes, am i a d íszítm én y t adja. Szálszám olással felem elik a szálakat és ezek a la tt halad a v etélt fonal, a him. A h im et tű v el b elev a rrjá k , h í­ m ezik a szőttesbe. G yakori h im zett szőt152 - �tesek a lepedővégek, vánkoshuzat, asz­ ta lte rítő k , törülközők stb. E tes községben ezelőtt 15—20 évvel is fe jle tt fonó és szövő h áz iip a r folyt, A k e n d e r feldolgozása v o lt elterjedve. A szedettes szőttesek jellem ző m otí­ vum ai a m é rtan i alakzatokból te rv e­ zett díszítm ény, de a virágos és ala­ kos d íszítm ényt is alkalm azták. Legügyesebb szövőasszony özv. Csőke Fercncné. T izenkét éves koráb an m ár szedettes sátorlepedőt, asztalterítő t szőtt. A sim a szőttest vászon csipke és szedettes szőttes betét díszíti. Je l­ legzetes m in ta az ősi palóc, kakasos m inta. S zedettes szőtteseket szőttek: Matuz Erzsébet, Zámbó Sándorné (Máté Etel) és özv. Ondrék Józsefné. Himzés. A tűvel való h imzés a v arrástech n i­ k a m űvészies form ája. A szőttes-him től elsza b ad u lt v arrásh im részben közel m a ra d t a szőttesdíszítm ény jellegzetes derékszögű vonalakból alk o to tt term é­ szetéhez, a szálán v a rro tt lapos és k e­ resztszem es öltés m ódnál, m ásrészt füg­ g etlen ítette m agát tőle a laposhim zés szálszám láláshoz nem k ötött szabad al­ k alm azásával, vagy m indkét csoport öl­ tésm ó d jain ak kev ert h asználatával. Ez a szabadság a m agyar népi varrásh im gazdagságát te re m te tte meg. Színezés te rü le té n kezdetben m eg m arad tak a színes szőttesnél alk alm azo tt piros vagy piros-kék színnél, azonban ez a későb­ biek folyam án válto zato s színekben fo rrta ki m agát. M a m á r tá jan k é n t, vi­ d ék en k én t m egtalálh ató a jellegzetes színezés. E tes községben a h im zés, m in t dí­ szítő m űvészet ugyanoly gyorsan te r­ jedt, m in t a színes szőttesek ezelőtt 60—70 évvel. Az első v ilágháború után m in d jo b b an kiszo ru ltak a színes sze­ d e tt szőttesek és helyette a lapos h im ­ zés te rje d t el. A m értan i m in ták m el­ - lett egyre inkább e lte rje d te k az új irán y z at m intái, a virágm otívum ok. — Iróasszonyok írtá k a h im zés m in táit. K özségünkben Zámbó Józsefné (Máté V ilm a) t ün t ki, m in t íróasszony. Négy­ öt éves k o ráb an torm alevélből, liceum és m arm an cs virágból k észített „trotyafőkötőt” tü sk év el m egerősítve. — M int elem i iskolás, sa já t tervezésű abroszt készített. K edvenc virág m o tív u m ai: m ályvarózsa, csipkerózsa, fukszia, gyöngyvirág. Ism étlőiskolás k o ráb an kü­ lönböző g irlan d m in tá k a t tervezett. K edvenc színei: h alv án y rózsaszín, zöld és sárga. T izenöt éves k o ráb an sa já t tervezésű lyukacsos h imzéssel v án k o sh éjak at készített. T izen h at éves k oráb an m en t férjh ez és u tá n a m á­ soknak rajzo lg ato tt. A falu felk a­ pott íróasszonya lett. H asonlóan özv. Ondrék Józsefné író­ asszony írásá b an is je len tek m eg ú jab b és ú ja b b him zési m inták. Jellegzetes m otívum ai: stiliz ált m arg aréta, rózsa, szívalakból stilizált lev élm in ták . K ét fő fo rm á ja a g irla n d m in ta és sarokm inta. Etes községben a h im zések nem a n n y ira ru h afélék díszítésére, m in t inkább ünnepélyes a lk alm ak ra h aszn ált tárgyak o n fo rd u ln ak elő. (asztalterítő, dísztörülköző, p árn ah u zat, terítők, ke­ n y érru h a stb.) A h im zésm in ták b an u ra l­ kodó színek: piros, kék, sárga, zöld, Tojáshimzés. M int díszítő népm űvészet, m ég m in ­ dig dívik a h ím esto jás festése. H ím estojásfestők: özv. Csőke Béláné, Ond­ rék Józsefné, Zsélyi Péterné. I róeszközök az un. „lá n a ”, tíz-tizenkét cm hosszú lib ato ll v. fűzfavessző, végébe egy cm -es rézcsövecske d erék ­ szögben kötve. A festés m ódja: G y erty a v. m éh ­ viasszal a m egfőtt hideg to já sh é jra r a j­ zolja szabadkézzel a rögtönzött m in­ tá it a lán y áv al. U tán a hideg festékbe m á rtja a tojást. V ásáro lt a n ilin fes153 - �Óh ajaik at, k ív án ság aik at, dalb an fe­ jezik ki. té k et használnak, ri tk áb b an vöröshagy­ m ah éjat. Sütőben, v. tűzhely szélén á t­ m elegítik a to já st és a v iaszt ronggyal letö rlik . L egelterjedtebb m in táik : A to já st négy részre osztják, hosszában és k ét részre széltébem. A k ap o tt ré ­ szekbe írjá k bele a hullám vonal, pont, v irág és gereblyeszerű m otívum aikat. G azda leszek, telkes gazda, ha m ondom . Lesz szép lovam , lesz szép pörge kalapom . L esz szép pörge kalapom on bokréta, Ü nnepnapon, vasárnapon a babám m al Úgy m eg yek a, úgy m eg y ek a tem plom ba. Népköltészet. A testi m u n k áb an az izm ok elfárad ­ n ak , de az agy p ih e n t m arad. A szer­ vezet eg yensúlyának helyreállításához szükséges, hogy a k ih aszn ált szervek p ihenjenek, a té tle n ü l m a ra d ta k pe­ dig foglalkoztassanak. H á zu n k előtt jö n n e k el a huszárok, Fáj a szivem , ha szép négy lovat látok. De m ég jobban daruszőrű ökörre, A k it babám legeltet a m ezőbe. A földm űves foglalkozással kapcso­ latosan lé tre jö tt esti fonók, tollfosztások, k ukoricafosztások lehetővé tették a tá rsa s összejöveteleket, ahol fékjét engedik képzeletüknek, em lékezetükbe idéznek tö rtén etek et, n ó tá ra gyújtanak, egész lelki tá rh á z u k m egnyílik. Ez a fö lelev en ü lt szellem i é let képezi term ő­ ta la já t költészetüknek. A z elkeseredés h a n g já t sz ó laltatják meg a 48 u tá n i elnyom atás k orszaká­ ban sz ü letett katonadalok. A gyarm ati nagy kaszárnya sárgára va n m eszelve . . . K ív ü l sárga, belül pedig h o n véd ekkel van telve. M inden szem re, de zseb ken d ő van takarva, K i rózsáját, ki babáját siratja. A dalszövegek rögtönzésből kelet­ keznek, ötletesek, vagy célzatosak. A jelenlevőkből k iv á lto tt h a tá s a költői alkotás. A dalszövegek hűen tükrözik a feu­ dális és k ap italista társad alo m kizsák­ m ányolása, az elnyom ást, a szenvedő nép keserves életkörülm ényeit. Érzelm es d alaikból k i-kicsendül szerelem . a M ár E tesen elcsép elték a búzát V isszafelé fú jja a szél a pelyvát. V isszafelé fú jja a szél a kendőm , a ke n d ő m , N em tagadom , te is voltál szeretőm . Búra te rm e tt idő. K ödnevelő szellő. De m eg is v é n íte tt Ez a pár esztendő. Ez a pár esztendő. Ha te tudtad, hogy engem et n em szeretsz, M inek hoztál m essze földről engem et . . . . H agytál volna en g em et a hazám ban, Jó a n yá m n a k leveles kapujában. L átom az életed N em nagyon gyönyürű . . . Piros, szép orcádon B úcsút jár a tetű. B úcsút jár a tetű, - 154 - �1. Szól a duda a lagziba, Gedó va n a m enyasszonyba, Jöj j ki gedó m enyasszonyból, Fát v iszek a lóca alól. I. É n vagyok az öreg etesi béres, A bakancsom a köpéstől, de fényes. M egrakom a szekerem et ganéjjal, Ö lelem a bíró lányát az éjjel. 2. H ej ha látok, n em vá g o k én többé nádot Ha vágok is, keveset, m e rt a z v é k o n y kereset. II. H áztetőnkön kelepelget a gólya, Csak kijönne a galam bom egy szóra. Ha kijönne a kapuba énhozzám , A csillagos eget is n é k i lehoznám . K özségünkben is szokás v o lt rigm usos köszöntőkkel fűszerezni a lako­ dalm ak at. — A k ad t egy -k ét „rig m u s­ farag ó ” etesi szülöttekből, illetv e la ­ kókból. Ilyen volt Gyurkó István, aki zam atos, víg rig m u saiv al k e lte tt a la­ kodalm as n ászn ép b en jó kedvet, v i­ dám ságot, érzelm et. Etes községben jó dalos kedvű volt Zámbó László, ak i 88 éves k o ra d acára m ég 1955-ben is dalogatott. Az ő d alai­ ból v álo g attu k a fönti szem elvényeket, Az egym ás irá n ti szeretet, tisztelet csendül ki a szokásos üdvözlések, kö­ szöntők soraiból, illetv e hangjából, Igen h űen tükrözi k a nép érzelem vilá­ gát, az őszinteségét. H íresek voltak az etesi dudabálok Még az 1930— 40-es évek között is m eg­ ren dezték, ahol etesi d u d an ó ták is szü­ le tte k . Pl: Ácsolt, farag o tt láda. Kb. 100 éves - 155 - �M áju si k ö szö n tő : U jé v r e : H allottátok-e hírét, Ja n in a k legénységét? Fűrészeli a m á lyfá t, hogy ne hallja kopogását. F elveszi a j obb vállára, viszi a M arcsáék udvarába. Nesze, Marcsa! — Itt a m á lyfa , egész éjjel vig yá zz rája. A z ajtó t az apja n yitja , az a n yja a g yertyá t g yú jtja . M arcsa a ken d ő t keresi, a m ályfára felkö tö zi. 1. Ez ú jé v reggelén m in d en jó t kívánok, A h o vá csak nézek, n yílja n a k virágok. M ég a hó fe le tt is virág nyiladozzon, Dalos m adár zen g jen m in d en rózsabokron! M inden szép. m in d en jó legyen m indig bőven! S zá lljo n áldás ráto k ebben az ú j évben. m ár Mesék: Az esti fonók, tollfosztás egyhangú m unkái közben m egszólal egy-egy idő­ sebb m esem ondó. M eséik té m á já t királyok, p ap o k és cigányok életéből vették . H íres etesi m esem ondó v o lt „Béres mamó” és Szeles Pálné, — Szem elvény­ A z t csicsergi egy kis fecske O d a kin t a ház ereszbe . . . Itt la k ik egy kis leányka Ingó-bingó rózsafácska. R ó zsa vizet hoz o k néki. E n g ed jétek m eg locsolni. N em k ív á n o k érte m ást. Csak egy szép piros tojást. k én t közlöm Szeles P á ln é egy m eséjét. A z ú jév, az ú jé v áldást hozzon R átok, M in t arany m adárka szálljon be Hozzátok. S zá lljo n be öröm ben, édes boldogságban, V iruló és csodaszép illatos rózsákkal. Farsangoláskor: H ej gazdasszony, gazdasszony. Ugorj a padlásra. H ozz egy darab szalonnát ! Hagy szúrjam c nyársra! Húsvétkor: 2. K icsi fiú vagyok én R ózsavizet hordok én. M egkérem az a p já t, De jobban az anyját M eghagyja-e locsolni A szép, göndörhajú lányát. - A póruljárt pap V olt egyszer egy pap. O sztán szerel­ m es le tt egy m en yecskéb e. Összebe­ széltek a papval, hogy m ik o r m en jen el a m enyecskéh ez. A m en yecske n em tudta m it csináljon, hogy az ura ne legyen o tth o n , ha jö n a pap. G ondolt egyet . . . M ondja a fé rjé n ek: Jaj, Jós­ ka, nagyon beteg vagyok! Cserfába ótott alm ától jobban len n ék! H ozzá ne­ kem cserfába ótott alm át! M ent. m en t az ura. M in d en ü tt m eg ­ kérdezte, hol találhat cserfába ó to tt al­ m át. T alálko zo tt egy „bordás” em b er­ v e l is. A bordát a hátán v itte zsákba (szövőborda). — A ggyon isten jónapot! — A ggyon isten! — H ová m egy maga, ked ves bará­ tom ? — A feleségem nagyon beteg, oszt a nnak keresn ék cserfába ótott alm át. 156 - �— M ost m ár maga is egy nótát, — m ondja n éki a pap. — A k k o r én ekeljek? — kérd i a bor­ dás. — É n ekeljen bizony. H ozzáfogott a bordás én e ke ln i. — Ne m en je n maga edes barátom sehová, m e rt nem beteg a m aga fe le ­ sége. G yű jjö n velem vissza! V issza is m en t az em b er vele. V ár­ ták, hogy besötétedjen. Jó sötétes volt, m iko r haza értek. A z t m ondja a bordás az em bernek, hogy b újjon be a zsákba. A z em ber úg y is csinálta. B eleb ú jt a zsákba. A bordás kopogtatott a m en y ec ské­ nek. — Jó estét! N em há lh a tn ék én itt meg? — N em lehet, nem lehet! Sehogy sem lehet! I tt n em hálhat! A bordás azt m ondja: De m égis, de mégis. Én e lfek sze k ott a kuckóba a m asina m ellett. E zt a zsá ko t m eg m a jd belököm az ágy alá, ott n em za vadzál. — No g yö jjön! — szólt a m enyecs­ ke. A z asztal m egterítve, telerakva étel­ lel. V olt hús. kalács, bor, szépen oda­ készítve. A k k o r m e n t a pap. — Jó estét K aticám ! — A d jo n isten! Maga a . . ? — Én, K aticám , csak nyisd ki! S zép en bem ent a pap. V acsoráztak. E ttek, itta k. A k k o r azt m ondják: — É n e k e ljü n k valam it. A m en yecske elkezdte: Elm ent, elm e n t az uram , a bolond Karafi. Cserfából ótott alm át keresnyi. A n n á isten , hogy oda veszne, Hogy engem et a pap elvenne. H ej, bordám , bordám ! K ed ves bordám ! H asítsd a zsá ko t, Üssed a papot, Hogy sz . . . . tele a cilinderkalapot. A z em b er kiu g ro tt a zsá kb ó l és ü tö t­ te a papot. Szaladt, szaladt a pap. az em b er meg utána. Még m ost is szaladnak, ha m eg nem álltak. A szem elvények — csak elenyésző ré ­ sze a g y ű jtö tt an yagnak. Célom volt általán o s k ép et n y ú jta n i E tes h ely tö r­ ténetéről, n ép ra jzá ró l, n épm űvészetéről. A községünkben v égzett n ép ra jzi és h ely tö rtén e ti k u ta tó m u n k a lehetővé te t­ te, hogy m eg ism erjü k községünk la ­ kosságának életk ö rü lm én y eit: K ép et ad a kizsákm ányolás, az elnyom ás nehéz időszakáról, u g y an ak k o r m e g m u ta tta azt az erőt, am ely szívós h arc o t foly­ ta to tt az elnyom ás és a m a rad iság el­ len. A k u ta tó m u n k a ered m én y ek én t, a község n ép e is m eg ism erte a falu népm ű v észeit, ak ik rő l eddig vagy egy­ á lta lá n nem , vagy alig le h e te tt h a lla ­ ni. Ö sszegyűjtött és aján d é k b a k ap o tt tá rg y ak b ó l lé te síte ttü k a n é p ra jz i szo­ bát, m elyben ren d szerezv e lá th a tó k Etes népm űvészeinek m u n k ái, v a la m in t a h ely tö rtén e t szem elvények és térk ép ek ú tjá n való ism ertetése. A n ép rajzi szoba igen sokat segíti az ált. isk o la m u n k á já t is, de lá to ­ gatása a feln ő ttek b en is erősíti a szü­ lőföld, s ezzel eg y ü tt a szocialista h a ­ za irá n ti szeretetet.. KERÉNYI DÁ NIEL ált. isk ig. n ép rajzi g y űjtő — No, m ost m á r tisztelendő úr, m a­ ga is én e ke lje n egyet! H ej, K aticám , K aticám O lyat ugrasz, m in t a paripa, O lyat fordolsz, m in t a karika. — Ó, tisztelendő úr, ez nagyon jó volt. A z öreg bordást is m egkínálták. — Egyen, igyon m ár, oszt m a jd m a­ ga is énekel, — szól a m enyecske. - 157 �N. SM ETANA M A RG IT G Y ŰJTÉSÉBŐ L: KI HALLOTTA ANNAK HÍRIT? Parlando/Elbeazélve/ K i hallotta annak hírit? Sándor Istók leg én ység it! F űrésszel vágja a m á jfá t, hogy ne halljá k kopogását. Fölveszi a jobb vállára, viszi M ari udvarába. K e lj fe l Mari, itt a m ájfa, jóéccakát, vig yá zz rája! F elkel M ari az ágyából, ken d ő t keres a ládából. I tt a kendő, kösd fe l rája, jó éccakát, vig yá zz rája! M átraverebély, 1902. 158 �TA R TA LO M JE G Y ZÉ K Irodalom O ld al: Lakos G yögy: B unburucz elv társ k a l a n d j a i ..........................................................................3 K e m én y E rzsébet: V ersek ..................................................................................................... 25 Gara János: A k ét la b d a s z e d ő ............................................................................................. 30 C sanády János: V e r s e k ............................................................................................................. 38 Varga Im re: B abilon ........................... .............................................................................. ....42 V ih a r Béla: V e r s e k ..................................................................................................................... 55 P intér Tam ás: A terem tés egy n ap ja ............................................................................ .....59 Tam ás István: V ersek ............................................................................................................ ....67 G erelyes E ndre: Vakáció..........................................................................................................................70 M olnár E m m a: Szabadságos k ato n ák ............................................................................. 89 A v a r Pál: V e r s ....................................................................................................................................93 B aranyi Ferenc: V e r s e k ............................................................................................................. 95 Polgár István: V e r s ..................................................................................................................... 97 C zin ke Ferenc: V ersek ........... ............................................................................................. ...98 K ritika V o n sik G yula: K u ltú ra és m űveltség ............................................................................ ....101 C su kly László: Em lékezés N agy L a j o s r a ............................................................................ ..1 0 8 H éra Z oltán: Á brázolás vagy m oralizálás .................................................................... 116 K ele m e n Im re: K odály Z oltán ............................................................................................. 119 M edgyesi János: M últ, jelen, jövő ..................................................................................... 123 K e m é n y E rzsébet: K ét ifjúsági regény m a rg ó já ra .................................................... 128 G Ö NCZÖ L IL O N A : Szabó G yörgy: A fu tu rizm u s .................................................... 130 K O V Á C S JÁ N O S: W illiam F aulkher: Az ö r e g ............................................................ 132 H agyom ány Szabó K ároly: Az iro d alo m tö rtén et N ógrád m egyei a p r ó s z e n tj e i........................... Csongrádi Béla: R im ay Já n o s pályaképe .................................................................... K erén yi Dániel: Etes tö rté n e te és népm űvészete .................................................... N. S m etana M argit gyűjtéséből: Ki h allo tta an n a k h í r i t ............................................ 135 140 146 158 A közölt reprodukciók C zinke Ferenc, Farkas A ndrás, Ivá n y i Ödön, K o n fá r G yula, M ustó János, P ataki József, Radics István, R éti Z oltán és id. Szabó Istv á n m ű v e i­ ről készültek. A fo tó k at Boródi Ferenc, K in ka L ászló és Vas A n ta l készítették. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/210505b07badef8e5f7631445b0d1d3f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csizmadia Géza Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1963 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1963. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1963 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5daad582f13868fd748bcfc009b5e8b5.pdf c304d0cc3cea664e9905b79acb5e6940 PDF Text Text �PALÓCFÖLD N Ó G R Á D I M ŰVÉSZEK A N T O LÓ G IÁ JA 1964. S A L G Ó T A R J Á N �P A L Ó C F Ö L D Nógrádi írók és művészek antológiája SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Czinke Ferenc, Csík Pál, Herold László, Kolynok Nándor, Paróczai Gergely FELELŐS SZERKESZTŐ: Csukly László K IA D J A : A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A B O R ÍTÓ LAPO N : Vígh Tamás: Madách szobra Készült: 1200 példányban B/5 alak — Eng. sz.: 301-417/9964 Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. — Felelős vezető: Fila István �I. Emlékezés Madách Imrére TISZTELETTEL H AJTJU K MEG A Z EMLÉKEZÉS ZÁ S Z L A J Á T IR O D AL­ M U N K H A L H A T A T L A N J A ELŐTT, A K I M Ü V EIV EL FÉ N YT DERÍ TE TT A M A ­ G Y A R IRO D ALO M RA, A M E LY N E K H ŰSÉGES S Z O L G Á L A T Á T A P A L ÓCFÖLD KÖRÉ TÖ M Ö RÜLT ÍR ÓK IS F E L A D A T U K N A K T E K IN T IK . A Z EMLÉ­ KEZÉS KOSZORÚJÁBA É LE T Ú T JÁ N A K RÖVID ISMERTETÉSÉT ADJUK S N É H Á N Y ÜDVÖZLŐ, M É LTATÓ VERSET M AD ÁCH K O R T Á R S A I ÉS A Z A Z Ó T A R Á EM LÉKEZŐK TO LLÁBÓ L. SZÁ S Z K Á R O L Y : Madách Imréhez Oh ember gyász-sorsának siratója, Tragédiánk bölcs éneklője te! Mi az, mi szived kétségtül ója, Van e hited fajod jövőjibe? M íg azt szünetlen küzdni és bukni látád, S hogy a multnál silányabb a jelen: A z eszme nem veté-e fátyolát rád Hogy küszködése mind sikert elen? Ha látod Ádámtól a falansztérig A nyomorult embert balgaságiban: Hogy e látmány utadról le nem térít, Mi tenned, élned biztasson, mi van? Nem Sergiolt mondod-e legbölcsebbnek, M időn kéjről csak kéjre tántorog, S üresen menni egy órát sem enged...? Szólj, van-e vágyó hölgyed s langborod? M iltiáddal oly népért ontsd e véred, Mely gyanuval bánt, s pallossal fogad? Vagy Keplerrel az ég ürét míg méred, Eljátszasd földi boldogságodat? Gyulongj eszmékért, tiszta lelkü Tánkréd, Miket szolgák szennyeznek be ép? S bőszen üvölts, Danton, oly szabadságért, Mely vértóbul kél, és vértengerbbe lép? — 3 — �Mert hogy embernek sorsa körbe forgás Melynek kiutja nincs: te tanítál. És könyved mégis édes enyhü forrás, M ely fölött őrül biztatóbb hit áll: De napjával halad végtelenül, A z ember is, végetlen pályát törve, Halad, emelkedik s megistenül. Oh, nincs hiában a nagyok küzdelme, Bár magok a küzdők elvérzenek. Nem ég hiában annyi magas elme, Hiában annyi szív nem ver, remeg. Mert mint az óra rezgő nyugtalanja Egy helyben tapos szünes-szüntelen, De jár a mű, s a nagy időt mutatja, M ely mindig m ult, s mégis mindig jelen. Ezt t a n u l á m én Könyvedből, barátom; S azóta szivem nyugodt és szilárd. A küzdők vérét mosolyogva látom. Bár küzdjön s essék uj s uj milliárd. Mert hol kicsiny s nagy egy köz célra munkál: Ott óriás a munka s a siker. Vesszünk egyenként - de több mindnyájunknál A z emberiség: s annak élni kell. JUHÁSZ G Y U L A : Madách Ódon kastély mély magánya rejti Világ elől méla bánatát, Kom or ősök árnyéka belengi, Innen csak az őszi parkba lát. A világa régen összeomlott, A szerelme följáró halott, A művészet lombikjába hordott Minden üdvöt, minden bánatot. Kísértetek járnak a szívében, Ő szi éjben a nagy égre néz S a magányban és a csöndességben M int a tömjén, ég a szenvedés. Örök form át ölt itt a mulandó, Muzsika lesz minden fájdalom, Mély magányban, ami maradandó, Föltámad a harmadik napon. Elpusztulhat gyönyörű világa. Űr lehet az őszi hervadás, Gondolatok örök lombikjában Örök embert alkotott Madách — 4 — �C S U K LY L Á S Z L Ó : Madách Imre élete 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován. Családja a középnemeségnek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely múltja és vagyona szerint kö­ zel állt az arisztokráciához. A z ősök között emlegette a családi hagyomány Radon Zólyom megyei földbirtokost, aki IV. Béla király oldalán vitézül harcolt a tatárok ellen: Madách Lászlót, aki Mátyás király seregében szerzett érdemeket és jutal­ mul jelentős birtokokat kapott. A nemes ősök között költő is akad: sztregovai Madách Gáspár, a X V II. században Nógrád megye alispánja. A költő nagyapja, Madách Sándor neves ügyvéd, a megye tiszti ügyésze, aki a Martinovics pörben 13 magyar jakobinus védelmét vállalta. Édesapja sztregovai és kelecsényi Madách Imre császári és királyi kamarás tekintélyét a büszke cím mellett nem kis mér­ tékben gyarapítja az a hozomány, amelyet Majthényi Annával kötött házassága után mondhat magáénak. A család kezén lévő birtokok 6.000 holdra tehetők. A buz­ gó katolikus házaspár előbb az ódon Madách-kúriában lakott, amelyet latin nyel­ vű felirata szerint még Mátyás király idejében építettek, majd — mint erről a korabeli történész. Mocsáry Antal tudósít — a Révayaktól visszaszerezték a domb tetején álló kastélyt, amely jeles úri épületen nintsen ugyan felirás, hanem ahe­ lyett a Madách és Maithényi familiának egymás mellett és egymással megegyező tzimerei ékes kifaragásban láttatnak.” (A Madách címeren koronát tartó griffm adár, a Majthényin medve.) Imre szüleinek ötödik gyermeke, s nagyratörő álmú, igen szigorú anyja irá­ nyítása mellett a gyermekek a kor szellemének megfelelő legjobb nevelést kapják. Házinevelőjük irányítása mellett magánúton tanulnak, a latin mellett német és francia nyelven kötelesek társalogni. Im re a gimnázium hat osztályának anyagából a váci piaristáknál vizsgázik, jeles eredménnyel. 1837-ben Pestre költözik, a mai Cálvin téren bérelnek lakást és beiratkozik az egyetemre jogot és bölcsészetet hallgatni. A Pesten eltöltött három év életének legélménydúsabb szakasza. Egyetemi tanulmányai mellett megismerkedik a kultúrális élettel, színházba, hangversenyekre jár, figyelemmel kiséri a folyóiratokban bontakozó irodalmi életet. Készülődése, érdeklődése kettős irányú: készül a köz­ életi szereplésre és bontakozik irodalmi érdeklődése is. A z első elkerülhetetlenül a liberális polgári demokratikus eszmék hívévé teszi. Hisz a liberális eszmeiségben, amely fegyver az erősödő burzsoázia, a feudális megkötöttségek ellen, nálunk Ma­ gyarországon a haladó középnemesség fegyvere lesz, s polgárság híján ez a közne­ mesi réteg készíti elő a társadalmi változások szükséges lépéseit. De Pesten ébred fel benne az írói hivatástudat is. Tele van állandó készülő­ déssel, úgy érzi „lesz idő, mely megtermi gyümölcsét.” A z ébredő nemzeti nyelvű irodalmi folyóiratok hatására maga is lapot ala­ pít. Mint ismeretes, már előbb Sztregován is volt folyóiratuk a „Litteraturai Kevercs” , amelyben Madách a miszticizmus ellen írt, most egyetemi társaival megalapítja az ugyancsak kéziratos „M ixturát” , amelyben Madách első verseit köz­ li a jobbára nyolctagú nyilvánossággal. Tevékenységéről, terveiről rendszeresen beszámol édesanyjának. „ülő életre szentelém magam, olvastam, mennyit lehetett s erköltsöm ellen tán sehol sen— 5 — �ki ki nem állhat” — írja. Ám szigorú anyja még ezzel az életmóddal sem elége­ dett, kifogásolja az este 6 óra utáni kimaradásokat, mire a fiú keserűen vála­ szol: „Sohasem megyek hazuról ezentúl, mind hogy kell, hogy essen életem men­ tül hamarabb áldozatul, megmenekedve a földi szenvedésektől. — Mutatja úgyis mellem s egészségem, hogy nem igen hosszú lesz a földi pálya.” Első verseinek tárgya egy nagy élmény: Lónyay Etelka iránt érzett szerelme. A hozzá írt dalokat jelenteti meg 1840-ben saját költségén „lantvirágok” cím alatt. A versek őrzik a csalódás emlékét, nem lehetnek egymáséi, mert a lány nem akar vidéken élni s egyébként is közöttük áll választóvonalként a vallás. A lány református és Madách vakbuzgó anyja ellenezné ezt a házasságot. A z érzelmek kifejezése meglehetősen szentimentális és érezzük, hogy küzd a formával is. Nem egy helyen panaszkodik, hogy „tele keblem gondolatokkal, melyeket versekbe kiönteni nem tudok.” Komoly buzdítást és segítséget kap a nála nem sokkal idő­ sebb, ugyancsak Nógrád megyei származású Bérczy Károlytól, aki figyelmezteti a formai sajátosságokra s egy versét meg is jelenteti a Honművészben. 1840. júniusában társai megbízásából ő mondja el a búcsúbeszédet, melyben a liberalizmus iránti rajongó lelkesedéssel mond köszönetet Virozsil professzornak. Megköszöni, hogy... „Elvet adtál ,mellyel az élet nem lehet céltalan bolyongás egy pályán, melyen a por eltiporja pályatársait, de törekvés egy kitűzött szent cél után, mely mindnyájunkat egyesít, mely túl van a világ badarságainál.” Izületi panaszai miatt Pöstényre utazott a tanév befejezése után. hogy a fürdőben gyógykezeltesse magát. A baj azonban makacs, nem is engedi, hogy egyetemi tanulmányait nyilvánosan folytathassa. A következő évben Teplicen ta­ láljuk, ahonnét „Trencsényi, másként teplici fürdők” cím alatt be is számol a Regélő c. lapban a fürdőhelyen folyó életről. Jogi tanulmányait 1841 őszén fejezte be. „Tegnap tettem éppen exament a politikai, ceconomia és financiából igen jó sikerrel. A roppant pecsétes levél is már kezemben van” . — írja anyjának. Jogi gyakorlatra, mint patvarista Balassagyarmatra került. Sréter János második alispán mellé. Sréter János nagy műveltségű ember, aki mellett nemcsak a közigaz­ gatás titkaiba nyerhet betekintést, de hatással van irodalmi izlésének fejlesztésére is. Ekkor köt egy életre szóló barátságot Szontágh Pállal, a szécsényi szolgabíróval, aki egyben első számú bírálója is lesz. Állandó levelezésben vannak: „Csak néhány szót akartam írni neked, de úgy vagyok veled, mint a Memnon szobra a nappal, mely ha rásüt, az önkéntelen zeng.” — vall egyik levelében e barátság mélységéről. A jogi gyakorlat elvégzése után 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát is, és tiszteletbeli aljegyző lesz a megyénél. A politikai szereplés mellett számos irodalmi kisérlet, illetve kész darab mu­ tatja, hogy ezek az esztendők költőnk életében a nagy készülődés évei. A Cornmodus, a Jó név s erény, a Férfi és a nő, a Csak tréfa, a Mária királynő és a Csák végnapjai mutatják, hogy a líra mellett elsősorban a történelmi témájú drá­ mai konfliktusok érdeklik. A Csák végnapjaival az 1843. évi akadémiai pályáza­ ton dicséretet is nyert. Vannak lírai termékei is ezeknek az éveknek. Még a trer.cséni fürdőzés idején ismerkedett meg Dacsó Lujzával, egy Hont megyei föld b ir­ tokos tüdőbeteg lányával. A szenvedés összehozta a fiatalokat, de a szerelem ki— 6 — �teljesedésére nem kerülhet sor, a lány 1843-ban meghalt. A z iránta érzett szép szerelem emlékét a „Fagyvirágok” ciklus szomorú hangú versei őrzik. Egészségi állapotára való hivatkozással lemond a tiszteletbeli aljegyzőségről: „Nagy volt keblemben a vágy, megfelelni e hivatalnak, de kicsiny az erő, kicsiny a hatáskör, tettekkel érdemli meg a csak jó remény fejében előlege­ zett bizalmat... torkom gyakori gyengélkedése leköszönni késztet.” De a követ­ kező évben, huszonnégyéves korban mégis megkapja Nógrád vármegye táblabírája címet és a megyegyűléseken a centrumpolitikus harcosságával küzd a megyei élet fonákságai és konzervatizmusa ellen. Timon álnév alatt rendszeresen küld tudósításokat a Pesti Hírlapnak a megyei közgyűlésekről. Politikai állásfoglalását és elveit legtisztábban a „Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében” c. cik­ kében fogalmazza meg. „ A megye csak saját kis érdekét tekinti és tekintheti csak” — írja. „Természetesen, hogyan indulna ki országos szempontból? hogyan birná áttekintéssel az egész haza érdekében, s ha ez saját erejével összeütköznék, hogy áldozná fel azt másokért?” Hadakozik az ősiség, a börtönkérdés ügyében, foglalkoztatják a népnevelés, a nem-nemesek hivatalviselése, az iparvédelem kérései. „ A vallás tárgyában ér­ kezett rezolucióra” c. beszédében a katolikus Madách a legélesebben utasítja viszsza a császári határozatot, amely mögött „a bűnbocsánat aranykulcsait kezében tartó organizált klérus áll a fanatizmus vérkeresztjével” és a felekezeti egyen­ jogúság érdekében száll síkra. A z ezekben a kérdésekben képviselt álláspontja liberális. Demokráciát akar ő is, de azt az arisztokraták módjára fogja fel, bár kétségtelenül tudja. ..hogy a történetet sohasem a maguk szempontjából kell megitélnünk.” Állásfoglalására hatással volt az Athenaeum c. folyóirat, amelynek nézetei későbbi műveiben is tükröződnek. (L. Baranyai Imre tanulmányát ” A fiatal Madách gondolatvilága” -t.) 1844 farsangján ismerkedik meg az alispán unokahugával Fráter Erzsébettel. A lány nem szép, ennek ellenére mégis nagy hatással van a költőre. „H ol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, min­ den cynizmus mikroskosmosáról?” — kérdi Szontághnak írt levelében. Fráter Er­ zsikét „lidérckével” hasonlítja össze, „m ely éjjel ég, bolyong, örvény fölé csal és megfoghatatlan.” Bár már a kezdet-kezdetén tisztában van a lány hibáival, mégis hevesen udvarol, és a lány hozzátartozói, akik szivesen vennék, ha zilált anyagi viszonyai­ kat ilyen előnyös házassággal erősíthetnék meg, amennyire csak tehetik előre­ mozdítják az ügyet. A z első szerelmi fellángolásból születnek a Vadrózsák ciklus versei: „Vajh, mi az, m i úgy hozzád varázsol? Más tetszik, ha ez s az rajta szép, Rajtad arc haj és szeme k világa, Nékem bájos, merthogy a tied. Óh, talán bűn is, ahogy imádlak, Keblem oltár, melyen képed áll, És kívüle az egész kebelben Semmi, semmi más helyt nem talál.” (V I I .) — 7 — �„Kitépem keblemből szivemet ’s úgy nyújtom oda a világ legbájosabb angyala elé tenyeremen.” Ilyen szerelmi fellángolással szemben még az anyagi ellenkezés is tehetetlen, s bár a lány református és műveltsége ellen is sok kifogása lehetne a józanul látó özv. Madáchnénak, 1845 februárjában Madách Cséhtelekre utazik, hogy eljegyezze a lányt. A z eljegyzés az „ősgyűrűvel” történik, amelyről Lisznyay Kálmán balladában számol be az Életképek olvasóinak. (A gyűrű az egyik ős, Madách Miklósé volt, akit azzal együtt temettek el, amikor haldokolva jött meg a csatából. A ballada szerint Madách tudott a gyűrűről, felnyitotta a családi sír­ boltot és a megtalált gyűrűvel jegyezte el menyasszonyát.) A z esküvőre 1845. július 20-án Csécse község katolikus templomában került sor, a vőlegény 23, a menyasszony 18 éves. A fiatal pár Csesztvén rendezkedik be, ahonnét Madách elláthatja új hivatalát is, — ugyanis 1846-ban megyei főbiz­ tossá nevezik ki. Kezdetben boldogan élnek és a költő a csendes vidéki életet a „Legszebb költészet” -nek érzi: „Ah, megnyugodtam én is kebleden hölgy, Elhallgatott dalom. — M it is zenegjen? A m it csak sejte, mindaz most valót ölt. —’ A vers azonban nemcsak a megtalált családi boldogságról tanúskodik, hanem arról is, hogy ezekben az esztendőkben irodalmi ambíciói is csökkennek. S közben a reformkor küzdelmei forradalommá, illetve szabadságharccá érnek. Madách ugyan személyesen nem vett részt a szabadságharcban — még megyei fő­ biztosi állásáról is lemondott betegsége miatt, — de ezt valóban csak betegségével szabad magyaráznunk. Családja részéről egyébként is képviselve van. Elsősorban édesanyja állásfoglalását érdemes szemügyre venni, hisz rokoni kapcsolatai, ne­ veltetése révén ő lehetne leginkább a bécsi udvar híveivel összeköttetésben. Ehe­ lyett, mint ezt 1848. dec. 29-i levele is bizonyítja, aggódik a „fekete-sárgák” elő­ nyomulása miatt, azt kívánja, hogy a szabadságért folyó harcból mindenki úgy vegye ki részét, mint Károly fia, és foglalkoztatja az a gondolat, hogy a sztregovai „régi házat” át kellene adni „katonai nevelés” céljaira. Öccse Pál, híven saját beszámolója szavaihoz, — „legutolsó percig hazám párt­ ját el nem hagyom ” — futárszolgálat közben szerzett tüdőgyulladásban halt meg. Tragikus véget ért nővére, Mária is, aki férjével és kisfiával martalócok ál­ dozata lett. (Férje Balogh Károly ugyanis császári tisztből honvédőrnagyként vé­ gigharcolta a szabadságharcot s annak bukása után Nagyvárad felé tartott, hogy ott jelentkezzen az orosz parancsnokságon, hogy az osztrákok bosszúját elkerülhes­ se.) Mindezek az események, valamint saját tehetetlensége, szinte teljesen megbé­ nítják Madáchot. Csak néhány verse, amelyeket „Tábori képek” címen foglalt össze, mutatja, hogy lélekben ő is a küzdőkkel érez együtt. „Ma rejtekben kél minden esemény, A köztér puszta, csak bitó van rajt’ Hiuz szem néz a házi tűz mögé, A mosolygás leplez tőle minden bajt. (Ó és új kor) — 8 — �A szabadságharcra következő elnyom atás esztendei, „am ikor iszonyatos csend méginkább a csesztvei m agányba szorítják. Ekkori lírá já ­ lepte el az országot” nak fő vonása a hazafias bú: A szabadságharc eszméihez való ragaszkodást, illetve az értük való áldozatvál­ lalást mutatják az 1851-es események is. Ekkor ugyanis távoli rokonát, Rákóczy Jánost, aki a szabadságharc alatt huszárőrnagy és Kossuth titkára volt, hadbíró­ ság halálra és jószágai elkobzására itélte. Madách menedéket adott az üldözöttnek és birtokain mint vadászt alkalmazta. Iratokat is szereznek részére, de egy besúgó áru­ lása következtében menekülnie kell mégis. Madáchot ez ügyből kifolyólag 1852. augusztusában elfogják és vasraverve Pozsonyba szállítják. A Vízi-kaszárnya bör­ tönében raboskodik 1853. január elejéig, amikor Pestre viszik és az Ujépületben zárják el. A letartóztatással egyidejűleg lefoglalták a Madách-bírtokokat is. A börtönben eltöltött idő alatt azután v áltságba kerül házassága is. Fráter Er­ zsike nem nélkülőzésre és tűrésre teremtett ember, s azok a levelek, amelyekkel ezidőben férjét zaklatja, egyáltalán nem vallanak az aggódó, szerettét féltő hitvesre. Állandóan anyagi nehézségeiről panaszkodik. Férjét pénzért, váltócédulákért zaklatja. „Szörnyű most ezen a Csesztvén, olyan mintha kihalt volna, csak úgy tengődöm, mint az elátkozott” — panaszkodik. A z unalom, az örö­ kös ruhagondok, a fényűző élet és mulatságok kedvelése rossz tanácsadók, s Fráter Erzsikéről hamarosan olyan hírek keringenek, hogy udvarlót tart. Ez a nem alap­ talan hír csak még inkább elidegeníti tőle a szigorú erkölcsű anyóst. Mind roszszabb és rosszabb lesz a viszonya a Madách család többi tagjával is. „Anyád vég­ kép el akar szekírozni, ezt igen könnyen elérheti, mert én nem szeretem maga­ mat hijába szekíroztatni. . Ővéle én soha egy faluba nem fogok lakni” — írja vádaskodva férjének. Madáchot 1853. május 7-én szabadlábra helyezik ugyan, de ügye végleges lezá­ rásig 1853. augusztusáig nem hagyhatja el Pestet. A z internálás hónapja után Ma­ dách úgy tér vissza Csesztvére, hogy maga is azonnal érzi: harmonikus családi boldogsága a múlté: „Hát megtörtént az, amitől remegtem, Hát látnom kelle téged ujólag, nő, És látnom így, hogy arcz odon ne légyen Egy kis sugár is a multon merengő.” (Hozzá, mint nőhöz) Mégis megkisérli rendbehozni házasságát, hisz az már nemcsak kettőjük ügye, három gyermeke sorsa is kötelezi erre. Sztregovára költöznek az ősi kastélyba, de Fráter Erzsi itt is folytatni akarja régi életét: lovagolni, mulatni, társaságban tündökölni, udvarlók között gond nélkül szeretne élni. Férje mindinkább befele fordul. Unja az örökös felszínes szórakozást és barátokat, gondolatvilágát az elbukott szabadságharc foglalkoztat­ ja, a nagyszerű napok emlékét idézi. Így érthető, hogy az ellentét mind mélyebb lesz közöttük és amikor Fráter Erzsi 1854 tavaszán férje nélkül és annak kifeje­ zett tilalma ellenére mégis elmegy a losonci bálba, véglegessé válik a szakítás. 1854. július 25-én Ecsegen megszövegezik „közmegegyezéssel” , hogy egymástól örökre és végkép elválnak. (Annak ellenére, hogy Madách évi 800 pengő-forint tar­ tásdíjat fizet volt feleségének, Fráter Erzsi életútja metnhetetlenül vezet a zül— 9 — �lésbe. Életét hihetetlen nyomorban, testileg és erkölcsileg teljesen összeomolva fe­ jezte be 1875-ben.) Madáchot nagyon megviselte a válás, erről nem egy verse is tanúskodik: „Most látom m ily erősen Valál szívembe nőve,) Am it kitéptél onnan, Utánad foly ki vére” — írja és esztendők múlva is ilyen gondolatokat találunk jegyzetei között: „Ha valaki elhágy minket, nemcsak az hal meg számunkra, hanem mi is részletekként meghalunk vele” . Egyébként teljesen visszavonult életet él, a kas­ tély egyik sarokszobájába húzódott, gazdaságát elhanyagolta, rossz lovainak messze földön híre volt. Külsejében a cinizmusra hajlott, szobája rossz volt, valami fa ­ lusi kontár, kalapjára, lábbelijére nem sokat adott. De testtartásában mindig volt valami előkelőség — emlékeznek vissza a kortársak. Balog Károly viszaemlékezéseiben azt is megírja, hogy bizalmas baráti körben sziporkázott ajkáról az élc s v i­ dámságot, derűt keltettek tréfái is. Nyílt és egyeneslelkű, jószívű és áldozatkész volt ő mindenkihez. Másrészről minden veszteség érzékenyen hat rá. Jellemző adat, hogy amikor kedvenc kutyája, a tigris-szerű Dzsoki elpusztult, egy csókát vesz maga mellé „Kedvencének választotta — írja Aladár fia — mint hosszúéletű állatot hogy ne kellessen halálán szomorkodni, mint kedves Dzsoki kutyájáén” . (Arany János sztregovai látogatása után ugyancsak érdeklődik a csóka felől). Érzelmi élete, szerelmi viszonyai elég változatosak, de különösebb nyomot nem hagynak életébe. „ A hölgyeknél most kezdenék még igazán szerencsés lenni, úgy veszem észre, mikor már a legjobb osztásra is azt mondom: pass, és sohasem licitálok feljebb paraszt betlerné l” — írja Szonthagnak. Nem elégítik ki ezek a szerelmek, talán csak fokozzák magányosságát: „Minden kéjből csak elaljasodása) s a jóllakásnak undora marad” — mondja Ha láttok c. versében. Talán csak Bor­ ka kivétel, az egyszerű, fiatal rozsét gyűjtő parasztasszony, akinek tiszta, ragasz­ kodó szerelme megnyugtatja. Szeretne is vele elvonulni a külön épülő erdei lak­ ba, de azután a megszólástól való félelem visszariasztja. „Győztél hát felettünk nagy világ (Vad zajoddal, kalmár számolással) Elriasztád álomképeink...” (Lemon­ dás — Borka. c. versében.) Szellemi téren a nagy készülődés évei ezek. Erre mutatnak olvasmányai és a kortársak feljegyzései is. 1859-ben pl. baráti körben Madách azt a kérdést vetet­ te fel, hogy lehetőnek, vagyis költőileg megoldható feladatnak tartanák-e az embe­ riség egész történetét egy drámai műbe foglalni. A megkérdezettek között Je­ szenszky Dánó azt több szempontból indokolva, lehetetlennek tartja. A sztregovai kastély tőszomszédságában lakó evangélikus lelkész pedig visszaemlékezéseiben el­ mondja, hogy ebben az időben Madách feltűnően sokat beszélgetett vele vallási kérdésekről s gyakran keverte őt vitába a falu katolikus papjával. A készülődés azután az eddigi „előgyakorlatokat felűlmúló az életpálya csú­ csát jelentő művekben realizálódik. 1859-ben először megírja a Civilizátort, amely­ ben a Bach-korszak elnyomását gúnyolja ki, majd bámulatos gyorsasággal A z em­ ber tragédiáját. A kézirat címlapján fel van jegyezve: „Kezdtem 1859. február 17én, végeztem 1860 március 26-án.” A kész művet nem mutatta meg senkinek, csak a következő év tavaszán vette elő és olvasta fel Szontágh Pálnak. A jóbarát sür­ geti, hogy mutassa meg a művet Arany Jánosnak. Erre jó alkalmat szolgáltatnak a politikai életben bekövetkezett változások is. — 10 — �A külpolitikai kudarcok hatása alatt 1861. februárban Ferenc József összehivatja az országgyűlést. Madách barátai felszólítására bekapcsolódik a választási küzdel­ mekbe és március 20-án Balassagyarmaton képviselővé is választják. Madách a Ha­ tározati Párt politikai követelését teszi magáévá, számára a 48-as trövények „min­ den további státusélet egyedül élezhető kiindulási pontjai’.’ Május 28-án elmon­ dott első beszédében meg is indokolja álláspontját: „ A felírás választ, ez viszon­ választ feltételez; mindebből a rcsszakarat — pedig nem jó barátokkal van dol­ gunk — egyezkedést magyarázhat k i...” Szenvedélyesen tiltakozik az egységes Ausztria gondolata ellen és nemzetét szinte a Tragédia gondolatával buzdítja a to­ vábbi ellenállásra: „A durva erőszak csak ephemer győzelmet arathat, az eszme f ölkél és közvagyonná lesz, melyért első kimondói elvéreznének.” Beszédével nagy sikert arat, de talán ennél is jobban érdekli és izgatja művének sorsa. A Tragédia ugyanis Jámbor Pál közvetítésével Arany Jánoshoz került, aki­ nek az első betekintésre nem tetszett, félre is tette, de másodszori olvasás után már úgytalálta ,hogy a mű hatalmas gondolatokkal teljes és szerzője Petőfi óta az első tehetség, ki egészen önálló irányt mutat. 1861. szept. 12-én pedig levelet ír Madáchnak melynek utolsó soraiban melegen üdvözli a szerzőt: „Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet műve álltal okozott, a fényért, melyre költészetünket derítni hivatva van.” Arany János egyébként, aki teljes tekintélyével a Tragédia mellé szegődött — kisebb stíláris és nyelvi, verselési javításokat is végzett a művön, majd azt 1862 január 12-én meg is jelenteti (A cím lapon 1861. évszámmal) Nagy Iv án pedig örvendezve üdvözölheti a költőt: „ Tisztelt Barátom! Az mégis „menkű” dolog, hogy te oly halk, jobban mondva nesztelen ugrással az Olymp tetejére juss... Egy rövid év alatt két téren aratni babért! — az nem mindennapi dolog. Nem Nógrád, — a haza dísze vagy te már! Fogadd dicsőségeden őszintén örvendező nyilatko­ zatomat.” A megjelent műnek mind a kritika, mind a közönség részéről nagy sikere volt. E sikert és költői nagyságot jutalmazza a Kisfaludy Társaság 1862, január 30-án, majd az Akadémia 1863-ban. amikor Madáchot tagjai közé választja. Két hosszabb lélegzetű tanulmány fűződik a tudós társaságokban betöltött tagságához: A Kisfaludy Társaság székfoglalójául írta „A z aesthétika és társadalom viszonyos befolyását” , míg akadémiai székfoglalóul” . A nőről különösen aesthetikai szem­ pontból” c. értekezést. A Tragédia, melyet „könny és mosoly közt” szerzett általános elismerése mel­ lett kissé keserű pohár „Mózes” c. drámája fogadtatása. 1860 június 9 — 1861. nov. 16 között írta ezt a művet, amellyel az Akadémi Karátsonyi-jutalmára pá­ lyázott. A bírálók azonban kifogásolták a nehézkes verselést és azt, hogy nem igazi dráma, hanem dramatizált eposz és így jutalmat nem nyert vele. Egészségi állapota pedig közben ismét romlik. Állandóan csuzos bántalmak gyötrik, amihez még mind súlyosbodó szívbaja is csatlakozik. 1864-ben belefog — 11 — �még a „Tündérálom” c. darabjának írásába, de annak csak vázlata készül el. Bérczy Károly, aki talán Madáchtól hallott a töredékben maradt műről, feljegy­ zi „E Tündérálom című költemény, m ely A z Ember Tragédiájával ellenkezőleg az életet vidám, könnyű oldaláról s az embert, mint a lég tündérei tréfás szeszé­ lyének játékát akarta festeni, első nagy művének méltó ellendarabja lett volna” . 1864. október 5-én bekövetkezett halála azonban megakadályozta az irodalmi tervek valóra váltását. Csak az irodalmi halhatatlanság maradt számára, amelyet Epilógusában kifejtett gondolatai és művei révén remélt is: „ Hittem , kétkedtem, vágytam és lemondtam, Mosolyogtam, sírtam múlton és jövőn, Tündérek játsztak vélem napsugárban, Kísértetekkel jártam sírm ezőn... Láttam lezúgni nagy napok viharját, Dicsőség, börtön ismerős velem, Ha napsugár avagy villám f utá át E szívet, elzengé azt énekem... De jó l esik tudom, nem sikamló Ú t az utam, mely semmiségbe vész, És felsóhajtanom, veszhet már a kagyló, A drága gyöngy, mely élni fog, ha kész... Csak ők tudják, kikhez dalom beszéle, M it tűr a kagyló, mely gyöngyöt terem, Csak ők érezzék, — míg reng dalom fénye,— Körülöttük zokogni szellemem. És míg öröm, bu, hit meg kétkedés lesz, Tél és tavasz, ifjúság, szerelem, M íg szent eszmékért em ber harcol, érez: Mindebből osztályrész ju t majd nekem.” Halála általános részvétet keltett és a hálás utókor egyet ért Jókai Mór emlék­ soraival, Madáchnak csak földi halála következett be 1864. október 5-én, amikor szive megszünt dobogni: „Szíve, mely annyi költői alaknak éltet, Ő neki halált adott — és halhatatlanságot.” Ezt a halhatatlanságot biztosítják a Tragédia fordításai, amelyek minden művelt nyelven hírdetik a magyar irodalom dicsőségét és a színpadi előadások, amelyek során csak a budapesti Nemzeti Színházban több mint ezerszer mutat­ ták be a nagy művet. Méltán mondhatjuk hát Arany János szavaival: „nékünk ál­ dott a bölcső, mely magyarrá ringatta.” — 12 — �K U C Z K A PÉTER: Madách A nép visszatért a kapához és elaggott, megúnt, gyáva és ismerős isteneihez, — eladó áruját vette számba úr és kereskedő, költő, szűz, özvegy és félkarját, lábát vesztett csonka harcos, — valami, — eladható; — volt mindenkinek, hiszen a villám, az a vakítófényű, egykori villám, aranyat olvasztott ott, hová levágott! — s hová nem vágott le? — olvadt aranycserepekkel és alvadt vércseppekkel volt tele az ország, — Tokajban aranyból kunkorodó szőlőkacsra leltek, Kalocsán aranyat izzadt a homok, — a felhőkön kopogó négy lovas messze járt, — még megvillant a kasza, vagy a mérleg serpenyője, — dámák táncoltak a pesti Vigadóban: körmagyart, palotást, csárdást, csupa nemzeti táncot! — néhányan ereklyéket gyűjtögettek: kötelet, csigát, pallost, hajszálakból a börtönben font pici erszényt, Kossuth-bankót, és motyogtak hozzá, — és a fonókban évről-évre szivárványosabbak és üresebbek lettek a mesék, — m it lehet itt tennni? — töpregtél csigázva emlékekkel s olvasmányokkal idegeidet és zúgó önmagad, — megmutatta magát minden és mindenki leplezetlenül, — erő tört erő ellen, elnyelte ellenfelét és önmaga ellenfelévé változott, — húsukat vesztett törvények ültek a boltokban, — 13 — �jártak az utcán, az iparcsarnokokban, a jegenyés országutakon, törpe piramisokat emeltek kőből és gondolatból, nyakaztak, nyakaztattak és hajtották a tőkére nyakukat, — szólt a zene, — a négy vágtázó lovas messze járt, — a villám kiolvadt aranycseppeket hagyott, — mit lehet itt tenni? — poharat emeltél a szádhoz s a mámor, az édes mámor elmaradt, — sem az ölelés nem adott feledést, sem a játék, és nem adtak nyugalmat a nagy eszmék, — szemet égető volt az ébredés röntgensugarak fényében!— élhet-e valaki sokáig csontvázak között? — láthatja-e örökké csak a lényeget? — rózsaszín hús és rózsaszin álmok nélkül, csak a változás egyhangúságát, s az egyformaság változásait? — az illúziók fehér keresztjei úgy sorakoztak, mint a X X . század katonatemetőiben, — a történelem vetőgépe kereszteket vetett, — a nép visszatért a kapához és ismerős isteneihez, — Tokajban arany szőlőkacsra leltek, Kalocsán aranyat izzadt a homok, Mórnál ismeretlen koponyát fordított napfényre az eke, — maradt a tollad! — és azt hitted, semmi sem maradt az ábrádok tornyaiból és hogyha maradt volna... és azt ami még maradt... azt is lebontod azzal az egy szál tollal, hogy tanuljon látni és élni az utód, — hogy maradjon a tapasztalás, — de át tudod-e adni gyermekeidnek pörkölődő bőröd büdös füstjének emlékét, csontod roppanó hangjának emlékét, a percet, amikor fehér fények közt kiléptél magadból? — maguk akarják megtanulni mind! A z izzó kályhához nyúlnak és megégnek, belenéznek a napba és megvakulnak, — 14 — �kíváncsiságból a szakadék szélére lépnek és kalimpálva szárnyukért imádkoznának, — maguk akarják megtanulni a méz ízét, bokorba nyúlnak, nem sejtik benne a kígyót, a tél próbáját, tavasz melegét, tanulnak, azt hiszik, pedig csak engedelmeskednek, — mégis, minden kell nekik, ami neked kellett! — a változás és egyhangúság, lényeg és látszat, a rózsaszín hús tanulsága és a mélyben meghúzódó csontok, — Imre, Imre, — véletlenül barátom nevét hordozod, — Imre, Imre, — véletlenül száz évvel vagyok idősebb nálad, — romboló tollad építi a vigasztalást, — úgy látlak, ahogy egyszer kisfiam szívét láttam dobogni a röntgen üveglapja mögött és elszorult tőle a torkom, — és napokon át — szemem se kellett lehúnynom érte, — semmi mást nem láttam, csak egy óriási szívet, Gépkocsik és egyéb közlekedési eszközök tartják megszállva állandóan az utakat ahogy ütemre vert és meg nem állt. JO B B ÁG Y K Á R O L Y : Madách „Göthös, tyúkmellű tekintetes úr, szegény... — mondták — köhögés fojtogatja...” és félreálltak, kalapjuk levéve a parasztok, ha mellettük elzörgött kopott kocsija Balassagyarmatra. Mosolyára ki emlékszik? Bajúsza e két varjúszárny mikor rándult széjjel? — 15 — �„ A sok könyv... — súgták — jobb ha térgyepelve betelünk szépen Isten kegyelm ével...” Nyomában — ki tudta?! szinte zúgott az emberiség sorsa. A z eperfák beleroskadtak, hogy tartani bírják a nehéz eget, hol Á dám háborúzott; térden csúsztak a gazos krumpliföldön „m illiók egyért” ; kerge kártyahősök kiabálták: „az kell” Gyarmatra börtön!” s forradalmak felhője kergetőzött. Éva! hördült fel néha. Éva! Éva! S a pénzt sürgető levéltöredékek mögött szétnyílt a selymek hasadéka és Fráter Erzsi fehér bőre fénylett. Mi volt itt még, ami vonz, ami tarthat? Ha van korában űrhajó a Holdba, ő az első, ki vérthányón, bomolva nekiindul a kísérleti startnak. De csak ez volt, a sárba-, porba-fulladt, szívszakasztó, dombokkal teli Nógrád. Papírra dőlt — maga sem tudta, mit tesz — leírt mindent, mit éltünk, s újraélünk, egy szállni vágyó nemzet vízióját. — 16 — �II. Szépirodalom JO BBÁG Y KÁRO LY: Egy nyári utazás emlékeiből ÚJRA M O S ZK V Á B AN A z Arbát lám, semmit se változott. A Mahovája olyan, mint nyolc éve. A G ork ij utca mögött házsorok, kicsik, kopottak, észre sosem véve; az udvarok sivárak, porosak, az ablakokon pattogzik a festék úgy, mint akkor... úgy, úgy, de mégsem úgy! Valami mást érzek én ... A z esték! Igen! A z Arbát mit sem változott, a Mahovája olyan, mint nyolc éve, d e... megérkeztem, s máris meghívott Szergejev, fagylaltra s beszélgetésre a lakására, s nem félt semmitől és másnap Martinovnál vacsoráztam... Kuzmint? — Hisz olyan kevés az idő! — fel sem hívtam; Kravcsenkót nem is láttam. S ha megtudják, hogy városukban jártam, Úristen, mi lesz? Milyen nagy harag... K i itt élt hajdan, az, az érti csak, hogy mi ez, s miféle változás van. A z Arbát út semmit se változott. A Mahovája olyan, mint nyolc éve. A z em berek... ők változtak nagyot, mert barátaim mertek lenni végre. — 17 — �A Z EMLÉK „Ig yi szjuda! Davaj!” — Megrezzenek. Átfut rajtam: Megint hová kell mennem? Elsápadok a sült csirke felett a fényes, absztrakt-mintás étteremben. (Nem tudok én már anélkül leülni e nyelv zengése mellett, hogy ne lássam magamat tűz előtt térdepelni, halfejet sütni botvégen, parázson, a halszálkát égetten szájbatömni, a levest hóval hígítani — több lesz — ... Három vad év! A z emlék vízözönnyi. Oldódj fel már! Simulj új életemhez!) „Igyi szjuda!...” De nem énnekem szóltak. Valaki más kel fel, nevetve indul. Én tányérba nézek újra s boldog remegést érzek emlékeimen túl. (Látom, ki rab volt, sosem szabadul. Elengedik, de fél, míg liheg, érez. Nem látni. Benne él nyomtalanul az Emlék. Egy szó, s félve kap fejéhez. Berija foglya, a visszacipelt, kit verséért, mint fegyencet kísértek, felébredt bennem, az arcom tüzelt... Micsoda perc! Milyen bolond kísértet!) Medvegyev jön s mások is integetnek. — Barátok mind. — A rettegést feloldják. Karjára vesz és mint egy nagy-betegnek, mosolyát nyújtja e végtelen nagy ország. F IL M K O C K Á K A Z ÉLETEMBŐL (Tolsztoj birtokán) Nehéz búcsúzni mindörökre. Bennem még földrengés hullámzott, de a ház mozdulatlan állott. Visszanéztem rá. Otthonom volt. Tudtam, hogy végleg elhagyom. — 18 — �Örültem itt és bizakodtam, agyontapostak — talpraálltam, egekig szálltam láng-sorokban s föld alá, félig holttá váltan. A m it szerettem, — itt születtek: mind a kötetek... meg a lányom ... meg a szerelmem... Ezt a kertet néztem, hány nyári délutánon. Am i számít az életemből, itt marad. Tudtam. Nincs mit tennem. De vagy ez, s akkor minden rámdől, vagy az, mi újra kelhet bennem. Még visszanéztem s elindultam, látva már, amit újra kezdek... Akár csak ő, — ha nem is dúltan, de békén, vetve a keresztet itt állt a kocsis ablakánál s bezörgetett a kis faházba: Gyerünk! Én is átéltem mindent: válást... költözést... s megremegtem a záporoktól bőrigázva. L A V R A KOLOSTOR 1962 A z ikon mintha intene nekem a vörös apró lángnyelvek fölött. Valaki érint érzem, szelíden, s gyertyát nyújt felém a vállak között. Meggyújtom egy másikról s leteszem egy hívő helyett, aki hátul áll. Égőszemű és szakállas alak jön be és térdre rogy a kapunál, fejét a kőhöz verve, cuppanó csókokat nyom rá, ős szokás szerint. Mögötte asztal, gyertya kapható, de árulnak szentképet, kis ikont, Kazáni Szűzet, Jézust s Gagarint. — 19 — �REPÜLÉS M IN D H A L Á L IG (Szabó Magdának) Emlékszel még a holt fecskékre a rácsok mögött, Puskinóban? Kitárt szárnnyal mind, mintha élne, szinte vártam, hogy röptük robban. Egy pavilon körmennyezetjén volt e védőrács; bejutottak, de ki már nem; és éhen, gyengén, magasba vágytak a halottak. Mert repülni kell mindhalálig annak, ki egyszer megpróbálta; vagy öröklétre, — ha kiválik, vagy sírba — ha nem visz a szárnya. OROSZ N Y E L V Egy h ét... egy hónap... évek teltek el? Elsüllyedt szavak és kifejezések hullámzanak végig ereimen s olyan vagyok már tőlük, mint a részeg. A z ifjúság! táborok, tavaszok, csikorgó tél, robbanó nyár a tajgán... „ maróz. . .”s a fogam majd belevacog, „lju b ó v j...” s egy szempár messziről figyel rám. Ó, anyanyelvem után második, te drága, gazdag, lágy nyelv! Oly remegve — mint kit óceán kéksége vakít — merülök bele zúgó tengeredbe. — 20 — �AVAR PÁL: PIROS SZALAG Balázsfi Oszkárné nem tudta kimondani a nevét. „Balázsoszká, igen, Bázsoszká” — ismételgette vigyorogva, ha kérdezték tőle. Meg kell hagyni, ritkán kérdez­ ték tőle. Kivizsgált, kikezelt eset volt, elbutult paralitikus, akin a többször meg­ ismételt kezelés sem segített. A z orvosok, tisztában voltak vele, hogy igyekezetük­ kel csupán annyit értek el: Bázsoszká a kezelés folytán sem élni, sem meghalni nem tud. Férje, akitől betegségét kapta, régóta a föld alatt porladozott már. Gyermekei pedig szerte-szétszéledtek, amikor megtudták, hogy anyjuk milyen szégyenletes kórban szenved. Ettől kezdve ijedten vizsgáltatták a vérüket, időről-időre felkeres­ ték a laboratóriumokat, ahonnan ugyan mindig negatív lelettel távoztak, ezek el­ lenére sem érintkeztek többé egymással. S ha mégis úgy adódott, hogy találkozniok kellett, kényelmetlenül feszengtek, idegenül mosolyogtak egymásra. Bázsoszká így szorult az orvosok, ápolók kegyeire És ő meg is volt elé­ gedve mindennel. A z élettel, az itallal, mindennel. Egymaga is tudott enni, de időnként megmakacsolta magát. Nem nyúlt semmihez. A kanalat sem fogta meg, ehelyett a mennyezetre bámult mereven és várt. Várt addig, amíg egy nővér oda nem ült m elléje és kanalanként meg nem etette. A z ilyen etetés aztán ünnep­ számba ment nála. Szépen kérette magát, minden nyelésre fel kellett szólítani, kínálgatni, vagyis jólesett neki, ha foglalkoztak vele. A z orvosok azonban továbbra is törték a fejüket. Várták az alkalmat, amikor Bázsoszká-t elbocsájthatják, vagy elhejezhetik valami rokkant otthonban, hogy ne foglalja el hasztalanul a kórházi helyet más, esetleg gyógyítható beteg elől. Egyik nap értesítés jött a kerületi tanácstól, s Balázsfi Oszkárnét másnap a „Kegyelem ” elnevezésű gyógyíthatatlan betegeket ápoló intézetbe vitték a mentők. Ott az osztályos nővér nyomban levetkőztette és neki pucéran kellett végig­ néznie, ahogy minden darab holmiját leltárba veszik. — Kedvesem, m ije nincs még magának? — kiabálta az osztályos nővér. Be­ széd közben a szemüvegét is levette és a kezét csípőjére tette. — Mondja kedvesem, milyen kacatját nem hozta még magával! Főorvos Ur! Szóljatok már a főorvos úrnak! — kiáltott a mellette kíváncsiskodó nővérekre. Azok egyszerre kérdezték: — Melyiknek? A kórteremben néma csend támadt. Csak az ,.aznapi” haldokló nyögése hallat­ szott tovább: valami bugyborékolás, vagy rotyogás-féle, ami olyannyira megszo­ kott volt, hogy senkit sem zavart már. Sőt bizonyos fokig megnyugtató hatása is volt „az aznapi” teljesíti kötelességét. Szorgalmasan birkózik feladatával, hogy megürítse az ágyat, naponta azt az egyet, amire évek óta biztosan számít a beuta­ ló hatóság. „M ég sokan akarnak itt meghalni! Uraim, ne tartsuk fel a sort!” — kiáltotta egyszer a férfi osztályon egy különös beteg, amikor a vizitnél még nem — 21 — �volt meg az aznapi. Ezen az egyébként nindig szigorú osztályos nővér is elnevet­ te magát, sőt maguk a betegek is mosolyogtak. Ment tovább a vizit, hát egy óra múlva észreveszi a kórtermes nővér, hogy a különös férfi üveges szemekkel bá­ mul a mennyezetre. Feldobják a takaróját, alatta csupa vér a lepedő: a férfi zsilett pengével felvágta az ereit. — Melyiknek? A z ezredes úrnak? — Melyiknek! Mezőfi doktor az egyik tábori kórház parancsnoka volt a háborúban. Ám egy akna őt is megsebesítette és azó­ ta csak két bottal tudott járni. Tekintete azonban igen fürgén futkosott ide-oda, szavai pedig, olyan keményén pattogtak, mintha mindig parancsot osztogatna. A viziteken botjai kopogása is vezényszó: gyanánt hatott: „Tovább! Gyerünk tovább!” Alorvosi beosztásban volt, de mindenki főorvos úrnak, vagy éppenséggel ezredes úrnak szólította. Ebben a rendfokozatban helyezték nyugállományba. A voltaképpeni főorvos Gerő doktor volt, egy szemüveges, kövérkés, igen jó­ ságos bácsi, aki egyidejűleg három kórházban teljesített szolgálatot. Mindig úgy érkezett meg, mint aki már indul is tovább, csak éppen megkérdezi, mi újság? Szignálja az „exitáltak” kórrajzait, amiket Mezőfi doktor gyönyörű kézírással készít el és tesz elibe. M ezőfi ilyenkor szokta „leadni a jelentését” erről-arról. ami éppen eszébejutott. Tudta, hogy Gerő doktor már a harmadik mondatnál fél­ beszakítja, és eképpen szól: ,‚Milyen hideg van ma!” Vagy: „Micsoda fullasztó hőség uralkodik odakint!” Mezőfi ezután a Voronyezsnél személyesen észlelt ég­ hajlati viszontagságokról beszélt, azt hasonlítgatta össze a miénkkel. Ha jól ment. vizitre már nem is kerülhetett sor, mert Gerő bácsi ijedten kapta elő a zsebórá­ ját és csekély pár perc múlva elindult, hogy ismét útban legyen, — valahol a há­ rom kórház között. — Melyiknek! Melyiknek ... — zsörtölődött tovább az osztályos nővér, mi­ közben Balázsfiné motyóját szedte széjjel és egy keskeny, pirosbársony szalag­ ra talált a rongyok és a kopott papírok között. — Ez olyan fiatalnak érzi magát, ez még nem akar meghalni. No nézzétek csak, cifra másli kell neki! Ez még férjhez akar menni! — mutatta a szalagot a többi nővérnek, aztán a meztelenül fekvő beteghez fordult: — Kedvesem, maga rossz helyre jött. Eltévesztette a ház­ számot kedvesem, — harsogta, aztán ismét a nővérek felé fordult: Ez tudja, hogy a szomszédban fiuk vannak. Ne mozduljak innen, ha ez nem a fiú-iskolába készült! Erre az egész kórterem döcögő, vihogó, köhécselő nevetésben tört ki: — Hühühü! — nevetett Bázsoszká is. bár az egészből keveset fogott fel az elméje. De örült, hogv ilyen sokat foglalkoznak vele és hogy megérkezése után nyomban a társaság középpontjába került. Később meg már nem tudott hová lenni a boldogságtól: a szalagot odaadták neki és ő újra a hajába köthette! Ettől kezdve folyton így tréfáltak vele. Mindaddig, míg Gerő doktor ki nem mutatta a rokonszenvét iránta. A z egyik vizitnél ugyanis kiderült, hogy a főorvos valahonnan ismeri Bázsoszkát. Rendszeresen érdeklődött is bizonyos közös ismerősök iránt. A beteg több­ nyire artikulátlan hangon felelt a főorvosnak, mire az minden alkalommal meg­ kérdezte nincs-e valami kívánsága? Bázsoszká többnyire a fejét rázta és vigyor­ gott, jelezve, hogy mindennel meg van elégedve. Később aztán attól való félelmé­ ben, hogy megsérti a főorvost, mégiscsak kitalált valamit. Injekciót kért. Gerő az ezredesre nézett. — 22 — �— Majd adunk valamit! — helyeselt Gerő. A nővérek is összenéztek. Ám alig haladtak pár lépést, egy asztmás, csontra-bőrre lesoványodott nő is megszólalt: Én nem kaphatnék abból az injekcióból? Főorvos úr, az Istenre kérem ...köhécselte, de nem tudta folytatni, mert az izgalomtól rájött a fulladási roham. Gerő ismét Mezőfire nézett: — Neki is adjatok valamit! — mondta félig parancsoló, félig kérő hangon. M ezőfi katonás rövidséggel válaszolt: — Jó! — és már ment is tovább. De amikor más betegek is felbuzdultak, és mind injekcióért kezdtek fohászkodni, Mezőfi felhorkant: — No, hát erre aztán szükség nincs ! Igazán semmi. Utóvégre itt kivizsgált, kikezelt esetek vannak. — Jó, kérlek! — mentegetődzött Gerő. Akinek megigértem, rendben van! De igazad van, semmi szükség... — Igazán semmi! — koppantott a botjával Mezőfi. Másnap kezdetét vette az injekciós korszak. M ezőfi valami fájdalmas gyógyszert adhatott a két betegnek, mert a harmadik injekció után hirtelen félbe kellett szakítani a kúrát. Am ikor a volt katonaorvos az osztályos nővér kiséretében megjelent a kórteremben, kezében a fecskendővel és a vattával, az asztmás nő váratlanul elsikította magát: — Nem akarok meghalni! — De nem tudta folytatni, mert ismét elkapta őt a roham. Félig ülőhelyzetben fuldokolt vagy tíz percig. Erre az egész kórterem zsivajogni kezdett: „Nem akarunk meghalni! Nem ké­ rünk injekciót! Engedjenek haza!” — kiabálták össze-vissza. Recsegni kezdtek az ágyak, sípoltak a tüdők, a láztáblák össze-vissza jártak. Bázsoszká, aki régóta nem észlelt ekkora rémületet, annyira megijedt a kia­ bálástól, hogy valósággal pánikba esett. Feltápászkodott az ágyából és reszkető lá­ bakkal ,ide- oda támolyogva menekülni próbált a teremből. Mire utolérték, már a folyosó végén, egy ablakmélyedésben szorongott. A z ablak a fiúiskola udvarára nyílt. Tornaóra volt. A diákok az udvaron felállított szereken tornáztak: lengtek, lebegtek a fehér trikók,Bázsoszkának valóságos gyönyörűség volt a látvány. Ez hát a fiúiskola ,amivel annyit csúfolták. Ezek közül kell választania vőlegényt? Cso­ dálatos! — gondolta, és csak úgy repdesett a szive örömében. A lig várta, hogy a főorvos újra megjelenjék a viziten és ő újabb kívánsággal állhasson elő. A legközelebbi vizitre azonban jó pár napig kellett várnia. Gerő doktor valamilyen oknál fogva hosszabb időre elmaradt. Amikor végül is megékezett, így szólt az ezredeshez: — Te! Nem az a baja ennek a betegnek?.. Ennek a Balázsfinénak. Mutasd! Hadd nézzem meg a kórrajzát! M ezőfi m egütődve nézett Gerőre. — De kérlek, főorvos uram, ne izgasd magad! Egy kivizsgált, kikezelt kázus. Persze, ahogy parancsolod, — tette hozzá és az iratszekrényhez sántikált. Gerő izgatottan dúlta fel a kórlapot és egy perc múlva sápadtan, szinte meg­ semmisülve dűlt hátra a székbe. Mezőfi gyanakvó kárörömmel nézte főnökét és nem tudta, mitévő legyen. — Hipochonder vagyok, — nyöszörögte Gerő, amikor magához tért. — Rös— 23 — �tellem, — pillantott szánalmat kérő tekintettel a kollégájára: — Ne nevess ki, de én megkérlek valamire, — fordult Mezőfihez. — Természetesen! Parancsolj velem! hajolt meg udvariasan az ezredes. — Remélem nem óhajtod, hogy teljes diszkéciómról biztosítsalak! Gerő a fejét rázta, de ezekután is nehezen szólalt meg. Közben lepedő nagy­ ságú zsebkendővel törölgette a homlokát. — Levennél tőlem vért? És valakinek a neve alatt . .. Jaj! Elküldenéd a la­ boratóriumba? — A legnagyobb készséggel! — válaszolta Mezőfi és alig titkolható örömében kiegyenesedett, hogy botjai alatt megreccsent a padlódeszka. A főorvos arcán látszott, hogy még mondani szeretne valamit, dehát nehezen szánja rá magát. Lassacskán mégis nekibátorodott: — Tudod nem egészen hipochondria. Én jóban voltam a családdal, többször ettem, ittam náluk. A z Oszi kimondottam bohém, csapodár ember volt. Emlék­ szem, valami dizőz körül tört ki a botrány. No, ne érts félre, az asszony nagyon tisztességesen viselte a sorsát. Nevelte a gyerekeket, természetesen, volt m ib ől... Jaj, de meleg van ma! Nem találod? — fordította a szót hirtelen a szokásos té­ mára Gerő. Később azonban ismét visszatért az előzőre: — Amikor ez a botrány kitört, valahogy széthullt a társaság, én is elszakadtam tőlük. Nem tudom, Oszival is mi lett? — nézett ki az ablakon a főorvos, aztán szokása szerint előráncigálta a zsebóráját és sietve indulni akart. Mezőfi úgy tett, mintha az időjáráson törné a fejét és semmi másra nem gon­ dolna. — Kérlek, Voronyezsnél ilyen kor kutya világ volt. — kezdte, de erre meg a főorvos nem tudott figyelni. A folyosó végén m égegyszer m egfordu lt és odaintette Mezőfit. Megfogta az ezredes kabátgombját és vizsgálódva nézett a szemébe: — Én mégiscsak egy vén hipochonder vagyok. Esküszöm neked, amit a beteg­ ről mondtam, szentigaz. És az is igaz, hogy én gyakran ettem, ittam náluk. Mi ta­ gadás, ez is való igaz. — Ugyan, kérlek ,sz, ez természetes. A beteg ezalatt a kórteremben egyre inkább szorongott. Ugyanakkor naprólnapra jobban beleélte magát abba, hogy az ő vőlegénye ott él, ott tanul abban a csodálatos fiúiskolában és talán nem is sejti, hogy arája itt szenved, ebben a pokolban, ahová az emberek jóakaratából, de valami hatalmasabb szervezet sugal­ lata alapján került. Bázsoszká nagyon félt. A betegek olyanokat beszéltek, hogy itt a nővérek öszszecserélik a gyógyszereket, mérget kevernek az ételbe annak, akire haragszanak, akitől már nagyon szeretnének szabadulni. Mosdatáskor elejtik, hogy törjön el a lába és kapjon tüdőgyulladást, ami ellen aztán semmit sem adnak. Am ikor ezt kitalálta valaki, egész éjjel álmatlanul forgalódtak az ágyban és másnap az egész társaság lázas levélírásba fogott. A ki nem bírta már a tollat, ceruzát tar­ tani, szomszédját kérte meg, hogy segélykérő sorait vesse papírra, úgy hogy az nap egy segítség-kiáltás volt az egész kórterem. Szálltak, röpködtek a borítékok, hátulról a legkülönfélébb hozzátartozók címeivel: „Gyertek azonnal értem, mert itt halomra ölnek bennünket!” Csak Bázsoszká nem írt és nem iratott senkivel. Pedig az ő kétségbeesése sem volt kisebb a többieknél, sőt, amióta észrevette, hogy nem szeretik, valósággal — 24 — �szűkölt, hogy ő lesz az első, akit eltesznek láb alól. Dehát ő még iratni sem tu­ dott senkivel, mert nem tudta magát kifejezni, azután pedig egyik gyerekének a címére sem emlékezett. Nem maradt más hátra, mint abba a reménybe kapasz­ kodnia, hogy a szomszédban az a fiú tudomást szerez róla és egy bizonyos napon éppen amikor a kórházban az ő meggyilkolására készülődnek, hirtelen betoppan és lóháton megszökteti. Ettől kezdve folyton-folyvást valami homályos regény,- vagy filmfoszlány kelt életre benne, de oly elemi erővel, hogy szentül hitte, mindaz ővele történt meg és nem mással. A fiú a legkülönbözőbb égi és földi hatalmakkal való hosszú viaskodás után végre megleli a leányt, aki közben szörnyű veszedelembe került: zárdába, vagy sárkányok közé, ahol vele együtt, testével akarják megölni szivé­ ben a szerelmet. Jött a vizit. — Főosuri, a kertbe szetnék, igen, oda, az udvarra, igen! —dadogta izgatot­ tan Bázsoszká és ügyetlenül bár, de a kezét is összetette. Felült az ágyában, ar­ ca sugárzott az izgalomteli várakozástól. S hiába voltak Mezőfi és az osztályos nővér gyilkos pillantásai, nem rettent vissza, mert úgy érezte, ő, Bázsoszká sem­ mit sem veszíthet. Ha pedig nyer, márpedig így élt benne a sejtés, mindent meg­ nyerhet. A szerelemre vágyakozó leány megkaphatja a legdrágábbat: a fiú sze­ relmét. — Jó! Engedjétek ki! — mondta Gerő doktor Mezőfinek. —: Hadd menjen! A z ezredes arca hirtelen elkomorult. Szeme szikrát vetett és összeszorított fo­ gakkal bólintott. Hang nem jött ki a torkán. A z osztályos nővér azonban nem tudta türtőztetni magát. — Nodehát menni se tud! Főorvos úr! — fortyant fel. — És nekem nincs annyi ápolónőm, hogy külön-külön, minden egyes betegemhez odaállíthassak va­ lakit. Ennek pedig egy nem is elég. Ez menni se tud, főorvos úr! — Nem baj! — makacskodott Gerő. — K isérjék le és tegyék le az udvarra! ­ volt az utolsó szava. A z osztályos nővér azonban nem hagyta magát. A főorvos füléhez hajolt és pulykavörös képpel sugdosta: — Nem tudom, tetszik-e tudni, hogy ez a bolondok házából jött? — No és! — mondta ingerülten Gerő, mert már sajnálta, hogy betegágynál ennyi időt kell eltöltenie és gondolatban az órájára pillantott. — Tudom. Onnan jött, de most itt van! — zárta le a vitát és ezzel tovább mentek. Ám alig jutottak el a terem másik sarkáig, amikor észrevették, hogy Balázsfiné fölkelt az ágyból és ide-oda fogódzkodva útnak indult. Ez olyan gyorsan zajlott le, hogy igazán ámulatba ejtett mindenkit. Csak álltak és nézték. Mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Senki sem kapott utána. És Bázsoszká valósággal robogott, meg sem lehett volna állítani. Hajában len­ gett, lobogott a piros szalag arcán, az üdvözültek mosolya. Mint aki halottaiból ébred és megy, megy valami nagy fényesség irányába. Am ikor a folyosóra ért, lassan, ünnepélyesen utánaindult az egész vizit. De csak az ajtóig mentek, onnan nézték. Valósággal megbabonázva figyelték, hogy alig tántorog, alig fogódzkodik és a lába sem remeg annyira, mint azelőtt. — No tessék! — szólalt meg elsőnek Gerő, amikor feleszmélt. S miután meg­ állapította, hogy alapos késésben van, megfordult és szó nélkül eltávozott. — 25 — �Mezőfi sem folytatta tovább a vizitet, ehelyett intett a főnővérnek, hogy négy- szemközt óhajt vele beszélni. A raktárszobában ültek le, ahol az osztályos nővér tanyázott, naphosszat szá­ molta a ruhadarabokat és egyeztette a különböző leltárjegyzékekkel. — Emócionális faktorok . .. Na ja! — dünnyögte magában az ezredes és mindkét botját az asztalnak támasztva, leereszkedett egy székbe. Még dörmögött valamit, aztán felütütte a fejét és a nővérhez fordult: — M it kell magának ellenkeznie? Elvégre ő a főorvos, és amit egyszer kimon­ dott, az mindnyájunk számára parancs. Érti? korholta az osztályos nővért. — Na persze maga nem volt katona. Nem tanulta meg az engedelmességet... —Tudom, főorvos úr, én tisztában vagyok vele. De amikor én felelek itt minden darab holmiért, — vágott közbe sírástól remegő hangon a főnővér. — És ha elvész valami, ki fizeti meg? Hogyne! — tört ki belőle a keserűség és könnyes szemmel mutogatta sorba a szekrényben összehalmozott raktári tárgyakat: a pokró­ cokat, a tornyosuló, patyolatfehér lepedőhegyeket, a törülközőket és a párnahu­ zatokat. — Ma reggel számoltam, még minden megvolt, minden egyes darab. Az ágyakon is megszámoltam. De ha történetesen ez a beteg, ez a Balázsfiné vala­ hol elhagyja a ruhámat, ami rajta van. akkor mi lesz? Mit tetszik erre felelni? Ekkor lépett be a portás és közölte, hogy Mezőfi doktort telefonhoz hívják. A z osztályos nővér gyorsan megtörölte a szemét, a szekrények ajtaját bezárta és mint akinek rossz sejtése támad, aggódó arccal, némán indult az ezredes után. Mezőfi kíváncsi izgalommal vette át a feléje nyújtott kagylót. A szomszéd iskola igazgatója telefonált. Kérte, hogy azonnal küldjenek át va­ lakik, mert az egyik kórházi beteg óra alatt belopódzott az iskola folyosójára és a szünetben a padlásfeljáróhoz csalogatta a diákokat. — A zt vallják ezek a ..himpellérek” — kiabálta felháborodott hangon az igaz­ gató, — hogy a nő a kezével integetett nekik, illetlen szavakat hebegett, aztán le­ feküdt a vasajtóhoz és a tízpercben az iskola valamennyi tanulója a korlátba ka­ paszkodva nézte. Később a nő kiabált, sikoltozott. Most is érthetetlen szavakat ordibál. Hát ez hallatlan! Ilyen még nem fordult elő nálam! — méltatlankodott az igazgató aztán dühösen lecsapta a kagylót. Mezőfi komor, hivatalos hangon tolmácsolta az iskolaigazgató szavait a főnővérnek. — Ugye megmondtam! — villant a nő szeme és két ápolónőt szalájtott át a szomszédba. Később maga is átment. Valósággal repült. ,Ugye mondtam, ugye tudtam, hogy ez lesz a vége.” — mondogatta magában az egész úton. A nővérek elhivatottságuk teljes tudatában lépték át az iskola küszöbét. Időn­ ként fel-felhördültek ,amikor az igazgató részletekbe veszve mesélte nekik az ese­ tet. amit ő példátlan pedagógiai abszurdumnak nevezett: —Képzeljék el, kérem! — mutatott a padlásfeljáró felé: itt ment fel a beteg, innen integetett, itt feküdt le, és ezután?... Mondják meg őszintén, felelhetek-e én itt ezekután valamiért? Odaát Mezőfi sebtiben megrendelte a mentőket, nyomtatványokat töltött ki, amikor ismét megszólalt a telefon. Gerő doktor jelentkezett. A z ezredes kaján arccal, de udvarias hangon újságolta, mi történt, amióta a főorvos elment: — Kérlek, már intézkedtem is, hogy vigyék vissza a ide való eset. kérlek! — 26 — zártosztályra. Ez nem �Gerő nem tett megjegyzést. Nem is erre volt kíváncsi. A vérvizsgálat eredmé­ nye iránt érdeklődött. — Óh, igen, megjött. Negatív. Persze, ez várható volt — közölte a boldogító hírt Mezőfi. A főorvos azonban nem nyugodott meg egészen: — Nem ajánlod, hogy mondjuk egy hónap múlva? ... — Megismételni! Fetlétlenül meg kell ismételni! — vágott Gerő Mezőfi, miközben szélsebesen rótta a betűket a papírra. szavaiba Bázsoszká a nővérek karjai közt meglepő nyugodtsággal viselkedett. Arcán valami mennyei boldogság tükröződött. Kiegyenesedve, szinte méltóságteljesen lép­ kedett a szirénázva érkező mentőkocsi felé és türelmesen megvárta, amíg az osz­ tályos nővér a mentőápolónak mindent elmesél, miközben folyton megfeledkezik a leltár átadásáról. „Igen, most ez a szokás. S én egészen elfelejtettem,” — gondolta magában Bázsoszká. — „Igen, most nem lóháton szöktetik a lányt, hanem autóval. Egyet, egyetlen egy dolgot tudott biztosan, még ilyen elbutult elmével is, hogy soha, de soha életében nem volt annyira boldog, mint azokban a percekben, amikor a kórház udvaráról, a halottasház mellől nagy zúgással megindult vele a mentőkocsi V IH A R B É LA : Merengés a tányér előtt M i lesz majd akkor...? — ez a gondolat villant agyamba, míg számos falat került asztalra, és a jó ebéd hirdette ínyes, vidám ünnepét. Szálltak a páraszárnyú fűszerek libegve a tányérom felett, a tál öbléből lassan fölfele, s megkezdte művét az anyagcsere nyitányaként a reflex-folyamat, majd kést ragadtam, villát, kanalat. .. Jó étvágyat! — mosolygott reám kacéran a kecses porcelán. M i lesz akkor? — elmélkedésemet folytattam, habár hozták a levest. M i lesz?... ig e n ... ha az emberiség minden gyermekének ju t ebéd és kedve szerint kiki jóllakik az egyenlítőtől a sarokig: — 27 — �körös-körül végig a földtekén nem lesz többé sem éhség, sem szegény. M ikor? K i tudja? — Úgy lehet, talán az új évezred kora hajnalán, vagy távolabb vár bennünket e kor: És m i lesz akkor, ha legyőzetett a félelem, a kór, a rettenet ezernyi réme, háborúk oka, s az emésztésbe süppedt unoka már kielégült igényeivel okos gépei között elhever; már kinyújtózott a csillagokig,, s bejárta a hold magaslatait. Boldog lesz? Boldog. Avagy egy napon bensejéből rászól az unalom, a lélek mélyén terpeszkedő rák osztódó kínja: a céltalanság. És akkor mi lesz? — Az emberiség költészetet, színeket és zenét követel majd — még akkor igazán! — s kitörve az elektrizált magány börtönéből föllobog, ünnepek élményeivel újul, s a szellemet, m it ráörökítettek ősei, a végtelenség felé emeli. Az ember lélek is! A szép, a jó hű megteremtésére szomjazó, m ert önmagánál többet: célt keres, amelyért élni, s meghalni érdemes. Ez lesz majd akkor? Hol a felelet? Itt tartottam e gondolatmenet során, amidőn halkan asszonyom figyelmeztetett: elbámészkodsz nagyon, csak merengsz, merengsz, menthetetlenül közben pedig az ételed kihül, s míg a jövőre függeszted szemed, vigyázz, elveszted jelenedet. — Az ám! Csakugyan kissé messzire sodort a képzettársítás heve... Vissza, hát vissza... Szegem kenyerem, és gondjával átkarol a jelen. — 28 — �Románc az elnémult lovasról (Freskók világnézetem faláról c. ciklusból) Pirkadatkor, hűs hajnalon tovaindult habos lovon. Csillagoltó, sűrű este, lehanyatlott karcsú teste. lehanyatlott karcsú teste. Jaj. Jaj. Jaj. Keresztútnál körülvették vérre szomjas vasszekercék. Ott fekszik egy fa tövében, m i ölettünk meg szívében, m i ölettünk meg szívében, ,, Jaj. Jaj. Jaj. Hogy kínjaink el ne sírja, im m ár törve jávorsípja: nyugszik benne hallgatagon, hét aranyhold, hét fájdalom, hét aranyhold, hét fájdalom Jaj. Jaj. Jaj. Az a hét hold, hét fájdalom, feljő minden alkonyaton; kiált, riva ll a zúgó szél: fiunk, fiunk, ébredezzél,,, fiunk, fiunk, ébredezzél,, Jaj. Jaj. Jaj. Fürtös fejed zászló legyen, két szemedből láng a hegyen, énekedből madár váljon, ablakunkra reá szálljon, ablakunkra reá szálljon, köröskörül a világon... Jaj. Jaj. Jaj. Magdolna N evét hordozod az Ő kedvesének, és szíveden a világló jelet, hogy láttad hajdan csorgását a vérnek, amidőn a Jó megfeszíttetett, — 29 — �Ha a gőg dölyfe tombolt, ha a hitvány beszennyezett és szaggatta sebem, ha éjszakámon átcsattant a villám : voltál pajzsom, védőf egyverem. Csillagos sorsunk így fo rrt össze, nézz rám, s adj erőt az évek távolán is; te takard le majd kihűlt arcom, némán, s kezedtől könnyebb lesz a halál is. TÓ TH SÁNDOR: Az elsüllyedt kotedrális — Debussy emlékének — A hold ernyedt mosollyal dőlt az oszlopokra. Korinthos fénye ma lángoló-vörös. Tikkadt a csend, a méla erjedésben a lépcsők villáma csipkés-félkörös. Klasszikus arányok geometriája — bemérve időn-túl-márványtömbökön — a tárgyak mitoszát emelte magasra és jóslatok lobogtak türkiz-ékkövön. Dór vérten, ion kövön akantusz lombokon felajzott nyilával dúlt a déli Nap. S amint a timpanon-háromszögbe lobbant a templom függönye mélyen meghasadt. A csarnok láncain — ívbe hajló villám — olvadt fényezüst éji villanása már fenn a tornyokon bronzvörös harang szólt, s kihunyt a szentélyek oldozat parázsa. Dór kövek, gótika, klasszikus merevség. A hulló kárpitok hebrain csodája... Elsüllyedt világok dómjain bolyong egy fauni énekes legszebb vallomása. — 30 — �LAK OS GYÖRGY: A TÁRGYALÁST MÉGIS ELNAPOLJÁK (Részlet a ,Justizmord“ című 3 felvonásos színműből) S Z E R E P L Ő K : Kupcsulik hivatalsegéd Lili, bírósági írnok Bozó, Tóth ügyvédje Buj áki Hegedüs, bírák Godó, Suhajda, Tóthné ügyvédje Horváth, a bíróság elnöke Árus Tóth Gyula Rita, a felesége Hantos Kovács, tanúk Várszegi, Novák, Riporter Csilla SZÍN: bírósági tárgyalóterem ID Ő 1956. decembere, karácsony előtti nap 1. jelenet K U PC SU LIK : (Padokat és székeket hord be a tárgyalóterembe a várható nagy­ számú hallgatóságnak.) L IL I: (Papírt és indigót rak az írógép mellé, iratcsomókat helyez a bírói asztalra.) K U PC SU LIK : Nagyobb felhajtást csinálnak, mint egy akasztásnak. Csámcsognak a mások szennyesén... Pedig egyiknél sem „ fenékig tejfel” . Megjátszák a csekonicsot, rázzák a rongyot, pedig . Én csak ismerem a prókátor urakat. . . . L IL I: (Némán, emelt fejjel távozik.) BOZÓ: (Be). Itt tárgyalják azt a cifra-ügyet. Pali bácsi? K U P C S U L IK : Jó reggelt! BO ZÓ : A K U PC SU LIK : Mondom: jó reggelt! Tóth-féle ... — 31 — �BOZÓ: Jó reggelt K U PC SU LIK : I t t . . . Maga is befizetett az ingyen-cirkuszra? BOZÓ: Engem felperes hatalmazott f e l .. K U PC S U LIK : A többi prókátor urak nézőközönségnek je le n tk e z te k .... Odakint várjon, amíg beszólítják! BOZÓ: Bal lábbal kelt fel, Pali bácsi. K U PC S U LIK : Megbolondította az ellenforradalom a bíró urakat is. előestéjére tárgyalást tűznek k i .. BOZÓ: A reggel nem előeste. K U PC SU LIK : Mondtam, hogy odakint várjon! (Rendezgeti a padokat, székeket, azután el.) BOZÓ: Mégis bal lábbal kelt fel. (El.) Karácsony 2. jelenet B U JÁ K I: (Be, körülnéz, majd az ablakhoz megy) HEGEDÜS: (Gipszbetett, felkötött jobbkarral követi Bujákit) B U JÁ K I: HEGEDÜS: B U JÁ K I: Mennyivel más az ablak is rács nélkül! K ed vem lenne kitárni és nagyot szippantani a jó levegőből, M inusz tizennyolc foknál? A rács nélküli ablak jelkép. Nem bűnözők felett ítélkezünk, ha­ nem vihardult lelkeket kalauzolunk nyugalmas öbölbe. . . Hogyan viselkedik a karod? HEGEDÜS: Egész éjjel hasogatott. Altató nélkül aludni sem tu d o k .. B U JÁ K I: Viszketést nem érzel? HEGEDÜS: Viszket. De a gipszet hiába vakarom. B U JÁ K I: A viszketés a gyógyulás je le ...A n n a k is nagyon örülök, hogy mi tartjuk a forradalom ... HEGEDÜS: (kijavítja): Ellenforradalom. B U JÁ K I: A z ellenforradalom óta az első tárgyalást. Végre kitekerjük a nyakát ennek a tengeri kígyónak. HEGEDÜS: Milyen kígyónak? B U JÁ K I: Pontot teszünk a Tóth-ügy végére. HEGEDÜS: Olyan sietős? B U JÁ K I: Tanulmányoztad . .. ? HEGEDÜS: A z ellenforradalom maradványait számoljuk f e l . . . A kezem et sem tudom m ozgatni. . . B U JÁ K I: Tehát nem ismered az ügyet. Fülelj G odó-kolléga ism ertetőj ére! ÁRU S: (Be). Szép karácsonyfadíszeim vannak. — 32 — �B U JÁ K I: Hogy mer itt árusítani! ÁRUS: Olcsón adom. Gyertya? Csillagszóró? B U JÁ K I: Azonnal hagyja el az épületet! ÁRUS: (El) GODÓ : (Be). Jó re g g e lt... Belétek ragadt a szó? B U JÁ K I: Ördögöt festettünk a falra GODÓ : I me, megjelent. B U JÁ K I: (Kezet nyújt): Szervusz. GODÓ: Szervusz. Rezső bácsi (Hegedüssel ballal fog kezet): Szervusz. B U JÁ K I: Mi tartjuk a forradalom ... HEGEDÜS: Ellenforradalom. B U JÁ K I: GODÓ: Nevezzük egyöntetűen „eseményeknek” . Ez felel meg a legjob­ ban a bírói objektivitásnak. Tehát: az események óta mi tart­ juk az első tárgyalást... A z elsőt? B U JÁ K I: Polgári peres ügyben ez lesz az első. GODÓ: Ma kilencre tűzték ki a menyasszonyom válóperét is. HEGEDÜS: Menyasszonyod? GODÓ: Ha kimondják a válást, elveszem. (Bujákihoz) Mégse szalm aláng... B U JÁKI: A nevét már tudod? GODÓ: Megegyeztünk, hogy a válás előtt én sem érdeklődöm, ő se mondja meg. A név különben is csak sallang. HEGEDÜS: A nevét sem ... ? GODÓ: A keresztnevét igen. HEGEDÜS: Hány B U JÁ K I: Gondolod, hogy tudja? GODÓ: Olyasmi lehet, mint én. Lehet, hogy Pár évvel idősebb, vagy fiatalabb. B U JÁ K I: (Gúnyosan). A z életkor különben is csak sm afu ... Melyik ta­ nács tárgyalja? GODÓ: Nem kérdeztem, de nyilvánvalóan alsófokon ... Egyébként tud­ nánk . . . B U JÁ K I: Nekem dr. Horváth, a bíróság új elnöke még ma reggel is azt mondta, hogy egyedül m i. . . HEGEDÜS: Horváth már elfoglalta helyét? És én e r rő l... B U JÁ K I: Már két napja. Hja. amíg te a maradványokat számolod f e l. . GODÓ: Ma reggel végre megegyeztünk. Hozzámjön. éves? — 33 — �B U JÁ K I: Aludj rá még egyet vagy kettőt! De ne ővele! Most pedig, kolléga urak. foglalják el helyüket! (A z ajtóhoz megy. tapsra veri tenyerét, kitárja az ajtót). Tessék fáradjanak be! (Felsiet az emelvényre). (Bozó, Suhajda, Rita, tanuk, a tanuk között Csilla is. kíváncsiskodó ügyvédek, újságírók bejönnek és elfoglalják az őket megillető helyet.) GODÓ: (A z iratokba merül fel se néz). K U PC SU LIK : (Be) Magukat ki engedte be? Egy percre el nem mehet az ember . . . B U JÁ K I: Én szóltam ki. Pali bácsi. KU PC SU LIK : Engemet tán csak dísznek tartanak? B U JÁ K I: Küldje be a jegyzőkönyvvezető kartársnőt! L IL I: (Füzet és ceruza a kezében, helyére ül). K U PC SU LIK : Lesz itt még rend. Visszajön még. aki rendet csinált. (El). 3. jelenet C S ILLA : (Kacéran kelleti magát, de az ügyvédeket a tárgyalás köti le. A céltalan kacérkodás lehangolja.) B U JÁ K I: (Feláll): A tárgyalást megnyitom. (Leül): Utcáink fölé még rom­ falak merednek, alig hültek ki még a pusztító, tüzek, de mint mindig, ismét diadalmaskodik az élet a pusztulás fölött. Gyárban, hivatalban a jövőbe vetett hit, a bizakodás, a reménykedés pezsdíti a kedvet: hazánkban ismét megindult a munka EGY H A N G : Tárgyalást tartanak, vagy pártnapot? B U JÁ K I: (Emelt hangon): A konszolidáció jeleként az igazságszolgáltatás is megkezdi működését. Olyan tárgyalást tűztünk ki mára. amely tu­ lajdonképpen már elkezdődött, de a felforgató elemek garázdál­ kodása félbeszakította. EGY H A N G : Térjen a tárgyra! B U JÁ K I: Ezt el kellett m ondanom ... A tanuk hagyják el atermet! Várakozzanak a folyosón, amíg szólítjuk ő k et!... A hallgatók pe­ dig tartózkodjanak a közbeszólástól! (Tanuk kimennek.) B U JÁ K I: (Lilihez): Szíveskedjen gyorsírással... BOZÓ: Tesztelettel becsatolom felperes meghatalmazását(átnyújtja iratot, aztán visszaül a helyére.) B U JÁ K I: Megjeletek: Dr. Bozó Árpád védőügyvéd felperes képviseletében. dr. Suhajda Tetéz alperes képviseletében, felperes és alperes személyesen. (Könyökkel megérinti Godót). Most pedig ismertet­ jük a tényállást. R IT A : (Egy cseppet sincs zavarban, nyugodtan figyel a bírókra, de azért, komolv. szánalmat ébresztő arcot vág.) Tóth Gyula felperes, jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa. .. GODÓ: — 34 — az �BOZÓ: Tisztelettel bejelentem, hogy felperest időközben a fickódi N övénytermesztési Izotóp Kutató Intézet igazgatójának nevezték ki és így vidékre. Fickód-pusztára költözött. B U JÁ K I: (Lilihez): GODÓ: Tóth Gyula felperes 1944. karácsonya után Poznanban, ahol munkaszolgálatosként tartózkodott, megismerkedett Veszelovzski Mar­ garétával, akit a németek ugyancsak Poznanban kényszermunkára hurcoltak el. TÓ TH : Tévedés. B U JÁ K I: Tessék csendben végighallgatni! GODÓ: Párnapi ismerettség után elhatározták, hogy házasságra lépnek. Megjelentek a lengyel város egyik anyakönyvi hivatalában, ahol kifejtették házasságkötési szándékukat. TÓ TH : Sehol nem jelentünk meg, semmit n em . . HEGEDÜS: Megbírságoljuk, ha minduntalan közbeszól! GODÓ: Kaptak egy német nyelvű iratot, mely felperes hiányos német tu­ dása szerint egyházi esküvő tartására hatalmazta fel az újdon­ sült hazasfeleket. Személyi igazolványaikban ma is házasfeleknek vannak bejegyezve. Házasságukból két gyermek született, mind­ kettő felperes nevét viseli. A z egyelőre nem nyert bizonyítást, hogy milyen iratok alapján viselik a gyermekek a Tóth nevet, A házasságkötésről jelenleg egyetlen irat sincs birtokukban a személyi igazolványon kívül. Felperes előbb válópert indított és csak a válóper húzódása késztette arra. hogy a pert beszün­ tesse és új pert indítson, házasság nemlétezéének megállapítása végett. Erre vonatkozólag becsatolta a poznani első anyakönyvi kerület igazolását, mely szerint sem az 1944-es. sem az 1945-ös házassági anyakönyvekben nem szerepel nevük. SUHAJDA: GODÓ: SUHAJDA: GODÓ: Jegyezze fel, Csak anyakönyvben. kérem! . Egyesszámban. Ön ügyvéd, önnek tudnia k e ll... Tudom kérem. Akkor ne szóljon közbe! Becsatolta továbbá felperes Lépő László közjegyzővel hitelesített. írásbeli vallomását, melyben Lépő László azt vallja, hogy mint munkaszolgálatos egy szobában lakott Tóth Gyulával, legjobb barátok voltak és Tóth Gyula nem kötött házasságot Veszelovszki Margarétával; mert erről neki tudnia kellett volna. Felperes más tanukra is hivatkozott, akik viszont egyetlen tárgyaláson sem jelentek meg. B U JÁ K I: Ha ma sem, akkor elővezettetjük őket. GODÓ: A z alsófokú bíróság júliusban meghozott határozatában felperes bizonyítékait elégtelennek találta. Indokolása szerint háborús idő­ szakban előfordulnak olyan esetek, hogy a házasfelek anyaköny­ vi bejegyzése elmarad. A házasságkötésnek nem ez a fő kritéri­ uma. hanem a személyes megelenés és a házasodási szándék be­ jelentése. Nem ismeretes továbbá, hogy Lengyelorszában milyen törvények voltak érvényben s minthogy felperes a legyel ható­ ságok megkeresését ellenezte, így csak az 1944-ben érvényben levő magyar törvényeket vették figyelembe. Lépő László vallomását sem tekintették perdöntőnek, mert Lépő nem vallotta azt. hogy — 35 — �minden percet együtt töltött felperessel, márpedig így előfordul­ hatott, hogy felperes a tanu tudtán kívül lépett házasságra. TÓ TH : Nyakatekert okoskodás! Munkaszolgálatos voltam, nem lakoda­ lomra tartogattak bennünket. GODÓ: Figyelmeztetem! B U JÁ K I: Ön túl könnyen lobban. GODÓ: A bíróság határozata bizonyítéknak fogadta el a személyi iga­ zolványok bejegyzéseit, minthogy a házasságot általában házas­ sági anyakönyvek alapján jegyezték és jegyzik be a személyi igazolványba. BOZÓ: Vagy bemondásra. B U JÁ K I: A z jelezve lenne. GODÓ: Felperes az alsófokú bíróság határozatát megfellebbezte és kérte állítása további bizonyítását, Ötoldalas új beadványában előbbi vallomásának nagy részét felülvizsgálta, illetve megváltoztatta. (A hallgatóság körében sugdolódzás, vitatkozás.) HEGEDÜS: És kérte a gyermekek nála való elhelyezését. Igaz? TÓ TH : A z első és legnagyobb kérésem. tott kisfiamra gondolok. SUHAJDA: Kisgyermekét használja eszközül, hogy az érzelmekre hasson. Mi­ csoda apa! TÓTH: Nem fejthetik ki érzéseiket, akiknek nincsennek érzéseik! SUHAJDA: De vannak! TÓTH: Álszent, hazug megjátszott érzelgősségek, a bizonyítékok helyett! Szívem összeszorul, ha elhagya­ B U JÁ K I: A z önfegyelem a művelt ember erénye! HEGEDÜS: Mindenképpen bírságot akarnak fizetni? GODÓ: (Összerakja az iratokat és csak most fedezi fel. hogy az alperes azonos Ritával. Bujákihoz hajol és súg neki valamit.) B U JÁ K I: (Láthatólag igyekszik megnyugtatni Godót.) BOZÓ: Tisztelettel bejelentem ... (A bírók nemfigyelnek, hangosabban). Felperes újabb bejelentéssel kívánja elősegíteni a tisztelt bíróság munkáját és kéri zárt tárgyalás elrendelését. (A hallgatóság körében nyugtalan moraj.) (Még nagyobb zúgás és moraj.) B U JÁ K I: M it óhajt? BOZÓ: Zárt tárgyalás kérünk. B U JÁ K I: A m íg a bíróság határoz, mindenki hagyja el atermet! (A terem kiürül, csak a bírók maradnak ott.) — 36 — �4. jelenet B U JÁ K I: Partiriunt montes, nascitur ridiculus mus. Vajúdnak a hegyek és mulatságos kisegér születik. GODÓ: Nem B U JÁ K I: Most adjatok tanácsot! GODÓ: Ilyen B U JÁ K I: Napoljam el a tárgyalást? M ivel okoljam meg? Jelentsem ki, hogy alperes Godó úr ágyasa és, hogy Godó úr úgy go n d olja ... GODÓ: Á lljak melléd és kezdjem ha szidsz, ha sértegetsz? B U JÁ K I: Kiadom a mérgemet. GODÓ: Olyan a fejem, mint egy napalm-bomba, amely nem akar fel­ robbanni. HEGEDÜS: Van egy javaslatom. B U JÁ K I: Végre. HEGEDÜS: Igyunk meg valahol egy pohárka konyakot. Nagyon hűvös van itt. B U JÁ K I: Om mani padme hum! HEGEDÜS: tehetek r ó la ... körülmények között nincs helyem a tanácsban. e l m a g a m a t G o d ó u ra z n i. M it é r , Vagyis? B U JÁ K I: (Godóhoz): Fordítsd le neki! GODÓ: Ó HEGEDÜS: Most még ki is csúfoltok. Beszéljetek legalább magyarul. te lótuszba foglalt ékesség! B U JÁ K I: Megmondtam. Alperes Jani barátunk ismerőse. HEGEDÜS: Ha nem rokona, nem számít. B U JÁ K I: De rokona. Ő az, akit menyasszonyának nevezett. HEGEDÜS: Akinek ma van a válópere? GODÓ: A zt hittem, hogy válóper. Most itt van. HEGEDÜS: GODÓ: B U JÁ K I: GODÓ: B U JÁ K I: H O RVÁTH : B U JÁ K I: H O RVÁTH : Értem a dilemát. Ha megtartjuk a tárgyalást, megint összefér­ hetetlenséget idézünk elő! Ha nem tartjuk meg. megmarad a tengeri kígyó nyaka. Ez az Anti mégsem buta gyerek! Megtiltom az ilyen hangot! B o ... (Közbevág): És ne kérj bocsánatot! (Be): Üdvözöllek körünkben, elnök úr! (Bemutatja Hegedüst) Hegedüs kolléga, akit a fo r r ... az események idején inzultus ért (Be­ mutatja Godót) Godó kolléga, akit ma akartunk avatni. Örülök, hogy megismerhettelek bennőtöket. .. De miért függesz­ tettétek f e l ... ? — 37 — �HEGEDÜS: Felperes védője zárt tárgyalást kért. H O RVÁTH : Kapjatok az alkalmon! Nem szeretem, ha fasiszta újságírók szag­ lásznak a közelben. B U JÁ K I: Hogy értsem ezt? H O RVÁ TH : Egy nyugatnémet és egy francia újságíró túlzott érdeklődést ta­ núsít a pör iránt. Nálam is jártak felvilágosításért. HEGEDÜS: Hol vannak? H O RVÁ TH : Künn várakoznak... kezdet nehéz. B U JÁ K I: Omne principium difficille. H O RVÁ TH : Igen. GODÓ: Nehéz helyzetbe kerültem. Nagyon csendes. Godó kolléga. Minden Igy mondják latinul. H O RVÁ TH : (Csodálkozik): No. B U JÁ K I: Elmondtam már. hogy a tárgyalás mielőbbi befejezéséből lelkiismereti kérdést csináltunk. H O RVÁTH : Egyetértek... B U JÁ K I: Csakhogy a tárgyalás megkezdése után derült k i . . . HEGEDÜS: Alperes Jani menyasszonya. B U JÁ K I: Engedd, hogy befejezzem! A z asszony Godó kolléga közeli is­ merőse s úgy gondoltuk, ezek után nem vehet részt a tárgya­ lás munkájában. H O RVÁTH : Én nem tartom olyan súlyosnak az esetet. Vidéki kisvárosból kerültem fel. Ott jóformán mindenkit ismertünk. Ezen az alapon egyetlen ítéletet semhozhattunk volna. B U JÁ K I: Csakhogy Godó k o lléga ... H O RVÁTH : Értem én. A bíró is ember, az sincs fából. Előfordult, hogy egy kollégánk kedvet kapott a tyúkhúsra. Meglátogatta a csinos patikusnét. Hetek múlva a bíróságon találkoztak. A kolléga nyu­ godt lelkiismerettel mondta ki a válást, s a perköltséget a szép­ asszony nyakába varrta. A hálószoba is más. a tárgyalóterem is. A férfiakat az emeli a gyengébb nem fölé. hogy a szeretkezés­ ből ritkán csinálnak közügyet. GODÓ : Amikor hivatást választottam, eszményt állítottam magam elé. H O RVÁTH : Minden kezdő fiatalember idealista. A köznek semmi kára nem származik abból, ha megakadályozzuk, hogy egy férfi és egy nő cafatokká marcangolják egymást. B U JÁ K I: Én H O RVÁTH : Akkor napoljátok el! B U JÁ K I: A zt se tehetem. HO RVÁTH : Állítsatok helyére más B U JÁ K I: Nem ismeri az ügyet.Megint jöhet az elnapolás. helyeslem Godó kolléga — 38 — álláspontját. bírót! �H O R VÁ TH : Nem értem miért ellenzitek akkor... Folytassátok a tárgyalást és beszéljétek rá felperest, hogy maradion a válópernél. B U JÁ K I: Felperes tanult, értelmes ember. Csavaros esze Egyszer már elfogultsággal vádolta a bíróságot HEGEDÜS: H O R VÁ TH : Nagyon csendesen gyorsan fog. viselkedik. Si fecisti, nega! Ha megtetted is. tagadd! A z asszony úgy sem fog dicsekedni vele! A német azt mondja: M aul halten und weiter dienen. (A z órájára néz). Mennem kell. Most teszek bemu­ tatkozó látogatást a miniszternél. Mondjátok meg felperesnek, hogy tizenkét évi együttélés után illojális, tisztességtelen az el­ járása. GODÓ : Nem vállalhatom. H O RVÁTH : Mi pedig nem kénvszeríthetnünk. Vagy vállalod, vagy elhalaszt játok.. Ha visszajöttem, maid tájékoztattok... Mindenesetre gyorsan és megfontoltan határozzatok. Viszontlátásra! (El.) HEGEDÜS: Viszontlátásra! (Kínos csend.) GODÓ: A zt kívánjátok, hogy már a kezdet-kezdetén feladjam az elveimet? B U JÁ K I: Mundus vult decipi, ergo decipiantur. A világ azt akarja, hogy megcsaljuk tehát csaljuk meg. GODÓ: (Bujákihoz): Utasíts! Parancsolj rám! Mondd hogy: így akarom, így parancsolom! B U JÁ K I: Nem tehetem. GODÓ: (Lassan, mintha mázsás súlyokat cipelne, elindul helyét.): Mért nem mondtál el mindent? B U JÁ K I: Mert szándékodat HEGEDÜS: (Kiszól az ajtón) Pali bácsi! (Helyére megy! KU PC SU LIK : (Be): Miért kiabál úgy? Nem vagyok süket. B U JÁ K I: A tárgyalást folytatjuk. Zárt tárgyalást tartunk. Felperes, al­ peres és védőik bejöhetnek. Tanuk várakozzanak odakint. K U PC SU LIK : (A z ajtóba áll): Zárt tárgyalás. A kint várnak, a többi elmehet. B U JÁ K I: (Godóhoz): Van még tennivaló? GODÓ: Nincs. Befejeztem. és elfoglalja nem veszem komolyan felek bejöhetnek, a tanuk (Beengedi Ritát. Suhajdát. Bozót.) 5. jelenet B U JÁ K I: Mielőtt a bizonyítási eljárást megkezdenénk, a bíróság fel­ hívja felperes figyelmét, hogy a személyi igazolványban talál­ ható bejegyzés alapján lehetőnek tartjuk szabályos bontóper in­ dítását. Minthogy az együttélésből két kisgyermekük is született, a gyermekek érdekében ... — 39 — �BOZÓ: (Felpattan): Megbízóm atyai kötelességeit elismeri, gyermekeiről a továbbiakban is gondoskodni kíván. B U JÁ K I: BOZÓ: Mégis emberiesebb. szocialista honpolgárhoz m éltóbb... Alperes rászolgált, hogy ne viselhesse egy jónevű kutatómérnök nevét. A z eljárás minősége így egyik esetben sem jelenthet szá­ mára előnyt. B U JÁ K I: BOZÓ: Akkor is érzékenyen érinti a gyermekeket. Bontópert csak házasságkötés azonban nem köttetett. esetében indíthatnánk. Házasság B U JÁ K I: Felperesnek teljesen mindegy, hogy milyen jogcím en ... BOZÓ: Felperes ragaszkodik az igazsághoz. Minthogy bírói határozattal házasságot nem lehet létrehozni, a válóper indításához nincsen sem jogi, sem erkölcsi alap. Éppen ezért érthetetlen és indoko­ latlan, hogy a tényállás ismertetésénél említés nélkül hagy­ ták feperes lelepező bejelentéseit. GODÓ: Tóth Gyula ötoldalas beadványát szükségtelen részletesen ismer­ tetni, mert túlnyomórészt érzelmi elemeket tartalmaz és nem segíti elő a bizonyítást. T ÓTH : Beadványomban megírtam, hogy alperes igazolványában több hamis bejegyzés szerepel. Lehet-e bizonyítéknak elfogadni olyan okmányt, amelyben hemzsegnek a hamisítások? SUHAJDA: Újabb rágalom! T ÓTH : Mert Önök elfogadják! Becsatolom alperes születési anyakönyvi kivonatát. Ebből kiderül, hogy nem Munkácson született, hanem Rigában, keresztneve nem Margaréta, hanem Ludmilla, édes­ anyja neve is más, mint a személyi igazolványban. GODÓ: A z Ön igazolványában milyen adatok szerepelnek? TÓ TH : Természetesen GODÓ: Hogyan? TÓ TH : Bemondás alapján. De a születési helye az én igazolványomban K . s a B U JÁ K I: Érhetetlen! TÓ TH : Nekem azt mondta. S én annakidején a bejelentőlapra is azt írtam. HEGEDÜS: De hát hol született tulajdonképpen? a TÓ TH : Rigában. HEGEDÜS: Nagyon bonyolult. B U JÁ K I: Üljenek l e . . . ! hamisak. Elrendelem a bizonyítást. HEGEDÜS: (Tóthhoz): Ön tehát fenntartja állításait? TÓTH: Természetesen. HEGEDÜS: (Ritához) És Ön? SUHAJDA: TÓ TH : Igenis kötöttek házasságot. Ami nem történt meg. azt nagyon nehéz bizonyítani. Én mégis bizonyítottam. És alperes? — 40 — �SUHAJDA: A személyi igazolvány bizonyíték. TÓ TH : A z okirathamisításra! B U JÁ K I: Alperes! Mi erről a véleménye? R IT A : A férjem fasiszta tiszt volt. Együtt harcolt a németekkel. B U JÁ K I: A hamis adatokról kérdezem. R IT A : Ártatlan BOZÓ: Tiltakozom! B U JÁ K I: A kérdésre feleljen! gyermekeket gyilkolt. Ez aljas rágalmazás! R IT A : Így akar lejáratni, megsemmisíteni. Mert én antifasiszta vagyok. CODÓ: A személyi igazolvány könyvi kivonat? R IT A : Apám született Munkácson és tévedésből azt írták be. GODÓ: Miért nem figyelmeztette a tisztviselőt? R IT A : A zt hittem. Magvarországon ez a szokás. hamis, vagy másé B U JÁ K I: De a férjének ... BOZÓ: (K ijavítja) Élettársának. B U JÁ K I: ... élettársának Kassát jegyezték be R IT A : Ott meg édesanyám született. B U JÁ K I: És a neve? R IT A : Kettős nevem van. Margaréta és Ludmilla. írták be. a születési anya­ Csak az egyiket HEGEDÜS: Én már értem. Teljesen világos a dolog. TÓ TH : Tőlem az okirat is kevés, alperestől a puszta szó is bizonyítéknak számít. (Hegedüshöz) Ö pedig érti. B U JÁ K I: Figyelm eztetem !... A tanukmeghallgatása csak most követke­ z ik ... Hantos Benjámin! jelenet 6. BOZÓ: (A z ajtóhoz siet. kiszól): Hantos Benjámin! HANTOS: (Be): Jó napot kívánok! B U JÁ K I: Fáradjon közelebb!.., Egészen ide. az asztal e l é , . . Figyelmez­ tetem. hogy csak a színtiszta igazat vallja, mert a Magyar Népköztársaság törvénye... HANTOS: Tudom, kéremszépen. (Zsebrenyul). Itt az igazolványom. (Átnyújtja Bujákinak.) GODÓ: HANTOS: Nagyon otthonosan mozog. Már négyszer váltam. Engem minden asszony otthagy, kéremszé­ pen. Amikor megtudják, hogy légnyomásom volt, otthagynak. — 41 — �B U JÁ K I: (Diktálja): Hantos János. Harmincöt éves. budapesti születésű borbély és fodrászkisiparos. (Hantoshoz) Tóth Gyula fel­ perest ismeri? (Visszaadja az igazolványt). HANTOS: Ismerem, kéremszépen. B U JÁ K I: Rokonságban, haragban nincsenek-e? HANTOS: Nem vagyunk, kéremszépen. Katonák voltunk, együtt. B U JÁ K I: Mi volt a rangja akkor felperesnek? HANTO S: B U JÁ K I: Hadapródőrmester. Hogyan kerültek Poznanba? Mondjon el mindent részletesen. HANTOS: B U JÁ K I: Kéremszépen, én egy olyan légnyomást kaptam, hogy sokmindenre nem emlékszem. Ön milyen rangot viselt? HANTO S: Csicskás voltam. Tóth hadapród úr csicskása. HEGEDÜS: A hadapród úr azt állítja, hogy munkaszolgálatosok voltak. HANTOS: B U JÁ K I: Csak Poznanban lettünk azok. Illetve már Bécsben leszedték a fegyevereinket. csak tizenhat puskát hagytak. Minden vagonhoz egy puskát. A z őrségnek. Poznanban azt is elvették tőlünk, ké­ remszépen. És mit csináltak Poznanban? HANTOS: Melóztunk, kéremszépen. B U JÁ K I: Tehát dolgoztak. HANTOS: Igen. kéremszépen. Először nagy gödröket ástunk a temető mel­ lett, aztán lövészárkokat ástunk. Amikor meg a múzeumba ve­ zényeltek át bennünket, egész nap a követ fejtettük a főtéren. GODÓ: Mit kerestek a múzeumban? HANTOS: A múzeum pincéjében volt a szállásunk, kéremszépen. GODÓ: Tóth Gyula nős volt akkor, vagy nőtlen? HANTOS: Legényember volt, kéremszépen. B U JÁ K I: Menyasszonya volt? H ANTO S: Nem volt, kéremszépen. B U JÁ K I: És nőismerőse? HANTOS: A z sok volt. kéremszépen. B U JÁ K I: Kicsodák? HANTOS: Mindenféle. Sokféle nép gyűlt ott össze... B U JÁ K I: Hol? HANTOS: Poznanban. GODÓ: De ha Önök vigyázott. .. HANTOS: Igen, kéremszépen. GODÓ: Hogyan tudtak mégis nőkkel megismerkedni? munkaszolgálatosok — 42 — voltak, akkor német őrség �H ANTO S: P ozna.n akkor már Fesztung volt. kéremszépen. GODÓ: Tehát erőd . HANTO S: A civilek is velünk együtt melóztak, kéremszépen. M ég a lá­ gerekből is munkára hajtották, aki mozogni tudott. GODÓ: Alperest ismeri? HANTO S: (Csodálkozva néz): Kicsodát, kéremszépen? GODÓ : Tóth Gyula feleségét? BOZÓ: Élettársát! HANTO S: (Ritára néz):Liliant B U JÁ K I: Igen őt. A névre azonban rosszul emlékszik. tetszik gondolni? HANTO S: Erre kivételesen hívta. B U JÁ K I: (Ritához) határozottan Harmadik neve is emlékszem. Mindenki L ilia nnak van? R IT A : A németek kereszteltek el Liliannak. HEGEDÜS: (Hantoshoz): HANTOS: A HEGEDÜS: Mindenki ismerte? HANTOS: Másfél hónapig lakott az első emeleten. Tóth elvtárssal. Egészen, amíg a bomba telibetalálta a múzeumot, kéremszépen. Akkor kap­ tam a légnyomást, mert éppen az udvaron a latrinán ültem, kéremszépen. B U JÁ K I: Hogyan tudták becsempészni az épületbe? HANTOS: Tóth elvtárs nagyon értette. A múzeum udvarán nagy kőfal volt, kilazította a köveket és amikor bombáztak, kiment és hozta a nőket. B U JÁ K I: HANTOS: B U JÁ K I: K i az amindenki? század. Tud-e arról, hogy Tóth Gyula alperest elvette feleségül? Tudok, kéremszépen. A zt is tudja, hogy melyik, napon volt az esküvő? HANTOS: Ezerkilencszáznegyvennégy Szilveszter napján. B U JÁ K I: Nekem nincs több kérdésem. Van-e kérdése még a tanuhoz? GODÓ: Nincs. HEGEDÜS: Minden világos. T ÓTH : (Súg valamit ügyvédjének.) BOZÓ: Nekem van. Milyen viszonyban állt akkor Tóth Gyulával? HANTOS: Haverok voltunk. Elnézést kérek: jóbarátok, kéremszépen. BOZÓ: Sok ilyen jó barátja volt neki? HANTOS: Csak kettő, kéremszépen. Lépő László és én. — 43 — �BOZÓ: Remélhetőleg önöket hívta meg tanunak a házasságkötéshez. H ANTO S: Nem, kéremszépen. BOZÓ: Ha nem vett részt az aktuson, honnan tudja, hogy házasságot kötöttek? HANTO S: Liliantól, kéremszépen. BOZÓ : Mikor mesélte el? HANTOS: Tegnap este, kéremszépen. Mert amikor megkaptam az idézést kezdtem nyomozni Tóth elvtárs címe után. de csak tegnap si­ került megtudnom. Elmentem a lakásra, de csak Lilian volt ott­ hon és sírt, hogy Tóth elvtárs cserbenhagyta őt. meg a gyereke­ ket... Azután megkínált likőrrel, kéremszépen. BOZÓ : Köszönöm. B U JÁ K I: Alperesnek van-e kérdése? TÓ TH : Ha megengedik még én is ... B U JÁ K I: Tessék! T ÓTH : Te nagyon szeretted Poznanban a kis Ingét, ő is téged. Mindket­ ten házasságról álmodoztatok. GODÓ: Ez nem tartozik ide! TÓ TH : (Nem zavartatja magát): Mért nem házasodtatok össze? HANTOS: Nem lehetett. TÓ TH : De miért nem? HANTOS: Mert munkaszolgálatosokvoltunk ... TÓ TH : Te is kijuthattál volna a HANTOS: kőfalon, a résen. Hogyne! Hogy elkapjanak a németek és kikössenek! Nem ettem meszet, kéremszépen. TÓ TH : Csak B U JÁ K I: Alperes? SUHAJDA: A z őrség ... ezt akartam. A tanu vallotta, hogy tud a házasságról. Más kérdésem nincsen. B U JÁ K I: Tóth Gyula HANTO S: Soha, kéremszépen. A háború óta nem is találkoztunk. B U JÁ K I: De HANTO S: Ott se, kéremszépen. B U JÁ K I: Másfél hónapon át együtt éltek Liliannal. az emeleten. Valamit csak mondott az alperesről önnek. Mondott, kéremszépen. HANTOS: ott kint soha nem beszélt önnek a házasságról? Poznanban? B U JÁ K I: Ismételje meg! M it mondott? HANTO S: Muszáj, kéremszépen? HEGEDÜS: A bíróság előtt nem szabad semmit eltitkolni! — 44 — �H ANTOS: A zt mondta, kéremszépen. hogy ilyen tüzes macskával még az életben nem találkozott. Elnézést kérek, kéremszépen. B U JÁ K I: Köszönöm. Eltávozhat. H ANTOS: Jó napot kívánok! (El.) B U J Á K I: Következőnek . . . KU PC SU LIK : (Be) K i lesz a következő? B U JÁ K I: Kovács Mihály. K U PC SU LIK : (Kiszól.) K O VÁCS: (Dühösen): Úgy látszik, nem volt még elég! Kezdik megint elől­ ről! Ez már örökké így lesz? Tehetek én arróL hogy az apám­ nak malma volt?! B U JÁ K I: KO VÁCS: Miért hangoskodik? Idebolondítják karácsony előtt az embert! Szombathelyről utaztam ide. semmi kedvem Pesten tölteni a karácsonyt. Én kivételesen szeretem a feleségemet és a gyermekeimet. B U JÁ K I: A dja KO VÁCS: (Keresi) K i fizeti meg a költségeimet? Szállodában aludtam, a gyorsvonat i s ... B U JÁ K I: Kovács Mihály! (EL) ide a személyi igazolványát! A költségeit megtérítjük. KO VÁCS: Semmi közöm (Tóth felé int) ehhez az úrhoz! (Végre meg­ találja az igazolványt, átnyújtja Bujákinak). Én már Poznan­ ban megmondtam, hogy nem fog vízszintesen meghalni. BOZÓ: Ön is légnyomást kapott? K O VÁCS: Velem ne gúnyolódjon! Éppen olyan dolgozó vagyok, mint maga. B U JÁ K I: Csend legyen végre! K O VÁCS: Azt, hogy én itt lopom a napot, senki nem fizeti meg nekem. B U JÁ K I: A napi keresetének megfelelő összeget is megkapja. De most már maradjon csendben. Még egy szó és megbírságolom. K O VÁCS: (Csendesebben). A türelemnek is B U JÁ K I: (Diktálja). Kovács Mihály.35 éves. sátoraljaújhelyi születésű, jelenleg gyári segédmunkás. Szombathelyen la k ik . . . GODÓ: Hogyan került az ország egyik sarkából a másikba? KO VÁCS: Nem akartam úgy járni, mint apám. Megkapta a magáét sze­ gény azért a kis darálómalomért. Pedig ő is csak örökölte. .. (Tóthra mutat). Ez is benne volt. hogy megverték az apámat. TÓ TH : Ilyet soha nem tettem. B U JÁ K I: Tehát haragban vannak? KOVÁCS: van határa. Már a katonaságnál szemembe mondta, hogy én osztályidegen vagyok. Ő meg internacionalista. A zt jelentette nála. az interna­ cionalizmus, hogy nemcsak német nőket cipelt a szállásunkra, hanem dánt, franciát, olaszt, még japánt is. De, aki hű maradt a feleségéhez, az neki osztályidegen . . . — 45 — �B U JÁ K I: (Tóthhoz): Önök jelentették be a tanut, ragaszkodnak-e a kihallgatáhához? BOZÓ: Nem ellenezzük. Ellenséges indulata a tényeket nem másíthatja meg. B U JÁ K I: (Kovácshoz): Figyelmeztetem, hogy a hamis tanuzásért börtön jár. KO VÁCS: Nekünk kétszeresen vigyáznunk kell a becsületre. A származás és frázispufogtatás számunkra nem menlevél. GODÓ: Tegye félre a sértődöttséget és tartózkodjon a politikai célzásoktól! B U JÁ K I: Ismeri a felperest? KO VÁCS: Mint a rosszpénzt. A században minden tisztességes ember gyűlölte. B U JÁ K I: A bíróságot a szubjektív elemek nem érdeklik. Alperest is is­ merte? KO VÁCS: Liliant? Szerencsétlen nő! Tóth (gúnyosan) elvtárs tízezer márka spórolt pénzt csalt ki tőle. Azzal hitegette szegényt, hogy el­ veszi feleségül... B U JÁ K I: És nem vette el? KO VÁCS: Nem kötötte az orromra. Amikor az őrséget és a német parancs­ nokokat lefegyverezték, engemet is bezártak a kapcsolóházba. E U JÁ K I: KO VÁCS: Ezt mért mondja el? Tóth nem bízott bennem. Mindenki tudta, hogy felkelésre ké­ szül a század, csak én nem. B U JÁ K I: Elvette-e felperes Liliant? KOVÁCS: Úgy bántak velünk, mint a hadifoglyokkal. Ott házasságot sen­ ki nem köthetett. De Tóth rendszeresen kijárt a városba és soha nem fogták el. B U JÁ K I: Egyenesen válaszoljon! Elvehette, vagy nem? KO VÁCS: Arra következtettem, hogy kapcsolatban állhat a németekkel. A ki pedig a németekkel jóba volt. annak mindent lehetett. TÓ TH : Ugyanolyan katona voltam, mint a többi. KOVÁCS: A z egyenruha valóban egyforma volt. De a többi! A szív. a lélek... GODÓ: Tóth Gyula együtt élt Liliannal. Ezt hogyan fogadták a többi bajtársak? KO VÁCS: Sajnálták Liliant. Tóta közben is hordozta be a nőket. Egyszer egy tízszemélyes szobából mindenkit kizavart, hogy a csehszlovák Blankával egyedül maradhasson. GODÓ: Ilyen pontosan emlékszik a lány nevére? KO VÁCS: Csinos, barna lány volt. Hasonlított a feleségem re... HEGEDÜS: Magának milyen rangja volt? KOVÁCS: Hadapródőrmester. HEGEDÜS: Tehát egy rangjuk volt felperessel. — 46 — �K O VÁCS: TÓ TH : Kikérem magamnak! Tóth csak karpaszományos őrmester volt. Jogtalanul varrta fel az arany paszományt, neki csak zöld járt. Kapaszkodott az uborkafára. Kommunista is akkor lett már. amikor megbizonyosodott, hogy nincsen csodafegyver. (Felpattan): A z elveimet ne merje gyalázni. . . ! Éppúgy örököltem. mint apja a malmot. KO VÁCS: Most már tegezhetsz, megszünt a kuláklista. Vagy szégvelsz egy munkással tegeződni? TÓ TH : (Leül). Jó, hogy a kapcsolóházba zártunk. HEGEDÜS: Nincs több kérdésem. B U JÁ K I: Felperesnek, BOZÓ: Ig e n ... Amikor megtudta, hogy Tóth Gyuláék ártalmatlanná tet­ ték a keretlegényeket és lelőttek egy német hadnagyot, a pálya­ udvaron pedig harcba keveredtek egy német SS-különönítménnvel. még mindig hitt abban, hogy Tóth német bérenc? KO VÁCS: Nem értem a kérdést? BOZÓ: vagy a védőnek.? A németek Tóth Gyulát sebesülten elhurcolták s több kézrekerült bajtársával együtt halálra ítélték. Önt a transzformátor­ házból kiengedték, s közölték, hogy támadóira, megszégyenítőire halál vár. Akkor még mindig fasisztabarátnak képzelte Tóthot? KO VÁCS: Akkor már nem. BOZÓ: A németek hogyan nyilatkoztak Tóth KO VÁCS: Disznó kommunista! BOZÓ: KO VÁCS: BOZÓ: Gyuláról? Ezek szerint .ha még maga sem köthetett volna házasságot, akkor egy kommunista pláne nem. Én már akkor nős voltam. Igen. de előbb azt vallotta, hogy hadifoglyok voltak, házasságot ott senki nem köthetett. Ezt vallotta, vagy nem? Jegyzőkönyvbe vették. KO VÁCS: Ez így is volt. BOZÓ: Köszönöm. B U JÁ K I: Alperesnek vagy védőjének van-e kérdése a tanuhoz? SUHAJDA: Minthogy tanu vallotta, hogy Tóth rendszeresen kijárt a városba és a házasságkötés tényét nem cáfolta, sőt hangsúlyozta, hogy a bajtársak felperes erkölcstelen magatartását házasságtörésnek, meg csalásnak minősítették, állításaink újabb bizonyítást nyertek. Kérdésem ennélfogva nincs. B U JÁ K I: Megköszönöm részvételét. Eltávozhat. KO VÁCS: A B U JÁ K I: költségeim et... (Lilire mutat): A kartársnőtől kap egy utalványt és a földszinti pénztár kifizeti. KO VÁCS: (Átveszi az utalványt és el.) R IT A : (Utánafordul Kovácsnak). Végre egy rendes férfi. — 47 — �KU PC SU LIK : (Be): A következő? B U JÁ K I: Várjon egy kicsit! (Tóthoz) Felperes! Kérem, álljon fel! TÓTH: (Felemelkedik.) B U JÁ K I: Még mindig nem tartaná helyesebbnek ...? TÓ TH : (Közbevág). Nem. B U JÁ K I: A gyermekei anyja. Nem mindegy, hogy elvált asszony lesz. va gy ... TÓ TA: Teljesen mindegy. A gyermekek továbbra is a nevemet viselik. B U JÁ K I: Érthetetlen miért ragaszkodik an n yira ... TÓ TH : A z ügyvédem már megmagyarázta. B U JÁ K I: A tanuk nem valami elismerően és egyértelműen nyilatkoznak. De ha sikerülne is igazolnia állítását az okirathamisítást ön i s . . . TÓTH: Tudom. B U JÁ K I: Gondolja meg jól. Ha szükségesnek TÓTH: Fölösleges... Tizenkét év óta nehezedik lelkemre ez a teher. Szabadulni akarok tőle. GODÓ: Miért várt ennyit? TÓTH: Olyan időben éltünk, hogy az igazság burokbaszorult, mint az embrió. Elérkezett az idő és világra kívánkozik. . . A kor erő­ szakosan nehezedik ránk. Akkor titokra ösztönzött, most az igazat szorítja ki belőlünk. Önökből és az asszonybőrbe bújt kaméleon­ ból is. B U JÁ K I: Tizenkét TÓ TH : Jön olyan idő. hogy fel kell metszeni a fekélyt, ha gyógyulni akarunk... B U JÁ K I: Ön tu d ja ... Üljön le! Javasolnak valamilyen sorrendet? BOZÓ: Fontosnak tartanám N o vá k S á n d o r h a jó sk a p itá n y és V á rszeg i Tihamér színművész kihallgatását. Novák az összeesküvésben futár-szerepet töltött be. Várszegi a magyar század tolmácsa volt. év tartja,szünetet is ... után? 7. jelenet B U JÁ K I: Várszegi Tihamér! K U PC SU LIK : Várszegi VÁRSZEGI: (Be.) B U JÁ K I: Jöjjön kérem, egészen közel! A dja ide a személyi igazolványát... Köszönöm, (Diktálja) Várszegi Tihamér 35 éves. színművész, bu­ dapesti lakos, a szolnoki Szigligeti Színház ta gja ... Ismeri Tóth Gyula felperest? VÁRSZEGI: Igen. Tihamér!(El.) — 48 — �B U JÁ K I: Mióta? VÁRSZEG I: Negyvennégy szeptemberében osztották be a szakaszába. Győrben, B U JÁ K I: Haragban, rokonságban nincsenek? VÁRSZEGI: Nem vagyunk. B U JÁ K I: És alperessel? VÁRSZEG I: Öt csak Poznanban ismertem meg. B U JÁ K I: Mit tud felperes és alperes házasságáról? VÁRSZEGI: Semmit. B U JÁ K I: Alperes állítása szerint 1944 Szilveszterén Poznanban házasságot kötöttek. VÁRSZEGI: Azon a napon nem köthettek. Tóth Gyula egyébként még 1945. április 4-én is nőtlen volt. GODÓ: Honnan tudja olyan b iztosan? VÁRSZEG I: Azon a szilveszteri napon az egész század fertőtlenítőbe vonult. Este hatig Tóth Gyulával egymás mellett ültünk a fürdő folyosó­ ján egy rácsos fapadon. A ruhánkra vártunk! TÓTH: (Hirtelen): Valóban. GODÓ: GODÓ: (Tóthoz): Önnek ez biztos alibit j elenett volna, miért nem mondta eddig? Egyik nap olyan volt. mint a másik. Most már em lékszem ... A németek pezsgőztek. Mindenestre furcsa B U J Á K I: És hat óra után? TÓTH: VÁRSZEGI: Mi kaptuk meg egyedül a ruhát. A többieknek hajnali négyig ott kellett várniuk. B U JÁ K I: Tóth mikor ment el? VÁRSZEGI: Onnan nem lehetett elmenni, csak megszökni. Együtt szöktünk meg. BU J Á K I: Hová VÁRSZEGI: Volt a németeknek egy hatalmas nyilvános-háza. Oda mentünk. HEGEDÜS: És mit csináltak ott? B U JÁ K I: (Feddően néz Hegedűsre): Erre nem köteles válaszolni mentek? A városházára? VÁRSZEGI: Egy dán és egy francia nővel ültünk négyesben, a szalonban Beszélgettünk. GODÓ: Nem tartja furcsának, hogy egy nyilvánosház szalonjába mennek? VÁRSZEGI: Valóban furcsa. De még meglepőbb, hogy a Poznanban ott talál­ koztunk először tiszta és józan emberekkel. Éppen a prostituál­ tak között. — 49 — �HEGEDÜS: Miről tudtak annyit beszélgetni? VÁRSZEGI: Tóth Gyulának már régen az volt a rögeszméje, hogy fegyvert. kell szereznünk és át kell törnünk az orosz csapatokhoz. Öt­ letekkel dobálóztunk. A két lányt erőszakkal vitték oda a né­ metek ... Utálták a helyet, felajánlották segítségüket. GODÓ: Két tanu is vallotta, hogy felperes nőket hurcolt a szálláshelyük­ re és erőszakoskodott velük. B OZÓ: Erőszakról senki nem vallott. VÁRSZEGI: Azok a nők mind összekötők voltak. A fegyverek egy részét ők csempészték be. S U H AJD A: Ugy gondolja hogy elvtársak voltak és nem ágyastársak? VÁRSZEGI: Igen. B U JÁ K I: A védők ne szóljanak közbe! Elvtársak v oltak. GODÓ: Ezek szerint Szilveszterkor nem köthettek házasságot? V ÁRSZEG I: Nem. GODÓ: Honnan veszi, hogy 1945. április 4-ig sem? VÁRSZEG I: Április 4-én, amikor meghallottuk, hogy Magyarországon dek­ larálták a békét, megkíséreltük a német front hátbatámadását és áttörését. Tóth közelharcban megsebesült, én egy német jár­ őr karjába futottam. Egy pincében találkoztunk ismét. Már lehettünk úgy harmincan a századunkból. Délután ötkor egy német őrmester lekiáltott a pincébe, hogy este kilenckor kivég­ zés. Javasolta, hogy addig imádkozzunk. HEGEDÜS: Erre mit tettek? V Á R S ZE G I: Csak ketten értettünk németül Tóthtal. Megfogadtuk, hogy a többieknek nem szólunk Mégis megtudták. A könnyeinkről, amelyeknek nem lehetett parancsolni. Fiatalok voltunk és élni szerettünk volna. Nyolc óra tájban egy félkarú német had­ nagy elvitt bennünket a múzeumba. Egész úton káromkodott, mert a szovjet parancsnokság mindegyikünkért száz német túsz kivégzését helyezte kilátásba, ha a hajunk szála is meggörbül. B U JÁ K I: A házasságról beszéljen! V ÁRSZEG I: A múzeum-pincéjében Tóth a sok vérveszteségtől összeesett. Am i­ kor magához tért. azt súgta a fülembe: „Vigyázz, a pokrócom alatt levelet hagytam Liliannak. A z bizonyíték arra. hogy előre készültünk a felkelésre” . Akkor már a németek megkezdték a házkutatást. A cédulát sikerült megszereznem. A z állt rajta, németül: „Lilian! Én már a szovjet elvtársaknál biztonságban vagyok. Ha a válságos órában nem hagysz cserben, talán fele­ ségül is vettelek volna.” GODÓ: (Súg valamit Bujákinak.) B U JÁ K I: (Bólint): A tanú foglaljon helyet! — 50 — �GODÓ: Alperes! Jöjjön ide, a bíróság elrendeli a kihallgatását. Figyel­ meztetem, hogy a színtiszta igazat v a llja . .. R IT A : (Lassan a bírói pulpitus elé megy): Igen. GODÓ : Még mindig fenntartja, hogy 1944. Szilveszter napján házasságra lépett Tóth Gyula kutatómérnökkel? R IT A : Igen. GODÓ: Mondjon el mindent, részletesen. Mikor, hol, hogyan zajlott le a házasságkötés? R IT A : (Nagyon zavarban van): Reggel kilenckor, a Zimmer-strassze kö­ zelében, egy házasságkötő-teremben. Beírtak bennünket egy nagykönyvbe. GODÓ: Kik voltak a tanuk? R IT A : Katonák. A nevüket nem tudom. GODÓ : Miért nem kereste meg őket? R IT A : Próbáltam. Mind a kettő életét vesztette. GODÓ : Ezt kitől tudta meg? R IT A : Egy Kovács nevű őrmester mesélte. GODÓ: Hol lakik az a Kovács? R IT A : Nem tudom. GODÓ: Egyházi esküvőt is tartottak? R IT A : Igen. A század tábori papja adta ránk áldását. T ÓTH : Nem GODÓ : A z anyakönyvvezető R IT A : Német. GODÓ: És a pap? R IT A : Magyar. GODÓ: Ön a férjét beadványában lyen alapon? BOZÓ: Ennek semmi köze az ügyhöz! R IT A : Mind fasiszta tisztek voltak! Összebeszéltek ellenem. K i akarnak játszani! (A fejéhez kap) Rosszul vagyok. SUHAJDA: (Felugrik és átkarolja és a helyére vezeti Ritát.) R IT A : (Leül és homlokát tenyerére támasztja.) GODÓ: Várszegi Tihamér! VÁRSZEGI: (Feláll, előre megy): Igen. is volt papunk! — milyen 51 — nemzetiségű volt? Horthy-katonatisztnek nevezte. M i­ �GODÓ: Hallotta? VÁRSZEGI: Igen. GODÓ: Ön jó színész. De most nem a színpadon van. V ÁRSZEG I: Lehet, hogy jó színész vagyok, de ez a nő sokkal jobb. B U JÁ K I: Akar még mondani valamit? VÁRSZEGI: Nem. GODÓ: Mikor beszélt utoljára felperesed? VÁRSZEGI: 1945. április 4-én este. Engem társaimmal együtt börtönbe zártak. Tóth Gyulát kórházba vitték. GODÓ: Ezek szerint azt se tudta, hogy Tóth életben maradt-e? VÁRSZEGI: De tudtam. Bajtársaktól értesültem, hogy együtt él Liliannal. Né­ hány cikkét is olvastam és legutóbb a rádióban hallottam egy részletet az akadémiai székfoglaló beszédéből. GODÓ: Köszönöm. B U JÁ K I: Nincs kérdésem. HEGEDÜS: Nincs. BOZÓ: Nincs. SUHAJDA: Ön szerint alperes hol tartózkodott 1945. április 4-én? VÁRSZEGI: Azt ő tudná megmondani. SUHAJDA: Tehát nem tudja? VÁRSZEGI: Nem. SUHAJDA: Ezek szerint Tóth mellett tartózkodott. VÁRSZEGI: Ott semmiesetre sem. SUHAJDA: Köszönöm. Ennyi e lé g . .. Tisztelt bíróság, tekintettel alperes roszszullétére. kérem a tárgyalás elnapolását. B U JÁ K I: Alperes elmehet. A tárgyalást folytatjuk. R IT A : (Fogja a fejét és marad.) 8. jelenet HEGEDÜS: A művész úr távozhat. B U JÁ K I: Utalványt kap, s a pénztárban... VÁRSZEGI: Köszönöm. Nincsenek költségeim. (El.) KU PC SU LIK : (Be.) B U JÁ K I: Küldje be Novák Sándort! — 52 — �K U PC S U LIK : Három lengyel úr vár kint. TÓ TH : Kérem Vladimir Kruczkovszki egyetemi tanár kihallgatását. Miután a kórházból megszöktem, nála rejtőzködtem el. Poznan felszabadulása után az ő lakásán talált rám alperes. És kérem Krischik, poznani anyakönyv v ezető meghallgatását, aki a nyil­ vántartásokról ad részletes felvilágosítást. A harmadik lengyel úr. pedig azt fogja elmondani, hogyan került alperes Poznanba. B U JÁ K I: Egyikőnk sem ért lengyelül. BOZÓ: Hiteles B U JÁ K I: Novák Sándort kérjük! K U PC SU LIK : A B U JÁ K I: Várjanak! K U PC SU LIK : (Kiszól) Novák Sándor! (El.) SUHAJDA: A lengyel tanúk kihallgatását ellenzem! NOVÁK: (Be.) B U JÁ K I: Majd később ellen ezze?!... Kapitány úr. az igazolványát! NOVÁK: Igenis. (Odaadja.) B U JÁ K I: Novák Sándor 35 éveshajóskapitány, NOVÁK: Igenis. B U JÁ K I: (Visszaadja az igazolványt):Nincs-e rokonságban? NOVÁK: Bajtársam és elvtársam volt Poznanban. B U JÁ K I: És NOVÁK: Vele is Poznanban hozott össze a balsors. B U JÁ K I: Haragszik rá valamiért? NOVÁK: Csak megvetem. B U JÁ K I: (Összesúg Godóval és Hegedüssel.) GODÓ : Alperesnek van-e észrevétele? R IT A : Engem nem érdekel. GODÓ: Tehát kihallgatását nem ellenzi? R IT A : Nem. SUHAJDA: De ellenzi! B U JÁ K I: Most mondta, alperes. Ön nem hall jól? tolmácsról lengyelekkel gondoskodtunk. mit csináljak? gönyűi lakos. felperessel haragban, vagy alperes? A z árulót — 53 — nemgyűlöljük,hanem megvetjük. �SUHAJDA: NOVÁK: Nagyon jól hallok. A tanú gyűlöli alperest, tehát vallomása nem leh et. . . Mért nem lehet? M it k ép ze l?... K i vagyok én? B U JÁKI: Alperes beleegyezett. SUHAJDA: Alperes beteg. B U JÁ K I: Vitesse orvoshoz! Senki n em akadályozza meg. SUHAJDA: A tisztelt bíróság humánumot. B U JÁ K I: A bíróság sértegetéséért ismételten és nyomatékosan rendreutasítom. (Novákhoz) Figyelmeztetem, hogy csakis a színtiszta igazat v a llja . .. NOVÁK: Ig e n is ... Felesküdtem. B U JÁ K I: Honnan ismeri Tóth Gyulát? magatartása nélkülöz NOVÁK: A bajtársam volt. Igazi fáin gyerek. B U JÁ K I: Mikor ismerkedtek meg? NOVÁK: 1914. szeptemberében. Akkor alakult HEGEDÜS: K i volt az a Koktél? NOVÁK: Hol történt mindez? NOVÁK: Győrben. A tisztiiskola udvarán. B U JÁ K I: Hogyan jutottak Poznanba? és aKoktél-század. E gy este bevagoníroztak bennünket és meglepetésre reggel Bécsben ébredtünk. B U JÁ K I: Önöket nem tájékoztatták? NOVÁK: Dehogyis! Nekünk egészen mást mondtak. HEGEDÜS: Nagyon elcsodálkozhattak . .. NOVÁK: részvétet (Nevet): Csak mi neveztük úgy el. Össze volt kutyulva minden fajtából, mint a koktél. Aki két év alatt nem esett el. nem került fogságba, azt mind oda osztották be. B U JÁ K I: NOVÁK: minden Nekünk este még azt mondták, hogy Pécsre utazunk. A Pécsből Bécs lett. Még tréfálkoztunk is, hogy a masiniszta B-nek olvasta a P-betűt. B U JÁ K I: Ez melyik hónapban volt? NOVÁK: Október végén, vagy november elején. B U JÁ K I: Pontosabban nem tudná meghatározni? NOVÁK: Távol kerültünk a fronttól. N em volt érdeke B U JÁ K I: Bécsben mennyit időztek? az id t. n o p ő �NOVÁK: Mint a hatos villamos a Nemzetinél. Egyfolytában utaztunk Wroclawig. Csak Brünnben álltunk egy félórát, amíg a liberátorok kiszórták a szeretetcsomagot. Wroclawból gyalogmenettel tettük meg az utat Poznanig. B U JÁ K I: És Poznanban? NOVÁK: Előbb egy baraktáborba vittek benünket. Tulajdonképpen német kaszárnya volt. Mi végeztük a piszkos munkát. WC-t takarítot­ tunk, mosogattunk a konyhán, felszedtük a szemetett a Fritz-ek után, havat hánytunk. A padlót is mi súroltuk. Ilyenkor mindig azt szavaltuk: „M it rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot” . .. Titokban pedig a szökést terveztük. Nyolcan felesküdtünk, hogy megmentjük a biztos haláltól a magyar századot. Tóth Gyulát neveztük ki vezérnek. B U JÁ K I: Mi volt az elképzelésük? NOVÁK: A front rohamosan közeledett. A Fritzeken urrá lett a félelem. Arra gondoltunk, hogy fegyvert kérünk, hogy részt vehessünk (gúnyosan) a dicső Német Birodalom védelmében. Mert fegy v er nélkül semmihez sem kezdhettünk. Ott még az általános iskolások is két pisztollyal és nagy Mauzerral já rta k ... Nem sikerült. El­ árultak bennünket. B U JÁ K I: Kicsoda? NOVÁK: Két beépített emberük volt a Fritz-eknek aszázadunkban. A m i­ kor később a temető mellett a tömegsírt ástuk, mind a kettőt találat érte . . . Eltévedt golyók... GODÓ : A NOVÁK: Élet és halál. Ennél lényegesebb még a civiléletben sincs. lényegre térjen! B U JÁ K I: (Godóhoz): Hagyja, kolléga ú r !... (Novákhoz) vább. kérem! NOVÁK: A Fritz-ek szagot kaptak. Még aznap éjjel a múzeum vasbeton­ pincéjébe telepítették át a századot. Erős, bombabiztos pincék voltak, nehéz vasajtókkal. Nem panaszkodhattunk a figyelemre: tökéletesen vigyáztak a testi épségünkre. A z őrök a latrinára is úgy engedtek benünket. hogy egy közülük mindig géppisztollyal ügyelt, nehogy beleszédüljünk a pöcegödörbe. GODÓ : Ez igazán . . . B U JÁ K I: (Közbevág): Tóth hogyanismerkedett meg alperessel? NOVÁK: Kivel? B U JÁ K I: Liliannal? NOVÁK: Hja? A z ember nincsen fából, s ha alágyújtanak m e g ég ... Lilian a német civilekkel járt követ fejteni. Ő is „török követ” volt. mint mi. Nem mondom, jó húsban volt és olyan kupolái voltak, mint a Bazilikának. GODÓ: Nem kaszárnyában és nemtengerészek között — 55 — Mondja csak van! to­ �NOVÁK: Szóval: (mutatja) olyan telt-karcsú nő volt, akit egészséges férfi első látásra megkíván, mint majom a kókuszdiót. Tóth is meg­ kívánta. Pár nap múlva becsempészte a múzeumba. Ott éltek együtt, mint a galambok. A z első emeleten, az elszelelt múzeum­ igazgató lakásán rendezkedtek be. B U JÁ K I: Mi lett volna, ha a németek rájönnek? NOVÁK: Attól nem féltünk. Akkor már Poznant körülzárták a szovjet csa­ patok. Örökké hullt az áldás: ha nem bombáztak, akkor ágyúztak. A Fritz-ek meg semmi jószándékot nem mutattak, hogy éppen az idény végén hagyják ott a fogukat... Munkára is csak éjjel vit­ tek bennünket. B U JÁ K I: Ott éltek tehát együtt? Önnek mi volt erről a véleménye? NOVÁK: Nekem ez a nő nem tetszett. Nem azért, mert az előnyei és hátrányai kiválóak voltak. A z arcát se kellett újságpapírral le­ takarni ... SUHAJDA: Felháborító! GODÓ: Válogassa meg a szavalt! NOVÁK: Ig e n is ... A szemében volt ennek a nőnek valami. Zavaros volt, mint májusban a Duna. Mondtam is Tóth elvtársnak: ..Ebből a nőből semmi jót nem nézek ki. Meglásd a végén még ő lesz a vesztünk” . És nem tévedtem. B U JÁ K I: Nagyon rejté lyes... T ÓT H : Ezt én sem értem. NOVÁK: Tóth elvtárs bizonyára elmondta, hogy én voltam az egyik szovjet összekötő. Minden héten egyszer átsétáltam a szovjet elv­ társakhoz és vittem a jelentést: hol ástak be harckocsit, hová köl­ tözött át a parancsnokság. Pedig akkor már utcai harcok fo’ HEGEDÜS: És nem félt? NOVÁK: Először ketten mentünk át egy bunyevác fiúval. A z apáca-zárda mellett folytak a harcok, egy nyílegyenes sugárúton. Röpködtek a világító-rakéták, égtek az emeletes házak. Világosabb volt. mint nappal. S nekünk ott kellett átjutnunk, mert csak arrafelé ismer­ tük a járást. HEGEDÜS: Honnan ismerték olyan jól? NOVÁK: Volt arra egy áruház. Két héttel azelőtt velünk üríttették ki a Fritzek. .. Reggel fele értünk át. A bunyevác fiú idegsokkot ka­ pott. A szovjet elvtársak tőlem is megkérdezték, vállalkozom-e újabb fuvarra. Szégyeltem nemet mondani. Attól kezdve úgv jártam-keltem a frontvonalon át, mintha a Marx-téren men­ nék át a zöld jelzésnél. Igaz, a szovjet elvtársak mindig jól elő­ készítették ... B U JÁ K I: Fogja rövidebbre! Szorítkozzan azokra a részletekre, felperes és alaperes viszonyára vonatkoznak! NOVÁK: Igen is... Április 4-e előtt két nappal megegyeztünk a szovjet elvtársakkal, hogy negyedikén áttörünk. Addigra ugyanis már — 56 — amelyek �HEGEDÜS: fegyvert is szereztünk. Ócska cseh mordályok voltak, de legalább puskának hívták ő k e t... A nagyállomás pályaudvarát akkor már hirtelenjében beöltöztetett Volkstummännerek védték. A z öreg népfelkelők, amikor rájuk kiáltottam, hogy „nicht schiessen!” — rögtön súlyba helyezték a puskájukat. Pedig az oroszoktól jöt­ tem. Isten bizony egy szavamba került volna és leteszik a fegy­ vert Azt kellett volna mondani: „Adjátok meg magatokat!” NOVÁK: Éppen ezt nem akartam. Nekünk a szökéshez az lett volna a leg­ jobb ha ezek az életüket féltő, jámbor öregek a helyükön ma­ radnak. Megvígasztaltam őket. hogy a háború már nem soká tart és észrevétlenül visszaszöktem a múzeum pincéjébe. Szo­ kás szerint Tóthnál jelentkeztem. Megegyeztünk, hogy negyedi­ kén délig senkinek sem szólunk. Aznap, közvetlenül az ebéd után kihirdetjük a riadót. A rohambrigád lefegyverzi az őrséget és a német parancsnokokat. A többiek zárt rendben, mintha mun­ kába mennének, kivonulnak a pályaudvarra. B U JÁ K I: Éjjel jobb lett volna. NOVÁK: Mi is úgy gondoltuk. De a szovjet elvtársak ragaszkodtak hoz­ zá. hogy tizennyolc óráig, tehát este hatig átérjünk. Elvégre ők ismerték a nagyobb stratégiai terveket. Nem sokat spekuláltunk rajta. Tóth elvtárs is csak nevetett és azt mondta: „Biztosan nem akarják a szovjet eltvtársak, hogy kihűljön a vacsora.” Mert ha az öreg népfelkelők a helyükön maradnak. . . De minden máskép­ pen történt, akár a detektívregényekben. B U JÁ K I: Még mindig nem értem mi köze ennek a Tóth G yula és L ilia n kapcsolatához? NOVÁK: Nagyon sok. Am ikor megfogadtuk, hogy senkinek se szólunk a haditervről. Tóth elvtárs a fejéhez kapott: „M i lesz a kis Liliannal” ? Próbáltam vigasztalni: „Olyan nő az” — mondtam — „hogy amíg ágy van és lepedő, addig a jég hátán is megél.” Tiltakozom! Erre ő mit felelt? SUHAJDA: B U JÁ K I: NOVÁK: Kis híja. hogy meg nem ismerkedtem a tenyerével. Mikor meg­ nyugodott, csendesen azt mondta: „Nagyon megszoktam a gye­ reket.” B U JÁ K I: Mást NOVÁK: De igen. A zt mondta: „Nagyon egy-hullámhosszon működünk az ágyban. Márpedig Sanyikám. a nő és a férfi viszonyában ez csep­ pet se mellékes” . S milyen igaza v o lt ... B U JÁ K I: A házasság nem kerültszóba? NOVÁK: Arról is beszéltünk. Megkérdeztem, elvenné-e feleségül. B U JÁ K I: M it NOVÁK: „Nagyon meggondolnám, Sanyikám!” Meg is magyarázta miért: „ Ugy csapódott hozzánk, mint egy kis ázott veréb. Mindegy volt neki, hová. csak tető legyen a feje fölött. Eddig én ápoltam, hát nem szólt mondott? erre? — 57 — �GODÓ: nekem hízeleg. De ez még nem szerelem.” A z eljárás nem ad jogi alapot ahhoz, hogy kíméletlenül váj káljunk két ember bizalmas magánügyében! NOVÁK: Kérdeztek és én válaszoltam. B U JÁ K I: Ön szerint akkor Tóth még nem vette el? BOZÓ : Soha nem vette el! NOVÁK: Annyira nem vesztette el a fejét. Meg hát. ha akarta volna sem ... GODÓ: Ön valami miatt jegyzéseiből i s . .. NOVÁK: Lehet, hogy ma tréfásan hangzik, de akkor nem babra ment a já té k ... Okom van rá. ha neheztelek! GODÓ : Mi oka lehet? De csak röviden! BOZÓ: Úgy érzem, a tanu korlátozása megnehezíti a bizonyítást. B Ú JÁK I: (Godóhoz) Hagyja beszélni, kolléga! NOVÁK: Folytassam? SUHAJDA: A tanu vallomása csak hangulatkeltésre alkalmas. Elfogultsága nyilvánvaló... B U JÁ K I: A tanu meghallgatását szükségesnek ta rtju k ... Mi történt azután? SUHAJDA: Tiltakozásom R IT A : Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná! NOVÁK: Nem fogják be a számat. Akkor is kimondom: mindennek Lilian az oka. Mindennek! SUHAJDA: Alaptalan hangulatkeltés! B U JÁ K I: Hagyják a tanut beszélni! NOVÁK: Megmondtam Tóth elvtársnak, ne szóljon Liliannak sem. Ha titok, akkor Lilianra is vonatkozik. Tiltakozott. Azzal érvelt, hogy Lilian nem érintkezik senkivel! Meg. hogy az oroszokhoz Liliant is át akarja vinni magával. Ezen nagyon összevesztünk. Tóth elv­ társ nem hallgatott rám. Harmadikán Lilian észrevétlenül eltünt a szállásunkról és negyedikén az öreg népfelkelők helyett váloga­ tott SS-banditák fogadtak bennünket. Olyan zárótüzet kaptunk, hogy heten nyomban elterültek. A sínek között, a lövészárok­ ban ölre mentünk. Még láttam, hogy Tóth elvtárs felbukik és egy nyálas Fritz a hajánál fogva a parancsnoki bunker felé hu­ zigálja. L ilan elárulta a haditervet. TÓTH: Félreértés! A NOVÁK: (Tóth-hoz) Ő a gyilkosod! Majdnem otthagytad a fogad miatta. neheztel alperesre. Kitetszik gúnyos meg­ kérem jegyzőkönybe venni! véletlenek játéka! — 58 — �SUHAJDA: Gyalázat! Összeesküvés egy anya ellen! R IT A : Rosszul vagyok. GODÓ: Jól megszerkesztett vallomás volt. Kár, hogy nem igaz! NOVÁK: Ilyet nem lehet kitalálni. Különben sem tű röm !... B U JÁ K I: Godó kolléga, fékezze indulatait! T ÓTH : (Felpattan) BOZÓ: Igen. Úgy hívják. T ÓTH : Lilian szeretője!... Védi a szeretőjét, bíró úr? (Nagy hangzavar. Hegedüs és két védő egyszerre beszél) B U JÁ K I: Szilencium! Ez súlyos vád! TÓ TH : Három hónapja rendszeresen feljár a lakására! Ilyen módszerek­ kel? ... B U JÁ K I: Négyszáz forintra megbírságolom! TÓ TH : A bírság nem mossa le a gyalázatot. Ilyen hát a híres független bíróság?!. .. SUHAJDA: Lázítás! Gyalázkodás! B U JÁ K I: Szilencium! Godó kolléga nyilatkozzék! GODÓ : Alperest nem ismerem. Ön összetévesztvalakivel. TÓ TA: Ön lakik a Paulai utcában? BOZÓ: Ott TÓ TA: A házfelügyelő mindent elmondott. SUHAJDA: Aljas rágalmazás! Most már látja a tisztelt bíróság... TÓ TH : Géppel írt névtelen levelet kaptam. És minden ig a z. B U JÁ K I: Hiszen nem is ismerik egymást. (Ritához) Alperes nyilatkozzon! R IT A : (Határozottan Bujáki elé áll. már nem mímeli a beteget, in­ G o d ó ? ... Godó János? lakik. kább elszánt, mint egy nőstény-tigris): A szeretője vagyok. Hónapok óta élünk együtt, mint a féri és a feleség. (Fölényes, go­ nosz mosoly, az arcán, győztesen hordozza körül tekintetét). Ez az igazság. BUJÁ K l: (Lehajtja a fejét): Sic erat in fatis. A sors akarta így (A színpad elsötétül.) 9 . je lenet (A tárgyalóteremben egyedül Godó János tartózkodik.) — 59 — �GODÓ: (Oldalazva ül a vádlottak padján, a karfára támaszkodik, feje le­ hajtva, mintha aludna.! KU PC SU LIK : (Be. Négy széket vinne ki egyszerre. Közben észreveszi Godót): Most vihetem k ife lé ... Megmondtam előre. Volt értelme a siet­ ségnek? A tanácselnök úr Hegedüs bíró úrral majdnem hajbakapott. A z új elnök toporzékol. A z újságírók csámcsognak. Ugy rámszálltak. mint mézre a legyek. A z egyik ezer dollárt igért, ha kinyitom a szám at. .. (Legyint elindul kifelé a négy székkel.) L IL I: (Be. Majdnem összeütközik Kupcsulikkal. de nem tér ki. A z asz­ talhoz megy és kezdi összerámolni az iratokat.) (Ú jra bejön): Felnőtt emberek! Felnőtt diplomás emberek! M it várjon az ember mástól. (Ismét kézbevesz két-két széket). Mind­ járt szenteste lesz. Mikor jutok ki Sashalomra? (L ili már távozni készül). Én azt mondom Lilike menjünk haza. Megvár bennünket a munka meg a rendetlenség ünnep után is. K U PC SU LIK : L IL I: (Szótlanul, mint aki nem lát. nem hall. kimegy.) K U PC SU LIK : (Leteszi kezéből a székeket): Ha maga is úgy mondja. (K ifelé in­ dul, az ajtó közelében megfordul.): Kellemes karácsonyi ünnepe­ ket, bíró úr! (El.) R IT A : (Óvatosan belopakodik, odalibeg Godohóz, beletúr a férfi hajába. egy ideig simogatja.): Haragszol? Janika, ne bánkódjál! (A követ­ kező monológ alatt széles területen mozog, a dobogóra is felmegy, rövid időre az elnöki székbe is beül. az ablakhoz megy és kifelé bámul stb.) Mi háborított fel? Az. hogy megmondtam az igazat? Tehetek róla. hogy nem tudok hazudni? Nagyon sajnálom, hogy éppen az első komoly tárgyalásodon... Hidd el, úgyis ki­ derült volna. Jobb. ha előbb túlesünk rajta. Annyi hazugság elhangzott ma. én nem tudtam ... T e se tisztelnél, hogyha ha­ zudnék neked. (Sértődötten) Úgy látom, többet jelent a preszti zs számodra, mint a viszonyunk tisztasága. Tán szégyeled i s ... Hogy képzelted? Hogy örökké bujkálni fogunk. Soha egy színház, vagy mozi? Soha nem sétálunk végig a Dunakorzón? Te lenézel engem. Csak azt látod, hogy pénztárosnő vagyok egy Józsefvárosi lebújban. De én öt nyelven írok és olvasok. Bejártam fél Európát. Ne­ kem igényeim vannak. M it képzelsz? Nekem egy kezdő bírócska olyan nagy eset? A férjem sem akárki. Ismerik a nevét kül­ földön i s . . . Csak a kisujjamat kellene kinyújtani és valamelyik diplomata felesége lehetnék. Tudd meg. a múltkor egv maharad­ zsa érdeklődött utánam. Egy valódi maharadzsa. De én öntudatos nő vagyok. Én csakis a szívemre hallgatok. (Hisztériásan). Most mért hallgatsz? Mért nem szólsz va la m it...? A szívem. Jaj a szívem! Egy pohár vizet gyorsan. Elájulok! A h -a h ... ! (Gorombán). Most már megismertelek. Önző pimasz kölyök vagy. Tőled fel is fordulhatok! A z ágyban jó voltam ugye? Ott hízelegtél. Aljas szélhámos! (Szomorúan). Ne kínozz. Janika! (sír). Ezt érdemeltem? Már elfelejtetted az együtt töltött napokat? Legyőztél. Látod, hogy nem tudok élni nélküled... Há­ lából átgázolsz rajtam. Ha szeretet nincs benned, szánalom azért lehetne. (Lemondóan). Nem bánom. Felnőtt és okos emberek vagyunk mindketten. Bele kell nyugodnunk, hogy csak kaland volt. Tartalmatlan, olcsó kis kaland. Kezet fogunk még egyszer. Boldog karácsonyt kívánunk. A z egyik megy jobbra, a másik — 60 — �balra. Nem ez lesz az első eset. A szívünk egy kicsit fájn i f o g . . . (Túlfűtött hangon, tele ragaszkodással): Nem! Én nem tudok el­ válni tőled. Úgy élni, hogy te másra gondolj, mással já rj! Te nem hagyhatsz cserben engem! T e más vagy. mint a férjem. A zt szerettem meg benned. Végre megtaláltalak. S most másnak adjalak? Nem, Am íg élsz. te nem szabadulsz tőlem. Veled le­ szek mindig. S ha tér és idő elválaszt, akkor benne leszek az agytekervényedben, a szíved kamrájában. (Lelkes örömmel) Hiszen te szeretsz. Mindennap elmondtad százszor. T e pedig nem tudsz hazudni. Hogy remegett a szád. amikor le kellett tagadnod, hogy ismersz. Látszott mennyire vívódsz. Te most is vívódsz. Janika. Azért vívódsz, mert nagyon szeretsz. (Teljesen nyugodtan, mintha eddig nem is beszélt volna, mintha most szólalna meg először). Hol töltöd a karácsonyt? GODÓ: (Felnéz): Nem tudom. R IT A : Utazz GODÓ: Ma adtam fel a levelet, hogy nem mehetek. R IT A : Enyire szeretsz? A karácsonyt is velem akartad tölteni. Te édes kicsi g y e re k !... Utazz haza! Én is elutazom. Hosszabb időre. Pár hétre. Ha szeretsz, m egvársz. . . Visszajövők hozzád. Janika! RIPORTER: (Be). Was ist los, Ludmilla? Komm schnell!. .. R IT A : Ein Moment. RIPORTER: Los-los! R IT A : (Godóhoz) Várj meg. Janika. (A z ajtóból még visszaszól.) Várj! (Riporterrel el.) GODÓ: (A karfára hajtja újból a fejét.) ÁRUS: (Be): Szép karácsonyfadíszeket tessék! GODÓ: (Nem mozdul.) ÁRUS: Gyertya? Csillagszóró? haza, édesanyádhoz! ( F Ü G G Ő N Y ! ) — 61 — �Czinke Ferenc: G ÓT IK A — 62 — �P A R ÓC Z A I GERGELY Vasárnap délután Én érzem emberek, én egyre jobban érzem: készülődik már egy csendes zivatar, s tisztára mossa majd szándékainkat. Ősz van. Csend. Vasárnap délután. Hajló jegenyére könyökölt a nap. A z ég nyugalmas, sápadt sivatagján felhők tevéi lomhán ringanak. Szép délután. A levegőben sirály-villanás. S mintha minden ünneplőt venne itt: A folyó vasalt, áttetsző ingében — fénylő szíveket — dobogtatja hűvös halait. A túloldalon tehén ácsorog. Már nem legel: gyér s vértelen a rét. Egy gyárkéményóriás — a dolgos hét után — szellőzteti füstös tüdejét. A z óceánok lassan fodrozódnak. Nem háborognak. Még simák. A partokon döbörgő városok; karcsún szökellő fényes paloták, magasba-szédült felhőkarcolók, kirakat-tenger, (százlátó üveg), — 63 — �De árnyékukban búgva, napra-nap sikamlós gépek vak, süket hajszával bombát gyártanak. A z öreg halász nehéz hetven évét egy kőre tette: csendes szusszanó. Ma ünnepel. Újságot olvas: „H oldfénykép... Korm ányfők... Nagy találkozók...ˮ S szederjes barna arcán bízó mosoly suhan, mint illó, röppenő madárcsapat — S valahol mégis sikamlós, süket gépek bombákat gyártanak. Amott a gát tövén két apró gyerek hancúroz, hempereg. — Milyen szép játék a világ! — Anyácska nézi, s elgondolkodik: „Lassan elkelne két meleg kabát...” .majd karácsonyra megveszem nekik...” A piros labda száll repül a fák alatt — S valahol mégis sikamlós, süket bombákat gyártanak. S valahol mégis forog, forog a gép. Forog okos-bután. — Kéklő nyugalomtömb ez őszi délután. — Forog, forog a gép félelmetes-vadul. — Osztatlan rend határtalanság itt e délután: az ember felmér, tervez, s nőni tanul. — Dördül, sikong a gép! A telhetetlen éhes érdek ritmusára jár. — 64 — �S hegyekké nőve, lopva leskelődik a gombnyomásnyi kollektív halál! Jaj, Szólaljatok meg Szólaljatok meg: Jámbor tehenek, Örök-némaságra öntudatlan tárgyak. fáik, kövek, falak! esttel hazatérők, kárhozott halak! Szólaljatok meg pihegő madárkák, Szelíd bárányok, meghajszolt lovak, Vérrel megváltott emberarcú-csillag, S bolygó-búrákkal terhes boltozat! Halottak! Támadjatok fel, halottak, és kiáltsatok. Intő romlással álljatok elébe. Kötözzétek meg indák! Gyökerek fonódjatok kezére! Ó, értelem, utolsó menedék, légy vezére! Láttam a pusztulást, amint romokban állt: Budapest, Párizs, Berlin, Moszkva, Róma. S mit ezredévek munkája emelt — az arcodat feldúlva — Európa. Láttam a megperzselt üszkös földeket, hol vértől gőzöl minden szennyes árok. Hol lét s halál mezsgyéjén vonszolt életek apadt mellén sötét folt szivárog. Láttam a bélyeges, csontváz-sereget, s a katonákat. Messze, messze mentek... Síró asszonyt, sápadt gyermeket és kunyhók falain az ijedt arcú szentet. Láttam a húsevő, modern üzemet, Hajók bordáit égő tenger hátán, Acélgerincű oszlop görbülését, s a halált hallottam — magát a halált! — kürtölni zuhanó bombák trombitáján! Jaj, Szólaljatok meg öntudatlan tárgyak, Fal-néma holtak, holt-néma falak. Születők! Parányi fehér újjatokból — 65 — �szikraként szálljon a tiltó indulat Szólaljatok meg létünk rendezői, rendünknek léte: szigor s öntudat! Emberek! A tetteink s a mi szavunk világformáló roppant akarat... S higgyétek el, ha karjaink, e biztos mentőkötelek összefonódnak végre, zengő gépeink szerszámot gyártanak, s a házak ablakán, mint nagy fehér virág kinyílik majd a béke. Rügybontó És az — magát látva — oly bolondul fénylett, hogy minden, minden csupa-csupa fény lett. Oly hirtelen jött, észrevétlenül, ahogy a fáradt álomba merül. S a fákat is, amíg ágaik kitárták, fűszeres jó ízek árama úgy járt át, Oly meglepőn, hogy fenn a háztetőn ezüstlő, füstnyi hogy rügy-szemeikkel fuldokolva nyelték a fény csapongó, könnyű-szárnyú lelkét. dér az érkezőn egy illanással elcsodálkozott. De jó, de jó e kitárulkozás, e zaj-nélküli fény-Niagara! S érezni, tudni; az vagy: f o 1 y t a t á s! Benned örül a föld, a fű, a fa. Benned örül egy egész zenekar: a tavasz füttyre-gyult madarai. — Csak, mit ők tudnak — édes hangzavar! — pittyegve, fújva olyan könnyedén, neked e versben — botló költemény— dadogva adatott elmondani. Pedig csupán az ismétlődött meg, ami szokott a gyapjas tél után: Kisimult az ég, s a szárnyas ablakok visszatükrözték a csillámló napot. — 66 — �ANDRÁS ENDRE: A VÖRÖS LEGYEZŐ M EGLÁTTA a pénzt, s megdermedt. Nem volt sok, mindössze nyolc darab százas, legyező alakban szétterítve pepitakockás füzetén, amelybe a sürgős tennivalókat szokta feljegyezni. Kilenc évet húzott le a szakmában, tiszta kezű volt és eleget tapasztalt ahhoz, hogy a jelenségekből visszakövetkeztessen az előzményekre. — Gyalázat! — tört ki belőle a felháborodás, de ezt inkább sziszegte, mint hangosan mondta. Visszatolta íróasztala fiókját, aztán még sokáig ült egy helyben, fejét csóválva. A raktárban Csekev és Elza foglalatoskodott a mázsánál. Kiment hozzájuk, hogy arcukba vágja: — Gazemberek! . . . De nem mondta. Lefegyverezte a raktáros derűs nyugalma, aki míg nyílt te­ kintettel rámosolygott, szakszerűen magyarázta az adminisztrátornak a mérleg gon­ dos beállítását. Meleghullám csapta meg ismét. Szólni nem tudott, s hogy ne kelljen ütnie, száját harapdálva, kétszer is bement a belső magtárba, félrerugdosta az útjába gurult tengericsöveket. Végül visszatért az irodába s úgy döntött, hogy a leleplezést másnap reggelre halasztja. Amazok éppen hozzákezdtek egy frissen érkezett szállítmány átvételéhez, ami­ kor az alsó téri templom harangja megkondult. Kalapot nyomott a fejébe s odave­ tette nekik: — Ebédelni megyek. Zsófit az udvaron találta, kócosan nyakig maszatosan. Csak hajába kötött mas­ nija villogott fehéren, amelyet Veronka, a felesége esténként mos, vasal. A kislány meglátva apját, elhajította kezéből a rozsdás tűzpiszkálót, s hagyta, hogy az egész délelőtt üldözött varangyosbéka visszabújjon a disznóól mögé. — Apa! Meg sem csókolta, mint máskor. Egyenesen a konyhába tartott. Veronka Pistit etette a díványon. Homlokán vizes borogatás, szeme kisírva. — A mama írt. Pénzt kér — fogadta urát, amint az átlépte a küszöböt. — Hálistennek. — Tudod, fiam. Elmaradtak a házrészlettel . . . — Megint . . . Veronka fáradtan hátrasímította haját. Fél éve így megy ez. Apja farsangkor lábát törte, az eladóra nevelt hízó meg felfordult. Anyja sem hozott össze sokat télen a közösben — Mennyi kellene? — Ötszáz forint . . de sürgősen. — Hej, az a magasságos! — kezdte, de aztán visszafogta indulatait. — Jól van . . , Küldd el! — 6 7 — �— Kétszázat már küldtem. Több nincs. — Nekem sincs. A telepvezetőné kötényével megtörölte Pisti szájat, lefektette a kiságyba s fe l sem nézve, erőtlen hangon megjegyezte: — Mondtad, jutalékot kapsz . . . — Hogyne. Legjobb esetben is csak a jövő hónapban. — A z soká lesz — suttogta az asszony elcsigázottan. — A minap még hatszáz forintod volt. Hová tetted? — Feladtam a lakbért, befizettem a rádiót. Azonkívül enni is kell . . . — De nem négyszázért! — fakadt ki a telepvezető. — A fele megvan. Ahhoz nem nyúlhatunk. Nézd meg, a lányod újja kilóg a cipőjéből. Új kötény is kell neki. Ebben a tódott—fódotban nem szégyenkezhet az iskolában. — Hát akkor egy vasat se küldj! A nincsből nem lehet. Punktum! . . . Észre sem vette, hogy teli tüdőből kiabál. — Reggeltől estig hajtok mint a barom, de tinéktek az atyaisten pénze is kevés! . . . . — Fiam, a szomszédok . . . — csitította Veronka, s egész testében reszketve becsukta az ajtót. — Fütyülök mindenkire!. Keveset keresek? Rendben van! Holnaptól b e­ állok éjjeliőrnek a téeszbe! — Én nem tehetek róla — sírta el magát Veronka. Nem hangosan, hisztériásan, de annál szívbemarkolóbban. Aztán erőt vett magán és tálalt. A Z EM BERBEN megmozdult valami. Nem nyúlt a leveshez. Nézte a törékeny asszonyt s arra gondolt, hogy Bacsó komától megszerzi a pénzt. Azoknak meg sem kottyan néhány bankó . . . Igaza van Veronkának. A gyermektől nem lehet megvonni . . . K ell a mamáéknak is. A z orvosnak sem maradhatnak adósai. Karácsonyra majd egyenesben lesznek . . . Gyorsan bekanalazta a levest, néhány falatot evett a kolbászos paprikáskrumpliból, s mikor búcsúzóul bűnbánóan megcsókolta Veronkát, már biztatta is: — Aztán nekem ne sírj! Estére hozom a pénzt. A telepre menet kis kerülővel betért Bacsóékhoz. A koma az ablak előtt ült, s bajúszát nyirbálta. Piros, a felesége friss vizet ön­ tött a kis bádoglavórba. Lekszi, a keresztfia, apja fehér ingét, sötét ruháját tartotta a kezében ünnepélyes ábrázattal, mintha valamilyen szertartás részese volna. — Hát te? — fogadta Bacsó csodálkozva. — Ülj le, Jani — készségeskedett a komaasszony s beidegzett mozdulattal végig­ törölte a vizespad mellé állított széket. — Csak benéztem egy kicsit — magyarázkodott a telepvezető. Régen járt itt, utoljára a Józsefnapi búcsú alkalmával. — Mink meg iparkodunk, le ne késsük a buszt — sietett közölni Bacsó. — A z úrfinak ma van a születésnapja. Veszek neki egy motorbiciklit. — Isten megcsókolta a — Hogy illeszkedett a éltessen, fiam! — nyújtott kezet a telepvezető, s jobbról is, balról is nyakigláb kamaszt. múlik az idő . . . Mintha tegnap lett volna, hogy pendelyben járt — családias hangulathoz a keresztapa, s közben törte fejét, hogyan tér— 68 — �hetne a tárgyra. Bacsót nem kedvelte, s hogy végkép nem szakadt meg köztük az atyafiság, ez az asszonyoknak köszönhető. Ők néha-néha összejártak. — Szóval motort kapsz? — veregette meg a fiú vállát. — Pannóniát! — böffentette rá a koma sokatmondóan. — A z igen. — Rászedett a bitang . . . De üsse a kő! Maholnap technikus lesz minek tö­ resse magát a zötyögős munkásvonaton — hencegett s míg élesre vasalt nadrágjába bújtatta vastag lábát, Lekszi megilletődve fogta a pantalló végét. — De meggyszínűt, édesapám. Nikkelezettet! . . . — Nikkelezettet. Persze, hogy olyat! — Szép pénz — jegyezte meg a telepvezető, s arra gondolt, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna — Szép kis summa. — Hát igen, igen — csinált szigorú arcot Bacsó. — Ti, hogy vagytok? Veron­ ka? A gyerekek? — Személyszerint jól . . . — A z a fontos — fejezte be a koma a témát, s közben a szekrényből szalag­ gal átkötött csomagot vett elő. Ügyes mozdulattal rejtette el kézitáskájába, de a te­ lepvezető a köteg vastagságából szempillantás alatt felmérte az összeget. — Űristen! Legkevesebb húszezer forint — gondolta, s majdnem kimondta. Bacsó hóna alá vette a táskát. — Te maradsz még, ugye? — kérdezte s előre tuszkolta Lekszit. — Nem . . . tulajdonképpen veled akartam beszélni. — Akkor gyere, kisérj el! A KAM ASZ e!ől ment, keresztapja meg szándékosan lassított, hogy tőle elszakadjanak. — Nos miben segíthetek? — Eltaláltad, segítség kellene . . . Tudod apósomék építkeznek, de most egy ideje kissé megszorultak . . . — Persze. Nincs megfelelő építőanyag. Ne is folytasd! Holnap amúgyis dolgom van a megyénél, szólok Ságodi Lacinak. Testi- lelki cimborám. — Nem anyag kell . . . — Hanem? — Pénz . . . Tulajdonképpen nevetségesen csekély összeg . . . Mostanában ná­ lunk minden összejött . . . Veronka az utolsó vasunkat küldte el . . . — Hát igen — bólogatott okosan a koma. — Ez tényleg nem sok . . . — Nekem momentán egy ezres kellene. Elsejéig . . . — Ezért fordultam hozzád — villanyozódott fel a telepvezető. Ám Bacsó foly­ tatta: — Nem sok, de magam is hasonló cipőben járok. A z utolsó fillérig kiköltekez­ tem. Annyi pénzem van csak, hogy a gyereket kielégítsem azzal a vacak m otorral. . . — Ötszázat sem tudsz nélkülözni? — kérdezte kínos szünet után a telepvezető paprikapiros arccal. — Sajnos annyit sem — sóhajtott farizeus képpel Bacsó. — Legfeljebb egy szá­ zast. De azt is a saját költőpénzemből. Esetleg majd, ha a boromat eladom . . . — Köszönöm tartsd meg! — utasította vissza, s leforrázva, émelygő gyomorral faképnél hagyta komáját. — 69 —- �— Jani ne bomolj! — kapott észbe Bacsó, de mert választani kellett a közben megérkezett busz és komája kiengesztelése között, hagyta, hogy a telepvezető elmen­ jen. Lekszi nyomában fürgén ugrott fel a kocsi hágcsójára s onnan kiáltott vissza: — A héten majd felkereslek! Kábultan tartott a telepre. Amikor a postához ért, hirtelen ötlettől vezérelve belépett a félig tárt ajtón. A postamester valamilyen kimutatást sillabizált s közben olcsó kekszet ropogtatott. — Szili kartárs, nem jött pénzem? — Nem. Kellett volna? — A prémium, tudja . . . — Nem jött. Eltöltött vagy húsz percet az unalmas tisztviselővel, s hiába célozgatott hirte­ len támadt pénzzavarára, a keszeg kis ember érzéketlen maradt gondja iránt. — Segítsen ki elsejéig — szánta el végül is magát. Hangja olyan esengően csengett, hogy maga is megrémült tőle. — Kellene ötszáz forint! — mondta aztán ha­ tározottan, majdnem követelőzve, hogy helyrehozza a hibát. A gyomorbajos emberke meglepődve vonta fel szemöldökét. — Azám, ha bankár volnék . . . Különben is magas a dátum — szellemeskedett fejhangon, s talán még ki is oktatja a takarékosságról, ha időközben be nem lép a levélkihordó. VÉRIG SÉRTVE, leszegett fejjel ment vissza a telepre. Nyugalmat erőltetett magára, hogy dolgozni tudjon. Zsebébe nyúlt, elővette a kulcsot s a fiókját kinyitva újból meglátta a legye­ zőalakban szétterített pénzt. Keze önkéntelenül megmozdult, de félúton megállt. Ke­ servesen, sóhajtva lassan visszazárta a fiókot. Szó nélkül kisétált a telepről. Útját egyenesen a szövetkezeti kocsma felé vette. Guszti a kiugró ádámcsutkájú csapos éppen egy nagyfröccsöt eresztett le örökké szomjas torkán. Aznap talán a tizediket. — Mi van Jani bátyám? — üdvözölte a telepvezetőt a szokottnál is bizaimaskodóbban. — Ilyenkor? . . . Elengedte a füle mellett a bratyizást. Fél deci kevertet kért, s egyhajtásra ki­ itta. Aztán újabbal rendelt. A harmadik már éreztette hatását. Enyhe zsibbadás áradt el homlokán, s a gond, a szorongás teljesen elsszállt belőle. — Guszti fiam, kisegíthetne . . . Elsejéig kellene öt darab piros hasú . . . Tudja, nálunk a családban mostanában minden összejött . . . A csapos kapzsi ember volt. Inkább a kezét vágatta volna le, semhogy valaki­ nek tíz fillért kölcsönözzön. Azon kívül nem is vette komolyan a hallottakat. Csúfondárosan rákacsintott a telepvezetőre. — Ej, Jani bátyám, ne fűzzön! . . . Egy terményesnek én adjak kölcsönt? . . . Na, ne! . . . Annyira nem volt kábult, hogy a visszautasításból ki ne érezze a gyanúsítást. Szó nélkül pultra lökte az ital árát, s mint akit leköpdöstek, menekülve hagyta ott a kocsmát. Nem ment egyenesen munkahelyére, kiszellőztette fejét. Elhatározta, amint visszaér, átszól a rendőrőrsre és leleplezi Csekeyt, meg Elzát. Igen, őt is, mert hogy a lány összejátszik a raktárossal, arra mérget mert volna venni. Amint egyedül maradt a szobában, gyorsan kinyitotta a fiókot. Hol a tele­ font nézte, hol a pénzt. A vörös legyező szédítette. Feje zúgott. — 70 — �— . . . a lányod ú jja kilóg a cipőből . . . Feladtam a lakbért . . . azon kívül enni is kell . . . A z utolsó fillérig kiköltekeztem . . . Legfeljebb egy százast. De azt is a saját költőpénzemből . . . A z ám, ha bankár volnék! Különben is magas a dá­ tum . . . Jani bátyám ne fűzzön! . . . Egy terményesnek én adjak kölcsönt? . . . — Úristen! Riadtan csengette a központot. Hosszan, újból és újból próbálkozott. A vonal néma maradt. Veronkának másnap új mesét tálalt fel. Bacsó még nem kapta meg a bor árát. Csekey adna, de tőle nem fogadhatja el. A központból jelezték, hogy postára tették a jutalékot . . . A harmadik napon délben Veronkát nem találta a házban. Zsófi a babáját für­ dette a kis teknőben, Pisti a járókában aludt. A z egész lakásban savanyú babfőzelék­ szag terjengett. A nagy fazék étel ott bőrösödött a zománcos tűzhely szélén. — Anyád hol van? — kérdezte mogorván. Zsófi bohóckodva megvonta a vállát, de még mielőtt szólhatott volna, a nagy rohanástól zihálva betoppant Veronka. — Feladtam a pénzt. — Hát persze . . . Én meg napokig zabáljam a babodat! Veronka a kredencből tányérokat szedett elő. — Mi is azt esszük — felelte szelíden. — Egészségtekre. A kutyaúristenét! — üvöltötte tajtékozva a telepvezető s tel­ jes erőből bevágta maga után az ajtót. A repedt üvegtábla csörömpölve zuhant a konyha kövezetére. Nem tudott volna számot adni róla, hogyan ért be a telepre. Egy óvatlan pilla­ natban magához vette a pénzt. — A tanácshoz mentem — szólt oda Elzának. Negyed óra mulva, Gusztinál kötött ki. Utolsó kisérlet, hátha valakitől kölcsönt kaphatna. Vásár lévén, az ivó tele volt vendéggel. Sört kért és rumot, ahogyan a virtuskodó trakto­ rosoktól látta. Hátát nekidöntötte a bádogpult sarkának, s komoran nézegette a za­ jos gyülekezetet. Ismerős arcokat keresett. Zsebében az idegen pénzzel sem tudott szabadulni a nincstelenség kétségbeejtő nyomásától. — Ehhez pedig nem nyúlok. — fogalmazta meg rögeszmeszerűen, ki tudja há­ nyadszor. Ám ebben igazán maga sem hitt. Három korsó sört ivott meg rummal. Vedelte az italt, mintha elolthatná vele lobogó szégyenét. Vedelte a keserű levet, mintha kimoshatná magából a szennyet, amelyet a torkáig érzett felgyülemleni. Ivott mohón kétségbeesetten, mert úgy érezte, nélküle megfullad az őt körülvevő levegőtlen közegben. — Veronka, Veronka! . . . Riadtan kapta fel a fejét. A pult másik oldalán két elázott vendég koccintotta össze poharát. A z asztaloknál ülők magukkal voltak elfoglalva s a mély regiszterű kocsmalárma miatt egymást túlharsogva beszélgettek. Úgy tűnt, ismét hallotta felesége nevét. Ugyanaz a hang szólt, de fojtottan és távolabbról. Gyanakodva pásztázta végig tekintetével az asztalokat. — Veronka! . . . Többen odafigyeltek a közelben ülők közül. — Mit kiabál az a pacák? — kérdezte a szomszédját egy feketeképű bilgeri csizmás szép fiú, s angol pipája szárával a fejét lógató telepvezető felé bökött. — 71 — �— Vermuthot kért, ha jól hallottam . . . — magyarázta a kérdezett, s tovább mesélte a megkezdett történetet. — Iszik még valamit, Jani bátyám? — szólította meg Guszti, éppen végezve egy újabb hordó csapolásával. — Nem, nem iszom . . . Megérlelődött benne, hogy visszamegy a telepre. Elrendezi szépen a pénz dol­ got, szabályosan, törvényesen. Ma még nem késő. Elsejéig babon is kibírják . . . Csak a déli patáliát ne csinálta volna! . . . Nagyot sóhajtva kihúzta magát. — Mennyi lesz ez? — kérdezte és elővette viseltes levéltárcáját. — Kereken harminckilenc forint. — Nem lehet . . . — Számolja ki! . . . Deci rum volt a sörhöz. A jobbikból — adta meg a gyors választ a csapos, de otthagyta mert elszámolni hívták. A telepvezetőnek harminc forintja volt összesen, az aprót is beleszámítva. Ide­ gesen túrkált a rekeszekben, de a különféle nyugtákon és a ki tudja mikori szamár­ füles feljegyzéseken kívül egyebet nem talált. Guszti csöndben várt, aztán elunva a dolgot, dudolgatva a pultot törölgette. Reggel még volt egy százasom — hazudta kínjában. — Hova is tettem? . . . — Mi egy százas manapság? — bigyesztette el száját Guszti. — Felváltotta? — Fel . . . azaz nem . . . Persze, hogy nem . . . Itt van! — nyúlt kabátja külső zsebébe, ahol a többi százas lapult, és a ropogós bankjegyet a pultra dobta. — Ez beszéd! — vigyorodott el a csapos. — Igaz jószág nem vész el . . . Nem így van, Jani bátyám? M EGADTA magát a sorsának. Zsebébe gyűrte a visszakapott papírpénzt, s lehorgasztott fejjel átült egy megüresedett asztalhoz. Óvatosan zsebébe csúsztatta a kezét, megszámolta a pénzt. Igen, egy százasnak híja van — állapította meg, s ez újabb bizonyossággal végképp szerte foszlott minden reménye, hogy visszalépjen a veszélyes útról. — Egy nyomorult százason múlik a becsületem? — kínozta magát, s átkozta a pillanatot, amelyben a lábát tette a kocsma küszöbére. Nem sokáig töprenghetett azonban, mert új vendégek érkeztek, köztük Vidák Pista, akivel negyvenkilencben együtt végezte el a háromhetes szakszervezeti iskolát. — János, te hogy kerülsz ide?! — csapta hátba Vidák és míg a bor megérkezett lelkes érdeklődéssel faggatta. — Szóval terményes vagy. Aranybánya . . . Én azóta, kis híja miniszterelnök is voltam. Legutóbb szintén terményes, de akadt egy kis zűröm . . . Ennek lassan már két esztendeje . . . Család van? . . . Gyerekek? Ez, az? Micsoda véletlen! . . . Nahá,t erre okvetlenül iszunk. Először kettesben ittak. A telepvezető csak az alkalmas pillanatra várt, hogy előrukkoljon a kéréssel. Nem akart ajtóstól rohanni a házba. Vidák még félreérthetné. S míg Pista kérdezgetéseire felelt, azt latolgatta, mennyit kérjen tőle. Ha nagyobb összeget mond, akkor valamilyen magyarázat is szükséges hozzá. Aztán, meglehet, hogy nincs nála annyi pénz, akkor pedig kínos volna egy százassal, esetleg egy hu­ szassal is megelégedni . . . Közben mégis rászánta magát. Belevörösödve kért ötszázat, elsejéig, s kapott fölényes lezserséggel egy százast. Fellélegzetten rohant volna vissza a telepre, de ezt illetlenségnek érezte. Közben Vidák két cimborája az asztalukhoz telepedett. Ők is harsányak, fesztelenek voltak. Vidák autóján jöttek le valamiféle tapasztalatcserére Pestről, ahol mindhárman dolgoznak. A z egykori iskolatárs az egyik — 72 — �kilencedik kerületi italboltban gebines, utitársai pedig ugyanabban a kerületben a vendéglátóipari vállalat revizorai. — Azért, tudod, ma is visszasírom a falusi éveket. Itt csönd van, nyugalom. A z ember összebarkácsol magának egy kis családiházat. Kis kert, szőlőcske, ez, az, szóval ami belefér . . . Pista már megint kapatos, — jegyezte meg az egyik revizor. — Ilyenkor mindig elkámpicsorodik. — Ne ronstd el a kedvét! — intette a másik. — Szervusztok! — emelte magasba poharát. Ittak. — Proszit — szólalt meg ismét az előbbi revizor. — Jó, de csak ezt az egyet — felelte társa. — Egy óra mulva indulunk, úgy látom nekem kell vezetnem . . . Máskülönben Lajos vagyok . . . Szervusz! — ütötte poharát a telepvezetőéhez. — Szervusz. Lajos kihagyásokkal ivott. Í gy is lement a torkán vagy másfél liter. A többiek valamennyien eláztak, különösen Vidák Pista. Ő fizette a cehhet, majd amikor nagy nehezen az autóba tuszkolta, a józanabb revizor, kihívatta a telepvezetőt. — Jánoskám . . . Légy szíves adj kölcsön háromszáz froncsit . . . Érted? . . . háromszáz froncsit . . . Nesze itt az órám — csatolta le üggyel-bajjal a csuklójáról. A telepvezető hasonlóan részeg volt. Baljával rátámaszkodott Lajos vállára, hogy szi­ lárdan megállhasson, jobb kezével pedig egy csomó pénzt markolt ki a zsebéből. — Nesze pajtikám! — szólt s beleszórta Pista ölébe. — Háromszázötven kérlek — konstatálta egyből Lajos, s a bankjegyeket bele­ gyűrte Vidák zsebébe. — Ne, itt az órám . . . Doxa . . . kérlek alásan — tukmálta rá a zálogot a gebines, de a telepvezető nem vette el. — Nagyon klassz srác vagy . . . Puszi! — lelkendezett Vidák. Mind a négyen összeölelkeztek, aztán Lajos elindította a motort. — Puszi! — üvöltött vissza a nyitott kocsiból Pista a kanyarhoz érve, a telep­ vezető pedig visszament az ivóba. Guszti nyomban asztalához telepedett. — K ik voltak ezek? — kíváncsiskodott. — Ezek, kérlek? — tegezte le a csapost. — Príma, elsőosztályú gyerekek.. A z a köpcös szőke az én legkedvesebb barátom . . . Tröszt igazgató kérlek . . Ajser gyerek . . . . — És a másik kettő? — Mit kíváncsiskodol . . . kérlek. Hozz inkább egy príma butéliát ! — Nyolcvan forint — jegyezte meg Guszti óvatosságból. — Hozd, ha mondom! A CSAPOS pillanatok alatt ott term ett az itallal. N em tanulta a pincérséget, de a bontás e lég jó l sikerült. A z üvegből távozó dugó nagyot pukkant, alig ment m ellé a drága nedűből. — Magadnak is tölts . . . nem vagyok én ökör! — Tiszteletem , Jani bátyám ! — 73 — �A csapos még kettőt bontott, s megilletődve rakta vastag pénztárcájába a három darab százast. — Megbocsát, Jani bátyám! — állt fel az asztaltól szabadkozva, mert egy nagyobb társaság tódult be az ajtón. Néhány perccel később Csekey is megjelent. Idegesen hordozta körül tekintetét a vendégeken. Meglátva a telepvezetőt, valósággal leroskadt az asztalnál. — Jani bátyám, szörnyű baj van! — He? . . . M i van? . . . — Mondom, baj van. Délután kint járt a diri meg a revizor . . . keresték magát . . . — A fenét! . . . Aztán elmentek . . . — El. Lezárták a raktárt, elvitték a könyveket meg az átvételi naplókat . . . Reggel különben visszajönnek . . . rovancs lesz. — Hát aztán! . . . Ahogy lesz, úgy lesz . . . Sej, de ahogy lesz, úgy lesz — énekelte hangját rezegtetve. Csekeynek nem volt kedve vele énekelni. Megrázta főnöke vállát. — A z ég szerelmére, Jani bátyám! . . . Hát nem érti, hogy rovancs lesz?! . . . Cirka száz mázsa hiányom van — magyarázta visszafojtott hangon, kétségbeesetten. — Rá se ránts, pajtikám . . . Megmondjuk szépen, hogy madárkár és punktum.. . A raktáros nem bírta idegekkel. — Örült! — csikorgatta erős fogait. — Nem érti? Ha valamit nem csinálunk, mindkettőnket lesittelnek . . . — M it beszélsz? . . . — Lesittelnek . . . Száz mázsa hiányunk van . . . A telepvezető értelméhez végre eljutottak Csekey szavai. Egy darabig még bambán bámult a verejtékező férfi arcába, aztán megrázta deres üstökét. Ettől azonban nem lett józan. — Szóljon valamit, Jani bátyám! M it csináljunk? . . . Amaz csak a vállát vonogatta. — Jani bátyám . . . gondoljon a családjára! . . . A két apró gyermekre . . . Veronka asszonyra . . . A T ELEPVEZETŐ T egy szédülési hullám m egint elkapta. A n n yit azonban értett, hogy bajba kerültek, de pontosan nem tudta felfogni, miről beszél Csekey. A raktáros izmos markával megragadta főnöke kabátját, s mint aki segíteni akar a leitasodottnak, különösebb feltűnés nélkül kivezette a zajos kocsmából. Ott kint aztán alaposan megdögönyözte, hogy magához térjen. — Ember! Mindkettőnket le fognak csukni, ha ki nem találunk valami o k o s a t.. — A z fuksz! — motyogta a telepvezető, akit a friss levegő csak jobban elkábí­ tott. — Barom! . . . Itt csak egyet lehet csinálni . . . — Csak egyet . . . hehe . . . — Mégpedig — folytatta Csekey, verejtékező homlokát törölgetve, — ha most szépen elsétálunk a kertek alatt a telepre . . . és mondjuk . . . véletlenül kigyullad ott valami . . . — 74 — �A telepvezető meresztgette a szemét, előre-hátra hintázó testtel kereste az egyensúlyt, de nem válaszolt. — Hát akor induljunk! — szólt a raktáros és belekarolt főnökébe. A z egy darabig hagyta vonszolni magát, aztán kikarolva Csekeyből, megvetette a lábát. — Nem megyek! — Nem-e?! . . . — Nem! . . . — Nesze! Csekey ökle meglendült és a telepvezető hang nélkül a földre rogyott. A raktáros futó léptekkel eliramlott a templomkert irányába. A z Árvácska utcába érhetett talán, amikor a telepvezető magához tért. Bódultan feltápászkodott, majd bizonytalanul lépegetve, Csekey után indult. Homályosan emlékezett rá, hogy a raktáros a telepre invitálta, de hogy miért, arról nem tudott számot adni. — Csekey kartárs! . . . Kartársam . . . — kiabálta a sötét utcán, de senki sem felelt, vissza. — Én velem nem babrálsz ki . . . Kartársam . . . Kilencet ütött a toronyóra, mire a telephez érkezett. Ködfátyolos szemmel úgy látta, hogy odabent ég a villany. Megindult a világosság irányába. — Hé, Csekey kartárs . . . Engedjen be! — dörömbölt a vaspántos deszka ajtón. — Kartár-saam! . . . Néhány másodpercre elszállt fejéből az alkoholgőz. Csípős füstöt szimatolt, majd meghallotta az égő termény ropogását. Kétségbeesetten cibálta a vaspántot, amely előre-hátra zötyögött a lakat és a deszkaajtó között. A nagy fizikai erőkifejtés már-már teljesen kijózanította. Felfogta, mi történt, s még vadabbul rángatta a súlyos raktár ajtót. — Emberek! . . . Tűz van! . . . Emberek! . . . A V A S P Á NT megreccsent, engedett. K ivágód ott az ajtó, s v e le olyan füsttömeg, m int am ilyen a gyárkéményekből szokott a magasba bodorodni. De ez a füst nem fekete volt, olyan inkább, mint egy lilába játszó hatalmas vörös legyező.A rémülettől lába odaragadt a földhöz. Ziháló tüdeje m élyen beszívta a forró füstködöt, s arccal bukott be a kitárt ajtón. A léghuzat a tűzfolyam ként égő term ény pernyéjét csapta arcába. De ezt m ár nem érezte. — 75 — �Farkas András: PIHENŐ — 76 — �TÓ TH ELEMÉR: A Variete Orfeumban A Variete Orfeumban tánc ol, fekete felhők repülnek hűs hajából, óceán tükre v illog a szeméből, a fogai szikráznak a fénytől, a combja rózsaszín kalács, lepke a lány a tánca varázs, ahogy csapong és ing a fényben — ha anyja látná, ha apja látná, A nézőtéren m it sem tudtunk gyermekkoráról. mit sem tud ő gyermekkoráról. egy őszi csatakos hajnalon úgy találta meg a padon a cseh portás, m int egy csomagot mellén a zsidó-csillag helye volt, amit egy gondos kéz még letépett, m ielőtt a szálló elé értek, úgy bízta je l nélkül a padra, nézte, nézte a portás vacogva — és hazavitte a gyereket, hol van az anya, nem kérdezte meg. Mondom erről m it sem tud a bár, csak száll a füst és csak táncol a lány, senki se tudja az anya hova lett, senki se tudja az apa hova lett, a sárgás-barna füst hova lett, a rút pokol-füst hova szállt — a bár — 77 — bámulja a lányt, egyszer megállna a táncban �m it sem törődve a bárral, nemzetközi közönségével, s beszélni kezdene eképpen: hova tettétek az anyámat? — a szavai csikorognának — az apámat hova űztétek? ' aki űzte hol van a féreg? hol van a gyilkos?! — a sikoly szállna — és hirtelen kihúnyna a lámpa, mind, mind, ami addig égett, a bár hallgatná a beszédet, a vádat — A poharak vacognának, pezsgős üvegek felrobbannának, a dobok megdöndülnének, mintha fegyverek kelepelnének, az ablakok hullanának, az emberek sápadnának — és nem puccosan, mintha egy bálon... végéigvonulnának a báron a halottak kopp kopp a menet, a halottak nők, a halottak lengő szakálla. vének riadt madarak repülnének, a halottak kopp kopp üszkös utakon kopp kopp vonulna a sor, a halottak kopp kopp a menet — És mondanák: nem múllanak el, ha zöldelltek a fák, nem m úlik el nyomtalanul, ki egyszer élt, pórusaiba gyűjtötte a fényt aki a szállónál kilépett a sorból az az anya sem m úlott el akkor többé nem m úlik el az az anya sem, tovább él gyermeke sejtjeiben, s itt ring ő is, ha ring, mozdul a lány, akinek tapsol, ez a bár, s akiért felelnek most már mind, akik élnek — kopp kopognák kopp fapapucsaik, gyermekek, Ha egyszer megállna — 7 8 — �a táncban — hogy őbenne én már őket is látom, miközben átvonulnak de nem áll meg a lány, csak táncol, hűs felhők repülnek a hajából, fogai szikráznak a fénytől, óceán tükre villog a szeméből, a báron, hogy ily módon figyelmeztessenek, ezért a lányért én is felelek — velük így ismétlődnek ártatlanul és könnyű szívvel az esték, hogy a m últ táncol meg ne ismétlődjék! nem tudja még, hogy mozdulatában Ő meg csak táncol, táncol ok támadnak fel, napra~nap, a halottak, hajából s esténként fényes a halk báron atvonulnának felhők bomlanak. T A M Á S IS T V Á N : Sokszor nagyon Oly egyedül egyedül érzem magam hogy hiába rakjátok körém Oly egyedül figyelmességtek miként a cédrus a tehetetlen keserűségtől m it sohasem láttam meg tudnám ölni magam kedves perceit csak képeken bár rettenetesen félem a halált Oly egyedül miként a tenger Sokszor melynek nagyon csak törvényei vannak és szabályai nem egyedül érzem m g a Sokszor o l y egyedül nagyon hogy egyedül érzem magam szeretnék — 79 — öletekbe bújni �Pettyes kagylópikkelyű halak ívelnek hol mosolyunk összetalálkozik és sirályok röpte lebbenti a csendet arcod elé míg markomból kihull egy csillag m it neked tartogattam álmodik a nyár m it eléd gurítana parttalan kedvem sárga homokjáról S szavaim fehér vitorláit küldené érted a nyár És Ám szemed kékjében újra indulnak a fehér vitorlások messzire úsztunk Most már biztosan és TÓTH ELEMÉR: Emberek szaladgálnak Emberek szaladgálnak a város sikátorain A z ősz köd-pamacsait lóbálva vén plakátragasztóként ténfereg a hidakon S a víz fölé néha — ki tudja honnan — sirályokat sodor a szél Majd keresünk valami olcsó szórakozóhelyet ahol záróráig csak el leszünk valahogy, ne búsulj pajtás Most az igazi nőre gondolok, akivel még nem találkoztam, de majd összefutok egyszer Ő jól érzi magát nálam Hát maradj itt éjszakára is — mondom nekí kint amúgyis egyre hidegebb van tudom hogy dideregnél — 80 — �Járkálunk hajnalonként Huzatos tereinken lót-futunk szaladgálunk. Páraként ablakokra rakódott le az álmunk. Járkálunk hajnalonként párolgó kenyerekkel. Vergődve ezer zajban ér bennünket a reggel. Nappali dolgainkkal teherben jár a reggel. Harmatcseppek gurulnak repülőtereinken. M. Kolocsányi Anna: CSILLÉK — 81 — �VI NCZE G Y Ö R G Y : ÚJRA BESZÉLNI 1. — Jöhet a malter! De híg legyen, mert az előbb olyan kemény volt, hogy azzal nem lehet vakolni. — Vagyis lehet — szólt közbe Tábori — , csak te nem tudsz vakolni. Mert a vakolás nem másodpercmutató. A zt ráteszed a tengelyre, aztán forog, de a maltert hipnotizálni kell, csak akkor marad a falon. Mindannyian nevettek. Tábori a sikeren fellelkesülve, hunyorított szemével, aztán megtoldta mondókáját: — A cigány nem szokta a búzavetést, te meg órás vagy és nem szoktad a va­ kolást. A z újabb megjegyzést pillanatnyi csend követte. — A kulák főzi az ebédet, érzem a szagát — terelte újabb témára a többiek figyelm ét Gereben. S amint lélegzetet vett, téglaporos arcáról néhány csepp verejték gurult a szájába. — Tényleg jó a szimatod — válaszolta egy hang a téglafal túloldaláról, elis­ merően. A nap egyre magasabbra kúszott. A rezgő júliusi levegő fáradtan cirkulált az épülő ház ajtó- és ablaktokjain. Nem messze az építkezéstől, a bokorrengeteg mögül hozta a szél az ebéd szagát. T. L. szakács keverte a krumplifőzeléket. A kondér el­ viselhetetlen meleget árasztott. A posztó nadrág alatt sós izzadság marta lábaszárát. Rosszabb volt, mint lefolyástalan sós tóban fürödni órákhosszat. T. L. sorsa minden­ nap ez volt. Pedig szívesebben dolgozott volna a többiekkel, azok derékig levetkőz­ hettek az építkezésnél, meg sokan együtt, jobban telik az idő. Így egyedül akár mo­ sogatott, vagy főzött, mindig volt ideje gondolkodni. Pedig nem szeretett gondol­ kodni. Gondolatait láthatatlan vezérlőberendezés szüntelenül egyetlen fókuszba terelte össze. S ez a fókusz nemegyszer fényesült tíz hónap óta T. L . felnőtt könnyeivel. Tábori jött vizet inni a konyhára, amelynek bokrok képezték az oldalait és a végtelen ég emelt fölé tetőt. — M ikor lesz ebéd kulák — szólt T. L.-hez Tábori, közben nagyokat kortyantott a friss vízből. — Tizenkettőre jöhettek. — Pörköltet főzöl? — Bevenné a lavor beled, mi? Tábori a kondérba nézett. Babérlevél szag ütötte meg az orrát; — Megint krumpli főzelék? Pedig azt írta az újság, hogy rossz volt a krumpli­ termés — mormolta. — Ez szárított krumpli! Semmi köze a tavalyi terméshez, van belőle elég. A galagonyabokor ága megmozdult. A bokor a tábor gyalogútjainak egyikét takarta. Magas, sovány tejképű alaadnagy lépett el.. A két beszélgető katona elhall— 82 — �gatott, és ügyetlenül, reflex szerűen vigyázz forma állásba rándultak lábai. — A z elvtársak . . . illetve . . . — mondta az alhadnagy, mert nem tudta hogyan szólítsa őket, miután a szögre akasztott zubbony hajtókáján megpillantotta a „dombelhárítók” fegyvernemi jelzését. — Mit csinálnak itt? — fejezte be végülis a kérdést. — Jelentem, ebédet főzök. — válaszolta T. L . — Önök nem az ezred konyháján étkeznek? — Nem. — Miért? — Nem tudom, de nem az ezred konyhán. Mi önellátók vagyunk. — Maguk vásárolnak? — Nem. A z ezredhadtáp ad anyagot és mi főzzük meg. Tábori észrevéletnül elpárolgott a beszélgetés színhelyéről. T. L. is szívesen ezt tette volna, de nem lehetett. Kurtán, minden szót megrágva válaszolt a kér­ désekre. Maguk miért munkaszolgálatosok? — kérdezte az alhadnagy. T. L. bizalmatlanul odanézett, de rögtön el is kapta tekintetét. Csak magában gondolta: mit mondjon? Értelmetlen lenne mindazt elmondani, amit tíz hónap óta már néhányszor elpanaszolt, minden eredmény nélkül. — Ezért, azért — bökte oda. — K i miért . . . Van akinek az apja nyilas volt, a másiké fűszeres. Szóval különböző . . . — És maga? — az alhadnagy arcán és hangjában volt valami gyerekes, az akkori időkben eléggé különös: emberi hangon beszélt. — Maga miért van itt? — kérdezte újra, mivel az imént nem kapott választ. — Én . . . kulák vagyok — vörösödött el majd hirtelen fehéredett, gyors színváltozással T. L. — Kulák? — Igen! Törvénytelen kulák! — Törvénytelen, hogy érti? 2. A falusi tanácselnökök körül ülték a barnára puliturozott asztalt. Öltözékük igen vegyes volt. Legtöbben csizmában jöttek, de volt közöttük két félcipős is. A járási tanácselnök szavait figyelték. — Kevés a mi községeinkben a kulák — szónokolt nagy pátosszal. — Miért szépítgetitek a falut elvtársak? Több kárt csinálnak, mint hasznot! Ugyebár ráfogják a kulákokra, hogy középparasztok. Ezért nincs meg a járásban a megfelelő „ mennyi­ ségű” kulák. M it gondolnak, hova vezet ez? Oda, hogy a szomszéd járásban tizenkét százalék kulák van, nálunk meg semmivel sem több, mint nyolc százalék! A falusi tanácselnökök lehorgasztották fejüket, mint az iskolás diákok, ha a tanító csínytevés miatt megrója őket. Aléltan hallgatták a járási tanácselnök beszédét, s várták, hogy végeszakadjon. — Elvtársak! Befejezésül annyit, hogy éberen kell minden jelre felfigyelni, mert ahogy haladunk előre, úgy erősíti támadását a kulákság. S ezeket a támadásokat nekünk ki kell védeni, de nem passzívan, hanem nagyonis aktívan. Védelmünk pedig akkor lesz aktív, ha lehetetlenné tesszük a kulákok akcióit. Ennek pedig az abc-jéhez tartozik, hogy felismerjük őket. Tehát bátran végre kell hajtani a feladatot! Óvin­ tézkedés ez, nehogy a középparasztoknak vélt kulákok hátbaszúrjanak bennünket. Zsoldos Géza községi tanácselnök kinézett a terem ablakán, s gondolkozott. Lehunyta szemét, hogy nagyobb figyelemmel vehesse sorra a falu minden gazdáját. — 83 — �A zt latolgatta, kiket lehetne leginkább kuláknak minősíteni. Tisztában volt azzal, hogy az értekezlet végén úgyis utasítást kap: egy héten belül jelentse, kik lettek újonnan kulákok. Amikor mindezt végig gondolta összerezzent. A lig tudta palástolni idegességét, amelyet újabb cigarettával igyekezett levezetni. A járási tanácselnök még mindig a falusi osztályharcról beszélt, de Zsoldos már egy szót sem hallott belőle. Csak nyelte és fújta a füstöt. Lehúnyta, majd mire kinyitotta szemét már sötét volt odakint. A z utcán a villanylámpa himbálta saját árnyékát. A fény, a kristály-fehér havat csillogtatta. A téli kép kissé megnyugtatta Zsoldost. Ábrándozni kezdett. Nem törte tovább fejét, hiszen reggel óta már alaposan megfájdult. Arról ábrándozott, milyen jó is lenne most otthon a faluban. A faluban . . . ? A falusi korcsmához görbeágú, csillagformára kitaposott gyalogutak vezettek mindenfelől. A hóbavájt utak térképhez hasonlítottak. A falu hangulatának térképe volt ez. A megfigyelés pontosabb, mint a nagy gonddal, vagy akár a kozmetikai ügyességgel készített statisztikai rafináció. Tél volt. Mindent megdermesztő tél. Olyan, amely megsüketíti és megvakítja a falut. Bent a korcsmában a petróleum-lámpa éppen hogy szemetelt valami csekély, tompa fényt. Annyit, hogy kirajzolta a hordókon ülő parasztemberek borotválatlan ábrázatját. — Megint kivetették a pótbeadást — dörögte golyvás torkából az egyik ember. — Nekem már a harmadik üszőt nem sikerült felnevelnem — , kontrázott a másik. — Mindig akkor kell megválnom tőle, amikor hasznát vehetném. Dehát ki az isten győzi a beadást kielégíteni?! Olyan az, mint a bélpoklos! Elnyelné a falu végéről a Szent Vendel szobrot is, ha nem kőből lenne . . . Igaz-e Laci? T. L. megvonta a vállát. — Azért nem egészen így van, mert meg kell érteni, hogy amit lehet, azt adni kell . . . mert . . . — A z anyád szerelmes térdekalácsát! Igazad van, de miből? A gatyámból is tudok hasítani egy darabot . . . A zt is oda adhatom, de rendjén van ez?! Így ment minden este. Beszélgettek, aztán begyulladt a hangulat és a korcsmárosné alig győzte a szitkozódó, trágár beszédet hallgatni. — Jó estét — lépett havas csizmával a korcsmába Zsoldosné, a tanácselnök felesége. — Adjon isen — mormogták az emberek és a beszélgetés egyszerre megszakadt. Zsoldosné a pulthoz ment és a kapukulccsal megkocogtatott egy butellás üveget. Erre előjött a konyhából a korcsmárosné. — Egy deci rum kellene. Úgy összefáztam . . . Teát akarok inni . . . — beszélt összefüggéstelenül a fiatalasszany. T. L. a pult végében a kecskelábú sörapparátra támaszkodott. A z érésben lévő fia­ talember nagy mohósággal, mérte végig a csinos menyecskét. Meg már volt is köztük valami. A z egyik mulatság alkalmával, amikor vele táncolt úgy odalapult T. L.-hez, mint nyúl a mező szinéhez. S azóta is, ahányszor csak a legénnyel találkozott, mindig tett valamilyen megjegyzést. Hogy: „maga mindig egyedül jár . .ˮ,. meg „na csa­ vargatja-e már az asszonyok fejét?” , „gyáva maga Lacika . . .” És jelentőségteljesen tudott a szemével is bánni. Beszélni tudott velük. Úgy forgatta őket, hogy belőlük kegyetlen kéj sugárzott, amely felforralja és eszelőssé teszi a férfi agyát. Most sem volt különben. Bár a korcsmárosnéhoz beszélt, de úgy, hogy T. L. is értsen belőle. — 84 — �— Elment az ember megint a járáshoz, három napra értekezletre. — Máma ment? — kérdezte a korcsmárosné. — Tegnap. Kevesebbet van itthon, mint a járásnál meg a megyénél. Citálgatják jobbra-balra, akár a drótrakötött verebet. T. L. zavartan hallgatta a menyecske beszédjét. Értett belőle. Izgatottan ivott a fröccsből, aztán beszélgető társaihoz szólt: — Itt lesznek holnap is? — kérdezte a hordókon ülő parasztembereket. — Lehet — hangzott szétszórtan a válasz. Zsoldosné a korcsmárosnéval pletykált. Egyik szeme a bőbeszédű asszonyon volt, a másikkal pedig a legényt csiklandozta. S amikor az asszony kacsintott, T. L. mindent megértett. — Hát akkor jó éjszakát — köszönt el a legény és ügyetlenül biccentett, a tanácselnök feleségéhez. — Jó éjszakát — vállaszoltak a parasztok, csak Zsoldosné köszönt viszontlá­ tással. T. L. berántotta magaután a korcsma ajtót. Nem ment messze, az egyik ház kapujába húződott, mert a metsző szél bele-belekavart a frissen hullott hóba. Szíve fent a nyakában kalapált ütemesen. Nem volt ideje gondolkodni. És nem is akart. Melegség oszlott el testében egyenletesen. Hamarosan nyikorogva lépkedett Zsol­ dosné. Tíz lépésre volt, aztán márcsak hatra, négyre és . . . A legény megszólalt. — Jó estét Tera. Hazatart? — Hát nem is sétálok, ilyen förgetegben . . . — Nem fél egyedül Tera? — Tudja fene? — hangja tele volt kihívással. — Maga merre megy? — Gondoltam, elkisérem, hogy ne féljen. Zsoldosné, mint ahogy az asszonyok szokták, élvezte T. L. ügyetlen közeledését. — A zt hiszik otthon, hogy elveszett — mondta. — Nem hiszik azt, tudják, hogy én nem veszek el . . . A kapuhoz értek. A koromsötét éjszakában a hó is csak néhány centiméterre világított. — Hát akkor . . . nyújtotta hosszan a szót T. L. — Hát akkor megyek . . . — Nem! — mondta Zsoldosné, és a fiatalember nyakára hurkolta kezét. Aszszonyi szenvedélye végigremegett egész testén. — És most csendesen! — utasította a fiút. T. L. nem válaszolt. Hangtalanul kisérte Zsoldosnét be a kapun és át az udva­ ron. A pitvarnál félelem markolta meg, de csak egy villanásnyi ideig. A konyhában meleg volt. A tűzhely ajtó két piros szeme, gömbölyű fényeket vetett a konyha tég­ lájára. Egy szót sem szóltak. T. L. örült is, meg fogságban is érezte magát. — Jó meleg van ugye Laci? — szólalt meg végülis az asszony, és megfogta a fiú kezét. — Bizony jó — felelte és saját hangjától bátorabb lett. — Tegye a fogasra a téli kabátot — , mutatott a falra szerelt vaskampó felé Zsoldosné, miközben pokrócot akasztott az ablakra és meggyújtotta a lámpát. Néhány szótlan másodperc telt el. Tea-vizet öntött egy kormosfenekű fazékba. Levetette báránybekecsét, csizmáját is lehúzta és papucsba lépett. — Na . . . — nézett moso­ lyogva — ugye egészen jó itten? — s közelebb lépett a legényhez. T. L. testében kóbor áram futkosott. Elkapta az asszony derekát. Annyira magához szorította, hogy Zsoldosné duzzadt mellei kinyitották blúzának patentjeit és előbujtak meztelenül. — 85 — �— Ne Laci, ne olyan erősen — mondta az asszony. — Hangjából nem annyira tiltakozás, mint inkább az ágaskodó izgalom könyörgött. Finom mozdulattal kiszaba­ dul a szorításból. A lámpa kanócát alább csavarta. Teát, majd rumot öntött két po­ hárba. — Igyunk — mondta. A legény csak most vette tudomásul mindazt, ami történt. Már győzelmet érzett, mint a hadvezér. A harc ugyan még nem is ért véget, de a végkimenetele már világos. Hangjában a győztes fölényével és egyben melegséggel kérdezte: — Nem baj, hogy rád néztem a korcsmában? Meg hogy idejöttem . . . A szavai nyomán támadt némaságot csak a tűz dala bontotta meg halk pat­ togással. T. L. végig simította az asszony karját, kezével megnyugtatva azon a meg­ riadt pelyheket. — Rajtam múlott — felelte Zsoldosné annyira határozottan, hogy ezzel elejét vette minden további tépelődésnek. A konyha egyik falának hosszában kerevet volt. A lámpát eloltották. A kony­ hában homály volt, csak a t űzhely két apró szeme világított és tüzes csíkot vetett az asszony combjára. Éjszaka fél kettőkor nyikorgott a kapu, amikor T. L. kilépett rajta. A hold akkor gurult elő egy ásóforma felhő mögül. Nyúl István éjjeliőr öregesen lépkedett a porban. A legény későn vette észre. Mire megpillantotta az éjjeliőrt addigra őt is a felismerésig bevilágította a hold kékes-sárga fénye, amely a tiszta, hideg levegőt erőlködés nélkül törte át. * Zsoldos Géza ingerülten tért haza a járási tanácstól. A faluban elsőnek Nyúl Istvánnal találkozott. A z öreg éjjeliőr elébe állt és zavartan, de jó szolgálatot sejtve elhebegte, hogy T. L. tegnapelőtt éjjel náluk járt. — Mit akar ezzel mondani?! — förmedt ra a tanácselnök. — Hát, hát . . . — hápogott az öreg és nyakán rezgett a ráncos bőr. — Idefigyeljen Pista bácsi! Érről még csak ketten tudunk? — Igenis! — Akkor azt tanácsolom, hogy ezután se többen . . . mert azért jó kis pénzt jelent magának az éjjeliőrség! Igaz-e? — Igaz. — Érti mit mondok . . . Ja? — Értem, igen . . . — A többi az én dolgom. Na, szabadság Pista bácsi. — Istenvele, szabadság. — köszönt vissza az éjjeliőr. A tanácselnök a feleségét ütlegelte otthon. Minden pofonban benne volt a három napos értekezleten összegyülemlett idegesség is . . . — Tagadsz mindent!? Bolond vagyok én? Most pakolj, és menj a jó . . . anyádhoz. — Megyek! — sírta az asszony. Orrából bugyogott a vér. A legszükségesebbe­ ket pakolta egy fonott utazókosárba. Az ura csak nézte és elszánt arccal gondolkodott. Amikor az asszony indulni akart, felugrott a tanácselnök, bezárta az ajtót és visszapöndörítette a kerevetre. — Nem mész, itt maradsz! De csak azért, hogy ne legyek világcsúfja. — S az­ tán végkielégülésként két hatalmas pofonnal lezárta az ügyet. Másnap a tanácselnök szobájában T. L. apja állt. Frissen borotvált ráncos ar­ — 86 — �cán a kétségbeesés remegett. — Miért vagyok én kulák? — kérdezte Zsoldost. — Nem ismer engem az el­ nök elvtárs. Két éve helyezték ide tanácsválasztáskor, nem tudja ki vagyok én . . . — Tudom bizony, hiába vitatkozik . . . — Akkor azt is tudja, hogy a testvérem vöröskatona volt, a Tisza partján halt meg tizenkilencben, amikor a kommünt fojtogatták! Ezt is tudja? . . . — A z öreg T. keserűsége sírásba torkollott s úgy folytatta. — A zt is tudja, hogy még harmnicnégyben béres voltam? A zt is tudja, hogy korgó gyomorral vettem össze a tizennégy holdat . . . Repedjen ketté az ég, ha nem így van! Hiába volt a kérlelés és hiába volt az átkozódás is, a tanácselnök hajthatatlan maradt. T. L. apja köszönés nélkül becsapta maga után az ajtót. Olyan fejjel indult haza, mintha sokat ivott volna. Ügy érezte, kiszikkadt minden porcikája. Eszelősen, merevült tekintettel nézte, amint a februári bárányfelhős ég a földre hajlik, aztán megtámaszkodott a pucér, dermedező akácfa törzsében. 3. A T. család élete máról-holnapra megváltozott. Napirendre kerültek és egymás után következtek a pótbeadási felszólítások. Küszködtek a mindennapokkal, de olyan küzdelem volt ez, amely nem megtermékenyíti, hanem megfélemlíti az életet. Elvisel­ hetetlenné válik a sors, amikor a küzdelem nem igér semmi mást, mint a napok gyors múlását. S a napok múltak . . . Ősz volt. A postás behívókat hordott szét a faluban. T. L. is sorra került. A m i­ kor kézbevette, búslakodott is, de örült is. Titkon arra gondolt, hogy ez menekülést jelent. Végre kiszabadulhat az otthoni pokolból. Sokan vonultak be a faluból. A kulákoknak nyilvánított parasztok fiai mind­ annyian azonos városba mentek. A z első nap délelőttjén beszélgetésre hívta a bordó parolinos törzsőrmester, a civilruhás újoncokat, akik sok kérdésükkel túllicitálták a három éves tanulékony gyerekeket is. Annyi mindent kérdeztek, hogy a törzsőrmester nem győzött válaszolni. — Mikor kapunk fegyvert — kérdezte egy előre kopaszra nyiratkozott kese­ képű legény. — Micsodát? — ismételte meg a kérdést a törzsőrmester. — Fegyvert! — A zt sohasem! Azaz, kapnak csákányt meg lapátot, mert ugye ha a termé­ szetfelelős akarja, a lapátnyél is elsül. Igaz? — Vigyorgott a törzsőrmester. — Milyen fegyvernemhez kerülünk, ha nem kapunk fegyvert? — kérdezte T. L. — Fegyvernélkülihez . . . Más szóval maguk dombelhárítók lesznek. Értik? Muszosok! T. L. szeme előtt karikák vibráltak, s amikor olyan nagyok lettek a ka­ rikák, mint a terem, hirtelen fogyni kezdtek egészen addig, amíg a gyűrűnyi két ka­ rika is a semmibe oszlott. Csak később vette észre, hogy a karikák láthatatlan fona­ lat vetéltek és beszőtték egész mindenségét. Végül a torkában óriási csomót kötöttek. Aztán többé nem tudott kérdezni, csak válaszolni. Amikor az alhadnagy ott a bokrok között a kondér mellett kérdezgette, akkor is ezt a nagy csomót érezte torkában. S azóta is mindig érzi. Hiába szerelt le már régen, — 87 — �több mint egy esztendeje. A csomó görcsösen feszíti torkát. Kivetettnek és megalázottnak érzi magát, olyannak, akinek becsülete örökre semmibe veszett Pedig apja már rég lekerült a kulák listáról. Igaz, ez csak egy hétig tartott, utána amolyan lis­ tanélküli kulák lett. Ugyanúgy ment minden, mint kulák korában, de már nem bün­ tették meg, ha éjszaka ugatott a kutyája. T. L már újra megszokott otthon mindent. A ház, előtte a körtefa, éppen olyan, amilyennek emlékezete óta ismeri. Ismerős és mégis ismeretlen, megszokott és mégis szokatlan. Kedves, de szomorúan kedves. A körtefán szomjasan haldoklott a sok levél. A nap tűzvörösre mázolta fényes klorofil szinüket. T. L.-nek feltűnt, hogy máskor így őszön már rég elhullatta leve­ leit az öreg körtefa, most pedig az erősödő szél sem tudta letépni őket. A természet­ nek ezt a roppant erejét, a falevelek ragaszkodását fürkészte. Egy fatuskóra ült, s onnan figyelte a körtefákat. A z apja is előjött az istállóból és fia mellé telepedett. Derekát pihentette. Gyönyörű őszi nap volt. Másodszor virágzott az orgona. Tejszínhabos fürjteit ellepték a hosszú alvásra készülő méhek, utolsót kóstolgatva a sárga hímporból. — Mit akarnak? — Kérdezte a fiától az öreg. T. L. nem válaszolt. Belül azonban nem volt nyugalma. Mit is akarhatnak vele a kiegészítő parancsnokságon. Elővette a zsebébe gyűrt idézést. „ A katonaköny­ vét hozza magával . . . ” — olvasta újra. Végig gondolt mindent, de nem tudta mire vélni az idézést. Reggel, amikor a járáshoz gyalogolt akkor is ezen gondolkodott. A kiegészítő parancsnokság folyosóján sokan várakoztak. A z egyik sarokban Táborit és Gerebent pillantotta meg. Örültek egymásnak, a találkozásnak és regi emlékeiket a muszos éle­ tet idézgették. T. L.-t szólították az egyik ajtónál. Bement az irodába. — A katona könyvét kérem — mondta a hadnagy, aki az asztalnál ült és fel­ emelkedve székéről kezet fogott T. L.-lel. — Tessék — nyújtotta a kicsi könyvecskét. — Szóval . . . tudja miért hivattuk? — Nem. — Más szakmai számot kap. A műszakiakhoz kerül. Nem muszos lesz . . . Érti? — Igen — felelte T. L., bár nem értette pontosan mi is történik. Amikor hazafelé lépkedett a mezei úton, akkor kezdett derengeni benne, hogy mit jelent az a kis javítás katonakönyvében. Tűzött az őszi nap. Kabátját levetette, de így is nagyon melege volt. Szemei előtt két karika kezdett ugrálni. Nőttön-nőttek. Egy pillanatra elsötétedett előtte a mező, aztán újra kivilágosodott. Megszédült. Úgy érezte beszélnie kell. De kihez be­ széljen, senki sincs a közelben. Szavak helyett nagy sóhaj tört fel melléből. Nem olyan, amelyik kifárasztja az embert, hanem amelyik könnyebbülést hoz. Először a fejét érezte könnyebbnek, aztán a torkát, amelyből kioldódott a görcs. Lépteit sietősre fogta. S már egész testét könnyűnek érezte. Gyorsan haladt. Sehol nem volt egy lélek sem. Csak néhány ürge szaladt előttte át az úton bűntudat­ tal, pofazacskójukban hordva télire az elemózsiát. — 88 — �T A M Á S IS T V Á N : Fák Utak és madarak madarak és utak Fák a sétányokon Fák — miket legjobban szeretek Madarak szállnak a fényre madarak leégett szárnyukkal zuhannak vissza És mégis énekelnek És mégis szállnak a fényre Csókokat rejtő fák Fák a sóhajok tövén Fák az esték kövei között Fák az életek küszöbén Utak és Madarak Fák az első és utolsó napon Fák miket sajnálni tudunk Utak a városba és utak a sivatagba Törve és töretlenül Utak az emberekhez és utak az úttalanba Fák fák fák Évek évek évek Óh Utra kész Madarak Fák m i m ellett szótlan elmegyünk KEM ÉNY ERZSÉBET: Talán A hegyre fel magányos út vezet... Voltam ott veled egy nyári éjszakán. Talán ... Láttad? — Oly furcsa volt, hogy fönnakadt a fán a Hold és csipketestű folt hullt elénk az útra. Szeretnék ott lenni ú jra... — 89 — �Elsuhanó táj Szobám mélyén, mely hótól sugáros csipkét horgolnék omló fényeset s elbabrálnék egy gondolat felett a lényeget keresve. Szikrázó villamosságot fésülnék a gyermekünk hajába míg eljő az este és kályhánk felizzított parázsa feléd fényesedve várná jöttödet. Süteményt sütnék lágy aranykrémmel cukor porától hamvasat, mely édességét pazarlóan hintené széjjel Porcelánjaink langyos húsáról finom újakkal törölném a port s fehérre súrolt padlónk megvidámítaná lépted. Házunk ablaka virággal lenne ékes s a szekrényed polcán sok újjá keményített inged várná, hogy felvedd. De mindig sietek... És a csipkéket elkészítik mások. Nem érek rá villamosságot fésülni a gyermekünk hajába s a kályhánk lángja nem kezemtől lobban és süteményt a boltban vásárolok mindig. És por lepi néha Karinthyt meg a többi kedves könyvet. S az inged? — Van hogy hiányzik róla a gomb. Mert nem tudok elég korán kelni az autóbuszt is rohanva érem el. Egész nap szaladok és arcod is a drága úgy villan fel előttem, mint gyorsvonat ablakából ha fájva nézek egy elsuhanó tájra. — 90 — �Háború van A fa lombja fekete. Fekete a torony égrependülő éle is. M ily magányosak a kémények. A torony még magányosabb. A bokrok egymás felé nyújtják fekete karjukat. Mozdulatlan sóvárgással magasodnak a kerítés közömbös lécei fölé. Felhők átlátszó karéja rajzolódik a világító égre. A csillagok nem ragyognak csak vannak. A szél sokezer kilométert futott be ma. Elébem áll, hogy nagyot lélegezzem. A vér szaga idáig érzik. Háború van. Radics István: K O N FLISO K — 9l — �M ED GYESI JÁNOS HAZA TÉRÉS A vigasztalanul fülledt éjszakában, nyomasztó csendben magányos teherhajó szeli az óceán mozdulatlan vizét és kéményének lusta füstje, melybe rövidéletű szikrák vegyülnek, messze a hajó mögött, a végtelenbe vész el. Hugó, a kormányos összevont szempillái mögött figyeli a bizonytalan világításban elterülő tengert és hosszú évek alatt beidegzett kézmozdulattal forgatja a karcsú kormánykereket a szükségesnél mindig kissé tovább, hogy egy visszaigazítással helyes legyen az irány. Bőrét fél évszázad viharai cserezték meg, hosszú orrát egy árnyalattal sötétebbre. Hunyorítva, hatalmas kezével végigtörli izzadt arcát, megigazítja sapkáját, azután vállát és törzsét rángatva elkezd dörmögni: — Átkozott vörös kutya! — (Tropikus bőrbetegség) — Ezer ördögöt ebbe a dicsőséges slamasztikába, még csak az hiányzik, hogy elgennyedjen! Hugó német lévén németül káromkodott és meg volt győződve, hogy nagy­ számú „ördögei” és „mennydörgős mennykövei” a természet rendjét képesek meg­ bolygatni és hasonlóra más náció nem képes. Egyszer valami szerb matróz, akinek egyébként más is volt a rovásán, megpróbálta ingatni Hugónak ezt a hitét és akkor a szóváltás folyamán akkora pofont kapott tőle, hogy az emelődarutól a mentő­ csónakig csúszott és percekig csuklott. Ilyen kézzelfogható dialektikával aztán nem sikerült eldönteni, hogy a „Barbarossa” teherhajón melyik nemzetet illesse a káromkodás vándorzászlaja. Abban hallgatólagosan megegyeztek, mégpedig Balogh, a fűtő, Mussolas, gépész, Luigi segédkormányos és Ősnyál, a szakács, hogy károm­ kodás dolgában a német vérszegény árvagyerek. A tarragonai Mussolas úgy véle­ kedett, hogy mivel a spanyol a legtökéletesebb az összes nyelv között, nyilvánvaló, hogy káromkodás terén is övé a pálma. Csak ez kellett az olasz Luiginak. Ha azt állították volna, hogy az öreganyja boszorkány volt, anyja pedig tízlírás örömlány, még valahogy szemet húnyt volna, mert volt is a dologban valami, de hogy a spanyol az első! Hát az elvetemültségnek is vannak határai! Hisz mindenki tudja, hogy mikor az ő ősei, a római légiók meghódították Spanyolországot, ott éppen, hogy már nem jártak négy lábon. Próbálták megtanulni a nemes római nyelvet és megtanulták képességeik arányában, ami egyáltalában nem hízelgő ezekre a képességeikre és ez az a híres spanyol nyelv. Ellenben az olasz! Köztudomású, hogy ez az egész botfülű világ akkor tanult meg énekelni, mikor a maestroktól megtanult olaszul, és azok a népek, melyek az olaszt még nem sajátították el, ének helyett olyan böfögést visznek véghez, mint mikor a tehén ellik. Balogh volt az, aki nagynehezen lecsendesítette őket. „Figyeljetek csak” , és megtanította őket egy rövid, precíz és egyáltalán nem kétértelmű magyar szólásra. És habár sem a spanyol, sem az olasz a világért nem adta volna fel álláspontját, titokban érezték, hogy a magyar túltesz rajtuk. Hugó húzott egyet a rumosüvegből és öntudatlanul regisztrálta a gép egyen­ letes, mély és kissé csengő kopogását. — Igen, a gép határozottan cseng, ki kell javítani, együtt az excenterrel és az — 92 — �egyik daruval, de nem Pireusban, ahol rakodunk is, mert amit ott elkérnek, az tengeri rablás, hanem majd Hamburgban Voss & Blohmnál. Barbarossa, öreg lány, elviszünk anyádhoz, amennyiben az is csődbe ment és ott tisztába tesznek, fel­ ruháznak és megint riszálhatod magad a tengeren. Habár egyszer meg kell halni és talán nem érhet senkit nagyobb baj annál, hogy nem halt meg idejében. A fene siratja az öreglányokat. De az meg milyen véres veszekedett bűbáj ott észak, észak­ nyugaton, hengeralakú fényes felhő, csillog, vibrál, nem nagyobbodik, nem oszlik és két órája lesem? — A hajó fara felől csobogás hallatszik és Hugó fülel. Cápa lehet mely örökké éhesen az ellátását szeretné pótolni. — Várjál angyalkám — morog Hugó — attól hízzál meg, amit tőlünk kapsz. — A z a fénytünemény mozdulatlanul ott lebeg. Egy ilyen tűzoszlop vezette Mózest és népét Egyiptomból való menekülésük után a sivatagban: így mondta Pastor Henneke, a hamburgi Nikolai-kirche ezüsthajú lelkésze, abban az időben, mikor a Barbarossát vízrebocsájtották és én szőke nyurga legény voltam. Csodáltak bennünket. A Barbarossa láttára minden valamirevaló kormányosnak, matróznak, tutajosnak csurgott a nyála, rám meg a lányok mosolyogtak. Nem Sankt Pauli örömházainak leányai, illetve azok is, hanem Ilze-Márie, aki oly soká integetett, mikor a Barbarossa lefelé úszott az Elbán, érzéketlenül, kérlelhetetlenül. Hol van már Pastor Henneke? — Manapság persze már nincs szükség ilyen útravezető tűzoszlopra, megteszi a tájoló és a szikratávíró, habár mozdulatlanságát tekintve nyugodtan rá vehetném az irányt. Mózes negyven évig vándoroltatta népét a pusztában és egyáltalában nem csodálható, hogy ez nem ment morgás és bálványimádás nélkül. Csak az isteni segítségnek tudható be, hogy étlen-szomjan nem vesztek. — Hugó megtörölte arcát és tovább figyelte a fénytüneményt. — Arról minden esetre nem hallottam — foly­ tatta Hugó eszmefuttatását — hogy valamelyik friez ősömnek nyilatkozott volna az Úristen, avagy Thor, hogy az hajót építsen és tengerre szálljon, pedig a tengert nem cserélném el sem a sivatagért, sem a legtermőbb K anaánért. Túl merev a szárazföld, rugalmatlan aztán a por és a kimondhatatlan sár! Jó, a tengereket elcsúfítja az a sok undok cápa, de ez még tűrhető a szárazföld légy- és szúnyograjaival szemben, azt sem lehet pontosan tudni, melyik napon teremtette őket az Úristen, De ami felhá­ borító, sőt egyenesen kibírhatatlan, az a szárazföldiek anarchiája — igen, anarchia a találó kifejezés a szárazföldiek viselkedésére. Ott van az ősi náddal fedett háza az Elba mellett, melyben felesége és húsz éves lánya lakik, akiket ő igazán szeret. De alig hogy átlépte háza küszöbét, kezdődik a sáskajárás, sok beszéd és kérdezgetés. Itt a hajón rend van, vagy annak kellene lennie. Most meg a hajó orra felől hallatszik a csobogás, ez azért már túlzás, a levegő is kezd kibírhatatlan forró lenni. Hugó figyel — Itt valami nincs rendben, valami készül. Ilyen érzése volt, mielőtt a skagerraki tengeri csatában telitalálat érte torpedórombolóját, és Cap Finisterre-nél, mielőtt zátonyra futottak. A hajó kabinjaiból egy kétségbeesett ordítás hallatszik: így csak az ordít, akinek életösztöne szemben találja magát a halállal és már nem vár segítséget. Valaki felrohan a lépcsőn, megbotlik, a hajó farához fut és a tengerbe veti magát. Hugó lekiabál a gépházba: — Maschine stop! Mann über Bord! Rettungsallarm! — A mentőcsoport pillanatok alatt akcióképes de nincs rá szükség, hogy a mentő­ csónakot vízrebocsássák: arra a látványra, melyet a fényszóró megvilágít, a rémület dermeszti meg Hugót és társait. Néhány cápa vadul csapkodja, korbácsolja a véres hullámokat és osztozik egy bajtársuk testén. — 93 — �Halálfélelmet már a fejlettebb állatok is nyilvánítanak és igen kevés az az ember, aki a halállal szemben olyan nyugalmat tanúsít, mint Szokratész: barátaim, ideje, hogy menjünk, és kiitta a méregpoharat. Hogy kire milyen formában vár a halál, azt a sors intézi és talán más sötét hatalmak. „Hirtelen haláltól ments meg Uram minket” Igen sok vallásnak hívei erre kérik istenüket, valószínűleg avval az alapgondolattal, hogy a halált is meg kell érdemelni. A zt a szerencsétlent pedig, aki önkezével vetett véget életének a keresztény felekezetek, nemcsak, hogy pokolra juttatták,, de szentelt földbe való eltemetését sem engedték meg; környezete még a hozzátartozóit is ferde szemekkel méregette és a jobb indulatúak abban egyeztek hogy pillanatnyi elmezavarban követte el szegény a tettét. — „A z élet Isten ajándéka és ezt magától eldobni senkinek nincs joga” — Azonban a szülők bűneiért sokszor a dédunokák bűnhődnek és az ajándékban nincs köszönet. A forró égöv tengereiben a kazánházak poklánál nagyobb büntetés sem ezen, sem a másvilágon nincs: egy szegény fűtő vízbe vetette magát és felfalták a cápák. Nem nagy eset, sokszor előfordul. De Hugó ismerte kapitányát és lelkében valami lázadozott egy ilyen céltalannak látszó szörnyű halál ellen. — A z utolsó kenet nélkül szállott alá poklokra, vagy ha van valami a lélekvándorlásban . . . , de ezt még elképzelni is borzalom! — Aztán meg a méreg öntötte el Hugót — Ez a fiatalság! Nem ismer sem istent, sem mestert, késsel hadonászik, és gyerünk a cápákhoz. — K i volt? — kérdezte Hugótól Janssen kapitány, aki hosszú volt és sovány, mint a Mancha-beli Don Quichote és akinek az volt a meggyőződése, hogy aki negyed­ óránál tovább beszél, hazudik, egyenes arányban az idők mennyiségével. Néha napokig nem szólt, amire nem is volt szükség, mert Hugó a jelekből értett. — Rum. — Hugó töltött a kapitánynak is ezt lehajtották és Hugó a követke­ zőket jelentette: — Reggeli három óra után kiáltást hallottam a kabinból. Barabás segédmatróz leszúrta a fiatalabb fűtőt, Tamást és elmenekült. Papucsát a fedélzeten hagyta. — La Paloma? — kérdezte Janssen. — Igen, őneki volt kedvenc dala. Gyönyörű hangjáért kár. — Magyar? — Mint a sérült Tamás és a másik, Balogh nevű fűtő. Itt az útlevele. Sötétzöld útlevél a magyar koronával, magyar és francia nyelven. Keskeny, hosszú arc, vékony bajusz, szinészarc, amilyenről fiatal lányok álmodoznak, aláírás balra döntött betűkkel: Barabás István. Foglalkozása: százados. A kiállítás helye és kelte: Párizs, 1931. július 15. Janssen kapitány jólelkű volt és bajtársias, ha egy berúgott matrózának mulasz­ tását kellett elnéznie, de kegyetlen, ha val amelyik józanul rendetlenkedett. Paran­ csolni tudott, és mint sok honfitársa, a parancsot nagybetűsen képzelte el, melyet tömjénezni kell, mint az oltári szentséget. Mikor annak idején az öreg Kant a kategorikus imperativusszal hozakodott elő, evvel a germánságnak egy évezredes szívevágyát öntötte formába: hogy ez a parancs kissé ködös volt, annál jobb. Sok esetben Janssennak is olyan volt az okfejtése, mint annak a kakasnak, amelyik jó étvággyal kebelezte be a cserebogarakat és így morfondírozott magában: ha ti tud­ nátok, mennyi fáradságomba kerül, míg lenyellek benneteket! — 94 — �— Magyar volt — ismételte Hugó. — Talán betyár. Erre Janssen: — a betyár már nem jellemző a magyarokra. Kár! Jelenlegi összetételük: gróf. mandarin és rabszolga, a jellemző pedig, hogy mindegyik másnak akar látszani. A gróf angolnak, a mandarin grófnak, a rabszolga pedig magyarnak. Ez a Barabás biztos menekült. Mit szólnak hozzá honfitársai? Hugó a száját tátotta afeletti meglepetésében, hogy a kapitány egyszerre ilyen hosszú mondatokat ereszt, aztán felhajtotta a rumot és indulni készült, mikor éppen szembetalálta magát a sérült Tamással, akit a spanyol Mussolas és Balogh támogatott. — Capitano — pergett Mussolas nyelve — itt a sérült hombre. Mikor ordítottak, látom, hogy Tamás uno sangre, tiszta vér. Madre de dios az egyedüli reményem, sola speranza, hogy megsegíti. De ha élesebb a kés, a tizenkét apostol sem gyógyítja meg. — A sérülés? — kérdezte Janssen kapitány. Mussolas megforgatta Tamást, akinek a háta ragtapasszal volt borítva. — A vendaje mortal, én csináltam a kötést verdad, állatorvos akartam lenni. A kapitány felkelt és a legénység nagy érdeklődése között levette a kötést. A kés a jobb lapockába ütközött és így csak jelentéktelen sérülést okozott — Ezért kár volt kiabálni — dörmögte Hugó. — De hiszen nem én ordítottam. Én is Barabás ordítására ébredtem fel és a sérülést nem is éreztem. Akkor Balogh lépett az asztalhoz, letett egy kis dobozt, félig finom fehér porral és egy boritékot — kkk-kapitányom, ezeket találtam Barabás rekeszében. Hugó hatalmas karjaival félretolva társait, megszagolta a port, majd ujja hegyére téve egy szemcsényit, megkóstolta. Nagy szemeket meresztett, kérdőleg körülnézett — de hiszen ez cox! — Kokain volt. Három nappal a történtek előtt Laurenco Marquez kikötőjében horgonyozott a Barbarossa és a legénység egy igen nehéz rakodás befejeztével a hajó tatján gyüle­ kezett, hogy kissé k ifujja magát. De szombat délután is volt és ilyenkor mindenki várta a fél év óta bevezetett programot, Tamás „prédikációját” . Tamás múltját három évi theologia is tarkította, és a szeminárium pater spiritualisa, aki Tamást atheismussal vádolva távolította el az intézetből, legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy Tamás mint jövendőbeli hajókazánfűtő Szent Ágostont idézve fog könynyíteni sorsán. Ez valótlannak látszik, de a tengernek ezek a durva vándorai nem törődtek sokat a valószínűséggel. Tamás aranysárga egyiptomi csempészdohányból megsodort egy cigarettát, élvezettel meggyújtotta és ott folytatta a szöveget, ahol elhagyta az elmúlt szombaton: — Tarzuszi Pál tengerésztársunk elég nehéz körülmények között utazott abban az időben. Azt hiszitek, hogy selyempapucsban járkált és annyi konzervet zabált, mint ti? Fészkes fenét! Mezítláb járt és szárított bogyóra esővizet ivott. — Azt gondoljátok talán, hogy reggelenként végtagjait nyújtogatva nagyokat ásított és úgy szállt le a priccsről. Nyavalyát! Éjjel imádkozott, reggel megdörzsölte szemét és járt a két lábán. Nappal sem a napot lopta csak a hátsó fedélzeten, hanem ledolgozta az utiköltséget. — El tudjátok-e képzelni, hogy abban az időben mit jelentett egy tengeri út? Nem volt ám akkor ti-tá-ti-tá; a rádiós ütögeti a billentyűt ha bugyborékol a csónak, és huhu, süllyedünk, kérünk segítséget. És máris jön a mentőhajó. Akkor a carthágói — 95 — �Hannibál dédunokái járták a nagy vizet és gyerünk csak! A kincseket elrabolták, aki eldugta, azt megkínozták és ezeknek a kínzásoknak legtréfásabb részeit rend­ szerint nem élték túl, a szép lányoknak semmi kézcsók, hanem más, az egész közön­ séget pedig eladták. Rabszolgának persze. — Azt várnátok, hogy fárasztó útjaiért nagy zsoldot kapott és ha nem fizettek, sztrájkolt? Nada! Tarzuszi Pál mesterének parancsát teljesítette, hogy a Törvényre tanítsa az elvetemült világot, mely különben akkor sem volt rosszabb mint ma. Feszült figyelmmel hallgatták. Hugónak mindig kialudt a pipája, Mussolas és Luigi a száját tátotta, Balogh borostás állát símogatva hümmögött, Barabás a meszszeséget nézte és időnként feltűnt a lépcsőről Ősnyálnak, a szakácsnak kissé sötét­ fehér sapkával borított feje. Akkor Hugó megnézte zsebóráját, felpattant és csak annyit dörmögött: — Diego. Schluss mit Jubel! — A prédikációt kiadós sörözés szokta követni és Hugó különösképpen Diegotol várt sokat. Régi barátság fűzte ehhez a rablóvezérképű portugálhoz, aki állítólag a rabszolgakereskedést sem tartotta mél­ tóságán alulinak, de aki aztán elbúcsúzott a tengertől, mert megtalálta boldogságát a szép Elvirának, egy özvegy korcsmárosnénak személyében. De már az odamenetel sem volt balesetmentes. Ősnyál elcsúszott valami barackon és leült, aztán látta is, tapintotta is, hogy odavan az egyedüli szép fehér nadrágja. Balogh avval vigasztalta, hogy ez is csak úgy történhetett meg, mert folyton bámulja ezeket a fff-flancos nőket. Mussolas Luigit szidalmazta, hogy ilyen desperadot még nem is látott, ilyen brávót, aki másnak a fogkeféjét használja, de megnyugodott, mert nála volt még a Luigitól kölcsönkért bicska. Közben, Ősnyál megnyugvására néhány perc alatt besötétedett, de azért csak sajnálta fehér nadrágját. Diegó széles mosollyal fogadta Hugót és társait, exelenciának címezte és egy sarokasztalhoz vezette őket. A falat képek díszítették, elsősorban a szent család menekülése Egyiptomba, alatta szenteltvíztartó néhány keresztberakott pálmaággal, ott fügtek továbbá Lia de Putti, Virginia Cheryll, Dolores del Rió és Marlene Dietrich kevésbbé szentebb képei. Lehajtották az első küldemény sört, természetesen rummal, aztán körülnéztek: a gyér világításban fehér, sárga és fekete arcokat lehetett látni hasonló színű lányok társaságában, akiknek vékony szoknyáit a ventil­ látor szele lengette. A terem másik végében nagy csörömpöléssel egy zenekar kezdett játszani egy igen gyors ritmusú táncot, és a dobos úgy ugrált a székén nagy grimaszolgatva, mint egy majom. — Ejnye — dörmögte Hugó. — Hát az öreg Blanchard hova lett, aki ezelőtt itt zongorázott? — Választ sem kapott még, mikor egy terebélyes hölgy törtetett feléjük, félre tolva a táncosokat és nagy hangon üdvözölte Hugót: — exellencia o piloto, de milyen örömöt okozott látogatásával! De igyanak senhores! Intézkedem is m ár. Garcon! — Elvira el volt hízva, de szeme most is ragyogott még és arcvonásai elárulták, hogy valamikor nagyon szép lehetett. Mindig a jó erkölcs lebegett előtte fiatal korában is, és elve volt, hogy kormányoson alul csak semmi ismeretséget. Mozgalmas fiatalsága elmúltával szülei ráhagyták, a Matrózhoz címzett vendéglőt és szíve vágya teljesült, mikor megismerkedett Diegó kormányossal, akivel egyesíttetett a házasság szentsége által. Elvira Hugó karjára tette kezét és mézédes mosollyal — maga mindig fiatalodik, kedves piloto. — Hugó dörmögött valamit, aztán Blanchard után érdeklődött. — Hova lett? — Elvira szeme könnybe lábadt. — Szegény Blanchard szomorú véget ért, pedig minden szentek a tanúim, hogy meny­ nyit fáradoztam érte. Közel járt az éhhalálhoz, mikor mint a művészek pártolója az utcáról szedtem fel. Mindenki bámuta tehetségét. Fél évvel ezelőtt megváltozott. — 96 — �Külsejét elhanyagolta, játékával nem törődött és fogyni kezdett. Aztán együtt láttam Jaqueline-val, az egyik lánnyal, pedig csak ezt az egyet tiltottam legszigorúbban: hogy a ház lányaihoz ne nyúljon, vagy azokkal ne mutatkozzék. Próbáltam aztán az értelméhez szólni, de semmi razao, nem használt. Egy hónapja, hogy megtalálták mindkettőt, holtan. Cocainnal mérgezték meg magukat, amit a kínai Charlietól sze­ reztek be. Ez a Charlie pedig rövid időn belül aos infernos, a poklokra fog alászállani, ebben semmi kétség nincs, mégpedig nemis azért, mert coxot árul, hanem mert ha­ misítja és így senki sincs tisztában az adagjával. — Barabás szokatlan érdeklődéssel, feltűnően hallgatta Elvira szavait, de aztán másfelé fordította fejet és az angolokat nézte. — Aztán vannak-e szszsz-szép lányai, — kérdezte Balogh, csakúgy illemből, de kapott is Hugótól egy olyant a bordái közé, hogy majd leszédült a zsöllyéről. — Micsoda kérdés? Lourenco Marqueznak madame Elvira a legszebb hölgye. — Hugó avval próbált magánánál okosabb színben feltűnni, hogy franciával keverte mondanivalóját. A női szépség eszményképe nála legalább 80 kilóval nyomta az anyaföldet. — Lányaim — folytatta Elvira — szépek és könnyelműek. Itt volt például ez a Marcelle: szép lány és a megtestesült józanság, 50,000 milreis a bankban, mikor meg­ ismerkedik egy blouzon noir-ral, nem mondom, csinos fiú volt és hasonlított első, megboldogult férjemre, akit csempészés közben lőttek agyon, és mit gondolnak, mire jutott szegény Marcelle? A fiú chéri így, chéri úgy, ámította, kicsalta a pénzét és eltűnt valami erkölcstelen nőszeméllyel. Marcelle először inni kezdett, azután köhögni, utána pedig minden keresetét semmi másra, csak kokainra fordította. Aos infernos evvel a Charlieval, túl sok van már a rovásán. Meg fogják etetni saját porával akkor aztán pisloghat. De most már escusa senhores, megbocsátanak. Még viszajövök. — És Elvira nagy méltósággal visszavonult trónusához a terem másik oldalán. Elképzelhe­ tetlenül többre tartotta magát környezeténél és királynői gőgjét csak veleszületett kíváncsisága tompította, valamint az a körülmény, hogy mindenekfelett szerette a pletykát. Így végeredményben mindenkivel szóbaállt. Ez a Hugó mégis csak öregszik, — gondolta magában. Hugó éppen sört rendelt társainak, rummal természetesen, mikor váratlan dolog történt. Egy fiatal, nagyon sápadt lány otthagyta matróztáncosát, odarohant Barabáshoz, néhányszor arculütötte és valami ismeretlen nyelven szidalmazta. Bara­ bás védekezett, de mindjárt olyan ütést kapott a lány táncosától, hogy összeesett. Hugó védelmére kelt társának, de csak nagy mancsainak és társai bátorságának kö­ szönhették, hogy nagyobb sérülés nélkül elmenekülhettek. Ősnyál megint vesztett: nem elég, hogy az a barackfolt éktelenkedett a nadrágján, most még el is szakították. Újdonatúj fehér nadrágját! Hugó nem szidta az angolokat: tudta, hogy összetartanak. — Ilyen fiatal lányban ekkora bbb-bestiát még nem láttam. — Jelentette ki Balogh a hajó felé menet. — De mi dolga volt Barabással? — kérdezte Hugó. — Ez a számla régebb óta esedékes és még egyáltalában nincs rendezve, — mondta Tamás. — Ha igaz amit a leány mondott akkor Barabás társunk szörnyeteg. Barabás agyrázkódást kapott az ütésektől és eszméletlen volt. Luigi és Mussolas cipelték a Barbarossára és sem Tamás, sem Balogh nem nyúlt hozzá. Másnap reggel még ezernyi csillag ragyogott az égen, mikor Barbarossa felszedte horgonyát és el­ indult észak felé. — 97 — �— Ez bizony cocain — ismételte Hugó, kerek szemeket meresztve társaira, mintha ezek lennének a csempészek. — Lllll-lehet, hogy Barabás attól a nőtől vette el. — tételezte fel Balogh. — A nő a sátán eszköze, — ezt Lutther mondta már, — szólt Janssen kapitány. — De csak a sovány! Mert itt van például a feleségem, aki sovány, mint egy ruhafogas és a nyugtalanságot, az idegességet méterekről sugározza, mint egy gyen­ gébb rádióállomás. A lányom kövérebb és földreszállt angyal. Mindenki csodálkozik, hogy nincs szárnya. A vagy ott van Juanita Rio de Janeiróban. Legalább kilencven kilós . . . — Annak sincs szárnya? — kérdezte közbe Ősnyál. — Te hallgass! Szóval Juanitának egy a fogyatékossága, hogy vizes pohárból issza a pálinkát, de csak a curacaot, viszont senki sem tökéletes. — Milyen felvilágosítást adott Barabás a lányról? — kérdezte a kapitány. — Barabás egész nap aludt, nagyon nyugtalanul és folyton nyögött. Éjjel fel­ ébredt, kést látott az asztalon, nagy ordítással rácsapta Tamásra és aztán vége lett. — Balogh, ön milyen viszonyban volt vele? — Kérdezte Janssen kapitány. — Kapitányom, én Barabás társunkat uuuu-utáltam. — Utálta, és miért? — Barabás úr volt, én paraszt. És akkor is úrnak képzelte magát, mikor együtt fff f . . .lapátoltuk a szenet. Caballero volt, de nagyon beképzelt. Valga me dios, — egészítette ki Mussolas. — És mit szól Tamás, az áldozat? És mi van a levélben, illetve borítekban, mivel az iratok magyarul vannak megfogalmazva? — Kapitányom, — szólt Tamás — Barabás barátom volt, tavaly én hoztam a Barbarossára, mikor Marseille-ben véletlenül találkoztam vele és nem volt egy sou-ja sem. Hogy miért akart megölni, nem tudom. A borítékban van azonban egy fizetési felszólítás és néhány nyugta, angol nyelven és Charlie aláírással. A Diégónál történt verekedésre ez sem vet fényt, a leány szerepe homályos. Tóle másnap többet tudtunk volna meg. de mi örültünk, hogy Laurenco Marquest ott hagyhattuk. Am i engem illet, én Marseille-ben kiszállok és visszatérek hazámba. Lehet, hogy Barabás hozzátar­ tozói többet tudnak. Tamás alig várta, hogy magyar határra érjen: hiszen hosszú távoliét után vég­ eredményben hazatér. Am i mindjárt kellemetlenül érintette, a tisztviseelók szemre­ hányó. kissé fennhéjázó hanghordozása volt, és az az űr, ami közönséges halandónak szóló „jó napot” és az első osztályos utasnak járó „alászolgája” között tátongott. Ellenben jólesett magyar szótól elszokott fülének két öreg magyar társalgása. A szárazságot nehezményezték, a nagy adókat, és megjövendölték, hogy a bolettarendszer a végleges csődbe juttatja majd a parasztságot. A kormányt nem szidták: mitől jó az? — Madár, az madár. A z egyik jön, a másik megy, elég gondja van an­ nak is. Hallotta-e sógor, hogy felrobbant a biatorbágyi vasúti híd? El is fogtak valami nazarenust, vagy kommunistát, akit külországban megbíztak evvel a robbantással. Budapest előtt egy úr igazoltatta Tamást és ennek megint kissé túl barátságos volt a modora. Mikor ment külföldre és miért? Dolgozott-e és tagja volt-e valamilyen politikai pártnak? Hozott-e magával valami újságot, könyvet? Tamás azt válaszolta, hogy egyedüli tevékenysége a Barbarossa teherhajó fűtéséből állott, politikával nem — 98 — �ért rá foglalkozni, olvasásra pedig Ossendovszki Lenin című regényét hozta magával; Bécsben vette használtan, igen olcsón. Magyarul valószinüleg sokkal drágább. Ezután az illető elbúcsúzott. Otthon megörültek hazajövetelének, hogyne örültek volna, de az anyja nem tudta eltitkolni azt a véleményét, hogy mennyivel jobb lett volna, ha befejezi a theologiát. Már plébános lehetne valahol és nem lenne semmi gondja. A vva l vigasz­ talta, hogy beiratkozik az egyetemre, csak fejeződjék be az első félév. Elhatározta magában, hogy mézédes lesz a tisztviselőkkel szemben, ha hivatalos ügye akad, és annál szebben robbant ki, mikor egy közjegyzőtől valami iratot kért, amit az pökhendi módon visszautasított. Ez soknak nagyon tetszett, mert senki sem merte megmondani véleményét, de sokan a fejűket rázták. Valami iskolai találkozóján a választások ke­ rültek szóba és a közéleti tisztaság, egy miniszteri titkár abban az időben nem tu­ dott elszámolni vagy százezer pengőről, akkor azt a nézetét találta nyilvánítani Ta­ más, hogy azért jó egy komoly ellenzék. Franciaországban például a kommunista párt az, mely a visszaélésekre megfelelő lármával reagál és avval a bátorsággal, amit az eszme, és néha a rövidlátás ad. Azután inni kezdtek, és lehet, hogy Tamás egyebeket is mondott még. Egyik este becsengetett Tamás Barabásék lakásán, mert valahogy húzta-halasztotta ezt a látogatást, maga sem tudta, miért, . . . Talán mert a rossz hír soha nem sürgős. Pedig várták, hiszen Janssen kapitány hivatalosan értesítette őket a halál­ esetről. Egy feltűnően szép lány nyitott ajtót, akinek szépségét a gyászruha még ki­ emelte. Barabásnak Magda nevű huga volt, Tamásnak diákkori szerelme, melynek több körülmény vetett véget. — Talán nem is ismer már? — kérdezte Magda. Ta­ más válaszolt valamit, belépett a szobába és letett egy kis csomagot az asztalra, mely­ ben Barabásnak volt néhány emléktárgya, mikor egy idősebb hölgy felkelt a székről és Tamásra mutatva elkiáltotta magát. — Ő az! Fiam gyilkosa! Kommunista és is­ tentelen. Oka minden balszerencsénknek — Tamás, de Magda is megdermedt a csodállattól és meglepetéstől. — De anyám, hogy mondhat ilyent, hiszen Tamás barátja volt Pistának és most tőle hozott néhány emléket. — Jaj bocsásson meg szegény anyám. és foglaljon helyet. Bátyám halála óta olyan ideges Tamás leült és hebegni kezdett — igazán restellem és nem értem ezt a felin­ dulást. Egy hajón teljesítettünk szolgálatot és a baleset után néhány emléktárgyat hoztam el. — Tessék felbontani: a jegyzéket a kapitány hitelesítette. — De hiszen a fiam volt a kapitány, — mondta erre Barabásné. Magda hunyorított Tamásnak, amit az nem akart észrevenni, mert utált min­ den komédiát. — Nagyságos asszonyom, a Barbarossa kapitányát Jansennek hívták és kedves fia velem együtt mint fűtő dolgozott a hajón, Marseilletöl az Indiai óceánig, ahol halálos baleset érte, izé . . . füstmérgezés. A z óceánba temettük. Fogadja mégegyszer őszinte részvétemet. — És eltávozott. A z utca sarkán sietős lépteket hallott maga mögött és szólították — Tamás, Tamás. — Magda volt. — Könnyes szemekkel rimánkodott, nagyon fontos ügyben várjon meg kilenc órakor a nyárfák alatt. Sietek vissza, mert anyám rosszul van. — 99 — �Két testvér, — gondolta magában Tamás. — A z egyik gátlástalan egoista, a lelkiismeretnek legcsekélyebb nyoma nélkül, a másik földreszállt angyal. Amennyiben a látszat nem csal, illetve, ha a lélek megtestesülhet. A nyárfák nyílegyenes utat szegélyeztek kétoldalt, egészen a látóhatárig, a fo ­ lyó melletti malomig, melyet este csak az látott meg, aki tudta, hogy a malom ott van. Ebben az országban sok minden sejtelmes, és sok mindent úgy látnak, ahogy szeretnék, hogy legyen. A félhomályban feltűnt Magda karcsú alakja. Kissé lihegett, mert sietett, aztán szótlanul haladtak egymás mellett. Magda megszólalt: — Sokat gondoltam Magára. — Mikor? — Különösen az utolsó évben. És nem is tudja: Védelmére keltem anyával szemben is. Őszinték lehetünk. A z az érzésem, hogy többé nem találkozhatunk. Persze ez nem tőlem függ. Tamás nyelt egyet. Nem mintha személyem lenne fontos, — folytatta Magda — egyáltalán nem. De magával kapcsolaban az „urak” veszélyt szagolnak, és mivel általánosítanak, már engem is gyanúsítanak. — És egyáltalán mivel vádolnak? — Hogy atheista és kommunista. Csendesen lépkedtek. A hold megvilágította a folyóból felszálló ködöt, melyből kibontakozott a malom, tücsök szólt, majd egy szélfuvallat megremegtette a nyárfák leveleit. — Tudja, hogy halt meg édesapám? — Nem. — Felelte Tamás. Én is hallomásból tudom, mert soha sem láttam, illetve egy éves voltam mikor meghalt. Mint tanító, nemcsak a tanulókkal törődött, hanem a dolgozókkal is. 1918-ban megkérte a pártvezetőség, hogy tartson néhány előadást az állam szerepéről. Nem lázított senki ellen, hiszen Platonról és Morus Tamásról beszélt. Mikor bejöttek a fe ­ hérek, egy tolvaj, elbocsátott cselédünk beárulta. Szétverték a veséjét. Szegény anyám látta és azóta is ideges. Aztán az is bántja szegény anyámat, hogy annak idején apám kedvéért tért át a katolikusról a református vallásra. Én reformátusnak szü­ lettem, de mennyit imádkoztam már a Boldogságos Szűz Máriához! Tamás nem kérdezte kiért. — Aztán jöttek a bajok, bátyámmal, Bandival kapcsolatban. Őt sikerült fel­ vetetni a Ludovikára, de tulajdonképpen ott változott meg, nem előnyére. Gyönyörű hangja volt, szeretett mulatni és sokat költött nőkre. De olyan is volt, akitől kapott Pénzt tudni illik. Soron kívül léptették elő. Akkor megismerkedett egy grófnővel — talán nem is volt grófnő — és az ezred kasszájába nyúlt. Mikor kitudódott, őrnagya egy pisztollyal magára hagyta lakásán: mintha neki nem lett volna pisztolya. A pisz­ tolyt megtalálták épségben, de Bandi eltűnt. Néhány hónap múlva hírt kaptunk róla, hogy jól van, egy hajón szolgál tiszti beosztásban. Később azt írta, hogy megnősült. A z igazság az volt, hogy O. Lenkét, aki mint táncosnő Franciaországban járt, leány­ kereskedő kezére juttatta. Most már tudta Tamás, ki volt az a nő, aki Barabást Diego kocsmájában inzultálta. De nem szólt róla. — 100 — �Tamás megcsókolta Magda kezét. Aztán hallgattak. De ez nem idegre menő, feszült, tanácstalan hallgatás volt, hanem harmónia, mint mikor két nagyon külön­ böző, de egymásnak teremtett lélek simogatja egymást. Tamás boldognak érezte magát, terveket szőtt és rózsaszínben látta a világot. Még nem aludhatott alig néhány órát, amikor erélyesen kopogtak az ajtajánn. — Nyissák ki az ajtót! — hallatszott egy parancsoló, durva férfihang. Tamás kinyitotta az ajtót és nagy meglepetésére két csendőrt látott a szobába lépni. — Parancsunk van, hogy kövessen bennünket. — Tamás tudta, hogy itt kárbaveszett minden dialektika, felöltözött és még annak örült, hogy éjjel lévén, lega­ lább nem bámulják. A csendőrök átadták a fogházőrnek, aki rövid intézkedés után végig vezette egy hosszú folyosón, kinyitott egy rozsdás vasajtót és azt mondta Tamás­ nak, hogy itt helyezkedjék el, holnap kihallgatják. Vaksötét volt a helyiségben. Ez bizony nem tengeri levegő, konstatálta Tamás, felkattintotta öngyújtóját és két borotválatlan, betörőképű egyént látott a priccsen. A z egyik nem zavartatta magát a horkolásban, a másik megdörzsölte szemét, ásított egy nagyot és azt mondta: á, után­ pótlás. — Mondja kollega, magát is a birkák miatt csípték el? — Tamás azt mondta, hogy neki eddig birkákkal nem sok dolga akadt, de ha így megy tovább, erre a szak­ mára adja magát. Másnap kihallgatásra vitték Tamást, a szolgabíró elé, akiben Tamás egykori kedvenc osztálytársát ismerte fel. Órák hosszat tartott ez a kihallgatás és Tamás már szédült az éhségtől. Aztán négyszemközt beszélt vele a főszolgabíró. Nem tegezte. — Mi valaha barátok voltunk, ennek vége. Többé nem ismerjük egymást és a legokosabb az volna, ha többé nem is találkoznánk. Ebben az országban iskolába többé fel nem veszik, képzettségének megfelelő állást soha nem kaphat, de fizikai munkát is csak talán. Egyetlen szívességet tehetek: telefonálok a határőrparancsnok­ nak, aki nekem megteszi, hogy az őrök nem látják, ha éjjeli 12— 1 óráig elhagyja az országot. És Magdának igaza volt: többé nem látták egymást. Hamburgig nagyon hosszú volt az út és ezalatt Tamás sokat éhezett és néha rettenetesen fázott. A Reeper Bahn-nál kiszállt, de ez is csak annak való, akinek sok a pénze. Elvánszorgott a kikötőbe és a hármas számú hídnál leült egy kötélcsomóra. Behúzott nyakkal és leeresztett vállal ült a kötélcsomón és mindenre gondolt. K ez­ dett esteledni. Előtte az ezüstszürke „Hessen” csatahajó himbálta alig észrevehetően hatalmas testét, és gomolygó füstje lefelé húzódott az Elbán Cuxhaven felé. A Lombard-hídon túl felvillantak a reklámok és szikráztak kimondhatatlan sok színben. A Boccaccio, melyben teljesen ruhátlan lányok vidítják fel azokat, akik valamilyen okból szomorúak. És akiknek pénzük is van. Alatta meg az Elba csacsog, csobog ős­ idők óta és már sokan eltűntek benne. De nincs szörnyűbb a vízből kihalászott hullá­ nál, akár megvan a szeme, akár nincs. Jótékony álom szállt le Tamásra, melyben a reklámok karácsonyfává változtak és a messzeségből valami végtelenül lágy orgona­ szó hallatszott. Csak ne rontaná az áhitatot a kántor dörmögő basszusa. Tamás még nem tudta hol van, mikor alaposan hátbavágták és egy ismerős hang túlkiabálja a lármázókat — caballeros siéntate! Hallgassatok! Ez itt Tamás! — Ez tágramereszti szemét és Mussolast látja maga előtt, és Hugót aki csak egy pohárral ivott többet a kelleténél, és majd megfullad nevettében, még pedig azon, hogy Ősnyál északi részén — 101 — �akarta megrúgni, de elcsúszott valami héjon, és most a szemétben ülve csuklik. Tamás — bömbölte Hugó olyan hangon, hogy megijedtek a sirályok, — Ösnyál is feltápászkodott, megnézni mi az, aztán megjelent Balogh Luigivel, és mindjárt azt kérdezte Tamástól, hogy otthon még mindig akkora-é a f ff-flanc mint régen. Körülvették, vállát veregették és egyszerre kérdezték, honnan jösz, hova mész. Aztán Balogh beszélt: — gyere vissza a Barbarossára. Éppen múltkor mondta az öreg, hogy mi mind hhh-hülyék vagyunk és mióta elmentél, senkitől nem hallott egy értelmes szót. — Húzták, tólták Tamást a hajó felé, sőt Ősnyál leverte kabátjáról a port és meg akarta fésülni. Rettenetesen be lehetett rúgva, mert józan állapotban egyáltalában nem volt mániás a tisztaságra. Janssen kapitány csak annyit mondott Tamásnak — eggyel kevesebb csalódás — és evvel az értette, hogy hazájával kapcsolatban ezentúl már nem fog csalódni. Másnap a reggeli szürkületben a Barbarossa felszedte horgonyát és elindult lefelé az Elbán, hogy elérje a tengert, ahol a nap lenyugszik és ahonnan minden élet eredt, a szép és hatalmas, a kegyetlen és irgalmatlan tengert. GARA JÁNOS Asztal tetején Laczkó Zsolt úgy emlékezett, a műtő sokkal nagyobb, világos helyiség. Gyakran átsétált a folyosó itteni szakaszán, néha beteget toltak be a műtőbe, e röpke alkalmakkor alakult ki elképzelése. Világos, tágas terem, a falakat csempe borítja, nikkel fényű műszerek gépek, csövek, kis oxigénpalackok, kerekes asztalkák, s közé­ pen a lapos viaszosvászonnal bevont asztal amely fölé ernyőformájú, hatalmas lámpa borul. Most, hogy itt feküdt a betegszállító kocsin, ebben a fura vászonbölcsőben, klóros illatú, vékony lepedő fedte meztelen testét, a falak szorongató közelségben állták körül, borzongás hullámzott végig rajta e hűvös, homályos csendben. Hallani vélte a félelem hogyan dübörög át erein. F pillanatban mélységesen megbánta, hogy bátran szembenézett a tényekkel és nem kereste a lehetőségek egyéb útjait. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy a helyzetet számára beállították! Egyet­ len lehetőség? . . . Hónapok óta nem vérzett a tüdeje, azt a szerencsétlen esetet ré­ gen elfelejtette, akkori félelmeit, amely az elszántságát szülte, elkoptatta az idő és hízott is néhány kilót. Akkor hát minek fekszik itt! Nem nézte tovább a menyezet szegletében a repedezett vakolatot. Behunyta szemét, engedett a kába érzéseknek, amelyek alattomasan kúsztak szét testében. Eszébe jutott, amióta betolták meg se moccant. Szeretett volna megmozdulni, mégse tette. A műtős tette át a kocsira. Ágyból a kocsira. Nevetséges! Valahogy férfiatlannak találta ezt a megoldást! Eredetileg úgy képzelte a saját lábán, határozott léptek­ kel besétál a műtőbe, ledobja pizsamáját és fölfekszik az asztalra. Tessék uraim, lehet kezdeni! . . . Mégis hagyta, hogy az idős, bajúszos műtős könnyedén átröpítse a kocsira. A műtős bajúszát nem láthatta, mert maszk takarta fél arcát. Ettől kevés­ bé volt nevetséges . . . És reggel hatkor, még ennek előtte, az éjszakás nővér hozta — 102 — �a nagy fehér tablettát, bevette egy kevéske vízzel, azután kiment a fürdőszobába. A lompos öreg nő szertatásosan követte. Apáca lehetett valamikor. A z irrigátor vé­ kony gumicsövét két ujjával összecsípte és aggódva nézte a zománcozott edény tar­ talmát. Attól félt kilötyögteti. A z arcára volt írva a félelem. Ha akkor vissza­ fordul. . . . széttárt könyökkel, a zománcozott edény csörömpölve hullott volna a kövezetre . . . És akkor most nem feküdne itt? K ilugozva, sterilen, megfosztva mindattól az idegen anyagtól, ami testének nem elszakíthatatlan része? Időközben megélénkült körülötte a műtő. Már nem volt egyedül. Vöröslő gyenge fény világított, nem tudta felfedezni a forrását. A műtősnő fehér lepedőket teregetett szét az asztal köré rendezett tolókocsikra, az idős műtős a nagy, kerek nikkel dobo­ zokat rakosgatta. Oldalt valamelyest átlátott egy csempézett helyiségbe, látta a mos­ dó szélét, hallotta a víz csobogását a körömkefék sziszegését, s az ismerős hangokat. Izgalmas bridzs-partit részleteztek odaát. A látszólagos közömbösség felháborította. Ez embertelenség! A genfi konvenció intézkedéseiről társalognak miközben ő itt fek­ szik . . . Azután a beszélgetés más területre csapott át és ez sokkal rosszabb volt! . . Megcsináljuk lokálisan . . . nem kockáztatunk . . . persze, persze . . . Figyelmét szerette volna elszakítani, de képtelen volt rá! A z érthetetlen szakkifejezések félelmetesen lebegtek felé . . . A műtősre akart gondolni. Erőszakosan másra koncentrált. Elképzelte, hogy a bajúszos műtős Monoron, vagy Rákospalotán lakik egy kertes házban és szabad idejében angoranyulat tenyészt .Leteszi a fehér uniformist, amely a szolgálat végére titokzatos barna foltoktól tarkállik, leteszi a hetyke csákót, gyűröttszélű kalapot illeszt a helyébe . . . Otthon ül a kertben, vizsla szemmel figyeli a drótkerítés mögött nyüzsgő állatokat. A lompos éjszakásnővér a fe­ lesége, nagy zománcozott bögrében tejeskávét visz neki, mielőtt éjszakai szolgálatba indulna . . . Ekkor Margó hajolt fölé. A fiatal asszisztensnő. Csak a szemét látta. Ő is masz­ kot viselt. Bátorítóan mosolygott. — Nagyon fél Zsolt? — Ó, nem is tudom . . . — Egy-kettőre készen leszünk. Semmi az egész. Meglátja . . . Közben felhajtotta lepedőt, Zsolt karját megfelelő szögbe állította és injekciót nyomott belé. Gyorsan, ügyesen. Zsolt közömbösen szemlélte. A z injekció különös lebegést eredményezett Egy kicsit rossz volt, idegen, de valamelyest kiszakította a valóságos létezés síkjából. A z álom és az ébrenlét különös keveréke volt ez az érzés. Mindazonáltal nyugtalanságától már nem sikerült megszabadulnia. Kisvártatva a műtős lépett hozzá. A silány lepedő elrepült róla. Hosszú pilla­ natokig kitakarva feküdt, de úgy tűnt ennek nincs semmi jelentősége: anélkül, hogy egyetlen pillantást is pazaroltak volna a látványra, mindenki serényen végezte a dol­ gát. Zsolt tehát felhagyott tiltakozási szándékával. Akkor már a műtőasztalon feküdt, ugyanaz a könnyed, határozott erő repítette át, amely jóval előbb az ágyról a kocsira téve útjára indította. Azután a félbehajtott lepedő is visszakerült ágyékára. A mű­ tőasztal elejét ferde szögben megemelték, Zsolt féloldalra feküdt, a műtős azt kér­ dette kényelmes-e azután hozzá tette még: igyekezzen kényelmesen elhelyezkedni. Zsolt kissé lejjebb csúszott és felhúzta a térdét. A zt kérdezte lehete- így? A műtős azt válaszolta, igen. Fölemelt bal karja alá, pontosan a könyökhajlatba állvány ke­ rült, csuklóját vékony gézzel hozzá erősítették. Jobb karját előrehúzták egy tálca­ szerű lapra, feje alá kispárnát helyeztek. Kemény kis szalmapárnát. A z asztal vé­ gére volt erősítve. — 103 — �A z előkészület többnyire a hátamögött zajlott, ami arra késztette, hogy a fan­ tázia segítségével próbálja követni az eseményeket. Lankadatlanul figyelt, zajokból, félszavakból, elégedett és elégedetlen morgásokból próbált következtetéseket levonni. Tudta, mindez csak előkészület és iszonyatossá sűrűsödött benne a várakozás! Újabb lepedő került az alsó felére. Azt gyanította ezzel leplezik el, hogy tulajdonképpen megkötözték s bár később meggyőződhetett róla, hogy szó sincs erről, mégis fokozta nyugtalanságát. Időközben bekapcsolták a műtőlámpát. Valami folyadékkal mosni kezdték a hátát. A vattacsomó könyörtelen pontossággal sétált végig vállától a dere­ káig, a lámpa meleg fényében bizsergő párolgás érzetét hagyva maga után. És Zsolt megértette, hogy immár fogoly, elvágták a menekülés útját, gúzsbakötötték az ese­ mények, mindaz, amit eddig tettek már érte, s amit tenni fognak, a szándékok regi­ mentje, amelyek ugrásra készen várakoznak a cselekvés kapujában. Szerette volna megállítani az eseményeket, vagy legalább késleltetni, bár nem tudta pontosan miért, nem félelemből, a válságos pillanatokat maga alá gyűrte, így hát sírva átkozódni, szétrúgni a bénító köteléket, asztalokból, műszeres tálcákból emelt akadályokat — hiábavaló lett volna. Akkor hát miért? Miért kellene várni? És mire? Tán elfelejtett valamit? Valami fontosat? Halaszthatatlan maradt elinté­ zetlenül? Létezik halaszthatatlanabb dolog, mint az, hogy túljusson mindazon ami vár rá! . . . Hátha azután késő lesz! Miután? Veszélybe lenne az élete?! . . . Azután késő lehet! . . . Ez itt klinika. Itt a halottat is feltámasztják! Azután különben sincs semmi . . . Közbe jöhet valami és akkor . . . Valami speciális dolog, ami az ő testi és lelki összeségére szabatott! Lehetséges . . . Annál inkább oka lenne tisztába jönni vele, mit hagyott elvégezetlenül . . . persze a levél ott van. Egy hete az éjjeliszekrény terítője alatt lapul. Abban mindenkitől elbúcsúzott. Gondolatai között felbukkant a címzés. „Anyámnak és Feleségemnek” . . . Ügyesen kerülte meg a dolgokat. Senkit sem akart megbántani ezzel az utolsó üzenettel . . . Azt mondták a hátamögött: ez egy kicsit fájni fog. Ezidáig megúszta fájdalom nélkül. Felkészült a fájdalom fogadására. Érezte, hogy egy tárgy lágyan tapogatja a gerincét. Középtájon. Majd parányi tűszúrás után valami hideg kúszott fölfelé a ge­ rincén. Emlékezett, társai azt mondták, elsőnek a gerincbe adnak injekciót. A z a legfájdalmasabb. A többit nem érzi azután. Látta is azokat a hosszú, hajlékony acél­ tűket. Közben minden megszűnt. Szeretett volna bepillantani abba, amit csináltak vele, fájdalomcsillapítóra gondolt, de nem merte megmozdítani akárcsak a legparánvibb izmát sem. A z volt az érzése, a hosszú tű még mindig a gerincében rostokol. Legalább nem is érezte, hogy kihúzták volna. Egy újabb szúrás következett. A ge­ rinc mellett. Egészen valószínűtlen fájdalommal. Azután egy második, harmadik, ne­ gyedik . . . körben a lapockája mentén. Azokat már nem érezte. Babráltak a hátán. Legpontosabban ez a kifejezés fedte a valóságot. Pusztán annyit érzett, egyre mélyeb­ ben járnak a tűkkel. Ropogva vágódtak a hátába, a körömvágáshoz hasonlított. A köröm is testéhez tartozik, mégse fáj mikor vágja. Ez jutott eszébe. S ha nem hal­ lotta volna hogyan csörrentek az elhasznált tűk a porcelántálban, azt hihette volna a hátában hagyják. Kis acéltuskókként mereven álltak körben, jelzik a műtéti terü­ let határait. Ezután kis szünet következett. Kivehetetlen suttogással. Valamivel betakarják a hátát. Miért hagyták abba!? Most ez nyugtalanította. — Hogy érzi magát, Zsolt?— Megismerte a tanársegéd hangját. Gömbös tanár­ segéd csinálja a műtétet. Ezt tudta. Mikor jöhetett be? Ezekkel az átkozott lepedőkkel — 104 — �mindent eltakarnak előle! Haragot érzett. Mintha sátor alatt volna. Mindössze egy keskeny résen látott ki. Üveges szekrény állt vele szemközt. A polcokon oldalukra döntött fűrészfogas szerszámok hevertek. Szinte hallotta, hogyan recseg a csont, ha ezek munkába állnak. A lvó vadállatok! Időnként elsuhant valaki a szekrény előtt. Személytelenül, fehéren. Legalább a cipőjükről megismerné. De nem! Mindnyájan egyforma fehér kalocsnit viselnek. Szemgödrében izzadságcseppek gyűltek. Akadá­ lyozta a látást. Egész teste verejtékben fürdött. Tenyere öblében tócsává gyűlt. — Izzadok — mondta válaszul, egyáltalán nem törődött azzal, mennyi idő telt el, miközben válaszon töprengett. Ekkor kéz nyúlt be hozzá. Valószínű női kéz lehe­ tett. Alaposan szemügyre venni nem volt ideje. Meg gumikesztyű fedte. A mozdulat gyors volt és szakszerű. Jólesett a gondolat, hogy Margó, a fiatal asszisztensnő törli meg, ezért hajlamos volt elhitetni magával, hogy senki más nem lehetett. Margót a fehér valószínűtlen titkok hangulata lengi körül, amint a folyosón ruganyos léptek­ kel végig suhan, arcán mindentudó szelíd csodálkozás dereng, azt suttogják a bete­ gek a tanársegéd szeretője, az éjszakai vizitek után, amikor a tanársegéd szemügyre vette az aznapi frissen operáltakat, hozzá betér, Margó a legfelső emeleten lakik, vajon milyen lehet, mikor ledobja magáról a magasan záródó fehér köppenyt, mi­ lyen lehet ruhátlanul, nyúlánk acélos termet, hervadhatatlan formákkal, vajon ma éjszaka . . . — Törlést. Kurtán hangzott, nem túl hangosan, az általános neszezésből mégis élesen vá­ lasztotta ki elméje, s Zsolt rádöbbent, hogy valamit elmulasztott. A kezdetet. Tompa fájdalom lepte meg, amely testének meghatározatlan részében fészkelt. Elmulasztott az operáció kezdetére figyelni! Pedig hányszor elképzelte! A z éles szer­ számot, amint határozott gyorsasággal végigszántja testét, s a vérző árokban ver­ gődő ereket hagy maga után . . . — Húzd végig a körmödet a bőröd felületén — mondták neki. — Ezt fogod érezni. — Hitte is meg nem is! Titokban többször meg­ próbálta különböző helyeken, gyengéden vagy erősebben, s még álmodott is róla. Most elmulasztotta. Veszni hagyta mint annyi mást! Tompán dobogott a szíve. Fokozódó gyorsasággal. Apró remegések futottak végig a fején átvetett lepedőn. — Fáj . . . — mondta, pedig egyáltalán nem volt biztos benne, hogy úgy van, hiszen csak azt a meghatározhatatlan babrálást érezte a hátában, de meg akart győződni valamiről, talán arról, hogy ha fájna, készen állnának-e azok ott a hátamögött, tenni valamit ellene. — Most is? — kérdezte vissza a tanársegéd. — Már nem. Hogy érzi magát? — Szomjas vagyok . .. Ez igaz volt. Arca verejtékben úszott, szája kiszáradt, duzzadt nyelvével ügyet­ lenül formálta a hangokat. A z volt az érzése elfelejtett beszélni. A kéz benyúlt hozzá, nedves gézzel vé­ gig törölte arcát, nyakát. Jó hűvös volt. Váratlanul sziszegő hangot hallott. Mint mikor elpattan egy vékonyka tömlő. Valami folyadék spriccelt a lábát takaró lepedőre. Izgalom támadt mögötte. Meg­ értette a kurta szavakból és a csoszogásból. — Nem látom! — Várj, majd én . . . — Ez nem a tanársegéd hangja volt. Azután egymásután többször: törlést! Meg is moz­ dították. Elég durván. — 105 — �Átvágtak valami vastag eret! A vére spriccelt záporozva! — Törlést . . . Diatermia . . . Törlést! A z isten . . . Egyszer látott operációt. Pár pillanatra. Sosem fe­ lejti el a képet. A kifordított nyíláson úgy lógtak az érszorító csipeszek mint a fém­ piócák . . . Valami kiszámíthatatlan történt! Mindig közbe jönnek kiszámíthatatlan dolgok. És miért fáj! Gyenge villamosáram rázza . . . Kétségkívül az égett hús illata . . . A hajszálerek könnyen trombocitálnak. Diatermiával vasalják a hajszálereket . . Az előbbi kattanás az átvágott vastag ér fala volt . . . A kisebbeknek rugalmas fala lehet a vastag porcos, kemény . . . Fokozatosan besötétült körülötte a világ. Kezdetben zöldessárga árnyalatokkal, azután egyre gyorsabban Mint a gyorsított alkonyi felvételeken. Egy ideig néhány tárgyat képes volt megkülönböztetni, azután már semmit. Nem látott, nem hallott, nem érezte a szagokat, testrészeit. Később időtlen sötétségben ébredt ismét tudatára. K üzdött valami megmagya­ rázhatatlan érzés ellen, valami erő ellen, ami szűkítette a létezés határait. Parányi pontnak érezte már magát, kiterjedés nélküli létezés volt ez. Ilyen lehet a halál! Némi csodálkozással fogadta a gondolatot. Nem félt tőle. Talán a szívem működése is megszakadt már . . . Tudata élesen működött. Úgy tűnt pontosabban, mint bármikor. De hasztalan fülelt. Néma sötétség vette körül anyagtalan világát. Ilyen lehet a halál! A z érzékszervek fokozatosan szüntetik be működésüket. Azután már nincs semmi! Ha hagyná, nála is bekövetkezne! Egy ideig közömbösen viselte ezt az állapotot. Tu­ datában homályosan felbukkant a tanársegéd alakja, Margó, meg a többiek oda­ kint . . . Kétségbeejtő hajsza folyhat! A z idős műtős bizonyára tehetetlenül áll, várja a parancsokat. A tanársegéd arcán átnedvesedik a maszk, zubbonyán n agy izzadságfoltok törnek át . . . Nevetséges! Közben ő itt kuksol, csak éppen annyi erőfeszítést tesz, amennyivel ezt az állapotot fenntarthatja. Úgy gondolta nála van a döntés le­ hetősége! Ettől a gondolattól megrémült. Hátha már késő! Ha máris elmulasztotta a ked­ vező lehetőséget. A kelleténél tovább várt! Elúszott, mint már annyiszor az életben. A z elodázott tettek, megkerült feladatok, a sok kiegyezési szándék, bizonytalanság, menekülés, óvatosság meghatározatlan börtönként zárta körül. Lám a műtét elején is az az érzése támadt, hogy valamit elfelejtett, valami fontosat, s nem járt a végére .. Mindent a levélre bízott. „Anyámnak és Feleségemnek” . . . A levél már egy hete a terítő alatt lapul, tudta jól, már akkor tudta, érezte, amikor írta, egy szava sem igaz, csak kerülni akarta az összeütközéseket, azóta tán megtalálták, hiszen lehet­ séges, hogy már nem is él! . . . mindez gépies utórezgése a létnek, miként a haj és a köröm is tovább növekszik a halál után, az energia utolsó fellobbanása ez, lemond­ tak róla, teteme elhagyottan fekszik a kiürült műtő asztalán elszállítását várva, s az orvosok forró feketével öblítik le a kudarc felett érzett szomorúságukat . . .! — Nem! — Üvöltött hangtalanul. Forró tiltakozás lobogott fel benne. — Nem! Mindennek a végére akarok járni! Adjanak rá időt! — K i akart törni börtönéből. A z anyját, a fe­ leségét hívta segítségül, a hitét, amelyet oly sokszor cserbenhagyott. Iszonyatos erőfeszítéseket tett. Anélkül, hogy módjában lett volna ellenőrizni, úgy van-e miként szeretné, görcsösen megfeszítette izmait. Erőt préselt testébe. Érezni akarta kezét, lábát, hallani akarta mi történik körülötte. Látni akart! Mint aki lebegve súlytalanul, nemlétező roppant terhet készül emelni, minden erejét össze­ szedte. Akkor megrándult a lába. Pontosan érezte, hogy a lábát — 106 — érte gyenge áramütés. �Diatermia! Boldoggá tette a tudat. Azután világosodni kezdett. Lassan végigjárta visszafelé az utat. Azután már hallott is. Nagy sürgés-forgás volt a műtőben. A z idős műtős állt vele szemközt. Döbbent arccal nézte őt. Majd megjelent a tanársegéd. Maszkja a nyakában lógott. — Hogy érzi magát? — Azután eltűnt a látómezőből. Helyét Margó foglalta el. Nedves gézzel törölgette arcát. K i tudja mennyi idő telt el, miközben ő a sötétségben kuksolt . . . — Most . . . már . . . valahogyan . . . — válaszolta az előbbi kérdésre pihegve és megpróbált mosolyogni. — Készen vagyunk? . . . — Amint kimondta, már meg is bánta. Ő most már sohasem akarja megúszni a dolgokat! Ennek vége. Nem is azért mondta . . . A gondolattal elkésett. — Nem — mondta a tanársegéd. — Még nem vagyunk készen. Most kezdjük a műtétet. Mostanáig tártuk fel a műtéti területet. A java hátra van! K U N S Z A B Ó FEREN C : SZEPTEMBER 1944 em vették észre, mikor állt el a hó. S körülbelül mindegy is volt. A hegyoldalon egy szem se na­ gyon maradt meg belőle: az orkánná erősödő szél elsodorta, valahová Dél­ nyugatnak. Ha igaz, arra van Magyarország is. A hátul haladó egyszerre csak meg­ szólalt: — Te Géza! Te feszt rugdosod a fe­ jemet. Forgács Géza megállt, felegyenese­ dett, majd megfordult óvatosan, ne­ hogy a szél fellökje ezen a meredek lejtőn. — Rugdosom?! Pécs Im re szintén megállt karikalá­ bain és nevetett a szőrös képével: — Hát nem látod? S lemutatott. Fejének árnyéka most is érte Géza bakancsát. Felnéztek: a Nap betegvörös színű, s mintha ólom­ lemez függne előtte, de mégiscsak ő az. — Hé! — kiáltott rájuk az elől ha­ ladó Bognár Sándor. — N e álljatok N meg, mert nem tudtok elindulni! Még három kilométer és fönt vagyunk a te­ tőn. — S nem fordult előre, míg emez kettő tovább nem indult. A szél jobbkéz felől támadott. Úgy bele kellett dőlni, hogy Pécs Imre le­ felé fordított karabélycsöve kis híján vonalat húzott a földön. Sose szokta meg, hogy szabályosan tegye a nyaká­ ba a fegyvert. Három kilométer, az háromezer méter, s ha minden jól megy, akkor hatezer lépés. — Tízezer nullaszáztizenhét — mond­ ta hangosan Fogács Géza és fejjel elő­ re elbukott. A kis Pécs odaugrott, elkapta átfor­ duló testét: — Sanyi!... Sanyiii! Sándor!! Végre meghallotta. Nadrágfékkel jött vissza. — A betyár úristenit! — mondta. Tartották egy darabig, térdeltek, néztek egymásra, majd vissza, amerről jöttek: a rézsű alja ködbeveszett... — Mennyi még, Sanyi? — 107 — �— Nem tudom... Egyszer jártam erre életemben, mikor kifelé mentünk. — Akkor is minek — mondta Pécs Imre, s kigombolta a zubbonyát. De­ rekáról vékony kötelet oldott le. Két karabély bemért távolságra összeerősí­ tették, aztán rákötötték a fiút. Feláll­ tak, belekapaszkodtak a gyeplőnek ha­ gyott kötélvégbe és megindultak. A Nap még a lejtőn hagyta őket, de nem volt egészen sötét, mikor föl értek a tetőre. Méteres hó fogadta őket. Húztak még egyet bajtársukon, az­ tán belefeküdtek a hóba. Arccal. „K i látott már szeptemberben havat” — akarta mondani Pécs Imre. De csak akarta. Mire a gondolat a nyelvéig ju­ tott, már aludt. Vidám tűzpattogásra ébredt. Feje fölött szépen összeillesztett gerendák voltak, s ahogy megmozdult, vastag le­ vélréteg zörrent meg alatta. A bunker közepén Forgács Géza egy nagy konzerves dobozban vizet melegített. Bog­ nár Sanyi a másik padkán aludt. — Van még itt valaki? — ült fel Pécs. — Senki — mondta Géza. — Csak magyar géppuskahevederek. román lábszárvédők meg német húskonzer­ vek. — Egy kis hottentotta kenyér nin­ csen? — nézett föl Bognár Sanyi. — A z nincsen. — Hát mit csináljunk — állt fel Imre — , eszünk húst. Ha az ides lát­ ná, a fülem közé csördítene a pazar­ lásért. Nem számolták, hány negyedkilós konzervet bontottak föl fejenként... Idő múlva Fogács Géza egy újjal be­ nyúlt a szájába. Bólintott. — Eléred? — kérdezte Bognár. — El, hálistennek. Most pedig én is durmolok egyet. Forgács pesti volt, erzsébeti, neki mindig voltak ilyen szavai, amin a két parasztfiú nevetni tudott. Most azonban nem mertek, féltek, megindul kifelé a hús... Imre négykézláb má­ szott vissza a fekvőhelyéhez: — Nem hagyunk egyedül aludni, mert félni fogsz. Mikor fölébredtek, a tűz végképp elhamvadt. Újat gyújtottak. Ettek. Aztán Forgács a fegyverét kezdte tisztítani, szétszedni: — Kinyílt a sebem. — A rossebnek nem mentél a kötö­ zőhelyre — mondta Bognár Sanyi. — Azóta már lazaretben feküdnél. — Azóta már bárisnya-nővér cserél­ né a combomon a kötést. — Na és — mondta Pécs. — Te vol­ nál közülünk a szerencsésebb. Forgács gondosan megvizsgálta. És a rohamosztag!? — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, részben hősi halált haltak, részben eltűntek! Botond előtt nem lehetett kiejteni, hogy „fogságba esett” . Szerinte a hős magyar katona nem eshet fogságba. „Esetleg nem láttuk, mikor hősi halált halt, s ezért az eltűntek listájára kell fölvenni!” Sorba megvizsgálta a fegyverüket. Pécs és Bognáré holtkoszos volt. — Ezt megkeserülik! — mondta. — Tizedes, fegyverezze le őket! Géza elvette tőlük a karabélyt. — Hátra arc! — vezényelt Botond a kettőnek. — Mars! Aztán Forgácshoz fordult: — Jól van, fiam. Te magyar katona vagy! Foglald el a tüzelőállást a gép­ puska mögött, s ha parancsot adok, tüzelj! Nyugodtan lőjj, van töltény elég. Bognár Sanyi a legnehezebb zalai káromkodásra fakadt: — A radai rosseb egye ki a belit! Akármerre tekeredünk, ettől nem sza­ badulunk? — 108 — �— Minek adtad oda a fegyveredet? — mondta Pécs. — Te minek adtad oda!? — Én Gézára bízom az ügyet. Odaértek a patak partján tanyázó csoporthoz. Valaha magyar katonák voltak, most egy megvert, szétzüllötten futó hadsereg darabjai. Voltak vagy ötvenen. Egy üres benzineshordó tetején huszárezredes ült. Meggyszín lovassági nadrág, daróc ruszinkabát, német rohamsisak volt az öltözete. Lá­ bán a rossz gyalogsági bakancsot piros tűzérzsinórral fűzte be. Szónokolt: — Mert kérem, nehogy azt higyje valaki, én nem ismerem a Magyar Királyi Hadsereg szabályait. Persze, könnyű itt, a hátországban. . . — Nyugodjon meg — mondta Imre, ahogy leült és kezdte bakancsát ki­ fűzni — , Botond nem magafajtája. Én láttam, mikor Kolomeánál rohamra vezetett egy ezredet. Ő ment elől. — Benyúlt a bakancsába, hogy áll-e ki van-e a záron mindenütt olaj, majd visszatette a karabélyba. Csak aztán felelt: — Haza akarok jutni. — Erre közelebb, arra hamarabb. — Talán. — Talán ... A foglyoknak csak ad­ nak enni és nem kell nekik rohamra menni. A ztán ... — Aztán her führerék beadják a kulcsot, őfőméltóságáék szintén, de a foglyokat nem engedik mindjárt haza. — Téged igen, te kommunista vagy. — Nincs a homlokomra írva. Én otthon akarok lenni, mindjárt az ele­ jétől fogva. — Hát te? — nézett Imre a hallga­ tag Bognárra. A z felhúzta a vállát, kifordította te­ nyérrel. Kint változatlanul sütött a nap, a hó megroskadt, de nem tűnt el. Bognár tájékozódott, aztán Délke­ let felé mutatott, le a hegytetőről. Elindultak Délnyugatnak. Harmadnap kis ruszin falu kevere­ dett eléjük. Egy lélek, de egy macska — Itt németek jártak — mondta Imre. — A magyarok nem csinálják ilyen forsriftosan. — K ivéve Botond alezredest — fe­ lelte Sanyi. — De Mayer se kutya — bólintott Pécs. — Úgy van! — emelte fel az újját Forgács. — Ne feledkezzünk el drá­ ga parancsnok urainkról. Ha akartak, se tudtak volna. A falun túl egy fahídon géppuska várta őket. Mögötte hasalt Botond al­ ezredes. Elrejtőzni már késő volt, fe­ dezék sehol, tiszta esztelenség lett vol­ na a harcot felvenni egy jópoziciójú géppuska ellen. — Előre hátrálunk — mondta Géza csendesen, aztán vigyázzmenetben el­ vált társaitól, magállt, s fegyverét ke­ ményen csapta a földhöz: — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, Fogács Géza, a harmadik ro­ hamosztag tizedese, jelentkezem! Botond szabályosan fogadta a je­ lentést. — Milyen rohamosztag? — kérdezte aztán. sem volt benne. Csak üszkös gerendák. — A kettes, egyesített gyorsdandár­ ból. Botond többek között arról is hír­ hedt volt, hogy a tajtékzó dühön kí­ vül semmilyen érzelmet nem engedett az arcára futni. A z ámulatot sem:: — Hol vannak a többiek?! — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, itt állnak a hátam mögött! Maga ment már elől rohamban, ezre­ des úr? A z ezredes tokája feszes-kék lett: — Megvárja az utánpótlást — mond­ ta Géza. — Merre jöttek ősapáink? — 109 — — Node, kérem ... őrvezető... — Ne hápogj — szólt valaki hátul­ �ról — , jössz velünk te is a büntetőszá­ zadba. A z ezredes elhallgatott. A hordóról azonban nem szállt le: ez volt az egyetlen ülőalkalmatosság. — Nézzétek — mondta Sanyi mel­ lett egy forradásos arcú harckocsi­ zó — , megint egy veréb. A faluból éles kanyarral kiforduló úton előírásosan öltözködő, rohamsisa­ kos hadnagy közeledett. Kerékpáron. A küllők fényesre csi szoltan villogtak a napfényben. Nyakába géppisztoly lógott. A felszólalásra megállt, leszállt a gépről: — Alezredes úrnak alázatosan je­ lentem, Mayer hadnagy, a harmadik rohamosztag parancsnoka, jelentke­ zem! — Pihenj! — mondta Botond és ment oda: — Hadnagy úr, hát te is életben maradtál? Igazán örülök. tagos állt elébe, balkezével nagy bajú­ szát babrálta: — Most hogy leszünk, tizedes úr? — Honnan tudjam én azt, bátyám? Az Isten messze van, Botond meg hősi halált halt. — Nodehát, ippen azért... — Nadehát, éppen azért — állt föl Géza. — Most már meg lehetne pró­ bálni, hogy mindenki használja az eszét! Szívott egyet a cigarettából, s nyíl­ ván elfeledkezve róla, hogy most gyúj­ totta meg, eldobta: — Elmondom, amivel én többet tu­ dok maguknál: Este erős őrség érke­ zik ide, holnap pedig ellenlökő csapa­ tok vonulnak a hágóhoz.., Bolond sose beszélt a levegőbe. Levette válláról a karabélyt, ellen­ őrizte, csőre van-e töltve, aztán vissza­ dobta: — Én megyek haza. Kilencen követték. A hídnál Géza megállt: — Mindenki azt csinál, amit akar, Ez a főméltóságú úr külön kitüntetése. De aki velem jön, az puskát vesz föl — a csomóbadobált fegyverekre mu­ tatott — és kitisztítja. Négyen mozdultak a halom felé. Kezetfogtak, átölelték egymást. — Hogy-hogy én is, alezredes úr, kérlek? — A z előbb érkezett három kato­ nád — fordult hátra az, hogy Forgács­ ra mutasson. fordí­ Pécs Imre befejezte a bakancs gon- totta ki. A hadnagy is felbukott. Géza dos befűzését, felállt, s figyelő mozdu­ tüzelt, míg csak egy cafatot látott latokkal próbálta, A z első rövidsorozat a belét a — Na — mondta — , és kíváncsi va­ tény elég ... Aztán felállt, megigazította a jól áll-e a kapca, Megelégedetten bólintott: két tisztből. Nyugodtan lőtt, volt töl­ gyok az oroszok káposztalevesére. leporolta a ruháját, derékszíját és S megindult vissza, Északkeletnek. oda­ Hárman eredtek a nyomába. ment a csoporthoz. Csak közelről Vet­ a hor­ A többi ülve vagy félkönyéken néz­ dó mögé bújt. A többiek úgy marad­ te a leszálló Napot, meg a víz kény­ te észre, hogy a huszárezredes tak, ahogy az első lövés pillanatában szeredett ugrándozását a meder voltak. vein. Bognár Sándor Géza leült Pécs Imre mellé: két keze a feje — Add már ide a dóznit. felhő tétlenkedett az égen. Nem Mikor rágyújtott, egy öreg vonatosz- dultak se té, se tova. — 110 — kö­ hanyatt feküdt, alatt: néhány kósza moz­ �III. Hagyományaink AZ UTOLSÓ BOSZORKÁNY Bölcs királyunk, Könyves Kálmán alighanem korán mondta ki a szentenciát: — Boszorkányok pedig nincsenek . . . Nem is olyan régen halt meg az utolsó boszorkány. A Börzsöny, ez a büszke ifjú fejedelemasszony még jól emlékszik rá. Szoknyájának Ipoly felé libegő fodrában szerényen bújik meg egy kis hegyifalu, szülőfalum. A X I I— X III. századtól szolgálja hű jobbágyként éltetőjét, a Csóványos-koszorúzta megbékélt vulkánt. A hegyek örökké élnek. És az emberek? A hazajáró lelkek, a reménytelenül vergődő kisértetek, a nép képzeletének e régi szülöttei talán a rövidre méretezett emberi élet ellen lázadoznak. — K i tudja? Nem mentünk messzire a térben. A z időben sem kell. Csak nagyanyám koráig merészkedjünk vissza! Véresen lebukott 1848 napja. A kiegyezés vértelen holdat lopott a sötét ma­ gyar égre. Csönd van, halotti béke. A sivár nyomorúság talajában mégis életerős vi­ rágok készülnek bimbót nyitni. Napfény nélkül nehéz. Luca-este van. Pereg az orsó, reszket a szó. A legények ugyan lesik a lány­ kezekből véletlenül ki-kiszökő zálogot, hiszen csók jár érte. Mégis inkább éjféli temető ez. Kinn vigasztalan, fojtogató sötét, benn kórmos petróleumlámpa . . . — Hallottátok? Víziéket nyomják. Mindén éjjel kisértetek járnak náluk. Már a pap is megszentelte a házat, nem ér semmit. A kéményen jönnek be. Olyankor füst szikra és hamu csap ki a kemencéből. Mozdulni sem tudnak a vackon, míg nem szól a kakas. — Mestrának a kanásznak kellene szólni. Tud az hozzá. Mindnyájan táncol­ tunk dudájára, mely akkor is szólt, amikor falra akasztotta és elment. — Tudjátok — , azon a farsangon, amikor falra akasztott dudájára vígan jár­ tuk a frisset, miközben őt a hatodik faluban, a nógrádi vár csonka tornyán látták. Ügy mászott fel a tetejére, hogy — Isten bizony — szédültek, akik felnéztek rá a szürke hajnali völgyből. — Marisunknak pedig egy valóságos döglött patkányt húzott ki a melléből, mikor két esztendeje megrontották szegényt. Remeg az öregaszonyok ajka. A lányok izgatottan mocorognak. A legények ta­ nácstalanul bámulják egymást. A hosszú lócán, éppen a mohával betömött ablak előtt egy gyíkszemű barna lányka különösen élénk. Mozdul a szél . . . Kívülről fájdalmas nyöszörgés hallik. A meg nem keresz­ telt gyermekek lelkei sírnak így, akiket a temetőárokba ásnak el. — 111 — �Élesen megcsikordul a kerekeskút lánca. — Jaj, halálmadár! Itt kuvikol! Hirtelen megzördül az ablak. Rémült emberek buknak le a földes padlóra. A kormos lámpaüveg elpattan. A friss trágyával becsapott föld zöldes, nyirkos és erős szaga van. De ki érzi most ezt? A z ablak előtt még egy pillanatig a padon marad a lány. Szeme ijesztően csil­ log. Ő is levágódik a földre. Halálos feszlütség. Végre lehúzza az a lány a vadul im­ bolygó lámpa kanócát. Panni ángyi, az előimádkozó miatyánkba kezd. Torz hangok buknak elő az összeszorult torkokból. A halálsápadt gazda meggyújtja a viharlámpást, kitántorog a konyhába. Ide­ gekbe markol az asztalfia száraz csikorgása. Fokhagymagerezd kerül elő. Misa bátya térde beteges táncot jár, míg gémberedett ujjakkal keresztet rajzol a verejtékkel ki­ vert homlokokra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében . . . Oszlik a rémület — Látjátok? Megmondtam . . . — El kellene menni az emberekért! A legények szégyenlős feszengéssel szegik le fejüket. Nagy csuklások, kínos hallgatás. Feláll a lány. Barna arca lázas tűzben ég. — Majd én. — Jaj, Márikám! Nem félsz, nagyon vigyázz! Nyikorogva felsír a pitvarajtó. — Nahát, ez a lány . . . Panni nene halottsirató hangján megszólal: — Jézus, Máriám! Láttam, láttam. Viski Rozi volt. Mindig mondtam, hogy ő az utolsó boszorkány. Emlékeztek arra a vaksi szemére? A z ördög húzta rá a hályogot. Jaj, hogy bámult be vele az ablakon! Már rothadt róla le a hús. Fehér lepedőben volt. Nem is ér meg száz évet olyan, aki nem az ördöggel cimborál . Nem is mentem én még a temetésére sem. Jaj, csak meg ne kisértsen, meg ne nyomjon! No, persze vénasszonyok . . . Bátor, szitkozódó f érfihangok. Határozott lábak katonás cuppogása. Görbe-bot, fokos, fejsze. Menekülj, boszorkány! Jönnek az em­ berek. — Majd mi megmutatjuk! — Hitvány asszony népség. — És azok a híres legények! Szép dolog, mondhatom. — Itt van-e mindenki? Felszabadult zsivajgás. Megered a lányok nyelve, vidám hegyipatak, itt-ott a legények még szégyenkezve pusmorognak. — Gyerünk, emberek! — Ú gy-úgy sógor, menjen csak előre, maga mögött a kisbárány is farkasnak érzi magát. Hol van itt már a félsz? Erő, ész, no, meg az a sok lámpás. Bár az utóbbi in­ kább árt, nem világít az igazában, sőt, még el is vakít. — Csak itt a Szoroskán érjünk ki! Egy-egy csapzott szőrű fehér kutya félénk osonása riogatja még a nyúlszívűeket. de ezek sem mutatják. Igen jó lenne már az ágyban, egy kicsit összébb bújnának, legjobb lenne per­ sze a tyúkokat etetni . . . Hogy az az átkozott kakas! — 112 — �— Jaj! — Gyuri sógor a leszúrt bika rémületével belebődül a lucaesti éjsza­ kába. Mindenkiben megdermed a vér. Nincs egy sikoltás, egy Jézus-Mária. Több ez már mint rémület. A Szoroska vége felől fehér lepedő lebeg. Jön — s ezt most mindenki látja — , az utolsó boszorkány. Eszelős rohanás. Tépik a gyengét. Ajtóstul zuhannak a rémséges fonóba. Még az sem nyikkan meg, akit eltiportak. Ezen éjjelen nem aludt a falu. Egyszer aztán szent Luca éjszakája is elmúlik, s megszólal a kakas . . . A z ölfavágók tovább döntötték az erdőt. A fahúzók megláncolt talpú román­ szánkójukon lekínlódták a hegy kincseit a völgybe. Egyet-egyet néha szétzúzott egy vén tölgy, vagy letepert a szánkó. Néhány bakanccsal kevesebb zörgött a templomi kórus falépcsőjén, egy-két féldecivel kevesebb törköly fogyott Mizelnél, és néhány családban a száraz kenyér után elgurult az apró krumpli is az éhes szájak elől. Márika Mári lett. Rendes embert kapott. Született ezermestert. Kutakat ásott, vizet fakasztva a sziklából, pincéket vájt a hegyoldal fanyar borának, az észvesztő „fehérotellónak” . Feltépte a bércek földlepte oldalát, meszet égetett. A halottaknak sírkövet fa ­ ragott, később, miután jobbkezéről három ízt géppuskájával együtt Galíciában fe­ lejtett, megfaragta a Hősök-szobrát is azoknak, akik magukat is ottfelejtették valahol a messze idegenben. De közben egyszer még jelentkezett az utolsó boszorkány. Akkor volt ez, mikor a nehezen meghódított hegyoldalak sovány földjéről végképp elűzte a nemes szőlőt a filoxérát követő n o v a . A fehér-othello hálás volt a föld mélyén rejtőző pokolnak, mely kiokádta ha­ ragját a lávát. Bőven ontotta haragoszöld bogyóit, és sátáni levével pokollá tette számtalan család életét. Talán sohasem volt még ennyi sírás Börzsöny völgyeiben. Hűvös késő-őszi estéken sötét árnyak lopóztak a szelíd hegyoldalak sziklapin­ céi felé, a pokol kapuiba. Jót soselátott emberek részeg önkívületben estéről-estére itt segítették korábbi győzelemre a tüdőbajt. Még messzebbre gurult az apró krumli, még gyakrabban kisértek ki fehér koporsócskákat a hegytetőre. És akkor történt valami. Borzongató szelek indultak éjjeli útjukra a Nagy-Hideghegy felől. A sovány Hold is fázott. El-elbújt a kisérteties ezüstfelhők közé. A temető alá vésett pincékből vért köpő részegek kurjongatása hangzott a lapuló zsúp­ tetők felé. A z éhezésben megfáradt gyerekek összelábmód szenderegtek a régkihűlt hitvesi ágyban. A koravén asszonyok rettegve foltozták a rongyos ingeket. (Bizony, az a kemény vászon is csak elnyűvődik egyszer.) Szegény megnyomorított lelkek . . . Riadtan fülelnek a pincék felé. Nem gon­ dolnak másra, csak a tegnapi kék foltokra, a ma veréseire és a holnapi borzalmakra. De ezen az éjszakán késett az ember. — Istenem, csak nincs valami baja? Már éjfél is lehet . . . No, ez már ő. Hála Istennek! Jaj, most megint mi lesz! Szegény kis árváim . . . Betámolyog az ember. — Jézusom! Joso, mi van veled? Csupa vér az arcod! Várj, hozom a lavórt. A z ember üveges szemekkel, értetlen rémülettel leroskad a sámlira . . . Ott is ma­ rad reggelig. Azon az éjszakán szemernyit sem aludt az asszony, de a gyerekek szep­ tember vége óta először jól aludtak. — 113 — �Másnap hajnalban, mielőtt vállára vette Joso bácsi a nagyfejszét, odaszólt az anyjuknak: — Örzsi, ha akarod, délután hozhatnál haza egy kis bort. De délután, érted-e? Dehogy értette szegény, soha még így nem reszketett emberéért. Á t is szaladt a szomszédba Márihoz. Csak a muskátlival telezsúfolt ablakon át kiáltott be: — Komasszony, beteg az emberem! Egy-két héten belül azonban furcsa hírek kaptak lábra. A pincegádorba egyre több ember verte be a fejét. Arról is suttogni kezdtek, hogy boszorka veri meg súkkal a férfiakat. Igen, ezek a vénasszonyok mindig kitalálnak valamit. A z ugyan kü­ lönös, hogy mindenkor a legduhajabb veri szét a fejét, dehát talán természetes is. A legrészegebb tud legkevésbé vigyázni magára. Mindenesetre, azon az őszön kevesebb volt a vígság a pincékben, de mintha a sírás is kevesebb lett volna. Régi dolgok ezek. K i tudja, igaz-e? Sokmindent beszéltek a régiek. . . . No, itt le is tesszük a bazárkát. Hiába, csak nehéz ez a fa, ha mégolyan vékony és száraz is. Nézd csak milyen szépen piroslik már a som! Keress csak, biztosan lelsz ott az avarban is, az már jó puha, édes. Csak nehéz megtalálni a veres levelek között. Mégis megtaláltam. És amíg pihentünk, kedves szokása szerint mesélni kezdett nagyanyám. — Látod, fiam, ott azt a szakadékot? Úgy hívják, hogy Vérpatak. Szomorú története van annak. Régen történt, nagyon régen. De már a vízözön után. Árpád apánk vezetett ide bennünket. Éltünk is itt csendesen, de egyszercsak jött a kutyaf ejű tatár. Mindenkit legyilkoltak, lángban állt akkor ott lenn az egész falu. I de menekültünk a szurdokba. Nem is találtak volna meg itt bennünket, de egy hitvány ember borért elárulta a tatároknak. Kegyetlenül levágtak minden élőt, még a pólyásoknak sem irgalmaztak . . . Attól olyan veresek ott a kövek, a vértől. De azt a senki embert is felkoncolták ám! — Hát azt én is megtettem volna, de maga hogy maradt meg mányikám? — Óh, te csacsi, nem éltem én még akkor, ezt még az én tatám mesélte, gyerek­ korában lehetett. Sok mindent látott az! — Egyszer meg jöttek a törökök! Ott voltak Drégelyben. Volt nálunk vala­ mikor egy hóbortos pap. A z azt találta ki, hogy a törökök ide házasodtak, és azért van nálunk sok olyan gömbölyű fejű kisgyerek, mint te vagy. De hazudott pap létére az az istentelen! Hogy is lehetne már egy töröknek olyan szép, okos gyereke, mint te? Azért, mert fekete vagy? Hát, ha egyszer lesütött a nap. Nem bújhatunk mi nyáron a vén hársfák alá mint ő a parokján. — Ne ríj már, te csacsi, persze, hogy nem vagy török. N e félj, el is zavartuk azt a bolond papot. Kossuth apánk fia vagy te. Ő kergette ki innen az ellenséget. — A z ellenséget? K i az ellenség? — A z az ellenség, fiacskám, aki rosszat akar a szegénynek. — De mi a rossz, mányi? — Az, hogy az apád a fronton van, hogy Pista sógorod odaveszett, hogy a bátyád Erdélyben veszejti magát. A z a rossz, aki háborúba küldte tizennégyben nagyapád, most meg édesapád. Nem értettem sehogy, talán nagyanyám sem értette egészen. Úgy láttam, mélyen eltünődik, bár az is lehet, hogy azért hallgatott el, mert elindultunk, és komiszul húzta sovány, öreg, de még mindig egyenes hátát a bazárka, s ügyelnie kellett nagyon, hová lépjen a meg-megugró kövek között, a hirtelenlejtő hegyoldalon. — 114 — �A z én mezitlábas talpamat is harapdálták kegyetlenül az éles kövek, de bör­ tönbezárt gyerekagyam, még jobban rágták a kínzó gondolatok. Mindegy. A fát cipelni kellett. Sajnos, nagyanyám már nem sokáig cipelhette. Örökké fürge lábai — melyek­ kel szinte repült a sokévszázados ősi ösvényeken — .hirtelen elnehezültek. Maguk is elszégyellték talán már csúfolni az örök rendet, a rohanást csillapító öregkor törvényét. Vagy talán megsajnálta nagyanyám az agyontaposott gyalogutakat, ame­ lyeket — tudj’ Isent miért — , mindig véresnek látott. Vízparton lakott, vízibetegségbe esett. Sasröptű lelke azonban vidáman szár­ nyalt még. Tatám már nem fejtett követ. Puhább anyaggal birkózott. Szakajtót kötött szalmából, filkosarat font nyuszolyagból. Nagyanyám kedves öreg madárként gubbasztott a pirosszíves ládán, sovány párnafészekben. Feje felett barátságosan pislákolt a falilámpa fénye. Olvasott, olva­ sott, mindent. Friss Újságot, Új Nemzedéket, kalendáriumot, olcsó regényeket, kopott bibliát. Szájtátva hallgattam. Azóta soha senki így nem olvasott nekem. Gyíkszemei még akkor is tiszta fényben égtek, vagy éppen akkor ragyogtak legékesebben. Lehet, hogy szemüvege — melyet ócska madzaggal erősített zuzmarásodó fete kontyára, okozta ezt a különös csillogást. Máig sem tudom, honnan vette azokat a ríkatóan szép és okos történeteket, amelyek annyi vidámságot szereztek nekünk, s annyira igazak voltak. Úgy sejtem, azok a történetek csak nagyanyámban éltek, s vele együtt meg is haltak. Átböngésztem később régi újságait, a kalendáriumot; a bibliát, de azokban egészen mást találtam. Egyébként nagyapám mongolos képe is fe lo ld ódot, ha meséit hallgatta. Mosolyogni nem mert. Nem fé rfidolog az. De nagyanyám beavatott a titokba. Tatám széles orrcimpái árulkodóan remegtek ilyenkor. Haragudott is rájuk, de nem bírt v e lük. Bosszúból aztán ő is figyelt engem, bár márarra is gondoltam, hogy cinkos volt a két drága öreg, és tatám is tudta, hogy nagyanyám édes meséi nem léteznek azokban az újságokban, amelyek mögé a mesélő elrejtőzik. Nagyapám azonban szemének sem bírt akkor parancsolni. (Pedig de büszke volt rá! Sasszem volt az még nyolcvankét éves korában is. A Vereshegyről is azonnal meglátta vele a távoli Oszmotrin-tetőn legelésző szarvast, még akkor is, mikor nekem hiába mutogatta. Ne is beszéljünk a Mál-oldali tinórkagombáról.) De most gyanúsan keresgélte mellesköténvében és zsebeiben a rég kialudt pipát, melyet — legnagyobb mulatságunkra — véletlenül megmaradt két felsöfogával egyensúlyozott furán csü­ csörített szájában. Majd elúnta azt is, és ott a sámlin, ölében a félig-kész szakajtóval elnyomta az álom. Nagyanyám, akiről én még nem tudtam, hogy a halállal viaskodik menyaszszonyládáján, fürge kópésággal parancsokat osztogatott. — Hozzál be egy vasat! A faragott kanalasból hozz be kanalakat! Értetlenül füleltem, de ügyesen kisurrantam a konyhába. Am it mányikám akart és csinált, az mindig-mindig jó volt . . . Máris készen minden. Most kicsit erőlködve előrehajolt a ládán, kezében a tepsi, telve kanalakkal. Már l e is dobta. Nagyapám felhördült, felugrott. P ipájához kapott, és magunk is alig hittük, de majdnem nevetett. Közben pipája mögül ezeket mormogta: — Óh, te gyegyepógyes, no, te vén boszorka . . . Nagyanyám tűzszemén gyöngyeső patakzott, én csak úgy gurultam a nevetéstől, —1 1 5 — �ő is élesen felkacagott, majd sok-sok huncutsággal szemembe kacsintott. Most, egy ici-picit én is pajkos boszorkánynak láttam, gyorsan mellékuporodtam, öleltem, csókoltam. A lig telt el egy-két hét. Engem akkoriban mindig korán aludni küldtek. Az nagyon nyugtalanított, hogy nagyanyám nappal is ágyban maradt. Édesanyám vigyá­ zott rá. Azon az éjszakán sokan voltak körülötte. Egyszer aztán erőtlenül, el-elhaló suttogással, de határozottan kiparancsolt mindenkit. Csak édesanyámat nem. Már a szíve felé lopakodott a víz. — Figyelj ide most jól, édeslányom! Am it most hallasz, azt ne tudja meg soha senki! Azon a régi-régi lucaestén az én orsóm zörgette meg az ablakot. Én kergettem meg lepedővel az embereket, az én karom volt a kemény pincegádor . . . Másnap egész környék siratta az utolsó boszorkányt. Én nem tudtam sírni. Minden könnyemet kiégette az ijedt fájdalom. Először találkoztam a halállal, és éppen az én mányikámat ragadta el. Édes nagyanyám! Úgye nem, haragszol, hogy felfedtem titkodat? Én csak azt tettem most, amit te is cselekedtél egész életedben. Egy kicsit segítettem, hogy mie­ lőbb megszülessék az az igaz világ, amelyről annyit meséltél . . . A tudás világa . . . Tudod, a lepedővel most már nem sokat lehetne tenni. Te is megjárnál vele, mert a Szoroskában villany ég. Kevés még, de te tanítottál arra, hogy egyre több lesz a fény. TÓTH IMRE IV Á N Y I ÖDÖN: — 116 — �Adalékok az 1929-es salgótarjáni bányászsztrájk történetéből (MEGEMLÉKEZÉS A SZTR ÁJK 35. ÉVF ORDULÓJA A L K A L M Á B Ó L ) A világ haladó közvéleménye 1929 nyarán a Kommunista Internacionálé fel­ hívása felé fordult. A nagyjelentőségű dokumentum szerint augusztus 1-ét háború­ ellenes nappá kell nyilvánítani. A burzsoá kormányok, köztük a magyar hatóságok is felléptek az antimilitarista nappal kapcsolatos készülődések ellen. A Belügyminiszter 1929. július 10,-i körlevelében utasítja a főispánokat és a kerületi főkapitányokat, hogy készüljenek fel a várható augusztus l.-i demonstrá­ ciókra. A körlevél felhívja a figyelmet, hogy az előkészületeket kisérje figyelemmel „ minden gyanús je!enség”-ről tegyenek jelentést. Figyelmezteti a határmenti közbiztonsági szerveket, hogy a határközi személyforgalmat kisérjék figyelemmel, mert Ausztriából és Csehszlovákiából illegális határátlépések várhatók. A Salgótarjáni Járási Kapitányság vezetője július 26.-i jelentésében már arról tájékoztatja I ssekutz Aurél helyettes államtitkárt, hogy a Járás területén Szánas, Sára aknából, valamint Géza tárón az ott dolgozó kommunisták munkája következtében egy órás leállásra készülnek a háború elleni tiltakozásul.1 A Magyar Királyi budapest I Csendőrkerület parancsnoksága megerősíti a hírt és hozzáteszi, hogy „a mozgalom irányítói és szervezői Hován, Eppich és Pothornik baglyasaljai elbocsátott munkások.” Hován József, Eppich Albert, Pothornik József és társai tevékenysége nem volt hiábavaló.1929. augusztus 1.-én a kommunisták irányításával gyűlésre került sor Baglyasalján Szénás lejtakna előtt. A reggel munkába érkező bányászok megvárták az éjjeli műszakban dolgozók kiszállását. Am ikor ők is felszínre kerültek Eppich Albert felállt egy felborított csillére és beszédet intézett az elégedetlen bányászokhoz. Beszédében a bányászok nyomorát vázolta, követelte a 8 órás munkaidő bevezetését, a csilletörlések megszüntetését. A SZTR ÁJK O K A A munkások harcos gyűlése hamarosan a csendőrök fülébe jutott. Néhány perccel később 12 csendőr érkezett a helyszínre, Szatai csendőrőrsparancsnok veze­ tésével. A gyűlést ugyan sikerült megzavarniuk, de a tömeg felszólításuk ellenére sem oszlott szét. Egységesen megtagadták a bányába való leszállást, csákányt, baltát ragadva elindultak a bányaigazgatóság épülete felé. A csendőrség a tömeg elé állt, de végülis hátrálva az igazgatóság épületéhez szorult. Ekkor Szatai őrsparancsnok a felbőszült tömeg láttán lábhoz vezényelte a puskákat és nem lövetett, amire a bányászok beha­ toltak az igazgatósági épületbe. A z urak akkorra már eltüntek. Hűlt helyük volt.2 Elsner százados 1929 augusztus 11-én 8 óra 40 perckor leadott 167/K. T. 1929. sz. táv­ mondatában arról számol be, hogy a bányamunkásság a baglyasaljai szénkörzet kivételével munkába állt. Baglyason azonban 366 bányász nem állt munkába. A sztrájk okát abban látja, hogy a főok az augusztus l.-i politikai jellegű célkitűzés — 117 — �a háború elleni fellépés, a többi indok — a csillebírságok leszállítása, a két elbo­ csájt o t t munkás visszavétele és a betegpénz újbóli felemelése— csak ürügy.3 Másnap a salgótarjáni csendőrszárny-parancsnok jelentésében arról tájékoz­ tatja az államtitkár helyettest, hogy Sára, Szánas, Géza bányákban a munkát felvették de „ugyanazon szénkerülethez tartozó Rau-akna 236 bányásza ma lépett 6 órakor sztrájkba.” A sztrájk oka: a csillebírságolás magas százaléka, továbbá, hogy az igazgatóság nem engedélyezte az üdülési szabadságot, valamint a Szánas akna légveztetékének kifogásolása, hogy az alkalmatlan a célra.4 Néhány nap m ulva a csendőrség megpróbálta a bányászok közül kiemelni a hangadókat. Í gy tartóztatták le Kakukk József, Furák András, Eppich Ede, Pothornik József munkásokat. Amikor a dolgozók tudomására jutott a vezetők letartóztatása, egységesen a csendőrlaktanya elé vonultak és az Internacionálé eléneklése után követelték a négy bányász szabadon bocsájtását. A csendőrség először tétovázott, de a dolgozók elszánt fellépésére kénytelenek voltak a négy vezetőt szabadon bocsátani. A Népszava így emlékezik meg az ese­ ményekről: „A salgótarjáni bányamedencében Baglyasalja bányatelepen 350 munkás lépett sztrájkba, nem bevallottan augusztus l.-i tüntetés célzattal, hanem a sztrájk okául a csillebüntetés- pénzek magasságát és a betegsegély-pénzek alacsony voltát, továbbá két bányamunkás elbocsátását jelölvén meg. Valószínű azonban, hogy ez a baglyas­ aljai sztrájk kommunista eredetű és a felhozott indokok az eredeti cél leplezésére irányultak.” A munkásosztályt eláruló jobboldali szociáldemokraták nem jó szemmel nézték a kommunisták előretörését a salgótarjáni iparmedencében. A kongresszus előkészíté­ sének időszakában mindent elkövettek, hogy biztosítsák a jobboldali vezetést a szakszervezetekben Kiadványokat és röplapokat adtak ki, a Népszavában meg­ tévesztő cikkeket közöltek. Peyerék segítségére sietett a bányakapitalizmus is. A salgótarjáni körzetben két embert az üzemvezetőség hosszabb időre szabadságolt, hogy Peyer érdekében agitáljanak. A salgótarjáni Forgács- telepről Princz Ferenc, a nagybátonyi üzemtől Orosz Márton kapott szabadságot. A kommunisták sem ültek tétlenül. Amikor sikerült bejárniuk az ország bánya­ kerületeit, néhány nappal a kongresszus előtt Budapestre utaztak. A helyi szak­ szervezeti vezetők helyett is nagyrészben illegális kommunisták mentek a fővárosba. A nógrádi szénmedencében is nagy várakozással tekintettek a kongresszus elé. 1929 október 31.-én Budapestről Baglyasajlára érkeztek Eppich Albert és K erdi István, hogy átadják a kongresszussal kapcsolatos helyi utasításokat. Ezek a sztrájk megszervezésének részletkérdéseit tartalmazták. A z itthonmaradt illegális kommu­ nisták és ifjúmunkások az utasításnak megfelelően mindjárt munkához is láttak. A november l.-i mindenszentek napját leleményesen felhasználva, megszervezték a tüntető jellegű felvonulást. Elsején a „körmenet” nem a szokásos helyről indult, hanem a baglyasaljai Sára-lejtősakna bejáratától, ahol 1926-ban 7 bányászt ért halálos baleset. Már az indulás előtt nagyszámú tömeg tolongott a bánya bejárata előtt, hogy tanújelét adja munkásszolidaritásának és kifejezésre juttassa a munkásosztály akaratának egységét. Egy bányászasszony, Szabó Ferencné kötényében piros szegfűt vitt a felvonuláson. Ezeket szétosztották egymás között. Amikor a menet elindult a baglyasaljai őrs valamennyi csendőre ott ólálkodott a felvonulók körül. — 118 — �A csendes tüntetés résztvevői között lévő kommunisták és KIMSZ-isták, bal­ oldaliak és szimpatizánsok menetközben megszervezték a csoportvezetők értesítését. E szerint 2.-án le kell állítani a salgótarjáni szénmedence valamennyi bányáját. A felvonulók a temetőbe érve piros szalagokkal díszített koszorúkat helyeztek el a 7 bányász sírjára és a sírhantokra piros szegfű százait helyezték el. A csend­ őrség éjnek idején levágatta a piros szalagokat. Másnap november 2.-án a kora reggeli órákban először a baglyasaljai bányá­ szok léptek sztrájkba, néhány órán belül az egész nógrádi szénmedencében leállt a munka. 23 bányában hamarosan 5000 ember sztrájkolt. A feladat sikeres végrehajtása után egy levéllel azonnal Budapestre küldték Petesházi Józsefet. A nógrádi bányászok általános sztrájkról írtak és követelték annak kiterjesztését az ország valamennyi bányamedencéjére. a bányász ko ngresszus A bányász kongresszust 1929 november 1.-én és 2.-án tartották. A z áruló szociál ­ demokraták a kongresszuson is folytatták az aknamunkát Peyer kijelentette, hogy „elegünk van a véres szájú kommunistákból, az Eppich és Pothornik féle társaságból” . „Ezeknek nincs itt helyük, ezeket mind Moszkvába kell szállítani.” Peyer kijelen­ tésére a baloldali küldöttek részéről nagy felháborodás támadt. Peyert elmondák mindenféle munkásárulónak. A vita olyan heves fordulatot vett, hogy Horváth József salgótarjáni küldött két széket ragadott és ezzel akart nekimenni az áruló munkás­ vezérnek. Erre a rendőrség nyomban eltávolított 13 baloldali küldöttet a kongresszus színhelyéről. A feszültség még csak fokozódott, amikor Salgótarjánból távirat érkezett, amelyben közölték, hogy Salgótarján és környéke bányamunkássága sztrájkba lépett, és követelik a küldöttektől az országos bányász-sztrájk kimondását. Ezután a közgyű­ lés elnöke felolvasta a Petesházi által hozott levelet is. A baloldal követelésére a kongresszus megszavazta az országos bányász-sztrájkot. A jobboldali szociáldemok­ raták több baloldali küldöttet különböző mesterkedéssel próbáltak eredeti állás­ pontjától eltéríteni. Peyer Károly pedig rendőrtisztek kiséretében jelent meg és ismét szavaztatott az országos bányászsztrájk ellen. Ez az aknamunka megtörte a baloldali küldöttek egységét, s így az általános bányászsztrájk nem sikerült.5 Ha országosan nem is tudták megszervezni a sztrájkot, a salgótarjáni iparmedencében négy hétig tartott. A legélénkebb megmozdulások Baglyasalján, Kazáron Somlyó bányán voltak. A Népszava rendszeresen tudósította olvasóit a sztrájk állásáról. Néhány kiemelés a lap idevonatkozó cikkei tartalmából: Novem ber 6: „A salgótarjáni medencében 3000 bányamunkás sztrájkol. A sztrájk oka: nem kaptak választ benyujtott kérelmeikre.” November 7: „Változatlanul tovább terjed a sztrájk a salgótarjáni medencében. Az igazgatóság eddig még nem tett kisérletet a tárgyalásra. November 8: „Változás annyiban van, hogy csütörtökön a kisterenyei bányatelep munkásai csatlakoztak a sztrájkhoz.” November 12: „A salgótarjáni medencében hétfőn újabb esemény történt. Ismét 6000 munkás csatlakozott a sztrájkhoz. Ezek a Horthy telep és Inászó bányamunkásai. A harc már olyan éles, hogy a baglyasaljai bányászok vezetőit letartóztatta a csendőrség.” November 15: „Letartóztatásokkal, kilakoltatásokkal operál a vállalat . . . 30 munkáscsalád ellen indítottak eddig kilakoltatási eljárást.” — 119 — �November 17: „Ú j helyzet előtt a salgtóarjáni bányászsztrájk . . . A salgótarjáni igazgatóság ridegen elutasította a munkásokat . . . A csendőrezredes fenyegetése . . . ” November 18: „ . . . A vállalat elküldte a munkásoknak a leszámolást . . . November 19: „hétfőn reggel újabb telepek, így a zagyvai telepek is csatlakoztak a sztrájkolókhoz.” November 21: „A tárgyalások még mindig nem indultak meg, ehelyett az igazgatóság különböző trükkökkel iparkodik megnehezíteni a sztrájolók helyzetét.” November 22: „Hat bányász kivételével, mindenkit szabadon bocsátottak. Ezt a hat bányamunkást is éspedig Salamon Imrét, Eppich Edét, Kakukk Ferencet, Sulyok Andrást, Blaskó Lajos és Földi István a vizsgálóbíró ugyancsak szabadon bocsáj tásra javasolta, de az ügyész föl­ folyamodást jelentett be.” November 23: „Általános bányászgyűlést akarnak tartani a munkások, de eddig nem kaptak rá engedélyt.” November 24: „A salgótarjáni bányászokat további harcra kényszeríti a vállalat . . . Nem veszik vissza a leszámolt munkásokat . . . . Csóka szereplése ellenállásra bátorítja a vállalatot.” November 26: „A sztrájk amely november 1.-én kezdődött és még mindig tart . . . ” November 27: „Véget ért a salgótarjáni bányamunkások sztrájkja..7 És így látta a helyzetet a rendőrség a sztrájk negyedik hetében: „Momentán csak a salgótarjáni medencében áll a sztrájk. A sztrájkot, amint az megállapítható, az aknabizalmiak csináltak, az aknabizalmiak pedig nem szociáldemokraták, hanem kommunisták, vagy olyan szociáldemokrata párti tagok, akik kommunista beállí­ tottságúak. A sztrájkok itt-ott való felbukkanásának és sikerülésének egyik okát abban lehet látni, hogy a Bánya- és Kohómunkások Országos Szöveségének, tehát a szoci­ áldemokratáknak a vezetősége meglehetősen legyengült, befolyása a munkásságra már nem az ami volt, s annak ellenére, hogy november 2.-án és 3.-án megtartott rend­ kívüli közgyűlésen megint a szociáldemokraták nyertek, habár igen csekély 4 sza­ vazat többséggel, a helyzet urainak nem mondhatók. Nem uralja a munkásokat, a Csóka Vendel gazdasági bányamunkás szövetsége sem, mert ezeknek a száma sem ponderáló. A helyzet most az, hogy a tarjáni meden­ cében Lapujtőn kb. 450-500, Baglyasalján kb. 1000, Etesen kb. 100-an, Pálfalván mintegy 600-an állnak sztrájkban, s ezek erősen kitartanak követeléseik mellett, amelyeket kérvény alakjában még november előtt, október utolsó napjaiban beadtak a vállalat igazgatóságánál. Bizonyos dolog, hogy vannak panaszaik, amelyek némileg megokoltnak látszanak.” 8 A salgótarjáni kommunisták szerepét és jelentőségét a burzsoá lapok sem becsülték le. A Magyarság 1929. november 6.-i számában a következőket olvashatjuk: „A magyarországi vidéki kommunista szervezetek közül legfontosabb szerepe a salgótarjáninak van. Ebben a határmenti városban és környékén elég sok bolseviki van. Mint a vasárnapi számunkban jelentettük ezen a környéken most is van sztrájk, ami kommunista izgatásra vezethető vissza. A salgótarjáni kommunisták látják el a futárszolgálatot. Vasárnaponként túrista öltözetben lepik el a határmenti hegyeket, átmennek a cseh területre és visszajövet hátizsákjukban csempészik be a kommunista röplapokat és folyóiratokat.” 9 A sikertelen bányász kongresszus után elfogató parancsot adtak ki azok ellen. — 120 — �akik megszervezték a salgótarjáni szénmedencében az általános sztrájkot. A sztrájk­ mozgalom szervezői Budapestről már haza sem térhettek. Bujdosniok kellett, mert kereste őket a rendőrség. Pothornik József fejére 5 ezer pengő vérdíjat tűztek ki. A szervezők családtagjait kilakoltatták. A munkahelyről még azokat is elbocsátották, akik lakást, vagy támogatást mertek adni a sztrájk vezetőinek. A kommunistáknak és baloldali vezetőiknek vissza kellett vonulniok.10 De a naponként megjelenő röp­ cédulák, amelyek nemcsak Csehszlovákiából, hanem Budapestről is jöttek és terjesz­ tésre kerültek igen nagy gondot okoztak a rendőrségnek és csendőrségnek. A ható­ ságok az illegális sajtótermékek terjesztését saját embereik beépítésével próbálták megállapítani. A beépített emberek baloldaliaknak, kommunistáknak adták ki magu­ kat és igyekeztek a röpiratot terjesztő elvtársak, vagy párttagok bizalmába férkőzni. Ilyen hivatásos spiclik is voltak, akik jutalmukat rendszeresen csekkszámlán kapták meg. Molnár Pál Baán János: SÓ SH A R TY Á N I RÉSZLET — 121 — �Egy palóc falu az első világháború és az azt követő forradalmak idején AD ATO K KAZÁR TÖRTÉNETÉBŐL A címben megjelölt korszak vizsgálatához eddig igen kevés írásos forrás bir­ tokába jutottunk. A közigazgatási iratok közül csak a képviselőtestületi jegyző­ könyvek áttanulmányozására volt módunk, mert a Pest és Nógrád megyei Állam i Levéltár ezeknek is csak egy kis részét tudta kezünkbe adni. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek nagyobb részét a kazári tanácsháza padlásán olyan lomok között találtuk meg, melyekről a helybeliek már nem is gondolták, hogy azok ilyen „értékes kincseket” rejtenek. A tárgyal t időszakra vonatkozó főszolgabírói és alispáni iratok levéltárunk hányódása idején teljesen megsemmisültek, viszont gazdag néprajzi anyaggal szolgált a balassagyarmati Palóc Múzeum Adattára, ahonnan a Windisch Antal és a Kovács palya István által közölt adatokból használtunk fel néhányat. Hegedűs Mária tanítónő, Zsuffa Kálmán nyug. iskolaigazgató, Szabó bera Péter és Sándor György szíves szóbeli közléseikkel bővítették ismereteinket, Nyári Gyula, a jelenlegi iskolaigazgató pedig az Állami Általános Iskola értékes iratainak rendel­ kezésünkre bocsátásával tett igen jó szolgálatot.A korabeli nógrádi sajtóból csak a Nógrádi Hírlap egyetlen adatát tudtuk szerény munkánkba beépíteni. Forrásaink között szerepel még Dzsida József bányászati szempontból ma is páratlan könyve. Hogy az olvasónak e tanulmányrészlettel kapcsolatban jogos hiányérzete ne támadhasson, a szerző annak közlésével is tartozik, hogy kutatásainak még a leg­ elején tart, sőt azt sem titkolhatja el, hogy ebben a műfajban ez az első nyilvános­ ságot látó közleménye. Miután elhangzott Ferenc József híres „Mindent megfontoltam és meggon­ doltam” szavakat tartalmazó, hadba szólító királyi szózata, az anarchikus állapotok kitörését drákói szigorral tudták csak megelőzni. Akiket Kazárról nem vittek el katonának, azokat itthon helyezték katonai regula alá. Egy Amerikát járt, szóki­ mondó bányász vitába keveredett a bányaigazgatóval amiatt, hogy a nagy „hegyre” hárman alig tudták feltolní a csillét. A z igazgató intézkedett: a bátor embert hat órára gúzsba köttette, majd két hónapra Kassára internáltatta. A büntetést végre­ hajtó főhadnagy ezekkel a szavakkal vette kézbe áldozatát: „Előbb itt szenvedsz meg, aztán majd a harctéren.” A háború elején még csak ilyenfajta tiltakozásokról tudunk a kazári bányászok között. Később ezek száma egyre szaporodott. 1917-től már a szakszervezet kiépülése is megindult. A sztrájkoló, munkátmegtagadó bányászokat a csendőrség és a katona­ ság fogdosta össze és kisérte a munkahelyre. Ám az erőszak, a puskák és géppuskák gyilkos csöve nem tudta könnyen munkára kényszeríteni a „földalatti birodalom,, vagyontalan „urait” , mindig nyújtani kellett nekik valamit. A háború előtti években a falu lakói nem tudták, de most már világosan lát— 122 — �ható, hogy a véres négy évet megelőző időkben miért volt olyan sürgős a kétségtelenül hasznos posta- és távbeszélő hálózat megszervezése. A technika e vívmányainak segítségével sokkal eredményesebben tudták beépíteni a falu népét a recsegő-ropogó osztrák-magyar háborús gépezetbe, amely 1914 július 28.-án kezdte meg végzetes működését. A háború kitörésének első írásos nyomát az 1914 augusztus 26.-i jegyzőkönyv­ ben találjuk. Megtudjuk belőle, hogy Kómár Jakabné két kisgyermekével támasz nélkül maradván havi 4 korona segélyt kapott, amíg legkisebb gyermeke 6. életévét el nem érte. Egy október 12-én kelt képviselőtestületi jegyzőkönyv már azt rögzítette, hogy mindkét férfi tanító bevonult a község fele adózó férfi lakosságával együtt és 110 tanuló maradt nevelő nélkül.. De kántor nélkül maradt a templom is. A falu kedves emberének távozása valóságos lázadást robbantott ki. A z eset a következőképp játszódott le. A csendes mise alatt felállt a nép szószólója, Kis Jancsi Ferenc és ezekkel a szavakkal fordult az egybegyűltekhez és a miséző paphoz: „Mindenki menjen haza! Főúr, maga meg bejöhet, ha a kántort hazahozatta.” Ezzel a mise résztvevőivel együtt sarkon fordult, bezárta a templom főbejárati ajtaját, a kulcsot pedig magához vette. S valóban senki nem ment addig templomba, amíg Hegedűs Béla kántort táviratilag haza nem hívták a frontra induló menetszázadból. A mozgósítás, a háború megindulása uniformisba húzta az egész országot. Kü­ lönféle hivatalok és bizottságok alakultak, amelyek állandó gyűjtésekkel és akciókkal tartották háborús hangulatban az ország népét. A hadsegélyző hivatal, a Vöröskereszt, a Népjóléti bizottság és más szervezetek egész sora hol a sebesültek, hol a hadiárvák javára végeztek gyűjtéseket. Különféle mozgalmak indultak. Ezek mindegyike K a­ zárra is kiterjedt. A „rezet vasért” mozgalom ugyanúgy, min a hadikölcsönt jegyez­ tető biztosok a legkisebb helyet sem kerülték el. A kormánypárti lap a hadikölcsön jegyzésének eredményeit méltatva közölte, hogy Kazár a legtöbb kölcsönt jegyző községek között szerepel 60.600 koronával. Ez a „jó ” eredmény a már akkor meglévő kétlakiságnak és a háború elején mutatkozó hazafias felbuzdulásnak tulajdonítható. A z emberfeletti erőfeszítéseket tevő nép anyagi erejét azonban drágaság gyen­ gítette, lelki erejét a különböző izgató hírek ásták alá, az emberek testét pedig a be­ tegségek és járványok roncsolták. 1916-tól fokozatosan ritkultak a képviselőtestületi gyűlések. Ebben az évben még két alkalommal jöttek össze a község vezetői, a következőben már csak egyszer. A háború utolsó évéből egyetlen jegyzőkönyv sem maradt fenn. A z utolsó, 1917-es háborús jegyzőkönyv, amelyen sem hitelesítés, sem bírói aláírás nincs, azt adja tud­ tunkra, hogy a község tulajdonát képező alapokat és készpénz megtakarításokat a Kazár és Vidéke Hitelszövetkezetnél helyezték el a 14 képviselő egyhangú határozata értelmében. Ez az intézkedés a „mentsük, ami menthető” gondolat jegyében fogant. A kazári községi elemi népiskolai iratokból hármat választunk ki, hogy ismer­ tetésük révén érzékeltethessük azt a háború okozta anyagi és szellemi nyomort, mely­ be a kazáriak legnagyobb része került. 1917 január 26-án M ojzes Zsigmond tanító kimutatást készített arról a harminc tanulóról, akiknek szülei szegénység címén az 50 filléres beiratási díj elengedését kérték A z indokok között ilyeneket olvashatunk: „A z atya hadbavonult” , „teljesen vagyontalanok” ” , „az atya Amerikában van, de pénzt nem küld” , „szegény erdélyi menekült” . — 133 — �A következő tanév elején gyászünnepélyt tartottak az iskolában, amelyen Si­ mák Ferenc földbirtokos is megjelent, de a szülők közül csak tizenöten vettek részt a tulajdonképpen gyűjtési céllal megrendezett ünnepségen. Kár, hogy a tanfelügye­ lőnek szánt jelentés-piszkozatból kimaradt a gyűjtés végeredménye. Pedig nyilván nem lehetett nehéz megszámlálni az összegyűlt garasokat. Megmaradt az iskola irattárában egy másik jelentés-piszkozat is, amely az 1917— 18-as tanév munkáját összegezi. Ebben a tanító arról panaszkodik, hogy a tananyagot egyetlen osztályban sem végezték el, s azt is megtudjuk belőle, hogy 1918- ban összesen csak 1 hónapig volt tanítás, mert nem volt szén és a tanítóknak részt kellet venni a rekvirálásokban is. A háború utolsó esztendejében a népszerűtlen Csekey Sándor jegyző már egy sort sem örökíthetett meg jegyzőkönyvben, mert a korábban bábként rángatott kép­ viselőtestület, ha hívta, ha nem, nem jött össze. A basáskodó hivatalnok talpa alatt meggyulladt a talaj. A z egyik koraőszi napon lövés dördült a községháza környékén. A z ismeretlen tettes azonban elvétette célpontját, a gyűlölt jegyzőt, aki a népharag újabb megnyilvánulását már nem várta meg, hanem családját hátrahagyva Salgó­ tarjánon át Budapestre távozott. Ekkoriban ment el a faluból Simák Ferenc földbirtokos, a Jankovch-birtok bérlője js. Mindez az 1918-as őszirózsás forradalom napjaiban történt, amikor egyszer sal­ gótarjáni munkások jelentek meg a faluban és az ő javaslatukra Sándor György, volt irodaszolgát választották meg jegyzőnek. Sándor György saját elbeszélése szerint csak aláírt, az ügyeket az igen népszerű Dianovszky Szaniszló, orosz fogságból haza­ tért igazgató-tanító intézte. Sándor György jegyzői hivatalát bányai munkájával párhuzamosan látta el. és egyetlen hasznos intézkedésnek ma is azt tartja, hogy nem engedte széthordani a magtárbol a gabonát. Ilyen előzmények után köszöntött be 1919 márciusa. A kazári munkás-paraszt tanács 1919 április 11-én alakult meg. A község első proletár közigazgatási szerve­ zete május 17-ig, az utolsó jegyzőkönyv keltezésének napjáig négy ülést tartott. Ezek napirendjén 29 ügy szerepelt, melyek közül néhányat röviden ismertetünk. Dr. Soldos Béla, özv. Jankovich Miklósné földbirtokos örököse, élelmiszer tá­ mogatást kért a tanácstól, s az nem zárkózott el az elől, hogy a volt birtokosnak ad­ jon a termésből, amennyiben hivatalosan igazolja, hogy menekült és családjával együtt ellátatlan. A tanács intézkedéseiben semmi nyoma nem ügyekben hozott döntéseit határozottság jellemezte. A dekből csak azután juttatott a bányászoknak és csak az uradalom fakészletének kiárusításához, miután azt biztos engedélyezte. volt a szervezetlenségnek. Az társadalmi tulajdonba vett föl­ abban az esetben járult hozzá a salgótarjáni járási gazdasági Domonkos János, a tanács elnöke külön gondot fordított arra, hogy Csekey Sándor, volt jegyző holmiját semmi károsodás ne érje, de szigorú felszólítást küldött neki anak elszállítására. A tanács határozott felhívással fordult a kecskét tartó gazdákhoz, hogy ne hág­ ják át az erdei legeltetési tilalmat, mert különben forradalmi bíróság elé állítják őket. A kecskék száma meghaladta a 300-at a faluban. A kecsketartás elterjedése a háborús állapotok és földaprózódás következménye volt A négy tanácsköztársasági jegyzőkönyvben az „elvtárs” szó csak egyszer for­ dult elő, Dianovszky Szaniszló nevével kapcsolatban, aki az iskola céljaira egy csille szenet kapott. — 124 — �A harmadik és a negyedik ülésen került sor a művelődési, illetve egészségügyi bizottság megválasztására. A z előbbibe Dianovszky Szaniszlot, Hegedűs Bélát és Sztancsik Ferencet, az utóbbiba pedig Dianovszky Szaniszlot, Tőzsér István kato­ nát és Szabó bera Pétert választották meg. Intézkedés történt a papi földek községi tulajdonba vételéről is, olyképpen, hogy azokat 15 korona haszonbér fizetése ellenében a pap további intézkedésig használhatta. A Tanácsköztársaság bukása után a visszatérő régi rend három embert vett üldözőbe: Domonkos Jánost, Sándor Jánost és Szabó bera Pétert. Mindhármukat szeptember végén fogták el és kétheti kisterenyei csendőrségi őrizet után Hatvanba szállították őket, hogy „leszámoljanak” velük. Életüket azonban a falu jóérzésű em­ bereinek, köztük Ko máromy Barnabás intézőnek, sikerült megmenteniök. A bukást követő egy esztendőt leginkább az a tény jellemzi, hogy a képviselő­ testületi gyűlést csak 1920 július 31-ére tudták összehívni, ahová csak néhányan jöt­ tek el, hogy meghallgassák Bodó János helyettes körjegyző beszédét, amelyben a nép közügyek iránti „részvétlenségéről” panaszkodott. Pedig panaszra nem neki, hanem a népnek lett volna oka. Befejezésül álljon itt az első világháborút követő forradalmi időszakról egy érdekes értékelő összehasonlítás. Dzsida József bányamérnök szakmai szempontból igen jelentős könyvében elég szűkszavúan így ír a forradalomról: „Forradalmi zűr­ zavarok, utána kommunizmus. A munkások nem dolgoznak. A termelés a mélypontra zuhan.” Egészen mást őrzött meg viszont az egyszerű bányász emlékezete: A Tanácsköztársaság alatt a munkaidőt 8 órára csökkentették, de a bukás után újra 12 órára emelték fel. Kovács János Pataki József: H A L A S CSENDÉLET — 125 — �A m átravereb élyi kö zép ko ri templom és h elyreá llítá sa N ógrád megye változatos tájú v i­ dékén minden kor és minden művészeti stílus építő tevékeny­ ségének nyoma maradt. A sok történeti jelentőségű és művészeti értékű régi épület között éppúgy megtalál­ juk a kastélyokat, templomokat, városi középületek és várak romjait, mint dí­ szesebb vagy egyszerű lakóházakat. A sok természeti szépséget nyújtó megye idegenforgalmában komoly szerepe le­ hetne a műemlékeknek is. Ma Nógrád műemlékei sajnos még eléggé ismeretlenek. A z idegenforgalom közlekedési, szállás- és étkeztetési prob­ lémákkal küzd. Kívánatos lenne ezek mielőbbi megoldása és vele párhuza­ mosan a mainál nagyobb idegenfor­ galmi propaganda kibontakozása és ez­ zel párhuzamosan a műemléki, műem­ lékvédelmi ismeretterjesztő munka kiterjesztése. Előadások, kiadványok, cik­ kek közlése lenne szükséges, hogy a megye és az ország kirándulni, látnivágyó turistái minél jobban megis­ merjék Nógrád megye egyelőre még rejtett értékeit. Országjáró túrák prog­ ramjába kellene beiktatni a megye mű­ emlékeit. a helyreállított templomot is! Ezt a célt szolgálná ez a k is ismer­ tetés is, amelynek- keretében a mátraverebélyi templom újjászületésének há­ rom évig tartó munkáját szeretnénk vázolni. A z országos Műemléki Fel­ gyelőség általában figyelem mel kisé­ ri a megye műemlékeinek sorsát, köz­ vetlen kapcsolatban áll mindazokkal a hivatalos és társadalmi szervekkel, amelyek Nógrád történeti és művészeti értékeit kutatják és őrzik. Közülük el­ sősorban a Hazafias Népfront kereté­ ben működő Megyei Műemléki Albizotságot említjük, mint a műemlék ügy pártfogóját A közös munka eredménye nemcsak Nógrád megye sok műemléké­ nek számbavétele, hanem a fontosab­ bak, mint például a szécsényi kastély és a nógrádsápi középkori templom helyreállításának megindítása és nem utolsó sorban a mátraverebélyi temp­ lom már befejeződött helyreállítása. A nagyméretű, három-hajós, X V III. századvégi barokk stílusban átépített templom alaprajzában, tömegében, sőt részleteiben is nagy mértékben közép­ kori; a X IV — XV. század fordulójáról származik. A vele foglalkozó művészettörténeti kutatás is ezt állapította meg róla. A z elmúlt években folyó ré­ gészeti feltárás és falkutatás azonban nem-várt és meglepő eredményeket ho­ zott Kiderült ugyanis, hogy a mai templom helyén jóval korábban, már a X II .sz.-ban állt templom. Ez jóval kisebb egy-hajós, íves szentélyű, román stílusú épület volt és szépen faragott kőkockákból épült. Belsejében két pil­ léren karzat nyugodott. A falu nevét először egy 1227-es oklevélben említik. A z első templomot a X III. század má­ sodik felében nyugat felől hosszú ha­ jóval toldották meg, a kis román épít­ ményből az új templom szentélye lett. Ez a bővítés már gótikus stílusban ké­ szült. Később a X IV . sz. folyamán a szentély két oldalára szárnyépületeket emeltek, majd a románkori falakat át­ törve, három-hajósra alakították át a templom szentélyét. Mindezeket a ré­ gészeti feltárás alkalmával a templom­ ban előkerült alapfalak, burkolatdara- — 126 — �bok, középkori kőfaragványok, cserép­ töredékek és több, bolygatott állapot­ ban megtalált sír bizonyítja. A temp­ lomot ma is látható, háromhajós for­ májára 1380 és 1400 között a falu ak­ kori földesura, Verebi Péter erdélyi alvajda építtette. A z okleveles adatok szerint már a X III. sz. elején búcsújáró hely volt, amelynek Verebi Péter 1400ban pápai búcsú engedélyt is szerzett. A templom a faluval együtt a tö­ rök hódoltság idején indult pusztulás­ nak. Már a X V II .sz.-ban történt ki­ sérlet helyreállítására, de elpusztult boltozatait csak a X V III .sz. második felében és a X IX . sz. elején pótolták. A magas, csúcsíves, középkori boltoza­ tok helyére jóval alacsonyabban nyo­ mott, késő-barokk jellegű boltozatok kerültek, amelyek ma sajnálatos mó­ don teljesen megváltoztatják az egy­ kori templom belső térhatását. Az 1808-ban beboltozott és új tető­ szerkezettel ellátott templomot 1913ban szélvihar rongálta meg. Ezt követ­ te az első restaurálás, amelyet 1914 és 1916 között Lux Kálmán irányításával a Műemlékek Országos Bizottsága vé­ geztetett. 1928-ban leégett a tetőszerkezet. Ekkor következett a második helyreállítás, amellyet ugyancsak a MOB végeztetett Láczay Fritz Oszkár vezetésével, de amely teljesen a Lux által végzett restaurálást követte. Már ekkor hatalmas vonóvasakkal fogták megrepedt falait, sőt a szentély támpilléreit alá is betonozták. A z azóta el­ telt harmincöt év alatt azonban tovább romlott ledőléssel fenyegetett az észa­ ki falon hatalmas repedések tátongtak, a déli előcsarnok homlokfala lerepedt a templom testéről, sőt a boltozatok is több helyen megrepedtek. Ezeken a sürgős közbelépést kívánó szerkezeti hibákon túlmenően szükséges volt a templom külsejének és belsejének mű­ emléki helyreálítása. Kívül alig volt rajta vakoltat, faragottkő részei omla­ doztak, ereszcsatornái számtalan he­ lyen teljesen tönkrementek. Belsejét az épület történeti és művészeti értékéhez méltatlan kifestés csúfította el. A helyreállítást, mint mindig, Mátraverebélyen is mindenre kiterjedő hely­ színi kutatás előzte meg. A z ásatás épí­ téstörténeti eredményeiről már előbb beszámoltunk. A z okleveles adatokból, a régészeti feltárásból és a vakolat le­ veréssel megkezdett falkutatásból nem­ csak a templom építéstörténete tisztá­ zódott hanem fogalmat alkothattunk a jelenleg álló épület egykori, XV. sz. eleji képéről is. Ennek nyomán alakí­ tottuk ki a helyreállítással kapcsolatos elképzeléseinket. A munkát - termé­ szetesen a veszélyes állapotban lévő részek megtámasztásával kellett kezdenünk. Első lépésiként tehát rend­ behoztuk a templom tetőszerkezetét és cserépfedését. Aláfalaztuk a súlyosan megrepedt északi oldalfalat. A déli előcsarnok kifelé dőlő homlokfalának tehermentesítésére lebontottuk az elő­ csarnok múltszázadi boltozatát, majd a lerepedt falat rejtett vasbetonszerke­ zettel kötöttük a templom testéhez. A műemléki szempontokból végzett vál­ toztatásokra csak az épület műszaki ál­ lapotának biztosítása után kerülhetett sor. A falkutatás és a régészeti feltárás számos olyan eredményt hozott, ame­ lyet a műemlék helyreállításánál figye­ lembe kellett v enünk. Olyan eredeti középkori készletek kerültek elő, ame­ lyeket feltétlenül be akartunk mutatni. A burkolat alatt feltárt legkorábbi templom falmaradványai úgy, ahogy megtaláltuk, nem lehetett fenntartani, de visszatemetés után az új padozat­ ban, alaprajzban legalább érzékeltetni akartuk. A XV. sz.-i templom padoza­ tát a helyreállítás előtti színt alatt kb. 25 cm-rel mindenütt megtaláltuk. A — 127 — �falakon vakolat leverése után jól lát­ hatóvá vált az eredeti középkori me­ szelés, a serkestyében bekarcolt nap­ óra, felszentelési keresztek a déli elő­ csarnokban két gótikus fresko . A kö­ zépkori templom impozáns méretű kő­ rácsos ablakokon át kapott világítást, ezek az ablakok nagyrészt el voltak fa­ lazva, mérműveik megrongálódtak, tönkrementek. A X V III. — X IX . sz.-i boltozás a belső térhatást hátrányosan megváltoz­ tatta. A kutatás során megtaláltuk a gótikus boltozat indításait a szentély­ ben a hajókban, a szentély padlásán. Indokolt volt, hogy amennyire lehet visszaállítsuk a középkori állapotot. Szándékunk az volt, hogy a helyreállítással minél hitelesebb képet nyújt­ sunk a templom eredeti, középkori ál­ lapotáról. Ezek után készítettük el a templom műemléki helyreállítási terveit. Ennek alapján a külsőt újravakoltuk, kibon­ tottuk és kiegészítettük az elfalazott kőrácsos ablakokat. Bent a középkori szintre szüllyesztettük a padló síkját és téglával újra burkoltuk azt. Ebben a téglaburkolatban eltérő rakásmóddal rajzoltuk ki az első, románkori kis templom alaprajzát. A falakról min­ denütt levertük a múltszázadi vakolást és a középkori felületeket mutattuk be. természetesen a szükséges kiegészítő vakolással ellátva. Lebontottuk a ko­ rus zavaró boltozatait, kibontottuk és helyreállítottuk a kórusra felvezető eredeti középkori csigalépcsőt. A szen­ tély feletti boltozatok lebontásával be­ mutattuk a középkori boltozatok eddig csak a padlástéren látható szépen fara­ gott indításait. A z így felmagasított szentélyt vasbe­ ton födémmel zártuk le, amelyet alája függesztett, fából készült álmenyezettel takartunk el. A padlószint lessülylyesztése miatt mindenütt új kapuk és ajtók készültek, a kőrácsos ablakok pedig sárga üvegezést kaptak. Végül a templom belsejét fehérre meszeltük hogy abban a középkori, kőből faragott részek maradéktalanul érvényesülhes­ senek. A jelenlegi sekrestyében, amely a középkorban mellékkápolna volt szintén bemutattuk a nagymérték­ ben megmaradt középkori falépü­ leteket, és a déli belső falra kar­ colt napórát, felszentelési kereszteket. Ezeket szintén a barokk vakolat takar­ ta el eddig. A templom új villanyvilá­ gítást is kapott. Külön m eg kell még említenünk a templomot építtető Verebi Péter 1403ból származó sírkövét, amely a hely­ reállítás előtt a szószék oldalába volt befalazva Az ásatás alkalmával feltárt középkori sírok közül az északi mellék­ hajóban megtalált sírt sikerült azono­ sítanunk Verebi Péterével és így szin­ te természetes, hogy a sírkövet erede­ ti helyére tettük vissza. A templomban végzett kutató munka során sok olyan kőfaragvány került elő, amelynek egy része a mainál korábbi építkezésekhez tartozott, más részüket pedig eredeti helyükre nem lehetett visszatennünk. Ezek számára az északi mellék-hajó­ nak a templom belső teréből amúgy is kieső nyugati végét új vonalú ková­ csoltvas ráccsal zártuk el és itt kőtá­ rat alakítottunk ki. A szentély mögötti kis középkori harangtornyot is be­ mutattuk. A templom helyreállításával egy­ idejűleg megkezdtük környezetének rendezését s, a környező terepet a le­ hetőségekhez képest a középkori szint­ re süllyesztettük. Főleg a déli oldalon, ahol a kisebbik tárt három kapu előtt fel­ lépcsősor alá süllyesztet­ tük a szintet, így sokat nyert a temp­ lom térhatásban, monumentálisabb lett. A helyreállítás azonban ezzel még nem — 128 — �mondható befejezettnek. Meg kellene oldali a templom környezetének v ég­ leges rendezését. Erre az OMF tervet is készített, de anyagi fedezet hiányá­ ban megvalósítása elmaradt. A leg­ fontosabb feladat pedig a templom belső felszerelésének felújítása, mert a Radics István: ma is használt berendezés elavult, rossz állapotban van és nem méltó egy olyan épülethez, mint a ma már országos je ­ lentőségű mátraverebélyi műemlék­ templom. Sz. Czeglédy Ilona BODROGPART — 129 — Koppány Tibor �Cigányok Danyi Béla és tizennégy tagú család­ jának az esetéből indulok ki. A z idei tél végén riportot írtam róluk a megyei lapban és a riport megjelenése után több járási és községi vezető emberrel szóbeli beszélgetést is folytattam a ci­ gányság általános helyzetéről, a prob­ lémákról melyekkel a cigánykérdés vizsgálata során lépten- nyomon talál­ kozni lehet. Hadd elevenítsem most fel a már egyszer megírt Ujlak-pusztai élményei­ met. Danyi Béla január végén, csontha­ sogató hideg téli napon melegre fűtött szerkesztőségi szobámban keresett fel. Valahol, talán éppen munkahelyén, a tűzhelygyárban hallott rólam, ahol ti­ zenkét évvel ezelőtt jómagam is dol­ goztam és nagyon sok személyes jó is­ merősöm van. Panasszal jött, azt mondta el, hogy a sok gyerek állandóan beteg, a felesé­ ge családirtással fenyegetőzik mielőtt megfagynak valamennyien. Ugyanis a ponyvasátorban, amelyben laknak, ál­ landó éjjel- nappali tüzelés mellett sem képesek fölmelegedni. Engem megdöb­ bentett a szenvtelen hangon, bátorta­ nul elmondott közlés és megigértem, hogy meglátogatom őket s aztán, ami­ ben tudok, segítek. A látvány siralmasabb volt az elbe­ szélésnél. A sátor is inkább toldozottfoldozott rongyokból állt, rajta több, tenyérnyi, kikopott és kiégett lyuk s a csúcsnál mintegy méter átmérőjű nyílás volt a belsőtér közepén senyve­ dő tűzrakás füstjeinek szabad eltávozására. A sáf oron belül lémákról, melyekkel a cigánykérdés rül a sok hiányos öltözetű purdé és a hetvenöt éves nagyanyó furcsán nyö­ szörgő síró- panaszló kórusa fogadott. Danyi Béla ekkor a tűzhelygyárban, felesége a városi köztisztasági üzem zagyvapálfalvi részlegénél dolgozott. A munkaadók szerint mindketten szor­ galmasan, hiányzás, lógás nélkül vé­ gezték munkájukat. A pusztán egy ócska cselédház két különálló szoba- konyhás lakásában még két cigánycsalád lakott szintén megszámlálhatatlan sok gyerekkel. A családfők ugyancsak rendes kereső fog­ lalkozású emberek. Sőt az egyik csa­ lád nagyfiú férfitagja budapesti épít­ kezésen dolgozott, onnan járt haza kéthetenként s azzal „lázította” Danyiékat, hogy a fővárosban kétszoba össz­ komfortos új lakásokat építenek a dol­ gozó cigányoknak. Mert Danyiék embertelenül lehetet­ len helyzete is valami hasonló megol­ dást követelt volna. A nemzetközi műút építése előtt még a régi út mel­ lett putriban laktak, azt le kellett ak­ kor bontani. A községi tanács a belső réten jelölt ki helyet az újabb építke­ zésre. Több cigánycsalád emelt ott kő­ ből házat saját erejéből. S alighogy beköltöztek, jöt az újabb ukáz: a ré­ tet magasfeszültségű áramvezeték sze­ li át, annak közelében nem állhat épü­ let. Lebontották félig- meddig erőszak­ kal a meglévő házakat, az építkezési anyagokat elkótyavetyéltették velük, — 130 — �mert ugyanakor, sem új építésre alkal­ mas terepet, sem az építkezéshez szüksé­ ges anyagi támogatá st nem biztosítottak a hajléktalanoknak. I géret ugyan hang­ zott, el a tanács részéről, de az csak olyan szenteltvíz maradt — mindmáig. Nos, így kerültek védenceim a sátor­ ba, ami a nyári, őszi hónapokban még elviselhető volt s gondolatuk szerint annál súlyosabb érv, hogy télre biztos fedél alá juttatja őket a hatóság. A hatóság viszont ezt az ügyet századran­ gúnak itélte, mert amikor én március­ ban reklamáltam, még akkor is azzal fizetett ki, hogy a cigányokat nem kell fléteni, azok azelőtt is sátorban lak­ tak, nem is szivesen mennek a ház­ ba, még ha lenne is. Mondta a hatóság azt is, hogy a majorban lenne szabad lakás, ahová el tudták volna helyezni a hónapok óta didergő truppot, dehát ott téesz tagok laknak, azokat nem lehet megsérteni a cigányok betelepítésével. Végső megoldásként abban egyeztünk meg, hogy ha a járási tanács kiutal ötezer forintot, abból lakhatóvá tesz­ nek Danyiék részére egy disznóólat a pusztán. A járási tanács azonnal in­ tézkedést igért s én megnyugodtam. Hat hét múlva zimankós télben arra jártam s mindent úgy találtam, mint legutóbb. Akkor már a járási tanácson is azt a felvilágosítást adták, valahol elakadt az ügy, de megint megigérték, hogy előveszik. Persze, ebből sem lett semmi. Riportomat ezekkel a sorokkal fejez­ tem be: „Most, hogy a napokban éles északi szelek sodortak hóport az ar­ comba, arra jártam. A műúton láttam a sátort, felette a füstcsikot. Képzelőd­ ni kezdtem ... lassan kitavaszodik, s a Danyiék ügye még mindig valahol az íróasztalokon kóvályog... A gyárból kimarad egy munkás, az útcán gazdát­ lanná válik egy seprő. A kép így egyre sötétebb. A dűlőúton látom a porbavesző cigánycsaládot, amelynek nyomát csak hamu, füst s a kertek aljáról elorzott tyúkok véres, kitépett tolla jel­ zi majd.” ... Ma keserű iróniával elmondha­ tom, milyen precíz próféta voltam. Mint ahogy nemrégiben a tarjáni út­ cán megszólított az egyik odavalósi községi vezető: „Lásd, kár lett volna pénzt áldozni rájuk, ahogy megjött a jó idő, elszeleltek. Tudtam előre, hi­ szen így szokták ezek” Vagyis már Uj ­ lak-pusztán nincs rájuk gond, törődje­ nek majd ott a csavargó népséggel, ahol éppen utoléri őket az újabb fa­ gyos tél. Illetve, ha ott is előitéletek­ ből indul ki a hatóság, ki tudja med­ dig tart a szenvedés, a vadságba kény­ szerítő közöny miatt. Salgótarjánban míg állt a volt kato­ likus legényegylet, két vagy három éve, pontosan nem emlékszem már, a megyei könyvtár s a városi tanács létrehozta a cigányklubot az épület­ ben. A városnak ezen a részén él a legtöbb cigány. Ezren is talán. Leg­ többjük sárból vert. kéménytelen vis­ kóban lakik, akad ugyan a periférián rendes. ..magyar tipusú” ház is, de sem e néhány, sem más alkalmas hely nem volt. ahol különösen az iskolából kimaradt s még állás nélküli 14-18 évesek és az egészen idősek, szabad­ idejükben pedig a dolgozó középkorúak is összejöttek volna, szórakozhattak, mű­ velődhettek volna. Istenáldásként fo­ gadták hát a cigány klubot a Pécskőútcaiak. Területi KISZ-szervezet ala­ kult, a klub gazdái ők lettek, munka­ terv szerint változatos, gazdag élet in­ dult a kezük nyomán. Akkor a megyei lap is többször írt erről a „ vívm ányról” , egyből sláger lett a cigányklub könyvtárával, televízió­ jával, ismeretterjesztő előadásaival, kultúráltnak mondható táncestjeivel, — 131 — �népi együttesével. Itt volt a K ISZ ta­ gokból álló ifjúgárda és az önkéntes rendőrség cigány tagjainak székhelye, vöröskeresztes, népfront és tanácstagi beszámolók gyűléshelye, a délutáni pénznélküli kártyajátékok, sakk-mér­ kőzések közkedvelt tanyája. Volt is hurrázás a klub körül. A tanács, a különböző szervezetek ver­ sengve vindikálták maguknak a jogot, hogy ime micsoda nagyszerűt alkottak, milyen áldozatos munkát fejtenek ki az elmaradott rétegek felkarolásában. Ha más megyéből vagy Budapestről hivatalos emberek jártak Salgótarján­ ban, ezeknek eldicsekedtek a cigányklubbal, elvitték oda az idegeneket, hogy saját szemükkel lássák, mi már itt tartunk. Aztán megkezdődött a Pécskő ut­ cai építkezés. Sok épületet, a cigányklub helyiségét is le kellett bontani, ami természetes s így vették tudomá­ sul a környék lakói, a klub gazdái is. Hiszen azt a biztatást kapták, hogy az egész csak átmeneti dolog, pár héten belül új helyet kap a klub s a ta­ nácson meg is jelöltek néhány erre al­ kalmas épületet. A pár hétből hóna­ pok, a hónapokból több mint egy esztendő lett. A fiatalok több küldött­ sége, a kerületi tanácstag, jó magam is eredménytelenül jártunk fűhöz, fá­ hoz: amint e jelentéktelen és meggyő­ ződésem szerint megoldható első aka­ dály. első nehézség közbejött, egyszer­ re elhallgattak, fontosabb ügyekre hi­ vatkozással lekoptak az addig a klub­ ról dicsekvő, egymással vetélkedő kü­ lönböző szervezetek és szervek. „M iért kell úgy felfújni a dolgot, azelőtt sem volt cigányklub. Azért még nem dől meg a rendszer, ha a cigányok nem néznek televíziót.” Volt néhány ilyen cinikus megjegyzés is. Egyedül a leg­ érdekeltebbek. a cigányfiatalok és a városi rendőrség nem nyugodott bele a helyzetbe. A rendőrség azért, mert nála a bűnesetek elharapózásában, a tiltott szerencsejátékok és a titkos kéjelgés gyors újraburjánzásában szá­ mokkal kimutathatóan jelentkezett a klub hiánya. De sok egyéb más vonat­ kozásban bizonyítódott, hogy mind­ ez nem olyan jelentéktelen dolog. Csak azok tartották annak, akik fennállása idején sem a lényeget, a klubban fo­ lyó élet tartalmi jelentőségét nézték, hanem kirakatnak, ürügynek tekintet­ ték érdemtelen babérok megszerzésé­ hez. Mint ahogy most megint ilyesmi zajlik. A klub végre újra él, működik. Jól működik, hasznos szolgálatot tesz az általános társadalom-fejlesztési ter­ vekben, megint máris kézzel fogható eredményei vannak az ott folyó isme­ retterjesztő, művelődéspolitikai munká­ nak. S ime, feléledtek a bajos idők­ ben hallgatók, most megint folyik a versengés, melyik szervé a dicsőség az eredményekért. * Nos még egy példa. Sok bányai, gyári cigánymunkás költözött az el­ múlt 10-15 év alatt O TP kölcsönnel épített saját, vagy üzem által kiutalt állami tulajdonú lakásba. A megyében talán Nagybátony bányaváros új bérházaiban jutott a legtöbb cigánycsa ­ lád lakáshoz. Modern, nagyjából két szoba összkomfortos lakásokba költöz­ tek a volt putrilakók, bizony sokan kö­ zülük silány, szegényes bútorokkal, rendet, tisztaságot, másokkal együtt­ élést, nem ismerően. A z alkalmazko­ dásra hajlamosabb többség — hiszen főleg jó keresetű bányászokról van szó — hamarosan beilleszkedett, beren­ dezte a lakását s a többi munkás csa­ ládhoz hasonló életmódot folytat. Egyesek azonban máig sem tudták le­ vetkőzni primitív szokásaikat, durva­ ságaikat és viselkedésükkel megbotrán­ koztatják a rendes embereket. Szemét­ — 132 — �tel szórják tele a lépcsőházakat, tűzifát hasítanak a parkettás szobábon. berúgva duhajkodnak és összetörik az ab­ laküvegeket, nem tisztálkodnak rend­ szeresen, gyermekeik eltetvesednek. A verekedésekben, lopásokban gyakran ők, a műveletlen cigányok a bűnösök. Mondom, s hivatalosan is megállapí­ tották, a cigányok létszámának töredé­ ke csupán az a réteg, amelyik soroza­ tosan összeütközésbe kerül a társadalmi együttélés szabályaival. A z ilyeneket a normális életet folytató többi cigány is szégyelli, elitéli s nem azonosítja ma­ gát velük. Helyesnek tartották azt is, hogy több figyelmeztetés után egy­ két cigánycsaládot eltávolítsanak a mo­ dern bérházakból s egyelőre olyant biztosítottak a számukra, amelyben nem zavarhatnak másokat. A zt azonban az ilyen esetek láttán sem lehet elfogadni, hogy a cigányok­ ról olyan általánosítások kapjanak lábra, hogy képtelenek megváltozni, nem tudják levetni a putri- szemléle­ tet. soha nem lesz belőlük rendes, sőt soha nem lesz belőlük tisztességes em­ ber. Hivatalos személyek is hajlamo­ sak olyan elhamarkodott következtetés­ re. hogy — mint évszázadokon át — ma is elhatárolt lakótelepeket alakít­ sunk ki a cigányoknak, szigeteljük el őket a nem cigányoktól. A nagybátonyi tapasztalatok alapján ilyen elői téle­ tekből fakadó törekvésekkel találkoz­ tunk Salgótarján építésének tervezése során is. Az elmondottak szélsőséges példák. Sajnos, a megye elég népes cigány la­ kosságának életéből még sok hasonlót lehetne megemlítem. Üzemeket, ame­ lyekben némely vezető hallani sem akar cigányok munkába állításáról, mert velük sok a baj. Más üzemekről, ahol az elkülönítésnek olyan eseteivel találkozhatunk, hogy cigánybrigádokat alakítanak s aztán csodálkoznak, vagy érvelnek, hogy ime a cigány nem tud asszimilálódni. Termelőszövetkezetek­ ről, amelyek munkáshiánnyal bajlód­ nak, de azért a jelentkező cigányok­ kal ennek ellenére sem állnak szóba, mondván: „ A cigány nem szeret dol­ gozni s kilopja még a szemünket is” Hivatalokról hallani, amelyekben a ci­ gányok hátrányára megkülönböztetett módon intézik a panaszokat, közügye­ ket. Egyes helyeket a szociális, egészségügyi ellátás alacsonyabb szín­ vonalú a cigányok részére, mint a la­ kosság részére általában. S nagyon sokszor megbotránkozik a jóérzésű em­ ber azokon a felelőtlen és ostoba gú­ nyolódásokon, élcelődésken, amelyek a cigányok önérzetét támadják méltatla­ nul ,csupán cigány mivoltuk miatt. Szerencsére azonban az előítéletek­ ből fakadó szemlélet sem általános. Sőt nyugodtan elmondható, hogy a társadalom nagyobb részét kitevő, jó ­ zanul gondolkodó s egész átalakulá­ sunkat fejlődésében értékelő emberek, szervezetek, szervek nagyon sokat tet­ tek és jelenleg is komolyan tesznek a szakadékok megszűntetéséért. A fasiz­ mus még kiirtásra szánta a cigánysá­ got tagadta létjogosultságukat életre valóságukat, az állaténál is ala­ csonyabb sorsra kárhoztatta az amúgyis sokat szenvedett, legműveletlenebb népréteget. Hazánkban és a többi szo­ cialista országokban is az új társadal­ mi rend tette egyenrangúvá a cigá­ nyokat, a népi demokrácia nyújtott lehetőséget számukra a munkához és a normális emberi élethez. A z alkot­ mányban meghatározott jogok érvény­ re juttatásáért nemcsak a múltból megmaradt káros nézetekkel, hanem sok esetben magával a tartózkodó, bizalmatlankodó cigánysággal is szívós, következetes harcot kellett folytatni és ennek a harcnak még ma sincs vége. — 133 — �Eredményei azonban rendkívül ko­ molyak. Ha azt vesszük, hogy még 15-20 esz­ tendővel ezelőtt alig akadt cigány, aki hónapokig s különösen évekig dolgo­ zott egy-egy munkahelyen; ha azt vesszük, hogy falvaink, városaink, tele voltak kéregető tolvajkodó felnőtt cigá­ nyokkal. s a cigányok állandó vándorlá­ saink miatt szinte lehetetlen volt törvé­ nyes,keretek közé szorítani; ha azt veszszük, hogy még alapfokú iskoláinkban is elvétve lehetett cigány gyermeket találni; ha azt vesszük, hogy a szigorú­ an gettóba kényszerült cigányság a járványos betegségnek és a legközön­ ségesebb bűncselekményeknek szinte tenyésztel epe volt; ha azt vesszük, hogy cigánynak politikai, közszerep­ lési joga jóformán egyáltalán nem volt — hatalmas az a fejlődés, amit mostanáig is megtettek. vélemény egy részében magát csökö­ nyösen tartó helytelen nézetek, más­ részt a cigányok között e nézetekre látszólag okot adó egyes szabados, anarchikus jelenségek miatt. Mégsem szabad azonban ezeket a dolgokat kézlegyintéssel, nemtörődömséggel elintéz­ ni, mégsem szabad a cigánykérdést agyon misztifikálnunk. Mert mi még most is erre vagyunk leginkább hajlamosak. Mint ahogy magát a Keletről ideszakadt, eredetileg sok szertelen jellemvonással terhelt ci­ gányságot álbölcs és problémától sza­ badulni igyekvő álláspont miatt oly sokáig és még gyakran sokan ma is misztikusnak, egzotikusnak tartják, e vélemény bástyái mögött a társadal­ mi feladatokat is nem ritkán misztikus ködbe vonják. A zt mondják, a cigánykérdés bonyolultabb más társadalmi problémáinknál; azt mondják, annak értéséhez és a beleavatkozáshoz csak tudományos felkészüléssel, arra való hivatottsággal lehet hozzányúlni; azt mondják, hiába való minden igyeke­ zet, a cigányokat nem lehet megnevel­ ni, nem tudnak és nem is akarnak megszabadulni rossz tulajdonságaiktól, vérükben van a törvényenkívüliség, és a minden rosszra való hajlamosság; azt mondják, nem is baj, sőt talán még érdekesség is, hogy élnek közöttünk — de csak éljenek tőlünk függetlenül — ilyen furcsa, még kuriózumként is mutogatható emberek; azt mondják, nem éri meg. A salgótarjáni cigányok a nógrádmegyeri, a mátraverebélyi, a kállói, a bányavidéki, s a megyében másutt la­ kó cigányok nagy többsége ma már állandó munkahelyen dolgozik, rend­ szeres keresetből él, normális emberi környezetbe igyekszik, házat épít, ren­ desen öltözködik, igényei a többi em­ berhez hasonlóan megnőttek. A tűz­ helygyárban, az üveggyárban, az acél­ árugyárban, a bányaüzemekben, az építőipari vállalatoknál, a KTSZ-ekben nagyon sok a cigányszármazású, meg­ becsült munkás, szocialista brigádtag és újító szakmunkás. Pedagógusok, mérnökök, hivatali dolgozók, párt- és állami funkcionáriusok, tömegszerve­ zeti aktivisták kerülnek ki soraikból, Nem igaz. hanem hamis az ilyen és ehhez hasonló vélekedés A cigányok nem csodabogarak, nem reménytelen kiséletezés alanyai, nem rajtunk, a tár­ sadalmunkon kívüli, hozzánk nem tar­ tozó népréteg, hanem ezernyi példa bi­ zonyítéka alapján fejlődőképes, jobb és kultúráltabb életre áhitozó, igyek­ akik a legodaadóbbak az előitéletek és az elitélendő jelenségek megszűntetésé­ ért folytatott küzdelemben. M égis van cigánykérdés. Van a köz­ — 134 — �vő, a haladó emberi társadalmat ve­ lünk együtt építő és abban helyet kérő, mi megvalósítását tűzzük ki célul, ró­ luk sem feledkezhetünk meg, az elha­ tározást csak a cigányokkal együtt ér­ lelhetjük valósággá s az eredmények­ ben velük is osztoznunk kell. . . . Hogy ne lehessen többé Danyi Béla-féle ügyekről vitázni. Kondorosi János velünk egyenértékű és egyenlő rangú társaink. S mikor a népi nemzeti egy­ ség kibontakozásáról, erőre kapásáról beszélünk, mikor a népi nemzeti egy­ ség már tökéletesebb formai és tartal­ Bojtor Károly kiállításán A művész pályafutásának mindig döntő, nagy eseménye a kiállítás. Bár az al­ kotás kezdete, s a mű befejezése is, a kiállítótermen kívül történik, a művész való­ jában mégis csak a nagyközönség „okos gyülekezetében,, tud számot vetni önmagával. A látogatók és a szakmabeliek véleménye, kritikája — de sokszor még a kevésbé sze­ rencsés megjegyzések is — hasznára válhatnak, és az elismerés későbbi munkájának serkentője lehet. A tárlat előkészületének izgalmai, a kiállítás légköre, a siker mind olyan vek­ tor, amely erőt és önbizalmat ad a további alkotás bonyolult folyamatához. Bojtor (Sztrapecz) Károly a főiskola elvégzése óta mindössze második éve dol­ gozó művész — távolról sem végeredménnyel, egy festői szakasz lezáró summázásával, de nem is fiatal kezdő, hanem egy minden vonatkozásában konzekvens festő rangján szemlélve a világot — mutatkozik be itt, Salgótarjánban. Olyan állapottal szembesíti tárlatlátogató közönségét, mely megindítóan gazdag élményvilágról tanús­ kodik. Művészete oly fiatal, mint újjászülető városunk, melynek iskolapadjaiból indult el, hogy tarisznyáját kincsekkel megrakva, Mesebeli Jánosként visszatérjen. Visszajött, s most az ifjú művésznemzedék egyik igen tehetséges képviselőjét üdvözölhetjük. Első alkalma, hogy eredményeiről műveinek egy nagyobb gyűjteményével szá­ moljon be a nyilvánosság előtt, s mondja el: törekvéseinek útján hová jutott; mit tudot hozzátenni a magáéból a tanultakhoz; hogyan igazodik el a jelenben; miben látja képességeinek sajátosságait, s a hivatásával járó tennivalókat. Induló állomásának színes akkordjai azt mutatják, nem tartozik azon fiatal művészek közé, akik a közösség dolgaiban elszánt szenvtelenséget tanúsítanak. A hu­ manista szolidaritást nem tekinti illetlen szentimentalizmusnak. Magáénak vallja a nép boldogságáért folyó erőfeszítéseket, közös harcot vállal a küzdelemben. Am bí­ ciója nem a formai trükkök és moderneskedő izlés-szaltók világa. Alkotásai híven tükrözik stiláris ötletgazdagságát, amely magasrendű emberi mondanivalóval telí­ tődik. Anyaga közérdekű. Hiteles képet nyújt napjainkról, életünkről, környezetünk­ ről anélkül, hogy bizonyos mesélő kedv, vagy természetmásolás érvényesülne képein. Artisztikus ábrái is érthetőek, bonyodalom mentesek. Úgy igényesek, hogy közben egyszerűek maradnak. Mindig kapcsolatot találnak a nézővel, s mesterségbeli erede­ — 135 — �tiségük ellenére sem válnak misztikus jelekké a laikus közönség szemében. íme, bi­ zonyság az igazság mellett: a művész gondolkozásának demokratizmusa a legválasz­ tékosabb formákat is közkinccsé teheti. A kiállított műalkotások méret-léptékeit figyelve az is kitűnik, hogy az intim témák és formák mellett hangsúlyt kap a monumentalitásra való törekvés, a közös­ ségi, társadalmi feladatokat tükröző műfaj iránti érdeklődés és rátermettség. Külö­ nösen a gobelinben és freskóban mutat szerencsés törekvést, melyből kicsillan a mű­ faji hovatartozandóság. S itt érthetjük meg ,hogy a murális művészet nála nemcsak program, hanem belső szükséglet. Vágyait akaratlanul árulja el a táblakép-szerű fest­ ményeivel is, hiszen mind rokonai a nagyméretű murális előtanulmányként indult és kész, komoly alkotásként született nagy gobelinterveknek. Hiszem, hogy ez a numentális kifejezéshez született nyelv nagy meglepetésekkel szolgál majd a váro­ sunkban eredetiben is kivitelezett alkotásokban. Bojtor kevés beszédű művész, töprengve keresi igazságát. Művészete a rendet szolgálja. Egy ecsetvonása sincs, mely sóváran elkalandozna szigorúan szabott út­ járól. A forma éppúgy építkezik, mint a vele egyenrangú szín. Nem éljük az aforiz­ mák idejét, s most sincs felélesztésükről szó, mikor arra gondolok, hogy ez a művészet azért olyan rokonszenves és nagyigényű, mert úgy hallatszik messzire, hogy cseppet sem hangoskodik. Szerencsés ötvözete a Domanovszky Endrétől, hazánk nagynevű mesterétől ta­ nultakat, az önmagában kristályosított tehetséggel, emberséggel. Hisszük, hogy az önmagával szemben szigorú igénye, tiszteletteljes és szerény művészi hozzáállása meghozza a további eredményt, elismerést. Czinke Ferenc — 136 — �IV. K i t e k i n t é s Kilátó 21 mai szovjet novella (Magvető Kevés olyan külföldi irodalom van, melyről az olvasó olyan jól lenne tá­ jékoztatva, mint a szovjet irodalom. Évről-évre figyelemmel kisérhettük fej­ lődését a folyóiratokban megjelenő gaz­ dag fordítósanyagon keresztül és nem utolsó sorban a gyakorta megjelenő an­ tológiáknak köszönhető, hogy bizonyos fokú globális képünk is volt a fejlődés egyes szakaszairól. A z idei könyvhéten megjelent novella­ gyűjtemény azonban megkülönböztető jelentőséggel bir az eddigiekkel szem­ ben. Nemcsak azért mert tartalmában a leggazdagabb, hanem azért, mert a X X . kongresszus után megjelent no­ vellákból köt csokrot több oldalról be­ mutatva a szovjet irodalom nézőpont­ jában végbemenő változást. A hat száz oldalnyi terjedelmű kötet szerkesztői L énárt Éva és Elbert János úgy válogottak. hogy az olvasó egyszerre is­ merkedik meg az „új hullám” művészi és mondandóbeli sajátszerűségeivel. Megfrissülés jellemzi napjaink szovjet irodalmát és ez az egyes ember, a szocialista egyéniség problémáinak új­ szerű ábrázolásában jut kifejezésre. Napjaink szovjet elbeszélőirodalma szocialista-humanista emberszemléletre épül. Központi kérdésként szerepel az eti­ ka és a morál problematikája a kom­ munizmust építő társadalom bonyo­ Kiadó 1964.) lult összefügéseinek tükrében. Ez fi­ gyelhető meg Emmanuel Kazakevics, Gleb Gorisin, Vlagyim ir Makszimov és Jurij Kazakov e kötetben közzétett írá­ sain. Különösen kiélezett konfliktusnak lehetünk tanúi Kazakevics Vendégség­ ben című novellájában, ahol különböző erkölcsi nézetek csapnak össze. A z ön­ érdek, a birtoklási ösztön kerül szem­ be a társadalommal. A z elbeszélések nem kis százaléka a gyermekvilágból veszi témáját. Ezzel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés: vajon a gyermektéma nem jelent e minden esetben a társadalom közügyei­ től való visszahúzódást? Határozott nem a felelet, hiszen éppen Jurij Nagibin Ünnep előtt című novellája példáz­ za, hogy nem jelent elfordulást a tár­ sadalomtól a gyermek lelkivilágának mélyebb elemzése, hiszen mint aho­ gyan a novella egyik hőse Oreszt Petrovics mérnök mondja: ..A gyermekek­ ben alighanem a legérezhetőbb a kor lázas fejlődése” . Vaszilij Akszjonov Apu, olvasd össze című írása más szempontból is jelentős, mert ebben a novellában kitapintható egy új ábrázo­ lási sajátság is: figyelem a hétköznapi élet tárgyi eleme irányában. Még mindig jelen van a háborús te­ matika és a kötet egyik legszebb no­ vellája éppen e tárgykörből meríti té­ máját. Vlagyimir Bogomolov Első sze­ — 137 — �Elbert János találóan megjegyzi — a megszokott fabúlának- filozófiai általá­ nosságú parabolával való helyettesíté­ sét látjuk, mint ahogy a mai nyugati — s a szocialista irodalmak közül a mai lengyel — prózában igen gyakran megtalálható. A Dugyincev-novella egyébként érdekes példája annak, ho­ gyan állíthat az író irreális eszközöket egy valóságos, reális társadalmi prob­ léma ábrázolásának szolgálatába. Igor Ejnisz elbeszélésének érdekessé­ ge abban van, hogy jóval a szerző ha­ lála után jelent meg, mint egyetlen alkotása. Hogy mégis helyet kapott a kötetben, az azzal magyarázható, hogy művészi formában személyes élmények alapján írja meg a berepülő pilóták életének lélektani elemzését. Amint a felsorolt nevekből is kitűnik ismert és számunkra új szerzők egymás mellett szerepelnek a szép kivitelű, Íz­ léses kiallítású kötetben A Magvető Kiadót dicséri, hogy felismerve az an­ tológia jelentőségét, ilyen szép kiadás­ sal tette emlékezetessé sokak számá­ ra a könyv idei ünnepét. Rangos fordí­ tók tolmácsolták a műveket és hogy semmi hiányérzetük ne legyen a köte­ tet jegyzet egészíti ki, amely a legfon­ tosabb adatokat közli a szerzőkről. Cs. Géczi Mária relem című írása a front szörnyűségei közepette kibontakozó szerelem lírai rajzát nyújtotta. Bogomolov neve kü­ lönösen jó csengésű az olvasó számá­ ra, hiszen Iván című kisregényéből ké­ szült az Iván gyermekkora című film, amely nálunk is nagy sikert aratott. A z irodalom nem lenne a valóság hű visszatükrözésének eszköze, ha nem kapna helyet az elbeszélésekben az űrkutatás, amelv jellemző napjainkra és különösen jelentős a Szovjetunióban. Ezek közül I. Grekova A belépő-irodán túl című novellája a legérdekesebb, amely az ürhajózást előkészítő labora­ tóriumok munkáját eleveníti meg nagy részletességgel. A z ilyen tárgyú novel­ lákban a szovjet prózairodalom egyik általános jelensége is megfigyelhető, hogy tudniillik gyakran játszódik a cse­ lekmény un. bezárt helyeken, a repü­ lőgép vezetőfülkéjében, sofőrkabinban. Ennek szemléletes példája volt Antonov Üresjárat című novellája, melyből azo­ nos címmel film et csináltak és a közel­ múltban láthattuk. A z ilyesfajta ábrá­ zolás a minden oldalú elemzésre helye­ zi a legfőbb súlyt. Külön kell szólnunk Vlagyim ir Dugyincev és Igor Ejnisz írásáról. Az előbbi Ujévi mese című műve kisérlet­ nek tekinthető, hiszen nála — mint — 136 — �Fiatal romániai magyar írók a forrás sorozatban Kék mezőben modern vonalú rajz, alatta egy szó: FORRÁS. Ez az embléma díszíti a romániai fiatal írók megjelenő könyveinek címlapját. Ö nkéntelenül is fel­ merül a kérdés, ha kezünkbe vesszük a tetszetős kiállítású köteteket: vajon miért éppen a forrás szót választották a szerzők, amikor nevet adtak a sorozatnak? Kántor Lajos fiatal kritikus tollából kapunk választ a kérdésre, aki induláskor írta le a következő sorokat: „ A szocialista eszmeiségben nevelkedett fiatal íróktól — akiknek első kötetei ebben a sorozatban fognak megjelenni — joggal elvárják, hogy műveik tiszta vizű forrást jelentsenek, amely valóban oltsa is a szomjat.” Íme az indoklás, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az elnevezés­ ben igényesség nyilvánul meg a fiatal írók részéről saját műveikkel szemben. De egyben mérce is a FORRÁS és rang annak, aki kivívta helyét, hogy ezen a fórumon szólhasson az irodalmat kedvelők széles táborához. A z Irodalmi könyvkiadó által 1961 decemberében megindított sorozat nemes szándékú kezdeményezés. A különböző folyóiratok, napi- és hetilapok hasábjain már debütált írók és költők műveit gyűjti egy csokorba, azzal a céllal, hogy írásművésze­ tük valamennyi jellemző vonását megismerje az olvasó. A Kiadó négy éves távlati tervet tűzött maga elé és ezideig mintegy tíz kötet látott napvilágot. A z első Veress Zoltán novelláskötete volt: a „Menetirány” . Ezt hat lírikus, Csávossy György, Hervay Gizella, Jancsik Pál, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba és Szilágyi Domonkos valamint két prózaíró Bálint Tibor és Szíves Sándor könyve követte. A m űbírálatot Kántor Lajos képviseli. Ezútal mindhárom kategóriából — líra, próza, kritika — egy-egy reprezentánst ismertetünk meg a magyarországi olvasóval: A választás nem érdem, írói rang, hanem személyes ismeretség alapján történt. A szerzőktől kapott kötetek híven vallanak alkotójukról. „Szomjas tenger” a címe Jancsik Pál könyvének. Címadó verse egyike legjobb írásainak. Képzeletét a Fekete-tenger ragadta meg mert mint írja: „lelkünk a tengerrel is rokon, támadunk mindig gáton, partokon. A megoldott titok sosem elég, vágyunk a csillagfényes ég.” Költői hitvallás ez a néhány sor a volt brassói gimnazista tollából, aki jelenleg Kolozsvárt az Ifjúsági Kiadó szerkesztőségében dolgozik. Első művei az Utunk és az Igaz Szó hasábjain jelentek meg kolozsvári egyetemista évei alatt. Lírája halk, de nem erőtlen. Jellemző rá a szigorú formafegyelem és az igényesség. A jelzett kötet négy ciklust tartalmaz. A z „Agitáció” — címszó alatt összegyűjtött költemények a költő kommunista meggyőződéséről vallanak. A régi és az új világ közti kontraszt e versek témája. A „K étféle történelem” című verse a legfrappánsabb példája ennek. A „tűzben született hazában” bármerre is járjon mindenütt épül valami új, minden­ felé szépül az ország. A z alkotó munka szépsége, öröme gyakran köti le érdeklődését: — 139 — �„emeljünk erős, magas falat, amelynek védelme alatt megszületik, mint meleg szobában a csecsemő, mit szül a munka s amit nemz a hit — a kommunista emberi jövő. hirdeti „Mint a kőművesek” című költeményében. A z „Évszakok” ciklus lágy, finom hangú költőt mutat, míg szerelmi lírájáról a „Tavaszi kert álma” tanúskodik. Utolsó verse a „Szomjas tenger” című ciklusban a „Meditáció” . Ebben indokolja meg költészetének lényegét: „K itervelt jövőnk műhelyébe inaskodni, íme, beállok, mert tettre lelkesítenek e kor alkotta ideálok.” So kat igérő pálya áll Jancsik Pál előtt és eddigi műveinek alapján méltán kapott helyet a FORRÁS költői között. Ez volt az első nagy állomás költészetében a kezdeti szárnypróbálgatások után, és a közönség aki megkedvelte a halk hangú lírikust, érthető érdeklődéssel várja az elkövetkező kiforrott költői évek termését. Bálint Tibor könyve az eddigi legsikerültebb, legérettebb novellák és karco­ latok gyűjteménye. Í rójuk 1932-ben született Kolozsvár egyik külvárosában. A kül­ városi évek mély nyomot hagytak benne, olyannyira, hogy az ott töltött éveknek az élménye adja az egyik alkotó elemét novelláinak, melyek a FORRÁS-ban „Csendes utca” címmel jelentek meg. Írásai rendkívül tömörek és mindig egy-egy látszólag jelentéktelen, de lényeges momentumot emelnek ki a kisemberek mindennapi életé­ ből. Hősei között megtaláljuk a vasmunkást, a kisiparost, a „kisemmizett” volt gyárost, akikről villanásszerű képekben művészi erővel bíró portrékat fest. A régi külváros megváltozott. Új házak, új emberek és velük együtt új erkölcs költözött a régi városrész helyébe. A problémák újak tehát, melyek jelentkeznek a mai fiatal tollforgató műhelyében. Ezért ír Bálint Tibor is szívesen és meggyőző erővel a vidékről egyetemre került fiatal lány életcéljáról, morális problémáiról, vagy az érettségizett, de mégis fizikai munkásként dolgozó Szabó Péter életének alakulásáról, Őszinte, közvetlen hangnem, egyszerű nyelvezet, a kifejezés eszközeinek igénytelen­ sége jellemző Bálint Tibor írásaira. De nem igénytelen az ábrázolás terén. „Esküszik a tömörségre, amelyről azt vallja, hogy nem terjedelem, hanem látásmód dolga.” Mint könyvének fülszövege megjegyzi „ Í rásművészete már most a kialakulás fázi­ sában tudatos, gondos alkotót dicsér.” Általános jelenség, hogy a kritika, a műbírálat, az esszéírás a fiatalok által eléggő mostohán kezelt területe az irodalomnak. Ezért örvendetes, hogy a FORRÁS sorozatban egy tehetséges kritikus is hallatja szavát. Mindössze huszonhét éves K ántor Lajos, de cikkei és tanulmányai már évekkel ezelőtt ismertté tették nevét. Hozzáértését bizonyítja, hogy öt év óta a Korunk irodalmi szerkesztője és írásai nem kis mértékben járulnak hozzá a folyóirat színvonalának emeléséhez. CSONGRÁDI BÉLA — 140 — �O T O K A R B REZI NA: Nyári napforduló Ó messzeségek illata! Ezernyi szárny surranó zenéjén virágkarneválra gyújtja csillaglámpáját az éjfél. Csodáld a rózsát, hogy örök tavasz derűje játsszék ajkadon M ely szemednek fénykörétől űzve száll hozzád pille-szárnyakon. Ó messzeségek illata! Ezernyi szárny surranó zenéjén virágkarneválra gyújtja csillaglámpáját az éjfél. Lehullt kezek újult erővel rázzák meg börtönük vasát, remények fuvalma ébredez, bontja a szellem és a föld nyarát. Csodáld a rózsát, hogy örök tavasz derűje játsszék ajkadon M ely szemednek fénykörétől űzve száll hozzád pille-szárnyakon. Rejtett útján a sárguló vetésnek, amíg a tájék titkosan remeg Kaszás já r láttatlanul, s a kalászok acéljától fénylenek. ( Tóth Sándor fordítása) Réti Zoltán: T A N U L M Á N Y FEJ — 141 — �Mai amerikai elbeszélők Vannak könyvek, melyek jellegüknél fogva, — függetlenül a bennük kifeje­ zésre jutó irodalmi, vagy egyéb más természetű értékektől — már eleve népszerűségre tarthatnak számot Ebbe a kategóriába sorolhatjuk az Európa Kiadó Dekameron sorozatának legutóbbi kötetét, amely a mai ameri­ kai irodalom novellaterméséből ad át­ fogó keresztmetszetet. Vajon miért ér­ demli meg az említett előlegezett bi­ zalmat az Ottlik Géza által válogatott szép kiállítású gyűjtemény? Nem nehéz a válasz, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy Magyarországon utoljára talán a harmincas években megjelenő Nyugat dekameronja volt hasonló, oszszefoglaló jellegű mű a mai amerikai irodalomról. Minthogy azóta három év­ tized telt el, érthetően nagy hiányos­ ságokat pótol ez a könyv még akkor is. ha a benne szereplő egyes írók műve­ vel a Nagyvilág, vagy egyéb folyóira­ tok hasábjain már találkoztunk, vagy esetleg, mint Arthur M iller és Tennesse Villiems esetében már más műfajból is­ merjük őket Viszont az is közismert, hogy a novella ma, az amerikai iroda­ lom egyik élenjáró műfaja. Kis túlzás­ sal talán azt is mondhatjuk, hogy ki­ csiben az egész „tengerentúli” litera­ túra tükrözője. E két ok determinálja, hogy nem titkolt örömmel vettük kéz­ be a kötetet, hogy megismerkedjünk az amerikai elbeszélés legkiválóbb rep­ rezentánsaival. saik megszületésének időpontja is igen változó, azt mondhatjuk hogy itt közölt novellákon keresztül egy egész korszak tárul fel előttünk. Egy olyan korszak, amelyet a mai amerikai irodalomban joggal em­ legetnek „kiegyezés kora” címszó alatt.” Számos író, - amint azt Ungvári Tamás a könyv utószavában megjegy­ zi. különbékét kötött a világ adott ál­ lapotával” E megbékülés az okozója, hogy az irodalmi hős nem lázadó, sor­ sával szembeszegülő, hanem igen gyak­ ran a célját vesztett, hányódó ember. Ilyen hősökkel találkozunk Irwin Shaw és Wallace Stegner novelláiban. A fentebb említett „kiegyezés” mást is von maga után. Nevezetesen azt, hogy az írók elfordulnak a közélet problémáitól. A novellákban ritka és ahol van ott is elmosott a társadalom­ rajz. Helyette a lélektani elemzés kerül előtérbe, mely az író önmagába fordu­ lását vonja maga után. Megjelennek a szerelem, a magánélet problémái. De nem az egymásratalálás boldog pillana­ tait festik ezek az írások, hanem sokkal inkább szerelemmel kacérkodó, avagy már csalódott hősök lelkiállapotát. En­ nek illusztrálására leginkább Carson McCullers és Eudora W elty elbeszélései a leghivatottabbak. Többen vetik fel a fiatalok céltalan életének problematikáját. John Updike novellájának fiatal hőse az éjszakai ti­ vornya alkalmával így vall barátairól; „ Ú gy vettem észre, hogy a jelenlévők boldogtalanságuktól akarnak szabadul­ ni i vással.” Boldogtalanság a jellem ­ ző az összegyűlt társaságra és ezt az érzést nem oldhatja fel az egyéni si- 31 elbeszélés illetve kisregény alkotja a könyv tartalmát, főleg az utóbbi két évtized terméséből összeválogatva. Mind az idősebb, mind a fiatalabb író­ nemzedék képviselve van, mivel írá­ — 142 — �ker olykor esetleg édes szájíze sem. Gyakorta bukkannak fel a novellák között olyanok, melyeknek fő tematiká­ ja a kisgyermek, a serdülő, bonyolult pszihológiai alkata összetevőinek vizs­ gálatából ered. A gyermekvilág problémáinak a feltárásával próbálják megközelíteni az egyes írók a lényeges mondanivalót. E témakörből a legsike­ rültebb írások W illiam Faulkner „K ét katona” és „Arthur M iller” Nem kel­ lesz már nekem” című novellái. Külö­ nösen az utóbbi gyakorol erős hatást az olvasóra. A kötet írói között helyet kapott Truman Capote és J. D. Salinger is, akik az újfajta életérzés képviselői. A z itt közölt kisregényeik azt bizonyítják, hogy méltán emlegetik őket a legte­ hetségesebbek közö t t . Salinger kisre­ génye a jelentősebb, amely azt bizony­ gatja, hogy az emberi kapcsolatoknak óriási segítő erejük van. Ebben a mű­ ben ismét felbukkan a háború, amely más szerzőknél is meghatározó motí­ vum. Hemingway novellájának az alap­ ötletét is ez adja. Ismeretes, hogy He­ mingway elbeszéléseinek az elmúlt években több gyűjteménye is napvi­ lágot látott hazánkban, így az ő írás­ művészetét nem akarjuk ennek az egy novellának az alapján jellemezni, hi­ szen a magyar közönség már megfelelő képet rajzolhatott magának a kiváló amerikai íróról. A z elmondottakból úgy véljük kiérződik, hogy nagyon nehéz, sőt mond­ hatni lehetetlen az írók, valamint a művek egységes szempontok szerinti csoportosítása. Az írások megannyi írói egyéniség művészetét tükrözik. Nin­ csenek tisztán kitapintható irodalmi áramlatok, viszont nem egy írónál a dekadencia jegyei figyelhetők meg. Gyakran uralkodó tényező az elvágyó­ dás, a nosztalgia. Mindezek alól kivé­ telnek tűnik Albert Maltz „Boldogság” és Albert Halper „ A sztrájktörő” című elbeszélése. Maltzról közismert, hogy kommunista álásfoglalású és egyike a leghaladóbb amerikai íróknak. Ez meg­ nyilvánul témaválasztásában is. Gyako­ riak a korrupcióról, a háborúellenes­ ségéről, különböző sztrájkokról szóló munkái. Ezuttal a munkanélküliek égető problémája foglalkoztatja. A novella főhőse, többgyermekes család­ apa, aki azzal, hogy végre munkát ta­ lált, a világ legboldogabb emberének érzi magát. De mily nagy ára van ennek a „boldogságnak” ! Állása állan­ dó életveszélyt jelent, hiszen robbanó anyagot kell fuvaroznia. Ő azonban vállalja ha legalább három hónapig megússza ép bőrrel, akkor már felöltöz­ tetheti a családot. Ez a művészeti igé­ nyességgel megírt elbeszélés az egész kötet legsikerültebb írásainak egyike. Hasonló eszmei tartalommal bír Hal­ per említett novellája, aki a sztrájktö­ rő lelkiismeretfurdalását elemzi. Hoszszú tépelődés után rájön arra, hogy he­ lye a többiek oldalán van, hiszen azok­ nak legalább oly mértékben szükségük van a pénzre, mint neki. E felismerés elvezeti odáig, hogy határozottan viszszautasítja a sztrájktörés vádját: — „Valami önbecsülésre minden ember­ nek szüksége van, nem igaz? Minek nézel engem? Sztrájktörőnek? — mondja a novella végén feleségének. Maltz és Halper novellái jelentik a csúcsot az összegyűjtött novellák kö­ zött. Ez a megállapítás persze nem jelenti a többi művészi színvonalának lebecsülését, hiszen ha esetleg tartal­ milag nem a mi érzésvilágunk kifeje­ ződést látjuk is bennük, formaművé­ szetük megérdemli, hogy helyet kap­ tak a kötetbe A zt persze, — Ottlik Gé­ za dicsérendő válogatása ellenére — sem mondhatjuk, hogy teljes képet kaptunk volna a mai amerikai elbeszélésről. hiszen különösen az amerikai 143 — �irodalom vonatkozásában, az említett tényezők miatt ez szinte lehetetlen. Ízelítőnek viszont a javából való e gyűjtemény, zásban amely minden amellyel a kíváncsi olvasó a kezébe vette. A z olvasás élményéhez nagy mértékben hozzájárult, hogy a művek szakavatott fordítók tolmácsolásában kaptak helyet a kötetben. Csongrády Béla vonatko­ megszolgálta azt a bizalmat, Mustó János: ÉPI TKEZÉS — 144 — �Ta I. EM LÉKEZÉS MADÁCH r t a lom: IM RÉRE Oldal Szász Károly: Juhász Gyula: Csukly László: Kuczka Péter: Jobbágy Károly: M AD ÁCH M AD ÁCH M AD ÁCH M AD ÁCH M AD ÁCH IMRÉHEZ IM RE 3 4 5 13 15 ÉLETE II. S ZÉ PIR O D A LO M Jobbágy Károly: A var Pál: Vihar Béla: Tóth Sándor: Lakos György: Paróczai Gergel y : András Endre: Tóth Elemér: Vincze György: T amás István: Med g yesi János: K emény Erzsébet: Gara János: Kunszabó Ferenc: III. EGY N Y Á R I U TA Z Á S EM LÉKEIBŐL PIROS S Z A LA G VERSEK A Z ELSÜ LLYED T K A T E D R Á L IS A T Á R G Y A L Á S T MÉGIS E L N A P O L J Á K VERSEK VÖRÖS LEGYEZŐ VERSEK ÚJRA BESZÉLNI VERSEK HAZATÉRÉS VERSEK A S Z T A L TETEJÉN SZEPTEMBER. 1944. 17 21 27 30 31 63 67 77 82 89 92 89 102 107 H A G Y O M Á N Y A IN K Tóth Imre: Molnár Pál: Kovács János: A Z UTOLSÓ BO SZO R KÁ N Y A D A LÉ K O K A Z 1929-ES B Á N YÁ SZ SZ TR Á JK H O Z K A Z Á R TÖRTÉNETE Sz. Cze glédy Ilona: K oppánv Tibor: M Á TR A V E R E B É LYI TEM PLO M helyreállítása IV. G O N D J A IN K — Kondorosi János: Czinke Ferenc: 111 117 122 126 Ö R Ö M EINK C IG Á N Y O K BOJTOR K Á R O L Y 130 135 K I Á L L I TÁ S Á R Ó L V. K I TEK INTÉS Cs. Géczi Mária: Csongrády Béla: Tóth Sándor: Csongrády Béla K IL Á T Ó F IA T A L R O M Á N IA I M A G Y A R I RÓK O TO K Á R B R EZINA VERSE M A I A M E R IK A I ELBESZÉLŐK 133 140 143 144 R E PR O D U K C IÓ K K A L SZEREPELNEK: Baán János, Bojtor Károly, Czinke Ferenc. Farkas András. Iványi Ödön. M. Kolocsányi Anna. József, Radics István és Réti Zoltán. A fotókat: Kinka László készítette. Mustó János. Pataki � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b282f585f3141f84cc6bd27c230ec5e2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1964 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1964. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1964 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7e43d172446605ca719fa4ed4143f32a.pdf ebb83198e5899e904944b4e671ae642f PDF Text Text PALÓCFÖLD �FARKAS ANDRÁS 1920-ban született Abaújszinán. Középiskolai tanulmányait Kassán, a Képzőművészeti Főisko­ lát Budapesten végezte 1944-ben. Paraszt szü­ lők hetedik gyermekeként a szülői házban ta­ nulta meg a földmíves munka megbecsülését, szeretetét. A tanári diploma megszerzése után elragadta a háború, mely számára a nagy tanul­ ságon kívül mell-lövést és hadifogságot is jelen­ tett. 1947. szeptembere óta él Nógrád megyében, Balassagyarmaton. Ennek a vidéknek tája és lakói emlékeztetik szülőföldjére; ezért tudott itt hamar gyökeret ereszteni. Pedagógus és művész egyszerre. Szeretettel nevelt tanítványainak hosszú sora is e tájhoz láncolja. Művészetének tárgya az iskola, de méginkább a paraszti világ, melyben a hangsúly nem a tájon, hanem az emberen van. Az embert festi, rajzolja munkája, pihenése közbe. Ez a művé­ szet mindkét lábával a valóság talaján áll. Mo­ dern, de az egyéniség túlzásba vitt jegyei nél­ kül. Munkájával használni szeretne. Használni a parasztság felemeléséért vívott kultúrális harcunkban. A felületes szemlélő nem lát sok formai újat ezekben az alkotásokban, de Farkas András cél­ ja nem is a mindenáron újat akarás, összegező művész, aki inkább tudatosan, mint ösztönösen alkot; nem meghökkenteni, elkápráztatni akar. hanem együttérzésre kényszeríteni a 'nézőt szeretett modelljei iránt. �PA LÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS M ŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1965. S A L G Ó T A R J Á N �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: András Endre, Czinke Ferenc, Erdős István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely FELELŐS SZERKESZTŐ: Csukly László KIADJA: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A BORÍTÓ LAPON: Farkas András: Két nemzedék �Jobbágy Károly Tigrisek lázadása Xuan Dieu vietnámi költőtársam nak Már állt a vert-vas ketrec feketén: benne ezüstös lábú asztalok, egy furcsa polc s vakító lámpafény; alatta csizmás selyemingbe bújt idomító csergette ostorát, mikor az első tigris bevonult. Helyére ült s mint óriásra nőtt macska, a talpát nyalta szelíden. — Mosakodott a közönség előtt, — A másik is felugrott könnyedén s a harmadik . . . a negyedik ugyan keresgélt még a helyek közt (szegény), az ötödik szép, fiatal, nyúlánk — csak állt a rácsok alján és dühödt szemmel tekintett az ostorra . . . ránk . . . mordult néhányszor, de ő is felült. — Szúrós szaguk minden zugot bejárt, keletiesen jajgatott a kürt. A hatodik az alagúton át ahogy bejött, a fénytől megriadt és felhorkanva mutatta fogát. És kezdődött a játék, Mint lövés csattant az ostor — minden néma volt kemény szavak röpködtek, mint a kés. 1. S lassan — behúzott farokkal ugyan a polcra lépett egy királyi vad és a tetőn megállt bizonytalan. 1 3 — �2. Szemben véle meg a következő vgyanúgy ott állt. türelmetlenül. A harmadikat hajszolták elő. 3. Az vontatottan és kelletlenül egy lépcsőfokkal lejjebb megmeredt és nyugtalanul tekintett körül. 4. A negyedik már nem ellenkezett, leszegett fejjel sompolygott oda, ahova bottal mutattak helyet, 5. az ötödik . . . — megint ő — Ifjúsági nem mozdult. Ostor csattant oldalán, csak fújt néhányat és maradt tovább. Egy újabb ütés. Üvöltött nagyot, a földre szökkent, ugráshoz feszült de pofájába új csapást kapott; hörgött, vicsorgott, két lábára állt, egy mancsával a vékony rácsra dőlt, veszetten karmolt, nem hagyta magát. Az idomító vasrudat fogott, az orrát verte . . . De helyükön ím felhördültek a drága rokonok, leugrálva a polcokról, dühvel közelítettek az ember felé. az szúrt és döfte önmagától el a lázadókat, míg egy izgatott hang kiabált a mikrofonba, hogy: „Zenét! Zenét!” . . . víztömlő . . . vasrudak . .. mind készen álltak, mind leverni kész e fellobbant, gyönyörű lázadást, e mélyből fakadt, forró zendülést. És én akkor már nem bírtam tovább, a könnyeimet gyűrtem, de minek? Nem is szégyeltem, ha akárki lát. 4 �Ne vessetek meg! Bár ember vagyok, de most felbolydult tudatom a tigris mellett állt, kiáltozott. Hogy segítettem volna neki én, bicskával . . . Gyerünk! Mert meghalni jobb, mint rabként élni e rongy földtekén. Ugy kell! Széttépni minden zsarnokot! Van értelme születni csak ezért, hogy polcra mássz, mint macskák, kuvaszok? Óriás ketrec körben a világ, hol legyűrt népek megriadt hada ugrál és játszik torz komédiát. Ő tigris! Drága testvér! Összevert édes barátom, ösztön rokonom, kinek dühéből lázadásra telt, — ne hagyd magad! Ha már olyan bolond az ember sok helyt, hogy hagyja magát s remeg a korbács ha feléje ront. Dőlve a ketrec rácsainak, így . . . így támadásba menni szebb dolog, mint megjuhodva kérni valamit . . . S már nem is láttam azt, hogy helyreállt a „régi rend” s a lépcsős polcokon ott fent, a büszke, vad királyi párt, Csuk azt láttam a szünetben, ahogy etették őket s ő, a l á z a d ó egy falat húsért hogyan vinnyogott; hogy csapott le a lócombra, hogyan marcangolta — de éhes lehetett — rab volt, ön-gyomra vas béklyóiban. Hát e z é r t volt a meghunyászkodás? Hát így hűlt le a percnyi őrület? — Megértettem vad társam, megbocsáss, így van ez s nálad másként nem lehet. De én, az Ember, nem nyugszom meg így s idézve népek forradalmait, elképzelem a szép győzelmeket. 5 �A V A R P ÁL : V e r o n néni Réges-régen, mikoriban a mesék születtek, bizonyára vasorrú bába lett volna Veron néni. Rontó és varázsló asszony, igazi hatalom. Manapság meg már egyszerű boszorkány se lehetett szegény, mert ugyan ki hinné el neki, hogy csúzos derekával még meglovagolja a seprőnyelet. Ezek a boszorkányságok is! Az öregek száján kopik valami történet egy bizonyos Farkas Lukácsról, akit az istálló-vackán megnyomott a lidérc. Amikor ezt hallják a fiatalok, máris összenevetnek, egymás fülébe susorognak. Hisz a buta is gondolhatja, hogy csakis és kizárólag az elszabadult borjú fekhetett a hasára Lukácsnak, nem pedig a világító mocsárgáz. Hanem szerelik már az áramot, lesz villany és minden szombat este tánc! Katonáéknál, a takarodó utáni sötétben is csak olyan babonaságot lehet már el­ mondani, ami a sok szerelemre éhes ifjú képzeletét csiklandozni képes. Ilyen pél­ dául az egyszeri lovászinas titka Ez az inas arról volt híres, hogy minden vakarás, csiszolás nélkül percek alatt tükörfényesre dolgozta a lovak hátát. Ennek még a környékbeli uraságok is a csodájára jártak. Nem tudták, hogy az inas a földesúr hajadon lányainak bugyogóját használja a pucoláshoz. Egy napon azonban hirtelen megszűnt a varázslat: a pejkók sörénye a többszöri simításra sem akart kifénye­ sedni. Ez pedig nem sokkal azután történt hogy a lányoknál a segédjegyző, meg a kántortanító kezdett pitvarolni. Keresték az összefüggést, de nem találták. Ám a péterlustája inasnak mégiscsak mennie kellett még a környékről is. És ő ment. Abban a reményben, hogy talál még a földkerekségen olyan helyet, ahol az erköl­ csök nem lazultak meg meg ennyire. Hogy aztán talált-e, nem-e, erről már nem szól a krónika. Azok után, hogy a világ Héricsen is alaposan megváltozott, ugyan mihez fogha­ tott szegény Veron néni? Dereka fiatal korában sem szerette a hajladozást, nem most, ilyen berozsdált állapotban. „Az áldott jó uram, isten nyugosztalja” végzett el helyette minden munkát. Ő meg itt maradt öregségére, csúfságra, nélkülözésre. A szomszédolás bizony egyre ritkábban járt együtt megvendégeléssel. — Elvész a világ! — dünnyögte békétlen hangon, amikor a száraz kenyérdara­ bokat megtapogatta esténkint. — Fösvénység uralkodik a szíveken — A tükör alatt függő feszületre nézett és eszébe jutott, hogy a legközelebbi Szentföld-összejövetel is majd csak ádventkor lesz. Akkor hoznak neki a hívő asszonyok alamizsnát. De erre még heteket kell várni. Heteket, amikor egy nap is olyan kibírhatatlanul hosszú. Lagzi kilátásban volt, a Murányiéknál. De ott meg az öregek hajbakaptak az őszi osztozkodáskor. Így az is halasztódik, míglen a békesség angyala meg nem szállja a szíveket. 6 �Haláleset? Azt sem lehet kiszámítani. A siratásból eddig nem hagyták ki, dehát a „mostani” népektől az is kitelik, hogy csak úgy ukmukfuk kihagyják. Mitaga­ dás, a hangja bizony meg-megcsuklik már a tremolózásnál. És ha történesen öreg­ asszony hal meg. vagy özvegyember, ki reszkírozza meg az ilyen parádét? A betegségeket utoljára hagyta. Valahányszor számbavette, hogy a betegség is előadhatja magát a faluban, mindig megborzongott. Utoljára kenni hívta őt Manyákné az ura derekához. El is járt a házhoz szorgalmasan. Kapott egy kis zsírt, egy ki­ csit meg elspórolt a masszírozásnál. Dehát ez olyan kórság volt, amelyik sehogysem akart javulni. Pedig Veron néni igyekezett. Nem sajnálta az erejét, dehogyis saj­ nálta volna, amikor úgy rászorult az élelemre. Meg akarta mutatni, mit tud. Utána mindig neki is elkelt volna egy kis gyúrás-dögönyözés. Hiába, mostanában a beteg­ ségek sem olyanok, mint régen voltak. Egyik nap aztán mikor úgy dolgozott, hogy még az orra is benne volt a nagy melák ember hátában, roppant az ajtó és az orvos jelent meg a küszöbön. Elképzelni is vétek lenne azt a sok káromlást, szitkot, fenye­ getést, amit az szórt őrá. Manyákné meg csak állt és a kezét tördelte, mint aki sem­ miről sem tud. A tetejében még a kapun se mehetett ki simán, mert ott meg az a vihogó Manyák gyerek uszította belé a kutyát. Kis híja, hogy a ruhát le nem szedte róla az az átkozott dög (Isten bocsássa meg az ilyen beszédet, mégha állatra vonat­ kozik is!) Attól napokig reszketett. Nem annyira a kutyától, mint inkább attól, hogy az orvos törvény elé hurcoltatja őt. Egyik este aztán épp amikor száraz kenyérdarabokat puhítgatott pemetefű teá­ ban, hogy, hogy nem, elfogta a szégyenkezés. Restelte hogy elkeseredésében annyi gonosz kívánság gyűlt össze szivében. Méghozzá tolvaj módra, esteli harangszó után, amikor a léleknek meg kell tisztulnia a nappali szennytől, bűntől. Feloldozást áhí­ tozva tette össze sovány kezét, és imádkozni próbált. Az esze azonban továbbra is elbitangolt, amiért aztán vádolni kezdte önmagát. — Hisz még a vajákolást sem tanultam meg tisztességesen. Annak se vagyok olyan, mint az anyám volt. Mit is tanultam tőle valójában? Jóformán semmit. Nem tudok a szemből eleven hajat kiszedni. Nem tudok gyíkkenőcsöt keverni torokszo­ rulás ellen. Szemverésnél nem tudom a ráolvasást. Valamit mondani kell és csak azután kell kapni. Nem tudom, mikor kell a hideg, mikor a meleg borogatás. Mire jó a farkasalma, a fehérüröm és az apró bojtorján. Semmitse tudok, egyedül talán a szemölcs elmulasztását. Lássuk hát, tudom-e még? Feltápászkodott az asztaltól. Kihúzta a fiókot és a fokhagyma gerezdek mellől cérnaszálat vett elő. Ahány göböcske, annyi görcsöt kell rá kötni, aztán összezsugogatni, a kézfejet megdörzsölni vele és a cérnát a disznóvályú alá ásni. Mire a fonál elrothad, a szemölcs is eltűnik. — Ezt tudom, a kenést, meg az imádkozást. Dehisz az ima maga is elég. A többi csak gonosz tudomány. Ádám és Éva szakították le az édenkerti fáról, a mi kár­ hozatunkra. Eriggy Sátán, ne kisérts engem! Én az Urat akarom szolgálni. Azt tudo ­ dom és ez nekem elég. Végignézett magán. Kifakult pruszlikja alól foltos vászoning kandikált ki. Ahogy a kötényét lesímította, szoknyája zsebében megzörrent a két szem dió, meg a fonynyadt alma. Ezt nem eheti meg. Arra kell, hogy ha esténként valamelyik ablaknál leskelődik, aztán a kutyaugatásra a gazda váratlanul kijön, mondhassa, hogy láto­ gatni jött a gyermekekhez. Bent azután odaadja a diót meg az almát. Lám a sze­ 7 �génynek milyen jó szive van! — szokták gondolni magukban a háziak. Csakhogy! Uradzanak már a parasztok! Lassanként minden ablakra csipkefirhangot akasztanak, hogy már kukucskálni se lehessen. Ki érti ezt? Akár meg is ehetné a diót meg az almát. Sorra bezárulnak az ablakok, akárcsak az emberi szívek. Nem lehet már messze a végső számadás ideje sem. Nagyot só­ hajtott Veron néni. Tüdeje hangosan sípolt és egy egér kétségbeesett kaparászásával menekült az ablakból. De akár el is sétálhatott volna az asszony orra előtt, talán ez azt sem vette volna észre. — Most következik a megpróbáltatás! Már benne vagyunk — ötlött fel a fejé­ ben és már bele élte magát. — Minden jel arra mutat, állapította meg Veron néni. Ezután legalább nem kell tennie semmit, csak várni, várni és minden magától történik majd. — Biztosan jelenésem lesz! Mint a prófétáknak és a szenteknek! — Furcsa, hogy neki még sohasem volt jelenése. Ugyan milyen érzés lehet azt a nagy-nagy fényességet megpillantani? Nem hal-e tőle szörnyet az ember? És Saulus jutott eszébe, aki a damaszkuszi úton ment, mendegélt s akkor hirtelen! . . . Másokat is leginkább úton érte el a jelenés, Ő meg itthon tesped és vétkezik. Határozat villant az agyában. Tüstént fölkelt és elindult. Be a faluba! Akár­ merre, csak úton legyen! Úton, hogy megnyílhassanak az egek . . . Ebben a viskó­ ban úgysem látna semmit a füstös gerendáktól. Magán a zsuptetőn sem hatolna át a fény. Révetegen nézett maga elé. Lassacskán mozdult. A szakadozott, rojtos meleg­ kendőt terítte magára, összefogta a mellén és bot mellett indult az ajtó felé, ki a sötét éjszakába. Újhold ideje volt. Jelenésre legalkalmasabb óra. De mindjárt a szomszédék háza előtt nekiütődött valaminek. Egy vastag oszlop­ nak. Erre nem emlékezett, csak pár napja állították fel. Az oszlop tövében frissen hányt földet tapintott a lába. Hallga csak! Kezdődik. . . — suttogta boldog izga­ lommal. Égi zsolozsmát hallott. Az oszlopból jött a hang. Rátapasztotta a fülét és bizsergető örömet érzett. — Azon a napon megszólalnak a kövek meg a fák, — motyogta magában. — Szent Teréz imádkozzál értünk! Félóra is eltelt, hogy semmi más nem történt. De akkor lentről, a köves ország­ út felől emberi hangok ütődtek a fülének. — Sokan lehetnek! Sokféle beszéd. Itt valami készül . . . — Akkor hiszem, ha látom! — horkantott egy férfi és Veron néni a tavaszon meghalt Bozsó hangját ismerte fel benne. Pedig a fiáé volt. Dehát Veron néni nem tudott különbséget tenni köztük. Ő most az utolsó itélethez szoktatta magát. A közelben egy kerítést tapogatott ki, onnan figyelt lefelé. Csak a sok beszéd, a beszéd amiből alig sikerült egy-két szót kiragadnia. Megint csak a Bozsóét vélte hallani: — Egy félóra? Lesz az több is. — Hallgasson! Csak meglesz most már. ha annyi ideje csinálják! — vágta rá va­ laki, de ennek a hangjára már nem ismert rá az asszony. Valamelyik szomszéd fa­ lubeli lehet, gondolta, vagy egy régen megholt ember, akit ő se hallott soha beszélni. 8 �Bátorság fogta el és repeső izgalommal indult a hangok felé. Utóvégre mi baja történhetik? Jobb, ha a közelükbe kerül. Itt, ebben a sáros utcában könnyen kifelejtődik az egészből. Hiszen azok is emberek voltak, mint ő, valaha ugyanúgy éltek s talán szintúgy nélkülöztek és vétkezlek. Valaki vágtatva rohant az országúton és lihegve, akadozva újságolta: — Azt mondta a mester, hogy pár perc és kész! — Izgatott suttogás, tere-fere hullámzott végig a tömegen. Utána csend és feszült várakozás. Csupán Veron néni botorkált lefelé az úton. Lyukas csizmájában a sár ki-bejárt és úgy szuttyogott-var tyogott ,hogy mindenki felfigyelt rá. Néha a botja is megkoppant egy-egy kiálló kövön. Közben meg-megállt, kifújta magát. A lába, meg a bot a kezében ide-oda kalimpált. Teljes volt Veron néni megbizonyosodása. A tömegben cigarettára gyújtott valaki A gyufaláng a lélegzetét is elállította az öregasszonynak. Csakhogy utána még nagyobb sötétség támadt. A megpróbáltatás kínzó, de igazi pillanatai voltak ezek. — Aki mindezt kiállja, annak az örök boldogság jut osztályrészül. Hiszen itt van közel! Csak pár perc, ahogy valaki mondta az előbb az „üdvözültek” közül. — vélekedett Veron néni. — Szűzanyám, ne hagyj el! — sóhajtotta most már hangosan, hadd hallják a többiek is. Vegyék észre ,hogy olyan lélek közelít feléjük, aki bízik. Gyarló ugyan, de hite van. Nagy erős hite. — A vén boszor. . . ! — kiáltotta el magát valaki nevetve, de elharapta a szót, mert akkor bekövetkezett, amire vártak. Mennyei világosság támadt az utcákon, az egész faluban. És az újjongás, ami a torkokból kitört! — Éljen! Éljen! — kiáltották az emberek. Pillanatok alatt hullámzó, egetverő ünneplésbe fogott az egész falu.” Egy óra múlva oszlott csak el a nép. Egyesek csoportokba verődve beszélgettek még egy ideig, aztán ők is hazaballagtak szépen. Csend lett. Egy öregasszony maradt csak kint a szokatlan, fényes éjszakában. Az egyik frissen kigyulladt villany alatt térdepelt, homlokát az oszlopnak támasztotta és imádkozott: — Az Úr angyala köszönté. . . Az Úr angyala köszönté. . . — ismételgette untalan, de ennél tovább jutnia százegyedszerre sem sikerült neki. Majd elhallgatott. S mint régen a feszületet annyiszor, most holtan karolta a villanyoszlopot. 9 �Vihar Bé la ve rse i: Az égigérő postaláda Falusi, kicsiny postaláda virít az utca szögletén; valaha lépteimet várta gyermekkorom őskezdetén. Hol az a láb? Hol csikóröpte? Hol az a kéklő boríték? Mikor apám szólt: siess, dobd be . . . s nyargalva vittem levelét. Lábújjhegyen hogy ágaskodtam, mint nyújtottam fel két kezem, mert az a láda a magasban függött, akár egy fellegen, nem, azon is túl, piros fényben, egy csillag ágán lebegett, és kapaszkodtam, hogy elérjem, hogy elvigye a levelet. Azóta hány évtized szárnya röppent tova. Mennyi remény . . . Lám, lesüllyedt a postaláda, s elmerengve tekint felém. A ház tövében, nekidűlve, reámnéz az ösvény mögött, belebámul a tűnt időbe, a szellő sóhajt; megzörög. Igy hajtom most hozzá fejemet, mint meggörnyedt fa, lefelé, az ég helyett, az ég helyett, a betakaró föld felé. Szécsény, 1963. 10 �Papagáj Szememből régen kiapadt már a könny. Most madár vagyok, tollak éke rajtam, ki aranyhajú dalnok voltam hajdan, és csillagsugárból szőtték köntösöm. Egy istennőt hódított meg szerelmem, s ő éjszakánként a lakomba osont, ám hiúságomban, én kérkedő bolond, közös titkunkat balgán kifecsegtem. Azóta átka rajtam. Elvarázsolt: rabként forgok a cifraság mezében, az önvád karma belém szaggat: kár volt . . . s míg csőrömmel a ketrecrácsot tépem, torkomból csupán rút hangzás rikácsol: így pergetem a szót, de már nem értem. RADICS ISTVÁN: Szénosztályozó 11 �Kúnszabó Ferenc: Fegyverszünet A pogári Tisza-híd előtt jó tíz kilométerre megrekedt az oszlop: német teher­ autók, magyar Botondok, alacsony oldalú székely szekerek, sebesültszállító kocsik, nyíri urak sárga bricskái tolultak egymásra; német káromkodás, ukrán szitkozódáa keveredett román siránkozással és vaskos magyar áldásosztással. Talán végig a reménytelen, világosszürke földek között húzódó kövesúton csu­ pán négy ember hallgatott. Valaha zöldre festett, magyar trénkocsin ültek, ami elé egy bernáthegyi nagyságú ruszin ló, meg egy elefántmagasságot közelítő öszvér volt fogva. A bakon elől csak egy ember ült, siltes hegyivadász sapka volt a fején, hanem a zubbonya mutatta, hogy tarjáni tüzér. Békésen szortyogtatta kihűlt, üres pipáját, néha a szopókával alulról megigaz­ gatta bajúszát, aztán balkéz felé kiköpött. Hanem mikor oda felnyomakodott egy német Tigris, muszáj volt jobbra köpni. Még át is húzódott az ülésdeszka másik oldalára. Így fedezte fel a nagy kukoricatáblán túl a facsoportot. A kocsiderékban ült a többi három. Egy a pesti háziezredből, kettő meg az ungvári hegyivadászoktól. Aludtak, okosan kihasználva, hogy a kocsi nem zötyög. A bakon ülő Zsöndöly István többször a tanyára nézett, aztán társaira: szóljon, ne szóljon? Mielőtt határozott volna, a kukoricatáblán három kötényes Tigris gázolt viszsza a Tisza felől. A magyar trénkocsival körülbelül egymagasságban megálltak, az ágyúcsöveket a veszteglő oszlopra fordították, aztán a középső harckocsi tornyán felcsapódott az ajtó és egy bukósisakos SS-tiszt emelkedett ki derékig. Az úton akkor már csak a legyek, meg az estét üdvözlő szúnyogok adtak hangot. A szokatlan nagy csendre a három kocsiderékban alvó is felriadt. — Ist hier SS? — kiáltotta a tiszt a toronyból: Semmi válasz. — Ist hier SS? — kiáltotta a tiszt a toronyból. Meg kellett ismételnie a kérdést, míg innen is, onnan is jöttek a tétova válaszok: — Jawohl. — Vorwä rds! — adta ki a parancsot a tiszt s a Tisza felé mutatott, majd, mint aki tökéletesen elintézett mindent, visszabújt, lecsapta a toronytetőt. Az ágyúk azonban úgy maradtak az útra szegezve. „Ebből rossz vacsora lesz”, akarta mondani Zsöndöly, de akkor az égen zúgás keletkezett, s egy kétfedeles szovjet felderítő közeledett; olyan békésen úszott, hogy az ember várta, mindjárt műrepülésbe kezd. A kukoricaföldön álló tankok harmadika hirtelen megforgatta a tornyát s gyors egymásutánban két lövést adott le a gépre, mire az valóban figurát mutatott be: éles kanyarral oldalt hátrafordult s visszament Nyíregyháza felé. 12 �Ezt már azonban senki sem figyelte, mert a Zsöndölyék mellett álló Tigris egy lövéssel kilőtte a harmadik harckocsit, majd leoldotta az elsőnek a láncát. Az, emberek az út két oldalán húzódó árokba ugráltak. A kis póni az első lövésre az öszvér nyak ába ugrott, a másodikra pedig lerántotta az útról a kocsit és eszeveszet­ ten vitte a három tank felé. Talán ez mentette meg az úton álló Tigrist, mert a parancsnoki harckocsi véres cafatokra lőtte az öszvért, a póni kiszabadult a hámból s rohant visszafelé, de repeszekkel telten. Nem is jutott föl az útra; az árok két partján két első lába megbicsaklott, s kiforduló véres szemekkel bukott le, habosan fénylő, remegő orra csaknem érte Zsöndöly Pista arcát . . . Az úton lévő Tigris lángbaborult, s a belőle kiugráló katonákat a másik harc­ kocsi fedélzeti géppuskával vadászta. Mint a vurstliban az üres tojáshéjakat. — Menjünk innen — nyöszörögte egy sportsapkás, lengyelnadrágos civil az árokban, s kúszott hátrafelé. A háziezredből való Pénzes Karcsi megfogta a lábát: — Sehová, öreg. Ebben a Tigrisban mindjárt robban a lőszer, s itt nem kap repeszt, legfeljebb gyagya lesz a légnyomástól. — Nem lesz, mert árokban . . . — kezdte Nagy Zsigmond, az egyik hegyivadász, de Karcsi kacsintására elhallgatott. A kukoricaföldön lassan hátrafelé mozgó Tigris nehézgéppuskája még ugatott, mikor egy német harckocsizó hengeredett le közéjük az árokba. A zubbonya lángolt a hátán. Pénzes Karcsi ráfeküdt, hogy saját ruhájával oltsa el. — Danke — mondta a német, s akkor hatalmas dörej hányta szét az úttesten álló járműveket. A kint manőverező harckocsi abbahagyta a tüzelést és harmadikkal rohant a Tisza felé. A német felvizsgálódott az égre aztán a többiek is. Nem pazaroltak szót és időt, kiugrottak az árokból és rohantak, minél messzebb az úttól: a négy magyar katona meg a német egy felé tartott, utánuk a civilnadrágos úrféle. A levegőben két Rata közeledett; ügyet sem vetettek az országúti torlódásra, sem a szétfutó emberekre, hanem a Tigrist vették űzőbe. A német értette meg elsőnek a helyzetet. Féltérdre emelkedett, úgy figyelte a menekülő harckocsit meg a rásturcoló gépeket. „Brávó!” — mondta egy kis idő múlva. Még tapsolt is. A biztonság kedvéért azonban visszafeküdt, fejét egy félig kidőlt kukoricaszár alá dugta. Ám a Raták felhúztak a magasba, Polgár felé vették az útjukat; ott azonban légvédelmi lövedékek pamacsai fogadták őket: még magasabbra emelkedtek s vissza­ váltottak Keletnek. Pénzes Karcsi felült: — Géza — szólt oda az eddig hallgató hegyivadásznak, — kioszthatnád az esti szeretetcsomagokat. Megdöglök egy slukkért. Az alacsony, vékony Pintér Géza hanyatt feküdt, nem válaszolt. Zsöndöly Pista négykézláb odamászott hozzá, megfogta a lábát: — Baj van, Géza? Az nem mozdult. A sportsapkás civil az arcához hajolt: — Megsebesült? — Hagyjatok békén! — csapott az egyszerre kezével-lábával s felugrott, ökölbe­ szorított kézzel: — Mit akartok tőlem?! Hogy az a tetves, betyár! . . . 13 �Minden vonás eltorzult az arcán, fröcskölt a nyála; a német hátulról odalépett, lefogta a két karját. Segítettek neki: A fiú ordított, bőgött. Már nem is adott értel­ mes szót. Ötüknek kemény dolog volt tartani . . . Idő múltán csendesedett a rángás, a bőgés vinnyogásba, majd szaggatott, egyre fáradóbb száraz zokogásba ment át. Lassan lehullottak róla a karok. Ezredbajtársa, Nagy Zsiga lefektette. — Epilepszia? — kérdezte a német s nyújtotta a kulacsát. Zsiga felnézett: — Sohasem vettem észre. A homály egyre tömörebb lett. Benne tétova lábú, csüngő kezű emberek bók­ lásztak. Néha megzörrent egy kukoricaszár. Az úton halk férfihangok, anyát hívó gyermekcsuklások. Egyébként csend volt és sötét. Szokatlan csend és szokatlan sötét: tegnap óta gyűrűben vannak, s állítólag csak a Tisza-hidat védik az SS-ek. Nem is vették észre, hogy Zsöndöly Pista eltűnt közülük, csak mikor jött vissza és egy kocsioldalt húzott maga után: — A pipámat nem találom — mondta —, de itt van ez az oldal, Gézát el­ visszük rajta. Hová? — kérdezte a lengyelnadrágos. A Ritzbe — felelte Karcsi, de hangja nem volt kihívó. — Auguszta főhercegnő vár bennünket, különf ogadáson. Csend volt egy darabig. Pista letette a kocsioldalt, ráült, szórakozottan a zsebe felé nyúlt, de aztán csak legyintett. Nem vettétek észre? Itt északra van egy tanya. Tanya?! Az. Olyan két kilométerre. Nagy Zsiga felállt: — Hiába te tüzér voltál, tudsz megfigyelni. Felállt Karcsi is: — Na, gyerünk, tegyük föl Gézát. Á nem kell — szólalt meg az egyszerre —, elmegyek a lábamon. Birsz menni? — Birok . . . Istálló van abban a tanyában? Pista oldalt nézett, bár ez a rájukzuhanó estében fölösleges volt: — Van. Nagy, tágas istálló, szénapadlással . . . — Jászoly . .. a jászolyban . . — mondta csendesen Pintér Géza — És a tehenek az arcodba szuszogják a meleget . . . Karcsi a német vállára tette a kezét: — Jössz, kamerád? Sláfen. Ah, schlafen? — mondta az cingár hangon s balkézzel megdörzsölte a szemét: — Ich gehe, danke. Már botorkáltak, mikor tétova hangon szólt mögöttük a civil: — Én is mehetek? . . . Zsöndöly megállt, levette a sapkáját és a siltet kezdte róla letépni: — Hát miért ne. Körülbelül egy kilométer után földút kanyargott a lábuk alá. Északnak kanyargott. 14 �A tanyában egy fénycsík, egy kutyavakkantás, egy verébcsippanás nem mutatta az életet. Ezért rezzentek meg, mikor egy bokor aljából hang jött. — Hová, emberek? Megálltak: ezt ők is szeretnék tudni. — Katonák? — folytatta az öreges hang. — Azok is. — Magyarok? — Azok is. — Mert csak azért, ha magyarok, akkor az se baj, ha katonák. Karcsi előbbre lépett: — Miért bátyám? Annyira szereti a békességet. Horthy máma bemondta a békét. — Mit mondott be? Kicsoda?! — Már tárgyalnak is az oroszokkal. — Biztos ez? — Saját fülemmel hallottam. Aztán még volt valami. . . Szálasi . . . az a Szálasi kalamájkálkodott, meg valami Beregffy ezredest keresnek. . . De hát csak Horthy ott a fő . . . Na nem? Hosszú csend után Pintér Géza szólalt meg: — Jászoly . . . Van itt jászoly az istállóban? . . . Senki sem felelt. Nem látták, csak érezték egymást a sötétben. RADICS ISTVÁN: Hegyi falu 15 �Polgár István versei: Paripa most Lovacska néz rám. Tengericsövekkel megrakva kocsija tetézve. Ráver a paraszt, s ő, szegényke, nekifeszül, a dombra úgy üget fel. Paripa most, szoborszép. És a sárga Nap mintha hátán ringatózna: műlovarnő, produkciója végéhez ért s vonul ki szalutálva. Születésnapra Ma is egy súlyos éved tűnt el. Szomorú vagy, de titkolod. A balsors játszott életünkkel. Rámpazaroltad szép korod. Nem az vagyok, akinek hittél? Kezedre hajtom a fejem. Hóval, faggyal támad a gyors tél. Hülök, szorítlak nereven. 16 �Kérés mentőtanú m hoz Balassagyarmat, nagy a hatalmad, magadhoz vonzol újra s újra, visszaeső-bűnös fiadnak védöje vagy s mentőtanúja. Szorongva állok, őrlökte vádlott, s hangzik a vád: „E férfi gyáva. E férfi nem tesz semmit, hogy ki­ védje az ütést, ez csak állja. E férfi nem mer a szeget szeggelelv szerint élni s nekimenni az aljasságnak és a rossznak, taposhat rá sok senki-semmi. E férfi törpe gondoktól tört le, magát megadta sorsnak-kénynek, magának alkotott világot s abban él, mint földben a féreg.” Hogy védekezzem e vádak ellen? Tények. Robbannak, mint a bombák. Az ítéletbe belenyugszom előre, mielőtt kimondják. „Pólyás korától ismerem, bátor” — kezded te ekkor vallomásod. (Nem változtál: szelíd vagy, bölcs s nyugalmas, mint a gömbakácok.) vagy „Pólyás korától ismerem, bátor” — ismétled meg felémmutatva. „Az Ipolyból fuldokló asszonyt mentett ki, még mint zöld kamaszka. 2 17 �Lázadt parasztok ajkán fakasztott hálaszót, csendőrszájon szitkot. Verekedett, az aljas és rossz hüllőfejére rásuhintott. S hogy törpe gondok? Ő nem toporgott szikla előtt se, félrelökte. Átölelte az új világot, hitte és vitte tündökölve. Huszonöt évig lobogva élt itt a házaim közt, hevülését remények csillagsziporkái s emberi áldások kisérték. Elvitte útja s nyomát befújta a szél homokkal, hópehellyel, de vissza-visszatért titokban, enyém maradt, sosem felejt el. Tudom, e férfi ma is a régi. megrázza magát s nekilendül, azzá lesz, aki volt, kitépi bűnei bokrát gyökerestül.” Csend a teremben. Mély csend. Esetlen csillanása szemüvegeknek. Fejek hajolnak össze. Döntés. Mehetek . . . Torz öröm remegtet. Balassagyarmat, nagy a hatalmad, magadhoz vonzol újra s újra. Visszaeső-bűnös fiadnak meddig maradsz mentőtanúja? 18 �LAKOS GY Ö RGY : Bunburucz e lv tá r s k a la n d ja i A Szabad Nép tízperc a megszokotthoz híven zajlott le és ezen a napon sem tartott tovább másfél óránál. A szűk folyosón falhoz, támaszkodva sorakoztak fel a Hajtű- és Számlapkészitő Vállalat irodai dolgozói és a műhelymunkások, s most olyan savanyú arckifejezést öltöttek, mintha csak a kivégző osztagot várnák. Kovács Jenő, a szigorú igazgató a nagy szárnyas ajtóban helyezkedett el, mert — amint azt az érzelmeiben megsértett Hudák Piroska állította — hatalmas orrától nem férne el a szűk folyosón. Balján Kondorosi Veronika, becenevén: Picuri, sugallt szent áhitatot. Aki ránézett, a Bazilika valamelyik oldalhajójában érezhette magát. Az igazgató és Picuri mögött Keserű Rezső emésztette a lenyelt meszelőnyelet és nagy gólya-nyakán szaporán pipiskélt madár feje. Ugy mondják, egy-egy Szabad Nép tízperc után órákig körmöli az újabb adalékokat a vállalati dolgozók káder-lapjára. A folyosó sarkában, ahol az illemhelyek felé nyílott kiszögelés, Bunburucz Bertalan támaszkodott és markáns, egyébként kifejezéstelen arcát a kinyitva tar­ tott, lepedőnyi újság takarta el. Kissé kényelmetlenül érezte magát, mert napok óta azért molesztálják, hogy nem aktivizálja magát kellően a Szabad Nép tízperceken és noha maholnap egyhónapos jubileumát ünnepeli a vállalatnál ezideig egyetlen-egyszer sem fejtette ki álláspontját a világpolitikai helyzetről. Ma tehát fel kell szólalnia. Fel is készült alaposan, mert szatymazi gyerekkori pajtása, a jóbarát Szlanka Pali a nyomdából hozta el albérleti lakására az első újságpéldányt, így módjában állott, hogy egész éjjel olvasgassa. Különösebb izgal­ mat azért nem érzett, inkább szégyellte magát, mint versmondás előtt az óvodás­ gyerek. Pillanatnyilag az kötötte le, hogy a Hölgyek feliratú helyiségből kilépő Hudák Piroska milyen orrfacsaró parfümillatot áraszt s nem csodálkozott volna) ha a vénlány léptei nyomán egymásra hullanak a résztvevők, mint a novemberi legyek. De mindenki maradt a helyén, legfeljebb szipákolt és sunyi pillantást vetett a szemüveges, csúnyácska titkárnő után. Penyigeit lesték, minthogy ezen a napon őreá várt a vitaindító beszámoló megtartása. Bunburucz a várakozás unalmas perceiben döbbent, rá, hogy annyira elmerült a világpolitikában, mint számlap a spirituszban és hajtű az öblítőben. Teljesen megfedkezett arról, ami az újságból egyedül érdekli, a sportrovatról. Behajtotta a lepedőnyi lapokat és a hátsó oldalt fordította arca elé. Ime! Kisorsolták az NB. I. tavaszi labdarúgó műsorát. Március hatodikán, szombaton kezd a Vörös Lobogó a Szombathellyel. Ez nem érdekes, hiszen ő Honvéd drukker. A Honvédban rúgja a bőrt Puskás és Kocsis, a két világklasszis. Nicsak, a Honvéd idegenben kezd! Salgótarjánban játszik és Zsolt 19 �vezeti a mérkőzést. Ez viszont nem rossz. A pesti bírók tudatosan vagy öntudat­ lan a fővárosi csapatot segítik. Ámbár Salgótarján oroszlán-barlang, nem egy neves csapat tért már haza onnan megtépázva. Hogyan lehetne lejutni március 7-én Salgótarjánba? Miközben ilyen nemtelen gondolatok kötötték le figyelmét, Penyigei emelt hangon citálta az aznapra megirott evangéliumot. Kezdte a vezércikkel, amely ezen a napon a termelőszövetkezeti elnökök tanácskozását méltatta, folytatta egy hírecskével, amely a lapban országos eseménnyé nőtt: „Szodorai István megkezdi mun­ káját a Mezőhegyesi Gépjavító Vállalatnál.” Majd rendkívül megemelt hangon, kossuthi dinamikával harsogta világgá, hogy a Loy-brigád napi 42 csille szén helyett 125 csillét termelt terven felül, a versenyben. Ismertette Buzma János, járási tanácselnök nyilatkozatát a gyors sertésbeadás új kedvezményeiről, majd rátért az aznapi legnagyobb külpolitikai szenzációra, Molotovnak a berlini értkezleten elhangzott hatalmas beszédére. — Mert sok mindent megtehetünk, eltársak — mondotta Penyigei és megre­ megtette hangját, mint az öreg terézvárosi plébános. — Megtehetjük, hogy egy picikét lazsáljunk. Megtehetjük, hogy moziba menjünk. Megtehetjük, hogy válo­ gassunk a minőségi szocialista töltöttárúban. De azt az egyet nem tehetjük meg, hogy a mi szeretett Molotov elvtársunk beszédét ne tanulmányozzuk. Ennélfogva én ki sem térek a mi szeretett és megbecsült Molotov elvtársunk beszédének alapos ismertetésére, hiszen azt mindenki bizonyára nagyon jól ismeri. Igaz, Bunburucz elvtárs? — Ne személyeskedjük! — szólt közbe az öreg Luka Dezső Bunburucz képzeletében azalatt vérpezsdítő jelenet elevenedett meg. Budai Laci eliramodott a jobbszelen, a sarokzászlótól finoman beadott, Kocsis hatalmas gólt fejelt a bal felső sarokba, miközben Oláh, a Salgótarjáni Bányász kapusa eltorzult arccal és széttárt karokkal lebegett a gólvonal fölött. S e fennkölt pilla­ natban Sándor Sanyi, a szőke és ifjú művezető éppen harmadízben rángatta meg Bunburucz bársony-zakóját. — Azt mondják, nem olvasta a Molotov-beszédet. — Ki mondja? — horkant fel és tért vissza a tarjáni stadionból a belvárosi szűk folyosóra Bunburucz. — Én mondom — emelte meg hangját Penyigei. — Mert sok mindent elnéz­ hetnek ennél a vállalatnál is, de azt, hogy valaki . . , Penyigei szemtől-szembe mindig mézes-mázos volt, szinte karmolt a nyájas­ sága, de a vezetők előtt meghunyászkodott és szívesen tüntette fel rossz színben munkatársait. Bunburucz pedig a tisztázatlan öltözőbeli lopás óta különben is népszerűtlenné vált. — Hát jó! — szakította félbe Bunburucz a kihívó Penyigeit és fél lépést előre tett. — Ezennel elmondom Molotov eltárs bezsédét. Berlin, február 2. TASSZ. A négy hatalom külügyminisztereinek hétfői tanácskozásán, a német kérdés tárgyalásán Molotov elvtárs az alabbi beszédet mondotta: Megkezdtük a német kérdés tárgyalását. Napirendünk ezt a kérdést így nevezi meg . . . És mondta-mondta Bunburucz teljes órán át, szószerint. A hallgatók jó ideig álmélkodtak, majd átadták magukat az édes szendernek, amely soha nem lehet oly kellemes, mint egy hosszú és egyhangú felszólalás közben. 20 �Bunburucz torka kiszáradt, mire befejezte. D e a feldördülő taps kárpótolta szenvedéseiért. Egyedül Penyigei húzta félre a száját és a taps elültével a következő félhangos megjegyzést tette: —Stréber. Most már a vak is láthatja, hogy vaj van a füle mögött . . . — majd megemelte hangját. — Nem elég ám csak egy napra készülni! — Nekem mondja? — Önnek, Bunburucz elvtárs. — Hát vegye tudomásul, hogy én mindennap elolvasom az újságot. Elmondjam, hogy mit írt Aczél Tamás vagy Méray Tibor? — Ne izellenkedj, Penyigei! — mondta lesújtó hangon Luka szaki. — Te meg, Bunburucz, rá se hederits! Jó fejed van, elmehetnél nagykövetnek is. A töltöttgalamb Picuri megrezegtette pulóverbe bujtatott begyét. — Ne civódjunk elvtársak! Bunburucz elvtárs kezdeti lépéseit könyveljük el fejlődésnek. Azt azonban még meg kell tanulnia, hogy nagyobb tisztelettel beszéljen az olyan szeretett példaképeinkről, mint Aczél Tamás és Méray Tibor. Ezzel Bunburucz ismét átadhatta magát az afféle képzelgéseknek, amelyeknek színtere a f utballpálya és hősei csak azért kergetnek kidagadt erekkel és fúj­ tató tüdővel egy bőrlabdát, hogy amikor végre utolérik, nyomban tovább rúgják. Első nyilvános szereplése megnövelte Bunburucz népszerűségét, Picuri éhes szemmel tekintett rá és csak most fedezte fel benne a férfit, aki ráadásul ínyenc falat, mert más, nehezebb anyagból gyúrták, mint a többit. Kovács Jenő igazgató kitépett egy kiálló szőrszálat cyranói orrából és öntelten jegyezte meg: „Az én sofőröm.” Keserű Rezső orrát fenntartva vonult végig a folyosón és amint Bunburuczhoz ért, barátságosan odasúgta: „Jöjjön majd be hozzám!” Az öreg Luka Dezső sem állta meg, hogy fel ne újítsa a régi barátságot. — Miért nem jössz be hozzánk, a műhelybe? Mit fagyoskodsz mindig, abban a hideg garázsban? Bunburucz szemérmesen lesütötte szemét. — Restellek bemenni. — Ugyan-ugyan — vert a vállára Luka szaki. — Szívesen lát ott m indenki.,. — Mindenki azt hiszi, hogy megloptam. — Én nem hiszem, mert tudom, hogy nem te voltál. — Honnan tudja? — Azóta is elvitték két pirosomat. Senkinek se szóltam, de elkapom még az ipsét. — Na látja! . .. — Gyere be, ha ráérsz. Van egy szisztémám, amellyel léprecsaljuk a szarkát. Majd elmondom . . , — Majd benézek. — Gyere okvetlen. A te érdeked i.s Rendberakta a Warszavát, fagyálló folyadékot öntött a hűtőbe és besímitotta az ülésre az új gyapjú pokrócot. Még egyszer áttanulmányozta az újságjában a labdarúgó bajnokság sorsolását és amikor már a bőre alá nyúlt a februári hideg, elindult a szemelyügyishez. A folyosón szembetalálkozott Kondorosi Verá­ val, de a teltkarcsú lány úgy tett, mintha mélyen elmerülne gondolataiban és 21 �se látna, se hallana. Nekiment a tanácstalan Bunburucznak és megjátszotta, hogy elbotlott és elesni készül. Bunburucz pehelyként emelte meg és nagy tenyerében megérezte a ruganyos női test melegségét. A lány hozzádörgölődött: — Oh, de megijedtem! Köszönöm. Bunburucz elvtárs. Köszönöm. És belelehelt a meghökkent Bunburucz szájába. — Igazán . . . — Ne szabadkozzon Bunburucz elvtárs! Maga egy igazi, erős, lovagias férfi. Azzal tovább ment, mert az igazgatói szoba felől túlfűtött férfihang hívogatta, mint fajdkakas a párját; — Picuri! Picuri! Bunburucz hosszasan rajta felejtette nagy szemét és úgy találta, hogy a válla­ lat Picuriját húsból és gumiból formázták. Óvatosan kopogtatott a személyügyis ajtaján. Várt egy kis ideig, azután be­ nyitott. Keserű Rezső kimért, előre megfontolt mozdulatokkal fogadta. Kezet nyújtott. Hellyel kínálta Bunburuczot. Maga is leült, majd észrevette a bizalmas iratokat az asztalon és hirtelen mozdulattal felkapta őket, s a páncélszekrény­ be zárta. — Mi járatban, Bunburucz elvtárs? — kérdezte azután. — Azt mondta, jöjjek be. — Valóban. De azt hittem, közölni óhajt valamit. — Mit? — Magának kell tudnia, hogy mit akar közölni. — Semmit. Mire kíváncsi? — Magának jó feje van. Egyszeri olvasásra betanulta Molotov elvtárs beszé­ dét. Azt is tudnia kellene, hogy mire kértem én meg, amikor ide került. Bunburucz a homlokára csapott. — Emlékszem. Hogy jelentsek. Mindent jelentsek. Gunárként nyújtogatta nyakát Keserű. — No? — kis szünet után ismét — No? — Mire kíváncsi? Keserű felkelt székéből és öles léptekkel forgolódott a szűk szobában. — Járnak-e gyakran értekezletre? — Én még egyszer sem voltam. — De az igazgató elvtársat maga viszi. Nemde? — Ő azután gyakran jár. — Gyakran, ugye? — Különösen a tanácshoz hívatják sokszor. — És ő úgy siet, hogy mindig kocsival megy. — Bizony nagyon siet. — És sokáig tart az ilyen értekezlet? — Tegnap is déltől éjfélig. Szegény igazgató elvtárs akkor már alig állt a lábán. — Szegény — nyújtotta a szót gúnyosan Keserű. — Én nem bírnám annyi ideig. A személyügyis kisérteties kacajt hallatott. — Tudja, hogy hol tarják az értekezletet? 22 �— Honnan tudnám? Ki se szállok a kocsiból. — Hát, ha legközelebb a tanácshoz viszi, szegődjön a nyomába. Jól figyelje meg, hogy az igazgató elvtárs hova megy be. Várjon tízpercet, nyisson be, vagy csengessen be és mondja azt, hogy az igazgató elvtársat kint várja a felesége. — És ha nem várja? — Akkor is mondja azt. — És ha kijön és nincs ott a felesége? — Mondja azt, hogy „úgy látszik, elment”. Érti? — Nem értem. — Ne legyen nehéz fejű. Az az értekezlet egyáltalán nem értekezlet. Most már érti? — Nem. Most sem. — Az az értekezlet egy nő. A vállalatunk egyik dolgozója. S ahol az értekez­ letet tartják, az egy intim kis hely. De erről maga ne tudjon. — Igenis. — Szeme-füle nyitva legyen, de a száját tartsa. Megegyeztünk? — Meg. És ha valóban ott lesz a felesége? Szokott a kocsim körül ólálkodni. — Annál jobb. Akkor majd telefonáljon nekem is. Szabadság! — Szabadság! Mielőtt Bunburucz elhagyta volna a kis szobát, Keserű cinkosan rákacsintott: — Felgöngyölítjük a vállalati prostitúciót. Bunburucz e perctől kezdve éberen figyelt, de nem fedezett fel semmi rend­ kívülit. Délelőtt az igazgató szobalányát kocsizta el a Lehel-piacra, ahol két szál sárgarépát és egy petrezselyem gyökeret vásároltak. A szobalány szőkére festett, kontyos hajat viselt, arcát agyonkozmetikázta, mint a színésznők és rettentően fenn hordta az orrát, mintha ő lenne a miniszterelnök felesége. Bunburuczot bántóan lekezelte, úgy bánt vele, mint a háziasszony kiskutyájával. Ha csak tehette, megrugdosta. Bunburucz viszont átnézett rajta, mintha ott se lenne a kocsiban. Délután az igazgató feleségéért kellett elmennie, aki a szobalánnyal ellen­ tétben rendkívül barátságos volt, szinte parázslott és tűzbehozta a közelében ülőt. A modora is közvetlen és feszélytelen volt. Bunburuczot kétszer is hom­ lokon csókolta, mint a rokont s egy-egy jólsikerült előzésnél megpaskolta a sofőr combját, mint lovarnő a paripa nyakát. — Aranyos fiú maga, Berci — mondta és csábos mosolyt felejtett Bunburuczon. — Ha elárulná, hogy ki a Jenci nője, nem lennék hálátlan. — Az igazgató elvtársnak nincs nője. A Warszava odaütközött a járdaszegélyhez és majdnem megperdült a síkos úton. — Látja, még a kocsi sem bírja a valótlanságot! Jencinek van nője. Egy asszony észreveszi azt. A vállalat előtt Kovács Jenő igazgató is beült a kocsiba és felesége melléje ült a hátsó ülésre. Átölelték egymást és végig-csókolództák a Sztálin utat. Ez már valóban feltűnő volt. Bunburucz fél szemét le nem vette volna a visszapillantó tükörről Mint a szerelmesek. Taxis korában látott ilyen elszabadult párokat, de azokat is este és nem fényes nappal. 23 �A Hősök terénél az igazgató pillanatra szabaddá tette száját. — Jobbra — mondta — vissza a Rákóczi úton! S a következő pillanatban újból magához tapasztotta felesége filigrán, vonagló testét. Így érkeztek a Verseny Áruházhoz. Itt szétrebbentek és megállíttatták a kocsit Csaknem egy órát időztek az árúházban és nagy csomagokkal tértek vissza. — Tetszik? — kérdezte büszkén az igazgató. Felesége beleharapott a buja férfiszájba. — Aranyos vagy — mondta. — Ma éjjel nem hagylak aludni. Az igazgató a torkát köszörülte. — Sajnos, ma nem tudok haza menni — mondta szomorúan, síri hangon. — A balatoni üdülőben ma kezdjük a leltárt. A főkönyvelő már előre utazott. Két napba is beletelik . . . Az asszonyka sértetten gyűrte össze orrocskáját. — És erről csak most szólsz? — Reménykedtem, hogy sikerül elhalasztani. — Mélyet sóhajtott. — Nem megy. A jóistennek sem megy. — Velem meg mi lesz? — Elmész és megmutatod az új kabátodat a barátnőidnek. — Igazán elvetted a kedvem. — Hiába, a szolgálat az szolgálat — jelentette ki Kovács! Az igazgató hazavitte előbb a feleségét. Visszafelé az úton pedig a következő kioktatást adta Bunburucznak: — Hallotta? Estére leltár a Balatonnál. — Igenis. — De csak, ha a feleségem kérdezi. Egyébként délután értekezlet a tanács­ házán. Bunburucz hallgatott, mint a sír. Az igazgató szükségesnek tartotta, hogy némi magyarázatot is fűzzön a bevezetőhöz: — Tudniillik húszéves érettségi találkozónk lesz. Igazi kanmuri. De a fele­ ségemnek nem mertem megmondani. Tudja, milyenek az asszonyok! Az igazgató méltóságos léptekkel felkövetkezett a széles lépcsőkön a féleme­ letig, onnan kiáltott vissza: — Tehát ne felejtse el. Hatkor értekezlet. Bunburucz barátságosan visszaintett, ezzel is jelezvén, hogy mindent tud, mindent ért. A garázsban újból megtisztogatta a kocsit és azon ábrándozott, hogy milyen igazságtalan is az élet. Az igazgató kanmurizik, miközben a felesége sóhajtozik. S ő, aki mit nem adna egy önfeledt, szép éjszakáért, rághatja otthon a párna sarkát. Hiába, még sokáig zavarok lesznek a földi javak valóban igaz­ ságos eloszlásában! Később azzal szórakoztatta magát, hogy képzeletben maga elé idézte Picurit és lassan, kéjelegve lefejtett róla minden ruhát. A kocsi ablaka homályosra fagyott, de Bunburucz testét átjárta a melegség. — Bunburucz elvtárs! Bunburucz elvtárs, itt vagy? Luka szaki hangja töltötte be a garázst és messzi visszhangozta a kérdést. Bunburucz kinyitotta a kocsi ajtaját. 24 �— Itt vagyok. — Megfagysz, te hóbortos — kedveskedett Luka szaki és beült a hideg kocsiba Bunburucz mellé — Még ma kiugratjuk a nyulat a bokorból. Bunburucz megrázkódott és összébb húzta a sofőrbundát a mellén. — Hogyan? — kérdezte azután. Az öreg Luka Dezső hatalmas gyémántköves arany karperecet húzott ki a zsebéből. — Ez a csalétek. — Hol szedte? — Az igazgató adta ide, hogy igazítsuk meg a követ benne, mert mozog. A feleségéé. Háromnegyedhatra készen kell lenni vele. De nálunk csak négyig tart a munkaidő. Elhíresztelem, hogy az ékszer a szekrényemben lesz, mert az igazgató csak háromnegyed hatkor ér rá átvenni. Addig elmegyek a kórházba az ángyikámat meglátogatni. — Mi baja szegénynek? — Semmi. Nincs is ángyom. Csak azt fogom füllenteni. A tolvaj hadd érezze magát biztonságban. — Felnyitja a szekrényt és nem talál semmit — nevetett Bunburucz. — Jó hecc. — De talál. Mert az ékszert valóban otthagyom. — É s ha eltűnik? — Nem tűnhet el. Lesben állunk. De korpusz delikti nélkül nincsen tetten­ érés. — Mi az a korpusz delikti? — Még azt sem tudod? Bűntárgy. Ezesetben a karperec. A karperec belső körét berajzolom friss festékkel, amely nyomot hagy a tolvaj kezén. — Majd lemossa. — Azt nem. Ezzel a festékkel írjuk a számokat az óralapra. Ezt csak egyféle vegyszer mossa le, amely egyedül az én órazsebemben található. Mit szólsz a szisztémámhoz? — Jónak látszik. — De még mennyire jó! A te feladatod az lesz, hogy innen a garázsból figyeld az udvari ajtót. Meg a tetőt. Hátha a szellőztetőn át szökik a fickó. — Igenis. — Sándor Sanyi az emeleti feljárót állja el, én meg a hátsó ablakoknál őrködöm Azonnal rá kell csapni a csibészre. Addig gyere be a műhelybe. Hadd bízzon a csibész abban, hogy a gyanú ismét rád fog terelődni. Mert az ékszer rejtekhelyét előtted akarom kihirdetni. Három ó ra tájban Bunburucz ismét megjelent a műhelyben. Hetek óta kerülte már a műhelyt és most félszegen és az arcokat kémlelve állt meg Luka szaki asztalánál, aki jobb híján kályhaellenzőt készített. A műhelymunkások kedvesen fogadták, csepp jelét sem adták a gyanakvásnak. Inkább tisztelettudó és elismerő megjegyzéseket tettek, amiért úgy rápiritott a talpnyaló és stréberkedő Penyigeire a Molotov-beszéd folyékony elmondásával. Öreg Luka Dezső újból elő­ vette a súlyos aranykarkötőt és a magasba tartotta. 25 �— Ez az ékszer — mondotta fennhangon — százezreket ér. Páncélszekrény­ ben lenne helye, de se az igazgató, se a főkönyvelő és személyügyis nincs a helyén. Nekem a kórházba kell mennem és csak háromnegyed hatkor adhatom át az igaz­ gató elvtársnak. Nem tehetek mást, a szekrényembe rejtem. Négykor, amikor abbahagyjátok a munkát, jól nézzetek körül a műhelyben! Idegen ne rejtőz­ hessen el! A lakatot is jól zárjátok rá! Általában közömbösen fogadták a bejelentést, egyedül Penyigei csóválta rosszallóan fejét: — Jókor mondja. Bunburucz fülig vörösödött. Ez a célzás kétséget kizáróan az ő személyének szólt. Luka szaki azonban szigorú nézéssel és néhány barátságos bokarúgással türelemre intette Bunburuczot. Elvonult az öltözőbe és az ékszer nélkül tért vissza. — A fene egye meg! — Játszotta a dühös embert. — Minek adnak ide ekkora értéket. Bunburucz a munkaasztalra ült, nagy lábait. lóbázta és unatkozó tekintetet vetett az udvarra, ahol ritkásan, füstszerűen szitált a köd. Az udvar tulsó felén állt a rozoga garázs és a garázs mellett a kőfalból kis vasajtó nyílt. Ez az évszá­ zados, vasveretes, művészi értékű ajtó a szomszédos szerb templom tartozéka. A templom egyetlen papja a Hajtű- és Számlapkészítő Vállalat irodái fölött bérelt lakosztályt s ennek egyik szobája alkotta gyérforgalmú egyházi hivatalát is. Ő használta egyedül ezt az ajtót. A hívek a szomszédos ház bejáratán köz­ lekedtek a műemlékké nyilvánított, gótikusan égnek törő templomhoz. Bunburucz arra gondolt, hogy meg kellene néznie egyszer a templom belsejét is, káprázatos pompájáról legendákat mesélnek. E pillanatban feldúlt arccal, papi köpenyben zuhant be a műhely ajtaján a szerb pap. — Sofőr úr, az istenért — tartott egyenesen Bunburuczhoz. — A húgomat Újpesten autóbaleset érte. Vigyen oda, ha istent ismer. Nem leszek hálátlan. S a pap ledobta magáról papi köpenyét. Ott állott fekete civil ruhában. Arca kö nyörgött. — Emberéletről van szó. Segítsen. Luka szaki ugyancsak levetette munkaköpenyét. Lerántotta, az asztalról a meglepett Bunburuczo t, aki olyan mulatságosan nézett maga elé, mintha csak álmodna. — Gyere, Bunburucz elvtárs! — mondta. — Én is az újpesti kórházba igyekszem. Legalább engem is elviszel. Egy angyalföldi kis utcában rátaláltak a karambol színhelyére, de addigra az áldozatot már kórházba vitték. A pap pénzt igért, ha Bunburucz végigjárja vele a baleseti kórhazakat. Luka Dezsőt és Bunburuczot azonban hajtotta az idő. Nekik négy órakor feltétlenül el kell foglalniuk leshelyüket, mert különben könnyen a nyomát üthetik az értékes karkötőnek. A Nyugati Pályaudvarnál taxiba ültették át a papot. Még öt percük volt négy óráig. A Kiskörúton várat­ lanul nagy ködgomoly nehezítette útjukat. Az orrukig is alig láttak és Bunburucz is azzal könnyített rettenetes helyeztén, hogy nyomába szegődött egy mentő­ kocsinak, amelynek élénkpiros stopplámpája némi támpontot nyújtott. 26 �A szerb templom órája éppen elütötte a négy órát, amikor a Warszava besiklott a garázsba. Luka Dezső frissen ugrott ki és szaladt őrhelyére. A műhely főbejáratán addigra már ott fityegett a nehéz másfélkilós lakat. A köd egyre sűrűsödött az udvaron is. Bunburucz erőltette éles szemét, de így is elveszett lassan szeme elől az ajtó a lakattal. A sötét és az ezt megelőző szürkület is hirtelen szakadt a városra. Az utcákon és a lakásokban, irodákban kigyulladtak a lámpák. Az időjárás kétségtelenül a rossz szándékú embereknek kedvez. S ekkor a garázs oldalablakán át Bunburucz érdekes és szokatlan jelenetre lett figyelmes. Teljes papi díszben a szerb pap igyekezett a vaskapuhoz. Köpe­ nye zsebéből nehéz kulcsot vett elő. Hosszas kínlódás után kinyitotta az ajtót, lenyomta a kilincset, de nem lépte át a küszöböt, hanem visszafordult. Óvatosan körülnézett az udvaron és amikor senkit sem látott a közelben, elindult a hajtűés számlap műhelyhez. A sűrűsödő köd csak annyit engedett sejtetni, hogy a pap az ajtó körül tevékenykedik. Néhány pillanat múlva teljesen eltűnt homályos alakja. A szerb pap a tolvaj — futott át a gondolat Bunburucz agyán és nyomban megértette, hogy a lopott tárggyal a nyitott vasajtón át a templomba akar menekülni. El kell állni az útját. Óvatosan kilopakodott a garázsból és kívül, közvetlenül a vasajtó közelében az árnyékos sarokba,. a vasajtó mellé lapult. Közben tekintetét le nem vette a műhelyajtóról. A műhely előtt kisvártatva újból megjelent az árnyalak. A súlyos lakat hangosan kattant és a pap gyors léptekkel sietett végig a keramitos kövezeten. Már majdnem elérte a vasajtót, amikor Bunburucz előugrott rejtekéből, elállta az utat. és nagyot kiálltott: — Megvagy, csibész! A pap azonban nem tétovázott. A nehéz kulccsal váratlanul nagy ütést mért Bunburucz fejére, félrelökte a megszédült sofőrt és futva keresett menedéket. Burburucz bőrsapkája és kemény feje kivédte a hatalmas csapást. Néhány pillanat múltán már a pap nyomába szegődött. A templomudvar sötétjéből jó kilátás nyílt a lépcsőház fényére. A szerb pap éppen ott osont ki a forgalmas belvárosi utcára. Bunburucz futva a nyomában. A forgatagban olykor szem elől tévesztette, de mindig akadt valaki, aki látta a papot fedetlen fővel ismeretlen célja felé sietni. A Madách téren majdnem sikerült elfognia, mert a Kamaraszínház előtt néhány autogramm-gyűjtő úttörő­ lány a papot színésznek vélte és körülfogta, aláírást követelt tőle. Végre mégis sikerült egérutat nyernie és befutnia az egyik bérházba. Bun­ burucz nem tévesztette szem elől. Szaladt utána, felfelé a lépcsőn. Végre a har­ madik emeleten eltűnt a pap az egyik lakásban. Bunburucz lihegve állt az ajtó előtt és szemét a névtáblára szegezte. A névtáblán ez állt: KONDOROSI VERONKA diszpozíciós osztályvezető 27 �A pap a tolvaj és Picuri az orgazda — gondolta Bunburucz és nagyon saj­ nálta, hogy a ritkaszép idomokkal megáldott nőszemély ilyen csúnya bűnökkel terhes. Lassú, méla léptekkel ereszkedett lefelé a lépcsőkön, lelke elviselhetetlen teherként súlyosodott rá. Ha belekeveredett az élet sűrűjébe és meglátta a zavaros örvényt, nagyon szerencsétlennek érezte magát. Egyszerű kategóriákban gondolkodott, amint azt édesanyjától tanulta: a jót a rosszal vetette szembe, a szé­ pet a csúnyával, a fehéret a feketével és nem ismert árnyalati átmenetet, válto­ zásokat és ellentmondásokat életismerete alapfogalmaiban. A papi talárral az ő hite szerint összeforrott a jóság, s a hamvas tisztaság és üde női szépség sem tűri a szennyet és a lélek csúnyaságát. S íme, a talár mögött tolvaj lapul, a tiszta fényű szemek, lágy fehér idomok romlott orgazdát takarnak! A sarki italboltban megivott egy pohárkával a háromcsillagos konyakból. Megrázkódott. Úgy érezte, hogy lemosott valamennyit a kiábrándulás bacillusaiból. Telefonérmét vásárolt és felhívta Keserű Rezsőt, a személyügyist. — Halló, itt Bunburucz beszél. — Halló! Itt Keserű. Remeg a hangja. Csak nincs valami baj? — Egy söntésből beszelek. Ha lehet jöjjön azonnal. A Madách téren a bérház harmadik emeleti hármas számú lakásában várom. — De hiszen ott Picuri lakik. — Igenis. — Értem a szituációt — kacagástól recseg a telefon. — Halló, azonnal megyek. Most fülön csípjük az illetőt. A színház plakátjai messzire rikoltották: NEM MAGÁNÜGY. Bunburucz nem a színmű címét látta a feliratban, hanem éles célzásnak fogta fel. Van egy üzem, ahol egy nap alatt megtermelik a negyedéves tervet és három hónapon át csak vakaródznak. Ezt leplezi az igazgató, a szakvezetők, a pénzügyi osztály és a munkások is. És, hogy mindez napfényre ne derüljön, a legnagyobb disznóságok, bűnözések felett is eltekintenek. Könnyen lehet, hogy ebből a nyilvánvaló lopásból sem lesz rendőrségi ügy. A harmadik emeleten találta magát. Megnyomta a csengőt: a csengő élesen, hosszan berregett. Finom, fürge léptek közeledtek és kinyílt az ajtó. Ott állt az arányos és telt idomú Picuri átlátszó, lehelletkönnyű tüllköpenyben. A lehelletfinom hálókabát alatt parányi, fekete női nadrág és ugyanaz a fekete szatén melltartó. Ruha nélkül nem lehetett ilyen izgató és elbűvölő. — Hol jár erre, szépfiú? — gügyörészte kedvesen. — Magát keresem — makogta Bunburucz. — Óh, de édes! Éreztem, hogy eljön. Fáradjon be, szépfiú! Búgó, vérpezsdítő hangja volt. Mosolyából és mozgásából annyi villamosság áradt hogy az a tetszhalottat is felélesztené. Az intim kis szobácskában cifrafaragású, kétszemélyes francia-ágy töltötte be a főhelyet. Az egyik sarokban, a zongora tetejéről különleges állólámpa szórta gyér fényét. A másik sarokban kis eszpresszó-asztalkán teríték két személyre és kibontott üvegben badacsonyi szürkebarát. Bunburucz gyanakodva forgatta fejét és tekintete szinte áthatolt a simafestésű falon, ahonnan tapétaajtó nyílt a fürdőszobába. Picurinak határozottan tetszett a riadt agglegény. �— Egy pap jött be magához — mondta szigorúan Bunburucz. — Egy szerb pap. — Egy pap? — és csilingelve kacagott a lány. — Hozzám egy pap. Én ateista vagyok, szépfiú. — Idáig üldöztem. — Aranyos trükk. De semmi szükség rá! Jobban örülök, ha azt mondod, hogy a kedvemért jöttél. — De én határozottan . . . — rebegte Bunburucz. — Ne törődj vele! — lépett mellé a lány. — Ölelj át és csókolj meg! — De én . . . — Bátran, szépfiú! — mondta Picuri és felpipiskedett. Átfogta Bunburucz nyakát és ajkát kis hegyes nyelvével megnedvesítette. S hogy Bunburucz még mindig tétovázott, rátapasztotta száját Bunburucz széles, duzzadt ajkaira. A kicsi száj szétlapult kegyetlenül odatapadt, mint egy vákuumos szívóberendezés. Percekig tartott ez a tortúra és jobban meggyötörte Bunburuczot, mint amikor a Vöröskeresztnek vért adott. — Huuuj — fújtatott, mint egy szelelő léggömb, amikor a lány végre elvonta a száját. — Légy vad! — szuggerálta Picuri. — Üss, verj, csak szeress! És újból megcsókolta Bunburuczot. Néhány tétova lépést tett hátrafelé és az erős, darabos testet magával rántotta a francia ágyra. — A tied vagyok, szépfiú. Téged várlak, amióta élek. Te vagy a végzetem Bunburucz viszont úgy érezte, hogy az ő végzete érkezett el. Még egy titkos pillantást vetett a tapétás ajtóra, azután átadta magát a sors kezének, amely fokozatosan megfosztotta néhány ruhadarabjától. Ebben a bűvös pillanatban felberregett a csengő. — Ne törődj vele! — suttogta Picuri. De a csengő roppant hangosan és türelmetlenül hasított bele a tömény csendbe. — Oh, az istenit! — ugrott fel és rendezte szerelékét Picuri. — Ez Jenő lesz, az igazgatód. Örökké a nyakamra jár. — Gyors helyszíni szemlét tartott a szo­ bában, lerángatta az ágyról Bunburuczot. — Bújj a zongora alá, szépfiú: Valóban Kovács Jenő, az igazgató érkezett. Ideges és lehangolt volt. — Mi bajod, szépfiú? — cirógatta meg Picuri. — A színház előtt megláttam a feleségem. S az a gyanúm, hogy ő is meg­ látott. — Azt hiszi, hogy a fogorvoshoz jöttél. Van ebben a házban négy fogorvos is. — Az hazudtam, hogy a Balatonra megyek. — Közben megfájdult a fogad és csak később indultál — oktatta okos csalásra a lány. — De a sofőröm is eltűnt. Bunburucz fészkelődni kezdett a zongora alatt és lejjebb húzta a terítőt, miáltal a zongora tetején vándorútra kelt a hangulatlámpa. Picuri, hogy elterelje az igazgató figyelmét, hevesen, vadul szájon csókolta. — De forró vagy ma — fejtette le magáról az igazgató. — Így tűzbe hozlak? — Így — rebegte Picuri. Az igazgató bort töltött és az egyik teli poharat odanyújtotta a lánynak. — Rossz az előérzetem — mondta komoran és ivott. 29 �És a csengő ismét megszólalt. — Mi van itt ma? — szólta el magát Picuri. — Menj be a fürdőszobába, szépfiú! — Inkább az ágy alá. Ha a feleségem, ott remélem, nem keres. De a fürdő­ szobába biztosan benéz. — Nem engedem be. — Az te nem tudod megakadályozni. Már nemcsak csengettek, hanem dörömböltek is. Kováts Jenő egy macskaugrással az ágy alatt termett, ahol meglepetve vette tudomásul, hogy nincsen egyedül. Egy pap feküdt mellette. Meglepetésében fél­ hangosan lebegte: — Gloria in excelsis deo! Gólya lábain Keserű Rezső, a személyügyis tülekedett be. Heves volt, izgékony és vad. — Most rajtakaptalak! — kiáltotta féltékenyen és ezerfelé vizslatott egyszerre. — Már megint féltékeny vagy, szépfiú — csittította Picuri. — Jól tudod, hogy szívesen tréfálok mindenkivel, de a szívem csak a tiéd. — Én nem elégszem meg csupán a szíveddel. — Az is a tiéd. Mindenem a tiéd — és egy ruganyos mozdulattal a férfi nyakában termett és csüngött ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán. Keserű leseperte magáról. — Engem a hízelgés nem téveszt meg — mondta. — Ki van a fürdőszobában? — Senki. — Akkor hiszem, ha látom — és ment, feltépte a tapétás ajtót és bevonult a fürdőszobába. Mázlija van, hogy ide bújt — súgta a pap az ágy alatt az igazgatónak. És a csengő ismét megszólalt. — Csengetnek — mondta Picuri. — Maradj a fürdőszobában — és becsukta, sőt rá is zárta az ajtót. Izgékony, nyugtalan nő robbant be vadonatúj teddi-ber bundában. — Add elő a férjem, te szuka! — kiáltotta. — De asszonyom! — tiltakozott sértődötten Picuri. — Kicsoda ön tulajdon­ képpen. — Az igazgatód felesége vagyok, te kis . . . ! — Igazán kedves és közvetlen a modorod — állapította meg kedvesen Picuri. — De neked igazán semmi okod a féltékenységre. Oly csinos és olyan bájos vagy, hogy nem lehetnék versenyképes. Különben sem eseteim a nős férfiak. — Maid megnézem az ágy alatt — mondta Kovácsné és indult, hogy igéretét valóra váltsa. És akkor Bunburucz váratlanul előlépett a zongora alól. Otrombán, nevet­ ségesen tápászkodott. — Szabadság! — köszönt hangosan. — Hát maga? — tört ki a nevetés az igazgató feleségéből. — Hogy kerül ide? 30 �— A látszat ellenem szól — magyarázkodott Bunburucz. — Pedig csak egy tolvaj leleplezése hozott ide bennünket. — Picurihoz fordult — gyújtsa meg a nagyvillanyt és hívja elő Keserű elvtársat a fürdőszobából! A lány ijedten engedelmeskedett. Keserű ádámcsutkája le-s-fel mozgott és kilencvenfokosra hajtotta magát. — Kezeit csókolom, asszonyom. Ismét Bunburucz vette át a szót. — Egy tolvajt akarunk tettenérni, csak tanúkra vártunk még. Odament az ágyhoz. Lehajolt és egyetlen erős mozdulattal előrántotta a papot. S papi ruhában Penyigei, a műhely dolgozója állott előttük. — Add elő a karperecet! — rivalt rá Bunburucz. Penyigei egy szóra előadta az ékszert. — Tehát maga az üzemi szarka? — mérte végig Keserű. — Az én karkötőm — ismerte fel Kovácsné. — Az igazgató elvtárs megigazíttatta benne a követ — tájékoztatta Bunburucz. — De nekem azt mondta, hogy elveszett — sápítozott a feleség, Bunburucz fölényes nyugalommal nyújtotta át az ékszert a jogos tulajdonosnak. — Úgy látszik, megkerült. Az igazgató elvtárs meglepetésnek szánta. Keserű hivatalos ábrázatot öltött. — Bemegyünk az irodámba — mondta. — Felvesszük a jegyzőkönyvet. Amikor kiürült a lakás, Kovács Jenő igazgató is kimászott az ágy alól. Egymásután két pohár badacsonyit is leeresztett a torkán és csak azután mondta: — Mit szólsz a sofőrömhöz? De Picuri nem szólt. Fájdalmas nosztalgiával gondolt a nehéz, gyémántköves karkötőre, amelyet neki igért az igazgató. 31 �A N D R Á S E N D R E V E R S E I: MOCSÁR Én most a pokol tornácán vagyok, elég legyen, hogy idáig jutottam, ne félj, vigyáznak szurkos angyalok. A jó remények egéből sem lázadok, nem kell bukottan vigasztalás és osztozás a koldus irgalomban. Mint beomló bolt, fojt a hallgatás, hű-kutya kín tanít a türelemre . . . Igy rej tezem, nehogy szívembe láss. ha látó-álmok szállanak szemedre; esetten is én óvlak tégedet, ki méltó sem vagy már a szerelemre. Ártó szemek tüzei fénylenek Az éjszakában. Füst lepi a holdat, karod indái fonják térdemet, hódító, részeg katonák dalolnak, övék leszel: elönt a förtelem s mocsár gőzöl helyén hó homlokodnak. Láz kínoz így, de ne törődj velem, ki most a pokol tornácára szállva a társtalanság gömbjét görgetem utálkozottan, magam 32 is utálva. �ZSOLTÁR SZÜLŐVÁROSOMHOZ Hiába ásott árkot közénk huszonegy évem, im újra visszatértél, Erős. Én nem mehettem. Utcák ünnepi-álmos arca tolul szemembe, elhagyott falaid közt kopogtat szívverésem. Még csak ízedet érzem, a kép halvány, homályos; fiad megtérni készül: fogadj öledbe, Város! Idegenkedve, félőn kutatom nyolc kis évem eldobált tükreit, hogy régi-igaznak lássam szeplőtlen asszony-arcod, amint a zúgó árban erős szigetként állva óvsz a növő veszélyben. Legyél, mint voltál egykor, jó pásztora szívemnek: vezess kis társaimhoz: szeretnék hinni benned! Lásd, az idő kicsépelt, surrogok vak kalászként, bő termő humuszodba hullanom mit sem érne; érdemetlenül kérem: végy multamért cserébe, akit eltékozoltam, legyél kegyes ajándék. Nagy, közös titkainkat szeretném elmesélni . . . A gyermek szól s szorongó szívvel figyel a férfi: Cintróleumi bástyák, legendák szép világa, szakaszd ki az időből őreid csöpp csapatját, ne hagyd: hűlő szívükből hitüket veszni hagyják, hogy te vagy büszke kincsük, álmaik koronája. A József-napi búcsún illatos lepkeszárnyak szálltak szőke öledre: füzéres drága sátrak. Cézár nevű ebünk volt. Jó. bernáthegyi fajta, az apám után első személy, vad isten-állat gyermek szememben. Arcán igátlan pusztaságok félelme izzott némán, ha fogait mutatta. Mondtak: még csak kölyök volt, amikor megszülettem, de óvott, kis gazdáját, bízón és rendületlen. Barátaim közül, hadd idézzem öt először, nevet se mondva. Lassan áramoljon szivemhez ködből kisejlő képe, a lányos-arcú, kedves, akivel sorsom egy volt az idők kezdetétől, akivel egy volt sorsom. Ki tudja hova lett rég, a fontos, céltalan, de égből sugalt szövetség? Ömlő-arany nyár zsongott. A Principális gátnál néztük a lustán lépő vizet, két bronz-fiúcska. Gaspar — ő volt a társam — szemét félig lecsukva széttárta sovány karját, mint hívő, ki csodát vár. Ez itt a múltam — így szólt — a jövőm meg az égbolt . . . Nem értettem. Tán ő sem. De igaz volt, mert szép volt. 3 33 �Dezső, Mihály s ti többi felnőtté-törpült gyermek, hű és telt szívetekben van-e még fürge ének és tiszta szándék? — Engem, tört zsoldost hajcsár évek tőletek és magamtól mind-távolabb terelnek. Messze és menthetetlen: homály és rokkanás vár s talán közönyös tanúm sem lesz a pusztulásnál . . . Kis városom, erődet növeld szívemben nagyra, lásd, érkeztedre újból virágban áll az oltár s én tágult szemmel állok — hívő az oszlopnál —. Két-tornyú, drága fészek, add áldásod fiadra, hogy bírjak ellenállni rontásnak és viharnak, hogy hozzád hű maradni halálomig akarjak. ÍVELJ FÖL SZÍVARVAN YHÍD Lármás a világ, puffadt hang-folyam: tombol, tajtékja korbács, részeket vág húsomból, mocsár böffent rám: el a gáttól! Hínáros mélyén a halál szól. Lármás világ. Idebenn csönd csatázik, hogy ne szóljak, ha szívem szólni vágyik, idebenn csönd van, megkövült, konok, zsákként hasít föl, ha csak moccanok. Idebenn csönd van — lármás a világ, sodrán verődik virág meg faág (még lombtalan és máris az enyészet sorsa övé), s verődik mind a fészek, pihés, meleg. S mily parttalan e lárma, ormokig ér s megteli vele a tárna és szennyben áztat fejfát, lobogót s eloltja, jaj, mi lobogott e sugártalan, sebzett éjszakában. Ó, tenni, tenni, tenni, kéne hát, túlbömbölni e kakofóniát, s nem pusztát járva várni rá, amíg az Ige fénylőn megnyilatkozik. Hol vagy hitem, erős dajkám, varázsod f öloldja-e majd görcsbe meredt számat? ívelj föl szivárványhíd, bíztató fénnyel fürösztő, hű, vigaszt hozó, hogy jelére a boldog látomásnak egetrázó erővel felkiáltsak! 34 �35 �Csanády János A TÁ TRA CSÚCSÁN Szlovákiai íróbarátaimnak A Tátrák csúcsán már a hó leszárad. Lassan vezetem golyós ceruzámat térképek száraz folyómedrein — de ceruzám földnekmeredő, száraz sziklacsúcsának nyomán sem talállak benneteket . . . . A száradás elárad . . . A hű tájakra tán visszatalálhat a közös lendülettől még kezem, ha minden eldob, s végigfut megint az emlékezés mély térképein. A barna félcipő, amit kihányt a fehér só a Tátra oldalában, most is lábamon hűségeskedik. Nevetés csiklandozza talpamat, és megint látom Cselényi Lacit: zsebretett kézzel szárnyrakap, amint hetykén caplatva elrepül hanyatt! Nekünk mondták állig beöltözött turisták, félcipőnk nézve fanyar humorral ott a Tarpatak fölött: e négy fiú nem lehet, csak magyar! S fénylett az ég. Bokáig ért a hó. Bár nem volt madárfütty, csak a mienk. Oly otthonosan, mint odavaló, a négypár félcipő szállt, nem pihent. Árpi, Laci Zoli és e Jani bár megsokallta jócskán a havat, a fűzők mellett mely be-beszaladt: madárként nem tudták sokallani a sok szeszélyes, veszélyes kanyart a rejtező Lomnici csúcs alatt; sziklatemetők, fenyves-kráterek fölött a kékbe-szédítő teret, 36 �mig kvarc-fényben fürdette arcukat a hó-sziklára felkönyöklő nap, — s mert az idő is nekünk kedvezett, ős fenyvesekkel hangos-tónusú melységből vagy harminc város, falu volt fecskélkedésünkre hű tanú. Az emlékezet mély térképein megjelentek, amint a csúcs alatt pihenni megtámasztjuk a falat; a végső kötélpálya állomást, mely csendes most, mert épp javítanak két szezon közt, két állomás között, a föld s felhőkbe lengő űr között, talán az élet és halál közölt, hisz a csúcs előtt néha elszakad a hideg acélból csavart anyag mi felfelé-vont s emberkéz kötött; s kik ilyenkor zúzódnak, hullanak már nem gondolnak többé arra, hogy világűr liftünk, e vén felvonó meddig jár még a gravitáció liftkötelén, a spirálba kötött tér törhetetlen bordái között mint levegőt, hasítva az időt, mely rosszkedvében néha lesodor egy nem eléggé emberhez kötött életművet, kultúrát, egy tömör aranyba burkolt fáraót, aki piramist emelt holt feje fölé, hadd karcolják, ameddig ég az ég a földből kiütő beton-csúcsok egy zsarnok-körbe elhaló nevét. És hallottuk az időt zúgani! A sziszegésben Csontváry fehér világító színeit szólani! Mint roppant üvegvágó, mely kiáll a föld markából a kék űr felé, gyémánt hegyével karcolván eget forgott velünk a. csúcs a föld körül! Ugy izgultunk, mint aki fél, örül egyszerre, nem hisz mégis vár csodát; a szót vártuk, hogy kiszakad fölül, és valami új csengéssel jelenti: sorsunk burkát a föld körül kivágtuk! Szabad az út a csillagok felé! 37 �Előre hat mind. aki halként tátog, s a szíve-harca az ismeretlené! „Mert ki viselné a kor g ú n y -csapásit, zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, utált szerelme kínját, pör-halasztást, a hivatalnak packázásait, s mind a rúgást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet: (ha nyugalomba küldhetné magát egy puszta tőrrel?) — Ki hordaná e terheket izzadva, nyögve élte fáradalmain,— ” ha hátatfordíthat dúlt életének a makrokozmoszba fordítja arcát, s módja van ismeretlenek felé sietni?! Korok mélyéről felzúgó zsivaly: a semmi hogy csak látszatra semmi, s a levegőből lesz holnapra vaj! Ami van: nincs már! Szertefoszlasz, (szerte, mint rakétaláng), ha beléragadsz! És lentről újra a fölzúgó harsant, s a m élység felé vonzotta arcunk. Katonák fáradt csapata haladt teljes szereléssel, borjúval felénk a néma kötelek alatt. Felrezzentünk. Gondoltuk, már kitartunk míg ideérnek, kiket önmagukkal állított szembe (géppisztolyt szögezve) valami özönvíz előtti érdek, amely, akár baktérium-tenyészet korunkig élt és elszaporodott. Mondják okosok: öletni, születni másíthatatlan törvény, ős dolog. Nem mondanak újat e bölcs-merészek! A legsötétebb vadság a természet, példának jók a vérengző vadak, és él köztünk, hajh, hány ősi vad! — de aki csillagokhoz vág utat, hatalmasabb abban a gondolat: hatalmasabb abban a gondolat: (közben én mindig erre gondolok) a vadat szelídítők fékezzék meg, az öletést az ember-pártosok, a születést tudósok, orvosok, hogy természete ellen is szabad lehessen az, ki tömegében rab még, önnön burkának rabja, hatalmas nép! S nevében többé ne szaporíttassék a vér-kultusz a csillagok alatt! 38 �Alkonyodott. Azaz, hogy magas volt, fejünkkel volt egy-szinten még a nap. A katonák söröztek, megpihentek, kigombolták a zubbony-nyakukat. A csúcson áthatolt egy könnyű felhő, a homlokunkon néhány gondolat: mire nem adja a fejét, ha megnő a lakatos, a szerelőinas?! Hegy-méretekben gondolkozik, isten­ szerepet vállal nagymerészen itten; vagy legalábbis, mint egy felelős vezető, ki élet-halál magas gondját hordozni jó erős, inas — akinek a tudomány, a nép-élet e g y -gond, s kibe nem hálni jár a lélek, hanem dolgozni; ott áll helyesebben állandóan a padnál, álmában sem rest mozdítani agysejtjei rendjén! Ha költő, akkor pláne tudja, hogy kell évezredei sűríteni pillanatba, és száguldani van neki hatalma bármikor a szocializmus csúcsán. — E csúcsra itt föl nem juthatott bár, mert javították s éppen állt a lift; megnyugszik ő is. Igy van ez a rendjén. S így mondja most a nap s jókedve nyugtán: mégsem hiába bámészkodtam itt! 39 �Turchányi Sándor: A kuffsteini fogoly A fogoly maga elé tartotta vékony fehér kezeit, aztán lesöpörte a várorvos fioláit, a tarka kapszulákat és nevetett. Zelenik káplár a tolóablak mögül nézte a bilincseitől megszabadított Szentjóbi Szabót és a pillangók jutottak eszébe, melyeket süvegével fogott gyerekkorában, valahol egy Moldvamenti faluban. Azok is mozdu­ latlanul kuksoltak, amikor hosszú idő után levette felőlük a szőrmés föveget és csak percek múlva kezdték mozgatni szárnyukat, felszállni azonban nem tudtak többé. Zelenik évek óta őrizte már Kuffstein rabjait és csak a csapszékek bádoglámpái alatt, a savanyú tiroli borok mámorában tudott szabadulni a gondolattól, hogy maga is fogoly. Csak ott, és a bilincseikből frissen megváltott foglyok kémlelőréseinél érezte a szabadságot, melytől ugyanazok a falak zárnak el rabot és őrt egyképpen. Ismerte a béklyóba szorított kezek első indulatos csapásait, amint lesújtanak a durva pokrócra, a korsót tartó faládára, vannak akik őrjöngve vagdalkoznak a szabadság­ nak ebben a csalóka, első percében, aztán ez is elmúlik. A fogoly, akiről betegsége, vagy csendes magaviselete miatt levették a láncot, maga elé mered és mozdulatlan, mint az elfogott pillangók. Szentjóbi nem hallotta a tolóablak halk csikorgását, — már régen nem hallott és nem látott semmit . . . A visszhangos folyosókon kongó léptek és kiáltások, a cella falára írt trágár rajzok, a távoli német, magyar, olasz kedvesek nevei a vacok deszkáin, nem jutottak el hozzá, és a kivitt bilincsek sem jelentettek számára any­ nyit, amennyit a leskelődő foglár gondolt. Mindszent hava volt, a Burg platánjairól. Budán a Dunapart jegenyéiről levelek hulltak, sokan lehajoltak a hajnali közös sé­ tán és keblükbe rejtettek egyet a tömlöcudvar őszi leveleiből — de ő már nem megy sétálni, nem vár sem pecsétes, sem ágrólszakadt levelet, ahol ő van, oda nem érnek el Czrevenka várkapitány láncai, sem a cellák nyirkot virágzó boltívei. Hol is van a 363-as kuffsteini fogoly, Szentjóbi Szabó László, a kurafiak kórjá­ ban sorvadó magyar rebellis, — hogy lehet megszökni innen úgy, hogy a test itt maradjon a deszkafekhelyen, de az e m b e r mégis túl legyen az öles falakon? — Zelenik káplár ismer itt föld alatt és föld felett minden zugot, minden fordulót az őrség magasjáratain, tudja, hogy csak a kancelláris pecséttel jelzett kegyelmi levél, vagy az Űr kegyelme szabadíthat ki innét. — Szentjóbi messze van az elsőtől, talán még alkonyat előtt megkapja másodikat, de már rég szabados innen, túl az Úr 1795-ös esztendején, Bacsányiék rousseaui álmain, nagyon messze az időben, de mégis otthon, csak a láz tud odáig vinni. 46 �Szentjóbi Szabó a jövendőben van, ott jár fel s alá láza hullámain már e hó eleje óta. Vinnhauser tömlöcorvos dühös lesz az összezúzott üvegcsékért, hiúságában fölös árat számol a kiöntött medicináért, de mindegy az, — oda, ahol Ő van, az sem jöhet utána, a legmerészebb frankhoni filozófus sem — senki sem. Százötven — kétszáz évvel jár túl a börtönnapló „anno” — in és otthon van az ipolyparti Petőn, Budán, vagy a kecskeméti piacon, mindegy, hogy hol az országban és nézi a jövendő boldog embereit, akik masinákkal törik a határt, sose látott nagy házakat emelnek, közösen, — papok, kancelláriai tintanyalók, bécsi en­ gedélyek nélkül. A beteg felnevet, bőrét timsóként rántja össze az undok betegség láza, de ez is jó, — ezt még otthon szerezte csélcsap, hazai széplányoktól, ez is a szabadságra emlékezteti. Valami versféle ködllk fel benne, talán azok közül, melyeket még Pesten égetett el, szépzenéjű latin levelekkel, töredékekkel együtt. De lehet, hogy sose láttak pennát ezek a sorok és a dübörgő masináknak, az okos, országgyarapító dédunokák unokáinak szülte őket a láz, a magány, a halál . . . És hogy a jövő eme boldogjai talán kikacagják ügyetlen rímeit, megsejtik félel­ mét, melyet a dühödt vérbírák előtt érzett, az önmentő vallomásokat, melyekkel tovább remélt élni, ennél a huszonnyolc rövidke évnél, — ó hát mit tesz az, — velük nevet, kazalba bujik jószagú lányaikkal, vagy mesét mond arról, ami most olyan fájón igaz és keserű. Zelenik káplár pedig fejét csóválja a tolóablak mögött, kiköpi a keserű bagó­ levet és Herrlung káplánért szalaszt egy bóbiskoló sztrázsát. — Ilyenek a magyarok, elmélkedik a lassan sötétedő folyosón, — kikacagják a kaszást, vagy duhaj dalokat énekelnek, amikor más a páternostert szepegi. Herrlung atya nagy sietve fejezi be egy kilenc esztendeje raboskodó talján ke­ reskedő előkészítését az örök hazába és amennyire öreg lábai bírják, igyekszik is a legény után, hiszen nagy szó az, ha eretnek akar meghalni deáknyelvű istenhozzád­ dal. De a tömlöcrakók aligha számoltak az eltévelyedett lelkek megmentésével — annyi lépcsőt, pántos ajtót raktak szerteszét, hogy Herrling atya késve érkezett a haldokló magyar fekhelyéhez. Szentjóbi Szabóban már szárnyát emelte a lélek, ami­ kor még Zelenik káplár a retesszel viaskodott, és ki tudja merre járt már, amikor feltárult az ajtó a három látogató előtt. Csak egy huncut, fiatalos mosoly árulkodott arról, hogy az imént még itt volt valaki, — itthagyta, mint a városba tért asszonyok az ételt a hazatérő embernek. Herrlung páter a pokolra gondolt, a legény hiányos három forintjára, melyet még ma este le kell számolnia egy kártyában, szerelemben áldott ulánus katonának, — Zelenik pedig egy tavaszi délutánra, meg egy ritka pillangóra, mely nem maradt a süveg alatt, hanem frissen, ragyogva felszállt a magasba és eltűnt az aranyos levegőégben, ahol még a napfény sem tudta utolérni. 41 �Tóth Elemér versei : Miként esőcsepp Az emberek a fény-villanásos sikátorokon, a torlódó forgalom csikordulása a kockaköveken, a piros villamosok gályái, ahogy békésen himbálóznak a téren, a nevetés, ahogy fehérlik az üdítőital-árus lányok porcelán-fogain, a vásárlók a tíz emeletes áruházban naponként ötvenezren, a sunyi tanácsok, ahogy szivárognak az óvatosság és alattomosság hajszálcsövein: — most énekeled a harcot, amikor éppen abba kellene hagynunk, hogy boldogok legyünk végre? de én nem békülhetek — kiáltom, ahogy megyek a Szent Vencel téren, mert küzdelem a mi életünk, hisz valamennyien boldogságra születtünk, ami nem száll vállainkra madárként, és gyávák, akik ma elégedetten lubickolnak az időtlenség és kiszámított bölcselkedéseik langyos hullámaiban, holott hányszor össze kell csapnunk még napra-nap az ostobasággal, a megalkuvással, szavakkal, amelyek metszenek, ellenséges táborokkal, egymással és önmagunkkal is igazunkért a teljes győzelemig, miként esőcsepp vágódik az üveghez könyrtelenül, könnyezve — és dühösen! (Prága, 1962.) 42 �A z idő múlása Teljesen sötét van, lámpa-bólyákat himbáló igazi sötétség. Csak egy kicsit tömörebb lett a parketten a táncolok topogása, s mintha közelebbről hallatszanék a gitár-húrok dobok monoton kopogásával kevert ideges pendülése, egyébként semmi sem jelzi az idő múlását itt a kerthelyiségben. Kint koromarcú városban árad a színtelen szél. Végigcsalingázik az utcákon, házak tetején, villamossínek elárvult ezüst csíkján, az üres strandon fejest ugrik a vízbe, meg se csobban a mélység, a parkban szeretők után szimatolva szórakozottan beletúr egy magányos padon az öreg nyugdíjas délelőttről ottfelejtett újságlapjaiba, s már hemperedik is tovább, nyomában újra bóbiskolni kezd a csend. Ő, bonyolult-boldog éjszaka! Mint kiömlött sör az asztalon, végigfolyik a holdon egy felhő. Őrzik a messzeségeket Őrzik a messzeségeket az utak. Szerelvény-kígyók kúsznak a vasúti hidak alatt. Az állomásokon megdöndül utánuk az üresség. Társaim gyárak remegését hordják szivükben. Az erdő nyiladékai i s . őrzik az iramló szarvasok dobogását. Perc. A legmélyebb csend máglyái lobognak. 43 �RÉTI ZOLTÁN : Zenélő lányok 44 �Csikász István versei: Február Domb — mögötte fák: barnák meg lilák — durván koppanó jégre vált a hó. Pengő párizsi-kék a visszhangos ég síma mint selyem felhője oly kemény mint ringó jéghegyek a tükrös tengeren. Vakít a hó fehér a nap sápadt az arcunk fejünk lehajtjuk szemünk lecsukjuk fáj pupillánknak a gyöngyház-fényű táj. Pihegve állok nem vagyok más csak szürke árny. Mint fehérre mosdott tollászkodó madár úgy gubbaszt itt a fényben a tél s a Február. 45 �KAMASZ Vörös-sárga-szín zsíros vágyak pattannak ajkamon robogó rohanás a menésem s durva szikla a mozdulatom, mély hangom tapintatlanul dübörögve visszhangzik s csupa f öcsögő röhögés dülled a pofacsontomon. Részeg izzadás puhítja konok koponyámat mint a lagzik csatakos zabáiban löttyedten görnyedő parasztokét Macskaköveket s tiltakozó pici füveket letaposva végigdöngöm ezt az imbolygó utcát miként a zsokék kényesfarú dögök hátán sietve a kincsek odva felé korbácsolják dühöngő paripáikat bőszen megvadulva. Aztán majd csendesen sírok s megfogom anyám a kezed kötényedbe törülöm szemem mert minden őra egy-egy ütközet. SZATHMÁRI BÉLA rajza 46 �Várszegi György : N A P SÜ TÉSB E N Hogyan is kérdezte a múltkor? Hogy nem mondanám-e el az életem történe­ tét . . . Azt, hogy tulajdonképpen miért is lettem bányász? Hát ne higgye, hogy valami különös történetet fog hallani tőlem . . . Tucatjával élnek itt hozzám hasonló emberek. De ha akarja, elmondom. Nem baj, hogy ide ültünk a napra? Én nagyon szeretem a napfényt. Akár perzselő forróságban is elsütkérezgetek. Különösen mióta bányász vagyok. Itt a munkásszálló előtt, a szép virágos helyen különösen szívesen üldögélek. Nézze csak azokat a rózsákat! Nem dicsekvésből mondom, de azokat én ültettem. Meg a dáliákat is . . . Ugye szépek? Nem mondom, eleinte sokat ugrattak engem itt a környéken a virágok miatt . Mimózának, meg effélének nevezgettek. Mert látta volna, mi volt itt azelőtt . . . Fejünk is alig látszott ki évekig a téglatörmelékből. Hanem azért lassan megszokták a virágot. Az idén már velem együtt csinálták a parkosítást a szálló körül, persze csak az öregebbje . . . A gondnok is annyira rám­ kapott már, hogy ha valami kertészkedésről, csinosítgatásról van szó, mindig engem ránt elő: „No csak, Szekeres! Magának úgyis ez volt a mestersége . . . ” Pedig ha tudnák . . . volt is nekem kedvem meg időm valamikor a virágokhoz! Életemet hajnaltól naplementéig a kubikgödorben töltöttem . . . — Merthogy régi kubikus családból származom, — hogy a legelején kezdjem. A becsületes nevem Szekeres Mátyás, de a szállóban, no meg a bányában is csak „kis Szökeres”-nek neveznek, egyrészt a termetem, másrészt a beszédem miatt. Mert Szeged környéki vagyok én, nehezen váltott át a nyelvem az itteni beszédre. De hát hat esztendő hosszú idő . . . Azért néha még most is szögediesen beszélek, ha meg­ tévedek. Nem vette észre rajtam.? — Szekeres Antalnak hívták az apámat Hajlotthátú, ösztövér kis ember volt. Menése még vasárnap is olyan mintha talicskát tolta volna. Dehát tolta is szegény még vasárnap is, mert kilencen voltunk testvérek és már az is nagy újság volt, ha néhanapján kenyérrel jóllakhattunk. Én, mint a legidősebb fiúgyerek, mióta az esze­ met tudom, dolgozom. Alig látszottam ki a földből, amikor már az uradalom libáit őriztem. Ezt nem panaszképpen mondom, mert igen szerettem a libapásztorságot. A 47 �kukoricamorzsolás télvíz idején az uradalmi magtárban már nem volt annyira a kedvemre való. Télen jobban szerettem iskolába járni, s ha csak tehettem, el is jár­ tam. Így végeztem el három osztályt, de a negyedikre már nem kerülhetett sor. Édesapám egy szép napon — tíz éves körül voltam akkor — így szólt anyámhoz: „Reggel a fiút is magammal viszem. El van intézve a munkavezetővel.” Igy aztán másnap már két személy részére tarisznyált az anyám. Abban az esztendőben, úgy emlékszem, vasútépítésnél dolgoztunk. Nekem eleinte arany sorom volt, mert kutya forró nyár volt és naphosszat csak a vizet kellett, hogy hordjam a kubikosoknak. Pedig ha visszaemlékszem, jó három kilométeres távolságból húztam a kannákat egy ócska kordén, dehát tetszett a mesterség, mert az artézi kútnál, ahonnan a vizet hordtam, várakozás közben mindig el lehetett tere-ferélni a falusiakkal. Később amint jobban izmosodni kezdtem, befellegzett számomra a jó világnak. Én magam is földmunkás lettem. Még tizenegyedik évemet sem töltöttem be, amikor egy reggel a szállásunkon heves szóváltásra ébredem: „A gyerek is elvégez annyit, mint akár­ melyikünk, hát miért nem fizeti azzal a bérrel?” — pattogta apám. „Mert a gyerek mégis csak gyerek” — hallottam a munkavezető hangját — „Külön­ ben is örüljön, hogy felvették, akkor amikor naponta tízen is ajánlkoznak!” Később azért csak megegyeztek olyanformán, hogy egyiküknek se lett igaza, de én mégis többet kaptam valamicskével. Ekkor döbbentem rá először, hogy a munká­ nak, amit addig játékosan, szinte félvállról vettem, súlya és értéke van, S attól kezdve nem vettem játéknak a munkát. Apám is megneszelhetett valamit a bennem végbemenő változásról, mert egy este, lefekvés előtt, sűrű fejcsóválások közepette így szólt hozzám: ”A munka bizony nem tréfadolog, fiam. Ez az egy nem tréfadolog a világon. Hát úgy intézd, hogy dolgaid szénája mindig rendben legyen. Ha egy reg­ gel nem nyitod ki többé a szemed, akkor se kelljen semmit keresni utánnad! Akkor leszel ember, fiam . . ” Meg is szívleltem apámnak ezt a tanítását. Én sohasem kezdek addig másba, míg az előzőt rendesen be nem fejeztem. Apám is rendet és becsületet hagyott rám. Akkor, amikor a fagyott márciusi föld ráomlott, s csak fél­ órás erőfeszítéssel tudtuk napvilágra hozni, már alig volt benne élet. Elerőtlenedő kezével a deszkabódé felé intett, ahová a foldmunkások szerszámaikat rakták s csak ennyit susogott: „A holmijaim . . . ” — Meg is találtam a szerszámait a legnagyobb rendben. Az ásójáról meg a la­ pátjáról még a föld et is lekapargatta előző este, pedig csúf, szívós sárga agyag volt, amiben dolgoztunk akkor. Apámat is abba temettük, szegényt. Hazavinni? Honnan lett volna arra pénzünk? Vagy százötven kilométernyire voltunk akkor távol, haza csak havonként látogattunk. A kis ládikájában — emlékszem — még egy kis szeletke papírra az is fel volt jegyezve, hogy azon a héten mit költöttünk élelemre. Tizenötéves voltam akkor, 1943. márciusát írtuk. De keserves idők következtek ezután rám! Ha négy kezem termett volna a munkára, az is kevés lett volna, hogy anyámat meg a testvéreimet eltartsam. Keveset láttam én akkor az élet szebbik feléből, elv­ társ! Építettem én repülőteret, autóutat, hidat, vasúti töltést, meg ki győzné felsorolni, mit s m it nem. Ha az a föld egykupacba lenne hordva, amit én megmozgattam már. X 48 �A felszabadulás után anyám munkához jutott, a testvéreim is nőni kezdtek: könnyebb lett az életünk. Az ötvenes évek elején az egyik jóbarátom rábeszélt, hogy próbáljunk Pesten elhelyezkedni. Nehezen hajlottam a szóra, mert idegenked­ tem a nekem szokatlan városi élettől. De amennyire idegenkedtem, annyira bele­ szoktam. Egy építőipari vállalatnál kaptunk munkát, mint fogatosok. Jó dolgunk volt, pénz is szépen keresgettük. Csak hát az ember mindig olyankor követ el osto­ baságot, amikor jól megy a sora . . . A pesti élet engem is megszédített. Rákaptam az italra, kártyára, éjszakázásra. Ami azelőtt soha sem fordult elő velem: több ízben ittasan állítottam be a munkahelyemre is. Vezetőim eleinte tűrték a viselkedésemet, mert hiszen a munkám ellen soha sem volt még senkinek kifogása . . . Foglalkoztak velem, lelkemre beszéltek. A munkásszálláson is kértek, változtassak magatartáso­ mon. De hát lehetett beszélni velem? Csakhamar tudomásomra hozták, hogy aján­ latos lenne magamtól megválni az üzemtől, még mielőtt fegyelmi úton elbocsájtanának. Az ügyet vállrándítással intéztem el. Munkáshiány volt: az építőipar állan­ dóan felvételt hirdetett. S azontúl is nagyon bíztam két kezem munkájában, mely ezidáig még sohasem hagyott cserben. Csakhogy akkor már annyira beleszoktam a csavargásba, hogy a világ is szűk lett volna számomra. Az új helyemen is csak hónapokig húztam meg magam.Sorra jártam a vidéki városokat: dolgoztam Debre­ cenben, Szolnokon, Tiszapalkonyán s még Dunapentelén is. — 1957. év őszén egy régi pajtásommal találkoztam, aki elmondta, hogy a nóg­ rádi szénmedencéhez került, már másfél éve ott dolgozik és igen elégedett a mun­ kájával. Nem lenne-e kedvem vele tartani? Akkoriban úgyis könnyen gondolkodtam, egyből belecsaptam a barátom tenyerébe. Bánya? Ha már ennyi helyen dolgoztam, miért ne próbálnék ott is szerencsét? Igy kerültem aztán erre a helyre, így lett belőlem bányász. Hanem az, hogy hogyan is maradt belőlem bányász, az már furább história. X — A bányához — számításaimmal ellentétben — nem is olyan könnyű dolog volt bejutnom. Az igazgató sokáig forgatta a munkakönyvemet Szemmel láthatólag nem nyerte meg a tetszését. — Barátom, — mondta — más ember a sétányon nem járkál annyit, mint maga egyik vállalattól a másikig. Miféle fiatalember maga, hogy ennyire félvállról veszi a munkát? Azt hiszi, szívesen dolgozik valaki olyan emberrel, aki csak meggondoljo és odébb áll? Ezek a szavak szíven ütöttek. Ezek az apám szavai voltak. Megigértem, hogy becsülettel fogok dolgozni, csak vegyenek fel. Hát elküldtek orvosi vizsgálatra, felvettek és beosztottak földalatti munkára, csillésnek. A nehezebb napok most következtek. Amikor első műszakra repített a kas a föld mélye felé, úgy éreztem, jóvátehetetlenül elhibáztam az életemet, amikor bányásznak szegődtem. Amint a kasból kiszálltam, fejem szédült, rosszullét környé­ 4 49 �kezett. Szemeim sehogyan sem akartaik hozzáigazodni a lámpák reszkető fényéhez. Fejemet is minduntalan bevertem hol ide, hol oda, pedig nem is vagyok nagytermetű Hát még amikor a sűrített levegővel működő szállítóvitlák süvítő, jajveszékelő hangját meghallottam! A lábam önkéntelenül is menekülésre rándult minduntalan. — No mi az, szögedi gyerek? — nevetett rám az aknász. — Talán nem tetszik a bánya? Tetszik a fenének, gondoltam s csak az volt mindén vágyam, hogy még az egyszer élve kijussak onnan, aztán be sem teszem a lábam többé. Pedig a csatlósok, akik mellé tanulni beosztottak, nagyon barátságosak voltak hozzám. Sorra meg­ mutattak mindent: elmagyarázták, hogyan kell közlekedni ereszkében, siklóban. Megtanítottak a jelzésekre, a szállítás szabályaira Nem messzire tőlünk volt egy fejtési munkahely. Annak a munkahelynek a csapatvezetője — kis, hajlotthátú, sovány öreg, szinte apámra emlékeztetett — különösen nagy türelemmel volt irán­ tam. Amikor egy-egy teli csillével kijöttek a munkahelyről, mindig volt bátorító, jó szava hozzám. — No, Szökeres — hunyorított rám tréfálkozva. — Két hét múlva olyan bányász leszel, mint a pinty! Dehát volt is akkor nekem kedvem tréfálkozni . . . A csillék fordítását, a szállí­ tókötélre való fel- és lekapcsolását kön nyűszerrel megtanultam. Hiszen a kezem bármilyen munkára ráállt világéletemben. Hanem a furcsa, szokatlan környezet . . . Lehet, hogy ki fog nevetni, mint ahogy én is sokszor mosolygok most már rajta, de én kimondhatatlanul féltem. Mert dolgoztam én már gok mindenfélét azidáig, nem volt az a gyökeres, köves föld, ami ne engedelmeskedett volna az én csáká­ nyomnak. Csakhát más a földmunka kívül, barátságos napfény mellett, meg belül, a föld gyomrában is más. Elég az hozzá, alig vártam, hogy az első műszakom leteljen. Mondtam is délután a cimborámnak a munkásszálláson, hogy nekem ebből elég volt, azt már látom, hogy belőlem nem lesz bányász. Azt hiszi, pártomat fogta? Kinevetett és elmondta, hogy első napokban ő is ugyanúgy volt, mint én. A végén még gyávának és élhetetlennek is nevezett, majdhogy össze nem marakodtunk. Másnap reggel azért pontosan jelentkeztem a munkahelyemen. Gondoltam, egye meg a fene, még megpróbálkozom, szemrehányás ne érjen. Igy aztán letöltöt­ tem a második műszakot is. Ahogy a napok teltek-múltak fölöttem, valóban kezd­ tem megszokni a bánya belsejét. A munkatársaimnak is kezére dolgoztam: meg­ szerettek és szívesen dolgoztok velem. Úgy hitték, beleszoktam teljesen a bányászko­ dásba, hogy gyökeret eresztett a talpam. Hej, pedig magamban csak azon elmélkedtem, hogy az első adandó alkalmat megragadom és meglépek innen: X — Látja ezt a forradást a bal karomon? Nohát ennek köszönhetem én, hogy végtére mégiscsak bányász maradtam, Úgy történt a dolog, hogy az öreg Gordosnak, annak a kis sovány csapatvezetőnek az egyik csillése beteget jelentett. Gyülekezéskor odajön hozzám az öreg és azt mondja: 50 �— No, te szögedi gyerek, elkértelek az aknásztól. Van kedved szenet lapátolni? Hogyne lett volna kedvem szenet lapátolni. Hiszen gyermekkorom óta jóbarát­ ságban éltem én a lapáttal. Gordos munkahelyére meg különösen szívesen mentem, mert kezdettől fogva kedveltem tréfálkozó, mókás természetét. Kis alacsony kamrafejtés volt a munkahelyünk, szinte a csille is alig fért el benne. No, de rajtam aztán nem fogott ki az alacsonyság. Palival, egy vidéki fiúval, aki szintén csillés volt, letérdeltünt a csille mellé, s úgy rakodtunk, hogy az öreg a szénfalból alig győzte túrni a szenet. „Lassabban, ördögök!” — kiáltotta néha felénk. — „Nem akarlak a sikta végén a hátamon cipelni kifelé benneteket!” — De persze ő is rákapcsolt a munkára. Azzal a hitvány, csontos karjaival úgy tud dol­ gozni még most is, hogy csillés legyen a talpán, aki ezt a kis vénembert meggyőzi üres csillével. Nem is volt még dél, amikorra elszállítottuk a szénkészletet a munkahelyről. Az öreggel nekiláttunk befurkálni a lyukakat, hogy újra meglőjjük a szénfalat. Gordos közben elmagyarázta a fúrás csínját-bínját, hogy hogyan kell telepíteni a fúrólyukakat, hogy a robbantás a leghatásosabb legyen. De arra is kitanított, hogy a bányamunkánál nem a gyorsaság, hanem az óvatosság és a biztonság az első. Tőle tanultam meg, hogy az erőmmel mindig olyan beosztással éljek, hogy másnapra is maradjon belőle. Amikor végeztünk a fúrással, a csapatvezető a másik csillést elszalasztotta a lőmesterért, mi pedig a fojtás készítéséhez láttunk. Kimentünk a szerszámosládához, hogy az agyagfojtást meggyúrjuk, amikor visszamentem egy szerszámért a fejtésbe. Akkor történt a baj. Még a fejtési közepéig sem értem, akkorát durrant fölöttem a tető, hogy majd összeestem ijedtemben. Abban a pillanatban omlani, szakadni kezdett minden. — Hé! — ordította kintről Gordos. — Ugorj ki onnan! — Csakhogy én ijedtemben megzavarodtam és nem kifelé, hanem befelé ugrottam a fejtés belsejébe, a szénfal felé. Magam sem tudom már pontosan, mi történt azután. Recse­ gés, ropogás, aztán éreztem, hogy valami óriási erő félrelök, rámnehezedik, hogy moccanni, lélegezni sem tudok. Elvesztettem az eszméletemet. X — Teljes három óra hosszat feküdtem az omlás alatt. Amikor visszanyertem az eszméletemet, emberi hangokat hallottam felém szűrődni. Az első emberi hang, melyet értelmem felfogott, a bányamester hangja volt: — ”Attól tartok, hogy befel­ legzett neki. Ha élne, legalább kopogtatna.” — „De a hét irgalmát!,, — hallottam Gordos hangját — „Úgy láttam, hogy a kalitkaácsolatok alá ugrott. Akkor pedig kikaparjuk a tíz körmünkkel is!” Hát esztendő múltán nehéz számot adni azoknak a perceknek, pillanatoknak a történetéről. De sem azelőtt, sem azután nem találkoztam össze annyira a féle­ lemmel, mint akkor. Kiáltani akartam, de csak valami elfuló, vinnyogó hang jött ki a számon. 51 �— Tarts ki! — kiáltotta Gordos, mennydörgő hangján. — Ne félj, kikaparunk onnan! — Élek, ne hagyjanak itt pusztulni! Azt, hogy milyen erőfeszítéseket tettek értem, magam is csak elbeszélésekből ismerem, mert közben újra elvesztettem az eszméletemet. A szüntelenül omló homokban, a megnyílt, halálos veszélyt rejtő tetőzet alatt több mázsás köveket mozgattak meg, hogy kimentsenek. Amikor végre valamennyire kibontottak, a bal kezemet sehogyan sem tudták kiszabadítani. A pillanatok drágák voltak, bármikor újabb omlás következhetett be, nem lehetett kockáztani: úgy határoztak, hogy levágják a bal karomat, megmentésem érdekében. Akkor ugrott be az öreg Gordos mellém és élete kockáztatásával megmentette a karomat. — Hát így volt . . . Nézze csak: ezzel a forradással megúsztam a kartörést. Ugyanúgy tudok dolgozni vele, mint azelőtt. Persze, most hitetlenkedni fog, ha azt mondom, hogy ezek után gyökeresedett meg bennem az a szándék, hogy bányász maradjak. Pedig így volt . . . Látta volna, a kórházban mennyien látogattak! A tele­ fon állandóan csengett, a szállóból is folyton érdeklődtek irántam. Itt tapasztaltam legelőször azt, amit azóta már számtalanszor, hogy bajában is, örömében is, mint kézen az öt ujj, összetart a bányász. Mikor! aztán a kórházból kikerültem és Gordos félig mókásan, félig komolyan megkérdezte: — No, szögedi, most aztán végleg elment a kedved a bányától, mi? — már én is jókedvvel és igaz szívvel felelhettem: — El a fenét. A maga csapatában szeretnék dolgozni ezután. Igy kerültem aztán az öreg Gordos csapatába. Jó kis csapat, ezt ne m dicsek­ vésből mondom. Egy évvel ezelőtt nyertük el a szocialista brigád oklevelet. A bri­ gád minden tagja tele van már aggatva érmekkel, plecsnikkel, kitüntetésekkel. Én magam is vájár vagyok már, majdnem három esztendeje. — Az idén harminckét esztendős leszek. Elég sokat macerálnak innen is, onnan is: „Ideje lenne már, hogy megnősülj!” Hát lehet, hogy erre is sor kerül hamarosan. Sokszor elgondolom, hogy bizony, jó is lenne egy szépen berendezett kis otthon, egy ügyes asszonykával. Persze, anyámat is elhoznám, hogy ne éldegéljen egy­ magában. Dehát egyelőre jól érzem magam itt a munkásszállóban. Ha nem restelli, egy­ szer nézzen körül a szobákban. A minap festették őket. Nem mintha piszkosak let­ tek volna, de mivel az új bútorokhoz új festés is jár. Ha a társalgóban körülnéz, megláthatja a szőnyegeinket. Hát álmodhatott volna valaha az ember arról, hogy parkettás, szőnyeges szobában pihenhet munka után? Én a társalgóban leginkább a televíziót kedvelem. Mióta televíziónk van, alig járok el a szállóból. Néha azért kiruccanunk, táncolgatunk és iszogatunk is módjá­ val. Hiába, ez hozzátartozik a fiatalsághoz. De legtöbbször lefoglalnak a könyvek, mert — már szégyen ide, szégyen oda — az általános iskola hatodik osztályát végzem. Igaz nem magamtól iratkoztam be az iskolába. A párttitkár vett rá: a 52 �csapat majd minden tagját rászedte a tanulásra. Még Gordost is macerálta, de ő nem állt kötélnek. „Vén zsákba már semmi se fér!” — mondogatta. Jövőre már nyugdíjba készül . . . Hát látja, így éldegélek. Ezelőtt hat évvel, amikor ide kerültem, m ég a ruhámat sem hoztam magammal, annyira nem hittem benne, hogy meg fogok honosodni. Anyám küldte utánam a cók-mókomat. Ez a város itt körülöttünk szinte velünk együtt nőtt, velünk együtt alakult. Soha se felejtem el, hogy amikor idejöttem kukoricás volt a kultúrház helyén . . . Ezért, ha erre a városra nézek, egy kicsit magamat is látom benne. Nálam sem ment minden símán, küzdelem nélkül. Javítani, alakítgatni kellett ezen is, azon is. De végül is azzá lettem, ami vagyok: bányásszá. Megszerettem a foglalkozásomat és érzem, hogy szoros hűség köt ehhez a helyhez. Idáig szólna az én életem története. Nem nagy történet, hiszen az elején meg­ mondtam, hogy nem fog különös dolgokat hallani tőlem. Meg aztán mit is mesélhet egy harminckét éves ember? — No, jól átsütött bennünket a nap. Talán meg se érte, hogy itt pörkölődött velem, ezen a padon. És mondja csak valóban szándékában van megírni, amit elmondtam magának? Csak aztán nehogy valami nagy históriát kanyarítsom belőle. Mert azt nem szeretném . . . 53 �CZINKE FERENC: Memento 54 �Kemény Erzsébet Varázslónak születtél Te, aki tudod, hogy az életben a legnagyobb dolog a játék. ki jól megtanultad a szabályt és, ha a partnered csal feldöntöd az asztalt kit az éltelem gőgössé magasztalt, mert ismered a törvényt. hogy le kell hajolnod, ha a patak tükrös vizéből inni akarsz és mindenhez, amit bírni érdemes alázattal közelíthetsz csak, ki merész lábbal lépsz az ösvényre, mely a mélybe visz kibogozni egy lélek veszélyes titkait, kinek iránytűje a kétely mocsara fölött virágot bontó hit. a szégyen, amelybe embervoltod taszít és az ujjongó öröm, hogy ember vagy, ujjaid érzékenysége s a vad bizonyosság, hogy nem veszíthetsz, mert varázslónak születtél .. . . . Te, akit a tárgyak sem felejtenek el. ha egyszer láttak: vigyázz! nehogy magányom szétfeszített rácsai a Te húsodba vájjanak soha be nem gyógyuló sebet. 55 �Tamás István versei: Barkák bundájába bújtatom kedvem úgy viszem hozzád És elvezetlek habzó utcák mellett a liget fáihoz hol nem lehet csizmában menetelni Egy szirmot kapsz mit hajadba kell majd tűznöd És megtaláljuk mire vigyáznunk kellett volna akkor Várd meg a hajnalt hogy frissen indulhassunk A jégvirágról daloltam neked, hóprémbe bújt, meleg városokról, forró teáról, ha, majd korán kell kelnünk. S jóízű nyárról daloltam neked, míg elvágott Vasszer logikából — mert tetszett neki szemed — s míg Tomidat senki sem szerette az akadémián. S most Dalolok neked modern bútorokról, mit részletre is adnak. Dalolok neked gondtalan napokról . . . Dalolok neked, dalolok, dalolok. S a havi ezerből csak néhány mázsa diószénre telik S szombatonként moziba is megyünk. 56 �id SZABÓ ISTVÁN : Hazatérő bányászok �IVÁNYI Ö DÖN: Aktok KELEMEN ISTVÁN: Veszprém �CZINKE FERENC: Leányfej �FARKAS ANDRÁS: Emlékezés a céltalanul meghalt magyar katonára �SZATHMÁRI BÉLA rajzai 57 �Paróczai Gergely Szabó Lőrinchez Hál eljött érted az iszonyú reggel. A különbéke im, megérkezett, Dermedten fekszel, üveges szemekkel. Kihűlve már rím-műves két kezed. Oly hihetetlen tudomásul venni, — kétkedve jár köztünk a döbbenet — hogy nem örülsz, hogy nem fáj soha semmi. S egy más világ törvénye véd, vezet. Csak fekszel. — Kinemjátszott, elszakadt húr. Megnémulva ,mint annyi más halott. És viszed magaddal elmondhatatlanul a szavakat, s hány meg nem írt dalod! Látod, csak ennyi: rövid volt az élet. Egy rö p k e ocsúdás az ég alatt. Kopott szíved milyen hamar kiégett a tettek lángján! Örök szomjadat a szellem által faggatott világnak ezer csodája sem olthatta el. S titkok tudója — titkaiba látva — vívtad a harcot rejt-jeleivel. M egérte-é? Mondd! — Habár egyi kfeled tündököl kimért formába zárva — Gyönyört sóvárgó hús-vér testedet feláldoznod? M egérte-é? Te árva! Megérte-é? Mondd! — Habár egyik feled e robbanásnyi zsúfolt pillanat, emésztő lánggal égni, mint a boldog meleg-sugárzó, fénylő széndarab? M egérte-é?! Beszélj!! — Nem szólal ajkad . . . Szigorúbb lettél — s így legtöbb!? — halott! — De faggató koroknak hátrahagytad a Művedet. — Legméltóbb válaszod. Látod: csak ennyi, ennyi volt e lét. S kitagadott — játékos fiat. És most — a mindenség szerelmesét — a nyitnikék, s a pannon ősz sirat. 58 �VITA V á l a s z néhány kérdésre ÍRTA: BELITZKY JÁNOS A ..Palócföld”-ben megjelent beszámolómmal kapcsolatban több vélemény hang­ zott el és több kérdést intéztek hozzám. A vélemények és kérdések közül a kutatás gyakorlati módozataira vonatkozókat tartom a legfontosabbaknak és ezért igyekszem azokra válaszolni. Kutatásaimban, időbelileg, a honfoglalás korától haladtam visszafelé. Azt, hogy a NSU (neosuomi), az ASU (anticosuomi) és a PSU paleosuomi) nyelvi és helynév­ adási változatokat felismertem, elsősorban az illírek és kelták nyelvének köszönöm. A dunántúli római kori feliratos anyag jelenlétüket a húnok megjelenéséig igazolja. Az ottani helynévbokrok vizsgálata során kiderült, hogy nyelvükből eredő elnevezé­ sek Európa különböző részein is előfordulnak és sok esetben NSU hn-ekkel keverten. A mai albán nyelv egyenesági folytatója a magyarországi illírek és kelták nyelvének. Ez a nvelv azonban balti-finn és magyar lexikális elemeket is tartalmaz, tehát az alap­ jaiban illír adottságú nyelvbe kelta, balti-finn és magyar együttélés eredményei is le­ csapódtak. — Ezt a szókincset — gyakorlati szempontból — illír-kelta (IK) nyelvnek nevezem, bár a paleoalbán elnevezés ugyanilyen jogosult lehet. Az IK szókincs segítségével derült ki hogy a hún-avarkori településrenden belül igen sok a fordításos hn, vagyis hogy a NSU hn-ek IK alakban is előfordulnak, to­ vábbá hogy az IK hn-ek nagyszerűen tükrözik az egész Kárpátmedence területén a népvándorláskori állapotokat. Ennek igazolására néhányat — mellőzve a tudományos értekezésemben közlendő mai albán szavakat — bemutatok: Térformákat, térbeli viszonyokat jelölők: Perbál, Pörböly, „valamivel szemben fekvő, szemközti hely” — Hont, Han tos, „szakadék, vízmosásos völgy” — Tihany, „a szakadéknál” — Majtény, „bal, baloldali, balági, balog” — Bár, „legelő” — Tök, „szántóföld, telek” (területével Keletről Telki határos) — Tököl, „föld, száraz föld, sziget, talaj” — Cák, „határ, vég, vége valaminek” — Mekényes, „nedves vizenyős hely.” — Nyugati kelta eredetűek, tehát valószínűleg régebbiek: Arda. Ardó, Árdán, 59 �Ardanóc „magasabban fekvő hely” (ezeknél azonban figyelembe kell venni a magyar „erdő” szó feltételezett ardó változatát is) — a Ben- kezdetűek közül is jónéhány: Bene, Bénge, Benic, Benk, Benkóc, Benta, Bénye, Bények stb. „hegy” — Enese, „sziget” — a Mag- kezdetűek közül is több: Mág, Maga, Mágócs stb. „sík területen fekvő” a szuómi és magyar mag éppen ellenkezőt, „hegy”-et jelent) — Sztracena, Sztracin, Sztrecsén, „völgy, hosszú völgy, széles völgy” — Dolány (Benczúrfalva régi neve), „lapos, kis fennsik, asztal” stb. Milyenséget jelölő, leginkább kultikus vonatkozásúak: Aszár, „hideg” — Kéty, Ketye, „rossz, gonosz” — Ar, „arany” — Gyimót, „féleszű” — Gyerő, „fonott” — Gyerk, „parlag” — Gyorra, Gyóró, Gyorok, „szerencsétlen” — Ajta, Ajtony, „átko­ zott” — Nemti, Német, Némedi nemcsak német nyelvű népesség jelenlétére vonatkozhatik, hanem lehet IK „átkozott,, is. — Attila, „erős” és valószínűleg ez az oka, hogy a NSU Atila névhasználat mellett él az Attila kiejtés is. — Pomáz, „csöpp, nem nagy; ostoba” . (Ez a fosztóképzős szerkezet a mai francia nyelvben is megvan. Ha azt vesszük alapul, hogy a francia „pas mal” nemcsak azt jelenti, hogy „nem rossz”, hanem kifejezetten a felsőfok megjelölésére is szolgál, akkor a Pomáz hn „kiváló”, tehát nem kultikus-, hanem méltóságnévi jelentéssel bír.) — Dob, Dobi „hasznos”. — Nyugati-kelta eredetűek: Mór, Mórác, „nagy” és szemben az illír „vizes hely” jelentéssel a Mekényes, „kicsiny” is lehet. Nemzetségi, családi vonatkozásúak: Sóly, „nemzetség, család” — Rea, Récske, Recsk, „fiatal asszony, meny” — Csököly, „leány” — Cún, Csúny, „fiú” — Csöpöny, Csöpinc, „leány” —Csupor, „lányok” — Csömör, második feleség” stb. Méltósagnevek: Záh, Zánka, „híres bátor” — Sopron és a karolingkori Ciperon, „a főnök, a felsőbbség” — Győr, Györök, Györe, „tekintélyes, bő, elnéző, türelmes” stb. Hadrendi vonatkozásúak: Csetény, „had, csapat” — Bér, Bere, Berény, Berente, „nyíl, nyilas, ijjász” — Semjén, Sömjén, „testőr, nyögér” — Senye, „őr, jelzést adó” — Zsarapó, „védőbástya, földvár” — Veperd, ”mű, alkotás,,, valószínűleg, ha nem mesterséget jelöl: „sánc” — Cseh, Csehi, Cső szintén nemcsak a cseh népből való telepesekre utalhat, hanem lehet „rejtek vár” is. Földműveléssel, mesterséggel .szolganépekkel kapcsolatosak: Csát, Csatta, Csátka, „falu” — Csatár, „paraszt, földművelő” — Zsember, „közösen művelt föld” — Csitár, „átadott föld” — Zics „szolga; inséges” — Zellő, „szorgalmas” — Zejk, „mesterség" — Zanat, „mesterség”, vagyis mesteremberek települése. Vannak olyan hn-ek is, amelyek alakjukat tekintve lehetnek szuómi, de lehetnek IK eredetűek is. Ilyenek pl: Súr, NSU „vezér, főnök”, IK „homok” — Surd, NSU ua. IK „süket” — Zala IK „kavics, homok”, így z kezdőhanggal, de Szala alakja is lehet az, és még sok más is, a szuómi „erdő”-n kívül, különösen Itáliában. — Szalka, IK had, csapat” — Velem, NSU „a testvér földje”, IK „megcsömörlött”, tehát kultikus­ vagy népifelfogású méltóságnév. — Vár, IK „sír, sírhalom, sírdomb, kurgán” — Battyán ,a vótok nevének változata mellett, IK „otthon, szállás” is. — Ezek és az ezekhez hasonlók jelentését csak a térbeli és településrendi viszonyok tüzetes vizsgá­ latával lehet eldönteni. Még nehezebb eldönteni az IK vagy NSU eredetet, azoknál a hn-eknél, amelyek a mai albán nyelvben előforduló balti-finn és magyar szavakkal azonos jelentésűek. 60 �— Ilyenek pl. az Eger „vad, durva, csiszolatlan, goromba, kemény” , a Város „kül­ város, város, kereskedő negyed”, a Cseke, Céke, Csekely „gázló, sekélyvizű hely a folyóban vagy állóvízben”, a Cinke „kék cinke” stb. A nyugati keltáknak köszönhetjük a tót szavunkat, ami „szabad ember”-t jelen­ gol „hegy szó. hanem a kelta „nagy” méltóságnév rejlik. birtokát jelölő szót kell sejtenünk. Az Ol- kezedetű hn-ekben is nem mindig a mon­ gol „hegy szó, hanem a kelta „nagy” méltóságnév rejlik. Egy kétségtelen: az IK nyelv segítségével az egykori településrend számos vonat­ kozását tisztázhatpuk. Pl. Kemenesalja tájnevünkben a kemenes szó „a mi birtokunk” jelentésű. Vagy pl. a bolgárok magyar nevének tekintett nándor szavunk IK jelentése „a mienik közö tt, a miékben lévő, a mi közöttünk lévő”, tehát vonatkozhatik az illírek és kelták közé települt nemcsak bolgár népelemekre, hanem magyarokra is, mint Magyarnándor esetében, ahová a tőle északra fekvő Mohorát is benépesítő honfoglalás előtti magyar lakosság települt. — Tiszta véletlen, hogy a középkorban csak Nándor-nak nevezett községünk a századfordulón a magyar előnevet kapta. Vagy talán volt itt valami helyi hagyomány? — Nem lehetetlen, mert a közeli Tol­ mácsról azt írja a „Mindenféle izé” című versezet, amit Nagy Iván az 1846 és 1847 folyamán leírt népköltési gyűjteményben is megtalálunk a Palócmúzeumban, hogy: „Tolmácsiak a bagolyt Istenek imádják”, ami valami egészen ősi totemisztikus ős­ kultusznak a halvány reminiszcenciája. 61 �A nádor méltóságnevünk is illír-kelta eredetű. Jelentése: „a mi jobbkezünk” vagyis az, aki az ügyeket intézi. Ennek igazolására csatolom Malta és Gozo szigetek térképvázlatát. A nagyobb kiterjedésű Malta szigete a valószínűleg bizánci császárok által idetelepített hun-avar településbokor főnökének ,a kisebbik Gozo pedig a he­ lyettesének a vezetése alatt állt. Ennek az emlékét őrzi ott a Nadur hn. A szuómiak illírekkel és keltákkal való érintkezése nagyon régi keletű és viszszanyúlik a cölöpépítmények korába. A latin nyelv lexikális adatainak vizsgálata során kiderült, hogy a latin pagus ’falu’ szó eredeti jelentése ’az, amit bever’, vagyis ’a cölölp’. A pons ’híd' szó eredetileg ’ut-'at jelentett ,a ház kapuja, a porta pedig eredetileg portus, azaz kikötő’ volt. Az ősi szókincsnek ez a logikája megnyilvánul a szuómi és a magyar hn-i adatokban is. A val 7 bal 7 pal 7 fal sorozat utolsó tagja a magyar falu szóban jelenik meg. Közvetlen leszármazottja az ősszuomi cölöp­ építményt vagy terramárén lévő települést jelentő bal szónak. Ezt a nyelvlogikát figyelembe véve kiderül, hogy a kelta linn „tó” jelentése ere­ detileg víz által védett cölöpfalura, vagy terramáréra vonatkozott, mert a finn linna „vár” jelentése nem más, mint ennek a kelta szónak ASU-kori átvétele és védelme­ zett településekre való vonatkoztatása. A kelták ugyanis a „vár”-at dun-nak, a vé­ delmi művekkel körülkerített falut Ilan-nak, a várost pedig cathir-nak, vagy — itt most ők is átvevők — ősszuómi eredetű szóval, bally-nak, baile-nek nevezték. A „védett hely”-et jelentő dun-nak pontos megfelelője a PSU tisa. A Duna és a Tisza folyóneveink közül az egyik a kelták, a másik a szuómiak nyelvén jelenti ugyanazt: Vizenyős területek, folyóágak által védett szigeteken lévő települések terü­ lete. Ugyanezt jelenti az ugyancsak PSU eredetű Ister folyónév is, a Duna alsósza­ kaszának ókori neve. A PSU ister ’védett hely’-et jelent és ma a finn este ’gát’ és az észt iste, istme ’ülőhely’ szavakban jelenik meg. Az ister ’védett településhely’ jelen­ tésére lehet következtetni a románnak tekintett, de NSU eredetű Balta hn-ekből is. Ez az Alduna mocsaras árterületeinek a neve. A PSU balsa ’falu, tó’ paleoszamojéd (PSA), paleojapán (PJA) vagy paleomagyar (PMA) változata a balta és ugyanazt (PJA ’falukapu’ v. ö. latin pons) jelenti. Fontos az IK szókincs ismerete a római kori Magyarország településtörténetének megismerése szempontjából is. A Vannius országának keleti határául említett Duria folyó neve valószínűleg IK eredetű. Az IK tur ’sebes’ jelentésének ASU megfelelője a Vág ’sebes’ folyónév. (Vö. Rábasebessel Vág falu határos). A Tur folyónevek azon­ ban nem mindenütt IK eredetűek. Van közöttük szuómi eredetű ’köves’ is (vö. TurKeve, Tur-Tas az Uralban). A szatmári Tur folyó nyilván ”sebest,,- jelent, mer köze­ lében sok az IK hn, pl. a gázlót jelentő Tiván is megtalálható. Azt, hogy az IK nyelvet a koraközépkori magyarság is ismerte, igazolja, hogy nem egy személynevünk IK változatban is előfordul. Pl. Miskolc nemzetség NSU eredetű kultikus neve a „milyen csúf, milyen szörnyű” felkiáltással azonos. Ez a nemzetségnév 1219-ben a Mizidaczij IK fordításban „ijesztő családtag, elrémítő csa­ ládtag” változatban jelenik meg. Miskolctól Délre fekvő Csaba NSU nyelven „fark”-at jelentés nyilván vonatkozásban áll a nemzetség kimondani tilos totemének nevével. Hogy ez a totemállat mi volt, kiderül a Csaba határában fekvő Dudoika puszta IK eredetű nevéből, ami IK nyelven „a mi félelmetes farkasunk” jelentéssel bír. Ez egyúttal azt is igazolja, hogy az itt élt illírekre és keltákra nem volt kötelező a Csabát birtokló szuómi nemzetség totemének tisztelete. 62 �A fent elmondottak újszerűsége annyira meglephet sokakat, hogy ezt is, mint: a Palócföld előző számában közölteket, fantazmagóriának, dilettantizmusnak, minden eddigi komoly kutatással ellenkezőnek vélhetik. Szeretném meggyőzni őket ennek az ellenkezőjéről. A közös tőről fakadó emberi nyelvek két főcsoportra bomlottak. Középen, magszerűen, az Indiai Óceánt és a Perzsa Öblöt, Ázsia és Afrika felől körülölelve a flexáló nyelvek, a mai indoeurópai nyelvek ősei helyezkedtek el. Ezt a centrális nyelvcsoportot vette félkörben körül az agglutináló nyelvek (ural-altáji stb.) cso­ portja. Az eredetileg közös szótagnyelv tehát két alaprétegre bomlott. Az uráli nyelvek a mai Tibeszti hegyvidék táján, akkor emberi életfeltételeknek teljesen meg­ felelő környezetben alakultak ki. Hn adataim szerint innen sugároztak ki Abbeszínia, a Kongó vidék, Nyugat Afrika, Kisázsia és a Gibraltári szoros felé. Európát legalább három-négy periódusban szállták meg és Ny-ról K felé vándorolva jutottak el Ame­ rikába, Japánba és Eurázia többi részeibe. A z tehát, hogy Itáliában, a Balkánon és a Pireneusi-félszigeten PSU hn-eket találunk nem véletlen, hanem a vándorlás egyik szakaszának emlékei, ugyanúgy, mint az ott található PSA és PJA hn-ek az ezt megelőző szakaszoknak. Azt, hogy ez így történt, fényesen igazolja az etruszk nyelv. — Az etruszkok nyelvének megfejtésére számos kisérlel történt. Ezek azonban nem voltak kielégítőek. Legtöbb igazuk azoknak volt, akik abban magyar és balti-finn nyomokat sej­ tettek. A PSU, a PMA, és a PJA hn-ek térképezése során kiderült, hogy Etruria terü­ letén főleg PSA és PJA hn-ek fordulnak elő, és hogy ezek foltokban a szamojéd földig, Japánig és a Tibeszti hegyvidékig követhetők. Térbeli alapon joggal tételez­ hettem föl, hogy a fenti hn-bokrok szavait az etruszk feliratokban is meg lehet ta­ lálni, és hogy a szamojéd, a japán, a magyar, valamint a balti-finn nyelvekből meg lehet fejteni és rekonstruálni lehet az etruszk nyelvet. — Ez sikerült is. — Íme a kultikus szöveget tartalmazó, szertartáskönyv jellegű, Maglianói Korong, eredeti hangzókihagyással leírt felirata kezdő sorainak fordítása, a szórend megtartásával: Kavthas tuth iu. — Előkészíteni (kapni) a tűz jelet. — Avils L X X X e z — Le­ tenni (adni) 80 pénzt. — Khi mthm: kas thialth, lakth. — A ti bizonyságtok (miszté­ riumotok): Parazsat felszítani, megrakni. — Hev n avil ne sl. — A kígyót rá dobja a nő pap. — Man murinas ie. — Mind eltávolítani a részeket. — Felzath i. — Fel­ emelni (felszedni) a beleket. — Ais eras in eks me ne. — A szeretett nagyság (az istenség) jóakaratú igéjét a kígyójelben nézni (vizsgálni). — Mlath ke. — Megitéln i a jelt. — Mar ni tuth i tiu. — Mindezt kihirdeti a tűz lángja fölött. — És így tovább, a szertartások végrehajtásának a leírása, rövid, szinte szaggatott szavakkal és mon­ datokkal. A japán nyelv rendkívül nagy, pogány szertartási kifejezéseket megőrző szó­ kincse, a szamojéd nyenyec nyelv nyelvtana és szavai, és a magyar szavak változatai fényt derítettek erre az eddig ismeretlen, vagy félremagyarázott szövegre. Az etruszk feliratok megfejtését elősegítik a latinba átkerült etruszk, és a görögbe — most már állíthatjuk — átkerült pelazg szavak, az etruszk közeli rokonai. — Ez a magyará­ zata annak, hogy a délibábos nyelvészkedés korában sokan igyekeztek a magyar és az ógörög nyelv rokonságát bebizonyítani. Az etruszk szövegek egyre fokozódó megismerése következtében sikerült meg­ állapítanom, hogy a magyar nyelv szókincsileg a japán és a szamojéd nyelvekhez viszonylag közelebb áll, mint a balti-finn nyelvekhez. Az is kiderült, hogy a japán 63 �nem elszigetelt nyelv, hanem uráli. — A balti-finn jellegű szavak az etruszkban is fordításos névhasználat alakjában fordulnak elő. Pl. Larth Velkha az egyik etruszk nemzetség neve. A lar etruszk szó, mint hn erdei tisztást, mint név, fehéret,ragyogót jelent. Ez a latin Lux szónak is az etimológiája. Az is előbb erdei tisztást jelentett és csak átvitt értelemben lett a „fény” jelölőjévé. A PSU velkha „fehér, fényes” je­ lentéssel bír, tehát pontos fordítása az etruszk nemzetségnévnek, — A nyenyeceknél ma is van egy Lar nevű nemzetség. — Az etruszk nyelv ismeretében úgy látom, hogy a baszkok nyelve ugyancsak ehhez a csoporthoz tartozik. Tekintettel arra, hogy az etruszk nyelv hangtanát, szótanát és mondattanát egyre több szöveg ismeretében, egyre részletesebben tudom összeállítani és remélem, hogy rövidesen több száz szó teljes etimológiáját is tudom adni a helynevek segítségével, ezeknek a hn-eknek preindoeurópai voltában sem kételkedhetem. — Fontos ez me­ gyénk hn-ei szempontjából is. Pl. Pásztót a nép Pásztohának nevezi. Ez a pasz toha PJA szóösszetétel. Jelentése: „a mi területünk, a törzs területe”. Van azonban hason­ lót jelentő értelme a pasz tó összetételnek is: „a mi részünk” . Bárna neve PSA ere­ detű, de nem etruszk, hanem pelazg jellegű, ha etruszk jellegű volna, akkor barma vagy parma lenne. A szó égetéssel létrehozott erdei tisztást jelent. Ezzel függ össze a magyar, színt jelentő, barna szavunk is. A pelazg parna és az etruszk parma vál­ tozat azonban még füstöt és ködöt is jelent. Ezen jelentés emlékét az ógörög, ködös Parnassos hegy neve őrzi. Maconka neve PJA eredetű és „fenyves mellett” a Mácsa neve viszont PSA és „hegyhátat” -at jelent. Folytathatnám még tovább is, de részletekbe menően egy teljesen tudományos jellegű nagyobb munkában kívánom ezt, a véleményem szerint igen nagyjelentőségű és nemcsak az egész ókor, de még a népvándorlás korának történetét is nagyban módosító felismerésem a nyilvánosságra hozni. A fentiek előrebocsátása után azoknak is szeretnék válaszolni akik azt kíván­ nák megtudni, hogy miként állapítom meg a hn-bokrokat és hogy módszerem szerint mik a kutatás módozatai. Úgy vélem, hogy mindenek előtt a térbeliség szemlélete a legfontosabb, tehát gyakorlat a térképolvasásban és a térkép adatainak térbeli elképzelése. Ezt kevés helyszínleléssel mindenki megszerezheti. Az is nagyon fontos, hogy térképvázlatokat készítsünk. Most néhányat, némi magyarázattal, bemutatok. Az 1. sz. vázlaton Torna városka és a régi Torna megye, szuómi méltóságnevet őrző területének környékét mutatom be. A terület K-i határa a bifurkáló Ida, „Kelet” patak. A településbokor D-i határát Edelény, „Dél” jelöli. Erre — ha nem személy­ névi eredetű — Dobódél falu neve is utal. — A DNY megjelölésére általában a Lónya-tipusú hn-eket használták. Nagyon jól látni ezt a 2. sz. vázlaton a horvát­ országi Lonja folyó futásából, amely az összes rányíló völgyek DNY-i irányának végvonalát és egyúttal az egyik ASU és AMA településbokor NY—DNY-i határát jelöli. A 4. sz. vázlaton Lohne falu az ASU eredetű méltóságnevet viselő Beese és fordításos nevet viselő Fürstenwald településektől, valamint a székhelyet is jelöl­ hető Hooftól egyaránt DNY-ra fekszik. Ugyancsak ebből a finn „délnyugat”-ot jelölő louna szó PSU őséből származik a Rhone felső völgyére vonatkozó 1. sz. térképváz­ laton látható Lona hegy, hágó és tó neve egy DNY-i irányú völgy végén. A 2. sz. 64 �Rhone-völgyi vázlaton a Glacier Lognan neve utal erre az irányra. A Meuse völgyé­ ben pedig a Cowa melletti Loneux és a Vesdre egyik mellékpatakja partján fekvő Lonhienne jelölnek ilyen irányú határt, illetve vízfolyást. Lehet azonban, hogy a Lónya-típusú hn-ek gyakorisága valamilyen kultikus dologgal, valamilyen szertartás­ sal is összefügg. 5 65 �Szlávok által lakott területeken nagyon nehéz megkülönböztetni a PSU északot jelölő poja szót, mert az analógiával a mezőt és tisztást jelentő polje és pol’ana szavakká alakult. Latin nyelvterületen azonban kimutathatók. A Simpion környékét bemutató vázlaton a Deveróba ömlő Agaro völgyében fekvő Alpe Pojala ésLago di Pojala északi hegyi legelőt és északi fekvésű tavat jelent. A kazári Pólyos patak és völgy neve is ’északi’-t jelent. Hun-avarkori eredetűek a folyótól nyugatra levő területeket jelölő és a mongol kasin szóból levezethető Kasina, Kassa, Kassel és Kászon hn-ek zöme. A mongolok jelenlétét a Torna vidékén a Kány méltóságnév, a Lonja vidéken az IK és mongol szóösszetételből alkotott, tipikusan „avar” Zet-Kan = fényes + kán méltóságnév, a rabszolgát jelentő Bolc és a „kerek tábor”-t sejtető Korenevo hn-ek igazolják. Kassel környékén a Kör-Becke hn szintén tipikus avar szó. Az „egyetemes”-t jelentő mon­ gol gür és vagy az „erős”-t jelentő — de a vadásztörzseknél törzsfő-táltost is jelölő — mongol beki, vagy a török bég összetétele. Ugyanitt a mongol gür szuomi -le hn-képzővel összetett eredménye a Körle avar szóból alakult hn. 66 �A Szirák-tipusú hn-ek lehetnek PSU, PJA és PMA eredetűek. A vázlataimon felsoroltak PSU vagy PMA eredetűek és ’szélrül’ valót, valaminek a szélén fekvőt jelentenek. Ilyenek az alpesi Lona közelében fekvő Pointe de Zirouc, a hegylánc végének a legmagasabb pontja, vagy a Siontól É-ra emelkedő Le Cérac egy másik hegylánc ÉK-i szélén. A valaminek szélét jelentő szuómi szavak sorába tartoznak az Ohát-típusú hnek is. Ezek a mai finn ohi 'mellék, oldal, széle valaminek’ és az ohaus ,halánték’ szavakban élnek tovább. A Meuse völgyében az Oha, a Bas-Hoa és az Ohau-mont képviselik. Idetartoznak a finn laita ’oldal, valaminek a széle’ értelemmel bíró Lajta-típusú hn-ek, amik különösen német nyelvterületen mentek át igen jelentős, analógián alapuló változásokon. Ilyent látunk a Rhone völgyében fekvő Randa fölött emelkedő és ugyanazt jelentő Leiter-Spitz hn-ben is. A PMA hn-ek sorába, a Szele-típusúak közé tartoznak a valaminek szélét jelentő Rhone völgyi Saillon és Saille. Az egyik a Rhone É-i a másik a La Salenze patak K-i partján. A két hn ’széle’ jelentését igazolják a közelükben fekvő Leytron és a germán eredetű Randonne ugyanazt jelentése, valamint az ’oldal, oldali’ Versenytípusú hn-ek — vö. Berzseny-Börzsöny — körébe tartozó Tete, Versan és Berze hnekkel egy csoportba való szereplésük. Hasonlót tapasztalunk a Meuse völgyében is, ahol Seilles a „magas part”-ot jelentő Haut Rivage és a „szélső erdő”-t jelentő Bois Bordia hn-ek között fekszik. A ’bal, baloldali’-t jelentő Vázsony-Vezseny típusú hn-ek alakilag is teljesen finn megfelelőjét találjuk meg a Mattervisp balpartján emelkedő, utolsóként elhe­ lyezkedő jégáras csúcs, a Wasen-Horn nevében. A Simplon-hágóhoz vezető ősi erdei út — aminek a nevét a Saltine, „erdei út” patak őrzi — baloldalán, ha a Rhone völgyéből a hágó felé haladunk, fekszik a Wesen-Alp és melekedik a Wasen-Horn. Nagyon fontos ezeknek az oldalt, valaminek a szélén fekvő fekvést jelölő hneknek a feltérképezése. Pl. a Verseny-típusú hn-ek finnjellegű tövének mélyhangú Varsi változata és a „tisztást” jelentő paleoszamojéd jellegű olasz Varzi hn-ek hason­ lósága és mindkettőnek Barsi alakjában való megjelenesése rendkívül sok bonyodal­ mat okoz. Ezek tisztázására való törekvésem vezetett oda, hogy az etúriai Appeninók vidékén sikerült felismernem azt, hogy a PSA típusú hn-ek — amit az egyik Varzi közelében lévő, ugyancsak „tisztás”-t jelentő Varsaja, a nyenyec varcjava igazolt — etruszk eredetűek, tehát az etruszk nyelv rokona kell, hogy legyen a sza­ mojédnak. Annak ,hogy a PSU hn-ek sorában olyan sok a térbeli formákat jelölő, azzal magyarázható, hogy a régi emberek sokkal inkább benne éltek a tájban mint mi, és alaposan megfigyelték a természeti adottságokat. Az az egyedülálló időszakos gejzír sem kerülte el figyelmüket, amely az Eperjes-Tokaji hegylánc posztvulkanikus jelen­ ségeinek egyik legszebb példája. Ránk neve abból a szuómi szóból származik, amit ma a finn rankka ’erős, heves, szakadó, zuhogó’ szó képvisel — Azt, hogy Malta szigetén valóban hun-avarkori tlepülésrendbe tartozó hn-ek is találhatók a PSU és PSA mellett ,nemcsak a NSU eredetű Hamrun hn, hanem a szláv eredetű Sliema is igazolja. Hamrun, a félsziget nyakán „fok’’-ot, Sliema a tenger partján „kagylós”-t vagy „csigást”-t jelent. Külön, önálló tanulmányt kívánnak a PJA, PSA, PMA és PSU „hegy”-et jelentő hn-ek és a hegyek különböző részeinek megjelölésére szolgáló elnevezések. Pl. a PJA eredetű olasz Ovaro és Ovari hn-ek — mai japán owaru ’vég, vége valaminek; be­ 67 �végezni’ owari ’a vég, a befejezés’ — igen világosan fedik a térformákat, de a PSA eredetű Varchi hn-ek — nyenyec varchi — csak ebben a formában jelentenek két­ ségtelenül „part”-ot vagy „oldal”-t, mert a Varco hn-eknél már fennáll a „medvés”-t — nyenyec vark ’medve’ — jelentés valószínűsége is. — Az Alpesekben igen gyakori a „sziklás”-t, vagy ”sziklás hegyoldal”-t jelentő Kalanda és Kalen hegynév, ami az Ipoly melett Kalonda község nevében már „part”-ot, vagy „hegyoldal”-t jelent. — A PMA mag ’hegy szavunk ma töve minden uráli nyelvben kimutatható. Itt csak arra mutatok rá, hogy a mi magyar népnevünk népünk saját neve, és csakis a mi nyelvünkből magyarázható meg. Így értelme „hegyi ember” vagy „földi ember”, azaz „földi”, amely szavunk az egy területről származókra nézve még ma is él. Nép­ nevünkben tehát a kőkorszak emléke, a hegyekben, a barlangokban való élés emléke kísért. — A hegyet jelentő mag szavunk az alpesi Magen hegynevekben jelenik meg. A Rhone völgyi egyik vázlaton Magen-Horn képviseli a sziklás Galen-Horn közelében. PSU eredetűek zömmel a Vari, Var, Vor, Bar, Bor alapszavú hegynevek. Ezek — ha nem függenek össze a PSA tisztással — Bars és Bors képzős alakokban jelen­ nek meg. Például Rhone völgyében és Borset alakjában, Warnant-tól É-ra a Meuse völgyében. — Vagyis a magyar Borsod és Bars hn-ek sem személynévi eredetűek, hanem hegyet, hegyes területet, hegyoldalt jelentenek. Épp így nem személynévi eredetű Hont községünk neve sem. hanem illír-kelta nyelven jelöli azt a térformát, amit a híres Honti szakadék a falu közvetlen közelében képvisel. — Vagyis a koraközépkori krónikaírásunk személyneveket készített a birtonevekből. Nagyon nagy a vízzel kapcsolatos PJA, PSA, PMA és PSU hn-ek száma. Siciliá­ ban. de méginkább egész Itáliában gyakoriak pl. a PMA Veze és Vize kezdetű vízfolyásnevek. Az etrúriai Merse PSA eredetű elnevezés és „sebes” a jelentése. — Mellékelt térképvázlataimon is bemutatok néhányat. 68 �A Mátraszelétől É-ra folyó Kajra, azaz „kutya” patak alpesi testvére a Cairasca patak, bár ez lehet „hím” patak is (finn kairas ’hím’). Az Eger patak nevének válto­ zatát mutatja a „sebes” jelentésű Agaro. A közeli Vava „szabad” vagy „kicsi” jelen­ téssel bír és ez utóbbi értelmezés ellentéte az „öreg”-et, „nagy”-ot jelentő Vannio patak nevében tűnik fel. A Satta patak neve „száz”, ha PSU, de „zajos, csobogó” ha PJA. A Varzo neve „hegyi”-t jelent. És nemcsak a Simplon környéke van tele ilyen uráli nyelvekből megmagyarázható víznevekkel. A patakok neve rendszerint azonos itt a völgyek neveivel. Egy-egy alpesi v ölgy egy-egy emberi közösség, egy falunépe használatában volt. Így maradtak meg a különböző törzs és népnevek ezekben az alpesi völgyecskékben. A kis balti-finn izsór nép törzsnevét őrzi az Isoro folyócska neve a Simplon vidékén és a magyarok nevét, nyilván egy avar-hun településcsoport emlékét, a Kis- és Nagy Hongrin, a Genfi tótól K-re. PMA és PSU elnevezéseket őriztek meg a Bies, Bis, Wis, és Wit kezdetű vagy összetételű víznevek. Ilyen a Rhone völgyében a Vieze és a Vesdre. Az első PMA, a második PSU szóalak. Az sem véletlen, hogy a Rhone-ba ömlő kis Ill az Illgrabenben és hogy a Vieze a Vald’ d’ Illiez-ben folyik és hogy az Ill-Horn tövében források és tavacska vannak, mert a PSA i ’víz’-et, az il pedig „vizes”-t, azaz patakot, folyót stb. jelent. A mai finn nyelvben élő vuo és vuoto szavak PSU őséből alakultak a vízfolyást, forrást és vizenyős, vagy vízmenti helyet jelölő Buda- és Pozsony-típusú hn-ek. Az egyik Rhone völgyi vázlatomon ez utóbbi Vousson, Bosson és Bossones változatokban tűnik fel. A Vousson ÉK-i oldalán elterülő Alpe de la Couta PMA eredetű és „kút”­ at, emberi beavatkozással körülkerített vagy védett „forrás”-t jelent. — A Vizsolytípusú Vissoul „vízvölgy”-et jelent. Ez magyar és finn szó összetétele, tehát „avar” eredetű, aminek IK és NSU testvére a Mesue-be ömlő Mehaigné völgyében Wanzoul alakban jelenik meg. — Azt, hogy a Vissoye „vízvölgy”-et jelent, szépen látható a Val d ’ Anniviers=Eivischtal jobbpartján elterülő körfülke patakbokornál. — Az IK eredetű Van, „víz” településnév a Witenberg, „vizes hegy” lábánál, patak partján található. A Wistä tt-Horn tövében pedig az IK „sebes Tur-bach ered, amelynek partján egy „vizes”, nevű település, Bissen van. A vízzel kapcsolatos hn-ek sorába tartoznak az olyanok, mint a Weser, a Visp = Viege, a Vezin stb., amik közül ezek vázlataimon is láthatók. Nagyon bonyolult a PSU eredetére visszavezethető és vizest, vagy vizit jelentő sam-sem-sim-som-sum tövő hn-ek a hasonló kezdetű ,de mást jelentő hn-ektől való elkülönítése.Ez az igen ősi névadás, ami nálunk a Szamos = Lápos nevében jelentke­ zik talán a legkifejezőbben (vö. Ecsedi láp közelsége és az egyik mellékágának Lápos neve.) Bonyolítja a kérdést az, hogy a mezopotámiai sumérek neve, ha azt PSU szó­ készletem alapján értelmezem „vízi, mocsári, lápi ember”-t jelent és ugyanennek a szókészletnek alapján a finnek saját suomi neve pedig „víziek, lápiak, taviak, mocsá­ riak” jelentéssel bír. Az, hogy a suméroknak volt valami közük az alföldi őslakos­ sághoz azt régészeti leletek igazolják, de az is tudott tény, hogy az árpádházi kirá­ lyok jelvényei között is sokan sumér ékírásra visszavezethető részleteket vélnek fel­ fedezni, és egyre többen vannak a sumér-magyar szóegyezések kimutatására törek­ vő k — A kérdés bonyolultságát fokozza, hogy a japán sumi ’rendben lévő’ mellett ’letelepült’ -et is jelent, tehát ha a cölöpépítkezésre és a terramárékra gondolunk egy ősi PJA szó értelmileg fedheti az ősi PSU jelentését. — Nem akarok elébevágni 69 �saját kutatásaimnak, de a rendelkezésemre álló sumér vonatkozású irodalom alapján — amit Frank Veress New-Yorkban élő kutató, ennek a nyelvnek kiváló ismerője, volt szíves számomra a Palócföldben megjelent beszámolóm hatására elküldeni, amiért neki ezúton köszönetet mondok — úgy látom hogy a sumér eredetileg szótagnyelv és épp úgy, mint ahogy a kínai, szótagnyelvből ragozó nyelvvé vált. Az ék­ írások korában ennek az átalakulásnak az állapotában volt. — Ami pedig a hn kutatásokat illeti, különös figyelmet kell szentelni ennek a sam-sem-sim-som-sum kezdetű hn sorozatnak, mert nem lehetetlen, hogy segítségével a sumérok vándorlá­ sára és a sumér nyelvnek az uráli nyelvek közé sorolására értékes útbaigazításokat kaphatunk, bár egyetlen hn típus sem viseli magán annyira az analógiás alapon tör­ tént módosításokat, mint éppen ez, és amire jó példák a magyar Somla, Somló, Somlyó stb. hn-eink egész serege. Vázlataimon, ott ahol francia hn adás is előfordul a chamois ’zerge’ szóra vissza­ vezethető hn-ek sorában is sejtek PSU hn-adást. Az Arve, a PSU „kincses” partján fekvő Chamonix francia neve szerint „zergés”, de a Giffre völgyében ettől nem messze fekvő Samoens, a Leytron és Ardon közt fekvő Chamoson, a népnevek cso­ portjában fekvő Sembrancher és Chamoille — különösen ha figyelembe vesszük Pfin és Pfinwald jelenlétét — nagyon gyanúsak. A vízzel kapcsolatos elnevezések gyakran váltak kultikus nevekké. Pl. a Wed, Vete, Vis, Vitér és az IK eredetű Vanta = Banta, és talán nem egy Vid személy­ nevünk a koraközépkorban a szuómi vit ’víz’ változatai lehetnek. A Buda és Po­ zsony „víznevek” kultikus névvé válását megmagyarázza az Álmos születésével kap­ csolatos Emese monda. Emese álmában hatalmas, ágyékából eredő folyót látott, ami az utódok sokaságát jelképezte. A termékenységnek a vízzel, a forrással és a folyó­ vízzel kapcsolatbahozása eredményezte a vízzel összefüggő személynevek adását. A szuómiak által lakott egykori területek felderítése szempontjából szinte nélkü­ lözhetetlenek a Szepes-típusú hn-ek. Ezek közé tartozik a Torna vidéki Szepsi is. Ez a hn-típus „mesterember, kovács, fémműves” jelentéssel bír és mindenütt meg­ található, ahol a fémművesség számára valami természetadta lehetőség nyílt. A szuómi kovácsok egyúttal vasolvasztók is voltak, amit a Szepes-típusú hn-ek közelé­ ben található, szénégetésre vonatkozó hn-ek gyakorisága is igazol. Az Ida mellett ezt jelenti Hilye hn, az Alpesekben pedig a szénégetők telepe fölött emelkedő Tete de Millon és a Mellig csúcs. A szénégetőkkel függnek össze a magyar Milér és Melér hn-ek is. — A szénégetők és kovácsok közötti kapcsolatot térbelileg szépen igazolják a Zeppelet melletti Mille és az ezek fölött emelkedő Tete de Payanáz, ami a ková­ csok mesteremberek észt típusú elnevezését őrzi. A hegy tövében a Les Arpailles nevű település vagy a ,kincs” bányászainak vagy olvasztóinak a szállása volt. — Hasonló csoportosulás észlelhető a Mont d’ Or, az „Aranyhegy” déli lejtőjén, az Ormont dessus-n fekvő Seppey, Charbonier és Essert esetében. Ez nyilván hunavarkori telepítés a kovácsok a szénégetők és szerszámkészítők számára, ahol a Mont d’ Arvel jelzi a bányák helyét. — Azt, hogy ezen a vidéken szépszámmal éltek szuómi fémművesek, igazolja a Mont Seppey és patak Ny-i partján található Métallier csúcs, és az Alpe de Metal. — Érdekes kapcsolatot sejtek a „vasas” Ferrant patak forrásához közelfekvő Vacheresse és a PMA vas szó között, ami itt furcsa analógián 70 �71 �esett át. — A német nyelvterületi Essen, Eschen stb. hn-ekben szintén szuómi ere­ detet sejtek. — Nagyon bonyolult analógiával alakultak át az ilyen hn-ek és csak a kisérő hn-ek segítségével lehet megközelíteni az ősi valóságot. A London környéki hun-avar testőrtelepítés körzetében lévő Ash pl. hiánytalanul megmagyarázható az angol „kőrisfa” jelentésből mégis a szó itt a szerszámkészítők telepére is utalhat. — A nógrádi Iliny hn-ünk a vótban meglévő ili ’szén’ szó NSU őséből származik. Itt égették a szenet az Ipoly É-i partján lévő kovácsi-i és a cserháthalápi fölötti Pályahegy nevében emléküket megőrző, halápi kovácsok számára. A Torna körüli hn-ek sorában csoportosan tűnnek fel a kék színt jelentő Kéked, Szin és Szina, a szláv Modra és az „avar” kék vizet jelentő NSU és IK összetételű Szinva. Ez a „kék” szó — Német Gyula szerint — törzsnév is lehet. — Malta szige­ tén a NSU „fekete”, Musta hn és Birkirkara szóösszetételben, mint török kara jele­ nik meg, a hihetőleg szintén valami törzsi vonatkozást fedő, színre vonatkozó elne­ vezés. A népnevek között az avarkori települések nem gyakori, de azért mégis több­ ször előforduló jelzője az avar népnév. Az avarok jelenlétét szépen igazoljáka Lonja vidéki Obrez, Obreska, Obrovnica, Obrovski, Oborovo — szlávul az avarok neve — települések. — Ezeknek a kétségtelen avart jelentő hn-ek szomszédságában tűnnek fel a „farkas”-t jelentő Farkasevac, Farkasio, Sisinec, Siscani, Susnjara, Susnjari, Susa, Sesvete és Sziszek hn-k. Sziszek római-kori Siscia neve ugyanezt jelenti, és éppen ezért velük kapcsolatban a PMA és PSU hn-adás lehetősége áll fenn. A római korban ugyanis a Lonja vidéke a Pannonia Ripariensis területnevet viselte és Siscia volt a központja. Daruvár római kori neve Jasi és a Dráva közelé­ ben fekvő Varasd-Toplicé pedig Aquae Jasae. A szuómi jasi „ijjász”-t jelent, és azt, hogy itt jazigok laktak más forrásokból is tudjuk. Ugyanitt a hegység latin Mons Claudius a neve a benszülöttek nyelvén Mons Almus volt. Ugyancsak Almus-nak nevezték a római korban az Isterbe ömlő Lom folyót is, és így nevezik a Simplon közelében az Isoro völgyi Monte Alom hegyet is. Feltételezhető tehát, hogy a jazigok körében magyarok is éltek. Éltek tehát a magyarok a Duna-Tisza közti jazigok terü­ letén is, amit — többek közt — a PMA Szele és Zagyva (zavaros) elnevezések is igazolnak. — De igazolja az a Dunaújvárosi sírkő is, amelyen a Mocur személynév szerepel. — Véleményem szerint a jazigok, akik akkor megyénk déli részein is lak­ tak PMA és PSU népkeverék voltak, illetve egy ősi magyar és egy ősi szuómi nép­ csoport törzsszövetsége. Kapcsolataik, nyelvileg, É-felé is voltak. A megyénk északi részein lakó kotinok — fin koti ’ház, lakóház, lakás, otthon, haza, hon’ — az „ottho­ niak”, a „házbanlakók”, a „hazaiak” a latin források szerint a Luna erdőségben vasat bányásztak. Ez lehet a Börzsöny, de lehet a Lónyabánya körüli hegység is. Ez utóbbi a valószínűbb. Igen figyelemre méltó a „farkas” vonatkozású hn-ek sokasága a Lonja melletti jazig területen. A farkas nyilván a totemek körébe tartozott és tiszteletreméltónak tartották azok a nemzetségek is, amelyeknek nem ez vol a totemjük, mert hn-ek alakjában megnevezték, sőt — úgy vélem — törzsi névül is használták. Tisztelete 72 �az etruszkok körében is megvolt és így PMA kapcsolatai is kétségtelenek. Az et­ ruszk szobrászat egyik remekműve a Capitoliumi Farkas ennek a tiszteletnek egyik művészi kifejezője. Az ijjászok külön települése az Alpesek és az Appeninók vidékén is ki­ mutatható. Vázlatomon a Bors közelében lévő Pile „vár” — amihez az Alp Varda tartozhatott — ijjászai a Jazza nevű településeken laktak. Az ő emléküket őrzi a Cima Jazzi és a Lusenei hegycsúcs. Többször említettem a fordításos hn-eket. Egyik legszebb példájuk az zalai Tófej község határában lévő Szompács puszta neve, ami NSU változatban szintén „tófej’. — Vázlataimon az alpesi Schalli-Horn melletti Schalli-berg Gletscher és a csak egy gleccserpatak völgye által elválasztott Hoclicht-Gletscher neve őrzi a szuómi sal ’fényes’ szó fordításos alakját. Ugyanitt az erdő szó fordítását is megkapjuk SalenWald település nevében. A „fényes, csillogó” szó IK változatát őrzi a Za de l’ Ano” „fényes hegyoldal” elnevezés. 73 �A falut jelentő PSU, PMA stb. val-bal az Alpesekben leginkább a „falu földje” jelentésben, Balma alakban maradt fenn. Megtaláljuk azonban a koti névalakot is. Ez vázlataimon az Alpe Cotter és Alpe Cottier hn alakokban tűnik fel. A települé­ seket gyakran jelölték a közelükben lévő térformák neveivel is (vö. Hont). Pl. „út”, La Tine — vö. Tinnye, Tenyő — „köves” Cuves, „cseres”, Tscherzis, „erdős”, Ertets, Erde és talán Ardon, „patak”, Yogne, „hegy”, mongol eredetű hun-avar szóval: Olon stb. — Ebből az ola, olu mongol szóból származónak vélem a magyar olasz és oláh népneveket, amik eszerint „hegyiek”-et jelent. — A térformák nevének lakott hely jelölésére való alkalmazásának egyik legszebb példája a Tihany név. Ez az IK elne­ vezés (te, ti = nál, nél; hon, han = szakadék) a „szakadéknál” jelentéssel bír és aki ismeri Tihany meredek szakadék peremén való fekvését, nem vonhatja kétségbe an­ nak jellemző voltát. Már csak a Balaton névvel kapcsolatban is érdemes megfigyelni a szuómi -ton fo sztóképző helynévadásban való szerepét. Ez a képző IK hatásra -tin-né alakult (vö. Balaton = Balatin). Szépen igazolja ezt a pointe de Sales, „erdős,, hegy és az Aiguille de Salenton, „erdőtlen” hegy elnevezések mellett az IK hatásnak jobban kitett Dent du Salantin, „erdőtlen” hegy elnevezés. Válaszolni szeretnék arra a kérdésre is, hogy hogyan állapítottam meg a nyugati területeken a hun-avarkori településrendet? — E célból bemutatom a Liege és Lon­ don körüli települések egy-egy részletét. Az Achentől, Nagy Károly egykori székvárosától NY-ra fekvő Liege flamand neve Lüttich. A város létezését nem lehet a VII. századnál régebbi időre vissza­ vezetni. A város francia neve a lie szóval kapcsolatba hozva ,,söpredék”-et, flamand neve pedig a magyar vagy mordvin „lő” igével kapcsolatos és mint ilyen átvett „avar” szó. A francia kifejezés az őslakos franciák betelepítettekkel szembeni lenézésre vet fényt, flamand neve pedig a „lövők”, azaz ijjászok hadrendi szerépére utal. Ezt a következő földrajzi tények igazolják. A meghatározást a térbeli viszonyokra jellemző helynevekkel kezdve, szláv ere­ detű elnevezésekre bukkanunk. Ezek a kanyart, folyókanyarulatot jelző és valójában ott elhelyezkedő Sclaigneau, Sclayn és Sclessin hn-ek. A szlávok a hun-avar telepü­ lésrenden belül egyenlő hn-adási szereppel bírtak és így szláv hn-ek előfordulása NSU hn-ek közelében mindig arra mutat, hogy a településbokor hun-avarkori. A szlávok jelenlétét igazolja, hogy a mordvinok (moksa) szállását jelölő Moxhe közelében a magyarok szállásának neve Mohery alakban maradt fenn. Hogy itt szerepük volt a népcsoportok szerinti megkülönböztetésnek, igazolják a Latinne, a Valonsart, a Les Gottes és France hn-ek. Az avarok nevét a két Awirs, a bolgár törökökét a magyar eredetű Heusy (őszi), Esneux (ösznőz), Bois d’ Esneux, a hun mivoltukat kiemelő Oneux és — bár vonatkozhatik másokra is — az IK eredetű Nandrin őrizték meg. — Az illír-kelták ugyancsak részesei voltak a hun-avar településrendnek, tehát ők is idekerültek. Emléküket a „szakadéknál”, vízmosásos völgynél fekvő Tihange és a Bois de Tihange és a kultikus Fays hn-ek őrzik. A „hun” elnevezést őrzik az Hogny, Ogne és a „farkashun” Suxhon hn-ek. Az ugor népnév az Ougrée a szuómi a Somme (ami a közeli Vezin miatt lehet „vizes” is), a finn a Grosso-on-fin méltóságnévben, a morváké a Corby, azaz „gyertyános” melletti Mery, a Farkas törzsnév a Suxhon és Bansios (ez utóbbi méltóságnév) 74 �75 �hn-ekben maradt fenn. Az egész népcsoport „pogány” mivoltát a Les Heids elnevezés őrzi. A mongolok jelenlétét bizonyítja a hegyet jelentő Oll-mont fordításos név és az Olne hegynév. Szövetségi kapcsolataikra — mongol anda = esküvel fogadott barát — utal az Andou-mont elnevezés. Avar-török-mongol összetétel a Bi-Olley „nagy hegy”, vagy a „bő hegye” hn. Nagyon érdekes és nógrádi vonatkozásai is vannak a mongol és szuómi méltó­ ságnévből összetett „avar” Cacqhus méltóságnévnek, ami nálunk a Kacsics = Katyuz nemzetségnévben bukkan fel és viselői a koraközépkori Nógrád életének egyik leg­ főbb irányítói voltak. Ez az „avar” szó a mongol ka ’kán’ és a szuómi (észt-jellegű) tőz ’komoly, bölcs’ (vö. mongol szecsen ’okos’ és bilge ’bölcs’ méltóságnevek össze­ tétele. A szuómi méltóságnév Theux alakban a tarna = torna méltóságnevet viselő Tergnon patak közelében fekszik. Azt, hogy ez a Tergnon a tarna = terna = terény méltóságnév változata igazolja, hogy az a Roigne, „királyi” folyócskába ömlik, ami­ nek a partján volt a tőz szállása. A bolgár-török jelenlétét igazolják még a Biomonty a Labay, Baugnée és Bonsgnée hn-ek, amelyek mindegyikében — erősen analogizált formában — a b a j= b ej méltóságnév rejlik. A fegyveres szabadok településit a két Bodogné, azaz Bodony jelzi. A bolgár-török (vagy avar-török) bő szállása a bu-il (török il ’föld'), a mai Bouillet volt. Ezt egy mongol ka, egy török be és egy szuómi ten szóból összetett „avar” elnevezésű terület, a „nagy kán útja”, a mai Cabendes kötötte össze a bő folyóhoz közelebbi szállásaival. Az itteni lakosság és a vezéri nemzetség körében az „avar” nyelv kialakulási szakasza volt a jellemző. Igazolja, hogy az anya, a feje­ delemasszony birtokát az IK Amay hn, a nemzetség többi tagjainak birtokát pedig a szuómi Chokier „rokonság” hn jelöli. Ilyen példa még több is akad. Ha a méltóságnevet viselő területnél arccal a Meuse folyó felé fordulunk, akkor megkapjuk az itteni településrendre jellemző hadrendi elhelyezkedést. A balszárnyon Cowa, „kemény, szigorú, erős”, a jobbszárnyon Moha, „laza, porhanyó”, egymással szöges ellentétű jelentéssel bíró hn-ek a végpont. — Ez a helyzet Mohi és MezőKövesd esetében is, ha a vezéri nevet viselő Kács és Alkács (Tibolddaróc) irányából a Tisza felé fordulunk. Mező-Tárkány esetében — nyilván védelmi okokból — a had­ rendi felállás féloldalas. A balszámyon Eger, a jobbszárnyon az ugyanazt jelentő Heves települések fekszenek. — A két különböző nyelvből vett szárnyjelölés a két nép szövetségi viszonyának a kifejezője is. — A Meuse völgyében a balszámyon levő harcosok szállásait Suxhon és a két Awirs, a jobbszámyon lévő ijjászokét Ampsin (finn ampua ’lő, vet, röpít’) és Leu-mont jelölik. Az ijjászoknak külön parancsnokuk is volt. Ez Moheryben székelhetett, amit az „avar” Canivet, „Kán vize” hn-en kívül a Mohery melletti Ciplet (finn ’sipaista’ ’legyint, suhint’), a lövők földje és az IK elnevezést sejtető Bierwart „lövő őr”, vagy IK + NSU lövő + hegy (vö. Leu-mont) jeleznek. — A lövők parancsnokának a felesége az Avin (finn avio ’házastárs’) területén lehetett birtokos. Török eredetű, „fehér sólyom” kultikus nevet őriz az Acosse hn. A vezér testvérének vagy rokonainak bir­ tokát jelöli a Velain nevű település. — A méltóságról leköszönt vezér, vagy az após birtokát az „avar” Huc-corgne, „az ük köralakú tábora” hn-ben kereshetjük. — Így elemezve Teux körzetében is hasonló elrendezést találhatunk. Hasonló viszonyokat találunk London környékén, ahová a hódító angol-szász királyok valamelyike telepített testőrei gyanánt avarokat. — Itt a magyar töredék telpülését a Chipping-Ongar, a High-Ongar és az Ongar Park Wood, a mordvinokét a Morden hn-csoportok őrzik. — Hounslow neve a hun elnevezést sejteti és 76 ��ugyanezt tételezhetjük föl Finchley-röl. Barnet nevében esetleg az illír ijjászok ber neve rejlik és talán ez az alapja, ez esetben a parancsnokuk „a király” szállását jelölő Barking hn-nek is, ami — ez esetben — könnyen analogizálódhatott az angol „bárkás” jelentésre. Bizonyos támpontot nyújt egy másik vezéri szállás feltételezésére a Darenth hn. Ennek angol névszói jelentése a dare ’merészel, bátorkodik’ igéből vezethető le és így kapcsolatba hozható a tarna = teren szuómi méltóságnévvel. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a mordvinok nevét rejtő településbokrot és a Darenth közt pon­ tosan középen elhelyezkedő Keston „középső, közti” — vö. Geszt, Keszthely — szuómi jelentését és a Darenth-től D-re fekvő Austin-ek szerpentinnel emelkedő út kezdeti és középső szakaszán való elhelyezkedését. Ez térbelileg megfelel az Osgyán, Ostano, Astano, Asten hn-ek „emelkedés”-t jelölő jellegének. Ugyanígy térbelileg minden ok megvan arra, hogy a Hatton hn-ben a Hete-típusú hn-ek egyikét, vagyis mocsa­ ras, vizenyős helyen való települést sejtsünk. Leyton neve pedig a Lajta-tipusú, vala­ minek a szélét — angolul side — jelölő hn-ek egyikét képviselheti. Még bonyolultabb analógiával bontható ki a szerszámkészítők, a fegyverkovácsok szállását jelölő szumó ese tő az Ash, Ashford, Ashey és Esher hn-alakokból. Ha volt „avar” telepítés, akkor ezek sem hiányoztak. A Meuse völgyében a szerszámkészítők parancsnokának szállása — amit itt nem tudok kimutatni — Ciplettel, az ijjászok parancsnokának szállásával K-ről határos Hesbay hn-ben jelentkezik és kapcsolatba hozható a „munkások” Lavoir, a „kovácsok” Ferriéres és a „kés-”, azaz „kardcsinálók” Couthin francia neveket viselő településeivel, amely névadás ezeknek az avar mesterembereknek az őslakosság számára való állandó tevékenységével függhet össze, amihez hasonlót a számos „avar” díszítő motívum franciaországi elterjedése igazol. Vázlatomon S-sel jelöltem azokat a településeket, amelyekben a „farkas” törzs­ nevet sejtem. A Mordenek melletti Merton hn itt valószínűleg a mordvinokkal együtt idekerült merjákra vonatkozik és nem a morvákra, mint ahogy az — szláv hn-ek közelsége miatt — a Meuse völgyi Mery esetében feltételezhető. — Mindezek a hn-ek önmagukban semmit vagy csak nagyon keveset mondanak. Összefüggésük­ ben, egymásmellettiségükben és egymásfölöttiségükben azonban térbelileg adják azt az érdekes hadrendi képet, amely a londoni Tower, a királyi székhely körül, bal­ szárnyon — egy brit egység beiktatásával — négy, jobbszárnyon négy, és elővédként két katona osztag letelepítésére enged következtetni. Az osztagok Ickenham és Ockendon nevű települései az Eger-típusú hadrendi név két. megkülönböztetés cél­ jábói hangzóváltoztatott egységeit jelölik. Akarattal választottam ki egy bonyolult és egy még bonyolultabb telepítési terü­ letet mondani valóm igazolására, mert ez illusztrálja lgejobban azt, hogy a fel­ vetett kérdések megvilágítására számos szakterület számos művelőjének az össze­ fogására van szükség. Az például, hogy L’ Hongrin völgyében, ahol kétségtelenül volt magyar település, és a Val de Bagnes-ban, ahol különböző népneveket megőrző telepek közt, Mediery alakban szerepel a Megyer törzsnév, az odatelepítés időpont­ jának meghatározása szempontjából a hn egymagában nem sokat mond. Ha azonban figyelembe, vesszük, hogy a L’ Hongrin egyik DNY-i — ismét DNY! — mellékpatak78 �jánák völgytorkolatában a „szövetségesek”, Alllers nevű szállása fekszik, a völgy vé­ gén pedig a Lac, a Dent és a Col de Jaman, azaz a sámánok tava, szirtje és hágója található, feltételezhető, hogy ez a magyar település még a pogánykorban történt. — Az, hogy a Rhone egyik ártéri mellékágát Sarvaz-nak nevezik, lehet magyar és lehet szuómi névadásra is visszavezethető. Július Caesar leírásból tudjuk, hogy az ő idejében Galliában még rénszarvasok is voltak. Lehet, hogy ezek emléke bukkan föl ebben a folyónévben, de lehet, hogy csak a „kiágazás’' miatt kapta ezt a nevet. — Földrajzosok, történészek, nyelvészek és néprajzkutatók összefogása tudná végle­ gesen tisztázni az általam felvetett problémákat. Még inkább áll ez az etruszk kérdésre és az általam felvetett afrikai problémá­ ra. — Cikkem kéziratának befejeztekor került most kezembe az a tudósítás (Magyar Nemzet, 1965. november 16. Zzigovits Edit: Történész Maliban.), amely Borsányi Károly afrikai útjáról és tudományos eredményeiről számol be. Úgy látom, hogy nem tévedtem az afrikai hn-ek uráliakkal való kapcsolatba hozásával mert Borsányi ugyancsak a Szahara vidékét teszi a jégkori emberi művelődés centrumává, ahonnan kiindulva NY-ról K-felé vették birtokukba Euráziát a népek. Számomra azonban az a leglényegesebb, hogy a bambara nyelv és a magyar nyelv rokonságának lehetőségét felismerte és állítja, hogy számos afrikai nyelvben indoeurópai, török, és finnugor szavak következtethetők ki. — A nyugatról keletre vándorlás gondolatának antropoló­ giai megalapozását Thoma Andor nagybecsű és úttörő művében (A homo sapiens kialakulása, Budapest, 1962.) találtam meg. Véleményét kiegészíti az a tény, hogy az utóbbi időben fehér embereket ábrázoló szaharai sziklarajzokat is találtak. Jelen válaszomból is kiderül, hogy a helynevek ma egy-egy csoportjukban is keverten fordulnak elő és a sűrűség meghatározása adja csak vázlatosan elénk az egyes csoportok nagyobb szállásainak területeit. A települések egymásutániságának meghatározására az indoeurópai és az azt megelőző preindoeurópai korszak megje­ lölés igen tág fogalom. Meg kell kisérelnünk a preindoeurópai időszak felosztását is. Ennek első szakasza azoknak az amerikai indiánoknak az áthúzódása, akik elsőnek jutottak Eurázia földjére. Második szakasza nyilván a paleojapán, paleojukagir, paleoszamojéd és paleomagyar vándorlás időszaka. Ennek maradványai Európa te­ rületén az etruszkok, a pelazgok és a velük együtt többi rokon, indoeurópaiakba be­ olvadt töredékek. Élő maradványaik hihetőleg a baszkok, és minden kétséget kizá­ rólag a magyarok. Ezt a csoportot követték a palószuomiak, az utolsó nagy afrikai átkelés végrehajtói. — Ez a feltételezés Dél- és Közép-Európára érvényes. Bonyolí­ tani fogja a sumér kérdés és az altáji népek vonulási irányának meghatározása. Ez utóbbi valószínűleg Kisázsián keresztül történt. — Akárhogy áll is az ügy, részleteit tekintve, érdemes a kutatásra. — Az etruszk nyelv részletekbe menő felderítése pedig anyanyelvünk szempontjából is rendkívül fontos, szinte nyelvemlékkkutatási feladat. 79 �Gondolatok az ideológiai irányelvek olvasása közben A pán kultúrpolitikájának jelentős vívmánya az irodalmi élet fellendítése, szépirodalmi és tudományos művek kiadásának megtöbbszöröződése. Azok az alkotások, amelyek segítik a társadalom fejlődését, védik a múlt kultúrális érté­ keit és segítik a szocialista gazdasági rend adekvát tudati kifejezését, napvilágot látnak, sőt széleskörű terjesztésükről is intézményesen go ndoskodik az állam. Minden értékes és tanító gondolat eljuthat az olvasókhoz, megismerhetik és vitat­ kozhatnak velük. Ez a nagyarányú fejlődés szükséges is, mert a kultúrforradalom feladatainak megoldása a szocialista irodalom és művészet nélkül nem lehetséges. Szükség van olyan alkotásokra, amelyek az olvasóik világnézetének szocialistává válását elősegítik, sót meggyorsítják. A kultúra terjesztésének már sokféle eszközét kialakította a szükséglet. A könyvtár, mozi, színház, a rádió és a televízió mind ezt szolgálja. Nem közöm­ bös számunkra tehát az, hogy ezeken keresztül milyen aspektusból ismerik meg a valóságot, a dolgoknak megfelelően-e, vagy torzan, a polgári és kispolgári fel­ fogás alapján. A haladó magyar kultúra hosszú múltra tekint vissza, szinte egyidős nemzeti történelmünkkel, mint erről a fennmaradt irodalmi és művészeti alkotások is tanúskodnak. Igazi nagy eredményt azonban csak a felszabadulás után érhetett el, amikor nem akadályozta semmi sem gyorsiramú kibontakozását és terjedését.1 Az azonban tény, hogy a kultúra, a gazdasági élet mögött általában elmarad, megkésve tükrözi a társadalom fejlődését, ezért a káros ideológiai irányzatoknak, eszmeáramlatoknak lehetőségük van a szocialista törekvések elködösítésére. Sajnos ezektől az írók és művészek sem mentesek, világnézetükben megtalálhatók és természetesen alkotásaikban is tükröződnek.2 PÁRTOSSÁG ÉS OBJEKTIVITÁS Sokat vitatott és rendkívül károsan hat az objektivitás és pártosság, az alko­ tói szabadság és párthoz való tartozás szembeállítása. Gyakran elhangzik a kérdés, hogy lehet-e jó író vagy művész az, aki tagja a pártnak és elkötelezi magát vala­ milyen szociális csoport világnézete és politikai felfogása mellett? Lehet-e objektív az, aki mar eleve elkötelezte magát? összeegyeztethető-e a párthoz való tartozás az írói hivatással? Ezekre igennel válaszol Aragon, Solohov, Brecht, Guttuso, Siqueiros és még sokan mások, akik irói és művészi alkotásaikkal határozottan a szocia­ lista tudat kialakulását segítik elő. Ugyanezt elmondhatjuk Illyés Gyula D arvas József, Sánta Ferenc, Somogyi József, Domanovszky Endre műveire, akik szintén a szocialista építés, a szocialista társadalom fejlődését, az emberek társadalomhoz való viszonyát igyekeznek művészileg megeleveníteni. 80 �Ezeknel a kérdéseknél elengedhetetlen a határozott világnézeti állásfoglalás, nem lehet elkerülni. Igy vagy úgy válaszolni kell arra, ilyen vagy olyan formában kifejezésre is jut. Nem lehet letagadni, hogy a „Részeg eső”, a „Húsz óra”, az „Anya gyermekével” nem valamely osztály, nem valamely párt világnézetét juttatja kifejezésre. Ezek a művek és még sok más is, a mi szocialista életünk nehéz­ ségeit és pozitív vonásait, hibáit és eredményeit, konzervatív és haladó eszméit ismertetik meg népünkkel. Ugyanakkor a pártos szellemben alkotó művészek nem egyszer mellőzik, vagy egyenesen tagadják, hogy ők pártosan itélik meg az eseményeket. Az 1950-es években valóban lejáratták a szó értelmét, mert a pártosságot helytelenül értelmezték és ez alatt a párhatározatok illusztrálását kérték számon, ami az esztétikailag értéktelen művek születéséhez vezetett. Mi nem ezt értjük ez alatt, hanem azt, amit Fábri Zoltán fogalmazott meg: A művésznek nem határozatokat kell illusztrálnia, hanem pártos indulattal kell feltárnia a valóságót. Éppen ebben áll a művészet, és a politika, a művészet és a közélet dialektikus összefüggése.” 3 A polgári írók és művészek gyakran előszeretettel hangoztatják, hogy a valóságot, az eseményeket csak akkor lehet objektíven szemlélni és megitélni, ha nem kötelezi el magát egyetlen párt mellett sem, tehát nem lehet objektív az. aki párttag, mert a párthoz való tartozása bizonyos szubjektív elfogultsághoz vezet és azt, ami a párt érdekével ellentétes, csak elitélni lehet, és ami az érde­ keivel egybeesik, csak dicsérni. Ez csendül ki Rolf Hochhut nyugatnémet író leveléből is, amit Ladislav Mnockonak írt a „Helytartó” kiadása körüli vitában: „Párttagnak lenni — ezt csak nagyon nehezen tudom elképzelni. Nem tudom ugyanis, miként lehet írni, sőt, menjünk tovább, miként lehet ebben a létező világ legjobbjában bírálni, s ugyanakkor konformistának lenni az uralkodó, sőt mi több, korlátlanul uralkodó hatalommal és véleménnyel.” 4 Ugyanakkor Hochhut jól ismeri Mnocko „Elkésett riportok” című munkáját, amelyben a személyi kultusz törvénytelenségeit bírálja. Ugyanezt elmondhatjuk Sánta Ferenc „Húsz órá”-jára is, aki a társadalom fejlődésének elemzése közben nem kerülte el azokat a hibákat sem, amelyek megtörténtek, hanem bátran merte bírálni. Hochhut kijelentéséhez még hozzá kell tennük a hűség kedvéért, hogy amikor a kommunista párthoz tartozást elképzelhetetlennek tartja, a burzsoá pártnak az elvei mellett foglal állást, — kimondva vagy kimondatlanul. Lehet ugyan, h ogy tagsági díjat nem fizet és a szervezeti szabályzat sem vonatkozik rá, de eszmeileg, állásfoglalásában, írásaiban ezeknek a pártoknak a törekvései jutnak kifejezésre. Igazságtalanság lenne, ha nem vennénk figyelembe Mnocko válaszát. Ezt mondja: „ . . . Ezért vagyok kommunista Hochhut úr. Vérmérsékletem, érzésem, felismerésem, életem tett azzá. S mivel kommunista vagyok, Hochhut úr, író lettem. Tulajdonképpen az nem is fontos, hogy író, propagandista vagyok Hochhut úr, pártom propagandistája, s ez érdekel engem. Tudom, hogy ennek a fogalom­ nak kissé gúnyos mellékzöngéje van. Nos, lehetséges, hogy visszaadjuk neki igazi tartalmát, mint ahogy ezt sok más szóval és fogalommal meg kell tenni.,,5 6 81 �A pártosság és objektivitás nem zárják ki abszolút módon egymást. Attól függ, hogy melyik pártról van szó. Az valóban igaz, hogy a burzsoá pártok képte­ lenek a jelenségek objektív megitélésére, mert osztályérdekeik ezt nem engedik meg. Ka ezt tenné, saját osztályának bukását gyorsítaná meg, ezért ezt nem is várhatjuk tőle. Más a helyzet azonban a munkásosztály pártjánál, amely a haladáshoz nem nélkülözheti az igazságot, ezért a dolgokat csak úgy szemlélheti, ahogy azok vannak, mert helyes következtetésekhez csak ezek alapján juthat el. Márpedig célja az, hogy az objektív körülmények figyelembevételével a fejlődést optimális mértékben biztosítsa céljaink eléréséhez. Ez pedig csak az események helyes megitélésével lehetséges. Nem ritka az olyan alkotói kijelentés sem, hogy ő független minden párttól, mert a haladást képviseli. Ez rendkívül megtévesztő lehet és legtöbbször nem jelent m ást, mint a burzsoá nézetek képviseletét és azok kifejezésre juttatását. Társadalmunkban a párt az, amely tudományos megalapozottsággal viszi előre a társadalmi haladást, tehát ebben az esetben a haladás nem jelenthet valami külön elveket, a párttól való függetlenséget, vagy azzal való szembeállást. Ha ezt mégis hangsúlyozzák egyesek, az nem jelent mást, mint a burzsoá világnézet képviseletét. Volt időszak hazánkban is — a felszabadulás előtt — amikor a párthoz való tartozást nem lehetett nyíltan kifejezni, mert a Kommunista Pártnak nem volt legális működési lehetősége. Viszont a haladás képviselete akkor pártosságot jelen­ tett. Azok között a viszonyok között a haladás melletti állásfoglalás a kommunis­ ták elveinek, harcának támogatást jelentette. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a haladást nem akar­ juk csupán a kommunista pártokhoz kötni, mert azok létrejötte előtt is voltak társadalmi osztályok, amelyek bizonyos ideig — általában hatalmuk teljes meg­ szilárdításáig — képviselték a haladást. Nem akarjuk a társadalmak fejlődését nyomon kisérni, elegendő, ha csak a polgárság feudalizmussal szembeni törek­ véseire utalunk. A haladás következetes képviselője azonban ő sem tudott maradni, mert egy bizonyos ponton az érdekei mást kívántak. A munkásosztály pártja az egyedüli, amely soha sem jut olyan pontra, hogy a haladás zászlaját eldobja és konzervatívvá váljon. Érdekei mindig a haladásért folyó következetes harcot diktálják, arról soha nem mondott le és nem is fog lemondani. Miért tartjuk fontosnak a nyílt, őszinte pártosságot? Nem a terminológia miatt, hanem azért, mert minden más megjelölés konzervatív, káros nézeteket takar, amelyek viszont kifejezésére jutnak az alkotásban. Előfordul azonban az is, hogy a művészi tartalom adekvát kifejezője az alkotói gondolkodásnak. Az erő­ szakoltságot azonban ez esetben nem lehet kendőzni. 6 KARRIER VAGY AKTIVITÁS? A fentiekhez hasonlóan káros nézet az, hogy a közéleti szereplés, a közügyek­ ben való részvétel karrierizmus. Nem általánosan elterjedt nézet ez, de elég gyakran es sokszor elhamarkodottan vélekednek így azokról az emberekről, akiknek mindig van véleményük az eseményekről, akik bátran „hozzászólnak” az elhangzot­ takhoz. Pedig ezt nem lehet annak minősíteni. Előfordulhat és elő is fordul, hogy egyesek valóban csak egoista céljaik megvalósításáért teszik ezt. Ez azon82 �ban a ritkább, mert társadalmunkra nem ez jellemző elsősorban, hanem az őszinte véleményalkotás, a gyorsabb és zökkenőmentesebb előrehaladás érdeké­ ben. Azok, akik másoktól várnak megoldást, tartózkodnak, visszahúzódnak az eseményektől, távoltartják magukat a nagy átalakulási folyamattól, úgy visel­ kednek, mintha ők nem volnának résztvevői annak a gazdasági és ideologóiai harcnak, amely hazánkban folyik. De kitől várják ezek a megoldást? Talán mások fogják helyettük is megoldani a feladatokat? Lehet, hogy társadalmunk ereje a passzivitást képviselő többség lendülethiányát ellensúlyozni tudja, de még többre haladnánk akkor, ha valamennyien aktív, alkotó résztvevői volnának a szo­ cialista építésnek. És ez esetben az építés alatt az aktivitást, a bátor kiállást és őszinte vélemény nyilvánítást értjük. Ez pedig nem karrierista törekvés, mert ez a társadalmi érdeket is szolgálja az egyéni célok megvalósítására való törekvés mellett. Ma az egyik legkárosabban ható nézet tehát az, amely az emberekben az apolitikus magatartást erősíti. Sajnos ezt az álláspontot egyes irodalmi alkotásaink témája, mondanivalója is sugallja és erősíti, amikor a hatalom és erkölcs szem­ benállását, „ellentmondását” juttatja kifejezésre. Elsősorban Németh László „Gand­ hi halála” című drámájára utalnék. Témája a muzulmánok és hinduk ellenséges­ kedése, vallási konfliktusa, amely már olyan mértékűvé vált, hogy csak hatalmi intézkedéssel, fegyveres közbelépéssel lehetne megoldani. Ahelyett, hogy valóban azt tenné, így nyilatkozik Gandhi: „Az államhatalom. Az a végnek is vége, ha mi is abba kapaszkodunk. Az a bot, ha nem is a fejemnek szánták, az erőszak kihívása volt.” 7 Nem is lép közbe, hanem helyette éhezik. „ . . . mindaddig, míg a testvér­ harc utolsó nyoma is kialszik Bengáliában.” 8 De miért nem csináltat rendet, ha kell erőszakka lis? Azért, mert a hatalmi intézkedést erkölcstelen lépésnek tartaná. Németh László ellentmondás mentesnek látszó logikával vezeti le a hatalom és erkölcs összeegyeztethetetlenségét. Ha ezt az osztálytársadalmak hatalmára vonatkoztatná, akkor rendjén is volna. A baj az, hogy általában beszél a hata­ lomról és az erkölcsről. Márpedig a szocialista társadalom esetében ez nem állja meg a helyét. Nem igaz az, hogy a hatalmi pozícióban levő egyén cselekedete erkölcstelen, hogy a hatalom és erkölcs össze nem egyeztethető. Az tény, hogy a munkásosztály hatalma és cselekedete a burzsoázia szemében erkölcstelen. Ez természetes is, hiszen osztályérdekeivel összeegyeztethetetlen. A hatalom jellege azonban már a proletárdiktatúra megteremtése után közvetlenül változik, mert a hatalom a többség számára nem kényszert, hanem demokráciát jelent. Az erkölcs, mint a társadalmi tudat egyik formája osztályjellegű, nincs örök érvényű erkölcs, minden osztály sajátos eszmékkel rendelkező normativákat fogad el, illetve alakít ki. Hazánkban természetesen a munkásosztály erkölcse az el­ fogadott, ez fejezi ki a mi érdekeinket és az ennek alapján történő hatalmi dön­ téseket mi nem tartjuk erkölcstelennek, mert a munkásosztály, helyesebben — mivel kizsákmányoló osztály már nincs — fokozatosan az egész nép érdekeit fejezik ki. Kinek erkölcstelen hát a mi államhatalmunk intézkedése? Nyilván annak, akinek az érdekeivel, céljaival nem esik egybe az az intézkedés, aki mást szeretne. Az viszont a mi szemünkben erkölcstelen. A szocialista államiság fejlő­ 83 �désével azonban egyre kevesebb olyan ember lesz, akinek az érdekeit még sértik. Bár — mint Lenin mondja — már a proletárdiktatúráról sem lehet úgy beszélni mint a burzsoá államról. Meg kell említenünk természetesen, hogy nemcsak Németh László foglal így állást, hanem Sánta Ferenc az „Ötödik pecsét”-ben, Mészöly Miklós az „Ablakmosó”-ban, Illyés a „Különc”-ben és a„Kegyenc”-ben szintén hasonló kérdésekkel foglalkozik. Ezeket igen sokan olvassák, ezért hatásuk rendkívül nagy és káros. Káros, mert ezekből azt a következtetést vonja le az olvasó, hogy csak akkor lehet erkölcsös, ha távolmarad minden közügytől, azokkal nem foglalkozik. Ki nem akar erkölcsös lenni? Az emberek törekvése az, hogy cselekedeteik saját és a közösség javát szolgálják, ez pedig csak akkor lehet, ha az erkölcsi normákat betartják. Ha viszont vezető nem lehet erkölcsös, akkor nem vállal ő sem részt a közügyekből — vonják le a következtetést. Ez viszont a — ma még társadalmunk­ ban rendkívül károsan ható — kispolgári magatartást erősíti. Gordos János IRODALOM: 1 Pártdokumentumok az ideológiai és kultúrmunkáról. (Kossuth, 1962. 11. oldal) 2 U. o. 5. oldal 3 Filmvilág, 1964./16. 7. oldal 4 Rolf Hochhut levele Ladislav Mnockonak, MTI cikkgyűjtemény 5 U. o. Mnocko válasza Hochhut levelére 6 Művészet, 1965/10. 40. oldal 7 Gandhi halála. Kortárs, 1963/7. 1009 oldal 8 U. o. 84 �A népművelés gondjai és feladatai A népművelés elméleti és gyakorlati szakemberei az elmúlt évben széleskörű eszmecserét folytattak. A folyóiratokban mejelent írásokat, a rádióban elhangzott adásokat a debreceni konferencia összefoglalta és hasznos tanácsokat adott a jövőre vonatkozóan. Az alapvető kérdések tisztázása nem jelentheti e téma hát­ térbe szorítását, feledésbe merülését, hiszen a termelés a technika gyors feljödése, a gazdaság törvényszerűen előálló szerkezeti változásai, a munka és elosztási viszonyok alakulása, valamint az említett körülmények hatására beálló tudati tükröződes nap mint nap újabb feladatok elé állítják a népművelést. A szocia­ lizmus építése tényezőinek sokoldalú egymásrahatása időről időre meghatározza a népművelés konkrét célját, feladatát tartalmát és eszközeit. Mindezek megkö­ vetelik a munkánkat befolyásoló körülmények szüntelen vizsgálatát, indokolttá teszik a népművelés rendszeres értékelését, örömeink és gondjaink boncolgatását. A népművelésben széleskörben elterjedt formális, rutin munka elleni védekezés elengedhetetlenné teszi az élettel való szüntelen szembesítést. Megyénk helyzetét vizsgálva nyugodan megállapíthatjuk, hogy a társadalom a termelés, az ideológia pozitív tendenciáinak érvényesülése az elmúlt években nagy lendítő erővel hatott a népművelésre. A spontán hatást fokozta az újat szenvedélyesen kutató, a fejlődés elemeit biztosan felismerő népművelési mun­ kások céltudatos tevékenysége. Az eredmény legszembetűnőbben a lehetőségeket igénybevevők körének bővülésében mutatkozik. A hatókör bővülés igazolásául felsorakoztatok néhány adatot, 1960. és 1964. összehasonlításában: Felnőttoktatásban résztvevők 2.689 fő 5.730 fő Könyvolvasók 32.213 „ 52.175 „ Mozilátogatók 2.197.227 „ 2,313.525 „ Ismeretterjesztő előadást hallgatók 79.377 „ 121516 „ Ismeretterjesztő szakköri tagok 2.524 ,, 3.452 „ Kiállí tást látogatók 28.417 „ 92.255 „ Folytathatnám az összehasonlítást, hiszen — a színház látogatók csekély csök­ kenésén kívül — valamennyi mennyiségi mutató kedvezően alakult. Az eredményeket csak szépíti a lakosság saját jövedelméből megszerzett önművelődési eszközök nagyobb mértékű bekapcsolódása. Csak a legfontosabbakat említve, szintén az 1960. és 1964. évi összehasonlításban: Rádió 41.524 db 49.138 db Televívió 1.008 db 12.101 db Könyvvásárlás 5,054.557 Ft 7,539.969 Ft A népművelés hatókörének bővülését nem lehet önmagában mindenek feletti­ nek tekinteni. A mennyiség és minőség kölcsönhatása szempontjából mégis érdemes 85 �figyelembe venni. Ugyanis ma már az emberek jelentős része csak azokon a nép­ művelési formákon hajlandó résztvenni, melyek számára vonzók, vagyis felkeltik az érdeklődést. Éppen ezért nyugodtan feltételezhetjük, hogy az említett számok bizonyos ízlésen, nézeteken, előzetesen nyújtott ismereteken alapulnak, így a hatékonyságának is mutatói. Elvétve ugyan találhatunk olyan helyzeteket, amikor a részvétel indítéka nem a tartalmi, hanem formai vonzóerő, ilyenkor a nevelés hatásfoka ugyan kisebb értékű, mégsem lehet eredménytelenségről beszélni, hiszen már a puszta megjelenés is lehetőséget jelenthet az egyes alanyok későbbi tudatos formálásához. Ezért a mennyiség és minőség a népművelésben éppen úgy, mint más területen, egy adott kérdés két, egymással kölcsönhatásban lévő oldalaként fogható fel. A minőség, a cselekvésben megnyílvánuló hatások szempontjából természetesen nem mindegy milyen nézet, megelőző ismeret, ízlés talaján bontakozik ki a rész­ vétel gondolata. Egyáltalán nem közömbös milyen témájú és eszmei tartalmú könyveket olvas, vagy filmelőadásokat néz lakosságunk. Ha az eltelt pár évre visszatekintünk, ezen a területen is álljuk a próbát. A könyvtárak olvasóinál fokozott elolódás figyelhető meg a kortárs irodalom és a magasabb olvasói igényre valló versirodalom olvasásának irányában. Egyre többen keresik a szakirodalmat is. Az ismeretterjesztő előadásokat az értelmiség emelkedő számának eredménye­ ként gondosabban előkészített, magasabb szakképzettséggel bíró előadók tartják. Emelkedett az országosan és megyeileg elismert szakemberek által tartott ismeretterjesztő előadások száma. Az akadémiai formák meghonosodásával a meghatá­ rozott rendszerben nyújtott ismeretek közvetlenül kapcsolódnak az érdeklődéshez, műveltséghez, társadalmi és egyéni igényekhez. Az előzőekben már említett kölcsönös viszonyban lévő, több tényező hatása végsősoron az állásfoglalásban, magatartásban, tevékenységben nyilvánul meg. A megvaltozott gondolkodásra megemlítem példaként a szocialista brigádmozgalom nagvszerű eredményeit és a családi, társadalmi események alakulásait. Megyénk ipari üzemeiben a szocialista brigádoknak 1960-ban 1304 tagja volt, 1964-ben ez a szám 5028-ra emelkedett, jelenleg pedig 11.775 fő küzd a szocialista brigádtag megtisztelő címért. A mezőgazdaságban 1691 dolgozó tette magáévá a szocialista módon dolgozni, élni, tanulni jelszót. A társadalmilag tartott névadók száma másfélszeresére, a házasságkötéseké pedig az 1960. évinek kétszeresére emelkedett. Az áttekintett években elért eredményeink nyilvánvalósága szükségtelenné teszi a fejlődés valamennyi részleteinek felsorolását. Sokkal fontosabbnak tartom a társadalom és a műveltségi állapot összhangjának megteremtéséből fakadó tennivalóink boncolgatását, illetve annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a nép­ művelés a rendelkezésre álló lehetőségekkel és eszközökkel kellően segíti-e a szoci­ alizmus építésének más vonatkozásban már jól ismert feladatait. A szocialista gazdaság fejlesztése, a reá épülő ideológia tömegméretű érvényesülése, a két tényező közötti kölcsönhatás megszabja a népművelés fő célkitűzését, amelyet összefoglalóban a lakosság szocialista tudatának kialakításában lehetne megjelölni. Ez a célkitűzés, bármilyen egyszerűnek és magától étrhetőnek tűnik, számtalan probléma megoldását feltételezi. A múltból örökölt kultúrális elmaradottság végleges felszámolása szükségessé teszi, hogy a népművelés még hosszabb ideig különös figyelmet fordítson a lakos­ ság műveltségbeli hiányosságának pótlására. 86 �Ezen a téren a legnagyobb tehertétel az írástudatlanság felszámolása. A mi körülményeink között nem lehet hosszabb ideig eltűrni az az állapotot, hogy a lakosság egy része nem rendelkezik a legelemibb ismeretekkel, nem tud írni, olvasni. Igaz, az írástudatlanok száma csekély, megyénk lakosságának elenyésző %-a. és többségében a magasabb korosztályhoz tartozik. (Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy az UNESCO felmérése szerint Földünk 15 éven felüli lakossá­ gának több mint 50 % -a analfabéta.) Jelentős gondot okoz mégis ez a helyzet, hiszen ezeknek az embereknek már lehetőséget adtunk a művelődésre, illetve a fiataloknak törvényesen kötelességükké tettük a tanulást. Ők a lehetőségeket és kötelessegeiket elmulasztva az írás, olvasás szükségessége felismerésének a cselek­ vésre ösztönző szintjéig sem jutottak el. Mindez megnehezíti a velük való fog­ lalkozást is, hiszen nem csupán a betűvetés, az olvasás alapelemeit kell elsajátít­ tatni velük, hanem a tanulás indítékait megadva, állandó ráhatással gondolkodásuk egészét szükséges formálni. Ilyen átfogó tudatátalakítást csak társadalmi összefo­ gással lehet megoldani. A közös tevékenység is csak abban az esetben hozhat eredményt, ha túljutunk az agitációs szinten, ha részletesen kidolgozott, differen­ ciált munkát végzünk. Az 50 éven felüliekkel — figyelembevéve elfoglalt helye­ a felszabadulás után rendeletileg előírták a tanulást — érdemes lenne valamilyen formában kötelezővé tenni az alapismereti tanfolyamok elvégzését. A munka­ iket — szinte alig kell foglalkozni, ugyanakkor a 25 éven aluliaknak — akiknek helyeken helyes lenne megszabni valamilyen időpontot, amikor a dolgozó, a munkaügyisek, az üzemi oktatás felelősök segítségével sikeres alapismereti vizsgát tesz. A falvak közül célszerű évenként kiválasztani azt a néhányat, ahol intenzíven dolgozva viszonylag rövid idő alatt lényeges változást lehet elérni. Igy jól lehetne koncentrálni az erőket, ugyanakkor jelentős pszichikai hatást váltana ki. A prob­ léma megoldásánál a legdöntőbb az ismeretek elsajátítása, mégsem üdvözölhetők az olyan eljárások, amikor a községi tanács vezetői az analfabétákat írásban szólítják fel, csak azért, hogy buzgalmukat adott esetben dokumentálják. Itt már nem önigazolásokra, szervezeti erőfeszítések felsorolására, hanem hasznosítható, tudásban lemérhető eredményekre van szükség. Az általános iskola VIII. osztályának elvégzése egyre inkább közüggyé válik. A vezető beosztású dolgozó, aki kiváló munkájáért, társadalmi aktivitásáért meg­ becsülésből került beosztásába, ha nem hajlandó a munkaköréhez szükséges isme­ reteket elsajátítani, előbb-utóbb gátolni fogja a közösség előrehaladását. Képtelen lesz hosszabbb ideig megoldani a reá háruló feladatokat és az ennek következtében előálló kellemetlen légkörben hibát, hibára halmoz. Közben a körülötte élő, maga­ sabb felkészültségűék elfordulnak tőle. Ilyenkor többen hivatkozni szoktak rend­ kívüli képességeikre, nagy élettapasztalatukra, s ezekkel mintegy felmentik magu­ kat az elemi követelmények alól. Az említett tulajdonságok valóban nélkülözhe­ tetlenek a jó vezető számára, de éppen ezért feltételezhetjük, ha valaki rendelkezik fontos tulajdonságokkal, amelyekhez még szorgalom is párosul, viszonylag könynyen megszerezheti a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget. Amennyiben ez nem valósul meg, az említett tényezők közül hosszabb ideig hiányzik valamelyik, következésképpen az adott személy — nem az iskolai végzett­ ség, hanem a rátermettség hiánya miatt — beosztását nem lesz képes tartósan ellátni. 87 �Nem kisebb a gondunk a nők körében sem. Közülük, a régi szemlélet miatt, sokan kényszerültek idő előtt abbahagyni a tanulást. Azóta a férfiak, a férjek közül igen sokan pótolták az elmaradást, néha éppen feleségeik támogatásával. Igy a műveltségbeli különbség — amely legtöbbször nézetbeli, magatartásbeli, ízlésbeli változást is eredményez — még jobban megnövekedett. A nézetbeli elté­ rések nagyon könnyen válhatnak a házastársi viszony megromlásának okaivá. A nők egy részének iskolázatlansága a gyermeknevelésnél is érezteti hatását. Igen sok anya képtelen felsőtagozatos gyermekének tanulását, nevelését jól elő­ segíteni. Ebből különböző konfliktusok származhatnak. A gyermekek egy része el­ marad a tanulásban. Bizonyos tananyag meg nem értése kihat a gyermek tantárgy­ hoz való viszonyára; „Utálja a számtant”, halljuk ilyenkor és máris nehezen pó­ tolható kiesés fültanúi vagyunk. A tehetésgesebb gyerekek képesek szülői segítség nélkül feldolgozni a tan­ anyagot, meg is értik a jelenségek összefüggéseit, okait és vitába szállnak az esetenként maradi nézeteket valló édesanyával „tiszteletlen a gyerek”, „csak az apjára hallgat”, „mindig elcsavarog itthonról” halljuk ilyenkor. Ezek a panaszkodó szülők kevésbé gondolnak arra, hogy egy, már felesleges játék, egy különleges ruha árának megteremtésére felhasznált idő tanulásra fordításával éppen féltettebb kincsüket tarthatták volna meg. Megyénkben közel 30 ezren dolgoznak az otthonuktól távol. Többségüknek alacsony az iskolai végzettsége. Ismereteiket éppen a körülményekből fakadóan ma sem gyarapítják. A munkahelyen alacsony szakképzettséget igénylő beosz­ tásban dolgoznak, így ez nem ösztönzi őket a tanulásra. A munkaidőn túli órákat egyébként is utazással és otthoni kertmunkával, állatgondozással töltik. Ez az állapot hosszabb ideig aligha tartható fenn. A korszerűsítés következtében a gyárak egyre kevesebb segédmunkaerőt igényelnek. A falvakban a mezőgazdaság fejlődése következtében mind több szakembert foglalkoztatnak. A faluról bejáró dolgozóknak — ha jövedelmük szintjét biztosítani akarják — el kell indulniok a szakmatanulás útján, amely lehetetlen általános műveltség nélkül. A megemlített néhány rétegnél kifejezett formában jelentkezik a műveltségbeli hiányosságok pótlásának szükségessége. Elég jelentős számban vannak, akik 20-25 éve elvégezték az elemi iskolát vagy a négy polgárit, esetleg szakmunkásképzőt, így iskolai bizonyítvány szerint rendelkeznek az alapműveltséggel, de a valóság­ ban az ismereteik egy része elavult, s nézetük megrekedt egy bizonyos szinten. Elengedhetetlen, hogy ezen személyek számára a népművelés a legrövidebb idő alatt a leghatékonyabb formában közvetítse a mindennapi tevékenységben jól hasznosítható, korszerű ismeret és tudat tartalmakat. A népművelés néhány elméleti munkása elmarasztalóan nyilatkozik a művelt­ ségbeli elmaradás megszüntetésére fordított erőfeszítésekről. Ezekkel a véle­ ményekkel csak akkor lehe egyetérteni, ha a tudat az ismeretbeli elmaradás pót­ lásának, valamint korunk szintjén tartásának helyes aránya kialakítását célozza. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmi valóság e funkció megma­ radását még bosszú ideig nélkülözhetetlenné teszi. A legkiválóbb szocialista iskola is csak bizonyos indulási alapot biztosít. Nem adhat lezárt ismereteket és nem vállalkozhat olyan tömegméretű önművelődési 88 �készség kifejlesztésére, amely szükségtelenné teszi a népművelést. Következésképp a lakosság tudata tartalmának, műveltségének korunk szintjén tartása a felnőtt­ nevelés a népművelés alapvető feladata. Az iparban és mezőgazdaságban ma már viszonylag rövid idő alatt változik a technika, újabb és újabb termelési eljárások kerülnek bevezetésre. A termelés magasabb szintre emelését nagymértékben elősegíti az egyes munkahelyek dolgo­ zóinak előkészítése. Az új gépek beállítása előtti szakmai felkészítés, az új eljá­ rások bevezetését megelőző meggyőzés, a magasabb munkaeredményekben érezteti hatását. Igen sok üzemünkben, kultúrotthonunkban felismerték a termelési szak­ propaganda előnyeit és 1-2 év távlatát figyelembevéve felkészítik munkásaikat a jövő technikájának, termelési eljárásainak alkalmazására. A szakismeret ösztönző hatását fokozza a gazdasági fejlesztés forradalmi sze­ repe és az egyén érdekeltsége közötti összefüggés megértése. Ha a dolgozók széles tömegei időben felismerik a változó gazdasági helyzet következtében létrejövő új társadalmi körülményeket, ha áttekintik az új minőségek számukra előnyös voltát, hajlandók lesznek részt vállalni a fejlettebb viszonyok megteremtéséből. Az új társadalmi minőségek létrejötte — például falun az egységes paraszti osztály — megváltoztatja az egyes törvényszerűségek érvényesülését, új kérdések megválaszolását teszik szükségessé. A választ általában és konkrétan mindig az adott talajról lehet megközelíteni. Ezek megértését az előzetesen szerzett művelt­ ség jelentősen megkönnyíti, de az ismeretes, a tájékoztatás az emberek túlnyomó részénél elengedhetetlen. Jelenleg a népművelés legfontosabb tennivalóit a gazda­ ságpolitikai feladatok megoldásának megismerése, az osztályviszonyok és a szövet­ ségi politika megértése, a szocialista demokrácia érvényesítésének segítése, a munka- és közerkölcs magasabb szintre emelése, a polgári ideológiai befolyás és a vallásos nézetek elleni harc, a lakosság internacionalista szellemű nevelése határozhatja meg. Az emberek sokoldalú fejlesztését, a változó körülmények közötti élésre való felkészítését a népművelés több sajátos eszközzel és formával segíti. A társadalmi valóság teljesebb megismerésére a tudomány mellett felhasználja a művészetet is. A művészetek a társadalmi és valóságtükröző funkciójuknál fogva pozitív érzelmeket kelthetnek, gondolatokat ébreszthetnek, cselekvésre ösztönözhetnek, ezért nagyon hasznosak az egyén életének harmonikussá tételében, végsőfokon a társadalmi fejlődésben. A helyes művészeti ízlés kialakítása azonban — éppen a művészet társadalmi jellegéből eredően — megköveteli hogy a nevelésre olyan magasszintű eszmei és művészi tartalommal bíró alkotásokat használjunk fel, amelyek híven tükrözik szocialista eszménket és életünk gazdaságát. Hadat kell üzennünk az eszménktől, életünktől idegen, hamis illúziókat keltő, üres formai játékokat mutató műveknek, bármilyen új színben tűnnek is fel. A dolgozó emberek felszabaduló ideje, növekvő jövedelme mind jobban a művészetekre tereli a figyelmet, az érdeklődést. Egyre többen néznek színházi előadást, filmet, képzőművészeti alkotást, szívesen hallgatnak zenél Igen sokan vállalják, hogy idejüket valamelyik művészeti ág művelésére fordítják. A nemes szándék sokszor elakad a hozzá nem értésen. A legnagyobb gond, hogy ma még elég sokan nem tudnak helyesen különbséget tenni az igazi mű­ alkotás, a kevésbé értékes alkotás vagy éppen a giccs között. Helytelenül érté­ kelik a látott vagy hallott műveket, nem ritkán előnyben részesítik a gyengébb, 89 �a visszahúzó ízlésekre apelláló, társadalmunktól idegen érzésekre építő műveket. Sajnos községeinkben a vezetők, a művelődési munkások egy része sem rendel­ kezik azzal az esztétikai alappal, amelynek birtokában hatékony segítséget adhatna a lakosságnak. A művészi szép, emberalakító hatásához hasonlóan nagy befolyást gyakorol az érzelmekre, gondolatra és tevékenységre, a természeti és környe­ zet: szép is. A közvetlen környék, hazánk tájainak megismerése, a táj és az ember egymásra gyakorolt hatásának megmutatása hasznos kultúrális program lehet. A környezet esztétikát a középületek, a közintézmények, a szórakozóhelyek ízlé­ sessé tételével lehet elkezdeni. Rendkívül fontos, hogy a nevelőintézmények, a kultúrális intézmények irányítói, gazdái különös gondot fordítsanak a külső és belső díszítésre, a berendezésre. A környezet szép, gyönyörködtető hatása kibonta­ koztatásának másik területe a kultúrált lakásberendezés. Ezen a területen me­ gyénkben nagyon kiváló adottságok vannak. Az elmúlt öt évben 8100 lakás épült és több mint 25 000 ember költözött új lakásba. A lakberendezési bemutatók, a filmmel kisért tájékoztatások, a célszerűség sokoldalú feltárása hozzájárulhatnak a drágán vásárolt ízléstelen képek, díszek, korszerűtlen bútorok kiszorításához. A régi világ eszmei maradványait hordozó, konzervatív életmódra ösztönző tárgyak, díszek kiszorításával megváltozik az emberek élete, a lakás és a benne élő tárgyak felhasználása. A környezet és az egyén mindig kölcsönhatásban van. Az ember a lehe­ tőséghez mérten az egyéniséghez alakítja a környezetét, megteremti az együttélés jellemző formáit. Nálunk ugyan az emberek élete gyorsan változik, de a régen kia­ lakult ízles, együttélési forma — különösen az idősebb korosztályoknál — még mindig megtalálható. Az új életünk nemes tartalma az együttélés külső formáiban még nem jut kellően kifejezésre. Többen a társas érintkezés kifinomult formáit szinte meltatlannak tartják a ma emberéhez Megfeledkeznek róla, hogy az együtt­ élés külső formáinak, szépségeinek soha nem volt olyan igaz alapja, mint amilyet szocialista társadalmunk létrehozott. Ma már nem a — teljesen soha senki által be nem tartott — krisztusi tízparancsolat, a téves hiedelmekre épülő dogma, a tudatlanságból táplálkozó előitélet a helytelen megnyilvánulások visszatartója. A közösségi tulajdonviszonyok, a végzett munka szerinti elosztás, a közösség érde­ keiért vállalt felelősség, a tudatos kötelességteljesítés, a közösség által adott jogok gyakorlása szabja meg az erkölcsi értékeket és az azokon nyugvó együttélési for­ mákat. A népművelésnek, az új minőségek felismerésében, tudatosításában, a ki­ fejezésre juttatás formáinak elterjesztésében jelentkezik a szerepe. A kérdést mindig úgy teszik fel; adottak-e a lehetőségek, az eszközök, a for­ mák, kimunkáltuk-e az új tartalomnak megfelelő módszereket. A válaszok döntően függnek a megközelítéstől. Ha a nehány év előttihez viszonyítunk, a feltételek gyorsabban javultak, mint az egész népművelési tevékenység. Az elmúlt 5 évben megyénkben 42 kultúrházat építettünk és megközelítőleg ugyanannyit korszerűsítettünk. A kultúrotthonok működési költsége 1964-ben háromszorosa az 1960. évinek. Szinte minden kultúrotthont ellátunk televízió készülékkel. Ha az ideális igény oldaláról nézzük, igen nagy számlát lehetne benyújtani (kultúrotthononként párszázezer forintot). A valóság a két véglet között van. Fokozott korszerűsítés mellett szükséges a meglévő lehetőségek jobb kihasználása. Mintegy 40-50 kultúr90 �otthonunk viszonylag csekély anyagival és több gondossággal alkalmassá tehető a jelenleginél sokkal eredményesebb munka végzésére. Ezeken a helyeken a nép­ művelés hatékonyságának fokozása főleg a szemléleten, a művelődési munkások hozzáértésén múlik. A népművelést végzőknek időben fel kell ismerniök a haladás elemeit, a fejlő­ dést segítő tendenciákat. A termelés, a gazdaság átalakulása, a lakosság gyorsan fejlődő anyagi körülményei, a változó környezet megsokszorozhatják a népművelés lehetőségeit. A gazdaság, a termelés ösztönzése, a felszabaduló idő, a mind kultúráltabbá váló szórakozóhelyek, a kényelmes lakások, a gépkocsik növekvő száma, a televíziók ugrásszerű terjedése, a családi könyvtárak, az emelkedő folyóirat vásárlás és olvasás szükségessé teszik az egész lakótelep, az egész falu méreteiben való gondolkodást, tervezést. A termelési bemutatókon, a tapasztalatcseréken, a kirándulásokon való rész­ vétel, az ízléses, kultúrált szórakozás, a TV közös nézése, az egyes helyiségekben (a társadalmi szervek termei, szobái, lakások) azonos tevékenységet folytatók (motorosok, modellezők, bélyeggyűjtők) találkozásai, a családi összejövetelek (név­ adó, házasságkötés, lakásavató) megannyi alkalmai az emberek alakításának. Megyei módszertani intézményeink feladata a gondos elemzések, kisérletek végzése, tapasztalatok gyűjtése, a legbeváltabb módszereknek széleskörű terjesztése. Helyes, ha az intézmények a jövő szükségleteinek, lehetőségeinek boncolgatását, felvázolását nem elhanyagolva, a fő figyelmet a jelenlegi körülmények ,adottságok közötti munka eredményesebbé tételére fordítják. A z egész falu méretében való gondolkodás, dolgozás útjai szinte járatlanok. A leghatásosobb eszközök — pl. a TV — felhasználása még gyermekcipőben jár, noha az első lépéseket — a salgótarjáni konferenciával — megyénkben tettük meg. Sajnos még nem jutottunk el a felmérések, tapasztalatok hasznosításáig, pedig lakosságunk negyedrésze rendszeres TV néző. A felvételek gyors javításának kulcsa az irányítás kezében van. A Népműve­ lési Tanácsok helyes működésével megteremthető a magasszintű egységes irányítás, a népművelési célok egységes értelmezése, az anyagi széttagoltság felszámolása, a cselekvés összhangja Itt azonban hangsúlyozni kell; a Népművelési Tanács csak keret, az irányítás javulása elsősorban az abban résztvevők szemléletétől, munká­ jától függ. Nagyon lényeges, hogy tagjai a megye egész lakossága és ne csak a delegáló szervezet szemszögéből közeledjenek a feladatok megoldásához. A népművelés különböző szintű munkásainak egyébként is meg kell szabadulniok a régi, elavult nézetektől( intézmény méretben, számokban, rendezvényekben gondolkodás). Szám­ űzni kell azt a ma már keveset hangoztatott, de még mindig ható nézetet is, hogy a népművelés irányítását minden általánosan művelt, viszonylag értelmes ember el tudja végezni. Ehhez a munkához kellő társadalmi ismerettel, pedagógiai és népművelési módszerbeli jártassággal kell rendelkezni. Természetesen a köve­ telménnyel és a teljesítménnyel párhuzamosan a megbecsülést is joggal várják és meg is érdemlik, akik nagy hozzáértéssel, elhivatottsággal végzik a legnehezebb nevelő munkák egyikét. Nádházi Lajos 91 �TEG NAP, M A HO LN AP... Molnár Pál Adatok a Salgótarjáni Acélárugyár történetéből Részlet egy készülő tanulmányból Az 1945. május 20—21-én megtartott országos pártértekezlet igen nagy segítséget nyújtott a párt alsóbb szerveinek, a városi, községi vezetőknek egyaránt. Felhívja a figyelmet a párt felső és alsó szervei közötti együttműködés fontosságára, a párt szervezeti erejének növelésére, a párt szerepének fokozására az újjáépítési munkában. A párt megyei bizottsága megfelelő következtetéseket vont le a feladatokból. Látta, hogy az újjáépítési feladatok, a termelés fokozottabb megindítása erős, ütő­ képes üzemi pártsezrvezetet igényelnek. Az 1945. június 25-én megtartott megyei pártaktíva azt a feladatot tűzte ki, hogy létrehozza az önálló üzemi pártszervezeteket. Az aktíva meghatározta a megyei pártvezetőség feladatait is ebben a munkában. A döntés alapján Kátai Rezső a tűzhelygyárban, Alics János az üveggyárban, Jakab István a bányánál, Szabó Béla Salgóbányán, Benkő Antal Vízválasztón végez párt­ szervező munkát. A Salgótarjáni Acélárugyárban Kiss Lajost bízták meg a feladattal. Az aktíva határozata szerint a pártszervezés eredményes lebonyolítása érdekében gyűléseket kell összehívni. A gyűlések megtartására is kijelöltek elvtársakat. Az acélárugyári gyűlés előadójaként Kátai Rezsőt bízták meg . 1 A megtartott pártgyűlés az acélárugyári pártvezetőség szervező munkája hatá­ saként is jelentkező eredmények következteben a pártszervezet taglétszáma mintegy 800 fővel növekedett. Az 1945. szeptember 8 -i, a salgótarjáni pártszékházban történt titkári értekezlet jegyzőkönyve szerint az összdolgozó létszám 1897 fő volt (férfi 1654, nő 243), ebből 917 helybeli és 419 a vidéki párttag, 243 párttag nő, illetve párttag feleség. 2 Ha a párttag feleségeket le is számítjuk még mindig közel 75%-os a párttagság arárnya az acélárugyárban. A fent jelzett kép látszólag túlságosan hízelgő a K.P.-re nézve. Ebben a számban a javuló politikai, a dolgozóknak a pártba vetett hite, valamint az a tény is benne van, hogy a pártnak egyre nagyobb volt a beleszólása a termelésbe, a politikai élet irányításába. 92 �Ez időben — jelentéktelen kivételtől eltekintve — olyan emberek kérték felvé­ telüket a párt soraiba, akik a nehézségeket, a harcot önként vállalták, s bátran dol­ goztak gyakran népszerűtlennek látszó feladatokért is, a munkásosztály, a dolgozó nép ügyéért. Ennek is a következménye, hogy a párt és a tömeg kapcsolat javult. A kommunisták magatartása, példamutatása nagy hatással volt a munkásságra. Az igazsághoz tartozik az is, hogy akad néhány olyan párttag is, akit nem meggyőző­ dése, hanem „számításai” vitek az MKP soraiba. A pártépítést megkönnyítette, hogy a szervező munkát, a tagfelvételt rugalma­ sabban, a megváltozott helyzethez igazodva intézték. Tagjai sorába fogadta a politi­ kai, gazdasági életben tevékenykedő új harcosokat akkor is, ha azok nem érték el a kellő politikai színvonalat. A párt megyei, városi, üzemi szervezete gondoskodott arról, hogy a fiatal párttagokat gyakorlati pártmunkával lássa el, rendszeres párt­ oktatásban részesítse. A párttagság marxista-leninista képzését segítette elő, hogy hetenként — általában vasárnap — rendszeresen tartottak részükre pártnapokat. A megyei pártbizottság a lakosság között végzendő politikai munka eredményesebbé tétele érdekében agitátorképző tanfolyamot is indított. A Kommunista Párt az iparmedencében fokozott harcával, szervező-nevelő mun­ kájával, és megnövekedett szervezeti erejével bizton tekinthetett az 1945. november 4-i választások elé. A párt országos szervei is bíztak a hógrádi iparvidékben. Tud­ ták, hogy a medence munkásai a proletáröntudat és a politikai éleslátás tekintetében most is Nógrád megye munkásmozgalmi hagyományaihoz híven fognak cselekedni. A választások eredményei igazolták is ezt a várakozást. Már az is figyelemre méltó, hogy a megyében a választásokon induló 6 párt közül csak 4 nyert képviseletet: Az MKP, az SZDP, a NPP, és FKP. Jellemző volt a Kommunista Párt szereplésére a megyében, hogy míg országosan 17%-os, megyénk­ ben 28%-os eredményt ért el. Megyénkben a szociáldemokrata pártra a szavazatok 12%-a jutott. Az iparvidéken — és benne a salgótarjáni acélgyár dolgozói és hozzátartozói közt — érvényesülő kommunista befolyást, a párt erejét mutatja Salgótarján és környé­ kének választási eredménye: Pártok Salgótarján 1. Magyar Kommunista Párt 2. Szociáldemokrata Párt 3. Nemzeti Paraszt Párt 4. Függetl. Kisgazda, Földmunk. és Polgár Párt 5. Polgári Demokrata Párt 7 097 1 970 63 1486 139 Salgótarjáni járás 10 164 3 061 479 5 559 159 Salgótarján és a járás választó polgárainak 64%-a, tehát döntő többsége a Kommunista Pártra adta szavazatát. A két munkáspárt együttesen az iparvidéken megkapta a szavazatok több mint 75 %-át. Az 1945. májusi országos pártértekezlet igen fontos feladataként szabta meg a munkásosztály körében végzendő politikai munkánál a szakszervezeti tevékenységet. A határozat helyesen foglalta egységbe a magyar munkásmozgalom hagyományait és tapasztalatait. Ezek szerint az elmúlt évek küzdelmei során a szakszervezetek bizonyultak a munkásosztály leghatékonyabb tömegszervezetének. Előtérbe került a felvilágosító munka, a szakszervezeti demokrácia kiterjesztése, az élenjáró munká­ sok felkészítése a gazdasági élet vezető állásainak betöltésére. A szakszervezetek ezek után jobban foglalkoztak az újjáépítési program népszerűsítésével, az arra 93 �történő mozgósítással. Erre annál inkább is szükség volt, mert az év végén a gazda­ sági életet katasztrófa fenyegette: az infláció eddig soha nem tapasztalt méreteket öltött, lazult a munkafegyelem, az üzemekben szaporodtak a hiányzások, nőtt a munkások között az elkeseredés. A közellátásban meglévő problémákat a helyi „MUNKÁS” c. politikailap is több cikkében ismertette. 1945. október 20-i cikkében az október 17-i spontán tünte­ tésről számol be. Ezen a napon ugyanis a munkásság a Főtérre vonult, hogy kifejezésre juttassa súlyos elégedetlenségét a közellátás gyatrasága és a reak­ ció mesterkedései miatt. A munkások követelték az élelmezés megjavítását, a bur­ gonyaellátás megszervezését. Tüntettek a reakció, a feketézők és árdrágítók ellen. A 10 nappal később megjelenő városi lapban egy újabb cikk jelent meg „Töménte­ len adminisztráció, de burgonya még mindig nincs” címmel. A Salgótarjáni Acélárugyárban is hasonló volt a helyzet. Az Üzemi Bizottság tehetetlennek bizonyult a problémákkal szemben. Az Ü. B. ilyen irányú tevékeny­ ségéhez az igazgató sem adott megfelelő segítséget. Az 1946. januárjában megtartott Ü. B. ülésen az Üzemi Bizottság vezetői el panaszolták, hogy az ellátás tűrhetetlenül rossz és az igazgatóság igen passzív. Példának hozták fel, hogy a számukra tartalé­ kolt cukrot is csak szovjet autóval tudták elhozni, mert az igazgatóság nem gondos­ kodott szállító eszközről Elpanaszolták ugyancsak, hogy az elmúlt év folyamán csak egészen minimális zsiradékot és burgonyát tudtak biztosítani a dolgozóknak, mivel a Rima központ alig segített valamit. A jelenlévő Papy igazgató erre le akart mon­ dani és az ugyancsak helyszínen lévő Mirosnyicsenkov szovjet őrnagy erőfeszítése kellett ahhoz, hogy meggyőzzék az igazgatót a maradásra.3 A nyugalmat időlegesen sikerült helyreállítani. A problémát viszont kevésbé oldotta ez meg. A válságos helyzetből a kivezető utat a Magyar Kommunista Párt már 1945. novemberében kiadott programjában jelölt meg a bányák, nagyüzemek államosítá­ sával A bányák államosítása már 1945. december 20-án megtörtént, a nagyüzemeké, s köztük a salgótarjáni acélárugyáré, csak 1 évvel később, 1946. december 1-én. Ez az egy év azonban még igen sok küzdelmet, nehézséget jelentett az acéláru­ gyár dolgozóinak. Már 1945 szeptemberében nagy gondot okozott a villamosáram biztosítása. A „MUNKÁS” 1945. szeptember 15-i száma a következő címmel foglal­ kozik e súlyos problémával: „Küzdelem a villanyáramért. Állandó veszélyben áram­ ellátásunk.” A cikk bírálja a Vízválasztói Erőmű központjának igazgatóságát, mert nem intézkednek az áramellátás zavartalanságának biztosításáért, ugyanakkor elis­ merően nyilatkozik az üzem helyi vezetőiről, akik a szükséges intézkedéseket meg­ tették: a Láng gépgyárba szállították azokat az alkatrészeket amelyeket a centrálé működését elősegítik. Felszállítottak egy 8000 lóerős gépet, hogy azt legkésőbb kará­ csonyig üzemképes állapotba visszakapják. Ezen kívül felvették a kapcsolatot más áramszolgáltató üzemekkel is, hogy baj esetén segítséget tudjanak kapni. E lap december 1-i száma arról tájékoztat, hogy a decemberi dátumot a vezérigazgatóság februárig tolta ki, de vannak olyan megjegyzések is, hogy a felvitt mo­ tor májusig sem lesz kész. A cikk felveti, hogy itt tudatos szabotázs akcióról is szó lehet „mert hiszen országszerte a reakciós fasiszta bitangok minden eszközzel és móddal igyekeznek a demokráciát elgáncsolni.” A későbbiekben jogosan mutat rá a tarthatatlan helyzetre. „A magyar dolgozók minden áldozatvállalással küzdenek az ország mi hamarábbi talpraállásán de nem csak azzal, hogy joggal elvárják; hanem a legerélyesebben meg is követelik minden vezető pozícióban lévő embertől, hogy a 94 �rábízott feladatokat maradéktalanul és haladéktalanul végezzék el, ellenkező esetben vezérigazgatóság ide, vezérigazgatóság oda, a munkásság maga fogja kezébe venni az ügyek intézését.” Mindezek a problémák komoly visszhangot váltottak ki az acélárugyári dolgozók körében is, hiszen februártól a centrálé bocsátotta rendezésükre a villamosáramot. Annál nagyobb megkönnyebbüléssel és jóleső érzéssel fogadták a „MUNKÁS” októ­ ber 13-i számában megjelent tudósítást, hogy Somoskőújfalutól Selypig elkészült a vasútvonal. E munkában az acélgyári munkások eredményei is benne vannak, hiszen a közlekedési vonalak kiépítésében a Kommunista Pártszervek felhívására az acél­ gyári dolgozók is résztvettek. 1946. júniusában változás következett be az acélárugyár vezetésében, irányítá­ sában. A szovjet katonai parancsnokság átadta az acélgyárat a tulajdonos RimaMurány Salgótarján R. T.-nak. Ennek következtében jelentősen megváltozott a hely­ zet. Papy igazgató köteles volt a Rima központ utasításait végrehajtani, a pengő inflálódása ellenére is fenn kellett tartani a konpenzációs élelmezést. A központ se­ gítségével megindult a jóvátételre történő termelés is. A jóvátételi termelés ellenőrzésést egy szovjet mérnök-őrnagy végezte. Nagy változást hozott a gyár dolgozóinak életében éppúgy, mint az egész magyar nép életében a stabilizáció. A pénzügyi helyzet megszilárdítása igen nagy megkönynyebbülést eredményezett: nagy mértékben növekedett a munkafegyelem, csökkent az igazolatlanul hiányzók száma, javult a munkaintezitás foka, nőtt a termelési kedv. A fizetések szintjére jellemző volt, hogy a legmagasabb heti bér 1946 második felé­ ben elérte az 50 forintot. A jó pénzbe vetett bizalmat tükrözte, hogy az év második felében egyes üzemekben magán takarékpénztárak alakultak és felmerült a dolgozók vásárlási szövetkezetének megalakítására vonatkozó elképzelés is. Jelentős eseménye volt az 1964-os évnek az üzemi bizottságok újraválasztása is. Az Sz.D.P. ismét felvetette a partisásos alapon voló együttműködést, de a dolgozók akaratát kifejező Ü. B. választás változatlanul hagyta a 8 : 3 arányt. Az újjáválasz­ tott üzemi bizottság fontos szerepet vállalt a 3 éves tervjavaslat kidolgozásában is. 4 Az államosítás hatása az acélárugyárra 1946 december elején a Rima-Murányi R. T. állami kézbe került és ezzel döntő változás következett be az acélárugyár történetében. Az állami kezelésbe vétel meg­ történte után Apró Antal az MKP K.B.-nak tagja nagygyűlésen ismertette az intéz­ kedés fontosságát, jelentőségét a további fejlődésre. Bizakodással tekintett a NIK el­ jövendő ténykedéséhez, majd bejelentette, hogy a gyár élére munkásigazgatót nevez­ nek ki január elsejei hatállyal.5 A gyár élére Mekis József került. A „MUNKÁS” 1947. január 12-i számában „Teljhatalmú megbízott értekezlet a NIK — (Nehézipari Központ)-ból az Acélgyár­ hoz címmel cikket közöl a fontos eseményről. A cikkből azt olvashatjuk, hogy igen nagy várakozással tekintenek az új igazgató munkásságára. Később kisérletet is tesz bemutatására: „Mekis József neve nem ismeretlen előttünk, és tudjuk, hogy munká­ saink sorsának irányítása jó kezekbe került. A Hoffer és Schvantz műveknél mint munkásember dolgozott 23 éven keresztül, ahol kiváló szaktudásával, szorgalmas munkájával, hozzáértésével, széles látókörrel, tanúskodó meglátásával, a műszaki vezetés teljes elismerését érdemelte ki.” 95 �A cikk írójának alkalma volt beszélgetni is Mekis Józseffel. Kérdéseire Mekis elvtárs szerényen válaszolt. A gyárban legfőbb céljának, az eddigi vezetés folytán bekövetkezett meglazult munkafegyelem helyreállítását, az egyes munkahelyeken fellelhető elégedetlenségek felszámolását, a viszályok, intrikák megszüntetését, a termelés ésszerűsítését, a többtermelés elősegítését tekintette. Mindezeket pedig egyetlen cél érdekében kívánta megvalósítani: a munkásság életszínvonala további növelése érdekében. Mekis József megérkezésekor érdekes epizód történt. Első nap, amikor befelé igyekezett a gyárba, odament hozzá egy öreg munkás és megkérdezte tőle, hogy kicsoda, és mit fog csinálni a gyárban. „Én a NIK-től jöttem,” — vála­ szolta Mekis elvtárs. — És most már „NIK” úr fogja igazgatni a gyárat? — Igen. Erre a válaszra az öreg munkás kétségbeesve Rusznyák Lajoshoz fordult és szemre­ hányóan mondta: „Látod Lajos! Mondtam én 45-ben, hogy osszuk szét a gyárat, míg lehet. Most itt van a „NIK”-úr és mindent elvesz tőlünk.” 6 Az eset igen nagy de­ rültséget keltett a gyárban. A gyár eslő munkásigazgatójának nem volt könnyű a dolga. Nem tisztázták az előző igazgató elhelyezését sem. Így állt elő, hogy az első 2—3 hétben egyszerre 2 igazgatója is volt a gyárnak. Papy József még néhány hétig hivatalban maradt mert nem kapott értesítést arról, hogy új igazgatót neveznek ki a gyár élére. Így nem vette tudomásul Mekis József kinevezését. Végül azonban maga kérte az új igazgatót, hogy átadhassa helyét az új irodában. A problémákat bonyolította, hogy a még létező Rima központtal a kapcsolat hamarosan megromlott, majd meg is szűnt, mivel Mekis elvtárs — a kapott utasítás értelmében — nem vette figyelembe Telmanyer vezérigazgató rendelkezéseit. Igen sokan nem látták az új igazgató szerepét az állami ellenőrzés alá vont üzemben. Mekis József a „Munkás Szó”-nak adott nyilatkozatában erről a következőket mon­ dotta: „Az állami ellenőrzés alá vont üzemeknél a vállalatvezetés szempontjai lényege­ sen eltérnek a többi üzemekétől. Itt az állam részéről megbízott vezetőnek az a köte­ lessége, hogy kibogozza, kiküszöbölje a magánérdek szövevényét, egyszóval kézbe vegye a vállalatot. Az állami kezelésbe vett gyárak vezetőjének kötelessége, hogy a kalkulációt, a termelési árat, tehát a haszon értékét az állam megbízott közegeivel vagy intézményeivel egyetértésben állapítsa meg. Feladata továbbá, hogy azonos iparcikkeket gyártó többi állami üzemmel az államosítást végrehajtó csúcsszervvel admininsztratív és üzleti műszaki téren együttműködjék és a kapott irányítás alapján a 3 éves terv ráeső részét azokkal együttműködésbben oldja meg. . . . Összegezve — mondta Mekis igazgató — a lényeg, hogy az állami üzem a 3 éves terv szolgálatába álljon, és a tiszta jövedelem minél nagyobb része jusson a dolgozókra szociális berendezések létesítése, olcsó berendezések, stb. formájában. Komoly gondokat okoztak a politikailag fejletlen, lumpen, demagóg elemek által előtérbe helyezett bérezési problémák. Ennek hatására a munkások túlzottan nagy, a nemzetgazdaság képességét meghaladó követelésekkel léptek fel. Olyan jogokat akartak maguknak, amelyek csak a bányászokat illeték meg. A munkások például követelték, hogy bérük színvonalát a budapesti nagyüzemek bérével azonos szintre emeljék fel. Ugyanakkor azonban nem akartak lemondani azokról a természetbeni juttatá­ sokról (ingyenes lakás, fűtés, világítás a gyári kolóniában), amelyeket eddig kaptak, és amelyek kompenzálták a névleges béreknél mutatkozó különbséget. A fegyelmi 96 �helyzet romlásának okait vizsgálja, és az ezzel kapcsolatos feladatokat szabja meg az 1947. január 28-án megrendezett R. G. ülés is. (R. G. = Rendező Gárda) Az R. G. ülés előadója Oczel János az MKP megyei titkára állást foglal a kialakult helyzet­ tel kapcsolatban. „Meg kell magyarázni azt, hogy az őszi segély elmaradása miből fakad. Rá kell mutatni, hogy az 1946 karácsonyán kifizetett 140 millió forint segély is bizonyosfokú pénzhigulást idézett elő. A reakció azzal is támad, hogy a 160 mázsa szén helyett csak 80 mázsát adtak. Mindezek abból következnek, hogy a termelés még mindig nem érte el a háború előtti szintet, és amíg megfelelő anyagi alap nem áll rendelkezésre, addig a helyzet gyökeres javítását nem tűzhetik ki célul.7 A helyzet bizonyos fokú, de nem teljesen megnyugtató rendezését jelentette, hogy 1947 februárjában az igazgató rendelkezésére megszigorították a természetbeni juttatásokat, a normál béreket pedig felemelték. Hogy mennyire nem sikerült a problémákat megoldani és a juttatások rendsze­ rét véglegesíteni, a helyzete konszolidálni azt mutatta a júniusban kirobbant konf­ liktus is. Júniusban került sor ugyanis a gyári munkások jegyes kenyér adagjá­ nak, — amely eddig a bányászokéval volt azonos — csökkentésére. A helyzetet sú­ lyosbította, hogy a dolgozók tudomására jutott: a gyári élelmiszerüzlet raktárában elég tekintélyes mennyiségű liszt van. Két nagyhangú munkásnő és Berta János főbizalmi, aki egyébként a demagógok vezetője volt, fellázították az asszonyokat és gyári munkásokat, hogy tiltakozzanak a kenyéradag csökkentése ellen, és követeljék a liszt szétosztását. A gyár igazgatója ezt a lisztmennyiséget a közellátásnak kívánta átadni, hogy a még jobban rászorulók igényeit is kielégítsék valamelyest. A helyzet ilyen alakulását a zavarosban halászni akarók arra használták fel, hogy a termelést leállították. A felizgatott félrevezetett dolgozók gyűlést tartottak, amelyen előadták követeléseiket, majd egy teherautónyi munkás és gyárban dolgozó nő Budapestre utazott. Az igazgatót pedig szabályszerű háziőrizetbe vették, még a telefoniközpontba is ügyeleteseket állítottak. Az igazgató ennek ellenére az esetről értesítette Oczel Jánost, a megyei pártbizottság titkárát. Ezalatt a Budapestre érkező gyári küldöttségnek Vas Zoltán megígérte a liszt kiadását. Ennek ellenére — nem a leghelyesebb módon — Mekis Józsefnek azt tele­ fonálta, hogy ha nem jár, ne adja ki a lisztet. Az igazgató helyzete nem volt irigy­ lésre méltó ilyen szituációban: a felizgatott dolgozók nem fukarkodtak a testi épsé­ gét is veszélyeztető fenyegetőzésekkel. Mekis József még azon az éjszakán felutazott Budapestre, hogy a helyzetet tisz­ tázza. Az ottani megbeszélések alapján is, másnap gyűlést rendezett a gyár udvarán. A gyűlésen, — amely viharos hangulatban zajlott le — jelen volt Gáspár Sándor, Nógrádi Sándor és Oczel János is. Az izgatott munkásokhoz csatlakozott sok városi, nem az acélgyárhoz tartozó egyén is, akik úgy jutottak be a gyár területére, hogy betörték a főbejárat léckapuját. A gyűlést azonban — részben a nagy létszámú rendbontó és demagóg egyén aknamunkája következtében — nem sikerült megtartani. A szónokok — a tömegből feléjük intézett kiabálások, beleszólások miatt — beszédüket nem tudták megtartani. Végül az elnökség tagjai lementek az emelvényről és kisebb részekre bontották a tömeget csoportos beszélgetést kezdeményeztek. A dolgozók jelentős része a prob­ lémákat megértve, mások viszont a beszélgetés hevében elfáradva tértek haza a gyű­ lés színhelyéről. Ezzel az incidenssel véget is ért az ellenállás. A lisztet nem osztot­ ták ki, s ezután semilyen, sem másféle jellegű vadsztrájkra nem került sor. 7 97 �Talán nehezebben ment a gyár termelésének fokozása még a fenntebb vázolt lényegbevágó problémák megoldásánál is. Az előző igazgató erélytelensége, az ügy iránt érzett felelőtlensége, a RIMA központ nemtörődömsége következtében ugyanis a termelés még akkoriban is igen alacsony szintű volt, alig tette ki a havi 100—150 vagonos termelést. Az igazgató kezdeményezésére, és segítségével kezdtek hozzá az üzemi terme­ lés felfuttatását célzó tűzbe horgonyzott acéldrót termeléséhez. Ez a cikk egyébként — annak ellenére, hogy nagyobb része már nem termelt jóvátételi cikkeket — a gyár legfontosabb jóvátételi cikke volt. Vita alakult ki e fontos cikk termelésének fokozhatóságáról. Igen sok műszaki vezető azt állította, hogy itt már nincs lehető­ ség a termelékenység növelésére. Mekis József azonban az idős munkásokhoz fordult segítségért. Az üzemrészben dolgozó bizonyos Edus bácsi ventillátort szerkesztett, amivel megnövelte a kemencék huzatát, ennek pedig az lett a következménye, hogy nőtt az égési százalék, fokozódott a kemence hatásfoka. Ezután hajtómotorok átépítésével meggyorsították az áthúzási sebességet és így a termelés jelentősen növekedett. A termelés fokozása nem ment mindig ilyen könnyen. Több esetben kellett — politikai nevelő munkával, személyes példamutatással — hatni a dolgozókra, a szo­ cialista munkafegyelem kialakítása érdekében. 1947 tavaszán a dróthúzó művet a gyári villamoscentrálé 42 periódusú áramáról átkapcsolták a vízválasztói erőmű 50 periódusú áramára. Ennek az lett a következ­ ménye, hogy a gépek forgási sebessége meggyorsult. Igen sokan azt hitték, hogy ez az intézkedés a „dolgozók bőrére” megy. A „kárvallott” üzemrész másnap reggel le­ állt. Csak akkor voltak hajlandók tovább dolgozni, amikor az igazgató megigérte, hogy a termelt munkák normáját a gyorsítás ellenére is változatlanul hagyja. A dróthúzóban történt események után a kultúrházban Mekis József igazgató a termelés és az életszínvonal összefüggéseiről, az e területen meglévő problémákról tartott munkásgyűlést. Bemutatott a munkásoknak egy géptermelési grafikont, amely­ nek tanulsága szerint a napi 8 órai munkaidőből legalább 2—2,5 óra esett ki a laza munkafegyelem miatt. A gyűlés igen eredményesnek bizonyult, mert a termelékeny­ ség ennek hatására is emelkedett, a munkafegyelem javult, megszűnőben volt a „nyílt lógás” is. 8 Az egyre kedvezőbb feltételekkel rendelkező üzem továbbfejlődésére igen nagy hatással volt a tervgazdálkodás megkezdése. 1947. augusztus 1-én életbe lépett a 3 éves terv. Mekis József — az ősszel sorrakerülő országgyűlési és képviselő válasz­ tások MKP képviselő jelöltje, a „Munkás” augusztus 24-i számában a három éves terv fő feladatait a gépállomány felfrissítésében, modern gépekkel való felszerelés­ ben és acéldrót gyártás kifejlesztésében látja. „Emellett igen fontos a gyár termelé­ sének növelése ennek pedig feltétele a munkafegyelem további szilárdítása” — mondotta. A 3 éves terv szociális kultúrális feladatai terén munkáslakások épí­ tését, üzemi mosdók, egészségügyi berendezések létesítését vette tervbe. Nagyon fon­ tos feladatanak tartotta a dolgozók kultúrális igényei jobb kielégítését, és ennek ér­ dekében az acélgyári nagyhírű színjátszócsoport támogatását. A „MUNKÁS” szeptember 7-i száma már arról tájékoztat, hogy az acéldrót gyártás — modem amerikai gépekkel — nagy sikert ért el. 26 A húzómű júniusi teljesítménye ugyan még csak 31,5 tonna Volt — a havi 50 tonnás előirányzattal szemben — de a következő hónapban már 2,5 tonnával túltelje­ 98 �sítette a tervezetet. Az acéldrót gyártás tökéletesítésében jelentős szerepet töltött be Manker Lajos főmérnök és Ludvig László műszaki tisztviselő. A gyártmány minősége is kifogástalan volt annyira, hogy a budapesti Felten gyár köszönő levelet is küldött a gyár igazgatójához az alábbi szöveggel: „A most hozzánk beérkezett első huzal­ szállítmánnyal kapcsolatban felhívjuk a T. vezetőséget, szíveskedjenek az acélgyár szellemi és fizikai dolgozóinak egyrészt köszönetünket, másrész afeletti örömünket tolmácsolni, hogy sikerült megindítani az acélhúzó műhelyt, és ugyancsak sikerült az első vagont is leszállítani. A magunk részéről éppúgy, mint az egész ipar részéről meleg kézszorítást küldünk a fizikai és szellemi munkatársainknak abban a remény­ ben, hogy a további szoros együttműködés elő fogja segíteni Magyarország demokra­ tikus alapon való újjáépítését: Maradunk üdvözlettel: Dr. Géressi s.k. Philip s.k. A Nógrádi Újság (korábban Munkás Szó) 1947. október 5-i számában újabb cik­ ket közöl az acélárugyár munkájáról: „A Salgótarjáni Acélgyár a magyar nehéz­ ipari termelés élén jár,, címmel. A cikk a gyár augusztusi kimagasló termelési ered­ ményeit ismerteti. Külön kiemeli a G. Sz. (Gazdasági Szerárugyár üzem) teljesítmé­ nyeit: Szekértengely Ásó Csavarkulcs Kapa Csoroszlya Kultivátor Talpvas Kapaásó augusztusi „ „ „ „ „ „ „ előirányzat „ „ „ „ „ „ „ 1800 pár, 14000 db 5000 db 40000 db 1500 db 500 db 2000 db 5000 db legyártva 2522 „ 14807 „ 6449 „ 46403 „ 2905 „ 645 „ „ 5619 6560 Az 1947. január 1-én a NIK hatáskörébe tartozó üzemek munkaverseny eredmé­ nyei körül szintén kiemelkedik a salgótarjáni acélgyár teljesítménye. A verseny­ szakasz január 1-től augusztus 1-ig tartott, hogy a 3 éves tervvel párhuzamosan induljon az újabb versenyszakasz. Ugyanakkor a verseny idején szerzett tapasztala­ tokat a 3 éves terv ideje alatt is hasznosítani kívánták. A Salgótarjáni Acélgyári Munkaverseny Bizottság közlése szerint az elkövetke­ zendő időben megszüntetik az egyéni versenyformákat, és a továbbiakban, műhelyek — csoportok, közötti versenyt szerveznek, valamint sor kerül a vállalatok közötti versenyre is. Az üzem előtt álló feladatok sikeres megoldásában nagy szerepet szántak az újító- észszerűsítési mozgalomnak. A Nógrádi Újság 1947. október 5-i számában, közli, hogy a „napokban fizették ki az észszerűsítési javaslatokért a pénzt” : Décsei Ferencnek, Bilek Károlynak, Longauer Józsefnek a horgonyidomvasak kovácsolással történő megmunkálásáért, Kovács Andor technikusnak a lágyító kemence berendezé­ 99 �sének módosításáért, a selejtszázalék csökkentéséért, Nikkel Józsefnek a csomagoló állvány készítéséért — amellyel munkaerőt takarított meg. Ugyancsak értékes juta­ lékot kapott Feluta József lakatos mester, P. Nagy István üzemtechnikus, Hlavacska Gyula acélöntő, Tarjáni István művezető, újításukért, észszerűsítésükért. A NIK üzemek közötti munkaverseny jutalmát október első felében osztották ki, mivel 185,5 %-os teljesítményükkel elsők lettek. Az ünnepélyes jutalomkiosztás Bu­ dapesten október 4-én kezdődött, ahol Segyivi Béla vasöntő, Zsélyi József szegverő, Földi János 5 fejszekovács, Koruhely István acélöntő, Simon István rúdvaskötő Horányi Dezső villanyitó, Pintér László 1, szántóvas sorjázó, Rácz János dróthúzó, Horváth Ferenc vasöntő, Varga József dróthúzó, Fodor Mohály szalagedző, Czibola József vasöntő kaptak pénzjutalmat.10 A jó eredmények elérésében a dolgozók lelkes munkáján kívül a párt és az üzemi bizottság hathatós támogatása is benne volt.A gazdasági vezetés pedig helye­ sen vette igénybe a termelést segítő szervek munkáját. A jó együttműködés eredmé­ nyeként a gyár termelése 1947 év végére 128%-kal növekedett. A termelés növekedé­ se folytán nőtt a dolgozók fizetése is. A munkások átlagbére az év vége felé 450—500 Ft körül mozgott.11 A pártszervezet munkája 1947-ben, tevékenysége az országgyűlés és képviselő választások után A gyár államosítása után az MKP helyi szervezetének tevékenységében a párt­ tagság és a tömegek között végzett eszmei-politikai nevelés az üzemi bizottságban és a szakszervezetben folytatott tevékenysége mellett egyre nagyobb helyet kap a termeléssel való konkrétabb foglalkozás, a termelés pártirányítása kezdeti formáinak kimunkálása. Az 1947. január 1-től rendszeresen találkozunk a gyári pártbizottsági havi terme­ lési jelentéseivel, amelyeket felettes szerveinek is eljuttat. E tájékoztatók a mennyi­ ségi teljesítés mellett rendszeresen foglalkoznak a kiesés okozta nehézségekkel, az egyes üzemrészekben előállott problémákkal.12 Nagy jelentőségű kezdeményezés született az 1947. április 3-i 82 vezetőségi tag részvételével lefolytatott aktíván, ahol Kiss István a párbizottság titkára javaslatot tett arra, hogy az üzemrészekben pártvezetőségeket hozzanak létre. A párttitkár ezeket „összekötő szervként” emlegette, lényegében pedig a párt szervezeti hálózatá­ nak a konkrét termeléshez való igazítását jelentette. Hat önálló üzemegységben hoz­ tak létre vezetőségeket: Üzemegység FŐMŰHELY DRÓTGYÁR G. Sz. ACÉLÖNTÖDE VASÖNTÖDE ERŐKÖZPONT Párttitkár Miklós J. Zsélyi J. Kökény Gy. Viszovszki N. Pélyi K. Bodor P. Propagandista Hupcsik Gy. Kovács J. Papanecz J. Sztremen E. Túróczi K. Kapcsovics M. 100 Káderes Pénztáros Olaj G. Gordos A. Dombai D. Heckenberger Tadics B. Viszovszki R. Mikula I. Pintér K. Hirschrich J. Mrakics A. Erdős L. Boródi F. �Nevezettek már eddig is ezeknél a munkahelyeknél tevékenykedtek. A sodrony­ gyár (drótgyár) alapszervezet értelmiségi titkárt is kapott Kovács Andor művezető személyében. A hideghengermű vezetőségének megszervezésére is gondoltak.13 A gyári pártvezetőség kezdeményezően lépett fel a dolgozók bér- és munka­ körülményeinek javítása érdekében is. Még az 1947. január 14-i bizalmi értekezleten felvetett problémák alapján, de a NIK javaslatára is pártközi értekezlet összehívását kezdeményezte, amelyre a Nehézipari Központ MKP és SzDP Pártbizottság képviselő­ it is meghívták. A pártközi értekezleten a NIK-en belüli bér-aránytalanságok okait vitatták meg. Igen gyakoriak voltak ezekben az időkben az aktívák, munkásgyűlések a dolgozók tájékoztatására. Ezeknek többször megyei előadói voltak 14 Az év elején, január 6-án aktívát hívtak össze az üzemi bizottsági választások előkészítése céljából, hogy kialakítsák a két párt részvételének helyes arányát. (Az SzDP még akkor sem nyugodott bele kisebb arányú képviseletébe, noha taglétszáma továbbra sem emelkedett, jóváhagyták a 8 : 3-as arányt.) Az aktíva másik napirendi pontja: a munkafegyelem további szilárdításával kapcsolatos pártfeladatok megbe­ szélése volt.15 Az április 19-i munkásgyűlésen, ahol mintegy 550—600 fő vett részt Oczel János a megyei pártbizottság titkára tartott beszámolót a stabilizáció óta el­ telt időszakról, a 3 éves terv eredményeiről, az új kollektív szerződésekről, a pár­ tok harcáról, a külpolitikai helyzetről. 16 Az acélgyári kommunisták továbbra is jelentős szerepet töltenek be a város és megye politikai fejlődésében. Az acélgyár kiemelt szerepét, megnövekedett felelőssé­ gét nemcsak azon tényezők mutatták, hogy rendezvényeikre városi, megyei és országos vezető káderek mentek el, hanem sok esetben városi, megyei jellegű rendezvényeket az acélárugyárban tartottak meg. Ilyen jelentős rendezvény volt 1947. március 2-án is. Itt zajlott le az első városi MKP konferencia. Az elnökségben helyet foglalt a város ipari üzemeinek delegáltjain kívül a K.B kiküldöttje, Rákosi Mátyás is. A város fejlődéséről, a gazdasági, politikai, kultúrális területen elért eredményekről, az újjáépítés sikereiről ,a munkásegység feladatairól, az összeesküvésről, a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom időszerű kérdéseiről Blanár Sándor beszélt. Rusznyák Lajos arról számolt be, milyen a párt szervezeti ereje, hogyan nőtt politikai, ideológiai műveltsége. Megállapította, hogy a város pártszervezeteiben 5459 párttag van, ebből férfi 3789. és női 1661 nő. (Az összpárttagokból 4414 a fizető.17 A párttagság mellett 5687 szakszervezeti tag, 1726 UFOSZtag, 496 MADISZ-tag, 1253 MNDSz tag van. A pártoktatásban rendszeresen részt­ vevők száma 257 fő, míg 36 fő egyénileg képezi magát. Külön szólt a pártiskolát végzett káderekről. Megállapította, hogy a következő arányban végeztek pártiskolát: 6 hónapos 2 fő 2 hónapos 15 fő 6 hetes 5 fő 3 hetes 39 fő 2 hetes 31 fő 10 napos 3 fő Sajnálattal állapította azonban meg, hogy ebből csak 49 végez aktív párt­ munkát. 18 Hozzászólása végén külön foglalkozott a falujáró mozgalom helyzetével, felada­ taival. Felhívja a figyelmet az aprómunka fontosságára.19 101 �Salgótarján város életére — így az acélárugyár munkássága életére is — kiható esemény történt május 8-án is, amikor újjáválasztották a városi képviselőtestületet. Az 51 főnyi képviselő testületben 34 MKP tag, 6 SzDP tag, 2 Kisgazda tag volt. Az ifjúsági szervezetnek is volt egy képviselője. A további 8 fő szakbizottság tagjai voltak.20 Az 51 fő közül Pélyi Kálmán, Vetró Sándor, Hegyi Károly, Hlavacska Gyula, Vilezsál Árpádné képviselte az acélgyári dolgozókat. A szakbizottságban Mekis József volt az acélárugyár képviselője. 21 Az acélgyári kommunisták nagy gonddal és felelősséggel készültek az országgyűlési és képviselőválasztásokra is. Nagy figyelemmel olvasták a párt központi és helyi lapját, részt vettek a különböző, e célra rendezett pártnapokon és gyűléseken. A választás sikeréhez kívánt hozzájárulni az 1947. augusztus 3-i Nógrádi Újság ve­ zércikke is. A fontos írás az MKP akció programja alapján ismertette a város fejlő­ dését. Néhány sort idézünk: „Városunkban 600 000 Ft értékű építkezés folyik.” Az ÉM 850 000 Ft-ot utalt ki a kislakások, munkásbérházak megsegítésére..” „Megkezdték a vásártéri 2 emeletes ház építését, amelyben 14 új lakást fognak átadni.” „Az új helyet kapó gimnázium tatarozására 100 000 forintot adott az állam.” „Járdaépítésre és azok helyreállítására 72 000 forintot, vízvezetéépítésre 320 000 forintot fordítanak.” 22 Az augusztus 24-i számban a megyei pártbizottság, az augusztus 31-i számában az MKP központja részéről kaptak komoly segítséget — cikk formájában — a vá­ lasztási munkában résztvevők. A lezajlott szavazás eredményeit híven tükrözték a város dolgozóinak hovatartozását. A szavazás eredményeit a következő számok mutatják: Pártok megnevezése Salgótarján Salgótarjáni járás 1. Magyar Kommunista Párt 9 161 fő 20 491 fő 2. Szociáldemokrata Párt 1 793 fő 3 436 fő 3. Demokrata Néppárt 530fő 566 fő 4. Függ. Kisgazda Földmunkás és Polg. Párt 405 fő 3 729 fő 5. Független Magyar Demokrata Párt 180 fő 205 fő 6. Magyar Radikális Párt 75 fő 64 fő 7. Nemzeti Paraszt Párt 68 fő 593 fő 8. Polgári Demokrata Párt 26 fő 45 fő Salgótarjánban és a járásban a gyár és bányaipari területeken a 2 munkáspárt közel 85%-át kapta a leadott szavazatoknak. A kommunistákra a választók csaknem 72%-a szavazott. Salgótarjánban a választási győzelmet 15 000 lelkes munkás ünne­ pelte meg. Listavezető képviselőjükhöz a következő táviratot küldték: Kádár János elvtársnak, a Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei listavezetőjének BUDAPEST 102 �A salgótarjáni szénmedence és Salgótarján városának dolgozói szeptember 3-án a választási győzelem megünneplésére rendezett gyűlésükről, szeretetükről és a Párt iránt tanúsított törhetetlen ragaszkodásunkról biztosítják, az MKP Heves-Nógrád és Hont megyei lista vezetőjét Kádár János elvtársat. Kérjük listavezetőnket, hogy az országgyűlésben ugyanolyan erővel dolgozzék a 3 éves terv megvalósításán, mint amilyen erővel mi harcolunk a termelés fokozásá­ ért. Folytassa kíméletlen harcát a reakció ellen, hogy munkánk gyümölcsét a dolgozó népnek biztosíthassuk. A nép ügyéért vívott áldozatos harcát fokozott munkával, demokráciánk vívmányai feletti éber őrködéssel és a reakcióra lesújtó kemény mun­ kásöklünkkel viszonozzuk. A SALGÓTARJÁNI SZÉNMEDENCE DOLGOZÓI IV. A Salgótarjáni Acélárugyár a fordulat évében Az országgyűlési választások eredményei, a koalíciós pártok győzelme — de az azt kővető jobboldali szociáldemokrácia által kezdeményezett nyílt támadás nagy befolyást gyakoroltak az acégyár politika hangulatára is. Megnyugvással vették azonban tudomásul az új kormány megalakulását, abban a kommunista párt befolyásának továbi erősödését. A kormány gazdasági intézkedése, amely részben a kettős árrendszer bevezetésében jelentkezett, jó hatást váltott ki. A gazdasági életben ugyanis nehézségek jelentkeztek ismét. Rossz volt a termés (a felszabadulás után már harmadszor) emiatt súlyos volt az élelmiszerhiány, ismét na­ gyobb arányú panamát számolt fel az acélárugyári élelemtárban A nyomozás kiderí­ tette, hogy a visszaélés hosszabb idő óta tart, s jelentős mennyiségű lisztet, zsírt, szappant vontak el a panamisták a dolgozóktól. 23 A problémák más területen is jelentkezték. A reakció — miután aválasztásokon vereséget szenvedett — belűlről igyekezett rombolást végezni, hangulatot szítam az új kormány intézkedései ellen. Olyan gazdasági feladatok megvalósítását propagálta ismét amelyek a nemzetgazdaság teherbíró képességeit túlhaladták. Új kollektív szerződések kibocsátását követelte és újabb 60%-os béremelést a munkásságnak. Az e téren kialakult helyzet tisztázására október 25-én városi választmányi ülést hívtak össze. Rusznyák Lajos — aki időközben városi pártbizottsági titkár lett, — megmagya­ rázta az aktíváknak, mi származna a béremelésből, illetve a kommunistáknak hogyan kell válaszolni az ilyen jellegű követelésekre. 34 Ugyancsak e hónapban tartott városi vezetőségi ülésen Oczel János megyei tit­ kár vázolta, hogy a MÁSZ-nál 75%-os (Magyar Állami Szénbányák), a NIK-nél 65%-os volt a bérek emelkedése, de a termelés csak 45%-os mértékben futott fel. Megállapította azt is, hogy az élelmiszerárak ugyan 22%-kal csökkentek, ezzel szemben élelmiszerek — nem kaphatók. 25 A pártonkívüli dolgozókat a szakszervezet segítségével tájékoztatták. November 11-én összbizalmi értekezletet tartottak, ahol Sándor Lajos a szakszervezeti bizottság elnöke ismertette a gazdasági helyzetet. Válaszolt a reakciós elemek által kiélezett kérdésekre is. Őszintén elmondta, hogy az új kollektív szerződés nem fog tartalmazni olyan meg nem valósítható követeléseket, amelyek pénzhigítást váltanának ki. A 103 �textil és lábbeli árakat is a kollektív szerződésben foglaltak szerint rögzítik. A jogos kérésnek mutatkozó plusz lakbér, fűtés, világítási kéréseket sem fogják tudni telje­ síteni, amíg arra az anyagi alapokat nem biztosítják. Elmondta, hogy a NIK-nek az a véleménye, hogy ha a természetbeni juttatás rendszerét továbbra is fenn akarják tartani, akkor le kell mondani a 20% -os bérkö­ vetelésről, az pedig a nőtlen dolgozókat sújtja. A szakszervezeti bizottság nem ért egyet ezzel az érveléssel mert számításuk szerint a helyieknek 7,5 % -ot a vidékiek­ nek csupán 3%-ot jelent a természetbeni juttatás. Szerintük tehát indokolt a 20%-os bérkövetelés teljesítése. Beszéde befejező részében — helyesen — a termelés további fokozásának fela­ dataival foglalkozik, hiszen ez adja meg végeredményben az életszínvonal növelésé­ nek lehetőségét. A feladatoknál az elsők között, a helyes műszaki normák bevezetését javasolja. Szerinte a jelenlegi normák csak ideiglenesek, nem teljesen megbízhatóak, nem ösztönzőek. Így egyes helyeken túlságosan magas teljesítmények születtek, amit a rendel­ kezések értelmében sem lehet kifizetni. A normák kialakításánál az átlagos teljesít­ ményt kell figyelembe venni. Az egyebek között foglalkoztak Berta János főbizalmi személyével is. A munká­ sok és szakszervezeti aktivisták véleménye szerint elvesztette a dolgozók bizalmát. Munkáját elhanyagolta, a beszerzési munkálatoknál visszaélt a dolgozók bizalmával, hamis számlákat nyújtott be. Egyes esetekben pedig — mint az 1947-es nyári vad­ sztrájknál is — demagóg módon nyilatkozott, izgatott az Ü. B. és az igazgatóság rendelkezése ellen. Ennek alapján bizalmatlanságot szavaztak ellene, leváltották, és helyébe Hábel Imrét választották meg. 26 A pártaktivisták, párttagok, szakszervezeti vezetők jó munkáját bizonyítja, hogy a fizikai és szellemi dolgozók túlnyomó többsége megértette: újabb fizetésrendezés, az életszínvonal további emelése legfontosabb feltétele a munka mennyiségének fo­ kozása minőségének állandó javítása. A gyakorlatban, a termelési eredmények ala­ kulása, az újítómozgalom fellendülése mutatta ezt. A Nógrádi Hírek rendszeresen hírül adja a munkásoknak a 3 éves terv teljesí­ tése érdekében tett vállalásait. Az 1948. január 2-i számban közlik, hogy a munká­ sok vezető heti megbeszéléseket tartanak a termelési eredmények értékeléséről. Legutóbb azt határozták el, hogy a tervmegbízott havonta ülésen h ívja össze az Ellenőrzési Osztályt, a tervmegbízottat, az Ü. B., a szakszerveze képviselőit, a Munka­ verseny bizottságot, a következő munkatervi feladatok megbeszélésére. A műhelyek­ ben a munkaverseny akívák bevonásával készítsék már elő az előirányzott tervet. Ezt a tervet a műhely dolgozói előtt ismertetni kell, majd azután kell elküldeni azt a NIK-hez. Gondoskodtak arról is, hogy a terv végrehajtásának állását havonként meg kell vitatni, ahová a dolgozók képviselőit, is meg kell hívni. Itt mondják el véleménye­ iket, javaslataikat is, hogy azokat a következő havi tervnél ki tudják küszöbölni. A heti megbeszéléseken felhívták a figyelmet a munkafolyamatok ésszerűsítésére, az újításokra. A „Nógrádi Újság” 1948. január 18-i száma arról tudósít, hogy Mándoki Andor kohómérnököt és Nagy István üzemtechnikust 500 Ft jutalomban részesítették újítá­ sukért. 27 101 �Az ésszerűsítések, újítások jelentős megtakarításokat is hoztak a vállalatnak. Wagner János lakatos elektróda-daraboló gépén oly eredményt lehetett elérni, ami 3000 munkaórát, 2000 Ft anyagmegtakarítást, összesen 23 000 Ft megtakarítást jelentett.28 Németh József főmérnök, Lischka Frigyes, Schott Vilmos, Béres József Molnár Lajos, Kiss Gyula szakmunkások segítségével 280 000 Ft megtakarítást ért el azzal, hogy az elektróda bevonó anyagot hazai előfordulású anyaggal helyettesítette.29 Jelentős újítások születtek a termelés mennyiségének állandó emelése érde­ kében is. Nickel József művezető újításával a termelés 35%-os emelését segítette elő. Galicza József vasöntő, új eljárással 5%-ra csökkentette — a selejtet. Korábban a selejt százaléka 35 volt.30 Bozó Gyula G. Sz-i munkás a szekértengely racionálisabb megmunkálásáért kapott 500 forint jutalmat. 31 A munkásság jobb termelési eredményei folytán az acélárugyár 1948. február végére elérte az első 100 000 Ft-os tiszta jövedelmet. Már ebben az időben a műszaki dolgozók eredményes munkája következtében — több, a gyár fejlesztési tervét célzó elképzelés is elkészült. (Hideghengermű korszerűsítése, a Gazdasági Szerárugyár kié­ pítése stb.) 1948 márciusában Telmayer Alfrédot, a Rima vezérigazgatóját nyugdíjazták. A volt vezérigazgató kéréssel fordult a gyár igazgatójához, hogy még egyszer bejárhassa a gyárat. A látogatás után igen elismerően nyilatkozott az Acélgyárról: „ . . . ez a gyár ilyen rendes, tiszta, jólvezetett sohasem volt. Nagyon sajnálom, hogy nem segí­ tettem, hanem akadályoztam munkájában.” — mondotta a gyár igazgatójának Mekis Józsefnek. 1948 áprilisában Mekis Józsefet magasabb funkcióba helyezték, az új igazgató Borka Attila lett, aki 1949. augusztusáig vezette a gyárat. Mekis József igazgatót 1948 márciusában az acélgyárban végzett tevékenységéért Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez a kitüntetés a gyár egész kollektívája elismerését is szolgálta. 32 Az ország életében bekövetkezett nagyarányú politikai, gazdasági változások, a szociáldemokrata párton belüli „földcsuszamlás”, a nemzetközi munkásmozgalom pozitív hatásai — a nyugati jobboldali szociáldemokrácia lelepleződése, nem utolsó­ sorban a népi demokráciákban végbement változások — valamint a szocialista mun­ kásság és a szociáldemokrata párt baloldalának eszmei fejlődése következtében meg­ érlelődött a két munkáspárt egyesülése. Márciusban hozzáfogtak a két munkáspárt egyesítésének szervezeti előkészítéséhez is. Az acélárugyárban a két párt egyesülése minden különösebb nehézség nélkül zajlott le. A város más nagyüzemeihez hasonlóan itt is előfordult, hogy régi szociál­ demokratákat, akik a pártegyesülés előtt át akarták lépni az MKP-ba az SzDP-ben marasztaltak, hogy legyen kivel egyesülni. Az MKP-n belül, főleg a régebbi párt­ tagok bizalmatlanul tekintettek az egyesülés felé, nem értettek egyet az egyesülés szükségességével. Mások ugyan formálisan egyetértettek, de siettek megjegyezni, hogy „mihamarább meg kell majd ezektől szabadulni” . A két munkáspárt egyesülé­ sekor az acélárugyárban a volt szociáldemokrata párttagoknak mintegy 50%-a került be a Magyar Dolgozók Pártjába. 33 105 �FORRÁSMUNKÁK 1 Nógrád megyei Pátrarchívum. 1/D. 2 U. o. 3 P. I. Archívum B. Gy. és J. Z. feljegyzései 4 U. o. 5 U. o. 6 U. o. 1945-ben az első munkásösszejövetelen egyes elmaradott munkások kérték Rusznyák Lajostól az Ü. B. akkori elnökétől a gyár szétosztását. 7 Nógrád megyei Pártarchívum J. k. v. 10/D. 8 P. I. Arch. B. Gy. és J. Z. feljegyzései 9 A z 1947. szeptember 14-i Nógrádi Újság közli az acélgyári dolgozók levelét, amelyben leírják, hogy a gépek nem amerikaiak, hanem magyar gyártmány, bár amerikai rendszerűnek mondható, a gyár műszaki és fizikai dolgozói köz­ tük a főműhely munkásai jó teljesítményét dicséri. 10 Nógrádi Újság 1947. október 5. 4. oldal. 11 Nógrádi Hirek (Az SZDP Nógrád megyei lapja, alakult 1947. augusztus 8.) 12 P. I. Arch. B. Gy. és J. Z. feljegyzései. 13 Nógrád megyei Pártarchívum. J. k. v. 5/D. 1947. okt. 10-én új pártvezetőséget választanak az acélgyárban: Elnök: Szoó Pál Titkár: Kiss István Titkárh.:Kiss Lajos Admin.: Juhász Ferenc Propag: Kelemen Jenő Káderesek: Szakmár Rezső, Sólya János Tömegsz. vez.: Vilezsál Árpád Szaksz. ügyek: Godó János Ifj. vezető Novák József Női szervező: Darázs I.-né Pedag. részéről: Rőder A. 14 U. 5 o. 1 U. o. 16 U. o. 17 U. o. 18 U. o. U. o. 9 1 20 U. o. 106 �21 U. o. 19/D. 22 Nógrádi Újság 1947. augusztus 3. Vezércikk 23 Nógrádi Újság IV. évf. 4. szám. 1948. jan. 25. 24 Nógrád megyei Pártarchívum. J. K. v. 9/D. 2 5 U. o. 26 U. o. 27 Nógrádi Újság 1948. jan. 18. 28 Nógrádi Hírek 1948. jan. 9. 29 Nógrádi Hirek 1948. jan. 16. 30 Nógrádi Hirek3 1 1948. jan. 23. Nógrádi Újság 1948. febr. 1. 5. szám 32 P. I Archivum. B. Gy. é sJ. Z. feljegyzései. 33 U. o. IVÁNYI ÖDÖN : Tájkép 107 �KOJNOK N Á N D O R : A K IK N Ó GRÁDRÓL ÍRTAK (NÓGRÁD MEGYE 20 ÉV MAGYAR SZÉPIRODALMÁBAN) A tükröt cserepekből próbálom összerakni. Megyénk rég- és közelmúltjának, jelenének eseményeiről, a táj és a nép életéről szóló művek születésük, az írók, költők szándékai, kapcsolatai szerint témá­ ban rendkívül változatosak. — Valamilyen mélyebb sodrás eredményeként — ezek­ ben az alkotásokban mindaz megfogalmazódott, amire valóban büszkék lehetünk, ami örömet, gondot jelentett és jelent számunkra. Meglepő, hogy Nógrád múltja és jelene milyen sokrétűen tükröződik a szépirodalmi művekben is, noha az utóbbi év­ tizedekben jelentős író, vagy költő nem élt hoszabb ideig megyénkben, és a szépiro­ dalom publikálásának lehetősége is igen gyér volt. Sajnos, az elvétve megjelent alkotások figyelemmel kisérésével, ismertetésé­ vel sem foglalkozott senki. Több, a megyéből elszármazott költő, író szülőföldjére visszaemlékező műve szinte teljesen visszhangtalan maradt nálunk a leg­ utóbbi időig. Az elmulasztottak pótlására szerencsés alkalom — ugyanakkor szinte kötelez is — felszabadulásunk huszadik évfordulója. Ismertetésünkben az 1945. óta megjelent szépirodalmi alkotások jelentősebb, legérdekesebb részét tekintjük át. Egy másik tanulmány adhatna lehetőséget arra. hogy a nógrádi származású régebbi írók felszabadulás utáni utóéletét, és a megyei irodalmi próbálkozások, kiadványok történetét feldolgozzuk. A régiek emléke A sort Balassi Bálinttal kezdhetjük, akit oly sok szál kötött Nógrádhoz. Első klasszikus költőnk regényes, emberi és költői tragédiákkal terhes sorsa mai költőinket is megihlette. Az ember és a művész, az alkotó és kora ellentmon­ dásainak ábrázolásával nemcsak az egyént jellemzik, hanem „a magyar költősors” általánosabb jegyeit is fel akarják mutatni. Képes Géza két versében — Az Óceánum mellett, Esztergom — elsősorban a verseivel és kardjával egyaránt harcoló hazafit, a romantikus életű reneszánsz embert, a művészetért megszenvedő költőt állítja elénk. 108 �„.. K i ő ? Nagyúr, csavargó és kalandor, botrányhős, költő: délceg trubadúr. Űzi a vágy, dicső tettekre gondol: lelkében vad harcok vihara dúl. Három csillag: a pénz, a nő s az Isten biztatta-csalta egy életen át. Pénzt hajszolt s nőkbe botlott minden ízben, s Istent hívta, ha enyhülésre várt. Világgá bújdosott s az Óceánum partján egy hang rivalt: „Hazádba térj!” Halál süvöltött rá, akár a számum, testéből honni földbe folyt a vér. Keserű sorsát friss nyugati széllel hűsitgette s békét nem lelt sehol . . . Fájdalma poklok mélyéről dobog fel s angyalok olvadó nyelvén dalol.” (Az Óceánum mellett) Gellért Oszkár Ének a 400 éves Balassáról című költeményében megteremtőjének”, a végvári harcosnak élő emlékét idézi, és joggal írja: „dalunk Piros csizmád nyomát Négy évszázadon át, Nincs tél, hogy behavazza!” Garai Gábor négy szonettet fűzött egybe Balassiról. Az első kettőben az üldözött, a bujdosó, „magánya súlyos szirmába csukódott” költőhöz szól, akinek az emberek között már nem lehet nyugvása. é „Kígyó-barátság: főúri csalétek, nők esküvése, fortélyos beszéd bűbája tégedet nem igéz meg, — Terhét a múlt most úgy hullatja szét, mint vértjüket a megfutó vitézek.” (Balassi) A 3. és a 4. részben a költő válaszol. Bűneit nem tagadja, sorsát, számára az egyetlen lehetséges életet vállalja, tudva, hogy így lehet igazán ember és költő. Annát, a harcokat, a cimborákat, az áldomásokat nem tudja, nem akarja elfeledni. „Vad volt? Nehéz volt? Szép volt? Újrakezdve másodszor is így élném, istenemre, de véget ért. Ébren kisért az álom; már messze ring, vigasztalan vizekre ereszkedik — hogy többé föl se szálljon — gyémántfelhőm, egyetlen ifjúságom.” (Balassi) 109 �Garai e szonetteken kívül filmforgatókönyvet is írt 1965-ben Balassi életéről. Balassi Bálint születésének négyszázadik évfordulóján, 1954-ben Bóka László is írt egy szép verset Balassi arcképe címmel. Kármán József, aki Losoncon született és gyakran vendégeskedett apjával Ludányban a Rádayak családjánál, két világ — a felvilágosult, kultúrált városi élet és az elmaradott feudális-falusi közszellem, ellentmondásaival vívódott. Stetka Éva Kármánról írt versében széles társadalmi tablót fest az író tragikusra rajzolt alakja mögé. A szabadon áradó verssorokban szuggesszív hangulatú képek­ ben ábrázolja a kor ellentmondásait, Kármán magányosságát és reménykedő biza­ kodását: „Haza meghalni jöttem, éltem huszonhat évet, szavaim kiszórtam az édes, honi szélnek, amely kiket fölserkent, amely kiket elbágyaszt, amért én itthon küzdtem egész más világ az. Közelebb vagyon abban embertárshoz az ember, szabad a lélek és telt ezerszín érzelemmel. Zsíros, cukorbajos ellustult magyarok, jön még egy kor, amelyben szólhatok: itt vagyok.” Kármán alakját keltette életre Szabó Magda is a Fanni hagyományainak színpadi átdolgozásakor. Madách Imre életének felidézésére ösztönző volt halálának centenáriuma. Jobbágy Károly versében bemutatja a kort, amelyben Madách nagy műve fogant. Európában már a „forradalmak felhője kergetőzott”, amkor még nálunk: „ . . . térden csúsztak a gazos krumpliföldön „milliók egyért”. Kerge kártyahősök kiabálták: „az kell, Gyarmatra börtön!” E tragikus társadalmi elmaradottság ábrázolásával döbbent rá a költő ben­ nünket Az ember tragédiája megírásának különleges nagyszerűségére, és arra, hogy méltán halhatatlan emlékű Madách, aki „a sárba-, porba-fulladt, szívszakasztó dombokkal teli Nógrád”-ban: „Papírra dőlt — maga sem tudta, mit tesz — leírt mindent, mit éltünk s újraélünk: Egy szállni vágyó nemzet vízióját.” (Madách) Kuczka Péter is kutatja Madách írói szándékait, a Tragédia hatását. Versében rendkívüli erővel ábrázolja a kort és Madáchot. Amikor a forradalom és a szabad­ ságharc, „az a vakítófényű egykori villám” után az élet visszatért hétköznapi medrébe, „és a fonókban évről-évre szivárványosabbak és üresebbek lettek a me­ sék” és „az illúziók fehér keresztjei úgy sorakoztak, mint a X X . század katona­ temetőiben”, Madách a cselekvés lehetőségeit kereste: „mit lehet itt tenni?” Kucka így érti szándékát: 110 �„ . . . maradt a tollad! — és azt hitted, semmi sem maradt az ábrándok tornyaiból, és hogyha maradt volna . , . és azt, ami még maradt . . . azt is lebontod azzal az egy szál tollal, hogy tanuljon látni és élni az utód, — hogy megmaradjon a tapasztalás, —” De végül is Madách „romboló tolla” a vigasztalást „építette”. Az utódok új har­ cokat vállaltak, mert „mégis, minden kell nekik, ami neked kellett! —” Bizonyára Madách halálának évfordulója adott ösztönzést Felkai Ferencnek is a Madách című dráma megírása, amelyet a győri Kisfaludy Színház mutatott be 1965-bcn. Megemlíthetjük még Gellért Oszkár Vita című versét is, amelyben Madách főművének értékeit védte meg az ötvenes évek elején, hivatkozva Ady és Gorkij elismerésére, és a Tragédiában kifejeződő magyar és általános emberi gondolatok, érzelmek jelentőségére. Illyés Gyulának a Másokért egyedül című kötetében két drámája jelent meg. Az egyik a „Teleki László eszméi nyomón” írt Kegyenc. A másik Teleki László tragédiával lezáródó életének utolsó időszakaszáról szól: A különc. Teleki Szirákon nevelkedett és ugyanitt temették el. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő politikusa többször volt a megye képviselője is. Illyés az elfeledett dráma újraalkotása közben gondolt először Teleki sorsának, életének megelevenítésvel. A mű helyéről alkotásai közt maga vall: „Jó tíz éve, hogy magam elé tűztem drámasorozatban ábrázolni az új fogalmú hazafiság nagy példáit. A jelen bemutatása előtt, mintegy annak bevezetőjeképp, e példák évei: 1514, 1849, 1945 és egy sorsfordító pont a múlt század második feléből. Ezt a pontot most már véglegesen 1861-re helyezném. Ez volt a vízválasztó. A szabadságharc — nagy reménységeivel s utólehetőségeivel — ekkor zárul le. Ami utána kezdődik annyira más világ az előző kor igazi embereinek, akár halnak a levegő. E vízválasztó csúcsára — díszül is, tájékozódásul is — Teleki László alakját találtam a leg­ szebbnek.” Gyermekkor Nógrádban Megyénk X X . század-eleji világáról a gyermekkor élményeit felidézve, elsősorban a Nógrádban élt írók, költők adnak változatos, sokszínű képet. 1948-ban jelent meg Szabó Lőrinc lírai önéletrajza, a Tücsökzene. Kötetének III. fejezetében — Balassagyarmat, Idillek az Ipoly körül 1905—1908. — 44 verset szentel a Balassagyarmaton eltöltött éveknek. Sajátos formájú költeményeiben a felnőtt, a sors forgatagát megjárt költő kiált a felejthetetlen gyermekkor, az „elveszett idill” után. „Balassagyarmat — óh, hogy szerettem! Legszebb ott volt fiatal életem. ott nem bántott talán még semmi se (s h a b á n tott, rög tön g yóg yu lt a seb e).” (Balassagyarmat) 111 �A ciklus nem csupán a múltbatekintő Szabó Lőrinc önelemzésének szubjek­ tív momentumai, hanem Balassagyarmat századeleji életét ábrázoló részletei miatt is érdekesek és izgalmasak számunkra. Mintha színes fényképalbumot lapoz­ gatnánk, szemünk elé tárul a táj, a családi-, a társadalmi- és a szellemi környezet. Az otthon: „Templom utca 10? Csak rágondolok. Zár, kapu enged, árnyként suhogok, s ugyanakkor döngő falak között a kapualjat megrázva döcög egy régi szekér. Nefelejcs, dáliák. Saját magamban haladok tovább. Tornác épül, derékszögben törik, vadszöllő rakja föl hullt díszeit. hátul a kertben, ébred a liliom, s negyvenéves nyár gyúl egy ablakon.” (Templom utca 10.) Édesanyja: „Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú szövegeket. A megfagyott fiú szívszaggató volt. s édes-kedves a fekete tóban fürdő kis kacsa . . .” (Anyám dalolt) Divat volt a szellemidézés: „Bejárónőnk, Mamika, az öreg, hozta házunkba a szellemeket. Lelkeket hívott vissza és haza háromlábú, kerek faasztala, s ő bezsélgetett velük. Még kicsi lehettem, amikor elkezdte, csacsi, öt-hatéves, ámuldozó gyerek. S j öttek házunkba mások, öregek s fiatalok, a vasútról Nagyék, és imádkoztak, és tenyerét rátette mind a kis asztalra, és kezdődött a szellemidézés . . .” (Mamika szellemei) Balassagyarmaton volt kisiskolás: „Ekkortájt kezdődött az elemi. A betűket már tudtam . . . Valami börtön lesz ez is, itt nincs kegyelem . . . „K ezeket karba!” Engedelmesen ültem, vártam; s jó viseletemért óra végén a néni megdicsért, Na, ez nem nehéz, gondoltam . . . 112 �Jó tanuló, nem lázongtam soha; de csak akkor tetszett az iskola, amikor semmi sem feszélyezett: ha hagyták, hogy természetes legyek.” (Elemi) Az Ipolyt nagyon szerette: „Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, tele friss hajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, mely kócos fürtökben a vízig ér, hogy villózik egymásba zöld-fehérszürke fényetek. Ennyi csak, ez a kis színjáték, mint a part vándora tőletek kaphat. Kilométerek múlnak, gyalog, csónakon, s titeket lát a szem, horgászok bús sorát, mely nem a halat nézi, csak magát . . .” (Ipoly füzei) A gyerekeknek az árvíz is játék volt: „Kiöntött az Ipoly és sárga-zöld vize a mi utcánkba is betört. Gyönyörű tavasz volt, pünkösd előtt. Aznap kaptuk ki az értesítőt az iskolában. Futottam haza. Ág, tört kerítés, mezők giz-gaza ringott a tavas utcán, s mialatt pallót raktak le bosszús férfiak, víg gyerekhad taposta a vizet. Nap! vakáció! rendnél édesebb rendetlenség! Cipő, harisnya le, s már ugrottam a fiúk közibe, lubickolni, vad, vízi indián . . .” (Utcai árvíz) Nógrádi Sándor tízéves koráig nevelkedett Szécsényben. Az Emlékeimből című könyvének első fejezetében — Elindulok — ír a szécsényi életről, hétköz­ napokról. Két jellemző történetet mond el az akkori világból. Az első „komorabb”: Egy júniusi délután félreverték a falu harangjait, tűzvész pusztított. Tizenhárom zsúpfedeles ház égett le. A házakat — melyek közül egy sem volt biztosítva — egy biztosító társaság ügynöke gyújtotta fel. A falu parasztjai, tanulva az eset­ ből, valamennyien tűzkár-biztosítást kötöttek. A gyújtogatót ugyan később el­ itélték, a felbujtók azonban nyereséggel zárták az ügyet. A 8 113 második történet �giccses szentképek és történelmi arcképek eladásáról szól. A vándor képárus kihasználva az egyszerű emberek vallásos és hazafias érzelmeit, jó pénzért süti el árúit. E fejezetben még érdekes leírást olvashatunk a híres szécsényi vásárok színességéről, mozgalmasságáról, jellegzetes alakjairól is. Vihar Béla Szécsényben élt gyermekként. Egyik hangulatos, életképszerű versében a gyermekek számára zárt, a vendégek előtt is csak ritkán kinyíló „szécsénybeli kis úriszoba”, anyja „szépséges paradicsoma titkairól” írt, és arról, hogy ott olvasta először Petőfi verseit. Barabas Tibor Egy bányász élete című elbeszélésének főhőse Szó József, aki 1872-ben született Somoskőújfalun. Életének eseményeiben egy munkásgene­ ráció, sőt a X X . század magyar munkásságának sorsa, szegénysége, küzdelmei tükröződnek. Igy az első személyben megfogalmazott életrajz a kor, a társadalom hiteles dokumentumává válik. Megrázó a gyermekkor és az ifjúkor leírása. Szó József szülei a Radvánszky uradalom cselédei voltak. E vidéken csak a bányá­ szokat becsülték alább a cselédeknél. A főszereplő közülük, a társadalom periféri­ ájára szorított réteg világából indult el. Ma már szinte hihetetlen anyagi és szellemi szegénységben éltek. Gond volt a mindennapi kenyér a családban, isko­ lába „természetesen” nem járhatott. Maga is kenyeret keresett 10 éves korától: libapásztor, majd csordás-bojtár. Tizennégy éves korában került először bányába. A munkaidő 12 óra volt, a napi oda-vissza út — a salgótarjáni József rakodóig — pedig 4 óra. Ekkor kezdett tanulni: írni, olvasni, számolni; és gondolkodni sorsán. Rádöbbenve kiszolgáltatottságukra, ösztönösen lázadt a munkafelügyelők önkényes­ kedése ellen. Fekete-listára került ezért, nem volt megállása sehol, egyik munka­ helyről a másikra löködött Kálváriájának stációi: Királytáró, a Somoskőújfalui útépítés, kőbánya a Karancsban, a baglyasaljai bánya. Végül is nem volt más választása: az ország távolabbi vidékére menekült. Nem tört meg azonban a további útján sem. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, a Horthy-korszak és a második világháború idején szilárd, öntudatos munkásemberként élt, harcolt az igazságért, a szabadságért. Ez az elbeszélés nemcsak irodalmi érték számunkra, hanem bányavidékünk múltját hűen tükröző emberi-, és kortörténeti emlék is. Harcban a szabadságért és a függetlenségért A XIX. század végén megindult bányászat nyomán, főleg Salgótarján és vidéke jelentős ipari központtá vált. Viszonylag rövid idő alatt nagyszámú mun­ kásréteg alakult ki, amelynek igen komoly szerepe volt a társadalmi harcokban mind megyei, mind országos viszonylatban. Szemléletesen bizonyítják ezt a Tanácsköztársaság, az 1914-es ellenállási mozgalom és a partizánharcok nógrádi ese­ ményei. Természetesen mindezeknek haladó szellemű, a valóságnak megfelelő szépirodalmi ábrázolása legnagyobbrészt csak a felszabadulás után vált lehetővé. Solymár József filmnovellájának — és az abból készült filmnek — témája a salgótarjáni munkások harca. A mű — Megöltek egy leányt — főszereplői: Szerencsés Ilona, bányász leánya, Sanyi pedig acélgyári legény. Kibontakozó, majd tragédiába torkolló szerelmük története, alkalmat adott arra, hogy az író nagy valósághűséggel ábrázolja a még megosztott városi munkásosztály harcát 1918-ban. Szerencsés Ilona megrendítő halála döbbentette rá a szembenálló és 114 �külön utakon járó bányászokat és az acélgyári dolgozókat a szövetség, az egység szükségességére. A táji és társadalmi környezet leírásának részletekben is hű realizmusa, és az a finom, meleghangú líraiság, amely a fiatalok szerelmének ábrázolását jellemzi, méltán tette népszerűvé Solymár József könyvét az olvasók körében. Sándor Kálmán A harag napja című drámájának cselekménye „1919 májusá­ nak első napjaiban N városkában, Salgótarján szomszédságában” játszódik. A felszabadulás után ez a három felvonásos színmű volt az első kisérlet arra, hogy nagy igényességgel színpadon jelenítse meg a Tanácsköztársaság társadalmi küz­ delmeit. Egy izgalmas bírósági tárgyalás eseményei tükrében a legfontosabb prob­ lémák — a kommunisták és az ellenforradalmárok, illetve a kommunisták és a szociáldemokraták közötti ellentétek — nyertek a műben megfogalmazást. Noha egyes részletek nem mentesek az ötvenes évek sematizmusától, joggal fogadta e drámát elismeréssel mind az olvasó- és színházi közönség, mind a kritika. A szerzőt Kossuth-díjjal is kitüntették. Történelmi sorsfordulókat idézett fel Vihar Béla a Halálból felszálló csillag című versében: a magyar nép számára is jelentős 1917-es orosz forradalmat, a Tanácsköztársaság idejét és a felszabadulást. A költő a Szécsényen is átvonuló katonáiról is megemlékezett: „Ott jönnek ők, szaladt az utca, ott jönnek már a mieink! A tűnt időkből fátyol lebben, az emlék kék kendője int, s mint a lassan piruló lángos, — anyámsütötte, hajdani — tárul a táj s felém tekintnek Szécsény mosolygó dombjai. Dal közelít onnan a völgyből . . . A mieink, a vörösök! Lakatos, ács, bányász, tanító, acélba, vasba öltözött. Pestről jöttek? — Tán negyvennyolcból! Az meg Damjanich a lovon! Ereszkedett a patak partján a Második Forradalom. — Hová az út? — Hét is felelte: — Fülek alatt hadakozunk! A burzsujokkal megyünk ölre! Győzünk, s ha kell, hát meghalunk. — Hadd tarthassam én azt a zászlót! — Mondottam volna, ha lehet, ha valami nem köti gúzsba nehezen forgó nyelvemet.” 115 Tanácsköztársaság �Az első magyar munkáshatalom a hősi erőfeszítések ellenére is elbukott Az újabb történelem-adta lehetőséget azonban a munkásosztály megyénkben is tettre készen fogadta. A karancslejtősi ellenállás és a Nógrádi Sándor által vezetett partizánmozgalom támogatása bizonyítéka ennek. Nógrádi Sándor, a már említett könyvében, az emlékíró pontosságával és részletességével számolt be az eseményekről. Partizáncsapata 1944 őszén Ipoly­ tarnócnál lépett magyar földre. Nem volt véletlen, hogy éppen ezen a részen: „ . . . Hálásabb vidékei a partizánmozgalom sikeres kibontakozása számára alig lehetett elképzelni, mint a salgótarjáni szénmedence. Ott százakban élt még az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke. De most már nemcsak ők. az öregek kezdeményezték az ellenállás legkülönbözőbb formáit és akcióit, hanem fiaik, lá­ nyaik éppen úgy, mint a medence forrólelkű bányászasszonyai, akik határtalanul gyűlölték a német és a magyar fasisztákat. A vidék dolgozó parasztjai, erdőmunkásái mind-mind a bányászok oldalán álltak. A Szálasi-fasiszták sok községben féktelen terrorjuk ellenere sem tudták megvetni a lábukat. Ezt elmondhatta ma­ gáról Karancsalja, Bocsárlapújtő, Karancsberény, Somoskő és még több más falu. Csapatom odaérkezése támasz és bátorítás volt az ellenálló bányászok és pa­ rasztok számára, én pedig bennük láttam fő támaszom terveim kivitelezéséhez. Készen találtam a salgótarjáni vidéken id. Bandur Gyula fegyveres csoportját. Hallottam róla és felkutattam őt. A Karancsberény melletti harcálláspontomon jelentkezett egy fegyveres erdész és egy bányász. Felajánlották tizenöt főből álló salgótarjáni csoportjukat. Elfogadtam a csoportot, és adtam neki feladatot . . .” Szilvási Lajos regényében — Fény a hegyek között — széles társadalmi és emberi háttért rajzol az ellenállás és a partizánok tevékenysége mögé. Az író, az ősi bányászdinasztiába tartozó Gyalogok, és a munkásokkal együttérző Schaeffer mérnök családjának összefonódó sorsát, és a negyvenes évek egyre elviselhetet­ lenebbé váló elnyomását ábrázolja művében. Az érdekfeszítően, kalandosan megírt könyvben Szilvásinak nemcsak a hitelességre való törekvését, hanem szemé­ lyes érzelmi elkötelezettségét is érezzük. Ennek magyarázata az, hogy az író regé­ nyének egyes szereplőivel baráti kapcsolatba került, amikor az 50-es években a kisterenyei bányában dolgozott. Nógrád a felszabadulás után Salgótarján felszabadulás utáni életéről első ízben Szeberényi Lehel adott híradóst az Új Salgótarján című elbeszélésében. A z író az első ötéves terv korsza­ kának lelkes munkájáról rajzolt átfogó képet. Akikor épült a megyeháza, a fiú­ kollégium, a tűzhelygyár új csarnoka, és az időben készültek el sorban a valóban emberhez méltó első, összkomfortos munkáslakások Szeberényi az acélgyár, a tűzhelygyár és a bányászok mindennapi munkájának leírásával a dolgozók kezde­ ményezéseit, öntudatuk fejlődését, a nehézségek leküzdése közben elért lelkesítő eredményeket mutatta be. A könyvben a táj, a város és vidéke múltjának részletes leírásét is olvashatjuk. A szereplők — az építkezéseknél dolgozó Medvesi Rozika, a pusztáról városba­ kerü lt, technikumba készülő Csépe Imre, Bene Feri bácsi az öreg bányász, Barna Ferenc az acélgyári kultúros, és a többiek — ábrázolása kissé sematikus szemléletű, de érződik az író sokoldalú, reálisabb jellemzésre való törekvése is. A mai olvasók 116 �bizonyára érdeklődéssel olvassák a mai, nagyarányú városátalakitás kezdetéről, hőskoráról szóló művet. Az elbeszélés legfőbb érdeme a dokumentum jelleg. Szeberényi egy másik írásában, a Lépcsők a felhőbe című regényében már a személyi kultusz időszakának problémáit ábrázolta. Nagy János, a valamikori juhászgyerek és bányász mélységes hittel és nagyszerű tervekkel foglalja el igaz­ gatói székét a kis bányatelepen, Salgóbányán, az ötvenes évek elején. Hite, szán­ dékai, cselekedetei azonban visszájára fordulnak, mert naí vak, illetve mert a társadalom ellentmondásaival terhes világban irreálisak. Az író a népet, a bányá­ szokat és a vezetőket egyaránt keserű iróniával jellemezte. Változatos és árnyalt képet festett a kort jellemző emberi és társadalmi kapcsolatok torzulásairól. Együtt említhetjük a megyénkből elszármazott három költőt: Jobbágy Károlyt, Polgár Istvánt és Vihar Bélát. Mindhárom költőt eltéphetetlen szálak kötik a szülőföldhöz, emberi és költői eszmélésük helyéhez, Nógrád megyéhez. Maguk vallottak az üveggyárról szóló verseiket tartalmazó kis füzet elején: „Az alábbi három verset szeretettel ajánljuk a salgótarjáni üveggyár dolgozóinak. Tőlük származik az élmény, őket, munkájukat dicséri mindhármuk költeménye. Egyben köszöntjük e versekkel szülőföldünket, Nógrád megyét is, amely teremtő fela­ datai közepette számon tartja elszármazott költő fiainak útját.” Érdemes együtt vizsgálni az azonos témákról szóló költeményeiket. Nógrádról írt szép vallomásaik őszinte szeretetüket, elkötelezettségüket tükrözik. Számukra a szülőföld nemcsak emlék, hanem erőt adó, gondolatokat ébresztő, verset ihlető világ. Jobbágy Károly — miként Anteus — szülőföldjétől nyer percekben: új erőta nehéz „ . . . Én is, akit az é let sok kudarca kifárasztott már — sokszor fulladok. Csak hozzád érek, s újra új dalok öntenek el, te lankás Ipoly-partja. Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak, hozzád futok haza — Balassagyarmat. A gyermekkor a város szélin áll. Enyém az ég és nincsen lehetetlen. A „csapatom ott vár a kisligetben s előlem búvik a cingár halál.” (Szülőföld) Polgárnak, a városbaszakadt, felnőtt fiának szénaillattal üzen az Ipolypart, és felidézi a „keskeny” és a „köves, egyetlen hazafele út”-at. „Ipoly part, ciripelő, széles határmező, megértem, üzentél: hívsz, menjek, a hideg tél 117 �nem állja már utam . . . ülök a teraszon — széna illat oson egy park felől pihegve. Az Ipoly rétje küldte! a gyermekkor üzen . . . Lecsukódik a szem, egybeolvad a föld, ég s mindent betölt az emlék.” (Szénaillat) Friss hangulatú, impresszionisztikus képekben eleveníti fel Vihar Béla a szé­ csényi tájat,, és a vidék sorsának múltját, jelenét, jövőjét: „Szécsény, szülőföld . . . Nézem partodat . . . Köröskörül sugárzó változat. . . . Már azt szemlélem benne, ami új a régiből hogy épül, alakul: sem kürt nem harsog, nem csillog szurony, csak bogár zümmög a virágokon, csak csíra sarjad és csend hömpölyög a rögök széles tengere fölött, csupán a csend — mégis forradalom: ott szikrázik a szép kalászokon.” \ (Változatok a szülőföldre) A salgótarjáni üveggyárban nemcsak a színes, mozgalmas látvány hatott rájuk. Verseik középpontjában a nehéz, alkotó munkát végző dolgozók állnak. „ Ime a munka, ami összekapcsol népet népeknek millióival. Ezt láttam én a gyárban, a világot , athálózó nagy alkotóerőt . . . Amit mítoszok, hitelvek hiába igértek nekünk, azt az értelem általatok alkotja meg a gyárban, körös-körül a kontinenseken; általatok, ti technikusok, öntők, kik a fém és üveg szobrászaiként mintázzátok jelenből a jövendőt, és ahogy itt a felszikrázó fényt, csillagot, holdat, napot, tűzvirágot emelitek a láng köreiben; így nyújtom én is e versben hozzátok, már önmagamat —, ünneplő szivem.” (Vihar Béla: Látomás az üveggyárban) 118 �„ Köztük a vágyakkal teli ember, aki a tüzes pépbe fújva — a lelket leheli. Valóban! Mennyi lehelet! ott leng a poharak felett; ez adott formát, enyhe öblöt az anyagnak; s így lett, mi lett Ha poharamba belenézek, ezóta visszanéz reám egy felfújt arc — túl a pipán — s én e látványtól leszek részeg . . .” (Jobbágy Károly: Csillagfúvók) „.S kiket manóknak véltem: napi dolgát végző emberboly, egy műhelynyi ország, . . . Kit láttak ők? Kíváncsi idegent (naponta jár ott vendég a haza s a föld minden tájáról), egyikük sem emlékszik már rám. de ők élnek bennem.” (Polgár István: Üvegkancsó, pohárral) A mátranováki bányában is együtt jártak. Költői alkatuk szerint mindhárman másként írták versükbe az élményt. Polgár hűen részletezi az eseményeket. Az emlékként magával vitt széndarab vallomásra készteti: „Kifelé megyünk, zsebemben kicsiny darabka szén, fúróm termelte ki, szülőföldemnek eleven röge. emlékeztet majd rád, Mátranovák. izzik s melenget fogyhatatlanul.” (Kicsiny darabka szén) Jobbágy a föld alól kiérve a fényt, az életet köszönti a mátranováki bányá­ szoknak ajánlott versében: „Pedig borongós őszi nap, köd van, november vége már, pásztáznak fáradt sugarak s másnak kopasz talán a táj, de nékem gyönyörű nagyon most a világ, szivem remeg. Hogy miért? • Életre szomjazom! 119 �Bányából jöttem, emberek!” (Dadogás fenn a fényben) Kozmikus és misztikus képeket idézett fel a föld mélyén pihenő szén Vihar Bélában. Verse végül azonban személyes hangúvá válik: „ . . . Sötétből lesz a fény! — erre tanít azóta minden láng, hogy láttam ott a mélyből szabaduló anyagot. . . . Lelkem, te is ekként teremts magad kínjaiból világló sugarat, s így szolgáljad az emberiség soha ki nem aluvó tüzét!” (A fény születésénél) Hosszasan idézhetnénk még Vihar, Jobbágy és Polgár Nógrádról írt verseiből, de most csak a fontosabbak címeit említjük: Vihar Béla: Kazári piros kendő, Nógrádi útiképek (ciklus). Jobbágy Károly: Nógrádi ősz (ciklus), Drégely, Drégely vára alatt. Polgár István: Dal egy keskeny útról, Egy öreg utca sarkán, Házunk előtt, Cinke az ablakon, Egünk tágul. Gerelyes Endre sem felszínes élmények, szemlélődés alapján ábrázolja me­ gyénk életét. Ide köti gyermek- és ifjúkorának jó része. Maga is megemlékezik erről: „Tizennyolc éves koromig Zagyvapálfalván éltem, Salgótarjánban érettsé­ giztem. . . Az indulás és élménygyűjtés első tíz-tizenöt esztendejét, azt hiszem szerencsés környezetben töltöttem. Apám révén vasutasok, bányászok, gyári­ munkások, anyám rokoni kötődése miatt a Kál vidéki parasztemberek között növekedtem, s tizenhárom éves korom óta, részben szükségből, részben kedvtelés­ ből, minden nyáron üzemben, állami, vagy erdőgazdaságban dolgoztam . . .” Több elbeszélésének és novellájának problémaköre megyénk társadalmában gyökerezik: Kilenc perc, Még tizenegy lépés, Osztályharc reggel hatkor, Hajnalban vált a vad, Névnap, Kegyetlen történet. Gerelyes csaknem szociográfiai pontossággal és részletességgel írja le hőseinek környezetét, a kisváros, a bányatelepek és erdőmunkások világát. Az olvasó Salgótarján. Zagyvapálfalva és Nagybátony vidékére, életére ismer műveiben. Csanády János ifjúmunkásként élt egy ideig Salgótarjánban. Itt élnek közöt­ tünk régi munkatársai, de bizonyálja kevéssé ismerik a fiatal költő verseit, amelyek hozzájuk, róluk szólnak. A témánkkal kapcsolatos költeményei közül legszebb a Salgótarján című, amelyben emberré-költővé válása legjelentősebb helyeként emlékezik meg a városról: „ . . . E földön, amely már: hazám, itt voltam a legszabadabb nyájaimmal a kondenzcsíkos ég alatt, — géphajtó nomád! 120 �Pörlő Huszadikszázad, itt jutottam igazi szived legforrób lüktetésihez! . . . Hazámmá itt született, vérem pirosává ivódva itt lüktetett belém az igazság: nép, ország, nagyvilág! Innen eredek már egészen és egyre inkább, bármi jön: s elszánásom, a nagy egészen rajtahagyni kézformám nyomát!" A Cigányhegy alatt c. versének alcíme: „Régi salgótarjáni barátaimnak ajánlom." Az első rész egy hangulatos salgótarjáni este leírása. A második az autószerelők nehéz, hősies munkájának emlékezete: téli hidegben, éjszaka is akaratot-izmokat megpróbáló küzdelmet vívták, mert „A bányászokat szállítani kell!” Derűs és optimista hite tükröződik a tavaszi Salgóról szóló tájleíró versében (Tavasz Salgó felett). Csanády, noha már több mint egy évtizede elkerült e vidékről, gyakran felidézi az idők során ragyogásukból semmit sem vesztő élményeit: Autósok télen, Nyugtalanság, Őszi dal, Honvágy. Danyi Gyula Nemtiben született. Bányász volt mielőtt egyetemre került. Kár, hogy a nagy reményeket keltő költői indulása látszólag megtört. Az utóbbi időben nem olvashattunk tőle új verseket. Első kötetében — Nyár elé — leginkább a nemti tájról, a falusi- és a bányászéletről írt, illetve a szülőföld iránti hűségről vallott. (Nemti, Csordás, Jó volt velük, Otthon, Nemti bányászok). Egyik legszebb verse is az elhagyott munkahelyéről szól: „Őrzöd-e még lábam nyomát saradban. siket bányamély, s letett fél cigarettámat a kidőlt támfa végénél? Erőmből s arcom színéből maradt-e benned valami? törött ácsolatok között látod-e árnyam hajlani? Mély sóhajok a kis szelek, meg a korongok füttyei. — megismerik-e lelkemet. ha visszamegyek küzdeni? Es ezüst-szeplős, jó szemed megismeri-e homlokom? Én hűtlen hozzá nem leszek: pórusaimban hordozom!’’ 121 �Áttekintésünket Devecseri Gábor és Cs. Nagy István említésével zárjuk. Devecseri Somoskő várának nagyszerű látványáról, és a somoskői könyvnapról írt egy verset: Somoskő — Könyvnap. Cs. Nagy István, költő-tanár néhány szép költeményt írt itt, amikor a gimná­ ziumban tanított: Dolinkai változatok, Petőfi Salgón, Palóc lagzi, Radnóti. Ime, ez Nógrád megye képe az utóbbi két évtized magyar irodalmának tük­ rében. Ez a szembenézés önmagunkkal büszkeséget ébreszt, és elmélyíti tiszte­ letünket, a megyéről író alkotók iránt, akik a szép szó erejével erősítették bennünk szülőföldünk szeretetét. KOJNOK NÁNDOR Irodalom Barabás Tibor: A szeretet forrása, szépirodalmi, 1955. Csanády János: Fölzúdul a táj. Magvető, 1955. Áttört egek. Szépirodalmi, 1960. Hegyélen. Szépirodalmi, 1962. Új törvény. Magvető, 1964. Danyi Gyula: Nyár elé. Alföldi Magvető, 1965. Devecseri Gábor: Jövendő tükre. Szépirodalmi, 1954. Gellért Oszkár. Emberség, szerelem. Szépirodalmi, 1957. Gerelyes Endre: Kövek között. Magvető, 1961. Töprengés az éjszakáról. Szépirodalmi, 1963. Illyés Gyula. Másokért egyedül. Szépirodalmi, 1963. Jobbágy Károly: Feltámadás. Szépirodalmi, 1955. Hajnali viadal. Magvető, 1956. Hó és nap. Magvető, 1962. Képes Géza: A mindenség énekei. Magvető, 1961. Nógrádi Sándor; Emlékeimből. Kossuth, 1961. Polgár István: Diadal. Athenaeum, 1950. Leszállt a dér. Magvető, 1957. A lehetetlen próbája. Magvető, 1962. Sándor Kálmán: A harag napja. Szépirodalmi, 1952. Solymár József: Megöltek egy lányt. Magvető, 1962. Szabó Lőrinc: Összegyűjtött versei. Magvető, 1960. Szeberényi Lehel: Az új Salgótarján. Bp. 1955. Lépcsők a felhőbe. Magvető, 1957. Szilvási Lajos: Fény a hegyek között. Katonai, 1956. V i h a r Béla: A szerelem születése. Szépirodalmi, 1958. Baráti asztal. Magvető, 1960. Önarckép. 1962. Magvető, 1962. A négy felelet. Szépirodalmi, 1965. 122 �D R. D Ö M Ö T Ö R S Á N D O R: KRÓNIKAÍRAS ÉS NÉPRAJZ 1965. szeptember 26-28 között Salgótarján honismereti napok színhelye volt. A háromnapos rendezvény résztvevői az ország tizenhárom megyéjéből jöttek össze. Az első napon a Salgói Túristaházat Dr. Darnay-Dornyai Béláról, a kiváló honismertetó tudósról nevezték el. s ezzel kapcsolatban emléktáb l át avattak a most már Salgói Dornyai Túristaházon. A Magyar Természetbarát Szövetség nevében dr. Pápa Miklós tartott emlék­ beszédet. melegen méltatta a névadó érdemeit, azokat a törekvéseket, amelyeket jelszava: „Honismerettel a honszeretethez” megvalósítása érdekében tett. A második napon az országos falukrónikás tanácskozáson hangzott el dr. Dö­ mötör Sándor alábbi előadása is: Mielőtt a krónikaírás és a néprajz kapcsolatairól elmélkedésemet elkezdeném, szükségesnek tartom a következő aktuális probléma megvitatását is. A salgói menedékház névadó ünnepségén elhangzott a tetszetősnek látszó megállapítás, hogy talán Darnay-Dornyay Béla volt az utolsó polihisztor. Én minden porcikám­ mal tiltakozom ez ellen, mert a polihisztorságot, a sokszakmájúságot sem a tudományos pályákon, sem a gyakorlati életben nem tekintem előremutató emberi vonásnak. Ismertem Darnay-Dornyay Bélát, sokat beszélgettünk, vitatkoztunk egymással. Tapasztalatból tudom, hogy ízig-vérig szakember, mégpedig európaszerte is tekintélyes tudós, ismert geológus volt fiatal korától kezdve. Azok közé a „nagyemberek” közé tartozott, aki szakmai ismeretein és kutatásain keresztül nemcsak értékelte a természeti jelenségeket, hanem eljutott a helyes társadalmi gyakorlathoz, az ismeretek történelmi elemzése útján azok sokféle társadalmi felhasználásáig is. Darnay-Dornyai Béla nem a tudomány elefántcsonttornyába menekülő magános ember volt, de nem volt szakbarbár sem, mint a polgári korszak sok nagynak ismert tudósa, hanem sokoldalúan művelt ember, aki szeretett szaktudását sokféle kapcsolatba hozta az élettel, a társadalommal és a mindennapokkal, elsősorban pedig a néptömegek életével. Nem „akarta” felemelni a tömegek műveltségi szín­ vonalát, hanem pózok nélkül és emberségesen felemelte Itt, Salgótarjánban — és másutt is — geológiai kutatásaiban bevonta az egyszerű bányászokat, taní­ totta és nevelte őket, hogy képesek legyenek követni őt a kutatómunka területein is. Diákjaival a geológián keresztül szerettette meg a természetet, s közreműkö­ désükkel alapította meg a nógrádi túristamozgalmat. Geológiai kutatásain keresztül 123 �konkrétumokon mutatta meg, hogyan formálta az ember a követ sok-sok évez­ reden át és hogyan formálta a kő az embert céltudatos munkát végző társadalmi lénnyé. Ennek a nevelő-kutató munkána k az eredménye lett a salgótarjáni múzeum. Fáradhatatlanul szervezett és agitált a sokoldalúan művelt szakemberek sokaságának nevelése érdekében, népművelő lett anélkül, hogy ezt a szakmát is a jó geológus fogalmától elkülönítette volna. Darnay-Dornyay Béla igazi tudós volt, nagyszerű szakember és mélyszívű humanista, aki megvetette a karrierista, másokon élősködő és hatalmaskodó embereket, a földi isteneket. Ezért ünnepeljük őt. Példaképünk ő, bár nem volt kommunista, mint mi. Darnay-Dornyai Béla a haladásért, a társadalom fő céljáért fáradhatatlanul dolgozó, a sokoldalúan művelt és kiváló szakismeretekkel rendelkező embert olyan körülmények között valósította meg, amikor a szocialista tudat még nem volt általános társadalmi jelenség. A honismereti mozgalom — a természeti és a társadalmi környezet sokoldalú ismeretének és megismertetésének szervezetszerű kiépítését segítő, korszerű műve­ lődési és népművelési tömegmozgalom — többek között ezért tartja DarnayDornyay Bélát egyik előharcosának és nom azért, mert sokan polihisztornak tekin­ tették A honismereti mozgalom erőteljesebb megindulásakor sokan voltak, akik azért tarto tták mozgalmunkat korszerűtlen, polgári vagy éppen romantikus törek­ vésnek, mert polihisztorkodásra nevel. Darnay-Dornyay Béla életművének honis­ mereti értékelése is azt mutatja, hogy mi nem tekintjük példaképnek a polihisztorko dást. A mi eszményünk a sokoldalúan művel szakember, aki szakismeretei segítségével önmagában is és másokban is tudatossá teszi a munkamegosztás következtében állandóan differenciálódó, elkülönülési tendenciákat hordozó isme­ reteket — aki világosan látja és etnográfiai szakkifejezéssel éleve — integrálja, újjáalkotja az általa szakszerűen művelt munkaterület sokrétű kapcsolatát az élet és a társadalmi lét egészével, ennek agyunkban elképzelt absztraktumával. Emberi létezésünknek a társadalmi léttel sajátságosan, egyéni módon kialakított harmóniája pszichikai készségeinken alapul ugyan, de nem ösztönös, hanem a gyakorlati tevékenységek során állandóan tudatosuló mozzanatok segítségével következik be. Ezért van szükségünk a mindennapi munka végzését jellemző koncentráció után olyan egyszerű tevékenységek végzésére, amelyek szaktudásunk­ ból k i in dulva kapcsolódnak az általunk végzett gyakorlati munka konkrét társa­ dalmi hasznának tudatos felméréséhez. Ennek a felnőtt nevelőmunkának egyik korszerű népművelési formája a hon­ ismereti szakkör. Már mozgalmunk kezdetén azt hirdettük, hogy a szakkör tudo­ mányos adatgyűjtő tevékenységének egyrészt a szakkörvezető, másrészt a szakköri tagok szakismereteiből kell kiindulnia, hogy sikeresen valósíthassuk meg a szoci­ alista tudat kiformálódását. Azt is hangsúlyozzuk, hogy a jó honismereti szakkör­ vezetőnek szakismeretein kívül korszerű társadalmi ismeretekkel is kell rendel­ keznie, hogy nevelőmunkája ne ösztönös legyen. Azóta tapasztalhattuk, hogy nép­ rajzi — helytörténeti — régészeti — földrajzi adatgyűjtő tevékenység korszerű színvonalat leginkább az ifjúsági-iskolai szakkörökben ér el. Idősebbek körében a klubforma kedveltebb, mert ennek keretében alkalom nyílik a tapasztalatok élményszerű, színes, mozgalmas átadására, a jelen és a múlt eseményeinek össze­ vetésére és értékelésére. Ha a klubvezető gondoskodik az értékesebb témák 124 �lejegyzéséről, esetleg magnószalagra vételéről, a helyes szakköri gyakorlat is kialakítja a krónikaszerű, kronologikus rögzítés szocialista jellegű, régit és újat tudatosan értékelő honismereti műfaját: a dolgozó nép által írott — vezetett — készített krónikát, a történelem „örök” forrásanyagát. (Mint lehetőséget vetem fel a szocialista brigádok által vezetet naplók „krónikásítását”, vagyis szürke adatok helyett megfelelő élményanyaggal való kibővítését. Mondanom sem kell, hogy az erkölcsi nevelőmunka a hazafias neveléssel társítva, életszerűbbé tenné az eléggé elvont sémákban gondolkodó szocialista etikát is.) Hogyan került kapcsolatba a néprajz, az emberi különlegességek, furcsaságok, a specifikumok tudománya a szocialista életmód krónikájával? Tudjuk jól, hogy a néprajz is történettudomány, a történettudomány egyik sajátos ágazata, a társadalom életében is jelenlevő történeti emlékanyag modern eszközökkel való gyűjtésének és korszerű értelmezésének szaktudománya. A néprajz sohasem függetlenítheti magát a történelemtől, mert céljai nem lehetnek mások, mint az általános történettudomány és a dialektikus materializmus céljai. A klasszikus néprajzi adatgyűjtő módszerek ma is érvényesek, bár azokat a polgári tudomány dolgozta ki, mert az ember és ember közötti alapvető termelési viszonyok régeb­ biek, mint a néprajz tudománya, vagy a polgári termelési mód. Amikor krónika­ író tevékenységünk során a mindennapi élet állandóan ismétlődő mozzanatait azért figyeljük meg, hogy a társadalom oldaláról értékelni tudjuk azokat, nem hanyagolhatjuk el a néprajzi gyűjtő tevékenység megismerését sem, mert az emberi élet alapvető társadalmi tevékenységének tudományos megismerését, e megismerés módszertanát foglalja magába. Ha krónikaíró tevékenységünket az emlékezetben élő történeti néphagyományok összegyűjtésével kezdjük, okvetlenül szükségessé válik számunkra a néprajzi adatgyűjtés módszertanának ismerete is. (Megjegyezzük, hogy ezek ma már könnyen elérhetők a Néprajzi Múzeum pályá­ zataihoz kiadott útmutatók és a Népművelési Intézet módszertani kiadványainak segítsegévet. Felsorolásukat lásd a HONISMERET 7. füzetében.) Az érem másik oldaláról tekintve a krónikaírás és a néprajz kapcsolatainak kérdését, a szocialista építés korszakának a krónikája nemcsak az eseménytörté­ neteknek, nem csupán a historiográfiának a műfaját testesíti meg, hanem a nép­ rajz tudósnak is fontos forrása, a korszerű néprajzi kutató munka fontos segéd­ eszköze. Napjainkban a néprajztudós fizikailag is képtelen a sokrétűen differenci­ álódó társadalmi jelenségek dialektikus egységben való vizsgálatára, s így adat­ gyűjtő munkája a legnagyobb precizitás mellett is a társadalom segítsége nélkül hiányos lesz, mert a valóság a jelen igen sok társadalmi és természeti alapjelenség variánsaiban formálódik, állandóan új és új formák sokaságát eredményezi a mindennapi életben. Ezek a formák oly rövid életűek, hogy mire alaposabban tanulmányozhatók lennének, minőségileg is átalakulnak és megújult formák szá­ zaiban valosulnak meg. A variánsok megfelelő mennyiségben való összegyűjté­ sében, a területi elterjedés érzékeltetésében a krónikaíró mozgalom, mint a kor­ szerű néprajzi jelenségek felderítő gyűjtésének egyik modern eszköze válik jelentőssé a néprajztudós számára. A krónika konkrét adatai alapján az etnográ­ fusok számára lehetővé válik a felderített néprajzi jelenségek tudományos alapos­ sággal való tanulmányozása is. (Pl. a jövőben korszerű népdal-, népmese-, népmonda-, népszokás- és viccgyűjtés, vagyis a variánsok területi elterjedésének 125 �felmérése csakis a válik lehetségessé.) Ezért szükséges folyamatosan vezetett krónika a krónikaíró mozgalom adatainak szervezett ismerete társadalmi alapján támogatása. A krónikaíró mozgalom tudományos használhatóságát csak a korszerű szervezettség biztosíthatja. Korszerű szervezettségen a közigazgatás, a művelődés, a népművelés, a tudományos kutatás, a múzeumi szervezet és a társadalmi intézmények és szervezetek harmonikus együttműködését értjük. Konferenciánk e szervezett együttműködes előfeltételeinek kijelölésére hivatott. A nógrádi krónikások sikerei alapján máris derengenek azok a lehetőségek, amelyeknek országosan egy irány­ ban elkészülő megvalósításai a krónikaíró mozgalom társadalmi sikerét jelentik. Mindén reményünk megvan tehát arra, hogy a salgótarjáni krónikaírók konferenciája minden tekintetben országosan is a honismereti mozgalom szocialista­ h aza f ias-erkölcsi nevelő munkájának sikereit segítse elő. A polgári gondolkodás, a nacionalista nevelés csökevényeinek leküzdése pedig a szocialista hazafiasság, az internacionalizmus konkretizálódását, a szocialista tudat kialakulását is jelenti, ha a krónikaírás segítségével megértjük korunk valóságának lényegét. Ha ezt a lényeget millió és millió kiművelt emberfő azonosan , látja a valóság millió szín­ ben felvillanó szikrázásában, munkánk sem lesz hiábavaló, mert a szocializmusnak nemcsak a valóságban, hanem tudatunkban is meg kell valósulnia. 126 �Hollókői tervek és a Falumúzeum A Szár-hegy és a Fekete-hegy kö­ zötti patakmosta völgyben épült Holló­ kő. Látogatóit a várrom, a festői kör­ nyezet, a színes népviselet és nem utol­ só sorban a falukép vonzza. A templom mögötti sziget és a főutca környező házai képezik a község magját. Bár mai, egységes utcaképe csak az 1909es tűzvész után alakult ki, mégis ha­ gyományosnak mondható, az újjáépítésnél ugyanis mereven ragaszkodtak a tűzvész előtti házkülsőhöz és házbeosz­ táshoz. Hollókő építkezését erősen be­ folyásolja, hogy hegyoldalon fekszik. A házak vízszintbe emelését, elhelyez­ kedésüktől függően, az első vagy hátsó helyiségek alápincézésével érték el. Az így, szükségszerűen kialakult pincesor teszi jellegzetesen hollókőivé a megyé­ ben egyébként általánosan elterjedt háztípust. Az Országos Műemléki Felügyelőség valamely, az idegenforgalmat érdeklő és fellendítő részlege is otthonra talál majd. A tervek első megvalósulásaként az Országos Műemléki Felügyelőség a múlt évben adta át a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának Hollókőn a Kossuth u. 82. számú házat Falu­ múzeum létesítésre A falumúzeum épülete, az észak­ magyar vagy palóc háztípus jellegzetes képviselője, kőalapra, vályogfalakkal épült, földszintes, utcai részén alápin­ cézett, háromosztatú: „elsőház” (szoba) — „pitvar” (konyha) - kamra beosztású ház. Az udvari fal előtt faoszlopos tor­ nác, az „ablakajja” fut végig, homlok­ zati tornáca nincs. Gerendás födéme felett szarufás, cseréppel fedett nye­ regtetőt látunk. A vízvetős tetőzet oromfala füstlukkal elátott, fűrészelten mintázott deszkafal. a műemlék templom körül tizenhat házat szemelt ki, amelyek szakszerű renoválás és konzerválás után, új funk­ cióval, e különleges falukép megőrzé­ sére hivatottak. A kiválasztott épüle­ Tüzelőberendezése a konyhai és a szobai, egy kéménybe vezetett, „fal­ masina”, azaz vályogból rakott tűzhely, melyet a konyhai húsfüstölő, az „indófni” egészít ki. A konyhai falmasina alatt „négykenyeres”, duplaajtós ke­ mence, a szobai alatt rőzseszárításra, csirke-melengetésre szolgáló boltozatos mélyedés van. tek egy részében a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal gondozására bízott túristaházakat, művésztelepet lé­ tesítenek, vendéglőt nyitnak, sőt, a ter­ vek szerint, a Háziipari Szövetkezet 127 �A Falumúzeum berendezése megfe­ lelő korú bútorzattal és eszközanyaggal a lakásbelső századeleji hangulatát igyekszik felidézni. A munkaigényes bútorok, szőttesek egy módosabb pa­ raszt család otthonát örökítik meg. A berendezők arra törekedtek, hogy egy lakott ház benyomását keltsék. Ezért szigorúan ragaszkodtak a búto­ rok hagyományos, az egyes eszközök praktikusan kialakult helyéhez. tűzhelyhez közel, a szoba hátsó fala mellé helyezték a „tornyos nyoszolyát”. Az ágyon az asszony hozományba ka­ pott kékfestő „tarka” huzattal ellátott párnái és dunyhái között a kék és fe­ kete selyem párnahuzatok arról tanús­ kodnak, hogy az anyós örült menyének, és „fainabb” ajándékot adott neki, mint az anyja. Az ágy mellett áll a bölcső, hogy az éjszaka felsíró gyermekhez ne kelljen felkelni. A tornácról a konyhába lépve, példá­ ul, a hazatérő gazda mindjárt fel­ akasztja tarisznyáját, kulacsát. A vizet cipelő asszony az első adódó helyre lerakja vödrét. A „vetett ágytól” az utcai ablakok és az udvari falon nyíló ablak alatt sarkosan elhelyezett, faragott, „karos­ lóca” nyúlik végig, amely előtt házi­ szőttes abrosszal letakart asztal áll Az asztal felett krepp-papírral feldíszí­ tett petróleumlámpa lóg. A falmasina körüli falon függnek a gyakrabban használt konyhaeszközök, a sótartó, fakanalak, „lapicka”, „varicska”, tepsik, cseréptányérok és tálak tésztaszűrők, valamint az ételhordó „kantár”. A falmasinán vászonfazekak, öntöttvas-lábasok, tejfeles és zsíros­ bögre látható, a főzés többi eszköze között A tűzhely melletti kis, házilag eszkabált széken ülve tördelhették a rozsét a tűzrakáshoz. A karoslóca folytatásaként helyez­ kedik el a család ünnepi és téli ruháit őrző „négyfiókos kaszni” és mellette a menyasszonyi, rózsásra festett láda. A kasznit feszület, imakönyv és a búcsúk­ ban vásárolt szítik. angyal-szobrocskák dí­ A szoba fő díszei azonban mégis a falon kétsorosan felakasztott „cifra tá­ A konyha másik sarkában házivá­ szonnal letakart kecskelábú asztal és rövid, faragotthátú lóca áll. Az asztal vastag lapja valamikor gyúródeszkául is szolgált. Ezek mögött, a konyha hát­ só falába mélyítve, kis szekrény, pol­ cos „falkaszni” őrizgeti a ritkábban használt tányérokat, korsókat. nyérok” és a szentképek. A harmadik helyiségben, a kamrában, a gazdasági munkákhoz szükséges fa­ villák, gereblyék, kasza, a kenderfel­ dolgozás eszközanyagából pl. bakláb, A konyhából két lépcső vezet a szo­ héhel, csévélő láthatók. Az egyik sa­ bába. Bár a szoba is tapasztott, földpadlós, fehérre meszelt falú kis helyi­ rokban egyrekeszes hambár áll buzá­ val, előtte gabonával megtöltött zsákok. A nyári meleg elől a hűvös kamrába tett szalmadikóra húzódtak délutáni pihenőre, és ide helyezték el öreg, vagy beteg családtagjaikat is. A kamrában ség, kékre festett gerendamenyezetével, sötét, virágmintás bútoraival az ünne­ pélyesség hangulatát kelti. Ezt a hanggulatot csak a falmasina töri meg, mely rőzsekosarával arra emlékeztet, hogy a nagy téli hidegekben a család beszorult a féltve őrzött szobába. A látható tárgyak közül megemlítjük még a különböző funkciójú kosarakat, sza­ kajtókat, 128 sarlókat. �galmának fellendítését célzó rendezvé­ nyek sikeres megindítójaként. A Falumúzeum szerepe e napok eredményes­ ében és elmúlt évi látogatottsága azt bizonyítják, hogy a múzeum jelen­ tős helyet foglal el a falu kultúrális életében, mint a hollókői „műemlék falu” terveinek első megvalósítója. A Falumúzeum pincéje egyelőre csak részleteiben mutatja be a hajdani szőlőtermesztés tárgyi emlékeit. A mú­ zeumszervezet céljának tekinti, hogy a hiányzó gazdasági épületek (istálló, fé­ szer, hidas) felállítása és berendezése mellett a borpince tárgyi anyagát is kiegészítse: Ez évben rendezték meg először a „Hollókői napok”-at, a falu idegenfor­ FLÓRIÁN MÁRIA ÜNNEP H O LLÓ K Ő VÁRÁNAK ROMJAINÁL Koppány György felvétele 9 129 �A nőnevelés magyar apostola — Veres Pálné és Madách Imre kapcsolata — „Üdv azoknak, kik a női lelket Jóvá és erőssé képezik, Üdv azoknak, akik nőt nevelnek. Mert a földet boldoggá teszik. Nevüket nem márvány őrzi meg, de Nemzedékek hosszú sora, mely Belenyúlván késő ezredekbe. Nekik élő szobrokat emel.” Veres Pálné, Beniczky Hermin a magyar nőnevelés elévülhetetlen érdemű út­ törője 1815. december 13-án született a Nógrád megyei Láziban. Apját alig ismerte, s az 1831. évi kolerajárvány édesanyját is sírba vitte. Nagyapja veszi pártfogásába, de neveléséről igazán nem gondoskodik senki. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy amikor 1839-ben férjhez Veres Pálhoz, Nógrád megye főjegyzője, későbbi alispánjá­ hoz s ebből a házasságból megszületik egyetlen leánya, igen gondos nevelésben ré­ szesíti. Naplófeljegyzései arról tanúskodnak, hogy már házassága első éveiben fog­ lalkoztatják a korszerű nevelés kérdései: „A leány tanulja meg jó korán kedvét ta­ lálni abban, hogy hozzátartozói iránt tiszta, csendes, jól rendezett munkásság által szeretetet mutasson, szívesség, gondoskodás, okosság által, kívánságaikat megelőzze, örömükért éljen.” A vanyarci kastély, ahol élete nagyrészét leélte, mindig nyitva állt a vendégek előtt, s különösen sokszor és meleg barátsággal fogadták Madách Imrét, aki barátjával, Szontágh Pállal, gyakori vendég volt. Madách közismerten sokoldalú ismeretekkel rendelkezett és hatására Veres Pálné nemcsak szépirodalmi ismereteit bővítette, hanem több tudományos kérdésben is jártasságot szerzett. Kedvelt szórakozásuk volt, hogy párbeszédeiket talány-rajzokban folytatták. Mikszáth Kálmán — aki ugyancsak a család baráti köréhez tartozott — közölte a Pesti Hírlapban Madách alábbi képrejtvényszerű levelét, amelyet Heine költemé­ nyei mellé csatolt. 130 �A rejtvény megfejtése nyeit ezennel elszállítani. kozásának, mint nekem a következő: Kívánom, hogy kedvenceim. A „Sietek oly Nagysádhoz Heine költemé­ mértékben megfeleljenek vára­ második kötet Szilárd kisasszonynak nem való olvasmány. Míg személyesen tisztelkedhetom, hódolattal maradok alázatos szolgája: Madách Imre.” 131 �Amikor Madáchot a szabadságharc bukása után egy hazafi rejtegetése miatt letartóztatják és Pozsonyban raboskodik, vanyarci barátai meglátogatják, és Veres Pálné virággal fejezi ki együttérzését. E kedves megnyilvánulás emlékét őrzi a Fogoly bokrétája című Madách vers. A költő később Pesten raboskodik és 1854. március 30-án Veres Páné naplójában ezeket olvashatjuk: „Képzeletem egy jó barátunk sorsával foglalkozik szüntelen, kire ma Pesten itéletet fognak mondani s kinek végzete: szabadság vagy börtön, a hatalom szavától függ. Adja Isten, hogy szabaddá legyen!” Ez az egyre mélyülő barátság különösen a börtönből való szabadulás után jelent sokat Madáchnak, amikor házassága felbomlik és a családi élet meghitt melegét szinte csak Vanyarcon érzi. Közel járunk az igazsághoz; amikor azt mondjuk, hogy a Tragédia Évájának mintázásakor is „e gyöngéd nő tisztább lelkülete” szűrődött költészetté és szolgált mintául az anya és feleség eszményének megfogalmazásakor. Az ember tragédiájának sikere után Madách-ot előbb a Kisfaludy Társaság, majd 1863-ban az Akadémia is tagjai sorába választja. Akadémiai székfoglalóját .,A nőről különösen aesthetikai szempontból” című értekezésével tartja. Ebben olvashatók olyan megállapításoki. mint „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha sem jut, könnyebben felfog és tanul, de terem tő genius hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak szenvedő sohasem a beható elemet képviseli s innen, míg a diletantismus legkedvesebb contingensét szolgáltatja, soha a művészetet és tudományt előre nem; viszi.” Majd más helyütt: „A nő alárendelt testi és leki ereje védelmet, ápolás keres, s az erősebb férfi lelkében ép oly érzéseke kelt, mint az elhagyott gyermek, a herv adó virág, a megdermedt madár.” Amikor Veres Pálné ezt az értekezést Arany János lapjában a Koszorúban olvasta, sietett visszautasítani az igazságtalan értékelést. Madách-hoz írott vita­ leveleiben kifejtette, hogy nem a nők hibája, hogy el vannak maradva, hogy bizonyos területeken kevesebbet tudnak, mint a férfiak és, hogy a tudományok és művészetek terén addig nem tudtak kimagasló eredményeket felmutatni, hanem a társadalmi rendszeré, amely neveltetésüket következetesen ehanyagolja, és azé az általánosan elfogadott helytelen nézeté, amely csak a férfiakat tekinti az alkotó munkára alkalmasnak. Madách válaszában udvariasan elismeri Veres Pálné érveinek igazát és saj­ nálkozását fejezi ki, amiért előbb nem vitatta meg felfogását a kérdésről. Ez a vita serkentette cselekvésre Veres Pálnét, és 1865. október 28-án Jókai Mór lapjában a Honban megjelentette „Felhívás a nőkhöz” című írását. Majd az ezt követő országos mozgalom eredményeként 1868. március 23-án megalakították a "Nőképző Egyesületet.” 132 �Veres Pálné érdemeinek és pedagógiai munkásságának részletes ismertetésére a Palócföld következő számában visszatérünk. Következetes harcosa volt a női egyen­jogúságnak és élt benne a hit, hogy a megkezdett munkának lesznek folytatói. Erre vall felhívásuk is: „Kérjük az utókort: törekedjenek a megkezdett munka továbbfejlesztésére. Ne lankadjanak! mert aki indolens, elveszíti a már kivívott jogokat is. Törekedjenek a kereseti pályákat is vagyontalan, elhagyott nők számára kibővíteni ,mert a nők érdekeit előmozdítani első sorban a nők kötelessége. Haladjunk!” Születésének százötvenedik évfordulója alkalmából köszöntsük Veres Pálnét Madách Imre szavaival, mondván, aki a művészetek országát gazdagítja, a termé­ szetet szépíti az is méltó elismerésünkre: ” De, ki em b er-keblek et k ép ez ki, Az terem t mint Isteneknek társa, L elk e hat, míg létez m űvelődés, S díja legszebb: em bertársi hála ” CSUK L Y LÁSZLÓ 133 �KARANCSKESZI NÉPSZOKÁSOK, L A GZIS RÉSZLETEK Összeállította és gyűjtötte: HÁRSKÚTI ANNA. nevelő 40—50 évvel ezelőtt falusi szokás volt nálunk Kesziben, hogy az eladó lányok lánycimborák csoportokba verődve sétálgattak vasárnap délután a főutcán. Szebbnél-szebb nótáikkal kícsalogatták a legényeket, akik aztán választhattak a szemrevaló lányokból. (A régi öregek szerint két évszázaddal ezelőtt is a Ka­ rancs völgyében „teremnek” a legszebb, legszemérmesebb lányok.) Akit a legény kiválasztott mátkájának, vagy ahogyan itteni népszokás szerint mondani szokták szeretőjének, az május első két hetében MÁTKATÁL-at küldött a leánynak, az arra kiszemelt menyecskétől, s MÁJUSFÁT állított fel május 1-re virradó éjjel. A mátkatál május legszebb virágaiból készült, melynek közepébe a húsvéti hímestojások kerülnek. Az volt a falu legszebb, legkedvesebb, leghíresebb lánya, aki ilyenkor a legtöbb mátkalálat kapta.. A májusfa a ház elé, a kiskertbe állított, gyönyörűen feldíszített, sudár-nyárfa volt. A májusfáért a lánynak ugyan­ olyan árban hófehér inggel szokás megajándékozni a legényt pünkösdkor. Aztán következik a MEGKÉRÉS. A lány szüleitől megkéri a lányt. Ha nem kosarazták ki, akkor már aratáskor, mint „aratópár” együtt aratnak, hogy egybe­ keléskor rneg legyen a kenyérnekvaló. Egymás nélkül ezekután már egyikük sem megy sehová. A bálban KIVARROTT ZSEBKENDŐVEL ajándékozzák meg egy­ mást. Nem volt szokás az évekig tartó csapogatás, sem az eljegyzés. Egy hónap­ pal a lagzi előtt kapta meg a lány a gyűrűket, vagy csak az esküvőre. Az udvarlás egy évnél tovább sose tartott. Két héttel a megbeszélt lakodalom előtt megkezdődött a HÍVOGATÁS. Mind­ két családból a vőfélyek meghívják az összes rokonokat. Sokszínű szalaggal fel­ díszített fokos és kalap a hívogatok gyönyörűsége, dísze. Ettől kezdve nagy elő­ készületek folynak a hozzátartozóknál. Segítenek mosni, takarítani, sütni-főzni, bevásárolni. Egy héttel a lakodalom előtt elviszik a menyasszony ágyát a vőlegé­ nyes házhoz a meglévő bútorokkal és fehérneműekkel. Persze ez mind víg nótázások között folyik le. A lakodalom előtti napokban elhozzák ajándékaikat a hozzá­ tartozók. Itt főszerep a keresztszülőknek jut. Elhozzák a kalácsokat, morványt (kerek, fonott, üres kelt kalács, melyből a lakodalmi menetkor az utcán és otthon is mindenkit megkínálnak), a levágott baromfikat. Levágják a hízót a lakodalmas háznál. Hozzák az asztalokat, székeket, edényeket a másnapi vígsághoz. Van bőven ital is. Lakodalom napján korán talpon az egész ház. Fől a jó tyúkhúsleves, sül a hús, kolbász, hurka, készül a töltött káposzta, a csapos a hordó mellett, a háziak 134 �ünneplőben. Mindenki és minden várja a vendégeket. A cimbalmos, vagy a cigány húzza a jobbnál-jobb talpalá valókat. A vőfélyek várják rendeltetésüket. A ven­ dégek közül elsőnek a mennyasszony lánypajtásai érkeznek meg. I. VŐFÉLY: Halljátok jányok! Lagzi lesz minálunk. Gyüjjön el mindenki! Tik is gyertek nálunk! Húzd rá citerás, szakadjon a húrod! LÁNYOK: (Hallgatót énekelnek, kezükkel hátuk mögött összefogódzva, félkörbe, ritmusra mozognak): Sej, barna legény, a te fekete szemed Minek nékem a te gyönyörűséged? Három szavad van a szívembe írva. Sej, barna legény, csak te teszel a sírba. (A következő éneknél a fejükkel is ritmusra mozognak): LÁNYOK. Már minálunk elgépelték a búzát Visszafelé fújja a szél a pelyvát, Visszafelé fújja a szél a kendőm, a kendőm Nem tagadom, te is voltál szeretőm. (A harmadik éneknél már a csárdás lépéseire táncolnak; riszálva): Karancskeszi csárda zsindelyes, abban van a rózsám mindenes Minden a kezére rá van bízva, csak a szerelem van eltiltva II. VŐFÉLY ÉS A LÁNYOK: Ej, haj mulatunk! I . VŐFÉLY: (köszönti az eddig megérkezett vedégeket és kikéri a menyasszonyt a násznagy) Felvirradt az égen a boldogság napja, Köszöntök mindenkit, ki belép e házba! Adj Isten, gazd’ uram, minden jót kívánok! Én e tisztes háztól nagy adományt várok.. Künn a mezők alján egy bokor tövében Bús legényt láttam én, bánat a szemében, gyötrődés szívében A legénynek azért van bánatja. Mert felvirradt benne leghőbb kívánatja Viruló rozmaring gazd’ uram házánál Hét határban sem lelt tetszőbbet nálánál. Ha szívével együtt a kezét is bírná. Ezen rozmaringot hogy reája bízná Azért én gazd' uram kelmedet megkérem Nyíló rozmaringját adja oda nékem! Várom válaszát! 135 �ÖRÖMAPA: Virágoskerteknek minden szál virága Legyen az rozmaring, tündérek rózsája Bárki gyün csodálni, gyönyörködve nézni illatját szagolva, kábítónak véli. Vígasztald meg öcsém a bús legény szívét, Vidd meg néki menten jó szándékunk hírét: Rája bízzuk kezét mi féltett kincsünknek, Széltől is megóvott drága gyermekünknek. Óvja meg, védje meg, minden bútól-bajtól, Jó ura, gazdája legyen a mai naptól. (Lányok kivarrott zsebkendővel, csípőretett kézzel táncolnak. Vőlegény helyett az I. vőfély a menyasszonynak adja a legszebbet) LÁNYOK: (éneklik): Majd kiválik, kinek van szeretője? Kinek van kivarrva a zsebkendője? Kivarrom a zsebkendőmet sligeltre, rózsásra Úgy adom a szeretőmnek a bálba. II. VŐFÉLY: (fokossal) Kipegünk, kopogunk végig a nagy utcán, Port verünk, danolunk vasárnap délután. Kalpagunk peremén vérvörös pántlika Tövibe bokréta, százszorszép, árvácska. Kivirágzott imhol kezünkben is a bot Esküvőt hirdetünk, lakomát és jó bort Boruljon a felvég az alvég karjába Gyüjjön el mindenki cimboránk nászára. (felmutatja) | (A koszorúslányok közrefogják a két vőfélyt és az alábbi énekre táncolnak. Vő­ f élyek a fokosokkal a levegőbe fel-le, ritmusra ütemesen intenek, hallatszik a sarkantyúk pengése, a csizma dobogása) LÁNYOK: (énekelnek) Darumadár magasan száll, levegőben szépen szól, A szárnyából, a farkából bokrétának való hull, Gyere babám, szedjed, rózsás kalapom mellé tegyed, Hogy engemet a lagziba arról megösmerjenek. II. VŐFÉLY: (Mégegyszer csalogat, hívogat mindenkit, hogy megteljen a lakodal­ mas ház) Kipegünk, kopogunk gazduram kapuján. Úgy tudjuk, szép virág nyílik az udvarán (apának) Azért hát siessünk a lakodalmas házba Vegyük ki részünket a falusi nászba. (Elmennek, majd kis idő múlva visszatérnek, átadva ajándékaikat a menyasszony­ nak, sok szerencsét és boldogságot kívánva) 136 �KOSZORÚSLÁNYOK: (köszöntik a menyasszonyt) 1 Dalol a kismadár, fütyörész a rigó Nyílik már, nyílik már a szép rózsabimbó 2. Megértem, megértem a kismadár dalát De boldog, de boldog, ki szereti párját. 3. Azt súgja titokban nyíló rózsabimbó, Símogató szélben enyelegve ringó Csókolgass napsugár, süssél rám melegen Te vagy az én párom, csak te kellesz nekem. 1. Danolj csak kismadár, virulj rózsabimbó Testvérünk nászára fütyöréssz kisrigó Elmegyünk, elmegyünk haját kontyba tűzni Hullámos hajába nászkoszorút fűzni. (Koszorús lányok közrefogják a menyasszonyt, és az alábbi énekre táncolnak): Szép rozmaringszál csomóba Ha bekötik gyöngykoszorúba, Mikor teszik a barna lány fejére, Akkor száll a bánat szivébe. MENYASSZONY B ÚCSÚJA: Könny van a szememben, de a szívem nevet Régi leányéltem búcsút mondok neked Elszakad a virág földi gyökerétől Elmegy a lány messze kedves övéitől. Elmegyek, elvisznek ebből a hajlékból, Ahol könnyen éltem apám jóvoltából Gondtalan életem gondokkal cserélem Levetett pártámért a fejkötőt kérem. Odaadom múltam boldogabb jövőért Gondtalan lányságom asszonyi életért Megtaláltam végre az életem párját Szivem reá bízza érzései árját. I. VŐFÉLY: Fel, fel vendégek, kedves barátok Daliás fiúk, koszorús lányok Fel, fel ifjú pár és örömszülők Esküvőre megyünk, az óra ütött. Fel, fel vendégek, kedves barátok, Álljanak sorba násznépi párok Kisérjük végig szülőfalunkon Ifjú párunkat boldog útjukon. NÁSZNAGY: A búcsú órája üt most egy-kettőre Fordul a menyasszony kedve kesergőre. Arra kért, hogy legyek szószólója néki A nagy útravalót, im hadd kérjem én ki 137 �ÖRÖM APA: Tisztelt barataim, vendégek, rokonok Gyermekeim, mátkapár reám hallgassatok! Illendő megállni néhány okos szóra, Mielőtt elmennék a nagy fordulóra. Miként a madár a fészkéből kirepül, A lány is hazulról egy napon elkerül. Én e jó hajadont, kit tőlem elkértél Akit te szívedből nagyon megszerettél Gondosan neveltem, őriztem, ápoltam Dologra, munkára is megtanítottam. Tartsad tisztességben, becsüld meg mindenkor Hétköznapokon is, necsak nagy ünnepkor. A nagy útra íme áldással bocsátlak És ha megszorultok tanáccsal szolgálok. ÖRÖMANYA: örömanyának be kevés a szava, Szivétől szakad el szeretett magzatja. az Vége a lányságnak, jön az asszonyélet Drága jó leányom Isten legyen véled! (ráborul sír) Csárdást járnak a vendégek az alábbi dallamra: Diófából van a, diófából van az édesanyám kapuja, Kedves kisangyalom, kedves kisangyalom, Lassan gyere be rajta Lassan gyere be rajta, be rajta Ébren van az anyám, a jó édesanyám, lépésedet ne hallja. VŐLEGÉNY: Tisztelt ipamuram, kedves anyámasszony Szerető szívemnek nagy öröme vagyon Keblemre tűzhetem ezt a virágszálat, De azért lelküket ne eméssze bánat Köszönöm kendteknek, hogy nekem nevelték Kedvemre valónak, jónak szépnek tették Én ezt a leányzót mindig megbecsülöm Soha életünkben el nem válunk külön Kendteknek pedig én hálás fiúk leszek, Ellenükre soha semmit nem is teszek. 138 �MENYASSZONY BÚCSÚJA: De rossz lesz elmenni ettől a hajléktól Ahol megkíméltek minden bajtól, gondtól Ahol anyám széltől is megóvott engem Ahol édesapám őrködött fölöttem Ahol megtanultam minden emberséget Derek munkásságot és a tisztességet. Egy gyermek helyébe íme kettőt kapnak. Köszönöm szivemből, amit velem tettek Hogy annyi jósággal engem felneveltek. Mondanék sokat, mert sok mindent érzek, De csak a szív gazdag, a szavak szegények. A násznép sorba rendeződik és megindul a menet az esküvésre. A bőszoknyás (tizenhárom kikeményített alsószoknya) menyasszonyi és az utána következő vőlegényi pár után a nyoszolyós lányok, majd az örömszülők, s az összes rokonok, vendégek kisérik a nagy útra a leendő párt. Útközben kosarakból kínálják az utcára, kisereglett közönséget a túrós lepényből, morványból és más kalácsokból. Felcsillannak a boros üvegek és kulacsok is. Mindenkinek enni és inni kell. A han­ gászok kisérik a menetet. Induláskor nagy sikítás adja tudtunkra a nagy örömet, mely az ifjú pár szivében rejtőzik, s helyettük a lányok fejezik ezt ki. Ének zene: Barna kislány jól meggondold magadat Hová teszed le a leánysorodat Gyöngyvirágos oltár elé leteszed Onnan többé soha fel nem veheted. (Ismert dallam) Esküvés után megint az előbbi rendbe felállnak, az új párt üdvözlik, s elindulnak hazafelé, Közben még vigabban zenélnek, énekelnek: Réztepsibe sül a málé, maj ’ menyaszsony leszek mán én, Ma menyasszony, hónap asszony, hónapután komámasszony. A vőfélyek vezette lakodalmi menet megáll a ház előtt, örömapa fogadja őket: Isten hozta nálunk mindig a vendéget, Nagy örömmel látjuk a fiatalt, s vénet Kerüljenek beljebb szívünkbe, szobánkba, Legyenek vendégeink este vacsorára! Az ünnepeltek, s az összes vendégek bemennek a házba, s az első vőfély fogadja őket, meg a koszorúslányok köszöntik: I. VŐFÉLY: Nyíljanak a kapuk, csendüljön az ének, Hulljanak virágok, s kiáltsanak éljent! Ime itt az ifjú pár, az új asszony, s férje, Őket az életben sok-sok öröm érje. 139 �II. VŐFÉLY: Sok szerencsét, sok örömet Tele kamrát, tele bendőt Éljen az ifjú pár! Felvirradt az öröm már! Szerelemben, szerencsében, jótermésben, egészségben Sose érje őket kár! 1. KOSZORÚSLÁNY: Felderült a nap az égen, nyáron is csak úgy, mint télen Süssön a nap felettetek, kergesse a fellegeket Mindig boldogan éljetek, semmitől se féljetek! Éljen. I. VŐFÉLY: Eredményes munkát, jól megtöltött konyhát Tele pincét, kamrát, három utca sarkát Szerencsének farkát, vendéghívó szarkát Boldogságnak markát, a kincseknek zsákját Kívánja komátok, igaz barátotok! 2. KOSZORÚSLÁNY: Ahová néz szemetek, virág nyíljon Ahová lép lábatok, zene szóljon Amihez nyúl kezetek, arannyá váljon. Mindenütt a világon boldogság várjon! 3. KOSZORÚSLÁNY: Szivemből kívánok néktek áldást, békességet Kevés bánatot, sok örömet, hosszú ifjúságot Késő vénséget, erőt-egészséget, boldog életet! MIND: Éljen! 4. KOSZORÚSLÁNY: Áldás, békesség, jó asszony feleség, Bor, búza eleség, soha semmi vereség A munkában nyereség életedet vezessék! II. VŐFÉLY: Öröm, áldás szálljon rátok Ezt kívánják a barátok Derűs jókedv, egészség, többre vágyni merészség! Fogadd el a jót rosszal, életedet el ne rontsad. 5. KOSZORÚSLÁNY: Az élet nagyon furcsa jószág A jót nem mindig bőven osztják Öröm, áldás elvegyülnek, egymás nélkül nem is élnek Jusson néktek azt kívánom, több öröm, mint szánom-bánom 140 �(A két vőfély asztalhoz tessékeli a vendégeket, a vacsorához: I. VŐFÉLY: Szerencsés jóestét, áldást, békességet Kívánok barátimnak, s a kedves vendégeknek Kerüljenek beljebb, örvendezzünk együtt, Együnk is, igyunk is, az ideje elgyütt. II. VŐFÉLY: Tessenek, tessenek asztalhoz kerülni Kiki szomszédjával a székre leülni Türelmetlen kint már a ropogós malac Szeretné tudni, vajon ízes falat? A töltött káposzta alig várja sorát Nem pírongatják meg majd a gazdasszonyát? Remélem, étvágyat hoztak eleget? Vidáman fogyasztanak hideget, meleget, Kacsát, csibe boncát borral öntözgetik Ha egyszer megunták, ismét elől kezdik. Tessenek, tessenek asztalhoz kerülni A jó szomszéd mellé ízibe leülni. Míg elhelyezkednek, felcsendül az ismert dallam: Este gyere, késő este, angyalom, rágyogós csillagom Ha nem szeretsz, ne gyere, ha meg szeretsz elgyere Nyitva van a kicsi szobám ablaka, hej Este gyere, késő este, angyalom, ragyogós csillagom. I. VŐFÉLY: Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Tányér, kana, villa kés, el vagyon készítve Tessék uraimék helyre telepedni A gyomrát minálunk nem rontja meg senki. Vőfélyek sorra behozzák a feltálalt ételt rigmusok kiséretében és kínálgatják. Legelőször a levest, húst, töltöttkáposztát, stb . . . 1. Itt hozom a levest kakas tarajával Nem udvarol többé a szomszéd tyúkjának. 2. Ez azért röfögött egész életében Nem volt néki szárnya. Ilyen vendégségben tűrhető eledel Tessék hozzálátni! Hiszen mibennünk már nem fog többé túrni! 3. Itt a káposzta, meg a torzsa, szép asszony hozta Huncut ember, aki nem kóstolja. 4. Belevágtam tizenkét disznó elejit, hátróját Keresse meg benne ki filit, ki farkát. 141 �I.. V Ő F É L Y : Mindenki jóllakott, hagy szóljon a vígja A bortól eloszlik a magyar ember búja. Húzd rá! (Ismert dallam): Ódalgombos a cipőm, elhagyott a kikínyszemű szeretőm Ha elhagyott nem bánom, tanálok én szebb szeretőt a nyáron! I. VŐFÉLY: (Bevezeti a menyasszonyt): Ime itt áll előttünk az ékes menyasszony Hogy menyasszony fővel először mulasson De vigyázzanak ám, le ne tápodják a cipője sarkát, Mer’ drágáér’ varrták! (Kezdődik a menyasszonytánc) Ismert dallammal a következő nóta: Nemsokára menyecske lesz ebből a lányból Kerek kontyot rakatunk a hajából A menyasszony kerek kontyát sokan mennézik Az új asszony bódogságát írigylik. Ő lesz az én violám, ő lesz az én drága tubicám Nemsokára elveszem, magam mellé ültetem Ő lesz az én drága kis feleségem. Tánc közben közbeszólások. Először a vőfély: Hohó, nem úgy van a’ A táncot én kezdem, a többi ráér Menjen haza kiki a huszasáért, százasáért Húzd rá citerás az új házaspárért! Újjabb közbeszólások: Szabad kiváltani a menyasszonyt! 100 Ft a menyasszony! Eladó a menyasszony! stb . . . I. V Ő F É L Y Szőke kislány, kékszemű, veled járni nagyszerű Könnyen lépsz a padlóra, fordulj be a karomba. Éjfél után farkasfékető be, menyecskeruhába felöltözik a menyasszony és a vőfély bevezeti: Elszállott a fecske, itt az új menyecske! Újabb m u t a t á s: Tűzről pattant kis menyecske vagyok én Kinek csók kell, gyüjjön ide, adok én Adok csókot, százat is legénynek, Úgyis tudom, jól esik a szegénynek! 142 �Egy másik menyecskeénekkel folytatják: Menyecskének nem jó lenni, mert keveset adnak enni Keves, keves, ez a rántott leves, menyecskének de keserves! I. VŐFÉLY: Ropjuk vígan reggelig, akar hónap esteiig Ihaj-tyuhaj mulatunk, nem igaz, hogy mehhalunk! És így mulatnak hajnali öt óráig. Ekkor tüzet raknak az udvaron. A tűz körül táncol a menyasszony, (menyasszonypörkölés) majd pálinkával és kaláccsal kínálja a vendégeket. Pörkölés alatt ellopják a párnát és nagy zenebonával, hangoskodással viszik az italboltba. Ott isznak még ráadást a párnára, s az adósságot és a párnát otthagyják a kocsmában. Az új férjnek kell az adósságot kifizetni, csak akkor kapja meg a menyasszony párnáját. A menyasszonynak meg száz csókot kell adni a kiváltási díjba. Még világoson is hallani a jókedvű emberek énekét: Jányok, jányok, jányok a faluba, falu végén szépen szól a muzsika Addig iszok, mulatok, míg csak regvelt nem látok Még az éjjel, még az éjjel, mindenkivel kimulatom magamat. Egy másik csoport ezt énekli: Tizenhárom végbő’ van az én gatyám Tizenhárom éjjel varrta a babám Egyik szára hosszú vót, a másik meg rövid vót Látod-e babám? Nem jól varrtad a gatyám! Lassanként elbúcsúznak az emberek, pedig nehéz a jó bor mellől felkelni. A nóta is búcsúzásra inti őket: Esthajnali csillag ragyog, én még most is a lagziba vagyok Jaj, Istenem, de szégyellem, hogy reggel kell hazamennem Ént ezt többet nem teszem, hazamegyek, lefekszem Hazamegyek, kialuszom magamat. Ettől kezdve a fiatalasszony a szép nagy hajfonatot felcseréli konttyal, szalag helyeit farkasféketőt és kerekféketöt visel, addig, amíg jól esik. Az utóbbit csak ünnepeken hordja. 143 �Kitekintés Nazim Hikmet Örvénylő mélység Szemedbe nézek s részeg leszek, mint illatoktól napsütötte földeken. Rozstenger ring s árjában elveszek. Mint az örökké változó anyag olyan a két szemed — zöld fényben úszó örvénylő mélység, amely naponta lebbenti föl titkát előttem, amely azonban nem tárja fel magát egészen soha. Georg Maurer C S IR I P E L ÉS Madárdalon ömlik a méz a táj kelyhébe már. Fülem habzsolva issza és ürül a telt pohár. Mint kisgyerek, sóvárg a fül ez édesség után, s ha újra pergő méz gyanánt árad a dal: — örül. A verseket f o r d í t o t t a : Szabó K á r o ly 144 �SIMON IMRE: Utcarészlet 10 145 �KRITIKA „Hazudik - aki hallgat” Jobbágy K á roly: Háló nélkül című kötetének margójára Balasagyarmatom született 1921-ben. A Népszavában debütált tizennyolc éves korában A diákkori munkásmoz­ galmi tevékenység után katonai szol­ gálat, majd hadifogság következett. Az új rendszerben tanári diplomát szer­ zett, jelenleg is tanít. Első kötete tíz évvel ezelőtt jelent meg Feltámadás címmel. Ezt követte a Hajnali viadal (1956), a Hó és Nap (1962), a Háló nél­ kül pedig mindössze néhány héttel ez­ előtt hagyta el a nyomdát. Így fest címszavakban a kétszeres József Attila-díjas Jobbágy Károly eddigi életútja. Ennyit talán valamenynyi nógrádinak illik tudni róla, hiszen megyénk szülötte a mai magyar líra egyik jeles képviselője. Jelenleg ugyan Budapesten él, de eltéphetetlen szálak fűzik emberi és költői eszmélése he­ lyéhez. Költőről lévén szó teljes képet csak versei alapján kaphatunk róla. Költeményeiből az eleven valóság igé­ zetében égő ember nyugtalan és forró közéleti lírájáról szól. Ars poeticáját a Hó és Nap utószavában így fogal­ mazta meg: „ . . . egységes a vágy, korunknak, ennek a mozgalmas, raké­ tát a Holdba repítő, betegségeket le­ győző, népeket felszabadító, embereket átformáló kornak — tépelődéseiben, lázongásaiban is — boldog, szüntelen szolgálata.” Erről tanúskodik az utóbbi évek termését összegyűjtő Háló nélkül című kötete is. De menjünk sorjában. A könyv fülszövegében a költő üd­ vözli az olvasót és neki ajánlja művét. Talán elmaradhatott volna ez a néhány sor, és hasonlóképpen sajnálatos, hogy éppen a címadó vers sikerült gyengéb­ ben a többinél, a kritikusi „rosszmájú­ ság” nagy örömére. A valójában szép gondolat — a költő az igazság kímé­ letlen, dísztelen kimondására teszi fel életét — kifejezésére nem szerencsés hasonlat az artistasors, modorosnak sőt erőltetettnek hat. Az Élet és Irodalom kritikusa „csinnadrattás bevezetőként” említi ezt a verset és ironikusan álla­ pítja meg, hogy utána éjszakai fogfá­ jásról szóló költemény következik. Az olvasó azonban, aki végigolvassa a kötetet megbocsát a félresikerült kez­ detért és vitába száll a kötet helyett lényegében egy verset elemző szigorú bírálattal. Vagy talán a költőnek van igaza akkor, amikor Tanács című ver­ sében ezt írja: . . . . . . . . . . . . . . . . . . barátot kritikusokból válogass, légy szerkesztő, lektor . . . s meglátod nem lesz a szádon több panasz. 146 �előtt tiszteleg. Különösen mély benyo­ mást tesz az olvasóra a Madáchról írott újszerű felfogású költemény, amely a tavalyi centenáriumi ünnepsé­ gek jegyében született. A „szállni vágyó nemzet” mai prófétája egy évszázad­ nyi távolból hajtja meg az emlékezés zászlaját a „szívszakasztó dombokkal teli Nógrád” költőóriása előtt. Jobbágy Károly előző könyveiben is sok szerelmes vers kapott helyet. Ez­ úttal Minden címszó alatt foglalja egybe e témájú költeményeit. Jobbára a beteljesült, a viszonzott, a munkára ösztönző szerelem hangja szól a sorok közül: A könyv első fejezete a Fény és tűz, valamint a Vallomás az indulatról, hű bizonyítéka Jobbágy közéleti érdeklő­ désének. Az igazság nevében bélyegzi meg a „félve kertelőket”, az őszinte szót állítja a „légből-támadt frázisok” helyébe. Fanyar sirató című versében az egyén és a társadalom egymás iránti kölcsönös felelősségéről szól. Protestál a háború ellen (Csak . . . csak; Twist), örül a lét győzelmének (Gyógyulás). Tyereskovához írott versében az aszszonysors határtalan megbecsülése jut kifejezésre: Tyereskova! Nem vagy több, se jobb . . . hitesd el te, hogy szállni képes és hogy röpülni érdemes; emelj sugarad pereméhez! Asszony vagy, bátor társ, örök nő . . . és nem kivétel. Fellini: Nyolc és fél című filmje kap­ csán a „nagystílűek mindig friss-ingű autós hadja”, és „a minden terhet ma­ gán viselő, meggyengült, fáradt embe­ rek sok milliója” közti ellentétre hívja fel a figyelmet. Hangja közvetlen és mindig szenvedélyes: A „Rónai-Vér” a címe a külföldi utazások élményeit versbeöntő ciklus­ nak. Moszkva, Jaszna-Poljana, Leningrád, Puskinó, Plovdiv, Ko larovgrád és Velence utcáin bolyongó költő lelkiállapotának, gazdag gondolatvilágának a kifejezői ezek a versek. Az Egyedül az őserdőben című cik­ lus zárja a kötetet. A mindennap har­ caiba, a gyakori megnemértésbe bele­ fáradt költő önmagát biztató és végül­ is teljes optimizmusba kitörő szavai nagy akaraterejéről, munka és harc­ vágyáról tesznek tanulságot. Mint ta­ nár is erre a küzdelemre buzdítja érettségiző diákjait: Mert e nélkül nincs semmi! Hit és izgalom nélkül, indulat pokla nélkül, semmit se lehet tenni! A kötet egyik legszebb verse a Vadak közül szelídekhez, amely egyben cím­ adója a következő résznek. Az apját verő fiú, az egymásra tüzes nyíl tekin­ tetet vető sorbanállók, az egymást foj­ togató társbérlők, a lányát kínáló ci­ gány és a gyermekét szemétbe dobó anya láttán a költő Európa közepén is vadak között érzi magát. A szelídekre apellál, akik esténként „verset hallgat­ nak, hegedülnek s csak ha esznek, fog­ ják a kést”. A humánum himnusza ez a vers. A Concerto Bartók Bélának, a Madách pedig Az ember tragédiája halhatatlan szerzőjének állít örök em­ léket. Egy kiállítás képei című versé­ vel Korga György, a Versek kútja cí­ művel pedig Palotai Erzsi művészete Búcsúzkodó, ifjú barátaim! Rátok is várnak nagy verekedések az új világ szent barikádjain. Szívetek legyen a mienknél merészebb, vallja már ifjan, mit mi törten értünk, hogy: igazán csak harcainkban éltünk. „Hazudik — aki hallgat” — írja egyik versében. Ő kimond mindent őszintén, belső kényszere az írás, a hétköznapok problémáira való reagá­ lás. Szükségét érzi, hogy versbe fog­ 147 �lalja a körülötte alakuló világot. Ver­ sei olykor izzanak, lüktetnek. Ez a szen­ vedélyesség azonban néha oda vezet, hogy az indulat hevében engedménye­ ket tesz a költői szépség rovására. Az őszinte és közvetlen hangnem azonban kárpótol ezért. Példamutató lelkese­ dése hovatovább már élcelődésre adhat okot de hite nem hagyja nyugodni: íme így fogalmazta meg a költő társadalmi, közéleti érdeklődését, amely jelen kötetére is éppúgy jellemző. Nem tért el a sajátmaga által kitűzött progromtól. Sőt, költői világa elmélyült, kiteljesedett. A valóság teljes és hű tükrözésében látja feladatát. Egyes szám első személyben írott versei a közösséggel, valamennyiünk örömével Ha fáj is, mondd el! S ez a kor ölel, mint jóbarátot. és gondjával való azonosulását bizo­ nyítják. A valóságkutatás szenvedélye, Előző, Hó és Nap című kötetének egyik önvallomásszerű versében írja: a szocialista kiteljesedés hatékony köl­ tői szolgálatának igénye vezeti tollát. Művészi pályájának jelentős állomása Csak ami lüktet. Élet — a Háló jut dobhártyámig el. 1965.) nélkül című kötet. (Magvető Idézni dermedt képet-? CSONGRÁDY BÉLA — Egy ízemnek se kell. — SZATHMÁRI BÉLA rajza 148 �Ujfalussy József B A R T Ó K Húsz éve halt meg, idegen földön Amerikában, századunk egyik legjelen­ tősebb zenei egyénisége, Bartók Béla. Nevét a legnagyobbak között emleget­ jük, de ha soko ldalú tevékenységét ér­ tékeljük, nyugodtan állíthatjuk száza­ dunk első felében élt muzsikus egyé­ niségek közül is, első helyre géniuszát. Hisz amellett hogy a világjáró zongoraművész kiváló előadó hírében állt (különösen Bach és Beethoven játéká­ ra emlékeztetnek igen elismerően a korabeli kritikák) zeneszerzőként Liszt Ferenc kései műveiben megnyitott úton haladva forradalmasítja századunk ma­ gyar zenei nyelvezetét, ugyanakkor Kodály Zoltánnal együtt a magyar és a szomszédos népek dalait menti meg, szinte a huszonegyedik órában a fele­ déstől népdalgyűjtő útjai során. Mint zenetudós, a folklór terén végzett fel­ becsülhetetlen értékű munkát, a Zeneakadémia tanáraként pedagógiai tevé­ kenységével segíti a monarchia évei­ ben erősen német befolyású zenekultúrális életünk frissítését. B É L A egyes műveinek elemzésével is hozzá­ járultak a magyar és külföldi zene­ tudósok, esztéták széleskörű ismerte­ téséhez. Lexikonok, zenetörténeti kiad­ ványok a megfelelő helyeken feltétle­ nül írnak a nagy magyar zeneköltőről. Életének, egész életművének, fejlődésé­ nek, harcainak összefoglalására azon­ ban ezideig senki sem vállalkozott. Ezért örvendetes kétszeresen is, hogy a „Gondolat” kiadó megjelentette „Kis zenei könyvtár” sorozatának legújabb kiadványaként Újfalussy József zenetörténész és esztéta összefoglaló és elemző írását Bartók Béláról, a nagy zeneszerző halálának huszadik évfor­ dulója alkalmából. A különbőző művészeti ágak eszté­ tikájának kidolgozásában, tanulmányo­ zásában kétségtelenül a zeneesztétiku­ soknak volt a legnehezebb dolguk a zene viszonylag elvontabb kifejezőfor­ mái miatt. Nem véletlen, hogy a marxis­ ta esztétikusok is csak elég későn — Szovjetunióban is alig 10— 15 éve — nyúltak egyre határozottabban ehhez a témához. A magyar zeneesztéták kö­ zül különösen sokat köszönhetünk Újfalussy Józsefnek, aki századunk ze­ néjének — így Bartók Bélának is — kitűnő ismerője, kutatója, elemzője. Ő az első, aki Bartók Béláról a rendel­ kezésére álló bő anyagból először mer vállalkozni Bartók Béla életének, munkásságának viszonylag részletes is­ mertetésére. A Bartók életrajz kései születéséhez természetesen hozzájárult a személyi kultusz idejének káros ha­ Ma már természetesnek tartjuk érté­ kelésekor azt, hogy alkotómunkája az egyetemes zenetörténet legnagyobbjai közé emeli. Épp ezért érdekes, hogy csak néhány hónapja döbbentünk rá: eddig tulajdonképpen nem volt igazi Bartó-életrajzunk. Megjelent ugyan az évekkel ezelőtt népszerű „Élete képek­ ben” sorozatban egy rövid, többnyire puszta életrajzi adatokat szolgáló kötet, foglalkozott Bartók Béla életével, mun­ kájával, számtalan monográfia, kritika. 149 �tása, amikor még részben nem merte felismerni Bartók Béla értékeit a hiva­ talos zenei közvélemény. Nem véletlen, hogy ekkor még az Operaház színpa­ dán sem szerepelt a szerző egyik leg­ remekebb színpadi műve, a Csodálatos mandarin. Nem ismeretlen jelenség ebben az időben , hogy nemzeti java­ inkkal, művészeti multúnkkal nem meg­ felelően sáfárkodunk. Hasonló jelensé­ gekkel találkozhatunk az irodalom és képzőművészet terén is. Bartók Béla értékeire is csak az első zenei plénum alkalmával döbbentünk rá 1951-ben, amikor Saporin professzor, a plénumon résztvett szovjet küldöttség neves veze­ tője figyelmeztette a Zeneművész Szö­ vetséget, hogy megfeledkeztünk a ma­ gyar zenei élet két legnagyobb alak­ járól, Liszt Ferencről és Bartók Bélá­ ról. Ettől a pillanattól kezdve indult el az az óriási kutató és elemző munka, mely még most sem teljesen befejezett, hisz még mindig kerülnek elő újabb és újabb Bartók-dokumentumok. Minden esetre a most megjelent Bartók életrajz egy olyan fontos állomása Bartók-kutatásainknak, mely méltó nagy zene­ szerzőnk halálának húsz éves évfordu­ lójával kapcsolatos megemlékezésre. A könyv maga rendkívül izgalmas és érdekes olvasmány, mind a szak­ emberek, mind a csupán zenekedvelők számára. Párhuzamosan tárgyalja Bar­ tók életét az egyes műveinek születé­ sével, azok körülményeivel. Ezen ke­ resztül könnyebben megismerhetjük a szerző emberi nagyságát, zenedarabjai születésének indítékait, ezen keresztül egész életműve közelebb kerül hoz­ zánk. Kétségtelenül ma is sokan van­ nak még, akik Bartók Béla zenéjét nem tették magukévá. Az ilyenek többnyire csak felületesen ismerik a szerző egyes darabjait. Bartók Béla életművének megismeréséhez, megsze­ retéséhez ez nem elég. Műveiben any- nyira — szinte kitapinthatóan — tük­ röződik korának társadalmi hatása és benne a szerző állásfoglalása, hogy tö­ kéletes megértéséhez közelebbről meg kell ismernünk Bartók Bélát, az em­ bert, a zeneszerzőt, az igazi hazafit. Ehhez ad jó segítséget Újfalussy József kitűnő könyve. Igaz, a könyv egyes részei, különösen a művek elem­ zésével kapcsolatos zenei, hangnemi, formai fejtegetései elsősorban a szak­ embereknek szólnak ,de ezek feltétlen megértése nélkül is közelebb jut olva­ sója Bartók Bélához. Különösen érté­ kes része a két kötetnek három szín­ padi műve: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodála­ tos mandarin — részletes, világos elem­ zése. Ez a részlet annyi új rejtett szép­ séget, mondanivalót tár fel még azok­ nak is ,akik a darabot jól ismerik, mely a könyv olvasása nélkül legfel­ jebb sejtés maradna. Bartók Béla nem tudta elviselni a fasizmus éveinek nyomasztó légkörét, életének utolsó éveit ezért Ameriká­ ban töltötte. Hosszas vívódás után szánta rá magát az önkéntes emigrá­ cióra. Ez a nyugtalan kor is erősen rá­ nyomja bélyegét ebben az időben szü­ letett műveire. Az emigráció évei­ ben a gyötrő honvágy sem nyomtalan, ezt elemzi igen találóan és lebilincselően Újfalussy József a zeneszerző utol­ só nagy művével, a Concertóval kap­ csolatban. Csak néhány momentumot ragadtam ki most a könyv értékeiből, de össze­ foglalóan megállapítható, hogy Újfalussy József könyve nem csak hézagpótló kiadvány, de első olyan életrajz is Bartók Béláról, melyet már rég idő­ szerű és szükséges lett volna meg­ jelentetni. A könyvet nem nélkülözheti sem a szakember, sem az a zeneszerető zenehallgató közönség, mely meg akar­ ja ismerni Bartók Bélát, rajta keresztül századunk modern muzsikáját. Lehet, 150 �hogy néhány év múlva akár részlete­ sebb, akár újabb anyagokat, kutatási eredményeket feltáró könyv jelenik meg Bartók Béláról, pillanatnyilag azonban feltétlenül ez a két kötetben megjelent munka az, mely századunk zenei büszkeségét méltó helyre állítja. Ezért örülhetünk a „Gondolat” kiadó segítségének, hogy két kötetben, mint­ egy 700 oldalon, sok fényképpel meg­ jelentette Újfalussy Jószef kitűnő és a maga nemében egyedülálló Bartók-élet- rajzát. Az azonban már kissé elszo­ morító, hogy Bartók Béla életrajza Magyarországon mindössze 3700 pél­ dányban jelenik meg — mint azt az ismertető közli. Remélhetően még több kiadást fog megérni ez a könyv. Ezt követeli tőlünk a magyar és az egye­ temes zenei élet egyik legnagyobb gé­ niusza, Bartók Béla iránti tiszteletünk. VIRÁG LÁSZLÓ Nemes G yörgy: Egyetlen pillanat Az 1965. évi könyvhétre jelentette meg a Magvető kiadó Nemes György regényét, az „Egyetlen pillanat”-ot. Ezt a tényt nem előzte meg kiemelt reklámozás, nem is követte szenvedé­ lyes vita. Néhány recenzió, vagy kritika íródott róla, s ezek egyértelműen dicsé­ rik, az utóbbi évek egyik igen jelentős eredményeként könyvelik el. S valóban az is! Nem tartozik a robbanó hatású alkotások közé. Nincs benne semmi szokatlan, megdöbbentő kuriózum, de elolvasás után nem hagyja nyugton az embert, Egy-egy mozzanata, gondolata állandóan visszatér, s egyértelmű állásfoglalásra kényszerít. Nem lehet sza­ badulni a könyvtől addig, míg a fel­ vetett problémákra meg nem adjuk a határozott választ — önmagunk szá­ mára. A „fülszöveg” vallomása első pillan­ tásra sokszor megírt, szokványos törté­ netet sejtet, de a hangsúlyozott őszin­ teség, a nem „utólag mindent bölcsen magyarázó” írói szándék az együttalkotás izgalmát igéri az olvasónak. Magával hívja felnőtteket az őszinte önvizsgálat gyötrelmes útjára, s inti a mai 20—30 éveseket a gondolkodásra, felelősségre. A történet: Papp Péter 48 éves új­ ságíró, a Párizs közelében történt repü­ lőgép szerencsétlenség áldozata lett. A zuhanás néhány másodpercében, az élet és halál mezsgyéjén adatott egyet­ len pillanatban „emlékezése mély vizé­ ből felbukkan mindaz, ami fennmaradt az idő szűrőjén” : egy közéleti érdeklődésű és telítettségű ember hite, csa­ lódása, sikerei, kudarcai, örömei, szen­ vedései, nemzedékének megpróbáltatá­ sai és küzdelmeinek csodálatos ered­ ményei. A történet bonyolítása, de inkább a történés során felvetett porblémák bi­ zonyítják, hogy az író nemcsak átélte azt a kort, hanem tevékenyen benne élt a közéletben. 151 �A jó újságírói erények érvényesülnek abban a törekvésben, mely mindennek az okát keresi. Nem a kiélezett és rend­ kívüli helyzetek, egyesek számára ha­ tásosnak igérkező csoportosítása, hanem az emberformáló hétköznapok társa­ dalmi, politikai és magánéleti problé­ máinak mértéktartó — az erkölcsi, magatartási normák és formák alakulá­ sának okát feltáró — ábrázolása a re­ gény egyik legnagyobb erénye. A cselekmény során olyan etikai megoldások és konfliktusok bontakoz­ nak ki, amelyek közéletünk néhány ma is meglévő jelenségére, azok forrására irányítják a figyelmet. Ezek közül kiemelhető a kispolgáriság és közéletiség, aktivitás és sanda szemlélődés, a fiatalság és idősebb nemzedék ellentétpárja. A főhős, Papp Péter megalázott és küzdelmes fiatalság után jut el a felszabaduláshoz. Emberhez méltónak lát­ ja a célt, amiért milliók fogtak szer­ számot, fegyvert, tollat. Képességeivel ő is gyorsítani akarja a folyamatot, se­ gíteni az embereket, hogy minél többen eljussanak a feladatok és a cél öntuda­ tos vállalásáig. Ami környezetében jónéhány helyezkedő számára csak az érvényesülés, a fennmaradás és egyre feljebbjutás lehetősége, az Papp Péter­ nek élete értelme. Tiszta szándékkal, a cél nagyszerűségébe vetett hittel végzi munkáját. Elhallgatásai, hibái — a kor hibái. Az író nem magyarázza és nem men­ tegeti ezekért hősét, a tények — tények. De feltétlen figyelemre méltó az áb­ rázolt magatartás: a közösségért cse­ lekvő ember elfojthatatlan aktivitása, Ez a jellemvonássá vált aktivitás, pon­ tosabban a becsületes közéleti tevé­ kenység védheti meg az embert a ret­ rográd, közösségellenes, önző vonások kialakulásától és megerősödésétől, ami az egyén számára is veszélyes és ká­ ros, mert képtelenné tesz a valóság felfogására, elemzésére, mert feszültsé­ get teremt az egyén és a társadalom között, negatív közérzetet, nyugtalan­ ságot eredményez. Társadalmi és közéletünk tendenciá­ it figyelve, feltétlenül elgondolkoztató ez a mondanivaló. Igen, de a tevékenység magában rejti a hibák, a közösség érdekeit sértő tet­ tek elkövetésének lehetőségét is, vet­ hetik ellen az óvatosak ma is, és a re­ gényben is. A mű másik nagy értéke ennek a látszólagosan logikus érvelésnek művé­ szi cáfolata. Annak megértése, hogy bi­ zonyos hibák csak adott feltételek kö­ zött követhetők el, s hogy ne ismét­ lődjenek, egyik fontos feltétel a tár­ sadalmi, közéleti aktivitás egyre erő­ teljesebb kibontakozása. Az alkotó aktivitás általánossá tétele igénye társadalmunknak is és érdeke az egyénnek is. A kétféle magatartás kétféle embert szül: a X X . század modern, a világban eligazodó, helyét megtaláló boldog em­ berét, illetve a múltban élő túlhaladott kicsinyes vágyak varázsával telített ön­ ző, a világot nem értő, harmóniára kép­ telent. A kétféle magatartás törvényszerű etikai következménye — két­ féle emberség. Számunkra ebből a szem­ pontból is fontos az alkotó aktivitás. Az utóbbi években irodalmunkban is hangot kapott a hatalom és erkölcs egymást kizáró kategóriaként való fel­ fogása és ábrázolása. Nem feladatunk most ennek a prob­ lémának elemzése, csupán egyetlen döntő mozzanatra utalunk: olyan tár­ sadalmi körülmények között, mikor milliókat kell alkalmassá tenni arra, hogy élni tudjanak a hatalommal, a probléma más értelmet nyer. Addig van lehetőség a hatalommal való er­ kölcstelen visszaélésre, míg a közösség nagy többsége nem akar, vagy nem képes élni vele. 152 �lősségteljes felfogását, mégis intenünk kell fiataljainkat a differenciált itélet­ alkotásra. A nemzedékek viszonyának antidialektikus felfogása meghamisítja a valóságot, elferdíti az igazságot. A mai felnőttek erőfeszítései tették lehetővé fiataljaink számára, hogy ma­ gasra tegyék az igényesség mércéjét és biztonságosan, sokoldalúan készülje­ nek fel a szocialista közösségi élet gya­ korlatára. Nemcsak a felvetett elvi, etikai prob­ lémák jelentősek ebben a regényben, hanem azok művészi ábrázolása is. El­ kerül minden olcsó, hatásvadász meg­ fogalmazást, s éppen ezért olyan at­ moszférát tud teremteni, amely átéleti, vagy újraéleti az olvasóval a történel­ met. Vonzó líraiság fűti át minden fe­ jezetét, feltárja az ábrázolt magatartás szép humánumát. A „Hérics” című fejezetben, mintegy ellenpólusként közölt részletek Kún Zoltán naplójából remek stílusban áb­ rázolják a „politikailag makulátlanok” kétes emberségét, eszmei értéktelensé­ gét, a közösséget semmibevevő alap­ állását. Örömünkre szolgál, hogy irodalmunk eszmei és művészi szempontból egyaránt ilyen értékes művel gazdagodott. A mű főhősének sorsa, csalódásai, mellőzései, az elszenvedett igazságta­ lanságok meggyőzően példázzák ezt. A regény cselekménye 1963-ig kiséri a főhős útját. Az írónak számolnia kell a felszabadulás óta felnőtt nemzedék­ kel, mely az apák örökébe lép, s meg van benne a szándék, hogy feladatait tisztességesen oldja meg. Társadalmunk belé oltotta az igényesség és bírálat szellemét, éppen ezért hajlamos arra, hogy egyoldalú szigorúsággal itélje meg az előtte járókat. Papp Péterről mondja a fia: „Nem fogom meghajlítani a gerincemet, és meggyőződésem, hogy a mi nemzedé­ künk nem lesz olyan puhány, olyan csúszó-mászó, olyan hajlottgerincű, mint apa meg az ő nemzedéke volt.” ”Próbálom megérteni őket. — Lehet, hogy csak szerencse, mindegy, de én nem sározódtam be és az én nemzedé­ kem se, és nem is fog besározódni. Ezért akarva-akaratlan lenézem apá­ mat és az ő nemzedékét.” Fiatalságunk gondolkodó rétegében tapasztalhatunk ilyenfajta kategorikus elmarasztalást. Más kérdés az, hogy miért csak a hibákat, tévedéseket tart­ ják számon, s miért csak azok alapján általánosítanak. Annak ellenére, hogy a fent idézett állásfoglalás, a szi­ gorú elhatárolás kifejezi a munka, a hivatás, társadalmi tevékenység fele­ CSÍK 153 PÁL �Az ujjászületett puszta dalnoka — MÁTYÁS FERENC KÖTETÉRŐL — A faluról városba szakadó költőink jelentős részének művészi élményül szolgál a gyermekkor mesevilágaba tűnő szülőföld, és a „romlott” város ellentétes képének feldolgozása. Az új­ életkörülmények még nem váltak harmónikussá, az elmúlt világ élményei épp ezért élesebben, enyhe nosztalgi­ ával párosulva vetődnek fel. galmazott Ugar képe, amit a közvetle­ nebb egyéni, a magánélet problémái­ nak bemutatásával old fel. A kötet második ciklusának alap­ hangját az egyetemes emberi kultúra megismerésének és elsajátításának le­ hetősége adja meg. Mellette a szülő­ földhöz való viszonyát „népéhez való közét” hangsúlyozza. Mátyás Ferenc életútja és költészete olyan szorosan a falusi, pusztai élethez — emberhez, tájhoz — tapadt, hogy attól a nagy társadalmi sorsforduló sem tudta elszakítani. Ezek után emelkedik fokozatosan a szintézis legmagasabb fokára, és így tudja elhitetni az olvasóval, az emberi ésszel, hogy népünk az egyetlen helyes utat választotta társadalmi fennmara­ dásának, fejlődésének érdekében. Lírai vallomásában, utirajzaiban, a falun, a pusztán élő emberek lélekrajzát, elemzését, problémái kibogo­ zását kisérli meg és ezt a folyamatot legutolsó kötetében sikerült az ember­ típus szintézisére emelt megteremtésé­ vel megoldani. | Hogy ezt az igazságot kimondhassa az elmúlt „alattomos világ” legmélyebb elemzésére, „sötét bűnök” leleplezésére van szükség. Az emberi szubjektum oldaláról közelit a kérdés megoldása felé. Az „alvó ősvadon’ világában „fájda­ lomra szült minket az anya a juhok közé”. (Nézem a tanyát). A cseléd szülőhelye: „csak béreslakás volt az, grófi akol” A költőt ez a világ: a legszegényebb pusztai cselédek társadalma bocsátotta útjára, életfelfogását egész életére meg­ határozta, amelyről így vall: „Szemléletemet emberi és társadalmi mondanivalómat a gróf Károlyi-urada­ lom cselédlakásaiban élők: apám kör­ nyezete határozta meg. Azokról szólok, akik megmozdultak a vadonban, azt írom meg a mai tanyák, mai falvak világáról, hogy a megszenvedett sors­ forduló mit hozott számukra.” A "sárbafúlt tömegek” életét az ura­ dalmak Magyarországán a nincstele­ nek számára kijáró számtalan gond, mint kilométer karó a gyalogos ván­ dort, úgy kisérte. Ez a világ legkegyet­ lenebb ellensége az embernek: „az éh­ ség, ragály” — és „csecsemőhalál” tize­ delte soraikat. A célja megvalósításához a dialek­ tika törvényszerűségeinek művészi felhasználásával jutott el. A harcolni próbálókon hamar betel­ jesedett a sors: „fákon lógtak” ! A lati­ fundiumok zsellérségének, a magyar parasztság sorsának megrendítő képe elevenedik fel a kötetben. Az alaphelyzet a kiinduló pont: a Széchenyi által először bemutatott Nagy Parlag és Ady költészetében megfo­ 154 �„haza és isten nevében elviseltük nem hősként csak mártírként midőn földszínű testünket piros-fehér-zöldre festették” (A kirajzott vadon) lábas parasztsuhanc” csodálja meg a Leningrád, a vatikáni templom, az Uffizi, Pitti Képtárat, és a technika csodáit, hogy a csábításra a félkirály­ ságot elutasító modern János vitézként válaszoljon: „a paloták közt nem vagyok szabad szívemben összegyülemlett a kétely a kardok, bibliák, bombafészkek láttán s hazacsábít az alföldi szivárvány.” A megváltozott körülmények bemu­ tatását az elhagyott „behorpadt csontú” tanya képével kezdte, és a sort az ódai szárnyalású pusztai hangversennyel zárta, amely szintézisteremtő erejének legszebb, legnagyobb példája. Az új falusi közösség kultúrális fej­ lődése mellett a komoly, népe iránt felelősséggel tartozó költő esztétikai el­ vét is megtaláljuk, amelynek vallása a leghaladóbb közéleti líra felé mutat: „Része vagyok mindennek, fáj ha a közöny állóvize bűzlik, Szívem, értelmem vacog fázva, hol a magány gyászát kitűzik.” Mátyás Ferenc kötete — a megjelenő nosztalgikus költői hang ellenére, amely teljesen magánérzésből fakadó — egyen­ letesen fejlődő, pozitív hangvételű. Költői képei a zsáner költészet napjainkban való továbbélésének le­ hetőségét példázzák. Helyzetbemutató ereje a mai falu valóságán alapszik. A pusztai ember számára a legna­ gyobb gond „a falás kenyér” megte­ remtése, ezért próbálták a tragikusan végződő forradalomban „fellármázni az emberi szíveket”. Ebből a világból szinte hihetetlen­ nek tűnik az emberek számára a sza­ badulás. A félelem, a mindenki mindenkitől fél által gúzsbakötött emberi hitet na­ gyon nehéz feloldani, pedig a szabad­ ság eljövetele a zsellérek számára leg­ fontosabb. Bár nehezen és lassan kö­ vetkezett be az „oldvadás”, ennek si­ kerében nem kételkedhetünk, mert a költői gondolatok a komor és sötét szinek után vidámabb, fiatalosabb len­ dületet kapnak (Copfos sereg, Halászó lányok). A fiatalság rejtelmeit, a népi hangulatot — avatott tollal mutatja be „súgva mesélnek, s félnek a lányok susog a nádas, melléjük állok s a mese karjukba visz” (Halászó lányok) A népi motívumok továbbélését lát­ hatjuk a kötet második ciklusában. A költő — mint vándorútra induló nép­ mesei fiu — járja a világot. Megismer­ kedik az emberi kultúra legszebb, leg­ maradandóbb emlékeivel, „mint mezít­ (Mátyás Ferenc: Paraszt piéta. Magvető 1965.) HORVÁTH ISTVÁN 155 �TARTALOM: SZÉPIRODALOM: Jobbágy Károly: Tigrisek lá z a d á s a .................................................................................. 3 Avar Pál: Veron n é n i ........................................................................................................6 Vihar Béla: Az égigérő postaláda Papagáj .................................................................................10 ........................................... 11 Kunszabó Ferenc: F e g y v e r s z ü n e t .......................................................................................... 12 Polgár István: Paripa m o s t ...............................................................................................16 Születésnapra ....................................................................................... 16 Kérés m e n t ő t a n ú m h o z .........................................................................17 Lakos György: Bunburucz elvtárs k a la n d ja i..................................................................19 András Endre: M o c s á r ...................................................................................................... 32 Zsoltár szü lővárosom h oz.........................................................................33 Ivelj föl szivárványhíd............................................................................... 34 Csanády János: A Tátra c s ú c s á n ................................................................................ 36 Turchányi Sándor: A kuffsteini f o g o l y .........................................................................40 Tóth Elemér: Mikén t e s ő c s e p p ....................................................................................... 42 A z idő múlása..4 3 156 �Őrzik a messzeségeket ...........................................................................43 Csikasz István: Február 45 Kamasz 46 Várszegi György: N a p s ü t é s b e n ........................................................................................ 47 Kemény Erzsébet: Varázslónak s z ü le tté l..........................................................................55 Tamás István: B a r k á k ..................................................... A jégvirágról 56 ......................................................................... ............ 56 Paróczay Gergely: Szabó L ő r i n c h e z ......................................................................................... 58 V I T A Belitzky János: Válasz néhány k é r d é s r e .................................................................................. 59 Gordos János: Gondolatók az ideológiai irányelvek olvasása közben..8 0 Nádházi Lajos: A népművelés gondjai és f e l a d a t a i ............................................ .85 TEGNAP, MA, HOLNAP . . . Molnár Pál: Adatok a Salgótarjáni Acélárugyár történetéből .............................................. 92 Kojnok Nándor: Akik Nógrádról í r t a k ....................................................................................108 Dömötör Sándor: 'Krónikaírás és n é p r a j z .............................................................123 Flórián Mária: Hollókői tervek és a F a l u m ú z e u m ...................................................127 Csukly László: A nőnevelés magyar a p o s t o l a ................................................... .130 Hárskúti Anna: Karancskeszi népszokások, lagzis r é s z l e t e k ............................. .134 157 �K IT E K IN T É S Szabó Károly fordításai: Nazim Hikmet: Örvénylő m é l y s é g .................................................................... 144 G. Maurer: C s i r i p e l é s ......................................................................................... 144 KRITIKA Csongrády Béla: Jobbágy Károly „Háló nélkül” c. k ö t e t é r ő l ................................................146 Virág László: Ujfalussy József: Bartók Béla..1 9 4 Csík Pál: Nemes György: Egyetlen p i l l a n a t .......................................................................... 151 Horváth István: Mátyás Ferenc: Paraszt piéta .....................................................................154 REPRODUKCIÓKKAL SZEREPELNEK: Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Jánossy Ferenc, Kelemen István, Radics István, Réti Zoltán, Simon János, Szathmári Béla, id. Szabó István. 158 �Következő számunk tartalmából: Veres Pálné: Pedagógiai elvei és munkássága Barna Tibor: „Csillagok csillagok.. .“címmel emlékezik Sarkadi Imrére Tóth Katalin: Piliny földrajzi nevei Tóth Imre: Messze még a nyár Nagy István: Versei Vihar Béla : Költészetéről (Tanulmány) Szabó Károly: Nézetek a történelemtanítás módszertanáról. Reflektorfényben: A Megyei Művelődési Otthon munkájai. 159 �Készítette: Nyomdaipari Vállalat Balassagyarmat Készült: 1000 példányban. Eng. szám 933—5682/65. Felelős vezető: Mayer Sándor �AVAR PÁL A Nógrád megyei Terény községben született 1924-ben, paraszti családból. Középiskoláit az aszódi gimnáziumban, az orvosi egyetemet Bu­ dapesten végezte. Ideggyógyász és pszichiáter szakorvosként hosszú évekig működött kórház­ ban; jelenleg mint kutatóorvos az Országos Munkaegészségügyi Intézetben dolgozik. Diák­ korában versekkel jelentkezett, később inkább novelláira figyelt fel az irodalmi közvélemény. Elbeszélései különböző fővárosi folyóiratokban és hetilapokban, valamint három gyűjteményben jelentek meg. írásaiból és műfordításaiból a „Pa­ lócföld” is közölt néhányat. Novelláinak életető eleme a lélekábrázolás. Hősei a legkülönfélébb társadalmi osztályokból származnak, s novellái­ ban úgy kerülnek össze, mintha csak ugyan­ arra a kórházi osztályra utalták volna be őket. Ami közös bennük: az emberi sors. S ez a betegségben és egy-egy fonák, mondhatni tragikomikus élethelyzetben nyilvánul meg a legmegrázóbban Jelenleg novelláskötetén dolgozik. �Ara: 8.— F t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/59d76ca077c8bd3bae9bd1eee301cc90.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1965 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1965. Type The nature or genre of the resource folyóirat 1965 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bafea58658ccf36e4e762641d21bff20.pdf 7fc7755d97c8d19a995e47bd2fed3848 PDF Text Text 1 9 6 5 POLÓCFÖLD �IV Á N Y I Ö DÖN (1918— ) festőművész indulása arra az időre esik, amikor a második világháború vihara lepörköli a szállniakarók szárnyait. Rudnay iskolája, fogolytábor, tanároskodás, a mindennap mo­ zaikkockáit aranyveretessé te­ vő közéleti tevékenység annak a generációnak a sorsvállalása, melynek feladata volt a felszabadulás után megindítani az életet. A mester erős ha­ tása már hosszú évek óta nem befolyásolja művészetét. Kia­ lakult egy olyan sajátosan egészséges új festői nyelv­ rendszere, mely érett, konzek­ vens festővé avatja. Szereti a nógrádi tájat, s benne a dolgozó embert. Salgótarjánban él s már több országos kiállításon sikerrel szerepelt. Így legutóbb üdvözölhettük, mint díjnyer­ tes művészt az I . Északma­ gyarországi Területi Kiállítá­ son. Szeretjük és örülünk neki, mert gazdaggá és értékessé teszi művészetével ezt a ki­ bontakozó új világot, Palóc­ földünket. �P A L Ó C F Ö LD NÓGRÁDI ÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 1965. SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: András Endre, Czinke Ferenc, Kelemen István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely FELELŐS SZERKESZTŐ: Csukly László A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A BORÍTÓLAPON: Czinke Ferenc: Mozaik részlet �Felszabadulásunk ünnepére „Mert végre miénk ez a meggyötört jéggel, aszállyal vert édes anyaföld, miénk, mi építjük napról napra itt a Szépség és Öröm zengő tornyait.” Számtalanszor leírtuk az elmúlt esztendőkben és most mégis meghatódottságot érzünk, amikor kimondjuk: húsz esztendővel ezelőtt szabadult fel hazánk, közvet­ lenül a fasiszta barbárság, de tágabb értelemben évszázadok úri bitangsága, urak, papok dölyfje alól. Húsz esztendő nem nagy idő egy nemzet életében, mégis: akik szabadságunk hajnalán születtek már csak történelemként ismerik azt a kort, amelyben a legnagyobb proletárköltő, József Attila messzehangzó vágyként kiálthatta: „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet.” És amikor az ezerfajta népbetegséggel, munkanélküliséggel, földtelenséggel, jog­ nélküliséggel sujtott hazáról tanulnak, valójában nem is tudják elképzelni mit jelenthetett, mennyi akadályba ütközött a költő követelése: „föl kéne szabadulni már és a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.” A magyar történelem felszabadulásunk előtti 25 éve nemzetünk életének leg­ sötétebb időszaka. A Tanács köztársaság bukása után a legvadabb terror, minden haladó gondolat könyörtelen üldözésének korszaka sújtotta népünket, és a fasizmus uralomra jutása még csak súlyosbította a helyzetet. Mocskolt ez a kor, és a legjobbak, akik szerettek volna mélyebb, őszintébb, szabadabb értelmet adni az életnek, üldözöttekké váltak, s csak „szép, könnyű­ léptű” szívükben hordhatták a reményt, amely már egy „messzefénylő, szabad jövő felé tör.” Sajnos mi voltunk a fasiszta Németország legutolsó csatlósai és így a szabad jövő felé szárnyaló gondolat bujdosni volt kénytelen, de helytelen lenne megfeledkeznünk az ünneplés óráiban arról a tényről, hogy voltak itt is igazak. A fordulatot, a várva-várt szabadságot ugyan a szovjet hadsereg győzelme kívül­ ről hozta az országba de a magyar társadalom a sok évtizedes elmaradottság folytán rég megérett a változásra, és ennek legészrevehetőbben épp az irodalom adott hangot. Illyés Gyula „Nem volt elég” c. versében pl. így beszél az elkerülhe­ tetlen összeomlásról: „Mert sem erő, sem bölcsesség nem lehet elég, hogy megójja a házat, amelyben rakója nem lelheti meg a helyét.” S mert bűnös uraink menthetetlen uralmuk lehetséges védelmeként beleso­ dorták népünket a tengernyi szenvedést hozó második világháborúba, a negyvenes évek elején fokozatosan erősödnek a haladó társadalmi erők is, pl. megalakul a Történelmi Emlékbizottság. A háború elleni tüntetés megnyilvánulása Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzása, majd 1942. március 15-e, a Petőfi szobor meg­ koszorúzását követő nagyszabású demonstráció. A Népszava 1941-es karácsonyi számában a kommunisták és szocialisták mellett ott találjuk Bajcsy-Zsilinszky 3 �Endrét, akit a nép féltése elválaszt osztályától, de még a keresztény kurzus egyik legfőbb ideológusát Szekfű Gyulát is, akik mind a nemzeti függetlenség és a béke igenlői lesz nek a háború rémségei közepette. 1941 őszén megszólal Moszkvában a Kossuth adó, itthon újra megjelenik a Szabad Nép, a párt lapja és a kommunisták irányítása alatt kiépítenek egy egyre erősödő antifasiszta frontot. 1943-ban, a szárszói konferencián a népiesek balszárnya (Erdei, Nagy I., Veres P. stb.) hatá­ rozottan kiállanak az ország népi demokratikus átalakítása szükségessége mellett. Az öneszmélés nehéz hónapjai és évei ezek, amikor minden tisztességes gon­ dolkodású irónak is hangot kell adni hovatartozásáról. Ez mozdítja ki kényesen őrzött elefántcsonttornyából Babits Mihályt is. mert rádöbben, hogy kötelessége a „barbárság lármája közt ébrentartani a lekiismeret nyugtalanságát. Megőrizni egy jobb jövő számára az emberiség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tisz­ teletét.” Ekkor száll le „a kínok eleven, süket és forró sötétjébe” s míg torkát a rákkal jelentkező könyörtelen halál szorongatja kimondja az ellenállásra buzdító próféciát: „ . . . vétkesek közt cinkos, aki néma . ..ˮ De gyönge fegyver volt már ekkor szózat és igazság. Az elszabadult pokol, a tobzódó embertelenség százezrével mészárolta le a kiszolgáltatott áldozatokat, köztük a magyar irodalom nem egy kiválóságát és bontakozó reménységét. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Gelléri Andor Endre, Halász Gábor, Kemény Simon, Fenyő László, Pap Károly, Bálint György . . . fáj még a felsorolást is folytatni, 72 olyan áldozata van irodalmunknak, akik sokat tehettek volna fénye emeléséért. Bűnös uraink a „vörös pokollal” rémisztgették a népet s csak kevesekhez jutott el Gábor Andor okosan magyarázó szava: „Mért lenne az orosz néked a madárijesztő nem orosz a szolgabíró, nem orosz a jegyző . . .” 1944. szeptember 26-án a szovjet hadsereg csapatai átlépték Magyarország hatá­ rát, megkezdődött hazánk felszabadítása. Költőink számtalan alkotásban örökítik a felszabadító seregek harcait. Benjámin László „Petőfi Grúziában” c. versében fel­ eleveníti a legendát: Petőfi nem halt meg Segesvárnál, hanem foglyul esett és a cári katonák őrizték. A nép évtizedeken keresztül várta, hogy onnét egyszer visszatér. S bár halhatatlan költőnk „Oroszország földjét sose” látta, mégis annak volt igaza, aki várta, hogy onnan jön haza, mert a felszabadító hadsereg katonái úgy jönnek hazánkba, hogy Petőfi eszméit váltják valóra: „Vérrel váltja édes szülőhelyed, közös ügyért indul harcba veled orosz, ukrán, kirgiz, grúz és tatár.” A szovjet hadsereg a halál helyett az életet, a jövendőt hozta el számunkra: „ . . . a vörös tankok nyomában, teltebb, szebb a kalász . . . A Vörös Hadsereg nyomán az élet derűje int: a víg szabadságot tanulják, fiaink, lányaink.” S harcaik eredményeként már 1944. november 30-án a Magyar Kommunista Párt javaslatot terjesztett elő Magyarország demokratikus újjáépítéséről. A javaslat 4 �fő pontjai: a német fasizmus elleni harc, a demokratikus szabadságjogok bizto­ sítása, a földreform, a monopoltöke elleni harc, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása. De a háború még tart, egyre szaporodnak a „piros fejfák” és az elesett hősök áldozata miatt mi is együtt mondjuk a költővel: ”Áldassék emberi vér, amely érettünk megadatott, áldassék minden ember, akár eleven, akár halott, aki szuronyra tűzve egünkre hozta a fényes napot.” (Simon Lajos) l945. január 18-án Pest, február 13-án pedig Buda is felszabadul. Darvas József: „Város az ingoványon” című munkájában már hangot ad a születő újnak: „Nézem a romokat, a ledőlt házakat, a felszaggatott úttestet, a tönkrement üzleteket: a nagy változás jeleit ennek a sokat szenvedett városnak az arcán. És már nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elkerülhetetlen itélet beteljesülését, hanem egy új és szabad emberi közösség igéretét is. Valami elmúlt, s valami elkezdődik.” És 1945. április 4-én az utolsó fasiszta csapatokat is kiverték. Tavasz volt Magyarországon . . . „Tavasz, tavasz, Napkelet fiai hozták kormosan véresen. Nem volt bűvös királylány, de mint álomi hugod, ifjú és szeplőtelen. Még hörgött a fegyver. Bűntudat s szorongás képében álltál az új elébe; csak remélni merted, hogy fölfelé mélyül jövőd meredélye. De tavasz, tavasz volt, fölszállt a füst és oszlott a gyötrelem. Új kor nyitánya volt, fölszállt a füst és oszlott a gyötrelem. Új kor nyitánya volt — tudod — ma már történelem.” (Garai Gábor) Első lépésként itéletet hirdettek a évszázados perben: a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltották a parasztság álmát és birtokába adták ősi jussát, a földet. Sánta Ferenc Húsz óra c. művében Csókos Cuha András így beszél erről: „Én, Csókos Cuha András, a méltóságos uraság szegődött cselédje, semmitlen sem­ mivel, csak a maga szegénységével meg hat gyerekével rendelkező, nincstelen földönfutó, az uraság földjéből magamnak s mind gyermekeimnek örök időkre, a magamnak Isten s ember előtt járó földet, azaz nyolc holdat kiszakítottam. Tettem ezt a magam akarásából, gyermekségemtől való nyomorúságom és szegénységem jogából, s én ezt a földet senkinek vissza nem adom, s ami hitvány életem van, csak annak árán veheti el éntőlem még maga az Isten is!” Juhász Ferenc „A Sántha-család” történetében állít emléket a földosztás törté­ nelmi jelentőségének és ábrázolja az „új honfoglalókat”, akik, amikor bevégezték munkájukat: „Állnak moccanatlan. Fiatalok, vének. Mint rakéta fölszáll szívükből az ének, sisteregve fénylik, bejárja a földet, a csillagpályákat: „Föl rabjai a földnek!” 5 �A rombadőlt országban megindult az újjáépítés, az államosítások, a dolgozó nép hatalmába vette, a maga képére és akarata szerint formálta az országot. „Új sorsot ád az ég, minden reggel bátrabb életet” — mondta Illyés Gyula, aki a „cserepezők” munkalendületéből kiolvasta a sürgetést, hogy a költőknek, az irodalomnak is állnia kell a versenyt, hirdetni, „ami volt elmúlt”, és „éled, ami elpusztult.” A felszabadulás történelmi fordulópontjának ábrázolása kezdettől szívügye volt az irodalomnak. Még felsorolni is sok lenne azokat a verseket, elbeszéléseket, regényeket, színműveket, amelyekben a történelmi sorsfordulót, majd a „fényes sze­ lek fujdogálása” idejének nagyszerű fegyvertényeit ábrázolják. A felszabadulást maradandó érvénnyel megrajzoló művek 1945-öt kezdetnek, új történelmi korszak nyitányának tekintik. Ebben az új, rendkívül sok lehetőséget magában rejtő kor­ szakban ábrázolják az embert is, Veres Péter szavával élve: „ahogy jön a tegnapból és megyen a holnap felé”. Az új irodalom kezdetben nehezen küzdött meg azzal az igényes feladattal, hogy a történelem mozgó, változó folyamatát elevenítse meg, megjelölve a fejlődés irányát is. Egy ideig akadályozták az irodalom kiteljesedé­ sét a dogmatikus politika merev kívánalmai is, amelyek a sematizmus egyszerűsítő eljárásaival, gyakran a „hurrá optimizmus” a hamis idill erőltetésével rontották még a jószándékú művek hatását is. De ezek a túlhajtások nem akadályozhatták meg, hogy az új élet igézetéből olyan nagy művek ne szülessenek, amelyek hűen tükrözik ennek a hőskornak minden jellemző vonását. A legújabb magyar irodalom nem abban látja feladatát, hogy egyszerű kró­ nikát szövegezzen és a politikai elemzés illusztrátora legyen. Az eseményeket értelmezni akarja, bevilágítani a rejtettebb összefüggések világába és azzal is szem­ benézni, amit a régebbi szemlélet homályban hagyott. Az eredmények mellett a nehézségekre is figyelmeztet, a megtett út és a várható jövő gondjait is körvona­ lazza. Irodalom és nép végre egy fogalmak lettek ebben az országban s egyre szépülő, erősödő szocializmusunk szilárd alapján a szellem napvilága ragyoghat be minden ház ablakán. Felszabadulásunk nagyszerű korszakát igyekeznek megörökíteni a „Palócföld” szerzői is. Megyénk az úri világban a „cifra nyomorúság” hazája volt, talán a leg­ elmaradottabb,, a legszegényebb a hárommillió koldus országában. Hogy ma a múlt csak egyre halványuló rossz emlék lehet, azt dolgozó népünk szorgalmas, áldozatos munkája mellett annak a szabadságnak köszönhetjük, amely 1954. április 4-én kö­ szöntött be hozzánk. Üdvözöljük hát Váci Mihály szép szavaival: „Szabadság! Tégy gazdaggá minket! Gazdagság! Tárd ki szárnyainkat! Bogárka nép voltunk — csak kaparásztuk létünk dobozának fedelét. Az emberiség tavasza virágzik. — Sürögve, zsongva beporozni virágait miránk és vár a sor, hogy kaptárunkba gyűljön az egyenlő sejtekbe osztott, illatozó nemzeti jólét. CSUKLY LÁSZLÓ 6 �II. Szépirodalom Jobbágy Károly: Je g y z e tsorok e g y fénykép h á tla p já ra Beszélgetnek. Tolmács nem áll közöttük. Vitatkoznak, a saját nyelvükön. „Bardzo” — „Hubova” . . . szómadarak szállnak, s ha gyengén is, ha néha magyarázva, a bolgár szó a lengyelre köszön. S szemem láttára így fonódik össze két tőről nőtt, rokoni virág. A nyelv nem kell, hogy béklyóba kötözze őket; érti egyik a másikát. Szinte fázom a magány hidegétől, attól, hogy milyen egyedül vagyunk. E tájon kívül, merre akad még föld, ahol mit mondunk tolmács nélkül értik? Értik? Csak sejtik, beszédünk, szavunk. Nincs ilyen! Egy-egy tő még visszavillan a mongolban, ha a tő maga török, a finn „kala” „keszi” „pej” — kicsi hullám, hangrendi törvény . . . nyelvi ösztönök . . . De megérteni? Senki! Nincs egy nép sem. Irtóztató, vacogtató magány. Ezer-millió ember tömegében így állni itt Európa derekán. Boldog germánok, latinok felelnek egymásnak; bokrok ringatják a fajt. Villám csap le? A vihar, hogyha elmegy, marad egy tő, ami megint kihajt. Belőlünk? Semmi. E viharvert tájon e szál virág van, s vége. Nincs tovább! Nincs többé nép, kinek Berzsenyi fájjon s Arany tartson szép nyelvből iskolát. Sors! — ki a halált s tifuszt hullatod, kíméld e ritka rezervátumot! Szigliget, 1964. november 23. 7 �Kunszabó Ferenc: Három találkozás — Képtelenség lenne még csak körülbelül is megbecsülni, hányszor találkoz­ tunk. Hiszen ebben a kicsi faluban születtünk, ő persze jó másfél emberöltővel előbb. I. — Mégis három találkozást nem felejtek el soha, s ha te most feljegyzed, ne felejtse el senki, aki olvassa. Negyvennégy október 18-án szálltam le az ungvári 5-ös gépkocsizók egyik Ford-Marmonjáról, nem messze innen, a Forgódombnál. A kocsi vezetője addig én voltam, de most „nekiajándékoztam” Kispál Zsiga barátomnak, aki Balassagyar­ maton lakik, oda igyekezett. Neki még kell, nekem már csak egy géppisztoly, meg civilruha, meg élelem. Az első a nyakamban lógott, a két utóbbit meg majd otthon szerzem be, a szüleimnél. Megvártam az éjszakát, mikor észrevétlenül hazajöhetek. Ment is minden rendben, s pár nap múlva kiderült, a legésszerűbb az, ha az unokaöcsémmel, Kozár Jánossal kihúzódunk a Nagyárnyék nevű szakadékba. Hogy mi-minden történt december 24-ig, a falu felszabadulásáig, arra egyszer majd külön elkoptathatsz esetleg egy iridium hegyet, ide csak az tartozik, hogy a terenyei kakastollasok, a tábori csendőrökkel vegyest, tartottak egypár razziát a faluban, de soha senkit nem kaptak el. Hanem egyszer majdnem engem. Úgy történt, hogy a környező hegyek — kis túlzással szólván — akkor már hemzsegtek a bújkálóktól. Volt itt civil, katona, gettóból, munkaszázadból szökött; magyar, német, cseh, szerb, olasz, tán még zulukaffer is. Azt csak az öregisten tudná megmondani, hogy egy holland is — Antwerpenből, Dachaun keresztül — miként keveredett pont ide. Nos, ez a fiú december másodikán eltörte a lábát. Orvos akkor nem volt közöttünk, a faluba az öreg Csákiért meg nem jöhettünk le, mert éppen harmadikára jeleztek egy razziát. Az meg is volt, és negyedikén hajnalban lejöttem, kora hajnalban, hogy sötéttel megforduljak. Nem azért, egyetlen áruló sem volt a faluban, de minden életformának megvannak a maga szabályai, s Ambruzs Sándor, az öreg komlói bányász sokszor elmondta: „Fiúk, sohse akkor buk­ tam le, mikor az illegalitás szabályait betartottam, hanem, amikor elfeledkeztem róluk”. Bekopogtam hát a doktorhoz, közöltem vele, hova menjen, mi a baj, s hogy bólintott, már fordultam is vissza. A Kerek-erdőhöz vezető úton mentem, amikor az egyik kapu mögül kiszól valaki: — Pista! A csendőrök körül vannak a falun. — A csendőrök! Hát nem mentek el? — Vagy igen, vagy se, de itt vannak — mondta a kislány. — Hát akkor felmegyek a kerteteken. — Csak azt ne! A kert végében is ott ül egy. 8 �A katonaszökevényeket vésztörvényszék itélte azonnali halálra. Fellebbezés, mentség nem volt. A kutyák felriadó ugatása is mutatta, hogy jönnek be a faluba, körös-körül. Cselt vetettek: azt gondolták, a razzia utáni éjszakán majd nyugodtan hazajövünk a hegyekből tisztálkodni, élelemért. Hát tévedtek, egyedül én jöttem, én is azért, mert Henk eltörte a bokáját, s ha pár napig még úgy kell feküdnie, hát darabokban nyeli le az összes fogát . . . Álltam ott egy negyed percig, aztán megfordultam, vissza a falu közepébe. A kislány még utánam szólt, de nem feleltem neki . . . A géppisztolyt begomboltam viharkabátom alá: talán kivághattam volna magam vele, hiszen legfeljebb két-három csendőrrel találkozom azon a szakaszon, de más­ nap már ide jönnek a büntetőosztagok, s a falut felégetik, de legalább megtizedelik. Láttam erre nem egy példát Ukrajnában, meg a Kárpátalján. Fogalmam sem volt, mit csináljak, de mikor a Benke-közhöz értem, befor­ dultam, s benyitottam Gyetván Pálhoz. Éppen a teheneit etette. Biztosan tudta, hogy itthon vagyok, de csak tavasszal találkoztunk, mikor még rendes szabadságon voltam. Nem is tudtam, mit mondjak, hogyan kezdjem. Mindketten tisztán hallottuk, hogy a köz végén csizma csikordul a fagyos köveken. Pali bácsi letette a villát, intett nekem, s indult be a házba. — Inkább itt kint a szénapadláson, vagy a kazalban — mondtam. Leintett, s vitára valóban nem volt idő. A tisztaszobán túl volt egy kisszobája az öregnek, olyan pipatórium, könyvtár féle. Mikor ennek az ajtaját rámcsukta, még egy kilincs nyikkanását hallottam, az utcai kapuét. — Jó reggelt, bíró úr! — köszönt be egy hang. Megismertem, Kovács tiszthelyettesé volt, a terenyei őrsparancsnoké. — Nem látott erre egy tekergőt? — Nem én. — Pedig ide fordult be. — Az én portámra? — Na, azt nem láttuk, csakhogy ide a közbe. — Hát lehet, hogy ide szökött, bár nem vettem észre. — Járt már kint, bíró úr? — Jártam. A jószágot láttam el. — Hát akkor biztosan észrevette volna . . . — No-no. Csak nézzen utána, tiszthelyettes úr, az a tiszta munka. Ne haragudjon, bíró úr, esetleg nem vette észre, elbújhatott a szénapadlásra, vagy a kazalba . . . A szárnyparancsnokság már levágja a fejemet, hogy tömve az erdő szökevényekkel, mi meg a fülünkön alszunk . . . Akit most üldözünk, ez meg éppen Zsöndöly István lesz tán, aki október 15-én, Horthy beszéde után elénekelte az Internacionálét a fronton. — Hm, hm, — hökkent meg kicsit Pali bácsi —, lám, mit tesz a front az emberekből . . . Haladtak kifelé a házból. Aztán, negyedóra múlva elmentek a csendőrök. Pali bácsi akkor benyitott: — Csak maradj itt, Erzsi nénéd itthon van, én meg hírrel leszek, ha tiszta a falu. Személyesen jött, tíz óra felé: — Na, kész. — Elfogtak valakit? 9 �— Senkit . . . Ha itt kimégy, tudod, az istálló háta mögött van a vízmosás, az ördög se vesz észre. Mikor a pitvarajtóban kezetfogtunk, megkérdezte: — Ennivalótok van? — Van, Pali bátyám. — Na, hát ha fogyóban lenne, küldjetek le valakit . . . Csak ne olyankor, mikor a tiszthelyettes az énekedre kíváncsi. Nem szóltam rá semmit, mert nem tudtam kivenni, hogy milyen érzülettel mondja. II. A második találkozás Székesfehérvár mellett esett, egy internáló táborban, hat évvel később, ő a tábor „lakója” volt, én meg ellenőr a Belügytől . . . Előbb azonban el kell mondanompár dolgot a falunkról,hogy értsed is, amit beszélek. Nálunk emberemlékezet óta nem volt cseléd. No, ettől kulák még lehetett volna, de a Mátra sohasem engedte meg, hogy itt valaki sok földet kaparjon össze. Gyetván Pálnak volt a legtöbb, 18 hold. Cséplőgép három volt a faluban, de abban apámnak — a maga négy holdjával — ugyanannyi részvénye feküdt, mint Pali bácsinak. Még az ő apja javasolta azt így, aki szintén bíró volt — az első gép vételekor. S mikor a három gép a környéken bércséplést végzett, abból apám ugyanannyit kapott, mint a bíró-család . . . Tudtuk mi azt jól a negyvenes évek végén, hogy sok ilyen község — közösség — van Magyarországon, csak a számunkra ismerős Palócföldön is, tudtuk, de rá se hederítettünk. Horthy alatt a falu mindig a Kisgazdapártra szavazott, de a felszabadulás után valami volt aktív százados járt kint Tarjánból a kisgazdák képviseletében, hát majdnem egységesen a Parasztpártba lépett a falu. Még azok is, akik a Szurdok­ aknába jártak dolgozni, kivéve kilencünket, mert mi már a háború alatt is a KMP-nek voltunk a tagjai. A tanácsok megalakulásának idején a járástól kijöttek, hogy kommunista tanácselnök legyen. A kilenc párttagból öten voltak még itthon — négy, velem együtt, funkcionárius lett — de egyik sem vállalta. Még a megyéhez is be­ hívták őket, hogy micsoda disznóság, milyen kommunisták vagytok ti!? — de az öt ember hajthatatlan maradt: ”Legyen csak Gyetván az elnök.,, Dehát, olyan ugyebár nincs. Hoztak egy tanácselnököt, valahonnan Hevesből. Semmi baj nem volt vele, nem volt izgága, pökhendi sem, de ideje sem igen volt rá, mert pár hét múlva, ahogy egy este jött haza járási értekezletről, a kerítését, a tetőcserepet, meg a szarufákat szép egycsomóba rakva találta az udvar közepén; különben egy gombostű nem tűnt el. Csak közbevetőleg említem meg, hogyha ez az ember pl. másnap kidoboltatja, hogy „deszka, tetőcserép és más építőanyag jutányos áron eladó” — hát a falu nevet egyet és azt mondja „egyen meg a fene, maradj.” S attól kezdve fogadják a köszönését. De nem, ez szaladt a rendőrségre. A falut egy század kékparolinos kiskatona szállta meg, dzsipekre szerelt gép­ puskákkal. Rendőrkutyák, pesti nyomozók: minden hiába. Végül — Kolumbusz to­ jása — elvitték Gyetvánt, meg a volt községi esküdteket. 10 �Még csak annyit, hogy lehet, a mi falunk valóban a kazároktól származik, bár az is megtörténhetett, hogy ősanyáink igen kedvelték annakidején a török katonákat — mert nálunk a jellegzetes arc a fekete, nem nagy járomcsonttal, egyenes orral. A környéken meg mindenütt mongolképű palócok, vagy hórihorgas szlovákok laknak . . . Hát az öreg Gyetván arca még ráduplázott erre a török jellegre. Oldalról nézvést szinte háromszögletű volt az orra, alacsony, meredeken hátrafutó a homloka s hozzá a bajusz. Meg az egyenes tartás. . . . A táborba érkezésem reggelén mindjárt megismertem, ahogy az iroda­ ablakból figyeltem a munkába induló internáltakat. Három napra mentem oda, a szabályzat betartását — étkezés, napirend, hánásmód stb — ellenőrizni, de még azon a délelőttön fájlalni kezdtem a vesemeden­ cémet. Tizennégy éves korom óta a vizes bányában dolgoztam, aztán három évi front, majd a bujkálás — volt alkalmam felfázni. Még ebéd előtt indultam vissza, két társamra hagyván az ellenőrzés lefoly­ tatását és mire Pestre értem, 40,7 volt a lázam, amit egy hétig nem tudtak 40 alá szorítani. Mikor két hónap múlva a leszerelésem kértem, csakis az egészségi állapotomra hivatkoztam. Bántott, hogy nem vagyok őszinte, de tudtam, hiába lennék. Azt mondanák: egyedi eset, szubjektív benyomás, egyéni érzelmeim rabja lettem. S ha még fel is adnám álláspontomat, többé már nem lennék megbízható; és ebben a helyzetben nem a mellőzés fájna elsősorban, hanem az, hogy tudtam, éreztem: nekem van igazam, lehetetlen, hogy ne nekem legyen! . . . Félszívvel pedig a mi világunkban semmit sem szabad csinálni. Még azon az őszön szakérettségire mentem, aztán a bányamérnökire kértem magam, de — ismered az akkori beiskolázási politikát — az Agrártudományira vettek fel. I II. Tudod, hogy 1960-ig a mi falunkban a tsz-nek csak a híre jött be. Én akkor már kerületvezető agronómus voltam egy célgazdaságban. Hatvan decemberében — ismeretterjesztő előadásra készülvén— megcsináltam az ország tsz-térképét. S láttam, a fehér foltok egyre kisebbednek, de a mi falunk makacsul tartja magát. Addig valahogyan nem is foglalkoztam én ezzel. Hogyan magyarázzam meg: helyesnek és ésszerűnek tartottam már réges-régen a nagyüzemi gazdálkodást — de a saját falum képe úgy élt bennem, ahogy gyerek- és fiatal koromban belém ivódott: A nagylombú fák közt pirostetős játékházak, a hegyoldalakra felfutó termőföldek, tenyérnyi darabokra szabdalva . . . Csak azokban a napokban döbben­ tem rá, hogy a mi falunkat nem tudom elképzelni tsz-községnek. Kezdtem éjsza­ kákat nem aludni : hát akkor hogyan tudná elképzelni apám, sőt az otthon maradt sok nemzedéktársam is . . . Néha már-már ültem fel a vonatra, indultam haza. Valami azonban vissza­ tartott: úgy éreztem, én még magaménak tartom a falut, de az már engem nem . . . Nem azért, mert ha hazajöttem, mindenki fogadta a köszönésemet, a tőlem fia­ talabbak előre köszöntek, ahogy illik de mégis: aktatáskás ember lettem. Pedig a családomat ötvenötben vittem el, amikor az egyetemet befejeztem. Évente többször hazalátogattunk, de a 60-as karácsonyi utazásra nagyon készül­ tem. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem, csak azt éreztem, nagyon mennem kell. 11 �A szabadság előtt egy héttel Pestre utaztam. Visszafelé bementem a központba. Azt mondja az igazgatóm, kis félmosollyal: — Te Pista, jártak itt a te szülővidékedről, a terenyei járásból. Érdeklődtek a munkád után, megnézték a területedet is. Volt velük egy fehérbajuszos, fekete­ képű magyar, az még a fiaztató kutricákba is bebújt, hogy tartasz-e pókhálót és van-e piszok a sarokban . . . — Hogy hívták azt a fehérbajúszost? — Valami Let . . . Gyet . . . Get . . . — Gyetván Pál! — Na, az az. Ismered? — nézett rám az igazgatóm. — Úgy távolról — mondtam. S ezzel nem hazudtam. Mérhetetlenül távolinak tűnt számomra, mikor 51-ben ott ment el a szemem előtt, hátratett kézzel, ütemesen lépkedve a többi inter­ nálttal . . . De vajon ő milyen távolinak érzi ezt? . . . Kedvem lett volna a Pannónia orrát hazafelé fordítani. De nem, mindennek megvan a maga módja, de különben is: hátha csak véletlenül került ide valami küldöttséggel, s tudván, hogy itt dolgozom, kíváncsi volt . . . S hátha éppen bizony­ ságot akart szerezni hogy méltatlan vagyok arra az életre, amit apám után ő adott másodszor! Fogytam vagy hat kilót azalatt az egy hét alatt. Itthon aztán első este mondja a párttitkár — Nagy Géza, tőlem fiatalabb, veled egy idős — hogy két karácsony között tsz-alakuló gyűlés lesz a faluban, s engem akarnak elnöknek, ha belemegyek. — Meg vagytok háborodva — mondtam —, mit erőltetitek az én nevemet. — Erőlteti a pokol — felelte Géza. — Már ne haragudj, a pártszervezetnek ebből a szempontból eszébe sem jutottál. — Hát akkor? — Pali bácsi említett először. — Gyetván?! — Gyetván. Voltak is lent, megnézni, mit tudsz, vagy csak a híred van. — Éppen nem voltam otthon. — Éppen nem voltál otthon, s ez a szerencsénk. — Kinek? — Neked is, Pali bácsinak is, meg talán a leendő tsz-nek is. — Miért már? — Mert még akkor is fújtatott, mikor hazaértek, hogy kazlat csak Új Zélandban lehet az északkeleti oldalán megvágni, nálunk, a Föld északi féltekéjén a dél­ nyugatin kell, az uralkodó téli szelekkel ellenkező oldalon. — Azt is pont akkor kellett megvágni, mikor nem voltam otthon! Annak a két kölyöknek most már igazán kitekerem a nyakát! Azért ott kezdték, mert onnan látták a krumpliválogató lányokat az osztályozóban. — Tudjuk. — Honnan, vajon? — Az igazgatód táviratozta meg. Azt mondta, okvetlen kideríti, mert nem hiszi, hogy te rendelted úgy . . . Hát így aztán már lett volna ürügyem Pali bácsival találkozni harmadszor is, de most meg vártam, hogy kifújjam magam. 12 �Karácsony másnapján aztán elküldtem egy gyereket, hogy ráér-e estére. Vacso­ rára várnak, azt üzente vissza. — Elmentem a feleségemmel, meg a két nagyobb fiammal. Erzsi néni már előbb meghalt, a kisebbik lánya volt a háziasszony. Vacsora után bevonultunk abba a pipatóriumba. — Hát, Pali bátyám — mondtam —, már ne haragudjon, csak megkérdezem: miért az én nevemet említette? Csak kevergette a szitában a dohányt. Folytattam: — Hogy amit főztünk, együk, is meg? Elmosolyodott, de nem nézett föl: — Úgy látom, csak egyedül ülsz itt. Miért beszélsz királyi többesben? Egyéb­ ként, csakis úgy fogd föl, ahogy neked jobban esik. — De így nem esik jobban! — Akkor ne így fogd föl. — De úgy sem foghatom föl, hogy a falu bennem jobban bízik, mint Pali bátyámban — bennem, aki negyvenhét óta csak látogató vagyok itthon, aki . . . Gyorsan az orrom alá dugta a „fináncnemlátta” dohányból készült illatos keveréket. Sodortunk és nagyokat szívtunk. Vacsora utáni első cigaretta. Körülnéztem: az ablaknál kis íróasztal, bentebb, az ajtóval szemben nagy, régimódi üveges könyvszekrény. A kályha mellett öreg dívány . . . Tizenöt évvel ezelőtt körül sem néztem, pedig órákat töltöttem itt . . . Pali bácsi, nyakát a szék támlájára fektetve, nagy, tömörgomolygású füst­ gyűrűket bocsátott a levegőbe. — Hurkok — mondtam hirtelen. — Karikák — felelte. — Füstkarikák. Csudajó zamata volt annak a dohánynak. VIRÁGÉNEK Ha szólsz, hangod tündérek sípja, ha lépsz, minden lépésed nárcisz, szívem a szíved nem is hívja, rádgondolok, és itt v a gy máris. Honnan jöttél, lásd, meg se kérdem: ki szeret, csak a mára gondol; bontom a blúzod, és a térdem belerem eg az izgalom tól. Polgár István 13 �Tóth Elemér: A háború melyben születtem A háború, melyben születtem 1938-tól 1945-ig tartott. Amikor befejeződött, öt éves voltam, tehát nincsenek emlékeim róla. Egykori dokumentumokból próbálom összerakni azt, ami számomra visszavonhatatlanul történelem, ha beszélnek is róla nap mint nap még a nyomok: egy szám a kisvárosi múzeumban, egy minap olvasott könyv, nemrég látott film, egy ezüst gyertyatartó a szobában. A napokban, amikor bontani kezdték a város levendulaillatú, biedermeyer időkben épült üzleti negyedét — inkább csak bazár volt az napkeleti rokonaitól kölcsönzött zsúfoltsággal — a csákány ütésére felrobbant egy gránát. Különösebb baj ezúttal nem történt. Hanem a szám, a könyv, a film, a gyertyatartó . . . Beszélnem kell róluk. 104 404 A városi múzeumban van egy blúz. Auschwitzba hurcolt fogoly zsidónő blúza. A száma: 104 404. Ez egy szám, hat jegyű. Semmi több. Az ember járkál fel-le az utcán. Meleg van. Süt az irgalmatlan nap. Az aszfalt fekete és lágy. Olvad az út, kátrányszaga van. Szinonim-szavak: hőség, tűz, forróság. Azt mondja a szerkesztő: „Kánikulai riportot hozz.” Ez egyszerűnek tűnik ilyenkor. Forr a víz. Az emberi test nyolcvan százaléka is az. Vagy még több? Furcsa. Hány fokon forr a víz? Röhej, ott még nem tartunk. Majd. ”Na hallod, ha így megy.” A könyvesboltban azt mondja az elárúsítónő: „Jozefus Flavius? Hogyne, tessék. Ilyen melegben?” A homlokomon megjelenik egy izzadságcsepp. Nem is egy, több. Mosolyog a nő: „Üljön le nálunk, pihenjen.” Leülök. Nemrég fürödtem, mondják, nem jó. A hideg víz után a hőség még elviselhetetlenebb. A kezem viszont jó hűvös. Szinte még benne érzem a vizet. Nézem. Affene . . . a gyűrű. Megint otthon hagytam. Sötét köves. A nő: ”Tudja, mostanában megfigyeltem, túlságosan gondosan öltözködik. Udvarol?” Röhögök: „Dehogy. Nyár van, nem?” „De . . . és mondja, mindig fehér ingben jár?” „Igen” — mondom. Mit mondjak? Néz. „Tudja, milyen gyűrűt képzelnék el magának? Nagyot, fekete kővel. A z illik magához. Nem ne szóljon közbe. Van akinek zöldet képzelek el. Magának feketét.” Sötét kő eltalálta. Szép nap. A szökőkútból folyik a víz. Olyan, mint egy kinyílt rózsa, amelynek vízből van a szirma. Csakhogy . . . Ezt a rózsát a parkőr nyitja ki minden reggel szörnyű üggyel-bajjal . . . Szóval meleg van és jó lenne a kánikulai riporton gondolkodni, dehát a szám, amit az előbb láttam a múzeumban, foglalkoztat. 14 �Azt hiszem, hagynom kellene, nem riport. Legalábbis most nem. Különben is, ezekről a számokról már könyveket írtak. Velük kapcsolatban pedig a halálról. A halál végtelen egyszerű ilyen melegben. Nem tudom, kié volt ez a szám? Vagy inkább, ki volt? Valaki volt. Vajon ki? Idős asszony, vagy fekete szemöldökű, zöldszemű lány? „Ha kell a blúz egykori tulajdonosának a neve, megnézhetem a katalógusban” — mondta a múzeum mun­ katársa. Nem kell, minek. 1942-ben a város polgárai ezt írták Bartha hadügyminisz­ ternek: „Kegyelmes Uram! Figyeljük és szemmel kisérjük zsidóink behívását, azonban méltóztassék megengedni nekünk, hogy jópárnak a nevét közöljük, mert még egyetlen esetben sem voltak behíva munkatáborba.” A kegyelmes úr termé­ szetesen méltóztatott. Dehát ezt mindenki tudja, nincs benne semmi új. Mint ahogy e nevekben sincs: Eichmann, Krumey, báró Wisliceny, Baktai László, Erdei László. Azt mondom, 700 000. „Ez is szám?” — kérdezhetnéd. „Dehogy, emberek” — mondhatnám. Magyarországról hurcolták el őket. Egy részüket Németországba, ahova most készülök. Nem marhavagonban, repülőgépen. Utána talán Párizsba repülök. Szép út lesz, ma ez egyszerű. Mint ez a szám: 600 000. A hullák A uschwitzban és másutt. 104 404. Azon gondolkodom, hogy zöldszemű volt-e? Aztán rájövök, hogy a számnak nincs szeme. Úgy ülök, mint egy kő. Melegem van. Törékeny leánykéz jár az eszemben, amelyet nem foghat meg többé senki. „Ne felejtsétek el a szá­ mokat!” — kiáltanám, de az elárúsítónő néz és bizonyára rám szólna: „Miért kiabál?” Az elárúsítónő néz, a homlokom hideg, mint a vízszirmú rózsa. A szökőkút csillog-villog. Folyik a víz. Figyelem a fehér, vicsorgó fogsort és tudom, hogy az eláru­ sítónő mosolyog Azt is tudom, ha hívnám, eljönne velem a strandra. De nem hí­ vom. Mosolyognom kellene rá, nem bántott. Nem tudok mosolyogni. Röhej. Kell; Nem, riport kell nyárral, emberekkel .Nem számokkal. A nő értetlenül néz. Felkelek, szinte futok az ajtóig. Ő les utánam, rángatja a vállát. Hülye, gon­ dolja magában. Nem vagyok az. Kánikula van. „Maga mindig fehér ingben jár . . . maga mostanában elegáns . . . magának fekete köves gyűrűt tudok elképzelni . . . maga udvarol? . . .” Hallom a hangját. Röhögök: „Dehogy. Nyár van, nem?” Dehogynem. A l ovak A család vagyonából két ezüst gyertya­ tartó maradt, miután a németek 1944-ben elhurcolták őket. A család tagjainak nagy­ része elpusztult. A gyertyatartókat az életben maradt utódok kegyeletből egy üveges, barna szekrény tetejére állították. Ezek most ott láthatók A lány, aki barátnőm, utána két évvel született, semmi közelebbit nem tud a gyertyatartókról. Egyik délután beszorultunk a szobába, mert vihar kerekedett égzengéses nyári zivatar. Ekkor beszéltem neki a lovakról, amelyekről Cursio Malaparte Kaputt című könyvében olvastam minap. Eszembe jutottak a lovak, a háború. 15 �Amikor javában recsegtek a fák, az úton meg szállt a fojtó por, odamentem az ablakhoz. — Mi van? — kérdezte a lány. A pornak kénsárga színe volt. Beteregette vele a háztetőket a szél, de az le­ csúszott róluk, mint valami lepel. A szél nyerítve futott a lejtős utcán. Figyeltem a pofáját, meg a fogait — nagy lófogai voltak — harapdálta a fákat. Nyilván mindezt a könyv hatására éreztem így. — A lovak — mormogtam. Amikor ezt meghallotta, ingerült lett, mert nem értette, mit akarok velük. A szekrény tetején, úgy láttam, mintha ízzott volna a két ezüst gyertyatartó, bár világos, hogy ezt csak éreztem, hiszen az ezüst nem izzik olyan könnyen. S hogy mily csalókák érzékeink, mi sem bizonyítja jobban, hogy később a gyertyatartók súlyát kezdtem érezni, ami ugyancsak nem szószerint értendő, messze voltam a gyertyatartóktól. Van így néha az ember! Akkor azt mondtam: — Capriban Ischia felől jött a délnyugati szél, s az kék. — A szélnek nincsen színe — vigyorgott a lány. — Ne beszélj hülyeségeket. — Nem hülyeség — bizonygattam. — Igenis van színe. Végigfúj a szigeten. Azt hiszem, a tengerrel is összekeveredik, azért olyan kék arrafelé a víz. Ha meginnád azt a vizet, kék lenne tőle a szád. Ha rácseppenne az ingedre, ott maradna a nyoma A lány, aki barátnőm, rágyújtott egy cigarettára, egy szót sem értett az egész­ ből. Lestem ki az ablakon. „Ez rohadt, poros szél” — gondoltam. Hangosan más csúszott ki a számon: — A Tivoli lovai. Sokat olvastam mostanában a fasizmusról, de a Kaputt más volt, mint a többi könyv. Finomabb, oldottabb stílusú és — borzalmasabb. Azt hiszem, a fasizmusról borzalmas „pasztell” színekkel írni. Mindenesetre nekem maradandóan ezt sugallta a könyv. Pedig én nem emlékszem a háborúra, egész életem már egyáltalán nem egy „keserű, megrendítő és ösztönös” emlékezés arra az időre. Vagy ki tudja? Múlt év nyarán Tivoliban is megfordultam. Az Oakhill tölgyeire meg a lovakra gondol­ tam. Olyan erősen, hogy akkor szinte hallottam a lódobogást és írígyeltem Carl Hillt, a festőt, aki lehet, hogy őrült volt, de a svéd tájjal előtte senki sem azonosította a lovat, s Malaparte is csak utána írta le, hogy Svédországban a nap olyan, mint egy lószem. Azt hiszem, mindez egyáltalán nem „betegesebb” vagy inkább valószínűt­ lenebb?) mint a könyvbéli Jenő főherceg elmélete, miszerint a német azért öl, mert beteg nép, s mert beteg, fél attól, aki gyengébb. Bizony, túlságosan is abszurd magyarázata ez a fasizmusnak. Később azt mondtam a lánynak, aki barátnőm: — Van Európában egy város, ahol a gyermekek egy időben nem ismerték a lovat. Elhiszed? El — válaszolta. Fogalma sem volt, melyik? Velence — feleltem. — Legenda mondja, valamikor egyetlen lovasszobor állt a városban, amelynek három lába volt, mert az egyik letört. Ezért azt hitték a gyerekek, hogy az igazi lónak is három lába van. Persze mindez nem nagyon érdekelte őt. De én emlékszem, éppen Velence felett repültem, amikor rájöttem, hogy nem szeretem a lovakat. Édéskés, émelyítő a sza­ guk, kiszámíthatatlanok. Lehet, bennem az idegenkedés attól van, hogy nekem soha 16 �nem volt lovam. Elismerem viszont, hogy minden lóban van valami csodálatos, s valami megfoghatatlan varázs, különben hogyan írhatna róluk bárki annyi megrendítően szépet, mint Malaparte. Megírta volna-e vajon enélkül a Ladoga-tó jegét, amely­ ből ezer lófej mered ki. (Mint egy álom.) A katonák ráülnek a megfagyott lófejekre tangóharmonikázni. Aligha! S ezt sem: „A mi hazánk a ló. S Európát, amely a háborúban élő író szemében már nem az a bizonyos nő a bika hátán, hanem maga a ló.” (S mindez már szinte új mitológia.) Egyik római szoborról azt tartják, ha lekopik róla az arany, világvége lesz. Amikor ott jártam, még jócskán volt rajta az aranyból. — Megnyugtató, nem? — kérdeztem a lánytól, hogy mondjak valamit. — A z — bólintott. Láttam, kicsit únja Malaparte lovait, s ezt az egész furcsa újkori mitológiát. Amikor a gyertyatartókra pillantottam, megint azt éreztem, hogy izzanak. Oda­ mentem a lányhoz, aki barátnőm, és megfogtam a kezét. Meleg volt, közelebb bújt hozzám, mint valami beteghez, jólesett. Próbáltam elképzelni, hogy az ezüst gyer­ tyatartók felszállnak, de nem ment. Igen, gondoltam, számunkra mindez már olyan megfoghatatlan, olyan távoli, olyan valószínűtlenül lebegő. Milyen is legyen? A lány, aki a barátnőm, semmi közelebbit nem tud a gyertyatartókról, s talán jobb is így. Miért érdekelnének akkor Malaparte háborús lovai? S vajon nem természetes-e, hogy ő már rajtuk keresztül is csupán az abszurditását érzi annak az Európának, amelyekről azok, s az ezüst gyertyatartók is beszélnek. A háború Feljegyzések egy film kapcsán. (Nápoly négy napja). Nem tudom elképzelni, hogy valakinek a kezével azért kapcsoljam össze a keze­ met, mert falhoz állítottak, s míg zsibbadt testtel várom a lövést, úgy f élek mint az állat. (Még nem állítottak falhoz). Nem tudom elképzelni az erkélyről zsinegen lengő kosarakat kézigránátokkal telten, mert azokban én csupán üvegszemű halakat, puha spongyát, érett sajtot, vagy finom paradicsomot láttam, amikor éppen az orrom előtt húzták fel nevetve a fénylőszemű lányok ,akiket talán Luciának hívtak, talán nem, de Malaparte után mindenképpen csak úgy tudom elképzelni őket, hogy fésülködés közben folyton kacagnak, hiszen nekik van a legnagyobb tükrük a világon: maga a magasságos ég. (Még nem érintettem kézigránátot, nem tapintottam robbanóanyagot, nem láttam eltört eget.) Nem tudom elképzelni, hogy felnőtt nápolyi ember úgy meneküljön a szép Szűzanya megszentelt szobrával valami sötét zugba, mint Csokonai komikus eposzában Dorottyával a vénlányt emelő szűzek. (Nem ismerem a sziréna hangját.) Nem tudom elképzelni, hogy csor­ dába terelt felnőttek vinnyogva tapsolni kezdjenek, amikor ártatlan felebarátjukra sortűz dördül, csupán azért, mert ez parancs. (Még nem hallottam sortüzet dördülni, nem kaptam hasonló parancsot, még nem köptek mocskos nyálat a számba.) Nem tudom elképzelni azt a temetést, amikor falak dőlnek eleven emberekre. (Még nem láttam épületet összeomlani és csak koszorús, cifra nápolyi temetést fényképeztem, módfelett örülve az ”élménynek„.) S e film kapcsán megláttam Nápolynak általam eddig nem ismert másfajta 17 �arcát, másfajta napjait. Egy haldokló borostás-képű hörögve mondta: a közeli falu­ ban, Sorrentoban . . . lehet . .. fiam született. (Még nem láttam szitává lőtt emembert, és arról a csecsemőről a bibliai Megváltó jutott eszembe.) Nem tudom, hogy a tizennyolcéves lány, akivel végignéztem e pár nap törté­ netét, miért szorította meg néha önkéntelenül a kezemet. Nemcsak azért-e, mert ez a háborús film olyan ”izgalmas„‚ valóban. Nem tudom! Mint ahogyan nem tu­ dom Malaparte villáját sem elképzelni másként, csak ragyogó fehéren, ahogy meg­ láttam Capriban a csapkodó hullámú tenger partján. S végképp nem tudom elkép­ zelni a kék vízbe bukó hullák csobbanását, akik igyekeztek Sorrentóba a kis bőgő motorcsónakon, s közben lőtték őket a németek. Nem tudom elképzelni, pedig én ugyanott hajóztam át Sorrentóba, ugyanazon a kék vízen, ugyanabban a szélben, és mellettem is elúsztak különböző hajók, de nem rettegtem tőlük, mert tudtam, hogy azokról most nem lőnek . . . hiszen szállt: O sole mio . . . O sole mio — a dal. Amikor Nápolyból visszaindultam Rómába, s az autósztráda mellett a Coco-cola reklámokat, a Shell-kutak sárga jelzéseit egykedvűen rázogatta a sóillatú tengeri szél hátradőltem a gépkocsi ülésén és azt mondtam magamban, ismerem Nápolyt. Nem ismertem! Mint ahogy most sem ismerem, s bár a film ökölbe szorította a kezemet, annál különösebb, utána rádöbbentem: valójában nem tudom elképzelni a háborút, amelyben születtem. B O JTO R K Á RO LY Fe k e te fa lú házak 18 �VIHAR BÉLA VERSEI: Az I s t e n h a l á l a Dr F.. D.. a prédikátor emlékezetére + 1944. (Igy kezdenéd el, ha még szólni tudnál, így suttognád elfuló, halk szavakkal. Vagy lelkemben te kopogsz, te vagy itt már, s mint pusztaságból támadt zord panaszdal, a hangod kél, s átröppen éjjen, síron . . . Csak mondd, csak mondd, figyellek ... írom, írom) Mikor kinyílt a nehéz vagonajtó, a fáradtságtól a porba leestem, Mintha rámzuhant volna minden jajszó . . . de máris kicsiny fiamat kerestem, kit kilenc napig eszelősen, sírva tanítgattam, hogy kínjaink kibírja. Fecske repült a kék eget hasítva, mint a reménység; cikkant, tovarebbent . . . A sín mellett meg mintha virág nyílna, s csak egy volt ijesztő, az iszonyú csend, ahogy felálltunk harsány parancsszóra: a számkivetettek sorakozója. Mi lesz velünk? — néztek rám tízen, százan, kérőn, könyörgőn, hiszen papjuk voltam. Most pisztolyok csattogtak, - és láttam, egy ifjú asszonyt emelnek le holtan_ és ott mosolygott homlokán, mint fényjel, a könnyű halál, drága kegyelmével. Köröskörül már vasszoborként álltak hóhéraink marcona fegyverekkel . . . Ó, mint rebegtem tűzforró imámat, könyörögvén — hogy Isten, ne ereszd el a két kezem, ha majd eme nagy órán megméretem, és ott állok a próbán. Sütött a nap, de bennem sűrű éj volt, koromsötét, és könnyben úszott lelkem; legyőzöm-e, mi körülvesz, a tébolyt, nem roskadok-e össze majd hitemben, és Istenem felém int-e: rád vártam — s veled leszek a poklok kapujában. 19 �Mint a szomjas a hűs forrás vizére, kicsiny fiam arcára rátapadtam, hogy csapjon bár le villám tüzes éle, nincs olyan erő, hogy tőle elszakadjam . . Haljak vele, mint véreontott bárány, és selyemfürtje legyen síri párnám. Az életem utolsó búcsúperce tekintete kéklő egén, mint csillag hulljon alá a semmiségbe veszve, s ha elmúlna, benne, véle múljak. Ezt éreztem, ez rázott meg, mint áram, s már folyt a könnyem, midőn láttam, láttam . . . Rejtse el fiát! . . . — súgták eszelősen innen-onnan is — csavarja köpenybe! . . . S a menet élén, nem messze ott előttem, a gyermekeket tépték el örökre a karokból, a vonagló kezekből, ágat ágtól, a szivet a szivektől. Régholt anyja a sírban tán felébredt, és fellegként felszállt az ég urához, kikönyörögve fiunkat, enyémet, leborulván hétszer szent lábához, ki eltakarta két szemét, ne lásson, mint füstölög haragja a világon. Mély kút a kín . . . A szó csak buborék, hab, jelzés a jaj örvénylő, hűs öléből . . . a száj dadog, és a nyelv ínyre tapad . . . hol lelnék szót, mely perzsel, pezseg, tép, öl? Elmúlt a perc, és köpenybe rejtetten sorsa elől a fiam megmentettem. Megmentettem? — Vonszoltam szolgaságban! Rettenet vette körül e kínvárost. Halál kering a drótban, villanyáram, hol vérebekként őrködtek reánk most Vázak ezrei jöttek, mint a holtak, csak szemük mondta, hogy emberek voltak. Mint alja gaz, ki erdő sűrűjében gyermekre les, hogy bemocskolja testét: ily merénylő volt a kor, melyben éltem, így támadt rám a szenny, a becstelenség. Kínjaimmal nem telt be, s újra, újra, a számra tapadt tömpe, nyirkos ujja. 20 �Láttam férfit, aki nyers füvet rágott saját szennyében. — Ki voltál? — kérdeztem. — Tegnap nevem tudósok és királyok koszorúzták meg, s most így kell elvesznem Egy harapást! — nyöszörgött, ajkát tépte, majd fogát vájta elfonnyadt öklébe. Láttam asszonyt, kopaszon ült egy dombon, csak tákolt csont volt, lázrajzolta rémkép . . . egykor tapsolta Párizs, Berlin, London, költők és festők hirdették szépségét. Most répalé csurgott végig a mellén, és lyuk tátongott arca gödre helyén. I gy apadtam el én is köztük, vélek . . . ha hívott házam, otthonom, az asztal, a tiszta pohár, könyvek és emlékek — elkergettem a hangjukat haraggal. Már régi magam is álomnak véltem. Csak álomnak, hogy egykor másként éltem. Ti elhagyott küszöbök és szekrények. ti kedves székek, melyen ültünk régen, elmerengtek e rólunk, kik nem élnek, kik ellobbantak, mint kanóc az éjben — hogy viaskodtam szaggató sebekkel — sugárpilléjű esték rijjatok fel! Akit udvarként körülvesz a bánat, kitágul lelke, érzi, hallja sírni a távol csillagát, rét bogarának fájdalmait és a magány halk, síri, szent énekét; mely égtől földig zendül, a tört remények tengerén keresztül. Igy álltam itt, és este mint ősbálvány, felkomorlott a gázkamra, kemence. Hányan mentek be iszonyatos száján s falánk gyomra csak nyelte, nyelte, nyelte népek sorát, ma őket, holnap engem, a kínhalálra kiszemelt seregben. S ki voltam egykor, nyáj között a pásztor. már meginogtam, mintha mélybe esnék. Ősz atyáim istenét hívtam százszor . . . ó távozz tőlem rontás, hitetlenség, zászlóm az Úr, ki megmutatja jellel, hogy van, velem lesz s az én gyermekemmel. 21 �E gyermek élte lesz a bizonyosság — vallottam akkor rajongással, balgán — hogy ő az út, az igazság, az ország, s ha van — erőt vesz tomboló haragján, így üzen majd a fiam életével, hogy nem hiába hittem őt reménnyel. Három napig bújtattuk valahányan a Rügyecskét, a kicsiny Megmaradtat, összebújva a barak homályában, őrizői a halálos titoknak, — míg künn a kínzók vezényszava, lépte, beleveszett az éji, nagy sötétbe. Ő volt nekünk, mindünknek már a Gyermek, ezrek helyett az egyetlen, az élő, Dániel, kit az oroszlán nem mart meg, a Gyenge mécs, a Gyertyaláng, a fénylő. Úgy hittem, védi kivont, éles karddal a szalmaágyon hetvenezer angyal. Ki árulta el? — Sikítás álmában? Egy köhintés? Nesz, vagy a rettegésem felüvöltött vonító kürtté váltan, s kikiáltotta kínom, szenvedésem? Vagy társaim árultak el? . . . az ínség? . . . Harmadnapon ránktörtek és elvitték. Harmadnapon megragadták kis vállát, mint farkasok a gödölyére törtek. Rejtekhelyét feldúlták, megtalálták lágy gerlicét az éhescsőrű ölyvek. Tíz ujj kúszott kígyóként lágy hajába, és kigyulladt a Gyehenna parázsa. A fájdalom máglyáján imígy égtem — Mért hagytál el, mért vetted el, ha adtad!? Ezerszer tisztább minden bűnöm, vétkem, mint irgalmad, ki tőlem megtagadtad, — ezt suttogtam . . . jöjj Isten, sujts le, vágj ki! . . . Ő Éli! Éli! Lama sabaktani! Sütött a nap, villant halk fecskeszárnyon a hamvas ég, mint bibliai kendő. Fiam kerestem, s a magasban — látom — gomolygó füstöt tép, szaggat a szellő, rótta a kémény tollként füstbetűit, mint titkos írást . . . lobban, majd eltűnik . . . 22 �— Hamvasztanak . . . fojtó gáz . . . most ölték meg . . . Hazudsz! — rivalltam annak, aki mondta, de már ömlött a vad feketeségnek óceáni, fényoltó zuhatagja. Szikrát okádva ontotta a kémény . . . Ő az! — futott az alkonyi ég kékjén. Vitte hátán az iskolatáskáját, a melléhez szorítva ott a labda . . . Szél tört elő — hová lett? — szétcibálták, beléveszett, eltűnt a gomolyagba, és itthagyott peremmel Jób módjára, beletúrva arcom az út porába. Jób lettem én, bakancsom szertemállott, körmöm megnőtt. — Ütöttek? — imbolyogtam, ruhám, mint hitem, testemről levásott, csak egyre vágytam, elterülni holtan, az öntudat kínjától elszakadni, a semmiséggel csontom betakarni. Engem immár hiába keltegettek melegszavú, testvéri, drága szóval, nem szisszentem fel, hogyha rúgtak, vertek: nagy perem volt az Örökkévalóval. Most láttam csak, ki volt ő, mikor nincsen, s többé a hit nem szárnyam, sem bilincsem. Búcsúztam tőle, e fantomi árnytól, megköszöntem, hogy általa nem féltem, megitatott a remény korsajából, s szépítette minden szenvedésem: sajtolt nekem a keserűből édest, sejtjeimet elbódító szent mérget. Búcsúztam tőle, mert velem Ha fájt, ő fájt, kit, hogyha Nem parancsolt ki mellém ült, ha sírtam, sírt, ha apám rámkiáltott. megosztozott a kínban, hívtam, jött, és velem játszott. sem földön, sem egekben, Ő vérezte fel lábát, ha elestem. Ott gubbasztott — tudom már — a vagonban; vizet kért ő is, mikor elepedtem, és együtt mentünk, egymásra hajoltan, a reánk törő, fojtó félelemben. A bánatom láttam felírva arcán: Nem óriás volt, sem hős, csak aggastyán . . . 23 �Megbocsájtottam néki gyengeségét . . . Nem szólt, csak nézett — elhagyom? — Elhagytam, s oly ijesztő szabadság tört rám végképp, ahogy nélküle, magamra maradtam . . . Majd felkeltem, s könnyebben mint az árnyék, elindultam, akárha légben járnék. Nem kötött már se tilalom, se törvény . . . elérkeztem a sűrű drótsövényhez, melyben halál száguldott, forgó örvény, s megálltam ott, mint aki már nem érez, nincs gyökere, nincs magja, nincs reménye. Kinyújtottam hát ujjaim feléje. Világ pattant szét, bolygók feldörögtek, egy kiálltás hasított végig rajtam, s átöleltem, mint anyámat, a földet, éjfekete csomóvá zsugorodtan, majd halkabban, mint fonnyadt levél, pernye: reám hullot az isten, tetememre. Freskóvázlatok FLAVIUS ÜZENETE AZ OSTROMLOTTAKHOZ Hírvivő, ezt mondd el majd nekik: Ha a barbár már bekerítette a várost, ha köröskörül már olthatatlan tűzben lobognak a bástyák, várfalak, ha a kard már kihullott a kézből, s nincsen többé, aki fölvegye: akkor fogódzkodjatok a Könyvtárszekrénybe, szilárdan, eltökélten, esküvéssel, mert nincs egyéb menekvés. HUANG-VEJ K IR Á LY PARANCSOLATA — Most menj és öld meg őt, élesebb fegyverrel, mint a kard! — Hol lelem azt, Király? — Ott van nyelved hegyén . . . A neve rágalom. 24 �A VÉN SZÍNBÁD BÚCSÚJA Ha valaki nem úgy tér vissza egy útról, hogy meg kell változtatnia életét, az akár el sem utazott volna. Ennyi a búcsúszavam. Most pedig, barátaim, húzzátok fel a vitorlát, s a távolodó hajó fedélzetéről mindaddig nézzetek vissza reám, mígnem összezsugorodó, megtört alakom, eggyé nem válik a Betakaró-Örök-Parttal. SZENT FERENC ÉS A BALGA VERÉB Szent Ferenc a verebecskét friss magokkal jóllakatta, majd felröppent az ebadta madárkája. S mi a hála? Egyszerre csak táplálója tonzurája közepét illette a magasságból lepottyanó híg pecsét. Ilyen égi jutalomra nincs szükségem — mond a szent — és tréfásan megfenyítvén a madárkát, tovament, az eseten mulatozván a városba ballagott, míg a mennyben e sérelmen, a pirinyó verébszennyen hahotáztak jó nagyot, a trónálló angyalok. 25 �IVÁNYI Ö D Ö N : „1944” 26 �Avar Pál ANYA A HIRDETMÉNY ELŐTT Ügy kezdtük életünket az öcsémmel, hogy édesanya világgá kergetett bennünket. Nem azért, mintha nem tudta volna, mit cselekszik. Nem. Mama teljesen tisztában volt a helyzettel. Napjában kétszer-háromszor végigböngészte a mozgó­ sítási plakátot, órák hosszat álldogált a községháza ajtajára ragasztott nagybetűs hirdetmény előtt. Bal kezével az ajkát morzsolta, jobb mutatóujja pedig a frissen nyomtatott betűk alatt botorkált és időnkint nagyokat sóhajtott. „AZO N HADKÖTELES EGYÉN, KI A JELEN PARANCCSAL SZEMBESZEGÜL, A HELYSZÍNEN FELKONCOLTATIK!” Valahányszor az utolsó mondathoz ért, egész testében megborzongott. Meleg kendőjét úgy igazgatta a vállán, mint amikor egy sebzett fekete madár emeli és csüggeszti a szárnyait: fel-le, fel-le! Időközönkint hazaszaladt. Otthon hátizsákot varrt nekünk kendervászonból, a Hangyából vásárolt méregzöld festékkel befestette, belerakta a kétváltás fehér­ neműt és az előírt öt napra szóló élelmet, aztán így szólt hozzánk szívetfagyasztó, rideg hangon: — Menjetek! És olyan hajnalban, amikor a kakas sem kukorékol, útnak indított bennünket a két óra járásra fekvő vasútállomásra, Mohospusztára. — Menjetek! — mondta mégegyszer és a küszöbről visszafordult. Nagymama, aki napok óta szótlan gyanakvással kisérte a némán végbemenő eseményeket, nem bírta tovább megállni: teljes erejéből kifakadt: — Nohát asszony! Te aztán anya vagy, mondhatom. Azelőtt is volt háború és nem vége lett? Ennek is vége lesz, tudhatod. Ennyit hallottunk ki az udvarra, ahol egy percre megálltunk, hogy utolsó pillantást vessünk a sötétben másik felükre forduló gazdasági szerszámokra, amelyek dologi ártatlanságukban nem gyaníthatták, miféle sorsot értek a tegnapi pajkos gyerekek. Ennyit hallottunk, a többit már el tudtuk képzelni: nagymama a falnak fordul és dörmögő hangján hozzáteszi: „No de én nem avatkozom a dolgodba. Azt csinálsz a kölykeiddel, amit akarsz. Utóvégre a te lelkeden szárad . . .” — Majd írunk! — kiáltotta el magát az öcsém, de a házban nem válaszolt rá senki, csak a süket csend. — Hülye! — döftem őt oldalba a könyökömmel. — Nem mondanád meg, ki hozza haza a levelünket, amikor innen ötven kilométerre a front? A rádió bemondta. — Hát csak meg akartam nyugtatni anyánkat, — felelte és a nyakát behúzta, mint aki még mindig a testvéri hátbadöntögetéstől tart. — Katonák leszünk, mit izgulsz? — vágtam oda az öcsémnek és ezzel neki­ indultunk. 27 �— És hősi halottak? — kérdezte kuncogva Jancsi, amikor már jó félórát mentünk. Addig egy szót sem szóltunk egymáshoz. — Azt már nem! — válaszoltam neki egy másik félóra múlva. — Legfeljebb hősi dögök. Esetleg! Addigra más „hadköteles egyének” is feltüntek a pirkadó hajnalban, — szintén hátizsákkal. a hátukon bandukoltak, — és nekem rögtön a plakát utolsó sorait juttatták eszembe: „felkoncoltatik” . — Ne félj, nem kerülünk rá a szoborra. — (Hősi emlékmű, a falu közepén állt.) Abban te ne reménykedj! — tettem még hozzá, hogy illúzióit végképp leromboljam öcsémnek. — Az pedig kár! — búslakodott Jancsi. — Édesanyánknak nem lesz hol elsi­ ratni minket. — Hát ez igaz! — bólintottam és megálltam. — Te! Én nem megyek. Sőt azt is bánom, hogy eddig jöttem. Meggondoltam magam. Nem érted? — kiabáltam, amikor észrevettem, hogy az öcsém nem kapcsol. Most is magam előtt látom a tizenhétéves fiú döbbent arcát és ahogy háti­ zsákja két pántját markolássza. — Nem jössz? — kérdezte, de csak a tekintetével, mert szólni nem mert. Kicsi­ korától fogva megszokta, hogy az idősebbik dönt. Én gimnáziumot végeztem, ez növelte a tekintélyemet előtte. Sokáig állt lehajtott fővel és várt. Várta, hogy szólok még valamit — az útra. Éreztem, hogy most meg kell bántanom. Ha haragszik, könnyebb szívvel válik el tőlem. — Tán nem tudod, de rám ez a hirdetmény nem vonatkozik, — kezdtem. — Diák vagyok, ősz óta egyetemre járok. Engem legfeljebb Pesten lehet bevonul­ tatni, — mondtam barátságtalan hangon. Később még barátságtalanabbul foly­ tattam: — Mama kívánja, hogy veled menjek és a katonaságnál is kézenfogva vezesselek. Tudtam, hogy az igazam csak amolyan féligazság, de annyira beleéltem magam, hogy a végén magam is elhittem. Már azt is elképzeltem, hogy mama az öcsém érdekében akar feláldozni. Azért, mert őt jobban szereti nálam. Jancsi akkor még sohasem járt a falunk határain túl. Jómagam pedig már világotjárt, tapasztalt férfiúnak számítottam mama előtt. Az ő szemében ugyan tizenhároméves koromban is az voltam. Attól a perctől kezdve, hogy édesapánk meghalt. — Ahogy gondolod. Te tudod jobban, — felelte az öcsém elszontyolodva, és búcsúzásul megölelt. — Akkor hát . . . Majd egyszer . . . találkozunk! —tette még hozzá zavartan és elindult. Láttam a menésén, hogy most esik ki az ablakon: a semmibe. De abban reménykedtem, hogy az idősebb hátizsákosok között majd akad valaki, aki párt­ fogásba veszi. Aztán vagy gyámkodik fölötte vagy úgy megrázza, hogy attól azonnal férfivá kell neki érnie. Én pedig ezekután a kertek fölött bujkálva osontam haza. Ügy döntöttem, hogy nem az erdőben, hanem az istállópadlásunkon, a takarmány között rejtőzöm el, mert ott majd a tető is nyújt némi védelmet a hideg ellen. És hogy a lóhere ne zörögjön, nagyon lassan és óvatosan fogtam hozzá rejtekhelyem elkészítéséhez. Itt fogok lakni, gondoltam, mindaddig, míg vége nem lesz a világnak, hogy azután 28 �én is vele pusztuljak. Anyámnak még látnia kell, amikor az istállónkra ráesik a bomba és mostohábbik fia porcikáit véres cafatokban freccsenti szét a levegőbe. Ugyannyira, hogy arca sem lesz felismerhető soha. S mintha kívánságom nyomban teljesülni akarna, egy csapat repülőgép zúgott el a fejem fölött. Ám ennél is jobban meglepett, amikor német szó csattant fel az utcán. Úgy hallottam, mintha a mi udvarunkon beszélgetnének a teuton ördögök, és mitagadás, kicsit elakadt a lélegzetem. No, én itt bajosan eszem meg az ötnapi élelmet, gon­ doltam, pedig még tíz napra is szépen beosztottam volna magamnak. Fülelni kezdtem. A német beszéd hamarosan elült. Valaki azonban belépett a pajtába és a létra mozgásából itélve egyenesen a padlás felé tartott. Pillanatok alatt behúzódtam a szúrós takarmány közé és lassan, egyenletesen vettem a levegőt. A szabadon hagyott résen át egyszerre csak megpillantottam anyámat. Vas­ villával a kezében közelített felém: készen arra, hogy a takarmánnyal együtt engem is villára szúrjon és ha elbír, a tőlem másfél, két méterre tátongó istálló­ lyukba repítsen. De még ennél is jobban ijesztett, amikor észrevettem, hogy mama nincs egészen magénál. Amit cselekedni óhajtott, értelmetlen művelet lett volna, mert Sári nevezetű tehenünket ugyanaznap rekvirálták el a németek és hajtatták el a had­ kötelezettség alól kiöregedett férfiakkal, amikor minket behívtak. Kíváncsi voltam rá, mikor eszmél föl mama. Vagy ettől kezdve már sohasem fogja tudni, mit csinál? Amikor láttam, hogy dobálni kezdi mellőlem a lóherét, távolabbról pedig a bükkönyt és csak hányja, hányja, mintha az összes télirevaló takarmányt meg akarná etetni nemlétező tehenünkkel, egyszerre elszorult a szívem és nem bírtam tovább nézni. Kiszóltam a kupacból: — Ne tessék megijedni, csak én vagyok! Rámnézett, aztán tovább dolgozott. Azt hitte, hogy álmodik. Sokáig hiába beszéltem hozzá, nem válaszolt. Akkor gyöngéden megfogtam a karját és a létrához vezettem. Szépen, engedelmesen ment le a padlásról. Akkor tért csak magához, amikor látta, hogy én fönt maradtam és semmilyen hajlandóságot nem mutatok arra, hogy leszálljak a magasból. — Hát te? — kérdezte elhalóan. Megvontam a vállam felelet helyett. Mama tekintete hirtelen nagyot villámlott: — Mit akarsz csinálni? — kérdezte olyan kétségbeesetten, hogy a kérdésben a parancs is benne foglaltatott. Biztosan megint a hirdetmény jutott eszébe, és lelki szemei előtt elvonult, ahogy engem, a nagyobbik fiát a rögtönzött vesztőhelyre visznek, hogy ott hatalmas bárddal a kezükben elvégezzék a koncolás műveletét rajtam a tábori csendőrök. Ettől megnyugodtam, mert éreztem, hogy édesanya engem is szeret, hiszen az öcsémet nem is emlegette. Jobbnak láttam hát az engedelmesség útjára lépni. — Én? — kérdeztem. — Ugyan mit tehetnék? Bevonulok. — mondtam a lehető legtermészetesebb hangon. — A féltizest még elérem. 29 �Egyenes szándékomat azzal akartam bizonyítani, hogy rögtön porolni kezdtem a ruhámat, hátizsákomat pedig féloldalasan a vállamra akasztottam. Anyám gyanúja korántsem oszlott el olyan könnyen. Viselkedésem mégis meg­ hatotta. — Igyál tejet előbb és egyél is valamit! — mondta és megfordult, hogy a pincébe menjen. A ház olyan üres volt, mintha az eltelt három-négy óra alatt teljesen kifosz­ tották volna. Valósággal kongott belül. Nagyanyám, szokása szerint már a sarokban gubbasztott. Ő aztán végképp nem értette, mi folyik körülötte és hogy mi történik ebben a felbolydult világban. Nyugodtan, kényelmesen ettem és sokat. Ezzel is telt az idő. Anyám ki-bejárkált: a házból az utcára, az utcáról a házba. Nagymama pedig, mivel akkor már sokat foglalkozott a túlvilággal, úgy tekintett rám, mint valami falánk kisértetre, aki a halála után is hazajár enni. Pár kilométerre tőlünk bomba robbant, repülőgépek és katonai autók motorzúgása hangzott fel. Anyám megszólalt a küszöbön: — Ne egyél annyit! Indulj! — Ezt már nem hagyom itt, — mondtam teli szájjal és a félig üres köcsögre mutattam. — Jaj! — sikoltott fel az anyám és kirohant az udvarra. — Egyél nyugodtan! — biztatott nagymama. Én ettem. Ha nem is nyugodtan, de ettem. A következő pillanatban furcsa suhogásra lettem figyelmes. Odapillantottam. Mama állt a küszöbön, méteres fűzfavesszővel a kezében és olyan vésztjóslóan nézett rám, hogy azonnyomban fölugrottam a lócáról, fölkaptam a hátizsákomat és úgy iszkoltam ki a szobából, hogy még a sapkámat is ott felejtettem az asztalon. Mi történt? — kérdeztem magamtól, amikor a friss levegőn eszemhez tértem. Anyánk soha meg nem vert. Ha apa bántott minket, ez gyakran előfordult, hát akkor addig sírt, amíg apánk a verést abba nem hagyta. Gyerünk! — gondoltam magamban. Ennek a fele se tréfa. Nagymama kiált a küszöbre és onnan átkozódott: — Te anya vagy? Te! Tudod, mi vagy te? Boszorkány, az vagy. Szégyelld magad! No nézd csak: ilyen asszonyt! . . . Tudod, mit csináltam én az apáddal? Egy nagy ládába bújtattam és a ganéj közé raktam. Te! — Gyerünk, ha menni kell — mondtam hangosan és a kiskaput kitártam. — Gyerünk! — Ez akkor volt! — feleselt vissza mama az anyjának. — De most! . . . Megbökdösik a kazlakat! . . . — kiáltotta, az utolsó szavakat sírva. Így mentünk egész az állomásig: én elől, a mama utánam. A vesszőt nem dobta el, csak az indulásnál, amikor a peronra fölléptem. —Fhü! — fújtam egy nagyot a kupéban. — Ez nehéz volt! A hátizsákot sem volt időm ledobni, úgy estem rá az ülésre. Pedig a háború csak ezután kezdődött, nekem és az öcsémnek is. 30 �András Endre versei Két óra Két órát elvettél az életemből, s te nem vagy gazdagabb, Két órával nyújtottad meg a szürke nappalt, a szürke heteket, a szürke éveket. Két órát elvettél a reményből. Két óra kiszakadt az életemből, talán szemed se rebbent. Két óra tenger-tág idő, s nem dajkálhatott meleg térdein. Tudod, két teljes óra mennyi? A bányásznak három csille szén, felmentő sereg a bekerített hadnak. Két óra a műtőasztalon, s takarodót fújhat a kaszás. Két óra a jószagú pékségben, s kocsiderék kenyér a polcokon. Két óra a hánykódó hajósnak, hogy bárkája a kikötőbe érjen. Két óra a dermedt siralomházban, két boldog óra a nászágyban. Két óra elég volt a marathoni hősnek, hogy jó hírrel térhessen meg Athénbe. Két óra s földet ért az első űrhajós. Két óra tenger-tág idő — immár pótolhatatlan. Két órát elvettél az életemből, és van, aki csak két óráig élt. 31 �GYŐZELEM Mély és álmatlan éjszakám volt. Reggel soká feküdtem, ébren szótlanul s rád gondoltam mentő igyekezettel, mint aki fél, mert tudja, hogy a múlt gyönge gyökérnek: nem bír a szelekkel birokra kelni, elsodorják szép szerelmünket. Mondd, mért nem emeled fel szívedet kérőn: óvja meg az ég. De beláttam, hogy babonás badarság az égre bízni sorsod, sorsomat. Az erősek, lám üstökön ragadják, harcra növelnek öklöt és fogat. Törvény e példa: a célt nézd s akard hát, a sóvárgóknak nem jut győzelem. Hozzád az méltó, ki megvívja harcát . . . Igy okosodtam s behúnytam szemem, hogy teljességgel s csalhatatlan lássam, amit megfogni szemmel nem lehet, hogy sejtjeimben megszabott világ van, de olyan, amit felépíthetek! Igy okosodtam s nagy bizakodásban tágult a kör s a kusza vonalak feléd futottak s az izzó sugárban fénnyé málottak széjjel a falak. S elértem hozzá megújult hitemmel: erős szárnyra vett a jó remény, Igy lettem újra magam előtt e m b e r , ki bátran fordít sorsa kerekén, ki küzdelemben hegyeket emel fel, kiben új lángra gyúlt az öntudat, ki szembeszáll poklokkal és egekkel, mert ismeri a célt és az utat. Okulj e példán s vegyed biztatónak (ez magamnak is így leszen szabály). Mint áramnak anyagban — az a szónak rendeltetése, ha valóra vál. Mint áramnak anyagban — az a szónak ereje is, ha terv fűti belül: magasra tart és küzdeni erőt ad, ha hiszel benne rendületlenül. 32 �É n tudom Tű fokán hűs vizet én tudom, én tudom, teve nem ju t át, nem fakaszt a Nap, mi a szomjúság, mi a sivatag. Én tudom, m i a döbbenet, én tudom, mi a rettegés, a sóvár képzelet kevés birtokba venni az eget. Én tudom, hogy a szív kihűl, én tudom, a szín megfakul. Nincs semmim se rajtad kívül, szeretlek mondhatalanul. A z ostoros vih ar szele m ár hangolja az orgonát. A szóló felsír: nincs tovább! A kórus rádörg: halj bele! Én tudom, szökni nem lehet, és tudom, bújni sem szabad. Csontig kötelek tartanak: takard el irgalm as szemed! Z S IG N Á R IS T V Á N : U d v a r 33 �GARA JÁNOS: A FEHÉR LÓ A menekülők áradatába ékelődve, a visszavonulás kiszámíthatatlan, kanyargó útvonalát követve, a kis cirkusz apránként elhagyta majd minden felszerelését. Er­ délyből sodródtak az országon át észak felé, míg az utolsó vagont is kihúzták alóluk. Kellett a hadseregnek. A rozzant lakókocsi, kötelek, ponyvák, emelvények, csőszerkezetek, s a tarka bohócruhák napokon keresztül ott hevertek a bányaváros keskeny rampáján. Miss Brown őrködött e vásári zűrzavar felett. Ő vigyázott Babára, a négyéves fehér kancára is. Miss Brown százhárom éves volt, s még az első világháború idején teljesen megsiketült, és abban a szerencsében részesült, hogy a második világháborút világtalanul köszönthette. Szemét vastag szürkehályog borította. Miss Brownt úgy cipelte magával a társulat, mint a hajdani dicsőség megkopott fotográfiáit, amely hűségesen borította az utolsónak megmaradt lakókocsi deszka falait. Élő bizonyí­ téka volt a múltnak, a Barna-féle társulat megalapítója, a két Barna ómamája. Miss Brown naphosszat magatehetetlenül üldögélt színes kendővel beborítva egy borbélyszékben, amely ki tudja honnan került a társulat birtokába. A két Barna reggelenként a csuklójára kötötte a ló kötőfékét, s míg ők a városban lebzseltek, Miss Brown csak ült az esőben, mozdulatlanul, elnehezült testtel és egyáltalán nem értett abból semmit, ami körülötte történik! Ha durva zaj támadt a közelében hallucinálni kezdett, a hajdan híres műlovarnő manézsba képzelte magát, s artikukulátlan hangon rikácsolt: — Több fényt! Több fényt! . . . Nem látszik a produkció! Ilyenkor izgatott fészkelődésére Baba a négyéves fehér kanca hegyezni kezdte a fülét, ibolyaszín szemével az öregasszonyra meredt, majd unottan visszadugta fe­ jét a megkezdett csíkos matracba. Kitartó munkával fogyasztotta a porrá törődött tölteléket A megfogyatkozott társulatnak Baba volt az egyetlen igazi értéke! Pontosabban: ez a ló volt a jövő, eszköz, amellyel egyszer, ha véget ér a zűrzavar, ismét el lehet kezdeni a felemelkedést! A két Barna ennek megfelelő gonddal ápolta. Babáról, még ilyen leromlott állapotban is meg lehetett állapítani, hogy semmire sem alkalmas annyira, mint cirkuszi műlovaglásra: hosszúra nőtt selymes fehér szőre rózsaszín árnyalatokkal csillogott, kurta erős nyakáról vastagszálú sörény hullott alá, dús sörény fedte az erős mellső lábakat is, széles háta, tompora volt, csak a viszonylag vékony hátsó lábakat látva vált nyilvánvalóvá, hogy alkalmatlan kocsihúzásra. Ide­ genek szemében idomtalan fehér gebének tűnhetett, de a két Barna tisztában volt azzal, hogy ez csak látszat! Eduárd, a fiatalabb Barna, — aki bolgár lovaskapitány apja tiszteletére kapta e nevet — az élelmiszer beszerzésével foglalkozott. Szalmát kunyerált a városszéli 34 �bányaistállók környékén, zab hiányában borsóliszttel dúsította a sovány eledelt. Jellegzetesen kacsázó járásával — pár évvel a háború előtt lezuhant a trapézról és a csípője rosszul forrt össze — mindenütt feltűnt, ahol ló számára hasznosítható élelmiszer lehetett. Eközben az ötvenen felüli idősebb testvér, István, a „Stefan és a tizenkét paripa’’ hajdani karmestere a város katonai hatóságait járta. Még a háború kezdetén haza­ fias lelkesedésből felléptek sebesült katonák előtt, s érdemeikre való hivatkozással akart vagont kicsikarni, ami tovább vitte volna őket értelmetlen menekülésük útjain. Több napja reményvesztetten táboroztak a vasúti rampán, kezdtek otthonosan berendezkedni, amikor egy reggel terepszínű mercedes érkezett az állomás elé. A kocsiból kilépő fiatal német őrnagy átvizsgálta a pályaudvar környékét. Magas­ rangú német katona érkezését várták. E vásári jelenet láttán a sárga földig lehordta az állomáson szolgálatot teljesítő sebesült tüzérhadnagyot! Az eset Liptai polgármester fülébe is eljutott, mivel a front alig száz kilométerrel északkeletre húzódott mindenképpen hangsúlyozni kívánta mennyire szívén viseli a városban állomásozó német csapatok kívánságát — és azonnal intézkedett! Katonákkal berakatta a ram­ pán heverő holmikat a lakókocsiba, a kocsit elhúzták egy távoli raktár mögé, a legszükségesebbeket és Miss Brownt székestől felpakolták egy kiskocsira, s a futva érkező két Barnának már tiltakozni sem volt ideje: két géppisztolyos tábori csendőr ácsorgott az útrakész kocsi mellett. István húzta a kocsit, a batyuk között Miss Brown rikoltozott, hátul a megkötött Baba mellett Eduárd erőlködött. Mögöttük lépkedett a két tábori csendőr. A házban, amelyben számukra szükséglakást utaltak ki, egy deportált kommu­ nista családja lakott. A szűk völgyben futó utcának majdnem a végén állt ez a kis ház, sem mérete­ iben, sem külsejében nem különbözött a többitől: két ablakszemével nézett az ut­ cára, oldalt boltozatos kapualj vezetett az udvarra. Itt egyik oldalon ólak, a mási­ kon nyárikonyha zárta el a kilátást, hátul betonlépcső futott fel a meredek hegy­ oldalra, mellette pinceajtó nyílt a lemetszett hegy alá. Az udvar közepén oszlophoz erősített vízcsap kampója állt ki a földből. A nyárikonyhát akkorra kiürítették. A háziak tudtak a „cirkuszosok” érkezé­ séről ,de a kölcsönös gyanakvás légkörében visszahúzódtak zárt ajtók mögé. Nagy­ ritkán meglebbent a konyhaablak függönye, a két Barna tudta, hogy egyetlen moz­ dulat sem kerüli el a háziak figyelmét. „Egy artista ne keveredjen össze politikaik­ kal, mert abból semmi jó nem jöhet ki” — szögezte le István, így ők sem keresték a kapcsolatot. Estére úgy-ahogy berendezkedtek. Mindennek persze nem jutott hely, a nyári­ konyha szűk volt és sötét, a keskeny ablakon alig hatolt világosság a nedves falak közé, s berendezése is mindössze egy ócska faágyból, sarokba támaszkodó egyajtós szekrényből és rozsdás csikótűzhelyből állt. Miss Brown székestől kint maradt az eresz alatt, s úgyszintén Baba, a négyéves fehér kanca is. Eduárd hosszú tűnődés után a kötőfék szárát a vízcsap oszlopára hurkolta, majd borsóliszttel behintett szalmát tett Baba elé. Baba unottan nézett körül a szűk udvaron és döngve válto­ gatta lábait. Ekkor Eduárd járatni kezdte a csap körül, azt gondolta tétlenség miatt étvágytalan. István a küszöbön figyelt. Baba mozgását látva a jövőt illetően a biz­ tonság érzete töltötte el! 35 �Később hallgatásba burkolózott az elsötétített város, azonban valamiféle vára­ kozás feszült ebben a csendben, nem sokkal utóbb beteljesedésként vijjogtak fel a szirénák. Mozgolódás támadt égen és földön, ajtók csapódtak, elharapott, izgatott szavak keringtek, itt-ott sürgető kiáltás csattant az éjszakában. Botorkáló léptekkel emberi árnyak jelentek meg az udvaron, kosarakkal és bőröndökkel felszerelve el­ tüntek a pinceajtó mögött. A környékbeli házakból jöttek. A két Barna még min­ dig a küszöbön ült, tenyerébe bujtatott cigarettával, hallgatagon figyelték e láto­ mást. Autó robogott végig az utcán, bugása sokáig a levegőben rezgett, nem is szűnt meg, egybe olvadt a közelgő repülőgépek brummogásával. Ekkor megnyílt a ház ajtaja is. Egy asszony lépett ki az udvarra, nyomában öt gyerek — mint az orgonasípok. Pokrócba és kabátokba burkolva. Beterelte őket a pincébe, majd kisvártatva visszajött. A légnyomástól féltve megnyitotta a ház ablakait, azután odaállt Barnáék elé. — Jöjjenek a pincébe, van ott elég hely . . . — mondta színtelen hangon s hozzá tette még — nagyon bombázzák ezt a várost a gyárak miatt! A két Barnának nem akaródzott pincébe menni. Menekülésük hosszú útján nem egy légitámadást éltek át, s összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között is mindig a szabadban maradtak. A könnyű tetőt szerették tudni maguk felett, természetükből adódott és a szokásból, s a sok rom alatt elpusztult ember csak erősítette a tapasztalatot. A távolban lustán felugatott valami nagy ágyú, mint a kutya, amely rossz szándékú idegent sejt közeledni a ház felé. — Kérem jöjjenek — ismételte az asszony — Idekint veszélyesen potyog a repesz . . . Ez nagyon biztos pince, a tulsó oldalról is mind idejárnak! A két Barna meggyőződése ellenére követte az asszonyt. Annyira aggódónak tűnt a hangja. Miért kellene kezdetben elrontani a viszonyt? Miss Brow csendesen szúnyókált székében, őt nem vitték. Székestől be se fért volna! Eduárd tétován lassított Baba mellett, bátyja határozott arcára nézett, aztán beérte azzal, hogy bátorítóan végig paskolta az állat tomporát. Néhány lépcső vezetett a szoba nagyságú előtérbe, tovább keskeny folyosó nyílt, amely széles vágatba torkollt. A használaton kívüli szállító vágat, vagy ahogy a környékbeliek hívták „dunel” párhuzamosan futott az utcával, az udvarokról csat­ lakozó folyosót vágtak felé és óvópincének használták. Petróleum lámpák pislogtak hosszú sorban, a ládákkal, pricsekkel teli alagútban. A háború zivatarából semmi se jutott ide, álmos zsongás hullámzott fel s alá. A gyerekek a széles ácsolt priccsen folytatták az alvást. Az asszony a bejárat közelében egy ládára kuporgott. Intett a két Barnának, hogy foglaljanak helyet a lócán. Mindketten az asszonyt figyelték Most látták először. Fiatal volt, a petró­ leum lámpa fényében fehéren világított a bőre, de a homlokán és a szeme sarkában már igen sok ránc megtelepedett. Az asszony kerülte a férfiak tekintetét. Mint aki fél, hogy kérdezni találják. Időnként nyugtalanul tekintett szét a folyosón. A nyugtalanság és félelem bizonyos korban a létezés természetes velejárója, s nincs tiszta biztonságérzet, akár a felhők felett a nap, a félelem mindig jelen van, aztán egyszer csak előbújik. Így váratlanul nyugtalanság lett úrrá a két Barnán, szinte egyszerre mozdultak az udvarra vezető folyosó felé. 36 �— Most nem szabad kimenni! — mondta az asszony parancsolóan és elébük állt. — Megnéznénk mi a helyzet . . . — mondta István bátortalanul. — A lovat az udvar közepén hagytuk! — Később! — mondta az asszony. — Nem szokott sokáig tartani. Nagyon határozottan elállta a kijáratot. István kapott előbb erőre. Intett az öccsének, hogy üljön vissza, aztán szelíden félretolta az asszonyt az útból. — Kérem, . . . Nagyon kérem, maradjon itt! . . . . Az udvaron Istvánt majdnem nappali világosság fogadta. A város tulsó végén, a gyárak felett világítógyertya függött, ugattak a légelhárító gyorstüzelők, motorok bőgtek, sikoltoztak a bombák, hatalmas detonációk reszkettették meg a levegőt. Baba a négyéves fehér kanca félelemtől reszketve táncolt az udvar közepén. Ágaskodásában minduntalan megakadályozta a rövidre fogott kötőfék, ilyenkor hát. só felével ügyetlenül földre huppant s rövid nyerítésekkel adott kifejezést kétség­ beejtő félelmének. István egyetlen ugrással a ló mellett termett, eloldozta a kötelet és húzni kezd­ te a pince felé. Baba a sötét pincétől jobban félt mint a hatalmas detonációktól, a lába alatt hullámzó talajtól, István hiába húzta teljes erőből a kötelet, képtelen volt rákény­ szeríteni az állatot a lefelé vezető két lépcső megtételére! Ekkor a ló hasa alatt kibujt az udvarra, próbálta betolni az ajtón, de keze lecsúszott a verejtékben fürdő állat hátuljáról. Kétségbeesésében leszakított egy lécet az ól oldaláról, mikor egy hang megállította a lecsapni készülő kezet. — Úgyse megy az a pincébe . . . kár erőlködni! Magas szikár ember állt a házba vezető nyitott ajtóban és egy aluminium lábasból evett. Fején gyűrött micisapka, vállán mikádó. — Hozza ide az eresz alá — nézett fel ismét az ember. Közben a ló kihátrált a pincéből, megrázta magát s hosszan nyerített. István elkapta az előrelendülő állat kötőfékét és az eresz alá vezette. Akkorra a magas ember a küszöbön ült, kenyeret tartó kezével megérintette a micisapka szélét. — Hornyák — mondta. — Azt mondták magát elvitték — mondta István csodálkozva. — Deportálni! — Elvittek — bólintott Hornyák. — Elvittek engem máskor is . . . Nemsokára vége lesz! — Felnézett az égre. A világító gyertya régen kihúnyt, a sötét éjszaka tele volt megkönnyebbült gépek brummogásával. A légelhárítók még dolgoztak. Nem túl messze szabályos időközökben nagyokat böfögött egy ágyú. — Önző disznók! Disznók! . . . — rikácsolta Miss Brown — Edus! Stef . . . Amikor ti dolgoztok van fény Disznók! Halljátok?! Egy utolsó r obbanás elhallgattatta. Figyelőn forgatta fejét, világtalan tekintete tompán csillogott. — Nem hall semmit — magyarázta István. — Nyíregyházán a szomszédos vágányon szétlőttek egy benzines vagont . . . Égett! Azt hitte nyár van . . . István bement a nyárikonyhába s kis utazótáskával tért vissza. Puha ronggyal dörzsölni kezdte Baba verejtékező testét, majd féllepedőnyi szövettel betakarta, aztán púderozó kesztyűt húzott, s bepúderozta az állat szőrtelen testrészeit. A ló barátságosan röhögött. — Érzékeny egy állat — mondta Hornyák. 37 �Amikor lefújták a riadót Hornyák igazított egyet a kabáton, három ujját a sapka széléhez érintette és elindult a kis lépcsőn a bozótos hegyoldal felé. — Nem várja meg őket? — kérdezte István. Hornyák visszanézett a lépcsőről. — Nem. Nem várom meg őket . . . Jobb ha maga se tud rólam. Magának is, meg nekem is! Nem babra megy a játék! Na minden jót. Zörrent a bokor, meg a száraz avar, azután csend lett. István tűnődve ült vissza a lépcsőre A maga sorsát némiképp szerencsésebbnek érezte, bár a közel­ múlt s a jelen nem sok örömre adott okot. De Hornyákhoz képest mégis . . . Lám ez az ember szökik, bujkál, minden meggondolatlan pillanat az életére törhet, lopva jár haza a családjához! . . . És miért?! Egyesek miért ragaszkodnak ennyire egy eszméhez?! Mi értelme van ennek?! Cserében éppen arról mondanak le, amit épen hagyott a háború! . . . Egy eszme! Ha valami kézzel fogható dolog lenne! A családjától akarnák megfosztani, a házától, javaitól . . . István észre sem vette milyen ingoványos talajra csúsztatta a töprengés! Később elvonult előtte a pincéből jövők álmos menete. A pokrócba burkolt gyerekek lépte az álom határán túl botladozva koppant a téglajárdán, hallotta az asszony fáradt lihegését, amint a táska roppant súlya alatt roskadozva megáll felette, s a csendes „jóéjszakát”-ot, amivel belépett az ajtón. Mindent értett, nem nézett oda. A homályból előbukkant Eduárd is, barátságos morgások kiséretében paskolta a lovat. Ettől kezdve gyakran találkozott Hornyákkal. Hűvös éjszakákon ült a nyári­ konyha küszöbén, az ajtó mögül kihallatszott Eduárd fáradt horkolása, az eresz alatti borbélyszékben Miss Brown is aludt, süket és vak létének mély vermébe hullva talán a fiatalságát álmodta vissza, amikor fényes szőrű lovak hátán tüzes karikákon ugratott át . . . Az asszony is kitárta az ajtót, mintegy jelet hagyva maga után, s míg ő az utcai ablaknál leskelődött, hogy időben észrevegye a hivatlan látogatót, odafent megzörrent a bokor, egy árny elvált a távolba vesző fák és bok­ rok határozatlan körvonalától, csak úgy mint az első alkalommal, három ujját a sapka széléhez érintve megjelent Hornyák. A küszöbre telepedve enni kezdett. Később egy cigaretta ideig beszélgettek. István várta ezeket a beszélgetéseket. Kezdetben pusztán a kíváncsiság tartotta ébren, de ahogy oldódott közöttük a bizalmatlanság, úgy változtatták meg a dolgok színeiket, mélyült el a barátság. István számára egy sor dolog, amit addig fontosnak hitt, elvesztette jelentőségét. Látszólag nagyon hétköznapi ügyek kerültek szóba. Napközben persze ment minden a maga útján. Az utcában hamar megszokták a „cirkuszosokat”. A gyerekek seregestől jártak csudájára a „házban lakó ló”-nak, meg Miss Brownnak, akinek mindenfélét lehetett mondani, hiszen „süket és nem lát!” Ahogy közeledett a front, úgy lett nehezebb az élet, a hatóság alig-alig törő­ dött a civil lakosság ellátásával, a hivatalokban idegesen csomagoltak, a gyárakból leponyvázott teherautók gördültek nyugat felé, a táj felett idegen repülőgépek keringtek, de ez már nem okozott riadalmat, a várost körülvevő hegyekből gya­ korta hallatszott lövöldözés, mindenféle tiltó rendelkezés lépett életbe, a sebtében kiragasztott plakátokon hemzsegtek az efféle kifejezések: „kötelező”, „Tilos!”, „negyvennyolc órán belül”, „tizenöt és ötvenöt év között”, „hadbíróság” — s a városból eltüntek a férfiak! 38 �A Barna-féle társulat lemondott már a tovább utazásról. István egyáltalán nem járt el hazulról, naphosszat ült a küszöbön és töprengve nézte Babát, a negy­ venéves fehér kancát, amely a hideg idő beálltával hosszú szőrt növesztett, s így megfogyatkozva egyáltalán nem nyújtott semmiféle reményt. Csak Eduárd járta rendületlenül beszerző útjait. Nyomoréksága megóvta attól a vádtól, hogy nem tesz eleget a „nemzetmentő” felhívásoknak. Beszerző listáján változatlanul Baba állt az első helyen, egyízben fél zsák „Planta” teát lopott a vasútállomáson, de a ló bele se szagolt, mozdulatlan bölcs pofával állt felette. Ekkor Eduárd szétosztotta a csemegét. Hornyák ritkábban járt haza. Rendszertelenül. Arcáról eltűnt a kiszolgálta­ tottság szomorú bélyege, de lehet, hogy ez csak az időjárás következménye volt, mert a szabadban tartózkodástól cserzett lett a bőre. Ámbár akkor már fegyvert hordott. Egy éjszaka István azt kérdezte Hornyáktól, amikor már tudott mindent, az évtizedes zaklatást, börtönt, munkaszolgálatot, koncentrációs tábort, s a kétségbe­ ejtő szökést a biztos halálból, azt kérdezte tőle: — Mondja, van annak valami értelme amit maga csinál?! Hornyák túl volt a vacsorán, egy utolsót szívott cigarettájából s hosszan hall­ gatott. Azután ezt mondta: — Az életünkre törnek! . . . Mi mindnyájan többet akarunk megmenteni mint a puszta létünket. Maga például ezt a lovat. Gazdagabbnak hiszi magát ha sike­ rül! . . . Én azonban tudom, hogy a maga reményeit egy kiadós száj és körömfájás elsöpörheti! Ne áltassa magát ezzel a lóval! . . . Olyan világot élünk, amikor minden elpusztulhat, csak ez nem, ami itt van a koponyánkon belül . . . Na viszlát! Ujját a sapkához érintve elment. Utóbb, pár hét múlva, mikor beszorultak a pincébe és a front napokig a fejük felett hullámzott, Baba a négyéves fehér kanca a szükséglet áldozatává lett. Hornyák tizenhét revolvergolyót eresztett az állat fejébe. Nem vérzett, állt szét­ terpesztett lábain. És pislogott. Minden lövésre. Később jöttek rá, hogy nem tud összeesni! Húsát szétosztották a környék lakói között. Egyedül Eduárd volt vigasz­ talhatatlan és a gyerekek. B O Z S IK IS T V Á N : H á za k 39 �Polgár István versei: Vonatok — Majd a fiad. — No, igen. Majd a fiam. És persze repülőn. — Repülőn? Űrhajón! — Te barom! Én az emberiséget pullmankocsikba ültetni m o s t akarom (Egy beszélgetésből) 1 Mennek szédülten, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, előrelendült karok, gyors ökölcsapással bezúzzák Róma kapuját, Párizs mellkasát, elégedettek és dübörgőek, metsző ezüstcsík egybemosódó ablaksoruk. Mennek merészen, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, süvítenek, mint a nyilak, nyilak Moszkvától Leningrádig, végigkarcolják az éjszakát, belefúródnak a céltáblába, állnak a pályaudvaron rezzenéstelen. Mennek csillanón, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, a magasból a mélybe le se néznek, csattogásuk a szívre ráfonódik, árnyékukat a traverzek nyársra húzzák, himbálózó hajókba ömlenek. Vonatok, csillanó, merész, szédült vonatok, mennek és mennek, kifeszítve testüket köztem s a végtelen között, köztem és Firenze között, köztem és Helsinki között, köztem és Tokió között, eszeveszett, gyönyörű vonatok. Elétek állok, élő szemafor, ne gázoljatok el, ne roncsoljátok össze létem burkát — nem meghalni, élni akarok: vegyetek fel, vigyetek magatokkal, vigyetek magatokkal, vonatok! 40 �2 Mennek feketén, kifeszítve testüket köztem s a szemhatár között, vánszorognak, félig agyonvert kígyók, kígyók — Pesttől Balassagyarmatig, araszolva a délelőtt mezőin, száz kilométert öt óra alatt, a randevúról elkésnek köhögve, csak füttyel jelzik, ott lesznek ma még. Vonatok, kormosak, behorpadt homlokúak, mennek feketén, kifeszítve testüket köztem s a szemhatár között, köztem és Balassagyarmat között, köztem és Balassagyarmat között. Megállnak, lenyúlnak értem, visznek, terhes, anyák, visznek nehézkesen, és füsttel jelzik, hogy majd odaérünk, ha délre nem, hát estére biztosan. Gr ot es z k i di l l ELSŐ FEJEZET A patikus Tekintete apatikus, áll magában a gyógyszertár ajtajában. Mögötte a halál, a méreg, mely mégis élet, ha jól adagolja, keveri. Jön a téeszből a Teri. — Patikus úr, ez a kisujj a duplája már! . . . A patikus ugrik, sárga kenőcs nála, a kisujjból babát csinál. MÁSODIK FEJEZET A patikus, mint a hiúz, nézi, hogy siet a Teri, a házsor elnyeli. 41 �Á ll magában a gyógyszertár ajtajában, mögötte a halál, a méreg, mely mégis élet. Sóhajt nagyot: — Egyedül vagyok . . . Lehúnyt szeme mögött a város. Egy teherkocsi lefröcsköli. Sáros. HARMADIK FEJEZET A patikus — hű, de gyanús! — port kever, lenyeli. A házak közt rég eltűnt Teri De ő még látja — Együtt mennek az Operába, hazahozta őket a taxi, vetkőztetni kezdi. Előbb a feszes mellet érzi az ajka mellett, aztán a feszes combot. Egy legény lép be, büszke kún, bikarbónát kér savanyún — lagzit csapott, a boldog! NEGYEDIK FEJEZET A patikus Emeli bús fejét a papír fölibe, valakitől azt kérdi, jön-e? A kérdezett elolvassa a levelet, s válasza kemény: — Nem én! Csoszog vele a postás, a pultra teszi, nincs más, köszön. Belép Teri. A patikus kezeli. Ujjáról leválik a köröm. 42 �ÖTÖDIK FEJEZET A patikus Apatikus tekintete sehol. Mikor jön Teri, mikor? Teri jön, kisujján kinőtt a köröm, semmi baja, volt-nincs a fásli-baba. A patikus — hű, de gyanús! — becsukja a gyógyszertár ajtaját. Kiséri Terit. S a falu rá se hederít. Micsoda világ! TÓ TH I M R E : Fekvő fiú 43 �BOKOR ISTVÁN A Z A R C H E L Y E MÉG ÜRES Egymás mellett hevertünk a homokban. A fehér-piros csíkos vászonernyő jól­ eső árnyékot borított ránk. Ray bal kezével a homokba markolt és apró gúlákba csorgatta tenyeréből. Időnként elsímította a kupacokat, azután újakat készített. Csak akkor nézett rám, ha nem értett valamit, vagy érdekesnek találta, amit mondtam. Ilyenkor összevonta szemöldökét. Előttünk az aranyos napsugárban fürdő tenger szikrázó hullámcsipkéi táncoltak, A rómaiak Liburniának nevezték ezt a barátságos földsávot, mely Dalmáciát Itália provinciától elválasztotta. A könyvkereskedésben ismerkedtünk meg, ahol egy művészettörténeti kiadványványban lapoztam.A lányt ugyanaz a munka érdekelte, s én, mivel a boltban csak egy példány volt, lovagiasan átengedtem neki a művet. Könnyen tehettem, mert pénzemhez mérten magas volt az ára. Most is elhozta a könyvet, egy ideig gyönyörködtünk a képekben, aztán másra terelődött a szó. Mindketten idegenek voltunk, más országból, más társadalmi rend­ szerből érkeztünk az Adria partjára. Ami egyelőre összehozott, a könyv volt és a római-kori emlékek. De még nem találtuk elég erősnek találkozásunk hídját, pedig ugyancsak építettük. Ray elmondta, hogy történelemtanárnak készül. Ez már megszilárdította beszél­ getésünk eddigi óvatoskodó hangnemét. Szaktárgyak, egyetem, pedagógia, generációk, fiatalok. Helyben voltunk. S feltettük egymásnak a kérdést. Boldogságot, élvezetet, vagy csak szórakozást keres a mai fiatalság? Ray valami tréfás megjegyzést tett arra, hogy semmibe veszem — nyilván arra gondolt, egykori római területen vagyunk — a lex Julia de maritandis ordinibus és a lex Papia-Poppaeiát, melyeket Augusztus császár hozatott, hogy a férfiakat nősülésre kényszerítse. A tréfa kedvéért megjegyzendő, hogy Marcus Papius Mutilus és Quintus Pappaeus Sabinus consulok, akikről ezt a törvényt római szokás szerint elnevezték — agglegények voltak. Vitatkoztunk, mert nem álltunk egyszerű kérdés előtt és mégis hétköznapi téma volt. Nem is a családalapítás képezte vitánk magját, hanem az ifjúkor örök játéka, a szerelem, a pár keresése, vagy — a partner keresése. Ray most egyetlen halmocskává csorgatta a tenyerében tartott homokot. — Nálatok is van ilyen vita? — kérdezte hirtelen. — Azt hittem nálatok minden más. Újabb homokot vett s tovább építette a homokgúlákat. — Ez a kérdés az egész világon ugyanaz, Ray. A szív törvénye örök, a fiatalok nálunk is fiatalok. És mi is megkérdezzük, hogy boldogságot, élvezetet, vagy szó­ rakozást keresnek-e? 44 �A lány elsimította kezével a homokgúlákat. — Teddy azt állítja, haszontalanok vagyunk. Mikor fiatal volt, rendesebbek voltak a fiúk és lányok. De én nem hiszem. Kicsit zavarban voltam. Azt hittem mérgesen mondta mindezt, de arcán a gödröcskék kedves mosolyról tanúskodtak. Karcsú hosszú lábszárú lányok mentek el mellettünk. Valamin hangosan nevettek. — Divatosak. Most a fiús alakot szeretik — jegyezte meg Ray. Irígység mor­ zsáját éreztem a hangjában. — A nagy mesterek nem szerették a túl karcsú nőket. Akár Rubenset nézzük, a „Baltimorei Párizs története” mesterének modelljét, a lányt az egyszarvúval, talán még Raffaello Fornarinája sem volt nagyon fiús alak — mondtam, hogy vigasztaljam. — A lány elővette a könyvet s meggyőződhetett állításom valóságáról. Miután újra visszacsúsztatta táskájába a kötetet, megjegyezte: — Örökké élni fognak. — Látod Ray, ezért viszonylagos a divat, a viták pedig gyakran ál-problémák körül lángolnak. — Nem veszed komolyan a fiatalság létkérdéseit - mondta. Szemem sarkából láttam, hogy elégedetlen. — Komolyabban veszem, mint gondolnád, mert a létkérdésnek nevezett ügy következményeit, terheit a fiatalság sokszor az idősebb generációra hárítja. Ray festetlen ajkát kedvetlenül lebiggyesztette. — Most úgy beszélsz, mint Teddy. — Apád már megszerezte az élettapasztalatot. — De mi fiatalok élni akarunk! — pattant a hangja. — Senki sem tiltja, vagy ellenzi Ray, de ne végletek és mértéktelenség jelentsék a fiatalságnak az élnivágyást. Egyszer karcsú, egyszer teltkarcsú, egyszer meg — mit tudom én. Az élet nem divat Ray, még a fiatalság sem, mert gyorsan tovaszáll. — Azok a nők a képeken fiatalok maradtak. — Építs újra homokgúlákat — szakítottam meg a beszélgetést. Ray előbb ko­ molyan rámnézett, aztán megjelentek arcán a bájos gödröcskék, elmosolyodott. Ke­ zét a homokba merítette, apró kupacokba csorgatta tenyeréből a sárga, finom port. Egészen elmerült ebben a lényegében semmittevésben. De nem hallgatott sokáig. — Mondd, nem tartanak minket a fiúk modellnek? — kérdezte kissé bizony­ talanul. — Ideálja mindenkinek van, Ray. Talán olyan, mint a megfestett freskó, melyen az arc helye üres, míg az igazit meg nem találjuk. — Óh, hány kedves lány arcot tüntet akkor el a meszelő felelőtlenül azzal, hogy nem az igazi — mondta elgondolkozva. Este egy pohár vörösbor mellett ültünk. A ciprusok sötétebbek voltak az esti ég fekete bársonyánál, a tenger apró hullámai ezüst szálként csillantak, ha fény­ sugár esett rájuk. Mögöttük szürkeségbe fakult a római amfiteátrum romja. A délelőtti beszélgetést folytattuk, híres festők, híres képeiről. Ray váratlanul nekem szegezte a kérdést: — Mit gondolsz, a híres női arcképek modelljei mit kaptak a festőktől? Sejtettem hová akar kilyukadni. 45 �— Kérdés, hogy mit adtak a mestereknek a nők, hogy olyan művet alkothattak? — válaszoltam. A lány felemelte poharát, de nem ivott. A perem felett nézett rám. Szeme, mint az ametiszt kékje a rubin mellett. — Miért nem válaszolsz? — faggatott szinte. —Válaszolok, persze, hogy válaszolok — nyugtattam meg mosolyogva. — Tréfálsz — duzzogott. — A szemed színéről jutott eszembe, kedves Ray . . . Hogy nevess? Dehogy. A régi görögök azt tartották, hogy az ametiszt véd a részegség ellen. Mikor fel­ emelted a poharat, a bor színe mellett ametiszt kéknek láttam a szemed. És ezt a hagyományt egy leendő történelemtanárnak igazán illene tudnia. Ray egyetlen kortyintással lenyelte a bort. A pillantásától nekem lett melegem. — Tölts — tartotta elém a finomművű talpas kelyhet. — Raffaello Fornarinája, vagy Leonardo Mona Lisája nézhetett így a festőre, ha vele volt — mondtam. — Milyen jó lenne az örök fiatalság — szólt mosolyogva. — Most válaszolok a kérdésedre, Ray. Kicsit irónikusan megkérdeztél, mit adtak azok a férfiak a modelljeiknek. Azt, amit most kívántál, halhatatlanságot, örök fiatalságot. — S mit adnak nekünk a fiúk? Mosolyognom kellett Ray logikáján. Vajon hány fiatalember szeretné halha­ tatlannak látni az életében előfordult nőket? Válasz helyett poharamhoz érintette a magáét. Ittunk egy kortyot. T ünődve szóltam. — Mégis vannak férfiak, akiknek az emlékezetében halhatatlanok maradnak a lányok, és sokat adnának érte, ha mindig láthatnánk őket. De ezeknek tiszta a lelki­ ismeretük, s attól tartok, a számuk nem túl nagy. Ray közelhajolt hozzám. Meleg ujjainak símogatását éreztem csuklómon. — Akkor nem szégyen gondolatainkat s érzéseinket meztelenül férfinak mutatni, mint egy modell, hiszen van, aki örökké így őriz meg bennünket. Szépnek fiatalnak, Ray. Boldogságot, élvezetet, vagy csak szórakozást keresnek a fiatalok? A kérdés nem hagyott-e nyugodni, vagy a modellek? A freskó, mely a nagy Ő-t ábrázolja. Csak az arca helye üres? Aztán változnak az arcvonások, s a meszelő kegyetlenül freccsent végig az előbbin. Jó vastag réteget rak rá, hogy teljesen eltüntesse. S jönnek új és újabb arcok, keményen sercen, lucskol a meszelő és — egyáltalán marad arc? Hiszen mind modellt állt addig, míg arcát a másik szivébe festette, levetkőzött, ki gyorsabban, ki lassabban. Meztelen volt a gondolat, az érzelem, a kívánás, a test. De jött a meszelő és vége. Így van ez az életben is. A főnök, a személyzetis, a tanár, orvos, hitelező, vámőr, jóakaró, a barát, a bosszúthozó, pillanatnyi szövetséges, újságíró, hivatalnok, a pult alól hiánycikket adogató kereskedő, beosztott, takarítónő, s még ki tudná felsorolni kik előtt vetkőzik a gondolat, szándék, érzelem, szív. És hol a normális határ a vetkőzőnél és a vetkőztetőnél? Sokat, nagyon sokat gondolkoztam ezen miután Rayt megismertem. 46 �A vonat kerekei egyhangúan zengték ércdalukat a síneken, s mintha a fémes melódiának szövege lett volna: „Modell vagy, s modelljeid vannak. Vetkőzöl, vetkőztetsz, lemeszelsz másokat s téged is lemeszelnek”. Szerepe van a modellnek, ha nem is mond szöveget. Csak a szemnek való, tehát inkább fizikai, testi jelenség. Ezért kevesen tudják, hogy a modellnek lelke van, és a megörökítő művésznek is. Minden modell megörökítéséhez a nagy művész odalehelte lel kének egy parányi részét, és akkor örökéletű a mester s a modellje is. Aki nem ad lelket, azt lemeszelik — előbb, vagy utóbb, és más kerül a helyére. Hónapok teltek el s modellt kutattam, mert néhány kérdésre választ kerestem. Gyengének éreztem magamat a válaszadáshoz. A kérdés egyszerű és mégis bonyolult. Boldogságot, élevezetet, vagy csak szóra­ kozást keres a fiatalság? Akinek elmeséltem, hogy modellt keresek, nem értett meg. Azt hitte, szimpla vetkőztetésre készülök, pedig a kérdést fel kellett tegyem. Választ várt, nem hagyott nyugodni. Gyuri barátom a befutottak közé tartozik. Neki minden nagyszerűen sikerül. Mindig előrelépett, nem ismerkedett meg a kudarccal. Ez rányomja bélyegét a jellemére. Minden ügyében magabiztosan, fölényesen dönt. A siker bizonyos mér­ tékig hatalomtudatot teremt, és ezzel az igények étvágya egyre nő. Gyurinak kezdett a főváros, az ország szűk lenni. Utazni indult, minél többet, minél messzebbre. Otthon is utazott — öröklakás, lakberendezés, divatos öltözködés, nagyvonalú életmód és nők, gyorsan elérhető célok. Csupa megvalósult álom az élete. Prágában a szállodában találkoztunk vélet­ lenül. Vele volt Eda, akit eddig nem ismertem. A szép hölgy néhány udvarias frázis után vásárolni indult. Mi barátok sétálni mentünk. Gyuri beszélt többet. Megszokta, hogy övé legyen a vezérszólam. Óváros tér, lőportorony, Károly-híd, a megszokott útvonal a szépet kedvelő turisták számára. A Mala Strana téren éreztük, hogy jól esne egy kis pihenés. Beültünk egy kávéházba. A nagy üvegablakon besütött az októberi nap. Sört kértünk, aztán zavartalanul cseveghettünk. Gyurinak szűk volt Prága. Szépek a műemlékek, a sajátságos gótika remekművei, dehát mi ez nyugat világvárosaihoz mérve. — A mai ember nagy méretekben gondolkozik. Levegő, felhőkarcolók, autósztrádák, áruházak. Ez kell nekem! — szögezte le Gyuri barátom. — Múzeumok, mint a Louvre, a firenzei képtárak, a bécsi szépművészeti gyűjtemény. Ezt nevezem! De ezek itt? — legyintett. — Megnézted az itteni képtárat? — kérdeztem. — Nem járok képtárakba — válaszolt érdesen. — Már elteltél velük? — csodálkoztam. — Régebben nagyon szeretted. Emlék­ szel? . . . Egy kézmozdulattal leintett. Felemelte poharát és lehajtotta a sört. Nem hagytam abba a témát. — Talán Eda? — kérdeztem. — Nem! — utasított el. 47 �Vállat vontam Új vesszőparipának véltem a nézetét, de a tekintetében zavart láttam. Idegesen gyujtott rá, az öngyujtóval babrált. Láttam, hogy nyilatkozni akar, de nem találja a megfelelő szavakat, inkább fellengzős szövegköntöst keres, amibe apró kudarcait bujtatni szokta. — Van egy portrém — szólalt meg váratlanul. Valóban emlékeztem rá, hogy egy lány arcképét említette régebben. — Szóval ez köt le annyira — tréfáltam. — Így már más kép nem is érdekel. — Nem, nem! — állított meg. — Gyöngyről készült. — Aha, szép lány volt. Mosolyogtam, mert Gyöngyért valósággal rajongott . . . És most Eda? . . . — villant fel bennem az összefüggés. Elég tapintatlanul megkérdeztem: — Mi van Gyönggyel? — Dobtam — válaszolt ridegen. Újabb sörért intettem a pincérnek. Közben néztük a sárga ital habkoro­ nájának csipkéit a pohár peremén. A pincér letette a félig telt üveget és elsietett asztalunktól. — Mégis őrzöd a képét? — kérdeztem félhangosan. Gyuri merészen boltozott márvány homlokán húsos redők hullámzottak. Először vettem észre rajta harminchét évét, mert húsz egynéhány évesként öltözött. Gondterhelten nézett maga elé. — Nem tudok tőle szabadulni — szólt csendesen és látszott rajta, hogy igazat mond. — Az a lány nagyon szeretett téged. — Már nem érdekel, és mégsem tudok tőle szabadulni. — A képétől, vagy tőle? — kérdeztem. Kényelmetlenül fészkelődött a széken. — Az a kép beszél — súgta szinte. — Mit csinál? — érdeklődtem gyanakodva. — Néz és beszél. Ha háttal állok feléje érzem, hogy merően néz . . . Gyors pillantást vetet arany karórájára, s a poharáért nyúlt. — Igyuk ki, aztán ebédeljünk, Eda türelmetlen lesz. Látszott rajta, hogy ideges. A szép nő kelletlenül nézett Gyurira. — Már megint a kép? — Az — válaszoltam barátom helyett. — Le kell akasztani — mondta Eda. Hangjában gúny táncolt. — Hiába való fáradság — válaszoltam alig titkolt haraggal. — A helye meg­ marad és ha ezerszer is átfestik a helyét, ha százszor lakást cserél Gyuri, akkor is ott marad az üres helye. — Tudtam, hogy örökre elrontottam Edánál a dolgomat. Sötét szeme harciasan villant. De nem hozzám intézte a nekem szánt szavakat. — Ajándékozd neki Gyuri, beszélgessen ő vele. Úgyis — tolta előre megvetően alsó ajkát — egyedül van. Ráér. Gyuri azonban a sült felett csörgette evőeszközét, nem hallotta az ajánlatot. Elmentem a képért. Még a helyén függött. A szemben levő ablakon keresztül áramlott rá a fény. Leültünk és néztük a portrét. 48 �Mellkép volt. A nyak szabad, a gömbölyű vállak is. Barnás lehellet a fehér bőrszínben. Sötétzöld, erősen kivágott ruha. Majdnem fekete haj. Magas, síma homlok, rajta alig észrevehető két ráncfodrocska. Sötét szemöldöke, az orrgyök felé enyhén szélesedő holdsarlót idézte. Kerek arc. Murillo gyerekábrázolásaira emlékeztetett. Kicsiny fülkagylók. A szeme? Kékes-zöldes színű. Hosszú, sűrű, fekete pillák árnyékolják, mintha lassan lehunyni készülne. Álla gömbölyű. Szép ívű, piciny a szája. Ajkát résnyire nyitja, hogy fogainak hófehér gyöngysora látszik. Lehet tizenhat éves, de lehet huszonhárom. Felnőtt lány? Érett nő? Ki tudja. Jobb keze látszik. Gömbölyű csuklóján nem visel ékszert, tiszta a bőre, s a rásimuló sötét pihék pótolnak minden mesterséges díszt. Puha meleg a kéz formája, vonzó gödröcskék, újhold-sarlói árkolják alá a kerek, hosszú ujakat. Tenyerébe simuló, rozsdavörös, nagyszemű szőlőfürtöt tart könnyedén, mintha nem lenne súlya. Könnyű, mint érett fiatalsága, az ember legszebb életkora. Még nem csípte meg az élet dért hirdető, éles szele, még hamvas, édes. A kép aranybarna háttere, mint érlelő, őszi naplementét követő meleg alkonyat — oly kellemes, hogy az ember meg szeretné állítani az időt, maradjon ez anarancsvörösből lassan egyre barnuló fény. A kép foglalata, a ráma, óarany színű, tompán fénylő. Az egész remekmű, mely él, bár nem mozdul, de láthatatlanul lélegzik. Ilyennek láttam — ezért neveztek ugratásképpen nagy idealistának — Gyöngy arcképét. Gyuri most vegyes érzelmekkel szemlélte. Eda arcáról valami fölényes megvetés nézett lefelé. Valahogyan lefelé nézett a képre és a barátomra is. Két szép nő néma párbaja. Két modell versengése, hogy a férfi szívének ecsetje melyiküket örökítse meg. Levetkőztek előtte valódi női mivoltukban. Csak az volt számomra kétséges, milyen arányban érvényesült náluk az érdek és a vonzalom. Eda mellettem ült, Gyöngy a képről nézett. Vajon leakasztotta volna Eda képét? — Primitív szépség, intelligencia nélküli homlok — döfte bele a nő megjegy­ zését a csendbe. — Nem végzett egyetemet s nem járt külföldön — mondta Gyuri csendesen. — Igen — nyújtotta Eda gúnyosan a szót. — A barátodat megértem, hogy beleesett a képbe, mert nem ismerte az eredetit, de neked ösztönösen érezned kell, ki való hozzád. Gyuri elvörösödött. A képre nézett, aztán rám. Gyöngy sorsa fizikai értelemben eldőlt. Most enyém a kép. Ülök vele szemben és nézem. A magányos ember néha megindul meghatározott cél nélkül. Úgy megy mint az erdei vad a maga birodal­ mában növénytől-növényig. Szimatol, nézeget, de előtte nagy köd van, s egyre mélyebben hatol bele, hátha talál valamit. Néha egy kicsit fél attól, hogy egyáltalán találjon. Ilyen érzésekkel néztem a képet. Aztán döntöttem. Vettem a kabátot és el­ indultam. Megint hárman vagyunk. A kép, a modell és én. Gyöngy eljött. A modell ül arcképe előtt. Csak a térbeliség és a hang különbözteti meg őket. Lehunyom a. szemem s ha akarom a kép beszél. 49 �Néhány mondatból is kerek lehet egy élet eseménysora, bár az események csak az idő múlásának perc- és számrovátkái az élet kerek óralapján. Gyermekkorában keveset szórakozott, serdülő korában nővéreivel sétált. Fiatalabbik nővérével átszaladtak a forgalmas úttesten, egymás kezét fogva. Nem tanult. Szakmára volt szüksége, hogy önállóan keresse meg a kenyerét, s mire a kérők jelentkeznek, legyen meg a kelengye és a bútor. Mindig sokat dolgozott. Most is igyekszik több munkával, némi többletkeresethez jutni. Már nyaralt a Balatonnál. Vannak szép, ízléses ruhái. Persze van teddy-berje, sapkával. Nem ér rá olvasni, de szívesen nézi a televíziót. Udvarlói voltak. Szép lány, megakad rajta a férfiak szeme. Úgy vettem észre néha egy kicsit modortalan. De hát erről a felnőttek tehetnek elsősorban. Hozzám mindig figyelmes volt. Ha hirtelen akadálya támadt a meg­ beszélt találkának, előre szólt: — Már féltem, nem látom. Idejében akartam szólni, hogy nem tudok jönni. De azért jött. Megvallom, legtöbbször kissé elfogódott voltam vele szemben. Nem sokat olvasott, de tudni akart. Fiatal nő, érdekelte az élet. Egyszer az életről, annak szépségéről és árnyoldalairól beszélgettünk. Kicsit naív, de nagyon gyakorlati nézetei voltak. A képre mutattam. — Vigyázz, ne telepedjen homály, vagy árnyék a fényes részekre, mert öreg, ráncos, csúnya lesz az arcod, a szemed pedig . . . szép vagy és fiatal. Gyöngy felállt megnézte a képet. Odajött, elvette előlem a hamutartót és ki­ ürítette tartalmát a kályhába. Eltette a kávéskészletet is, aztán végignyúlt a pamlagon. Álló munkát végzett, ezért szabadidejében szeretett lefeküdni. — Most már ismersz — szólt. — Mondj valamit magadról. Elmondtam neki titkos vágyamat. — Szeretnék egyszer úgy lefeküdni, hogy valaki a karjába vegyen és egy kicsit becézzen. Úgy érzem, ha egyszer így alhatnék, évek fáradtságát pihenném ki egyetlen éjszakán. Gyöngy intett a fejével s a kezével. Mikor melléje ültem megfogta a kezemet. Felnéztem a képre, s eszembe jutott a freskó, az arc üresen hagyott helye. Ellenállhatatlan, belső kényszerből beszélni kezdtem. — Ismered az elfonnyadó koszorú legendáját, Gyöngy? Tekintetével kérdezett. — Minden szűz és minden asszony csodálatos virágkoszorút visel. Amikor hazug kezek érintik meg a szűz koszorúját, azonnal elhervad. Az asszonyoké is elhervad, ha illetéktelen férfi nyúl hozzá. De a jogot a csodás koszorú érintéséhez, megadja a szív és erkölcs. Vannak férfiak, akiknek szelíden hajtja oda a lány, az asszony a fejét, hogy a koszorút vegye le. De akkor nem hervadnak el a szép virágok. Gyöngy sötét pilláinak árnyékából nézett rám. Kékeszöld, sugárzó fény, fekete fenyőerdő titokzatos mélyéből, de nem csalóka lidércfény. Fényes aranycsillogás. Elgyengültem. Úgy éreztem, magányosságom ködéből végre kiléphetek. S amint mozdultam, hogy a szerelem szivárványos árnyékába borítsam, tekintetem az arcképre esett. Úgy tűnt, hogy a kép tisztán ragyog, Gyöngy mosolyog — lecsíp egy szőlőszemet a fürtről. De én tudtam, ha megteszi, koszorúja menten lehervadna. Megsímogattam az arcát, s azon a legellentétesebb érzelmek küzdöttek. Szere­ lem, csalódás, várás, boldogság, értetlenség. 50 �— Boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keresel Gyöngy? — kérdeztem halkan. Ujjai az arcomon maradtak, mintha hirtelen pergő könnyei megvakították volna. — Csak addig leszel, aki vagy, míg magányos maradsz - súgta. Lassan felemelkedtem. Kicsit fájt a tudat, hogy nem az ő arca került az. üres helyre. — Fiatal vagy — mondtam, kicsit a saját megnyugtatásomra is. A képre mutattam: — Elviszed? — Nem — tiltakozott. — A tiéd, ugye nem sötét, nem ráncos, nem öreg? Mosolyognom kellett felnőttes aggodalmaskodásán. — Ne félj, Gyöngy, a kép szép maradt és nézd, ott a fejeden, hogy illatoznak koszorúd virágai. Boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keres a fiatalság? Képeket néztem. „A Baltimore-i Páristörténet mestere” képét az esztergomi múzeum kincsét „Lány az egyszarvúval”. — A szőke lány átöleli az unicornis nyakát. A z egyszarvú szelíden pihen a lány mellett. Nem is tehet mást. Ártatlanságot jelképez. S a fehérbőrű, aranyszőke, pirosruhás lány szeretettel nézi és becézi. Középkori lány boldogságát az ártatlanságban keresi. Mazolino freskóját csodáltam. A római San Clemente templomban az angyali üdvözletet ábrázolja. Az angyal, csodás zöld színek közt lebeg. Szőke, kezében liliom. Lányarca van. Egy férfi. Jan van Eyck mester festette. Sapkája világoskék színű. Arany­ gyűrűt tart a kezében. Arca él. Földi ember. Barna szemének tekintete, homlokán a két ránc a cselekvő életet mutatja. Ember, minden bűnével és erényével. Nincs ártatlansági jelkép körülötte. A gyűrű arany, az arany pedig pénz. És pénzért vásárolni lehet. A bécsi Szépművészeti Múzeumban láttam Raffaello egyik híres madonnáját. Lefestett királyokat, királynőket, polgárasszonyokat és szeretőket. Elhangzott kérdés jutott eszembe Velazquez termében, a fakó hajú, duzzadt ajkú, csúnya spanyol Habsburg asszonyok, lányok arcképei előtt. Mit adott a modell a mesternek? — Pénzt. A királyok, egyházi mecénások pénzt adtak. Mit adott a festő modelljének? — Halhatatlanságot, egyik-másiknak örök fiatalságot. Eddig egyszerű a dolog. Vannak azonban örökéletű női mosolyok s ezeket senki sem fizette meg pénzzel, hanem szívükből adtak egymásnak egy darabkát. Ez kölcsönös volt. A Vatikán Stanzáiban szereplő alakok arcát érdek és pénz juttatta az üres, vakolt falmezőre. Életünk freskójában viszont hazugságok varinak. ígérjük, hogy a lány arca örökre ottmarad, de lemeszeljük, s másik kerül oda. Pénzért és érdekből igérnek egyesek kitörölhetetlen arcképet feleségüknek, férjüknek. Ez a különös arcképfestés fiatal korban kezdődik. Ezért kell megkérdezni, hogy a fiatalság boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keres? Twist! Twist! — üvöltötték a fiatalok, akik majdnem önkívületben rángatóztak, ugráltak a kis bécsi bár táncparkettjén. 51 �Csöpp nem nézett rám. A vendégeket figyelte. Kicsi, szinte légies alakja, elefántcsontsápadt bőrszíne, nagy sötétbarna szeme volt. Királyi diadémként ragyo­ gott vörös hajkoronája. Szép volt, de az orra körül pajkoskodó néhány szeplőre haragudott. Ujjacskáival a táncdal ritmusát kopogtatta. — Látod, mennyi öreg nő van itt? — kezdte. — Tele vannak ékszerekkel és micsoda ruhák. — Nem elég neked, hogy Bécsbe jöhettél? — kérdeztem. — Élni akarok — jelentette ki határozottan. — Megteheted. — De hogyan? — kérdete cinikusan. Hallgattam. — Férjhez megyek, lesz két szoba összkomfortos lakásunk, talán kocsit is veszünk. Jönnek a gyerekek és kész. — Akarsz táncolni? — hívtam, mert tangóba kezdett a jazzband. Kezét nyúj­ totta, hogy a parketthez vezessem. — Most mit gondolsz? — kérdeztem. — Unom az egészet. Kellemes vallomás. — Szeretnél csavarogni, Csöpp? Mindig egyedül csavarogni? — Úgy, mint te? Könnyű neked, magányos vagy. Vállat vontam. — Te is élhetsz így. Amellett ez az út vezet a vágyott szép ruhákhoz, értékes ékszerekhez. Elcsavarogni a fiatalságodat, ha nem tetszik a kétszobás jövő. — Miért nem lehet mindent fiatalon megkapni? Eszembe jutott, hogy a természet milyen szigorúan bünteti a korai érést. Fanyar a gyümölcs, vagy lefagy. Ezt mondjam a lánynak? Szótlanul lépkedtünk a zene ritmusára. Csöpp felnézett rám. Szemében kis aggodalom. — Haragszol? Elrontottam az estédet? — Nem. Gyere, üljünk vissza. Belémkarolt míg az asztalunkhoz értünk. — Csöpp! — Tessék. — Nem tudok a kérdésedre válaszolni. Összevonta a szemöldökét. — Te nem vágysz többre? — Mindenki többre vágyik, ez örök törvény. — De te nem sietsz. — Idő előtt semmi sem érik. Csöpp belátta, hogy nem kap bátorító, vagy igazoló választ. Más tárgyat keresett — Milyen érzés egy nőre emlékezni, akivel szakítottál? — Ne hozz zavarba — utasítottam el. Elégedetten mosolygott, s ez harcra tüzelt. — Valami megmarad a férfiban minden nőből. Az újat mindig összehasonlítja a régivel. Talán azért lehet modellnek nevezni az első, vagy valamelyik későbbi szerelmet. De nem jó tulajdonságokat keresni. Kételyek lépnek fel, lekiismeretfur52 �dalás, amit önigazoló érvekkel szeretnénk elintézni, esetleg valamit jóvátenni. Csöpp vörös hajában megtört villódzó fénysugarak kergetőztek, amint fejét mozdította. — Akkor igaz az első szerelem — mondta. — Nem hiszem. Az ideál, a mesebeli királyfi, akinek sok-sok évig keressük az arcát. A férfiak hercegnőjüket keresik s csalóka arcokkal festik tele a szivüket. Legyintett. — A férfiak mind szórakozni akarnak. — Második nekem címzett neveletlenség az este folyamán. A kezemért nyúlt. — Nem akartalak megbántani. — kérlelt. Énekesnő lépett a mikrofon elé. A közönség, különösen fiatalabb része nagy tet­ szészajt csapott. Csöpp is tapsolt. — Látom a nők is szórakozni akarnak — törlesztettem a kölcsönből. Nevetett. Kellemes, kicsit gyermekes csengésű hangja volt az énekesnőnek. Lassú, érzé­ kekre ható, agyat bódító, gátlásokat bénító tangó. A fiatalok tánc közben egyre jobban összesímultak. Kéz a kézben lehunyt szemmel, összeérő térdek, egymáshoz szoruló mellek, hasak. Összeérnek az arcok, lassan közelednek a zene hatására az ajkak, szakadozott suttogások, s itt-ott egymásra tapad a fiatal párok szája. Röpke puszi, hosszú, szenvedélyes csók, hogy a kapaszkodó ujjak hegye a szorítástól elfehéredett. Csöpp tágranyílt szemmel nézte a nyilvános helyen szokatlan jelenséget. — Miért nem lehet mindent fiatalon megkapni? — tettem fel halkan az ő kér­ dését. — Nem tudom — válaszolt. Arca elgyötörtnek látszott. Ekkor elkiáltotta magát rekedt hangján egy néger énekes. Rossz németséggel törte a szöveget. De hallgatósága elragadtatva ünnepelte. New Orleansról szólt a dala. Visszaültünk asztalunkhoz s Csöpp mohón hajtott fel egy pohár jeges bort. Erőlködött a mosolygással. — Sok egyszerrre? — kérdeztem halkan. A néger vad éneklésbe fogott. Csörgött, pattogott, harsogott a hangszer, a rekedt énekhang még a dob tam-tam ütemeit is túlkiáltotta. A vendégek kiáltoztak, tapsol­ tak, ugráltak. — Micsoda ruhák, ékszerek — mondtam. Csöpp lehajtotta a fejét. Könnyekkel küzdött. Ujjaimat mágnesként vonzotta a vörös haj, hogy csuklóig megmártsam benne a kezemet. Nem haragudott meg. Már mosolygott. — Hazakisérlek — ajánlkoztam. Az utcán hozzámsimult, a magányoshoz, aki a fiataloknak csak kétszobás la­ kást, esetleg kocsit tud ajánlani — aztán jönnek a gyerekek. Boldogságot, élvezetet, vagy szórakozást keresnek a fiatalok? És a felnőttek? 53 �Jobbágy Károly versei: Elmélkedés a becsületről („Tanköltemény” diákjaimnak) Mondhatnád: Semmi . . . Fogalom . . . Elvont szó . . . Szinte meg se látszik. Jobban fénylik akármi lom születéstől — a pusztulásig. Azt, hogy van. azt, hogy létezik sokszor csak, aki hordja — érzi. s ez irányítja tetteit, előle nincs hová kitérni. Pedig a test. a drága hús, hogy újjong minden jó falatnak. „Lopj értem! . . . — Súgja — Ölj! . . .Hazudj! hisz engem vallhatsz csak magadnak . . . ” S látszik is: felvillan a bőr, remeg a háj a kényelemben, az élménnyel telt agy kitör, fényt habzsol, hírt fal, körbe röppen. Mégis, ezért a „semmiért” — hogy csak a magaménak tudjam — — nem másokért, csak önmagamnak! — hányszor lehulltam, földrebuktam. S nincs bíró más, csak önmagam, ön-hitem, önön pirulásom! E „rögeszméért” boldogan pusztulok, saját sírom ásom. 54 �Mondhatnád: Őrültség! — Lehet . . . van úgy, hogy az, mert meg se látszik. Futhatnék s a sors betemet, ő sem élt, csak a pusztulásig. Mégis, vallom, hogy: Érdemes! — nem másokért csak önmagamnak! — hörögni: „Csodálatos ez!” s látni, ahogy az „okosak” hullt testem fölött átrohannak. Budapest, 1965. február 20. Intés a villamos lépcsőjéről Mit érez az, ki egyedül párnák közt, gépkocsiban ül s merengve nézi, ahogy én lógok egy hatos lépcsőjén? Aggódik értem egy kicsit? Vagy talán rám se hederít? Mondja-e majd ott, ahova elér a hangja és szava, feldúltan dörgi-e: Dehát elvtársak, nem megy így tovább! Valamit most már tenni kell a dolgozók ezreivel! Nem írígylem a gépkocsit, de gondoljatok ránk kicsit, s küzdjetek olyan hevesen, mintha velem csüngnétek itt! 55 �AKI JÓ ZSE F: Illegális munka �Csanády János versei: Par aszt hal ott Addig éltem, amíg a tavaszi füvek emlékeimben felütötték fejüket. Ha néztem a zöldlombos ól alól, meghitten sorakoztak a rakott fahasábok. Minden mozdulatom nyomát őrizte a környezet, az ól, gyümölcsfák ágboga. Olyan volt az egész udvar, mint én, hiába parancsnokolt ott egy vén Párka-nő. Míg a tetőn rugós cica hátát domborgatta, kényes pofácskával a kutyát morgatta, erőt öntött, örök erőt belém a föld, melybe csordult, édes izzadságom ömölt. És nem tudom, milyen fuldokló szívvel indult a frontra, kinek nyomán harang kondult, és meghalt ott — és ő is ölt. F ü t t y s z ól A langyosakat kiköpi az Isten, fohászkodom hát e kis reggelen hogy a víg inas füttye megsegítsen, hogy az se legyen közömbös nekem. Mert fütty szól . . . bár örök ősz sompolyog ökörnyálával, gyümölcseivel, hűs nyálkájával ellepi az aszfalt pórusait, mint műanyag az asztalt. Nincs semmi baj: így nyugtatom magam. Hisz én is így fütyültem valaha, s mit is tesz a szegény, ha baja van? Fütyül, ettől lesz keményebb nyaka. A füttyszó megvigasztal ugye-bár hogy semmi baj, hogy kutyabaj sincs itten, s megkönnyebbülten mész tovább világ; a langyosakat kiköpi az Isten. 57 �Medgyesi János: KATICABOGÁR Mikor a Szovjetunió megindította első ötéves tervét, a következőket olvastam többek között a Vorwärts-ben, a német kommunista párt nagy napilapjában: arra még nem volt példa a világtörténelem fo­ lyamán, hogy a világot szocialista módra terv szerint alakítsák át. Bízunk a terv si­ kerében, de semmi kétségünk sincs afelett, hogy sok áldozatot fog követelni. Í gy a napokban értesültünk arról, hogy az urali mélyfúrásokkal kapcsolatban milyen ne­ hézségek árán tudta biztosítani a kormány az utánpótlást, és ez néha — sajnos — elkésett. Röviden leírom, hogy különösen az expe. díció vezetőjét, Leonid Konstantinovicsot mi indíthatta erre a veszélyes útra, és hogy néhány munkatársával hogyan tel­ jesítette feladatát. Az Ural hegység keleti lejtőjén, az őserdő szélén magányos blokkház állt, me­ lyet szakértő kezek durván, de nagyon erősen ácsoltak össze. A nagy szoba félho­ mályában ketten foglalatoskodtak: Leonid Konstantinovics, harminc év körüli bánya­ mérnök az ablak előtt álló műszerasztalkán egy Marconi-távíróval bajlódott, az idő­ sebb, szakállas Iván Grigojev pedig fát apr.tott, miközben a kemence tüzére ügyelt, felegyenesedett és így szólt: — Mérnök elvtárs! A mérnök elvtárs komor arccal tovább nézegette a készüléket és nem válaszolt. — Nézze, Leonid Konstantinovics, mit találtam? — Mit? — Katicabogarat. Ahogy a tűzre akarom dobni ezt a juharfaágat, szerencséjére látom, hogy szárnyát bontogatja a kis bogár. Ilyet még nem láttam ebben az időszakban, október elején, mikor mind eltűnt a légy, csak a szúnyog, ez a sátánfajzata csipked még. Azt hittem, gomba vagy mi­ csoda, egyszercsak nyitogatja szárnyát. A melegtől ébredt fel itt a tűz közelében. Öregapám, aki 95 éves volt, mikor . . . — Iván — szakította félbe Leonid. — Hallom bárin, — akarom mondani mérnök elvtárs. 58 �— Nagyon örülök a katicabogaradnak, de jobban örültem volna annak a nyúlnak, amit elhibáztál. Hány töltényed maradt? — Öt — válaszolt Iván bűnbánó hangon. De mentségemre legyen mondva: ka­ rabéllyal vadat lőni átkozottul nehéz és erős a gyanúm, hogy ez a karabély emberre van idomítva. Nem is orosz gyártmány. Ilyen puskám volt, már ráismerek, mikor 1915-ben az osztrákokat tartóztattuk fel a Sztryj partján. Mérnök elvtárs akár hiszi, akár nem, hiába lőttem, a golyó megkerülte az ellenséget. — Biztosan nyúlra volt idomítva. A golyó megkerülte az osztrákokat és vissza­ tért hozzád, mint a bumeráng — szólt Leonid. — Akkor is be voltál rúgva. — Én berúgva? Hát ha már kiosztották a rumot, csak megittam. — Mennyi vodkád maradt tegnapról? — Mérnök elvtárs mindig tréfál. A z úgy volt, hogy Vologya megsértette kezefejét akáctövissel és bármibe fogadok, hogy vérmérgezést kap, ha vodkával átitatott tiszta kapcával be nem kötöm a kezét. Már jön is. — De mit foghatott, mert cipel valamit! — Az már mesziről kiáltott — borzt fogtam — Néhány perc mulva belépett a ház­ ba és büszkén letette a vadat a tűz mellé. — Nem nagyon kövér, de jó a húsa. — Vologya a polgárháború árvája, egy öreg cipésznél inaskodott nem nagy am­ bícióval, és mikor Iván közbejárására alkalma nyílt arra, hogy részt vehessen az urali mélyfúrásokon, lecsapott cipőt, sámfát és elbúcsúzott mesterétől. Leonid felkelt az asztaltól és megveregette Vologya vállát — derék fiú vagy. Nyúzd meg a borzt. Iván vizet hoz és egy óra múlva kész a vacsora. — Leonid ki­ lépett a ház elé, mély lélegzetet vett és körülnézett. A völgyből felszálló köd foko­ zatosan eltakarta az öreg Ivánt, aki két vödörrel a forráshoz ment. A fúrótorony vaskapcsait, a gőzgépet és az oldalt felhalmozott vascsöveket vékony rozsdaréteg borította és a mozdulatlan, nedves transzmissziós szíj ép oly leverő hatást keltett, mint a téli álomra készülő őserdő halotti csendje. A keleti égboltra már felszállt a barátságtalan sötétedő éj, északon a rejtelmes tajga hallgatott, nyugaton pedig csodálatosan szép rózsaszínű felhő vonult a fekete hegylánc felett. Iván letette a két vödröt, a felhőre mutatott és így vélekedett — egy ilyen felhőn ülve fog eljönni az Űr, nagy hatalommal és dicsőséggel, hogy élők és holtak felett itélkezzék, ámbár Lenin elvtárs szerint a vallás a népnek ópium, — mi a véleménye Leonid Konstantinovics? — Az a véleményem, hogy nekem ez a felhő sehogyan sem tetszik. — Iván felhúzta szemöldökét és még szeretett volna valamit kérdezni, de látva a mérnök komor arcát, fogta a két vödröt és sietett vele a házba. Vologya ezalatt feldarabolta a borzot és felélesztette a tüzet, mely pattogva, szikrákat szórva ropo­ gott és fantasztikus árnyakat vetett a szoba falára. Iván kezeit dörzsölte a kellemes melegben, szeretettel nézte Vologya kipirult arcát és ragyogó fekete szemét, de szégyellte elérzékenyedését és morc arcot vágva bíztatta a gyereket — ne hagy el­ aludni a tüzet, fűtsél csak rendesen, közben pedig nézd a rönköket, én az imént katicabogarat találtam egy juharfaágon. Ezt elégetni nagy bajt okoz. Öregapámtól tudom ezt, aki kilencven éves korára még lóra szállt. Hogy ő most katicabogárból vagy másból, de megjövendölte, hogy addig ismeretlen méretű háborúban fogják a népek egymást gyilkolni, az elesettek lelkei pedig még évekig kóborolnak csatate­ reken nyugtot nem találva. — Iván közben gyakran sandított egy faládára, melyben a vodka volt elzárva, — elzárva főleg azért, hogy el ne párologjon. 59 �Közben teljesen besötétedett. Iván meggyújtotta a konzervdobozból készült és kenőolajjal működő mécsest, mely inkább füstölt mint világított, aztán leültek a vacsorához. Utána Leonid törte meg a csendet és így szólt: — Iván, Vologya, munkatársaim — nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltam. Élelmiszerünknek néhány nap múlva vége, az utánpótló oszlopnak már tíz nappal ezelőtt kellett volna megérkeznie, és hacsak meg nem feledkeztek rólunk, ezt az oszlopot szerencsétlenség érte és mind­ ennek tetejébe: a szikratávíró elromlott és legkésőbb holnapután itt a hóvihar. Erre Iván: — de vodkánk még van, ahogy láttam, — még jócskán van belőle. Leonid önkénytelenül elmosolyodott — és mit szólnak majd, ha berúgva érkezel a más­ világra? Az ötlet nem is rossz. — — Én nekem — folytatta Iván, — az a véleményem, hogy egyáltalában nem csoda, ha Moszkvában megfeledkeztek rólunk . Túl sokan járkáltak ott, hónaljukban egy nyaláb irka-firka, az egyik ajtón ki, a másikon be. Az a fiatal szemüveges, aki a horoso-ból mindig kihagyta az r-t, úgy beszélt az őserdőről, mintha saját öregapja lett volna a gorillakirály, aztán az ártézi kutakról lotyogott, pedig nem értett hozzá. Megfigyeltem én azt jól. Kár, hogy mérnök elvtárs mindent, de mindent ráha­ gyott. Arra se ügyelt, hogy mit írt alá. Megtartották igéretüket? Igértek munkást, küldtek is, de egy sem felelt meg. A gépek egy havi késéssel érkeztek, az élelmiszer­ oszlop lemaradt, legalább lőszerünk lenne. A legfontosabb, — mondta Leonid, — hogy elvégezzük a ránkbízott munkát. Hallgattak. Iván maga elé bámult a tűzbe, aztán remegni, vonaglani kezdett a szakálla és harsány, jóízű nevetésbe tört ki. Még a könnye is csurgott. Leonid aggódva figyelte, Vologya pedig a száját tátotta, kétkedő arccal, de ugrásra készen. — Én vagyok Sztenyka Razin, nyögte ki az öreg Iván, de csak nevetett. — Az eszed tisztul? Hogy volnál te Sztenyka Razin? Az úgy volt, magyarázta Iván, hogy eszembe jutott a menyasszonyom Tanja. — És az olyan nevetni való volt? — Egyszer farsangkor, elvittem Tanját táncolni. Gyönyörű lány volt, mesésen táncolt. Éjféltájban, mikor már jócskán ittunk és egymás mellett ülünk, azt mondja nekem Tanja: — Iván szeretsz-e nagyon? — Mondom neki, hogyne, persze. — Ha úgy adódnék, hogy egyetlen napod marad az életből, mit tennél értem? — Hát mondom, felöltöznék bárónak, bemennék a cári ékszerészhez: no csak szolgám, add ide azt a Kohinort, vagy Brazília csillagát és a legszebb gyöngyöt. — Nem lenne pénzed? — Fizetnék csekkel. — Aztán? — Bemennék a gyárba és lekennék egyet az igazgatónak, aki elbocsátott. Utána pedig elmesélném az egészet a rendőrkapitánynak, de avval, hogy én vagyok a Sztyenka Razin. — Most pedig: — Tanja ugyan nincs már, azt más vette feleségül, de ha eljön ez az egyetlen nap, nem kell bárónak öltöznöm. Bukfencet vetek a hóban és kinyúj­ tom a nyelvemet a farkasokra. Vologya egy ideig osztotta Iván jókedvét, de erre nem tudott mit vélni. 60 �Abban állapodtak meg, hogy csak kerüljenek egyszer vissza Moszkvába: Iván elmegy a minisztériumba és megmondja a véleményét, különösen annak a szem­ üveges kisbajúszúnak, aki olyan furcsán ejtette ki az r-t. Leonid gépészmérnöki tanulmányai befejezése után a Putyilov gyárban dolgo­ zott és fiatal házas volt, mikor kitört az első világháború. Mindjárt a frontra került, mégpedig azért, mert szót emelt néhány munkása érdekében. Jó szakmunkás volt mindegyik, de egyszersmind élharcosa a haladó mozgalomnak és ezt Leonid nem tudta. Ha ugyan tudta volna, akkor is ellenezte volna elbocsátásukat, mert ettől a mozgalomtól várta ő is a nagy változást. Szerelemből nősült. Egy elszegényedett nemes család egyetlen lányát, Verát vette feleségül, akinek bájos modora, szépsége és műveltsége élénk ellentétben állt az ő meg nem alkuvó, robbanó természetével. Imádták egymást és Leonidnak gyakran az volt az érzése, hogy ennyi boldogságra nem méltó, hogy ezért még keservesen meg kell fizetnie. Meg is fizetett, mert az elsők között keveredett harcba a németekkel, és az első hetek sikerei után csak cso­ dával határosan menekült ki a mazuri tavak borzalmas csapdájából. A könny, vér és sár tengerében Vera leveleiből merített életerőt és a háború folyamán angyallá idea­ lizálta szeretett feleségét, aki napról-napra kevésbé hasonlított a földön járó Verához. Az összeomlás őt is lesújtotta és főleg az bántotta, hogy annyi barátja és honfitársa hiába áldozta életét, azért annál inkább sietett haza. Moszkvát hó borította, az ut­ cákon sápadt, szomorú és hisztériás népek tolongtak, lézengtek, vártak valamire. Az alacsonyan szálló felhők alatt rengeteg fekete madár keringett, — talán varjú, és Leonid nem emlékezett arra, hogy a béke napjaiban, nagyon régen, valaha is látott volna varjút a város felett. Dobogó szívvel lépett otthonába és feleségét egy diák karjaiban találta. Nyurga, szőke ifjú volt, aki magára kapkodta ruháját és vert kutya módjára elsompolygott. Hiszen le is lőhette volna, de már nem volt tölténye. Leonid, mint az eszelős, csak nézett arra a nőre, aki sírt, könyörgött és jajgatott, soványan és félelemtől tágult szemekkel. Ez tehát a szíve bálványa, az ő Verája. — Most mit teszel velem? — kérdezte zokogva és mivel nem kapott választ, szóáradattal folytatta: minek csinálták ezt a háborút, ő nem rossz, éhezett — igen, éhezett és ez a diák szerzett neki élelmet. Most ne dobja el magától, könyörüljön rajta, ezentúl mindig hű lesz és még sok mindent sorolt fel, amit ilyenkor mondani szokás. Leonid szót­ lan maradt. Aztán vállára dobta hátizsákját és távozott egykori otthonából. Vera még a nyitott ablakból is hívta, kérlelte, és mikor Leonid befordult egy mellékutcába, akkor látta őt utoljára. Nagyon ritka, hogy egy emberi szív megszakad bánatában, sőt amikor csapás éri és olyan veszteség, amit soha senki és semmi nem pótolhat többé, mintha a lélek kárörvendezne a szív vergődésén: ugyan most mi lesz? Az, hogy Leonidnak az évek folyamán más nővel is volt viszonya, még csak eszébe sem jutott — igaz, hogy azo­ kat nem szerette. Talán hiba volt, hogy Verát kényeztette, hogy teljesítette minden óhaját, hogy más nővel nem törődött. Dehát Vera is hozott érte áldozatot és az a sok levél, amit megírt. És akkor ez az angyalarcú babyloni szajha odadobja magát egy senkinek! Pedig Vera nem volt babyloni szajha és nem érzékiségből esett el: jó volt és felületes, erős és gyenge, bűnbánó és feledékeny, de ha vétkéért Isten meg is bocsátott neki, férje nem. — Most, hogy bálványképe leomlott, Leonid olyan ürt érzett magában, mely elszédítette. Megpróbálkozott az alkohollal és más nőkkel, 61 �de mámorában is csak arra eszmélt rá, hogy Verának tesz szemrehányást: miért csaltál meg és igaza volt. Verának nem kellett volna őt megcsalnia. Teltek a napok és Leonid kiégett szívvel, cél és remény nélkül úgy élt, ahogy tudott, mindig a szakadék és a gyalázat szélén. Egy nap aztán azt mondta magának: hát jó, ennek aztán vége legyen! Ha én nem kellettem egy nőnek és a többi nő nem kell nekem, próbáljuk talán másvalamivel, például gyűlölettel. Gyűlöletből mi min­ dent nem követtek már el? Bekapcsolódott a polgárháborúba annak döntő szakaszá­ ban és mivel a haladásért harcolt, szívvel-lélekkel, megtalálta önmegbecsülését, ön­ érzetét és lelki nyugalmát. Beosztottjai imádták, felettesei becsülték és így gyűlö­ letre sem volt szüksége. Amíg a frontokat járta, parancsnokai fejcsóválására olyan vállalkozásokat hajtott végre, hogy azt hitték, keresi a halált. Pedig nem kereste, igaz, hogy nem is kerülte. De mikor véget ért a polgárháború, néla annyira elővette a harci zaj nosztalgiája, a kockázat kisértése, mindent feltenni egy lapra, és a lapot ki­ játszani, hogy örvénylett a lelke. Az űr csak megmaradt. Az ország felépítéséhez fémekre volt szükség és többek között az Ural hegységbe is terveztek egy mély­ fúrási expedíciót, melyre azonban nem akadt vállalkozó mérnök, mert „nagyon meszsze esik,,. Honnan esik messze? — kérdezte Leonid és elvállalta a terv végrehajtását. Magával vitte Ivánt, akit a gyárból ismert, az hozta Vologyát, aki cipészmesterétől menekült. Iván, mint elsőrendű szakember megbirkózott három ember munkájával, de ha vodkához jutott, szünetelt, a rendelkezésre álló vodkával egyenes arányban. Még két munkatársat adtak: egy női szabót, aki az első állomáson lelépett és egy állótólagos gépmestert, aki bámulatos ügyeséggel rontott el mindent, ami kezébe ke­ rült, a többi majd Dmitrevka állomáson csatlakozik az expedícióhoz. Amikor egy havi késéssel megkezdték a munkát, a nyár vége felé járt. Leonid el volt készülve, hogy elhasznált gépekkel, többnyire hozzá nem értő munkásokkal, nehéz terepen óriási munkát kell végeznie, de ennyi nehézséget nem várt. Olyan munkairamot dik­ tált dolgozóinak, amilyenről ezek nem is álmodtak: rabszolgahajcsárnak, ördögnek nevezték és egyik a másik után hagyta ott a munkahelyet, inkább vállalva azt a kockázatot, hogy éhen hal az őserdőben, vagy felfalják a farkasok. Mikor a munkát befejezték, hárman maradtak: Leonid, Iván és Vologya. Még szerencse, hogy keve­ sen maradtak, mert ijesztően fogyott az élelem. Akkor nyilvánult meg Iván lelki nagysága. — Ő — azt mondta, — világéletében felebarátait szerette legjobban, volt ugyan egy kutyája, azt még azoknál is jobban szerette és most lemond fél élelmiszer­ adagjáról, vodka fejében persze. Leonid napról-napra kérte szikratávíróján az utánpótló oszlop siettetését de ez a készülék négy nappal ezelőtt felmondta a szolgálatot. A várható hóviharra gondolni sem akart. A hóvihar éjfél tájban jött meg. Még mielőtt zizegett zúgott és mennydörgött volna, dermesztő, csontvelőig hatoló hideg ébresztette fel a három alvót és csak va­ lamivel később hallottak egy tompa puffanást, mely a házat is megrázta. A kémény dőlt el és azon volt az antenna. — Nekünk befellegzett — ordította Leonid, mert a zúgó vihar csaknem megsüketítette őket, de főleg behavazott, válaszolta ugyancsak ordítva Iván, mert a ledőlt kémény nyílásán betóduló hó egy-kettőre eloltotta a tüzet és megtöltötte volna a szobát, ha nem sikerül eltömniök a kéménynyílást. Né­ hány óra múlva mintha szelídült volna a vihar és a dermesztő hideg is engedett. — Elállt a vihar, örvendezett Vologya, — nemsokára meggyújthatjuk a tüzet. 62 �De Iván elvette a jókedvét: a vihar nem állt el, hanem betemetett bennünket. Most egy dolog a fontos: összehúzni magunkat, mint a vakond és aludni, különben megfagyunk. Mire harmadik napra elállt a vihar, már nem volt egy harapásnyi élelmük és különösen Vologya gyengült le. Nagynehezen kiszabadították magukat a sötétségből és egy vakítóan ragyogó hósivatagban találták magukat. — Miféle nyom ez? — kérdezte Iván. — Rengeteg nyom. Egy őz kimentene bennünket a bajból. — Hozd csak rendbe a szobát — szólt neki Leonid, ezalatt Vologyával felszere­ lem az antennát arra a két ledöntött fára, okosabbat nem is tehetett volna a vihar, mint ilyen szögben ledönteni azt a két fenyőt. Most a Marconi vagy működik, vagy nem. Mire elkészültek, a csonka kéményből füst szállt fel. Visszasiettek a házba és látták, hogy Iván egy falra erősített kazáni szent Szűz képe előtt keresztet vet és imádkozik. A kép alatt a konzervdobozból készült örökmécses égett. Akkor Iván megfordult, szembenézett Leoniddal és így szólt: — Mérnök elvtárs, ugye bátor embernek ismer? — Annak ismerlek. — És gondolja, hogy innen hazakerülünk? — Szeretném remélni. — Én nem remélem. Nem mintha a szallítóoszlop hóval és viharral szembeszállva még ide nem érhetne — idejében. — Lelkem mélyén azt súgja egy hang, órád lejárt. A kazáni Szűz Mária képét sem azért helyeztem a sarokba és alája az örökmécsest, hogy meghosszabbítsa az életemet: eleget éltem. De így tett apám, így tett öreg- és dédapám. Jó forradalmár voltam, bízom győzelmében, de úgy halok meg, mint őseim. Most mégegyszer megpróbálkozom a vadászattal. Már sötétedett, mikor Iván vállára akasztott karabéllyal tántorogva hazavánszorgott. Több nyomot látott a hóban, de csak nem mutakozott sem őz, sem nyúl. Ellenben északon, a láthatár peremén több pont mozgott, egyre több és nagyobb pont. Mikor aztán Iván üvöltést is hallott, nagyon igyekezett haza. A szobában csend volt. Vologya fekhelyén szendergett, Leonid a Marconi készü. lék fölé hajolt. Egyszerre felkiáltott: — itt jelentkeznek. — üzennek. A z üzenet így szólt: útban vagyunk, tíz nap múlva oda érünk, tartsátok magatokat. Akkor mintha az élet is kialudt volna Leonid szemében, majd ökölbe szorult a keze és rácsapott a Marconi-távíróra, hogy az elcsörömpölt a sarokba, ahol az örök­ mécses füstölögve égett. Az örökmécses élt legtovább. Az is elaludt és mikor a mentő­ oszlop megérkezett és elűzte a blokkház körül sompolygó farkascsordát, a blokkház csak néma maradt. 63 �64 id. S Z A B Ó I S T V Á N : P a ra szt �Kemény Erzsébet versei: Tavaszi búcsúzás Nézlek, amint elmenni készülsz . . . Tavasz van és a virágok illatától szédült darazsak donganak a fejünk felett palántáink napfénytől részegek s az átmelegedett rögön víg hangya siet. A kőkádban a vizet zöld kristálytömbbé lényegíti a fény. Minden udvar most óriás edény pezsegve gyöngyözik benne az élte. Orgonaszagtól csorduló mézes lila lánggal égnek a kerítések. Nézlek, amint elmenni készülsz a kezdődő tavaszban, a barack rémült virágai hajadba hullanak lassan . . . 65 �TŰZ Tűz, te izzó, te legszebb ezer éhes pórusomon át testembe eresztlek, szájamba veszlek, szemem fáradt tükre fényedért reszket. Tűz, te legszebb, tündöklő gyönyör tárt kapuimon ömölj a mélybe, gyúljon rózsássá tőled testem ében edénye. Véremet rohanó árrá hevítsd, tüdőmet víg munkára kényszerítsd. Fürge híd légy a tett és a gondolat között s csontjaim födött csatornáiban sugározd be az érzékeny velőt. Medencéim széles pilléreibe, lábam finom boltozatába te add az erőt és arcom sötét sejtekből szőtt építőanyagát salaktalanná te égesd. Idegeimbe bújva, rubin szemeiddel az élet minden rútságában lásd meg a szépet. Tűz én áldva áldalak téged! Szívem legrejtettebb barlangjaiban gyúlj ki, lobbanj az ájult, béna falakra, izzó öledből szikrák robbanó csokra mámoros erénykozmoszokra bomoljon szét. Agyamnak merész tekervényeiben s gerincemen át az ujjam hegyéig e titkos huzalokon a jóság vakító mikrobáit hömpölygesd végig. Tűz, te a mélyből felzsivalygó fényfolyam élj itt, fusd be földünknek holt erezetét s a szeretet élő baktériumaira osztódva? termékenyítsd meg a világ gyűlölet mérgétől beteg embereinek szívét. 66 �Vincze György: Szatírák és humoreszkek ÉN IS ÚJÍTOK Történelmünk során sokféle újítómozgalmat találhatunk, amelynek célja mindig szebbé, jobbá tenni valakinek az életét. A nyelvújító-mozgalom, amely a nyelv reformját jelentette, szebbé tette a beszédet, mert mondjuk a durva hangzású fenyőfa helyett, lágy csengésű főnőfát mondtak őseink. A pénzújító mozgalom pedig nemzetközi botrányt jelentett. Ugyanis néhai Horthy Miklós idejében Zadravecz püspök többedmagával hamisította a frankot. Lehet, hogy ez Istennek tetsző cselekedet volt, de a franciáknak nem. A következő újítómozgalom az újítómozgalom volt. Az volt a lényege, hogy mindenki újítson és ilyen módon az újítási felelős pedig teljesítse az újítási tervet. Ennek az újítómozgalomnak az időszakában került a kilincs az ablak külső felére, a parkett a plafonra, a plafon a parkettra és a fürdőszoba a lépcsőházba. Továbbá ekkor profilírozta el magát az ipar olyan borotvapengék gyártására, amelyekkel lehetett szájharmonikázni, „kinn a bárány — bent a farkas”-t játszani, csak borot­ válkozni nem. Aztán újabb újítás segítségével ezeket a borotvapengéket újra élez­ ték és akkor már tompa lett a szájharmonikázáshoz. Olyan görgőscsapágyat is kon­ struáltak ekkor legjobb újítóink, amely amellett, hogy hét nyelven beszélt, nem akart görögni. Ekkor vezettük be újításként a bevezetést és ennek segítségével már könnyen sikerült bevezetnünk a mezőgazdaságban is az újításokat. Az egyik ilyen újítás a gumipitypang termesztése volt. Igaz, nem nőtt meg, no de nagy ország: nagy pitypang, kicsi ország: kicsi pitypang . . . Szintétikus eljárással siker ült megoldanunk hazai búzaszalmából — némi tatai importkátrány hozzáadá­ sával — az egri bikavér előállítását, mondva, hogy a búzaszalmának a legmagasabb a szesztartalma, árnyékban eléri a tizennégy fokot. Ezt követte az az újítómozgalom, amelynek keretében felújították a hagyomá­ nyos szőlővidékeket és az egri bikavér kilépett a szántóföldi kalászosok családjából. Ennek az újítómozgalomnak az idejére esett, hogy a bevált gumitalpú papucsot fel­ váltotta a bőrtalpú cipő, noha a papucs igen jó, ha nincs más. Számtalan újítással párhuzamosan a háztartási szén helyett megjelent a közönséges szénből lévő szén, amely azonban még ma sem tökéletes, mert nem maradt úgy a tűzön, ahogy ráteszik hanem el is ég. Napjaink újítómozgalma főleg a vendéglátóiparban számottevő. A „Késdobáló”hoz címzett italboltban — a KÁROMKODNI TILOS tábla, KÁROMKODNI HATÓ­ SÁG ILAG TILOS-ra reformálásával — kisvendéglővé változik. Így már nemcsak a járó alkoholisták elégíthetik ki igényüket, hanem a fekvők is, mert a kisvendég­ lőben bármikor befeküdhetnek az asztal alá. 67 �Végigtekintve nemzetünk gazdag újítási történelmén, megszégyenülten álltam önmagam előtt és elkapott az ellenállhatalan vágy, hogy én is újítsak. Kezdem talán a prémium igazságos elosztásának reformjával. Ez elég szűz terület, hiszen a szakirodalom is csupán 123 777 formát tart nyilván. Én megújítom ezt a 123 777-et. Minden valószínűség szerint a 123 778. forma tökéletes lesz. Nagyon hajt az alkotásvágy. Fizetik. EZ A KÉRD ES A dolog látszólag egyszerű, azonban a valóságban rendkívül bonyolult. És ezzel kezdődik a dilemma: ki legyen a regény hőse? — ez a kérdés gátol hónapok óta, az üzemi tolvajokról szóló művem megkezdésében. Adva van egy igazgató és adva van egy kis jelentéktelen ember. Az igazgató tizennyolc millióért konstruált egy bukfencvető gépet. Aztán ki­ derült. hogy felesleges, mert az apró gyerekek is — kivéve néhány elvetemült, Konzervatív kölyköt —, bukfenc helyett szívesebben twistelnek. Most ott áll a buk­ fencvető a gyárudvaron és eszi a korozzió, amit népiesen rozsdának hívnak. Tehát világos, hogy a bukfencvető gép ésszerűtlen masina. Azonban a kezdet kezdetén az igazgató úgy tüntette fel, hogy ésszerű s ezért a kezdet kezdetén fel is vett harmincezer forint ésszerűsítési pénzt. (Ha adópengőben kapta volna meg ezt a har­ mincezret az igazgató, akkor nem lenne dilemmám, de ő mai forintban vette fel.) Ilyen módon 18 millió 30 ezer forintban van a bukfencvető s hogy rozsda ne szedje ízekre, ezért bizonyos karbantartási költségek is felmerülnek. De nevezhetjük-e ezt a cselekedetet üzemi tolvajlásnak? Ebben nem vagyok biztos, az igazgató nem vitte haza a bukfencvetőt, hiszen ott áll a gyár udvarán. Továbbá, az igazgatót se le nem csukták, se elő nem léptették, tehát bizonyosan igazságtalan a gyanúm. Ellenben itt van Pemete Ferkó — a másik hős jelöltem, a jelentéktelen ember, nála már sokkal kézenfekvőbb a helyzet. Ő tipikus üzemi tolvaj, mert két hónappal ezelőtt — mint utólag bevallotta —, ellopott egy csavarhúzót. Azért vallotta be utólag, mert a minap helyezték csak üzembe azt a motozógépet, amelyet négymillió devizaforintért vettek nyugaton. Ekkor bukott le ez a kis stílű Pemete két ács­ kapoccsal, amelyet overálljába rejtve akart hazavinni. A tények hatása alatt azt is bevallotta, hogy a csavarhúzóval és a két ácskapoccsal meg akarta otthon kez­ deni a babakocsi szériagyártását. Az eset világos: Pemete összesen 20 forint értéket lopott, tehát gazdasági kár­ tevő. Nem egyszerűen megtévedt ember, hanem visszaeső bűnös. Így érthető, hogy Pemete ügyét napokon belül megtárgyalták széles nyilvánosság előtt, a szerelőcsarnok végében, ahol a bukfencvető gép állt. A vád képviselője felállt a bukfencvetőre és Pemete fejére olvasta a csavarhúzót és a két ácskapcsot. A vádat személyesen az igazgató képviselte. Ez tehát a dilemmám: ki legyen a regényem hőse? 68 �ULTI ÉS H A J DINA A fiatal vegyészt, amikor belépett az igazgató szobájába, harsány üvöltés fo­ gadta: „Pénz az ablakban!” Aztán sokáig várt, de senki nem szólt hozzá. A szoba falán jelmondatok sorakoztak. A főfalon ez állt: „Minden kijátszott ulti csapás az imperializmusra.” Másutt: „Madarat tolláról, embert rebetlijéről . ..” „Jobb ma egy passz, mint holnap egy elvesztett negyvenszáz.” Hosszú várakozás után az jutott eszébe a vegyésznek, hogy alighanem el­ tévedt: nem a hajdina termelő gadasághoz, hanem az ulti termelő vállalathoz jött. Amint ki akart fordulni az ajtón, egy kisüsti szilvában áztatott hang utána szólt. — Kit keres? — A hajdina termelő gazdaságot. — Akkor jó helyen jár. Mutatkozzunk be röviden. Nincs időm végigmondani a nevemet, mert látja, már leosztották a lapot. H. T. igazgató vagyok, Most pedig üljön le negyediknek . . . — De én nem tudok ultizni . . . — Micsoda?! — szörnyűlködött az igazgató. — Hát akkor távozzon, majd beszél­ getünk. A titkárnő azt tanácsolta a fiatal vegyésznek, hogy csak akkor maradjon itt, ha nem szereti a családját. A fiatal vegyész ennek ellenére maradt. Félév múlva ismét összetalálkozott az igazgatóval. — Remélem már tud ultizni? — mondta H. T. — Nem tudok . . . — válaszolta a vegyész. — Hát akkor mit csinál maga egész nap? — Most éppen a hajdina fluktuációs, alkáli . . . — Ne folytassa! — vágott szavába az igazgató. — Ha megtanul ultizni, akkor jelentkezzen. A fiatal vegyész egy év múlva kikisérletezte a dupla hozamú hajdinát. Ekkor találkozott ismét az igazgatóval. — Remélem már megtanult ultizni? — kérdezte H. T. — Nem — válaszolta a vegyész. — Sajnálom! Éppen most rendezzük a fizetéseket. Ezek szerint magát ki kell hagynunk. Újabb félév elteltével megint összetalálkozott a vegyész az igazgatóval. — Már kerestem magát — dörögte az ultikirály. — Csak soha nem lehet meg­ találni, mert állandóan a laboratóriumában kuksol . . . Na, megtanult végre ultizni? — Nem! — válaszolta a vegyész. 69 �— Szóval szabotál! — csattant fel az igazgató. — Nézze azt még elnézi az ember, ha valaki nem tud ultizni, de ha az illetőben még a szándék sincs meg, az már sok. — Igazgató elvtárs, közben én kikisérleteztem a . . . — Tudom, maga mindig ezekkel jön. — Valóban, igazgató elvtárs. A az angol biológia atyja . . . múltkor itt volt nálam Merlyn professzor — Jó, hogy említi! Nézze, én nem vagyok bizalmatlan, de jobb, ha nem fogad a gazdaság területén ilyen vén jampeceket, mint ez a Merlyn. Ultizni bezzeg az sem tud! — Ezzel otthogyta. Félév után a vegyész kereste fel az igazgatót. — Na, látom jó úton halad — mondta szórakozottan az igazgató, miközben fel­ szedte a leosztott kártyalapokat. — Idenézzen! Ha bejött volna ennek az ásza, akkor terített durkmarsot mondhatnák . . . Így csak passz! — Igazgató elvtárs, szükség lenne egy kályhára, mert . . . — Ne marháskodjon! — szakította félbe az igazgató. — Igazgató elvtárs, megfagynak a . . . — A parti nálam! — kiáltott fel az igazgató, majd csillapultan mondta. — Még maga miatt vesztek! Pedig akkor megnézheti magát! Különben nincs kályha. Az utolsót is odai gértem már a portás anyósának, mert korán keltek a csirkék. Segíteni kell, nehogy tüdőcsúcshurutot kapjanak szegény jószágok. A következő félévben a fiatal vegyészt rendes tagjává választotta az Akadémia. Amikor ezt közölte az igazgatóval, az így válaszolt: — Örülök, hogy rendes tagnak választották, szeretem a tiszta dolgokat. Hamarosan meghívta a fiatal vegyészt az Akadémia, hogy tartson előadást a hazai és a világ minden tájáról összesereglett tudósok számára arról, hogyan sike­ rült egy hold földön tizenhat mázsa helyett nyolcszáz mázsa hajdinát termelni. Az igazgatónak is küldtek egy meghívót . . . De az, csak hosszú kérlelés után állt kötélnek, — mondva, hogy éppen akkor hívják ilyesmire, amikor nyerésre áll. Végül is együtt utaztak Budapestre. Az Akadémián rendezték meg a tudomá­ nyos ülést. A fiatal vegyész délelőtt megtartotta a nagy érdeklődéssel kisért elő­ adását. Délután pedig ünnepség keretében kitüntették az igazgatót a „Hajdinater­ melők Érdemrendjének” első fokozatával. 70 �Csikász István versei: Körvona lta la n Átka vagyok én önmagamnak s hiába elemeznek meg kutatnak csak cselekedhetek nem magyarázkodom Utasok idegenek megfontolt zavargók ismerősök polgárok oda- és visszaköszönők télikabátosok bakancsos hajnali munkások anyókák iparosok orvosok rossz tanárok barátoknak—hitt nem—barátok pöffeszkedők lekezelők átlátszó demagógok plagizálók díjazott utánzók mit kérdezgettek engem mit faggattok engem minek oktattok engem mért zártok ki engem mért zártok be engem magamba Ráléptem utamra: tettek elültetett csemetéivel jelöltem magamnak hogy visszataláljak s hogy lássak burjánzó és felnőtt fákat mert így akarok lenni ember és magyar munkása népemnek s századomnak Vagyok: tehát én megmutatni így tudom magam második meg satöbbi jelzésrendszerekkel: kigyullad lángralobban a gondolat 71 �sistereg s szalad áramként ujjaimba nem műanyagba burkolt idegeim feszes vezetékein: felkattintja a Cselekvés villanykörtéjét érlelő tenyeremben s kattan a Befejezés Aztán néha abba kell hagyni mert viharzók a zónák és olyan nagy a Terhelés Konzerválom holnapra majd megőrzöm szépen önmagam s a begyakorlás mechanizmusa a nem-ismerés izgalmas jövendőibe süpped még teljesen körvonaltalan Csak vagyok de megmutatni így csak így tudom magam a formával és a tartalommal a mikénttel s a hogyannal a simával meg az érdesebbel s a céllal mit vállal a nyelvem meg nyakam mely összeköti fejem a törzzsel s tudatos-magamba bekapcsol sok öntudatlan-reflektikus mozgást szervet meg állomást Horog vagyok én önmagamban fogó csapda meg hurok kihúzhatatlan fönnakadtam hurcoljuk egymást: okozat s az ok S innen van az hogy az vagyok aki így vagyok Aztán az évek gyűjtött lassú terhe robban habzó és forrongó helyét feloldja majd a víz s a nap s mégis-kibomló körvonalban műveket szül az akarat Csak nyugodtan hagyjanak 72 �Tomboljon csak A vágynélküliek seregébe soha nem állhatok hogy megtagadjam magam Eszme van: csak meg kell szelíden emésztenünk Jobbat-akarásunk elégedetlenségünk vitt előre mindig mióta több-százezer éve itt vagyunk Fogadjatok el itt vagyunk: ifjúság A mérsékelt forradalmiság engem nem takar be vásott köntösével mert a célom a forradalmi emberség s eszerint élesítem mindig arcomat Megbotránkoztatunk Minden hiába: mások vagyunk egymás között élünk a kéz a kéz felé nyúl és minden kézfogás szigorú kötél: s a társadalmak alapkövén a vége. Hadd tomboljon csak táncparketton a béke Én már hallottam dobolni veszett-ritmusú háborút Kerestem apámat ő ruszin katonák közt marmaládot majszolt s én ott maradtam mert oda hajszolt a sorsom akkor márciusban 73 �Nem tánc de harc volt s nem tudtam lesz-e vége Hát tomboljon csak táncparketton a béke Ha felnő a gyermek s a zátonyok értékelni kényszerítik iránytűjét hajóit s útjait visszamenőleg mindent látni fog Így itél. S kihal bennünk a szándék mi bűnös és bigott A butaság condrájából az Ember kilépett s Ember lett ha küzd ha elbukik ha szeret mert eszméje van és célja van Gondolkozom Gondolkodjatok A vágynélküliek seregébe soha nem állhatok hogy megtagadjam magam 74 �V A TI J Ó Z S E F : Le ány 75 �VITA Belitzky János: Beszámoló egy készülő tanulmányról Kutatásaim ismerői felszólításának engedve teszem közzé ezt a vázlatos beszá­ molót. Eredeti elgondolásom szerint könyvet szerettem volna írni Nógrád megye településföldrajzáról és településtörténetéről. Kutatásaim a harmincas évek elejére nyúlnak vissza amikor az Országos Levéltár összeírásaiból kijegyeztem a nógrádi községek személynévanyagát és több — ma már túlhaladott felfogású — tanulmá­ nyomban igyekeztem tisztázni a magyar honfoglalás körülményeit, a besenyőkérdést és Sopron megye középkori történetét. A z Őrségre vonatkozó egyik tanulmányom elkészítése során vált világossá előttem, hogy a honfoglaló magyarok települései szoros összefüggésben állnak az avarkori településekkel. Feltevésemet azonban nem tudtam alátámasztani. — Ettől az időtől kezdve állandóan tanulmányoztam azoknak a területeknek a részletes térképeit, amelyek az egykori Avarországhoz hozzátar­ toztak, vagy ahová az „avarok” elkerülhettek. A különböző időből származó térképeken nemcsak a helyneveket, hanem a térformákhoz alkalmazkodó települési viszonyokat is vizsgálat tárgyává tettem. Ennek során ismertem fel az avarkori településrendben élt népek nyelvét, amihez a kicsit és nagyot, a jobb- és baloldalit, a hegyet, vizet, kanyart ,lejtőt, oldalsót és középsőt, kereket és egyenest, keletit és nyugatit, végsőt és szélsőt, használhatót és használhatatlant — és ezekhez hasonlókat — jelentő szavak — tehát nagyjából a ma is meglévő térformákat és viszonyokat jelölők — segítettek hozzá. A nyelv ismeretében sikerült meghatároznom az avarkori településrend bizo­ nyos egymástkövető szakaszait és azok törvényszerűségeit és ismétlődését egymás­ tól egészen távoleső területeken. Ennek segítségével jöttem rá az avaroknak a frank és bizánci birodalom különböző területeire való — településrendi szokásaikat fi­ gyelembevevő — áttelepítésére. Az avarkori helynevek csoportjában, de azoktól füg­ getlenül is találtam azonban olyan helynévbokrokat, amelyek egyik népük nyelvé­ hez hasonlítottak, de annak szavaitól — elsősorban a képzők másformájúsága mi­ att — eltértek és településrendi szerepük is egészen más jellegű volt. A szavak és képzők nagyon hasonlítanak ahhoz a helynévanyaghoz és ahhoz a képzőrendszer­ hez, amit a latin nyelv búvárai praeindoeurópaiaknak — azaz a indoeurópai népek megjelenése előtti időkből származóknak — tekintenek. Ezek a szavak és avarkori testvéreik a mai balti-finn nyelvek szókincsével hozhatók kapcsolatba. — Így ju­ tottam tehát el annak a felismerésére, hogy élt a jégkorszak végén és az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népek nyelvének megjelenése előtt az Ural hegységtől az 76 �Atlanti óceánig, de elsősorban az Alpok és a Kárpátok vidékén egy olyan ősi nép, amely finn-ugor nyelvű és nagymértékben kivette a részét a helynévadásban. Ennek a népnek egyes töredékei még éltek az avarkorban. A nép nyelvének felismerésében nagy segítségemre volt a mai finn nyelv erő­ sen archaikus jellege, valamint az, hogy nyelvi emlékei különböző mai nyelvterü­ leteken maradtak fenn és a mai nyelvet beszélők ősei néhányukat még le is for­ dították, és így, azokat ma is kettős vagy összetett helynév alakjában használják. A különböző nyelvterületeken való előfordulásuk a szavak eredeti hangtani sajátos­ ságaira is következtetéseket engednek levonni és ezek a következtetések nem min­ denben fedik a jelenlegi, ősi állapotokra vonatkoztatott kizárólag filológiai alapon levont következtetéseket. Készülő művemben igyekszem állításaimat gazdag térképanyaggal is alátámasz­ tani és igazolni. Ez bizonyos mértékig új módszert jelent, mert a helyneveket nem önmagukban és környezetüktől független szétszórtságukban, hanem egymásmellettiségük viszonyában, valamint a térformákat jelölő, a gazdasági és társadalmi vo­ natkozásokat kifejező mivoltukban, a hasonló jellegű helynévbokrokkai való egybe­ vetés alapján vizsgálom. A fent vázoltak alapján három nyelvi és egyúttal művelődési állapotot tudtam megkülönböztetni. A legősibbet paleosuomi-nak (ősszuomi. a következőkben: ps) neveztem el. Kezdete az utolsó jégkorszak végére nyúlik vissza és az indoeurópaiak megjelenéséig tart. A második korszaknak az anticosuomi (ószuomi, a következőkben as) nevet adtam. Az indoeurópaiak bevándorlásától a népvándorlás koráig tart. A legfiatalabb harmadik korszakot a neosumi (újszuómi, a következőkben ns) névvel illettem. Ez a népvándorlás korát öleli fel és a magyarok honfoglalásáig tart. — A korbeosztást elsősorban a középeurópai adatokra alapítottam, amiből következik, hogy az időszámításunk kezdete körüli századoktól az i. sz. VIII. századáig tartó ősfinn vagy közfinn korszakmegjelölés, annak időbeli tartama, a Lengyelországtól északra fekvő területekre nézve változatlanul fennáll.1 Arra, hogy a történelmi Magyarországon előforduló középkori és mai helyne­ vekkel (a következőkben hn) kapcsolatban felmerült bennem az a gondolat, hogy azokat a balti-finn nyelvek szavaival hozzam kapcsolatba, két tény jogosított fel. Az egyik Tacitus és Ptolemaiosz tudósításaiban, a másik a magyarországi hn-ek egyes finn és észt (a következőkben f és é) helynevekkel való egyezésében rejlik. Először az i. sz. I. században élt Tacitus Germánia című művében fordul elő a Fenni, azaz finn népnév, amit a kutatók egyértelműleg a lapokkal hoznak össze­ függésbe. A lapokkal kapcsolatban, akiknek embertani jellege elütő a finnségiektől és a lappid vagy lapponoid típus képviselői, arra a feltevésre jutottak a kutatók, hogy ez a nép nyelvcsere útján jutott mai nyelvéhez A lapponoid típust a jégkor­ szak végén kialakultnak és az alpi típussal rokonnak tekintik. A z i. sz. II. évszá­ zadban író alexandriai Ptolemaiosz Geografia című munkájában már két finn né­ pet különböztet meg. Az egyik a Skandináv-félsziget északi részén, a másik a Visz­ tula mellett élt. A Visztula mellett élőkben látják a balti finnek elődjeit, a Skan­ dinávia északi részén említettekben pedig a lappokét. 2 A finnek mai hazájukat dél­ ről kiindulva, a VIII. század táján szállták meg. 3 A Tacitusnál szereplő Aestii nép­ nevet a balti-szláv népek — lettek, litvánok, óporoszok — megjelölésére szolgálónak tartják.4 77 �Az, hogy Ptolemaiosz szerint a balti finnek ősei a Visztula mellett éltek az i. sz. II .században, igen figyelemre méltó, mert a Visztula a Kárpátok láncolatába tar­ tozó Beszkidek északi oldalán ered és felső folyása mentén, a Dunajec torkolatáig, 150 km hosszan, általában 40— 50 km távolságban folyik a főgerinctől, az északi elő­ hegyek lábánál. Balti tengeri torkolata mintegy 480 km-re fekszik légvonalban a Magas Tátrától, vagyis annyira, mint amilyen nagy a Körmend és Záhony közötti lég­ vonalbeli távolság. — A finn népnév germán eredetű és jelentése a ’gyalogló, kó­ borló’ szóval függ össze. 5 — A népnév alapján joggal következtethetünk arra, hogy a Ptolemaiosz által említett Visztula menti finnek lakhattak a Kárpátok északi lej­ tőin is. A magyarországi hn-ek közül a következők még ma is tiszta finn vagy észt szóalakokat mutatnak:6 Pere (Abauj és Veszprém), é. pere 'család, háznépe’ ; Ida folyó és falu (Abauj), é. ida ’kelet’ ; Ruma (Szeréna, f. ruma ’csúnya, csúf stb.’ ; Rába folyó, é. raba 'mocsár'; Vaszar (Baranya, Veszprém), é. vasar ’kalapács'; Pata (Bihar, Kolozs, Nyitra, Somogy, Veszprém), f. pata, é. patta ’fazék, üst’ ; Rada (Pest, Zala), é. rada ’ösvény, út nyom’ ; Mura folyó, f. mura ’iszap, sár, üledék, kavicsos homok stb.’ ; Karva (Esztergom), é. karva-összetételekben 'szőrmés, prémes’ ; Súr (Pozsony), é. suur, f. suur- 'nagy'; Mád (Pozsony, Zemplén) é. maad ’földek'; Máta (Hajdú), f. maata ’földek' stb. Finn vagy észt szóalakokból magyarázhatók, a külön­ böző képzőkkel ellátott helynevek: Pirit (Veszprém), f. piiri ’kör, környék, kerület, kör stb.’ é. piir ’határ'; Paks (Tolna) é. paks, f. paksu ’vastag, sűrű, kövér’ ; Padány (Pozsony), é. pada ’fazék'; Kolta (Komárom, Vas), Koltány (Zemplén), f, kulta ’arany, aranyos, kedves stb.’ ; Szepes, Szepetk, Szepetnek, Szepezd (Hajdu, Szepes, Zala) f. seppä, é. sepp ’kovács, kézműves stb.; Tüttös (Zala), Töttös, (Baranya, Bi­ har, Vas), Tötör (Szolnok-Doboka), f. tyttö ’leány, valakinek a lánya’ é. tütar ’leány’ : Csepel (Pest, Veszprém), Csepely (Baranya, Somogy, Ung), f. sepeli ’kavics’ stb. A felsorolást szinte szótárnyi terjedelemben, több száz helység, patak, hegy, dűlő és terület nevével kapcsolatban folytathatnám. A leglényegesebb azonban az, hogy ezek a finn és észt hasonlatosságot felmutató hn-ek mindig csoportosan, hn-bokor jellegűen fordulnak elő, tehát véletlen egybehangzásról vagy rendszerte­ len odakerülésükről szó sem lehet. Az ilyen természetű hn anyag okleveleinkben is szépszámmal fordul elő. — Az 1055. évi Tihanyi Alapítólevélben szereplő Kokuzarma a finn kaiku sarma ’visszhang öböl’ elnevezésnek felel meg. A Turku tó és a másfélszázaddal később ott feltűnő Törk vagy Török nevű falu neve, a Zamárditónál, pontos mása a finn Turku város nevének és a turku ’piac, vásártér’ szónak „Vásárhely” jelentésének is megvan az értelme, ha a Tihanyi-rév közelségét, és ha az Alapítólevélben is a Turku faluról elnevezett tó közelében említett magnaviá-t figyelembe vesszük. A falu neve ugyanis a későbbi oklevekben T urc, Turch, Turkh, Törek, Therek, Thewrwk, Törk és Török névalakokban szerepel, ami az eredeti Turku „Vásárhely” névnek analógiás alapon Törek illetve Török hn-vé alakulását bizonyítja. 7 Hivatkoztam arra, hogy a térformák neveinek fontos jelentőségük van a nyelv, illetve a letelepültek nyelvének felismerésében. Ime néhány példa erre is: — A Losoncot Rimaszombattal összekötő úton fekszik Osgyán falu. Az országút a falu nyugati szélén folyó patak hidjánál 208 m tengerszín fölötti magasságában halad kelet felé. A falu 217 m magasan fekszik. Az országút, szerpentin beiktatásával, a hídtól légvonalban számított 2700 m távolságra eléri a dombhát 321 m magas tetejét. 78 �A z út tehát rövid távon, a hídtól a dombtetőig 113 métert emelkedik. Ez az emelke­ dés nehéz feladatot jelentett a szekereket, kocsikat vonó állatok számára. A z Osgyán hn a ps vagy as + asta és asti ’meredek, emelkedő’ szóból, — amire az f. astin ’ lépcsőfok, létrafok, felhágó, kocsihágó, lépcső’ és az é. astuma ’ lépni, felszálni, járni, kezdeni’ szavakból lehet következtetni — ered és jelentése a falu esetében „az emelkedés kezdete’’ v agy csak „emelkedő”. — Mindenben testvére az itáliai alpesi Astano község neve. Astano 638 m magasan fekszik és kiindulópontja az 1621 m magas Monte Lemán átvezető alpesi ösvénynek. — Az Osgyán fölötti 321 m-es magaslattól délkeletre terül el két, egymással hegyesszögben összefutó és kelet felé folyó patak közt a Harapen nevű hegyhát és a szlovák kiadású térképen az északi patak északkeleti partján a Harapin major. A szuómi +harapen — +harapin szó jelentése — f. haarapäinen ’ágas, kétágú’ — ’kétágú’. A Harapen nevű hegyhát valóban egy két ágból eredő patak két ága közt helyezkedik el. Putnok és Bánréve között fekszik, a Sajótól északra és a Putnoktól a faluig terjedő mocsaras Nagyrét nyugati peremén Hét falu. Neve nem áll, eredetét te­ kintve, összefüggésben a magyar hét számnévvel, mert a szuómi +het — +h e te ’mocsár, vízjárta rét’ — f. hete ’ mocsár, posvány, süppedék, és költői nyelvben forrás’ — jelentéssel bír. Hét falu nevének szuomi névadói a falu vizenyős rét melletti fekvését tekintették a település legjellemzőbb sajátosságának. Ugyanez az eredete Hete (Bereg), Hetes (Somogy, Zala), és talán Hetény (Abauj, Baranya, Komárom, Somogy, Torontál, Ugocsa) és Hetmény (Nyitra) falvaink nevének. A Garda tó déli partjáról egy 4 km hosszú igen keskeny félsziget nyúlik be a tóba. A római korban Sirmio, ma Sirmione a neve. A Szerémség latin neve Sirmium és Sermium alakban ismeretes. A Szerémség a Duna és a Száva árterü­ letébe félszigetszerűen nyúlik be. Félsziget jellegét a nyugati részén messze benyúló patakok alluviális térszíne még jobban kiemeli. Görög neve, Syrmion, a latin szár­ mazéka és valószínű, hogy nemcsak a mai Mitrovica, hanem az egész terület jelzésére szolgált. Ezek a nevek a ps ± sirmi — + serme ’félsziget, szöglet’ — f. särmä ,él, szöglet, lapok szöge’ — szónak a származékai. Az -on, -one képző, aminek latinosított alakja az -um képző, praeindoeurópai, etruszk eredetű képző a latinban és az olaszban egyaránt.8 Az is történelmi tény, hogy az etruszk keres­ kedők a Szerémséget már a rómaiak itáliai hódításai előtt is felkeresték.9 A Kárpá­ tokban előforduló három L osonc név és itáliai megfelelői, a Lossone és Losson — ami ”Várad„-ot jelent (é. loss ’ kastély, vár’) — tanúsága szerint, hogy csak egy példát említsek, az ősszuomi nyelvbe is átkerült, amit részben a Balti tengertől Délitáliáig kiterjedt borostyánkő kereskedelem is megmagyaráz. __ Szuomi eredete van Szeremle község nevének is. A község egy a Duna medre és ártere közé benyúló szermé-n, azaz szög-ben, zug-ban helyezkedik el. Szerencs és Szerencsfalva (Zemplén, Ung) hn-einknek is ez az eredete. A dunántúli Pirit falu neve (1. fentebb) is akkor válik érthetővé, ha figyelembe vesszük, hogy az alluviális térszínbe belenyúló, abból kiemelkedő félkör alakú terraszon helyezkedik el. A névadás ns eredetét a mellette elfolyó Hunyor patak neve igazolja. A ns +piri ,kör’ szóhoz -t (v.ö. magyar -d) szuomi helynévképző járult. A Kárpátokban igen gyakoriak a szlovák Kykula, Kochula, Chochula, az Alpesekben a német Kogel, az Alpesekben és az Appeninekben pedig a Cucolo, Cogolo és Cogollo hegy-, illetve néha településnevek. Ezek mind a ps +kukula — 79 �kikula ’hegy, hegytető, hegycsúcs’ — f. kukkula ’hegycsúcs, hegytető, magaslat, domb, emelkedés, bérc, hant, halom; csúcspont, tetőpont’ — szóból erednek. A hegyek és állóvizek elnevezésének tekintetében különben igen gazdag volt a szuomi nyelv, és ezért az elnevezések az egykori vízrajzi állapotokon kívül a hegyek egymáshoz való jellegzetes sajátosságaira is fényt derítenek. A magyar Madách családnévnek megfelelő Madacov és Madatsch hn-ek a Kárpátokban és Alpokban mindig olyan hegycsúcsot jelölnek, amelyek a környező hegycsúcsoknál alacsonyabbak. Például a Nagy Fátrában lévő 921 m magas Madacov-ot 1095-től 1512 m-ig terjedő magasságot felmutató kilenc hegycsúcs veszi körbe. A ps ± mata 'alacsony’ — f. matala ’alacsony, sekély, mély stb’ jelentéssel bír. A hn tehát, térbelileg igazolhatóan is, finnugor eredetű. A Madách családnév jelentése pontosan megfelel a Kiss családnév jelentésének. A térformák gazdagságát megfigyelő és megjelölő készségnek köszöni az Ipoly hegy és az abból eredő folyó is a nevét. Az Ipoly hegy neve az 1880-ban felvett és 1913-ban revideált térképeken a németes Ipel alakban van feltüntetve. Szlovák neve Ipel’. Van azonban még egy szlovák neve is és ez az említett fölvételen is szereplő Chocholna. Ez a hegynév, akárcsak a szlovák chochol ’bub, bóbita’ szó ps eredetű és az említett + kukula — + kikula’ szóból származik. — A hegy eredeti ps neve +ipoj kukula; azaz ’koptatott, lemosott hegy, volt. A mai f. hipoa ,surol’ ige cselekvő imperfectuma hipoi ’surolt’, azaz lesurolt, lekoptatott’ jelentéssel bír. Ezt a magyarázatot a f. hipaista ’megérint, gyöngén érint, horzsol, surol, meglegyint’ ige jelentése teszi valószínűvé. — A ps + ipoj kukula elnevezést igazolja az, hogy az Ipoly hegy — eltekintve több kisebb kúptól — része egy négytagú 1000 m-en felüli le­ koptatott hegyrönknek. A négytagú hegyrönk legalacsonyabb, része 1059 m magas tömb. je az Ipoly. A másik három rönknek 1100 m-en felül emelkedő csúcsai vannak. A rönkök közt folyó Ipoly és a déli oldalán eredő Chocholár, valamint a többi patakok leg­ alaposabban az Ipoly hegyet koptatták le és tördelték össze. — A hegy nevével jelölték az ott eredő egyik patakot is, amely azután mint folyó is ezt a nevet őrizte meg. — A folyó különben rendszertelen árvizei, közismert partszaggató tevékenysége miatt is kiérdemelte a nevét. A Vágba ömlő és az Alacsony Tátrában eredő patak nevének is ez az eredete. Mielőtt rátérnék készülő tanulmányom szerkezeti és tartalmi ismertetésére hangsúlyozni kívánom, hogy a fenti példák vagy meg nem oldottak, vagy más nyelvekből magyarázott eddigi megfejtésük ellentétben áll az én eredményeimmel. Ez részben abból adódik, hogy nem igen gondoltak az általam kutatott területek hn anyagának a mai balti-fin nnyelvek szókincsével való kapcsolatba hozására, másrészt, hogy nem vették igénybe teljes egészükben a földrajz által nyújtott lehetőségek vizsgálatát. — Éppen ezért kutatásaimat, — bár eredményeim igazáról meg vagyok győződve — művem megjelenése után is csak munkahipotézis jelle­ gűnek kérem, hogy tekintsék, minaddigj amíg nyelvészeink és a többi érintkező tudományok művelői részben vagy egészben el nem fogadják. Még inkább áll ez a jelen kis beszámolóra nézve, mert számtalan kérdésére a kielégítő feleletet csak egész sereg példa felhozatalával lehet megadni, amire itt helyszűke miatt nem térhetek ki. — Azt viszont tudományos kötelességemnek tartom, hogy a bennem évtizedek munkássága következtében megért szintézist a szakkörökkel ismertessem és az arról esetleg elhangzó véleményüket könyvemben már értékesíteni tudjam. 80 �Könyvem első fejezetében a jégkorszak utolsó időszaka és a jégkorszakot követő idők Európájának településföldrajzi adottságaival foglalkozom. Rámutatok arra ,hogy a Homo sapiens fossilis, a Neanthropus nyomai alapján arra lehet kö­ vetkeztetni, hogy ezek az emberek — az egyre inkább visszahúzódó jégtakarót követve — eljutottak az Alpok és a Kárpátok magashegységi régióiba és ott hoszszabb ideig éltek. Az embertani és régészeti adatokat egybevetem az ősföldrajzi és ősnövénytani kutatásokkal és arra a megállapításra jutok, hogy a jégtakaró peremvidékén élt népek sem antrapológilag sem nyelvileg nem lehettek egységesek, hanem lazán összefüggő csoportokban, szórványosan helyezkedtek el. Megvizsgálom azt, hogy milyen népek lehettek ezek és mennyiben tartozhatnak azokhoz a népek­ hez, akiket a kutatók Európának az indoeurópaiak általi benépesítése előtt itt élteknek vélnek. Itt felhasználom a latin nyelv és az itáliai nyelvek történetével foglalkozó kutatók által praeindoeurópainak vélt szavakat, azokat térképezem és más kutatók adataival is kiegészítem. A különböző nyelvészeti kutatások során ugyanis több olyan hn-re bukkantak, amik nem magyarázhatók meg az indoeurópai nyelvekből Ilyen például — többek közt — a Tisza, a Szamos, a Maros, a Temes stb. neve. Az itáliai és alpesi, de általában a mediterrán területen végzett kutatásokat Giacomo Devoto foglalta össze.10 Szerinte ezek a praeindoeurópai, általa mediterránnak vélt lexikális elemek a következők: alba ’kő’, arma ’természetes vagy épített menedékhely’, arna ’folyók vagy tenger kivájt medre’, baca ’bor', balma ’barlang', balsa ’mocsár', barga ’kunyhócska’, barra ’meredély, örvény’, boplo ’domb, calpa ’a hegy meredek oldala’, carna ’kőszirt’, carra, carpa, crapa ’szikla', clana ’mocsaras folyóvíz', clava ’folyó vagy törmelék deltája’, cumba ’medence', fala, pala hát, forduló’, ganda 'kőrakás', gava ’vízfolyás', grava ’kavics', lama ’talajvizes síkság’, mal~ mel ’domb', mara ’vízmosás', mata~ mut ’halom', lappa ’kő', naba ’hegyi medence’, penta ’szikla', rava ’föld', sala ’mocsaras terület’, tala ’föld', taura ’sírdomb’, teba~ taba ’domb', tul ’határ'. Ezek a szavak különböznek az eddig felismert etruszk szavaktól. — Szá­ momra az volt bennük az értékes, hogy — feltétlenül a praeindoeurópaiak vándor­ lása következtében — K özép-Európában is előfordulnak és nem egy közülük a finnugor, főleg a balti-finn szavakkal is kapcsolatba hozható. Könyvem második fejezetében az ősszuomiakkal foglalkozom. Megállapítom, hogy a praeindoeurópainak vélt hn-ek közelében számos paleosuomi hn is elő­ fordul. Igyekszem kimutatni, hogy részben a csiszolt kőkorszak művelődési szín­ vonalának megfelelő helynevek ezek és részben a cölöpépítmények, részben a későbbi terramarék lakosságával függnek össze. Igazolni próbálom, hogy az alföldi és északitáliai terramárék lakossága azonos, vagy igen közeli rokonságban álló nyelvet használt a Kárpátok, a Német Középhegység és az Alpok lakosságával. Igyekszem körülhatárolni és térképen rögzíteni azokat az ősi helynévbokrokat, amelyek ennek a lakosságnak a hasonló műveltségű, de más nyelvet beszélő nép­ csoportoktól való különbözőséget igazolják. Beigazolom, hogy az itáliai terramárék lakosságának egy részét újabb népek feltűnése dél felé való vándorlásra kényszerítette és azok, az Appenninók vonulatát követve, Sicíliába is eljutottak. Vonulásuk a különböző hn-bokor szigetek térké­ pezésének segítségével állapítható meg. Egyik ilyen állomáshelyük a Calabriai félszigeten, Cosenzától keletre és Catanzarótól északra, a La Sila hegységben található. — A sila jellegzetesen kalábriai 81 �szó és hatalmas fenyőfákkal benőtt hegytetőt jelent és a latin sila szóból szár­ mazik.11 A latin szóról, amelynek latin névszói megfelelője nincs, azt tudjuk, hogy a római korban az Abruzzók egyik hegyláncának a neve és azonos a mai Sila hegységgel. 12 Vannak, akik a Sila nevet a görög yle és annak megfelelő latin silva ’erdő’ szóval hozzák kapcsolatba és a római kori Silva Bruttia elnevezésből eredez­ tetik. Az így nevezett terület a Serre és az Aspromonte fennsíkokra is kiterjedt. Ennek megfelel az, hogy Strabo a Sila kiterjedését 700 stádiumra becsülte, ami 130 km-nek felel meg. — A bruttii nevet viselő délitáliai nép önként hódolt meg, a tarentumi háború után, a rómaiaknak. Később az egész hatalmas erdőség állami tulajdonba került. A birodalom bukása után újból csak a XI. sz.-ban jelenik meg az oklevelekben a terület neve. Ruggero kalábriai herceg 1099-ben az altiliai monos­ tornak, VI. Arrigo pedig 1195-ben a San Giovanni in Fiore apátságnak adományozta az akkor néptelen birtokot. Hasonló adományokat tettek 1198-ban Costanza és 1220ban II. Frigyes. A különböző adományozások következtében alakult ki a terület Sila Greca, Sila Grande és Sila Piccola elnevezése. 13 A sila hn ps eredetű és a magyar nyelvterületi Szilicei fennsík nevével együtt — akárcsak a többi sila — sile — sili szavakat magukba foglaló hn-ek — ’fenn­ sík’ vagy ’erdős fennsík’ — f. sileä, é. sile ’síma, egyenletes’ — jelentéssel bír. — Állításomat a következőkkel támasztom alá: A La Sila Grande-ban ered az Ion tengerbe ömlő 84 km hosszú Neto folyó. Ez a folyó ókori Naethus nevének a közvetlen leszármazottja. A folyó nevének első tagjában a görög nea ’ új' szót sejtik, de ennek kapcsolatát az összetétel második részével nem tartják világosnak.14 — Véleményem szerint a folyónév ps eredetű. Jelentése + neete ’nyuszt’ — f. näätä ’nyuszť ’nyuszť — és ugyanezt az elnevezést találjuk meg a német nyelvterületi Nette folyók (a Hase, az Innerste, a Niers és a Rajna mellékvizei), és a Nette (Hanover, Westfália) köszégek, valamint a lengyel nyelvterületi Netta folyó nevében, és még számos összetett hn-ben. Magyar nyelvterületen Nétus — Néthus (Nagyküküllő), Nétola (Szabolcs) és Netot — Netotu (Fogaras) hn-ekben találjuk meg a megfelelőit. A Pireneusokba a frank királyok ara­ bok elleni „avar” telepítései során került el a hn. Ott ns hn környezetben — erre az alábbiakban még visszatérek — emelkedik a 3404 m magas Pic ď Aneto, aminek másik neve Pic Nethou. — A ps nyelvből megmagyarázható Sila és Neto hn-ek te­ hát már a római hódítás előtt megvoltak Calabriában. Az ősszuomiak jelenlétét bizonyítják a Neto folyó mellett található többi ps hs is. A La Sila Grande 1500 m-es fennsíkjából hirtelen emelkedik ki az 1670 m magas Carrumangu hegy. A Monte Carrumangu hn se latin, se olasz, se görög lexi­ kális adatokból nem magyarázható meg. Az olasz népi szómagyarázat szerint a hn onnan származik, hogy Nagy Károly császár — Carlo-magno — a hegy csúcsán mi­ sét szolgáltatott és ennek emlékét őrzi a név. 15 — A Carrumangu hegy neve ps nyelven ’medve vesztőt, medve fogót’ — v. ö. a német Bärenfang hn-ekkel __ eset­ leg ’medve járás-’t jelent (f. karhu ’ medve', meno ’ menés, menet: elveszés, elvesz-, tés, fogyatkozás, pusztulás, elmúlás, halál; folyás, járás, életmód; zaj, lárma; eljá­ rás, mód). — A fennsíkból kiemelkedő hegykúp nevét érthetővé teszi, ha az ősi medvevadászatra gondolunk. A vadászok az enyhén emelkedő fennsík szélén körbe állva, kezdték el a hajtást, A medve egyre beljebb és egyúttal feljebb menekült. Végül is, a hajtók egyre szűkülő köre körbe vette a kerek kúpot, amelynek tetején dárdáikkal leölték a menekülni nem tudó medvét vagy medvéket. — A Carrumangu hegy az Arvo és a Garga folyócskák között fekszik. Az Arvo folyó neve ps nyelven 82 �’kincses-’t jelent (f. aarre ’kincs, elrejtett, talált kincs’ és számos származéka)_ Ugyanezt jelenti a svájci Brienzer Seebe ömlő Aare folyó neve is. Ott a ps nevet viselő Balisalp és Mägisalp — „falusi terület, hegyi terület” — ércbányákat rejtett magában. Az árvai Árva folyók mellett ugyancsak az érclelőhelyek jelentették a ’kincs-’et. A különböző Aar, Arve folyók és patakok nevei ugyancsak valamilyen lelőhelyre, értékes anyag előfordulására utalnak. — Itt a la Sila Grande területén az Arvo folyó ilyen vonatkozását a Serbatoio Arvo-Nocelle lecsapolt tó olasz ne­ vében rejlő nocello = nociuolo ’mogyoróf a’ szó magyarázza meg, vagyis az itt élő ősszuomiak számára még kincset jelentett a mogyoró, ami gyüjtögető gazdálkodást folytató késői kőkori és korai bronzkori életükkel magyarázható meg. Az Arvo egyik könyökében emelkedik a Pisciarulu (olv. pisarulu) hegy, amely­ nek a ’csöpögő, kiöntő, szivárgó’ jelentésű nevét a belőle eredő sok patakocska miatt kapta. Ez hn lehet ps és olasz eredetű is, de mindenesetre nemzetközileg elterjedt szóból eredő. Ps eredete mellett az szól, hogy nyugati lejtőjén lévő Cagnu hn nem az olasz ’nőstény kutya, rossz nő’ jelentésű cagna szóval, hanem a ps + kanu ’som' — f. kanukka ’som’ — szóval hozható kapcsolatba. A Cagnu-tól délre fekvő Linzano hn, ami a ps lins — lens — lans ’ várad’ — f. linna, é. linn ,vár,. erődítmény, várkastély’, az é. ’város’ is — szóból ered az ősszuomi névadás mellett szól. — Ettől a „Várad”-tól jóval beljebb, az Arvo forrásának közelében van a Cece hn. Ez, éppúgy mint a nógrádi Csécse ps nyelven ’belső’ — f. sisin ’legbel­ sőbb, legmélyebb’, é. sise-összetételekben, ’belső-, fel-, belföldi’ — jelentéssel bír. A La Sila Grande belsejében rejtőző Cece (ejtsd: csécse) erdő belsejében, a Nógrád megyében lévő települési gyűrű közepén levő helyre vonatkozik. Folytathatnám még a példaképpen felhozott részletes indokolást még egy sereg itteni hn-nel kapcsolatban. Ezt azonban most mellőzöm és csak megnevezek még néhány jellemző nevet, amik részletes elemzése könyvemben fellelhető: Garga folyó neve „rohanó, sebes”, a félköralakú völgy Terra Coppa neve „kosár”, a Righio és Righile hn-eké „Irtás, Irtvány”, a Garopatu hátság neve „Righio emelkedés”, a Croce di Magara „Hegyi kereszt”, a Cuturella „Ivóhely”, a Macinello „Kis erdő” je­ lentéssel bir. Az itt letelepült ősszuomiak már volt vezetőjük (Torna hn) akiknek asszonyai külön területet birtokoltak (Ruvale és Ruvalicchiu hn-ek), mert a közös­ ségi f oldeket — időben az indoeurópaiak, ez esetben a latinok megjelenése után — elkülönítették (Camarda hn) és határát egy hatalmas póznával, valószínűleg lehán­ tolt fenyővel (Isbarra hn) jelölték. A lakosság különben már ismerte a kovács­ mesterséget (Savelli hn) és szénégetőinek lakóhelyét is ki tudjuk jelölni (S. Severina hn). Mi lehetett ezeknek az ősszuomiaknak a sajátmaguk adta nevük? Említettem, hogy az indogermán eredetű finn népnév — ami hn-ek alakjában Itáliában is elő­ fordul — „gyaloglót, kóborlót” jelent. Felmerült bennem a gondolat a fordításos helynevek tanulmányozása során, hogy hátha ez a finn népnév a finnek, azaz az ősszuomiak nevének valamilyen, elsősorban talán, germán azaz indoeurópai nyelvre való egyszerű fordítása, amit a hn-bokrokban való szigetszerű, kóborlás útján való népi odakerülésük is igazol. A mai f. seikkaila ’ kalandozik, elkalandozik’ seikkailu ’kaland, kalandozás’, és a régies seikka ’ kaland’ és az észt seiklus ’ kaland' jelentésű szavakból kiindulva, arra a megállapításra jutottam, hogy az ősszuomiak saját nevét a görög Sikeoloi és a latin Siculi népnevek, vagyis az Itália legdélibb csúcsát is elhagyó, a mai Siciliában letelepült ősszuomiakra vonatkozó név jelöli. A ps szó a + s ik e le - + sikala, + sekala — sekele szóváltozatok valamelyikével, 83 �Siciliában a + sikele ’kalandozó’ szóval lehetett azonos. — Az ősszuómiak Szicíliába kerülése előttem, a fent jelzett okok alapján, világos, tehát ezek alapján a Sikeloi görög és a Siculi latin népnevekben az ő egyik ps nevük egyszerű átvételét látom és feltételezem, hogy a finn népnév ennek a siculoi — siculi népnévnek meg­ felelő ősszuomi szó fordítása, tehát egész Európában elterjedt volt . 16 — Az antik forrásokhoz nagyon hasonló székely népnév a honfoglalás előtt a hun-avar tele­ pülésrendbe bekerült egyik magyar törzs töredék ns neve és nem törzsi, hanem hadrendi név, jelentése ’keverék’, azaz olyan hadtest, ahol a magyarok mellett még valamilyen „hun” vagy „avar” elemek is harcoltak. Ez a székely, latinul Siculi népnévvé vált hadrendi név megfejthető a f. sekuli ’keverék; kétszeres (zab és árpa)’ szóból. — Az ősszuomiakat jelölő latin Siculi szónak tehát semmi köze sincs a magyar székelyeket jelölő latin Siculi szóhoz, legfeljebb annyi, hogy az ősszuómi ez pedig újszuómi eredetű névadás. A két név kialakulása közt évezredek teltek el. Az ősszuómiak gazdasági és társadalmi fejlődése nagyon jól kimutatható, mert a legmagasabb hegyi övezetekben, vagy a legrejtettebb mocsári vidékeken előforduló hn-eik a kőkorszaktól a vaskorig szinte végigvezetnek a termelési ágakon. A hn-ek alapján megkiséreltem kimutatni a különböző őskori kultúrákhoz való kapcsolataikat és úgy látom, hogy azokból jó egynéhány hordozói ők voltak. A bizonyítás és a több ezer adat felsorolása lehetetlen jelen kis beszámolómban és ezért csak néhány — talán nem is legfontosabbra — mutatok rá. Kőkorszakbeli műveltségük legősibb nyomait a szerszámkövek fejtésével és bányászatával összefüggő szavak igazolják. Köztük a sok tur, „kő”, és ezek képzővel ellátott alakjai, amik vagy kőlelőhelyek, vagy csiszoló helyek, vagy kereskedelmi célzattal bíró kőraktárak helyét jelölik. Úgy látszik, hogy borostyánkő kereskede­ lemmel már ekkor is foglalkoztak és a hegyek tetején húzódó ösvényeik, amik nyomát a hn-ek alapján követni lehet, egy vagy két északról délre húzódó fő­ útvonalon kívül több ugyanilyen irányú, részben Itália, részben a Balkán félsziget felé húzódó kereskedelmi útról tesznek tanúságot. Váraik kezdetben nem voltak, csak természetalkotta rejtek és búvóhelyeik. — Ezek egyik legszebb példája a cseh­ országi Tyssa szurdok és a mi Tisza folyónk. — f. tyyssija ’lakóhely, szálláshely, otthon, tűzhely, menedék, menhely; fészek, tanya’ — számos vízvédte szigete, ahol a Bal és Balsa nevű telepeiken laktak. Ez utóbbi a cölöpfaluk neve („falu-tó”. — Később a Lin, Los, és Pil nevű váraikat is felépítették. Az elnevezések közti különbség hihetőleg a várak, azaz a földbástyák különbözőségét fejezte ki. — Lassan megismerték a fémek feldolgozását. Kovácsaik a „fekete képű”, szénégetéssel is foglalkozó szavar-ok voltak. Sokszor az ő nevükről, máskor Buda és Pécs nevet viselő öntőműhelyekről is elnevezték a különben Szepe, Pal, és Teres művelési ágakat is kifejező nevet viselő fémműves telepeiket. A Buda hn-ek, mivel jelen­ tésük „öntés, kiömlés” bővizű forrásokat és patakokat is jelöltek ebben az időben. Ebben a fejezetben mutatok rá arra a problémára is, hogy az ősszuómi neveken kívül más finnugor nyelvek szavaiból is megfejthető helynévcsoportok is feltűnnek, például a cirbolyafenyőt jelentő chanti teget Teke, Teger stb. alakokban való elő­ fordulása, amik növényföldrajzi okok alapján, a finnugor őshaza Kárpátok-AlpokNémet Középhegység és a nagy Porosz-lengyel síkság területén való előfordulá­ sának a lehetőségét is felvetik. * * 84 * �Könyvem harmadik fejezetében az indoeurópaiak megjelenésével kezdődő ószuómi korszakot tárgyalom. Rámutatok az ősszuómiak és az ősindoeurópaiak első érintkezésére a cölöpépítmények és a terramárék korában. Tisztázom a praeindoeurópai nyelvhatások közötti különbséget. A képzőrendszer alakulását és bővü­ lését és a mai balti-finn nyelveknek a többi finnugor nyelvtől elütő indogermán sajátosságait.17 Ezen az alapon igyekszem szétválasztani az ószuómi hn anyagot az előző ősszuomi és a következő újszuómi hn anyagtól és igyekszem kideríteni, hogy az egyes ősszuómi nyelvi szigetek mikor olvadtak be az indogermánok nyelvébe, illetve melyek éltek tovább. — Itt mutatok rá arra, hogy ma sokszor indogermán eredetűnek vélnek tudósaink szavakat, amelyekről pedig — munkahipotézisem segítségével — bebizonyítható, hogy éppen fordítva, az ősszuómi nyelvből kerültek a különböző indogermán nyelvekbe. Mindezeknél figyelembe veszem a társadalom gazdasági és művelődésbeli haladásának emlékeit és igyekszem mindent, bő tér­ képanyaggal igazolni. A negyedik fejezetben részletesen foglalkozom a Kárpátok övezetének és a magyar nyelvterületnek ószuómi kérdéseivel. Pannónia és Dácia római kori népeivel és ezek során beigazolom, hogy területünkön a római hódítás előtt és alatt jelentős ószuomi népesség lakott és hogy annak nyelvére milyen mértékben hatott a latin nyelv. Ezt távolabbi példákkal is igyekszem igazolni. — Ebből a fejezetből röviden összefoglalva, közlöm a Balaton tó nevére vonatkozó eredményeimet. A Balaton tó neve, ebben a szóalakban — általánosan elfogadott vélemény szerint — a római hódítást követő időkben keletkezett.18 A tó nevén kívül az egyik, a Mátra és a Bükk hegyei között fekvő községünket is Balaton névvel illetik. — A szóalak az első pillanatásra elárulja a ns és a mai f. -ton, -tön, (magyar -talan, telen) fosztóképző jelenlétét egy bala- névszóhoz illesztve. — A + b a l- + val ps és as névszó falut jelent. A magyar nyelvben valal és velal alakokban, mint ’falu’ — vagy ’városközösség’-et jelentő szót, szórványosan még a XVII. sz.-ban s használták. 19 Ősi finnugor szó, ami a szuómi nyelvtörténeti korok mindegyikében megtalálható Balsa alakban ’falu-tó’-t, vagyis cölöpökre épült települést jelentett és később olyan helyeken is, ahol a hagyomány következtében megtartották a cölöpökre való házépítést, bár a ház alatt víz már nem volt. — A bal — bala szó ball —balla alakban is szerepel, de a jelentése mind a négy alakban: ’falu, falu népe, falu népének földje; lakott hely’. — A fosztóképzős Balaton hn-eket tehát ’lakatlan, elhagyott, puszta’ jelentéssel bírnak. A ’puszta, elhagyott, lakatlan’ jelentésenek történelmi és térbeli bizonyítékai is vannak. A Balaton római kori legrégibb ismert neve a Peiso, amit a Pelso, a Pelsois és a Pelissa követtek és az utóbbi már IX. századi tudós név.2 0 A + peiso ps szó és a jelentése — f. pää ’fő, fejvég, vége vminek stb. és soinen ’mocsaras, posványos’ — főmocsár, végső tó; nagy mocsár, nagy tó’. A + peiso a mi Balaton tavunk esetében, ha a tó Sió csatorna építése előtti víztükrét, illetve parti mocsarainak kiterjedését figyelembe vesszük, méltán megérdemelte a ’fő-mocsár; illetve a ’nagy mocsár’ nevet. A ’kis mocsár’ nyilván a mai Kis-Balaton és környéke lehetett, ahová az ugyancsak ps nevet viselő Zala torkollik. — A ’végső tó’ név viszont teljes egészében illik a Francia-Alpokban lévő Peisey nevű falu völgyében lévő alpesi tavacskára, ami a 3788 m magas Aiguille du Midi keleti lábánál a völgy végén helyezkedik el. — Az is érthető, hogy egyes források szerint a Peiso tó neve alatt a másik mocsaras partszegélyű nagy tavunkat a Fertőt kell érteni. — A Pelso 85 �a jordanesi P elsois és a Conversio Baguvariorum Pelissa-ja as eredetű szavak és eredetükre tekintve a Balatonnak arra a III. sz. végi lecsapolás előtti állapotára vonatkoznak amikor a tó a természetes lefolyás eldugulása következtében gyak­ ran és a parti településeket veszélyeztetve megáradt. A ns + pelso jelentése — f. pelösszetételekben ’félelmetes, ijesztő’ peloton ’félelmet nem ismerő, bátor’, pelgama, peljata ’ félni’ — ’félelmes, ijesztő mocsár’ illetve tó’. Ez az elnevezés a rómaiak által készített Siócsatorna bedugulása után ismét örökébe lépett. — A Balaton környékén, Pannónia rómaiak általi kiürítése előtt és után is több nagy pusztulás következett be. A villákon kívül nem egy település is elpusztulhatott és vagy azok valamelyikével kapcsolatban, vagy a 670. évi nagy mongol—barszil török beköl­ tözéskor, ami nem járt pusztítás nélkül, kapta a vidék, a tó partján a ’lakatlan’-t, ’pusztát, elhagyottat’ jelentő Balaton nevet, amely névadás azt igazolja, hogy a rómaiak kivonulását követő időben ns nyelvet beszélők még éltek ezen a vidéken, sőt a lakosság többségét ők tették ki, mert különben a név nem került volna olyan mérvű használatba, hogy a régi két, ugyancsak szuómi nevet kiszoríthatta volna az emberek tudatából. A Balaton hn ’puszta, lakatlan, elhagyott’ jelentését térbelileg igazolja Balaton falunk fekvése. A falu déli házai 300 m tengerszint feletti magasságban, nyugati házai 340 m, keleti házai 310 m, fekszenek egy észak-déli irányú patak partján. Semmi mocsár, vagy a szokványos patakmenti rétecskéknél nagyobb vizenyő nincs még a közelében sem. A falutól nem messze, a közelben azonban ott van egy Puszta-Ördögfalva hn, amelynek eredete talán összefügg az egykori falu pusztu­ lásával és a Balaton hn keletkezésével Az egykor elpusztult falu azután újra települt és mivel lakói nem értették nevének jelentését, azon nem is változtattak. — Igen figyelemre méltó a ’puszta, lakatlan’, sőt talán bizonyos módosítással a ’kopár’ jelentésre, a Monts ď Auvergne középfranciországi hegység Mont Dore csoportjához tartozó 1494 m magas Puy B alladon ou Puy Plat nevű hegye. A hegy neve ugyanis nemcsak a ns balaton hn-et, hanem annak germán plat változatát is őrzi. Ez a változat a Balaton Plattensee nevében maradt fenn és össefüggését a -+bal — + v a l ps szóval számos alpesi példával bizonyítom könyvemben. — A Puy Balladon különben a frank uralkodók általi „avar” telepítések egyik körzetébe tartozik. Könyvemben még foglalkozom a Balaton helynév albán (illír) és szláv vonat­ kozásaival is és fenti felfogásomat azok segítségével is bizonyítom. A szláv szónak eredetét tekintve, semmi köze sincs a Balaton tó nevéhez és viszont. Részletesen foglalkozom ebben a fejezetben az as korban bekövetkezett tele­ pülésrendi változtatásokkal is. A legősibb birtoklási forma a szuómiak körében is közösségi volt, ami térben a földközösségben nyilvánult meg. Akkor, amikor min­ denki egyenlően részesült a javakban, még semmi szükség nem volt a faluközösség földjeinek „közösségi föld” néven való jelölésére. Amikor megjelenik a több falu­ ból álló településrend vezetőjének anyagi javakból való nagyobb részesedése, kezdetét vette a földterületek elkülönítése. Ez az ószuómi korszakban következett be és a balla szóval kezdik jelölni a közösségi és tarna- torna, szóval a település­ egység vezetőinek nem személyi, de mindenkori tisztségbeli birtokát és szinte mindenütt elkülönítik az ezek asszonyainak ruva — rova — rava — reve névvel jelölt birtokát. Latin nyelvterületen, illetve latinokkal való érintkezés következtében az ószuomi kor második felében feltűnnek, a fenti elnevezések mellett, a kamaron, kamar, kamar, és latinos változataik, a camarchio — comarchio és ezek különböző 86 �képzős alakjaival kezdik jelölni a közösségi földeket. — Igen figyelemre méltó, hogy a f. nyelvben a kamara szó jelentése ’kéreg, földkéreg, talaj, föld’ is, ami nyilván összefügg a föld közösségi birtoklással. — Ez azt is jelenti, hogy Komárom hn-einknél három nyelvi eredettel — szuómi, szláv és török — kell számolnunk. Az ószuómi településrendben tehát a birtokviszonyok már kifejezésre jutnak és ugyanígy a különböző indoeurópai nyelvterületek népeinek hn adásában is.21 Ugyanekkor gazdagodik hn anyagunk a környezet térformáinak változatosabb megjelölésével és az utaknak a völgyekbe kerülése következtében, az átkelőhelyek megjelölésével. — Mindez arra késztetett, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy számos keltának vélt és tartott régészeti lelet valószínűleg nem kelta, hanem szu­ ómi eredetű, és több keltának vélt népcsoport körében ószuómiakat kell keres­ nünk.22 — Itt jegyzem meg, hogy a f. kelta szó ’sárga’ jelentéssel bír és kérdés, hogy nem áll-e valami összefüggésben a kelta harcosok ijesztésül, vagy törzsi jelként sárga színekkel díszített arcával és felső testével? — Számos ilyen kis részletkérdés merült fel kutatásaim során, amire a helyes választ csak a külön­ böző területen működő szaktudósok megfigyelésének egyeztetésével lehet megadni. Az ötödik részben az újszuómi korral foglalkozom. Ez az az időszak, amelyből már igen gazdag anyag áll rendelkezésünkre, és amely korban a különböző tele­ pülésformákon kívül már az írott források is gazdag adatanyagot szolgáltatnak. Az ószuómi nyelv ekkor főleg mordvin, udmurt és magyar szavakkal gazdagodik, ami szoros összefüggésben áll a gót és hun birodalmak különböző népeket moz­ gató és meghódító, azokat a saját érdekeinek megfelelő szervezésével. — A hu­ nok a Pannoniában és az Alföldön és a Kárpátokban talált újszuómi nyelvet beszélő lakosságot különböző finnugor nyelvet beszélő népekkel töltötték fel és azokat szatagar — szeteger néven iktatták be a hadi és települési rendjükbe. A szatagárok történetére vonatkozó V. és VI. sz.-i adatokból — főleg a bizánci Priszkosz és a gót Jordanes alapján — már meglehetősen jól körvonalazható képet tudunk alkotni erről a népről. — A szatagár név a hunokkal egyidőben tűnik fel a Duna—Tisza vidékén. A hunok 378-ban jelentek meg az Alföldön. Ez azt az eredményezte, hogy az ottlakó szarmaták egyrésze a római limesek mögé menekült. Ekkor a Dontól az Aldunáig terjedő területen már sok nép élt a hunok fennható­ sága alatt és 380-ban már az Erdély területén élők is meghódoltak nekik. Uldin hun király uralkodása alatt a Duna vonala — Bécs vidékéig — a déli és a nyugati határ, Bécs táján északra fordult és a Kárpátok vonulatát követve, a Visztulát nyugatra hagyva, a Balti tenger partjához ért. Ezt Leningrádig követte, ahol keleti irányban tovább haladva, az összes finnugor népeket, illetve azok zömét is, a birodalomhoz csatolta. Pannoniát a hunok a 432. évet követően özönlötték el. Jordanes szerint Attila halálának évében a szatagárok zömmel Pannónia belse­ jében laktak. Az Attila-fiak osztozkodása következtében a hunok keleti szárnyának Dengezik lett a királya. Ez a szárny a Don és Dnyeper között lakott. A nyugati szárny, Ilek főkirály vezetése alatt, az Alföldön élt. Az alföldi hunok egyes törzsei, így a szatagarok is, átterjeszkedtek a Dunántúlra. Attila (434— 453) halála után azonban nemcsak a finnugor szatagárok, hanem a hunok más etnikumu töredékei is visszamaradtak Attila egyik fia, Giesm vezetésével. Ezek a hunok kibékültek a birodalmon osztozkodó gepidákkal. Giesm volt az apja a később híressé vált Mundó hadvezérnek, akinek anyai ágon gepida rokonsága volt. 87 �Az írott források alapján arra lehet következtetni, hogy Attila korában a szatagárok zömmel a Duna-Tisza közén éltek és a hunok nyugati szárnyának leg­ főbb, a f őkirály székhelye közelében letelepített, katonai egységét képezték. Köze­ lebbi és távolabbi szomszédságukban különböző szarmata és germán töredékek is éltek. A szvébek és a quadok maradványai a Kisalföldön, a Dunától északra, a szkírek és a herulok a Felső-Tisza mentén, a szarmaták és az alánok pedig a Tisza vonalától keletre, egész az Aldunáig. — Ez az elhelyezkedés is megmagyarázza, hogy Attila halála után a szatagárok települései központjukat a védettebbnek vélt Dunántúlra helyezték. — A germánok jelenléte magyarázza meg, hogy a ns nyelv­ ben már igen sok a germán jövevényszó: pl. hort ’kincs’, bágy patak, kisebb folyó­ víz’, hortobágy ’kincsespatak’. A hun királyfiak osztozkodási viszályának eldőlte előtt tört ki a birodalom germán népeinek a felkelése. A felkelés szervezője Ardarich, a gepidák királya volt. — Egyik napról a másikra, hatalmas ellenséges gyűrű vette körbe a Duna menti hunokat. Ilek összevonta a köréje sereglő hun hadakat és szkírek rugiak hunbarát vezetőinek seregeit, továbbá egy alán és több kisebb szarmata egységet is sike­ rült megnyernie. Seregével lassan húzódott vissza nyugati irányban. Ardarich és szövetségesei utánuk nyomultak és az eddig közelebbről meg nem haátrozott helyen folyó Netta partján — aminek neve a Neto hn családba tartozik — 454 nyarán döntő győzelmet aratott a hunok felett. Az elesettek közt volt maga a fő­ király, Ilek is. A Netao folyónál elszenvedett vereség után a legifjabb királyfi írnek vette át a vezetést. — Irnek neve ’hadnagy, vezér’ jelentéssel bír. A ns ir — er ’férfiak csapata, haď, nek, nik, nok, ’nagy csapat vezére’, v.ö. Hadanig honfoglalás előtti magyar hn-nel a Wörther See-től északra. Sajólád-tól keletre két hegynek Irnek a neve. A lád — lada — lede mordvinból megmagyarázható ns szó, ’lövő, ijjász’ jelentéssel bír. A két Irnek hegy a ládi lövők hadnagyainak mindenkori, a faluközösség területétől elkülönített birtokát jelölte. — Irnek a nyugati hun marad­ ványokkal, vagyis azok összeszedhető részeivel, visszahúzódott a Bánság és a Szerémség területére, a szatagárok törzse pedig — Jordanes szerint — áttelepült teljes egészében a Dunántúlra, ahol Somogy és Fehér megyék területén helyezkedett el a központi csoportjuk. A 450-es évek végén tört ki a második hun-gót háború, amire a gótok ter­ jeszkedése szolgáltatta az okot. A gótok ugyanis a szatagárokat igyekeztek kiszorí­ tani a dunántúli területekről, ami arra késztette Dengeziket, hogy segítségükre siessen. Dengezik mindenféle népből összeszedett serege nem haladta meg a tíz­ ezer főt. Ennek élén tört be előbb a Bánságba, majd pedig, a Dunán átkelve, a Szerémségbe. Itt Sirmium és Bassiana (ma Dobrinci) voltak a gótok főbb erősségei. Dengezik ostrom alá fogta Bassiánát. A gótok ekkor a fegyvertfogott szatagárok ellen megfigyelő hadtestet hagyva hátra, a város felmentésére siettek. Az utolsó ütközet Dengezik vereségével végződött. A vereség után Irnek a szatagárok egyrészével a bizánci birodalomba kért bebocsátást. A letelepedés nyilván később történt. 467-ben ugyanis a „húnok” földet kértek a császártól, de az elutasította őket. A 469 utáni betelepülésükre viszont Priszkosz töredékeiből lehet következtetni. A császári engedékenység valószínűleg a nyugtalan Dengezik halálával bekövetkezett változással függ össze. 23 A húnok nem voltak sem nyelvileg, sem embertanilag egységes nép. A biroda­ lom minden népe, tehát a germánok és a szlávok is egyaránt joggal nevezhették 88 �magukat hunoknak. A hn-ek tanulsága szerint a hun népnévvel kapcsolatos hunya terület vagy víznevek azonban mindig ns hn-ek szomszédságában találhatók, ami azt jelenti, hogy a környező másnyelvű népek — és nyilván maguk is — elő­ szeretettel nevezték a finnugor nyelvűeket „hunok”-nak. — Német nyelvterületen azonban komoly bonyodalmak támadnak a számos Honnen és Hunnen hn-vel kap­ csolatban, mert a nagy Mark-ok, az ősi chuna vezetőinek is ez a nevük és ezzel a névvel jelölték birtokrészeiket is. 24 Ott csak a túlnyomó többségben ns hn-ek szomszédságában szereplőket lehet kapcsolatba hozni a frank királyok telepítései során odakerült „avarok”-kal. A finnugor nyelveknek az a sajátossága, amelyre a mássalhangzók és magán­ hangzók változásaival kapcsolatban a praeindoerurópai mediterránnak vélt szavakkal kapcsolatban Devoto is felfigyelt 25, eredményezte azt, hogy a ns nyelv igen gazdag a magas és mélyhangú szóalakokban, amit településrendi tájékozódás céljából nyil­ ván tudatosan is alkalmaztak. — Erre igen jó példa Attila neve, aminek eredeti alakja kétségtelenül a magyar Dél (és nem deli) személynévnek megfelelő Atala és Etele hn és személynév és — a f. etelä ’déľ szóval kapcsolatba hozható, az Edelény hn-ben is jelenlévő + e d e le - + adala ’déľ ns szó.. A déli égtáj személynévként való szereplése a ns korban kultikus okokra vezethető vissza. A kelet felől érkező rossz szellemet ugyanis hazájába a hideg északi vidékekre igyekeztek kitéríteni, amint azt a Sajó és a Rima esetében látni fogjuk, tehát a Dél személynevet viselő örököst ennek az égtájat jelentő névnek adásával igyekeztek a rossz szellemtől megvédeni. Attila, azaz Atala — Etele finnugor kapcsolataira nézve igen fontos a szatagároknak a király szállása körüli elhelyezkedését is figyelembe venni, valamint azt, hogy az írott forrásokban a nyugati hunok főcsoportját ez a nép képviseli. Valóban nép volt-e a szatagárok? — Nem, hanem hadrendi egység. Erre nevé­ ről következtethetünk, de nemcsak nevéből, hanem nyelvéből is. A nép neve szatagár és szeteger voltára a hn.-ekből lehet következtetni. Az írott forrásokban satagar, sadagar és sadag alakokban maradt fenn. A szuomi + s a t - - + sad ’száz’ — f. sata, é. sada ’száz’ — szó és egy másik szó kapcsolatával állunk tehát szemben, annál is inkább, mert ez a szuomi, ’száz’ jelentésű szó nemcsak + sat, hanem + set alakban is előfordul hn-einkben. Az összetétel második része azonos a latin nyelvterületi agar — agra és a germán nyelvterületi eger, eredetileg folyóvizekre alkalmazott hnekben rejlő ps szóval, ami magyar nyelvterületeken eger és egre-hn alakokban je­ lenik meg. A ps szó — amint azt készülő művem második fejezetében kimutatom — ’sebesen folyó víz’ jelentéssel bír. A ns szó jelentése nem mindenben ugyanez, de hasonló, mert átvitt értelemben használt és — a f. äkä ’harag, méreg, düh’, äkeä ’ hirtelen haragú, haragos’, é. äge ’ heves forró, vad, indulatos; hasító fájdalom’ — a második tagjában jelenlévő -ar, -er sem azonos a ps szó -ar, -er, -ra, -re(i), képzőjével, mert az a férfit és a ns korban már hadat jelentő ősi finnugor szóval azonos. Például a matra ps szó és alpesi matrei változata ’középmagas hegy-’et je­ lent. A mi Mátra hegységünk neve is ebből a korból származik. A ps képző tehát hn-képző, vagyis valamilyen helynek a milyenségét, a legfőbb jellemzőjét emeli ki. Persze azon vitakozni lehet, hogy a Mátrában eredő Eger patak a nevét ps ’sebes’-et jelentő szóból vagy a szatagárok egyik települését jelző Eger város nevétől, tehát a ns szótól származónak származtassuk. — A szatagár- szeteger „népnév” jelentése tehát száz vad hadtest, vagyis az eger- agar szóé vad hadtest, amit esetleg talán helyesebb a száz félelmetes had és a félelmetes had kifejezésre módosítani. 89 �A száz félelmetes hadat számláló katonai egység ebben a korban a „tömény” volt. Egy tömény tízezer harcosból, azaz száz százas egységből állott. A szatagár — szeteger elnevezés tehát a tömény ns neve és azt jelenti, hogy a töményekbe szer­ vezett „hun”-ok egyik finnugor elemeket tartalmazó egysége volt. — Milyen volt ez a ns szavakkal elnevezett egység, belső népi összetételét illetően? —Erre a vá­ laszt a hun—avarkori településrend ismeretében tudom megadni. A régészeti kutatások során László Gyula vette észre, hogy a népvándorláskori temetők sírjainak elhelyezkedésében bizonyos törvényszerűség tapasztalható és hogy a sírok mellékleteinek gazdagabb vagy szegényebb volta a földi életben be­ töltött társadalmi szerepre is enged követkeetetni, ha azokat a jobb- és baloldal szögéből vizsgáljuk. Már ő is felvetette azt a gondolatot, hogy ez a jobb- és baloldal, ha a méltóságot viselő személy szállását középnek vesszük, a település­ rendben is érvényesül. 26 A hn-ek térbeli elhelyezkedésének vizsgálata során vettem észre, hogy ha a méltóságnevet őrző szálláshelynévtől számítva arccal a legközelebbi folyóvíz felé fordulunk, akkor jobbágon a szabadok, bal ágon a szolgáló népek telepeit találjuk. További kutatásaim igazolták, hogy ez az elv az állóvizekkel kapcsolatban is ér­ vényesült. Nyomra a „rejtélyes” Ság hn-nek vezettek. 27 — A ság szó a honfoglalás előtt főnév volt és eredeti névszói jelentése ’domb, domborulat, sokaság, tömeg’, és csak később alakult át ez a gyűjtőnév -ság, -ség, képzővé. 28 Ha a Tápió menti Uri falunál a Tápió felé fordulunk, akkor jobbra, azaz jobb ágon találjuk Ság-ot, balra, azaz bal ágon találjuk Sáp-ot. — Sáp szavunk jelentése az Értelmező Szótár szerint: ’tisztességtelen, jogtalan jövedelem/haszon’, ami teljes mértékben fedi a szolgáló népek szemléletét a szolgáltatások jogtalan, kizsákmányoló jellegét illetően. — Hatvan és Selyp között fekvő Sáp puszta között van Apc, a nem­ zetségfő apa birtoka. Ha nyugatra, a Zagyva felé fordulunk, akkor Apctól számítva bal ágon fekszik Sáp, jobb ágon pedig Jobbágyi, amely falunak a neve önmagában véve is elárulja a jobbágyságot és ezzel együtt a jobbágy név eredeti koraközép­ kori jelentését, vagyis az úr szolgálatában álló fegyveres szabadok társadalmi és településrendi helyzetét. — Ha az Ipoly északi partján lévő Fedémes-nél, ennél a személynevet viselő falunál, délre, az Ipoly felé tekintünk, jobb ágon Ság-ot (Ipoly­ ság), bal ágon pedig Balog-ot (Ipolybalog) találjuk. Azt, hogy ez a Balog falu való­ ban a szolgák települése volt, igazolja a vele határos Inám falu neve. Az in-eknek nevezték a koraközépkori magyar társadalomban a szolgákat és a házi rabszolgákat (v. ö. inas). — Ha a Balaton-felvidéki Vászoly falunál a Balaton felé fordulunk, akkor jobb ágon ott van Ság puszta, bal ágon pedig Udvardi falu, aminek neve megint csak az úrral szembeni szolgáltatási és szolgai kötelezettségekre utal. Tovább folytatva hn-eink ilyen egymással való kapcsolatba hozását eljutottam az avarkori szabadok és szolgálónépek telepeinek, illetve az azokat je­ lölő hn-eknek a felismerésére, ami egyúttal tisztázta a hun—avarkori településren­ den belül használt méltóságneveket is. Tisztázta azonban a honfoglaló magyarok avarkori településrendbe való beilleszkedését is. — Ha Hernádbüd-nél, azaz Böd-nél arccal a Hernád felé fordulunk, akkor bal ágon fekszik Pere falu. Ez a pere szó az é. nyelvben ’család’ jelentéssel bír, de hogy ennek a „család” szónak „cseléd” je­ lentése volt, igazolja a Perével nyugat felől határos Hernádszentandrás középkori Felináncs és az ezzel határos mai Ináncs. a középkori Al-ináncs neve. A bő nemcsak magyar, hanem „avar” mégpedig avar-török méltóságnév is volt. 29 Szuomi méltóságnév a tarna — torna és ezeknek számos változata. — Ha Ipolytarnócnál az Ipoly 90 �felé fordulunk, akkor bal ágon Litké-t, jobb ágon Kalondát találjuk. A lit ns szó és jelentése — é. liht- összetételekben ’egyszerű’ — ’szolga’ .— Így tovább vezetve a dol­ got, más nyelvterületeken is hasonló kapcsolatokat fedeztem fel és sikerült azok se­ gítségével a birtokviszonyokra vonatkozó rendszert is körvonalaznom. Röviden erre is kitérek. Az ószuomi korban csak a faluközöségi föld és a mindenkori településcsoport vezetője és asszonya számára elkülönített terület jelenik meg a hn-ek tükrében. — Ezt a rendszert kibővíti, az újszumi korban úgylátszik a húnok idekerülése, mert a gazdasági—katonai település vezetőjének elkülönített birtoka mellett megjelentek fiai és lányai, sógora és egyéb rokonsága, valamint a település vezetője feleségének, vagy feleségeinek és rokonainak birtoka is, ami a szabadok faluközösségi földjeinek még oly mérvű szűkülését is maga után vonta, hogy a szolgálónépeknek is kijelölt birtoktestei lettek. Ez az elrendezés a hun—avarkori településrend első szakasza. — A második szakaszra a kultikus jellegű névadás a jellemző, ami egy-egy gazda­ sági—katonai településrenden belül további birtokelkülönítésekre vezetett. A kul­ tikus neveket úgy lehet megkülönböztetni a nem kultikus jellegűektől. hogy első­ sorban valami csúnyát vagy szépet, jót vagy rosszat, értékest vagy értéktelent jelen­ tő szó kapcsolatából tevődnek össze és hogy ezeknél — éppen ellenkezőleg, mint a világi vonatkozású névadásnál — a folyóvíznek háttal fordulva jobb ágon az örökös csúnyát, rosszat, vagy értéktelent jelentő, bal ágon a nem örökös családtag, szépet, jót, értékest jelentő szóval jelölt birtokát találjuk. — Ennek az az oka, hogy a földi­ ek megrontására törő gonosz szellem, aki ismeri a földi településrend szokásait és arccal a folyó felé fordulva keresi a jobbágiakat, így a szép nevet viselő Koltát („ Arany”) fogja elvinni és békében hagyja az örökös Rum-ot („Csúnya, Utálatos”) vagy a Hammást-t („Zabla”) — ez az eset a Perint és a Lápos mellett — vagy el­ viszi Ars-t („Férfias”) és otthagyja az örökös Rum-ot — ez a helyzet Innsbruck mel­ lett Arzl és Rum esetében. A kultikus nevek — amint azt a magyar koraközépkori oklevelekből és króni­ kákból világosan ki lehet olvasni — nemcsak hn-ek, hanem személynevek is voltak. A nemzetségfők általában mind csúnyát, értéktelent, rosszat jelentő neveket visel­ tek, pl. Pata=„Fazék”, Csanád=„átkozott”. — Ez így volt a pogánykorban, de a kereszténnyé lett avarok körében is voltak térbeli kihatásai. A keresztény ”avarok„ ugyanis hátat fordítva a pogány szokásoknak nem háttal a folyó felé fordulva adták az örökösödési rendben fontos kultikus, most már csak hagyományosá lett neveket a család (nemzetség) tagok birtokainak, hanem — ugyanúgy, mint a világi birtok­ részt jelölőket — arccal a folyó felé fordulva. Pl. Pata (Gyöngyöspata) „Fazék” és (Hort) „Kincs", esetében, vagy a Duna-menti Csanád („megátkozott”) és Rém (a rum magyar alakja) illetve Hilye „Fényes” esetében. — Ez az időszak a hun—avarkori településrend második szakaszának keresztény időszaka és nálunk magyaroknál még a XI. sz.-ban is érvényben volt. A hun—avarkori településrend harmadik időszakát az jellemzi, hogy megjelen­ nek a mongol eredetű méltóságnevek és egyéb elnevezések. Ezeknek is két típusa különböztethető meg. Az egyik típus, amikor a mongol méltóságnév körül mongol, török és szuomi hn-ek tünnek fel és a szolgák településeit szuómi vagy szláv névvel jelölik. Itt hódítóként viselkedik a mongol és török népelem. A másik típus az, ami­ kor a szuómi méltóságnév mellett feltűnnek a településrendbe besorolt mongol és török hn-ek, vagyis az új szövetségesek. — Mind a két típus kimutatható a lengyel és a keletnémet nyelvterületen is, ami azt igazolja, hogy a 670. táji mongol—barszil 91 �török invázió nemcsak a Duna—Tisza vidékét érintette. — A szövetséges névadási tipusba tartozik megyénk területe is, de az egyes települési „gyűrűkön” belül, hol mongol és barszil török (Szécsény, Szécsényke, = „fejedelem, vezér,” = Bodony = „az úr szolgálatában álló szabad harcos” stb.), hol szuómi (Terény, Surány) vezető parancsolt. A fenti településrend ismeretében kisérlem meg a szuómiak népi hovatartozásá­ nak tisztázását. A településrendből ugyanis kiderült, hogy azon belül a népi vagy törzsi hovatartozást jelentő szavaknak csak alárendelt szerepük van és csak esetle­ gesen fordulnak elő. — A szuómiak harmadik nyelvi korszakát a ns kort a mordvin eredetű hn-ek gazdagsága is jellemzi. Azt, hogy mordvinok éltek megyénkben, a leg­ utóbbi régészeti leletek igazolják. 30 Nevüket és nyelvüket vidékünkön számos hn őrizte meg. Szete és Százd egymással határos községek. Azt, hogy a Szete nevében rejlő sat-a — set-e valóban a ns sat — sad ’száz’ szó hn-képzős alakja és semmi köze sincs pl. a török (jakut) sättä ’héť szóhoz éppen ez a magyar hn bizonyítja, ami annyira pontos fordítás, hogy alkotói még a ns képzőre is figyelemmel voltak. Fordítói Százd alapítói, a honfoglalás előtt idekerült mogor-ok, azaz szlávosított hn-ek alakjában mohor-ok voltak, amire az egyik későbbi fejezetben részletesen kitérek. — Százdtól nyugatra emelkedik a Nagy- és a Kis Morda hegy és a Nagy Morda hegytől délre folyik a Hunya-árokban a hunok nevét őrző Hunya patak. Morda a mordvinok neve, amit Konstantinosz Porfürogenetosz az országukat jelölő Mordia névben őrzött meg. Ezt a morda nevet a mordvinok nem használták a saját maguk megjelölésére, hanem csak az idegenek, ez esetben a honfoglalás előtti magyarok, mert saját ma­ gukat az erzä és moksa névvel illették. A mordvinok saját nevét az Ercs, Ercsény, Ercsi, a Maksa és Mokcsa hn-eink őrzik. Mordvin névadásra vezethetők vissza a lede ’lőni’ szavukból eredő Lád, Lada, Ladó, Ladány hn-eink, amik „Lövő, Lövér, Lövöld” jelentéssel bírnak. — Ennek az igazolására igen jó példa a szülővárosom, Losonc határában fekvő Ladó puszta és az attól délre húzódó Levő (azaz Lövő) erdő, a losonci Nagyerdő neve. A Losonc hn ps képzős szó, jelentése ’várad’ és a nógrádi Piliny ugyancsak ps vagy hn-vel együtt — ami ugyancsak „Várad” — minden valószínűség szerint bronz, kori névadás. Az itáliai, pontosabban svájci Lossone a Lago Maggiore nyugati part­ jához közel, Locarno közelében, a város nevének ikertestvére. A Lossone felett emel­ kedő 486 m magas hegynek Balladrume a neve, ami a ’falu erdeje’ jelentéssel bír és egy ps vagy as balla szónak és az olaszba, illetve a latinba került görög drymos ’erdö’ szónak a összetétele. Ugyanez szó rejlik a ps nevekkel tarkított francia alpesi Drome megye és az olasz droma szóban is, ami igen értékes felvilágosítást ad az ős vagy koraókori nyelvi kapcsolatokra nézve. — A fenti adat csak egy a sok Losonc hn-ekel kapcsolatba hozhatók közül. Losonc vár népe ugyanúgy földközösségben élt, mint a kalábriai Carrumangu hegy környékén élő ószuomiak, csakhogy itt a saját nyelvükből eredő szóval nevezték el a közösségi földet tugár-nak, azaz — é. tugi ’támasz’, tartás, duc .támla’ — ’várföld’-nek. vagyis a ’várnép földjé’-nek. — A két bronzkori eredetű finnugor nyelvi származású hn a mordvinok és a honfoglalás előtti magyarok megjelenésekor is még használatban volt. A mordvinok ugyanis megszállták a mai Ladó puszta területét, és a maguk településétől való megkülönböztetés céljából Luts-nak — mordvin lätse ’lőni, beütni’ (a Lőcse, Lützen, Luc stb. hn-ek alapja) — vagyis a hun-avar településrend törvényeinek megfelelően egy másik ugyanazt jelentő 92 �szóval jelölték az ugyancsak ijász losonci őslakókat. Ez az ősi ps hn-képzővel ellátva lutsen-nek hangzott — ugyanez az elnevezés maradt fenn a Pogányvár közelében települt Lucin (ma Lucfalv a) nevében is — és jó példa arra a nyelvalakulásra, ami az avarkorban kezdetét vette és egy új nyelv kialakulásához vezetett volna, ha nem szórják szét őket. — A mordvinok a Kárpátoktól északra és a Visztulától nyugatra eső területeken is használtak luts ’lövő’ hn-eket és a szó a lengyel nyelv­ be is átkerült, ahol a lucznik szó ’ijász’ jelentéssel bír. — Az ősi és ószuómi multra visszatekintő losonci és a velük együtt 400 táján betelepült ladói mongol lövéreket a mogor — magor nyelvűek levő-nek azaz lövér-nek (v.ö. a soproni Lövérek-kel) nevezték és így nevezték el a közös nagy erdejüket is. — A szlovák Lucenec hn tehát szláv honfoglalás előtti magyar hn-képzővel ellátott olyan mordvin szó, amelynek ps és mogor képzője van és a ns hn adás jellegzetességeit viseli magán. Alapjában véve tehát finnugor eredetű szó, épp úgy mint a túróci Nagy Fátrában levő Lucenec hegy neve, amely az alatta lévő Szabar (Záborie) faluba települt lövérek egykori közös erdejének a neve épp úgy, mint a Kisszeben fölötti 515 m magas L ucina hora, ami erdőtlen voltánál fogva legeltetésre szolgált, vagy az alpesi 3506 m magas Becca di Lusenej hegy — a Matterhorn csoporttól délnyugatra — mind az egykori ns íjászok vagy mint a 2579 m magas Punta di Loozeney a várnépek közös erdei vagy legelői. Nem vitás azonban, hogy a lucin alakok kapcso­ latban vannak a szlovák lucina ’rét, rétség’ szóval, mert a Sárosi Litinye szlovák neve Lucina. A Litinye-Letenye hn alakoknak ugyanis semmi közük sincs a litániához, hanem közük van a ns + liti — + lete — f. liete ’iszap, hordalék lera­ kódás’, lieteinen ’iszapos, sáros’ — ’iszapos, sáros’ szóhoz, azaz olyan területhez, ahol ’rét’ is van. Az hihető, hogy a Kisszebentől („Kis-kovácsi”) nem messze fekvő Litinye hun-avar szabadok, esetleg lövérek, közös rétje volt és ez esetben a szlovák Lucina falunév annak pontos fordítása. Viszont az nagyon valószínű, hogy csak analógiás szóátalakításnál állunk szemben a Lucina hora és részben Lucin -in képzője esetében is. — A Lucsenec városnév és társai azonban eredet szempontjából — a német, olasz, francia és lengyel példák alapján — csakis a mordvin läts lövő szóval hozhatók kapcsolatba. A mordvinokkal kapcsolatba hozható ezen két példa is, amit több száz hn bevonásával még tökéletesebben lehet igazolni, megmutatja, hogy a ns hn adásban jelentős szerepe volt ennek a rokon népünknek. — Mégis a hun-avar települési rendben népnevük csak másodlagos jelentőséggel bír, mert a település nem törzsi, hanem területenként önálló gazdasági és katonai egységek szerint történt, amely egységek többféle nyelvet beszélőkből is alakulhattak. Ugyanez tűnik ki az ugra népnévvel kapcsolatban is. Ugra (Bihar, Heves, Kisés Nagy Küküllő), Ugróc (Bars, Trencsén), Ugruc — Ogruc (Kolozs), Ugornya (Bereg), Ugorszka (Szepes) hn-eink, és azok német, latin és balkáni nyelvterületekre testvérei, szépszámmal fordulnak elő. — Az ugra név az ugor népnév ps képzős (v. ö. Mátra, Fátra, Tátra) alakja és jelent egy bizonyos ugor népet, de általában ugor nyelvű népet, sőt magyart is. Azt, hogy egy Ugra hn, milyen néphez való tartozást jelent, azt általában a közelében előforduló „dülőnevek” alapján lehet eldönteni ‚A Sajólenkétől északra fekvő Hubó falu mellett van az Ugra-bérc. Itt a falu neve — f. huippu ’ csúcs, hegycsúcs’ — ami jelzi, hogy Hubó, közvetlenül az Ugra bérc alatt, a többi környező településtől magasabban fekszik, szuómi szó, tehát az ugra népnév itt a balti-finn nyelvi jelleggel bíró finnugorok jelenlétét bizonyítja. A Kál és Kálló hn-einkben totemisztikus alapon kialakult törzsnév rejlik. 93 �Jelentésük ama bizonyos finn kal ’hal,. többesszámban kala ’halak, szóból magya­ rázható meg, ami nyelvtankönyveinkben mint a magyar és a többi finnugor nyelvek rokonságának egyik bizonyítéka található meg. A Kál és sok Gál hn-ünk az egyes a Kálló és esetleg a Galla hn-eink némelyike a többesszámú ns szóalaknak felel meg. A kalla kálló alak azonban már bizonyos analógiás félreértésen alapul, mert a ll a ns -la hn-képző — a mai f-ben ás é-ben is meglévő -la hn-képző — hozzá­ adásával jött létre. A kálló alak viszont magyar fejlemény, de az eredeti alakot megőrizte a szóhasználat, mert még ma is „kállai” kettősről beszélünk. A Kál törzsnévvel kapcsolatban — ami később a hun-avar településrenden egy-egy településbokron belül nemzetségnévvé vált — igen figyelemreméltó Györffy Györgynek az az észrevétele, hogy a magyar nemzetségi címerek között totemisz­ tikus ábrázolásokat feltüntetők is vannak. A hal, a kal a Kál törzs, illetve nemzetség címerképe is volt, amit igazol, hogy a totem állat képét az Ákos nemzetség címe­ rében két hal, a Barca nemzetség címerében egy hal képében találjuk meg. Mindkét nemzetségünk törökös nevet visel. A Barca nemzetség neve a bolgár-törökök barszil bercel népnevére, Ákos nemzetség neve pedig egy másik totem állatra a „fehér sólyomra” utal. Az összefüggéseket az teszi világossá, ha figyelembe vesszük, hogy az Ákos nemzetség legősibb nemzetségi monostora a Galga (kalka, kis hal’= kevés hal’ ’kevés halú víz’) völgyében, a Hévíztől délre elterülő dombok egyikén emel­ kedett, a Kálló falu (Kálok, Káltörzs beliek) és a T ápió (f. tapio ’erdő; az erdők királya’ mint isten név) menti Káta nevet viselő sátoros (f. kota ’sátor, kunyhó’, az odavalósiak ma is koótaiaknak nevezik magukat) falu, tehát nomád pásztor településnek a középpontjában helyezkedett el. Az Abaujban és környékén birtokos Barca nemzetség területén a Kál törzs, illetve nemzetségnév csak az egyeszszámú hn-képzős Galsa — az Alpesekben Kals — alakban fordul elő. — Ott tehát, ahol a vezető nemzetség többesszámú kálokat jelentő településnév közelében birtokos, címerében két, azaz több hal van, ahol pedig csak egyesszámú kált jelentő hn-ek fordulnak elő a nemzetség birtokain, ott a címerben csak egy hal van. — Az Ákos és a Barca nemzetségnevek viszont a ns-kor népei és birtokos nemzetségei egybe­ olvadásának az egyik igazolója. Már a mongolok és barszil törökök 670. év körüli megjelenése előtt is voltak mongol és török nyelvű elemek a szuómiaik által lakott területen. Ezek a hunokkal és később az avarokkal kerülhettek ide. Hn-eiket nem lehet pontosan elkülöníteni a fiatalabb mongol és barszil török hn-ektől. A kám és kámor ’sámán’-t jelentő hn-eik azonban legtöbbször mongol nevektől távolabb, szuómi hn környezetbe fordulnak elő, ha nem is mindig, például a Borsosberénytől nyugatra fekvő Kámor hegy és a Nagybátony fölötti Kámos hegy. Igen szép példája a hun-avarkori kultuszhely közösségének a zalai ns Lasztonya — é. laps, lapse, last ’gyermek’ — az ottani településbokor mindenkori vezéri nem­ zetsége fiának szállásbirtoka és a folyócska túlsó partján lévő Kámánháza, a hunavarkori török sámánok szállása körül kialakult mondakör, a „palóc hercegről” és „Attila fájáról”. 32 — Különben is nem lehet megérteni a hun-avarkori településrend számos vonását, ha nem vesszük figyelembe a kultikus hn-adással kapcsolatos dolgokat. A Karancs és a Medves vidéke a palócok szent helyei közé tartozott. Környékük tele van szuómi nevekkel, például Mátraszelétől északra a Kaira patak — f. koira ’kutya, eb’ — Zabar stb. Azt, hogy itt valóban kultikus hely volt, a 94 �Sajó és a Rima neve bizonyítják. A rossz szellemet ugyanis keletről érkezőnek vélték. A Sajó folyó nevében, amely vizünk a Mátrától és Bükktől északra nagyjából nyugat-keleti irányban folyik, a csaknem minden finnugor nyelvben meglévő sal ’fényes, csillogó’ szó rejlik. Ha a Mátra Bánréve fölötti nyulványairól a Rima és a Sajó torkolata felé tekintünk, a két folyót egyforma bővizűnek látjuk, de úgy, hogy a tulajdonképpeni főfolyónak a nyugatról kelet felé folyó Rima tűnik fel, mert az folytatódik továbbra is ugyanabba az irányban törés nélkül. A Sajó nevet, mégis az északról becsatlakozó víz viseli. Ennek az az oka, hogy a Rima folyónév a csúnyát, piszkosat, utálatost jelentő rum szó származéka — amit az is igazol, hogy a magyar rima, szó nőre alkalmazva, nagyon aljast jelent — és pontosan ellentéte a Sajó szépen csillogót, tisztavizűt jelentő nevének, pedig a Rima semmivel sem zavarosabb, mint a Sajó. A névadás oka az volt, hogy a keletről jövő, kalandozni vágyó rossz szellem ne menjen be a kultikus helyek közelébe vezető Rima völgyébe hanem térjen ki északra a szép, tiszta nevet viselő Sajó futását követve, hogy északi jéghideg honába minél előbb visszatérjen. Könyvemnek ebben a fejezetében kívánok bővebben foglalkozni a mongol hnekkel. Ezek Közép és Nyugat-Európa számos avar telepítésű területén megtalálhatók. Itt is az irányt stb. jelző nevek voltak az első útmutatóim. A Kassa és Kászony hn-eink valamitől, ez esetben folyótól nyugatra eső települést, illetve területet jelentenek. Az Alag, Alcsi, Anda, Aracsa, Asa, Bár, Bárna, Bodajk, Bajót, Bojt, Bakta, még a Balá-k közül is néhány, a Várkony, Bárkány, Barok, Vilke, Csáka, Csölle, Tokaj, Odora, Odorin, Zsira, Tobuka, Tubuka, Doboka, Takta hn-eink, hogy csak egy kis töredékét soroljam fel, mind mongol eredetűek, illetve elsősorban csakis ilyen eredetűek lehetnek, mert a településbokrokban előforduló mongol méltóság­ nevek — Kán, Kattuny, Szécsény, Baján, Bátor — és családi birtokkapcsolatokat jelentő nevek — Eke, Görgény, Beke stb. — ennek valóságát igazolja. A mongol eredetű hn-ek nagy száma a német és francia nyelvterületen, egyik legfőbb bizonyítéka az avar frank uralkodók általi szétszóratásának. Ez és a magyar nyelvterületi hn anyagban való előfordulásuk önálló, könyvnek beillő tanulmány, aminek elkészítését — ha erőm és időm engedi — szintén tervbevettem, hogy ezt az eddig figyelem re nem méltatott kérdést is kellő megvilágításba helyezzem. A mongol hn-ekhez hasonlóan a barszil török hn-ek is szépszámmal jelennek meg az ő bolgár-t jelentő nándor nevükkel együtt az egykori frank birodalom területén. Sorsuk ugyanaz volt az eddigi irodalomban, mint a nyugatra került mongol hn-eké. A barszil törökökkel áll kapcsolatban a szláv eredetű palóc népnév is. 33 A ’palóc’ szóban rejlő 'szőke, fakó’ elnevezés szorosan összefügg az avar települési területen 670 vagy 678 táján megjelenő bolgár-törökök nép-, illetve törzsnevével, és az ebből képzett Bercel, Barca. Barcaság, stb. hn-ekkel. Ez a szó maradt fenn a gömöri palócok, a barkó-k és Brassó város nevében is. A barszil népnév jelentése ’szürke’ vagyis ’fakó, szőke, ősz’ is. 34 — Hogy ez a jelentés valóban közismert volt a szlávok körében és hogy a ns nyelvet beszélők is így értelmezték a bolgár-török barszilok nevének jelentését, azt a Harac, Harnóc, Harmos hn-eink és a Harmata családnevek is igazolják. A ns + harma ugyanis ’szürke’ esetleg ’ősz’ jelentéssel is bír és ez esetben a magyar Öszöd hn-ekről is feltételezhető, hogy azok a barszilok, azaz magyarul a bercel-ek nevének fordításai. 95 �Igazolja a barszilok ns nyelven harmá-t jelentő nevét a következő földrajzi tény is: Rimaszéccsel szemben — a szécs a mongol szecsen ’okos’ méltóság, illetve kultikus név töve — a Rima déli partján fekszik a magyar törzsnevet őrző Jene falu. Itt a honfoglaláskor egy magyar, „avar” településbokrot ellenőrző katonai egység szállt meg. Mégpedig bolgár-török, azaz barszil mongol és szuómi települések közé. Jenével kelet felől ugyanis Nándor puszta határos, nyugatról pedig Harmac falu. A Harmac faluban élőknek azok a finnugorok adták ezt a nevet, akiknek emlékét a Harmaccal nyugat felől határos Ugora hegy őrizte meg, amelynek nyugati oldalán a szuómi méltóságnevet viselő Darnya falu (tarna-darna stb.) fekszik. Azt, hogy ezen a területen valóban éltek bolgár-törökök — Csallány Dezső szíves szóbeli köz­ elés alapján, nemcsak a régészeti leletekből — hanem abból is kikövetkeztethetem, hogy a közelben fekszik Bolgarom falu és ,hogy a füleki Remete hegy régi neve Bolgár hegy volt. — A palóc népnév tehát nem más, mint a bolgár-törökök barszil népnevének szláv eredetű fordítása, amit azért kapott a palócság, mert az itt lakó szlávok szemében ez a népelem volt a vidék legjellemzőbb lakossága. Ezt az is igazolja, hogy a bolgár-török eredetre visszavezethető rovásírást a Karancs vidékén — Bél Mátyás állítása szerint — még a XVIII. század elején is használták, sőt egész hasszú szövegeket, templomi prédikációkat és énekeket is leírtak vele a hozzáértők. Könyvem hatodik részében a frank hadjáratok idejében bekövetkezett változá­ sokkal foglalkozom. A ns hn-anyagot ugyanis ma nagyjából azon a helyen találjuk, ahol a VIII. és IX. század fordulóján helyezkedett el, illetve ahová kirajzottak vagy kitelepítettek a hun-avar településrendben betöltött szerepük következtében. Ez a terület lényegesen nagyobb kiterjedésű, mint amilyenre Csallány Dezső rend­ kívül gazdag avar-l eletanyag térképéből következtethetnénk. 35 Megállapítom, hogy az avar birodalom középpontjában elhelyezkedő magyar nyelvterületen talál­ ható hun-avarkori településrend hn-bokrai is magukon viselik a frank előnyomulások következményeit. Igy például a legszebb és legszabályosabb „avar-gyűrűk” egyike, a Szombathely környéki is. A keletieknél ez a hatás már kevésbé érvényesül, de feltűnik köreikben a keresztény jellegű kultikus hn-adás és még számos olyan vonás, ami már későbbi korokkal hozható kapcsolatba. Ilyen például a hn-ek sze­ mélynévvé való átalakulása, ami már a magyar krónikás és okleveles anyagokból igazolható és eleinte a kultikus hn-ekkel, majd pedig a beolvadás következtében eltűnő jelentésbeli értelem halványodásával a többi birtokot jelölő és egyéb szavakra is kiterjed. — Ennek a fejezetnek körében tárgyalom az egyes településbokrok térbeli elhelyezkedését és pontos adatait ami, rendkívül sok vonatkozású térképanyag segítségével oldható csak meg. Igen fontos szerepük van ebben a korban, részben már a mongol benyomulás előtt, a szlávoknak is a hun-avar gyűrűn belüli hn adásban és hn módosításban Ezt a szerepet elsősorban, vitát és a későbbi hn-ekkel vadó összetévesztést elkerülő módon, a latin nyelvterületre történt kényszertelepítések hn bokrai alapján lehet megállapítani. — Igy derül ki, hogy a bizánci császárok által telepített délitáliai hun-avar településrendet eláruló hn-bokrokban is előforduló Prága, azaz Praga hn-ek a szuómi para — pere ’szolga, cseléd’ szónak a származékai. — V. ö. Parád hnünkkel, amely Kanázs, azaz kenéz vártól tekintve balkéz felé mint a szolgáló népek települése szerepel a jobb ági Bodony-nal, a szabadok bolgár török nevet viselő településével szemben. A szláv méltóságnevekkel kapcsolatban derül ki az is, 96 �hogy szláv hatást kell keresnünk az avar településrenden belül ott, ahol a jobbés balágiságot arccal a folyó forrása felé fordulás alapján lehet meghatározni. A praga szóban rejlő parag aminek magashangú változata a Pereg, mélyhangú vál­ tozata pedig a Paraga magyar nyelvterületi hn-einkben maradt fenn, ns hn-képzős szó és a szabadok településeivel szemben a szolganépek települése. Ez a helyzet Prága város esetében is. Ott a szláv nyelvű és a Hradzinban székelő fejedelemnek vagy az ottani hun-avar településrend vezetőjének szuómi szolgálónépei laktak s eredetileg paraga nevet viselő településen. A hun-avar települési rendben különböző, szövetségi vagy alávetett viszonyban elhelyezkedő szlávok a frank uralkodók szemében épp úgy „avarok" voltak, mint a szuómiak, törökök vagy a mongolok és a többi néptöredékek. Igazolja ezt, hogy latin nyelvterületre is a többiekkel együtt telepítették át őket. Az egyik igen jelen­ tős szláv lakossággal rendelkező településbokrot a francia és olasz határon emelkedő Graji Alpok — as + raja — raj ; f. raja határ, szláv kraj ’ határ’ — azaz a „Határ Alpok” keleti lejtőin telepítették le, a Dora Ripariától északra és a Dora Balteatól — mindkettő ps folyónév — nyugatra, illetve délre. Itt a három Stura nevű folyócska folyócska völgyében ps hn-ekre ns és szláv h-nek települtek. A déli Stura folyócs­ kától északra emelkedik az „avar” népnevet őrző 3075 m magas Torre ď Ovarda és ettől keletre a 2981 m magas Monte Ciorneva, aminek szláv „sötét”-et, „feketé”-t jelentő származását a hegy északkeleti lábánál fekvő kis alpesi tó, a Lago Scuro olasz neve is bizonyítja. Ez a fordításos hn igazolja egyrészt azt, hogy az itt élt ps-ak már rég beolvadtak a latinokba és csak néhány hn-ük maradt fenn, továbbá azt is, hogy az olasz név adói, és a betelepített szlávok még értették egymást,tehát a frank királyok korabeli telepítés is igazolható. A szlávokon kívül természetesen az „avarok” egyéb népeinek jelenléte is iga­ zolható a hazánktól nyugatra eső területeken. A mordvinok népi nevei közül pl. a Jena melleti Pösznecktől délre, egymással határos falvak nevében fordul elő Schmorda alakban a morda és Moxa alakban a moksa, ami azt jelenti, hogy az idegenek Morda, saját maguk pedig a saját Moksa nevet adták az eredetileg egy egészt képező területnek. Még nagyon sok ilyen példát fel tudok hozni és ezek mindegyike „avar” vagy ns nevek bokraiban fordulnak elő az idegen nyelvterü­ leteken. A ns hn-ek és a hun-avarkori településrend ismeretében sok eddig homályos vagy egyáltalán nem ismert törénelmi tényre is fény derül. Ilyen maga a frank királyok avar-telepítése is, amit a fenti segítséggel pontosan térbelileg is el tudunk helyezni. Ilyen például az avar díszítő elemeknek a románkori építészeti emlékeken a távoli francia területen való előfordulása, amiről Győrffy Dezső salgótarjáni tanár igen értékes, sajnos még mindig kéziratban fekvő munkájában számol be, és aminek eredményei még így is bekerültek a muzeológiai irodalomba. 36 Győrffy Dezső eredményei — amikre évekkel ezelőtt tanulmányom ismerete nélkül jutott — kőbevésett dokumentumokkal is igazolják a francia és egyéb nyugati nyelvterületre került „avarok” jelenlétét. Különösen francia területen képeznek az „avar” települések szabályos alakot. Körök és koncentrikus körök alakjában, sokszor száz kilométeres átmérűjű gyűrűk­ ben, a tengerparton pedig félkörökben vannak elszórva a ns, a török, a mongol, a honfoglalás előtti magyar és a szláv eredetű hn-ek. Ezek segítségével több ps, tehát igen ősi hn maradványát is fel lehet ismerni a magas hegységek vidékén, 97 �A bizánci császárok „avar” telepítéseire igen jellemzőek a néhány kisázsiai és afrikai hn bokor, amelyek hn anyaga azonos a francia és német nyelvterületeikkel. Például a mai Tunézia és Algír határvidékén is volt egy nagy avar telepítés. Időbelileg az arab Sussa, a francia Sousse és az olasz Susa — f. susi ’farkas’ — város nevének megjelenési idejéből tudok következtetetést odakerülésükre levonni. A várost a rómaiak Hadrumentumnak nevezték és főnicai eredettel bír. Később az igen termékeny vidéken való fekvése miatt a Colonia Concordia Ulpia Trajana Augusta Frugifera Hadrumentia nevet kapta. A jelenlegi Susa neve a V III. század­ ban keletkezett. 37 A minden további magyarázat helyett felsorolom az ott elő­ forduló hn-ek néhányát: folyónevek; Itel, Athar, Mokta, településnevek; Blida, Tiza (a hegyek közt, nehezen megközelíthető helyen), Rapta (patak partján), Zana, Batna, Kelibia, Maktar, Salakta, Zaghouan, Thala, Teboursouk, Béja, Randon, Berresof, Wessan, Redeyef, Tatahouine, Graiba, Tebessa, Khenchela, Barnis, Chegga, Berryan, Bou-Saada stb.; hegynevek Gouraya, Gucla, Kriane, Marmoucha, Mouzaia stb. Ezeket még részletesebben térképeken még többel ki lehetne egészíteni, de a fenti szóalakok — ha a Malta szigetén lévő Zabbar-t is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy arabból franciásított alakban szerepelnek — kapcsolatba hozhatók a hun-avar települési renden belüli ns, török, mongol, szláv stb. szavakkal. Ugyancsak a bizánci császárok egyik ”avar„ telepítésének emlékét őrzi a kisázsiai partok közelében lévő Kekawa szigetecske a Fineka öbölben. A szuómi + kokova — + kakava — f. kokoava ’ gyűjtő, egyesítő, egybefogó, összeszedő — mind a három nyelvi korszak hn-ei közt előforduló szó és hol ’gyűjtőhelyet’, hol ’olyan helyet, ahová valamit összegyűjtenek’, hol pedig ’gyülekezőhely’-et jelent, ahogy azt a térbeli viszonyokból a számos ilyen alpesi, kárpáti és egyéb helyen előforduló hn-ekből lehet következtetni. A Fineka — v. ö. a magyar Finke hn-ekkel — kis finn öbölt jelent és a Kekawa sziget vagy halászok, vagy hajósok — hihető, hogy esetleg parti kereskedők vagy kalózok — gyülekező helye volt. A nem magyar nyelvterületen előforduló „hazai” hn-ek tehát zömmel hun-avarkori eredettel bírnak. A legtöbb esetben véletlen, hogy körünkben ps vagy as eredetű hn-ek is előfordulnak, mert ezek az ősi névadók már a legtöbb helyen az „avarok” odakerülése idejében rég beolvadtak a környező lakosságba. Ha ez nem így lett volna, akkor a továbbélő ps és as hn-ek ns ragot vagy képzőt kaptak volna és nem maradtak volna meg a nem szuómi ”avarok„ területén csak szuómiak által értett, mások számára értelmetlen, de módosítatlan eredeti alakjukban. Ezek a ps hn-ek egyúttal azt is bizonyítják, hogy kialakulóban volt egy ns, török, mongol, szláv, magyar és mordvin elemekből összetevődő „avar” nyelv, amely ugyan egy csöppet sem balti-finn vagy török, vagy szláv, vagy mongol jellegzetességű, de a felcserélt képzők és a tudatosan változtatott magas és mélyhangú szavak haszná­ lata következtében még igen vegyes állapotot felmutató nyelv volt. Az „avarok” a többnyelvűség határát már átlépték és egységes nyelv kialakulása vette nálunk kezdetét. Könyvem hetedik részében a honfoglalás előtti magyar telpülésekkel foglal­ kozom. — Beigazolom azt, hogy középkori krónikáink és a székely néphagyomány nem tévedtek, amikor a 896. évi magyar honfoglalást a második honfoglalásnak te­ kintették. — Állításaimat a szláv, német, francia, angol, holland, dán és egyéb nyelvterületi adatokkal igazolom, tehát olyan területiekkel, ahová az „avarok” valamilyen okból kifolyólag elkerültek. Az ott szerzett településrendi hn anyag alapján a 98 �magyar nyelvterületi hn anyag körében is meg tudtam állapítani a honfoglalás előtti magyar településeket, illetve honfoglalás előtti magyar és honfoglalás előtti magyarokra vonatkozó névadásokat. A honfoglalás előtti magyarok népi neve magor — meger és mogor volt. Eddigi megállapításaim szerint a hun-avarkori településrenden belül sehol sem nevezték őket ugor-oknak, kivéve a cseh nyelvterületet, ahol uher alakban, és az angolszászt, ahol ongar alakban maradt fenn a nevük. Viszont mindenütt magyarokat jelentenek a székely népnévvel kapcsolatba hozható hn-ek, de ezek már mordvin, de legtöbb esetben as elemekkel kevert települések, a tulajdonképpeni Székelyföldön pedig sok török és mongol elemet is tartalmaztak. Ezek a hn-ek nyugaton sekul, sekül, sikul, cikul, cikol, cikker stb. alakokban maradtak fenn és magyar voltuk több hn-i és térbeli kapcsolatból következtethető. Például Klagenfurttól nyugatra a Wörtersee-től északra van Hadanig falu. Ha itt a tó felé fordulunk, akkor jobb ágon Kerschdorf-ot, bal ágon Sekul-t találjuk. Ez itt az a hadrendi elhelyezkedés, ami az összes törökhadrendű népeknél általános volt és a hun-avar településrendben is előfordul, mint egyik alapvető településrendi változat. Ebben a hadrendben a fejedelmi hadtól jobbra ugyanannyi had foglal helyet, mint balra és éppen ezen az alapon állítható, hogy a Konstantünosz Porfürogenetosz általi magyar törzsnév felsorolás hadrendi felsorolás és hogy a fejedelmi törzs a központi elhelyezkedésű Tarján törzs volt valamikor. 38 — A Hadanig hn a magyar hadnagy szó honfoglalás előtti hada+nig változata. Ez a nig, nik, nek, neg, nag, nak változatokban megjelenő ’nagy’-ot, ’csapatparancsnok’-ot jelentő szó — pl. Fegyvernek hn-ünkben — valaminek, vagy valakinek a vezetőjét jelenti és a honfoglalás utáni nyelvben képzővé is átalakult. A Kerschdorf nevében rejlő ker+ s hn-képzős szó, amiben az -s a német dorf-fal egyenértékű jelentésű szuómi képző, a ker pedig a gar, ger, alakban is nagyon sokszor — p é l dául a Kremstől északra fekvő sallapulkai településgyűrűben Gars és Gers — megjelenő — ’had, törzs, csapat’ jelentésű szuómi szó. Ennek a mai észt nyelvben a kari ’nyáj, gulya; csapat, sereg’, a kere ’törzs, test’ és a kera ’gombolyag, gömb’ szavak meg­ felelői és, véleményem szerint, a magyar Kér törzsnév is ebből az ősi finnugor szó­ ból származik. — Kerschdorf neve tehát egy ns néven nevezett magyar hadnak a neve, aminek magyar voltára a magyar hadanig hadnagyi névből következtethetünk.A Sekul hn székely jelentésére már az előzők során kitértem. Azt, hogy a szuómiak és a honfoglalás előtti magyarok együttéltek és hogy értették egymás nyelvét nagyon szépen igazolja a Hohern Tauern Grosz Venediger csoportjának déli lejtőin, az Isel folyó, a Virgental nevű völgyében elhelyezkedő hn-bokor. Itt van például a Bichl és Präraten feletti, 1800—2000 m magasságban el­ terülő Sajat-Mähder hegyoldal. A Sajat jelentése teljesen fedi a magyar saját, a Mähder pedig a finn meidän ’mienk’ szó jelentését. Vagyis a hegyoldalt a magyarok és szuómiak a valaki saját használatára elkülönített területnek tekintették, a Wallhorn falu nevében rejlő + vall ’falu’ Wallhorner-Mähder nevű területével együtt, amit a Saját- Mähdertől a Timmel-Bach, azaz a ’sebes' — f. temata ’ránt, ragad, tép, kap, szakít, sodor’ — gleccser patak völgye választ el. A saját földterület el­ különítését nyilván az indokolta, hogy a Wallhorner-Mähder-től keletre, Budam fölött — ami ebben a ns korban már személynév is, és -m kicsinyítő képzővel van ellátva — nyílhúzás útján osztották a földeket, amit a két Nill völgy neve igazol. Az elkülönített terület nyilván a településcsoport vezető nemzetségének a birtoka volt . 39 99 �A mogor népnév egyik előfordulása a Drezda körüli településcsoportban talál­ ható. Itt ps és as nyelvterületre a szlávok megjelenése után települt ns hn-bokor falu­ neveinek, keletről nyugatra haladva, ez a szomszédság sorrendje: Tharandt, Hartha, Fördergersdorf, Pohrsdorf, Herzoggswalde, Mohorn. Tharandt a tarna méltóságnév nógrádi Terény változatának mélyhangú megfelelője, a Hartha a ns, germán nyelvből átvett. + har, + her méltóságnévvel és a Dunamenti Harla falunk nevével hozható kapcsolatba, Fördergersdorf nevében az előbb említett ker — ger hadnév, Pohrsdorf nevében rejlő por szó a medvekultuszt űzű por frátria nevével egyezik40 és még még számos, más területen való előfordulása a mós frátria névvel való ns-kori kap­ csolatait igazolja. Herzogswalde nevét most mellőzöm, Mohorn neve a nógrádi Mohora falunévvel azonos és honfoglalás előtti magyarok mogor nevének szlávos változata. A -g-és alakot a szláv nyelvhatásoktól mentes német területeken is meg­ találhatjuk, pl. Hermagor város nevében, Villachtól nyugatra, a Gailtal-ban. Azt hogy a mohor — mahor — maher alak ’magyar’ jelentéssel bír, igazolja, hogy az Ipolyvisktől emelkedő 171 m magas Maher dombtól délre, Szeteharaszt puszta mellett emelkedik a 227 m magas Magyarfák hegy, ami a honfoglalás utáni magyar névalakot tünteti fel. A székelyekkel kapcsolatban igen figyelemre méltó nevüknek az arabok elleni frank telepítések sorában való előfordulása. A Pireneusokban, a már említett Nethou csúcs környékén, a hegység északi lejtőjén „avar” hn-bokor helyezkedik el. A te­ lepülés vezetőjének szállását a Labatch (olv. la bacs) hn őrzi a Pique folyócska völgyében. Ettől északra a Vallée de ľ Arboust nyílásával szemben fekszik a lövők településére utaló L uchon (olvasd: lüson) városka. Az Arboust völgyben, Luchonnal határos Cazaril falu — ennek nevével alább még foglalkozom — ettől nyugatra, Cazaux-nál (olv: kazóz). — Torkollik a Vallée ď Oo, aminek közepe táján van Lac ď Oo. Ennek az Oo tónak másik neve Seculéjo vagyis „Székely víz”. A környék tele van szuómi hn-ekkel Az itt előforduló Cazaril és Cazaux hn-ek azt is igazolják, hogy a magyar nyelvterületi Kazár hn-eink nem a kazár-kabar néptöredékkel, hanem ahogy azt már 1864-ben Szabó István kazáron élő kiváló nyelvészünk és klasszika-filológusunk megállapította a finn kasa ’rakás, halom, halmaz, csomó’ szóval állnak összefüggés­ ben. 41 Ez a + kazár szó a ns korban — hasonlóan a magyar ság szóhoz — még nép­ et is jelentett és ezzel a jelentéssel került át a nyugati nyelvterületekre. A magyarok jelenlétét a hun-avar településrendben még más hn-ek is igazolják. Például a Prága körüli „gyűrűben” a Tursko falu fölött emelkedő 345 m magas Ers hegy és a litomericei gyűrűben a Lovosice fölött emelkedő 570m magas Lovos hegy. Az ilyen és az ezekhez hasonló nevek gazdag és eddig eléggé nem méltányolt adatot szolgáltatnak őseink nyelvéhez és történetéhez. Könyvem nyolcadik részében a honfoglaló magyarok elhelyezkedésével foglal­ kozom. Megállapítom, hogy ez az elhelyezkedés nem törzsi, hanem gazdaságterületi és katonai alapokon történt. A törzsnevek már csak hadrendi nevek és az ilyen nevet viselő szállásaik az itt talált „avarok” katonai erejének figyelembevételével, annak ellensúlyozására nyertek elhelyezést. Igyekszem megállapítani egy-egy tele­ pülés lélekszámát és a különböző települések gazdasági és társadalmi kapcsolatát a településrenden belül Igazolni próbálom, hogy Konstantinosz Porfürogenetosz megállapítása a magyarok kétnyelvűségéről a magyar és a ns, illetve „avar” nyelvre 100 �vonatkozik. A honfoglaláskori települést gazdag térképanyaggal is illusztrálom. A befejező kilencedik részben a szuómi nyelv három korszakának szókincsével foglalkozom. Szószedetet állítok össze, aminek segítségével kulcsot igyekszem adni az érdeklődők kezébe a további kutatásokhoz. Külön szándékozom foglalkozni az ,,avar” szavakkal is. — Jelenleg ugyanis abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy a fenti szókincs és nyelvtani következtetések birtokában egyelőre csak magam vagyok és így a kutatók számára kutatásaim ellenőrzése igen nehéz. Azt például, hogy az avar-korban cirki ’ szép, kedves, kellemes’, takó ’ kovács’ natkó ’ púpos’ valkó ’fehér’ jelentéssel bírt stb., hiába mondom és állítom, ha azt nyelvészeti leve­ zetésekkel és térbeli adatokkal nem igazolom. Éppen ezért ez a rész is térkép­ anyagot és a térbeli viszonyokat hozza fel egyik alapvető bizonyságul. A fenti hosszúra sikerült beszámoló nagyon rövid abból a szempontból, hogy elgondolásaimat részletekbe menően ismertesse és tulajdonképpen csak egy alapgondolatot kívánt néhány — talán nem is eléggé kimerítően megmagyarázott — adat segítségével némileg tisztáni. A szakemberek — ha az előzetes beszámolót elolvassák — föltétlenül felismerik a gondolat újszerűségét és azt a vezérfonalat, aminek segítségével a saját munkaterületükön állításaimat ellenőrizni és kiegészíteni tudják. Külön kéréssel fordulok finnugor nyelvészeink felé, hogy a fenti területek hn anyagát vegyék beható vizsgálat alá, de magyar családneveket is, mert azok a szuómiak nagyrányú, népünkbe való beolvadásról tesznek tanúságot. A Cakó, Szakó (Kövér), a Harmatta (Szürke, ősz), az Omaszta (Birtokos), stb. családneveink — amiknek gazdag választéka található meg akár a budapesti telefonkönyvben is — a jégkorszak utáni idők óta itt élt népnek, fényes bizonyítékai ennek az ősi, egész Kétségtelen, hogy már maga a beszámoló is csaknem minden eddigi nyelvészeti és településföldrajzi eredménnyel szöges ellentétben áll. Ez annak tulajdonítható, hogy nemcsak a filológiai, hanem földrajzi módszereket is alkalmaztam és ezek sok esetben erősebbeknek bizonyultak mint a merőben nyelvészetiek. Ezért is, meg azért is, hogy a szuómi nyelv és a szuómiak szerepének kutatását tulajdonképpen csak ezzel a beszámolóval veszi kezdetét és az ilyen kutatás nem egy ember feladata, hanem a tudósok összeségéé. Ismételten felhívom a figyelmet, arra, hogy készülő művemet, valamint az esetleg előrebocsátandó és többek által kért részlettanulmá­ nyokat is csak munkahipotézisnek, egy munkahipotézis részeinek tekintsék. — Számomra az lenne egyelőre a legnagyobb eredmény, ha finnugor nyelvészeink fel­ figyelnének vázlatomra és már művem végleges elkészülte előtt megindítanák a kutatásokat a jelzett területeken, amihez — azt szeretném hinni — kulcsot adtam a kezükbe az eddig rejtve maradt zárak felnyitásához. JEGYZETEK 1 Az esetben, ha a szavak mind a három korban azonosak, vagy pontos kor­ meghatározásuk számomra lehetetlen volt, a szuómi megjelölést használom, ami szom — szum, szam — szem, som — sum, sam — sem alakokban mint a szuó­ miak egyik n e v e a legkülönbözőbb nyelvterületi helynevekben is előfordul. Cikkemben, nyomdatechnikai okokból, nem tudom minden vonatkozásban alkal­ mazni a pontos nyelvészeti jelöléseket, amiért a hozzáértők elnézését kérem. — Idézeteimben csak a legszükségesebb művekre hivatkozom. 2 Hajdu Péter: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962. — 226, 323-324 l. , 3 Jalmari Jaakkola: A finnek története (Suomen historian ääriviivat) Budapest, é. n. (1942 — 8. l. 101 �4 Hajdu Péter, i. m. 294-295. l. 5 Hajdu Péter, i. m. 266. l. 6 Összes magyarországi helynévi adataim újkori alakját „A magyar korona országai helységnévtára, Budapest, 1877” c. mű alapján közlöm. 7 V. ö. Erdélyi László: A tihanyi apátság története. I. (A pannonhalmi Szent Bene­ dek története, X.), Budapest 1908—11. 489. és 912. l. 8 Devoto, Giacomo: Storia della lingua di Roma. (Storia di Roma, X X III), Bologna, 1940— 46 l. 9 A kereskedelmi kapcsolatok közül azonban a legfontosabb a borostyánkő etruszk kereskedők általi átvétele, mert ez teremtett állandó kapcsolatot a balti népek és ő közöttük. Lehet, hogy az etruszkok nyelve és a balti nyelvek között, helyesebben egyes etruriai népcsoportok nyelve között, igen szoros volt a kapcsolat. 10 Devoto, 1. m. 42. l. 11 Zingarelli, Nicola: Vocabolario della lingua Italiana, Milano, 1930. 19 Campanini — Carboni: Vocabolario Latino-Italiano e Italiano-Latino, Torino, 1935. 13 Bertarelli, L. V.: Italia Meridionale, III. (Guida ď Italia del Touring Club Italiano) Milano, 1928, — 584-585. l. 14 Uo. 536. l. 15 Uo. 591. l. 16 Természetesen a szuómiaknak volt még más, a szikulnál általánosabban elterjedt saját nevük is, amire az 1. sz. jegyzetben már rámutattam. — Abban teljesen igaza van Moór Elemérnek, — A nyelvtudomány, mint az ős és néptör­ ténet forrástudománya, Budapest, 1963, — 69. 1. — hogy a szicíliai szikulok neve nem hozható kapcsolatba a székelyek nevével, de a fenti, általam tisztázottnak vélt felfogás, mind a két elnevezés szuómi nyelvi eredetének bizonyítéka. 17 Hakulinen, Lauri: A finn nyelv jellemzése. — Magyar nyelvjárások, IV. Buda­ pest, 1957. — főleg 91. l. , 18 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Budapest, 1925— 1929. — 384— 385. l, —Holub József: Zala megye középkori vízrajza. Zalaegerszeg, 1963. — 29. 1. 19 A. Kövesi Magda: Az Ómagyar Mária-siralom ualallal szavának értelmezése. — Magyar Nyelvjárások, III. Budapest, 1956. — főleg 142—143. l. 20 Melich János i. m. 384—386. l. 21 Horváth Pál: A középkori falusi földközösség jogtörténeti vonatkozásai. Budapest 1960. — főleg a 112—151. 1. említi fel a földközösségre vonatkozó, a különböző európai nyelvekből származó középkori szakkifejezéseket, amik — megállapításom szerint — térképeinken nagyon sok helyen hn-ek alakjában találhatók meg. 22 Így például a németországi Saale völgyében eddig a keltákat tekintették a sóbá­ nyászat elkezdőinek és velük hozták kapcsolatba a „Fürstin von Trotha” névvel jelölt híres gazdag sírt és annak leleteit. A sírlelet nem kelta volta beigazolódott, és más, a keltáknál korábbi nép körébe való tartozása derült ki. — Véleményem szerint a „trothai fejedelemasszony” paleoszuómi volt. — V. ö. Mrusek, Hans— Joachim: Halle/Saale, Leipzig, 1964. — 18—18. 1. és a mű bő irodalomjegyzékét. 23 A szatagárokra vonatkozó adatokat Szász Béla: A hunok története, Attila nagy­ király. Budapest, 1942 c. műve 33., 161., 180., 424— 430., 434. és 442— 443. l.alapján állí­ tottam össze. — Jordanens: A gótok eredete és tettei c. műve Bokor János fordí­ tásában, a Gombos Albin által szerkesztett Középkori Krónikások sorozatban — Brassó, 1904 — is megjelent. 102 �24 Horváth Pál, i. m. 130—131. 1. 25 Devoto, i. m. 41. 1. 2C László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. — főleg a 221—22. 1. 215—218 és a 27 Melich János, i. m. 366. 1. talán régi törzsnévnek vélte Ság hn-einket. Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről stb. c. művében — Budapest, 1959. 27. 1. — „relytélyesnek” nevezi a Ság hneinket. 28 Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1963. — 109. 1. 29 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I. Budapest, 1963. — 94. 1. a két Inácsra vonatkozóan. — Uő. előbb idézett művében a bő szavunk méltóságnév voltát is tisztázta — 25—25. 1. — ami igaz, de ez a méltóságnév már a hun—avarkorban is megvolt ugyanebben a formában. 30 Dienes István: A karancslapújtői honfoglaláskori öv és mordvinföldi hasonmása. Archeológiai Értesítő. 91. évf. 1964. 1. sz. — 18—39. 1. 31 Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről c. im. 5. 1. és mellette a nemzetségfői genusok címereit feltüntető tábla. 32 Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyománya. Budapest, 1958. — a mű 23. oldalán közli a mondavidék térképét is. 33 A palóc név eredetére vonatkozó eddigi kutatások rövid, de minden tudományos igényt kielégítő összefoglalását adja Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jö­ vevényszavai, I. 1. Budapest, 1955. 378—379. 1. 34 Györffy György i. m. 63. és 65. 1 és irodalmát „Az Árpádkori Magyarország tör­ téneti földrajza” c. i. m. 821. 1. 7. jegyzetében. 35 Csallány Dezső: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Buda­ pest. 1956. c. mű helynévadatai és térképe. 36 László Gyula: Az avarok hazánkban, 2—3. 1. Rotaprintes kiadvány, é. n. 37 Baedeker, Karl: Das Mittelmeer. Leipzig, 1909. — 384. 1. 83 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete c. mű 230. 1. 39 László Gyula szíves szóbeli közléséből tudom, hogy az egyik Pécsett élő kutatónk — Zsolt Zsigmond — a Buda hn-einket és személyneveinket méltóságnévből szár­ mazónak véli. Felfogása, a honfoglalást megelőző idők tekintetében, helytálló le­ het, mert a hn-ekből személynevek és méltóságot viselő személyek nevei is ala­ kultak. Ezek a méltóságot viselő személyek saját nevükkel is jelölték birtokaikat és ezek a személynevek, a térbeli viszonyaikat tekintve, méltóságnévként visel­ kednek. Személynévből ritkán alakult ugyan méltóságnév, de mégis alakult, ha csak a császár és király szavunkra, illetve azok eredetére gondolunk, amik személynévi eredete biztosra vehető. Hasonló folyamat az eredetileg egészen mást jelentő — 1. az itáliai térképanyagot pl. — Buda hn-nel, illetve személynévvel kapcsolatban is előfordulhatott. 40 Hajdú Péter; i, m. — 88—89. 1. 41 Darnay (Dornyai) Béla: A nógrádmegyei Kazár helynevei. Keszthely, 1944. 7—8. lapon közli Szabó István Pesty Frigyes számára írt jelentését. 42 Kérem olvasóimat, hogy szíveskedjenek észrevételeiket elgondolásaimmal kap­ csolatban tudomásomra hozni. Ehhez a szokatlan módhoz folyamodni az késztet, hogy megjegyzéseiket tudomásul véve, a szerintem nagyfontosságú kérdést más tanulmányaimban alaposabban, észrevételeikre is kitérve dolgozhassam fel. Címem: Salgótarján, Nógrád megyei munkásmozgalmi múzeum. 10 3 �RADICS ISTVÁN : Rajzórán 104 �M U LTU NK Lakos György: Röpke Ívek örökítő Vasárnapi Űjság mellett Fővá­ rosi Lapok néven, hat nagy oldalon irodalmi napilap is megjelent. A kiegyezéstől a milléneumig ter­ jedő időszakot szokás némi iróniával lótuszevő kornak nevezni. Ú gy tudom, esszében Szerb Antal használta először ezt a találó kifejezést, amely azután később átment az irodalmi köztudatba, amikor a polgárosodó nemesség iro­ dalmáról esett szó. Valóban hibrid­ korszaka ez mind társadalmi fejlődé­ sünknek,mind irodalmunknak, benne a Micsurint lepipáló kereszteződések so­ rával találkozhatunk.A magyar kapi­ talizmus bölcsője ez a korszak, meg­ annyi ellentmondással: proletárokkal és agrárproletárokkal, Amerikába ván­ dorló nincstelenekkel, lateiner kishivatalnokokkal és műveletlen, tobzódó dzsentrikkel. Eltiport szabadságeszme az egyik serpenyőben, jómódú kozmo­ polita polgárok a másikban. Az iro­ dalom bestzellerje Beniczkyné Bajza Lenke, a limonádé-regények magyar ősanyja és a legfelkapottabb drámaíró Csiky Gergely, a francia vígjáték és társadalmi dráma szolgai és sok eset­ ben színvonaltalanabb másolója. De már Gyulai Pál a Madách-trilógiát készíti elő nyomdai kiadásra és Mik­ száth Kálmán a Tóth Atyafiakkal és a Jó Palócokkal irodalmi hírnevet szerzett. Negatívumok és pozitívumok keveredésében irodalmunknak egyre nő a jelentősége, s még jobban az irodalmi érdeklődés, amit az is híven kifejez, hogy a kor ellentétes árnyalatait meg­ Nógrád megye jó melegágya az iro­ dalomnak s már nemcsak műkedvelők­ kel, hanem géniuszokkal is dicsekedhet. Balassagyarmat, a megyeszékhely hi­ vatalnokai pedig sznobizmusban lépést tartanak Budapest, az alakuló merkan­ til világváros kispolgáraival. Nem vé­ letlen tehát, hogy 1877-ben, alig tizen­ három esztendővel a Fővárosi Lapok megindulása után már Nógrád megyé­ ben is irodalmi folyóirat jelenik meg a Röpke Ivek. „ Vidéki jó szépirodalmi lap“ A Röpke Ívek, amelynek fejléce alatt az áll, hogy „az irodalom és művészet köréből ”, első és mutatványszámával „Balassa-Gyarmat, 1877. május 20-án” dátumozással jelent meg és rendszeres vasárnapi megjelenést igért. Szerkesz­ tették és kiadták: K omjáthy (a folyó­ iraton: Komjáti! L. Gy.) Jenő és Luby Sándor. A fejlécen olvashatjuk még a következőket: „Szerkesztői és kiadói iroda: Magtár-utca, Wlasits-féle ház. Előfizetheti a kiadói hivatalhan és Metzger E. könyvárus bizományánál Budapesten, nemzeti színház bérháza.” Előfizetési 103 ára pedig egész évre 4, �félévre 2 és negyedévre egy forint volt, számonként viszont tíz krajcárért le­ hetett megvenni. Amint az akkoriban illet, a „kiadó­ szerkesztők” az első szám első oldalán fordultak az olvasókhoz. A Röpke Ívek ezen a téren szerfölött tömör és mértéktartó: A többi írások legalább olyan mu­ latságosnak és annyira groteszknek hatnak, mint annak idején Édes Ger­ gely csupa e magánhangzóval írt ver­ sei. A „TÁRCZA”, amelyben gróf Vay Ilus méregbemártott tollal ironizál „Kisvárosi fotografiák” címmel, mások_ ra irányuló szarkazmusa ellenére a szerzőt teszi nevetségessé. A z elején ugyan még azt képzelheti a jám­ bor olvasó, hogy az arisztokrácia egy osztályán felül emelkedő, haladó tag­ ja szól az arisztokrata hölgyekhez: „A t. közönséghez! Hosszú programm helyett csak rövi­ den jelezzük, hogy ez új vállalattal oly lapot akarunk a t. közönség kezé­ be adni, mely minden igényt kielégít­ sen mit egy v i d é k i j ó s z é p i r o ­ dalmi laphoz kötni lehet. Munkatársaink közül felsoroljuk a következőket: Adrienne, Aradi József, Bakó István, Csalonyai (Pajor István), Dengi János (a „Délibáb” szerkesztője), Demcsényi Lajos, Ebeczky Emil, Földváry István, Gáspár Imre, Hajgató Sándor, Horváth Danó, Ipolyi Sándor, Jakab Ödön, Keresztszeghy Eta, Koro­ da Pál, Mennyei Ferencz (Newyorki levelező), Moller Ede, dr. Luby Gyula, Majthényi Flóra, Rádl Ödön, Rácz Mihály, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Dr. Szemák István, ifj. Szinnyei József, gróf Vay Sarolta, stb.” „Nem tudtátok megszokni, hogy ren­ geteg borzas hajat hordok, és félre­ vágott kalapom van s hogy nem haj­ longok Y-né őméltósága — meg a bá­ jos főispánné asszony előtt, ki ugyan hí­ res feslett rossz életéről, kit más becsü­ letes országban rég kicsaptak volna a tisztességes emberek társaságából, de ki előtt ti orraitokkal veritek a földet, mert X X XX . megyei főispánné s mert a sors jóvoltából nemcsak grófnőnek, de gazdag grófnőnek is született. Igen, nem tudtatok megbarátkozni nagyon is jakobinus elveim- és nézeteimmel, hó­ bortosnak tartottatok s szent borzadálylyal gondoltam s voltam mindig el­ készülve azon világra szóló eseményre, hogy kiűzetem moraliter Pletykazug fa­ A mutatványszám sokszínű anyagából színvonalban kétségtelenül legkiemelke­ dőbb a huszonkétéves Reviczky „A filiszterekhez” című költeménye, amely már magában hordja a költő csalódá­ sait, a családit és a társadalmit egy­ aránt. A megkóstolt nyomor és részvétlenség sem győzi le azonban szelíd és lemondó természetét, a legnagyobb lázongás sorsa ellen a saját zsenijébe vetett hit: lai közül, mint lord Byron hajdan.” Ezt követően azonban a pletyka gyű­ löletére való hivatkozással kiméletlenül leszedi a keresztvizet a kisváros elő­ kelő asszonyairól, hálószoba-titkokat szellőztet, közhírré teszi gyengéiket és ballépéseiket. Végül hirtelen fordulattal, előkelő fölénnyel megbocsájtja az elő­ kelőségek pletykáit és idilli hangulatot fest Pletykazugról, a szívéhez közel­ álló kisvárosról. Nem sokkal különb Koroda Pál „ Hívságok hívsága” című „költői beszélye” sem, amely bő lére eresztett, a tar­ talomhoz túlnyujtott „költemény”, s amely minden tekintetben alatta ma- „Utálom a kufár-világot S a csúszó-mászó férgeket. A gőg előtt protekcióért Nem piszkolom be lelkemet. Reményem, üdvöm, büszkeségem Egész lelkem dalomba’ van. Kit homlokán csókolt a múzsa, Az nem lehet boldogtalan.” 106 �rad Puskin Anyeginjének, noha Pus­ kin hatást sejtet. Alice megcsalja tá­ bornagy férjét a költővel. Egy estélyen Alice nyilvánosan közli férjével, hogy „kegyed többé nem férjem ám, a váló­ pert megindítám.” A tábornagy kardot ránt s megsebesíti a karddal védekező költőt. Alice a haldokló költő karjába dől. Végül azonban kiderül, hogy ko­ molyabb baj nem történt, mert a költő él és virul, csupán egy későbbi versé­ ben adott ilyen tragikus színezetet a tábornagy felszarvazásának, illetve a következményeknek. A mutatványból a humoreszk sem maradhat el, amelyet „Revanche” cí­ men, magát fel nem fedő szerző írt. A csapodár, „szerelme tárgyát szünte­ lenül változtató” férfi elhagyja Irmát és a bálban egy Bellának nevezett hölgynek kezdi csapni a szelet. Csak az álarc levételekor derül ki, hogy Bella nem más, mint Béla, Irma uno­ kabátyja, ki Irma megbízásából öltött női ruhát, hogy visszatérítse a csapo­ dár, hűtlen férfit Irmához. Hirek, Mozaik, Különfélék — s ha­ sonló, minden apró élcet és pletykát kibíró rovatok is tarkítják a Röpke Íveket, amely az első számban ad töb­ bek között hírt arról is, hogy „Majthé­ elveiről és írasai „igényességéről”, aki nem forgatta még a nehezen hozzáfér­ hető, megyei irodalmi folyóiratunk mu­ zeális értékű, sárguló lapjait. Csupán azt lehetne még hozzátenni, hogy a Röpke Ívek mindezek ellenére a maga korában egyáltalán nem volt valami csapnivalóan silány sajtótermék. A Vasárnapi Újság és a Fővárosi Lapok ugyancsak ilyen családias kö­ zelségbe kerül olvasóival és ugyancsak szentimentális és idilli húrokat penget. „A leopárd, az oroszlánház e legroszszabbkedvű lakója fejezte be élete fu­ tását, mégpedig elég szerencsétlenül. A boldogtalan pettyes fenevadnak eszé­ be jutott átnyujtani kacsóját a szom­ széd tigris ketrecébe . . . ” — írta a Fővárosi Lapok hírrovata. A Röpke Ívek Mozaik rovatában ugyanakkor a következő színfolt ol­ vasható a losonci tűzoltó ünnepélyről: A fáklyásmenet szónoka nagy tűzzel beszél a zászlóanya honleányi érdeme­ iről: A grófi zászlóanya: „Keszenem a megtiszteltetést” Ez talán még csat- tanósabb és feltétlenül merészebb hírecske így. A Röpke Ívek írógárdája is előkelő, ha a fiatalok későbbi pályafutását, iro­ dalmi sikereit sem hagyjuk figyelmen kívül. Szerzők és szerkesztők nagyobbára a fiatal, kezdő korosztályból kerültek ki, de már legtöbbjük mutogatta oroszlánkörmeit. Az egyik szerkesztő Komjáthy Jenő, megyénk egyik méltatlanul mellőzött nagysága, líránk egyik meghökkentően magányos, filozófikus jelensége, Ady Endrének Vajdánál is közvetlenebb előkészítője akkor még csak tizenkilenc éves. Szécsényben született 1858-ban nyi Flóra egyik legtehetségesebb köl­ tőnőnk újabban egy kötet költeményt bocsát sajtó alá, amely előfizetés út­ ján lesz megszerezhető.” S z erz ő k és sz e rk esztő k A Röpke Ivek keletkezésének körül­ ményei kétségtelenül élvezetes kutatói munkát igérnek, azonban ezzel foglal­ kozni szándékomon kívül áll s mégcsak tartalmi kivonatot sem óhajtok adni a tiszavirágéletű irodalmi folyóiratból. (Kilenc száma jelent meg mindössze!) hiszen az első szám idézeteiből és re­ cenziójából — úgy gondolom — az is képet kaphat a Röpke Ivek szerkesztési birtokos nemesi családból. Édesapja, ki Jenő fia születésekor még jelentős vagyonnal rendelkezett, rohamosan el­ szegényedett és anyagi helyzetén az sem sokat változtatott, hogy időközben 107 �hivatalt vállalt, kinevezték ugyanis Nógrád megye tanfelügyelőjévé. Kom­ játhy Jenő iskoláit különböző felvidé­ ki városokban végezte és Pozsonyból eltanácsolták, mert összekülönbözött hittantanárával. Amerikába akart szökni de Hamburgban elfogták és hazahozta a rendőrség. Az egyetemen sem tudott megállapodni: 1876-ban, kevéssel a be­ iratás után otthagyta az egyetemet. A családjában hagyományos irodalmi ér­ deklődés és a Reviczkyhez fűződő ba­ rátsága adhatta az öteletet a lapalapí­ táshoz. Érdekes irodalmi adalék, hogy akiről később Földessy Gyula oly ha­ tározottan állapítja meg, hogy „az ak­ tuális élettől elvonatkozott” literátor, az tizenkilencéves korában még lapot szerkeszt, tehát megpróbálkozik a leggyakorlatibb élettel. Érdekes, hogy a Röpke Ívekben egyetlen verse sem jelent meg, ellenben írt karcolatot és műbírálatot. Nagyon érdekesen, kön­ törfalazás nélkül írja bírálatait, mint azt Hajtogató Sándor „Dalos mezők” című verseskötetéről írott bírálatának kezdő mondatai is mutatják: Igényte­ len versíró, aki nagyrészt családi és polgári érzelmeket dalol. Fő érdeme, hogy nem is praetendál a maga ré­ szére többet. Reviczky költeményein és prózai írásain kívül a Röpke Ívek egyik legérdekesebb irodalmi emléke Komjáthy „Gyermekydill” című karcolata, amely szociális kicsengésén kívül azért is érdekes, mert még a prózához csatlakozó Komjáthyt mutatja be: „csillagsugaras tavaszi este; üde balzsamos lég; enyhe, lehelletszerű fuvalom; édes illattár; kedvesen megoszlott bárányfelhők . . . szokatlan bübáj mindenütt! Egy pici leánygyermek élemedett asszonyság oldalán tipeg; okos szemei farkas­ szemet néznek az okos csillagokkal. Merőn bámul beléjök, s kicsiny contemplatói okoskodásra késztetik: — Ott van az istenke? — kérdi kiváncsi áhitattal pici ujjával az égre mutatva — ott van az istenke, n a g y s á g o s asszony? A nagyságos asszony valamit ümmöget. — Ugy-e, a csillagok is mennek, mikor mi megyünk? vártatv a. — tudakozódik kevés — Miért? — No, mert mindig ott vannak ahol mi vagyunk. (Szegény még nem tudja, hogy olyan tájak is vannak, hová nem kisérnek el a csillagok.) — Mi is az a holdvilág? hiszen olyan mint a kifli. Miért nem mehetünk oda, nagyságos asszony? Van-e sár az égben? Vagy az angyalok is hordanak kalocsnit? Mért mondja nekem mindig, ha meglát, a Tinike kisasszony, hogy: Te, paraszt!? Mért lakunk mi olyan kis házikóban, maguk meg olyan nagyban, nagyban, nagyságos asszony? — Ne trécselj már, ostoba! — szakítja félbe az úri tante. De az ábrándozó ifjú, aki mint árnyék követte őket, szeretné, ha mindörökké csevegne ajka, szeretné a végtelenbe nyújtani az éveket, mikor a lélek pillái először kezdenek fölnyílni, míg a nemlét alaktalan rejtelmeiből ocsudik e gombostűnyi lény, kinek gyermekszellem, mint lábai a járda kövezetén, a nagy mindenségben tapiskál. Öntudatlan mélység van ez oktalan kérdezősködésben! — Valami naív bölcses­ ség szarva, hol csak nemrég nőttek ki a tej fogak! Gyönyörű egy idill.” 108 �is felekelti a figyelmet. Máskülönben ő is Reviczky és Komjáthy baráti kö­ réhez tartozott, akárcsak Rudnyánszky és még többen a Röpke Ívek szerzői közül. Ebben a társaságban a huszonnégyéves Dengi János, a debreceni lapszerkesztő, tanár, író és költő már szin­ te veteránnak számított, s ha mindez nincs is túlzás nélkül, mégis mire ne­ vét a Röpke Íveknek is felajánlotta, irodalom-publicisztikai írásaival már magára vonta a figyelmet, mi több, két müve is megjelent: Munkács ostroma (1876) és Költemények (1877.) Új társadalmi rend volt születőben és új, fiatal költők és írók tartották a lámpást. Egyébként a szocialisztikus törekvé­ sek a Röpke Ívek más írásaiból is ki­ csengenek, s még a gróf Vay Ilustól idézett fejezetekben is érződik a szer­ kesztők és munkatársak ilyenirányú tendenciája. Nem szólván arról, hogy a munkatársak körében olyan nevekkel találkozunk, Gáspár Imre és Rud­ nyánszky Gyula, akinek költészete — legalábbis életük egyik felében — a hazai szocialisztikus líra első irodalmi értékű jelentkezése. A huszonhároméves Gáspár Imrének akkor már meg­ jelent Dalok az időnek (1870) című verses kötete és a Cigaretta című sza­ tirikus lapot szerkesztette. Később ba­ rátságba került Sládovic-csal, a szlo­ vákok neves költőjével, ő fordított elő­ ször szlovák költőket magyarra és ren­ geteget fáradozott a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok megteremtésén. A Magyarországi Munkáspártban elő­ adásokat is tartott és segített megis­ mertetni a nemzetközi munkásköltésze­ tet. Az őzgödei (Nyitra megye) szüle­ tésű Rudnyánszky Gyula tizenkilenc éves, amikor a Röpke Ívek munkatársa lesz. Hányatott élete során a munka poétájává nőtt. ” Munkád munkabérnél többet érjen! Kenyéradódnak is kell egy falat; Hogy holtig élhess véle egykenyéren: Elégedett légy, mikor ő arat.” Pályája kezdetén járt munkatársi mi­ nőségben az alig huszonhárom éves Jakab Ödön is, aki később oly termé­ keny írói munkásságot végzett és akit — az irodalomtörténet tanúsítja ezt — méltánytalan piedesztálra emelt kora társadalmi s különösen irodalom-kriti­ kai közvéleménye. A tizenkilencéves Koroda Pál mielőtt a Röpke Íveknek is odaigérte volna nevét, már két könyvvel is jelentkezett: A túlvilág komédiája (1876) és a Költői elbeszélé­ sek (1877) című kötetei közül az első, A túlvilág komédiája ateista vonásokat is tartalmaz és történelem-kritikájával A dy elő fu tá ra i Dezilluzió, pesszimizmus, a keserű kiábrándulás és a kijózanodás fájdal­ ma jelemzi a kiegyezés után felnövő nemzedéket, köztük még azokat is, akik túl fiatalok voltak ahhoz, hogy személyesen éljék át a nép, a nemzet harcát, viszont az anyatejjel szívták be a szabadság a függetlenség eszméjét, amelyekért — úgy tűnt a kiegyezéskor — oly reménytelen minden erőfeszítés, küzdelem. Ebben a lótuszevő korban stílusos dolog a puha, dallamos verse­ lés, amely úgy hozzásimul a lelkek fájdalmához és az idilli hangulatokhoz. De ugyanakkor stílusban és formában, őszinteségben és szókimondásban új húrokat pengetnek már az írók és a költők, akik jónéhányan belekóstoltak már nyomorba és kudarcba is, költé­ szetükben polgárjogot nyer hétköznapi fájdalmuk világgá-kiáltása, fokozott je­ lentőséget kap az Én és a költészetben is hatni tetszik Tolnai Lajos nyers rea­ lizmusa. A modern olvasó már meg sem döbben azon, ha az utcalányt a könnyed, dallamos versek tárgyaként köszöntheti. Még nem kristályosodott ki az új, a születő társadalmi rendszer 109 �tömény költészete, de a Röpke Ívek alapításának esztendejében. 1877-ben Érmindszenten megszületik a fiú, akit Ady Lőrinc és felesége Endre névre kereszteltet. Életvágya, lázadása, Messiás-hite és a fennálló rend elleni tiltakozása azon­ ban Komjáthyt sokkal inkább az Adyt bevezető irodalom nagyságává avatja, egyes kritikusok szerint Adynak Vajda Jánosnál is közvetlenebb előkészítője. A Röpke Ívek szerző-gárdájából töb­ ben is vannak, akiknek hatása Ady költői fejlődésén nyomon kísérhető, kétségtelen azonban, hogy a folyóirat legkiemelkedőbb két egyénisége a két jóbarát, Reviczky és Komjáthy és a z ő hatásuk érezhető később legközvetle­ nebbül Ady költészetén. Felszabadító hatással járt az ifjú Adyra Reviczky impresszionizmusa és később az érettebb Ady két marokkal merített Komjáthy szimbolizmusából. Mindaz, amit Reviczky tanulmányában kifejtett, Komjáthynál költészetté, cso­ dálatos példatárrá válik. Gondolatnak is vakmerőség azt elképzelni, mivé nőhetett volna, ha nem fordul el oly zárkózottan az anyagi világ valóságá­ tól és nem torkollik költészete a misz­ ticizmusba! Bár Schopenhauer pesszi­ mizmusával mindig szembe tudja he­ lyezni a felfokozott, túllelkes életmá­ mort, amelyhez Spinoza panteizmusából merített sokat. Sorozatos megújhódása, a dekadencia leküzdése pedig: Nietsche hatásáról árulkodik. Nagyon tudott szeretni és nagyon tudott gyű­ lölni, s mindig jó helyre húzta vonzal­ ma és mindig arra érdemesre szállt gyűlölete. Ady szimbolizmusa (Lásd: A disznófejű nagyúr, Az eltévedt lovas, A magyar ugar!) Komjáthy jelképrendszeréből vesz bátorságot a még me­ részebb képek megrajzolásához. A lelkek rokonsága Komjáthy és Ady egyes verseiben kisértetiesen pár­ huzamos gondolatokban és hangvétel­ ben érzékelhető. A homályból című címadó versében így ír Komjáthy: „Rohanj a lelkek tengerébe Lelkem, te büszke nagy folyam! Szakadj a boldog összességbe, Hová minden világ rohan! Halj át az élet-óceánba És mindenekbe halva élj! A szellemek rokon világa Szavadra rég figyel: beszélj!” S hogyan énekelt Ady az ő költemé­ nyében? „S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja vérem, Reviczky termékenyítő hatása a Röp­ ke Ívek kilenc számán is átvonul, hi­ szen aki itt hangot kér és kap, ha egy kicsit igér és ér is valamit, az minden bizonnyal Reviczky baráti köréhez tar­ tozik. A folyóirat legtermékenyebb szerzője. Költeményein kívül közöl re­ gényrészletet, (Kiket hoz a négyökrös cséza), és egy tanulmányt is, amelyben kifejti zseni-elméletét, s ez különböző megfogalmazással ugyan, de az Adyt előkészítő nemzedék elmélete, felfogása is. Ezt a tanulmányt „Az ambícióról” címen folytaásokban közli a Röpke Ívek 6— 9 száma s benne a következő böl­ cselkedések olvashatók: . . . az ambí­ ció a lélekben lakik s kizárólag a köl­ tők, művészek, bölcselők, egyszóval a próféták betegsége, szent őrülése.” . . . „Ambiciózus csak az lehet, aki érzi, hogy több szelleme van, mint más em­ bereknek, az ambíció tehát a szellem önérzetének is mondható . . . ” „ . . egy király egész élete nem ér annyit, mint a genienek egy ihletett órája . . . ” „ . . . így kell annak, aki nagy árkot akar átugrani, előbb az ároknak neki szaladnia.” „ . . . A szel­ lem maga csak a föld, az ambíció a nap, mely virágot fakaszt belőle.” Ha gátat túr föl ezer vakond, A z Óceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, 110 �A július 12-i számból arról értesül­ tünk, hogy „a Madách-bizottság első ülése ma volt a megyeház kistermében” Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba.” Komjáthyék nagyívű pályafutásában a Röpke Ívek parányi állomás csupán, de mégis rendelkezésükre álló fórum, amelyben a legérzékenyebb, a 19—24 éves ifjúkor közlési vágyát élhették ki. (Mennyire hiányozna most is, a Röpke Í vek példája mutatja, hogy legalább a megyei lap nyújtson teret kultúrális mellékletében a kezdő és a már elin­ dult megyénkbeli íróknak, költőknek! Ehhez még csak egy Kiss József, vagy Osváth Ernő sem kellene!) Papír és nyomdafesték nélkül elképzelhetetlen az írók fejlődése! Tehát időközben bizottság is alakult, de hogy hányan és kik voltak ennek a bizottságnak tagjai, az elnök személyén kívül ez kideríthetetlen a Röpke Ívek hasábjairól. Azt is csak gyanítani le­ het, hogy Komjáthy, ki később hete­ ket töltött a spiritiszta Madách Aladár­ ral Alsósztregován, nem maradhatott ki ebből a bizottságból. Ennél már többet tudunk meg a kö­ vetkező számból, ez ugyanis valamivel részletesebb beszámolót közöl a bizott­ ság második üléséről: „A Madách-emlékbizottság második ülése f. hó 12-én d. u. 3 órakor volt a megyeház kister­ mében. Tagok teljes számban voltak jelen s élénk vitát folytattak több kér­ dés fölött. SZONTÁGH P Á L országgyű­ lési képviselő is jelen volt. Határozatba ment, hogy ívek bocsáttatnak ki gyűj­ tésre; hogy milyen legyen az emlék? (szobor, kép vagy alapítvány), az el­ döntetlen maradt s eldöntése akkorra tűzetett ki, mikor már a pénz befolyt. Az ívforgatók a bizottság tagjai lesz­ nek. Pénztárnokul HAVAS G Y U L A vá­ lasztatott meg.” A M adá ch -bizottsáq A Röpke Ívek idejében Madách Imre már tizenhárom esztendeje nyugodott sztregovai sírjában, de neve, alakja, szelleme, mégis ott kísért a folyóirat lapjain. Szontágh Pál, a kedves jóba­ rát már élesztgeti a megyebeliek lelki­ ismeretét és érthetően hangzik el az indítvány a Röpke Í vek szerkesztőinek tollából is egy Madách-emlék létreho­ zására. Majthényi Flóra, kinek közel­ jövőben megjelenő verskötetéről a Kü­ lönfélék rovat adott hírt, elsőként csatlakozik a felhíváshoz: „A tiszta- A július 19-i szám egy másik figye­ lemreméltó értesülésről tájékoztatja az olvasókat, mely szerint Majthényi Fló­ ra érdekes tervet közöl a Nógrádi Lapok szerkesztőjével: ” . . . mint már jövedelmet a szép lelkű költőnő az e lapok szerkesztői által megpendített »M ADÁCH-EMLÉK«-re szánta.” van Kisfaludy- és Petőfi-társaság: úgy alakíttatnék Madách-társaság is, mely irodalmi céljaiban abban különböznék a többitől: hogy egyéb szépművészete­ ket is pártolna, és az általános műve­ lődést is előmozdítaná, mint például M. Frankfurtban a »freies deutsches Hochstift«, mely évenkint befizető ta­ gokból áll.” A június 7-i számban a Különfélék rovat ismét napirendre tűzi a Madáchemlék kérdését: „Emeljünk szobrot Madáchnak!” kiáltott valaki a pusztá­ ban — illetőleg a „Nógrádi Lapok” ha­ sábjain; az eredmény meg fogja mon­ dani meghallotta-e valaki? Itt is örö­ mest viszhangozzuk a szózatot, de illő volna, — úgy hisszük — ha a megye maga is megszavazna bizonyos össze­ get a nemes czélra. Itt azonban végeszakad a Madáchemlékbizottság működéséről szóló hír­ adásoknak, mert nem sokkal ezután a Röpke Ívek is megszüntette rövid­ 111 �életű működését. Annyit azonban hatá­ rozottan tudunk s erre a Röpke Ívek­ ben is található utalás, hogy az em­ lékbizottság Szontágh indítványára úgy határozott, hogy amíg Nógrád megyé­ ben szobra nincs a Tragédia költőjé­ nek, addig egyéb emlék állítására nem gondolnak. Így azután nem alakult meg a Maj­ thényi Flóra által javasolt és annyira pártfogolt Madách-társaság sem. A folyóiratmegbukik Szépirodalmi lapjaink történetében nem egyedülálló eset, hogy egy folyó­ irat rövid életű, s megszűnésre kény­ szerül a nagyközönség részvétlensége miatt. Elegendő utalni Arany János magasszínvonalű, nagy műgonddal szer­ kesztett Szépirodalmi Fgiyelőjére, vagy a későbbi Koszorúra. A Röpke Ívek igényességben és műgondban, tarta­ lomban és formában nem nyújtott kü­ lönösen újat és kiemelkedőt. Viszont alig maradt alatta a népszerű fővárosi irodalmi lapoknak, folyóiratoknak és szerzői összetételét tekintve is a jobb vidéki folyóiratok közé tartozott, amely még azért sem marasztalható el, hogy mellőzte volna az olvasók által támasztott követelményeket. Igazi iro­ dalombarátok és a kishivatalnok, úriasszony, kisasszony sznobok egyaránt kielégíthették érdeklődési körüket. K i­ lenc szám megjelenése után mégis be­ fejezte rövid életű pályafutását . . . Az anyagi stabilitás hiányát szinte végig lehet kísérni a lap hasábjain: a Röpke Ívek történetében a fenyegető válság minduntalan visszatérő epizód. A mutatványszám még azt igéri: A „Röpke Ívek” második száma a jövő hó első vasárnapján jelenik meg, azért is előfizetést onnan nyitunk. Kérjük te­ hát az előfizetési pénzeket mielőbb be­ küldeni. A K I ADÓ-SZERKESZTŐK. A beigért időpontban a lap azonban nem jelent meg, csak négy nappal ké­ 112 sőbb került az olvasó kezébe, a fejlé­ cen a következő jelzéssel: „Megjelenik minden csütörtökön.” Időközben a Röp­ ke Íveket más irodalmi lapokban so­ rozatos támadás éri a nyomda felületesége, a rengeteg sajtóhiba miatt. A július 5-i számban pedig már olyan je­ lenség kísért, amely a közeledő vég jele. A lap ugyanis nem jelent meg az előző héten és a kiadó-szerkesztők ud­ varias hangon exkuzálják magukat: „Lapunk elháríthatatlan nyomdai aka­ dályok miatt a múlt csütörtökön meg nem jelenhetvén, ezért bocsánatot ké­ rünk szíves előfizetőinktől. Az elma­ radt számért kárpótolni t. előfizetőin­ ket több (félívnyi) melléklettel fogjuk.” (Érdemes megjegyezni, hogy az Orszá­ gos Széchenyi Könyvtárban a teljes sorozatból egy szám a katalógus jelzése szerint hiányzik. Alighanem ez a meg sem jelent, kimaradt lapszám lehet az!) Az utolsó közlemény az augusztus 16-i számban olvasható: „Miután az évnegyed vége felé jár, fölkérjük azokat, kik lapunkat tartják, szíveskedjenek a hátralékos előfizetési pénzt minél előbb beküldeni. A be­ küldés legcélszerűbben posta-utalvá­ nyon eszközölhető. A Röpke Ivek kiadó-hivatala." Bár a megye első irodalmi lapja rö­ vidéletű volt jelentősége hagyománya­ ink sorában annál nagyobb. Nem kis büszkeség az utód számára annak konstatálása, hogy Nógrád megyének az elsők közt indult irodalmi folyóirata s e folyóirat oldalain nem kisebb nagy­ ságok próbálgatták szárnyaikat, mint Reviczky, Komjáthy, Rudnyánszky, Garai, hogy csak néhányat említsünk közülük. Bizony jó lenne, ha Nógrád megye első irodalmi folyóirata a Palóc Múzeum értékes gyűjteményei közé is bekerülhetne! És kívánatos, hogy a Megyei Könyvtárban pedig legalább dia-filmen tegyék hozzáférhetővé! �Kovács János: A Salgótarjáni Múzeum alapító levele lapítása érdekében! A múzeum nem az. „ócska tárgyak„ gyűjtőhelye. A SAL­ GÓTARJÁNI M ÚZEUM legyen a múlt emlékeinek, pusztuló palóc néprajzunk­ nak, tanulságos természeti tárgyaink­ nak, bányászati és ipari termelésünk bizonyétékainak megőrzője, az önzetlen és közérdekű kutatások leghivatottabb otthona! A SALGÓTARJÁNI MÚZEUM műveltséget áraszt városunk és vidéke lakóira. Múlt év decemberében, az ajándék­ hozó és osztó ünnepek táján kedves látogatója volt a Nógrád megyei Mun­ kásmozgalmi Múzeumnak. A szívesen látott vendég Dr. Darnay (Dornyay) Béla nyug. múzeumigazgató szokásához híven ezúttal sem jött üres kézzel. Táskájában vagy, ahogy azt Ruffy Péter egy régebbi Magyar Nemzetben megjelent riportjában nevezte, iszákjában, mint egyébkor, most is becses ajándékok voltak. Ezek mindegyike örömet szerzett a salgótarjáni múzeum­ ügy minden munkásának. Az iszák tartalmából most csak a legértékesebb darabot mutatjuk be. Salgótarján, 927. június 24. Felvilágosítást nyújtanak, leleteket, adományokat átvesznek: HORVÁTH LÁSZLÓ városi tanácsnok. Dr. DORNYAY BÉL A reálgimnáziumi tanár A pár év híján 40 éves alapítólevél azóta megyeszékhellyé lett városunk művelődéstörténetének hőskorára em­ lékeztet. Azokat az időket idézi, amikor Salgótarjánban, az akkor hivatalos 5 év óta városként számontartott orszá­ gos jelentőségű bányai és ipari telepü­ lésen első igény támadt a múlt emlé­ keinek felkutatására, megmentésére és közkinccsé tételére. Tiszteletreméltó szándék, érdemes akarat sarkalta tet­ teket követelő vállalkozás volt ápolni legjobb hagyományainkat, keresni, nö­ velni a múlt erős táptalajába kapasz­ kodó gyökereinket. Okkal ébred ben­ nünk tisztelet e nagyszerű munka út­ törői iránt. Az alapítólevél fogalmazója, a mú­ zeumügy legelső helyi fáradhatatlan szószólója Dr. Dornyay Béla gimnáziu­ A vastag keménypapírra ragasztott magyaros motívumokból álló keretbe foglalt színes tábla 30X50 cm nagyságú. A gondosan rajzolt betűk azt a proparamadó felhívást tartalmazzák, melyet méltán tekintünk a Salgótarjáni Mú­ zeum alapítólevelének. Íme az érté­ kes dokumentum teljes szövege: S A L G Ó T A R J Á N I V Á R O S I M Ú Z EUM SALGÓTARJÁN városban és klasszi­ kus lelőhelyekkel bíró környékén pusz­ tulnak a múlt emlékei! Avatatlan ke­ zek dúlják szét a múzeális értékű le­ leteket! Azzal, hogy a talált tárgyakat megmentjük még nem teszünk eleget kötelességünknek! Lehetővé kell tenni, hogy a leletek feltárását szakemberek végezzék! Vegye kezébe a közönség is a kultúra ügyét: indítson mozgalmat a S ALGÓTARJÁN I MÚZEUM mega­ 113 �mi tanár volt, akit egyben az első sal­ gótarjáni középiskola alapító tanára­ inak sorában is ott találunk. Ferenc pásztor, Szmolka Mihály mér­ nök, Blanár György, Verebélyi Pál, Kavecz László gimnáziumi tanulók Rövid méltatásunk során szándéko­ san nem fűztünk gondolatokat nagyértékű írásos emlékünk ma is időszerű, maguktól értetődő mondataihoz. Egyhez mégis hadd kapcsoljunk most befeje­ zésül pár szót, mert úgy érezzük, e programpont tartalmazza számunkra a leginkább megszívlelendő tanítást: „A Salgótarjáni Múzeum legyen . . . az önzetlen és közérdekű tudományos kutatások leghivatottabb otthona!” Tudjuk, nagy, nehéz szolgálat a mi munkánk is. Mégis, amikor széttekintünk régi és új barátaink mind széle­ sebb táborán, amelyhez a Palócföld ol­ vasói is tartoznak, bátrabban tesszük meg a következő lépést utunkon. Ha a város határain innen és túl hi­ vatalos körökben nem is keletkezett méltó visszhangja az alapítólevélben világosan megfogalmazott felhívásnak, a város és a környék egyszerű polgárai és lelkes tanulóifjúsága meghallotta és tettre váltotta a szót. A Salgótar­ jáni Városi Múzeum harmincas évek­ ben lefektetett nyilvántartása, melynek ismertetésére majd más alkalommal visszatérünk, megőrizte az első salgó­ tarjáni — ma már van rá jó szavunk — múzeumbarátok nevét. Csak emlé­ keztetőül leírunk közülük néhányat: Szmetana Aladár gyógyszerész, Kojnok Pál erdész, Ambrus Béla tanító, Bozó M U R TÓ J Á N O S N É : Kom pozíció 114 �FELEDI GYULA: Madách-illusztráció 115 �VALÓSÁ GUNK Molnár Pál : A demokratikus átalakulás néhány kérdése a felszabadult Salgótarjánban kereseti, hadfelszerelési, rokkant és kü­ lönadókat vontak le a dolgozóktól. Mindezek érthető módon hozzájárul­ tak a város dolgozói tőkés és háború­ ellenes hangulatának erősödéséhez. A német és fasisztaellenes közhangulat kialakítását a szovjet hadsereg növekvő sikerei — különösen a sztálingrádi győ­ zelem — és a városban működő kom­ munista és baloldali erők tevékenysége is elősegítette, erősítette. A háború alatt ugyanis igen sok bánya és ipari üzemünkben újjászerveződtek a kom­ munista pártsejtek. Városunkban is érezhető volt, hogy a fasisztabarát kormány a háborúba lépéstől kezdve egymás után fokozta a munkásellenes intézkedéseket. A had­ bíráskodást kiterjesztették a „szabotá­ lok” és sztrájkolók ellen is. A gyárak és bányák élére hadüzemi parancsno­ kokat neveztek ki. A Salgótarjáni Acél­ gyárat már 1939. szeptember 1-én hadi­ üzemmé nyilvánították, a gyár munká­ saiból és alkalmazottaiból üzemi mun­ kászászlóaljat létesítettek. Az üzemben felállított katonai parancsnokságok fel­ adata volt a folyamatos termelés biz­ tosításán túlmenően az elégedetlenke­ dők fékentartása is.1 Ezt a célt hang­ súlyozottan bizonyítják a hadiüzemek­ ben létesített fogdák. Bővítették a csen­ dőrség és rendőrség állományát, nagy gondot fordítottak a besúgó hálózat kiterjesztésére. Külön intézkedéseket hoztak a kommunisták és kommunista gyanús személyek ellen. Salgótarjánt nagyobb katonai erőkkel is megerősí­ tették. Jól működő kommunista sejtek vol­ tak Baglyasalján, az üveggyárban, a tűzhelygyárban Ezek a pártsejtek — főleg 1943. után — dolgozók nevelése, állandó politikai tájékoztatása mellett egyre nagyobb sikerrel oldottak meg szabotázs akciókat is. Baglyasalján a Bányatársulat műhelyében hajtószíjakat vágtak el, a tűzhelygyárban nagyobb mennyiségű cínt rejtettek e l.2 (A cín eladásából nyert összeget a mozgalom céljaira használták fel.) A párt befo­ lyása ugyan kisebb volt az acélárugyár­ ban, mégis már 1941. nyarán kommu­ nista ellenes intézkedést kellett hoznia a katonai parancsnokságnak. 1941. ok­ tóber 2-án ismeretlen tettes felgyújtotta a hadiüzem területén a famintákat. A A dolgozók helyzete is nagymérték­ ben rosszabbodott. A hadi gazdálkodás költségeit, a háborús terheket a dolgo­ zókkal fizettették meg. A legkülönbö­ zőbb címeken fogták vissza a munká­ sok fizetésének jelentős részét. A nyugbér és betegsegélyző járulékon kívül 118 �hasonló esetek meggátlása érdekében még ez év december 29-én a hadiüzem összes dolgozójára kiterjesztették a rögtönitélő bíráskodást. 3 A kommunista pártsejtek és balol­ dali munkások erőfeszítései, a nagy­ fokú terror, a besúgórendszer kiépítése, a jobboldali áruló szociáldemokraták te. vékenysége miatt csak 1944-ben vezet­ tek nyílt ellenállásra. Az ellenállás a Karancslejtős aknán robbant ki, miu­ tán a bánya dolgozói megtagadták a frontvonal mögé és Szécsénybe való be­ vonulásukat. Az elvonulás helyett a bányába vonultak. November 27-én azonban túlnyomó többségük — a fa­ siszták igérgetéseire is — kijött a bá­ nyából. A csendőrök — szavukat meg­ szegve — a második csoport kiérkezé­ sekor 2 bányászt, december 6-án ezek közül a salgótarjáni laktanyában ismét 3 bányászt agyonlőttek. Az aknában maradt 6 bányász november 28 és 29én szerencsésen kitört, és a Karancs erdeiben várta a felszabadító szovjet csapatokat. A salgótarjáni iparmedence kialaku­ lóban lévő ellenállását segítette a Nóg­ rádi Sándor vezette partizánosztag is. Szervezett akcióikkal, tevékenységük­ kel ellenőrzésük alá vonták az iparvi­ dék északi és keleti kijáratát, megza­ varták az ellenség összeköttetési vona­ lait, megrongálták azok katonai be­ rendezéseit. Munkájukat nagyban elő­ segítette, hogy állandó kapcsolatban ál­ lottak a lakossággal, akik híranyaggal látták el őket, segítették élelmezésüket is. 4 A szovjet hadsereg erőteljes, gyors akciói következtében a város 1944. de­ cember 25-én 22 óra 40 perckor fel­ szabadult. 5 Így a csoport nem tudott résztvenni a várost felszabadító konk­ rét harci tevékenységben. Tevékeny­ sége azonban e nélkül is országos je­ lentőségű volt. Az egész iparmedencére kiterjedő el­ lenállás nem bontakozott ki, de az em­ lített események — az ipari üzemek­ ben lévő szabotázsakciók, munkameg­ tagadások, röplapterjesztések, a bevo­ nulási parancs megtagadások, a háború­ val szembeni közömbösség, nem utolsó sorban a partizánakciók és a karancslejtősi ellenállás — azt bizonyítják, hogy a dolgozók felismerték: a háború nem az ő érdekeiket szolgálja, legjobbjaikban pedig megvolt az eltökélt­ ség a német fasiszták és nyilas cinko­ saik elleni következetes harcra. 1944. év végén pedig — amikor a német és magyar bizottságok megkezd­ ték tevékenységüket, a gyárak leszere­ lésére, az öntudatos munkások és ér­ telmiségiek a kommunisták felhívására földbe ásták és elrejtettek igen sok gé­ pet és berendezést, megakadályozták a gyárak teljes leszerelését.6 Mindezek nagymértékben elősegítették a felsza­ badult városban az új élet megindítá­ sát, a demokratikus átalakulást. Városunk felszabadulása döntő vál­ tozást hozott Salgótarján dolgozó népé­ nek. A szovjet hadsereg csapása, és a számonkérés elől nyugatra szöktek a tőkések és kiszolgálóik, az államaparátus tagjainak nagy része. A fasiszta államgépezet jelentős részben széthul­ lott. Lehetővé vált a munkásosztály aktív részvételével a megbénított nemzetgazdaság új alapokon történő megin­ dítása, a demokratikus átalakulás meg­ kezdése. A fasizmus rabságából felszabadult város — a munkásságnak a Tanácsköztársaságban és a II. világháború ideje alatti munkásmozgalomban szer­ zett tapasztalataira is támaszkodva a kommunisták segítségével, azok útmu­ tatásai alapján — az országos helyzet­ hez képest gyorsabban állt talpra. A munkában aktív segítséget nyújtottak a megalakuló pártszervezetek, az új �üzemi bizottságok, a szakszervezetek, a Nemzeti Bizottság, a különböző tö­ megszervezetek: a MADISZ, a z MNDSZ, a Nemzeti Segély stb.! Az üzemekben a termelő munka megindítása, szervezése, segítése, ellen­ őrzése és irányítása a város területén a kommunista párt befolyása és ve­ zetése alatt álló üzemi bizottságok ke­ zébe került. Fő feladatuknak tekintet­ ték a termelés és munkás felvételek ellenőrzését, a dolgozók szociális ügye­ ivel való foglalkozást, az élelem be­ szerzést, lábbeli ellátást stb. Legfonto­ sabb feladatként jelölték meg az üze­ mek helyreállítási munkálatainak ve­ zetését, irányítását. A város gazdasági—politikai—kultúrá­ lis életében nagy szerepet betöltő acél­ árugyárban szinte a felszabadulás pil­ lanatában megalakult Rusznyák Lajos vezetésével az üzemi bizottság. Kez­ detben ezt a szervet az 1919-es tapasz­ talatok alapján Munkástanácsnak ne­ vezték el. (A salgótarjáni üveggyárban is.)7 (E szervezetet a dolgozók „hetes bizottság”-nak is nevezték.) Munkástanács február 14-én hivatalosan is át­ alakul üzemi bizottsággá, paritásos ala­ pon a Szociáldemokrata Párttal. (Ko­ rábban teljesen MKP tagokból állt.) Az MKP 8, az SZDP 3 mandátumot kapott.8 A gyár újjáépítése, a termelés meg­ indítása érdekében már december 28án mozgósították a kommunistákat. Az üzem megindítása azonban az áram­ szolgáltatástól nagymértékben függött. Mivel a vízválasztói közerőművet a né­ metek megbénították, az egyetlen le­ hetőség az acélgyári centrálé megin­ dítása volt. Ennek megvalósítása cél­ jából az üzemi bizottság elnöke össze­ hívta az elérhető dolgozókat, hogy a munkát mielőbb megindíthassák. A lel­ kes, odaadó tettek eredményeképpen egy héttel a felszabadulás után már áramot tudott adni az üzemnek, sőt a salgótarjáni szénmedencének is. A gőzés áramfejlesztés 1945. január 2-án, a gáztermelés 11-én indult meg. (Egy el­ rejtett 1600 HP-os gőzturbina adta az áramot a városnak, a vízválasztói erő­ mű csak február 2-án lépett be a termelésbe.) Az áramszolgáltatás megindulása után a termelés fokozatosan beindult. Eleinte csak különböző javításokat vé­ geztek a Vöröshadsereg részére, vala­ mint az üzemben maradt berendezé­ seket tették használhatókká. A termelt cikkek nagy része a Vöröshadsereg utánpótlásául szolgált. A gyár profiljá­ nak megfelelően kapákat, csavarokat, lapátokat és lópatkókat készítettek. A termelés beindítása láttán, egyre több, a város közvetlen környezetébe tartozó munkás kapcsolódott be a termelésbe. Január elején már mintegy 300 ember állt munkába. Egyre többen értették meg: a felsza­ badulás új lehetőségeket nyújtott szá­ mukra, megteremtődött gazdasági és politikai felemelkedésük lehetősége. Ennek is a következménye, hogy a munkához való új viszony eddig soha­ sem látott és tapasztalt lelkesedésben jelentkezett. Nem egy esetben használ­ ható munkagépet úgy hoztak mozgásba hajtómotor híján, hogy saját kezükkel fejlesztettek energiát. Gyakori eset volt, hogy a korábban kiselejtezett gépeket is visszahozták és üzemeltetni kezd­ ték.9 A salgótarjáni tűzhelygyárban (aze­ lőtt Hirsch-gyár) hasonló körülmények között indult meg a munka. A párt­ sejtek tagjai és több helybeli munkás már 1944. december 27-én megjelent az üzemben. Tevékeny részvételükkel megindult a karbantartási munka. Az új év első napjaiban megérkezett az első komolyabb megrendelés is. A Vö­ röshadsereg részére puska-tisztító veszszőket kellett készíteni. Később na­ gyobb mennyiségű dugattyú-gyűrű gyár­ 118 �tására kaptak rendelést. A munkások lelkes hozzáállására itt is jellemző, hogy a villamos áram szolgáltatásáig kézzel hajtott erőgépeken láttak hozzá a dugattyú-gyári minták esztergálásához. A Vöröshadsereg konkrét segítsége révén 1945. január végén megindulha­ tott az öntés is. Ők hoztak transzfor­ mátort és motort is a kupló üzemel­ tetéséhez. Februárban már több észak­ magyarországi üzemnek gyártottak al­ katrészeket. A zagyvapálfalvai üveg­ gyár beindulásához is jelentős segítsé­ get adtak. 10 A munkásszolidaritás nagyszerű pél­ dájával találkozunk a salgótarjáni üveggyárban is. A gyárban tevékeny­ kedő kommunisták és baloldali érzelmű munkások igen sok motort és meghaj­ tó-szíjat rejtettek el. A berakodást vég­ ző dolgozók a vagonokba ugyanis a generátorok helyett megrongálódott, vagy teljesen hasznavehetetlen anya­ gokat tettek, s az új alkatrészeket és használható berendezéseket pedig a gyár pincéjében és kanálisokban rej­ tették el. A nagy kapacitású Owens-gép alkatrészeit is elrejtették. A felszaba­ dulást követő első napokban a 11 tagú ”Munkástanács” határozata alapján a többi salgótarjáni nagyüzem, elsősor­ ban az acélárugyár, a zagyvapálfalvai üveggyár és a bányák részére bocsájtotta gépei, motorjai egy részét, hogy a termelés azokban az üzemekben is fo­ kozottabb mértékben beinduljon. más bányatelepekre, hogy a külszínen tárolt szénből megfelelő mennyiségű fűtőanyagot biztosítsanak az üzemel­ tetéshez. Itt legelőször a 4-es kádke­ mencét indították be 1945. március 8-án. Hogy a gyár többi dolgozóját is foglalkoztatni tudják, tégla, tetőcserép gyártással, táblaüveg készítéssel is fog­ lalkoztak. Később bőrcserző és szappan­ főző műhelyt is létesítettek, részben, hogy munkalehetőséget biztosítsanak, részben pedig, hogy a dolgozók ellátása érdekében élelmiszerért cseréljék el.11 Az üzemi bizottságok és a szakszer­ vezetek fontos feladatát képezte a Vá­ rosi Nemzeti Bizottság ilyen irányú hathatós tevékenysége mellett __ a dol­ gozók élelemmel való ellátásának biz­ tosítása. A Salgótarjáni Acélárugyár­ ból 7 tagú küldöttség kereste fel az Ideiglenes Kormányt Debrecenben. Az M KP akkori központjában Gerő Ernő és Révai József fogadták a küldöttsé­ get. Révai elvtárs közbenjárására kap­ tak is egy tehergépkocsit az Ideiglenes Kormánytól, a másikat a Pártközpont bocsátotta rendelkezésükre. A kapott teherautókon vasárut és szenet vittek vidékre, elsősorban Kis­ újszállásra, Karcagra és Tiszafüred kör­ nyékére. A vasanyagért és szénért élemiszert kaptak cserébe. 12 A közvetlen termékcsere formájában szervezte meg a többi ipari üzem is az élelemellátást. A Salgótarjáni Üveg­ gyár üvegkészletéből több vagont szál­ lított az Alföldre. Késztermékeikért elsősorban olajat, lisztet, burgonyát és hagymát kaptak. A napraforgó helyi feldolgozására az Üveggyárban présgépet állítottak fel . 13 A tűzhely­ gyár dolgozói ócskavasból és roncsok­ ból állítottak össze tehergépkocsit, hogy az élelmiszer szállítását megoldják. Az üzemben az élet először a gázge­ nerátor helyreállítása érdekében in­ dult meg. Az elrejtett gépalakatrészeket előszedték, beépítették és a gene­ rátorokat üzemképes állapotba helyez­ ték. Külön gondot okozott a szén biz­ tosítása a generátor működtetéséhez, tekintettel arra, hogy a széntermelés akkor még teljes mértékig nem indul­ hatott meg. Az üveggyári dolgozók csoportokat szerveztek Mizserfára és A gyár tűzhelyeket, kályhákat vitt el és cserébe élemiszer kapott. A tűz­ helygyári MKP szervezet kezdeménye­ 119 �zésére létrejött a helyi élelemtár, így lehetővé vált a nagycsaládosok élelmi­ szer ellátásának biztosítása is. 14 Az üzemi bizottságoknak a kezdeti időszakban igen sok problémával, ne­ hézséggel kellett megküzdeni. A be­ szerzések, a rendszeres anyagellátás biztosítása mellett a politikai meggyő­ ző munkából is ki kellett venni részü­ ket. Igen sok téves, helytelen nézettel kellett szembeszállniuk. Egyes dema­ gógok. jobboldali szociáldemokraták, destruáló megjegyzéseikkel hangulatot igyekeztek kelteni az üzemi bizottság intézkedéseivel szemben. A fizetések és a bérek emelését követelték olyan hely­ zetben, amikor a lakosság ellátása amúgy is nagy nehézségekbe ütközött. Nem egy ipari üzemünkben ”a miénk a gyár, magunknak építjük” elvet úgy értelmezték, hogy itt az ideje, hogy ki­ vegyék „végkielégítésüket”. 15. A szociál­ demokrata pártszervezetek tagjai több beadvánnyal fordultak felsőbb pártszervezeteikhez, de a városi nemzeti bizottsághoz is, hogy részükre nagyobb arányt biztosítsanak az üzemi bizottsá­ gokban. 16 A munka megindítását hátráltatta az is, hogy igen sok adminisztratív és műszaki vezető nyugatra szökött, az itthon maradók közül egyesekben pedig pánik-hangulat lett úrrá, nem bíztak az újjászületésben, többen ezt úgy fe­ jezték ki, hogy nem érdemes dolgozni, mert ebből a gyárból úgysem lesz semmi. 17 Az üzemi bizottságok és a tőkések között az ellentét csakhamar kiélező­ dött. A harc azonban — főleg kezdet­ ben — nem volt olyan éles és nem je­ lentkezett mindennapos feladatként, mivel a részvényesek és az igazgatóság a fővárosban tartózkodott. A Rima— Murány Salgótarján Részvénytársaság vezetői az első időszakban nem sokat törődtek salgótarjáni üzemükkel. Ennek is a következménye, hogy az üzemi bi_ zottság Papi József főmérnököt bízta meg a gyár vezetésével, aki bár lénye­ ges szerepet nem töltött be, de ő tar­ totta a kapcsolatot a vezérigazgatóság­ gal.18 Az üveggyárban is csak helyreállítási munkák után jelentkezett Zol­ tán Frigyes igazgató, aki az üveggyá­ rat, annak fontos berendezéseit Csepel­ re akarta szállítani ,hogy nagyobb be­ folyást tudjon gyakorolni az üzem me­ netére.19 A tűzhelygyárban már je­ lentősebb gondot okozott, hogy igazga­ tóságuktól igen csekély önállóságot kaptak. A központ által kapott fela­ datokat kellett maradéktalanul végrehajtaniok, ami az üzemi bizottság és munkásság nemtetszésével találkozott nem egy esetben. 20 A felszabadult városban a pártszer­ vezet megalakulása igen gyorsan tör­ tént. A pártszervezet megalakítói ta­ nácsért, útmutatásért felkeresték a vá­ rosban tartózkodó szovjet parancsnokot, ki a Pécskő utca 5 szám alatt tartóz­ kodott. A tábornok meghallgatta a kül­ döttség kérését és tanácsokat adott a párt megszervezéséhez. A pártszervezet megalakításához nagy segítséget adott az a két párt­ vezető is, aki Debrecenből érkezett Salgótarjánba. Tóth Mihállyal haza­ érkezett Kilczer Béla lakásán alakult meg a városi pártvezetőség. A város vezető pártszervében Kerekes Sándor, Szoó Pál, Herrman Ferenc, Balga An­ tal, Alics János, Gólián András, Faze­ kas Sándor foglalt helyet. A héttagú pártvezetőség megkezdte a párt szervezeti kiépítését.21 A párt ez­ után tevékenysége fő területének a helyi hatalmi szervek kiépítését te­ kintette. Javaslatukra tette le az es­ küt a polgármester, a rendőrparancs­ nok. A városi pártvezetőség nagy gon­ dot fordított a városi nemzeti bizottság megalakítására, s ott a kommunisták megfelelő arányának kialakítására. Az üzemekben dolgozó kommunisták és 120 �ellenére a nemzeti bizottságba való részvételt nem a politikai életben be­ töltött szerepükhöz, szervezeti erejük­ höz képest kívánták biztosítani, hanem egyenlőségi alapon. A kommunista párt képviselői erélyesen rámutattak, hogy az egyenlő képviselet nem a nem­ zeti, hanem az igazoló bizottságra vo­ natkozik. A városi pártvezetőség kép­ viselője nem tartotta helyesnek a Pol­ gári Párt képviseletét sem, mivel azok a „régi reakciós rendszernek is a kö­ vetői voltak”. Több MKP tag a Szociál­ demokrata Párt tagjait bírálta korábbi magatartásukért. Varga Gábor a Szo­ ciáldemokrata Párt egyik küldötte el­ ismerte a Kommunista Párt munkáját, eddigi tevékenységét, megállapította, hogy „azok a legválságosabb időkben olyan önzetlen tevékenységet fejtettek ki, a város érdekében, amiért a kom­ munista pártnak csak elismerés jár­ hat.” E hozzászólás helyesen fejezte ki és tükrözte a város haladó társadalma vé­ leményét is, megnyugvással és egyet­ értéssel vették tudomásul, hogy a Kom­ munista Pártot 13 tag, a Szociáldemok­ rata Pártot 5,míg a Független Kisgazda Pártot egy fő képviseli a nemzeti bi­ zottságban. A városi felekezetek közül a Róm. K at. Egyház és a Protestáns Egyházak szintén kaptak egy-egy man­ dátumot.23 A Nemzeti Bizottság megfelelő össze­ tételének biztosításáért folyó harc fon­ tos feladata volt, hiszen az abban he­ lyet foglaló választott személyek az ál­ lamhatalom helyi megbízottjai voltak. A már korábban felszabadult területe­ ken megalakult Nemzeti Bizottságok betöltötték hivatásukat, irányították, vezették a demokratikus újjászületés útját. Városunkban csak úgy ,mint me­ gyénk községeiben a Nemzeti Bizottság munkájához nagy segítséget nyújtott Révai Józsefnek a debreceni Néplap­ ban megjelent cikke is, amely felvázol­ baloldali munkások pedig aktívan részt vettek azokon a küldöttválasztó gyű­ léseken, amelyek a nemzeti bizottság­ ba való jelölést fogadták el. Fontos fela­ datuknak tekintették, hogy a nemzeti bizottságba a legalkalmasabb munká­ sok, alkalmazottak, értelmiségiek ke­ rüljenek a jelölő listákra. A vállalati, hivatali és egyéb helye­ ken megválasztott küldöttek közül 1945. január 28-án választották meg a nem­ zeti bizottság 40 rendes és 20 póttag­ ját. A városi vezetőség arra is gon­ dolt, hogy a különböző termelő üze­ mek megfelelően kapjanak képvise­ letet. Ennek is az eredménye, hogy a nemzeti bizottságban 4 rendes és 7 pót­ tag képviselte a bányászatot, 10 rendes és 5 póttag az acélgyári munkásokat, 2 rendes és 1 póttag az üveggyári dol­ gozókat, 3 rendes és 1 póttag a salgó­ tarjáni tűzhelygyárat. Ezen kívül a Hungária Vállalatot 2 rendes és 1 pót­ tag ,a kereskedőket 1 rendes és 1 pót­ tag, az iparosokat 1 rendes és 1 póttag, a polgári társadalmat (az önállókat) 7 rendes és 3 póttag képviselte.22 Egy pártközi megbeszélésen álla­ pították meg a különböző pártok képviselőinek részarányát a nem­ zeti bizottságban. A kommunista párt szervezeti ereje, tömegbefolyása akkor már olyan nagy volt, hogy a legtöbb mandátumot ők kapták meg. Az azon napon megtartott nemzeti bi­ zottsági alakuló ülés jegyzőkönyve sze­ rint február 13-án a Kommunista Párt taglétszáma 2384 fő volt.* A kisgazdapárt csak 70 fővel, a Polgári Demok­ rata Párt pedig csak 50 taggal rendel­ kezett. A Szociáldemokrata Párt szer­ vezetei ekkor még nem alakultak ki. Erre utal az a tény is, hogy a párt kiküldötte kijelentette, hogy taglétszá­ mukról még hozzávetőlegesen sem tud nyilatkozni. A pártok különböző képviselői — fő­ leg a Szociáldemokrata Párt — ennek 121 �A Balassagyarmaton tevékenykedő és sok esetben a Kisgazda Párt befo­ lyása alatt álló Népbíróság egyes itéle­ tei ellen is erélyesen állást foglalt a salgótarjáni Városi Nemzeti Bizottság. A május 5-i ülésen dr.Barra Károly meghívott jo gi tanácsadó javasolta ezért a Nemzeti Bizottságnak, hogy a kormányhoz intézett feliratban kérni kell, hogy a balassagyarmati Népbíró­ ság időnként szálljon ki Salgótarjánba és a helyi ügyeket — gyorsított eljá­ rással — itt tárgyalja. Erre annál is inkább szükség van, mert félő, hogy a salgótarjáni tanúk kihallgatására nem került sor az eddigiek folyamán, ami­ nek következtében igen sok vádlottat már eddig is szabadon bocsátottak. 28 A Nemzeti Bizottság még február 14-én hoz javaslatot a városban műkö­ dő 3 párt képviselőiből az igazoló bi­ zottság tagjaiul. A 15 főből a főispán­ nak kellett volna kijelölni az 5 főből álló bizottságot. A Nemzeti Bizottság — mivel a főispánnal nem tudta felvenni az érintkezést — saját tagjai közül sorsolással megválasztotta a 15 sze­ mély közül az 5 főnyi Igazoló Bizott­ ságot március 9-i ülésén. 29 Igen nagy gondot fordított a Nem­ zeti Bizottság a politikai pártok műkö­ désének elősegítésre is. Mivel a járás területéről egy-két községben kezdet­ ben panaszkodtak a bírókra és jegy­ zőkre, hogy nem akarják engedni a pártok működését, a bizottság megbí­ zottat küldött ki az eset kivizsgálá­ sára. 30 1945. február 20-i határozatában fe­ lülvizsgálta a szabályellenesen megvá­ lasztott ipartestületi elnök ügyét, a választást megsemmisíti és az ipari te­ rületi önkormányzat vezetését 3 tagú bizottságra ruházza. A határozat ren­ delkezéseit az is indokolja, hogy az el­ nökké választott és az azóta letartóz­ tatott vezető a nyilasokkal való együtt­ működésben alaposan gyanúsítható.31 ja a Nemzeti Bizottságok legfőbb fela­ datait. és a tennivalók végrehajtásának módját. Ennek is, valamint a pártmunkások, szervezett dolgozók, volt direktóriumi tagok tapasztalatainak, valamint annak, hogy a Nemzeti Bizottság vezetői szo­ ros kapcsolatban álltak a Debreceni Ideiglenes Kormánnyal, köszönhető, hogy megyénkben megalakuló Nemzeti Bizottságok is megalakulásuktól fogva a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja alapján dolgoztak. Az 1944. decemberében elfogadott program sze­ rint összefogták a fasizmus ellen tömö­ rült erőket. Vezető erejük a munkásság volt. Tevékenységük általában politikai jellegű, de sok esetben közigazgatási feladatokat is megoldottak. Városunk Nemzeti Bizottsága tevé­ kenységében is politikai, hatalmi jel­ legű intézkedések voltak a dominálóak, annak ellenére, hogy sok tekintetben közigazgatási funkciót is betöltött. Mun­ kájában nagy gondot fordított a fasisz­ ta elemek elleni harcnak. A március 9-én megtartott ülésen saját kebeléből öttagú bizottságot választott annak meg­ állapításra, hogy a város lakói közül kik tartoznak a „megbízhatatlan ele­ mek” közé.24 A március 17-i keltezésű jegyzőkönyv a városi német fogolytábor fokozottabb ellenőrzésére hívja fel a figyelmet. 25 Az április 24-i N. B. ülésen Kilczer Béla polgármester kifogásolta, hogy Róth Flóris nincs letartóztatva.26 Fel­ szólítja a rendőrség vezetőjét, hogy az összes fasiszta multú személyt tartóz­ tassa le, s ezeket, valamint a már le­ tartóztatott személyeket a rendőrség április 26-án reggel 9 órakor indítsa el fegyveres kiséret mellett Balassagyar­ matra a Népbírósághoz. Április 25-én őrizetbe is vették eze­ ket a személyeket. A letartóztatottak között volt Róth Flóris bányaigaz­ gató is.27 122 �Különben városunk, iparvállalataival együtt teljes csődbe kerül. Fellépett a munkarend megbontói és az árdrágítók ellen is. 1945. április 13án felkérik a helybeli rendőrséget, hogy valamennyi üzletben tartsanak szigorú ellenőrzést, s ha olyan személyeket találnak, akik a munkából magukat ki­ vonják, azokat utasítsák a munkaügyi hivatalhoz.32 A Nemzeti Bizottság 1945. szeptember 19-én kelt határozatot hozott az árdrágítók, feketézők és az újjáépítést szabotálok ellen. Október 29-i ülésükön a gomba módra elszapo­ rodó u. n. „kereskedők” ügyével fog­ lakoznak.33 A N. B. elitéli a nyerészkedőket és kinyilvánítja: „aki pedig az országot csak a meggazdagodás színterének tekinti, nem magyar és nem becsüle­ tes.” Balanár s. k. a Nemzeti Bizottság Elnöke A fenti távirat egy-egy pédányát az Iparügyi Miniszternek és az M KP Köz­ ponti Bizottságának is elküldték. Az egészségügyi és kultúrális- ideo­ lógiai szervezeti kérdésekkel is sokat foglalkoztak. A szociális- egészségügyi terület leg­ inkább a lakosság testi épségének meg­ óvását legjobban fenyegető élelmezési és segélyezési kérdésekre korlátozódott. A Nemzeti Bizottság II. hó 14-i ülésén javasolja az élemezési és segélyezési akciók megindítását. (Egyes Nemzeti Bizottsági tagok — helytelenül — a Nemzeti Segélyakciót kereskedelmi szervvé akarták átalakítani. (A Nem­ zeti Segélyakciók keretében kívánták kiosztani az első szállítmányt is (60 vagon élelmiszer), amelyet az Ideigle­ nes Kormány fog kiutalni a városnak, a Nemzeti Bizottság kérésére. Határozatot hozott arról is, hogy a salgótarjáni gyárak a szabadforgalom­ ban eladott számlaértékének 20%-át kö­ telesek a Nemzeti Segélyakciónak át­ utalni. 35 Igen sok gondot okozott a Csehszlo­ vákiából kiutasított emberek élelme­ zése és lakással való ellátása is. A se­ gítségadás nehézségekbe ütközött, mert a legtöbb esetben lakások és élelmiszer helyett csupán jótanácsokat tudtak adni. A kultúrális- ideológiai területtel csak igen korlátozott mértékben tudtak foglokozni. A munka megindításáért foly­ tatott küzdelemben a konszolidációban nagy szerepet kapott a Nemzeti Bizott­ ság egésze alatt működő „Munkás" c. hetilap. Blanár Sándor a Nemzeti Bi­ zottság elnöke N. B. áprilisi ülésén tá­ jékoztatta a tagokat a „Munkás” c. heilap kezdeti tevékenységéről, Ugyanezen a Nemzeti Bizottsági ülé­ sen megkereséssel fordul a kormány­ hoz és határozott megtorlást követel az árdrágítókkal sz emben. ”Az árspe­ kulánsokkal szigorú eljárást, súlyosabb esetekben azonnali halált kér eszközölni, mert nem kevésbé bűnösök ezek a nyilasoknál. 34 A Nemzeti Bizottság tevékenységében igen jelentős helyet foglal el különösen tevékenységének első évében: a közel­ látási szociális kérdésekkel való fog­ lakozás. A városi képviselő testület megala­ kulásáig igen sokat kellett intézkedniök közellátási kérdésekben. 1945. február 21-én az alábbi táviratot intézték az Ideiglenes Magyar Kormányhoz: „Dálnoki Miklós Béla Miniszterelnök Ú r! Debrecen Kétségbeejtő helyzetünk kényszerít rá, hogy Miniszterelnök Ú rhoz fordul­ va teljhatalmú kormánybiztos kikülde­ tését kérjük, akinek a legfőbb orosz hatóságokkal hathatós kapcsolatai van­ nak. 123 �kolák bezáródjanak. Minden szülőnek érdeke, hogy gyermekeik zavartalanul továbbtanulhassanak.” Felkéri a szakszervezet elnökét is, hogy járjon el az ügyben. A Nemzeti Bizottság remé­ li, hogy megértik a helyzetet és „még keményebben dolgoznak mint eddig.” A Nemzeti Bizottság elnöke május 5-i ülésén olyan helyes javaslatot tesz, amellyel még ma is adósak vagyunk és csak most történik ebben előrelépés — hogy a partizánharcok emlékére emlékművet kell állítani. 37 A Nemzeti Bizottság javaslatot ter­ jeszt a Képviselő Testület elé az utca­ nevek megváltoztatásáról. Kéri, hogy az utcákat, magyar demokratikus sza­ badsághősökről nevezzék el. 38 Több demokratikus mozgalom és if­ júsági szervezet kérte az időben a Nemzeti Bizottságot, tegye lehetővé működésüket.39 1945. április 24-én a város polgármes­ tere bejelenti, hogy működésbe léptek a közigazgatási szervek, a Nemzeti Bi­ zottság többé ilyen kérdésekkel ne fog­ lalkozzon, utalja azt a polgármester hatáskörébe tartozó közigazgatásnak.40 A fent vázoltak is mutatják, hogy a felszabadulás első hónapjaiban létre­ jött városi Nemzeti Bizottság, mint a legfőbb helyi hatalmi szerv méltóan képviselte az átalakulásban érdekelt társadalmi osztályokat, rétegeket, biz­ tosította demokratikus forradalom végigvitelét, kedvező lehetőséget nyújtott a forradalom szocialista szakaszába va­ ló áttéréséhez városunkban is. A Nem­ zeti Bizottságok munkájáról Balázs Béla történész által adott értékelés vá­ rosunkra is teljes mértékig jellemző: . . . csak a legnagyobb elismeréssel lehet méltatni szerepüket, azt a hatal­ mas országépítő munkát, amelyet a Nemzeti Bizottságok becsületes demok­ rata tagjai népi demokráciánk létre­ hozásában és megszilárdításban ki­ fejtettek. A Nemzeti Bizottságok azért a szerkesztő bizottság munkájáról. Kezdetben a lapot a rendőrség cenzu­ rálni akarta, de az ezzel kapcsolatos válaszra a rendőrség lemondott erről. A lap finanszírozásához a Városi Kép­ viselő testület is hozzájárult negyed­ évenként 6,000 P-vel. Igen sokat tett a Nemzeti Bizottság az iskolák helyreállítása érdekében is. A február 28-i Nemzeti Bizottsági ülé­ sen arról számolnak be, hogy az isko­ lákat közmunkával hozták rendbe, az ülés napján a tanítás már folyt. A Nemzeti Bizottság felkérésére a bányá­ szok elvállalták, hogy az iskolák fűté­ sét vasárnapi széntermelésből fogják biztosítani. A Nemzeti Bizottság Örsi Károlyt bízza meg az összes helybeli iskolák feletti tanfelügyelői teendők el­ látásával. Örsi Károly a helybeli gim­ názium és kereskedelmi középiskola igazgatója, tanfelügyelő a Debrecen­ ből kapott instrukció alapján kezdte meg munkáját. A város későbbi sorsára is jelentős határozatot hozott a Nemzeti Bizottság 1945. augusztus 8-án. A Városi Nem­ zeti Bizottság úgy döntött, hogy az iparmedence 45,000 főnyi munkástöme­ gének szellemi felemelkedését szolgál­ ja, ha döntést hoz a gimnázium áthe­ lyezéséről a csendőriskola épületébe. Az ott működő rendőrséget az u. n. kis­ laktanyába helyezi el. A határozat in­ doklása: „A Nemzeti Bizotságnak így kellett határozni, mert a felszabadult munkásrétegekben, a tanulási és taníttatási vágy elemi erővel jelentkezik, továbbá a felvidéki magyar iskolák pótlására, a legénynevelés kédésének megoldására feltétlenül szükséges eb­ ben a határvárosban egy modern kö­ zépiskola létesítése és méltó keretben való elhelyezése. 38 Nagyon pozitív állást foglal a Nem­ zeti Bizottság a szénszünettel kapcso­ latban is. „Nem lehet megengedni, hogy a salgótarjáni szénmedencében az is­ 124 �tudták betölteni hivatásukat, azért vál­ hattak a nép akaratának, törekvéseinek megtestesítőivé, mert többségükben elejétől fogva a kommunisták, a helyi kom mmunista pártszervezetek vitték a vezető szerepet, a nép érdekeit szol­ gáló javaslataikkal, kezdeményezéseik­ kel maguk mellé állították a Nem­ zeti Bizottságok többségét. 41 A demokratikus átalakulás viszony­ lagos gyors menete azért is volt első­ sorban erőteljes, mert városunk dol­ gozóinak jelentős többsége bízott a tör­ ténelmi átalakulás vezető erejében, a Magyar Kommunista Pártban, mert an­ nak szavai és tettei egyaránt a dolgozó nép felemelkedését célozták. A párthoz: való hűségükről az 1945/47-es, valamint az ezután következő választásokon, a szocializmus építése idején éppúgy meggyőződhettünk, mint most a 20. évfordulóra emlékezve, amikor pár­ tunk és népünk egységbe forrva dol­ gozik az emberek boldogulásáért, né­ pünk jólétéért, a szocializmus teljes felépítéséért. Forrásmunkák 1 Pest- Nógrád megyei Levéltár. Acélgyári ügyek. A Hadiüzemi parancsnok napi­ parancsa, 1939. szept. 6. 2 A Salgótarjáni Iparvidék. 1962. Szerkesztette: Dr. Gajzágó Aladár. 272 oldal. 3 Pest-Nógrád megyei Levéltár. Salgótarjáni Acélárugyár Iratai. 1941. okt. jelentés. 4 A Salgótarjáni Iparvidék 1962. Szerk.: Dr. Gajzágó Aladár. 274. oldal. 5 Pest- Nógrád megyei Levéltár, Salgótarján város közgyűlési jkv. 1945. II. 24. 4. o. 6 Szakmár Rezső visszaemlékezése. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum Adattára. 7 Varga Albert visszaemlékezése. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum adattára. A Munkástanács 11 taggal alakult. Később a rendezettebb körülmények között a Munkástanács átalakul üzemi bizottsággá. Kardos István volt az első Ü. B. elnök. 8 Párttörténeti Archivum: Becskei György és Jakab Zoltán feljegyzése. 9 U. o. 10 Gáspár János visszaemlékezése. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum adat­ tára. 11 Varga Albert visszaemlékezései. Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum adat­ tára. 12 P. Arc. B. Gy. és J. Z. feljegyzése. 13 Varga Alber visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 125 �14 Vincze János visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 15 P. Archívum B. Gy. és J. Z. feljegyzése. 16 Pest- Nógrád megyei Levéltár. V. Nemzeti Bizottság jkv. 1945. II. 14. 17 P. Arc. B. Gy. és J. Z. feljegyzése. 18 U. o. 19 Pauchli Rudolf visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 20 Gáspár János visszaemlékezése. N. M. M. adattára. 21 Becski György és Jakab Sándor: A pártszervezés tapasztalatai Nógrád megyében. Párttörténeti Közlemények. A pártot területi elvek alapján szervezték újjá. A városi pártvezetőség volt később a járási- megyei párt vezető szerve is. 22 Pest- Nógrád megyei Levéltár. Nemzeti Bizottság jegyzőkönyve. 1945. I. 28. 23 U. o. 24 U. o. 1945. március 9. 25 U. o. 1945. március 17. 26 U. o. 1945. március 24. 27 U. o. 1945. április 25. 28 U. o. 1945. május 5. 29 U. o. 1945. március 9. 30 U. o. február 14. 31 U. o. február 20. 32 U. o. április 13. 33 U. o. szeptember 19. 34 U. o. szeptember 19. 35 U. o. február 14. 36 U. o. augusztus 8. 37 U. o. május 5. 38 U. o. augusztus 8. 39 Pest- Nógrád megyei Levéltár. Nemzeti Bizottság jegyzőkönyve. 1945. április 6. 40 U. o. április 24. 41 Tanulm ányok a N épi Dem. Tört.-ből: A N em zeti Bizottságokról. * Ebben a környező községek párttagsága is benne szerepel. 126 �Kondorosi János A 81-es K Ö R Z E T 1. M INTHA SOHSE LETTÜNK VOLNA ISMERETLENEK Január végi vasárnap reggel indultunk útnak a 81-es körzet felé, Somlyóra, hogy 9 órára odaérjünk a kultúrotthonba. A feleségem és fiam törték a havat — ők gyorsabban haladtak — mert a járt utat a ködben nem találtuk. Pedig van, kéthárom csapás is van, amelyeken különböző irányból, „rövid úton” megközelíthető a város a telepieknek. Hiszen az ott élő 446 lakos közül talán fele is bejár naponta Salgótarjánba: felsőtagozatos általános iskolások, középiskolások, ipari és kereske­ delmi tanulók, a városban dolgozó felnőttek, háziaszonyok különböző vásárlások céljából, hivatalos ügyben beidézettek, vagy éppen lábonjáró betegek az SzTK-ba. Egyetlen öregasszony van, aki a templomba is rendszeresen begyalogol, neki aztán sem hó, sem csikorgó hideg, vagy zuhogó eső nem állhatja útját: lerója nap, mint nap vallásos érzéseinek adóját az Isten tömjén illatú házában. Pedig már lábát is törte egyik hajnali rorátéra sietve a jeges-csúszós úton. Mi hármak, a szűkebb család, még nem voltunk Somlyón csak az irányt tudtuk amerre menni kell, s így órahosszáig kutyagoltunk a három—négy kilométeres úton, kicsit elkésve érkeztünk a reánk váró emberekhez. Jobban mondva csak engem vártak, aki három nappal előbb egyetlen ottani ismerősömmel, Gregor János telepi népfront titkárral üzentem: szeretnék beszélgetni a 20 év óta volt párttitkárokkal, tömegszervezeti vezetőkkel, a 20 év előtti, az azóta lepergett és most élő történelemről emlékezéseik, tapasztalataik alapján. Nyolcan-tizen, frissítő fröccs mellett várakoztak, s miután enyéimet barkát szedni tovább indítottam a környező erdők felé, már invitáltak is a melegre fűtött párthelyiségbe, mondásuk szerint leggyakrabban látogatott törzshelyükre. Jómagam, egy-kettőjük kivételével, nem találkoztam még velük, ők esetleg újságban olvasták a nevemet, nem ismertek, mégis az első félóra elteltével úgy ültünk ott egymás mellett, úgy merültünk a régi idők napokig is felidézhető emlé­ keibe, mintha sose lettünk volna ismeretlenek. Már eltelt a délelőtt, az apró bányászházakban háromszor is kihűlt a vasárnapi ebéd a velem lévőkre való cél­ talan várakozás miatt, s a cigarettafüst vastagon telepedett a fejünk fölé, mikor ölnyi barkával visszatért a család, s így kénytelen, kelletlen végetvetettünk a beszélgetésnek. — Ha megírta, jöjjön el ismét, akkor összehívunk mindenkit, hogy meghall­ gassák kiegészítsék, nehogy kimaradjon valami, ha már egyszer megértük, rólunk is írnak, velünk is foglalkoznak — mondották búcsúzóul Lengyel József, Kozmács Ferenc, Kosár József, Barják János, Dorozsi Róbert, Csammer Emil, Csirke Lajosné, Fajd József és Gregor János, az alábbi visszaemlékezések elmondói. 127 �2. J Ó I L L A T Ú KARÁCSONYI K A L Á CS Ötven-ötvenöt éve áll a telep. A bányatulajdonos polyákokat, gránereket hozott ide, akik közé idővel a környékbeli falvakból is sokan vegyültek, lényegében ezek utódjaiból tevődik össze ma a lakosság. Számottevő elköltözés, vagy betelepülés az utóbbi 35-40 esztendőben nem történt. A 120 kereső dolgozó 98 százaléka ma is bányász, túlnyomó részük a Somlyó-Forgács-lejtősaknában dolgozik, amit már, még a szocialista közös tulajdonhoz való ragaszkodásnál is jobban a sajátjuknak tartanak a somlyóiak. . . . A negyvenes évek elején, amikor a háborús frontokon második döntő szakaszába fordult a hadi helyzet, s egyre bizonyosabb lett a fasiszták veresége, Somlyón az összefogás viszonylag szabad formája, a szakszervezet vonzotta leginkább az embereket. A szakszervezetben néhány céltudatos kommunista és nagyszámú, csupán ösztönösen az ésszerűbb irányzathoz csatlakozó dolgozó tevékenykedett. Csammer Istvánnál gyakran hallgatták a moszkvai és az angol rádió magyarnyelvű adásait, és a hírek hallatán türelemre, nyugalomra intették a telepieket. A vereséget vereségre szenvedő fasiszták győzelemről fecsegő propagandája itt már nem talált talajra, s csupán az okozott izgalmat, hogy az általános bevonulási parancs elől bujkálók meddig bírják ki a hegyen ásott bunkerekben, meg az, hogy miként tudnak minél több bányafelszerelést megmenteni a menekülő rablóktól. A bányákban alábbhagyott a munka, helyette a hírek alapján számolható lehetőségek megtárgya­ lásával töltötték el a műszak nagyobbb részét. Közben motorokat, szíjakat, vitlákat szereltek le és dugtak el a jobb idők biztos reményében. Negyvennégy utolsó hónapjaiban már minden épkézláb emberre szükségük volt a fasisztáknak, Somlyóról is összeszedték a levente-korúakat, munkaszolgálatra hívták az idősebbeket és a katonai szolgálatra megbízhatatlannak tartott közép­ korú bányászokat. Kozmács Ferenc hatodmagával kilenc napig volt megbújva a bánya egyik zugában, ahonnan csak december 24-én jöttek elő. Mások is voltak a telepen kívüli részeken kisebb csoportokban, saját maguk készítette bunkerekben. Gyerekek, asszonyok jártak ki hozzzájuk élelemmel, hírekkel. A merészebbek éjsza­ kánként belopakodtak a családhoz, de ez az utolsó időben már teljesen lehetetlen volt, hiszen a csendőrök még a szenesládákat is megkutatták az emberek után. Lengyel Józsefnek nem sikerült kivonnia magát a bevonulás alól. Salgótarjánból Szécsénybe vitték, ott találkozott levente fiával, de csak rövid ideig lehettek együtt, mert Losoncapátfalvára irányították a századát azzal az igérettel, hogy Losoncon majd felszerelik őket. Erre azonban nem került sor, mert egy légitámadás alatt harmadmagával megszökött a vagonból és hosszú bolyongás után Salgótarjánba érkezett. A Forgács utca tele volt németekkel, s Lengyel József arra gondolt, csak hazalátogat a családjához, azután visszaindul, hogy megkeresse századát. Hajnali öt órakor kopogott be otthon, fia fogadta: — Én is a napokban érkeztem. Sehova nem mégy, jössz velünk bújni, ezt a pár napot majd kibírjuk valahogy. — A Somlyó-hegy alatt ezekben a napokban már egyre több városi és kazári férfi, főleg fiatal talált menedéket. 1944. december 24-én éjjel szünet nélkül kattogott a gépfegyver, robbantak a gránátok, s 25-én kora reggel a telepen is megjelent az első szovjet katona. A hosszú ideje bújkáló férfiak előjöttek, az asszonyok vidám kedvvel fogtak a karácsonyi kalács sütéséhez: egy nyomasztó, idegesítő várakozás, egy roppant hosszú ideig tartó feszült félelem utáni valóságos felszabadulás adott kedvet az ünnephez és erőt a soronkövetkező nagy munkákhoz. 128 �3. „ H Á Z R Ó L — H Á Z R A JÁ R T U N K . ..” . . . — Volt itt egy tanító — említi Lengyel József — még 32-ben került hozzánk, Inászóról, a másik bányatelepről, Pálfi Károlynak hívták. A tanító olyan volt közöttünk, mint nagy családban az apa, pedig nem igen volt idősebb nálunk. Már a karácsonyi ünnepek alatt szóbahozta, hogy alakítsuk meg a pártot. Kozmács Ferenc szól közbe: — Karácsony és újév között a forgácsiakból, akikkel együtt dolgoztunk, Her­ mann Ferenc, Verbóczki József és Erdősi János itt jártak Somlyón, ugyancsak pártszervezési ügyben. Ezzel egyidőben Fajd Józsefet Tarjánban igazították el, hogy alakítsunk pártszervezetet. Házról-házra jártunk és összeírtuk azokat, akik jelent­ keztek. Sokan a lakásunkon kerestek fel, hogy írjuk be őket. Január elsejére ez a munka befejeződött, működött a pártszervezet, a kommunista pártszervezet. Ekkor még közösen volt Forgáccsal, sőt az üzemi bizottsággal is. Mindössze nyol­ can voltak szocdemek, de azoknak nem volt pártszervezetük. Lengyel József folytatja: — A valóságos munka azzal kezdődött, hogy a városba jártunk dolgozni, ahogy a szovjet parancsnokság kívánta: általános eltakarítás, favágás, a katonai konyha kiszolgálása volt a dolgunk. De már az első napokban arról beszéltünk, hogyan hozhatnánk rendbe az üzemet. Előszedtük az eldugott felszereléseket, az üveggyárból kölcsönkaptunk ugyancsak eldugott motorokból néhányat és január 17-én, kezdetle­ gesen, de megindítottuk a termelést. Kozmács Ferenc másra is emlékezik: — Közvetlen a fronthelyzet megváltozása után sokakat a kényszerűség vitt a faluzásra. Nem volt élelem, hiszen a havi bérből élő bányászcsaládok nem tudtak tartalékolni. Sokan lejártak az alföldi falvakba és pénzért, csereholmiért hozták az élelmet. Hamarosan üzletszerűvé fajult ez a gyakorlat és a pártszervezet első komolyabb közbelépése az volt, amikor a termelőmunka megkezdése érdekében a faluzás elburjánzása ellen indítottunk agitációt. Ebben nagy szerepe volt a február­ ban önállósult héttagú üzemi bizottságnak, amely rendszeres heti gyűléseket tartott és a gyűléseken beszámolt mindenről, meghatározta a következő tennivalókat. 4. ÖTVEN HOLD FÖLDET FELÁSTAK A koratavasz első nagyszabású kommunista akciója 1945-ben Somlyón is a földosztás volt. A Szilárdi birtokkal körülvett telep lakói között Kozmács Ferenc osztotta ki a sajátságos „jussot” : kimondottan ipari munkásokról lévén szó, nem tulajdonjogilag, csupán használatra osztották fel a földeket. Kijelölték a parcellákat, sorszámozták és a számokat egy kalapból kellett kihúzni. — Soha nem felejtem el — mondja Kozmács Ferenc — már a végefelé tar­ tottunk a húzásnak, amikor az egyik embernek nem tetszett, amit húzott. Földhöz vágtam a kalapot, a cédulák szanaszét röpültek, de a „várományosok” azért meg­ egyeztek valahogy. — Azt látta volna valaki, amikor ez a nép birtokba vette a földet! Több, mint ötven katasztrális hold lett szétosztva, de egyetlen eke, egyetlen igavonó állat nem volt a telepen. Ásóval, kapával műveltük a földet. Ásóval, ilyen óriási területet! A hároméves gyerek, s a hetven éves nyugdíjas, mind a határban volt az egész nyáron: a miénket, a magunkét dolgoztuk, még ha embertelen módszerekkel is.És ősszel folyt a versengés: „nekem harminc zsák krumplim lett, nekem harmincegy.” Megint Lengyel József veszi át a szót: 129 �— Igen, ez az év, a 45-ös roppant érdekes volt, teli bőséges eseményekkel. Azt hiszem, olyan nem is lehet többé, hiszen az embereknek legalább egy esztendő kellett, hogy rá is jöjjenek, mi a szabadság, hogy a felszabadult lelkük is kitárul­ hasson. A nyár folyamán kétfelé vált a pártszervezet, a forgácsira, és a Somlyóira. Ekkor lett Lengyel József az első megválasztott Somlyói párttitkár. 173 párttag volt az alapszervezetben és így nem is csoda, hogy az őszi, első, szabad országgyűlési választáson a somlyóiak 98,5 százaléka a Magyar Kommunista Pártra adta szavazatát. Ekkorra a bánya termelése is elérte már a háború előtti színvonalat. 5. EGY LYUKAS FAZÉK, EGY HETES SZAKÁ L L . . . . . . De a pártharcok élesedésével egyre nagyobb méretekben folyt a pártagitáció. Még mindig volt a telepiek között, akit be kellett szervezni s 1946-ban, amikor Kozmács Ferenc lett a párttitkár, megindult a „toborzás”. Tizenhét évestől a felnőttkor végső határáig mindenki kellett a pártban. Volt olyan család, amelyikben hatan voltak párttagok, S így 1947-re háromszázon felülre emelkedett a kommunista tagok száma a kis Somlyón, a város 81-es körzetében, s a második országgyűlési választáson az országban elsőként 100 százalékos arányban adták szavazatukat a pártra. A megyei Munkásmozgalmi Múzeum ma is őrzi azt a zászlót, amit e kimagasló eredményért a somlyóiak kaptak. Hírüket, elszánt harcos hírüket megyeszerte emlegették. Abban az időben, a falu-agitáció korszakában a legnehezebb helyeken, a legnagyobb pártfeladatok elvégzésére a Somlyói kommunista bányászok kaptak megbizást. A városi pártbizottság minden vasárnap teherautót adott a Somlyói bányászoknak, s ők mentek, járták a környékbeli, sőt a távolabbi községeket is korahajnaltól, késő estig, több mint két éven át minden vasárnap. Mátraszele, Homokterenye, Endrefalva, Piliny, Ludányhalászi, Pöstyénpuszta, Mátraverebély, Szécsény, Balassagyarmat lakossága jól megismerte a kis bányatelep dolgozóit. Kozmács Ferenc mondja: — Jó, volt egy teherautónk, de hiszen háromszor, négyszer annyian mentünk egyszer-egyszer mint ahányan az autóra fértek. Az autóra az „iparosokat” raktuk. Mert talán ma furcsa, de mindig vittünk magunkkal szabót, kovácsot, borbélyt, cipészt, bádogost, zenészt, kultúrgárdistákat. Ha volt orvosunk, azt is. Ezek szét széledtek a faluban, s ki-ki a maga mestersége szerint megkezdte a munkáját, mi­ közben egy lyukas fazék, vagy hetes szakáll megreperálása, esetleg tagot, vagy szimpatizánst szerzett a pártnak. Sokan voltak, akik az éjszakai műszakból nem haza, hanem a hegyen át az előre kijelölt faluba gyalogoltak, egész nap agitáltak és csak későn este tértek haza a családhoz. — Mátraverebélyen történt egyik falujárásunk alkalmával. Beszélték, hogy amelyik utcában a plébános lakik, ott vannak a legnehezebb emberek, akik szóba sem állnak az agitátorokkal. Elindultunk páran, s látjuk, az egyik udvarban nagyobb csoport ember társalog. Közéjük állva megtudtuk, hogy a kisgazdapárthoz tartozó módosabb gazdák tárgyalják a mi agitációnkat éppen. „Taktika ez az egész” mondta az egyik. „Most megszédítik a hiszékenyeket, közben azt is elveszik tőlük, amilyük van. Ni csak, amott a példa” s az útra mutatott, ahol három teherautó haladt éppen, megrakva rossz asztalokkal, székekkel, egyéb bútorokkal, amit valamelyik kastélyból szedhettek össze. „Hát ezek a kommunisták!” és már kihívóan közeledtek 130 �felénk, mikor én megállítottam az autókat. Persze, nem ismertem a rajtalevőket, nem hozzánk tartoztak, gondoltam, ott a gazdák előtt szidom le őket, ha tényleg zabrálók. „Hova viszik ezt a holmit és mi célból?” kérdeztem. A sofőr meg a csoportra tekintve, minket is a gazdák közé valónak vélt és hetykén felelve indulni akart tovább. „De a szentségit, mi a városi pártbizottság küldöttei vagyunk, s a tudtunk nélkül itt nem történhet semmi” álltam elébe. „Hát mit gondol az elvtárs, bennünket talán Truman küldött? A gyárba hurcoljuk ezt a lomot, hogy a jövő vasárnapig megjavítsuk, amit lehet, s azután iskolákba, községi irodákba vissza­ hordjuk. Na, érti-e már?” Tovább mentek s mi fellélegeztünk, majd késő délutánig beszélgettünk a most már jobb belátásra jutott emberekkel . . , Ilyen is volt. 6. NEHÉZ MEGPRÓBÁLTATÁSOK KÖZBEN Kosár József asztalos 1947. augusztus 27-én jött haza huszonötöd magával szovjet hadifogságból, a Sztalinó melletti bányákból. Cseh anyanyelve révén tolmács volt a lágerben, ahol német hadifoglyokkal és kitelepítettekkel voltak együtt. — Negyvenhét derekán volt róla szó, hogy a magyarok rövidesen hazamennek. Sem a németek, sem az oroszok, akikkel együtt dolgoztunk nem bánták ezt, mert amúgy is mindig azon volt a veszekedés, mi miért dolgozunk annyira, miért hajt­ juk túl a normát. — Egyszer aztán összehívták a magyarokat és azt mondták, „a ti országotokat összetörte és kirabolta a fasizmus, ti most hazamentek, hogy felépítsétek.” Így kerültünk haza. Persze volt néhány meglepetésben részünk. Debrecenben kizavartak a civilek a személyvonatból, azt mondták nekünk a marhavagon való. Itthon némelyiket nem várta meg az asszony, máshoz szegődött. Én is így jártam. Nem volt ez könnyű. — A pártszervezetben találtam igazi otthonra, és abban a nehéz helyzetben nyakig merültem a pártmunkába. Valóban, Kosár József „nyakig merült” a pártmunkába, 1948. január 1-től ő lett a telepi párttitkár, s párttitkársága alatt legális munkásmozgalmunk egyik leg­ nehezebb megpróbáltatása zajlott. A mesterségesen felduzzasztott párt mindenféle oda nem való elemnek is menedékhelye lett és mind szembetűnőbben veszített politikai súlyából. Rájöttek erre az akkori vezetők is és párthatározattal rendelték el a „tagszűrést” . Még az arányszámot is előre megszabták, a meglévőből mennyi párttag maradhat. Kosár Józsefék sorra vettek mindenkit és bármennyire tömeg­ pártszervezet volt is a somlyói, a megadott sémák szerint itt sem osztályellenséget, sem karrieristát, sem kispolgárt nem találtak a telepi bányászok és hozzátartozóik között. A vegzaturáért az emberekkel, a „liberális módszerek” miatt pedig a felettes szervekkel gyűlt meg a baja a pártvezetőségnek. Végül is egy-két túl öreg és túl fiatal párttagtól bevonták az igazolványt és ezzel lezártak egy fájdalmas, kínos korszakot történetünkben. Az ugyancsak kampánynak szervezett klerikalizmus elleni harc már — éppen az adottságok miatt — sokkal kevesebb kellemetlenséget okozott, bár ebben is „lemaradtak” az előírt kvóta teljesítésében. Mindez egészségileg, idegileg is megviselte Kosár Józsefet és egyévi funkcionálás után átadta a párttitkárságot. Barják Jánosnak, aki fiatal, 25 éves bányász volt és nagy lelkesedéssel irányította a mozgalmat, elsősorban a mind szélesebb terü­ letekre terjedő munkaverseny irányában. 131 �7. E L N EM FELEJTH ETŐ H E T V E N K É T Ó R A Itt, Somlyón már 1948 augusztusában volt élmunkás bányászcsapat. Balla József csapata, amelynek tagjai Balga Károly, Párosi István, Rácz Pál idősb. voltak élmunkásjelvényt, 1000 — 1000 forintot és különböző háztartási tárgyakat is kaptak. S a kis telep a munkaverseny e kezdeti, valójában hősi szakaszában már a megye első Kossuth-díjasával is dicsekedhetett, Kovács László vájárt ezidőtájt a leg­ magasabb elismeréssel tüntették ki. Barják János mondja: — Negyvenkilenc nyarán a f elsőalagút, amelyen a zagyvai rakodóra folyt a szállítás, süllyedni kezdett. Öreg volt már és nagyon elhasznált, hiába jártak gyak­ rabban a biztosítók, az alagút minden huszonnégy órában egy métert ment össze. Rá kellett jönnünk, hogy ez így tovább nem használható a bármikor hekövetkezhető tragédia veszélye nélkül. A pártbizottságnak két óránként adtuk a jelentést az alagút állapotáról. A bánya vezetősége pedig elrendelte az alagút lezárását, ami az akna beszüntetését és az itteni bányászok távolabbi területre történő átcsoportosítását is jelentette. — Nem akartunk belenyugodni. A pártszervezet vezetősége összeült, meghívtuk az idősebb, nyugdíjas vájárokat is, hogy ők mit tanácsolnak. Elhatároztuk, hogy az összes itt dolgozó bányászok mozgósításával megpróbáljuk a lehetetlent: új szállítópályát építünk, még mielőtt bezárnák a bányát. A pártvezetőségi ülést kö­ vetően röpgyűlést tartottunk az üzemben, feltártuk a dolgozók előtt a lehetőségeket. Százkilencven ember mondta ki egyakaratúlag, hogy megmentjük a bányát, meg­ építjük az ideiglenes külszíni pályát, azután pedig rendbehozzuk az alagutat. Fényes Gyula a bányamérnökünk, a Balatonon nyaralt, a röpgyűlés után táviratilag ren­ deltük haza és azután hozzáfogtunk a munkához. A munka eposzát kellene megírni a somlyói bányászokról. Az azóta megkopott, megkoptatott öntudat dicsőséges megnyilvánulása volt az a megszakítás nélküli három nap és három teljes éjszaka, mialatt kétszáz valahány ember( mert nem dolgozó hozzátartozók is segítettek) — vájár, mester, mérnök, tisztviselő és segéd­ munkás, azért, hogy a bánya: munkafrontjuk megmaradjon, egy teljesen új, üzem­ képes és üzembiztos szállítójáratot épített és így zavartalanul folyhatott tovább a termelés. Azután néhány hónap alatt teljesen átblokkolták az alagutat, amely ma is üzemben van. De ezt a 72 órát soha nem felejtik el a somlyóiak, s bizony — kik húsz, huszonöt vagy akár százesztendős évfordulók alkalmából történelmet írnak ,azoknak — nekünk sem szabad feledni ez egyáltalán nem hétköznapi tetteket s egyáltalán nem egyszerű embereket, a tettek végrehajtóit. Én úgy látom, e párszáz lélekszámú bányásztelep története, a somlyóiak lelke­ sedése, optimista alkotókészsége, amely mai kérgesedett gondolkodásúak szemében oly gyakran megmosolyogni való naivitás — tükre az egész bányászság, s talán az egész magyar munkásosztály fejlődésének, formálódásának, magyarázata éppen az akkori, iránytűt vesztett politikai vezetés ellenére is, a józan előrelátásnak, a realitások talaján való biztos megállásnak. Mert hiszen a koholt politikai perek, az erőszakolt békekölcsönjegyzések, az osztályellenségnek minden létező és nemlétező helyen történő keresése, az egymás iránti bizalmatlanság mesterséges felszítása, s mindaz ami ezekkel járt — sem tudta a somlyóiakat kizökkenteni természetes, józan gondolkodásukból, nem zavarta meg egyenletesen felfelé ívelő termelő munkájukat. Mindez nem zavarta meg lénye­ gesen, alapvetően a közösségi érzés, az egymáshoz tartozás mind inkább izmosodó, 132 �hódító és biztonságot termő eszméjét. Voltak itt is megütközést és ellenérzést ki­ váltó intézkedések, volt egy-két olyan párttitkár is közben, akit a lakosság nem szívlelt, mert a nyakába tették és tehetség híján túlkapásokkal próbált fundamen­ tumot teremteni, — de ezek az adminisztratív próbálkozások és botcsinálta „poli­ tikusok” máról holnapra elmosódtak, letűntek a süllyesztőben. Az emberek kollek­ tívája pedig újabbnál újabb hőstettekre lett érett. Mint 1953-ban is. 8. A „PARTIZÁN-BRIGÁD” LISZTESEN Lengyel József mondja, aki 1945 óta több ízben volt párttitkár Somlyón. — Azt mondták akkor a tröszti szakértők, hogy Forgács-lejtőst be kell zárni elfogyott a szén, a további termelés csak ráfizetéssel jár. A Somlyói bányászokat Király-táróra, meg Mizserfára akarták áthelyezni, a gépek elszállítását pedig meg­ kezdték. — Megint azt tettük, mint 1949-ben: pártvezetőségi ülést hívtunk össze, meg­ kérdeztük a nyugdíjas bányászokat, ők mit mondanak. Azt mondták, mélyebb szinten bőséges szénrétegnek kell lenni, vétek lenne bezárni a bányát. Balga József küldöttséget vezetett a trösztbe, majd levelet írtunk a pártközpontba, hogy hagy­ janak itt tovább termelni bennünket. Lejöttek ,vizsgálatot tartottak, de láttuk, hogy bizonytalanok. Barják János veszi át a szót: — Ekkor jött létre a „partizán brigád”. Igen, szabálytalan volt, amit csináltunk mert rajtunk kívül senki nem tudta, de mi biztosak voltunk a dolgunkban. Elkezd­ tük az új, a mélyebb vágat kialakítását. A Kossuth-díjas Kovács László, Kovács József, Kovács Ferenc, Fajd István, Fajd Imre, Berzák József, Takács József és én voltunk a „partizánok”. Fél hónapig szeneltünk, fél hónapig meddőztünk. Akkor mondták rám egyszer, hogy molnárlegény vagyok, mert a meddőportól olyanok vol. tunk, amikor feljöttünk, mint a lisztesmolnár. Negyven méter mélyen voltak már, amikor a rendészet „elkapta őket” . De nem törődtek a fenyegetőzéssel, felelősségrevonással, mert már megbizonyosodtak, hogy jól haladnak. Mikor rátaláltak a szénre, beidézték őket a bányatröszthöz. Ismét Barják János emlékezik: — Nyilatkozatot tettek elénk, hogy írjuk alá: csak abban az esetben nyit­ hatjuk meg az új vágatot, ha 1955-re biztosítjuk onnan a napi 60-70 mázsás fejtel­ jesítményt. Mi azt kértük, hogy tegyék bele a nyilatkozatba, hogy a kívánt telje­ sítményre garantálják a napi 150 forintos keresetet. Ebbe nem mentek bele. Akkor azt mondtuk, szén van, termelni fogunk. Ekkor már a szakvélemények presztisét védték és nem adtak beruházást. Végeredmény: 1954-ben az új vágat üzemképes volt s ellenkezők és bizakodók együtt banketteztünk ezen az ünnepen. Mai jelzővel ezek a somlyóiak is meglehetősen „nehéz emberek” voltak akkor. A maguk feltárta bányából 3.200 kalóriás szenet bányásznak, naponta 30-32 vagon­ nyit és a valamikor írásban kért 60-70 mázsa helyett 100-110 mázsa a fejteljesítmény. Igaz, hogy a kereset 80-90 forint. Még 15 évre való szénvagyont számítanak a „partizánok” bányájából. 13 3 �9. HETVEN—NYOLCVAN BÁNYÁSZ Á L L T ŐRSÉGET Kicsi ez a telep, nagyszívű emberek a lakói. Vigyáznak a rendre, vigyáznak egymásra is. Itt nem sallangosak, nem üresen csengőek a jelszavak: értelem, megfontolás van bennük. Magukéi a jelszavak. Például az, hogy a bánya, az üzem dolgozóké. Hát 1944-ben nem hagyták elhurcolni a gépeket, 1949-ben nem hagyták megakadni a termelést az alagút miatt, 1953-ban nem hagyták bezárni a bányát, eltemetni a föld méhének oly drága, oly sok verítékkel naprahozható kincseit és 1956-ban. amikor megbolydult a világ ebben az országban, amikor megjelent a régi báró-kisértet árnya, a somlyóiak nem hagyták megközelíteni senki ártónak az ő bányájukat. Kozmács Ferenc mondja: — Volt néhány hőzöngő, aki azt sem tudta, mit akar. Ezek nem számítottak. Hetven-nyolcvan bányász állt őrséget éjjel-nappal és mindössze egy napig nem volt termelés. A városi intézmények, a kórházak somlyói szénnel tüzeltek. Igaz, az ellenforradalom után egy ideig szégyenünkként emlegették a Somlyói küldöttséget. Mert volt, küldöttségünk, amelynek egyetlen kívánsága az volt, hogy lássák el itallal megfelelően a kocsmát, mi dolgozunk és hozzászoktunk, hogy iszunk is. Erről akkor a városban megfeledkeztek, s mondom bűnünkül rótták fel aztán, hogy ilyen „feltételt” szabtunk. Pedig feltételről szó sem volt, a kérést jogosnak tartottuk. 1956 november végén megkezdték az MSZMP szervezését Somlyón a legrégibb titkár, Lengyel József vezetésével. Először Pásztor László lett a párttitkár, majd megint Lengyel József, őt szanatóriumba kerülése után egy darabig Barják János helyettesítette, míg 1959-ben meg nem választották a katonaságtól akkortájt lesze­ relt Csammer Emilt. Azóta háromszori választás után mostanáig is az üzemi alapszer­ vezet titkára. Közben területi pártszervezet is alakult, ennek vezetője Dorozsi Róbert. 10. H É T E ZE R H A T SZÁ Z T O N N A L E M A R A D Á S T P Ó T O L T A K Csammer Emil ma 35 éves. annak a Csammer Istvánnak a fia, akinél 1944-ben a moszkvai és londoni rádiót hallgatták a somlyói munkások. Tizennégy éves volt akkor Csammer Emil, s ő volt az összekötő a telepen maradtak és az erdőben, bá­ nyában bujkálók között. Ha este kisétált az erdőszélére és elkiáltotta a saját nevét: „Emil, Emil,’’ akkor az azt jelentette, tiszta a levegő, haza lehet ugrani egy órára a családhoz. Ritka volt akkor ez a kiáltás. Ezek a kalandnak tűnő izgalmas napok edzették a fiatal munkás szívét. A felszabadulás után az üveggvárbn dolgozott, tizenhat éves korában, 1946-ban lett párt­ tag és 1949-ben negyedmagával önként jelentkezett a néphadseregbe. A Petőfi tiszti iskolára került, 1951-ben avatták, majd egységének politikai tisztje, 1952— 1956-ig pedig párttitkára volt. Részt vett az ellenforradalom leverésében és a rend helyre­ álltával önként leszerelt, hazajött Somlyóra, azóta bányász. Tavaly, hatvannégyben a lejtősaknán szakadás történt, március 28-tól május 1-ig nem termeltek, 7,600 tonna lemaradásuk keletkezett. Amikor a bánya újra üzem­ képes lett, versenyt kezdtek az elmaradt mennyiség pótlására és a somlyóiak nem cáfolták meg régi hagyományaikat: a bányásznapra három hónap alatt minden adósságot törlesztettek, az éves tervet pedig 104 százalékra teljesítették., Csammer Emil mondja: — Pedig már nemcsak somlyóiak dolgoznak együtt. Két-három éve vidékieket helyeztek közénk, ebből először sok volt a nézeteltérés. Nehéz volt összeszokni, ne134 �héz volt átvenniök a mi munkatempónkat. Ez már a multé. Nincs különbség bányá­ szok között. A 312 dolgozó közül 107 párttag. Hét szocialista brigád címért küzdő csapat van, ezek közül kettő, a Berzák Józsefé és az enyém jelvényes brigád, Kohut Károly, Tóth ifjú Pál, Nemes ifjú Gyula brigádja okleveles, Kovács László és Fodor Tibor brigádja pedig minden bizonnyal most nyeri el a szocialista címet. 11. „VIGYÁZU NK EGYMÁSRA” És milyen ma, 1965-ben a telepiek élete? Dorozsi Róbert, a telepi párttitkár (1946 óta pártvezetőségi tag), Fajd József a telep, a 81-es körzet tanácstagja, Csirke Lajosné a nőtanács titkára és Gregor János a népfront titkár így jellemzi: — Túlnyomórészt azok élnek itt ma is, akik ezelőtt 20 éve. Néhányan meghaltak, egy-kettő elköltözött, ezek helyébe jöttek mások. Olyan Somlyó, mint egy nagy csa­ lád. Nem vagyunk sokan, ezért ismerjük egymás gondját is baját is, örömét is. Vigyázunk egymásra. Jó iskola volt a felszabadulás utáni három-négy esztendő, amikor minden célunk, minden cselekedetünk közös volt. Mert így ma is az. Bármi van, gyűlés, értekezlet, kultúrális esemény, senki nem vonja ki magát. Házról-házra adták a hírt, ezen a telepen mindenki népnevelő. Hagyománya van a nyugdíjas találkozóknak, a nők kézimunka kiállításainak, az ifjúsági összejöveteleknek, kultúrális rendezvényeknek, tanácstagi beszámolóknak. Hagyománya van a közös munkáknak is, amire a városi tanács és a városi szervek „jóvoltából” gyakran van szükség. Például négy-öt hónap alatt összegyűlt szemét­ hegyek eltakarításának, az utak rendbehozásának, téli megközelíthetetlenség idején a napi rendszeres útsalakozásnak és — a kenyérért történő naponkénti sorbanállásnak. . . . És itt, e vázlatos felsorolás befejező része előtt érdemes megállni rövid meditációra. A kivülálló, a somlyóiakkal végeredményben egy városban élő „kivül­ álló idegen,, meditációjára. 12. A S Z O C IA L IS T A H A L A D Á S Á R N Y O L D A L A Az ember, aki bátor a somlyói bányatelep 20 éves történetét társadalmi, vagy legalábbis osztálykeresztmetszetnek tekinteni, ennyi nagyszerű példa és csodálni való hősi tett megismerése után úgy gondolná, az itt élők amennyit adtak, annyit kapniok is kellett a társadalomtól. Az lenne természetes, ha befejezésként leírhatnám, hogy ezek a hamisítatlanul szocialista gondolkodású, vérű, cselekedetű emberek a mai átlagos normánál még magasabb, más, szocialista városok lakóihoz hasonló életkörül­ mények között élnek, s egyéb gondjuk sincs, mint hasznosan gazdálkodni a nekik juttatott javakkal. Ezt a kikívánkozó epikus igényt erősíti még az a pozitív tény is, hogy a város, Salgótarján, a nógrádi szénmedence góca és a munkásmozgalom egyik hazai fellegvára — amelynek Somlyó a 81-es körzete, tehát el nem szakadt és el nem szakított városrésze — Salgótarján egy évtizede már az országban egyedülálló szo­ cialista átalakuláson, gyors fejlődésen megy keresztül. Utcasorokat, városrészeket bontanak le Salgótarjánban egyik hónapról a másikra, a helyükön hat-hét-nyolc emeletes, modern, közép-európai igényeknek megfelelő toronyházak, iskolák, kultú­ rális intézmények nőnek ki a földből. Salgótarján régi gyárai megfiatalodnak új, a közvetlen emberi szükségleteket szolgáló üzemekkel, intézményekkel gazdagodik, idehoznak keleti és nyugati országokból hazánkba látogató külföldieket, kritikusokat is, hogy nézzék, lássák: mit alkot a nép, hogyan épül a szocialista ország és a mun­ kásosztály lakta modern város. 135 �Somlyó minden tekintetben Salgótarjánhoz tartozik, tőle függ és minden való­ színűség szerint a város feléje terjeszkedik majd, tehát előbb-utóbb össze is épül Salgótarjánnal. De ma ez a három kilométernyi távolság még kilométerekben le nem mérhető és időben is csak évtizedek mértékegységével rögzíthető. Fajd József tanácstag mondja: — Én szégyellem, hogy tanácstag vagyok. A kommunális ellátás, de a közellátás is olyan, hogy egy közepes falu színvonalát sem üti meg. Hónap-számra gyűlik a szemét, a víztároló tartályt nem tisztítják rendszeresen, emiatt fennakadás van a vízellátásban és a vizet egészségügyi szempontból is gyakran lehet kifogásolni. A telep lakóházai elhanyagoltak, sok olyan ház van, amit az Inászón elbontott régi bányászházak anyagából építettek. Nincs megoldva a csapadék-víz levezetés. Közös WC-k vannak, amelyeket nem tisztítanak a szükségletnek megfelelően rendszeresen. Az egyetlen út, ami a várossal összeköt, a telep alsó részéig vezet s onnan már ősz­ től — tavaszig semmilyen jármű nem közelítheti meg a telepet, így a boltokat sem. Az italbolthoz legtöbbször mi magunk görgetjük fel a söröshordókat, az élelmiszer bolthoz magunk hordjuk fel az élelmet. Hiányos az ellátás is. Nincs olyan hét, hogy egy-két esetben elő ne fordulna, amikor a délutános műszakba menő bányászok kenyér nélkül mennek le a munkahelyre otthonukból, mert jó, ha este valamikor megérkezik a városból a kenyér. Egy időben volt három nyugdíjas, akiket némi mellékkeresetért alkalmaztak az út lesalakozására, ez is megszűnt. Tizenöt családnál 110 voltos áram van, ami a bányaüzem energiafogyasztásától függően változik úgy, hogy ezeknél a házaknál sem mosógépet, sem rádiót, sem televíziót, sem egyéb elek­ tromos háztartási felszerelést nem lehet biztonságosan üzemeltetni. Hetenként egy­ szer van körzeti orvosi rendelés, de nincs a telepen állandó egészségügyi szolgálat, egy védőnő sem. Nincs Somlyó-bányatelepen egyetlen állami telefonvonal sem és téli nehéz időkben, de máskor is hányszor fordult már elő, hogy súlyos beteg ügyében nem tudtak időben intézkedni. A Barják János lakásán lévő bányai telefonon csak igen körülményesen három négyszeri áttételezés után lehet érintkezést találni bár­ milyen hivatalos városi szervvel, vagy intézménnyel. — És ezek a mindennapos gondok, panaszok nehezítik az életet Somlyón. Azért szégyellem, hogy tanácstag vagyok, mert az állandóan ismétlődő kérésekre, bejelen­ tésekre nem tudok a panaszosoknak megnyugtató választ adni. Jóideje már csak választások alkalmával, azt megelőzően keresnek meg bennünket, tárgyalnak velünk, tesznek igéreteket, hivatkoznak arra, hogy Somlyó mindig kitett magáért, aztán marad minden a régiben. Mintha mi nem tartoznánk senkihez. Viccesen említették is már néhányan, hogy alakítsunk köztársaságot. 13. TÖBBÉ N E M H A N Y A G O L H A T Ó EL Mit lehet még mondani a 81-es körzetről? Többet nem mint eddig. És többet nem mint más olyan telep, vagy helység lakóinak életéről, ahol a normális körülmények mel­ lett folyik normálisan az élet. Mert itt is működik a KISZ, él és tevékenykedik a népfront, folyik a pártoktatás, élénk a kultúrmunka, van modellező, szabó- varró és bábszakkör, kiemelkedő a sport-élet, különösen a labdarúgás, a sakk, a lövészet, az asztalitenisz, van tiszta ház és tiszta udvar mozgalom. És van türelem. Valami más, valami rajtuk kívüli, de velük, az ő életükkel, az ő mindennapi életük megkönnyebbítésével összefüggő intézkedésre, beavatkozásra van szükség, még pedig nagyon gyorsan és nagyon megfontoltan. A salgótarjáni 81-es körzet többé nem hanyagolható el. 136 R É TI Z O L T Á N : Ü ze m b e n ��Florián Mária Egy nógrádi népviseletről Ha egy számunkra ismeretlen vidék­ re, faluba vetődünk, a jellegzetes épít­ kezés mellett lakóinak viselete vonja magára figyelmünket. Különösen áll ez Nógrád megyére, ahol a legutolsó évtizedekig tizenhat élő viseletcsoportot különböztethetünk meg. Az 1800-as évek elején ezeket a viseletcsoportokat hiába is kerestük volna. Szeder Fábián 1819-ben általá­ nosságban írta a palócokról, hogy a nők pendelyen, ingvállon és kötényen kívül, a ház körül semmit sem vettek magukra. Szoknyát ebben az időben csak a módosabbak viseltek. A pendelyt és az ingvállat háziszőttes ken­ dervászonból szabták. Emiatt az évszá­ zados fehér ruházat miatt fehérnépnek, vászoncselédnek nevezték az asszonyo­ kat. A férfiak vászonruhája, a kézelő és gallér nélküli,nyakon madzaggal megkötött ing és bő gatya volt. Erre nyáron ünneplőnek, télen melegruhá­ nak, csuha, ill. szűr került. A téli me­ leg ruházatban, a férfiak és nők vise­ letében egyaránt fontos szerepet ját­ szottak a bőr felsőruhák, pl. bőrvirágos ködmönök. Míg a férfiak a XIX . szá­ zad elején süveget, majd nagykarimás kalapot, az asszonyok főkötőt és fej­ kendőt viseltek. ban megjelentek a gyári anyagok, s ezzel a ruha formája is megváltozha­ tott. Pl. a vékony gyolcsból szertele­ nül bő ujjú ingválakat lehetett varrni. A női ingváll és pendely alsóruhává lett, melyre felső szoknya is került, majd a szintén gyári anyagú lajbik. kiskabátok és vállkendők hódítottak maguknak teret a női népviseletben. A férfi viseletben a gyári posztó ru­ hák elterjedése a múlt század közepén befejeződött , a bocskort pedig hát­ térbe szorította a csizma. De mi az oka, az általános fejlődé­ sen belül, a viseletcsoportok differen­ ciálódásának? A földrajzi elszigeteltség, az úri divat, a nemzetiségek viseleté­ nek hatása, stb. mellett döntő befolyá­ sa a gazdasági fejlődésnek van. Azok a falvak, melyek lakosai hamarabb kerültek az ipar és bányászat kenye­ rére, polgárosodtak. A polgárság mult század végi hosszú szoknyás ruházatát örökítették át a jelenbe. Ezek a fal­ vak a kivetkőzésben is megelőzik az archaikusabb viseletű, „ parasztosabb” , rövid, sokszoknyás falvakat. Ez utóbbi­ ak közül a hollókői v iseletosoport (Hollókő, Nagylóc, Varsány és Nógrádsipek), és ezen belül Rimóc őrzi leghí­ vebben a századfordulóra kialakult vi­ seletet. Az évszázados vászon, bőr és szűrposztóruházat lassú változásban for­ dulópontot jelentett az 1848-as jobbágy­ felszabadítás. Az új gazdasági és tár­ sadalmi feltételek, a kapitalizálódás, a parasztság ruházatára is kihatott. Az eddig önellátáson alapuló ruházkodás­ E falu lakossága a jobbágyfelszabadí­ tást követően is, egészen a századfordu­ lóig, otthoni, mezőgazdasági munkából élt. Ez az állapot konzerválta viseletét. (pl.: a bőgatya és a bocskor használa­ tát.) A nagycsalád-rendszer bomlása, s 138 �A falu viseletét éppen olyan iratlan szabályok irányították, mint pl. a templomi ülésrendet. A ruházatról megállapítható viselőjének kora, álla­ pota és az alkalom, amire felkészült. A legény és a fiatal házas, pl. szé­ lesen hímzett inget és szakácskát (kö­ tényt) viselt. Idősebb férfi ilyet már nem vehetett fel. Bokrétát csak az a legény viselhetett kalapján, aki lányhoz járt. A bokréta ugyanis a lány aján­ déka volt, melyről meg lehetett álla­ pítani, hogy milyen a kapcsolat köztük. Ha kicsiny volt a bokréta a legény rövid ideje járt a lányhoz. A kiválasz­ tott legény nagy, szentkúti bokrétát kapott, a vőlegény pedig rozmaring ágat is. Csuhát akkor csináltattak a legény­ nek a losonci szűrszabóval, amikor ha­ zavitte az első magaaratta kévét. Ezzel ismerték el nagykorúságát. Ez a csuha később fontos szerepet játszott a le­ gény életében, ha kitették az eresz alá a lányos háznál, ahová járt, meg­ tudta, hogy feleslegesen tölti ott idejét, a lányt úgysem adják hozzá. Ha pedig esküvőre került a sor. a csuha volt a legény legnagyobb dísze. De nemcsak a vászonruha és csuha, hanem a posztóruha, a lajbi is utalt viselője korára. Pl. ólomgombot, cifragombot csak 25-28 éves korig viseltek, lajb ijukon a . férfiak, ennél idősebbek már csak feketét. Még kifinomultabban jelzi viselője állapotát és korát a női ruházat. A lány hajadon voltát a hajviselet árulja el leginkább. A lányok egy fonatot viselnek, ünneptől függően felpántli­ kázva. De ha asszony lesz a lányból, haját kontyba tekerik, elől a fülre „lapátba” igazítják, és ezután köteles mindég gyöngyös „féketőben” és me­ nyecskekendőben járni. Nagyon kifeje­ ző az ingváll kézelőjének hímzése, melyen a század eleje óta több ízben megváltozott hímzéstechnika és színe- ezzel kapcsolatban a nagyobb családi földek széthullása, az eddigi gazdálko­ dási formában is változást hozott a mult század végére. A lakosság egy részének csak a fuvarozás adódott, mint munkalehetőség. Emiatt, az eddigi juhászat helyett, lótartással kellett fog­ lalkozniok. Ez a változás a viselet ál­ talános formájára még nem volt befo­ lyással. de pl.: a juhászattal kapcsola­ tos ruházati cikkek kiveszésével járt. (pl.: bőrnadrág, bunda, ködmön.) A több évszázados férfi vászonviseletet az első világháború szinte teljesen megszüntette. A gatyaviselet a sokáig hordott egyenruha miatt elmaradott­ nak, kényelmetlennek tünhetett, és különösen a városba kényszerült dolgo­ zók számára bizonyult alkalmatlannak. Emellett döntő tényező volt a vidék elszigetelődése a trianoni határokkal elválasztott vásárló területtől (főleg a századfordulón legkedveltebb kékfestő­ ruhák és a selyemkendők beszerzési lehetősége csökkent). Ezért a viselet egyre díszesebbé tételére fordították a figyelmet, nagyobb szerephez jutot­ tak a gyöngyök, pántlikák, művirágok és mennél „ cifrább” hímzés. Az új viselése azonban még mindég csak az új nemzedék számára kötelező, és haláláig mindenki megtartja azt a divatot, amibe beleszületett. Így az öregek még a harmincas években is felvették a bőgatyát és a csuhát. A második világháború alatt a falu gazdaságilag visszaesett. Ezután a fér­ fiak viseletét a kényszerdivat alakí­ totta, azt vették fel, amit éppen vásá­ rolhattak. A nők viszont a legutolsó évekig ragaszkodtak a régidivatú vise­ lethez, és a hozzávalót még jólétük fel_ adása árán is megszerezték. Ezen a szokáson egyrészt a kendertermesztés megszüntetése, másrészt a beszerezhetőbb és olcsóbb gyári holmik (szandál, terilén stb. anyagok) terjesztése ütött rést. 139 �zés életkort és állapotot jelez: a szálszámolásos fehérhímzés az idősasszony és a mélygyász jele. Piros, fehér cifrájú kézelőt hétköznap, és a közép­ korú asszonyok ünnepen viselnek. Fe­ hér, piros és kék színnel varrják a középkorú asszony hétköznapi kézelő­ jét, és egyúttal a félgyász jele is. (pl. menyasszony félgyásza) Kék-zöld szín­ nel, keresztöltéses technikával pedig a lányok félgyásza, gyermekes fiatalasszonyok hétköznapra való kézelője készül. A lányok, új menyecskék több színű keresztöltéssel hímzett kézelőt viselnek, melyben a piros vagy „tüdőszín” dominál. Ünnepélyességét a min­ ta szélessége jelzi. Ugyancsak a fiatal lányok több színű, szabadrajzú kézelőt is hordanak. Néhány alkalommal meghatározott öltözetben kell megjelenni. Ilyenek a félgyász (pl. temetés vagy böjt) és a mélygyász (pl. családtag halála). Az előbbit a kék, zöld és kékfestő ruhák az utóbbit a fekete és a fehér szín jellemzi. Elvétve a piros is lehet gyász­ szín, a fiatal asszony kisgyermekét pl. piros csecsekendőben gyászolta. A lá­ nyokat és a fiatalasszonyokat fehér ruhában temetik, a legényt fehér ru­ hás lányok viszik ki a temetőbe. Idős­ asszonyt kékfestőben, kallott ingvállban temetnek. A lányok kendőlakástól (eljegyzéstől) a lakodalomig gyászolják magukat. Első hirdetéskor fekete tükörselyem öl­ tözőben, mélygyászban, a másodikon kék, gyászosban, a harmadikon kék­ festőben, tehát félgyászban jelennek meg. Az esküvő előtti napon újra mély­ gyászt öltenek, de ”cifrán kikészülnek,,, pl. kitűzik a menyasszonynak járó roz­ maringágat is. A fehér ruhát csak a lakodalomra veszi fel a menyasszony, amikor legalább hat apróra „ráncolt” és ugyanennyi keményre ”vasalt„ alsó­ szoknyát vesz fel alája. A kontyolásra azonban újra félgyászba öltözködik, 140 fehér gyolcsingbe, „fekete-tüdőszín sí­ kosba” vagyis csíkos szoknyába. Fehér ruhát viselnek az elsőáldozó és a nyoszolyólányok is. Az év jeles napjai hagyományossá merevítettek egy-egy öltözetet. Ad­ ventban, még a Mikulás-napi búcsún is, gyászosan kell járni az éjfélimiséig. Ekkor azonban piros selyemben kell megjelenni. Újévkor a fehér vasaltban, vízkeresztkor mélygyászban, de lega­ lább félgyászban mennek misére. Hamvazó szerdán a kékfestő, fekete vasár­ nap és nagypénteken a fekete kötelező. Virágvasárnap a mély gyászt fehér vállkendővel enyhítik. Húsvét vasárnap piros, húsvét hétfőn bogárselyem (tü­ dőszín) felsőszoknya kerül a vasaltra. Húsvét után az első vasárnap fehér vasárnap, ilyenkor a lányok és újmenyecskék fehér ruhában, az utóbbiak nagyféketővel jelennek meg a misén. Ugyanilyen öltözetben ünnepelnek úr­ napján és áldozócsötörtökön. Ezeken az ünnepeken az idősebb asszonyok, ha ”vasaltat„ (alsószoknyát nem is vehet­ nek, hat apróra ráncolt szoknyára veszik a selyemszoknyát. Pünkösd va­ sárnap és hétfőn világoskék selyem­ ben, Péter-Pálkor szintén nagyon cif­ rán kell templomba menni. A falu Nagyboldogasszonykor a szentkúti bú­ csúba zarándokolt (kb. 1960-ig). Erre az alkalomra a lányok és az újme­ nyecskék cifrán, a máriás-lányok fe­ hérbe készültek fel. Ugyancsak fehér a lányok kötelező viselete Kisasszony­ kor, a falu kápolnájának búcsúja al­ kalmával. Most csak néhány, nagyon jellemző példát hoztunk fel Rimóc viseletének rendszeréből. Ezek nem is annyira a viselet külső képét, mint inkább azo­ kat a belső szabályokat tükrözik, me­ lyeket egy falun áthaladva csak rész­ leteiben, összefüggései nélkül figyel­ hetünk meg. �KRITIKA Az északmagyarországi képzőművészek kiállítása Most először, s éppen felszabadulásunk huszadik évford u lója alkalm ából, az épülő város készülő épületében kerül sor az északm agyarországi m űvészek együttes kiállítására. A körülm ények — megannyi jelkép, am elyek nemcsak önfeledt öröm re és ünneplésre késztetnek bennünket, hanem munkára és szám vetésre köteleznek. 1934-ben, D erkovits G yula halála alkalm ából írta a neves haladó publicista Bálint G yörgy: nagy töm egei akkor lesznek ismét a piktúrának, ha ismét egy nagy eszm e hordozója lesz. D e azt is hozzátehetjük: a m űvészet csakis akkor lehet nagy eszm ék hordozója, ha ezekért az eszmékért nagy töm egek küzdenek, s ha az form álja a m űvészek tudatát, hogy kiknek és m iért alkotnak. A m űvészetet a marxizmus— leninizm us nem is tudja másként felfogn i, mint a művész— mű— közönség szétválaszthatatlan egységét. M űvészet és közönség együtt változnak. M inden korszak minden művészetének m egvolt a sajátos befogadója, a m indenkori társadalmi struktúrának m egfelelően szervezett közönség. A Horthy-korszakban is más volt a közönsége a szent k irályo­ kat ábrázoló falképeknek, a m enedéket kínáló tájképeknek, v a gy a néptöm egek történ elm i küzdelm ét bemutató grafikai sorozatoknak. S ha nálunk m ég csak kiala­ kulóban van az ú jfa jta együttműködés, a közönség ú jfa jta szerveződése, mégis, lé ­ nyegében, alapjaiban más a mai helyzet, m int a két háború közötti művészeti éle­ tünk volt. S ha tovább is él. és nemcsak művészekben, de a közönség legszélesebb rétegeiben is, a polgári kultúra egyik-m ásik konvenciója, ha mind a mai napig aligha beszélhetünk még arról, hogy kialakult volna — akár a művészek, a közönség, vagy eszmei irányítás körében — m értékadó közvélem ény arról, hogy m ilyen korunk szocialista realista képzőművészete, annyit bizonnyal állíthatunk, hogy ez a m i mai művészetünk átlagában is elevenebb a réginél, nagyobb lélegzetvételre alkalmas, segíti abban az embert, hogy ésszerűen racionálisan tájékozódjék az őt körülvevő világban. V a llju k be, kötnek bennünket nemcsak ízlésbeli, hanem elm életi konvenciók is. Hányszor halljuk a kérdést: ki az a művész, vagy m elyik az az alkotás, am ely fenntartás nélkül m ércénk lehetne az új, a szocialista realista minőség megitélé­ sében. S nem gondolunk arra, hogy a Tanácsköztársaságnak, a harmincas évek elejének, a felszabadulást követő fordulat évének vagy napjainknak más és más a társadalmi valósága, másként alakult ki minden korszakban a m űvészi mondani­ való, mások lesznek a korszakokra leginkább jellem ző m űvek tartalm i-form ai m eghatározói, 1919-ben a győztes proletárhatalom megvédésének eszm éje éltette a Tanácsköztársaság m űvész-agitátorait, s ez merőben más feladat volt, mint D er141 �kovitsé, aki az 1930-as nagy tüntetésre készített Dózsa-sorozatával a népelnyomó rendszer megdöntésére nevelt. A felszabadulás után az újfajta, még soha nem ismert nemzeti összefogás, a hatalmas lendületű ujjáépítés, a munka megváltozott fogal­ mának éppen hogy megismert új jelentése megintcsak másfajta művészi tettre buzdított, mint napjaink homogénebb társadalmának egyre bonyolultabb, össze­ tettebb embertipusa, a szocialista együttélés és a szocialista erkölcs ujonnan ki­ bontakozó jellege. Az alkotást mindig és mindenek előtt saját korának társadalmi valóságával mérhetjük. S ha tartózkodóik vagyunk olyan művek előtt, amelyek a mi mai ob­ jektív valóságunkkal szemben közömbösek, vagy attól esetleg éppen idegenek, azzal nem segítünk sokat művészeinknek, ha régebbi korszakok művészeti eredményeit kérjük tőlük számon: önmagunk munkáját is nap-nap után a ma megoldandó feladatokkal mérjük. A művész mindig közölni akart valamit korának emberével. S a kortárs — mélyebben vagy felszínesebben — mindig megértette a maga mű­ vészetét. Meg nem értett művészsorsokkal is csak a kapitalizálódás óta találkozunk, s már a közelmúlt hanyatló burzsoá kultúrájának eredménye a művész, aki lemon­ dott a közönségről s lemondott a közlésről is, akárcsak a közönség, amely a felszínes érzéki örömön, vagy pillanatnyi sokhatáson túl mást nem vár a művészettől. De bármennyire is kiszorulóban van nálunk a polgári piac, mint közvetítő a művész és a közönség között, bármennyire is természetessé válik a szocialista közösségnek sokirányú és egyre magasabb szintű érdeklődése, senki nem válhat automatikusan műélvezővé, a művészet befogadójává. Persze, kettőn áll a vásár. A művészen is múlik, azon, hogy mondanivalója sok vagy kevés embert érint, hogy sokak vagy kevesek számára akar-e valamit közölni. De a nézőn, megrendelőn, befogadón is múlik, azon, hogy mennyire kultúrált, mennyire fogékony, mennyi ismeretanyaga van ahhoz, hogy követni tudja az író, zeneszerző, képzőművész mondanivalóját, nyelvezetét. Lenin írta egyik levelében K lara Zetkinnek, hogy a kultúrálatlanság megfér a hatalomért vívott harccal, azzal az időszakkal, amikor a munkásosztály kezébe ragadja a hatalmat és megszilárdítja azt, de a kultúrálatlanság semmiképpen sem fér meg a hatalom megtartásával. Mai szocialista művészetünk, amely a szocialista realizmus régebbi korszakaival szemben, — a társadalmi változásoknak megfelelően, a művelődés általános változásait követve — sokrétűbb, bonyolultabb, tömörebb, nyilvánvalóan kevésbé megközelíthető annak a számára, akit a látványadta pillanatnyi benyomás érdekel és elégít ki, mint ahogy Józséf Attila is mélyebben gondolati, mint bármelyik századvégi lírikusunk és Bartók is másfajta koncentrálást kíván meg, mint muzsikus elődei. Ahhoz, hogy művészetünk szocialista szellemben fejlődjék tovább, s kevesebb buktatóval mint a közelmúltban, nemcsak arra van szükség, hogy növekedjék a művészek szocialista társadalmi tudatossága és hivatásérzete, hanem arra is, hogy ez a hivatástudat a közönség szocialista szellemű igényei alapján találja meg a kibontakozás, kitárulkozás lehetőségeit. Olyan közönségre van szükség, amely a művészetben is ugyanolyan fogékony az újra, észszerűre, a társadalmunk érde­ kében születő hasznosra, mint ahogyan munkánk, mindennapi életünk minden mozzanatában törekszünk a korszerűségre. S ott, ahol hárommillió koldus országából virágzó ipari országot, szocialista emberek otthonait építjük, ahol új tartalommal telítődnek fogalmaink a szépről és az igazról, ott a művészi szépet nem köthetjük letűnt korok mércéihez. 142 �Évtizednyi idővel ezelőtt még sokan elitélték a nagy magyar szocialista realista festőt, Derkovits Gyulát. A polgári szemléletűek azért, mert a munkásosztály élete érdekelte, harcosan és szenvedélyesen, s ezt nem tekintették művészethez méltó, szép témának. A dogmatikusok meg azért, mert nem volt csak-optimista, s mert másként szólt a munkásmozgalom 1930. körüli véres összeütközéseiről, mint ahogyan nagy festő elődei a múlt századi paraszti kiszolgáltatottságot megjelenítették. De ezek már a múlt vitái, s elméleteinkben is egyre kevesebb az eféle ellentmondás. Művészetünk fő tájékozódási mércéje, hogy mi mennyire igaz társadalmilag, s ha ez — a művészet nyelvén — nem is könnyen szavakba foglalható, a művészműközönség növekvő egységében mégiscsak kialakulóban van valamilyen, egyre inkább közös elképzelés arról, hogy mi a szép, és melyik az a művészi korszerűség, amely a világméretű történelmi változások távlatában bizonyul korszerűnek. A művész is, mint bárki közülünk, új nép, másfajta raj, és — továbbra is József Attilánál időzve — ha még csörömpöl is ajkán a szó, ugyanúgy a tudatos jövőbe lát, mind mindazok akik tervezve, dolgozva ezt az országot a mának és a holnapnak építik. Visszaemlékezéseink, amelyekkel két évtized megtett útját a művészetben vagy bármely más területen, vagy saját egyéni életünkben végigmérjük, nemcsak azzal nemesítenek, hogy az emberi munka és akarat, az emberség és önismeret erejét bizonyítják, hogy marxista tudományunk igazságát hirdetik, hanem elsősorban azzal, hogy köteleznek bennünket az eddigi út folytatására. Felszabadulási ünne­ pünkben éppen az a legnagyszerűbb, hogy tovább építhetjük azt, amit eddig építet­ tünk, hogy tovább élhetünk a nagyszerű korszakban, amelynek két évtizedére vissza­ tekinthetünk. S ha József Attila közel harminc éve így kiálthatott fel Ars poeticá­ jában: „Nincs alku — én hadd legyek boldog!” — mai szocialista művészeink többesszámban, s az egész nép, a szerveződő, új szocialista közönség nevében és érdekében hirdessék a meg nem alkuvást. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg az északmagyarországi képző­ művészek első, felszabadulási kiállítását. Aradi Nóra 143 �Magyar irodalom határainkon túl Nehéz feladatra vállalkoztunk, amikor két folyóirat — a pozsonyi Irodalmi Szemle és az újvidéki Híd — tükrében kívánunk néhány oldalas rövid tájékoztatást nyújtani a szlovákiai és a jugoszláviai magyar irodalom jelenlegi helyzetéről, hiszen a határainkon túli magyar irodalom dúsan termő ága az egyetemes magyar litera­ túra sok évszázados fájának. Sajnos e dúsan termő ág gyümölcse nálunk csak na­ gyon szűkkörű réteg számára jelent csemegét. A magyar irodalom Szlovákiában a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után (1918) bontakozott ki, mint olyan nemzetiségi irodalom, amelynek nincsenek törté­ nelmileg kialakult helyi hagyományai. A progresszív irodalmi eszmék kialakulásában fontos szerepet töltöttek be azok az emigráns írók. akik a Magyar Tanácsköztársaság bukása után átmenetileg vagy huzamosabban Csehszlovákiában tartózkodtak és az ottani magyar nyelvű kommunista és demokratikus lapokba írtak. A felszabadulás után a szlovákiai magyar irodalom az átmeneti nehézségek le­ küzdése után 1948-ban éledt újra. A magyar nyelvű iskolákon kívül magyar újságok és folyóiratok (Új Szó, Hét, Irodalmi Szemle), a pozsonyi rádió magyar adásai ter­ jesztik az irodalom új termékeit. Komáromban önálló magyar területi színtársulat működik. A Szlovákiai írók Szövetsége mellett magyar szakosztály és a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadóban a magyar nyelvű könyvek kiadására magyar szerkesztőség létesült. A felszabadulás előtt is működő írók — Csontos Vilmos, Egri Viktor, Forbáth Imre, Szabó Béla és a szlovákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselője Fábry Zoltán — mellé egyre több olyan fiatal tehetség sorakozik fel, akik már a népi rend­ szerben váltak íróvá. Közülük a prózában Duba Gyula, Mács Károly, Rácz Olivér és Szőke József, a lírában Bábi Tibor, Cselényi László, Ozsvald Árpád, Dénes György, Gál Sándor és Monoszlóy M. Dezső emelkednek ki. Drámaírás területén Egri Viktor neve a legismertebb. Őt 1952-ben Közös út című színjátékáért Állami-díjjal tüntet­ ték ki. A kritika legkiemelkedőbb művelői a már említtt Fábry Zoltán mellett, Dobos László, Csanda Sándor és Turczel Lajos. A fenti írók valamennyien munkatársai az Irodalmi Szemlének, amely 1958 óta jelenik meg Pozsonyban a Szlovákiai Írók Szövetsége kiadásában. Főszerkesztője Dobos László.A pozsonyi főiskolát végzett magyar-történelem szakos tanár mind­ össze harmincöt éves. Számtalan mű elemzése mellett 1963-ban kisregénye jelent meg Messze voltak a csillagok címmel. Az Irodalmi Szemle a legjelentősebb magyar nyelvű sajtóorgánum Szlovákiában. Mint ilyen maga köré tömöríti az ott élő magyar írókat és számukra publikációs lehetőséget teremt. Emellett azonban van egy másik ,legalább ilyen jelentős hivatása is. Konkrétan az, hogy helyzeti adottságainál fogva a közvetítő szerepét tölti be szűkebb értelemben a szlovák és a magyar, tágabb értelemben a dunamenti nem­ zeti kultúrák között. Ez nemcsak azt jelenti, hogy széleskörű fordítótevékenységgel, recenzálással közelíti egymáshoz a nemzeti irodalmakat, hanem _ mint Duba Gyula a szerkesztőbizottság tagja írja — „sokkal fontosabbnak érzem azt a »hidat«, amelyet a csehszlovákiai magyar író építhet a magyar, cseh, szlovák, sőt szovjet szellemi 144 �kultúra között. S ez nemcsak a nyelv kérdése (bár nagymértékben az is) de annak is a következménye, hogy a Csehszlovák Köztársaság polgárai vagyunk és a cseh­ szlovák szocialista társadalomban élünk. Ez közös problémákat, közös kérdésfel­ tevést, közös életismereteket jelent. A „magyar paraszt” irodalmi vetülete mellett érzelmileg hozzáférhető számunkra a cseh és a szlovák paraszt gondolatvilága, és a cseh proletár, a szlovák szegényember és a magyar béres (multról van szó) pszihológiája. Testközelből ismerjük a cseh polgárt, a szlovák partizánt és a szlovákiai ma­ gyar tanítót. Nagy építkezéseink (Keletszlovákiai Vasmű), üzemeink az internacio­ nalizmus kisérleti lombikjai. Mindez tengersok apró életismeretet jelent, amelyek között meg kell teremtenünk a harmóniát, amelyekből hidat kell építeni magunkban a magyar, cseh és szlovák irodalom között, s erről magyar nyelven számot adni. Ezt jelentik helyzeti adottságaink, objektíve végtelenül tág körülöttünk a láthatár.” (Vö. Irodalmi Szemle V II . 1964/4 354. 1.) E célkitűzések realizálásáról tanúskodik az Irodalmi Szemle 1964-es évfolyama is. A januári számban például ankétot indított az irodalmi nemzetköziség gondola­ táról. Cseh, szlovák, magyarországi, és ottani magyar írók fejtették ki véleményüket erről a kérdésről. Színvonalas hozzászólások egész sorát közli a lap. Összegezés helyett álljon itt egy idézet Fábry Zoltán tollából: „Nem kell nagyban semmi mást tenni, mint amit kicsiben, hídvállaló közvetítőként mi már megpróbáltunk és szívvel és aggyal teljességben vállaltunk: a szomszédságnak, a rokonságnak, a rokonitásnak — immár az egész szocialista szektort befogadó nagyobb hatósugarú — realizálását. Csak így lehetünk egymás nézői, meglátói vigyázói: szeretettel, aggódással, büszke­ séggel és féltéssel, ahogy fentebb írtam, és ahogy Győri Dezső népeink hasz­ nára és használatára, már egy negyedszázada megírta: ”mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém.” Az imént említett színvonal nemcsak erre az ankétra volt jellemző, hanem az Irodalmi Szemle anyagára általában is vonatkozik. A szerkesztők leginkább tömör mély gondolattartalmú írásoknak adnak helyet. A gondolatiság azonban nem vezet céltalan filozófáláshoz, hanem arra mutat, hogy a felszín jellegtelen ábrázolása he­ lyett az Irodalmi Szemle írói a lényeg megragadására törekszenek. A lap hasábjain szinte lámpással kell keresni — bármilyen műfajban — az átlagosnál gyengébb műalkotást. Ezt a rendkívül pozitív, de szokatlan jelenséget Fábry Zoltán a követke­ zőképpen magyarázza: „A szlovákiai magyar író: minőségi író. A mű-ambíció itt nem hiúsági kérdés, de létfeladat, a felfokozott stílusmérték nem l’ art pour l’ art játék, de küldetéses elkötelezettség. Csak ami jobb, ami maradandóbb, biztosíthatja és biz­ tosítja egy nép, egy nyelv érettségét, megmaradását, irodalmi versenyképességét.” (Vö. Fábry Zoltán: Harmadvirágzás 1963 258. 1.) Az Irodalmi Szemle valamennyi számában első helyen szépirodalmat közöl. Emellett a leggyakoribb rovatok: a Disputa, a Hagyomány, és a Figyelő. Az utóbbi rovat elsődleges célja, hogy a magyarországi irodalomra reflektáljon. Gazdag a lap fordításanyaga is, melyen keresztül egy-egy európai irodalommal ismerteti meg az olvasót. Például: Mai szovjet próza, Mai lengyel próza, Mai jugoszláv irodalom, Nyugatnémet elbeszélők, Svéd elbeszélők. A szlovák irodalom problémái természet­ szerűleg nagyobb helyet kapnak. Ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy a szer145 �kesztöbizottságnak szlovák tagja is van Stibor Štitnicky személyében. A kiváló költő neve nem ismeretlen Magyarországon sem. Az elmúlt évben Nógrádban is járt a Madách-centenáriumi ünnepségek alkalmával. Erről az évfordulóról egyébként az Irodalmi Szemle ünnepi számban emlékezett meg, és az ebből az alkalomból közzé­ tett tanulmányok sok érdekességet tartogatnak a magyarországi Madách-kutatók szá­ mára is. Az Irodalmi Szemle külön értéke a gazdag képanyag és gyakran közöl művészi fotókat is. Eredeti tipográfiája, változatos tördelése a szerkesztő jó esztétikai érzé­ kéről tanúskodik. Summa summárum az Irodalmi Szemle rangos, jól szerkesztett folyóirat. Kár, hogy Magyarországon kevesen olvassák és rokonszenves törekvései nem kapnak meg­ felelő visszhangot. Az Irodalmi Szemle jugoszláviai testvére a Híd. 1934-ben indították Szabadkán az ott élő magyar fiatalok. Ekkor elsősorban társadalomtudományi kérdéseket tár­ gyaló folyóirat volt, és élénk tevékenységet fejtett ki a vajdasági magyarok jog­ fosztott tömegei között. 1941-ben Jugoszlávia német és magyar megszállása után megszűnt. Szerkesztői és munkatársai közül többen mártírhalált haltak. A felszabadulás után újjászerveződött és az egész jugoszláviai magyar irodalmi élet központi folyóirata lett. Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi kérdések­ kel foglalkozik havonta 100-120 oldalon. Ujvidéken jelenik meg a Fórum Lapkiadó Vállalat gondozásában. Szerkesztik: Fehér Kálmán és Pap József felelős szerkesztő Nem kell sokáig tallózni a Híd hasábjain ahhoz, hogy a jugoszláv magyar iro­ dalom egyik legjellemzőbb sajátsága — a magyar anyanyelv, jugoszláv állampolgár­ ság, és szocialista világszemlélet harmonikus egysége — szembetűnjön. E megálla­ pítást nem kell kommentálni, de kiegészíteni igen. Beletartozik ugyanis ebbe az is, hogy a Híd irodalma vajmi kevés ponton érintkezik a magyarországival. Ez a jel­ lemvonás a jugoszláv állampolgársággal magyarázható. Vajon miért? Elsősorban azért, mert ”voltak — s akadnak ma is — objektív akadályok, me­ lyek a két irodalom normális cirkulációját nehezíti. Gondoljunk csak arra a tényre, hogy a szocialista realizmus, mint egyetlen igaz, az előtte levő irodalmak „csúcs­ pontját” jelentő hivatalos irányzatot Jugoszláviában felszámolták még mielőtt gyö­ keret vert volna, s ebből kifolyólag a jugoszláv alkotói gyakorlat és elmélet, és nem utolsó sorban a kultúrpolitika egészen más utakon haladt az elmúlt másfél év­ tizedben, mint Magyarországon.” (Vö. Bosnyák István: A kezdeményezés dicsérete. Híd 1964/3 335. 1.) A Híd anyagára az értekezőpróza túltengése a jellemző. Esszék, recenziók, ol­ vasmány-regisztrálások, irodalomtörténeti és kritikai tanulmányok dominálnak. E műfajokban legtöbbször Bányai János, Bori Imre és Sinkó Ervin nevével találkozunk. Különösen nagyhatásúak Bori Imrének az újvidéki egyetem magyar tanszéke docen­ sének az esszéi, amelyek nagy elemző szenvedélyükkel, nyelvi megformálásuk kultúráltságával tűnnek ki. Az utóbbi időben Bori előszerettel ír a szociográfia és szépirodalom kérdéseiről. Az értekezőpróza körébe tartozik a folyóirat állandó ro­ vata a Krónika is, amely érdekes olvasmányos formában tájékoztat a legfrissebb kultúrális eseményekről. A Híd szépirodalmi anyagáról azt állapíthatjuk meg, hogy műfajilag differen­ ciált, változatos. A líra legkiemelkedőbb képviselői Ács Károly, Domonkos István 146 �Fehér Ferenc, Koncz István, Pap József és Tolnai Ottó. Ha lehet ennyi költőt egyet­ len közös vonással jellemezni, akkor róluk azt mondhatnók, hogy a „befeléfordulás” mint költői magatartás eredményei csillannak meg verseikben. A „befeléfordulás” azonban nem jelent elzárkózást. Példa erre Fehér Ferenc Időtlen ének című verse: Ha nem volna már csak két heted s a havas szemöldű nagybeteg fogná hazád a két kezed meghajtanád-e térdedet ha nem volna már csak rongy heted ha nem volna már több életed. (Vö. Híd 1964/10 1127. 1.) A prózai termésre tartalmi vonatkozásban a közéleti téma hiánya és a gyakori pszihologizálás a jellemző. Formailag a montázstechnika, a filmszerűség látszik elterjedtnek. Gyakoriak a párbeszédekből és rövid leírásokból szövődő novellák, elbe­ szélések. A prózai művek alkotói közül Deák Ferenc, Gál László és Varga Zoltán nevét kell külön kiemelenünk. A jó dráma hiánya úgy látszik nemcsak Magyarországon probléma, hiszen a Hídban is hiába keressük. A fordításirodalomban első helyen a jugoszláv költészet megszólaltatását kell nyugtáznunk. A legkiválóbb for­ dítók Ács Károly, Borbély János és Herceg János. A külföldi irodalmakat inkább a nyugatiak, főleg angol és amerikai írók képviselik a Hídban. Mivel a Híd nemcsak irodalmi és kritikai, hanem művészeti és társadalomtu­ dományi folyóirat is egyben, ezért nem véletlen, hogy ilyen tárgyú írásokkal is gyak­ ran találkozhat az olvasó. Ezek az írások nyomon követik a filozófiai, szociológiai vitákat, elemzik a nemzeti kultúrák sajátos nyelvi és egyéb jellegzetességeit. Szoros értelemben vett képzőművészeti kérdésekkel viszonylag ritkán foglalkozik a Híd és gyér számúak a műmellékletek is. Az elmondottakból érződik, hogy milyen sok irányú feladatot kell megoldaniok a szerkesztőknek. Nem könnyű egy egész kultúra reprezentánsának lenni. Az a kis­ számú írógárda viszont, amely felsorakozott a Híd köré, megérdemli nemcsak a vajdasági magyarok, hanem a mi figyelmünket és bizalmunkat is. Lépjünk rá a közeledés hídjára, tüntessük el a fehér foltokat a magyar irodalom térképéről, ismer­ jük meg egymást, közös hasznunk származik belőle. Csongrády Béla 147 �Radnóti Olaszországban A római Monte-Marion egyik gyü­ mölcs-zöldség üzletében vásároltunk Marinkával. Szeptemberi meleg, ná­ lunk kánikula számba vett idő. A zöld­ séges asszony Marinka rokonát véli felfedezni bennem, — aztán ráhagy­ juk. — A Via dei Giornalisti 25-ben lak­ nak Gianni Tótiék, innen a második háztömb. A bejárat körül pálmák, oleanderek, az első emeleti ablakban tűzpiros muskátli pompázik. Bent a hallban a falak ékítményes dekorativitása — forradalmi plakátok, spanyol és mexikói művészek eredeti grafikái, indián nyíl, afrikai maszkok, magyar gölöncsér munkák. Gianni dolgozószobája innen nyílik. Írógépe mellől galambszárnyú mosolylyal áll fel, tört magyarsággal köszönt, én ügyetlen olaszsággal viszonzom, s nagy meleg olasz szivével ölel át. Gianni Toti gyerekképű, az időt meg­ tréfálva kopaszodó fiatal költő. József Attila első szép fordítása és értékelése, esztétikai tanulmányai, műfordítások, kritikák, publicisztika, eddig nagy köz. figyelmet keltett verseskötetei a mai olasz irodalom élvonalába sorolják. Ebédnél már véget nem érő vitában hántjuk le egymásról — sokszor éle­ sen, mint a kés — az ismeretlent, hogy nézeteink kristályrendszerében megta­ láljuk a közös cselekvés indítékait, melyből a mai napig tartó barátság táplálkozhatik. Giannitól sokat tanul­ tam, mint művész, mint ember egya­ ránt. Naponta szerez érvényt azoknak a forradalmi impulzusoknak, melyek tisztán szövik át életét. Új irodalmi műfajt teremtett — irodalmi plakátok! Mexikói, spanyol, olasz metszetek, til­ takozó szövegek, vers és próza — új formában, új hangon harcol ebben a műfajban a nagy világirodalom áram­ körében. Egész munkásságában a fasiz­ mus létrejötte elleni sürgető cselek­ vésre szólít fel, a nagy humanizmus rangján az antifasiszta egységre való felhívás ölt testet. Ez a költő az élet­ re van szánva, a halál ellen! Alkotótevékenysége, manapság láncszem­ ként kapcsolódik a világirodalom, az embertelenség elleni teljességében az új. előre sejtető árnyékú tragédiák ellen, a múlt tragédiáin okulva. Marinka Dallos, aki szintén költő, műfordító, publicista és jó feleség, a magyar kultúra üzenetével él alkotói szépségben az olasz költészet legtehet­ ségesebb reprezentásával — Giannival. Még egy „Tasso fája” című képpel pecsételtem meg barátságunkat, mely­ nek születésénél Marinka ott ült mű­ termemben, aztán megitatott a ten­ ger sós vizéből, fordította a képzőművészeti viták engem érdeklő vonat­ kozásait, elkalauzolt a via Babuinon megnyíló kiállításokra, esténként a Teve re-parton fordította Gianni új verseit, ahol járdaszélen ülve rajzol­ tam egy csodálatos gótikus katedrális karcsú formarendszerét. Üdvözölhettem őket kiállításomon, s aztán úgy bú­ csúztam Rómától, hogy oda vissza kell még sokszor térnem, mert őket hoztam magammal és én is ott marad­ tam náluk — szívet cserélve. Aztán milyen a véletlen. Az elmúlt nyáron Keszthelyen találkoztunk újra boldogan vitázva, örülve egymásnak. Gianni a szigligeti alkotóházban dol­ gozott Radnóti kötetének fordításán. S a kötet megjelent. 148 �Ferkónak e élet felé,, szerény sorokat versfordítások fehér famentes papíron készültek a legkorszerűbb tipográfiai igénnyel. Az előszót Tolnai Gábor a költő if­ júkori barátja, az illusztrációkat Ennio Calabria olasz és Orosz János magyar művészek készítették a műalkotás di­ cséretes igényével. Pár napja kaptam újabb levelet s ebből tudom meg, ahogy ez várható is volt, a kötet sikere után nem ülnek el a köszöntő szavak. Vigorelli után most Quasimodo is írt a könyvről, a „Galléria”, az „Europa Letteraria”, a „Quartiere” és sokan mások szintén foglal­ koztak vele. Persze nem lehet a babé­ rokon ülni és most a fiatal költők an­ tológiáját fordítom, ami az „Europa Letteraria” következő számában jele­ nik meg. Köztük van Baranyi Ferkó barátod is, akit szintén megszerettünk" Írja Marinka Dallos — a Lőrinciből elszármazott magyar költőnő. Így jutunk el az irodalomszerető olasz közönséghez Totiékkal vallva és vállalva a közös harcot az emberi boldogságért, hogy soha ne ismétlődje­ nek meg a nagy tragédiák, hogy lakk­ feketévé elégve bennünk a nap, a mélyre zuhanjunk, hanem menetelhes­ sünk az „éle felé” . A Razlgednicák felkiáltójellé nőve szóljanak minden nyelven, ne feledtes­ sék soha a Radnótiban beteljesült jós­ latot: Mellézuhantam átfordult a teste S feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is,— súgtam magamnak — csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér szárad fülemen. Szentkirályszabadja, 1944. okt. 31. A1 fianco gli sono caduto, al suo corpo ”az Marinka Dallos Gianni Toti — Ezzel a dedikációval kaptam meg szép közös alkotásukat. A levélből egy részlet tudósít Rad­ nóti tragikus halálának 20. évforduló­ ja alkalmából rendezett római ünnep­ ségről, melyet a Római Magyar Académia rendezett a múlt év november 17-én: „Tudod, volt egy nagyon szép est az Akadémián, ahol Gianni is beszélt a Radnóti versek fordításáról és ta­ lán nem vagyok szerénytelen, ha azt írom, hogy igen szép sikerrel. Itt volt a „Róma Giovano” vagyis főleg az ifjú költők képviselete — Elio Pagliarani, Gaio Fratini, Jole Tognelli — azután a „későbbiekből” Vigorelli, aki szintén nagyon lelkes be­ szédet mondott Radnótiról és verse­ ket is olvastak fel Gianni, Vigorelli és Bruck Edit.” Az ünnepség „újszülöttet” köszöntött. A D’ Urso Editrice Kiadó megjelentet-te Marinka Dallos és Gianni Toti vá­ logatásában és fordításában egy nagy költői kvalitással és műgonddal elké­ szített Radnóti kötetet. A kötet elegáns formája az újszerű­ séggel hat, s bizonyítja a modern mű­ fordítás korszerű és igaz problemati­ káját, miszerint a rím tizennyolcadik századi rekvizitum — legalábbis Itá­ liában. A magyar nyelv hajlékonysága lehetővé teszi bármiyen versforma al­ kalmazását, az olaszra fordítás azon­ ban csak esszenciális, vagyis tartalmi lehet. Ezt bizonyítja J. Rousselot is a Madách fordításának vonatkozásában a centenárium akadémiai ülésén. Totiék kötete tanulságul szolgál a magyar könyvkiadás számára is. Rad­ nóti portraitja és az illusztrációk a kötet első részében nápolyi sárga, a rovesciato, 149 �teso ormai, come una sibilante corda. Der springt noch auf’ — si udi sopra di me. Gia si seccava sulle mie orecchie sangue mescolato a fango. (31 ottobre’ 44, Szentkiralyszabadja) Colpo alla nuca. —Anche tu finirai cosi, dunque, — sussurrai a me stesso, — continua a giacera tranquillo. Dalia pazienza fiorira la morte. CZINKE FERENC Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény Szeder Fábiánnak 1819-ben írott munkája 1 óta a jelenkorig több kutató foglalkozik a Borsod-, Gömör-, Nóg­ rád-, Heves megye területén lakó nép­ csoporttal, a palócokkal. Viseletüket, szokásaikat, nyelvjárásukat, építkezé­ süket, művészetüket többen vizsgálták, s e kutatók munkája közül is kiemel­ kedő jelentőséggel bír Istvánffy Gyu­ la munkássága. Istvánffy a Néprajzi Társaságnak ala­ kulásától kezdve tagja volt, s az Ethnographiának is első évfolyamától kezdve állandó munkatársa. Létrejön ekkor egy önálló, külön kutatógárda. Tagja, köztük Istvánffy is, saját költ­ ségükön, időt, fáradtságot nem kímélve járják be a falvakat, hogy megment­ sék az utókor számára az ekkor már erősen pusztuló népi értékeinket. Istvánffy 1890-ben a Mátraalján kezdte meg, ami később életének értel­ mét jelentette: a palóc etnikum tanul­ mányozását. Vizsgálódását a későbbiek ben a borsodi és nógrádi területre is kiterjesztette. Szakfolyóiratokban, köz­ leményekben, újságcikkekben s kü­ lön kötetben számolt be végzett gyűjté­ seiről. A Monarchiáról írott kötetsoro­ zatban 2 1900-ban már ő ír összefogla­ lást a palócokról. Később a Kisfaludy Társaság megbízásából a palóc népköl­ tési gyűjteményhez kutat. Gyűjtőútjai során Dorogháza, Kisterenye és Nőtincs községekben is megfordult, aholis nép­ mesét, népdalokat (katona- és szerelmi dalok) és betlehemes játékokat gyűjtött. Nógrád megyei gyűjtőútjai 1893 és 1900 között voltak. A néprajz ekkor válik önálló tudo­ mányággá, ekkor alakul a Néprajzi Társaság, szakfolyóiratok indulnak. Hogy Istvánffy sok-sok fáradtságos gyűjtőútja, kutatása nem kevés, és nem kevésbé értékes eredménnyel járt, mutatja, hogy 1912-re népköltészetből is egy egész kötete állt készen. Kötetét ezidőtájt akarja megjelentetni, azonban az első világháború, majd a szerző ha­ lála miatt ez a munka nem jelenhetett meg. A sajtókész könyv évtizedekig há­ nyódott, míg múzeumi gyűjteménybe került, majd a gyűjtő születésének 100. évfordulója alkalmából (1963) most a Hermann Ottó Múzeum közre adta. A ”Palóc népköltési gyűjtemény„-t Bogdál Ferenc rendezte sajtó alá. Bevezetőjében dr. Bogdál vázolja a gyűjtő életpályáját, nagyvonalakban is­ merteti gyűjtési módszerét. Megállapít­ ja, hogy Istvánffy gyűjtésében, munkái megszerkesztésében a kor tudományos színvonalán áll, sőt — különösen a pa­ lóc nagycsalád és a népi építkezés 150 �vizsgálata területén — olyan jelensé­ geket is megfigyel, amelyek csak két nem jelent népmese, melyek közül kettőt eredeti borsodi palóc nyelvjá­ rásban lejegyezve adnak közre. évtizeddel későbbi kutatók eredménye­ A szakkutatók számára Kiss Gabri­ iben mutathatók ki. Istvánffynak bőven volt erre lehetősége, hiszen „ . . . tele marokkal szedhette a vadvirágot olyan mezőkön, ahol előtte még nem járt senki” — mondotta Madarassy László, ella a mesékhez jegyzeteket is készített. A kiadványban olvasható idegen nyel­ vű kivonat a kötet használatát mások számára is megkönnyíti. a Néprajzi Társaság főtitkára, majd így folytatta: ”De akkoriban elszánás kellett ehhez is; és ha ő meg nem menti ezeket a veszendő kincseket, A kötet jelentőségét fokozza, hogy hiánypótló mű is: a századfordulótól melyek nem voltak elzárva és — uramfia — mégsem kellettek senkinek, tős továbbá azért is, mert egy mai gyűjtő számára összehasonlító anyagot csak egy szegény, szürke etnológusnak, ad, s a népi kultúrának olyan anyagát őrzi, mely időközben elveszett, vagy legalábbis ma már csak töredékeiben mindezidáig nem készült a palócságról ilyen magas színvonalú munka. Jelen­ ma már talán meg se volnának.,, Istvánffy a néprajzi gyűjtésnek áldozta életét, az ő művei adtak ösztönzést a fiatalabb gárdának is, akik közül itt csak a legismertebbek nevét említem található meg. A folkloristákon, néprajzosokon kí­ vül a népműveléssel foglalkozó szakem. meg: Győrffy István, K óris Kálmán, Dala József és Herkely Károly. Istvánffy műveit a szakemberek és ér­ deklődők ma is haszonnal forgathatják. berek, népi együttesek, műkedvelő csoportok is sokat meríthetnek a hi­ teles leírásokból: a friss, népi hangvé­ telű dalokat, pohárköszöntőket, betlehe­ A most megjelent kötet a bevezető tanulmány után felsorolja Istvánffy mes és gyermekjátékokat, szép balla­ dákat, grammatikus szokásokat felhasz­ fontosabb nálhatják repertoárjuk szélesítésére. kiadott munkáit, közzétett cikkeit, majd névnapi és ünnepnapi köszöntőket, adomákat, népdalokat — Tóth Katalin a palóc szellemi kultúra minden ágat felölelő anyagot közöl. Az anyag elénk 1 Szeder Fábián: A palócokról. Tudo­ tárja a palóc nép színes, szokásokban, mányos Gyűjtemény. 1819 VI. 26— 46. dalban gazdag életét, egész gondolatés érzésvilágát, jellegzetes nyelv- és 2 Palócok. Az Osztrák Magyar Monar­ chia írásban és képben. Magyaror­ észjárását. Különösen értékes a kötet­ szág VI. k, — Budapest, 1900 — 181—194. old. ben levő 19, eddig nyomtatásban meg 151 �Antal László: A formális nyelvi elemzés „Kezdetben vala az ige, a rend­ teremtő beszéd isteni szikrája, amely az embert feltétlenül e világ minden más élőlénye fölé emelte” (Frantz Miltner: Wesen und Geburt der Schrift.) mit sem von le tudományos törekvé­ seiből. Az azonos hangfelelések törvé­ nye ez időtől kötelező erővel lépett fel, amely hármas funkcióban állapítja meg a nyelv „leszármazását”, tovább­ élését az egyes leszakadt ágakban: a népi egység megszűnése után is egysé­ ges nyelvben, szabálytalan eltérésben, és a külön fejlődő, szabályos tovább­ élésben. A beszéd, a nyelv egészen pontos szi­ nonimája, az ősi mítoszok korába nyú­ lik vissza. Nem annyira a hangi jel, hanem a leírt szó jelentette azt az is­ teni szikrát, amely a babiloni Nabu és az egyiptomi Thot méltóságát viselte. Ez volt a kezdet. Az öneszmélés idő­ szakában még Jean Paul szavaival élve, „áldották aki az írást feltalálta.’ Maga az írás természetesen későbbi, mint a nyelv. Azonban a szó születé­ sénél, s az írás bölcsőjénél is szolgál­ tak a múzsák, csakúgy, mint a költé­ szet virágkorában. Ez utóbbi jellemzi az összehasonlító nyelvtudományt. Egyszeriben meg­ szűnnek, időtlenné válnak a terminu­ sok, amikor a modern világ ébredésé­ ben megszületnek az új iskolák. Ter­ mészetesen itt nem kell elavult, to­ vább már nem hatóképes irányzatra gondolnunk az összehasonlító nyelvtudományon belül. Inkább az egyes irányzatok helytelen szemléletét kell máglyára itélni (pl. pszihologizmust), s a régi értékek felhasználásával az újat elfogadni. Régebben szerették az emberi beszédet mint rendkívüli kép­ zőművészeti jelenséget, a művészetek fejlődésével közös nevezőre hozni. Egyről feledkeztek meg. A szó nem a felhasználás révén kapja meg objek­ tív értékét, hanem existentia-ja által. Alanyi megnyilatkozását tekintve, egyedhez kötött. Függetlenül létezik a tudattól, de azon át aktivizálódik. Erre a tudományos megalapozásra épül fel a legújabb rendszer, a struktualizmus. Megalkotója Saussure, továbbfejlesz­ tői: Bromfield, az amerikai és szovjet iskolák. Ami a színfalak mögött van, egyenlőre még csak részben megoldott. Antal László könyve világosan, élveztesen tálalja a már meglévőt, s alapul A kezdet után jött a hőskor. Az ind szövegek még erősen vallásos igénye, Pamini szanszkrit nyelvtana azonban már a törvényszerűségek észrevételét jelentette. S ha igaz a régi kínai mon­ dás, hogy „a mindenség titka az össz­ hangban van" különösen igaz a nyel­ vek világában. Ennek az összhangosításnak próbálgatásait észleljük az öszszehasonlító nyelvészeti törekvésekben, Nem is hinnők ,hogy William Jones indiai útját már megelőzte két magyar „vállalkozása” az 1700-as évek végén. Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel Európa északi részén figyelték meg nyelvrokonságunkat a finnugor világ­ ban. Jones a X V IIII. század utolsó negyedében a szanszkrit nyelv görög­ latin párhuzamát mutatta ki. Franz Bopp, bár 1916-ban ősnyelvnek még a szanszkritot tekintette, tévedése sem­ 1 52 �is Csupán mint határozott szegmentum, így nem fogható fel önállóan: kell a fizikai sajátság is. (zöngésség, zöngétlenség.) Antal könyve különösen értékes eb­ ből a szempontból: feltevések és ki­ zárások által klasszikusan mutatja be a fonémák tulajdonságait. Mint jelen­ téstani probléma ugyancsak érdekes a fordítás kérdése is Mivel minden jelen­ tés összefüggésben áll a tárggyal, amelyre vonatkozik, — de sohasem tar­ talmazza — a kongeniális fordítás el­ képzelhetetlen. Csupán jelet kell keresnünk saját nyelvünkben, amely más nyelv ugyan­ azon jel-tárgyára vonatkozó jellel van ellátva. Ez teszi lényegében egyenlő­ értékűvé a fordítást, s kiküszöböli a fantázia túlkapásait. A verselés rímtelen, nyugateurópai formáját vajon mennyiben szabják meg a környezeti sajátságok? Mint kér­ dést felvethetjük a szorosan vett han­ gok esetében. Tiszta zeneiségről beszél­ hetünk-e, ha már a kiejtett szó (kons­ trukció) magán viseli azokat a tulajdon­ ságokat, amelyek ha nem is nagy, de érzékelhető disszonánst lopnak az öszszecsendülő szóvégekre? (pl. a híres jajong-busong monoton-konokon párosí­ tások nem lesznek-e csak relatív, a tisz­ ta rím lehetőségét kizáró formák?) A rímtelen vers mint nyelvi mechaniz­ mus így valóban nem volt-e már meg a költők tudatalatti megsejtéseiben, s nem érezték-e a rím gyarlóságát ép­ pen a környezeti sajátságok révén? Nincs poliszémia sem. A „gép” kons­ trukció lényegében távolabbi fogalmak egybeesése. „Helyesebb„ ha csak homo­ nimiáról beszélünk.” Néhány gondolat felvetése után a mű pedagógiai jelen­ tőségére is rá kell mutatni. K étségtelen, előbb-utóbb az iskolai gyakorlat is eljut nagyon sok, helytálló megálla­ pítás átvételéhez .A birtokos személy­ ragok elnevezése már most is tartha­ szolgál a jövő magyar nyelvtanához. Miből áll az alap? Fonémákból, morfémaosztályokból, morfémacsoportokból, formális elemzésből, transzformáci­ ókból. Azt mondhatnók, túlságosan idegen hangzású szavak ezek, s vala­ miként méltatlannak érezzük, hogy majdan a jövő nemzedéke hangok, névszók stb. helyett fonémáról vagy morfémaosztályról beszéljen. A fejlő­ dés természetesen meghozza az új ma­ gyar jeleket is. A jövő nyelvtana min­ denképpen a filozófia — nevezetesen a logika — törvényeivel. Hjelmslev és a koppenhágai iskola gloszematikus elvontsága — jóllehet eltér a gyakor­ lattól —kellő biztonságot nyújt már most is a tudományos (filozófiai) meg­ alapozáshoz. S ha az előlegezett logi­ káról beszélünk, nem hagyhatjuk fi­ gyelmen kívül azt a talán következet­ lenségnek mondható hibát, amely a könyvben szerepel. Ugyanis a jelentés és fogalom bizonyításánál előszeretettel alkalmazza a star morfémát, s meg­ állapítja, „nem fordítható le minden esetben a csillag szóval. „Nyilván el­ térő jelentésekre gondol. (pl. filmcsil­ lag, kiváló személy) Az analóg fogal­ mak ismeretében semmikép nem helyes ez az érv. Az analógia attributionis értelmében, amely több dolgot azono­ sít egy bizonyos tulajdonság révén (convenit, propter ordinem ad unum.” C. Boyer: Cursus philosophiae. Desclée de Brouwer 1957.) A fogalom és jelentés kettőssége az ugyanarra utaltság által bizonyítható, sokszor analógia által. (pl. az atom mindenki számára elemi részecskét jelent. (A nyelv építőkövei a fonémák, mint képviselők, magasabb szimbólu­ mok, környezeti előfordulásaikkal je­ lölik a hangot. A fizikai (fizikai-akusz­ tikai s fizikai hangképző) működé­ sek által meg nem határozható han­ gok önmagukban figyelhetők meg, be­ leértve a sokszor hangulati velejárót 153 �tatlan. Egyetlen terminus a helyes: birtokos személy-jelek. S mennyivel világosabb lesz a mondatelemzés, ha a határozott és határozatlan névelő végre megkapja helyét a mondatrészek között. Eddig ez elsikkadt. Valahány­ szor mondatrészeket kerestünk, a név­ elő csak maradt a szófajok között. Antal László könyve igen nagy je­ lentőségű. A struktualizmus eddigi eredményeinek nyelvünkbe oltása, a könyv logikus felépítése megérdemeltté teszi, hogy ott legyen minden magyar tanár asztalán, s néhány már most is kiforrott szabály a hagyományos mel­ lett, elhangozzék a tanulóifjúság felé is a katedráról. (Gondolat: 1964.) Tóth Sándor Magvető-Almanach 1964│1-2 ladó nemzeti romantika fóruma volt. Az Auróra hasábjain látott napvilágot többek között Kölcsey Himnusza, Vö­ rösmarty Szózata és a kritika is itt nyert polgárjogot a magyar irodalom­ ban. Önkéntelenül is felvetődik a kér­ dés, hogy vajon mi indította a Mag­ vető Kiadót arra, hogy megteremtse ennek a hovatovább már csak szak­ könyvekből és lexikonokból ismert ki­ advány-formának a modern változatát? Az irodalombarát szívesen gondol vissza 1964-re, hiszen könyvtára az el­ múlt évben jónéhány átlagon felüli műalkotással gazdagodott. Elég, ha az utóbbi évek egyik méltán legnagyobb könyvsikerére Sánta Ferenc Húsz óra című kisregényére gondolunk, de a verseket kedvelők sem panaszkodhat­ nak. A lírai termést többek között Benjámin László, Garai Gábor, Váci Mihály, Weöres Sándor kötetei fém­ jelzik. Heves vitákat, igényes műelem­ zéseket is gyakorta olvashattunk, amely szellemi életünk általános felpezsdülésének bizonyítéka. A Magvető Kiadó eredményes kisér­ lete — egy régi kiadványforma, az almanach feltámasztására — szintén az elmúlt év krónikájához tartozik, és mint napjaink magyar irodalmának új orgánuma, konszolidált életünk egészséges megnyilvánulásának tekint­ hető. Az almanachirodalomnak gazdag ha­ gyományai vannak Magyarországon. A különféle olvasmányokat, főleg szépirodalmi anyagot közlő, időszakonként megjelenő gazdagon illusztrált képes zsebkönyv a VIII. században vált nép. szerűvé. A legjelentősebb magyar al­ manach a Kisfaludy Károly által 1822ben megindított „Auróra”, amely a ha­ Minden bizonnyal egyrészt az a ne­ mes szándék, hogy lehetőséget teremt­ sen a folyóiratok hasábjairól terjedel­ mük miatt kiszorult kisregények, hoszszabb lélegzetű riportok és tanulmá­ nyok publikálására, és ezzel összekötő kapcsot hozzon létre a folyóirat és a könyv között. Másrészt az almanach mozgékony, rugalmas rovatai kiválóan alkalmasak arra, hogy kiegészítsék a szakfolyóiratok bizonyos fokig kötött anyagát. Harmadsorban pedig nem ke­ vésbé fontos az a nyilvánvaló célkitű­ zés sem, hogy az almanach olvasmány­ jellege révén új híveket toborozzon a mai magyar literatúra olvasótáborába. Az 1964-ben megjelent két kötet kö­ zül az első képviseli sikerültebben a kiadó szándékait. Jobban ”almanachízű. Ezt bizonyítja, hogy három kisre­ gényt is tartalmaz, és ez a műfaj ki­ 154 �tűnően illik egy ilyen kiadvány temati­ kájába. A kisregényeket Lengyel Jó­ zsef, Gulyás János és Zimre Péter tollából olvashattuk. Lengyel József Újra a kezdet című írásában egy koncentrációs fogolytábor felszabadulás előtti utolsó napjai ele­ venednek meg. Ezt az utóbbi időben egyre „divatosabb” témát a szerző új­ szerűen dolgozza fel. Azt mutatja meg, hogy a főhős, a 945-ös fogoly hogyan menti át a táborból az életbe meg­ győződését, e mberségét és aktív cse­ lekvőkészségét. Rutinos, szép írás. Gulyás János és Zimre Péter a Magvető-Almanach hasábjain debütáltak. Dicséretes, hogy a kiadó a tőle már megszokott módon a lehetőségekhez képest minden alkalmat megragad a kezdők kisérleteinek bemutatására, ha — mint az említett két fiatal író esetében történt — a közlésre szánt írásművek megérdemlik, hogy a kö­ zönség elé kerüljenek. Kettőjük közül Zimre Péteré az érettebb. Médium a címe kisregényének, amelyben élmény­ szerűen mondja el egy nagyvárosi fia­ talember történetét, aki hosszú bolyon­ gás után munkát, élettársat és meg­ nyugvást talál. Gulyás János írása egy diák és egy elhagyott asszony viszo­ nyáról szól. A mű fő hibája, hogy a szerző nem elég határozott főhőse cse­ lekedeteinek megitélésében. Gyöngyössy Imre Csillagok órája című lírai drámája nem tartozik a kötet sikerült írásai közé, Hidas Antal megkapó önéletrajzi vallomása annál inkább. A szovjet irodalommal szoros kapcsolatban lévő író itt közétett mun­ kája tulajdonképpen a Márton és bará­ tai, valamint a Más muzsika kell című regények orosz kiadásához írott előszó. A Művészet rovatban a mártírhalált halt Ámos Imre festőművész naplója és rajzai, Réber László karikatúrái és Maár Gyula Argumentum ad Hunniam című, a magyar kisfilmekkel foglal­ kozó esszéje emelkednek ki. Újdonság a Fővárosunk című rovat, amelyben Fekete Lajos a törökkori Pest-Budáról, Granasztói Pál pedig a mai Budapest városépítészeti arculatáról ír. A Magvető-Almanach második kö­ tete, az elsőhöz viszonyítva előnytelen változást mutat, és az olvasónak némi csalódást okoz. Elsősorban a jellegtelen regényrészletek közléséért hibáztatjuk a szerkesztőket, de az Új termés ro­ vatban is szerepel néhány olyan fia­ tal író és költő, akiknek a nevét jóval színvonalasabb írásaikból már ismer­ jük. Akácz Lászlóra, Akácz Istvánra és Bella Istvánra gondolunk elsősorban. A nem-szépirodalmi anyagból Aradi Nóra Gondolatok művészetünkről című tanulmánya mellett Hegedűs István ka­ rikatúra sorozata emelkedik ki, de örömmel fedeztük fel a kötetet bezáró Riport rovatot is. A közölt négy ri­ port ugyanis egyben azt is jelenti, hogy az almanach új, a sajátszerűsé­ geinek megfelelő műfajjal gazdagodott A riportok közül Mészáros Ferenc írá­ sa tetszett leginkább a tatai bányá­ szokról. Ez a riport a maiság igényé­ nek érvényrejuttatásával azokról az emberekről szól, akiknek — József Attilával szólva — „Kinyílt a földbe zárt titok”, akik „naponta meghalnak”, úgy formálják saját képükre a való világot. Külön említést érdemel a kötetek ki­ állítása. Modern, újszerű formátum, fi_ nom papír, levegős, ízléses szedés jel­ lemző rájuk .A megszokottnál nagyobb forma azonban mintha nehezítené a kötetek kézben tartását. Ez azonban mit sem von le a Magvető Kiadó érde­ meiből, hiszen a mai élet követelmé­ nyeinek és igényeinek megfelelően élet. rehívott modern almanach, irodalmunk nagy nyeresége. Méltó az érdeklődésre és az elismerésre. Kíváncsian várjuk a folytatást. Csongrády Béla 155 ��TARTALOM SZÉPIRODALOM Csukly László: Felszabadulásunk ünnepére Jobbágy Károly: — — — — 3 Jegyzetsorok egy fénykép hátlapjára — — — 7 Kunszabó Ferenc: Három találkozás Polgár István: Virágének Tóth Elemér: A Vihar Béla: Az — — — — — — 8 — — — — — — 13 születtem — — — — 14 — — — — — — 19 — — — — — — 24 — — — — — 27 — háború Isten melyben halála Freskóvázlatok — — Avar Pál: Anya a hirdetmény előtt András Endre: Két óra — — — 31 Győzelem — — — 32 Én tudom — — — 33 — — Gara János: A fehér ló Polgár István: Vonatok — Groteszk idill — — — — — 34 — — — — — 40 — — — — — — 41 — — — — — — 44 — — Bokor István: Az arc helye még üres Jobbágy Károly: Elmélkedés a becsületről — — — — — 54 Intés a villamos lépcsőjéről — — — — — 55 Paraszt — — — — — 57 Csanády János: halott Fütty szól Medgyesi János: Katicabogár Kemény Erzsébet: Tavaszi Tűz Vincze György: Csikász István: — — — — — — — — — — — — 58 — — — — — — 65 — — búcsúzás — — Szatírák és humoreszkek 57 66 — — — — — 67 Körvonaltalan — — — — — — — 71 Tomboljon csak — — — — — — — 73 157 F A R K A S A N D R Á S : D u n a ujváros �V I T A Beliczky János: — — — 76 — — — 105 — — — 113 — — — Beszámoló egy készülő tanulmányról MÚLTUNK Lakos György: Röpke Kovács János: A Salgótarjáni Múzeum alapítólevele Ívek — — — — VALÓSÁGUNK Molnár Pál: A demokratikus átalakulás néhány kérdése a felszabadult Salgótarjánban Kondorosi János: A 81-es körzet Flórián Mária: Egy nógrádi — 116 — — — — — — 127 népviseletről — — — — — 138 K R ITIK A Aradi Nóra: Az északmagyarországi képzőművészek kiállítása — 141 Csongrády Béla: Magyar irodalom határainkon túl Czinke Ferenc: Radnóti Olaszországban — — — — — 144 — — — — 148 Tóth Katalin: Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény — — 150 Tóth Sándor: Antal László: A formális nyelvi elemzés — — 152 Csongrády Béla: Magvető—Almanach — — 154 1964/1-2. — — Reprodukciókkal szerepelnek: Bojtor Károly, Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Pataki József, Radics István, Réti Zoltán, id. Szabó István, Bozsik István, Feledy Gyula, Tóth Imre, Vati József, Zsignár István. 158 �Készítette: Nyomdaipari Vállalat Balassagyarmat Készült: 1,200 példányban. Eng. szám 253—1514/965. Felelős vezető: Mayer Sándor �H IB A J E G Y Z É K A 6. oldalon az utolsó bekezdésben 1954 helyett 1945 április 4-én. A 68. oldalon, Ez a kerdes helyett — kérdés. A 101. oldalon tördelési hiba következtében sorcsere, A helyes mondat: . . . amiknek gaz­ dag választéka található meg akár a budapesti telefonkönyvben is — fényes bizonyítékai ennek az ősi, egész a jégkorszak utáni idők óta itt élt népnek. A 114. oldalon a képaláírás helyesen: Mustó Jánosné: Kompozíció. A 115. old. helyesen: Feledy Gyula. A 123. old. Balanár helyett Blanár. �ANDRÁS ENDRE: Munkásszülők gyermekeként Nagykanizsán született 1918ban. Nyolcéves korától har­ minc éves koráig Pécsett élt, iskolái elvégzése után ott lett újságíró. Már diák korában rendszeresen publikálta ver­ seit és recenzióit a helyi napi­ lapokban, majd 1943-tól az ország legjobb vidéki folyó­ iratában. a SORSUNK-ban. Később belső munkatársa lett e nagy pédányszámban meg­ jelenő irodalmi sajtóorgánum­ nak. 1947-ben a Magyar Írók Országos Szövetségének elnök­ sége irodalmi munkássága, számos antológiában való sze­ replése és Üveghang című kötete alapján a szövetség tagjai sorába választotta. 1963 őszén Budapestről került Sal­ gótarjánba a Nógrád című lap szerkesztőjeként. Jelenleg új vers- és novelláskötetén dol­ gozik. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a8e465bbea3a4bac4c827fe8e5c5f2eb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1965 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1965/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1965 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0a5f70b79eb1d888ae6996faea71e996.pdf 9837cfd376da3bbe66f7331164d9d9a8 PDF Text Text �CZINKE FERENC 1926-ban született Nagyrozvágyon. Nagy­ családos, pusztai cselédemberek legkisebb gyermeke. 1953-tól él Nógrád megyében 1963ban olaszországi tanulmányúton járt. 1965-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének tag­ ja. Festő- és grafikusművész, pedagógus. Mű­ vészete tematikai, műfaji és formai szempont­ ból rendkívül gazdag. A változatosság nála azonban nem eklekticizmus, hanem érzékeny, ismételten megújulni tudó szemlélet, egy kö­ vetkezetesen és tudatosan kereső, kísérletező alkotóegyéniség intenzív és dinamikus fejlődé­ sének bizonyítéka. Festményeit, egyedi és sok­ szorosított grafikai műveit, mozaikját, zománc­ képeit korszerű formanyelven megfogalmazott realista ábrázolásmód, mély gondolatiság, lírai és drámai elemekből szőtt hangvétel és szocia­ lista humanista mondanivaló jellemzi. Táj és emberábrázolásának forrása megyénk termé­ szeti és társadalmi valósága. Munkásságának jelentős állomásai: 1961. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1963. A San Vito Romano-i nemzetközi képzőművészeti fesztivá­ lon díjat nyert. Rómában önálló kiállítást ren­ dezett. 1965. A SZOT művészeti díjával tüntet­ ték ki. A lipcsei Népek Barátsága nemzetközi grafikai pályázaton harmadik díjat nyert. Meg­ kapta a liptószentmiklósi (Csehszlovákia) Bohuna-Galéria díjat. A miskolci Szőnyi István Teremben önálló kiállítást rendezett itáliai anyagából. 1966. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának székházában felavatták 24 m2-es mozaikját. Rendszeresen részt vesz a nemzeti és orszá­ gos kiállításokon. Képei szerepeltek a Kairó­ ban, Damaszkuszban, Bagdadban, Pekingben Berlinben és Moszkvában rendezett magyar grafikai tárlatokon. Jelenleg a budapesti Ernst Múzeumban, 1967ben megrendezendő önálló, gyüjteményes ki­ állítására készül. �PALÓCFÖLD NÓGRÁDI ÍRÓK, MŰVÉSZEK ANTOLÓGIÁJA 19661 SALGÓTARJÁN �PALÓCFÖLD Nógrádi írók és művészek antológiája Szerkeszti a szerkesztőbizottság: András Endre, Czinke Ferenc, Erdős István, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely Felelős szerkesztő: Csukly László Kiadja: A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya Felelős kiadó: Molnár Pál A borítólapon: Czinke Ferenc: Kiszebábu �SZÉPIRODALOM AVAR PÁL: AZ ORVOS IS MEGHAL Aki ismerte őt, a tömzsi kis embert, pofazacskói közé hajló orrával, sörtebajuszkája körül virító mosolyával, az most így sóhajtott fel: — No, eztán majd betegnek sem szabad lenni, mert ugyan kinek van annyi fegyvere a halál ellen! Annyi teája, pirulája, keserű pora és tablettája, mint Rényi doktornak volt. És lám! Egyik betege és jóbarátja, a számtan tanár aznap idegesen járt fel-alá a szobájában. Mindenkinek azt magyarázta, hogy csakis alattomban történhetett az eset. Mint ahogy Hágen döfte le annakidején Szigfridet, hogy előbb kikémlelte a gyenge pontját. Jóllehet amarról világraszóló monda keletkezett, Rényi doktor hősi alakja pedig úgy hozzátartozott a körzet szürke, mindennapos életéhez, mint a tüsszentéshez a „kedves egészség!” Súlyos betegei egytől egyig túlélték, Ő senkinek sem panaszkodott, csak egy­ szerűen lezökkent a járdáról, és jajszó nélkül omlott bele a felöltőjébe. Akiről irigy kollégái azt híresztelték, hogy mézes-mázos kedvességében az ágyba is bebújik a beteghez, most a rideg aszfalton lelt végső nyugodalmat. Ott az utcán kikutatták a zsebeit. Gyógyszerreklámos naptárjában az aznapi tíz fekvő közül kilenc beteg neve már ki volt pipálva. A tizedik azonban, egy Hoppálné nevezetű asszonyé, immár örökre kipipálatlan maradt. A doktor utolsó útja, így minden valószínűség szerint ehhez a bizonyos Hoppálnéhoz vezetett, de már nem jutott el odáig, mert az a „viszmájor” meggátolta szándékában. És ugyan­ úgy kilehelte a lelkét, mint a múltkoriban Gáspár János tűzoltó, oltás közben, vagy méginkább, mint Prazsák fuvaros muraközije a csúszós kövezeten. Amikor a körzeti rendelő ablakán kitekintett a koratavaszi égre, megint azt a jólismert szúrást-szorítást érezte a mellében, mint nemrégiben. — Szubjektív dolog! — gondolta és legyintett. — Rá is ér az ember önma­ gával foglalkozni! — És ezzel be is csukta maga mögött az ajtót. Az utcán kigombolta a kabátját. Inge gallérját ujjával tágította ki és lassan, bandukolva indult el a peremvárosi suttyó akácok között a „fekvők” vízitlátogatására. Bár alig ügyelt rá, hogy a tavaszi szél hogyan kurizál a csitri leveleknek, mégis megkönnyebbült egy kicsit. És akkor legényesen igazította meg nadrágját, rengő pocakja alatt. Az egyik újonnan épült ház kapujában. a fejkendős Valkónéval futott, össze. — Jaj, már azt hittem, nem tetszik jönni! — csapta össze tenyerét az asszony. — Kis híja, hogy el nem mentem hazulról! — Siessen előre! Mindig csak előre! — parancsolta az orvos, mert egyedül akart felcammogni. A félemeleten megállt, hogy kifújja magát. — Persze, a lift most sem működik, — dörmögött a fogai közt. — Hogy van a kis beteg? — kiál­ totta az asszony után. 3 �Valkóné akkorra a második emelet felé tartott, onnan harsonázott lefelé: — Jobban. Hálistennek, jobban. Már fölköpi a slejmot, — felelte és folyton beszélt, amiből egy szót sem lehetett érteni. Beszélt, amíg csak fel nem ért a negyedik emeletre. Ott aztán jócskán kellett várakoznia, mire az orvos cipőjének kopogását ismét meghallotta. — No, rendben van. Nincs semmi baj, — fricskázta meg a Miki gyerek fülét Rényi doktor. — Egy-két injekció és kész! — Ezzel tette is el a sztetoszkópját, amely zsebkendő helyett mindig a szivarzsebéből kandikált kifelé. Valkóné aggodalmasan topogott az ágy végénél. Egy darabig feszülten figyelt, aztán megkérdezte: — Ugye nem húzódik a tüdejére? — Ó, hogyisne! — emelte rá szemét az orvos. — Éppen elhúzódóban van. — S mialatt a kezét mosta, kisebbik fia jutott eszébe. Reggel hideglelésről panaszko­ dott. — Ugye hogy nem szabad neki futballozni? — kérdezte Valkóné, és a meg­ szeppent fiúra tekintett. Egyelőre szó se lehet róla! — felelte határozott hangon Rényi doktor. Baju­ sza körül azonban nemsokára megjelent az az ismert és megnyugtató mosoly. A lépcsőházban lefelé menet aztán újból csak elkomolyodott. Nem tehetett róla, ha minden zökkenés fokozta mellében a fájást, és neki egész úton a halálra kellett gondolnia. Mi lesz a feleségével, ha ő már nem keres? A gyerekek még hamarább megszokják, s talán a szűkölködés nem is fog ártani nekik. Újabb lépcsőfok. Fejfájára nem írhatnak hangzatos címet. Egyszerűen csak annyit, hogy „orvos”. Akik olvassák, azok közül sokan tudják majd, ki az, aki alatta nyugszik. De éppen azok, akik hozzá a legközelebb állnak, csupán egy morgós, kenyerüket kereső ide­ gent siratnak el. Akinek a szeretetét alig érezhették. Aki mindig sietett, és soha­ sem figyelt rájuk, mert ha odahaza volt is, legtöbbször fáradt volt és ideges. Erőt vett magán. A vesekővel operált egyetemista leányt, meg a zöldségüzlet vezetőjét olyan hamar sikerült elintéznie, hogy szinte maga sem vette észre, és már tovább is ment. Az öreg kereskedő, fejét és nyakát vastag gyapjúsálba bugyolálva kísérte őt az ajtóig. Közben folyton magyarázta, mennyire nem állhatja azokat, akik elhagyják magukat és unos-untalan a betegségükkel foglalkoznak. — Az én szervezetem, akár a vas, kérem. Én rajtam aztán nem fog ki semmi, — hadarta. — Jó, hát ezegyszer megfáztam. Azt is meg tudom mondani, hogy történt... — Tegnap elmondta, — vágott a szavába Rényi doktor, és kezét nyújtotta a kereskedőnek. A szomszédos ház, ahová ment, már nem volt olyan modem, mint az, ame­ lyikben Valkóné lakott a fiával. Négy-öt egymás végéhez épített falusias házikó sorakozott libasorban az utca felé szűk, mosókonyhás udvarral. Panyikék a leghátulsó házban laktak egy szoba-konyhás lakásban. A beteg asszony egy összecsukható vaságyon feküdt a konyhában. Négy apró gyereke maszatosan hancúrozott a lábánál, de amint meglátták az orvost, megszeppenve húzód­ tak a sarokba. A legkisebbik, egy kócos, kékszemű kislány még el is sírta magát. A fülledt meleg, és a gyermektestek szaga hirtelen a mellére ült Rényi doktor­ nak. Levetette a kabátját, még az ingét is kigombolta, nehogy rosszul találjon lenni. — Most kell gyönnie az uramnak. — nyögdécselt az asszany. és sápadt kezével lesimította a dunyhát. Csíkos flanellingéből férfiasan nyúlt ki a sovány nyaka. — Jaj, nagyon jó az az orvosság! — hálálkodott az asszony, miközben az orvos a pulzusát tapintotta, — Cseppet sem fáj az epém azóta. Csak gyenge vagyok, nem bírok semmit, — panaszolta. 4 �— Én már nem érem meg — gondolta szomorúan az orvos —, mire Panyikéknál is foganatosítani lehet majd a tisztiorvosi hivatal előírásait. Talán az utódom megéri! — nézett körül, és leült egy konyhaszékre. — Nem tudom, minek is kellett nekünk idegyönni? Ilyen nagy városba! Se rokon, se ismerős, se senki! Dehát az uram akarta, Csak gyerünk és gyerünk! Min­ denáron menni akart, — búslakodott az asszony. Akkor lépett be a férfi gyűrött vászonruhában. Alig nyílt ki az ajtó, mind a négy gyerek egy szempillantás alatt a nyakában termett és húzta-vonta, ahogy csak lehetett. Apjuk amúgy kormosan csókolta sorra őket, amitől aztán, nagy mulatságukra, maguk is kormosak lettek. A férfi a jobb csuklóját nyújtotta az orvosnak. — Hát én nem bánom, én megmondom az asszony előtt is, hogy már nem bíztam hozzá, — csóválta a fejét. — Már egész úgy volt, csak a csont meg a bőr, nem is evett. De most aztán — mondta ragyogó arccal —, most aztán én isaszondom, lesz belőle valami. — Azért még korai, még feküdnie kell neki. Pontosan szedni a kanalas orvos­ ságot, a tablettákat és ami a legfőbb, a diéta! — emelte fel tömpe mutatóujját. A férfi megfordult, és a konyhaszekrény fiókjában kotorászott. Pénzt keresett. Sokáig csörgött a forintokkal, többször is megszámolta őket, majd egy elszánt mozdulattal az orvos kilincsre akasztott kabátja zsebébe tömte. — Most csak ennyi van itthon, de majd! — A világért sem! — hárította el megfellebbezhetetlenül a doktor, és az egész összeget kimarkolta a zsebéből. Az asztalra tette. A férfi azonban ezzel nem nyugodott meg. A kredenc aljában kezdett keres­ gélni, s az asszony nagy rémületére egy tál krumlilaskát húzott elő és szégyen­ kezve, nevetve tette le az asztalra. Később még egy üveget is talált. Vizsgálódva emelte a sárga, homályos villanykörtéhez, hogy van-e még benne. — Jó lesz ez most nekem? — latolgatta magában Rényi doktor. — Dehát illik. Nem mondhatom meg, hogy én is beteg vagyok. — Már megkérdezem, ha nem tetszik haragudni, — kezdte a férfi —, hegyhát hogyis mondjam, mennyi esik egy betegre? Egyszóval, mi a norma az orvosoknál? — Ez jó kérdés! — hökkent meg Rényi doktor, bár ez a közvetlen érdeklődés jólesett neki. — Bizony, így hirtelen nem tudnám megmondani. De majd legközelebbre kiszámítom, — nevette el magát, és döcögő nevetése a pohárba ömlő bor kotyogásával vegyült össze. — Ha élek addig! — csúszott ki a száján titkos aggo­ dalma. Majd, hogy elterelje magáról a figyelmet, a poharat gyorsan fölemelte, és a beteg egészségére koccintotta. A laskától zsíros ujjait egy erőltetett mosoly kísé­ retében törölte meg a zsebkendőjében. — Ebből nem szabad ám ennie az asszonykának! Túlságosan zsíros, — tette még hozzá szigorú hangon. — Ments isten! — vágta rá azonnal Panyik, de azért lopva a feleségére pillan­ tott. Az asszony lesütötte a szemét, és elvörösödött. A gimnáziumi tanár, akihez ezután becsöngetett, nemcsak betege, hanem barát­ ja is volt Rényi doktornak. Humoros kedvében gyakran csipkedte az orvost, hogy elmarad a világtól, nem műveli magát, reggeltől estig csak a betegek panaszait hallgatja. A tanár hosszú versezeteket szokott szavalni neki, most is egy Horatius eklogába fogott, amint meglátta a barátját. Rényi doktor csak úgy tudta őt félbe­ szakítani, hogy a vitrinhez ment, elővette a sakktáblát és komoly képpel így szólt: — Nem bánom, játsszunk egy partit! 5 �Erre a tanár valóban abbahagyta a szavalást, és boldogan elmosolyodott: — Mindig tudtam, hogy komoly ember vagy. Most sem csalódtam benned, — mondta, és pillanatok alatt felállította a figurákat. Az orvosnak azonban eszeágában sem volt sakkozni, amikor többen vártak még rá. Ehelyett szóbeli támadást intézett a barátja ellen: — No, professzorom, vegyen elő papírt, ceruzát és számítsa ki: mennyi az orvos normája, ha a napi beteglétszám ... A kistermetű, kecskeszakállas ember felnézett a csillárra, tréfásan mozgatni kezdte a száját, és tudákos hangon hadarni kezdett: — Kevesebb, mint a... De nem ez az érdekes, hanem amit az eddig ismert adatokból vektoranalízis segítségével kielemeztem. Ehhez azonban, kérem, jól fo­ gódzon meg! — fordult a barátja felé, és halkabbra vette a hangját: — Nevezett körzeti orvos harmincötévi közszolgálata alatt kereken húszezer szenvedő beteget mentett meg a halál karmaiból. Zárójelben: ezek egy része, persze, előbb-utóbb mégiscsak meghalt. Kétszázat nem sikerült megmentenie. Zárójelben: ezek közül egyesek ma is élnek. Egy műhibát is elkövetett... — Amiért hat hónapot ült, és végre pihenhetett egy kicsit, — szólt közbe Rényi doktor, és elgondolkozva süppedt bele egy fotelbe. A tanár nem hagyta magát zavarni. Kezével legyintett, aztán megvető tekin­ tettel folytatta: — Ha az Egyenlítő hosszát az eddigi számítások alapján hitelesnek vehetjük, úgy csaknem három és félszer körüljárhatta volna a földgolyót. Abban az esetben, hogyha ezt a távolságot egyvégtében teszi meg, már az első kör után felfigyel rá valamelyik sportegyesület. A második, vagy a harmadik után leszerződteti edzőnek, és így gondtalanul nézhet öreg napjai elé. — A tanár pátosszal emelte fel a karját, rámutatott az orvosra, és miközben beszélt, belehuppant a szembenlevő karos­ székbe. — De ő nem ezt tette, hanem felaprózta a távolságot. Minden ötven, száz lépésnél megállt és felemelt egy-egy járni nem tudót... Rényi doktor szemében könny csillant meg, és a zsúrasztalkán heverő tányér­ ból egy szem kekszet harapott el arany metszőfogaival. —... amivel persze a saját teljesítményét rontotta, — fejezte be mondókáját a tanár, aztán diadalmas tekintettel nézett körül. — Jól van, maga stréber! Azt is eldarálja, amire nem kíváncsi az ember. Vi­ gyázzon, mert rossz jegye lesz magaviseletből! Jót nevettek a mókán. Az orvos viszont bejelentette, hogy most nem marad­ hat sakkozni. De szombaton este sem jön el, mert ha nem hal meg addig, a hét végét a családjával tölti. — Meghalni egy orvosnak! — döbbent meg színésziesen a kis ember, és olyan nagyot kacagott, hogy hegyes szakállán a szőrszálak külön-külön járták a táncot. — Állj! — kiáltotta aztán, köhögésén győzedelmeskedve a lopva menekülő orvos után. — Majdnem elfelejtettem, hogy a múltkori mérged kiváló az asztma ellen. Szombaton én megyek el hozzád. Addigra elfogy, és akkor legalább kipróbá­ lom rajtad a szicíliai védelmet. Jó? Kezetfogtak. Rényi doktor jókedvűen ment ki a kapun, de ahogy az utcára lépett, melankó­ liája még súlyosabban nehezedett rá, mint eddig. Sohasem nézett bele ilyen mélyen az életébe. Most, hogy a matematika-tanár számai tükröt mutattak neki, úgy érezte, egész élettörténete elfér egy írkalapon. A számtani példatárban egy többismeretlenű egyenletet, amelynek könnyen rá lehet akadni a nyitjára. Megoldása egy tizenöt éves gyereknek sem okozna nagyobb fejtörést. 6 �Csak ez a folt ne éktelenkednék rajta: az a műhiba! Fiatal orvos korából elérhető közelségbe került most ez az eset. Mintha csak moziban ülne, és még a szemét sem volna szabad lehunynia. Falun működött akkor és szüléshez hívták. A vajúdó asszony hirtelen vért kezdett köpni. Ő ott sürgött körülötte a bábával: a fogóval kínlódott. „Ahelyett, hogy feláldozta volna a magzatot és az anya megmentésén fáradozik, »— csendült fel lelkiismeretében a törvényszéki szakértő tárgyilagos hangja —« a kartárs mindenáron a gyermek megmentését akarta elérni. Holott a műtéttan szabályai szerint...” Ő, az utolsó szó jogán annyit hozott fel mentségére, hogy más az itt az előkelő tárgyalóteremben, és más egy falusi viskóban, petróleumlámpa mellett. De ez már nem segített rajta. A börtön nem volt rossz. Rosszabb volt a vívódás. Pár évvel ezelőtt a lakásán felkereste őt egy fiatal nő. „A doktor úrnak kö­ szönhetem az életem. Sőt, most már a két gyerekem is. Szegény mama!” Lehaj­ totta a fejét és sírt. S ahogy ő nézte, nézte az asszonykát, eszébe jutott a műtéttan. Neki ezt a fejet, ezt a testet szét kellet volna szabdalnia, karjait levagdosni, és darabonkint bedobálni egy vödörbe. Így járt volna el szabályosan, és akkor talán életben marad a tüdőbeteg anya. De ő nem! Ő szabálytalanul járt el... Most, hogy az utcán bandukolt, képzeletében látta magát karddal a kezében, amint a fiatal nővel hadakozik, és hiába vágja le a fejét, helyébe másik nő. Háta mögött pedig gyerekek sokasága kél ki a földből. A kis gyerekekből felnőtt leányok, asszonyok és páncélba öltözött daliák lesznek, akik kivont karddal tá­ madnak rá és legyőzik őt, a gyönge, beteg embert. Mellében újabb szorítást érzett, válla és karja bénán zsibbadni kezdett. Nekitántorodott egy oszlopnak. Tudta, hogy egy injekció segítene rajta. Még ő is beadná magának, ha volna hol. Hatodik betege, egy munkaellenőr lakását zárva találta. Ott beadhatta volna! Az nem ütközne meg azon, hogy olyan orvos ő, aki maga is beteg. Elővette noteszét, és remegő kézzel kipipálta a munkaellenőr nevét. Majd a táskájában kezdett kutatni. Végülis ráakadt egy nitroglicerines kapszulára. A kapu alatt sietve a nyelve alá tette. Félt, hogy meglátja valaki. Néhány másodperc múl­ va megkönnyebbült. — Mégis angina pektorisz! — állapította meg szomorú bizonyossággal. Sehogyan sem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ettől fogva mindig hordania kell magánál ilyen kapszulákat, és bárhol érje is el a szorítás, rá kell harapnia. Ha mindjárt a betegei előtt is. Feje valósággal felrobbant a nitroglicerintől, és tűzmámorban vizsgálta meg a szomszédos bérház vicefelügyelőjét. Óvatosságból kétszer is átfutatta a receptet, mert a betűk és a nullák sátánian ugráltak a szeme előtt. Az utcasarkon csendesen korholni kezdte magát. Mért nem hallgatott az apjára, aki mindenáron papnak akarta adni? Most egy parókia kertjében üldögél­ hetne, nézné az ezüstfenyvek szuronyain fennakadt holdat, és szövögetné a hívságos életről szóló vasárnapi szentbeszéd szálait. Önkéntelenül feltekintett az égre. A hold valóban ott tündökölt, de Rényi doktor e pillanatban semmi gyönyörűséget nem talált benne. Fénye arra szolgált csupán, hogy mellette elolvashatta a házszámokat. Garay utca 70. Itt lakik a bolondos festő, aki a felesége elmondása szerint nem hallgat az orvosokra, nem veszi be a gyógyszert, de folyton panaszkodik. Rényi doktor lemondó pillantással mérte végig Korodinit, és fáradtan leros­ kadt egy székre, ahová a festő modelljeit szokta ültetni. 7 �— Ne mozduljon! — kiáltott rá Korodini, és gyors vázlatot készített az orvos­ ról. — Most álljon fel, és menjen pár lépést! Most vissza! Mégegyszer kérem, amíg nem mondom, hogy elég! Mit tehetett mást a doktor, minthogy engedelmeskedett. Annyi ereje sem ma­ radt, hogy ellenszegüljön. Azután ismerte már az ilyen kamaszos, bohém embere­ ket. Addig erőszakoskodnak, míg el nem érik, amit akarnak. — Rögtön kész! — dünnyögte a festő az orra alatt, és letette a vázlatkönyvet. — Már régen figyelem magát. Remek alakja van kérem. Már festői szempontból. Prototípusa a jövő-menő, örökké elfoglalt embernek. Rényi doktor komolyan figyelt minden szóra, és kíváncsian hajolt a vázlat fölé, amelyen a saját karikatúráját láthatta. Csak a számtan tanár példájából kellene címnek kiragadni egy mondatot, gondolta. Azt kéne valahogy tömören' megfogalmazni, amikor távgyaloglását végzi kopott táskájával, egymáshoz ütődő térdkalácsaival, előre igyekvő fejével. — Milyen élethű! — állapította meg, és elkérte a vázlatot. Aztán a telefonhoz ment és tárcsázott. Körzete legelegánsabb és legpanaszosabb asszonyát, Hoppálnét akarta felhívni, de közben meggondolta magát és letette a kagylót. Arra akarta kérni az asszonyt, hogy ha lehet, tekintsen el a ma esti vizittől, hiszen holnap fel­ veszik a klinikára. Addig már kibírja, és nem lesz semmi baj. — Nem, inkább felmegyek, — mondta hangosan. — Csak az hiányzik, hogy elmulasszak valamit! Ez képes lenne feljelenteni. A festő felesége kíváncsian figyelt. — Semmi, semmi! — mondta az orvos. — Csakhát vannak betegek, akik va­ lóban betegek. De akadnak olyanok is, akik unatkoznak, és nem tudnak mit kez­ deni magukkal. Egész nap a szívműködésüket, meg az emésztésüket figyelik. Az­ tán, ha észrevesznek valamit, egy kis átmeneti zavart, megijednek, rosszul lesznek, és hívják az orvost. Ez is olyan. Az ura jól keres, ő egész nap odahaza van, gyerekei nincsenek, még kutyát sem tart. Nem szeret senkit... — Ezekre kéne szigorú törvényt hozni! — pattant fel a festő felesége, akinek szintén nem voltak gyerekei, és ugyancsak nem dolgozott, de ismeretlenül is haragudott Hoppálnéra, amiért megjátssza a beteget, holott kutyabaja sincs. — Én elküldeném az ilyet valahova. Elküldeném a főiskolára modellnek, hadd tanul­ janak rajta a diákok! — Nem olyan egyszerű, órákhosszat ülni egy bizonyos pózban, mozdulatlanul, — szólt közbe a festő. — Már egy felnőtt művész egészen más. Percek alatt ellesi, amire szüksége van, — tette még hozzá, majd egy fordulattal letért a témáról. — Sehogy se boldogulok ezzel a Van Dyck-barnával! — és dühösen vágta bele az ecsetet egy hosszúkás, zöldmázas köcsögbe. — Állok rendelkezésére! — nézett aztán az orvosra, aki még mindig nem ocsúdott fel a gondolataiból. Szeme a moz­ galmas, szeszélyes színekből, foltokból álló festmény-vázlaton akadt meg, képzelete azonban valahol messzi barangolt. — Egy befutott művész nem szorul ilyen alkalmi modellekre, — zsörtölődött tovább a festő felesége. — Minden emberben talál valami érdekeset, — tette még hozzá, de amint látta, hogy férje vetkőzni kezd a vizsgálathoz, illemtudóan kisétált a műteremből. Amikor Rényi doktor ismét nekiindult az útnak, kint már komoly este volt. Az utcai lámpák fénye a holdvilággal viaskodott, a villanykörték körül szivárványos ködglória ragyogott, és szürke fátyol ereszkedett a háztetőkre. Az egyik ablakból fojtott sóhajtozás szivárgott ki, szapora zihálással szövődő „jajistenem”. Savanya János háza volt ez, az öreg kárpitosé. Felesége kint könyökölt az ab­ lakban, az orvost várta. 8 �Savanyát a kórházból meghalni küldték haza ,de ő nem és nem! Rényi doktor egy pillanatig tétovázott: ide menjen-e előbb, vagy az asszony­ sághoz? Ha sokat késik onnan, esetleg kellemetlenkedhetnek neki felülről. A kár­ pitos viszont a büszkesége, akibe három év óta ő küldi vissza a lelket. Erről senki sem tud, ezt senki sem tartja számon ott fenn, de még csúfolódó, irigy kollégái sem hederítenek rá. Döntött. Benyitott Savanyáékhoz. Megható volt, ahogy fogadták. A kárpitos bizakodva nyújtotta aszott, sárga karját az orvos felé és felnyögött, mint egy kiszáradt topolyafa a zivatarban. Sze­ mében túlvilági fény ragyogott: — Láttam, bimbóznak a fák... Halványzöld alapon rózsaszín pöttyök, — szi­ szegte fogatlan szájával. — Brunner méltóságoséknak csináltam ilyen garnitúrát még negyvenben. — És mintha csak magában beszélne, messzire bandzsított a a szemével. Az orvos jóleső érzéssel hajolt föléje. Puhán kopogtatta a mellét, selymesen tapintotta a máját, és akkor megint felnyögött Savanya: — Ott, ott fáj! Jaj doktorkám, ha megérném, hogy ezek a gesztenyék... Akár­ csak a Lajkó professzorék szalonja! Annak is a mája, de az ivott, sokat, sokat ivott... Én csak kósoltam néha, jaj! Egyszerre szigorúan nézett a feleségére, és tisztán mondta ki a nevét: — Szamóca! — így hívta az asszonyt, bár inkább Töpörtyűnek lehetett volna becézni, olyan kicsi volt és ráncos. — Különben semmi, semmi! — könyörült meg rajta, amikor látta, hogy az mozdulni készül. Rényi doktor az asztalhoz ült, és pótlást írt fel a gyógyszerből. Enyhe nyugtatót az asztma ellen, cseppeket a szívre, porokat a májra, és emlékeztető cédulát a diéta megváltoztatására. És miközben a kezét mosta, mindent szóval is elmagya­ rázott. Az asszony odafigyelt, de lopva az urára is tekintgetett: nem beszél-e megint sokat, jót tesz-e ez az örökös visszaemlékezés, nem terheli-e meg a szív­ idegeket? Rényi doktor aztán az asszony csuklója felé nyúlt, és a szeme elé vonta: — Már megint elmulasztottuk az iszapolást, — állapította meg éneklő hangon, nehogy megsértse Savanyánét. A göbös, deformált ujjak fájdalmasan nyúltak ki az orvos puha tenyerébe. Persze csak félig, mint egy megrozsdált bicska. Szamóca bűnbánóan hajtotta le a fejét. — Csak kell a vízben pancsolni. Szegénykém szíve tájára rakom ezeket a vizes borogatásokat, így hát az iszap nem sokat használ. Az orvos megcsóválta a fejét és elköszönt. Kint az előszobában barackot nyo­ mott a kisunoka lekopasztott fejére. — Meleg sapkát a kobakra, asszonyom! Kanyaró-járvány van! — búcsúzott az ajtót nyitó fiatal anyától. Ezalatt a két öreg szívében újabb reménység csivitelt. A doktor két kanállal felemelte a levesadagot, az injekció helyett cseppeket írt fel. No, és ezek a kereszttájéki szeszes bedörzsölések! Egyszóval javult az állapot, kétségtelenül ja­ vult. — Jaj, ha meg lehetne érni!... Ezt csinálja utánam egy professzor! — gondolta a kapuban az orvos, és olyan könnyedén lépett ki az utcára, mint harminc évvel ezelőtt a klinika bejáratán. Szívspecialista szeretett volna lenni. Savanya János a legjobb példa rá, hogy lehe­ tett volna, ha a szerelem nem veszi el az eszét vagy egy „díjas gyakornoki” állásba besegíti őt a szerencse. Nem tanult más, ügyesebb kollégái példájából sem. Szegény 9 �lányt vett feleségül, akinek parázsló nagyravágyásánál csak a hűsége volt nagyobb. Hányszor kellett hallania a szemrehányást: „Maradtál volna tovább a klinikán, most szakorvos lehetnél, volt klinikai tanársegéd, és csak úgy ömlene hozzánk a pénz!” Ezt hallotta unos-untalan, és a könnyeket látta. A könnyek évről évre mélyülő árkait. . Most is ez tűnt fel előtte. És ezek az árkok óriásivá nőttek a szeme előtt. Ben­ nük zuhogott az áradat. Egy kiálló sziklát keresett kétségbeesetten, amelyre rá­ állhat és előveheti a naptárját, az egyetlen támpontot, amely védi őt a zűrzavar és a feledékenység ellen. Szeme homályosodott. Csak egy nevet látott, és a név mellett a ceruzája hegyét. Hirtelen levegő után kellett kapnia. Ijedtében a táskája is a földre esett. — Itt a vég! — villant át az agyán, de nem rémült meg a haláltól. — Úgy látszik, ennyi az egész! — gondolta. Többre már nem jutott ideje. * * * Hoppálné másnap reggel írásbeli panaszt adott be a kerületi rendelőintézet igazgatójához. Utána vonult csak be a klinikára. A főorvos azonnal elküldött Rényi doktorért, majd a titkárnője felé fordult: — Látja, mindig történnie kell valaminek! — mondta haragosan. — Hogy az emberek nem képesek maradéktalanul teljesíteni kötelességüket. Megtömte a pi­ páját, és az ablakhoz sétált. — Melyik is az a Rényi? — kérdezte a titkárnő kíváncsian. Ő nem ismerhette még, mert alig egy éve dolgozott a központban. Azóta pedig ezt a nevet ott nem emlegette senki. — Az a kövér kopasz... — válaszolta az igazgató. — Beszélek a fejével, csak találkozzam vele! — tette még hozzá dohogva, és rágyújtott a pipájára. 10 �TÓTH ELEMÉR A MINDENSÉG ÉRZETE szabadság Érik a dél gyümölcse, mig ring a szél a fákon. Halálom eltervezték, neked is ezt kívánom. ELNÉMÍTOTT KÖLTŐ Hagyd el borzasztó énekeidet, ne rémítsd testvéreidet, a háztetőkön a macskák szerelmeidet siratják. A HÁBORÚ CHIMERÁJA Szöget láttam egy falban, ráakasztva egy embert, még élt, amikor mentél, de kiabálni nem mert. Ráakasztottad a kabátodat. Csak azt ne mond, hogy szíved megszakad. LEÁNY, VIRÁGGAL Nem szüz az én kedvesem, minek lenne szegénykém? Régesrég elosztoztak mindenkinek a pénzén. TÁJ, ARANY MEZŐVEL Oltsd el a villanyt, ne menj tovább, hajlonganak a szélben a fák. Gyönyörű lenne, ahogy élnénk ... Meg sem született, már megölték. INTIM ROMAI KÉPEK NOVECENTO Látta isten a sebeinket, azon volt, betakarja, néha eljárkált a folyókon, még csak vizes se lett a talpa, tett aztán más csodákat is, de ezekért nemigen becsülték, szólt: ezt még az isten se birja, s elment egy másik házzal arréb. 11 �FIUMICINOI IDILL Pár apáca a reptér hús árnyékában áll magában. Pár apáca, hosszú lábú, karcsú testű, lángos mellű. Nézi őket két tisztes úr nyugatnémet útlevéllel. A két úrra visszanéz a pár apáca ... über alles. QSTIA Süttethetném hasamat a nappal. Törülközhetek-e felhő-condrákkal, díszeleghetek-e tengeri sóval? Hánykolódjatok bazilikák dióhéj-kupolái az ég szelében! Stabat Mater dolorosa. Amikor születtem, meghaltak hatmillióan. OLY SZÉPEK Oly szépek ezek a költemények, csupa intim római képek. (Volksstimme, 1965. április 3: „Egy öre­ gebb ember mellett mentem. Falfehér volt az arca, éreztem, hogy a dühtől, és felháborodástól szinte reszket. A tűn­ tető menet befordult a Kartnerstrasséra, amikor robbanást hallottunk. A ná­ cik egy büzbombát dobtak közénk. A férfi mellettem szinte magának mor­ molta újra és újra a szavakat: ,.Így volt ez annak idején is, így kezdődött.") Föld, ne adj nekünk menedéket! 12 �ID. SZABÓ ISTVÁN: BETEG A GYEREK �VIHAR BÉLA PÁSZTORÉNEK A régmúlt idők kezdetén, midőn még a fennkölt erény, mint zsenge rügy pattant a fán, az ifjú, jámbor Jonatán, nyáját követve együgyűn s buzgón töprengett: mi a bűn, mily titkot rejtő ártalom leselg reá, és egy napon, hajnaltájt fölkerekedett, szomjúhozván az ismeret hűs italát, nosza, tehát, megnyergelte kis szamarát, majd tarisznyájába vetett piros hagymát, friss kenyeret, aztán kocogva, csendesen, átbaktatott dombon, hegyen, bóbiskoló falvak során, s a tudnivágyó Jonatán hű állatkáját tereié, hol fölfelé, hol lefelé, hol kaptatón, hol völgy iránt, követvén a helyes irányt, mígnem meglelte a sötét barlangban ülő remetét, s köszöntötte: Ó, Mesterem, szivemben dúló gyötrelem, mondd: hol a vétek, amelyet elkerülnünk rendeltetett? Felelt a százesztendős agg, figyelmezd fiam szavamat, s tanuld meg a félelmetest: a sátán hajléka a test, ezért kiáltom keserűn: a nők csókjában van a bűn! Virradatra, ismét korán, a szamarán ült Jonatán, miközben a szent remete, s áldásra emelt tenyere, mögötte messze elmaradt, akárcsak a pajkos patak, a csacskanyelven csevegő a duzzatcsecsű dombtető, 14 �a megvonagló karcsú fák, csípőjükön virág, virág, s eltűnődve Jonatán üdvössége, lelke javán, hű állatkáját terelé, hol fölfelé, hol lefelé, hol kaptatón, hol völgy iránt, követvén a helyes irányt, hogy mielőtt a nagyvilág álomba szunnyad, s udvarát körülvonja az éjszaka, elérkezzék haza, haza, is immár ő az intelem ösvényén járjon szüntelen, miként parancsolja a hit, megőrizvén jó juhait. De egy dús babérfa alatt, amikor legurult a Nap, — baktató, sovány csacsiján, megpróbáltatott Jonatán, mert holdsugárban szökkenő lenge leány surrant elő, vagy rejtekező őspogány istennő tört reá talán; szikrázó tűz a két szeme, vártalak — intett — no, gyere, puha a pázsit és karom, röppen az élet szárnyakon, állítsuk meg a gyors időt, leszek — ha kell — a szeretőd, mézes korsód, s ha nem elég, leszek majd göndör gödölyéd. Ekként bukott el az erény, a bársonylágy éj küszöbén, s álmélkodott a bús szamár: gazdám, mikor lesz vége már? —, ám Jonatán feledte rég, a zord, bozontos remetét, s hallgatta aranyhegedűn, rigószavú, halk csengettyűn, amint száz hang kérdezte őt: a nők, a nők, a drága nők csókjában vajon mi a bűn7 15 �CZINKE FERENC: ZOMÁNCKÉP �VÁRSZEGI GYÖRGY: NAGY VOLTÁL KÖZÉPCSATÁR Részlet a Medicina — Sport Könyvkiadó kiadásában megjelenő regényből KIKÜLDETÉSBEN (2)6.) Legutolsó mérkőzésünket megelőző hét csütörtök reggelén Szekeressel Pestre utaztunk. Az együttes többi tagját aznap reggel a sportbuszba gyömöszölték, és a várostól vagy 20 kilométerre eső ócska kis fürdőhelyre vitték, ahol pénteken reg­ gel nekünk is jelentkeznünk kellett. Pesti kiküldetésünk célja az volt, hogy nagy riválisunk vasárnapi ellenfelé­ vel, egy másik pesti csapattal eszmecserét folytassunk, hogy a számukra helyezés szempontjából már érdektelen mérkőzésen teljes erőbedobással hatjsanak. Persze, nem minden anyagi érdekeltség nélkül. Az efféle manőverek sportszerűtlenségéhez kétség nem fér. Dehát melyik csapattal nem fordult még élő, hogy saját érdeké­ ben doppingolt más csapatot a győzelemre? A vezetőség választása azért esett ket­ tőnkre, mert játékos berkekben legismerősebbek voltunk Pesten, ráadásul Selejt játszott is korábban annál az együttesnél: a csapat nagymenői mind haverjai vol­ tak. Fel is kutatta még kora délelőtt két kebelbarátját: Nótást és Ossziánt. Elvit­ tük a fickókat a Mályás-pincébe, és jól tartottuk őket. Sejtették, hogy mi járat­ ban vagyunk. — Hát pajtikáim — mondta Nótás —, rajtunk nem múlik a szerencsétek. Majd beszélünk a többiekkel Amúgyis ráhajtottunk volna a mérkőzésre, mert tavasszal piszokul összerugdostak bennünket a saját pályájukon. Csakhát elég tré helyzetben vagyunk. A kapusunk vasárnap lesérült, két játékosunk most kapott házifegyelmit. A hapsik meg nagyon harapni fognak, ez előre várható. Úgy elkezdtek siránkozni, hogy hirtelenében arra gondoltam: ellenfelünk meg­ előzött, és lepénzelte őket. De amikor ezt kimondtam, cigánymódra esküdöztek, és Osszián kijelentette, hogy sohase engedjék többé dresszbe öltözni, ha ő bele­ megy efajta disznóságba. — Hát jó — egyeztünk meg a végén —, a dohányt döntetlen esetén is meg­ kapjátok. Biztonság kedvéért az edzésükre is kimentünk délután 2 órakor. Láttuk, hogy a két srác nem hamukált, mert a kapusuk le sem vetkőzött, olyan rozoga állapot­ ban volt. Mindezek ellenére fogadkoztak, hogy ráhajtanak a mérkőzésre, már csak az egyesületeink között fennálló barátság kedvéért is. Láttuk Selejttel, hogy meg­ tettünk minden tőlünk telhetőt, elköszöntünk tőlük. Már odakint jártunk az utcán, amikor Selejt, mintha csak éppen akkor jutott volna eszébe, úgy odavetve megjegyezte: — Múlt vasárnap a meccs után láttam, hogy Siklósival beszéltél. — Agitáltak, hogy jöjjek át. Mondtam, hogy korai még a téma, a bajnokság egyelőre nekünk áll. — Ha áll — dünnyögte Selejt, és vizsgálódva nézett rám. — Mondd csak, Doktor, meccs előtt is beszéltek veled? — Hülye vagy? Hol beszéltek volna? — hirtelen rájöttem, hogy mire céloz. — Az anyád istenit, nekem te ne találgass, mert kupán váglak! — Nyugi! Miért lettél egyszerre olyan ideges? 2 �— Mert egyes dolgok iránt háklis vagyok. — Például? — Például azért is, hogy ha piacilégynek néznek. Idehallgas! Mondd meg igaz telkedre: hajtottam a meccsen? Szemtelen vigyorral rámhunyorított, és megveregette a vállam. — Komikám, az csak alakítás dolga. Gürizek én a mezőnyben olyan mutató­ san, akár a szakadt ló, a tizenhatoson belül meg szétrúgatom magam. Az az aranyigazság, hogy vannak olyan meccsek is, ahol többet fizetnek a meg nem rúgott gólokért, mint a rúgottakért. Hja, ilyen az élet! No, suttogd a fülembe: mennyit kerestél az üzleten? Bosszantott kitartó szemtelenkedése, de higgadtan mondtam: — Selejt, hagyd ezeket a marhaságokat, mert bokán rúglak. Magad se gon­ dolhatod komolyan, hogy leállok elseftelni a mérkőzést. — Becsületes lettél, Doktor? Talán annyira vastag vagy, hogy nem kell a dohány? — Az undor nem kell, amit a tükörképem okozna, ha ilyesmibe belemennek. Az ember meghallgatja a lelkifröccsöket bizonyos morális dolgokról, és sok eset­ ben fügét mutat a prédikátornak. De a valóságban ez mégis másképpen van. Én, amit disznóságnak tartok, nem azért nem megyek bele, mert az ellenkezőjét pré­ dikálták a fülembe, hanem azért, mert gusztusom ellen való. Az ilyesmit natúr­ ból kell tudni fiam, nem brosúrából. Rándított a vállán. — Az én brosúrám arra tanít, hogy tartsd nyitva a tenyeredet. Ha keveset tesznek bele, légy öntudatos és utasítsd vissza. Ha sokat, akkor egyezz ki önma­ gaddal, és ne ugass nagy dolgokról, mert a dohány az alapja mindennek. Amit te itt sóderolsz a tisztességről és öntudatról, az csak smafu. Egy ideje megjátszod az érett és bölcs ifjút, tele magasztos érzésekkel. Hogy oda ne biciklizzek! Ha így folytatod, kifúrod a helyéből a KISZ-titkárt. A nőd előtt akarsz te pózolni, öregem, a vesédbe látok. Összeakadtál végre olyan spinével, aki fütyül a nagy nevedre, meg a hősi múltadra. Most aztán úgy állsz, mint kapus a tizenegyes rúgás előtt. Vetődnél, de nem tudod: jobbra dobd-e el magad, vagy balra. Nyomorult érzés lehet ez, a krapek ilyenkor holtbiztosan beszedi a büntetőt. Mondd: mi az isten csudájának akarod megjátszani magad? Elfigyellek, aho­ gyan ülsz az utóbbi időben az íróasztalod mellett. Olyan komoly pofát vágsz, hogy... Még meghatódik valaki a górék közül, és a kabátodra aggat egy kiváló dolgozó érmet. Te vagy a jövendő új értelmisége, szoros összefogásban a munkás­ osztállyal és a dolgozó parasztsággal. Szocialista embertípus! Nem veszed észre, hogy mindenki röhög rajtad? — Idehallgass, Selejt — mondtam neki — unalmas a dumád! Vannak egyes dolgok, melyek huszonhat éves korára érlelődnek meg az emberben. Például az, hogy előre is tekintsen egy kicsit. Az embernek akadnak marha pillanatai, amikor ha csak egy keresztbetett szalmával is ,de szeretne több lenni, mint amennyi. Lehet, hogy hülye yagyok, de a jövőre vonatkozóan vannak homályos elképzelé­ seim. Ha pléhre csúszok velük, akkor neked lesz igazad. Egy presszó mellett mentünk el, intett, hogy lépjünk be egy kicsit. Bent a konyak és a fekete mellett Mártáról kezdett faggatni. — Doktor, mindig gógyis fickónak tartottalak. Hogyan szédülhettél bele enynyire a nőbe? Sejtem én a te homályos elképzeléseidet. Te a házasság tervét kalapálgatod magadban. Csakhogy a babus nagyobb menő, mint te vagy, félő, hogy nem akarja hozzád kötni magát. Te meg, hülye állat, erre meg akarod változtatni a vizek folyását, ahelyett, hogy elegánsan leköszönnél. — Oltári nagy lélekbúvár vagy, Selejt. Tegyük fel: így van, ahogy mondtad. 18 �Bediliztem, kótyagos vagyok és kész. Az életben naponta követnek el ehhez ha­ sonló ostobaságokat. Elnézően vigyorgott, és a szemembe fújta a füstöt. — Bátyám, nem az itt a baj. Ott a bukfenc, hogy a te páternosztered mindig csak fölfelé vitt. Ha feküdjt vezényeltél, a tyúkok engedelmesen feküdtek. A vak­ véletlen elibéd sodort egy osztályonfelüli csinibabát, aki egy kicsit már nem a te zsebedhez való, de ezt is lefektetted. Atyuska, ez az a pillanat, amikor az ember fent van a legfelső emeleten. Most aztán lépj ki ügyesen a páternoszterből, ne mafláskodj, mert ha még egy percig is hülyéskedsz, a szerkentyű megfordul, és visszafelé siklik veled. Aztán az alagsorig meg se állsz. Máig is úgy érzem, hogy Szekeresnek ezek a pimasz mondatai találóan jelle­ mezték akkori helyzetemet. Igyekeztem a fejtegetéseihez jó arcot vágni, pedig legszívesebben ráborítottam volna az asztalt. Pimaszul élvezte a helyzetet, hogy egyszer végre ő oktathat ki engem, én meg azon törtem a fejem, hogyan szaba­ dulhatnék meg tőle. A hétvégi, rejtekhelyen való tartózkodás sivárnak és unal­ masnak ígérkezett, ezért úgy egyeztünk Mártával, hogy Selejtet valamilyen ürügy­ gyei leteszem, visszautazom és együtt töltjük az estét. A vonat indulásig alig egy órahosszányi idő volt hátra, és a balszélső elállíthatatianul fecsegett. A szerencse végre egy ismerős nőt vezérelt útjainkba, akire nyomban lecsapott. Megegyeztünk, hogy másnap reggel a korai vonattal indulunk haza, és ha valamilyen ok miatt elkerülnénk egymást, nyolc óra tájban a Hordó kis termében találkozunk. A vonat indulásáig hátralevő idő most egyszerre hosszúnak mutatkozott. Sze­ rettem volna valamilyen ajándékot vinni Mártának, de sehogyan sem tudtam ki­ okoskodni, hogy mit. Végül összevásároltam egy csomó hanglemezt a legújabb számokból, és azzal igyekeztem a pályaudvarra. Márta hálás mosollyal nyugtázta a lemezeket, de rögtön megjegyezte: nem lett volna-e jobb Pesten maradnom? Szekeres előtt hogyan számolok el az éjszakám­ mal? — Egyszerűen — feleltem. — Selejt reggel fél nyolckor megérkezik a vonat­ tal. A távolsági busz viszont már hétkor itt van. Tudom, mert legutóbb is azzal jöttem haza. Nos, mi feltűnő van abban, hogy reggel is azzal érkezem? Figyelmesen nézett, aztán megkérdezte: — Szeretsz te hazudni. Feri? — Csak akkor hazudok, ha a helyzetem erre kényszerít. — Nekem hányszor hazudtál? — Kis dolgokban lehet, hogy számtalanszor, de alapvető dolgokban, úgy érzem, egyszer sem. — Felelj nekem erre: ha sohasem kaptál volna meg, tudnál-e még szeretni? — Tudnálak. De azt hiszem, pokol lenne az éltem. Én nem tudom szétboncolni önmagamban a szerelmet testi vonzalomra, és lelki kapcsolatra. De úgy gondolom, ezzel minden normális ember így van. Bólintott és megfogta a kezem. — Igazad van. De a kétféle vonzalomnak szinkronban kell lennie egymással. És én ismerlek annyira, hogy kételkedjem abban, hogy ez nálad is így van. — Ne vádolj. Az ember egyszer csak rájön, hogy sok mindent másképpen kell csinálnia, mint eddig. S az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Elmosolyodott. — Vacsoráztál már? — Tönkretettem a büfészolgálatot a vonatban. Annyi száraz zsemlyét nyeltem, hogy alig győztem ásványvizet inni utána. 19 �— Ezek szerint éhes maradtál. Így semmi akadálya, hogy velem vacsorázz. Megterített a szobában. Valójában nem kívántam enni, de gondoskodásán lát­ szott, hogy készült erre az estére, s a figyelmessége most mindennél jobban esett. Az eddigi futó szeretkezéseim, a lépcsőházakban és kapualjakban zavart körül­ mények között kicsikart, elsietett kis csókok és miniatűr szerelmek mik voltak ahhoz az estéhez képest, amit akkor kettesben eltöltöttünk! Vannak fogalmak, melyeket csupán konvencionális, semmitmondó jelzőkkel tud kifejezni az ember. Ha most azt állítom, hogy tökéletesen boldog voltam akkor Márta mellett, úgy érzem semmit sem mondok vele. Ha az ember életének minden mozzanatát egy szakadatlanul pergő filmszalag rögzítené, a visszafelé pergetett filmet annál az esténél mindig megállítanám. Késő éjszakáig felvoltunk: végighallgattuk az új lemezeket. Volt köztük egy tangó: szentimentálisan szomorkás alt hang dúdolt az őszi mezőkről és a sze­ relemről, azt a lemezt újra feltettem és táncra kértem. — Vesd le a cipőd — kuncogta, amikor rá se hederítettem a tiltakozására —, meghallják odalent. Mezítláb táncoltunk a parketten, hangtalanul és összesimulva. Mulattatta a komikus helyzet és kötekedve kérdezte: — Mondd meg őszintén: ilyenkor mire gondol egy férfi? — Arra, hogy örökké tarthatna ez a lemez. — Megunnád. — A lemezt lehet, de téged soha. — Nagyon kívánsz? Szorosabban magamhoz vontam. — Úgy érzem, megőrülök érted. A lemez hirtelen vad csacsacsába csapott át. Elengedett és leállította a zenét. — Figyelj rám — mondta oktató hangon. — Az emberi szervezetet alkotó anyagok hatvanöt százaléka víz. Az izmok 75—80 százalékban vizet tartalmaznak. Akarod tudni, miből áll az emberi test? Oxigénből, szénből, hidrogénből, nitrogén­ ből, mészből. Aztán a többi anyagok. Foszfor, klór, fluór, kén, nátrium kálium, magnézium, van. Te ezekbe az anyagokba vagy szerelmes. — Lehet — feleltem. Egyszer elég illuminált állapotban a Képtárban kóvá­ lyogtunk. Mutattak egy képet, amelynek a hozzávetőleges ára hallatán felakadt a szemünk. Miből állt az a kép? Ha jól meggondolom, csupán néhány négyzetméter vászonból, s egy pár kiló okkerből, égetett sziennából, karmin világosból. Akkor megtanultam, hogy ne a primitív anyagot tiszteljem, hanem azt az erőt, ami egy­ séges és fegyelmezett rendszerbe kényszeríti a mozgást, életet lehel beléje. S ezt nem tudod megcáfolni sajátságos materializmusoddal. — Le akarlak beszélni arról, hogy ennyire szeress. — Leült a pamlag szélére, és komoly hangon folytatta: — Amióta téged ismerlek, szüntelenül harcban állok önmagammal. Szívem, te túlságosan eluralkodsz felettem, s ha ezt továbbra is tűröm, egyikünkre nézve sem lehet jó vége. Melléültem és átkarolva kértem, hogy hallgasson, hagyja most ezeket a gon­ dolatokat, de megrázta a fejét. — Vannak dolgok, Feri, amelyekről beszélni kell. És jobb nem halogatni eze­ ket a témákat. Nyár közepén, amikor a Margitszigeten együtt töltöttük azt a napot és hazakísértél, a búcsúzásnál nagyon kedvetlennek láttalak. Emlékszem, arra kér­ tél, hogy másnap még egyszer találkozzunk. Én akkor azt feleltem, hogy nem ígérhetem, s talán egyszer meg is fogom mondani, miért. Aztán azon az októberi estén, amikor kiikocsiztunk a városból... Akkor talán el is mondtam volna, ha engedsz szóhoz jutni. Feri, amikor én nyáron szabadságon voltam, megkérték a kezemet. Ne hibáztass, hogy eddig komolyan nem beszéltem erről. 20 �Igent mondtál? — Nemet se mondtam. Gondolkozást időt kértem, ami hamarosan lejár. S ha igent mondok, egy héten belül állást kapok Pesten, és feleségül vesz egy orvos­ professzor, akinek a kutatásait az egész világ figyelemmel kíséri. A torkom elszorult, de fegyelmezetten kérdeztem: — Szereted azt az embert? — Csodálom őt és jólesik a hiúságomnak, hogy szeret. Olyan férfi, akinek élettársául szegődni nem kis dolog. Önzőnek, karrieristának tartasz? Hidd el, nin­ csenek olyan reményeim, hogy valamikor madame Curie lesz belőlem. De egy szür­ ke körzeti orvosnál mindenesetre több. Milyen perspektíva áll itt előttem? Kinyi­ tok reggelenként, akár a boltos és délután bezárok. Tudom, hogy most a gyógyí­ tás magasztos küldetésére gondolsz. De én nem így akarok gyógyítani! Naponta beadok húsz-huszonöt injekciót, legtöbbnyire olyat, amit még az elődöm szokta­ tott meg a betegeimmel. Aztán lótok-futok, tanyákra kocsizom kificamodott bokákat helyretenni, himlőt és kanyarót gyógyítani, s alig teszek többet, mint egy tapasz­ taltabb felcser, vagy a mondabeli doktorbácsi, aki adomákkal gyógyította a bete­ geit. Ha szülést jeleznek, annyi a dolgom, hogy kihívom a mentőkocsit, egy komp­ likáltabb foghúzásnál beutalom a pácienst a szájsebészetre. Sokszor olyan nevetséges dolgokkal vernek fel álmomból, hogy nem tudom: sírjak, vagy haragudjak-e? De praxisom első haláleseténél olyan tehetetlenül álltam, mint egy háromhónapos medikus, mert még műszereim sem voltak, hogy segítsek a szerencsétlenen. Én dolgozni akarok, Feri. De tágabb és bátrabb horizont alatt, olyan területre merész­ kedni, ahol még kevesen jártak. De ehhez férfi kell: társ, akinek a karjába lehet kapaszkodni, akire fel lehet nézni, de egyszersmind azzal az érzéssel, hogy neki is szüksége van rám. Érzem, hogy itt hamarosan megfulladnék. Az emberre las­ san rárakódik, rákövesedik a kisvárosi élet, akár a guanó, s ez alatt a láthatatlan páncélzat alatt minden kipusztul, ami valaha merésznek és szépnek ígérkezett. Bocsáss meg, de ezeket el kellett mondanom neked, mert e pillanatban te állsz legközelebb hozzám. Jogod van ismerni a terveimet és kötelességed, hogy segíts. Még ha önzőnek tartasz, akkor is. Hosszú csend támadt szavai nyomán. Egyszerre mintha mérhetetlen távolság­ ra kerültünk volna egymástól. De míg magambaroskadva hallgattam, hirtelen vál­ lamon éreztem sima és forró karját. — Ne hidd, hogy a választásom könnyű lesz. Életemben először fordul elő velem, hogy nem tudok a józan eszemre hallgatni. Arató türelmetlen levelekkel ostromol. Bárki más boldogan nyújtaná feléje a két kezét és én is, ha nem sze­ retnélek. Hónapok óta úgy érzem magam, mintha házasságtörésben élnék. Tudva tudom, hogy életem leggyalázatosabb helyzetébe kerültem. Minden neki írt leve­ lemmel megcsallak téged és minden csókunkkal, amit veled váltok, megcsalom őt. Lefejtettem magamról a karját. — És mikorra várható a boldogító igen? — Nem tudom. A telet még mindenképpen itt töltöm. Arató december végén többhónapos külföldi útra indul. Megpróbálom tavaszig elodázni a választ. Egy hosszú telünk lesz ahhoz, hogy megbeszéljünk mindent. Egy hosszú tél! Tudom, hogy ha időt nyerek, a csatában a professzor marad alul. Nem, professzor úr, ilyen könnyen nem hagyjuk legyőzni magunkat! Azt hiszem, életemben akkor találkoztam először össze a féltékenységgel. Egyszerre kitört belőlem a zsákmányát féltő vadállat, és durva kezekkel rántottam magamhoz Mártát. Megfenyegettem, hogy ha elhagy, megölöm. Azt hittem sírni fog, komédiázni kezd, jelenetet rendez. Egyiket sem tette. Nézett rám vizsgálódó szemekkel, és sajnálkozva mondta: — Te őrült, te szánnivaló fenegyerek. Őszinte vagyok hozzád, s erre tombolni kezdesz? Hol marad a jómodorod, amit megfogadtál? És az a híres, nagy önbizal­ mad? Ne hidd, hogy engem fenyegetésekkel más elhatározásra bírhatsz. 21 �Ki tudja, mit mondok neki még akkor, ha szelíden a számra nem teszi a te­ nyerét. A fenevadak ketrecébe lépő idomárok tudnák olyan magabiztosak lenni, amilyen fölénnyel leszerelte újabb és újabb támadásaimat. — Boldog vagy velem? — hajtogatta. — Köszönd a sorsodnak mindezt, és ne kérdezz minduntalan. Be kellett látnom, hogy erősebb nálam. A kilátástalan, meddő vitáktól, és az ölelkezéstől kimerülten aludtunk el egymás mellett. Azon az éjszakán elhatá­ roztam, hogy ha hegyeket kell megmozgatnom érte, akkor is a feleségem lesz. Nem sejtettem még, hogy párna helyett acélsínek vannak a fejem alatt, és a bal­ sorsom gyorsvonati sebességgel száguld felém. REJTEKHELYEN (27.) Minden, ami azután az éjszaka után következett, megnyitotta életem legsöté­ tebb, legádázabb korszakát. Meggyőződéssel vallom, hogy az emberiség sokadalmában sohasem voltak még tükörsima életpályák. Önmagunkban hordozzák a hibák magvát, s csupán akara­ tunkon, emberségünkön múlik, hogy hibáink mekkorára nőhetnek bennünk. Bárki, a legmagabiztosabban járó ember is eljuthat olyan buktatóhoz, amikor a simának, és biztonságosnak hitt utat kicsúszni véli maga alól. Tántorogni és buk­ dácsolni kezd, mint a szakadék szélére keveredett hegymászó és fűbe-bokorba fo­ gódzva igyekszik visszanyerni egyensúlyát. Élet-halál küzdelem ez, néha a szó legteljesebb értelmében. És százszor jaj annak, aki felé nem nyúlnak kezek, vagy aki nem veszi észre a feléje nyújtott kezeket, és magára marad ebben a küzde­ lemben. Hajnali három óra körül Márta felriadt, és engem is felébresztett. — Drágám, menned kell. Nem várhatod meg, míg kivilágosodik. — Vasárnap? — Megnézlek benneteket — mosolygott. — Nagy leszel? — Attól függ, mennyire őriznek majd. Szeretnék nagyot játszani. — Érezd magad előtt a célszalagot. Akkor neked minden sikerül. — A célszalag te vagy. És én kitartó futó vagyok. Tudod, milyen tuti lenne nappalra is ittmaradni nálad? — Még csak az kellene! — Emberek jönnénék-mennének az utcán, a lépcsőn. Mindenki szaladna a dol­ ga után, mi meg fütyülnénk az egész világra. Lábujjhegyen járnánk a padlón, és senkinek sem nyitnánk ajtót. — Ha jól imádkozol a sorsodhoz, talán egyszer ezt is eléred. De most már készülődj. Kinn az utcán sűrű pelyhekben esett a hó; virradatig a vasútállomás váróter­ mében húztam meg magam. Mártára való tekintettel nem akartam a szállóba éjnek idején becsörtetni. Tudtam, hogy reggel menthetelenül Selejt fülébe kerülne a dolog, s aztán vasárnapig lenne mit hallgatnom a fiúktól. A néptelen váróterem világítása a légoltalmi elsötétítések idejére emlékeztetett. Ledőltem egy padra, és később arra ébredtem, hogy beszólt egy vasutas: az öt harmincas gyors, Pest felé, bejár az első vágányra. Álmosan pillantottam ki a kavargó hóesésbe. A gyors­ nak alig volt két-három felszálló utasa. Már mozgásban volt a szerelvény, amikor egy futó alak az utolsó pillanatban fellépett a kocsisor végére. Egy pillanatra az az érzésem támadt, mintha a futó alakban Szekeresre ismertem volna. Selejt futá­ 22 �sában van valami jellegzetes, kiszámíthatatlan kacsázás, mellyel rendszerint be szokta csapni az ellenfeleit is. Persze, az álom és ébrenlét határán az ember haj­ lamos fantasztikus elképzelésekre. Fél nyolckor, amikor befutott a vonat és le­ ugrott róla Selejt, már el is felejtettem az egész hajnali képzelődést. Szekeres nekem tapadt, hogy az egész vonatot tűvé tette értem. Mivel jöttem, hol csámborogtam? Közöltem vele, hogy az autóbusszal érkeztem, mire elhúzta a száját. — Te is züllöttéi? Nagyon tré színben vagy. — Na, te aztán egy szót se szólj! — Nem találkoztál menet közben valamelyik góréval? Rohadt dolog lenne magyarázkodni, hogy miiért jöttünk külön-külön. — Hülye vagy? Együtt érkeztünk, ez csak világos. Nem sokkal később lejelentkeztünk a gyárban a főnök előtt. Jó hangulatban hallgatták, hogy pesti haverjaink harapnak a dohányra, de Domján rögtön hozzá is tette: — Ne feledjük az aranyszabályt, hogy önmagunkban bízhatunk legjobban. Hány góllal kellene győznünk, ha netalán az ellenlábas is megszerzi a két pontot? — Legalább annyival, mint ők — mondta Fábián. A diri feketét főzetett, szendvicseket rendelt, aztán intézkedett, hogy a War­ szawa vigyen bennünket a fiúk után. Szombatiné csodálkozva figyelte a nagy fel­ hajtást, és elismerően súgta oda a titkárságon: — Doboska, úgy bánnak magukkal, mint valami külföldiekkel. — Ha kikapunk, valóban külföldiek leszünk — vihogott Selejt. — Tudja maga, mit jelent az, hogy győzelem vagy Szibéria? — Magára rá is férne egy kis Szibéria. — Magával azt is kibírnám — felelte szemrebbenés nélkül a balszélső. Kora délelőtt már kinn voltunk a rejtekhelyen. A fiúk a nagy medence körül futkároztak. s érkezésünk láttán abbahagyták az edzést. Megtartottuk az élmény­ beszámolót Tarlósi és Jámbor részére is, de itt már nem reprezentálgattak nekünk. A Mester egy-kettőre átöltöztetett bennünket. — Pesten is így bolondozik az idő? — kérdezte Hipó. — Ott is esett a hó? Egymásra néztünk Selejttel, és egyszerre mondtuk: — Esett. — Esett az apátok... — Tusi a tonapapucsával fenékberúgta Selejtet. — Egész Nagy-Budapest területére derült, száraz időt jelzett a rádió. — Tudja a franc! — nevetett Selejt. — Ott ha esik is, rögtön elolvad. De va­ lami esett. — A tantusz a villamosban — mondta Hipó. — Faltatok, bitangok, meg vedel­ tetek, az eget is nagybőgőnek néztétek. Ráztátok a rongyot a köz dohányán. Mi meg jógyerek módjára aludni mentünk nyolc órakor és kukoricaszemekkel malmoz­ tunk a padlón, mert a Főparaszt még a zsugákat is összeszedte. — Szép kilátások. Hát kaja? — Az van rogyásig. De ez a steril környezet kezd kiborítani. Második napja vagyunk itt, de már elegem van az egészből. Ami az előző napi elmaradt edzésünket illeti, Jámbor derekasan bepótoltatta velünk. Dél felé nyoma sem volt a hónak, a sár viszont bokáig ért. Lógott a nyelve valamennyiünknek, mire asztal mellé kerültünk, s úgy zabált a társaság, mintha még életében nem evett volna. Délutánra végképp elromlott az idő. A reggeli ha­ vazás után rázendített az eső, s a tervezett könnyű mozgásból semmi sem lett. Tarlósi, hogy tétlenül ne maradjunk, egy földszinti hodályba terelt bennünket, és 23 �brosúrákkal felszerelve sportszemináriumot akart tartani, de mire észbekapott, Zimán, Wernitzeren és Pintéren kívül mindenki kiszökdösött a teremből. Mint utóbb kiderült, Zimonyi is csak azért felejtkezett ott, mert az első pillantaban el­ aludt. — Ez a Főparaszt teljesen kikészíti az idegeimet — fújtatott odakint Hipó. — Ideiküldilk, hogy gondja legyen a kajára meg a szállásra, erre ő blablázni kezd és nem veszi észre, hogy még olvasni sem tud értelmesen. Később utánunk jött Jámbor és kérlelni kezdett bennünket, hogy ne bab­ ráljunk ki az elnökkel, illendőség is van a világon. — Allergiásak vagyunk a süketeléseire! — fakadt ki Tusi. — Jelentse be a vezetőségnek, hogy undorunk van tőle. Egyszerűen nem tudjuk lenyelni őt se ostyá­ val, se ostya nélkül. Az egész csapat felzúdult erre, Jámbor elkeseredetten csitított bennünket. Ha jól meggondolom, talán nem is Tarlósi ellen voltunk annyira, csupán az elmúlt hetek idegfeszültsége robbant ki belőlünk. Olyanok voltunk, mint a feldühödött darazsak: mindegy volt, hogy kit, csak valakit összeszúrkálhassunk. Lefekvéshez készülődtünk, amikor váratlanul befutott a vállalati kocsi Fábián­ nal. Bevonult Jámborék szobájába, és sokáig tárgyaltak valamiről. Reggel az edző szokatlanul korán beszólt a szobákba, hogy a földszinten gyülekezzünk. — Mi ez? — kérdeztem Hipótói csodálkozva. — Különleges világnap — mondta a középhátvéd. — A macska belerondított az aludttejbe. — Erőltesd meg magad és beszélj értelmesen. Hárman voltunk a szobában: rajta kívül Szekeres meg én. A többiek mosa­ kodni mentek. Hipó Selejtre nézett, aztán széttárta a karját. — Ronda dolog, ha az ember kiugat valamit, dehát itt egymás között vagyunk. Csütörtök reggel, amikor leraktak bennünket, megkaptuk a dumát jobbról is, balról is. Minden eddiginél fontosabb mérkőzés, abszolút erőnlét, esténként korai lefekvés. Négynapos teljes szüzesség. Nézzétek, én rendes körülmények között köpök az ilyesmire, de most belátom, hogy a góréknak igazuk van. Nem lehet hülyéskedni ilyen derbi előtt. Erre az a két féltékeny marha kilógott éjszaka a vá­ rosba, és csak hajnalfelé jöttek haza. — Hordós? — Hordós meg Zima. Hordósnak betette valaki a fülébe a darazsat, hogy idegen kutya ugat a kertek alatt. Zimonyi meg vitte a motorján. No, nem feíebaráti szeretetből, nyilván neki is kedvére való volt egy kis terven felüli nászéjszaka az Icájával. De az ürgék nem voltak mázlisok, mert visszafelé találkoztak a rend­ őrökel. A hekusok szőröztek a stopplámpa miatt, Zimáék meg pofáztak velük. Erre ugrott egy betétlap, másnap telefon a gyárba, könnyű elképzelni a dolgot. Hát így állunk jelenleg az Úr színe előtt. Ezért jöhetett este Fábián. Lenn a raportnál Jámbor és Tarlósi gondterheltnek látszott. Az elnök hátra­ tett kezekkel járkált közöttünk, kopasz fejebúbját minden pillanatban végigsimítva egy kétes tisztaságú zsebkendővel. — Kérem, fiúk, figyeljenek rám, — kezdte fáradt hangon Jámbor. — Azért hívtuk össze magukat, mert komoly kérdést kell tisztáznunk. Azzal, hogy idehoz­ tuk a csapatot, az egyesület vezetősége a lehető legtöbbet kívánta megtenni a felké­ szülés érdekében. Mi komolyságot, egy kis lelkiismeretet és fegyelmet kértünk ma­ guktól. Sajnos, az a látszat, hogy nem így történnek a dolgok. Alapos gyanú me­ rült fel, hogy tegnapelőtt éjszaka a játékosok közül valaki vagy valakik engedély nélkül eltávoztak. Úgy érzem, nagyon sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg ön­ magunkat, ha megpróbáljuk tisztázni őszintén a dolgokat. Tudják, hogy apró- 24 �cseprő stiklijeikben nem egyszer a védőjük voltam. Ha itt-ott nehezen is, de nagy­ jából sikerült a csapat és a vezetőség összhangját arra a közös nevezőre hoznunk, amit emberségnek neveznek. Itt most nem kevésről van szó: a csapat és az edző egész évi munkájának eredménye van mérlegen. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy komoly veszély fenyegeti a holnapi szereplésünket. Önök közül egy vagy több személy hibát követett el, és azt csak úgy kísérelhetjük meg rendbe­ hozni, ha segítenek ebben. Nos, tehát önöké a szó. Csütörtökön éjszaka melyikük hagyta el engedély nélkül az épületet? Hipó mellettem állt a falnak támaszkodva, és mozdulatlan szájjal súgta: — Zavaros a dolog, nem tudom rendezni az egyenletet. A játékosok közül ki a tornapapucsát bámulta, ki egymásra meredt értetlenül. Hordós és Zima a pingpongasztalon ültek, de lapították, és elnéztek az edző feje fölött. Jámbor várt egy darabig, aztán végighordozta rajtunk a tekintetét. Tarlósi elérkezettnek látta az időt, hogy ő is közbeszóljon: — Miért hallgatnak? Adányi, hol járt csütörtökön éjjel? — Balatonbogláron, a nénikémnél. Álmomban. — Hipót elöntötte a pulyka­ méreg. — Nem tudom felmutatni a vonatjegyet. Mondja már, elnök sporttárs, minek néz maga engem? Tarlósi arca bíborszínű lett, de lenyelte a haragját. — Tutsek — intett a jobbszélső felé —, halljuk, nyilatkozzék maga. — Egész éjjel aludtam, mást nem mondhatok. — Wernitzer? Pintér? — Fájt a fejem. — Figaró akaratlanul is vigyázz-állásban felelt a kérdésre. — Éjféltájban átmentem a szomszéd szobába és tablettát kértem Kisstől. — Így volt — bizonyított Horváth —, Kiss azt mondta, amikor fölvert bennün­ ket, hogy hülye baka, és két antineuralgikát adott neki. Kiss II. vigyorogva tette hozzá: — És egy lényeges dolog. Lelkére kötöttem, hogy vízzel vegye be. Többen felröhögtünk erre, Tarlósi rágyújtott, de a keze remegett. — Juhász, maga is aludt? Dumás megrántotta a vállát. — Szúrt a lópokróc és reggelig ábrándoztam. Egy olyan egyesületről, ahol rendes paplant adnak, és nem mószerolják az embert. Jámbor megelégelte az elnökkel való szemtelenkedést, és erélyesen közbeszólt. — Hát jó — mondta komolyan —, látom, nem megyünk semmire. A további kellemetlenségeket önmaguknak köszönjék. Ekkor váratlanul előlépett Selejt, és érthetetlen idegességgel támad Zimáékra: — Most mire jó ez a barkochbázás? Ha lógtatok, mondjátok meg, ne az egész csapat igya a levét. Zimonyi és Hordós, erre természetesen bevallották, hogy ők voltak a renitenskedők. Jámbor nem csinált különösebb patáliát, csak ennyit mondott: — Amíg az ügyükben döntés nem történik, az edzésen kötelesek résztvenni. Az egész csapat olyan lett az eseményekre, mint a felbolygatott méhkas. A teremből kifelé jövet, Hipó szántszándékkal Selejt mellé sodródott, és kiköpött a balszélső lába előtt. — Tudod, mi vagy te? Ganéj alak. Az vagy. 25 �— Ne marhulj — védekezett Selejt —. hiszen jót akartam. — Akkor sürgősen kotródj másik szobába. Aztán majd gondolkozz el azon,, hogy mi lesz a sorsod, ha Zimonyiék holnap kimaradnak a csapatból. Fönn a szobánkban, mely a szállói viszonyokhoz hasonlóan, négyünk számá­ ra volt berendezve, Selejt csakugyan összeszedte a holmijait és kifelé indult. — Állj meg! — szóltam rá. — Bedilliztetek, vagy mi az atyaúristent akartok ezzel a marakodással? Nincs jobb dolgotok? — Undorom van az olyan alakoktól, akik mások hátán keresztül akarnak bejutni a mennyországba! — acsarkodta Hipó. Hiába csillapítottam, feldúltan hadonászott, és a végén alaposan összerúgtuk a patkót. Zima tehetetlenül hallgatta a vitát, néha megpróbált közbeszólni, de meg se hallgattuk. — Én voltam a hülye — hajtogatta —, ha nem hozom el a motoromat, most nem ölnénk egymást. A reggeli incidens a délelőtti edzés hangulatára is alaposan rányomta a bélye­ gét. Fásultan és kedvtelenül mozogtunk, akár a bábok. Bizalmatlanul és gyana­ kodva figyeltük egymást. Tréning közben megjött az autóbuszunk. Nem tudtuk, kik jöttek vele, mert akkor pontosan az épület mögött szaladgáltunk. Alig tíz perc múlva hívatták Zimát. — Kezdődik, — szűrte a szót, fogain keresztül Hipó és Hordósra nézett. A balfedezet sápadt volt és siralmas képet vágott. Zima csak órák múlva került elő, amikor már a szobánkban ültünk. Hordós is ott várt rá. — Menjek? — kérdezte. Zima tagadóan intett, és úgy ült az ágya szálán, mint aki megnémult. — No, mi van már? — sürgettem. — Beszélj. Végigsimított a homlokán, és a keze remegett. — Most már magam sem tudom, mi van. Srácok, itt valami oltári disznóság történhetett. — Hát nem a csütörtöki lógás miatt van a felhajtás? — De, látszatra amiatt. A többieknek nem is szabad tudni az egészről, ezt külön kihangsúlyozták. Domján és Fábián kezdett farigcsálni, hogy mikor indul­ tunk, mikor értünk vissza? És hol jártunk, ki látott bennünket? Két nyomozó is van velük. Az egyik előállt és egyből azt kérdezte, hogy a szállóban mit kerestem? Mondtam, hogy felmentem a szobánkba a sálamért, meg egy tankönyvemért. Erre aztán vége-hossza nem volt a faggatódzásnak. Melyik ajtón mentem be? Mutassam a kulcsaimat. Akár a piócák. Itt vagy betörésről, vagy lopásról lelhet szó. Úgy nézett rám a szobában mindenki, akár egy leprásra. Domján a folyosóra is utánam jött azzal, hogy ha elhallgattam valamit, az őszinteség még nem késő. Ha rám­ sütnek valami disznóságot, ki se tudok mosakodni belőle! — Hülye vagy! — mondta Hordós. — Az se tudjuk, mi történt. Hipó rögtön elment, hogy a sofőrtől megpróbál érdeklődni az eseményék felől. Csakhamar visszatért. — Rohadt a helyzet, srácok. A szállóban megfújták a gondnok kazettáját az ét­ kezési lóvéval együtt. Csak olyan hapsi tehette aki ismeri ott a dörgést. Nem hagyott nyomot maga után. Meg aztán nem is vették észre rögtön, s mire a hekusok kijöttek, már össze-vissza volt fogdosva minden. — Mennyi dohányt vittek el? — kérdezte Hordós. — Úgy négyezer körül. — Kik voltak bejáratosak a gondnokhoz?' — Okos vagy! — támadtam rá. — Mindnyájan. Nincs nap, hogy valamiért be ne mennénk hozzá. Az én ujjlenyomatomat éppen úgy lekaparászták az ajtóról, akár Zimonyiét, vagy Hipóét. Vagy akárkiét a szállói melósok közül! 26 �Néztünk egymásra hárman. Hordós már vigyorgott, a zivatart távozni látta felöl. — Most mi lesz? — kérdezte Hipó. — Kihallgatás a rendőrségen — feleltem neki. — Napjában háromszor-négyszer. Álmodból is arra ébredsz, hogy rádkiáltanak: hová tetted a négyezer forintot?' — Attól, hogy Pesten lébecoltatok, még tőletek is megkérdezhetik! — kaffantott rám. — Titeket smirgliznek majd, az ürge meg lapít a borravalóval — szögezte le Hordós. — Engem? — állt fel az ágyról Hipó. — Úgy itthagyom ezt a koszos kuplerájt, hogy még emléket se hagyok magamról. Nem zárták el rendesen a pénzt? Ellopták? Hát akkor ellopták. Nekem ne tegyen senki még célzást se, mert ha bepörgök, szét­ lökök a figurák között. A szobában hagytam őket, és siettem megkeresni Szekerest. A fickó Dumásékhoz költözött át s amikor kihívtam, hogy beszéljek vele, Hipó modora ellen kezdett méltatlankodni. Idegesen rászóltam, hogy most hagyja ezt, jöjjön velem oda, ahol nyugodtan beszélhetünk. — Itt miért nem mondhatod? — csodálkozott. — Hát hová menjünk? — Eredj előre a WC-be, én majd utánad megyek. — Te... nincsenek neked ferde hajlamaid? — pimaszkodott, de amikor meg­ tudta. hogy miről van szó, elhagyta a nevethetnékje. — No, de édesapám, a szálló­ ban hatan lakunk focisták — érvelt —, melós meg száznál is több. Föltétlenül focistának kellett lennie a pasinak ahhoz, hogy elvihesse a dohányt? — Tudhatod, hogyan vélekednek rólunk. Ami Zimát illeti... Nézd, ilyen esetben rögtön belekapaszkodnak az ipse múltjába. — Hát igen — mondta könnyedén. — Apropó: Zima. Mondd csak őszintén: ha végig gondolsz Zima egész életén... no, persze ez csak amolyan eszmefutta­ tás ... De olyan hihetetlennek tartod? — Azt, hogy ő vitte el a dohányt? — Ne idegeskedj. Gondoljuk csak végig nyugodtan a dolgokat. Fiatalkorú bűnözőnek lenni már egymagában véve nem jelent erkölcsi megalapozottságot. Mondjuk, hogy tévedett a fickó, nem volt gyerekszobája. Galeribe került, ahol jégre vitték, megszoktatták vele a pénzszerzés könnyebbik módját. Ekkor az tör­ tént, ami a szocialista tanmesékben történni szokott: valamelyik jószívű funkcis bevitte a gyárba a kölyköt, prédikált neki az őskommunizmusról, meg a világbéké­ ről. Erre a srác könnyek között megfogadta, hogy becsületes tagjává válik a tár­ sadalomnak. Egy kicsit sematikus mese, nem? — Zima jóravaló, rendes tag. Szobatársunk és haverunk, nem hagyhatjuk a pácban. feje — Persze. Mindaddig, míg nem a mi bőrünkre megy a játék. De mi biztosít­ hat ezek után arról, hogy nem arra megy? Itt okosat csak azzal tehet az ember, ha hallgat és kivárja a dolgok alakulását. — Ezek szerint hagyjuk egyedül kapálódzni azt, akinek ellene szólnak a sze­ rencsétlen körülmények és örüljünk, hogy nem mi vagyunk a szórásban? — Nyersen fogalmazol, Doktor, de pontosan. Szerintem véletlen körülmények nincsenek. Egy tag. aki szépítem akarja a múltját, és azt se tudja, hogyan stréberkedjen a górék előtt, csak úgy baráti szívességből kilóg az ablakon, amikor tudja, hogy ez mivel jár? És véletlenül pontosan akkor téved a tetthelyre, amikor a pénz eltűnik? Na és a magyarázat a tankönyvről, még a sálról. Egy kicsit sántít, nem? Atyus, vannak emberek, akikből időnként fel-feltör a múltjuk, bárhogyan szeretnének szabadulni tőle. Belekerülhetett ő olyan dalba is, hogy szorították vala­ 27 �honnan a dohány miatt és odanyúlt, ahol talált Na, bumm, mi történt? Hányan lopták már ebben az országban, mégis itt vagyunk. Nem az a tolvaj, öregem, aki lop,, hanem az, akit rajtakapnak. A lényeg nem abban van, hogy lopott-e Zima, vagy sem. Abban, hogy ki tudja-e mosni magát. Ha nem, akkor köszönje az ügyet­ lenségének. Mi történhet? Egy kicsit megcirógatják, és az egyesület szép simán befizeti a kasszába a lóvét. Volt már példa ilyesmire, nem is egy. Míg ezeket elmondta, egyre nagyobb gyűlöletet kezdtem érezni iránta. Ha én most el. akarnám mesélni a stiklijeimet, melyeket életemben elkövettem, sorolhat­ nám őket. Benne voltam apróbb disznóságokban, számoltattam el jogosulatlan úti­ költségeket, napidíjat. Segélyeket kértem és kaptam olyan mesék alapján, me­ lyeiket másoktól meg se hallgattak volna. Ha az emberbe belebújik az ördög és csinálni akar egy görbe napot, mindig meg tudja kártyázni, hogy pénze is legyen hozzá. De akárhogyan is, azt a láthatatlan határvonalat mi a kisebb saélhámosságokat a nagyobb disznóságoktól elválasztja, mindig éreztem magam előtt. S mind­ az, ami akkor történt, láttam, hogy túl van a stiklik határán, s valahol ott tart, ahol a becsület és becstelenség határvonalát sejtettem. Ránéztem Selejt kifejezéstelenül vigyorgó arcára, és ennyit mondtam neki: — Ganéj tag vagy te, Selejt. Most már látom, Hipónak van igaz. — Te meg szentimentális ló vagy! Meghallgatod a jóságos Mikulás meséit, és könnyekre fakadsz. Egyet ne feledj: a kloákába mi is bekerülhetünk és ott egy­ másra vagyunk utalva. Ha kiderül, hogy szétcsámborogtunk, mi is megnézhetjük magunkat. — Rettenetesen előrelátó vagy, ha rólad van szó! Látod, eddig eszembe se jutott megkérdezni az alibidet. — Cserébe én sem kérem a tiédet. Egyezzünk meg abban, hogy este tízig a Mátyásiban voltunk, utána anyádnál aludtunk. Világos? — Világos. Jó lett volna alaposan képentörölni, s magam sem tudtam, miért. Intettem neki, hogy húzza el a csíkot, s addig elő se jöttem, míg a lépései el nem haltak a folyosón. Aznap délután sorra kihallgattak bennünket, szállóbelieket először Pintért és Wernitzert. majd Szekerest, utána Hipót és legutoljára engem. A kiskatonák éktelenül be voltak gazolva, és rövid ideig tartó jelenésük után rögtön sza­ ladtak hozzánk. — Mi a dörgés, ugrifülesek? — kérdezte tőlük Hipó. — Valami dohányt keresnek rajtunk — verejtékezte Pintér. — Hová tettétek a pénzt, disznók? — förmedt rájuk Hipó. — Ezt tanultátok a Néphadseregben? — Ne marháskodj — kérlelte Zima —, ez nem játék, srácok. Itt halálosan komoly dolgokról van szó. — S mindez egy nappal a derbi előtt. Olyan oltári jó lesz a hangulat holnapra, hogy elbukjuk a meccset, s az nem szaros négyezer forintba kerül. — Legalább sorra szedjük a fegyveres testületeket — mondta akasztófahumor­ ral Wernitzer —, ma lejátszunk a Dózsával, holnap a Honvéddal. Nevettünk rajta, csak Zima nézett komolyan maga elé. — Marha katona! — mondta Wernitzernek, és kikergette őket a szobából. Addigra azonban szállin­ gózni kezdtek a csapat többi tagjai is. Félórába se került, mire mindenki megtudta a felhajtás okát. A másnapi találkozó izgalmait háttérbe szorította az új esemény: a górék szobájából előkerülő delikvensek alig győzték élményeikről beszámolni. Az oltári zűrzavarnak Jámbor vetett véget, aki idegesen berontott, és a szobájába parancsolt mindenkit. — Mester, ha ez a mószerolás sokáig tart, a fiúk kiborulnak — mondtam neki. — A hétfői napot megvárhatták volna vele. 28 �— Ezt ne nekem mondja — felelte harapósan. — Beszéljenek röviden odabent, és főleg őszintén. — Az egész ganéj ügyről semmit se tudunk. És ezt egy röpgyűlés formájában is megtudhatták volna tőlünk. — Ne okoskodjon, Dobos. Ez rendőrségi ügy. Sajnos, pont a legrosszabbkor. De van olyan dolog is a világon, amiről maguk sokszor megfeledkeznek, pedig az. még a bajnokságnál is fontosabb. — Mi lehet most a bajnokságnál fontosabb? — A tisztesség — fordult vissza az ajtóból. — No, ez is bepörgött! — jegyezte meg Hipó. Nemsokára hivatták őt. — Ne majrézzatok! — tért vissza hamarosan. Az egyik hekus haver, még a Dózsából ismerem, Bánikútinák hívják. Úgy látom, már ők is únják a banánt. Valóban Bánkúti volt az egyik rendőrségi ember: már annak idején is főhad­ nagyként focizott a Dózsában. Azt hittem, hogy nagyképűen magázni kezd, de a régi baráti hangon üdvözölt, és a várt keresztkérdések helyett azzal kezdte a be­ szélgetést, hogy sokat olvasott rólam mostanában és szurkol nekünk, hogy meg­ nyerjük a bajnokságot. Sohasem szerettem a dózsásokat. mindig ellenszenvet éreztem a lila mez láttán, de Bánkúti finom észjátéka mindig imponált nekem. S abban a fehérre meszelt falú, kopár szobában úgy éreztem, ismét ellenfelek vagyunk, csakhogy ezúttal a játékot ő irányította. — Mióta játszol az egyesületnél? — kérdezte. — Január elején kerültem ide. — Dunaújvárosból? Nem, a Spartacustól. Dunaújvárosban az azt megelőző szezonban játszottam. — Vannak régebbi barátaid is az egyesület játékosai között? — Akadnak. Például Adányi, Juhász. Tutsek. — Zimonyi? — Ő NB I-ben nem játszott, korábban nem ismertem. — Ti ugye, négyen: Adányi, Szekeres, Zimonyi és te, közös szobában laktok a munkásszállóban? Bizonyára ismered az ügyet, ami miatt itt vagyunk. Unalmasak voltak a kérdései, szórakozottan felelgettem rájuk. Rutinos játékos voltál, Bánkúti, de igazi klasszis nyomozónak nem leszel. Figyelmesen rámnézett, aztán megjegyezte: — Te olyan ember hírében állsz, aki gyakran szoktál kölcsönökkel segíteni másokon. — Ez is rajta van a káderlapomon? Hát akkor szoktam. Miért? A dohánynak mindegy, hogy kinél van. — Minket most az érdekelne, hogy van-e a környezetedben olyan, aki gyak­ rabban szokott kölcsönöket kérni? — Bevallom, nem vezetek könyvelést az ilyen dolgokról. A nyomozás során tudomásunkra jutott, hogy a szállói szobából egy ízben neked is veszett el pénzed. Megfelel ez a valóságnak? — Nem! Azazhogy... — és eszembe jutott, hogy egyszer zákányos fejjel való­ ban veszítettem el pénzt, néhány száz forintot. Még kora tavasszal történt mindez: a fiúkkal voltunk valami kis esti kiruccanáson. A pénzt másnap reggel kerestem, de a dolgoknak utána gondolva, rájöttem, hogy hol ránthattam ki a zsebemből. Elmondtam mindezt Bánkútinak, aki gondolkozott rajta, és végül azt kérdezte: hol 29 �töltöttük Szekeressel a csütörtök éjszakát? Tudtam, Szekerestől is megkérdezte ugyanezt, azt feleltem hát, hogy anyámnál. A válaszom nem volt-e elég határozott, vagy a hekusoknak van különleges ösztönük megérezni, ha félrevezetik őket? Tény, hogy kétszer is megkérdezte: az általam elmondottak megfelelnek-e a való­ ságnak, nem hallgattam-e el olyasmit, ami előbbre vitte volna a nyomozást? Akkor, ha gerinces vagyok, azt felelem: de igen. Azon az éjszakán én is a városban voltam. És elmondom a Szekeressel kapcsolatos gyanúmat, mely a reggeli gyors indulásá­ nál ötlött föl bennem, de amit — visszagondolva rá — újra és újra képtelenség­ nek tartottam. Az a tudat, hogy a való helyzet feltárásával kiszolgáltatom Máriát, és Szekeressel együtt esetleg önmagamat is kiteszem az alaptalan gyanúsítgatások­ nak, belémfojtotta a szóit s örültem, amikor végre kijöhettem a szobából. Undorítónak és megalázónak tartottam az egész faggatózást: a szennyesek­ ben való vájkálódástól mindig irtóztam. S eközben megfeledkeztem arról, hogy a hallgatás, és a közöny a legnagyobb cinkosság a világon, amit a bűnszövetségében csak vállalhat az ember. Aznap estig még Zimonyit hallgatták ki újra, utána eltávoztak a nyomozók. Zima sápadtam került elő, és furcsa idegességgel támadt nekem: — Ide hallgass, Feri. Haverom vagy, az is lehet, hogy csak voltál. De mindegy, jól megvoltunk egymással. Mindenesetre nem vártam volna tőled, hogy éppen most beköpd a gubát, amit a frász tudja, hol rángattál ki a zsebedből. Én nem vittem el a pénzed, elhiszed? — Ne hülyülj, Zima. Eszem ágában sem volt erről beszélni. Valaki más köp­ hette be ezt a marhaságot. De nem tudtam lecsillapítani. Elkeseredetten handabandázott, hogy tudja ő, mit gondolunk róla, és a fiúk közül is mindenki azon van, hogy őt eláztassa. — Ide figyelj, te ló! — mondtam neki, türelmemet vesztve. — Senki sem gon­ dol rólad semmit. Arról, hogy kilógtál szamár fejjel a városba, egyikünk sem tehet, egyedül te, meg Hordós. Ami pedig azt a nyomorult pár százast illeti, már akkor letisztáztuk, hogy senki sem lophatta el tőlem. — Most mégis szóba hoztátok. Ha már benne vagyunk a darálóban, valamivel csak kell gazsulálni a nyomozók előtt, ugye? Mossuk tisztára magunkat, ott van Zimonyi, az enyveskezű, az ő pofája mindent kibír! — Hipó! — szóltam oda a középhátvédnek. — Te beszéltél valamit arról a pénzről? — Én? — Hipó az ablaknál állt, és úgy fordult vissza mint akit kígyó mart meg. — Lennél szíves megmagyarázni, hogy mire alapozod a föltevésedet? Srácok, hagyjatok ki engem ebből az egész moslékból, mert már hányingerem van tőle. — Hát jó,'majd Selejtet is megkérdezzük. — Kérdezd — rántotta fel a vállát, és kiment a szobából. — Látod? — fogta meg a kabátomat Zima. — Neki ez moslék ügy, nem ér­ dekli, mi köze hozzá! Ő, a szent és sérthetetlen, akire a gyanú árnyéka sem vetőd­ het! Mindenki mosakodilk, mindenki farol. Ostoba Zimonyi, védd meg a bőröd egyedül, ha tudod. Leültettem őt egy székre, és vizet tettem eléje. — Szedd már össze magad, és ne ordítozz össze-vissza. Van valami közöd ahhoz az ellopott kasszához, vagy nincs? — Nincs — sóhajtotta, és a vizet bámulta az asztalon. — De mindegyfene már az, ha az ember bélyeget hord a homlokán. Ha megdöglesz, se tehetsz semmit ellene. — De. A legtöbbet teheted azzal, hogy nem gazolsz be, és kikaparod az igazad. 30 �— Igen. Így egyedül, ahogy vagyok, ugye? — Hülye állat. És én hol leszek addig? Hitetlenkedve nézett rám, és legyintett. — Figyeld meg, pár nap múlva már a köszönésemet se fogadják majd az utcán. Amíg együtt trinkol, együtt zabál az ember, addig haver, aztán... Mikor tettem én rosszat Selejt ellen? Ahol csak lehetett, falaztam neki. Amikor benyalt, végigokádta a hátamat, mert úgy cipeltem haza a vállamon. Első időkben hetekig tartottam kajával, hordta az ingemet. Még dohánnyal is tartozna, ha jól utána néznék. — Ne keseregj. Az ember, ha zűrbe került, hajlamos arra, hogy eltúlozva lássa a dolgokat. Mindenesetre annyit éreztem, hogy valami számolnivalóm van Selejttel. Va­ csora után, amikor a közös étkezőhelyiségből kifelé tartott, megfogtam a rokkját: — Várj csak. Délután még nem beszéltünk meg mindent. Van valami dolgod? — Biliárdozunk Tusival egy kicsit. Beszállhatsz. — Majd azután. Lehívtam őt az épület háta mögötti giz-gazokkal benőtt, hepehupás terepre. Hűvös, nyirkos est volt, didergett a melegítőjében és nyugtalanul figyelte, hogy vajon mit akarok tőle. Nem várakoztattam sokáig. — Idehallgass, Szekeres — mondtam neki komolyan. — Szeretném, ha tövéről- hegyére elmondanád, hogy mit fecsegtél össze a nyomozóknak Zimáról. Meg aztán nem ártana elmesélned, hogy az én pénzelvesztési históriámat miért keverted bele a mondókádba. No, dumálj, édes gyerekem, mert ha nem tudsz kielégítő magya­ rázatot adni, majd kérdezlek tovább. — Most jössz hátulról! — igyekezett fölényeskedni. — Egyáltalán rühellem, hogy kijövünk pusmogni a sötétbe, mint a szerelmesek. — Hagyd ezeket és felelj arra amit kérdeztem. — Mire feleljek? — csattant fel. — Amikor hívattak, megmondták, hogy pofa alapállás, sóderolás nincs, feleljek arra, amit kérdeznek. — És az én pénzemet is kérdezték. — Kérdezték, vagy nem kérdezték. Úgy jött a szó, hogy el kellett mondanom. Azt hiszed, nekem nem tűntek el kisebb lim-lomjaim, azért, hogy nem csináltam balhét belőle? — Például. Csak konkrétan, a halandzsát nem szeretem. — Például könyvek is. Három vagy négy. — Én adtam oda a gondnoknak olvasni őket. Szíves, utólagos engedelmeddel. Gyerünk tovább. Nyelt egyet, és más hangon kezdte: — Most mit hülyéskedsz itt velem? Mit érdekel engem, hogy ki fújta meg a dohányt. Legyen a tagnak könnyű a talaj, csak engem hagyjanak békén. — És ennek érdekében lepocskondiáztad a barátaidat is. Rohadt piaci légy vagy. Azt hiszem, még a betyárbecsületről sincs fogalmad. — Mert utálom Zimonynak azt az alamuszi, stréber pofáját, azért! A drágalátos, jó útra terelt fiú, azzal az érzékeny lelkületével. Az ilyent dédelgetni kell, tálcán hordozni és példaképül állítani a többi elé. De azt senki se veszi észre, hogy a markába röhög a bitang, és a priuszát ugródeszkának használja. — Selejt, ne tüzelj így. Támadt egy oltári jó ötletem. Te nem ok nélkül mó- 31 �szeroltad be Zimát a hekusok előtt. Mindig tudtam, hogy a sakkozók agyafúrt fickók. De most többet léptél egy lépéssel. — Nem értelek. — Tisztet akartál áldozni, fiam, közben matthálóba kerültél. — Viccelsz? — nevetett fel idegesen. — Eszem ágában sincs. Csak úgy elképzeltelek, hogy milyen arcot vágnál, ha egy rossz pillanatomban elmondanám, hogy mi egyáltalán nem voltunk együtt csü­ törtökön éjszaka. — Na és? Azzal a babussal züllöttem, akivel otthagytál. Apropó, te sem szá­ moltál még el a buszjegyeddel. És ahhoz te sem vágnál jó képet, ha számonkérnék tőled. — Könnyen lehetséges, hogy nem tudnám előadni. — Marha izgalmasakat tudsz mondani, Doktor! Éreztem, hogy a partiban a végjáték következik. Selejt is megneszelhette ezt, mert az a pimasz könnyedség, mely modorát jellemezte, erőltetettnek hatott abban a pillanatban. — Van egy javaslatom, Selejt, — mondtam neki. — Én nem szeretem a tojás­ táncot, öntsünk tiszta vizet az ibrikbe. A haladzsa egy tapodtat sem viszi előbbre az ügyet. — Oké! — bólintott. — No, hát akkor csak kezdd te, ha letetted a garast. — Kérlek. Mikor is váltunk el egymástól azon a napon? — Azt hiszem, úgy négy és öt között. — Azután felültem az első vonatra, és hazajöttem. Este nyolckor már itthon is voltam. Az éjszakát a városban töltöttem. — Hol? — Az ágyamban. — Lehetetlen! — vágott közbe, majd hirtelen elharapva a szót, zavarodottan hozzátette: — Bár az is lehetséges ... — Miért mondtad, hogy lehetetlen? — csaptam le rá. — Már úgy értettem, hogy ha hazajöttél, akkor célod volt vele... Sokkal nagyobb strici vagy, mint hogy kihagyj egy ilyen éjszakát. Te a nődnél tentéltél, atya, ne is tagadd. Akkor már tudtam, hogy a parti az enyém. — Nem, Selejt — mondtam neki keményen —, te ezt nem következteted. Te ezt határozottan tudod. — Mit? — Azt, hogy a szállóban nem alhattam. — Honnan tudnám? — Onnan, hogy te azon az éjszakán a szobánkban jártál. Meg másutt is. Te vitted el a dohányt. — Állat vagy! — szisszent fel. — Te kujtorogtál a városban, és én vittem el a dohányt? Most Zimonyit akarod kimosdatni, vagy önmagadat? A szentségit, ne találgass rólam! — Csak nyugodtan, barátom. Én csakugyan Mártánál voltam. De amikor el­ jöttem tőle, a nyelvektől tartva, nem mertem a szállóba felmenni. Hová mehet az ember hajnalok hajnalán, ha mindenáron fedél alatt akar lenni? Az állomásra.. 32 �És most kapod a mattot. Én láttalak, amikor a gyorsra az utolsó pillanatban fel­ ugrottál. Láttam, hogy elképed erre a váratlan fordulatra. De csak egy villanásnyi ideig tartott a zavara. A következő percben már hevesen tagadott, a szitkok özönét zúdította rám. — Azt hiszed, hogy a pályán császár vagy, most már mindenki hasraesik előt­ ted? Előbb a góréknak nyaltál, most már a zsaruk előtt is be akarsz vágódni? Játszod a tisztességes, korrekt úriembert, hogy a nőd az utcára is lejöjjön végre veled? Nem tudom, hogyan ütöttem meg. Azt hiszem, ököllel vágtam az arcába, ami­ től megtántorodott, és hátrazuhant a letapasott kórók közé. Sohasem szeretek rátámadni nálamnál gyengébbre, de akkor nem tehettem mást. Tudta a nyavalyás, hogy kilátástalan vállalkozás lenne számára, hogy szembeszálljon velem, ezért a falig hátrált, onnan acsarkodta, feneketlen gyűlölettel: — Ezért még fizetni fogsz te rohadt, te selyemfiú! Mit gondolsz, most már be vagyok gazolva, hogy szimatoltál utánam? Csinálod a balhét, mert ezúttal nem te nyúlhattál be egy kicsit a bőség kosarába? — Szemét alak vagy, Selejt — mondtam neki. — Mindig sejtettem, hogy az vagy. Mától kezdve semmi közünk egymáshoz, de a pénz holnap, mérkőzés kez­ detéig helyén legyen. A te dolgod, hogy azt hogyan intézed. De figyelmeztetlek, egy percig sem várok tovább. Ami azután következik, magadnak köszönd. — Szaladni fogsz a rendőrsége, mi? — nevetett gúnyosan. — Szépen leszalu­ tálsz, hogy nem ér a nevem, amit tegnap mondtam, hazugság volt. Aztán körzeti orvosi pecséttel ellátott alibit hozol a doktornénidtől, hogy éjszaka vele henteregtél. Van olyan marha nő a világon, aki ilyesmit elvállal? Talán az lett volna egyetlen helyes cselekedetem, ha akkor galléron ragadom és addig csépelem, míg ki nem szedem belőle, hogy hová tette a pénzt. De olyan leküzdhetetlen undor vett erőt rajtam, hogy még egyszer megfenyegettem és fakép­ nél hagytam. Hipóéknak, akik az ábrázatomat kémlelve újságolták, hogy edzői razzia volt a szobában és feltűnt a távollétem, azt hazudtam, hogy fáj a fejem, mozogtam odakint egy kicsit. Aztán lerángattam magamról a holmijaimat, és fog­ vacogva bújtam a pokrócok alá. Soha nem volt még olyan keserves és hosszú éjszakám. A NAGY MÉRKŐZÉS (28.) Zimonyi reggel jelentkezett az edzőnél és közölte, hogy nem vállalja a játékot. Sápadt volt a fiú, a kezei remegtek és látszott rajta, hogy ébren töltötte az éjsza­ kát. Jámbor mogorván vette tudomásul a bejelentést. Amikor Zima nagynehezen megkapta az eltávozási engedélyt, és a sportzsákjába gyömöszölte holmiját, nem mertem a szeme közé nézni. — Remélem, azért a mérkőzésen ott leszel — mondtam neki bátortalanul. Legyintett, és kiment az épülőiből anélkül, hogy bárkitől is elköszönt volna. Az egész csapaton belül nagy riadalmat keltett, hogy össze kell forgatni a tervezett összeállítást. Jámbor az elnökkel folytatott hosszas tanácskozás után, Dumást jelöl­ te ki a jobbfedezet helyére, az összekötő posztjára Wernitzert. Kedvtelenül ődöngtünk kint az udvaron. Tíz óra körül felszállt a köd, és néhány órára kisütött a bágyadt, erőtlen nap: színe volt már csak, melegíteni nem tudott. A beteg legyek ténferegtek olyan szerencsétlenül, mint mi, amint a nap­ fénnyel szembefordulva, a falat támasztottuk. Dumás idétlenkedett csupán, de Hipó rámordult és drasztikus dolgokat helyezett kilátásba, ha be nem fogja a száját. 3 33 �— Arra gondoltam — vihogott Juhász —, hogy úgy állunk itt a fal mellett, mint akiknek már csak a tarkólövés hiányzik, meg a dísztemetés. — A tarkólövést már megkaptuk azzal, hogy veled kell fedezetet játszanom — mondta neki Hordós. — A dísztemetés meg délután öt óra tájban lesz, körülbelül kétezer gyászoló, és a vasutaszenekar részvételével — tette hozzá Tusi. Szekeres tisztes távolban lapított a fal mellett, és nem szólt bele a beszélgetésbe. Az előző esti incidens óta feltűnő gondossággal ügyelt arra, hogy még véletlenül se találkozzunk össze. Egész délelőtt hasztalanul igyekeztem elcsípni: akár a síkos hal, minduntalan kicsúszott kezeim közül. Pokolian tanácstalan voltam, hogy mitévő legyek. Persze, a megoldás egyszerű lett volna: felhívom telefonon Bánkútit és kész minden. De Szekeres ugyanúgy tudta, mint én, hogy Márta miatt nem fogom meg­ tenni ezt a lépést. Talán túlságosan is sejtette, hogy számomra mit jelent ez a szerelem, s ebben a körmönfont helyzetben úgy meglapult, akár a fedezékben. Sajnáltam Zimát a szerencsétlen szituáció miatt, de éreztem, hogy az áldozat, melyet az igazság érdekében hoznom kellene, túlságosan nagy. Mielőtt a sportbuszszal elindultunk volna és felmentünk a szobákba holmijainkért, úgy éreztem, hogy legalább Hipóval meg kellene beszélnem a dolgot. — Tibi — mondtam neki, míg a törülközőjét hajtogatta —, úgy gondolom, beszélnünk kell egymással. Rámnézett egy kicsit csodálkozón és tovább rakosgatta a cuccát. — Hát mondd akkor, ne szertartásoskodj. — Szeretném, ha rám figyelnél. Letette a sportzsákot és ráült. — Hipó én tudom, hogy ki vitte el a pénzt. — Brávó, még a végén hekus lesz belőled. Nem lila mezre pályázol véletlenül? — Semmire sem pályázom, csak rossz pillanataim vannak Zima miatt. — Maga kereste a bajt önmagának. — És szerinted ezzel el van intézve minden? Citerázni kezdett a fogain, és két dallam között mondta: — Zima jó haver, de mindig hajlamos volt a meggondolatlanságra. Ezt az egész balhét neki köszönhetjük. — Tévedsz. Hipó. Egészen másnak köszönhetjük a balhét. Akarod tudni, hogy kinek? — A csapatból való? — Közülünk való. — Hát ide figyelj — kelt föl a szatyráról. — Zima a haverunk, igaz? Már most az a mister X, ha közülünk való, ugyancsak haver. Ha van két ujjad, tel­ jesen mindegy, hogy melyiket harapod meg, mert mind a kettő neked fáj. — És ha most azt mondanám, hogy én fújtam meg a dohányt, továbbra is a haverodnak tartanál? — Nem — nézett rám komolyan. — A pofádba köpnék, és azt mondanám: rongyember vagy, Doktor. Mert te gondolkozni is tudsz. Csak az a hibád, hogy túlságosan nagy dózisokban adagolod a bölcsességet. Megfeledkezel arról, hogy az igazi bölcsesség: nem beleavatkozni mások belügyeibe. Csúnya elv? Meghiszem, kisfiám. Nincs rondább dolog, mint ha az ember hanyattfekszik a vízen és a sodrásra bízza magát. De nyugalmasabb nincs ennél. Bevallom, az emberiségnek abból a tipikus többségéből származom, akik közül még kevesen haltak meg nagy eszményekért. Az igazság, hűség és a többi hangzatos kreációk olyanok, mint a 34 �römiben a Joker. Akkor alkalmazod, amikor akarod, oda teszed, ahová tetszik. És ha az előjelet felcseréled, megváltoztattad az eredményt. Ráripakodtam. Értsd meg, itt bűntényről van szó! Egy haver becsületéről! Mindketten csinál­ tunk már hecceket mások bőrére, mert jólesett marháskodni. De ez már nem kisebbfajta zrí, hanem egy alapos disznóság, s ha befogjuk a szánkat, semmivel sem vagyunk kisebb bitangok Selejtnél. — Szóval Selejt — összevonta szemöldökét. — Az egyenletet megint csak nem értem, de nem is akarom megfejteni. Mossa tisztára ki-ki a maga szennyesét. És ha az igazság angyalát akarod megjátszani, keress más társat a szerepedhez. Azt hiszem, jó lesz, ha indulunk a többiek után. Csalódottan követtem őt a buszhoz. De egy kicsit imponált is megközelíthetet­ len semlegessége. Mindaz, amit mondott, jó volt arra, hogy elaltassa vele a lelki­ ismeretemet. Igyekeztem Zimát kikapcsolni a gondolataimból, és inkább a közelgő nagy derbire gondoltam. Délután kettőre az öltözőben voltunk. Jámbor az előző napi és délelőtti idegességét legyűrve, higgadtan közölte az összeállítást és kijelen­ tette, hogy a legteljesebb mértékben bízik a csapatban. Cédulát vett elő a zse­ béből, a várható eredmények különféle variációival, s a józan számítások valóban esélyeinket igazolták. S bár 56:20-as gólarányunk az ellenlábas pesti csapat 60:22-es gólarányánál csak hajszállal mutatkozott jobbnak, ehhez vitathatatlan pluszt jelentett az, hogy mi hazai pályán fogadtuk ellenfelünket. Az utasítás a mérkőzés előtt egyetlen egy volt: minél többet támadni, és minél több gólt rúgni. Jámbor a fedezetek, sőt a hátvédek figyelmét is arra hívta fel, hogy ne sajnálják távolról bombázni a kaput, mert a honvédek kisméretű kapusát a léc alá tartó lövésekkel bizonyosan zavarba lehet hozni. Wernitzer a lelkifröccsök alatt ott szorongott mellettem a kis padon. Oda­ súgtam neki: — Félsz, Figaró? — Nagyon! — felelte őszintén. — A balösszekötő poszttól is, meg a védel­ müktől is. Nagyjából ugyanazt játszák, mint Hipó, csak nem olyan nagyvonalúan. Tavaly edzőmérkőzést játszottunk ellenük a mi honvéd csapatunkkal. 6:0-ra el­ kentek bennünket. — Nyugi, kisöreg. Mi tavasszal otthonukban vertük 3:l-re őket. Ha rádmennek, add le a labdát. Közben megtudtuk, hogy az ellenfél még kora délelőtt megérkezett, és első dolga volt terepszemlét tartani a pályán. Fábián intett bennünket, hogy a pálya talaja az előző napi esőzések miatt mély és csúszás. Az idő szeles és hideg volt, de esőtől nem kellett tartanunk. Mire a csukáinkat fűztük, a pályáról behallatszott a vasutas-zenekar nagydobjának dübörgése. — A górék bajnokavatásra készülnek — dünnyögte Kiss II. —, láttam, hogy a szertárban szegfűcsokrok vannak. — Az üdvözlőbeszédet egész biztosan a megyei rendőrkapitányság dolgozói tartják! — vihogta Dumás. A nézőtér mindkét oldala zsúfolásig megtelt, mire pontosan három órakor kifutottunk a pályára. A drukkerek lelkesen üvöltő sorai közül Mártát igyekeztem előkutatni a tekintetemmel, de nem sikerült. Idegesen kezdtünk a sípszó után. Jó tíz perc csúnya csapkodással telt el, míg a mieink kezdtek megnyugodni, és elgon­ dolást vinni a játékba. Ekkor már kiütközött, hogy minden csapatrészünkben kaszszissal jobbak vagyunk ellenfelünknél. Az, ami játékfelfogásukból már az első percekben feltűnt, a végtelenségig szívós és szervezett védekezés volt, melyből arra lehetett következtetni, hogy pesti riválisaink sem pihentek babérjaikon a hét folyamán, és meglátogatták az ország déli vidékét. Ennek ellenére az első gólunkat Papp révén elég hamar megszereztük. Majdnem Hipónak lett igaza, aki 35 �a mérkőzés előtt azt mondta: „Mire elhangzik a pálya közepén az éljen, éljen, éljen, addigra már l:0-ra vezetnünk kell, s akkor nem lesz semmi baj.” A gól meghozta csatáraink kedvét, és a félidő folyamán még kétszer találtunk a hálóba. A második gólt Tusi szögletrúgás után olyan látványos csukafejessel küldte a hálóba, hogy percekig tombolt a nézőtér. Huszonöt perc telt el a játékidőből, és már 2:0 volt az eredmény. Úgy látszott, gólzáporral fogunk győzni. A két szélső: Tusi és Szekeres, szinte foghatatlanok voltak: szélvészként nyargaltak el az oldal­ vonalak mentén. De igazságtalan lennék Zimonyival szemben, ha azt mondanám,, hogy Dumás pótolni tudta őt a jobbfedezet poszton. Soha annyit nem dolgoztam, nem mentem hátra labdákért, mint azon a meccsen. Hiányoztak a Zimától meg­ szokott, jól időzített, lágyan beívelt labdák, és elől Wernitzerrel sem értettük úgy egymást, mint Dumással szoktuk. A fickó mindenárom reprezentálni akart, és a jobbnál jobb labdákat felém gurigázta, de azt nem vette észre, hogy állandóan kelten vigyáznak rám, és mit sem tudok kezdeni a leadásaival. — Többet lőjj, ne add mindig „csinbe” a labdát! — kiáltottam rá. Erre aztán úgy megzavarodott, hogy oltári sületlenül kezdett szaladgálni, ténfergett. haszon­ talanul cipelte a labdát, és a lövései fabatkát sem értek. — Idehallgass, nyavalyás! — mondtam neki. — Vagy elkezdesz futballozni, ahogy felnőtthöz illik, vagy beszúrlak az oldalvonalra, a partzászló mellé. — Nem megy! — mondta szinte sírós hangon. — Ha hozzáérek a labdához, minden visszájáról sikerül. Öt perc múlva kapott egy hosszan előrevágott labdát Hordóstól. Mesterien lekezelte, és robogni kezdett a tizenhatos felé. Nem lőhetett, mert az ellenfél középhádvédje keresztezett és becsúszott neki. Lezuhant a fickó a fűbe, de fektében újra megkaparintott a labdát, és elsarkalta a hátvéd elől. Két lépéssel elcsíptem, és félmagasan bevágtam a jobbsarokba. Erős lövés volt, a kapusnak mozdulni sem volt ideje. Odakint újra felzúdult a nézőtér, összeverődtek a tenyerek, néhánvan a nevemet ordították. Egy pillanatra resteltem is magam, mert éreztem, hogy Wernitzer érdeme a gól. Ezután az következett, ami 3:0-ás vezetésnél általában történni szokott. Egy kicsit kiengedtünk, cicázni kezdtünk a labdával, „majmoltuk” az ellenfelet. Tetszetős dolog ez, a közönség mindig hálás érte, sőt el is várja az efféle atrakciókat. A csatár pedig, akinek egy-egy látványos alakítása nyomán felcsattant a taps, a három rúgott gól tudatában hajlamos megfeledkezni a játék tulajdonképpeni céljáról, brillírozik a reáhulló dicsfény özönében, ahelyett, hogy kevésbé mutatósan, de tovább fáradozna az eredmény gyarapításán. Félreértés ne essék, én sem vagyok mentes az effajta gyengeségektől. Mindezt azért említem meg, mert a labdacicára mi is alaposan ráfizettünk, mondhatnám, hogy a bajnokságunk ment rá. Persze félidőben mit sem sejtettünk még ebből. Az öltözőbe betódultak a drukkerek, s ezúttal a vezetőség nem záratta be az ajtókat. A szünet végén még a pálya szélén utolért bennünket a pesti telefonüzenet: az ellenlábasok táborában 0:0 az első félidő eredménye. A kedvező hír, hogy gólará­ nyunk az eddig eltelt 45 perc alatt tovább javult a pestiekéhez képest, rendkívül kellemesen érintette a csapatot. Nagy lelkesedéssel kezdtük a második félidőt. Szebbnél szebb akciók követték egymást. Am az ellenfél kapusa — 0:3-nál már nincs veszíteni való alapon —, mint ahogy mondani szokták, a szemünket is ki­ védte. Egy ízben Szekeres zúdított nagy lövést a kapura, amit csak öklözni tudott az ötös sarkára. Megkaparintottam a labdát, leráztam egy csellel a hátvédemet, és a jobb felső sarokba bombáztam. Már mindenki bent látta a labdát, de az ördöngős fickó hallatlan bravúrral azt is kiütötte. Akkor már Hipó is fönt volt a tizen­ hatosan, és dühében leadott kapáslövését valamelyik hátvéd fejelte ki a kapuból. — Lehúzva a redőny. Ennek már reggelig lövöldözhettek — mondta mérgesen vigyorogva. — Nem hiába határőr az ipse: útlevél nélkül senkit se enged át a gól­ vonalon. Ha most valaki azt mondaná, hogy akciónk ecsetelése közben az ellenfél csa­ tárairól megfeledkeztem, csak annyit felelhetnék, hogy nincs is mit mondani a 30 �játékukról. Szétesően, ötlettelenül mozogtak s néhány távoli, erőtlen lövésen kívül nem is próbálkoztak komolyabb támadással. A mérkőzés után bevallották, hogy a harci feladat számukra nem volt egyéb, mint az, hogy minél kevesebb góllal ússzak meg a találkozót. A mérkőzés hátralevő részéről röviden csak annyit mondhatnék, hogy fölé­ nyünk alapján akár újabb három gólt is szerezhettük volna, de a szerencsénkből csak egyre futotta. Én voltam a negyedik gó.l szerzője. Szekeres szögletrúgását vág­ tam a léc alá. A sok kihasználatlan gólhelyzet ekkor már megcsappantotta a kedvünket. A mérkőzés végét jelző hármas sípszót vártuk valamennyien. Akkor jött az a szerencsétlen eset, amiért tizenegyest kaptunk. Dumás a saját térfelün­ kön akart hazagurítani, de a mély talajon megcsúszott, és a rosszul eltalált labdát a honvédek jobbszélsője megszerezte. A szélső kiugratta vele az összekötőt, akin Kiss II. rajta volt, így zavart helyzetében afféle se lövést, se beadást kanalazott a kapu felé, melyet Vári könnyen felszedett volna. Ám a labda az egyenetlen ta­ lajon oldalt pattant, és a beavatkozásra készen álló középhádvéd kezefejét érte. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen esetben száz játékvezető közül kilencvenkilenc továbbot int, a miénk, sajnos megítélte a büntetőt. Csúnya jelenetek követték a büntető megadását a pályán belül is, odakint a nézőtéren is. Hipóék percekig rángatták a bírót, a partjelzőhöz szaladgáltak. Ered­ ménytelenül. A büntetőt berúgták, a végeredmény 4:l-re alakult. Pár perc múlva megtudtuk, hogy mit jelentett az a gól. Akkor már bevonult a pálya közepére a vasutasok fúvósszenekara, a közönség helyén maradt és részese lehettem a legtragikomikusabb bajnokavató ünnepségnek, amit valaha megértem. Amíg mi, játékosok csapzottan és sárosan egycsoportba verődve várakoztunk, a zenekar pattogó indulóba kezdett, Tarlósi az öltözőbe futott, hogy megtudja a pesti eredményt. Eközben a nézőtérről felhangzott az üte­ mes hajrá Vasas, aztán taps, közbekiáltások, bábeli nyelvzavar. A fanatikusabb drukkerek a kerítésen keresztül ugráltak be a játéktérre, majd előkerült az egye­ sület szertárosa egy nyalábravaló szegfűcsokorral. Végre jött az elnök, izzadtan és lelkesen, hogy Pesten 3:0 a végeredmény ellenlábasaink javára, maradt a gólarány. — Biztos? — kérdezte Hordós. — Adjatok már papírt és ceruzát. A papír Tarlósi belsőzsebéből került el. A sors különös iróniájából éppen a köszöntő beszéd gépelt sorai voltak rajta. Gyorsan összesítettük az adott és kapott gólokat, és ahányan csak voltunk, ott szorongtunk Hipó mögött, aki a fűben ülve végezte el az osztási műveleteket. Kettő egész nyolcszázötvenhét volt gólarányunk hánya­ dosa. A pestiek hatvanhárom gólt rúgtak, huszonkettőt kaptak. A középhátvéd hangtalanul mozgó szájjal számolt, aztán összegyűrte és elhajította a papírt. — A beszédem! — kapott utána Tarlósi. — Erre még szükségem lesz! — Jövőre! — nézett rá Hipó leplezetlen ellenszenvvel. — Addig is kitörölheti vele a fenekét. Mit? — hebegett az elnök. — Úgy, ahogy mondom. Hülye maga? Nem érti? Jobb a gólarányuk a miénk­ nél. Kettő egész nyolcszázhatvanhárom. El tud számolni addig? Kettes, nyolcas, hatos, hármas. Megteheti őket a lottón. Akkor már a fűvet is szaggatta dühében a középhátvéd, és köpködve indult az öltöző felé. Nem akartunk hinni neki, hárman is utána számoltunk. Tarlósi bambán tátogott közöttünk. Gőze se volt ahhoz, hogy a 3:0 jobb, mint a 4:1 s mindazt, hogy ez az egyszerű matematikai törvény mit jelent számunkra, hol az edző, hol a mi arcunkról próbálta leolvasni. , A többi aztán már a burleszk-filmekhez volt hasonló. A hangszóró bemondta, hogy hat ezred gólarány különbséggel a második helyre szorultunk, és köszöntik a még így is kiváló eredményt elért labdarúgó-csapatunkat. A botrány felkavarodó hurrikánját már a zenekar csinnadrattája sem tudta elnyomni. A kerítésen kívül 37 �hadonászó kezek erdeje, füttyögés, becsmérlő kifejezések, gúnyos köszönő szavak az edző és az elnök munkáját illetően. A felhevült elnök drukkergyűrű közepén hadonászott: ketten megfogták és ráncigálni kezdték. Dumással mentünk oda, hogy kimentsük szorongatott helyzetéből. Az öltözőbe befelé menet, a kapu háta mögött hónunk alá dugdosták a virágcsokrokat. Benn az öltözőben síri hangulat. Jámbor sápadtan rágta a szájaszélét, pár perc múlva szó nélkül otthagyott bennünket. Hipó már a zuhany alatt tussolta magát, és amikor meglátott, káromkodni kezdett. — Eszem ágában sem volt benyúlni abba a rohadt labdába! Tudom, hogy miat­ tam van az egész, de mit csináljak? Akasszam fel magamat? Tutsek búsan legyintett. — Ha azt az ordító helyzetet nem hagyom ki az első félidő végén ... Ha, ha, csupa ha. Plébános összezördült Horváth Jóskával, mert egyszerre érkeztek a zuhanyrózsa alá, és egyikük sem akart a másikra várakozni. Máskor ilyesmi sohasem fordult elő. Dumás hülye fintort vágott és rezignáltan mondta: — Most mi lesz? Itt állunk télvíz idején kerti törpe nélkül. Legalább a Fő­ paraszt elmondhatta volna a szónoklatát! Ide süssetek! Szem nem maradt volna szárazon, — kisimította a gyűrött papírlapot és olvasni kezdett: „Most, amikor betakarítjuk egy fáradtságos bajnoki évad termését...” — mondom, hogy paraszt! — vihogta el magát. — „Dicséretet kell mondanunk játékosaink példás, sportszerű küzdőszelleméről, az edzéseken tanúsított fegyelmezett magatartásról és a többi, és a többi. Sok fáradtságos és férfias helytállást követelő állomása volt ennek a bajnokságnak, de győzött a Vasas szív. Áldozatot, és lemondást követelő élet a labdarúgó élete. Munkás hétköznapok, mostoha időviszonyok közepette végzett munka van e szép sportsiker mögött és a többi és a többi. Azt hiszem, az egye­ sület valamennyi pártolója gondolatát tolmácsolom, ha azt mondom: hajrá Vasas!” Zárójel: a virágcsokrok átadása. Istenemre, ezt is beleolvashatta volna! Vári odalépett hozzá, elhajította a papírt. — Vannak helyzetek, amikor idegesítő a hülyeséged. Csak ezt nem veszed észre. — Miért, most már gyászkarszalaggal fogunk közlekedni ezek után? Selejt felkapaszkodott az ablakra, és csendet intett. — Srácok, abriktolják a bírókat. Valóban elkeseredett, és feltüzelt szurkolók hangoskodtak a játékvezetők öltö­ zője előtt. Hamarosan ablaküveg csörrent és felsüvített egy hang: — Ganéjok, mit markoltatok fel a tizenegyesért? Végül Jámbor sietett oda két rendőrrel és néhány rendezővel, eltuszkolni a hangoskodókat. Megfigyeltem már többször, hogy a rendbontó és garázda elemek ilyen esetekben rendszerint előkerülnek, és mondjuk meg őszintén, a tárgyilagosabb többség szótlanul, kárörömmel figyeli őket. Szomorú dolgok ezek, még a holtbiz­ tosra vélt bajnokság elvesztésének pillanatában is. Azt hiszem, a mi szurkolóink tömegében még mindig nincs meg az a szemlélet, hogy a sport, a futball végered­ ményben játék, nem élet-halál kérdése. Alig ült el a lárma odakint, Tarlósi esett be az ajtón, sápadt és ijedt arccal: — Zimonyi egy órával ezelőtt öngyilkosságot követett el a szállóban. Meg­ mérgezte magát. A hirtelen támadt döbbent csendben szinte hallhatóvá vált a szívek verése. A mérkőzés előtti feszült légkörben, majd a letargikus finálé után szó sem esett róla. Most egyszerre mindenki őt kutatta a szemével, mindenki egyszerre akart róla tudni mindent. 38 �Vannak pillanatok, amikor a közöny jégpáncélját a rianások döbbentő erejével hasítja végig egyetlen hír, és késpengeként hatol az ember tudatába mindaz, amit vétkesen elmulasztott. De ilyen áron? — Meghalt? — kérdezte Hipó rekedten, és keze megállt öltözködés közben. — Dehát miért? — kiáltott fel ijedten Hordós. — Annyit tudunk, hogy a mentők elszállították. — Majd ez a rohadt megmagyarázza. Szekeresre néztem, és vérhullám borította el az agyamat. Nyakkendőjébe bújt éppen. Annál fogva rántottam középre. — Hó! Nem egyenlőek az erőviszonyok! — Tusi állt a hátam mögött meztenül és vizesen, ahogy a zuhany alól kilépett. Megcsavarta, és nem engedte el a karo­ mat. — Ne avatkozz bele, légy szíves. Ha jót akarsz. — Nem engedett el. Szabadonmaradt bal könyökömmel vágtam gyomorszájba. Egy pillanatra a gyomrához kapott, aztán teljes erejéből az arcomba csapott, hogy a padlóra zuhantam. — Nesze, te nagymenő, te csodacsatár. Újra felém sújtott, de fektemben sípcsonton rúgtam, aztán felugorva ütni kezd­ tem, ahol értem. Hipó ráncigáit szét bennünket, — Marhák! — rettentő pofont mért le a jobbszélsőnek, engem a falnak taszí- tott és felrántotta az ajtót. Selejtet úgy kapta fel, mint valami bábot és nem nézte, hová esik. — De Adányi sporttárs! — fogta meg a karját Tarlósi. Hipó őt is kilökte az ajtón. — Eredj az anyádba, pont összeillesz a másikkal. Vári és Kiss II. csimpaszkodott a karjába, de nem bírtak vele, minduntalan elrántotta őket. Erre Papp is odament, és folyton azt hajtogatta: fiúk, ez mire való, fiúk ez mire való. Végül Hipó lerázta őket magáról és megcsendesett. — Gyere, Doktor, inkább a klozet, mint ez a büdös hely — és kabátomnál fogva kiráncigált az öltözőből. RADICS ISTVÁN: UTCA 39 �JOBBÁGY KÁROLY A „SZŰGYI ÚT″-ON Ezen az úton egykoron — Gyermekkorom! Gyermekkorom! — minden tavasszal templomi zászlók alatt vonultunk sorban az új búzát megáldani. Vittem a tömjénfüstölőt a pap előtt, a pap előtt. A friss kalász is térdre hullt — akár csak mi, hogy eső essen — (így lép elém a múlt, a múlt.) A szűgyi út mi volt nekem? A végtelen! A végtelen! Itt volt a világ vége, mert ezen túlmenni gyermeklábam túlcsavarogni sose mert. * Ó, ezer kilométerek! Soruk pereg, hogy elpereg! Azóta milyen messzi út röpítette e nyugtalanság s szép szótól megvert kisfiút. Láthatta Bécs káprázatát, Prágát, az Alpok szűz havát, Moszkva, Leningrád és Peking, Szibéria a Mongol puszták dajkálták dédelgetve mind. S Varsó, a tenger színarany — Ó szép nyaram! Ó szép nyaram! — színarany tükrét nézte ... Ám kevés volt! Hisz nem lépett túl a „Szűgyi út” titkos távolán. A borús ég, mint hullt korom — Felnőtt-korom! Felnőtt-korom! — s autó visz, féke felsivít, s röpít, most túl a Szügyi úton... a nógrádmarcali téeszig. 40 �IVÁNYI ÖDÖN: BAKFIS �ANDRÁS ENDRE: A DEZERTŐR Borsos Vince az a fajta munkás, aki nyolc év óta, amióta a motorüzembe ke­ rült, a száját sem nyitotta ki. Elvégzett mindenféle munkát, jót is, rosszat is, ak­ kordban, normában, órabérben egyaránt. Három szép lánya van, jóravaló, dolgos fe­ lesége, s kis kertes háza a gyártól negyedórányi járásra, a Rigó utcában. Édesanyja kedvéért évente egy ízben, apja halálának évfordulóján öt-tíz percet elidőz a Miasszonyunk templom félhomályos oldalhajójában, kocsmában viszont havonta egy­ szer. minden második fizetéskor megfordul. Bort, pálinkát nem iszik, sört is legfel­ jebb két korsóval. Senki sem látta őt még pityókásnak. A személyzetis, ha mindez érdekelné, ennyit jegyezhetne fel róla. Persze csak tegnapeiőtti érvénnyel. Tegnapelőttivel, mert Borsos tegnap száz forintot vert el a „Kis Kanász”-ban. Nem volt fizetésnap, mégis betért. Borral kezdte, pálinkával folytatta. Jó darabig szólózott, mígnem asztalához telepedett egy gyűrött arcú, negy­ venes férfi. Olyan korú, mint ő maga. — Búsulunk szakikám? — kezdte az idegen, akinek érdes hangja zavartalan összhangban állott bíborszínben játszó uborka orrával. Borsos elengedte füle mellett a bizalmaskodást, s elfordult. Ám az uborka orrú nem volt finnyás ember. Nyilván hozzászokott a visszautasításokhoz. Felhajtotta ma­ radék borát, kedélyesen csettintett nyelvével, s újból kezdte: — Sose búsúljon!... A nők, hajaj, jól ismerem őket! Előbb-utóbb mindannyi­ unkat otthagynak... — Nem vagyok kíváncsi a nőügyeire! — Jól van, szakikám, el is mehetek — szólt az uborka orrú, s hangja nem annyira megbántottságot, mint inkább szomorúságot fejezett ki. — Maradjon. — Máskülönben Happel vagyok... Az asztal-szomszédban már volt néhány légkör nyomás. Bizonyára ez volt az oka és nem a tisztesség, hogy nem vedelte a töményszeszt, hanem takarékosan kor­ tyolgatta. S mert a kocsma lélektanát, vagy inkább az etikettjét jól ismerte, hagy­ ta beszélni fizető páciensét, ő többnyire csak fontoskodva bólogatott. Éjfél felé Borsos már az egész gyárat bemutatta Happelnek. Brunnert, a kor­ rupt művezetőt Gulácsy főmérnököt, Török igazgatót. Lakatost a MEO vezetőjét, Szegvári főkönyvelőt, Haverlét a rendészetről, és Bárányt, a szakszervezeti bizal­ mit. Az uborka orrú néha lecsukta fáradt szemét, ilyenkor résztvevően hümmögött. Borsos pedig elmesélte nagy emberi megrendülését, amely a gyárban érte. — Az emberek hitványak... Amíg a művezető együtt járt vadászni az igazga­ tóval. meg a csuda tudja már, hogy hová, mindenki gazsulált neki. A szaktársak eltűrték, hogy Brunner művezető riszteljen az újításokból, akár csinált benne va­ lamit, akár nem. Gulácsy minderről tudott, de ô akkor még nem fúrta igazgatóját, csak később, amikor Haveriétől hírülvette, hogy Török igazgatót legfölül kiejtették a pikszisből. Akkor aztán akcióba kezdett Lakatos, a fömeós, beszállt a játékba Szegvári főkönyvelő, sőt Haverle is, nem különben a szakszervezeti vezető poszt leié kacsintgató Bárány, a bizalmi ... Hát nem aljasak? ... — Hagyja őket a fenébe, pajtikám! — röffent közbe Happel kissé felélénkülve. — Maga kisember, ne kavarja a kását! ... Igazam van, vagy nincs igazam?!... — Nem érti ezt maga... Minden az igazgatón fordul. Ha ő megy, a műve­ zető kiskirályoskodásának is befellegzett. Két legyet egycsapásra!... Ez volt a jelszavuk... Érti már? ... 42 �Az uborka orrú igyekezett értelmes arcot végni. Ez megnyugtatta Borsost, s folytatta; — Az igazgató úgy látszik, mégis megkapaszkodott. Egy hete kint járt a mi­ nisztériumból valami fejes... Nagyon parolázott Törökkel, aztán különbeszélgetésre rendelte be a főkönyvelőt, meg a főmérnököt. Az igazgató ezalatt Brunnert kérette fel az irodába... Többen látták, amint a régi hangulatban kvaterkáztak. —- No persze. Kibékültek... — Azóta a művezető törleszt. Ma is két embert levett a gépről. Jól kerestek. Nemrég még risztelt velük... — Fontos, szakikám, hogy magát békén hagyja. — Nekem semmi közöm hozzájuk... Legföljebb annyit, hogy tanúja voltam, amikor a sógoröcsémet levágta ... — Risztelt... — Risztelt, az anyja keservit!... Aztán följelentettem. — Lássa, ez marhaság volt magától! — nyilvánította véleményét az uborka or­ rú és egyből kiitta poharát. — Azt hiszi? — lepődött meg Borsos. — Azt, azt! — Én pedig nem tágítok... Brunner jött, hogy sikáljuk el a dolgot... A bi­ zalmi is benne van, Haverle. a rendész is hajlik rá, Brunner még órabéremelést is ígért... — Hehe! — röhögött fel az uborka orrú. — Szakikám, tudja, hogyan fogják el­ intézni? ... Így — s negyvenhatos lábát az asztal alól kilökve mutatta. — Brunner a bizalminak azt mondta: fognak még a hangoskodók retirálni. — Maga is hangoskodott? — Én csak a hamisság ellen vagyok. — Na lássa!... Most aztán be van tojva, mi? ... — Van az öregisten! Nem éppen épületes diskurzusuknak a záróra vetett véget. Borsos kissé dülön­ gélve hazagyalogolt. — Lehet, hogy Brunner kirúgat? — morfondírozott egész úton, s mennél több­ ször tette fel magának a kérdést, annál jobban hitt ebben a lehetőségben. Mire üggyel-bajjal kinyitotta a kertkaput, már szorongva gondolt a holnapra. Borsosné nem aludt. Kint a konyhában várta urát. Némán a megdöbbenéstől, elébe tette a melegen tartott ételt, majd hangtalanul sarkonfordult. A férfi nem nyúlt a vacsorához. Felkelt, odaállt a borotválkozó tükör elé. Nézte, borostás arcát, karikás szemét, s tisztán hallotta az uborka orrú korholását: — Lássa, ez marhaság volt magától!... — Azt hiszi? — Azt, azt! Bentről kihallatszott legkisebb lánya köhögése. Egy pillanatra elszállt fejéből a gőz. Arca most még ijesztőbbnek tűnt, mint az imént. Fénytelen szeme kétségbeeset­ ten meredt rá vissza tükörből. — Holnap visszakérem a jelentést Haverlétől — mondta ki félhangon, s megint a mély barázdákat vizsgálta fakó arcán. 43 �— Igen, visszakérem — sziszegte újra, meg újra, s szeme néhány pillanatra el­ homályosult. Mikor a tükör ismét kitisztult, gyanakvással és megvetéssel nézte ben­ ne önmagát. Már hangosan társalgott a pimaszul és hülyén vigyorgó idegennel, s hogy el ne essen, hasát nekidöntötte a mosdóállványnak. — Borsos úr holnap kimagyarázkodik Haveriénél... — Soha!... — És ahogy egy kisembertől illik, Borsos úr kezet csókol Brunnernek... Érti, Borsos úr? ... Kezet csókol Haveriének ... Borsos úr? ... Érti ugyebár? ... Hogy­ ne értené, hiszen magának családja van, Borsos úr!... Szinte már üvöltve nyúlt a tükörhöz, hogy görcsös fájdalmában a földhöz vág­ ja. Keze félúton megállt, mint a dezertőré, aki ellenállás nélkül megadja magát. Az­ tán undorral kiköpött. Egyenesen bele a tükör közepébe. Ennyi kritikája még volt. RADICS ISTVÁN: KERÉKPÁRMEGŐRZŐ 44 �POLGÁR ISTVÁN: ÁTVÁLTOZÁS Katonásan lépett, mintha egy láthatatlan zenekar indulókat játszott volna a közelben valahol, feszített, mint a birokra lendülő bajnokok izma a jótékony húspárnák között — halottaiból támadott fel ezen a napon. Ismét tiszta volt, leegyszerűsödött benne minden bonyolult. Készült, hogy egybeilleszti kettétört életét. Nem lepődik meg többé, nem vár magyarázatot, s ha dönt, határozottan dönt majd, mint a jó vezetők — vezetni önmagunkat se könnyebb, mint másokat —, részvétlen lesz és hangos, az édes megbocsátást undorral ellöki, s nem hagyja, hogy szánják vagy jámbor bolondnak tartsák elnéző mosollyal sima ajkuk körül. Ha olyan lesz, mint ők, nem lesz bár, aki volt, szegényebb lesz és jellegtelenebb, szürkébb és öntudatlanabb, de közülük való lesz, és ennél nem lehet fontosabb. Neki könnyebb — próbálnának csak ők alakulni át olyanná, amilyen ez utolsó percben még feszítve ő! 45 �POLGÁR ISTVÁN: LAOKOON Hajlékony szabályokból merev páncélt kovácsolt a kontárság, a hiúság, az ártás, és beleöltözött, farkas-dühe jóság báránybőrébe bújt, és elvette a kiszlgáltattottól, amiért még érdemes lett volna élnie. Halottak fekszenek benne, aki maga is halott, érzéki csalódás, kit még járni-kelni látsz, érdemtelen dolgokra fecsérel el mindent, egyetlen és újrakezdhetetlen életét. Kifosztó éjszakára kifosztóbb nappalok, lépése fárad, gondolata szívszélhűdött madár. Barátai tágasabb tájakra hívják integetve, de Laokoont körülfogják méregfogú bajai, Laokoon vergődik, elhanyatlik, Laokoon kölykeivel odavész, és mikor szemét még utoljára kinyitja, egy pillanatra csak, tekintetéből kétségbeesetten távozó lélek helyett e meztelen kérdés röppen fel, fölvert bőregér: — Miért, hogy itt megértésről beszélnek? ... De mindenki most is épp másfele néz. (1963 nyarán.) 46 �FARKAS ANDRÁS: PIHENÉS �GYŐRI LÁSZLÓ ÉLNEK FÉRFIAK Miféle készülék a testem, miféle műszer, hogy kileng, hogy kileng, de semmit nem felöl, számlapja sehol. Mi lett a régi, a régi szép időből? Szüleink mesélnek felőle: mikor te kicsi voltál! Jóevő, friss, erős! Hihető-e? Nem, már nem hiszem. Fáradt vagyok, nincs semmi munkám, álmok se topognak szívemben, kihült a homlokom, múltán az ifjúság. De élnek férfiak! Kifutnak a rétre, dresszük csíkos, mint az árnyék, ágat tartanak fejük fölé, befutják a távot, hogy tigrisnek is elég. GYŐRI LÁSZLÓ HÓNA ALATT PIROS ALMA GÖMBÖLYŰ Hóna alatt piros alma, gömbölyű. Szög van verve a bakancsba, gömbfejű. Lába, mint a héjafosztott karcsú ág. Habmellkasú lombok viszik föl a lányt. Ott leteszik a vizecskes dombtetőn, vissza se néz, tovarepdes hitszegőn. 48 �A két bakancs nyögve lóstat, zihálva. Sárfiókák bukdácsolnak utána. Fészekhagyók, mért röpültök el vele? Kosarában pici sülttök fekhelye. Nem jut néktek semmi részen semmi hely, ónesőben, ólomréten énekel. Vasharangok földbeásva konganak. Sárfióka mit csinálna? Ázna csak. Egér szunnyad a zabkéve szög haján, futócsillag, hull a vércse, lecsap ám! Hold jön föl a messzi égre, néma árny, csillag csordul a sötétbe, mint a lánc. Ezüstszeme kereksége buborékot nyom a rétre, benne tátog szemefénye, uszonyt emel éji béke, elrepül. Gyönge fészke kipihézve, fekhelyül. Ne vágyakozz, sárfióka, hús agyag! Nézd, a lángok eltaposva alszanak. 4 49 �BARNA TIBOR CSILLAGOK CSILLAGOK... SZÍNESSZŐTTES EGY SZÉP BARÁTSÁG EMLÉKEIBŐL Kószáltunk, barátai a múlandóság gondolatával, a Kerepesi úti temetőben. Permetezett a szürke tavaszi ég! Jártuk a nemzet halottait, a valahai államférfi­ kat, babéros költőket, írókat, művészeket, akik most új társat kaptak az időtlen­ ségben. Búcsúztatóra jöttünk, ki e délelőttön. Pontot tenni a tragikus hír végére. A hír végére, amely néhány nappal előbb fogalmazódott egy pesti bérház tövén, vére­ sen és cáfolhatatlanul. A temetőkert külső sétányát magányos férfi járta. Megálldogált némely ha­ lomnál s nagyon lassan ment tovább. Sokat öregedett, mióta láttam, amióta a Debrecen-szomszédos Bocskai-kertben nála tisztelegtünk... Akkor tombolt a vihar, a háború negyvenkettes fergetege, s szélcsendet keresni húzódott ide Németh László. Sarkadi Imrével kerestük meg a Bocskaiban. Kérdezgettük tiszteletteljesen, s ő fanyar mondatokban beszélt arról: miért „törvényszerű”, hogy drámái sorra buknak, hogy művei visszhang nélkül múlnak el. Most ő jött tisztelgésre az írótárshoz, a húsz év előtti ifjú riporterhez, a Bocskai-kerti ismerőshöz. * * * Abban a hattagú debreceni redakcióban, amelyben minket összehozott a jó sors, már öreg gyakornoknak számítottam a negyedik-ötödik hetemmel, mikor egy esten nyúrga legény restellkedett felelős szerkesztőnk elé! Volt valami gúnárszerű abban, ahogy a nyakát tegergette nagy zavarában, s elmondta, hogy jogásznak készül, de újságírónak vágyik. Olcsó robotosokra mindig szükség volt a negyvenes évek szerkesztőségeiben, hamar megszületett az egyezség: „Nálunk fogsz dolgozni, fiam. Mi is a neved?” — „Sarkadi Imre János” — „Ismerkedjetek meg Barnával, ő majd bevezet a dol­ gokba.” Bizony, nem igen sejtettem, milyen terhet kaptam a nyakamba. Akkoriban a riporterség mellett mozikritikus és színházi Intimpista, azaz: minden lében kanál tisztet töltöttem be annál a lapnál. Érthető, hogy errefelé vezetgettem a mester­ ségben az újdonsült kollégát. Csakhogy hamarosan nyilvánvalóvá lett bennem: tudásban, értékmérésben meg sem álhatok mellette. Olvasottságban, műveltségben fölényesen több nálam, pedig sem akkor, sem később, soha nem akarta, hogy megérezzem. Hónapokig nyomasztóan hatott rám. Utunkat, együttartásunkat mégis barátivá tette nagyon hamar a művészetrajongás, a szakma szép művelésének láza, s egy kicsit mindkettőnknél a szakmán túlcsapó ambíció: irodalmárrá nőni. Hogy valaki azzá legyen egy kormánypárti züllöttségben élő vidéki napilapnál, 1942-ben, nemcsak hogy lehetetlent, de szinte eretnekséget jelentett. Pedig az a néhány, akiből a szerkesztőség tevődött, majd mind kallódó költő, író volt. De kit érdekelt a vers, a széphistória? A kiadót semmiképp. Izgalom, vér és esemény kell, nem irodalom. Hasábokon sorakozó protokoll nevek egy temetésről, esküvő­ ről, díszlakomáról, és nem novella. „Fiam, mi újság vagyunk. Riportot adj!” Nem ment sehogy a riport, azaz: nem úgy. ahogy a lapnak gusztusa volt rá. Hányszor hallottuk a szerkesztőnk jóslatát: —„Zimi, belőled sose lesz újságíró.” Igaza lett Benyovszky Pali bácsinak. Nem lett soha „vérbeli” újságíró. Szeren­ csére. Valahol író volt már akkor, azokban a riportokban is. 50 �Nem olvastam azóta, de bizonyosra tudom, hogy az a riport, amit onnan a Bocskai-kertből Németh Lászlóról írt, időtálló kisremek valahol, a negyvenkettes debreceni újság eltemetett hasábjain. * * * Visz az ős-Péterfián a téli villamos. Debrecenben egy az útunk hazafelé. Gúnárnyakát fázósan behúzza a könnyű lódenkabátba, de a szemében csínytevés ké­ születe bujkál. A peron ablaka merő jégvirág. Közelebb húzódik az üveghez, s ujjával betűket olvaszt a jég-opálba: „Konfucse mondá: egy jó nő nem rossz.” * * * Egy időben, újságíró évei elején különös módját találta meg a véleménymon­ dás, ha némely sikerültnek vélt írásunkat kezébe adtuk. Olvasni kezdte fenn­ hangon a szöveget. Magas, fej hangot használt ilyenkor, túlzó hagsúlyokat és gesz­ tusokat, s mi első mondatok után már kényelmetlenül fészkelődtünk. Kérlelhetetlen rátapintás volt ez a játék az iromány gyengéire, gyarlóságaira, s megvallom, gyak­ ran igaztalannak éreztük Sarkadi csúfondárosságát, „érzéketlenségét” a „legszebb” líra iránt. De meg kellett bocsátanunk hamarosan mindent, mert komolyra váltva kedves dicséretet keresett egy-egy friss gondolatra, mondatrendre, vagy kifejezésre. Csakhogy ekkor már a csúfolkodó Sarkadit fogadtuk el hiteles mértéknek, s így lett szent és igaz a béke. A rossz színész túlzásával bizonyította be nekünk, a jó műbíráló igazát. * * * Ifjú hírlapíró éveinkben színésznőkbe voltunk szerelmesek. Én akkor a társulat szubrettjébe. S ha 18 éves az ember, szívesen lenne hős imádottja előtt. Ebbe a „hősiességbe” a mindig játszani kész Sarkadi ugratott. Strandoltunk egy meleg nyári délutánon a szerkesztőségi robot után. Egyszerre előttünk lebeg a szubrett, s mézteljes üdvözlet után végighever a napozón. — Te, gazfickó — kezdi Imre a csöndes, alamuszi heccet —, fogadjunk egy liter borban, nem mersz fejest ugrani... — Nem hát. Félek gyalázatosan a fejestől — mondom vissza. — Pedig Csilla is látna... Képzeld el, gazfickó: látna Csilla. Bedőltem a provokációnak, s valami suszterfejessel lekalimpáltam a trambulinról. Még nem buktam fel a vízből, már ölelést éreztem a hónom alatt. Imre várt rám vigyázón, s vitt a part felé. Vigyori volt az ábrázata, és meleg fényű a szeme. — Nagy ember vagy, gazfickó! A színésznő, persze, ügyet sem vetett ránk udvartartásában. Ő saját dicsősé­ gében fürdött, — mi megittuk a liter bort. * * * Negyvenötben, tavasztájon, hogy hazakerül Pestről, megint egy szerkesztőség a kenyéradónk. Telepítették a dunántúli svábokat, ki, a határon túlra és Cséfai Imre névvel okos, emberséges írás jelenik meg róluk. Ez, és sok más Cséfai-cikk Sarkadi Imrét takarja. Akkoriban arról kesereg, hogy Petőfi már húszegynéhány évesen kész költő. S mi ő, — húszegynéhány évével? Petőfi, igen ... Mert nagy költő Homérosz... Goethe rettenetesen nagy, de Petőfi!... Petőfi, maga az Isten! Őrzök egy húszéves viszontagságtól négyrét hasadt verset, melyet nekem aján­ lott, „kedves komámnak” mondva. Dátuma: 1945. jún. 24. Hadd iktassam ide: 51 �LAKODALOM ELŐTT Itt a kurta, görbe ész jár Megzabálták, ami kész már Tehén: elvetélt a borja Templom: leégett a tornya Akác: csak egyszer virágzik Ember: bújva, nyáron fázik Falnak, de meg nem csömölnek Majd nyüszítve megdögölnek S mikor még semmit sem álltak Már megváltóért kiáltnak Gyáván érzik: akik éltek Minden mesét elmeséltek S ha álom volt elálmodták Cifra láda aljába rakták. S ki megnézné, régmúlt, furcsa Elveszett a láda kulcsa. S míg surranva hazajönnek Alázatosan köszönnek Majd megrúgják, aki reszket, Akasztófák a keresztek Aki még él, mind eretnek Nem szeretnek, kik szeretnek S amit már senki se vállal Megküzdeni a halállal; E bánatos, öreg csősszel Lakodalmunk lesz az ősszel. Mint langyos esőre a gombák, tűnnek fel most már munkái a folyóiratokban. Hallatlan gyorsan, 120-as gépírói tempóval alkot. * * * Szétválik szerkesztőségi útunk párhuzamosa. Életében most már Budapest a székhely, de a baráti párhuzamos együtt tart. Tanít, véd, ajánl. Szereti szenvedé­ lyesen a szuperlatívuszokat, így tud örülni, dühödni, vagy keseredni. S tud ajánlani valakit, ha hisz benne. Az ötvenes első esztendőkben megint sűrűbb az együttlétünk. Egy időre Bal­ mazújvárosba megy tanítóskodni. Számtant tanít, sajátos pedagógiával. Tulajdon­ képpen azért jött ide, hogy írói anyagot gyűjtsön egy ifjúsági műhöz, ehhez keres­ geti a kontaktust az újvárosi általános iskolában. Egy kemény, téli kora reggel mély álomból ver fel. Üres a zsebe, gyalog jött Debrecenig, s a jó húsz kilométeren alaposan átfázott. Mindjárt előhozza tervét a gyors pénzszerzésre: bevinnénk az irhakabátját zálogba. Mondom: ennél nagyobb marhaságot nem hallottam tél kellős közepén, de diadalmasan húz elő hóna alól egy ködmönt. Majd az megteszi átmenetileg, amíg pénze jön Pestről. Abban az időben a Hajdú megyei Tanács a maga lehetőségei között szívesen támogatta a helyi írókat. Több-kevesebb száz forintokra mindig lehetett számítani, egy-egy agitációs hasznúnak vélt jelenetért, rigmusért. Ajánlottam, azzal próbálkoz­ zunk inkább a bunda helyett, de hajthatatlan maradt. Azt monda: próbálkozzunk mindkettővel, így két legyet ütünk. Túlestünk a zálogügyleten, s menten pedzeni kezdte, mint is köthetnénk egyez­ séget a tanáccsal? Van egy kis egyfelvonásosa, az újvárosi gyerekeknek írta, hátha megfelel. Szaladtam a tanácshoz, onnan vissza a jó hírrel: kell a darab, persze, sze­ rényen fizetnek. Húsz perc telhetett, míg a futárszolgálattal végeztem. A kultúr- 52 �házban, ahol várt, épp akkor állt fel az írógépe mellől, s ámulatomra az előző mellé vadonat-friss egyfelvonásost nyomott még a kezembe: — Ezt meg próbáld eladni saját neveden. Szabadkoztam az idegen toll ékessége ellen, de erősködött, hogy kettőt tőle úgyse vennének át, hát belementem a játékba. A jelenet címe: „A számolós ember”, s a pénztári gyors-utalvány szerint én lennék a szerzője. S mondhatom, frappáns írásomként tarthatnám számon — ha én írtam volna. * * * Rég felhagyta már az újvárosi nevelősködést. Pesten látogattam, náluk. Jó mérges rumot iszogattunk, amikor Lili, a felesége bejön, s ezzel hozakodik elő: — Hallom, írt Imre valami egyfelvonásost az újvárosi gyerekeknek. Maga ügyes ember, ha megszerzi nekem, kap egy üveg Ikka-rumot. A kéziratot rég odaadtam, a rumnak is rég elszállt már a mámora. * * * Pesten éltem akkor, s mondhatom: futott a csikóm, a műsor szerkesztőségek halomszám jelentették meg füzeteiket. Minden alkalomnak meg volt a maga kiad­ ványa, versekkel, rigmusokkal, jelenetfélékkel. Egyik ilyen szerkesztőség unszolt: nyerjem meg az „aktuális” irodalomnak. Sarkadit. Sehogy nem ment a rábeszélés. Egy szorult napon mégis kötélnek állt: ír majd valamit, ha előleget adnak. Közvetítettem a feltételt s kaptak rajta, kezembe nyomtak menten valami 1500 forintot, előlegül, a készülő műre. Testvéri egyenlőséggel tukmálta rám a felét, hogy aztán együtt ömlesszük le pár nap alatt egy budai poharazóban, a Csillagó­ ban. Hanem egy napon sürgetni kezdték az írást, Sarkadi meg valahol a Balaton mentén kószált, s jó hónapig remény sem volt, hogy viszontlássam. Mit tehettem? Megírtam az egyfelvonásost, a címe alá Sarkadi Imre nevét, így legalább letörlesz­ tettem a debreceni „adósságot”. * * * Sokakból kiábrándult már akkor, akikben előbb hitt. A barátságról beszélget­ tünk, s valaki közös ismerősről ilyen fejtegetésbe fogott: — Mondd csak, gazfickó: tegyük fel, fronton vagy, első vonalban, ő meg hátul, hogy téged fedezzen. Biztos nem hagy faképnél, ha meleg lesz a helyzet? Hogy a saját bőrét mentse. Nem tudtam mit felelni. Feltámadt bennem a kétség, megingott a bizalom a pengeélre tett szituációban. Hosszú pillanatok teltek, míg végre kimondtam: — Nem, ebben nem vagyok biztos. Sápadt, aszkétikus arca bágyadt-meleg, csúfondáros mosolyt öltött: — Ez az, gazfickó... ez az!... Látod, én benned feltétlenül bíznék... Hogy te, velem, minden körülmények közt kitartasz. Illetődötten hallgattunk. Én egy régi-régi fejesre gondoltam, mikor értem nyúlt a vízben, nehogy bajom essék. Azt hiszem, ekkor volt utolsó szavunk egymással. 53 �Öt éve immár, de még mindig hitetlenül gondolok a hírre, a tragédiát hordozóra. Hisz előtte alig napokkal még így hallom a rádióban Gagarin égi útját kommentálni: „Pokolian irigylem az első embert.” A szokott szuperlatívuszok. De őrizgetek egy papírlapot is, az ő ceruzasoraival. Egyik kocsmázásunk em­ léke. Hárman ültünk, Imre a negyedik. „Csimbi, Saci, kicsi Marosi Ugye jó inni!!! Mert majd egyszer, valamikor kiderül, hogy kettőnk, hármónk négyünk Se ér egy hajító fát se, S minket a halál úgyis elkap.” Ebben maradtunk. És kiittuk a poharainkat, hogy búcsút vegyünk. ♦ * ♦ NAGY ISTVÁN MEDITÁCIÓ ahogy telnek a nappalok úgy érzem szinte észrevétlen mozdulnak bennem az évek alig voltam még gyerek gondtalan most eltorzul arcomon a nevetés meghalnak bennem a madarak szigorú nappalok bűnös éjszakák után vágyom a fényre hallgatag arcok közé szeretnék sírva menni nem úgy hogy tennem kell amire soha kényszer nélkül nem gondolok törékeny álmaim kosarában cipelem a semmit vigyázok össze ne törjön éjszakánként bejárom a várost kóbor kutya csatangol ennyire vízzé olvad hátamon az ingem sötét utcákon taposom szét cipőimet kimeredt szemmel bámulom a csillagokat keresem amit elvesztettem azután sírok lépek rám szólhatna rendőr követhetne száz madár magányos lépteim kopognak ahogy telnek a nappalok évek 54 �JÁNOSY ISTVÁN AZ ELJÖVENDŐ Vakarcs, nyomorult asszony — már csak ők laknak bagolyrúgta viskóban — megszülte első csöppjét: pelenkának széttépte egyetlen párnahuzatát. Összedugták fejüket a méhkas-asszonyok, az óraarcú, pontos asszonyok: „Lám ez szült, pedig még kocka-újházat sem épített, nincs még mosógépe, sem televíziója! Kinézzük magunk közül, mert buja nyúl!” Majd oda álltak elé a méhkasok asszonyai az utolsó ítélet harsonáival: „Miért nem vetetted el?” A szekfűszemű fátyolosan mosolygott: „Mert jégcserzett arcom kis-arcra vágyik, ág-karom szél-szárny-ringatásra. Mert hátha ő lesz az eljövendő.” És tehén és szamár helyett a cigányteknő, petrofor, és vékában kotlós lehelt a pufók, bumfordi gyerekre, s a falon a korom és a szakadt bekecs zsoltározott. 55 �CZINKE FERENC: P. G. HALÁLÁRA �PARÓCZAI GERGELY (1936—1966) Bizakodással és lemondással figyeltük fiatal életének harcát a konok, és alattomos betegséggel. A visszavonhatatlan, reményeinket megcsúfoló halál azonban győzedelmes­ kedett. Mély megrendüléssel tudjuk csak tudomásul venni a megdöbbentő valóságot: Ger­ gely, aki legigazibb barátunk volt, aki melegszívű és segítőkész munkatársunk volt, aki őszinte, tiszta ember volt, aki annyira szerette az életet, meghalt 1966. június 14-én, éle­ tének harmincadik évében. A Békés megyei Endrődön született. A szegedi Pedagógiai Főiskolán magyar-történe­ lem szakos oklevelet szerzett, 1958-ban. A Főiskola elvégzése után egy ideig a szegedi Orvostudományi Egyetem művelődési otthonának volt igazgatója. 1961-ben költözött csa­ ládjával Salgótarjánba. A Rákóczi úti iskolában tanított, majd 1962. szeptemberétől a megyei művelődési osztály művészeti főelőadójaként dolgozott. 1965. januárjától újra ta­ nított, a Madác Imre Gimnáziumban. Tagja volt a Szegedi Tudományegyetem 1958-ban alakult alkotókörének. Verseit a Szegedi fiatal írók antológiájában publikálta először 1959-ben. Később a Dél-Magyarországban, a Tiszatájban, a Palócföldben és a Nógrádban jelentek meg alkotásai. Né­ hány költeményét a Rádió is bemutatta. Verseinek nagy része azonban, ok nélküli szerény­ sége, önmaga iránt támasztott túlzó igényessége miatt még nem jelent meg nyomtatás­ ban. Költő volt és pedagógus, megyénk kulturális életének egyik hivatott vezetője. Nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel tevékenykedett új pátriája, Nógrád megye felemelésén. 1962-től volt társunk a Palócföld szerkesztőbizottságában. Igényessége, felelősségér­ zete kötelezően követendő példát jelent számunkra munkánkban. Elért sikereink az ő te­ vékenységét is dicsérik. Paróczai Gergely élete rövid volt, de nem eredménytelen. Emlékét nem feledjük, hí­ ven megőrizzük! 57 ��TANULMÁNYOK PSZICHOLÓGIA MI A LÉLEK (I. P. Pavlov halálának 30 éves évfordulójára.) — Mondjátok meg végre világosan: van vagy nincs! Mert rajtatok tudósokon nem lehet eligazodni! — szegzik gyakran a kérdést lélékgyógyásznak, pszichológus­ nak, hol ironizálva, hol őszinte érdeklődéssel. S a kérdés kapcsán szép sorjában feltünedeznek azok a közkézenforgó tévedések, melyek napjainkban a „lélek” — fogalommal kapcsolatban elterjedték. „A materializmus tagadja a lélek létezését!” — állítja az, aki rosszat akar a materialistákra mondani. „A lélek a papok találmánya, kifejezetten vallásos elképzelés” — mondják egyesek, akik talán materialistának tartják magukat, de sohasem értették meg a dialektikus materializmus lényegét. „A lélek csak arra jó, hogy a pszichológiai regények és drámáik szerzőinek le­ gyen miire alapozniok a konfliktust” — jelentette ki végül egy rosszmájú irodal­ már. S ha ez utóbbi megjegyzést nem is vesszük komolyan, annyi kétségtelen, hogy egy fontos fogalom közérthető meghatározásának hiányával állunk szemben — vagy legalább is egy, a tudósok körében már tisztázott kérdésnek olyan szabatos, közérthető megválaszolásával maradt adós az ismeretterjesztés, mely végre köz­ tudottá teszi azt, ami a tudományban ma már vitathatatlan igazsággá szűrődött le. EGY FOGALOM VÁNDORÚTJA Félreértés ne essék; az a tény, hogy a lélek, a lelki élet fogalmai ma már tudományosan tisztázottak, korántsem jelenti azt, hogy e fogalmak tartalma, értelme azonos volna azokkal a hiedelmekkel, melyek évezredeiken át velük kapcsolatban elterjedtek. Épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy a lélekről és a lelki életről a tudomány helyes képet alkothatott, egyenesen nélkülözhetetlen volt egy sor, e fogalmakhoz kapcsolódó tévhiedelem eloszlatása. Mi volt e tévhiedelmek lényege? Az, hogy a lelket évezredeken át úgy kép­ zelték el, mint valami tárgyi értelemben létező valamit, mint az élő, lélegző, Cselekvő ember, belsejében elhelyezkedő megfoghatatlan, de mégis tárgyi valóság­ ként létező „alkatrészt”, amelynek működése biztosítja az ember „lelkes lényként” való megnyilatkozásait, gondolkodását, érzelmeit — egyszóval lelki életét”. A primitív népek hiedelmeiben a lélek azonos a lehellet párájával, a vérrel, az álomképekkel. A vallások kialakították a halhatatlan lélekre vonatkozó elkép­ zelést: a lelket isten a születés előtt „belehelyezi” a testbe, s az a halál pillana­ tában "kiröppen” abból. S az idealista filozófiai spekuláció hitelesíteni törekedett ezt az elképzelést: Descartes, az egyébként sok mindenben haladó nézeteket hirdető újkor-eleji francia filozófus pl. a koponya belsejében levő tobozmirigyben vélte feltalálni a „lélek székhelyét”... 59 �A modern tudománynak nem volt könnyű leszámolni e hiedelmekkel. A „kopernikusi fordulatot” ezen a téren az a felismerés jelentette, hogy a „lélek”, a „lelki” fogalmai nem tárgyi értelemben létező dolgokat jelölnek, — hanem úgynevezett FUNKCIÓFOGALMAK. Ilyen fogalmakkal bőven találkozha­ tunk a mindennapi életben s nem jelentenek mást, mint bizonyos objektumok működését, s az ennek során keletkező jelenségeket. Hogy legáltalánosabb értelem­ ben vett példán szemléltessünk; nincs „mozgás” önmagában, csupán mozgó tár­ gyak, objektumok vannak, — vagyis a mozgás a létező dolgok legalapvetőbb sajá­ tossága, létformája. A mozgás sajátos, bonyolult formája az élő szervezetek élet­ működése. Az életműködések — másszóval életfunkciók — sohasem léteznek ön­ magákban, mindig csak meghatározott szervek működéseként. S a legbonyolultabb szervrendszer, az idegrendszer működésének megnyilvánulása mindaz, ami a „lelki élet” kifejezésével körülírtan él a köztudatban: a gondolkodás, a képzelet, az érzel­ mi folyamatok. Vagyis a „lélek”, a „lelki” az ember életműködéseinek egy sajátos körét jelöli s e működések „végrehajtója”, „lebonyolítója” nem valamely, az em­ ber testében rejtetten megbúvó titokzatos alkatelem, hanem az idegrendszer s azon belül is elsősorban az agy. Mindaz amit e pársoros bevezetés summázni törekszik — évszázados kutató­ munka eredménye. A biológia, az élettan, a pszichológia egész fejlődéséből levont következtetés ez, — mely filozófiai síkon, a dialektikus materializmus elméletében úgy fogalmazódik meg, hogy a szellemi (a lelki folyamatok) az anyag (konkrétan az idegrendszer, az agy) megnyilvánulása, terméke. S ez egyáltalán nem a lelki jelenségek tagadása — ellenkezőleg, valóságos mivoltuk felismerése, elhelyezésük az emberről szóló tudomány rendszerében — s egyszersmind feltétele annak, hogy komolyan vegyük e jelenségeket. Elsősorban I. P. Pavlov, szovjet élettanikutató nevéhez fűződnek azok a vizs­ gálatok, amelyek a lelki működések fiziológiai alapjait tisztázták (feltételes reflex­ tan). EGZAKT TUDOMÁNY — A lélek ma már nem a költészet, a vallás, de nem is a szaloncsevegés, ha­ nem gyakorlati problémák által életrehívott, gyakorlati célokra irányuló egzakt tudomány tárgya — állapította meg már a negyvenes évek végén Dávid Katz, a pszichológia egyik európai hírnevű képviselője. Mi így fogalmaznánk: egzakt tudomány tárgya is — megvannak a feltételei annak, hogy az egzakt tudományos vizsgálatok eredményei a köztudatba szűrődve kiszorítsák az olyan elképzeléseket, melyek szerint a lélek olyan „magasztos valami”, — amelyet csupán metafizikai spekulációkkal vagy asztaltáncoltatással lehet „vallatóra fogni”. De hogyan lehet? — merül fel a kérdés. Korunk embere megszokta, hogy előszeretettel használja a „lelki ökok” „lelki tényezők” — kifejezéseit. Elrontott házasságok hátterében éppúgy előszeretettel fedezi fel ezeket, mint ahogy leg­ újabban sokszor hallani a meteorológiai jelenségek, — különösen a mostanában sokszor emlegetett „frontátvonulások” — „lelki hatásait” taglaló beszélgetéseket Sőt napjaink embere előszeretettel törekszik lelki működéseinek „befolyásolására”, — például koffeintartalmú duplákkal próbálja élénkíteni, serkenteni gondolkodását, kihagyó figyelmét, andaxinnal enyhíti izgalmát, frenolonnal szorongásait — olykor mértéken felül is használva ezeket az élénkítő és csillapító gyógyszereket. Vagyis használja azoknak az egzakt kutatásoknak egyes gyakorlati eredményeit amelyek a maguk egészében, elméleti síkon a pszichikum tudományát alkotják. E tudomány rendkívül bonyolult és szétágazó kutatási területeket egyesít — hiszen a modem lélektan és lélekgyógyászat éppúgy elképzelhetetlen a legújabb biokémiai kutatások nélkül, mint ahogy elméletalkotásában felhasználja a kiber­ netika és az információelmélet eredményeit. A tudományon belüli együttműködés eredményéként alakul ki végül az a korszerű szemléletmód, melynek alapvonásait néhány alapfogalom ismertetésével próbáljuk felvillantani. 60 �LELKIMÜKÖDÉS ÉS ÖNIRÁNYÍTÁS A gondolkodás, az érzelmi élet — egyszóval azok a jelenségek, melyeken a „lelki élet” jelentőségét általában demonstrálni szokták, maguk is csupán részei egy sokkal bonyolultabb és szerteágazóbb jelenségkörnek, melyet a maga egészé­ ben az emberi viselkedés pszichikus regulációja kifejezésével írunk le. Mit értünk e kifejezésen? Azt, hogy az ember valamennyi megnyilvánulása, szervi működé­ sei éppúgy, mint cselekvései az idegrendszer, legfelső szinten az agykéreg irányí­ tása alatt folynak le. E működések egy része, mint belső, szervi folyamatok testünk belsejében mennék végbe, más részük az ember és környezete közötti kapcsolatot valósítják meg. E kapcsolat — az ember és környezete közötti kölcsönhatás — úgy megy végbe, hogy az ember szüntelenül felfogja a környezet hatásait és — reagál azokra. E reagálás külső, mozdulatokban, cselekvésekben, szavakban megnyilvá­ nuló mozzanatai alkotják az ember viselkedését. A viselkedés, a cselekvés csak akkor lehet célirányos, ha megfelelően reagál a külső hatásokra. Ehhez viszont az szükséges, hogy e hatásokról hű képet alkos­ son az ember. Erre szolgálnak érzékszervei — melyeknek híradásait az agy dolgoz­ za fel, s ennek eredményeként jön létre a legalapvetőbb lelkiműködés —, az érzé­ kelés. A látás, hallás, tapintás viszont elválaszthatatlan a tevékenységtől, — szabá­ lyozza a tevékenységet olymódon, hogy folyamatos információkat szolgáltat a cse­ lekvéseket irányító idegközpontok számára. Az érzékszervek működése alapján jönnek létre a bonyolultabb lelkijelenségek; az emlékezés, a gondolkodás, az érzelmek — amelyek mind a valóságról érzékelés útján szerzett információk feldolgozásainak különböző fázisait jelentik. Az emlé­ kezés — az információk tárolása és szükségszerinti egyeztetése. A képzelet — az információk bizonyos belső modellek alapján történő csoportosítása. A gondolkodás — ugyanezeknek az információknak logikai feldolgozása bizonyos feladatmegoldás kapcsán. Az információszerzés és feldolgozás eredménye a valóság visszatükrözése, — mely a pszichikum működésének eredménye. Az információk rendszere összefüggő képet alakít ki bennünk környezetünkről, a külvilágról és önmagunkról. E kép — a fejünkben kirajzolódó valóság — teszi lehetővé, hogy cselekvéseink szabályozása megfeleljen a valóság követelményeinek, hogy viselkedésünk célszerű legyen. Az információszerzés — az információk feldolgozása —, valamint felhasználá­ suk a cselekvés irányításában — a pszichikus működés alapképlete. Az alapkép­ let által leírt működésrendszer biztosítja azt a belső önirányítást — amely az élő­ lényeket megkülönbözteti a nem élő rendszerektől s ami azt a benyomást kelti, amely a legegyszerűbb, szinte gyerekes szavakkal így fogalmazódik meg: ,,az élő­ lény magától mozog” —, vagyis cselekvései egy belső központ irányítása alatt men­ nek végbe. ALKALMAZKODÁS — ALKOTÁS — TUDATOSSÁG Az érzékelés útján történő információszerzés, az információ feldolgozása és felhasználása a szervezet önirányításában nem az ember egyedüli jellemzője, — hanem megtalálható minden valamennyire is fejlett idegrendszerrel bíró élőlény­ nél. Ebből következik, hogy a pszichikus működés az élővilágon belül az állatvilág egyetemes jellemzője. Az állatvilágban a belső, pszichikai úton történő önirányítás azonban csupán a környezethez, a külvilághoz való alkalmazkodást szolgálja. Az embernél az önirányítás a társadalmi tevékenységben testet öltő alkotó munka alapjává, s ezen keresztül az embernek a természet feletti uralmát lehetővé tevő eszközzé válik. Ugyanakkor viszont a társadalomban élő, munkát végző embernél az önirányítás jellegében az állati pszichikumhoz képest minőségi különbséget jelentő változás áll be, — kialakul a tudatosság. 61 �Az állatvilágban a pszichikus önirányítás még nem tudatosan, hanem az ösztönösség jegyében megy végbe. Az információszerzés és feldolgozás az idegrendszer öröklött mechanizmusai révén valósulnak meg, s az önirányítás folyamatában nem alakul ki a valóság tudatos visszatükrözése, s ennek ellenképe — az öntudat sem. Ez csak az embernél jön létre, aki — Marx kifejezésével élve — munkája révén elkülöníti és szembeállítja magát a természettel, a természet erőihez alkalmazkodó lényből, a természet erőivel szembeszálló, s azokon uralkodó lénnyé válik. A pszichikus önirányítás tudatossága abban fejeződik ki, hogy az embernél az információszerzés, feldolgozás és felhasználás folyamatát nem pusztán ösztön­ szükségletek irányítják, mint az állatvilágban, — hanem célkitűzések. A célkitű­ zések mindig szavakban fogalmazódnak meg — vagy is a tudatos önirányítás nél­ külözhetetlen alkotóeleme a szavak rendszere, a beszéd, mely szervesen összefügg az információfeldolgozás sajátosan emberi formájával — a gondolkodással. A tuda­ tos lény — gondolkodó lény, viszont gondolkodás, csak szavak által rögzített fogal­ mak révén folyhat. Az ember célkitűzései — még a legegyénibbek is — mindig társadalmi jelle­ gűek. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy azok csak a társadalmi tevékenység keretében, a társadalom eddigi fejlődésének vívmányai alapján, azok felhasználásával valósít­ hatók meg. Az ember legelemibb célkitűzéseiben — például foglalkozásválasztásra, szórakozásra, kultúrálódásra irányuló céljaiban — visszatükröződik az emberiség egész haladásának valamennyi korábbi eredménye — éppúgy, ahogy az ember te­ vékenységének legelemibb mozzanatai — például az olyan egyszerű cselekvés mint az, hogy felszállók a villamosra, vagy kezembe veszek egy újságot — a társadalmi tevékenység, a tudomány és technika egész fejlődését feltételezik — pl. a közleke­ dés, a nyomdatechnika vívmányait az adott esetben. A PSZICHOLÓGIA FELADATA A fentebbi, helyenként talán túlságosan elvontnak tűnő fejtegetés nélkülözhe­ tetlen a modem értelemben vett lélektan feladatának megértéséhez. A lélektan feladata ugyanis éppen annak a bonyolult, a tudatosság mozzanatát is magában foglaló önirányítási rendszernek a vizsgálata, melynek legfontosabb sajátosságait az imént körvonalaztuk. Vagyis a pszichológia mindig az ember és környezetének köl­ csönhatását vizsgálja — szorosabban: e kölcsönhatást belülről szabályozó működé­ seket, s e működések külső meghatározóit. A pszichológia feladatát az teszi különösen bonyolulttá — s ugyanakkor azál­ tal válik e tudomány gyakorlati jellegűvé, és a hétköznapok szempontjából is hasz­ nossá, — hogy ezt az önirányító rendszert „üzemelés” közben vizsgálja — vagyis az embert megszokott tevékenységének folyamatában veszi vizsgálat alá, azt ku­ tatja, hogy a pszichikus folyamatok hogyan, milyen módon vesznek részt az em­ ber mindennapi tevékenységében, s e folyamatok vizsgálata során hogyan könnyíthető meg az ember tevékenysége, élete. E praktikus feladatai során kerül a lélektan kapcsolatba mindazokkal a tudo­ mányokkal, melyek részint magának az emberi szervezetnek védelmét, másrészt az ember fejlesztését, tevékenysége eredményességének fokozását szolgálják. Így ke­ rül a pszichológia szerves kapcsolatba az orvostudománnyal, a pedagógiával, így alakulnak ki a lélektannak olyan gyakorlati célokra irányuló ágazatai mint neve­ léstan, vagy a munkapszichológia. KORUNK TUDOMÁNYA Az emberi tevékenység pszichikus önirányításának vizsgálata nem véletlenül vált napjainkban olyan tudománnyá, melyre a mindennapi élet úgyszólván minden területén feladatok várnak. Közkeletű kifejezés korunkat az ideges emberek ko­ rának, világunkat az ideges emberek világának nevezni. S ha ebben a jellemzés­ ben van is némi túlzás, — annyi azonban kétségtelen, hogy napjainkban fokozódik az emberek idegrendszeri igénybevétele, s ez a tény a tudomány új módszereinek 62 �igénybevételét teszi szükségessé az idegrendszert károsító hatások, az idegrendszeri túlterhelésből adódó megbetegedések megelőzése és kiküszöbölése érdekében. Az idegrendszer fokozottabb igénybevételének oka az, hogy napjainkban az em­ bereknek életük, tevékenységük során összehasonlíthatatlanul több információt kell felfogniok és feldolgozniok mint régebben. Gondoljuk meg: ha csak végigmegyünk egy forgalmas, útvonalon, mennyi benyomás ér minket, hány olyan hatás, mely önkénytelenül magára vonja a figyelmet, s mennyi mindenre kell tudatosan össz­ pontosítani figyelmünket, hogy betartsuk a közlekedési szabályokat, kikerüljük a szembejövőket stb. Másszóval: rengeteg információt kell felfognunk és feldolgoz­ nunk ahhoz, hogy cselekvéseinket; megfelelően irányítsuk. Mindez az idegrendszer igénybevételét jelenti, s elfáradást okoz. Az információfelvétel és feldolgozás még bonyolultabb formáit igényli az em­ ber munkatevékenysége. Az embernek oda kell figyelnie munkájára, meg kell küz­ denie a különböző figyelemelterelő hatásokkal, ha eredményesen és biztonságosan akar dolgozni, — hisz a figyelmetlenség gyakran életveszélyes balesetet okozhat. Vagyis az embernek állandóan tudatosan szelektálnia, válogatnia kell az őt érő ha­ tások között. Ki kell választania azokat a hatásokat, melyek az adott pillanatban hasznos és szükséges információkat tartalmaznak, — míg másokat figyelmen kívül kell hagynia. S ha most figyelembevesszük, hogy pl. egy zajos, zsúfolt munkahe­ lyen például hóvégi hajrá idején mennyi zavaró, zaklató hatás éri az embert mun­ ka közben, a benyomások milyen halmazából kell figyelmének a munkája szem­ pontjából fontos információkat "kiszűrnie”, — akkor mindjárt érthetővé válik, mi­ ért érzik magukat sokan fáradtnak, idegesnek. A túlzott, vagy egyoldalú idegrendszeri igénybevétel elsősorban az idegrend­ szert terheli, fáradságot, idegességet, álmatlanságot — s más, ún. neurotikus tünete­ ket okoz, de befolyásolhatja egész szervezetünk működését, s a legkülönbözőbb kó­ ros elváltozásokat okozhatja. Közismert például, hogy a trombózisok, az emboliák és a szívinfraktusok keletkezésében komoly szerepet játszhat az idegrendszer foko­ zott igénybevétele nyomán beálló kimerültség. Mindezek a tényezők aláhúzzák egy olyan tudományág jelentőségét, melynek legfontosabb gyakorlati feladata az ember információszerző és feldolgozó működé­ seinek és e működések külső és belső feltételeinek olyan irányú befolyásolása, mely megkönnyíti a tevékenység pszichikus önirányítását. A TANULÁSTÓL KEZDVE . . . Az ember tanulóévei alatt nemcsak azokat az ismereteket szerzi meg, melyek élete során nélkülözhetetlen feltételét képezik munkatevékenységének, hanem ezek­ ben az években sajátítja el azokat a tulajdonságokat is, melyek a munkához nélkü­ lözhetetlenek, pl. megtanul kitartóan figyelni, rendszeresen elvégezni bizonyos fel­ adatokat, a munkában nélkülözhetetlen készségek és szokások alakulnak ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az ember gyermek és serdülőkorában kialakított effajta tulajdonságai döntően meghatározzák, hogyan és mennyire képes később az életés munkafeltételekhez eredményesen alkalmazkodni — vagyis mennyire képes meg­ óvni magát a túlterheléstől. Épp ezért a pszichológia az oktatás és nevelés eredményes módszereinek kiala­ kításában nyújthatja az első és talán legfontosabb segítséget. Korszerű és hatékony oktatás-nevelés ma már elképzelhetetlen korszerű pszichológiai módszerek alkalma­ zása nélkül: s a pszichológia segítséget tud nyújtani abban éppúgy, hogy pl. egy idegen nyelv tanulása során mikor, milyen sorrendben tanuljuk meg a szavakat, hogyan kapcsoljuk össze a szó- és mondattanulást, milyen szemléltetőeszközök a legeredményesebbek — mint például abban, hogy a gyermek íráskészsége vagy ze­ nei hallása milyen eljárásokkal művelhető ki a leggyorsabban és a legeredménye­ sebben. E módszerek kidolgozásában a korszerű lélektan, a modem tudományok egész sorának eredményeire támaszkodik; a kibernetika eredményei éppúgy fel­ használásra kerülnek, mint a matematikai logikáé, az érzékszervek működését vizsgáló élettané vagy a biokémiáé... 63 �A PÁLYAVÁLASZTÁSON ÁT ... A tanulóévek eredményei a helyes foglalkozásválasztásban összegeződnek — ugyanakkor az ember életének ez az az eseménye, mely a legdöntőbb befolyással van későbbi sorsára, egész további életére. Az életben helyüket nem találó, örökké nyugtalan, örökké panaszokkal teli emberek többségénél a testi lelki bajok forrása a nem megfelelő foglalkozásválasztásból, a kedvetlenül végzett munkából, vagy ép­ pen az adott munkára való alkalmatlanságukból származik, — viszont a megfelelő pályaválasztásnak döntő szerepe lehet az ember eredményes alkalmazkodásában, idegei épségének, egészségének megóvásában. Az ipari balesetek, foglalkozási neurózisok kórokai közt éppúgy megtalálható a téves pályaválasztás, mint a munkaerővándorlás okai között. A kedv nélkül végzett munka éppúgy szülője a selejtnek, mint ahogy a munkakedv hiánya, a munka iránti ellenszenv motívuma ott szerepel az alkoholizmus, sőt a bűnözés terjedésé­ nek hátterében is. A pszichológia egyik legfontosabb feladata épp azért az alkalmasságvizsgálatok és a pályaválasztási tanácsadás korszerű módszereinek kidolgozása. Hazánkban épp­ úgy, mint a szomszédos szocialista országokban komoly erőfeszítések történnek az egész ifjúságra kiterjedő pályairányítás és pályaválasztási tanácsadás alapjainak lerakására. E munka alapfeltétele az ifjúság pályaismeretének és érdeklődésének ki­ munkálása az iskolásévek alatt, — mely lehetővé teszi, hogy a pályaválasztás idején megfelelő tájékozottsággal válassza ki az ifjú a képességeinek legmegfelelőbb foglal­ kozást. És ezen a téren még igen sok a tennivaló! Csak egyetlen példát: ma a foglal­ kozást választó fiatalok több száz foglalkozási ág között választhatnak, viszont a fiatalok többsége egyáltalán nem ismeri ezeket a foglalkozásokat, s ha megkérdez­ zük milyen foglalkozáságakat ismernek, legtöbbjük alig tud egy tucatnyit felso­ rolni. Az elemi tájékozottság és ismeretek mellett a másik lényeges tényező a képes­ ségek felmérése. A fiatalok nagyrésze korántsem önismeretére alapozza pályavá­ lasztását; a divat, az utánzás, az anyagi érdekék vagy külső személyi befolyások, sokuknál meg egyszerűen a véletlen, az éppen adódó lehetőségek döntik el válasz­ tásukat. Csak a pszihológusok és pedagógusok együttműködése valósíthatja meg azt, hogy valamennyi, a pályaválasztás előtt álló fiatal megfelelő pályaismerettel és ön­ ismerettel felruházva döntsön jövendő foglalkozása felől, összehangolva a társada­ lom által támasztott igényeket az egyéni célokkal, törekvésekkel és képességekkel. Említettük: a munkatevékenység, az információfelvétel és feldolgozás gyakran igen bonyolult formáit igényli, melynek során az ember idegrendszere jelentős terszerint csökkenteni. ' Az alapfeltétel: ismerni kell az idegrendszer teljesítőképességének határait, s azon belül meghatározni a munkavégzéssel kapcsolatos követelményeket. Ezt a célt szolgálják pl. az un. reakcióvizsgálatok, melyek azt mutatják meg. hogy egy-egy em­ ber milyen gyorsasággal képes az őt ért külső hatásra, pl. fényfelvillanásra reagálni — pl. úgy. hogy lenyom egy gombot. Járművezetésnél alapvető követelmény a gyors reagálóképesség! De nem kevésbé fontos például a figyelem vizsgálata sem: olyan munkánál, ahol a dolgozó feladata a gép működésének ellenőrzése, jelzőberendezések szemmeltartása —. a figyelemkoncentráció a munka lényegi mozzanata. De med­ dig képes egy-egy ember egyfolytában egyazon tárgyra figyelni? Ezt csak ala­ pos pszichológiai vizsgálat dönti el. Pszichológiai vizsgálatok segítik elő a megfi­ gyelendő tárgyak, pl. skálák, jelzőlámpák olyan elhelyezését is. mely lehetővé teszi, hogy a dolgozó tiüstént észrevegye a számára fontos jelzéseket —, vagyis hogy a jel­ zés megfelelő figyelemkeltő hatást gyakoroljon rá. A figyelemvizsgálatok szoros kapcsolatban állnak az elfáradás pszichológiájának tanulmányozásával. Egyhangú, ugyanakkor figyelmet igénylő munkáknál a fizikai elfáradást gyakran megelőzi az un. pszichikus elfáradás, a telítődés. Ilyen esetben a környezet egyhangúságának csökkenése, un. tehermentesítő hatások, pl. zene alkal­ 64 �mazása gyakran éppolyan frissítően hat, mint a valóságos pihenés. De mikor és mi­ lyen zenét alkalmazzunk munka közben? Látszólag egyszerű kérdés, de megvála­ szolása komoly kutatásokat igényel... A munkahely nemcsak tárgyi, de emberi környezetet is jelent az ott dolgozók számára. A munkahelyen belüli emberi kapcsolatok, a munkahely un. pszichikus atmoszférája nagymértékben befolyásolja a termelékenységet s a dolgozók közérze­ tét. A munkatársak összeválogatása, a köztük kialakuló munkatársi viszony zavar­ mentességének elősegítése az üzemvezetés egyik fontos feladata. Ehhez azonban a gyakorlati emberismeret gyakran nem elégséges; ismerni kell az üzemi kollektívák lélektani törvényszerűségeit. Mindez együtt... Elméleti tételekből indultunk ki s íme — a mindennapi élet fényeihez jutottunk el. A lélek — ha lehántottuk róla a misztikum burkát —, hétköznapi létünk mozza­ natává válik, s épp e hétköznapiságban rejlik igazi jelentősége. Ennél fogva a lé­ lektan sem a kuriózumok tudománya, hanem a legpraktikusabb tudomány, mely az ember leghétköznapibb szükségletei kielégítésében, a gyakorlati tevékenység tudatos szervezésében nyújt segítséget azokon a részterületeken, melyeket itt csupán kör­ vonalazni, olykor éppenséggel csak jelzésszerűen érinteni törekedtünk. Mindez együtt jelenti a pszichológiát, amely ma már választ tud adni az embernek önmagával szemben támasztott kérdéseire ... MURÁNYI MIHÁLY 5 65 ��PEDAGÓGIA ÉRZELMI NEVELÉS A TÖRTÉNELEMTANITÁSBAN Az érzelmi élet sekélyesedése láthatólag világjelenség. A nyugati, úgynevezett válságirodalomnak ez a legfőbb tanulsága. Gondoljunk csak Hemingway közömbös bérgyilkosaira, Miller, T. Williams vastörvényű, rideg világára, vagy Camus Közöny-ére. De „elérzelemtelenedésről vallanak a legdivatosabb nyugati filozófiai irányzatok is: a hasznosságot istenítő instrumentalizmus és pragmatizmus, a csak fizikai­ biológiai ingereket elismerő behaviorizmus, az emberi kötelékeket szétszaggató egzisztencializmus. Mintha egy világméretű sztriptízben vetné le a nyugati világ az emberi érzé­ seket, s már csak az önzés, hitetlenség, kiégettség látszik. Az érzelmi élet elsatnyulásának bizonyos tünetei azonban felfedezhetők a szo­ cialista országokban is. Kelet-Németországban aggodalmas hangú kritikák hívják fel a figyelmet a líra, s az életszemlélet eltechnizálódására; nálunk a kispolgári, számító nézetek felerősödése utal erre. A Szovjetunióban nemrég heves vitákat váltott ki az emberi viszonylatok tapasztalható „eldologiasodása” — mintha a tudomány, a racionális tervezés, az űrrakéták korában felesleges múltbeli csökevények lennének az érzelmek, érzelmi élmények. Világosan kell látnunk azonban, hogy amíg a biznisz-szellemű kapitalizmus­ ban szükségszerűen következik be az érzelmi élet torzulása, addig az „érzelmi üresség” a szocializmustól valójában idegen; jelentkezése tehát esetleges, átmeneti. A szocialista társadalom építése egyenesen megköveteli az alapvető emberi ér­ zéseket, sőt új érzések jelentkezését teszi lehetővé. Lehetetlen lenne szocialista tár­ sadalmat építeni népszeretet, hazaszeretet, internacionalisa érzések nélkül. De nem nélkülözhetők a munkaszeretet, a jó ügybe vetett hit érzései sem. Az új tantervek helyesen ismerték fel a szocialista világnézetet, erkölcsöt és magatartást megalapozó érzelmi nevelés jelentőségét. Ebben a munkában a törté­ nelemtanításnak — a tantárgy természeténél fogva — kimagasló szerepe van. Mégis jelenlegi történelemtanításunk itt is alatta marad a saját lehetőségeinek, és talán itt a legjobban. Ezért — és a fent vázolt átmeneti érzelemellenes tendenciák miatt — az érzelmi nevelés problémáira megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. Mindenekelőtt azt a kérdést kellene tisztáznunk, hogy a történelemtanításunk­ ban jelenleg miért nem kielégítő az érzelmi nevelés. Az egyik ok minden bizony­ nyal az, hogy az ilyen irányú erőfeszítések az elmúlt évtizedekben erősen diszkre­ ditálódtak és megnehezültek. Az idősebb tanárnemzedékben, és az akkor diákoskodó mai tanárokban még él annak az emléke, hogyan játszotta ki a Horthykorszak az érzelmi nevelést az értelmivel szemben, hogyan tette nacionalista-sovi­ niszta nevelés alapjává. Ismeretes az is, hogy az ötvenes évek dogmatizmusa meny­ nyire verbálissá, tételmagyarázóan szárazzá tette történelemtanításunkat. Nem ked­ vezett az érzelmi nevelésnek a hazaszeretet érzésének és fogalmának bizonytalan helyzete, nacionalizmussal való gyanúsítgatása, s az az erkölcsi-politikai türelmet­ lenség, amely a tanórák őszinteségét tette kérdésessé. Ügy látszik, a tehetetlen­ ségi erő folytán, még mindig hatnak a régi beidegződések — habitusban, tankönyvi anyagban, módszerekben egyaránt. A másik fő ok bizonyára: az érzelmi nevelés irodalmának szinte teljes hiánya, elvi és módszertani kérdéseinek kidolgozatlansága. A marxista pszichológiában sokáig háttérbe szorult az érzelmek kérdése. Erősen hézagos eredményei még csak 67 �most kezdenek átmenni a pedagógiai köztudatba. Érthető tehát, hogy az általános pedagógiai irodalom is — az aktivitásról vagy az értelmi nevelésről szólva — csak utalásszerűen általánosságokat képes nyújtani. Az elmondottakból következik, hogy szinte teljesen tanári és felügyelői tapasz­ talataimra támaszkodva, legfeljebb a körvonalazását kísérelhettem meg a történe­ lemtanítás érzelmi nevelésének. A félreértések elkerülése végett először is le kell szögeznünk: az érzelmi nevelés sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem választható el a nevelés egyéb területeitől. Nem fogadhatjuk el azt a hagyományos álláspontot, amely az érzelmi nevelést a nevelés, az értelmit pedig az oktatás körébe utalta. A szellemi életet nem lehet az értelem, az érzelem, az akarat mozaikjaira bontani. A tanulás az egész embert köti le; nemcsak a tudat rétegeiben megy végbe, hanem kapcsolódik az emocionális szférákkal is. A gondolkodás az értelmi elemek mellett érzelmieket is tartalmaz. A kétfajta elemek egymást ösztönző vagy gátló, szüntelenül egymásra ható viszonyban vannak; funkcionálásukban tehát szétválaszthatalanok. Az érzések saját eszközeikkel taníthatatlanok. Csak gesztusok, szavak, közvetítő eszközök segítségével tudjuk (jelenleg még) érzékelni és átvenni őket. Ebből követ­ kezik, hogy az érzelmi nevelés valójában intellektuális (és esztétikai) eszközökkel történik. Módszerei lényegében nem különböznek az értelmi nevelés módszerei­ től. A helyes érzelmi nevelés csak ismeretfeldolgozással, az értelmi és esztétikai neveléssel együtt valósítható meg. Ezt bizonyítja a történelemtanításban elfoglalt helye is. Az érzelmi nevelés egyszerre cél és eszköz a történelemtanításban: — eredmény és eszköz. Érzelmi nevelésünk eredményeképpen ott áll a szocialista ember, akinek a személyiségjegyei között az egyik legfontosabb a gazdag érzelmi műveltség ugyanakkor az érzelmi nevelés lehetőségei és részeredményei állandóan segítik az ismeretek elsajátítását, az intellektuális munkát, mint motivációs erők és eszközök. Semmiféleképpen sem lehet tehát a célunk, hogy valamiféle mindentől függet­ len érzelmi nevelést hirdessünk. Más kérdés azonban, ha az oktatás-nevelés komp­ lex folyamatában az érzelmek nevelésének szálait figyeljük meg, és írjuk le — a szövet eme szálainak erősítése, tökéletesítése érdekében. Eljárásunk akkor mutatkozik a legeredményesebbnek, ha elsősorban a szálak kiindulópontjait, összefonódásait, egyszóval az érzelmek genezisét tárjuk fel. Az elemző vizsgálat három főforrást különböztet meg. Az első: az ismeretszer­ zés mint tevékenység, a második: a feldolgozandó ismeretanyag, a harmadik: a tanítás módszerei. A következőkben így vesszük szemügyre, egyenként, a történe­ lemtanítás során megfigyelhető érzelmeket. 1. Az intellektuális tevékenységből fakadó érzések a legközvetlenebbek a tör­ ténelemtanításban jelentkező érzések között. Olyan spontán érzelmi megnyilvánu­ lások ezek, mint amelyek a fizikai munkát vagy a testedzést kísérik: a munka mámora, a sikerélmény, a rátalálás öröme, a nehézségekkel való dacolás stb. A ta­ pasztalatok szerint ezeket az érzéseket hajlandók vagyunk lebecsülni, pedig a munkaszeretet, az önmagában bízó kezdeményezés, a szellemi munka gyötrelmeit is vállalni-akarás szempontjából rendkívül fontosak. Tehát tudatosan és tervsze­ rűen kell építeni rájuk. (Ezek az érzések épp annyira gyümölcsei, mint amennyire magjai az aktivitásnak.) A tanórai szellemi munka nyomában még fel kell lépnie a közösségbe vetett bizalomnak, a közösségben levés jóérzésének is. Az ilyenfajta érzések nyilvánvalóan abból a közvetlen tapasztalatból származnak, hogy aminek megoldására nem képes az egyén, megoldja a közösség. Igaz, jelenlegi pedagógiai szemléletünk még erősen a maga egyedi mivoltában kezeli az osztályközösségben élő tanulót. Inkább az egyént nézi, sokkal kevésbé az osztályt. Korunk a kollektív alkotásoké! De vajon mennyire készít elő a közös erőfeszítésekre az az iskola, amelyben még mindig a leggyakoribb kép: a tanár, aki ad, a tanuló, aki reprodukál. (Milyen ritkák még 68 �a közös megbeszélések, a tisztázó viták, a problémákat oldó kollektív „agyostro­ mok”!) Közvetlenül ható, egyéniséget meghatározó érzések fakadhatnak a tanítás­ tanulás folyamatában a pedagógus személyiségéből. A tantárgy iránti szeretet, a bizonyos történelmi hősök és korok iránti vonzalom, az igazság feltárásának vágya, a tények tisztelete — a pedagógus egész habitusa életre szóló érzelmek megalapo­ zója lehet. A felsorolt emocionális megnyilvánulások a munka közvetlen követelményei. Azonban összefüggésük az ismeretekkel és a módszerekkel nyilvánvaló. Apró, jelen­ téktelennek látszó érzések ezek, azonban mégis csak a szocialista ember személyi­ ségének építőkövei. Számbavevésük szemléleti kérdés. Azé a szemléleté, mely sze­ rint a tanulás tevékenység, munka, mégpedig olyan munka, amelyet a feldolgo­ zandó anyag természetével, a különböző módszerek és eljárások segítségével igyek­ szik a pedagógus élvezetessé, örömmé tenni. 2. A történelemtanításban feltűnő érzelmek második forrása maga az ismeret­ anyag. Az ismeretek valóságot felidéző erejüknél fogva épp annyira lelkesíthetnek, mint amennyire letörhetnek; szeretet vagy gyűlölet kiváltói lehetnek, mint a ben­ nük objektiválódott jelenségek és események. Magának az anyagnak a hatásai ezek, ahogy a fa milyensége érzéseket vált ki a jó asztalosból, vagy a festékek anyaga a festőből. Csakhogy a történelemtanításban legtöbbször magasabb rendű, jelentősebb érzésekről van szó. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy jelenlegi érzelmi nevelésünk elsősorban a tananyag érzelmi nevelése, szinte csak az isme­ retek hatása a tanulók érzelemvilágára. Mert a hatások elmélyítését, növelését, távlatait is biztosító módok és eszközök kialakításában még nagyon az elején járunk. A történelmi ismeretek érzelmi nevelésében első helyre kell állítanunk a tör­ ténelmi személyiségeket, mint az eszményképeket vagy negatív példákat. Az érzel­ meket nem lehet közvetlenül közölni, tanítani. Ezért van szükség a közvetítő-hor­ dozó példákra. A példaadással kapcsolatban azonban óhatatlanul előkerülnek a didaktikai alap­ elvek és módszerek is. A példa csak akkor ér valamit, ha az eleven élmény erejével hat. Ha Leonidászról vagy Szpartakuszról csak annyit mondunk, hogy kiváló katonák, hősök voltak, az érzelmeknek semmit sem adtunk. Tetteikben, visel­ kedésükben, eleven képekben kell megmutatnunk őket. A konkrétban az általánost, mint ahogy a művészet teszi. Az érzékekre, érzelmekre ható eleven élménynél azonban tovább kell lépnünk. Az emóciókból olyan erkölcsi eszméket kell kialakítanunk, amelyek a szocialista világnézet és morál építőkövei lesznek. Alkibiádész hazaárulásában a hazaárulást ítéltetjük el, a méregpoharat kiivó Szokratész okán az elveiért halni is tudó embert becsültetjük meg, Hannibál tetteiben a kitartást, mint erkölcsi értéket állítjuk a tanulók elé. A példaadás érzelmi nevelése nem nélkülözhet még két követelményt. Csak akkor igazán hatásos és helyes, ha a tanulók életkori-morális adottságaira épül, és a szocialista ember személyiségét építi. Érzelmi nevelésünk végső célja tehát erkölcsi-világnézeti fogalmak kialakítása Zrínyi hazaszeretetétől el kell jutnunk a hazaszeretet fogalmáig. Marx és Engels korának és harcának, érzékletes bemutatása nyilvánvalóan csak alapja lesz a szocialista humanizmus és internacionalizmus eszméinek. Megint csak hangsúlyoz­ nunk kell, hogy a helyes — az emóciókat fogalmakká dolgozó — érzelmi nevelés lényegében intellektuális eszközökkel történik. Gazdag érzelem-források fakasztói lehetnek a tömegek történelmi szerepét jelző ismeretek. De erre a lehetőségre ritkábban gondolunk. Pedig a nép- és hazasze­ retet. a nemzeti öntudat, a pártosság, az internacionalizmus érzése leginkább az 69 �ilyen ismeretek nyomában sarjad. Mi neveljen haza- és népszeretetre, ha nem a kuruc szegénylegények példája, akik homályos haza-tudatukkal mindent feláldoztak az uraktól kisajátított, és magára hagyott haza megvédéséért? Vagy növesztheti-e jobban bármi is a humanista, a hazafiúi és az internacionalista érzelmeket, mint az illegális KMP harca a fasizmus és a háború ellen? Az 1848-as forradalom eseményei során a tömegek eldöntő jellegű fellépései — március 15-én, március 29-én, a szeptemberi fordulat idején, szeptember 28-án — a népszeretet érdekében önmaguktól beszélnek. Nyilvánvaló, hogy a tömegek — rabszolgák, jobbágyok, proletárok; a magyar nép, a szovjet nép; keresztesek, kuru­ cok, végvári vitézek történelemalakító szerepének, helytállásának felvétele a tan­ anyagba, igen nagy jelentőségű tantervi kérdés az érzelmi nevelés szempontjából is. De nem szabad elfelejtenünk, hogy pedagógusra háruló szemléleti és módszer­ tani kérdés is. A történelmi ismeretek sokaságából hallatlan erővel hatnak az ember érze­ lemvilágára a helytörténeti jellegűek. A haza és a hazafiság fogalmának kötő­ anyagát azok az érzések alkotják, amelyeket az ember „szűkebb hazája” és annak népe iránt érez. Ezek mozgásba hozása, újabb ismeretekkel való táplálása gazda­ gabbá és elmélyültebbé teszi a fogalmakat. Sajnos, azonban aránylag kevés azok­ nak a tanároknak a száma, akik a helytörténetre is építenek. Nem igen tagadható, hogy a helytörténész tanárok és diákok szórványos, eléggé nem hasznosított jelen­ ségek. Eddig az ismeretekbe rögződött történelmi valóság érzelemkeltő hatásait tár­ gyaltuk. Nem közömbös azonban az ismeretek formája, nyelvi, esztétikai öltözete sem. Az eleven képeket teremtő szépirodalmi szövegek, a Csokonai által emlegetett „nézésre kitett példák”, a „munkálkodásba hozott érzések és indulatok” által mindig jobban szolgálhatják érzelmi nevelésünk céljait, mint az elvont fogalmi ismereteket. De nem csak a művészileg megformált történelmi ismeretekre gondol­ hatunk. A források valóságközelsége, a tankönyv stílusa, a tanári előadás színes­ sége, érzékletessége, a tanóra hangulati elemei mind nagy jelentőségűek az érzel­ mek felkeltésében. A történelemtanítás és tankönyvírás nyelvének kialakításában döntő szerepet kell játszania az érzelmi nevelés szempontjának. Hogy mit érhet el a nyelvi feldolgozás az érzelemkeltés terén, arra jó példa lehet a jelenlegi III. osz­ tályos gimnáziumi tankönyv Marx-szemelvénye a 48-as párizsi forradalomról vagy a tankönyv írójának, Unger Mátyásnak pompás, érzékletes stílusa. 3. A didaktika módszerei közül mindegyik alkalmas az érzelmek nevelésére; a jól megválasztott módszerek azonban még inkább fokozhatják a gondolkodási tevékenység, és az ismeretek által kiváltott érzelmeket. Tehát a didaktikai módszerek közül egyesekkel fokozottabb, és sokrétűbb emó­ ciókat hozhatunk létre. Megkülönböztetett szerepük van ezen a téren az érzékletes, eleven ismereteket nyújtó módszereknek: az irodalmi, zenei, vagy képi szemlélte­ tésnek, az élményszerű, színes tanári előadásnak, a tanulmányi kirándulásnak. Az érzelmi élményeket erkölcsi-világnézeti eszmékké feldolgozó módszerek közül az erőteljesebb tanári vezetés éppen úgy hozhat jelentős eredményeket, mint a tanulók részbeni vagy teljesen önálló munkája. Az érzelmek és élmények fogalmakká fejlesztésében a gondolkodásnak ugyan­ azokat a műveleteit alkalmazzuk, mint általában az értelmi megismerésben. Azon­ ban itt is az egyik művelet érzelmi szempontból hatékonyabb lehet, mint a másik. Az egyszerűbb gondolkodási műveletek közül igen nagy érzelemkiváltó ereje van az összehasonlításnak és a szembenállításnak. (Pl.; Danton és Robespierre; szociál­ demokraták és kommunisták; az egyik oldalon az áruló István nádorok, habozó Mógák, a másikon a felkelő nép, a hazatérő huszárok.) Fokozott érzelemteremtő hatásuk van az ismeretkoncentráción alapuló analó­ giáknak. — pl.: a hódító rómaiak kegyetlenkedései Karthágóban, s a náci hódí­ tóké a II. világháborúban; Cavaignac, Sztolipin, Horthy; a „fekete százak”, Prónai 70 �és Ostenburg különítményesei, Csombe zsoldosai stb. A gondolkodás műveletei közül az érzelmi nevelésben és az egész történelem­ tanításban, igen nagy jelentősége van az ismeretek konkretizálásának. Minél elvontabb egy ismeret, annál közömbösebb az érzelmek számára. Tehát az elvont isme­ reteket vissza kell helyeznünk az érzékletesség körébe, hogy az érzelmileg is has­ son. Nem elég például levezetnünk: a XVI. századi mezőgazdasági árutermelés ho­ gyan vonja maga után a majorsági gazdálkodás kiszélesedését, ez meg a robotterhek növelését; a források alapján érzékelhetővé is kell tennünk, hogyan jelentkezett ez a folyamat a bajmóczi jobbágyoknál vagy a Nádasdy birtokon, — ha azt akarjuk, hogy a népszeretet, a kizsákmányolás elleni gyűlölet vagy a pártosság érzése is kapjanak valamit. A történelemtanításban alkalmazható módszeres eljárások közül különösen az életszerű szituációk teremtésére és a történelmi látszatok, előítéletek elleni harcra, mint eljárásra, érdemes felhívni a figyelmet. Mert mi is az életszerű szituáció-teremtés lényege? Az oktatás módszereivel és eszközéivel eleven történelmi helyzetet teremtünk; azaz lehetővé tesszük, hogy a tanuló beleképzelje beleélje magát bizonyos történelmi helyzetekbe és korokba, s ezzel önkénytelenül állásifoglalásra kényszerítjük. Érzékletsen megfestjük például a tatárjárás utáni Magyarország helyzetét, benne IV. Béla lehetőségeit, s utána következik a kérdés; „Mit tettél volna te a király helyében?” Így a tanuló eleven problémákra irányuló érzelmi-értelmi belátások alapján tanulja meg becsülni a „második honalapítót”, és eszmél rá a felelősségtudat és a hazaszeretet jelentősé­ gére. A másik említett módszeres eljárás azon a kézenfekvő tényen alapul, hogy minden látszat csal, az érzések területén különösen. 1944. október 15-ének valóban az a látszata, mintha Horthy kormányzó komolyan ki akart volna lépni a hábo­ rúból, és már-már a rokonszenv, s a minden alóli felmentés érzései környékeznek meg bennüket. De a valóságos tények elemzése mást mond. A felismert igazság nemcsak Horthy magatartásának teljes elítéléséhez vezet, hanem a felelőtlenség, a nemzeti érdekek fölé emelt osztályérdekek és individualizmus elutasításához is. Ilyenfajta látszat a történelemtanításban rengetegszer előfordul. A NEP-korszak rendelkezései például ugyancsak azt a látszatot kelthetik tanítványainkban, hogy igenis a kapializmusnak készítik az utat. De ha a tények tüzetesebb elemzése alapján eljuttatjuk tanítványainkat Lenin és a későbbi szovjet történelem igazához, megtanulhatják még jobban becsülni Lenint. Még inkább küzdenünk kell — és érdemes küzdenünk — azok ellen a látszatok ellen, amelyek a történelmi és a logikai szempontok diszharmóniája következté­ ben keletkeznek. Az adott történelmi összefüggések mellőzése, jelenségek és sze­ mélyek történelmietlen kezelése, a logikai szempontok türelmetlen alkalmazása, örökösen a „korlátok” emlegetése könnyen szétzúzhatják a történelem érzelem­ nevelő lehetőségeit. Mert szükségképpen fogyatékos lesz az érzelmi hatása annak a Zrínyinek, akinek a hazafiúi tetteit a marhakereskedő kalmárkodásával mérjük, világnézetileg pedig elmarasztaljuk a vallásossága miatt. Vagy nem lesz-e károsan szegényes annak a Kossuthnak az érzelmi ereje, akitől a nemzetiségi kérdés mar­ xista megoldását várnánk el? Ha történelem tanításunkban lelépünk a történelmiség útjáról, s a „végkifejlet” logikáját eröltetjük rá az adott történelmi jelenségekre, az ítélőszékké változtatott történelemtanítás hamis ítéleteket hoz, és megfosztja a történelmet érzelemnevelő erejétől. Kifejtett gondolataim az érzelmi nevelésről észrevehetően csak szakdidaktikai jellegűek. A történelmi tanóra tényezőiből: — tevékenység, tanuló, tanár, ismeret, módszer — indultam ki, s előidézőkként, forrásokként fogtam, fel őket. Nem vizs­ gáltam tehát az érzelmek problémáját a pszichikai folyamatok egészében, sem az érzelmek tartalmait stb. Szándékosan csak a didaktikai apparátusra összponto­ sítottam, mert — véleményem szerint — így világosíthatók meg a legegyszerűbben a történelemtanításon belüli érzelmi nevelés elvi és módszertani kérdései. Dr. SZABÓ KÁROLY 71 �MEGJEGYZÉSEK EGY VITÁHOZ A nevelők és szülők körében a kö­ zelmúltban nagy visszhangot váltot­ tak ki a „Nógrád’’ „Fegyelem és fe­ gyelmezés cím alatt indított vitájá­ ban közölt írások”. (Kár. hogy a be­ érkezett jelentős számú hozzászólásból csupán néhány került a közönség elé). A véleménycserét élénkítette, hogy a „Népszabadság” hasábjain azo­ nos időben látott napvilágot néhány olyan cikk, amely a gyermekek testi fenyítésének kérdésével foglalkozott. vetése tanúsítja, milyen széleskörű még ma is - a szülők és a peda­ gógusok részéről a gyermekek veréssel történő fegyelmezése. Erre mutatnak egyéb tapasztalataim is. Ismerek olyan iskolákat, ahol néhány nevelő kivéte­ lével rendszeresen alkalmazzák a tes­ ti fenyítést és egyes nevelők még elméleteket is gyártanak „nevelési módszerük” jogosultságához. Baráti beszélgetések, családi összejövetelek alkalmával számtalanszor elhangzik, hogy a társasághoz tartozó anya vagy apa miért és milyen módon verte meg a drága — nem ritkán agyon­ kényeztetett — csemetéjét. A felsorakoztatott nézetek, tapaszta­ latok, a mögöttük levő valósággal könnyen meggyőzhetnek arról is, hogy itt nem egyedi esetekről, hanem egy pedagógiai, egyben társadalmi je­ lenségről van szó. Méghozzá egy olyan társadalmi jelenségről, melynek meg­ ítélésében a társadalom tagjai, a ne velők, a szülők nem egységesek. Az egyes szubjektív nevelési tényezők szavakban és tettekben megnyilvánu­ ló nézeteltérései — ha a közvetlen kiváltó okai széles skálán mozognak is — mindig világnézeti tartalmúak. Valamilyen formában állást foglalnak a társadalmunk egész lététől idegen gyermeki testi fenyítés mellett vagy ellen. Megjegyzem, itt az esetek dön­ Az elhangzott vélemények sokolda­ lúan közelítették meg a fegyelem és fegyelmezés problémáját, de az üt­ közőpont döntően — ami bizonyos szempontból érthető is — a testi fe­ nyítés körül bontakozott ki. „Hogyan legyen a nevelőnek tekintélye, ha egy pofon miatt újságba teszik”. Mi­ ért' szólnak bele munkánkba, a szü­ lők közül egyébként is többen kérik, legalábbis hozzájárulnak gyeremeik „komolyabb” fenyítéshez is. „Én ugyan nem nyúlok, hozzá, minek sze­ rezzek magamnak bajt, beírom az ellenőrzőbe és kész”. „Látja, ezek ne­ hezítik munkánkat, hogyan neveljem én a gyermekeket szép szóval, ami­ kor a szülők és a kartársaim közül is néhányan verik őket, így megszok­ ják, hogy csak az az elítélendő cse­ lekedet, amiért kikapnak”. „Az én fi­ amat csak üssék nyugodtan, engem is vertek, mégis ember lettem”. „Csak az én gyerekemhez merjenek hozzányúl­ ni egy ujjal is az iskolában. Mond­ ják meg, ha valami baj van azzal a büdös kölyökkel, majd én elrakom. De csakis én, mert az enyém". „Mi ugyan nem bántjuk otthon a gyere­ ket soha, de ha az iskolában más­ képp nem boldogulnak vele, inkább csapjanak oda, minthogy gyenge le­ gyen a tanulmányi eredménye”. „Én ugyan nagyon ritkán megverem, de olyankor mindig meg is beszélem ve­ le miért kapott ki, vagyis elbírálta­ tom vele tettét és a kapott bünte­ tést.” tő többségében nem valami tudatos társadalmi állásfoglalásról van szó. inkább a gyakorlat bonyolult szöve­ vényeiben való tévelygésről, a követ­ kezetlen gondolkodásról és cselekvés­ ről, a régebbi társadalmakat jellemző szokások, nézetek továbbéléséről be­ szélhetünk. Mivel a helytelein gondolkodás, a hamis nézetek természetüknél fogva csak eszmecserékben, vitákban tisz­ tázódhatnak, a helyes gyakorlat pedig határozott meggyőződésen nyugodhat, feltétlen helyesnek tartom, hogy a fegyelem és fegyelmezés társadalmi és pedagógiai vonatkozásairól — más tár­ sadalmi kérdésekhez hasonlóan — őszinte és nyílt vitát folytatunk a tantestületeken, a családokon túl a szé­ lesebb közönséghez eljutó sajtó ha­ sábjain is. Helyes, ha az élő és nem A gondolatok tartalma, a testi fe­ nyítés kifejezett védelme, megtörése, paragrafusra hivatkozó bátortalan el­ 72 �szintre a minden emberi kizsákmányo­ lás megszüntetésére törekvő munkás­ osztály emelte. A hatalom kivívása után a munkásosztály a régi fegyelem megszűntetésével egyidőben fokozato­ san megteremti a gazdasági és kul­ turális alapját, hogy a saját fegyelmét magasabb szintre emelve uralkodóvá tegye az egész nép számára. Ez a fe­ gyelem már az új társadalmi rend fagyelme, amelynek alapja az emberek érdekazonossága, a szabadság és szük­ ségszerűség kölcsönösségének felisme­ rése. Fő eszközei pedig a közös cél­ kitűzések megvalósítására mozgósítás, az érdekszférák tudatos feltárása és a meggyőzés. Az ember eszménye a közösség célkitűzéseiért aktívan tevé­ kenykedő, a társaiért minden körül­ mények között felelős, a fegyelmet tu­ datosan vállaló ember. is periférikus problémákat a maguk értékrendjében időben feltárjuk, hogy az érintettek széles körével együtt megkeressük a helyes megoldást. Akik egy létező és negatívan ható jelenséget nem létezőnek vagy századrendűnek te­ kintve agyon akarnak hallgatni, kárt okoznak, eltorlaszolják megszüntetésé­ nek lehetőségeit. A nevelés gátjainak megszüntetését célzó véleménycsere, a szocialista nevelés tökéletesítése szemponjából csak hasznos lehet, még ha olyan kényes kérdés is, mint a gyer­ mekek testi fenyítésének elítélése. A széleskörű vita feltétlen elősegítheti a legkülönbözőbb nevelési alakzatok összhangjának megteremtését, amely a gyermekek személyiségének alakításá­ nál nagyon lényeges. * A fegyelem és fegyelmezés vita lét­ jogosultsága vázlatos indoklásán túl szükség t érzem a témához kapcsolódó néhány gondolatom részletesebb kifej­ tésérek. Ügy gondolom, könnyű belát­ ni néhány utalás alapján is. hogy a fegyelem mindenkor fontos alkotó eleme volt a társadalmi együttélésnek. Nélküle lehetetlen a sokféle társadal­ mi viszonyulás rendje, az emberek együttműködése. A közös emberi te­ vékenység minden fajtája magában foglalja a fegyelem elemeit, a vezetés és engedelmeskedés különböző for­ máit. Ezek a függési viszonyok min­ dig valamilyen érdekben vagy érde­ kekben alapulnak. Ez a sajátosságuk meghatározza a fegyelem jellegét, tar­ talmát és formáját. Az előző osztálytársadalmak fegyel­ me a kizsákmányolás érdekeit szol­ gálta, a nép túlnyomó többségét alá­ rendelték az uralkodó kisebbség aka­ ratának. Mivel ez a fegyelem ellen­ tétes volt a milliók érdekeivel, csakis kényszerű, minden tudatosságot nél­ külöző szolgai engedelmeskedés lehe­ tett. A tőkés gyárban a munkás már egészen a gépi berendezés részévé válik, és éppen úgy nem lehet saját akarata, ellenvéleménye, mint a gép­ nek. A fegyelmezés kelléktárában a kényszerű jellegnek megfelelően meg­ található a kegyetlen brutalitás, a bot és az éhség eszköze, az erőszak min­ den lehetséges formája. Az osztálytársadalmakban létrejön egy másik fegyelem is, amelyet az el­ nyomóik elleni küzdelem, hív életre. Az elnyomottak fegyelmét legmagasabb A gyermekeket mindig annak a fe­ gyelemnek a szellemében nevelték és neveljük ma is, amelyet később, ha felnőnek, megkívántak, illetve megkí­ vánunk tőlük. Az osztálytársadalmakban a felnö­ vekvő nemzedéket a legváltozatosabb eszközökkel és eljárásokkal igyekez­ tek engedelmes alattvalókká idomíta­ ni. A burzsoá állam iránti feltétlen hű­ ségre, az uralkodók iránti tiszteletre nevelés érdekében nem riadtak vissza a testi és lelki nyomorítás, az akarat durva elfojtása, a szellemi torzítás egyetlen formájától, módozatától sem. A fasiszta Németországban ezeket a célokat ebbe a rövid mondatba tömö­ rítették: „A német ifjakat úgy kell nevelni, hogy megszokják a kegyet­ lenséget és eltűrjék a ver .st.” A szocialista társadalom már előző­ ekben említett fegyelme szüségszerűen megköveteli, hogy a gyermekek szemé­ lyiségének alakításánál fő feladatunk­ nak tekintsük a közösségi és egyéni ér dek összhangjának megértésén nyugvó aktivitás és tudatos fegyelem vállalás (amennyire a gyermek életkora meg­ engedi) kibontakoztatását. A fegyelem ebben a vonatkozásban olyan erkölcsi jelenséggé válik, amelynek kialakítása nem oldható meg különböző rendsza­ bályokkal, vagy visszatartásokkal. A fegyelem tudatos, önkéntes vállalásá­ ra szoktatás, a gyermek akaratának ne­ velése kizárólag a jól szervezett, fo­ lyamatos tevékenység és széleskörű ha­ tásrendszer eredményeként valósulhat meg. Mivel a testi fenyítés csupán a 73 �cselekvéstől való elriasztást, a passzi­ vitást ,az alázatos alkalmazkodást szol­ gálja, nem illeszthető semmiképpen eb­ be a hatásrendszerbe. Alkalmazása jéről) a számtalan gondra, idegálla­ potra, felnőttek tekintélyére való hi­ vatkozás. Azt hiszem ezeket a gondo­ kat, a gyorsan változó életünkből fa­ kadó nagyobb mértékű idegi megterhe­ lést senki sem tagadja. De vajon a gyermekek életét teljesen gondtalanná tettük már. Nekik nincsenek nagyon is reális és mégis elérhetetlen törek­ véseik, nem lehetnek valóságos, vagy vélt sérelmeik, ők kevésbé önérzetesek? Ügy gondolom erre nem lehet egyér­ telmű választ adni. Bizony, sók gyer­ mek — ha figyelembe vesszük korá­ val járó, nagyobb fokú érzékenységét — elég súlyos terhet hord a vállán, minden oka meglenne a panaszkodásra, helytelen tette mentegetésére. A szü­ lők, a nevelők ennek ellenére — he­ lyesen — megkövetelik tőlük a fegyel­ mezett magatartását, néha olyan szigo­ rúan, hogy igazságtalan bántalmazá­ sokkal megtoldják bajaikat, egy-egy, hosszú ideig nehezen gyógyuló sebbel. Ha a valósághoz egészen hűek akarunk maradni, még azt is be kell vallanunk, hogy a legtöbb verést éppen a nehéz körülmények között élő gyermekek kapják. Szinte hallom a megjegyzést; ez igaz, de mit tegyünk azzal a gyermekkel, aki szemtelenül megszegi az iskola sza­ bályait, vagy az otthon rendjét. Itt már rendkívül káros, ezért elítélendő. Va­ gyis nem azért nem szabad a gyer­ meket megverni, mert rendszabályok tiltják, hanem azért vannak a gyer­ mekeket védő, testi fenyítést tiltó tör­ vények, mert a gyermek verése gátalja egészséges testi és szellemi fejlődé­ sét. Meggyőződésem, hogy a fegyelemre nevelés feladataival, a fegyelmezés he­ lyes módozataival, a testi fenyítés ká­ ros hatásával a nevelők, de a gyerme­ kekért felelősséget érző szülők egy része is tisztában van. Mind többen vállalkoznak a verés nélküli nevelésre, mégis önkéntelenül felmerül a kissé türelmetlennek tűnő kérdés: miért ilyen lassú az új, közös tevékenységen, kölcsönös megbecsülésen alapuló fel­ nőtt és gyermek viszony kialakítását gátló, negatív jelenség felszámolása. Miért nem került még ez az elavult, ártalmas eszköz megfelelő helyére: a történelem lomtárába. A válasz nem olyan egyszerű, hiszen mindjárt az el­ ső áttekintésre az egymással szorosan összefonódó okok egész láncolatával találjuk szemben magunkat. A rend­ kívül bonyolult szövevényből megkísér­ lek egy néhány, véleményem szerint alapvető okot kiragadni. meg is érkeztünk a másik igen lénye­ ges okhoz, a tehetetlenséghez. A lát­ A testi fenyítés tovább élésének egyik igen jelentős oka a nemzedékről nemzedékre származó, régihez, megszo­ kotthoz való kényelmes ragaszkodás. szólag kényelmes megoldást kereső szülő vagy nevelő szükségszerűen szem­ bekerül a helytelen nevelése eredmé­ nyével, a rendszabályok, tilalomfák gátja mögül kitörő gyermekkel. A kü­ lönböző élethelyzetékben, tevékenység­ ben nem tudatosult, rend, törvény, tiltás értelmetlen szólam szintjére sülylyedt, nem jelent többé visszatartó erőt. A felnőttekkel szemben bizal­ matlanná vált gyermek csak a saját tapasztalatára épít, amelynek feldol­ gozása a bizonytalan értékítélet miatt torz, így természetesen helytelen cse­ lekvésre, viselkedésre ösztönöz. Ekkor rendszerint előkerül az egyetlen, idő­ legesen hatékonynak tűnő eszköz, a testi fenyítés, amelynek hatása alatt a gyermek tudatában még hamisabbá vá­ lik a világról és önmagáról kialakított kép. A torz világkép, a hamis tudat, a bizalmatlanság — amely lassan állan­ dósul és kölcsönös jellegűvé lesz — teljesen megmérgezi a felnőttek és a A helyzet legjobban úgy jellemez­ hető, a tételt már nagyon sokan meg­ tanulták, de a meggyőződésen alapuló alkalmazáshoz vezető fáradságos út végigjárására csak az igényesebbek vállalkoznak. A nagyon is sokrétű gya­ korlatban való eligazodáshoz szüksé­ ges politikai és világnézeti meggyőző­ dés kialakulása, a nevelési eljárások eredményes alkalmazására történő gon­ dos felkészülés, a hivatásiból eredő tu­ datos fegyelem vállalás, a nevelőtől és a szülőtől egyaránt nagy erőfeszí­ tést kíván. Ebben a magasabb emberi és pedagógiai szintre törekvésben igen sokszor a legjobb szándék is zsákutcá­ ba kerül, időleges vagy véglegesen megreked. Ilyenkor tolakodik elő, mint­ egy önigazolásul a Makarenkó-i pofon demagógiája, (még olyan szülőknél is, akik mindössze csak ennyit hallottak a szocialista nevelés e nagy úttörő­ 74 �gyermekeik közötti viszonyt. Ez a hely­ zet megnehezíti a gyermek megismeré­ sét, a nevelésben elengedhetetlen alko­ tó együttműködést. rülő gyermekeket. Ezek a gyermekek, a felnőttektől szenvedve, félve, maguk is kis ragadozókká válnak. Egész lé­ nyüket átszövi a dacos ellenállás, a gyűlölet, az agresszivitás, a durvaság. Csavarognak, állandó hordozóivá lesznek a hazug képmutatásnak. Az ilyen erősen sérült gyermekeket ténylegesen rendkívül bonyolult, és sok türelmet igénylő munka árán le­ hetséges csak a közösségbe beilleszte­ ni. A tapasztalatok azonban azt mu­ tatják, hogy az ilyen irányú nevelő munka lehet igen eredményes is. Ugyanis az ilyen erősen sérült, bizal­ matlan gyerek ragaszkodása egy idő után nagyon erőssé válhat az őket szerető, legfőképpen tisztelő felnőtt­ hoz, vagy az általa szeretett közös­ séghez. Én inkább ebben a kérdésben hivatkoznék Makarenkóra, aki a tes­ tet, lelket ölő háború kegyetlenségé­ ben erkölcsileg sérült gyermekeket és fiatalokat kiváló pedagógiai tapintat­ tal, szocialista emberre jellemző hu­ mánunom nyugvó tisztelettel vezetett vissza a becsületes, fegyelmezett em­ berek sorába. * A nevelés egységes hatásrendszer jellegéből kiindulva a testi fenyítés tovább élésének alapvető okai közül csupán azokat igyekeztem feltárni, amelyek a szülőket és a nevelőket közvetlenül érinti, ezért legtöbb he­ lyen együtt szóltam mindkét tényező­ ről. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a testi fenyítést is végérvényesen fel­ számoló szocialista nevelés megvaló­ sításában a nevelők és szülők egy szinten állnak, vagy azonos elbírálás alá esnének. Ebben az esetben is ér­ vényes a közösség érdekeiből kiinduló, egyéni megítélés. A felnőttek és a gyermekek közötti szakadékot nyugodtan vehetjük a har­ madik jelentős oknak. A nevelők és szülők tekintélyes hányada nem isme­ ri eléggé a tanulókat, vagy saját gyermekét. Helytelenül értékeli tulaj­ donságaikat. Tetteik, megnyilvánulá­ saik megítélésénél csak kevesen vizs­ gálják az indítékokat, cselekvésük mozgató rugóit. Egyformán minősítik a megválaszolatlan érdeklődés által vezetett gyermeki tapasztalanságból származó és a közösség érdekeivel tu­ datosan szembehelyezkedő gyermek fegyelmezetlen magatartását. Mindezt igen gyakran betetőzik a pillanatnyi hangulattól, idegálapottól függő, leg­ önkényesebb büntetések kiszabásával. Hányszor találkozunk igazságtalanul megbántott, önérzetében mélyen sér­ tett gyermekkel. A szándékoktól függetlenül, felüle­ tesen értékelt cselekvésekre indoko­ latlanul kiszabott büntetések, a fel­ nőttek mögötti alattomos megnyilvá­ nulásra késztetik a gyermeket. Az ilyen „meg nem értett” gyermekeket elég könnyen megtévesztik a megér­ tést színlelő, felelőtlen magasabb ko­ rúak, akiknek a társaságát és tanácsait elfogadva, kivonják magukat a szü­ lők, a nevelők, a közösség szabályai és hatása alól, „új baráti körükkel” sajátos törvényeket alkotva hozzá­ kezdenek a környező valóság tapasz­ talatainak gyüjtögetéséhez. Megszüle­ tik a gyermekbanda, a galeri, a hely­ telen tettek láncolata, amelyért aztán legtöbb esetben senki sem akar fele­ lősséget vállalni. A magasabb korúak — közöttük né­ hány szülő — felelőtlensége magasan fölé emelkedik az előzőekben említett okoknak. Ezek az elemek rendszerte­ len életmódjuk következtében maguk is szembekerülnek a szűkebb, vagy tágabb „közösségükkel”, nem ritkán az egész társadalommal. Létüket csupán a farkastörvény szabályozza. Körük­ ben az ütlegelés, a brutalitás nemei­ nek alkalmazása, a mások megkáro­ sítása, a közösség tulajdonának elsa­ játítása teljesen természetes. Maga­ tartásukkal bomlasztják környezetü­ ket és szellemileg, erkölcsileg defor­ málják saját, vagy a hatókörükbe ke­ A bátor következtetések levonásá­ val, a szocialista szellemű nevelés ha­ tékonyabbá tételével nem lehet egy­ másra várni, nem szabad a számlákat ide, oda tologatni, vagy hamis elvek ből kiindulva esetleg elsikkasztani. A nevelők marxista világnézeti meggyőződésének további formálása, helyes cselekvések által történő szi­ lárdítása, pedagógiai és lélektani is­ mereteinek gyarapítása, alkalmazási készségeinek magasabb szintre emelé­ se nem tűr halasztást. Ez a folyamat szükségszerűen megköveteli a nevelőtestületek légkörének pozitívabbá vá­ 75 �említetteken kívül még sok lehetőség kínálkozik. Gazdag a választék a TV adásaitól a' TIT előadásokon keresz­ tül a népszerű szakkönyvek kézbeadá­ sáig. Kérdés; milyen széles körben, mely rétegekben, milyen hatékonyság­ gal hasznosítják e kiváló lehetősége­ ket. Ügy gondolom ezen érdemes gon­ dolkozni. lását, feltételezi a nevelők közötti eszmei, ideológiai vitákat, a pedagó­ giai és közéleti megnyilvánulások bá­ tor, őszinte értékelését. A szocialistá­ vá váló életünk, nevelésünk egy-egy kérdésének, vagy éppen egy nevelési helyzetnek a nyugodt mérlegelése rendkívül tanulságos lehet. Az egészséges pedagógiai légkör ki­ alakításánál nem csak a negatív hely­ zetek boncolgatására gondolok. Sok­ kal fontosabbnak tartom a „nehéz” problémák eredményes megoldásának ösztönző tanulmányozását, vagy a ki­ használatlan lehetőségek feltárását. Ott van például az ifjúsági szerveze­ tek munkája, a gyermekek nagy er­ kölcsi gyakorlótere. Valljuk be csak őszintén — különösen néhány iskola­ igazgatónak tanácsos önvizsgálatot végezni — az ifjúsági szervezet tevé­ kenysége, közgonddá tétele, az úttörő és KISZ közösségék (őrs, raj) együtt­ élésének tökéletesítése hányszor tehet­ né elkerülhetővé a pofont, a vonal­ zó, vagy térképmutató pálca rendelle­ nes használatát. Ha százalékosan nem is számottevő, a demoralizáló hatásuk miatt, mégis legnagyobb gondot okoznak a felelőt­ len, nehezen megközelíthető szülők. A változás lehetősége itt is fennáll, de a folyamat rendkívül lassú, amelynek meggyorsítása rendkívül szükséges. Sokat tehetnek ezért a munkahelyi vezetők, a kollektívák, akik nem le­ hetnék közömbösek beosztottjuk, munkatársuk családjával szemben. Ha valahol, akkor itt lehet és kell a gyermekek érdekében alkalmaznunk a legszigorúbb törvényeket. A másik oldalról pedig egy pillanatig sem szaban szem elől téveszteni, hogy a leg­ nagyobb megértésre, türelemre, szere­ tetne éppen ezeknek, a gonoszságoktól meggyötört, eldurvult gyermekeknek van szükségük. A nevelőtestületekben kialakított helyes szocialista nevelési gondolkozás és cselekvés nem marad meg az isko­ la falai között. Tovább gyűrűzik a szülők, a társadalom körében. A szülői értekezleteken, személyes be­ szélgetéseken még tapasztalható, gyermekeket elmarasztaló beszélgetést felválthatja az eredményesebb, haté­ konyabb, nevelés segítő pedagógiai ta­ nácsadás. A verésre jogosító, burkolt igény benyújtását, az eltérő formában megfogalmazott engedélyadást kiszo­ ríthatja, a nagyjából azonos problé­ mákkal foglalkozó szülők hasznos ta­ pasztalatcseréje. Befejezésül megjegyzem, hogy a testi fenyítés problematikája általában nem központi kérdése a nevelésnek, de nagyon fontos fokmérője lehet a szocialista nevelés hiányának. Fontos hangsúlyozni, ahol a testi fenyítés, a gyermeki akaratmegtörés, a megalázás bármelyik formája jelen van, nem beszélhetünk teljes értékű, szocialista nevelésről. Amíg a káros pedagógiai jelenségek léteznek, jogosult és szük­ ségszerű a megszüntetésükért folyta­ tott küzdelem. A legtöbb esetben ösztönösen ne­ velő szülők pedagógiai ismereteinek növelésére, nézeteinek formálására az Nádházi Lajos 76 �KÖZÍZLÉS ÉS NÉPMŰVELÉS „Új kultúráért, azaz olyan új morá­ lis életért vívott harcról kell beszélni, amely a legszorosabb benső kapcsolat­ ban áll egy új életlátással, míg végül is a valóságérzés, és valóságszemlélet új módjává a „lehetséges művészek­ kel” és a „lehetséges műalkotásokkal” bensőségesen egybeforott világgá nem válik” — írta a 20-as évek elején An­ tonio Gramsci századunk kiváló mar­ xista teoretikusa a művészetről szóló cikkei egyikében. Lenin hasonló álta­ lánosítást tesz, amikor a művészet né­ pi jellegét hangsúlyozva az alkotók és a befogadók közti dialektikus egység­ nek „az egybeforott világnak” a meg­ teremtéséért száll síkra: „Nem az a fontos, hogy mi hogyan vélekedünk a művészetről. Még csak nem is az a fontos, hogy mit ad a művészet né­ hány száz, sőt néhány ezer embernek, amikor népünk milliókat számlál. A művészet a népé. A széles dolgozó 'tö­ megekben kell mély gyökeret ereszte­ nie. El kell érnie a tömegek megérté­ sét és szeretetét. Az ő érzésüket, gon­ dolkodásukat és akaratukat kell öszszefognia és felemelnie. Bennük kell felfednie és kifejlesztenie.” Szocialista forradalmunk szerves ré­ szeként kibontakozott kulturális át­ alakulás pezsgő légkörében napjaink­ ban a marxista elmélet gyakorlati megvalósítására kerül sor, a művésze­ tek tudatformáló hatásának, szerepé­ nek problémája egyik központi kér­ dés. Az MSZMP VIII. Kongresszusán meghatározott közművelődési célkitű­ zések, valamint az Ideológiai Irányel­ vek a népművelés egyik legfontosabb feladataként éppen az esztétikai és művészeti nevelésnek, a lakosság ízlé­ sének gyors fejlesztését, a műélvezők körének bővítését jelölik meg. Az egyre magasabb szintre emelkedő mű­ szaki technika, amely közvetlenül is hatással van a termelőerőik alakulásá­ ra, alkotó fantáziájú embereket kíván. Ez pedig csak az olyan sokoldalúan képzett embernek lehet, aki fogalmi úton szerzett intellektuális műveltsé­ ge mellett esztétikai kultúrával is rendelkezik. Ilyen vonatkozásban az esztétikai nevelés mint az érzékek, az érzelem, a fantázia és az ízlés kimű­ velésének eszköze mind a technikai fejlődés, mind pedig a közhasznú termelés szempontjából általános je­ lentőséggel bír. Elhanyagolásának ká­ ros következményei jól tettenérhetők már azoknak a közszükségleti tár­ gyaknak a kivitelezésében is, amelye­ ket naponta használunk, a munkahely az otthon berendezési tárgyaiban, te­ hát abban a legközvetlenebb miliő­ ben, ahol a munka és a pihenés óráit töltjük. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Az esztétikai nevelésnek a gyakorlati élet szempontjából meg­ lévő jelentőségén kívül van még egy egyetemesebb, még fontosabb emberi jelentősége is. A művészi alkotások megértésére, élvezésére való nevelés alapvetően szükséges a harmonikus személyiség kialakításához, a szocia­ lista ember eszmei, erkölcsi arculatá­ nak formálásához. Olyan emberek ne­ veléséhez, akiknek van szeme a ter­ mészeti és a művészi szép meglátásá­ hoz, akik élvezik és igénylik is eze­ ket a magasrendű élményeket. Az esztétikai nevelés nélkülözhetetlen eszköze a humánum formálásának. A teljes emberséghez hozzátartozik az az érzéki és szellemi, az érzékelés és gondolkodás harmóniája. Az általános feladatok megvalósítá­ sához, — amelyek helyileg párosulnak a kultúrcentrum kialakításának fela­ dataival — elengedhetetlen az eddigi eredmények és hiányosságok számba­ vétele, hiszen a számvetés- sok eset­ ben önkéntelenül is megmutatja a „hogyan tovább” útjait, azokat az utakat, amelyekre az objektív és szubjektív lehetőségek egyaránt mó­ dot adnak. A megye, s méginkább a megye­ székhely kultúrális fejlődésének el­ lentmondásai jórészt az egykori „kenyeretlen Tarján”, a mondvacsi­ nált város káros eszmei örökségében gyökereznek. Ezt az örökséget — amely bizonyos fokú kulturális igény­ telenségben és a polgári ízlés iránti fogékonyságban mutatkozik meg — a rendkívüli méretekben fejlődő új szo­ cialista város még nem tudta teljesen 77 �levetkőzni. A városközpont végleges kialakítása — néhány teljesen kész, impozáns épület ellenére — még né­ hány évet várat magára. Az építkezé­ sekkel járó ideiglenes környezet nem szerencsés az esztétikai nevelés szem­ pontjából. Ennek ellenére a legmo­ dernebb stílus szerint épített új köz­ épületek és lakóházak a lakosság zö­ mének megnyerték tetszését. Az ízlé­ ses külsejű lakásokban legtöbbször új, modern bútor kerül, még akkor is, ha nem fiatal házasok költöznek be, so­ kan kicserélik régi bútoraikat. Ez azt bizonyítja, hogy a mindennapos kör­ nyezet esztétikus kialakítása egyike a legfontosabb, alig észrevehetően, de folyamatosan nevelő tényezőknek. Ugyanakkor a főként magánházakból álló lakótelepeken (Béke-telep, Rok­ kant-telep) sajátos antimodem építke­ zési stílus, az úgynevezett kertkúltúra kezd újjáéledni. Ügy tűnik, a saját házhoz jutó kétkezi munkás az egy­ kori polgár családokat utánozza. A kertekben megjelenő díszítő elemek (törpe, vár, színes gömbök) álromantikájukkal károsan befolyásolják az esztétikai ízlés helyes irányban való fejlődését. A lakások belső díszítése nincs egye­ nes arányban a modern, praktikus bútorok iránti igénnyel. Széles töme­ gek hozták magukkal a múltból fogé­ konyságukat a hamisan csillogó dekorativitás, egy lesüllyedt szecesszió ter­ mékei s a szórakoztatóipar izgató és hódító árui iránt. Ezt, a sajnos még mindig tömegigényt főként a piaci árusok elégítik ki giccses készítmé­ nyeikkel. A kisiparosok termékbemu­ tató kiállításai ráadásul még reklámot is csinálnak ezeknek az áruknak, dísz­ párnák, csiszolt tükrök, falvédők, bi­ zsu stb.) Alakult egy népművelőkből álló bizottság, amely minden igyeke­ zete ellenére sem tudja megakadá­ lyozni ezeknek az áruknak a készíté­ sét és terjesztését. Országos szervek közbenjárására lenne szükég. Helyi feladat viszont több lakberendezési kiállítás, szakmai tanácsadás rendezé­ se, illetve szervezése. Jól ki kell majd használni a Képcsarnok Vállalat új salgótarjáni galériájában rejlő neve­ lési lehetőségeket. A művészeti ágak közül a legna­ gyobb fejlődés a képzőművészet terü­ letén tapasztalható. A képzőművészek nógrádi csoportja az észak-magyaror­ szági területi szervezet tagjaként az elmúlt néhány évben országosan is rangot, nevet szerzett magának. Ered­ ményes munkájukról a gyakori ma­ gas színvonalú, reprezentatív kiállítá­ sokon tesznek többek között tanúbi­ zonyságot. A kiállítások látogatottsá­ ga viszont azt bizonyítja, hogy az eredményekkel párhuzamosan, mond­ hatni azok függvényeként fokozódott a közönség érdeklődése is a képzőmű­ vészet iránt. Egy-egy kiállítást átla­ gosan 3—4 ezren tekintenek meg. Pél­ dául az I. Észak-magyarországi Terü­ leti Képzőművészeti Kiállítást 3521-en, a besztercebányai vendégművészek tárlatát 3100-an, a Nógrád megyei Képzőművészeti Studióbemutakozó ki­ állítását is több ezren látták. Kétség­ telenül örvendetes jelenséget takarnak a számok, hiszen azt mutatják, hogy a város lakóinak tíz százaléka állan­ dó tárlatlátogató. Akkor persze téves képet nyernénk, ha az egyes kiállítá­ sok látogatóinak számát összeadva próbálnánk egy év mérlegét megvon­ ni, hiszen, a tapasztalat azt mutatja, hogy szinte mindig ugyanazok tekin­ tik meg a kiállításokat. Nem készült statisztika a látogatók társadalmi megoszlásról, de a felületes felmérés alapján azt mondhatjuk, hogy főként diákok, — őket kísérő pedagógusok —, népművelők, az állami és a pártap­ parátus dolgozói közül kerülnek ki a „törzstagok”. A széles tömegek még nem képviseltetik magukat megfelelő arányban. Ebből következik, hogy népművelési munkánk egyik aktuális feladata a szélesebb rétegek bevonása a képzőművészet kínálta műélvezetbe. Ez azonban túl a szervező munkán, a tömegek direkt esztétikai nevelését is megköveteli. A látáskultúrára való nevelés és en­ nek lényege a képzőművészeti művelt­ ség alapjainak elsajátítása még meszsze elmarad más művészeti ágak szer­ vezett rendszerezett ismertetése mö­ gött. Ez az oka, hogy szinte naponta találkozni emberekkel, akik fanyalog­ va jönnek ki egy-egy kiállításról, aho­ vá éppen a hangos, de nem hivalkodó hírverés csalogatta be őket. Keserű szájízük oka elsősorban a művek megnemértése. Ez az érzés akarvaakaratlanul a modern képzőművészet elleni protestáláshoz vezet, amely �áll tehát a képzőművészet funkciója. Az igazi művészet feladata nem az, hogy azt tükrözze, amit a valóságból az érzékszervek vesznek tudomásul, hanem mindazt, amit az érzékszervi tapasztalatból az összefüggéseket ku­ tató értelem ismerhet csak fel. Nem a jelenséget, a felszínt, hanem a lé­ nyeget kell a képzőművészet nyelvén, sajátos formaeszközzel tolmácsolni. Egy vizuális élmény az asszociációk sorát idézi fel a művészben, kialakult az úgynevezett képszerű gondolat, aminek segítségével az egyedi lát­ ványt a művész általánosítja, bizo­ nyos érzelmi-gondolati eszme jelké­ pévé formálja, vagy pedig a benne élő tartalmakat vetíti ki az embe­ rek és a tárgyak csoportjára. Bizony elég keveset tettünk még an­ nak érdekében, hogy a közönség ilyen aspektusból szemlélje a műalkotásokat. Nem elég, ha csupán a katalógusokra, művészeti könyvekre, a televízió esz­ tétikai előadásaira, és egyéb spontán alkalmakra bízzuk az ízlés alakítását, a látáskúltúra nevelését. Nem elegen­ dő az esztétikai ismeretterjesztő elő­ adások száma és színvonala sem. Meg kell magyarázni, hogy a modern, ha­ ladó törekvések elismerése nem je­ lenti a dekadens, antihumánus, anar­ chista művészet felkarolását. Vitákra alkalmas fórumokat kell biztosítani a nagyközönség részére is. Szervezet­ tebbé kell tenni a tárlatlátogatásokat, művészetbarát körökre van szükség. Képzőművész-közönség találkozókat kell szervezni. Vannak műtermes la­ kásaink, amelyeknek kisebb csoportos meglátogatását a házigazdák nem vennék rossz néven. Nem „titkaikat ellesni szándékozók”, hanem tanulnivágyók keresnék fel őket. Meg aztán a művész sem tekintheti befejezett­ nek tevékenységét egy-egy kép meg­ alkotásával. A közönséggel való in­ tenzív kapcsolat nemcsak a téma, hanem a fentiek szempontjából is gyümölcsöző lehet. Az örvendetes jelenségek ellenére sok tehát még a tennivaló a művé­ szek és a közönség közti összhang megteremtése, az újszerű törekvések elfogadtatása terén. Hasonló gondja­ ink persze más művészeti ágak te­ rületén is vannak. Az irodalomban a közízlés Jókai, Gárdonyi, Mikszáth színvonalán áll. vagy az alkotók és a közönség közti feszültség, vagy pedig a közöny for­ májában fejeződik ki. Ezt lehetett például tapasztalni Tar István Tereferélők című szép, hangulatos köztéri szoborkompozíciójának fogadtatásakor. Vannak olyanok, — szerencsére a vá­ rosban kevés számban —, akik ne­ hogy a modernség elítélésének vád­ jával illessék őket, szívesen fogadnak minden, számukra új, szokatlan, sőt érthetetlen, kétes értékű képzőmű­ vészeti jelenséget. Mások — ők van­ nak a legtöbben — a megnemértés miatt közönyösen elfordulnak a kép­ zőművészet bármilyen új eredményé­ től. Elmarasztalhatok e vajon ezért? Hi­ bájukul róható e fel, hogy érték­ rendszerük, esztétikai műveltségük nem el_g fejlett? Természetesen nem. De a művészektől sem várhatjuk, hogy ellentmondva koruk, „mestersé­ gük” alkotta fejlődési tendenciáknak, csupán másolói legyenek a környező valóságnak. Herbert Read angol mű­ történész A modern festészet című művében ezt az ellentmondást más vonatkozásban így fogalmazza meg: „A művészet egész története a vizuá­ lis észlelés különféle módozatainak története. Azoknak a változó szem­ szögeknek a története, amelyekből az ember látta a világot. A tapasztalat­ lan laikus ezzel kapcsolatban azt mondhatná, hogy a világot csak egy­ féléképpen lehet látni, — ahogyan az ő érzékei megragadják. Ez tévhit. Mi azt látjuk, amit megtanultunk látni, és eképpen a meglátás szokás­ sá, konvencióvá válik, részleges kivá­ lasztása mindannak, ami nézni való, és torzított összefoglalása a többinek. Azt látjuk, amit látni akarunk — és amit látni akarunk, az meghatározott. Nem az optika merev törvényei által, vagy méginkább az önfenntartás ösz­ töne által, hanem azon kívánság ál­ tal, hogy felfedezzünk, illetőleg szer­ kesszünk magunknak egy elképzelhe­ tő világot.” Azt kell tehát világosan láttatnunk az emberekkel, hogy a műalkotás szépsége nem az ábrázolt tárgy tö­ kéletes természeti hűségén múlik. Hiszen- nincsen olyan művész, aki a természetben látható tárgyakat olyan pontosan tudná reprodukálni, mint például a fényképezőgép. Nem ebben 79 �filmváltozatnak, a Szentjános fejevételének egyik esti előadásán ötvenen alul volt a nézők száma a November 7 filmszínházban, a megyeszékhely központi mozijában. Mindez nem ír­ ható az elavult, korszerűtlen épület számlájára, hiszen a Korzikai testvé­ rek, a Púpos, és a Cartouche vetíté­ sekor szinte lehetetlen volt jegyet kapni. Nem kapunk reális képet színházi és zenekultúránk helyzetéről, — a közízlést csak sejtetni lehet —, hi­ szen mindezideig objektum hiány gá­ tolta e két művészeti ág hatásának kibontakozását. A tapasztalat minden­ esetre azt mutatja, hogy a Déryné Színház átlagos előadásainak színvo­ nalán túlnőtt közönségünk. Ha öszszehasonlítjuk két zenés, vidám darab a Titanic keringő és a Mária főhad­ nagy nézőinek számát, nagy különb­ séget tapasztalunk. Az előbbit 110-en az utóbbit 420-an látták. Az előbbit a Déryné Színház, az utóbbit az Egri Gárdonyi Géza Színház mutatta be. Viszont ugyancsak az egriek előadá­ sában a Stuart Máriát mindössze 180an nézték meg. Az új megyei művelődési ház ideális környezete jól átgondolt műsorpolitika alapián remélhetőleg felszámolja a színháztól, és a gondo­ lati drámától való bizonyos fokú idegenkedést, és segít megszerettetni széles tömegekkel a komolyzenét, Beethoven, Liszt és Bartók muzsiká­ ját. Amint a fenti vázlatos áttekintésből is kiderül nem kis feladatok várnak a népművelésre a közízlés fejlesztése, az esztétikai nevelés területén. Lenin és Gramsci gondolatának megvalósí­ tása az aktuális feladat. Az kétségte­ len, hogy éppen a népművelés haté­ konysága folytán rengeteget fejlődött a közízlés az elmúlt két évtizedben. A további fejlődés záloga a kultúra új formájának megteremtése, amely­ ben az ember nemcsak mint befoga­ dó van jelen, hanem mint saját belső énjének megteremtője, saját személyi­ ségének birtokbavevője, amelynek ré­ vén képessé válik történelmi jelentő­ ségének, az életben betöltött funkció­ jának, jogainak és kötelességeinek a megértésére. Felmérések bizonyítják, hogy az ol­ vasók többsége megrekedt ezen az épenséggel nem érdektelen, de avult szinten. Népművelő tevékenységünk sok éven át nagy igyekezettel nép­ szerűsítette a múlt század klasszikus­ sá vált remekműveit, s századunk művészeti alkotásaiból azokat, melyék leghívebben őrizték a klaszszikus tradíciókat. Ez érthető és he­ lyes volt. A nem-olvasóból olvasót kellett nevelni, a bűnügyi ponyvare­ gény ellen kellett Jókait felvonultatni. De mintha mindez túlon-túl jól sike­ rült volna. Felnőttek tömegének ser­ dülőkori ízlése van. Elég erős még a giccs, a bestseller, a félművészet seké­ lyebb termékeinek az ízlésromboló ha­ tása. A mai magyar irodalom még nem érte el a jogos megbecsülést, a tö­ megek körében. A maiak közül Ber­ kesi és Szilvási könnyű fajsúlyú re­ gényei a legnépszerűbbek. Kevesen olvassák irodalmi folyóiratainkat, alig néhány előfizetője van a város lakói közül az Új Írásnak, a Nagyvi­ lágnak és az Élet és Irodalomnak Nógrádi antológiánk a Palócföld ezek után érthető, hogy nem tud maga mögé állandó olvasó derékhadat fel­ sorakoztatni. A szakadék az olvasók többségénél inkább a szándékban, mint a mű­ veltségben van. Egy francia író meg­ fogalmazása szerint kétféle irodalom van; a lusták, és a vállalkozó ked­ vűek irodalma. A mi közönségünk zöme inkább az előbbiben válogat. Azt tartja egy mondás, ugyanolyan kevés jó olvasó van, mint amilyen kevés jó író. A különbség azonban lényeges; az író születik, az olvasót nevelni is lehet. Ezt kell a népműve­ lésnek kihasználnia. A film iránti érdeklődés a nagy­ számú, — több mint ötezer — tele­ víziós készülék ellenére jónak mond­ ható. Főként a kalandos, izgalmas filmek, utóbbi időben a krimik a legnépszerűbbek. A mélyebb gondo­ lati elemeket tartalmazó filmek, és a magyar filmművészet alkotásai még valóban kimagasló művészi színvo­ nal esetén sem — ezideig még nem nyerték meg a nagyközönség tetszé­ sét. Nagydíjas filmünk majdhogy nem megbukott Salgótarjánban, alig harminc százalékos házzal vetítették. Galambos Lajos regényéből készült Csongrády Béla 80 �ID. SZABÓ ISTVÁN: PÁSZTOR �LÓRÁNT JÁNOS: FALU LÓRÁNT JÁNOS: BALATONI TÁJ �RÉTI ZOLTÁN: HORGÁSZOK �CZINKE FERENC: ZODIÁK JEGYE �SZOCIOLÓGIA NÓGRÁD MEGYE TÁRSADALOMRAJZA (RÉSZLET) A MUNKÁSSÁG 1. a nógrádi tüntetések, éhségmenetek). Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a Horthy-rezsim helyi és országos urait is ez a tény kényszerítette a fokozott szociális—kulturális—vallási offenzívá­ ra ezen a vidéken. Ezért épült itt annyi templom a két háború között, hogy ha ma Tarjáni és környékét járjuk, mél­ tán csodálkozhatunk a minduntalan égrebökő tornyok láttán. Szerzetesren­ dek települnek ide, és folytatják „ál­ dásos” munkájukat az „istenadta” nép között. Más városokban, ahol van je­ lentős polgárság, kispolgárság, az egy­ ház és az állam csak fanyalogva tá­ maszkodik a munkásokra és azok gyermekeire, itt azonban a munkás vagy altiszt gyereke, nagyon jó Mária-lánynak, cserkésznek... A kazári származású alispán „művi úton’ ’fel­ támasztja szülőfaluja népviseletét (eleinte állítólag két pengőt fizetett annak, aki ősei ruhájában ment va­ sárnap templomba) — amit persze mi most megköszönünk neki, de ő nagyon jól tudta, hogy a régi ruhák­ kal az emberek a feudális világ jobbágykötöttségeinek egyikét-másikát is magukra öltik. Szabó Zoltán annakidején örömmel ecsetelte a „Rimai birodalom” tarjáni részét, amely „a sorompón túl” kezdő­ dött, és ahol a munkás jóval többet keres, gyermekei a hidegtől és az éhe­ zéstől nem satnyulnak el, sokan pol­ gáriba, kereskedelmibe járnak, de leg­ többje mégsem hagyja oda apja, nagy­ apja foglalkozását, hanem kovács, drót­ húzó, öntő lesz az Acélárugyárban. A fejezet végén féltően emelte fel szavát, hogy jó lenne, ha az anyagi módhoz a szervezett munkás öntudata is járul­ na... A Cifra nyomorúság megírását követő évtized a medence többi dol­ gozójával együ.tt a rimai munkásnak is módot adott, hogy gondolatait, igazi szándékait cselekedetekben nyilvánítsa: iparmedence A megyében foglalkoztatott mintegy harminckétezer ipari munkásból csu­ pán hatezernyi dolgozik a salgótarjáni járáson kívül, amelynek területe nagy­ jából a nógrádi iparmedence határait tölti ki. Ez a nagyfokú centralizáltság teszi, hogy Nógrádról mint erősen ipa­ rosodott megyéről beszélünk, holott a keresők kétharmada mezőgazdasági munkából él. Hevesben például — ab­ szolút számban — több az üzemi mun­ kás, de míg a negyvenezer lakosú Eger negyven ipartelepén csak mintegy öt­ ezer ember dolgozik, addig a harminc­ háromezer lélekszámú Salgótarján har­ mincegy vállalatánál több mint tizen­ kétezren — köztük a három nagyobb üzemben hét és félezren! Salgótarján és a központi járás mint­ egy kilencvenötezer lakosából minden negyedik ember a szocialista iparban dolgozik (és ezt az arányt a meden­ cén kívülről bejárók sem változtatják meg lényegesen). S ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy ennek a lét­ számnak majd kilencven százaléka a nehéziparban (bányászati, fémipar, üvegipar) dolgozik, mégpedig nagy­ részt még a múlt században alapított vállalatoknál, és figyelembe vesszük, hogy itt sohasem volt jelentős kis­ iparos, kereskedő, tisztviselő réteg — akkor érthetővé válik, hogy a nóg­ rádi iparmedence miért játszott és ját­ szik olyan fontos szerepet hazánk hu­ szadik századi történelmében. Szinte keresni kell az országban még egy olyan iparvidéket — Buda­ pestet, Miskolcot is beleértve —, ahol a nehézipari munkásság ilyen túlsúly­ ban van! S elsősorban ez adott mó­ dot a nógrádi munkásságnak, hogy több ízben döntőleg szóljon bele a politikai — társadalmi életbe (1918 ősze, 19 ta­ vasza, a 26—28-as sztrájkok, éhség­ 6 81 �Igaz ugyan, hogy a háború alatt az Acélárugyárban viszonylag sokan vet­ tek részt a nyilas mozgalomban, de ez ott egyrészt a tőkés rend iránti elége­ detlenségnek a jele, másrészt csupán ideig-óráig tartó politikai (és nem osz­ tályhovatartozási!) eltévelyedés volt, amit mi sem bizonyít jobban minthogy a felszabadulás utáni negyvenötös, negyvenhetes „harci” választásokon — a bányászokkal és a többi nagyüze­ mekkel együtt — a rimaiak zöme is a kommunista pártra szavazott! Ha csupán e két választás itteni eredményét hozzuk fel bizonyítékul, akkor is világosan lemérhető, hogy a Horthy-korszak keresztény szellemi kurzusa lényegében hatástalan volt az iparmedence munkásai között. Ugyan­ akkor még ma sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kevés kispol­ gárság, a vékony tisztviselőréteg és a bányák, üzemek úgynevezett altiszti karának nagy részében erős gyökeret vert a katolicizmus, vagy annak vala­ milyen demokratizált, hogy azt ne mondjuk: „szocializált” válfaja. Ez a szellem vagy torzult alternatívája egyes emberekben (és családokban!) tovább él és — a domináló politikai meggyőződés kontrasztjaként — sokkal erősebben, mint esetleg másutt. Tár­ sadalmi hatóereje nincsen, csupán olyan esetekben, mikor a szocialista építésben, a kommunista politikában hibák, hasadások keletkeznek (lásd 1955—56). A felszabadulás utáni első tíz év­ ben Salgótarján és környéke saját ki­ emelt politikai, társadalmi szerepét szemlélhette az országos politika tük­ rében. Ötvenkettő—ötvenháromban azonban már világossá vált, hogy ez a kiemelt szerep jórészt csupán dicsére­ tekben és elvárásban realizálódik, ahe­ lyett, hogy az igazi megbecsülés a tár­ sadalmi aktivitás fejlesztésében, a vá­ ros és községpolitikában vagy a terme­ lési—technikai szint emelésében je­ lentkezett volna. Ez persze tulajdon­ képpen megegyezett az országos hely­ zettel, de itt azért volt élesebb a kont­ raszt, mert a nógrádi munkásság az évtizedek során és a felszabadulás után is igazán rászolgált arra, hogy dekla­ rációk helyett anyagi, szellemi, kultu­ rális helyzetének lényeges megjavítá­ sát kapja! Hogy a kunmadarasi gazda vagy a szabolcsi szegényparaszt elé­ gedetlen volt az ötvenes évek közepén, az lehetett keserű valóság, de nem volt meglepő — a nógrádi bányász vagy ipari munkás fenntartásai azonban már nem csupán meglepőek voltak, hanem komoly figyelmeztető jelek is! Nem a felszabadulás utáni első tíz év hatalmas, új korszakot nyitó poli­ tikai, gazdasági társadalmi változásai­ nak figyelmen kívül hagyásáról van itt szó. Azok történelmi tények, még letagadni sem lehetne közülük egyet­ len egyet sem. Az is tény azonban, hogy az iparfejlesztésben, a város és a községpolitikában, a munkások anya­ gi helyzetében, szellemi-kulturális éle­ tében 1958-tól indult meg az az erő­ teljes fejlődés, amelyik ma már lehe­ tővé teszi, hogy ne a távol vagy közel­ múlt bűneit, hibáit, hanyagságait em­ legessük, hanem a jelen helyzetet, a nógrádi iparmedence új arcát próbál­ juk megrajzolni! 2. BÁNYÁSZOK A harminc, harmincöt éven aluli bá­ nyász ma már csak az öregek elbeszé­ léséből, leírásokból és filmekről ismeri a régi életformát. S ez a régi nem a múlt századi Szent István Kőszénbánya Társulat idejét jelzi, hanem a felsza­ badulás előtti kort. Ha egy nyugdíjas bányász ma a nyolc általános és három MTH-t végzett vájárok előtt a napi ti­ zenkét órai munkáról, az öt gyermek­ nek jutó három pár cipőről és a bér­ fizetés napján megjelenő kakastollakról beszél, akkor a fiatalok először kimeresztik a szemüket, majd türelmes­ buzgón bólogatnak, és később, egymás között megállapítják, hogy ez az öreg se megy a szomszédba egy kis parázs fantáziáért. Sok idős bányász — többek között — ezért nem szereti a mai fiatalokat ez a jelenség a nemzedéki probléma taglalása nélkül is kiválóan mutatja, hogy huszonegy év alatt mennyit vál­ tozott a világ, a nógrádi bányászok vi­ lága. Ennek a változásnak legszembetű­ nőbb jelei a nyolcezer lakosú nagybátonyi bányaváros, a modern Rákóczitelepi, mátranováki, homokterenyei stb. telepek, a betonba öntött film­ színházak, művelődési otthonok, mun­ kásszállók, utak és járdák, a mindig 82 �élénk forgalmú nagy üzletházak, az emeletes, büszkehomlokú iparitanuló­ intézetek és gimnáziumok. E hevenyészett felsorolásba nem ke­ rültek be az új általános iskolák, mert ezek már annyira természetesek nema volt bányakastélyokba, és tiszti kaszi­ nókba költözött kultúrintézmények, mert azok lassan kiöregszenek, vas­ tag falaikkal, aránylag kicsi ablakaik­ kal korszerűtlen, ósdi benyomást tesz­ nek ránk... A további jelek ugyanilyen szembetűnőek: egy pesti ismerős kora tavaszszal végigautózat a 21-es országutat, és Tarjánban kiszállva megjegyezte; azt gondolta, hogy határmenti város­ hoz közeledvén egyre csökken majd a közúti forgalom, de csalódott, mert éppen ellenkezőleg történt... A bér­ házakon a tévé antennák erdeje; egy családnál két rádió, az új zeneszek­ rény a nappaliban, a régi rádió a konyhában, amit a gyerekek is nyúz­ hatnak. Minderről elég gyakran írunk, s a beszámolóknak, jelentéseknek és ünne­ pi beszédeknek szinte szerves részei a tévé-előfizetők (a rádió már nem ér­ dekes), a motortulajdonosok (a kerék­ pár bagatell) számának gyarapodása. És újságírók, tanácsi, tömegszervezeti vezetők, társadalmi aktívák hökkenten jegyzik meg a beszélgetésekben, hogy mindezek ma már nem „hatják” meg a bányászt: természetesnek ve­ szik, vagy esetleg még egy türelmet­ len kézmozdulatot is tesznek. Valóban. Mert ami van,' az már van! A bányász gondolataiban a jelenlegi helyzet mindenesetre eredmény — de ma már nem annyira vívmány, mint mindennapi munkájuk természetes ve­ lejárója. S örülhetünk annak, hogy idáig ha­ ladtunk: ez a felfogás világosan jelzi az emberek biztonságérzetét. Van azonban még egy dolog, amire egy jószemű pedagógus hívta föl a fi­ gyelmemet, s a múlthoz viszonyítva ta lán ez a legjellemzőbb kép: Huszonöt évvel ezelőtt este hatkor és reggel hatkor bizonytalanul lassú léptű, foltosruhájú emberek cammog­ tak elő a tárnák ásító torkából; szén­ portól fekete arcukon az izzadtság hú­ zott sokszoros csíkokat — úgyhogy in­ kább valami bányarémhez hasonlítot­ tak, mint emberi lényekhez. Ma min­ den huszonnégy órában háromszor van műszakváltás és az emberek megmosa­ kodva, legtöbben ruhát váltva mennek haza, járásuk gyorsabb, tartásuk egye­ nesebb, és szemükben nem az állati fáradtság parazsa hamvad. — Megváltozott tudatvilágukon túl egyszerű biológiai tényről van szó — mondta ismerősöm. — Napról napra kipihenik magukat, kielégítően táp­ lálkoznak, tehát nem rablógazdálkod­ nak szervezetükkel! Szó sincs persze arról, hogy a bá­ nyász napi munkája ma már valami minduntalan megismétlődő gépesített diadalmenet odalent a föld gyomrá­ ban — különösen a nógrádi feltárások­ nál, ahol legtöbb helyen vékony a ki­ termelhető szénréteg, s a korabeli ké­ reggyűrődések következtében nem egy vágaton elég gyakran nagy hurkokat vet föl-le, mint a hullámvasút a Vá­ rosligetben. A rendelkezésre álló legújabb (1965ös) statisztikai kimutatás szerint a nógrádi trösztnél a munkahelyi szál­ lítás hatvanhét, a szénfelrakás har­ minckilenc százalékban gépesített, míg viszont a szénjövesztés csupán két szá­ zalékban (külfejtés nélkül). A jövesztés gépesítésének ilyen alacsony foka az előbb említett szeszélyes vonulású és vékony szénrétegekben leli magya­ rázatát. Az viszont ezek után világos, hogy a nógrádi bányásznak van mit megfog­ nia; s a bőven alkalmazott dinamit in­ kább a termelékenységet emeli, mert a fúrásoknál éppen elég a húszegyné­ hány kilós gépet tartani. A mélyszint egyéb nehézségei mellett elsősorban ez teszi, hogy a nógrádi bányász még ma is nehéz fizikai munkás. S ugyan­ ez az oka, hogy az MTH-t végzett fia­ tal vájárok és az idősebb bányászok között ellentét érezhető. Szabó Zoltán annakidején említést tett arról, hogy az igazi bányászok le­ nézték a télire föld alá húzódó pa­ rasztokat, akiket megtűrt, ügyetlen és bamba vendégeknek tekintettek a széntermelésben. Mára megfordult a dolog: az idősebb bányász rendsze­ rint saját fiát sem tekinti igazi tár­ sának, mert az három évig tanulta az elméletet, a gépek kezelését, a 83 �egy és nem tíz fiatal panaszkodott, hogy sem brigádtársai, sem a főak­ nász nem engedték tanulni. Ugyan­ akkor egészen értelmes brigádtagok, sőt brigádvezetők, főaknászok, el­ mondták, hogy ők elvben helyeslik a tanulást, de a gyakorlatban számta­ lanszor tapasztalták, hogy ha egy fiatal vájár két technikumot elvégez, akkor már követeli az íróasztalt. És közben is sok baj van vele: tanul­ mányi szabadságra megy, konzultáció miatt műszakot cserél, és a többi. Úgyhogy az üzemvezetőségek sok esetben ma már egyszerűen ezt írják a felvételt kérő ívére: munkája jobb elvégzéséhez nem szükséges! S a fia­ tal mehet az atyaúristenhez. modern szénjövesztés módszereit, s mikor lekerül a szénfal mellé, „csak ujjahegyével fogja a csákányt, mint a szégyenlős kislány”, és közülük na­ gyon sok igen hamar búcsút is mond apái foglalkozásának. — Míg viszont a faluról bejövő markos legény sem­ mit sem tud a modern gépeikről, ő pénzt akar keresni, amire módja is nyílik, ha nem sajnálja a tenyerét, és az izzadságot a fúrógéptől, a csákánytól és a lapáttól! Ez a széles körben megfigyelhető tény érdekes helyzetet teremt ko­ runk egyik jelentős mozgalmában, a szocialista brigádok vetélkedéséiben. A mottó közismert: „Szocialista mó­ don dolgozni, tanulni, élni!” E hár­ mas jelszó nem csupán a munkára vonatkozik, hanem az emberek egész élettevékenységét átfogja, a munkaerkölcstől a szakmai és általános mű­ veltig emeléséig, a kultúrált visel­ kedéstől a gyermeknevelésig. Elmé­ letben. A nógrádi széntrösztnél szinte egyetlen főaknász vagy üzemvezető sincs, aki ne ismerte volna föl, e mozgalom jelentőségét — elméletben csakúgy, mint a gyakorlatban. Nem­ ritkán győz azonban a szűk, prakticista szemlélet: a csákányt markoló bányásznak, és a gazdasági mutatók­ ért felelős vezetőnek ugyanis van egy alapvetően közös érdeke, amit az előbbi úgy fejez ki, hogy „Forint”, míg az utóbbi „tonnaterv”-nek hív­ ja... Az is tény persze, hogy az utóbbi években a bányászok körében észre­ vehetően csökkent a duhajkodások, verekedések száma; ma jóval több rendezett családi életet találhatunk, mint tíz évvel ezelőtt. Mindez nem csupán a gyors lakásépítkezések, az anyagi, kultúrális szint általános emelkedésének köszönhető, hanem a szocialista brigádmozgalommal életrehívott új életnormák is közreját­ szanak benne. Viszont teljesen haszontalanul, és értelmetlenül csapnánk be magunkat, ha nem akarnánk észrevenni, hogy a tonnaterv teljesítése és a „nagyobb forint” megszerzése jelenleg ellentét­ ben áll a hármas jelszó második ré­ szével (szocialista módon tanulni). A nógrádi bányásztelepeken járva nem Sok bányász és bányavezető be­ szélgetések során azt is kifejezésre juttatja, hogy a hetedik, nyolcadik ál­ talános elvégzése szerinte ugyanilyen fölösleges; „A szénlapát attól nem lesz könnyebb, se okosabb. Sőt, sok­ szor nehezebb.” És be kell vallanunk, hogy nem tudjuk megdönteni érveiket. Igazuk van — ma még... Ennek az igazságnak a súlya azon­ ban a következő egy-két évtizedben a bányászat nehéz fizikai jellegének fokozatos megszüntetésével egyenes arányban fog csökkenni. Ugyanakkor látnunk kell: a nehézséget okozó el­ lentétet az teremtette, hogy a mozga­ lom megindulásakor, és a későbbiek­ ben sem differenciáltuk eléggé a hár­ mas jelszót az egyes szakmák, sőt azokon belül az egyes vidékek hely­ zetére. Ment teljesen kézenfekvő, hogy objektíve, másként érvényesül a jelszó pl. a műszeriparban, mint a vastömegcikk gyártásban, és ismét másként a jobban gépesített (és gépe­ síthető) tatabányai trösztnél, mint a nógrádi bányavidékéken. Ezt a differenciálást még ma sem volna késő elvégeznünk. Sőt. a moz­ galom fejlődésével sürgetőbb mint valaha, hiszen az előbbiekből látha­ tó: ahogyan emelkednek a követelmé­ nyek, úgy nő a távolság az országos szint, és a nógrádi bányákban követ­ hető gyakorlat között, ami pedig fö­ lösleges visszavonásokat, megfontolá­ sokat támaszt ezen a téren mind a vezetők, mind a munkások között 84 �egyrészt, másrészt viszont egyre csökkenti a mozgalom realitását és ezen keresztül hatóerejét. * Kifigyelem a nógrádi bányavárosok, bánytelepek lakóit: hogyan lépnek az utcán, hogy villan a szemük, milyen csillanása van a nevetésüknek. Fejtartásuk, kézmozdulataik, hanghordo­ zásuk akár az utcán, vonaton, ven­ déglőiben vagy a Karancs presszójá­ ban gyakran eszembe juttatja: ez a felszabadult, nyílt, természetes tar­ tás történelmünk legutóbbi huszonegy éve alatt lett sajátjuk. A negyvenes évek közepén, hirtelen, földrengéssze­ rűen gördült le róluk az a soktonnás teher, amit a fejlődésellenes, anak­ ronisztikus, feudálkapitalista állam jelentett számukra. „Hazátlan bitan­ gokból”, kénytelen kelletlen meg­ tűrt „szükséges rossz”-ból — régi ki­ fejezéssel élve — elitcsapat lettek, az uralkodó munkásosztálynak is külön megbecsült gárdája, akikhez az el­ múlt két évtized során időről időre ellátogatnak az ország vezetői: Ká­ dár János ötvenkilencben művelődési házat avat Karancslapujtőn, aztán — egy újabb látogatáskor — ingújjban sétál a nagybátonyi bányavárosban. — A nógrádi bányász, bányászfeleség és bányászfiatal tudatában, monda­ taiban és mozdulataiban mindez ak­ kor is benne van, ha nem beszél róla.... Elfigyelem őket és keresem magatartásukban, tetteikben a gőgöt, vagy az egyszerűbb és szimpatikusabb büszkeséget. Itt-ott előcsillan: egy ismerősöm például hat gépelt oldalon tudta rögzíteni egy bányászasszony felsoro­ lását, amiből kiderült, hogy lányuk lakodalmán hányféle és milyen mennyiségű étel-ital fogyott, hányfé­ le és milyen hozományt kapott a fiatal pár... Utánnaszámoltunk — és óvatosan dobálva a forintokkal — ki­ derítettük, hogy a négy napig tartott mennyegző mintegy tizenhat-tizennyolcezer forintjába került a két családnak, míg a hozomány értéke negyvenezer körül lehet — nem szá­ mítva az esküvő után rögtön rendel­ kezésükre bocsájtott kétszoba össz­ komfortos új villát. A két családból négyen dolgoznak bányánál, s közülük hárman a földalatt, ami azt jelenti, hogy havonta minimum tízezer forint megy a két háztartásba. Ötezer forint havi jöve­ delem egy budapesti — vagy akár salgótarjáni — értelmiségi családnak nem jelent ekkora akkumulációt: Meglátogattuk a fiatal párt, mert kíváncsi voltam a proletárgőgre, á la 1966. Kicsit szégyenkezve mutogatták végig a berendezést, a törülközők, ágyneműek, férfiingek meg a jó ég tudja micsodák garmadáit a három nagy szekrényben, aztán kávét főz­ tek a tiszteletünkre. Ital is került az asztalra — frissen hozott sör. Más­ különben otthon nem tartanak sem pálinkát, sem bort, a kávét csak vendégjáráskor isszák. A helyi ven­ déglőbe vagy presszóba hébe-korba látogatnak, moziba hetenként ha egyszer. Tarjádba, Pestre nagyon rit­ kán mennek: „Minek, hisz itt a té­ vé!” A fiatalasszony idegenkedik a félkész ételektől csakúgy, mint a konzervgyári befőttektől. Téliszalámit nem az ára miatt nem vásárolnak, hanem azért, mert a kolbászt is ha­ gyományos módón állítják elő. Fridzsider nem kell, mert a pince hűse talán még jobb is... Teljesen világos, hogy ilyen életvitel mellett a havi jövedelem sokkal töb­ bet jelent, mint egy tipikus városlakó­ nál. — S ezt a hagyományos életmódot folytatja a többemeletes házakba be­ költözött bányászcsaládok nagy több­ sége is: saját befőtt, rokonoknál hizlalt disznó, semmi nyaralás, vagy pesti szín­ házjárás. vajmi kevés könyv, kép, mű­ vészi tárgy ... Elsősorban tehát ez az oka annak, hogy manapság országszerte legendákat mesélnek a bányászok jó­ módjáról; így kerül sor arra, hogy egyegy hűségpénzhez hozzácsapják a töb­ bit. és minden OTP-részlet nélkül vásá­ rolják meg a bútort, tévét zeneszek­ rényt — nemritkán egyszerre ... Gondolkodók, filozófusok, forradal­ márok évszázadok, évezredek során számtalanszor kifejtették, hogy mik a demokrácia, a szabadság mutatói. A szóbanforgó lakodalom két öröm­ apja közül az egyik „csak” tizenöt éve bányász. Azelőtt cseléd volt. A másik régi bányászcsaládból származik: apja az első világháború alatt, ő maga horthyék idején tette le több ízben a csá­ 85 �Ez az uralkodó osztály az. amelyik nemcsak abban különbözik összes többi „elődjétől”, hogy nem zsákmányol ki senkit, hanem abban is, hogy csak mér­ tékkel büszke, és hogy a tudományt, a művészeteket nem bitorolni akarja, ha­ nem birtokolni és úgy felhasználni. kányt. Mert szabadságot akart; gondo­ lati és szólásszabadságot, törvény előtti egyenlőséget, nyolc órai munkát, és na­ gyobb akkordbért. — A felszabadulás harmadik évtizedének legelején ez az ember a szabadságot úgy realizálta — és mutatta meg! —. hogy lánya kiházasításához mintegy ötvenezer forinttal járult hozzá. Ennek igazolására szabad legyen fel­ hoznom, hogy Salgótarjánban ma a kö­ zépiskolák esti tagozatainak több diák­ ja van, mint a nappali osztályoknak. És hogy Mátranovák-Bányatelepen a fenti fiatalasszonyon kívül még tizenhat háziasszony jár dolgozók középiskolájá­ ba — s a férjek csak egész ritkán mo­ rognak ezért. Például olyankor, ha éppen rosszked­ vűen mennek haza délután, és maguk­ nak kell megmelegíteni a vacsorát. S talán ez jellemzi legjobban a nagymúl­ tú nógrádi bányászok mai életszemléle­ tét, világképét. És büszke erre. Nem gőgös, nem hiú; nem veri a mellét, és nem húzatja egy százasért a cigánnyal. Csak látszik a lépésén, a fejtartásán, érződik a hang­ ján, a kézfogásán ... Felrójjuk neki? ... Annál inkább sem, mert a lánya, a szószerinti új házas fiatalasszony múlt ősszel iratkozott be gimnáziumba. So­ káig faggatóztam, hogy mi akar lenni. S a sorozatos, „Semmi” feleleteknek márcsak azért sem hittem, mert jelen­ leg nem dolgozik. (Szívesen menne pe­ dig valahová, de őt is sújtja az a tény, hogy a nógrádi iparmedencében jelenleg még elég kevés az asszonyok számára létesített munkaalkalom.) Hitetlensé­ gemtől ösztönözve nagynehezen kilépett szégyenlős szűkszavúságából, és el­ mondta, hogy nagyon szereti Jobbágy Károly verseit és Szilvási Lajos köny­ veit. Mindkét író volt már lent náluk és megdöbbent, mikor rájött, hogy be­ szédüknek a felét nem érti, és hogy mikor a vendégek biztatták őket, hogy szóljanak, kérdezzenek, akkor sem ő, sem mások nem nyitották ki a száju­ kat — mert féltek, hogy butát monda­ nak! 3. GYÁRI MUNKÁSOK A statisztikai évkönyvben megtalál­ ható, hogy a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél a fizikai munkások átlag két­ ezerötszáz felett keresnek, míg a többi nagyvállalatoknál ezerhat—ezernyolcszázat. Számottevő különbség, de figye­ lembe kell vennünk, hogy míg a bá­ nyászok Zöme a fenti átlagot keresi, addig a gyárakban a szakmunkások (az összlétszám kisebb hányada) kö­ rülbelül ugyanannyit, a betanított rutinmunkát vagy a könnyűfizikai és kisegítő munkát végzők — nagyré­ szük nő és fiatal — általában ezerkét-ezernégyszáz forintot. S ez utób­ bi kisebb keresetűek rendszerint a szakmunkások feleségei, családtag­ jai. A bányász és gyárimunkás átlagke­ resete közötti különbség ilymódon közelíti egymást, de teljesen nem nivellálódnak, s ez nem is lenne mél­ tányos. — amit mi sem bizonyít job­ ban, minthogy a bányákban mindig van munkásfölvétel, míg a gyárak­ ba — a tarjáni nagyüzemekbe — elég nehéz bejutni. „Nógrádi iparmedence” — a kife­ jezés országszerte ismert, és inkább talán úgy, hogy szénmedence. Pedig lassan, meg kell szoknunk, hogy a bá­ nyák összesen sem foglalkoztatnak S valahogy ugyanígy járt a televízió­ val: ül, ül a készülék előtt, és érti, hogy mit akar mondani Shakespeare a Ró­ meó és Júliában, sőt mi több, még azt is. hogy Benedek István mit fejteget a divatos stressz-elmélettel kapcsolatban — és mégsem érti. Mert inkább csak sejti, és kihallja a számára érthetetlen szavak, mondatok, gondolatfűzések mö­ gül! ... ... Beszélgetésünk során végülis tré­ fásan megesküdött, hogy nem akar író­ asztalt valahol az érettségi bizonyít­ vány után — tulajdonképpen az érett­ ségi bizonyítványt sem áhítja, hanem művelt akar lenni. „Mert — mint mondta — Benedek István nem számol­ hat azzal, hogy a sok tévé készülék előtt az országban hány tanult ember, és hány buta bányászfeleség ül! ..." 86 �is nyilván az volt az elsődleges szem­ pont, hogy a nagyobb lélekszámra nagyobb beruházási összegeket kap­ nak, a sorozatban felhúzott hét-nyolcemeletes épületeket megint csak ki­ válóan indokolják a hosszú, keskeny völgy rossz térviszonyai — mindeb­ ből együtt azonban már kiderült, hogy hétezer salgótarjáni munkás a fel­ szabadulás után az eddig csak ter­ melési értékekben, számokban és kommunista múltban összegeződött monumentalitást lakóhelyének nagygyá, széppé, impozánssá tevésével is realizálni akarta és akarja. S ezen még mosolyognunk is sza­ bad, de ez a mosoly semmiképpen sem lehet elítélő vagy lekicsinylő: ennek a városnak nem csupán múlt­ ja miatt van jövője, hanem azért is — és ma már elsősorban azért — mert szinte naponta szerszámokkal, gépekkel, vas- és üvegáruval telt sze­ relvények indulnak ki belőle, s nem­ csak belföldre, hanem mind az öt lakott világrészbe! S az emberek — kiknek rendsze­ rint már dédapjuk is itt vájta a sze­ net kovácsolta a vasat vagy fújta az üveget — jellegzetes egyenesvágású kék szemmel, könnyen ráncbaszaladó homlokkal, markáns arcvonások­ kal és akaratos metszésű szájjal jár­ kálnak műszak után az utcán, vet­ nek egy nyugodt pillantást, a negyven méter magas építőtornyokra, és nem bosszankodnak, ha lebontották az épületet, ahol a múlthéten még megszokott borbélyukat találták, és most a Megyetanácshoz kell legyalo­ golniuk egy másik fodrászüzletbe. Pesten és Miskolcon. Gyöngyösön és Szegeden tapasztaltam, az ingerültsé­ get, amelyet a szükséges — sőt: sür­ gős — építkezésekkel járó elkerülhe­ tetlen kellemetlenségek váltottak ki. Ebben a városban még egyetlen ilyenirányú kifakadást sem hallottam. Talán éppen a magabiztos nyuga­ lom a legjellemzőbb ma a tarjáni munkások többségére; Dédapja, nagy­ apja még megtűrt jövevény volt, akinek kezenyomán hatalmas kémé­ nyek okádták a füstöt a békés palóc­ táj makacs zöldjére, és olykor szénmonoxid szorult a szűk völgy apró háztetői alá; apja — s ha idősebb, akkor még ő maga is — időnként tizenötezer embert, míg a nehézipar többi ága több, mint húszezret. S, ha azt tekintjük, hogy melyik hozza a nagyobb pénzt a megyébe, akkor méginkább a gyárak, vállalatok ja­ vára billen a mérleg: a négyezer fős Acélárugyár egyedül kétszerannyi fo­ rintértéket termel egy évben, mint az egész széntröszt... Nógrádi iparvidéket mondunk, de •— a bányákon kívül — elsősorban és majdnem kizárólag Salgótarjánra gondolunk, ott is a három „hagyomá­ nyos” nagy gyárra, ahol összesen hét­ ezerháromszáz fizikai munkás dolgo­ zik. S akik az utóbbi tíz-tizenöt év ilyenirányú fejlődését nem kísérték figyelemmel, vagy nem fordítottak rá elég gondot, azoknak meglepetés, hogy nem csupán az Acélárugyár, és Tűzhelygyár létszáma nőtt meg je­ lentősen, hanem korábbi kis vállala­ tokból olyan új nagyüzemek létesül­ tek a városban, mint a Síküveggyár, a Bányagépgyár, vagy a teljesen új Ötvözetgyár. Ez utóbbiaknak ezerkilencszáz fő a fizikai állománya, és akkor még be kell számítanunk az ál­ lami és tanácsi építőipari vállalatot, az ÉMÁSZ dolgazóit. a Töltőtollgyá­ rat és több kisebb üzemet, hogy a városban dolgozó mintegy tíz és fél­ ezer munkást mind „megtaláljuk.” A 'városi tanácson úgy számítják, hogy körülbelül ötezerkétszáz mun­ kás jár be naponta — vagy hetente dolgozni a városba a kijárók száma viszont hozzávetőlegesen másfélezer; ezeknek legnagyobb része a dél felé húzódó szénmezőiket követi. Mindent összevetve tehát Salgótar­ jánban, a magyar ipari munkásság egyik fellegvárában mintegy hétezer fizikai munkás él, kiknek túlnyomó többsége bányában, valamint vas­ gép- és üvegipari nagyüzemekben dol­ gozik. Statisztikai átlagban számítva minden ötödfél lakos! A város fő jellegzetességét ez adta a múltban, ez adja ma — s egy jó darabig még ez lesz jellemző. Teljesen természetes, és a feltéte­ lezhető proletár lokálpatriatizmusnak csak motivációs szerepe volt abban, hogy a megyeszékhely ide kerüt; a környéki lakótelepek becsatolásakor 87 �Pedig ez a két üzem még istenes a Tűzhelygyárhoz, vagy a Bányagép­ gyárhoz képest, ahol egyszerűen nincs hely újabb zuhanyozók felállítá­ sához, és vannak akik műszak után nem fürdenek, csakhogy elkerüljék az idegtépő várakozást, tusakodást, kölcsönös szemrehányást. Ez a két gyár annyira régi, toldottfoldott, s annyira nem tudtak meg­ szabadulni egykori butik-jellegüktől, hogy az ember ünnepélyes hangula­ tában hajlandó lenne levenni a kalap­ ját a munkások előtt, akik ilyen kö­ rülmények között elsőosztályú exportminőséget gyártanak! Ennek a két gyárnak — ellentétben a többivel — még csak rekonstrukciós terve sincs: mindkettőt új helyen, az első téglá­ tól az utolsó szögig újonnan fogják megépíteni! S ezt nem csupán az ille­ tő üzemek vezetői mondják el, hanem brigádmegbeszéléseken és fehér asz­ tal mellett a munkások is megemlítik. sztrájkkal, tüntetéssel demonstrált azért, mert éveken át leszorított ka­ rokkal hallgatta végig a mester reg­ geli parancsát — ő maga és minden­ napi alkotása már a palóctáj szer­ ves része, és magyarságát ugyanúgy nem lehet vitatni, ahogy a kunokét, besenyőikét, vagy a pesti munkásét, a komlói bányászét sem lehet: tettek­ kel bizonyított és bizonyít. Ezért magabiztos és nyugodt. Elégedett? Természetesen, nem. S a miért? kérdésre a választ igen egy­ szerű volna úgy mondani, hogy mert még többet, még jobbat akar, még gyakrabban — s ez a summázás úgy nagyjában egészen igaz is lenne, de nem mondana sokat. Hasonló profilú pesti nagyüzemnek munkásai bizony riadtan curukkolnának vissza a kapun, ha munka­ könyvvel a kezükben egy-két mű­ helyt megtekintenének. Az Acélárugyár három év múlva lesz száz éves, s területén nem kell hosszan kutatni azok után, a téglák után ame­ lyeket az alapítás évében raktak egymásra a kőművesek: akadnak még bőven. Száz éves gép már nincs az üzemben, de a vizesköszörűn például kilencven évvel ezelőtt is olyan ne­ héz volt a munka, mint ma. A fel­ szabadulás óta persze emeltek új csarnokokat is, vásároltak új gépe­ ket is, de nem egy munkás úgy véli, hogy az impozáns irodaház sikerül­ hetett volna kisebbre, és mellette még felhúztak volna egy kovácsműhelyt például. A többszázmillió fo­ rinttal épült és berendezett hideg­ hengerműnek mindenki örül csakúgy, mint az eléggé újtipusú szögverő gépeknek, de azt megjegyzik, hogy ez utóbbiakat nem ártott volna gumiba ágyazni. Az Öblösüveggyár hutái előtt tátott szájjal áll meg a látogató: azt a mű­ vészi ügyességet csodálja, amivel az egymás hegyén-hátán álló fúvók el­ kerülik, hogy a másikat szembe, ol­ dalba vágják a képlékeny üvegmaszszával. A Finomcsiszolóban egymásra torlódnak az áruk, és a toldott-foldott, mindenféle szükséges, de zsú­ foltságot teremtő berendezések között óvatosan csetlenek-botlanak az em­ berek: Mi lenne ott tűz esetén? El­ gondolni is borzadály. Az első, igazán langyos tavaszi dél­ utánokat idős férfiak fogadják a nagyzajú, élénkforgalmú város köze­ pén, ahol húsz évvel ezelőtt még li­ bák legeltek, s ma a szép parkot sokan „nyugdíjas pihenő”-nek hív­ ják. Ha leülsz közéjük és beszédüket hallgatod, apró témáikból kicsendül a halkmosolyú öregség öröme, melyet csak a tétlenség fel-feltörő kínjai za­ varnak. Sokuk rendszeresen akkor is eljár a gyárba, ahol évtizedeket töl­ töttek, ha nem „ötszázforintosak”, mert a volt kollektíva időről-időre meghívja őket. „Ápolnak bennünket, hogy ne kritizáljunk!” — dohogja egy ferdevállú bátyó, és akkurátusan nyírt bajszát igazítja. Az ilyen „ápolgatások” előtt a vé­ nek rendszerint végigmennek az üze­ men, megtapogatják az ismert gépe­ ket, vagy sejtett csodálattal végigmé­ rik a számukra ridegen fényes-csillo­ gó újat, de közben persze sokminden olyanon megakad a szemük, „amire csak ezek a mai fiatalok képesek”. — Jóítéletű gazdasági vezetők mondják, hogy észrevételeik egy részét az öreg­ kor értetlensége, természetes emberi irigység inspirálja, de tévedéseik, 88 �megállapítás azonban semmiképpen sem jelentheti, hogy a város, az üze­ mek politikai-gazdasági vezetői akár egy esetben is csak úgy általában visszavágjanak, anélkül, hogy a konk­ rét esetet, annak tartalmát és körül­ ményeit megvizsgálnák. A régi elv alkalmazása látszik itt ésszerűnek: in­ kább tíz szem konkoly kerüljön a mag közé, mint egy szem búza is kárbavesszen!.. Már csak azért is, mert végeredményben búza mindig sokkal-sokkal több van, mint kon­ koly. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évente sokkal több kiváló dol­ gozó oklevelet, jelvényt, szocialista brigád címet osztanak ki, mint ahány munkásnak fegyelmit kell adni. A kettőt szinte arányítani sem lehet. Idős acélgyári munkások visszaem­ lékezéseiből kiderül, hogy az ésszerű­ sítő és újító mozgalom nem a népi demokratikus rendszer találmánya. A második világháborút megelőző évek­ ben a mérnökök és gyári vezetők egy­ re gyakrabban és egyre több szak­ munkást szólítottak föl, hogy gondol­ kozzanak, találjanak ki új termelési eljárásokat, új gépeket, berendezése­ ket. S, hogy ebből a kincstári kezde­ ményezésből miért nem lett semmi (vagy majdnem semmi), azt itt talán nem kell hosszabban fejtegetni, ugyanakkor ebből a tényből evidens látszik a kapitalistáknak és műszaki­ gazdasági alkalmazottaiknak az a reá­ lis felismerése, hogy nem elég a mun­ kás két keze, fizikai ereje: a szívükre, a lelkükre, alkotó energiájukra is szükség lenne!... A közvetlen anyagi érdekeken túl benne van ebben a tényben az a késő és tehetetlen felis­ merés. hogy egy osztályt, egy népet nem lehet tartósan és büntetlenül csak a gyomorra és az élet ösztöneire as­ pirálva dirigálni. Mert lehet bármi­ lyen vad, kegyetlen és embertelen egy rendszer, a munkás — ha az erővi­ szonyok az uralkodó osztályoknak kedveznék — időszakos sztrájkokon túl mégiscsak dolgozni fog, hiszen en­ ni kell, élni kell, gyerekeket kell nem­ zeni — de a lelkét nem adja oda! az eszmét, a szakmai tapasztalatait nem adja oda!... S a történelem szá­ mos példával igazolja, hogy a parancs uralmi rendszerek mindig emiatt az alapvető ok miatt semmisülnek meg. akadékoskodásaik között vaskosan bújnak meg a méltánylandó meg­ jegyzések. Ezeknek nagyrészét a sok­ éves tapasztalatból eredő szakmai fogás, mesterségbeli tudás teszi, míg van egy mennyiségileg kisebb hányad, aminek ez a minduntalan visszatérő refrénje: „A kapitalistánál bizony ezt nem tehetted volna, mert repül­ tél volna, mint a madár!” A dohogásoknak ez a része az anyagtakarékosságra, a munkafegye­ lemre, a tisztaság és rend betartásá­ ra vonatkozik... Más vidékről jött műszakiak mondják, hogy a tarjáni gyárakban sokkal több időt kell el­ vesztegetniök a munkások meggyőzé­ sével, mint előző helyükön. Ha má­ sutt általában természetes, hogy a mérnök kiadja az utasítást, a mun­ kás pedig végrehajtja, akkor ez itt nem mindig van így: „Igenám, mér­ nök elvtárs, de a múltkor is azt mondták, hogy... aztán kiderült, hogy...” — mondja a szegkovács, és kicsit fapofával, kicsit összehúzott szemmel, de mindenesetre ott áll, és néz a főnök szemébe. A technológus vagy műhelyfőnök ilyenkor aztán — vezetési stílusa, vérmérséklete vagy éppen pillanatnyi hangulata szerint — többfélét tehet: Nevet, és elüti a dolgot egy tréfával; komolyan „neki­ dől” a problémának és magyarázni kezd; esetleg káromkodik egyet, és a veszélyben forgó premcsire gondol. Ez az utóbbi típus ritkább, de min­ denesetre van. Meglehetősen nehéz volna eldön­ teni hogy az ellenvetéseket tevő tarjáni munkások közül hánynak vagy hányszor van igaza. Az minden­ esetre biztosnak látszik, hogy ebben a városban azért szólnak többet és többször az emberek, mert „Kismoszkvában” vagyunk. Ez benne van a levegőben. Itt a munkás másképp lép be a gyár kapuján, mint az ország sok más részében, s ha az ud­ varon áthaladva rádtekint, önkénte­ lenül is köszönsz, még akkor is, ha erről esetleg elfeledkeztél volna: ő ugyanis itthon van, ez látszik min­ den mozdulatán. Az sem lehet vitás, hogy akadhat­ nak esetek, mikor egyesek önös ér­ dekből, igaztalan célokért szólnak, ki­ használva a tarjáni szellemet. Ez a 89 �Egészen bizonyosnak tűnik, hogy a nagy és kis rimai urak ilyen messze nem mentek el a következtetésekben. Ők csak nagyobb darab kenyeret ad­ tak, jobb lakásokat építettek, mint a többi kapitalista az országban. Ennek ellenére könnyedén megszámolhat­ nánk, hogy hány olyan ésszerűsítést és újítást sikerült díjazniok, amit munkások nyújtottak be. A szükséges és kimerítő elemzést a gazdasági-politikai szakemberek vég­ zik, vagy fogják elvégezni, itt csupán néhány motívumot, a teljesség igénye nélkül: Mindenekelőtt szögezzük le. hogy az egyes gyáraik és vállalatók újítási iro­ dáin tekintélyes garmadában tor­ nyosulnak a benyújtott és ügyintézés alatt lévő javaslatok leírások, rajzok. Ez örömteljes dolog, de az illetékes előadóknak és a vezetőknek az már kevésbé, hogy ezeknek nagyobb há­ nyada használhatatlan. Mindez új motivációt szolgáltat an­ nak megértéséhez, hogy a felszabadu­ lás után szinte egycsapásra tömegmoz­ galommá vált újítómozgalomnak mi­ lyen nagy — a társadalmi rendszer milyenségét, tartalmát igazoló — je­ lentősége volt és van, ugyanúgy, mint a frisebb keletű szocialista brigádmoz­ galomnak. Vagy ezért, vagy amazért. Sokszor azért, mert a javaslat nem ér semmit. Ilyen esetekben a benyuj­ tó társadalmi aktivitását lehet becsül­ ni, és ez sem jelentéktelen szempont. S. ha most, az újítómozgalom javí­ tásának szükségessége kerül szóba, az azért történik, mert a szocialista társadalmi rendszer, társadalmi me­ chanizmus kiépülésével bizonyos mér­ tékig csökken a spontán kezdeménye­ zések ereje, pontosabban szólva: foko­ zódik az állami-politikai-gazdaságvezetési ráhatás, ami törvényszerű, ha figyelembe vesszük, hogy egész vezető mechanizmusunk a munkásosztály (és a többi dolgozó réteg) alkotóerejének kiteljesítésére, a nép vágyainak-álmainak szolgálatára jött létre — ugyanakkor azonban időnként és he­ lyenként fékezhet is bizonyos tenden­ ciákat, mint ezt a gazdaságirányítás­ nál felvetődött problémákból is lát­ hatjuk. Máskor azért, mert bár az ötlet életrevaló, de vagy a technológia fog amúgyis megváltozni, vagy megszű­ nik az illető termék gyártása. Ezesetben arról van szó, hogy az illető dol­ gozó nem ismerte pontosan a gyár fejlesztési tervét. Ismét máskor azért, mert jó ugyan az ötlet, szükség is lenne rá, de nincs hely, idő. mód, pénz a kikísérletezés­ re (legalábbis: a régi gazdasági mec­ hanizmus mellett gyakran előfordult ez). Aztán van eset mikor minden meg­ lenne csupán egy dolog hiányzik: a feketével fehéren kimutatható haszon. Az is törvényszerű viszont, hogy a kialakult mechanizmus — a vezetés tömegkapcsolatai és elemzései révén — mindig alakul, a fejlődő élet új kö­ vetelményeihez igazodik. Addig lehe­ tünk nyugodtak, míg ez időről-időre — az objektív körülményeknek meg­ felelően — bekövetkezik: addig ve­ hetjük biztosra, hogy államrendsze­ rünk, társadalmi életformánk nem merevedett el. Méltánytalanság lenne persze azt állítani, hogy a nógrádi iparvidék gazdasági vezetői csak olyan újításo­ kat támogatnak, amiből előbb-utóbb kijön a forint. Egyszerűen tényekkel lehet igazolni, hogy számos olyan új dolgot vezettek be, valósítottak meg, amik következtében "csupán” a mun­ kások munkakörülményei javultak, könnyebbedtek. Főként áll ez a bal­ esetvédelmi intézkedésekre. — Meg­ gondolandó viszont, hogy — a szóbanforgó üzemeket járva — több olyan dolog ötlik az ember szemébe, ami kisebb vagy nagyobb pénzzel el­ tüntethető lenne, s azáltal lényegesen kisebbedne a munkások fizikai-idegi igénybevétele. ... Az újítómozgalom évek óta stagnálni látszik a nógrádi iparme­ dencében, helyesebben szólva: nem fejlődik arányosan a munkások és műszakiak szakmai műveltségének, tapasztalatainak gyarapodásával. 90 �ben 24 napja nem volt baleset!” — sokkal meggyőzőbb, kézenfoghatóbb realitás, mint az, ha egy idegileg fá­ rasztó munkát könnyebbé teszünk. S itt nem a vezetés gondatlanságá­ ról vain talán szó. Személyes tapasz­ talat alapján is tudom, hogy gazda­ sági szakemberek vissza-visszatérő gondja egy-egy ilyenfajta elégtelenség megszüntetése. Ám az is igazság, hogy míg a balesetek megelőzése lényege­ sen „zsebbevágó” ügy, addig a mun­ kások munkakörülményeinek javítása elsősorban a nagy beruházások vele­ járója. nem pedig állandó, mindenna­ pos törekvés és gyakorlat! S itt — az anyagi ösztönzés hiányán túl — egy olyan régebben kialakult és azóta sem korrigált általános nézetről van szó, amelyik az ember, a munkás vé­ delmében szívesen részesítette előny­ ben a látványos eredményeket a ke­ vésbé dekoratívaknál. Mert ismerjük be, hogy a felírás: „Ebben a műhely­ Hiszen ez utóbbit semmilyen adat­ földolgozó gépbe nem lehet betáplál­ ni, s ráadásul az is megtörténhet, hogy a munkást baleset éri, mert eleinte szokatlan számára az új munkakörül­ mény. Mindezek ellenére azonban nem nehéz talán belátni, hogy hosszabb távon ez az utóbbi módszer a hatá­ sosabb balesetvédelem — ami meg­ állapítás nem jelenti, hogy annak ha­ gyományos formáit elhanyagolhat­ nánk! Kunszabó Ferenc PATAKI JÓZSEF: FRÍZ 91 �KÖZGAZDASÁGTAN A GAZDASÁGI MECHANIZMUS HELYES ÉRTELMEZÉSÉÉRT A proletárhatalom kivívása után nincsenek még meg a szocialista gaz­ daság kész formái. Ezért a proletárforradalom feladata az, hogy megteremtse a munkásosz­ tály vezette dolgozók hatalmát, felé­ pítse az új szocialista gazdaságot. A szocialista társadalmi rendben — a tulajdonviszonyok forradalmi meg­ változása után — a népgazdaság irá­ nyításának átfogó módszereit, a terv­ gazdaság követelményeinek kellett ki­ alakítani. Ma már a világ számos országában létezik, épül szocialista típusú gazda­ ság. A termelési viszonyok konkrét, végtelenül változatos megjelenési for­ mái átfogják a gazdasági élet egészét. A kapitalizmusnak például hosszú évtizedek, évszázadok alatt kifejlőd­ tek olyan eszközei, mint a pénz, a bank, a piac, a kereskedelem, a mo­ nopóliumok stb., amelyeket a gyakor­ lat állandóan tovább fejleszt és töké­ letesít. Már Lenin utalt arra, hogy a szo­ cialista állam a népgazdaság tervsze­ rű, tudatos irányításában felhasznál­ hatja a megelőző korszakok külön­ böző intézményeit és eszközeit. A feladat újszerűségénél fogva azonban alapvetően a szocialista for­ radalom alkotó erőire, új eszközök és intézmények, valamint szervezeti for­ mák létrehozására, ezeknek a gyakor­ lat talaján való szüntelen fejlesztésé­ re és tökéletesítésére kell épülnie. A társadalmi termelési folyamat egészében gyökeres forradalmi áta­ lakulás megy végbe a szocialista tu­ lajdon létrejöttével. Megváltozik a termelés célja, a cél elérését szolgáló eszközök (hisz a szocializmus gazda­ sági-alaptörvénye ezt szükségképpen követeli) de átalakul a termelési fo­ lyamat jellege is. A szocialista gazdaságvezetési mód­ szerek elsőként a Szovjetunióban ala­ kultak ki, s azokat befolyásolták a társadalmi gazdasági viszonyok és történelmi adottságok, valamint az a tény, hogy évtizedeken keresztül a Szovjetunió volt az egyetlen szocialis­ ta állam a világon. A második világháború után a szo­ cialista fejlődés útjára lépő országok a Szovjetunió példája nyomán meg­ kezdték a tervgazdálkodás megvaló­ sítását saját országukban. A Szovjetunió és a népi demokrá­ ciák a tervgazdálkodás rendszerében gyorsabb fejlődési ütemet értek el, mint a tőkés országok, történelmileg viszonylag rövid idő alatt megváltoz­ tatták a népgazdaság struktúráját, új termelési ágak egész sorát hozták létre. A termelési folyamat jellemző vo­ násává válik a társadalmi, népgazda­ sági méretben érvényesülő tervszerű­ ség, a szakadatlan növekedés és e növekedés belső egyensúlya, arányos­ sága. A szocialista társadalom céljainak megvalósítása szükségképpen igényli a gazdasági folyamatok társadalmi méretekben történő felmérését, nyil­ vántartását, ellenőrzését, valamint a népgazdasági tervezést, amelynek fo­ lyamatában konkretizálhatók a nép­ gazdaság fejlesztésének a társadalmi érdekeket legjobban szolgáló fő ará­ nyai. A tervgazdálkodás ma már sokolda­ lú elméleti irodalommal és változatos gyakorlati tapasztalatokkal rendelke­ zik, emellett szüntelenül gazdagodik a különböző országok fejlődésének sa­ játos vonásaival. A korábbi termelési módoknak is megvoltak a maguk sajátos intézmé­ nyei, szervezetei, gazdasági eszközei. 93 �— A beruházások hatékonyságának növelését és koncentrált felhasználá­ sát még nem tudjuk megfelelően biz­ tosítani. — A kooperáció bonyolult, az üze­ men belüli munkaszervezés színvona­ la elmarad a technikai feltételektől. Ezek a felismerések sok éve érle­ lődtek, és az utóbbi években számos olyan feltevés és kísérlet látott nap­ világot, amely az említett fogyatékos­ ságok kiküszöbölését célozta, és arra irányult, hogy a tervgazdálkodás le­ hetőségeit jobban aknázzuk ki a szo­ cialista fejlődés meggyorsítása érde­ kében. Különösen az ellenforradalom után indult meg erőteljesebben a közgaz­ dasági vita a tekintetben, hogyan le­ hetne a tervgazdálkodás módszereit megjavítani. Számos intézkedés tör­ tént a tervlebontások rendszere bü­ rokratikus kinövéseinek lenyesegetése érdekében. Csökkent a tervmuta­ tók száma. Széles méretű vita bonta­ kozott ki a szocialista árrendszer és ártipus továbbfejlesztéséről, és rész­ ben e viták eredményeit is felhasz­ nálva, részleges árrendezések történ­ tek. Az árrendszer fogyatékosságainak kiküszöbölésére, a gazdasági döntések jobb megalapozására viszonylag szé­ les körben alkalmazásra kerültek a különböző beruházás-, exportstb. gazdaságossági számítások. Nagyobb súlyt kapott az anyagi érdekeltség a vállalati gazdálkodásban. A fejlődés során azonban bebizo­ nyosodott, hogy a tervgazdálkodás konkrét rendszerének különböző fo­ gyatékosságai vannak, amelyek leküz­ désével gyorsítani lehet és kell a szo­ cialista gazdaság fejlődését, hogy a termelőerők és termelési viszonyok fejlődése objektíve is szükségszerűvé teszi a gazdaságirányítási módszerek továbbfejlesztését. Abból helyes kiindulni, hogy a szo­ cialista gazdaság jellegéből nem kö­ vetkezik az, hogy csak egyféle gaz­ daságirányítási rendszer van, továbbá az sem következik, hogy az alkalma­ zott gazdaságirányítási rendszer örök időkre szóló, változtathatatlan lenne. A termelőerők a szocialista gazda­ ságban szakadatlanul fejlődnek, a termelési viszonyokat — azon belül elsősorban a gazdaságirányítási rend­ szert — időnként hozzá kell igazítani a termelőerők fejlődéséhez. Ezt a ter­ melőerők és termelési viszonyok össz­ hang törvénye is megköveteli. Hazánkban is nyilvánvalóvá vált, hogy gazdálkodási rendszerünk túlzot­ tan centralizált, hogy a tervek rész­ letes lebontásának rendszere bürokra­ tikus kötöttségeket eredményez, gátol­ ja a vállalatoknál adott lehetőségeket és erők kibontakozását. Ebből eredően a gazdasági fejlődés jó-néhány ellentmondása jelentkezett a gazdasági élet felszínén. Például: — Aránytalanságok jöttek létre a gazdaság különböző területein, ezek felszámolásában nem haladunk elég gyorsan. Évek óta jelentős elfekvő készleteink vannak. Ezeknek javaré­ sze nem realizálható. A realizálatlan készletek létrejöttével egy időben számos termékből hiány van. Pártunk Központi Bizottságának 1964. decemberi határozata szerint a szakemberek elvégezték eddigi gaz­ dálkodási módszereink kritikai felül­ vizsgálatát, kidolgozták az új irányí­ tási rendszer kiinduló irányelveit Az eddigi viták közre adott anyaga is azt mutatja, hogy a leendő új gaz­ dálkodási módszereink újfajta gon­ dolkodásmódot, a gazdasági kérdések korszerűbb felfogását követelik meg. A mennyiségi célok helyett mindenütt a gazdaságossági célok, a minőségi feladótok kerülnek előtérbe. A gazda­ sági egységek nagyobb önállósága, anyagi érdekeltsége, s e viszonyok kö­ zött a népgazdasági tervnek, a köz­ ponti akaratnak elsősorban közgazda­ sági eszközökkel való érvényesítése, különösen az első időkben feltétlen — A termelés és termékek műsza­ ki színvonala és döntően ennek követ­ keztében a termelékenység nem emelkedik kielégítően. — Termékeink minősége, választéka sokszor jogosan kifogásolható. — A gazdasági döntéseknél számos esetben nem a gazdaságosság a meg­ határozó. A mennyiségi szemléletnek még mindig nem tudtunk gátat vet­ ni. 94 �nehezebb, de várhatóan kedvezőbb feltételeket teremt a gazdasági veze­ tők, a vállalati kollektívák számára, a termelés gazdaságosságának javítá­ sára, az általános fejlődés meggyorsí­ tására. A vita ez időig főleg a szakemberek körében folyt, de felkeltette a köz­ gazdasági kérdések iránti érdeklődő szélesebb közvélemény érdeklődését is. Ez teljesen érthető és indokolt. Az ország közvéleménye nagy ér­ deklődéssel és várakozással tekint az MSZMP Központi Bizottságának irányelveiben körvonalazott reform elé, amely hivatott arra, hogy gazda­ ságirányítási rendszerünkben — a szocialista tervgazdálkodás hatéko­ nyabbá tétele érdekében — átfogó re­ formot hajtson végre. E program jog­ gal tart számot arra, hogy a szocia­ lista Magyarország életében legna­ gyobb horderejű gazdasági és társa­ dalmi változásokkal egy rangra emel­ jük. A Központi Bizottság irányelveiből kitűnik, hogy az új mechanizmus ad­ ta lehetőségek kibontakozása azt is megkívánja, hogy gazdálkodásunk új feltételeinek és módszereinek kérdé­ seivel mind szélesebb körben foglal­ kozzanak, váljanak ezek ismertté, a gazdaság alsóbb vezetői, a párt és a társadalmi szervek aktivistái előtt is. Nem kívánunk hosszadalmas termi­ nológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, csak megjegyezzük, hogy a „gazdasá­ gi mechanizmus” — bár eléggé köz­ használatúvá vált — tartalmát tekint­ ve vitatható, sőt vannak, akik két­ ségbe vonják a fogalom használatá­ nak létjogosultságát. Ismételten hangsúlyozzuk — mi­ vel a magyar közgazdasági irodalom­ ban polgárjogot nyert — szükséges e fogalom egységes értelmezését meg­ kísérelni, természetesen semmiképp sem a véglegesség, vagy a csalhatatlanság igényével. Helyes azonosítani véleményünket dr. Nagy Tamás és dr. Csapó László álláspontjával (szemben a „gazdaság­ politikai kisszótár”-ban rögzítettekkel.) Miszerint: „Helyesebb a gazdasági mechaniz­ mus, és nem csupán a gazdaságirá­ nyítási rendszer átalakításáról beszél­ ni. A szocialista termelési viszonyok alapvető vonásainak konkrét megje­ lenési formáját, vagyis a szocialista gazdaság konkrét rendszerét és mű­ ködési módját kell érteni. Ennek a mechanizmusnak része a társadalmi­ gazdasási folyamatok tudatos központi irányításának rendszere, a gazdaság­ irányítási rendszer.” (Megjelent a Közgazdasági Szemle 1966. 1. számában) Vagy: „A gazdasági mechanizmust leg­ általánosabban úgy határozhatjuk meg, mint a termelési viszonyok és ezek egyes elemei közötti kapcsolatok konk­ rét megjelenési formáját a társadal­ mi fejlődés adott időpontjában.” Rendkívül fontos a magyar közgaz­ dasági irodalomban meghonosodott szó­ használatnak a „gazdasági mechaniz­ mus” fogalmának pontos értelmezé­ se, azért, hogy ugyanazon a kategó­ rián vagy meghatározáson minden­ ki megközelítőleg ugyanazt értse, mert különben igen sok a félreértés. Szükséges továbbá azért, mert a különböző szaklapokban, folyóiratok­ ban azonos lényegi dolog magyará­ zatánál használják a „gazdaság irányí­ tási rendszer, „gazdasági környezet”, „akaratátviteli szervezet”, „két modell elmélet”, sőt harmadik modell el­ mélet is) „centralizált — decentrali­ zált piaci mechanizmusok” stb. ki­ fejezéseket, holott ezek nem jelent­ hetnek azonos tartalmat, vagy más esetben mindenki úgy értelmezheti őket, ahogyan akarja, ez pedig meg­ nehezíti a közös nyelv kialakítását, és bonyolult félreértésekre vezethet. Ugyanitt, máshelyen: „A gazdasági mechanizmus fogalma magában foglalja mindazokat a gaz­ dasági kapcsolatokat és gazdasági in­ tézményeket, amelyekben az emberek gazdasági tevékenységének kölcsönös cseréje, a termelés, az elosztás, a fo­ galom és a fogyasztás során végbe­ megy.” (Megjelent a Társadalmi Szemle 1966. 2. számában.) Miért kell egyetérteni a már em­ lített két közgazdász véleményével? 95 �Azért, mert a termelőerők fejlő­ dése a szocialista társadalmi formán belül is. időről-időre kikényszeríti a termelési viszonyok formaváltozá­ sát, a termelési viszonyok konkrét megjelenési formáinak felcserélését azonos típusú formákkal, függetlenül az egyes emberek szubjektív szán­ dékától. Objektív kategóriának nevezzük te­ hát a gazdasági mechanizmust, mert a termelési viszonyok formaváltozásá­ nak törvénye általános, vagyis minden társadalomra (így a szocializmusra is) jellemző gazdasági törvény. A gazdasági törvények objektív jel­ lege nem vitatott. A gazdasági mechanizmus olyan ob­ jektív kategória, mely egyben az ob­ jektív viszonyok kifejezője is, ugyan­ akkor nem magáért, nem magától, — hanem az adott gazdaságpolitika ál­ tal meghatározott — funkcionáló rend­ szer, melynek valamennyi elemét a szocialista állam az objektív gazda­ sági törvények tanulmányozása alap­ ján hozza létre. Nem mellékes annak hangsúlyozá­ sa sem, hogy a mechanizmus-rend­ szer, az emberek gazdasági cselekvé­ sein keresztül érvényesül, a cselekvé­ sek viszont éppen a mechanizmus ál­ tal meghatározott célok érdekében tör­ ténnek. ennek során pedig az ellen­ hatások, reakciók — egész sora lép a gazdasági élet felszínére, amely viszszahat az objektív gazdasági viszo­ nyokra. Ilyen reakciók megjelenésének nap mint nap mi is tanúi vagyunk. Például: — A termelők mereven ragaszkod­ nak a hagyományos gyártmányokhoz, hajlamosak a tartalékolásra, a terme­ lés növekedésének útját a munkater­ melékenység növelése helyett a lét­ szám növekedésében vagy a kapa­ citást bővítő beruházásokban látják stb. — A megrendelők egyre inkább ra­ gaszkodnak az optimális időben szállí­ tott, a minőségi követelményeknek megfelelő korszerűbb, olcsóbb termé­ kekhez. Számtalan példát lehetne még el­ mondani, különösen a termelő és felhasználó szférák kölcsönös kap­ csolatában. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a gazdasági mechanizmusnak olyan­ nak kell lennie, hogy az — az egyé­ nek és csoportok cselekvésein keresz­ tül — érvényre juttassa a szocia­ lizmusnak azt az alapelvét, hogy „ami előnyös a társadalomnak, an­ nak előnyösnek kell lennie a vállala­ tok és az egyének számára is.” Az egységes értelmezésre javasolt — fentebb idézőjelbe írt — megha­ tározások, mint deffiniciók, természe­ tesen nem lehetnek tökéletesek. A valóság sokkal bonyolultabb, semhogy deffiniciókban lehetne rögzíteni. Arra azonban mégis jó. hogy a szóban for­ gó jelenség leglényegesebb összefüg­ géseit leegyszerűsítve megközelítsük. E cikk keretében nincs mód arra, hogy a már említett sok-sok „új terminológiát” — mely a mechaniz­ mus vita során született — magyaráz­ zuk, értelmezzük, esetleg elvessük, csupán annak helyes értelmezésére szorítkozunk, hogy a gazdasági mecha­ nizmus nem azonos a gazdasági irá­ nyítási rendszerével, az utóbbi egyes elemei, például a tervezés, a gazdasá­ gi irányítás pénzügyi intézményei, a bankrendszer, hitelrendszer stb. és az egész irányítási rendszer egésze is csak részei a gazdasági mechanizmus­ nak, de nem azonosak vele. Ugyanez a helyzet a piaci mecha­ nizmusokkal is (árrendszer, kereslet­ kínálat működése stb.) csupán elemei a gazdasági mechanizmus egészének. A gazdasági mechanizmus ezeknél tágabb fogalom. Az új gazdasági mechanizmusban, amelynek irányelveit a legközelebbi jövőben fogja jóváhagyni a Párt Köz­ ponti Bizottsága, a jelenlegihez képest gyökeres változást jelent úgy a Párt, mint az állami irányítás, valamint a vállalatok tevékenységében és életé­ ben. A mechanizmus reform sikerének fontos előfeltétele a jó előkészítésen kívül az átmenet zökkenőmentes biz­ tosítása is. Az átmenettel kapcsolatos feladatok között nagyon fontos a vál­ lalatok vezető dolgozóinak megfelelő felkészítése. A vállalatok vezetői megszokták, hogy tevékenységük túlnyomórészt a felülről kapott utasítások végrehaj­ 96 �ban is a vezetésnek gazdasági jellege feltétlen megköveteli a tudományos megalapozottságú mélyreható közgaz­ dasági ismeretek megszerzését, fejlesz­ tését. Ezen ismeretek megszerzésének he­ lyéül minden érdeklődő számára a Nógrád megyei Pártbizottság mellett működő Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének szakosított tanfolyamait javasoljuk. Azt kell várni elsősorban a veze­ tőktől, hogy — elsajátítva, megértve és magukévá téve a gazdasági mecha­ nizmus reform célkitűzéseit — élen­ járó propagandistáivá lesznek már az átmeneti szakaszban a reformnak. Ahhoz, hogy az előkészítő, átmeneti szakaszban ilyen természetű felada­ taiknak is megfelelhessenek, állandóan tanulmányozniok kell a hazai re­ form és a baráti országokban meg­ valósuló hasonló intézkedések moz­ zanatait, alapelveit, eredményeit és esetleges hibáit is. Jogos az a remény, hogy a vezető dolgozók a maguk részéről mindent meg fognak tenni a reform megvalósí­ tása és zökkenőmentes bevezetése ér­ dekében. Illés Miklós tására terjed ki. Ez sok szempontból kényelmes helyzetet is teremtett és gyakran előfordult, hogy egyes veze­ tők még azzal a kevés önálló dön­ tési lehetőségekkel sem éltek, amelyet a jelenlegi irányítási rendszer is biz­ tosít számukra. Már most, az átmeneti időszakban — de valószínű az új gazdasági mecha­ nizmus életbelépése után is — a vezetők megfelelő továbbképzéséről gondoskodni kell. Az új gazdasági mechanizmusban hozzá kell szokniok az önálló gazdasági döntésekhez és a nagyobb felelősség és kockázat vál­ lalásához. Az újnak, a haladónak a magunkévá tétele azonban önmagában még nem elégséges. Semmiképpen- sem elégedhetünk meg a gazdasági mechanizmus reform­ jának üdvözlésével, a Központi Bi­ zottság koncepciójának helyeslésével, különösen ha kiderül, hogy éppen a lényeget nem értik, lelkesen helyesel­ nek, de nem tudják miről van szó, nem értik, hogy mit helyeselnek. Nem kell hosszú magyarázat, hogy ez nem jó dolog, ilyen esetekből ko­ moly problémák származhatnak. Az új gazdasági mechanizmusban, de már most az átmeneti időszak­ 7 97 �TÖRTÉNELEM A RERUM NOVÁRUM MEGJELENÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI a katolikus egyház, tanításaival a feudalizmus leghűségesebb ideológiai támasza volt. Az egyház és a nemes­ ség közti kapcsolat az európai feudális államokban ezerháromszáz éven át fennállt, vagyis mindaddig, amíg a polgárosodás megindulásával, a polgá­ ri forradalmak lezajlásával a nemes­ ség helyét a feltörekvő polgárság el nem foglalta.1 A küzdelem megindulásával, a szo­ ros kapcsolat miatt, a polgárság első csapásait az egyházra, a feudalizmus ideológiai támaszára mérte. A polgári forradalmak európai hulláma után az egyház államon belüli vezető szerepe megszűnt, a politikai élet irányításá­ ból néhány évtizedre az akkor még ha­ ladást szolgáló liberális szellemű bur­ zsoázia kizárta. Ezért a sérelemért az egyház a polgári forradalmakat a tár­ sadalmak rákfenéjének, gaztettnek és az emberiséggel szemben elkövetett sú­ lyos törvénytelenségnek tartotta. Nem szentesítették máig sem az 1789-es francia és 1848-as európai forradalmakat.2 A Vatikánt azonban az államok struktúrájában végbement változás, nemzetközi tekintélyének nagyarányú csökkenése és hatalmának gyengülése, hamarosan a sérelem félretételére kész­ tette. A manufaktúra s gépi nagyipar egy új osztály kialakulását segítette elő. amely egyre határozottabban követel­ te a burzsoáziától érdekeinek figye­ lembevételét és szociális problémáinak megoldását. Erejének növekedését és politikai öntudatának határozottabbá válását az angol, francia és német munkások XIX. század elején lezajlott tüntetései és nyílt megmozdulásai je­ lezték. 1848. februárjában Marx és Engels megírták a Kommunista Kiáltványt. 1864-ben megalakult az I. Internacionálé, 1871-ben — ha rövid időre is — a párizsi munkásság a Kommün kiki­ áltásával kezébe vette sorsának irányí­ tását. 1889-ben megalakult a II. Internacioriálé is, amelynek következtében megerősödtek a szociáldemokrata pár­ tok és szakszervezetek. Erejüket de­ monstrálta az 1890-es május elseje megünneplése. Ezek egy közelgő vihar jelei voltak. A tények a burzsoázia előtt világossá tették erejük összpon­ tosításának szükségességét az új ellen­ féllel, a munkásosztállyal szemben. A munkásság vallástól való eltávo­ lodása, az uralkodó osztállyal szembe­ ni követelése elősegítette az egyház és a burzsoázia szövetségének létrejöttét. Azonban nem szabad azt hinni, hogy ez valamiféle szerelmi házasság volt, hiszen még ma is gyakori az egymás­ sal való szembefordulás.4 Az egyezsé­ get a megváltozott társadalmi és po­ litikai viszonyok sürgették. Nem hagyhatók figyelmen kívül azonban az ideológiai mozzanatok sem, amelyek megkönnyítették a szövetség bukásával elhagyta a demokratikus jelszavakat, többek között a vallásszabadlétrejöttét. A burzsoázia, reakcióssá ság követelését, ami az egyház előret segítette. Ugyanakkor az osz­ tályviszonyok konzerválására való egyházi törekvés a burzsoázia helyzetét tette stabilabbá.5 Munkásosztálynak a magántulajdon megszüntetésére irányuló törekvése sá­ vosan érintette az egyházat, mivel hatalmas vagyonnal rendelkezett, és a burzsoáziát is, mint a tőke tulajdono­ sát. Ezért a szociális problémák megol­ dására való törekvés súlypontjában a tulajdon kérdése áll. Az egyháznak az osztályokról, a munkáról, a szervezke­ désről vagy munkaidőről kifejtett néze­ te is ebben a relációban érthető meg. Szociális problémák megoldásáról vallott felfogását elsőként XIII. Leó pápa fogalmazta meg Rerum Novárum kezdetű enciklikájában, amelynek megszövegezése előtt több évig tanul­ mányozta a társadalmi problémákat. 1843—1845. között nuncius volt Brüszszelben, ahol a korai polgári forrada­ lom miatt már fejlett nagyipari terme­ lésnek volt a szemtanúja. Diplomáciai tevékenysége idején ellátogatott Fran­ ciaországba és Angliába is, ahol ugyan­ 99 �csak fejlettebb volt az ipar, mint Euró­ pa más országaiban, és ennek követ­ keztében a munkásosztály is. Brüsszeli tartózkodása és perugiai püspöksége idején felismerte, hogy a munkásosz­ tály helyzetének romlása az egyháztól való eltávolodáshoz vezet, ezért nagy lendülettel kezdte tanulmányozni a munkás és tőkés viszonyt. Már az 1877-ben kiadott „Kultúra és egyház” c. püspöki körlevélben „bűnös uzsorá­ ról”, „tisztességtelen nyereségről” be­ szél. Kezdeményezésére más országok­ ban is megindul a kutatás, és 1884-ben a svájci Freiburgban megalakították a Freiburgi Uniót, vagyis a Nemzetközi Katolikus Egyesületet, a gazdasági és társadalomtudományi tanulmányozás céljából. Magyar részről gróf Eszterházy Móric volt a tagja. A szervezet kutatá­ sainak eredményeire és saját tapaszta­ lataira támaszkodva adta ki 1891. má­ jus 15-én az egyház számára napja­ inkig érvényben levő, szociális kérdé­ sekkel kapcsolatos állásfoglalását.6 tárgyak bőségének előállítását, amely aztán elvezet a magántulajdon kiala­ kulásához. Aquinói Tamás a magántulajdon természetjogiságát az érvek sokaságá­ val igyekezett bizonyítani. Az érvek első csoportjába az emberi önzésből származó bizonyítékot sorol­ ta, mondván, hogy az emberek jobban törődnek a saját tulajdonukkal, mint a közössel. A bizonyítékok második csoportjába a társadalmi egyensúly követelményé­ ből származó érvek tartoznak. Tamás szerint az egyensúly csak akkor tart­ ható fenn, ha az emberek maguk ter­ melnek. Közös termelés esetén nem tudnák felmérni a szükségletet és az egyensúly felbillenne. Harmadik csoportba a társadalmi bé­ ke követelményeit biztosító érvek tartoznak. Eszerint a béke csak úgy biztosítható, ha az em­ bereknek magántulajdonuk van, közös tulajdon esetén az emberek torzsal­ kodnak, a viszály fokozódik és állandó háborúskodáshoz vezet.9 Aquinói Tamás érvei tudományta­ lanok, megszerkesztésében kizárólag egy cél vezette, az egyház tulajdoná­ ról vallott felfogásának bizonyítása. A tudományos vizsgálódás azonban ezt nem igazolja. A tulajdonnak nem ez az igazi eredete. Eredetét tudományos megalapozottsággal Marx és Engels, említett művében tárta fel. Marx már az 1844-ből ránkmaradt Gazdasági— Kéziratokban azt írta, hogy „A magántulajdon szubjektív lényege, a magántulajdon mint magáért való tevékenység, mint szubjektum, mint személy: a munka.”10 Bár ezen a meg­ állapításán még erősen érződik Hegel hatása, de a lényegen a Tőkében sem változtat, csak sokoldalú tapasztalatai­ val még kiegészíti. Marxnak ez a megállapítása semmiképpen sem iga­ zolja Aqunói Tamás fejtegetését, ellen­ kezőleg; cáfolja. A tulajdonnak a magántulajdon csak egy formája, a történelem során azon­ ban nem ez alakult ki legkorábban az emberi társadalom létrejöttével, ha­ rem a közös tulajdon, mivel a társa­ dalom primitív formája ezt „követel­ te”. A magántulajdon akkor jött lét­ re, amikor már a társadalom termelő­ erői — fejlettségüknél fogva — a ter­ Az enciklika alapvető célja az, hogy a munkásosztály, burzsoázia és egy­ házellenes törekvését megváltoztassa, hogy a vallásos ideológia befolyását növelje és megakadályozza a szocializ­ mus eszméinek terjedését. Ezt hivata­ los egyházi személyek sem titkolták, sőt, mint mondták: „a pápai állásfog­ lalás közvetlen indoka a szocializmus fellendülése, mint az enciklika első ré­ szében erről tanúskodik, annak fontos­ sága, hogy visszautasítja a magántulaj­ donnal szemben tanusított magatar­ tást.”7 A MAGÁNTULOJDON EREDETE Az egyház felfogása szerint „a ma­ gántulajdonhoz az embernek termé­ szetes joga van.”8 A természetes jog magyarázatát Aquinói Tamás Summa Theológica c. művében fejtette ki. Eszerint a társadalom két alapelve a tulajdon és a munka, melyek közül a tulajdon az elsődleges, mert munkát csak tulajdon esetén végezhet az em­ ber. Ez a tomista felfogás azonban ha­ mis, mert a tulajdon nem oka a mun­ kának, hanem fordítva, a munka ve­ zet el a tulajdon, a magántulajdon ki­ alakulásához is. Engels ,.A család, a magántulajdon és az állam eredete” c. munkájában bebizonyította, hogy a há­ rom nagy társadalmi munkamegosztás végbemenése teszi lehetővé az egyes 100 �mékek olyan mennyiségét hozta létre, hogy felhalmozódott, a közösség már nem fogyasztotta el, így a nemzetsé­ gek vezetői a maguk hasznára tulaj­ doníthatták el, A tények tehát sokkal inkább azt bizonyítják, hogy a tulaj­ don ősi formája a köztulajdon. Afrika ma a fejlődés alacsony fokán élő né­ peinek példája ezt még napjainkban is bizonyítja. Amikor tehát az egyház a magántulajdont öröktől levőnek tün­ teti fel, úgy viselkedik, mint Eugén Dühring úr az áltudós, aki egy szót sem tud a törzs és faluközösségekről. ja a pápa — a polgárok közt a va­ gyont, s az abból származó előnyöket. De tervük a szociális kérdések meg­ oldására annyira alkalmatlan, hogy maguknak a munkásoknak is kárukra volna: azonkívül nagyon igazságtalan is, mivel erőszakot követ el a jogos birtokoson — megernyeszti az állami rendet, s alapostul fölforgatja a társa­ dalmat.”15 A szocialisták tervének megvalósí­ tása, az egyház szerint, tehát a mun­ kásra nézve káros volna, ezért amikor tiltakozik a magántulajdon felszámo­ lása ellen, akkor látszólag a munkás­ osztály érdekeit képviseli. MAGÁNTULAJDON VÉDELME AZ ENCIKLIKÁBAN Az enciklika egyik központi kérdé­ se a magántulajdon, illetve a tulajdon problémája. Ellentétben azonban a marxizmussal, a szociális kérdések megoldásában nem ennék tuladonítja XIII. Leó a legnagyobb szerepet. Per­ sze az egyház a szociális kérdéseket a vallás szempontjából értékeli. Mada­ rász István kassai püspök szerint „A szociális kérdés elsősorban erkölcsi és lelki probléma, s csak másodsorban gazdasági kérdés.”12 A XIX. század vége felé a munkás­ osztály helyzete olyan súlyossá vált, amit már nem lehetett eltitkolni, és különösen akkor nem, ha befolyását továbbra is meg akarta az egyház tar­ tani a munkások között. Ezért volt kénytelen állást foglalni és nézeteit a kérdésben kinyilvánítani. Tovább vár­ ni és hallgatni veszélyessé vált, és bár az állásfoglalástól is félt a pápa „mert nyugtalan és ravasz emberek könnyen hamis beállításokra és a tömegek fel­ izgatására kihasználják” mégis meg­ tette. Kiinduló pontja a tömegek súlyos helyzete: „a legszegényebb sorsú em­ bereken hamarosan és alkalmasan se­ gíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyo­ morult viszonyok közt tengődik.”14 A bajok orvoslását azonban nem a ma­ gántulajdon megszüntetésében, illetve annak közös tulajdonná alakításában látja.. Sőt igyekszik a szocialistákat is megcáfolni, akik a bajok forrásának a magántulajdont tartják, ezért fel akarják számolni. „Azt hiszik ugyan­ is, hogy a jelenlegi bajákon segítenek, ha a magántulajdont eképpen elközö­ sítvén egyenlően osztják fel — mond­ Valójában miről van szó? A mun­ kás, munkájáért kapott bérért a tu­ lajdonnak valamilyen formájára szert tehet. Vehet magának bizonyos dol­ gokat; házat, ruhát, esetleg kevés földet. Így bizonyos mennyiségű tu­ lajdonnal rendelkezhet. De ezáltal a termelési viszonyokon belüli helyzete vajon megváltozik? Nem. Továbbra is kizsákmányolt marad, sőt sorsát még jobban a tőkéshez köti, mert a magántulajdon ilyen mennyiségének fenntartása a munkás számára költ­ séges és csak úgy lehetséges, ha munkabérének egy részét is erre for­ dítja; megművelésre, stb. Ha viszont a tőkéssel szembeáll, utcára kerül és sorsa teljesen bizonytalanná válik. A pápa ezzel a tételével tehát egy­ általán nem a munkás érdekét kép­ viseli, hanem a tőkését, mert a tőkés és munkás közti éles viszony tompí­ tását, illetve elsimítását szolgálja. 16 Az eféle javaslat tehát a tőkés gaz­ dasági érdeke mellett a politikai ér­ dekét is képviseli. A nyomaték ked­ véért érdemes utalni Engels megál­ lapítására, mely szerint a kistulajdon szolgalelket tud nevelni, amint azt bebizonyítja Sax úrral vitatkozva. 17 A kistulajdonossá válás tehát nem fe­ lel meg a munkás érdekeinek, mivel ez csökkenti bérét és fokozza kizsák­ mányolását. 18 A munkás igazi tulaj­ donossá csak a társadalmi viszonyok gyökeres megváltozásával válhat, amikor a termelőeszközök magántu­ lajdonát közös tulajdonná alakítják át, ez viszont csak a szocialista ter­ melési viszonyok között lehetséges. Ezt XIII. Leo is jól tudja. Hogy azon- 101 �ban a munkás még csak ne is gon­ doljon erre, erkölcsileg elítéli a „fel­ forgatást” és rossznak nevezi. A család, amelyre a pápa hivatko­ zik, a társadalmak fejlődésének késői szakaszában alakult ki, az egynejűségen alapuló polgári család, amely még nem mentes a patriarchális vi­ szonyoktól. A történelem azonban nemcsak monogám, hanem poligám családformát is ismer, amely az ős­ közösségi viszonyokra sokkal inkább jellemző, mint az előbbi. 21 A csalá­ don belül betöltött szereptől függően hol az anya, hol az apa volt a meg­ határozó. A történeti és etnológiai kutatások megsemmisítően cáfolják az egyházi felfogást, mert a családnak is története van, éppúgy, mint a tár­ sadalomnak. vagy államnak, és nem­ csak „sejt” a társadalomban, hanem „egyszersmind társadalmi viszony.”22 Vizsgálódásának egyik területe az állat és az ember összehasonlítása. A célja ezzel az, hogy az emberi tudat­ ra hivatkozva is indokolja felfogását. Ugyanis az állatnak, mivel nem tudottal rendelkező lény — szerinte — két alapvető dolog determinálja mozgását, mégpedig az élet fenntar­ tása és védelme, valamint a fajfenn­ tartás. „Ami az emberben kitűnik és kimagaslik, ami az embert emberré teszi és az állatoktól megkülönbözte­ ti, az az ész.” 19 Mivel az ember tu­ datosan cselekvő lény, ezért javasol­ ja, hogy a javukat ne csak haszná­ latra, hanem örök tulajdonul kapják meg. Azt azonban már a pápa sem magyarázza meg, hogy mi okozta hát mégis a tulajdon nagyságának külön­ bözőségét és azt, hogy az emberek nagy része nem rendelkezik magán­ tulajdonnal. Igaz, a pápa ezt nem tartja tragikusnak, mert „akiknek birtokuk nincs, azoknak munkaerejük van”. Ez azonban nagy különbség, mert az emberek társadalmi terme­ lésében elfoglalt helyét a termelő­ eszközökhöz való viszonyuk határoz­ za meg. A termelés irányát, méreteit és ebből következően a javak elosz­ tását nem a munkaerejükkel rendel­ kezők határozzák meg, hanem azok, akiknek kezében a termelőeszközök összpontosulnak. A monogám házasság létrejötte csak a magántulajdon kialakulásával együtt érthető meg. A magántulajdon létrejötte és annak jogi szentesítése vezetett a házasság monogám formá­ jának jogi rögzítéséhez. Ezért a pol­ gári család létrejöttében a gazdasági tényező az, amely közbeszól, mint Engels mondja: „az uralkodó osztá­ lyon... gazdasági befolyások uralkod­ nak és így igazán szabadon kötött házasság ott csak kivételesen fordul elő...” majd így folytatja: „a házas­ ságkötés teljes szabadsága tehát csak akkor érvényesülhet majd általáno­ san, ha a tőkés termelésnek és az ál­ tala létrehozott tulajdonviszonynak a megszüntetése kiküszöbölte mindazo­ kat a gazdasági mellékszempontokat, amelyeknek most még oly óriási be­ folyásuk van a párválasztásnál. Ak­ kor valóban a kölcsönös vonzalom lesz az egyedüli motívum.” 23 Természetesen az előfordulhat, hogy a munkás is szerez tulajdont szorgal­ mával, fizikai erejének maximális kizsigerelésével, de a kapitalizmusra mégsem ez a jellemző, hanem az, hogy a kistulajdonosok is elvesztik birtokukat a nagyarányú tőkekon­ centráció és centralizáció következté­ ben. Pedig azt senki sem vitatja, hogy a „szorgalom” elsősorban a munkást és a kistulajdonost jellemzi. A tőke mennyisége mégsem ezek ke­ zében összpontosul, hanem a nagytő­ kések kezében. 20 Az egyház felfogásával ellentétben a történeti tények tehát azt bizonyít­ ják, hogy a család jogi szentesítését a magántulajdon öröklésének átruhá­ zása sürgette. 24 A magántulajdon a polgári család összetartásában valóban jelentős sze­ repet játszott, kiváltképpen a földtu­ lajdon. „A név a földhöz kapcsoló­ dik, a házasságok a földtől függnek, a családi folyamatosságot a gyermek földhöz juttatása biztosítja.” 25 Ez azonban nem jellemzi a munkás csa­ ládokat, azoknak semmijük nincs, ugyanakkor mégis magasabbrendű erkölcsiséggel rendelkeznek, mint a A természetjog másik pillére, ami­ re hivatkozik az egyház, a család. „Még élesebben tűnik fel a magán­ tulajdon jogosultsága, ha az embert mint társas lényt, éspedig a családi életre való hivatásában vesszük szemügyre.” 102 �tőkén és magánnyerészkedésen alapu­ ló burzsuá családok. A családról szóló pápai felfogás bírálatánál nem hagyhatjuk figyel­ men kívül azt a burzsoáziától átvett hamis szólamot sem, amely a szocia­ listákat a nő- és gyermekközösség be­ vezetésére való törekvéssel vádolja a családdal szemben, amelynek elkerülé­ sét a magántulajdon fenntartása ese­ tén látja csak lehetségesnek. Pedig, mint Marx és Engels mondja: „A kommunistáknak nem kell a nőkö­ zösséget bevezetniök, mert ez majd­ nem minden korban megvolt.” 26 Ugyanez vonatkozik a gyermekközös­ ségre is. Tehát, ha valóban igaza vol­ na XIII. Leonak, ez akkor sem jelen­ tene mást, mint a burzsoá családvi­ szonyok konzerválását. Valójában azonban nem erről van szó, hanem a család felszabadításáról, a családok polgári kényszerformáját kialakító tényezők likvidálásáról és a szocialis­ ta család létrejöttéhez szükséges fel­ tételek megteremtéséről. A gyermek a szocialista családnak is része, alkotója, ezért a társadalom számára nem közömbös nevelése. A nevelés tartalmát a szocialista társa­ dalom céljai szabják meg. Érdemes idézni ismét Marx és Engels szavait, amelyeket a burzsoázia rágalmaival állít szembe: „Vajon a ti nevelésie­ ket nem a társadalom szabja-e? Nem szabják-e meg azok a társadalmi vi­ szonyok, amelyek közt a nevelés vég­ bemegy, a társadalomnak az iskola, stb. révén történő közvetlen vagy közvetett beavatkozása? Nem a kom­ munisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán meg­ változtatják e hatás jellegét, kiragad­ ják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól.” 27 Noha a Kommunista Párt Kiáltvá­ nya már az enciklika kiadása előtt 43 évvel megjelent, XIII. Leo nem vette figyelembe a tulajdonról elmon­ dottakat, és a Rerum Novárumban a kommunistákat a tulajdon minden formájának megszüntetésével vádolja. 28 datban fejezhetik ki élméletüket: a magántulajdon megszüntetése.” 29 a kommunisták tehát nem a munkabé­ rükön szerzett személyi tulajdon megszüntetéséről beszélnek. Ellenke­ zőleg, annak megvédéséről. Ugyanis a tőke nem gazdasági tényező elsősor­ ban, hanem emberek közti viszony és ez viszont olyan, amely nem nyújt védelmet a munkásnak, sőt annak ki­ fosztását segíti elő. AZ EGYHÁZ JAVASLATA A BAJOK ORVOSLÁSÁRA Miután az enciklika leszögezte, hogy a magántulajdont nem lehet megszün­ tetni, mivel az isteni eredetű és egyéb­ ként sem oldaná meg a súlyos társa­ dalmi problémákat, megpróbálja össze­ gyűjteni érveit és javaslatait a bajok orvoslására. Mint már korábban jeleztem, a szo­ ciális problémákat erkölcsi és lelki problémának tartja és másodsorban gazdaságinak, ebből kiindulva tesz ja­ vaslatot a megoldásra is. Erkölcsi és lelki bajok orvoslását eredményesen „csak” az egyház képes végezni, ezért feladatának is tartja, hogy közremű­ ködjön az eredményes gyógyításban. Fő célkitűzése az, hogy a munká­ sokkal megértessék a problémákat. Ugyanis „az emberek természettől fog­ va sokban és nagyon különböznek egymástól; nem egyenlők elmebeli te­ hetségeik-, szorgalmuk-, egészségük-, erőiknél fogva, s e tényezők különbö­ zőségéből származik a társadalmi ál­ lapotok különfélesége is.” Eszerint hi­ ába is próbálna változtatni a munkás helyzetén, úgysem lehet, mert a tár­ sadalomban elfoglalt helye is istentől ered, hiszen ő teremtette az embereket ilyen változatossá. Legjobb tehát az, ha belenyugszik és ellátja az istentől rendelt feladatát. Eme pápai javaslattól azonban több mint egy félévszázad telt el és ez alatt a Föld egy jó részén ez a „tehetségte­ len”, „egészségtelen” és egyéb jelzők­ kel illetett munkásosztály vette kezébe országa és népének irányítását, amely bizonyítja, hogy igen is alkalmas a vezetésre. A testi munka indokolására az „első emberpár” büntetésekor elhangzott átokra hivatkozik. „Átkozott a föld munkád alatt; fáradalmak árán egyél Pedig ,a kommunizmust nem az jellemzi, hogy meg akarja szüntetni általában a tulajdont, hanem az, hogy a polgári tulajdont akarja meg­ szüntetni. .. ebben az értelemben a kommunisták ebben az egyetlen mon­ 103 �tartását veszi alapul.34 Az enciklika igazságosnak tart minden olyan bért, amit közös megegyezés alapján állapí­ tottak meg. Ez a közös megegyezés azonban tudjuk mit jelent. Nem mást, mint a tőkés által odavetett összeg el­ fogadását. Ha a munkás nem fogadja el, munka nélkül marad. Családja fenntartásának kényszere azonban mi­ nimális összegű bér elfogadását is szükségessé teszi. Eszerint az egyház tehát a leginségesebb életfeltételeket biztosító munkabért is igazságosnak tartja. Azt azonban már nem kell kü­ lön bizonyítanunk, hogy ez az összeg egyáltalán nem elégséges, különösen a monopolkapitalizmus időszakában, semmiféle magántulajdon megszerzé­ séhez. XIII. Leo magántulajdonról vallott felfogása, mivel egy történelmi kor­ szakkal elmaradt az élettől, pusztu­ lásra volt ítélve, nem tudta megaka­ dályozni a munkásosztály előretöré­ sét. 35 Nem tudta megakadályozni a monarchiák összeomlását, a polgári demokratikus és szocialista forradal­ mak lezajlását, amit a Szovjet—Orosz ország létrejötte, és a Magyar Tanács­ köztársaság is bizonyít. A QUADRAGESIMO ANNO A Rerum Novárum enciklika meg­ jelenésének 40. évfordulójára adta ki XI. Plus a Quadragesimo Anno kez­ detű bullát, amelyben a kor viszo­ nyaihoz alkalmazkodva fejti ki né­ zetét a magántulajdon és más szo­ ciális kérdésékben. Ez egyben alkal­ mat ad a pápának a XX. század ele­ jén kialakult teológiai viták lezárá­ sára is. Az osztrák püspökök 1925-ben követelték, hogy a Rerum Novárumban XIII. Leo által képviselt pogány római jogot el kell vetni, a magán­ tulajdon abszolutizálása ugyanis helytelen,. a kor követelményeivel nem áll összhangban. Ezzel szemben a rajnai püspöki kar XIII. Leo mel­ lett foglalt állást. A vitát XI. Pius — miután szentesítette a Rerum Nová­ rum elveit — lezárta. Enciklikájában azonban szélesebb horizonton vizs­ gálja a társadalmi kérdéseket, így a magántulajdont is, igyekszik össze­ egyeztetni a kor követelményeivel. A magántulajdont XIII. Leohoz ha­ sonlóan, a természetjogból vezeti le, de annak erkölcsös használatát már abból élted valamennyi napja alatt. (I. Móz. 3,17.)”31 Vajon miért kell a testi munka szükségességénél még a Bibliára is hi­ vatkozni? Talán a munkásosztály nem érti a munka társadalomban betöltött szerepét? De igen, érti. És éppen ezért kell, mert tudja, hogy a társadalom nem lehet meg munka nélkül, az anyagi javak megteremtésének ez az alapja. Ha tehát nem dolgozna a mun­ kás, akkor a tőkés sem létezhetne. A munkás nem tiltakozik általában a munka ellen, csak annak burzsoá módját akarja megszüntetni. Az enciklika azonban a paradicsomi kiátkozásra hivatkozva fölösleges erőfeszítés­ nek tartja. A munkának ez a felfogá­ sa teljes mértékig megegyezik a bur­ zsoázia érdekeivel, mivel célja a va­ gyoni egyenlőtlenség fenntartása. Eh­ hez még hozzájárul az osztályellenté­ tek elsimítására való törekvés is. Az egyház szerint ugyanis a társadalom­ ban az egyetértés és béke visz szép­ séget, ezért az örökös harcot meg kell akadályozni, egyébként is: "sem a tő­ ke, munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fenn nem állhat.”32 Az ellentétek csak a termelőeszkö­ zök magántulajdonának szocialista tu­ lajdonná változtatásával szünnek meg. Ezt az egyház is jól tudja és azt is látja, hogy ezek önmagukban a mun­ kásoknak nem nyújtanak vigaszt. Ezért a földi élet helyébe a túlvilági boldog­ ság elérését helyezi kilátásba: „akkor fogunk igazán élni, amikor majd erről a földről elköltözünk. Isten az embert nem ennek a múlandó, törékeny föld­ nek, hanem az örökké való meny­ országnak számára alkotta, s a földet neki nem állandó lakásul, hanem ideig­ lenes zarándoklás helyéül rendelte .. Isten szemében a szegénység nem gya­ lázat, s nincs mit szégyenkezni rajta. Az egyháznak ezek a vigasztaló sza­ vai a munkások elégedetlenségét, az uralkodó osztály — köztük a hatalmas vagyonnal rendelkező egyház — elleni harcát akarja megszüntetni azáltal, hogy sorsába való belenyugvásra inti. XIII. Leo a magántulajdonról szóló állásfoglalását a munkabérrel zárja, amelynek sem alsó, sem felső határát nem határozza meg. A munkabérmeg­ állapításának jogát a tőkésre bízza, aki viszont szigorúan a létminimum fenn­ 104 �hogy támogassa és fejlessze a magán­ gazdaságokat, mert ha a beavatkozás iránya olyan, hogy korlátozza, akkor a szubszidiaritási elvnek nem tett eleget. 38 A „közjó” elve alapján való bea­ vatkozást tehát névleg az egyház el­ ismeri már csaknem egy évszázada. Ezt a gyakorlatban azonban pont ak­ kor nyilvánítja ki, amikor a kapita­ lizmus kezd államkapitalizmussá át­ alakulni. Hogy itt valóban alkalmaz­ kodásról van szó, az a Quadragesima Anno megjelenése után méginkább kiderül, amikor XI. Plus utóda XII. Pius, nagy gondot fordít arra, hogy beszédeiben, üzeneteiben és nyilatko­ zataiban az államnak ezt a jogát bi­ zonygassa. 39 Azt azonban valamenynyien leszögezik, hogy elsősorban ki­ segítő jellegű legyen, mert a tulaj­ donhoz viszonyítva az állam csak má­ sodrendű, mivel később jött létre. Az állami beavatkozás tartalmát tehát a magántulajdon szolgálata határozza meg. 40 Az állami monopóliumok kezdenek egyre nagyobb teret hódítani, ezért azzal nem szállhat szembe az egyház, sőt igyekszik bizonygatni azt, hogy az állami monopóliumok és a kis ma­ gántulajdon jól megférnek egymás mellett. Amikor a munkások helyzetét elem­ zi, leszögezi, hogy a munkás munka­ bérét úgy kell megállapítani, hogy takarékossággal bizonyos mérvű tu­ lajdont gyűjthessen. Az egyház kép­ viselői a magántulajdont napjainkig a szorgalom, a takarékosság és a ja­ vak kíméléséhez szükséges emberi erények forrásának tartja, amint azt Havas András kalocsai érsek kifejti, és ezzel a „proletársors” megszünte­ tését is biztosítani akarják. 41 Azzal azonban a pápa is tisztában van. hogy ez nem lehet több, mint kis „családi vagyonka”, de úgy gon­ dolja, hogy ezzel már a proletársors­ ból kiemelkedik, proletár mivoltja megváltozik, mivel tulajdonossá válik. Nagyon hasonlít ez a szociáldemokra­ ta és reformista szólamokra, amelyek­ nek a célja a munkás öntudat forradalmiságának megszüntetése, mert mint mondja: „Ily módon ugyanis a tisztviselők bizonyos fokig társbirto­ kosok, a kezelésben és a haszonban nem. Látszólag erkölcstelennek tart­ ja a kizsákmányolás extrém formá­ ját, de ennek ürügyén a magántulaj­ don kisajátítását mégsem tartja jo­ gosnak, sőt a természetjoggal össze nem egyeztethető cselekedetnek nyil­ vánítja. Ez viszont világos állásfog­ lalás a magántulajdon fenntartása mellett. 36 Ezért fontos feladatnak tartja a Rerum Novárum elveinek megvédését mindazokkal szemben, akik „rágalmazzák” annak tanításait. A magántulajdonról szóló felfogás bármily mérvű bírálatában is veszélyt lát, mert félő, hogy a kollektivizmus elvének elfogadásához vezet. Az enciklika új módon foglalkozik az állam beavatkozási jogával. XIII. Leo még óva intette, hogy tartózkod­ jon a magántulajdon ügyeibe való beavatkozástól, ne háborgassa azt még akkor sem, ha egyes embercso­ portok hiányt szenvednek. Legfel­ jebb azoknak nyújtson segítséget bi­ zonyos alamizsna juttatásával, akik arra rászorulnak, — vagy akkor avat­ kozzon be, ha a „közjó” érdeke azt megkívánja. XI. Pius pedig az állam­ nak a magántulajdon megvédésében határozott szerepet szán. „Az állam tehát — mindig a természetjog és az isteni jog keretein belül — a közjó valóságos követelményei alapján, pontosabban és részletesebben előír­ hatja, mi szabad a tulajdonosoknak a tulajdon használatában, és mi tilos. 37 Ugyanakkor, a félreértés elkerülése végett figyelmeztet arra is; ez a bea­ vatkozás csak segítés lehet, elvenni a magántulajdont nem szabad, mert az már a tulajdonjog isteni eredetét sér­ tené. A magántulajdon jelentősége tehát XI. Piusnál sem csökkent. Az enciklikában világosabban kife­ jezésre jut az előzővel szemben a kö­ zös tulajdon, egyéni tulajdont segítő szerepe. A szubszidiaritási elv az egyház szociális tanának egyik lé­ nyeges pillére. Eszerint a közösségi tulajdon akkor tölti be feladatát, ha mindig figyelemmel kíséri az egyéni tulajdon helyzetét, és ha segítségre van szükség támogatja, védelmet nyújt a veszéllyel, pusztulással szem­ ben. A kötelesség természetes az egyénnel szemben is fennáll, ő is kö­ teles az államot támogatni. Az állami beavatkozástól elvárja az egyház, 105 �részesek lesznek.” 42 Igazságos bér­ ről beszél, azonban ez csak erkölcsi követelmény mindaddig, amíg konk­ rét intézkedésről nincs szó, mert eb­ ben az esetben viszont már az ural­ kodó osztály érdekeinek védelme szempontjából vizsgálja. A munkabér konkrét mértékét XI. Pius sem hatá­ rozta meg. A Quadragesimo Annoban is csak arra utal, hogy milyen ténye­ zőket vegyenek a tőkések figyelembe. nem vezethet, mert azok megoldásá­ hoz a kapitalizmus lényegének fel­ számolására van szükség. A bajok teljes és végleges orvoslá­ sát a szocialista társadalmi rend megteremtése jelentené, a pápa azon­ ban minden olyan nézettel, javaslat­ tal szemben áll, amely a szocialista eszmékhez közel áll, vagy azok ural­ kodóvá válásához vezetne: „a szocia­ lizmus, mint tan, mint történelmi tény, mint mozgalom, ameddig igazi lényegében szocializmus marad, a ka­ tolikus tannal összegyeztethetetlen, ha egyes kérdésekben az igazsághoz és igazságossághoz el is jutott, mert az alapfölfogása az emberi társadalom­ ról a keresztény igazságtól eltérő.” 44 Első és látszólag legfontosabb té­ nyezőnek tartja a munkás és család­ jának életszükségletét. Hogy azonban a tőkést nehogy megsértse mindjárt leszögezi: „a család egyéb tagjainak is kötelességük erejükhöz mérten a közös háztartás szükségleteihez hozzá­ járulni, amint földműves-, kisebb iparos- és kereskedő családokban lat­ juk.” 43 Tehát a tőkés a családfenn­ tartáshoz szükséges összegnek csak egy részét fizesse a munkásnak, a családfőnek és dolgozzanak a család többi tagjai is, a munkás felesége és gyermeke is. Világos, hogy itt sem a munkás érdekeit védi, hanem a tő­ kését. Ez jut kifejezésre a másik két tényezőben, a vállalat jövedelmezősé­ ge és közjó érdekének szem előtt tar­ tásában is. Ezek után a cinizmussal határos az az egyházi inspiráció, amely a mun­ kást magántulajdon szerzésére buzdít­ ja, mert abból az összegből, amit a tőkéstől kap, családja eltartását is alig tudja biztosítani. Az egyház felfogása a magántulaj­ don és a társadalom kérdésében eltántoríthatatlan, még a középutat sem tartja megvalósíthatónak, csak egye­ dül a kapitalista viszonyokat tartja jónak. Miután sorra megvizsgálta a társadalom problémáit, kivezető út­ ként a következőt javasolja: „Egyet­ len hatásos orvosszer a lelkek szánal­ mas romlása ellen, amely minden tö­ rekvést a társadalmi megújulására meghiúsít, az őszinte és teljes vissza­ térés az evangélium tanításához, an­ nak a Krisztusnak parancsaihoz, aki­ nél az örök élet igéi vannak, olyan igék, amelyek, bár az ég és a föld el­ múlnak, sehol el nem múlnak. 45 XI. Pius sem tud tehát többet ígér­ ni a munkásaknak itt a földön, mint XIII. Leo, a vallásos életet, hogy majd a túlvilágon aztán „elnyerje jutalmát.” Csakhogy az 1940-es évek­ ben nem lehet ilyen egyszerűen el­ hallgattatni a munkásokat, mivel van olyan állam, amely megmutatta a szo­ ciális problémák megoldásának egyet­ len lehetséges módját. A munkás követelésének viszont nem ad helyet, mert ha követelni mer vagy célja eléréséért sztrájkol, a ha­ tóság szigorú közbelépését is szüksé­ gesnek tartja. A kapitalista tulajdonviszonyok fenntartását célozza a gazdaságot szabályozó elv elfogadásának sürgeté­ se is. A piac és a szabadverseny spon­ tán fellépő szabályozó szerepét fenntarthatatlannak tartja, sürgős intéz­ kedést, tervszerű irányítást követel. A tőkés vállalatok érdekeinek ütközé­ se miatt azonban valójában megold­ hatatlan. De a követelése, törekvése világosan és egyértelműen bizonyítja a kapitalista viszonyok fenntartására való törekvést. A problémákat tehát, ha óvatosan is, de felveti, a megoldá­ si javaslat azonban eredményre eleve MATER ET MAGISTRA A II. világháború után bekövetke­ zett változások, a szocializmus előre­ törése, a gyarmati felszabadító har­ cok fokozott fellángolása, és a már két ízben megtartott kommunista és munkáspártok értekezlete arra kész­ tette az egyházat, hogy a megválto­ zott helyzetben kifejtse álláspontját ismételten a szociális kérdésekről. 106 �Az enciklika — épp úgy, mint a korábbiak — bővelkedik kétértelmű­ séggel. Hogy ebben több ilyen fogal­ mazás is van, mint az előzőekben, az a világ lényeges változásával magya­ rázható. A kétértelműség mellett a pesszimizmus is jellemzi, amely nem csoda, hiszen a 81 kommunista és munkáspárt közős nyilatkozata ko­ runkat hősi korszaknak nevezte, és többék között úgy jellemezte, hogy „egyre több nép szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommuniz­ mus világméretű diadalának korsza­ ka.” 46 Az enciklika lényegét azonban nem érthetnénk meg, ha a Vatikánt is csak egy tőkés szervezetnek tarta­ nánk. A Vatikán nemcsak a tőkés vi­ lágszervezetnek az egyik eleme, ha­ nem a katolikus egyház ideológiai, politikai központja is. Az egyház nem­ csak a vatikáni kuriából vagy az egy­ házi személyekből áll. hanem első­ sorban a katolikus hívők tömegé­ ből, akik viszont zömmel a szegé­ nyebb népréteghez, a munkások és parasztok körébe tartoznak. Egyik oldalon tehát az egyház re­ akciós politikája áll, amely kiszolgál­ ta a rabszolgatartó Római Birodal­ mat, támogatta a feudalizmust és most támogatja a monopóliumokat és az imperialista célokat maga elé tűző burzsoáziát. A másik oldalon pedig az imperialista politikával szemben álló tömeg, amelyről, ha nem akar lemondani, annak az érdekeit is kép­ viselni kell.48 A látszatképviselő sze­ repében viszont megmaradni egyre ne­ hezebb a szocializmus előretörése mi­ att és csak úgy lehet, ha sikerült magát úgy beállítani a vallásos dolgo­ zók előtt, mint az isteni gondviselés megbízottját, mint a dolgozó tömegek mindennapi gondját szívén viselő jó­ ságos anyát. Ebben a jóságos anya és tanítómes­ ter szerepében akar fellépni XXIII. János pápa is a „Mater et magistra” kezdetű enciklikájában, amint ez már a címben is kifejezésre jut. Hogy azonban az egyház társadalmi szere­ pe korunkban sem változott és fő feladatának a tőkés társadalmi rend magántulajdonának védelmezését tart­ ja, ez a magántulajdonról szóló feje­ zetben kifejezésre jut. XXIII. János megállapítja, hogy az utóbbi időben bizonyos kétely merült fel a magántulajdonnal kapcsolatban, ezért leszögezi, és nyomatékosan ki­ emeli, hogy: „Ez a kétely nem jo­ gosult. A magántulajdon joga a ter­ melő javakra vonatkozólag is állandó érvényű, éppen azért, mert termé­ szetes jog, amely az egyes emberi lény ontológiai és finalisztikus elsőbb­ ségén alapszik a társadalommal szem­ ben. Egyébként hiábavaló lenne a magánkezdeményezés szabadságát hir­ detni gazdasági téren, ha a kezdemé­ nyezéshez nem engedtetnék meg a szükséges eszközökkel való szabad XXIII. János pápa célja az enci­ klika kiadásával az, hogy ellensúlyoz­ za a munkásmozgalom előretörését és gátat vessen a további győzelemnek.. XIII. Leo és XI. Piushoz hasonlóan együttérzését fejezi ki a munkásosz­ tály sorsával, azonban ez a helyzeten mit sem változtat, ugyanakkor a ka­ pitalizmus szót — mintha tabu volna — nem is használja. Csak úgy általá­ ban ítéli el a társadalom visszaélé­ seit és nem a kapitalizmust bírálja. Ez nem is várható tőle azok után, hogy már az enciklika bevezetőjében leszögezi: „Bár hosszú idő múlt el azóta, ma is hatékony még az az üze­ net, nem csupán a XIII. Leo után következő pápák megnyilatkozásaiban, akik szociális tanításukban mindig Leo enciklikájára hivatkoztak, hogy ih­ letett merítsenek belőle vagy, hogy megvilágítsák jelentőségét. mindig buzdítván a katolikusok tevékenysé­ gét; hanem maguknak a népeknek rendjében is. Ez azt mutatja, hogy elődünk nagy­ fontosságú enciklikájában foglalt mélyreható elvek, történelmi útmuta­ tások és atyai felhívások máig is ér­ vényesek, sőt új, eleven gondolatokat sugallnak, hogy az emberek meg­ ítélhessék a szociális kérdés tartal­ mát és arányait, ahogyan ma jelent­ kezik és elhatározzák magukat a rá­ juk háruló felelősség vállalására.”47 Amint látható, az egyház és a burzsoázia magántulajdon szentesíté­ sén alapuló együttműködése jut kife­ jezésre ebben az enciklikában is. A Vatikán a vallást ugyanúgy, mint az­ előtt, a magántuladonosi rend védel­ mére és a munkásosztály forradalmi harcainak leszerelésére használja fel. 107 �rendelkezés.”49 Megállapításából ki­ fejezésre jut a magántulajdon sért­ hetetlenségének elve, az Aquinói Ta­ más által megfogalmazott természet­ jog alapján. Felfogása szerint ez a szabadságnak is feltétele, mivel csak ott van szabadság, ahol magántulaj­ don van, ahol azt megszüntették ott nincs. Következtetése bizonyos mér­ tékig helytálló. El kell ismerni, hogy kapitalista viszonyok között, akinek nincs magántulajdona, az valóban nem rendelkezik szabadsággal sem. csak a tőkések rendelkeznek szaba­ don magukkal, a tulajdon nélküli tö­ megek sorsa az uralkodóktól függ. A szocialista társadalom viszonyai kö­ zött éppen az képezi a dolgozó tö­ megek és ezen belül az egyén sza­ badságát, hogy minden dolgozó tu­ lajdonosa a társadalmi termelési esz­ közöknek. A dolgozó tömegek bizalmának meg­ nyerése érdekében átveszi az oppor­ tunista szociáldemokrata szólamokat a tőke demokratizálódásáról és a népi kapitalizmusról. Ennek szellemében azzal a követeléssel lépnek fel. hogy a munkást is tulajdonossá kell ten­ ni mint mondja: „állhatatosan küz­ deni kell a tulajdon eredményes el­ terjesztéséért minden társadalmi osz­ tály körében.”50 A magántulajdon létjogosultságát azzal akarja elfogadtatni, hogy ma már mindenki szerezhet a gyors fej-, lődés következtében magántulajdont, ha másként nem népi részvények for­ májában. Ugyanis a tulajdonszerzés­ nek kétféle módját ismeri el, még­ pedig az el nem foglalt terület hasz­ nálatbavétele vagy a munka útján. Mivel napjainkban minden területet elfoglaltak, ezért a munka az egyedüli út. A népi részvényekről szóló elmélet azonban megtévesztő, mert köztudo­ mású. hogy még az USA-ban is leg­ feljebb a munkások 5 százaléka ren­ delkezik valamilyen értékű részvény­ nyel, amely az össztőkéhez viszonyít­ va jelentéktelen. XXIII. János pápa enciklikáját Jan Kanapa francia filozófus találóan az állammonopolista kapitalizmus kiált­ ványának nevezete.51 Megjegyzése ta­ láló, mert a társadalmi bajok orvoslá­ sára vonatkozó pápai javaslatok nincsenek ellentétben a kapitalizmus ér­ dekeivel, sőt annak védelmét szolgál­ ják. A kapitalizmus életének meg­ hosszabbítását igyekszik elősegíteni a tervszerűség megvalósítására tett ja­ vaslata is, amelynek biztosítására az állami beavatkozást és egyes hitelek állami tulajdonba vételét is elképzel­ hetőnek tartja. Néhány magyar teoló­ gus, köztük Mihelics Vid, ezt már úgy próbálja értelmezni, mint a tár­ sadalmi köztulajdonba vétel elvének elfogadását. Ez azonban túlzás, ugyan­ is az enciklika egyáltalán nem is­ meri el a szocialista társadalmi tu­ lajdon jogosságát, amit a pápa úgy fejez ki, hogy: „Ma mind az állam, mind a közintézmények kiterjesztet­ ték és továbbterjesztik részvételük és kezdeményezésük területét. Ez azon­ ban nem csökkenti a magántulajdon szociális funkciójának létjogosultsá­ gát, mint azt egyesek tévesen gon­ dolni hajlamosak”.52 Az enciklika te­ hát nem ismeri el a tulajdon más formáit, de a magyar teológusok magarázatai viszont azt bizonyítják, hogy az egyház és állam közti megegyezés alapján kialakult együttműködés kö­ vetkeztében a pápai állásfoglalással szemben a reálisabb nézeteket kép­ viselik. A reális helyzetet veszik ala­ pul és ebből kiindulva elismerik a szocialista országokban — köztük ha­ zánkban — kialakult különböző tu­ lajdonformákat. Ezt juttatja kifejezés­ re Hamvas András kalocsai érsek is, aki — bár a Katolikus Erkölcstan c. hittankönyvben a tulajdonformák kö­ zött elsőként a magántulajdont em­ líti — elismeri, hogy „A magán­ tulajdon mellett közösségi tulajdon is van, így az állami, községi, szövet­ kezeti, egyházi tulajdonok stb.”53 A pápa viszont határozottan támad­ ja a szocialista tulajdont: „A tapasz­ talat valóban azt bizonyítja, hogy ahol hiányzik az egyesek egyéni kezdemé­ nyezése, ott politikai zsarnokság van, és ugyanakkor visszamaradtak a gaz­ dasági élet azon területei, amelyek főként fogyasztási javakat állítanak elő, valamint azok a területek, ame­ lyek az anyagi szükségleten kívül a szellem szükségleteit elégítik ki, te­ hát azok a javak és szolgáltatások, amelyek különösen igénybeveszik az egyesek teremtő szellemét”.54 A szel­ lemi szükséglet kielégítésének lehető­ sége valóban azoknak biztosított, akik a termelőeszközök tulajdonával ren­ 108 �delkeznek. Ezért nem juthat ezekhez hozzá a munkás, burzsoá viszonyok között, mert azokkal nem ő rendel­ kezik, hanem a tőkés, ő csak moz­ gásba hozhatja, hogy mindezeket biz­ tosítsa a tőkésnek. XXIII. János pápa is csak a ma­ gántulajdonon alapuló szövetkezésről beszélt, csak annak előnyeit hajlandó elismerni. Az enciklikában található néhány reális felismerés és javaslat nem old­ ja meg a parasztság problémáját. A tőkés monopóliumok elleni harcról nem szól, noha a történelmi tapasz­ talatok azt bizonyítják, hogy az el­ lenük folytatott harc nélkül és a parasztság földhöz juttatása nélkül a helyzet nem változtatható meg. A tőkés nagyüzemek ugyanis szükség­ szerű fölényben vannak, amelyeket ellensúlyozni a kisgazdaságok képte­ lenek. A földreform azonban érzé­ kenyen érintené az egyházat is, mi­ vel számos félfeudális országban egyik legnagyobb földbirtokos, az egyház, Így hiába tartja eszményképnek a pa­ raszti gazdaságot, amely nem alkal­ maz „bérmunkát”, ha a fenyegető veszély igazi okát és felszámolásának módját nem tárja fel.57 EGYHÁZI IDEOLÓGIA ÉS TÁRSADALMI TANÍTÁS A szociális enciklikák tulajdonról szóló részeinek áttekintése után lát­ ható, hogy több mint 7 évtizeden át, lényegük nem változott. XIII. Leo, XI. Pius és XXIII. János is szigorú­ an a magántulajdon mellett foglalt ál­ lást. Változás csak a megfogalmozásban van. amelyet a kor viszonyainak változásaihoz való látszólagos alkal­ mazkodás miatt kényszerültek meg­ tenni. Ez azonban csak taktikai vál­ tozás, amely a XX. században vég­ bement nagy társadalmi átalakulás miatt elkerülhetetlen volt.58 Az enciklikák a munkásosztály és a parasztság érdekképviselőjének igyekeznek feltüntetni magukat, való­ jában azonban javaslataiak a bur­ zsoázia pozícióinak megerősítéséhez vezettek. Ha a dolgozók betartották volna az enciklikák javaslatait, le­ mondtak volna az osztályharcról, a kommunista pártok megszervezésé­ ről, nem győzött volna a szocializ­ mus már 14 országban. Ez azonban a pápák részéről csak naív, szubjek­ tív óhaj volt, mert az osztályharc objektív tendenciája a világ prole­ tárjainak felszabadulásához és a kom­ munizmus világméretű győzelméhez fog vezetni. Ezt megakadályozni nem képesek, azt azonban ismét bebizo- Új vonása az enciklikának az elő­ zőekkel szemben, hogy nemcsak a munkások, hanem a mezőgazdasági dolgozók helyzetét is próbálja ele­ mezni. Nagyobb sikerre azonban a dolgozó parasztság körében sem szá­ míthat, mert javaslatai nem változ­ tatnak a parasztság helyzetén, mivel az alapvető problémát nem oldják meg. A parasztság problémáival foglal­ kozó részben találhatók a valóságot helyesen tükröző megállapítások is. Valóban igaz, hogy az utóbbi évti­ zedben megnövekedett a mezőgazda­ sággal foglalkozó lakosság áramlása a városok felé, mivel az egyháznak az utolsó bázisát is elérte az iparo­ sítás ami együtt jár a „dekrisztianizálódás” gyorsabbá válásával. A kapitalizálódással és a monopóltőke beha­ tolásával a paraszti tömegek arra kényszerülnek hogy egyre erősebb har­ cot folytassanak ellene. Világszerte határozottabbá válik a földreform kö­ vetelése. Mindez hatással van az or­ szágok politikájára is, magára az egy­ házra is, és ha nem akarja elvesz­ teni befolyását, akkor legalább lát­ szólag a jóságos anya gondozásával kell körülvenni. Miben nyilvánul meg gondoskodása? Helyesen állapítja meg, hogy a falu viszonyai rendkívül el­ maradtak a városok mellett, ezért javasolja, hogy az utakot, hidakat ivóvízszolgáltatást javítsák meg. A mezőgazdaság elmaradottságának le­ küzdésére olyan gazdaságpolitikát ja­ vasol, amely hitellel támogatja — ala­ csonyabb kamatláb mellett — a kis­ gazdaságokat, hogy megóvják a pusz­ tulástól. 55 Fontos elvként szögezi le, hogy: „a mezőgazdaságban, mint egyébként a termelés minden más ágazatában is, manapság döntő fon­ tosságú tényező a szövetkezés”. Hogy azonban nehogy félreérthető legyen és valaki is a szocialista szövetke­ zésre gondoljon, gyorsan hozzáteszi: „A mezőgazdaságban már csak azért is fontos, mert annak alapja a csa­ ládi jellegű vállalkozás.”56 109 �nyították a munkások és parasztok előtt, hogy az igazi érdekeik képvi­ selete az egyháztól nem várható. Egy­ re többen látják ezt és ez viszont a népek egyháztól való eltávolodásá­ hoz vezet, amit fokozott hitbuzgalmi munkával sem tudnak megakadályoz­ ni. Nem a papok győzik meg a munkásokat, hanem a munkások ál­ lítják maguk mellé a papokat. Bár a bajok igazi okát látja, a he­ lyes megoldáshoz azonban ő sem tud eljutni, mivel az már az egyház ér­ dekeit is sérti. Az utolsó 70 év története tehát azt bizonyítja, hogy a társadalmi bajokat a keresztény-szociális tanítás alapján megszüntetni nem lehet. A társadal­ mi problémákat csak a marxizmus— leninizmus alapján álló munkásosztály képes megoldani, a burzsoá társadal­ mi rend felszámolásával.60 A II. világháború után Franciaor­ szágban azzal a céllal indította el az egyház a munkáspapi mozgalmat, hogy az eltávolodó munkásokat viszszahozza istenhez és felújítsák vallá­ sukat. A mozgalom azonban nem az egyház elképzeléseinek megfelelően alakult, mert a papok, megismerve a munkások élet- és munkakörülmé­ nyeit, nekik adtak igazat, és követel­ ték a viszonyok elviselhetőbbé téte­ lét. Ezért a munkáspapi mozgalmat hivatalosan be is tiltották, és ez egy­ ben a szociális enciklikák gyakorlati vereségét is jelentette. Felhasznált irodalom 1. Világosság, 1961. 5. szám, 13. ol­ dal. 2. J. Kanapa: Az egyház társadalmi tanítása és a marxizmus, 9. ol­ dal. 3. Világosság, 1961. 5. szám, 14. ol­ dal. 4. J. Kanapa: i m. 9. oldal. 5. Világosság, 1961. 5. szám. 14. ol­ dal. 6. A Rerum Novárum közvetlen előz­ ményei. Írta: Dr. Leopold Antal kanonok. Rerum Novárum Emlék­ bizottság kiadványa, 1941. Szerkesz­ tette: Dvihally Géza. 7. Jean-Yves Colvez — Jaques Per­ rin: Egyház és gazdaságos társa­ dalom. 109. oldal. Idézi J. Kanapa I. munkájában, 224. oldal. 8. Rérum Novárum Emlékbizottság kiadványa, 1941. 8. oldal. (Az enciklika Prohászka O. fordítása.) 9. Világosság, 1962. 9. szám, 7. ol­ dal. 10. Marx: Gazdasági-filozófiai kézira­ tok. 1962. 62. oldal. 11. J. Kanapa I. m. 86. oldal. 12. Dr. Madarász István kassai püs­ pök: Egyházi és világi apostolok közreműködése a szociális problé­ ma megoldásában. R. N. Emlék­ bizottság kiadványa, 1941. 43. ol­ dal. Az egyház és az enciklika mozgalom képviselői az enciklikák megjelenését követő mindenféle szociális intézke­ dését a pápai bulla következménye­ ként igyekeztek feltüntetni. Hazánk­ ban az élenjáró európai kapitalista országokhoz viszonyítva a munkás­ mozgalom viszonylag későn indult el a munkásság fejletlensége miatt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a munkást védő törvények is csak később láttak napvilágot, nagyrészt a század elején, tehát a Rerum Novárum megjelenése után. Ezért mindezeket az enciklika következményének tar­ tották. A tények azonban nem ezt bizonyít­ ják, hanem azt, hogy mindenféle szo­ ciális intézkedésre akkor szánta el magát a burzsoázia, amikor már nem tudott a munkásság nyomásának el­ lenállni. Azok a törvények, amelyek nálunk csak a 20-as, 30-as években jelentek meg, Franciaországban vagy Angliában évtizedekkel ezelőtt meg­ jelentek. Hazánk teológusai a szociális kér­ dések vizsgálatában közelebb jutot­ tak a realitáshoz. A „Katolikus Er­ kölcstan” c. könyvben Hamvas érsek azt mondja: „A jelenkor szociális kérdését a magántulajdonban jelent­ kező kiáltó ellentétek váltották ki”.59 110 �38. Világosság, 1962. 9. szám, 9. ol­ dal. 39. J. Kanapa i. m. 293. oldal. 40. U. o. 298. oldal. 41. Dr. Hamvas András: Katolikus er­ kölcstan, 1965. 79. oldal. 42. Segédanyag... 67. oldal. 43. U. o. 68. oldal. 44. U. o. 84. oldal. 45. U. o. 91. oldal. 46. A békéért, a nemzeti független­ ségért, a demokráciáért, a szoci­ alizmusért. Kossuth, 1960. 13. ol­ dal. 47. Segédanyag... i. m. 100. oldal. 48. Béke és Szocializmus, 1961. 12. szám, 78. oldal. 49. Segédanyag... i. m. 124. oldal. 50. U. o. 125. oldal. 51. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 61. oldal. 52. Segédanyag ... i. m. 127. oldal. 53. Dr. Hamvas András: Katolikus er­ kölcstan, i. m. 80. oldal. 54. Segédanyag... i. m. 112. oldal. 55. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 70. oldal. 56. Segédanyag... i. m. 136. oldal. 57. Béke és Szocializmus, 1962. 1. szám, 71. oldal. 58. Világosság, 1961. 5. szám, 19. ol­ dal. 59. Dr. Hamvas András: Katolikus erkölcstan, i. m. 84. oldal. 60. Világosság, 1961. 5. szám, 20. ol­ dal. R. N. i. m. 7. oldal. U. o. U. o. J. Kanapa i. m. 89. oldal. Marx—Engels : Válogatott Müvek I. kötet, Kossuth, 1963. 578. ol­ dal. 18. J. Kanapa i. m. 90. oldal. 19. R. N. i. m. 8. oldal. 20. Világosság, 1961. 5. szám, 17. ol­ dal. 21. Bodrogi Tibor: Társadalmak szü­ letése. Gondolat, 1962. 67. oldal. 22. J. Kanapa i. m. 333. oldal. 23. Marx—Engels : Válogatott Müvek II. kötet, Kossuth, 1963. 214. ol­ dal. 25. V. o. 26. Marx—Engels A Kommunista Párt Kiáltványa, Szikra, 1952. 53. oldal. 27. U. o. 52. oldal. 28. R. N. i. m. 9. oldal. 29. M. E. i. m. 48. oldal. 30. R. N. i. m. 10. oldal. 31. V. o. 32. U. o. 11. oldal. 33. V. o. 12. oldal. 34. V. o. 17. oldal. 35. Béke és Szocializmus, 1961. 12. szám, 71. oldal. 36. Világosság, 1962. 9. szám, 9. ol­ dal. 37. Segédanyag a katolikus egyház szociális tanának tanulmányozásá­ hoz. Pártfőiskola összeállítása, 1964. 60. oldal. 13. 14. 15. 16. 17. 111 �A karancsaljai Munkás és Földműves Tanács választási jegyzőkönyve Egy korábbi, 1964-ben megjelent Palócfőldben Kazár község történeté­ vel foglolkozó dolgozatomban vázlato­ san ismertettem a Tanácsköztársaság idején keletkezett helyi jegyzőköny­ veket. Ezek, bár szám szerint négy volt belőlük, nem idézték olyan ha­ tásosan a kor szellemét, eseményeit, mint az az 1919. április 9-én írott jegyzőkönyv, melyet Szőllős Péter ka­ rancsaljai lakos ajándékozott a Nóg­ rád megyei Munkásmozgalmi Múze­ umnak. Az ő birtokába ez az irat a huszas évek elején került és azóta őrizte féltő gonddal. A két összehajtott lapból álló do­ kumentum megsárgult papírja a haj­ tások vonalán már kopott, töredezett, de a szöveg még jól olvashatő: „VÁLASZTÁSI JEGYZŐKÖNYV, Felvétetett Karancsalja községben 1919. évi április 9-én. Jelen voltak alulírtak: Tárgy: a forradalmi kormányzó ta­ nácsnak XXVI. számú rendelete alap­ ján Karancsalja községben a mun­ kás és földmíves tanács tagjainak (1450 lélek után) 16 tagnak megvá­ lasztása. ELJÁRÁS: Csermák Gáspár ideiglenes mun­ kástanács elnökének indítványára a választók a választási eljárás veze­ tésére elnöknek Jarosek János elv­ társat választják meg, aki a megbí­ zatást köszönettel fogadja, az egybe­ gyűlt választókat üdvözli és felkéri őket, hogy úgy a választás alatt, mint a szavazatok összeszámlálása, nem­ különben az eredmény kihirdetése al­ kalmával higgadtan, nyugodtan és fegyelemezetten viseljék magukat. Elnök felkéri a választókat, hogy a választás ellenőrzésére saját kebe­ léből válasszon 4 bizalmi férfiút, akik közül 2, a választásnál folytan jelen kell hogy legyen. Választók jogukkal élve bizalmi férfiakkui Csernák Gáspár, Tóth Má­ tyás, Szőllős János huszár és Menczel János választókat választják meg. Elnök felkéri a választókat, hogy szavazatok összeszámlálására a saját kebeléből vállaszon 3 tagú bizott­ ságot. Választók ezen jogukkal élve a szavazatszedő bizottságba Tóth Pál, Csernák Mátyás és Csernák Sándort választják meg. Elnök felolvassa a rendeletet és a választást megnyitja: Leszavazott 329 választó, akik 130 jelöltre leszavaztak. Legtöbb szavazatot nyertek: 1. Tóth Pál 272. 2. Tóth Mátyás 263, 3. Csernák Gáspár 259, 4. Men­ czel János huszár 238, 55 Jarosek János 210, 6. Szöllős János huszár 191, 7. Godó János 181, 8. Menczel János honvéd 172, 9. Menczel Mihály 131. 10. Rozik Ferenc 128,11. Szöllős Gáspár baka 123, 12. Híves István 118, 13. Csernák Sándor 112, 14. Pál András 111, 15. Nagy János 111, 16 Rückschloss János 108 szavazatot. Ennélfogva fennt nevezettek a mun­ kás és földmíves (tanács) tagjaivá megválasztattak. Elnök a választás eredményét ilyen értelemben kihirdeti. Ezzel a választási eljárás befejez­ tetvén aláíratott a jegyzőkönyv. Kelt mint fennt. P. H. Tóth Mátyás Jarosek János elnök Menczel János Tóth Pál Szöllő János Csernák Mátyás Csernák Gáspár Csernák Sándor” Eddig a jegyzőkönyv. A bélyegző jobb- és bal oldalán levő 4—4, össze­ sen 8 eredeti hitelesítő aláírást nem számítva a jegyzőkönyv két kéztől származik. Szöllős Péter és Tóth Má­ tyás tőgyör egybehangzó közlése sze­ rint a jegyzőkönyv előre elkészített szövegét Kovalcsik (később Csáki) Jó­ zsef jegyző írta, míg a kipontozott 112 �helyekre a választások eredményeit Jarosek János igazgató tanító jegyez­ te be. Tóth Mátyás tőgyör a 16 tagú karancsaljai Munkás és Földmíves Tanács egyetlen még életben levő tagja értékes adatokkal egészítette ki a választási jegyzőkönyv alapján ki­ rajzolódó képét és több a tanács működésével szorosan, összefüggő fi­ gyelemreméltó adatot közölt. Vissza­ emlékezésében ez áll: „1919. április 9-e szerdai napra esett. Ahogy a jegyzőkönyv is megörökítette a vá­ lasztásban 329 karancsaljai lakos vett részt. Minden szépen, rendben zajlott le. A nép az iskolában gyülekezett. A gyűlést Csernák Gáspár ideiglesen elnök nyitotta meg, majd a válasz­ tási eljárás elnökéül Jarosek Jánost, a köztiszteletben álló igazgató tanítót választottuk meg. A választáson két pesti elvtárs is jelen volt. Mindket­ ten, katonásan fel is szólaltak. Én is szót kértem. Bár sok mondani va­ lóm volt, az előttem szólók példá­ ját követve, csak röviden beszéltem. Amikor felszólalásom végére értem, az egyik pesti elvtárs odajött hoz­ zám, megölelt és azt mondta: „Ne­ künk ilyen emberekre van szüksé­ günk, mint te.” Szavaira általános tetszésznyilvánítás volt a válasz. A vá­ lasztáson is Tóth Pál után én kap­ tam a legtöbb szavazatot. 263-an sza­ vaztak rám. A választás lezajlása után elnökké véglegesen is Csernák Gáspárt vá­ lasztottuk meg. Nagyon sok dolgunk volt, de egyik legfontosabb tenniva­ lónknak azt tartottuk, hogy Balla Géza 1200 holdas birtokán, ahonnan a tulajdonos elmenekült rend legyen. Egyelőre Tóth Pált bíztuk meg a birtok vezetésével. Később többi meg­ bízatásom mellé a birtokvezetői mun­ ka is rám hárult. Közben az elnök 8 113 a frontra ment és az ő munkáját is nekem kellett elvégezni. A birto­ kon Ozsvárth Mihállyal, az ottani bé­ resgazdával láttuk el a munkát. A termelés és a front egyaránt sok gondot okozott nekünk. Bár Tarján­ ban leállt a termelés. Gusztáv aknán folytatni kellett azt, a munkaerő­ hiány ellenére is, mert a vonatok­ nak kellett a szén. Még a termelés megszervezésével kapcsolatos tenni­ valóknál is több bajt okoztak a front­ ra irányított fuvarosok. Majd minden hadi fuvarba küldött fogattulajdonos halálos ellenségünk lett. A szesztila­ lom szigorú betartása, az üzletek és a kereskedelem zavartalan működte­ tése szinte emberfeletti feladatokat jelentettek. A bukás után Ozsvárttal együtt el­ vittek bennünket. A kastélyból, ahol egy teljesen üres szobában tartot­ tak, négy szurony között kísértek a cseh parancsnokságra. A csehek el­ engedtek bennünket, de a csendőrsé­ gen minden nap jelentkeznünk kel­ lett. Azóta is sokat fordul meg a fe­ jemben az, amit Kun Béla elvtárs egy tarjáni gyűlésen mondott, ami­ kor egy társunk azt mondta elkese­ redve: „Mi lesz velünk, Kun elvtás, hisz teljesen körül vagyunk zár­ va”. Kun elvtárs azt válaszolta: „Nem baj, ha el is veszítjük ezt a háborút az urak ellen, de a magot elve­ tettük.” Szöllős Péter évtizedeken át gon­ dosan megőrizte a fentebb bemuta­ tott jegyzőkönyvet, mely nemcsak hi­ teles történelmi forrás, hanem annak is ékes bizonyítéka, hogy a mag, melyről Kun béla a panasztevő mun­ kásnak beszélt a tarjáni gyűlésen, Karancsalján is jó talajba hullott. Kovács János �A salgótarjáni országos krónika-író tanácskozás után kísérlet eredményes volt, kiállta a próbát. Különösen elmondhatjuk ezt azután, hogy Salgótarjánban orszá­ gos krónika-író tanácskozás volt. A 42 nógrádi krónikás munkája, ered­ ménye alapján új állomáshoz érkezett a krónikaíró mozgalom, Nógrádban a krónika-írás megyei programmá vált. Az elvi kérdések mellett az volt a legfontosabb, hogyan lehet a krónika­ írást az egész megyében általánossá tenni. S ha Nógrád megye ezt meg­ valósítja — amiben nem lehet ké­ telkedni —, akkor még tovább kell lépni a krónika elterjesztésében. To­ vább kell lépni földrajzi értelemben is, de úgy is hogy üzemekre, üzem­ részekre, intézményekre, iskolákra, szocialista brigádokra is kiterjeszt­ jük a krónikát. Az ipar és a kultúra területének eseményei sem kevésbé fontosak a szocialista átalakulás egé­ szét tekintve, mint a falu szociali­ zálása. Itt is ugyanúgy meg vannak a lehetőségek és éppolyan fontosak, legfeljebb eddig még nem kíséreltük meg és értékét nem tehettük mérleg­ re. Az elmúlt évek során bebizonyoso­ dott, hogy a falukrónikák a jelenkor történetének gazdag és hiteles for­ rásanyagai lehetnek, ha megfelelő szervezettséggel és alapossággal ve­ zetik. A falu átalakulásának, a szo­ cializmus építésének, eseményeinek és adatainak páratlan értékű, új, szocia­ lista adattára a falukrónika, ami meg­ őrzi és nyomon követi a forradalmi változást, megörökítve a gazdasági, társadalmi és kulturális harc győzel­ mét, a közeleső eredményeket lelke­ sítésre, az esetleges hibákat okulásra. Hiteles, megbízható és viszonylag tel­ jes képet tudnak nyújtani — egy-egy községre vonatkoztatva — a szocia­ lista nagyüzem megerősödéséért, az egységes paraszti osztályért, az új em­ bertípusért folytatott harcról. S a leg­ nagyszerűbb éppen az, hogy ezt vele egyidőben, a fejlődés folyamatában tudja rögzíteni, a jellemző események és adatok kiválasztásával. Mind po­ litikai, mind társadalmi és tudomá­ nyos szempontból rendkívül nagy, ma még felbecsülhetetlen értékű anyaggyűjtést végzünk a falukróni­ kákkal. Az elmondottak után nézzük meg, hogy milyen gyakorlati tennivalók me­ rülnek fel a krónika-írás és szerkesz­ tés területén. Ezeket két pontban foglalhatjuk össze. Az egyik feladat: minél széle­ sebb körben el kell terjeszteni a kró­ nikát, beleértve a falukrónika mellett a tsz-krónikát. üzemkrónikát is. A másik feladat: tartalmasabbá kell ten­ ni a krónikákat, egységes elvi és szerkesztési mód kialakítását minél hamarabb el kell kezdeni. A korábbi években vezetett króni­ kák kísérletnek tekinthetők, arra vol­ tak jók, hory tisztázódjanak a leg­ fontosabb elvi kérdések: lehet-e írni napjaink történetét, milyen módon, egyéni vagy (kollektív legyen, s ter­ mészetesen a hitelesség és objektivi­ tás kérdését is felvetette, végül tudo­ mányos értékük is vita tárgyát ké­ pezte. Hogy ma a krónikákat a je­ lenkor szocialista típusú forrásainak tekintjük — illetve azzá akarjuk fej­ leszteni —, azt bizonyítja, hogy a A másik feladat — amit párhuza­ mosan kell megtoldani az elsővel — tartalmasabbá kell válniok a kró­ nikáknak. Ahhoz, hogy gazdag for­ rása legyen a szocialista építésnek, rendszeres és sokoldalú adattárnak kell lennie. A romantika minden ma­ radványától tisztítsuk meg, ami a „krónika” szóhoz tapad, hiteles ada­ tokkal, reálisan rögzítsük életünket. A gazdasági élet mint alap külö­ nösen fontos. Az eredmények mellett a munkaszervezést, a gépi ellátottsá­ got, a termelékenységet is rögzítsük. Nagyon hasznos, az időjárásnak mint befolyásoló tényezőnek a termésered­ mény, munkavégzés vonatkozásában való vizsgálata. A piaci árak alaku­ lása sok azonosság mellett is igen értékes adatokat tartalmaz a helyi viszonyokat illetően. Most nem lehet feladatom a kró­ nikába kívánkozó adatok, témák felsorolása. A gazdasági vonatkozásúak közül a legfontosabbakat em­ lítettem a krónikák tartalmasabbá tétele érdekében. Szintén csak ilyen 114 �célzattal említem meg a falu lakos­ ságának életét megmutató demog­ ráfiai és szociográfiai témakört, az elvándorlást, az ipari munkavállalást, a tsz-tagok életkori átlagát, kultu­ rális ellátottságát. S ha ehhez még a néprajzi és nyelvjárási lehetősé­ geket is hozzávesszük, krónikánkból kirajzolódik a közös vonások ellenére is a „mi falunk” a maga sajátosságá­ val, s ez ugyanolyan fontos feladat, mint az általánosan érvényesülő fo­ lyamat megmutatása. Így érjük el, hogy a kép és újság dokumentáció mellett — ami szintén nélkülözhehetetlen —, a helyi szöveges bejegy­ zés lesz a krónika igazi gerince, leg­ fontosabb anyaga, amit azok csak ki­ egészítenek, szemléltetnek. an. De ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a szocialista építés helyi irányí­ tói és vezetői számára is rendkívül hasznos anyag gyűlik össze, amit ér­ demes figyelemmel kísérni. A krónika tehát csak kollektív mun­ kával lehet igazán egy falu életének hűséges tükre, csak közös anyaggyűj­ tésből származhat ehhez elegendő anyag. S ez a legfontosabb: az anyag­ gyűjtés, amiben a krónikások (ve­ zetők és a közösség életét figyelem­ mel kísérő emberek) egyaránt résztvesznek. Az összegyűjtött anyag el­ rendezése, a megszerkesztés már sző­ kebb csoport feladata is lehet, hi­ szen ez jórészt technikai munka, de nem mellékes, mivel a kronológiai sorrend és a képanyag elrendezése, esztétikailag jó megoldása néha sok nehézséget jelent a szerkesztőknek. A kollektív munka teszi lehetővé, hogy a közösség (falu, tsz, üzem) éle­ tének egyidejű és hiteles megőrzése mellett, éppen a hitelesség érdekében a krónikaíró kollektíva az esemé­ nyekkel kapcsolatban állásfoglalását is rögzítse. Az egyszerű regisztrálás­ nál magasabb szintű, ha véleményün­ ket is kifejtjük, értékelünk is. Cél­ jaink ismeretében képesek vagyunk erre, éljünk hát a lehetőséggel. Az elvi szempontok és az egysége­ sebb szerkesztés lényege az elmon­ dottakban benne van. Egy falu né­ pének alakuló, változó anyagi, tár­ sadalmi és kulturális életét csak az adatok sokféleségével mutathatjuk be. Mivel mindent nem tudunk lejegyez­ ni, a válogatás szempontja csak az lehet: mennyire lényeges, mennyire jellemző. A krónikával kapcsolatban támasz­ tott igények viszonylagosak. Számos tényező befolyásolja, csökkenti egy-egy krónika értékét, de inkább azt vizs­ gáljuk, hogyan lehet emelni a szín­ vonalat, milyen feltételek szüksége­ sek hozzá. Az anyagi feltételek meg­ teremtése éppúgy a helyi párt és tanácsi szervektől függ, mint a tar­ talmi színvonal emelése. Amennyiben a helyi szervek megértik a krónika fontosságát, a művelődési otthonokon keresztül meg lehet találni az anya­ gi támogatást (papíranyag, fényképe­ zés stb.), másrészt a község életére vonatkozó adatok (termelés, munka­ szervezés) összegyűjtése könnyebbé válik a krónikások számára. A leg­ helyesebb. ha részt vesznek a kró­ nika-írásban, mert a párt és a ta­ nácsi vezetők adatközlési biztosítékot jelentenek a hitelességre vonatkozó­ Befejezésül ismét hangsúlyozni kí­ vánom, hogy a krónika-írás területén kettős feladat áll előttünk: Nógrád példáját követve minél több helyütt kell megindítani a krónikát, mozga­ lommá kell fejleszteni, másrészt ma­ gasabb szintre kell emelni tartalmi szempontból. Ennek feltétele viszont, az, hogy a kibontakoztatáshoz na­ gyobb támogatást kapjon ez a törek­ vés. Csak közös erőfeszítéssel tudjuk megteremteni jelenkorunk történeté­ nek gazdag adattárát a krónikákkal, s társadalompolitikai és tudományos szempontból egyaránt nagy jelentősé­ gű lesz a szocialista építés megörökí­ tése. Kuczy Károly 115 ��IRODALOM A „MÓZES“ FELTÁMADÁSA „Jaj a népnek, ha nincs költészete, Lelkét elfojtja a körültekintés, S csak lelkesülés szült mindég nagyot. — Ismerjetek meg — én Mózes vagyok. Zsidó miként ti, — testvéretek, — baráttok.” (Madách Imre: Mózes) Az irodalomtörténet hosszú időn át az egyműves alkotók közt tartotta számon Madách Imrét. Bírálói a Tragédián kívül alig említik más müveit, azokat is legfel­ jebb azért, hogy mennyire hatottak a Nagy Mű eszmei vagy stiláris előkészítésében Így olvasztja össze Szerb Antal a madáchi életművet a Tragédia elemzésével, mint a két összefüggőt és elválaszthatatlant és az 1963-as kiadású, a Gondolat gondozásában megjelent "A magyar irodalom története” második kötetében Sőtér István is csupán csak nevén nevezi Mózest, melyben a korábbi szándék folytatódik. Viszont az Akadémia Kiadó hatkötetes magyar irodalomtörténetében már Sőtér is külön feje­ zetet biztosít a Mózes-drámának. Természetesen csak feltételezni merem, hogy nem csupán a hat kötet előnyös terjedelmi szempontjai, hanem esztétikai meggondolá­ sok is közrejátszottak Madách posztumusz drámájának újraértékelésében. S hogy ez a Madách-dráma élő valóság, elidegeníthetetlen és jelentős alkotóele­ me az életműnek és jeles állomása a magyar drámairodalom kialakulásának és fej­ lődésének, azt a veszprémi Petőfi Színház vakmerő kezdeményezése, a Mózes-dráma irodalomtörténeti jelentőségű színrevitele ékesen bizonyítja. A Mózes, mely nemcsak a kritikában, hanem mindannyiszor a színpadon is süllyesztőbe került, ezúttal vég­ legesen feltámadt: él, hódít és legutóbb már a televízió műsorának színvonalát emelte. Mindenesetre titokzatos, hogy egy dráma, mely egy évszázada nyomtatásban megtalálható s amelynek színrevitelében neves rendezők szándéka szenvedett ku­ darcot, most egyszeriben székhez szegezi a színházlátogatót és a színészek minden este vastapsot kapnak alakításukért. Az új sikersorozatnak kétféle magyarázata lehet. Az egyik: a Mózes-dráma átdolgozása Keresztúry Dezső által, a másik: az újszerű rendezői és színészi felfogás és megfogalmazás, IRODALMI ÉS SZÍNPADI ELŐZMÉNYEK Nem az első eset, hogy valaki avatott kézzel hozzányúl a stílusában, szókincsé­ ben, mondatszerkesztésében elavult műhöz, amely tartalmában mély és maradan­ dó értéket őriz. Móricz Zsigmond ilyen meggondolásból vállalkozott Tolnai Lajos regényeinek és elbeszéléseinek restaurálására, s nagy kár, hogy elhatározását, a port letörülni az avitt művekről, nem sikerült végigvinnie. De bátran, a felfedező örömével és az alkotó vakmerőségével nyúl örökségünkhöz Illyés Gyula is. aki­ nek áporodott komédiák, elfelejtett színművek köszönhették megújhodásukat. Illyés alkotó keze - nyomán Teleki Kegyencéből például új dráma született, amelynek francia nyelvű bemutatóján a közelmúltban tapsolt a párizsi közönség. S az átírás hasznos és egészséges hagyományaihoz sorolhatjuk Arany János restaurátori mű­ ködését is a Tragédia többemeletes épületében. Keresztúry Dezső Mózes átdolgozása mégis túlhaladja hagyományainkat: olyan műhöz nyúlt gondos szeretettel, olyan alkotásra szentelt időt, fáradságot, amelynek 117 �értékét százöt éven át még az irodalomtörténészek és a műértők sem kivétel nél­ kül ismerték el, s amely a nagyközönség előtt minden egyes alkalommal formá­ lisan megbukott. Madách Imre Mózese, ez a 2470 soros monstre-dráma már bemutatása előtt süllyesztőibe került és évszázados pályafutása során olyan megpróbáltatásokon esett át, mint a címadó hős, aki hasztalan kereste népével Kánaánt. Madách már Az ember tragédiája fényes sikerének tudatában látott hozzá a Mózes megírásához, a Tragédia első kiadását már szedték a fővárosi nyomdászok, és a költő politikai pályáján is sikereket ért el, következetesen negyvennyolcas, tö­ retlen elvi álláspontjával. (A Mózes születésének és elutasításának időszakára es­ nek fontos és nagy visszhangot keltő országgyűlési beszédei: A felirat vagy ha­ tározat kérdésében, A nemzetiségek ügyében, A választókhoz az 1861. országgyű­ lés után). Madách joggal bízott tehát a sikerben, amikor tizenhéthónapos munkás­ sága után benyújtotta a drámát az Akadémia karácsonyi pályázatára. De a bíráló bizottság (Arany János, Bérczy Károly, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Pompéry János) elutasította a drámát azzal az udvarias, kitérő indoklással, hogy más­ formájú mű, mint ami a pályázat célja volt. A balassagyarmati származású Bérczy Károly, akit megyei irodalmi nagyjaink közül méltatlanul mellőzünk, és akinek mellesleg híres Anyegin fordítása éppen az idén százesztendős, — írta meg a bíráló bizottság jelentését és a mű főhibáját a következő tömör szavakkal jellemezte: „dramatizált eposz.” A kifogás száz év távlatából és egy új sikersorozat idején egyáltalán nem meggyőző, hiszen a klasszikus drámában Szofoklésztől Racineig nem egyedülálló az olyan példa, amelyben túlteng az epikus, az elbeszélő elem, nem is szólván a színpadra vitt oratóriumok meg-megújuló sikereiről, amihez éppen a tavalyi sze­ gedi szabadtéri játékok szolgáltattak illusztrációt. Bár a Mózes dramaturgiailag va­ lóban nem tökéletes mestermű, mégsem nélkülözi a nagy konfliktusokat és a szín­ padon számos nagy összecsapás zajlik le, sókkal nyíltabban, mint teszemazt az epikus részekkel hatásosan tűzdelt Antigoneban, vagy más közismert, klasszikus drámában. (S hasonló indokok, a dramaturgia szabályainak sorozatos megszegése miatt Shakespeare hány drámáját vihetnénk terítékre!) Sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a bírálók is, mint később sokan má­ sok, kulcsalaknak fogták fel Mózest, s ezért Kossuthtal azonosították, szemükben a magyar nép és az osztrák monarchia szembenállását jelképezte a zsidóság meg­ megújuló, keserves, olykor reménytelennek látszó küzdelme Egyiptom önkényével. S a hatvanas években már annyira szokatlan harcos, negyvennyolcas hangvétel joggal elriaszthatta a megbékélő Aranyt és Jókait, s a Kemény opportunizmusá­ hoz csatlakozó és alkalmazkodó Bérczyt és Pompéryt. (Kemény szerint egyén és nemzet egyaránt elpusztulhat, ha nem tanul meg „nagy önismerettel alkalmazkodni a kérlelhetelen történelemhez s nem szabja, mérsékeli ehhez sztoikus önfegyelem­ mel vágyait és tetteit.”) A Mózes útját azonban a továbbiakban sem kísérte szerencse. Kolozsvárott, ahol 1888 februárjában első ízben mutatták be, formálisan megbukott, a nagy­ jelenetek alkalmával kacagott a közönség, amit később a színházigazgató kegyet­ len húzásaival és a műben található néhány madáchi közhellyel magyaráztak. S két évvel később, a Nemzeti Színház első teljes Mózes előadása előtt hiába nyilatkozott Hevesi Sándor ugy, hogy „a Mózes Az ember tragédiája mellett a legnagyobb műve a költőnek és az egész magyar drámairodalomban a leghatalma­ sabb színpadi allegória,” a közönség, Kárpáti Aurél szavaival élve, „langyos ér­ deklődéssel fogadta a bemutatót.” S napjaink kritikusa a felfedező örömével állapítja meg, hogy „százöt eszten­ dő alatt a Mózes feleannyiszor sem ment az ország színpadain, mint ahányszor most a veszprémi Petőfi Színház műsorán szerepel.” 118 �AZ ÁTDOLGOZÁS A Mózes-dráma tehát feltámadt és bevonult a játszott és játszható drámák sorába. Keresztúry Dezső költő és irodalomtörténész olyan felelősségérzettel nyúlt az eredetihez, mint annak idején Arany a Tragédiához, de olyan bátran, ahogy Illyés ad új atmoszférát és lendületet avítt színműveknek. Nemcsak a stílust csiszolta, fa­ ragta vésője, de szükségszerűen változtatott a mű struktúráján is. Rövidített a szö­ vegen, helyenként átcsoportosított, hogy így egyenlítse ki az átmenetet egyik szín­ ből a másikba, s ugyanakkor gondosan ügyelt, hogy lehetőleg semmit el ne ve­ gyen a gondolatok eredetiségéből és a madáchi mondatok jó ízéből. Úgy alko­ totta újat, hogy megőrizte a régi varázsát. A szövegmódosításoknál mindez azzal járt, hogy nem átírta, hanem helyenként javította és rövidítette, tömörítette Madách eredeti szövegét. Íme, néhány példa (elöljáróban Madách, utána Keresztúry szövegezése)! MÓZES: Nem Pháraó! — ez trónodhoz nem illő. Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal. Ne tűkkel szúrkáld, — karddal vágd agyon. S mondd nekiek, hogy ezt javad kívánja. — A férfiasságban, hidd, bűverő van. Mely megdöbbent és tiszteletre készt. Ki a sakállal küzd élet-halálra. Lemondással fogadja az oroszlánt. MÓZES: Nem pháraó! — trónodhoz ez nem illik. Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal. A férfiasságban, hidd meg, erő van, Mely megdöbbent, tiszteletet parancsol. ORSZÁGLÁR: Ha Pháraónak tetszik e tanács, Ám lépj helyembe. — Én sosem bírnám Levetni az embert, a díszruhát Magamra öltve. Tán erősebb leszesz. — Az szent igaz, hogy így már tömi fog, Mit én csak ingaték, a büszke fa, De az ég tudja, hogy kire esik. — ORSZÁGNAGY: Ha Pháraónak tetszik a tanács, Ám lépj helyembe, emberségem én Le nem vetettem, amikor a köntöst Felöltöttem. Te erősebb lehetsz. — Az szent igaz, hogy így már törni fog. Mit ingattam csak én, a büszke fa, De az ég tudja, hogy kire zuhan. 119 �Most néhány példa arra is. hogy a jambusokba erőszakolt közhelyek, hétköz­ napi irodalomellenes kifejezések milyen bántó módon megbonthatják a mű hangulati egységét. Az ünnepi lüktetésű, páthosszal telített szövegbe belopott egyszerű, odavetett szavak valóban nevetségesek és sértik a jóízlést. (Egyébként hasonlóval találkozhattunk nemrégiben Szomory Dezső II. József császár című drá­ májában is. amelyet a rádió és a televízió is közvetített. Hátborzongató volt, ami­ kor a császár és a kancellár nagyjelenetében a páthosszal telített, fennkölt monda­ tok közt fel-felbukkan a zsibárusok és a zálogházi alkuszok zsargonja!) De mulat­ ságos a kenetteljes, cirádás hang is ott, ahová valóban az egyszerű kívánkozik. A Mózes-ben mindkettőre található példa: MÓZES: Ne izgass asszony, csak rólam beszélj. — MÓZES: Anyám ne kínozz, csak rólam beszélj! ÁRON: Szerencsétlen! Mi szót merél kiejteni. ÁRON: Szerencsétlen! Mit mertél mondani?! CIPPORA: Ha annak tartják, bépróbálta azt. Próbáljon más is, ő már megpihenhet. CIPPORA: Bizonyságot tett róla már, hogy az. ÁRON: Hát Isten neki! ÁRON: Akkor hát — legyen. Az elhagyások és szerkezeti átrendezések is mintaszerűek, mindig előnyére vál­ nak az előadásra szánt darabnak. Helyesen járt el az átdolgozó ott is. ahol kiirtotta az olyan előremutató eleméket, amelyek lényegében indokolatlanul megelőzték s ezáltal elsekélyesítették Mózes fejlődésének nagy állomásait. Jó például, hogy az arany borjút imádó nép fölött monológban ítélkező Józsué az új változatban nem mondja ki a szörnyű jóslatot: „Akkor majd számolunk, — majd számolunk. —” Meglepő, és hatalmas így később a kegyetlen, a gyilkosságtól sem megriadó, az erős és erősítő Mózes. Viszont amennyire helyes az efféle sorok mellőzése, annyira hiányoznak azok az utalások, amelyek mintegy magyarázatot adnak Mózes látszólagos diktátori túl­ kapásaira. Jokhebéd, Áron és Mózes anyja mondja Madáchnál: Két pálmaszál; vállvetve az eget Hordozni teremtett, míg ha zsörtölődtök. Egymást fogjátok hitványan letörni. Nagy örömére a középszerűinek. 120 �Az utolsó sort az átdolgozó törölte, s így történt ez a dráma más helyén is. Pedig Mózes nagysága ellenpárjában, az önzőben, a tudálékosban, a gyávában, te­ hát a középszerűben mutatkozik meg igazán. Az átdolgozás egészében véve kiváló. Új magyar drámát adott színházainknak. S mint már egy ízben felvetettem, nagyon érdemes lenne elsőként nálunk. Nógrád megyében, a Múzeumi Füzetek sorozatban megjelentetni. AZ ELŐADÁS S a veszprémi bemutatóra visszaemlékezve, felújítva az élményt a televízió képernyőjéről is, teljes egyetértéssel, és együttérzéssel idézem Barna Tibornak, a Nógrád március 20-i számában megjelent kritikájából az óhajt: „Őszintén örülnénk, ha Mózest, Madách szülőföldjén, Nógrádban is viszontláthatnánk.” A veszprémi színház Turián György rendezésében és Bicskey Károly főszerep­ lésével olyan művet vitt a közönség elé, amely leszámolt mindazokkal a tradíciók­ kal, amelyek minden egyes bemutató alkalmával magukban hordták a sikertelen­ ség magvát. A veszprémi színpadon a siker legalább annyira a helyes felfogásnak, mint a jól átdolgozott, színpadra alkalmazott Keresztúry-féle szövegnek köszönhető. Veszprémben nem kísérleteztek a kényszeredett allegória feltámasztásával, ezzel szemben Mózes azzá lett, aki volt és amivé a darab kényszeríti: prófétává: a korát megelőző, meg nem értett, nagy egyéniséggé. S ezen az sem változtat, hogy Ma­ dách sokat adott önmagából, és hogy Madáchra semmi sem hatott úgy. mint for­ radalmi hite, elhivatottságérzete, amellyel csalódását, nagy lelki válságát is le­ győzte. A veszprémi színpad Mózese már nem Kossuthoz, hanem sokkal inkább Má­ tyás királyhoz, Nagy Péter cárhoz és minden olyan diktatórikus, egykézrendszerű uralkodóhoz hasonlít, aki kegyetlenségre is bármikor kész, ha a nép iránti szeretete, a jövő csak általa látott perspektívája megkívánja. De Mózes nem hasonlít kegyetlensége ellenére sem a népellenes, néptől elszakadt és önző diktátorokra. A nagy egyéniség dialektikus ellentmondásait Sőtér így fogalmazta meg: „A néppel állandóan összeütközésbe kerülő Mózes alakjában Madách végelemzésében azt a hőst rajzolta meg, aki azonosult a néppel.” A veszprémi színház bátor kezdeményezése minden dicséretet megérdemel, s nagyon várjuk, hogy a salgótarjáni művelődési ház korszerű színpadán felzengjenek a mottóban idézett mózesi sorok: „Jaj a népnek, ha nincs költészete.." Hisszük, hogy a város és a megye közönsége nemcsak a dzsesz-fesztiválokért lelkesül, hanem komolyabb és értékesebb művészi élvezetekért is. Madách írta: „Csak a lelkesülés szült mindég nagyot.." Lakos György 121 �VIHAR BÉLA KÖLTÉSZETÉRŐL „Harminc éve, hogy az első verseskönyvem megjelent. Fejem hajtom asztalomra, velem szemben ül a csend. Az én fámon, kicsiny fámon, mily kevés gyümölcs fakadt, ám annál több sebhely rajta, és e sebhely megmarad,” Szerb Antal megbocsáthatóan elfogult meghatározása szerint a vers az emberi világ legnagyobb teljesítménye. E teljesítményt vizsgálva mondta Illyés Gyula, hogy „poétikus nép vagyunk”, de már Ady is poétásnak nevezte nemzetét. A ma­ gyar falu jellegzetes típusai között minden évszázadban megtaláljuk a hajdani re­ gősök utódait, s nem marad el a magasabb költészet kivirágzása sem. Olvastam már olyan vélekedést is, mely szerint nemzetünk kicsiségéhez képest irodalmi kultú­ ránk túlméretezett. Ez kicsit paradox állítás, mint minden panasz, amit éppenúgy lehetne dicsekvésnek fogalmazni, de maga a tény tagadhatatlan. A mi kicsi és vi­ lágirodalmi viszonylatban sajnos még mindig meglehetősen ismeretlen népünk fel­ tűnően nagy és magasértékű irodalmat és művészetet hozott létre. S mégis azt lát­ juk, hogy az évszázadok folyamán ezek az alkotások „nem igen táplálták és öntöz­ ték a nemzet millióinak lelkét”. A miértekre adott feleletek között a gazdasági el­ maradottság, a kielégítetlen szellemi éhség mellett a közönyt emlegetik leggyak­ rabban, amely a megnemértés gyakran áttörhetetlen falát vonta a kitárulkozó lel­ kek elé. S ha ma büszkén vallhatjuk is, hogy a költészet új reneszanszát éli, ha nép és irodalom még soha nem is volt annyira egy ebben az országban, mint nap­ jainkban, törleszteni valónk még mindig akad. Hat verseskötet sorakozik szerényen asztalomon, és vall egy költő életútjáról. A kötetek mögött Vihar Béla áll, aki hisz a költészetben, mert hisz az emberi lélekben és hirdeti, „hogy túl a gyomor éhségén, él bennünk az igény az igazság és a szépség kenyerére.” Szerény ismertetésünk célja: néhány vonással bemutatni, közelebb hozni a költőt az érdeklődő olvasókhoz, hogy jobban megismerve maguk­ hoz bocsájtság, s elfogadják tiszta költészete és élete ajándékait. „Bolyongó voltam, kerestem a fény szigeteit, s itt állok vallani: az ember annyi, mint a harcai...” Vihar Béla 1908. május 23-án született Hajdúnánáson. Négy esztendős korá­ ban Szécsénybe költöznek és nógrádi hazájában, amelyet azóta is szülőföldjének tart, ismerkedett meg a mesék világával, az agyagpadkán ülő palóc anyókák regéi­ vel. „Engem ott a szécsényi éjszakában, Árgirus királyfi, a rút kis kacsa, a mosto­ hája által elkergetett Árva Jankó, meg a hamuba sült pogácsával vándorló sze­ génylegények és erdei remeték figyelmeztettek első ízben a humánum igazságára, a gyengék, szenvedők halhatatlan álmára és a népre, amely e történetekben küldött híradást reményeiről, fájdalmairól. Ha jól számiba veszem a dolgokat, minden to­ vábbi irodalmi élményem csupán ezeknek a lázas óráknak ismétlése volt.” A szécsényi szép gyermekkor emlékei a férfikor delén is vissza-vissza térnek és a költő látja magát, mint vizet húzó fiút, akit a dicsőség láza sarkallt, hogy meg­ rabolja az ősvilági mélységet. Vizet húzott, de 122 �„Benne az ég fényét, tükrén az ég ezer csillagát. „Sistergő tűz lobogott, parázslott, a mindenség ékszereivel, s húztam egyre följebb a világot: ringatózott a piciny veder. Azóta is állok a kút mellett, a küllőkön lankad már kezem, a mélységgel vívom a küzdelmet, sugaradért habzó végtelen.” (A kút fia) A gyermekkorban keresett és megtalált csillag, költészetének minduntalan viszszatérő motívuma, fokozatosan az ember ötágú csillagát jelenti, amely felé „szü­ lessék bár kínnal is a jövendő... tör az emberiség,” és a költő is, aki esküvéssel vallja: „Hiszek, hiszek Szilveszter álmában, Nyilas Misiben, Jeanne D’Arcban, a Szűzben. Latinka Sándor hű csontjaiban. Hiszek, hiszek, az elbukottakban. Hiszem, hogy a mártírok vére s a költők tolla alól a tinta oly magot öntöz, amelyből majd fa nő, égigérő, lombjában madarakkal.” (Istenek vetése) Az ifjúkor lázas útkeresésében nagy hatással van rá Ady lírája és a Nyugat első nemzedéke költőinek hatása, Önvallomása szerint ez a líra sodorta az anar­ chizmus örvényeibe, kérdéseket vert fel benne, amelyekre Baudlaire-nél Nietzschenél, Wilde-nál és Marx-nál kereste a választ. Egyszerre volt szocialista és misztikus, a 150 millió költője, Majakovszkij oldalán géppuskát ragadni kész forradalmár és Verlaine vendége az elefántcsonttoronyban. Ezekben az években lesz tagja a Vági—Gőgös—Hámán vezette Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. Élethivatásul a pedagógiát választja, tanítóképzőit, majd a felszabadulás után főiskolát végzett. Egy ideig pedagógusként működött Hajdúsámsonban, Miskolcon, majd iskolaigazgató volt Budapesten. Első versei a Magyar Írás című folyóiratban jelentek meg, majd Üt önma­ gadtól (1933) és a Betűk békességében (1941) című kötetékkel jelentkezett. Ám a betűk békességébe pusztító rontással szólt bele a II. világháború, a fa­ sizmus embertelensége. Munkaszolgálatosként került ki a frontra, ahol „kicsiny buk­ dácsoló pont” gyanánt végigjárta a borzalmak útját. Néki sikerült megmenekülnie, de apját és anyját elvesztette: ....... — óh miként is mondjam — hogy megölték apám és anyám. Róluk álmodtam az elmúlt éjjel, és, mint régen, láttam mosolyuk ... Anyám kávét főzött, kék kötényben, s szíve felett tátongott a lyuk.” (Emlék) A felszabadulás után összeállított egy antifasiszta dokumentumgyűjteményt Sárga könyv címmel. 1949—54-ig a Népművelési Minisztériumban dolgozott, mint a nemzetiségi ügyek referense. 1959-től napjainkig az Élet és Tudomány olvasószer­ kesztője. 123 �Költészete alakulásába az eddig említett hatások mellett megtaláljuk az exp­ resszionista és szürrealista költők hatását is, de mint a költő mondja: ezek nem a szélsőségek felé, hanem a líra ősi forrásaihoz, Homéroszhoz, a zsoltárokhoz, az Éne­ kek Énekéhez vezették vissza. A felszabadulás után fokozatos átalakuláson ment ke­ resztül és vezérlő eszméje a dialektikus materializmus bölcselete rendet teremtett az addigi eszmei hatások kuszaságában. Kötetei: A szerelem születése (1958), Baráti asztal (1960), Önarckép (1962), A négy felelet (1965) fogadtatása során a kritikusok szinte egybehangzóan állapították meg. hogy e költészet egyik legfőbb jellemzője a szerénység. Nem valami ál­ szemérmes visszahúzódás, önsajnálkozásból eredő magatartás ez. hanem annak a költőnek életelve, aki megjárván a lélek tisztítótüzét egyre magasabbra emeli ön­ maga számára az elérendő csúcsot és ugyanakkor tudja: „Néha akkor érintjük hom­ lokunkkal a csillagot, amidőn lehajtjuk fejünk.” Világnézete sok-sok humanizmussal átitatott szocializmus, amelynek útjain az éltető közösség és az igazság szolgálata vezeti: "...úgy gyarapszol, ha elosztod magad, s amennyit juttatsz, vele a világ vissza ragyogja arcod sugarát. S ama árkon, melynek neve élet, úgy emeljen engem át a lélek, hogy felette bátor és szép ívben az igazság két szárnya repítsen.” (Elégia az önbizalomról) Az igazság esztétikailag is gyönyörködtet, az igazság szép — vallja a költő. Az igazság keresése és szolgálata állítja őt a munka tisztelői közé. „A munka, ami öszszekapcsol népet népeknek millióival”, ebben látja „a világot áthálózó nagy alko­ tóerőt”, amely megvalósítja azt az álmot, melyet a századók képzelete szőtt. "Amit mítoszok, hitelvek hiába ígértek nekünk, azt az értelem általatok alkotja meg a gyárban, köröskörül a kontinenseken; általatok, ti technikusok, öntők, kik fém és üveg szobrászaiként mintázzátok jelenből a jövendőt.” (Látomás az üveggyárban) A jelen szépsége sokszor úgy lesz láthatóbb és érzékelhetőbb, ha a múlt nyo­ masztó emléke is feltűnt. Bányászszociográfia 1930-ban című verse, mint a Nóg­ rádi útiképek egyik darabja remek példája ennek: — Miért hideg kályhánk anyám? — Kevés a szén, fiam. — Miért kevés a szén, anyám? — Apád állástalan. — A bánya miért küldte el? — Mert sok a szén, fiam. A múlt és a jelen együttélése, az elbocsájtó és megtartó szülőföld iránti szeretet csendül ki a „Szécsényi vásár” soraiból: „Gyűrű, karperec és mézeskalács. A lacikonyhán izzik a parázs, sül a rablóhús, pöfög a gulyás, forog a vonó, nagy a vidulás. Örök népszínmű kellékei, ők, a gyermekek, a férfiak, a nők, éppúgy mint régen, sok száz év előtt. 124 és népe �A változás? Ott rí egy kis vadóc, csokoládét majszolgató palóc: Anyoám, vegyen má’ nékem ürhajót” A Palócföld 1965. évi első számában mi is közöltük Vihar Béla döbbenetesen megrázó nagy versét "Az isten halálát”. Ez a 37, hat soros versszakot tartalmazó alkotás maradandó emléket állít az 1944-ben koncentrációs táborban elpusztult Dr. F. D. prédikátornak és a fasizmus többi áldozatának is. A prédikátor, aki erőt és vigaszt nyert a hitből, elhagyja istenét, mert bizton tudja, hogy nem lehet az út, az igazság s az élet az, aki tétlenül nézi milliók méltatlan pusztulását és ártatlan gyermekek halálát. Vihar Béla eddigi költészete csúcsát az „Egy katona megy a hóban” című poé­ mája adja. Ebben a hatalmas áramlású költeményben sikerült a költőnek látomás és valóság összeillesztése, sikerült az egyénileg is átélt borzalmakat mindannyiónk közös fájdalmává tenni, de úgy, hogy közben nem monotom gyászzenét hallunk, hanem a győztesen küzdő élethimnuszát. Időtlen időik óta megy a katona a hóban — de aktualizálhatjuk a verset a II. világháború Don-kanyarban lejátszódó magyar tragédiája epizódjaként is —, hogy a rettenet borzalmai közepette viaskodjék a megmaradásért. A „tizenhét nap és tizenhét éjszaka” időtlenségbe nyúló szenve­ dései alkalmat adnak a költőnek arra, hogy egyrészt szinte a haditudósító meg­ döbbentően éles pillanatképeit vetítse elénk, másrészt pedig felvonultassa azokat az eszményeket, amelyekért érdemes még embernek megmaradni a világban. A ka­ tona és a mögötte vergődő százezrek míg az irdatlan hómezőben bukdácsolnak, tud­ ják, hogy nem a saját háborújukat vívták, értelmetlenül és céltalanul engedelmes­ kedtek egy tőlük idegen akarat parancsának. A havas éj határtalanságában „az ős­ félelem”. az emberi gyengeség szirén hangjai már-már megadásra késztetik, de ak­ kor szent fogadalomként újra meg újra feltámad a dacos elszánás: menni kell to­ vább, hogy egyszer megáldhassa majd a napot, „amely felkel majd a béke ragyogá­ sával”. „s végre jó lesz embernek lenni. Ó, tíz lépés éretted, feltámadó igazság, ki azt mondod a kunyhók mezítlábasainak, szántsátok fel a földet, tiétek! Tíz lépés azért, hogy részese legyek annak a világnak, amely kitörli a nemzetek szótárából e szavakat: szegénység, becstelenség, félelem;... Csak tallózásszerűen mutattunk rá Vihar Béla költészetének néhány vonására. Egy kérdésre kellene még válaszolnunk: hol jelölhetjük meg Vihar Béla helyét a magyar irodalom nagy egészében? A kérdést jogossá teszi az a sok töprengő vívó­ dás is, amellyel maga a költő igyekszik a válasszal szembenézni. „Óh mi marad meg belőlem, ha fekszem a temetőben? Az a kevés, amit adtam? megőrzi, hogy e világban Vajon a nagy láncolatban — köd előttem, köd utánam — valaha én is itt jártam? 125 �A feleletet ma még korai lenne véglegesen megfogalmazni. Mindenesetre az idén adományozott József Attila-díj szép elismerése egyre kristályosuló költészeté­ nek. Az a középtermetű ember pedig, aki a felsorolt köteteik verseivel a szívünkbe lopja magát hittel hiszi, hogy „költészet nélkül még az űrhajó is csak száguldó börtön vagy koporsó" — és ez a mélységes elhivatottság még nagyon sok szép dalt ígér. ' „Nemcsak a hegycsúcsok, nemcsak az égbe nyúló ormok szépek. Tiszteljük a lankás dombokat is! Nem csupán a hömpölygő nagy folyó, az erecske által is na­ gyobb lesz az óceán”-mondja egy prózaversében. Vihar költészetének nemcsak erecskéje van immár, hanem olyan folyami szakasza is, amely nagy óceánjáró hajókat is megbír. Kívánjuk, hogy tovább gyarapodva fusson be a szent Óceánba. Csukly László 126 �TARTALOM szépirodalom AVAR PÁL: Az orvos is meghal ......................................................................................... 3 TÓTH ELEMÉR: A mindenség érzete ................................................................................ 11 Intim római képek .............................................................................. 11 VIHAR BÉLA: Pásztorének ................................................................................................... 11 VÁRSZEGI GYÖRGY: Nagy voltál középcsatár ............................................................. 17 JOBBÁGY KÁROLY: A "Szügyi út”-on ...................................................................... 40 ANDRÁS ENDRE: A dezertőr .............................................................................................. 42 POLGÁR ISTVÁN: Átváltozás ............................................... 45 Laokoon ................................................................................................ 46 GYŐRI LÁSZLÓ: Élnek férfiak ......................................................................................... 48 Hóna alatt piros almagömbölyű .............................................. 48 BARNA TIBOR: Csillagok, csillagok................................................................................. 50 NAGY ISTVÁN: Meditáció ................. 54 JÁNOSY ISTVÁN: Az eljövendő ......... 55 Paróczai Gergelyhalála ................... 57 TANULMÁNYOK Pszichológia: MURÁNYI MIHÁLY: Mi a lélek ......................................................................................... 58 Pedagógia: SZABÓ KÁROLY: Érzelmi nevelés a történelemtanításban ........................... NÁDHÁZI LAJOS: Megjegyzések egy vitához ............................................................. CSONGRÁDY BÉLA: Közízlés és népművelés ............................................ 65 70 75 Szociológia: KUNSZABÓ FERENC: Nógrád megye társadalomrajza ..................................... 79 Közgazdaságtan: ILLÉS MIKLÓS: A gazdasági mechanizmus helyes értelmezéséért ............. 90 Történelem: GORDOS JÁNOS: A Rerum Novárum megjelenésének előzményei ............. 95 KOVÁCS JÁNOS: A karancsaljai Munkás és Földműves Tanács válasz­ tási jegyzőkönyve...................................................................................................................... 108 KUCZY KÁROLY: A salgótarjáni országos krónikaíró tanácskozás után 110 Irodalom: LAKOS GYÖRGY: A „Mózes’’ feltámadása .................................................................. 112 CSUKLY LÁSZLÓ: Vihar Béla költészete ...................................... 117 Képzőművészet: Reprodukciókkal szerepelnek: Czinke Ferenc, Farkas András, Iványi Ödön, Lóránt János, Pataki József, Radics István. Réti Zoltán, id. Szabó István. �66-1005 Nyomdaipari Vállalat Salgótarján 1046 db. — Fv.: Dr. Kalocsai József �TÓTH ELEMÉR Publikációi eddig a Magyar Rádióban, a Ze­ neműkiadó Vállalatnál, a Jelenkor és a Nap­ jaink című folyóiratokban, stb. jelentek meg, első kötetét most készíti. Egy Vas megyei fa­ luban, Vasszilvágyon született 1940-ben. Új­ ságíró — jelenleg Salgótarjánban. A pontosan és világosan fogalmazott szándé­ kon túl a kitűzött cél tisztasága teszi rokon­ szenvessé alábbi sorait is: „A rém alakot ölt, nekem is alakot kell öltenem — ellene. Ez nemcsak származástól, nemzedéki hovatartozástól és minden egyébtől független önvédelem, hanem a becsület és az emberi tisztesség dolga. A fasizmus, amelyet a múlt fényében szok­ tak megvilágítani, nemcsak a múlt problémája, hanem a jelené is. Lehet-e antifasiszta, aki a fasizmussal kapcsolatban csak irodalmi emlé­ kekre hivatkozhat? Nem válik-e fogadatlan prókátorává, profanizálójává — szándékán kí­ vül — az eszmének? Hiszen bármennyi ere­ dendő tragikum van a témában, külsőségei idézgetése nem leplezi a felületességet. Az antifasizmus azonban számomra sem elsősorban program, hanem a magatartást meghatározó egyetlen lehetséges erkölcsi állapot. Követke­ zésképpen nem merül ki a fasiszta múlt elíté­ lésében. A jelenben is létező hasonló jellegű tendenciák elleni küzdelem szükségességéből sarjad, irányuljon bár a nacionalizmus és tar­ tozékai, vagy a Nyugat-Európában és másutt klasszikusabb — embertelenebb — formájában jelentkező megnyilvánulásai ellen. A lényeg természetesen nem a szándék, ha­ nem a megvalósulás. Ez az életem célja.’’ �Ára : 8. — Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/112fc79de6b5986e8ad1ff5b03f83578.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Csukly László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1966 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1966/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1966 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika