9 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cec8ea483e4288f82492b2c368af847a.pdf 6ae879458def7c57172e62aae9b5e7a9 PDF Text Text 1978 6 A b la k n y itá s H é tk ö z n a p i párbeszéd K a rrie re k Tallózás bányászatunk é lő örökségei k ö z ö tt A h o lló k ő i fafaragó Banos János, Csanády János, Iluh István, Karácsondi Im re versei, K elem en G á bo r p ró zai írása A K rú d y a k N ógrádban M o d ern iro d a lo m - m o d e rn film Balassagyarmat tö rté n e te PALÓ C FÖ LD Nem is olyan régen történt, hogy az ifjúság magatartásával, vi­ selkedésével, kialakuló szubkultúrájával kapcsolatban olyan „állásfog­ lalásra” került sor, amelyet követően érezhetően megnyugodtak a kedé­ lyek a farmer, a hosszú haj, a beatzene, a Iezserebb magatartás, va­ lamint annyi más generációs ismertetőjegy ügyében. Úgy tűnik fel, gyökeres átalakuláson ment át egész közfelfogásunk, s ez már más, külsődlegességeknél jóval mélyebb társadalmi jelenségek meg­ ítélésében is megmutatkozik. Megtanultunk valamit: a toleranciát. Növekszik a tűrőképességünk, a megértésre való hajlamunk. Termé­ szetesen nem iránytadó elveink felhígulásáról, valamiféle pluraliz­ mus létrejöttéről, hanem átgondolt elvi alapokon nyugvó magatartás­ ról van itt szó. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy szellemi életünk egyik fő tulajdonsága — a múlt árnyalt birtokbavétele — e téren is hasznosítható tapasztalatokkal szolgál és int bennünket. Idealizálnánk ezt a tendenciát, ha tisztán tudati érettségként ér­ telmeznénk és elfelejtenénk, hogy valójában objektív társadalmi fo­ lyamatok is munkálnak mögötte. Az elmúlt évtized olyan fejlődést, változást hozott, amely egyre differenciáltabb mindennapi életet eredmé­ nyezett. Megoldottuk és egyre magasabb szinten akarjuk megoldani az emberek szükségleteinek kielégítését. Az ennek érdekében végzett munka a hétköznapok, a mindennapi élet gazdagodásához, sokirányú kiépü­ léséhez vezetett. A szocialista demokrácia gyakorlatának elmélyülése, TÁRSADALO M PO LITIKAI. IRO DALM I,M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �in tézm ényeinek din am ik u s m eg ú jítása és a továbbfejlesztéséhez g y ü ­ lekező igények, elképzelések jó tá rsa d alm i közérzetet terem ten ek , s b izto sítják az érdekek egészséges és kív án ato s összeütközését; b ev o n ­ já k az egyént az átfogóbb összefüggésrendszerekbe, nem h ag y ják m eg elszigeteltségében. Ezek a k orántsem k im erítő teljességben m egem lített ten d en ciák term észetes m ódon eredm ényezték, hogy tá g u lt az egyéni v álasz tá­ sok lehetősége, ú j szokások, eddig ism eretlen m a g a ta rtá s- és v iselk e­ d ésfo rm ák b u k k a n ta k fel — velük együtt káro sak és e lfo g a d h ata tla­ n o k is. Az egyéni szabadság egészséges, tá rsa d alm i célkitűzéseinkkel megegyező növekedése is h o zz ájáru lt m ások m iénkétől eltérő éle tv i­ telén ek , m a g ata rtásá n ak , gondolkodásának türelm etlen ség tő l m entes m egítéléséhez. Még ak k o r is ez a m eghatározó, ha olykor ta p a sz ta l­ ju k is a túlzásig h e v íte tt elégedetlenséget a jelenn el szem ben. N őtt te h á t a m eg értésre való hajlam . Egyre inkább ren d elk ezü n k a jó ­ szándék k ihám ozásának képességével a köznapokban is. ab b an az esetben is, ha világnézetünkkel nem egyezik m ások v ezérelveinek összessége. N em feled jü k viszont, hogy m e rre ta rtu n k . De ak ib en a cselekvő hum anizm us lehetőségét felfedezni v éljü k (m ég in k áb b : ta ­ pasztaljuk), a b b a n szövetségest látunk. A zt sem h ag y h a tju k u g yanakkor figyelm en kívül, hogy az e l­ m ú lt évek szám os olyan tá rsa d alm i elm ozdulást eredm ényeztek, a m e ­ lyek több, nehezen m egválaszolható k érd ést is kiterm eltek . S zám íto ttu n k erre, hisz a valóságot m inden részletében lehetetlen ség előre látn i. T u d tu k , hogy célkitűzéseink m egvalósításának so rán olyan ellen tm o n ­ dások p a tta n h a tn a k ki, am elyek visszás jelenségeket hoznak felszín ­ re. A köznapi tu d a t szin tjén is élesen jelen tk ezik ezek elem zésének és m egértésének igénye — nagyon g yakran nem m egnyugtató e re d ­ m énnyel. U gyanakkor a létbiztonság szükségszerűen veti fel az úgy­ n ev ezett végső kérdésekkel, m in t például az egyéni lét végességével való szem benézést. Az egyéninek, az áttétele sen közösséginek és a n y ilv án v aló an tá rsa d alm i p ro b lém ah alm azn ak ez a közelisége, egy­ id ejű és gy ak ran egym ással keveredő je len léte ta p asz talh ató a n v ilág ­ n ézetéhséget eredm ényezett. Az e té re n m egnyilván u ló egyéni tá jé ­ kozódásokkal szem ben sem len n e helyes a türelm etlen ség . Ism erv e az okokat, m égsem állap o d h a tu n k m eg a passzív m egértés v ára k o zá­ sában. A ktív to le ra n c iá ra van szükségünk, am elynek elvszerű g y ak o r­ la tá t ideológiai következetességünk biztosíthatja. Laczkó Pál 1978 6 TARTALOM 3 Sulyok L ászló: A blaknyitás 6 P in té r K áro ly : H étköznapi példabeszéd 7 K unszabó F eren c: K arrierek 12 P. A.: Szem besítés 3. 13 K elem en G áb o r: Őszi virág 13 Banos Já n o s: M ajd m inden m egb o csáttatik 15 C sanády Já n o s: T élben 17 K arácsondi Im re : Já té k 17 K rú d y G y u la: A Já m b o r testv érek fogadója 19 A K rú d y ak N ógrádban (Praznovszky) 20 D énes G éza: A híd 20 Ilu h Istv á n : L eltár a tan y án , H ová tartozom 21 Szvircsek F eren c: Tallózás b án y ászatu n k élő örökségei között 22 P raznovszky M ihály: Egy v álasztás N ógrád m egyében 24 Nagy Z o ltán : Palóc arcok. A hollókői fafarag ó 25 M odern irodalom — m o d ern film (Veress József) 26 F áb iá n K a ta lin : A M akoldi család (H orpácsi Sándor) 27 B ajor N agy E rn ő : É letü n k — tö rtén elem (Mányoki Endre) 28 G algóczi E rzsébet: Közel a kés (K aári Sándor) 29 Szöllősi Z o ltán : V acsora a jégen, T am ás M e n y h ért: K üszöbön (Szabó Ernő) 30 B alassag y arm at tö rtén ete, 1896—1962. (M olnár P ál) PALÓCFÖLD TÁRSADALO MPOLITK I A l,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓlRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség; 3100 S algótarjá n, A rany János út 21. Telefon: 14—13. K ia dja a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla lat. Felelős kia d ó : B álint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta A 6. számunkban szereplő képzőművészek: Fero Král, Csehszlovákia (cím- és 5. o.), Alzbeta Stollmannova, Csehszlovákia (4. o.), Szujó Zoltán (10. és borító 3. o.). Bálványos Huba (11., 28. és borító 4. o.), Barczi Pál (12. o.), Alexander Eckerdt, Csehszlovákia (18. és 23. o.). — Fotó: Kulcsár József és Buda László. Előfizethető bárm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H irla p Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.20206 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ablaknyitás M inden csoda addig ta rt. am eddig beszél­ n ek róla. A b.-i csoda p éld áu l k erek esz­ tendeig ta rto tt — am íg új sírásó t nem le lte k a falu b an. A C igánynak ugyanis — a h ely ­ b eliek a hagyom ány sz e rin t afféle vezeték­ n év k é n t h aszn á lták a szárm az ást jelölő szót — a m e llék állásáb a k erü lt, hogy u jja t húzott a vénasszonyokkal. T ö rtén t, hogy a községben m e g h alt egy ö t­ venéves gyári m unkás, az egyik kiváló szo­ cialista b rig ád m egbecsült tag ja. N em volt v a llásos em ber, sem k o m m unista, m égis úgy v ég ren d elk ezett — ta lá n a r r a is gondolván, anyagilag így kifizetődőbb lesz a család n ak —, n e pap, h an e m tá rsa d alm i szónok te ­ m esse el. A hozzátartozók, n o h a nem kis vi­ tá t k av a rt, te lje s íte tté k , a v ég a k arato t. Az elh u n y t a tem etőben a k ere szt tőszom szédsá­ gában k a p o tt örök nyugvóhelyet. E bbe az im ádságos asszonyok nem tu d ta k beletörődni. A kit „k o m m unista p a p ” te m e te tt el, an n a k nincs helye a szent kereszt tövében, susto­ rogták, és fű höz-fához fu tk áro ztak . K érté k a Cigányt, először szépen, az tá n könyörögve, végül fenyegetőzve, hogy h a a s írt m á r nem is ildom os m egbolygatni, legalább a keresztet vigye távolabb, szű n jék m eg a p éld átlan skan d alu m . De a h ite tle n em b er csak a foga feh é rjé t v illo g ta tta r á ju k : V igye a rré b b a rihe, én nem — gúnyolódott. M it le h ete tt ten n i ezek u tá n ? Az öregasszonyok az éjszaka csillaghím zésű fáty la a la tt m aguk ásták ki a k eresztet és cipelték a r r a érdem esebb helyre. Ezzel az ügy a k á r le is zá ró d h ato tt volna, de a m a tró n á k n em h ag y ták an n y ib an , addig ásk áló d tak a C igány ellen, am íg önszántából föl nem m ondott. S hogy m ié rt n eveztük csodának ezt a hétköznapi tö rté n e te t? M ert a település fü s­ tös kocsm ájában, h a borozgatás közben szóba hozzák, így beszélnek ró la a férfiak . K a já n ­ kodva idézgetik a term ető b e n ese tt csodát — a szen t kereszt cso d ájá t: hogy egyszer a k e­ gyes tá rg y lá b a k a t növesztett és m aga á llt odább. T izenöt-húsz tíz év körü li leány és fiú tó d u l ki a tem p lo m u d v a r k ap u ján . P ajkosak, v ih á ncolók, m in t a k icsap o tt csikók. K ezük­ b en színes, kem ény tá b lás k önyvet szoron­ g atn ak . — H itta n ó ráró l jö v ü n k — ú jság o lja k érd ésem re az egyik b a rn a képű kisfiú. — A z idei utolsóról, ezért m in d n y á ja n egy-egy k ö n y v et k a p tu n k aján d é k b a. A s a já tjá t m e g m u tatja. K épes, szépen n y o m tato tt, könnyen olvasható, ízléses k ia d ­ vány, b ib liai tö rté n e te k e t beszél el egyszerű, k ö zérth ető form ában. É lvezet lapozgatni b en ­ ne, valósággal k ín á lja m agát. — K ét n ap a la tt elolvasom — büszk élk e­ d ik a gyerek. E lism erően bólintok, az tá n m egkérdezem : — A n n y ira érdekel? — H á t...? keresgéli a m egfelelő választ a kölyök, m a jd k iv á g ja: — G yorsan olvasok. — M ióta já rsz h itta n ra ? — S zeptem bertől. — Te ira tk o z tá l be? — U gyan! — d erü l m egbocsátón a szá­ m á ra fu ra és o k ta lan kérdésen. — A z édes­ an y á m b e ír a to tt. . . K ülönben szívesen j á r ­ tam , m e rt k o ráb b a n is o d am eh ettü n k , sokat já tsz o ttu n k a parókián. — Hiszed, am it a h itta n ó rá n h a llo ttá l? B iccent a fejével, hogy igen, és szóban hoz­ záteszi: — A n yuka és a n ag y m am a is hiszi. C sak az a p u k á m n a k n em tetszett, hogy h itta n ra já ro k , de m ost m á r n em b á n ja ő s e m . . . B. ZS. elsős g im n azista ö nérzetes falusi fru sk a. K itű n ő en végezte az általán o s iskolát, korához k ép est m eglepően jó m odorú, é rte l­ m es. R égésznek készül. — A n ag y m am ám n ál nev elk ed tem , b á r egy fa lu b a n la k tu n k a szüleim m el. Ők v áro sb a n dolgozó, elfoglalt, fia ta l em b erek v o ltak , m a ­ gához v e tt h á t a n agyanyám . M am in ak h ív ­ tam . Ő ta n íto tt m eg im ádkozni, ő v itt el elő­ ször a tem plom ba. Igaz, a szüleim is v a llá ­ sosak v oltak, de — úgy em lékszem — az ért nem já rta k a m isékre, m e rt attó l féltek , h o g y k ellem etlen ség ü k lesz belőle a m u n k a h e ly ü ­ kön. A m a m in a k m eg n ek em n em v o lt m i­ től ta rta n u n k : özvegyi n y u g d íjas volt, tőlem m eg n em k érd eztek ily esm it az isk o láb an . K ülönben sem én v o lta m az egyetlen, a k it a m isék re m ag áv al cipelt a nag y m am ája. P ersze, hazu d n ék , h a azt á llíta n ám , hogy ci­ pelnie k ellett, m e n tem én m agam tól. A szob­ rokat, k ép e k et csodáltam . A zt hiszem , ig azá­ ból ezek é rd e k elte k . . . . . . Ö téves leh ettem , am ik o r an g y al hozta el nek em a k arácso n y fát. Hosszú, világoskék tü llru h a rag y o g o tt ra jta , a fejé n fáty o l és koszorú ék esk ed ett, m in t a m enyasszonyok­ nak. M élyen b elém v éső d ö tt ez a kép. Sokáig őszintén h ittem való d iság át. C sak év ek k el k é ­ sőbb, egy ú ja b b k arácso n y k o r m o n d tá k meg, hogy az an g y alk a a n ag y n én ém volt. A kkor, p o ntosan n em tu d o m m egfogalm azni, hogy m it éreztem , de rém esen k iá b rá n d ító volt. T alán ettő l kezdve sz ak a d tam el fo k ró l fo k ra — nem érzelm ileg, h an e m szellem ileg — a nagym am ám tól, és term észetes k ö v etk ezm é­ n y ek én t a v allástó l. H etedikes k o ro m b an m á r b o tta l sem le h e te tt a m isére elk erg etn i. De a tem plo m o k b a még m a is szívesen betérek. S ajátos levegőjük, különös v ará zsu k vonz. — N álu n k hosszú idő ó ta senki sem je le n t­ kezik h itta n r a — je len ti k i n y o m aték o san az iskolai p ártv ezető ség ta g ja, k ém ia—fizik a szakos ta n á r. — Ip a rv id ék e n élünk, itt szin te m inden k i g y árb a n keresi a k en y erét. A té ­ eszben fo g lalk o zta to tta k szám a elenyésző, fő­ leg idős e m b e re k . . . A községben nincs tö ­ m egbázisa az egyháznak. A m o stan i b e ira t­ kozások id ején se n éz ett felé n k senki. — A községben m égis já rn a k g y erek ek h it­ ta n ra . . . — H ova? — te k in t rá m fü rk észő szem ek­ kel. — A tem plom ba, a p aró k iá ra . — H allo ttam ró la — jegyzi m eg fan y alo g ­ va. — De ez n em a m i h a tá sk ö rü n k b e ta r ­ tozik. A h itta n o k ta tá sn a k k étféle g y a k o rla ta a la ­ k u lt ki M agyarországon: a fa k u lta tív iskolai és a tem plom i h ito k tatá s. R e n d elet ír ja elő, hogy az isk o lák b a n m in d en ta n é v végén jó l lá th a tó helyen és o lv ash ató an k ell kifüggesz­ teni a h itta n o k ta tá sra való b eiratk o záso k időpon tjait. A b e íra tá s a szülők joga. Az iskolai h itta n o k ta tá s felü g y eletét az állam , a tem plo m iét az egyházak g y ak o ro lják . Ez u tó b ­ bi N ógrád m egye v alam en n y i telep ü lésén szo­ k ásjog o t n y e rt fo rm a, de n em egyenlő m é r­ ték b en lá to g a to tt. Az ip a ri v agy iparosodó telepü lések en jóval kev eseb b en veszik ig én y ­ be ezt az egyházi „szo lg áltatást”, m in t a h a ­ gyom ányos m ezőgazdasági v idékeken. A m egye általán o s isk o láin a k k é th a rm a d á ­ b an ta rta n a k ren d szeres h itta n o k ta tá st. R észt­ vevőin ek szám a év rő l év re csökken, b á r ez a ten d en cia az u tóbbi id ő b en v eszített erejéből. O kai összetettek. D e m in t alapvető, m e g h a­ tározó tényezőket v e h e tjü k sz ám ításb a : az állam és az egy h ázak közötti felism ert, k ö l­ csönös érd e k ek en alapuló, ren d e zett viszonyt, az egyházi v ezetők pozitív állásfo g lalásait, az egyházak m odernizációs tö rek v ését, egy-egy jó l képzett, nagy elh iv ato ttsá g o t érző fia ta l p ap szo lg álatb a lépését. V alószínűnek — de n em szü kségszerűnek — látszik, hogy az okok közé so ro lh a tju k : bizonyos községekből a p e ­ dagógusok elköltözését vagy k ijá rá s á t (az is­ k olák körzetesítése m ia tt), kö v etk ezm én y k ép ­ pen a falu életéb en b e tö ltö tt p o litik ai és köz­ életi h a tá su k csök k en ését; egyes p á rta la p s z e r­ vezetek, tá rsa d a lm i és tö m egszervezetek veze­ tőségének belső gyengeségeit; a régi falu si életfo rm a lassú b b v álto zását. T erm észetesen a valóságos tényezőket, azok h a tá sá t m in d e n ­ k o r csak a d o tt hely en és h elyzetben le h e t p o n to san m egítélni. S zak em b erek becslése sz erin t az általán o s iskolás k o rú g y erm ek ek közül m in d en h a r ­ m ad ik vesz részt v alláso k tatá sb a n . L étszám u k a la k u lá sá t te k in tv e az u tó b b i időben te rü le ­ te n k é n t erő teljes ellen téte s m ozgásoknak le ­ h e ttü n k tan ú i. A b alassa g y arm a ti já rá s egyes községeiben p éld áu l jelen tő sen e m elk e d ett a b eira tk o zo ttak szám a, legfőképpen azokon a településeken, ahol csak alsó tagozatos iskolák m űködnek. A m egye több o lyan helységében is sik e re k et é r t el a pap, ah o l k o ráb b a n h u ­ zam osabb ideig n em a k a d t eg y etlen je le n t­ kező sem a fa k u lta tív h itta n o k ta tá sra . Ez a jelenség az utó b b i eszten d ő k b en m ég eg yik­ m ásik jelen tő s ip a ri m ú ltta l ren d elk ező köz­ ségben is tap asz talh ató . U g y an ak k o r n éh á n y telep ü lésen v issz á já ra fo rd u lt a helyzet. B i­ zonyos községekben a fa k u lta tív o k ta tá sb a n részt vevők sz ám á n ak csökkenése a 25, sőt a 40 százalékot is m e g h ala d ja — fő k én t a szé­ csényi és a rétság i já rá s te rü leté n . A h ú sv éti sz ü n etet követő első ta n ítá si n a ­ pon tö rté n t. Az isk o la ig azg ató ja v ég ig járv a az osztályokat, felá llíto tta a hely ü k ö n m in d ­ azokat, a k ik rész t v e tte k a feltám a d ási sz er­ ta rtáso n , m a jd m e g p aran cso lta a tö b b iek n ek , hogy n evessék ki m egszeppent tá rsa ik a t. N em m in d en n ap o s eset, d e o ly k o r m ég sz á rn y ra k eln ek h íre k hasonló, az á lla m egy­ h á z p o litik á já n a k félreértéséb ő l, v agy é p p e n ­ séggel m eg n em értéséb ő l fak ad ó tú lk a p á s­ ról. Ily en ügy főszereplője le tt p éld áu l az a nyolcadikos kislány, ak i isk o lájá n ak k ö ztu ­ d o tta n legbuzgóbb ú ttö rő je v o lt, m égis lecsú ­ szott a csillebérci táb o ro zásró l, m e rt ta n á ra i tu d tá k róla, hogy vallásos. A kiváló ú ttö rő je l­ v én y t v iszo n t m á r k ép tele n ek v o lta k m e g ta­ gad n i tőle. H etvennyolc éves öregasszony. M ögötte k ét v ilág h áb o rú , k é t fé rj elvesztése. E gyetlen fiá ­ v al és m enyével él, m eglehetősen k u ty a -m a c s­ k a b ará tság b a n . — H iszek Istenben, de im ádságos, á jta to s asz­ szony sohasem voltam . É letem ja v a részében egyedül n ev eltem a fiam at, k eserv esen g ürcöl­ tem az é letü n k é rt. A m íg é lt az an y ám , az A l­ fö ld re is le já rta m su m m ásn ak . T irib estő l K o ty ­ házáig szolgáltam , ah o l csak le h ete tt. É vekig a b án y aig azg ató ék n ál. K u ty a egy asszony v o lt a felesége! C seléd k én t kezdte, az tá n te h e rb e esett a fiatalú rtó l, h ázasság le tt a h a n c ú ro ­ zásból — a cselédből n ag y ság a. H ogy a n y a ­ v a ly a tö rte v o ln a ki m in d e n p o rc ik á já t! Ű zött a m u n k áb an , fu k a rk o d o tt az é le le m ­ m el, a csontot is k é tsz e r fő zette ki. K özben állan d ó a n Iste n t em legette, fohászkodott, tem p lo m b a já rt. E ngem is n ó g ato tt, folyton k érdezgette, m ié rt n em já ro k m isére. N incs nekem a r r a időm , nagyságos asszony, feleltem neki, dolgoznom k ell a g y ere k re m eg m a g am ­ ra, n em m ehetek. Biztos, m e rt „k o m in ista”, P őlikám , m o n d ta ily en k o r, m eg am ik o r fele­ 3 �seltem vele. M ert nem fogtam én be m in d e n ­ k o r a szám at! K özben pedig a z t sem tu d tam , m i fá n te re m a „k o m in ista”. M ost is csak azt tu d o m ró lu k : a p ap o k k al nem cim b o rálnak, d e o lyan világot te re m te tte k n ekünk, hogy ö sszeteh etjü k érte a k é t k e z ü n k e t. . . P ersze a p a p o k é rt én se vagyok odáig. — H ogy-hogy? — L óvá tettek . V an an n a k m á r 10—15 éve is. Úgy volt, hogy m isét m o n d a tta m az u ra ­ m ért, de nem h a llo tta azt m ég a S zűzanya sem. — M iért m o n d a to tt m isét? — A p árom m eg a m agam lelke nyugodal­ m áért. T udja, nagy beteg vo ltam akk o rib an , m a jd n em végem lett. A ztán felgyógyultam és elm en tem a javasasszonyhoz, m ivelhogy á l­ m o d tam az öregem ről. Így em legetem , m e rt h arm in c évvel v olt idősebb n á la m . . . , de m in t a bú zav irág, olyan k ék szem e v o lt — s az em lék ek k ú tjá b ó l cseppeket m eregetve lé lek ­ ben szinte m egfiatalodik. — Á lm om ban m in th a az öregem m el já rta m vo ln a a tú l­ világon. Jó l n ézett ki. A javasasszony is m eg­ n y u g ta to tt, a z t m ondta, nincs az u ram n a k g o n d ja -b a ja sem m ire, csak an n y it kér, m on­ d assak n eki m is é t. . . A k ív á n sá g á t a k a rta m teljesíten i. — V agyis a tú lv ilág i ü ze n etet kom olyan vette. — Oh, u ra m isten! H ogyne v ettem volna! — c sa tta n t fel élesen, s m eggörnyedt d e re k á t kiegyenesíti. — H a nem is vagyok jó k a to li­ kus, a z é rt az vagyok. K icsi, kerek takarítóasszony, ara szn y ira a n yugdíjtól, Ötv e n h a tb a n disszidált a férje. Egy k islán y t k ellett felnevelnie. — A m a g am fajta egyedüli asszonynak te ­ m érd ek a dolga. I tt a nagy porta, u dvar, k ert, a lábasjószágok. Dolgozni kell az em ber h ely ett is. De v asárn ap m indig kiöltözöm , elő­ veszem a sifonból a legszebb ru h ám a t, és el­ ballag o k a m isére. M int m inden igazi k ato ­ likus. P an asz és büszkeség elegyedik szavaiban. — Im ádkozom , énekellek a többiekkel. J ó l­ esik, hogy nem v agyok egyedül. E la n d alít az orgonaszó, m élyen m ag am b a szállok, rág o n ­ dolok az elm ú lásra, és iste n t kérem , hogy segítsen nekem . — És segít? — S eg ít vagy sem , Isten n e k nem szokták felp an aszolni — feleli, s úgy érzem , ezzel re n d re u tasít. — Ö tu d ja , hogy m it m ié rt csi­ n ál, és az úgy v a n j ó l . . . K ülönben m it gon­ dol, n élk ü le m e g k ap tam vo ln a a K iváló Dol­ gozó k itü n te té st? M in th a kötekedni ak a rn a, v itá ra ingerelni, de n em hagyom m a g am a t b elerángatni. — B eszéltem egy öregasszonnyal — m on­ dom —, m esélt a túlvilágról. Hisz benne. — M iért ne hinne! V alam inek csak lenni kell, nem ? V agy m aga úgy gondolja, hogy egyszerűen sem m ik leszünk?! U gyan m ár! A te st m egsem m isülhet, de a lélek soha. — M eg­ to rp an , folytassa-e, az tá n p á r m ásodpercnyi tu sá b a n d iad alm ask o d ik a közlési vágy. — Én m á r a r r a is gondoltam , hogy az em b er lelke átszáll egy m ásik bolygóra, ez ért nem tu d u n k róla. 4 — S egyszer m a jd tu d h a tu n k ? — Hogyne! Az örök feltám ad ásk o r. — G y erm ek k o rátó l vállásos. T u d ja-e, m ióta létezik a v allás? — A m ióta az em ber. A pogányok is h itte k valam ib en , áld o ztak v alak in ek . A v allás az em b errel eg y ü tt szü letett. O lyan, m in t a k e­ ny ér és az ital. N élkülözhetetlen, és nem szűnik meg soha. Az em b er élete é rte lm é t keresi. E szm éket á llít fel, m e ly ek é rt érd em esn ek érzi lé tét fe n n ta rta n i. V an aki a h itb en , a v allá sb a n fedezi fel a z t az erőt, am ely élteti, v álaszt ad kérd éseire, m ások tudom ányos vagy k e ­ vésbé tudom ányos, d e m a te ria lista v ilág n é­ zetekben ta lá ln a k m egoldást. A különböző n é­ zetek m a egy-egy em b er tu d a tá b a n g y ak ran kevered v e je len n e k meg. L. Gy. n y u g d íjas lakatos. H atv a n ö t éves k o ra ellen ére m ozgékony, közéleti em ber. F a lu já é rt sem m i fárad sá g tó l n em ria d v issza­ D csérik m u n k á ját, tisztelik, m egbecsülik érte a tanácso n is. — K i tu d ja , hán y szo r ja v aso ltam m á r a vezetőknek, hogy nem zeti ü n n ep ein k en j ó ­ len n e az egész fa lu t eg y ü tt szerep eltetn i, a h ívőket m eg a n em hívőket. G o n d o lja csak el, m icsoda szép ü n n ep ély len n e! P éld á u l a novem b er 7-e. A d ísz trib ü n e lő tt o tt á lln a a falu a p ra ja -n a g y ja , jo b b ra vörös zászlókkal, középen és b alo ld alt n em zetiszínű m eg egy­ házi lobogókkal. A p ap is beszélne, h a pedig ak a rn ák , én én ek eln ék vallásos és m u n k á sm ozgalm i d alokat. Ism erem m in d e g y ik e t. . . De itt h iá b a m ondom , nem h a llg a t rá m senki, sőt m in d en k i mosolyog ra jta m , azt hiszik, nincs ki a négy k erek em . P edig higgye el, én tényleg jó t ak a ro k : segíteni. A községi p á rttitk á rn a k n em először oko­ zott álm atlan éjszak át a közösség egyes ta g ja i­ n ak vallásossága. D e az u tó b b i időben m in d többször. Fél év lefo rg ása a la tt h áro m p á r t­ taggal is el k ellett beszélgetnie. Még jól em ­ lékszik egyik k o llég ája tö rté n eté re , aki sa já t éd e sa p ján a k v o lt k én y telen feg y elm it adni azért, m e rt tem p lo m b a já rt, hogy leg aláb b a több iek et k o rd áb an ta rth assa . — N em tű rh e ttü k tovább, hogy a la p sz e rv e ­ ze tü n k ta g jai egyházi tem etések en a lobogót hurcolásszak — dohog a titk á r nekitüzesedve. — R a jtu n k röhög az egész falu. E ltű rtü k elég ideig, szó n élk ü l, b e te lt a po h ár. L egutóbb is m it lá ttu n k ; a m e n et élén éppen egyik n y u g d íja su n k viszi a lobogót, és m in d en k i rá m utogat. A h elyettesem , fia ta la b b elv társ, retten etese n elm érgesedett, h a m ost nem te­ szünk v alam it, m ondta, a k k o r ő b ed o b ja a törülközőt, n em ü gyködik k ö ztü n k to v áb b . . . E lbeszélgettünk az öreggel és m ég m ásik k ét em berrel, ak ik elő tte csin álták ugyanezt. M egértették, hogy a p ártsz erv ez et n em leh et elnéző az ilyen esetekben. P ersze m ag y aráz a­ tu k bőven ak ad t, b izo nygatták, hogy a szom ­ szédok, rokonok között itt ez a szokás. M él­ tányoltu k , de tu d o m ásu l k e lle tt v en n i: p á r t­ tag ak tív an nem v eh e t részt egyházi sz e rta r­ táson. — M ilyen b ü n te té st k ap tak ? — Szóbeli figyelm eztetést. Ily esm iért em berem lékezet ó ta n em k a p ta k b ü n te té st a fa lu ­ ban a p árttag o k . V olt is ám v isszhangja. De m eg érth eti — em e li fel szavát, m in th a engem kellene m eggyőznie —, te n n ü n k k ellett v a la ­ m it, nem h u n y h a ttu n k szem et to v á b b ra is. — A községben k ö rü lb elü l k é t tu c a t gyerek já r h itta n o k ta tá sra . M it tu d errő l? — A nnyit, am en n y it m ost m ag a m ondott. N incs beleszólásunk, m eg az tá n nem ta rto m lényegbevágónak, hiszen a h itta n ra já ró k 70—80 százaléka cigány, Örü ljü n k , hogy e lju ­ to tta k idáig, hogy kezdenek m á r k iem elkedni korábbi környezetükből, kezdenek h aso n lítan i a parasztokhoz, ahogyan ők nev ezn ek b e n n ü n ­ ket. S zerin tem ez épp en a felem elkedés egyik első lépcsőfoka. — N em leh etn e k ihagyni ezt a lépcsőfokot? — B iztosan ki leh etn e, de m i — az itten i p á rt-, K IS Z -szervezet, n ép fro n tb izo ttság , nő­ tan ács — eh h ez erő tlen ek vagyunk. — N yilvánvaló, hogy a felem elkedésnek m ás ú tja i is v an n ak , tá rsa d alm ila g h aszn o sab ­ bak. Ezekkel nem p ró b álk o ztak a cigán y ság ra h a tn i? — D ehogynem . N em régiben szerv eziü n k cigánykl ubot, de b alu l ü tö tt ki. A k lu b v e­ zető, egy ta n á re m b e r, m egszökött az egyik fiatal cigányasszonnyal. A falu b an m in k et te t­ tek felelőssé érte. Szóval nehéz itt b án n i az em b erek k el v allás és m in d en m ás te k in te té ­ ben. E rősen éln ek a hagyom ányok, a rokoni szálak visszahúznak. A pap meg első áld o zás­ kor olyan m u tató s csom agokat osztogat az ifjoncoknak, hogy n ém ely ik szülő m á r csak ezért is já r a tja k atek iz m u só rára a gyerekét. K i hogyan hisz, n éh a m á r m agam sem ig a ­ zodom el ra jta . A m ú ltk o rib an , tu d ja , m ivel h ozakodott elő az egyik p á rtta g o m : h a m eg ­ haragszol, h a nem , m egm ondom neked, Jóska, egész éjszak a az ért im ád k o ztam , hogy szűnne m á r m eg az a sok eső, m e rt így nem tu d u n k le a ra tn i szep tem b erre sem. M ost ad jo n ta n á ­ csot, m it csin áljak ! K om olyan vegyem , vagy nevessek r a jta ? — A cigányokkal n em m együnk sem m ire — v a llja be őszintén a község plébánosa. — A n n ak ö rü lü n k , hogy k ap cso lato t tu d u n k v e­ lü k létesíten i, de nem k ita rtó ak , nem igazán v allásosak. In k áb b hiszékenyek, bab o n ásak . Szellem ekben, m eg ki tu d ja , m iféle lén y ek ­ ben hisznek. Az eg y h ázat pénzzel nem tám o ­ g atják . M egm ondom k ere k en : k ilá tá sta la n n a k l áto m k ö rü k b en a p asztorációt. K atolikusok, ev angélikusok, refo rm átu so k , Jeh o v a tan ú i, b ap tistá k , an a b ap tistá k , egyszó­ v al hívők, ak ik egy-egy leg álisan , vagy ille­ g álisan m űködő egyház, szek ta tag jai. Több, olykor lényeges dologban szám ottevő a k ü ­ lönbség köztük, ám egyben ta g a d h a ta tla n u l m egegyeznek: az iste n t á llítjá k m in d en n ek kö zép p o n tjáb a, hisznek a feltám a d ásb a n , az ö rökkévalóságban. A hit, az egyház képviselője, egy 30 éves refo rm átu s lelkész válaszol. — Mi az ön á lta l k ép v iselt egyház célja n a p ja in k b a n ? — A szolgálat. Mi nem u ralk o d n i a k a ru n k az em bereken, h an em szolgálni k ív á n ju k őket. A hogyan Jézu s is v allo tta, tette. E gyházunk­ n ak külön szeretetszo lg álat-o sztály a v an , s több m in t egy tu cat, különböző életk o rú em ­ b erek n ek o tth o n t adó szeretetin tézm én n y el ren d elk ezü n k . T udom ásom sz erin t az állam igen m egbecsüli ebbéli tevékenységünket. K ü ­ lönben is az a vélem ényem , hogy h a az o r­ szágépítésben csak egyetlen szükséges té g lá t is az egyház tu d jo b b an elhelyezni, ak k o r helyezze el ő, a m it pedig az állam tu d jo b ­ ban, azt helyezze el az állam . N e v ersen g ­ jü n k egym ás ellen. — M ilyennek ítéli m eg az állam és az eg y ­ ház viszo n y át? — T alán sohasem volt a n n y ira felhőtlen, kölcsönösen hasznos és gyümölcsöző, m in t m ostanság. T evékenységünket tám o g atják , m u n k á n k a t elism erik. V oltaképpen érth ető , hiszen közös teendőkön m u n k á lk o d u n k : az e m b e rt szeretn én k jobbá, n em esebbé ten n i m egszab ad ítan i fogyatékosságaitól, p éld áu l a p álin k átó l, plety k átó l, h arag tó l. S zeretetet, m egbecsülést h ird etü n k . M eggyőződésem, hogy ezekben a dolgokban, az ideológiai k ü ­ lönbségek ellenére, eg y ü tt kell dolgoznunk a k o m m u n isták k al, az ateisták k a l, m e rt csak így v ih e tjü k elő b b re n ép ü n k et, o rszágunkat. — Ezt lelkészi „ars p o eticá ja k én t” é rte l­ m ezhetem ? — F eltétlen ü l. H iszem , hogy az egyház a k ­ k o r tesz üdvöset a népnek, tá rsad alo m n ak , h azán ak , s n em u to lsó so rb an önm ag án ak , h a m inél in k á b b speciális fela d atá v al, sajáto s k ü ld etésév el tö rő d ik és fo ly am ato san m eg­ ú ju l, az egyén és a közösség szám ára erő fo r­ rá ssá v álik. T udom azt is, hogy én ak k o r teszem a legnagyobb szolgálatot, h a m inél in ten zív eb b en végzem lelk ip ászto ri teen d ő i­ m e t — egy tisztáb b , közösségibb, egym ás irá n t figyelm esebb, részváll alóbb élet m e g terem té­ séért. �— M unkavégzése so rán ü tk ö z ö tt-e ak a d á ly ­ b a? — F elsőbb fóru m o k sohasem g ö rd íte ttek ak a d á ly t elém . Az alsó bbak olykor-olykor m e g p ró b álkoztak borso t tö rn i az o rro m alá. I tt N ó grádban, ahogyan én látom , az egyház, a v allás a k o ráb b i évtizedekben eléggé le já ­ r a tta m ag át, így term észetesen a ró la a lk o to tt felfogás is sa játo san a lak u lt. F ölényesen k e­ zelik. I tt sokak szem ében csodának tű n ik egy p ap is, m in th a a szem ek azt m o n d a n ák : jé, m ég ily en m ost is létezik ? Az egyháznak szükségképpen el k e lle tt — és el kell gon­ d o lk o d n ia korábbi m a g a ta rtá sá n , cselekedete­ in ; v ajo n helyesen te tte -e azt, a m it ráb ízo tt I s te n ? . . . N em tagadom , é rte k m á r k eserű ­ ségek, am ik o r egy-egy hívem jö tt p an aszra, iskolai, m un k ah ely i sérelm éért, m elyet m eg­ ítélése sz erin t a vallásos m eggyőződése m ia tt szen v ed ett el, ez azonban egyre ritk á b b . A b á n tá s bosszant, de h á t k isk a lib e rű gondol­ kodással hol n em leh et találkozni, m ég egy­ házon b elül is. R em élem , nem tévedek, ha a k o m m u n istá k ra is vonatkoztatom , hogy a hosszú tá v o n gondolkodó elm ék éppen egyik legfőbb törekvése, hogyan le h etn e olyan k á ­ derk ép zési ren d szert, szervezeti felé p íté st k i­ alak ítan i, am ely g a ra n tá ln á , hogy a „fe n t” e l­ h a táro zo ttak cso rb ítatlan értelem b en k erü ln e k le a legalsóbb szintekig, és úgy is való su ln ak meg. V an n ak tanácsházak, ah o v á szívesen járok. Ily en a k.-i, ahol az elnöknek m indig ju t id e je a szokásos h iv atalo s d iskurzus u tá n a k ö tetlen eb b h an g u latú , könnyedebb té m ájú beszélgetésre. Egy ilyen alk alo m m al hoztam szóba a vallást. M osolyogva h ú zo tt elő asztalfió k jáb ó l egy b ibliát. — Az u tc án ta lá ltu k — m agyarázza. — De g y erü n k á t az ira ttá rb a , nézzük m eg a többi h o lm it is! A saro k b a n k é t fekete, e ln y ű tt m űanyag tásk a. Az egyikben tojás, egy, m ég csaknem érin te tle n p álinkásbutykos, ú jsá g - és p a p ír­ kacatok. A m á sik b an közepes m éretű , zöld tá b lás jegyzetfüzet, la p ja in különféle feljeg y ­ zések. Mózes neve m e lle tt szám ok, cím ek, alig h an em leckefeladványok, m e rt m indegyik u tá n o tt biggyeszkedik egy név is, főként asszonyoké. K ét m ásik lap o n k é t tavaszi h ó ­ n ap ró m ai szám os rajz o lata, a la ttu k gondo­ san b ev ésett szám jegyek, pontos összeadás. M it rö g zíthet? T alán a h ito k ta tó begy ű jtö tt tis z te le td íjá t? A tan ácseln ö k is csak ta lálg atn i tu d ja , m e rt a tá sk á é rt h etek óta nem je le n t­ k ezett senki. Hogy m iféle, kiféle szerzet hagy­ ta el, arró l egy ap ró fec n ire íro tt k é t m ondat áru lk o d ik . Így h an g z an a k : „M ilyen segítséget n y ú jt Isten az ő n é p é n ek ?” V álasz: „ Jeh o v á­ b an bízzál, n e az em berek b en .” A község p léb án o sát kív án csiv á te tte a h it­ té rítő felb u k k an ása, m o n d ta is, hogy m egér­ deklődi m a jd a tanácson, m agam pedig a Je h o v a ta n ú iró l kezdtem fag g atn i őt. A fü ­ zetben ta lá lt nev ek ugyanis tanácselnöki se­ g éd lettel sem ig a zíto tta k ú tb a, hogy legalább a leg illetékesebbektől tu d a k o zó d h a tta m volna, így h á t k én y telen -k elletlen m egkérdeztem a plébánostól. De a tisztelendő ú r — deres h ajú , lágy arcvonású, fölöttébb u d v arias em b er — fölöslegesnek ta rto tta az időt a je h o v istá k ra pazaro ln i, csupán an n y it jegyzett m eg m a li­ ciózusan: a ta n ítá su k teljesen idegen a mi h itünktől, M agyarországon nem engedélyezett szekta. 3 a fecnire ír t k ét m o n d a t ism ereté­ ben ez utóbbi igazan nem csodálható. A p léb án o st — aki h a kell, m aga is m e g ­ fo g ja a m u n k a végét, sőt élén h a la d a h ív e i­ nek, o lyannyira, hogy a községi tem ető t 80 ezer fo rin t érté k ű tá rsa d a lm i m u n k á b an k e rí­ te tté k b e — a v allás m ibenlétéről, lényegéről faggatom . — A v allás az em b er létezése óta m e g ta­ lálh ató , egyidős az em b erre l — kezdi fe jte ­ getni. — H inni v alam i fennsőrendűségben, am ib e b elekapaszkodhat. M inden törzsnek, em ­ b e rfa jtá n a k v an v alam i elképzelése ró la — m i Isten n e k nevezzük —, k ap c so la tra tö re k ­ vése vele. H iszen az em b er életé t nagyon sokféle erő befolyásolta, befolyásolja, p éld áu l term észeti és n em term észeti, s ezért az em ­ ber ab ovo m ag asab b k o n cepciókat k eres és ta lá l az életében. L éte ered m én y ek ép p en a b ­ szolút ig azság szo lg áltatásra v á r m in d en k i, és biztos, hogy azt a földön nem k a p ja meg. De a tö rek v és él benne, s v ág y á n ak k ie lég ü ­ lését a h itb e n ta lá lja meg, m a g át az ab szo lú t igazságot pedig tran szcen d en sen . S e n n e k az ig azság szo lg áltatásn ak egyszer b e k ell k ö v et­ keznie. — H isznek ebb en a fiatalo k is? — A városi fiatalo k k ö réb en o rszágszerte érezhető en m eg n ö v ek ed ett az érd ek lő d és a v allás irán t. Az em b eri létezés ab szo lú t v o lta fogja m eg őket, am elyből egyenesen k ö v et­ kezik, hogy kell lenni valam in ek , am i több, m int a föld, a m a téria. A földön u gyanis az em b er nem kap elég v álasz t az ő t foglalkoz­ ta tó k érd ések re, p éld áu l: m i az é let értelm e, honnan, m iért, h ova ta rtu n k ? — H elyben n ő tt-e a fia ta lo k érd ek lő d ése? — Sajnos, nem . A hogy m o n d tam , a v á ro ­ sokban . . . M inden ú j o n n an in d u l el, h á t ez is. De hiszem , hogy egyszer v alam en n y i fia ­ ta l e lju t m ajd az ab szo lú t igazság k eresésé­ hez, vagyis — m ás szav ak k al kifejezv e — m eggyőződésem a v allás jö vőbeni felem elk e­ dése. — És az em b er a h it á ltal elju t az ön által em lített abszolút igazsághoz? — T erm észetesen. Az igazságosságban a mi végső m egoldásunk a tú lv ilág . Ez a földi szenvedések, keserűségek és term észetes örö­ m ök u tá n az em b er sz ám á ra b iztató . O tt az abszolú t igazság b ete ljesülhet. E zért h a sz n á ­ lom g y ak ra n azt a p a ra d o x o n t: n agyobb h it kell h ite tle n n ek , m in t h ív ő n ek lenni. — Az ateizm us és a v allásosság ideológiá­ já n a k hívei — az u tó b b i év ek m eggyőzően bizonyítják — rem ek ü l eg y ü tt tu d n a k dolgoz­ ni a szocializm us építésében, alap v ető tá rs a ­ dalm i kérd ések b en szót érte n ek , azonos néze­ te k e t v allan ak . M ivel m ag y arázza a k é t tá ­ bo r hív ein ek közeledését, egységes fellép ését? — X X III. Ján o s p á p a m o n d ta : K eressük azt, am i összeköt b e n n ü n k e t, n e azt, ami szétválaszt. V oltaképpen az életb en rengeteg olyan p o n t létezik, am i összeköt b en n ü n k et, h ívőket és ateisták a t. Az erkölcsi n evelésben például teljesen azonosak a fe la d a ta in k a k om m u n ista ideológiáéval. A z em b ert igyek­ szünk abszolút jó v á ten n i, csak a k iin d u ló ­ p o n tu n k m ás, célunk, végső tö rek v é sü n k m eg­ egyezik. Az em b ert a tá rsa d a lo m tökéletes alk o tó elem év é k ív á n ju k fejleszteni, o ly an n á, aki tu d építeni, alk o tn i, fo rm áln i, terem ten i, örü ln i em b er v o ltá n ak , h aszn áln i m á so k n ak . A h it is közösséget k ív án , egyben m aga is közösségterem tő erő. A ró m ai k ato lik u s egyház le g ú jab b k o ri tö r­ té n etén ek m in d en b izonnyal legjelentősebb esem énye a II. v a tik á n i zsin at volt, m ely et X X III. Já n o s p á p a k ezdem ényezett és n y ito tt rneg 1962-ben, m a jd u tó d ja, VI. P á l p áp a re­ k eszte tt be 1965-ben. A zsin at k ezdetén — ahogyan egy p lébánostól h a llo tta m — Já n o s p áp a o d am en t a terem egyik ablakához, és szélesre tá rv a m ag a előtt, szólt: N yissunk a b ­ lak o t a v ilág előtt! S e m o n d at nem csak tén y szerű en értendő. A R óm ában ü lésezett legfelsőbb püspöki t a ­ nácskozás 16 különféle d o k u m en tu m o t foga­ d o tt el, egyik részü k az egyház belső é le té ­ vel, m á sik u k külső k ap c so la taiv al fo glalko­ zott. A rendelkezések á lta lá b a n eg yszerűsítik a litu rg iát, lehetőséget ad n a k az an y an y elv h aszn á latá ra. A zsin at szellem ében átdolgoz­ zák a h ittan k ö n y v ek et, engedélyezik a h it te rjesztéséb en azo k at a k o rszerű eszközöket, am ely ek et — p éld áu l m agnetofon, v etítő — m a m á r term észetesn ek ta rtu n k . Az összejö­ v etel alap v ető en a k ét fél közötti d ialó g u sra buzdít. — N em hiszem , hogy általán o ssá g b an ki leh et je len ten i: a v allásosság té r t h ó d íto tt a fiatalsá g k örében — fogalm azza m eg g y a­ k o rlati ta p a sz ta la ta it T. D., az egyik m egyei vezető. — E gy-két helyen elképzelhető, de általán o sság b an n em . . Id eig -ó ráig szerepet já tsz h a t ben n e egy-egy fiatal pap, a mi közm űvelődési tevékenységünk, eszközeink g yen­ gesége, de a sik e r n em le h e t hosszú távú. Sem m iféle a d a t n em igazolja. — A vallásosság azo n b an v alam en n y i tá r ­ sadalm i osztály, réte g k ö réb e n ta p asz talh ató . — Csak n em egyenlő m é rték b en , n em azo­ nos módon. De k étség telen ü l így van. L egin­ k áb b m agányos, idős nők já rn a k tem plom ba, de azt is v alláso sn ak te k in tjü k , ak i n em szo­ k o tt részt ven n i sz ertartá so k o n , ám hisz is­ tenben, o tth o n im ád k o zik hozzá. K öztük nem csekély szám b an ta lá lh a tó értelm iségi. — Ezek sz erin t n em k izáró lag m űveltség dolga a v allásosság? 5 �— N em bizony. Szám os h an g u lati, érzelm i elem e van. P éld á u l a m agányérzet, egy kol­ lektív áh o z való ta rto zás igénye. A lapvetőnek azo n b an a félelm et tartom . H áborútól, h a lá l­ tól, m iegym ástól. Az élet egyszeri, m egism é­ telh etetlen , ezt v alóban nehéz elfogadni az em b erek n ek, így h á t életü k e t m eg to ld ják a v allással, a földön tú li l é tte l. . . . . . É rdem es m egfigyelni, hogy am ik o r az em b er alk o tó ereje te ljé b en van, a k k o r á ll leg­ táv o lab b a vallástól. A m ikor e re je csökken, a k k o r közeledhet vagy közeledik feléje. Sok m ás m ellett ez szintén a m a rx istá k a t iga­ zo lja . . . T eh át a vallásosság ú jra te rm e lő d é ­ sén ek m egszüntetéséhez a félelm et kell m eg­ sz ü n tetn ü n k . El kell érn ü n k , hogy a szociá­ lis, anyagi, m űveltségbeli, tu d a ti á ta la k u lá s­ sal eg y ü tt a tá rsa d a lm i é le t d em o k ratizm u sa m inden te rü le te n fejlődjön. M eggyőződésem, a tudás, a d em o k rácia az az erő, am ely hoz­ zásegíti az egyént ahhoz, hogy felism erje, érezze, tu d ja : a v ilág b an végbem enő v álto zás­ n a k ő is részese. H a ez m eg tö rtén ik , a k k o r nem érzi m a g á t k isz o lg á ltato ttn a k sem a tá r ­ sadalm i, sem a term észeti erő k n ek , éppen e l­ lenkezőleg, azok szerves részének, ak tív a la ­ k ító já n a k te k in ti m ag át, s rád ö b b en a rra , hogy az em b eri tevékenységet n em a h it, sok­ kal in k áb b a tudom ányos v ilág n ézet h a tá ro z ­ za meg. Szép, látv án y o s esküvő volt. Így em legetik az em b erek a falu óvónőjének és a helybeli term előszövetkezet tra k to ro sá n a k házassági Hétköznapi példabeszéd Néhány évvel ezelőtt egyes plakátokon még olvashattunk ilyen jelmondatot: „Egy film, amit mindenkinek látnia kell!” Újabban a filmpropagandának ezt az erőszakos módját, — egyéb­ ként helyesen — nem engedélyezik. A „Két elhatározás” című film esetében most mégis engedményeket tennék a filmforgal­ mazóknak. Annál is inkább, m ert a főváros egyik premiermozi­ jában — néhányadmagammal — végignézve az alkotást, sejteni véltem, hogy az országos bemutatókon sem fognak tolongani a nézők a jegypénztárak előtt. „Filmünket ajánljuk azoknak az öregasszonyoknak. . . , akik­ nek kézmelegét még érezzük, de meghallgatni m ár nincs időnk ő k e t. . . ” — olvashattuk a film első kockáin. A hézagos szék­ sorok fájdalmasan igazolták az alkotók vallomását. Miért éppen ezt a másfél órát ne sajnálnánk tőlük. Tőlük? Magunktól ! És itt esünk bele önzésünk csapdájába, m ert ez a film, bár egy öregasszonyról szól, rajta keresztül nekünk üzen! Nekünk, akik helyünket keresve a világban, mind jobban szem elől té­ vesztjük az igazi értékeket. Hogy az „üzenet” ereje még átütőbb legyen, a film alkotói — Gyöngyössy Imre és Kabay Barna — olyan hőst állítottak filmjük középpontjába, akit egész élete predesztinál arra, hogy az „üzenet” hitelt érdemlő tolmácsolója legyen. Ehhez semmi mást nem kellett tenniük, mint ennek a 74 éves rimóci paraszt­ asszonynak az életét, annak egy szeletét filmre venni. M ert az „üzenet” Ő maga! Mit mondhat nekünk egy „egészen mindennapi” öregasszony élete? Mielőtt erre válaszolnánk, ismerkedjünk meg közelebbről a film szereplőjével, Kiss Istvánné született Kántor Veronikával! Vera néni egyike azoknak az idős asszonyoknak, akik szá­ m ára a két világháború több volt, mint történelm i tragédia, személyes tragédiává tette azt családjuk elvesztése. Ők azok, akik évtizedek múltával m agukra m aradtak. Vera néni azonban nem roppant össze. Hallatlan belső erővel úrrá lett a megpróbál­ tatásokon, és életkedvét öreg napjaira is sikerült átmentenie. Egyedül van, de nem magányos! Dolgozik és közben terveket sző. Két nagy elhatározását szeretné valóra váltani. Azt, hogy saját munkával szerzett pénzén meglátogassa egyetlen „élő” fiát Londonban, s hogy hátralévő napjaiban „megfiatalítsa”, termővé tegye öreg szőlőjét. Itt kapcsolódtak Vera néni életébe a filmesek, hogy — külső beavatkozás nélkül — bemutassák az idős asszony küzdelmét célja eléréséig. Vera néni ország-világ előtt bizonyította a szeretet és az akarat diadalát, de — mint arra a film befejező jelenete is utal — ezzel nem ért véget a történet. Vera néni nap mint nap eleget tesz azoknak a kevésbé látványos, ám számára épp oly fontos elhatározásnak, melyek értelm et adnak életének. Ismeretes, a film — „Egy egészen mindennapi élet” (Ein gewöhnliches Leben) címmel — a nyugatnémet ZDF („Második Német Televózió”) megbízásából készült, s megkésve bár, de a magyar sajtó is beszámolt a film páratlan külföldi, szakmai és közönségsikeréről. Egy magyar parasztasszony, aki meghódította a világot? Nem, ne legyünk egyszeriben ilyen provinciálisak! Vera néni, bár­ mennyire is rendkívüli ember, nem „szupersztár” , nem egyedi 6 sz e rta rtá sá t. N em h ián y zo tt az en n i-in ni való, a ta lp a t csiklandó, ízes m uzsika. A m enyasz­ szony 90 ezer fo rin to t tá n co lt össze az éjfél u tán i h ejeh u já b an , a vőlegény pedig m á r egy szem élygépkocsival é rk e zett a boldogságba. Lassacsk án — részben szülői seg éd lettel — összecsurgadoz egy la k á sra v á ló is. A n y ag iak ­ b an sincs, n em is lesz h iá n y a az ifjú p árn a k . Erről kezeskednek a szülők és a kedves ro k o ­ nok, hiszen a fiatalo k m in d en segítséget m eg ­ érd em eln ek . N ászu k ra u gyanis kétfelől h u l­ lo tt az áldás. A ta n ác sh áz án a fia ta lo k a t az állam em bere, a tem p lo m b an az egyház fel­ szen telt k épviselője á ld o tta meg. Az első a tö rv én y szerint, a m ásik a szülők és a ro k o n ­ ság a k a ra tá ra . Sulyok László jelenség — még bizonyára sokan élnek hozzá hasonló sorban szerte a világon. Ha egyáltalán beszélhetünk valami fajta hódí­ tásról, akkor az emberi értékek hódításáról beszélhetünk. És ez sem kevés! (Annak persze örülünk, hogy ezeket az értékeket a film alkotói magyar földön keresték és találták meg, Vera néni személyében.) Az alkotók így nyilatkoztak erről a Rheinische Post című nyugatném et lapnak: „Szándékunk az, hogy ellentétben évszáza­ dunk második felének divatos szkepszisével a lehetséges jót ke­ ressük, — egy olyan korban, ahol úgyszólván m ár minden emberi értéket kérdésessé te tte k . . . ” Ilyenformán a film kirobbanó sikere az emberiség diadala és szégyene is egyben. Diadal annyiban, hogy bizonyítja, még fogékonyak vagyunk az értékekre, még él bennünk a „tisztaság” utáni vágy, ugyanakkor szégyen, hogy hovatovább m ár ennek is örülnünk kell. De térjünk vissza a filmhez, Vera néni két elhatározásához! Sokan megtették már, és ezután is lesznek, akik a két — merő­ ben más jellegű — szándék jelentéséből próbálnak rávilágítani Vera néni emberi erényeire, életének mozgató rugóira. A londoni úttal kapcsolatban szólnak majd az anyai szeretet minden aka­ dályt legyőzni képes erejéről, a második elhatározás pedig az élet értelm ét adó m unka szerepére kínál analógiát. Ezek mellett természetesen még más következtetéssel is szolgál ez a „hétköz­ napi példabeszéd”. A film leglényegesebb momentuma azonban az, hogy ez a 74 éves öregasszony élete alkonyán is az életre gondol, azaz dehogyis gondol; él! Nem a hosszú élet, hanem a vitalitás hús-vér példázatának, a „Vera nénik titkának” megfejtése vezérelt Rimócra, hogy fel­ keressem — a filmből oly jól ismert otthonában — Kiss István­ nét. Bevallom, kicsit féltem a találkozástól. Nem attól, hogy film­ beli alakja és a valóság között eltérés lehet. (Effelől a film nem hagyott bennem kétségeket.) Sokkal inkább tartottam attól a változástól, melyet a forgatás, és az ezt követő népszerűség vált­ hat ki az emberből. (Ismerve a filmgyártás — sokszor lélekölő — mechanizmusát, ezt nagyon is elképzelhetőnek tartottam .) Vera néni mesterkélten szívélyessége, őszinte megyilvánulásai azon­ ban minden aggodalmamat elosztották. Természetes m agatar­ tása némi magyarázattal szolgált arra nézve is, hogy a film alkotóinak mi módon sikerült „játékra” bírni Vera n é n it... Nem kellett. Vera néni tehát látszólag mit sem változott. Nem változott otthonának belső világa, a döngölt konyhapadló, a lakás beren­ dezése sem. A filmből ismert tárgyak is mind a helyükön vol­ tak. Egyvalami mégis változott környezetében: az emberek. Ab­ ban az egyszerű falusi házikóban, ahová hosszú évtizedeken át — a szomszédokon kívül — senki sem tette be a lábát, most valóság­ gal zarándokolnak az emberek. Svájciak, németek, hollandok keresik fel az idős asszonyt. (Mindez sajnos nem mond ellent a cikk elején szóvá tett aggodalmamnak, miszerint kevesen áldoz­ nak másfél órát Vera nénire, a mozikban. A film sikere a tele­ vízióban kezdődött, ami köztudottan könnyebben utat talál a nézők tömegéhez.) Egyvalami biztos. Akik látták a filmet, azok nem tudták és nem tudják kivonni magukat hatása alól. Hatott azokra is, akik személyes találkozás helyett más módot találtak a kap­ �csolatra. Levelek tucatja hever a komód fiókjában, benne vissza­ visszatérő szó; „Köszönjük.” „De hát mit köszönnek?”, olvasom le Vera néni arcáról a kérdést, aztán egy „hogy vénségemre ezt is meg kellett érnem ” megjegyzéssel helyére is teszi a dolgot. S akit 74 éves koráig oly sokszor próbára tett a sors, attól voltaképp természetes is ez a reagálás. Túl sok megpróbáltatás érte ahhoz, hogy ez a hirtelen tám adt népszerűség kimozdítsa megszokott életrendjéből. Tudja jól, ez is éppoly múlandó, m int a szenvedés. De ma még gyakran kopogtat be hozzá a postás, s amíg a film „annak rendje és módja szerint” el nem tűnik a film rak­ tárak mélyén, addig a sok-sok levél között biztos lesz ismét olyan, melynek borítékján csak ez áll: „Kiss Veronika, Magyarország”. Mit is köszönnek valójában ezek az ismeretlen levélírók? Nehéz elkerülni a nagy szavakat, de m ert annyit kerülgetjük, hogy lassan m ár elfeledjük őket, bátorkodom élni a lehetőséggel, abban a meggyőződésben, hogy nem kell pironkodnom miatta. A köszönet a tisztaság, szépség, jóság „lekacagott” szavainak szól, melyek Veronka néni egészen mindennapi életének tükrében újból értelm et nyertek. A Vera néninek címzett levelek ugyan­ akkor fiktív levelek is. Legtöbbjük személyes vallomás. Meg merem kockáztatni: a lelkiismeret iratta őket. Az „adósságok” felismeréséről vallanak. Adósságainkról a magányos öregekkel, apáinkkal, nagyapáinkkal szemben, adósságainkról az élettel, a magunk életével szemben is. A „Vera nénik titkának” megfejtését ígértem, de be kell ismernem, kudarcot vallottam. Ez az idős asszony, aki csak nagy ritkán mozdul ki falujából, aki nem szívesen jár a szomszédba „tévézni”, m ert bölcs emberismerettel megérzi, ha másoknak terhére van, aki a „kívülállók” derűjével szemléli a körülötte Karrierek A nyaggyűjtés közben sokszor k ie jte tte m ezt a szót. S zinte m in ­ dig m egütközést k e lte tt: K a rrie r? H a m a g y arra fo rd íto tta m , eltű n t a viszolygás. Igen, de az életpálya, az nem k a r r ie r — te tté k hozzá sokan. P edig ez lenne a fordítása, ahogyan a p ro fesszo rn ak a ta n ár, az ag ronóm usnak a m ezőgazdász, a re a litá sn a k a valóság. Vagy a m e tró n a k a földalatti, de m ég in k áb b a nagyon találó, ám m indeddig észrevétlen jav aslat, a m élyvasút. — É rdekes, ahogyan egy idegen szót értelm ezünk, lefordítunk, nem fo rd ítu n k le, ahogyan az idegent és a m ag yar m egfelelőt egym ás m e lle tt haszn álju k , azonos vagy el­ térő értelm ezéssel. Vagy ahogyan egy-egy b ev e tt idegen szónak idő­ vel m egváltozik a jelentése. A hosszú időn á t h aszn á lt in zsellért például m á ra teljesen k i­ sz o ríto tta a m érnök. P edig elég n y a k a te k e rt szóképzés. S hogy a h u ­ szadik században m égis közh aszn álatú v á lett, ab b an azt láto m : a nép ösztöneiben, érzelm eiben, értelm éb en „polgárjogot” n y e rt a term elé s­ n e k az az ú j fa jtá ja , ahová a gyár, az ip a r és a több i szóval, foga­ lom m al a m érn ö k is tartozik. A m é ly v asu tat viszont m ég an n y ira ú jn a k érezzük, hogy nem is k ere ssü k a m ag y ar nevét. M ásk én t á l­ lu n k az agronóm us szóval például. A h áború elő tt volt a gazda meg a gazdatiszt, s a k ettő jelen tése nagyon különbözött: Az első önálló m űködő volt, m íg a m ásodik egy n ag y b irto k valam ely részén ek al­ k alm azo tt m űködtetője. Világos, hogy a negyvenes évek végén a la ­ k u ln i k ezd ett m ezőgazdasági term előszövetkezeti csoportokba egyik szó sem pászolt. S m ivel a kollek tív gazd álk o d ást szovjet m in tá ra szerveztük, s ezt a nép tudta, nagyon h a m a r e lte rje d t az agronom , m egtoldván egy „m agyaros” végződéssel. S b á r ú ja b b a n írásb an , b e­ szédekben egyre g y ak rab b an fo rd u ln a k elő a m ezőgazdász és főm e­ zőgazdász szavak — a szövetkezeti százezrek és a m ezőgazdasággal v alam ik ép p en kapcso latb an álló m illiók között m indeddig alig te rjed . C supán a fiatt a lo k n ak a körében h allan i m á r olykor az utó b b it, jelezve m integy, hogy ha v alak i fő ebben a népgazdasági ágban, az nem veszi zokon a m a g y arra hono síto tt titu lu st, de h a csak am olyan „köztiszt”, akko r m a ra d jo n m eg n ek i az idegen szóval jo b ­ ban érzék eltethető külön rang. — A professzor szót v alah a igen ré ­ gen, ta lán v alam elyik tudós re fo rm á lt p réd ik áto r, elég pontosan fo r­ d íto tta m a g y arra : m ester. A nép így is használta, évszázadokon k e­ resztül, s m ire a m ú lt század végén h iv atalo san fe lta lá lt m egkülön­ böztető jelző, a ta n ító k ö zhasználatúvá le tt volna, k iszo ríto tta az elő­ k elő b b n ek te rv e ze tt ta n ár. M a falv a in k b an , v áro sa in k b an a nem is­ k o lázo tt em berek közül a nagyon idősek n é h a m ég m e ste rt m o n d a­ nak, az idősek tan ító u r a t vagy nénit, m íg a középkorú ak vagy fia ­ ta lo k az alsó tagozatos pedagógust is ta n á rn a k titu lá ljá k , egyre gyak­ rabban. Az idegen eredetit, a professzor szót valam i titokzatos ho­ m ály lengi körül, m indm áig: az valam i nagyon tudós, nagyon m aré s z le t a sz e rz ő k é sz ü lő k ö n y v é b ő l szüntelenül változó világot, ez a Vera néni éppoly józan term é­ szetességgel beszél az öregségről és a halálról, mint bármi más­ ról. Elmondta, feléjük az a szokás, hogy az idős asszonyok — ha m ár úgy érzik, eljött az ideje — egy ládába teszik tiszta, ünnepi ruhájukat, az úgynevezett „halóruhát”. Veronika néni ládája még üres, de lélekben m ár régóta kész — mindig is kész v o l t a halálra, vagy ahogy ő mondaná, „a hazatérésre a meny­ nyei atyához”. Igen, talán ebben van a „Vera nénik titka”, nem egysze­ rűen a vallásban, hanem a hitben, ahogy azt Nemes Károly, a filmről írt tanulm ányának (Filmtudományi Szemle 21. füzet 1978) címében írja „Hit az Emberben, hit az Istenben”. Hogy ez a hit Veronka néni esetében elsősorban istenhit, azon nincs mit csodál­ koznunk. Az öreg rimóci parasztasszonyok házatáján nemigen söpörtek végig más eszmék, vagy ha söpörtek is, hát munka közben találták őket, nemigen tudtak mit mondani egym ásnak... De az ősi hit megtartó erőnek bizonyult, mint ahogy minden hit az, neveztessék bármilyen néven... Nem szóltam eddig az alkotók munkájáról. Csupán a teljesség kedvéért említem meg a film operatőrének. Szabó Gábornak a nevét. Az ő érdeme, hogy ezt az „egészen mindennapi életet” költői varázzsal tudta megjeleníteni, anélkül, hogy öncélú vir­ tuozitással előlépett volna a „háttérből”. Az a tisztelet, ahogy a tém át — a film két rendezőjével egyetemben — megközelítették, példás művészi alázatról vall. A legtöbbet érték el, amit film­ művészek elérhetnek — egy pillanatra sem jutott eszükbe), hogy ők is a helyszínen vannak! Pintér Károly gas ra n g ú és bölcs úr. Igen, m e rt a m illiók szám ára m indeddig nem v alóságos fogalom : n em vagy csak elvétve találk o zn ak a név viselő­ jével. Nos, a k a rrie r szó m eg in t csak n em te rje d t el a nép körében, sohasem . De a fo rd ítása se nagyon. A zok az értelm iség iek viszont, a k ik a fe ls z a b a d ítá s u tá n részt v e tte k fo g alm ain k átérték eléséb en , az életp ály a szót n em igen h a sz n á ltá k (ám an n á l in k áb b k ö v etelték az életrajzo k at), az idegen ered etin ek v iszont h a táro zo ttan ellenszenves értelm ezest a d ta k — de k ép zett ala k b a n : k a rrie rista . S ez a fo rm a m a r eléggé elterje d t. H a az ötvenes években v a la k it el a k a rta k ásni, a k k o r rá m o n d tá k n yilvánosan és az illető kész volt, esetleg egy egész életre. Ez az egész tö p ren g és jász földön já rk á lv a k eletk ezett bennem , m ikor n em csak az értelm iségiek, h an em fizikai m u n k áso k is azt m o n d tak v a la k ire : szép életp á ly á t te tt meg. Egy tá rsa sá g b an azo n ­ ban fiatalk o ri p a jtá s ró l v o lt szó, s v alak i é letp á ly á t em lített, m ire k etten is k ö zb em o n d ták : k a rrie r az in k áb b ! O lvasó idősekről lévén szó, m in d já rt egy kis szófejtés következett, és a m egállapodás az lett, hogy m ag y aru l életpálya, idegenül k a rrie r — de „nem biztos, h ogy h a k a rrie r, ak k o r m á r csúnya életp á ly a”. E bben m a ra d tu n k , és ezen tö p ren g v e m en tem be m ásn ap reggel a H űtőgépgyárba, elkez­ deni az idevágó tájékozódást. S m ikor az e tárg y b an g y ű jtö tt a n y a ­ got m ajd egy évvel később rendezgettem , ak k o r k e rü lte k kezem be a m u n k ásm űvelődés tém ak ö réb en S alg ó ta rján b a n végzett felm érés a d a tai, ahol is az 5.9 szám jelű tá b láz atb an azt ta láltam , hogy 1355 m eg k érd ezett sa lg ó ta rjá n i szem ély közül, ak ik az ip a rb a n vagy ip a r­ szerű en m egszervezett k isebb-nagyobb m echanizm usokban dolgoznak. c s a k n e m nyolcvan százalék úgy lá tja , hogy szám ára nincs előm ene­ teli lehetőség. H árom és fél százalék a b érem elk ed ést lá tja életp á ly á­ n a k. K evesebb m in t öt százalék lehetségesnek ta rtja , hogy a jövőben szak m át tan u l, s h a m á r van, ak k o r egy m á so d ik at persze. Több m in t k ét százalék vélem énye sz erin t v alam ik o r esetleg m űvezetővé nevezik ki. P o n to san öt százalék lehetségesnek ta rtja , hogy idővel v alam ily en m ag asab b isk o láb a küldik. S végül egy töredék, négy sze­ m ély úgy véli, hogy az előm eneteli lehetőségek m eg terem tése érd e­ kében részt v e h e tn e valam ily en p o litik ai továbbképzésben. ― Én ug y an ezt a m ozzan ato t a Jászság b an k érdőíven nem tu d a k o lta m és sem m ilyen szám szerűségre sem törekedtem , ez ért is h á lá sa n fogadom a sa lg ó tarján i fölm érés ad a ta it, m e rt azt gondolom , hogy jellegze­ tes ará n y ú eltérések egy jászberényi, de b u d ap esti vagv b árh o l m ás­ hol végzett v izsgálat összesítéseiben sem lennének. I tt jegyzem meg hogy a felv é telt vezető és a k ia d v án y t szerkesztő k o llek tív a igen p ontosan fo g alm azo tt: S zak m át ta n u lh a tu n k , h a a k a ru n k ; po litik ai képzésben részt v eh etü n k , h a in d ítta tá st érz ü n k rá m ag u n k b an — de iskolára, azaz ren d sz erin t p o litik ai vagy gazdaságvezetői p ály ára képesítő ta n fo ly am o k ra k ü ld en ek b en n ü n k et. N em szabad azonban elfelednünk, hogy ez nem a h azai tá rs a ­ d alm i m ozgások teljes k ép letén ek re p re z e n ta tív felm érése, hanem csak a term elő szervezetekben dolgozóké, s o tt is csu p án azoké, ak ik é le tp á ly á ju k a t m á r hosszabb vagy rö v id eb b id e je m egkezdték. N in ­ csenek benne a v állalato k ip a ri tan u ló i, ta n u lm án y i ösztöndíjasai, 7 �de n in csenek benne főként a m egkérdezettek gyerm ekei. B izonyosan m ás k ép et kap n án k , ha ezeket a rétegeket, de sőt a tá rsa d alm i m u n ­ k am egosztás m ás te rü lete in dolgozókat is figyelem be v en n én k — nem ez volt azonban tá rg y a a ta rjá n i felm érésnek. S nem ez a té ­ m ám nekem , itt. vem b eréb en v égeztük el, s ak k o r m á r lá tta m , hogy a v áro s tá rs a ­ d alm án a k n agy többsége sok m ás szem pontból is m eglehetősen egy­ séges. A m eglepetés az volt, m ik o r a k o m p u ter a kor sz erin ti b ontás a la p já n sem ta lá lt nagyobb k ü lö n b ség et a válaszolók m u n k a tu d a tá ­ n a k a rá n y a ib a n : (...) V illám gyors, töm eges élet- és világképváltozás játszó d o tt le a Jászságban. A m ai idősek á lta lá b a n m ég azo k at az előnyöket és k ö n nyebbségeket sem a k a rtá k elfogadni, a m ik e t az új kezdés k ín á lt; a m ai k ö zépkorúak zöm e m á r elfogadta és álta lá b a n jól h aszn álta az életfo rm av áltással já ró anyagi, szellem i előnyöket — a fiatal nem zed ék többségének azonban ez m á r kevés! Ez jellem zi Jászb erén y város tá rsa d alm i képletét, h a n g u la tá t is, s nem csekély m érték b en m ozgatja a vélem ényeket, szándékokat. S okat töp ren g tem azon, hogyan is a la k íth a tn á m szám okká ezt az általán o s tapasztalato m at. V égül úgy döntöttem , hogy a váro sb an h étszáz szem élynél kitö lten d ő kérdőív végére olyan m o n d ato k at írok, m ik tö b b nyire k ö zhasználatú szólásm ondások, s a kérdezőbiztosok kézbe a d já k ezt az utolsó lapot, hogy a k érd e zett az t húzza alá belő­ lük, am elyik neki legjobban tetszik. Ü gyeltem a rra , hogy en n ek a tesztm o zzan atn ak n e ad jak olyan ünnepélyes ta rta lm a t, am itől a k érd ezettek m enten valam i erkölcsi k a ró t nyelnek. E zé rt könnyedebb kiszó láso k at vettem elő, s ezeket k ét csoportra osztottam . Az első az em b er-m u n k a viszonyra p róbál jellem ző m a g ata rtáso k a t, vélem é­ n y ek e t gyűjteni, m íg a m ásodik a világképet, az életfölfogást a k a rn á m egközelíteni. Az első csoportban h a t szólásm ondás szerepel (értel­ m ezésem sz erin t h árom in k áb b pozitív, háro m pedig n eg atív ta rta l­ m a t hordozva), ebből k é t m ondatot k ellett aláhúzni. A m ásodik cso p o rtb an négy m o n d at van, egyenlő pozitív -n eg atív elosztásban. I tt egyet k e lle tt aláhúzni. Nos, lá ssuk először a kiszólásokat, m a jd az ered m én y egyszerű összesítését: Az aláb b i m ondások közül m elyiket ta r tja legjellem zőbbnek, még ak k o r is, h a egy ik -m ásik tréfás? — H olnap is n ap lesz. — K i k o rán kel, a ra n y a t lel. — Ne tö rd m agad, az nem szám ít bele a nyugdíjba. — A m it m a m egtehetsz, ne halaszd holnapra. — A m unkához úgy kell hozzáállni, hogy m ás is hozzáférjen. — A becsületes m u n k á n a k v an látsz atja , fizetésben is, m egbe­ csülésben is. És az aláb b ia k közül m ely ik et ta rtja legjellem zőbbnek? — N em a ru h a teszi az em bert. — A ki dolgozik, nem é r rá p én zt keresni. — N em az ért élünk, hogy együnk, hanem az ért eszünk, hogy éljünk. — Az em b ert asze rin t íté lik meg, hogy m it szerzett, hogyan gyarapodik. (Az első m ondáscsoportot a feldolgozás során „H atból k e ttő t” k érd é sn ek neveztem el, m íg a m á so d ik at „N égyből egyet” k érd ésn ek — s ezu tán így is fogok rá ju k hivatkozni, a k á rcsa k az egész városi kérdőívezést 700-as felm érésk én t em legetem m ajd, no h a a b efu to tt k érdőívekből végül is csak 631-et tö ltö tte k k i érték elh ető en a herényi tanítóképző ö n k én t vállalkozó kérdezőbiztosai. A m in ta nagyobb r é ­ sze ú g ynevezett v életlen kiválasztású. K iírtu n k m inden negyvenedik n ev et a város választói névjegyzékéből. Í gy jö tt össze csaknem h a t­ száz cím. Ehhez v ettem azt a 94 szem élyt, k ik a k o ráb b a n lefo ly ta­ to tt gyári kétszázas felm érés alan y ai közül B erényben laknak.) A válaszok összesítése: „H atból k e ttő t” nincs válasz k ét p o zitív at h ú zo tt alá egy p o zitívat és egy n eg a tív a t k é t n eg a tív a t h ú zo tt a lá összesen: „N égyből egyet” 0,2% 71,6% 21,1% 7,1% 100,0% nincs válasz pozitívat hú zo tt a lá neg atív at h ú zo tt a lá összesen: 18—30 31—50 51—60 61— átlag év év év év 100.0% egy pozitív egy n egatív 69,9 71,4 75.0 72,1 71,6 0,0 0,0 0,0 0,8 0,2 k ét n eg atív 10,9 7,4 0,0 7,7 7,1 19,2 21,2 25,0 20,2 21.1 „N égyből egyet” nincs v álasz pozitív v álasztás 55,3% 44,5% „H atból k ettő t két pozitív Az ered m én y ek kézhez k ap á sa elő tt azt gondoltam ugyanis, hogy az idősebbek m u n k a tu d a ta p ozitívabb lesz, vagyis p éld áu l az 51—60 évesek közül az átlag tó l jóval többen fo g ják aláh ú zn i a „K i k o rán kel, a ra n y a t lel” m ondatot, m íg a fia ta la b b a k in k á b b az utóbbi év ­ tizedekben k eletk e ze tt m o n d ato k at (például: „A m u n k áh o z úgy kell h o z z á á lln i. . . ”) v álasztják . Nos, a fe n t közölt kom binációból látszik, hogy a „ k é t p ozitív” összesítés oszlopában a 18—30 évesek és az 51— 60 évesek átlag a i a teljes m in ta átlag átó l m indössze 1,7, illetv e 3,4 százalékban, egym ástól pedig 5,1 százalékban té rn e k el, am ik ilyen tárg y ú felm érésb en nem jellem zőek, legyen b árm ily en n agy létszám ú a m in ta. V agyis: tév ed tem a k o rcsoportok m egítélésében. S b á r ez ö n m ag áb an m in d ig bosszantó, az ered m én y m ag a örvendetes. E nnek tu d a tá b a n lá tta m neki a „N égyből egyet” v álaszain ak értékeléséhez. I tt a pozitív v álasztáso k a rá n y a m á r m indössze öt szá­ zalék k al té r el az ötventől. V agyis a 631 szem élynek m integy fele érték eli úgy, hogy „N em a ru h a teszi az e m b ert”, illetve, hogy „Nem a z é rt élünk, hogy e g y ü n k . . . ” A m ásik fele a szin tén ú ja b b k eletű „A ki dolgozik, nem é r rá p én zt k eresn i”, tré fá s kiszólást, illetv e az ősrégi állásp o n to t — Az e m b ert asze rin t íté lik m e g . . . — v álaszto tta. V agyis a m u n k a tu d a t és a v ilágkép lényegesen e lté r egym ástól. Az egyszerű összesítés (alapsor) átte k in té se u tá n igen érd e k elte k a m u n k ah ely , foglalkozás, k ere set és k o r szerin ti bontások, azonban a m u n k ah ely szerin t m eg in t csak n em ta lá lta m jellem ző e ltérést a z á t­ lagtól. A foglalkozás szerin ti b o n tásb an v iszont lá tta m azt, a m it a többi kom binációban is, hogy a szak m u n k áso k cso p o rtja közelíti legjobban az a lap so r ará n y ait. I tt azonban m á r volt v alam i eltérés is: a segédm unkások 47, m íg a szellem i foglalkozásúak 67% -a v á­ laszto tt pozitív kicsengésű m ondatot. És ez m á r valam i, a n n á l is in ­ kább, m e rt a „H atból k e ttő t” b o n tá saib an á lta lá b a n a segédm unkások v álasz to ttá k az átlag tó l m agasabb, m íg a szellem iek az átlag tó l a la ­ csonyabb ará n y b an pozitív kicsengésű m o n d ato k at. S ez a z é rt fontos, m e rt h a p éld áu l a „N égyből egyet” k érd ésn él az értelm iség iek 67% os v álasz tását k o m fo rm ista ( = kényelm es, m e rt h a ezt m ondja, a k ­ k o r a leg h iv atalo sab b állásp o n to t v allja, és em iatt senki sem pisz­ k álh atja) vagy szem forgató v álaszn ak tek in tjü k , ak k o r a „H atból k e ttő t” k érd ésn él m u tatk o zó könny ed eb b felfogás en n ek ellentm ond. N e v á d o lju n k h á t senkit, fo g ad ju k el a v álaszo k at a csoportok olyan vélem ényének, am ik kifejezik, hogy m ilyen ezeknek a foglalkozási réteg ek n ek a m u n k a tu d ata, ille tv e a világképe. — A k ere set szerinti b o n tásb an az átlag tó l való legnagyobb eltérés 3,1% lényegtelen, s ez egyben m u ta tja , hogy a szem élyi jövedelem n ag y ság a nem csak a m u n k a tu d ato t, de az életszem léletet sem befolyásolja szám ottevően. E k érd és v álaszain ak elem zésekor is u to ljá ra h ag y tam a k o r szerin ti b o n tá st: 0,2% A fen ti k ét összesítéshez m in d en ek elő tt egy m egjegyzés tarto zik : N em k ö zvetlenül tü k rö zik a világgal vagy a k o n k ré t h elyzettel való elégedettséget. K özvetlen k é rd é st sem m iképpen sem a k a rta m fel­ tenni, m e rt szám os tap asztalato m van a rra , hogy m en n y ire torzít. A fen ti k é t k érdés a m u n k a tu d a to t és az életszem léletet keresgéli, s ezen keresztül le h et következtetni az elégedettség m érték ére, a r á ­ ny aira, m ilyenségére — m ás válaszok összesítéseinek segítségével. A m i m árm o st a fen ti összesítéseket ille ti: a válaszolók több m in t h etv en százalékának m u n k a tu d a ta — e felm érés tü k réb e n — teljesen pozitív. Több m in t húsz százaléktól vegyes érzelm eket, gondolatokat tükröző k ép et kap tu n k , m íg a 631 szem ély tizennegyed része húzott a lá csakis neg atív m ondatokat. Ez egyszerű összesítés u tá n érdekes v o lt m egkapni a szám ítógéptől a kom binációkat: m ily en ek lesznek az arányok, h a a válaszolókat m unkahely, foglalkozás és k ere set sz erin t b o n tju k ? Az ilyen m egosztások azonban, b á r itt-o tt a k a d t n éh án y százalékos eltérés, nem b o ríto ttá k föl az egyszerű összesítés ará n y ait. Vagyis a Já szb erén y feln ő tt lakosságát itt képviselni h iv a­ to tt 631 szem ély m u n k a tu d a ta m eglehetősen egyöntetű, függetlenül attó l, hogy a H űtőben, az A prítóban, a K ossuth Téeszben vagy v a la ­ m ely ik h iv a ta lb a n dolgozik — de független a foglalkozástól és a k e­ resettő l is. E zt k ö rü lb elü l így is v ártam , m e rt a felm érést 1976 no­ 8 nincs válasz 18—30 év 31—50 év 51—60 év 61— átlag : 0,0 0,0 0,0 0,7 0,2 57,1 49,4 61,5 59,3 55,3 n eg atív választás 42,9 50,6 38,5 40,3 44,5 Itt a csoportok közötti legnagyobb eltér és 11,9 es ez k ét „szom ­ szédos” k o rcso p o rtn ál v an : 31—50, illetv e 51—60 évesek. Ez igazolni látszik a z t az előzetes feltevésem et, h o g y idősebbek és fia ta la b b a k k ö zö tt v an k ara k terisz tik u s eltérés a tu d a tta rta lo m b a n . Az igazoló­ dás fölötti öröm öm et azonban jócskán ro n tja , hogy a k ét „szélső” korcso p o rt csaknem egyenlő ará n y b an v álaszto tt. Mi le h et enn ek az oka? A zt gondolom , hogy a fiatalo k vélem ényösszesítése az ért van közelebb az átlaghoz, m e rt ők többségükben m ég n em k e rü lte k be az é let fősodrába, s e z é rt jo b b a n h a jla n a k a rra , a m it az iskola és a tá rsa d alo m egyéb h iv atalo s fó ru m ai ez ü gyben sugallnak. M ag y aru l: n a iv ab b a k az átlag n ál. A h a tv a n év fö lö ttiek azonban nem a n n y ira n aiv ak , h an e m é le tú tju k nagyobb, fon to sab b szak aszait m egtéve, hig g ad t és bölcs életelv ek a la p já n a k a rn a k részt ven n i a gyerm ek ek és az u n o k ák szem léletfo rm álásáb an . E zt láto m igazolódni ab b an , hogy a n y ugdíjaskorhoz közelálló 51—60 évesek m ég a n y u g d íjas­ k o rú ak n á l is po zitív ab b v álasz tású ak egy h ajszállal. M íg a közép­ k o rú ak h a d a m ost áll életp á ly á ja közepén, m o st a k a rja m egszerezni am it m a Jászb erén y b en illik, m ost n őnek a gyerm ekei, m ost fejezi be vagy m o d e rn izálja la k á sá t — ők bizony tö b b n y ire k ritik u sa n re a ­ listá k a világgal és ö n m ag u k k al szem ben is. �E zt vonom le a „N égyből egyet” v álaszain ak k orcso p o rto k szerinti bontásából, b á r ism étlem : m ag u k a szám arányok ezt túlságosan nem tá m a s z tjá k a lá — éppen ezért veszem m a jd szívesen, h a v alah a v alak i m egerősít vagy m egcáfol ebben a következtetésem ben. Így vagy úgy, egy bizonyos: az életszem léletet, életfelfo g ást k u ta tó k é r­ dés v álaszain ak 55,3% -át é rté k e lte m pozitívnak, m íg a m u n k a tu d a ­ to t keresgélő k érdés v álaszain ak 71,6% -át. H a a k é t szám ot nézem , az eltérés egészen m ark án s. A százalékos különbség: 16,3, b á r je lle g ­ zetes, m á r nem olyan feltűnő, igaz, az érték elés m ó d ja is m ás. Az első tá b lá b a n a válaszok három felé, m íg a m ásodikb an csak k étfelé oszlanak. Bizonyos, hogy kétesélyes válaszlehetőség esetén a „H at­ ból k e ttő t” 133 „vegyes é rté k ű ” felelete is sz in te fele-fele a rá n y b a n o szlan a m eg a pozitív és a neg atív között. (A nyu g ati képviselő- és elnö k v álasztások m ásodik m enetébe ez ért ik ta ttá k be m á r régebben a csupán kétesélyes szavazást.) Nos, ilyen értékelésb en a m u n k a tu ­ d a t „pozitív sa rk a ” m á r m integy 80% -os nagy fölényben van. Ez azonban sp e k u latív százalék, ráa d ásu l itt nem is ezt ta rto m lén y e­ gesnek, han em hogy ezeket az a rá n y o k a t m a jd n em k izáró lag hagyo­ m ányos kiszólásokkal h ív ta m elő. V agyis felteszem , hogy a m o n d a­ to k a válaszolók tudatáb ó l, érzelm eiből in k áb b a hagyom ányos m u n ­ k a tu d a to t v á lto tta ki, jócskán füg g etlen ü l a k o n k ré t m u n k ah ely i k ö rü lm ényektől, az azzal kapcsolatos érzéseiktől, gondolataiktól. S v o ltak éppen ez ért nincs jellem ző változás a m unkahely i, foglalkozási, k ereseti b o ntások szerint. E n nek ellenőrzésére nézzük m eg m in d já rt a valóságos m u nkaviszonyt kifejező vélem ények n éh á n y b o n tá sát a 700-as felm érésből. F oglalkozás — beleszólás a dolgozók ügyeinek elb írálá sáb a (Csak az a k tív korú dolgozók közül a válaszolók) nem nagyon van nincs van beleszólás beleszólás 21,0 63,2 15,8 segédm unkás 50,9 27,8 21,3 b e ta n íto tt 38,3 23,4 38,3 szakm unkás 47,1 37,2 15,7 ad m in isz tratív 61,7 20,6 17,7 szellem i 41,7 20,2 38,1 átlag : K eresete — m ilyenek a m u nkakörülm én y ei (Csak az ak tív korú dolgozók közül a válaszolók.) 2000-ig 2000—2500 2500—3000 3000—3500 3500—4000 4000 fö lött jó 49,7 47,4 45,6 44,3 53,1 47,6 közepes 45,0 44,7 50,6 44,3 37,5 45,6 rossz 5,3 7,9 3,8 11,4 9,4 6,6 E nnyiből is világosan látszik, hogy ezeket a vélem ényeket a dol­ gozók k o n k rét helyzete m á r m ilyen nagy m érték b en befolyásolja. V agyis ezek m ár nem az a d o tt m u n k ah ely i szituációtól független tu d a ti ta rto m án y b a tartoznak. De ak k o r nézzük m eg alaposabban, hogyan is fejeződik ki a m ai m u n k a tu d a t az em b er és szervezet kö­ zötti kapcsolatokban: 288 71 136 495 K özvetlen m u n k ah ely én (m unkakörében, nek ta rtja a m u n k a k ö rü lm én y e k et? jó n ak közepesnek rossznak 58,2 14,3 27,5 m űhelyében) 47,6 45,7 6,7 490 100,0 igen, őszintén nem alaposan nem m o n d ta el nincs válasz 62-es kontroll 700-as felm érés 27,6 22,4 47,9 51,6 19,4 29,0 58,2 14,3 27,5 2,1 0,0 0,0 S a já t v élem én y e a m u n k ak ö rü lm én y eirő l jó közepes rossz nincs v álasz 200-as felm érés 94-es k o n tro ll b2-es ko n tro ll 15,8 70,9 13,3 15,9 76,6 7,5 40,3 54,8 4,9 0,0 0,0 0,0 700-as felm érés 47,6 45,7 6,7 0,0 B eleszólás a term elési, ügyviteli k érd ések b e m ily en ­ 100,0 V an-e igazán lehetősége beleszóln i a dolgozók elb írálá sán a k k é r­ déseibe, a szociális és egyéb ju tta tá so k odaítélésébe (ju talm ak , dicsé­ retek , előléptetések, órabérek, besorolások stb.) ? igen, van 37,5 185 nem nagyon 19,9 98 42,6 nincs 210 100,0 28,0 24,0 44,9 3.1 94-es kontroll 200-as felm érés 94-es k o n tro ll 62-es ko n tro ll 700-as felm érés 15,3 34,2 45,9 4,6 14,9 39,3 42,6 3,2 50,0 24,2 25,8 52,2 24,1 23,7 0,0 0,0 B eleszólás a dolgozók elb írálá sáb a V an-e igazán lehetősége beleszólni az üzem term elési p ro b lém ái­ b a; a h iv a talb an , iro d áb an a dolgok m enetébe (a m u n k á k elosztása, an y ag ellátás, m unkaszervezés, ügyvitelszervezés stb.) ? igen, van 258 52,2 119 24,1 nem nagyon 117 23,7 nincs 493 200-as felm érés 100,0 233 224 33 494 A főnök vélem énye a m u n k á já ró l van n em nagyon nincs nincs válasz F elettesei m o n d ta k -e m á r vélem én y t a m u n k á já ró l? igen, őszintén igen, de nem alaposan nem m o n d tak (Ezeknél a k érd ések n él feldolgozástechnikai okokból a nem v á ­ laszolókat a nem ak tív k o rú ak k a l vagy n em dolgozókkal egy cso­ p o rtb a v ettü k , a fe n ti négy összesítés szám ai ezért v áltak o zn ak a 490 és 495 között.) L á th a tju k , hogy a h a tá ro z o tt ig enek és a „k ét v eg y érték ű ek ” százalék ain ak összesítései az első h áro m tá b lá b a n 72,5, 93,3 és 76,3 százalékok, vagyis h a a „vegyes é rté k ű e k e t” m egfeleznénk, a k k o r a sp e k u latív a rá n y 65,45; 70,45 és 64,25 lenne, s ez jellem zően a la tta m a ra d a hagyom ányos kiszólásokkal elő h ív o tt valóságos és sp ek u ­ la tív százalék arán y o k n ak . T u d ju k azonban, hogy h a a „kétesélyesek” v álasztás elé k erü ln ek , a k k o r a m a tem atik ai valószínűség ugyan fele­ fele, d e nem m in d en esetben. A ttó l függ, hogy a k é t v álasztás kö­ zötti időben m i h a to tt rá ju k , vagy a d o tt esetü n k b en az, hogy egyéb­ k én t m i van m ég befolyással tu d a tu k ra , érzelm eikre. Így p éldául, h a az itt közölt negyedik tá b la első k ét száz alé k arán y á t összevonjuk, a h a tá ro z o tta n n eg atív v álasz ak k o r is fele tte m a ra d a negyven százaléknak, m in d en spekuláció nélkül. V agyis a hagyom ányos m u n ­ k a tu d a t és a m ai m u n k a tu d a to t kifejező em b er-szerv ezet közötti kapcso lato k egyes k o n k ré t esetekben egészen nagy ará n y b an k ü lö n ­ böznek. M ost te h á t neki kellen e látnom , hogy e 42,6 százalék a la p já n m ódosítsam az általán o sab b , összetettebb k épletet. Ig e n ám , de fen ­ teb b m á r jeleztem , hogy a m áju si felm érés 94 jászb erén y i lakos a la ­ n y á t az őszi 700-as felm érés m in tá já b a is bevettem . V agyis v á la ­ szaik k al k étszer találk o ztu n k . Illetv e nem m inddel, han em csak az­ zal a h etv en k ettő v el, k ik e t az őszi felm érés során ú jra sik e rü lt el­ érn i és azonosítani. A 200-as felm érés an y a g át kézzel dolgoztuk föl, ez ért abból a 62 n ev e t n em tu d o m kü lö n v álo g atn i, csak a 200-as felm érés 94 v á­ rosi lak o sán ak vélem ényével ö sszev etn i: van nem nagyon nincs nincs válasz 200-as felm érés 9,2 19,9 66,3 4,6 94-es ko n tro ll 5,3 26,6 64,9 3,2 62-es ko n tro ll 33,9 19,3 46,8 700-as felm érés 37,5 19,9 42,6 0,0 0,0 F elm e rü lh et persze, hogy a m ásodszor is m eg k eresett h a tv a n k é t szem ély n agy része észrev ette a n éh án y k érdés ism étlődését, s eset­ leg tu d a to sa n to rz íto tta a képet, azaz úgy válaszolt, hogy az a ta ­ vaszi vélem ényével egyezzen. E zért is v ettem be a 200-as felm érés m egfelelő ad a ta it, v a la m in t a 700-asból az ak tív dolgozók válaszait. H a a négy tá b la négy-négy szám oszlopát ö sszehasonlítjuk, ak k o r lá tju k , hogy a 94-es. illetv e a 62-es k o n tro llm in ták százalék arán y ai an n a k a felm érésn ek az ad ataih o z „h ú z n ak ”, am elyikből vétettek . E gym ástól viszont jellegzetesen különböznek. N ézzük csak : a 200-as felm érés id ején a 94 szem ély 27,6% -a azt v álaszo lta hogy főnöke m á r m o n d o tt v élem én y t a m u n k ájáró l, m égpedig alap o san őszin­ tén. Ősszel a 62 szem ély 51,6 % -a m o n d ja ugyanezt. A különbség pontosan 24%. A m u n k ak ö rü lm én y ek m egítélésénél a d ifferen cia 24,4, a te rm elé sb e való beleszólásnál 35,1, m íg a dolgozók elb írálá sán á l 28,6. És ezek az eltérések m á r olyan nagyok, hogy a la p ja ib a n fo rg at­ já k m eg a jászb erén y i m u n k ah ely ek rő l, az em b er-szerv ezet kapcso­ la tá ró l alk o th ató képet, hiszen p éld áu l a fe n ti négy tá b lá z a t legutób­ b ik á ban a 200-as felm érés ta g ja in a k m a jd n em p ontosan k éth arm ad a v álaszo lja, hogy üzem ében, m ű h ely éb en a dolgozóknak nincs bele­ szólásuk az ő k et legközvetlenebbül érin tő kérd ések b e, m íg a 700-as 9 �felvétel ta g jain ak kevesebb m in t fele. V agy: a 200-as m in ta ta g jain ak m integy h ato d a n y ílv á n ítja m u n k ak ö rü lm én y eit jónak, m íg a 700-as felm érés ala n y a in a k csaknem a fele! No, ezek az eltérések m indenekelőtt a k o ru n k b an és honun k b an oly d ivatos kérdőívezés eredm ényeinek m egbízhatóságára vetnek fényt. Az itt közöltekre is persze, és nem csupán a 700-aséra, hanem a 200-aséra is. M ert h a egy dologban egyszer 9,2% -ban jó a véle­ m ény, m ásodszor viszont 37,5% -ban, ak k o r teljesen bizonyos, hogy egyiket sem fogadhatom el. M ert a valóság a k ettő között lesz. De h o l ? . . . E rre szokás azt m ondani, hogy valahol középen. De m i az a közép, hol az a közép? Felezzem meg a s z á z a lé k o k a t? ... N em ilyen egyszerű. Az igazság: senki sem tudja, hol a közép, mi a közép. S hagyján, hogy mi, k í­ v ü lálló k nem tud ju k , de m ég a felm érések alanyai sem. M ert itt végeredm ényben nem tényekről, han em helyzetek és viszonyok m eg­ ítéléséről v an szó, am iben az állásp o n t le h e t ilyen is, leh et olyan is. De h a ugyanazon szem élyek ítélete egyik esetben ilyen, m ásikban olyan, ak k o r m e gbízhatunk-e ezekben az állásp o n to k b an ? Nem. M ert h a p éld áu l a H űtőgépgyár vezetői a tavaszi felm érés a la p já n a k a rta k voln a k ép et alk o tn i m ag u k n ak a kérdőívben é rin te tt dolgokról, az őszi felm érés ad a ta i jócskán m e g za v arh atták volna ő k e t. . . De mi h át a biztos eb ben a h elyzetben? Az, hogy m íg egy term elő szervezet tag jai egyik esetben így, m ásik esetben úgy lá tjá k jó n a k nyilatkozni ugyanazon dologról, addig an n a k az egységnek a m echanizm usa sok m in d en t te h e t anélkül, hogy a beosztottak ellenőrzése ebben k o rlá ­ tozná. M ert a kontroll alap ja, az általán o s vélem ény, ki sem a la k u lt még. S en n ek h íjá n az in tézm én y esített k apcsolatform ák is csak n a ­ gyon nehezen k özvetíthetnek érvényes inform ációkat, a k á r lefelé, a k á r fölfelé, hiszen a k o llektív term elés — egyéni panasztevés m ód­ szere m e lle tt a beosztottak a legkülönbözőképpen nyilatkoznak, s tegyük föl, hogy nem p illan a tn y i érdekeik (bevágódni a m u n k a h e­ lyen) vagy éppen fe ltá m a d t in d u la ta ik (odam ondogatni a főnöknek) alap ján , h anem m e rt valóban változik a vélem ényük. P o n to sab b an : ingékony az állásp o n tju k , s ann y ira, hogy n éh a m á r m aguk sem tu d ják , m it is gondolnak v aló jáb an errő l a dologról. A té n y ek et viszont v álto zatlan u l közölték, m á ju sb a n is, novem ­ b erb en is. Í gy például a keresetet, a család ingatlanvagyo n át, a h áz­ tá j i föld nagyságát, a jószágok szám át és a többit. Vagyis, m inden áttétel nélkül, de ném i egyszerűsítéssel azt m ondhatnám , hogy a tényvalóságokkal m á r ki tu d n a k egyezni, m e rt tisztáb an v an n a k a lét tárgyi feltételeivel — és ez képezi a m egelégedettség vagy „le­ nyugodottság” a la p já t —, de az ítéletek zavarosan, néh a önm aguk szám ára is érté k elh e te tlen ü l k ev ered n ek bennük. E zért b izonytala­ nok. És h atározatlanok. És az a m orális alaphelyzet, am ibe egy ip a risk o lát végzett fia ­ tal vagy egy új belépő kerül. Ez az a fő közeg, am i a gyári p ály ájá t m eghatározza — de am elyikben k a rrie rjé t a k á r jó, a k á r rossz é rte ­ lem ben m eg fu th atja. S a já t m u n k á b a lépéseim ből is nagyon jól tudom , de a jászok el­ beszéléseiből is m egism erhettem , m ekkora idegi terh elés az első nap a m u nkahelyen. A gyár, a zajok, a csarnok, a színek, a szagok, a gépek, a társak , a főnökök — m inden idegesítő, szorongást k e ltő . . . „H a p á r napon belül odam egy hozzád valaki, és m egkérdezi: Új b e­ lépős, s z a k tá r s ? ... — akkor m egragadsz. H a tíz n ap m ú lv a se, a k ­ k o r elm égy o n nan.” Így jelezte ezt az időszakot egy fia ta l eszterg á­ lyos. Tőle m egkérdezték — m arad t. M ár h a t éve u g y an ab b an az üzem ben — v álto zatlan u l b etan íto ttk én t. S m ikor azt kérdeztem , hogy hiszen érettség ije van, m ié rt nem h alad, azt válaszolta: — Nézze, először ott dolgoztam h átu l, azokon a kis ro h a d t p a­ dokon. Most itt vagyok elöl, az üzem egyik kiem elt gépén. M ögöt­ tem segédleveles szakm unkás dolgozik, nem is egy. H at éve h étn eg y ­ ven v o lt az alapórabérem , m ost tizenkettő nyolcvan, a legm agasab­ bak között az üzem ben. M ikor m űszakot kezdünk, a m űvezető köszön a m űhelynek, általáb a n . De n éh á n y n ak külön is: én ezek között vagyok. — Igen, de h a m á r huszonnyolc évesen az üzem elsői között van, mi lesz később? H ogyan h alad tovább az életp ály a? — M egm aradni az első között, az sohasem kevés. Ne higgye, hogy h a egyszer fölkerült, az olyan, m in t a színházbérlet, am it év­ ről év re m e g ú jíta n ak m agának, autom atik u san . Új em berek jönnek, de a régiek kapacitása, szorgalm a, a k a ra ta is változik. M ikor erre a gépre tettek, v alak it k itú rta m innen. K itú rh a tn a k engem is, m e rt a főnökségnek végeredm ényben egy a fontos: m en jen a v erkli! M ert a m i ü zem ü n k is egyre bonyolultabb fela d ato k a t fog kapni, biztos, hogy ú ja b b m eg ú ja b b gépek érkeznek. És h a kiesek a form ám ból, és nem tu d o k tovább fejlődni, ak k o r nem én kapom m eg a leg ú jab b gépet, h an em valaki más. De ha a r r a gondol, hogy m ié rt nem te tte m le p éld áu l a szakm unkásvizsgát, ak k o r azt m ondom , hogy van k ét szép gyerekem , jó feleségem , és ráa d ásu l horgászni is nagyon szeretek. — S m e rt ehhez nem vágtam valam i értelm es képet, elnev ette m ag át: — Nézze, ne tartso n beképzeltnek, de an n y it biztosan tud o k m ag am ­ ról, hogy ezzel a kis ésszel és ak a rással leh etn ék m űvezető, fő ra k tá ­ ros, norm atechnológus, vagy valam i ilyesm i. És h a letenn ém a szak­ m unkásvizsgát, addig piszkálnának, m íg bele nem vágnék valam i olyan tanfolyam ba. És ak k o r m á r nem lenne időm sem a családom ra, sem a Z agyva-partra... Az iskolák a la tt sem, m eg u tá n a sem. M ert ak k o r m á r elk ap n a a gépszíj: nem a m agam u ra lennék, h an e m a gy ár szolgája. De nekem ehhez nincs gyom rom , és ezt szó szerin t értse : felelek m agam ért, a családom ért, a m u n k ám ért, de nem ak aro k felelni m ég húsz vagy kétszáz em b erért, m eg p á r m illió fo rin tért. E zért m ondom m agának, hogy am it a k a rrie rrő l m eg az életp ály áró l elm ondott, an n a k alap já n én az u tó b b it v álasztottam . Nem a z é rt, 10 m e rt hidegen hagy a gyár. É rdekel, hogy az ország egyetlen h ű tő ­ gépgyártó v á lla la tá n á l dolgozom, s hogy a m i k észítm én y ein k et ta ­ lá n ritk á b b a n szidják, m in t m áso k éit — d e egy bizonyos p onton tú l nem érdekel. N ém eth Já n o s m eg v an elégedve, s elsősorban azért, m e rt em ­ b eri ön m ag át a m u n k á b a n is és a m u n k á n k ív ü li dolgokban is sik e rü lt m egvalósítania. De az a lk a t k érd ése is: nem a k a r nagyobb, nem a k a r felsőbb felelősséget. Rögtön m á sk én t esik azonban an n ak , aki m ás­ hogyan fo g ja föl a sorsát. Ám világos, hogy egyetlen term elő szervezetben sem pontosan an n y i funkció, k iem elt gép van, a h á n y az ily e n fa jta igény. N éha leh et több, s ez m á r nagy baj — á lta lá b a n azo n b an kevesebb. S mi legyen azokkal, a k ik sohasem lesznek üzem vezetők, csoportvezetők, gépbeállítók, k iem elt gépesek, célgépesek, viszont az em beri kapcso­ latok eddig tá rg y a lt h iv atalo s form ái sem elég ítik ki őket, vagy eze­ ken kív ü l m ég m á st is a k a rn a k ? A zoknak m ég leg aláb b egy k ap ­ csolatform a kínálkozik. Az egyik az em b er és szervezet közötti kötődés h a rm a d ik főcso­ p o rtja, a m it rövidesen so rra veszek, előbb azo n b an lássu k azt, am it a szociológia to lv ajn y elv én in fo rm ális relá ció k n a k hív n ak . M agyarul F eh ér Istv án üzem vezető fe jte tte ki nekem , s lényegében a k ö v et­ kezőképpen: — Az üzem ben m ost k ettő százh atv an an vagyunk, s ebből tizen ­ kilenc a te rm elé sirán y ító : főm űvezetők, m űvezetők, m űhelyfőnökök, m unkavezetők, csoportvezetők. H a v alam it vég re ak aro k h ajtan i, el­ sősorban rá ju k tám aszkodom — d e ak k o r is, h a d öntenem kell. Őket kérdezem meg. N em közvetlen term elési kérd ések b en azonban nem egyedül a beosztott irán y ító k vélem énye a la p já n döntök. N em is te ­ hetném . A v á lla la t elő írja szám om ra, hogy n o rm a-, b ér-, ju talo m -, p rém iu m -, v alam in t egyes üzem - és m u nkaszervezési k érd ésb en k ö te­ les vagyok m eg h allg atn i az üzem p á rt-, szakszervezeti és K lS Z -v e­ zetőit. S m e rt ők is k ö rü lb elü l húsza n v an n ak , összesen te h á t m in t­ egy negyvenen hozzuk az összes döntést, azaz, az üzem i létszám n ak k ö rü lb elü l tizen ö t százaléka. És ez m á r szám ra sem kevés, ráad ásu l szanaszét van n ak , az üzem m in d en zegzugából hozzák az in fo rm áció ­ kat, m égpedig a leg frisseb b ek et és legérvényesebbeket. Meg kell azo n b an m ondanom , hogy ez csak elvileg v an így. M ert a gyakor­ la tb a n nem m indig sikerül. M iért? M ert a te rm elé sirán y ító k és a tá rsa d alm i vezetők elő tt a dolgozó nem m indig n y ílv án u l m eg őszin­ tén. A dolgozó érzi, hogy az a vezető céllal kérd ez valam it, és ak k o r m á r ő is célszerűen válaszol. Nos, ezek ért v an nekem az üzem ben vagy tíz olyan m unkásom , akikhez d ö n tésk ép telen helyzetekben odam egyek. És persze, nem csak ak k o r: b ará tság ez, de m u n k a közben, a m u n k á é rt k ia la k u lt b a rá t­ ság. De ők ren d sz erin t m á r tu d já k , hogy m ik o r m egyek ho zzáju k egy kis beszélgetés k edvéért, és m ik o r tan ácsért. T u d já k arró l, hogy M agyarországon vagyunk, és itt a legnagyobb „ titk o k a t” beszélik a legszélesebb körökben, vagyis m á r n ap o k k al a döntés elő tt m in d en k i az ak tu ális tém áró l beszél — de le lá tjá k a pofám ró l is! És van, am ely ik o lyankor azzal fogad: Na, m i van, P ista bácsi, k en d n ek se ju to tt k ru m p lifő d ?! — És ily en em bereim nem csak n ek em vannak, h an em a többi term elési m eg tá rsa d a lm i irá n y ító n a k is. A m elyiknek nincs, az szerin tem nem sokáig tu d m egülni a sz é k é b e n . . . M iért? M ert sok esetben csakis ezek közlik vele az őszintét. De m ár m egint a M ié rt? — ugye? Ezen m á r én is so k at gondolkoztam , és szerin tem azért, m e rt ők nem v iseln ek sem m i funkciót. N em k ép v i­ seln ek sem m it és senkit, sem lefelé, sem fölfelé. Ön m a g u k at k ép v i­ selik, s m e rt olyan em berek, ak ik et érd ek eln ek az üzem , a gyár dolgai, az em b erek gondjai, h á t ren d sz erin t fején ta lá ljá k a szöget. És az ilyenek n em a k a rn a k bem en n i sem m ilyen vezetésbe, sem a v á l­ lalatib a, sem a társad alm ib a. De sokéves tap asztalato m , hogy nem is jó, h a bem ennek, m e rt o tt igencsak elro m lik az ítéletü k . Egy d a­ rab ig m egélnek a korábbi, független vélem ényükből, aztán kezde­ nek m elléfogni, m a jd bizonytalankodni. Vagy nagyon is bizonykodni, épp en a belső egyensúlyvesztés m ia tt! — Ezt m á r nem F eh ér Istv án m ondja, h an em én írom . S to v áb b azt, hogy v o ltak ép p en ez az a nem h iv atalo s k ap c so la tren d ­ �szer, am ely ik re az egész H űtőgépgyár v á lla la ti m eg tá rsa d alm i szer­ elem ibb érdeke, hogy azo k at kösse jo b b a n m agához, ak ik neki é r­ vezetei szám ítanak, építenek. K iterjedése, jelentősége felm érh ete t­ tékesebbek, stab ilab b ak , ám ezt g y akran nem teh eti meg, m ert k ia la k u lt egy látszólagos k o n tro ll: az az értékes, az az ö n tu d ato s len, éppen jellege m iatt. — Inform ális, nem h iv a talo s: m ai köznyel­ dolgozó, ak i így és így tesz. P éld á u l: ak tív hozzászólásaival segíti v ü n k b en a szónak v an valam i rossz kicsengése, a k á r m ag y aru l, a k á r az üzem te rm e lő m u n k á já t. . . K özben pedig nagyon jól tu d ju k , hogy „k ü lfö ld iü l”. M ár en n ek is. É ppen ezért félve írom le, hogy illeg á­ en n ek így alig v an jelentősége. M égis rag aszk o d u n k hozzá. M ert ez lis. P edig tu la jd o n k é p p en errő l v an szó; s arró l, hogy itt is v an v a ­ is m a ra d v án y az ú j kezdés első szakaszaiból. A bból az időből, m i­ lam i, am i létezik ugyan, de tá rsa d alm i fo rm án k átm en e ti jellege kor p o litik ai síkon nem volt elég, h a v alak i az ú j ren d szer hív én ek m ia tt nem v a llh a tju k be. B ár m in d n y á ja n nagyon jól tu d u n k róla, tu d ta m agát, h an e m ezt nyilvánosan k ellett m o ndania. Hogy ösz­ m égis ta k a rg a tju k , tegnapelőtti gyakorlat m iatt, hogy tu d n iillik a k ét tönözzön. Hogy ö n m ag át erősítse. Hogy m ások sz ám ára világossá h áb o rú között voltak talp n y aló k az üzem ekben, vagy tegnapi ese­ tegye: nem v elü k v an m ár, h an em em ezekkel! P edig m eglehet, te k okán, m ikoris az ötvenes években jócskán vo ltak besúgók a hogy közben p o n t az ellen k ező jét gondolta, ugyanúgy, m in t esetleg gyárak ban. P edig ez a kap cso latfo rm a önm agában sem leges, vagyis a p ja a két v ilág h áb o rú között, m ik o r k ép v iselő -v álasztásk o r az ellen ­ eleve, term észetéből következően nem rossz, se nem jó. P o n to sab ­ zékkel érzett, de a k o rm án y p á rti k ö v etre szavazott, m e rt ak k o r b an : fel le h et használni e rre is, a r r a is. A H űtőgépgyár vezetői p él­ k ap o tt ín ség m u n k át — vagy m in t valam ely ik őse, aki ugyan esetleg dául enn ek segítségével v aló sítják m eg a dolgozók h aték o n y tá jé ­ u tá lta a H absburgokat, de h ite t te tt M ária T erézia m ellett, m e rt k o ztatását: „H a term elési értek ezleten m ondom , egyik fü lü k ö n be, a ak k o r esetleg felm en tik a legközelebbi k atonai beszállásolás alól.” m ásikon ki. De h a bedobom ezen a csatornán, háro m n ap m úlva M élyre n y ú ln a k a gyökerek, s nem csak a szituációkba, hanem m in d en ki tu d ja .” Így készítenek elő döntéseket, így alapozzák meg szintúgy az em beri lelkekbe, és ki v állalja, hogy n ek iáll k irá n ­ egy-egy döntés kedvező fo g ad tatását. V agyis ez az in fo rm ális k ap ­ g atn i?! N em a lelkekből k ö zv etlen ü l: az m indig ro sszra vezet; h a ­ cso latrendszer az em ber és szervezet közötti h ivatalo s kötéseket erő­ nem a h ely ze tek b ő l! . . . S enki sem v állalja. De ak k o r leg aláb b p ró ­ síti, segíti, kiteljesíti. Szabó István, az I . üzem vezetője például b álju n k illúziók n élk ü l szám ot vetni a mai valósággal. m indig n y ito tt ajtó n ál tárgyal. Ú gy a d ja ki a legfontosabb u ta sítá ­ Az em b er és term elő szervezet közötti kapcso lato k k iteljesítése sa it is, úgy k ér vélem ényeket. „És m ire végzünk az értekezlettel, nem csak sa rk a lato s szocialista követelm ény, h an em a tá rsa d alm i és felá llok, kim egyek, az üzem ben m á r m indenki tu d ja, mi a leg­ ren d szer teljes m eg v aló su lásán ak is egyik feltétele, m e rt p éldául a ú ja b b ábra, és ahhoz kapom a vélem ényeket!” N éha h ely ettesíti is az term előeszközök k ö ztu lajd o n a ezen k eresztü l is ki fog fejeződni. em b eri kapcsolatok egyéb form áit. Egy vezető: „M ikor a bizottság le­ Eddig viszont egyetlen olyan tö rek v ésü n k sem ho zo tt á tü tő sik ert, ü l az asztalhoz, ak k o r m á r ren d sz erin t m in d en el v an döntve, m e rt am elyik az ilyen k ap cso lato k at p ró b álta jo b b ítan i. A term elő szer­ m in d n y á ja n kellőképpen inform áló d tu n k az em bereknél, sőt egy­ vezetek m echanizm usai p éld áu l 1968 óta is kevés döntési - jogot ju t­ m ással is m egbeszéltük a dolgokat. E zért nem értek ezü n k m i estébe ta tta k le a m u n k ah ely ek ig . S te tté k ezt nem v alam i n em telen szán­ nyúlóan, és a z t m ondom , hogy ez a jó eset, m ik o r így, előkészí­ dékból, h an e m azért, m e rt m in d en tö rzsk a rn ak nagyon is reális ta ­ te tte n ü lü n k össze.” — F eleslegesek h á t az em b eri kapcsolatok p aszta latai v a n n a k arró l, hogy a m u n k ah ely i p lénum ok g y ak ran egyéb fo rm á i? Innen, kívülről azt m ondom , hogy n ém ely ik igen. k ép tele n ek egy-egy tém a m egfontolt tá rg y a lására, és a hozott d ö n ­ A term elési tanácskozások és a sokféle osztály- m eg egyéb értek ez­ tés v é g re h a jth a ta tla n lenne ab b an a k ia la k u lt helyzetben, m elynek letek p éldául csaknem teljesen. M ert a dolgozók tá jék o z ta tása úgy­ gyökerei szigorúan a teg n ap b an , a teg n ap elő ttb en és a rég m ú ltb an sem o tt hatékony, és a beosztottak sem azokon keresztü l ju tta tjá k gyökereznek. E zért kell azt m ondanom , hogy a v állalato k álta lá b a n föl vélem ényeiket, han em e m itt: „H a m érleget készíten ék m agának, — de itt m ost a H űtő g ép g y árró l beszélek, m e rt azt ism erem tü z ete­ bizony az derü ln e ki, hogy m íg az értekezleteken, m egbeszéléseken sebben — a lehető legtöbbet tették , m ik o r döntési jo g köröket m ás­ egy lényeges in form ációt kapunk, addig az in form ális csato rn án k é n t a d ta k le: az in fo rm ális k ap cso lato k ú tjá n . k eresztül tízet vagy húszat. M ert akinek kom oly vélem én y e van, az M ert te tte k lép ést a fo rm ális k apcsolatok ja v ítá sá ra is, csak a le g ritk áb b esetben jön ki vele a plén u m elő tt.” éppen nagyot eddig eg y etlen t sem. De h a legalább a tö rzsk aro k „Aki közülünk a jónép előtt nagyokat m ond, az feljeb b a k a r szám ot v etn ek a n em szeretem -h aly zetek valós okaival, tö rté n elm i k erü ln i, vagy v alam i előnyhöz a k a r ju tn i”... Persze, előnyt sze­ gyökereivel, és h a az így lev o n t következtetésekből m indig csak egy rez h et úgy is, h a nem nyilvánosan beszél, csak ak k o r a főnökök­ k icsit érv én y esíten ek a g y ak o rlati m u n k áb an , ak k o r a lépések ü tem e nek nincs m ire hivatkozni és ezért nehezebben k ap ja meg. N incs gyorsulhat. M ert lassan -la ssa n oldódni k ezdenek a m ost kölcsön­ m ire h ivatkozni, vagyis nem tu d já k azt m ondani, hogy X vagy Z h atáso k b a m e re v ü lt görcsök — a m ik e t itt a h atás k ed v éért persze nem csak jól dolgozik, han em aktív, ö ntudatos em b er is! Úja b b an hogy d ram a tiz áltam . K unszabó F erenc k ia la k u lt nem szeretem -helyzet ez is. M ert a m echanizm us leg­ 11 �Szembesítés 3. A N ógrád m eg y ei p ártbizottság k ezd em én yezésére a T ársad alom ­ tu d om án yi In tézet 1971-ben m űv elő d ésszo cio ló g ia i felm érést v égzett a salgótarján i m u n k á so k körében. A vizsgálatb an érin tett salgótarján i ü zem ek b en m eg k ö zelítő leg 1500 dolgozóról k észü lt k érd őíves felm érés, m ely n ek a n y a g a n éh á n y hón ap pal ezelő tt k ön yvalak b an is m egjelen t. A m ű v elő d ésszo cio ló giai vizsgálat, a „ m ély in terjú k ”, elk észítése óta h a t-h ét é v telt el. Mi történ t az ak k or „vallom ást tev ő k k e l”, a v izsg á ­ lat óta eltelt év ek b en h ogyan , alak u lt életü k , h o g y a n ítélik m eg ö n ­ m agu k at és k örn yezetü k változásait? — A z első beszélgetés óta e lte lt h a t-h é t év hozott v álto zást az életünkben, de m a ra d ta k v álto za tla n elem ek is — m o n d ja a „T obor­ zást v ég zett az isk o lán k b an a g y ár” cím ű m é ly in te rjú fiatal „hőse”, am ik o r felkeresem . A város déli perem én álló családi házu k b an találk o zu n k . Az em eletes é p ü le t fö ldszintjén a nagyszülők lak n ak . A fiatalo k lak ása ízléssel b erendezett, érdeklődésüket tükröző, apró tá rg y a k k al díszí­ tett, m eleg fészek. — Nos, az ak k o ri beszélgetés óta sok m inden változott, csu­ p án egy dolog nem : to v á b b ra is a kohászati üzem ekben dolgozom — igaz, m á r nem az a k k o ri beosztásban. A legjelentősebb v álto zást em ­ lítem csu p án: sz ü letett egy kisfiúnk, s éppen a kicsi m ia tt sürgősen meg k ellett oldani a lakásp ro b lém án k at. — Ezt m egelőzően hol la k tato k ? — Itt, ahol m ost, de rendezetlen körülm ények között. Ez egy b efejezetlen ház volt, am it ren d b e kellett hozni, s a r r a nem a k a rtu n k v árn i, hogy m ajd valam ik o r valahol nek ü n k is ju t egy állam i, vagy szövetkezeti lakás. A feleségem elvégezte az egyetem et, így m á r nem csak az ösztöndíjjal le h ete tt szám olni, s m e rt m in d a k etten elég jól k erestünk, elhatáro ztu k , hogy építkezünk. Így azu tán ezer­ kilencszázhetvennégy á p rilisáb a n hozzáfogtunk, s decem berben m á r b e is költöztünk. H árom hónap m ú lv a érkezett a kicsi. Jó fo rm án n e ­ ki készült itt m inden. A fiatalasszony csendesen figyeli a beszélgetést. E zekre a sza­ v a k ra m osoly játszadozik az arcán. — A feleséged egyetem et végzett, s te nem ta n u ltá l to v áb b ? — Igazság szerin t m i együtt felvételeztünk az egyetem en, de n e­ kem nem sikerült, a feleségem et viszont első n e k ifu tá sra felvették. É n u tá n a k ato n a lettem , m ajd am ikor leszereltem , ism ét je len tk ez­ tem . Az írásbeli sikerü lt, a szóbelin azonban kiestem . N em m ent. K ésőbb jö ttek a feladatok, s m á r nem fo g lalkoztatott ez a gondolat... — H add szóljak én is közbe — élénkül m eg a beszélgetésünket csendesen figyelő asszonyka. — Az egyetem i jelentkezésn él az volt a baj, hogy m ás-m ás sz ak ra jelen tk eztü n k . A hová én jelentk eztem , oda k ö nnyebben be le h ete tt ju tn i, ahová a párom , ott ötszörös volt a tú ljelen tk ezés. M ondtam neki akkor, hogy jelentkezzen oda, ahová én, s m ajd átm egy az á lta la v álaszto tt szakra, d e h á t... — O koz-e valam ilyen feszültséget, hogy a feleséged diplom ás, te pedig nem ? — E m iatt sohasem volt p ro b lém án k — válaszol az asszonyka. — M ások azonban nem te k in tik ezt ilyen term észetesnek. P éld á n ak em ­ lítem a szüleim et. Az apám azért v ált el az anyám tól, m e rt a b e­ osztása m ia tt kisebbségi érzése volt v ele szem ben. S a m ik o r úgy a la ­ k u lt, hogy belőlem m ér n ök lesz, a férjem ből pedig nem , m in d k ettő n k szülei k ételkedtek benne, hogy a m i házasságunk ta rtó s m arad . L as­ san tíz éve élünk együtt, s szerencsére m inden a legnagyobb ren d b en megy. A férjem segít nekem a gyakorlati dolgokban, m er t neki a b ­ ban sokkal nagyobb a ta p asz talata ! Ism ét a férjh ez fordulok: — Egy kérdés h a tá rá ig m a ra d ju n k még a m unkánál. M int m ond­ tad, egyetlen v áltozatlanságról beszélh etü n k : a m un k ah ely ed m ég a régi. N em a k a d t volna közelebbi, jobban fizető m unkahely ? — A k adt volna, nem is egy. Több p énzért is, a lakásom hoz k ö ­ zelebb is. Én azonban m égsem v álto ztattam . E nnek egyik oka a tr a ­ díció, a m ásik pedig a jó m un k ah ely i légkör, a b a rá ti ko llek tív a. A nyagilag nem állu n k olyan rosszul, hogy k ét-három száz fo rin ttal nagyobb fizetésért o tth ag y jam ezt az összeszokott gárdát. Az apám , m a jd ’ negyvennyolc évet dolgozott le az acélgyárban, bizo n y ára ő is m e g találta azt a m u n k a társi kört, am ely döntően befolyásolta a m a ra d ásra. — M ind a k etten dolgoztok. N yilván csak d élu tán találk o zto k . J u t- e idő ak k o r beszélgetésre, m űvelődésre; eg y általán m ilyen a család é letren d je? — Én k o rábban já ro k m unkába, m in t a feleségem , s így ő k é­ sőbben is jön haza. Ő hozza a gyereket az óvodából. Itth o n főzünk. A zért m ondom , hogy főzünk, m e rt én nagyon szeretek segíteni a fő­ zésnél, s persze im ádok enni. Ebből a közös főzésből m á r szin te hob­ bi a la k u lt ki. V an azonban egy m ásik hobbink is: a kert. A h áro m ­ száz négyszögöles kert, húsz gyüm ölcsfa, n éh án y tő k e sz ő lő ... M indez ad p ro g ram o t a hétk ö zn ap o k ra és a h étvégekre is. Persze, nem csak ez van. G y ak ran beszélgetünk, olvasunk vagy televíziót nézünk. M in­ dig közösen beszéljük meg, hogy m it csinálunk. — Ezek szerint ideális h áz asp árn ak ta rtjá to k m ag ato k at? — Hm, nem tudom . Mi nagyon jól érezzük m ag u n k at a családon belül. No, persze, n álu n k sem m a ra d a k an á l csörrenés nélkül, d e alk alm azk o dás k érd ése az egész. A m ikor a feleségem egyetem re já rt, alk alm azk o dtam ahhoz a helyzethez. Ezt visszakapom akkor, am ik o r én já ro k h aza az esti órákban, m e rt K ISZ -gyűlés van, elhúzódott 12 egy m egbeszélés, vagy egyéb. H a a m egértés kölcsönös, az ta lá n m o ndható id eális házasságnak. — F iatalo k vagytok. B izonyára táv o lab b i te rv e k is fo g lalk o ztat­ nak. M ilyen célt tű z tetek m ag ato k elé? — T ervezgetni kell és jó is, d e csakis a realitáso k ta la já n . Az utóbbi n éh án y évb en alig ju to tt id ő könn y ed eb b p ro g ram ra. T u la j­ donképpen az összeházasodásunk ó ta terv ezg etjü k , hogy m ég egyszer k ettesb en elm együnk a Szovjetunióba. U gyanis m i o tt ism erk ed tü n k össze. A házasság u n k óta azonban m ég B erekfürdőig sem sik erü lt elju tn i. Eddig ugyanis csak a családi felad ato k m eg o ld ására ju to tt idő a m u n k a és a közösségi teendők m ellett. — Az évekkel ezelőtti beszélgetésen elm ondtad, hogy szívesen veszel részt a közösségi életben, érd ek esn ek és vonzónak találo d a közösségért végzett m u n k át, n o h a a K IS Z -ről nem vélekedsz a leg­ jobban. Most mi a vélem ényed? — V alóban szívesen veszek részt közösségi m u n k áb an , pedig egyre nagyobb lelkierő kell elviselni m ások közöm bösségét. E m lék­ szem m ég a g yerekkorom ban m ilyen nagy dolog volt egy m á ju s el­ seje. A pám meg sokan m ások te tté k a dolgukat, hogy m in d en jól sik erü ljö n . A kkor a szem élyes részvétel állásfo g lalás volt. H iányo­ lom azt az egykori k ollektív lelkesedést. H iáha le ttü n k m űveltebbek, ta n u lta b b a k , nagyobbak az igényeink, m égis széthúzunk. M in d en ü tt h allan i, hogy eg y etértü n k p á rtu n k irányelveivel, d e v ajo n m it te ­ szünk ezeknek az irán y elv ek n ek az érv én y esítéséért? A b rig ád b an k ijelen tik , hogy „m i aran y k o szo rú s szocialista b rig ád vagyunk, ezt m eg ezt v á lla lju k ”, a teljesítés id ején azonban sokan elsom polyognak. Egy-egy tá rsa d a lm i akciónál m a jd ’ m indig ugyan azo k at láto d — ak á rcsa k az értek ezletek en , az ilyen vagy olyan összejövetelen. A kik nem csak szövegelnek, han em dolgoznak is — ezek v an n a k kevesen. — K étségtelenül, lehet ilyesm it tap asztaln i. Az ifjúság, az „új g eneráció” nem ilyen? — Az évek során gyakorló K IS Z -vezető lettem , te h á t belső t a ­ p aszta lataim v an n ak . Nos, a K ISZ változott, d e nem az előnyére. Sok fia ta lu n k nem K IS Z -tag még, pedig n in cs rossz p ro g ram u n k . N éha ta lá n az is gond, hogy sok a program . Az a b aju n k , hogy e lb ü ro k ra ­ tizáló d ik az ifjúsági szervezet. V alam ikor a jelszav ak v o ltak tú l­ súlyban, m ost m eg a jelen tések k el b ajló d u n k . N agyon sok K ISZ vezető az ért veszíti el a k ed v ét és a m u n k a len d ü leté t, m e rt am it n agy nehezen m egcsinál, arró l tízfelé is je len tést k ell készítenie. M iért? R engeteg bizottság van n álu n k . A zt hiszem , ebben világelsők va­ gyunk. A z tá n ... N em régiben egy igen ak tív K IS Z -tag m ondta, hogy v ajo n m ié rt dolgozzon ő jo b b an , m in t egy nem K IS Z -tag, am ik o r am az ugyanúgy —, vagy m ég jo b b an — m eg k ap ja a fizetésem elést meg a ju ta lm a t, m in t ő. Volt m á r olyan is, hogy a K IS Z -tag n ak nem is ad tak, m ondván, hogy ő ö n tu d ato s és m egérti. Pedig az elvégzett m u n k á é rt m in d en k i e lv á rh a tja a tisztességes fizetséget. Ez m ég nem anyagiasság. — T u lajd o n k ép p en m iben érzed a m egkülönböztetést? — A bban, hogy ak i a társa d alo m ért, a közösségért dolgozik, e n e r­ g iát fo rd ít rá, az rosszabbul já r, m in t az, a k i csak m ag áv al törődik. Rosszul esik, am ik o r ledolgozom a nyolc órát, s u tá n a gyűlésre m egyek, vagy tá rsa d alm i m u n k ára, a m ásik m eg veszi a tá s k á já t és elsiet haza, vagy elm egy a kocsm ába, vagy ahová ak ar. U g yanakkor tö b b et k ap anyagilag, m in t a m ag am fajta. Ez úgy értendő, hogy az em bereket g y ak ran nem a végzett m u n k á ju k a la p já n ítélik meg. S még lényegesebb k érd és az, hogy m elyik „végzett m u n k á ja ” : a m unkahelyi, a közösségi m u n k á ja a la p já n ? H a e rre nagyobb figyelm et fo rd ítan á n k , nem ta rta n á n k ott, hogy a tá rsa d a lo m é rt fáradozó em berek eg y re in ­ k ább a h á tté rb e szorulnak, s la ssa n m á r gúny tá rg y a lesz, aki ö n zet­ len ü l v á lla lja a közösség terh eit. P . A. �K e le m e n G á b o r Őszi virág (RÉSZLET) H álás lehetek D ávid Istv án ta n á r ú rn a k : a sokat szidott osztályfőnök és szaktanár a dísznövényterm esztéstan ó rán m eg­ ism ertetett a virág n ád d al. S zakism eretem nek pedig — b á r az igen felszínes — sokat köszönhetek. Az ism eretséget Elek J á ­ nossal, hősöm m odelljével. O tt ült az István k ó rház fá ra d t napfényb en fü rd ő p a rk já ­ ban, s h árom pizsam ás tá rsá v a l az elő ttü k díszlő v irág n ád ró l vitatkozott. D öntnöknek szólítottak a pa dhoz, így kezdődött. A v irág n ád ró l m á r régen el is feledkeztünk, am ik o r még ott ü l­ tü n k k ettesb en ; id e té rtü n k vissza m ásnap, h arm a d n ap , meg dísznövény azu tán is „A „m odell” kitáru lk o zo tt. M int am a utolsó virágai, am elyek — k ihasználandó a m á r kevés m ele­ get adó n éhány órás n ap sü tést — sietve nyíltak. Az én Elek Jánosom csöppet sem tag ad ta, hogy jóm ódú gazda lévén m ilyen érzéssel fogadta a téeszszervezés h íré t; m ilyen rafin ériá v al p ró b álta m egelőzni a v á rh a tó csap ást; m e­ n ek íten i tekin tély es vagyonát. T erm észetesen azt sem szépítette, m ilyen m eggondolásból, szám ításból v állalta an n ak idején az elnökséget. Szerző és szerkesztő közös szándéka volt, hogy a v álaszto tt regényrészlet ism ertesse m eg az olvasóval a főhős előéletét is. Egy vis m a jor következtében azonban m indezt csupán az elő­ ző m ondatok jelezhetik. A tö rté n et ott folytatódik, ahol a fő­ hős rá jö n : id e je m ás em bernek lennie, pótoln ia kell elm u lasz­ to tt lehetőségeit. M ert — Elek Já n o s szavaival élve — a v irá g ­ gal ellen tétb en az em ber e rre is képes. A hold komótosan továbbsétált az égen. Megmozdult a tisza­ fa árnyéka is, lassan előbújt alóla a nem egészen szabályosra vá­ gott furnírlemez. A gyenge fény olajfestékkel pingált, kusza, el­ folyt feliratot világított meg: „Új Tavasz Tsz. Irodája”. Alacsony ajtó szemöldökfájára ütötték oda a táblát, itt laktak valamikor Kövesdy méltóságosék belső cselédei. A félig nyitott ajtón keskeny fényjárda futott az udvarra. Oda­ benn gázlámpa világított bántóan fehér fénnyel, időnként vöröses izzás futott végig a lámpa harisnyáján. A szoba alig négyszer négy méteres, s szinte földközelbe eresz­ kedett a plafon. Az utcára néző két keskeny ablak közé rozzant íróasztalt állítottak — a kastély padlásáról kerítették, ott ette a szú talán m ár húsz éve —, oldaláról cikcakkos csíkokban levált a valamikori diófa borítás. Az íróasztal hasának kecskelábra tett asztalt támasztottak, a szőlők nagydiófája alatt, meg a présházak előtt látni hasonlót. Mellette mindkét oldalán egy-egy pad, tavaly még ezeken gyako­ rolták — összehajtott tömlővel a kezükben — az akadályfutást az önkéntes tűzoltók. Az asztal mögött Elek János ült. Eltolt maga elől egy halom papírt, letette a tintaceruzát, és az órája után kotorászott. — A nemjóját! — szisszent fel félhangosan a mutatók láttán. — Tizenegy óra, ez nem volt benne az alkuban. Ez nem! Kilökte maga alól a széket, a sarokba, a fogas mellé ment. Ott állt a földön a bordó bádogkanna. Leemelte a tetejét, élvezettel csorgatta bele a vizet. Hosszan, jóízűen ivott. — Haza kellene mennem, ágyba lenne a helyem — fordult meg az agyában. Már-már hirtelen elhatározással döntött is, amikor visszanézett az íróasztalra. A fehér tarajú papírtenger láttán meg­ adóan legyintett: a rosseb, ami megeszi! Én m ár itt fogok megdög­ leni. Ebbe pusztulok bele, a sok irka-firkába! Visszahuppant a helyére, a papírok közé túrt. Kockás füzetet halászott elő, a múlt héten Százlábú ebbe írta a munkaegysége­ ket. Elek János hosszasan nézte az ákombákomot. Átlapozta egy­ szer, kétszer, aztán harmadszor is. Sehogyan sem értette. Több helyütt ezt írta a sánta Százlábú — merthogy az oldalazva járó Kudászit hívták így — kp. Kom ár J. kp, Viczi kp. — Mi az úristen ez a kp? — lökte odébb a füzetet. Mérgesen, m int aki oktalanul megakad valami sürgős munkában. Újabb pa­ pír után nyúlt, amikor valaki halkan csoszogott a félig nyitott ajtóban. — Elnök elvtárs, te . . . ilyenkor . . . — Százlábú! — nézett fel Elek. — Százlábú, az anyád mindenit, ez nem lehet igaz! Éppen ebben a pillanatban szidlak, mint a bok­ B anos János Majd minden megbocsáttatik Majd minden megbocsáttatik — a mentők szirénahangja a tűzoltó- s rendőrautóké is s meg az idefehérlő kórterem a flegma ápolónőkkel Megbocsáttatnak az utcák kockakövére prostituáltak vérével írott jelszavak meg az idegen combok harapófogói s tán a vérrel világra buggyant porontyok is \ Mert egyszer mint tekenőt magamra borítom a Földet lábam ujjhegyén pörgetem s e szabadtéri előadáson csak bámulnak a csillagok pedig e világvégi huncutkodást a politikusok is tudták valamikor De most még neki az éjszakának a vászonra kitoccsant lápnak neki a fürdőkád tengerének neki a kirakatüvegnek akár neki a parókás próbababáknak s elő a német hajszárítóval! m ert fantasztikus mennyire csapzottak vagyunk r ot, aztán egyszerre csak betoppansz. És még mondja valaki, hogy nincsenek csodák! — Csoda? Már hogy lenne ez csoda — húzta közelebb a padhoz a rossz lábát Kudászi. — A botos sógor az oka, ő tartóztatott ilyen sokáig. No, nem mondom, jó is egy kis beszélgetés a bótossal. Úgyis ő tud a legtöbbet a faluban. Már ugye, hogy hol és m i . . . Nekem meg, hogy csapatvezetőnek tettetek. . . — No, hiszen, te brigadérosok gyöngye, még m eggondolhatjuk! — nevetett Elek. — Azt hiszed, két embert majd azért tartunk, hogy a te rejtvényeidet megfejtse? Itt van nálam a füzeted, ezzel is nekem kell bajlódni, mióta Dudás Zoli könyvelőtanfolyamra ment. — A levele, Dudás Zoli levele dél óta itt van a zsebemben, fel­ bontani sem volt időm, jutott hirtelen eszébe. — Szóval, lehet, hogy ő megértené, de én nem ismerem ki magam a firkádban. A füzet után nyúlt, sietve fellapozta a keresett oldalt. — No, nézd csak! „Komár József kp, Viczi István kp.” Mi az ördög ez, miket írsz te a hivatalos füzetbe? A százlábú Kudászi sértődötten nézett az elnökre. — De J a n i . . . akarom m ondani. . . elnök elvtárs! Én azt hit­ tem, hogy ez világos. A kp az egyenlő: krum pli Pogányvárról. Elek János hatalmasat, falrengetőt szeretett volna kacagni. 13 �— Kp, krumpli Pogányvárról. No, ez egynek jó, Százlábú! De a fene egyen meg, irkálj értelmesen, úgy hogy el is lehessen raj­ ta igazodni. A lábad kíméld, ne a ceruzát! Arra talán még fut­ ja. . . Egyébként, mi újság a bótos sógornál? — Az osztozkodás, ez járja most. Ez a téma, mióta szétmen­ tünk. — Szétmentünk — ismételte a végszót Elek. — Nem mi dön­ töttünk, megmondtam a gyűlésen is, világosan. Behívattak a já­ rásra és azt kérdezték: Elek elvtárs, nálatok hány szövetkezet van? Egy. Egy? — bámultak rám csodálkozva. — Ahol ennyi a la­ kosság, ott egy szövetkezet kevés. Kettő kell, legalább kettő. Az egy téeszből meg is lett a kettő, hamarjában. Alighogy hí­ re m ent a járási akaratnak, elszabadultak a faluban az indula­ tok. A katolikusok szidták a reformátusokat, a reformátusok a katolikusokat. A gyűlésen is nagy hangon ordították: „Nem dol­ gozom a pápistáknak!” „Adjam a lányomat is reformátushoz? Azt is elő akarják írni?” A református és a katolikus tagságú szövetkezet azon nyom­ ban megalakult, Új Tavasz és Új Élet néven. Elek János m aradt az Új Tavasz elnöke. Nem is lehetett volna az másként, a falu két iskolája közül annak idején a reformátusban tanulta a betű­ vetést. — Aztán, mit mondanak a bótban a válásról? — nyomta meg az utolsó szót Elek. — Kárognak, csak kárognak. Nem is olyan régen még a kü­ lönválás mellett ordítottak, most meg sopánkodnak. Hogy ez m ár a szövetkezet végét jelzi, bomlik m ár az egész. Hogy addig se húzza, mint az első szervezéskor a Petőfi. — Majd elválik. Ha nem ma, akkor holnap. Hagyjuk a bótos sógor híreit a francba, anélkül is van elég bajunk. No, dógozni kellene m ég . . . — Nem akarlak zavarni, elnök elvtárs. Csak benéztem, m ert­ hogy égett a lámpa. Az Új Életnél egyébként sötét van, arra jö tte m . . . Százlábú feltápászkodott a padról, Elek ülve maradt. — Isten veled . . . azaz. . . nem gondolod, hogy haza kellene m enned. . . ? - — Maradok — mondta kurtán az elnök. Százlábú Kudászi kioldalazott az ajtón. Messziről is lehetett hallani, amint a téglalépcsőn kopog a rossz lába. Elek János a belső zsebébe nyúlt, kissé összegyűrt levelet vett elő. Felszakította a borítékot és olvasni kezdte: „Kedves Janikám ! Neharagudj, hogy levelemmel ilyen későn jelentkezek. Saj­ nos az idő és a tanulás nem enged egy kis szabadságot, hogy egy pár sort haza is írhassak. A feleségem volt nálam, nem tu­ dom monta-e. Ép a legrosszabbkor jött m ert kötelező tanulás volt és így nem tudtam vele egyáltalán beszélni. Már két dolgozatott írtunk és mind a kettő nagyon jól sikerült. Kü­ lönben az osztályunk felvan osztva öt részre és minden tíz fő alkot egy tanuló csoportott. Ma egy ilyen tanuló csoport ve­ zetője vagyok. Tehát meglehet érteni, hogy kilenc ember ta­ nítása plusz magamnak is tanulni kell, hogy elvesz minden időt. Van az iskolába Tv-készülék de még nem volt módom lemenni és megnézni. Kedves Janikám, az asszony mesélt va­ lam it, hogy a búzával valami diferencia van. Írd meg, hogy mi az. Monta az asszony azt is, hogy pletykálnak a faluba m ár megint rólunk. A következőt, lem entünk kiöltözni, az­ tán otthadjuk a falut. Én megkérlek, hasál oda, hogy ezek a szóbeszédek megszűnjenek a faluba. Főleg a Járm osra gon­ dolok. Mert nagyon megtanulok én itt mindent és tudom m it­ lehet tenni az ilyen emberrel. Minden héten van szerdán előadás »A falu nevelése« címmel. Gondolom, ha hazame­ hetünk nagyon sokat tudok majd mesélni. Ezel kapcsolatban szeretnélek megkérni, ha lehet mire haza megyek adjatok bor előleget egy 25—30 litert. K e d v e s J a n ik á m . m o s m á r n y u g o d ta n m e re m á llíta n i, h o g y a v iz sg á n s ik e re s e n tú lm e g y e k és a f a lu b a a h a ra g o s a im n a k n e m le sz ig a z u k . Í r já l s o k a t m iv a n a T sz -b e és m iv a n a f a ­ lu b a . E z t a le v e le m e t é b re s z tő e lő tt a z a z 5 ó r a tíz p e r c k o r íro m . K ü lö n b e n 6 ó r a k o r m á r r e g g e li és u tá n a 1/27— 1/21-ig d é le lő tti ta n u lá s a z u tá n 2— 6-ig d é lu tá n i ta n u lá s . S z ó ra k o z á s álm u n k ba. K ülönben m á r 80-vanból 3-an hazam entek. Ü d­ v ö z le te m a c s a lá d n a k . Z o li” 14 Az elnök lassan, figyelmesen olvasta a szép betűkkel írt, de helyesírási hibáktól hemzsegő levelet. Amikor a végére ért, gon­ dosan összehajtotta, visszatette kabátja zsebébe. — Egy gonddal több, ebből a históriából még baj lesz. — tűnő­ dött. — Mégis inkább a faluból kellett volna könyvelőt válasz­ tani? Vagy legalábbis a tanfolyam ra helybélit küldeni? Az ás­ kálódásnak mindenesetre elejét kell venni. Bármilyen áron. Ölébe húzta a kopott íróasztal hatalmas fiókját, egyetlen ka­ rolással eltüntette benne a papírhalmot. Furcsán pukkanó han­ gokkal kihúnyt a lecsavart gázlámpa, és Elek János becsukta maga mögött az irodáját. — Tegyük el magunkat holnapra! — dünnyögte apja szavajárását. Aztán hirtelen ráeszmélt, éjfél is elmúlt már. — Azaz, mára. Ezt az éjszakát elvitte az ördög. Csendben nyitotta a konyhaajtót, hogy ne ébressze fel az öre­ geket. Alig engedte el azonban a kilincset, édesanyja hangját h alo ttá: — Megjöttél, Jani? Sokáig maradtál, féltelek, fiam. Szavait a dikó recsegése kísérte, m ár kászálódott is az öreg­ asszony a dunyha alól. Rózsás flanell hálóinge világított a sarok­ ból, pár pillanat múlva a vállára terített berliner kendő sötét foltja takarta el. Az árnyék a masina felé csoszogott. — Az étel tönkrement, megmervedt a krumpli. Most tüzet se tudok gyújtani. — Hagyja el, édesanyám, feküdjön vissza! — próbálta csitítani a zsörtölődő öregasszonyt. — Nem kívánom az ennivalót, észre sem vettem, hogy nem vacsoráztam. — Ahogy te gondolod! Azért m ert kolhoz van, enni még kell! A tűzhely mellett megállt, gyufa után kotorászott. Meggyújtot­ ta a falra akasztott kis ötös petróleumlámpa kanócát. A sárgán imbolygó kis lángocska kisimult, amint a perselyre tette az újság­ papírral tükrösre törölt üveget. Elekné a tűzhely melletti sámliról figyelte a kakasszókor va­ csorázó fiát, gondolatait szedte rendbe: „Most kell megmonda­ nom! Most, amikor eszik. Biztosabban végighallgat, nem vág olyan könnyen közbe”. — Nem aludtam, Jani, én magam se — szólalt meg. — Hogy is kumhatnám le nyugodtan a szemem, amikor azt sem tudom, merre jársz. Hogy élsz-e, halsz-e? Meddig lehet ezt így csinálni, édes fiam? Tönkreteszed magad a sok szaladgálással, meg az éj­ szakázással. Aztán mivégre? Kinek a hasznára? Dolgoztál te ed­ dig is — akár három helyett is —-, de az evést és a pihenést so­ sem feledted. De nem is lehet, tudod jól. Az igavonó barom is csak akkor tud húzni, ha az előbbi hajszát kipihente! Mostanság meg — mióta ez a rohadt kolhoz bejött! — csak ülök esténként a sötétben, az ágyam szélén, oszt várlak. K arikára teszem a va­ csorát, meg odébb lököm a platnyin. De minek? Úgy látom, jól­ laksz te a gyűlésezéssel, jobban ízlik neked a veszekedés anyád főztjénél! Mert veszekedtek, tudom én, mindent kibeszélnek a faluban. Azt is mondják, hogy egyszer megjárod, és ez engem nagyon nyugtalanná tesz. A legjobb gazda voltál, most meg elnö­ köt csináltak belőled. Ennek meg kell fizetni az árát, így mond­ ják. Emlegetik még azt is, hogy sok emberrel úgy íratták alá a nyilatkozatot: mit vacakol, amikor tehetős Elek is a közösbe ad­ ta a maga vagyonát! Az öregasszony — igen szokatlan módon — nyugodtan beszélt. Eleknek azonnal feltűnt: hosszasan és nagyon alaposan átgon­ dolhatta, amit mondani akart. Hallgatta az anyját, kedvetlenül turkálta a hideg krumplit. A csendben keménynek és határozottnak tűnt az öregasszony sza­ va, nem zavarta semmi zaj, egy apró nesz sem. Csak az öreg Elek horkantott egy kurtát, erre meg ráfelelt a szomszédék ka­ kasa. — Ehhez a tarajoshoz órát lehetne igazítani — próbálta a be­ szélgetést másfelé terelni. — Mindig pontosan fél kettőkor szólal meg, észrevette édesanyám? Jómagam csak mostanában figyel­ tem meg. — Elég baj az neked, meg mindnyájunknak. Mert azelőtt nem kellett a hajnali kakasszóra ügyelned! Aludtál, mint a többi tisz­ tességes ember. A lábas szélén megkoccant a kanál. �C sanády Ján o s Télben Nem kell m ár harcolni a télért, mindent belepett a pihés jege, eljött hát a pihenés ideje; nem kell m ár harcolni a télért. A havas dombok alól minden más, a nyár törvénye itt m ár nem szabály, a napsütés, a végtelen aszály, országol a téli rianás. Kiásom magamat a hóból. Szabadon csapkodok kezemmel, visszacsapódó emlékezettel a szabadságot idézem fel. Tél jege! Isteni! Észak küldöttei, a vadlibák rég elhúztak m ár a ködben, szürke m ár a határ körben, köpenyét, mint kék párát lengeti. Aki megbékülni nem tud, örülne másnak, robbanásnak. Kortyolgatja kékes ürömét az aszályos lemondásnak. — Most is az vagyok, édesanyám. Akkor is azt tettem, amit kellett; most is azt cselekszem, amit rám bíztak. Akkor lennék senkiházi ember, ha nyugodtan lefeküdnék a tyúkokkal, nem tö­ rődve a feladatommal, a közössel! — Szép közösködés, mondhatom! — replikázott az anyja. — Te virrasztasz, a többi meg alszik nyugodtan, vagy csak azt lesi, ho­ gyan szaporíthatná a maga javát. — Hagyjuk most ezt, édesanyám! — állt fel az asztaltól Elek. — Ne raboljuk meg m agunkat a hajnaltól, ha m ár egyszer úgyis odavan az éjszaka. Aludjon most m ár egy kicsit, jó pihenést! — Alhatok is én nyugodtan, legalább ha feleség bosszankodna helyettem . . . — dünnyögte az öregasszony, de ezt Elek m ár nem hallotta. Behúzta maga mögött a konyhából nyíló kis szoba aj­ taját. Lámpát se vitt magával, csak úgy, a sötétben dobálta le ruháit és bebújt az ágyba. Öt perce felehetett le? Egy órája vagy még régebben? Nem tud­ ta eldönteni, nehezen érzékelte az idő múlását. „A legjobb gazda voltál, most meg elnököt csináltak belőled. Ennek meg kell fizet­ ni az árát!” — Így mondta az anyja, s most ez járt az eszében. Kitörölhetetlenül. Feküdt hanyatt az ágyon, s az alig féléves emlékek egymást kergették agyában. A sort a hirtelen rém ületet követő alapos megfontoltság, a mit lehet tenni mérlegelése kezdte. A józan va­ gyonmenekítő tevékenységnek véget vetett az agitátorok hirtelen megjelenése, meg az öreg Elek szava. Nem sokkal a Szeles szom­ széddal való susmutolás után maga mellé parancsolta a fiát. Ki­ vette a szájából az elm aradhatatlan pipát és ennyit mondott: — Be kell lépni. Elek csak nézett az apjára, azt hitte, hogy az agyára m ent a pipafüst. — Be kell lépni — ismételte meg röviden az öreg, majd hozzá­ fűzte: — Okos ember mást nem tehet. Mire a sok makacskodás, a verekedés, ha a véget úgysem változtathatja meg semmiféle praktika! Ha pedig így van, jobb megúszni a nyaktörést, kerül­ ni a háborúságot. Elek az első döbbenet után igazat adott az apjának. Üzleti ér­ zékből, számításból is. — Lehet, hogy jól mondja, édesapám. Lehet. Minek kockáz­ tatni? Ha pedig mégis csak megbomlik ez az erőlködés, vissza az egészet! A földet — és úgy-e az a lényeg! — nem lehet elcibálni a másik határba. Megmarad az a helyén! Megvár, visszavár. Elekék belépése módfelett leegyszerűsítette a szervezők dolgát. A legtöbb makacskodónak elég volt az orra alá dörgölni a pél­ dát; tehetős Elek János m egértette a kor szavát, minden herce­ hurca nélkül aláírta a belépési nyilatkozatot. . . Zsibbadást érzett a derekában. Oldalra fordult, s az emlékezete m ár a következő képet idézte. A kultúrház zsúfolt nagyterm ét lát­ ta maga előtt, orrát szinte csavarta a csípős dohány füst, érezte az egymáshoz szoruló embertestek fanyar-nehéz illatát. Éberen figyelt akkor minden történést, ügyelt minden szóra, semmit sem akart elszalasztani. Csak akkor hallotta kissé távo­ labbról a hangokat, amikor földfoglaló Fekete M árton, állt fel. Megköszörülte a torkát, kivárt egy kicsit, hogy a legtávolabbi sa­ rokban is elüljön a moraj. — Ebben a faluban m ár a porba fingó gyerek i s m egtanulta: minden ember annyit ér, amennyi földje van. Mert úgy-e, ez szül­ te a tekintélyt is — kezdte a mondókáját. — Most, amikor elnököt kell választanunk a közös élére, ne feledkezzünk meg erről. Azaz, a tekintélyről. Olyan gazdát kell választani, aki bír azzal, meg aztán tud is a gazdálkodáshoz. Szóval, ifjabb tehetős Elek Jánost, akit más nemigen pipál le. Úgy gondolom — de tudja ezt más is —, igencsak jól gazdálkodott a magáéban. Miért tolná el akkor a közös m unkát? Úgy van! Igaza van! — hallotta a terem minden részéből. De nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy itt-ott éles szemvillanás­ sal néztek egymásra a székszomszédok, mások meg halkan össze­ súgtak. Az apja tekintetét kereste. Az öreg ott ült a nyitott ajtó mellett, szájában hideg pipa rezdült, s mintha kissé megremegett volna a sárgás-szürke bajusza. A táskás-hurkás mély gödrökben ülő sze­ meknek Elek tekintete felelt vissza: én is úgy gondoltam, apám. Ezen az éjszakán sikerült először kurtára az alvás. A két Elek ott ült a konyhában, az új helyzetet vitatták. Az öreg olyan hang­ súllyal beszélt, mint amikor a sajátjában rendelkezett, a portán. A sarjú kaszálásáról, vagy arról, hogy eladni vagy éppen venni kell-e a csikót. — Mindegy, mi volt. Nem az számít, miért léptél be, mit akar­ tál elérni vagy elkerülni. Benned a bizodalom, most már csinál­ nod kell, ha igent mondtál! Mégpedig úgy, m intha ezt az egész kolhozügyet te magad találtad volna ki. Ne feledd, fiam. hogy te lennél az első Elek, aki belebukik valamibe. Aki csak beszél a szélbe, remélve, hogy úgyis elviszi a szót. Majd holnap. Holnap majd időben ágyba kerülök. — Naponta ezzel biztatta-nyugtatta magát Elek. Erre gondolt azon a napon is, amikor este nyolc óra körül a régi zsidóház kertjébe ment. A vállalkozó kedvű Aschner valamikor gyümölcsösládát, majd konyhabútort gyártott itt, a régi, vörös salakból hirtelenjében vert műhelyben most lovakat tartottak. A kert közepén frissen ásott kútra tetőt ácsoltak, bakra e m e lté k az itatóvályút. Hátrébb fából készült henger, borona, rendsodró, eke és ekekapa, szecskavágó hevert nagy összevisszaságban. A z 15 �Ú j T avasz első közös vagyona, alig h é t h ó n a p ja m ég a csű rö k ­ ben és fészerek b en volt a h elyük. A bizo ttság so rra já r ta a p o r­ tá k a t, felbecsü lték a g azdasági eszközök é rté k é t, a volt tu la jd o ­ nosok neve m ellé egy-egy szám ot írta k . N em n a g y o t persze. A lo v a k a t később b e k ö tö tté k a zsidó m űhely éb e, a p o rté k á t m eg ö sszehúzták a k ertb e. O d ab en n n ég y p á r ló ta k a rm á n y o z o tt. T ö b b n ek nem volt hely, rég i gazdáik o tth o n g o n d o zták az ig av o n ó k at. A k ív ü l-b elü l v a­ k o la tla n é p ü le tb e n k é t kocsis, Ko m á r Jó zsef és Viczi Istv á n té b ­ láb o lt a lovak k ö rü l, ép p en b efejezve az etetést. — Jó m u n k á t, em b erek ! — köszönt rá ju k az elnök. A táv o lab b álló Viczi b ic c e n te tt v alam i köszönésfélét, aztán g y o rsan m e g m a rk o lta a trá g y á v a l m e g ra k o tt talicsk a szarvát, sietve tolni kezd te a h á tsó k ijá r a t felé. K om á r közelebb lé p e tt, k ezet a d o tt E lek n ek és csak a n n y it m o n d o tt: m egvan. — L átom , m e g sz á ra d tak a lovak. D e teg n a p ó ta volt is rá idő — b ö k ö tt a jószág felé az elnök, m a jd a h átsó k ijá r a t felé nézett. — G yere m á r közelebb, Viczi P ista ! Ig encsak alap o san ganajozol m ost. Viczi a ta lic sk á ra p ú p o zo tt trág y acso m ó b a lö k te a villát, a m ásik k ettő h ö z in d u lt. — H ogy is v o lt az a teg n ap i fu v a r? B eszélgessünk egy kicsit róla! — e rő lte te tt m a g á ra n y u g a lm a t az elnök. — A fa. H á t fá t sz á llíto ttu n k az erd észetn ek , m e rth o g y h íjá n n á lu k a fo g at — v álaszo lta látszólag közöm bösen K om ár. — De m in ek kérdezed , hisz úgyis tudod. — T udom , hog y n e tu d n á m . De a fo ly ta tá sró l, a ló v ersen y rő l is h a llo ttam . H ogy is v o lt ez a já té k ? A k ét kocsis idegesen n ézett eg y m ásra, m in th a m in d k e ttő a m ásik at b iz ta tn á : szólj m ár, te! — No, m a jd én felfrissítem az em lék ezetetek et, ha m á r e lfe le jte t­ té te k volna! — em elte fel a h a n g já t Elek. — Ö sszeh ú ztatok az e r­ dőn egy k o csira v aló fa rk a t, a z tá n a p lu szfát. e la d tá to k a já rá si székhelyen. Ez eddig n em is érd ek el, szám o ljato k el vele az erd é­ szetnek. De a kovács k o csm ájáb an b e rú g ta to k , m in t a szam ár, el­ áztato k , m in t a só! A ztán m eg jö tt az a h ü ly e lóversen y! E lh alg a to tt, m in th a azt jelezn é: r a jta to k a sor, beszéljetek. — A m a rh a v irtu s, az az oka — b ö k te k i K om ár. — V itatk o z­ tu n k , k in ek a lova gy o rsab b , k i é r h a m a ra b b haza. — E zért ü tö tté te k tíz k ilo m éteren á t szegény p á rá k a t, egész n a­ pos fu v a r u tá n , m in t az eszelősek. H allom , alig ism ertek ráto k , m eg a lo v aito k ra, a m ik o r id e é rte te k . M erő h a b v o lt a négy ló, m in d en p o rc ik á ju k re sz k e te tt. — H á t ... — N incs h á t! — fo jto tta bele V iczibe a szót. — A zt m ondd m eg nekem , de felelhetsz te is, K om á r Jó sk a, m e g te tté te k -e volna ezt ö tv en h étb en , a m ik o r k e tte n h úsz házhoz h o rd tá to k össze éjsza­ k á n k é n t a n égy lóval a k ö v et? Egy frászt! H a leh et, in k áb b m a­ g a to k m ellé fe k te tite k az ágyba, ú g y p á ty o lg a ttá to k . — Ig az, igazat szólsz. T udod, m e n n y ire sz e re tjü k a lo v ak at, de a b o r... — N em csak e rrő l v a n szó — le g y in te tt d ü h ö sen az elnök. — A zt hiszitek, ha a közösbe k e rü lt a ló, m á r sem m i közötök hozzá, nem úg y kell v igyázni rá , m in t a s a já to to k é ra . El kell, el leh et p u sztítan i! P e d ig .. . a fra n c b a is, hiszen úgyis tu d já to k ! N agyobb léleg zetet v e tt, hogy m érg ét k ifú jja . — A dolog ezzel n in cs elintézve. B eszélgetünk m a jd ró la a v e­ zetőségi ülésen. R em élem , P ista — fo rd u lt V iczihez —, o tt m ajd több szavad lesz, h a m á r egyszer te is ta g ja vagy. S zom orú bosszúsággal h a g y ta o tt az istállót. A k ét legjobb fo­ gatos! K ét o ly an em ber, aki lóval n ő tt fel, ak i az asszonynál is jo b b a n szereti a lovat. M it le h e t v á rn i a k k o r m ásoktól? A ház elő tt, az á ro k p a rto n á tlé p e tt egy betonoszlopot. Hosszú, k ilen cly u k ú oszlopot — sok-sok tá rsa o tt h e v e rt eg y fo rm a tá v o l­ ság o k ra az ú tp a d k á n . Ezen a n a p o n h o zták a te h e ra u tó k , az ára m szolgáltató v á lla la t gépkocsijai. S ö té te d e tt m ár, a m ik o r a k a sté ly k e rtb e é rt. Ü res volt az iroda, a csöndnek, a m a g á n y n a k ezú tta l k ife je z e tten ö rü lt. A sztalához ült. jó erősen fe lp u m p á lta a gázlám p át. T iszta p a p íro k a t m eg egy n y o m ta tv á n y t k é sz íte tt m aga elé. 16 — Ma megírom, egyszer csak sort, kell keríteni rá — határozott, s az ív papiros tetejére lassú, figyelmes mozdulatokkal felrajzol­ ta: Önéletrajz. Szorosabbra vonta ujjait a tollszáron, írni kezdett. „Alulírott Elek János — ragadványnevem: tehetős — 1926ban születtem, jó módú parasztcsaládban. Apám igyekvő és felvilágosult ember, két testvéremmel együtt taníttatni sze­ retett volna. Minden lehetőség meg is adatott, de a szorga­ lommal baj volt, igen nagy baj. Nem fűlött a fogam a betű­ höz, azért aztán közösen úgy döntöttünk, hogy á testvérei­ met kitaníttatják, én pedig gondját viselem a gazdaságnak. Jónak is láttam ezt, hiszen a könyvnél jobban vonzódtam a földhöz. Közbeszólt a háború. Tizenkilenc éves voltam, amikor mint leventét — Németországba vittek. A két évvel fiatalabb öcsémmel mentem, vele is jöttem haza. Igaz, a hazatérésig el­ telt egy kis idő, m egjártuk a nyugati fogolytáborokat. Itthon belefogtam — apám mellett — a gazdálkodásba, de elébb a testvéreimről szólnék. A fiatalabb, tehetős Elek Imre, szüle­ tett 1924-ben, leérettségizett. Utána beiratkozott az egyetem­ re, gépészmérnöki karra, sajnos, nem sokáig m aradhatott ott. Abban az időben kerültünk kuláklistára, az egyetemről rö­ videsen ki is adták Imrének az útját. Nagyon megviselte az eset, sokáig betegeskedett. Felépülése után szakmunkáskép­ zőbe járt, majd később elvégezte a felsőfokú mezőgazdasági gépészeti technikumot is. Jelenleg üzemmérnöki beosztásban dolgozik, magánúton még a tanárképzőben is vizsgát tett, oklevelet szerzett. Másik testvérem, tehetős Elek Mihály, született 1925-ben, először mezőgazdasági szakiskolát végzett, most technikus, levelező tagozaton pedig az agrártudom ányi egyetemre jár, Debrecenbe. Én közben nyűglődtem a családi gazdaságban, szüleimmel. Az ötven holddal, bérleménnyel együtt. Őszintén írom, hogy nem szívesen beszélek most m ár erről a földről, sok gondot és bajt, megkülönböztetést okozott. Pedig jobbára a család dol­ gozta, csak a legnagyobb munkák idején fogadtunk segítsé­ get, napszámost, Ötvenkilencig tartott mindez, a termelőszövetkezet megszervezéséig. Én lettem az elnök. A szemembe mondták, azért válasz­ tottak meg, m ert nálunk úgy ítélnek: mindenki annyi ember, amennyi földje van. Nem könnyű az életünk, most az első időben; azt hiszem, ez érthető is. Nemcsak a mód, a hozzáértés is híján van. Egy kis MIA motorral szállítószalagot hajtunk például a takarm á­ nyosban. Hívatnak a minap, menjek gyorsan, mert bedöglött a gép. Én sem értek hozzá, de »megállapítottam« hogy ki­ fogyott belőle az üzemanyag.” Elek abbahagyta az írást, letette a tollat. Elolvasta az utolsó mondatokat. — Marhaság ilyen apróságokat az önéletrajzba leírni. De mit írhatnék? — tűnődött. — Csakis azt, ami történt velem. Újra a papírra tette a tollat. „Kaptunk egy K—25-ös zetort. Éppen szántottak vele, ami­ kor kimentem a határba. Ahogy meglátott a traktoros, felém kanyarodott, a gép éktelen recsegéssel-ropogással közeledett. Ennek is vége, nem lehet vele dolgozni — mondta a vezetője. Igaz, ami igaz, én is vért izzadtam, amíg rátaláltam a hibára. Csak úgy megérzésből meg próbálgatásból. Azért írom le ezeket a dolgokat, mert ott, a K—25-ös mel­ lett határoztam el, hogy tanulni fogok. A gépekről, mert anélkül nem boldogulhatunk. A felvételi nyomtatványon er­ re nem találtam elegendő helyet, így itt szerettem volna el­ mondani, miért is jelentkezem a gépipari technikum levelező tagozatára.” Az írásban gyakorlatlan kéz nehezen boldogult. Elek újra le­ tette a tollat, átgondolta, hogy mit is végzett. — Nem jó. Ez így nem jó, át kell írni az egészet. Nézte a fehér papíron kéklő sorokat, gondolatban megpróbált négy évvel idősebbnek lenni. — Jó lenne a nagyobb önbizalom. Érezni, hogy sikerül, hogy pótolom az első mulasztásom. Az elsőt, m ert lenne még mit. �K arácso n d i Im re Játék szem eim v a d m ág n esek v o n a la k b a ren d ezik su g a ra k b a k ö rö k b e id o m ítjá k a té to v a v ilág dolgait kezd et és vég feszül a pólusok között hogy e m ágneses k ö rö k e t lásd (e fe h é r c so n t-erő v o n alak at) és tu d d : g y á v á n a k len n em nem szabad m á r ím e a já té k : a h alál já tssz u k a z t: nem v ag y o k m á r volt ez a sem m i v o lt ez a lá tsz a t volt ez a holm i foltos g y alázat n em k e lle tt volna álln i a b ércre m ag án y o s fá n a k heg y te te jé re n em k e lle tt volna lenni se m ásn ak rö p k e pillének éjjeli á rn y n a k nem k e lle tt volna válni se m ássá p u h a kis csönddé asszonysírássá lezárt szem eid k eh ely -ed én y e r a jta v a n láto d reá te rítv e h ó feh ér vászon fe k e te éje csönd v a n a földön csönd v a n az égen ü n n e p i h av o n fek eteség en és h a te ste d b e n m illió lá rv a eg y en est fekszel fe h é rb e tá rv a nem k e lle tt volna e n n y ire m égse z u h a n n i h itte l fek eteség b e v in n i a sem m it K rú d y G yula A Jámbor testvérek fogadója A b b an az időben m indig csak É szak vonzott; nagy t ele k b en , p ap ­ rik av ö rö s o rcával utazni szám os régi alvó kisvárosokban, ah o l lá t­ h ató lag m ég az is m e g za v arta az em b erek nyugalm át, h a idegen szánkó id e gen h an g jai csengettek végig a középkorias piacon. Igy k erü ltem X -be, három -négyszáz esztendővel vissza az időben, egy olyan fogadóba, ah o n n an a gazda évek óta nem k u k k a n to tt ki az ablakon, m e rt am úgy sem á llo tt meg utazó a vendéglő előtt. M iután áln év a la tt utaztam , valam ely gróf nevén m u ta tk o z tam be. De nem sokat tö rődtek itt még ezzel sem. A tó t szolgáló patkós csizm áival k o pogtatva, tüzelőfát hozott a n um ero 4-be, az tá n sietve eltávozott, m in th a szégyellt e voln a m agát a zsírfoltok m iatt, am elyeket a p ád i­ m en tu m o n hagyott. Egyedül hagytak, h ad d szélhám oskodjak tovább egym aga m ban, ha m á r m indenáron ehhez v an kedvem . Így m eg­ lehetősen rem én y telen ü l nézegettem ki szobám ablak án , ah o n n an a n ép telen p ia c té rre leh etett látni. A gyertyaöntő b o ltja volt a leg­ nagyobb látványosság, m e rt a g y ertyák ü nnepei következtek e téli napokban. — No, grófom , — m ondom m a g am b an —, m it szándékozik ebben a v áro sb an kezdeni? Ebben az időben még soha se unatkoztam , bágyadtság vagy m ag á­ nyos gőg ism eretlen dolgok voltak előttem , szerettem az é le te t még a h idakon is, ah o n n an m indig csak vízfolyást le h et látn i. Négy nő v olt a Já m b o r testv érek h ez cím zett fogadó tulajdonosa. K ettő — m a jd n em ik e rte stv é r — a lakószobák dolgát irá n y íto tta a négy közül, — u gyanezért szép hosszú fekete ru h á b a n já rta k , m in ­ den szobalányi teendőt szívesen elvégeztek és m e g m arad tak h a ja ­ donoknak, hogy m indig fürgék és frissek lehessenek. Az egyiket E m í­ liá n ak h ív tá k — csak É szakon h ív já k így a szobalányok at — m éla, m in t egy ciprusá g, am elyet valahol v alak in ek em lékezetére őrizgetnek. — B evallom egy k ato n a volt, ú tja in n e n L engyelországba v eze­ te tt, h a ig azat m ondott, de soha tö b b é nem té rt vissza — m ond E m í­ lia, am ik o r rövid itt tartózkodásom u tá n a helybeli nők álm ai irá n t érdeklődtem . — V lad im írn ak h ív tá k őt, uram , am enny ib en érdekli. v in n i a fo lto t é lte t elh ag y n i szerelm et csókot in te n i kéne in te n i b á tra n ég felé u jja l asszo n y sírásb an in ten i k én e in te n i b á tra n e rre az ú tra g y e rte k u tá n a m in te n i k én e in te n i b á tra n kezedben röggel cso n trag y o g ásb an igy ahogy le tté l így ahogy vag y m ár jó a n y afö ld b en t a lpig-h a lá lb a n szivem ben béke v a n rég itt lak ik szerelem itt lohol h alál szívem ben b ék e v a n rég g y á v á n a k len n em n em szab ad m á r M iu tán E m ília kedvesen és engedék en y en b e a v a to tt titk áb a , ab b an a rem ényben, hogy v o ln a v alam i m o n d an iv aló m az e ltű n t V lad im ír­ r ől, m o st m á r könn y eb b en m e n t a m egism erkedés az ik e rtestv é rre l, H elénnel, ak i u gyancsak jóságosnak m u tatk o zo tt, hogy egy unatkozó ú rie m b e rt elbeszélésével m u lattasso n . — É n b o n y o lu ltab b dologba k ev ered tem — m ond H elén, m iu tá n m eggyőztem ő t arró l, hogy titk á t jó h ely re helyezi e l. — Az én e m ­ b ere m egy kém ényseprő, aki in n e n A m erik á b a m ent, m e rt itt nagyon sok a kém ényseprő. O szkár nem a k a rt m ás m esterség et ta n u ln i, m e rt azt vélte, hogy az a p ja és n ag y a p ja u tá n ő sem le h e t m ás, m in t kém ényseprő. M ondja u ram , v an jövője A m erik áb an egy k ém én y ­ sep rő n ek ? — Az a k érd é s: jö n n e k -e A m erik áb ó l levelek? Helén v álasz h ely et k eblébe n y ú lt és am erik ai bélyeggel e llá to tt lev elet m u ta to tt fel. E rre m e g n y u g tattam őt, hogy egy k ém én y ­ seprő m in d e n ü tt m egél a világon, m e rt kém ények m in d e n ü tt v an n ak . M iu tán a k é t te stv é r b izalm át ily en fo rm án sik e rü lt m egszereznem , m ost m á r a fogadó földszinti részében néztem végig a dolgokon. M int m á r előzőleg értesü ltem , a k o n y h a és vendéglő ugy an csak k ét m ásik te stv é r g o n d jaib an van. Ezek m á r fé rje z e tt asszonyok, ak ik term észetszerű leg jo b b an é rte n ek a vendéglői üzem hez, m in t a h a ja donok. Á m a sors a k a ratá b ó l m in d k e tte n fiatalo n özvegységre ju to t­ tak. Igy G eorgina fé rjé t m edvevadászaton é rte b aleset. Ju n o férje pedig egy n apon h irte le n m egbolondult, elló d u lt h azu lró l és soha többé n em té rt vissza. — N agy áto k az, kérem , hogy ilyen közel v ag y u n k a gránichoz — m on d á J u n ó, am ik o r á tté rtü n k az eset bővebb m egbeszélésére. — I tt csak egyet kell lépni az em bernek, hogy egy m ásik o rszágba t a ­ lá lja m agát. M ás városok, m ás lányok. N em igaz, hogy a világ m in ­ d e n ü tt egyform a. V an n ak v ígabb h ázak is, m in t a m i házu n k . F érjem m eg ú n ta m agát, elm ent. M it teh etek én, szegény asszony egy férfi a k a ra ta ellen! G eorgina u g y an a k k o r közölte velem , hogy oly an b á to r férfira, am ily en a m edvevadász volt, am úgy sem a k a d n a tö b b et eb b en az életben, te h á t n em is gondol a férjh ezm en ésre. A fogadósnék, e lle n ­ té tb en az em eleti h ajad o n o k k al tag b aszak ad t, d erék asszonyságok v oltak, a k ik olyasform án m e n tek végig a deszkákon, m in th a azo k at m egrengetni ak a rn ák . K ülönösen J u n ó v e tt nagy sv u n g o t lépteivel, m e rt ő n ála a pénzeserszény. S zinte d o b ja m ag át, m in t egy nagy k en y eret, am ik o r b e já rja g y érszám ú v en dégeit, hogy k rétá v al és p a la tá b lá v a l szám oljon velük. A p a la tá b la n éh a n y ik o rg o tt a k ré ta 17 �a la tt, m ire Ju n o rosszalló p illa n tá st v e te tt a vendégre, — a p o sta­ m e sterre, a fuvarosgazdára, az iro d istá ra, ak ik foglalko zásu k n ál fogva k o csm ajáró em b erek voltak. N éha a gyógyszerész is á tjö tt p o h á r sö rére és a halandóságot em legette, m in t v a lam i ism erősét, a k itől az im é n t v á lt el a boltban. K om oly em b er v olt és meggyőződéssel beszélt arró l, hogy ta v a sz ra kuglizót kellene építeni, am i n ag y m ér­ té k b en növelné az „üzleti fo rg a lm a t”. K ö rü lb elü l h a rm a d ik n a p ja ta rtó zk o d ta m a fogadóban, h alo tt azzal költözködtem be, hogy am úgy is rövidesen elutazom , a hölgyek te h á t n y u godtan rá m b íz h a tjá k titk a ik a t, m in t m á r az ilyen idegenre szokás, a k it soha sem lá tn a k többé az életben. N evüket a vendég m ajd egy m esszi v árosban írja fel egyszer a bo ro sasztalra u jjá v a l és a tö rté n e t örökre befejeződött. T u d tam , hogy ak k o r já rta m volna kedv ü k re az őszinte h ö l­ gyeknek, ha n y o m talan u l eltűnök a városkából és nem n y u g talan íto m többé ő k et kérdéseim m el és bókjaim m al. Bizonyos, e lz á rt elhagyott nőknél ugyanis az elröppenő idegen nagyobb sik erek et é rh e t el, m int a k á r a m egyebeli p atikáros, aki m ásodik ta lálk o zásu n k k o r azzal f e ­ n y egette G eorginát, hogy m a jd d a lá rd á t szervez a v áro sk a jóhangú férfiaiból és nem kétséges, hogy ezzel is növeli az „üzleti fo rg a lm a t”. (G eorgina csak szem érm es m osollyal tű n t el ko n y h ája irá n y á b a : bizonyára m ás dolgokat is ígért m ár neki a p ö drött patikus, de m ég­ sem h a llg a to tt rá.) Egy átu tazó szélhám osnak ta lán még a m egyebeli o rg o n istán ál is nagyobb szerencséje le h et a fogadó körül, h olott az o rgonista m ár évek ó ta m eresztgeti a szem ét Ju n o perdülő bokái u tá n és ígéri, hogy legközeilebbi zeneszerzem ényét néki fogja aján la n i. N em az orgonista csak m a ra d jo n meg a sarokasztaln ál, am elyet évek elő tt legfoglalt m agának. U gyanígy vagyunk a m egyebeli p o stam esterrel, egy m eglehetősen vállalkozó b aju szú ú riem b erre l — akin ek nagyobb szabású bajsza m indig olyan fo rm ása n állo tt helyén, m in th a ak á rm ely percben h ajlan d ó volna b e k u k k a n ta n i a k á r a legterjedelm eseb b k áp o szta­ fazék b a is. A p o sta m e ster m indig kuglizóról álm odozott, am ely et a h áz végére a k a rn a felállítan i. De a kocsm árosék oda sem h allg attak a p o stam esterre, m e rt vigyáztak becsületükre, am i h am ar m egkopik az ilyen k isvárosban, ahol jelentősége v an m inden szónak: E lképzelhető te h át, hogy m ily z a v arb a hoztam a hölgyeket, am ik o r rö vidnek íg é rt látogatásom at nap ró l n a p ra hosszabbítottam . M agáztak és félni kezdtek tőlem , hogy esetleg visszaélek rám b ízo tt titk aik k a l. N agyon szerették vo ln a m á r m eg nem tö rté n tek k é tenni izgalm as óráikat. M it a k a r m ég itt ez a gyanús utazó, aki a m aga idegenségével, futam o d ásáv al, sietségével h a m a rá b b szak íto tta le csókalm áit, m in t b árk i a m egyebeliek közül, ak ik e rre évek óta rem én y telen ü l v ára k o zn ak ? M it a k a r itt m ég ez a furcsa legény, aki a kocsm a vendégeitől m ost m á r azoknak családi élete, felesége felől érd ek lő d ik és h a becsíptek a kocsm avendégek: ügyesen elm o n d atja v elü k házi titk a ik a t, feleségeik és leán y aik szokásait, te m p lo m járásait, szeszélyeit? K ülönösen a p o stam ester v o lt g y an ú tlan ezeknek a dolgoknak az elbeszélésében, m e rt az utazó kezdettől fogva oly tiszteletrem éltó an b á n t vele, m in th a ő vo ln a a v áro sk a első polgára. — A postam esterek m in d e n t tudnak, m e rt v o ltakép p en olyanok ők, m in t a főispánok — a k orm ány bizalm asai. M indig n y itv a van a szem ük és a legtitkosabb gondollatnak is tudói —, m o n d tam a p o sta­ m esternek, ak i valóba n el is m ondott néhány esetet a megyebeli tá rsa d alm i életből. M ásnap, am ik o r a h ara n g a sötétségben m egszólalt, hogy h a jn a li m isére hívogassa össze a v áro sk a vallásos hölgyeit, m agam is ta lp ra 18 u g ro ttam , hogy a ró rá tén szem ügyre vegyem azo k at a hölgyeket, a kik rő l előző estén, igen nehéz b ik a v é r m e lle tt a po stam ester bóbis­ kolva beszélt. K ülönösen a p atik áro sn é érd ek elt, ak in ek fé rje gyógy­ sz e rtá rá t a lengyel k o ronához cím ezte itt Északon és a p a tik á ro sn é ról köztudom ású volt, hogy lelk e m in d en tá rsa d alm i m ozgalom nak. Z á r­ d áb a n n ev e lk e d ett és szám on ta r tja b ará tn ő it, v a jjo n azok lá to g atják -e p ontosan a h a jn a li m isét. M ár a neve is v arázslato san h an g zo tt: C ecíliának h ívták. Mily kön n y ű szerrel le h et e név elé a szen t szót a lk a lm a z n i! — Cecília, m o n d tam m ag am b an , am ik o r lá th a ta tla n hóesésben k eresztü lv ág tam a piacon, egyenesen ab b a az irán y b a, ahol a tem plom a jta ja v ilág íto tt. M ár reggeli szaga v o lt id e k in t a levegőnek, de o d a­ b en t a tem plom h a jó já b a n m ég fülledt, álm os, szinte zá rt levegő volt, m in th a ágyaikból a láto g ató k m ag u k k al hoztak volna az im ént elm ú lt á lm a ik a t is. Az o ltá r g y erty ái ugyan küszködtek a hideggel és az álm okkal, k ig y ú ltak néha, am ik o r új láto g ató jött. De a m ásvilágiasságon ez m it sem v álto ztato tt. A fek ete pad o k b an o ly an ­ fo rm án üldögéltek a nagykendős, bundás, ru h a -b a ty u fo rm á jú nők és férfiak, m in th a m áris o d aá t v o ln án ak a m ásik életben, ahol m indig csak ily en fo rm án fognak üldögélni, hogy életü k könnyelm ű álm aiért vezekeljenek. N em néztem azokra, a k ik a fa la k m e lle tt áld o g áltak , hogy gy a­ k o ro lják m a g u k at az álld ogálásban, am ely et m ajd a L uca-széken fejeznek be a karácsonyi éjféli m isén. Előre m entem lá b u jjh eg y en a padok között, hogy ájtato sság o m m al is jó p éld áv al já rja k elő. E lh a­ la d tam az első sor m entén egy v áro sib u n d ás és kalapos nő m ellett, aki o tt té rd e p elt és a szívem m egérezte, hogy ez lesz a k ere sett patik áro sn é. A m in t k iv eh ettem : szőke asszony volt, m égpedig ham vasszőke, am ely h a jz a t későbben és rejtelm eseb b en szokott őszülni, ha re n d ­ ben ta rtjá k . Jó, egészséges, elég nagy szája volt C ecíliának. — am ely száj elég alk alm as a hagym ás h erin g ek fogyasztásához is, am ely ek et egészséges, de nem kihívó fogaival m egropogtat. És esetileg sörös­ p o h a ra t ü rít u tán a. — Az o rra is húsos v o lt és elég nagy, hogy m in d en féle szagokat m egérezzen az életben. A szeme, az szü rk eféle volt, de volt valam ely csillogása, m in th a v alam i gondolat m in d ig fényesítené. Jó szem vo lt; nem igen szokott h arag u d n i, a m in t hogy az ilyen k em ényhúsú, ro ­ pogós, n yugodt nők nem egykönnyen jö n n ek ki a sodrukból.. Igazi, h ázik en y ér és befőtt-ízű p o lgárasszonynak lá tsz o tt Cecília, aki bizo­ n y á ra m á r k o ra fiatalság átó l h áló sap k áb an alszik és nem ijed meg a k en y érd ag asztástó l sem. S zinte h a llo tta m lé p teit pap u csb an is, am in t re á tek in tettem . Ö röm ös é lettárs le h et egy ilyen asszony, aki a leg­ kisebb ízeket is észreveszi az életb en , d e étv ág y a is olyan, hogy m in ­ d en t szeret és a tá n y é rjá t k itö rli az ételek után. F elte tte m róla, hogy szereti a p ac alt is, am ely et sav an y ú tü d ő n ek n eveznek a pesti v endég­ lőkben. Á jtatosságom alatt, am ely et a p atik áro sn é elő tt té rd e p elv e a tan u ló k helyén végeztem , egyszerre csak v alam ely kis neszt h allo tta m m ag am körül. Egy gom b k a rik á z o tt k ö rü lö ttem , m égpedig egy b u n d a ­ gomb, am ely v alam ik ép p en e ljö tt hozzám látogatóba. N em v o lt n ehéz m e g állap ítan i, hogy kié a bundagom b, a m in t m ise végeztével a p a tik á ro sn é t a padon feküdni lá tta m felsőtestével, — a kellő d o m b o ru lato k at, még a bő b u n d án á t is észre le h ete tt venni, — a m in t a tem plom kockakövén keresgél v alam i u tán . T iszte­ letteljesen közeledtem hozzá és a ta lá lt bund ag o m b o t á tn y ú jto tta m neki. És egyben b em u tatk o ztam . — K öszönöm — m o n d ta ő azon a hangon, am ely ak k o rib an , csa­ lódások és csalások u tá n leg in k áb b m eg k ö zelítette, szívem et. — A gom b valóban az enyém . Í rni k ellett v o ln a m ia tta Lőcsére, m ert ebben a v áro sb an hasonló gom b nem kap h ató . Az u ram egyébként m á r sokszor beszélt m agáról, m ió ta v áro su n k b a n tartózkodik. V aló­ b an olyan ro m an tik u s okból utazik , m in t az u ra m n a k m ondta? Ebben a percb en nem em lékeztem , hogy m it m o n d tam a p a ti­ k á rosn ak utazásom ról, ezért jo b b n a k véltem elv áln i a világosodásban a m eg ism ert hölgytől. — F u tá rt v áro k Pestről, — m o n d tam egyszerűen, am in t a fogadó felé b allag tam a frissen esett hóban. C ecília a té r m ásik o ld alán ak m en t és titk o n u tá n a nézegettem középm agas alak já n ak , am ely ebb en az a rá n y b a n is a szolid, polgári ren d e t példázta. N em k ellett neki ex tra á g y a t csin áltatn i, m in t a n ag v ra n ő tt nőknek. D élben, a sörnél m osolygósa n, p iro sa n, szinte h ev ü lten m egérkezett p atik áro s b aráto m . K ét k a rjá v a l ölelt m eg vidéki szokás sz erin t és hangos, cuppanós csókot m é rt az arc o m ra : — P a jtá sk á m , b aráto csk ám . lelkem , gyöngyöm , — nem is m on d tad eddig, hogy m ilyen derék, vallásos, á jta to s em b er vagy! P ersze m in ­ d en n ek ez a kocsm ai levegő az oka, m e rt az em b er szeret m eg­ feledkezni a szívbeli dolgairól. De h á t hogyan is leh etn e itt v a llá s­ ról b eszélni? — A feleségem m ondta, hogy te v o ltál a legbuzgóbb az im ádkozásban. N em kell a v a llá st szégyenleni, kedves b aráto m . A m íg így ö m len g ett k itűnő b aráto m , a m egyebeli p atik á riu s: G eorgina, ak i a k o n y h át vezette, h irte len k ilé p ett a k o n y h ájáb ó l és szilaj, kígyóbűvölő, nem sok jó t ígérő te k in te tte l h a la d t el asztalu n k m ellett. K ülönösen én n em é rth e tte m félre p illan tá sát, m e rt ism erős voltam a női ügyekben. E ls z ó tla n d ta m , h a b á r sok m in d e n t szerettem volna C ecíliáról beszélni. De bizonyos voltam benne, ha m ég sokáig m arad o k a fogadóban: elő b b -u tó b b m egm érgeznek itt. E lu taztam tehát. A női viszály elől. (Pesti N apló, 1928, fe b ru á r 19.) �A Krúdyak Nógrádban Jelentős-e a szülőföld szerepe egy művész életművének ala­ kulásában? Régi kérdés ez, amelyre mindig igennel szoktak fe­ lelni, hozzátéve: a szűkebb pátria szerepe azonban nem elsődle­ ges, de nem is hanyagolható el. Nos, ha Krúdy Gyulával kap­ csolatban tesszük fel a kérdést, a szülőföld szót tegyük idéző­ jelbe, ezzel is jelezve, hogy Nógrádot az író második szülőföld­ jének tekintjük, amelyről ő maga több művében szeretettel em­ lékezik meg. (Csak néhányat említve meg közülük: Az álmok hőse, A vadkerti hősnő, a Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai. Urak, betyárok, cigányok.) Az író alkotásait, pályáját elemző tanulmányok általában érintik a Krúdyak nógrádi vonatkozásait; tudják, hogy a csa­ lád Szécsénykovácsiban élt, hogy az író nagyapja 1843-as sza­ badsághős volt, s hogy testvére, Krúdy Kálmán legendás hírű gerillavezér, aki csapatával a szabadságharc bukása után vé­ gigsarcolta az i poly-völgyi hazaáruló „pecsovics” urakat. Az is kiderül, hogy a serdülő kamasz diák fantáziájára milyen nagy hatással voltak a „komáromi vitéz” 48-as történetei. Csakhogy ezekben sok minden valótlan, nagy részük a családi legenda­ kor szülötte, a fantázia terméke. Fontos azonban a valóság tisztázása, hiszen mint az évfordulóra írott egyik cikkben ol­ vashattuk: „. . .Krúdy-filológia egyszerűen nincs”. Márpedig ezeknek a nógrádi vonatkozásoknak a felderítése az életmű egé­ szének teljesebb m egértetéséért mindenképpen szükséges. Még akkor is — miként azt látni fogjuk —, ha a valóság sok esetben sivárabb, kegyetlenebb, mint az az egyes művekben jelentkezik. (A kérdéssel részletesen is foglalkoztam abban a tanulm ány­ ban, amely a Nógrád megyei múzeumi évkönyv 1978. évi köteté­ ben jelent meg.) Milyen motívumok öröklődhettek át Krúdy Gyulában a nóg­ rádi múltról? Először is a vidék, a táj, az ősök szülőföldjének szeretete. A család lakhelye Szécsénykovácsi volt (ma Kovacov­ ce, Csehszlovákia). Ez a Szécsénytől nem messze levő kis fa­ lucska az Ipoly partján fekszik. A nógrádi dombok itt körbe fogják a szécsényi réteket, az Ipoly ezüstösen kanyarog szűk medrében, ki-kiöntve. jókora darabokat kanyarít le a jó minősé­ gű szántóföldekből. A falu egyike a környék jelentéktelen tele­ püléseinek. Még temploma sem volt, így Varbóra jártak át a hívek a m atrikulákba bejegyeztetni életük jelentős eseményeit. Itt olvashatjuk azt is, hogy az író nagyapja 1823. december 28án született, Kálmán pedig 1826. február 26-án. (Az anyaköny­ veket ma a Besztercebányai Kerületi Levéltárban őrzik). A Krúdyak eredetileg Zólyomból kerültek ide, s a megye szegényebb sorsú kisnemesei közé tartoztak. Életmódjuk, tevé­ kenységük nem egyedi, rétegük általános képét tükrözi. A csa­ lád igazi „fénykora” a 1832—1848 közötti időszak. 1832-ben választják meg az író dédapját, Krúdy Jánost a megye várna­ gyává. A romantikus hangzás ellenére a cim igen hétköznapi foglalkozást takart, ma afféle gondnoknak, ügyintézőnek nevez­ hetnénk. (Így pl. feladatai közé tartozott a megyeháza rend­ bentartása, tűzifa beszerzése a hivatalok számára, a hajdúk fel­ szerelésének beszerzése, a rabdolgoztató intézet gazdasági ügyei­ nek intézése stb.) De bármi is legyen a feladat, mégiscsak vármegyei hivatal volt ez, ami csekélyke fizetéssel és némi „befolyással” is járt. A családnak m indkettőre szüksége volt. Az iratokból egy labi­ lis, kölcsönökre alapozott kisnemesi gazdaság képe bontako­ zik ki, amelyben a főszerepet a máról holnapra való megél­ hetés örök gondja játszotta. Krúdy János és testvérei (Mária, Pál, Apollónia) állandó pereskedésben álltak. Perbe szálltak idegenekkel éppúgy, m int egymással, vagy éppen anyjukkal. Ezek az ügyek minden esetben anyagi vonatkozásúak. Birtok­ háborítások, vissza nem fizetett kölcsönök, örökösödési viták, stb. aktáival jártak-keltek a fiskálisok a kovácsi kúria szo­ báiban. A családtagok életkörülményei szülték ezeket a pere­ ket. A birtok kicsi, a gazdálkodás korszerűtlen, elavult, a meg­ élhetés egyre drágább — meg kellett hát ragadni mindent, ami a felszínen maradáshoz szükségesnek látszott. S a bajokat újak is tetézték. Krúdy János ellen egyre gyűltek a panaszok. Feladatát hanyagul, pontatlanul látta el, elszámolásaiban rend­ re hibák sorakoztak. Odáig ju tott a dolog, hogy különbizott­ ságot hívtak össze a várnagy ellen emelt panaszok kivizsgá­ lására. 1846-ban távoznia is kellett hivatalából. S noha a vizs­ gálat hosszú ideig tarto tt — illusztrálva a vármegyei ügyin­ tézés tehetetlenségét —, ítélet mégsem született, m ert a m ár­ ciusi forgószél ezeket az iratokat is a történelmi szemétládába sodorta. Ebben a környezetben élt és nevelkedett Krúdy János hat gyermeke. A négy lány: Mária, Ilona, Izabella, Amália, és a két fiú: Gyula és Kálmán. Két ellentétes jellem. Gyula a „jó fiú”. A család szemefénye, iskoláztatása állandó gond. A megyétől kért segítség útján juttatják el Nagyváradra, ahol jogi tanul­ m ányait végezte. Azok befejezése után elindult ő is a szoká­ sos hivatali pályán: 1846-ban tiszteletbeli aljegyzővé választot­ ták. Ő lett volna hivatott újra magasra emelni a Krúdyak csa­ ládi címerét. 1848-ban önként jelentkezett a 7. honvédzászló­ aljba, hamarosan őrmester lett, 1848. december 29-én lépett elő hadnaggyá, majd a 18. zászlóaljban lett főhadnagy. Nincs tudomásunk arról, hogy ő lett volna Klapka hadsegédje, de hogy vitézül harcolt, az kétségtelen, hiszen az ostromlott ko­ máromi várban nevezték ki századossá 1849. augusztus 29-én. Innen távozott ő is menlevéllel, előbb haza, majd később Deb­ recenbe, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Kálmán a másik véglet. Az ő taníttatására, képzésére már nem futja a család anyagi helyzetéből. Neki otthon kellett m a­ radni, s folytatni a hagyományos kisnemesi életet: gazdálko­ dás a parányi birtokon, örökös gazdasági zavarok, pereskedé­ sek, kiúttalanság minden területen. Élete azonban — talán épp a fenti körülmények m iatt — más fordulatot vett. Nevével 1841-től legtöbbször a megye fenyítőtörvényszéki jegyzőkönyvei­ ben találkozunk. A vádak ellene: egy juhászbojtárt félig agyonvert, betört a megyeházbeli lakásokba, s a legsúlyosabb: lányokkal erőszakoskodott. Egyik-másik vádban sikerült felmen­ teni őt, de a ,,lányfertőzések”-ben a vádak igaznak bizonyultak. A család egyetlen kiutat látott: katonának adni a bajt bajra halmozó, a családra szégyent hozó fiút. Így a forradalm at Kál­ mán m ár egyenruhában érte meg. Katonai pályafutásáról egye­ lőre nem sokat tudunk, de az kétségtelen, hogy a történelmi források gllentmondanak az írói fantázia alkotta kalandoknak. Nem volt Görgey futárja, sem a vörössipkás halálzászlóalj pa­ rancsnoka, sem 200 fős népfölkelő csapat vezére. Egyszerű ka­ tonaként (1848. december 22-én nevezték ki alhadnaggyá) be­ csülettel végigküzdötte a drám ai másfél esztendő harcait. Világos u tán azonban nem tette le a fegyvert. Kilátásta­ lannak ítélte meg a helyzetét: börtön, vagy nyolcévi katonás­ kodás vár rá, otthon esetleg a reménytelen, sivár élet. Válasz­ totta hát inkább a szabadabb világot, életet. De valóban ge­ rilla lett volna, az árulók réme? Sajnos, a források ennek is ellentmondanak. A fennm aradt iratokból, körözvényekből, saj­ tótermékekből, sajnos nem a szabadságért küzdő hős, nem egy legendás betyár képe rajzolódik ki, hanem egy közönséges úton­ állóé. Ez még akkor is így van, ha ismerjük a hivatalos állás­ pontot, amely igyekezett a közvéleméhy szemében a bújdosókat, a betyárokat bűnözőként feltüntetni, elrettentve tőlük a szim­ patizánsokat. S egy másik apró adalék: a megye néprajzi ha­ gyományaiban sem szerepel alakja. Vidróczki vagy Sisa Pista kalandjairól mondák, dalok szólnak, de Krúdy Kálmánról se­ hol egyetlen szó sincs. De hát m iért is üldözték őt? Utasok fosztogatásáért, rab­ lásért, állatok elhajtásáért és a legtöbb esetben nőkkel való erőszakoskodásért. A megyei sajtó még harm inc év múlva is ezt írta ró la : „ . . . Krúdyról az a való, hogy ő rabolt és fosz­ togatott mindenütt, ahol lehetett. Félelmetes volt, m int kapcza­ betyár, aki védtelen nőket is megtámadott úton-útfélen”. Több­ ször is elfogták, de mindig megszökött. Halála is egy szökési kísérlet közben esett. Elfogása után a gyarm ati börtönből Vác­ ra kísérték egy másik asszonyhistória kivizsgálására, s haza­ felé jövet Rétság és Vadkert között szökni próbált. Ekkor ér­ te őt a halált hozó csendőrgolyó. 1861. november 28-án Orma t A ntal rétsági plébános megkönnyebbült szívvel jegyezte be a halotti anyakönyvbe: „A vad, veszélyes, közismert rabló méltó büntetését elnyerve, így veszett el szánalmas m ódon.” 19 �A K rú d y család n ó g rá d i ág a tö rté n e té n e k legizgalm asabb eszten d ei 1861-ben te h á t le z á ru lta k . A z író n a g y a p ja m agával v itte S zabolcsba a n ó g rá d i tá j em lékét, a kisn em esi é letfo rm a m egő rzésre sem m éltó h ag y o m án y ait, a szeren csétlen so rsú te s t­ v é r m egrázó tö rté n e té t, hogy a z tá n m in d ezek a családi elb e­ szélések tisz tító h a tá s á n á t K rú d y G y u la m ű v eib en m e g ú ju lt é le tre k eljen ek . (Praznovszky) I l u h Is tv á n Leltár a tanyán M ár csak egy vad g alam b D énes Géza M arad t velü k A híd S eg y n éh án y v eréb k e E gy ló egy teh én k e A falu b ó l kis ösvény v ezet a n a g y h á ti h a tá rb a . H osszan kígyóz­ va, m eghú zó d v a k a n y a ro g az erd ő m ellett. Az ösvény betap o só ­ d o tt, m e rt év tized ek ó ta azon k ö zlek ed n ek a gyalogosok, átv á g v a egy dűlőközt. Az e rd ő m e n té n v a la m e ly e st szélesebb. S o k an k e ­ re sn ek itt a n y á ri n a p tü ze elől h ű v ö s m en ed ék et, leh ev ered v e az ösvény szélén, az á rn y a s fá k tö v éb en . T ú l az erd ő n lapos te rü le t gy úlik le egészen a lá tó h a tá rig , lu stá n , szin te n y o m asztó csönde­ sen sz é tte rp e sz k e d v e : a Tólapos. N ev ét o n n a n k a p ta , hogy v a la ­ m ik o r tó m o sta a lapos a ljá t, tele sás, n ád , k á k a és egyéb vízinö­ v én y ek k e l; in k á b b lá p v a g y m o csár v o lt az, m in t n y u g o d t, szép, tiszta tó. O tt, ahol a víz ö sszeszűkült és cserm ely t a lk o to tt, h íd áll m a is; a h a jd a n i tó egész v ilág áv al e g y ü tt n y o m ta la n u l e ltű n t, csak ez a kis h íd e m lé k e z tet a rég le tű n t időkre. A h íd n a k csak eg y ik k o rlá tja v a n m eg, az is szép, k ö v é r g a z d á t s e g íte tt az m á r á t az alv ég rő l végre. H á n y p e rp a tv a rn a k , h á n y ádáz á ta v itá n a k ja ez a híd. T á n a z é rt föld a föld, h o g y leg y en m a rn ia te s tv é rt a te stv é rn e k ? k o rh a d t. D e sok a m ódosabb fel­ v o lt m á r a ta n ú ­ m ié rt gyűlölnie, O k tó b e r v ég én ek egyik esős d é lu tá n já n ép p en efelé a kis híd felé n y ú lá n k fia ta le m b e r igyekszik az ösvényen. K eze ökölben, a rc á t e lto rz ítja a düh. N éha csak n em szalad, m á sk o r le lassítja lép te it. Liheg. H an g o san beszél m a g á b a n : — M ajd ad o k én n e­ ked, vén piszok! — Ig y é ri el az erd ő t, a h id a t. Á tlódul a k o rlá t­ já n és az idős p a ra s z te m b e r fe lé siet, a k i egy üszővel és egy ösz­ v é rre l szá n to g a t a T ólaposon. M ik o r az észreveszi a csapzott h a jú fia ta le m b e rt, m e g á llítja az á lla to k a t és egy v a s ru d a t készít a k e ­ zeügyébe. A fia ta la b b ik p a ra sz te m b e r m in te g y húsz m é te rre m eg­ áll előtte, sz é tte rp e sz ti a láb át. Egy k a m ra S n é h á n y egérke Egy p á rn a Egy to rn y o s ágy Egy asztal egy lábas Egy m acska egy k u ty a S egy v illá m v e rt akác E g y n éh án y ty ú k Egy p á r jé rc e E gy su b ló t s k é t tá n y é r K ét p o h ár K ét k anál K ét tám lás-szék egy csésze S egy ó n -szü rk e ég Egy p á r vén cseléd S.O .S.-t jelez A lecsa v a rt lám p a fénye Hová tartozom — M ostm án nem tá r g y a lu n k ! K ia d ja a n ég y h ó d at, v a g y . . . Az öreg em b er szólni n em bír, csak néz m ag a elé n ém án , fu lla ­ dozó d ö b b en ettel. É des fia á ll e lő tte ölni készen . . . — Szóljon h á t! — sü rg e ti am az. — E leg et h azu d o zo tt, az isten t m agába. S z é tm a rtá k a közöst, am i az enyém , az az enyém . K iad ­ ja h á t a négy h ó d a t, v a g y . . . — A zzal lassan , e lsz á n tan m eg in d u l az ö reg em b er felé. Az csak áll, h a n g ta la n , m e g b é n u lt to ro k k al. V alam i tom pa, h a sító fájd a lo m , v a la m i sötét, n eh éz em lék s ú jtja fejbe. M in th a m in d ez v a la m ik o r u g y an íg y , u g y an ezen a helyen m á r m e g tö rté n t v o ln a. . . S h irte le n , m in th a e lh ű ln e a világ k ö rü ­ lö tte, m á r n em is tu d ja h o l van , m i tö rté n ik vele. A fiú t m e g v a d ítja a p ja szótlansága. T en y ere ökölbe szorul, s az ökle m á r ü t is. E gyet, k e ttő t, ötöt. T ö b b et csak az ért nem , m e rt az ap ja, az éd e sa p ja összerogyik. U ra m iste n , vége! — fu t á t a fiú gerin cén a hideg. M e g ra g a d ja az a p já t g rim a n c á n á l fogva, s h ú z ­ za-v o n ja a h íd felé. O tt a h íd a la tt m a jd jó h e ly e n lesz. N em lá tja senki. H a jtja a bosszú, m ég in k á b b az ijedelem . F u tá sn a k ered, bu k d ácso lv a igyek szik te rh é v e l a h íd felé. J a j, csak m ost ne jö jjö n valaki. A hídhoz é rv e csak n em összerogyik ijed téb en . A p ja h a n g já t h a llja h á ta m ögül. F ellélegzik, re m én y k ed v e, lih egve hajo l az öreg fölé, aki v é rb e h ű lt fővel, le h u n y t szem m el fekszik a fia k a r ­ já b a n és h a lk a n , szabad k o zv a n y ö g i: — M ost m án elég, fiam ! H agyj itt, fek tess le! É n is csak eddig cipeltem az ap ám . . . C sak idáig, a hídig. 20 H ova tarto zo m kihez Tél van S ü v ölt az ord as H alál-záporos alkonyom S napom F élelem -borzas Félek Z u h an o k fá j Az em b er egyedül féreg K ita g a d ja a tá j K i fogad be S ki fogja fel jelem A m indenség H űvös oldalán K i jön végig velem �HAGYOMÁNY Tallózás bányászatunk élő örökségei között H a v isszatek in tü n k ip a rtö rté n e tü n k m ú ltjá b a , la th a tju k , hogy a 19. század utolsó h arm a d áb a n , m a jd a századfordulón n ag y ip ari üzem m é vált, országos jelentőségű ip a ri üzem ek tele­ pítésében a szén felh aszn álása fontos ip a ri-te le p ítési tényező­ k é n t szerepelt. A sz én b án y ászat m ú ltja, a n n a k ellenére, hogy a szén m á r több m in t k é t évszázada ism ert és felh a szn á lt e n e r­ giahordozó, m égis kevésbé ism ert, m in t az ércbányászat. A rá n y ­ lag rövid id eje em elk ed ett olyan jelentőségre, hogy h azán k b an is tú lszá rn y a lja az ércbányászatot. A szénbányász — nevezzük ezu tán csak bán y ászn ak — lényegében az ércbán y ásztó l ta n u lta a m esterségét, haszn o síto tta fogásait, v e tte á t h ag y o m án y ait és szokásait. (Talán nem véletlen, hogy a bányász k ö zism ert je lv é ­ nye is az ék és k alap á cs volt: az ércbányász szerszám a.) A m ikor a szakszerű k u ta táso k u tán ism e rtté v ált a szénvagyon, a vállalkozók u tán m e g in d u lt a bányászok v án d o rlása a megyébe. Így a századfordulóig k ia la k u lt b án y atelep ek en (ko­ lóniákon) a tö rzsg á rd át az idegen ajk ú , b etele p íte tt sz ak m u n ­ kások képezték. Ezek nagy része a felv id ék rő l érk e zett (liptákok, krekácsok, cipszerek, polyákok), de nagy szám ban k eres­ ték fel a környező telep ek et au sztriai, stá je r, k a rin th ia i (szlo­ vén gráner), cseh, sziléziai b án y am u n k áso k is. A nag y o b b részt idegenből te le p íte tt b án y am u n k áso k rétegéhez a m ú lt század k ilencvenes éveitől kezdve egyre nagyobb szám ban kapcsolód­ ta k bán y ászn ak a helybeli lakosok közül is. Ez a bányászok m unkakörülm ényeiből, m u n k á jáb ó l következő eg y m ásrau taltsá­ gon, az összetartozáson tú l a m u n k á n k ív ü li életm ó d ju k at is m eghatározta. Így a vidék néphagyom ányaihoz, szokásainak k i­ k ialak u lásáh o z ho zzájárul, hogy a b etele p ü lt vagy csak idény­ m u n k á t vállaló külföldi m unkások h agyom ány ait á tv e tté k a hazai, a b án y á v al csak m ost ism erkedő bányászok. E záltal a b án y av id ék ek hagyom ánya gazdagabbá és régib b é v ált, m in t p éld áu l a nagyipari m unkásságé. A term ész et erőivel fo ly tato tt h arcb an , m in d en m ás m u n k á n á l m ostohább viszonyok között h elytálló bányászok ap á ró l fiú ra szálló m esterségét, foglalkozá­ sá n a k m ú ltjá t, h agyom ányait m egism erni és g y ű jte n i: ez egyik legfontosabb te rü le te n a p ja in k k u ta tásán ak . A M AG Y A R B Á N Y Á SZV ISELET B árhol is la k o tt a b ányász, a v id é k tö b b i lak ó itó l egészen el­ té rő életm ó d o t fo ly ta to tt, m u n k a b e o sz tá sá b ó l k ü lö n é le tre n d e t a lk o to tt m a g án ak , és k ü lö n á llá sá t d ísz ru h á já v a l is kifejezésre ju t­ ta tta . A b án y ász e g y e n ru h á z a ta ősi h ag y o m án y o k o n alapszik, és al­ k alm as v o lt a rra , h o g y jelezze sa já to s foglalkozását. A b án y ászv i­ seletn ek a h ag y o m á n y a azokon a v id é k e k e n a legjellegzetesebb, ah o l a b á n y á sz a t (ércb án y ászat) m ú ltja is jelen tő s. H azán k b an m á r a 14. századtól is m e rjü k a b á n y ászv iseletet, sőt színeit is a 16. századtól. A selm ecvidéki (alsó -m ag y aro rszág i b á n y a vidéki) bány ászo k ru h á z a ta fe h é r k a b á t, p iro s n a d rá g , fe k e te csizm a, zöld k a lp a g volt. A m ik o r a 17. századtól a bécsi u d v a ri k a m a ra kezé­ b e k e rü lt a b á n y a v id é k irá n y ítá sa , a b án y ászv iseletb en is v á l­ tozás k ö v e tk e z e tt be. A színes ru h á z a to t az országosan e lte rje d t „ fre ib e rg i” fe k e te b á n y á sz ru h a s z o ríto tta ki. Ez a ru h a le tt k é­ sőbb a szénbán y ászo k e lism e rt d ís z ru h á ja is, k isebb m ó d o sítá­ sokkal. (A ru h a őse a n ém eto rszág i H a rz h eg y ség ben fekvő F re i­ b erg b án y á sz a in a k viselete volt.) A jelleg zetes k é k vag y fek e te bányászinges, galléros, a ra n y ro jto s, leb er n yeges, fe k ete v ag y b a r­ n a k a b áto s, fe k e te n ad rág o s, b á n y ászjelv én y es ara n y g o m b b al d í­ szíte tt, csatos fa rb ő rö s r u h a m eg ő rizte az évszázados h ag y o m á­ ny o k at. S zínei csak a k o h ászo k n ál és k o v ácso k n ál té rte k el a b á ­ nyászok viseletétől. A salg ó b án y ai és a s a lg ó ta rjá n i b á n y a m u n k á so k n á l ren d szere­ síte tt e g y e n ru h a a csehországi p rib ra m i cég r u h á já n a k m in tá já ra készült. A v iselet kiegészítője, az ü n n e p e k re felv ett ru h a ta rto z é k a v o lt a k a rd és a fokos is m in t eg y etlen em léke a b án y ászo k feg y v er­ viselési k iv á ltsá g á n a k . A feg y v erek viselésétől 1822-ben tilto ttá k el a b án y ászo k at, s íg y a fokos (m in t jelk ép es feg yver) le tt a dísz­ ru h á z a t ta rto z é k a , a b án y ász fo g lalkozásának, h o v a ta rto z á sá n a k szim bólum a. Ily en szim bólum az ered etileg v é d ő ru h a -fu n k c ió t b etö ltő „ fa rb ő r” is, am i szin tén b árso n y b ó l kiszabva, fe lk e rü lt d ís z ru h á já ra is. (De csak azok v iselh ették , a k ik a föld a la tti, nehéz, veszélyes m u n k á t végezték.) A felszab ad u lás u tá n , 1949-ben a b án y ászo k n ak sö té tk é k színű e g y e n ru h á t írta k elő, a ran g fo k o zato k fe ltü n tetésév el, de ez n em v á lt igazi b án y ászv iseletté. N a p ja in k b a n fo lyik az ú j, az ősi h a ­ g y o m án y o k at fig y elem b e vevő b án y ász d íszeg y en ru h a tervezése, m ely m éltó lesz a h ag y o m án y o k to v áb b v itelére. A BÁ N Y Á SZ Ü N N E PE I K arácsonyi, h ú sv é ti ü n n ep ek en , Szt. Istv á n k o r, a b á n y a véd ő ­ szen tjén ek n a p já n m u n k a sz ü n e t v o lt a b á n y á k b a n , és ily e n k o r d ísz ru h á b a n , zászlósa n v o n u lta k fel a bányászok ü n n ep eln i. D e ezeknek az ü n n e p e k n e k a m ag y aro rszág i elte rje d é séb e n is az id e ­ g enből jö tt b á n y a m u n k á so k já tsz o ttá k a fő szerepet. A z ü n n e p so rá b a n is ig en érd ek es és izgalm as a védő szen tek k u ltu sz á n a k a kérdése. A v allásosság a bány ászo k életéb en részben k én yszer, részben m eggyőződés volt. (E nnek tá rsa d a lm i h á tte ré rő l m ost n em e jtü n k szót.) A különböző tá rs u la to k eg y ö n te tű e n b ev ezették és kötelezővé te tté k a b á n y á b a való leszállás e lő tt az im ádkozást. A felolvasó­ b a n gyülekező b á n y á sz o k n a k a b á n y a v éd ő szen tjén ek k ép e e lő tt k e lle tt im á ju k a t elm o n d an iu k . E n n e k fo rm á i k ü lönbözők v o ltak , az öreg b án y ászo k visszaem lékezései sze rin t egyes b á n y á k n á l a teljes im át, m á s u tt csak egy rö v id fohászt k e lle tt e lm o n d an iu k — h o g y tö b b idő ju sso n a m u n k á ra . (B ag ly asalján oly szig o rú an v e tté k az im ád k o zást, h o g y m u n k á b a állás e lő tt igazolni k e lle tt az iste n tisz te le te n való részvételt.) A b ab o n ás h it és a kü zd elm es éle tte l szorosan összefüggő vallásosság álta lá n o s e lterjed éséh ez h o z z á já ru lt a b án y ászo k é letéb en a foglalkozásból adódó n ag y ­ fo k ú b izo n y talan ság , a m it csak fokozott az alacso n y tech n ik ai színvonal, a „g rü n d o lási láz” id ején a h an y a g sá g s az en n e k ny o ­ m án fellépő g y ak o ri bányaszeren csétlen ség . A sú jtó lé g ro b b a n á s k ö v etk eztéb en a bányász, a k it a tűzeső el­ le p e tt, n e m ta lá lt m a g y a rá z ato t a jelen ség re, te rm é sz e tfe le tti erő k összefogására g o n d o lh a to tt csak. A g y ak o ri om lás, b á n y a b e li ro b ­ b an áso k ellen im ádkozással p ró b á lt védekezni. Ezzel m a g y a rá z ­ h a tó a védő szen tek m eghonosodása a b á n y á sz a tb a n is, k ü lö n ö ­ sen a 17— 18. század b an e lte rje d t Szt. B o rb ála -tisz te le ttel. (A vé­ d ő szen tek á lta lá b a n k ap cso lato sak v o lta k a foglalkozással, azon­ b a n B o rb ála élete sem m ilyen k ap cso lato t n em tu d fe lm u ta tn i a b á n y a m u n k á v a l. É rd ek esség az is, hogy tö b b m ás foglalkozási ág is tisz te lte ; így p éld áu l v á ra k , to rn y o k , tü z é re k v éd ő szen tje is volt, de im ád k o ztak hozzá ziv ataro k , tű z ellen is.) A v é rta n ú h a ­ lá lt h a lt n ik o d ém iai k irá ly lá n y tisz telete a 14. század b an a la k u lt ki E u ró p á b a n , k ö zelebbről H o llan d iáb an . A 15. század b an m á r m in d en b án y ász véd ő szen tje lett. (A 14. védőszent so rá b a ta r to ­ zott.) A z örökös veszedelem ben élő b án y ász elő sz e re tette l tisz­ te lte és fo rd u lt feléje, h ív ta segítségül végszükség esetén. A védő­ szen t tisz te le te C sehországon k e re sz tü l e lju to tt S elm ecb án y ára is; u g y a n is itt ta lá lk o z u n k vele először, az ércb án y ászo k k özött. A 15. század b an a B o rb á la -k u ltu sz b eh á ló z ta a fe lv id ék et (ü n n ep e d ecem b er 4-én volt), a k u ltu sz e re je azo n b an csö k k en t a tech n ik a, az e m b e ri gondolkodás, m egism erés fejlődésével. A m ú lt század végén állam ilag ism ét fele le v e n ítetté k a v éd ő szen tek k u ltu sz á t, de m o st m á r Szt. Is tv á n t a k a rtá k „ m e g h o n o sítan i” a m a g y a r b á ­ nyászok között. (1893-ban tű n ik fel először S zászváron.) A m a g y a r 21 �Borbála-kultusz utolsó nyomát a salgótarjáni szénmedencében, pontosabban az etesi Gusztáv-aknán találták meg 1928-ban. Érdekes jelenség, hogy Nógrádban egy új szenttel találkozunk, akinek eredetét még nem tudjuk teljes mértékben tisztázni. Ez a védőszent is külföldi eredetű: Szt. Borbála mellett vidékünkön Szt. Prokop vagy Prokopius napját is megünnepelték (a július 4-ét követő vasárnapon); amely napot egyes források a bányászok szentjének ünnepeként jelölik meg. Talán megyénkben helyen­ ként népszerűbb is volt, mint Borbála. Ünnepnapján az öregek visszaemlékezése szerint ingyen kapott minden bányász húst, kenyeret és bort, s a többi ünnephez hasonlóan egyenruháját fel­ öltve, tisztikarral az élen vonultak a bányászok istentiszteletre, m ajd délutáni mulatságra, élükön a katonazenekarok m intájára megszervezett zenekarral. Prokop tiszteletét azonban a bányá­ szok nagy része nem vallási eredetűnek tekintette, hanem bányatulajdonosként, az első szénkutatóként emlegették, aki a szenet felfedezte Salgótarján környékén. (Kazár) Egyes bányavidéken szintén úgy vélekedtek, hogy Prokop volt a legelső bányász, aki leért a szénhez. (Forgách-bányatelep, Nagybátony.) Volt aztán olyan telep is, ahol nemcsak a szén felfedezőjének, hanem egye­ nesen Borbála férjének tartották. (Somlyó-bányatelep.) Sőt, van olyan változat is, hogy Prokopot Borbála beszélte rá az éjszakai m unkára — m ert igencsak kikapós asszony volt — s azóta van éjszakai munka a bányában (így tartották Nemtiben az öreg bá­ nyászok). Prokop napjából napjainkban m ár csak az akkor osz­ tott cipó m aradt fenn, összeolvadva a Borbála-napi emlékekkel, amikor is egyes helyeken pénzt is kaptak a bányászok (Kazár). Szt. István napját a bányavidékeken 1950-ig tartották meg (Nagybátony), a János-napot viszont a visszaemlékezés szerint csak a szlovák eredetű bányamunkások ülték meg (Kazár, Nagy­ bátony). BABONÁS HIEDELMEK Az éjszakai kísértetektől való félelem szoros okozata volt a val­ lásos és babonás képzeteknek, a bányarém alakja (mint más hie­ delmek is) a bányaművelés meghonosodásával, az azt elterjesztő bányászokkal jelent meg vidékünkön. Közelebbről Németorszá­ gon, Cseh- és Morvaországon keresztül érkezett el hozzánk, és csak ott honosodott meg jobban, ahol a fennm aradását elősegí­ tő hagyományok, életkörülmények lehetővé tették. Csak ott tud­ tak fennmaradni azok a kifejezések (mint pl.: Bergmann, Berg­ männlein és elszlávosodott alakjai: Bergmanyik, Pergmanik, Bergmandli és ennek magyar változatai, mint Törpe, Vizesem­ ber, Tüzesember, Bányarém alakja), ahol gyakori érintkezésben voltak a bányamunkások bevándorlása révén azon területek né­ pével és hagyományával, ahonnan a bányarémre vonatkozó hie­ delmek származtak. Így nem véletlen, hogy a bányászok folklór­ jának prózai része a bányaszellemekkel, a bányában élő rémekkel kapcsolatos. A rém alakban különbözik a magyar hiedelemvilág szellemeitől: hol apró emberke, hosszú szakállal, vörös csúcsos sapkával, hol bányászruhában, vörös ruhában, zöld kal­ pagban csákánnyal, méccsel, bottal jelenik meg a bányászok előtt (Nagybátony, Somlyótelep). Néha nem látják, csak hallják létét, vagy látják lám páját felvillanni. A bányász szerencséjére vagy balszerencséjére nagy befolyást gyakorolt a bányarém, de Nógrád megyében jóságos szellem volt, m ert a balesetek előtt je­ lent meg, figyelmeztetve a bányászokat. Majd minden öreg bá­ nyász tud életéből valamilyen csodás jeladást, ami után valami­ lyen bajtól megmenekült. A bányarém állat alakjában is megje­ lent (patkányként), és különösen omlás előtt figyelmeztette a bá­ nyászokat (Baglyasalja). Salgótarján környékén, Inászón Per­ mondli alakban ismerték, és a krekácsok, polyákok meséiben sze­ repelt. (A krekácsok a Körmöcbánya környéki ércbányászok vol­ tak.) Amália- és Albert-aknán a gránerek és cipszerek között szintén élt a Permondli alakja (a karinthiai szlovén és Szepességi német bányamunkások körében). Salgótarjánban az öregek sze­ rint ünnepeken jelent meg és többnyire jutalmazott. A bánya­ törpe alakja fellelhető Salgóbányán is, ahol hirtelen szokott fel­ tűnni és eltűnni. Nem szerette a fütyülést, a káromkodást a bá­ nyában. Ilyenkor szokott a baj történni. Még az újabban keletke­ zett bányavidékeken is emlékeznek az öregebbek a bányaszellem­ re, aki veszély esetén figyelmeztette a bányászokat (Nagybátony). Szvircsek Ferenc 22 Egy választás Nógrád megyében A cím természetesen nem véletlen. A dualizmuskori Magyar­ ország választási csalásairól, rafinációiról Mikszáth írásai ismere­ rete nélkül írni lehetetlen. Kiváltképpen az az író szülőföldjén Nógrádban. Katánghy M enyhért hihetetlen kalandjai, bontói és körtvélyesi csínyjei, választási trükkjei ma m ár a klasszikus esetek közé tar­ toznak. De a kalandok ötleteiért nem kellett Mikszáthnak mesz­ szire mennie. Szűkebb pátriája szinte ontotta a megörökítésre méltó választási csalásokat, „úri huncutságokat”. Országszerte köztudott volt, hogy a megyében nincsen választás, visszaélés, a szavazók kijátszása nélkül. Néhány példával illusztráljuk állí­ tásunkat, mielőtt a tém ánkul választott, száz évvel ezelőtti válasz­ tásra térnénk. Vahot Imre 1846-ban felvidéki utazásra indult. (A kor út- és egyéb viszonyait ismerve ez sem volt sokkal kisebb vállalkozás, m int Csoma Sándor eleinket kereső útja!) Élményeiről a kor di­ vatos műfajában, útijegyzetekben számolt be a Pesti Divatlap­ ban. Útba ejtette Nógrád megyét is, és sok minden egyéb mellett észrevette, hogy Gyarmaton a vármegyeháza homlokzatára igen tetszetős feliratot vésettek a megyei urak: „Nógrád a közügyért”. Nem állta meg. hogy ne fűzze hozzá; azért a magánérdek sem szorul olykor-olykor háttérbe. Főleg tisztújítás és követválasz­ tás esetén. Majd így folytatja: „Nógrád volt a legelső megye, melly keblében a korteskedés, a lélekvásárlás csörgő kígyóját táp­ lálá, fölnevelé.” Van-e helye kételkedésnek a kortárs véleményé­ vel szemben? Még ha az utókor szégyenkezését leszámítjuk, ak­ kor is kényelmetlen ítélet ez, amelynek mindenképpen lehetett alapja és amelyet aztán a következő esztendők igazoltak is. (Nagy Iván is azt írja egyhelyütt, hogy a megye a korteskedés szülő­ földje: „Hagyomány után azt beszélik, hogy itt hajtott gyöke­ ret legdúsabban ez a gyönyörűséges és élvezetes dísznövény.”) Az 1869-es választásokról a megyetörténetben is olvashatunk. Idézik az Ipoly című lapot, amely szerint egy népszerűtlen je­ löltnek 40 000 forintra volt szüksége ahhoz, hogy esélyesebb ve­ télytársát kiütve, ő kerüljön be az országgyűlésbe. Tíz évvel ez­ előtt erre még elég volt 5—6000 forint, teszi hozzá a cikkíró. (Ehhez még csak annyit, hogy ekkoriban egy 6—8 holdas paraszt évi jövedelme 30—40 forintot tett ki.) S ez a hatalmas összeg a klasszikus eszközökre szükségeltetett: kortesek fogadása, a választók etetése, itatása, lepénzelése. A módszerekre nézve idézzük Mikszáthot, aki például ezt írta egy esetben Pulszky Ágostról: „Éppen volt egy heverő kerület Füle­ ken. Füleket képviselni Guszti kiválóan alkalmasnak látszott. Fölléptette tehát a papája s egyszerre csak azon vette észre ma­ gát, hogy meglett. Miként lett meg, arról csak a papa, meg a szé­ csényi pince tudna szólni.” Így m ár érthető ez az összeg és érthetői a rendeltetése is. Az 1869-es választást csaknem húsz esztendővel később is em­ legették még. 1887-ben a Nógrádi Lapokban ezt olvashatjuk: „. . . hetekig tarto tt a lélekvásárlás, capacitálás és a mulatság... sőt gyakran megesett egy kis utczai harc is.” Ám az 1872-es vá­ lasztások még ennél is nagyobb vihart kavartak. Valóban na­ gyobbat, m ert erről m ár országszerte is beszéltek, s nem tudták eltussolni. Mikszáth ennek a történetét is megírta 1881-ben. E szerint a megye képviselői összejöttek Pesten s úgy találták, hogy a múltkori választások túl sokba kerültek. Olcsóbban kellene a következőt megcsinálni, sőt a legjobb volna talán ingyen. Fel­ osztották hát egymás között a kerületeket: „Válasszuk meg saját magunkat. Te képviseled Füleket, én Nógrád kerületét, ő Szé­ csényt, az S zirákot. . . Két Tisza-pártit engedünk és punktum .” Egy szemernyi írói túlzás sincs ezekben a sorokban. Ismert tény, hogy ilyen megállapodás valóban született. A jobboldali pártnak 4, a baloldalinak 2 m andátum jutott az egyezség értelmé­ ben, s még biztosítékot is helyeztek le az esetleges szerződés­ szegők ellen. Hiába lett országos skandalum belőle, a végén, csak elsimult az ügy, s a nógrádi választó gondolkodhatott, ugyan most m ár melyik pártra szavazzon, melyik képviseli az ő érde­ két. Úgy véljük, elég hathatós bevezetés ez a száz év előtti válasz­ tás történetéhez. Az események főhőse a m ár említett Pulszky Ágost. Apja Pulszky Ferenc, a szécsényi uradalom birtokosa, a. �reformkor jelentős alakja, az 1848-as polgári forradalom egyik vezető politikusa, az emigráció szervezője, de minden funkció­ ban meglehetősen ellentmondásos és nem egyértelmű tevékenysé­ géről közismert. Forrásunk ebben az esetben a Nógrádi Lapok és Honti Híradó, a kormány megyei orgánuma, amely ugyan a pártatlanság lát­ szatát kívánta kelteni, de ez nem túlságosan sikerült. Az 1878-as választásokat közvetlenül megelőzően — Pulszky Ágost Szécsényben jelöltette magát — a leendő képviselő értekez­ letet hívott össze a kastélyban. Ezen a „házi konferencián” Pulsz­ ky 40—50 ember előtt kifejtette, hogy szakított a Szabadelvű P árttal s az Egyesült Ellenzékhez csatlakozik, m ert úgymond, ott „szabadabban reményli az ország érdekeit előmozdíttatni.” Be­ jelentése, hogy finoman szóljunk, egyáltalán nem aratott sikert. A jelenlevők közül Sréter Alfréd földbirtokos rögtön tiltakozott, mondván, nem óhajtják az ellenzéket szaporítani. Elégedetlen­ ségük olyan mérvű volt, hogy rögtön új képviselőjelöltet állítot­ tak Harmos Gábor ügyvéd (a megye később főjegyzője) személyé­ ben, ki korm ánypárti lett volna. A résztvevők egyúttal azt is ki­ m ondták: „ideje is, hogy Pulszky úr kétes értékű szereplése vé­ get érjen és politikai kapkodása könnyen hívőkre ne találjon.” Nem vitás, hogy ennek a kijelentésnek, a „politikai kapkodás” szóhasználatnak volt alapja. Négy év is alig telt el azóta, hogy Pulszky mint megválasztott képviselő programbeszédet tartott Szécsényben. Ebben a beszédben m ár felveti a Szabadelvű Párt megalakulásának közeli lehetőségét, és ez szerinte csak a Deákpárt talajáról indulhat ki. Megállapítja, hogy „az eddigi ellenzék nagy része tisztában van azzal, hogy a 67-iki alapok nagyjá­ ból és egészében nem ellenkeznek hazánk érdekeivel.” Végső sum­ mázata: „A jelen kormányt általánosságban támogatni kész.” És íme, pár esztendő m últán m ár szakít a Szabadelvű Párttal, de e szakítás mögött korántsem valódi politikai kiábrándultságot kell keresnünk. Az Egyesült Ellenzék alapjaiban nemigen külön­ bözött Tisza Kálmán pártjától, homályos, bizonytalan program­ juk volt, egységes erőt sohasem jelentettek a parlamentben. A Pulszky-ellenesek nem érték be a fent idézett finom kiszó­ lással. Hamarosan egy figyelmeztetést intéztek a lap hasábjain a szécsényi választókhoz. Ebben egyáltalán nem kímélték ellen­ felüket. A legenyhébb kifejezés a „lidércnyomás”, amelyként a család nehezedik évek óta a szécsényiekre. De elnevezték Pulsz­ kyt „világpolgárnak”, „szabad kőmívesnek”, akinek „se hite, se istene”, s mindehhez még néhány példát is hoznak fel a Pulsz­ kyak „rém tetteire”. Majd ilyen sodró lendülettel fejezték be igen meggyőző agitációjukat: „Polgárok! Itt az idő, midőn megszaba­ dulhattok a hős Pulszkiaktól, azon Pulszkiaktól, kik nemcsak titeket, de a hazát is cserben hagyák, ha a megpróbáltatások be­ következnek.” A botrányos fejleményeket a megye másik frissen induló lap­ ja, a Losonci Híradó is nyomon követte. Híradásaiból m egtudjuk, hogy Harmos Gábor jelölését Sréter Alfrédon kívül még Komjá­ thy Anzelm, Bakos József, Veres Gyula és Zubovics István is tá­ mogatta. E helyi hatalmasságok porondra lépésének is köszön­ hető, hogy rövid idő alatt 300 választó tett hitet Harmos mellett és — teszi hozzá a lap — „Guszti no az m ár szentül megbukik”. Olyannyira biztosnak látszik a vereség, olvashatjuk a következő számban, hogy Pulszky állítólag Békés megyében lép fel, ott biz­ tosabbnak tűnik a mandátuma. Becsületére legyen mondva a Losonci Híradónak, hogy nem vette át laptársa esztelen gyűlölködéseit. Terjedelmes cikkben megvédte Pulszkyt, aki ugyan a „habarék párthoz” csatlakozott, de nagytudású, művelt ember, aki sok dicsőséget hoz még a hazá­ ra és lesz olyan híres, mint most az apja. (Bár az is lehet, hogy e segítőkész szándék azért tám adt fel a szerkesztőben, hogy így is ellentmondjon a gyarm ati újságnak, hiszen jószerivel más sem olvasható a két hetilapban, m int egymást pocskondiázó, vitriolos gúnyolódások.) Bármi is legyen az ok, a Losonci Híradó szót emelt Pulszkyért és határozottan elítélte a Nógrádi Lapokban megjelent cikket, amely szerint Pulszkyék itatják, etetik a választókat, fa­ kiutalásokat adnak nekik, s ha még ez sem vezet eredményre, akkor még fenyegetőznek is: „Ti kutyák, ha Pulszkira nem sza­ vaztok, még az unokátokat is koldussá teszem”. Ez ellenfél tehát nem kímélt semmit: magánéletet, politikai pályát, nem válogatott eszközökben. De minden erőfeszítésük eredménytelennek bizonyult. A családnak még mindig akkora befolyása volt, hogy ha minimális különbséggel, de győzelemmel tudott kikerülni a szelídnek egyáltalán nem nevezhető küzdelem­ ből: „a szécsényi járásban Pulszky Ágost 18 szavazattöbbséggel Harmos Gábor ellenében” megválasztatott. Az augusztus 5-én megjelenő hírrel egy időben, még ugyanab­ ban a számban Sréter Alfréd rövid kis írásban bejelentette, hogy kérni fogják a választás megsemmisítését. Részletesen felsorolja mindazon okokat, amelyek alapján kérik ezt: Pulszky a választó­ kat összegyűjtve, kocsin hozta be Szécsénybe, így szedve össze minden lehetséges voksot. A várost szabályszerű „ostromzár” alatt tartotta, a választókat szinte erőszakkal hurcolták a kastély­ ba, ahol a párthívek össszegyűltek, és a kapukat bezáratta, hogy szét ne széledjenek a Pulszkyra szavazók. Úgy tűnik, Pulszkynak is megvoltak a maga eszközei, nemcsak Harm osnak! Igen valószínű, hogy aztán a háttérben heves viták és egyez­ kedések zajlottak le, m ert csak néhány hónap múlva, november 7-én lépett vissza a vesztes ellenfél az óvástól. Ennek bejelenté­ sekor Harmos Gábor még ezt is megjegyezte: „ . . . részünkről meg­ tettünk mindent, tudtommal ők sem mulasztottak el sem m it.. E finom célzásból is kiolvasható a kíméletlen választási harc, a szavazók minden eszközzel való szerzése. Kemény küzdelem volt ez a javából, de azért halott nem m aradt a csatatéren, m int ahogy a megyében az jó néhány választásnál előfordult. S még valami. Az a lap, amely készséggel helyt adott a kor­ m ánypártot elhagyó politikust becsmérlő, rágalmazó cikkeknek, most Harmos Gábor bejelentése után szemforgató módon meg­ jegyzi: „Pulszky Ágoston úrban a tevékenységet, magas képzett­ séget, a hazafiságot mindig tiszteltük.. . ”Erre talán még Mik­ száth sem tudott volna mit szólni. . . Praznovszky Mihály 23 �Palóc arcok A hollókői fafaragó A latyakos, h avas ú ton k éső d élu tán ju to k el M agyarország egyik legszebb falu jáb a, a palóc hagyom ányokat h ű ­ séggel őrző H ollókőre. A hogy kik ászá­ lódok a kocsiból, gyalogszerrel vágok n ek i a csúszós lejtőnek. L épteim et a kis fato rn yos tem plom felé irányítom , am ely m ost a nagy fehérségben olyan m eseszerűvé vált, m in th a régi b e tle ­ hem esek fele jte tté k volna itt a fázósan összehúzódó házikók között. A tem plom m e lle tt b ú jik m eg K elem en F erenc fa ­ farag ó h áza is. B enn a szobában a házigazda tessé­ kel az asztalhoz. Ő m aga is m ellém te ­ lepszik. Az ötvenéves férfi h a ja m á r deresedik. A hogy ráp illan to k , legfel­ tű n ő b b r a jta a m agas, széles hom lok a la tt m eghúzódó kék, tiszta szem. Be­ széde lassú, kom oly, m egfontolt. M in­ d en szavából a fa lu ja irá n ti szeretet árad , kötődése a legszűkebb szülőföld­ höz. Nem is m agáról beszél először, h a ­ nem a faluról. — H ollókő igen régi eredetű. Az 1200—1300-as évekből m á r írásos em ­ lék ek tesznek m egjegyzést róla. A kko­ rib a n még észak n y u g atn ak volt a régi település. Ez később sz éjjelszak ad t: két falu le tt belőle, Rimóc és Hollókő. A tö ­ rök h áb o rú k alk alm áv a l a v á r v édel­ m et b izto sított a környező lakosoknak, így a kis jobbágyviskók egyre közelebb k e rü lte k a várhoz. A falu környéke te l­ jesen erdőség volt, alig a k a d t szán tó te­ rü let. Az em berek leginkább fav ág ás­ ból, fak iterm elésből éltek. Az őseim is fáv al dolgozhattak. V érükbe ivódott a hozzáértés, a teh etség a fához. T őlük örököltem a fa szeretetét, a h ajlam o t a fa m egm unkálásához. Én kezdettől fogva itt n evelkedtem fel ezen a gyö­ n y ö rű erdős részen, ezen a szép dom ­ bos vidéken. É letem során a n n y ira m eg­ szerettem , hogy h a le tt volna is mód életem so rán elk erü ln i m ás helyekre, m égis m arad tam . Egyszerű családból szárm azom , szü­ leim nek nem volt földje, akko rib an pedig az je le n te tt v alam it, a föld. A ki­ n ek volt, m égiscsak jo b b an m en t a so­ ra. É desapám az tá n bányász le tt K iste­ renyén. A föld a la tt k ere ste a család kenyerét. Igazán rá ille tt a bibliai m on­ dás, hogy „arcod v eríték év el keresed a k en y ered ”. A sok gürcölésnek m eg is le tt az értelm e. Ahogy te lte k -m ú lta k az esztendők, öt hold földet vásárolt, te h e ­ n et is k e ríte tt az istállóba. O lyan szé­ pen gyarap odott, hogy eg y re-m ásra m ég azok is tőle k é rte k kölcsönt, ak ik tíz hold földet m o n d h a tta k a m agukénak. Í gy az tá n nem csoda, hogy két te stv é­ rem m el eg y ü tt nekem is könnyebb le tt a sorom , viszonylag gond nélk ü l csepe­ re d h e ttü n k fel. — M ár g y erm ekkorában je len tk ez ett a fo rm aterem tés vágya, a m űvészi h a j­ lam ? — Ez a h a jla m o tt v an m inden gy er­ m ekben, o tt volt régebben is. H a egy k icsit jo b b an odafigyelünk a v iláguk­ ra , lá th a tju k , m en n y ire lek ö tik az ide­ jü k e t a festegetéssel, a rajzolgatással, a farigcsálással, a gyúrm ázással. Még in k áb b így v olt ez a h a jd a n i idők­ ben, a nagy libapásztorkodások alatt. Egyéb já té k u n k n em lévén, csak a zse­ b ü n k b en lap u ló bicska, h á t k u k o rica­ tuskóból lovakat, ökröket farag tu n k , fáb ó l tőröket, fokosokat készítgettünk, agyagból em b e rfig u rá k a t form áztunk, és k ö rtefalev é l-p é n zé rt a d tu k -v e ttü k egy­ m ás között. 21 M ikor nagyobbacskák le ttü n k , olyan erős b ak szek erek et h o ztu n k össze fű z­ fából, hogy egym ást h ú zig áltu k ra jta . N em beszélve a nyílvesszőkről, am elyek olyan erősek, feszesek, m esszehordók voltak, hogy ta lá n m ég egy kisebb á l­ la to t is e le jth e ttü n k v o ln a velük. M ond­ hatom , hogy nem u n atk o ztu n k a lib a ­ pásztorkodás, a gulyáskodás alatt, szé­ pen e ltö ltö ttü k az időt a szabadban. — Hogy k e rü lt közel a fam eg m u n ­ káláshoz, a fafarag ásh o z? — A h áb o rú u tá n összevissza kóbo­ ro ltam a M á tra környékén, alk alm i m u n k á t vállaltam . Egy idő u tá n m eg­ u n ta m az állan d ó taposást, s úgy gon­ doltam , szak m át tanulok, asztalos le­ szek a szülőfalum ban. A legközelebbi m e ster a szom széd falu b an , N agylócon dolgozott, őt k erestem fel egy v asárn ap délután . „F elv en n e egy tan u ló t, m e ster u ra m ? — érdeklődtem . — Bizony szü k ­ ségem len n e egy ügyes kezű legényre. — H át én b eálln ék m agához, d e nem egészen tan u ló k én t. O tth o n m á r végez­ tem a lk a lm a n k é n t egy-egy asztalosm un k át, é rte k v alam it a szakm ához. V e­ gyen h á t fel egy h ét pró b aid ő re, aztán fizetség ért m arad o k .” í gy rag a d tam én tizen h áro m hónapig az első m esterem n él h eti 30 fo rin tért. Jó pénz v o lt az ak k o rib an . U tán a szed­ tem a sáto rfám at, felk erestem a m ásik lóci asztalost. N ála 15 h ó n ap o t tö ltö t­ tem el, sok fogást ellestem tőle is, r á ­ ad ásu l a r r a is szak íto ttam időt a m u n ­ kám m ellett, hogy m a g am n ak szerszá­ m o k at készítsek. E zután lettem H ollókőn m ag án k isip a­ ros. A hosszú esztendők a la tt k észítettem én m indent, am i elképzelhető fából: b ú to ro k a t, hord ó k at, kocsikat, k e re k e ­ ket, k ád ak at, d íszk en d ő tartó k at, és ki tu d n á felsorolni m i s m it. Soha nem elég ített ki a h o lt an y ag egyhangú si­ m asága: ahol csak le h e te tt díszítőelem e­ ket haszn áltam , sőt kisebb falik ép ek et is kezdtem faragni. — Úgy tudom , m á r nem asztalos, id e je legnagyobb részét a farag ás tölti ki. Mi v o lt a végső lökés, am ely te lje ­ sen a népm űvészet irán y á b a te re lte ? — 1962 tá já n a gödöllői ag rá re g y e­ tem ről lá to g ato tt el a fa lu n k b a k ét h a ll­ gató. A régi gazdálkodási szokásokat jegyezték le öreg gazdáktól, és m ezőgazdasági eszközöket jegyeztek le öreg gazdáktól, és m ezőgazdasági eszközöket g y ű jtö ttek egy n ép ra jzi p ály ázatra. M a­ gam is többször elbeszélgettem velük. A m ikor itth a g y tá k a falu t, eszem be ju ­ to tt: m ié rt n e g y ű jth e tn é k én is, hiszen helyi lakos vagyok, jo b b an ism erem a szokásokat b árk i idegennél, hiszen itt nő ttem fel, m in d ig n y ito tt szem m el já r ­ tam az em b erek között. A következő évekb en az tá n so rra k ü ld tem a p ály áza­ to k a t a N ép rajzi M úzeum nak. D íjn y er­ tes m u n k áim le tte k a k ö vetkezők: A k en d e r term esztése és feldolgozása H ol­ lókőn; A k en y érsü tés H ollókőn; H árom nem zedék h agyom ányai H ollókőn. Az első pályázatom hoz m ellékeltem a ken d erterm esztés és -feldolgozás esz­ közeit arán y o san k icsinyítve: a ro k k át, a gerebent, a tilolót, a szö v ő szék et. . . összesen 14 d arab b ó l álló rem ek kis kollekciót. Az első igazi nagy elism erést ezekért a m a k ettek é rt kaptam . A zt m o n d ták : ak i ilyen szépen dolgozik, az ne fecsérelje id e jé t az asztalo sm u n k á­ ra, foglalkozzon csak fafaragással. Szót fogadtam . T eljes erővel n ek id u rá lta m m agam a farag ásn ak . P o rté k á im a t a kapu elé vittem , és az, e rre v ető d ő id e­ geneknek k ín á lg attam régi v ásári áru s m ódjára. Á ld o ttam a sorsot, hogy falu m ­ ból idegenforgalm i központot te re m te tt. J ö tte k a v ásárló k csőstől, potom p én ­ zért ezer öröm m el k ap k o d ták m u n k á i­ m at. H ozzávetőleg 500 alkotásom szó­ ródott szét így a v ilág b an A ngliától D él-A frikáig, Ja p á n tó l A m erikáig. M ás­ fél év m ú ltáv a l a vám osok figyeltek fel kis szobrocskáim ra az idegen vendégek bőröndjeiben, hiszen m indegyiken o tt szerep elt a névjegyem és szülőfalum neve. Az ő k ö zvetítésükkel szerzett ró ­ lam tu d o m ást az iparm ű v észeti tanács. N ekik is dolgoztam m ásfél évet, de b i­ zony soványon fizettek. 17 órai m u n ­ k áé rt 73 F t-o t k ü ld tek , így h á t m egsza­ k íto ttam a k ap cso latu n k at. — Az asztalosm esterség seg ített a fafarag ó n ak ? — A m u n k a m egism eréséhez bizony jól jö tt az asztalosszakm a. Az anyagis­ m e re tet m á r ak k o r m egszereztem , m i­ k o r m ég csak gy alu ltam , véstem , fű ré ­ szeltem , enyveztem . Tudom , hogy fa li­ képnek csak 5—6 éves száraz fát h asz­ n álh ato k , m e rt a vékony lapok össze­ h ajlan a k , h a m ásképpen cselekszem . A színezete, az erezete m ia tt az idő­ sebb fá k a t szeretem . F aragáshoz leg­ jo b b an h aszn álh ató a dió, a körte, a cseresznye. — M elyek a legkedveltebb m o tív u ­ m ai? — A népi élet valóságos képét igyek­ szem m egform álni. Jellegzetes fig u ráim itt élnek H ollókőn a v alóságban is. A b­ b an a szerencsés h elyzetben vagyok, hogy élő ta n ú ja le h ettem a falu b an m in d an n ak , am i m an ap ság m á r jó részt a m últé. E llestem so rstársaim életm ó d ­ ját, m o zd u lataik belevésődtek az ag y am ­ ba. M odellek n élk ü l szoborba farag ta m a le án y k a ré jt, a szü retelő p arasztb ácsit, a n y á já t őrző p ászto rt, a tü lk ö lő k a ­ nászt, a teknő fölé h ajo ló asszonyt, a célzó vadászt, a k ap á lá sb an m eggörnye­ dő n énit, a k am ó n vizet vivő m enyecs­ két, az egym ás v á llá t átfogó, éneklő fa­ lusi legényeket. E g y ü tt éltem a fa lu m ­ m al, könnyű h á t a dolgom, hiszen ug y an azt tettem , m in t a tö b b iek : k e n ­ d e rt tö rtem , kaszáltam , kap áltam , le­ gény cim b o ráim m al eg y ü tt én ek eltem v asárn ap d é lu tá n o n k é n t. . . Most farag o m a daloló legényeket. E gyszerűen felem elem a kezem a tü ­ k ö r előtt, s m á r el is képzelem , hogy fogtuk á t egym ás n y ak át, am ik o r m e n ­ tü n k az u tcán . . . A kaszáló fig u rá m a t is úgy m in táz­ ta m meg, hogy kezem be v ettem az is­ tállóból a kaszám at, és felv ettem az á llást a fenéshez. K ezdetben attó l fél­ tem , hogy egykettőre k im erü l a m o­ tívum kincsem . M a m á r nyugodt v a ­ gyok. Az élet olyan gazdagon b u rján zik , hogy szinte k im e ríth etetlen egy n ép m ű ­ vész sz ám ára is. — F alik ép et vagy szobrot nehezebb m eg m u n k áln i? — A falik ép egyszerűbb. Jó rajz k ész­ ség k ell hozzá — hiszen először m eg­ rajzolom a m o tív u m o k at a sim a fá n —, jó szem m érték ahhoz, hogy a m é re t­ ará n y o k at ügyesen átv igyem a deszk a­ lap ra. A szobrokkal jó v al több a p ro b ­ lém a. A fáb a a legnehezebb szobrot fa ­ ragni, nem úgy, m in t a gipsznél: ahol a le tö rt d ara b h ely ére egy m o zd u lattal o d ak en h etü n k ism ét egy csom ót, aztán le k a p a rju k a fölösleget. H a a fa letö ­ rött, nem könnyű visszaragasztani. — S a jn á lja a m u n k áit, h a m egválik tő lü k ? — Az v o lt életem m in d en törekvése, hogy öröm et szerezzek az em bereknek. Jó érzés, h a látom vásárló im arc án a d erű t, m ik o r a kezükbe k e rü l egy-egy figurám . De szom orúság is a m u n k a ­ d arab o m tó l m egválni. A legszívesebben m ag am n ak ta rta n á m v alam en n y it, de an yagilag ez leh etetlen , hiszen ebből kell m egélnem . N agy Zoltán �KÖRKÉP Modern irodalom — modern film Az alábbiakban a két Múzsa — az iro­ dalom és a film — újabbkori kapcsola­ tairól, a kölcsönös megtermékenyítés mai sajátos formáiról, a „békés egymás mellett élés” modern változatairól lesz szó. Tudott dolog, hogy a két művészet év­ tizedek óta együtt járta útját. A film — idősebb testvére, az irodalom jóvoltából — számos impulzussal telítődött. Nemcsak té­ m a- és cselekményvázlatot kapott tőle (azt is), hanem problémaérzékenységet, való­ ságszemléletet, kifejezési arzenált is. Csakhogy az idő múlik. Manapság más­ képpen készítenek filmeket, mint — mond­ juk — a húszas-harmincas években. Az irodalmi inspirációk jellege megváltozott (s ennek megfelelően a visszahatás ter­ mészete is más). Jegyzetünkben néhány friss jelenséget szeretnénk felvázolni. Mielőtt az irodalom és a film mai talál­ kozásairól szólnánk, a modernség fogalmát kell tisztáznunk. Mostanában elég sűrűn használják a kifejezést és — sajnos — gyakran visszaélnek vele. Filmművészeti példákkal élve: a felbontott kronológia, a „nyitva hagyott cselekmény”, a dokumen­ tális szerkesztés, a kihagyásos technika alapján egyesek „hurrát” kiáltanak s meg­ újulásról beszélnek, teljesen elfeledkezve arról, hogy a modernség: tartalm i kategó­ ria. A vásznon megelevenedő alkotás at­ tól modern, ha korszerű gondolatokat jut­ tat kifejezésre és a társadalm i-történeti folyamatok lényegét ábrázolja. Hozzá kell tenni: a „mit” és a „hogyan” egységében. A tartalom és a forma dialektikus egysé­ géről szóló m arxista tétel igazsága válto­ zatlan ma is, s hiba lenne a technikai vív­ mányokat túlbecsülni. A megjelenítés ügyes — s hatásosan funkcionáló — fogá­ sait az eszme fölé rendelni. A modern irodalom és a modern film közös vívmányának — ha úgy tetszik: együttes felfedezésének — érzem, hogy mindkét művészeti ág kiszélesítette az áb­ rázolható valóság határait. Rögtön sietek megjegyezni, nehogy félreértésre adjon okot: nem — illetve nem elsősorban — a szerelem halmazállapot-változásaira, az er­ kölcs lazulására és a különféle anomáliák előtt leomlott falakra célzok. Kétségtelen, hogy ilyen vonatkozásban nagyot lendült a világ kereke, s az irodalom is, a film is érzékeltette a „robbanásokat”. Ez a szféra fontos része az életnek, de nem a legfon­ tosabb — s nem is az egyetlen — szelete. Másra utalok a fenti megállapítással. Arra, hogy az írott szó és a vetített kép a tá r­ sadalomban és a közösségben (meg persze a személyiségben) lejátszódó „belső moz­ gások” alapvető indítékait képes megra­ gadni. Ahogy Lukács György mondja (egyébként éppen egy regény nyomán for­ gatott film, a HIDEG NAPOK című Cse­ res—Kovács-mű apropóján): a cselekvé­ sek „nullpontig” visszapergetődnek, s az ok-okozati összefüggések teljes mélységük­ ben feltárulnak. Andrej Tarkovszkij a TÜKÖR-ben ezt a felismerést — vagy inkább igényt — ér­ vényesíti mondanivalója kifejezésre ju tta­ tására. Ez a Fellini-gyónásfilmekre emlé­ keztető őszinte vallomás tulajdonképpen csak annyiban „irodalmi” fogantatású, hogy a rendező apjának versei is felhang­ zanak benne. (Az illető — noha költemé­ nyei csodálatosan kifejezőek — nem tar­ tozik a szovjet líra legelső vonalába.) A szovjet művész saját magáról és a korról beszél. Nem jólfésült sztorival szolgál, ha­ nem azokra a drám ákra koncentrál, me­ lyek az egyén és a társadalom helyzetét — illetve közérzetét — m eghatározták. Ő is „nullpontig” megy vissza és nem hallgat el semmit. A TÜKÖR azért és attól mo­ dern film, hogy a harmincas évek, a há­ borús időszak, az újjáépítési periódus, il­ letve az azt követő esztendők erőtere min­ den lényeges mozzanatával együtt tárul fel benne. Érdemes megemlíteni, hogy Tarkovszkij sem veti el azokat a vívmá­ nyokat, melyek a lélekrajz mélyítésének irányába m utatnak. A TÜKÖR idősíkjai bonyolultak, kompozíciója összetett. De nem ez a lényeg. A rendező nem a „me­ sék tején lóg”, hanem „valódi vi­ lágot hörpint”. Vállalkozása még akkor is dicséretes, ha — legalábbis e sorok írója szemében — a nagyszabású m űben oly­ kor kissé elválik egymástól a szubjektum és a kollektíva sorsa. Amikor az irodalom és a film kapcso­ latát, „veszélyes viszonyait” elemzik, töb­ ben leszűkítik a fogalmat az adaptációk­ ra. Az álláspont kényelmes és elfogadha­ tatlan. A TÜKÖRnek sincs irodalmi elő­ képe. Nemcsak regények, novellák, szín­ művek mozgóképekké transzponált válto­ zataiban m utatható ki a rokonság. Hadd hozzak példákat a m agyar film gyakor­ latából. Szabó István SZERELMESFILMje afféle „egyéni leltár” : a rendező szemé­ lyes kötődéseit, vonzalmait, ideáljait tá r­ ja elénk. A m agyar rendező példaképei, József Attila és Radnóti Miklós előtt is megemeli a kalapot. Verssorok hangza­ nak fel, egy közelképen pedig az IKREK HAVA látható. Szabó István szerzői fil­ met készített — hogy a divatos, de nem éppen szerencsés kategóriát használjam —, de az irodalom teremtő hatását is fel­ használta gondolati és atmoszferikus elemként. (Olyasfajta ez az idézet, mint amikor filmet látunk a filmben. Godard ÉLI AZ ÉLETÉT című alkotásában a hős­ nő Dreyer JEANNE D’ARCját nézi a mozi­ ban. Dramaturgiai trükk? Ügyes geg? Párhuzamosok találkozása? Egyik sem. A jelenetben a lelkiállapotot festi a francia művész, s a nagy előd — a klasszikus film — időszerűségére, a hagyomány fel­ tétlen vállalására utal.) A téma az utcán hever, szokták monda­ ni, de nem mindegy, hogy milyen problé­ m ákat „emel fel” onnan — vagyis az élet­ ből — az alkotó. A modern irodalom és a modern film normává tette, kötelező di­ rektívává léptette elő, hogy a társadalmi és a személyes vonatkozású konfliktusok szoros összefüggésben legyenek egymással. Ez az esztétikai követelmény voltaképpen nem új felfedezés, régi hagyomány. Lev Tolsztoj HÁBORÚ ÉS BÉKÉjében — hogy klasszikus példát említsek — a tör­ ténelmi események nemcsak a népek sorsát határozták meg, hanem Natasáét, Andre­ jét, de még a mellékfigurákét is. A közel­ múlt mozgásai nálunk robbanásszerűek (gondoljunk a felszabadulás, az újjáépítés, a földosztás, az államosítás, a tsz-szerve­ zés, az ellenforradalom, a konszolidáció eseményeire), a jelenéi talán csöndesebbek. A lényeg azonban az — a jelentős irodalmi és filmalkotások egyaránt bizonyítják a té­ tel érvényességét —, hogy az egyén és a kollektíva, az „én” és a „mi” nem különül el egymástól. A friss termésből is m erít­ hetünk adalékokat bizonyítékképpen. A HÚSZ ÓRA (Sánta Ferenc regényét Fábri Zoltán ültette át a mozgókép nyelvére) a magyar falu két évtizedének krónikája, melyben a társadalmi tablót az egyéni küzdelmek (antagonisztikus vagy felold­ ható ellentmondások) színezik, s megfor­ dítva: minden lépésnek, melyet Elnök Jóska, Kocsis Béni, Balogh Anti és a töb­ biek tesznek, hangsúlyos közösségi „együtthatója” van. Enélkül nem is lenne hiteles a lenyomat. A SZERELEMben (Dé­ ry Tibor és Makk Károly közös látomásá­ ban) hasonló a képlet. A drám a voltakép­ pen m áskor is átélhető, nemcsak a film cselekményének időpontjában, mindig vol­ tak és lesznek vállalt kapcsolatok és jelle­ met, akaratot, hitet próbára tevő szituá­ ciók, ám az adott (konkrét) háttér ezúttal korántsem „színező elem”, hanem pontos analízis a cselekvések lehetőségeiről és a kapcsolatok pszichológiai motivációiról is. Mostanában egyre gyakrabban használ­ ják a „tényregény” definíciót. Az e címszó alá sorolt prózai művek a dokumentumo­ kat szervezik művészi valósággá (noha a szerzők természetesen nem mondanak le a teremtő fantázia megtermékenyítő lehető­ ségeiről, a stílus tradicionális elemeiről sem). Truman Capote HIDEGVÉRREL cí­ mű regénye m egtörtént tragédia részleteit eleveníti fel, s jóform án csak a lényegre szorítkozik, hogy a szörnyűséges tettek — a tömegmészárlás — mozgatórugóit fel­ tárhassa. A „tényregény” megjelölést a 25 �szakirodalom elfogadja, „tényfilmekről” azonban még nem nagyon szokás beszélni. Pedig a címke találó; s nálunk elsősorban azok a filmek kaphatnák meg, melyek az erkölcsök, szokások, életmódok stb. rajzát — a folyton változó élet folyton változó jelenségeit —, a színes sztorikat mellőzve, elsősorban a hiteles eseményekre építve tárják elénk. A filmféleség bizonyos fo­ kig rokonítható az irodalmi riporttal, a szociológiai tanulm ánnyal: egy kicsit a kettőnek a keveréke, anélkül, hogy meg­ szűnnének film lenni. Mostanában egyre több nálunk az ilyen hangütésű alkotás (Dárday István: FILMREGÉNY. Rózsa Já ­ nos: CSATATÉR, Ifj. Schiffer Pál: CSÉP­ LŐ GYURI, Moldován Domokos: A HA­ LOTTLÁTÓ, Ember Judit: FAGYÖN­ GYÖK). Úgy érzem, még nem hangsúlyoz­ tuk eléggé — vagy talán meg sem emlí­ tettük —, hogy a „Magyarország felfedezése”-sorozatnak, melyet a könyvbarátok régóta ismernek és szeretnek, voltaképpen ez a filmfolyam is része. Folytatása, ki­ egészítése — és teljesebbé tétele, a rokon­ művészet kevésbé látványos, de a gyöke­ rekig hatoló eszközeinek maximális fel­ vonultatásával. A hold akkoriban a Gellérthegyre járt aludni. És öreg csavargó m ódjára leste meg a szerelmeseket a bokrok körül, gya­ nús füttyjeleket hallatott a sötétségben, majd énekelt és nevetett a hegyoldalban, magasan a vén püspök szobra felett, siető léptekkel m ent a szerpentin úton, hogy az alvó füvek, megpihent kavicsok felébred­ tek és csodálkozva néztek a hold fehér­ harisnyás lábai után, m intha felemelt ru ­ hájú nők futnának a hegyoldalban. . . És manapság, amikor a júniusi éjjeleken a hold aludni jár a Gellérthegyre, a Tabán útjukra engedi a látszólag céltalanul csa­ vargó szerelmeseket, a harmonikás kis­ korcsmák vadszőlős udvarán kitöltötték az utolsó poharat, lassan, elgondolkozva kezdenek egymás mellett lépegetni fiatal nők és férfiak, m intha arra gondolnának, hogy életük végéig ily tempóban mende­ gélnek egymás mellett, a lelkes leánykából csendes öreg asszonyság lesz, aki az esti harangszót oly áhítatosan hallgatja, mint imakönyvében az öreg betűk mondását és a fiatal urak, dörmögő vén katonák, budai kávéházban a regénycsarnok türelmetlen Mindezzel nem azt akarom bizonyítani — nevetséges próbálkozás lenne —, hogy az irodalmi művek tolmácsolására, egyes alkotások filmrevitelére nincs szükség. Még Agatha Christie napi fogyasztásra szánt bűnügyi históriáinak „mozisitása” el­ len sem tiltakozom, noha a GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN című krim it kifejezetten untam. A rendezői egyéniség, a szemlélet fölénye, az irónia bája hiány­ zott belőle. „Egy az egyben” — ez is régi szabály — lehetetlen a legfordulatosabb, legmozgalmasabb irodalmi alkotásokat új­ játerem teni. Nálunk a két művészeti ág szimbiózisát olyan kitűnő filmek bizonyít­ ják, mint a BAKARUHÁBAN (Fehér Im­ re—Hunyady Sándor), ANGYALOK FÖLDJE (Révész György—Kassák Lajos) vagy az ÁRVÁCSKA (Ranódy László— Móricz Zsigmond). Szándékosan említet­ tem a felsorolt m űveket: lényegében mind­ egyik egy-egy rangos próza „olvasata”. Az­ zal a plusszal, hogy rajtuk van az újkor pecsétje, s m agukban foglalják azt az íté­ letet is, melyet a rendezők a korról és an­ nak disszonanciáiról mondanak (Fehér a nagyúri morál tisztességtelenségéről, Ré­ vész a Horthy-korszak munkásnyomorító politikájáról, Ranódy az emberi méltóság megcsúfolásáról). Még nagyobb szabású vállalkozás a SZINDBÁD (Huszárik Zol­ tán mestermunkája). A Krúdy-varázslat felidézője nem novellákból, sztoriszálak­ ból, cselekménypanelekből építkezett, ha­ nem az alapélményt, a magányos hajós há­ nyattatásainak folyamát — az elégés pszi­ cho-fiziológiáját — fogalmazta meg a köl­ tői szépségű képsorokban. Az író A 25 ÉVES MOZI cimű kötetben (az összeállí­ tás 1920-ban látott napvilágot) ezeket a sza­ vakat vetette papírra elképzeléseiről: „Én csak a hangulatot, a zenét, a rom antikát és a természetet szeretem a moziban. . . Pest­ ről, Budáról, Tabánról oly témákat, oly hangulatképeket tudnék feldolgozni, amelynek filmmeséje a következő volna: Fábián Ka talin: 26 A Makoldi család Magyarország felfedezése Ez a könyv (mint ahogy a Magyarország felfedezése sorozat más kötetei is) jószív­ vel ajánlható kötelező olvasmányul leendő pedagógusoknak, népművelőknek, szocio­ lógusoknak. Nem azért, m ert kellemes ol­ vasmány, hanem m ert tanulságos. Kikből és m iért lesz Magyarországon se­ gédmunkás, konyhai dolgozó, utcaseprő, kocsikísérő, fuvaros stb. ma, amikor min­ denki számára biztosítottak a tanulás (itt elsősorban szakmára gondolunk!) lehető­ ségei? Miért van az, hogy egy mennyiség­ ben és egyedeiben alig változó, s mind­ máig meg nem szűnő réteg minden erő­ feszítésünk ellenére is „újraterm eli önma­ gát?” Nem fejezi be pl. a nyolc általánost, s em iatt szakmát sem tanulhat, „nyugta­ lansága” m iatt nem tud megmaradni hosz­ szabb ideig egy munkahelyen, magánéle­ tük súlyos konfliktusokkal terhes, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnik: szinte vonzzák a bajt. A törvényt „nem tisztelik”, hisz jószerivel nem is ismerik azt. „Nehéz szót érteni velük”. „Nem lehet segíteni rajtu k ”. Ezek azok a sztereotipiák, ame­ lyek a köztudatban élnek, s nem is telje­ sen alaptalanul, erről a rétegről. Miért igazságtalan ez? Erre válasz Fá­ bián Katalin könyve. Az igazság ugyanis mindig konkrét, m int ahogyan minden sors egyéni. A szerző a szociográfia egyik legkézenfekvőbb, de nagy szorgalmat és tapintatot igénylő módszerét választotta: 1971 és 1976 között több tekercsnyi magnó­ felvételt készített egy budapesti telepen. A telep egy még a háború előtt épített, lebombázott, s azóta toldozott-foldozott barakksort jelent egy nagyüzem szom­ olvasói: A Gellérthegy nem panaszkodha­ tik, hogy ama temetőkben imára kulcsolt kézzel alvó m atrónák unokái nem keres­ nék fel. A fák, amelyek a nagymamáknak hazudtak, lengő leveleikkel, alkonyi szél­ ben és a Sétautak, ahol az érzékeny füvek bizonyára megérzik a vér lüktetését a ci­ pőkön át, m ár láttak hasonló fiatal lába­ kat és a hajak, a fürtök, a sírból tértek vissza, megifjodva, lágyan, kellemetesen azon régi nagymamák fejéről, ma is kap­ nak harm atot a falevelekről. . . Ilyennek szeretem és szeretném látni a mozit. Talán huszonöt év múlva . . . ” Néhány évvel ezelőtt beszélgettem Mark Donszkojjal, a Gorkij-trilógia megfilme­ sítőjével. Maga elé meredve, könnyes szemmel mondta: „Ó, ha Aljosa látta vol­ na. . . ” N e m tudom, Huszárik gondolt-e Krúdyra. s megfordult-e a fejében, akár­ csak játékos ábránd form ájában is, hogy a SZINDBÁDot megmutassa a Mesternek. Bizonyos, hogy dicséretet kapott volna. Krúdy ilyennek akarta látni halhatatlan koboldja kalandjait. V eress J ó zsef szédságában. A beszélgetések lényegében két — a Makoldi és a Tóth — család tag­ jaival folytak, az összkép azonban, anél­ kül, hogy a szerző bárm it is hozzátett vol­ na, mégis általánosítható. A centrális mag: a család, s azon belül is az anya: Makoldi Mihályné, aki a leg­ többször kap szót. Nem véletlenül, hisz az ő szerepe meghatározó, az ő egyénisé­ ge a legmarkánsabb, legszínesebb. A könyv pazar adattár és esetleírás is egy­ ben a ma „divatossá” váló tudományág­ nak: a családszociológiának. Nem csupán azért, m ert az egyes szám első személyben elmondott életvallomások kitűnően ele­ mezhetők, hanem m ert dokumentálják is a családi környezet determináló erejét, je­ lentőségét. Makoldiné életútja a hagyományos „le­ szálló ágé”. Szülei jómódúak voltak, de a háború és édesanyja korai halála m iatt szétszóródik a család. Olyannyira, hogy az elbeszélés időpontjáig az asszony nem is találkozik Debrecenben és Erdélyben ma­ radt testvéreivel. Szégyenli a nyomorúsá­ gát, szegénységét, hányatott sorsát. Életét így lényegében társ, barátok és rokonok nélkül küzdi végig. Ezt azért kell hangsú­ lyozni, m ert a rokoni kapcsolatok a leg­ primérebbek, ezek kapcsolják, mintegy ve­ zetik be, tanítják meg az egyént a na­ gyobb: a társadalmi közösség szabályaira. Makoldi is hányatott sorsú ember. Al­ kalmi munkákból él, s noha szorgalmas, nem tud hosszabb ideig megmaradni sehol. Minden keresetét elissza. Makoldiné négy lányt szül neki és bizakodik, hogy férje majd megváltozik, ő megváltoztatja a fér­ jét. Ez persze naiv ábránd, s eleve meg­ pecsételi a család, a gyerekek sorsát is. A durva és részeges apa pokollá teszi az életüket, s hiába válik el Makoldiné 15 évi házasság után, a roncs öregember gondja (15 évvel idősebb, m int az asszony) aki mellettük lakik a telepen, immáron örökre a nyakukba szakadt. �Hiábavalónak tűnik Makoldiné szinte heroikus erőfeszítése, amellyel szabadulni akar a telepről. Lakást nem kapnak (csak 1976-ban, a telep lebontásakor, de ekkorra m ár széthullik és lezüllik a család). Az öt lányt a telep neveli fel. Makoldiné szinte egész nap dolgozik, minden m unkát el­ vállal, hogy a legszükségesebbeket biztosí­ tani tudja. Míg ő odavan, addig a részeg Makoldi összetöri vagy elkótyavetyéli azt, amit ke­ servesen megszerzett a 3X3 méteres „la­ kásba”. Mintha a sivatagot locsolná a sze­ rencsétlen asszony. Kétségbeesetten kell tapasztalnia, hogy a gyermekei elcsava­ rognak az iskolából, a három kisebb vé­ gül is állami gondozásba kerül, hogy vég­ képp el ne zülljenek. Ám a sorsuk — úgy tűnik — eleve megpecsételtetett, illetve megismételi a szüleikét. Szinte még gyer­ mekfővel férjhez mennek vagy teherbe es­ nek, Makoldihoz hasonló, vagy alig különb férjet választva maguknak. Mert amelyik nem iszik, az szadista, börtönviselt (Tóth Sándor) vagy a lóverseny bolondja (Lajgi — Júlia férje), s még a kedvenc, a legki­ sebb: Fruzsi is egy munkakerülő fiúhoz költözik. A telepet azóta m ár felszámolták, a Ma­ koldi család is szép lakásokat kapott — olvashatjuk a kötet végén. Mindez azon­ ban mit sem változtat m ár az elmondotta­ kon. Mi a beszélgetések tém ája? Maga az élet. A küzdelem a pénzzel, a teleppel, a család felneveléséért és egybetartásáért. Az eseményeket több nézőpontból ismer­ jük meg, attól függően, hogy ki beszél. A legtöbbször pénzről van szó, az anya és a lányok civakodásáról. Az öregedéstől és az elmagányosodástól félő munkásasszony (két éve van hátra még a nyugdíjig) kot­ lósként szeretné együtt tartani a családot, ugyanakkor vágyik a nyugalomra is. M indent megvenne és odaadna a lányai­ nak és az unokáinak, csak hogy boldogulni lássa őket, de kétségbeesetten látja, hogy ehhez nincs elég pénze, illetve hogy ehhez nem elég a pénz. Miközben ő ledolgozta, feláldozta értük az életét, nem tanította meg őket élni: „Anyu sosem beszélgetett velünk” — panaszolja az egyik lány, kicsit igazságtalanul. Azért igazságtalan ez a vád, m ert tény­ leg ideje se volt rá Makoldinénak, más­ részt — a maga módján — óvta volna, te­ relgette volna ő a csibéit. De amit maga sem tudott megoldani, m ert lehetetlenné tette a részeges férj, a lakáskörülmények, a telep visszahúzó ereje, arra nem taníthat­ ja meg a lányait sem. Élettapasztalata nem formálódott, kristályosodhatott átadható tudássá, hisz maga sem érti teljesen azt. Sorsát fatalisztikusnak, végzetszerűnek ér­ zi, holott tehetsége (több nyelven beszél, találékony, jó kézügyessége van stb.) szor­ galma és ambíciói alapján érzi, hogy jobb sorsra hivatott, többet is érdemelt volna az élettől. Lányaiból éppen a legnagyobb erény hiányzik: a töretlen küzdőkedv és akarat­ erő. Fejfájásra és „idegességre” panasz­ kodnak, elrontott, sosemvolt gyermekko­ rukra. Vágyaik, örömeik empirikusak. M indent az új lakástól és a környezetvál­ tozástól várnak. Nem is alaptalanul, jog­ talanul, de félő, hogy m ár későn. Az öt lányból kettő nem végezte el a nyolc álta­ lánost, egyiknek sincs szakmája, illetve egy sem dolgozik a szakmájában. Szorgal­ masan dolgoznak ugyan, de nem szeretik a m unkájukat, illetve csak a pénz motivál­ ja a munkahelyhez fűződő viszonyukat. Egyéni sorsukban m ár nem várnak pozitív fordulatot, illetve (Júlia) csak a gyerme­ keikben bíznak. Erre — a környezetválto­ zással — meg is lehet minden reményük. Ugyanakkor a kisebb Makoldi lányok­ nál (Márta, Angéla, Eufrozina) m ár bizo­ nyos minőségi változás is jelentkezik a szü­ lőkhöz képest. Ezt — tömören — elemi kulturális igénynek nevezhetnénk. Magnót, rádiót és tévét vásárolnak, az egyik lány könyvet vesz a bizományostól, s „ha nem fáradt”, olvas is. A legkisebb lány táncol­ ni jár (az intézetben népi táncos volt), igényli a „haverok” társaságát, egyáltalán a társaságot. A család konvencióit m ár nem fogadja el, egyszerűen elköltözik otthonról. Pedig ő az egyetlen a lányok között, aki jól érzi m agát a telepen, sajnálja, hogy el­ költöznek onnan. Míg az anya, a négy idő­ sebb lány „belülről irányított”, akik meg­ buktak vagy feladták a célkitűzéseiket, s ezt drám aként élték át, a legkisebb: a mai teenager m ár „kívülről irányított”, aki a sorskérdéseken, de a kötelességein is köny­ nyedén, vállrándítással teszi túl magát. Összességében mégis azt kell monda­ nunk, hogy a könyv minden szereplője — még a mellékalakok is — áldozat. Ember­ ségük, vágyaik, akaratuk a körülmények szorításában bicsaklik meg, s minden erő­ feszítésükre szükségük van, hogy talpon tudjanak maradni. Az apa: Makoldi alkoho­ lizmusa is csupán okozat, egyszersmind a család tönkremenetelének az oka. Többet kellene tudnunk erről a rettenetes beteg­ ségről és társadalmi bajról, mielőtt som­ másan ítélkezünk. Nemzedékeket ront meg és pusztít el (Makoldi a kislányait is itat­ ta!), de még nem tisztázott, hogy mennyi ebben az örökletes komponens, s mennyi írható a körülmények rovására. Az alkoholista ember és a családja a „társadalom perem ére” szorul, önmaga erejéből nem tud kiemelkedni onnan. Hiá­ ba küzdött m agárahagyottan. kétsegbe­ esetten, emberségében, önérzetében is seb­ zetten Makoldiné. Csak a létet tudta — a mostoha körülmények között — biztosíta­ ni a gyermekeinek, az emberi, társadalm i felemelkedést továbblépést m ár nem. Küz­ delme azonban így is csak tiszteletet és na­ gyobb figyelmet érdemel! Ez Fábián Ka­ talin könyvének legsúlyosabb intelme és tanulsága. Nincs hiábavaló élet, nem engedhetjük meg, hogy életek porladjanak szét a he­ roikus, de meddő küzdelemben. A Makoldi lányok gyermekkora m ár jóvátehetetlenül, visszafordíthatatlanul „elromlott”, de áll­ nak még teRepek, sok Makoldi család van, ahol gyerekek nőnek fel, ártatlanok, tehet­ ségesek, jobb sorsra érdemesek. Fábián Katalin könyve — s ez teszi jogosulttá, hogy a sorozatban szerepeljen — az egye­ diben, egyszeriben az általánosra figyel­ meztet: az össztársadalmi gondra, bajra. ( S z é p i r o d a l m i , 1977) H orpácsi S án d or B a jo r Nagy E rn ő : Életünk — történelem „Mihelyt tollat vesz a kezébe az embe~, m agára m arad” — írja Horváth János A magyar irodalom fejlődéstörténetében. „Ha valóságos önéletírást akar az ember adni magáról, bizony le kell vetkőznie”. Ezek pedig Csordás István szavai, akinek önéletírását e kötet tartalmazza. Veszélyes műfaj a monológ. Nehéz elke­ rülni, hogy a magánbeszéd ne váljon az író „magában beszélésévé”, „vétkezése” ne váltson át exhibicionista szennyesterege­ tésbe. Csak egy valami van, ami ettől meg­ mentheti, az elszigeteltség, a túlzott szub­ jektivitás és az ebből eredő érdektelenség koloncától megszabadíthatja, s ily módon — a szó nem csupán stilisztikai értelmé­ ben vett — m űfajjá nemesítheti az önélet­ írást, ezt a sajátos monológot: ha a szem­ benézés kényszere hívja életre. Az a több mint négyszáz, immár több­ nyire nyugdíjas egykori napszámos, cse­ léd, szobalány, summás és még ki tudja, egy személyben is hányféle mesterséget, életformát, sorsot képviselő ember, aki a Szabad Föld felhívására m últja jellegze­ tesnek ítélt szakaszait és eseményeit pa­ pírra vetette, nem a pályadíjért tette. Be­ vallott vagy bevallatlan, de írásaikból tisz­ tán kiérezhető céljuk éppen ez az önma­ gukkal és korukkal való szembenézés. Nagy részük, sajnos, nem tudhatja, hogy a távoli magyar m últtól kortársaikig ezzel az igénnyel mennyi hasonló indíttatású, ha­ sonló m űfajú írás született. Nem érezhetik szellemi rokonuknak Tótfalusi Kis Miklóst, Bethlen Miklóst, Kazinczyt, Széchenyit, Illyés Gyulát, Németh Lászlót; nem tud­ hatják, hogy Joó György, Móricz „boldog embere” éppen akkor mondta, értük is, az ő mostani szavaikkal részleteiben is gya­ korta megegyező monológját, amikor ők — ha egyáltalán könyv került a kezükbe — A tébolyda titkát vagy a Vergődő szíveket olvasták. Minden didaktizmus, minden célzatos­ ság nélkül válik e gyűjtemény mindenki számára érvényes tanítássá. Valóban rendkívül érdekes megfigyelni, m ennyire hiányzik szinte valamennyi írásból a köz­ vetlen hatás igénye, s ami ettől elválaszt­ hatatlan: az ítélkezésé. Bajor Nagy Ernő írja az előszóban: „Ezek az emlékezések nem oly szigorúak, m int Illyés történelmi vádbeszéde volt annak idején. Olykor még megbocsátó mosoly is átsuhan az önélet­ írások egy-egy bekezdésén.” És m égis: „Fe­ keteegű, zord, tűrhetetlen világra pillanta­ nak vissza ezek az írások”. Olyan viszo­ nyokra, melyek eleve elrebbentik „az ol­ vasó lelkéről a megbocsátás szikráját is.” Verbális ítélkezés és oktatói attitűd nélkül válik tehát ítéletté és emelkedik tanítássá az egykori földönfutók sorsa. És ezt nem elsősorban azok az önmagukban is két­ ségtelenül érdekes néprajzi-szociológiai adalékok okozzák, melyekkel pedig vala­ mennyi írásban sűrűn találkozunk: a szí­ vósan élő babona, a falusi, tanyai, m ajor­ sági hétköznapok, az ünnepi szokások, a 27 �táplálkozás, a viselet pontos, plasztikus rajzai. És nem is azok a valóban döbbene­ tes adatok, melyek az éhezés, a gyermekhalandóság, a fizikai nyomor m éreteire en­ gednek következtetni. A gondolkodás módja, a tudat állapota a legtragikusabb ebben a lét alatti hely­ zetben. „Apámat sem ismertem, sem a nagyszü­ l e i m e t . . . „Amit anyáról tudok...” , „Anyám nem beszélt r ó la . . Ez esetben — Kőrösi Jánosné sorsában — a bizony­ talanság m ár a családi kapcsolatok szint­ jén jelentkezik. Más esetekben a családi kötelék, ellenkezőleg, oly szorosnak bizo­ nyult, hogy ez húzza fel a falakat ember és az őt környező világ köré. Igy vagy úgy, az ismeretek köre nagyon szűk, az ismeret­ len határai igen közel húzódnak. Erre a furcsa kettősségre, a teljes bizonytalanság­ ra és a teljes korlátozottságra vezethető vissza (ám egyszersmind ebből is eredez­ tethető) e réteg állandó szociális és egzisz­ tenciális stagnálása, mozdulatlansága; kis távolságú, ám állandó mozgása (területi értelemben), valam int gyakori foglalkozásváltásai egy adott szűk körön belül. Ez a „szűkösség” és bezártság a legjel­ lemzőbb vonása valamennyi önéletrajzíró életének — mind egzisztenciális, mind pe­ dig tudati értelemben. Természetesen nem új e felfedezés. A mai átlagolvasó előtt nagyrészt m ár ismertek e tények. Ám a szubjektív hang, a fel-felvillanó sorsok eseményeinek éppen esetlegességükből fa­ kadó érdekessége, melyet néhol a stílus döcögése, esetlensége, máskor azonban ép­ pen ösztönös, m ár-m ár poétikusan tiszta csiszoltsága hitelesít, a történelmet magát az át nem élő számára is személyes él­ ménnyé, érdekké teszi. Átéli az olvasó azt a harcot, amit gene­ rációk harcoltak a puszta létfenntartásért, örök veszítésben és állandó újrakezdésben — és átéli ugyanezt, szinte mitikussá nö­ velve, Polonyi Jánosnénak a mintegy vég­ zettel egy végre életben maradó utódért vívott küzdelmében is. „Elhordtam a halotti gúnyámat.” — írja Kőrösi Jánosné — : „ . . . a pám egyszer vásárolt egy háromlábú teh e n e t. . . Nagy szó volt akkoriban, hogy tehene van egy cigánynak.” — olvashatjuk Ferkovics Sán­ dor szavait. Többet jelentenek e szavak szociális, tényszerű tartalm uknál: a halál­ lal és az élettel való groteszk játék nem egyszeri, véletlen, de örök és változatlan tragédiát — és erőt takar. Szinte állati, m ár-m ár reflexszé vált ki­ szolgáltatottság — és nagy mozdulatlan erő. Amely ha megmozdul, többnyire ön­ maga ellen fordul, úgy őrlődik a családi és földviszályokban. ..: a magyar törté­ nelem közvetlenül örökölt szakasza — szó szerint földközelből. Csak úgy válhattak e gyakorlatlan kéz írta memoárok valóban tanítássá, hogy nem adatokat, tényeket tanítanak, hanem — öntudatlanul bár — szemléletet. Pers­ pektívánk, múltszemléletünk ezeket a so­ rokat olvasva akaratlanul is megváltozik, s történelm ünk ily módon mutatkozhat igazán — a mai szemléletünkből is gya­ korta hiányzó — alulnézetben. M án yok i E ndre 28 G a lg ó c z i E r z sé b e t: Közel a kés M ég em lékszem g y erm ek k o ro m fa lu já ­ r a : a legénykedő leg ények v irtu sk o d á sa i­ ra , a v á sá rn a p o k ra , a m ik o r a m e g fá ra d t cso n to k at éjszak áb a n y ú ló m u latság o k o n p ih e n te tté k a fiatalo k , a b ú csú k n em egy­ szer v éres tra g é d iá ira , az alvégen és a fel­ v ég en lak ó k — szegények és jó m ó d ú ak — különböző szokásaira, a n y o m o rra, éhezés­ re és a „k iv ag y o k iság ra”, az in a k a t m eg­ feszítő m u n k á ra -ro b o tra , no m eg a b a rá t­ ságos m eg szó lításo k ra („m ész m á n ? ”, „ki­ ü lte te k ? ”, „h azafelé?”), a ra g a d v á n y n e v ek viselőire és a sok-sok g y erm ek i csínyte­ vésre. G algóczi E rzséb ete t olvasva, ú jr a jó l em ­ lékszem a fa lu ra : az író n ő b elü lrő l lá tta tja v elem (velünk) a m á ra m á r m eg v álto zo tt fa lu é le té t is. Ő n em h azam eg y a falu b a, M én fő csanakon — szü lő falu jáb an — u g y a n ú g y o tth o n v an , m in t írá sa in a k m ás színhelyein, am elyek legtöbbször u g y a n ­ csak a jól ism e rt szülőföldet jelen tik . G algóczi E rzséb et ötvenes évek b en in ­ d u lt írói p á ly á já n a k ism eretéb en g y o rsan le írh a tju k : a K Ö ZEL A K ÉS cím ű elbe­ szélésk ö tetre jellem ző m indaz, a m it az író ­ nő m u n k ásság áró l á lta lá b a n elm o n d h a­ tu n k : a szenvedélyes fájd alo m , a m ű fa ji sokszínűség (ez id ő n k é n t m á r zav aró is), írá s a in a k d rá m a i sodrása, m éltó h a ra g ja m in d en ellen, am i a n ak ro n isztik u s. A b u ­ taság, az önzés, a „szerzés” ostoba öröm e, az elő ítéletek to v á b b élése, a n ő k és az ö regek g y a k ra n szom orú m ag án y a, a g á t­ lástalan ság , az öngyilkosság és a lelk i re s t­ ség — ú jr a m eg ú jr a a Jó zsef A ttila -i „ n a ­ gyon fá j” életérzés! — m eg a k isp o lgáriság különböző m eg jelenési fo rm ái ellen. Ism étlem : m in d ezek előző k ö te te ib e n is fellelh ető k m ár, de e k ö te té b e n eg y é rte l­ m ű en előre lépve m u ta t tú l a fa lu n az író ­ nő. H ősei k ö zö tt fe ltű n ik (pl. a F élem elet cím ű novella önkényes beköltözői között) a tá rsa d a lo m váro si képv iselő in ek m in d ­ m eg an n y i típ u sa : a docens kilencvenesz­ ten d ő s anyósa (értelm iségi jelenségek!), aki p án célszek rén y b en él, m e rt a v e je és lán y a h á ro m és félszobás la k á sá b a n az idős asz­ szon y n ak n em ju t hely, hiszen a k u ty a foglal el m ásfél szobát; a m á r egy szim p­ lá é rt is a k á rk iv e l „lefek v ő ” n y á rsp o lg á r L ujza, ak i e z é rt m ég nem „ u tc a lá n y ” (!?), a n y u g talan -ü g y esk ed ő , g y a k ra n házasodó kisk eresk ed ő , az a já n d é k o k a t a k ö n y v tá r­ ból „beszerző” fé rj-sz e rető és az erőszakos, részeg, go ro m b a lu m p e n p ro le tá ro k típ u sa i: á g y ra já ró k , közveszélyes m u n k a k e rü lő k , m arkecolók. T u d ja -e fo rm á ln i ezeket az em b e re k e t V ero n ik a, a szerény fizetésből is becsü letesen élő k ö n y v táro s, v ag y őt húzza le m agához a gyengék a g y áv ák se­ rege? A k ö te t tö b b i elbeszélése az u tó b b i v élem én y t látszik erő síten i, s ezt a S a rk a ­ d i-fá jd a lm a t (az é rtü k aggódást) egyes ese­ te k b e n egészen az ab szu rd itásig fokozza Galgóczi. C sak az élet tu d olyan k rim ib e �illő tragikomédiát produkálni, m int ami­ lyenről A sírásó vallomásában olvasha­ tunk. Ha mindenki (?) csal, lop, m iért ne lophatna a sírásó is? Hat disznóját a hul­ lákon hizlalja meg, s az általa elbeszélt csalási „rém történetek” mellett az övé szinte eltörpül. Nem öl, nem rabol, csak hátborzongató módon szenvtelenül-érzék­ telenül visszaél a hozzátartozók bizalmá­ val, kifosztja őket, a koporsókat üresen helyezi a sírba. Mindig eszébe jut a ször­ nyű gyermekkori élmény, amikor a 3 éves szomszéd kislányt felfalták a disznók. Az elmondottak alapján látszólag azok­ nak van igazuk, akik felvetik, hogy Galgó­ czi írásaiban alig találkozunk pozitív tí­ pusokkal, hőseinek szélsőséges individua­ lizmusa, gyakori aberráltsága, nemegyszer anarchizmusba hajló m agatartása elfedi a teljes igazságot. E mostani kötet legjobb elbeszélései (a címadó novella, A falu öz­ vegye és a Hínár) cáfolják a még időnként jogos véleményeket, s jelzik az írónő jel­ lemábrázolásának gazdagodását is. Sza­ lánczki János téeszelnök (finomabban megrajzolt figura, mint a Pókháló (Niklai Gézája!) és Csiszár Imre éjszakába nyúló beszélgetésében (Közel a kés) végig követ­ hetjük a falu régi és mai gondjait, az em­ berek katartikus átalakulásában m egérthet­ jük az ellentmondásokat, s amikor végül m ár-m ár az jut eszünkbe, hogy a sokat szenvedett Csiszár Imre is megtalálja a he­ lyét, mellbevág a tragikus vég: megölte a feleségét. Ez hát a sorsuk a tehetségeknek, a kitörni akaróknak? Ez is, ha kísért a múlt, ha nem tudnak megszabadulni az „ezernyi fajta népbetegség” szívszoronga­ tóan fájdalmas beidegződéseitől, visszahúzó béklyóitól. A múltból kitörni a falu kere­ tei között csak keveseknek, csak új módon sikerülhet. Úgy, ahogyan azt a Szalánczki Jánosok, Niklai Gézák vagy Sokorai Im­ rék teszik. Konok elszántsággal, erősen bízva saját erejükben, messiási hittel, csö­ könyösséggel, megtalálva azokat a társa­ dalmi erőket, amelyek mozgásba hozha­ tók a szocialista jövő megteremtéséért. De ez nem egyszerű dolog, csak lassú (falun sokkal lassúbb) folyamat eredménye lesz. „Aki dudás akar lenni, / Pokolra kell annak m en n i. . . ” Nos, Galgóczi hősei vál­ lalják a pokoljárást, ha gyakran csalódás vagy éppen vereség is éri őket. Emlékeze­ tes írása a kötetnek A f a l u ö z v e g y e . Hős­ nője, Zsófia korán egyedül m arad két gyermekével és idős anyjával. Egyre nehe­ zebben viseli a faluban a „mi özvegyünk” címet. A huszonhat éves fiatalasszony a „jövőtől félt. Férfi nélkül nehéz élni az életet, úgyszólván lehetetlen. Egy falusi háznál m ár a férfi fizikai ereje is nélkü­ lözhetetlen. . . társadalmi támaszt is csak egy férfi nyújthat.” Megszeret egy férfit — Ágostont. De a falu nem tudja neki megbocsátani, hogy nem közülük választ szeretőt vagy férjet. Amikor aztán kide­ rül, hogy az idegen férfi börtönben ült — 18 évesen, verekedés közben embert ölt részegen —, ellenük fordul mindenki, a férfiban „börtöntölteléket” látnak. Hiába van Ágostonban „szeretet, gyöngédség, szerelem, szorgalom, kitartás, kíváncsiság”, hiába fogadja el őt egészen Zsófia, az elő­ ítéleteken, a rosszindulatú gyűlölködésen nem tudnak győzni. Két tiszta szándékú ember elbukik az ostobaságon, a múltból itt m aradt sötétségen. S ez a bukás annál fájdalmasabb, m ert olyan faluban történt, ahol az emberek jól élnek, csak még nem tanultak meg értelmesen élni. A falu tör­ vényei között még nem szerepel az egymá­ sért érzett felelősség, az egymásért élés törvénye. Érdemes lenne egyszer alaposan meg­ vizsgálni, hogy mit mond nekünk a nő sor­ sáról az, akit „Móricz Zsimond — ha élne — nevelt lányává fogadna” (Galsai Pong­ rác véleménye), m ert sokat, nagyon sokat mond! Sokszínű, a mában élő hősnői job­ ban megrajzolt figurák, mint a férfiak. Be­ lülről nézi őket, átéli szerepüket, a finom lélekrajz, cselekedeteiknek jól átgondolt motiváltsága mind arra mutat, hogy e té­ ren sokat fejlődött Galgóczi írásművészete. (Szerencsés körülmény, mai irodalmunk sajátos gazdagodásának jele, hogy női íróink — éppen érzékenységük révén — a társadalm i problémák széles tablóját fes­ tik már, a jobbítás szándékával. Elég itt Jókai Annára, Raffai Saroltára, Szabó Magdára és éppen Galgóczi Erzsébetre gondolnunk.) S hogy m iért szeretem még Galgóczi Er­ zsébet írásait? Mert a gyakran tragikus sorsok, körülmények mögött is felsejlik sa­ játos hum ora (a falu hum ora ez is!), sajá­ tos kifejezései, ragadványnevei eredeti megfigyelést tükröznek. (Szépirodalmi, 1978) Kaári Sándor S z ö llő s i Z o ltá n : Vacsora jégen Tamás M enyhért: Küszöbön A k ét verseskönyv szerzőit k o rb an néhány év v álasz tja el egym ástól: S ző llő si Z o ltá n „az em b erélet ú tjá n a k felén ” já r, T a m á s M e n y h é r t öt év v e l idősebb. Két évszám viszont m in d ­ k e ttő jü k re v o n atkozik: első k ö tetü k eg y arán t 1974-ben je le n t meg, s m ásodik v ersg y ű jte­ m ény ü k et is szin te egyszerre, ebben az évben a d ta ki a S zé p ir o d a lm i K ö n y v k ia d ó . A m ásodik k ö tetet a „k ritik u s k ö tetn ek ” is nevezik: ez igazolhatja, hogy kom oly teh etség ­ ről, következetesen to v áb b ép íth ető sajátos világ ró l v an szó, vagy m u ta th a tja meg a költő k ifárad ását, m eg to rp an ását. Szöllősi Z oltán és T am ás M en y h ért k ö tete term észetesen erre a k érd é sre is felel, de alk alm at ad a szülő­ föld, az ú tr a bocsátó tá j s a költő változó v i­ szonyával, a sa játo s lírai ta rtalm a k b ó l k ö v et­ kező költői nyelvvel, képi világgal k ap cso la­ tos vizsgálódásra is. T am ás M enyhért első k ö tetét vegyes é rz e l­ m ekkel fogadta a k ritik a. „Jelentkezésével még nem tisztázó d o tt sem m i” írta A c z é l G éza az A lfö ld b en ; Cs. V a rg a I s tv á n viszont a T is za ­ tá jb a n a legteljesebb elism eréssel szól a g yűj­ tem ényről. A m ásodik k ö tet (hasonlóan az elsőhöz) gon­ d olatv ilág áb an a szülőföldhöz, a székely so rs­ hoz az ú tn a k in d ító tájh o z kapcsolódik első­ sorban . A V a k o la to k a csa lá d i h á z fa lá r ó l cí­ m ű ciklus v erseit a szülőföldtől való elszak a­ dás, a találkozások élm énye, az o tthon tá r ­ gyai ih le tik ; u g y an ak k o r a m áshová, m ás e m ­ b eri közösségbe k e rü lt költő szám v etésre is kén y szerü l: m it ő rzö tt m eg a szellem i-érzel­ m i örökségből, m it in te g rá lt valóban szem élyi­ ségébe? A szülőföld em léke — s v áltozása a T ö v i­ ses ta lp p a l cím ű epikus költem én y b en te ljese­ dik ki. Az A p a-A n y a-F iú beszélgetése a nagy tö rtén elm i á tala k u lá st, az ú j tá rsa d alo m é p í­ tésén ek sik ereit és k u d arc ait szem élyes sors­ k én t ra jz o lja m eg, egészen az A pa szavaival m egfogalm azott k atarzisig : „Több m in t vigasz: zu h an ás n élk ü l győzettem le. /T á n ’ még em elt is ra jta m e sokasult vereség./Csöndes m e rít­ kezéssel té r vissza szüvem be az /elalv ás elő t­ ti m e z ő . . . ” A nagy szám vetést, a jelen és a m ú lt szem­ besítését m ásik oldalon a kötet cím adó verse, a K ü s z ö b ö k jelen ti. „N évtelen jelenések közt veszteglek” — írja a költő, s a m egőrzött é l­ m é n y ek -érték ek segítségével készül „tö k élet­ len n ap p a la im m e g v áltásá ra”, a „szülőföld p áro lg ásáb an / m e g talált m ag aslatró l / m eg­ közelítem rejtek es m esszeségeim et”. É rték es szándék, tiszta — m o n d h atn i igazi ellentm ondásoktól m entes — érzelem világ. H o zzáteh etjü k : ugyanilyen tiszta, a nép k ö lté­ szetből, a székely n ép b alladákból, v irág én e­ kekből. m ondókákból táplálkozó nyelv. De: a T am ás M enyhért á ltal a m ú lt és a jelen, az egyén és a közösség közötti kap cso latb an m eg­ m u ta to tt h arm ó n ia tú lzo ttan esetlegesnek tű ­ nik, s a költő ta lán érzi. hogy a világról, m ai összetettségéről keveset tud így, ily m ódon kö­ zösségi érv én n y el elm ondani. G ondolatai id ő n ­ k én t közhelyek; „H onnan is tu d h a tn á k h ó h éri; porig alázo tt / erkölcs nő a legm agosabb­ ra (T izenhárm ak), „V ersailles / vérből és szenvedésből é p ü lt / p alo taso ra”. Így válik sú ly tala n n á a táj, a m ú lt-jele n -jö v ő elé festett A rckép: „Im m áro n m arad o k / ak i v o ltam / aki m a jd an / k ite rítv e -h o lta n ”. Ez a jellem zés k é t­ ségtelenül hihető, d e m o n d h atn i, csak az arc legfelső réte g ére vo n atk o ztath ató . E hhez já ru l (vagy in k áb b az előbbiekből kö­ vetkezik, hiszen e lv ála szth ata tla n a gondolat és az azt hordozó nyelv) a tú lzo tt archaizálás, és a képi világ erőtlensége. „F ordíts sorsosaim ­ hoz”, „K öztesként fo g ad jan ak ” — írja a N in ­ cse n m a ra d á so m cím ű. a Zöld erdő h a rm a tá t k ezdetű n ép d a lra ép ülő versben, „zsem m egte­ te l” — áll a T ö v ise s ta lp p a lban. állan d ó an v isszatér a „m ű ” alak. F élreértés ne essék: az arch aizálás jó n éh án y k ö tet nag y -n ag y eré­ n ye — h a a következetes kifejezésm ódot a gondolatok m élysége hitelesíti. A h e x a m e te r­ ben írt Z á g o n i le v e le k ritm ik ai problém ái, a „szem em ben hidrogénezi m ag át az ég ” képza­ v a ra is azt m u ta tja , hogy a költői nyelv erő tel­ jessé, ö n tö rv én y ű v é csak ú jszerű élm ényeket, d ifferen ciáló gondolatvilágot hordozva v álh at. S ző llő si Z o ltá n k ö tetéb ő l — ha az előbb az A rckép cím ű v erset em lítettem — ö n arc k ép ­ k én t az In k o g n itó cím ű, k ö tetzáró verset (an­ n ak részletét) idézhetem : K ék o v erall és zsebbe-kéz ráccsal az arcán csavarog és kék a tá j és szanaszét m ennyei csillag-csavarok Ám h a elm en t sose lássuk vacsora jégen d árid ó ó rák já rd á k ugrós tá n cu k szakad a lépték fári dó Még felszipog an y afö ld je s leng u tá n a v illan y k ö rte S v ajon mi teszi hitelessé ezt az ö n arck ép et? K eveset m ondunk, h a a költői m a g ata rtás igazságát, az erő teljes képi v ilágot em lítjü k . V alóban: ritk a az olyan kötet, am elyben a Szöllősiéhez hasonlóan találó, ered eti képi v i­ lá g ra b u k k an u n k . „V irágőrző darázs m orog”, „G esztenyem eleg” — írja az E tüd ben, az I s k o ­ la k e r tb ő l felnéz, s „a d élu tán i fellegek — / roncs k aro sszériák ”. A p rop ó, iskolakert. Szülőföld. A Szöllősi-kö­ tetb en is m in d u n tala n felb u k k a n n ak az a la p ­ m otívum ok, az alföldi tá j képei, de n á la a „m esszi ég / jegenyébe d ő lt”, lá tja , tu d ja az 29 �„u tak gyökérm élysegeit”, az „elrákosodott r e ­ m é n y t”, látja, hogy „gőzöl a falv ak szam ovár­ j a ” s tu d ja, hogy m ilyen „a kölyök p etró leu m ­ m al tetv ek / ellen bedörzsölt feje” (Egyidő). A szülőföld szám ára állan d ó an jelenvaló, ke­ resett, de m á r elérhetetlen, nehezen m egvált­ ható világ, „...eszm élni — / várni, hogy a vi­ lág arcom m al /rá m v isszarév ed : itt nincs hely” — írja az É r k e z ő k b e n . Szívesen idéznék ú ja b b és ú ja b b sorokat, am elyek kem ényen, pontosan fogalm azzák m eg: elveszettnek érzi azt, am i eddig bizo­ nyosságot, biztonságot je len tett. S m ivel a veszteség egyszerre szem élyes és társad alm i, az új bizonyosságot is úgy kell m eg terem te­ n ü n k : a XX. századi em ber szem élyes sor­ sában és társad alm ilag egyszerre. Szöllősi azon b an egyelőre m ég k érd e z: „érkezésünket ki v á rja ” ? K érdéseit térben, időben á lta lá ­ nosítva, egy egész nem zedék k érd é seik é n t te­ szi fel, k étségeit így m o n d ja el. „K ésve in ­ d u lta m M agyarországról” — ír ja a S zín e s k é p e sla p ra , s kozm ikus m é re tű v é növeli a m ásfelől nagyon is k o n k ré t élm ényeken a la ­ puló k ép e t a S é ta I.-b e n : „és ta lp u k ró l lent leásít az aszfalt — / feh é r kopogás deszka pin g p o n g asztalt / csillag h iá b a v eri fel az ű r t”. A XX. századi tö rté n ele m fenyegetéseit é r­ ző, a kereső, a m e g v áltásb a n — az egyénből és a közösségből következő m eg v áltásb an — bízó k ö ltő k közé ta rto z ik Szöllősi. A fen y e­ g etettség érzetét szin te tovább egyszerűsíthe­ te tle n ü l fogalm azza m eg a H o ld é v b en: „L ent zörög, szervezkedik / az ellenálló őszi fagy — / a fény szű k szem m el néz á t / a z időn, fegy­ v e rt tisztogat.” E bben a szituációban te rm é­ szetesen ú jr a és ú jr a ellen tétes érzelm i ta r ­ ta lm a k szem besülnek, s ahogyan m in d e n n ap ­ ja in k b an , a v ersekben is ritk á k a v a s á rn a ­ pok. am ik o r „seb n élküli / kövek h a s á ra süt a N ap” (Ámen). A V acso ra jé g e n cím ű verseskötet ereje, szín v o n ala ritk á n csökken — akkor, h a a k ö ltő képi eszközökkel nem tud tá rsa d a lm i é r . vén y t adni egyéni trag éd iáján ak , ha nem é r ­ leli m eg eléggé a verset, s e rő lte te tt k ép e­ ket, kifejezéseket (verítéklánctalp, ezer év m agány), vagy p o n ta tla n rím e k et (keresi — szénárnyékai, lo b b an n ia — csillagaira, táv o ­ zónak — v onításukat) alkalm az. E hibák azon b an v aló b an csak elvétve je len tk ez n ek a könyvben. H a T am ás M enyhért költői lépéseit általa jó l ism ert ta lajo n teszi, s a földszelvényeket vizsgálva egyre ú jab b rétegek v allan a k neki a tö rté n elm i m ú ltró l, a tá j és a z em b er — s az ő és az őt ú tjá r a bocsátó világ kapcso­ la táró l, a k k o r Szöllősi Z o ltán m in teg y ism e­ re tle n tá jra érkezve, körkörösen figyel, s ke­ resi a z időnkhöz, te rü n k h ö z illő cselekvés lehetőségeit. M indkét k ö ltő vállalkozása te r ­ m észetes, m in d k é t m a g ata rtás következetes. Az is igaz viszont, hogy m íg a Szöllősi-arckép igen pontosan, erő teljesen rajzolódik ki a tá jb an , T am ás M enyhértén a k o n tú ro k időn­ k én t vázlatosak, erőtlenek, s a nagy foltokká egyszerűsödött form ák sem m indig fokozzák egym ás h atását. Szabó Ernő Balassagyarmat története 1896— 1962 Nógrád megye történelmi m últjának fel­ tárása különösen a hatvanas évek végén, a nagy történelmi évfordulók kedvező tár­ sadalmi-politikai indíttatását kihasználva indult meg intenzíven. A Nógrád megye története I—IV. kötetei, a megye két leg­ nagyobb gyáripari üzemének, bányájának monográfiája, a Salgótarján és a Pásztó története művek után az olvasók kezébe most újabb értékes helytörténeti monográ­ 30 fia került: Balogh Sándor történész irányí­ tásával (zömében balassagyarmati szerzők tollából) megszületett a Balassagyarmat története 1896—1962. A város felszabadulásának 32. évfordu­ lója apropójára megjelent több m int 700 oldalas könyv — amely 2500 példányban látott napvilágot — épít a megye eddigi helytörténeti munkáira, merít az ország különböző községeinek, városainak e tárgykörben szerzett tapasztalataiból is: komplex képet ad a település fejlődéséről, m egm utatja a fejlődés általános vonásait és speciális vonatkozásait, eredményesen járul hozzá a magyar nemzeti történelem tartalm i és tárgyi gazdagodásához, új szí­ neket, árnyalatokat visz a sokrétű és még­ is egyirányú hazai históriába. A monográfia szerkezete alapjaiban megfelel a magyar nemzeti történetírás­ ban elfogadott elveknek, az eltéréseket a helyi sajátosságok indokolják. A könyvben 11 fejezetet emelnek ki, valójában azon­ ban e fejezeteket megelőzi Németh Béla A táj természeti földrajza és bezárja Szabó Károly A mai Balassagyarmat című mun­ kája. Mindkét tanulm ány igen hasznos a monográfia által célul kitűzött feladatok megoldásában. A könyv történelmi múltból jelenünk felé közeledve bővíti terjedelmét, ezzel is állást foglalva ama fontos elvi kérdésben, hogy tudniillik az új és legújabb korban, korunkban a fejlődés felgyorsul, a gazda­ ságban, társadalomban, a politikában és a kultúrában egy emberöltő alatt sokkal na­ gyobbat léptünk előre, mint a megelőző évszázadok alatt. E fontos alapkoncepció (amelyet számos értékes helytörténeti mo­ nográfia nem vett figyelembe, illetve a XIX. századnál „kifulladt”) egyáltalán nem jelentette azt, hogy átsiklottak volna a szerzők a honfoglalás utáni idők és a sza­ badságharc közötti évszázadok felett, csak éppen a felszabadulástól 1962-ig terjedő időszak és a mai Balassagyarmat című fe­ jezetek jelentőségüknek megfelelő terjede­ lemben, színvonalasan kerültek bemuta­ tásra. A monográfia a történetiség elvének gyakorlati megvalósítása mellett sikeresen oldotta meg a tem atikai követelményeket is: az egymásra épülő fejezetekben a gaz­ daság, a politika, a társadalom, a kultúra, a településfejlődés, a demográfia és más fontos kérdések a történelmi körülmé­ nyekbe beágyazottan kerülnek kifejtésre. Mivel egy kifejezetten kisvárosi jellegű település történetét dolgozzák fel, a szer­ zők óhatatlanul — bár megítélésem sze­ rin t a szükségenél nagyobb terjedelem ­ ben — foglalkoztak igazgatási kérdések­ kel, képviselőtestületi, tanácsi napirendek, határozatok, állásfoglalások ismertetésé­ vel is, de a monográfia helyesen és meg­ felelő arányban írja le a közállapotokat, a lakosság élet- és munkakörülményeinek alakulását, a társadalom különböző réte­ geinek a különböző szituációkra reagáló viselkedését, állásfoglalását. A könyv — a megyetörténetet meg nem ismételve, de annak szellemében — foglal­ kozik az uralkodó osztály, a középrétegek, a munkásosztály pártjainak megalakulá­ sával, működésével, azoknak a gazdasági, társadalmi életre gyakorolt hatásával. Kü­ lön érdemként kell megemlíteni, hogy a szerkesztés és a szerzők szinte minden árnyalatot észrevesznek a politikai küz­ delmekben, és igen részletezően kitérnek a változásokra. Így (a helyes szerkesztési elvnek, a szerzők sokoldalú informáltsá­ gának, az adatok és összefüggések helyes alkalmazásának is köszönhetően) az olvasó szemléltetve látja, hogyan lett a várjob­ bágyfaluból mezőváros, m ajd rendezett tanácsú és a felszabadulást követően mo­ dern város; nyomon követheti, hogyan vál­ tozott és milyen körülmények között lett a hajdani várjobbágyfalu kereskedő- és kisiparos, majd értelmiségi-hivatalnoki és iskolavárossá; a századforduló után ipa­ ros és kereskedő jellegét m egtartva ho­ gyan fejlődött a hatvanas évektől a tele­ pülés modern ipari várossá anélkül, hogy korábbi hagyományos jellegét teljesen el­ veszítette volna. Az olvasó számára persze az sem érdek­ telen, hogyan küzdötte le a település lakos­ sága az elemi csapásokat, a gyakori tűz­ vészt és a megismétlődő árvizeket, a tö­ rök, az orosz cári és a Habsburg-csapatok pusztításait. Mindezek a magyar nemzeti (és különösen a kisvárosi) fejlődésre jel­ lemző jegyek nagyobb lehetőséget biztosít­ hattak volna a szerzők számára a kitekin­ tésre. Vagyis arra, hogy a történelmi fej­ lődés különböző szakaszaiban a nagyjából azonos fejlettségű, lakosságú települések­ kel Balassagyarmatnak milyen azonossá­ gai és különbségei mutatkoznak. Az igen gazdag tényanyagon alapuló feldolgozás értékéből vajmi keveset von le, hogy néhány — általam megemlítésre érdemesnek ítélt — kérdés kifejtésére a szerzők nem vállalkoztak. Az egyik ilyen probléma a nemzetiségi kérdés megítélé­ se a különböző korszakokban (pl. a nem­ zetiségek 1848—49-ben, a dualizmus, majd az ellenforradalmi fasiszta rendszer ide­ jén stb.), ami annál is inkább szembetűnő, m ert a zsidóság szerepével, majd asszimi­ lációjával a szerzők igen részletesen fog­ lalkoztak. Erőteljesebben kellett volna megrajzolni a Salgótarján és Balassagyar­ mat között bizonyos történelmi szituációk­ ban mesterségesen is kialakított ellentétek objektív és szubjektív okait is, s ugyan­ csak erőteljesebben lehetett volna meg­ rajzolni a város és a megye kapcsolatát, valamint a városnak az ország életében játszott szerepét (ahogyan a munkásmoz­ galom vonatkozásában ezt a szerzők sike­ resen megoldották). Az egységes szerkezetű, korszerű szem­ léletű, a tudományosság igényeinek meg­ felelő tudományos-ismeretterjesztő mű ér­ tékét tovább növeli a gazdag jegyzetanyag, a felhasznált tekintélyes m értékű irodalom (ennek körét még néhány megyei kiad­ vánnyal lehetett volna bővíteni), a gondo­ san és nagy körültekintéssel szerkesztett névmutató, adattár és képmelléklet. Mindezek indokolják a megállapítást, hogy a Balassagyarmat története 1896— 1962 nagyobb propagandát és jobban meg­ szervezett terjesztést igényelne. Molnár Pál ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1e887cfdae11017fa8a47e04dd578c57.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ac61763a7884ef53c87fb28af0f2b891.pdf e292170a48b1a4c497d34ab7690c58d9 PDF Text Text 1979 1 Az 1918—19-es forradalmak historiográfiája A Tanácsköztársaság emlékezetünkben Gyermekszemmel a „vihar sodrában” Csanády János, Lelkes Miklós, Nyilasy Balázs és Jan Šmrek versei, Mola György prózai írása A magyar film és a Tanácsköztársaság A nógrádi sajtó 1919-ben PALÓ C FÖ LD Megmérhető-e a mérhetetlen? Korlátozható-e megemlékezésre — vagy akár megemlékezések sorozatára is — a történelmi múlt előtti tisztelgés? A kérdések „költőiek” , s nem késik soká a visszhang, az egy­ hangú „nem”. Mégis miért, hogy olykor másként cselekszünk? A z év­ fordulókon, kivált a kerekbe szabottakon, megállunk, emlékezünk (most már kevesebb pátosszal, s több igaz hittel) néhány percet, órát, emlék­ be merülve, és pihenünk, mert ez is a pirosbetűs napok hozománya. Aztán, mivel nem merjük, nem akarjuk hétköznapivá szürkíteni a teg­ nap még fennköltet (s mert a természet rendje is parancsol), folytat­ juk a „m át” — ki-ki, ahol abbahagyta teendőit, A z ünnep (bárminő formában is) emberléptékű program, a társadal­ miság, a közösségi lét szülötte. Funkciója — ha koronként módosul is — mással nem helyettesíthető, fel nem cserélhető. Hogyan is mond­ hatnánk le róla mi most, mikor egyre inkább megszűnik hamis célokat követni, torz érdekeket szolgálni, mikor éppen a kiteljesedő emberség diktálja a történelmi sorsfordulókon múltat idéző szükségleteinket is? De csökkentenünk kell a munka- és az ünnepnap különválását, s erősbítenünk — a társadalmi praxis összetartozó elemeiként értelmezve — az évfordulók és a köztük levő hétköznapok kapcsolatát, egymásra ha­ tását. Úgy, hogy a múlt üzenetéből a történelmi tapasztalatot, a jelen ­ nek és főleg a jövőnek szóló tanulságot halljuk ki feltétlenül. És ne TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1979 1 c sa k k ih a llju k , de é rv é n y re is ju tta s s u k g o n d o lk o d á s u n k b a n , c se le k e ­ d e te in k b e n , m a g a ta rtá s u n k b a n — h a ú g y te ts z ik : é le tm ó d u n k b a n ! N em a d ís z te le n — k ü lö n ö s e n n e m a Ié le k ro m b o ló a n s iv á r — e m lé k e z é se k ja v á r a te ssz ü k m in d e z t szó v á, d e é p p e n a z é rt, h o g y a g ló riá t az ü n n e p a so k „ m in d e n n a p tó l” k a p ja , m e r t a k k o r lesz m ég fé n y e se b b . L e g y ü n k h á t „teg ező v is z o n y b a n ” ü n n e p e in k k e l, h is z e z á lta l n e m c sö k k e n a m e g id é z e tt ese m é n y v a g y sz e m é ly m é ltó sá g a , á m g a z d a g o d ik a m i­ én k . E gy tő rő l fa k a d ó ju b ile u m o k a t k ö s z ö n tü n k m o st s o rb a n . H a tv a n e sz ­ te n d e je , h o g y az „ E u ró p á t b e já r ó k ís é r te t” r e n d e t v á g o tt az ú r i M a ­ g y a ro rszág o n , és (az o ro sz p é ld á t e ls ő k é n t k ö v e tv e ) g y ő z te se n lo b o g o tt a szo c ia lista fo rra d a lo m z á sz la ja a m a g y a r p r o le tá r k e z é b e n is. E m lé ­ k e z ü n k a r r a a sz á z h a rm in c h á ro m n a p ra , m e ly b e n a re m é lt v á lt ig azzá, a tá v o li m e g fo g h a tó v á , év sz á z a d o s tö rv é n y e k s e m m is ü lte k m eg, s ó rá k a la t t ú ja k sz ü le tte k . (É s n e m f e le jtjü k a m i u tá n a k ö v e tk e z e tt, a m e g ­ to rlá s k é t és fél év tiz e d é t.) E zt d ik tá lja a fő h a jtá s k ö te lm e . D e a p é ld a m á s ra is k ö telez. M é ltó n a k le n n i az ö rö k sé g h e z — m in d e n e k e lő tt. A sz e lle m e t h a g y o ­ m á n y o z n i késő n e m z e d é k e k e n á t. L á z a d n i az e sz te le n v é ro n tá s, az e m ­ b e r t g ú zsb a k ö tő ö n k é n y , a tro c itá s , n y o m o r, a tu d a tla n s á g h a lla tá n , m e ly o ly ’ s o k a k n a k o sz tá ly ré sz e m é g s z e rte a v ilá g o n . S v é g h e z v in n i a fo rra d a lo m m ű v é t itt, a h o l re á lis fe lté te le it te r e m te ttü k m á r m e g a n ­ n a k , h o g y e m b e rm ó d ra é ljü n k ; és ez- tö r té n e lm i m é rc é v e l m é rv e sem k ev és. De, m iv el a b é k é s é p íté s b a r ik á d ja in is k ü z d e le m feszü l, a b á ­ to rsá g , a láza s lobog ás, a te n n i- és ú ja ta k a r á s m a is szép e ré n y , ső t s z ü k s é g le t is. A cél — az e m b e r s z o lg á la ta — n e m v á lto z o tt, d e a la p ­ v e tő e n m á s o k le tte k le h e tő sé g e in k , m o s t h o g y a h a ta lm o n k o lle k tiv e n o szto zu n k . A le h e tő sé g a z o n b a n m é g n e m v a ló sá g , s e m ia tt n a g y a m i fele lő ssé g ü n k , e z é rt fe le m e lő h iv a tá s u n k . „A z ú j n e m z e d é k re b o n y o lu lta b b f e la d a t v á r . . . Ö n ö k e lő tt az é p íté s f e la d a ta á ll, s ezt a fe la d a to t c sa k ú g y o ld h a tjá k m eg, h a e ls a já títa n a k m in d e n k o rs z e rű is m e re te t, k é p e se k le s z n e k a k o m m u n iz m u st k észen k a p o tt b e ta n u lt fo rm u lá k b ó l, ta n á c so k b ó l, re c e p te k b ő l, e lő írá so k b ó l, p ro g ra m o k b ó l o ly a n e le v e n e rő v é v á lto z ta tn i, a m e ly eg y ség b e fo g ­ la lja az ö n ö k k ö z v e tle n m u n k á já t, h a k é p e se k le s z n e k a k o m m u n iz ­ m u s t g y a k o rla ti m u n k á ju k v e z é rfo n a lá v á te n n i” — m o n d ta L e n in 1920-ban a s z o v je t ifjú sá g h o z sz ó lv á n . É s v a jo n e g o n d o la ta m a itt v e s z ­ te tt- e a k tu a litá s á b ó l és é rv é n y e s sé g é b ő l? A „ v ilá g m e g v á lto z ta tá s á ­ n a k ” sz á n d é k a m a is c se le k e d e te in k m o z g a tó ja k e ll leg y en , m in t a h o g y a n n e m v e s z te tte é rv é n y é t L e n in egy m á s ik in te lm e s e m : „A tá r s a d a lm i, g a z d a sá g i és p o litik a i v isz o n y o k te r é n » sz ö rn y e n « f o r r a ­ d a lm ia k v a g y u n k . A ra n g tis z te le t te ré n , v a la m in t az ü g y v e z e té s fo rm á i és s z e r ta r tá s a i te r é n » fo r ra d a lm is á g u n k a t« lé p te n -n y o m o n a le g m e g rö g z ö tte b b m a ra d is á g v á ltja fe l”. F e ls z a b a d íta n i a sz e lle m e t az e lő íté le te k tő l, a m e g szo k ás, a r u t in v eszé ly é tő l, a ré g i nyom ok ú jr a s a r ja d á s á tó l (és m é g in k á b b a z ú ja k e lb u rjá n z á s á tó l), r a n g já n a k tu d a tá r a é b re s z te n i az e m b e r t — ez m a a p ro g re ssz ió , e b b e n a fo ­ ly a m a tb a n é rté k e s ü l ig a z á n a m e g ú ju ln i tu d á s készsége, a lé n y e g lá ­ tá s k ép esség e, a g o n d o la t v illó d z á sa , az a lk o tá s ö rö m e. Í g y k e r ü lh e tő e l a z is, h o g y j u b il e u m i s z á m v e té s e in k s z e r t a r tá s s á k ö te le z ő p e n z u m m á m e r e v e d j e n e k . 3 R o m sics Ig n á c : A z 1918-19-es fo r ra d a lm a k h is to rio g rá fiá já r ó l 5 R egös M o ln á r P á l: „ L é p c ső t e m e lv e m i k o r u n k n a k ” 8 K e le m e n G á b o r: Í rá s a z a jtó n 12 B e litz k y J á n o s : G y e rm e k sz e m m e l a „ v ih a r s o d r á b a n ” 13 V e re ss Jó z s e f: A m a g y a r film és a T a n á c s k ö z tá rs a s á g 15 J a n S m re k : N e szó lj, T ü n te tő m u n k a n é lk ü lie k (V eres J á n o s fo rd ítá s a ) 15 M ola G y ö rg y : T ö rté n e t h ú sz fillé re s , b a r n a p a p írz a c sk ó n 17 N y ila sy B a lá z s: . . . , R e p ü lő n h a z a fe lé 18 C sa n á d y J á n o s : R égi őszi e ste, R ím e k ö tv e n f e l é . . . , K u k o ric a s ü tő k , Á lo m 18 L e lk e s M ik ló s: E rd ő sz é li n y á ru tó 20 M. S zab ó G y u la : F a lu s i őszi e ste 23 M o ln á r P á l: A T a n á c s k ö z tá rs a s á g m ű v e lő d é stö rté n e té b ő l N ó g rá d b a n 24 P ra z n o v s z k y M ih á ly : A n ó g rá d i s a jtó 1919-ben 26 N ag y Z o ltá n : N ó g rá d i k a to n a d a lo k 27 H e té s T ib o r: S tro m fe ld A u ré l (SdM ) 28 Jo b b á g y K á ro ly : S z e n te n d re i b ú c sú (C so n g rád y ) 29 B e lla I s tv á n : Ig é k és ig á k (H o rp á c si S á n d o r) 29 N ag y G á s p á r: H a lá n té k d o b (P. S zab ó E rn ő ) 30 J á n o s M a n g a : Z m in u lo s ti V e n a rc u (L am i Is tv á n ) PALÓCFÖLD C s o n g r á d y B é la TÁRSADALOMPOLITIK AI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA E s z á m u n k k é p a n y a g á t a M ih á ly fi E rn ő -h a g y a té k n a k a N ó g rá d m e g y e i M ú z e u m i S z e rv e z e t tu la jd o n á b a n lev ő k é p z ő m ű v é sz e ti g y ű j­ te m é n y é b ő l v á lo g a ttu k . — F o tó : B u d a L á sz ló C ím la p és 6., 30. o .: B o rtn y ik S á n d o r; 7. o .: D ési H u b e r I s tv á n ; 9., 10., 20., 21., 25., 29. o. és b o rító 3.: D e rk o v its G y u la ; 18. o.: K e rn s to k K á ro ly ; 11. o.: K a th e K o llw itz ; 12. o .: E g ri Jó z s e f; 22. o. és 27 .o. :U itz B é la ; 28. o .: G e o rg e G ro ss; b o rító 4. H in cz G y u la. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a N ógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős k iadó: Bálint Tamás ig azgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely p ostahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI B udapest V., József n ád o r tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.21644 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az 1918— 19-es forradalmak historiográfiájáról Az 1918— 19-es m agyarországi forradalm aknak könyvtárnyi irodalm a van. H a valaki elkezd ism erkedni ezzel az óriási anyag­ gal, néhány polcnyi könyv, tanulm ány és cikk átnézése után Nietzsche aforizm ája ju th a t eszébe, m iszerint a történész olyan politikus, aki a m últ ürügyén és szakm ájának term inus techni­ cusai mögé b ú jva foglal állást a jelen kérdéseiben. A k ét fo rra ­ dalom m egítélésének ugyanis 1919-től kezdődően m inden politi­ kai irányzat ideológiájában kulcsszerepe volt, s ennek m egfele­ lően m inden politikai irán y zat m egalkotta-kialakitotta a m aga forradalom képét. Az ellenforradalm i korszak 25 éve alatt keletkezett szakmai, politikai és irodalm i „term és” két nagy csoportra oszható. Egyik oldalon álln ak azok az írások, am elyek csak a hib ák at vették észre, a m ásikon azok, am elyek differenciáltak a két fo rrad a­ lom, s a k ét forradalom egyes intézkedései és jellegzetességei kö­ zött, teh át nem ab ovo ítélték el azokat, h a elítélték. Az első csoportba tartozó írások a H orthy-rendszer valam ely uralkodó politikai irányzatához, a m ásodikba tartozók a rendszer legális vagy illegális ellenzékéhez kötődtek. E két nagy csoporton belül — lényegében a 25 év politikai spektrum ának m egfelelően — to­ vábbi alcsoportokat különböztethetünk meg. A rendszer keresztény-nem zeti ideológiájának tö rtén eti ké­ pét Szekfű G yula konzervatív szellemiségű Három nem zedéke alapozta meg, am elynek első kiadása m ár 1920-ban m egjelent. Az utolsó száz évet, s különösen a XIX. század m ásodik felét, Szekfű a hanyatlás korak én t m u ta tta be. A hanyatlás okait a liberalizm us és a progresszív irányzatok m egjelenésében, térnye­ résében és „ak n am u nkájában” vélte felfedezni. E süllyedés mély­ p o n tját — Szekfű szem ében — az 1918—19-es forradalm ak je­ len tették . A keresztény-nem zeti irányzat jobboldali radikális ága ehhez hozzátette: a két forradalom nem is a m agyarság, h a­ nem az „idegen fa jú a k ”, s elsősorban a zsidók m űve volt (Sza­ bó Dezső, T orm ay Cecil, B angha Béla). Nem volt elism erő szava a k ét forradalom ról az 1919 u tán is továbbélő m érsékelt liberalizm usnak sem, m elynek történelm i­ politikai tu d ata leginkább G ratz G usztáv A forradalm ak kora című (Bp. 1935.) m u nkájában érhető tetten. A konzervatív és jobboldali történelem szem lélettől azért kell mégis m egkülönböz­ tetni, m ert m íg ez a liberalizm usból, G ra tz a liberalizm ustól v a ­ ló eltérésből (háborús időszak) szárm aztatta a forradalm akat. A két fo rrad alm at részben vagy egészben vállaló politikai irányzatokhoz tartozó m űvek egyik csoportját az ún. oktobrista alkotások alkotják. Legism ertebbek: Jászi O szkár M agyar kálvá­ ria, m agyar feltám adás (Bécs, 1920) és Juhász Nagy Sándor A m agyar októberi forradalom története (Bp. 1945.) cím ű m un­ kái. V alam ennyi m agáénak érezte a polgári dem okratikus fo r­ radalm at. a p ro letá rd ik ta tú rát azonban eleve életképtelen és b u ­ kásra ítélt kísérletnek tarto tta. Úgy vélték, hogy az őszirózsás forradalom egészében és többnyire részleteiben is helyes poli­ tik ája részben az a n ta n t ellenséges m agatartásán, részben a belső szélsőséges törekvéseken (politikai jobboldal és a KMP) szenvedett hajótörést. A jobboldali szociáldem okraták fo rrad a­ lomképe, m elyet többek között G aram i E rnő rajzolt meg Forrongó Magyarország (Bécs, 1922.) cím ű m unkájában, több vonatkozásban m egegyezett az ok tob rista történelem szem lélettel. A lényeges különbség pusztán csak annyi, hogy G aram iék a kom m unizm ust nem eleve halálra ítélt vállalkozásnak tarto tták . M agyarországon és 1919-ben azonban igen, m ert szerintük ott és akkor hiányoztak a p ro letá rd ik ta tú ra gazdasági és kulturális előfeltételei. Az em igráns centrista szociáldem okraták nem tag ad tá k meg a Tanácsköztársaságot, m elynek lé tre jö tté t elkerülhetetlennek tarto tták . A bukást részben az intervencióval és a nem zetközi proletárszolidaritás elm aradásával, részben az elkövetett s ki­ zárólag a kom m unistáknak tu lajd o n íto tt hibákkal m agyarázták. (Böhm Vilmos: K ét forradalom t üzében. Bécs. 1923.) A kom m unista m ozgalom (ide értv e az 1919-ben csatlakozott baloldali szociáldem okratákat is) szintén szükségszerűnek ítélte a Tanácsköztársaság létrejöttét. A bukás okát azonban nem an y­ nyira külső, m int inkább belső tényezőkben, s m indenekelőtt a szociáldem okraták „áruló” m ag atartásáb an vélte felfedezni. A K om intern VII. kongresszusa u tá n a kom m unista felfogás erőtel­ jes m etam orfózison esett át. Míg koráb b an erősen b írálták a pol­ gári dem okratikus forradalm at, s védelm ezték a Tanácsköztársa­ ság agrárpolitikáját, a harm incas évektől 1848, 1918 és 1919 egy­ befonódásáról, s az agrárpolitika hibáiról kezdtek cikkezni. (A kom m unista történelem szem lélet változása folyóirat- és újság ­ cikkekből rekonstruálható. Ism ertetésü k re lásd: Siklós A ndrás: Az 1918—1919. évi m agyarországi forradalm ak. Bp. 1964. 143—173. 1.). Az áth id alh atatlan ellentétek ellenére valam i közös mégis volt a fenti irányzatok reprezentatív m u nkáiban: nem vagy csak alig tám aszkodtak tö rtén eti forrásokra, a k u tatási ered ­ m ényeket jobb- vagy baloldali előítéletek, illetve személyes él­ m ények helyettesítették. Az előítéletek term észetesen 1945 u tán sem tű n tek el egyik napról a m ásikra, s a forrásokhoz is csak fokozatosan leh ete tt hozzájutni. Az 1945 után i irodalom egyik legfőbb jellem zője mégis az, hogy m egállapításai egyre széle­ sebb forrásbázison alapulnak, s hogy távolodva az esem ényektől, ítéletei egyre higgadtabbak. Az 1945 után i irodalom m ásik fő jellem zője, hogy általános szemléleti keretei és kérdésfelvetései kizárólagosan m arxista jellegűek. E nnyiben ez az irodalom a két világháború közötti kom m unista és szociáldem okrata m űvek folytatójának és továbbfejlesztőjének tekinthető. (Az 1945 és 1964 közötti szakirodalom könyvészeti adatairól szintén Siklós A ndrás m unkája, az 1964. utániakéról pedig a Magyarország tör­ ténete cím ű szintézis 8. kötetének bibliográfiája — Siklós A nd­ lá s és H ajdu Tibor összeállitása — tájékoztat.) B ár közvetlenül a felszabadulás u tán az 1918—19-es polgá­ ri dem okratikus forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság irá n t egyaránt nagy volt az érdeklődés, a negyvenes évek m á­ sodik és az ötvenes évek első felében alig k u ta ttá k ezt az idő­ szakot. A két forradalom m al kapcsolatos vélem ények to v áb b ­ ra is főleg a résztvevők em lékezetére tám aszkodó, rövid léleg­ zetű újság- és folyóiratcikkekben dokum entálódtak. 1951-ben ugyan m unkaközösség alak u lt a K om m unisták M agyarországi P á rtja történetének feltárására, s ennek egyik m unkacsoportja kizárólag az 1918—19-es forradalm ak tö rténetével foglalkozott, de a m integy 2—3 éves k u tatás eredm ényei nem szintézisben vagy részm onográfiákban, hanem Rákosi M átyás 1953 m áju sá­ ban ta rto tt rövid előadásában összegződtek. Mivel a kor szelle­ m ének m egfelelően ez az előadás akkor kötelező és v itath atatlan érvénnyel bírt, m egállapításai a tankönyvekbe, s a k o rral fog­ lalkozó egyéb írásokba is átkerültek, sőt ú jak k al szaporodtak. M elyek voltak ezek? Az ötvenes évek szemlélete lebecsülte a polgári d em o k rati­ kus forradalom jelentőségét, tag ad ta célkitűzéseinek pozitív vo­ násait, s élesen szem beállította a Tanácsköztársasággal. A h a r­ m incas évek kom m unista p á rtjá n a k (politikailag helyes) népfrontos történelem szem léletéből eredően túlhangsúlyozták a Tanácsköztársaság nem zeti jellegét, a Vörös H adseregnek ho n ­ védő, sőt területvédő szándékot tulajd o n íto ttak , s a b ukás egyik legfontosabb okát előbb a jobboldali szociáldem okraták, ké­ 3 �sőbb a m inden differenciálás nélküli szociáldem okraták árulásá­ ban jelölték meg. Ebből pedig az következett, hogy előbb a két p árt m árcius 21-i egyesülésének m ódját, később m agát az egye­ sülést is bírálták, s elhibázottnak ta rto ttá k . A személyi kultusz követelm ényeihez igazították a Tanácsköztársaság vezetőinek szerepét és m egítélését is. E nnek két egészen nyilvánvaló torzí­ tása az volt, hogy egyfelől K un B élát azért is bírálták, am it nem te tt és nem gondolt, m ásfelől Rákosi M átyásnak irreálisan nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az egyik m unkában fel is cserélő­ dött a kettő: a szovjet-oroszországi hadifoglyok eszerint nem Kun. hanem Rákosi vezetésével té rte k haza. 1953 jú n iu sa u tá n néhány realistább hangvételű h ad - és jogtörtén eti résztanulm ány jelen t meg, a valódi fro n táttö rés azonban csak az ötvenes évek m ásodik felében kezdődött meg. Az egy­ oldalúságok leküzdése terén ném i előrelépést jelen tettek a MSZMP KB P á rttö rténeti Intézete által 1956 és 1960 között m egjelentetett terjedelm es dokum entum kötetek, am elyekhez az 1959-es évforduló kapcsán több részproblém át tárgyaló fo r­ rásgyűjtem ény társu lt. K iem elkednek ezek közül a kor irodalm i és publicisztikai term éséből válogató szöveggyűjtem ények, vala­ m int a Vörös H adsereg harcaival és a Tanácsköztársaság m ű ­ velődés- és szociálpolitikájával foglalkozó dokum entum válogatá­ sok. Ezek m egjelenésével egyidejűleg, illetve röviddel ezek m eg­ jelenése u tán a k ét forradalom számos vezetőjének válogatott írásai és beszédei is napvilágot láttak. Az ötvenes és h atvanas évek fordulóján számos, általában részproblém ákkal foglalkozó feldolgozást publikáltak. Ezek kö­ zül a polgári dem okratikus forradalom m al, a tanácsok korábban elhallgatott szerepével, a szocialista forradalom győzelmével, a KM P forrad alm ak ala tti történetével, az agrárkérdéssel, a T a­ nácsköztársaság forradalm i törvényszékeivel, végül a Vörös H adsereg harcaival foglalkozó könyvek érdem elnek feltétlenül em lítést. Az ötvenedik évforduló közeledte újabb lendületet adott a k u tatásnak. Elkészült a két forradalom historiográfiája, mely a feldolgozások m ellett a kor tö rtén eti forrásairól is áttek in tést ad. F o lytatódott a polgári dem okratikus és a szocialista fo rrad a­ lom egyes belpolitikai problém áinak (agrár- és parasztkérdés, pártviszonyok, állam - és jogtörténeti vonatkozások, nem zetinemzetiségi kérdés) további tisztázása, s érdekes életrajz szüle­ tett a Vörös H adsereg vezérkari főnökéről, Strom feld Aurélról, aki a m onarchiai tisztikarból ju to tt el a munkásm ozgalom ig. A hatvanas évek m ásodik felében készült könyvek m ásik része a forradalm ak külpolitikáját, és ezzel összefüggésben a szomszédos országok és a forradalm i M agyarország viszonyát tá rta fel. Mo­ nografikus feldolgozást n y ert a m agyarországi délszlávok hely­ zetének és törekvéseinek, a párizsi békekonferencia és M agyarország viszonyának, továbbá a m agyar—osztrák és a m agyar— csehszlovák kapcsolatoknak a története. A m agyar—orosz k ap ­ csolatokat több tan u lm ány vizsgálta. Részben a fenti m unkák, részben saját k u tatásai alapján 1969-re H ajdu Tibor elkészítette a két forradalom első m arxista szintéziseit. A kül- és belpolitikai, továbbá h adtörténeti esem ények ism ertetése m el­ lett először kísérelte meg a két forradalom gazdasági életének és gazdaságpolitikai törekvéseinek a bem utatását. A h atvanas évek könyvterm ése, s kiváltképp H ajdu Tibor két nagym onográfiája több lényeges kérdésben m ódosította a polgári dem okratikus és a szocialista forradalom ról korábban, az ötvenes években alkotott nézeteinket. M indenekelőtt a két forradalom viszonyának m egítélése változott. A polgári dem ok­ ratik u s és a szocialista forradalom m erev szem beállítása helyett az ú jabb irodalom a két forradalom dialektikus egységét han g ­ súlyozza. Eszerint a T anácsköztársaság nem csak tagadása, hanem m agasabb szintű folytatása is volt a polgári dem okratikus népköztársaságnak, m elynek tö rtén ete — korm ányainak politikája és a társadalm i bázisa alapján — m aga is k ét szakaszra osztha­ tó. A forradalom első szakaszában, október végétől jan u ár köze­ péig, a korm ány bázisa heterogén volt. Nemcsak a m unkásság, parasztság, kis- és középpolgárság állt mögötte, hanem — részint külpolitikai meggondolásokból, részint a bolsevizm ustól való fé­ lelm ükben — a nagytőkések és az ú ri nagy- és középbirtokosok is tám ogatták. A ja n u á r 19-én hivatalba lépő B erinkey-korm ány társadalm i bázisa m ár jóval szűkebb volt. M ind a baloldali, m ind a jobboldali ellenzék ereje és tábora m egnövekedett. Ezt részben a forradalom belpolitikai program jának kibontakozása és az ország rendkívüli súlyos gazdasági és közellátási helyzete, 4 részben az elszenvedett külpolitikai kudarcok, a történelm i M agyarország nem zetiségi területeinek leválása okozta. A m árcius 21-i pártegyesüléssel kapcsolatban az az állás­ pont kerekedett felül, hogy az a szocialista forradalom békés, vér nélküli győzelm ének elkerülhetetlen előfeltétele volt. Az egyesü­ lés őszinte hívei elsősorban a baloldali szociáldem okraták közül kerültek ki, de m ivel a velük való egyesülés elkerülhetetlen volt, ennek „árak én t” a centristákat és a jobboldali szociáldem ok­ ra tá k egy részét is át kellett venni. Az újabb szakirodalom is m egerősítette azt a korábbi véle­ m ényt, hogy a Tanácsköztársaság agrárp o litik ája alapvetően hi­ bás volt. A földosztás elm aradása m ind a kis- és középparasz­ tok, m ind az 1—5 k a t. holdas szegényparasztok és föld nélküli napszám osok között óriási csalódást okozott. H iba volt az in ­ dokolatlanul szigorúan v égrehajtott szesztilalom, az egyházak­ kal szemben folytatott m erev politika, az antiszem itizm us erős­ ségének lebecsülése, s még néhány egyéb intézkedés. U gyanak­ k o r a rra is rám u tato tt, hogy egyfelől a parasztság politikai m agá­ tartá sá n ak kedvezőtlen irányú m ódosulását nem kis m értékben a háború utáni gazdasági lerom lás, az országot hallatlan m ér­ tékben sújtó gazdasági blokád, s a kényszerű hadviselés elkerül­ hetetlen hátországi következm ényei (rekvirálás) okozták, m ás­ felől, hogy a parasztság egy — igaz, csekély — részének, az u ra­ dalm i cselédségnek a helyzete m indezek ellenére észrevehetően javult. H ajdu Tibor m unkái, valam int L. Nagy Zsuzsa, Boros Fe­ renc és G ábor Sándorné diplom áciatörténetei alapján ma m ár a polgári dem okratikus korm ányzat és a F orradalm i K orm ány­ zótanács külpolitikájának lehetőségeit, reális és illuzorik u s vo­ násait is világosan látjuk. A területi integritáshoz való ragasz­ kodás és a nemzetiségi kérdés dem okratikus rendezése, am i a K árolyi- és B erinkey-korm ányok együttes célkitűzése volt, az adott helyzetben összeegyeztethetetlennek bizonyult. A tö rtén el­ mi M agyarország nem zetiségeinek többsége m ár nem elégedett meg a kilátásba helyzeti nem zetiségi autonóm iákkal, hanem a testvérországok (Szerbia, Rom ánia, Csehország) felé g ravitált. s jövőjét ezekhez az országokhoz tartozó autonóm iákon belül kép­ zelte el. Az esem ények ilyen alakulásában jelentős részük volt a győztes hatalm aknak is, am elyek vezetői úgy vélték, hogy a né­ met veszély esetleges feléledésével és az oroszországi bolseviz­ m us nyugatra terjedésével szembeni védekezés szem pontjából sokkal előnyösebb a nem zeti energiáktól duzzadó kis állam ok közép-európai láncolatának a m egalkotása, m int a M onarchia konzerválása. M int m ár érin tettü k , a m onarchia utódállam ainak néhány po­ litikusa és tö rtén etíró ja m ellett az ötvenes évek egy-két m agyar történésze és publicistája is valam iféle nem zeti bolsevizm usként érték elte a F orradalm i K orm ányzótanács nem zeti és nemzetiségi politikáját. A h atvanas évek végére ezzel szem ben bizonyítást nyert, hogy a Vörös H adsereg harcai nem hozhatók közös n e ­ vezőre az 1849-es honvédhadsereg harcaival. A Vörös Hadsereg — noha ilyen illúziókat többen tápláltak irán ta — nem a tö rté ­ nelm i h atáro k ért harcolt, hanem — legalábbis a forradalom ve­ zetőinek szándéka és elgondolása ez volt — a szocialista fo rrad al­ m at védte. A Tanácsköztársaság vezetői ugyanis, a m agyar tö r­ ténelem ben először, valóban lem ondtak a terü leti integritásról, s m inden nem zetiség önrendelkezési jogát elism erték. A F or­ radalm i K orm ányzótanács külpolitikai koncepciójának közép­ pontjában a világforradalom győzelm ének ak tu alitásk én t tétele­ zése, s az európai tanácsköztársaságok szövetséges föderációjának a gondolata állt. A nem zeti és nem zetiségi kérdést is ennek ré ­ szeként kezelték, s ebből a perspektívából nézve valóban nem volt különösebb jelentősége annak, hogy például a Szlovák Ta­ nácsköztársaság nem a m agyarországi Tanácsköztársasághoz, h a ­ nem a rövidesen m egalakulni vélt Csehszlovák T anácsköztársa­ sághoz fog tartozni. Ez a külpolitikai koncepció azonban szintén irreálisnak bizonyult. Szovjet-Oroszország — szorongatott hely­ zete m iatt — sem gazdasági, sem katonai segítséget nem tud o tt nyújtani, a B ajor Tanácsköztársaság néhány h ét u tán elbukott, a korm ányon levő osztrák szociáldem okraták pedig elu tasították a p ro letárd ik tatú ra gondolatát, s a m agyarországi fo rradalm at in ­ kább csak lojalitásukkal tám ogatták. Az is bebizonyosodott, hogy a D una-táj internacionalista m unkássága nem képes a nem zetközi szövetséges szocialista tanácsköztársaságok m egvalósításának gondolata mellé a lakosság többségét felsorakoztatni. A paraszt­ �ság és a kispolgárság a győztes nagyhatalm ak által is egyértel­ m űen tám ogatott nem zeti állam ok eszm éjét te tte m agáévá. De még a rom án és cseh m unkások közül is többen harcoltak a Ta­ nácsköztársaság m egdöntésében közrem üködő nem zeti hadsere­ gekben, m in t a Vörös H adsereg internacionalista alegységeiben. Az 50. évforduló elm últával a két forradalom irán ti kutatói érdeklődés észrevehetően csökkent. Ism ereteink lényegében csak annyiban gyarapodtak, am ennyiben a Tanácsköztársaság néhány vidéki és országos vezetőjének biográfiája és m ikrobiográfiája m ellett az első m agyar népköztársaság elnökének, K árolyi Mi­ hálynak a politikai életrajza is elkészült. Eszerint a forradalom n ap jaira K árolyi gróf olyan kispolgári dem okrata politikussá alak u lt át, aki a nagybirtokrendszer felszám olása m ellett m ár a nagytőke állam i korlátozását is jogos és aktuális teendőnek is­ m erte el, s értelm iségi hívei m ellett az SZD P-re és Kisgazdap á rtra k ívánt tám aszkodni. A V ix-jegyzékre K árolyi szociálde­ m okrata korm ány kinevezésével a k a rt válaszolni, s a nem zetközi konstelláció m ár reálisabb m egitélése alapján a polgári dem okra­ „Lépcsőt emelve mi-korunknak” A m agyar 1919 helyet követel m agának a világhistória legpom pásabb eseményei között, s h a t évtized távlatából is erőt közvetíthet szám unkra az akkori hősök példája. De eszünkbe ju tn ak -e a „tizenkilencesek” ? K ik és hogyan ta rtjá k számon őket? Dolgozó kollektívák élnek a nevük­ kel: a nevek így h á t elő-előbukkannak szinte nap m in t nap. De tu d ják -e vajon, kit em legetnek, kihez illene m éltónak len­ niük, a T anácsköztársaság 60. évfordulós esztendejében élő utódoknak? — M indent tu d n ak K un Béláról! — bó­ lin t m agabiztosan az acélgyári brigád szi­ k á r képű vezetője. — Én ism ertettem ve­ lük, mi tö rté n t K un Bélával a forradalm i kezdet óta. — Ön m ikor tan u lta ezt meg? — Elvégeztem a három éves m arxista egyetem et, u tá n a egy évet tan u ltam a m unkásm ozgalom tö rténetét. Abból ism er­ tem m eg K un Béla m unkásságát, egészen végig. — H ogyan h alt meg? A brigádvezető végighordja tek in tetét a gépsoron, szemében m egenyhül a m agabiztosság. — H irtelen .. .nem tu d o m ... Sztálin nevét em lítem . — Ezt a történelem se írja pontosan. M ikor Sztálin elvtárs börtönbe csukta, av ­ val nem nagyon foglalkoznak a könyvek sem. — Büszkék lehetünk-e rá mi, m agya­ rok? — Igen. N agyra becsülöm K un Béla te ­ vékenységét a Tanácsköztársaságban meg a kom m unista p á rt m egalakításában. Nagy része volt neki benne, hogy tizenhét után m eg terem tették a Tanácsköztársaságot, am it a Nagy O któberi Szocialista F orrada­ lom vívm ányaként leh et em legetni itt, M a­ gyarországon. — Érdem es-e a m ai m unkásoknak m eg­ ism erni K un Béla tevékenységét? tik u s forradalm i vívm ányok m egm entését a p ro letárd ik tatú ra győzelme után is „m érsékelt” szociáldem okrata korm ány h ata­ lom ra kerülésétől rem élte. Egyéb érdem i m unka sem a polgári dem okratikus, sem a szocialista forradalom ról nem jelent meg. Ez nagyrészt érthető, hiszen a kor legtöbb problém áját valóban m egnyugtató módon sikerült tisztázni. A m itől továbblépés várható, az elsősorban a két forradalom gazdasági élete m élyrétegeinek, az egyes gazda­ ságpolitikai intézkedések fogadtatásának és gyakorlati m egvalósu­ lásuknak, valam int az egyes politikai irányzatok (így a külső és belső ellenforradalm i mozgalmak) osztálytartalm án ak és töm eg­ bázisának az eddigieknél aprólékosabb és pontosabb feltárása. Ha képes lesz kiszabadítani m agát az ún. köztörténetírási m eg­ állapítások szolgai követése alól, nagy szerepe leh et ebben a helytörténeti kutatásoknak, m elyek speciális előnyeiknél (szerves gazdasági, társadalm i és politikai egység kutatása, kom plex mód­ szerek alkalm azásának lehetősége stb.) fogva a történelem leg­ m élyebb rétegeiig hatolhatnak. Romsics Ignác — N agyon is! M ert akinek nem volt m ódja tanulni, és m ost elolvassa, m iket csinált, az sokat tan u lh a t belőle. M egérti, m it m iért csinál, m ilyen ügy szolgálatába álljon. — A brigádunk n e v e ? ...Kun Béla — m ondja a negyven év körüli, m eglepően csinos segédm unkásnő. — A főnökünk a m últkor olvasott föl az é leté rő l.. . Nem, nem könyvből, ő m aga csinált jegyzetet, m ikor tanulta. — T ulajdonképpen ki volt K un Béla? A nő összeráncolja hom lokát, de gyor­ san válaszol: — Nem tu d o m .. . A m unkásm ozgalom ­ hoz kapcsolódik. Benne volt a p ártban, de így kapásból többet nem tudok róla m on­ dani. Van egy patronáló m unkásőrcsapa­ tunk, an nak is K un Béla a neve, m inden évben küldenek m eghívót a tizenkilences évfordulóra. — Volt-e K un B élának valam i köze a Tanácsköztársasághoz ? Elgondolkodik. Sejti, hogy nem véletle­ nül kérdezem , de inkább nem m ond b u ­ taságot. — Így kapásból nem tudom . Űgy rém ­ lik, kim ent A usztriába. Em igrációba, vagy m inek hívják, aztán onnét irá n y íto tt... Pontosan nem tu d o m ... Az ősz brigádtag h atáro zo ttan bólint névadójukról hallván. — K un B éláról épp a napokban volt szó. Ő szervezte a pártot. Tizenkilencben a forradalm at is ő vezette. M ikor k in t volt a Szovjetunióban, onnan is irán y íto t­ ta az itth o n i szervezkedést. Nekem van egy könyvem , igaz, nem olvasgattam , de lapozgattam . Érdem es elolvasni, aki ennek a társadalom nak az em bere. — Ha tizenkilencről hall, elsőnek m i ju t eszébe? — H át nem sok jó. M ert ugye csak százvalahány napig tarto tt. A ztán jö tt a sok kivégzés, m eg a m eg hurcoltatások... — H allott-e P risk a Dezsőről, aki ebből a gyárból k erü lt a salgótarjáni direktó­ rium ba? — P riska D ezsőről?.. . M intha hallottam volna — húzza össze szem ét —, de nem sokat tudok r ó la .. . — és h irtelen k ib ö k i: — Sem m it se. — V an-e valam i m a is érvényes tan u l­ sága a T anácsköztársaságnak? — T anulsága? Hogyne. A m iért azok harcoltak, azért m a m unkával kell h a r­ colni. M ert h a a m u n k át jól csináljuk, an­ nak csak jó leh et a következm énye. A kkor lesz piac, lesz bőven m eg ren d elés... A m unkásőr-zászlóalj K un Béla nevét viseli. K érdezem a nyugdíjas szolgálatte­ vőt: — Tényleg olyan nagy em ber volt Kun Béla, m in t am ilyennek m a em legetik? H átrahőköl, m ár-m ár bánja, hogy vállal­ kozott a beszélgetésre. — H át, kérem , én azt m eg nem bírom m ondani, m ert éppen an n y it tudok, m int maga. Meg am ennyit édesapám m esélt, de ő akkor az olasz fro n to n volt, ő is hal­ lotta, am it tu d o tt... N agynak kellett lenni neki, m ert a p á rt alapítója volt. Sokat te tt a m arxizm us—leninizm us elm életéé rt... de ezt is csak a tévéből tudom . Azt el le­ het m ondani, hogy azok előtt, akik akkor ténykedtek, le a kalappal. H át képzelheti, hogy negyvenötben is, m eg ötvenhatban is volt m ár párt, és mégis m ilyen nagy prob­ lém ák voltak. H át m ég ak k o r mi lehetett, am ikor p á rt se volt, vagy volt is m eg nem is, m égis irán y íto tták az országot egy h á­ ború után. Ezek m ind nagyon nagy em be­ rek voltak, kérem . É letüket is áldozták, ha kellett. — Érdem es-e foglalkozni a m ai fiatalok­ nak az akkor tö rtén tek k el? — Érdemes. Sok m indent tan u lh atn ak . Ha a fiatal cselekszik a KISZ-ben, tu d ja meg, gondolja meg, m iért cselekszik. Ma sokan nem gondolkoznak. Sajnos. De akkor képesek lesznek értékelni a m ai helyzetet. M ert am it K un B éláék an n ak idején elér­ tek, azért m a ki kell á lln i... — D e hát, am it elértek, azt H orthyék lero m b o lták ... 5 �— Igen, de jö tt az újjáépítés! — M iért nevezték el K un Béláról a zászlóaljat? — Pontosan m eghatározni m agának én nem tudnám . De az úttörőknél m eg a KISZ-ben is vannak, akik róla k ap tak nevet. M ert nagy a tekintélye m a is a pártban. K un B élának az volt az igazi húzása, am ikor elrendelte, hogy a p á rtta ­ gok ne fizessenek tagdíjat, nehogy elárul­ ják ezzel m agukat. Csak szakszervezeti tag d íjat fizettek. — Ez m ikor volt? — Ha jól tudom , m ég a Tanácsköztár­ saság előtt. A m ikor csak szervezkedtek a kom m unisták. S trom feldről faggatom a hajdani vezérka­ ri főnök nevét viselő szakközépiskola ne­ gyedikes tanulóját. A fiú készségesen v á ­ laszol, am ire csak tu d : — Kim agasló katona, hadvezér, jó em ­ berism erő... — Ezt elm ondhatnád azokról is, -akik a török ellen h a rc o lta k ... Bólint, s kiegészíti a jellem zést: — M agáénak vallotta a Tanácsköztár­ saság gondolatát. Példaképül lehetne állí­ tani a m ai fiatalok elé, m ert kem ény volt. a börtön se tö rte m e g ... — M ilyen m agyar hadvezéreket ismersz még? — Csak m agyarokat? T ehát Bem apó nem jó? — Inkább csak m agyarokat. — Zalka M átét, H u n y a d it... R ákóczit... — M elyikre vagy büszkébb: a Rákócziszabadságharcra vagy a Tanácsköztársa­ ságra? M egvonja a vállát, s dönt: — M indkettőre büszke vagyok, de a je­ lentősége talán a T anácsköztársaságnak volt nagyobb. M ert ez m u tatta meg a jövő útját. De a R ákóczi-szabadságharc engem jobban érdekelt. Addig szerettem csak a történelm et, am íg a középkorról tanultunk, az érdekesebb volt. — És rom antikusabb? — Igen — m osolyodik el. — M ondják is rám a többiek, hogy tú l rom antikus v a­ gyok. A fiú közepes tanuló, érettségi u tán az egyik helyi gyárba szándékozik m enni m ű­ szerésztanulónak. Szabad idejében kézilab­ dázik vagy a k u ty á já t sétáltatja. — Az iskolában m egem lékeztek-e S trom ­ feldről? — kérdezősködöm tovább. — Igen. M inden évben vannak S trom ­ feld-napok. Ünnepéllyel kezdődik, ezen el­ m ondják az életét, a m unkáját, aztán ve­ télkedőket, sportversenyeket rendezünk. Jól szoktak sikerülni. — Olvasol-e felőle valam it iskolán kívül is? — Ha újságban jelenik meg róla valami, elolvasom. K önyvben nem igen lapozok utána. N yakunkon az érettségi, ilyenkor akad elég baja az em bernek a könyvek­ kel. .. A brigád, az iskola, az utca névadója — egy-egy szál a múlthoz. S ha ez hibádzik, m iképp ju th a tn a k eszünkbe a régiek? 6 Fényképet húzok elő Strom feldről, m u­ tatom az elsős egyetem istának: — V árjál, b arkochbázok... Nem m a­ gyar, ugye? K iszalad a szám on a m egfejtés. — Ja, persze — restellkedik —, a gép­ ipari szakközép van róla elnevezve. — M it tudsz m ég felőle? — A Tanácsköztársaság idején volt va­ laki.. . a Vörös H adseregben — így hív­ ták? Szam uely-fotót veszek elő. — Ez ismerős. M indjárt k ita lá lo m ... Ő is a Tanácsköztársasághoz kapcsolódik? Megmondom, kiről van szó. Fölcsillan a szeme. — Tudtam , hogy ism erem . Ő volt, aki Leninhez u tazo tt repülőn. Eléje rakom L andler képét. Legyint, megcsóválja fejét: — M utasd inkább S ágvárit, vagy aki­ ről többet tudok. Szaván fogom, a legfőbb vezetőink ké­ pét adom a kezébe. T udja a neveket is, a tisztségeket is. Nekibátorodom , két m i­ niszterünk nevét em lítem . Úgy reagál, m int aki sosem hallo tt felőlük. — S trom feldet m egism erem , az öre­ get.. . — m osolyodik el a jóképű, izmos alkatú m űvezető. — Ő vezette az északi hadjáratot. V ezérkari főnök volt a Tanácsköztársaság alatt. A fiatalem ber katonaviselt. Talán innét szárm azik, talán nem. — Tisztelettel vegyes szeretet ül ki az arcán, ahogy a hajdani ezredes p o rtrék ép ét a kezébe fogja. Egyébként benne is folyik ném i „parancs­ noki v é r”. B eosztottjai kem ény em bernek ism erik. Régebben kihelyezett szerelőknek volt a főnöke, ő felelt az üzem től távol dolgozók m unkájáért, m ag atartásáért. Azt beszélik, sose volt panasz a keze aló ta r­ tozó gárdára. Landler képét m utatom neki. Látszik, jól ism eri, csak a név nem ugrik be — rég foglalkozott evvel a tém ával. Segítek: — Ü gyvéd volt, vasutassztráj­ kot szervezett. Ma MÁV-járm űjavító van elnevezve róla. Kisim ul hom lokán az előbb összecsomó­ zódott ránc, s elmosolyodik m egint: — Landerer. Némileg restelli a dolgot, m ikor tisztáz­ zuk, hogy ez a név a Tanácsköztársaság előtt hetvenegy évvel vált ism ertté, s a k ­ kor sem a személy, hanem a nyom dája volt fontos. Hogy zavarából m ielőbb ki­ láboljón, több képet is m utatok n e k i : Sza­ m uelyt, Latincát, K orvint, M ünnichet. — M indet ism erem . De hogy m iket csi­ náltak, nem tudom . Az iskolában csak a nevüket tanultuk, m eg hogy részt vettek a Tanácsköztársaságban. — H allottál-e valam it a nógrádi „tizenkilencesekről” ? — E rre zajlott az északi hadjárat. Előtte nagy csetepaté volt a K arancson a csehek­ kel. Sok bányász m eghalt. — Szam uely? . . . Aki érintkezett L enin­ nel. Ő olvasta fel azt a táviratot, am it Le­ nin küldött a Tanácsköztársaságnak — so­ rolja, am i eszébe jut, a huszonhárom éves kötőnő. A fiatalasszony nem rég jö tt vissza gyes­ ről. Azt m ondja: szívesen olvas. K ivált­ képp P assuthot, S ü tő t m eg M oldovát sze­ reti. — L atin ca ?... — tűnődik. — Nem tu ­ dom. Pedig van egy ilyen könyvem . A „Hősök voltak”. Ságvári és Schönherz is benne van. G yakrabban kellene előven­ nem... — L andler Jenőről h allo tt m ár? — Igen — bólint készségesen, s elgon­ dolkodik egy p illanatra. — L a n d le r... nyom dász volt — ködlik fel ú jra 1848. — Az északi h ad járatró l mi ju t eszébe? — N ógrádi S ándor vezette, nem ? — kapkodja el a választ. M eglepett arcom at látv a ajk áb a harap. Tisztázzuk az ügyet, s m eg n y u g tato m : n a­ gyobb bakikat is hallottam már. — Jó érzés egy m ai m unkásnőnek a T a­ nácsköztársaságra gondolni, vagy közöm ­ bös, hogy volt-e ilyen a m agyar tö rtén e­ lem ben? — érdeklődöm tovább. — Persze, hogy jó érzés! — bólint rá kis­ sé őszintétlennek tűnő lelkesedéssel. — Szégyellem is, hogy keveset tudok róla. — M entegetőzésképpen hozzáfűzi: — S ág­ váriról többet h a lla n i... �— Strom feld a Tanácsköztársaság h ad ­ vezére. A zelőtt is k atona volt, a világhábo­ rú b a n is részt v ett — hallom a fiatal gé­ pészm érnöktől. — O tt gyűlölte m eg az öl­ döklést, és állt á t a Tanácsköztársaság ol­ dalára — téveszti össze ezredesünket v a­ lam ely m ondabeli hőssel. — Azt tudom m ég róla — halad tovább a rossz vágá­ nyon —, hogy olyan kövér volt: úgy kel­ le tt őt fölrakni a lóra a katonáknak. A fiatal m űszaki jó szakem ber hírében áll. N apjában több ó rát is olvas, szakszö­ vegeket. Egy rak ás m űszaki folyóiratra előfizet. (Irodalm i igényeit a tévé elégíti ki.) M unkájában s azon kívül töm érdek teendője ak ad : vezetőként dolgozik, p á rt­ tag, m unkásőr, FM KT-elnök és így to ­ vább. F elad atait — kollégái és főnökei szerint eg y arán t — alaposan, lelkiism eretesen oldja meg, m inden üzemi ügyben b átra n véle­ m ényt nyilvánít. — L andlerről?. . . — gondolkodik el. — Sajnos sem m it nem tudok. Pedig illene is­ m ernem . De m ár rég tan u ltam erről a tém áról, és azóta nem igen k erü lt a ke­ zem ügyébe történelem könyv. Szam uely-képet m utatok neki. K un Bé­ lával téveszti össze. Helyesbítek, m ire za­ v ar nélkül bólogat. — Ő volt az, ak i k iu tazo tt a Szovjetunió­ ba. Leninnel egyeztették a dolgokat. K a­ tona volt. — Ü nnepélyekkel és vetélkedőkkel em ­ lékezünk m eg a T anácsköztársaságról — m ondja a technológus, aki jelenleg m egbí­ zott K IS Z -titk ári funkciót tölt be a gyár­ ban. — Az üzemi lapnak nem rég állítot­ tam össze egy re jtv é n y t a tizenkilences esem ényekről. Elég jól ism erem m ost a tém át. F otót rak o k elé. — Ez L atinca! — rik k a n t vidám an. — M egism erem a hom lokáról. Somogy m e­ gyei paraszt volt. A T anácsköztársaság le­ verése előtt a honvédelm i m iniszter beosz­ to ttja — keveri össze fölényes könnyed­ séggel a népbiztos elnevezést a m iniszter­ rel, a „szem élycseréről” nem is szólva. Ú jabb fotó: — Landner. . . Nemigen ism erem . P oliti­ kai biztos volt. ...Ez pedig K un B é la ... azazhogy Szam uely. H árom szor találkozott L en in n e l.. . ő pedig K orvin Ottó. Vele könnyű a dolgom, benne volt a rejtv én y ­ ben. A G alilei-kör tagja, a Tanácsköz­ társaság u tán kivégezték. — B iztosan m egem lékezünk m ajd vala­ hogy a T anácsköztársaságról.. . — m ondja nem álcázott sértődöttséggel hangjában a könnyűipari üzem ügyintézője, aki szintén m egbízott K IS Z -titkár. K onkrét terve még nincsen. — Az irodalm i színpad m indig szokott valam it csinálni. A fiatalasszony, akinek m agabiztossága irigylésre m éltó, a K ISZ-szervezetben a politikai o k tatás felelőse. M egtudom tőle, hogy a V IT-tel és a szervezeti szabályzat­ tal foglalkoztak idáig az oktatásban. Félve kérdem , m utathatnék-e néhány képet a Tanácsköztársaság vezetőiről. — Ha tényleg név nélkül jelenik meg az anyag — köti ki, valam elyest csorbult önbizalom m al. Szam uely-fotót teszek az asztalra: — R ajk László. — Nem — rázom a fejem . — E rről az em berről egy m ásik kép ism ertebb. Azon bőrkabátban és tányérsapkában lá th a tó ... am int Lenin m ellett áll. Kicsit vár, m ajd b áto rtalan u l m egkérdi: — Sztálin? Fejem m el intek nem et, s tovább kér­ dezősködöm : — Az ön b rigádjának ki a névadója? — K ulich G yula — feleli gyorsan. — Ő ki volt? Ú jabb rövid gondolkodás, közben pil­ lan tást vet a szemben ülő főkönyvelőre, aztán válaszol: — Az a te x tile s.. . A nagyvállalat függetlenített K IS Z -tit­ k á ra m ondja: — A Tanácsköztársaság helyi esemé­ nyeinek földerítését a forradalm i ifjúsági napok a la tt végezzük el. Tavaly kezdődött az anyagok feldolgozása. A kkor 1848 volt a tém a. Gondolom, idén a tizenkilences esem ényeket k u ta tta tja fel velünk a járás. A Tanácsköztársasággal ’69 óta nem igen foglalkozott a KISZ. M ost főleg a m ég élő v eteránokat szeretnénk m egkeresni, az lenne az érdekes. P á r éve beszéltünk egy nagybátonyi „tizenkilencessel”, K akuk Lászlóval. Leginkább az akkori haditech­ nika érdekelte a K ISZ-eseinket. A bácsi azóta m ár m eghalt. — Az a tapasztalatom — szól a m ásik gyár K IS Z -titkára —, hogy a fiatalok előtt nagyon ism eretlenek a helytörténeti ese­ m ények. A fiatalok sorába sajnos m agam at is beleértem . Tavaly rendeztünk egy helyis­ m ereti vetélkedőt. B enne volt az a kérdés is, hogy a m ai M alinovszkij úton a század elején állt egy sorompó, m i volt an nak a szerepe. Mi előre m egnéztük, s tudtuk, hogy a bányász- és kohászlakosságot vá­ lasztotta külön. De a nyolcvan felad atlap ­ ból csak hárm on volt helyes válasz. Sok teendőnk van m ég a KISZ politikai okta­ tásában.. . A fiatalem ber szavait anyaggyűjtésem tap asztalatai igazolják. A nógrádi tizenkilenoesekről való érdeklődésem re csak egy — értelm iségi — fiatalem ber tu d o tt „po­ zitív” választ adni. — A Gólián A n d rá sró l?...Igen, hallottam róla. A helyi direktórium egyik vezetője volt. A zért em lékszem rá, m ert a nagy­ apám at éppen m iatta dobták ki a csendőr­ ségről. P arancsot k ap o tt az öregem, hogy G óliánt vasra verve utaztassa vonaton Lo­ soncig, és o tt k ísérje be a csendőrségre. A nagyapám jó ism erőse volt Góliánnak, m ég este elm ent hozzá, s m egm ondta, hogy m ásnap m enniük kell. Reggel annak rendje és m ódja szerint találkoztak is a vonatnál, s Losoncra utaztak. Csakhogy Gólián nem volt vasra verve. Egy sarok­ kal a csendőrség előtt te tte rá a nagyapám a bilincset. Ezt aztán beköpték a jó em­ berek, így le tt az öregből suszter. Ugyanaz a fiatalem ber ism erte a S-ban álló, úgynevezett R ákosi-fa „leg en d áját” is. — A pám ék azt a fá t m ég R ákóczi-faként ism erték. A felszabadulás u tá n te rje d t el, hogy Rákosi az a la tt a fa alatt gyülekez­ tette a bányászokat, m ielőtt összecsaptak a csehekkel. Így k ap ta m eg a fa a Rákosi nevét. „H arm adik M átyás” egyébként nem is volt S algótarjánban. — Rákosi já r t S-ban — így a szakértő. — De korántsem „csapatai élén” ! H ad táp ­ főnök volt, az élelmezést, a ru h ázati el­ látást intézte. A legenda az 1956 előtti időkben k ap o tt szárnyra, am ikor tú lérté­ kelték Rákosi szerepét m inden területen. A fa nem leh etett harcálláspont, ez h a d á ­ szati hiba lett volna. Legföljebb gyüleke­ zőhelyként szolgált, ezért jobban illik rá a m ai Vörös K atonák F ája elnevezés. Helyén van-e a T anácsköztársaság a m ai em berek történelm i tu d atáb an ? — kérde­ zem a történelem tan árt. — Még nincs a m éltó helyén. Sokan többnek vélik például 1848-at, pedig ha m egnézzük, m elyik m it é rt el, nehéz egyi­ ket a m ásik fölé helyezni. Sokat á rto tt a tizenkilences hagyom ányoknak, hogy H orthyék — politikai érdekből — egy ne­ gyedszázadon á t igyekeztek befeketíteni, és Rákosiék sem érték elték helyesen. Az azó­ ta eltelt húszegynéhány év, úgy tűnik, kevés volt az adósságok törlesztésére. Ezt 7 �a tankönyvek sem segítették elő: k ivált a szakközépiskolai és a szakm unkásképző intézeti tankönyvek elnagyoltak, vezér­ cikkszerűek. Talán még néhány ta n á rra is jellemző, hogy jobban ism eri tizenkilenc­ nél a negyvennyolcas esem ényeket, sőt a kuruc k o rt is — így h át ezekről színeseb­ ben, m eggyőzőbben beszélnek, ezek az anyagok jobban elm élyülnek a diákokban. — Mit leh et tenni, hogy a Tanácsköz­ társaság ism erete a m ostaninál több fiatal­ ra hasson? — Hiba lenne azon szörnyűlködni, hogy m ennyire feledésbe m erültek az akkori em berek és esem ények. Ehhez a valós helyzethez kell szabnunk a tennivalókat. M egjelent mos­ tanában sok érdekes ism eretterjesztő ki­ advány a tém áról, jó volna őket ifjúsági klubokban, szakkörökön, vitakörökön fel­ dolgozni. Meg kell találni a szálakat, am e­ lyek összekötnek a m últtal. R ajtu k keresz­ tül érdem es ism ertetni a helyzetet, am iben cselekedtek. A körülm ények reális be­ m u tatása figyelem keltőbb, m int egy-egy fölm agasztaló je lz ő ... — Azt, hogy m elyik anyagot tan ítják jobban a történelm esek, em bere válogatja — így a m ásik pedagógus. — Talán az öre­ gebbekben tényleg jobban élnek a kuruc kori „m ítoszok”, m int a T anácsköztársa­ ság realitása. Tizenkilenc helytelen érté ­ kelésében, h a tényleg helytelen az értéke­ lés, ludasak a tudósok is: e tém a alapos föltárása nem rég tö rté n t meg. Ebben — gondolom — az is közrejátszott, hogy él­ tek m ég néhányan, akik ellentm ondásos szerepet töltöttek be annak idején, és ha m ost m ódjuk volt rá, h á trá lta ttá k a k u ta ­ tást. Talán nem á rta n a az ügynek, h a a Tanácsköztársasághoz is több „m ítosz” fű ­ ződne. Az a tapasztalatom , hogy az em be­ rekben ez m arad m eg végül. Rákóczit pél­ dául nagy hadvezérnek ism erik legtöbben, holott egyetlen nagyobb győzelm et sem csikart ki. K ossuthot pedig „apánk”-ként tisztelik, pedig sok tévedése volt. Ha tizen­ kilencben an n y i vöröskatona le tt volna, ahány veterán 59-ben, kipofoztuk volna az antantot. De ez sem baj, több a haszna, úgy vélem, m int a kára, az „utólagos m í­ toszoknak”. Írás az ajtón Az öreg bérház fából készült, nyikorgó-dobogó grádicsa m ár a m ú ltat idézte. Vigyázva, hogy a hám ló vakolat ne hulljon a nyakunkba, k etten igyekeztünk az első em eletre. V eteránnéző­ be, vendéghívói m egbízatással. A szálkás deszkájú, b arn a ajtón jobbra dűlő, krétával írt be­ tű k tu d atták , hogy „K önyvtárban vagyok”. Alább egy másik m ondat ezt közölte: „K réta a levélszekrényben, írd fel, hogy ki kerestél!” F elírtuk. A zt is, hogy m ikor jövünk legközelebb. A csengetésre egy távoli, rekedt hang felelt. — Jövök m ár! — s néhány m ásodperc m úlva a jókora ajtó k eretet betöltötte egy daliás term etű, jóvágású, tejfeh ér h a jú öregúr. Ez lenne a nyolcvanegy esztendős V eterán Harcos? — tűn ő d tü n k d iák tár­ sammal. A lakás áporodott levegőjének szagát, a m ár-m ár em beri le­ lem énnyel is fokozhatatlan rendetlenséget az öreg frissesége, lát­ ható öröm e feledtette. — Ne haragudjatok, barátaim ! Én m ár csak ilyen vagyok, egyedül és öregen. De m ondjátok csak, tényleg hozzám jöttetek? Értem ? No, ez csodálatos! Nagyszerű, hogy eszetekbe jutottam . V árjatok csak, főzök a kedves vendégeknek egy kávét. Lehajolt, széjjel tú rt egy nagy halom régen porosodó ú j ­ ságpapírt, s valam i fekete négyszöget halászott elő. A villany­ rezsó volt. A v ih arv e rt — talán még Palesztinából hozott — ra ­ gadós kávéfőzővel, a vízcsaphoz csoszogott. A barnacsíkos kagy­ lóban m ár ekkor is lassan csordogált a víz egy darab vajra, de ott h ű tö tte a tejet, meg egy lábaskában valam i ételt is. A m egbeszélt időpontban taxival m entünk érte, ez volt az egyezség. Az iskola legnagyobb term ében nyolcvan-száz diák várakozott a V eterán H arcosra, az első sorban egy em inens lány közületi szám lára vásárolt, tíz szál vörös szegfűből és aszparágusz zöldjéből kötö tt csokrot szorongatott. A vendégnek. K opott szö v etru h áját erre az alkalom ra alpakkaöltönyre cserélte az öreg. Belsőzsebébe nyúlt, k étré t h a jto tt papírköteget v ett elő, és beszélni, azaz olvasni kezdett. A m últról? A régm últról? A történelem ről? Talán inkább az utóbbiról. Ki tudja, ezt ak arta-e érzékeltet­ ni azzal is, hogy a szót — „én” — soha ki nem ejtette a száján. Ellenben annál többször em legette a saját nevét, de úgy, m int­ ha m ásvalaki beszélne róla. Ebben a stílusban álljon itt — p er­ 8 — Ezzel nem értek egyet. A kendőzet­ len valóság a fontosabb, az az igazi „ta­ nítóm ester”. — Nem m indig. A „m ítosz” jobban h a t az érzelm ekre. S a legtöbb em berben a nagyobb esem ényekről tan u lt ism eretek egyetlen érzelem m é sűrűsödnek, ez m arad m eg a legtovább. M egsemm isíteni h a t évtized sem volt képes „tizenkilencünk” hagyom ányait. De — b ár m indnyáju n k b an él a Tanácsköz­ társaság em léke — g y akorta elhom ályo­ sulnak, s az enyésző ism eretek nem m in­ dig elegendők arra, hogy a jogos büszkesé­ get fölébresszék történelm i m ú ltu n k irán t. Jelenünk kusza szálaiból kibogozni a m últba vezetőket, s e kapcsolatot fölfedni, közkinccsé tenni, fáradságos, türelm et emésztő m unka m indenképp. A zonban ta r ­ tozunk vele a régi hősöknek, s nem külön­ ben — a m ai köznapi em bereknek is. Regös Molnár Pál sze, korántsem a teljesség igényével — a k étré t h ajto tt, később általam is többször elolvasott papírok tartalm a. — X. Y. jó módú, polgári családban született, iskoláinak el­ végzése u tá n köztisztviselő le tt — kezdte az élm énybeszám olót X. Y. — Vonzódott a haladó m ozgalmakhoz, első alkalom m al az első világháború idején vállalta az önkéntes életveszélyt, m áso­ kért. A lehetőségeit kihasználva, a várm egyei pénzekből fik tív p a ­ pírok segítségével segélyeket ju tta to tt a m unkanélkülieknek. A Tanácsköztársaság kikiáltása u tán a direktórium helyettes elnö­ kének választották, s ebben a m inőségben is nagyon sokat te tt a város meg a várm egye dolgozóiért... Színházat is c sin á lt... Egy­ szer veszélybe került a direktórium lapjának a megjelenése, m ert elfogyott a papír. X. Y.-t bízták meg, hogy utazzon a fővá­ rosba, rotációs papír nélkül pedig haza se té r je n ! ... A szeretett város viszontlátására nem is került sor, csak huszonnyolc év m últán. A m ikor X. Y. B udapestre ért, éppen leverték a tanács­ hatalm at, a direktórium i elnökhelyettest életre-h alálra keresték. Egy szenespincében húzódott meg, ahol egy cipész és felesége b ú jta tta hosszú ideig, látta el a legszükségesebbekkel... Az elv­ társak végül ham is papírokat szereztek, így sikerült k iju tn ia — rendkívül nehéz és kalandos ú t során — Csehszlovákiába, Né­ m etországba, a Szovjetunióba, m ajd pedig Palesztinába. �A V eterán Harcos 1947-ben té rt haza. — Nézd barátom ! — m ondta még középiskolás korom ban. — Itthon tu d ták , hogy ki vagyok, hogy m ennyit szenvedtem , a néphatalom ért. Engem személyesen Rákosi hozatott haza, itt van a levele, ni! Régi, m egsárgult papírt, egy féltve őrzött dokum entum ot m u tato tt. Az írás tanúsága szerint X. Y. — kellő diplomáciai kapcsolatok híján — egyiptom i külképviseletünk közrem űködé­ sével, utazzon haza M agyarországra. N éhány év m úlva nyugdíjba m ent. Azóta V eterán Harcos az em lékeinek, a héba-hóba rendezett találkozók és beszámolók m úlandó élvezetet és gyönyűrűséget n yújtó pillanatainak él. Ilyen perceket szerezhetett neki az az újságcikk is, am it n éhánv évvel ezelőtt egy évforduló kapcsán írtam róla. „Az igazságért jó és öröm áldozni” — ő m aga javasolta a címet. A m egjelenés után néhány nappal táv ira to t kaptam a buda­ pesti szerkesztőségbe: „D rága barátom , gratulálok, a siker óriási. Lapot sehol sem lehet kapni, m ár reggel elfogyott. Légy oly ked­ ves, ha tudnál néhány példányt küldeni, nagyon m egköszönném !” Az újságokat egy hét m úlva m agam v itte m ; éppen a távoli, h atárm en ti kisvárosba szólított a m unkám . Az öreg átölelt, és r a ­ gyogó áb rázattal m ondta: — Ez igazán rem ek! Tudod, m inden fontos helyre küldtem egy-egy példányt az újságból. A kik eddig m ellőztek és kutyába sem vettek, m ost észhez térhetnek. M egm ozdult alattam a föld. A levelek, táv ira to k ettő l kezdve sű rű n érkeztek a V eterán Harcostól. Volt olyan hét, hogy kettő is. S h a egy időre elapadt a híradás, — talán a m ulasztást bepótolandó —, ú jra megszapo­ ro d tak a kusza gépírású, kék borítékok. Az egyik levél ta rta lm a : „ Itt küldök neked egy kivágott cikket a M. folyóiratból. Nem tudom , ki ez a szélhámos, aki ír­ ta, de hazugság az utolsó betűig. A direktórium ról ír, de sem ­ m i sem igaz, nem is tu d h a tjá k a valót, ha engem nem kérdez­ nek. Hiszen csak én vagyok élő a h á ro m b ó l.. . A láhúztam , ahol a cikk engem em lít, de nincs odaírva, hogy helyettes elnök! L áthatod, ebből is, hogy firka az egész, nem pedig a valóságot tartalm azza”. A m ásik levél ta rta lm a : „K érlek, gyere le U-re, m inden költ­ ségedet term észetesen m egtérítem . M ert fontos és sürgős dolog­ ról van szó. Hiába ágálok ugyanis, hogy tegyék rendbe a hősi em lékm űvet, de ezeket itt nem érdekli a v érta n ú k emléke. Be sincs kerítve, a m ellvéden pihennek a kisvonatra váró piacozó kofák. O daszórják a tökm agot m eg a szalonnabőrt. E rről van szó, ezt kellene m egpendíteni illetékes helyen.” A h arm ad ik levél tartalm a. „Ü nnepség volt tegnap a mozi­ ban, és m ondhatom , nagyon el vagyok keseredve. U tólag tudtam meg, nem is hívtak. Azelőtt m eg m indig az elnökségben ültem , m ert nekem o tt a helyem . Nagyon m egbántottak. H át m ár eny­ ny it sem szám íthatok? M indenki más, aki sem m it sem cseleke­ dett, csak a száját já rta tja , ott van a fő helyen, rólam meg elfeledkeznek. Ez a h á la .. . ” A negyedik levél tarta lm a: „M egint egy segélykérés, m ár csak benned a bizodalm am. Hónapok óta be van zárva a köz­ fürdő — m indenféle m űszaki okra hivatkoznak —, de eszükbe sem ju t, hogy a sok dolgozó hol fog tisztálkodni, hová járo k én is fürödni. Persze azért, m ert akiknek döntenie, intézkednie kel­ lene az ügyben, azoknak fürdőszobás lakásuk van.” Még egy levél a sok közül: „D rága, ifjú barátom , kim ondha­ tatlan u l boldog vagyok. B ehívattak M-re, és kaptam egy csodála­ tos szép k itü ntetést, a korm ány adta. Most m ár biztos, hogy a n y ugdíjam at is meg fogják em elni egy kicsit, m ert az ezzel jár. Szóval, m inden rendbe jön, elism erik, hogy ki is vagyok én tu ­ lajdonképpen. Az elnökségbe is m egint m eghívnak, ott ülök az el­ ső sorban, a régi h ely em e n .. . ” Több év u tán szokatlanul hosszú idő egy kerek hét a kis­ városban. A k arv a-ak aratlanul, többször és több hely ü tt is sz ó b a, k e rü lt a V eterán Harcos. V alaki azt m ondta: — K ib írh atatlan ok ezek az öregek! M indent m aguknak tu ­ lajdonítanak, azt hiszik, hogy egyedül ők te tte k valam it. Ó vatos ellenvetésem . („Nem kellene több m egértés? Egy kis pátyolgatás vagy ilyesmi, m ert ez hiányzik nekik. G yerekek ők m ár, ism ét g y e re k e k .. . ”) válasz nélkül m aradt. Az alaposabb beszélgetések a la tt úgy tű n t, valam i kétkedés veszi körül a V eterán Harcost. Végül az egyik városi vezető — első találkozásunkkor m ég az ifjúsági m ozgalom ban dolgozott — k in y ö g te: — Nincs valam i rendben. Rebesgetik, hogy az öreg igen sok pénzzel m ent annak idején a nyom dapapírért, és nem tö r­ tén t m eg az elszámolás. — Rebesgetik? U tánanéztetek? — H á t... kinek van arra ideje meg m ódja. Egyébként is, eny­ nyi év m últán. .. Diákos lelkesedéssel v etettem m agam az egykori várm egyei levéltár poros aktái közé. Hosszas prüszkölés u tá n öröm m el fedez­ tem fel, hogy őriznek az öreg falak között néhány korabeli ú j­ ságot is. Nem, sem m i olyat nem találtam , am i m egalapozná a fenti gyanút. Csak olyasm it olvasgathattam az elsárgult papíro­ kon, hogy a direktórium sokszor nem állt a helyzet m agaslatán, gyakori lett a torzsalkodás. Egyhelyütt pedig ezt: V eterán H ar­ cost, m int a direktórium tag ját „egyre inkább egyéni érdekei kö­ tötték le”. Utolsó látogatásom idején, ha lehet, még rom osabb, még ki­ ábrándítóbban piszkos volt a veteránlakás. — A zt re b e sg e tik ... a m endem onda s z e rin t... — A ’ tudom , ne is folytasd! — szól közbe fölényesen ny u ­ godt hangon az öreg. — Az elszám olás körül semmi hiba, p ap ír van róla. Nem firta tta m tovább. H álás voltam a közbeszólásért, hogy nem kellett kim ondanom . Egy pillan at a la tt egyetlen képpé állt össze bennem az a rengeteg m inden, am it erről a sokat próbált, kényszerűségből világot já rt em berről tudtam . A kétkedést — vagy, am i hom ályos — elnyom ták a tények. A direktórium i tag­ ság, a korabeli újságok tanúsága, a V eterán Harcos u tán vizslató kopók hada. S ha m a neki — nekik — olyan fontos, hogy egy ünnepségen ott üljön az elnökségben, a k k o r... De fejezzék be ezt a m ondatot mások! 9 �Utolsó látogatásom lidérces pillanatait m ondom el. A be­ szélgetést csengőszó szakította félbe, kicsiny lányka libbent be az ajtón. Az öreg a szobába vezette, leültette, m ajd hozzám fordult. Egyszerű, tárgyilagos hangon m ondta, m inden drám aiság nélkül: — N ém etül tanítom ezt az aranyos csöppséget. Tudod, nem is annyira a tan d íjért, inkább m ás az oka. Egyedül vagyok, sen­ kim nincsen. Ki tudja, talán napokig is feküdnék az ágyam ban kihűlt tetem m el, ha egyszer meghalok. Így jobb, így nyugodtabb vagyok. Ha a csengetésre nem nyitok ajtót, akkor a kis ta n ít­ ványom tudja, hogy szólnia kell a házm esternek. M ert valam i baj tö rté n t... Még egy utolsó pillantás a b arn a ajtóra. Nem változott itt semmi a hosszú évek alatt, m ost is ott a fe lira t: „K réta a le­ vélszekrényben.. . ” A lépcsőházban azonban m ost nem érzéke­ lem a kopott deszkagrádicsok nyikorgását. Ezt a régm últat idé­ ző furcsa m uzsikát elnyom ja az agyam ban eszeveszetten kolom ­ poló kétféle csengőszó. A kislányé meg a telefonos kisasszonyé. Képzeletem ben látom , hogy a kisváros kézikapcsolásos tele­ fonközpontjának kezelője hiába teszi a m egfelelő helyre a du­ gót, a hívott fél — a V eterán Harcos — m ár régen nem jelen t­ kezik. A kisasszony próbálkozik még többször is, aztán feladja. M ásik lyukba illeszt egy m ásik dugót — teszi, am ire m egkértek. Ő is tudja, hogy ha a csengetés eredm énytelen, valam i baj van. Szólni k e ll... J -n é m indenkinek azt m ondta: „Én voltam az összekötő”. Egyszer a buszm egállóban csoszogott elém kissé hajlo tt dereká­ val, o tt m agyarázta: — R udas Lászlóval, meg sok m ás jó elvtárssal dolgoztam együtt az illegalitásban. Én hordtam nekik a könyveket, össze­ kötői feladatokat láttam el. Bizonyítani persze m ár nem m in­ dent tudok, hiszen a kapcsolataim feledésbe m erültek, sokan m eghaltak. Az tény, hogy el kellett bújdosnunk, így esett akko­ 10 riban a választás erre a kis falura. Ide jö ttü n k a férjem m el, m ert nem voltunk szem előtt, re jtv e m arad tu n k az üldözőink elől. Furcsa módon, ezeket a kapcsolatokat és az illegális m un­ k át csak élete utolsó éveiben em legette g y akrabban J-né. K oráb­ b an talán ideje nem volt rá ? M indig nyüzsgött: volt tanácsel­ nök, vezetett kultúrházat, a V öröskereszt aktivistája, bábáskodott am atőr színjátszó csoport m ellett. Afféle m indenes volt. G yerek­ fejjel olvastam róla néhány m éltató újságcikket, hallottam egy­ két jutalm áról, kitüntetéséről. A ztán egyszerre csak m indenünnen kikopott. Egyre több al­ kalom m al beszéltek róla rossz hangon, sőt, m ár a puszta meg­ jelenése is ingerültséget keltett. Mi vezetett ide? A követelődzése? Az úton-útfélen hangozta­ tott, de soha be nem bizonyított illegális m unkával való kérke­ dés? Vagy az erőszakossága? Talán m indegyik. Egy tu cat em ­ bernek adott m unkát, jószándékúan igyekeztek bizonyságot sze­ rezni arra, hogy m inden úgy történt, ahogy J-n é állította. Ta­ lán nem ra jtu k m úlott, hogy sikertelenül. M egsértődött, otthagyta a p árto t is. Csak egy m arék ra való oklevél, néhány kitüntetés m aradt még u tán a egy darabig a pártirodán. B izonyítandó az érdem eit és igényét a m agasabb ellátásra, a kivételes nyugdíjra. Egy idő után talán m ár rájöhetett, hogy „összekötői m ivoltá­ ról” velem többé nem beszélhet, m ás volt h át a tém a. A kocs­ m ában fe lh a jto tt egy kis rum ot, m egtöltötte a m agával ho­ zott üveget és félrevont. — K érlek, szerkesztőcském, talán m ondtam m ár neked, hogy színésznő voltam — húzta m agasra a szem öldökét az öreg­ asszony. — Egy nagyszerű film ben is játszottam , a C asanovában, h át az valam i gyönyörűséges volt. A körülöttünk állók halkan egym ásra röhögtek. — Szeretném most valam iben a segítségedet kérni. Írtam egy színdarabot, történetesen éppen a Casanovát, ezt kellene m egjelentetni. E lküldtem ugyan a film gyárnak, de onnan visz­ szakaptam , hogy nem az ő asztaluk. Még hogy nem az ő aszta­ luk! Egy frászt, kérlek. Más oka van, de nem is érdekel. Szó­ val... rád gondoltam . Egyre erősebb lett az érzés: J-n é t ki kell kerülni. Más félre­ áll mellőle, hogy ne érezze a sosem m osott ru h ák kibírh atatlan bűzét, a kosz orrfacsaróan nehéz illatát. Nekem az indítványai „súlyosak”, és még mosolyognom sem szabad. K ikerülni persze nem lehet. V alaha jobb sorsot ért göncei­ ben odatipegett elém, és m ár m ondta is: — Jó, hogy találkoztunk, kérlek, egy nagyszerű tém át ajánlok neked. Óriási szenzációt csaphatsz vele, m erthogy a fa­ lu fölötti hegy gyom ra tengerszem et re jt m agában. Méghozzá forró a vize, nem tudom én, h án y fo k o s! A kár hiszed, ak ár nem, a rózsam ályi árkot ennek a vize m osta valam ikor! Csak betöm ­ ték a lyukat. Alig néhány nap m úlva egészen m ás titokról lebbentette fel a fátylat. Az a bizonyos hegy nem is egy tengerszem palástja, egészen m ást tak ar. Fortyog, izzik benne a láva. — Tűzhányó ez, az hétszentség! Meg kellene egy kicsit pisz­ kálni, és m in d já rt kiderülne. Nem gondolod, szerkesztő úr? Ez volt az utolsó felfedezése és hozzám az utolsó m ondata. Többé nem beszéltünk, nem oszthatta meg velem egyéb „titk a­ it”. M ondták, hogy beteg, nagyon rosszul van, egy délután pe­ dig a m agányos haranglábban m egszólalt a csengettyűszó. A lé­ lekharang. A kongatást azonban gyorsan leállították. J-n é m eghagyta, hogy ne pap temesse. A kárcsak az urát, még p ártta g korában. M egjelent a tan ácstitk ár és felhívta a h alo tt körül tüsténtkedők figyelm ét, hogy m indennel el kell számolni. Hozzátartozók híján a tem etést a tanács intézi. A m agányos, társa k at talán a rögeszméivel keresni akaró öregasszony csúnya véget ért. Ágya tele volt piszokkal, férge­ ket is találtak, alig győztek m indent elégetni. Azt m ondják, húsz­ ezer forint m arad t utána, nem régen a lottó is hozott valam i tárgynyerem ényt, akkor azt is pénzzé tette. Csak kevesen kísérték ki a tem etőbe, férje mellé. M ár ott van fölöttük a tanács által csináltatott kereszt nélküli sírem lék, ra jta a fe lira tta l: „N yugodjanak békében”. �Viola m ajdani elparentálása ugyancsak a közre vár, de hol van még az. Ötv en valahány éves — így m ondja m agáról. Este elm egy a K eleti pályaudvarra, kezeiben három -négy csomaggal. A büfésautom aták m elletti sarokban lepakol, ki­ n y it k ét-h áro m csomagmegőrző szekrénykét. Ezek az övéi, m ár évek óta. (M ajdnem öt éven keresztül já rta m úgy át a pályaud­ varon, hogy m inden este láttam . K öszöntöttem és köszöntött.) Szóval, Viola m a ta t a csom agokban, pakolászik, cserélgeti a tás­ kák, szatyrok és a szekrénykék tartalm át. Tesz-vesz, m in t o tt­ hon. Igaz is, Viola itt lakik. A pályaudvaron, meg szerte a város­ ban. Övé m inden. Fürdőszobája ugyan valam elyik népfürdőben van — m á r elfeledtem , m elyiket m ondta —, az apróbb m osa­ kodásra meg ott van a szökőkút. — A bolond népek csak lesnek rám , de m osakodni kell. Én azt el nem mulasztom. Ennyivel intézi el, m ert neki ez term észetes. Éjjel a Blaha Lujza téren, a szökőkút gom bái m ellett, a m edencében. O tt h a j­ long Viola, térdig felhajtva a szoknyája, és tisztálkodik. Távo­ labb húzódnak a késői buszra várók, gyanúsan m éregetik tisztes távolból. Egy taxi pedig — pilótája véletlenül veszi észre a fu r­ csa jelenséget — m ajdnem felszalad a járd ára. Viola m ú ltja m egközelíthetetlen, arról el nem áru l sem ­ m it. Csak addig juto ttam , hogy lakása volt, egyszer régen, amíg be nem fogadott egy vidékről jö tt férfit. A jelenről azonban sem­ m it sem hallgat el. — Néha kapok egy kis segélyt, be kell érte m ennem , m ert nem tu d ják hová küldeni. M enhelyre is a k a rtak vinni, de én oda nem m egyek, m ert verik a bentlakókat. Tudom. N appal fü r­ dőben vagyok — aludni is lehet, jó meleg van —, m eg keresek egy kis pénzt. Éjjel meg a pályaudvaron, de nyáron jobban sze­ retem a kinti padot. Sok itt a link alak. A rendőrök nem b án ta­ nak, tu d ják , hogy miféle, hogy dolgos vagyok. Mégis vigyázni kell. Egyszer elloptak tőlem valam i stricik két új táskát, csak úgy a fejem alól, a p adról. P ont tőlem loptak, a szem etek! No, vigyázok is m ár, az autom atákból ki nem veszik a csomagot. M inden nap bedobom ú jra a kétforintokat, és nem kell ügyelni sem m ire. Viola bejáratos a belvárosi szórakozóhelyekre is, újságot kí­ nál az apró asztaloknál ülőknek. Igaz, nem az elosztóból kapja az Esti H írlapot, hanem újságárusoknál vásárolja, nagyobb té­ telben. — C sináltam úgy is, hogy a Somogyi utcából hoztam az újságot, de ez nekem nem jó. N ehezen bírok járni, és h a m eg­ m arad, akkor csak baj van vele. Így m eg annyit veszek és adok el, am ennyit éppen bírok. A borravaló a hasznom. A házát h átán hordó Viola csúnya. Zavaros tekintetű, nagyon csúnya asszony. Talán szerencséjére, m ert ezzel is pénzt kereshet. K önnyen és viszonylag sokat. T anúja voltam , am ikor a Felsza­ badulás té r egyik elegáns presszójában k ét fiatalem ber susm u­ tolt Violával: — Látod, o tt a sarokban, azzal kell. Azzal, aki egyedül ül, hozzá m e n j! Ne félj V iola-V iolettácskám , m egkapod a p énzed! — Azt m ár nem , fiatalurak, előre kérem a suskát! Egyszer m egjártam , csúnyán átvertek. Csak ígértek a nagypofájúak, de am ikor m egtettem és kértem a pénzt, csak a képem be röhögtek a stricik. A két aran y ifjú egyike b riftasnyiba nyúlt, százforintost vett elő. — Nesze, aranyom ! Most m ár ra jta d a sor, de alaposan szol­ gáld m eg a béred! Viola, kezében újságköteggel, lassan araszolt asztaltól aszta­ lig. Alig hallhatóan, szinte csak neszezve k ín álta portékáját. „Es­ ti H írlapot tessék! V egyenek Esti H írlapot!” A sarokasztalhoz ért. — D rága fiatalú r, vegyen egy újságot! — kérlelte. Amaz végignézett rajta, s m int aki szánalom ból teszi, h á­ rom fo rin to t adott az újságért. Viola azt a pillanatot választotta, am ikor a fiatalem ber kezdte á tfu tn i az első oldalt. A csúf öreg­ asszony h irtelen átk aro lta az újságolvasásba m erülő fiú t é s ... szájon csókolta. A h atás óriási volt, szinte hullám zott a röhögés, ordenáré m egjegyzések röpködtek a levegőben. Hogyisne, am ikor a tek in ­ télyes szám ú törzsvendég, laposakat pislogva, m ár régen v árta ezt a pillanatot. Viola lom ha járá sát m eghazudtoló m ozdulatokkal kacsázott az asztalok között a k ijára t felé. Az előtérben m ég m egállt, visz­ szanézett a terem be és bugyborékolva együtt n ev etett a bentiek­ kel. A V eterán Harcos m últja tek in tély t ad, tiszteletet parancsol. J-n é életének ja v á t becsületes, nem egyszer nehéz m unkával töl­ tötte. De, hogy jön ide Viola? Mi a közös bennük V iolettával, aki nem is m ondja, m ég csak nem is álm odja m agát hősnek? A m agány, az egyedüllét. A társtalanság. A V eterán Harcos társnélküliségében sa já títja ki m agának a tö rtén elm et; J-n é ugyanezért vált bogaras, furcsa agyszülem é­ nyeihez görcsösen ragaszkodó öregasszonnyá. Viola csak egyedül van. Most ju t eszembe, írni kellene K lárikáról is. M akón vol­ tam vendégségben, a S írk ert utcában, o tt keresett m eg a közeli ház lakója. — Tudja, kérem , én voltam a József A ttila m úzsája! Sok m indent tudnék mesélni. V endéglátóm m érgesen nézett a betolakodóra, m ajd ezt m ondta: — H add el! B ogaras vénasszony, m indenki a k italált dilije­ in röhög. Persze, van ideje, egyedül v a n ... Mégiscsak írni kellene róla. Meg arról a parasztkendős asz­ szonyról is, aki fonott kosárral az ölében naphosszat ü lt a szege­ di Széchenyi téren. Meg Rezedáról is, az állandóan v aras orrú, a kövidinkás üveghez és a N yugati pályaudvarhoz an n y ira von­ zódó öregem berről. M eg ... De akkor a sornak nem lenne vége. Kelemen Gábor 11 �Gyermek szemmel a „vihar sodrában” Múlnak az évek, a nemzedék, amely cselekvően részese volt az első világháború és az 1918—1919. évi forradalmi időszak ese­ ményeinek (a nem cselekvő, de szemlélődő részesek, az akkori gyerekek, akik mintegy „békaperspektívából” nézték a felnőttek tet­ teit és hallgatták beszélgetéseiket) ma már a hetvenedik életévük táján jár. Én is egyike voltam ennek a gyerekhad­ nak, és (saját magammal kapcsolatban is) felmerül bennem a kérdés: mi az, amit egy 5—10 éves gyermek az őt környező világ történelmileg is fontos eseményeiből m ara­ dandóan megjegyez? Hiszen köztudomású, hogy a gyermekkori emlékképek a későbbi benyomásoknál elevenebben és életszerűb­ ben maradnak meg, de az is, hogy rapszó­ dikus jellegűek és gyakran a köz szempont­ jából lényegtelen részletekre terjednek ki. Kétségtelen továbbá, hogy az osztályhelyzet és a nemi különbség mellett még számos tényező is befolyásolja egy-egy gyermek gondolatvilágát, és ezért mindig „speciális” esettel állunk szemben, ha a gyermekkori emlékeket elemezni akarjuk. Aggodalommal fogtam tehát hozzá az 1914—1919 közti emlékeim kirostálásához, mivel történész vagyok, és ezért fokozottab­ ban törekednem kellett arra, hogy a később megismert tények és szakmai vonatkozások ne módosítsák gyermekkori emlékeim és né­ zeteim ábrázolását. Gyermekkori emlékképeim kialakulására nyilván hatással volt pedagóguscsaládhoz tar­ tozásom, és az, hogy Losoncon, a város ak­ kor utolsó, déli házsorában, a Tugári téren laktunk. Szomszédaink városi kisemberek voltak. Játszótársaim is az ő gyermekeik so­ rából kerültek ki. Első halvány és bizonyta­ lan „háborús” emlékeim is ehhez a kör­ nyezethez fűződnek: egy 1914 nyarán tom­ boló, viharral párosult zivatar, amit még ké­ sőbb is baljós előjelként emlegettek, énekel­ ve menetelő katonák a daróci országúton, és a naponta felhangzó géppuskakattogás a gyakorlótérről, „waffenrokkos” önkéntesek — apám volt tanítványai — látogatásai házunk­ ban, és több ilyen „apróság”, ami később mind szürkévé — azaz csukaszürkévé — és megszokottá, észre sem vetté vált. A háború első évében csípődött be em­ lékezetembe az a suttogás, hogy „az oro­ szok már Bártfán vannak, és valószínű, hogy Losoncot is ki kell üríteni”. Emlékszem egy 1915. évi nyár eleji Selmecbányai utazásra is, amikor az egyenruhás erdőmérnök-hallga­ tók (köztük a bátyám is) ünnepség kere­ tében jelentkeztek katonának. 1915 őszén írattak be az állami elemi is­ kola első osztályába. Tanítónk híres volt szigorúságáról; bár elméletileg már akkor is tiltva volt, megfelelően időzített körmöseivel, fül- és tincshúzásaival — a tenyeresek­ ről és a térdepeltetésekről mint „taneszkö­ zökről” nem is beszélve — gyorsan és ered­ ményesen tanított meg bennünket írni, ol­ vasni és számolni. Kétségtelen, hogy a fé­ lelem vitt rá minket a tanulásra. Tudott azonban dicsérni és jutalmazni is. Lassan megszerettük, és később büszkék voltunk ar­ ra, hogy hozzá jártunk az első osztályba. Szerettük az énekórákat — akkor is, később is —, m ert azokat a dalokat is megtanultuk, amiket a katonák énekeltek: Petár, a szerb király, háborúsdit játszik ..., Bérces Kárpát ormán őrt áll sok magyar..., Ferenc Jóska kiállott a kapuba.., Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted... — hogy csak a legjellem­ zőbbeket említsem. Közben pedig folyt tovább a háború. Ami­ kor pedig a város csaknem minden házán 12 és még a zsidótemető Tugári térre nyíló díszkapujának oszlopain is fekete zászló len­ gett, és hetekig fekete karszalagos tisztek és tisztviselők jártak az utcákon, mindenki ar­ ról beszélt, hogy meghalt a király, I. Ferenc József, és nem tudni, hogy ezután mi lesz. IV. Károly koronázásakor viszont ellepte vá­ rosunkat a nemzetiszínű zászlók tömege; mi, iskolások is templomba mentünk. A város­ háza előtti téren, a Kossuth-szobor tövében pedig felsorakozott a császári és királyi 25. gyalogezred díszszázada, és míg a temp­ lomban a Himnuszt énekeltük, addig ők a „Gott erhalte” hangjaira vágták „vigyázz”-ba magukat. Ezt, mint sérelmet, még az össze­ omlás idején is sokat emlegették a felnőt­ tek. 1917 tavaszán seregeink győzelmének tu­ lajdonították, hogy Oroszországban kitört a forradalom, de még az iskolában is „a sze­ gény cár”-ról beszéltek tanítóink, akit „hűt­ len” alattvalói űztek el trónjáról. Ezek a „hűtlen alattvalók” tovább folytatták a há­ borút, és 1917 júliusában a bátyám is el­ esett az orosz fronton. Orosz hadifoglyokat én Csóton, ahol az egyik nagybátyám a tábor parancsnokságához volt beosztva, már láttam, és igy számom­ ra már nem volt olyan nagy újság, amikor az 1916., 1917. és 1918. évi aratások idején orosz hadifoglyok vágták a búzát a Szilassyuradalom földjein. A Nagy Októberi Forra­ dalom eseményeiről jóformán semmit sem tudok emlékezetembe idézni. A „bolseviki” el­ nevezést is, úgy emlékszem, csak 1918. vége felé hallottam először, amikor már nálunk is forradalom volt. Azt azonban úgy tudom — mivel Csulik bácsi, a miksi úti vámos, aki tűzoltó is volt, nos, ő beszélte —, hogy Gyöngyös tűzvész általi pusztulását „kétes elemek” gyújtogatásának tulajdonították, és ezért Losoncon is megerősítették a tűzőrsé­ get. A tűzvész utáni királylátogatásról a Ká­ roly királyról és Zita királynéról készült (és az iskolában mindenki által megvétetett) le­ velezőlap-albumból úgy értesültünk, hogy „a királyi pár szereti a népet”. Ezt hallottuk az iskolában és a katonadalokban Ferenc Jó­ zsef neve helyére mindenütt a Károly ki­ rályé került az énekórákon. „Isten, király, haza” volt a jelszónk. 1916 és 1917 nyarán már többször jár­ tam Balassagyarmaton, ismerősöknél, Salgó­ tarjánban pedig tanítónő nővéremnél. Pon­ tosabban azonban csak az 1918. évi ipolyi horgászataimra, megyeházi ártézi kútbóli víz­ hordásaimra és a gyarmati, minden este nyüzsgő-mozgó korzóra emlékszem. Tarján­ ban ekkor a zagyvai rakodó kis bányavasúti gőzmozdonyai kötötték le figyelmem. Képes lettem volna éjjel-nappal bámulni azokat, és hallgatni a szén zuhogását az osztályozóban. Balassagyarmatot úgy ismertem meg mint a jól öltözött emberek városát, Losoncot mint a katonákét és szegényes öltözetű munkáso­ két, Tarjáni pedig úgy, hogy ott csak csu­ pa kopottas ember él. Az én mezítlábas mi­ voltomban — cipőt csak az iskolai év idején hordtam — Losonc és Tarján állt közelebb hozzám. Az 1918. évi polgári forradalom időszaka — ekkor voltam negyedikes — már sokkal elevenebben él emlékezetemben. Emlékszem apám szavaira: „Tisza kijelentette, hogy ezt a háborút elveszítettük!” Ezekben a napok­ ban már hangyabolyhoz hasonlított a város. Mi gyerekek is — iskolába menet és jövet — szájtátva bámultuk az üzletek előtt össze­ zsúfolódó embereket, a vasútállomáson a fel­ tört és kifosztott vagonokat, és miközben bo­ káig jártunk a sárba taposott lisztben és kristálycukorban, néztük az északról délnek és délről északra haladó személy- és teher­ vonatokat, amelyek zsúfolásig tele voltak fegyvertelen, hazaigyekvő katonákkal. A la­ kosság körében azonban épp elég fegyver le­ hetett, mert estétől reggelig hol itt, hol ott dörrent egy-egy lövés a városban. Sötétedés után nem mertünk kimenni az utcára, ahol csak néhol égtek a lámpák, m ert a körtéi­ ket kilőtték. Még a Tugári tér közepén álló nagyfényű ívlámpa is — amelynek szénrúd­ jait esténként beszabályozták — találatot ka­ pott, és nem világított. Üzletek feltöréséről is szállingóztak hírek — ezzel a beözönlő falusiakat gyanúsították. (Kétségtelen, hogy csak országos vásárok idején lehetett annyi parasztszekeret látni a Tugári téri Hu­ szár kocsma előtt, mint ezekben a napokban). Az üzletek kirakataiban és sok magánház ajtaján, ablakán megjelentek „A Nemzeti Ta­ nács védelme alatt” szövegű, vörös vagy nemzetiszínű papírszalagokra nyomtatott fel­ iratok. Lassan azonban rend lett, és a ren­ dőrök mellett nemzetiszín karszalagos, civil­ ruhás, de puskás polgárőrök jelentek meg az utcákon. Ezekről azt beszélték, hogy ka­ tonaviselt iparosok, kereskedők és „jobb ér­ zésű munkások”. A köztársaság kikiáltását zászlódísszel ünnepelte a város. Ekkor lát­ tam először vörös zászlókat is. Volt már fegyveres katonaság is, piros-fehér-zöld ko­ kárdával a sapkáján. Ekkor kezdtek szállingózni a hírek a „de­ markációs vonal”-ról, amely Losonctamásinál fog húzódni, és az attól északra levő terüle­ teket „rendfenntartó cseh katonaság” fogja megszállni a békekötésig. Losoncon tehát magyar katonák maradnak. December utolsó hetében azonban „cseh” katonaság érkezett a városunkba, mert a demarkációs vonalat az Ipolynál állapították meg. Rap, Terbeléd, Fülek magyar maradt, és Losoncról, pár nap­ pal a „csehek” megérkezte után, a magyar katonai parancsnokság is délre költözött. Kü­ lönvonaton utaztak, mesélték a szomszédunk­ ban lakó vasutasok. Városunkban az a hír járta, hogy a „cse­ heket” Bazovszky Lajos ügyvéd hívta be, „bosszúból”, mert évekkel előbb „tót” ma­ gatartása miatt megsértették az úri kaszinó­ ban. Mi, gyerekek ezt a Lajos bácsit — aki­ nek szép vasrácsos kapujú háza volt a Nagy­ bég utcában — azért becsültük és szerettük, mert ha mi — kisvárosi szokás szerint — sapkalevéve köszöntünk neki az utcán, ő mindig visszaköszönt, sőt a kalapját is meg­ emelte, és néha még szavakkal is üdvözölt. Nem ment a fejünkbe, hogy ez a kedves „magyar” ember miért „tót”, miért ő lett a „csehek” zsupánja a „mi” Nógrád várme­ gyénkben, amelynek földrajzát a harmadik elemiben részletesen megtanultuk? Itt jegy­ zem meg, hogy mi akkor a „szlovák” nép­ nevet nem ismertük, nem használtuk: a cseh­ szlovák falragaszok hivatalos fordítású ma­ gyar szövege is a „cseh-tót-köztársaság” ne­ vében szólt a lakossághoz, első gimnázium­ ban is „tót” nyelvtanunk, „tót” füzetünk — �az egyiket még most is őrzöm —, „tót” tan­ óráink voltak. Ez a népnév semmi becsmér­ lőt sem rejtett magában. — Mindaz, hogy hazánkban „nemzetiségek” is élnek, akik sa­ ját államokat akarnak létrehozni, olyan ú j­ szerű volt számunkra, hogy a dolgok lénye­ gét aligha fogtuk föl. Megjegyeztük, amikor Lika-Krbava és Modrus-Fiume vármegyéket tanulva, tanítónőnk elmondta, hogy Magyarországnak nincs már tengerpartja, mert az más ország részévé lett; megtanultuk, de nem értettük azt, amit tanítottak, és azt sem, amit átéltünk. Híre jött, hogy Balassagyarmaton harc volt a „csehek” és a magyarok között, ami a ma­ gyarok győzelmével végződött. Minden re­ csegett és ropogott körülöttünk, és csodál­ kozva néztük az eltávolított Kossuth-szobor üres talapzatát, ahonnét március 15-én a lé­ gionáriusok levették a magyar zászlót, és szétoszlatták az ünnepelni akarókat. A Tanácsköztársaság kikiáltásának a híre is elérkezett hozzánk. Ekkor a „magyar” vagy „tót” bonyodalmaim mellé a „magyar” vagy „kommunista” illetve „a magyar, azaz kommunista” fogalmi zavar is járult, ami gyermekjátékaink területén is vitákat oko­ zott, mert kérdéseinkre, hogy ki kinek az ellenfele, a felnőttek vállvonogatása volt a válasz. Egy nyári napon híre érkezett, hogy meg­ indult a nagy támadás a „vörös” Magyar­ ország ellen. Valahonnan, messzi délről ágyú­ dörgést is hallottunk. Azután pedig megvál­ tozott a helyzet, és a cseh-szlovák katonák — egyenruhájuk az olaszos öltözetű légioná­ riusokét kivéve, olyan volt, mint a ma­ gyaroké, csak más színű kokárdával — lö­ vészárkot kezdtek ásni a kertünk végében. Megszomjaztak, és tőlünk hordták a vizet, amiben én is segítettem nekik. Pár szót tud­ tak csak magyarul, de azért jó barátságba keveredtünk velük mi, gyerekek. Volt egy tisztjük is, aki megengedte, hogy az egyik pajtásommal együtt a távcsövébe nézzünk. Ekkoriban történt, hogy Csulik bácsit és még néhány tűzoltót letartóztattak, mert „fényjeleket adtak a Karancson levő kom­ munistáknak”. Csakhamar kiderült, hogy ala­ pos félreértésről volt szó, mert a református templom erkélyén körbejáró tűzőr tűzoltók sétájuk közben el-eltakarták az őrszobául szolgáló toronyrész négy világtáj felé eső ablakain át kiszűrődő lámpafényt, amit azu­ tán fényjelzéseknek véltek. Úgy hírlett, hogy Bazovszky zsupán — aki jól ismerte a helyi viszonyokat és az embereket — derített „fényt” az ügyre. Ettől kezdve sötéten me­ redt a torony az égbe. A lövészárkot még ásták, én a kerítésünk tetején lovagoltam, amikor nem nagyon mesz­ szi géppuskakattogásra lettek a katonák — és én is — figyelmesek. Arra néztem, amer­ re ők, és láttam, hogy a Zsidó-hegy lábánál egy rövid, szürkére festett vonat halad las­ san a Sacher-puszta felé — mozdonya kö­ zépütt volt, és abból géppuskázzák a Miksi felé elterülő síkságot. Valahonnét ágyúval kezdték lőni a Zsidó-hegy tövét, és ekkor — néhány füstoszlop között — lassan vissza­ felé haladt és Fülek irányában el is tűnt a vonat. „Vörös” páncélvonat volt, amely át­ jött az Ipoly hídján. Ezen az éjszakán négy ágyút állítottak fel a „csehek” a miksi út mellett, a Balláék kertje tövében, és kihirdették, hogy aki tud, költözzön el a városszéli házakból. Persze, mindenki maradt. Ekkor vette kezdetét (ker­ tünk végéből jól láttuk) a „vörösök” ágyú­ zása. A terbelédi hegyoldalban felállított ágyúik füstjét, este pedig torkolattüzét, jól láttuk. A Sima-puszta irányában, a város nyugati része felé tüzeltek. Másnap azután (mivel a várostól délre eső falvakból most senki sem jött be, és így tejet sem kaptunk onnan, hanem tanítónőm, Höppner Erzsébet szerzett be máshonnan számunkra) elindul­ tam tejeskannánkkal a tanítónő Kiskarsa ut­ cában levő lakása felé. Ekkor csaphatott be egy lövedék az L- alakú házunk déli oldalfa­ lába is, azt és a pince falát leomlasztva. Szü­ leim annak köszönhették életüket, hogy a ta­ nácsok ellenére sem mentek le a pincébe, hanem a ház északi részébe húzódtak. Amikor tanítónőm emeleti lakásába ér­ tem, épp akkor csapott be egy gránát a vil­ lanytelep udvarára, és remegett minden a szobában — őt és engem is beleértve. A fa­ lak mellé lapulva hallgattuk a hol halkuló, hol erősödő lövöldözést, ami az ágyúlöve­ dékek robbanásai utáni csöndet megtörte. Azután a csendet nem lövések zaja, hanem egyre erősbödő kiáltozások követték. Az ab­ lakhoz szaladtunk, és láttuk, hogy az utcán két matrózsapkához hasonló, „schild”-nélküli német táborisipkás, virágokkal borított ka­ tona jön lassan, „éljen”-t és „Hoch”-t kiabá­ lóktól követve. „Itt vannak a magyarok” — kiáltotta a tanítónőm is. De a katonák nem magyarok, hanem osztrákok voltak, akik ön­ ként álltak be katonának a Magyar Tanácsköztársaság védelmére. Hazafelé menet még több ilyen csoporttal találkoztam. Amikor az utcánk sarkára értem, ahol szüleim is engem várva álltak, éppen egy bécsiekből álló szá­ zad készülődött a továbbmenetelre. Jöttek azonban magyar alakulatok is. Ezek egyik könnyebb sebesültjét, egy újpesti asztalost, nálunk helyezték el. Holmiját egyik szobánk­ ban hagyva, kötözésre ment a tábori kór­ házba, és másod- vagy harmadnap tovább in­ dult ő is északnak. Ezekben a napokban láttam először földreszállt repülőgépet a miksi országút mellet­ ti lucernásban. Két bőrsipkás szállt ki belő­ le, akik lovas kocsival mentek be a városba. Délután visszatértek, a gép fölszállt és dél felé távozott. Vörös ötágú csillag volt az oldalára és a szárnyára festve. Már az is fejtörést okozott, hogy a váro­ sunkat elfoglaló „magyarok” osztrákok vol­ tak. Ugyanakkor az is meglepett, hogy a Hu­ szár korcsmánál mintegy tíz „cseh” katonát nagy örömkiáltásokkal köszöntöttek a vörös katonák. Szlovákok voltak, akik fegyveresen elbújtak a visszavonuláskor, hogy beállhas­ sanak a Vörös Hadseregbe. Osztrákok, ma­ gyarok, szlovákok együtt harcolnak a „cse­ hek” ellen, sőt állítólag még „igaz csehorszá­ giak” is? Mi ez — kérdeztem én is, mások is, gyerekek, felnőttek egyaránt. Ez az „inter­ nacionalizmus”, kaptuk meg a választ, az ellenség pedig nem „csehek és tótok”, hanem „burzsujok”, akik rabságban tartják a dol­ gozó embereket. Ezt hallottuk az iskolában is, ahol — hogy a sok szünet miatti hiányokat pótoljuk — tovább folyt a tanítás. Megtanultuk énekelni az Internacionálét és a többi új katonanótát, amelyek azonban csak annyira voltak újak, hogy a király neve helyére a Kun Béláé ke­ rült (pl.: „De szeretnék Kun Bélával be­ szélni. ..”). Az iskolai kiránduláson már eze­ ket énekeltük. A nővérem is megjött Tarjánból, és pár napra magával vitt oda. Tarjáni pajtásaim dicsekedve mutogatták, hogy az acélgyári ké­ ményen milyen kerek lyukat ütött egy „cseh” ágyúgolyó. Nem sok dicsekednivalójuk volt, mert hasonló eredményre hivatkozhattam. Lo­ soncon az egyik zománcedénygyár kéményét lőtte így át egy „vörös” gránát. (Haza egyik ismerősünk az ajnácskői postamesternő két­ kerekű egylovas kocsiján vitt, m ert így „ha­ marabb” értünk Losoncra, mint ha vonaton utaztunk volna.) Hazatértem után egyelőre eseménytelennek tűnt fel a nyár. Egyik nap az apám megmu­ tatta a Vörös Újságban az új demarkációs vo­ nalat, ami azt jelentette, hogy a Felvidéket ki kell ürítenie a Vörös Hadseregnek. Szo­ morú napok következtek. Láttuk a visszavo­ nuló vörös alakulatokat. Most már senki sem éljenezte őket. Bizonytalanság lett úrrá mindenen. Az utolsó, délelőtt kivonuló ala­ kulatot a déli órákban fegyelmezetten, büsz­ kén, saját dalaikat harsogva éneklő csehszlo­ vák századok követték, mögöttük a füstölgő tábori konyhákkal. Belitzky János A magyar film és a Tanácsköztársaság A M agyar T anácsköztársaság ju b ileu ­ m án rendkívül tanulságos tallóznunk a legfiatalabb m űvészeti ág történetében. K ét szem pontból is. Egyrészt érdem es fel­ elevenítenünk a dicsőséges napok k ró n i­ káját, hiszen — m in t G arai Erzsi írja A MAGYAR FILM A TANÁCSKÖZTÁRSA­ SÁG IDEJÉN cím ű dokum entum kötet be­ vezetőjében — „az első m agyar p ro letár­ állam fennállásán ak négy és fél hónapja a la tt ném afilm -tö rtén etü n k legszebb és egyben legizgalm asabb fejezete játszódott le.” M ásrészt azért, hogy m inősítsük: ho­ gyan őrzi, m iképpen ápolja a felszabadult m agyar film a T anácsköztársaság szelle­ m ét? Az alábbi írásb an k ét problém akörben vizsgálódunk. Fellapozzuk a régi idők m o­ zijának album át, illetve áttek in tjü k az újabb kori film história e tem atik ai cso­ portba illő alk otásait — azzal a szándék­ kal, hogy feleletet keressünk a következő kérdésekre: M ilyen volt a film élet 1919ben? És m ilyennek lá tjá k az utódok 1919et? 1 . A F orradalm i K orm ányzótanács 1919. áp­ rilis 8-án ren d eletet hozott „a film gyárak, film laboratórium ok, film kölcsönzők és m ozgóképszínházak állam osításáról.” P á­ ra tla n ez a h atáro zat a m aga nem ében, hiszen m ég a szovjet film ipar állam osítása sem em elkedett törvényerőre ek k o r (Le­ nin a nevezetes dekrétum ot csak augusz­ tu s 27-én írta alá.) Izgalm asan érdekesek az állam osítás körülm ényei és a valóban forradalm inak nevezhető lépés kísérője­ lenségei. V együnk szem ügyre közülük né­ hányat. M árkus László, „a film term elés irányí­ tására kinevezett m űvészeti m egbízott” m em orandum ot in tézett a film szakm a m ű­ vészeti m unkásaihoz (utóbbi az ő kifeje­ zése). Egyebek között ez áll a felhívásban: „...Kérem munkatársaim támogatását, jó­ indulatát és bizalmát, hogy közös erőfeszí­ téssel és súrlódások nélkül eredményes mun­ kát végezhessünk. Felelősségemből következik, hogy a szce­ náriumok végső elfogadását magamnak tar­ tom fenn. Minden üzem rendezője és dra­ maturgja közösen készítik a szcenáriumokat, s a kész művet hozzám lesznek szívesek be­ terjeszteni. Kérek nagyon szigorú kritikát, hogy az én kritikámra ne legyen szükség. Fenntartom magamnak ezenkívül a követ­ kező intézkedéseket: 1. A színházi és a filmszínészek honoráriu­ mának megállapítása. 2. A rendezők, dramaturgok és szcenikusok fizetésének megállapítása a termelőta­ náccsal egyetértésben. 3. Az elkészült filmek megbírálása. 4. A költségvetések felülvizsgálata. 13 �5. A munkaprogramok és a művészi mun­ ka ellenőrzése. 6. A nem alkalmazott dramaturgoktól be­ érkező témák és kész művek elbírálása. 7. A szereposztások felülvizsgálata. 8. A végzett művészi munka értékelése minden vonatkozásban. Munkatársaimul a szükségeshez képest mű­ vészeti tanácsot hívok magamhoz, de minden két hétben, vagy a szükségeshez képest gyakrabban is az egész rendezői, dramaturgi és szcenikusi kollégiummal megbeszéléseket fogok tartani.” Mi tükröződik a határozott szavakkal m egfogalm azott m unkaprogram ban? A ko­ ráb b i — s hozzátehetjük: későbbi — eset­ legesség, sőt olykor anarchia m egszünte­ tésének szándéka. Igényes művészi kon­ cepció. Im ponáló m agabiztosság. A VÖRÖS FILM 1919. m ájus 3-i száma m ár k o n k rét terv ekről ad hírt. A válto­ zás, m elynek jegyében a rendezők fo r­ gatni szándékoznak, száznyolcvan fokos fo rd u latró l tanúskodik, ugyanis a kom ­ m en táto r a következőképpen fogalm az: „Az új idők szelleméhez m éltó az új film is. E ltű n n ek a m ozivászonról a régi, h a­ m is k ap italista ideológia alap ján felépített darabok, s ezek helyét elfoglalják a mai, forradalm i korszak keretébe illő mozgó­ fényképek. N em fognak többé a régi, kor­ h ad t ren d et töm jénező történetek peregni a mozi színpadán. A világátalakulás vörös v ih ara végigszántott a mi szakm ánkon is és ledöntötte a tegnap gyönge, kasíro­ zott oszlopait, hogy újakat, erősebbeket, m arad andóbbakat építsen helyettük. S ez az új m u n k a m ost folyik.” P atetikusak a szavak? K étségtelenül azok, ám n e fe­ led jü k : az új frazeológiát az élet és a m űvészet új g yakorlata szentesíti. A film és az irodalom szövetsége — m ondhatni: frigye — a M agyar Tanácsköztársaság a la tt szentesítődik. Az elképzelés szerint főképpen jelentős irodalm i alkotások film változatainak elkészítését szorgalm az­ zák. A lista zavarba ejtően gazdag, hazai és külföldi sikereket egyaránt tartalm az. Felsorolok néhány cím et ízelítőül: Jókai M ór: A FEHÉR RÚZSA, M ikszáth K ál­ m án : KÜLÖNÖS HÁZASSÁG, Eötvös J ó ­ zsef: A FALU JEGYZŐJE. V örösm arty M ihály: CSONGOR ÉS TÜNDE, M olnár F erenc: LILIOM, G ábor A ndor: DOLLÁR­ PAPA, Zola: MOURET ABBÉ VÉTKE, G oethe: FAUST, Tolsztoj: A SÖTÉTSÉG HATALMA, Ibsen: A NÉPGYŰLÖLŐ, V ictor H ugo: A NEVETŐ EMBER, Gogol: REVIZOR, G ork ij: AZ ANYA, S ten­ dhal: VÖRÖS ÉS FEKETE, Dickens: TWIST OLIVER, V erne: SÁNDOR MÁ­ TYÁS. H atvan esztendő elm últával m eg­ á llap íth atju k : azóta számos terv realizá­ lódott. A m agyar film m űvészetnek — ép­ pen az irodalm i örökség feldolgozását il­ letően — m ég m indig vannak adósságai, de a KÜLÖNÖS HÁZASSÁG és a DOL­ LÁRPAPA azóta m éltó életet n y ert a vásznon. S m ég egy tanulság: bizonyos, hogy a világirodalom rem ekeinek film ­ adaptálása nagyszerű gesztus, ám ugyan­ ak k o r erőnkön felül vállalt kötelezettség 14 volt. Tolsztojt elsősorban az oroszoknak, G oethét a ném eteknek, V ictor H ugót a franciáknak kell tolmácsolniok. A terveket — az idő rövidsége m iatt — elfú jta a szél, b ár az elkészült m űvek jó része az irodalm i ihletés m eghatározó fontosságát dokum entálja. A M agyar Ta­ nácsköztársaság fennállása a la tt összesen 20 film m unkálatai fejeződtek be, 15 m ű forgatása közvetlenül befejezés előtt ál­ lott, gyártás a la tt volt és m ara d t továbbá öt produktum . (Két úgynevezett a g itk á tis készítettek.) Egy-két cím a term ésből: A DADA (Bródy Sándor d rá m á ját Damó O szkár v itte film re), É J ÉS VIRRADAT (Edw ard B ulw er regényét U her Ödön rendezte), ÉVA (a L ehár-operettet Deésy A lfréd fordította le a m ozgóképek nyel­ vére), MIDÁS KIRÁLY (Am brus Zoltán h ajd an népszerű prózai alkotása ugyan­ csak Deésy A lfréd jóvoltából elevenedett meg moziban), A PÉNZ (a G orkij-írás nyom án fo rg ato tt film felvételeit Pallós N ándor irányította.) Feltűnő te h á t az iro­ dalom centrikusság. Hogy m ilyen m inő­ séget képviseltek a szóban forgó m űvek, erről — fájdalom — nem szólhatunk h i­ teles tanúként. A M agyar T anácsköztár­ saság film gyártásából mindössze három m ű m ara d t az u tó k o rra : a TEGNAP, az ŐFELSÉGE, A KIRÁLY NEVÉBEN és a JÖ N AZ ÖCSÉM (az első rendezője Lá­ zár Lajos, a m ásodiké ism eretlen, a h a r­ m adiké K ertész M ihály: utóbbi film ek agitációs céllal készültek). K orabeli hírekből, tudósításokból, nyi­ latkozatokból rekonstruálni lehetetlen az akkori hónapok film szellem ét. Egyetlen — m ost is hozzáférhető — m ű alapján m inősíteni: merészség. Más m egoldás nem lévén, fogadjuk el, hogy a cseppben is benne van a tenger, s szóljunk kicsit bő­ vebben a TEGNAP-ról, m elyet a szeszé­ lyes hullám ok az u tókornak szóló p a­ lackpostaként a p a rtra dobtak. A TEGNAP cselekm ényének rövid fog­ lalata a következő. A főcím u tá n követ­ kező fe lira t ad ja m eg az alaphangot: „V ándorok jö tte k messze keletről, hozták a h í r t .. . L erázhatja láncait a dolgozó em­ ber.” Azt gondolná a néző, hogy a kor alapkérdéséről, a „világ proletárjai, egye­ sü ljetek!” jelszó gyakorlattá változtatásá­ nak lehetőségeiről szól m ajd a történet. Ám m egjelenik egy szakállas agitátor, s a felirat tu d tu n k ra ad ja: „És a d d ig ? !... addig, csak a tegnap krónikájában lapoz­ g ath atu n k .” T ehát a m ese: A gyárigazga­ tó lakója (úgy látszik, ilyen is volt akko­ riban!) beleszeret a tulajdonos feleségébe. A kapitalista álnok em ber. M ivel u n ja a nejét, felbéreli üzem vezetőjét, hogy „se­ gítsen neki.” Szó szerint ezt m ondja: „Csábítsd el a feleségem et, ra jtaérü n k , és el tudok válni.” M ielőtt ez az ördögi terv m egvalósulna, az inas m egtalálja az asz­ szony zsebkendőjét az albérlő szobájában. A m unkást kitessékelik, a nőt m egszé­ gyenítik. Hősünk — m árm int a férfi — a m ozgalom ban találja meg élete értelm ét. K om m entár: „Menj messze keletre, ott dörögnek az ágyúk, és ott vívd tovább a h arcaid at.” N em eskürty Istv án n ak igaza v an : „Egy szocialista film fo rrad alm ár főhőse szerel­ m i gyilkosságot követ el, és u tá n a zavar­ talanul külföldre szökik. Ez lenne a for­ radalom ? Ezért a film et valóban súlyosan elk eli m arasztalni.” De azt is figyelem be kell vennünk, hogy a TEG N A P-nak dicséretes részerényei vannak. Igaz, hogy C ourths-M ahler-féle szirupos giccsbe oltotta a szocialistának szánt (hitt) m ondanivalót, ám a rendezők (Lázár m u n k atársa O rbán Dezső volt) sok tekintetben így is ú ttö rő m u n k át végez­ tek. A gyári képsorok eredetiek, s a k a ­ m era sem m occanatlan, m int az ek k o rtájt forgatott film ekben. A film történész m eg­ figyelése is a teljesítm ény ra n g já t bizo­ n y ítja : „A m ozgósított katonaság és a tü n tetésre gyülekező m unkások képsorai párhuzam osan ellentétes m ontázsban vá­ rakoznak. Első kísérleteink a m ontázsszer­ kesztésre. A gyári sziréna nagyközelije váltakozik a tro m b itát fújó k ato n a nagy­ közelijével. Némafilmen, képi m egoldás segítségével: hangm ontázs!” A M agyar Tanácsköztársaság élete, h a r­ cai és bukása többször m egihlették film ­ m űvészeinket a félszabadulás u tá n (a k ét világháború között, a H orthy-fasizm us idején szó sem leh etett a tém a tárg y ila­ gos feldolgozásáról). Az új m agyar film viszonylag későn fedezte fel 1919. áb rá ­ zolásának lehetőségét — eleinte főleg a régi renddel való leszámolás jegyében készí­ te tté k az alkotásokat —, később azonban örvendetesen m egszaporodott a Tanácsköztársaságról szóló hiteles film lenyom a­ tok száma. Ezzel kapcsolatban szeretném m egjegyezni: egy-egy problém akör feltá­ rása során sohasem a mennyiség, hanem a minőség színvonala jelenti a felad at abszolválását, b ár kétségtelen, hogy a többszöri n ek ifu tás számos nézőpont ér­ vényesítését és az igazság m indenoldalú m egjelenítésének eredm ényét hordozhatja m agában. Az ú ttö rő : V árkonyi Zoltán, aki — Sándor K álm án színdarabja nyom án — 1953-ban fo rg atta a HARAG NA PJÁ -t. Ebben az időben különféle „szem pontok” kötötték gúzsba az alkotók kezét: a film ­ től azt várták , hogy d irek t eszközökkel segítse a napi politika téziseinek népsze­ rűsítését. A film eket elkészítették, aztán — felsőbb u tasításra — áthangszerelték. Legalábbis jó néhányat. Ilyen sorsra ju to tt A HARAG N A PJA is, m ely — noha 1953-ból való — csak 1955 m ájusában k erü lt a közönség elé. Mi a baj ezzel a m űvel? Hogy sem atikus, hagyján. Ilyen az IF JU SZIVVEL, a KISKRAJCÁR, A VÁROS ALATT, az esztendő többi film ­ újdonsága is. Nagyobb problém a, hogy szem léletében ham is: diadalm enetté vál­ to ztatja a tragédiát. Az osztályharc a t­ m oszférájából szinte sem m it sem érzékel­ tetnek a képsorok. A salgótarjáni ellenforradalm i összesküvés leleplezésének je­ (folytalás a 19. oldalon) �Mola György Történet húszfilléres, barna papírzacskón Jan Šm rek Ne szólj Hogy kétségbe ne essem: ne m ondd meg, hol születtél. Úgy hiszem, sziklán laktál, s ködökben tévelyegtél. K inek köszönöd léted? Felhőnek vagy m ocsárnak? M adár köröz fejednél, feléd nyúlnak az ágak. A föld leánya vagy te, vadvirág-szem m el nézel, ha méh száll közeledbe, jóltartod ízes mézzel. T anuld meg ezt a verset, rólad szól, téged illet, s tekints a kéklő égre, ha nótázásra ihlet. Lelkedbe sose kém lelj, o tt nem látnál derűs fényt, csupán egy lárva-arcot, mely m egrontana tüstént. Nem h alt meg Quasimodo! dóm -pince vak odvába rá n ta n a m aga mellé, hogy a m agány ne rágja. Tüntető munkanélküliek Imbolygó sorokban vonultak át a téren, arcuk em ber-arc jólism ert ra jz át hordta, de csak a gyom ruk tü n te te tt a bezárt kézben, lelkü k lesüllyedt talán a mély pokolba. Léptükkel kőre csattan t éhük, szom júságuk — szem ük pengéjét szívekbe m ártogatva; nyom oruk keresztje súlyosan h ajlo tt rájuk, kallódó, pihent izm uk m ár sírt alatta. Nehéz terh e t húztak m ellettük stájer lovak, vastagon csorgott a két pej fehér nyála, képük oly boldog volt, hogy kevés ab rak u k at az éhes em ber irigyen m egkívánta. Veres János fordításai N yolcvan évvel ezelőtt, 1898. decem ber 16-án szü­ letett J á n Sm rek, állam i-d íjas nem zeti m űvész, a legkiválóbb élő szlovák k öltők egyike, Petőfi, Ady és József A ttila fordítója. Zsámos Lujza, am ikor m eghallotta a Diesel-mozdony mély k ü rtjét, m egm arkolta fekete lakkbőröndjét. Szégyenlősen k a­ paszkodott fel a fluoreszkálóan zöld expressz m agas lépcsőjére, gyűlölködve pislantott a m eredt szemmel bám uló kalauzra, aki nyilván nem a feleségére gondolt, am ikor ádám csutkája ingáz­ ni kezdett zsíros nyakában. Zsámos Lujza végre elengedhette virágm intás ra k o tt szoknyáját, am it egy k apualjban v ett nagy szégyenlősen az erdélyi öregasszonytól. A peronon m egnyúlt u j­ jú pulóveres fiúk hangoskodtak, elcsuklott m utáló hangjuk, am i­ kor elhaladt m ellettük. Nem fo rd u lt vissza a h áta m ögött fel­ csattanó cuppogásra és nevetésre, igyekezett úgy lépkedni, hogy ne legyen feltűnő vastag bokája, töm pe lába, am ely még a 44-es szandáljáról is lefolyik. B em enekült egy fülkébe, zavartan m or­ m olt valam i köszönést, és behúzta az ajtót. Az ablak m ellett egy fiú m eg egy lány ü lt egym ással szem­ ben. M ikor Zsámos Lujza belépett, elh allg attak és csak egym ást bám ulták. Zsámos Lujza igyekezett nem figyelni rájuk, elővette kedvenc könyvét, a gyógypedagógiai főiskola legvaskosabb kö­ tetét, láb át gyorsan elre jte tte az ülés alá. N éhány perc m úlva a fiú felállt és levette egyetlen csom agju­ k a t: egy ötkilós b arn a papírzacskót, aljára nyúlt, s a lecsapható m űanyag asztalra k ite tt belőle k ét m ackósajtot, egy m ájkrém es konzervet, három szelet kenyeret és egy kukacos alm át. Zsámos Lujza azonnal felism erte a szervezett program ok hi­ degélelmes tasak ját. Úgy tett, m intha olvasna, de a fejét törte. M iután másodszori felvételijénél is k irúgták, m ert nem tudta felsorolni a földön jelenleg található királyságokat, m inden reg­ gel elolvasta a napilapokat. Így biztosra vette, hogy azok ketten az előző napokban ta rto tt pantom im fesztivál résztvevői lehet­ nek. A fiú kirázta a zacskóból a m orzsákat, tollat halászott elő kockás ingéből, h átra d ő lt az ülésen, és írn i kezdett. FELJEGYZÉSEK A PAPÍRZACSKÓN, MELYEKET A LÁNY (AKIT A F IÚ BAGARETTÁSNAK SZÓLÍT) MÉG NÉHÁNY HÓNAPIG ESTÉNKÉNT ELOLVAS AZ ÁGYÁBAN. „T örténetünk banális lesz, önm agában talán m ég egy ilyen húszfilléres, b arn a papírzacskóra sem való. Egyetlen érdekessé­ ge mégis éppen az lesz, hogy papírzacskóra íródott. Először is néhány szót egy unalm as pasasról, m eg arró l a véletlenről, hogy három n ap ja felült a szem ben haladó expresszre, egy neves intézm ény képviseletében. Ettől a pasasnak m indig n ev ethetnék­ je tám ad, hiszen a neves intézm ény dolgozóit világéletében ko­ m oly em bereknek képzelte, am íg m aga is közéjük nem állt. El­ ső időkben kereste m agán a kom olyodás jeleit, de m ert a h áz­ beli gyerekek továbbra sem köszöntek neki csókolommal a lift­ ben, lassanként belenyugodott, hogy nem kell feltétlenül kopa­ szodó h alán ték ú n ak lenni és nyakkendőt viselni ahhoz, hogy a neves intézm ényt becsülettel képviselhesse. Csakhogy ezt nem tu d ta m indenki. Első este szálláshelyén, a lánykollégium ban három csilla­ gos rom án konyakot iszogatott a zsüri tagjaival. A második körnél ta rto tta k , m ikor a b ejáratn ál valaki csengetni kezdett. — Nézd m ár m eg szívem, te vagy a rangidős — kacsintott felé Ágika, a m egyei tanács bodorított vörös h a jú közművelődési előadója. A bbahagyta tö rtén etét férjéről, aki »a világ legrende­ sebb alakja, m a este is te ríte tt asztallal v ár — ha hazam egyek«, és kacagva m esélte, hogy a kollégium éjszakai p ortását, F ricit a körzeti orvos im potensbizonyítványával alkalm azzák. Az unal­ m as pasas le te tte poharát, és dörm ögve k ib o to rk ált a sötét fo­ lyosóra. Frici b arn a szkájfotelja üres volt, a zuhanyozóból kaca­ gást leh ete tt hallani. »Talán ham is az a bizonyítvány« gondolta és m egtorpant. Az üvegajtó túloldalán koboldszerű alak csim­ paszkodott lábujjhegyen a gomb felé. Csodálkozva e jtette l e rö­ 15 �vid k arját, arca idétlen lett, m ikor észrevette Frici helyén a fia­ tal pasast. U tána m agához tért, és üvöltözni k e z d e tt: — M aga meg m it keres itt?! Azonnal tűnjön el! Nem, m agyarázatot követelek! — A pasas rám ered t a kis m anóra, m egvonta a vállát, és visz­ szam ent a zsüri tagjaihoz, hogy lehörpintse a m aradék konya­ kot. Éppen bizseregni kezdett a gyom ra, m ikor a kis kob old li­ hegve berontott a szobába, nyílván sik erü lt fellárm áznia Fricit. A pasas tenyerén m éregette az üres poharat, m íg a kobold azt üvöltözte, hogy ő a kollégium igazgatója és kihívja az URH-t. A pasas ellenőrizte, hogy az utolsó csepp konyakot is eltü n te t­ te-e, u tán a kezet n y ú jto tt a koboldnak: — Fárosz Béla. — Az igazgatókoboldot g utaütés kerülgette, a feje vörös lett, m int egy t úlvezérlést kijelző világítódióda. Fárosz Béla végre elszánta m agát és elm ondta, hogy ő — b ár tudja, hogy a látszat ellene szól — a tiszteletbeli intézm ény m unkatársa, és m int ilyen, te r­ mészetesen a lánykollégium ban kapott szállást. Az igazgatóko­ bold fejében rövidre zárt a világítódióda, gondolta Fárosz Béla, és hagyta, hogy megszorongassa kezét a zavartan hebegő köbold — Látod öregem, m ondtam az elején, hogy ez egy pudva hely, nem kellett volna idejönnünk — m agyarázott Fárosz Bé­ lának a zsüri egyik elhízott, m ókás fejű, de tagadhatatlanul ta ­ pasztalt tagja. F intorgott és ú jra elmesélte, hogy két éve nem volt víz, és kom or szarszag terjen g ett az egész város felett. Az unalm as pasas bólintott, koccintott ú jra és elm ent alud­ ni ” Az ablak m ellett ülő lány — aki, m int m egtudtuk, B agaret­ tás névre hallgat, m ég ha csak Fárosz Béla hívja is így —, m eg­ kopogtatta a fiú térdét. Elhúzta előle a papírzacskót, a sörfoltos asztalra könyökölt, és olvasni kezdte. Zsámos Lujza felpillantott a könyvből, hol a fiú ra nézett, hol a lányra, meg a papírzacskóra. M egpróbált elmosolyodni, mi­ kor a fiú egy p illan atra felé fo rd íto tta arcát, de nevetséges cit­ rom form ára húzódtak össze izm ai a szája körül. Z avarba ejtette, hogy a fiú bólintott, félig felé, félig m aga elé, de m égiscsak bó­ lintott, m erev, rezzenéstelen arccal. Bosszantotta, hogy pszicholó­ giával bőségesen átm osott agya sem képes m egérteni a fiú t meg a lányt. E gyébként különben sem érdekesek, egyszerű egyedek, csak m egjátsszék az eszüket, gondolta. A pasas különben is ro­ h ad t ellenszenves, táposfajta, városi, ahogy anyja m ondaná. Et­ től persze rossz kedve lett, m ert anyja az ő első és azóta is utol­ só vőlegényét: Balogh Ferencet szokta ezekkel a szavakkal em ­ legetni. A disznó alak egyszer leutazott vele szülőfalujába, úgy volt, hogy a kezét is m egkéri. Zsámos Lujza előre írt anyjának, hogy csak semmi páláver, m eg disznóvágás, vasárnap este már utaznak is vissza. De a m am ának nem leh etett beszélni, eriggy m ár, a m agyar em ber m egm utatja, m ondta, és elvágta a h arm a­ dik tyúk n y ak át is. Feri, aki első este elrontotta a gyom rát, m ert végigzabáltatták vele a családi éléstárat, hazafelé a vonatban egy szót sem szólt, csak k ik ap ta Zsámos Lujza kezéből a disznó­ sajtos kenyeret meg a kovászos uborkát. Lehúzta az ablakot, k i­ h ajíto tta az összes hazait egy bakterház kukoricavetésébe és rá ­ m o rdult: — M inek zabálsz folyton annyit?! A lány az ablaknál m osolyogva olvasta a papírzacskót. Mi­ k o r végzett a kacskaringós sorokkal, a toll u tá n nyúlt és írni kezdett. Zsámos Lujza kin y itotta a fekete lakkbőröndöt, előcsomagolta a nylonzacskóból a disznósajtot és a kis befőttesüvegből kihalá­ szott hozzá egy kovászos uborkát. Ropogós, kövér, szalicilpöty­ työs háziu borkát. ÚJABB FELJEGYZÉSEK A PAPÍRZACSKÓN. MELYEKET A LÁNY, RÁISMERVE SAJÁT ÍRÁSÁRA. ÁT FOG UGRANI. „Nem annyira unalm as a történet, b ár úgy rém lik, kéne bele egy lány. Végül is gyanús, ha a pasas, aki ráadásul egy neves intézm ényt képvisel — bárm ennyire unalm as alak is —, egy lánykollégium ban csak úgy aludni tér. Nem gondolod?” A MOST KÖVETKEZŐ FELJEGYZÉSEKET ÚJR A FIGYEL­ MESEN OLVASSA A PAPÍRZACSKÓRÓL MÉG NÉHÁNY HÓ­ NAPIG AZ ÁGYBAN A LÁNY. 16 „Ha ragaszkodsz hozzá... Új helyszín következik, m ondjuk egy ócska Ikarusz, piros m űbőr ülésekkel és buta vezetővel, La­ jossal. Bőg a busz m otorja, Lajos izzadtságát felissza a fékonpresszing fekete csíkos nyaka. M ert Lajos kem ényen megizzad, mire harm adszori n ek ifu tásra m egtalálja a koszos felhők alatti községet, m elyet m inden katonai térkép — am it kétszáz schillingért bárki m egvehet a bécsi B ahnhof Strassén — ordító fekete körrel jelez. Term észetesen, itt zötykölődik Fárosz Béla is, seb­ tében m egism ert barátjával. M ár az első kanyarok u tán kiszűri az ízlése szerint szóba kerülhető lányokat, végül egy vékony, kes­ keny vállú m ellett köt ki. A lány hangosan énekel a többiekkel, de elválik rekedtes, erős hangja. Fárosz Béla jobban megnézi szemébe hulló sötétbarna haját, n éh a rávillanó zöld pillantását. N yakán halványkék selyemsál ringatózik, talán harap ást ta k a r, gondolja Fárosz Béla, csöppet sem rosszindulatúan: az ilyesm iről m indig ez ju t eszébe. Közben Lajos m égiscsak m egtalálja a községet. Fárosz Béla kikászálódik a ragadós ülésből, bek u k k an t a m űvelődési ház m álladozó falú öltözőjébe, m ajd hátram eg y a sötétben a gravi­ tációs deszkabudi mögé. B arátja addig nyavalyog, hogy elindul­ nak felderíteni a község kocsm áját. K ato n atö rtén etek et m esélnek egym ásnak, m íg fel nem tűnik a rozsdás kerékpárokkal körül­ v ett épület, belökik a kartonpapír-üvegezésű ajtót. A helybeli lakosok túlzott érdeklődéssel szemlélik őket, így kortyolgatás nélkül h a jtjá k fel a vizezett bort. Az egész kör csak a rra lesz jó, hogy ne érezzék olyan feltűnően az istállóból átalak íto tt k u l­ túrterem ben az előző lakók illatát. Lábuk a szurkos hajópadló­ hoz ragad, így lem ondanak róla, hogy a komoly bicskás-nótaes­ teket láto tt színpad közelébe férkőzzenek. Előadás u tá n benéz­ nek az öltözőbe, ahol egy fiú hatalm as m arhalábszárcsontot ló­ bál a feje fölött, am it az egyetem rak tárosától k u n y eráltak köl­ csön két deci házi szilvórium ért. Fárosz Béla a kék selyem sálas lány közelébe férkőzik, aki m egkérdezi tőle, hogy rábagarettázik-e. Fárosz Béla kicsíp egy filteres szim fóniát, és egym ás mellé ülnek Lajos ócska Ikaruszában.” A lány az ablak m ellett, m intha véletlen lenne, m egrúgta az írásba feledkezett fiú t és nagyot ásított. K ét u jja közé elegánsan, képzeletbeli cig arettát szorított és k arik á k at eregetett. Zsámos Lujza szeme idegesen vibrált, m egpróbálta tek in te­ té t a könyv szürke soraira kényszeríteni, de nem sikerült. A fiút nézte, ahogy két cig arettát vesz a szájába, m eggyújtja őket és középen eregeti a füstöt. A lány képzeletbeli cigarettáját szív­ ta, a fiú arcába fú jta a füstöt. Zsámos Lujza u jjáv al belekapott a fülébe, de semmi kétség, hiszen a vonatot is hallja, azok ketten csak úgy tesznek, m intha beszélgetnének. Az u jjá ra tapadt fülzsírt óvatosan a szalvétába kente, és elhatározta, hogy bárm i történ ik is, végigolvassa a fe­ jezetet. Így nem látta, hogy a fiú ú jra kezébe v ette a tollat, m ajd m egvakarta a fejét, m ert betelt a papírzacskó. Rövid töprengés u tán kulcsával széttépte a zacskó ragasztását és megszámozta az oldalakat. UTOLSÓ FELJEGYZÉS A PAPÍRZACSKÓN, MELY RÉSZT A LÁNY BIZONYOS SZUBJEKTÍV OKOK MIATT KÉTSZER IS EL SZOKOTT OLVASNI ESTE AZ ÁGYÁBAN. „Ha m erne, Fárosz Béla fogadna Bagarettással. Abban, hogy m ilyen vizsgára készül ez a csaj a fülkében, aki olyan rem ény­ telenül dugdossa 44-es láb át az ülés alá. Csakhogy B agarettás tegnap is n y ert m ár egy üveg bort. Fárosz Béla nem sajnálta soha, am it tisztességes fogadáson vesztett, de a fél liter b o rért fá jt a szíve, am it elloptak. Fárosz Béla ugyanis m eglógott a zsü­ ri és a helyi hatalm asságok bankettvacsorája elől, és B agarettás­ sal karonfogva elsétált, hogy m egegyék a m enza pap rik ásk ru m p ­ liját. Visszafelé vettek egy üveg bort, és a gázlám páknak ütkö­ zött, kába cserebogarakat kerülgették az úton. Nem m entek be a művelődési házba, ahol zene szólt, hanem átsétáltak egy sötét, télig nyitott épületbe. K iderítették, hogy ez lehet a fedett piac- �Nyilasy Balázs jó égni hurcollak m agam ban a locsogó csúf B udapesten a napok jégkockái közt szabadult játék fölfakadt seb szégyellt gyerekes vacogás fehérlő m asnik nagyleányod falak félelem nem szabad üvegek esték üres sorsod E urópára kiéhezett szemed bőröd hálás tested jó égni istenem levelek híg fogadkozások csöndes felnőtt szavak a törékeny „gyere el m ég” sim ító tiszta szád jó égni hurcollak m agam ban fölfakadt seb egy-lobbanás lehet végképp bevégezetten kihűlt szerelm ek kis szolgájaként de eljövök hálás szem edért csillogó gépeken jó égni hurcollak m agam ban jó égni istenem Repülőn hazafelé M inden kutya saját vackában A lakkozott fával és piros m űanyag dekorlem ezzel díszített b ü ­ fében dohányfüst lebegett, és párbeszédükből k ikoptak a poénok. Valahogy kiderült, hogy borzasztóan szeretnék, ha örökké ta rta ­ na ez az este. U tána valaki m eglöki Fárosz Béla v állát: — Te hova valósi vagy? — Négy pattanásos arcú suhanc áll m ögöttük, pim aszul m éregetik B agarettást. — Mi? — ism étli m eg egyikük a kérdést, és lánctalpas cipőjében közelebb csúszik. Fárosz Béla oldalt fú j­ ja a füstöt: — Nem innen. — H át? — kérdezi a suhanc és to ­ vább lavíroz fekete lakkbárkáján. — F entről — rá n tja m eg fe ­ jét Fárosz Béla. — O nnan? — néznek össze négyen. Fárosz Bé­ la bólint. — H ányadik kerület? — pró b álják tő rb e csalni. F á ­ rosz Béla felemeli négy u jját. — Hiszen o tt v an a P am u tg y ár utca — csodálkozik az egyik pattanásos képű. — A rra já rta m he­ tente kétszer — dicsekszik csillogó szemmel. — A nyád van a r ­ ra! — förm ed rá a lánctalpas cipőjű, és Fárosz B élára néznek, hogy döntsön. F árosz Béla bólint és a négy suhanc veszekedni kezd egymással. B agarettás meglöki Fárosz Béla könyökét. K int a kiégett villanydúc alatt valaki letaposta a csalánt és elhappolta az üve­ get. — Remélem, m ezítláb voltak a ro h a d ta k — dünnyögi F á­ rosz Béla, és ú jra Csókolóznak. B agarettás válla rem egni kezd, esküdözik, hogy a hidegtől, és Fárosz Béla jav aslatára elindul­ nak a lánykollégium felé. — M ilyen szerencse, hogy téged m in­ denhova beengednek — nevet rek ed ten B agarettás és megcsókol­ ja Fárosz Béla nyakát. Miközben átsétáln ak a kivilágított p ark gesztenyefái között, Fárosz Béla elképzeli az éjszaka hátralevő részét és kiszórja nyersbőr papucsából az ú t sárga köveit. A zután szokatlan zajokat hallanak a kollégium épülete fe­ lől, piros villogót vesznek észre a fák között. — Az istenit! — m orogja Fárosz Béla, B agarettás elhúzódik mellőle, beállnak a bám észkodók közé. A legfelső em elet és a padlás ég, néha m eg­ reccsen a tető, üszkös fagerendák hullanak az udvarra. A helybeli kam aszok idétlenül nevetgélnek: — Ezért im ád­ koztunk... — Az áram talan íto tt épület sötét ajtajáb a n m egje­ lenik az álmos tűzoltóparancsnok m eg az igazgatókobold, remeg a kezében az elem lám pa. — Nézd, a szobám is! — súgja Fárosz Béla, egy ab lakra m u ­ tat, ahonnan dőlni kezd a füst, és B agarettás sírni kezd. H ajnalban felszállnak az expresszre, szépeket m ondanak egym ásnak, am íg be nem telepszik a fülkéjükbe egy szivacscsaj. M ikor eltűnik, Csókolóznak m ajd, B agarettás felírja valódi nevét és cím ét egy gyu fásdobozra, m eg alávési, hogy szeretlek, huszon­ öt felkiáltójellel. A zután elválnak valahol, B agarettás nem csó­ kolja meg Fárosz Bélát, hanem hosszú levelet ír a pályaudvaron, am íg vonatra vár, m ely továbbviszi. Fárosz Béla hazam egy, dél­ ben lefekszik a barátnőjével. Este elm ennek egy társaságba, F á­ rosz Béla colát iszik és mosolyog, m ikor m egkérdezi egy szőrös vásáros a b arátn ő jét: — M ond csak, te m anöken vagy? — F á ­ rosz Béla a következő hetekben leveleket ír és kap B agarettástól, megígéri, hogy a vesztett fogadását letörleszti, elkészíti be­ szám olóját a neves intézm énynek és m egpróbál m egszabadulni egy nőtől, aki ki tudja m iért, éppen őt szemelte ki apának jö­ vendőbeli gyerm ekéhez. A fene az áldott jó szívemnek, gondolja Fárosz Béla, mosolyogva olvassa B ágarettás szem rehányó leve­ lét, hogy soha életben nem volt fekete a haja, és elkészíti kö­ vetkező utazásának terv ét.” szeret. H át erről ennyit. tér, leültek egy hosszú betonasztal közepére. Beszélgettek és csó­ kolóztak. A zután jö tt egy idős asszony klórszagú vödörrel, sep­ rűvel, elkezdte felm osni a pavilont. Fárosz Béla károm kodott, m ég egy nagyot kortyolt és egy kiégett villanydúc mellé állítot­ ta az üveget, a csalán közepébe. B esétáltak a kultúrházba, ahol fiatal fiúk ácsorogtak, életük első nőjét remélve az estétől. F á ­ rosz Béla és B agarettás végiglötyögött néhány számot, utána m egálltak egy sarokban, a coca-colás m űanyag rekeszek m ellett. Zsámos Lujza idegesen figyelte szeme sarkából a fiút, a lányt, s köztük a telefirkált papírzacskót. M erev arcu k k al is boldogoknak tűntek, felszabadultnak, am ilyennek Zsámos Lujza még soha nem érezte m agát. M ikor az ablaknál a lány rág y ú j­ to tt két cigarettára, nem b írta tovább. Dögöljetek meg, gondol­ ta, összecsapta vastag könyvét, leem elte fekete lakkbőröndjét a csom agtartóról. S zerette volna azt m ondani legalább, hogy h ü ­ lyék! de csak az ajtó t vágta ki dühösen. — Végre — sóhajtott rekedten B agarettás és átn y ú jto tta az egyik cig arettát Fárosz Bélának. — M ár olyan rég m ondtam , hogy nagyon szeretlek. Fárosz Béla az ó rájára nézett és Csettintett. — Még van het­ ven percünk, m indent m egbeszélhetünk — ásította, és a lány mellé ült. 17 �C sanády Ján o s Régi őszi este H ű v ö s a s z é l, a z e s t a l k o n y i k é k o l y a n s z e lí d , a k á r a g e s z t e n y é k , sá rg án m o s o ly o g m ég néhány le v é l, a szél k e z e fin o m b ő ré h e z é r, k e r tb e n a z e lv ir á g z o tt ib o ly a s ö té tk é k é le té t ú jra á lm o d ja , a r é g - r é g e ls z á r a d t m e n ta le v é l, a k á r a te á b a n , f r is s e n le h e l, a h ű v ö s szél á tv á g az u d v a ro n , n y o m b a n v é g ig s im ít k a b á to m o n , m e r t é n is á t v á g o k a z u d v a r o n , b e c su k o m az ó la jtó k a t re v es, ö re g z á r r a l, a r ig li k é ts z e re s , á r n y é k sin c s m á r , a z a lk o n y a tta l e l m e n t a z is , s ö t é t a p i t v a r , k o n y h a a j t ó e lé a f é n y k ic s a p , b e n n e ü l e g y fe k e te m a c sk a , c sa k — d o m b o r ít, a h o g y a z a jtó t n y ito m , b e s u rra n , á tu g rik a lá b a m o n , a k u ty a m á r a tű z h e ly n é l h e v e r, L elkes M iklós h o g y h a g y ju k b é k é n , ez a z ó h a ja , T á b o rtü z e k a k u k o ric á k m ert S o ra k ö z t f o j t o t t a n l o b o g n a k , k in n ugyancsak hűvö sen s z e le l m á r a z ő sz d id e r g e tő s ó h a ja . Erdőszéli nyárutó és a lá n g o k n á l m e le g e d n e k ö rö k ö se i tü z e s tr ó n u s o k n a k . S ü tik a k u k o ric a c s ö v e k e t, Rímek ötven felé... a r a n y f o g u k r e s z k e t v e b a r n u l, n in c s v a s - tr ó n , n in c s lá n g k o r o n á s fő , é d e s s z a g s z á lld o s c s a k b o lo n d u l. R ím e k , r itm u s o k , b o ld o g I s te n ! a fo g c s ik o rg a tá s e rő s, a z ő sz tü z e i m á r ro p o g n a k , v is s z h a n g ja k é n t a s z á z a d o k n a k , J e a n n e d ’A r c a r c a i s m e r ő s — A la tta m a z ő sz b ú s m á g ly á ja , c su p a r ő t le v é lb ő l s ö p ö rte ö s s z e a z ő s z m i n d e n t u d ó s z e le , é n m e g té p e m h ú r j á t a sz ó n a k , h o g y f ö lz e n d ü ljö n a z en e , R ím e k , r itm u s o k , b o ld o g I s te n , k i e g y k o r a M in d e n s é g v a lá l, m ik o r n e m f o g o tt ő s e in k e n n y ílh e g y , k o p ja , e lle n s é g e s h a lá l, h a lld m e g m a g a d , a fo g c s ik o rg á s ta lá n e g y jö v ő ú j z en e , h a v é g ig re z e g m a jd a h ú r o n a z ig a z s á g s z e lle m e , m in d e n j a v u n k , m it a z id ő a d , m e g h o s s z a b b ítv a é le tü n k p a r ttó l p a rtig , a h o n n a n lé p ü n k s h o v á j ö ttü n k b e n e lm e g y ü n k . K a la p - s is a k o s o k ö s s z e n e v e tn e k , a m íg n y á r s u k a t n y ú jto g a tjá k , s f e lk o p o g f o g u k k ö z ö tt a m a g á n y o s B o g y ó k b a n a lk o n y , b e é re tt ra g y o g á s. F e lz e n g a z e rd ő s z é li sz á ra z k u k o ric á s : b ő ség , lo v a s , a z ő s, p o g á n y s z a b a d s á g . z e n g , h a lk u l, c sö rg e d e z m é g , c s illa g o t h a j t s m e le g fe h é rb e n te re m t ú jra f e lh ő t és é n e k e t. Álom K iü lte m a c sú c sra — se n k i sem m a ra s z t, f ú j j a a s z é l, f ú j j a g y e r t y á n o k f e lő l , a z t s e m o n d j a : m e n j e l, z ö r ö g a h a r a s z t s o k s u d á r f a n é z g e l , a f e l h ő k n e k d ő l. N in c s e n s e m m i d o lg o m , lá b o m ló g a to m , H u lln a k a h a n g o k , szö csk e s z i l á n k k é n t p a t t a n e l. V a r ju k á r o g á s k é p z e lt r é z g ö m b ö k e t re s z e l. B a js z o t tö r ö l a ró k a . , G a la m b v é r c s e p p je f u t fű s z á l-tö rz s ö n — b e v á r já k f á ra d t ú tila p u k . k a lim p á l a s z ik lá n e ln y ű tt b o c sk o ro m , c se n d ü l a v id é k e n , c se n d b e n ez a csú cs d ú d o lo k a s z é ll e l , í g y veszek b ú c s ú t. E lm e g y e k a f e lh ő s é g g e l, h o l a f ö ld to v á b b g ö m b ö l y ö d i k , é s m á s k é p e t ö l t, Kukoricasütők s a s m a d a r a k r ö p té t k ö v e te m m a g a m , A z ó lo m -é g a la t t c se p e rg ő B o c sk o ro m e ső v e l ű z v e fe lle g e t r á d ő lö k a s z é lr e , s z á r n y a m f e le lg e tn e k f e lh ő n tú li n a p n a k h ív a le b u k ó n a p , n a p s z e n tü le t ég, a m e z ő n a z ő szi tü z e k . é g ő k o r o n á ja , l á n g b a n á ll a z é g . 18 H a m ag o k sz á rn y a so d n a k s k é k lá b ú k é k s z a la d — s á rg a -p iro s k a b á tb a n k iá ltó m a d a ra k . m i n t k i n e k m é g ő s i, s á m á n - s z í v e v a n . le o ld o m , á lm o m nem adom , szab ad o n , V irá g n é z rá d , m a g á n y o s, m íg c s i tí t ja a z é g e g y tö lg y fa f é lé n k h ú r ú , fá jó h e g e d ű jé t. K ö ltő , t á j a k tu d ó s a ! É v g y ű rű k b en szab ad m ú lta d o ly é s z re v é tle n v irá g s z ín - p illa n a t. H ív d a g y ö k e r e k c s e n d jé t, n y á rv é g i n e d v e k e t — e g y re ze n g ő b b fe h é rb ő l h o g y m e g te re m ts e n e k . �(fo ly ta tás a 14. oldalról) lenetei csüggesztően üresek. A m ikor fo r­ dul a kocka, s az ellenség szállja m eg a várost, a főszereplő Sós F erenc helytál­ lását kellene em beri-társadalm i szem pont­ ból hitelesíteni a rendezőnek. E helyett harsog a pátosz, pufognak a frázisok — csakúgy, m in t a végső kockákon, am ikor Sós kiszabadul, és a Tanácsköztársaság perspektívái m egint ígéretesekké válnak. Az ÁLMATLAN ÉVEK című M áriássy Félix-film egyik epizódja is a T anácsköztár­ saság hónapjaiban játszódik (a gyártás éve: 1959.). M int Nemes K ároly írja új film történetében, a rendező nagy drám ai töl­ tésű esem ényeket — élet- és halálküzdel­ m eket — örökít m eg: a tragikum ot az hordozza m agában, hogy a politikai jel­ legű támadásokiban is az em beriség elleni tám adás k erül előtérbe. Egy idős portás (M akláry Zoltán felejthetetlen alakítása) védelm ébe veszi a brutális gyárigazgatót 1919-ben. A „h ála” nem m arad el: a T a­ nácsköztársaság b ukása u tá n az öregre lecsapnak és — különösein kegyetlen mód­ szerrel — h alálra etetik. Valóban arról van szó, hogy az ellenforradalm árok nem csak, s nem elsősorban a barik ád m ásik oldalán állók ellen tám adtak, hanem az em b ert is m egalázták, önm agukban pedig teljesen m egölték az em berséget. A M agyar T anácsköztársaság fo rrad al­ m árain ak m éltó em léket állító film ek so­ rá b an az 1959-ből való M akk K ároly-m ű­ vet, A 39-ES DANDÁRT-t, kiem elkedő hely illeti meg. V oltaképpen ez is irodalm i fo­ g an tatású alkotás — K arikás Frigyes no­ velláinak füzére ih lette —, de D arvas J ó ­ zsef alakító-terem tő fantáziája m ásfajta elrendező elv érvényesítésével járt. A legendás d an d ár 1919 n y arán kezdte m eg offenzíváját a M agyar Tanácsköz­ társaság védelm ében. A film nem egysze­ rű en esem énykrónika: jóval több annál. M akk a rra törekedett, hogy a különböző m agatartásfo rm ák felvázolásával a cselek­ vés a lte rn a tív á it vegye számba. K arikás Frigyes, K orbély János és Nagy Jóska d ik tálják a tem pót: a történetben kapcso­ lataik fejlődésrajza is kibontakozik. A végső tanulság kissé ellentm ondásos ugyan — az anarchista Nagy fölébe ke­ rekedik K orbélynak —, s a film tú l sokat m arkol a problém ákból, R ényi P éter íté­ letével azonban így is egyetérthetünk: „N em csak tö rténelm i freskó és fo rrad al­ mi hősköltem ény a 39-ES DANDÁR, h a ­ nem egyben polém ia is. M intha alkotói­ n ak nem csak az le tt volna a szándéka, hogy ú jab b em léket állítsanak annak a né­ h án y hónapnak, am ikor népünk a fo rra­ dalom legelső vonalába tört, példát m u­ ta tv a a világnak, hanem hogy lem ossák azt a gyalázatot, am ellyel 1919. ragyogó fényét bem ocskolták.” A vizuális m egfor­ m álás (operatőr P ásztor István) kiem elke­ dően jó: különösen a töm egjelenetek moz­ galm assága és az egész hangszerelés te r­ m észetessége av a tja élm énnyé a film et. Keleti M árton a PÁR LÉPÉS A HA­ TÁ R-ban (M esterházi Lajos regénye alap­ ján) m ár a következm ényeket m u tatja be. Szabó F erenc fontos posztot tö ltö tt be a T anácsköztársaság id e jé n : népbiztos volt. 1921-ben a váci fegyházban rabosko­ dik. Halálos ítélet v ár rá, ő azonban m eg­ szökik. A rutinos rendező politikai ka­ landfilm et k reált a történetből, m elynek az a hibája, hogy a politikai tartalom m eglehetősen illusztratív, a kalandok ko­ reográfiája pedig sablonos. Ugyancsak a Tanácsköztársaság bukása u tán i időkben játszódik egy m ásik Keleti M árton-film , a PUSKÁK ÉS GALAMBOK cselekm énye (Tatay Sándor ifjúsági regénye volt az inspirátora). Az alaphelyzet: öt kisfiú puskát és vörös zászlót talál a galam bdúc­ ban. A szituáció em lékeztet a PÁR LÉ­ PÉS A HATÁR konfliktusára; itt is az a tét, hogy sikerül-e külföldre ju tta tn i a fe­ h é rte rro r szorításában vergődő kom m unis­ tákat. A PU SK Á K ÉS GALAMBOK ugyancsak tézisgyűjtem ény, a rendező — aki egyébként a szakm a érdem es m este­ re, rutinos film csináló volt — kiszivaty­ tyúzta belőle az igazi levegőt. A kronológiai sorban a DÉLTŐL H A J­ NALIG következik (forgatókönyvíró: F á­ bián Zoltán, rendező: Rényi Tamás). A sztori a „m inden elveszett” hangulatát idézi, és az összeomlás utolsó stációit ele­ veníti fel. Egy Tisza-vidéki forradalm ár egység hasztalan v árja a parancsot az ak ­ cióra: a rom án csapatok elleni harc m eg­ kezdésére. A vezetés nem egységes. A T anács-korm ány lem ondását követően m ár csak a szép h alál hozhat m egváltást. Az 1964-ben készült film ről eképpen véleke­ d ett egyik kritikusa, Galsai P ongrác (idé­ zet a Film világból): „Fábián Zoltán tém á­ ja szinte kézre adja egy lélekrajzi és k a ­ landizgalm akban bővelkedő film lehető­ ségeit. Csak élni kellene velük. A lkalm at terem teni arra, hogy a hősök a sorsdöntő helyzetekben önállóan lépjenek. Micsoda feszültség izzana a vásznon, h a egyszer a százados, m ajd a komisszár, vagy a p a­ rancsnok kerülne kulcspozícióba; ha hol az egyiktől, hol a m ásiktól függne a k a­ tonák sorsa; ha a hősökben feszülő, más töltetű indulat akcióképessé válnék. De a film leszereli a saját lehetőségeit. Hő­ seit vagy hosszú várakozásra, vagy korai h alálra készteti.” B ukás az életben — bukás a filmen. Tanulságos lecke. K ét Jancsó-film ben, a CSILLAGOSOK, KATONÁK-ban, a CSEND ÉS KIÁLTÁS­ ban is felbukannak a M agyar Tanácsköz­ társaságot előkészítő, illetve annak hagyo­ m ányait ápoló harcosok. Az előbbi a m a­ gyar internacionalisták helytállását ábrá­ zolja. A film végén László k ard jáv al tisz­ teleg. A gesztus jelképes: m indenkit m eg­ illet a kegyeletadás, aki életét áldozta a szabadságért és a szocializmusért. A CSEND ÉS KIÁLTÁS fiatal gazdája, K á­ roly vöröskatonaként teljesített szolgála­ tot. A tom boló ellenforradalom iszonyú m ódon torolja m eg ezt a „b ű n t” : Jancsó érzékletes pontossággal tá rja fel a meg­ alázás procedúráját. A rendezői koncep­ cióról a m űvész a következőket m ondotta: „...szemben a SZEGÉNYLEGÉNYEK-kel, am elyben az üldözők és üldözöttek vilá­ gosan el vannak különítve, m indegyiknek m egvan a m aga területe, a CSEND és KIÁ LTÁ S-ban ugyanazon a családon be­ lül helyezkednek el. Az üldöző és üldö­ zött így vegyítve van. M egpróbáltam m eg­ m utatni az erőszaknak azokat a különbö­ ző fokozatait, am elyek b ehatolnak a csa­ ládba, úgyszintén azokat a különböző m ó­ dozatokat is m egm utattam , am elyeket a család felhasznál fen n m arad ása érd ek é­ ben.” Ahogy sokasodnak a film ek, úg y tág u l­ n ak a körök: a rendezők a T anácsköztár­ sasággal kapcsolatos tém ak ö r k ibontásában m ás és m ás nézőpontot választanak, s igyekeznek ered eti k o n fliktusokat felfe­ dezni. G azdagodnak a színek a m ű faji p alettán is. M indez — sajnos — nem já r együtt a m inőség „robbanásával”, de k é t­ ségkívül bizonyítéka annak, hogy a m a­ g y ar film m űvészet fontos felad atán ak te­ kinti 1919. tanulságainak szám bavételét és az akkori esem ények valósághű b em u ta­ tását. M arkos Miklós a POKOLRÉV-ben egy m egragadó költőiségű nőalakot — egy­ szersm ind m ag ata rtástíp u st — ábrázolt. Szépen értelm ezte Illés Jenő a „forrada­ lomhoz, a szerelem hez és önm agához egya­ rá n t h ű ” figu ra küldetésének igazi ta rta l­ m át: „Nem a történelem m ozgatói közé tartozik, őt em elte fel a forradalom és ő hagyja, hogy lendítse, sodorja m agával. Jelképivé nő ez a sors, a friss rem ények felszikrázása fejeződik ki benne, s trag i­ kum a egy nép tragédiája. Nem lá tju k őt a D irektórium tag jaiv al eg y ü tt földbe ás­ va, de érezzük, hogy sorsa közös v elük: bukás, kitaszítottság, h a lá l.. . ” Gyöngyössy Im re VIRÁG V A SÁ RN A P-jának hiteles m agva v an: a T anácsköztársaság idején a d unántúli M arcaliban zajlo ttak le h a­ sonló események. A párhuzam osok nem szoktak találkozni és az egym ást m etsző vonalak nem eg y ü tt fu tn a k tovább a vég­ telenbe. E nnek a d rám án ak m eglehető­ sen szabálytalan a pszichológiai erőtere és az ideológiai m ozgatórugója. K ét testv ér — Sim on pap és a kom m unista U renus tanító — egy ü tt és külön, azonos célo­ k é rt és m ás eszközökkel harcolnak a Ta­ nácsköztársaság eszm éinek diadaláért. Bal­ lada i hangvétel és dokum entarista szikár­ ság, izzó drám a és visszafogott költészet elemei szintetizálódnak a m ű építm ényé­ ben. Szász P éter ezzel szemben alulm a­ ra d t a zsúfoltan ek lektikus anyaggal foly­ ta to tt küzdelem ben, m ert — a tiszteletre m éltó szándék ellenére — csak v illan á­ sokra fu tja az erejéből. Pedig az elképze­ lés nemes. Szántó E rika szavaival szólva: „A K A PASZKOD J A FELLEGEKBE egy­ szerre ak a r szakítani a m ag y ar vígjáté­ ki tradíciókkal, a kom m ersz kalandfilm ek K eleten és N yugaton eg y arán t feltartó z­ tath a ta tla n n a k látszó á ra d a tá v a l.. . Az el­ sők között próbál a h um or h an g ján m eg­ szólalni egy olyan világtörténelm i időszak­ ról, am elyben azt, hogy 1917, 1919, azzal a term észetességgel m ondják, ahogy m i em legetjük az elm últ vagy elkövetkezen­ dő évet, hetet, hónapot. Nem áll szándé­ k ában deheroizálni. Ellenkezőleg. Nemcsak a kor heroizm usa a kiindulási pontja, h a­ nem választott figurái is hősök. Meseh ő­ 19 �sök. N éha.” A KAPASZKODJ A FELLE­ GEKBE gegesője h elyett szívesebben v et­ tü k volna a A TIZEDES MEG A TÖBBI­ EK nyelvöltögető szemléletét. M inden­ esetre ez a fiaskó is bebizonyította, hogy nagy történelm i korszakokról, m agasztos társadalm i ideálokról is lehet — ponto­ sabban: lehetne — oldott hangvétellel, ke­ resetlen könnyedséggel szólni. S ezzel elérkeztünk a mához, a még lezáratlan évtized vizsgált kérdéscsopor­ tunkhoz tartozó film eseményeihez. A Ma­ gy ar T anácsköztársaság történelm i való­ sága, illetve a társadalm i és egyéni sors összefüggése, valam int a következm ények több film ünk cselekm ényének fókuszában álltak (Kovács A ndrás: A MAGYAR UGARON, G runw alsky Ferenc: VÖRÖS REKVIEM, S ándor P ál: HERKULESFÜR­ DŐ! EMLÉK). Az em lített alkotások közül az első esszéjellegű és a „túlélés” lehe­ tőségeit taglalja, a m ásodik a tényeket fag g atja és a m ártírium ot em berközelből lá ttatja, a harm adik ötletbukfenceket fel­ vonultatva játszik el a vállalkozás ve­ szélyességének gondolatával. Az élm ények frissek, a táv lat m ég nem terem tődött meg ahhoz, hogy a felsorolt m űveket érték ­ koordinátáink között elhelyezzük, annyi azonban nyilvánvaló: a film ek k u tató kí­ sérletezésről tanúskodnak, és nincsenek híjával jelentős esztétikai erényeknek sem. A végkövetkeztetés ad o tt: a tém át — a M agyar Tanácsköztársaság életét és h a­ lálát — nem lehet „ad acta” tenni. Bi­ zonyos, hogy még sok író és rendező fel­ dolgozza m ajd 1919-et. Talán holnap vagy holnapután m egszületik az a m ű is, m ely a TALPALATNYI FÖLD, a KÖRHINTA vagy a SZEGÉNYLEGÉNYEK színvona­ lán szól m ajd a tőlünk folytón távolodó, ám a feledés ködébe soha nem vesző, m ert áttételesen jelenünket és jövőnket is alakító hónapok történetéről. Veress József Falusi őszi este — A szőlősben csatangoltam . Azt m ond­ ták, hogy a traktorosok a rra szántanak. N ekünk is van o tt százötven négyszögöl, fel kéne forgatni. L ejártam a lábam , de senkit sem találtam — pihegi kipirosodva. — Mi já ra tb a n ? — kérdezi asszonyi k í­ váncsisággal. — Az érdekel, m it csinálnak K.-n, csü­ törtök este hét és nyolc között — m agya­ rázom. — Mit csinálnának? Dolgoznak. Iparkodó em berek lak n ak itt. L áth a tja a házakról, kerítésekről, garázsokról. Ha m ajd leesik a hó, m eg pihennek... H ervadoznak a lángok. Negyven év körüli férfi vasvillával m eg-m egbolygatja az izzó kupacot, szítaná a kukoricaszárat, őszi gazt emésztő tüzet, de csak füst bor­ zolódik vékonyan az ég felé. A keskeny b eto n járd án gereblye hever, dolog nélkül, m ert a k ertb en titk o n m ár a tél motoz. — Muszáj ren d et terem teni a ház kö­ rül! — m ondja B. K álm án. D élután h á ­ ro m ra é rt haza a gyárból K.-ra, h arap o tt néhány falatot, s m ár szaladt is gázolajért k ét húszliteres m arm onkannával, m ert a kályha tartály án ak m utatója tegnap óta a nullán pihent. Az olajból m ost néhány de­ cit a rak ásra locsol, s az őszi hulladék ví­ gan lobogni kezd, m in t pásztortűz b a rá t­ ságtalan alföldi éjszakákon. — Alig érzem a derekam — sóhajt m é­ lyet, s arréb b ballag néhány lépést, m ert pergel a tűz, ak ár eleven fáklya, recsegropog a szemét. — Hideg van, m enjünk a nyárikonyhá­ ba! Három szor három m éteres a helyiség. Dicsekszik, hogy m aga építette, még az a j­ ta já t is két kezével faricskálta akácból. A falak közé kellem es m eleget lehel a kiszu­ perált tűzhely, a családfő telepakolja csut­ kával. Nem klasszikus nyárikonyha ez, in ­ kább téli, hiszen eredeti szerepét csak disznóöléskor tölti be, egyébként am olyan rak tárféle. — M egkóstolja a ribizliborom at? S aját term és — kínálja az errefelé szokásos ven­ dégszeretettel, s kétdecis, vastagfalú ü v eg poharakat kotor elő. Gyöngyözik a hi­ deg, sűrű lé. (Demizsonokban ta rtja az asztal alatt.) — Nagyon finom. Hogyan készíti? — A hány kiló ribizli, annyi cukor és víz. A ztán összeforr, leülepszik és ilyen lesz — m u ta tja a lám pa felé fordítva poharát. Közben m egérkezik a felesége is. 20 H alvány fény pislákol a term előszövet­ kezet szakosított tehenészeti telepének portásfülkéjéből. Egyben itt a gondozók öltözője is. Szűk a hely. A fal m ellett ga­ lam bszürke lem ezszekrények sorakoznak, biztonságosan lelakatolva. Az éjjeliőr, K. Lajos előtt az asztalon a vacsora rom jai. — Nem rég volt a váltás, sem m i rendkí­ vüli nem tö rté n t — fogad, s a fogasról fe­ h ér köpenyt akaszt le, a kelleténél két szám m al nagyobb gum icsizm át húz elő. — Az elvtárs vegye fel. Tudja, ez az elő­ írás... A kövezett u ta t közrefogják az istállók. A telep nyolc esztendeje készült el, azóta m ár m egérett a felújításra. A falakról hám lik a vakolat, a betonburkolat feltöre­ dezett, pedig szinte havonta toldozzák-fol­ tozzák. Csendes a telep, csak az A lfa-La­ val-fejőberendezések zúgnak, vízesések szakadatlan m o raját utánozva. — A pad a tej. A jószág m egérzi az á t­ állást a legelőről a tak arm án y ra. Az ele­ dellel meg szigorúan takarékoskodnunk kell, szűkre m érték a porciót — háborog S. Sándorné, aki előtt idefelé jövet (más­ fél évtizede) a h ajn al világít, s am ikor h a­ z a ta rt m ár holdfény füröszti a falut. A lu­ m ínium k an n ák at cepel a lovas fogathoz, am ely a rakom ánnyal a néhány száz m é­ terrel arrébb m egbújó tejházhoz indul. Hagyományos és korszerű m ódszerek így keverednek. — Ma lassabban haladunk, később lesz sikta, m ert az egyik m un k atársu n k üzent, hogy beteg a gyerek, nem tu d jönni. El­ végzü nk helyette is. Kevesen vagyunk, a szabadnap rendszerint bent m arad — veti közbe T. Á rpádné. Meséli, hogy évekkel ezelőtt három kislány végzett a szakisko­ lában. N éhány hónapot dolgoztak, s a te r­ m előszövetkezet — anyagi nehézségekre hivatkozva — szélnek eresztette őket. Gyá­ rakba m entek segédm unkásnak. Most bezzeg szükség lenne ráju k , pénz is van hozzá. Csak a kocka fordult, m ost ők m ondanak nem et. A gondozók nem tartoznak a bőbeszédű­ ek közé. Az istálló közepébe süllyesztett sínpáron rozsdás csillét tolnak, erre p a­ kolják a gőzölgő trágyát, egy m ásikon a tak arm án y érkezik. Csak a vízzel nincs bajuk, elég a csap kerekét m egtekerni. — Az em ber szüntelenül patvarkozik velem : hagyjam az istállót, a nehéz m u n ­ kát! U nja m ár, hogy soha se lát, a pénz se érdekli, pedig szépen fizetnek, van úgy, hogy négyezer felett viszek haza. Csak ez a szag ne lenne! — sóhajt fel T.-né. — Ilyen itt m inden este — jegyzi meg töm ören az éjjeliőr, s a lóca a la tt eltű n ­ teti a csizm át. Összébb húzza m agán vas­ tag k abátját. — Szétnézek én is — m ondja cihelődés közben. A falu felső kocsm áját nem régiben m i­ nősítették át eszpresszóvá. Felhozták a fagylaltpultot, a kávéfőzőgépet, a szövet­ kezet kifestette a helyiséget, új függönyö­ ket vásároltak, am elyek m ost a kinyitott ablakon betóduló levegőtől v ito rlak én t d a­ gadnak. — K énytelen vagyok szellőztetni. Ezek a fiatalok olyan füstöt csinálnak, hogy csí­ pi az em ber szemét — m orog D. Sándor- �né, a presszó vezetője. Az apró asztalok m ellett, a mozi m iatt, kevesen ücsörögnek: izgalm as nyugati film et játszanak. Né­ hán y tinédzser a kétforintossal m űködő ze­ negépet fogja közre. Ki tudja, hányadszor h allg atják az A BBA-együttest? — Nem nagyon v álogathatunk a szóra­ kozási lehetőségek között. A kultúrház. a kocsma és az eszpresszó, ahol esténként tan y ázhatunk. Á ltalában itt a találkozó. Kólák, sörök m ellett órákig diskurálunk. M iénk a belső terem — m ondja F. Béla. A pult előtti néhány négyzetm éteren a m ásik generáció képviselői. — Csak egy fröccsre szaladtam be. Most tettem le a személygépkocsit. Pesten vol­ tu n k vásárolni a családdal. Az összes á ru ­ házat végigjártuk, de mégsem találtu n k a gyerekekre való kabátot — fecsegi a tá r ­ saságnak Gy. János. U nhatta a koncsor­ g á st, m ert a végén m ár azt m ondta, jó lesz a tavalyi is. — M it hallottál, mi lesz? Minek megy fel az ára? — fag g atják a m ellette iddo­ gálók. — Beszélnek sok m indent. Nem tu d ja az em ber, hogy kinek higgyen. M ajd m eg­ tu d ju k , ha lesz v a la m i... — M agadnak m it vettél? — Sem m it — folyik a párbeszéd kedé­ lyes m ederben. Közben ú jak jönnek, p aro ­ láznak az ism erősökkel. A sarokasztalnál sak k p a rtit játszanak, m int m inden este. H árm an-négyen körbeállják őket, de egy pisszenést sem hallani. — M ariska néni! Tegnap adósa m ara d ­ tam tizennégy forinttal. Elhoztam — állít a söntéshez egy b arnaképű srác. Kicsit restelli m agát: m ás is hallja, hogy hozom ­ ra ivott. — Jól van, G usztikám — m ondja a presszó vezetője, s duzzogva felém fordul: — Visszaesett a forgalom. M egint van h a­ zai bor, sorban főzetik ki a pálinkát. H ét­ köznap nehezen m ozdulnak ki az em berek otthonról. V annak tízen-tizenöten, akikről percnyi pontosságal tudom , hogy m ikor ér­ keznek... A zenegép mellől hangos hahota tö r fel. Valaki új viccet m esélhetett. A barna deszkakaput beriglizték, de nem kell ördöngösség a kinyitásához. Az u d v ar m élyéről eln y ú jto tt kutyavonítás veri fel az est csöndjét. A háziak gyorsan lám pát gyújtanak. — Ne féljen, nem harap! — biztatnak beljebb. A konyha zsúfolt. A gáztűzhelyen vacso­ rá n ak való fortyog, az asztal tele mosoga­ tásra váró edényekkel. — K ét napja nem ju to ttam hozzá. A gyerekekkel annyi a baj — üti el a dolgot az asszony. Sz. Józsefné. F érje a szobá­ ban a televízió előtt gubbasztva nézi az esti tornát. A kiságyban csem etéjük is a készüléket lesi, m int a gyík. A heverőn könyvek, füzetek diákos rendetlenségben. — Túl vagyok a beszámolókon — ú jsá­ golja Sz. József, ném i m egkönnyebbülés­ sel. Előkeresi a tanulm ányi lapot, s a je­ gyeket kom m entálja. — G éptanból jelest kaptam , szerencsém volt a tétellel. A szakrajz a leggyengébb, kettes. Kinek van ideje a vonalakkal b a j­ lódni. Örülök, hogy egyáltalán elfogad­ ták... A m egyeszékhelyen dolgozik, szalag mel­ lett. Nem régen került a gyárba, a m aga­ sabb fizetés rem ényében. L akásra g y ű jte­ nek m ár két éve, b eadták az igénylést, de sok jóval nem b iztatják őket. — A napokban voltam a városi ta n á ­ cson. B ejelentettem , hogy g y erekünk szü­ letett, igazolást v ittem a m ostoha k ö rü l­ m ényeinkről. Nézzen szét! A szekrénytől ta k a rt fal a padló fölött még m éter m agasan is penészfoltos. Az ab ­ lakszárny és a tok hasad ék át ronggyal tö ­ m ítették, m ert nem győzik a fűtést. — A szüleim kértek, hogy m ara d ju n k náluk. Jo b b n ak lá ttu k m ár az első pil­ lanattól külön — szól közbe a feleség, aki gyerm ekgondozási szabadságát tölti. — Persze, nem kényelm es. Lavórban fürdünk, m eg a m unkahelyen. A vizet a szomszédból hordjuk, m elegítjük. Még jó, hogy van gáz, m ert a gyújtós a p rítá­ sát m ár unom — m ondja a családfő. F ia­ talok, m ind a k etten huszonöt esztendő alatt. — Szórakozás? — A kicsitől nem igen ju th a tu n k el se­ hová. R áadásul k ét m űszakba járok. Az örökös ingázás napi k ét ó rát rabol el. Örülök, ha este a család együtt lehet, ju t fél óra a „kis h a v e rra ”. A ztán a tanulás. Utolsó éves vagyok, az érettségire illik felkészülni. A szórakozás fogalm át nálu n k a televízió kim eríti. A szekrény üveglapja m ögött könyvek sorakoznak. R ejtő Jenő és Szimonov egy­ m ással incselkedik. T ekintetünk egyszerre állapodik meg rajtu k . — Im ádok olvasni. Persze nem az anyagism eretet. Sajnos, úgy kell lopni né­ hány órát, hogy kezembe vehessek egy szépirodalm i alkotást. Remélem, nem lesz ez így m in d ig ... Az asszony k a rjá ra veszi a picit, aki tágra nyílt szemekkel bám ul körbe. Neki még nincs „m egszokott”, m inden új, is­ m erkedik a világ g al: a kristály vázával, az ajtó fölé ragasztott színes lem ezborítók­ kal, élsportolók kivágott képeivel, az ide­ gen arcával. — A nagym am ám m al lak u n k együtt. Csodálatos asszony. Most is elm ent a né­ ném hez, töm ni a hízólibákat. Ehhez más nern é rt a családban. K ikísár. A konyhában g yújt rá egy Szim­ fóniára. H iába, a „kis jövevény” nagy úr. A tanácsháza ablaka is világos. Az el­ nök G. A ndrás m ár egyedül van szobájá­ ban. Az asztalon a h am u tartó k tele csik­ kekkel, a levegő áporodott. — Ma este n álu n k ülésezett a p ártv e­ zetőség. Az idei társadalm i m unka érté ­ kelése és a term előszövetkezet gazdálko­ dása szerepelt napirenden. Jó kis v ita kere­ kedett... Meséli, hogy a falu lakói nem lustál­ kodtak. A tanácstagoknak se k ellett k é t­ szer já rn i házról házra, h a járdaépítés, parkosítás k e rü lt szóba. Az ú jtelepen ezer­ nél több csem etét ü ltette k el. A tanács rendelte meg a kis fákat, de a tö b b ire m ár nem fu to tta volna a költségvetésből. — A közügy szeretete m élyen gyökere­ zik az em berekben — dicséri a tanácsel­ nök a helybelieket. — Az új óvoda ta ta ro ­ 21 �zásában szinte kivétel nélkül m inden szü­ lő részt vett. Még olyanok is eljöttek, sik­ nyiknek, akiknek a fiai m ár középiskolába járnak. — Ilyenkor szokott hazaindulni? — célzok a közelgő nyolc órára. — H etente általában kétszer-három szor. Mindig akad összejövetel, ahová a tanácsel­ nököt joggal v á rjá k el. Hol a KISZ, hol a népfront, V öröskereszt rendezvényére érkezik a meghívó. H olnap a sportkör ve­ zetősége ta rt ülést. E rre még m a éjszaka készülök fel — sorolja G. András. E gyütt in d ulunk a falu m ásik vége fe­ lé. A települést keresztülszelő ú t kihalt. A redőnyöket lehúzták. A csípős, késői szél arcunkba m ar. A k an y arb an m egál­ lunk, G. A ndrás b elefúrja szemét a sö­ tétbe. — Itt lesz a rendezési te rv szerint a fa ­ lu új központja. N ap m int nap jönnek, hogy a telkeket ad juk el, engedélyezzük az építkezést. M indenkit külön-külön kell meggyőzni, hogy az egész falu érdeke ellen hiba lenne cselek ed n i... — A posta két éve készült el, a szolgáltató­ ház m ár bővítésre szorul. A fejlesztésre nem sok ju t, ezért hangsúlyozta a tanács­ elnök a k -iak igyekezetét, h a társadalm i m unkáról van szó. A m űvelődési otthon előtt búcsúzunk. — Sajnos, nincs kihasználva — céloz az intézm ényre. — V alam ikor egym ást érték a tanfolyam ok, szakkörök. V eszekedtek a helyiségekért az idősebbek a fiatalokkal. M ostanában gy ak ran látom sötétnek — m ondja. Az előcsarnokban m egkopott felületű pingpongasztalt próbál összeállítani két srác. K énytelenek félbehagyni, m ert vége a film vetítésnek, s nyolcvanan-százan d u ­ ródnak kifelé a két ajtón. M intha tűz ü tö tt volna ki a nagyterem ben. A klub is az előcsarnokból nyílik, néhányan óvato­ san lenyom ják a kilincset, de hasztalanul próbálkoznak, a zár m akacs, nem enged. Végül egy fiatalem ber zsebéből előkerül a kulcs. — Mozi a la tt m inek hagyjuk szabadon? Aki eddig eljön, úgyis beül a vászon elé. A klubban m eg magnó, lem ezjátszó, ú j­ ságok, könyvek, drága berendezés. Nem m ara d h at őrizetlenül — bizonykodik M. Sándor, a K ISZ-alapszervezet titkára. Közben lassan szállingóznak a fiatalok. Betelepednek, v an aki le sem veszi k a ­ b átját. M ások körbeülik az asztalt, k á r­ tyáznak. H alkan csörög az apró. Felkel a K IS Z -titkár is, bekapcsolja a televíziót. — Időnként vetélkedőket, klubesteket szervezünk. E zt is m egunták. Higgye el, néhány éve m ég m inden h ét végén re n ­ dezh ettü n k volna bált, dugig volt a k ét­ száz fő befogadására alkalm as term ünk. Most jó, h a húsz-harm inc p ár táncol, s fizeth etjü k a közös pénzből a zenekart — zörög m érgesen az érdektelenség m iatt. — Mégis, m ivel tö ltik a fiatalok az es­ téket? 22 — M egváltoztak a szokások. A negyven KISZ-tag közül nyolc Zsigulival, Skodával szaladgál. Csám borognak a megyeszékhe­ lyen, itt van tizenhat k ilo m é te rre ... — A m űvelődési otthonnak van tiszte­ letdíjas igazgatója, ő hol található ilyen­ kor? — Hét végén kinéz hébe-hóba. Negyed­ évenként elhoz egy ORI-m űsort, színházi előadással m ár nem is próbálkozik. Nincs aki megnézze. N éhány ta n á r igényli, más senki. A kkor m eg m inek. Elfüstölgött a kez­ dem ényezőkedv. A mozi az egyedüli, ami m ég kicsalja a portáról a falusiakat, es­ ténként. Különösen a kalandfilm ek. Lessük a kártyázókat. Igazán izgalmas lehet a játék, nagyon belem elegedtek. — A dtok lapot? — K iv ag y u n k ... — Nem unjátok? Mosolyognak. A szenvedély sohasem unalm as. A televíziót nem nézi senki. Az előtér­ ben közben m egkezdődött az asztalitenisz­ csata, gyorsan esnek a poének. — Elnézést. Én is indulok haza. H át ez van... — tá rja szét kezét a szerecsenmos­ d atás u tán az ifjúsági szervezet vezetője, m int aki bocsánatkérésre szánta el m agát. Tőlem nincs m ié rt... erre a terü letre m ás ne jöjjön. Ez is a legésszerűbb. Most m ár annyira ism ernek, hogy még esténként is elszaladnak é r­ tem, ha az izgalmas m űsor közepén elrom ­ lik a készülék — m agyarázza. K uckójában tu catnyi rádió, m agnetofon, még egy mosógép is. — Időközben belejöttem a háztartási gépek javításába. Ezt az elektrom os d a rá ­ lót m in d járt szétszedem. V alam i b aja le­ h e t a m otornak — k o to rja elő a szekrény­ ből a szerkezetet. Nincs engedélye hozzá, de a m u n k a­ helytől meg sem kapná. O tt nem ta rtjá k „összeférhetőnek”, hogy este m ég valaki otthon is szöszmötöljön. A szolgáltatási igényeket viszont képtelenek kielégíteni. Ez a körülm ény — s persze a m ellékes ke­ reset is — rákényszeríti D. Istv án t a m a­ szekolásra. — Van, am ikor egy álló hétig nincs m it babrálnom , aztán m int m ost is, össze­ szalad a sok m egrendelés. Az ism erősöktől pénzt sem fogadok el. A zért a tíz percért! Nem z a v a rta tja m agát, b ár szem ét az álom csípi, kibelezi a darálót, tu rk á l a vezetékek között, s felcsillan a szeme, m ert a hiba egyszerűbb, m int hitte. Csak a forrasztópáka kell, s egy darab k a gyan­ tás cín. — H olnap jönnek é r te ... K étszintes épület a Rákóczi ú t elején. A kapun személygépkocsi fordul be, re f­ lek to rán ak fénycsóvája gyorsan kihun y . K özépkorú férfi száll ki, nehéz tásk át vesz magához, s eltűnik a lépcső alatti ajtóban. I tt a m űhelye D. István elektro­ m űszerésznek. — Á ltalában ilyenkor érek haza — m ond­ ja csomagolás közben. Tranzisztorokat, m ütyürellenállásokat ra k külön-külön do­ bozva. Óvatosan, m ert az apróságok gyor­ san szétszóródnak. — Egész nap a környéket járom . A szervizben a m u n k át úgy szervezik, hogy K ibukott a hold. A csillagok úgy pis­ lákolnak K. fölött, m in t elhasznált v il­ lanykörték. Az úton egy lélek sem jár, a hideg és az éjszaka elől m indenki a házá­ ba húzódik. Az autóbusz-m egállóban né­ gyen topognak (egy gyufa fellángoló fé­ nye árulkodik), v á rjá k a g y o rsjárato t: a term előszövetkezet ágazatvezetője, két süvölvény, akik a szomszéd községből ru c­ cantak át néhány órára, de közben m eg­ gondolták m agukat, s egy term etes hölgy, aki b arátn ő jét látogatta meg. Nyolc óra. M. Szabó Gyula �HAG YO M ÁNY A Tanácsköztársaság művelődéstörténetéből Nógrádban A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikai koncepciója szer­ vesen kapcsolódott az első proletárhatalom általános politikai irány­ vonalához. Mindaz, amit a művelődéspolitika életre hívott és megte­ remtett, de az is, amit idő híján a gyakorlatban ki nem próbálhat­ tak, szocialista művelődéspolitikánk eleven tárházát képezik. Az ok­ tatás és közművelődés egysége, a demokratikusabb művelődésügy megteremtése, az egyházi vezetés felszámolása, a közoktatás ingyenes­ sége. szocialista eszmeisége, a képzés nevelésközpontúsága, a közmű­ velődés, az irodalom és a művészetek népközelbe kerülése máig ható és eleven tanulságokat szolgáltatnak. A szocialista művelődés különös szerepet és jelentőséget kapott Nógrád megyében, ahol köztudottan nagy volt a kulturális elmaradottság, a szegénység és nyomor m el­ let az írástudatlanság, a vallásos befolyás, nyomasztó a földbirtoko­ sok és a tőkések uralma. A polgári demokratikus forradalom, a Ta­ nácsköztársaság néhány hónapja kevésnek bizonyult a nagy hátrá­ nyok behozására. Ráadásul az idő jelentős hányada Salgótarjánban, Balassagyarmaton és környékén a külső intervencióval szembeni küz­ delemben telt el (a Nógrád megyei vöröskatonák, bányászok, ipari munkások ugyanis — mint az közismert — derekasan helytálltak a szénmedence megvédéséért folytatott küzdelemben és a dicsőséges északi hadjáratban), s a belső ellenforradalmi erők is jelentős ener­ giákat kötöttek le. A gondokat csak tetézték a megrongált iskolák, az öntevékeny művészeti csoportok működtetésére alkalmas termek alacsony száma. Fékezték a kultúrpolitikai célkitűzések következetes megvalósítását a megyében kialakult sajátos politikai viszonyok is. Balassagyarmat, mint megyeszékhely alig rendelkezett szocialista hagyományokkal, a párt befolyása alacsony volt, itt húzódott meg a megvert, de meg nem semmisített ellenforradalmárok egy csoportja. Mindezek ellenére a forradalom hatására, a vármegyei direktó­ rium végrehajtotta a Forradalmi Kormányzótanács rendelkezéseit. Határozatot hozott — a balassagyarmati tanintézeteknek tartott együt­ tes értekezletén — az iskolák államosításáról, az iskolaszerkezet át­ alakításáról, a vallásoktatás megszüntetéséről. Intézkedett a szerzetesi iskolák felszámolásáról. Érdemes megjegyezni, hogy az egyházi isko­ lákban működő tanítók jelentős része elfogadta a világiasodást, a Szent Vince-rendi apácák pedig kijelentették, hogy a szerzetből ki­ lépnek, és mint világi tanítók kívánnak tovább tevékenykedni. A vármegyei irányító apparátusban szükséges személycseréket részben a Budapestről, a Közoktatásügyi Népbiztosságtól küldött for­ radalmi pedagógusok, részben megyei haladó szellemű nevelők révén oldották meg. Felmentették Visnovszky Rezső királyi tanfelügyelőt, m ert nem kívánt együttműködni a szocialista forradalommal, egy­ idejűleg a vezetés Rohák Antal kezébe került. A megyei munkástanács intézkedésére a művelődésügyi szakfeladatok irányítására két iskolai bizottságot hoztak létre, az alsó-, illetve a középfokú oktatás irányí­ tására. Élükre Szabó Lajos középiskolai és Tsléry Károly segédtan­ felügyelőt nevezték ki. A Forradalmi Kormányzótanács 54. számú rendelete alapján létrejött megyei művelődési osztály, a járási művelődési osztályok, a művelődési bizottságok megszervezése után az összes eddigi igazga­ tási és felügyeleti szerveket megszüntették. Így került sor a tanfel­ ügyelőségek, iskolaszékek és gondnokságok megszüntetésére. A járási művelődésügyi feladatok segítésére szaktanácsok alakultak. A balas­ sagyarmati járás munkájában Erdélyi József és Dr. Schen K. Jó­ zsef, Veszely Imre, Ruspay Kálmán, Kőszeghy Albert, ifj. Shramm Pál vett részt. A szocialista művelődésagyi szervezetek fontos bázisát képezték a községi művelődési tanácsok. Az előírás szerint minden községben művelődésügyi tanácsot hoztak létre, és gondoskodtak róla, hogy azok tagjai csakis szülők, tanítók és orvosok lehetnek. Balassagyar­ maton, Homokterenyén, Diósjenőn, Kazáron 3—8 tagú bizottságot alakítottak, több nagyközségben — és a megyeszékhelyen is — kü­ lönböző szakbizottságokat hívtak életre a művelődési tanácson be­ lül. Balassagyarmaton 1919. május 12-én, később Szécsényben és Sal­ gótarjánban propagandaosztályt létesítettek azzal a feladatta], hogy a felnőtteket — korszerű ismeretanyag nyújtásával — szocialista gon­ dolkodásra nevelje. (Például vasárnaponként előadásokat szervez­ tek.) Szécsényben megalakították a Magyar Tanítók Szakszervezeté­ nek helyi csoportját, melynek elnökévé Nemes Győzőt választották. emberek a kultúrát birtokukba vehessék. Igen sok községi művelődésügyi tanács élni kívánt a lehetőségekkel. De a tetterő, az alkotásvágy, az ügybuzgalom sokszor kevésnek bizonyult. A gondok megoldása fog­ lalkoztatta például Diósjenő község művelődési tanácsát is. Idézek egyik ülésük jegyzőkönyvéből: „K öztudom ású, hogy községünkben k é t felekezeti népiskola m ű k ö d ö tt p á r ­ huzam osan egym ással, a volt re f. 2 és a volt róm . k a th ., szintén 2 tanítóval. K öztudom ású azonban, azon tén y is, hogy az összes m indennapi ta n k ö te le ­ sek szám a 250—300 között változik, így m ostanig egy-egy ta n ító ra az a lk a lm a ­ zott négy ta n e rő t tekintve 70—80 tanköteles ju to tt. Ezen áld atlan állapot szülte azt is, hogy a tan ító k legjobb tö rek v ésü k m ellett sem voltak k épesek a k o r követelm ényeinek m egfelelő ered m én y t elérni. A tan ító k szám át sza­ po rítan i s vele k a p csolatosan ú j tan te re m rő l gondoskodni, a m últ szűkkeblű­ sége m ia tt a lehetetlenségek közé tarto zo tt. Most azonban m ind k ettő rő l kell, hogy gondoskodás tö rté n jék , sőt m á r tö rté n t is, am ennyiben a K özoktatásügyi N épbiztosság a helybeli izraelita szünidei gyerm ektelep helyiségeit állam i is­ kola céljaira igénybe vette, illetve azt e rre a célra táv iratilag lefoglalta. S tekin tettel a rra , hogy ezen utóbb em lített épületben m inden különösebb á t ­ alakítás n élkül 2 tan te re m rendelkezésre áll, az eddig a tanterem m el együtt 6 tan terem felett rendelkezünk. Indítványozza ennélfogva, írjo n fel a Községi M unkástanács a K özoktatásügyi N épbiztossághoz, hogy ez az eddig 4 ta n ­ erő m ellé a jövő tanévtől kezdve m á r h a t ta n te re m b en 6 tanerővel m egkezd­ hető legyen az ú j k o r szellem ének m egfelelő k u ltú rm u n k a .. . m ondja ki a M unkástanács, hogy óvoda felállítását elsőrendű közszükségletnek ta rtja .” Az iskolai oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseinek vi­ tája már a májusi újságok hasábjain megjelent. A Nógrádi Vörös Újság 1919. május elsejei írásában „Új kultúra” címen megfogalmazza a szocialista nevelés céljait, kiemelve a természettudományok szere­ pét: „Új szellem kell az iskolákba. Az iskola fu n d am en tu m a a társadalom nak, vagy legalábbis a n n ak kellene lenni. H a az isk o lák b an nem úgy nevelik a gyerm eket, a fiatalságot, am int azt a társad a lm i fejlődés m egköveteli, a k k o r a társad alo m nem fejlődhetik. A rég i isk o láb an az o n n a n kik erü lő k világo­ san lá th a ssa n ak .” „ . . .Hibás ren d szer az, ahol a m űveltséget általánosságban a történelem , a m ű v elődéstörténet és az irodalom adja. E llenben a term észettudom ányok m ostoha gyerm ekek v oltak a régi világnézetet vallók szem ében, m ert ezek m eg ta n ítják az em bert világosan látni és gondolkozni.” „...a dol­ gozó em b ern ek csak egy h a rc ra v a n szüksége, h a rc ra a term észet m ostoha­ Amint az utóbbi példák is mutatják, a rendeletekkel egyidőben, vagy attól sokhelyütt függetlenül lendültek mozgásba a fejlődést sür­ gető erők, és elősegítették, hogy a lehetőségek szűk határai között az 23 �ságai ellen, am elyek az em ber érvényesülését g á to lják : legyőzni és igába h a jta n i a term észetet, ez az a m u n k a, am ely nem esít, am ely gazdagságot, egészséget, szellem i és testi jó létet ad. E rre a h a rcra , e rre a m u n k ára k e ll ta n íta n i az isko lák b an és a felsőbb o k tatá sb an és iskolán kívül m indenütt. Az ilyen tanítás fog olyan nem zedéket létrehozni, am ely em elt fővel, b á tra n néz szem be a legnehezebb felad ato k k al, az ilyen nem zedék világos, tisztá n ­ látó értelem m el, büszkén, ön tu d ato san fog dolgozni a m aga é s az összes­ ség boldogulásáért.” A községi művelődési tanácsok — a Kormányzótanács rendelke­ zése alapján — intézkedtek a megjelent rendelkezések érvényre ju t­ tatásáról; tudomásul vették a hírlapok szocializálása tárgyában ho­ zott rendeletet. Javaslatokat terjesztettek fel a járási osztályokhoz az állami könyvtárak létrehozására. A balassagyarmati Községi Művelődé­ si Tanács — a Balassagyarmaton néhány évvel megszüntetett „Tár­ sadalomtudományi Egyesület”-nek m int tudományos ismeretterjesztő társaságnak újbóli megalakítását tervezte, és azt új tartalommal kí­ vánta megtölteni. A salgótarjáni acélgyár és üveggyár munkásszínjátszói a gyár diktatóriuma által szervezett gyűléseken, ünnepségeken szavalatokkal, egyfelvonásos színdarabokkal, felolvasásokkal járultak hozzá a szocia­ lista nevelő munkához. Külön érdemes kiemelni az acélgyári műkedvelők produkcióit. Amellett, hogy a különböző politikai ünnepségeken, gyűléseken rend­ szeresen felléptek, a Vigadóban — az üveggyári és tűzhelygyári m un­ kásokkal, valamint a bányász műkedvelőkkel — önálló, egész estét betöltő műsoros esteket rendeztek. A munkások számára ismeretter­ jesztő előadásokat szerveztek, a zenekar és az énekkar pedig elkísér­ te a gyár munkásait a Fő -téren megtartott nagygyűlésekre. A gyá­ ri Tiszti Casinó tevékenységét — mint a munkáshatalom céljaival szembenálló egyesületét — április elsejei hatállyal megszüntették. A Nógrádi Népszava 1919. április 23-i és május 4-i száma arról tudósít, hogy a mozgó színház-Balassagyarmatra látogatott. A „Vörös katona” esten forradalmi dalokat énekeltek, illetve szavalatokat ad­ tak elő. Ezután a politikai megbízott ismertette a katonaest jelentő­ ségét. A május 4—10-ig tartó filmszínházi műsorban többek között be­ m utatták az „Aranyember” és az „Őszi vihar” című filmeket. A közművelődési program végrehajtásában, a kulturális élet fellendítésében — a Közoktatásügyi Népbiztosság által jóváhagyott A nógrádi sajtó 1919-ben 1919-ben a Tanácsköztársaság időszakában a mai Nógrád megye területén három lap jelent meg: a Nógrádvármegye Hivatalos Lapja, a Nógrádi Népszava és a Nógrádi Vörös Újság. Ezek a periodikák nem voltak előzmény nélküliek; közülük kettő már hosszú évtizedek óta jelen volt a megye közéletében — ha nem is ezen a címen —, a harmadik viszont jóval későbbi indulású. A Nógrádvármegye Hivatalos Lapja 1919-ben fejlécén már a „48. évfolyam” jelzést viselte, ami nem volt pontos szám, hiszen a lap ekkor már több mint fél évszázada jelent meg: a megye első saj­ tókiadványai közé tartozik. 1860-ban indult meg: Nógrádmegyei Hiva­ talos Hírlelő címmel. Balassagyarmaton szerkesztették és adták ki. Egy-, nagyritkán kétlapos terjedelemben tartalmazta a megye hivata­ los, közigazgatási, adminisztratív intézkedéseit, árverések időpont­ ját, csődök kihirdetését, körözéseket stb. A Tanácsköztársaság idején a lap semmit nem változtatott szerkezetén, tematikáján. Bár már heten­ te egyszer (csütörtökön) jelent meg, oldalain továbbra is a hivata­ los hírek olvashatók. Szerkesztője végig Beke Lajos vármegyei tb. főjegyző maradt. A közlemények eléggé jellegtelenek, nem tükrözik igazán a forradalmi átalakulás viharos eseményeit. A második lap — a Nógrádi Népszava elődje — a Nógrádi Hír­ lap. Ennek korábbi története nem kevésbé érdekkeltő. 1873-tól 1944-ig élt, kisebb-nagyobb címváltozatokkal. 1873. január 1-én jelent meg az első szám Harmos Gábor szerkesztésében, mint a Deák-párt megyei közlönye. Az 1875-ös pártfúzió után a lap egyesült a balközéppárti Ipoly-lyal, s ettől az időtől kezdve a Szabadelvű Párt félhivatalos me­ gyei orgánuma lett. 1876-tól 1906-ig neve Nógrádi Lapok és Honti Híradó . Utóbbi évben vette fel a Nógrádi Hírlap nevet. Hetente egy­ szer, vasárnap jelent meg. 1910-től Majtényi Gyula volt a felelős szerkesztője. 1919-ben az újságon fokozatosan észlelhetők a változás jelei. Elő­ ször március 2-án, a 9. számban olvasható az új alcím: „A Nógrád vármegyei szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos közlönye.” A Nógrádvármegye című lap rögtön hozzáfűzte: „A Nógrádi Hírlap szellemében nem ez az első változás, hiszen ez az újság mindenkor olyan irányú, érzeletű és szellemű volt, amilyen a mindenkori kor­ mánybiztos. Volt az már függetlenségi, munkapárti, Prónay-párti, Maj­ láth-párti, Rákóczy-párti...”. A 13. számban az alcím így módosul: „A nógrádvármegyei szocialista pártszervezetek hivatalos közlönye”. A 14. számtól a fejlécre felkerül a jelmondat: Világ proletárjai, egyesülje­ tek! A szerkesztő és a tulajdonos neve eltűnik a lapról, ami viszont lényeges változás jele. 1919. április 20-án pedig már új címmel ve­ hették kezükbe az olvasók: Nógrádi Népszava. Ezzel a névvel augusz­ tus 3-án, a 31. számi jelent meg utoljára. A lap egyik legfontosabb forrásunk a 133 nap megyei történeté­ re vonatkozóan. Balassagyarmaton szerkesztették, így érthető, hogy zömében helyi jellegű híreket hoz, ám tekintve, hogy a megyei direk­ 24 műsorral — további két színháztársulat is tevékenykedett a megyé­ ben. A Marx Színház Salgótarjánban, míg egy másik színnáztársu­ lás Balassagyarmaton vendégszerepelt júliusban. A társadalmi életben lezajlott forradalom az addig provinciáli s irodalmi életre is pezsditőleg hatott. Az írások közül kiemelkedett Nógrádi Pap Dezső „Az idegen katonákhoz” című verse, amelyet salgótarjáni forradalmi események hatására írt. A forradalmi harcot, a szocialista állam eredményeit dolgozta fel Kopácsi Lajos verse, amely „Eljött az idő” címen jelent meg. Tóth József „Hozsánna Má­ jus” című költeményét a Nógrádi Vörös Újság is közölte. A Nógrád megyei Hivatalos Lap 1919. június 12-i számában is­ merteti a Forradalmi Kormányzótanács megjelent rendeleteit, a di­ rektórium művelődéspolitikai határozatait magában foglaló jogszabá­ lyokat. A befejező részen közli, hogy a tanács 2000 lakoson felüli köz­ ségekben július 12-ig, a 2000 lakoson aluliakban pedig június 28-ig0 alakuljon meg. Közli még, hogy a 10. életévüket betöltött tanulók tavaszi és őszi mezőgazdasági munkákba bevonhatók. * A direktóriumok figyelme kiterjedt az iskolai ifjúsági szervezet segítésére is. A megye egyetlen középiskolájában — Balassagyarma­ ton — megalakult a diákok önkormányzati szervezete, és iskolai újsá­ got szerkesztettek. Balassagyarmaton létrehozták a Gyermekbarátok Egyesületének Intéző Bizottságát, mely június 30-i ülésén elhatároz­ ta egy napközi otthon felállítását. Megkérték a községi munkástaná­ csot, hogy a gimnáziumban a napközi otthon céljára kijelölt helyisé­ get hozassa rendbe, és a rászoruló gyermekek névjegyzékét állítsa össze. Gondoskodtak a gyermekek játékellátásáról, — az ügyek inté­ zésével Lévay Annát, Mikó Pált és Wágner Mártont bízták meg. E néhány Nógrád megyei példa is bizonyítja, hogy az első szoci­ alista államhatalom képes volt a kultúra irányítására, dolgozó né­ pünk pedig igényelte a kultúrát. Szocialista államunk méltán tekin­ ti e tekintetben is nagy elődjének a Tanácsköztársaságot, és leli ben­ ne a szocialista művelődésügy kincsestárát. Molnár Pál tóriumnak is itt volt a központja, ennek rendeletei, intézkedései szin­ tén szerepelnek benne. Szinte minden sora lényeges információt tar­ talmaz, de felhasználásánál a szükséges történelmi forráskritikára szükség van. A cikkek szerzői között ott találjuk Fischer Józsefet, Somló Józsefet, dr. Tittel Zoltánt, Holló Dezsőt, Boros Mórt, Molliná­ ry Gizellát, Tóth Józsefeit. A harmadik hetilap elődje 1918-ban indult, ugyancsak Balassa­ gyarmaton. 1918. január 1-én látott napvilágot a Nógrádvármegye. Alcíme nem ígért újat, szinte minden lapnál ez olvasható: „Politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap”. Programja sem mondott többet a nagy általánosságoknál: „ ...a közönséget szolgálja közérdekű közle­ ményeivel, friss híreivel. Minden, ami a megyei közönséget érdekli, benn lesz lapunkban. A politikában fenntartjuk teljes függetlenségün­ ket, mert csak így védhető meg komolyan a nép érdeke, mely min­ dennél előbbrevaló.’ Hetente egyszer jelent meg ez is, eleinte szom­ baton, majd később szerdán. Terjedelme, mint a Nógrádi Hírlapnak, négy oldal. Ez a lap április 16-án változtatja meg címét, ezentúl már Nógrá­ di Vörös Újság . Alcíme: „Nógrádmegyei Szocialistapárt szerdán meg­ jelenő hivatalos lapja.” A szerkesztők neve helyett ezt olvashatjuk: szerkeszti a „Szocia­ listapárt sajtóbizottsága”. Ennek a számnak a fejlécén még a „Dol­ gozzunk a dolgozók felszabadításáért” jelszó szerepel, majd a 17. szá­ mon már a klasszikus idézet olvasható. A lap utoljára július 9-én je­ lent meg a 29. számmal. Utána véglegesen meg is szűnt, a korábbi Nógrádvármegye sem jelent meg többé. Ami talán nem is lehet vélet­ len, hiszen a cikkek szerzői között ott találjuk a már említett szer­ kesztőket, s mellettük Forgács Józsefet, Kazimir Károlyt, Mollináry Gizellát és Tóth Józsefet, Gróf Lajost stb ... A továbbiakban elsősorban kulturális, szociális vonatkozású sze­ melvényeket közlünk az utóbbi két lapból: A vallástanítás megszüntetése „Nógrád vármegye Direktóriuma elrendeli a vár­ megye területén levő összes iskolákban a vallás­ tan tanításának azonnali megszüntetését. Utasítja ennek folytán a balassagyarmati Állami Főgimnázium igazgatóját, és Nógrád vármegye Tanfelügyelőjét, hogy azonnal tegyék meg a szük­ séges intézkedéseket arra nézve, hogy a várme­ gye területén levő összes iskolákban a hittan ta­ nítása a holnapi naptól kezdve megszüntettessék(.. . ) ” Nógrádi Hírlap, 1919. április 7., 14. sz. �Új L ak ásh ivatal! „A M unkástanács feloszlatta a balassagyarm ati lak á sh iv ata lt és helyébe ú ja t szervezett, m elynek elnöke M urár L ajos. T ag jai: G áborik József. T u ­ s á k Vilmos, Sziráczk y Ján o s, Szm orzsik Ján o s és V ichtm anegger N ándor, titk á r : Feledi L ajos.” N ógrádi H irlap, 1919. április 7., 14. sz. M unkás testedző egylet „A helybeli szocialista p á rt kebelében m egalakult a sportegyesület, m ely m á r m egválasztotta vezető­ ségét is. A tagok egyelőre m ég csak footballoz­ h a tn a k , de nagy a rem ény, hogy rövidesen olyan sp o rtp á ly a fog létesü ltetn i. m elyen a sport m inden ág áb an lehetséges lesz a sportolás. M indenki je ­ lentkezzék ebbe a sporteg y esü letb e; am ely a „M unkás Testedző E gylet” nevet vette fel.” N ógrádvárm egye, 1919. április 9., 14. sz. K özérdekű ren d eletek és intézkedések „A p ro le tá r állam a nevelést, tan ítást, a m ű v e ­ lődést is a p ro le tá r kezében ta rtja fenn. A ta n u ­ lás, a m agasabb m űveltség m egszerzése, a m últban éppúgy, m int m inden szellem i, vagy egyéb szó­ rakozás a gazdagok kiváltsága volt, a szegény d o l­ gozó, a p ro le tá r pedig butaság b an és tu d atlan ság ­ ban nőtt fel, hogy m inél csekélyebb m űveltség b irto k á b an annál jobban félrevezethető legyen. Épp ezért a F orradalm i K orm ányzótanács LIV. sz á ­ m ú rendeletében a pro letárság nevelése érdekében elrendelte, hogy m inden községi, já rá si és m e­ gyei tan á csb an m űvelődési osztály szerveztettes­ sék.. . A közm űvelődéshez fűzött óriási p ro le tá r­ é rd ek kötelességévé teszi m inden tanácsnak, hogy a legm elegebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a jövő generáció nevelése érdekében m indenki te l­ jes erővel vegyen ré szt a közm űvelődés korszakalkotó m u n k ájá b an . E lvárjuk, hogy a tan ácso k átérzik ezen kö teles­ ségük fontosságát és m indent el fognak követni a rra , hogy a nevelés eddigi célja, a tu d atlan , a l­ koholista, beteg p ro letáro k tenyésztése m egszűn­ jö n és hogy az iskola ezentúl öntudatos, bátor, egészséges m u n k áso k at neveljen.” N ógrádi V örös Újság, 1919. áp rilis 30., 17. sz. K özm űvelődési T anács p ro p a g an d a Osztálya „B alassag y arm at K özm űvelődési T anács m ár m egkezdte nagy kultú rm isszió ját az új társadalm i re n d kiépítésére és a p ro letár társadalom iskolán kívüli m űvelésére, am ik o r f. hó 12-én V arga Lász­ ló és G yőrfi S ándor elv társak elnöklésével v á ­ ro su n k nevelő m unkásai, orvosi kara és a zenei o k tatá s szak tekintélyének részvételével m eg alak í­ to tta a P ro p a g a n d a O sztályát!. , . ) ” N ógrádi N épszava, 1919. m ájus 18., 20. sz. Meghívó „B alassagyarm at K özm űvelődési T an ácsán ak P ro ­ p aganda O sztálya a p ro letár társadalom politikai felvilágosítására társad alm i, közegészségügyi, közgazdasági, szépm ű vészetek irá n ti érzékének fe j­ lesztésére és nem esebb szórakoztatására v a sá rn a ­ p onként — ezen célból gondosan összeállított m ű ­ sorral — előadásokat rendez, am ely előadások n í­ vóját m agasan fogja em elni elism ert m űvészekből ala k u lt k am arazene társaság N ógrádi N épszava, 1919. m áju s 18, 20. sz. F elhívás! „A balassagyarm ati Szocialista P á rt felhívja azo­ kat a volt Kaszinó tag o k at, k ik n ek b irto k á b an a volt Kaszinó k ö n y v tára tu lajd o n át képező k ö n y ­ vek v an n ak , hogy h a la d ék ta la n u l szolgáltassák be a p á rt titk á ri h iv ata lá b a ( .. .) A m ennyiben olyan egyénekről v a n szó, ak ik m ár a p á rt tag ja i és a felszólításnak eleget nem tesz­ nek. a pártb ó l tö rö lte tn i fognak, azok az egyének pedig, a k ik e zután a k a rn a k a p á rt tagjai lenni, m indaddig nem v é te tn ek fel, m íg a kölcsön k ö n y ­ veket be nem szo lg áltatták . A P á rtv ez etőség.” N ógrádi V örös Újság, 1919. m áju s 15., 21. sz. A m űvész-délután „A K özm űvelődési T anács P ropaganda Osztálya folyó hó 18-án, du. G ó ra k o r ta rto tta a m eg y e­ ház nagyterm ében első előadását, am elynek tárg y sorozata úgy a társad a lm i p roblém ák irá n t é r­ deklődök, m in t pedig a szépm űvészetet, a zenét kedvelők igényeit e g y ará n t kielégítette ( .. .) A M unkás D a lárd án ak a M arseillaise énekszám a után, m elyet E rdélyi k a rn ag y k ísért zongorán. K a­ pós István elv tá rsu n k szavalta „A jövő á lm a” sa ­ já t szerzem ényű, nagy h a tá st keltő költem ényét ( . . . ) E zután felvilágosító, tanulságos felolvasás következett Vály Rezső gim n. h. igazgató ta rto tta „Az ú j irán y e lv e k ” czím en, kifejtvén, m it fog a d ­ ni az ú j ren d . A helybeli k am arazen e társaság h árom m ű v é ­ szének, C servenyák Éva, Szapkó G yula és D r. K o­ vách B élának két zeneszám a következett, akik k ifo rro tt teh etség ü k n ek legjavát adták, hogy m ég a p ro letárság zene irá n ti érdeklődését növeljék, addig m ásrészt nem es gyönyörűségben is részel­ tessék. M ajd K öröm P iro sk a adott elő K rúdy L en­ ke z ongorakísérete m ellett két m ű dalt.. . N e­ m ecskay T eri fejezte be egy m onológgal az elő­ a d ást „ Fiam lak o d alm a” czím m el ( . . . ) Végezetül a M unkás D alárd a elénekelte az In tern a cio n á lé t.” N ógrádi N épszava, 1919. m áju s 25., 21. sz. A Nevelő M unkások Szakszervezete és a P á rttit­ kárság közös m u n k ája. „ N agyarányú szocialista nevelő m u n k a indul meg a közel jövőben B alassagyarm aton. Erről a m u n ­ káról, ennek a m u n k án a k a m ódozatairól tárg y alt csütörtékön délelőtt a Nevelő M unkások S zak­ szervezetének B a lassag y arm ati C soportja és a P á rttitk á rsá g . Az éles k o n tú ro k b a n kibontakozó m egállapodá­ sok m áris se jte tn i engedik a töm egek szociális n e ­ velés ügyének alaposságát. A Szocialista P á rt B alassag y arm ati szervezet: If­ jú m u n k á s m ozgalm a, en n ek m inden v a sá rn a p d él­ e lőtt 10 ó ra k o r a gim názium ban ta rta n d ó e lő a d á ­ sai szervesen kapcsolódnak a közös m unkával, a nevelő m u n k áso k tevékenységével; a m inden keddi n ap o n a vá ro sh áz a nag y term éb en este 8 ó ra k o r tartan d ó N őnap; a m inden c sü tö rtö k i n a ­ pon a várm egyeháza nagyterm ében ta rta n d ó p á rtn a p ; a p á rtk ö r helyiségében m inden hétfő, szer­ dai és pénteki n a p o n ta rta n d ó ag itáto r-k ép ző is­ k o la; a m ost v a sá rn a p d é lu tá n 3 ó ra k o r a m e ­ gyeháza nagyterm ében m egalakuló M unkások G y erm ek b arát E g yesülete; az u g y a n ak k o r m eg ­ alakuló T erm észetb arát T ú rista Egylete m ind, m ind m u n k ára h ív já k a nevelő m u n k áso k at és m inden egyes p á rtsze rv közös m u n k á já b a n ott lesznek az értelem csiszolás robotos, nevelő m u n k ásai.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 15., 24. sz. E lőadások: „K edden, 24-én este 8 ó ra k o r a m egyeháza n a g y ­ term ében N őnap — előadás. — A nőknek, a dol­ gozó asszonyoknak, leán y o k n ak okvetlen m eg kell jelenni. Az előadás tá rg y a : „ A nő elhelyezkedése a társadalm i á ta lak u lás id ejé n .” Az előadást Mol­ lin á ry Gizella elvtárs ta rtja . C sütörtökön 26-án este 8 ó ra k o r a m egyeháza nagyterm ében P á rtn a p . Előadás. — A p á rtsze rv e ­ zet tagjai, különösen a m u n k áso k kötelesek m eg ­ jelenni. — Az előadás tá rg y a : „A jövő iskolája.” Az előadást dr. M ikó Pál elvtárs gim n. nevelő m unkás ta rtja ( . . . ) ” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 22., 25. sz. O lvassunk hasznos könyveket! „A Szellemi T erm ékek Országos T anácsa ba­ lassag y arm ati elosztójában k ap h ató k agitációs fü ­ zetek, m elyek alk alm asak a rra , hogy m egism erjük a m ai társad alm i á ta lak u lást m ozgató szocialistakom m unista g o ndolatokat és eszm ék m agasztossá­ gát. A köny v ek közül különösen a já n lju k a k övet­ kező k et: Mi a bolsevizm us? Ár a 1. — Mit a k a r­ nak a k o m m unisták? 1,20. — A kom m unisták (bol­ sevikek) pro g ram ja. 2. — Szervezett m u n k á s, (szervezett m u n kásoknak) 1. — K om m unizálják-e Zsófit? (N épszerű írás a szocializm usba m ég be nem v ezetettek szám ára) 1. — Á llam és fo rra d a ­ lom 4. — F ra n k el Leó a párizsi k o m m ün m ag y ar vezére. 3. — A hódm ezővásárhelyi m u n k ás-zen ­ dülés 1,50. — A ko m m unizm us alapelvei 2. — M un­ ka, fegyelem és a re n d m en tik m eg a p ro le tá r­ ságot 60 f. Az u tó p ik u s és tudom ányos szocializ­ m us.” N ógrádi V örös Újság, 1919. jú n iu s 25, 27. sz. G im názium i tanfolyam vörös k ato n ák részére „A K özoktatásügyi N épbiztos m egengedte, hogy gim názium unkban azon vörös k ato n ák részére, ak ik a h é t osztályt végezték, a nyolcadik osztály tananyagából h a t h e ti tan fo ly am rendeztessék, ha elegendő jelentkező lesz.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 29., 26. sz. A gitátor-képző iskola előadásai „A h é te n az a g itá to r isk o lán ak a p á rtk ö r hely ­ ségében a következő előadások lesznek: H étfő: M arx és Engels élete,, m u n k áik , és ha­ tásu k a társad a lm i fejlődésre. Előadó dr. Gellén Á rpád. S zerda: A K om m unista K iáltvány. E lőadó: M ikó Pál. P é n te k : A p ro letárság d ik ta tú rá ja . Elő­ a d ó : K azim ir K ároly. Az a gitátor-képző iskola hallgatói egy előadásról sem m ara d h atn a k el. A tanfolyam ta rta m a nincs időhöz kötve, addig ta rt, am íg a h allg ató k a tan u lá sb an oda nem érnek, hogy m ag u k is tu d n a k önálló előadásokat ta rta ­ ni. A h allg ató k va sá rn a p i napokon be lesznek osztva községekben szervezési-agitátor m u n k ára , hogy az elm életi tan u lá s m ellett g y akorlatilag is képezzék ö n m ag u k a t.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 29., 26. sz. G yerm ekelőadás a v árm egyeházán „A v árm egyeház öreg falai nem tu d n a k vissza­ em lékezni a rra , hogy v alah a le tt volna ott oly rendkívüli lelkesedés, m in t a m ilyen jú n iu s hó 29-én a m űvelődési osztály által ren d ezett g y e r­ m ekelőadáson m egnyilvánult ( . . . ) M inden egyes gy erm ek jól felfogta az ő tan ító ­ já n a k o k tatá sait és tehetségéhez képest a legjob­ b at p ro d u k á lta ( . . . ) V égtelenül sajnálom , hogy helyszűke m iatt nem m éltath ato k m in d en egyes m űsorszám ot külön, de különben is hiábavaló lenne m inden fáradozás, m ert ezt lá tn i kellett. H a m inden város és falu m űvelődési osztályai összefognak és ezt p ro d u k á l­ já k , a k k o r őszintén m o n d h atju k , hogy a jövő nem ­ zedék szellem i fejlődés dolgában biztos ala p o k ra van fektetve az egész országban ( . . . ) ” N ógrádi V örös Újság, 1919., jú liu s 2„ 28. sz. P razn ovszk y M ih á ly 25 �Nógrádi katonadalok Az utóbbi két esztendőben katonadalok nyomában jártam-keltem a Salgótarján kör­ nyéki palóc falvakban. Útjaim legnagyobb meglepetése az volt, hogy az asszonyoknál több szerencsével jártam, mint az „öreg ob­ sitosoknál” : az asszonyok nemcsak könnyeb­ ben fakadnak dalra, de jobb emlékezettel is őrizték meg a katonadalokat. Ez azt bizo­ nyítja, hogy a katonadal a feltételezettnél szélesebb körben tartozott bele a falusi la­ kosság dalkincsébe. Az egykor annyira népszerű dalok ma m ár nem mindig a maguk teljességében tá­ rulnak a gyűjtő elé. Egyikük-másikuk dal­ lama, különösen a kezdősorban, elbizonyta­ lankodhat, szövegüket pedig éppenséggel a vége táján kurtítja meg a rövid emlékezet. A felejtés sajátos vonása az is, hogy a verssza­ kok keveredhetnek egymással, megrontva ez­ zel a szöveg logikus menetét. A palóc katonadalok azt a kort idézik, amely a magyar szabadságharc 1849-es leve­ résével kezdődött és az első világháborúval ért véget. A későbbi évtizedek katonadalai — így a második világháborús katonanóták is — nagyobbára ebből az anyagból táplálkoz­ nak. A közel hét évtizednyi korból leggyak­ rabban megénekelt uralkodó I. Ferenc Jó­ zsef császár, akinek neve minduntalan feltű­ nik a verssorokban. Alakja emlékeztet a nép­ mesék királyára, aki elérhetetlenül messze van a falu emberétől, ezért tegezhetik, s úgy beszélhetnek hozzá, mint egyívású társukhoz: keményen, szókimondóan, bírálóan. A császár az, aki megszakítja a falu természetes élet­ rendjét, a nősülés előtt álló legényeket el­ orozza szüleiktől, kedvesüktől, és fegyver alatt „hervasztja” távoli városokban. A szövegek hangvétele azonban soha nem kö­ zönséges: ,,Ferenc Jóska, ha bevettél huszárnak, Viseld gondját az én édesanyámnak, Mert ha gondját nem viseled szegénynek, Nem szolgálok, csak a csillagos égnek”. „Ferenc Jóska, sejhaj, nyolcvan éves császár, Mégis tizennyolc éveseket vizitál, Tizenkilenc, sejhaj, a huszadikban vagyok, Gyönge a karom, nem bírja a fényes kardot”. Bezzeg kíméletlenül énekelnek a falu bírá­ járól, elátkozzák, kutyának nevezik, pedig a bíró volt a falu első embere, adtak a szavá­ ra a falusi emberek. Mivel azonban jól is­ merte a falubeliek apraját-nagyját, minden esztendőben szerepet kapott a katonakötelesek összeírásakor, a sorozáskor. Benne volt min­ den bizodalmuk azoknak, akik szerették volna magukat kihúzni a katonasorból. És ha a húzódozók nem menekültek meg az egyen­ ruhától, minden haragjuk a bíróra zúdult, szerencsétlenségük okozóját csupán benne lát­ ták: „Bíró, bíró, sej, falusi bíró, Vágja ki a szemedet a holló, Azt is azért vágja ki a holló, Katonának íratott a bíró”. A katonakötelesek összeírása után a vizi­ táció következett, melyre a kora tavaszi he­ tekben kerítettek sort. A vizitálás reggelén a legközelebbi hozzátartozók elkísérték a legé­ nyeket a kocsmáig vagy a községházáig, on­ nan mentek lovas kocsival a közeli nagyköz­ ségbe, városba. Zörgős útjukat végigharsog­ ták a jól ismert sorozódalokkal. Dalukban a kalap a lassan tovatűnő civil élet jelképévé vált: „Márciusban megyek a vizitációra, Csárdás kiskalapom tavaszi szellő fújja, 26 Fújjad, szellő, úgysem soká fújdogálod már, majd a Ferenc Jóska katonája leszek már”. Visszafelé induláskor kalapjukat bőségesen körülfonták nemzetiszínű szalaggal, amely derekukig hullott alá. Csak annak maradt üres a kalapja, akit nem vettek be, az úgy jött haza, szalag nélkül. Hazafelé tartva bizony mérték nélkül iszogattak az útjukba eső kocsmában, így hát még bátrabban meg­ eresztették a hangjukat, mint odafelé menet: „Életemnek a legszebbik korában Léptem be a vizitáló szobába. Rátették a mérleget a gyenge fejemre, Sírhatsz, anyám, mert elvisznek messzire”. „A szécsényi sorozóra süt a nap, Benne ülnek a sorozó főurak, Egyik írja gyenge testem állását, Másik írja szeretőm búcsúzását. Ha még egyszer tizennyolc éves lennék, A szécsényi sorozóra bemennék, Szétveretném a szécsényi sorozót, A kislányok szíve szomorítóját”. Akik a sorozáson „bent maradtak a szitá­ ban”, október elsejére a kezükbe kapták a be­ hívólevelet. A legények búcsúztatására regru­ tabálokat rendeztek a bevonulás előtti héten. A nagy napra virradva a regruták ismét kö­ rülpántlikázták kalapjukat nemzetiszínű sza­ laggal, kezükbe vették a zöld színű „kuffert”, úgy indultak a községházára. A kufferben ott lapult néhány ing, alsónadrág, törülköző, a cipőtisztító, a borotvafelszerelés... de nem egy helyen még az annyira féltett jegykendő is: „Édesanyám akkor kezdett siratni, Mikor kufferomba kezdtem pakolni. Édesanyám, ne sirass, köszönöm a nevelést, Lehajlottam, megcsókoltam a kezét”. magas tetejű csákót, az oldalukon himbálódzó fényes kardot. A gyors, fegyelme­ zett huszárlovakat magukkal egyenrangú társként említik: „Kis pej lovam a fedeles rajcsúrban, Bánatában a standdeszkát kaparja. Kis pej lovam, ne aggódjál énértem, Három évig jó gondodat viseltem. Kis pej lovam nem is eszi a zabot, Mert tudja, hogy két hét múlva itthagyom. Vigyázz, lovam, vigyázz a vezényszóra, Jobban tudod, mint egy bundás regruta”. Nagy számban ontják a palóc nótafák az első világháborús „nóták”-at, melyek szinte térképszerűen rajzolják meg azokat a tája­ kat, országokat, ahol a négy év alatt a ma­ gyar katonák viszontagságos útjaikon meg­ fordultak. „Kárpátokban folyik el a piros vérem...” „Mikor mentem Románia felé, még a fák is sírtak...” „Mikor mentem Szerbiának hegyes-völgyes határába...” „Megy a gőzös, csendesen halad Bosznia felé...” „Kimegyek a doberdói hegyekre...” „Olaszország felé nem tudjuk mi az utat...” „Krakkó alatt van egy kerek erdő...” „Lemberg felett ki van tűzve a zászló...” / Látomásaikban önmaguk halálát rajzolják meg a frontra kerülő parasztlegények, a ko­ porsójukra boruló kedvesükkel vagy a sírjuk mellett zokogó édesanyjukkal: „Isten veled, kis falum, örökre, Én kimegyek meghalni belőle...” „Ha meghalok, Bözsikém, ki fog engem siratni, Ki fog az én koporsómra borulni...” A falu bírája rendelt lovas kocsit, azon vit­ ték az újoncokat az állomásra. A községháza előtt vagy az állomáson vettek búcsút sze­ retteiktől. „Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni, A Kárpátok hegyeibe gyere ki, Ott fekszek egy szomorúfűzfa alatt, Kedves édesanyám, ott sirasd ki magadat”. „Gyere, babám, kísérj az állomásra, Arra a fekete, gyászos vonatra. Édes babám, nem szabad, fáj a szívem, meghasad, Ha egyedül kell visszajönni magamnak”. A katonadalok utolsó csoportját a leszere­ lődalok alkotják: az öreg bakák búcsúznak a katonaélettől, átadják helyüket a regruták­ nak, vigasztaló szavakkal szólnak a „bundásokhoz”, és örülnek, hogy m ár nem tartoz­ nak közéjük. „Sej, verd meg, Isten, ki a gőzöst csinálta, Ki annak kerekét kerekre megcsinálta. Azon visznek el engemet olyan messzire, Első Ferenc József keserű kenyerire”. Az újoncok dalaikban az új egyenruhát, a bádogcsajkát, a rézkanalat, a kemény vas­ ágyat, az édeskevés zsoldot emlegetik, és azt a fájdalmas pillanatot, amikor a szigorú re­ gula alapján a hajukat rövidre vágták: „Sej, ha bemegyek Eger városába, Egyenest a tűzérlaktanyába, Széket adnak, hogy üljek le rája, Éles az olló, göndör hajam vágja. Göndör a hajam, mind lehull a földre, Gyere, rózsám, szedd a kötényedbe, Ahány szálat szedsz a kötényedbe, Sej, annyi százszor jussak az eszedbe”. A bakanóták általában bánatos hangvételű­ ek, olykor-olykor azonban felvillan a köny­ nyedebb hang, helyet kap a bakahumor: „... Katonának úgy jó volna, Ha a puska sonka volna, Tölténytáska borosüveg volna, Őrmester úr szép lány volna”. A huszárdalok jellemzője viszont koránt­ sem a panaszos hang, sokkal inkább a dicsek­ vés. Büszkeséggel említik mutatós egyenru­ hájukat, a sárgazsinóros nadrágot, kabátot, a „Pokrócomnak a négy sarkába varrom a nevemet, Általadom, áltáladom a huszonketteseknek Hagy olvassa, sejhaj, egy bundás regruta, Kinek van még, hátra van még a harminchat hónapja. Mikor kezdtem leszerelni, a puska volt az első, Sírt a bundás, hullt a könnye, mint a záporeső. Ne sírj, bundás, ne sírj, letelik az idő, Nékem is volt, de már letelt a három esztendő”. A dallamok szerkezetét vizsgálva első pil­ lanatra szembetűnő, hogy azok a magyar népdalok újabb stílusrétegéhez tartoznak: az első sorok dallama visszatér az utolsó sorban. A gyűjtemény fele moll-, negyede dúr-jellegű. Szép arányban találhatunk mixo­ lid dallamokat, amelyek a magyar katona­ dalok legjellegzetesebb darabjai. A szótag­ számok szélsőségesen változóak: a 11-es szótagszám dominál, de akad 22-es is. („A varsányi bíró háza de magos, köröskörül kilenczsalugáteros...”) A dalok tempója még a vidámabb, pattogósabb hangulatú énekekben is mérsékelt gyorsaságú, viszont hangsúlyo­ zásuk jóval erőteljesebb a megszokottnál. N agy Zoltán �KORKÉP Hetés Tibor: Stromfeld Aurél Kevés hőse van a m agyar történelem ­ nek, ak it olyan egyértelm ű utókori tisz­ te le t övez, m int Strom feld A urélt. Noha ennek oka eddig is közism ert volt, Hetés Tibor nem régen m egjelent m onográfiájá­ ban Strom feld alak ja a tu d o ttn ál árn y al­ tabb em beri nagyságában és teljességében bontakozik ki az olvasó előtt. É letú tján ak legfontosabb szakaszait öt fejezetre bontva tá rja elénk a történész. Ezek címei, a Strom feld írásából választott idézetek puszta felsorolásként is felvázol­ já k e rendkívüli jellem életú tját: Az egyén egy m agasabb cél, a „köz” részére szü letett. . . ; P or és ham u lett a hadse­ reg, am elynek évtizedeken át tag ja vol­ tam ...; Érzem, hogy a rom ok helyébe egy új épület em elk ed ik .. .; Kössünk szövetsé­ get az egész világ p roletariátusával az ország é rd e k é b e n ...; Az ellenforradalm i d ik ta tú ra m eg b u k tatása ... létérdeke az o rsz á g n a k ... Noha elhagytuk a könyvben a fejezet­ cím ek m ögött szereplő évszám okat, nyil­ vánvaló, hogy ezek az esem ények a m a­ g y ar történelem legviharosabb, nem zeti létform áló esztendeihez kapcsolódnak. S aki leírta ezeket a gondolatokat, életével híven illusztrálja ezen évtizedek sors- és szem élyiségalakító erejét. Strom feld A urél jómódú, „középosz­ tálybeli” család gyerm ekeként átélte a gon­ talanság, m ajd a nélkülözés éveit. Elhiva­ tottsága, k itartása b eju tta tta őt a mo­ narchia tisztképző intézetébe, a Ludovika A kadém iára. P ára tla n katonai tehetsége révén — letöltve és betöltve a szükséges szolgálati időket és beosztásokat — m a­ gas szintű k atonai kiképzésben részesült. Az első világháború során a szerbiai, a kárp áti, m ajd az olasz fronton harcolt je­ lentős beosztásban. E háborúban kezdő­ d ö tt S trom feld világnézetének változása. A m indennapos öldöklésben, a zűrzavarban, a fejetlenségben egyre világosabban tá­ ru lt fel előtte, hogy a m onarchia pusztulá­ sa elkerülhetetlen, a m illiókat pusztító im perialista háború céltalan. Az olvasóra — aki a haseki ábrázolás abszurditásán keresztül ism erte meg a k.u.k. hadsereget, s annak tehetségtelen vezetőit — m eglepetésként h atn ak S trom ­ feld naplójegyzetei, am elyekből világosan kiderül, m ikor, hogyan lá tta meg ennek a világharcnak a rem énytelenségét. Nem beszélve arról, hogy egyike volt azon ke­ vés tiszteknek, akik a rá ju k bízott em ­ berek védelm ét ta rto ttá k egyik fő fel­ adatu k n ak . (Neki köszönhette például a XXVI. h ad test sok tízezer katonája, hogy az olasz frontról a fegyverszünet bejelen­ tésekor épségben hazajutott.) A háború végeztével ú tja szinte tör­ vényszerűen vezetett a Szociáldem okrata P á rt felé, am ely — szavai szerint — „az egyetlen párt, am elyik szervezettséget m utatott, tényleg ereje volt” ekkor. A Tanácsköztársaság kikiáltása u tán nem habozott felajánlani segítségét az új állam nak. Neve ekkor fo rrt össze elvá­ laszthatatlanul a nem zet történetének e di­ cső szakával. Rá v árt a feladat: újjászer­ vezni, pontosabban szólva inkább m eg te­ rem teni a proletárállam hadseregét, fel­ venni a harcot az im perialista, soviniszta ellenséges állam ok haderejével. katonai téren is m egerősíteni a pro letárd ik tatú ra hatalm át, nemzetközi tekintélyét. A dicső­ séges északi h ad járat nyitó harcainak so­ ra a S algótarjánért vívott küzdelm ekkel indult meg. Intézkedései révén (m int azt a m egyetörténet kötetéből is ism erjük) a Vörös H adsereg egységei a fegyverbe hí­ vott m unkásokkal és bányászokkal együtt m egvédték a várost és ellentám adásba lendültek. A Tanácsköztársaság leverését követően bíróság elé állították, börtönbüntetésre ítélték. K iszabadulása u tán ú jra a Szo­ ciáldem okrata P á rtta l vette fel a kapcsola­ tot, m ajd 1926-ban tagja lett a K om m u­ nisták M agyarországi P ártján ak . Sokat, hasznosat ak a rt tenni, de korai halála k et­ tétö rte a nagyívű pályát. Hetés Tibor könyvében e som m ázottra fogott, de még így is lenyűgöző életú tn ak történészi teljességű leírását adja. T ö rté­ nészi, m ert a szerző e k or és S trom feld A urél életének legjobb ism erői közé t a r ­ tozik, bizonyítva ezt korábbi m űveivel. E m onográfiát is számos fo rrásra tám aszkod­ va, azok között elemzően, biztos kézzel válogatva, szám talan új ad a t felhasználá­ sával írta meg. M űvének leg terjedelm e­ sebb fejezete érthetően — az 1918—1919es időszakot felölelő rész. S talán itt is tu d ja a legtöbb ú ja t m ondani, legtisz­ tábban illusztrálni Strom feld politikai fe j­ lődésének folyam atát. A kár szépírót is em líthetnénk, Hetés Tibor olyan m agabiztosan alkalm azza e történészi m ódszerek m ellett az ism eretterjesztő stílus szép eszközeit is. Valószí­ nű. hogy ennek érdekében hagyta el a jegyzeteket, a források pontos szakm ai feltüntetését. (Noha a kötet végére a jól összeállított képanyag mellé egy rövid bibliográfiai áttekintés is elfért volna!) Igyekszik mindvégig hiteles, a szó szoros értelm ében em beri képet rajzolni S tro m ­ feldről. Ezért is olyan érdekesek annak m agánjellegű nyilatkozatai. feleségéhez írt leveleinek szép sorai. Érződik, hogy Hetés Tibor nem csak történelm ileg tu d ja pontosan értékelni Strom feld A urélt és pályáját, de tiszteli és szereti is. És ezt a tiszteletet, szeretetet kívánja átadni m ű­ vével-m üvében az olvasónak. (Zrínyi. 1978.) SdM 27 �J o b b á g y K á r o ly : Szentendrei búcsú Az előítélet rossz tanácsadó — a m ű­ vészetben pedig többszörösen az. Hisz m ár az alkotás is (de különösen az ítélke­ zés) jórészt szubjektív indítékokból, a szim pátia vagy az ellenérzés nehezen m a­ gyarázható m ozzanataiból építkezik. Az „előre m egfontolt szándék” így csírájá­ ban akadályozza meg a tárgyilagos érték ­ ítéletet, végképp kiszorítja az objektivi­ tás lehetőségét. M indez m entegetőzés. A nnak előrebo­ csátása, hogy tudatosan terem tem és v á l­ lalom az elfogultság látszatát: Jobbágy K ároly új kötetét nem tudom szenvtele­ nül, leplezetlen izgalom nélkül kézbe venni. A személyes kapcsolatokon még csak ú rrá lehetne a józan m egfontolás, de annak tudata, hogy Jobbágy K ároly — h at kötettel s a „m esterségbeli tu d á st” igencsak feltételező két József A ttila-díj­ jal a tarsolyában — m éltánytalanul sokat (nyolc évet) v árt, hogy ism ét m egjelen­ hessen, ez eleve lágyabbra, együttér­ zőbbre hangszereli m ondandóm at, va­ lam elyest m agyarázza s elfogadtatja a Jobbágy-versek m egkeseredett, kedvesze­ g ett hangvételét. Azt is tudom , hogy az elism erés m egléte vagy hiánya — különösen a m egjelenés gyakorisága — önm agában nem m inősíti, nem rangsorolja a szerzőt, Jobbágy eseté­ ben azonban e jelzéseknek k atartik u s ér­ telm ük terem tő d ö tt; tém ává, tartalom m á m ódosultak. „K ellek-e én ennek a kor­ n ak? / kérdem , s rím eim haldokolnak” — írja a R égen a vers befejező soraiként, 28 s e kérdés nem csak visszhangzik az egész köteten át, válaszra is kényszerít m indenkit, akihez eljut, aki felelősséggel gondolkodik a m agyar költészet hogyléte, sorsa felől. M ert lehet egyeseknek köny­ nyedén megmosolyogni a „csupa seb” köl­ tőt, legyinteni, hogy „túlérzékeny”, „nem evilágra való” lelki alkat dolgában, és kor­ szerűtlen, am i a verseit illeti. De nem tud egykönnyen m egnyugodni az, aki is­ m eri Jobbágy pályaképét, s tudja, hogy negyedszázada „Élet s halál között” így fogalm azott: „Lobogj a messziségbe / D a­ lolj! Szeress! / M ert élni, csak lánggal ég­ ve / szép s érdem es” — ; és még m ásfél év­ tized sem telt el azóta, hogy ezt irta: „Ha a körm öm tövig kopig le, / akkor is kikapaszkodom . / ha rám is csap kénye­ sek ökle, / akkor is fújom , dalolom ”. R it­ kán igényel, és soha nem érdem el pub­ licitást a lélek fájdalm a, ha csak a privát szférát feszíti, de közüggyé válik — azzá kell legyen —, ha éppen a közösség szol­ gálatában szerzett sebre jajdul, m int Jo b ­ bágy költészete. Nem közömbös tehát, hogy a régebben „csupa láng, csupa lobo­ gás” költő m iért, hogyan lett m ára „riadt, lőttszárnyú m ad ár”. „Közéleti költő” — így sum m ázta a si­ kerek csúcsán Jobbágy k arak teré t (s kicsit ran g já t is) — a „szakm a” és a közönség egybehangzó vélem énye. „Mély, spontán érzelm i dem okratizm us sugárzik v erseiből: az együttérzés, a segíteni akarás melege és em bersége. Tudatosan a világosságot, az érthetőséget tűzi ki célul m aga elé, s igyekszik kapcsolatban m aradni a népélet problém áival, a töm egek tapasztalat- és élm énykincsével” — írta 1968-ban váloga­ to tt verseinek ajánló szövege. S Jobbágy szándékai azóta m it sem változtak. A fo­ gadtatás lett egyre fanyalgóbb, az irodal­ mi közélet, a k ritik a u n ta meg, mondván:! a m indennapiság sekélyes tém ái u ra ljá k költészetét, nem gondolkodik in tellek tu áli­ san, nem ú jít elég b átran , m egkopott m on­ dandója, form aérzéke. A következetesség erénye ford u lt ez esetben a visszájára: Jobbágy nem tu d o tt — nem is ak a rt — m ásról és m ásként szólni, s ez lett — kibontakozásának objektíve is gátja, de még inkább — m egítélésének, elism erésé­ nek zsákutcája. Ez hát a m egkeseredés forrásvidéke, in ­ nen ered nem ritk án cinikus h an g ja: „Én azt hittem , / az értelm es beszéd / jelenti a költészet lényegét, / ...De itt egy új nyelv új törvénye szól / a versform ájú zűr sorai­ ból” ; ezért ritk u lt meg alkotókedve, lazul­ tak meg kapcsolatai. S hogy az ő reflexió­ ja — „m ártírság a”, „rem etesége” — épp­ oly túlzás, m int ahogyan „leírni” is felet­ tébb korai költészetét, azt új kötetének né­ hány nagyon szép verse igazolja egyértel­ m űen. Azok, m elyekben kilép az „ö n sajn áltató ” bűvös körből, nekirugaszkodik felszabadí­ tani eredendő önm agát, s rátalál valós ér­ tékeire. M indenekelőtt a Vujicsics T iha­ m ér em lékére íro tt Szentendrei búcsú — a kötet címadó verse — példázza m íves­ ségét, nyelvi k u ltú ráját. M egkapó a Bel canto cím ű szerelm es vers, s „Az ősz cso­ dái” ciklus, m elyben — ha vissza is cseng a rezignált hangulat — a „bóklászó gyö­ nyörűség” hangja dom inál. Ide sorolhat­ nak az utazások, a „messze tá ja k ” élm é­ nyéből, üzenetéből fogant versek is, me­ lyek közül a Föld-dajkáló nem csak poé­ tikai értékei m iatt em elhető ki, hanem azért is, m ert költői brav ú r, ahogy a — legtágabb — közösség szolgálatának to­ vábbi szándékát m egfogalm azza:' „Lesnek a tág ablakszem ek... / És hogy ne érje ron­ tás... bom ba / a földet / Nézd csak! Hogy re m e g / elbújtatom a kabátom ban.” És tú l a szim pátián (m elyet p atrió ták ­ ban kelthet az Újarcú, szelíd szülőföld cí­ mű, B alassagyarm atról szóló vers) objek­ tívebb m ércével is való érték et jelez egy-egy részlet — például M indenszentek 1928. ér­ zelmi fűtöttsége, nyelvi lelem énye. Ebben a versben is jelen van a (kicsit m isztifi­ kált) ötvenvalahány esztendő, a fehéredő szakáll, az öregedés nyom asztó tu d ata, am ely csak a jelzett pszichés állapot kí­ sérőjelenségeként fogadható el hiteles gondként; és mégis: a kötetzáró Hónapok . . . é l e t . . . cím ű vers éppen az idő m úlá­ sának találó m egjelenítésével lesz általá­ nos érvényű, igaz m ondandójú. „H át én befogom pörös szám at, / nem teszek panaszt senkinek” — írja Jobbágy „1972” cím ű versében, József A ttilára u tal­ va. „Egy kis pihenés kéne még, .... / s kis biztatás, hogy érdem es volt, / ha nem is vittem sem m ire” — fejezi be ugyanezt a verset. S m it m ondhat az olvasó? Nem ­ csak, hogy érdem es volt, m ég érdem es is visszafordítani az eredetire József A ttila sorait, hisz sokan v árjá k — v árju k — még, hogy Jobbágy K ároly —, ha a hatvanhoz közeledve, éretten, m egfontoltabban is, de — ú jra vallja: „Én nem fogom be pörös szám at. / A tu d ásn ak teszek panaszt...” A m agyar költészet gazd agszik általa. (Szép­ irodalmi, 1978.) (csongrády) �Bella István: Igék és igák A költő mindig egyedül van, s a költő sosincs egyedül. Mit jelentsen ez a köznelyigazság Bella István új kötetéről szólván? Átlapozva — mint egy életregényt — a költő négy eddig megjelent kötetét, egyetlen kulcs­ szóban foglalhatnók össze a summáját: küz­ delem a magánnyal, de ollyasformán, ahogy azt Ady értette: „szeretném, ha szeretné­ nek”. Ez a magány az idő előrehaladtával, mint valami kút, egyre mélyül, miközben a versek, mint egy-egy kortyintásnyi víz, lö­ ködnek ki a felszínre, tudatosítva és demonst­ rálva ezt a magányt, egyszersmind — s ez a költészet nagy paradoxona! — megszün­ tetve, oldva is azt! Bella István nem gye­ rekként nyafog, nem nyűgösködik, de immár tizenegy éve (ekkor, 1966-ban jelent meg az első kötete: a Szaggatott világ) közli velünk, hogy a világban baj van, a világban van a baj, s erről nem lehet hallgatni. Elmondja, hogy a történelem elvette az apját, ellopta a gyermekkorát. Ez a jeltelen sírban fekvő apa vissza-visszatér hozzá, testvérévé, gyer­ mekévé fiatalodik az időben. (Két hiány közt, Hagyaték, Halotti beszéd). Nem mito­ lógiai alak ő, de maga a fájdalmas hiány, s az ő hiánya teszi érzékenyebbé a költő­ fiát a történelem, a LÉT kérdései iránt is. Az elmúlás és a fájdalom állandóan jelen­ lévő, gondolkodását, rezdüléseit meghatározó komponensek. Jelen vannak még a szerelem másnak talán önfelejtő pillanataiban is (Sze­ retők, Mégis, Kettős sötétben) Harmincon túl már minden józanabb, hűvösebb, kopá­ rabb. Az előző kötetben (Hetedik kavics) még volt egy ciklus (Balázs versei), amely ha idillt nem is, de valamelyest derűsebb színeket hozott a maga verbális játékossá­ gával. A játékosság maradt, sőt bravúrrá csiszolódott, de a tartalom megtelt sötét szí­ nekkel, mélységekkel, utalásokkal. Utalások­ kal s nem utánérzésekkel: „A nagy hamvadások ideje jött el? Fáradtan gondolok nőkre, versre, italra Lehorgasztom fejem, s hagyom közönyösen, hogy az idő ingem varjakkal kivarrja” idézi fel a Hamvazószerda című versében Adyt, míg a másikban (Három szál szegfű Reviczky nek) József Attilával felel rá: „Kivégezték a délibábot Csak a holnap a szerelem. Tagadok tótágas-világot: a jövőre emlékezem.” Levél, hová is? — kérdi a verseim, s a vá­ lasz látlelet egy nemzedékről, egy értelmi­ ségi magatartásformáról, amely az ifjúság lobogása után kihűlve, elbizonytalanodva keresi a helyét. Lehetne ez önkritika is, no­ ha Bella nem annak szánja, s éppen ez en­ nek az attitüdnek, szemléletnek a gyengéje is. Félreértés ne essék: nem valamiféle kincs­ tári optimizmust kérünk számon. Nincs an­ nak értelme, haszna, nem is a költő dolga. A költészet mindenkor teremtés, s a terem­ tés gesztusa sosem lehet „pesszimista”. A mindent átvilágító értelmet, a miért kérdé­ seit is feltevő intellektust kérjük számon; József Attiláét Reviczky „A világ csak hangulat”-ával szemben. S nem csupán Bella Istvánon, mert ez — így igazságtalan lenne. Mert miért tagadnánk? nem először fordul elő irodalmunk történetében, hogy elindul egy sokat ígérő, nagyot akaró raj, amely hozza a mezők, a páskomok, cséplőgépzúgá­ sos szérűk ízes szavait, képeit, hogy a kül­ városokban vagy a belvárosi kávéházakban elotthontalanodva, csak a nosztalgiáiban lelje fel önmagát. A kint és bent, a múlt és lesz dialektikáját a sehol és soha jajszavai vált­ ják fel. A problémaérzékenység mit sem ko­ pott, de tárgya beszűkült. Nem azt jelenti, hogy személyesebb, intimebb lett (azt is), hanem hogy a világot még mindig a falu léptékével méri, nézi. Így fakad ki a fájdal­ mas és valóban szép sóhajtás Gyűrűfűért (Honfoglalók), az idejekorán elpusztult tár­ sakért: Latinovitsért, Szabó Istvánért (L.Z., Márciusi hó). „Mindent kibírhatsz. Van pél­ da rá elég” — írja az Ami elmarad című versében. Nos, szeretnők ezt dacos kihívás­ nak hallani, holott — tudjuk — nem az. Eb­ ben inkább a sírba fáradt ősök keserű le­ gyintése van: a „majd-csak-lesz-valahogymert-sose-volt-úgy-hogy-valahogy-ne-lettvolna”, s ez pedig a túléléshez (minek a túl­ éléséhez? az életének?) talán elég, program­ nak sovány, mert passzív és önfeladó! Fele­ selni is látszik Bella tehetségének lényegé­ vel, a címadó versben megfogalmazott szép program jával: „mindent magammá mondani minden magamat mondani mindenki magam mondani mindenkivé kimondani” „mindent magammá mondani magamat mindenné mondani mindenkivé kimondani elmondani kimondani” Erre a „minden”-kimondásra már rendelke­ zésére áll az eszköze: a szinte játékosan könnyed nyelvezet, versbeszéd. Képes arra. hogy egyetlen szóval, szóban képeket, asszo­ ciációkat rántson össze, rendeljen egymás mellé vagy alá. Nem állítjuk, hogy funkciót­ lanul él ezzel az eszközzel. Verseinek artisz­ tikuma még akkor is rabul ejti az olvasót, ha a mondanivaló komor színeivel vitája van. Finom és elegáns tusrajzokra emlékez­ tetik, ahogyan a kínai és japán festők keze­ lik az ecsetet. A gyásznak is van pompája és varázsa, de ez mindenkor veszedelmes eszköz. Félő, hogy még nyelvi bravúr sem menti meg a monotóniától. A LÉT mindig tarka, színes. Az élet élni akar. Gyűrűfű: folyamat. Ha káros, akkor káromkodjon, szo­ rítsa ökölbe a kezét a költő. Ha történelmi szükséglet, akkor fejtse meg, szabjon egész­ séges modellt, irányt neki. Váltsa meg, akarja megváltani — de az élőket, ne a te­ metőbe „menetelőket”. Különben az üzenete nem jut el sehová, pusztába kiáltott szó lesz, motyogás a magány sötétjében. Márpedig mi megszoktuk, hogy — ha késve is, de — odafigyelünk a költőinkre. Nem mindig harci riadót várunk, s nem is wurlitzerzenét a sör mellé, de eligazító szót, amely segít megér­ teni önmagunkat, a világot — igen! Bella István bízzon azokban, akik ezt várják tőle, s oldódni fog a magány görcse, hisz nincs egyedül sem kétségeivel, sem fájdalmaival: mondja hát magát mindenkivé! Horpácsi Sándor Nagy Gáspár: Halántékdob Nagy Gáspár első verseskötetét eltérő ér­ tékítéleteket tartalmazó, ám a megnyilvánuló rokonszenvben egységes kritika fogadta. El­ hangzott, hogy lírája a magyar költészet lá­ tomásos-szimbolikus vonulatába tartozik, s, hogy (ebben a dologban érte dicséret is, el­ marasztalás is) Nagy László költészetének erős hatását mutatja. Erről maga is vallott: „Ösztönösen azokra figyelek, akik azt bizo­ nyítják, hogy a költészet gerincek kopogta­ tása, s nem hiszik, hogy a segesvári és szár­ szói tragédia mindegy lenne az anyaföld­ nek”. Második, Halántékdob című gyűjteménye Nagy Gáspár lírájának folyamatosságáról — és folyamatos fejlődéséről — beszél. Egyéb­ ként is, mintha minden verse egy abba­ hagyhatatlan dialógus részlete lenne. A pár­ beszéd az ajánlások révén válik konkrétabbá: az első kötetben Nagy Lászlótól Lázár Ervi­ nig, Kondor Bélától Kósa Ferencig változnak a partnerek, akikhez — saját magának, mind­ annyiunknak szánt — szavait címezi. Az új gyűjtemény, amelyben alig csökken az aján ­ lások száma, abból a szempontból is folya­ matosságot jelent, hogy nem csökkent a köl­ tő társadalmi érzékenysége, emberi, művészi felelősségérzete. Csakhogy, amíg korábban inkább kamaszos kihívásról volt szó, most az ellentétes jelenségek, folyamatok egyre józanabb felmérésére, ütköztetésére tevődik át a hangsúly. Ezt a hangsúlyeltolódást, töb­ bek között az teszi lehetővé, hogy az iro­ dalmi inspirációkhoz egyre többet tud hoz­ záadni saját specifikus élményvilágából. Tá­ guló körökben sorakoznak a lépések, amelyek az újból és újból felbukkanó gyermekkori emlékeket járják körül, és szaporodnak a vi­ lág olyan jelenségei, amelyeket csak ő, a ka­ maszból férfivá váló költő fedezhet fel: „Kit egy reggelen magára / vesz a tenger az kutat­ ni kezdi a / mélységeket” (Zátonyok). A kötet ciklusai sajátos érzelmi-szellemi logika szerint követik egymást. A Földszoros versei a gyermekkor zárt, tiszta világából In­ dulnak, hogy eljussanak a kamaszévek első eszméléséig, az „elbújni többé Isten elől /és lányok elől többé . . ) többé már nem lehet” felfedezéséig. A ciklus utolsó versei, a Zöl­ dell a f ű , a Legvégül, a születés, kinyílás idő­ beli élményéhez az egyéni élet végességének és a lét időtlenségének érzetét társítják. A K inyílni becsukódni ciklus darabjait szintén alapvetően jellemzi az időbeliség és időn kívüliség dialektikája, A versek Nagy Gáspár „rokonszenveit” vázolják fel Krúdy Gyulától Kormos Istvánig, Weöres Sándor­ tól Jékely Zoltánig, Rimbaud-tól Saint- 29 �Exuperyig. Mit emel ki, mutat meg az iro­ dalmi élményből a költő — s főként: mit tesz hozzá, saját létélményéből —, ezek a kérdé­ sek fogalmazódnak meg az olvasóban. Más­ képpen: többé válik-e, s mitől lesz több a vers stílgyakorlatnál, a hommage milyen sajátos, az ihlető irodalmi műétől, alakétól eltérő nyelvi eszközökkel fogalmazódik meg? A Rimbaud súgja, a Bölcsődal Perzsiából (Sütő Andrásnak), a Világteremtő (Huszárik Zoltán A piacere című filmjéhez) típusú ver­ sek a forma erejével, érzékletes képi világuk­ kal, a különböző stíluselemekkel együtt el­ térő idősíkokat egyesítenek, s ezzel az ihlető és ihletett mű időbeli-térbeli érvényességét egyaránt kitágítják. Ha már a nyelvi eszközökről van szó, meg kell említeni az ilyen telitalálatokat: „mint­ ha innen már / nem te volnál csak ez a / négy­ szögletű fehér hómező/ véred elölt eszméid tavaszi / lucskával” (Utolsó hómező), de azo­ kat a direkt megfogalmazásokat, általánosítá­ sokat is, amelyeket sem kép, sem hangalak, sem ritmika nem hitelesít: „ki vadakra lő / az rám is lőhet / egyszer” (Őszi vers), „mert nem meghalni nehéz / hanem élni m ert...” (Pár sor). Képhalmozás-zavar is előfordul: „ótvar-avar / között rettegek / az ősz szigonyán” (Őszi vers). „Testem legvégül földdé fogalmazódik / akár a lovaké ideges vo­ natoké” (Legvégül). A kötet értékét természetesen nem ez az utóbb jelzett néhány hiányosság szabja meg. Sokkal inkább a Térkép és a Szaltószabad­ ság című ciklusok versei. A szerelem lehető­ ségeit, szerepét, a „roncsidő” fenyegetésében élő ember létében betöltött szerepét boncol­ gató versek. A szerelem egyszer mint az al­ bérletek, homályos termek, szűk könyvtárszobák falai között életet, menedéket adó testi-emocionális kapcsolat jelentkezik (Tér­ kép, kiterítve), amely egyaránt jelent feloldó­ dást és kiszolgáltatottságot: „már nincs töb­ bé szó, csak / árva hangok / meg nagyon árva, lakatlan / reggelsziget’'. (Lebegve már). Más­ szor, mint a föld valamennyi szerelmese kö­ zül csak két, mással fölcserélhetetlen ember között, létrejöhető, teljes kapcsolat (Éji sóhaj). A kiteljesítő, az élményeket a legtágabb összefüggésbe helyező ciklus a Szaltósza­ badság . Itt fogalmazódik meg, hogy „a haza nemcsak határos / végtelen de elcsuklási öve­ zet / is, vér is, szerelem is” (Arcom országút­ jain), ahol egyaránt szembe kell nézni a tör­ ténelmi örökséggel s az egyéni indíttatással, a szerelem lehetőségeivel és az elidegenedés veszélyével, a szabadsággal — és a szaltósza­ badsóggal is. Nem valamiféle egzisztencialista tételről, hanem egy felelős költő gondolko­ dásáról van itt szó. Olyan költőéről, aki így fogalmaz — innen a kötet címe is —: „min­ den igaz költő halánték / hatalmasoknak csu­ pán csak játék / de a csönd is hatalmas kat­ lan / de a zsámoly sohasem térdeletlen” (Csak nézem Olga Korbutot.) A nem hibátlan, de mindenképpen fejlő­ dést, a korábbinál is következetesebb költői magatartást mutató kötet utolsó sorai az el­ lentmondások felismeréséről és vállalásáról, a közösséggel való azonosulásról beszélnek„te ország / te zsebregyűrt kéklő diáksapka­ roncs átvert / madarak kalickája, édes ha­ zája, / temetőkben halottak szívzöreje, / kon­ tinensnyi álmok vesztőhelye, / őrizz meg ma­ gadnak, / mint szúrós növényét a kert.” Szép kötetzárás — méltó eszközökkel. (Magvető, 1978.) P. Szabó Ernő János Manga: Z minulosti Veňarcu A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kiadványaként jelent meg Manga Jánosnak, a nemrég elhunyt kiváló néprajzosnak tollából Z minulosti Venarcu (Vanyarc múltjából) című monográfiája. Ez a könyv része annak a sorozatnak, amelynek I. kötete „A magyarországi szlovákok nép­ rajza” címen 1975-ben látott napvilágot és több kötete áll kiadás alatt. Manga János, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori igazgatója a magyarországi szlovákok népraj­ zának egyik legkiválóbb ismerője volt, va­ nyarci kutatásait az ötvenes években végez­ te. Könyvének bevezetőjében többek között megállapítja, hogy ez a munka a vanyarci gyűjtésnek csak vázlatát nyújtja, csupán tá­ jékoztató ismereteket közöl a község újrate­ lepítéséről, gazdasági életéről, népviseletéről, szokásairól és népdalairól, s nem tartalmazza például a termelőszövetkezetek megalakítása után beállt változásokat. Levéltári anyagok, bírósági jegyzőkönyvek, urbáriumok és más források adatai alapján megállapítja például, hogy a vizsgált lakosság a török pusztítás után mintegy 150 évvel, a XVIII. század első felében Nógrád megye északi részéből érkezett telepesek utódai. A váci egyházmegye 1760. december 16-án ké­ szült jegyzőkönyvéből kideríti, hogy a község­ ben 600 evangélikus és 62 katolikus vallású él, akik szlovákul és magyarul beszélnek, s akik közül az evangélikus vallásúak a szlová­ kok. Az 1798-as kanonika vizitáció szerint viszont a község lélekszáma már 909 fő, eb­ ből az evangélikusok száma 656 fő, a katoli­ kusoké 253 fő — vagyis a nem szlovák római katolikusok száma jelentősen emelkedett. Közli a Vanyarc lakosságának hajdani életkörülményeire utaló 1771. február 25-én kelt urbáriumot, amely 9 pontba foglalta a job­ bágyok jogait és kötelességeit, a melléklet pedig felsorolja a földesurak, jobbágyok és zsellérek neveit. Az anyagi kultúrát ismertetve első helyen szól a házról és a berendezésről, megállapít­ va, hogy a szájhagyomány még őrzi az emlé­ keket az első telepesek építkezésmódjairól (az első lakóházak fából készültek). A to­ vábbiakban figyelemmel kíséri az építkezési mód változásait és azzal együtt a belső be­ rendezés változásait. Az állattenyésztéssel és földműveléssel hi­ teles dokumentumok alapján a könyv harma­ dik fejezete foglalkozik — a XVIII. század elejétől a termelőszövetkezet 1961-ben történt megalakulásáig —, s rövidebb önálló fejezet szól a méhészkedésről és mészégetésről. A háromrészes Sziráki anyakönyv feljegy­ zéseket és illusztrációkat őriz a környéken élő szlovákok XVIII. század eleji viseletéről. Ennek segítségével a szerző áttekintést nyújt a vanyarci szlovákok népviseletéről, a kuta­ tási időszakig bezáróan. Ezzel foglalkozik a könyv ötödik, „Népviselet” című fejezete. A további három fejezet a község hiedelemés szokáshagyományairól szól; előbb a csalá­ di, majd az évnegyedes szokásokról nyújt ér­ tékes tájékoztatást. (A szerző megállapítja, hogy a közölt szokások a negyvenes évekig még elevenen éltek, az adatfelvétel idején a fiatalabbak is ismerték azokat, de már szo­ rosan nem kötődtek hozzájuk.) A könyv kilencedik fejezete az akkor 81 éves Tuska János vanyarci lakos visszaem­ lékezéseit tartalmazza — színes képekben be­ szél a község múltjáról, életmódjáról, visele­ téről, a község lakóinak kapcsolatairól és éle­ téről. Az utolsó fejezet a község zenei életével, dalkultúrájával foglalkozik. A vanyarci la­ kosok az adatfelvétel idején még igen gazdag dallamvilágot őriztek, több balladájuk őrzi a törökvilág emlékeit, az archaikus dallamok közt gyakori a katonatéma, a verbuválás. A szerző a Vanyarcon összegyűjtött szlovák nép­ dalokból válogatott 75 dallamot közöl. Ezek mellett rövid utalást találunk a dallam ere­ detére, illetve arra, hogy milyen alkalommal, énekelték azt. Manga János könyve, ha nem is nyújt át­ fogó ismereteket Vanyarc község életmódjá­ ról, anyagi és szellemi kultúrájáról, nagy­ mértékben hozzájárul a magyarországi szlo­ vákok megismeréséhez. (Tankönyvkiadó, 1978.) Lami István 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/43bee2bc9e5d7d0781a1a4b3e18e953c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/90192ad5f0040794734e63f4c6d7d079.pdf b8226132d307a0e279e9b8782a71f265 PDF Text Text 1979 2 A munkaerő-gazdálkodás aktuális gondjairól Ingázók A „tű p é n z tő l” napjainkig A falun élő értelm iségről Vihar Béla (I908-I978) Bezzeg János, Karácsondi Imre, Nyilasy Balázs, Lelkes Miklós, Tamás István versei Beszélgetés Moldován Domokossal K ülföldi mozikban PALÓ C FÖLD A cselekvésképtelen, mozgásában eredendően vagy kényszerűen korlátozott test valószerűen a legkeservesebb állapotok egyikébe rögzíti az embert. Nyilván nem esik messze ettől a tapasztalástól, hogy időtlen időkön át alkalmazott gyermekfenyítési forma a „sarokbaállítás”, s hogy a társadalmi normákat megszegő felnőttek máig érvényes korlátozott test valószerűen a legkeservesebb állapotok egyikébe szűkített keretek közé szorító börtön. A testi cselekvésképtelenség vagy mozgáskorlátozottság említett eseteiben tehát az adott állapot (lévén megelőző betegség, bűn, vétek szükségszerű következménye) különféle okok folytán elkerülhetetlen. De vajon elképzelhető-e a térnek és időnek bármiféle pontja, a körülményeknek, hatásoknak bármifajta olyan csoportosulása, összege­ ződése, amely esetében elfogadható okot, indokot, mentséget, magyará­ zatot találhatnánk a szellemi mozgásképtelenségre, a gondolat mozgás­ korlátozottságára? Úgy gondolom: nem. Mert elképzelhető (s a földgo­ lyó nemegy pontján létezik is) ugyan olyan hermetikusan zárt és ter­ rorral uralt közeg, ahol a gondolat végletesen akadályoztatott ab­ ban, hogy adekvát cselekvési formáját feltölthesse. Ideig óráig. Én azonban itt és most az „önként vállalt”, az „elfogadott” szellemi rest­ séget, lelki tunyaságot, a tespedt, megpudvásodott, mozgásképtelen in­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRO DALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �tellektust kárhoztatom . A céltalanság, a kishitűség, a kezdeménye­ zésképtelenség nem ritkán m utatkozó tüntetei irritáln ak ; az embernek azok az ön- és közveszélyes egyedei (nem kevesen vannak ők), akik az önvédelem legrafináltabb eszközeivel védik képességeiket m egha­ ladó pozíciójukat, görcsös igyekezettel konzerválnak m ár túlhaladott állapotokat, olykor a tények elferdítése árán is gáncsolni töreked­ nek a fejlődést — melynek ütem e m eghaladja saját kisszerű tem ­ pójukét. Korántsem állítom, hogy talán a mához közelebb eső időkben m egszaporodtak volna az efféle tünetek, túlzóan gyarapodott vol­ na az ilyesfajta em berek száma, aránya. Kétségtelen viszont, hogy ma, a szocializmust építő Magyarországon hatványozott erejű fi­ gyelem kíséri, szükségszerűbb általános érdek kell irtsa a szemé­ lyiségnek ilyen és hasonló deformációit. íróasztalok mögött és m unkapadok mellett egyaránt. 1979 2 3 Feuer A ndrás: Kevés-e a kevés? (Interjú Ürmössy Lászlóval a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatójával) 5 G. Kiss Magdolna: A „tűpénztől” napjainkig 7 Kelemen Gábor: Van egy különbuszom 10 M. Szabó Gyula: Bordásfalak Tavaszaink tapasztalatot és felelősséget összegző ünnepei — ez évben különös fénnyel 1919, a M agyar Tanácsköztársaság dicső­ séges százharm inchárom napjának hatvanadik évfordulós ünnep­ ségei — a magyar történelem nek olyan nagyszerű pillanataira em ­ lékeztetnek, melyekben milliónyi „ész, erő és oly” szent ak arat” egyesült a forradalm asan ú j közösségi és személyes lét kiharco­ lására. Tiszta, sokoldalúan felkészült, újak befogadására nyitott ésszel és cselekvő szenvedéllyel — e történelem fordító példákat szemmel tartv a — kell m egharcolnunk hétköznapjaink jövőépítő harcait. 10 F. A.: . . . 13 Nyilasy Balázs: Vidám esték balladája 13 Karácsondi Im re: A szerelem 14 Moldován Domokos: Vankóné Dudás Juli 19 Bezzeg János: Kezemben hófehér rózsa, Asszony-arcú feltám adás 19 Tamás István: Cséphadarók 19 Lelkes Miklós: Érdek, Útközben 20 Vihar Béla (1908—1978) Kassai-Végh Miklós 20 Vihar Béla: Az este csöndjében 21 Laczkó P ál: Súrolófényben 23 Veress József: Külföldi mozikban 25 Forradalm i hétköznapok (Összeállította: Leblancné Kelemen Mária) 26 Hajdu Tibor: Károlyi Mihály (Romsics Ignác) 28 Duba Gyula: Í vnak a csukák. (P. Szabó Ernő) 19 Nógrád megyei kiadványok 1978-ban (Schneider Miklós) 30 Iványi Ödön kiállítása elé. (Jobbágy Károly) A K e d v e s O lv a só f ig y e lm é b e ! Mint azt az Országos Anyag- és Á rhivatal 1979. jan u ár 7-i közleménye bejelentette: ez év február 1-i hatállyal emelkedik a sajtóterm ékek ára. Vonatkozik ez, természetesen, folyóira­ PALÓ CFÖ LD tunkra, a Palócföldre is. 1979. február 1-től lapunk példányon­ kénti eladási ára 10 forint, évi előfizetési díja 60 forint. Tudjuk, nem jelentéktelen többletteher ez. Mégis bízunk abban, A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA hogy a Palócföld, a jövőben rangját tovább növelve, fokozott m értékben „szolgálja meg” a Kedves Olvasó eddig tapasztalt és rem élt további bizalmát. A SZERKESZTŐSÉG A borítókon és belső oldalakon Hibó Tamás rajzai, a 14—18. olda­ lon Moldován Domokos film forgatókönyvének képmelléklete. (Fotó: Buda László és Moldován Domokos.) Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a N ógrád megyei La pkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazg ató . Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely postah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H irlap Irodánál (KHI B udapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem ő rzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.594 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Kevés-e a kevés ? Az MSZMP Központi Bizottsága agi­ tációs és propagandaosztályának m egbí­ zása alapján a Nógrád megyei pártb izo tt­ ság oktatási igazgatósága 1978. decem­ ber 13— 14-én S algótarjánban országos elm életi tanácskozást rendezett A m un­ kaerőhelyzet alakulása és h atása a te r­ m elésre” címmel. A konferencián a pá­ lyairányításról, a szakképzésről és tovább­ képzésről, az ipari és mezőgazdasági te r­ melés, valam int a m unkaerőhelyzet ösz­ szefüggéseiről, a foglalkoztatási szerkezet változásainak hatásáról és a vállalati m unkaerő-gazdálkodás legaktuálisabb gondjairól és feladatairól esett szó. Ez utóbbi tém ában Ürm össy László, a Salgó­ tarján i Kohászati Üzemek vezérigazgató­ ja ta rto tt előadást. — A m u n k a e rő h e ly z e trő l a m ú lt é v v é g é n S a lg ó ta rjá n b a n re n d e z e tt o rszág o s ta n á c sk o z á so n Ö n so k e g y é b m e lle tt e l­ m o n d ta , h o g y az o rsz á g ip a r i ü z e m é ib e n p illa n a tn y ila g r e n d e l­ k e z é sre á lló g ép ek , b e re n d e z é s e k m e lle tt a m o s ta n in á l jó v a l tö b b e m b e rn e k le n n e m u n k á ja . E z n e m k ü lö n ö s e b b ú jd o n sá g , h is z ’ a m u n k a e rő ín s é g rő l é v e k ó ta e g y re tö b b e t h a lla n i. A z tá n a z is e lh a n g z o tt az e lő a d á s á b a n , h o g y a g y á ra k b a n , ü z e m e k b e n ó riá si m u n k a e r ő -ta rta lé k o k v a n n a k . M á s k é n t fo g a lm a z v a a k k o r ez a z t je le n ti, hog y M a g y a ro rsz á g o n e g y sz e rre v a n m u n k a e r ő h iá n y és m u n k a e rő -fö lö s le g ? — A kérdést így leegyszerűsítve — hogy tudniillik m unka­ erőhiány vagy -fölösleg van-e nálu n k — feltenni sem lehet. Sok­ kal összetettebb, kom plexebb dolog ez. M indent nyilván egy adott környezetben kell vizsgálnunk, adott technikai, adott szakképzettségi színvonal m ellett. És ha így szem léljük, azt látjuk, hogy országrészenként, városonként, üzem enként, de még bri­ gádonként is, vagy ak ár a tudást, a gyakorlottságot, a szakkép­ zettséget tek in tv e — m inden ellentm ondás nélkül egyszerre is lehet hiány és fölösleg. Vidéken a kelleténél több m unkavállaló van, városokban kevesebb. Vagy például: üzemen belül sok a segédm unkás, de kevés a szakm unkás. Vagy: több a lakatos, m int am ennyi az adott gyár igénye, de kevesebb az esztergá­ lyos, és így tovább. H a m indezt lehetséges lenne egészen szé­ les körben vizsgálni és összesíteni, akkor arra a következtetésre ju th atn án k , hogy nem használjuk ki teljesen a lehetőségeinket. Tehát, h a létrejö h etn e egy ideális országos kiegyenlítődés, a k ­ kor valószínűleg m unkaerő-fölösleggel rendelkeznénk. Ezt per­ sze soha nem lehet várni, így aztán m arad az időnkénti, helyen­ kénti és szakm ánkénti hiány. E hiány m egszüntetésének m ódja nem lehet az, hogy a foglalkoztatottak jelenlegi ötm illió-száz­ ezres száma jelentősen nőjön. Hiszen, ha nagyobb m értékben népesedik az ország, az nem csak több m unkaerőt, s ezzel n a­ gyobb term elést, hanem nagyobb fogyasztást is jelentene. A gazdasági egyensúly csupán ezzel nem áll helyre, sőt tovább rom lik. Más u ta t kell teh át választani. — Miféle lehetőségek kínálkoznak erre pl. az Önök gyárá­ ban? — Szét kell bontani a kérdést. Az egyik lehetőség az, am it a nagyobb fegyelem től várh atu n k . A nagyobb fegyelem alat t elsősorban a szállítási, a szerződési fegyelm et kell érteni. Azo­ kat az anyag- és energiahiányokat, szerszám hiányokat, am ik bi­ zonyos kooperációs gondokból szárm aznak, nagyobb szerződési fegyelemmel nyilván meg lehet szü ntetni. Van ennek egy m á­ sik, gyáron belüli oldala is, m á r m in thogy a dolgozók o tt tevé­ kenykednek-e, ahol kell, vagy pedig eleve kevesen vannak bi­ zonyos m unkafolyam atoknál, m ásutt pedig viszonylagos bőség alakul kí. Ez nem kívánatos. E m lítettem példának okáért, hogy a mi üzem einkben az im produktív dolgozóknak az a része, amely m érlegelőkből, raktárosokból, szerszám kiadókból (és az ehhez hasonló körből) tevődik össze, kétszer, két és félszer nagyobb, m int például egy fejlett kapitalista ország üzem ében tapasztal­ juk. Nyilvánvaló, hogy ez fölöslegesen sok, és ebből a létszám ­ ból lehetne átcsoportosítani term elő, produktív m u n k aterü le­ tekre. Van aztán olyan értelm ű veszteségidő is, am elyik a v á ra t­ lan gépi m eghibásodásokból adódik. Ha ezt elfogadjuk m egvál­ tozhatatlan tényként — bá r meggyőződésem, hogy ez egyálta­ lán nem m egváltozhatatlan —, akkor is lehetne szervezettebb javítással, az alkatrészek jobb előkészítésével, a k arb an tartási m ódszerek kedvezőbbé tételével csökkenteni. De az elveszett idő legnagyobb része a dolgozók fluktuációjával függ össze. Ahogy itt a szám okat nézegetjük, a dolgozók 15—20%-a lényegében so­ sem végez produktív m unkát: éppen átm enőben van egyik hely­ lől a m ásikra, vagy éppen betanul. Ezek az időszakok jelentős kieséseket okoznak a hasznos m unkaidőalapból. És ha m ár fluk­ tuációról van szó, elm ondanám , hogy nagyon sok gondot okoz a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakem berek „m ozgása”, ö t év a la tt mi 67 diplom ás m unkavállalót v ettü n k fel, ám időköz ­ ben közülük 36 eltávozott. A felm ondás oka ren d szerin t a la­ kás hiánya volt. Elég figyelem rem éltó tén y ez, m ár csak azért is, m ert az egyre m agasabb m űszaki-technológiai szint elérésé­ hez nagy szükség van diplom ás szakem berekre, s a jelenlegi kö­ rülm ények között éppen nekik nem tu d u n k a letelepedéshez kel­ lő segítséget adni. ― alenrámód, a SKÜ-ben kitennék a „munkásfel­vételábt? H — M inden további nélkül tu d n án k 400—450 em bernek m un­ kahelyet biztosítani. ― eugyazt sem tagadja, hogy ezt a 400-500 embert gyá­ D ron belül is megtalálnák? ― Egy részüket m inden bizonnyal. De a gazdaságos m un­ kaerő-felhasználással évek óta foglalkozunk. A gyári rekonstrukcióval összekötve bizonyos gyártm ánykorszerűsítés, választék­ szűkítés is folyik. Ezáltal m egszüntettünk körülbelül 400 m un­ kahelyet, fölszabadítva vele dolgozókat. A m ásik pedig, hogy ta rt a m echanizálás, gépesítés, autom atizálás. Így egy adott m unkafolyam atban a korábbi létszám nak csak egyharm adára, egynegyedére van szükség. — A korszerűbb technológia korszerűbb tudást igényel. Ugyanakkor Ön egy érdekes jelenségről számolt be, ami — azt hiszem kizárólag az ipari üzemeket sújtja. Nevezetesen, hogy a gyárakból a legképzettebbek mennek el a szolgáltatóiparba, és egyre képzetlenebb, sokszor iskolázatlan munkásokat kény­ telenek alkalmazni az üzemek. — Igen, ez egy elég éles ellentm ondás. Egyik oldalon való­ ban a legm agasabb szintű technikai berendezések, m űszerezett­ ség, autom atizáltság, program vezéreit rendszerek állnak, am e­ lyekhez m agasabb képzettségű dolgozókra van szükség, m ín t am ilyenek tegnap, tegnapelőtt dolgoztak m ég a m unkapadok, term előhelyek m ellett. Másik oldalon viszont az a sajnálatos tény, hogy az a m unkaerő, am ely az ip arba m ost beáram lik — a javítóiparba eltávozottak helyére — képzetlenebb, m int am i­ 3 �vel korábban rendelkeztünk. Talán jellem zésképpen elm ondhat­ nám , hogy a mi 4000 em bert foglalkoztató vállalatunknál m ajd­ hogynem ezren vannak, akik a nyolc általános iskolát nem vé­ gezték el. S közöttük sajnos nem kevés — m integy 140 — a 30 éven aluliak száma, annak ellenére, hogy a vállalatnál kihelye­ zett általános iskolai tagozat m űködik. Évek óta 70 —100-an vesz­ nek részt ebben az oktatásban, de a nyolc általánost el nem vég­ zettek száma nem csökken, hanem inkább kism értékben em el­ kedik. — Hogy ebből aztán milyen gondok kerekednek, arra pél­ da az, ami az Önök dróthúzó üzemében történt. — Igen. Ezelőtt négy-öt évvel még az volt a term észetes, hogy az új dolgozó bejött, és a norm ális m unkafolyam atot el­ látó dróthúzó gépek m ellett m integy 8 hét a la tt m egtanulta a m unkát. Ma viszont o tt tartu n k , hogy a húzógépekből át kellett alak ítan i alacsonyabb húzósebességűre néhányat. Ez 25—30 szá­ zalékos sebességcsökkenést is jelentett. Csak így m ertek ezek az új dolgozók a gépek mellé állni, m ert a norm ális húzási sebes­ séget elviselhetetlenül nagynak ítélték, és így is — teh át egy alacsonyabb húzási sebesség m ellett is — 12—14 hétre növeke­ d ett a betanulási idő. De ez általános problém a, nem csak abban az értelem ben, hogy a kezdő m unkások betanítása nehéz, h a ­ nem olyan értelem ben is, hogy a m egjelenő m agasabb techni­ kai színvonalú berendezések m ellett a meglevő m unkásállo­ m ányt is állandóan képezni kell. M áskülönben feladatát egysze­ rűen nem tu d ja ellátni. — Ön azt mondta, hogy a vállalatoknak már rá kellene döbbeniük arra, hogy aki újonnan lép be a gyárkapun, az nem tud semmit. Ez a frissen végzett szakmunkásokra, ipari tanulókra, szakközépiskolásokra is érvényes? — Elhangzott egy előadás azon az elm életi konferencián, ahol is az egyik ipari szakm unkásképző intézet vezetője azt m ondta, hogy körülbelül tízévenként változik a technológiai színvonal és ezt a m agasabb szintet kellene a gyakorlati o k ta­ tásban és az elm életi felkészítésben érvényesíteni. És azt is m ondta, hogy sajnos, m ire az ennek m egfelelő tankönyvek el­ készülnek. „ keresztülm ennek” a különböző fórum okon és a gyerekek kezébe kerülnek, addig a tízéves ciklusnak m ár a na­ gyobbik része eltelik. Alig van egy-két év, am ikor a technikai színvonallal harm onizáló, hasznosítható ism ereteket tanulnak a gyerekek. A z u tán u k iskolába k erülők m ár egy alacsonyabb technikai szintet ism ernek meg, és szem betalálják m agukat a gyakorlatban egy m agasabb színvonallal, bonyolultabb re n d ­ szerekkel. am inek az ellátására m ár nem képesek. Tehát (itt m e­ gyünk vissza az alapgondolathoz) általában kevés az a tudás, am it ak ár a szakm unkás, akár — nyugodtan m ondhatjuk — a főiskolát vagy egyetem et végzett m unkavállaló m agával hoz. És ezért van, hogy a rendszeres és folyam atos képzés is a vál­ lalatok gondja lett. Mi például évente m integy 1300 em bert ké­ pezünk ki. — Ö n eg y m á s ik v o n a tk o z á s b a n is e lé g e d e tle n — f ők é n t a sz a k k ö z é p isk o lá k b ó l é rk e z ő k k e l. N e v e z e te se n : m e rth o g y in k á b b az iro d á k a t, m in t az ü z e m c s a rn o k o k a t v á la s z tjá k . — Ez az iskolai form a tulajdonképpen nem is szakem bere­ ket, nem is hum án felkészültségű, általános m űveltséggel re n ­ delkező em bereket bocsát ki. A lapot a szakközépiskola a rra ad ­ hat, hogy az ott frissen végzett fiatal, m agát továbbképezve, jó szakm unkássá váljék. De a közfelfogásban nem ez jelentkezik, hanem az, hogy ő érettségizett, középiskolai végzettséggel ren ­ delkezik. Igy tehát, am ikor m unkát vállal, elsősorban íróasztal m elletti m unkát szeretne. Ez azért is szembeötlő, m ert a kerese­ ti viszonyokban egy értékes, jó m unkás (csak a különbség érzé­ kelésére mondom) m integy 5000 forin to t kereshet (például n á ­ lunk a hideghengerm űben, ahol m űszerezett, kom oly érték ű be­ rendezéseket kezelhet fizikai erő nélkül), szemben egy általá­ nos adm inisztrációs, vagy egy m űszaki szerkesztésben dolgozó 2000 forintos fizetésével. De itt, ezen a helyen egy m űszak van, lehet fehér ingben, vasalt nadrágban járni, a m ásik helyen vi­ szont három m űszak van, és bizony fel kell húzni a kék m un­ k aruhát, és h á t egy kicsit olajos is lesz az em ber keze. — A két és félszeres fizetés nem csábít? — Ez nem olyan vonzó körülm ény, am i m iatt a fiatalok nagy része vállalná a m agasan kvalifikált fizikai m unkát. De. hogy m egint egy, a konferencián elhangzott példára hivatkoz­ zak: az Országos T ervhivatal egyik osztályvezetője m ondta, hogy 1976-ban — az adm inisztratív létszám korlátozás bevezeté­ sekor — az országban m integy tizenötezer m unkaképes leány hirtelen „e ltű n t”. K iderült, hogy inkább otthon m aradnak, sem ­ m int hogy nekik nem tetsző m unkát vállaljanak, ha m égoly jól is fizetik azt. Ezek term észetesen nem m ind szákközépiskolát végzett leányok voltak, csak azért em lítettem őket, m ert visel­ kedésük igen jellem ző és szemléletes. — M a g y a ro rsz á g o n é v tiz e d e lé te z ik „ ro b o tp ro g ra m ”, kész te rv e k k e l és s o r o z a tg y á rtá s ra is a lk a lm a s ü z e m e k k e l. E zek az ip a r i ro b o to k és ú g y n e v e z e tt p ó tló la g o s a u to m a tik á k a lk a lm a ­ sa k az é lő m u n k a h e ly e tte s íté s é re , és n em is k e rü ln e k o ly a n so k b a . A m u n k a e r ő h iá n y m é rté k é h e z k é p e s t m ég is ig e n la s s a n te r je d n e k . M ib en lá t ja Ö n e n n e k az o k á t? — M egítélésem szerint ezek az ipari robotok ott alkalm az­ hatók jól és hasznosan, ahol az autom atikus beállítás révén nagy sorozatú gyártást lehet huzam osabb időn keresztül fen n ­ tartani. De sajnos talán az egész m agyar ip arra az a jellemző, hogy nagyon sokféle term éket, kis sorozatokban gyártunk. Ki­ csi a tipizáltság foka, sokfajta alkatrészt használunk, és ez azt eredm ényezi, hogy a gépeket, berendezéseket igen g yakran kell m ás és m ás profilra átállítani. Ez az átállítás korlátozza az auto­ m atikák használhatóságát. — És e b b e n n e m le h e tn e e lő b b re lé p n i? M á r a g a z d á lk o ­ d á s m e g s z e rv e z é se k o r a n a g y o b b s o ro z a to k ra tö r e k e d n i? P ia c n in c s r á ? G y á ra k k ö z ö tti eg y ezség k é rd é s e ez? M in m ú lik v é ­ g ü l is? — M egítélésem szerint leginkább m unkam egosztás kérdé­ se. Egészségesebb m unkam egosztásra kellene törekedni itthon is, de főleg a KGST keretében, a szomszédos szocialista orszá­ gokkal. Ebben én nem látok elég erőteljes előrehaladást. T öbb­ ször beszélgettünk m ár erről a kohászati berkekben és be­ szélgettek az ágazati irányításunkban is. Erősödik az a felfogás, hogy csak ezáltal tu d n án k nagyobb teljesítm énynövelést elérni. Az egészségesebb m unkam egosztás jav ítan á a gépidő-kihaszná­ lást, az ipari robotok alkalm azásának, vagy egyéb autom atikus rendszerek beállításának lehetőségét növelné, és ezzel term észe­ tesen felszabadíthatna m a még lekötött m unkaerőt. De az o r­ szágok. vagy vállalatok közötti jobb együttm űködés m egterem ­ tődéséig is van még tennivaló — a gyárkapun belül is — éppen elég. Feuer András 4 �A „tűpénztől” napjainkig „ Óh , t e l s z a b a d u l ó n ő i k e z e k , k ib ú v ó k v é g re a n y á lla l s o d o rt fo n á l ra b s z íja ib ó l, a k ö tő tű k v illá m ló c s u k ló b i lin c s e ib ő l, a z író g é p e k v itu s tá n c -d ü h é b ő l — s ím o g a tá s ra h o m o ru ló te n y e re k , r á n g ó s z á j s a r k a t , s z e m h é j- id e g e t, csecsem ő a jk a t c s itít ó u jjb ö g y e k , k e z e k , s z e m n y itó , s z e m - l e z á r ó k , m e n n y i v á r te n n iv a ló m é g r e á to k .” (I lly é s G y u la : A z o r s ó k ü r ü g y é n ) T ű nékeny pillan at: a kezek lazán ösz­ szekulcsol'va, elernyedve b ú jn ak m eg a kö­ tényben. G azdájuk közben a bütyök re ­ gényét m ondja el — önsajnáltatás helyett fel-felcsillanó hum orral, a sokat m egélt em ber m élyről fakadó derűjével. A nyo­ m orúság m ögött a helytállni tudás öröme is kirajzolódik, így, m iközben pereg a szó B. néni szájáról — ebben is szinte v er­ hetetlen —, kisim ulnak a ráncok. — Tizenkét éves korom tól dolgozom ko­ m olyabban. M ár gyereklányként/ m egta­ n ultam k en y eret sütni, libát töm ni, tehe­ n et fejn i: nem m arad h attam ki a mezei m unkából sem, délben pedig velem hor­ d atták az ebédet a határba, m ellécsapva m ég egy ötliteres vizeskorsót... Hogy is m ondjam : idegen kenyéren, vagy a m a­ gam kenyerén nőttem fel? — a szüleim m eghaltak, egy parasztnál nevelkedtem . A h a t osztályt k ijártam , de bárm ennyire is szerettem volna, a legm erészebb ál­ m om ban sem gondolhattam tanulásra. He­ ly ette m ásféle tanulóévek jö tte k : ha a p arasztnál véget ért a kukoricakapálás, el­ m ehettem egyelni az urasági földre. Alig fu to tt el p ár hét, beköszöntött az aratás — k ét férfiem ber u tá n szedtem a m arkot. Győztem a m unkát. Nem dicsekvésből mondom, de m indig híres voltam a fürge­ ségemről, kitartásom ról. N éha tá n jobb le tt volna e ltitk o ln i... De hogy ne k an y aro d jak el nagyon m esszire: já rta m én szőlőt kötözni is. H a­ rangszókor, négy órakor m ár a falu szé­ lén voltunk — m ire a nap felkelt, ki kel­ lett érni, m ert aki később jött, annak nem adtak m unkát. 1932-ben férjhez m entem , aztán m ár csak a kulákhoz jártu n k , h a r­ m adost vállaltam : a férjem et többször is egy-két h ó n ap ra elvitték katonának, ép­ pen a legnagyobb dologidőben. A felsza­ badulás után, ’46-ban öt hold ju tta to tt földet k aptam az öt gyerek után. Az em ­ berem csak 48-ban jö tt végleg vissza — addig m agam nak kellett boldogulni, a gye­ rek ek et eltartan i, a szántatás fejében ka­ pálni járni. 1950-ig ta rt h á t az én m un­ kaviszony nélküli életem. Igaz, megszül­ tem, és erőm ből telhetően nevelgettem h a t gyereket, am i nem m ent m unka nélkül — akkor lép tü n k be a téeszcsébe. No, az egy külön fe je z e t... A harangszótól napnyugtáig végzett m unka és a „tűpénz”, az apától, férjtől piperére, öltözködésre k ap o tt pénz pers­ pektívái u tá n a felszabadulást követően számos pálya nyílt m eg a nők előtt. P e r­ sze, hosszú folyam at volt ez az „ átállás”, buktatókkal, m egugrásokkal teli. Nógrád m egyében a nők foglalkoztatottsága leg­ dinam ikusabban 1970-től, a nőpolitikái határozat m egjelenésétől fejlődött. A kkor a m unkaképes korú nők 39 százaléka dol­ gozott — m a m ár 71 százalék. A közben eltelt időszakban — ezekre az évekre esett a bányászat gazdasági szerepének csökkenése — kisebb lett egyes családok jövedelme, ezért sok nő k erü lt a h áztar­ tásból az üzemekbe. Volt is erre lehető­ ségük, hiszen számos gazdaságpolitikai in­ tézkedés, üzem fejlesztés és -létesítés se­ gítette ezt. Ja v u lt a nők arán y a a hagyo­ mányos, régi nagyüzem ekben, ekkoriban telepítették a jánosaknai, a balassagyar­ m ati. a pásztói könnyűipari gyáregysége­ ket, az ipari szövetkezetek is létrehoztak jó néhány nőket foglalkoztató telepet. Több, m int hatezer nő talá lt m u n k át — a fog­ lalkoztatottak 49,5 százaléka m a m ár a „gyengébb nem ” soraiból k erül ki. V an­ nak pályák — az országos tapasztalatok­ kal m egegyezően —, m elyeken N ógrád m egyében 75—78 százalékban nők dolgoz­ nak (elnőiesedett például a kereskedő-, a pedagógus-, az orvosi pálya). M eghárom ­ szorozódott a női újítók száma (77-ben 167-en voltak), Kiváló dolgozó k itü n tetést 838-an k ap tak m egyénkben. Sokáig élő gond lesz m ég a szakképzettséggel rendel­ kezők kis aránya, am in változtatni egy­ szerre politikai és gazdasági feladat. (He­ lyenként a hibás vezetői szemlélet, sok esetben alacsonyabb szakm ai képzettsé­ gük és a családi okokra való hivatkozás akadályozza, hogy a vezetésből is ará­ nyuknak m egfelelően vegyék ki részüket.) K ora: 36 év. Beosztása: laborvezető m érnök, em ellett egy nagy gyár egyik osztályának vezetője. K ét gyerm eke van. kohóm érnöki diplom ája m ellé m érnökta n á rit is szerzett. És egy kellem es rá ­ adás: jó kedélyű, csinos nő D.-né. Nem túlzás m indezek ellenére, hogy a nők m érnöki hivatásának árnyoldalairól szól?... — Elfogadnak vezetőnek, nem restellik férfikollégáim sem, hogy hozzám jöjjenek m egvitatni egy-egy problém át. De így lenne-e, h a valóban a szakm ában dolgoz­ nék, azaz öntödei vezető szakem berként ta ­ lálkoznának v elem ? ... Az a szemlélet, hogy képzettség ide vagy oda, „csak nő”, m ég nem a m últé. És am i a legfurcsább: gy ak ran mi m agunk is így vélekedünk... Vagy ez nem is olyan különös? A veze­ téssel nagy felelősség já r együtt: m ás csak húsz-harm inc em bert vagy m űszaki­ lag képzett m u n k atársa k at irányítani, m int egy sok száz fő t foglalkoztató term elő­ üzem élén állni. Tisztában vagyok vele, nincs úgynevezett „pótolhatatlan em ber”, de mégis m ás dolog a közvetlen term elésirányításból kiesni egy-két hétre a gyere­ kek betegsége m iatt, m in t például a fej­ lesztési osztályon. Ez így, persze, eléggé önáltatásszag ú .. Rengeteg bennünk a fé­ lelem : m egálljuk-e a helyünket nő lé­ tünkre, hallgatnak-e ránk. Ambíció dol­ gában előbbre kell lépnünk, az biztos! Nem régiben, az ifjúsági parlam en t idején m egdöbbentett egy ad a t: a 30 éven aluli nők között nálunk m indössze két szakm un­ kás van, egyetem et h árm an végeztek. A középszintű vezetésben levő nők átlago­ san jóval idősebbek a férfiak n ál: ha m ár a gyerekek nagyobbacskák, ak k o r m ernek vállalkozni ilyen feladatra. — Ön hogyan tu d ta egyeztetni az anyai hiv atást a m érnökivel? — Most m ár tíz-, illetve ötéves a két gyerek. A nagyobbik öthónapos kora után, a kisebbik nyolchónapos korban bölcsődébe került. Ezen a pályán nem engedheti m eg m agának az em ber a hosz­ szabb kiesést: a technikában ezernyi vál­ tozás van, a m inőségi fejlesztési feladatok, a folyam at ism eretét is m egkövetelik. — És a k utatás? — Van alkalm am rá — a lem ezek pik­ kelyeződésének problém ájával két éve foglalkozunk aktívan. K onferenciákra, ankétokra éppúgy eljutok, m in t a férfi­ kollégák. T agja vagyok a MTESZ egyik szakosztályának, nyelvtanfolyam ra járok, TIT-előadásokat vállalok, tan íto k a tech­ nikusm inősítőn, van n ak feladataim a pártban, a KISZ-esek körébén. A férjem hasonlóan elfoglalt em ber. A két gyerek, a lakás, a havi egy-két kiküldetés — m indezek u tán nem ju t időm arra, hogy tudom ányos szintű k u ta tá st végezzek, eb­ ből dolgozatot is írjak. Bevallom, ez az am bíció nem is nagyon k ín o z ... — Siker és kudarc nem a nem ünkön m úlik — a m unkában egyáltalán nem ér­ zem hátrányos helyzetűnek m agam azért, m ert nő vagyok. Sőt igen gyakran e l ő n y . . . Ez nagyon term észetes dolog i s : ha egy tervvel elm egyek a m űhelybe, kedvesen fogadnak, nem m ondják, hogy ezt lehetetlen m egcsinálni: üveges vagyok én is, m egtanultam , m it lehet, m it nem. Tizenöt éve vagyok én itt, ebben a g y ár­ ban, a közösség tag ján ak érzem m agam . — Milyen pálya az üvegtervezőé — fér­ fiak, vagy nők van n ak többségben? — Tapasztaltam , sokan hiszik azt, ezen a területen ritk a a női iparm űvész. Pe­ dig talán az üvegáruk finom ságából és abból, hogy a term ék ek a h áz ta rtást szol­ gálják ki, logikusan következne, mi va­ gyunk többen. Az ország üveggyárainak 40 tervezőjének csak negyede férfi. — Az ízlés terén nincsenek harcaid, összeütközéseid. Eddigi kiállításaidon a m odern vonalak uralkodtak. — Több szem pontot kell figyelem be venni egyszerre. Ha bent vagyunk a m ű­ helyben és m intázunk, nincs olyan, hogy kigúnyolnának valam iért, am it túlságo­ san újnak, m erésznek találnak. Inkább hallgatnak róla, vagy m inden sértés nél­ kül annyit m ondanak: no, ez egy új ö t­ l e t . . . Volt m ár, hogy m agam csináltam meg a dróthálót, am ibe az üveget fú jták — a nagy m éretű padlóváza készen m ár sokaknak tetszett. — Látom az asztalodon a sok telexcsíkot: ide ezt, oda azt kell m inél sürgő­ 5 �sebben lerajzolni, a m egrendelők nem szeretnek várni, és gondolom, a prém ium is ugrik. Ez nem okoz problém át számod­ ra? Zs. kesernyés mosolya sokféleképpen értelm ezhető, de egyértelm űvé teszi. — Őszintén m ondtam , hogy elégedett vagyok, szeretek itt dolgozni, nem érzem h átrá n y át nővoltom nak. De még nincs családom, gyerekem — ha bent kell m a­ radni valam i m iatt késő délutánig, senki sem „sir u tán am ”. A prém ium ról meg annyit, hogy olyan nincs. Van a három és fél ezer fo rint fizetésem . A nem töm eggyártásra szánt terveim ből kisebb szériát kihozni, értékesíteni meg csak akkor tu ­ dok m ajd, ha tag ja leszek a Képzőm űvé­ szeti A lapnak. Aki Iparm űvészeti Főis­ kolát végzett, an nak szinte ingyen adják a „belépőt”. Nekem ez hiányzik — bár úgy érzem , egyet és m ást m ár letettem az asztalra. No, de az m egint nem „nő­ kérdés” . . . Ha továbbra is jó m arad a házasság, ha a két gyerek közül legalább az egyik a szülőknél m arad a házasságkötés után, ha nem éppen a lánykori barátnők „hoz­ zák össze” a p letykát a férjéről — talán még ma is háztartásbeli lenne V.-né. Túl sok volt a „h a” ebben a hétköznapi tö r­ ténetben. A csendesnek, zárkózottnak is­ m ert asszony, sokáig em legetett félté­ kenysági kirobbanása után, végképp be­ zárkózhatott, elm agányosodhatott volna... De nem ez történt. 45 éves kora ellenére m erte vállalni a 180 fokos fordulatot, ad­ digi életének m egváltoztatását, m unkába állt. A betanító tanfolyam on k itű n t gyors „kapcsolásával”, ügyes kezével. B ár a fa­ lujából csak ketten dolgoztak az üzem­ ben, sikerült gyorsan beilleszkedni, tá r ­ sakat találni. Valahogy helyrebillent a személyiségmérlege: nem volt m ár any­ nyira „favágás" az otthoni m unka sem. Hol viccesen, hol gúnyosan, sűrűn em le­ getjük a m unka jótékony hatását. A n­ nak ellenére, hogy nem ritk a a m unkába m enekvés, a családon belüli kishitűség el­ lensúlyozása a sokszor túlzásba vitt el­ foglaltságokkal, férfiaknál és nőknél egy­ arán t valóban segíthet helyrerázódni, ha feladatokat lát az ember. F érje jól kereső bányász. R .-nének a házuk felépüléséhez „m indössze” annyi köze van, hogy csirkét, kacsát, nyulat, disznót ta rto tta k otthon, szép k ertjük volt, s a m unka oroszlánrésze az övé, a háztartásbelié — ugyan m inek vállalt vol­ na m unkát? Igaz, első időben óvoda sem volt a faluban, bár a közeli nagyközség­ be bejáró m unkásnők édesanyjukat, vagy anyósukat m ár akkor is „beszervezték” a gyerekek m e llé . . . De „akinek ilyen jól megy, m inek kódorogjon a felesége?” — hangoztatta a férj és az anyós. A gyerek harm onikus, biztató érte lm i fejlődése is csak azt igazolta: az asszonynak, ha te­ heti, otthon a helye, nevelje a gyereket. A m ásodik csemete nagyrészt az asszo­ 6 nyi rafinériának köszönhető: ő ak arta olyan nagyon, m ert félt a fiú továbbta­ nulása m iatti egyedülléttől. Aztán a kis­ lány m egszületése kissé felborította az eddig szilárdnak h itt családi törvényeket. 35 éves kism am aként elkezdte irigyelni a m unkába eljáró nőket. Igaz, nem nagy a kereset, de jó lehetőség az önálló m u n ­ kára, bizonyos függetlenséget és a ha­ sonló gondokkal küszködő asszonyok kö­ zösségét n y ú jtja a bedolgozás. M inek po­ rosodjon a varrógép kihasználatlanul az előszobában, am ikor em ellett a m unka m ellet t a csecsemőt is el lehet látni? Ma m ár talán a férjuram is m egérti, m ire jó ez a „divatozás” . . . — Szerencsére, nem nekem , hanem a férjem nek csörög az óra reggel ötkor. Megfőzi a kávét, közben elkészül, behoz­ za nekem is. A reggelit elkészíti m agá­ nak, és m egkávézunk, u tán a indul m un­ kába. Ekkor kezdődik szám om ra az úgy­ nevezett m ásodik m űszak első fele. Vé­ gigtakarítok, a gyerekszobát utoljára, m ert alszik még a két srác. Elég sűrű program ilyenkor a vasalás is: szeretem , ha a fiún a trikótól a köpenyig m inden friss. Ő tízéves, a kislány nyolchónapos — előkészítem hárm unk reggelijét. Köz­ ben m indig m egérkezik anyu, ő átveszi a kisebbiket. Ezalatt ju t idő m agam ra: zu­ hanyozás, kozm etika, frizuraigazítás. A fiam m al együtt indulunk az iskolába — ugyanis tan ár vagyok. Délben hazaviszem az ebédet a napköziből, m egebédelünk, ellátom a kicsit. D élután korrepetálás, szakkör, egyéb társadalm i m unkák jön­ nek. H árom kor érkezik a férjem , átveszi anyutól a kislányt. Nekem m arad a mo­ sás, m osogatás és persze, m ihelyst ezek­ kel végzek, vissza kell venni a gyere­ ket. . . Fürdetés, vacsorakészítés, aztán m arad egy-két óra szabad időm. Apropó, vannak még a dolgozatok — szerencsétlen szakpárosításom van ebből a szem pont­ ból. . . És valam ikor nevelni kell a saját gyerekeim et is. — Azt hiszem, csak egy nő lehet olyan bolond, hogy term észetesnek veszi a leg­ hátrányosabb m unkaelosztást is. . . Sok családnál a férj ingázó, a feleség hely­ ben vagy közelben dolgozik. No, ez n á ­ lunk nem így van. Igaz, m unkaidőm nem teljesen kötött, a vekker öttől fél hétig naponként m ásképp csörög. Tény az, hogy én kelek fel, teát, kávét főzök. U tána fel­ készítem a fiúcskát a bölcsődébe, de ha nagyon hajnali még az időpont, odabúj­ hat egy-két ó rára az ap ja mellé, akkor csak a ruhákkal van gondom. D élután 4—5 között érek haza. H iába közeledek a harm inchoz, nem tudom kihagyni, hogy lefektetésig, am ennyit csak lehet, ne játsz­ szak a gyerekkel. Ezért a tévé elé csak ritk án ülök, a fennm aradó idő a h áz ta r­ tásé. Tudom, ez csak addig van így. amíg a gyerek ilyen kicsi és aranyos, de azért elgondolkoztat néha, hogy milyen kevés idő ju t saját m agam ra. Hogy közben hol a férjem ? — Itt-o tt ő is segít, de csak passzióból. Csak a fizetésért végzett m un­ kában van egyenjogúság! Kedves barátnőm ! E ltelt — eddig úgy érzem, nem „k itelt” — egy esztendőm lengyel kenyéren. M int em ber, m ár nem vagyok csudabogár — ez egyre javuló nyelvtudásom nak is köszönhető —, van néhány barátunk, a férjem összehozott egy-két közgazdásszal, köztük n ő társak ­ kal is. De m int asszony, különös szerzet­ �nek szám íthatok. O tthonról (nem tudom még m ásképp m o n d a n i. . . ) kapott szol­ gálati útlevelem , m elyet a m agyarországi konzultációk idején meg kell m ajd hosz­ szabbítani, a budapesti kom oly” csekk­ könyvem (arra fu t be a havi gyerm ek­ gondozási segély,..) , a lassan készülgetó doktorim , a lassan megmozduló második gyerek — m indez együtt kissé szokatlan A férjem unokanővére havi kétezer zlo­ ty t fizet egy m agánbölcsődében (a fizeté­ se alig több, m int három ezer), m ert m in­ denáron vissza ak a rt m enni dolgozni —, de több olyan diplom ás nőről hallottam , aki a fiók m élyére dugta az oklevelét. A nyagilag segit m inket, hogy közösen fordításokat vállalunk a lengyel—m agyar barátság és házasság jegyében, oda-visz­ sza. No, és a doktorim : azt m ondták itt­ hon, hogy b ár elég kom oly a m agyar anyagom , jobb lenne összehasonlító elem ­ zést végezni. Ezzel egy kicsit igyekeznem kell, hiszen m ég egy gyerek mellől is ne­ hezen tudok elszabadulni, h át még, ha m egjön a m áso d ik !. . . A napokban eszem­ be ju to tt valam i — itt nem m ondhatom el senkinek, ezért m egírom neked. Felrém ­ lettek előttem egyetem ista nézeteim a gyesről — tudod, kérdőíveket töltettem ki, sokfelé, sokféle családnál járta m a nagy B udapesten. M inek sajn áltatják m a­ g u k at? M inden csak a nő személyén, egyéniségén m úlik. Ha akarja, ki tudja tölteni értelm es m unkával, nyelvtanulás­ sal, önképzéssel, olvasással az időt; aki unatkozik és boldogtalan, az m egérdem li. No, eljött a személyes bizonyítás ideje! Bevallom, rosszabbul megy, m int v ár­ tam . . . — az, hogy nem szakadtam el a kutatástól, néha a gyerek rovására megy. Pedig sokat kellene vele beszélgetni, hogy term észetes életelem e legyen a kétnyel­ vűség. Sokszor elszégyellem m agam , am i­ kor verem az írógépet, és odatotyog, néz t ág ranyilt szemekkel — akkor p ár óra csak az övé, a m unka nem szalad el. Be­ ism erem , korábban naiv voltam — ez va­ lóban egyfajta tudathasadás: m ost tudunk legtöbbet elérni a m unkánkban, h iv atá­ sunkban, bizonyítani, a nők nem gyen­ gébbek ész dolgában, ügyességben, szor­ galom ban. . . De m ikor jöjjenek a gyere­ kek?! A nnyira „hiperm odern”, túlem an­ cipált nőszemély m eg nem vagyok, hogy gyerek nélkül el tudnám képzelni az éle­ tünket. Szerencsére egyform án gondolko­ dunk, és b ár túlzásba nem viszi, am it tud. segít a férjem . Közép- és hosszú táv ú tervekkel a közgazdaságtanban eleget foglalkozom — n á ­ lam ilyenek „házi haszn álatra” nem szü­ lettek. De. . . elképzelhető, hogy a fé r­ jem cége m egbízásából p ár év m úlva h a ­ zam együnk. Ha nem ? Ijedős nem vagyok, hiszem, hogy m egtalálom itt is a helyem . — Több m int tíz évig tulajdonképpen csak dolgozni kellett a téeszben; m egm u­ ta tn i azoknak, akik nem h itte k a szövet­ kezetben, hogy ezt az u ta t kell járni. Volt olyan, hogy napi négy fo rin tért kapáltuk végig a napot. Sokan csak kihasználták a „közös vagyont” — am ire lehetett, rá te t­ ték a kezüket. Néha erőszakosnak, ügyes­ kedőnek kellett lenni, hogy a m u n kánkért Van egy különbuszom A h aran g láb felől léptek zaját hozza a h ajn ali szél. A Kos­ su th u tcán ak visszakopog a Petőfi, a főutca pedig csak egy ne­ szező csoszogással felel. M int egy jelre, a lépések zaja egyszer­ re ül el a félig zárt autóbuszváróban. A hirtelen csendhez órát lehetne igazítani; pontosan fél öt van. A koránkelők keveset beszélnek. A kézfogásokat elm orm olt „Jó reggelt!” kíséri, erőtlen az álm osan kötözködő hang is; „Jó annak, aki ebben a cudar időben m ég ágyban lehet.” Az em be­ rek szélárnyékba húzódnak, itt-o tt cigaretta parázslik. Nem dob­ já k a földre ak k o r sem, am ikor a faluvégről b efut az öreg Ik a­ rus. M u n k ásjárat ez, a bagót eltiltani sem lehetne, h am u tartó ­ n ak m eg úgyis o tt van a padlón az olajos rács. Csak oda kell pöckölni a csikket. „M ehetek, Osz bácsi? — kérdezem a pilótát. — Elvinne P estre?” Illendőségből csupán, hiszen egy h éten egyszer, m indig pénteken, odaállok mellé, m egvárva, hogy elfoglalják helyüket az ecsegi és a csécsei m unkások is. Nem m ondta senki, de tu ­ dom, hogy csak azu tán ülhetek le, itt m inden helynek gazdája van. A zért a rra m ég nem volt példa, hogy B udapestig álltam volna. M ost is azzal b iztat a „kocsiparancsnok” : „Menj B. m el­ lé, a szom szédja m a nem jön, vágja a hízót”. Jobbágyinál m ár a fél autóbusz horkol, én m eg B .-t hallgatom . „A bányától jö ttem el, m ár több m int tíz éve, azóta járok Pestre. Nem a pénz m iatt, az m egvolt, de összeszaladt körülöt­ tem a baj. V isszatettek csillésnek, m erthogy nem volt semmi iskolám . A ztán m eg számon k értek ra jta m egy csomó acéltám ot. H ajto ttu n k , m in t a veszettek, a góré állandóan üvöltözött, hogy kap ju n k is valam it. P éldául a m ákföld esete. A kkor m ár írták a m unkaegységet — ez a jobb m unkák közé tartozott. Sé­ relm esnek láttu k m i, alapító tagok, hogy ebből nem kapunk részt. Brigádvezető voltam , kim entünk az asszonyokkal h aj­ nal három kor. Fogtunk egy jó darabot, erős tem póval. M ire kijöttek azok, ak ik ­ nek odaadták a m unkát, m ár nem tu d ták „visszacsinálni” a tén y t: ki k ellett írn i az egységet. N yugdíjas úgy lettem , hogy 18 év négy hónap u tán az egészségügyi vizsgálaton azt m ondták, csak egészen könnyű m unkát vállalhatok a csúnyán elgöbösödött ízü le­ teim m el. Ilyen nem volt akkoriban — igy százalékoltak le. K ezdetben 460 forintot kaptam , am ikor a faluban a szociális se­ gély 480 fo rin t v o l t. . . Nem szám ított, hogy m indig azt csináltam , am it kellett, am it m ás nem végzett el — vasárnap a párttaggyűlésről jövet behívtak m egfejni a teheneket, m ert o tt álltak egész nap duzzadó tőggyel, 12—14 ó rák at kapáltunk, egyeltünk a k ö zö sb en . . . A h at gyerek közül három lány. A legidősebb volt a legértelm esebb, de kicsit úgy já rt, m int én — b ár többet tan u lt, olvasott, levele­ zőn m ajdnem elvégezte a gim názium ot, volt könyvelő, m ost raktárvezető. A m un­ kahelyén a családban jö tt egy-két prob­ lém a, azért m arad t ki harm adikban, de m ost jól élnek. A m ásik kettő főiskolát, egyetem et végzett, a legkisebb m ár n ap ­ palin, gim názium ban tanít. Ö rülök annak, hogy a m unkától egyik sem ijed m e g . . . G. Kiss Magdolna „em berek, m i a jóistennek vesződnek azzal a védőráccsal, p a ­ kolják anélkül, és vigyék, nem érü n k rá gatyázni.” Trógerol­ tu k hát, és v ittü k rács nélkül, am íg egyszer le nem zú dult a rakom ány. A tisztelt főnök u ra k persze nem győztek m osakodni, aztán m eg rongyosra tép ték a p o fáju k at a szám onkérésben, m indent rám a k a rta k kenni. Ez volt h á t az oka, a visszam inő­ sítés, m eg a baleset. Job b n ak láttam idejében lelépni, vagy úgy is m ondhatnám , hogy m egszöktem a nagyobb balhé elől. Az első évben öt vagy h at helyen dolgoztam, nem is tu ­ dom m ár pontosan. Meg sem m elegedtünk az egyik helyen, m áris o tt volt az állásszerző, hogy, „no, em berek, szedjék a b etyárbútort, találtam m aguknak jobb h ely et!” M entünk mi, persze, hogy m en tü n k — az egész brigád eg y ü tt! — a nagyobb pénzért. Igaz, hogy m indig átvert, m ert a b eígért em elést soha nem k ap tu k meg, de valam ivel az új helyen m égiscsak többet fizettek. A mi em berünk aztán lebukott. A bíróságon tu d tu k m eg — m erthogy oda is kellett járn i, a M arkóba —, hogy a fejpénzért ráncigáit bennünket egyik vállalattól a m ásikhoz. Volt ezekből akkoriban sokféle. M ások az állom ásokon kötötték az üzletet, de a m i em berünk nagym enő volt, b ejö tt a m u n k a­ helyre, o tt lobogtatta az új szerződést, v itte az egész brigádot odébb egy házzal. Á llítólag több száz k u n csaftja volt. Azóta — a pertől szám ítva — m ost vagyok a m ásodik he­ lyen. Igaz, hogy télen én otthon sosem látom a napfelkeltét, nem szám ítva a hétvégeket, de m it tegyen az em ber? A pén­ zért és főleg a nagyobb pénzért felkelünk hajn alb an , és elm e­ gyünk P estre.” A zt m ondja a pásztói állom ásfőnök: „Nem látlak m ostaná­ ban utazni. Nem jársz sehová?” „V an egy különbuszom , egy céljáratom . Nem tudtok ti azzal k o n k u rráln i — válaszoltam neki. 7 �— Az első három falu u tán nem áll meg sehol, gyors és főleg m egbízható. A felére zsugorodott utazási idő azonban nem az egye­ düli előny. Valahol, valaki m ellett m indig van egy üres hely...” „A családdal vacsorázom, velük fekszem, m ellettük alszom é s ... jóval előbb ébredek, m in t ők. De megéri. Látom, hogy mi van otthon, a szállón m eg — két évig lak tam o tt — állan­ dóan a g utaütés kerülgetett. Nemcsak az volt a baj, hogy a keresetem eg y harm adát visszahordtam , nem tu d tam én o tt egy­ általán megszokni. M unka u tá n a sok savanyú pofa csak bám ult ki az ablakon, ebbe bele lehet hülyülni. Így meg, hogy haza­ járok, este kiszaladok a hegyre — nyáron még a rra is van idő — b erántok egy darabka szőlőt, vágok valam i zöldet a nyúlnak. O tt m eg csak lestem a m indenféle em bert. Sok m ég ételt sem váltott, úgy éltek, m int a cigányok. A szállón tu dtam m eg pél­ dául, hogy L.-en nem divat a táska. H étfőn jö ttek egy elkötött zsákkal, egyik felében a krum pli, a m ásikban a hazai kenyér. Ezen éltek egy hétig, és így csinálták m ár vagy tizenöt éve. M ikor is h ag y tam abba? 1960-tól h ét évig voltam a Nógrádi Szénbányáknál, ezek u tán következett a k é t év cigányélet, Pes­ ten. Azóta lehet naponta bejárni, akkor kap tu n k egy buszt. Azaz dehogyis autóbuszt, egy ponyvával letak a r ZIL-t. Tudja, uram , m it jelen tett ez? Mi m agunk b ütyköltünk a platóra ülé­ seket, k ap tu n k fejen k ént három pokrócot, azokat tek ertü k a tes­ tü n k re. Mikoris, n o ... pontosan m egm ondom : 1969. szeptem be­ rétől 1970. ja n u á r 7-ig já rtu n k ezzel a ZIL-lel m indennap Pestre. Emlékszem én nagyon jól, a libegőt építettük akkor. A János-hegyen huszonöt centis hó volt, mi m eg m inden este felkapaszkodtunk a platóra. M ert a család nagy úr. H azajönni meg jó. É rti ezt m aga? Ahogy m egkaptuk azt a rohadt ZIL-t, o tt­ hagytuk a szállót — pedig aki akarta, annak olyan helye leh e­ te tt ott, hogy az anyja hasában se jobb —, és szaladtunk fa ­ gyoskodni. A m ikor hazaértünk, úgy kecm eregtünk le a platóról, m in t a csúzos öregasszonyok, m eggörnyedve. Jó időbe telt, amíg ki tu d tu k egyenesíteni a derekunkat. Elhiszi, hogy néha csak vacsorázni jö ttü n k haza? Sürgős volt a m unka, h ajto ttu n k , m int a hülyék, sokszor m ég sötétben is dolgoztunk. Term észetesen nem ingyen, azt m ondani sem kell. E lőfordult — bizony nem is egyszer —, hogy este tizenegy, negyed tizenkettő volt, am ikor a családra nyitottam az ajtót. M egnéztem a gyerekeket, h arap tam valam it, szundítottam egy sort, aztán m ár fo rd u lt is velünk a ZIL. Betonozni. M ert am ióta P estre járu n k , mi m indig csak be­ tonozunk. Sokat gondolkodtam m á r rajta, talán nincs is a vi­ lágon annyi beton, m int am ennyit m i m á r elkentünk. Lehet, hogy csak álm odom ezt a rengeteg betont? Egyszer egy h atal­ m as placcot készítettünk, ha jól emlékszem, valahol Budaörsön, elférne ra jta ak á r három -négy falu is. Reggel, am ikor oda­ értünk, m ár annyi volt a betonkupac, hogy nem lehetett a sok halom tól látni. Nekiestünk, m int bolond az anyjának, de az a sok gép — az a sok ro h ad t nagy gép! — csak úgy szórta az anyagot.” Gödöllőn járu n k , J. nem szól többet egy szót sem. Az ülés­ tám la és az ablak ölébe ejti a fejét, úgy vélem, m ár alszik is. Ki tudja, m iért, de talán csak a századik autóbuszutam on é r­ tem meg, m iért tud valaki egyik percről a m ásikra m ély álom ­ ba zuhanni. Ültében. „Látod azt a repedt sarkú, részeges vénasszonyt, m ennyi pakkal nyom akodik fel a kocsira? Összevásárolta ez m a is egész Pestet. A kár hiszed, ak ar nem, ezek m indennap cédulával indulnak, ném elyik egy egész utcának vásárol. Nem csinálnak ezek az asszonyok egész nap sem m it, ahogy m egérkezünk, m ár fel is szívódnak. B ám ulják a k irakatokat, já rjá k az üzleteket, teljesítik a m egbízásokat. Nem csak húsért, b anánért m ennek, m indenféle him i-hum it keresnek. M elltartót a szomszédasszony­ nak, belvárosi pulóvert a keresztlánynak. A ztán hazafelé meg kell még állni a józsefvárosi piacon is. No, nem mondom, onnan én is hozok húst, ezt-azt, m ikor m it k ér az asszony. Ezeket a nőszem élyeket tak arítan i vették fel. Van o tt a m unkahelyen iroda, lakókocsi, nem m ondom, az elején még csak-csak rendben tarto ttá k valahogy. Ma m ár m egehetne tő­ lük a kosz! Egyszer k iv ertü k a balhét, k értü k a főnököt, hogy 8 legalább vizet hordasson velük. No, abból bizony nem sok megy le a gigánkon, am it ők hoznak. Az a legszebb, hogy vállalati politikából ta rtjá k őket. Ér­ ted? V állalati politikából. Azt m ondja a főnök: csak ne m o­ rogjanak, em berek, ez jó m aguknak, hogy ta rtju k az asszo­ nyokat. Ahogy elm agyarázta, lehet is benne valam i. A létszám ­ gazdálkodás m iatt van így, ezzel érv elt a góré. Szóval, benne vannak a létszám ban, több pénzt kap a cég, am it m unkabérre lehet kifizetni. Ezeknek a kószálóknak term észetesen keveseb­ bet adnak — no, m eg is nézhetné m ag át az úristen, ha an nyit keresnének, m int mi! —, a lecsippentett pénzzel m eg jav íth a t­ já k az igazi melósok keresetét. Szóval, m ennek, szaladgálnak ezek, m in t a férgelő csirke, de b ánja m ost m ár a fene. Ha ezen az áron k ap h atu n k vala­ m ivel többet, akkor csak hordják a repedt sark u k at m eg a festett körm üket — láth ato d te is, hogy ném elyik m ég azt is kikeni-kifeni — P estre. Meg persze a csirkét is. N ém elyik asz­ szony még az u ra elől is ellopja otthonról a csirkét, m egy vele a piacra. Az árá n vesz m agának valam i göncöt — fekete csecs­ tartó t, vagy ilyesm it —, aztán hazafelé m ég m utogatja is a szem érm etlen a buszon. De azért olyan is akad, aki a kocs­ m ában áll m eg a csirkepénzzel.” * Nyolc-tíz asszony ül a buszon. Jo b b ára túl a negyvenen, szinte m ajdnem m indnek csak néhány éve van m unkahelye. K ihasználják a lehetőséget, m inden hajnalban ők is felülnek a százkilom éteres ú tra induló autóbuszra. K eresnek egy kis pénzt, ném elyiknek talán még valam icske nyugdij is összejön. Fiatal — egészen fiatal — csak egy van közöttük. M. nincs még húsz­ éves sem. Szívesen beszél a diszkóról meg Oszter Sándorról, reg­ gel zsebrádióval indul m unkába. R eklám szatyrában ott van a hozzávaló fülhallgató is, nagy paláver lenne, ha egyszer hango­ san rádiózna. A „laccso” m eg a „bar o” zenét „kom álja” és egy­ általán „nem csípi a szakadt k rap ek o k at”. Egyidöben jóvágású, fekete fiatalem ber helyettesítette az egyhetes váltásban dolgozó két gépkocsivezetőt, M. szerint ő nem tarto zo tt az utóbbiak közé. Szem ében m ég h etek m últán is a sóvár öröm fénye villant, ha valaki a leghaloványabb célzást is te tt valam iféle feltételezett kapcsolatukra. „Kézbesítő vagy küldönc a titulusom . Viszem a fejesek levelezését egyik irodából a m ásikba, nem m ondom, nem kell m egszakadni bele. Közben fran k ó cuccokban járh ato k , nem kell olyan topisnak lennem , m int sok m ás lánynak. Sokszor pedig ki is m ehetek a telepről, sokfelé küldözgetnek ezzel-azzal a vá­ rosba. Ism erem m ár úgy, m int a tenyerem et. Ezt azért mondom, m ert van olyan kézbesítő csaj is, hogy kettőig sem tu d számolni, a legnagyobb utcát is nehezen találja meg. Frankón, összetör­ nöm nem kell magam. Ha kim egyek a városba — bérletet ad egyébként a cég —, nem szám oltatnak el m inden perccel. Szé­ delgek egy kicsit, az is m egesett m ár, hogy elm entem megnézni egy jobbféle film et. Fizetéskor persze nem kell taxi, hogy hazavigyem a do­ hányt. Ez az egy a difi. különben — ha több suskát adnának — m egm aradnék én itt sokáig. Hív a nővérem , m enjek hozzájuk dolgozni, szövőnő lehetnék. Valami betanítottm unkás-féle, az­ tán meg szakm át is lehetne szerezni. Bolond jól keresnek, nem mondom, ezt én is el tudnám viselni. Csak attól rem ázok, hogy bezárjanak egy rohadt bűzös m űhelybe.” A m ikor legutóbb — nem is olyan régen — találkoztam a buszon M.-el, válasz nélkül m ara d t egy kérdésem : „ Nézd, M., elhiszem, hogy lubickolsz a szabadságban, de nem gondolod, hogy m ost kellene valam ihez kezdened, am íg fiatal vagy? M ed­ dig akarod csinálni ezt a tingli-tanglit?” Felelete egy tan ácsta­ lan, üres vállvonás volt. Ma m ár hiába keresem a buszon. J.-től tudom , hogy a Soroksári úton, a HPS gyárában kezdi a m űszakot. N em régen m aga J. is m egvált a korábbi vállalatától, az „ ú t-v a sú t”-tól. Sok-sok év m últán, és nem is egyedül. Persze, csak a cég változott, a betonozás m aradt. „Mi a brigádban m indig azt m ondtuk — m árm in t az előző m unkahelyen — , hogy innen m együnk nyugdíjba. Nem így ala­ �kult. E ljöttünk, m ert ígértek néhány száz forinttal többet, de a legfontosabb az. hogy reggel egy fél órával később kell in­ dulni, este meg ham arább otthon vagyunk. Meg aztán az az igazság, hogy a közös vállalkozásnál, m ostani helyünkön, vala­ hogy a becsületünk is nagyobb. Az „ú t-v a sú t”-nál m eg a kutya se köpött ránk. Nem tudom , jól mondom-e, de úgy néz ki. hogy a bejáró m elósokat m ás szemmel nézik, m int ha ide-oda lehetne lökni őket. Szóval, m ár hosszú évek óta az „ú t-v a sú t'’-nál voltunk, de a közvetlen górén kívül még a m adár sem szólt hozzánk. Egy­ szer — emlékszem, pontosan M ikulás előtt — látom , hogy a nagy fekete autóból, M ercédesznek m ondták, kiszáll a vezérigazgató. Nagy ívben húzta el m ellettünk a csíkot, a sok slapaj m eg o tt k erin g ett k ö rü lö tte .. . ” Szalad a busz, odakünn éppen pirkad. Legalább húsz em ber m élyen alszik: az elcsukló k u rta fújásokba, a m onoton phü-phü, phíi-phü finom ságába beledöröm böl egy-egy durva horkantás. „Azért m ondtam , hogy üljünk le a K eletinél, a Tükrösben, m e rt m a úgysem m egyek be dolgozni. Előfordul néha. A m últ­ kor, sajnos, rosszul végződött, m ert estére berúgtam , és olyankor hü lye az em ber. Állat. Az állat pedig nem tud gondolkodni. Ö sszefutottam egy haverom m al, ittu n k m indenfélét. Itt Pesten m ég nem volt semmi baj, de az a dilink tám adt, hogy elm e­ gyünk haza taxival. M ár egész közel jártu n k , am ikor azt m o n d ­ tu k : ha m ár ilyen u ra k vagyunk, m ég benézünk a N yírfácská­ ba. O nnan m eg elm entünk — m ég m indig taxival — a Cser­ hátba. A vége az lett, h o g y ... úgy ra k ta k ki a kocsiból, a fuvar meg ezerhétszáz fo rin t volt. No, mindegy, k á r sopánkodni... k é s ő ... M ondjam azt, hogy a feleségem az oka, hogy m iatta iszom? Az elején azt hittem , ha m esszire m egyek dolgozni, és éjszakára vagy egy héten csak egyszer jutok haza, m ég édesebb lesz az együttlét. F ordítva történt. Most m á r oda ju to ttu n k , hogy ha m ellébújok, elkezd kiabálni. O lyanokat mond, hogy ne nyúljak hozzá, hogy ő engem ú g y ... szóval az á g y b a n ... nem kíván, és egyáltalán nem is tu d elviselni. Elhidegült. Ahogy m eg tu d to m ra adja, az megalázó, nagyon megalázó, szeretnék olyankor a föld alá süllyedni. Én is em ber fia vagyok, de m ásra m ég szükségből sem akarok fanyalodni. Nekem fele­ ségem van. Felpanaszoltam az an yjának is, azt felelte, hogy az asszonyba nem leh et belebeszélni, ha m ár egyszer nem kell neki. V áljak el! E lv á ln i... ezt m eg nem a k a ro m ... O tt a három g y erek em ... m elyiket adnák n e k e m ... ?” M ásfél évvel ezelőtt eltű n t egy em ber. Fizetésnapon az öreg Cs. nem jelent m eg a busznál, nélküle jö ttek haza. Nem került elő m ásnap m eg h arm adnap sem , ekkor m ár a legrosszabbra gondoltak. L eütötték, kirabolták, az is lehet, hogy a pénzéért — leh etett nála vagy ötezer fo rin t — el is tették láb alól. Valaki a nagyobb bizonyság kedvéért m ég azt is hozzátette, elképzel­ hető. hogy soha nem kerül elő. E ltü n tettek m ár valakit húsz fo rin tjáé rt is, nem ötezerért. A negyedik napon jö tt a hír. Cs. m egvan. V alahol Miskolc környékén találtak rá, ruhátlanul, táska és pénz nélkül. Vona­ ton lett rosszul, aztán bizonyára kifosztották, m entők vitték kórházba. A m ikor valam ennyire javult, és m eg tu d ta m ondani, hogy kicsoda — az ira ta i sem m arad tak m eg —. elszállították B alassagyarm atra. K órház u tán betegállom ány, m ajd leszázalé­ kolás lett a vége. Azaz, az átm enet. M ert jó egy év m últán Cs. ú jra h ajn alb an kel, az autóbuszváró felé hangolt hajnali lépés­ m uzsikában övé a neszező csoszogás. „Mit tehetnék, ú jra felvettem a lapátot. Úgy tudtam , hogy az egyéves leszázalékolás pont a nyugdíjig tart, de elszám ítot­ tam m agam . K iderült, hogy a bányánál tö ltö tt éveim u tá n ke­ vesebb korkedvezm ény jár, m in t gondoltam , és egy fél évig m ég dolgoznom kell. Ide járo k vissza, P estre, pedig m ár igen­ csak ellenem re van. De nincs m ás választásom , erre a kis időre nem kö th etek új k oloncot, ráznom kell a régit. Olvasom m os­ tan áb a n — m ert az újságot nagyon szeretem, m eg ha lehet, ak k o r a televíziót és a rádió h íreit sem m ulasztom —, hogy m ásként bánnak m ostanában a bányákkal, a bányászokkal. Ha annak idején nem lökik el a szenet, talán m inden m ásként ala­ kul. Az életem i s .. . ” M ár több m int egy órája várom a Keleti pályaudvarnál, a v.isútigazgalóság téglaépülete előtt a Csepelről érkező buszt. Valam i hiba lehet a m otorral, tippelek, gy ak ran m egesik ezekkel az öreg Ikaruszokkal. R áadásul ezen a héten Feri bácsi a soros pilóta, ő kom ótosabban, bíbelődve szerel, könnyebben ráadja fejét a m entesítés kérésére is. Az pedig időbe telik. A sárga­ táblás — „Szerződéses já r a t” — kocsik véget érni nem akaró kígyójában végre feltűnik a mi buszunk. Az első ülésről ism erősként n y itják az ajtót, fellépek és... azonnal tudom, hogy a különbusz m inden előnye ellenére ma von atra kellett volna szállnom. Fizetésnap van. Sörösüvegek guru ln ak csörömpölve az ülé­ sek között, hazáig legalább tízszer a kezem be nyom ják a zöld. literes borosüveget: „különben örök h arag ” meg „m ire vágsz fel.” Kerepesen, a Kis-Bagi csárdánál, esetleg m ég a t u r ai el­ ágazás előtt a fél autóbusz levizeli az árok p arto t, éppencsak félre fordulva. Itt fogja m ajd elkiáltani m agát F eri bácsi: most m ár aztán ta rtsá k vissza, em berek, hazáig nincs csövelés! Aszódon elébb persze még meg kell állni, a benzinkúttal szemben, az országút túloldalán. Egy erőszakosabb csoport innen kacsázik el a közeli mocskos kocsm ába „csak öt perc, egy korsó sör az egész” felkiáltással, hogy aztán egy fél óra m úlva a sietősebbek visszaráncigálhassák őket a kocsira. Nehéz az indulás. Gy. talán m ár nyolcvanadszor üvölti az „ akácos u ta t”, de hazáig m ég legalább negyvenszer elm ondja, annyi szent. Van ideje, a m ásfél órás ú t ilyenkor kétszerhárom szor annyi. Egy-egy faluban a hazaérkezők ném elyikét úgy kell letuszkolni az autóbuszról, odaragad az üléshez. Még az élelm esebbje is elpilled, alig találja a lapátot, csákányt, d ró­ tot, deszkát, lécköteget, csövet: m indazt, am it fölöslegesnek vélt az építkezésen, jobb helyét lá tja otthon. Végre üres a kocsi. Az utolsó falu b a a gépkocsivezetővel és az öreg Cs.-vel h árm an érkezünk, J. és a brigád m ór m ás autóbusszal, m ás céghez jár. A pilóta összegyűjti a padlón szaladozó üres üvegeket, viszi a b etété rt a kocsm ába. B orravaló­ féle ez neki. Az iskolánál m egfordul az autóbusz, a gépkocsivezető viszi Gyöngyösre. P éntek van. szabad a hét vége. ezen az estén a parasztházban bérelt vendégszoba h ely ett m ár otthon ágyaznak neki. J.-vel találkozom , ő m ár itth o n van. Igaz is, nem hallottam egész úton a hangját, am int kem ényen-durván h ajtja, h ajtan á hazafelé társait. „Jobb helyünk van a közös vállalkozásnál, ha tsz-cég is. annyi bizonyos. Igaz, a brigád is úgy szállt át egy m ásik busz­ ra, hogy a senkiem bereket, az ordibálókat. m eg azokat, akik egy nap ötvenszer is eloldalognak a budira, nem hoztuk m agunkkal. Nem kellettek, m ások helyett nem dolgozunk. Most m egyek a kocsm ába, megiszom egy féldecit, nem volt egész nap semmi. N álunk aztán nem is lehet szeszelni m un­ ka közben, m eg is nézhetnénk m agunkat. G yógyszergyárban birkózunk a betonnal, o tt könnyen m eglehet a galiba, az ittas em ber csuda sokszínű tűzijátékot csinálhat. Szóval, a m u n k át itt m ég kom olyabban kell venni, mégis jó lóra tettü n k , az m ár bizonyos. Csak egy jobbat tudnék elképzelni... ha nem kellene a nyolcórás vagy még hosszabb m unkán kívül három -négy ó rát még utazni. De m iben válogathatnánk? F elvettek m ost itth o n a faluban egy tehenészt a tsz-be, lakást ad tak neki, m eg keres vagy hat-hétezer forintot. Gondolom, az állattenyésztésben, v a­ lahol a közelben, ak á r m ár holnap is helyet találnék. M ehetnék én is az istállóba reggel kettőkor, a m unka m ásodik felének m e g ― k ét részletben kell, úgy-e, a napot ledolgozni — késő este len­ ne vége. V asárnap, karácsonykor, m eg húsvétkor is, m ert a jó­ szágnak nem m ondhatom , hogy én m ost pihenek. Így m eg szom­ baton és vasárnap az úristen se parancsol nekem . A m agam é m eg a családé vagyok. H étfőn reggel aztán ú jra felülök a b uszra.” Kelemen Gábor �Bordásfalak A term előszövetkezet acélszürke Volgá­ ja tegnap kora délután fuvarozta haza a kórházból V. Sándort. K ét hete. am ikor vitték, üvöltött a m entő szirénája, a falu széli kutyák ijedtükben elhallgattak. A: ifjúsági szervezet vezetőségi ülésén borul az asztalra. — Infark tu s! — csóválta a fejét a tra­ gédiák látványához hozzáedződött orvos látva az összeesett fiatalem bert, s a k ö rü­ lötte riad tan ácsorgó KISZ-eseket. — Sze­ rencsére nem sú ly o s... Látogatók adják egym ás kezébe a kilin­ cset. J á r t m ár itt a tanácselnök, üveg szemelt rizlinget hozott, úttörők toppan­ ta k be virággal, meg a gazdaság elnöke iratokkal. — Tudom, hogy még sokat kell pihen­ ned, de a következő vezetőségi ülésen szarvasm arhaprogram végrehajtását tá r­ g y alju k . Ha kedved telik benne, igazán ösz­ szeállíthatnád az előterjesztést. Ne eről­ tesd meg m agad, csak bő vázlatra gon­ doltam ! Te úgy is olyan vagy, aki utálj; a haszontalan perceket — állott elő kér­ désével a szokásos „h a, hogy vagy?” után. teher, Az agrárm érnök arcán az izgalom hal­ szer fiatal, m indent kibír, nincs am ely a la tt vállai m eggörnyednének . . . vány pirossága jelent meg, tétova m ozdu­ lattal nyúlt a lapok után. Látni, a diskuráláshoz sincs kedve, s — Rendben, főnök! H ét végére küldhet m egbántani sem szeretne senkit. Esztende­ érte. je még arró l beszélgettünk: a faluban élő értelm iségieknek íratlan kötelessége a Most is előtte az elektronikus zseb­ közéleti szereplés. Nemcsak valam i belső számoló, az ágazat kiselejtezésre érett író­ kényszer parancsolja, a környezet is á h í­ gépén pötyögtetett kim utatások. tattal vágyik rá, hogy tan u lt em berek ve­ — Mit csinálhatnék? Az én dolgom — gyék kezükbe ügyeik intézését, képvisele­ emeli fel hangját védekezve, m int aki tá ­ tü k et azok lássák el. akik eligazodnak p a­ m adástól tart, ha szóba hozzák egészségi ragrafusok. ügyintézők, járási szervek állapotát. között. A kkor is szóba hozta V. Sándor — Sanyit nagyon leterhelték — szól az igazságosabb teherviselést. P éld ák at so­ közbe a férjét pátyolgató V.-né. — Ta­ rolt nyugodt életű pedagógusokról, akik nácstag, betan íto tt m unkásoknak ta rt elő­ délután fél kettőkor m ár a szőlőlugas ha­ adásokat, beválasztották a megyei nép­ szontalan vesszőit metszik, s csak akkor frontbizottságba. S m ellette még állatte­ m ozdulnak ki otthonukból, ha a szülői nyésztési ágazatvezető, am iért a fizetéset m unkaközösség b ált rendez a felsőtagoza­ k a p ja ... tosoknak. „ A m ásik véglet a funkciók h al­ m ozása.” — vitáztam vele. „A téesz veze­ — Nem terh elt le senki, én vállaltam tői tán örülnek is ennek. Így csak egy sokat — berzenkedik m aga elé m eredve. em ber nincs kéznél. Én össze tudom Talán a délelőtt szállingózott bodorkék egyeztetni, hiszen az istállókban h ajn al­ füstkarikák nyom ait k u tatja a szoba lég­ ban kezdődik a műszak, napközt rendsze­ terében, pedig azok régen szertezüllöttek, rin t ju t időm társadalm i m unkára is. De az asszony kétszer is szellőztetett. Az ha az üzemgazdász lenne a helyem ben? egyik fejőgulyás té rt be a m ajorból haza­ Nincs olyan óra, hogy ne keresnék. . . — felé m enet, örvendezve az új A lfa-Lava l m agyarázta V. S ándor legutóbb. S a lelki­ fejőgépeknek, ő pippantott rá, figyelm ez­ tetn i pedig nem m erték, még sértésnek ism eretet em legette, hiszen a m egbízatá­ sokért nem já r fizetség, legfeljebb jó szó. vette volna. — Azt hittem , ha valaki egy­ V astag o n k e ll a lá h ú z n i a s z á m ta n p é ld a v é g e re d m é n y é t. A c e ru z a h eg y e k itö rik . A m i n i- r u le tte t u tá n z ó (?) c e ru z a h e g y e z ő „ m ű k ö d é s k é p te le n ’. M in d ig é p p a z u to lsó p illa n a tb a n r o p p a n t­ ja e l a h eg y et. M á r a z a s z ta l fele, a szék. a sző n y eg , d e m ég a h á ro m -n é g y m é te r r e le v ő ág y is szép , h u llá m o s sz é lű , p a p ír ­ v ék o n y fa d a ra b o k k a l, s fin o m g ra f itp o rra l v a n b o rítv a . A c e ­ ru z a e g y re fogy. K ést a d o k tíz é v e s g y e rm e k e m k e z é b e (z s ile tt­ p e n g é t n e m m e re k !), p ró b á lk o z z é k azzal. K e se rv e s, d e e r e d ­ m é n y te le n n e g y e d ó ra u tá n a le h e te tle n d ü h k ö n n y e itő l n ed v es, m á r s z in te fe lis m e rh e te tle n c so n k o t m a g a m te sz e m ír á s r a a l ­ k a lm a ssá . N em csa k a g y e re k , é n is d ü h ö s v ag y o k a „ c e ru z a ­ c sin á ló ip a r r a ”, a ceru zah eg y ező t. g y á rtó k ra , a v a s ta g a lá h ú z á s t k é rő isk o lá ra , d e le g fő k é p p e n a r r a a k é tb a lk e z e s k ö lö k re, ak i m á r m in d e n t tu d a rró l, h o g y a n s z ü le tik a k is b a b a , a k i a m a te ­ m a tik a i h a lm a z e lm é le t a la p ja iv a l az ó v o d á b a n is m e rk e d e tt m eg, a k i te rm é sz e te sn e k v e sz i az e m b e r h o ld ra s z á llá s á t, a k in e k n e m o k o z g o n d o t a p la z m a v a g y a n e g y e d ik d im e n z ió m e g é r­ té s e , de e g y n y a v a ly á s c e ru z á t n e m tu d k ih e g y e z n i. É n — so k a t n e m ig e n té v e d e k — h a té v e s k o ro m b a n v e tte m (v e h e tte m ) elő szö r, e n g e d é lly e l, é le s k é st a k ez e m b e , s in d u lta m fa rig c sá ln i. N y o lcév es v o lta m , a m ik o r s ik e rü lt m e g sz e re z n e m a z e lső b ic s k á m a t, a m i m á r m in d ig n á la m le h e te tt, s tíz -tiz e n ­ k é t év es k o ro m b a n — tá r s a im h o z h a s o n la to s a n — m á r n e m o k o z o tt se m m ifé le g o n d o t a k é se n k ív ü l a k a la p á c s, a h a ra p ó f o ­ gó, a fű rész, a h á z k ö rü l ta lá lh a tó m á s sz e rsz á m o k h a s z n á la ta . K e lle tt is e z a tu d o m á n y , k ü lö n b e n h o g y a n le h e te tt v o ln a c sú z ­ lit k é sz íte n i, b o d z a p u s k á t fa ra g n i, k is h a jó t c sin á ln i. J á té k a im e g y ré sz é h e z — ta lá n a le g e m lé k e z e te se b b e k h e z — „ k é t k e zem m u n k á já v a l” ju to tta m . A n y ila k , a k a rd o k , a p iszto ly o k , a k is fa v o n a to k , a fa k o rc so ly a , a cé r n a g u rig á b ó l, m a d z a g b ó l és fé m ­ le m e z b ő l k é sz íte tt re p ü lő , a z ó lo m fig u rá k n e m a szü k sé g m ia tt k é sz ü lte k h á z ila g , á lta la m . A z é lm é n y é rt, a „ m e g c s in á lá s”, e l­ 10 k é sz íté s sz e lle m i e s fiz ik a i m u n k á já n a k é lm é n y é é rt. M e rt n e m v o lt a n n á l jo b b já té k , m in t ó rá k ig k e re s g é ln i a m e g fe le lő csú z ­ n y e le t, v a g y a jó g u m it é s b ő rt hozzá, v iz s g á lg a tn i a lib a to lla ­ k a t, m e ly ik le n n e a lk a lm a s a n y ílv essző h ö z, é s o lv a s z ta n i a z ó lm o t. E z e n k ö z b e n p e d ig so k m in d e n t m e g ta n u lta m . A k e z e m ­ m e l és sz e m e m m e l is m e rte m m e g k ö rn y e z e te m . T u d ta m , hogy ly u k a s -k u lc c s a l le h e t fü ty ü ln i, hogy g y u fa m é re g g e l le h e t d u r ­ r a n ta n i é s o lta tla n m ésszel r o b b a n ta n i. T u d ta m , hogy a n ed v e s fa m e g d a g a d , h o g y a d ró t, h a g y o rsa n h a jlítg a to m , m e g m e le g ­ sz ik , h o g y a v a s a v íz tő l ro z sd á s lesz. h o gy a s á rk á n y c s in á lá s h o z n á d k e ll (m e rt az k ö n n y ű , d e erő s), és az ólo m ö n té sh e z a le g ­ jo b b fo rm á t n y e rs k ru m p lib ó l le h e t fa ra g n i. T u d ta m , hogy a p a p s a jt e h e tő , h o g y a ré te n ta lá lt só sk a fin o m , hogy az a k á c v i­ rá g é d es. é s a le p é n y fa h o sszú , h ü v e ly e s te rm é s é b e n lev ő m é z ­ s z e rű a n y a g e g y e n e se n fö lség es ízű. T íz é v e sk o ri tu d á s o m a z o n b a n e z e r te k in te tb e n e lb ú jh a t a m o s ta n i tíz é v e se k tu d á s a m e lle tt. — É n — m i — . b iz to sa n ü g y e ­ s e b b e k v o ltu n k g y e re k k o ru n k b a n , d e b izo n y o san tá jé k o z a tla ­ n a b b a k is. m in t a m o st feln övő g y e re k e k . S o k szo r v á g tu k el a k e z ü n k e t, ü tö ttü n k a k ö rm ü n k re , é g e ttü k m eg m a g u n k a t, c síp ­ tü k v é rh ó ly a g o ssá b ő rü n k e t. M o st k e v é s a z ily en b a le s e t. M á s­ fé le a m e g ism e ré s fo ly a m a ta , e g y re k e v e se b b h e ly ju t b e n n e a ta p a s z ta lá s n a k , e g y re tö b b az a g y m u n k á n a k . J ó e z ? R o ssz ez? N em tu d o m . G y e re k e in k n e k — az is k o lá b a n is. és h a m u n k á b a á lln a k — a k é zü g y esség , a p o n to ssá g , a „ m e g c sin á lá s” o k o zza a n a g y o b b g o n d o t, n e m a m e g é rté s. A c e ru z á t é n heg y ezem , a lé p te n -n y o m o n e lro m ló b o lti j á ­ té k o k a t é n ja v íto m , szö g et a fa lb a é n v e re k , a h á z k ö rü l — h a k e ll — é n v ések , fú ro k , fa ra g o k . D e az ű r h a jó k a t, a h á b o rú n é l­ k ü li v ilá g o t, a r á k g y ó g y szerét és a m in d e n e d d ig it fö lü lm ú ló a n szép m ű a lk o tá s o k a t n e m é n fo g o m k ita lá ln i, e lk é s z íte n i, lé t­ re h o z n i, m e g v a ló síta n i. F. A. �Az fizet, aki vállal. Szabad idejével, n é ­ ha az egészségével, s az sem lohasztja a lelkesedést, ha kollégák lopva megmoso­ lyogják. Kis község a hegyek között, tem plom á­ ról idegenforgalm i kiadványok is m egem ­ lékeznek. A hódfarkú cseréppel borított, p a lak őból ra k o tt házacskák lassan kapasz­ kodnak a m eredek talajon. H etente elve­ tődik erre egy-két panorám ás autóbusz. U tasait nem szívelik a helybeliek, m ert a járm ű félig elhúzott ablakából gyakran repülnek ki ü re s sörösüvegek, bicskával feln y ito tt konzervesdobozok. Inkább mesz­ sze lehúzódnak az útról az alacsony lécke­ rítések tövéhez. Az egyik ilyen sövény m ögötti házikóban élnek h á rm a n : L. Vin­ ce gépészm érnök, H. József beosztott ag­ ronóm us, B. Gábor mezőgazdasági techni­ kus. Ezt az épületet sem em legetik szíve­ sen a faluban. — Három évet kell lenyom nom . Még tíz hónap a tartozás — m ondja a gépész, aki a fővárosban nevelkedett, s jobb hí­ ján a b.-i közös gazdasággal kötött tan u l­ m ányi szerződést. — Azt sem tudtam , hogy ilyen nevű te­ lepülés is van a világon — mosolyog s körbevezet otthonukban. Alaposan kici­ com ázták. A helyiség, ahová a b ejárati ajtó nyílik, am olyan előszobaféle. Tele köcsögökkel, rózsákkal, kipingált tányé­ rokkal, a sarokban szúette rokka árválko­ dik, faragott nyelű guzsaly, a falhoz d ö n t­ ve, m intha az em ber legalábbis egy helytö rtén eti m úzeum ban járna. — Szóltunk a lányoknak, hogy ez a hobbink. Hozták, alig győztük elhelyezni. — kom m entálja vigyor kíséretében a tá r­ latot a gépész. — Volt itt egy gyűjtő, ígért érte húszezer forintot. Elküldtük, hiszen ak k o r legalább a d u p láját m egéri. Nem? — néz rám kérdően, m int aki n éprajzkuta­ tót várt. Ő a ház parancsnoka. — Ide érkeztünk, egyszerre hárm an. A szövetkezet ezt a lakást ajánlotta fel. Nem nagyon lelkesedtünk a csupasz falakért, a doh kellem etlen szagú ördögét azóta is kölnivízzel űzzük el. S zertartás lett belőle — mosolyog H. József, akiből ezerm ester le tt; b árp u lto t eszkabált, díszgyertyákat öntött, s esténként rem ekül kam atoztatja tu d ását a gitáron. — P ró b áltu n k társa k at keresni a kul­ tú rházban. A srácok kinéztek bennünket. M intha p a rav án t h ú ztak volna közénk, ha beléptünk. Vincétől szárm azott az ötlet, hogy a „legényszállásból” csináljunk „kultú rszállást”. Elég volt két lányt végigve­ zetnünk „lakosztályunkon” ném i diszkó­ zene kíséretében. Azóta belépőjegyet is szedhetnénk. A beugró egyébként egy üveg ital — m ondja Gábor, aki h at hó­ n ap ja abbahagyta a növényterm esztést. A term előszövetkezet gépkocsivezetőt ke­ resett egy ZIL-re. s m ivel hivatásos jogo­ sítvánnyal rendelkezik, gyorsan jelen t­ kezett. — K étszer annyit keresek. A pénzre, meg addig van szükség, am íg az em ber fi­ atal, s élvezni tudja, az élet öröm eit — hirdeti bölcsen. — A falusiak m it sz ó ln a k ...? — M it szólhatnának? Este h attó l m a­ gánem berek vagyunk. Van aki m egbélyeg­ zi a házat, m ások meg a kapu előtt n a ­ gyot sóhajtanak, sóvárognak, hallva a m u­ zsikát, nevetést. Napközben pedig tisztel­ nek bennünket, m ert frissek vagyunk, ki­ ki becsülettel ellátja feladatát — válaszol L. Vince. — Rebesgették, hogy m agunkba zárkó­ zunk, nem érdekel bennünket sem m i más, csupán a szórakozás. M ásként ak artu k . F i­ gyelm eztettek is: az idegenből jö ttn ek h a r­ colni kell, am íg befogadják. H arcoltam én eleget a vizsgák előtt, meg anyám ékkal. Dolgozni és pihenni jöttem ide az isten h á­ ta mögé — dünnyögi a beosztott agronó­ mus, s bekapcsolja a m agnetofont. A szoba m egtelik az ABBA együttes hangjával. Azt is m egszokták, hogy jelentéktelen ap­ róságokkal ne nagyon zavarkodjanak. Ilyenkor sem hagyta el szám at egy „nem ” sem, de m egértették : a kérdésekkel is csínján illik bánni — m ondja megcsócsálva a szavakat, s felem eli fejét, m ert ezt kéri tanítványaitól is: ha hozzá beszélnek, vagy ők szólnak valakihez, szemtől-szem be te­ gyék. — Nem m indenki ilyen — ellenkezem, sorolva a példákat idősebb, fiatalabb fa­ lusi értelm iségiekről, akik elzárkóznak a közéleti szerepléstől, csupán csak m u n k á­ ju k n ak és családjuknak élnek. — Előbb-utóbb rákényszerülnek. Az egyetem en nem tan ítjá k senkinek, hogy a kisközségek lakói m ennyire ragaszkodnak tanítóikhoz, légyen az pedagógus, agronó­ mus, orvos vagy óvónő. O lyankor is tőlük v árn ak választ az őket foglalkoztató k ér­ désekre, am ikor elegendő lenne fellapozniegy könyvet, vagy bekapcsolni a rádiót — dől ki belőle a válasz, m int lyukas zsák­ ból a búza, s érdekes dolgot kezd fejteget­ ni. H iányt em leget. Az elhivatottság hiá­ nyát, am ely nem a szakm ára vonatkozik, hanem a falu életében betö ltö tt szerep fe­ lelősségének felism erésére. — Szeretnek, becsülnek. Nekem ettől nincs is többre szükségem, m ert az em ber csak akkor lehet igazán boldog, ha érzi, a környezete is elégedett vele — m agya­ rázza G. Dénes tan ár. K ét és fél évtizede vezeti be a cs.-i nebulókat a tudom ányok titkaiba, s lelkesen újságolja, hogy akad m ár olyan gyerek is, akinek an y ját szin­ tén ő ta n íto tta a betűvetésre. T ekintete a tan ári szoba ablakának m á­ sik oldalára téved. Az udvaron szaladgáló gyerekeket figyeli elgondolkodva, akik a nagyszünetben a télutó n y ú jto tta örö­ m öket habzsolják. — Aki lavórból m osdik, ivóvízért a h a r­ m adik szomszédba jár, s a téli estéken baltával gyújtósnakvalót aprítgat, elein­ te irigységtől sárga képpel gondol városi kollégáira, akiknek m inden csak egy gom bnyom ás. A rra tö rek sz ik ; m inél előbb olyan körülm ények közé jusson, s az en er­ giába kerül, h a lépést szeretne tarta n i szakm ai területen. Távol tudom ányos m ű­ helyektől, eszm ecseréktől elzárva — b i­ zony dupla fáradság, így észre sem veszi, hogy a szomszéd m ár három szor is hívta m egkóstolni az új p á lin k á t... — H ozzászoktattam az em bereket, hogy bárm ikor bárm it kértek, igent m ondtam . G. D énest m ár többször hívták. Na­ gyobb településre igazgatónak, szakfel­ 11 �ügyelőnek. Némi iróniával em líti, hogy m inden csalogatás későn érkezett. Azután, hogy m egtalálta helyét abban a környe­ zetben. ahol ma is él. — Volt, am ikor az asszony beszélt le. m áskor a rra gondoltam : ki írja m ajd a körzet tan ácstagjának beszám olóját. Mert azt is én bütykölöm . S higgye el, jobban izgulok, am ikor felolvassa harm incunk előtt, m int ő m aga — em lít egyet a kap­ csok közül, am elyek idefűzik. Arcán kisim ulnak a redők, am elyeket esztendők rajzoltak finom ecsetvonások­ kal. — Nincs baj a fiatalabbakkal sem. Csak hát nem m indenki úgy érkezik az a u tó ­ busz végállom ására, hogy itt i s egyenran­ gú m u n kát végezhet a jobb körülm ények­ hez k é p e s t... M ert van, aki m uszájból helyezkedik el, a pályázati rendszer könyörtelenségét á t­ kozva, m ás csak kitérőnek véli a m egál­ lót. — A falusiak megérzik, hogy szám íthatnak hosszabb távon! kikre A folyosón sétálgatunk, kétoldalt dí­ szes, keretekbe foglalt tablók. G. Dénes fényképe m indegyiken rajta. S boldog m osollyal m utogat: ebből katonatiszt le tt, a m ásik üzemvezető a bányában, az ott, az a cingár lányka pedig az ötödik osz­ tály főnöke. Az udvaron ő vigyáz a srácokra. Nyolc-tíz lépcsőfokot haladunk lefelé, esetlenül botorkálunk a korom sötétben, talp u n k alatt kísértetiesen nyikorog a deszkapadló. B. Im re óvatosan tapogatja a falat, am íg végre m egkönnyebbülve rá ­ lel a villanykapcsolóra. A plafon közepé­ ről lelógó csupasz izzót huzat him bálja, árn y ék u n k vitustáncot já r a falakon. A helyiség olyan, m int tengerparti kiskocs­ ma m atrózok ökölcsatája után. Szétdobált székek, a finom portól ezüst fehér és feny­ veszöld színüket vesztett papírlam pionok, egy hajdani újévköszöntés szégyenlős rom jai. — Ez volt az! — sóhajt az agrárklub egykori vezetője. — Azt, hogy értelmiségi klub, nem m ertük hangoztatni. nehogy nagyképűnek tartsan ak bennünket. Holott a hivatása az lett volna, hogy a faluban élő tanárok, a tsz-ben dolgozó vagy ipari üzem ekbe járó m érnökök, technikusok ha­ vonta egy-két alkalom m al itt találkozza­ nak. . . K ezdetben m ent is m inden, m int a kari­ kacsapás. Vitatkoztak a szocialista ha za­ f iságról, előadást hallg attak a világűrku­ ta tá s legfrissebb fejlem ényeiről, a csalha­ ta tla n bioritm usokról, film ankétokról gyűl­ tek egybe. F érjek hozták asszonyaikat, még a nagyobb gyerekek is ott sündörög­ tek a pincében, am elyet közös m unkával tettek barátságossá. H alványkékre m e­ 12 szelték a falakat, r ejtett világítást szerel­ tek a gipszrabicból m intázott álm ennyezet alá. A berendezéshez a tanács is hozzájá­ ru lt néhány ezer forinttal. A kezdem énye­ zést gyorsan szárnyaira kapta a szél, m e­ gyeszerte követendő példaként em legették, dagadt is tőle a k.-iak melle. Fél év eltel­ tével a kezdeti lelkesedés tüze ham vadni kezdett. Hol a gyerm ekek betegsége, h ol túlóra, hol vizsgára készülődés, aratási kam pánym unka szólt közbe. ló cipőben járt. s m ióta falura került, alig ism erni rá. Kiegyensúlyozott, nyugodt. A m ikor végigsétáltam vele a községen, csak ám ultam -bám ultam . m ennyire tiszte­ lik. M eg-megállt, m indenkihez volt n é ­ hány kedves szava. Á ltalam ism eretlen unokák és nagym am ák egészsége irán t érdeklődött. A kilom éteres u tat óra alatt tettü k meg — m agyarázza, m int aki m a­ gát is ism ételten igazolni szeretné, hogy tudniillik választása helyes volt. — U toljára tavaly szilveszterkor talál koztunk volna. Még azok sem jö ttek el, akik befizettek virslire, italra — kesereg B. Im re. Fagyos este volt, hó pilinkélt, am ikor házról házra kopogtatott. Szomo­ rú an bandukolt vissza, m int akinek orra vérzik. A faluban gyorsan m egkedvelték. Ezen bátorodott fel, am ikor egészségügyi felvi­ lágosító előadásra vállalkozott télvíz ide­ jén. A tanácsházán viszont csak féltucat­ nyian ücsörögtek. — Égett a képem a szégyentől, m int egy eleven fá k ly a ... Az utcáról hívott be boldog-boldogta­ lant, velük m ulatott együtt reggelig. Még egyszer összeült a klub vezetősége, ó rá­ kig vitatkoztak a kudarc okairól, szipor­ kázó ötleteket eregettek, hogy életet lehel­ jenek az általuk csak tetszhalottnak vélt klubba. — Az érveket azonban kénytelenek vol­ tunk tudom ásul venni. M indenki elfog­ lalt, sokat dolgozik, örül ha este ledőlhet a heverőre, öltönyét pizsam ára cserélheti fel, elolvashatja az újságot. Mi volt még is a vonzó az elején? Az újszerűség, meg, hogy sokszor em legettek bennünket — rá ­ gódik a klub volt vezetője. Lekapcsolja a villanyt. A sötétség jóté­ kony leple ismét eltakar. Csak a cigaret­ ták parazsa villog, m int két apró szentjá­ nosbogár. Az orvosi rendelő épületét nehéz lenne eltéveszteni. Előtte a betonjárdán húszanharm incan gubbasztanak, m int akik a m a­ szek pék ropogós cipóira várnak. Kicsi a várószoba, m egszorul benne a levegő. A nap meg lassan korai rügyeket csal a kert kopasz ágaira. A rendelés kezdetéig még negyed óra. —- Így van ez m ajd m indennap — fo­ gad m ár fehér köpenyben Sz. Nándor, körzeti orvos. Nem fiatal, koponyáján ősz fürtök is fehérlenek. Másfél éve sincs, hogy m egpályázta az üres állást, előtte kórházban dolgozott. — M iért cserélte fel a nyugodtat a bi­ zonytalannal? — Ezt kérdezték a kollégák is. Egyikmá sik anyagiassággal vádolt, m ondván: biztos azért jövök körzetbe, m ert ez egy kész aranybánya. L áthatta befelójövet. m iféle „ a ra n y '’ térem erre — m ondja csendesen, s leírh atatlan betegségek latin neveit sorolja. — M eguntam az egyhangúságot, b ár a kór term ekben sem panaszkodhattunk una­ lomra. Egy barátom beszélt rá, aki hason­ — Hát a többiek? kedvszegetten. — kérdezte kicsit A jelenlevők hallgattak. am íg végül egyikük ki nem k o ttyantotta, hogy a mozi­ ban izgalmas film kockái peregnek. — A kkor gyerünk oda mi is! — jött a hirtelen ötlet, s együtt m entek a k u ltú r­ ház nagyterm ébe. Az orvos felm ent a gépházba, s kérte, hogy a szokásostól el­ térően tartsanak tíz perc szünetet. K iállt a vászon elé, s a telt ház előtt elm ondta, hogyan védekezzenek a m eghűléses beteg­ ségek ellen. Vastapsot kapott. A presszót nem régiben alak íto tták á t, új függönyöket aggattak fel, kicseréltek a berendezést is. A sarokba szerelt zenegép m inden elnyelt kétforintos után o n tja a m elódiákat. — Ez a mi fórum unk — m ondja V. Jó ­ zsef, a helyi ipari szövetkezet műszaki ve­ zetője. — Esténként hazafelé ki-ki betér egy kupicára, kisfröccsre. Főként azon­ ban beszélgetni, m ert erre aztán egész nap nem ju t az id ő b ő l... D élután a tornaterem ben voltak (nem a labdát rúgták, ahhoz m ár öregnek ta r t­ ják m agukat, néha még az esti tévétorna is m egerőltető), az új létesítm ény tartozé­ kainak felszerelésében segédkeztek. Mű­ szakiak, szakm unkások. — O tt nyüzsögtek az építkezés elejétől, végéig. Éppen a leglényegesebb m ozzanat­ nál hiányoztunk volna? M ajd örülnek a gyerekeink — örvendezik felhevülve, m int aki forró vízben fü rd ött. Közben a m unka­ társak is az asztalhoz érkeznek. Élcelődve mesélik, hogy az egyik esztergályos még életében nem látott bordásfalat. Azt hitte, hogy létra. — Én aztán elm agyaráztam neki — rik ­ kant egyet a m agas szőke. — Te? Meg te sem m ondtál? láttál eddig. — Hogy ez az izé kem ény valam i, az em bert m egedzi... M. Szabó Gyula Mit de �Nyilasy B a lá zs Vidám esték balladája Végre itt vagy. A Váci utcán. Fél ötkor. Boldogan. A ringó m ellek közt soká sajnáltatom m agam . A D un a-p arton sok bajom rádtukm álom , m ajd jót veszekszem, hogy te csak hallgatsz és m egértesz, s ez így örökké nem m ehet, n e m .. . A ztán m anzárdszobát, teret, k u ty ák at nézek m eg leverten: hogy én előlem a világot így re jti feneketlen lelkem ! De nyolckor ú jra víg leszek, ha húsod, krum plid m eg nem etted : ezért m ég külön szeretem veled az esti B udapestet. Tízkor nálatok. Víg m agunk. D ugóhúzót keresve. (Hétvégi házért, telk ek ért csudam ód lelkesedve.) Én tá n szégyenlem, hogy nekünk sem m ink nincsen, de nem veszélyes. K a rá c so n d i Im re Örü lü n k tévének, zuhanynak, egym ás hűséges melegének. Finom vonalú, karcsú tested kibom lik, kezdjük a szerelm et. (Szép vagy, am ikor élvezel, ujjad a szád csücskébe rejted.) A ztán csókolva hónodat, am íg a vállad m eg-m egreszket, az ablakból m ég jó soká nézzük az esti B udapestet. A jánlás: M it lelkizek, a puha ágyad, a M argit-hídra szálló estet, szeretem veled, jól tudod az egész n yári B udapestet. A szerelem látod a szerelem itt áll m egint p u pos h á tá t a resti-pultn ak veti és félszem ével ledéren kacsint de van egy m ásfajta szerelem ő elsőosztályú szállodákban tölti n ap jait és esténként a hallban üldögél szoknyája el nem ta k a rja com bjait cipője talpán kis cédula ha elolvasod csuklás jön rá d és összefut szádban a nyál a cetlin a m ai éjszaka á ra van szédülsz proletár m ert hiába p án tja hideg halom ba fém ek fénytestű forgácsát az esztergakés nem telik m eg bukszád an n y ira hogy fu tn á — ak á r egyetlen éjszak ára is — az elegáns szerelem b ájaira m arad a púpos és félszem ű szerelem o tt a resti-pultnál őt szereted és tűzm ellű nőkről álmodozol szédülsz proletár holnap az esztergakés eléd h án tja — m int eddig is annyiszor — a JÖ V Ő-be v etett bizalm at m ert am íg lesz esztergakés lesz szerelem igaz hogy púpos meg félszem ű de lesz szerelem a napok telnek forog forog a befogott anyag és a Hotel Becsületben herm elint ígér Leának egy argentin lókereskedő 13 �M o ld o v á n D o m o k o s V ankóné Dudás Juli s z ín e s r ö v id f ilm - fo r g a tó k ö n y v g a lg a m á c s a i p a r a s z t fe s tő a s s z o n y V ilá g o s r a j z t á b l a m ö g ö tt e g y s u ­ g á r z ó a n é r te lm e s s z e m p á r „ n é z v e lü n k ” sz e m b e n . K ö z b en e g y sz e ­ r ű k é z í r á s s a l m e g je le n i k b e t ű r ő l b e t ű r e a f ilm f ő c ím e : V a n k ó n é . D u d á s J u l i ( k é z a l á ír á s ­ s a l) g a lg a m á c s a i p a r a s z t f e s t ő a s z ­ szo n y . A k im e re v íte tt fe k e te -fe h é r f il m k o c k a , a t á b l a m ö g ö tti a r c m e g m o z d u l: r a j z o l n i k e z d . m a jd c e r u z á t h e g y e z , v íz b e m á r t e g y s z iv a c s o t, é s a n a g y f e h é r f a ­ p a n n ó n lé v ő r a j z á t t i s z t í t j a a v i ­ z e s s z iv a c c s a l: „ r a d í r o z ” . K e z é b e n a r á n y o s k ic s i n y í t é s b e n a p a n n ó ­ te r v , a m e l y n e k a l a p j á n d o lg o z ik . C e r u z á já v a l e g y n ő i a r c o t f o r ­ m á l. K o d á ly Z o l tá n é s D u d á s J u li egy r é g i, e l s á r g u l t fé n y k é p e n : k o ttá t „ o lv a s n a k ” . E g y m á s i k . 1966- b a n k é s z ü lt k é ­ p e n K o d á ly é s fe le s é g e , k ö z é p e n J u l i — a z E g y e te m i S z ín p a d o n r e n ­ d e z e t t e lő a d á s s z ü n e té b e n . A k a m e ­ ra to v á b b h a la d J u l i s z o b á já b a n . K ö rb e n a fa la k o n b e k e re te z e tt f é n y k é p e k : J u l i 18 e s z te n d ő s k o ­ r á b a n , s z ü le iv e l, g a lg a m á c s a i h á ­ z u k e lő tt. E g y e d ü l m o s o ly o g v a a h á z u k u d v a rá n . K a rb a te tt k ézzel ü l, s h u n c u t s z e m e k k e l fig y e l. A h ú s z e s z te n d ő s D udás J u li, ugyancsak e g y ré g i fé n y k é p e n . M a v a g y o n t - j á r ó k is l á n y o k a t f i ­ g y e l. m a jd u g y a n a z t a je le n e te t egy D udás J u li-ra jz o n lá tju k : k is lá n y o k egy p ü n k ö s d ir ó z s á v a l d ís z í te tt b o to t a m a g a s b a t a r t v a tá n c o ln a k . H i r t e l e n a h a lo tti s z e r t a r t á s n a k a z o k a k é p e i k e z d e n e k el p e re g ­ n i to v á b b r a is fe k e te -fe h é rb e n , a m e ly e k e t D u d á s J u l i f i a t a l a s z ­ szo n y k o rá b a n k é s z íte tt: „ A h a ld o k ló és az i m á tk o z ó assz o n y o k ” „ K is s I lo n a k o p o r s ó j á t v is z i k ” „ A h a lo tt a r a v a t a l o n é s az im á tk o z ó a s s z o n y o k ” „ N a g y lá n y te m e t é s e ” „ S ír b a e r e s z t é s ” J u l i k e z é b e n a k is p a n n ó t e r v ­ v e l: m é r e g e t, ig a z ít, c e r u z á já v a l to v á b b r a j z o l j a a z e lő tte lé v ő n a g y p a n n ó t. 14 �K é t sok szok n y á s a sszon y egy n a g y k o n d é rb ó l k iön ti a szen y ­ n yes vizet. N égy a sszon y egy nagy asztalt cip el az u d v a r o n : h ely et készít a c s ir k e k o pasztás­ hoz. A n a g y g ő z fe lh ő b e n a csirk ék csu p asz lába és az asszon yok fe jk e n d ő je látható csak . A n é g y a sszon y a n a g y aszta­ lon „te lje s e r e jé b ő l” tép i a csir ­ kéket, a tö b b ie k k a v a rjá k a nagy k on d érok b a n a hú slevest, p ö r k ö l­ tet. A z élésk a m ra rosk a d á sig te lv e : k a lá csok , k en y erek álln ak sorban , szám talan tepsi tú rósbéles v á rja , hogy m e g s ü ssé k ; b o r jú c o m b o k , old alasok lóg n a k , e g y egész rú d ­ n y i k olbá sz, töb b k on d ér rizs — töltelék n ek , k ét n a g y tek n ő té­ pett csirke. E gy n a g y k o n d é rb ó l három asszon y g ő z ö lg ő hú slevest ön t; b o r o s h o rd ó t m os eg y férfik éz. D udás Ju li a la k od a lm i sátor díszítését irán y ítja. A hen tes e g y jó k o r a b o r jú c o m b v ág ásá h oz k ését k öszörü li. C ifra „ fé k ö tö s ” a sszon y ok n a g y izg a lom m al c u k r o t sz órn a k a fr is ­ sen sü lt rétesre, m a jd a túrós rétessel teli tálakkal, rin g ó sz o k ­ n y á ik ban elin d u ln ak a k a m erá ­ val s z e m k ö z t: a la k o d a lm i sátor felé. D u d á s J u l i s z ín e s fe s tm é n y e : la k o d a l o m r a t á l o n t o r t á k a t h o z ó asszonyok. H irte le n m e g in t fe k e te -fe h é r f il m e n p e r e g n e k to v á b b a z „ i g a ­ z i” e s e m é n y e k : J u l i n a g y p u s z i ­ v a l f o g a d j a m á c s a i v e n d é g e it. E g y so k szo k n y ás asszo n y k e zé ­ b e n a z a j á n d é k o s d o b o z , m e lle tte a k e z é b e n l ó g a t e g y p á r f e k e te m agas sark ú c ip ő t ( a m e ly b e n m a jd tá n c o ln i fo g , a já n d é k b a h o z ta ? ) . É rk e z n e k a v e n d é g e k so rb a n . D u d á s J ú l i a s f é r j e (a z ö r ö m ­ s z ü lő k ) z s e b k e n d ő i k b e te m e tv e a rc u k a t, s írn a k . L á n y u k , E te lk a f e h é r r u h á já ­ b a n , le b e g ő f á t y l á b a n a s ír ó s z ü ­ lő k , r o k o n o k k a r é j á b a n á ll, A b ú c s ú z ó d a l v é g e z té v e l m e g c s ó ­ k o lja a n y j á t , a p j á t , r o k o n a i t , a a n ásznagyba — unokaöccsébe — b e lé k a ro lv a e lin d u l a te m p lo m fe lé . 15 �A m en y asszo n y fe h é r fá ty lá t le b e g te ti a s z é l. L a s s ú m e n e t k í s é r i a f ia ta l p á r t a te m p lo m b a . A z ú t k e r e s z t e z ő d é s ­ n é l e g y p i l l a n a t r a m e g k e ll á l l ­ j o n a m e n e t, m e r t e g y t r a k t o r h ú z e l m e l l e t t ü k n a g y s ie t ő s e n . V ankóék: D udás J u lié k háza e lő tt a n á s z n é p s a zenészek ( e ls ő s o r b a n f é r f ia k ) b e b o c s á tá s r a v á rn a k . A k a p u zárv a. D u d á s J u l i s z ín e s f e s tm é n y é n , a m e n y a ss z o n y lo p á s je le n e té n h a ­ la d v é g ig a k a m e r a , m a j d is m é t V a n k ó ék p o rtá já n v a g y u n k , ahol a f r i s s f ia t a l a s s z o n y a b e b o c s á ­ tá s ra v á ró le g é n y e k g y ű r ű jé b ő l k i v á l a s z t j a ú j d o n s ü l t f é r jé t, s a kapuban ta lá lk o z v a m e g c s ó k o l­ j á k e g y m á s t. (A f ia ta la s s z o n y t íg y j e l k é p e s e n e lra b o lta f ia ta l u r a ) . A c ig á n y e k k o r r á z e n d í t, s e lk e z d ő d ik a l a k o d a lm i tá n c . A c ig á n y o k v o n ó j á b a n lo b o g n a k a százasok. Az assz o n y o k ö s s z e b ú jv a b e ­ s z é lg e tn e k , tö b b e n k ö r t á n c o t j á r ­ n a k . A v a ló s á g b a n tá n c o lo k s a s z ín e s f e s tm é n y e n m u l a t o k, tá n ­ c o ló k v á lta k o z n a k e g y m ással g y o r s e g y m á s u tá n b a n . E l k e z d ő d ik a m e n y a s s z o n y t á n c : E lső k é n t D u d á s J u li fo rg a tja m eg m e n y a s s z o n y - l á n y á t , m a jd eg y k o n ty o s f i a ta la s s z o n y , s e g y f é r ­ fi lá n c o l a z ú j a s s z o n n y a l. I s m é t e g y ik f e s tm é n y é n e k r é s z ­ l e té t l á t j u k : s z á z a s o k a t d o b á ln a k e g y f o n o tt k o s á r b a . A z if j ú a s s z o n y to v á b b tá n c o l. E gy fia ta l co p fo s lá n y u g rik a k ö r k ö z ep é b e , fo ly ta tja a tá n c o t a m e n y a s s z o n n y a l, m a jd e g y r ö ­ v id h a j ú , v é k o n y , m a g a s fiú p r ó ­ b á l c s á r d á s o z n i, a k itő l J u l i k é r i le l á n y á t ú j r a . K a c a g v a f o r o g ­ n a k : ö n f e le d te n tá n c o ln a k . H ir te le n k ö z b e k é p az e g y ik f e s t m é n y r ő l : p ir o s s a l h ím z e tt f e j ­ k e n d ő s le á n y fe je k (G . M ., V . e .) „ n é z ik ” n e k ü n k h á tta l az ö n fe ­ le d t t á n c o s o k a t . K o n ty o s a s s z o n y p ö r g e ti a m e n y a s s z o n y t . D u d á s J u l i m e g in t b e le d o b a f o n o tt k o s á r b a e g y s z á z a s t, s ő f o r g a t j a to v á b b — n a g y k a c a g ­ va, s z é p s z ő k e l á n y á t : E t e lk á t. S z ó l m é g a la k o d a lm i z e n e , d e e g y re h a lk a b b a n h a llju k m á r, s a c s u j j o g a t á s o k is e g y r e h a l k u l ­ n a k . K ö z b e n J u l i k e z é t, s fe s z ü lő s z e m é it l á t j u k , a m i n t e g y é g ő v ö­ r ö s, le b b e n ő s z o k n y a r á n c a i t f e s ­ ti. A z e n e te lje s e n „ k ú s z i k ” , s c s a k a f e s z ü lt c s e n d „ h a l l h a t ó ” . A k a m e r a v é g ig h a la d J u li f e s t é ­ k e in . m a jd is m é t e c s e tte l f e s tő k e z e it l á t j u k a ta v a s z i n a p s u g a ra ib a n . E g y p i l l a n a t r a a b a la t o n f ü r e d i M a r in a S z á lló 13 e m e le té t l á t j u k , m a jd a f ü r d ő z ő v e n d é g e it a p a r ­ to n . A s z á lló k ö z ö s n a g y e b é d l ő jé t d ís z íti J u l i G n a g y m é r e t ű f a p a n n ó ­ j a : a z e lő re , a z a r a t á s i k o s z o r ú t v iv ő l á n y o k r a k ö z e lít r á a k a m e ­ ra . A M a r in a - b e l i s z ín e s p a n n ó s o r o ­ z a t k é p e i, s a h o z z á illő m á c s a i d a lo k v á lta k o z n a k , ú s z n a k egy­ m á sra: 16 �L a k o d a lm i m e n e t, a m e n y a s z ­ s z o n y k e l e n g y e l á d á j á t a lo v a s k o ­ c si t e t e j é n v is z ik . A S z e n t- I v á n i t ú z u g r á s t a m á ­ c sa i r é te n a lá n y o k n y á r i k ö r ­ tá n c a k ö v e ti. H ú s v é ti lo c s o lá s . (A z e g y e t le n h e ly a z o r s z á g b a n , a h o l a f a r ­ s a n g i m a s k a r á z á s h o z h a s o n ló r u ­ h á k b a n j á r n a k a le g é n y e k h á z ­ ró l h á z r a , m e g ö n te n i a l á n y o k a t .) A k épen a m ácsai fo n ó h á z s z á m t a l a n j á t é k a e le v e n e d ik m e g . 17 �S z ü r e te l a z e g é s z te k , g y e re k e k . fa lu : fe ln ő t­ V é g ü l is m é t a s z ín p o m p á s a r a ­ t á s i m e n e t, a k i v e l a J u l i - k é p e k b e m u t a t á s a k e z d ő d ö tt. D u d á s J u l i g a lg a m á c s a i h á z á ­ nak u d v a rá n : a f ö ld ö n ra k ja ö ssz e n a g y fa p a n n ó já t, o tt tu d ja c s a k le m é r n i, ö s s z e ille s z te n i, a r é s z l e t e k e t t a l á l t a t n i . A m ik o r az u to ls ó p a n n ó r é s z t is l e t e s z i: ö s z ­ s z e ille s z ti, m e g s z ó la l a J u h á s z F e re n c p o é m á já t m o n d ó B a lá ­ z s v its L a jo s h a n g j a : ,,H ú s z é v e ő r z ö m Va n k ó I m r é n é , D u d á s J ú ­ l ia e g y s z ín e s r a j z á t , s á m u lo k el n a p o n ta ü d e sé g é n és tis z ta s á ­ gán. G y e rm e k k o ro m a t ő rz ö m b e n n e , k ö z e l s é g e m e t a fö ld h ö z , növényekhez, c s o n t j a i m a t á ts ü t ő c s il la g o k h o z , a m e s z e lé s - s z a g ú é s b e tle h e m e s -c s ö n g e tty ű s édes h a ­ ra n g -sz av ú , a ra n y b a rk á s , b e h av a ­ z o tt-a rc ú á h íta to s n a g y ü n n e p e k ­ h e z, k ö z e lsé g e m e t a b o rh o z , b a ­ b o n á k h o z , v ir á g z ó m á m o ro k h o z , a te r m é k e n y s é g h e z , te m e tő h ö z és a h a lá lh o z . E z a m ű v é s z e t, m in t a n é p m ű v é s z e te , n e m p á v a s z é p ­ s é g , t u l i p á n s z i g o r , v a g y c s il la g ­ a r a n y o m l á s , h a n e m a v ir á g z ó és t e r m é k e n y f ö ld , e z a m ű v é s z e t c s e le k v ő a k a r a t , a g y ö n y ö rű e n te n y é s z ő lé te z é s m e g m a r a d á s - v á ­ g y a ! A v ilá g te le v o lt k é p író ­ assz o n y o k k al és fa ra g ó -e m b e re k ­ k e l, n é p b a l l a d á k k a l , d a l o k k a l , t e ­ r e m t é s - é s h a lá l- m íto s z o k k a l és n é p m e s é k k e l. V ig y á z z u n k , h o g y k i ne h a lja n a k az é n e k lő n é p e k , a m íto s z a lk o t ó n é p e k , a k é p ír ó a ss z o n y o k . és fa ra g ó e m b e re k , m e rt az e m b e r h al k i v e lü k . Ő r iz z ü k . g y ű jts ü k , te rje s s z ü k m ű v e ik e t, ta n u lju n k t ő lü k , le ­ g y e n e le v e n le l k ü n k e le v e n r é ­ sz e a n é p , lé ttő l e l n e m k ü l ö n ü l t m ű v é s z e te , a m e ly ö n m a g á t m o n d ­ ja , m in t a te r m é s z e t. S é p p e z é r t b iz o n y o s s á g a a m ú ltn a k és a m a ra d a n d ó s á g n a k .” K ö z b e n J u l i e c s e tjé v e l, m i n t e g y m a d á r, á g ró l á g ra : a n a g y p a n ­ nón r é s z le tr ő l r é s z l e t r e j á r , s ig a z ít, s z é p ít. F e n t r ő l t o t á l k é p b ő l lá tju k az e g ész p a n n ó t, s m a g á t J u lit, s ö té t ru h á já b a n , a m in t g u g g o l a tá n c o ló f i g u r á k k ö z ö tt, s z in te b e le o ld v a a f ö l d b e : a k é p ­ n e k r é s z e le s z , c s a k f e s tő u j j a i v ilá g íta n a k . A z is tá lló f a lá h o z á l l í t o t t p a n ­ n ó r é s z e k e n e lő b b a z e g y ik r e p ü ­ lő g ó ly á n a k a s z e m é n s f e j e b ú b ­ j á n ig a z ít e g y - e g y e c s e tv o n á s ­ n y i t , m a jd a m á sik g ó ly á n a k f e s ti, k a rik á z z a k i a s z e m é t, a m i k o r e n n e k is f e je b ú b j á h o z é r e c s e t j é v e l : a k é p k i m e r e v e d ik . E lin d u l a f ilm V é g e f e l i r a t a : D ra m a tu rg : Z sugán Is tv á n , H a n g m é rn ö k : N os e k J á n o s . V á­ g ó : R ig ó M á r ia . F ő v il á g o s ító : V a s s J ó z s e f . G y á r t á s v e z e t ő : d r . P a u lu s z A la ­ jo s . F é n y k é p e z te : R a g á ly i E le m é r é s F if ilin a J ó z s e f . Í r t a é s r e n d e z t e : M o ld o v á n D o ­ m okos. K é s z ü l t : 1968—6 9 -b e n a M A F I L M 11 D o k u m e n t u m f ilm S t ú d i ó já b a n . RÉSZLET A VANKÓNÉ DUDÁS JULIRÓL KÉSZÍTENDŐ SZÍNESFILM-FORGATÓKÖNYV TERVEZETÉNEK BEVEZETŐJÉBŐL Budapesttől mindössze hatvan kilom éterre, a gödöllői dombok között terül el Galgamácsa, s itt él Palócföld egyik leghíresebb paraszt­ művésze: Vankóné Dudás Juli. 1966 őszén az ÚJ ÍRÁSban m egjelent néhány rajza, s rövid tanulm ányom művészetéről — valam int Juhász Ferenc hozzá írott poémája, amely terveim szerint e színes rövidfilm et is majd zárja. Két építész ezt olvasva, próbarajzok után, megbízást adott 85 négy­ zetm éternyi fapannó elkészítésére, am it a balatonfüredi Hotel M ari­ nában helyeznek m ajd el. A „freskó”-készítés alkalm ából Dudás Ju li­ val készítendő színes film riport aktualitását pedig egy valódi, mai mácsai lakodalom adja: október közepén lesz lányának. Etelkának az esküvője. A film tehát Vankóné Dudás Ju li életének két nagy ese­ ményéhez kötődne: leánya lakodalm a és a balatonfüredi Hotel M arinában felállítandó fapannók elkészítése, megalkotása. Szám unkra ez jó alkalom volna, hogy egy esztendő alatt — 1968 őszétől 1969 nyaráig — végigkövethessük, „megleshessük” Dudás Ju lit m unka közben: a cinem a-direct módszerét alkalmazva, meg­ lepetésszerűen járn án k hozzá forgatni Galgamácsára. A tervezett film tehát életének nagy eseményével, egyedüli gyer­ m ekének: Etelkának lakodalm ával kezdődne, ahol m egism erhetjük a falut: Galgamácsát, ahol él s dolgozik, s amely művészetének kiapad­ hatatlan forrása, kincsestára. A mai mácsai lakodalom csak m éreteiben em lékeztet a hajdani parasztlakodalm akra, hiszen itt viseletben m ár csak az öregebbje 18 jár. a menyasszony kelengyéje kombinált bútor, nászajándékba pedig bundát, tv-t, hűtőszekrényt kap. Galgamácsa régi lakodalm át, Szent -Iváni tűzugrását, szüretét, fonóházát, húsvétját viszontláthatjuk m ajd hatszor-egym éteres fa­ pannóin, amely paraszti életüknek „égi m ása”. Képein az alakok nemcsak „mozognak”, hanem „beszélnek” is. szájukból tréfás m on­ dókák, rigmusok „jönnek”, m int a középkori szentek szájából a „mondatszalagok”. Így a képeket látva szinte részeseivé válunk régi szokásaiknak. Néhány elsárgult régi rajza — P ünkösdölés, H alottsiratók-soro­ zata —, gyermek- s leánykorában készült fényképfelvételek idézik m ajd gyerm ekkorát, s em lékeztetnek Kodály tanár úrral való talál­ kozásaira. A filmben látható galgamácsai népszokások: „képek” alatt m ajd Dudás Juli s a galgamácsaiak énekelnek. Mindig az a dallam csen­ dül fel a képek alatt, amelyet egyébként is szigorú „játékszabályaik” rendje szerint énekelnének. A tervezett rövidfilm kép-zenei egységét Dudás Juli öntörvény­ szerű művészete sugallja. Dudás Ju lit jól ismerve, bízom e sokak szám ára különös világ felidézésekor, hogy az első ilyesfajta film i-zen ei próbálkozásunkat a MAFILM H íradó- és Dokum entum film -stúdiója is segíteni fogja. Budapest, 1968. október 15. A forgatást október 18-án elkezdhettük, az esküvő 19-én volt Galgamácsán. Moldován Domokos �B ezzeg János L e lk e s M ik ló s Kezemben É rdek hófehér rózsa M ikor m egannyi m érce a m érést m egtagadta — kacsint az öreg Érdek, érdekek öregapja. lábam ha roskad zászlós hitem et szél is ha cibálja jövök én jövök a csillagvacogtató éjszakában senki idejében m ezítelenül mégis sohase-fázva jövök szerelem -szeretetten vándorbotom hófehér rózsa ajtó t ha nyittok álm otokat is eljátszom kezem ben hófehér rózsa Asszony-arcú föltám adás Önm agad krisztusa szomorú suhanc ki voltál m agad elárulva p artta la n zuhanással örökös hóhullásban nem m úló télben — m ost micsoda karok ragadnak mégis micsoda kezek sugaras combok közé egész az örökös nyárig micsoda test hív szeretőjének napról n apra éjszakáról éjszakára m egtalált hazád s micsoda szemek ny itják rád a hajnalt hogy felejted m inden veszteségedet m it még elveszteni se volt időd hogy egyetlen szerelmes földrengéssé változik ez a nyár hol még a csöndnek is asszony-arca van T a m á s I s tv á n Cséphadarók keresztútkaparók törvénye szerint élünk Garádicsok menyegzős m ennyekbe vivő kaptatója m enetelésünkre szirm okkal hintve s kétoldalt biccentő papsipkákkal szegett díszszázadban m ikor feldübörög délceg iszkolásunk B etájoltan vedlik a feslett parádé Vezényszavak csattannak im áinkban az angyalok arcán M ikor m egannyi szem m ár csak úgy tesz, m intha nézne — nem hág érdem es érdek m ás érdek tyúkszem ére. M ikor m egannyi száj m ár forró kását kerülget, vagy zsíros fénnyel hallgat: nagyot böffent az ünnep, s akkor szemek csukódnak, akkor m ércék nem m érnek, mosolyok cinkosodnak, fityegtetik az érm et. az érdek, érdek, érdek közérdeket tem etve („szegény rokon!”) — a koncát csak falja, falja e g y re ... Útközben A porba ülteti a nyár alkonyégtollú tyúkjait. U jjhegyre égő lepke száll — virít, v irít és elvirít. Ó érdem es-e m enni még bőrökön át és csöndeken, kék karika-tánc, nagy varázs, a csend, ha fenn, a csend, ha lenn? Ha gőgös csillag nem bocsájt, csak ragyog, ragyog, elragyog? Ha szívem üt, fáj, félreüt? Én is gőgösen hallgatok. Az ú tjaim : a kútjaim . Szom jan h aln ék : ezért megyek. H irtelen felism ert világ tem et, tem et — s ha eltem et? Á tfúj rajtam gyöngyszárnyú szél s a nagy vizen világlanak boldog tükrök m élyébe zárt nyüzsgő, aranyszín darazsak. Égszemű tó, még szállj velem! Csend-vízben csengők csengenek. Tűnő alkony pezsdít, kiolt csengő, csengő cseppeket. A porba tyúk ül és sötét és fáradt, vándor m ozdulat. H unyt szem ekben új csillagok csillagzanak, virágzanak. 19 �Vihar Béla (1908— 1978) November közepén kapta kézhez a Palócföld ötödik számát, melyben Őt köszöntő szavaink és versei közlése m ellett m éltat­ tuk legutóbbi kötetét is. H alála előtt néhány nappal, november 20-án kelt (alább közölt) levelére válaszolni m ár csak véglege­ sen megkésve vehettük volna kézbe a tollat. „Kedves barátaim , Végh Miklós és Csongrády Béla! Hadd köszönjem meg m indnyájatoknak azokat az ünnepi szavakat, amelyekkel gyermekkorom színhelye, Nógrád nevé­ ben megtiszteltetek. Egy spanyol közmondás szerint a szülőföld harangját még a süket is meghallja. Nos, én a Ti tolmácsoláso­ tokon keresztül kisebb hazám, a hajdani Szécsény üzenetét vél­ tem hallani. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy a m agatokénak vallotok, m int ahogy én is lírám ban, bensőmben hordom a Palócföld tájainak jegyeit. Amíg sorsom engedi, szeretnék méltó lenni a bizalomra. Valamennyiőtöket szeretettel ölel, igaz hívetek: Vihar Béla” 1978. XI. 20. V ih a r B éla Az este csöndjében M ár alkonyodott, m időn hirtelen rádöbbenteni, hogy itt vannak velem, az élőknél is többen: m indenütt, az egész világ teli van v e lü k ; pillantásukkal néz rám az anyag: köröskörül holtak tolonganak. H alottak szeme: fű, fa, m illiárd sejthalm azából így figyel reád; am erre fordulsz, m ind egyként rokon: ősök serege ring a lombokon. Hetvenedik születésnapján a magas kitüntetése alkalmából tisztelgő levelünkkel megkeresvén, úgyszólván postafordultával érkezett Tőle a válasz: „Nagyon köszönöm a jókívánságokat, különösképpen a Nógrád megyéből, az első eszmélésem színhe­ lyéről érkezőt.. . , m ert számos írásom ban adtam kifejezést a n ­ nak, hogy az Ipoly m enti táj fia vagyok”. Tudván tudtuk, nem széptevés ez: Vihar Béla m indig is Nógrádot vallotta szülőföldjei legkedvcsebbikének, a Palócföld m ár első évfolyamaiban, a hatvanas évek elején rangos és rendszeres szerzőinek sorához szám íthatta; s ha az évek m últával egyre gyérültek is a személyes találkozások alkalm ai, szaporodtak azonban a szerkesztőség cím ére érkező levelek, s azok „betét­ jeként” egy-egy újabb V ihar-vers is. Súlyozott felelősséggel tarto tta számon gyökereit, lételeme volt, hogy útón-útfélen szembesülhessen szeretteinek, tisztelői­ nek, kritikusainak inspiráló dicséreteivel, fenntartásaival, hogy kis és nagy szám vetésekre kényszerüljön és kényszerítsen. Nem szám ítódott a honi lírát meghatározó nagyságrendű költők so­ rába, de életérzékeny, tapasztalatai gazdagodtával életm űvét egyre nem esíteni képes poéta volt — fokozatosan tisztuló, kris­ tályosodó költészete a tanú r á hogy az alkotóban még rejlő értékek végső kim unkálásához szükséges éveket tagadott meg a sors Vihar Bélától. 20 A téglafalból is ők intenek, a m esterek és a névtelenek. Kezükből ház lett, párkányzat, orom, felszökkenő híd, m erengő torony. M ennyi örökség, m ily gigászi had, tengerré duzzadt hány tapasztalat, újítás, eszme, könyv, szobor, zene: létük értelm e és üzenete. A tiéd, vedd át! — ny ú jtják , íme, ők, m egostrom olva bennünk a jövőt, Övék a szó is, mely kél nyelvem en, tőlük való az arcom , a szemem, felboronganak a hom lokom on: ők hordoztak, s m ost őket hordozom. Nincsen halál, hol terem tés fakad: villám ként zengett m ár e gondolat, s látni véltem : ezernyi nem zedék a m unkában feloldva életét felém tek in t a tárgyak, eszközök, form ák, szerszám ok sorai m ögött, m ert akivel a világ alakul, az m ár nem m úlik el nyom talanul. Lám, így élnek ők, és én az vagyok, am it belőlük tovább juttato k , és csupán annyit é r az életem , ahogy örökük gyarapszik velem. �Súrolófényben BESZÉLGETÉS MOLDOVÁN DOMOKOSSAL — A k i f ig y e li a m u n k á s s á g o d a t , a H a lo ttlá tó c im ű f il m e d d e l m i n ő ­ s é g i u g r á s t é r z é k e l t : p á l y á v á á l l t ö s s z e e d d ig i te v é k e n y s é g e d . In d u ­ lá s o d i d e j é n i l y e n k a r a k t e r ű p á l y á t á l m o d t á l - e m a g a d n a k ? — A z e m b e r a k e z d e t k e z d e té n n a g y o n tu d ja , m it a k a r — v a gy n e m tu d ja . É n a z e lő b b ie k k ö zé ta rto z o m . A z t h iszem , m in d e n fé le p á ­ ly á n á lm o k k a l, v á g y a k k a l in d u l el a z e m b e r; o ly k o r k ö d ö s á lm o k ­ k al, d e m in d e n k é p p e n á lm o k k a l. C sa k h á t a film e z é s k e m é n y p á ly a , a m it c s in á ln i k ell, se m m i se m a d ó d ik m a g á tó l. N a g y o n -n a g y o n h o sz ­ szú id eig , o ly k o r é v e k ig já r o k u tá n a m in d e n n e k , a m íg v a la m it e lk é ­ sz íte k . B u lld o g te rm é sz e te m v a n . É p p e n a n a p o k b a n , m ik ö z b e n a f o r­ g a tó k ö n y v e im b ő l á llíto k össze k ö te te t, s z e d te m e lő a le v e le z é se m e t (m in d e n film e m lev e le z é si a n y a g á n a k k ü lö n d o ssz ié ja v a n ), s n é z e g e t­ te m , h o g y e g y -eg y o ld a lé rt, e g y -e g y sz ö v e g é rt v a g y r u h a d a r a b é r t (p é l­ d á u l a fe h é r g y á s z ru h á é rt, fo n o tt k o p o rs ó é rt) m e n n y it le v e le z te m . . . E g y sz e rű e n do lg o zn i k ell. L e h e t, h o g y ez c sa lá d i h a g y o m á n y n á lu n k . B o rz a sz tó a n s z e r e te tt d o lg o z n i a z eg ész c sa lá d . R e tte n tő a m b ic ió z u s a k v o lta k a m a g u k k is m u n k á já b a n . A m it c sin á lt, a z t m in d e n k i nagyon, ú g y is te n ig a z á b ó l s z e re tte c sin á ln i, é s n a g y o n p o n to s a n c sin á lta . A m u n k a c s o d á k ra k ép es. — N a g y o n m e g tis z te lő sz á m o m ra , h o g y a z t m o n d o d : „ a k i fig y e li a p á ly á d a t” . . . M e rt a rö v id film e k je le n tő s é g é t le g fe lje b b az o ly k o ro ly k o r m e g je le n ő k r itik á k m é lta tjá k . Én p e d ig e d d ig rö v id film e k e t k é s z íte tte m , s e z é rt a fig y e le m sem ir á n y u lh a to tt rá m e rő se b b e n . S ok ily e n k o rú és h a so n ló fo g la lk o z á sú fia ta le m b e r, m in t te, f i­ g y el a rö v id filrn e k re . P e rs z e ez n a g y o n sz ű k k ö r, k e v e se n v a n n a k , a k ik a rö v id film e k ü z e n e té t, s u g a lla tá t e g y á lta lá n fe lfo g já k . S o k k al Jo b b a n is m e rik m in d a m a g y a r, m in d a m á s n e m z e tis é g ű rö v id film e ­ se k m u n k á s s á g á t és film je it k ü lfö ld ö n , m in t it t h o n. V e le m is h a so n ló a h e ly z e t. S o k k a l h a m a r á b b k a p ta m k ü lfö ld ö n d íja t, m in t itth o n . L e ­ s z á m ítv a a z 1968-as szeg ed i film sz e m le d íjá t, a m e ly e t J a n c s ó n a k k ö ­ sz ö n h e te k . V o lta k é p p e n ő in d íto tt el a p á ly á n : 1966—68. k ö z ö tt k é sz í­ te tte m el a M a g y a r p a r a s z t f e s t ő k n y o m á b a n c ím ű h á ro m ré s z e s k is te le v íz ió s so ro z a to m a t, e r r e k a p ta m a d íja t. U g y a n c sa k J a n c s ó ja v a s o lta a z a k k o ri d o k u m e n tu m film -s tú d ió n a k , h o g y „ itt v a n egy m e g s z á llo tt fia ta le m b e r, a d ja to k n e k i le h e tő ­ s é g e t”. A k k o r k e r ü lt o d a Z su g á n I s tv á n d ra m a tu r g n a k , és e lin d íto tt n é h á n y f ia ta lt, ille tv e o ly a n p ro g ra m o t á llíto tt össze, a m e ly b e n h e ly e t k a p ta k a le g n a g y o b b n e v e k és a le g k e z d ő b b e k is, m in t a m ily e n én is v o lta m . T e h á t le h e tő sé g e t k a p ta m ! A k k o r k é s z íte tte m el a D u d á s J u l i c ím ű film e t (1968— 69-ben). Jó lle h e t, é n a H a l á l n a k h a l á l á v a l h a l s z c ím ű fo rg a tó k ö n y v v e l m e n te m Z su g á n Is tv á n h o z , s m o n d ta m , h o g y n ézze m e g, ezt s z e re t­ n ém . a k k o r m á r a g y ű jté se im , m o tív u m fo tó im m e g v o lta k , s a z t a v á ­ la s z t k a p ta m , hogy igen, ez n a g y o n é rd e k e s, n a g y o n iz g a lm a s, de o ly a n fu rc s a és o ly a n k ü lö n ö s m o st m ég — 1969-ben — , k e z d je k i n ­ k á b b v a la m i b iz to sa b b a l a film g y á rb a n . M o n d ta m : jó, D u d á s J u li m o st c s in á lja a H otel M a rin a s z á m á ra a fre sk ó it, ró la s z e re tn é k f i l ­ m e t. A k is p a ra s z tfe s tő k tv -s o ro z a to m n a k is J u liró l k é sz ü lt az u to lsó d a ra b ja , de n e m b aj, m o st eg y e t lé p ü n k , és a z t m u ta tju k m eg. hogy J u li n e m c sa k kis ra jz o k a t tu d c sin á ln i, h a n e m n a g y m é re tű k é p e k e t is. E gy ev en k e re s z tü l k ö v e tjü k őt. S z e re n c s é n k v o lt. M e rt a m i a le g fo n to sa b b : egy igazi m á c sa i la ­ k o d a lm a t is fe lv e h e ttü n k , u g y a n is 69 ő szén v o lt D u d á s J u li lá n y á n a k la k o d a lm a . T e h á t a v a ló sá g és a n n a k „ égi m á s a ”, a m i v é g ü l is Ju li k é p e in m e g je le n ik , e g y ü tt k e r ü lt film sz a la g ra . A m it e b b e n a film b e n ú gy é re z te m , hogy ú j, e z t é n ta lá lta m ki, az a film zen ei és k é p i e g y ­ sége. O ly an é rte le m b e n , h o g y a m it lá to k J u li fe s tm é n y e in , m e g a film k é p e n , és a m it h a llo k , az m in d ig u g y a n a z . T e h á t, h a la k o d a lm i k é p e t l á to k , a k k o r g alg u m á c si la k o d a lm i d a l c se n d ü l fe l; h a p ü n k ö s ­ d ö lő t láto k , v a g y M a v a g y o n - j á r ó k a t , v a g y b e th le m e s e k e t, v a g y s ir a ­ tó k a t, u g y a n íg y . És ez, a z t h iszem , e lég k e re k k é fo r m á lta a film e t. A v é g én fe lh a n g z ik J u h á s z F e re n c h itv a llá s a , a m it J u liró l írt, s a z t m a ­ g a m is v á lla lo m . E z é rt is m o n d a tta m B a lá z so v its sa l a szö v eg et, hogy e g y v e le m e g y k o rú h a n g já n h a llja a néző. V ég ü l is ezzel szép b e fe ­ je zé s s ik e re d e tt. — Forgatókönyveidet sorra közlik a folyóiratok — m int azt tesz­ szük most mi is a Dudás Julival —, nemcsak itthon, hanem például az erdélyi Korunkban, a jugoszláviai Hídban s a Rómában megjelenő UNGHERIA OGGI-ban is. Ml ösztönöz ezek megjelentetésére — olykor sok éves késéssel —, m ajd kötetbe gyűjtésére? — E rre b o ld o g a n v ála sz o lo k . N ézd, ré m e g y sz e rű d o lo g b ó l k e ll k iin d u ln i. A film ek fo rg a lm a z á sa o ly an , a m ily e n . E zen so k a t v á lto z ­ t a t n i . . . ? O ly k o r le h et, o ly k o r n e m . E g y szó v al a film e k m e g je le n n e k , m a jd e ltű n n e k , s n in c s to v á b b — r a k t á r b a k e rü ln e k , elé g n e k , e lg u ­ ru ln a k . fe lro b b a n n a k , m it tu d o m é n ! B á rm i tö r té n h e t v e lü k . V iszo n t ezek en a sz a la g o k o n m ég is v a la m ifé le ü z e n e t v a n h o zzád , ho zzám , b á rk ih e z , az e m b e re k h e z , m a g y a ro k h o z és n e m m a g y a ro k h o z ; és h á t e z e k e t v a la h o g y m eg k e lle n e m e n te n i. A fo rg a tó k ö n y v e k fo ly ó ira t­ p u b lik á c ió já v a l is az a b a j, hogy c sak e g y -k é t h ó n a p o s é le tü k v a n , a z tá n a z o k a t is e ltü z e li az e m b e r, m eg e la já n d é k o z z a , e lk ü ld i k ü lf ö l­ d ö n élő b a r á ta in a k . É n le g a lá b b is k ü ld ö z g e te m m in d e n h o v á . T e h á t ezek is e ltű n n e k . M égis fo n to s n a k ta r to m a fo rg a tó k ö n y v e k m e g je le ­ n é sé t fo ly ó ira to k b a n — a film m e l e g y id ő b en — , m e r t a m a g y a r k ö n y v ­ k ia d á s b a n k e v é s le h e tő sé g v a n a r r a , h o g y k ö te t is m e g je le n je n . F o rg a tó k ö n y v e im k é s v e lá t ta k n a p v ilá g o t, á lta lá b a n a film e k u tá n . A H a l o t t l á t ó k iv é te lé v e l, a m it a K o r tá r s közölt. K o v ács S á n d o r I v á n n a k a d ta m o d a, e lo lv a sta é s fe lis m e rte fo n to ssá g á t. L é v é n ir o ­ d a lm i la p fő s z e rk e sz tő je , íg y ő e ls ő so rb a n a szö v eg et n ézte , s a sz ö ­ v e g b o rz a s z tó a n te ts z e tt n ek i. L e h o z ta te lje s eg észéb en , fé n y k é p e k k e l, és m o n d ta , h o g y v á r ja a k ö v e tk e z ő t. E z n ag y o n jó l ese tt. V a ló b a n — a H a l o t t l á t ó szö v eg e ö n m a g á b a n is iz g a lm a s. E z é rt is a k a ro m , h o g y le g y e n m á s fo rm á b a n is k é z b e v e h e tő . P e rsz e , h iú á b ­ rá n d v o ln a a z t g o n d o ln i, h o g y a k ö te t, b á rm ily e n sz é p e n é s a tt r a k l i v a n c s in á lju k is m e g — a G o n d o la t K ia d ó n a g y sz e rű , f ia ta l m u n k a ­ tá r s a iv a l —, te lje s é r té k ű e n fe lid é z h e ti a film e t. M in t m o n d o tta m , h o ss z a d a lm a sa n k é sz ü lö k fel film je im re . Sőt. a film e k e lk é s z íté se u tó n is le v e le z e k a h ő se im m e l, in té z e m c sa lá d i ü g y e s-b a jo s d o lg a ik a t A k ö te tb e n az le sz a p lu ssz, h o g y a g y ű jtő u ta k a t, a c sa lá d o k b a v a ló b e é p ü lé se m e t, k a p c s o la ta im u tó é le té t m u ta to m m eg fo tó k o n , le v e le ­ k e n , m a g n ó fe lv é te le k e n k e re s z tü l. A z a te rv , h o g y ez év k a rá c s o n y á ­ ra m e g je le n ik a k ö n y v . M in te g y ö sszegzése le sz e d d ig i te v é k e n y s é ­ gem nek. — Hasonlóra m ár volt példa a pályádon, hiszen a kecskeméti „naiv múzeum” megalapításával egyedülálló gyűjtőm unkát összegez­ tél. — E z is a szeg ed i film sz e m le d íjá n a k k ö szö n h ető . A k k o r fig y e l­ te k fö l rá m a k e c sk e m é tie k , h ív ta k m eg a film je im m e l, és k é rté k , hogy re n d e z z e k e g y k iá llítá s t is. Ig a z á n n a g y s z e rű s e g ítő tá rs a k r a l e l ­ tem . E n n e k h a tá s á r a a já n lo tta m fel a g y ű jté s e m e t egy lé te s íte n d ő „ n a iv m ú z e u m ” a la p já u l. A z ú jj á a la k u l t F o rr á s első s z á m á b a n az a la p ító le v e le m m e g is je le n t. O rtu ta y G y u la ír t h o zzá n é h á n y o ld a l­ n y i ja v a s la tté te lt. M in d e n k i bo ld o g v o lt, a z tá n ú g y m a r a d t a dolog 2—3 évig. E z é rt sz ö rn y e n m e g s é rtő d te m . A k k o r K e c sk e m é t m ég egy kis, á lm o s a lfö ld i v á ro s k a v o lt. E k k o r k e r ü lt o d a d r. R o m á n y P á l, a m o s ta n i m e z ő g a z d a sá g i é s é le lm e z é sü g y i m in is z te r, első titk á r n a k , a k i m in d e n ú jn a k és jó n a k P a tró n u s a v o lt. M in d e n ré g i a lv ó ü g y et m e g ­ m o z g a to tt, to v á b b b ille n te tt. N ek i k ö sz ö n h ető , hogy a g y ű jte m é n y v é ­ g ü l is o tth o n ra t a l á lt K e c sk e m é te n . A g y ű jte m é n y é r t egy f illé r t sem k é rte m és k a p ta m — p o n to s a n a z é rt, h o g y a h iv a ta lo s in té z k e d é s e k so rá n n a gy sz á m le h e sse n . N e m o n d h a s s á k a z t: p é n z t k a p é rte . a z é rt c sin á lja . A k k o r e rr e és így v o lt sz ü k sé g e a m a g y a r n a iv m ű v é s z e t­ n e k . Ig y v o lt e tik u s, íg y v o lt sz é p ; ú g y é re z te m . így k e ll csin á ln i. É v e k ig le já r ta m re n d e z n i az a n y a g o t. E b b e n a z id ő s z a k b a n h ív ­ tá k m eg Z á g rá b b a a g y ű jte m é n y t. K e c sk e m é te n m ég be sem v o lt m u ­ ta tv a az a n y a g , m á r k ü lf ö ld re tu r n é z ta tta m . R ö g tö n le h e te tt lá tn i, h o g y e b b e n fa n ta s z tik u s le h e tő sé g v a n . A n e m z e tk ö z i ö ss z e h a so n lítá s­ ból k itű n t, hogy e rő s a m a g y a r n a iv m ű v é sz e t. É p p en a ttó l, a n n á l fo g v a, m e r t te rm é s z e te s k o n z e rv á ló d á s n a k v o lt k ité v e é v tiz e d e k e n á t: n e m tö r té n t m e g az, a m i a ju g o s z lá v o k n á l és m á s u tt, hogy a d iv a t fe lh íg íto tta . A m a g y a r a n y a g v á r t a a fe lfe d e z te té st. Igaz, a z ó ta n á ­ lu n k is d iv a t le tt b elő le. E n n e k az id ő s z a k n a k a v ég én , 1974—76 k ö z ö tt k é s z íte tte m a M a ­ g y a r n a i v m ű v é s z e k c ím ű tíz ré sz e s tv -film e t. E zzel is h e ly re té v e a k é rd é s t, m e r t m ih e ly t M a g y a ro rsz á g o n v a la m i m e g je le n ik a te lev ízió k é p e rn y ő jé n , az m á r ügy, az m á r je le n tő s dolog. A p aló cfö ld e g y ik je le s m ű v é s z é t is b e m u ta tta m , n e v e z e te se n B a lá zs J á n o s t — a s o ro ­ z a t e g y ik le g sz e b b d a r a b ja le tt. N ag y o n ih le te tt szö v eg et m o n d o tt az ö reg . M e g le p e tt, m in t m in d e n k it, az o lv a s o ttsá g a . H o z ta m n ek i szeg ­ k o v á c s c ig á n y m e sé k e t, a m i a k k o rib a n je le n t m eg, és W eö res S á n d o r P sy c h é jé t, lé v é n P sy c h é W eö res s z e r in t „ á llító la g ” S zin d el c ig á n y k ir á ly le s z á rm a z o ttja , k irá ly k isa ssz o n y . A z t m o n d ta , hogy a m e s é k e t fe lté tle n ü l e lo lv a ssa , és a P s ych é is n a g y o n é rd e k li, d e a r r a k é rt, m á s t m á r n e h o z z a k n ek i, m e rt ő m á r a n n y it o lv a s o tt egész é le té b e n , ez m á r n e k i e le g e n d ő . Ő rz ö m e zt a k e d v e s m o n d á s á t. M ag n ó n is v a n egy h o ssz ú b e sz é lg e té se m v e le . F ilm e m b e n fő k é n t a r r a v o lta m k í v á n ­ c si, m i a v é le m é n y e eg y felő l a m a g a m u n k á já ró l, m á s fe lő l: h o g y a n lá t ja a c ig á n y sá g s o rs á t és h e ly z e té t. N a g y o n ő sz in té n , m e g le p ő e n v á ­ la sz o lt . . . — Elégedett vagy-e azzal a tudom ányos m unkával, ami nagyszerű gesztusod óta beindult? múzeumalapítási — A z első h a z a i, n a iv m ű v é sz e k rő l szóló, k ic s it ö sszefo g laló t u ­ d o m á n y o s m u n k á t én írta m , h a le h e t e z t m o n d a n i: tu d n iillik a z e g y e ­ te m i d ip lo m a d o lg o z a to m a t O r tu ta y n á l és D ö m ö tö r T e k lá n á l ír ta m (n é p ra jz sz a k o t is v é g e z te m , a film m ű v é sz e ti fő isk o lá v a l p á rh u z a m o ­ sa n ) — a m a g y a r n a iv m ű v é s z e k rő l. A zó ta p e rs z e tö b b c ik k is n a p ­ v ilá g o t lá to tt. M o st B á n sz k y P á l k e r ü lt a n a iv g y ű jte m é n y é lé re . V é le m é n y t m o n d a n i ily e n rö v id id ő e lte lté v e l — h isz en 1976-ban n y ílt m eg t u l a j ­ d o n k é p p e n a m ú z e u m — n e m le h e t. Egy m ú z e u m é le té b e n és a t u ­ d o m á n y o s m u n k a s z e m p o n tjá b ó l e n n y i id ő s z in te sem m i. H isz e n m ég c sa k m o st e sz m é ln e k . K é rt a k e c sk e m é ti ta n á c s, h o g y v á lla lja m el a g y ű jte m é n y g o n ­ d o z á sá t, fe ld o lg o z á sá t, d e a z t m o n d ta m , ez le h e te tle n . N e k e m film et k e ll c sin á ln i. M ajd h a ö re g leszek, n a g y o n öreg, a k k o r ta lá n b e ü lö k eg y m ú z e u m b a . D e ez n e k e m m o st m ég k ev és. N e k e m a z v o lt a f e la ­ d a to m és a k ü ld e té se m , h o g y m e g a la p íts a m a m ú z e u m o t, f i l m j e i m ­ 21 �m el, írá s a im m a l, n y ila tk o z a ta im m a l fe lh ív ja m a fig y e lm e t a m a g y a r n a iv m ű v é s z e tre . E z t e lv é g e z te m , a m ú z e u m m e g v a n . M ost m á r c sak b e k e ll le ltá ro z n i az e d d ig g y ű jtö tt és k a p o tt a n y a g o t, c sin á ln i k ell, d o lgozni k e ll to v áb b . — Filmjeid számomra csak első látásra néprajziak. Az a benyomá­ som, m intha valójában azt mondanád, hogy az irracionalizmus nép­ betegség. — F e lté tle n ü l szép n é p b e te g sé g . M e rt m e se n é lk ü l és á lo m n é l­ k ü l a z e m b e r é le te é rte lm e tle n és c é lta la n le n n e . P o n to s a n a ttó l szeb b a z é le tü n k , hogy v á g y a in k v a n n a k , h o g y o ly a n d o lg o k a t k é p z e lü n k el, a m it csa k e lk é p z e ln i le h e t. — Bocsáss meg, de a filmjeidben nem szépelegsz. — S zív em s z e r in t szé p e le g n é k . (Ez vicc, p ersze.) De v a n a z á l­ m o k n a k és a v á g y a k n a k egy m á s ik típ u s a is, m in t a m irő l a z e lő b b b e sz é lte m . E z v is z o n t k ig y o m lá la n d ó a z e m b e re k le lk i é le té b ő l. H a m á r tű z z e l-v a s s a l n e m le h e t k iirta n i, a z é rte le m re é s az é rz e le m re k e ll V alahogy h a tn u n k , n a g y o n c é lirá n y o s a n m e g m u ta tv a az e m b e r e k ­ n e k , m irő l is v a n szó. G o n d o lo k it t a H a l o t t l á t ó r a p é ld á u l. N a g y o n n e ­ h é z v o lt m e g á lln o m , h o g y n e c s in á lja k b e n n e k é p ile g is ő rü le te k e t. N ag y o n n e h é z v o lt sz ig o rú a n c s a k a v a ló s á g n á l m a ra d n o m . D e n e m te h e tte m m á st. M iről v a n szó p é ld á u l J o lá n k a e se té b e n ? U gye, ü l egy nő, g o n ­ d o san e lk é s z íte tt friz u rá v a l, a fü lé b e n k lip sszel, u j j á n a ra n y g y ű rű v e l, m a g a s n y a k ú s e ly e m ru h á b a n egy m o d e rn v a r ia b ú to r e lő tt, az a s z ta lá n m ű v irá g o k , kis faszelen ce, a m ib ő l a ró z s a fü z é ré t v eszi elő. E g y szó v al m o d e rn , m a i 70-es é v e k h e z illő k ö rn y e z e tb e n . És a k k o r e lk ez d b e ­ sz é ln i az o tt ü lő h o z z á ta rto z ó k h a lo tta iró l. E z m á r m a g á b a n iszo n y ú . T e h á t, a m it lá to k , az a m a i n a p i v a ló sá g , a m it h a llo k , az p e d ig v a ­ la m i ő rü le t. S ez a k e ttő ssé g a d ja a film n e k a z t a k ü lö n ö s, s z ü r n a ­ tu r a lis ta élét, m in te g y s ú ro ló fé n y b e k e rü l a v a ló sá g o s k é p , s J o lá n k a s z ü r re á lis n a k m o n d h a tó szö v eg e is. J ó lle h e t, e r r e le h e tn e d o b n i m ég egy la p á tta l, de a k k o r m á r e lv e s z íte n é a h ite lé t és a v a ló s á g e re jé t, n e m ú g y sz ó ln a az e m b e re k h e z , a h o g y é n sz e re tn é m , te h á t n e m a z t a h a tá s t é rn é m e l v ele, a m i a célo m v o lt. I t t m o st, te g n a p , a k a r a n c s ­ la p u jtő i film a n k é to n k é rd e z e tt r á v a la k i, n a g y o n o k o san , h o g y az e m b e re k c so d á t v á r t a k a film tő l, m é g is v a la h o g y n a g y o n v a ló s á g o s­ n a k tű n ik az egész, és ez n e m z a v a r-e e n g em , n e m a k a r ta m - e v a la ­ m i ő rü le te t b e le v in n i? Ig en , m o n d ta m , m e g p ró b á lta m . A f ilm e le jé n k é t a sszo n y e lm eséli, hog y k a p ta J o lá n k a a tu d o m á n y á t, tu d n iillik le p e d ő b e n h ú z o g a ttá k a z ö rd ö g ö k a h a tá r b a n . A z a n a tu r a lis ta e lk é p ­ z e lé sem v o lt, hogy a z a k é t asszo n y , a k i e z t m e s é lte n e k e m , c s in á lja is m eg. M o z o g ja n a k úgy, s z a la d ja n a k ú g y a le p e d ő v e l, a h o g y ő k e l­ k é p zelik . A k é t a sszo n y el is já ts z o tta . N a p le m e n te k o r v e ttü k fel egy d o m b o ld a lb a n . B á b ú t te ttü n k a le p e d ő b e , m in th a az le n n e Jo lá n k a , a zzal sz a la d o z ta k , rö p k ö d te k . F a n ta s z tik u s v o lt k é p ile g — Ez a Szerelmi varázslások h arm atgyüjtő lett volna. jelenetével analóg — P o n to s a n . C sak a S z e r e l m i v a r á z s l á s o k je le n e te k o re o g ra fá lt v o lt. A m it te h á t K a ra n c s la p u jtő n sz á m o n k é rte k tő le m , m e g p ró b á l­ ta m . B e v á g ta m , d e az a n y a g k ilö k te m a g á b ó l e z t a je le n e te t. M ég ­ sem v o lt h a s z o n ta la n a p ró b á lk o z á s, m e r t e z e k k e l a film e k k e l a h á ­ ta m m ö g ö tt n a g y o b b h ite le m lesz a s z ü rre á lis je le n e te im m e l is, h a eg y h a so n ló té m á jú film e t fo g o k k é sz íte n i. A m i p e d ig a n é p b e te g sé g e t ille ti: ez n a g y o n k o m p le x k é rd é s. M e rt c su p á n b izonyos ré te g e k e se té b e n b e s z é lh e tü n k e rrő l. — Tehát nem engedhetők meg azok a túlzó általánosítások, ame­ lyek olykor felmerültek a Halottlátó kapcsán? E z o sto b aság . M e rt n e m c s a k J o lá n k á b a n h iv ő és J o lá n k á h o z já r ó ré te g e k é ln e k m in á lu n k . M eg lep ő p e rsz e a z a tö m eg , a m i n a p o n ta ö ssz e g y ű lt n á la . . . A film b e m u ta tá s a u tá n m á r n e m sz ív e se n b eszélt. A tv - b e m u ta tó u tá n p ed ig , m in t a lift, le z u h a n t a lá to g a to tts á g a . M ost m á r n e m is b eszél. N em h in n é m , h o g y a n é p b e te g sé g e lm ú lt, és a z é rt n e m j á r n a k hozzá, m e r t a tv - b e m u ta tó v a l h á ly o g o t o p e rá lta m , é s k i ­ n y ílt a szem ü k , m e g n y ílt a z a g y u k . T itk o n re m é le m , p e rsz e . De u g y a n o ly a n k ö d lo v a g s á g n a k is g o n d o lo m , h o g y e b b e n k o m o ly a n h ig y ­ gyek. M e rt n e m é rh e tte m el a k k o ra e re d m é n y t, a m e k k o r á n a k l á t ­ szik. B izonyos v ag y o k b e n n e , h o g y so k a n h is z n e k m é g J o lá n k á n a k . V iszo n t s o k a k a t m e g in g a tta m — és ez m á r ó riá si dolog. És a m i a le g fo n to sa b b : f o g a l o m m á v á l t J o l á n k a s z e m é .ly e . T e h á t m ih e ly t k i­ m o n d já k , h o g y „ h a lo ttlá tó ” , m in d e n k in e k a film ju t eszébe. A z a f u r ­ csa c sa v a r, a m i a b b ó l a k ü lö n ö ssé g b ő l a d ó d ik , a h o g y ő él, s a h o g y „d o lg o zik ”, h ü ly íti a n é p e t. R e n g e te g szó ö sszetétel s z ü le te tt (élőlátó, g ó llá tó stb.) a s p o r tté m á jú tó l a g a z d a sá g p o litik a iig . N e m c sa k jó t n e ­ v e tn e k e zek en az e m b e re k , h a n e m eg y g o n d o lk o d á s m ó d ra is fig y e l­ m e z te ti ő ket. A rra , a m it a film p é ld á z o tt, a m it a film m u ta to tt m eg. I t t k e ll b e sz é ln e m a rr ó l is, h o g y J o lá n k á n a k m ié r t v o lt n a g y o b b a k lie n tú r á ja , m in t a m a rk a z i h a lo ttlá tó n a k , v a g y m á s o k n a k . T u d ­ n u n k k e ll, h o g y a h a lo ttlá tá s n é p i m e s te rs é g , a p a ra s z ti sz o k á s re n d ­ sz e r sz e rv e s ta r to z é k a v o lt. A p a ra s z te m b e r e g y ik s tá c ió ja a h a lá l u tá n a h a lo ttlá tó fe lk e re sé s e v o lt, m e g tu d n i, m it ü z e n a h a lo tt. H a ü z e n t, v é g le g le z á ró d o tt a dolog, h e ly é re te t te m a g á b a n h o z z á ta rto z ó ­ j a e lv e sz té sé t. A m eg n y u g v á s h o z a z o n b a n a h a lo ttlá tó e lh ite tő k é p e s ­ ség e k e lle tt. J o lá n k á b a n p e d ig le h e t h in n i. M ié rt? M e rt m e g te ste síti m in d a z t, a m i a m ai fa lu n élő e m b e rn e k is v á g y a . M e rt m i a v á g y a ? 22 L eg y e n sz é p h á za, 10— 12 lé p c ső v e l (de le g a lá b b k e ttő v e l tö b b m in t a sz o m sz é d n a k ), le g y e n o ly a n szép ru h á ja , m in t J o lá n k á n a k , és k lip ­ sze, b u n d á ja , szép tá s k á ja , n e m tu d o m é n , m ic s o d á ja ; no és k o c sija . A zaz: jó l é lje n . M in d e n k i e z t sz e re tn é . J o lá n k á t s z id já k is, irig y lik is a fa lu b a n a z é rt, a m ié r t jól él. A k lie n se i s z á m á ra v is z o n t ő je lk é p ! Ő n e m egy kicsi, ro n d a , v é n b o sz o rk á n y , a k it h a m e g le g y in te n e k , e l­ á ju l. J o lá n k a k ö v e te n d ő p é ld a . M in t egy k is ip a ro s . J ó l él, h o z z á é r ­ d e m e s m e n n i, c sa k ig a z a t m o n d h a t ily en la k á s b a n , ily e n sz o b á b a n ; ő n e m e lm e b e te g v a g y b o sz o rk á n y . Ő a h a lo ttlá tó . A v id é k i e m b e re k sz e m é b e n egy fo n to s s tá tu s . P lu s z : ő n e m h isz a b a b o n á k b a n . C sak a h a lo ttlá tá s b a n . É s ez a n n y ir a ra c io n á lis, a n n y ir a im p o n á ló a ttitű d . T e h á t n e m e lh a n y a g o lh a tó sz e m p o n t, h o gy J o lá n k a p ro to típ u s a a n ­ n a k , a m it a z e m b e re k a n y a g ila g is s z e re tn é n e k e lé rn i. A z m ás dolog, h o g y ö m ég h a lo tta t is lá t. N em o ly a n e g y sz e rű a c sa lá s k é rd é s e sem . É n u g y a n is a film e m ­ b e n n e m „ c saló zo m le ” , m in t a h o g y so k ú js á g és so k m in d e n k i teszi. Én c sa k m e g m u ta to m . N e m m o n d o k ró la e b b e n a v o n a tk o z á s b a n ily e n e g y é rte lm ű v é le m é n y t. B á r a film v é g k ife jle te te lje s e n e g y é r­ te lm ű . J o lá n k á n a k is e g y fa jta a rc h a ik u s , h a g y o m á n y b a á g y a z o tt t u ­ d a ta v a n . V o lta k é p p e n v é g ig c s in á lta a sz ü k ség es c e re m ó n iá k a t, m i­ e lő tt e lk e z d te a jó s lá st. P é ld á u l ő is h a r m a d n a p r a k e lt fel b e te g á g y á ­ ból. m in t a h o g y K ris z tu s is fe ltá m a d t. T e h á t m in d e n o ly a n ele m h e z é s a s z a k rá lis k u ltú r a o ly a n fo rd u la ta ih o z k ö tö tte h a lo ttlá tó k é p e ss é ­ gét, m in t a h a g y o m á n y o s p a ra s z ti k u ltú r a h a lo ttlá tó i. M e g k o m p o n á lt a a z egészet. N e m s z a b a d e lfe le jte n i, h o g y k e z d e tb e n h itte l te lv e c si­ n á lta . A z m á s k é rd é s , h o g y a p é n z n e k n in c s szaga, s a p én z n ag y o n jó l jö n , a m in e k fo ly tá n r á is k a p c so lt, k o m m e rc ia liz á ló d o tt. T a lá n m á r m a is tu d j a a le lk e m é ly é n , h o g y n e m eg észen f a ir dolog, a m it c sin á l, c sin á lt. E lk e z d te , c sin á lta , s egy p o n to n tú l m a r n e m tu d o tt d is z tin g v á ln i. M égis im p o n á ló m a r a d t. M e rt b izo n y o s sz e m p o n tb ó l e rő s e b b szem ély iség , m in t egy á tla g e m b e r. É rz é k e n y sé g é n é l és m e ­ ré sz sé g é n é l, v a la m in t a n n á l a z e lh iv a to tts á g á n á l fo g v a, a m it o ly k o r a m ű v é s z e k is é re z n e k . E n g e m m in d ig a sz e m é ly isé g e k iz g a tta k . — Gondolom, az Ortutay-féle iskolának a népi vallott nézetei h atására is. alkotó individuum ról — P o n to s a n . A m it h á t v é g ü l is a n a g y o ro sz n é p ra jz i isk o la i n ­ d íto tt el, és a m in e k m é g a h á b o rú e lő tti id ő b e n v á lt O rtu ta y a z e g y ik k ie m e lk e d ő h a z a i k ö v e tő jé v é . A m i a lé n y e g e e n n e k : a z e u ró p a i p a ­ ra s z tsá g , s a m a g y a r n é p n e m m in d e g y ik ta g ja én ek es, tá n co s, jó l festő , jó l ra jz o ló , h a n e m v a n n a k k ö z ö ttü k szem ély iség ek . A sz e m é ­ ly iség fo rm á ló h a tá s á r a v á ln a k k e re k egésszé, o rg a n ik u s eg y ség g é a n é p m ű v é s z e ti a lk o tá so k . D u d á s J u li és a n a iv m ű v é s z e k e se té b e n is u g y a n a rr ó l v a n szó. E g y -eg y sz e m é ly isé g v o n z á sk ö ré b e k e rü lte m m a ­ g a m is. A H a l o t t l á t ó is e z é rt k e re k e b b film , m in t a S z e r e lm i v a r á z s ­ lások. — A Halottlátőval ráirányítottad a figyelmet a halál tényére, de nem foglalkoztál vele, m ert nem ez volt a célkitűzésed. Ha olyan fel­ adatot kaphatnál, m int am it a Rózsakiállítás filmrendezője maga elé tűzött, vállalnád-e? — T e h á t film re v e n n é m - e a h a ld o k lá s t, a h a lá lt? Ö rk é n y Is tv á n is ily e n film e t lá t o tt A m e rik á b a n . . . B izto s v á lla ln á m , m e r t en g em m in d ig a s z e re le m é s a h a lá l, a z e m b e ri lé t m e g h a tá ro z ó i é rd e k e lte k . H a l á l n a k h a l á l á v a l h a lsz c ím ű film e m b e n a le á n y íe lm a s z iro z z a a h a lo tt le g é n y t. A n é p k é p z e le té b e n is és a z e n y é m b e n is, so sem h a lu n k m eg. M e rt a v é g e s e g y é n i lé t v a la m ily e n fo rm á b a n m in d ig fo ly ta tó d ik . V ag y a z u tó d o k b a n , v a g y a b b a n , a m it v é g h e z v itte m . . . Ö rk é n y I s t­ v á n a H a l o t t l á t ó v ita film jé b e n n a g y o n szép és ig az s z a v a k k a l b eszél a rr ó l, h o g y m ik é p p e n k e lle n e a h a lá lt sz e m lé ln ü n k , m it is k e lle n e te n n ü n k a z é rt, h o g y a h a lá l n e le g y e n o ly a n re tte n e te s , o ly a n b o r­ z a lm a s. A h a lá l g o n d o la tá h o z h o z z á k e lle n e sz o k ta tn i az e m b e re k e t. A z a z é rzésem , „ h a lá lk u ltú r á n k ” n e m e lé g tu d a to s . Ú gy v a g y u n k v e ­ le , m in t a s z e x u a litá s s a l: é v e k k e l e z e lő tt ta b u té m á n a k sz á m íto tt. P e ­ dig b e s z é ln ü n k k e lle n e a h a lá lró l is; az e m b e r e k e t fel k e lle n e k é sz í­ te n ü n k rá . É rz e lm ile g , é rte lm ile g fe l k e ll k é s z ü ln ü n k és fel k e ll k é ­ s z íte n ü n k e g y m á st. T á rs a d a lm i ü n n e p s é g e k e t szerv e z ő ir o d á k m ó d ­ s z e rta n i fü z e t k é in e k s z in tjé n e z t n e m le h e t e lin té z n i. — Ezek u tán izgalmas lenne hallani arról, hogy milyen volt a Ha­ lottlátó külföldi fogadtatása? Mert m i m agyar nézők — vagy legalább­ is a közönség egy része — hajlam osak vagyunk arra, hogy rólunk ké­ szült problematikus filmek esetén azt képzeljük, külföldön „rossz bi­ zonyítványt” fognak kiállítani rőlunk. — S zám o s k r itik a je le n t m e g a H a l o t t l á t ó r ó l . M égis in k á b b a sze­ m é ly e s é lm é n y e im rő l b e sz é ln é k . A m in d e n ú jr a é rz é k e n y h o lla n d o k és a n g o lo k h ív ta k m e g e lső n e k . A m s z te rd a m b a n és U tre c h tb e n o ly a n tis z tá n , o k o sa n é r te lm e z té k a film e t, m in th a itth o n o lv a s ta m v o ln a a N é p sz a b a d sá g , a M a g y a r N em zet, v a g y a z É let és Iro d a lo m k r i ti k á ­ já t, s n e m H o lla n d iá b a n le tte m v o ln a . A k ö zö n ség a v itá n h a so n ló a n r e ­ a g á lt, s a z tá n m o n d ta k h a so n ló h o lla n d e s e te t is. L o n d o n b a n s z in té n s ik e re v o lt a film n e k , ez é v f e b r u á r já r a ú jb ó l m e g h ív ta k . M a n n h e im ­ b e n a fe s z tiv á l k ö z ö n sé g e lá tta . A n é m e te k n e m tu d tá k e ld ö n te n i a film feléig , v a ló sá g -e , v a g y fik ció . E z p e rs z e a film s z a k m a i ré s z é t d ic sé ri. M a n n h e im b e n v é g ig k a c a g tá k a film n e k a z o k a t a részeit, a m e ly e k e n i t t P e ste n , v a g y v a la m e ly ik m a g y a r fa lu b a n is k a c a g n a k . A v itá n is é lé n k e k v o lta k . F e lá llt egy fé rfi, és a z t m o n d ta , n e m k ell úgy o d a le n n i e ttő l, h o g y K e le t- E u ró p á b a n, n e v e z e te se n M a g y a ro rsz á ­ gon ez v a n ; i t t a z N S Z K -b a n az e m b e re k 30 sz á z a lé k a h ív ő -b a b o n á s. �k ü lö n f é le s z e k tá k ta g ja i. A n g liá b a n s z á m ta la n s p iritis z ta é s egyéb ily e n típ u s ú k lu b v a n . O la sz o rsz á g b a n sz ö v e tsé g e v a n a b a b o n á s o k ­ n a k . K in n ez n e m h a t o ly a n n a g y o n fu rc s á n , m in t n á lu n k . S z á m ítá s ­ b a k e ll v e n n ü n k a z t a m á s f a jta id e o ló g iá t, h ite t, a m e ly b e n é ln e k . N y u g a ti k ö r tú r á m a t 1978 s z e p te m b e ré b e n , o k tó b e ré b e n c sin á lta m . K a rá c s o n y e lő tt V a rsó b a h ív ta k , ah o l a v ilá g h ír ű K W A N T -k lu b b a n v e títe tte m és a V a rsó i M a g y a r In té z e tb e n . É rd e k e s, h o g y k ik jö tte k e l: W a jd a színészei, L u c y n a W in n ic k a , a M a te r J o h a n n a a la k ító ja , p a ra p s z ic h o ló g u s p ro fe ssz o r é s so k p szich o ló g ia sz a k o s d iá k , s m á s ­ f a j ta e g y e te m is tá k . M égis, n e k e m egy tá p a i p a ra s z ta s s z o n y fo g a lm a z ta m e g é rv é n y e ­ se n a ta n u ls á g o t: „ H id a t é p íte n i és h á z a t é p íte n i s o k k a l k ö n n y e b b , m in t tu d a to t. K ö sz ö n jü k m a g á n a k , h o g y id e h o z ta a z ig a z sá g o t, és n e m n e k ü n k k e lle tt e lm e n n i P u tn o k r a .” V ég ü l is, h isz e m a z t, h o g y n e m h iá b a v e rg ő d te m . A film té n y le g e s h a tá s á r a is h a m a r o s a n fé n y d e rü l. N a g y fe lm é r é s t v é g z e tt a te le v íz ió tö m e g k o m m u n ik á c ió s k u ta ­ tó k ö z p o n tja , m o st fo ly ik az a d a to k é rté k e lé s e . A z E L T É -n a H alo t t ­ l á t ó k a p c s á n k é sz íti d ip lo m a d o lg o z a tá t eg y n e g y e d é v e s fiú . A fo lk ló r­ sz em ély iség sz ü le té sé t já r j a k ö rü l. Ő h o z ta a z t a h ír t, h o g y az e g y ik fa lu b a n a z t b esz é lik , J o lá n k a m e g m o n d ta , h o l ta l á lj á k m e g C h a p lin Külföldi mozikban M ióta k ritik ák at írok, barátaim és is­ m erőseim — meg olvasóim is — gyakran firtatták , talán azért, hogy sarokba szo­ rítsan ak vele: hogyan néz film et a hivatá­ sos bíráló? V annak-e különleges szem­ pontjai? Szokott-e határozni vagy elérzé­ kenyülni a moziban? Ilyenkor m indig bosszankodom (m ert az a gyanú m otoszkál bennem , hogy a k riti­ kust idegen bolygóra való különcnek vagy valam iféle csodabogárnak tartják ), de azért türelm esen válaszolok. Így: aki ítéleteivel rendszeresen a nyil­ vánosság elé m erészkedik, pontosan ugyanúgy „viselkedik” a film színházban, m int azok. akik m ellette ülnek. Tehát, örül, dühöng, m eghatódik, unatkozik. Mindössze annyi a különbség, hogy a kri­ tikus — legalábbis elvben — tájékozot­ tabb és felkészültebb, m int az átlagnéző. Jo b b an m eg kell figyelnie a részleteket. Értő módon szükséges elválasztania a jót a rossztól. Ennyi az egész Azt a problém át, hogy a recenziók szer­ zője k ibújhat-e néh an apján a bőréből, ed­ dig még senki sem feszegette. A szónoki kérdést most felteszem m agam nak — és igennel felelek rá. Az elm últ években úgy hozta a sors, hogy sűrűn m egfordultam külföldön (N yugat-E urópában és A m erikában is já r­ tam ). Hogy ne irigyeljenek nagyon, m ind­ já rt hozzáteszem : általában hivatali köte­ lesség szólított idegenbe, többnyire reggel­ től estig film eket kellett néznem . Aki azt gondolja, hogy szórakoztató m egbízatást teljesítettem , téved. Ó rákon át a vászonra m eredni kiguvadt szemm el: olykor nehéz testi m unkával felérő foglalatosság (a fil­ m ek jelentékeny hányada ugyanis csap­ nivalóan rossz, ám ha valam ennyi rem ek­ m ű lenne, akkor sem könnyű koncentrálni — kivált, ha a felelősség súlya, a válasz­ tás kötelessége „zav arja” az élményt.) Esténként, éjszakánként, m ikor kialud­ tak a vetítő fényei, átvedlettem „közönsé­ ges” em berré, akinek — van még öröm a ra n y k o p o rs ó já t, s e z é rt c se ré b e v is s z a k a p tu k a m a g y a r k o ro n á t. V agy egy m á s ik le g e n d a : a tv - s e k le n t v o lta k P u tn o k o n , J o lá n k a k a la u z o l­ ta ő k et, film e t fo r g a tta k , s o ly a n jó l s ik e rü lt, hogy tö b b b u d a p e s ti sz ín h á z sz e rz ő d é st a já n lo tt J o lá n k á n a k . Je lle m z ő , m ire é re z n e k r á az e m b e re k . T u d a t a la tt h e ly é re te s z ik J o lá n k a te v é k e n ys é g é t: színészi te lje s ítm é n y n e k m in ő sítik . V a ló já b a n a z is az ig azság , h o g y J o lá n k a „sz ín é sz i m u n k á t” vég ez. N a p o n ta s z á m ta la n k is h e ly z e tg y a k o rla to t, k is s z e re p e k e t já ts z ik el az e m b e re k n e k a z e m b e re k k e l. — Játékfilm et készülsz rendezni. Olvastam a Szólj róla p ár szót! — A B a lá z s B é la - és a z O b je k tív S tú d ió b a a d ta m b e a c s e le k ­ m é n y v á z la to t. K o p ro d u k c ió b a n sz e re tn é m e lk é s z íte n i. R em élem , l e ­ h e tő sé g e m is lesz rá . S o k n e h é z sé g g e l k e ll m a jd m e g k ü z d e n e m . T ö b ­ b e t n e m m o n d h a to k , h a e lk é sz ü l, íg é re m , e ls ő k é n t n e k te k , a P a ló c ­ fö ld s z e rk e sz tő s é g é n e k v e títe m le. E g y szóval, te rv e im rő l m o st tö b b e t n e m tu d o k m o n d a n i. — Köszönöm a beszélgetést. az életben! — semmi köze a film szakm á­ hoz. Mit tehet egy k ritikus civilként, szabad­ idejében? Term észetesen, moziba megy. M indig éltem ezzel a lehetőséggel — s olyan film eket választottam ki, melyek nálunk elérhetetlenek (inform álódni úgy­ szólván pillanatok alatt lehet, ha az em ber ism eri a film világ eseményeit.) Az alábbiakban friss benyom ásaim ról lesz szó. A „nem ér a nevem ” szem pontjaitól képtelen vagyok függetleníteni m agam (azt hiszem, hiába is törekednék rá), de rem élem , hogy a külföldi krónika egyfaj­ ta „lazítás” szerepét tölti be két szabályszerű elemzés között. (A „szabályszerű” kifejezést m áris idézőjelbe teszem ; ne­ hogy valaki a „tökéletes” szinonim ájának higgye, és nagyképűséggel vádoljon: az előírásokhoz való kötődést értem rajta, term észetesen a m agam szintjén.) P onto­ san úgy, m int ahogy „lazításként” tekin­ tettem meg a beszám olóban em lítésre ke­ rülő film eket is. Elöljáróban, használati utasításként hadd m ondjak még valam it. V annak film ek, m elyeket meg kell nézni. V annak filmek, am elyeket m eg lehet nézni. V annak filmek, m elyeket nem érdem es m egnézni —- kivéve, ha az em ber m eg­ szállottként szereti a mozit, és nem saj­ nálja az időt meg a fáradtságot. Még m indig félretolhatják a lapot: a cikkben az utóbbi két kategóriába ta rto ­ zó m űvekről, m űvecskékről (továbbá tel­ jesen jelentéktelen produktum okról) fo­ gok beszámolni. AMERIKAI cselekményvázlatot MOZIÉLMÉNYEK Az am erikai m ozikban tulajdonképpen m indent szabad csinálni. A KING KONG előadása közben — ez volt az első film, m elyre jegyet vettem — láttam vadul csókolózó szerelm espárt (azt hiszem, bár nem vagyok benne biztos, egyikük férfi volt, a m ásik nő), egy term etes néger asz­ szonyság m egágyazott apróságainak a k é ­ Laczkó Pál nyelm es székeken, ő m aga pedig önfeled­ ten bám ulta az óriás m ajom k alandjait. A nézőteret szinte elborította a tökm aghéj ; aláfestő zeneként állandóan kattogott a terem ben elhelyezett Coca Colás autom a­ ta. Na és a nézők! M axim ális hangerővel kom m entálták az esem ényeket. „Húzz be n eki!” Fektesd le!” : ezek voltak a legsza­ lonképesebb m egnyilatkozások. A KING KONG egyébként (rendező: John G uillerm in) hatásosan m egcsinált, de m inden eredetiségnek híjával levő szuper­ produktum . Az állatkolosszust nem hagy­ ják élni, ő pedig — válaszképpen — tám a­ dásba lendül New York ellen. King Kong m egszeret egy szőke n ő t: vonzalm a te r ­ m észetesen viszonzatlan m arad. A szédítő tem pójú hajsza végén a civilizáció győz. Valahogy mégis sajn álatram éltó szegény majom , hiszen féktelen agresszióját az em berek váltották ki, s óriási ereje te r­ m éktelen. Régi törvénye a m ozinak, hogy a vesztessel érzünk együtt (abban az eset­ ben, ha a bukás tragikus.) King Kong nem tragikus hős (csöppet sem kívánom pro fa­ nizálni a helyzetet), bizonyos rokonszenv­ re azonban — éppen m agáram aradottsága m iatt — rászolgált. Am úgy G uillerm in eléggé m érsékelten adagolja a látványos­ ságot, az izgalm at és a kalandot. A mese naiv. A színészek rosszak. New Y ork 42-ik u tcája valóságos p o r­ noerdő. T ucatjával találni itt film szín­ házakat, m elyek elképesztő ízléstelenség­ gel kínálják portékáikat. Ebben a m ű faj­ ban szinte teljesen tájékozatlan vagyok, de am erikai b arátaim elm ondották, hogy pornofronton is m egfigyelhető a differen­ ciálódás. A rangsor élén olyan film ek áll­ nak, m elyeket a hivatalos k ritik a is szá­ mon tart, sőt elism er (iskolapélda: A MÉLY TOROK — láttam , untam , nem te t­ szett.) V annak továbbá a stúdiókból kiko­ pott s színészekkel fo rg ato tt po rn o tö rt é­ netek, m elyektől nem v itath ató el bizo­ nyos szakm ai színvonal (a m ontázstechni­ ka, a kam eram ozgatás azt bizonyítja, hogy készítőik hallottak harangozni a film csi­ nálásról.) És leghátul az úgynevezett „vadporno” szerénykedik, m elynek leleplezet ­ lenül az a célja, hogy kielégítse a n y ers ösztönöket. 2 3 �Viszonylag friss szolgáltatás a „ lifeshow". Egyre elm entem : hervasztó él­ m ény volt. Lényege a következő: a por­ nofilm ek vetítése közben, óránként fel­ gyullad a villany, és ketten — egy férfi es egy nő — gyakorlati bem utatót ta rta ­ nak. De m inek is írok v irágnyelven: sze­ retkeznek. Úgy, hogy m inden részletét jól lehessen látni. A világ legintim ebb dolgát üzletté silányították. Vajon mi jöhet még ezek után? Jö h et még egyáltalán valam i? A FILM DIVAT ÚJ HAJTÁSAI Tuniszban, a harm adik világ reprezen­ tatív film fesztiválján különféle sorozato­ k at m u tatta k be. Mi is ízelítőt kaptunk a katasztrófafilm ekből itthon (játszottuk a POKOLI TORONY című m onstredrám át), az alaposabb tájékozódás érdekében azon­ ban beültem az ott m űsorra tűzött siker­ darabok vetítésére. (Nehogy félreértés essék, sietve megjegyzem : a karthágói fesztiválon a fejlődő országok film g y ártá­ sa vonult fel, a különféle összeállítások — ezek egyiké a katasztrófafilm eket bem u­ tató ciklus — csak a kísérőprogram ot al­ kották.) Nem fárasztom az olvasót, a film ­ filológiai adatokkal, címek és nevek fel­ sorolásával, egyébként is be kell valla­ nom : előfordult, hogy az előadás közepén felálltam , m ert m ár untam a lá tv á n y t; az­ tán az is m egesett — szakm ai ártalom ? —, hogy nem is an n y ira a vászonra, m int inkább a nézőkre figyeltem : érdekelt a befogadók reakciója. Szó se ró la : a FÖLDRENGÉS és a többi hollywoodi nagyágyú ügyes csinálm ány, n e m m indennapi élm ény (vagy inkább ki­ kapcsolódás.) A tunisziak lelkesen együtt éltek a történésekkel, ez pedig azért volt t anu lságos, m ert hitetlenkedve hallgattam o ttan i film forgalm azó b arátain k pana­ szát. Jo h n W ayne és a többi sztár — m ondták — nagyobb h atást gyakorol az ország mozi látogatóira, m int a valóságos világ valóságos konfliktusait m egörökítő filmek hősei. M egbizonyosodhattam róla, hogy tényleg ez a helyzet. Ízelítő a kelléktárból: összeomlanak az épületkolosszusok, tűz m artalékává válik egy utcasor, ezrek pusztulnak el a hul­ lám sírban stb. stb. Hogy mindez felkava­ ró hatású is lehet? Bizonyára. Ehhez azonban az értékek m egsem m isülésének em beri h áttere kellene, vagyis a próbaté­ tel súlyának érzékeltetése. A katasztró­ fafilm ek többségéből éppen ez hiányzik. E m iatt süllyednek a m utatvány szintjére. Egy m ásik tendencia — m elynek virág­ zásáról N yugat-Európa m ozijaiban te tt lá­ togatásaim ugyancsak meggyőztek — : az erőszak apológiája. M ár A KERESZT­ APA, Francis Ford Coppola lefegyverző szakmai tudással elkészített drám ája is ennek az ideológiának szelét fogja vitorlá­ iba, a követők és a folytatók azonban még ra jta is túltesznek. Például Scorcese A TAXISOFŐR-ben. Travis, a vietnam i h á­ borút m egjárt fiatal férfi unja New Y ork­ ot. Ez a m etropolis gyönnyörű, de iszo­ nyúak az árnyai — és a fiatal taxis főkép­ pen ezt látja fuvarjai során. Vagyis a szennyet, a bűnt, a kegyetlenséget. Embe­ ri kapcsolatait nem tu d ja m egszervezni: a lány, akibe belehabarodik, nem viszonoz­ za érzelm eit. És egyszercsak „ k a tta n ” ben­ ne valam i, személyisége m egbomlik, és ha­ lom ra lövi az em bereket. Látszólag „misz­ sziót” teljesít, m ert az a rögeszméje, hogy egy p rostituáltat kell m egm entenie, és ezért sütögeti a revolverét. Scorcese hő­ se egy kicsit a KIFULLADÁSIG Poiccard­ jához hasonlít: neki is glória libeg a feje körül. A m orális ta rtá s elfogadhatatlan. Pszichológiai indoklás nincs. A vérfürdő A TAXISOFŐR-ben öncélú játék. A LOVE STORY. A rth u r Hiller nagy sikerű bestsellere m ásfajta h ú ro k at pen­ get. „Vissza az érzelm ességhez” — ez lehet­ ne a m ottója. A frazeológia m odern, a ki­ szólások csöppet sem visszafogottak, a tisz­ ta szerelem tö rtén ete azonban előregyár­ to tt elem ek panelljeiből áll össze. K étség­ kívül ártalm atlan ab b és szelídebb ez a film, m int A TAXISOFŐR -jellegű tö rté­ netek, filozófiája mégis hasonló. A szem­ lélet elfogadhatatlan, m ert a világ kiszá­ m íthatatlanságát és a fátum m indenható erejét bizonygatja. FILM EKRŐL — TÁVIRATI STÍLUSBAN Mindig ellene voltam az úgynevezett csillagos (hőmérős) k ritik án ak , mely n á­ lunk a felszabadulás előtt n yert polgárjo­ got. Lényege: a film eket — elemző érté­ kelés helyett — pontozzák, s m eghatáro­ zott rendszer szem pontjai alapján osztá­ lyozzák. M ondjuk, ilyen sém ák szerint: kiváló, jó, közepes, gyenge, rossz. V agy: rem ek m ű , jó alkotás, átlagos m unka, csa­ lódás, kudarc. Esetleg: ötcsillagos, négycsillagos stb. Mióta az átlagosnál több film et látok, m ár nem berzenkedem ann y ira az efféle rangsorolás ellen. V áltozatlanul úgy vé­ lekedem , hogy a klasszisteljesítm ényeket részletesen kell elemezni, ám a m ezőny, végefelé kullogó m u nkákat olykor tényleg fölösleges m ásképpen m inősíteni. A REPÜLŐTÉR 77-ben m űvi izgalom u ra lja a cselekm ényt, papírosfigurák buz­ gólkodnak jobb ügyhöz m éltó buzgalom ­ mal. A MENYASSZONY FEKETÉBEN — noha T ru ffau -t rendezte — ócska k ri­ m iponyva (Jeanne M oreau sem képes megmenteni!) A TÜKÖR, TÜKÖR — Dá­ niában néztem meg — ferde hajlam ú fér­ fiak kalandjait, teljesen érdektelenül, á b ­ rázolja. A MAYERLING Terence Young értelm ezésében kulisszahasogató színjáték az ism ert szerelm i tragédiáról. A film ek egy része friss, de a felsorolt címek között van „szakállas” is. Azért szóltam róluk, m ert a közelm últban talál­ koztam velük. Használati utasításom at tehát ki kell egészíteni még valam ivel. Egyes alkotáso­ k at nem kezd ki az idő (ezeket fáziské­ séssel is érdem es felkutatni.) Más film ek viszont — a készítés időpontjától függet­ lenül — ásatagok (ilyenekre csak akkor szabad rávetni m agunkat, ha előre tu d ­ juk, hogy m ilyen m inősítéssel lesz dol­ gunk.) Sum m a helyett végül csak an n y it: mo­ ziba járni, tájékozódni, ism eretlen világo­ kat felfedezni jó. N éha még az is felüdü­ lésnek számít, ha a k ritik u s jelentős fil­ m ek helyett je l l e g z e t e s film ek szem tanú­ ja. Nincsen üröm öröm nélkül. Talán si­ k erü lt érzékeltetnem , hogy a p erifériát nem kell elhanyagolni, és a cseppben is benne rejtőzik a tenger. Veress József 21 �Forradalm i hétköznapok A cím valószínűleg többek előtt ism ert, hiszen 1974-ben, a M agyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója alkal­ m ával ezen a címen jelentette m eg a N ógrád megyei L evéltár az 1919-ben kiadott direktórium i rendeletekből készített dokum en­ tum válogatását. Ez az összeállítás a p ro letá rd ik ta tú ra szervezeti alap já t jelentő helyi tanácsok jegyzőkönyveiben található intéz­ kedésekből egy csokorravaló. (A m egye száznál több községéből mindössze kilenc helyi tanácsának ülésein készült jegyzőkönyv m arad t meg. Segítségükkel nem tudjuk a községi m u n k ástan á­ csok m űködésének valam ennyi terü le té t bem utatni, azonban a fő jellem ző sajátságok ebből a töredékes forrásanyagból is jól nyom on követhetők.) A közölt jegyzőkönyvi részletek lelőhelye: N ógrád megyei Levéltár, B I R T O K R E N D E Z Ő ÉS T E R M E L É S T B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. á p r ilis 12.) B IZ T O S ÍT Ó B IZ O T T S Á G „A k ö zség i b ir to k re n d e z ő és te r m e lé s t b iz to sító b iz o tts á g m e g a la k í­ tá s á r a a F o rr a d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s X L . sz. r e n d e le té r e h iv a tk o ­ z á s s a l a z e ln ö k fe lk é ri a ta n á c s o t, h o g y a sz ü k sé g e s h á ro m ta g o t, m e ly k iz á r ó la g fö ld m iv e s e k b ő l á llh a t, v á la s s z a m eg . H a tá ro z a t: A ta n á c s e z e n fe lh ív á s fo ly tá n a k ö zség i b ir to k re n d e z ő és te r m e lé s t b iz to sító b iz o tts á g b a F e k e te S á n d o r, P ia tr ik J á n o s é s S z a ­ b ó Já n o s e lv tá r s a k a t e g y h a n g ú la g m e g v á la s z to tta . E rrő l ú g y a m e g ­ v á la s z to tta k , m i n t a g az d a sá g i b iz to s é r te s íte n d ő ”. A R E N D F E N N T A R T Á S A P Á S Z T Ó N (1919. á p rilis 26.) „ E lő te rje s z te tik a k ö te le z ő é jje li ő rsé g fe lá llítá s a . T a n á c s e lh a ­ tá r o z z a , hogy a s z a k s z e rv e z e te k n é v je g y z é k e a la p já n s o r re n d b e n 12 s z e rv e z e ti ta g ta r t é jje le n k é n t ő rsé g i sz o lg á la to t. A sz o lg á la t e s te 9 ó r á t ó l é jje l 2 ó rá ig ta r t. F ő p a ra n c s n o k a a z ő rs é g n e k C se ri J á n o s e l­ n ö k , sz o lg á la tv e z e tő Z e k e G á b o r, p a ra n c s n o k m in d e n e s te e g y m u n ­ k á s ta n á c s b e li tag . T a n á c s ta g ja i p a ra n c s n o k i sz o lg á la to n k ív ü l m á s s z o lg á la to t n e m t a r t a n a k ” . M Á JU S E L S E JE P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „ G o ttlie b M iklós, a z A lm á s s y -k a s té ly gondnoka b e te rje s z ti a z 1919. m á ju s 1-i n é p ü n n e p é ly sz á m a d á s á t. N é p ü n n e p é ly összes b e v é te le 8227 K. N é p ü n n e p é ly összes k ia d á s a 5887 K. 20 fill. N é p ü n n e p é ly tis z ta h a s z n a 2339 K . 80 f i ll. T a n á c s ezen s z á m a d á s t a z z a l v eszi tu d o m á su l, h o g y a tis z ta h a sz o n a k a s té ly k e r t g o n d o z á sá ra lesz fo r d íta n d ó ” . F Ö L D O S Z T Á S K A Z Á R O N (1919. á p rilis 11.) „ S z á n tó fö ld e k n e k ig é n y lé se a b á n y a m u n k á s o k ré sz é re . H a tá ro z a t: s a lg ó ta rjá n i g az d a sá g i b iz to stó l n y e re n d ő fe lv ilá g o sítá s é s u ta s ítá s s z e r in t k ell e lj á r n i ”. (1919. m á ju s 17.) , , . . . F ö ld b iz to s ítá s a azo k ré s z é re is, a k ik n e k f é r je ik n in c s e n e k id e h a z a ; to v á b b á a k ik n e k fé r je ik fo g o ly ; v é g ü l k e rtn e k b iz to sítá sa , a k ik té n y le g jo g cím m el b ír n a k e te k in te tb e n . H a tá ro z a t: A jo g o s u lt­ sá g k ih ird e te n d ő é s a d ir e k tó riu m á lta l v é g re h a jta n d ó .” A A LAKÓHÁZAK S Z O C IA L IZ Á L Á S A B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 6.) „ L a k á sü g y i n y o m ta tv á n y o k e lő á llítá s i k ö ltsé g e i. H a tá ro z a t: T e k in ­ te tte l a r r a , hogy a la k ó h á z a k k ö z tu la jd o n b a v é te lé t a T a n á c s k ö z tá r­ s a s á g h a tá r o z ta el, s így ezzel k a p c so la to s k ia d á s o k is a F o rr a d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s P é n z ü g y i N é p b iz to s sá g á n a k te r h é r e fo ly ó síta n d ó k , a k ö zség i ta n á c s fe lk é ri a v á rm e g y e i d ire k tó riu m o t, hogy e c ím e n a k ö zség i p é n z tá rb ó l k iu ta lt ö sszeg ek et m e g té ríte n i sz ív e sk e d je n e k , m e rt a h á z ta rtá s i p é n z tá r te lje s e n ü re s. ső t tú lk ia d á s b a n v a n . A k ia d á s o k c su p á n a z egyes a la p o k n á l le v ő é s m á s re n d e lte té s s e l b író p é n z m a r a d ­ v á n y o k b ó l fe d e z te tn e k ”. E G Y H Á Z I B IR T O K S O R S A D IÓ S JE N Ő N (1919. m á ju s 28.) „ K lim e n t L a jo s h. jeg y z ő m in t e lő a d ó b e je le n ti, h o g y a z eg y h ázi, h itfe le k e z e ti é s á lta lu k k e z e lt a la p ítv á n y i v a g y o n o k k ö z tu la jd o n b a v é ­ te le c é ljá b ó l sz ü k s é g e s eg y h á ro m ta g ú lik v id á ló b iz o tts á g k ik ü ld é se . E rre e g y h a n g ú la g a k ö v e tk e z ő v é g h a tá ro z a t h o z a to tt: A k ö zség m u n ­ k á s ta n á c s a a lik v id á ló b iz o tts á g ta g ja iu l R u sz L a jo s, M o ln á r Jó zsef, é s B e rk i S á n d o r e lv tá r s a k a t k ü ld i k i ”. E L D U G O T T Á R U K B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. á p r ilis 26.) „ F o rg á c s Jó z se f e lv tá rs , m iv e l n e k i tu d o m á s a v a n a rr ó l, h o g y k e ­ re s k e d ő k n é l e ld u g o tt á r u k v a n n a k , in d ítv á n y o z z a , h o g y a b o lth e ly i­ sé g e n k ív ü l le v ő á ru k k o b o z ta s sa n a k el. é rté k e s íte s s e n e k é s a z é r té k e ­ síté sb ő l b e fo ly ó összeg fo rd íta s s é k v a la m e ly k ö z h a sz n ú c é lra . H a tá ­ r o z a t: A községi n é p ta n á c s e lh a tá ro z ta , h o g y a la p o s g y a n ú e se té n az á ru fe lk u ta tá s a eszk ö zö len d ő ...”. F Ö L Ö S L E G E S É L E L M IS Z E R E K (1919. m á ju s 6.) „ M u r á r L a jo s ta n á c s ta g k é rd é s e a z é le lm is z e re k r e k v irá lá s a t á r ­ g y á b a n . H a tá ro z a t: A M u n k á s -, K a to n a - é s F ö ld m ív e s ta n á c s e g y h a n ­ g ú la g e lh a tá ro z ta , h o g y a z u tc a b iz a lm i fé r fia k fe lh ív a n d ó k a r r a , hogy fig y e lm ü k e t te r je s s z é k k i a z é le lm is z e rk é s z le te k re , a h o l n é z e tü k s z e ­ r in t fö lö sle g v a n , a z t je le n ts é k a k ö zség i d ir e k tó riu m n a k , a m e ly te s tü le t fe l fo g ja h ív n i a v ö rö s ő rsé g p a ra n c s n o k s á g á t a re k v ira lá s m e g e jté s é re ”. É L E L M IS Z E R E K S Z É T O S Z T Á S A P Á S Z T Ó N (1919. jú n iu s 2.) „C se ri J á n o s in d ítv á n y á r a a ta n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a k ö zség b e é rk e z ő ö sszes é le lm is z e re k a k ö zség á lt a l o s z ta s s a n a k s z é t”. G O N D O S K O D Á S A S A L G Ó T A R JÁ N I M U N K Á S O K R Ó L K A Z Á ­ R O N (1919. á p rilis 29.) „ T e js z á llítá s a s a lg ó ta r já n i m u n k á s la k o s o k n a k . H a tá ro z a t: A k i­ n e k fe jh e tő te h e n e v a n , h e te n k é n t a le g k e v e se b b eg y sé g e t, 1/2 li te r t ta r to z ik b e a d n i”. T Ű Z IF A -K IU T A L Á S B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 23.) „ O lv a s ta to tt a K ö z e llá tá si N é p b iz o ttsá g 5732/V. 1919. sz. é rte s íté s e , a m e ly s z e r in t a b a la s s a g y a rm a ti A g rá r- és K e re sk e d e lm i R T á lta l M a rc z a l k ö z sé g b e n te r m e lt tű z ifá b ó l 1500m3 m é t e r a község e l l á t a t ­ la n ja i ré s z é re k iu ta lta to tt. H a tá ro z a t: T u d o m á s u l sz o lg á l azzal, hogy a k ö zség i d ik e r tó riu m a fe lo sz tá sa ir á n t in té z k e d jé k ” . M É SZ ÉS R É Z G Á L IC A P Á S Z T Ó I S Z Ő L Ő T U L A JD O N O S O K R É ­ S Z É R E (1919. jú n iu s 2.) „ K irá ly P á l d ir e k tó riu m i ta g e lő te rje s z ti, hogy a k ö z sé g n e k 47q m é sz é rk e z e tt p e rm e te z é s c é ljá ra . T a n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a m ész K iss Is tv á n , N ag y Jó z se f ta n á c s ta g o k á lta l úgy a h ev esi, m in t a n ó g ­ rá d i sz ő lő tu la jd o n o so k k ö z ö tt o sz ta ssék k i a le h e tő le g a la c so n y a b b á r b a n . T a n á c s e zzel e g y id e jű le g a ré g z á lic s z é to s z tá s á t is e lr e n d e li”. C S E R E A JÁ N L A T P Á S Z T Ó N A K (1919. jú n iu s 2.) „ K irá ly P á l e lv tá r s e lő te rje s z ti, h o g y a n a g y b á to n y i k ő s z é n b á n y a léc e lle n é b e n h a jla n d ó a k ö z sé g n e k sz e n e t s z á llíta n i. T a n á c s azo n k ö ­ rü lm é n y r e v a ló te k in te tte l, h o g y a n a g y b á to n y i sz é n n e m o ly ’ jó m in ő sé g ű , a m it a k ö zség h a s z n á ln i tu d n a , a já n la to t e lu ta s ítja ...” A V IL L A N Y Á R A M E G Y S É G Á R A B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. jú n iu s 14.) A községi v illa m o s te le p ü z e m v e z e tő sé g é n e k ja v a s la ta a v illa n y ­ á ra m e g y s é g á rá n a k ú ja b b m e g á lla p ítá s a tá rg y á b a n . H a tá ro z a t: T e k in ­ te tte l a z ü zem i k ö ltsé g e k , m u n k a b é r e k e m e lk e d é sé re , v a la m in t a k ő ­ sz é n á rá r a , a k özségi ta n á c s a v illa n y ü z e m e g y s é g á rá t 1919. jú n iu s 15-től k ez d ő d ő le g 50 fillé rb e n á lla p ítja m e g é s e g y b e n a v illa n y ü z e m k e z e lé sé re é s s z á m a d á s a in a k fe lü lv iz s g á lá s á ra S z ta n c s ik Já n o s , T o rm a K á ro ly , F o n tá n y i L á sz ló e lv tá r s a k k ü ld e tn e k azzal, h o g y m agukat s z a k é rtő v e l is k ie g é s z íth e tik ” . M Ű V E L Ő D É S I O S Z T Á L Y K A Z Á R O N (1919. á p rilis 29.) „ M ű v e lő d é si o sz tá ly m e g v á la s z tá s a h á ro m ta g b ó l. H a tá ro z a t: E g y ­ h a n g ú la g D ia n o v sz k y Sz.aniszló, H e g e d ű s B éla és S z ta n c s e k F e re n c v á la s z ta tta k m e g ” . K Ö N Y V T Á R I P R O B L É M A P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 3.) „ O lv a s ta to tt a S z o c iá lis T á rs a d a lm i K ö r k é re lm e a h e ly b e li p o l­ g á ri fiú is k o lá b a n le v ő k ö n y v tá rb ó l k ö n y v e k á te n g e d é se ir á n t. T a n á c s e lh a tá ro z z a , h o g y a m e n n y ib e n a k ö n y v tá r fe le tt in té z k e d n i jo g k ö re n in c s, a n n a k le ltá ro z á s a u tá n a k é re lm e t a fe le tte s h a tó s á g h o z fo g já k fe lte r je s z te n i” . M Ü V E L Ő D É S I T A N Á C S B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 6.) „ . . . H a t á r o z a t : A k ö zség i n é p ta n á c s a M ű v elő d ési T a n á c so t m e g ­ a la k ítja és ta g ja iu l m e g v á la s z tja : V a rg a L ászló, S ik e ti Is tv á n . G y ö rg y ­ fy S á n d o r, E lfe r Ede, L é g rá d y Is tv á n , P e rla k y Ö dön ta g - és e lv tá r s a ­ k a t, e g y sz e rsm in d fe lh ív ja a m e g v á la s z to tta k a t, hogy m e g a la k u lá s u k u tá n a la k íts a n a k k é t isk o la i b iz o ttsá g o t. E g y et a felső b b és eg y e t az e le m i é s ó v o d á k ra n éz v e , é s fe lh ív ja a k ö zség i ta n á c s a z így m e g ­ a lk o to tt s z e rv e k e t, h o g y tis z tü k b e n e lj á r n i s z ív e s k e d je n e k ” . JÁ R V Á N Y K Ó R H Á Z T A T A R O Z Á S A P Á S Z T Ó N (1919. á p rilis 23.) „ O lv a s ta to tt B a k a llá r Is tv á n á lta l b e n y ú jto tt, já r v á n y k ó r h á z j a ­ v ítá s á ró l k é s z íte tt k ö ltsé g v e té s. T a n á c s a k ö lts é g v e té s t e lfo g a d ja , é s te k in tv e , h o g y a m u n k a m á r b e is v a n fejezv e, a 355K . a z a z H á ­ ro m sz á z ö tv e n ö t K o ro n a k iu ta lá s á t e lr e n d e li.”. L A K Á S Ü G Y I H A T Á R O Z A T P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „ O lv a s ta to tt B e n k ő Jó z se f e lv tá r s la k á s ü g y i k é re lm e . C seri J á n o s e lv tá r s in d ítv á n y á r a a ta n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a d ir e k tó riu m m é r le ­ g e lje az ö ssz e ro m b o lt h á z a k tu la jd o n o s a in a k v a g y o n i h e ly z e té t. A zo­ k a t, a k ik n e k a n y a g i h e ly z e te m e g e n g e d i, a le h e tő le g rö v id e b b idő a la tt la k á s u k k ij a v ítá s á r a rá k é n y s z e ríti e se tle g o ly a n k é p p e n , hogy a m e g ­ c s in á lt la k á s o k b a la k ó t hely ez, k ik a la k b é r t ja v ítá s i k ö ltsé g e k tö r le s z ­ té s é r e fiz e tik . A z így n y e r t la k á s o k b a a d ir e k tó riu m a la k á s n é lk ü lie ­ k e t e lh e ly e z i”. M U N K A B É R E K P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „K ecsey L a jo s e lv tá r s is m e rte ti a m u n k a b é r e k sz a b á ly o z á sá ró l szóló 41. sz. F ö ld m ív e lé sü g y i N é p b iz to ssá g i re n d e le te t, m e ly s z e r in t: a fé rfi m u n k á s o k n a p i b é re 30 K o ro n a , a n ő i fe ln ő tt m u n k á s o k n a p i b é re 20 K o ro n a , 15— 18 é v e s k o rig 12 K o ro n a , 15 é v e sn é l fia ta la b b m u n k á s o k é 8 K o ro n a , k a p á s m u n k á s o k n a p id íja 1/10-del m a g a s a b b . A k i e m e re n d e le t e lle n v é t, fo r ra d a lm i tö rv é n y s z é k e lé le s z á llítv a " . A P Á S Z T Ó I R E N D Ö R Ö K K É R E L M E (1919. jú n iu s 2.) „ R e n d ő rö k k é re lm e d rá g a s á g i seg ély é s a c ip ő - é s r u h a já ra n d ó s á g k iu ta lá s a ir á n t. T a n á c s a k é re le m n e k a d rá g a s á g i s e g é ly re v o n a tk o z ó ré s z é t e lu ta s ítja , a r u h á z a t k iu ta lá s a ü g y é b e n p e d ig a N é p ru h á z a ti B i­ z o ttsá g h o z fe lírn i re n d e li” .. Összeállította: Leblancné Kelemen Mária 25 �KÖRKÉP H ajd u T ib o r : Károlyi Mihály P o litik a i é le tr a jz K ö zel eg y é v tiz e d e s h a llg a tá s u tá n K á ro ly i M ih á ly ró l a z 1950-es é v e k v é g én k e z d te k is ­ m é t „ b e sz é ln i”. 1955-ös h a lá la u tá n h é t év v e l h a z a h o z tá k h a m v a it. F ö ld i m a r a d v á n y a in a k b e fo g a d á s á t sz e lle m i h a g y a té k á n a k la s s ú é s s z a k a s z o s h a z a té ré s e k ö v e tte , s k ö v e ti. K ü ­ lö n b ö z ő je lle g ű írá s a ib ó l (e m lé k ira to k , c ik ­ k e k , b eszéd ek , lev elek ) n a p ja in k ig ö tk ö te tn y it je le n te tte k m e g a k ia d ó k . K á ro ly in é m e m o á r­ ja i h a r m a d ik k ia d á s b a n is k e re s e tt k ö n y v e k , s b iz o n y á ra H a jd u T ib o r 1970-ben, v a la m in t L itv á n G y ö rg y é s J e m n itz J á n o s 1977-ben m e g je le n t n é p s z e r ű s ítő sz á n d é k ú K á ro ly ié le tr a jz a is e lj u to t t a z o lv a só k h o z . B á r a „ fé n y k é p e k rő l”, m e ly e k e t a fe n ti m ű v e k t á r ­ t a k e lé n k , fő b b k o n tú r ja ib a n u g y a n a z a K á ­ ro ly i M ih á ly n é z le, a m a g y a r tá r s a d a lo m ­ n a k m a s in c s e g y ség es é s m e g á lla p o d o tt K á ­ ro ly i-k é p e , m e r t a z ú j in fo rm á c ió k k ü lö n b ö z ő é rz e le m - é s is m e re ta n y a g ra ra k ó d ta k le, i l ­ le tv e k ü lö n b ö z ő ré g ie k k e l k e v e re d te k . A z „ ö re g e k ” K á ro ly i-k é p é n e k a la p s z ín e i ré s z b e n v a g y eg é sz b e n m a is az 1945 e lő tt ta n u lta k b ó l é s h a llo tta k b ó l á lln a k össze. N em e lh a n y a g o lh a tó ré s z ü k K á ro ly ib a n m a sem R ák ó czi é s S z é c h e n y i X X . s z á z a d i u tó d á t, h a ­ n e m a z t a b ű n b a k o t é s „ h a z a á ru ló t” lá tja , a m in e k a z e lle n fo r ra d a lm i k o rs z a k p ro p a g a n ­ d a g é p e z e te b e á llíta n i ig y e k e z e tt. E felfo g ás s z e rin t K á ro ly in a k n é g y „ fő b ű n e ” v o lt: v i­ lá g h á b o r ú a la tti tá r g y a lá s a i a z a n ta n to r s z á ­ g o k p o litik u s a iv a l („ k é m k e d é s”), a z 1918. n o ­ v e m b e ri b e lg rá d i k o n v e n c ió e lfo g a d á sa , s e z ­ z el m in te g y a tö rté n e lm i M a g y a ro rsz á g ö sz­ sz e o m lá sá n a k tu d o m á s u lv é te le , a h a ta lo m „ á tjá ts z á s a ” a k o m m u n is tá k k e z é re (1919 m á rc iu s á b a n ), s v é g ü l a H o rth y -M a g y a n o r­ sz á g g a l s z e m b e n e lle n sé g e s k is a n ta n to r s z á ­ g o k k a l v a ló p o litik a i e g y ü ttm ű k ö d é s e 1919 u tá n . If jú , ú j is m e re te k b e fo g a d á s á ra le g in k á b b a lk a lm a s é v e ik b e n , a n e g y v e n e s é s ö tv e n e s é v e k fo r d u ló já n a k p o litik a i s z e m in á riu m a in é s á tk é p z ő ta n fo ly a m a in a m a n e g y v e n e se k g e n e rá c ió ja ú g y ta n u lta , h o g y a p o lg á ri p ro g ­ re sszió m á s v e z é re g y é n isé g e ih e z h a so n ló a n az ig azi, te h á t a s z o c ia lis ta fe jlő d é s n e k K á ro ly i is k e ré k k ö tő je v o lt. A z e g y ik b iz o n y íté k a z le h e te tt, hogy K u n B é lá t és a K M P v e z e tő it 1919 f e b r u á r já b a n K á ro ly i b e le e g y e z é sé v e l t a r ­ tó z ta ttá k l e és z á r tá k b ö rtö n b e . K á ro ly i ily e s­ f a j ta d is z k re d itá lá s á n a k n y o m a i e n e m z e d é k tu d a tá b a n m a is fe lle lh e tő k . H a v a la m i e lle n n a g y o n k ü z d ü n k , m e g tö r­ té n h e tik , hogy a ló m á s ik o ld a lá n ta l á lj u k m a g u n k a t. K á ro ly i e m lé k é n e k b e m o c sk o lá sa é s e lh a llg a tá s a e lle n a h a tv a n a s é v e k m á s o d ik é s a h e tv e n e s é v e k e ls ő fe lé b e n — h e ly e se n é s in d o k o lta n — n ag y o n k ü z d ö ttü n k . N em 26 is a n n y ir a a fe n tie k b e n je lz e tt m ű v e k (b á r az o k is), m in t in k á b b a m ű v e k m e g je le n é s é t é s a z é v fo rd u ló k a t k ís é rő p u b lic is z tik a i írá so k é s az ú j ta n k ö n y v e k a la p já n a m a g y a r tá r s a ­ d a lo m eg y es ré te g e ib e n e g y id e a liz á lt K á ro ­ ly i-k é p is k ia la k u lt. E s z e m lé le t tá m p illé re i: K á ro ly i p o lg á ri d e m o k r a tik u s p o litik u s s á v á ­ lá s á n a k é s a n e m z e ti-n e m z e tisé g i k é rd é s b e n e lfo g la lt h e ly e s á llá s p o n tja k ia la k u lá s á n a k a n te d a tá lá s a , v a la m in t a T a n á c s k ö z tá rs a s á g ­ hoz, a K M P -h e z é s a K o m in te r n h e z fű z ő d ő p r o b le m a tik u s v is z o n y á n a k h a rm o n ik u s , lé ­ n y e g e se b b e lle n té te k n é lk ü li k a p c s o la ttá s z im ­ p lifik á lá s a . E z a k é p n e m k ö th e tő a n n y ir a n e m z e d é k h e z , m in t a z e lő z ő k e ttő , le g in k á b b m é g is ta lá n a r r a a le g ifja b b g e n e rá c ió ra j e l ­ lem ző, a m e ly m in d e n e lő z e te s é rz e le m - é s is m e re ta n y a g n é lk ü l fo g a d ta b e a h a tv a n a s é v e k ú j in fo rm á c ió it. A n n a k a té n y n e k a n y ilv á n o s s á g ra k e rü lé s e p é ld á u l, h o g y K á ro ­ ly i tilta k o z o tt a R a jk - p e r é s a rá k o s is ta m ó d ­ s z e r e k e lle n , s h o g y in k á b b a m á s o d ik e m ig ­ rá c ió t v á la s z to tta , m in ts e m h o g y lo ja litá s á ­ v a l tá m o g a ssa a tö rv é n y s é rté s e k e t, e n e m ­ z e d é k sz e m é b e n n a g y o n k o m o ly n im b u s z t k ö l­ c sö n z ö tt n e v é n e k . E z a z u tá n r á v e tü lt a p á ly a k o rá b b i s z a k a s z a ira is. K á ro ly i M ih á ly e g é sz é le tú tjá t ré s z le te se n é s a la p o s a n b e m u ta tó p o litik a i é le tr a jz á b a n H a jd u T ibor e g y ik sz e m lé le tn e k , e g y ik k é p n e k se m „ já ts z ik a lá ” . N e m c sa k a z e lle n f o r r a d a l­ m i re n d s z e r h a z u g s á g a it é s fe ld e ríté s e it, v a ­ la m in t a z ö tv e n e s é v e k sz e m lé le té n e k to r z í­ tá s a it c á fo lja , ille tv e ig a z ítja h e ly re , h a n e m K á ro ly i id e a liz á lá s á tó l is ta rtó z k o d ik . D eh ero iz á l? A m e n n y ib e n a té n y e k tis z te le te d e h e ­ ro iz á lá s — k é ts é g k ív ü l. M i in k á b b a z t m o n ­ d a n á n k : n e m e n g e d te , h o g y h ő se ir á n ti n y il­ v á n v a ló s z im p á tiá ja e ln y o m ja b e n n e a m ű ­ fa j m e g k ö v e te lte tá rg y ila g o s s á g ra tö re k v é s t. H a jd u s z e m é b e n K á ro ly i a z e g y ik le g n a ­ g y o b b X X . sz á z a d i m a g y a r p o litik u s. M ég ­ se m a p o ló g iá t ír t, h a n e m e g y h ú s - v é r e m ­ b e r a la k j á t tá r j a e lé n k — a m a g a e ré n y e i­ v e l é s h ib á iv a l, h e ly e s é s h e ly te le n íté le te i­ v e l, m á s -m á s m e g íté lé s a lá eső k o rs z a k a iv a l é s c se le k e d e te iv e l e g y ü tt. K ö n y v e leg fő b b e ré n y é n e k e z t ta r tju k . L e g ré s z le te s e b b e n a n n a k a k ö z e l h ú sz é v ­ n e k a tö r té n e té t m u t a tj a be, a m i a l a t t K á r o ­ ly i é lv h a jh á s z ó é s k a la n d k e re s ő f ia ta l m á g ­ n á s b ó l p u r itá n e m b e rré , k o n z e rv a tív a r is z ­ to k r a ta p o litik u s b ó l p e d ig a M a g y a r N e m z e ­ ti T a n á c s e ln ö k é v é le tt. M ily e n v o l t a h u ­ sz o n é v e s K á ro ly i, k ü lö n b ö z ö tt-e p o litik a i fe l­ fo g á s a k o r á n a k f ia ta l a ris z to k r a tá ié tó l? A k ö n y v e ls ő fe je z e te i a la p já n a z t m o n d h a tju k : n e m . A fia ta l K á ro ly i v ilá g n é z e te n e v e lő je , g ró f K á ro ly i S á n d o r sz e lle m i h a tá s a a la t t fo rm á ló d o tt, a k i a z a r is z to k r a ta k o n z e rv a ti­ v iz m u s a g r á r iu s s z á r n y á n a k fő s z á z a d f o rd u ­ ló s k é p v is e lő je v o lt. I l n ’y a q u e n o u s, c sak m i s z á m ítu n k — m o n d o g a ttá k k ö rn y e z e té b e n , s e z t ő is e g é sz e n te rm é s z e te s n e k ta r to tta . M in t tö b b k o rtá rs á t, K á ro ly it is a z 1904— 05-ös k o rm á n y z a ti v á ls á g le n d íte tte k i m e g ­ szo k o tt p o litik a i s z te re o típ iá ib ó l é s sém áib ó l. E g y felő l s z a k íto tt a 67-es k e re te k k e l, m e ly e k eg y fél é v sz á z a d o n á t a z a r is z to k r a ta p o litik a a lf á i é s om e g á i v o lta k , s a fü g g e tle n sé g i p o ­ litik a fe lé k ö z e le d e tt. M ásfelő l — a m i a b e l­ p o litik a i re f o rm o k a t ille ti — c ik k e ib e n és b e ­ sz é d e ib e n e k k o r tű n te k fel o ly a n je le k , a m e ly e k a n a g y b á ty já tó l ö rö k ö lt a r is z to k r a ta k o n z e rv a tiv iz m u s ir á n y á b ó l e g y fa jta a ris z to k ­ r a t a lib e ra liz m u s ir á n y á b a m u ta tta k . E k k o r fo g la l á llá s t a p a rc e llá z á s m e lle tt, e k k o r is­ m e r i e l elő sz ö r, h o g y a s z o c ia lis tá k n a k is le h e tn e k , ső t v a n n a k é rd e m e ik , s hogy a sz ö v e tk e z e ti e sz m e é s a sz o c ia liz m u s n in c s e ­ n e k a n ta g o n is z tik u s e lle n té tb e n . (A fe lism e ré s m o so ly t fa k a s z th a t, a K á ro ly i S á n d o r t k övető k o rtá n s a k s z á m á r a a z o n b a n — m u ta t r á H a j­ d u — e g y ik ú g y v is z o n y u lt a m á sik h o z , m in t tű z a vízhez.) In n e n a z o n b a n m é g k o rá n ts e m v e z e te tt e g y e n e s ú t a N e m z e ti T a n á c s e ln ö k ­ ség éig , e z e k e t a je le k e t k o rá n ts e m sz a b a d tú lé rté k e ln i. A m i a m a g á n e m b e rt ille ti, e zek v o lta k a z o k a z é v e k , a m ik o r le g n a g y o b b k á r ­ ty a c s a tá it v ív ta , a m ik o r a b u lv á r s a jtó t ú jr a é s ú j r a K á ro ly i h o sszú k ü lfö ld i u ta z á s a iv a l é s h a jm e re s z tő k a la n d ja iv a l k a p c s o la to s h ír e k h o z tá k iz g a lo m b a — m ik ö z b e n a p a ra s z to k k ö z t te r je d t a z eg y k e, a fö ld m u n k á s o k A m e ­ rik á b a v á n d o ro lta k , a c se lé d e k e t c s e n d ő rö k ü tle g e lté k, s a m u n k á s o k n a g y o b b k e n y é ré r t é s v á la s z tó jo g é rt k ü z d ö tte k . M in t p o litik u s se m s z a k íto tt m é g o sz tá ly á v a l, sőt, h a v a la ­ m ik o r, h á t 1909. é s 1911. k ö z ö tt k é p v is e lte a z t ig a z á n , a lé n y e g e se b b p o n to k o n lib e ra liz á ló d ó k o rs z a k á h o z k é p e s t is v issz a lé p v e . E z a z id ő ­ s z a k p á ly á já n a k k o n z e rv a tív m é ly p o n tja . M in t a n a g y b irto k o s o k é rd e k v é d e lm i sz e rv e z e té n e k (O M G E) e ln ö k e , e k k o r n ev e z i a fö ld o sz tá s k ö v e te lé s é t n é p b o lo n d ítá s n a k , a s z o c iá ld e m o k ­ r á c iá t e k k o r n y ilv á n ítja h a z a fia tla n és n e m z e tie tle n p o litik a i ir á n y z a tn a k , s m in t a v á la s z tó jo g -e lle n e s k a m p á n y eg y ik ir á n y ító ja , e k k o r k e rü l k ö z ö s p o litik a i p la tf o r m r a ké­ ső b b i e lle n fe lé v e l, T isz a Is tv á n n a l. B izto s k ézzel m o zo g v a a sz á z a d e lő v a ló d i é rd e k e k e t e lfe d ő p o litik a i je ls z a v a in a k és p á r tk e r e te in k d z su n g e lé b e n , H a jd u m eg­ g yőzően m u t a tj a be, h o g y a lig k é t é v m ú lv a , ig az, e g y e lő re m é g m in d ig c sa k ta k tik a i m e g ­ g o n d o lá so k b ó l, h o g y a n k e r ü l e z a K á ro ly i a sz ö v e tk e z e tt p o lg á ri, s z o c iá ld e m o k ra ta é s fü g ­ g e tle n sé g i (J u s th - p á rti) e lle n z é k m e llé . B ár ú t j a m é g m in d ig n e m v á lt el v é g é rv é n y e s e n a 48-as A p p o n y ié tó l é s a 67-es A n d rá ssy é tó l, m é g is e z e k v o lta k a z o k a z é v e k (1912— 13), a m ik o r e g y fe lő l a sz ö v e tsé g e se k k e l fo ly ta ­ to t t v itá k é s b e sz é lg e té se k , m á s fe lő l a h e v e s p a r la m e n ti c s a tá k k ö v e tk e z té b e n eg y ú j K á ­ ro ly i h a lv á n y k ö rv o n a la i ra jz o ló d ta k k i a p o ­ litik a i é le tr e ü g y elő k ö z v é le m é n y e lő tt. M eg ­ v á lik a z O M G E -tő l, e lh a tá r o lja m a g á t a z o k ­ tó l a v o lt sz ö v e tség eseitő l, a k ik a n e m z e tis é ­ gi la k o s s á g tö b b m in t 50 % -o s a rá n y s z á m á ra v a ló h iv a tk o z á s s a l e lle n e z té k a z á lta lá n o s é s �titk o s v á la sz tó jo g o t, v é d e lm é b e v eszi a n e m ­ z e ti ir á n y r a h ely e z k e d ő sz o c ia listá k a t, s k é t é v m ú lv a , ceg lé d i v á la s z tó itó l íg y b ú c s ú z ik : „ Jo g o t a n é p n e k ! F ö ld e t a n é p n e k ! K e n y e re t a n é p n e k !” 1912. és 1914. k ö z ö tt fő leg k ü lp o li­ ti k a i k é rd é s e k k ö tö tté k le fig y e lm é t; a h á b o ­ r ú e lk e r ü lé s é re tö r e k e d e tt. J e ls z ó n a k h a n g ­ z a to s c eg lé d i m o n d a ta it m é g n e m k o n k r e ti­ z á lta p o lg á ri r a d ik á lis p o litik a i p ro g ra m m á , sz ö v etség esei k ö z ö tt m é g o tt ta l á lj u k a z t a M ilo ta y I s tv á n t is, a k i u tó b b a z e lle n f o r r a ­ d a lm i k o r id e o ló g iá já n a k e g y ik m e g a la p o z ó ja le tt, s a k i m á r e k k o r is h a rc o s so v in isz ta és a n tis z e m ita v o lt. A h a d b a lé p é s u tá n K á ro ly i lo já lis m a g a ­ t a r t á s t ta n ú s íto tt, v á lla lta a h o n v é d e lm e t. A h á b o rú sz ö rn y ű sé g e i e lő tt a z o n b a n n e m v o lt k é p e s b e c s u k n i szem ét, s e z e k h a tá s á r a n e m ­ z e ti ra d ik á lis p o litik u sb ó l lé p é srő l-.lé p é sre p o lg á ri r a d ik á lis p o litik u s s á a la k u lt á t. 1916b a n s a já t p á r to t a la k íto tt, a m e lly e l 1917-ben is m é t s z ö v e ts é g re lé p e tt a p o lg á ri é s a sz o c iá l­ d e m o k r a ta e lle n z é k k e l. A v á la s z tó jo g i b lo k k e ln ö k é v é v á la s z to tt K á ro ly i p ro g r a m ja lé n y e ­ g é b e n m á r m in d a z o k a t a c é lk itű z é s e k e t t a r ­ ta lm a z ta , a m e ly e k u tó b b a M a g y a r N e m z e ti T a n á c s b e lp o litik a i p la tf o r m já t a lk o ttá k : fö ld r e f o r m , v á la sz tó jo g , á lta lá n o s d e m o k ra tiz á lá s . E g y e tle n lén y eg e s k é rd é s k ö r v o lt m ég . a m i a p o lg á ri r a d ik á lis é s s z o c iá ld e m o k ra ta b a lo l­ d a ltó l e lv á la s z to tta K á ro ly it: a n e m z e ti- n e m ­ z e tisé g i k é rd é s ; d e a fe lg y o rsu lt e s e m é n y e k é s ú j sz ö v e tség esei h a tá s á r a la s s a n e te k in te tb e n is m ó d o s íto tta á llá s p o n tjá t. E lő sz ö r 1917 t a ­ v a s z á n h a tá r o lta el m a g á t n y ílta n a s a já t p á r t ­ ja s o r a ib a n is fe lle lh e tő s o v in iz m u ­ sá tó l. 1917 v é g é re , 1918 e le jé re — fő ­ leg Já s z i O sz k á r h a tá s á r a — e lis m e rte a n e m z e tis é g e k a u to n ó m iá r a v a ló e lv i jo g á t, a m it k éső b b , a fo r ra d a lo m n a p ja ib a n a g y a ­ k o r la ti tu d o m á s u lv é te l k ö v e te tt. 1918 ő szére (d e c sa k a k k o rra ) — h a n g s ú ly o z h a tju k H a jd u n y o m á n — K á ro ly i M ih á ly p o lg á ri r a d ik á lis p o litik u s le tt. S z a k íto tt o s z tá ly á v a l é s s z a k í­ to tt a rég i M a g y a ro rsz á g g a l. A k é t fo r ra d a lo m K á ro ly ijá n a k c se le k e d e ­ te i k özül a k ö z é p is k o lá k le g in k á b b a z t s u ly ­ k o ltá k és s u ly k o ljá k d iá k ja ik b a , h o g y 1919 m á r c iu s á r a K á ro ly i fe lis m e rte : az id ő t ú l ­ h a la d t ra jta . E z é rt m o n d o tt le a F o r r a d a l­ m i K o rm á n y z ó ta n á c s ja v á r a , a m e ly n e k p o li­ ti k á já t a 133 n a p a la t t is m in d v é g ig tá m o ­ g a tta . A z á llítá s b a n , n o h a K á ro ly i s z e m é ly é ­ n e k m e g íté lé s e sz e m p o n tjá b ó l n y ilv á n v a ló a n e lle n k e z ő e lő je lle l, im p lic it m ó d o n b e n n e fo g ­ la lta tik u g y a n a z , a m iv e l a z e lle n fo r ra d a lo m is v á d o lta a z e lső m a g y a r n é p k ö z tá rs a s á g e l ­ n ö k é t. A z ti., h o g y „ titk o s k o m m u n is ta ” v o lt. B á r a p o lg á ri d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m h e ­ te ib e n K á ro ly i ú ja b b n a g y v á lto z á so n e s e tt á t (a n a g y b ir to k re n d s z e r m e g s z ü n te té s e m e l­ le tt e k k o r m á r a n a g y tő k e k o rlá to z á s á t é s a z á lla m g a z d a sá g i h a ta lm á n a k n ö v e lé s é t is jo ­ g o s é s a k tu á lis te e n d ő n e k is m e rte el), a H a j­ d u á lta l m e g s z ó la lta to tt d o k u m e n tu m o k a m e l­ le t t sz ó ln a k , h o g y a la p v e tő e n to v á b b r a is m e g m a ra d t a m a g á n tu la jd o n e lv e a la p já n . A k is p o lg á ri d e m o k rá c ia tu d a to s k é p v is e lő je le tt, a k i é rte lm is é g i h ív e i m e lle tt az S Z D P -re é s a K is g a z d a p á r tra k ív á n t tá m a sz k o d n i. A f e b r u á r v é g i é s m á r c iu s e le ji n a p o k b a n K á ro ly i v a ló b a n f e lis m e r te p o litik á ja c ső d jé t, e z t a z o n b a n — m e g g y ő z ő d é sü n k s z e r in t: h e ­ ly e se n — n e m a n n y ir a b e lp o litik a i, m in t i n ­ k á b b k ü lp o litik a i té n y e z ő k k e l m a g y a rá z ta . K á ro ly i k ü lp o litik á ja m in d a d d ig n a g y o n e g y ­ s z e r ű v o lt: a n ta n ts z im p á tia é s h it a w ils o n iz ­ m u s b a n . Jó l tu d ta , h o g y m in t v e sz te s á lla m ­ n a k , M a g y a ro rsz á g n a k fiz e tn ie k ell. A zt is s e jte tte , h o g y h a z á já tó l n e m c s a k H o rv á to r­ sz á g é s B á c sk a fo g e ls z a k a d n i. A m it n e m t u d ­ h a to tt, a z a z v o lt, h o g y a z a m e r ik a i e ln ö k á l­ ta l m e g h ird e te tt p a c ifiz m u s é s n e m z e ti ö n re n d e lk e z é s e lv e 1919 ta v a s z á n te lje s e n a lá ­ re n d e lő d ik a n y ílta n m a g y a re lle n e s fr a n c ia n a g y h a ta lm i é rd e k e k n e k . A m ik o r e zt — fe b ­ r u á r v ég ére, m á r c iu s e le jé r e — K á ro ly i f e l­ is m e rte , e ls z á n ta m a g á t a m a g y a r la k ta t e r ü ­ le te k fe g y v e re s v é d e lm é re . S z e m é ly s z e r in t a z t s z e r e tte v o ln a , h a s z o c iá ld e m o k ra ta k a ­ b in e t á ll a z o rsz á g é lé re , s 21-én s z o c iá ld e ­ m o k r a ta m in is z te re ln ö k ö t n e v e z h e t ki. De g o n d o lt e g y m á s ik le h e tő s é g re is, a r r a az e s e tre , h a a sz o c iá ld e m o k ra tá k v is s z a re tte n ­ n é n e k a z e g y p á rti k o rm á n y tó l. 21-én U g ro n G á ­ b o rr a l (s sz e m é ly é b e n a ré g i M a g y a ro rsz á g ­ gal) is tá r g y a lt v e le a n e m z e ti e lle n á llá s k o r­ m á n y á n a k le h e tő sé g é rő l. A z u to lsó n a p o k e s e ­ m é n y e i k a p k o d á s n a k jo g g al n e v e z h e tő k , a k o m m u n is tá k h a ta lo m r a se g íté sé n e k tá r g y ila ­ gos sz e m m e l a lig h a . A m i K á ro ly i „ le m o n d á s á n a k ” a tö r té n e té t ille ti, a z ezzel k a p c so la to s v e rz ió k k ö zü l a z e lm ú lt é v e k s o r á n k i- k i k iv á la s z th a tta m a ­ g á n a k a m e g fe le lő t. (A z 1969-es s a jtó v ita ö sz ­ s z e g y ű jtv e m e g ta lá lh a tó Illy é s H a js z á lg y ö k e ­ r e k c ím ű k ö te té b e n .) É n m e g g y ő ző n e k é rz e m H a jd u é rv e lé sé t, m is z e rin t a z S Z D P é s a K M P e g y e sü lé se és a F o rr a d a lm i K o rm á n y ­ z ó ta n á c s m e g a la k u lá s a K á ro ly i tu d t a n é l­ k ü l é s h á ta m ö g ö tt z a jlo tt le, n e v e z e te s p r o k ­ la m á c ió ja a lá ír á s a é s jó v á h a g y á s a n é lk ü l j e ­ le n t m eg , s e g y felő l K u n fi és B ö h m , m á s fe ­ lő l G e llé rt O sz k á r és S im o n y i H e n ri i n ­ k o r r e k ts é g é t K á ro ly i p u s z tá n lo ja litá s b ó l h a ll­ g a tta el é v e k ig . E zt a v e rz ió t tá m a s z tjá k a lá K á ro ly i T a n á c s k ö z tá rs a s á g a la tti h e ly z e tm e g íté lé se i is. T én y , h o g y a m íg a fo rra d a lo m „ é lt”, K á ro ly i n e m n y ila tk o z o tt n y ilv á n o s a n a p r o l e tá r d ik ta tú r a e lle n , s h o g y c sö k k e n ő a k ­ tiv itá s s a l b á r, d e a g y a k o rla ti m u n k á b a n is tá m o g a tta a T a n á c sk ö z tá rsa sá g o t. H a jd u a z t is m e g á lla p ítja , hogy — e lm é le tile g — a k is ­ p o lg á ri d e m o k ra tiz m u s á llá s p o n tjá ró l e z e k ­ ben a n a p o k b a n K á ro ly i k ö z e le d e tt a sz o c ia ­ liz m u s e s z m e v ilá g a felé. L e m o n d o tt a t e r ü ­ le ti in te g ritá s r ó l, s fe lis m e rte , h o g y a v ilá g ­ k a p ita liz m u s á lta lá n o s v á ls á g á b ó l c sa k a szo­ c ia liz m u s n y ú jt re á lis k iv e z e tő u ta t. E m e lle tt a z o n b a n r e n d r e is m e rte ti a z o k a t a z is m e re t­ le n e b b d o k u m e n tu m o k a t is, a m e ly e k a m e l­ le tt ta n ú s k o d n a k , hogy K á ro ly i n e m h it t a p r o le tá r d ik ta tú r a m a g y a ro rsz á g i p e rs p e k tív á i­ b a n , s a k ib o n ta k o z á s t to v á b b r a is m á s u t a ­ k o n k e re s te . Á p rilis b a n je le n ti ró la S m u ts tá b o rn o k , h o g y „Ő c sa k egy m ó d o t lá t a f o r ­ ra d a lo m m e g m e n té s é re : a K o rm á n y z ó ta n á c s m o n d jo n le, h e ly é t fo g la lja e l egy sz o c iá l­ d e m o k r a ta k o rm á n y , a m e ly k ií r j a a v á la s z ­ tá s o k a t, d e m o k r a tik u s a la p r a h e ly e z k e d ik és m e g e g y e z ik a z a n t a n t t a l ” ; m á ju s 1-én fe lk e ­ re si K u n B é lá t, s k é ri: e n g e d je á t a h a ta l­ m a t e g y sz o c iá ld e m o k ra ta k o rm á n y n a k ; j ú ­ n iu s k ö z e p é n jo b b o ld a li és c e n tr is ta sz o ciál­ d e m o k r a tá k k a l tá rg y a l eg y „ m é rs é k e lt szo c ia ­ lis ta k o rm á n y ” a la k ítá s á ró l. A k e ttő ssé g m a ­ g y a rá z a ta k é z e n fe k v ő : K á ro ly i m á r á p r ilis ­ b a n sem h it t a v ilá g fo rra d a lo m b a n , a z t p e ­ d ig k o rá b b r ó l tu d ta , h o g y a b o lse v iz m u s n y u ­ g a tr a te r je d é s é n e k m e g a k a d á ly o z á s á ra tö r e k ­ v ő n a g y h a ta lm a k n á l eg y k o m m u n is ta k o r ­ m á n y se m m i jó r a sem s z á m íth a t. 1919. jú liu s 5 -é n K á ro ly i e lh a g y ta M a g y a r­ o rsz á g o t, s a m a g y a r p o litik a irá n y ító i k ö zé s o h a tö b b é n e m té r h e te tt v issza. M iu tá n f e l­ ism e rte , h o g y m in d e n d o g m a tiz m u sa é s s z e k ­ tá s s á g a e lle n é r e a H o rth y - re n d s z e r le g a k tí­ v a b b é s le g k ö v e tk e z e te s e b b elle n sé g e i m é g is­ c sa k a z ille g a litá s b a s z o ríto tt k o m m u n is tá k . K á ro ly i m in d e n a lk a lm a t m e g ra g a d o tt a r r a , h o g y a K o m in te rn t é s a K M P -t g y a k o rla ti m u n k á já b a n tá m o g a ssa . A szó szo ro s é s p á r t ­ s z e rű é rte lm é b e n a z o n b a n — m u ta t r á H a jd u — so h a s e m le tt k o m m u n is ta . N em e ls ő so r­ b a n a z é rt, m e r t fo rm á lis a n n e m le tt p á rtta g , h a n e m fő leg a z é rt, m e r t e tik u s n o rm á i és te o re tik u s n é z e te i a le g sz o ro sa b b g y a k o rla ti e g y ü ttm ű k ö d é s id e jé n is tö b b p o n to n k ü lö n ­ b ö z te k az a k k o ri k o m m u n is tá k és sz o c iá ld e ­ m o k r a tá k tö b b s é g é tő l. N em é r t e t t e g y e t a m u n k á s p á rto k sz ö v e tsé g i p o litik á já v a l, 27 �a m e n n y ib e n azo k m in d a p a ra s z tsá g , m in d a z é rte lm is é g s ú ly á t és je le n tő s é g é t le b e c s ü l­ té k . T u d ta , hogy a sz o c ia lista f o r ra d a lm a k g y ő zelm e n e m fo g ja e g y sz e rsm in d a n e m z e ti k é rd é s t is a u to m a tik u s a n m e g o ld a n i. A d e ­ m o k r á c ia fo g a lm á n a k é rte lm e z é sé v e l é s az á lla m h a ta lo m , a p r o le tá r d ik ta tú r a á lta lá n o s k é rd é s e in e k m e g íté lé sé v e l is k ö z e le b b á llt a k o m m u n is ta e lle n e s b a rá ta ih o z , m in t S z tá lin g y a k o rla tá h o z . A v o lt szö v etség esek (a fü g g e tle n sé g ie k tő l a ra d ik á lis o k o n á t a s z o c iá ld e m o k ra tá k ig ) m in d e ttő l fü g g e tle n ü l m á r a h ú sz a s é s a h a r ­ m in c a s é v e k fo r d u ló já r a „ le ír tá k ” K á ro ly it. „ . . . A tö r té n te k u tá n e g y e tle n k á r t y á r a te t­ té l: a S z o v je t g y ő zelm ére. E n é lk ü l tö b b é, h ite m s z e rin t, n e m le h e t sz e re p e d a k ö z é p ­ e u ró p a i d o lg o k b a n .” — id é z i H a jd u Já s z i O sz­ k á r 1930-as sz a v a it. A so rs n a g y p a ra d o x o n ja , h o g y a m it Já sz i n e m h itt, a z b e k ö v e tk e z e tt: K e le t-E u ró p á b a n é s M a g y a ro rsz á g o n a „ S z o v je t” g y ő zö tt, s hogy a m it b iz to s ra v e tt, a z n e m v á lt v a ló r a : K á ­ ro ly i n e m té r h e te tt v issza m é g e g y sz e r a k a ­ p itá n y i h íd ra . A p á riz s i k ö v e tsé g a b e o sz to tt m a tró z sz e re p é v e l v o lt azonos, s e b b ő l a p o zíció b ó l é rd e m b e n n e m le h e te tt b e fo ly á so l­ n i a z o rsz á g ir á n y ítá s á t. P e d ig s z e r e te tt v o l­ n a a k o rm á n y k e ré k k ö z e lé b e ju tn i... Ú gy é re z te , h o g y k ite r je d t n e m z e tk ö z i is m e re ts é ­ g é t a D u n a -v ö lg y i n é p e k v is z o n y á n a k és e g y ü tté lé s é n e k h o sszú tá v ú re n d e z é s e te r ü ­ le té n k a m a to z ta th a tn á le g in k á b b . A tr ia n o n i h a tá r o k a t m á r ré g e n re a litá s n a k is m e rte el , a v é g ső m e g o ld á st a K o ssu th é s J á s z i n y o m á n e lk é p z e lt D u n a -k o n fö d e rá c ió tó l re m é lte . M in t n é h á n y m á s h e ly e s é s e lő r e m u ta tó n é ­ z e té n e k , e n n e k m e g v a ló s ítá s a is a z u tó d o k ra h á r u lt. H a jd u T ib o r k ö n y v é v e l a z e g y ik le g n a g y o b b X X . sz á z a d i m a g y a r p o litik u s tu d o m á n y o s ig é n y ű és ig én y esség ű b io g r á fiá ja k é s z ü lt el. K á ro ly i p u b lik á lt írá s a i, k ia d á s e lő tt álló le ­ v elez ése, s a K á ro ly i-h a g y a té k e g y é b d o k u ­ m e n tu m a i, to v á b b á a h a z a i le v é ltá r a k a n y a ­ g a i é s a k o ra b e li s a j tó c ik k e i m e lle tt a szerző s z o v je t, a n g o l, a m e r ik a i, o s z trá k , s k ö z v e tv e f r a n c ia le v é ltá r a k f o n d ja it is h a s z n o s íth a tta . A m u n k a te h á t sz é le s k ö r ű fo rrá s b á z is o n n y u g ­ szik , s a szerző o b je k tiv itá s r a tö re k v ő sz e m ­ lé le te m e lle tt e z is a z t v a ló s z ín ű síti, hogy k ö n y v e h o sszú id ő re a le g a u te n tik u s a b b és le g m e g b íz h a tó b b K á ro ly i-é le tra jz lesz. R á ­ a d á s u l o ly a n é le tr a jz — , s e z t ta lá n n e m fe ­ le sle g e s h o z z á te n n i —, a m e ly v ilá g o s v o n a l­ v ezetése, fo rd u la to s , s g y a k ra n k ife je z e tte n sz e lle m e s s tílu s a a la p já n n e m c s a k a tö r té n e l­ m e t k u ta tó k é s o k ta tó k , h a n e m a tö rté n e le m ir á n ti ig é n y e se b b é rd e k lő d ő k fig y e lm é re is jo g g al s z á m íth a t. É rd e m i k ifo g á s c su p á n a k ö n y v te r je d e l­ m i é p ítk e z é sé v e l sz e m b e n tá m a s z th a tó . A z ig e n ré s z le te se n k id o lg o z o tt e ls ő fe je z e te k e t e g y re rö v id e b b re fo g o tt ré s z e k k ö v e tik , s a z 1945 u tá n i K á ro ly ira m in d ö ssz e 50 o ld a l ju t a 600-ból. A m e g o ld á s n e m e g é sz e n é r t h e te t­ len , h isz e n m e m o á rja ib a n K á ro ly i v isz o n y la g k e v e se t í r ifjú s á g á ró l, m á s fe lő l 1945 u tá n n e m v o lt v e z e tő p o litik u s. N éh o l m in d e n e s e t­ r e h iá n y é r z e te tá m a d h a t a z o lv a s ó n a k . A z é le tú t 1945 u tá n i e se m é n y e i, s fő le g te rv e i m e lle tt é n p é ld á u l a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tti K á ro ly i, v a la m in t a K M P é s a K o m in te rn k ö z ö tti e lv i n é z e tk ü lö n b s é g e k o k a iró l é s m i­ b e n lé té rő l is sz ív e se n o lv a s ta m v o ln a tö b b e t. M in d ez a z o n b a n k e v e se t v o n le a k ö n y v é r ­ d em eiből. Jó le n n e , h a K á ro ly i é le tr a jz á t a X X . s z á ­ zadi m a g y a r tö r té n e le m m á s n a g y p o litik u s e g y é n iség ein ek h a so n ló típ u s ú b io g rá fiá i k ö ­ v e tn é k ( K o s s u t h , 1 9 7 8 . ) Rom sics Ignác 28 D u b a G y u la : Ívnak a csukák D u b a G y u l á t , az egyik legjelentősebb csehszlovákiai m agyar prózaírót két évti­ zeddel ezelőtt kitűnő hum oristaként ta r­ tották számon. A hatvanas évektől kezdő­ dően m u tatta meg, hogy a novellisták, re­ gényírók között is az élvonalba tartozik. Elbeszéléskötetei u tán jelent, meg S z a b a d ­ e s é s című regénye, am elynek hőse a fa­ luból városba került értelm iségi fiatalem ­ ber — M orvai szerkesztő — az ötvenes évek közepén-végén átéli az életform a m egváltoztatásából, a korszak közgon­ dolkodásából következő nehézségeket, de az em lékek síkján újraéli azokat a folya­ m atokat is, am elyek gyerm ekkorának fa­ lu ját jellem ezték. Az író e regénye u tán újabb — főleg a nagyvárosi lét kérdéseit boncolgató — el­ beszéléskötettel, m ajd 1974-ben szociográ­ fiával, a V a j ú d ó p a r a s z t v i l á g című m un­ kával jelentkezett. A m űben H ontfü­ zesgyarm at, Duba szülő- és felnevelő fa ­ lujának képe rajzolódik ki, azokkal a tá r ­ sadalm i viszonyokkal, szokásokkal, tö rté­ nelm ileg fontos esem ényekkel és érzelmi m otívum okkal, am elyek őt, az írót, e tá j­ hoz, az em berekhez kötik. Mégis elsietett egyik kritikusának az a következtetése, hogy „a csehszlovákiai m agyar irodalom legjobb term ékei általában nem fikciós m űfajokban születnek”’. M ert lehet, hogy ez az igazság általánosságban érvényes — D uba G yulára vonatkoztatva azonban nem az. Az eddig em lített m űvek — s köztük éppen a legújabb m unka az Ív n a k a csu­ ká k című regénye — szolgálnak erre bi­ zonyságul. Ha igaz Göröm bei A ndrásnak az a m egállapítása, hogy Duba a hatvanas években fő feladatának tek in tette, hogy m egírja generációjának, az akkor 30—40 év közötti, falusiból városivá váló értelm i­ ségi réteg életútját, akkor igaz az is, hogy az Ívn a k a csukák főhőse — a kam aszfiú N agybene P éter — sorsában az író m ár előlegezi ezt az életutat. Egyébként is: úgy tűnik, m intha Duba G yula legtöbb m űvében egyetlen sorsot, saját életét írn á m eg — term észetesen ál­ talánosítva, a tapasztalatok érvényessegét térben-időben kitágítva. Hiszen nem ne­ héz például a V a j ú d ó parasztvilág H ontfü­ zesgyarm atát és az Ív n a k a csukák Füzes­ nyékét azonosítanunk, vagy a többi falusi kam aszétól eltérő gondolkodású, a techni­ ka, a könyvek, ezen keresztül a falun kí­ vüli történések irá n t érdeklődő, érzelm i­ leg rendkívül fogékony, az árn y alato k at m egsejtő P éter alak ja m ögött az író arc­ vonásait felfedeznünk. D uba G yula ugyanis éppen a kam asz­ kor, az eszmélés éveiben élte m eg azt az időszakot (az 1945—48-as éveket), am ely­ ről terjedelm es regényében beszámol. A front elvonulásától, az elm enekült lakos­ ság visszatérésétől az 1948. tavaszán el­ kezdődött konszolidációig követi figyelem ­ mel az esem ényeket, a cselekm ény köz­ pontjában három kam aszt — P éter m el­ lett unokatestvérét, B akai Jó skát, s a K örtefejűnek nevezett Pereszlényi A lb er­ tet — állítva. A fro n t okozta pusztítások nyom ait las­ san eltüntetik, m egindul az élet a földe­ ken, ú jra elkezdődik a kereskedelem a he­ gyek közül a síkságra leszekerező szlová­ kokkal. A falusiak előtt lassan kitágul a világ, ugyanakkor m egjelenik a közrend első képviselője, a részeges csendőr. A férfi­ ak egy részét csehországi m unkaszolgálat­ ra kötelezik, m ajd m egérkeznek a Ma­ gyarországgal kö tö tt lakosságcsere-egyez­ m ény értelm ében a kitelepítésről intézke­ dő „fehér levelek” — ezek a cselekm ény főbb pontjai. A falu elcsöndesedése és az új telepesek m egérkezése u tán a m ű a „hogyan tovább?” nehéz, ám bizakodóan feltett kérdésével zárul. A regény e rétege — a súlyosabb, a szlovákiai m agyarság nagy részét érintő, történelm i kérdéseket felvető rétege — azonban csak ritk án kap közvetlen hang­ súlyt. A regény felszínét, am elyen lassan, alig érzékelhetően sodródnak a sorsok, apró esem ények fodrozzák, kam aszkalan­ dok gyűrűzik: három hősünk fegyvereket talál; érzékletes az Ö reg-árokban a lá­ nyokkal való fürdés leírása; a búcsúban a fiút szinte férfivá avató esem ények tö r­ ténnek; újjászerveződik a falu fu tb all­ csapata. Ebben a lassú áram lásban — szin­ te az ott élők szemével figyelve — alig vesszük észre a politikai fordulatokat, m ajd a békeszerződés aláírását. A szavak lassú sodrán alapuló stílus, a látványnál, az egyes hétköznapi esem é­ nyeknél hosszan elidéző előadásm ód, p er­ sze azon túl, hogy a falusi fiatalok, fel­ nőttek számos típ u sát felm utatja, olyan szép részletekkel gazdagítja a m űvet, m int a P éter és Lenke kapcsolatát, vagy az Al­ bert, s a ném et lány, U lrike szerelm ét el­ beszélők. A csuka — az íváskor a Füzes-árokba felúszó csuka — m otívum a m ár ko ráb ­ ban novellákban is felbukkant. A Szabad­ esésben M orvai szerkesztőnek ju t eszébe az Öreg-árok a csukákkal: „az áttetsző vízben, m elyet betongát zár el a nagyobb vizektől, s am ely tovább m ár nem folyik a tenger felé, hanem kiszárad a n y ári m e­ legben, s ahonnan szám ukra nincs vissza­ térés a C sincsa-patakba, o tt feküsznek a hatalm as hím csukák”. A legutóbbi mű k amaszos vidám ságú halászatai m ögött is m élyebb gondolatok rejtőznek. A tö rténe­ lem holtágaira, az évszázados törvények �érvénytelenné válására gondolunk, am ikor m ár nem úsznak fel a csukák a Füzes­ árokba, m ert „talán m egváltoztatták szo­ kásaikat, és m ás ívóhelyet kerestek m a­ g u k n ak ”. A regény — Kiss M ihály parasztem ber szájába adva a szót — bizakodó m onda­ tokkal zárul: „ezután még fontosabb len­ ne, hogy értsü k egym ást, m ert nagy kö­ zös m unka v ár rá n k ”. Nyilvánvaló igaz­ ság ez, hiszen sosem a népek, hanem a po­ litikai erők szem benállásáról volt szó. Ez a feloldás azonban a regényben kissé meg­ alapozatlannak tűnik, s a m ű két hiányos­ ságára is utal. Az egyik: sem m it nem t u ­ dunk meg az em bereket mozgató hatalom m echanizm usáról; b ár az író nem egyszer, kívülről figyeli hőseit, és szinte szociogra­ fik u san ábrázolja — nem érzékelteti a je­ lentős esem ények fő m otívum ait. A m á­ sik: az alakok érzelmi, pszichológiai jel­ lemzése hiányos, sokszor nem cselekede­ teikből, szavaikból, hanem az író kom ­ m entárjaiból ism erjük meg őket igazán. Az összetettebb jellem ű főhősről írja egyik helyen: „Nevetséges, kamaszos eről­ ködés a Péteré, k ifo rratlan, gyerekes vá­ gyakozás, de őszinte és elemi erejű .” Ha ezt csak ebből a kom m entárból, külsődle­ ges jellem zésből tu d n án k meg, vállat vonva lapoznánk tovább. D uba erényei közé tartozik azonban az, hogy olykor saját m agát felülvizsgálva, kijavítva terem t szép szituációkat hősei szám ára. Regénye így hibái ellenére a felszabadulás után i néhány év, a kezdeti vál­ tozások és várakozások korának hiteles ra jz át adja. ( M a d á c h , 1 9 7 7 ) P. Szabó Ernő fo g ja n a k k ez e t, jo b b f e la d a to k m e g o ld á sa é r ­ dekében. M in d e z e k fé n y é b e n m e g le p e té s se l lá tta m h o g y a m e g y e b e li tá r s a d a lo m tu d o m á n y i k u ta ­ tó m u n k a im m á r le g je le n tő s e b b n e k m o n d h a tó o rg á n u m a (N ó g rá d m e g y e i m ú z e u m o k é v ­ k ö n y v e 1978. S a l g ó t a r j á n , 1978) s z in té n t e r e t a d o tt ily en v itá n a k , é s o ly a n ír á s t je le n te te tt m eg, a m e ly s a já to s a n e g y é n i k u ta tá s i m ó d ­ s z e re k k e l k ís é rli m e g a h o z z á já ru lá s t a m ú lt sz á z a d ó ta b o n c o lg a to tt v itá s k é rd é s m e g o l­ d á s á h o z : a p a ló c n é p n é v e re d e té n e k m e g f e j­ té sé h e z . M a g a a szerző. B e l i t z k y J á n o s nem ú jo n c m á r e n n e k a k é rd é s n e k a v iz s g á la tá ­ b a n , sz á m o s ír á s a je le n t m e g m á r a (P a ló c ­ fö ld b e n is) e tá rg y k ö rb ő l. V iz sg á la ta i so rá n te rm é s z e te s e n fig y e le m b e v e sz i a k u ta tó k a m a c s o p o r tjá n a k m e g á lla p ítá s a it, a m e ly e k a z ő n é z e te it lá ts z a n a k m e g e rő síte n i, d e e l­ h a tá r o lja m a g á t azo k tó l, a k ik m á s (m o n d ­ h a tn á n k ú g y is, h o g y a „ sz a b á ly o s”, a szig o ­ rú a n v e tt sz a k tu d o m á n y i) m ó d s z e re k a lk al­ m a z á sa ré v é n m á s e re d m é n y e k re j u t otta k . K é tsé g te le n , h o g y a tu d o m á n y tö r té n e t s z á ­ m os o ly a n e s e te t is m e r, a m ik o r a s z o k v á ­ n y o stó l e lté rő m ó d s z e re k a lk a lm a z á s a , v a g y a k á r m a g a a v é le tle n v e z e te tt ú j fe lfe d e ­ zésh ez. U gy é rz e m a z o n b a n , h o g y a m ú z e u m i é v k ö n y v b e n , a m e ly a m ú z e u m i s z e rv e z e t t u ­ d o m á n y o s e re d m é n y e it v a n h iv a tv a k ö z é rt­ h e tő m ó d o n k ö z z é te n n i, az ily e n (e g y é b k é n t ig e n a la p o s é s tis z te le tre m éltó , de a li g n é ­ h á n y e m b e r s z á m á ra é r th e tő , é s — fő k é n t — egyéni f e lté te le s e te k e t ta rta lm a z ó ) m u n k a k ö zlésév el m é g v á r n i le h e te tt v o ln a . S h a m á r a tu d o m á n y o s m u n k a egyes k é rd é s e iv e l ö sszefü g g ő m e g je g y z é se k n é l t a r ­ tu n k , az é v k ö n y v b e n s z e m b e tű n t m ég v a la ­ m i. M in t a m ú z e u m i é v k ö n y v e k sz o rg a lm a s o lv a só ja , e m lé k sz e m a r r a , h o g y az 1974. évi k ö te tb e n , é p p e n B e litz k y J á n o s to llá b ó l, k i­ tű n ő ír á s je le n t m eg. A d a lé k o k a S a l g ó t a r­ já n i K ő s z é n b á n y a R T b á n y á s z a in a k m u n k a é s é le tk ö r ü lm é n y e ih e z ( A z 1 8 7 0 -e s é v e k ig a z ­ g a t ó s á g i l e v e l e z é s é b ő l ) c ím m e l. A le v é ltá r ő riz e té b e n levő, m a m á r a lig o lv a s h a tó , n é ­ m e t n y e lv ű le v e le k b ő l k ih ü v e ly e z e tt fe ld o l­ gozás ig e n é rz é k le te s k é p e t ra jz o lt a c ím b e n m e g a d o tt té m á ró l — ki is fe je z te m a k k o r v é le m é n y e m e t, hogy a sze rz ő e z t a m u n k á t fo ly ta tn i fo g ja , é s hogy a n n a k e re d m é n y e i­ v el az é v k ö n y v k é ső b b i é v fo ly a m a ib a n m a jd ta lá lk o z h a tu n k . N os, az idei k ö te tb ő l k it ű ­ n ik , h o g y a m u n k á t m á s fo ly ta tta . M o l n á r P á l közöl u g y a n is ta n u lm á n y t A d a l é k o k a n ó g r á d i b á n y am u n k á s s á g l é t s z á m á n a k , ö s s z e ­ té t e lé n e k v á lto z á s a ir ó l, h e ly z e té r ő l, h a r c a ir ó l é s é l e t m ó d j á r ó l 1900 é s 1919 k ö z ö t t c ím m e l. Nógrád megyei kiadványok 1978-ban N y ilv á n so k a n l á t tá k a té v é b e n az A m a­ c ím ű so ro z a t a d á s a it. S n y ilv á n v e le m e g y ü tt tö b ­ b e n c so d á lk o z ta k azon, h o g y a k é rd é s se l fo g ­ la lk o z ó k itű n ő sz a k e m b e re k a n éző s zem e e lő tt ú g y v ita tk o z ta k a z eg y es tis z tá z a tla n k é rd é s e k rő l, m in th a az e g y ik k u ta tó n e m is ­ m e r n é a m á s ik e re d m é n y e it — d e h a ism e ri is, s z in te le v e g ő n e k nézi, le k ic sin y lő s z a v a k ­ k a l ille ti, m in te g y a z t s u g a llja , hogy a m á ­ s ik tá jé k o z a tla n a z a d o tt k é rd é s b e n . N ag y o n ta lá ló a n je g y zi m eg e rr ő l a v ita s tílu s ró l K o ­ s á r y D o m o n k o s (egy m á s ik tu d o m á n y o s v ita k a p c s á n ) a V aló ság 1978/10. s z á m á b a n , hogy „ h iá b a h a n g z a n a k el d ö n tő sz a k m a i é rv e k , h iá b a b izo n y u l be, hogy m i ta r th a tó é s m i n e m , h iá b a tis z tá z a p o n to s fo rrá se le m z é s e g y -e g y ré s z le te t, és h iá b a a la k u l k i tö b b k e v e se b b k o n sz e n z u s a sz a k e m b e re k k ö z ö tt”, eg y es k u ta tó k úgy v ita tk o z n a k to v á b b „a g y a n ú tla n n y ilv á n o ssá g elő tt, m in th a a fe jle ­ m é n y e k e t n e m m in d e n k in e k e g y fo rm á n k e lle ­ n e fig y e le m b e v e n n ie .” M a jd h o zzáteszi, é p ­ p e n a tu d o m á n y e lő re h a la d á s a é rd e k é b e n le g sz ív e se b b e n a r r a k é rn é ő k e t m á so k n e v é ­ b en , h o g y h a g y já k a h iá b a v a ló v itá t, in k á b b g ya ro k e lő d e ir ő l és a h o n fo g la lá s r ó l A z é v k ö n y v e g y é b k é n t h a sz n o s é s é r ­ d e k e s ta n u lm á n y o k a t közöl m ég a m u n k á s ­ m o z g a lo m - és g a z d a s á g tö rté n e t tá r g y k ö ré b ő l: S z v i r c s e k F e r e n c e ls ő so rb a n v is sz a e m lé k e z é ­ sek és iro d a lo m a la p já n az ü v e g g y á ri m u n ­ k á so k é le tk ö rü lm é n y e irő l ír, m a jd a losonci b ő rg y á r k e v é sk e le v é ltá r i a n y a g á b ó l é r d e k e ­ sen ra jz o lja m e g egy, a m e g y é b e n r i tk a ip a r ­ ág fe u d á lis k o ri k ib o n ta k o z á s á t. H o r v á t h I s t v á n ö ss z e fo g la lja a z 1825-ös z e le n e i p a ­ ra s z tm e g m o z d u lá s ró l k é s z íte tt n a g y s ik e rű sz écsén y i k iá llítá s á n a k a n y a g á t, m e llé k e lv e h o z z á C z i n k e F e r e n c n e k a té m á r a n a g y sz e ­ rű e n rá é rz ő és a k o r t k itű n ő e n je lle m z ő g r a ­ fik á it. B a l á z s L á s z l ó f o ly ta tja is k o la tö rté n e ti ta n u lm á n y a it, e z ú tta l a s a lg ó ta rjá n i a c é l­ g y á ri n é p is k o la első ö tv e n é v é n e k az é rté k e s le v é ltá r i a n y a g b ó l k ie le m z e tt ra jz á v a l. P r a z ­ n o v s z k y M ih á ly le g e n d a o sz la tó fe la d a tr a v á lla lk o z o tt, m id ő n a n e v e z e te s m e g y e b e li b e ty á r, K rú d y K á lm á n s z e m é ly é n e k é s te v é ­ k e n y sé g é n e k e le m z é sé t tű z te k i célu l. A v o ­ n a tk o z ó iro d a lo m te lje s is m e re té b e n é s ú ja b b , s a já t, le v é ltá ri k u ta tá s a i e re d m é n y e in e k fe l­ h a s z n á lá s á v a l m e g írt ta n u lm á n y a , ú g y tű n ik , v é g re v ilá g o s és a v a ló s á g n a k m e g fe le lő k é ­ p e t a d egy v ih a ro s k o rs z a k v ih a ro s é le tű sz e ­ m é ly is é g é rő l (h o z z á já ru lv a ezzel n é m ile g az o rszág o s K rú d y -é v fo rd u ló ü n n e p sé g e ih e z is, h isz e n a k é rd é s e s K rú d y K á lm á n a n e v e s író, K rú d y G y u la n a g y a p já n a k v o lt a te s t­ v é re ). A m ú z e u m n é p ra jz i te v é k e n y sé g é t e z ­ ú tta l csa k Z ó l y o m i J ó z s e f n e k egy é rd e k e s, d e n e m so k ú ja t m o n d ó ta n u lm á n y a r e p r e ­ z e n tá lja . A k ö te t A r c k é p c s a r n o k ro v a ta e z ú tta l k is ­ sé h a lv á n y a b b a m e g s z o k o ttn á l, d e te r m é ­ sz e te se n íg y is fo n to s m issz ió t te lje s ít a f e le ­ d é sb e m e r ü lő m e g y e b e li n e v e z e te s e g y é n is é ­ g e k e m lé k é n e k fe lid ézésév el. A le v é ltá r ez é v i k ia d v á n y a é v fo r d u ló t k ö sz ö n t. A k issé d a g á ly o s ra s ik e re d e tt cím m ö g ö tt k o m o ly fe s z ü lts é g e k e t ta r ta lm a z ó e se m é n y e k h ú z ó d n a k m eg ( „ A m ű v e l ő d é s ü g y fö ld r e fo r m ja .. . ” D o k u m e n tu m o k a z is k o lá k á lla m o s ítá s á n a k N ó g rá d m e g y e i tö r té n e té b ő l S a l g ó t a r j á n . 1978.) A z is k o lá k á lla m o s ítá s a a p o lg á ri fo r ra d a lm a k fe la d a ta , d e h a z á n k b a n v é g é rv é n y e s e n c s a k a k k o r k e r ü lh e te tt e rr e so r, m ik o r m á r m e g é r te k a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m fe lté te le i. A k ö te t k iz á ró la g e re d e ti h iv a ta lo s le v é ltá r i ir a to k a t és n é h á n y s a jtó ­ sz e m e lv é n y t közöl. A sz áraz, so k a d a to t, h i ­ v a ta lo s a n fo g a lm a z o tt szö v eg et ta r ta lm a z ó d o k u m e n tu m o k b ó l iz g a lm a s a n ra jz o ló d ik k i a z á lla m o s ítá s e lő k é sz íté se , a tö rv é n y v é g ­ r e h a jtá s a , d e k é p e t k a p u n k az is k o lá k n a k az á lla m o s ítá s t k ö v e tő első ta n é v h e ly z e té rő l is. A k ö te t F Ü G C E L É K - é b e n o lv a s h a tó n é v so r e m lé k e t á llít m in d a z o k n a k a p e d a g ó g u so k ­ n a k , a k ik az á lla m o s ítá s t k ö v e tő e n a N ó g rá d — H o n t m eg y ei n é p o k ta tá s i k e rü le tb e n te v é ­ k e n y k e d te k . K á r, h o g y a le v é ltá r i fo r rá s o k h iá n y o s sá g a i m ia tt a k ö te t a d a ta it n e m le h e ­ t e t t k ie g é s z íte n i az a z ó ta N ó g rá d m eg y éh e z k e r ü lt H e v e s m eg y ei k ö z sé g e k a d a ta iv a l, íg y P á sz tó , N a g y b á to n y és m ég tö b b te le p ü lé s p e ­ d a g ó g u sa iró l n in c s e m líté s. M in d e n n e k e ll e ­ n é re a k ö te t, m e ly e t L e b l a n c n é K e l e m e n M á ­ r ia á llíto tt össze, m é ltó m e g e m lé k e z é s a z is ­ k o lá k á lla m o s ítá s á n a k 30. é v fo rd u ló já n . Ö rö m m e l v e h e tte m k é z b e ez é v b e n egy s z e ré n y k is fü z e te t is, m e ly a z t m u ta tja , h o g y tá r s a d a lo m tu d o m á n y i k ö n y v k ia d á s u n k e g y ú ja b b b á z issa l g y a ra p o d o tt. M e g je le n t a sz écsén y i h e ly tö rté n e ti m ú z e u m k ia d v á n y a T a n u l m á n y o k S z é c s é n y m ú l t j á b ó l I. c ím m e l (S zécsény, 1978). E z ú tta l h á ro m sz ín v o n a la s ta n u lm á n y t k ö z ö l: m e g y é n k k iv á ló tö r té n é s z ­ sz ü lö tte , R . V á r k o n y i Á g n e s a z 1705-ös s z é ­ csé n y i o rsz á g g y ű lé srő l ír. A z u g y a n c s a k N ó g ­ rá d b ó l e ls z á rm a z o tt P á l m á n y B é l a a f e u d a ­ liz m u s u to lsó s z a k a s z á n a k szécsén y i v o n a tk o ­ z á s a it ta g la lja , H o r v á t h Is tv á n p e d ig az 1918/1919. é v i f o r r a d a lm a k (m ás m u n k á ib a n m á r n a g y ré s z t fe ld o lg o z o tt) szécsén y i ese­ m é n y e irő l a d ö sszefo g laló is m e rte té s t. A k ö ­ te t tip o g rá fia i e lő á llítá s a m e g fe le l a m e g y e ­ b e li n y o m d á k tó l m e g s z o k o tt s z ín v o n a ln a k . 29 �(Igaz, k issé m e g h ö k k e n tő , h o g y a fü z e te t k i­ n y itv a , a c ím la p h e ly e tt a k o lo fo n ö tlik az o lv asó szem ébe.) A szécsén y i k ö te t, k ü lö n ö ­ sen h a fo ly ta tá s a is lesz. n ag y n y e re sé g e a m eg y e b e li tu d o m á n y o s é le tn e k , és re n d s z e re s m e g je le n te té s e a leg fő b b b iz to síté k a a n n a k , h ogy v é g re m e g felelő m e g a la p o z o ttsá g g a l, m eg felelő m ó d s z e rre l, é p p e n e z é rt m in d e n e d ­ d ig in él m a g a s a b b sz ín v o n a lo n k é sz ü lh e sse n el m a jd m e g y é n k h e ly s é g m o n o g rá fiá ja : a S z é ­ c s é n y tö rté n e te . S zó ln o m kel l v ég ü l m ég egy k ö n y v rő l: az acélg y ári m ű v e lő d é si h á z 100. é v fo r d u ló já ra a d ták, a ( S z á z é v e s a S a l g ó t a r j á n i K ohász M ű v e l ő d é s i központ, S a l g ó t a r j á n , 1978). K á r, h ogy a so k szerző es sz e rk e sz tő szorgos m u n k á já n a k g y ü m ö lcse — fe lte h e tő e n a r e n ­ d e lk e z é sre á lló id ő rö v id sé g e m ia t t ―ne m á ll t össze igazi k ö n y v v é . A szöveg, a m it az o lv asó k ézh ez k ap , id ő re n d b e n é s te m a tik a i­ la g is k issé tú la d a g o lt, é s így m o n d a n iv a ló ja n e h e z e n k ö v e th e tő . S a jn o s, a k ö te te t a s a l­ g ó ta r já n i n y o m d a s a já t sz ín v o n a la a la t t á llí­ to tta elő. E zek a té n y e k is m é te lte n a r r a f i­ g y e lm e z te tn e k , hogy az é v fo rd u ló k ra s z á n t m ű v e k m e g írá s á ra , ille tv e e lő á llítá s á ra tö b b id ő t és e n e rg iá t k e lle n e fo rd íta n i. A k ö te t m in d e n n e k e lle n é re n a g y fo n to ssá g ú , h isz e n e m lé k e t á llít a m u n k á s k u ltú ra le lk e s h ív e i­ n ek , m in d a z o k n a k , a k ik a ju b ilá n s in té z m é n y k e re te i k ö z t te v é k e n y k e d v e , h o z z á já ru lta k a h ­ hoz, hogy az a c é lg y á ri m u n k á s s á g m ű v e lő d é ­ se e g y re m a g a s a b b s z in tre e m e lk e d jé k . Schneider Miklós Iványi Ödön kiállítása elé Új-szecesszió, á lro m a n tik a ... nem csábítanak. M indig a valóság golyóvert szárnyai röpítik a képzeletem . Ki v árja önnön húsát sugártól sülni — sem m ilyen csoda nem h atja m eg; annak a „szavalt jóság” röhögtető blöff, s dallam aiban nincs divat s mellén piros papírrózsák. Én vallom : csupa líra a világ! A zord tények költészete m u tat rám : Láss meg! S szemem tá rt két bogara lát. K apott szavaknak ru b in t fénye tám ad, s egy árjegyzékre — kezem közé kapván — torz károm kodást rakok koronának. 15 éve tisztelegtem ezzel a szonettel Tö­ m örkény em lékének, érezve m agam oly közel hozzá, még ha versekben is pró­ báltam akkor lefesteni a világot. M ert realista költő vagyok én, akinek a való világ felism erhető jelenségei szólal­ nak meg m indenfelől és súgják, ordítják fülem be létük öröm ét és fájdalm át. Ezek­ nek a kiáltásoknak rím be, ritm usba öl­ töztetett ötvözete az én poézisom. A m ikor Iványi Ödön m egtisztelve en ­ gem, felkért e kiállítás m egnyitására, még nem ism ertem képeit, csak őt m agát könyvtárigazgató idejéből, m int em bert szerettem meg örök derűjében, hát meg­ kérdeztem tőle: — A ztán m ondd csak, m elyik stílusirányzathoz tartozónak val­ 30 lod m agadat? — Hát, realista vagyok — m ondta oly term észetességgel, m int aki m ás m ódját a festészetnek nem is isme­ ri, illetve nem ism eri el, — Én is! — vág­ tam rá. — A kkor vállalom. Meg is állapodtunk egy közeli szom bat­ ban, am ikor is leutazom T arjánba, „kép­ nézőbe”. Amíg a vonaton az eljövendő felad at­ hoz szoktattam m agam , elképzeltem azt a realista festészetet, m elyet bizonyára lát­ ni fogok. Lelki szemeim előtt a szívemet eddig rabul ejtő képek, egy Tornyai-, Koszta-, Nagy B alogh-alkotás jelent meg, a „bús m agyar sors” dülöngélő gebéje (Tornyai), a gyékényszatyor és a kék zo­ m áncvödör (Nagy Balogh), de még Kosz­ ta sötétbevesző tan y ája is, ahol azonnal felism ertem a felm utatott világot. A megérkezés, egym ásnak örvendezés, jó ebéd után eljött a kellő pillanat, am i­ kor felkapaszkodva barátom m űterm ébe, szétnézhettem képei között, éppen ezek között, am elyek előtt most állunk. Cso­ dálkozva álltam meg az ajtóban, m ert m indeddig nem arra szám ítottam , am i ott várt. Az elképzelt hom ály és ború helyett derűs ragyogás, de olyan sejtelmesség, am it — bevallom — nem m indig értettem , s m ert őszinte em ber vagyok, aki nem játsz­ sza meg a hozzáértőt akkor, am ikor vala­ m it nem ért, bizony néha meg is kérdez­ tem : Mi ez? M ert így van ez. A művészek nagy többsége, belefeledkezve saját világának csodáiba, kissé elm aradt a m ásik világ fej­ lődésétől. A zeneszerző, miközben atoná­ lis zenét kom ponál, boldogan feledkezik rá egy ak t régim ódon, szépen ábrázolt idom aira, és könnyen érthető verseket ak ar olvasni, A festő dúdolható m uzsikát hallgat szívesen, és szárnyal a rom antiku­ sokkal, de idegenkedik a m odern költészet néhány darabjától. Igy van a költő is, aki a m aga területén m egérti az új próbálko­ zásokat, de szívesebben hallgatja Beetho­ vent vagy Chopint, m int új zenénk nem egy kom ponistáját, és boldogan szemléli a képeken a falon lecsurgó napfényt és a bőr szinte tap in th ató selym ét. Egyre igazgatottabban kérdeztem és k u ­ ta tta m a valóság m egértéséhez vezető szá­ lak at ebben a piktúrában, s a művész szavai nyom án kibontakozott előttem ez a festői világ. Azt m ár korábban is tud­ tam , hogy a hajszálhű p o rtré s a gusztu­ sos csendélet m eghalt a fényképezőgép, és a színesfilm m egjelenésével. A festőnek a képen még azt is érzékeltetni kell, hogy m ilyen kedvében volt, am ikor a tá ja t a vásznon m egörökítette. É rtettem , hogy a m odern m űvészet együtt alkot a közön­ séggel úgy, hogy részeket hagy kidolgozat­ lanul, s m ajd a lélek és a fantázia egészí­ ti ki a hiányokat. Így lesz m indenkiben az élm ény egyéni és visszahozhatatlan. Miközben gondolatban végigkísértem az alkotásnak ezt a tekervényes ú tját, fel­ ragyogtak a képek is, s m u tattá k eddigre jte tt csodáikat. A „944” című kép rész­ letei is kifejezik az iszonyat idejét, ugyan­ úgy, ahogyan egy m entőautó szirénájának hangja — b ár nem tudjuk, hogy mi tö r­ tén t — a félelem és rém ület érzését kelti b e n n ü n k ; ugyanazt az érzést, m int m ikor m egtudjuk, hogy m iért vijjog a villany­ kürt. A „S iratók”-on egy bányászszeren­ csétlenség szom orúsága szorítja össze a szívünket, a fü rdőzők a napfény és víz­ p ára jéghegyei közt állnak. — Nem form ában, színekben vagyok én realista — m ondta nékem Iványi Ödön. s ez érezhető is alkotásain. Szellem es mód­ ja a stílusok ellentéteként Szappan János naiv festő portréja, ahol az Iványi által ábrázolt festő a saját m aga által felrakott tájk ép ét tartja, oly módon, hogy a lemez­ nek ezt a részét Szappan János festette meg. Nagyon szeretem az akvarelleket. Nem kell m ondanom , hogy ebben is a hagyo­ m ányosakat. Óbuda szélén, abban az öreg házban lakom , ahonnan K ássa Gábor, a vízfestés neves m estere indult el, m é g nem is oly rég, reggelente a M ókus utca, Lel­ kész utca azóta eltű n t színeit m egörök ite­ ni. Iványi akvarelljei term észetesen tú l­ léptek m ár ezen a felfogáson, de őrzik még a m űfaj könnyed költészetét. S aj­ nos, nem látom itt (m int kiderült, nem ju to tt hely szám ára) a Szentkút cím ű ké­ pét. Kedvencem ez a többiek között, m ert ezen gyerm ekkorom Palócföldjét lelem meg — színeiben, hangulatában. A képzőművészet ilyen vernisszázsain jártas, s a m egnyitók m íves szövegeihez szokott fül bizonyára m egbotránkozik e szubjektív szempontok alapján született szavaim on, de — hiszem — az ilyennek is van létjogosultsága, m ert a kiállítás láto ­ gatói közt is bizonyára többen akadnak olyanok, akik hozzám hasonló idegenke­ déssel szemlélik az első percekben az anyagot; az én feloldódásom példája m u­ tasson nékik u ta t az új művészeti felfo­ gás egyik képviselőjének alkotásai közt, s hozza szívközelbe azokat. Az „izm us”-ok pontosan nem m eghatá­ rozhatók. Az én korábbi földhözragadt, konok realizm usom is légiesebb lett az idők folyam án — s ez az élm ény is segí­ tett ebben. A látvány: a lélek iskolája, a gondolatok sora feszíti a korlátokat, s ta ­ lán csak ott nem tu d engedni, am ikor a m odernség m ím elt, nem indulatból fak a­ dó. Az ilyentől való irtózás dik tálta sok évvel később ezt a második, „Realizm us” cím ű versem et, am ely legutóbbi kötetem ­ ben található: s engedjék meg, hogy ezzel zárjam gondolataim at: J a j ! A józanság jéghideg keze álm om ból csak felébreszt, és egyszeriben rám m ered a valóság az ábrándhoz képest, hol az „á tté te l” — őrület. Rámszól az ész: Ne játssz bolondot, révültet! — Nem áll jól neked! S meggondolom, am it kim ondok. Sápad a kép. A szóvirág szirm át dobálva összeszárad. S m arad a csontváz, a világ, melyből a törvény fénye árad. Jobbágy Károly E l h a n g z o t t a k i á l l í t á s m e g n y i t ó j án. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d0021640e8be62d086c7bf3f8b2d037a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7b30df60995d968f7b70bd4459fc37c9.pdf b41d3e668c5596da7864357bf702a8e2 PDF Text Text 1979 3 Az otthon melege A gyermek, a mozi és a film Szeretet nélkül Brunda Gusztáv, Hideg Antal, Iluh István versei, Mola György prózai írása A helytörténetírás néhány időszerű kérdéséről Nógrádi szőtteshagyományok Grafika - I978 PALÓ CFÖLD Jövő-sokk néven ism ert az a lélekállapot, amely a holnapokról — jelenünk gondjainak meghosszabbításával — készített vészterhes előrejelzések alapján korunk gondolkodó em berében kialakult. A bizakodásra, rem ényre tápot alig adó jóslatok számomra legtragiku­ sabb eleme a túlnépesedés és annak részkérdései. Megvallom, ebben az ügyben m ár ez a disztingvált megfogalmazás is bosszant, hiszen a jövő fenyegetése nem lehetne valóban tragikus, ha m ár a jelen nem lenne ijesztő. Talán nem vagyok túlzottan pesszimista, ha azt mondom, a gyermekév során Európa csupán szokásos filantróp sze­ repét játszhatja el. A tényekkel szemben sokkal többet aligha tehet. Ism erjük a statisztikákat: évente tizenhétm illió négy év alatti kis­ gyermek hal éhen, s ez a szám csak em elkedhet: a fejlődő országok­ ban a népességnövekedés ütem e évi 2,3 százalék, a term elés növe­ kedési ütem e egy százalék körül v a n ... Európa a gyermekév kapcsán ismét eljátszhatja jól kifejlett fi­ lantrópiáját, m ondottam — ám így igaztalan lennék önmagunkkal szemben. Hiszen nem kevés az, am it országonként minden nép tesz itt, kontinensünkön és az úgynevezett harm adik világért. De ami a m agánem ber lehetőségeit, közvetlen hatókörét illeti, aligha tehet töb­ bet, m int hogy m eghasadt tudattal él. A világm éretű gondokból kö­ zelebbre néz, feladatát keresi — töm érdeket talál! TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �E jegyzet u tán ebben a szám unkban szinte egyébről sem esik szó, m int gondokról. Azt azonban mindegyik írás szerzőjéről elmond­ hatjuk, hogy igenli a gyereket, a gyerm ekekért szól. A világhelyzetet ismerve és m eghasonlott tudatunkat pátyolgatva, érveket kellene k e­ resni, hogy ennek a regionális optimizmusnak megbízható alapokat adjunk. Pesszimista és filozopter barátom állítása szerint a legnagyobb következetlenség a gyerek. Tudniillik, nem az egyéni lét meghosz­ szabbítását érjük el m agzatainkkal, hanem csupán újabb halálokat készítünk elő, am ennyiben utódainkra sem vár más, m int ránk. Lám, ápolt filantrópiánk és katasztrófaelm életeink m ellett öngyilkos­ elméleteink is vannak! M ert mi máshoz vezetne, m int öngyilkosság­ hoz, ha barátom nézeteit követnénk? Elárulhatom azonban, hogy ő sem következetes. Két gyereke v a n ... És őt is a jövő-sokk ejtette rabul. No, nem em beriségméretű. Köznapi, m int mindannyiunké, gyermekes szülőké. Aggodalmunkat m agasra szította a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, s annyi egyéb tudom ányág még, s m ind­ ezek eredményeinek m indennapi megjelenési form ája sajtóban, tvben, rádióban. Egyebet sem teszünk, m int gyerm ekünk minden jelen­ béli pillanatát jövőbéli (általunk elképzelt) önmagához viszonyítjuk. Egzaktak és tudományosak vagyunk gyermekeink minden megnyil­ vánulásával szemben. Azt hiszem, ez azt is jelenti, hogy egyben te r­ mészetellenesek is. És végletesen önzők. Intenzív figyelmünk sokkal inkább önm agunknak szól, m int a gyermeknek. Annyi aggasztó jel és példa közül csak egyet hadd említsek. Farsang idején lányaim at kísértem el, meghívásukra, az óvodai bál­ ra. Az óvónők lelkesedését, m unkájuk színvonalát m ár máskor is megelégedéssel vettem tudomásul (jó kezekben vannak a gyerekeim), s most sem tehettem egyebet. A jelm ezbem utató kis műsorral, a meg­ elevenített figurákhoz illő versekkel volt színesítve, s mindenféle egyéb programok kötötték le a jelenlevők figyelmét. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban, ahogy fogyott a szereplésre váró kisóvo­ dások száma, úgy nőtt a szülők soraiban a zaj. Gondolom, kitalálták az okát: m ihelyt valakinek a szemefénye túl volt a fellépésen, a töb­ biek m áris nem érdekelték. A legtöbb szülő csak a maga gyerekére figyelt. Lám, napjaink elhatalmasodó privatizálódásának következ­ ményei a legfogékonyabb talajon tenyésznek. Esetleges a példám ? Elfogadom. S vajon az a tapasztalatom sem több, aminek m ostanában naponta vagyok fültanúja, utcán, szórako­ zóhelyen, baráti társaságban, hogy tudniillik lépten-nyomon hallom: sok a gyerek. Ennek a kijelentésnek a nyomán kiveszőfélben látni az udvariasságot, a figyelmet a gyermekekkel, a gyermekes szülők­ kel szemben. Sőt, a közhangulatban az agresszivitás nyílt megnyil­ vánulásait tapasztalom, mondván, hogy aki akarta, vállalta a gyere­ ket, vegye m agára a terheket is, és ne hárítsa át másokra, különben sincs kire, m indenkinek vannak gyerekei vagy unokái. E torz nézet, nem tudom, igényel-e egyáltalán minősítést, de hogy terjedelm i lehe­ tőségeinket jóval túlhaladja elemzése és visszautasítása, az bizonyos. Itt, most még csak annyit, hogy regionális aggodalmaim közé tartozik még a következő: egyre ritkábban nézzük gyermeknek po­ rontyainkat, az egyéni és társadalm i gondoskodás minden látható je ­ le ellenére. Elfelejtődni látszik az a képességünk, ami a jó term é­ szettudósnak vagy esztétának sajátja: m élyreásva az anyagi világ mikronnyi szilánkjában, alkotóelem eire szedve a világirodalmi értékű m űvet, még m indig nem szűnnek meg hangot adni elragadtatásuknak, csodálatuknak. Túltáplált, túlöltöztetett, egyéni aggodalmaink által agyonterhelt gyerm ekeinket időnként lássuk meg csodaként is. Oly­ kor a m ásét is. Rajongjunk néha a gyermekség tartalm áért is, ahogy Madách tette: „Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő, / Angyal és ember közt ő tán a közép.” Alább pedig: „S aki angyal s ember közt volt a kapocs, / Állat s em ber közt is kapocs leszen.” A m agyar kultúrtörténetben minden bizonnyal Madách volt az első (egyetemesen is az elsők között), akit a jövő-sokk előszele meg­ legyintett, s reményét, bizalm át a jövőben mégis utódaiba volt ké­ pes fektetni. Madách kiküzdött optim izm usára — utódaink, a jövő érdekében — napjaink em berének van igazán szüksége. Gyerm eke­ imhez c. költeményének idézett soraival erre az optim izm usra em lé­ keztetjük az olvasót. Laczkó Pál 1979 3 3 Szendi M árta: Az otthon melege 5 Kelemen Gábor: Bakszekér 8 M. Szabó Gyula: Tiltott levél 11 Kovács Éva: Gyermek, film, mozi 14 Halmai László: Egy köztéri alkotás és közönsége 11 Brunda Gusztáv: Stratégos, Nyiladozó, Az első kesergő, Hajósének, Tavasz, 1979 16 Mola György: Intermezzo 18 Hideg A ntal: Címe se lehet, Hímzett elégia, Méz 18 Iluh István: Fényértők 18 Páhi P éter: Így m aradsz meg 18 Deák László: Találkozás, M inim álisra csökkentettük... 19 Varga Rudolf: „Még a párbaj nem ért véget.. . ” 20 Földi P éter: Gyermekév és gyermekrajzok 22 Makoldi Sándor: Az Igazság és a Hamisság utazása 24 Belitzky János: H elytörténetírásunk néhány történeti és időszerű kérdéséről 26 Kapros M árta: Nógrádi szőtteshagyományok 28 Apák és fiúk (Horpácsi Sándor) 28 Veress Miklós épülete kész (K rasznahorkai László) 29 M unkás- és parasztábrázolás Balázs József regényeiben (Pósa Zoltán) 30 G rafika — 1978 (Lóska Lajos) A borítókon és belső oldalakon válogatás a Somoskőújfalui Általános Iskola Földi Péter festőművész által vezetett rajzszakkörének gyer­ mekrajzaiból. PALÓ C FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,M ŰVÉSZE TI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. S zerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14-13. K iadja a N ógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős k iadó: Bálint Tam ás ig azgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely p ostahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI B udapest V., József n ád o r tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215—961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.1474 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az otthon melege A gyerm ekkor az érzelm i-értelm i töltekezés ideje. Ism eretszerzés, tudásbeli építkezés, szeretni és szerettetni tanulás. A gazdag és gazdagodni képes érzelem világ kialak ításának kora. Á ltalános gyógyír h á t a szeretet m inden b aju n k ra? Vála­ szoljanak erre Móricz Zsigm ond sorai: „Én m int ragályt kaptam az apám tól, az anyám tól a ragály m elegágyában, a családban azt, hogy a világon sem m i gazdagság, sem m i dicsőség és semmi hatalom nem ér fel avval, am it én ebben a parányi kis házban élveztem : a családi szeretet m elegében való sütkérezést.” A régiek sok m indenre rá é rte k még. Például, hogy m egkí­ séreljék m egfejteni az em beri boldogság titk át. Bokros teen­ dőink közepette efféle „szellemi ejtőzködésre” m anapság kevés­ sé szánunk időnkből. Persze kézzel fogható jav ak a t nem terem nek a bölcselke­ dések. De m eg tan íth atn án ak szebben, jobban élni. Örömöt gyűj­ tögetni. T artást adó eszm ényeket befogadni. A régi görögök, a napkeleti bölcsek nagy fontosságot tu laj­ d o n íto ttak a gyerm ek fogantatása pillanatának. A nnak ugyanis, hogy a gyerm ek vágyásával lelkükben, szeretettel nem zették-e őt a szülők, vagy pusztán az indulat sodorta őket egymáshoz? Zavaros indulatban, rosszkor fogant nem zedékek m inden földi baj okozói — így tan íto tta Platon, s így tu d ju k a m agyar nép­ hitből is. K o rtárs tudósok is m egm ondhatói annak, hogy az anyam éhben növekvő m agzat szervezete valam ilyen titokzatos m ódon észreveszi és feljegyzi, h a anyja gondolatban odafordul hozzá. Ha ez igaz, akkor nem tiszta lappal születik az em ber. Hozza m agával azt is, am it öntudatlan életében az anyam éh m e­ legében kapott. Az érte való felelősség nem születésekor kezdődik tehát. Még annál is előbb. Sokan sokat és sokszor írta k m ár hazánk nagy, külföldön is elism ert vívm ányáról, a gyerm ekgondozási szabadságról. Ter­ mészetes öröm m el fogadtuk a kedvezm ényeket; m inden jó, sőt tökéletes volt. Idővel aztán kitűnt, hogy ez is olyan érem, m ely­ nek k ét oldala v an ; sok előnye, értéke m ellett hátulütője is. A hagyom ányos ősi m unkam egosztás visszaállása csak egy ezek közül. Ennél sokkal fontosabb, következm ényeiben is jelentő­ sebb az, hogy a rra fordítódik-e ez a három év, am ire való? — B uzdítjuk kism am áinkat, hogy használják fel ezt az időt a szakképzettség megszerzésére. Meg kell vallanom , vajm i ke­ vés sikerrel. Nem jönnek. Egyik a gyerek felügyeletének h íját hozza elő, a m ásik egyszerűen annyit mond, nem ér rá — pa­ naszolja a kisüzem szb-titkára. Van ahol bedolgozási lehetőséggel kecsegtetik a gyesen lé­ vő an y ák at: a segély nem sok, a kereseti alkalom viszont nagy erővel csábít. „Eldolgozgat rajta, m íg megfő a leves!” — unszol­ ják az anyukát. R áadásul valam i értelm etlen, sőt kom ikus versengésféle ala­ ku lt ki az otthon lévő és a dolgozó asszonyok között. A gyesen levő azzal ak a r bizonyítani, hogy a „m iatta” m egcsappant csa­ ládi jövedelm et pótolandó m indent m aga csinál, egész álló nap dolgozik. A m ásik azzal tromfol, hogy keresőtevékenysége m el­ lett is van olyan jó háziasszony, képes ugyanúgy ellátni család­ ját, m int a gyesen levő. A gyerm ekre (és csakis a gyerm ekre) for­ d íto tt idő m ennyisége általában nem szerepel e házi versenyszá­ m ok között. — Szeretem a h ajn alt — pattog pap rik ásan fiatal ism erő­ söm, m aga is szülői minőségben. —, am ikor kiáll a nagyokos a tévében, és m agvas gondolatokat zúdít a sok b u ta szülőre. M ert m ind olyanok vagyunk ám mi, ha nem tudnád, m int a tuskó: legjobb volna m inket bunkóval fejbecsapni. B árdolatlanok és érzéketlenek csupaszív, csupaész és csupatökély gyerm ekeink­ hez képest. De ki m ondja meg, m i van a k k or, am ikor a kölyök sokadszorra is azt csinálja, am it nem kéne? A m ikor juszt is a forró sütőbe ak a rja dugni a kezét, m ert oda m ég nem dugta? Tényleg. Mi van akkor, ha a szülők nevelési törekvései cső­ döt m ondanak? Nem lenne tán ablakon kidobott pénz, h a leg­ alább a nevelés alapism ereteire igyekeznénk m egtanítani a szü­ lői szerep előtt állókat. Ma m ár oly sok m indenhez k érik a dip­ lom át, m iért feltételezzük, hogy éppen az új em ber form álásá­ hoz nem szükségeltetik sem m inem ű ism eret? És még valam i. M inden m egyében m űködik nevelési tanács­ adó — a nevében jelzett céllal. N ógrád m egye m iért kivétel? Szülői értekezlet az óvodában. M arika óvó néni visszafogot­ tan, ám határozottan feddi a jelenlévőket: — A gyerekek egy része nem ism eri m ég a közönséges h á­ ziállatokat sem. A rra kell gondolnunk, hogy talán nem mesél­ nek, nem beszélgetnek velük eleget otthon. S zánjunk rá ju k több időt! A m egpirongatottak egyike m áris g u rítja vissza a lab d át: — Hasson oda az óvoda a könyvkiadóknál, hogy több „álla­ tos” leporellót bocsássanak ki! V alóban ezen m úlna? Á kom bákom betűkkel telerótt irkalapok fekszenek előttem . A Z.-i általános iskola 29 m ásodik osztályosa válaszolt ra jtu k h á­ rom puhatolódzó kérdésre: Mi a legkedvesebb élm ényed? Mivel töltötted a legutóbbi vasárnapot? Ki a legjobb b aráto d és m i­ ért? B úvárkodjunk kicsit az élm ények között. Ez az osztály nem régiben farsangozott az iskolában, s n y ert egy to rtát. Leg­ nagyobb élm ényének ezt az esem ényt jelölte m eg a gyerekek egyharm ada. Csaknem az osztály m ásodik h arm ad a az édesapá­ val való valam ilyen együttlét em lékét m elengeti m agában: „Leg­ kedvesebb élm ényem az volt, am ikor édesapám m al tan u ltam ”. „A pukám m al játszottam az építővel.” „A pukám m al feldíszítet­ tü k a karácsonyfát”, „ ...kirándulni m entem ”, „ ...bicajoztam ”, „ ...síeltem ”. Elgondolkodtató, hogy éppen az jöhet élm ényszám ­ ba, am inek m indennaposnak, közönségesnek, term észetesen is­ m étlődőnek kellene lenni. A szülőkkel való együttlét, a közös családi m egm ozdulások hovatovább a legnagyobb élm ény ra n g ­ já t hódítják meg? S utaln ak e válaszok m ég egy dologra is, am i szintúgy erő­ teljesen befolyásolja a gyerm ekek közérzetét. A rra, hogy a leg­ nagyobb élm ények között egyetlen esetben sem szerepel az édes­ anya valam iképpeni közrem űködése. A gyerm ek a szám ára fon­ tos dolgokat te h á t m a is az apával intézi el, m íg az anya a fi­ zikai szükségletek kielégítésében dominál. Azaz ételt főz, tiszta ru h á t ad. De van-e a világon olyan gyerek, aki ezt a gondos­ kodást a beléölt fáradsággal egyenlően tu d n á értékelni. A válaszok harm adik harm ad a a m aga vegyességében is azt engedi sejtetni, hogy a gyerekeknek m a éppen az hiányzik — s talán ezért is ez a legnagyobb élm ény —, am i harm onikus fejlődésükhöz, egészségükhöz nélkülözhetetlen: a szabad levegőn való futkározás, séta, ugrálás és m ás „helytelenségek” is (pél­ dául a fáram ászás, m elyet egy ízben az osztályfőnök m egenge­ dett, no m eg az olyan típusú élm ények, m in t a kökény- és csip­ keszedés, am i szintén egyszeri alkalom volt). S az m á r igazán elszomorító, hogy leírásra érdem esülhetett e szerény sorocska is: „Legkedvesebb élm ényem az volt, am ikor az elsősökkel el­ m entünk sétálni.” 3 �De nézzük inkább a vasárnapot, a hét egyetlen napját, am i­ kor „ráérü n k egym ásra”. A gyerekek m indenekelőtt tévét néz­ nek. M ásodsorban tak arítan ak . Egyedül, vagy anyukával. S csak harm ad ik k ént szerepel a já té k : „O tthon katonásat játszot­ tam ”, „hajósat játszo ttam ”, „nyom dáztam ”, „iskolásat játszot­ tam ”, „babáztam ”, „labdáztam ”. Egyetlen gyerek m ent moziba az apjával, egy m ásik k irándult, egy harm adik kerékpározott. „A legutóbbi vasárnap lem entem a ház elé” — írja egy nyolcéves, csöppet sem szándékolt rezignációval, csupán az egyetlen meg­ állapítható tény m egállapításával. De nehogy elham arkodott legyen a következtetés, m elyet az eddigiek m ár am úgy is sejtetnek; ezért m integy kontrollként egy m ásik iskolában is m egkérdeztem (ezúttal nyolcadikos) gye­ rekeket: m ennyi a napi szabad idejük, és m it csinálnak vele? A napi négy-öt órából, am ivel szabadon rendelkeznek, álta­ lában két óra elm egy a tévére. M arad h árom . Félóra-óra a h á­ zim unkáé, teh át végül is általában kétórányi idő az, m elyről va­ lóban kedvük szerint dönthetnek. Legtöbben „m ozizásra” fo r­ d ítjá k — iskolán kívül itt találkoznak leggyakrabban. A ztán a magnózás, a rejtv ényfejtés következik, valam int a foci és a ro­ koni látogatások a szülők társaságában. Egyetlenegy fiú em lí­ tette, hogy évente több alkalom m al kirán d u lást rendez a csa­ lád : Egerbe, Recskre. A szülőkkel közösen átélt -em lékezetes program ok ezúttal is hiányoznak. M int ahogyan egyáltalán nem ju t eszükbe meg­ em legetésre érdem es időtöltés. Közel 1500 gondozásba v ett gyerek k a rto n já t rendezik a sal­ gótarjáni gyerm ekideggondozóban. — V annak-e boldogtalan gyerekek? — kérdezzük a gyer­ m ekpszichiátert. — Igazítsunk a kérdésen: m ikor boldog a gyerek? Akkor, ha tágabb és szűkebb környezetében m egbecsülik. A kkor ki­ egyensúlyozott, ha biztonságérzete van, ha sikerélm ényekben N. S. tizenhárom és fél éves fiú. A nyjának első házasságábólrészesül. Ha ezeknek h íjáv al van, lelki sérülést szenved, ami született. Az anya később elvált, új házasságot kötött, melyből életkortól függő jellegzetes tünetekben nyilvánul meg. két féltestvér jö tt a világra. — Mik ezek a tünetek? — Étkezési, alvási zavarok, ujjszopás, onánia, ágytisztasá­ Az iskola így jellem ezte a fiú t: ruházata, élelme megvan, gi „balesetek”, éjszakai felriadások. Ide tarto zn ak a hangulati szép, nagy, új házban laknak. Az „új ap a” nem bánik vele mos­ élet zavarai is: az otthoni agressziós m egnyilvánulások, a túl­ toha m ódra, sőt, anyagilag m ég többet n y ú jt neki, nehogy szá­ mozgásos játékok túlzott kedvelése, az ak a rattó l független kény­ já ra vegye a falu. A szülők sokat dolgoznak, keveset törődnek szermozgások. Iskoláskorban a m agatartászavarok a legjellem ­ vele. H eti három szor tanulószobára jár, ahonnan, ha teheti, m in­ zőbbek: a túlm ozgékonyság, a szétszórt figyelem, a figyelem ­ dig megszökik. Vékony, gyenge idegzetű gyerek, titokban do­ fáradékonyság. G yakori az alacsonyabb fejlődési szintre való hányzik. A játékon kívül sem m i nem érdekli, de játszani is csak visszaesés is, valam int az irányíthatatlanság. Fegyelm ezetlen egyedül szeret: m ad arak at fogdos, hogy a kisebbeket ijesztget­ stb. — írják róluk rendszeresen az ellenőrző könyvbe. hesse. A közösséget nem szereti, tartó s érzelmi kapcsolata senki­ — Milyen okok nyom án fejlődhetnek ki a gyerm ekkori vel és semmivel nincs. Szüleitől, nevelőitől, általában a felnőt­ neurotikus tünetek? tektől fél, nem szereti őket. G yakran lop, rendőrségi üggyé fa­ — Nagy jelentőséget tulajdo n ítu n k annak, hogy elfogad­ juló dologba is belekeveredett. ták, m egtűrték, vagy valam ilyen cél érdekében v árták -e a gyer­ A gyerm ekpszichiáter így ism erte m eg N. S .-t: az értelm es­ m eket? K ívánt volt-e születése, vagy adott cél érdekében hoz­ ségi próba szerint korának m ajdnem megfelelő szinten áll. (En­ tá k világra, esetleg kényszerhelyzetnek köszönheti-e életét? Szép nek ellenére sokszor bukott, ism ételt.) A dicséretnek öl ül, bár a nagy család, valóban. De m inden szülőpárnak m agának kell nem h a tja m eg különösebben. M intha nem szokott volna hoz­ eldöntenie, hány gyereket tud gonddal, felelősséggel felnevelni. zá. Hullámzó figyelmű, a gondolkodtató feladatok fárasztják, Döntő az anya-gyerm ek kapcsolat. Ahol ez bensőséges, mély, ilyenkor nagyokat ásít. A családi és az iskolai életben állandó­ ott a személyiségfejlődés összetevői m egalapozottak, és környe­ sultak a kudarcélm ényei. A szülők csalódtak, és nem bíznak m ár zeti h atásra is kevésbé neurotikusak a tünetek. Hadd u taljak a benne. A m axim ális anyagi gondoskodást pajzsként ta rtjá k m a­ gyes intézm ényére. V isszahozhatatlan lehetőség ez az egész éle­ guk elé; ők m indent m egadtak a gyereknek, s lám, az mégis ten át ható anya-gyerm ek kapcsolat m egalapozására, az első ilyen lett. szálak m egkötésére. De a „tartalm atlan u l, unalom ban” eltelt há­ Az anya így m u tatja be a gyereket: heti 2—3-szor bepisil, rom esztendőnek sem m i értelm e, s ez csupán azt képes valószí­ bekakil, rá n g atja és szagolgatja a kezét. Éjjel gyakran felriad. nűsíteni, hogy ez a kapcsolat m indvégig az egym ás mellé ren­ Nem tanul, hiába korrepetálják. Nem szereti a gyerekeket. Se­ deltetés szintjén m arad. Nem m ellékes a szülők egymáshoz fű ­ gít a házim unkában. Az iskolában lenézik, csúfolják. Kedvenc ződő viszonya sem. Ők adják az első és kitörölhetetlen példát a játék a a korbácsolás(!). családi életből, nem m indegy, hogy m ilyen az. És am i term észe­ N. S.-nek m esét m ondanak a gyerm ekpszichiátriai rendelő­ tes kell legyen, mégsem lehet eléggé han g o ztatn i: a gyerek csak ben. A m ese így szól: egy viharos éjszakán lesodorja a szél a akkor fogadja el az irányítást, ha biztos benne, hogy az irán y í­ m adárcsalád fészkét, m adárapuka az egyik fá ra száll, m ad ár­ tó-nevelő szereti őt. A XX. század gyerekeire különösen érvé­ anyuka a m ásikra; m it csinál vajon a fészekben m arad t kism a­ nyes ez. A rideg, kem ény, szeretet is eltitkoló m ódszerek ide­ dár? je lejárt, ezek a dackeltésen tú l sem m ire sem jók. N. S. döbbenetes válasza: a kism adár felszáll a pokolba! A gyerm ekpszichiáter javaslata: ahhoz, hogy e félig kisik­ — G yakori vád m anapság a szerzési ösztönök tú lb u rján zá­ lott élet ren d b ejö ttére rem ény legyen, s a fiúból ne váljék b ű ­ sa. V annak-e ennek vetületei a gyerm ekhez fűződő kapcsola­ nöző, ki kell em elni környezetéből. Az iskolaiból, de főleg a csa­ tokban? ládiból. — Feltétlenül. Részint az, hogy az anyagi jav ak megszerzé­ Egy távoli nagynéni jelentkezett érte: m agához venné a sére fordított idő és energia egyértelm űen m aga u tá n vonja a fiút. A második, véglegesítésre szánt m egbeszélésre azonban m ár gyerm ekkel eltölthető idő beszűkülését. A szellemiek m egszer­ nem jö tt el. (Az apuka sem : nem ért r á . ..) zését m ár az iskolára testálják, a lelkiekkel m eg ugyan ki törő­ N. S. ügye n y ito tt ügy. dik? Nemcsak a gazdagodás fárasztó, de m aga az urbanizálódó 4 �életm ód is állandó készenléttel terhel, a legkülönfélébb ingerek­ kel bombáz. M agában is elegendő ok ez arra, hogy m inél több nyugodalm as, ünnepi szigetet építsünk életünkbe és a gyereke­ kébe is. K ülönben az a veszély fenyeget, hogy a felgyorsult tem póban elfelejtünk élni. * Szokratészről m ondják, hogy egyszer hazaküldte egy ta n ít­ v ányát az apjához azzal, hogy nem vállalja el a nevelését. — D ehát m iért nem ? — csodálkozott az apa. — Sem m ire sem tudom m egtanítani, m ert nem szeret en­ gem — válaszolta a bölcs. Az S-i általános iskola könyvtárszobájában összetolunk két hosszú asztalt, hogy körülülhessük. Kell ennyi hely a 10—14 éves gyerekeknek, akik a boldogság titk á n ak m egfejtésére vál­ lalkoztak. Nem k ellett különösebben unszolni őket. Ügy látszik, ebben a korban m ég könnyebben m egy a kitárulkozás, nagyobb az öröm, ha vélem ényükre kíváncsiak. Meg is m ondták, csak szóljak nyugodtan, h a m ár m ennem kell, ők m aradnának még, fo lytatni a vitát. V annak közöttük, akik ezt a szót: boldogság, m ég életük­ ben nem ejtették ki a szájukon. Á ltalában is tartózkodunk a nagy szavaktól, a tizenévesek m eg különösen vigyáznak arra, hogy távolról se érinthesse őket a fellengzősség gyanúja. Mégis, m it gondolnak e szóról? — Boldog az em ber, h a elégedett. — Igen? A kkor a m alac is boldog, ha m eghem pergetőzhet a langyos pocsolyában? Nem. Küzdelem is kell hozzá! — Sokféle tartalm a lehet, saját igényeink is m eghatározzák. N ekünk egy vajas kenyér nem boldogság, de az éhezőknek az lehet. — Nehéz nekünk erről beszélni. M anapság kevesen sírnak öröm ükben, titk o lják a nagy érzéseket. A fapofa a divat. — Egész életre szóló boldogság nincs. Nem is lenne jó, hoz­ zászoknánk, nem éreznénk, akkor m eg m ire jó? — Sikerélm ény is szükséges hozzá, de a kettő, gondolom, nem azonos. — Kellenek a családi örömök, de azoknál több is. Mások elism erését is szomjazza az em ber. — Az öröm átm eneti állapot, egyszeri. A boldogság m ás Talán az öröm ök sorozata? De valóban meg kell küzdeni érte, nem p o tty an h at le az égből. M ásodik körkérdés: m it gondoltok, m itől lehet boldog az életetek? — Ha m egtalálom az igazi társam at. — A kkor leszek igazán boldog, h a nem fog m inden elsőre sikerülni, h a kis kudarcokban is részem lesz. — Nem lehet m inden tökéletes, zökkenőm entes. Furcsa, nagyvonalú változásokat várok az élettől, m ég ha egyik-m ásik m egrázkódtatást okoz is. Bakszekér A gazzal felvert, elbutult kastélykert csöndjét vészjósló kiabálás töri meg. A han g valahonnan a magasból, a tavaszi rügypattanás-lom bfakadás előtt is zöld ti­ szafa ágbogai közül jön. — Főgépósz jelentkezzen! Főgépész je­ lentkezzen! B. . . meg, főgépész, jelentkez­ zen m ár! A valam ikori p ark legszem betűnőbb m aradékából, a Buxus sem pervirens jóté­ kony sűrűjéből a sorsára hagyott tűzoltólajtró l leakasztott hám fa nyom akodik elő — géppisztoly gyanánt —, oldalán egy szöszke gyerekkel. — R atata, ra ta ta ta ta — ereszti a hosszú sorozatokat, m ajd m érgesen kiabál a ti­ — Kell azért kiegyensúlyozottság is, legyen az em bernek egy viszonylagos nyugalm a, fogódzója. Sok függ a házasságtól is, am i m áris lehet biztonságot adó h áttér, h a jó. — A rendezett élet a legfontosabb feltétele a boldogság­ nak. Persze, legyen azért benne változatosság is. — Ha a m unkám eredm énye m ásoknak öröm et ad, ak k o r egészen biztos boldog leszek. — Szerencse is kell a boldog élethez, nem ? — Én azt szeretném , ha nem kapnék m eg rögtön m indent, am it kiejtek a számon. Sokkal többet ér, ha az em ber m egdol­ gozik érte. Ism ertek-e olyan em bert, aki nem boldog? — Az egyik fiú gyerm ekotthonban él, csak látogatni já r haza szüleihez. Szerintem ő nem boldog. — Egy társu n k tizenegyedm agával él a lakásban. Ilyen kö­ rülm ények között h o g y érezheti m agát? — Van egy ismerősöm, m ost m ár 20 éves. Elvadult, zárkó­ zott, soha nem törődtek vele. — Tudok olyanról, hogy helyben lakó szülők kollégium ba adták a gyereküket. B üntetésből, m ert m egbukott. — A kit nem szeretnek eléggé, az csakis boldogtalan lehet. Nem értek egyet ezzel a jelszóval: szeressük jobban gyerm e­ k ü n k et a gyerm ekévben! Az a szülő, aki erre képes, az elm ehet a sóhivatalba. — M anapság nem m inden anya azért szül gyereket, hogy örüljön neki. A kit különféle praktiku s okokból hoznak a világ­ ra, az nem lehet egészen boldog... Boldognak érzik m agukat. De „jönnek azért néha sötétebb felhők is az kék égre”. V annak hiányérzeteik. — M ár 14 éves vagyok, de nem vesznek eléggé felnőtt­ számba. Nem kérik a vélem ényem et, pedig ilyen vagy olyan, de m indenről van. — Nekem a mozgás hiányzik. Túl sokat vagyunk bezárva. — Nem lehet m indig kim ondani az igazságot. Egyszer m eg­ tettük, de kap tu n k is érte, hogy rossz hírét k ö ltjü k az iskolánk­ nak. — Nehéz az em bernek olyat találni, aki m egérti és érzi is problém áinkat. Annyi a felnőtt körülöttünk, és mégis sokszor m agunkra vagyunk hagyatva. — Jó lenne, h a őszintébb légkör venne ben n ü n k et körül. Ha nem kényszerülne az em ber kegyes hazugságokra. Egyetlen dolog van csak, am iben a világ összes gyerekei tö­ kéletesen egyform ák: a szeretet éhezésében-szom júhozásában. Felelősségünk értü k o tt kezdődik, h a testi táplálásuk m ellett szívüket-lelküket is tápláljuk, gondozzuk. Hogy ne legyenek az élm ények és érzelm ek koldusai ezek a mi jóllakott, szépen öl­ tözött gyerekeink. Szendi M árta szafa m agasába: — Ess m ár le, a k . .. anyádat, r égen e lta lá lta la k ! A nyám jön az egykori parkon át, bevá­ sárlószatyrokka] a kezében — „golyózá­ porban”. A k ert szélében megáll, p ár pil­ lanatig hallgatódzik, csöndesen szólal m eg: — Csak ám ulok, m iket beszélnek ezek itt. M egelevenedik a piszpang k aréja, talán egy tucatnyi öt-tízéves gyerek m ászik elő, fiúk és lányok vegyesen. O tt u g rabug­ rálnak, a győzelem öröm étől szédülten, a jókora tűz körül. Egyikük fején második világháborús, rozsdaette vassisak, a teteje szétnyílva, m in t egy tenyérnyi rózsa. Ta­ lán egy repesz nyoma. Egy valódi repe­ szé. — Ugyan, hadd el — nyugtatom —, játszanak. Csak játszanak. Nézem a győzteseket, s a m indennapi háborúskodástól a fáim at féltem . Tegnap tettem földbe — e közterületen — tíz lucfenyőt, két vörösfenyőt, húszegy­ néhány hárs-, p latán - meg m andzsufűz­ suhancot. M ivégre? D erékba törve, gép­ pisztoly-im itációnak ? M eggyötörve-m eg­ kínozva álcának, m ég-sosem -volt lom bját m ajdan tép ett fedezéknek? A kilencéves, éles nyelvű T ibor n y u g tat meg, ak i né­ A csatazaj elül, lángralobbantom a nagy halom giz-gazt; a k erti hulladék és a fanyesedék hirtelen tűzzel ég. A szél­ csendben m agasba szaladó lángnál csak a h u rrá nagyobb: — E ltaláltuk, eltaláltuk! K ilőttük a ro­ h ad t páncélost! 5 �hán y perce hiába v árta a tiszafa tetején a főgépész jelentkezését: — Ne féltsd a csem etéket! Aki hozzá­ nyúl, azt lelövetem : én vagyok a parancs­ nok. Három éves kis barátom , Roland még „nem lő em b erre”. Igaz, szalad ő is a szo­ bájába, és hozza büszkélkedni a piros m űanyag fegyvert. — V an ám nekem igazi puskám is! — Ne m ondd! És m it lősz vele? — F a rk a s t.. . m eg szarvasbikát! — Egy biztató p illan tásért a nagyanyjára néz, aztán h atározottan hozzáteszi: — A Ba­ konyban... — A tévében hallotta, hogy valam i farkasféle esett, azóta állandóan ezt h a j­ togatja — nevet a nagym am a. Egy pilla­ natig hallgat, m ajd m intha k italálta vol­ na, mi já r a fejem ben, így fo ly tatja: — Pedig a puskának én nem vagyok híve, tan k o t m eg effélét nem is veszek neki, az biztos. O lvastam valahol egy hozzáértő em bertől — orvos vagy pszichológus volt —, hogy inkább papást-m am ást játsszanak a gyerekek. M ert ez a term észetes, nem a háborúskodás. R olandnak term észetesen nem a puska az egyetlen játékszere. Délben szalad az u tcán az ap ja elé, felül a m otorkerékpár tan k jára, vagy éppen a Zsiguli volánját fogja, m ajd boldogan újságolja: én m ár tudom vezetni az autót! Lánccal h ajtott, fékkel elláto tt versenyautójába is bele­ beleül néhány percre, n em kell tovább a három kerekű bicikli meg a többi apróbb játék sem. Roland ugyanis kifejezetten nyűgös al­ kat. E lkényeztetett. Ha egy percre egye­ dül m arad, m áris hallom a tiltakozást: ordít-visít-toporzékol. Erről beszélgetünk az anyjával, aki egyébként a „gyes” u tán sem m ent vissza dolgozni. Semmi önálló­ ság ebben a gyerekben, jegyzem meg bá­ tortalanul, és összehasonlítom a közös is­ m erősünk azonos korú fiával. — Na hallod, el is süllyednék szégye­ nem ben, h a olyan lenne az enyém is! — replikázik a fiatalasszony. — Az ugyan elm arad m agában, eljátszadozik ezzel-az­ zal, m indenre kíváncsi, m indent megnéz. Persze, m ert túlságosan is ráhagynak. Képzeld, az éjféli m isén is úgy járkált, m int otthon. Még a Jézuskát is ki ak arta venni a jászolból. — Te m ivel játszottál? F. G. nem érti a kérdést. Néz rám hosz­ szasan, aztán m egism étli: hogyhogy m i­ vel játszottam ? — M ilyen játék aid voltak? G yerekko­ rodra értem . — H ülyeségeket tudsz te kérdezni. Méghogy a játékaim ! B arátom , nekem ott volt a háború, tizenkét éves korom ­ ban pedig m ár félrészes arató voltam... Ez volt az én já té k o m ... — És a gyerekeidnek? — Van azoknak m indenféle: a lány­ nak meg a nagyobbiknak, a fiúnak is. Tele velük az egész lakás. — M ilyen játékok ezek? ― . ..? — Úgy értem , sorolj fel néhányat kö­ zülük! Hogy m elyiket m iért, milyen céllal vásároltad? — A francba is, mi értelm e ennek a kérdezz-felelek vizsgáztatásnak? Van annyi és olyan játék otthon, m int a többi gyereknek. M egkapják, ha valam i­ ért n y afo g n ak ... A játékról, a játékszer funkciójáról a kétgyerekes szülőnek nincs több m onda­ nivalója. Csak egy a lényeg: legyen be­ lőle sok — és ne nyafogjon a gyerek. F. G., a gyakorló apa egyébként hiva­ tásos katona. A statisztik a is azt m ondja: valóban lehet az F. G.-hez hasonlók otthonában bőven játék. A nem zetközi gyerm ekévalkalm ából m á r eddig is m egjelent sok­ sok publikáció egyikéből m egtudhatjuk, hogy m inden tizennégy éven aluli gyer­ m eknek egyetlen esztendő leforgása alatt átlagosan négyszázötven fo rin tért vásárol­ nak játékot. Azaz: kereken 1,3 m illiárd­ ra rúgnak a szeretet forintjai. A szereteté ? A társasjáték nyelvén szólva, inkább — is. M ert ebben az összegben benne v an az ízléstelenség önkéntes adója, m eg a bazári holm it piacra dobó, felfedhetetlen és felderíthetetlen személyű kisiparosok sápja is. Ism ét a szám okat idézve, egy Triál-nyilatkozatból m eg tu d h atju k : „csak­ nem 3000 olyan bolt és üzlet van az or­ szágban, ahol az edények, a bútorok vagy az ágynem ű szom szédságában k ín álják a m ackókat, a rollereket, a lendkerekes egereket. Fél évvel ezelőtt m ég négy m e­ gyében nem volt játékszaküzlet. Ma Ko­ m árom megye van a legrosszabb hely­ zetben, m ajd P est és Nógrád megye kö­ vetkezik a sorban”. Az értékesítés körülm ényei hiába mos­ tohák, az 1,3 m illiárd fo rin to t — kétszer annyit, m in t 1973-ban — csak elköltjük játékra. H iábavalóságokra is, m eg bóv­ lira — szaküzlet nélkül is. Esetleg az ABC-ben vagy a C entrum Á ruházban. Ha a fölöslegesen kiadott, a gyerekeknek sem m it sem n y ú jtó fo rin to k at külön könyvelnék, akkor H. J.-n é egyetlen n a­ pon három száz fo rin tjá t jegyezhetné fel. Délelőtt száll le az autóbuszról, am ikor látom kezében a két kiskocsit, 150 fo ­ rin té rt: négy fekete m űanyag keréken kb. negyvenszer-húsz centim éteres fehér m űanyag platóval, kb. egym éteres fekete m űanyag rúddal. Délben a három éves R ita és a kétéves D onáth m ég hom okot ra k az új szerze­ m ényre. D élután a két csöppség o tt to­ tyog a kapunkban, an y ju k után, R ita ke­ zében valam i fek etét látok. — Mi van neked? — A kocinak a kejeke — selypíti. Term észetes a hangja, a csodálkozás legapróbb jele nélkül. Még felháborodni sem tud — m ajd belenő. G. B. nehézgépkezelő, de ezerm ester­ ségéről, ügyes kezéről a hetedik faluban is híres. A játék o t hozom szóba, s ő a tu ­ dom ányaival válaszol. — Nincsen a világon, am it én m eg ne csinálnék. Ha valam i ú jb a és ism eretlen ­ 6 �be vágok, akkor esetleg kínlódok, v é rt iz­ zadva ú jra és ú jra próbálkozom , de a vé­ gén m indig enyém a siker. Ezt pedig végső soron a játéknak, a játékaim nak kö­ szönhetem . K őm űvesm ester volt az apám. é rte tt a vasm unkához is, a szerszám ot m eg soha el nem ra k ta a kezem alól. M egcsináltam én m indenféle játék o t m a­ gam nak, olyanokat is, hogy a csodájára jártak . Persze, h a akartam , hogy legyen valam im , akkor nem is volt m ás választá­ som. Sokan voltunk, nehezen tellett más, szükségesebb dologra i s ; h a nagyobb da­ rab h ú st k ap tu n k a vasárnapi ebédben, akkor m ár tu d tu k , hogy sikerült anyánk­ nak lóhúst szereznie. Az olcsóbb volt. Ü lünk a konyhában a dikón, G. B. bort tölt, a p illanatnyi szünetben anyósa veszi m agához a szót: — M ondd el, m ondd csak el, hogy csi­ n áltál te m ég gőzgépet is! — Nemcsak azt, sok m ást is, m am a. De ez m ás dolog, ez m ár tudom ány. A bak­ szekeret azonban m inden gyerek meg­ csinálta. G. B. szinte röstelkedve m ondja: — Hogy m iért h ív tuk bakszekérnek, azt én m á r m eg nem mondom, ne is k ér­ dezd! Az a lényeg, hogy nem kellett hoz­ zá csak jó h ajlékony fűz, ebből készült — k arik áb a h ajtv a — a kereke, de m inden­ féle m ás alkatrésze is. M indig verseng­ tü nk, hogy ki csinál szebbet, ügyesebbet. A m ikor pedig elkészült, kilom étereket trap p o ltu n k vele, toltuk m agunk előtt. A selejtje persze időnek előtte széjjelhul­ lott, ez volt benne a pláne. G yufa lán g ja lobban, cigarettagyújtás­ nyi szünet u tá n m eghallgathatom a b ak ­ szekér dicséretét. — M agunknak csináltuk, ez a lényeg. H ajto tta az em bert a vágy, hogy ő k erül­ jön az élre, az ő játék a legyen a leg­ szebb, a legkitartóbb. Ü gyesedtünk ebben a versengésben, ki is vonhatná kétségbe? Meg aztán — most, felnőtt fejjel gondo­ lok u tán a — a tartá su n k is m ás lett, be­ csülni tu d tu k azt a sivár kis portékát. M ert a lelem ényünk, a m unkánk volt benne. Ezért m ondom én, hogy a baksze­ k ér „többet é r t” m indenféle m ai csoda­ autónál, táv irán y ítású repülőgépnél. Az összes készen kapott játékm esénél. A kkor sem felejtette el ezt G. B., am i­ kor m ár az ő gyerekei játszottak. T anú­ síthatom (hiszen közeli ism erőseim vol­ tak m ár akkor is), hogy az egyre ügye­ sebb kezű ezerm ester játék helyett leg­ többször „csak” ötletet adott a fiúknak, néhány gyakorlati jó tanáccsal. — M egcsinálhattam volna én nekik olyan sárkányt, hogy kiállításra lehetett volna vinni. Nem m ondom, m eg is m u­ tattam a fogásokat, beavattam őket az anyagválasztás titkaiba, a többi azon­ ban az ő dolguk volt. Az a vélem ényem , hogy kínlódjon, szenvedjen m eg a kölök az öröm éért. A beszélgetés során egyetlen egyszer sem hallom G. B.-től az alkotás, a siker­ élmény, a gondolkodásra késztetés, a m a­ nuális készség fejlesztése kifejezéseket. Nem fogalm azza m eg ezeket a nevelési célkitűzéseket, csak éppen alkalm azta őket. Ki tudja, talán akkor, gyakorló apasága idején is elevenen élt benne a bakszekér kínja-öröm e. Ma m á r három szoros nagyapa, b á r a lányok kissé késve érkeztek. — Ők nekem a legkedvesebbek, de fi­ gyelem én a többi gyerekes családot is. M ondhatom , igencsak csodálkozom, m ert üvegházi p alán ták at, szobagyerekeket ne­ velnek. B eültetik őket m eseországba, a já ­ téksarokba, rá ju k parancsolnak, hogy o n ­ nan pedig elm ozdulni nem szabad! Nincs a gyereknek sem m i fantáziája, legföljebb tologatja egy darabig a csillogó-villogó, tülkölő-szirénázó, világító autócsodákat, a forgó ra d a rra l felszerelt holdjárm űvet. A ztán meg széjjelszedi. Hogy a fenébe ne tenné, am ikor halvány fogalm a sincs arról, hogy mitől mozog, hogy mi m itől van. G. B. m ost egy kissé indulatos, hevület fű ti az utolsó nekirugaszkodásban is. — S ajnálom a m ai gyerekeket. S ajn á­ lom, m ert az a pátyolgatás, am iben m a részesülnek, egy csöppet sem válik a ja ­ vukra. Óvják őket a széltől is, nem lehet a drága ru h áju k o n egyetlen porszem sem, naponta kétszer-három szor is átöltöztetik őket. Egész nap aztán m ást sem hall a kölök, csak „ne nyúlj hozzá”, „nem sza­ b ad ”, „nem m egm ondtam , hogy v ig y ázz a szép cipődre”. Egy szakadt nad rág isten­ csapása, de a z t is el tudom képzelni, mi­ lyen képet vágna a m am a, h a nyakig olajosan állítana be a gyerek: — Széjjel­ szedtem az apu biciklijét. Tapasztalatom szerint nem is igen szedi szét, legföljebb igen ritkán. A gyerek így persze állan ­ dóan tiszta és ápolt, m in t lefekvés előtt, ugyanakkor u n o ttan tu rk á l a d rága já té ­ kok között. A m am ának m eg eszébe sem jut, hogy a túlzo tt féltéssel a kíváncsiság­ tól, a próbálkozástól, a m egism eréstől tilt­ ja el; a fantáziát, a tudásszerzést k u rtítja meg. — F antázia? N ekünk m ég volt, annyi bizonyos. — A fiatal távközlési műszerész a kastélykert felé m u tat, úgy fo ly ta tja : — A színhely ugyanez volt, itt játszo ttu n k mi is. Mégis úgy vélem, egészen m ás volt az az idő. Nem is olyan régen nem volt még itt televízió, moziba is kevesen ju ­ to ttak e l ; nem tu d tu n k h á t lem ásolni, le­ utánozni sok m indent. A játék o t ki kel­ lett találni, legföljebb olvasm ányélm énye­ inket jeleníthettü k meg. Ma m it láthatsz itt? Ha este a tv-kirimiben m egölnek h á­ rom em bert, m ásnap d élután m ár a kas­ télykertben újrao sztják a szerepeket: a felügyelőét meg a hullákét is. A ztán cse­ reberélnek. Egyszer m indenkiből lesz ül­ döző, üldözött, végül pedig hulla. A krónikással egyívású ifjú em ber ka­ pásból em lékszik a játékszereire. — Hogyisne, am ikor csak egyetlenegy volt egész gyerekkorom ban. N éhány cen­ tim éteres leh etett a játékringlispil, vagy ahogy nagyanyám nevezte: az ördöghin­ ta. Em lékezetem szerint nem volt az való sem m ire, m ég az aprócska em bereket sem leh e te tt kivenni az ülésből. Szóval, já té k ­ szerem ez az egy volt, a játékom azon­ ban annál számosabb. Reggel elindultunk egyetlen szál klo ttg aty áb an a haverokkal 7 �a hegybe, sokszor csak a harangszó vert haza. M iénk volt m inden! Á rkok mélyén földet túrva, kincsről álm odoztunk, föld­ v árat ép ítettünk, elhagyott borházak pad­ lásain rozsdás p án tú ládák titk a it vizs­ lattuk. Soroljam ? Regényes volt és szép... — Később? Az iskolában? — Szerencsénk volt. Az akkori ú ttö rő ­ csapat-vezető csuda em ber volt, rem ek dolgokat talált ki. Sosem feledem, egy­ szer egy egész éven át kerestük a bátrak zászlaját, m inden percben lestük a Nagy Ism eretlen titkos üzeneteit. T udtuk p er­ sze, hogy hol írják és pecsételik ezeket az üzeneteket, de nem ez volt a lényeg. M indenki első ak a rt lenni, először ak ar­ ta m egfejteni és végrehajtani az utasí­ tást. Nagy dicsőség volt ez, hiszen tudás­ ra és erőre eg y a rán t szükség volt a m onstre játékban. Az izgalom pedig m indenkit lekötött, senki nem unta. A távközlési műszerész harm incéves fiatalem ber, arca a legbeszédesebb bizo­ nyítéka a szíves em lékezésnek. B iztatóan néz rám : — Ha érdekel a kollektív játék, a hol­ napot alapozó nagyszabású szellemi és fi­ zikai tor na, akkor érdem es lenne össze­ gyűjteni a m ég fellelhető dokum entum o­ kat. Húsz év nem nagy idő, talán még akad belőlük. Meg kellene írni a b átrak zászlajának tö rté n e té t... A pedagógust nem nagyon hozza lázba kérdésem , ím m el-ám m al válaszol: — Van itt az iskólában, persze hogy van játék . Asztali fo c i... Gazdálkodj okosan! . . . de m ás is akad. Csak éppen idő n em sok ju t rá. R engeteg a tananyag meg a többi tennivaló, a rajfoglalkozá­ sokból is so k at elrabol a hivatalos m un­ ka, a szervezeti élet. A következőkben ra jta m a m eghökke­ nés sora. — Most írom a szakdolgozatom at — hallom a pedagógustól —, a játék o t vá­ lasztottam m unkám tém ájául. Azt aka­ rom b em u tatn i: a történelm i elődöket, a hősi m ú ltat hogyan lehet játékos form á­ ban, ötletekkel m egism ertetni a gyerekek­ kel. Tudod, itt van m ost ez a gyerm ekév, talán lehet ra jta valam it k e re sn i... Sorolom a barátom nak, mi m indenre ju to ttam a játék o k és a játékszerek ü rü ­ gyén. Csodálkozva néz rám , azonnal meg­ fogalm azza aggályát is: — Baj v an : az egészben kevés a gye­ rek. É rtü k és nélkülük? Így igaz. É rtük, h a m ajdnem nélkülük is. Csupán egy a m entség: a játékokat sem ők tervezik és forgalm azzák. M int ahogy a tiltás-ösztönzés, a jóra és rossz­ ra való ú tm u tatás sem tőlük ered. Kelem en G ábor 8 Tiltott levél ják az állam i gondozásban levők ellátásá­ nak hozzájárulására. O tthon a kürölm é­ nyek változatlanok. Részlet a környezettanulm ányból: „O. József családja egész­ ségtelen körülm ények között él. A lakás földes, nedves, a falak repedezettek. A berendezés egy ágy és egy sparhelt. A gye­ rekek öltözete és táplálkozása hiányos...” A gyám ügyi hatóság most intézkedik O.ék újabb két gyerm ekének elhelyezéséről. S hasonló sors v árja a még meg sem született csecsemőt is. Tél volt. Az útszéli tócsákat vékony jég­ h árty ák borították, a fagy fehérre me­ szelte a városszéli házak ablakait, karcsú jégcsapok, m int apró hőm érők csüngtek az ereszetekről. A néptelen utcán tégla­ piros Zsiguli fékezett óvatosan. A tanács gyám ügyi előadója barangolt a környé­ ken, halaszthatatlan ügyeket intézett. F ej­ ben tarto tta, hogy a m inap a M agyar Rá­ dió hallgatói levelet továbbított, am elyben O. József gyerm ekeinek m ostoha körül­ m ényeiről tudósítottak aggódó so ro k : a szomszéd fogott tollat, a po rtájára átszű­ A k.-i gyerm ekotthont nem rég adták át. rendő keserves gyerm eksírás indította A falak között két és fél száz alsó és felső tagozatost, valam int ifjúm unkást helyez­ meg. tek el. A term ekben pontos napirend sze­ A gyám ügyi előadó szem ügyre vette a rin t zajlik az élet. házat. Inkább gunyhó volt, törekes vá­ — Örülök, hogy ilyen szép helyen le­ lyogból em elték, az alacsony nyeregtető hetek — m ondja a hetedikes B. Zoltán, foghíjas cseréphéjazatát itt-o tt fenyődesz­ kadarabokkal próbálták pótolni. A vako­ m intha könyvből olvasna versidézetet. Bo­ latlan, kém ény nélküli viskó ajta ja nyi­ zontos fü rtjei széles hom lokára kúsznak. korogva nyílott, belülről betondarabbal — Sokat tanulunk, jó a koszt, játszh a­ tám asztották ki. Siralm as látvány fogadta tu n k is. A tan ító bácsik és tan ító nénik a belépőt. Az egyetlen helyiségből álló la­ szeretnek b en nünket — h ad arja pajtása. kás berendezése mindössze egy durván Együtt kerültek ide — s többek m int ba­ ácsolt fapriccs volt, azon hervadozott O.rátok. Szövetségesek. ék öt pici gyerm eke. R uhátlanul, csupán a Ü lünk egym ással szemben, m éregetjük legkisebb b ú jt szakadt és koszos a tlé ta tri­ a m ásikat, közömbös dolgokról társalogva. kóba. Bizonyára azt hiszik, valam elyik felügye­ — Szüleitek? leti szervtől ta rta n a k ellenőrzést az o tt­ — Elmentek.... honban, am ely nekik valóban az. Ism erik szüleiket, de két esztendeje egyikük sem — Fáztok? lá tta sem ap ját, sem anyját. S zám ukra a Az ágyon gubbasztó lurkók szorongva szeretet csak bizsergés, tetőfoka a nevelői lapultak egymáshoz, nagy fekete szemei­ dicséret, a jó osztályzat, darab k a süte­ ket lefelé sütötték, m int akik csínyt kö­ m ény a szobatárs csomagjából. M ár nem vettek el, s várják, mi lesz a büntetés. gyerm ekek és még nem felnőttek. Kez­ Az előadó nem sokat töprengett. Néhány dik elfelejteni, hogy m it jelent a szülő, m ondatos üzenetet firkantott, s a nebuló­ s kezd derengeni előttük, hogy m it jelent kat egym ás után, ölben cipelte a személya társadalom . A rip o rter, k iterv elt szán­ gépkocsiba. Meg sem állt a megyei gyer­ dékát m egm ásítva, egyikről sem faggató­ m ekvédő intézetig, s még délután elké­ zik. szítette az állam i gondozásba vételt ki­ — Szeret tek olvasni? m ondó határozatot. — Igen... M ásnap reggel irodájában m ár ott to­ porogtak O.-ék. A borostás képű férfi úgy Felállunk. A b arn a fejeket az ellenőr ugrált az asztal körül ide-oda, ak á r az is m egsim ogatta volna. órainga. K árom kodott, m int a záporeső, az asszony meg olyan ricsajt csapott, m intha száz vásárost zsúfoltak volna egybe a szo­ bába. Az előadó kivárta, míg első m érgük Az országban körülbelül százezerre te­ elpárolog, s kezdte győzködni őket, hogy hető a különböző okokból veszélyeztetett a gyerekeknek s nekik is ez a legjobb gyerekek száma. Legjelentősebb veszélymegoldás... forrás a környezet. — Jó helyre kerültek a porontyok. Mi­ G. Béláné „izgága” betegsége m iatt kép­ ből ta rto ttá k volna el őket? Nem dolgoz­ telen a rendszeres m unkavégzésre. Tizen­ nak, a gyerekek azt rágcsálták, am it a három éves lányával él együtt, akin m ár kukában találtak vagy a szomszédoktól az idei blúz is feszült, m egakad ra jta a kaptak. Ha olyan körülm ényeket terem ­ férfiszem. Az anya hónapról hónapra k ap­ tenek, am ely alkalm as a gyerm eknevelés­ ja a családi pótlékot, m int gyerm ekét re, visszakaphatják — m agyarázta a há­ egyedül nevelő szülő, volt férjétől postán borgó szülőknek, akik látszólag m egértet­ érkezik a g y erm ek tartás összege, a ta­ ték : m indenkinek ez a legüdvözítőbb. nács étkezési hozzájárulást fizet. G.-né a tetem es tám ogatás ellenére szünet nélkül Azóta három esztendő telt el. Az apát rendkívüli segélyért fo rd u lt a gyám ügyi kötelezték, hogy m unkába álljon, anyaghatósághoz. mozgató a közeli gyárban. A feleség nem — K íváncsiak voltunk rá, m ire költi dolgozhat, várandós. A három év alatt ez a pénzt, mi ju t belőle a lánynak? — lesz a harm adik gyerek, am elyet a világ­ m ondják a tanácson. ra hoz. A családfő fizetésének felét levon­ �É rdeklődtek a közelben lakóktól, s fény d erü lt a gyakori pénzzavar okára. Az asz­ szony sűrűn v áltogatta élettársait — köz­ tük a börtönből frissen szabadultakat —, akik addig m aradtak hajlékában, míg a pénz apródonként el nem fogyott. A gyám ügyi hatóság, megbeszélve a fejlett és takaros kislány osztályfőnökével, jónak látta hivatásos pártfogó kirendelését. — Mi ez a határozat — toppant be G.-né az igazgatási osztályra. — A lánya védelm ében adtuk ki... K ést rán to tt, Alig bírták leszerelni. A t izenhat esztendős H. Jolán közép­ iskolába jár. Tavaly ősszel a diákok alm a­ szüretre utaztak az Alföldre, visszafelé a vonatra Jolán m ár nem ült fel. Meg­ szökött egy ism eretlen fiúval. Elvált szü­ lőkkel él együtt, m ostohaapja — mint. m ondják — feltűnően jóvágású. A lányt a rendőrség segítségével találták meg, s hazahozatták. A szülők kérték intézeti el­ helyezését, hogy új környezetben folytat­ hassa tanulm ányait. A tanács segített, a lányt egy másik város kollégium ába irá­ nyították, ahol senki sem ism erte botlá­ sát. Nevelőapja néhány hónap elteltével kérvényezte az intézeti elhelyezés meg­ szüntetését, am ire a jogszabályok lehető­ séget adtak. — Sokba kerül. F izetjük az intézeti dí­ jat, útiköltséget, nem kapjuk a gyerm ek­ ta rtá st — nyöszörögte a pálfordulás indí­ tékát. Az egyik társadalm i pártfogótól a gyám ­ ügyi hatósághoz bejelentés érkezett: a lány és apja közötti viszony m eghaladja a szülő és gyerm ek kapcsolatát. A kérel­ m et viszont teljesíteni kell. E. községben a közelm últban három gyerm ek jövőjéről határoztak. Az apa és az anya sűrűn felöntött a garatra. Ilyenkor eltám olyogtak a kicsiket nevelő nagyszülőkhöz, s utcára szóló perp atv art csaptak. F elm erült a két fiú és a nyol­ cadikos lány állam i gondozásba vétele. A tanács viszolygott, úgy látta : a szülőknél megfelelő helyen vannak. A járási szer­ vek és a községi ifjúságvédelm i bizottság az ellenkezőjéről győződött meg. — A végrehajtás ellen a rokonok pesz­ terkedtek, tiltakoztak, fű t-fát m egm ozgat­ tak, de egy cipőt nem vettek volna a fiúk­ nak. A nagyobb gyerekeket elválasztani egym ástól csak akkor lehet, am ikor al­ szanak — kom m entálja az esetet P. Jó ­ zsef, a járási hivatal igazgatási osztályá­ nak vezetője. M éltatja az ifjúságvédelm i albizottságok jelentős szerepét a veszélyeztetett gyer­ m ekek felderítésében. Ez azonban csak feladatuk kisebbik része. Felosztják a szűkös segélyt, inform ációkat szolgáltat­ nak, tanévkezdés előtt gondoskodnak ró­ la, hogy az iskolás korúak könyveket, fü ­ zeteket, írószert, cipőt, iskolaköpenyt kap­ janak. Időről időre ellenőrzik a falvak italboltjait.... — Nem tartom helyesnek, hogy ezek­ ben a bizottságokban túlnyom órészt peda­ gógusok kapnak helyet. Ezzel elhalvá­ nyul a m unka társadalm i jellege — te­ szi hozzá. Más bökkenő is akad a falvakban. Sz.ben két kisfiút állam i gondozásba vettek. Az okok a szokásosak: a szülők elhanya­ golták nevelésüket, a gyerekek piszkosan já rta k óvodába, iskolába, a napköziben kapott ebédet és uzsonnát leszám ítva nem igen étkeztek. A szülők az önkéntes beszállítást m egtagadták, a kisebb srácot távoli rokonoknál dugták el, felk u tatása nem kevés energiába került. A problém át a határozat v ég rehajtása okozta. A n ép ­ szerűtlen feladat a községi tanács dolgo­ zóira m aradt. — K ivezényelték a körzeti rendőrt. F u r­ csa volt, hogy a kicsiket a v b -titk ár vagy a term előszövetkezet gépkocsiján kellett az intézetbe küldeni. É rthető, ha a helyiek ódzkodnak az ilyen akcióktól — m agya­ rázta P. József. A gyerm ekvédelem összes feltétele m eg­ terem tésének türelem az orvossága. — A kiskorúak, fiatalk o rú ak három ok­ ból lehetnek veszélyeztetettek. Legjel­ lemzőbb a környezet, a szülők életm ódja, a lakáshelyzet, a m ostoha körülm ények. A saját m agatartás m iatt veszélyeztetettek azok, akik m ár szem bekerültek a tö r­ vénnyel, loptak, g arázdálkodtak; s az egészségügyi problém ák is veszélyt jelen­ tenek — sorolja N. Istvánné dr., a me­ gyei tanács gyám ügyi főelőadója. A gyám ügyeseknek szám szerint huszon­ egyféle lehetőség áll rendelkezésükre, hogy a helyzeten változtassanak: kezdve az egyszerű figyelm eztetéstől, beidézéstől a hivatásos pártfogók kirendeléséig. Le­ hetne ak ár a d u p lája is, évről évre gya­ rapodik azoknak a gyerekeknek a száma, akik életébe be kell avatkozni. — P róbáltuk felderíteni, m iért is. Egyik oka, hogy hathatósabbá lett a felderítés, óvónők, védőnők, orvosok is m ind több­ ször jeleznek. A v e s z é l y e z t e t e t t m inősítés­ re okot adó tényezők tartósak. Élen já r az alkoholizmus, a válások m agas száma... A gyám hatóságnak m ódjában áll alko­ holelvonó k ú rá ra kötelezni azokat az apá­ kat, anyákat, akik a kocsmák törzsvendé­ gei, a családi pótlékot, fizetést élelmiszer, ru h a helyett itó k ára költik. G yakran azonban a felnőttek egészségügyi prob­ lém ái m iatt a kényszerkezelés lehetetlen. A lakossággal, a községi tanáccsal nehéz m egértetni: az a férfi, aki reggeltől estig b írja az italt, m iért „alk alm atlan ” az el­ vonókúrára. V.-ben tálalták fel a tö rtén e te t: O. Gé­ zának nyolc gyerm eke k erü lt állam i gon­ dozásba, délutánonként m ár ingadozva állt, m int a mérleg, s ha pénze elfogyott, lopva felhörpin tette az asztalon hagyott fél korsó söröket. M ondták, ilyen a vére. Ha sisteregve m egindulnak hullám ai, m in d járt kap ar a torka, oltani kell a tüzet; elitta volna a K risztus p alástját is. Hiába kapott segítséget, hogy üzem ekben jusson dologhoz, egy hónapnál tovább se­ hol sem bírta, m ert az it alozás és az iga­ 9 �zolatlan hiányzás egy szálláson lakozik. A gyám ügyi előadó be-behívatta, m egláto­ gatta, ha éppen józan óráiban találta, el­ beszélgetett vele. Most m ár esztendeje ugyanazon a m unkahelyen tesz-vesz. Szu­ tyongatta, hogy vesse alá m agát az alko­ holelvonó kezelésnek, és O. Géza kötélnek is állt. Rá néhány h étre bazsalyogva állí­ to tt be a tanácsházára, s közölte: az or­ vosok nem engedik. Azóta ú jra iszogat. Öt évvel ezelőtt a m egyében a veszé­ lyeztetett gyerm ekek nyolcvan százaléka cigányszárm azású volt. Azóta az arány a felére csökkent — m ásik felét az elvált szülők gyerm ekei jelentik. Ezek a gyerekek m ár akkor veszélyez­ tetettek, am ikor az eljárás megkezdődik. A gyerm ekelhelyezési per előtt indul a harc a szülők között, ki milyen befolyás­ sal b ír a fiúra, lányra. Főként azóta, hogy ma m ár a gyerm ek nem autom atikusan kerül az anyához. Amíg a válóper le nem zajlik, bárm elyik szülőnél lehet, a ható­ ságok nem avatkozhatnak közbe. P.-n a közelm últban m egdöbbentő bal­ eset történt. A szülők között a járdán zajlott a huzavona a gyerekért. A hatéves kölyök átszaladt az ú t m ásik ol­ dalára, s közben halálra gázolta egy te­ herautó. Fogadónap a városi tanács gyám ügyi hatóságánál. Hétfő. Az előadó, Sz. Sán­ dorné előre figyelm eztet: — A láth atásra panaszkodnak a leg­ többen. A bíróság előírja, hogy m ilyen időközönként láth atja az egyik szülő a m ásiknál elhelyezett gyerekét. Legtöbben fitty et hánynak a rendelkezésre... Szalmaszőke asszony, körm ei vörösen ri­ k ítan ak a lakktól, a tenyérnyi szoba tele 10 lesz C harlie parfüm illatával. A rcán moz­ galm as élet nyom ai. F ényképet kotor elő. Egy bágyadt képű suhanc h ajtja oldalra fejét. H aja kócos, csapzott. — M ár m egint így té rt vissza a fiam az apjától. Tökrészegen! — csicsergi m inden felháborodás nélkül. Bizonyára az esetet jö tt dokum entálni. Negyven körüli férfi állít be, kezében aktatáska. Feltolja szemüvegét, mély le­ vegőt vesz, olyanokat rázkódik, m int a m egfürdetett kutya. — M ondja meg az elvtársnő, hogy m it csináljak? M ár harm adik vasárnap reggel vár papírszelet a lányom helyett. Megint elm entek víkendezni, azt üzente az a ce­ fet asszony. Tegyenek valam it, vagy én teszek — fenyegetőzik a hivatalban. — Ha valam elyik szülő a láth atást aka­ dályozza, először figyelm eztetjük. Ha a szép szó nem használ, ezer forintig bírsá­ golhatjuk. A következő fokozat: írunk a vállalati szakszervezeti bizottságnak, has­ son oda, s legvégül a gyám hatóságnak jo­ gában áll a láth atás akadályozása m iatt gyerm ek-újraelhelyezési pert indítania — tájékoztat az előadó. Újabb férfi érkezik, egészen fiatal. T aj­ tékzik, volt felesége m egint nem eresztet­ te be a lakásba, hogy megnézhesse tízhó­ napos csecsemőjüket. Az ő történetük iga­ zolja: a gyám ügyi m unka lelkiism eretes elvégzése mi m indent kíván. Tavaly karácsony előtt a járási bírónő telefonált izgatottan az igazgatási osztály­ ra. A válóperes tárgyaláson a férj kép­ viselője levelet csatolt az ak ták h o z . Az asszony irta a férjn ek : „ha nem jössz vissza, csak a tem etésünkre jöhetsz, m ert a gyerekkel együtt halottak leszü n k .. . ” A tanácson gyorsan m egtanakodták az ügyet. Szóltak a körzeti orvosnak, tele­ fonáltak a csecsem őotthonba, a kórház idegosztályára. Az orvosi vizsgálat szerint a levélben leírtak lehetősége fennállt, a nő idegkim erültsége m iatt. A picit és az an y ját is gyorsan elhelyezték. Időközben a szülők elváltak, de a civódásnak nincs vége. — Gyerm ekápolónő az eredeti foglalko­ zásom. Öt éve kerültem a gyám hatóság­ hoz. G yakran előfordul, hogy azt kérem a m unkatársaim tól, vigasztaljanak meg, m ert elm egyek innen. Egyszer m ár kéré­ sem re áthelyeztek. Visszajöttem , m ert nagyon szeretem a g y erek ek e t... Előtte egy örökbefogadás iratai. M ert a legkisebbek nem csak elveszthetik szülei­ ket, találh atn ak is. Tavaly három ilyen ügye volt. A szülők egyáltalán nem lá­ togatták gyerekeiket, de lem ondó nyilat­ kozatot sem voltak hajlandók írni. A ható­ ságnak jogában áll pótolni. — A gyerek nem v álaszthatja meg szü­ leit, éppen ezért h átrá n y át sem érezheti. Az elm últ évben 240 ezer forint segélyt osztottunk ki a keretből, s az elnök még újabb ötvenezret biztosított. Én azt a for­ m át látom célszerűnek, am ikor étkezési hozzájárulást adunk. M ert a szülő bem u­ ta t ugyan blokkokat élelm iszerről, de volt rá példa, hogy az A BC-áruház padlójáról szedte fel — említi. G.-ben m esélte a tanácselnök, hogy négy kisgyereknek cipőt vásároltak. A pjuk m ásnap kivétel nélkül eladta. „A nya! Légy szíves adj fel postára ezer forintot, m ert az ünnepségeken kö­ telező a sötét ruha, nekem pedig nincsen. Így ezekre a rendezvényekre el sem me­ gyek, ne vessenek rám megalázó p illan tá­ sokat. Közeledik a tavaszi szünet. A kol­ légium ot el kell hagynom. Apához nem megyek, azt sem tudom , hol lakik. Ha nem jössz értem , inkább megszököm. Csaba.” A hangyalábakra em lékeztető apró be­ tűkkel irt levelet K.-né m u tatja. Nyolc éve váltak el. A dm inisztrátor Pesten, lá­ nyával albérleti szobában húzódik meg, jövőre ígértek neki egyszobás lakást. Volt férje gépészm érnök, m egnősült újra. A bíróság annak idején C sabát neki íté l­ te. A fiú és anya találkozását lehetetlen­ né tette, lopva v álth attak szót, am ikor az anya a fővárosból leutazott, s a tanítás után az iskola előtt m egvárta Csabát. A fiú levelezett vele, pénzt kért tőle, m ert apjától csak verést kapott. — Legutóbb is két nadrágot vettem neki. Keveset keresek, de heten te száz fo­ rin t zsebpénzt is küldök. Most m uszáj sötét öltönyt venni, m ert színházba m en­ nek. Nem teh et róla, hogy eddig nem volt neki. A tan ároktól meg k ap ja a meg­ jegyzéseket — szánakodik K. Gergelyné. Kezében a cigaretta végén, rövid, hideg ham u reszket. A közelm últban fordult a helyzet a családban. A fiához an n y ira ragaszkodó asszony lassan célhoz ér. C sabánál apja m egtalálta a tilto tt leveleket. Felpofozta, s közölte a tanácson, hogy lem ond róla. El is költözött Gy.-be, de a srácot nem vitte m agával, de még az öltönyeit sem ad­ �ta oda. A gyám hatóság gyors közbeavat­ kozására k erü lt feje fölé fedél a kollé­ gium ban. K.-né perelheti a fiát. A tanácson jegy­ zőkönyv tanúskodik arról, hogy az apa m iként b án t vele. — Nem kell nekem gyerektartás sem — szortyog gondjaiba süppedve, m int aki attól fél, m inden szót ellene használnak fel. — A fiam kell, C sab ik ám ... Az új lakótelep játszóterének padján találom meg H. Lászlónét. Csem etéi tucat hasonszőrű lurkó társaságában fatörzsek­ ből em elt v árm ak ettet ostrom olnak, olyan ügybuzgalom m al, m intha ettől függne a m arcipánfigurás születésnapi torta. — Gyerm ekgondozási szabadságon va­ gyok. Még egy évig, a kisebbel — m ond­ ja, s elmosolyodik, am int egy pöttöm nyi legény nálánál m agasabb fahusánggal ab­ rik to lja a tám adókat. — Nincs abban sem m i különös, hogy a napi m unkám m ellett a tanácson tá r­ sadalm i pártfogóként is számon tartan ak . V agyunk n éh ányan, s senkit sem kellett toborozni. Néha kapok egy-egy címet, szabad időm ben elsétálok, m egtekintem , hogy a kiskorú m ilyen körülm ények kö­ zött él, negyedévenként jelentést adok ró la .. . — Hogyan fogadják? — Többnyire bizalm atlanul, de igyek­ szem m egértetni a szülőkkel, hogy gyer­ m ekeik és az ő segítségükre szeretnék lenni. Nem ellenőrzök én, hanem vizit e­ Gyermek, film, mozi Felm érések és statisztikák egész sora bizonyítja, hogy a film elsősorban az ifjúság szükségleteit elégíti ki. A m ozilátogató közönség m integy 50 százaléka fiatalokból áll, s ha ehhez még gondolatban hozzászám oljuk a televíziót néző ifjúság hatalm as töm egét, szükségtelen m ás tényekkel bizonyítani azoknak a h a­ tásvizsgálatoknak a fontosságát, am elyek valam ilyen form ában a film és az ifjúság kapcsolatának kérdéseire keresik a választ. M ert ha biztosítani akarjuk, hogy a film ne csupán kétórányi „ü resjára t”, unalom űző lehetőség legyen gyerm ekeink életében, ism ernünk kell a moziba járás „term észetrajzát”. Ezáltal ugyanis jobban kiak n ázh atju k a film ben rejlő nevelő lehetőségeket, fia­ taljainkból pedig k ialak íth atju k a jövő film értő és -szerető kö­ zönségét; olyan szűrőrendszert alakítva ki tudatukban, am ely által képesek elválasztani az értékest az értéktelentől. Vizsgálódásunk során az a föltevés vezetett, hogy a kérdések nem csak fiataljain k film érdeklődésének felvázolásához n y ú j­ tan ak segítséget, hanem ra jtu k keresztül bep illan th atu n k film ­ m űvészet irán ti fogékonyságuk és ítélőképességük fejlettségé­ be is. V izsgálatunkat kérdőívekkel végeztük. A kérdőíveket álta­ lános iskolák felső tagozatos tanulói töltötték ki, szám szerint 478-an (243 fiú és 235 lány, 246 falusi és 232 városi gyerm ek, valam ennyien 10 és 15 év közöttiek). A válaszokat a következőkben eredeti m egfogalm azásban közöljük, csupán az értelem zavaró helyesírási hibákat javítot­ tu k ki. A felm érés egyik legfontosabb kérdése a mozi látogatás gya­ koriságának feltérképezése volt. Ennek aránya a kapott adatok szerint a következőképpen alakult: 478 általános iskolás közül moziban volt: hetente egyszer heten te kétszer k éth eten te egyszer havonta egyszer évente néhányszor 135 108 100 115 20 A különböző évfolyam ok m ozibajárása között lényeges el­ térés nem m utatkozott, b ár a nem ek szerinti megoszlást tekintve m inden korosztályban a fiúk voltak többször moziban. Érdekesen alak u lt a m ozibajárási gyakoriság lakóhely sze­ rin ti megoszlása is: egyértelm űen kiderült, hogy a városi isko­ lások sokkal sűrűbben látogatják a film színházakat, m int a vi­ déki gyerm ekek. E nnek term észetesen objektív okai is vannak: lek. Eldiskurálunk, kifaggatom gondjaik­ ról, helyettük írok segélykérelm et. Volt, aki úgy kapott lakást, hogy én hívtam fel a m űszaki osztály figyelm ét: az épü­ let életveszélyessé vált. A gyerekek szeretetéről beszél. Újab ­ ban a társadalm i pártfogók kevéske ho­ norárium ot is kapnak, ő visszautasította. Nem azért csinálja. K ötelességének te­ kinti, hogy a veszélyeztetett környezetben élő gyerm ekekért tehessen valam it. Leg­ utóbb az ő jav aslatára vettek állam i gon­ dozásba két kislányt. A szülők óbégat­ tak, nekitám adtak, m int a darazsak. — Higgyék el, ez a legjobb m egoldás — m ondta halkan. S elm esélte, hogy ő tíz éven keresztül élt intézetben. M. Szabó Gyula pl. S algótarjánban több a vetítési hely, jóval m agasabb a játékrendi előadások száma és gyakoribbak a szervezett m oziba­ járási lehetőségek (napközis mozi, iskolamozi, m atinéelőadások stb.). Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy m ind vidéken, m ind S algótarjánban igen m agas a m ozibajárási m utató. Különösen, ha arra gondolunk, hogy falvainkban, ahol az átlagos heti három játék ren d i előadás (éppen korlátozott száma m iatt) eleve meg­ határozza m űsorpolitikánkat, kevesebb ifjúságnak szóló film et tudunk bem utatni, hiszen elsősorban a felnőttközönség igényei­ nek, elvárásainak megfelelően tűzzük m űsorra a film eket. A nnak alátám asztására, hogy a fiatalság nagy részének a film valóban a szórakozás, kikapcsolódás egyik fő form ája, a következő kérdést tettü k fel: S z a b a d i d ő b e n m i t c s i n á l s z a l e g ­ s z í v e s e b b e n ? 478 tanuló közül — egyidejűleg többféle szabad­ idős-tevékenység megjelölése m ellett — százhúszan televízió­ nézést, száztizennégyen olvasást, kilencvenketten m ozibajárást , hetvenhárm an játékot, h arm in eketten beszélgetést, húszan spor­ tolást, tizenketten zenehallgatást, hatan a „csavargást” jelölték legkedvesebb szórakozásként. Ebben a rangsorolásban csak lát­ szólag tűnik ellentm ondásnak a televízió vezető szerepe a mozi­ bajárással szemben. M indez csupán azt bizonyítja, hogy a gye­ rekek jóval több szabad idővel rendelkeznek, m int am ennyit a m oziban történő filmnézés kitölt, hiszen a rra a kérdésre, hogy A telev ízió b a n v a g y a m o zib a n n ézel m e g e g y fil m e t s zív e s e b ­ b e n ? , 291 gyerm ek válaszolt igennel a mozi jav ára, míg 187 iskolás a televíziós form a m ellett szavazott. A lányok egyenlő arányban választották m indkét filmnézési lehetőséget, s ú jra a fiúk m oziszeretete billentette a kétharm ados többség felé a m érleget. A választás indoklása a televízó esetében elsősorban ké­ nyelmi, praktikus m érlegelésre engedett következtetni ( „ n e m k e l l t o l o n g n i , m e g s o r b a á l l n i ”; „ l e f e k s z e m , h a e l á l m o s o d o m ” s t b . ) : 18 tanuló érezte úgy, hogy a televízióban jobb film eket játszanak, s ugyancsak tizennyolcan(!) kifogásolták, hogy a moziban kiabálás, zajongás van, míg otthon csendben követhe­ tik a film cselekm ényét. „ H a h u m o r o s f i l m v a n , m é g a f e l é t se m é r te m m eg a n ev etéstő l.” Szórványosan egyéb indokok is születtek: „ h a n e m é r t e k v a l a m i t , m e g k é r d e z h e t e m a s z ü l e i m e t ” ; „ k ö z b e n a c s a l ád d a l l e h e t e k ”; „ A t e l e v í z i ó t e g y s z e r ű e n k i k a p c s o l o m , h a n e m t e t s z i k a f i l m ” stb. Azok, akik a moziban néznek szívesebben film et, elsősor­ ban a mozi látványjellegét hangsúlyozták: kilencvenketten a vetítési felület nagyságával, hetvennyolcan pedig a film színes voltával indokolták választásukat. ( „ N e k e m a m o z i b a n o l y a n é l ő m i n d e n , m i n t h a m a g a m e l ő t t l á t n á m . ”) 11 �Ötvenkilencen a rra hivatkoztak, hogy a m oziban izgalma­ sabb, érdekesebb film eket m utatnak be, 41 gyerm eket pedig éppen a társaság, az ism erősökkel való találkozás lehetősége csábít a film színházakba. Noha az előbbi adatok egyértelm űen bizonyították a mozi előnyét a televízióval szemben (ism ételten hangsúlyozva, hogy a kérdés elsősorban a film nézésre vonatkozott, figyelm en kívül hagyva m ás televíziós m űsorok kedveltségi szintjét), érdem es el­ gondolkodnunk néhány jelenségen. Ö rvendetes tény, hogy napjainkban m ár a legtöbb fiatal szá­ m ára nem elérhetetlen szórakozás a „mozizás”, hiszen mindössze nyolc gyerm ek jelzett ilyen problém át. Ifjúsági jegyakcióink, kedvezm ényes m ozibérleteink és nem utolsósorban differenciált helyárpolitikánk a legolcsóbb m űvelődési form ák egyikévé te­ szik a m ozibajárást. Az ifjúság egy része ugyanakkor a tele­ víziót m ár nem csak a mozi m ellett, hanem olykor helyette is választja. Ami önm agában ugyan nem veszélyes, de ha a ké­ nyelm i szem pontokra hivatkozó gyerm ekek m ár ebben a korban megszokják, hogy csak bizonyos praktikus „óvintézkedések” m egtételével hajlandók film et nézni (közel az ágy, közben lehet enni stb.), félő, a későbbiekben még nehezebben m ozdíthatók ki otthonukból, bárm inem ű művelődési form áról legyen is szó. Örvendetes tén y viszont, hogy m ár ebből a korosztályból is sokan felism erték a film színházak előnyeit a televízióval szem­ ben, s szám ukra a m oziban történő filmnézés speciális, személyes igény. * A kérdőíven több olyan kérdés is szerepelt, am ely a mozi­ b ajárás körülm ényeire vonatkozott. Érdem esnek tű n t például megvizsgálni, hogy a fiatalok kinek a tanácsára járn a k moziba, s hogy egyéni vagy társas időtöltés-e a filmnézés. A K i n e k a t a n á c s á r a s z o k t á l f i l m e k e t n é z n i ? kérdésre adott válaszok a következőképpen alakullak: a tan áraim javasolták 32 a szüleim hívják fel rá a figyelm em et 61 az osztálytársaim aján lják 99 saját m agam választom ki 286 A válaszok alapján kapott kép egyáltalán nem kedvező. Hi­ szen ennek a korosztálynak lenne leginkább szüksége arra, hogy irányítsák film választását, helyes irányba tereljék kialakuló ér­ deklődését. Ezzel szemben a szerzett inform ációk a rra engednek következtetni, hogy sem az iskola, sem a szülők nem kezelik ezt a problém át kellő körültekintéssel. A gyerekek teljesen m aguk­ ra hagyva, kényükre-kedvükre válogathatnak, a sokszor éppen nem nekik szóló film ekből is. Sajnos országosan kevésnek bizo­ nyul azoknak az írásos és egyéb propagandaeszközöknek a szá­ ma, am elyek e korosztály szám ára készülnek. A moziüzemi vál­ lalatok kezdeményezései (szervezett különelőadások, m atinék, is­ kolamozi-akciók, ifjúsági bérletre érvényes film ek kijelölése stb.) önm agukban nem elegendőek. Ezt a problém át csak az iskolával és a szülőkkel közösen lehet megoldani. Az adatok ugyanakkor azt is tükrözték, hogy a film nek a film színházban történő megnézése a televízió korában is m eg­ őrizte társas jellegét (a fiatalok több m int 50 százaléka b ará­ tokkal vagy b aráti társasággal já r moziba), s értékes alkotások esetében ennek pozitív, a befogadást elősegítő hatását nem kell bizonyítani. V izsgálódásunk a következőkben a rra irányult, hogy m i­ lyen típusú és m ű fajú film eket részesítenek előnyben fiatal­ jaink. Ezért kérdőívünkön nyolc olyan — a gyerm ekek szám á­ ra is érthető — film típust soroltunk fel (ezek sorát a tanulók is bővíthették), am elyek szerintük a leggyakrabban láthatók a film színházakban. A vizsgálati anyag a következő képet m utatja, a népszerűség sorrendjében: F i l m t íp u s , f i l m m ű f a j kalandfilm bűnügyi film v ígjáték 12 189 167 45 rajz- és bábfilm 33 tudom ányos-fantasztikus film 15 történelm i film 10 zenés film 10 társadalm i film drám a 4 A nem ek és korcsoportok szerinti megoszlás kicsit diffe­ renciálta az eléggé egyértelm ű adatokat. A lányoknál csökkent a bűnügyi, a tudom ányos-fantasztikus és történelm i film ek irán ti érdeklődés, növekedett viszont a vígjátékot választók száma. A többi film típus kedveltségi fokát nézve kiegyenlített volt a hely­ zet. K orcsoportonként fölfelé egyenes arányban növekedett a bűnügyi film re szavazók és csökkent a kalandfilm eket kedvelők szám a: pontosabban — a két m űfaj helyet cserélt. Ugyanilyen egyértelm űen csökkent a felsőbb osztályosoknál a rajz- és báb­ film nézettsége is. Azok szám ára, akik valam ennyire is ism erik a film forgal­ mazási adatokat, nem okoz különösebb m eglepetést ez a nép­ szerűségi sorrend, hiszen nem mond ellent a különböző típusú film ek átlagos látogatottsági adatainak (még egyszer hangsú­ lyozva, hogy a sorrendről és nem a szavazatok szám áról van szó). Ám ha figyelem be vesszük, hogy ezt a rangsort 10 és 15 év közötti gyerekek állították össze, m ár több okunk van az aggo­ dalom ra, hiszen a kaland- és bűnügyi film ek az össz-szavazatok 75 százalékát kapták, míg a m ásik h at film m űfajra összesen 25 százalék ju to tt. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az ifjúsági játékfilm kedveltségi szintjét külön kérdéssel vizsgáltuk). A problém ával m ár csak azért sem lényegtelen foglalkoz­ nunk, m ivel országosan is gondot jelent a bem u tatásra kerülő film ek egyenlőtlen m űfajm egoszlása. A kaland- és bűnügyi fil­ mek, valam int a társadalm i film drám ák m ellett igen alacsony a többi m űfaj aránya — beleértve az ifjúsági film eket is. S mi­ vel az általános iskolások — éppen életkoruk m iatt — még nem igénylik a társadalm i film drám ákat, a kifejezetten gyerm ekek­ nek szóló film ekből viszont lassan m ár kezdenek kinőni, több le­ hetőségük m arad a kevesebb „odafigyelést” igénylő, könnyebb szórakozást nyújtó film ek m egtekintésére. �A kom or képet szerencsére enyhíti, hogy a S z e r e t e d - e a z ifjú sá g i já té k film e k e t, v a g y szíveseb b e n nézel m e g fe ln ő tte k n e k s z ó l ó t ? kérdésre 288 gyerm ek válaszolt igennel az ifjúsági fil­ t é n e t é t . ” N éhányan pedig az igazságért harcoló film hősöket v á­ lasztották kedvenceiknek. ( „ M i n d i g a s z e g é n y e k i g a z á t a k a r j a . ” m ek javára, míg kétszáztízen itt is a felnőtteknek készülő fil­ m eket választották (nagyobbrészt hetedikes és nyolcadikos fiúk). Azok közül, akik a fiataloknak készülő m űvek m ellett döntöttek, a legtöbben éppen azzal tám asztották alá válaszukat, hogy a fil­ m ek az ő világukról szólnak: „ A z i f j ú s á g é l e t é t , v i d á m m ó k á i t m u t a t j a b e ” (107 válasz); míg 33 tanuló azzal indokolta válasz­ tását, hogy jobban m egérti az ilyen jellegű alkotásokat. Szórvá­ nyosan egyéb indokok is születtek: „ s o k a t t a n u l o k b e l ő l e ” (15 szavazat), „ s o k k a l v i d á m a b b a k ” (13 szavazat). N éhányan határo­ zottan elu tasíto tták a bűnügyi film eket: „ s o h a n e m t u d o k e l ­ Érdem es m egem lítenünk, hogy a lányoknál — ak ik re ebb en a korban fokozottabb érzékenység, a két nem kapcsolatára vo­ natkozó érdeklődés kialakulása jellemző, a külső tulajdonságok (csinos, helyes, jó m egjelenésű stb.) m otivációja m ellett m ás irá­ nyú igény is kim utatható a film hősökkel szemben, am elyeknek szórványosan hangot is adtak. ( „ A z é r t v á l a s z t o t t a m , m e r t s z e ­ a lu d n i, h a b ó l is.” b ű n ü g y i fil m e t lá to k ; és fe lr ia d o k m é g a z á lm o m ­ A felnőtteknek szóló film ek választásánál mindössze két té­ nyező dom inált: az izgalom, az erőszak és a szex! ( „ T ö b b a b u ­ n y ó , n a m e g a lö v ö ld ö zé s.” „ F e lv ilá g o sítá st k a p h a t o k a f e ln ő t­ t e k b ű n ü g y i és sze x u á lis életé rő l; n é h a ú g y é r z e m , h o g y a z if­ j ú s á g i f i l m e k e t ó v o d á s o k n a k k é s z í t i k ”) Összegzésként elm ondhatjuk, hogy a k o rh a tá r kér désén túlm enően nagyobb figyelm et érdem el annak eldöntése, m elyek azok az alkotások, am elyeket a fiatalok anélkül nézhetnek meg, hogy értelm i és érzelm i szintjük károsodást szenvedne. Úgy érezzük, hogy hiba lenne figyelm en kívül hagyni a korosztály izgalom- és kalandigényét, ám felelősségünk is egyben azt kor­ látozott m ederben tartan i. Ha elfogadjuk, hogy a serdülőkorban m ár igen erős a gye­ rekek azonosulási képessége és igénye, hogy beleéljék m agukat az egyes hősök sorsába, vizsgálatunkból nem hiányozhatott az a szem pont sem, hogy a láto tt film ek alapján m ilyen példaképeket alak ítan ak ki m aguknak, kedvenc hőseiket m ilyen külső és belső tulajdonság alapján választják ki. A serdülőkorúak lelki sajátosságaiból fakad, hogy folytono­ san keresik a követendő m agatartásokat, s m ivel nyugtalansá­ guk a kalandos film ek felé h a jtja őket, nem véletlen, hogy a népszerűségi sorban is a retten th etetlen , a m inden veszélyen fe­ lülkerekedő hősök állnak az első helyen: film h ő s ö k sza v a za to k szám a W inettou 124 Piedone 87 Zorro 75 Á rvácska 35 Sandokan 29 Az első öt helyezettet a különböző kalandfilm ekből ism ert hősök követik (Sólyomszem, Ulzana stb.), m ajd néhány m eseés ifjúsági film hős zárja a sort (Csillagszemű, Kis Muck, Csizmás K andúr, Lolka és Bolka). A film m űfajok népszerűségének ism eretében úgy érezzük, nem okoz különösebb m eglepetést sem az indiánfilm hősök ked­ veltségi aránya, sem pedig a m esefilm ekből kedvelt figurák alacsony száma. F eltűnő viszont, hogy — főleg a m átranováki iskolások szavazatai alapján — a sok retten th etetlen hős között ott talál­ ju k Á rvácskát, az utóbbi idők egyik legjelentősebb m agyar film ­ jének főhősét. Nem véletlen, hogy éppen a m átranováki iskolá­ sok szavazták rá, hiszen a megyei moziüzemi vállalat szervezé­ sében jól sikerült ankéton vehettek részt, am elyen jelen volt a film címszereplője, Czinkóczi Zsuzsa is. Mindez ism ételten bizo­ nyítja, hogy egy-egy m aradandó élm ényű beszélgetésnek m ilyen befolyásoló ereje lehet a fiatalok film ízlésének alakulására. A M i é r t ő k e t v á l a s z t o t t a d ? kérdésre adott válaszok általá­ ban m egfelelnek a korosztály lelki sajátosságainak. A „ jó l v e r e ­ k e d n e k é s l ő n e k ” típusú indoklások m ellett elsősorban a kiem el­ kedő testi tulajdonságok (erős, ügyes, izmos stb.) felettébb im­ ponáló volta jelentkezett, de nagyra értékelték a logikus gon­ dolkodást, bátorságot, vakm erőséget, ak araterő t és k itartást is. ( „ M e r é s z , k é s z m i n d e n t m e g t e n n i a b a r á t j á é r t ”. „ M i n d e n r e e l ­ szá n t, m i n d e n k i t k ic s e le z .” „ Ig a za t szól, m i n d e n p r ó b á t kiá ll.” „ M i n d i g g y ő z a t ú l e r ő v e l s z e m b e n . ”) Sok szavazatot kapott az élethű alakítás, a jó színészi játék : „ O lya n s z ív v e l-lé le k k e l já ts za n a k , h o g y valóssá te s z ik a f i l m tö r­ „ E g y ü t t é r z e k v e l ü k , h i s z e n a z e m b e r e k s z a b a d s á g á é r t k ü z d e n e k . ”) r e t t e a c s a l á d j á t . ” „K ü l ö n ö s e g y é n i s é g e m i a t t k e d v e l t e m m e g . ”) A befogadási folyam at szem pontjából egyáltalán nem lé­ nyegtelen annak vizsgálata sem, hogy a körülbelül m ásfél órai íilm nézés kontrollálatlan élm ény m arad -e a serdülőkorúak szá­ m ára, vagy valam ilyen form ában a feldolgozás is követi azt. A felső tagozatos tanulóknak e k u tatás során azt a kérdést is feltettük, hogy egy-egy film m egtekintése u tán m egbeszélike a látottakat, ha igen, kikkel és m ilyen form ában? B ár a feleletek elég szűkszavúak voltak, legtöbben — első­ sorban a lányok — igenlő választ adtak. Útközben, hazafelé a moziból, reggel a becsöngetés előtt, óraközi szünetekben kerül sor a film ekben láto ttak megbeszélésére, általában v ita fo rm ájá­ ban. Meggyőződésünk, hogy a serdülőkorúak körében ennél jó­ val többre is igény m utatkozna, ha megfelelő lehetőségeket te­ rem tenénk az élm ények elm élyítésére, hiszen az egyes film ek­ hez kapcsolódó ankétok, beszélgetések ú jra és ú jra bebizonyít­ ják, hogy film irán ti érdeklődésük nem csupán külsőségekre korlátozódik. * Utolsó két kérdésünket ( „ M i é r t s z e r e t s z m o z i b a j á r n i ? ” m i k o r j ó e g y f i l m ? ”) összegzésnek szántuk, s a válaszok valóban összetettebben tartalm azták az előző kérdések­ re adott feleletek egy-egy m otívum át. A m ozibajárás indoklására vonatkozó nyilatkozatok a következő képet m u tatjá k : „ S zerin ted In d o klá s a barátokkal való találkozás lehetősége a jó film ek vonzása a színes kép a jó szórakozási lehetőség tan u lh ato k belőle nagyobb a kép a kellem es időtöltés, kikapcsolódás a házi m unkától való szabadulás A „ M i k o r j ó e g y f i l m ” kérdésre ad o tt válaszok a következő adatokban foglalhatjuk össze: lá n y o k 184 82 61 42 36 33 14 6 gyakoriságát fiú k izgalom 147 izgalom 182 hum or 93 hum or 86 happy-end 47 happy-end 26 nincsenek benne jó színészi alakítás 20 rossz dolgok 33 szex 18 pergő cselekm ény 33 fordulatos cselekm ény 12 van m ondanivalója 22 van m ondanivalója 12 élethű, a valóságot ábrázolja 20 helyes férfiszereplő 17 szerelem 13 m egható cselekm ény 8 Az utolsó kérdésekre adott válaszokat olvasva m egállapít­ hatjuk, hogy az életkor alakulásával párhuzam osan egyre ta rta l­ m asabbá válik a film nézés indoklása, a serdülők fokozottabb igénnyel lépnek fel az alkotásokkal szemben. U gyanakkor itt is szem betűnő, hogy a lányok ebben a korban m ár sokkal árn y al­ tabban tu d já k m egfogalm azni a film ekkel kapcsolatos elv árá­ saikat. A m aradandó m űvészi élm ény igénye azonban m indkét nem nél m indinkább elmélyül. K apott ad atain k további vizsgálódást sürgetnek, hogy a tu ­ datos válogatásra, kritik ai képességre való nevelést a film esz­ tétik a területén is m inél hatékonyabban végezhessék az érde­ keltek. Kovács Éva 13 �Egy köztéri alkotás és közönsége M ennyire ism erjü k a m űvészetek nyelvét, m it igazol a m űvészet­ r őll fo rm á lt érté k elé sü n k ? E rre a k é rd é sre k ere stem a v álasz t egy olyan felm érés segítségével, a m ely re B orbás T ibo r b alassag y arm ati P ető fi-szobrának a v a tá sa a d o tt alk alm at. M ivel kisv áro sró l van szó, s m e rt a szobor a B alassagyarm aton eddig fe lá llíto tt alkotásokhoz v i­ szonyítva eg y általán n em nev ezh ető szokványosnak, h etek ig szin te fu tb allm érkőzések szenvedélyes v itá in a k k o n k u rre n sév é v ált. Így n y ílt lehetőség az aláb b i vizsgálódásra. B orbás T ibor m odellül a z t a P ető fit választotta, aki m á r tú lju to tt első erőpróbáin, a konvenciók sz éttip ró ján a k já ró felh ö rd ü lések en , fog­ csattogtatásokan. M egérezte erejét, küldetését, a m it S zerb A n tal így fogalm az m eg: „H ogy P etőfi nem v olt vallásos a szó általán o s é rte l­ m ében, a n n a k csak az le h et a m agyarázata, hogy a v allási en erg iáit tran sz p o n álta v alam i m ásra, vagyis hogy a m aga m ó d ján volt v a llá ­ sos. P etőfi vallásossága a szabadságim ádata volt. A zt az áh itato t, ra ­ jongást, önfeláldozási vágyat, a m it a hívő Isten láb áh o z helyez, ő a szabadságnak szentelte. A m int a hívő lélek m inden v allásán keresz­ tü l él m eg és v allásán ak érté k re n d sze ré h ez m á r hasonlóképpen, P ető ­ fi is a v ilágot a szabadság jegyében éli át. A z a já té k szép, am ely a szabadság ih le té sét érezteti, az a te tt jó, am ely szabad és a világsza­ b ad ság felé vezet”. E n nek a k ü ld etésn ek a p ró fé tá já t lá tju k a m ásfélszeres bronzszo­ b o r figurájában. A zt a költőt, a k in e k plasztik ai m e g fo rm álásak o r m á r külső m egjelenési fo rm á ja a lényeges, nem a z öltözéke és n em is az arán y o s testi felépítettsége, h an e m a gazdag sk á lá jú in d u la to k által egy a k a ra tk é n t m ozduló test, am ely vívódásainak, küzdelm einek, zord sejtelm ein ek is hordozója. A d in am ik u san előrelépő, szik ár alak o t a nagy koponya súlyosan lehúzza, arckifejezése gondolati m ag áb afo r­ dulást, nem es szellem iséget sugall. Kezei ökölbeszorítottak, a k a r és a test között a szélben m egfeszülő pelerin sz árn y k én t kiem eli a fi­ g u rát. E gyszerre je len ti a z ellenerővel szem beni küzdelm et, s az esz­ m ei tisztaságnak, az ügy igazságának szárn y alását. A n ag y szerkezeti egységek biztos kezű m egfogalm azása, h ite le okozza a m ozdulat tú lfű ­ töttségét. A belső felü lete k red ő in tö rd elv e ugrál a fény, s d iad alm as len d ülettel ível a feszülő nagy form ákon. A z alak nélkülöz m inden te á trá lis pátoszt, m e g ta rtja a költő lényegi én jét. A szobrot 1977. m á rc iu s 15-én a v a ttá k a b alassag y arm ati Palóc­ ligetben. K örnyezetében m á r több szobor ta lálh ató , s hogy a lakosság hogyan fogadja a leg ú jab b at, en n ek felm érésére n y ílt lehetőség. A vizsgálat célja nem a z volt, hogy szavazattöbbséggel elfogadtassuk vagy e lm a ra sz ta lju k a z alkotást, hanem , hogy felszín re k erü ljen ek azok a z adatok, am elyekből k ö v etk ezteth etü n k a rra , itt és m a m ilyen igényeket tá m aszta n ak egy (ezzel a) m űalk o tással szem ben. Végül is a z in dokokra vo ltam leginkább kíváncsi, m e rt szélsőséges érték ek között csapongtak. V oltak, ak ik a szobor a v a tá sak o r m e g h ato ttság u k at nem tu d tá k leplezni; v o lta k m a g y artan áro k , ak ik ta n ítv á n y a ik gyű­ rű jéb en a költő m egcsúfolásának tu la jd o n íto ttá k a szo b ro t; v o ltak akik d en evérnek gúnyolták, m ások a „forradalom v ih a rm a d a rá t” lá ttá k benne. Egyesek a v áros n em es gesztusát érték elték , ak a d tak , a k ik a m űvész szellem iségét dicsérték stb... Ezeket a legjellem zőbb véle­ m én y n y ilv án ításo k at á tte k in th e tő ren d sz erb e foglalva k észü lt el a felm érőlap. A z őszinte vélem énynyilvánítás érd ek éb en n em kértem , hogy az alanyok m egnevezzék m agukat. A felm érőlap négy egységből áll. A z első elig azítást ad a lap használatához, a m ásodikban, öt a lte rn a tív m inősítő m egjegyzés ta lá l­ ható, a h arm a d ik ugyancsak a lte rn a tív ad a to k a t tartalm a z, am elyek­ kel a z előző m in ő sítést indokolni kell. Ez a szek to r a d ja a leg érték e­ sebb inform ációt. N evezetesen a z d erü l ki belőle, hogy az alan y n a k m ilyen „elv árásai” v an n a k a m űvészi tá rg y irá n t, m e n n y ire tu d a m ű ­ vészet sajátos törvényei, kifejezési eszközei, önálló nyelvezete, a v izu ­ ális, p lasztikai nyelv b erkeiben eligazodni, a sokszor összetett, szim ­ bolikus, alleg o rik u s je len tésta rtalm ak b ó l olvasni, m e n n y ire te rh e lik fogékonyságát különböző lá tá sk o nvenciók, k ia la k u lt szkém ák, m eny­ n y ire tu d k re a tív k apcsolatot k ia lak ítan i a m űvel, érté k íté letei m eny­ n y ire esztétikai m egalapozottságúak. A negyedik szek to rb an az alan y k o rára, foglalkozására, iskolai végzettségére vonatkozó a d a to k a t k é r­ tem, am elyek szintén nélkülö zh etetlen ek az an y a g feldolgozásánál, hiszen m a jd ennek a la p já n tu d u n k összehasonlító elem zést végezni, s tan u lsá g o k at levonni (pl.: a vizuális nev elés h atásfo k áró l a z időben és a m űvelődés különböző színterein). A z 1977. m á ju s h ó n ap b an elv ég zett első felm érést egy év e lte lte u tá n ism ét elvégeztem . A z egyes korcsoportok szerin ti m inősítésekko r a pozitív-negatív v élem énynyilvánítások a rá n y a egyedül a le g fiatalab b korosztálynál m u ta to tt a kedvező fo g ad ta tás irán y áb a. Ez értékelendő, m e rt a z új irá n t való n y ito ttság ra utal. (Viszont a z figyelm eztető jel, hogy itt a legnagyobb az érdek telen ség a rá n y a is.) L egm agasabb a kedvező fo g ad ta tás százalékos é rté k e a 21—36 éves korosztálynál. Ez az egyedüli csoport, ahol sem a z 1977-es, sem az 1978-as v izsgálatnál n e m a k a d t közöm bös alany . A legidősebb kor­ cso p ortban legkisebb a befo g ad ásra való hajlandóság. A következőkben az t fig y elh etjü k meg, hogy a különböző előjelű m inősítésekhez m ű v észetk ritik ail ag m e n n y ire rele v án s indoklások kapcsolódnak, s ezek hogyan a la k u lta k a korcsoportok és azon belül pedig a tá rsa d alm i rétegek viszonylatában. 14 A 14—20 éves korosztályon belül h áro m intézm ény, a B alassi B á­ lin t G im názium , a S zántó K ovács Já n o s Szakközépiskola és az ip a ri szakm unkásképző in té ze t d iá k ja in a k a d a ta it „b o n to ttam m eg”. A többi korcso p o rtn ál k ülön v ettem a m u n k á st (ezen é rtv e a szak m u n ­ kást, b e ta n íto tt m u n k ást, seg éd m u n k ást, m ezőgazdasági fizikai dolgo­ zót), a z értelm iség it (vezető állású , értelm iségi, egyéb szellem i foglal­ kozású), a h a rm a d ik csoportba egyéb m egjelöléssel a kisiparosokat, sz o lg áltatásb an dolgozókat, h áz tartásb eliek et, n yugdíjasokat. Az egyes szektorban, lev ő szavazatszám ok és azok p o n térték ein ek összesítése u tá n k a p ta m az egyik legizgalm asabb ad ato t, a bizonyos csoportok á lta l le a d o tt szavazatok á tlag p o n térték é t. Ez az indoklások m inőségét jelző szám k o rán tsem m u ta t összefüggést a m inőségi sk á­ lá ra lead o tt szav azati szám arán y o k k al. Így a leg m ag asab b átlag p o n té rté k e t a „tetszik, elfogadom ” m in ő sítést ad ó alan y o k in d o k lásai é r­ ték el (3,11 % -os), m íg a „nem te tsz ik ”- re m inősítők, a k ik a legnépe­ sebb csoportot alk o tták , a leg alacso n y ab b at (1,6 % -os átla g p o n té rté k ­ kel). A z u tó b b iak esetéb en v ajo n m ib e n k eresen d ő a m a g y arázat? M iután P etőfivel kapcsolatos érté k e s és elfo g ad o tt képzőm űvésze­ ti a lk o tá s alig-alig ak ad (azok is in k áb b felszínes m eg jelen ítésére, m in t én jén ek képi k ifejezésére tö rek ed tek ), így a ró la k észü lt „jó lfésü lt” p o rtré k h a tá sá ra k o n flik tu sb a k erü ltek a „szépfiúi” elv áráso k és az új értelm ezésű alkotás. A z e lté ré s h iányérzetet, feszültségeket e re d m é­ nyezett. Ezt bizonyítja, hogy leg g y ak rab b an h aszn á lták a „nem hason­ lít” indoklást. E bben m élyen b en n e fo g laltatik a közízlést g y ak ra n n e ­ gatív irán y b a befolyásoló, tu d a ti k lisék et k ia lak ító v izu ális in fo rm á­ ciós csato rn ák k ritik á ja éppúgy, m in t azoké, akik a szellem i restség állap o táb a kerülve, k ép telen ek előzetes téves b eállító d ásu k fölé em el­ kedni. H angsúlyozom , a z alacsony p o n té rték n em abból adódik, hogy a szobrot elm arasztaló lag íté lté k meg, hisz a v álasztási lehetős égek kö­ zött azonos ará n y b an v o lta k m ag as p o n té rték ű pozitív és n eg atív előjelű indoklások. A z alacsony átla g p o n té rté k oka, hogy a képzőm ű­ vészeti alk o tással szem ben m ég m in d ig tú lz o tta k a z iro d alm i e lv á rá ­ sok, hogy a m ú lt század közepén m eg in d u lt tisztu lási fo ly am at e re d ­ m én y ek én t le v ed le tt sa lla n g o k at m ég so k an visszasírják. Ez a n n á l is érth e tetlen eb b , m ivel P ető fi iro d alm i alk o tásaib a n „főúri arro g an c iá­ v al összevissza d o b álta a sz av a k at: kom oly főnevek m e llé m ozgékony állítm án y t, a rím et, am ely a stró fa h a rm ó n iá já t volt h iv a tv a m egadni, a rra h aszn álta fel, hogy a legtávolabb eső, le g v áratlan a b b szav ak at h ázasítsa össze, a stró fa a r r a való lett, hogy az utolsó k ét so rt teljesen elro n tsa az előző h a t sor h an g u latá t. Ily m ódon m egszüntetve a »poéti­ kai d ikciót«, a költészet ünnepélyes eg y en ru h áját...” (Szerb A ntal). A felm érőlapból k id e rü lt p o n té rté k e k ala k u lá sá b a n a z a leg b án ­ tóbb, hogy azt az „eg y en u tat”, am itő l P etőfi az iro d alm at igyekezett m egszabadítani, százh arm in c évvel később a képzőm űvészet fo rm a­ nyelvéből h ián y o lja m ajd a közvélem ény igen széles réteg e — a k á r az őt idéző m ű alk o táso n k eresztü l is. É rdem es tovább k eresn i az ano­ m áliákat. A z egyes korcsoportok és a korcsoportokon belüli tételezések á t­ lag p o n térték ei is fig yelem re m éltó ak : legm ag asab b a középiskolásoké, u tá n a fokozatosan csökken a 42. évvel bezárólag. A d iák o k igényes érvelései m ag y arázh ató k azzal, hogy egy je le n ­ tősen ja v u ló nevelési-oktatási-közm űvelődési közegben k ezd h ették ta n u lm á n y aik a t, m ásrészt, hogy az ism eretan y ag o t „frissen ” b irto k o l­ já k — am i m á r k o rán tsem m o n d h a tó el a z a z t k ö vető korosztályok­ ról, d e legalábbis azok széles rétegeiről. A m ű velődés p erm a n en c iáján ak h ián y áró l v an szó teh át. (A közel­ m ú ltb an ötszáz szem ély m egkérdezésével végeztem egy vizsgálatot, am ely bizonyságot sz o lg áltato tt a r r a az am úgy is való szín ű n ek látszó sejtésre, hogy szignifikáns összefüggés v an az isk o lásk o rb an az isko­ lán k ív ü li m űvelődési lehetőségekben v aló részvétel és a feln ő ttk o ri m űvelődési a k tiv itá s között.) A feln ő ttk o ri a v a to tt m űélv ezetn ek is a szerzett ism eretek folyam atos felszínen ta rtása , m e g ú jítá sa a z alap ja. E rre a hián y o sság ra d erít fé n y t a z összesítésben a d iák k o rtó l táv o lo ­ dó korcsoportok átlag p o n térték ein ek csökkenő te n d en c iája is. Ez m in d en réteg, m ég a z értelm iség iek a d a ta in á l is k im u tath ató , ahol pedig a z t v árn á n k , hogy a m egszerzett m agas szin tű ism eretek és az igényes iskolai, stb. m u n k a a z önm űvelés k én y szerítő igényét ala­ k íto ttá k ki. Az á tlag p o n térték e k egyenletes csökkenése az utolsó korosztály­ n ál irá n y t v ált. A nyugdíjasok, illetv e a n y u g d íjask o r közelébe k e­ rü lte k érté k íté letei ism ét kv alitáso sab b ak . Ez a tren d v o n al v alam e n y ­ nyi rétegnél hasonló. K iv ételt egyedül a m u n k áso k a d a ta i a la p já n el­ k észített d iag ram m u ta t, ah o l a csökkenő é rté k ű te n d en cia tovább h a ­ lad. A m u n k á sré te g első k o rcso p o rtjáh o z a sz ak m u n k ástan u ló k ad a­ ta it h aszn áltam fel, ak ik n ek a v álaszai kü lö n b en leggyengébbnek n y ilv á n u lta k a h áro m isk o latíp u s d iá k ja i közül. Ez az é rté k — am in t lá tn i fogjuk — a z 1978. évi felm érésnél m ég to v áb b rom lik, és v a la ­ m ennyi réteg és k o rcso p o rt közül a legalacsonyabb sz in te t ad ja. (Elke­ rü lh e te tle n e k az ily en a d a to k lá ttá n a z in d u la to s gondolatok. U gyanis az ip a ri ta n u ló k több év e a 14—16 éves népességnek 40% kö rü li a r á ­ n y á t teszik ki. B á r h a k ez ü n k b e vesszük ezek n ek a z in tézm ényeknek a ta n terv eit, n em cso d álk o zh atu n k a z ered m én y en : m űvészi, esztéti­ k ai ism eretek et n y ú jtó ta n tá rg y a ik a lig v an n ak , azok is in k áb b a szak m áh o z kötődő ism erete k re szorítkoznak.) A z is m eg állap íth ató , hogy a diákok közül legnagyobb a rá n y b a n a szak m u n k ástan u ló k ta n ú ­ sítan a k közöm bösséget. (Folytatás a 19. oldalon.) �B r u n d a G u s z tá v Nyiladozó L áttam , hogy a nyájasok nem élnek boldogul. Hogy nem pofától és ringó h ájtó l függ ki pusztul s boldogul. Stratégos Igen, ide rajzolunk egy atom csapást, ígyT ehát ez a hadosztály m eg-sem m i-sült. Igen, de ez még m indig csak Az első kesergő Tavasz 1979 Bohócra tellett h át a nagy rem ényekből. K alim pálnak a harangok, m int m inden tavasszal, m ióta eszem et tudom. N apsütés a ház fala m ellett, a leereszkedő lépcső tövénél, tavasz-szag, meleg, troszkarecsegés a talpam alatt, az első bogarak vörös, fekete pettyes háta és harangszó. H arangok és m adarak, csend és élet, zengő ébredés és halál. E lfáradt az öregkor. B énult arcom ba nyom ódva a meleg fal kőpora, lábam ban a hullaház hidege süt. Tavasz van. Száradó nedvesség a rönkökön, csikorgó vízcseppek a hom okban. Most kezdődik az év! Virágozni fogunk és terem ni! Nocsak ra jta ! H átha m ajd ebben az évben! tizenkétezer em ber. Állok, m int tavalyi kóró, kiszáradva m agam közepén. Mi legyen a többivel? És pudvásodom . Hajósének I tt m arad tu n k jelzőtáblának, hajósnak rothadó tökhéjon. Célba a tengerfenékre érők, kigom bolt m ellényünkkel herék, a vészes időket áth en y é lő k ... 15 �M o la G y ö rg y Intermezzo Egy lány m ár ü lt a vonatfülkében, am ikor beléptem . A le­ húzott ablak mellé telepedtem , és m ikor rám nézett, tekintete­ m et fek ete h aja fölé toltam . Az ülés fe jtám láján ál vastagbetűs felirat v á rt: MAGYAR SZARVASMARHA, és szomorú tehenek bám ultak rám a b ar­ n u lt fotóról. O lyan volt pofájuk az öveglap alatt, m intha m ély­ ségesen b án ták volna, hogy a föld ily szom orú helyére szület­ tek. A dacos n y ak ú állatokat szemléltem, s közben csurgást h al­ lottam a vonat mellől. Fölálltam , kihajoltam az ablakon. Egy szakadt pasas állt a két szerelvény között, agyonragyűrt posz­ tósapkával a feje búbján, zom áncozott pléh vöröscsillag fitty ed t a simlire. Jobb öklében egy borosüveget m arkolászott, színeha­ gyott beszkártos nagykabátjának zsebében. Aszalódott balja el­ tű n t a k ab át csontutánzatú m űanyag gom bjai között, s a kabát nyílásán á t gőzölgő sugárban vizelt a kerekek közé. Meglepetten az ablakban ragadtam, így mikor kirázva ka­ bátja mögül a maradékot is, körültekintett, észrevett. — De nagy hülye vagy abban a pápaszem ben — m ondta, m inden különösebb érzelem nélkül a hangjában. M egállt bennem az ütő. A szemüvegem egyszerű kisiparos króm ­ keret volt, 2-es m űanyag lencsékkel. A legolcsóbb. M ikor átvettem a Látszerész Szövetkezetben, és az orrom ra toltam , szinte sem­ m it sem láttam vele. Egy ideig a pirosban sem tu d tam át­ slisszanni, m ert nem érzékeltem elég jól a sebességet. Csakhogy százezren hordanak ilyen szem üveget B udapesten, az öreg m eg­ jegyzése te h á t szem élyre szólt. M ielőtt bárm it teh ettem vol­ na, ú jra megszólalt ronda, sipákoló hangján. — Mit tudsz te, asszonyparókás? M it tu d to k ti?! Semmi kétség, egy pofon hiányzik az öreg lelki egyensú­ lyának, gondoltam . Még jól is jár, h a tőlem kapja, nem valam i felhúzott o rrú hordártól. Csakhogy n em szoktam pofozkodni, és az öreg láth ató an be van szíva. M ikor elm o zd u ltam az ab lak ­ tól, ú jra kiabálni kezdett, jó hangosan. — M it tud to k ti az egészről? H ét évig nem írtam le egy m egveszekedett szót sem, m inek is, úgysem ju to tt volna oda, ahova szántam . Pedig de jó le tt volna. Az egyik japcsit kellett volna m egkérni, azok rendesek voltak, és az isten sem b ab rált ki velük. A császárunk fizeti a napi rizsadagunkat, m ondták, és nem voltak hajlandók kevesebbel, vagy m ással beérni. Inkább nem ettek. Mi? A m ásét is felfaltuk, ha lehetett. Írni kellett vol­ na. Az öreg lesütötte a szemét, és m in t egy kis kölyök, zavartan rugdalni kezdett egy gyufásdobozt a levegősen összeillesztett be­ tonlapokon. Megszólalt a hangosbem ondó elektronikus füttyjele, és az érchangú nő belerecsegte a hűvös levegőbe: A nem zetközi ex p ­ resszvonat Moszkva—K ijev—Záhony—D ebrecen—Szolnok felől húsz percet késik. Az öreg felkapta a fejét. H atalm as védőbakancsot vonszolt a lábán, am ilyet a friss m unkavállalók a bizom ányi előtt szok­ tak árulni. — Még m indig szokott k é s n i... — m ondta révedezve, u tá ­ na a bakancs erős, bunkóorrával az eddig finom an pöckölgetett gyufásdobozba rúgott, leh ete tt hallani a reccsenést. A kacsázó doboz u tá n nézett, és folytatta. — Szédült a fejem , m ikor leszálltam , sehogy sem ak artam m egszokni a tágas, szabad levegőt. K örülnéztem százszor is, de senki sem követett. Hazam entem , a házm esterné keresztet ve­ tett, ahogy m eglátott. Bozay bácsi, m ondta, pedig m ikor uto l­ já ra elindultam ebből a házból, m ég azzal kacsintott, hogy a szent haza védelm ére, Bozay úr! O rd íto tt róla, hogy légnyom ást kapott, az ipszilont is egészen ínek ejtette a nevem végén. P e­ dig régen... m ég szerencse, hogy m egism ert. R ám nézett újra, és pim aszul vigyorogni kezdett. — M ost azt hiszed, mi, asszonyhajú, hogy ú jra hallhatod az unalom ig ism ételt tö rté n e te t: hazam egyek és o tt találok egy m ásik férfit, egym ás to rk án ak esünk, az asszony meg m ajd vá­ laszt v a lah o g y ... esetleg m indkettőnket. 16 �Az em berek egy p illan atra m eg to rp an tak a csomagokkal, u tán a tovább m entek. — Idehallgasson! — szóltam ki az ablakon, az u tá n m eglát­ tam egy fiatal tűzoltót, aki éppen le tette bőröndjét, és felénk tarto tt. — M enjen innen papa, m it hangoskodik! — szólt az öreg­ re. Az lek ap ta fejéről a gy ű rö tt sapkát, m érgesen a vonat ke­ reke alá csapta, és a tűzoltó felé fordult. — A k u rv a úristenit, h á t anyád álm ában sem voltál még, m ikor a kakastollas cim boráid m ár k ard lap o t köszörültek a h á ­ tam on! Te szólsz-e?! H át kinek ne m ondhatnám el, hogy volt? — Nem érdekel az senkit, papa, m enjen, m ielőtt m egint ki­ húzza a gyufát! Az öreg m eredt szemmel visszanézett: — Nem, senkit? Lassan elindult, a csarnok szögletébe csoszogott nehéz ba­ kancsával, beszkártos k ab á tja m ár ré g a földön volt, m ire rá ­ ereszkedett. Zsebéből előhúzta a bort. A rra gondoltam , hogy le kéne szólni az öregnek, eltekintek a jogos pofontól, de fogja be a száját, és lépjen le. Csakhogy az öregnek esze ágában sem volt eltűnni. — Egy ilyet, hallod! — kiabált fel, és m utatósan m eglen­ gette a k arját. Tervem et m egváltoztattam . Van n ak em berek, akikkel egy­ szerűen nem lehet m egúszni az összetűzést. H átranéztem , a lány újságot ta rto tt a kezében, talán olvasott is, csak egy gúnyos m o­ soly volt a szája sarkában. R áadásul az öreg ú jra kárálni kez­ dett. — Szerencsétlen pók, m indig m agyaráz — fo rd u lt felénk a tűzoltó. — C sakhát az isten sem értheti, m it akar. M ikor leültem , láttam , hogy a lán y szeme elréved ra jta m a mosolya a száján volt m ár, nekem m eg bizseregni kezdett a bőröm. N agyon csinos volt. Közben m egérkezett a m oszkvai expressz, elindulhattunk. M ikor beszélgetni kezdtünk, úgy te t­ tünk, m intha mi sem tö rté n t volna. A lányt néhány együttes kulisszatitkai és R obert Redford film jei érdekelték legjobban. — Senki sem várt, szarházi, pedig gondolhatod, m ilyen zsá­ ba volt a fejem ben. Vizet m ertem a rozsdás kádba, forrót, m int a pokol köve. N yakig b ú jtam bele, hogy a szalonnát is olvasz­ sza ki a ro h ad t belemből. A fehér, patikaszínű fémdobozból ki­ ráztam egy San dosten fürdővíztablettát. Beledobtam a vörös víz­ be, rozsdafoltok úszkáltak a tetején, de habzott a tabletta, ahogy alábuborékolt a vasas víznek, habzott, a kurva anyját, olyan gyönyörűségesen habzott, m int egy tüdőlövéses h am ar derm edő vérbuborékjai. Éppen úgy! A ztán kivettem a kádból a rühes testem et. V akaróztam , és a kádba köptem édeskés nyálam at. M ár évek óta nem volt csont az ínyem ben, és halványpirosat köptem . O tt lebegett a rozsdás kád alján vastagon m egülepedett mocsok fölött. Nem a k a rt alám erülni az istennek sem. Az öreg köpött egyet a vonat alá. U tána lágyabb folytatta. hangon — És az asszonyok.. . Azok a m egm agyarázhatatlanok. En­ gem is m egvárt, egy albérlővel lakott. Hogy ne legyen egyedül, m eg a pénz i s . .. Azt m ondta, sem m it sem hisz, am íg nem kap p ap írt a Vöröskereszttől. A ztán este az ágyban, istenem , a ro­ h ad t ágyban. Neked bezzeg áll, mi?! Itt m indenkinek áll, az ú risten it! M indenkinek áll, senki sem m ent p apírtalpú ba­ kancsban, m indig csak jobbkéz felé, a hideg m agjához. A m e­ legségért a láb u n k ra hugyoztunk, és mégis, h iá b a ... A hangosbem ondó ú jra sípolni kezdett: G yőr—Sopron—He­ gyeshalm on á t nem zetközi expresszvonat indul a csarnok egyes vágányról P á riz sb a ... Lopva a lán y ra néztem , láttam , hogy h allgatja a beszélge­ tést. M égiscsak le kéne m ennem az öreghez, gondoltam , ha nem is v e rn é pofán az em ber, legalább odébb küldené, m ár csak a lány m ia tt is. De istenverte sipákoló han g ján ú jra kiabálni kez­ dett. — M in d en k i. megy. M intha semmi sem tö rtén t volna. M in­ denki elfelejtett m indent, ú jra kezdte! M inden szarházinak si­ került, csak nekem nem. Szarháziak! — k iab álta széttárt k aro k ­ kal. 17 �H ideg A ntal I l u h Is tv á n Hímzett elégia Fényértők hófehér hadovának nem mondom rontom am i törvénye szerint rom lik bom lik kezem ből a lili­ om csokra h a bűvölök fan y ar illatú b ab ért K ibújtam a földből Leveleim fényértők lettek K icsapódtam a kőből M int m egderm edt hőből Az égitestek K ibújtam a földből Arcom derül a fényre H alált álló időmből Meddig fu tja erőmből Szívem kiadni bérbe h alért m en Jónás a cetbe? kedve visz költőt jövőbe? köszönve kezetfogva egy kézbe kapaszkodva tanulok hazába szédülni s szívküldi lesz e terroros találgatás? talán patás vagy vad vérszagú vág­ tatásra vágyok? rádob a pontos kérdés pörgő dobra hol az arcom forogva p illanatokra m eg-m eg­ jelenik kezeit V eronika kendőt­ len emeli de felém enyém az új köszönés kézfogás szédülés eldűl és vacog tollam hol van?-ból ím e itt van egy hím zett elégia Címe se lehet eljön értem egy hófehér angyal talppal a földön lépdelek u tán a baba-arcom hiszi hasonm ására talál ahogy kalapál ez a kettős trochaikus szívlobogás vagy kopogás csak m űbőr­ m appán asztalon? alkalom a rra hogy éljek alkalm a m égsem a húsnak búsnak nem tudom m agam hogy nem is hófehér nem is angyal P á h i P é te r Így maradsz meg K ibontom fekete kendőd. Hogy tűz a Nap! Homlokod gyöngyözik. réten hajlongó árvalányhajú. Bennem csikordul szerszámod éle, ordítanék, anyám ; nékem m ár így m aradsz meg görnyedt kapanyélnek, kőbe farag o tt fél-sim ogatásnak, arcom on arcoddal, arcom m al arcodon. D eák László Találkozás Tegnap szavakkal találkoztam . Erős, izmos, m agabiztos szavakkal. Jö ttek a tavaszi széllel. M agyarok voltak. Nem tu d tam nekik szállást adni. Nem volt nálam papír. Méz újjaim on át m int erkélyrácson honnan a m adár néz csevely az este a nappal a reggel eggyel több ok v an a rra hogy puszilja egym ást k ét szék kezünk előtt k ét sörösüveg töm ör üreg legyen az asztali ernyő m eg kellő időben hulljon a ham u a csikkről vicc­ ből sem m ondom, hogy látlak v árlak susogom honnan a m adár néz méz m ondanám motyogom is újjaim on á t halálon innen 18 Minimálisra csökkentettük... A csecsem őhalandóságot, a kisdoboshalandóságot, az úttörőhalandóságot, és a nagypapa-nagym am a halandóságot. �(Folytatás a 14. oldalról) Igen m agas átlag p o n térték e t p ro d u k á lta k ugyan ak k o r a B alassi B á lin t G im názium diákjai. M indkét felm érésnél valam en n y i korcsoport és réteg közül a legm agasabbat. É rdekes, hogy átlag o n felüli ará n y b an n em tetszésü k et n y ilv á n íto ttá k ki a szobor ir á n t (1978-ban 71,4 %). In ­ d o k aik m ind m agas pontérték ű ek , úgyhogy a z á tla g p o n té rté k a z 1977es felm érésnél 4,33 pont, 1978-ban 4,57 pont. V alószínű, hogy m inősíté­ sü k alak u lá sáb a n bizonyos elő íté let is k ö zrejátszott, ug y an is a gim ná­ zium u d v a rá n á ll egy „ a rán y la g gyengén sik e rü lt” B orbás-alkotás, am i o ly an erős ellen érzést v á lth a to tt ki a m űvész irán t, hogy az íté le talk o ­ tá sn ál ezt nem tu d tá k kiküszöbölni (leplezni). Ezt a tén y t tá m asztja a lá a g im názium ta n á ra in a k vélem én y n y ilv án ítása i s : sz in te valam en y ­ n yiük íté le té t a nem tetszési m ezőben ta lá lh a tju k (p o n térték eik szin­ té n igen m agasak). A legkvalitásosabb v álaszokat az értelm iség adta. A m u n k ás és az egyéb m egjelölésű rétegcsoportok kb. azonos sz in te t ta rtv a, erősen elszak ad tak az értelm iségtől. Ez a szintkülönbség k o rán tsem m egnyug­ tató. Úgy tűnik, hogy b á r a k u ltu rá lis ja v a k igazságos elo sztásán ak a feltéte leit m e g terem tettü k , m űvelődési g y ak o rlatu n k m ég n em tu d ta m egtenni a döntő lépést az irán y b an , hogy a k u ltú ra fogyasztása irá n ti igény is m egközelítőleg azonos sz in te t m u tasso n a különböző tá rsa ­ d alm i réteg ek esetében. P ersze a z a z alacso n y p ontérték , am it a z első és a h arm a d ik tá rsa d alm i rétegnél ta lá ltu n k , ab b a n a z esetb e n len n e igazán lehangoló, h a azt jelezné, hogy ennek a szin tn ek az átlép ését az egy-egy ré te g re átfo g ó an nehezedő akadályok n em teszik lehetővé. A z egyes ad a to k azonban a z t m u ta tjá k , hogy ilyen stab ilizáló d ásró l szó sincs. Az átlag p o n térték ek a legváltozóbb m inőségű válaszok e re d ­ m é n y ek én t jö ttek lé tre. B árm elyik korosztályt vesszük is alapul, sajnos egyik sem dicse­ ked h et azzal, hogy a vizu ális n e v e lte korszerű, vagy le g alá b b is elfo­ g ad h ató közegében n ev e lk e d h ete tt az általános, de a k á r a középisko­ lá s szin tű ta n u lm á n y ai so rán is. Az 1970-es évek elejéig k atasz tro fá­ lis v o lt a szakem berhiány. A rajzo t képesítés nélk ü li érettség izettek „ o k ta ttá k ”, akik leg aláb b olyan keveset k a p h a tta k ta n u lm á n y a ik so­ rá n a képzőm űvészet lényegéből, m in t am en n y it m o st v o lt ta n ítv á ­ n y aik p ro d u k áln ak . N a p ja in k ra ja v u lt a helyzet, m égsem m o n d h a tju k el, a ra jz o k ta tá s feltételei m egfelelő m érték b en fejlődnek. A rajzo k ­ ta tá s t elősegítő eszközök tá rh á z a osztályonként egy-egy k ritik á n aluli m inőségű diasorozatból á ll; a ra jz ó rá k szám a az utóbbi időkben eg y re csökken; m ég m indig n em le h e t a m ozdítható rajz ó rá k ren d szerét m egoldani (ak árh a a testn ev elésó rák m in tájá ra ), s ezt k iállításm eg ­ nyitók, m űvész-közönség találkozók lá to g atásá ra — elő írtan — fel­ használni. A z iskolák fejlesztésekor á lta lá b a n a legutolsó m egvalósí­ ta n d ó fe la d a t a ra jz te re m kialakítása. A ta n m en e te k in k áb b a kéz­ ügyesség, m in t a lá tá s fejlesztését helyezik előtérbe. (Ennek kö v etk ez­ téb en születnek m eg később a csodálatos tech n ik áv al készült v irág á ll­ ványgiccsek, vaskapugiccsek, kertgiccsek, lakásgiccsek, település-­ giccsek...) 1978. m áju s elejé n m egism ételtem a felm érést. Ügy gondoltam , hogy a szobor körül fellángolt szenvedélyes v iták egy idő u tá n elcsen­ desednek, a v élem énynyilvánítások m egfo n to ltab b á váln ak . B íztam ab ­ b an is, hogy a felv etett problém a sok em b ert a r r a késztet, hogy a tárg g y al k apcsolatban az ism erete it kibővítse. A z első szem beötlő v ál­ tozás az, hogy a tetszés-nem tetszés m ezőben m egközelítőleg 6 % -kal csökkentek a szélsőséges vélem énynyilvánítások. 5 % -kal nö v ek ed ett az o k n ak az aránya, akik elfo g ad ják az alk o tást, több m in t 3 % -k al a közöm bösséget m utatóké. 3,3 % -kal csökkent a z alk o tást elu tasító k arán y a. A m ű a lk o tá s b efogadására legkisebb hajlan d ó ság o t a legidő­ sebbek k orcsoportja m u ta tja (b ár az előző évi felm érésh ez viszonyít­ v a 12 % -kal kevesebben u ta síto ttá k el), s jelen tő sén m egnövekedett a közöm bösek aránya. A k ét felm érés között a legnagyobb s ta b ilitá st a 21—36 évesek k o rcso p o rtjáb an ta p asz talh atju k . A m ű alk o tás elfogadási t e elu tasí­ tási m ezőjének összesítései u tá n századszázalékos ek v iv alen cia m u ta t­ h ató ki! E lté ré st csak a szélsőséges m egnyilvánuláso k visszaesésében lá th a tu n k . „Még a párbaj nem ért véget...” — K ezdetben sok k o n flik tu su n k volt a kör­ n yezetünkkel, n em n ézték jó szem m el, am it csinálunk. T u lajdonképpen a viselkedésünkkel szereztü n k haragosokat, a to p is v iseletünkkel v o ltu n k kirívóak. B alassagyarm at pedig elég­ gé kisváros. K ispolgárok la k ták , am i m ég m ost is m egm utatkozik. Az ellenvetésekre az tá n mi úgy reag áltu n k , hogy „m ost egy kis csoportosu­ lás van, a r r a m indenki odafigyel. A ztán v annak, ak ik jó szem m el nézik, v an n a k akik nem . I tt H asznos le h et a közöm bösséget m u ta tó k k o rcso p o rton k én ti össze­ h aso n lító ad a ta in a k elem zése. M iután a k é t felm érés ered m én y ei ebben a m ezőben n em v álto ztak , ezek a viszonyok m egközelítőleg s ta n d a rd i­ záló d o ttn ak tek in th ető k . M egdöbbentő, hogy a le g fiata lab b korosztály m u ta tja a legnagyobb m é rték ű közöm bösséget, s hogy a k ö zvetlenül ő k et követő k o rcso p o rtb an (ahol eg y éb k én t szám sz erin t a legtöbb a la n y t kérdeztem meg) egyetlen érd e k te le n t sem ta lá lu n k ! (K érdés, hogy mi okozza ezt az u g rásszerű ak tiv istav áltást. Itt nem igen van hely en n ek a té n y n ek a k ib o n tására, d e valószínű, hogy a z ö nállósulási fo ly am at lezáró d ásán ak h a tá ra it ta lá lh a tju k az egyén 20—21. éve k ö ­ rül.) E ttől a korcsoporttól a tren d v o n a l egyenletesen em elkedik. Á tté rv e az indoklások m inőségének összehasonlító érték elésére, v a ­ lam ennyi feldolgozott a d a t összesített á tla g p o n té rté k e 1978-ban az elő­ ző évihez v iszonyítva 14,5 % -k al em e lk e d e tt — am i igen m ag as arán y . N em valószínű, hogy ez a m u ta tó jelezn é az egyévi időegységre ju tó igényszint em elkedésének a z átlag á t. E nnek a z ad a tn a k ilyen form án való a la k u lá sá t n y ilv á n v aló an befolyásolta az előző évi felm érések a la tt érezh ető in d u lato s lég k ö r szétfoszlása, az egym ásnak szegezett ellen érv ek elfo g u ltság ain ak h alv án y u lása. A v áltozás m ásik tén y ező je a szobor á lta l létreh o zo tt m otivációs késztetés. Egy éven k eresztü l n y ilv á n tö b b e t beszéltek, elm élk ed tek az em b erek nem csak a Petőfi-szoborról, h an em en n ek k ap csán a többi köztéri alk o tásró l is, a tá rla to k o n valószínűleg igyekeztek p árh u zam o t vonni a különböző m egjelenési fo rm ák között, m űvész-közönség ta lá l­ kozókon, k iállításm egnyitókon jo b b an felfigyeltek a v izu ális nyelvi fo rm a egy-egy rejtjelé re. E n n ek a m otivációs k észtetésnek az e re d e te egyrészről az egészséges lo k álp atrio tizm u s, m ásrészről a m egism erés em beri igénye. A k o n tro llfelm érte á lta l felszín re k e rü lt adatok össze­ h aso n lító v izsg álata ered m én y e k én t jö ttek elő olyan tények, am e­ lyek azt bizonyítják, hogy egy-egy ilyen szo b o rállító a k tu s m obilizáló h a tá st fe jth e t ki az em b er esztétik ai sz fé rá jára. (Nem m eh etü n k el e m e lle tt an élk ü l, hogy n e h ián y o ln án k a z ilyen alk alm ak köréből a m ű a lk o tá s befogadását elősegítő anyagokat, a képzőm űvészeti k ritik á t közlő fórum okat — s itt n em k im o n d o ttan a központi sz ak sa jtó ra gon­ dolok, h an em a helyi sa jtó term ék ek re, k ia d v án y o k ra, am ely ek leg­ többször m egelégednek a z á ta d á s cerem ó n iájáró l szóló h íradással.) V isszatérve a táb lázato k ad a ta in ak feldolgozásához! M iből is tevődik össze a z a l4 ,5 % -o s p o n térték -em elk ed és? Az első korcso p o rt kivételével — ahol kis m é rték ű visszaesés ta p a sz ta lh a tó — m in d en to ­ vábbi szek to rb an kb. 0,5 po n to s átlag érték -em elk ed és m u ta th a tó ki. A z átla g p o n té rté k tren d v o n a la to v á b b ra is m e g ta rto tta előző fo rm á­ já t. A legm agasabb á tlag p o n térték e t m ost is a gim n azista d iák o k in ­ doklásai érté k el, legalacsonyabbat az „ipari ta n u ló k é”. A m unkás, é r­ telm iségi és egyéb m egjelölés a la tt jelentk ező é rté k e k so rren d iség éb en to v á b b ra sincs változás. V iszont a z átlag é rték e k em elk ed ése n agyobb a m u n k á s s az egyéb k ategóriában. E nnek a tén y n ek az ism erete az ért is jelentős, m e rt aláh ú z za az t a feltevést, m iszerin t, b á r a töm egek t e a m űvészet eg y m ásratalálása viszonylag lassú, a tá rsa d alm i fejlődés ütem étő l függő folyam at, ez a fejlődés „sürgethető” a m űvészeti ne­ velés m ódszereivel. A m in t elkészül egy m ű, s a n y ilvánosság é lé k erü l, lé tre jö n a v ib ­ ráció a társad alo m , az a lk o tá s és a m űvész viszonylatában. N em m in d ­ egy azonban, hogy m ilyen a rezgésszám a, am i term észetesen a z a l­ k o tás kifejezési p o ten ciáljátó l éppúgy függ, m in t az egyén k re a tív v i­ szonyulásától. A z itt tá rg y a lt felm érésb en en n e k a befogadói v iszo n y u lásn ak a m inőségét, flex ib ilitá sá t vizsg áltam különböző csoportoknál t e réteg ek ­ nél. E nnek a viszonyulásnak a m inősége m in d k ét oldalról fontos, a k á r a m űalkotások szerep ére gondolunk az e gyén k iteljesedésében, a k á r a közvélem ény alkotói p ro g ra m o k at befolyásoló szerepére. L átszik te­ hát, hogy a m űvészetek elő re h ala d ása m en n y ire igényli a z értői tá rs a ­ d alm i k ritik á t. A felm érés ered m én y e is ráv ilág ít a rra . hogy sa jn o s egy-egy ú j értelm ezésű m ű sé rti sok k o rtá rsu n k ízlését, hogy so k an to v á b b ra is a m ú ltb an k ere sik érté k m érő jü k e t. P edig a m űv észetb en éppúgy nincsenek v álto zatlan form ák, m in t a te ch n ik á b an v agy a tá rs a d a ­ lom ban. Halmai László elsősorban a z id ő seb b ek re gondolok. N ekünk m á r n in csen ek elő ítéletein k , n em v agyunk konvencionálisak. T ovább tu d tu n k e ttő l lép­ ni. M in d en t m eg a k a ru n k ism erni. Én p éld á­ ul úgy vagyok vele, h a tu d o m valak irő l, hogy valam ily en zűrös dolga volt, én ah h o z szin te vonzódom. Meg ak a ro m ism erni azt az em ­ bert, hogy m ié rt tö rté n t v ele az egész. M it csinált és m ié rt csinálta. Úgy gondolom , hogy hagyni kell m in d e n k it v isszatérn i a közösség­ be. Ha v alak i h ib á t csinált, n e te k in tsü k örök é leté re bűnösnek, h an em a d ju k m eg a leh ető ­ ségét an n ak , hogy m e g in t te lje s e m b e r legyen. E hhez elsősorban a k a r a t kell. m eg az, hogy legyen m eg m in d en k ib en a jószándék a v á l­ tozáshoz, v álto ztatásh o z. A csoport m u n k á ja — ahogyan eg y ü tt vagyunk, ahogyan eg y ü tt dolgozunk —, a z v á lto z ta t m eg b en n ü n k et, m ind n y áju n k at... Így kezd ő d ö tt b eszélgetésünk a b alassag y ar­ m a ti já rá s i m űvelődési h áz szín játszó cso­ p o rtjá n a k ta g jaiv al. Szem élyes sorsokról, be­ illeszkedésről, önm egvalósításról, közösség­ ről, életfo rm ák ró l, a k örnyezet sem legességé­ ről, érd ek telen ség rő l, ered m én y ek rő l, m a­ gányról, lehetőségekről és a lehetőségek h iá­ nyáról. B alassagyarm aton. ah o l a z 1960-as évektől a z ip aro sítás t e az ip ari m u n k ásság szám a eg y re gyorsabban nő. Im m á r N ógrád m egye m áso d ik ip ark ö zp o n tja, d e sokan m ég m a is a „virágos G y a rm a tra ”, a h iv a taln o k ­ v áro sra em lék ezn ek itt n em kis n o sztalgiával. Az Ifjúság-, a L enin-, a K u n B éla-lak ó telep m odern h ázai m e lle tt o tt v a n a z óv áro s is ,,m ézeskalács”-házaival. B alassag y arm atró l, ahol a két. v ilág h áb o rú közötti szélcsend m ég m a is sok esetb en k ísért, d e ahol, főleg a fia ­ talo k b an eg y re n ő a lázad ás a hagyom ányos helyi érté k re n d ellen. 19 �M ilyen város h á t B alassag y arm at? M ező­ város, iskolaváros, ip a rv á ro s vagy tisztvise­ lőváros? A fiatalo k városa, vagy az öregeké? M inden adottság m egvan itt a m űvelődésre, csak é ppen. az érd ek lő d és hiányzik, vagy csu­ p án a kielég ítetlen érd ek lő d és v an önm agá­ b an ? B alassagyar m aton egyes vélem ények sz erin t közös össz ejöv etelek re csak a kocs­ m ák alkalm asak, d e u g y a n itt m o d ern m ű v e­ lődési k özpont ép ü l a v áro s ce n tru m áb a n . A nagy c sin n a d ra ttá v a l m eg tarto tt palócnapo­ kon kív ü l s o r k erü l-e a z ifjú sá g o t érdeklő m egm ozdulásokra? A helyi fiatal értelm iség — szám sz e rin t tö bb m in t ez er — m egtesz-e m in d e n t azért, hogy a la k ító a n ré sz t vegyen a fiatalság szellem i a rc u la tá n a k fo rm álásáb an ? B alassagyarm aton m e g tö rtén h e t egy n yugati típ usú k rim ib e illő bűnügy, d e u g y a n itt a K IS Z -fiatalok eg y re több pozitív tevékenysé­ gi fo r m á t ta láln ak . M ilyen v áros h á t B a lassag y arm at? É s m i­ lyen szerep ju t itt a fiatalo k n a k ? M olnárné M erczel E rzsébet a színjátszó cso­ p o rt vezetője: — A z a m a tő r m ozgalom ban évekkel ezelőtt észrevehető volt bizonyos stagnálás, am i abból is látszott, hogy a csoportokba nem le h ete tt új em b erek et szervezni. E n nek egyik o k a ta lá n az volt, hogy a z a m a tő r m ozgalom elv esztette korábbi szín fo ltjait, nem volt izgalm as, kivé­ ve egy-két csoportot. N álu n k észrevétlenül a la k u lt ki az, hogy sz in te kizárólag a fenegye­ rekek jö tte k a csoportba. O lyanok, akikkel ko­ ráb b an sok problém a volt: a szülői házban, a m unkahelyen feszültség v olt k ö rü lö ttü k , tö b b ­ jü k n e k a hatósággal is m eggyűlt a b aja. De m iu tán b e k e rü lte k a csoportba „m inőségi v á l­ tozáson” m e n te k á t. Ők olyan, k örülm ények közül jö ttek , am iről a z em b erek nehezen be­ szélnek, in k á b b e lh a llg a tjá k a problém ákat. Ezekkel a fiú k k al a csoportba k erülésük előtt so h a n e m fo g la lk o z o tt senki. Itt a z tá n m eg­ ére zté k a lehetőségét ann ak , hogy ism ét em ­ b e rré v álh atn a k , olyanná, a k it m egbecsülnek. M ost m ég m indig v an n a k nagyon sok feszült­ séget m a g u k b an hordozó em b erek közöttünk, akikikel m ég ren g e teg p ro b lém a van. de la s­ san a z ő kérdéseiket is m egoldjuk. E lju to ttu n k oda, hogy m o st m á r h a szólok v alam ely ik gye­ rek m u n k ah ely i főnökének, hogy szeretn ék vele beszélni, m e rt ezzel és ezzel az em b errel p ro b lém a van, a k k o r a z t m o n d ja a m u n k a h e­ lyi vezető: ren d b e n v an , beszéljü k meg. A z­ elő tt félv állró l v ettek m ég engem is, m e rt n em jó szem m el n éz té k a szín p ad i m u n k át. A legnagyobb ere d m én y ü n k az, hogy eg y ü tt v a­ gyunk é s jó l érezzü k m a g u n k a t a közösségben. H iszünk egym ásban. Az ad m in isz trálh a tó k o n k ­ rét ere d m én y ein k : a z iro d alm i szín p ad i n ap o ­ kon h a rm a d ik helyezést é rtü n k el, S zen ten d ­ rén a z országos m in ő sítésen pedig a ra n y d ip ­ lom át k ap tu n k . — M it szóltak a fiatalo k ahhoz, hogy Ön b e­ leszól a m ag án életü k b e. N em v o lt ez fu rcsa szám u k ra? — N em v o lt furcsa. É n is n eh éz k ö rn y ezet­ ből jö ttem , és é n is m in d ig a r r a vágytam , hogy m egértsen valak i. Én is ö sszeakadtam olyan em berekkel, a k ik e lő tt k itá ru lk o zh a tta m , őszinte leh eltem . Em lékszem , m en n y i p ro b lé­ m ám v o lt s a já t m a g am n a k is, a m ik o r m ég csak k erestem a lehetőségét an n a k , hogy egy közösség befogadjon. L é tre jö tt n á lu n k egy k öl­ csönös kapcsolat, n y íltság é rt n y íltság o t v á ru n k el. E zt m á r a z elején m egérzik a fiatalok, am ik o r id ejö n n ek é s eg y -k ét p ró b a u tá n fel­ k eresn ek k ülönféle indokokkal, lassacskán az­ tá n m in d e n k i elkezdi m o n d an i a m a g a egyéni p ro b lém áját, am in ek én nagyon örülök. K rakos László m ásfél év e k e rü lt a csoport­ ba. S zak m ája asztalos. A kérdésre, hogyan és m ié rt jö tt ide, így válaszol: — A m ikor B a la ssag y arm atra já rta m szak ­ m unkásképzőbe, elk ezd tem énekelgetni, jódliz­ gatni. L aci b aráto m , aki a k k o r m á r ta g ja volt a szín p ad n ak , az t m o n d ta: jö jj el egy pró b ára. E ljöttem . V oltam a szín p ad d al E gerben, já r­ tuk a környező falv ak at, és lassan m egfogal­ m azó d o tt b en n em : nek em is v an m o n d an iv a­ lóm. E lkezdtem én is szerepelni. E zt m egelő­ zően a körn y ezetem b en so h a n em ta lá lta m ily en m egértésre. A zt m o n d ták , külö n c v agyok. N em é rte tte k m eg a h av e ro k sem, m e rt á llí­ tó lag fu rc sa felfogásom v a n a z életrő l. Ha v a la m it m o n d an ak , én az t a szív em re veszem. M ellreszívom a dolgokat. A régi haverok, a m ik o r m eg tu d ták , hogy én is játszo m a szín­ Gyermekév és gyermekrajzok 1978 au g u sztu sáb an tö rté n t, hogy a N ógrád m egyei isk o lá­ sokból toborzott sa lg ó ta rjá n i m űvelődési tá b o r képzőm űvészeti szakcsoportjával k ife ste ttü n k egy vasú ti a lu ljá ró t (hidat). A boltíves h a jla tú híd szem ben levő fa la ira a h áb o rú és a b ék e té ­ m á já t festették a gyerekek. M inden korban , m in d en tá rsa d alm i fo rm áb an nagyon is pontosan m egfogalm azható, k o n k rét ta r ­ ta lm a k k ö tő d n ek e k é t fogalom hoz. (Nem v életlen ü l dolgozták fe l m űvészi fokon sz in te m inden tö rté n elm i korb an , és m ajd n em m indig párhuzam osan. P é ld a k é n t elég Uccelló, Tolsztoj és P icasso m űv e it em líteni.) N ap ja in k b a n ez a té m a v álto zatlan u l az em beri lét alapvető k ét választási lehetőségét hordozza; a háborúsfenyegetések, a töm egpusztító fegyverek felhalm ozása, a fel-fellobbanó helyi h áb o rú k pedig a r r a figyelm eztetnek, hogy a következő háb o rú m á r az egyetem es em beri lé t pusztu lásáh o z vezethet... F esth e ttü n k volna m á s té m át is, és a k k o r a sp o n tán szem ­ lélőből nern v á lto tt vo ln a ki — m in t ahogyan k iv á lto tt — e l­ lenérzéseket (m in d já rt a m u n k a elején) m á r m aga a té m a v á ­ lasztás is. „N em szabad a gyerekekkel ily e t c sin á lta tn i” — volt a fő indok. A gyerekek ugyanis borzalm as öldöklést festettek. A történelm i ko ro k jelm ezeibe b ú jta to tt fig u rá k a t (a gyerekek önálló ötlete) az ato m felh ő e m b erek e t m arcan g o ló gom baszim ­ m e triá já ra fűzték fel, és a fasizm us jellegzetes form aeg y en ru h ás katonái z á rtá k a kom pozíciót. H a fe ln ő tt m űvész festi ezt a k é­ pet, a k k o r „szűrt ízlésű en tellek tü e lek ” a „d irek tség et” h an g ­ súlyozva kicsinyítenék a teljesítm ényt. A gyerek azo n b an m eg­ 20 p addal, előbb élcelődtek. M ondták, hogy G y ar­ m a tra já r a fiú, n agy em b er lett, m eg ilyes­ m it. T alán irigyeltek, b á r v aló jáb a n nem is beszéltem n ek ik arró l, hogy m it csin álu n k itt. B ennem v an egy kisebbségi érzet. N em tudom h o n n an jö tt, d e ezt sa jn o s n em tudom telje­ sen legyűrni. P ed ig a többiek segítenek. T u ­ dom , so k féle elképzelésem v an a viselkedési form ákról. Eléggé gátlásos vagyok, d e am ió ta a csoporthoz tartozom , ez a gátlásosság m á r oldódott. P a lá n k i L ászló tizenkilenc éves, v illanysze­ relő. Egyik legrégebbi ta g ja az iro d alm i szín ­ pad n ak . — S okáig nem tu d ta senki, hogy szerep elek a szín p ad d al, d e egy idő u tá n a m u n k a h ely e­ m en m á r n em tu d ta m eltitk o ln i, hogy m it csi­ nálok. A z az igazság, hogy a m elóhelyen egyik főnök sem nézi jó szem m el ezt a dolgot, h a csak leh et, k erü lik e rrő l a szót... — Beszélj azokról a feszültségekről, am ik m ia tt el k ellett o tth o n ró l jö n n ö d — vág köz­ b e a csoportvezető. — E lköltöztem otthonról, o tt h agytam a szüléim e t. E nnek m á r k ö rü lb elü l két éve. N em jö ttü n k ki egym ással. A pám ék sem n ézték jó szem m el a m it é n csinálok, n ek e m sem te t­ szett az, am i o tth o n van. M egegyeztünk, hogy eljövök. A csoporttagokkal m egbeszéltem ezt a p ro b lém át is. M ert am ió ta eg y ü tt v a n a tá r ­ s a s á g n em csak a próbákon, h an em szab ad időben is eg y ü tt vagyunk. A szüle im et tö b b ­ szö r m eg h ív tam az elő ad áso k ra, volt egy ön­ álló előadói estem is, a k k o r elm en tem szem é­ lyesen, h ív ta m őket, d e n em jö tte k el... — N em tu d tu k , hogy m i lesz en n e k a fe­ szü ltség n ek a vége. M inden em b er á té lh e ti ezeket a k o n flik tu so k at a családon vagy tá r ­ sad alm o n belül és ezek m in d ig kockázatosak. Az e m b e r m in d ig m egkérdezi m agától, hogy m ié rt v an ez így, m ié rt élek ? — veszi á t a szót az egyik hosszú h a jú fiatalem b er. — Mi pedig m ég a z átlag o sn ál is so k k al érzék e­ n y eb b ek vagyunk. M indig m eg v an a veszélye an n ak , hogy v alam i hülyeséget csinál v ala­ m elyikünk. I tt k im o n d o ttan a z öngyilkosságra gondolok. S zeren csére ezek et a k ritik u s idő­ k et közösen á t tu d ju k vészelni. K ialak u lt a cso p o rtb an az, hogy m in d en k i az előző dol­ ta lá lta a z t a kifejezésbeli szabadságot, am ellyel a h áb o rú t egye­ tem es, tö rté n elm i gyökerű, sa jn o s m a is érv én y es jelen téssé sű ­ rítette. A kép egyes részletei (például az égő házból m enekülő, g y erm ekét m en tő anya) P icasso G u ern ic ájá n ak részleteivel v e­ tekszenek. I tt érd em es m egállni, m e rt egy ú ja b b ellen érv következik: „A g y erm ek rajzo t és P icassó t ö sszeh aso n lítan i!?” M ásképpen fogalm azva: a g y erm ek rajzo t és a feln ő ttm ű v észetet eg y ü tt em ­ líten i!? Picasso e lb írja ezt az összevetést, C so n tv áry is. De azok, a k ik m á r n em á lln a k ezt az összehasonlítást, elin tézik egy leg y in téssel: „U gyan, a gyerek ösztönösen c sin álja jó l”. Ez igaz, d e közben po n to san tu d ja, hogy m it csinál (hogy m it a k a r csinálni). És ez igy m á r kezd h aso n lítan i a z igazi, n agy m ű v é­ szetre, am ely v aló ság tartalm ú , v alóságalapú, tá rsa d alm i célza­ tú, tu d a to s tevékenység. P ersze n em m in d en gyer m e k ra jz lesz m ű, és bizonyosan n a­ gyon kevés. D e h á t n em biztos a z sem , hogy m in d en feln ő tt m űvész á lta l a lk o to tt b árm e ly tu d a to s a lk o tá s m ű v é válik, sőt nagyon is kevés. (Lásd: m ű v észettö rtén et). A gyerek a feln ő ttel azonos valóság alap o n él, in n en sz á rm a ­ zik élm ény- és ism eretan y ag a is. Ism eretei n é h a sokkal m élyeb­ bek, több rétű b b ek , m in t a z t hin n én k . A lkotásai olyan valóság­ ta rto m án y o k a t teszn ek lá th ató v á, am ely re a felnőttm űvészet m á r n em képes. A z összetettn ek és b o n y o lu ltn ak m u tatk o zó v i­ lág a feln ő ttek sz á m á ra o ly k o r m á r alig, v agy e g y á lta lá n n em áttek in th ető . A g yerek azonban, hiszen n em is o lyan rég en szü letett, az élettő l először a z alap o k a t k a p ja meg, azo k at am e­ ly ek leglényegesebbek ahhoz, hogy életb en m a ra d jo n . Ezek a z „életalap o k ” o ly a n biztos viszonyítási leh ető ség et adnak, am e­ lyet fe ln ő ttk o rra m á r „e lfele jtü n k ”, m in t egy régi, kezdeti él­ m ényt. Ezek a tiszta, h a úgy tetszik, „n aiv ” alap o k seg íten ek a �gairó l is őszintén beszélhet. M in d en k it nyi­ to tta n fogadunk. É s am ik o r a m egism erkedés so rán kezdenek előjönni a „ re jte tt h ib á k ”, a k k o r m orgunk egym ásra, p isz k álju k a m á­ sik a t an n a k érdekében, hogy a jövőben job­ ban tu d ju n k eg y ü tt dolgozni. Ez ad d ig megy, am íg az új fiú vagy m egm arad, vagy m eg­ szökik. M ás lehetősége nincs. Vagy b e tu d il­ leszkedni a közösségbe és m egváltozik, vagy v állalja, hogy elm egy és m agányos lesz. Volt k ö ztü n k egy fiú, ak i nagyon jó képességekkel ren d elk ezett. K itű n ő o rg án u m a volt, nagyon jó m egjelenése. R endes em b ern ek gondoltuk, am ik o r közénk k erü lt, de h am ar k id e rü lte k a hibái. T öbbet képzelt m ag áró l a kelleténél. Mi elk ezd tük faragni, de sajnos rossz tá rsaság b a kev ered ett. E lk a p ták egy k ábítószeres ügyön. A m ikor ezt m egtudtuk, úgy d ö ntöttünk, hogy k iz á rju k a csoportból. L em ondtunk róla, m e rt h iá b a g yúrtuk, farag tu k , nem tu d tu n k vele m it kezdeni. A rra nem v állalk o zh atu n k , hogy n ev elő intézet legyünk. Ez a fiú kábítószeres állap o tban m ent be dolgozni, a m unkahelyén é rté k te tte n . M ellette v o lt az anyag k irak v a az asztalra, és a k k o r m á r v o lt b en n e egy adag. M áig sem é rtjü k , m ié rt ju to tt ide. Vé­ gül h é t hó n ap o t k ap o tt a bíróságon, k é t é v re felfüggesztve. — N eked a régi b a rá ti köröddel m egvan m ég a kapcsolatod? — kérdezem egy fa rm e r­ szereléses, b a rn a a rc ú fiútól. — Nincs. S zétszóródtunk a világban. Volt ak i m eghalt, m ások k im en tek N yugatra. N e­ kem n incs m eg az érettségim , de fö lté tlen m eg ak arom szerezni, u tá n a pedig főiskolá­ ra szeretn ék m enni népm űvelő-könyvtáros szakra. Ezt is a csoportnak köszönhetem . A kik itt v an n ak , őszintén elm o n d h atják , a z első sik erélm én y eik et itt é rté k el. Én is itt érez­ tem először azt, hogy sz ám ítan a k rám . A ki ezt n em érzi meg, az előbb-utóbb lem orzso­ lódik. Az a srác, akivel én kezdtem a sze­ replést, sa jn o s b elek ev ered ett egy csúnya ügy­ be. 73-ban fegyveres tá m ad ás tö rté n t G yar­ m a to n a lánykollégium ellen. G éppisztoly volt a sráco knál. L em entek n éh á n y an a borozóba, és elk ezd tek beszélgetni: „B etörünk a lán y ­ kollégium ba, túszokat szedünk, a u tó t m eg h e­ lik o p te rt követelünk, és kim együnk N yugat­ r a ”. Először h ü lyeségként v e tté k az egészet, de a k ét P in ty e te stv é r később egym ásközt jobban m egbeszélte a dolgot, és ők m egcsi­ n álták . Sokáig é rte tle n arccal n ézü n k egym ásra, végül a csoportvezetőhöz fordulok, m egtöröm a csendet : — A z Ön id ején ek jó része szervezésre, pró­ b ák ra , a szín játszó csoport kö rü li ügyekre m egy el. N em s a jn á lja a fárad ság o t? g yerm eknek abb an , hogy pontosan m eghatározza a jelenségek lényegét (ha nem is teljességét). Ez az a pont, ahol a gyerm ekm űvészet felnő a feln ő ttm ű­ vészet sz in tjé re és kiküszöbölhetetlenné, létfo n to sság ú v á v álik a feln ő ttek szám ára is. A z életk o ri sa játo sság o k at figyelem be véve, a képi közlés jelszintjén, a gyerm ek reális k ép et ad az adott k o r term észeti és tá rsa d alm i valóságáról, és képes azt fan tá z iá já v a l feldúsítva továbbgondolni. Ez az alkotói szabadság (és nem a valóság irá n ti érzékenység) veszik el, h a — „alkotói m ódszerüket” nem m e g értv e — k ív ü lrő l k én y szerítjü k rá ju k a feln ő ttm űvészetben b ev á lt alkotói m echanizm usokat. A gyerm ekrajzokról az á ltalán o s iskolai ra jz ta n ítá s leg ­ ú ja b b dok u m en tu m a a következőket m o n d ja : „L e kell szögez­ n ü n k : a gyerm ek rajz nem m ű alkotás! Ő szinteségét, frisseségét alk o tó ja k ritik á tla n sá g a ad ja. T a g a d h a ta tla n esztétik ai é rté k e b ájáb an , tiszta, élén k szín v ilág án ak szépségében, kom ik u s vagy groteszk form avilágában, a kifejezés eredetiségében, expressziv itásáb an rejlik. M indezeket azonban nem le h e t és n em is a k a rju k k o n zerv áln i”. (Az általán o s iskolai nevelés- és o k ta tá s­ terv . T an terv i ú tm u tató . Rajz, 1—8. osztály 7. oldal.). A z ily en szem lélet p u sztán en n y it lá t a gyerm ekrajzokban. De ak ik e n n y ire k ív ü lrő l nézik, az oknak soha n em is fog sike­ rü ln i a tartalo m h o z férkőzni. A fo rm á t v alóban nem le h e t k o n ­ zerválni. A fo rm á k jelen tése ugyanis, „b á ju k o n ”, „groteszkségü­ k ö n ”, „kom ikusságukon ” tú l egy gondolatilag m egalapozott köz­ lés. A gyerm eki képi közlés „nyelvezetében” a „fog alm ak n ak ” a képi je lek felelnek meg. Ezek a z ism eretekkel ponto síto tt k i­ fejező („expresszív”) jelek összefüggésükben hordozzák a gon­ dolati m agot, am ely é le tre h ív ta őket. A z őszinteség ped ig csak feln ő ttek n ek m egerőltető. A m i a „ k ritik átlan sá g o t” illeti, a z v a­ lószínűen a lá tsz at és a r a jz közötti külö n b ség re utal. D e h a­ — Ó, h át ebből le h e t a le g tö b b et k am atoz­ ta tn i. Így jö tte m rá, m ennyivel gazdagabb vagyok, am ió ta m ellettem v a n n a k ezek az em berek. — A helyi fia ta l értelm iséggel m ilyen a k ap cso latu k ? — É rdektelenség. Ezzel a szóval tu d n ám leg jo b b an jellem ezni ezt a k érd ést. Én itt dolgozom a m űvelődési házban, sok tap asz­ ta la to m v an errő l. S zám u n k ra jelen p illa n a t­ b an is sok p ro b lém át okoz az, hogy a fiatal pedagógusokkal, m érnökökkel nagyon n e­ h éz m eg k eresn i a kapcsolatot. Á llan d ó an k u ­ ta tju k , hogy m ié rt van ez így. — T alán ran g o n alu lin a k ta rtjá k , hogy eljö jje n e k közénk és részt vegyenek a m u n ­ k á b a n — szól közbe egy n y u rg a fiú. — El­ sősorban az egyénekkel leh et p ro b lém áju k . M eghallották, hogy közü lü n k v a lak in e k ren d ­ őrségi ügye v o lt és azt gondolták, jobb h a mi távol ta rtju k m a g u n k at ezektől az em b erek ­ től. K isv áro sb an élü n k , itt m in d en k i tu d m in ­ den k irő l m in d en t. A z az e m b e r pedig, ak in ek valam ily en p ro b lém ája v o lt a hatósággal, az m á r bűnös. B ár a beszélgetés elején azt m ondtuk, hogy b en n ü n k e t ilyen vélem ények nem érdekelnek, az ért az igazság az, hogy m in d ig figyelem be vesszük a m e n d e-m o n d á­ kat. Én a legnagyobb p ro b lém án ak azt ta r ­ tom, hogy B alassag y arm ato n n in c s egyelőre o lyan hely a k u ltú rh á zo n kívül, ah o v á el­ m eh etn én ek azok a fiatalok, akik b en v alam i mocorog, a k ik v alam iv el többet sz eretn é n ek csinálni. Mi m a ra d h á t? A kocsm ák. — V an m ég valam i, am i n y o m ja a szíve­ te k et? — k örbe nézek a fiatal arcokon. — Nincs, m o st nincs — v álaszo lják m in ­ denfelől. — Jó érzés az, hogy k ib eszélh ettü k m agunkat. Így fejeződött b e találk o zásu n k a b a la ssa ­ g y arm ati já rá si m űvelődési h áz szín já tszó cso­ p o rtjá n a k tag jaiv al. A ztán közösen elén e k el­ te k egy d alt. Egy d a lt a v ö rö s m eg a fek ete k a k a s h arcáró l. A refré n ez v o lt: „ . . . m ég a p á rb a j n em é r t v é g e t.. . ” V arg a Rudolf sonló „ k ritik átlan sá g ” jellem zi a nép m ű v észetet is. (A n ép m ű ­ vészet közös gyökerű a g y erm ek rajzzal ab b a n , hogy a k ép i köz­ lés je lsz in tjé n kódolja a jóval m agasabb szin tű ism eretek et.) A n épm űvészet persze n em igazolja a g y erm ek rajzo k at, d e a h u ­ szad ik századi képzőm űvészet is m á r jó v al tú lh a la d ta a je len ­ ség leképezését. Ez a k o r a lényeget, a je le n té st hangsúlyozó, kiem elő m ű v észetet kíván, és a gyerm ek m ű v észet eb b en m eg­ felel a k o r igényeinek. M ost m á r érd em es ú jr a visszatérn i a h áb o rú h o z é s a béké­ hez. N álu n k a g yerekeknek szeren csére n in c s k ö zvetlen é lm é ­ n y ü k a h áb orúról, s rem élh ető leg n em is lesz. A k om m unikációs fo rráso k azonban elég szuggesztív d o k u m e n tu m o t a d ta k é s a d ­ n ak kö zre ahhoz, hogy a lén y eg et m egértsék. (Ez az élm én y kö­ zel sem azonos a p u ffo g tató k alan d film e k analóg játék aiv al.). Az a nyolc gyerek, ak i közösen dolgozott ezen a képen, m a­ ga is m egilletődött a kész m ű lá ttá n . A b ék e n em olyan lá tv á ­ nyos m egoldásaiban, m in t a szem ben levő falo n a háború. Az atom felhővel szem b en egy óriási zöld fa áll, te le virágokkal, m elynek ágai a N apig és a C sillagokig érn ek . Egyszerű, tiszta, m agától értetődő, ősi ta rta lm ú e lle n té tp á rja a p u sz tu lá s leg­ ú ja b b k o ri jelk ép én ek . E m berek, állato k , m a d arak , füvek, h á­ zak, gyárak, az élet, a m u n k a, a z a lk o tás lehetőségei a h áb o rú fenyegetésével szem ben az egyetlen v á lasz th ató lehetőséget je ­ lentik. M indez persze n em p u sz tán a v álasztáso n m úlik, s a gye­ rek re tte g a háb o rú tó l. É lni a k a r. Ez az élni a k a rá s fogalm azó­ d o tt képi je lek k é a h íd a la tt. H a ez a híd a városon b elülre, a „töm egekhez” tu d n á k ö zv etíten i ta rta lm a it, ta lá n tö b b en gon­ dolk o d n án ak el, m it is te h e tn e k ez e k é rt a gyerekekért, a k ik en n y ire féln ek és félten ek m áso k at a háb o rú tó l. És e z t n em csak a nem zetközi gyerm ekév indokolná! Földi Péter 21 �Az Igazság és a Hamisság utazása „Ezelőtt sok üdővel, de éppen a n a p já t nem tudom m egm ondani, az Igazság j ól feltartsznyálva ú tn a k i ndult, hogy b é já rja a világot. Ment, m ent hegyen, vőgyön, falun, városon k e resz tü l; addig m ent, m íg előtalálta a H a­ m isságot. — Jó napot, födi! — köszön az Igazság. — Hova, m eddig szándékozol? — kérdi tőlle. — M egyek, hogy b éjárjam a világot — felel a Ham isság. — Éppen jó! — m ond az Igazság, — m ett én es oda in d u lta m ; utazzunk h á t együtt! — Legyen! — azt m ondja a H am isság —; de tudod-é, hogy az utazóknak jó egyességbe kell élni? O sszuk m eg h á t kőttségünköt, s előbb k ő ttsü k el a tiédet. Az Igazság a k ö ttségeit közre ereszté, s együtt elkőtötték. M ikor ez el­ fogyott. a H am isságot es el kell vala e g y ü tt k ő ten l; de az azt m ondá az Igazságnak: — H add szú rjam ki egyik szem edet, s úgy adok belőlle neked es! Nem vót szegénnek m it tenni, m ett erőssen m eg vót e hülve; k iszú ratta egyik sze­ m it. s úgy k ap o tt enni valam it. A zután, m ik o r a H am isság az Igazságnak enni adott, előbb a m ásik szem it szú rta ki, a zután az egyik k a rjá t vágta le, s még osztán a m ásikot. M ikor m indezt vélle m egtette, úgy a k a rt, hogy m agától elhagyja. De az Igazság azon rim ánkodott, hogy ne h agyja el őt ilyen gyám oltalan, hanem vezesse el legalább a közeli város kapujához, s o tt h ag y ja el, hadd éljen m eg kéregetésből. El is vezette a H am isság, de nem ahova kévánta, hanem egy akasztófához. C sudálkozott az Igazság, hogy ő egy e m b e rjá rá st sem v esze n észre, s azt gondolta, hogy abból a városból az em berek m ind ki­ hótak. A m int így aggódott, m eglepte az álom , s elaludt. M ikor felébredt, h a l­ lott a feje felett valam i beszédet, s m egértette, hogy azok ördögök. A legvé­ nebb ördög azt m ondá a többinek: — M ondjátok el, m it hallottatok, m it csináltatok. Az egyik azt m ondá: __ — Én ma öltem m eg egy tudós orvost, aki k ita lálta az orvosságot, am i­ vel m eggyógyulhatnak azok, a k ik e t én nyom orékká tettem , m egcsonkítottam , m egvakítottam . — No, te derék fiú vagy — m ondá a vén ördög —, de m i lehet az az o r­ vosság? — A csak annyiból á ll — azt m ondá a m ásik. —, hogy az éjjel újhód p énteke éjjele lesz, a k k o r a b é n n ák hingergőzzenek meg, s a vakok m osdja­ nak m eg az éjjel hulló h a rm a tb a : a csonkák épek k é lesznek, s a v a k o k n ak szem ik világa m egjő. — E d erék! — m ondja a vén ördög. — H á t tü m icsináltatok? Mit tud to k ? — kérdi a többit. — Én — azt m ondja egy m ásik — m a végeztem el egy m u n k ám o t: szony­ nyan a karom m egölni a közel levő király i város lakossait! — Mibe áll a te titkod? kérdi a vén ördög. G yerm ekeim nek olvastam ezt az or­ szágszerte elterjed t népm esét, a legrégeb­ ben lejegyzett form ájában: K riza János gyűjtéséből. A kis krim inek beillő „szto­ r i ” végén, a mese végeztével a felnőtt m egm agyarázza a tanulságot a gyerek­ nek: hogy tu dniillik az igazság és a h a ­ m isság az egész világon jelen van, rövid távon a ham isság tud győzni, de azután az igazság mégiscsak felülkerekedik. (Igaz, a m ese nem ezzel ér véget, csak h át az em ber igyekszik a pozitív m ondanivalót kidom borítani.) Csak hiszen ez a mese nem is igazán jól példa az igazság győ­ zelm ére! De ak k o r m iért nem m ásképp fog­ lalták m esébe? — füstölögtem , de aztán nem törődtem többet a kérdéssel. A kkor figyeltem fel rá újra, am ikor egy mai kubai film ben a bevándorolt né­ gerek szájából hallottam viszont — szin­ te szó szerint — a mesét. Ezek szerint az egész világon elterjedt, vagy ugyanúgy született meg m ás népeknél is? Akkor fontos lehet m inden szava, és ez a forma is. Tisztázzuk teh át a problém át feketefehéren, az igazság fényénél! Fekete-fehéren? Az igazság fényénél? Igen. N yelvünkben az igazság nem vé­ letlenül fénylik. És m egvilágít, felvilágo­ sít stb. Szám unkra a fény egyenlő a N appal: am int belőle szárm azik az élet is. A társadalm i együttélés kezdetén a Nap határozta meg az em bereknek a tö r­ vényeket, az igazságot, a lét törvényeit — az abszolút igazságot. Ha tavasz van, vet­ ni kell — m ert aki azt m ondja, hogy nem, az ham isságot m ond: ha éjszaka 22 Az azt feleié: — Egy követ helyheztettem a város napkeleti szegletin h árom öl m ély­ ségre a fo rráso k ereire, evel a víz m egáll, egy csepp sem foly, s én b át­ ran já rh a to k akárhol, m ett ezt a titk o m at senki sem tu d ja kitalálni, s úgy lesz, ahogy én szándékozom ! E zekre a beszédekre a szegén nyom orult Igazság jól figyelm ezett. Még többet es beszélgettek az ördögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tarto zo tt az ő dógához, s azétt reá sem figyelm ezett a beszédjikre. Osztán az ördögök onnét m ind eltak aro d tak , m ett im m án a k ak as szólott hajn alra. E kkor az Igazság gondolá, hogy m egpróbálja az a k k o r éjjeli h a rm a t e re ­ jit. A h arm ato s fődön m eghingergőzött, s h á t öröm ire k a rja i kiépültek! Még a k k o r inkább ügyekezett m agát m indenképpen m egurusolnl: keresgélt m in­ denfelé, tapogatózott, s am i b u rjá n t csak kaph ato tt, a rró l a h arm ato t m ind a szem e helyire dörgölte, s am ik o r m egvirradt, szerencsésen m eglátta a vi­ lágosságot, H álák ot a d o tt az Igazság isteninek, hogy őt, m int igazat, nem h a tta el. De m án az étlenség kénszerítette, hogy v alam erre tek e red jé k ; sietett azétt a közel lévő v á ro sb a; éppen ide pedig azétt is, hogy az ördögök éjjeli be­ szédje an n ak a v áro sn ak víztelenségiről szólott. Sietett m entői h a m a rébb se­ gítteni a nyom orultakon. N em sokára elérkezett a városhoz, s h á t lássa, hogy m inden em ber gyászol. Igyenesen m egyen a királyhoz, s m egm ondja, hogy m i okból m en t oda. Igen nagy öröm e tám a d t a király n ak , m ett az Igazság elm ondta nekí, hogy a nép szonnyúságán hogy lehet segítteni, ahogy az ö r­ dögöktől hallotta vó t; s ahogy a k irá ly n a k azt is elbeszélte, hogy hogy v a ­ ku lt vót meg, hogy csonkolt meg, a k irály neki egészen hitelt adott. Nagy szorgoson h á t a fo rrá s t bédugó kőnek kiásásához fogtak; h a m a r m ent a m unka, s h a m a r elérték a követ. M ikor azt onnét kiem elték, a források erei m egnyíltak; erősen m egörvendett a k irály s az egész népség, nagy vígsággal innap o t tarto tta k . A k irály nem ereszté el az Igazságot, hanem m agánál m arasztá ; úgy ta r ­ to tta őt m inden dologba, m ind legbizalm asabb e m b e re it: nagy gazdagságba s bódogságba helyheztette. Üdő telve a H am isságnak es ú trav a ló ja elfogyott; kéregetésből kezdett élegetni, de kevés háztól bódogult, s étlen szinte m eghót. E kkor re a ta lá lt ú ti­ társára , aki m ost gazdag vóg, az Igazságra, s tőlle k é rt valam it. Az Igazság őt m egesm erte, s azt m ondta neki. hogy ad neki egy d a rab kinyeret, ha hagyja, hogy az egyik szem it kiszúrja. Úgy el vót ehezve a Ham isság, hogy rea kellett állani, m ett m áskülönben m eghót vóna éhel . Az Igazság h át ne­ ki k iszú rta m a egyik szem it, hónap a m ásikot, a zután rendre levágta m ind a két k a rjá t egy-egy d a rab száraz k in y éré tt; s ennek igy es kellett lenni, m ett a H am isság m ástól sem m it sem kapott. M ikor m á r sem szeme, sem keze nem vót, a rra k é rte az Igazságot, hogy vezesse el őt az alá az akasztófa alá, am elyik alá ő es vezette vót. Ezt az Igazság teljesítette, s a H am isságot ott es h a tta az akasztófánál. Az éjjel az ördögök m egint odam en tek ; de m ik o r a vénebb a többitől szám ba kérné, hogy m it csináltak, m it tu d n ak , az egyik azt találta fel. hogy előbb nézze­ nek széjjel, valaki nem halgassa-e beszédjiket, m ett a m inap éjjel őküt v a ­ laki m eghallgatta, s a zé tt talá lt rea a város a bédu g o tt fo rrás ereire. E bbe m indnyájon m egegyeztek, a h e ly t össze-vissza keresgélték, s re atalá lta k a H am isságra; m ind összeszaggatták, h u rk á já t felm atollálták, a zután m egéget­ ték. s a p o rá t a széllel elfútatták. De a pora es olyan árta lm a s vót, hogy abból az egész világon m indenüve ju to tt; s ez az oka, hogy ahol csak em ber van, o tt ham isságnak lenni kell.” van, aludni kell — m ert aki n em így tesz, az megsínyli. „Ezelőtt sok üdővel, de éppen a n ap ját nem tudom m egm ondani, az Igazság jól feltarisnyálva ú tn ak indult, hogy b éjár­ ja a világot.” A N ap is így já rja be a vi­ lágot, vagy az is, aki a N aptól k ap ja a fényét (a mese folyam án: „hálát adott az Igazság isteneinek, hogy őt, m int igazit nem h at t a el”.) Ez önm agában u talh atn a az „igazi em berre” is, de m int láttuk, az em beri szerepkör csak a „város”-hoz kö­ tődve jelenik meg, az utazás a „világban” a város körül m int em berlakta hely (Föld) körül történik. A H oldra kell itt először gondolnunk, „ak i” a N aptól kapott fény­ ben já r a Föld körül. Ú tnak indult teh át az Igazság (először a Ham isság nélkül — aranykor), aztán „addig m ent, m íg előtalálta a Ham issá­ got”. Nem a gonoszságot vagy butaságot stb., am i m ind szintén ellentéte, ellenfele lehetne, hanem a ham isságot (a látsza­ to t”). M int ahogy a Hold alak ját a fény­ árnyék v áltoztatja meg, s a Földről nézve látszólag fogyasztja az árnyék, akként m esénkben az Igazság a fény, a Hamisság az árnyék, m ely látszólag fogyasztja — „kiszúrja az Igazság szem ét” (szeme vi­ lágát), azután fokozatosan csonkítja to­ vább. M ikor az Igazság végképp m egcsonkít­ tato tt, az akasztófa alá kerül, m elyen az ördögök ülnek. Ez a m élypont, az abszo­ lú t sötétség, m elyben az akasztófa a rosz­ szat sejtető szim bólum is. És itt lépnek fel az ördögök is. A sötétségben — a go­ noszság. Az akasztófa azonban, ha bele­ gondolunk, m ás is. Form ai szempontból nézve érdekessé az válik benne, hogy fel­ ső gerendáján a három beszélő ördög csak egyvonalban ülhet. Ezen az „ördögi pon­ to n ” következhet be változás. Ha egy pil­ lan tást vetünk a m ellékelt áb rára, rögtön m egértjük, m iért em eltük ki ezt a tu laj­ donságát: m ert ez az egyenes, mely m en­ tén, ha elhelyezkedik a Nap, Föld, Hold, akkor következik be egyikük „csonkulása.” A term észeti népeknél megfigyelhető, hogy a Hold csökkenése idején nem vet­ nek, m ert úgy tudják, hogy a term észet erői is eszerint hatnak. (Ma ezt legfel­ jebb bioritm usként fogadjuk el.) Amikor a Hold elfogy, „rettegéssel” gondolnak arra, hogy esetleg mégsem jön elő újra (m ert p ár n ap ra „eltű n ik ”). „E laludt.” A m uzulm án világban a müezzinek még m a is lesik a m inaretekből a vékonyka holdsarló m egjelenését, am ely az újhold u tá n m integy 30 órával válik láthatóvá. (L. S oucek: A betlehem i csillag nyom ában, Madách, B ra­ tislava, 1973.) Az sem ritk a jelenség, hogy ilyenkor ünnepet ta rto tta k („nagy vígság­ gal innapot ta rto tta k ”), m egünnepelve az újjászületést. M esénkben az egyik ördög nyíltan is u tal e rre : „az éjjel újhod pén­ tek e éjjele lesz!” A kkor és nem m áskor: „A kkor a bénnák hingergőzzenek m eg” — m ás form ula szerint á t kell bucskázni a fejen —, „a vakok m osdjanak m eg az éjjel hulló h arm a tb a: a csonkák épekké lesznek, s a vakok szemik világa m egjő”. A néphagyom ány ta rtja szin tén a Hold­ �ról: ha a csökkenő hold (C) átbucskázik a fején : dagadóvá (D) válik. M esénkben az Igazság eltűnésének ide­ jén a városban gyász van, m e rt: nincs víz! A Hold—víz összefüggés konkrétan is­ m ert a Hold árap ály t keltő hatásában. Am ikor az Igazság m egjelenik a „város­ b an ” (azaz a Föld—N ap vonalában láth a­ tóvá válik), m iu tán m eghengergőzött (for­ dult) az éjjel hullott harm atban, harm at (-víz) által visszanyerte szeme világát (vi­ lágosságát), az életet jelentő víz is m eg­ árad, m égpedig a „Város napkeleti szegeletin ” a források ereiből. „És erősen m eg­ örvendett a király s az egész népség, nagy vígsággal innapot tarto ttak . Az igaz­ ságot pedig nagy gazdagságba s bódog­ ságba h elyeztette” (hálaáldozat?). E kkor kerül szóba ú jra a Hamisság, m in t egyenlő ellenfél. Ekkor viszont az Igazság fogyasztja őt el, m íg végül az ör­ dögök által el is veszejti — m int az á r­ nyékot a telihold. Ez a teljes diadal, de a por szétszórásával m intha m inden kez­ dődne elölről. E zért fejeződik be h á t így a mese, a folyam atosság érzékeltetése m iatt, nem pedig, hogy a krim i végén (ami, így m egírva, nem is krim i) deka­ dens befejezés legyen. M int láttuk, ennél sokkal m élyebb tanulságról — világértel­ mezésről — v an szó. Sőt, ha tovább gondoljuk, beláthatjuk, hogy a m eseértelm ezés egy tágabb és rit­ kábban előforduló, de nagyobb léptékű és hatású esem ényre is átvihető: a n ap ­ és holdfogyatkozásra. Ekkor is a Hold—Föld—N ap hárm asság együttállásairól van szó, de akkor az Igaz­ ság a N ap; a csalóka, alakváltoztató Hold ( = Hamisság) és a Föld aktív szerepet tölt be ebben az esetben. A Föld árnyé­ k a sem m isíti m eg a H oldat — „kevés háztól bódogult”, nem kapott enni, mikor kéregetet';. Az árnyékjelenség itt is a fon­ tos, m ely aztán az ördögök gonosz m un­ kája folytán szétszóratott, az em berek közt is m indenütt m egjelent, m egrontva az aranykort, m ely u tán egy törvény ér­ vényesül: „Ahol csak em ber van, o tt h a­ m isságnak is lenni k ell”. Mik te h á t szám unkra a régi m ese ta­ nulságai? Először: nem lehet olyan felszínesen ol­ vasni, m int egy m ai „sztorit”, m ert az csak nekünk árt. M ásodszor: ez a m ese egy szerves k u l­ tú rá t feltételez; ahol m egszületett, ott fontos k u ltú rérté k ek voltak. Az a közös­ ség a világban jelentkező esem ényeket vissza tu d ta vezetni a kozm ikus folyam a­ tokig is, azaz nem táto n g tak szakadékok az egyes és általános, a szükségszerű és véletlen esem ények között. A dolgok több­ rétűségét dialektikus egységbe tu d ták re n ­ dezni, a k u ltú ra m eghatározóját, a koz­ m ikus összefüggéseket az egyedig tu d ták levezetni, értelm ezni. T udásukat m eg­ őrizték és továbbadták a következő ge­ nerációnak — a gyerm ekeknek, az ő szintjükön: m esében. A mese azonban nem csak a gyerm ekek között volt szo­ kásban. A felnőttek összegyűlve, szórako­ zásként is sokat m eséltek; és ők m ár é r­ tették a „virágnyelvet”. Azzal v ált a gye­ rek felnőtté, hogy m egértette, am it beszél­ tek és annál értékesebb em berré, m inél m élyebben b eleláto tt — a m esékbe is ! És így volt ez rendjén! Mi az elm ondottakra a bizonyítékom ? Nem, nem beszéltem velük, nem is be­ szélhettem volna m a m ár olyannal, aki ezt nekem így elm ondja (de a hajd an iak nem is rág ták a szájába soha kívülálló­ nak, am in ők összekacsintottak). Mégis, a mese így fordul elő az országban, m in­ den változatban. Így n y ert fo rm át a nége­ reknél is, m in t ezt véletlenül m egtud­ tam . Senki sem te tt hozzá fölösleges sal­ langokat a könnyedén bővíthető „cselek­ m ény”-hez. M indenki erre, s csakis erre a szerkezetre figyelt. „Ezekre a beszédek­ re a szegén nyom orult Igazság jól figyel­ mezett. Még többet es beszélgettek az ö r­ dögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tarto zo tt az ő dogához, s azétt reá sem figyelm ezett a beszédjikre .” M akoldi Sándor 23 �HAGYOMÁNY Helytörténetírásunk néhány történeti és időszerű kérdéséről Be kell vallanom , hogy utoljára évtizedekkel ezelőtt, 1935ben írtam h elytörténetírás m ódszereivel foglalkozó cikket, m ert az a nézetem , hogy viták helyett inkább k u tatn i kell és kellő k ritikával alátám asztott feldolgozásokat létrehozni. M egvan te­ hát az oka, hogy most ism ét elm ondom néhány észrevételem et: a napjainkban örvendetesen m egszaporodott helytörténeti tan u l­ m ányok ugyanis számos, a m últban kellőképpen nem érzékelt szakmai kérdést vetnek fel, és kétségtelen — én legalábbis úgy látom —, hogy időközben bizonyos ellentm ondások is létre­ jöttek. Nem szívesen és csak az országosan elterjed t szóhasználat alapján alkalm azom a „ h e l y t ö r t é n e t í r á s ” m egjelölést. Úgy vé­ lem, hogy m inden olyan kutatói és írói tevékenység, am elynek célja a m últ esem ényeinek a feltárása (tekintettel vagy tekintet nélkül a térbeliségre) teljes jogú történetírói tevékenység. Ennek pedig m egvannak a m aga tudom ányos, társadalm i törvénysze­ r űségek felism erését elősegítő módszerei, am iknek m inden tö r­ téneti vonatkozású tanulm ányban — az egyoldalas cikktől a több kötetes m űvekig — meg kell nyilvánulniuk. Alapvetően teh át a helytörténetírásnak sem lehetnek más célkitűzései és módszerei. K étségtelen azonban, hogy m inden tö rtén eti m ű szerzője az általa feldolgozott tárgykörhöz idomuló, a m ondanivalót legjobban kidom borító írói m ódszerekkel dol­ gozik. Ezek m egválasztása viszont az író egyéniségétől, és nem valam i általános érvényű „recepttől” függ. Á ltalános érvényű követelm ényeket csak a forrásközlésekkel kapcsolatban lehet és kell az egyöntetűség elérése m iatt felállítani. A források feldol­ gozása írói készségtől, kritikai érzéktől, és nem utolsósorban az egyéni intuíciótól függ: m eglátni olyant, am it m ás nem vett észre, a feldolgozó legfőbb érdem e. E rre pedig a részletekbe m erülő h elytörténeti kutatások n y ú jtan ak tág teret. A m agyar nyelvű helytörténetírás első, kora tudom ányos színvonalán álló m űve M ocsáry A ntal 1826-ban m egjelent négy­ kötetes N e m e s N ó g r á d V á r m e g y é n e k H i s t ó r i a i , G e o g r á f i a i és S t a t i s z t i k a i E s m e r t e t é s e című alkotása, am ely R adványi Ferenc kéziratos és Bél M átyás nyom tatásban m egjelent XVIII. századi h ely tö rtén eti feldolgozásain túlm enően, újabb adatok feltárásá­ val v itte előbbre tudásunkat. Lexikális jellegű m űvel állunk szemben, és ez a jellege — ak arv a-ak aratlan u l — indítékává lett a szakm ai körökben kiterebélyesedő vitáknak. M ocsáry jogi m űveltségű, a m egye közigazgatásában gyakorlatilag is részt­ vevő, széles látókörű, írogató em ber volt. A utodidakta történész, akire m a nyilván a nem éppen megtisztelő „dilettáns” titu lu st ruháznánk rá. Csakhogy ez a „dilettáns” nagy léptek­ kel v itte előbbre m agyar nyelvű helytörténetírásunkat, am i m ár önm agában véve is csorbát ejt szakm ai m agabiztosságunkon. A M ocsáry m űvében felvetett helynév-problem atika késztetett az­ u tán egy másik autodidaktát, P esty Frigyest arra, hogy a m últ század derekán országosan megszervezze a helynévgyűjtést. Az általa elvetett m ag napjainkban Zala és Somogy m egyék nagy­ szabású helynév-publikációiban sarjad t ki — ism ét nem csak történész szakem berek alapvető közrem űködésével — követendő példává. 24 Pesty Frigyes m egyetörténeti elgondolásait vette alapul a M agyar Történelm i T ársulat 1872-ben közreadott helytörténet­ írási útm utatása. Ez a „recept” m ereven ragaszkodott a M ocsáryféle lexikális elgondoláshoz is, és így nagym értékben lefékezte a korabeli m egyetörténet-írást. A legnagyobb problém át ezen belül a települések történetének m egírása és a m egyetörténeti m űvekben való elhelyezése képezte. Ez (ha a Pesty-féle „dűlő­ névgyűjtést is figyelem be óhajto tták venni) sem m iképpen sem lehetett folyam atosan beiktatni a szövegbe. K özrejátszott a si­ kertelenségben a családtörténeti problem atika is — am inek egyik „elriasztó” m egyetörténeti m egoldását Nagy Iván valósí­ to tta meg az ő N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e t é t 1544-ig feld olgozó, halála után 1907-ben részben kiadott m űvében. Ennek első, ki­ adott része a birtokos családok történ etét, a ki nem adott m áso­ dik része — de Reiszig Ede és Vende A ladár átdolgozásában 1911-ben a Borovszky Sam u által szerkesztett megyei monog­ ráfiában m egjelentetve — a települések tö rtén etét tárgyalta. Nagy Iván m entségére szolgáljon, hogy az 1884. jú n iu s 26án ta rto tt várm egyei közgyűlésen elh atározták: a várm egyeháza 1835. októberében tö rtén t elkészültének em lékére meg­ íratják a várm egye történetét. Pontosabban „Nógrád várm egye m onográfiáját”, am i által m ár önm agában véve is lexikális jel­ legű m ű elkészítését tűzte ki a létreh ív o tt bizottság (M ikszáth K álm án is tagja volt) m unkálatai központjául. Ezen belül Nagy Iván a család- és az ezen keresztül m egism erhető b irtoklástör­ téneti adatok m egírását vállalta, és am ikor m agára m arad t a m unkában, továbbra is m ereven ragaszkodott a saját m egye­ történeti elképzeléseihez, a Pesty-féle tervezet részbeni m eg­ valósításához. Legfőbb hibája a nem esség szerepének idealizá­ lása. Az 1872. évi tervezet eredm énytelenségét látva, új irán y ­ elvek kidolgozását látta szükségesnek a Történelm i T ársulat. Ezt Tagányi K ároly készítette el, és 1894-ben szintén a S z á z a d o k ­ b a n hozták nyilvánosságra. Első és egyben nagyobbik része a korábbi tervezet szigorú bírálata volt. Ennek lényege, hogy szakítva a lexikális elgondolással, elvként szögezi le: „a megye m onográfiája nem lehet más, m int annak a terü letn ek a tö r­ tén ete”. A cél elérése érdekében azonban a m űvek két részre osztását javasolta: egy általános és egy részletes feldolgozásra. Az általános rész a megye politikai és hadi tö rtén etén ek fóku­ szai köré töm öríti „a körülírni alig lehetséges” egyéb esemé­ nyeket. A részletes adatfeldolgozás pedig — „m inthogy a m egye egyes részeire vonatkozó adatok egym ással egységes tö rtén etet nem képezhetnek” — az egyes települések tö rtén etét tárgyalja. A tervezetnek alapvető hibája az volt, hogy ism ét a lexikális jelleg (régészet, néprajz, ipar-, kereskedelem -, m űvelődés- és irodalom történet) m onografikus feldolgozására ösztökélt. Ez az­ u tán meg is valósult a Borovszky Sam u által szerkesztett M a g y a r o r s z á g v á r m e g y é i é s v á r o s a i című hatalm as, hézagpótló m onográfiasorozatban. A sorozat az első világháború következtében nem ju to tt el az ország összes várm egyéi történetén ek feldolgozásához. Jelen tő ­ sége (ami a dualizm us korának alkonyán az addigi tudom ányos eredm ények feldolgozásában nyilvánult meg) vitán felül álló, túlhaladott történetszem lélete m iatt azonban m a m ár csak kellő kritikával használható, és adatai is lényeges kiegészítésre szo­ rulnak. Ezt tu d v a indult meg azután a húszas és harm incas években az a helytörténeti vitasorozat, am ely több hiánypótló m ű m egalkotására ösztönözte a k u tató k at. A viták lényege az volt, hogy helytörténeti résztanulm ányok m egírása nélkül nem képzelhető el előrelépés. E tekintetb en előtérbe kell helyezni a települések történetének feldolgozását, a gazdaság és népiség történeti problem atikáját, és igyekezni kell a tájjellegből adódó tényezők feltárására. E célkitűzések jegyében indult meg a húszas �évek második felében a H i s t o r i a című időszaki lap, m ajd pedig an n ak m egszűntével az általam kiadott és szerkesztett T ö r t é n e t ír á s , 1936-tól 1939-ig. Az ilyen egyéni kezdem ényezések m ellett B udapest székesfőváros volt az, am ely a T a n u l m á n y o k B u d a p e s t m ú l t j á b ó l című évkönyvsorozattal országosan példam utató mó­ don te tte lehetővé a h elytörténeti résztanulm ányok m egjelenését. A felszabadulás u tán bontakozhatott ki a helytörténetírás sok­ oldalúsága. A kezdetek azonban sok elm életi kérdés m egoldat­ lan v o ltára m u tatta k rá, am ik a személyi kultusz kísérőjelen­ ségei sorába tartozva, még a helyi m unkásm ozgalm i tém ák fel­ dolgozására is ném ileg rányom ták bélyegüket. A Történelm i T ársulat, a TIT és a Hazafias N épfront által kezdem ényezett helytörténeti tanácskozások nagym értékben helyes irányba terel­ ték a feladatok és az azokkal kapcsolatos követelm ények ideoló­ giai h átterét. A tém ák gazdagsága és a m últban elmellőzött tárgykörök feldolgozásának kívánalm ai következtében azonban az is kiderült, hogy a h elytörténetírás szakm ailag képzett m ű ­ velőinek a száma viszonylag kevés, a vidéken élők szám ára a településeikre vonatkozó forrásanyag felkutatása rendkívüli ne­ hézségekbe ütközik, sőt még a legfontosabb irodalom is nehezen hozzáférhető. A helyi m úzeum ok és levéltárak szakm ai irányító szerepét is egyre inkább felism erték, ez azonban nem m inden esetben biztosít szám ukra m egfelelő és m egillető részvételt a helytörténeti kiadványok különböző kezdem ényezői és kiadói el­ gondolásainak valóra váltásában. A fentiekből is észrevehető, hogy a m agyar helytörténet­ írásban elsőrendű szerepet szántak a m egyetörténeti m űveknek. Ez nem véletlen, hiszen ha kim ondom vagy leírom, hogy N ó g r á d megye, még m indig egy kilencszáz év előtt létrehívott feudális kori területegység kereteihez alkalm azkodom . A m últ örökségé­ nek ez a közigazgatásunkban és közéletünkben egyaránt meg­ nyilvánuló m eghatározó szerepe azért meglepő, m ert nem csak Nógrád m egye határain belül találhatók meg földrajzilag egy­ m ástól különböző vagy más vonzási körbe tartozó tájegységek, m int a tiszai vonzási terü letű Zagyva völgye és a dunai vonzáskörzetbe eső Ipoly völgye, hanem m ás m egyék területi kialakí­ tása is hasonló (például Heves és Borsod alföldi és hegyvidéki zónái). A megye tö rtén et-írás problém áin belül, de azoktól nem füg­ getlenül, egyre inkább szembeszökővé válik a tájtö rtén et meg­ írásának a szükségessége. Ma m ár senki sem lepődik meg azon, hogy a B alaton környékének vagy a D una-kanyarnak m ú ltját egységes nézőpontból szemléljük, pedig ezek különböző megyék terü letrészeit foglalják m agukba. Épp így a Zagyva völgyének esetében teljesen érthető, hogy a hevesi és nógrádi m egyerészek­ re kiterjedő salgótarjáni iparvidék tö rtén etét m egírták (Ez a Gajzágó A ladár által szerkesztett m unka vélem ényem szerint ú ttö rő jellegű alkotás — hiányosságai ellenére is.) kus teh át az, hogy a N ógrád m egye m űem lékeinek létrehozása idejében meglevő tö rtén eti m egyeterületnek csak része volt az 1950 utáni terület, és az itt lefolyt esem ények elválaszthatatlanul összefüggtek a napjainkban m ár m ás állam területhez tartozó részek történetével. M akkai is nagyon jól tu d ta ezt, és a később m egjelent P e s t m e g y e t ö r t é n e t é ben e tek in tetb en m ár nem is voltak különösebb problém ái. P roblém áink voltak azonban nekünk, a nógrádi történészeknek és az olvasóközönségnek. Egy­ részt azért, m ert a közkézen forgó és általános tekintélynek ör­ vendő Borovszky-féle m ű történetszem lélete túlhalad o tt, a M akkai-féle pedig csonka volt. M ásrészt azért, m ert számos kor­ jellemző adat m ind a két fogalm azásból hiányzott. A m egye illetékesei teh át azon voltak, hogy a Nógrád m e­ gyei M unkásm ozgalm i M úzeum bevonásával létrehozzanak egy, a korszerű követelm ényeknek megfelelő m egyetörténetet, még­ pedig a környezetet jól ism erő helyi m u n k atársak közrem űkö­ désével. Először is erőinket kellett felm érni: ennek eredm énye­ ként jö tt létre felszabadulásunk huszadik évfordulójára az A ndrás Endre és általam szerkesztett, N ó g r á d című, képekkel dúsan illusztrált mű. A tanulságok levonása u tán kiderült, hogy helyi erőkkel is m egoldható a feladat. Egyik alapfeltétele azon­ ban a N ógrád megyei levéltárnak B udapestről tö rtén ő hazatele­ pítése, am it sikerült is megoldani. Így jö tt létre azután a Balogh Sándor vezette szerkesztő bizottság irányításával az a m egye­ történet, am ely az addig feltárt legfontosabb adatok összegezésé­ vel m egnyitotta az u tat a további kiegészítő k u tatások szám ára. A m egyetörténetben, valam int S algótarján és B alassagyar­ m at történetében a feudális kori részeket én írtam meg, és így igen közvetlen tapasztalataim vannak az akkori problém ák és a jelen adottságok egybevetését illetően. Több dualizm us kori cikkem és tanulm ányom m egírása során ugyanis csaknem m in­ dig szemembe ötlött az a hiányosság, am i a középrétegek k u ta­ tásával kapcsolatban fennáll. Ezek a középrétegek m ég a d ua­ lizmus korában is erősen kötődtek a feudális kori elképzelések­ hez. Ez nem csak a g en try m agatartásáb an n y ilv án u lt meg. A kisiparos, a kistisztviselő, a jó m ódú paraszt egyaránt „ ú rn a k ” ta rto tta m agát. Az életstílus polgári irányba történő m ódosulása sokkal inkább érezhető a m unkásarisztokrácia körében, m int az ezen „u rak ” m agatartásában. Az 1848. évi felbuzdulás „polgár­ tá rs ” m egszólítása csak képviselő választási szólam m á vált,, az életben semmi jelentősége sem volt: a fogalomhoz hiányzott a tartalom . A m egyetörténet-írás problém ái te h á t — úgy látom — egyre inkább a tájtö rtén etírás irányába hajlanak el. A m egyék olyan történelm i alakulatok, am elyek — hogy Berzeviczy Gergely 1809-ben Napóleonhoz írt em lékirata szavaival éljek — „nemesi köztársaságok, állam az állam ban” voltak. A törvényeket akkor és úgy h ajto ttá k végre, ahogy az nekik tetszett, és még a re­ form korban is élet és halál urai voltak a m aguk területén. M ocsáry ennek a várm egyének a krónikása, Nagy Iván ennek a csodálója, Reiszig Ede pedig a Borovszky által szerkesztett sorozatban ennek az oknyomozó, pozitivista szem léletű m eg­ írója. Ezt a szem léletet igyekeztünk mi a négykötetes Nógrád m egye-történetben m egváltoztatni és a történelm i m aterialista világnézet szem pontjai szerint — elsőként az országban — köz­ readni. A dualizm us korának kapitalista fejlődésével értetlen ü l állt szemben ez a középréteg, és indulatain ak levezetésére az an ti­ szemitizm us vizeire siklott — ezzel előkészítve a H orthy-fasiz­ mus diadalra jutását, a ném et „fajelm élet” népirtó m egnyilvá­ nulását. A m ikor Jókai, M ikszáth és Eötvös K ároly írásm űveik­ ben felvették a harcot az antiszem itizm us ellen, helyesen érzé­ kelték, hogy a polgáriasodás érdekében cselekednek. Egyikük sem ju to tt el azonban a m unkásosztály szerepének felism erésé­ hez, és ezzel — m ivel talán a legolvasottabb írók a m aguk korában is — nem tu d ták azt „szalonképessé” tenni. A „régi jó táb lab írá k ” és a „tekintetes várm egye” szem léletének rom an­ ticizm usa a gentrynek kedvezett. Még ak k o r is, ha tetteik et hum oros mezbe öltöztették. És e tek in tetb en — irodalom törté­ nészeink nézetével ellentétben — úgy vélem, hogy Herczeg Ferenc első világháború előtt írt gentryhistóriái éppúgy lerá n t­ ják a leplet az uralkodó osztály m agatartásáról, m int M ikszáth írásai. (E szubjektív k itérőre azért volt szükségem, hogy érzékel­ tessem, hogy a személyes visszaemlékezések hiányában m ennyi­ re fontos a dualizm us korabeli szépirodalom is a helytörténetíró szám ára, m ert a kor han g u latát nagym értékben ezekből ism er­ heti meg. A történelem az em beri m ag atartás tö rtén ete is.) M egvoltak ennek a m aga sajátos okai. A felszabadulás után, 1954-ben M akkai László a N ó g r á d m e g y e m ű e m l é k e i című kö­ tetb en m egírta a megye mai területének történetét. P onto sab b an : kísérletet te tt ennek m egírására. M egyetörténetet ugyanis csak úgy lehet és szabad m egírni, hogy az esetenkénti ún. „tö rtén eti” határokon belül dolgozzuk fel azt. Nógrád megye tö rtén eti h atá­ ra i 1920 óta nem azonosak a korábbi történeti határokkal, sőt nem azonosak az 1950 óta érvényes mai határokkal sem. Logi­ Sok m indenre kitérhetnék még, de inkább néhány gyakorlati kérdésre hívom fel a figyelm et. Ezek elseje az, hogy m inél előbb segítenünk kell a nem városokban, de főleg nem helyi levél­ tá rra l és a régebbi történelm i irodalm at is tároló kön y v tárak k al bíró településeken lakó, helytörténetírással foglalkozni ak aró ­ kon. A segítség egyik — hangsúlyozom , hogy „egyik” — m ódját 25 �a levéltári források közreadása képezi. (Kétségtelen, hogy e te­ kintetben vannak jó eredm ényeink, de az is kétségtelen, hogy még többet kell tennünk.) Olyan problém a ez, am i évszázadok óta szinte csak úgyahogy megoldható. A helytörténetírónak ugyanis az országos adatok hatalm as szalm akazlában kell m egkeresnie azt a néhány szálat, am ely településére vagy tájegységére vonatkozik, a forláskiadványok csak ném ileg segítenek. Nógrád megye feudális kori történetek m egírásával kapcsolatban például m integy 1500 kötet könyvet és folyóirat-évfolyam ot kellett átböngésznem , hogy csak a k iadott vagy jelzett adatokat összeszedjem, nem nézhettem át azonban az Országos Levéltár több ezer kiadatlan oklevelét. Így teh át érthető, hogy m egyetörténeti feldolgozásom csak évtizedes forrásfeltárási m unka után ju th a tn a abba az állapotba, hogy a m e g m a r a d t források egészét tekintve „teljes” legyen. Némi k iu tat jelentene a kutatók szám ára m ár az is, ha a m a i Nógrád, Hont, Heves és Göm ör m egyék településeiből kiala­ kított m egyeterület kiadott helyi vonatkozású forrásait m agyar nyelvű tarta lm i kivonatok alakjában közreadnánk. Ezzel ki tu d ­ nán k ik tatn i a nehézkes könyvtári könyvkölcsönzések ú tjá t város- és falutö rtén et-kutatóink előtt. Tudom, hogy ez m ár ön­ m agában véve is több kötetet kívánó vállalkozás lenne, de más kiú t aligha képzelhető el. (A m a g y a r n y e l v ű t azért hang­ súlyoztam, m ert fo rrásaink jelentős része latin és ném et nyelvű: ném et nyelvű például a S algótarjáni K őszénbánya Rt. levelezése, am it m agyar fordításban a m úzeum i a d a ttá r szám ára dolgoztam fel.) A forráskiadás terjedelm ét nagym értékben csökkentik a for­ rásokon alapuló részfeldolgozások, am ik szép szám m al szaporod­ nak. Nem terjed h etnek ki azonban m inden helyi problém ára — m ár csak a k u tatási idő hosszadalm assága és tárgykörük m iatt sem. A történész még m indig (és talán m indig is) „középkori kutatási m ódszerekkel” kénytelen dolgozni. Személyesen fel keli kutatn i az adatokat, azokat ki kell jegyzetelni, és am ikor m ár úgy véli, hogy elég áll a rendelkezésére, és ism eri a tárgyört, meg kell fogalm aznia a m ondanivalóját. A m ikor aztán kész van a művével, kiderül, hogy sem ezt, sem azt nem volt m ódjában feltárni, és kezdhet m indent elölről. E tekintetben azután való­ ban igaza van László G yulának, am ikor megjegyzi, hogy „a m últ k u tató ja állandóan a »term ékeny bizonytalanság« légköré­ ben dolgozik”. (B árm ennyire is élére állított ez a megjegyzés, sok igazság rejlik benne.) Am ikor cikkem elején arra hivatkoztam , hogy „bizonyos ellentm ondások jö ttek létre” helytörténeti irodalm unkban, ak ­ kor ezt a források nem kellő kritikával való feldolgozására is értettem . M egtörténik ugyanis nem egyszer — még az egységesen szerkesztett m űvekben is —, hogy a különböző írók különböző korokat tárgyaló, de ugyanarra a terü le tre vonatkozó feldol­ gozásaiban két vagy három változatban találjuk meg ugyanazt az adatot. Sokszor csak egyszerű elírásról van szó, sokszor Nógrádi szőtteshagyományok A megyei népm űvészeti kiállításokról elm aradhatatlanok a nem es harm óniájú szőttesek. Legutóbb a szécsényi m úzeum ­ ban láth ato tt belőlük válogatást a láto­ gató, a Palóc N épm űvészeti és Háziipari Szövetkezet legszebb term ékeinek fo rrá­ sa-, párhuzam aként. B ár valam ennyi népm űvészeti kézikönyv Észak-M agyarorszá­ got a fejlett szőtteskultúrájú területek közé sorolja, s em lítik, hogy a palócok körében milyen sokáig volt élő gyakorlat a szövés, részletes feldolgozás a nógrádi szőttesekről m indm áig nem készült. K iin­ dulva az egyre növekvő népm űvészeti ér­ 26 azonban szerkesztői felületességről és írói kritikátlanságról. Ilyenkor azután okkal hangzik el egy jószándékú m űről a „di­ lettán s alkotás” megjegyzés. Ebből az is következik, hogy tö rté­ neti forrásokat csak kellő kritik ai ism eretek birtokában szabad kiadni, és a még oly hitelesnek látszókkal szemben is gyanúval kell élnünk. Ez a m egham isított középkori oklevelekre éppúgy vonatkozik, m int a dualizm us kori újságcikkekre. Viszont az is igaz, hogy egy m egham isított adat sokszor többet mond, m int am it talán m aga a valódi m ondana. A ham isságra azonban föl­ tétlenül rá kell m utatni. A legtöbb zavart a történeti statisztikai adatok ta rta l­ mazzák. A különböző összeírások különböző lakosságszám ai nagym értékben az adófizetés letagadására vezethetők vissza, am i hol a földesuraknak, hol a m egyének állt érdekében. Ezért fontos az adat lelőhelyére való pontos hivatkozás és a lakos­ ságnévsorok közlése, m ert ezek segítségével a népi kontinui­ tást, illetve a belső m igrációt lehet felderíteni. M unkásm ozgal­ mi jelentősége is szembeötlő ezeknek a névsoroknak, ha a kétlakiak által képviselt propaganda kiterjedési terü letét, illetve az ipari m unkásság bejárásának kérdéseit vizsgáljuk. Rá kell m utatnom arra — a nézetem szerint nagy jelentő­ ségű — feladatra, am it a falvakban lakó értelm iségiek elvé­ gezhetnek, és am i által korunk történetének kú tfo rrásáv á is válhatik tevékenységük: hogy tudniillik írják meg községük m ezőgazdasági vagy ipari szövetkezeteinek tö rténetét. Sok m un­ kával, sok em ber m eghallgatásával és sok irat átnézésével járó feladat ez, de hiánypótló és forrásjellegűvé váló eredm ényeket hozhat. Ők, akik benne élnek a települések légkörében, sokkal em berközelebbről szem lélhetik a tényeket, m int ahogyan szem­ lélni fogja valam ikor egy csak az iratan y ag ra tám aszkodó szak­ történész. Ez a gondolat átvezet arra a hiányosságra, am ellyel a m a­ gyar történetírásnak nagym értékben szám olnia kell: az egyéni szemléletű életrajzok hiányára. Mindig is úgy véltem , hogy egy olyan m em oár, am elyben írója saját szemszögéből nézi a környezetet és abban a saját m aga szerepét, sokkal inkább társadalm at jellemző, m int a n ap tári sorrendben felsorakoztatott adatokat tartalm azó és vélem ényt nem nyilvánító személyi vagy családi krónika. Ha pedig m ár elpusztultak az ilyen régi em lék­ iratok, legalább kortársaink visszaemlékezései m arad jan ak fenn. K ritikai elbírálásuk a rendelkezésünkre álló nagyszám ú közéleti vonatkozású adat m iatt (amellyel napi sajtónk is tele van) sokkal könnyebb, m int egy újságírás nélküli korból szár­ mazóké. A fentiekben csak néhány problém ára bátorkodtam rávilá­ gítani. Sokba, így a helytörténeti anyag olvasm ányossá tételé­ nek és így a tágabb értelem ben v ett közm űvelődési szerepének taglalásába a jelen keretek közt nem bocsátkozhatom . Pedig ezen a téren is sok a tennivaló, am ire az arra illetékesek alapo­ sabban tu d n án ak válaszolni. Belitzky János deklődésből, úgy véljük, érdem es a kiállí­ tások rendezéséről, s a különböző célú te­ repm unkák során összegyűlt eddigi ta ­ pasztalatokról beszám olnunk. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy egy XVIII. századi parasztháztartásban milyen tetem es m ennyiségű házivászonra volt szükség. Ez képezte alapanyagát a lakásberendezéshez, gazdálkodáshoz szükséges tex tiliáknak, s a családtagok ruhanem űi­ nek nagy része szintén ebből készült. A szükséglet döntő hányadát önellátásból fe­ dezték. Az alapanyagul szolgáló kender term esztésének, feldolgozásának hosszú, sok fáradságot és ügyességet igénylő m un­ káit a család nőtagjai végezték. M inden bizonnyal ekkor is készültek m ár díszí­ te tt textiliák, azonban ebből a korból tá r­ gyi em lékek nem m aradtak fenn. A balassagyarm ati Palóc M úzeumban őrzött legkorábbi szőttesek keletkezési ideje a m últ század első felére tehető. Szórványdarabok m ellett az 1860-as évektől m ár tárgyegyüttesek állnak ren ­ delkezésünkre, s a tájékozódást tovább segíti a hagyom ányozó emlékezet. A vá­ szonnem űek nagyobb részének to vábbra is kender az alapanyaga, az ünnepre szánt darabok készítéséhez azonban m ár igye­ keztek pam utot vásárolni. Az ilyen, al­ kalm i tex tíliák at anyaguk m ellett díszí­ tettségük m értéke is m egkülönbözteti a „köznaplótól”. A ra jtu k alkalm azott szőt­ tesm inták alapelem ei egyszerű, m értani alakzatok, s a segítségükkel kialakított m otívum ok az ország m ás részein is szé­ les körben elterjedtek. A szövés techni­ k ája ugyanis korlátozott lehetőséget biz­ �tosíto tt a variáláshoz, s a vándorló ta­ kácsm esterek m unkáinak hatása szintén segítette a hasonlóságot. Hogy a m otí­ vum ok összeválogatásában, m intává ala­ kításában m ik a sajátos vonások, arra a részfeldolgozások hiányában még nem ad hatunk választ. A tárgyi anyag alapján azonban az m egállapítható, hogy a díszí­ tés elhelyezése, a szőttes textiliák tárg y ­ alkotásának m ódja m utat táji jellegzetes­ ségeket. Á ltalában a régi nógrádi szőt­ tesek díszítése m értéktartó, az összhatást a szélesebb-keskenyebb, csíkszerű m inták és a nagy feh ér felületek sajátos ritm usa határozza meg. A „szőtteshím ek” uralko­ dó színe piros, egy-egy apró m intaelem , csík beszövésére használtak kék pam utot. Term észetesen az általános jellem zők m ellett m inden textilféle díszítésének m egvoltak a konkrét szerkesztési hagyo­ m ányai, am it az adott tárg y rendeltetése határozott meg. Az ünnepi huzatú ágy­ nem űben nem aludtak. M int a tiszta­ szoba egész berendezése, az ágyravalók is a rra szolgáltak ebben az időben, hogy a család vagyoni helyzetét reprezentálják. Ez indokolta fokozott „cifraságukat”. A hosszú, keskeny p árnahuzatoknak („fejel­ h a j”) az ágy felvetésekor előre kerülő ol­ dalát borítja változatos, sűrű díszítmény. A „fejel” kevésbé látható, m ásik vége irányába sajátos tagolással keskenyednek, ritk u ln ak a m intasorok. A teljes hosszá­ ban érvényesülő dunna huzatának válto­ zatos szőttes csíkjai egyenletes ritm us­ ban követik egym ást az egész felületen. A törülközőtartó rú d ján átvetve, a dísz­ törülköző két végének csíkm intája egy­ m ás alá került. A „poszrikos kendő” h a­ sonló m intaelhelyezése akkor válik é rt­ hetővé, ha tudjuk, hogy sütem énnyel meg­ rak o tt tá la t kötöttek bele. S ahogy ezt kézben tartv a a kom aasszony elindult ve­ le a „gyerm ekágyashoz”, a szélekhez kö­ zel eső m inta jól érvényesült, m egadván az alkalom hoz illő ünnepélyességet, am it a falu szokásrendje m egkövetelt. Ugyan­ csak az ünnepi szerepet hangsúlyozza a „búcsústarisznyák” gazdag díszítése. A több napos úthoz szükséges élelemmel m egrakott tariszn y át a nők h átu k ra kö­ tötték, ezért a látható oldalon sokasod­ nak a szövött „hím ek”. Az ingvállak bő u jjá t összefogó kézelőn, a kötény alján keresztbe futó m intacsíkok a ruhadarab szabásvonalát hangsúlyozzák. A felsorolt textiliák díszítettségét to­ vább fokozták a vászonszélek közé v a rrt különböző betétek, csipkeszegélyek, bo­ nyolult kötésű rojtok. A szőttesekre is ér­ vényes azonban, hogy hatásuk a velük együtt funkcionáló tárgyegyüttesek egé­ szében érvényesül igazán. Például a dísz­ ágyról hosszan lecsüngő lepedő egyik — ritkábban m indkét — végén futó díszí­ tés köré eső, túlm éretezettnek ható fehér felületeket a ra jta 3—4 sorban, hárm a­ sával egym ásra helyezett „fejelek” vé­ geinek töm ött, piros foltja ellensúlyozza, m ajd az ágy tetejére állított dunna csík­ jain ak nyugodt ritm u sa oldja föl a ko n t­ rasztot. M ásrészt az abrosznak, függöny­ ként használt vászonkendőknek két-két szőttescsík közé zárt fehér foltja „felel” a lepedőre. Ha m indezek köré képzeljük a gyéren m egvilágított parasztszoba pá­ colt gerendam ennyezetét, a ta rk a cserép­ tányérokkal, olajnyom atú szentképekkel tagolt falát, a sötét bútorokat, akkor ke­ rülünk közelebb a nógrádi szőttes lakás­ textilek sajátos esztétikum ának m egérté­ séhez. A jobbágyfelszabadítást követő idő­ szakban bontakozik ki hazánkban a nép­ m űvészet új stílusa, am it szinte m inden vonatkozásban a díszítés gazdagodása, az alkotások paraszti k arakterének hangsú­ lyozása jelez. A korábban egységesebb ké­ pet kisebb tájak, vidékek helyi népm ű­ vészeti ku ltú ráin ak színes együttese vált­ ja föl. S ajátos történelm i körülm ényekből fakadóan e folyam at m egyénkben némi időeltolódással m ent végbe, így jellem zői­ nek illusztrálására könnyen hozhatunk szemléletes példákat, jelen alkalom m al a szőttesek köréből. É rsekvadkerten az 1920-as évekig a díszítéshez piros, rit­ kábban piros és kék szövőpam utot hasz­ nálnak. A szerény m intakincs nem sokat bővül, viszont a geom etrikus jellegű csí­ kokból kisebb közökkel, többet szőnek az abrosz, lepedő végeibe, ezáltal megnő a díszített felület. A K azár környéki asszo­ nyok is ragaszkodnak a hagyományos, m é r t a n i a s m intákhoz, s ugyancsak ism ét­ léssel igyekeznek fokozni a hatást. Ők azonban szorosan egym ás u tán szövik be a m intasorokat, így egy szélesebb sávot k ap ­ nak. B ár a piros szín dom ináns szerepe m egm arad, a világosabb árn y alatú kék, s m érték tartó an a sárga, zöld, fekete és rózsaszín is helyet kap a díszítm ényeken. A m egye nagyobb, középső részén azon­ ban az új népm űvészeti törekvések meg­ valósítása az ún. szedett technika elter­ jedésével kapcsolódik össze. Noha az ide­ vonatkozó ism eretek eredetét tekintve a takácsm esterek h atása v itath atatlan , a parasztasszonyok saját ízlésük szerint ér­ lelik ki az új m intakincset, am elyben a stilizált virágoknak j u t; döntő szerep. E m inták elemei nagyobb léptékűek, s a szálak bonyolult számolásán alapuló Új technika levegősebb szerkesztést enged meg. Ezáltal a díszítm ények növelésének változatos lehetőségei adódnak. A nagyobb földrajzi egységen belül a századfor­ duló körül további k istáji szőtteskultú­ rák különülnek el, am elyek közül az Ő r­ halom környéki különösen figyelem re méltó. E szőttesek részint a hagyom ányos színösszetételű díszítm ények gazdag válto­ zatosságával tű n n ek ki, m ásrészt a piros m intákba laza ritm usban beszőtt, élénk színű (lilásrózsaszín, türkiz, szilvakék, zöld, narancssárga) gyapjúszálak adnak sajátos k ara k te rt az ünnepi vászonnem űk­ nek. A gazdasági és társadalm i körülm ények következtében a népm űvészet új, parasz­ tos stílusa, így term észetesen a nógrádi szőtteskultúrák virágzása sem v olt hosz­ szú életű. A viseletben korábban végbe­ m ent alapanyagváltást követően, az 1920-as évektől im m ár a lak ástex tilek terén is gyorsan terjed n ek az olcsó gyári anya­ gok, köznapi haszhálatba szorítván visz­ sza a vászonnem űket. A városias ízlés hatására egyre ritk áb b an szőnek m ár „cifrát”, s h a mégis, úgy a díszítm ények m ind szegényesebbé válásán keresztül ve­ zet az út e népm űvészeti á g gyors kihalá­ sához. Van. ahol a századfordulótól kez­ dődően a textíliák díszítésében fokozato­ san a hímzés kerül előtérbe. S ajátos kö­ rülm ények h at asára azonban néhány vi­ déken a „cifra” szőttesek túlsúlya m eg­ m arad szinte a második világháborúig. E falvakból gy ű jtö tt darabok jól szem­ léltetik a parasztstílus lassú felbom lásá­ nak tüneteit. Pl. Ő rhalom ban, Hugyagon a virágm inták egyre naturalisztikusabbá válnak, a díszítm ények kim ódolt m egfo­ galm azása, — eseten k én t m ár a szőttes­ technika ésszerű lehetőségeit m eghaladó — felnagyítása, szétesése u tal erre. To­ vábbá a 20-as évektől m ind nagyobb hangsúlyt kapnak a m ár egy darabon ve­ gyesen alkalm azott tark a gyapjúszálak, s végül teljesen h áttérb e szorítják a piros pam utot. A harsány színösszetétel, vala­ m int az alap és díszítm ény k o n trasztja következtében felbom lik e szőttesek h ar­ m óniája. A folyam at visszafordíthatatlan. Az a hagyom ányos paraszti életform a, am ely­ nek keretei között e szőttesek készültek, s am ely életform ának ezen ünnepélyes rendeltetésű textiliák szerves tartozékai voltak, m a m ár a m últé. E m últ azonban, a szőttesek példája is m u tatja, olyan ér­ tékeket őriz, am elyek nélkül m ai m űvelt­ ségünk nem lehet teljes. K apros Márta 27 �KÖRKÉP Fiúk és apák Elöljáró beszéd: m entség és m agyaráz­ kodás. A vállalt feladat ugyanis más, több m int a gyerm ek és szülő kapcsolatát e g y mai m agyar regényben (Nádas P éter: Egy családregény. vége), illetve regény alapján elemezni. A m egoldás első látásra könnyűnek, sőt elegánsnak tűnik. M ert m iről szólnak a regények, ha nem em beri kapcsolatokról, s azon belül is a nem zedékek egym ás mel­ lett éléséről, egym ásra utaltságáról, konf­ liktusairól? Így igaz: a regény nem k erü l­ heti meg a családot, a m indenkori csa­ lád ábrázolását. Nem, m ert m inden tö r­ ténet azzal kezdődik, hogy valaki elindul valahonnan valahová, s ebben az életút­ ban a gyerm ekkor évei, az eredet d eter­ mináló erejűek. H urcoljuk egy életen ke­ resztül m agunkban, ebből, az ekkor szer­ zett élm ényekből „élünk” egészen addig, míg unokáinknak el nem m eséljük. És mégis! M intha éppen az: a gyerm ekkor d erű je hiányozna a mai m agyar prózá­ ból: szinte csak nyom okban találunk u ta­ lást a mai gyerekek életére, a mai szü­ lők és gyerekek kapcsolatára. Ha meg is jelenítik az írók, ak kor — az esetek több­ ségében — a két nem zedék súlyos m orá­ lis és egzisztenciális konfliktusának a ra j­ zaként. Két példát em lítenénk erre: Bihari K lára M i é r t j é t , és B árány Tam ás V e l ü n k k e z d ő d i k m i n d e n című írását. A tavalyi könyvterm ésbő l — némi m egszorítással — ide sorolható Kende Sándor S z e m b e n é z n i című regénye is. Mégsem vállalkozunk ezek elemzésére, m ert részben túlságosan régen (1971—72) jelentek meg, másrészt nem érezzük elég m arkánsnak ezeket a regényeket. Adódik viszont egy m ásik szem pont is, am ely ugyan kissé eltávolít m inket a szű kebben vett tém ától, ugyan­ akkor kitűnő és hallatlanul izgalmas m ü­ vekben táru l fel, s ez pedig: a m ai „negy­ venesek” vallom ásértékű írásai a saját gyerm ekkorukról! Ez a problém a m ár csak azért is izgalmas, m ert pótolni lát­ szik azt a sokszor elhangzott követelést irodalm unkkal szemben, nevezetesen az ötvenes évek epikus ábrázolását. E sorok írója, aki szintén ehhez a nem zedékhez tartozik, „beism eri” , hogy megkülönböz­ tete tt kíváncsisággal és izgalom m al olvas­ sa ezeket a könyveket. Gondolunk itt pél­ dául Lengyel P éter C s e r é p t ö r é s , Beremé­ nyi Géza L e g e n d á r i u m című regényeire, Sim onffy A ndrás novelláira, Czakó G ábor néhány írására, A sperján György vagy Oláh János regényeire — s a sor még folytatható. Ezekben az írásokban m inden pátosz nélkül jelennek meg „am a” ötve­ nes évek, sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül), úgy ahogyan a szer­ 28 zők gyerekfejjel átélték vagy átszenved­ ték. Ebben a sorban is k itü n te te tt helye van Nádas P éter regényének, m ert m int­ egy sűrítve adja m indazt, am i ezekből a nehéz évekből teherként, de m ár ki nem törölhetetlen em lékként tovább él. Nem véletlen, hogy Lukács György az egyik legsürgetőbb és legfontosabb feladatnak ta rto tta a személyi kultusznak „m int olyannak” az elemzését és ábrázolását. Nádas P éter kisfiú regényhőse kettős szo­ rításban éli át ezeket az éveket. Nincs édesanyja, de elveszíti rajongásig szeretett nagyszüleit is, hogy a végén politikai tiszt édesapjától is elszakítva intézetbe kerül­ jön. Szinte m ár sok is ez — m ondaná az olvasó —, de nem tud cáfolni, b ár­ hogy is szeretné! Nem, m ert Nádas P éter regénye szuggesztív, sodró erejű. Olyan mély rétegeket tá r fel a gyerm eki lélekből, am i a nagy íróknak is csak kivételes pil­ lanatokban sikerül. Ez a hányatott sorsú — körülbelül 10 éves — kisfiú egyszerű­ en kiszakad a jelenéből, holott a gyerm e­ ki tu d at m indent JELENKÉNT él át. M ár az a tény, hogy nem a szüleivel él (az anyja m eghalt, az ap ját elszólítja a szol­ gálat), az hogy idealista nagyapja be­ av atja a (zsidó) család több évszázados titkaiba, holott a gyerm ek még nem é rt­ heti azt, kiem eli a kortárscsoportból. Di­ ckens árvái, félárvái: Tw ist Olivér vagy Cooperfield Dávid élik át ezt a borzon­ gást, ezt a találkozást egyik oldalon az adakozó, term észetes em beri jósággal, míg a m ásik oldalon ennek szöges ellentété­ vel: az értelm etlen, m ár-m ár irracionális önkénnyel és kegyetlenséggel. De míg Dickensnél mindez valam iféle szentim en­ tális és rom antikus sodrásban oldódik, Nádas P éter egy pillanatig sem hagyja elérzékenyülni az olvasót. A nézőpont m indvégig a kisfiúé, aki nem érti, hogy mi is történik körülötte. Az események néhány hónapba vannak sűrítve: ez alatt tem etik el a nagyszüleit, hurcolják el a szomszédból a pajtásait, akikkel papástm am ást játszott, hogy egy hideg-rideg in­ tézetbe kerülve ocsúdjon rá a sorsára, idézze fel korán véget ért gyerm ekkora, viszapillantva idillinek tűnő, hónapjait, éveit. Ez: a gyerm eki nézőpont az, am ely naiv bájával élesebben rajzolja a kont­ rasztot a meg nem é rte tt „k in ti” világ és az otthoni között. ítélete se lehet ke­ m ényebb, m int a gyerekeké, akik á rta tla ­ nul szenvedték meg az évtizedet! A m últ nem tehető jóvá, hisz’ az idő visszafor­ díthatatlan. De le se tagadható! El se hallgatható — figyelm eztetett m ár József A ttila is: „a m últat be kell vallani”. A gyerekek ideje a m indenkori jelen — m ondottuk. Úgy tűnik azonban, hogy a mai apák (tudniillik: az írók) még job­ ban el vannak foglalva a saját, teh át a m ú ltid ejű gyerm ekkorral, s ezért nem ju t idejük, erejük a m ai gyerekekre fi­ gyelni. Vajon jobb apák lesznek-e, m int am ilyenek az övékéi voltak? Nádas P éter — indirekt módon — válaszol erre a k ér­ désre is: a szeretettel m egrajzolt nagy­ apa figurájával, aki tudatosan ad ja át m indazt az unokájának, am it ő is a nagy­ apjától hallott. M ert csak az él igazán a jelenben és a jövőnek, aki k ontinuitá­ sában folyam atában látja az életet. Nem árt erre is gondolni a gyerm ekek év éb en ! Helyesen ism erni a m últat, értelm esen, hum ánusan cselekedni a jelenben, hogy ne pocsékoljuk el a jövőt! M ert nem mindegy, hogy milyen em lékekről mesél­ hetünk m ajd mi az u n o k á in k n a k ...! Horpácsi Sándor Veress Miklós épülete kész VERESS MIKLÓS: PORHAMU H arm adik verseskönyvével szokatlan dolgot m ívelt V e r e s s M i k l ó s : egyszerre „két" kötettel is m egajándékozta az Ol­ vasót. Egy m áris forgathatóval — s egy m ásikkal, m elynek szavait ugyan még nem lehet kibetűzni. Ám annyi m áris bi­ zonyos, hogy ú jfajta, más m ondatok fu t­ nak lapjain — egyelőre még sejtelm es ér­ telm et görgetve — a m ajdani hátsó borító felé. Ennek a m áris tap in th ató n ak , me­ lyet a kezem ben tartok, különös súlya van. Súlya, ak á r egy épületé. M int oly sokan a m agyar költészetben, Veress Miklós is m agányos m esterem ber. V alójában nem tudni, m ikor s hol k evert anyaggal, hol s m iért ilyenre csiszolt-tisztított szerszám ok­ kal láto tt hozzá költői világterem téséhez,'a m aga épületéhez, am elyhez m ár első két kötetében is helyet keresett, hogy h arm a­ d ikra m eglelje, m int a m esében. Az 1972-es E r d ő a v a d a k n a k című nyitó m ű­ ve bizonyság arra, hogy a költészethez csörömpölés nélkül is el lehet ju tn i. Az 1975-ös B á d o g k i r á l y ban m ár m inden anyag és hódolat birtokában a neki rendelt föl­ det keresi. Az égboltot és egy elfolyó arcot talál. S három évre rá, a P o r h a m u ­ b a n megkezdi s — talán önm agát is meg­ lepve: — bevégzi m egálm odott épületét. M int m inden valam irevaló építm énynek, a P o r h a m u n a k is van I. ALAPJA, s Veress Miklós, aki tu d ja ezt, m int eddigi köteteiben, ebben is nyi­ tóverssel indít. M egírja Szenczi M olnár utolsó utáni zsoltárát ( A C L I I I . z s o l t á r ) . M inden együtt van itt, am it Veress Mik­ lós t u d : lenyűgöző form aérzék, veretes rím technika, zsoltáros m odor: népért, ki­ söpört tem plom ért, ahol üdvözítően cseng­ het a zsoltár. �II. A FÖLDSZINTEN ( B o l o n d o k és s z e n t e k ciklus) néhol nincs fűtés. Veress M iklóst még néha alig találni meg: bol­ g ár ikonok mögé, bolgár városok, tem p­ lomok zugaiba s m agasaiba búvik, őszi arc m ögött borong, s b ár „ k í v ü l is é g b e ­ l ü l is é g ”, m elegedni alig lehet még tüzé­ nél. III. AZ EMELETEN ( V i a s z f e h é r és R e ­ q u i e m ciklusok) a szerepről szerepre, ál­ arctól álarcig vándorló költő arca, ha viaszfehéren is, m ár felism erhető. A bo­ lyongásokért keserűen fizet az E g y lí r i ­ k u s s i r á m a i b a n : „M elyik álarcom at kívá­ nod ó közönség”. A F e l i r a t b a n a z általa (is) kiválóan m űvelt szereplíra a m egha­ sonlottságig, az igaz-ham is önm arcangoló tépelődéséig ju tta tja . Itt, a ciklus első felé­ ben m ély és heves őszintesége m egkapó, a M u n k a d a l b a n és az A d y - k é p c s o l n a k k a l és l o v a k k a l b a n pedig halott-tám asztásai ragadnak m agukkal. Emeletéről. IV. SZALMASZALON visz fel az É g i h á z t e t ő k i g . A ciklus cím ét adó dal, a S z a l m a s z á l : finom és törékeny. A vers egy rezzenés, de utolsó sorai m egdobban­ nak, m int a szív: „mégiscsak végső m ene­ dék egy szalmaszálon át — az ég”. A ciklus fölfelé húzó d arab jai a P i t y p a n g , a N é g y s o r o s , a F a g y stb. — leheletfinom rajzok, ném elyik csupán egy mozdulat, am elyen annyi m inden, vagy tán m in­ den m úlik. M ielőtt kilépnénk a háztetőre, két rem ek verssel adózik József A ttilá­ nak. A N é h a i k a l á c s játékosságában em ­ lékeztet a nagy elődre, az A l k a l m i v e r s I l ó n a k pedig a József A ttila-i gondolati költészet világával ro k o n : „ ...gondolkod­ nak-e a csillagok / s term elnek-e m ajd olyan anyagot / miből a szellem tisztáb­ ban ragyog / vagy csak m agadban hor­ dod, s hordom én / lélekm agam ban azt a csillagot”. V. EZ ÉGI HÁZTETŐKÖN a szerelem cserepein ülhetsz, Olvasó. A M á j u s i ódá­ ban és a S z e r e l m e s é n e k b e n ódai szárnya­ lással rö p tet a költő két jól ism ert arcot a m aradandóságba, a végső fénybe. A C s ö n d e s n y á r i esőben, Veress Miklós köl­ tészetének e csúcsán, m ár anyagtalanul, szédítő sebességben, s egyúttal m ozdulat­ lanul e szárnyalásban, oda visz, am i m ár túl van m inden jón, s rosszon. Nem is meglepő, hogy innen varázsos, lebegő, tá ­ voli VI. ZENÉKET lehet hallani: különös rondók, szonáták és etűdök hangjait so­ dorja felénk az idő, s e költői, m ár-m ár transzcendentális látványba S zé tszó rt k o t t a l a p o k épülnek be: „föltalált / m inket / az anyag őrjöng hogy nem tud m ajd / elfelejteni.” Az épület — kész: a földi zsoltártól az égi zenékig. V II. JEGYZET A TOVÁBB MÁR NEM ÉPÍTHETŐ ÉPÜLETRŐL. Tisztán, s befejezetten áll, am it m egterem tett. Va­ lam i újat, valam i m ást kell ezentúl csinál­ nia. Kölcsönvéve a még ta p in th atal an kö­ tet előlegéből: a Veress Miklós-i költészet nem kivonul, csak átvonul: egy új, isme­ retlen földre. ( S z é p i r o d a lrni. 1978.) Krasznahorkai László Munkás- és paraszt­ ábrázolás Balázs József regényeiben K eveset á ru lt el B alázs József p ró záján ak sa játo san egyedi érték eirő l, hogy „új hang csendül a fia ta l m ag y ar p ró zaíró k k ó ru sá ­ b a n ”, m ik é n t első regén y én ek b o rító ján , a rövid b em u tatásb a n o lv ash attu k . É letrajzi adataib ó l sejthető, hogy reg én y ein ek té m á já t szülőfaluja, a Szabolcs m egyei V itk a m ik ro ­ környezetén ek szinte m itológiává nem esedett m últjáb ó l, jelenéből m erítette. Írói világ át ny ilv án v aló an g azd ag íto tták ú jság író k én t szerzett ta p a sz ta la ta i is. M űveiben k é t a la p ­ vető en fontos té m a k ö rt já r körül. A leg­ nincstelen eb b p ara sztság tö rtén elm i m ú ltjá t áb rá zo lja a Magyarok, a Fábián Bálint talál­ kozása Istennel, A z ártatlan cím ű regén y ek ­ ben. A Koportos és a Szeretők és szerelm e­ sek je le n ü n k fontos p ro b lém áit tá rg y a lja : átm en eti életfo rm a trag ik u s hősei m u ta t­ koznak meg, a k ik elszak ad tak a falutól, de nem sik e rü lt igazán városi m u n k ássá v á ln i­ uk. A népi író k h agyom ányain n ev elk ed ett utód a legkisem m izettebbek, leg k ita szíto tta b ­ b ak tá rsa d alm i p ro b lém áiró l szól. T ö rtén el­ m i táv lato sság és h iteles szociográfiai k e­ resztm etszet tá ru l föl m ű v eib en a p a ra sz t­ ság kö zelm ú ltjáró l és jelen érő l. Ú jszerű a m ai irodalom ban, hogy n em parabolizálási, m odellezési szándék vezeti elsősorban az a l­ kotót, am ik o r tö rtén elem m é táv lato so d o tt ko ro k esem ényeihez nyúl. A Magyarokban és a Fábián Bálint talál­ kozása Istennel cím ű regényében közös a m ag y ar p arasztság életén ek illúzióm entes ábrázolása. R ed u k ált tényszerűség jellem zi a Magyarokat: 1944-ről, a n ém etek b ev o n u lá­ sán ak év érő l an n y i ad a lék o t k ap u n k , am en y ­ nyi a regény tíz nincstelen, szegényparaszt főhősének látó teréb en , egy koldusszegény sza­ bolcsi falu m in d e n n a p ja ib a n m egjelenik. A kisem m izettek szám ára a k önnyebb é let le ­ hetőségével k ecseg tetett a fasiszta N ém eto r­ szágban végzendő m ezőgazdasági m u n k a. A z á rt közösség tö rv én y e szigorú érté k re n d et a la k íto tt ki a m a g y ar p arasztem b erb en , a f a ­ lu, am ely h ez a nélkülözés, a n ehéz m u n k a é l­ m énye k ö tö tte — n élk ü lö zh etetlen v o lt szá­ m ára. E zért szak ad n ak el olyan nehezen m ég egy é v re is a falutól, am ely eg y ú ttal a h a z á t és a családot is jelen ti. E zért nem m a ra d h a tn a k N ém etországban, a gazda k e­ csegtető a já n la ta ellen ére sem . Pedig se j­ tik, m i v á r rá ju k o tth o n : a fia ta la b b ja ik m á r a h az atérésü k e t követő n apon m eg­ k a p já k a behívót. S zinte m indegyik hősben közös, hogy erkölcsiségük egyszerű és szigo­ rú, kizárólag a falu gyökereiből táplálkozik. Balázs Józseftől távol áll a p án tlik ás, m o­ solygó m ag y ar falu ábrázolása, viszont az egész napos gond, nyom or szü n etein ek ko­ m or, fek ete id illjé t h itelesen festi meg. B a­ lázs p ró zá ján a k k ü lö n erénye, hogy a tá rs a ­ dalm i p ro b lém a lépten-nyom on é le t és h a ­ lál filozófiai m élységgel m egfogalm azott alapkérd éseiv el fonódik össze. F ábián B álin t (a Fábián Bálint találkozása Istennel cím ű regény főhőse) is egyedül m a­ ra d élete végén láto m ásaiv al, h alo ttaiv al, el­ átko zo ttság tu d atáv al. A regényben m itológi­ áv á sű rű sö d ik a lelk ifu rd alás, az iszonyat, a szabolcsi falu k o llek tív b ű n tu d a ta az ősök és sa já t v étk eik m iatt. F áb ián Bálint, az első v ilágháb o rú b ó l m e g tért ju h á sz a h arctérrő l, a gyilkolástól való iszonyt hozza haza. De h iá b a keresi m á r o tth o n a zá rt közösség, b á r neh éz életű, de m égis békés szigetét. H i­ áb a ta rtja m ag át szigorúan az em berség e r ­ kölcsi parancsához, egyre rém ü leteseb b erő­ vel fo jto g atja a k ö rn y ezetéb en se jte tt g y il­ kosságok m ú lt- és jelen b eli (fehérterror!) b urjánzása. A főhős is Isten h ez m enekül, a h a lo tta k átk a, a k o llek tív b ű n tu d a t, a gyil­ kos-háborús em lékek elől. A Fábián Bálint találkozása Istennel a végső elkeseredettség regénye, a hősök a h a lá lb a m en ek ü ln ek a je len k ilá tá stalan sá g a elől. T ö rtén elm i szem pontból h itelesen idézi meg B alázs József A z ártatlan cím ű reg én y é­ ben a II. v ilá g h áb o rú b an elp u sztu lt n y íreg y ­ házi h u szárezred trag é d iáját. A súlyos tö rté ­ nelm i önvizsgálódás szövevényében, a cse­ lek m én y fo rg atag áb an g y ak ran elm osódik a hősök k o n tú rja . H ús és v ér em b erek h e­ lyett — valóságos szituációban — sokszor csak v élem ények ütköznek össze. Többször in d o ­ k o la tla n u l tű n ik el a szem ünk elől a főhős, B a tá r Ján o s. Az elbeszélőm odor is n éh a tisz­ tázatlan , nehézkes. A z átm en e ti életfo rm a áld o za tán a k tra g é ­ d iá járó l szól a Koportos. M á r a Magyarok­ ban fö ltű n ik a bölcs, öregedő p ara szt — G ásp ár D ániel —, aki a p ja csökönyössége m ia tt nem tu d o tt parasztb ó l ta n u lt sz ak m u n ­ k ássá válni. B alázs József a m aga te lje ssé­ géb en — egyszerre n o sztalgikusan és iszonyt k eltv e — m u ta tja b e a szegényparaszti é le t­ fo rm át, de nem m isztifik álja az iparosodott v áro sb a való m e n ek ü lést sem. A z á rt közös­ ségből kiszakadó em b erb en szükségszerűen k ialak u l a sehová sem tarto zás, az abszolút k ív ü lá llá s-tu d at. Balogh M ihály, a kisregény főhőse k iélezetten m agányos. F alu jáb an , a szabolcsi kisközségben á rta tla n u l lopással v ád o lt cigány; a cigányok közt félcigány; városi m u n k a tá rsa i szem ében p araszt. L é­ nyegében ingázó so rtársa i sem fo g ad ják be, érzik, hogy tépelődő, tö p ren g ő em ber, aki k ü lö n b a k a r len n i a többieknél. É letének tra g é d iá já t feleségének h irte len h a lá la v ilá ­ g ítja m eg elő tte is. K oportosnál, a falu régi tem ető jén él érzi á t közeledő h alálá t, a fa ­ lu k ollektív trag é d iáját, sa já t te lje s m ag á­ nyát. Egyéni k u d arcáb ó l az átm en e ti é le t­ fo rm ájú , sem m u n k ás — sem p a ra sz t em ­ b er m ai tá rsa d a lm u n k ra igen jellem ző so rsá­ n ak trag éd ialeh ető ség e b ontakozik ki. A Szeretők és szerelmesek cím ű regény m ű ­ faji elk ü lö n ü lése azonnal szem betűnő. A Magyarok kollektív, a Fábián Bálint találko­ zása Istennel, a Koportos egyéni tu d a tre ­ gény. Az ú j m ű jo b b an em lék eztet az 1945 u tá n k ia la k u lt nov ellaszerű m a g y ar k isre ­ g én y típ u sra. Az író k ív ü lrő l, o b jektíven, ep i­ k u s tá v o lság tartással lá tta tja szereplőit, a m ellék alak o k elk ü lö n ü ln ek a központi hős látószögétől. K alen d a József, a p ara szti k ö r­ nyezetéből kiszakadt, tehetséges em b er lá t­ szólag m á r ízig-vérig m unkás, életm ó d ja is u rb an izált. É letében nagy fo rd u la t lehetőségé­ vel kecsegtet, hogy egy k iem elt szak m u n k ás­ b rig ád félh iv atalo s v ezető jek én t elk ü ld ik egy kisv áro si üzem iro d ah á zá n ak építkezési m u n ­ k á ira — m agas fizetéssel, b rigádvezetővém űvezetővé em elkedés lehetőségével. B a­ lázs életm ű v éb en is ú j m o tív u m k én t, ú j szo­ ciográfiai m ik ro k ö rn y ezetk én t je len ik m e g a kisváros, am ely új alk alm azk o d ási feltéte le­ k et szab a főhősnek. A k o rru p ció a fejlő d ésre tö rek v ő k isváros h atalm i stru k tú rá já n a k egészét átszövi, a „ m affián a k ” dolgozik m ég a vallásosan m eg­ szállott, fé lő rü lt M endel P é te r fu v aro s is, ak i rem én y telen ü l szerelm es K ap u v á ri M á r­ tába, K alen d a szerelm ébe. E z a fertő zö tt körn y ezet a k ét főhős k ap c so la tát is szeretői viszonnyá züllesztené. K alen d a végül is „szük­ sékszerű v életlen k é n t” m egöli egy d u lak o ­ dás közben a szerencsétlen ő rü ltet. K issé m eghökkentő véletszerűséggel teljesed ik be a főhős sorsa, tú l látv án y o san és v á ra tla n u l sodródik gyilkosságba. B alázs reg én y ein ek e n n e k ellen é re közös erénye, hogy a szociográfiai hitelesség s a pontos lé lek tan i ábrázolás, kisebb h u llá m ­ völgyekkel, következetesen m egvalósul. Az egykori falu k ísé rtetei, a z átm en eti k o r fa n ­ to m jai leegyszerűsítés nélkül, a m aguk te l­ jességében tá ru ln a k föl a k o rán tsem le z á rt p ály a eddigi m űv eiből. Pósa Zoltán 29 �Grafika — 1978 A M agyar Képző- és Iparm űvészek Szövetsége az elm últ másfél év alatt há­ rom kiállítást is rendezett. Közülük a leg­ utolsót, a h arm adikat, a napjaink grafi­ k áját bem utatót tavasszal tekinthettük meg a M agyar Nemzeti G alériában. Mi­ lyen volt g rafikánk a m últ évben, m it állítottak ki, m ilyennek látták az 1978-as év term ését a kiállítás rendezői? A be­ m utató nem okozott csalódást. Összképet adott, olyant, am ivel érdem es foglalkozni. Milyen volt teh át a m agyar grafika 1978-ban? F eltétlenül jobb, m int a festé­ szet és a szobrászat, am elynek m érleget készítő k iá llítá sa it. rezignáltan nézhettük meg a M űcsarnokban. A grafikusok ta rt­ ják azt az előnyt, am it még az ötvenes és hatvanas évék fordulóján szereztek, K ondor és néhány m a is szereplő művész jóvoltából. Ezért is láth attu n k több jó m unkát a G alériában. Különösen figye­ lem re m éltó a hetvenes évek elején indu­ lók mezőnye. Sok persze a közepes, egyegy m eghatározó vonulat utánjátszása, és term észetesen akadnak rossz grafikák is. A kiállítás cím ében szereplő hetven­ nyolcas évszám csupán tájékoztató jellegű, m ert inkább, a kiállított anyag begyűjté­ sét, a tá rla t előkészítésének idejét regiszt­ rálja, a lapok készülésének időpontját csak részbén jelöli. A kiállitóterem be lé­ pésünk után ez az érzésünk csak fokozó­ dik a háború előtt induló nagynevű alko­ tók m űvei láttán . G rafikáik és rajzaik ugyan a m últ évben készültek, de szel­ lemük, form ai ú jításaik egy m ár le­ tű n t, m űvészettörténelileg feldolgozott korszak győztes csatáira utalnak. M unkás­ ságukat célszerűbb lenne életm ű-kiállítá­ sokon bem utatni. A nem régiben elhunyt V a r g a N á n d o r L a j o s , a kél háború közötti művészeti élet m eghatározó személyisége volt. Tusrajzaival a negyvenes évek m a­ gyar g rafik áját forradalm asító S z a l a y L a j o s m űveit m a is m egcsodáljuk. A szür­ reális-groteszk, mégis oly hum ánus vilá­ got terem tő S z a b ó V l a d i m i r rajzai is ú j­ ra és ú jra lenyűgözik nézőjüket. A fes­ tészetünk nagy öregjei közé sorolható T ó t h M e n y h é r t e t a szakm a és a közönség csak az utóbbi néhány évben fedezte fel igazán. M űvészetének jelentőségét a K e t t e n című ceruzarajz is megerősíti. M egtaláljuk a G aléria term eiben a hat­ vanas évek nem zedékének — pl. C s o h á n y K á l m á n n a k és F e l e d y G y u l á n a k — bal­ ladisztikus hangvételű, zaklatott, expresz­ szív vonalvezetésű m unkáit, C zin ke F e r e n c elvontabb, ism erős, jellegzetes for­ m avariációit. Ugyanebbe a generációba tartozik a szem léletm ódjában profánabb, technikájában m ívesebb, (durva jelzővel újro m an tik u sn ak is aposztrofálható) G y u l a i L i v i u s z , R é k a s s y C s a b a és a d irek­ tül szatirikus G á c s i M i h á l y . Gyulai és Rékassy m űvészete közvetve h ato tt az u tán a következő, a hetvenes évek elejétől jegyzett generációra. E befolyás nem ta r­ talm i-szellem i, hanem főleg technikai, a m esterség tiszteletére, a pontosságra, a 30 m ívességre ösztönző. Ezt az örökséget viszi tovább a sajátos technikát, form anyelvet és egyéni m itológiát kidolgozó K o v á c s T a m á s is: Vu Cseng-En N yugati utazás cí­ m ű regényéhez készült illusztrációi a het­ venes évek elejéről valók. Kovács egyé­ nien m erített a századeleji könyvilluszt­ rációk és m etszetek világából. A hajszál­ pontosan m egrajzolt, az általa kifejlesztett technikai eljárással kivitelezett lapjai egy sajátosan kiépített mesevilág részei. E la­ pok atm oszférája a v ih ar előtti pillanat­ hoz hasonló: kicsit fülledt, csendes, de villam ossággal telített, a történést m eg­ előző villanásnyi idő feszültségét m agá­ ba rejtő. S z e m e t h y I m r e Szentkuthy-illusztrációi­ ban teljesítette ki legtökéletesebben a képteret tárgyakkal telezsúfoló alkotás­ m ódját. E kompozíciós elvtől legújabb m unkáin elfordult. A tárlato n látható tollrajzain egy új szerkesztési elv kibon­ takozását figyelhetjük m eg: a zsúfolt kompozíció után a részletek kiemeléséhez, egy-egy m otívum kiteljesítéséhez, olyan áram latok kifejezéséhez ju t el, am elyhez csak ez, a form ák részleteit kinagyítva vizsgáló alkotásm ód n y ú jt lehetőséget. S z a b a d o s Á r p á d korai grafikáinak n y u ­ godt, kim unkált form avilágát részben m egtartva, a gyerekrajzok felé fordul, ér­ zékenyen reagál néhány művészeti áram latra, ezek eredm ényeit igyekezett m űvészetébe olvasztani. M int sokan m á­ sok, ő is kísérletezett a fotóval, és részben fel is használta eredm ényeit. A kiállításon látható N a g y L á s z l ó s i r a t á s a című ceruza­ rajza, tiszta form avilágával m űvészetének hagyom ányosabb, de jelentősebb és jel­ lemzőbb korábbi korszakára utal. S o m o g y i G y ő z ő szitanyom atainak feketefehér kontrasztja és a kifejezés intenzi­ tását a m axim um ra növelő torzításai szinte sokkolják szem lélőjüket. Szocioló­ giai (Külváros) és történeti (1948-as soro­ zat) lapjai egyaránt bem utatásra kerülnek. Az előbbiek hatását talán a dokum entum ­ film ekéhez lehetne hasonlítani. A filmmel való összehasonlítást a jellegzetes m ontázs­ szerű képi építés indokolja. Az 1848-as sorozatának lapjai adalékok az új és tisz­ ta történelem szem lélet kim unkálásához: a hősködőkről lem állik a m isztikum burka, és a forradalom ténylegesen cselekvő résztvevői em elkednek hősökké. B a n g a F e r e n c tüskés, ideges „firkái” a tőle m egszokott igényességgel készültek. Tollrajzai gyerekes nyíltsággal és öreges bölcs fin to rral történő frappáns valóság­ ra-kérdezések. A B o l g á r ú t i r a j z o k bárm e­ lyikének p ap írra szórt m otívum ait, úgy tűnik, m intha a papír síkja ta rta n á össze, de ha figyelm esebben m egnézzük, rájö­ vünk, hogy a szituáció és a m ondanivaló gondolati egysége fogja össze a kompozí­ ciót, ez teszi m egszerkesztetté és m eg­ változtathatatlanul stabillá. Figyelem felkeltők P r u t k a y P é t e r m un­ kái is. Főleg a jól körülhatárolt m űvésze­ ti, technikai, kompozíciós kérdések megol­ dására vállalkozik. Ilyen típusú lapjai kö­ zül tetszetős számozott grafikája. V a l k ó L á s z l ó P o z i t í v n e g a t í v j a szeriog­ ráfiának nem túl jelentős, legnagyobb eré­ nye rom antikus-látványos tém akiválasztá­ sa. S á r o s A n d r á s M i k l ó s sok ötletes lap­ pal szer epeit m ár különböző tárlatokon. A m ost bem utatott, nem tú l sikeres so­ rozata, saját m űvészetén belül is vissza­ esést jelent. V a g y ó c z k y K á r o l y a m ester­ séget igen becsülő alkotók közül való. A S é t a a p a r t o n című b arn a tónusú rézk ar­ ca ellentétben a felületre, a d rap ériára és a tárg y ak ra összpontosító alkotásaival, társadalm i indíttatású, problém alátó. A Lánchíd kőoroszlánjának és a hídfő olda­ lán álló fülbevalós agárnak szembesítése, egym ásra vonatkoztatása révén a ham is kispolgári, polgári nosztalgiák régióját vil­ lan tja fel. N éhány éve jelentkezett a Stúdió-kiál­ lításokon a szürrealizm us felé orientálódó alkotók kis csoportja. A közös alkotásm ód kapcsolja össze B a d a c s o n y i S á n d o r és B a l l a M a r g i t m űvészetét. Sajnos, lapjaik­ kal nem tu d n ak túlem elkedni Max Ernst túlzott tiszteletén. K arcaikkal nem sike­ rü lt azt a meglepő intellektuális izgalm at nyújtaniok, m int a néhány évvel előttük induló A l m á s y A l a d á r n a k , akinek vonal­ ra építő, szinte egyéniségéből fakadó szürrealizm usa an y ira spontán, hogy m ár eredeti és igaz. R ézkarcainak és to llraj­ zainak finom kidolgozása meglepő gondo­ lat- és form atársításai egyszerre szemet gyönyörködtetőek és gondolatébresztőek. B a k I m r e népm űvészeti m otívum okat „konstruktivizáló” szitanyom atait koráb­ ban láth attu k a M űcsarnokban. Azon pe­ dig kicsit elcsodálkozunk, hogy G y . M o l ­ n á r I s t v á n a közvetlen szom szédságukban falra függesztett T é m a X I X . cím ű lap­ ja m ennyire B ak ötletének variánsa. A dom bornyom at hazai g rafikánkban néhány éve elterjed t technikai eljárás. K o c s i s I m r e és E r ő s J á n o s lap jait egy­ más m ellett látva, a dom bornyom ás a m ű egészéből következő, illetve önm agá­ ért való felhasználását is m egfigyelhetjük. Erdős grafikáján a dom bornyom ás húsvéti to jásra em lékeztető form át kiadó deko­ ráció. Kocsisnál ezzel szemben a m onda­ nivalót kom pozícionálisan kiemelő, re­ m ek ötlet. A budavári kiállításnak van n ak a kon­ cepció hiányából fakadó bizonytalanságai és konkrét hiányosságai (pl. G r o s s A r n o l d m űvei éppen úgy nem szerepelnek a be­ m utatón, m int S w i e r k i e w i t c z R ó b e r t é ) . De a tá rla t éppen úgy, m int a kritika, inkább kiem elni, orientálni igyekszik; és a hiányzó művészek névsora legalább any­ nyira minősít, ak ár a kiállítóké. A bem utató legnagyobb erénye n y ito tt­ sága, am it még m indig lehet és kell is fo­ kozni. A felvonultatott anyag hiányossá­ ga ellenére is körképet ad egy korább i időszak, a hetvenes évek művészetéről. A rról a gyakori stagnálásokkal teli, lassú fejlődésről, am i n ap jain k képzőművé­ szetét jellemzi. A jelenkori g rafikánk m agvát képező alkotók — pl. a hetvenes években indulók — m űveit láth attu k legteljesebben bem utatva. Csupán a kísér­ letezőkre, az új u tak at keresőkre kellett volna a rendezőknek jobban odafigyelni. Lóska Lajos ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f287164252031d526a8c73c3f7b111.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/42316a8afe78112c1e04335d0f598dfb.pdf db056e5ca3dfb344e2d44f1ee53f062e PDF Text Text 1979 4 Környezetünk védelm éért Építészet, em ber, környezet Falukép, I979 Banos János, Csanády János és Hideg A ntal versei, Császár István, Kunszabó Ferenc és Laczkó Pál prózai írása T ö rtén elm i kutatás és tö rtén elm i publikáció 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat PALÓCFÖLD Képességeinek és lehetőségeinek egyre ütemesebben növekvő formá­ tumától mámoros a XX. századi ember. Cs eredményeit tekintve va­ jon oktalanul-e? Hiszen eszközeinek információéhes csápjaival irdatlan galaktikus távolságokból gyűjt újabb ismereteket; természetes módon meg nem tapasztalható parányokban tár fel és vizsgál öntörvényű univerzumo­ kat, testi és szellemi harmóniáját őrző-helyreállító rendszabályok és medicinák vértjébe öltözik, magateremtett anyagokkal, konstrukciókkal pótolja a természetben nem létezőt, s már egy jövőbeni „gépkort” ko­ ronázó genetikusan irányított élővilág lehetőségének felvázolásával biztatja-rémíti magát. Szellemi erőinek célratörő nem ismerve el határokat. kamatoztatásában De hát nem ő-e az is, aki hulladékhegyekkel és -felhőkkel rontjapiszkítja bolygójának életet tápláló talaját, vizeit, légkörét, aki a fló­ ra és fauna terjedelmi határainak erőszakos csökkentésével és egye­ deinek fokozatos megtizedelésével veszélyesen billegteti a természet mára igencsak ingatag egyensúlyát, akit épített világának kialakítá­ sakor korántsem mindig vezetnek ún. emberi szempontok? Azaz, váltig érvényes a fegyelmező József Attila-i intelem: „Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen.” Szertelen a szónak TÁRSADALOMPOLITKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �nemes értelemben vett és megítélő értelmében egyaránt. Szertelen, mert napról napra tényszerű jelét adja korláttalan képességeinek, s szertelen, mert nem elégszer engedve utat ésszerű kétségeinek, nagy­ ságához „illő” mulasztásokra, meggondolatlanságokra is képes. Igaz persze az is, hogy rangosabb esendőségeinket is hajlamosak vagyunk felismerni és bevallani. Csak hát, példának okáért, jósze­ rivel úgyszólván legközvetlenebb elődeink állították fel — nem a tu­ datlanság szülte tartózkodás, nem pánikízű pesszimizmus, de éppen a józan megfontolás eredményeként — a figyelmeztető táblákat: az alkotás — felelősség! Talán még idejekorán ahhoz, hogy a teremtő ember összeszámlálhassa és korrigálhassa épített világának és termé­ szeti környezetének belső diszharmóniáit, pótolhassa a kettő közötti összhang jelentős hézagait. S ahhoz, hogy a nagyobb körültekintésre intő jelzőrakéták felröppenhessenek, arra volt szükség, hogy minden­ napi életünk során, úgymond saját bőrünkön tapasztaljuk meg: a környezetvédelem korántsem kifinomult szépészeti szempontok által ösztönzött tevékenység, hanem olyan tudatosan előrelátó munka, melynek híján az emberi nem közvetlen jövője kerül veszélybe. Ha egyik napról a másikra nem is úgy, hogy puszta létében válik ve­ szélyeztetetté, de (némi túlzással tán) olyan módon, hogy a meggon­ dolatlanul elsilányított, elszennyezett természeti környezet és a fele­ lőtlenül konstruált épített világ előbb vagy utóbb torzíthatja (némi­ képp torzítja már ma is) az emberi szellemet. S akkor óhatatlanul ilyen irányban korlátozza fejlődésének irányát, lehetőségeit. Képességeinek és lehetőségeinek egyre ütemesebben növekvő for­ mátumától mámoros a XX. századi ember. Mégis, kétségkívül sza­ porodnak életében a megfontolt józanság, a hátra- és előretekintő mértéktartás és felelősség pillanatai, az újraértékelő meditáció per­ cei, az egyezményesen körültekintő cselekvés órái. Az emberi szellem tiszta magjának és az ember környezetének, jövőjének védelme ér­ dekében. Kassai-Végh Miklós 1979 4 3 Ispán András: Környezetünk védelméért 4 M. Szabó Gyula: Hákettőó 7 Szendi Márta: Falukép, 1979 8 Szatmári Béla: Építészet, ember, környezet 10 Kelemen Gábor: A tét 12 Praznovszky Mihály: Egy ember a reformkorból 13 Banos János: A vasból-jegenyefák, Jaj én rúgkapáló szivem 14 Kunszabó Ferenc: Tavasszal visszatérnek a fecskék 17 Hideg Antal: A kirakat 17 Császár István: Mesterdalnokok 18 Laczkó Pál: A mi kis tetthelyünk 20 Csanády János: Budapest, 1948—1978 21 Horváth István: Történelmi kutatás és történelmi publikáció 23 Belitzky János: A Zagyva-völgye életkörülményei 1914 nyará­ tól 1919 tavaszáig 25 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat (Krunák Emese) 27 A forradalom, a munka és a szobrász (P. Szabó Ernő) 27 Madách-tanulmányok (Csongrády Béla) 28 Nők diplomával (G. Kiss Magdolna) 29 Ember és környezete (Molnár Zsolt) A borítókon és belső oldalakon Somogyi Győző munkáit közöljük. PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLI TKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA F őszerkesztő: V égh M iklós. S z e rk esz tő sé g : 3100 S a lg ó ta rjá n, Arany Já n o s ú t 21. T elefo n : 1 4 -1 3 . K iad ja a N ó g rá d m egyei L ap k iad ó V állalat. F elelős k ia d ó : B álint T am ás ig a z g a tó . T erjeszti a M a g y a r Posta. E lőfizethető b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k ézbesítőknél, a p o sta h irla p ü zle ­ te ib e n , é s a P o sta K özponti H írlap Iro d á n á l (KHI B u d a p e s t V., József n á d o r té r 1. sz. P o sta c ím : 1900 B u d a p e st) közvetlenül, vagy p o sta u ta lv á ­ nyo n, v a la m in t á tu ta lá s s a l a KHI 215-961 62 p é n zfo rg a lm i jelzőszám ra. Egyes szám á r a 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, e g y évre 60 Ft. M egjelenik k é th a v o n ta . K ézirat o k a t é s ra jz o k a t nem őrzünk m eg é s nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0 5 5 5 -8 8 6 7 79.1474 N. S . 1400 d b �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK K örnyezetünk védelm éért Forrongó világunk nagy társadalm i és gazdasági átalakulása, a tudom ányos technikai forradalom térhódítása a föld egyre n a ­ gyobb népessége szám ára teszi lehetővé az anyagi javak h atal­ mas töm egének előállítását. Az ipari koncentráció, a mezőgazdasági term elés iparszerűvé válása, a vegyszerek nagy töm egének felhasználása, a közlekedési eszközök elszaporodása és a nagyarányú urbanizáció a társad al­ mi fejlődés eredm ényeként m ent végbe. Az életszínvonal általá­ nos em elkedése m ellett azonban e változások az em ber környe­ zetének fokozódó, s egyes térségekben m a m ár súlyosnak m inő­ síthető elszennyeződését okozták. Az em beri társadalom m űvi környezetének, a nagyvárosoknak a környezetvédelm i problém ái különösen súlyosak. A világ szá­ mos nagyvárosában a szennyeződés foka m ár m eghaladja a meg­ engedett határkoncentráció m értékét. A környezetvédelem problém ája robbanásszerűen a m agasan fejlett tőkésországokban k erü lt előtérbe. A tőkés term elési vi­ szonyok között a föld erőforrásainak kiaknázása a szűkreszabott profitérdekek alapján m ent végbe, s olyan körülm ényeket tere m ­ te tt a dolgozó m illiók szám ára, am elyek nem tették lehetővé az egészséges em beri életfeltételek biztosítását. N apjainkban a fejlett tőkésországok többségében a rra kény­ szerültek, hogy a környezetvédelem kérdését állam i szintű in­ tézkedésekkel oldják meg, s a jogalkotás, a pénzügyi, a b eru h á­ záspolitikai, a gazdasági ösztönzés eszközével lépjenek fel a ki­ alakult problém ák elm élyülése ellen. A szocialista társadalom ban a term elési eszközök társadalm i tulajdona, a népgazdaság tervszerű állam i irányítása az alapja a környezetpolitikai célok m egvalósításának. A szocialista term elé­ si viszonyok m ellett biztosítható a term elés, az életszínvonal, a fogyasztás és a környezetről való gondoskodás összhangja. A szocialista országok az intenzív iparosítás kezdetén tarta n ak , a környezet károsodása m érsékelt, azonban ezekben az országok­ ban a fejlődés ütem e lényegesen m eghaladja a kapitalista orszá­ gok gazdasági növekedésének ütem ét, környezetünk megóvása te h á t fokozott figyelm et kíván. A szocialista közösség országaiban folyó tervgazdálkodás, a term előerők tervszerű, arányos fejlesztése m ár az eddigiek so­ rán is olyan elem eket tartalm azott, am elyek a környezetvédelem irán y áb a hato ttak . A gazdaságépítő m unka jelenlegi szakaszában azonban az egyes ágazatok környezetvédelm i tevékenysége nem ér el megfelelő fejlődési ütem et, a környezeti elem ek fokozatos rom lása tapasztalható. M egérett a helyzet a környezetvédelem és környezetalakítás tudom ányosan m egalapozott, összehangolt, jól koordinált szervezetének kialakítására. H azánk környezetvédelm ét számos kedvezőtlen tényező befo­ lyásolja. E tényezők közül kiem elésre érdem es a term előerők te­ rületi eloszlásának aránytalansága, vízfolyásaink külföldi erede­ tű, nagy háttérszennyezettsége. Gazdasági szerkezetünket és fej­ lettségünket is figyelem be véve az em beri környezet veszélyez­ tetettsége, a term észeti elem eket ért károsodások m értéke és jel­ lege közepesnek m ondható. Földrajzi helyzetünkből és társadalm i berendezkedésünkből adódóan környezetvédelm i gondjaink sikeres m egoldásához a KGST tagországai között folyó kom plex együttm űködés jó lehe­ tőségeket biztosít. Részt veszünk a KGST szervezetében működő környezetvédelm i tanács m unkájában. A két- és többoldalú együttm űködési szerződések alapján kibontakozó elm életi és gya­ korlati tevékenység hozzájárul a környezetvédelem fontos társa­ dalm i-gazdasági feladatainak kom plex megoldásához. A nem zeti jövedelem lehetséges legnagyobb m értékű növelése, a term észeti kincsek ésszerű felhasználása a szocialista országok bővülő tudo­ m ányos, m űszaki és term elési együttm űködésével környezetvé­ delmi szem pontok szerint végezhető. A környezetvédelem ágazataiban ható károsodások hazai hely­ zetének vázlatos áttekintésekor m egállapítható, hogy nem zeti kincsünk, a term őtalaj szennyeződése elsősorban a m ű trágyák és növényvédő szerek szakszerűtlen és gondatlan felhasználásából szárm azik. A kem ikáliák veszteségei a gazdasági k ár m ellett sú­ lyos talaj-, víz- és levegőszennyezést okoznak, bekerülve a táp ­ lálékláncba közvetlenül veszélyeztetik az em ber egészségét. Országszerte nagy gondot jelent az egyre bővülő term elésből és fogyasztásból származó lakossági, ipari és mezőgazdasági hul­ ladékok kezelése és ártalm atlan n á tétele. A talajon való hulla­ dékelhelyezés általában nem elégíti ki a környezetvédelm i, köz­ egészségügyi és esztétikai igényeket. M egoldatlan a hasznosítható anyagok term elésbe való visszaforgatása; településeink környe­ zete illegális szem étlerakatokkal szennyezett, am elyek kom plex környezeti ártalm ak forrásai. Sürgősen m egoldandó országos fel­ ad atu n k a kialakult állapot részletes felm érése, m ajd a tovább­ fejlesztéshez szükséges anyagi, technikai és szervezeti feltételek fokozatos, differenciált m egterem tése. Szocialista épitőm unkánk és életszínvonal-politikánk szerves részeként egyre nagyobb m ennyiségű vízfelhasználás jelentkezik az ipari, mezőgazdasági és kom m unális ágazatokban. Az igények zavartalan kielégítése tervszerű vízgazdálkodási és vízminőség­ szabályozási tevékenységet követel. Felszíni vizeink m integy 96% -ban „külföldi” eredetűek, erősen fejlődő, iparosodó orszá­ gokból, szennyezetten érkeznek. Az eredm ényes vízm inőség-véde­ lem kialakítása érdekében hazánk a KGST-országokkal közösen, tudom ányos, m űszaki együttm űködések keretében törekszik m egakadályozni a vízm inőség további rom lását, elérni fokozatos javítását. Megyei vonatkozású az Ipoly vízminőség-szabályozási terve, m elyben a m agyar és csehszlovák fél közös felad atait m eghatározták. A vízm inőség-védelem főbb te rü le te i: az ip ari üzem ekben nagy m ennyiségben keletkező szennyvizek tisztítása, a mezőgazdaság­ ban a kem ikáliák felhasználásával és a nagyüzem i állattartással összefüggő vízszennyezés elhárítása, a települések csatornaháló­ zatának bővítése, a közüzemi szennyvíztisztítás fokozása. Nagy eredm ények várhatók az okszerű vízgazdálkodástól, a víztakaré­ kos technológiák m egvalósításától. A vízügyi szervek a gazdasá­ gi ösztönzés és a szankcionálás eszközeit is felhasználva tesznek intézkedéseket felszíni és felszín alatti vízkészleteink védelm ére. A levegőszennyezés m a m ár nem zetközi m éretű problém a, a K G ST-tagországok együttm űködése során jelentkező levegőtisz­ taság-védelm i m unkában cselekvő részt vállalunk. H azánk álta­ lános levegőtisztaság-védelm i helyzete európai viszonylatban kö­ zepesnek m ondható, iparilag fejlett övezetekben (Budapest, Bor­ sod, B aranya, Kom árom) azonban regionális szennyezettség jelei m utatkoznak. E térségek káros légszennyezettségének felszámo­ lására, s az ország általános levegővédelm e céljából helyes terü ­ letrendezési és területfejlesztési elvek érvényesítésével d ifferen ­ ciált intézkedéseket kell tenni. Ezt segíti elő az ország terü leté­ nek levegőtisztaság-védelm i védettségi kategóriába sorolása, s ennek függvényében a m egengedhető légszennyezési n o rm aérté­ kek m egállapítása. A levegőtisztaság védelm ének fejlesztését célzó feladatok kö­ zött jelentős az ipari h á tté r m egterem tése, a zárt rendszerű gyár­ tási folyam atok kialakítása, az ipartelepítés helyes m egválasztá­ sa. A környezetvédelem központi irányítói nap iren d re tűzték a levegővédelmi m űszaki szabályozás továbbfejlesztését, a k u tató és m érőhálózat bővítését, a szakem berképzés, -oktatás, a tudatform álás fokozását. Lakókörnyezetünk és úthálózatunk (főként a közlekedési eszközök elszaporodása következtében) évről évre zajosabbá vá­ 3 �lik, am i zavarja a lakosság m unka utáni regenerálódását, pihe­ nését. Fokozza a kedvezőtlen hatást a lakott területeken működő üzemek gépzaja, a háztartási gépek és elektroakusztikai beren­ dezések használata. A városrendezési zajvédelem területén a jól m egoldott te r­ vezés, illetve telepítés többletköltsége az esetek többségében nem jelentős, utólag viszont m ár csak költséges m egoldásokkal lehet eredm ényt elérni. H azánkban a gazdasági ágazatok, a tervezők és kivitelezők a zajvédelm et nem kezelik jelentőségének megfelelően. A k ö r­ nyezeti zajhatás jogszabályilag nem kellően rendezett, az előírá­ sok többségben elavultak. A növekvő zajártalom nagy töm ege­ ket érint, befolyásolja az em ber általános egészségi állapotát és hangulatát. Szükséges teh át a környezeti zajvédelem műszaki, gazdasági, szabályozási kérdéseinek felülvizsgálata, a környezetvédelem egészével összehangolt megoldása. A városi környezet fejlődését az építkezések céljára elfoglalt terü letek növekedése jellemzi. A m űvi és term észetes környezet közötti átm enet, a városi m ikroklím a kedvező befolyásolásának hatékony eszköze a települési zöldterületrendszer. A regionális tervek alapján tömeges lakásépítés form ájában történő városépí­ tés során m a még az tapasztalható, hogy a rendezési tervekben sem biztosítanak m egfelelő nagyságú zöldfelületet. A fásítások, közparkok és k ertek rendszere elsődlegesen a városok átszellő­ zését, a települési klíma, az esztétikum jav ítását szolgálják, tehát az eddigieknél nagyobb gonddal kell végezni a zöldfelületek te r­ vezését, kialakítását és gondozását. A települések növekedése, a gazdasági tevékenység és a köz­ lekedés bővülése m iatt egyre nehezebbé válik a term észetes kör­ nyezet megóvása, a növény- és állatvilág védelme. Csak a term é­ szet általános kím élésével korszerűen végzett term elési és társa­ dalm i tevékenység biztosíthatja a tudom ány, a gazdaság, az ok­ tatás és a felüdülés szám ára a term észeti erőforrások fennm ara­ dását. A term észetvédelm i területek egyúttal a környezetvédelem m intaterületei, ahol a társadalom széles rétegeinek összefogásá­ val, szigorú környezetvédelm i követelm ények kielégítése m ellett a jövő nem zedéke szám ára is biztosítható a környezetgazdag élettér. Az em ber term észeti és települési környezetének károsodá­ sát a gazdasági fejlődés gyorsuló ütem e v áltja ki, a károk elhá­ rítását, m érséklését vagy teljes kiküszöbölését is csak a gazda­ sági fejlődés folyam atával szerves kapcsolatban érh etjü k el. Ez az egyetlen járh ató ú t korunk alapvető fontosságú gazdasági és társadalm i problém ájának m egoldásában. A gazdasági előnyöket jelentő anyag- és energiatakarékosság, a technológiai fegyelem szigorú betartása, a hulladékszegény, zárt rendszerű gyártási fo­ lyam atok kialakítása egyidejűleg a környezetvédelem nek is h a­ tékony eszközei. Hákettőó Fojtogató a hőség, m int a gőzfürdőben. A m ennyezetre csimpaszkodó ventillátor lapátjai lassú, kim ért köröket rónak, az asztalok m ellett éhes vendégek darvadoz­ nak, hom lokukról zsebkendővel itatjá k a gyöngyöző verejtékcseppeket. A felszol­ gálók fehér k ab átju k alól levetették az a t ­ létatrik ó t is. Hiába a nehéz sötétítőfüg­ göny, a júniusi nap felforrósítja a levegőt, aranysárga üvegkupola alatt fohászko­ dunk, m ert sugarai izzó pernyeként ége­ tik a szabadon m aradt testrészeket. — I tt a finom flekken, m áris hozom a csuszát — tu rb ék o lja a telt keblű pincér­ nő. Szája szegletében kényszeredett mo­ 4 A hazánk környezetvédelm i felad atain ak népgazdasági szin­ tű, tervszerű, összehangolt és jól koordinált m egoldására hozott p á rt- és korm ányhatározatok az elm últ években új feltételeket terem tettek az egészséges életfeltételek kialakításához. Megszü­ letett az em beri környezet védelm éről szóló törvény, s létrejö tt a központi irányító szervezet, az Országos K örnyezet- és T erm é­ szetvédelm i Tanács, valam int az Országos K örnyezet- és Term é­ szetvédelm i Hivatal. A környezetvédelem kérdéseinek át kell szőniük a népgaz­ dasági terv egész rendszerét. Ennek előfeltétele a környezetvé­ delmi politikai célok és követelm ényrendszer alapelveinek k iala­ kítása, am ely egységes keretbe foglalja a közép- és hosszú tá­ von elérendő célkitűzéseket. A k ialak íto tt központi irányelvek alapján folyam atban van az ország terü letére és a környezetvé­ delem m inden ágazatára vonatkozó középtávú és nagytávlatú környezetvédelm i koncepció kidolgozása. A koncepció az ország teherbíró képességének függvényében (a gazdaságépítés szerves részeként) tervszerű, életszínvonal-politikánkba illeszkedő kör­ nyezetvédelem re ad lehetőséget. A hatósági szervezetek hatékony eszközökkel rendelkeznek a környezet minőségi rom lásának m egállítására, m ajd a fokozatos javulás elérésére. Ennek elsődleges m ódja a helyes terü letren d e­ zési, fejlesztési politika és gyakorlat kialakítása. Az engedélye­ zési eljárások során biztosítjuk, hogy a létesítendő üzem ek a k ö r­ nyezetvédelm i követelm ények m aradéktalan kielégítése esetén léphessenek üzembe. A m ár meglevő telephelyek szennyezését te­ rületi elhelyezkedésük és szennyezésük veszélyessége függvényé­ ben differenciált intézkedésekkel, hatósági kötelezés, gazdasági ösztönzés és bírságolás útján korlátozzuk. A népgazdasági szintű környezetvédelm i célok a m egyékben működő állam i, gazdasági és társadalm i szervezetek m u n k ájá­ ban realizálódnak. Az egyes ágazatokban folyó terü leti tevé­ kenység minőségi fejlesztésének igénye országszerte szükségessé teszi a környezetvédelm i szervezetek m unkájának összehango­ lását, rendszerszem léletű koordinálását és irányítását. Ily módon biztosítható, hogy a környezetvédelem a szocialista tervgazdálko­ dás szerves alkotóelem évé váljék. Eredm ényes környezetvédelem csak az egész társadalom cse­ lekvő részvételével folytatható. A p árt környezetvédelm i politi­ kai céljainak megvalósításához, az állam i intézkedések társad al­ mi tám ogatásához a nagy töm egeket mozgósító társadalm i szer­ vezetek, így a Hazafias N épfront, a szakszervezet, a Vöröskereszt és ifjúsági szervezetek felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak! Szervezés, mozgósítás, tudatform álás és ellenőrzés ú tjá n segítik a m unkahelyi, települési és term észeti környezet szennyeződé­ sektől való m egóvását. soly lapul meg, legszívesebben hagyná az egészet, s fejest ugrana egy vizesm eden­ cébe. — Akad még hideg kóla vagy sör? — kérdezzük, miközben hátunkon az izzad­ ság vékony patakokba gyűlik. — A gulyásunk a leghidegebb! — pró­ bálja tréfával elütni a vendéglátóipar nya­ ranként visszatérő fogyatékosságát. — Egy kancsó friss vizet kérünk! A hölgy még pirosabb lesz, az előbbi m osolygödrök is tovatűnnek arcáról. — Vodka, konyak, szatm ári szilva, ti­ zenötféle palackozott bor, üdítőből a tel­ jes M árka-család — sorolja egyszuszra a választékot, akár egy élő itallap. Mély só­ haj kíséretében teszi hozzá: — Csak vizet ne kérjenek, könyörgöm. Két napja laj­ Ispán András tokkal szállítjuk a konyhára a főzéshez, mosogatáshoz. Még szerencse, hogy a KÖ­ JÁ L nem záratta be az é tte r m e t. . . A városszéli telkeket esztendeje osztot­ ták. Negyven parcellára futottá, a tan á­ cson nem is vertek különösebb h írt az ügynek, m ert félezer igénylést tarta n ak nyilván, igazságot tenni aligha b írtak vol­ na. A zártk ertn ek kijelölt terü leten sorol a mostoha idő ellenére kikelt burgonya, palánták kókadoznak. D élután öt óra tá j­ ban éledezik a környék, személygépkocsik állnak akácfák lom bjai alatt, fü rd ő ru h ára vetkezett családok hajlonganak kapával kezükben. S zürkületkor a szerszám oslá­ dákból előkerülnek a locsolókannák. �— Főnyerem ény ez a p atak — lelken­ dezik O. János technikus. A szerencsé­ sebbek közé tartozik, m ert telke végében ott csobog a víz. A m edret szívós m unká­ val m élyítette ki, gallyakból, kövekből és sárból fogást tapasztott, s b ár egy-egy zápor u tán a hegyekből lezúduló víz ú jra és ú jra elmossa a vékony gátat, a telektulajdonos néhány nap a la tt visszaállítja eredeti állapotába. E sténként negyvenötvenszer fordul kannával és vödörrel. — Sajog is a derekam — nyúl ösztönö­ sen az em lített testrészéhez. — Még a fe­ nyőcsem etéket is megöntözöm, hadd cse­ peredjenek. — S az ú t m ellettiek? — Messzi esik tőlük a patak, s nem ve­ szik jó néven a p atak p artiak , ha a vete­ m ényesek között császkálnak. Inkább a távolabbi érhez járn ak , kétszáz m éter­ r e ... A túloldaliak birtoka inkább a tara ck ­ tól zöldell, m int a kultúrnövényektől. Ele­ inte dohogtak a közeli víz m iatt, hogy nem sorsolással döntötték el, kinek me­ lyik darab ju t. Most m ár irigyek. A „pataktulajdonosok” is m eresztgették szem eiket a m últkoriban, am ikor a liget csendjét egyszercsak erőlködő benzinm o­ tor bőgése v erte fel. Az egyik ezerm ester eszkábálta a szivattyút. H arm inc m éter gum icsövet akasztott a túloldalára, úgy perm etezte az ágyásokat. — Négyezer forintba került. De m ár m egjegyezték, hogy olyankor kapcsoljuk be, am ikor senki sincs kinn a telken, m ert pihenni jönnek ide, nem pedig m otorzú­ gást hallgatni — dünnyögi mérgesen. Feljebb, a tengerszint felett nyolcvan m éterrel m agasabban m ár évtizede gaz­ d ára találtak a m ezőgazdaság szám ára h a ­ szontalan területek. Tetszetős és izléste­ len hétvégi házak v áltják egym ást, drót­ fonatos kerítés akadályozza az átjárást, az ism erősök élősövényből neveltek falat portáik közé. Az egyetlen kapocs, ami összeköti őket: a kút. Á satott m ár m in­ denki, de kevesen leltek vízadó rétegre. — Ha fo rin tért adtam volna rocskáját, m ár a házam ára m egtérült volna — jegy­ zi meg az egyik, k ú ttal rendelkező gazda. A megyei napilapot rak ja elém : — Olvassa ezt a hirdetést! — m utat a hangyalábszerű, apró betűkre. „S. m ellett száz négyszögöl hétvégi te­ lek eladó. K út van rajta. Érdeklődni 22-94-es telefonon.” — H arm incezerért ta rtja , plusz tízért a kutat. M egérdeklődtem . . . A járókelők, m int kísérleti búra alatt a fehéregerek, levegő u tán kapkodnak. A hársak k al szegett főutca aszfaltburkolata izzad, apró fekete göm bök pufognak, a parányi lufik tiszavirágéletének lihegő személygépkocsik pörkölt gum ijai vetnek véget. A frissen festett falakon rikító h ir­ detm ények adják tu d tá ra a b.-ieknek, szi­ gorúan takarékoskodjanak a vízzel. B ün­ tetés já r a kertek locsolásáért, szabálysér­ tésnek m inősül az autómosás. — Tizenhat csőkútból ömlik a víz a há­ lózatba. A napi névleges kapacitás 5346 köbm éter, azonban tapsikolunk a három és fél ezernek is — keseregnek a városi tanács m űszaki osztályán. A vízm ű a város szélén fekszik, a k u ­ tak feletti bódék gyepesített, csonkakúp alakú földhalm okon terpeszkednek. Őszszel csónakon közlekedtek errefelé: a ku­ tak m ellett húzódó fő közlekedési u ta t is nyaldosta a rakoncátlan Ipoly. Piszkos­ szürke hab kavargott a vízm ű területén, a k utak m űködését fertőzésveszély m iatt szüneteltették. Az eset az elm últ években négyszer ism étlődött meg, ezért a tanács elrendelte a határfolyó árjátó l óvó töltés m egépítését. A gát két és fél kilom éter hosszan húzódik, egy hom okbánya köze­ lében bújik hozzá a m agasabb parthoz. Az Ipoly m ás m eglepetéseket is ta rto ­ gat. M edrének olyannyira áh íto tt szabá­ lyozása óta kiszikkadtak a pangó vizek, a vizadó réteg em iatt nem ju t utánpótlás­ hoz, a talajvíz szintje két m éterrel süly­ lyedt. — A város ivóvízellátása m ár nem csak m unka, presztízs is — em líti P. K álm án, a megyei víz- és csatornam ű-vállalat igaz­ gatója. Vaskos jelentést készítettek arról, hogy mi m inden szükséges a helyzet ala­ pos m egváltoztatásához. Elsősorban víz. sok víz. Az ötéves tervben újabb négy k ú t m egépítésével próbálnak biztonságot terem teni. — T örjük a fejü n k et a végleges megol­ dáson, m illiókba kerültek a különböző ta ­ nulm ányi tervek — m agyarázza H. Jó ­ zsef, a városi tanács elnökhelyettese. — Ha a regionális vízm ű nyugati szakasza megépül, talán fellélegezhetünk, m ert egy gerincvezeték, akár a köldökzsinór, össze­ kötheti a várost a nagyhozam ú k u tak ­ kal. . . E setenként problém ákat okoz az is, ha sok az ivóvíz. Éjszakánként kénytelenek B.-n a ku tak teljesítm ényét m érsékelni, m ert a gyűjtőm edencék kapacitása véges. H am ar m egtelnek, az éjjeli órákban vi­ szont a fogyasztó inkább alszik, m int fü r­ dik. B ár akadnak erre is kivételek. A leg­ utóbbi, téli vízkorlátozás idején a hajnali, déli és éjjeli órákban h atvan-hatvan perc­ re ny ito tták meg a főcsapokat, az ipari üzemek, intézm ények vízigényének mégis alig több m int a felét tu d ták kielégíteni. — Az óránkat csörgőre állítottuk. Hiá­ ba járta m délutáni m űszakba, h atk o r ug­ rottam ki az ágyból, felráztam a gyere­ keket, s egym ást váltottuk a kádban. Az­ tán m inden edényt teleengedtem , hogy mosáshoz, főzéshez tartalék o ljak — em ­ lékszik vissza a kellem etlen hetekre B. Z oltánné. A háztartási boltban két m ű­ anyag vödröt vásárolt, azóta is m inden es­ te teleengedi azokat. A tanács vezetői, hogy a vízhiányt or­ vosolják, átvágatták a vízm űt védő gáta­ kat, bízva, hogy az árterü letrő l beszivár­ gó víz nagyobb hozamot eredm ényez a k u ­ taknak. Ezért viszont a közeli term előszö­ vetkezet vezetői pereltek, m erthogy a le­ gelőjük is víz alá került. A víz, am ely a szomjat oltja, hűsíti a ki­ hevült arcokat, előrelendíti a vegetációt, az életet jelenti, ugyanaz a víz, am ely ha­ talm as energiával zúdul, pusztít. B.-n a hiánya és bősége eg y arán t riadót fú v at a köztisztségviselők, a lakosság körében. A tavaszi, őszi készenlét nagyobb izgalm at je­ lent, alaposabb felkészülést kíván, m int falun az aratás. A b.-i stran d a kem ping szomszédságá­ ban kapott helyet. K arcsú jegenyék vet­ nek árn y at a puha, de helyenként kifa­ kult gyepre. Az idén k ih alt a m edence környéke, nem kerestek időszaki m unká­ ra kabinost, úszóm estert, pénztárost. A büfé előtti horpadt lem ezasztalok, néhány felborított szék: a tavalyi szezon rom jai. A kem pingben sátra k at is felvertek a férő­ hely bővítése végett, de egyetlen éjszaká­ nál tovább ritk án m arad n ak a vendégek: a kánikulában fürdővíz m ellé igyekeznek. Az s.-i strand sem a vízért n y ito tta meg k ap u ját: a két m edence fehéren ásítozik, oldalfalaira klórm ésszel rajzoltak térk é­ pet. — A várost is képtelenek vagyunk ivó­ vízzel ellátni, s a vezetékekből táp láltu k a strandot — m ondják a vízm űnél. Régóta m elengetnek korszerű terv ek et vízforgató berendezésről, a dokum entáció is elkészült, csak a pénz hiányzik. Zöm ét ugyan előte­ rem tették, de a beruházáshoz a teljes fe­ dezet híján hozzákezdeni kockázatos vál­ lalkozás. E m iatt húzódik évről évre a strand m elletti csónakázótó tisztítása is. A m eder fenekét több m éter vastag iszap­ takaró borítja, a p art közelségében szapo­ ra nádas sötétlik, forró pocsolyákat őriz­ ve a teljes kiszikkadástól. — F orgalm unk a m egszokottnak h ar­ m inc százalékát sem éri el —- dünnyögi az étterem vezetője. A vendéglátóiparí egy­ ség stran d felől nyíló a jta já n vasrács, la­ kat. A vízhiány és az idegenforgalom apadá­ sa édestestvérek. A megyéből hétvégeken autókaravánok indulnak hatvan-száz kilo­ m éterre levő fürdőhelyekre, ahol a term é­ szet kegyes volt, a föld alól k u tak o n tják a meleg vizet. E.-ben v asárnaponként egy tű t sem lehetne leejteni, a b e já ra t előtt ki­ lom éteres sorban várakoznak türelm esen a lubickolásra vágyók. A h.-i fürdő az északi megye ipari szövetkezetei dolgozói­ nak kedvelt üdülőhelye. Hét éve még. m int honfoglalók érkeztek, azóta kényel­ mes faházakat em eltek, közös étterm et, sportpályát építettek. N em régiben a helyi tanácstól k ap tak levelet: fejlesztik a stran ­ dot, a felkínált telk ek re áthurcolkodhat­ nak. — A víz közelsége vonzott b en nünket annak idején. Most költözzünk el négy ki­ lom éterrel arrébb? Könnyen lehet, hogy a négyből százhúsz lesz. Elm együnk innen — zörög T. Rudolf, az s.-i szövetkezet el­ nöke. K.-n nincs olyan falugyűlés, am elyen a községben élők ne vetnék fel egy strand építésének gondolatát. Kiszem elték a he­ lyet, téglajegyek szervezésére ajánlkoztak. 5 �Az irreális kérés elől a tanács vezetői m ár nem tu d lak kitérni, meleg víz u tán fú ra t­ tak. A geológusok szenet találtak, vizet azonban egy cseppet sem. Az ivóvíz drága kincs. Hogy m iért? Az okokat tájegysége válogatja. Észak-Ma­ gyarországon, a Börzsöny, C serhát között kevés a jó minőségű ivóvíz. Amíg a ter­ mészet szerelmesei sziklákba ágyazott, vi­ dám an nyargalászó hegyipatakok levét szürcsölgetik, a nagyobb településeken élők m arm onkannákkal toporognak né­ hány közkútnál, húsvéti bornak való demizsonokba gyűjtenek vizet csecsemő­ fürdetéshez, s szidják a vízmű vet, a tan á­ csot és az időjárást. — A közműves ivóvízellátás távlati fej­ lesztési terv é t hat éve hagytuk jóvá, ta­ valy aztán felülvizsgáltuk és m ódosítot­ tuk. Nógrádban jó ideig nem került le a vízkérdés a testületi ülések napirendjéről — m ondják a megyei tanácson, s szám okkal érvelnek. Az országban 1975-ben a lakos­ ság 66 százaléka rendelkezett vezetékes ivóvízzel, az ötödik ötéves terv végére az előirányzat 73 százalék. A dim bes-dom bos vidéken a 42 százalékot szeretnék lega­ lább tízzel javítani, de a teljesítm énnyel a megyék közötti sorrendben aligha kerül­ nek el az utolsó előtti helyről. A geológusok, fúróm esterek alapos em ­ ber hírében állnak. Tisztességgel vallatóra fogják a földet, de a vízfakasztás a ten­ gerszint fölött néhány száz m éterrel — m eghaladja képességeiket. Ha lenn nem akad, m ajd felülről jön — bizakodnak; s m ikor halkan csorognak az ereszek, hid­ rológiai szakem berek hátgerincén kéjes borzongás fut végig, m ert hiába m ondják az esőre, hogy született elrontója a jó­ kedvnek, a néhány m illim éter mégis ál­ dás. — A regionális m űvek a megye vízellá­ tásának m eghatározói — m agyarázza a kom ravölgyi tározó m elletti építkezést irá­ nyító m érnök. Itt néhány esztendő alatt több száz hektáros tenger kerekedett. Az illetéktelenek elől zöld m űanyag fonat óv­ ja a területet, a sorom pót csontsárgára és feketére kenték, m int egy régi zongora billentyűit. V árfal vastagságú vasbeton gát m ered áth ato lh atatlan akadályként a víz elölt. Mögötte a völgy, ahol nem rég még keskeny, kanyargó földút fűzött össze fal­ vakat. Itt most négym illió köbm éter fel­ színi víz táro lására rendezkedtek be. Fele sem gyűlt még össze, vékony erecskék tápláljak a tavat, s az Ipolyból átem elő közrem űködésével érkezik az utánpótlás. A m eder fenekéről nem irto tták ki a növényzetet, néhány öreg akácnak m ár csak koronája kukucskál ki, a víztükrön remegő fény k arik ák at árnyékolva. — U toljára szilveszter előtt m aradt a mi vizünk nélkül a megyeszékhely. A h a­ tárfolyóról szennyeződést jelentettek, mi­ re a h ír elju to tt hozzánk, m ár jócskán fel­ szippantottunk belőle, még jó, hogy n em került a vezetékbe — meséli a m érnök. 6 — Negyvennyolc órát kaptunk a berende­ zések fertőtlenítésére. Éjjel-nappal talpon volt m inden épkézláb em berünk. Csak­ nem feleannyi idő a la tt végeztünk, de a fogyasztónak nehéz feleletet adni, hogy a csapadékos tél derekán m iként fordulhat elő vízhiány. Még szerencse, hogy pezsgő­ től roskadoztak az üzletek polcai — teszi hozzá tréfásan. A nyugalom oka: a tározó tü k re m agasan áll, a gyenge széltől terelt hullám ok egyre feljebb mossák a p a rt hu­ muszát, elöntik a vadcsapásokat, am elyen reggelenként vaddisznócsapatok, szarvas­ csordák járn a k szomjat oltani. — A regionális rendszer az egyetlen járh a tó út! Az lesz az igazi, ha négy-öt m esterséges tav at egyetlen vezetékrend­ szerbe tudunk bekapcsolni. Talán még Pestnek is ju t belőle — bizonykodik a víz­ ügyi előadó. Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán. A KÖJÁL az idei nyáron huszonnyolc településen az egy éven aluli gyerekeknek naponta két liter kiváló minőségű, palac­ kozott ivóvizet biztosít. A vízszegénység, a szennyeződés, m agas n itráttartalo m m i­ att. — A presszóban hiába is kérne fröccsöt, nem kap csak bort, tisztán. Az ásványvi­ zet órák alatt elkapkodják a falubeliek — újságolja N. Ferenc, az I-i tanács elnöke. A portákon m indent m egpróbáltak. Ku­ tat ástak, fúrtak, fo rralták a vizet h a ta l­ mas fazekakban, fertőtlenítettek, haszta­ lan. A tanácsülésen döntöttek a törpe víz­ m ű létrehozásáról, am elyhez az érvény­ ben levő rendeletek szerint a lakosság anyagi hozzájárulása is szükséges. A vé­ lem ények megoszlottak, a részletfizetési kedvezm ény ellenére sokan ódzkodtak ez­ reket fizetni. — Azt m ondták: ha a többség nem akarja, szó sem lehet a vízről. Nekem m ár nincs sok hátra, de a nyugdíjból félrera­ kott pénzből rászánjuk, am it rá kell. Ugye, Teri? — fordul feleségéhez M. Ist­ ván. M indketten a hetvenhez közelednek. — Még a végén m egérjük, hogy nem kell k ú tra járn i — csillan fel az asszony zeme. — Meg fürdőszobánk is lehet. A fa ­ luban m ár sokan csináltak. . . A tanácstagok já rta k házról házra. Győzködték a vízm ű építésének ellenzőit. M egkapták a megyei tám ogatást, s m ár készülnek az aknák, árkok a vezetéknek. — Még a közgyűlésen is szóba hozták a vízmű vet. Társadalm i m unkával segítjük — jegyzi meg a term előszövetkezet elnö­ ke, N. István. A vízzel m ás a mi b a­ ju n k . . . A falu szélére visz gépkocsijával. Az ú t m ellett szénafelszedő berendezés veszte­ gel. — V árni kell még vagy két napot, el­ nök elvtárs! — fogadja a gép vezetője. — A kkor váru n k Jóska, csak addig ne essen! A tsz-elnök szeme a folyón feledkezik. A folyó tavasszal lépett ki medréből, s azóta lehetetlen a réten géppel dolgozni. M egpróbálták óvatosan, de a kerekek te n ­ gelyig süppedtek, m intha ingoványra té­ vedtek volna. — Így van ez m inden évben. Pénzünk nincs a vízrendezésre. A m ikor megszik­ kad, rá h a jtju k a m arhákat, hogy valam it hasznosítsunk a fűből — m agyarázza a tsz-elnök. A parton két horgász ücsörög félm ezte­ lenre vetkőzve. Három horog a vízben. — Van-e kapás? — Nézzék! — m u tatja az egyik zsákot, tele sörösüvegek m ártóznak a hideg víz­ ben, ebéd utáni frissítőnek hozták m a­ gukkal. Reggel a vízcsapok a városi lakásb an hallgattak. M. Szabó Gyula �Falukép, 1979 Reggel három negyed h étk o r m á r nyüzsög az élet R.-ben. F iatalasszonyok sietn ek a já r ­ dán, kézenfogva vezetve g y ereküket a z óvo­ dába, bölcsődébe. A bozótos telek végéből hangos gágogással lib acsap at ereszkedik alá a L ó k o s-p atakra. H étkor kenyereskocsi áll be az élelm iszerbolt elé. A z a jtó elő tt jócskán álld o g áln ak m á r a n y itá sra várók. H angosan csapódnak a betonon a kifl is-, zsöm lés-, k e­ n yeresládák. Az asszonyok ném án mozgó a j ­ kai a kocsikísérővel egy ü tt szám olják a lá d á ­ k a t: a p éksütem ény itt sose elég. A m it m ost a kocsi hozott, abból d élre aligha m arad. Az ácsm ester is rá fe k te tte m á r az u d v ari b a k ra a lib ik ó k án a k valót. Hozza a gyalut, sim itg a tja az am úgy is tü k ö rsim a deszkát, délelő tt jö n nek érte. Az öreg szíjg y ártó n a d ­ rá g já t igazítja, s d öbben t arccal hajol a csöppnyi ab lak b a te tt ó ra felé: te jó ég, le ­ késte az é.-i buszt, hogy le h e te tt en n y ire e l­ alu d ni! A kisvendéglőben tré n in g ru h á s férfi ren d el a p u ltra könyökölve: — D objál csak ki egy fél k evertet! — K evertet, ilyenkor? H á t hol élsz te ? — k érd e z vissza a csaposfiú, és k ét szőlőm ár­ k á t tol elé a pléhasztalon. — K everd össze ezt! V izeskannák, vödrök csörrennek az ú tm e n ­ ti nyom ó sk u taknál — vezetékes víz errefelé még csak m u ta tó b a n van. V iszont a reggeli vízhordás kiváló alk alo m az aznapi első te re ­ ferére. Szokás ez is, m in t ahogyan a z idő­ sebbeknél az idegen köszöntése. L assan k ita k aró zik a kékes páráb ó l az r.-i Rög, m elynek hosszan elnyúló te te jé t alig ­ han em lén iával m é rte ki a term észet fősza­ básza. A szokatlanul erős m á ju s eleji n ap lassan p u h íta n i kezdi az asz fa ltú t fo ltjait. Új n a p ra éb red R. község. Meleg, jószagú tavaszi nap ra. A z Sz. felől érk ező t tu ru lm a d á r fogadja, csöppnyi p a rk közepén. 1932-ben a v a ttá k , nagy ünnepség volt. G öm bös G yula is tiszteletét te tte a falu b an , teljes sleppjével együtt. N agyobb cécót csaptak, m in t h a t évvel ezelőtt, am ik o r a szegény em berek falv á n ak első üzem e állt m u n k áb a. C serép k ály h ag y ár névén k ezd ett az üzem , nagy tisztesség v olt oda b ejutni. A zelőtt jó fo rm án csak a közeli f.-i ásv án y ­ b án y a g y ár k ín á lt ip a ri m u n k át, m ás m in d e n ­ ki a földből élt. A Lókos k őhídja m á r ak k o r is csaknem százötven éve állt. A középső boltív zárókö­ vén 1798-as évszóm ta lálh ató . Úgy ta rtja a szájhagyom ány, hogy in n e n nézte Rákóczi az 1710-es ja n u á ri csatát. De alig h a le h e t ez igaz, m e rt h a v aló b an in n en nézte volna, m eg is érd em elte, hogy elveszítse. A z ü tk ö ­ zet ugyanis jócskán odébb, a falu északi fe r­ tá ly á n elterü lő m ezőn zajlott. A zt is m o n d ­ ják , hogy ta lá n a T örök m ogyoró alól szem ­ lé lte volna a k u ru c vezér kato n ái h arc át, ám enn ek m ég kisebb a valószínűsége, hiszen a fa a feltételezett csatam ezőtől m ég a híd n ál is távolabbi dom boldalon áll. A kőhíd m űem lékjellege azonban v ita th a ­ ta tla n . R a jta középütt, a sodrással szem ben N epom uki Szent Já n o s sz o rítja m agához ren díth etetlen ség e jelk ép ét, a szen t keresztet. Ahogy m ajd n em kétszáz évvel ezelőtt a p a ­ ta k m e n ti m ocsaras-lápos m ezőt szem lélte, m ost a la p o sra ép ü lt R—3 p an o rá m ájá b an gyönyörködhet. K é t évszázad ném a ta n ú ja e k őalak, k ö rö tte csap h a tn ak égig az in d u la t hu llám ai, a z ő sorsa a m últ, a falu é pedig a jövő. K evés h íja v olt pedig, hogy csákány alá nem k erü lt a kőhíd. Az r-ie k m in d e n esetre m egszavazták, em ellett v o lt a K PM és a víz­ ügy is. A m űem lékvédelm i felügyelőség azonban m egvétózta a készülőben levő dön­ tést, nem já ru lt hozzá a híd szétbontásához. A nagy v ita a Lókos szabályozásakor boly­ d u lt fel. A m ost szelíden fecsegő-locsogó p a­ ta k időről ―id ő r e elönti a p a rt m enti m ezőt de m ég a közeli h á z ak a t is veszélyezteti. A jó 15 évvel ezelőtti tav aszo n m ég a v a s ú tá l­ lom áson is 15 centis víz állt. A szak em b erek sz erin t a százéves gyakorisággal elő fo rd u ló nagy á ra d ás p ercen k én t 50 k öbm éteres vizet hoz, a kőhíd áteresztőképessége pedig csal 24 köbm éter. A felesleges v izet évszázado­ kon á t a p a rt m enti lapos táro zta. A hatvanas évek végén v ég re szabályozták a sok gali­ b át okozó p atak o t, k iv év e a k őhíd és az ő r­ házi dűlő fa h íd ja közötti egy k ilo m éteres sza­ kaszt. Pedig ép p ezen a részen tö rik m ered e­ k en a víz m edre. N em sokkal rá sz ü le te tt az ötlet, hogy a k erá m iag y á r R—3. b eru h á zását a pást és a m eder közötti rész re telep ítik . A K özép-D u­ navölgyi Vízügyi Igazgatóság h ad ak o zo tt a te rv ellen, ám a v as ú t közelsége erő seb b érv n ek bizonyult. F eltö ltö tték a lapost, 170 ezer köbm éter földet h o rd tak rá, és 1976-bar elkezdődött az építkezés. Az r.-iek felváltva szidták a tan ácso t és a g y árat, fé lte tté k a fa ­ lu term észetes v íztáro zó ját, és sö tét jó slato ­ k a t te rjesz tettek a legközelebbi árv íz re vo­ natkozóan. De m á r a k k o r k észü lt a ta n u l­ m á n y terv a vízügyi pro b lém a ren d ezésére. E szerint szelídebb ív b e te re lik a m ed er híd u táni törését, s jól k im ély ítik a víz m ed rét, K özben folyt a h atóságokkal a h uzavona, a m u n k ák is elhúzódtak. M aga a g yár is úgy volt ezzel, m in t a cigány a szocialista pokol­ la l: ahol hol vö d ö r nincs, hol víz, hol meg csúsztatnak a „ b e u ta lta k ” . K özben az 1978. n y a rá n lezúduló n y ári zá­ po r m eg in t csak m egduzzasztotta a Lókost, veszélyeztetve ezzel az építkezést. A h a ta l­ m as v íz a Rákóczi fa k o ro n ájáig é r t fel. Az r.-iek sok atm o n d ó an ta g la ltá k a z esem ények ilyetén alak u lá sát, elégtételt, igazolást lá tta k benne. A h áro m eszten d eje lassan előreballagó p a ­ takügy m ost m á r v ég k ifejletéh ez közeledik. A falubeliek azo n b an m ost sincsenek te lje ­ sen kib ék ü lv e vele. A m ű em lék h id a t féltő k m eg azzal nem , hogy eztán nem folyik m ajd víz a híd a la tt, leg feljeb b egyném ely na­ gyobb eső u tán , s ezzel sokat veszt m a jd a h id acsk a m o st sem ép p en lenyűgöző lá tv á ­ nya. Jóval szerényebb c sin n a d ra ttá v a l ju to tt túl a falu ip a ro sításán ak m ásik k ét állom ásán. A h a tv a n a s év ek közepén m eglóduló vidéki ip a rtele p íté s so rán a volt P ró n ay -k astély b a költözött a V.-i H írad ástech n ik ai A nyagok G y árán a k r.-i telepe. N em sokkal rá m u n ­ k a a lk a lm a t k ín á lt m á r a W identa is. A fu t­ ballp ály a u tá n i földszintes beto n csarn o k áv al terebélyesed ett, te rjesz k ed e tt a falu. R. 2300 lak ó jáb ó l m ost m in d en h a rm a d ik a z ip a rb a n dolgozik. A k ö rn y ék re alig szá­ zan já rn a k csak el. E rőteljesen kezdték alak ítg atn i. R. a rc u la tá t az ip a ri üzem ek. Először a k erá m iag y á r és az ásván y b án y a é p íte tt b érla k áso k a t m u n k á ­ sainak. Így jö tt lé tre a k erte s családi h ázak ­ ból álló Mező Im re és M ájus 1. telep. Jól já rta k vele a z r.-iek, hiszen az ó ta a g yár és a bánya elad ta m á r a lak ó k n ak a h áz ak a t — az akkori forgalm i é rté k feléért, húszéves törlesztéssel. A jo b b állap o tb an levő, m u ta ­ tósabb otthonok, csaknem az egész, erdő alatti u tcaso r m á r m in d s a já t tu lajd o n ú . E g y re-m ásra n ő ttek ki a földből a k é t-h á ­ rom szintes lak ó tö m b ö k ; gyári építkezések, O T P -lakások vegyesen. M ost is te rv e z k ét ú ja b b töm b ö t a k erám ia. Az sz.-i út m en tén s a já t erőből építkeznek. Ja v a ré sz t még m indig a sá to rtető s sablonok m ellett d ö n ten ek a z r.-iek, ez a szokás, s nem utolsó szem p o n t a z sem , hogy ilyen a szom szédé is. A leg ú jab b h ázak m ögé csak ­ h a m a r felhúzzák a n y ári konyhát, m ondván ne a nagy ház büdösödjék a m osléktól. A la ­ kó kora, a szokás e re je v álo g atja, hogy ide k e rü l-e az tá n a té v é is, az állan d ó la k h a tá s ran g já v al m egtisztelve a n y ári konyhát, vagy b elak já k a szo b ák at is. A fiatal ép ítő k m ár ez utóbbi m ellett d ö n ten ek : legyen a ház ő értü k , n e pedig fo rd ítv a! Igaz, ők m á r b e­ érik egy-két pad zöldséggel, a disznóhizla­ lá st is m eggondolják, hiszen v an húsbolt R.ben. A falu m o stan i közepe, a tö rté n elm i mag azonban csaknem é rin te tle n még. T öbb csa­ lád birtokol egy u d v art, m ik a z ú tra m erő le­ gest, hosszan ben y ú ln ak . Ősi jobbágytelkek ezek, sok m egroggyant, pici házikóval, épp csak v ilág ra p islan tó ab lak k al. A kerítés előtt padon sü tk é re zn e k a z öregek, szo rg al­ m asan köszöntgetvén az a r r a h alad ó k at, szó­ ba elegyedvén a z ism erőssel. F apados k om ­ m unikáció, jóízűen, ráérősen. A tö rtén elm i m ag fö lö tt is k im o n d ták az ítéletet. Rendezési te rv b e n fo g lalta össze R. tanácsa, hová mi k erü l a faluközpontban. A te rv e t a n n a k re n d je és m ó d ja sz erin t k i­ függesztették, h ad d lássa a falu népe, m i a szándék vele. Az r.-iek m egszem lélték, de m ivel lá ttá k , hogy a te rv 2000-ig szól, rövid eszm ecsere u tá n d o lg u k ra m entek. „E zredfor­ duló! Ki éri azt m eg?!” Csakhogy n éh á n y év m ú lv a h o zzáláttak a k erte k k isajátításáh o z. Nagy v o lt a m egrökö­ nyödés: ezt a földet a k a rjá k elvenni, a m it m á r a szép ap ák is tú r ta k ? A z é rin te tte k s ír ­ tak , átk o zó d tak és leveleket írtak . Ki a KB. ki a M in isztertan ács titk á rsá g á ra , m ások a R ádiónak és a Televíziónak. A falu elö ljá ró ­ sága is m in d en volt, csak nagyságos nem. Pedig h á t alk u d o zásn ak itt helye nincs. Ez a te rü let, érin tk ezv e az Sz. felé eső te le p ­ pel, lesz a falu új központja. A k isa já títo tt telk ek en nekifognak a kétszin tes o tth o n o k építésének, a régi, fö ld re könyöklő házikók, m in t színházi k u lisszák ta k a rjá k m a jd azt, am i h átu l folyik. S a m in t az ú j u tcaso r áll, csákányhegy a la tt o m lan ak m ajd össze az e l­ ső so r házai. A zt m o n d ják , k étszáz éves is v an köztük. Az első rendezési te rv nem szám olt még az ip a ro sítás gyorsaságával, in k áb b az ak k o ri helyzetet k o n zerv álta. A zóta átszerk esztették . A m ostani energikus kézzel tö m ö ríti a sz er­ teágazó, nagy te rü le te t elfoglaló falu t. Nagy áldás lesz ez ak k o r, am ik o r a v ízvezeték­ csöveket fek tetik . Az u tc a tú lo ld aláró l, lagzis házból szalad h aza az esti ü n n ep lő k et szellőztetni Z. Im ré ­ né. D upla fejk en d ő a la tt, csavarókon szárad a frizu ra. Á tv itte m ár a to rtá t, a ty ú k o t a la g ­ zihoz, s m ost m á r b árm e ly ik p illa n a tb a n itt leh et a k ato n afiú , aki szabadságot k ap o tt a h é t végére. A napos u d v aro n k ö v érre h ízo tt k u ty a h a ­ sal. Az idegent még csak meg se m orogja, alig p illa n t fel. — N em eszik pedig sokat, csak jó t — m o n d ja a gazdasszony, és láb áv al noszogatja a rré b b az á lla to t: — M enj m á r a h ű sre, nem látod, m ilyen m eleg v an ? L om hán em eli széles f a rá t a z eb, en g ed el­ m esen vonul az árn y ék legszéléig, hogy o tt azonnal elh ev erjen . Z .-nének is azóta k önnyebb az élete, m ióta a W id en táb an zsíroz, csomagol. „W identá s” m á r a fé rje is, m erthogy a tra k to r a tsz­ ben fekélyt ráz o tt a gyom rába, kaszával m eg a lá b á t v ág ták el a mezőn. — A zelőtt? E lm ondani is sok, m en n y it dolgoztam — Az em lékezéstől még a mosoly is elh alv án y u l arcán , pedig az szívesen lá ­ to tt vendég ott. — L ovat, te h en e t is ta rto t­ tu n k . De sok nehéz fejős v o lt közöttük! Meg az tá n a nagy k ert, a sok k ap álás! H iáb a j á r ­ tam az orvosokat, nem tu d tá k m egm ondani, m itől a z erős, gyakori fejfájások. M ost m á r tu d o m : az erő ltetéstől volt. A m ióta a z üzem ­ be járo k , kezdenek elm aradozni. N em üldögél pedig m ost sem ölbe te tt k e ­ zekkel. H étszáz négyszögöles a k ert, ad az m u n k á t bőven. Mégis jó, hogy van, legalább tu d a gyerek hova ép íten i. A rra g yűjtenek most. 7 �Építészet, em ber, környezet A környezet, a tágabb és s zűkebb értelem b en v ett é le tté r a legm agasabb fokon szerveződött biológiai rendszernek, a tu ­ d atosult szuperlény, a tá rsa d a lm a su lt em b er lé tfe n n ta rtá sá n a k színtere. A term észet b irtokbavétele, az em b er szükségletei szerin ti átala k ítá sa m á r a m ostani időkben, de h a a fo ly am at felerő­ södik, még in k áb b a közeljövőben, a term észet d eform álásán, az a n tite rm é sz et m egalkotásában ö lth et testet. A fo ly am at (ami úgy tűnik, szükségszerű rossz, b á r m e g állítá sára v an esély), fé­ lő, hogy az em b ern ek a term észettől való — szin te e lk e rü lh e ­ te tle n n ek látszó — elidegenedését eredm ényezheti. A te rm é ­ szettől való elszakadása, a létreh o zo tt an titerm észet pedig e re ­ dendő em beri tu la jd o n sá g ain k m egváltozását h o zh atja m ag á­ val — am i feltehetően in k áb b káros irá n y b a n h ath at. A term észet átala k ítá sa, a jóléti, civilizációs feltételek m i­ nél hatékonyabb m egterem tése következtében a term észet eg y ­ re inkább veszít em ocionális értékeiből. Az érzelm i m om en ­ tum okat, m elyek az em b er sz ám á ra élete és fejlődése é rd e k é ­ ben fontosak voltak, az á lta la létrehozott m űvi k örnyezet egy­ re kevésbé képes biztosítani. A m űvi környezet térh ó d ítása m e g állíth a tatlan fo ly am at­ n a k látszik. T erü lete ugyan döntően a városok sű rű n la k o tt helyszíne, de a közlekedés létesítm ényei és a ro h am o san ip a ro ­ sodó m ezőgazdaság révén az egész term észetre k iterjed . Ennek — M egvettük m á r m a g u n k n ak a fü rd ő k á­ dat, hogy csin álu n k m ajd szép, csem pés fü r­ dőszobát. De el is ad tu k aztán. M inek? Ide k erü l a gyerek háza, k a rn y ú jtá sn y ira , lesz ab b an m inden, oda já ru n k m ajd fürödni. Azóta, hogy m unkások le tte k m in d k etten , Z sigulira is telt. A kap u m ellett a garázs. — N em igazi garázs a z — legyint rá nevet­ v e Z.-né. — Az volt az istálló, o tt la k ta k a tehénkék. De h a m á r m egvan, nem ép ítü n k külön a kocsinak, jó az an n a k is. R eggelente tizenhárom tyúkot, tizen k ét k a ­ csát etet a Z. házaspár. K erül még m elléjük vagy h úsz csirke is, s ha a h u szadikai v á sá r jól ü t be, k ét m alacka még. — N em leh et addig pihenni, míg a gyerek h áza kész nem lesz — só h a jt Z.-né. — P e­ dig nagyon érzem , sok m á r ez. És az a n e­ vetség az egészben, hogy m i iparosok le ttü n k öreg fejjel, a fiú meg a la k ato sszak m át a k a r ­ ja odahagyni. Hogy ő gyüm ölcsöt fog te rm e l­ ni! A zt m ondja, összefognak h árm a n , nag y ­ b an csinálják, jobban kijön, m in t a la k ato s­ ságból. Ki h allo tt m á r ilyet?! M intha aláb b h ag y o tt volna m o stan áb an R. k u ltu rá lis élete. A nagyterm i rendezvények m in d e n esetre szolid érdeklődést vonzanak. N em régiben itt já r t a V ox H um ana. A nyolc­ v an tag ú kóru st alig százan h a llg a ttá k meg. N em jön m á r a N épszínház sem , olyan keve­ sen v á lto tta k jegyet az ország járó tá rsu la t elő ad ásaira. A falu klub k ö n y v táráb ó l csak a h atezer k ö tetes k ö n y v tá r funkcionál. E lkelne nagyon az új m űvelődési ház, de tízm illió forinton alul — s en n ek legalább a felét R .-ben kell kigazdálkodni —, tá rg y aln i se igen ülnek le az építők. E nnél pedig m ost előbbrevaló a v íz társu lá s és a gyerm ekintézm ények b ővíté­ se. M űvelődésre, sp o rtra a gyár, az üzem ek ad n a k nagyobb m ódot. T ám ogatják m in d k e t­ tő t pénzzel, egyébbel. A tá rsa sá g i é le t — m ár am ek k o ra v an — szálai is főképpen gyáron belül szövődnek. A vezetők, a középkáderek, közülük is in k á b b az ú jo n n a n ide k erü ltek ta rta n a k össze. R. értelm iségi rétege ritk án , ak k o r is csak szelíden rák én y szerített, sz er­ vezett form ában találkozik. Á térték elő d ö tt a „suba a subához” törvénye, m egváltozott a tá rsa d alm i é le t jellege is, sz ín te re is. Ez a húszéves k an a d ain y árfa -so r. R. leg­ szebb utcái közé em eli a p á sti Rákóczi utat. 8 m egfelelően a term észet káro so d ása egyre nagyobb te rü lete k en kö v etk ezik be. A „ p rim é r” term észet és az „em b er a lk o tta te r­ m észet” között te h á t ó h a ta tla n u l érték k ü lö n b ség jö n létre, am i (ha elfo g ad ju k azt a té telt, hogy a körn y ezet az em b er fejlő d é­ sére döntő befolyást gyakorol) aggodalom ra ad okot. L egin­ k á b b azért, m e rt a m űvi kö rn y ezet olyan te ch n ik a i-an y a g i re n d ­ szer, m elyben főszerepet k ap n a k a funkcionális igények és a m ennyiségi feladatok, m iközben fokozatosan h á tté rb e szorul­ n ak az esztétikai igények és a m űvesség, a m inőség k ö v etel­ m ényei. Ez term észetesen fak a d a népesség növekedéséből és a felg y o rsu lt urbanizációs folyam atokból. De n em kis m é rté k ­ ben az igények kielégítésének lehetséges m egoldásából, a soka­ sodó töm egterm elési e ljáráso k elterjedéséből, a z au to m atizált, g ép esített nagyüzem i tárg y k észítés m ódszeréből. M ivel az igények k ielégítésének ütem e, h atékonysága és gazdaságossága elsősorban a te ch n ik a fejlettség étő l függ, ezért szin te kizárólag a tech n ik a és technológia áll a k u ta tá s fó k u ­ szában, m iközben a tech n ik a és a te ch n ik a rév é n elő állíto tt tá rg y a k és tárg y ren d szerek , m ás szóval a m űvi k ö rn y ezet „h u ­ m a n izá lá sára” alig fo rd ítu n k figyelm et. M árpedig az így, tá rg y ren d szerek és anyagi ren d szerek ú tjá n létrejö v ő új m esterséges környezet és élettér, különös te k in te tte l a fokozódó te rm elé sre és a lak ításra, n a p ró l-n a p ra csökkenti a term észetes környezet te rü le té t — és ezáltal a n n a k m eghatározó szerep ét is. A fu nkcionális igények elő térb e k erü lésév el a tervezési te ­ vékenység m ech an ik u ssá v ált. S okkal in k á b b m űszaki felad at, m in t m űvészi. Az érzelm i-k ö zérzeti szükségletek k ielégítésére n em fo rd ítu n k kellő fontosságot, figyelm et. Ez a m a g ata rtás Még a levegő is hűsebb, a szellő is sim oga­ tóbb errefelé. Vagy ta lá n a d om b közelsége teszi? . . . És m ost m égis k iv ág ásra íté lte tte k e cso­ dás m éltóságú fák. Ebben a k o rb an m ár dől­ nek, h atalm as g allyak tö rn ek le róluk. A m inap is te tő t tö rt össze a lezuhanó súlyos ág. Az erdőgazdaság m ag át a m u n k á t v á l­ la lta volna, ám a felelősséget m á r nem . A fa­ sor közel a h ázakhoz áll, s ki tu d ja, m e rre dőlve b úcsúznak m ajd az élettő l? Most a d u ­ nakeszi tek n ő v ájó cigányokkal tárg y al a köz­ ségi elöljáróság. Azok legallyazzák, kivágják, el is viszik őket. H elyükbe göm bakác vagy ju h a r k erü l — lassab b an növő, b elterü le ten „kényelm esebb” fajta. Ebben az u tc áb a n la k n a k K. Ferencék. K im u strá lt te h erau tó v a l b ajm olódik az ud­ v aro n az idősebb és a fia ta la b b K. Ferenc. — N em a k a r in d u ln i? — H a ak a rn a, se tu d n a — n ev etn ek v isz­ sza. — K ibelezve v ettü k , csak úgy kilóra, se m otor benne, se sem m i. Meg a z tá n vezetői engedélyünk sincs hozzá. Egyszer ta lá n jó lesz még ki, a szőlőbe. B eljebb k erü lü n k , nagy h irte len bor k e­ rü l az asztalra. — N em valam i kóser — szabadkozik az if­ ja b b K. F erenc, ak i elm en t m ár a háztól, vő­ nek, láto g ató b an v a n csak itthon. — Csak egy kis s a já t term ésű novaféle, az is g yen­ gére sik e rü lt a m ú lt évben. De a z é rt jól m e g b u tty a n tja a z üveget, csak h a m ar m egtelik a fa n y a r lőrével az öblös pohár. K .-né 1972-ben h ag y ta o tt a tsz-t. Gyengén m en t ak k o r a közösnek, s h á t m egérti az em ­ b er a nehézségeket. De m eg értésre nem a d ­ n ak a boltban. Így k e rü lt a h írad ástech n ik ai üzembe. R endezett a m űszak, h a letelt a sik ­ ta, szedelőzködik az em ber és megy. Most m á r csak négy tyúk k ap irg ál az udvaron, azokat is in k áb b a to jás k ed v é ért ta rtjá k . — Azért, h a n y u g d íjb a m egyek, veszek p ár k ac sá t még — álm odozik K .-né. — Vizes, fü ­ ves ré tre nyúlik a k e rt vége, jó h elyük lesz ott. De m ost m in ek ? Az üzem ből élü n k mi m ár, az ebédet is o n n an h o rd ju k . M it kezde­ nénk m ost a tin ó b o rjú v al, a fejőstehénnel, a rengeteg aprójószággal? Se időnk, se erőnk, de még k ed v ü n k se hozzá. Most, hogy idős K. F erenc ro k k an tn y u g d í­ jas, különösen nem . In n en tő l Szobig m in d en ­ ki ism erte őt, húsz év en á t kezelte a v o n a t­ jegyeket. A ztán egy szép napon a r r a éb red t, hogy veregetéssel kell já rá s ra noszogatni a láb át. D élu tán m á r úgy hozták haza. É rszű­ k ület. B ottal ta n u lt meg ú jra já rn i. — N ehéz az a kalauzélet, de szép is az­ é r t — m ereng idős K. Ferenc. — Pedig volt úgy, hogy é jjel egykor hazajö ttem , m egnéz­ tem a sö tétb e b o ru lt k ertet, az tá n m á r fo r­ d u ltam is sa rk o n a fél ketteshez. H étszám ra nem lá to tt a család. A kkor úgy volt, hogy m in d en t m eg tettem volna a nagyobb k ere­ setért. M ost m eg m indenem et od aad n ám , ha egészséget k ap n ék é rte az orvosoktól. H át nem fu ra szerzet az em b er?! A zért a kók-hegyi szőlőt m e g tarto tták . Mégis csak más, h a s a já tjá t ih a tja az em ­ ber. H étvégeken eldolgozgatnak a m á ln ás­ b an is, igaz, k ap áló g ép et v ettek m á r hozzá. A zóta ifjab b K. F erenc is h ajlan d ó k ap áln i benne. — T ö n k rem en t m ost a z r.-i m álnások fe ­ le — legyint idős K. F erenc. — F abókék a legutóbb is ezerszám ra sz án to tták ki a cse­ reb o g ár p o n d ró ját. A zt m o n d ják , az rág ja el. A m iénk, h á l’ istennek, m esszebb van, nincs baja. Jó m arosi fa jta , 12—13 ezer fo rin to t m inden évben k iá ru ln a k belőle. K ell egy kis ta rta lé k öreg n a p ja in k ra , h a m á r nem is g y ű jtü n k kom olyabban. Az r.-i családok 80 százaléka té v étu lajd o ­ nos, ugyanennyi palackos gázzal főz. M inden négy-ötödik család a u tó u tá n fizet adót. N agyban megy a nyúltenyésztés, jó l jö v e­ delm ez a szakcsoport tag jain ak . E lte rjed t a m álna, az u b o rk ára pedig a dunakeszi kon­ zerv g y árral szerződnek le. Még eddig m inden évb en jó áro n v ették át. T ehén összesen h áro m v an a faluban, anyadisznó öt. H izlalni a z é rt m in d en m ásodik család vesz a ja n u á ri és a m áju si v ásáron. A prójószágot sa já t szü k ség letre nevelnek, le­ gyen m it ten n i a v asárn ap i fazékba. A piac sik e re nem v alam i h atalm as. In ­ k áb b a környező községekből já rn a k b e egy kis m isim ásiv al a z árusok. Az r.-iek n em á lln a k ki kofálkodni. N yakig a piszkos m u n k á b an K. Istvánék. C olstokk u tán , fű ré szé rt k ia b áln a k le az em elkedő falról. Rokonok, ism erősök se ré n y ­ k ed n ek : olcsóbb így, k alák á b an . Még jó, hogy a huszonkét éves fiú am úgy is kőm ű­ ves, irá n y íth a tja a m u n k át, m e rt ötszázat is elk érn ek m á r m anap ság egy nap szám ért! — Így is összejön vagy százezerre — ta k ­ sá lja K. István, m iközben a rá sz á ra d t m al­ �leg in káb b n a p ja in k g y ak o rla tára jellem ző, okai többfélék. Igénytelenség, közöm bösség, önelégültség, kényelm esség, m en e­ külés a ko ckázatvállalástól, alacsony színvonalú k rea tiv itá si készség, felkészültség hiányossága, felelősség elh árítá sa, szem ­ léleti hiba, a gondolkodás elsekélyesedése, a sztereotípiák a l­ k alm az ásá n ak p roblém átlansága. D öntő m égis a tá rg y fo rm áló ­ alak ító m ű vészetek atom izálódása, az építészet rendező e re jé ­ nek m eggyengülése. A m ié rt éppen az építészet h ib á zta th a tó leg­ inkább, m e rt önálló m űvészeti ág k é n t k ív á n ta m egoldani fela d ata it, a társm űvészetek bevonása nélkül. E n nek ered m é­ nye, hogy a társm ű v észetek sa játo s m egnyilvánulási fo rm á k at választo ttak , s noha közülük n éh án y m ég a lk alm asa b b á v á lt az együttm űködésre, m in t azelőtt, az építészet m ég így sem k í­ v á n ja a közösséget. A m aga ú tjá t já rja . A té r m űvészetét k i­ sa já títja , szám űzve belőle a plasztikai, a szcenikai és a szín ­ h atások at. F unkció és a szerkezet tiszta rendszereiből p róbál új esztétik u m ot k reáln i. E sztétikum ot a rációból, érzelm et az okosságból. S ajn á lato san m egfeledkezik a z alak -, a form a-, a té r-, a fén y - és sz ínhatások ökonóm iai fontosságáról. U gyan­ a k k o r a szükségesnél jo b b a n aláv eti m agát a tech n ik a k ö tel­ m einek, b á r m aga is in sp irá ló ja a technikának. Pedig hiba figyelm en kívül hagyni az em ocionális h atáso k fontosságát építő alak ító m un k án k , a té rte re m tő tevékenység közben. E rre h ív já k fel a figyelm ünket — többek között — a sajnos m ég csak kezdeti stádium ban levő „szinesztéziás” k u ­ ta táso k is, am elyek az em b er érzékelési zónáinak kapcsolódási pro b lém áiv al az együttes érzékelés egyre fontosabbá váló m eg­ ism erésével foglalkoznak. te r t dörgölgeti k a rjá ró l. — De aztán ez az utolsó nagy m ű tét, elegem v an m á r az örö­ kös k u p orgatásból. M ost k am rá t, fürdőszobát, ko n yhát, főzőfülkét rag asztu n k a házhoz. — M inek a főzőfülke, ha konyha is lesz? T an ácstalan u l vonogatja a v á llá t K. Ist­ v án : — Így h a tá ro z ta k az asszonyok. Ez a m ó­ di, v agy mi. . . K .-n é gyalogm unkás, borjúgondozó v olt a tsz-ben. G yengén keresett, á tm e n t h á t a K e­ rám iáb a. O tt bejön a két és fél ezer, s a m u n ­ ka sem a n n y ira m egerőltető, m in t a tik k a sz­ tó földeken. Ötszáz négyszögöles k e rte t m űvelnek, k ru m p lit, k ukoricát, szerződött u b o rk át v e te t­ tek. H áro m ezer tiszta hasznot hoz egy évben. H árom m alacot hizlalnak, k ettő t eladásra. — Na, azon az tá n nem sok a fizetség — szól közbe a m osogatásra v á ró nagy ban d a edény fölül a fiatal m enyecske. — Meg is eszik, am it végül k a p u n k é rtü k . In k áb b am olyan k én yszertakarékosság az. Meg kell fogni m inden g arast, ha m ár ilyen nagy m u n k áb an v an n ak . E zért ta rtjá k a n y u la t is, leszerződtek rá, valam icskével az is g y a ra p ítja a h áz ta rtá st. A k apu előtt m alterkeverő, hom okkupac. A z ú tszélen korallszínű, u tá n fu tó s L ada p a r­ kol: m eg érk ezett segítségnek a nagyobbik fiú is V.-ról. Ami a szem ételhelyezést illeti, átm en eti állap o to t él a falu, s vélik, nem hoz ebben lényeges v áltozást a következő tervidőszak sem. A z u tc á k végét kisebb-nagyobb szem ét­ kupacok, illegális lerakóhelyek h atáro ljá k . M egtűrik. M ert v an ugyan k ije lö lt szem étte­ lep, de a z t csak az év egy részében, a k k o r is csak csap ad ékm entes időben le h et m egköze­ líteni. H áz tartá so n k én t pedig bajos m á r a h u llad ék o t m egsem m isíteni. Sokan gázzal főznek, o la jja l tüzelnek, no m eg a szem ét összetétele is sokat változott, egyre több ben n e az ég etésre a lk a lm a tla n m indenféle. Így h á t nincs m ás h á tra , m in t év e n te egysz er-k é tsz er kocsit k ér ni a tsz-től, gyártól, s felszám olni a csúf szem étdom bokat. M egoldást ebben csak a költségvetési üzem ténykedésének k iterjesztése m u tat. Csakhogy ah h o z előbb még m a jd n em félm illió ért kukás edényeket kell beszerezni, s ilyen hatalm as k ia d ást nem b ír m ost el a tanácsi kassza. H at év ig k a p á lt az r.-i tsz-ben. K. P álné, A fizetség szerény volt, in k á b b te rm é n y t v itt A nnyit m áris m eg állap íth atu n k , hogy a különböző eszté­ tik ai inform ációk, k u ltu rá lis üzen etek h arm o n ik u s eg y b eh an ­ golása lényegesen jelen ték en y eb b h a tá st tu d k iv á lta n i, m in t a ste rilen jelen tk ező esztétikai in fo rm áció — az érzékelő em b er­ ből, az egyénből és a tömegből. Ez a felism erés elegendő ahhoz, hogy tu d ju k : csak a jó l m eg v álaszto tt esztétikai in fo rm áció k és in g erek v á lth a tn a k ki az em berből pozitív reak ció k at, a la k íth a tn a k ki jó közérzetet. E nnek elérésére m a is az ép ítészet h iv ato tt, ép p en jellegénél, fe la d a ta in á l fogva — h a a „rendező” szerepét a m űvi k ö rn y e­ zet h a rm ó n iá ja érd e k éb en ú jra v állaln i fogja. E bben az esetb en le kell m o n d an ia hegem óniájáról, a rró l a m eggyőződéséről, hogy egyedül m eg tu d ja oldani, a társm ű v észetek bevonása n é l­ kül, az egységes, sokoldalúan h arm o n ik u s em beri k örnyezetet. El kell fogadnia p a rtn e rü l ú jra a társm ű v észetek et, de azoknak csak új fo rm áit, am ely ek a m a eszté tik á ja jegyében képesek h atn i. T ám aszkodnia kell a különböző sp ecialisták ra, ak ik a régebbi időben m ég n em foglalkoztak az ép ítészet és tá rs m ű ­ v észetek em b erre g y akorolt h a tá sá n a k v izsg álatáv al, de m a a töm eges ép ítés id ején tev ékenységük egyre fo ntosabbá válik. M ert csak ezen a m ódon leh et elérn i közös céljain k at, a hu m án u s, ú j em b eri k örnyezetet, am i feltétele az em b er jó köz­ érzetének. E n n ek jelen tő ség ét n em le h et eléggé hangsúlyozni. E gyér­ telm ű en láth ató , hogy a harm o n ik u s, h u m án u s m űvi k ö rn y e­ zet m eg terem tése szociális igény, hogy m a m ár ez is az in fra ­ s tru k tú ra része, éppúgy m in t sok m ás közösséget é rin tő szol­ g áltatás. Szatmári Béla h aza a közösből. A ztán gondolt egyet: jobb az, ha tető v an az em b er feje fölött, elm en t h á t a K erám iáb a adagolónak. Jó l szám ított, nem b á n ta meg. De h iáb a v o lt ízig -v érig m ezőgazdasági a n n a k előtte, m ost egy ty ú k nem sok, an n y i se k árá l az u d v ará n . A régi id ő k re m á r csak az öreg h áz em lék ezteti, a sö té tb a rn a m en y ­ nyezeti g eren d ák k al, a csöppnyi ab lak o k k al. N em a k a r t az em b er ép ítésb e fogni, ére zte ta lá n a közelgő véget. — Négy éve, hogy m eg h alt — m o n d ja az asszony, s hogy pirosló szem éről e lte re lje a figyelm et, ig azít egyet m ag asra em elt sim a kontyán. — V égigsírtam a tem etés u tán i első esztendőt. N em is tudom , m ivé lettem volna, h a a b rig ád a k k o r nincs m ellettem . Ilyen voltam én m indig, szerencsém csak a dolog­ hoz meg a b án a th o z volt. H ét esztendő a la tt h ét h a lo tta t tem ettem . K. P áln éh o z csak szilveszterkor tö rleszk e­ dik a sors. K ét egym ást követő évb en is övé le tt az ú jév i m alac, a tom bola főnyerem énye. — V ettem m ost is nyolc jegyet, abból négy­ gyel nyertem . Egy csom ag S zim fóniát, egy üveg pezsgőt, egy üveg b ort és végül a m a ­ la ck á t. D e m á r ak k o r úgy irig y k ed tek a n é­ pek, hogy senki nem ak ad t, aki seg ített v o l­ na hazahozni. Z sákbakötöttem , m ajd belesza­ kad tam , m íg hazavonszoltam . Az u tc a tú lo ld a lá n fekvő k e rtjé b e n m ost a m alac m ia tt v e te tt k u k o ricát. Azon k ív ü l m ég zöldségfélét se p alán tázo tt. M inek? Úgyis csak h ét végén főz, a k k o r m eg ír a t a b o ltb an m eleg csirkét, com bot, m ellet, m ik o r m i van. A sa rk o n la k ik a lánya, kisegíti av v a l a p á r szál zöldséggel, am i neki kell. K á r v o ln a k é t­ felé dolgozni vele. Így a z tá n a n ap fele szem efényéé, hatév es un o k ájáé. V áltják egym ást a m űszakban a lán y áv al, m indig van, ak i v i­ gyáz a kisfiú ra. K ét sárguló NÓGRÁD ú jság o t h ú z elő a kony h aasztal fiókjából. 75-ös szám m in d a kettő, egyik augusztusi, m ásik decem beri. — B enne vagyok m in d k ettő b en — lapozza fel ben n e a fényképet. — Ki gondolta volna, hogy kitesznek m ég o rszág-világ elé? Hogy engem a b rig ád b an m ég en n y ire m egbecsül­ nek?. . . — — vagy — — Ez a Z. G yuláék h áz a? Ez hát. M elyiket keresi, a z időset a fia ta lt? A z öregebbet. A kkor, ap ám , m ég ezt a szelepet se g ít­ sen beszerelni, az tá n b eszélhet tőlem reggelig is. Z. G yula a „k e rám ia b eli” ra k tá ri segéd­ m un k ásság o t a d ta föl a p o rtásság ért. A m ott hideg volt, s neki am úgy is id ő n k in t sz a n a ­ tó riu m i kezelést kell vennie, n a meg a k e re ­ set is több a p o rtán . A tsz-ből is a betegsége m ia tt k ellett eljönnie, pedig m egbecsülték o tt m indenképpen. Még a régi k ö rm ö strak ­ to ro k a t is m egülte an n a k idején. A z asszony m ég ő elő tte le tt g y ári m unkás. N eki n eh e­ zebb a dolga, egy m ű szak b an száz m ázsa csem pét em el át, pedig beteges m á r ő is. Z.-ék k o n y h ája valóságos csem pebem utató. A k k u rá tu sa n végigm agyarázza Z. G yula, m e­ ly ik et g y á rto ttá k előbb, m elyik az új. Még a különleges d arabokból is k iak aszto ttak egyet-egyet a falra, díszként. A padozatot a régi fajtáb ó l, a kékpöttyesből kövezték ki, a m osogató fölötti zsály am in tás m á r innen, e b ­ ből való, az a ciklám enszínű h u llám m in tás pedig a leg ú jab b ak közül k e rü lt ide. H ib á­ sat, selejtn ek m in ő sü ltet egészen olcsón v e ­ h etn ek a gyáriak. Z. G yula nagy szeretettel beszél falu járó l. — Lesz még egyszer nagyközség belőle, m eg látja! M ár m ost m ilyen fü rg e ü tem b en fejlő d ik ! L átom én a p o rtán ülve, hogy n ap i 20—30 kocsi viszi ki a csem p ét a gyárból szerteszét. Ez a nagy m ozgás viszi m agával a falu t. N em leh et o tt szu n y ó k áln i, m últon m erengeni, ahol így lü k te t az ip ar! — S jó ez a lü k tetés a z r.-iek n e k is? — M ár hogyne len n e! Először is v á la sz tá ­ si lehetőséget k a p ta k a m u n k av állaló k . M á­ so d já ra m eg a biztos gyári k ereset m ellett m ég k i-k i hozzádolgozgat a h áz körül, am en n y it kedve ta rtja . A m olyan falu n belüli k étlak iság ez, jó m ó d o t ad a z em bereknek. Z .-ék is leszerződtek 400 négyszögöl u b o r­ k ára, h étezer fo rin tn y i haszon lesz abból őszre. H ízót is k ettő t nevelnek, olcsóbba jön a s a já t hús, m in t a bolti. — S zegényfalva v o lt rég en R. — m ondja m ég Z. G yula. — M ost m á r meg le h e t néz­ n i: fellen d íte tte a gyári k ereset a z em b ere­ k et p én z dolgában, m egváltozott az élet egyébben is. Persze, a legtehetősebbek közé m ég a z é rt nem ta rto zu n k , de a z idő n ek ü n k dolgozik. — D e szép v irá ga v an ! — év ődik b a rá tko­ zón a ja v ak o rab eli férfiú, a m in t vizesk an n át lóbálva ta r t átellen b en az ú ton a nyom óskút felé. 9 �— Lesz m agának is, szedjen! — in te k a községháza m enti orgonabokorra. S ha m á r így m egism erkedtünk, m in d já rt meg is k é r­ dem , m egy-e m a is a z e.-i busz. — M ár hogyne m enne, m ikor m in d en n ap in d u l! — v ág ja rá m agabiztosan, m ajd gya­ nako dva végigm ér: — De m i szél fú tta erre, hogy e n n y ire nem ism eri a já ra to k a t? M egmondom. E rre leteszi a k a n n á t a föld­ re, s közelebb hajol: — Na, ha olyan újságíróféle, ak k o r k é r­ dezzen m eg engem is. M ajd én m egm ondom , hogyan tap o d tak be itt m illió k at a z ingo­ v ányba! — és kezével sejtelm esen in t a la ­ pos felé , ahol az R—3. ü veglapjain csillan meg a d élu tán i nap. — De hiszen szabályozzák a Lókost — v e­ te k ellen. — A zt ugyan szab ályozhatják! C sak le­ gyen itt olyan víz, m int m ost húsz év e is, csáklyával h ú z h a tjá k vissza róla a híres g y áru k at! H át m érn ö k em b er az olyan, am e­ ly ik m ocsárra ép íti a g y árat?! A ztán lehiggadva fo ly ta tja: — H arm inc évig v oltam én pék a faluban, m ost h ó ru k k em b e r vagyok a d a ru k k ö rü l az R —3-ban, m egm ondom én m agának, m it k én e csinálnia a gyárnak. G y ártsa az új csem pét, ha m á r an n y ira a k a rjá k , a régi m eg álljon viasza a cserép k ály h ára. Úgy m ég m egélhetnének valahogy. — — Nem d ivat m á r a cserépkálya — e l­ lenkezek. — N em -e? — és m ost m ár kom olyan m érges a z öreg. — T u d ja m e n n y iért el le h et ad n i? H áro m ezerért is! Igaz? — fordul se­ gítségért az elegáns b a rn a öltönyben m el­ lénk álló ism erőshöz. — H áro m ért? Öte ze ré rt legalább! — tó d ít­ ja az, s m ég csak nem is á rn y a lt nosztalgiá­ val a h a n g jáb a n hozzáteszi: — Össze tu d ­ n á n a k még szedni néhány jó k ály h am e ste rt a kö rnyéken . . . Szendi Márta A tét Okokat, m agyarázatokat keresnek a b.-i term előszövetkezetben. Nem irigylésre m éltó a h iv atalát éppencsak elfoglalt el­ nök helyzete sem : hibádzik a számadásból több száz juh. Az elhullott jószág te te ­ me sem k erü lt m ind elő, m a is lelnek m ég egyet-egyet a határban. Perm etezés u tán szakadtak ki a gyors röptű tavaszi felhők, bőségesen áztatta a víz a földet. A dom boldalakról völgynek iram odott, v itte m agával a növényvédő szer m arad ék át is, az aljban meg piszkos színű tócsákba gyűjtötte. Ebből ivott a juh. Nyolc gyapjas bundájú azonmód k i is dűlt a nyájból — az esetet azonban senki sem jelentette. Most idézik fel csak a történ tek et, am ikor m ár összesűrűsödött a baj. Ez lenne h á t az állatpusztulás oka? A jószándék fo rd u lt volna visszájára? A m ajdani haszon érdekében alkalm azott növényvédő szer pusztított el meglevő é r­ téket? A kérdésre — beleértve az em ber fele­ lősségét, esetleges m ulasztását is — vizs­ gálat felel m ajd. Eddig csak egy a bizo­ nyos: ott, a dom bról leszaladó szennyes­ növényvédő szeres csurgalékvíz m ellett le­ helték ki p áráju k at az első bárányok. A szem tanúk pedig árta tla n képpel tárjá k 10 szét k a rju k a t: ki h itte volna? Ki gondol­ hatta, hogy a perm etlétől fordultak fel, s hogy ekkora lesz a baj? L áttam június végén tönkrefagyott k aj­ szibaracktáblát. Pontosabban, úgy nézett ki, m intha hajn alb an legalábbis lefagyott volna: összezsugorodtak a színüket vesz­ te tt levelek, tövükben pedig m egba rn ult az apró, m ajdani term és. — Jó t a k a rtu n k — m u tato tt ugyancsak „lelom bozódva” a közös gazdaság elnöke a m egperzselt táblára. — Az alkalm azott lom btrágya tavaly bevált, általában húsz százalékkal növeli a term ést. M aradt a tavalyi szerből, ezt használták m ost a permetezéshez. Im m ár tudjuk, hogy vég­ zetes volt ez a takarékosság. A vizsgá­ la tra elküldött m inta elem zésekor kide­ rült. hogy valam i kristályféle csapódott ki benne a tárolás alatt, és ilyenkor m ár haszonhajtás helyett k á rt okoz. Z.-ban néhány háztáji szőlőtábla tu la j­ donosa nem szüretelt. O tt guggolt a tőkéi m ellett G. is, rem énykedve vizsgálta a tö n k rete tt h ajtáso k at: h áth a épségben m arad t valam elyiken a fürtkezdem ény. Az egyre halványodó rem ény kihozta belőle az indulatos szavakat, nagy hangon szid­ ta a term előszövetkezetet és vezetőit. — Nem ügyelnek, a kicsire nem néz­ nek! Azt hiszik, hogy am i jó a m ellet­ tü n k levő búzatáblának, az használ a szőlőnek is. S ha m ár a vezetők elfelej­ tették kioktatni a m unkásokat, legalább a traktorosnak leh etett volna annyi esze, hogy m egnyalja az ujját. Ha megteszi, és fe lta rtja a levegőbe, rögtön tudja, hogy m erről fúj a szél. S ha a légáram lat a m ásik k u ltú rá ra viszi a növényvédő szert, akkor v ár a kezdéssel. Olyan túlzott len­ ne ez az igény? Én inkább azt hiszem, hogy ez a term észetes, úgy gondolom, ta n ítjá k is az óvó rendszabályok között. Legalább ennyi b ajt okoz a h atár képé­ hez és a falvak légteréhez im m ár szoro­ san hozzátartozó növényvédő helikopter, repülőgép is. Az elhibázott pillanat, a sietős vagy elkésett „kioldás” ; az időjá­ rási tényezők, elsősorban a szélviszonyok figyelm en kívül hagyása az oka, hogy sok helyen öklüket rázzák az em berek az ég alatt suhanó sárga gépm adarak felé. A fenti, igencsak közeli példákkal is készültem a Nógrád megyei Tanács szak­ felügyelőjéhez, a beszélgetés m égis a m a­ kákókkal kezdődött. Ugyanazon a regge­ len olvastunk m indketten e Jap án b an élő, torzszülött — végtagok nélkül a világra jö tt — m ajom fajtáról. A híradás m egrá­ zó, m iként az alapos és hosszú vizsgálat eredm ényei is, m iszerint a tudósok meg­ állapították: „Nem örökletes bajokról van szó, hanem az anyaállatok által a vem ­ hesség ideje alatt elfogyasztott, növény­ védő szerekkel gondosan kezelt gyümölcs­ táplálék okozza az elváltozásokat”. Elidőzve még egy kissé az inform áció­ n ál: Bepu m ajom parkjában im m ár három éve nem eteth etik hazulról hozott gy ü ­ mölccsel és zöldséggel a látogatók az ál­ latokat. Az eredm ény: sokkal több egész­ séges m ajom bébi lá tta meg azóta a n a p ­ világot. De hagyjuk a figyelm eztető m ajom ­ példát, Jap án b an m ár 1974-ben is h ú sz­ ezer olyan beteget ápoltak kórházakban, akik „a levegő, a víz és az élelem vegyi szennyeződéseitől ro k k an tak m eg”. Távoli esetek. Földrajzi értelem ben. S a következm ények nagyságát tek in tv e is tá ­ voliak. Ezért beszélhetünk m ég időben róla. G ondatlanság, felelőtlenség, helytelenül m egválasztott kem ikália, rossz alkalm azá­ si időpont — és a m akákók — után, il­ letve e tények ism eretében, hogyan is á l­ lunk a környezetvédelem m el a m ezőgaz­ daságban? K ollár József erdészeti, v ad á­ szati és term észetvédelm i szakfelügyelő m indenekelőtt így fogalm az: — A m ilyen ütem ben iparosodik a me­ zőgazdasági term elés, olyan m értékben nő a környezetvédelm i igény is. Kedvező lépések és m eglehetősen nagy foghíjak — így lehetne m inősíteni a m ai állapotokat. A m ezőgazdaságban dolgozó em ber érzi, hogy egészséges környezetben m unkálko­ dik, de sokat szenved a zajtól és komoly veszélyforrást jelent a vegyszerek alkal­ m azása. A sok-sok tennivalót a vezetők m agatartása, a nem egyszer előforduló kö­ zömbösség is jelzi. Ezért lá th a tju k még igen gyakran, hogy sem m ibe veszik az óvó rendszabályokat, s hogy csak egyet­ len példát m ondjak: az em berek puszta kézzel dolgoznak a m űtrágyával. Figye­ lem re m éltó ez az „apró” m ulasztás, h i­ szen ha a környezetvédelem ről — s ezen belül a term észetvédelem ről — beszélünk, m indenekelőtt az em berre gondolunk. Vé­ delm e pedig m egköveteli, hogy oktatni kell — kellene — a környezet- és term é­ szetvédelm et. Meg a gondosságot — m int előfeltételt. Egyhelyütt, példának okáért, a tavasszal a term előszövetkezet felg y ú jtatta a ná­ dast. Így: „felg y ú jta tta”. A gyufa lángja ugyanis parancsra, vezetői intézkedésre lobbant. A „pirom ániás” vezető a szó szo­ ros értelm ében v ett pillanatnyi érdekén (?) túl a lig h a . láto tt, a parancs kiadásán kívül nem is te tt sem m iféle megelőző in­ tézkedést. A következm ény: nem csak a nádas és élővilágának jelentős része lett a tűz m artaléka, hanem odaveszett a ter­ melőszövetkezet tu lajdonában levő, pénz és fáradságos m unka árán felnevelt, im ­ m ár leterm elésre váró nyárfás egy része is. A nádas helyett azonban em líthetnénk m agasra vágott tarló, kukoricaszár vagy m ás egyéb kényelm es felgyújtását is — az évszaknak megfelelően. A ztán mivégre, �k ap álh atták a fiatal fenyőcsem etét, az e r­ dészeti dolgozók u tán tö rö tt sörösüveget, konzervesdobozt, zacskókat tartalm azó szem éthegyek m arad tak . Eszembe ju tn a k a javakorabeli férfi szavai: — Am ikor, kérem , én gyakorló erdész voltam , még az újság p ap írt is elástuk, az erdésznek példát k ellett m utatni. P e d ig ... akkor m ég h atáro zat sem volt a környe­ zet és a term észet védelm ére. m ilyen céllal, azon kívül, hogy ném ileg m egkönnyíti a soron következő m u n k át a pusztasággá ég etett föld? B. S. fiatal erdész, nem régen k erü lt term előszövetkezetbe, ágazatvezetőnek: — A gyújtogatásról, beleértve a tarló ­ égetést is, nem tudok in dulat nélkül be­ szélni, m ert ez súlyos vétség a környeze­ tünk, a term észet re n d je ellen. Százával pusztulnak el az apróvadak, de a tűz ennél sokkal nagyobb k á rt is okoz. Meg­ ég egész sor apró élőlény, elpusztulnak a m ikroorganizm usok. E rre pedig m indre szükség van a talajban, a gyújtogatással végső soron a környezet biológiai egyensú­ ly át b o rítják fel. E rre nem gondolnak? E rre nem , m ert feledteti a m inél előb­ bi és m inél kényelm esebb szántás, vagy m ás m un k aak arat. A szándék persze csak becsülendő, h a számol a következm ények­ kel is. A m ezőgazdaságban dolgozó em berek kevésbé ism erik a szervezett term észetvédelm et, a parkokba, term észetvédelm i terü letek re job b ára az ip arban dolgozók járnak . Az előbbiek ezeket az értékeket m ég nem ism erték fel igazán. — Pedig ez előfeltétele annak, hogy becsülni tu d ják — fo ly tatja a gondolat­ sort K ollár József. — Sokat segíthetné­ nek ennek ism eretében a m egóvásban. Ez term észetesen nem csak a védett te­ rü lete k re vonatkozik, hanem m indenek­ előtt a közvetlen környezet igénye. A p­ róságnak tű n ik —, s eléggé sután is hang­ zik — a kívánalom : ne szem eteljünk! A zsáknak, az olajosflakonnak nem ott a helye, ahol felhasználták, ahol éppen a ta rta lm á t kiürítették . — A mezőgazdasági üzemek m ajorjai, telepei szerencsére m ár egészen m ás képet m utatn ak , m in t néhány évvel ezelőtt — hallom a N ógrád megyei erdészeti, v ad á­ szati és term észetvédelm i felügyelőtől. — Többnyire fásíto tták a környéket, rende­ zett és gondozott a telep, s valóban m un­ kahelyre, nem pedig lo m tárra vagy sze­ m éttelepre em lékeztet. Az országutak u tasai előtt valóban üde színfoltként suhan el a fák k aréja által ölelt telep, s a szemlélő önkéntelenül is kíváncsi rá : ki a gondos gazda. Meg is tu d h atja, o tt van m inden b ejárat előtt a jókora ra jzo lt-festett tábla, ra jta a tu la j­ donos nevével. M int m ondják, ez a rend prózai m agyarázata. M egjelent az utasítás a „cégtáblák” kihelyezéséről, ezt pedig sürgős tak arítás, parkosítás követte. Jó módszer, a nyilvánosságnak ereje van. C sakhogy.. . nem lehet környeze­ tü n k s a term észet m inden d arab k ájára „cégtáblát” akasztani. Egyébként is hiába ism ert a gazda, ha a tettes, a környezetszennyező kilétét jó­ tékony hom ály fedi. V. L. fiatalem ber, géplakatos egy term előszövetkezetben, m ellesleg pedig korán szeretett volna az idén szabadföldbe k iültethető p aradi­ csom palántát nevelni — sok m ás társával együtt éppen a környezetszennyezők se­ gítségével. Zsigulijával indult a B arát­ hegy alatti kőbányához, tápkockát helyet­ tesítő olajosflakonok százaiért. — Van ott rengeteg, teherautószám ra hordja oda valam elyik gazdaság. N ekünk meg igen prak tik u s holmi, csak levágjuk a te tejét és m á r ültethető is bele a p a­ lánta. Gondolom, a tettes géptelepét sem ér­ heti szó, nincsen szanaszét, kupacokban az olajosflakon. Nem is lehet, m ert az ide­ gennek árulkodik a cégtábla, k ita k a ríto t­ ták h á t szép csöndben az egészet a zöldbe. Nem csak teherautóval hord o tt szem ét éktelenkedik az u tak m entén, akad privát környezetszennyező is éppen elég. Zsákba kötve, szem élyautó csom agtartójában v án ­ dorol a szem ét az erdők alá meg az e r­ dei u tak ra , o tt sorjáznak m ég a roncs asztalsparheltek is. Az u ta k m ente, az erdők sok helyütt egy hatalm as zöld kuka. — Nem voltam rest, egyszer b eletú r­ tam egy ilyen házi szem étkupacba és m egtaláltam benne a tettes „névjegyét”, egy újságelőfizetési ű rlapot — m ondja a hivatásos term észetvédő. — F eljelentettem szabálysértés m iatt a tanácson, legköze­ lebb m ajd bizonyára m eggondolja, hogy hová szállítsa a hulladékot. Vagy körültekintőbb lesz, és kiveszi a szemétből a nyom ravezető „névjegyet”. Szem étügyben m ost m ár igazán csak egy példa. Term észetjáráson a C serháttal ism erkedtünk, s a pihenésre kiszem elt helyen igencsak alaposan m eg kellett nézni, hová telepedjünk. N éhány napja A term előszövetkezet elnöke biztatja a vadászm estert: szántsátok csak fel b á tra n a B ikarétet, vessetek be olyan terü letet, am ilyet csak akartok! A nagyvonalúság egyszerű m agyaráza­ ta : a B ikarét m ár évek óta m űveletlen, parlagon hever, gazon kívül nem terem sem m it. Így pedig lesz belőle vadföld, a téesz elveti a go n d ját; e p arlag terü let m iatt m ár nem érh eti szem rehányás. V. M. azt fontolgatja, hogy elm egy a M eredekbe, kiszedi a fák at, m egoldja a téli tüzelőgondját. Elvégre, övé volt az a föld a tagosítás előtt, m ost m eg a k u ty a sem néz rá, a senki földje. Parlag. A k ár­ csak Sz. I. valam ikori szőleje. Ism erős­ k ént kalauzolt egyszer szülőfalujában, az először ott járó m ásodik feleségének is akkor m u tatta be a tájat. Az asszonyka egyszer csak m egszólalt: azt m ondtad, erre volt a te szőlőd is, nézzük m eg! S az indítvány azonnal lem osta Sz. I. arcáról a régi találkozások öröm ét, erőszakosan helyébe tolakodott a ború. — Messze van, rossz az ú t is — vála­ szolta kom or arccal. Gyanítom , hogy az ellenvetést nem a kényelem szülte. Inkább az az igazság, hogy Sz. I. nehezen viselte volna el az egykor szebb időket m egért, m ára meg csak kórót, dudvát term ő, apróvadnak m enedéket nyú jtó szőlő viszontlátását. De parlagot term el-g y arap ít a term előszövetkezet is. A laposon vizenyős a föld, nehéz m űvelni — otthagyja. A m eredé­ lyen drága a gépek üzem eltetése, alacsony a term éshozam — in k áb b nem műveli. Talán túlságosan is könnyen m ondanak le egy-egy korántsem csekély érték ű föld­ területről, ezért is v ált szükségessé egyes jogszabályok m ódosítása. A földtörvényt 1978-ban szigorították, s többek között kem ény bírság v ár azokra, akik a term ő­ földet nem annak m inősége szerint hasz­ nálják. Szokás em legetni, hogy a term őföld „drága kincs”. R áadásul roham osan fogy: az utóbbi harm inc-egynéhány esztendő a la tt nyolcszázezer h ek tárra csökkent a m ezőgazdasági term őterület. Kell az ú t és a vasút, nagyot nyújtózkodtak a falvak és városok, jelentős nagyságú terü letet von ki a term elésből az iparosítás. Mindez elkerülhetetlen, ezért m ég n a ­ gyobb figyelem m el kell gazdálkodni a m aradékkal. A gyenge term őhelyi ad o tt­ ságú, rossz m inőségű földdel is, m ert azon többek között megél az erdő, am ely töb­ bek között e lta rtja a juhot. A m űvelés- 11 �ből kivonva, m agára hagyva azonban a parlag csak csúf sebhely. Ha a kiesett hasznot nem is számoljuk, akkor is randa ragya környezetünkön. A m ásra m ár nem alkalm as parlag még kiváló lehet erdőnek. A fásítás azonban korántsem egyszerű dolog. A m inap lezaj­ lott fásítási ankéton például kényszere­ detten állapították m eg: a csem eteellátás bizony nem b írná k i az erősebb k ritikát. E gyébként is, a m ár meglevő term előszö­ vetkezeti erdőknek sincsen hozzáérő „gaz­ d ája”, jobbik esetben rábízzák azokat a szakértelem szikráját sem ism erő em ber­ re. M ert erdészt nem m inden téesz al­ kalm azhat, de „legalább vigyáz rá valaki”. Az is tény, hogy a hivatásos állam i erdész élete sem felhőtlen. A m egyeszék­ helyre tartó autóbuszon elegyedtem szó­ ba M. J. kerületvezető erdésszel. Éppen húsz-egynéhány asszonyból állt a kísérete. Az évődésre — Jó lehet m agának, ennyi asszony k ö z ö tt! — keserűen m osolygott: — Kivételes eset, hiszen alig van m ár egy p ár m unkásom . Most szerencsére köl­ csönkaptam a M.-i Állam i Gazdaságtól egy brigádot, meg tudom kapálni velük a nagym ezői csemetét. — S holnap? — K atasztrofális lesz itt a helyzet! Nincsen vállalkozó bozótot irtani, padkát vágni, csem etét ültetni-ápolni. Ezen a dom bos terü leten pedig a gépre se nagyon lehet szá m ítan i.. . Term észetvédelm i vezetőt, őröket alk al­ m aznak; a fásítás, a védett fák p ó tlásá­ nak érdekében pedig olyan csem eteker­ tet létesítettek, ahol az egzotikum ok is m egtalálhatók. T alán ez az egy-két apró­ ság is elegendő ahhoz, hogy m egértsük a megyei tanács m ezőgazdasági osztályá­ n ak —, m in t term észetvédelm i h atóság­ nak — a vélem ényét: a vállalkozásért és a figyelem re m éltó m u n k áért elism erés il­ leti a hom okterenyeieket. Az inform áció első hallásra m eglepett: tudniillik, hogy van Nógrád m egyében egy term előszövetkezet, am elynek a szék­ házára bízvást k i lehet írn i: „Term észet­ védelmi m elléküzem ág”. A hom okterenyei Zagyvavölgye Mezőgazdasági T er­ m előszövetkezet ugyanis elvállalta, hogy ellátja a megye term észetvédem i terüle­ teinek a gondozását. Nem csekély a fel­ adat, hiszen a kis m egyék közé tartozó Nógrád büszkélkedhet a legtöbb védett területtel, szám szerint hetvenhéttel. Ja, kérem , így könnyű a term észetet védeni — hallom az ellenvetést. — Ez nyilván nyereségre megy, üzlet. Lehet benne valami, de abban is, hogy a környezetvédelem nek a legtöbb eset­ ben — az idézett példák is ezt bizonyít­ ják — csak elhatározás, jó szándék, gon­ dosság és nagyobb figyelem az ára. Ennyit pedig m egér az em ber. M ert ő a t é t . .. Kelemen Gábor Egy ember a reformkorból S okakat le p ett meg, hogy a szécsényi hely tö rtén eti m úzeum K u ­ binyi F erenc nevét v e tte fel, m e rt b á r valószínű, hogy tö rtén elm i ta ­ n u lm ányainkból m egőrződött valam i a refo rm k o r országos esem é­ nyeiről, alak jairó l, óm a m egyei vonatkozásokról m á r kevesebbet tu ­ dunk. (Pedig an n a k részletesebb ism erete könnyebbé teszi az o rszá­ gos vonulatok tisztább áttek in tését, b elátását is.) E nnek a k orszaknak volt megyei és országos szinten is kiem elkedő képviselője K ubinyi F erenc. Egyik m é lta tó ja — igen ta láló an — Jókai hőseihez h asonlí­ to tta őt, kiem elvén tö retlen politikai szellem ét, elvhűségét, áld o zat­ készségét, tudom ányos am bícióit és ere d m én y e it. Összetett jellem , m in t az a kor, am ely a teljes fizikai-szellem i k iá llá st igényelte leg­ jobbjaitól. A K ubinyi-család szinte kibogozhatatlan ágai, leszárm azo ttai kö­ zött az egyik vonu lat a régi N ógrád m egyében volt őshonos. K a ­ rancsság. Piliny, V idefalva jelzik birto k aik at, u rad a lm u k at. De volt még b irto k u k L iptó m egyében, P est várm egyében, a Tisza m elletti N agyréven stb. S ez m ég csak az egyik szerényke h a jtá s a h atalm as családfán. Ám m égsem tek in th e tő k arisz to k ratá n ak , in k áb b a jó m ó­ dú köznem esség, a „bene posessionati” so raib an kell k eresn ü n k őket. A család b an egyeseket álm élkodással vegyes csodálkozás v ett körül. M indig ak a d ta k közöttük ugyanis olyanok, a k ik tetteik k el m eg­ ütközést k eltettek környezetükben. K ubinyi S ánd o r jogi lexikográfus és b ibliográfus volt. K ubinyi P é te r h a th ató san és jelen tő s an y a g ia k ­ k al m űködött közre a Nem zeti M úzeum tám ogatásáb an . De u gyan­ ilyen csodabogárnak ta rto tta a fam ília a m á r em lített videfalvi (ma V idina, Losonccal egybeépülve, C sehszlovákiában) családtagot, K u b i­ nyi A n d rást is. M iért ez az ítélet? K árm á n József, az éppen losonci szárm azású író igen szem léletesen írja le a kor nem ességét, életszem léletét: „ . . . az a kis d ara b föld. am elyen lakik, az ő egész horizontja. N em tudja, mi tö rté n ik a fa lu já n k í v ü l . .. ez a la tt: egész világ, nem érte n ek egye­ bet, hanem legfeljebb a várm egyét, am elyben élnek. Sivatag, ü re s­ ség uralk o d ik az ily fejekben.” Ez ellen a tipikus nem esi élethelyzet ellen v étettek a felsorolt K ubinyiak is, a „norm álistó l” eltérő csele­ kedeteikkel, kedvtelésükkel. Ebből a környezetből em elkedik ki K ubinyi A n d rás is. Az 1326ban m egjelent első m egyei m onográfiában szám os helyen ta lálk o z­ h a tu n k a nevével, elsősorban ott, ahol M ocsáry A n tal a megyei n e­ vezetességekről, követhető p éldákról ír. B e m u tatja a több ezer d a ­ rabból álló pénzgyűjtem ényét, kőzet- és tengericsiga-gyűjtem ényét. am elyeket „szabad m egnézés v ég e tt” üvegezett szekrényekben h e­ lyezett el. D icsérőleg szól a több m int 5000 kötetes k ö n y v tá rá ró l is. am ely P rónay Lajos, B aloghy Lajos. S zentiványi M árk Szontagh Istv án k ö n y v tárai m ellett a legjelentősebbek közé tarto zik . M árpe­ dig M ocsáry ritk á n szokott dicsérni, a k ö n y v tá ra k a t elsősorban tu ­ dom ányos érté k ü k szerin t íté lte meg. „Rom ánok, utazások, víg és szom orú já ték o k ” nem k ö n y v tárak , m ert, ki tsu p á n tsak a m u la tsá ­ got keresi az olvasásban és nem a tu d o m án y t — az nagyon e lté ­ 12 veszti az igazi tz élt” hangzik m ár a refo rm k o r eszm evilágát felidéző nem es érték ítélete. Ez h át a családi környezet, ahol K ubinyi A n d rá s k ét lán y a és k ét fia: F eren c és Á goston nevelődik. N em is tű n ik é rth e te tle n n e k az sem. hogy e nem es ifjak nem a hagyom ányos életm ódot fo ly ta t­ ják. É letü k et nem a léha sem m ittevés, az ital, a k á rty a szab ja meg, h an em a tu d o m án y o k és a köz irá n ti m ély és e lp u sz títh a ta tla n v o n ­ zalom. S a tu d o m án y b an is m erő b en sz o k atlan t v álasztan ak . A te r­ m észettudom ányt. A k o rtá rsa k szám ára szin te h ih etetlen , hogy jó ­ m ódú m ag y ar nem es ifjú ab b an le lje öröm ét, hogy köveket p a ttin t le a hegyekben k alapácsával, m ad árto já so k at g y ű jt és rendszerez, növényeket h atáro z meg, fárasztó utazáso k ra indul, hogy ism ereteit g y arap ítsa. N em véletlen, hogy a korabeli közvélem ény m egoszlott a K u b in y iak m egítélésében. Volt, ak i nem esi h ó b o rtn ak ta rto tta Fe­ ren c és Á goston érdeklődését, m ondván, hogy Idővel m ajd kinövik ifjonti tévelygésüket, s lesznek, am ivé lenniök k ell; nagyokat evő­ ivó, jó k a t pipázó tá b la b írá k . M ások viszont, m in t a m á r em lített M o­ csáry is, várak o zással fo rd u ltak a fiúk felé, jelen tő s te tte k re ta rtv á n képesnek őket: „két jól n evelt fija ib a n F eren tzb en és Á gostonban van s lehet rem énysége, hogy ezek is jó szülőiknek nyom dokit fog­ já k k ö v etn i’' — írja az utóbbi egyhelyütt, K ubinyi A n d rás kapcsán. F erenc nev eltetése is rendhagyó volt. Első n evelője R agyóczy J á ­ nos, a jén ai egyetem en frissen végzett p apjelölt, aki szigorúságával, közvetlenségével az érté k ek helyes m egítélésére n ev elte őt. Z ipser A ndrás pedig bevezette a term észettu d o m án y o k titk aib a , egész é le ­ té re m eghatározva érdeklődését. K ésőbb pedig jó b ará tság b a k erü lt a nógrádi szárm azású P etényi S alam onnal, öccse d iá k társáv al, aki m aga is a m ag y ar term észetism eret, elsősorban az ornitológia kiváló m űvelője lett. És so ro lh atju k tovább a döntő m o tív u m o k at: a besz­ terceb án y ai iskolai éveket, a debreceni híres k ollégium ban eltö ltö tt esztendőket, a hosszú utazásokat. Ez volt te h á t a kezdet s az alap. am it K ubinyi F erenc in d u lá s­ k én t k apott. Igény a term észet m egism erésére, szám talan titk á n a k m egfejtésére, m inden lehetséges ad a t összegyűjtésére. U gyanakkor elkötelezettség a haza, a haladás, a fejlődés ügye m ellett. M ert a k ettő összefüggött. K ubinyi soha nem öncélúan fogta fel a tudom ányt, han em azt nézte, hogyan, m ennyiben tu d vele segíteni h azáján ak „Édes hazám díszét em elni m indig k ív á n ta m ” — írja egyhelyütt. s ehhez a gondolathoz é lete végéig hű m arad t. É letp ály áján ak szakaszait párh u zam o san lehet vizsgálni, de el­ v álasztan i nem . Ő a haza jo b b ításán fáradozik ak kor, am ik o r 1832ben a sa já t költségén v é g re h a jtja K isterenyén az első m agyarországi őskori ásatá st, m egm entve így egy jelentős bronzkori lelőhelyet. S ugyanez a szándék vezeti a k k o r is, am ik o r a reform kori országgyű­ léseken háro m ízben is képviselve N ógrád megyét, m egragad m in ­ den alk alm at a cselekvésre, lib erális nézeteinek k ifejtésére. T ám o­ g atja az iro d alm at, tá m o g atja a honi ip art. A m egye m ásodik posztó­ m a n u fa k tú rájá n ak , a b alassag y arm ati R abdolgoztató In tézetn ek é p p ­ úgy az egyik létreh o zó ja és vezetője, m int a m a g y ar nyelv ügyét tá ­ m ogatni k ívánó N ógrádi N em zeti Intézetnek, am ely n ek 1831-től a la ­ pító tag ja, s o lyan liberális nem esekkel küzd itt együtt, m int K acs­ kovics K ároly, H uszár József, S ré te r János. (F o ly ta tá s a 22. o ld alo n ) �B anos Ján o s A vasból-jegenyefák A vasból-jegenyefák: toronydaruk a napfény rácsaiban építik napjaim vasbeton dobozát napra napot Keletre s Nyugatra kémlelő ablakokkal ziháló s csöndes lélegzetvételeimmel Dolgoznak szüntelen: reflektorfényükkel széttörik az éjszaka azbeszt lemezét szét álmom tengermély egét is Pedig álmodok mennyegzőt! Tulipánokkal hímzett szobámban megkísérlem a táncot forgok mint helikopter-propeller gyorsan egyre gyorsabban — fiam at veszem tenyeremre — égő parazsat — cirógattatom a széllel mi föltámad körülöttem beleborzonganak a fák megremegnek a toronyházak mint riadt állatok menekülés előtt s tenyeremen fiammal vérem parázsló csillagával fölperzselem a körémsereglő knfár országot hol géppisztolyos m adarak csiripelnek a nyárról rakétás angyalok őrzik a betlehemi jászolt s könnyeznek érte neutronbombát Ez az én mennyegzőm ez a lakodalmas álom : széttáncolni az éjszakát de rám kattintják a rakétás angyalok s napjaim vasbeton dobozát rakják egymásra m int kockát gyerekkezek rakják hogy az Eiffel-torony már beleszédül s az álom mint ívhegesztő fénye megvakít csak Hát dübörgök robajlok homlokom tenger csapódik falak betonjához: nem lehet, hogy magamra cellásodjak nem lehet, hogy magára betonozza az ember az Időt hogy — mint a visszaszámlálás nullájakor — röpítse m agát a pusztulásba Jaj én rúgkapáló szívem Jaj én rúgkapáló szívem idegek áram aiba őszült bölcsőm — rühes szeretőm: az éjszaka csalt meg velem érted — bírod-e még meddig bírod a kínok mocskát amiben fekszem? Ó te száj te nyomorú szavaimmal megkorbácsoltatott! Te is ezt a kéjencet vonaglod ezt a stroncium-lánggal élvező Időt? Földelnélek el némasággal a csönd fagyos rögeit szakítanám rád de megveretett engem az az Isten az az opportunista bitang kopjafás bénasággal Mert kifaragta m ert nekem újra kifaragta vérem medrébe süllyesztette a lárva-szöges koporsót: a gyermeket a gyerekünket a kéthónapos sejt-didergést fagyasztotta belé A ntarktisznak! Mert minket m ár nem az Isten: kiszámolt fillérek jegei törik be koponyánkat ideges áramok szurkálnak merevvé radioaktív sugarak botoznak halálra! Ó húszadik század; világ kolonca szégyene az ész diadalmának: motyog a lét tejfeles szájjal 13 �K u n sz a b ó F e re n c Tavasszal visszatérnek a fecskék lányfürgén lépdelt a hegyoldal fakóbarna mohával lepett szik­ A lái között. Mosástól seszínűre fakult, vastag szoknya volt rajta, meg katonazubbonyból szabott ujjas mellény; a fején égszínkék delinkendő. Égszínkék volt a kendője, égszín a szeme. A férfi sziklahasadékban feküdt. S iltes sa p k á ja fo rd ítv a ü lt a fején, a rc a szü rk e v olt a portól, de m ég in k á b b a fárad tság tó l. H átra h ú zó d h ato tt volna, hiszen p á r m é te rre kezdődött az erdőszél sű rű aljnövényzete, de n em v olt kedve: d é ltá jt jó erősen tű zö tt id e a nap, a kövek felm elegedtek. Összeakadt a tek in tetü k . A lán y lépései m eglassúbbodtak. — Jó napot — m ondta a férfi, és felült. Z ubbonya sz ak ad ását o r­ m ó tlan öltések ta rto ttá k össze. — A djonisten — felelte a lány. N ézték egym ást. A ztán a k islány m eglendítette a kezében levő k é t n agy v ö dröt: — V ízért m egyek. T izenhat éves lehetett. A m az felállt, h e ly re rá n g a tta m agán a ru h á t: — Segítek. — E lbírom én! A m az elm osolyodott, s le lép e tt az ösvényre: — N em is azért, de látod, szom jas vagyok, és nem ta lá lta m v i­ zet. — N yúlt az egyik vödörért. A lán y az edény fülét nézte, a m it m ost k etten fogtak: a férfi fö ld b arn a kezén friss sebfo rra d á s látszott. — H át, ha szom jas . . . Az ösvény m ih a m a r k ifo rd u lt a lá b u k alól. m eredeken fu to tt a hegynek. Ők to v áb b m entek, lefelé a szurdokban. A férfi nehezen lépdelt, fo jto ttan lihegett. A lá n y fellib b en t egy m agasab b sziklára. M egállt, m ég a kezét is h á tra n y ú jto tta egy p illan a tra , d e visszah ú zta riad tan . A m az föllépett m ellé, b eh o rp ad t k é t arccal, de a b ajusza a la tt m osoly húzódott: — Tifelétek télire is ittmaradnak a fecskék? A k islány szem e n ag y ra n ő tt: — Már hogy maradnának! — N em ? Pedig ahogy a z előbb jö ttél lefelé az oldalban, azt h it­ tem , h o g y . . . A lány leugrott a szikláról, odafutott a kis medencéhez, s buz­ gón merítette a vizet, mikor a férfi odaért. — Ez az A lsóforrás, itte n — m ondta, de csak egy p illa n a tra n é­ zett föl. A férfi is letérdelt, az edényt a lá b u k ta tta a víznek: — De szép kendőd van. I. A lán y m ozdulatai m eglassúdtak, szeme k ék je to m p áb b le tt: — É d e s a p á m ... az küldte. Egy b a jtá rsa hozta el a b icsk át öcsém ­ nek, a g yűrűt an y á m n a k — nekem m eg a kendőt. V isszajutottak az ösvényre. A felhők töm örültek, a szél csen d e­ sed ett: perceken belül esni fog. Az őszi esőnek nincs színe, nincs ize, csak csontrepesztő hidege. A lán y le té rt az ösvényről. A férfi m egállt: — E rre la k to k ? A m az m egfordult, visszalépdelt. A nagy vödör egészen ferd ére h ú zta kicsi alak já t. N yúlt a m ásik edényért. S a k k o r a víz tü k réb e n m eg p illan to tta a kato n a szürke, fek ete­ barázd ás arcát. — Ha nem veti m e g . . . Fűtözzön egy kicsit nálunk. A konyha kicsi volt. A nem m esterkéz b ark ácso lta asztal, négy konyhaszék, a vizeslóca, m eg a falitűzhely egészen m egtöltötte. A szobaajtó ny itv a volt. hogy az is átm elegedjen éjszak ára. A k ato n án ak m á r evés közben m ajd le ra g ad t a szeme, a tag jai meg úgy zsibongtak, m in th a cserben a k a rn á k hagyni. M egtörölte a bicskáját, b ec sa ttan to tta : — H át. Nagy n é n i! K öszönöm a sz ív e slá tá st! Felállt. A m u n k átó l alázatos h átú v á görnyesztett asszony elfo rd u lt a tű z­ től: — C sak n e m a k a r elm enni?! — M uszáj. — B ele ilyen estébe-időbe? A kislány m o zdulatlanul ült az asztal túlsó végén. A d eszkalap m ögül jóform án a hegyes kis orra. a szem e látszott ki, m eg a kendő. M ellette kisöccse nézte az idegen bácsit. Az asszony e lé rte tte a k ato n a p illa n tá sá t: — G y u rik a ! 'Feküdj le! Rozikám , láss utána! S m ikor b ehúzta u tá n u k a szobaajtót, m egfordult: — Istenem , gondolom én azt. — C sak b a jt hoznék m ag u k ra is. 14 — Nézze, éjszak a eg yáltalán. Esik az eső, a falu egy óra já rá sra , az u ta k sárosak. F eh ér G áb o r úgy érezte, m occanni sem b ír: — De itt n e m . . . id eb en t nem . Úgy láttam , v an istálló. N agyné k ét pokrócot, m eg su b á t hozott ki a kam orából. N yúlt a v ih a rlám p á ért, d e a k ato n a m eg érin tette a v állát: — A zt ne. M ár egészen világos volt, m ikor feléb red t. A széna m inden moz­ d u la tra ropogott, friss m ezőillatok, n y árillato k , n yugalom illatok száll­ ta k belőle; a suba még őrizte az egykori b árán y o k s z a g á t ... N agyot nyújtózott, ásított, m ég nyögött is. A z eső k ita rtó b ágyadtsággal v e rte a cserepeket. N éha kósza szélfu v allato k csap tak be a réseken. K ét kezét b eh ú zta a b u n d a a lá: h allg atta az ősz szöszm ötölését. Az á rta tla n ősz á rta tla n szö szm ö tö lését. . . Elálm osodott ú jra — de a k k o r h irte le n led o b ta m agáról a ta k a r ó t: E bben a ta n y áb a n úgy m egszoríthatják, hogy n y ik k an n i sem tud! F elállt, k in ézett a szellőzőn. K is udvar, ólakkal, p á r gyüm ölcs­ fával. A v era n d a oszlopaira a futórózsa indái kan y aro g n ak . B alkéz felé az ösvény, ahol te g n ap a vízzel bejöttek. Jo b b ra lejtős tisztás, k o n y h ak erttel, azon tú l legelő. M ásik vége a p ad lásn a k tu lajd o n k ép p en nem volt, csak b elü lrő l látszo tt úgy: az istálló t a m ered ek hegyoldalba v ágták. K ét csapó­ a jtó t fed ezett föl. Az egyik a szab ad b a nyílt, az erdőszéltől k aré jb an idenyúló cserbokrok közé. A m ásik at nem tu d ta k in y itn i. A m onnan z á rtá k le, nyilván. E gyszerre z a jt hallott. V alaki le n t o d atám aszto tta a lé trá t a fel­ járóhoz. H átra n y ú lt, a farzsebéhez. Rozika volt. F okonként k u k k a n to tta á t a padlást, m íg észrev ette a h á tu l gug­ goló fiú t: — S zén áért jöttem . Jó estét! — E stét?! Jól k ia lu d ta m a napszám ot! G áb o r állt a placcon, kicsit szétv etett láb b al, s d óznija u tá n m a­ ta to tt a zsebeiben: — T e, Rozika! M iért nem csináltok etető rácso t? — H ogyne!’ A zt m ég úgy se érn é m el, m int a jászlat. — Á! A m ennyezeten rést kell vágni, s egyenest o n n an legórni a szénát. Rozika ö sszeh ajto tta a ham vast, fölnézett a p ad lásra, m ajd a fiúra, végül v alah o v á a falra: — H ogyisne — m o n d ta meggyőződés nélkül. M ost m in th a n em is v o ln a szak ad t a zubbonya en n e k a férfin ak . Az arc a sem kőkem ény, a szem ében m eg nyugalom . A kislány le h a jt ott fejjel m en t az a jtó felé: — É desanyám azt m ondta, jö jjö n be, ha felébred. G ábor in d u lt, d e m en téb en még észrev ett egy tö rö tt villanyelet. Rozika elm élázva k an a la zta a p ap rik á sk ru m p lit: — É desanyám . C sinálni k én e a jászoly fölé rácsot, a pad lásb a m eg n y ílást vágni. — M it beszélsz?! — A k k o r csak le k é n e szórni a szén át a rácsba. — Mi nem já r az eszedben! — m ondta az an y ja, kis m entege­ tőző hangsúllyal a v en d ég felé. V acsora u tá n G áb o r végre m eg találta a dózniját. M iért ne tö r­ té n h etn e m eg a csoda, hogy illatos V irginiával v an tele?! H a m á r ez a kislány, meg ez a ta n y a e l ék ev ered ett. — D ohányzik? — k érd e zte Nagy néni. — Rozikám , a ru h á slá d á ­ ban, tudod! A k islán y gázálarcto k o t hozott, töm ve finánccsalogatóval. G áb o r h atalm as fü stö t fú jt: — M ifelénk úgy szokták azt a r á c s o t. . . — M erre esik az a m ifelénk? — N agyon messze, Nagy néni. M ost messzebb, m in t a világ v é­ ge. A N yírségen. M ásnap a z tá n m á r igazán reggel ébredt! Még alig szü rk ü lt. Fé l­ álom ban kicsit m orfondírozott, hogy hol is v an ő most, d e az tá n el­ ju to tt tu d a tá ig az eső tü relm es szöszm ötölése. L em ent az istállóba. K idobta a trág y á t a k ét teh én alól, m egal­ m ozott. A ztán lep u co lta a jószágokat. De előbb hozott n ek ik szénát, hogy tü relm esen állják . M ire N agy n én i m egjelent a s a jtá rra l, m inden ren d b en volt. F riss te je t reggeliztek bundásgom bóccal, u tá n a G áb o r kim ent, a farak á sb an rá a k a d t egy száraz m eggyfadorongra. K eresve sem leh et­ n e jo b b a t találn i. A fészerben ta lá lt vonókést. Még n em k észü lt el egészen a nyéllel, m ik o r az égen szakadozni k ezd tek a felhők; a szél föl tám adt, v itte őket. M ár csak n éh a szem e­ te lt egy-egy csepp eső, m utatóba. M u tatta, hogy k ifelé á ll a szek ere rú d ja : d e m erre? — A v ak v ilág b a nem m ehet — m ondta a gazdasszony az eb éd ­ nél. — Nézze, nem tudom , mi a gondolata, d e en n i-in n i v an m it, h ál­ isten. M egvárná itt, a m íg . . . A ddig úgyse m ehet haza. Rozika le nem v ette a szem ét a fiúról: — A b áty ám ! M aga a b áty án k ! — buggyant ki belőle h irtelen a z izgalom. — M ost m aga itt a v ad ő r: m entesítése v an! �— Igaz! ö rü lt m eg N agy néni. — R ozinknak igaza v an ! A fő­ erdész m á r úgyis elm enekült, a többi v ad ő r meg m if a jtá n k , szegény­ em b er 11. V ajon a z elm últ időben sose lá to tt tö rt villanyelet, k im a rju lt k a ­ p u t? N yilván láto tt, tu c atjáv a l. Csak nem sz ú rt szem et. A h áb o rú az háború. O tt valahogy a k k o r van helyén egy kerítés, ha a földön fek ­ szik . . . De érdekes, m égis: k u ty á t se lá to tt? H a m ost visszagondol, egy etlen re se tud em lékezni — itt meg ez a kis pulikeverék, ez úgy ugrándozik, fickándozik, ria sz tja a gallycsom óra telepedő v erebeket, hogy leh etetlen nem észrevenni! B e ü tö tte 'a b a ltá t a favágítóba, leguggolt, elővette a d ó zn iját: — Töb b sin c s! — G ábor bácsi! G ábo r bácsi! — hangzott ek k o r v alah o n n an G y u rk a h angja. F ölállt, k isiete tt a tisztásra, ahol az ép ü letek nem fo g ják úgy el, nem te k erik meg a hangot. A tetőről kiabált. Rozika m á r a rra futott. A kisfiú egy fatörzs m ögött lap u lt, s rém ü lten te k in tg e te tt felé­ jü k , m eg föl, a sziklák közé. G ábor csak ak k o r v e tte észre a rev o l­ v ert ta rtó kezet, m ikor G y u rk a m ellé é rt. A fegyver fö lö tt elv ad u lt szőke h a j; a sovány arcot a fárad tság , éhség és félelem fo rg a tta ki em beri m ivoltából. G ábor lenyom ta R ozikát a fa m ögé: — E m ber! Mi nem b án tu n k ! Jó b a rá t! A rev o lver dörren t, forgácsot vágott ki a fából, G ábor m u to g ato tt a k ét gyereknek, hogy kússzanak vissza. M i­ kor azo n b an m ozdultak, k ét lövés siv íto tt ism ét. — Ez tisz tá ra m eg­ ő rü lt! — a k a rta m ondani a férfi, de ak k o r jellegzetes csetten ést h a l­ lott, s u g ro tt rögtön. M ielőtt a z a m ásik új tá r a t te n n e be. G ábor! — sikoltott m ögötte Rozika, s fu to tt u tá n a. De a férfi a k k o r m á r az idegenen hasalt, a feg y v ert k ic sav a rta a kezéből: — E m ber! Őr ü lt vagy! Mi nem b án tu n k ! Az idegen felem elte k ét öklét. — N em m a g y a r― su tto g ta Rozika. — N em é r t m agyarul. G áb o r le térd elt eléje, elővette a dó zn iját: — Cselovek. Men cs — szedte össze a fronton szerzett n y e lv tu ­ dását. — Mi b ará t. H ír iszt fra jn d . F rid e . R ozum is? A csík o sruhájú leengedte az egyik kezét. G y u rk a előreszaladt, a k ét fiatal meg az idegennek seg ített le­ jönni a m eredélyen. Az ösvénynél G ábor a h á tá ra vette. — N agyisten! — m ondta Nagy néni. — Ilyen is lehetséges? G áb o r le te tte a p ehelykönnyű idegent egy székre, és odaszólt a lá n y n ak : — M eleg vizet hozzál. L etérd elt az idegen lábához, felnézett, kérdőleg. Az bólintott. A k ­ k o r leszedte a kézzel tö rt fa á g a k a t a beteg lábról. Ó v ato san h ú zta föl a csíkos nadrág" szárát. A b o k ája v o lt dagadt. V égigtapogatta a zúzott lábszárcsontot, sem m i. A ztán le é rt a bo­ kához: a beteg felszisszent. P ró b á lta k ö rb efo rg atn i a lá b fejet. K ifelé n em h ajlo tt. F elállt, sodort k é t cig arettát, egyiket az idegen sz ájá b a dugta. Az slu k k o t slu k k u tá n engedett. Fölnézett, szőrös arc án szin te egybe­ fo ly tak a könnycseppek. Bólintott. — M enjetek a rré b b — m o n d ta G ábor a k ét gyereknek. — F ájn i fog neki. L eü lt a földre, a beteg lá b a t ölbe v ette, s fin o m érin tések k el, fi­ gyelő u jja k k a l ta p o g atta végig a lá b fejet, a b o k á t. . . az idegen h ir ­ telen nagyot ü v ö ltö tt; G ábor n ev etett, felállt, és m eg tö rö lte a hom lo­ k á t: — M ost m eleg v izet neki. A ztán m ajd ecetes k o rp át. V acsora u tá n a n y a m eg lán y a összenéztek. — A su fn ib a — m o n d ta Rozika. G áb o r m á r tu d ta, m iről v a n szó. A szénapadláson a m ásik csapó­ ajtó, am i nem nyílt, egy fö ld b ev ájt k a m rá t ta k a rt. Hosszú szak állas fia ta le m b e r ü lt ott, m aga a lá hú zo tt láb ak k al, té rd é n nagy könyv, hom loka im aszíjjal á tk ö tv e — de csak a sz ája m ozgott, h an g o t nem ad o tt. M ariska n én i n a p já b a n egyszer te tt b e n ek i vizet, élelm et, a m it a fiú h álás m eg h ajlással fogadott. L ent a falu b an v o lta k sza tó ­ csok. de a sá rg a csillag elől v alah o v á elm enekültek. T am ás nem rég v ető d ö tt haza, de lá th ató lag n em egészen tiszta az agya. É jjel elállt az eső, h a jn a lb a n erőset fagyott. G yöngyházfényű fe ­ h érb e öltözött a táj, a z égen egym ást űzték a ko m o rk ék felhők, a la t­ tu k b esü tö tt a reggeli n ap — a hegycsúcsok felv illan tak , fe h é r lá n g ­ gal lobogtak. G áb o r a fészer a la tt b arkácsolt. Az istálló felől egyszerre csak csosszanó lé p tek e t h allo tt. A z idegen volt. K ezet n y ú jto tt. — G u t m o rg en — m ondta. G áb o r le te tte a vonókést: — N ém et vagy? Tu t á jcs? A n n ak e lb o ru lt a z arc a : — Ne! N ein! — Jó l van, no — m o n d ta a fiú békítőleg. Az idegen v aló b an m egnyugodott, le ü lt egy szekéroldalra. — H en k — m u to g ato tt m agára. — Ich bin H enk! — G ábor. Én G ábor! — G áb o r — ism ételte a m ásik. C ig arettát csav artak . — N ed erlan d — m ondta aztán H enk. — F ersteh st d u? A m szter­ dam , A n tw erp en . — A há! — d e rü lt föl G ábor. — La M anche-csatorna! — Ja -ja ! — ö rü lt a m ásik. — E nglisch C hann el. A ztán k ét u jja l m egfogta m ag án a csalánszövet r u h á t: — K ontzlager. G áb o r b ó lin to tt: — Tu bisz jude. H enk n em et in te tt. — K om m uniszt vagy. — N on-no! M ensch. Ich bin M ensch. F ersteh st d u ? A sim ple m a n! S a félig szívott c ig arettát h irte le n düh v el csap ta le a földre, ép lá b áv a l rá tip o rt. G áb o r n y u g tató lag fogta m eg a v á llá t: — Jó l v an , p ajtás. G yere, m e n jü n k be. Esszen. A d tak neki civil ru h á t. M ert igaz, hogy n ap p a l n em m u tatk o zh at, a k á rcsa k T am ás, d eh át ez a csíkos ru h a m égsem em b erre váló. G á­ bor k ézzel-lábbal elm agyarázta, m i a helyzet. A p ad láso n m egm u­ ta tta a v észk ijárato t. H enk bólogatott, m ik o r az o n b an G áb o r in d u lt le a lé trán , a ho llan d m e g érin te tte a v állát, és m u ta tta az ü res tö l­ té n y tá ra t. G áb o r m egnézte a fegyvert: — Szerencséd van, p ajtás! A z enyém is F rom m er. H áro m ta rta lé k tá ra v o lt; k ettő t átad o tt. III. Az etető rács tű rh ető s le tt. Igaz, a ly u k a k at kicsit keserves volt k ifú rn i, de a b o rd ák m in d pászo ltak le n t is, fen t is. G áb o r k én y el­ m esen sz étv e tette a láb át, és a d átu m o t k ezd te vésni k ét k ic irk a l­ m azo tt ak áclev él közé: A nno 1944. XII. Itt m eg ak ad t: h án y a d ik a v a n m a? F ö lnézett a falra. H áta m ögött könnyű lé p tek e t h allo tt, o d ak érd ezett: — H án y ad ik a v an m ám a? — T izennyolcadika, p a jtá s! — v álaszolt egy idegen férfih an g . F elp a tta n t. H áro m k ato n a á llt ott, n y ak u k on á tv e te tt karab ély o k k al. — Jó m u n k á t! — L ép ett előre az egyik, sa p k á ja alól h u llám o k ­ b an kibuggyanó gesztenyeszín h ajjal. 15 �— Köszönöm, az van. — N yírségi? — kérd ezte a b arn a h ajú . G ábor m eghökkent: — Én?! A ztán kapcsolt, gyorsan : persze, a kiejtése! — N yírségi — m ondta elszántan. A h árom k ato n a beszélt, holm i ita l vízről, m elegedésről, ő m eg bólogatott, in v itá lta őket a konyhába, de a z esze egyre csak azon já r t: h á t persze! I tt m indenki palócosan beszél, ő m eg ízes tiszá n ­ tú li tájszólásban! V agyis: fuccs a kényelm es rejtőzködésnek. K örülvizsgálta a h á rm a t: rendesen öltözöttek, tiszták. Sová­ nyak, de nem kiéhezettek. N em is tú l fá ra d ta k — ezek n em szökevé­ nyek!. . . F egyverét m in d h á ro m a vizeslóca végéhez tá m aszto tta — azaz, könnyelm űek. De ra jta lá tjá k , hogy szökevény! — Hozok egy kis n ara p n iv aló t — m ondta, s k ifo rd u lt a v e ra n ­ d ára. Esetleg eszük ágában sincs őt elvinni. De esetleg igen. K iv ette a F rom m ert, s egy lépéssel ú jra b en t v o lt a konyhában. — Ne m arhásk odj, b ajtárs! — m o n d ta a h u llám o sh ajú . A vizeslóca végénél csak k ét fegyver. B enézett a n y ito tt szobaajtó n. N em lá tta , csak tu d ta, hogy a h a rm a d ik k ara b ély csöve o n n an ásít rá. E ldobta a fegyvert, felem elte a k e z é t: — Igen, szökevény vagyok. — El v an b oronálva — m o n d ta a szőke h arm ad ik , s elő jö tt a szobából. F egyverét a m ásik k ettő m ellé tám asztotta, s ő is felem elte a k e­ zét, tré fá sa n : — Szökevény a negyvennégyes ro sseb b a k ák tó l! A ztán egy csom ag L eventét cibált elő. G ábor csak állt. — F eh ér G ábor! — szólt a k k o r a b arn a h ajú . — H át n em em lék ­ szel? M ásodik egyesített gyorsdandár! A V ereckei hágó elő tt te fe­ dezted g éppuskával a századunkat! — F orgács . . . Forgács G éza! Te vagy az?! Ö sszeölelkeztek. A v e ra n d á n egyszerre szapora lép tek c sattan ta k , s G y u rk a b u ­ k o tt be az ajtó n : — G áb o r bácsi! B újjon el! H árom f e g y v e re s ... E kkor v e tte észre az idegeneket. — Jó l van, G y u rik a m ondta G ábor. — M ajd m egyek, segítek b eh ordani a fát. A gyerek elm ent, Forgács le ü lt vissza: — Idefigyelj, F eh ér G ábor! H a m á r így összetalálkoztunk, te r ­ v ü n k volna veled. V an egy géppuskánk . . . V acsoránál G áb o r többször is tá to tta a sz ájá t, hogy a h áziak n ak elm ondja a helyzetet, de nem b írt belekezdeni. — Na, m ajd, h a rá ­ g yújtok! — gondolta. A ztán k ifú jta az első füstö t; és a k k o r tétova lépések k o ccan tak a v eran d án . R iadtan n éztek össze. — M int a b ú ­ csú ban — gondolta a férfi. — P ontosan úgy já rk á ln a k itt újab b an . A k itá rt a jtó b an alacsony, ősz h ajú em b er állt. M ariska néni felsikbltott, h á n y ta m ag ára a keresztet. R ozika k itá g u lt szem ekkel, h o ltra d erm ed ten bám ult. C sak G y u rk a u g ro tt föl: — Édesapám ! O daszaladt, átö lelte a láb át. Az em b er felem elte a kezét, kis darabig, úgy ta rto tta , m in th a tűnődne, s csak a z tá n te tte r á a gyerek fejére. B eljebb lépett, bezárta az ajtót. G ábor felállt: — Isten hozta a házigazdát! N agy B álint ism ét v á rt egy kicsit felem elt kezével, csak aztán fo g adta az üdvözlést. U tána odam ent a tűzhelyhez, k ét k a rjá t fölé­ ta rto tta . — Időváltozás lesz — szólalt meg végre. — N agyon időváltozás lesz. F ején h asad ta n fityegett egy fülessapka, n a d rá g ja szárából csö­ pögni kezdett a víz. É jszaka m egérkezett az első igazi téli vihar. R ázta a p adlást, la ­ z íto tta a cserepeket, itt-o tt m egroppantotta. G áb o r h a n y a tt feküdt, n y ito tt szem m el, k ét keze a feje a la tt: A z oroszok elh ag y ták P ász­ tó t, az országutakon ak a szto ttak lógnak az ep erfák ró l, n y ak u k b an tá b la : Így já r m inden áru ló ! H enk elm ent a három k ato n áv al. És ő ?_ M erre tek ered je n ? . . . S okára csendesedett a szél. B iztosan m egindult a hó. De a rra sem v olt kedve, hogy felálljon, megnézze. Úgy érezte, p á r percet se szunnyadt, m ikor valam i neszre riadt. P itym allott. A p adlás u d v a rra néző végéhez m ent. A favágító m ellett csendőr ő rm ester állt, két beosztottja vezette hozzá a h á tra k ö ­ tö tt kezű N agy B álintot. — K ato n a vagy?! — k érdezte a z őrm ester. — Igenis! — Szöktél?! — Igenis . . . — A társaid !? 16 N agy B álin t nézte a fényes csizm aszárat, s e rő lte tte az agyát, m e rt jó l tu d ta : a k á r az erdészetnél, a k á r k ato n áék n ál, m indig illem ­ tu d ó a n kell válaszolni, k iv áltk ép p , h a ép p e n tegezik a z em b ert — d e e rre n em tu d o tt m it m ondani. M egvonta h á t a v állát. A z egyik csen d ő r m eglökte: — N em hallod, hogy k érd e z az ő rm ester ú r?! N agy B álint, vizsgázott v ad ő r, tizennyolc hón ap i fro n tszo lg álat­ tal, h áro m k itü n tetéssel, k é t k isk o rú gyerm ekkel és egy h a lá lh írre l — m a jd n em elv esztette az egyensúlyát. F él lá b á t ösztönösen előretette, d e csak azért, hogy g y o rsab b an felegyenesedhessen és újb ó l összete­ hesse sa rk á t a friss, p u h a ta p in tá sú hóban. — K olom eánál — nyögte végül. — O tt m a ra d t az egész szakasz, a h arm a d ik ro h am b an . . . — Még gúnyolódsz! — ü v ö ltö tt föl h irte len a z őrm ester. A házból ek k o r ro h a n t ki M ariska néni: — D rága tiszt u rak ! A ran y o s-jó tiszt u rak ! — sik olto tta rekedt, v aló szín ű tlen ü l m agas hangon. — M indig im ádkozni fogok m ag u k ért! O d aért az őrm esterhez, té rd re h u llo tt e lő tte ; átölelte, csókolta a csizm aszárát. A z ő rm ester elhúzódott, s in te tt a táv o lab b álló k é t csen d ő rn ek : — G y ú jtsá to k fel a ta n y át. Itt nem lesz p artizánfészek! E k k o r R osenkopf T am ás, ak i h etek ig hang, n y ik k an ás n élk ü l ü lt a su fniban, felü v ö ltö tt eszelősen: — Éloi! Éloi! L am m a szab ak tán i! G áb o r m á r lő tt is. A fav ág ító azo n b an nagyon rézsú t volt, igy elv éte tte az ő rm estert. M indegy m á r. R o h an t a csapóajtó felé, d e észrevette, hogy n em ­ csak a z u d v arró l tü z eln ek a p ad lás felé, h an em táv o lab b ró l is fegy­ v ere k csattognak. Forgácsék? N em h ag y h a tja őket cserben. És a családot. K úszva é r t vissza a p ad lásfeljárath o z. A z istálló ajtó b ó l k ét csendőr tü zelt kifelé. A jo b b o ld alit célozta meg. E lvétette. L egalább fél m éterrel! G ábor hom lokát k iv e rte a v erejték . Az elh ib ázo tt csendőr a k k o r felem elk ed ett, úgy tett, m in th a erő ­ sen m egrúgott la b d á t k ap n a el, m ajd fejjel b u k o tt ki az ajtó n . G áb o r a k k o r v étette el a m ásikat. A füle zúgni kezdett, eld o b ta a fegyvert. A csendőrök jó tűzfed ezettel v o n u lta k vissza. E lsőnek H en k fu to tt be a z u d v arra, kezében frissen zsákm ányolt géppisztoly. T am ás a k itö rt cserep ek között lógott, fejjel lefelé. V éres fejjel. Nagy B álin t arc ra b o ru lv a feküdt, összekötözött keze begörbült u jja k k a l m ered t az ég felé. A láb án k eresztben a felesége. Rozika elő ttü k té rd e lt, le h a jto tt fejjel, h an g talan u l. G y u rk a m ellette sírt. G áb o r m elléjü k ereszkedett. Forgács lép ett oda hozzá: — Na, fiú, itt a géppuska! Szép, m egbízható: n ém et! . . . A gye­ rek e k m eg lem en n én ek a bán y áb a. O tt b ú jik m á r az egész falu. — N em ! — k iá lto tt Rozika. — O tt b iztonságban vagytok — m ondta Forgács. — G áb o r bácsi nem m ehet veletek, m e rt katona. E lkapnák. A lán y n em szólt. N ézett a férfi arcáb a. G áb o r föl állt: — Szedjetek össze valam it. R ozika szája m eg rán d u lt, de á llt föl, s in d u lt a ház felé. F élúton k ezd te rázni a zokogás. G ábor ezt m á r nem lá tta . C sák án y t hozott elő, kicsit táv o lab b s ír t k ezd ett vágni a fagyott földbe. A hó ritk á ­ san m egindult, s a k eleten előtűnő nap m eg csillan to tta a szerszám k ifén y esed ett pofáját. A többiek segítettek. K ereszteket is ácsoltak. M ire a k ét g yerek előjött, m á r a sírh an to k em elkedtek. L etérd eltek m ind. Rozika m o n d ta az im át, öccse el-elcsukló h a n ­ gon követte. A férfiak le v ett sa p k áv a l h allg attak . M ikor felálltak , G áb o r m egfogta Rozika kezét. E lindultak. — E m ber! — k iá lto tt Forgács! A z csak m ent. — G ábor! K ato n a vagy! M agyar kato n a! A férfi m egállt, k ö rb en ézett az u d v aro n , m in t ak i m ost eszm él; v ég ü l az istálló elő tt fekvő csen d ő rö n állap o d o tt m eg a tekintete. L e h a jto tta a fejét és to v áb b in d u lt. Jo b b kezével R ozikát, ballal G y u rk á t vezette. Csak fönt, a tető n állta k meg. — A rács! — m o n d ta G y u rk a hirtelen . — A káclevelet is írt rá G áb o r bácsi! — E ltettem — m o n d ta csendesen a férfi. — Még a napot is rá kell m ajd vésni. Északon S alg ó ta rján t ég e tté k a ném etek, lent délen harckocsik tá m ad ták K isterenyét. — De m ik o r? — k érd e zte Rozika. — Majd. — M ikor?! — k érd ezte egyszerre a k ét testvér, és erős szo rítás­ sal k ap aszk o d tak a férfi kezébe. — T avasszal — m o n d ta az. — Tavasszal m á r b iz to sa n . . . m ik o r a fecskék v isszatérnek. �H id e g A n ta l A k irak at mintha mágikus radar m atatna homorú tükörben maszatol elérhetetlen kulisszává töpörödött tárgyat fáradt arc le­ het ilyen árva habok és szeszek után sután kikerekítve a hiányok falkáját faltól falig az elképzelt aranyszín füstben orral az üvegen csapatűszó halak össz­ töne nyálkás ezüstben C s á s z á r Is tv á n M esterdalnokok Bevezetővel kezdem , ha lehetséges, de csak egy film et ak aro k el­ m ondani. Egy olyan film et, am ely m ég egyetlen m oziban sem lá th a ­ tó, pedig valóságos világfilm . Egy v ilág d íjn y ertes film . E l is fogják lopni v alam i nagym enő külföldi film esek. Elm ondom , m e rt m ag am ­ b an m indig felnevetek ra jta , ugyan ak k o r a szívem facsarodik. Meg k ell ezt osztani m ásokkal, hadd nevessünk és facsaro g ju n k együtt. Még m indig a bevezetőnél ta rtu n k , m ajd szólok, h a kezdődik a film . Rögtön, rögtön. . . F ek ü d tem egyik este otthon, é jje l fél egy felé, és olvastam , az a b la k n y itv a volt. N álu n k a k ile n ce d ik em eleten az utca m inden z a ­ já t tisztáb b an hallani, m in t lent. A b e já ra t előtti k ő asztaln ál n éh a es­ té n k én t a környéken lakó kam aszfiúk üldögélnek társalogva. A m ikor m á r elcsendesedik a forgalom , szinte m inden szavukat hallani. Irig y ­ kedve szoktam figyelni őket, m e rt valam ikor, elég régen én is így beszélgettem és nevetgéltem a b ará taim m al a D u n a -p a rt lépcsőjén vagy egy téren. De a k am aszfiú k é jjel fél egykor m á r h az am en tek aludni, csak én o lvastam álm atlan u l. L en t éneklő tá rsa sá g közeledett. H allo ttam őket m á r néhányszor. A h ónap bizonyos n a p já n rendszeresen m egjelennek az éjszak áb an . M indig éjfél után, tisztá ra m int a kísértetek , és éppen olyan lá th a ­ ta tla n u l, de a h an g ju k úgy harsog, m in th a közvetlenül az a b la k a la tt dülöngélnének. M ert a h an g ju k u tá n ítélve, alaposan beszívott k ísé r­ tetek.. E zúttal, am ik o r közel értek , m egálltak és ott m ara d tak . Á lltak, én ek eltek , é n pedig olvastam . N em olyan nehéz zajb an olvasni. Csak k ét so r között gondolkodtam azon, hogy k ik le h etn e k a dalnokok. E rre a m űsorukból le h e te tt következtetni. Régi k ato n ad a lo k at a d ta k elő, az tá n szintén régi m űdalokat. F iatalo k nem ism erik ezeket, vagy h a ism erik, a k k o r sem éneklik. Ezek a lakótelepi gyerekek a p an e l­ házak h o z hasonló ízléssel é s k u ltú rá v a l rendelkeznek. M egnéztem a z órám at, m á r fél ó rá ja énekeltek. Jo b b a n m ondva az én e k csak any ag a v olt a m űsornak, am i tu lajd o n k ép p en az érte lem b eto n falai közül k iszabad ult lélek és a k a ra t égretörő erőfeszítését fe­ jezte ki. L etéve a könyvet, a m ég m indig folyó előadás felép ítésén elm él­ kedtem . K ezdetben csak a n ó tá k h a n g e reje fokozódott. A m ikor az eg y ü t­ tes e lé rte a csúcspontot, ércesen zengő h an g ju k b an egy sz éttép h etet­ len n é fo rro tt közösség d ia d alittasság a harsogott. A d allam szinte m in ­ den lehetőségét k ih a szn á ltá k , a zene h a tá rá h o z érk eztek . Egy ú ja b b fo k o zatb a azáltal sik e rü lt átlép n iü k , hogy a n óták utolsó so rá t vagy a re fré n t m erész fo rm ab o n tással m in d en d allam tó l m en tesen ü v ö ltötték. M ivel ezt a m esteri fogást m á r elev e ég b ek iáltó fo rtisszim ó b an kezdték, a variációs lehetőségek szám át úgy b ő v ítet­ ték, hogy eg y re v á ra tla n a b b helyen alk alm azták , m in d azo n által ügyelve a rra , hogy n e v á ljé k az egész dal üvöltéssé. A z in te rp re tá lá s így b ő v elk ed ett m eghökkentő ritm ik ai fo rd u lato k b an . E lm élkedésem nek az volt az eredm énye, hogy bosszúság h ely ett tisz­ ta gyönyörűséget éreztem , a m it kellem esen fű szerezett az is, hogy el­ kép zeltem h áz u n k azon la k ó in ak rid eg érzéseit, a k ik já ra tla n o k az elm élkedés v ilá g án a k ú tja in . És eszem be ju to tt a fiatalk o ro m és A na­ to le F rance. A z ő hősei, a k ik ta n ító im voltak. C oiqnard Jero m o s a b ­ bé, ak i m iu tán éjsza k a elp áh o lják egy téren , m egm ossa a szökőkútb an vérző o rrát, az tá n előveszi kedves L u crétiu sát, és felolvas n é­ h án y vigasztaló so rt h ű kísérő jén ek , N yársforgató Ja k a b n a k . Vagy B erg eret úr, aki ben y itv a felesége szobájába, m e g p illan tja őt ta n ít­ v án y áv al az ágyban, csendesen becsu k ja az ajtó t, hogy észre ne v e ­ gyék. és old alak o n k eresztü l gondolkozik azon, m ié rt h a t rá n k fel­ zak lató an m ások nem i tevékenységének lá tv án y a. V ajon h án y ilyen gondolkodásra m in d ig kész elm e la k h a t a m i h ázu n k b an és a m i buzgón cselekvésre tö rő k o ru n k b an ? A k o rró l m ég hozzávetőleges ad a ta im sincsenek, d e a h ázu n k ró l tudom , hogy h a t lépcsőháza van, m in d en lépcsőházban h a tv a n lakás. H atszor h a t az h arm in ch at. T e­ h á t h áro m százh atv an lakás, de en n ek fele a túlsó oldalon van, te h á t száznyolcvan la k ásb an h a llh a ttá k a m esterd aln o k o k előadását. V ajon h án y b an lak ik olyan em ber, ak i képes élv ezettel elem ezni a form ai tökélyt, am ire e lju to tta k ? A zt csak képzeletem k o rláto ltság a és a m á r eddig n y ú jto tt m ű ­ vészi élm én y fölötti öröm h ite tte el velem , hogy a tökélyig ju to ttak . A m ű b e r e jte tt üzenet egy tö red ék én ek átv éte le k o r és m eg fejtése­ k o r (?) m áris olyan g azdagnak éreztem m agam , hogy b e is érte m vo ln a ennyivel. U gye em lékszünk, hol ta rto ttu n k ? Nos, a következő rész ism ét az együttes b ám u latra m éltó ta lá lé ­ ko n y ság át bizonyította. M ost m egőrizve a zenei té re n elért v ív m á ­ nyokat, a dalszövegek gyökeres refo rm álá sáb a n ta lá ltá k meg é le té r­ zésük ad ek v át k ifejezésm ó d ját. P éld áu l azt, hogy a „ . . . kocsm árosné azt hiszi, hogy a lá n y á t e lv e sz i. . . ”, úgy z á rtá k be hogy , . . . egy n a g y . . . ” A „nagy” u tá n következő p ontok helyén alk alm azo tt szót én m ég k ö rü lírn i is alig m erem , arró l a k ifejezésről v an szó, am it őseink Illyés G yula sz erin t „lo fat”-n a k neveztek. A S o lym ár utcai m esterd aln o k o k nyelve teljesen m ai volt. A m ű so r ezu tán hozzá n em é rtő fül sz ám á ra a végzetes zű rza­ v a r felé halad t. A szak értő sz ám á ra viszont n y ilv án v aló n ak k ellett lenni an n ak , hogy a különböző szövegváltozatok és az őket követő, illetv e k ev ered ő „Jó zsik ám !” és „B an d ik ám ”, „a pofád ro h ad jo n el!”, v alam in t az erő teljes lá b d o b b an táso k eg yü ttv év e a v a n tg a rd ista k ih í­ v ást jelen tet tek az em b er és term észet közönye ellen. U gyanis m ég ek k o r elem zésem végén sem han g zo tt sem m ilyen v álasz a mi o ld alu n k ró l, a h áz felől. Szegény á rv á im odalent, m e rt m i m ások le h ettek ők, a boldog­ talan o k , itt, ahol m in d e n ü tt építk ezn ek , ők fizetésnapon m ost té rn e k h aza a szállásra, és az italtó l m in d en féle téboly o rd ít belőlük a t í z ­ em eletes h ázfalak közé? Ism ertem őket, m in th a o tt álln ék velük, az éjszak a ocsm ány ran d alíro zó iv al. És m égis olyan végzetes volt ez a m űsor, hogy tu d tam , m inden elm élkedő h ajlam o m e lle n é re . . . M ert közösségi em b er vagyok én is ... Na m ost jön a film ! Főcím in d u l: „A S o lym ár utcai m esterd aln o k o k m á rtírh a lá la ”. O tt á lln a k az ének esek ég re tá r t torokkal, fogsorokkal. D agadtan v erd es sz áju k b an a nyelvük. V elük szem ben, föléjük m agasodva a tízem eletes házn ak m a jd ­ nem négyszáz ablaka. E gyikben sem énekelnek. Az eg y ü ttest m á r ism erjü k , de a felvevőgép m ost meg is m u ta t­ ja őket. Ö ten v an n ak . A legidősebb hatv an ö t, a leg fiatalab b tizen ­ nyolc éves, a többi eközött van. Cipők: hegyeso rrú tó l b ak an csig . Vastag, szü rk e té lik ab átb ó l alul csöpög a víz. 17 �A m ikor a m á r le írt m űsor elviselhetetlenné válik, e gye tlen a b ­ lak b ó l k ihajol egy trikós férfi és ledob valam ilyen tá rg y a t. Egy p il­ la n a t szünet u tán , am ik o r azt hinnénk, hogy m indössze ennyi tö rté ­ nik, egym ás u tán kivilágosodnak az ablakok és m indegyikből do b ál­ ni kezdik az énekeseket, a k ik k a rju k a t fejü k fölé ta rtv a védekeznek, de tovább harsognak. É n is felkelek, m e rt m egérzem , hogy tö rté n ik valam i. M intha az új év első perceiben len n én k , m in d en h o n n an seré­ nyen dobálóznak. N em bírok ellen tálln i a vágynak, és az egyik h a m u ta rtó n k a t (van belőlük négy) odavágom az énekesekhez, a testvéreim h ez, ak ik rő l az előbb elm élkedtem . Jó tré fá n a k látszik az egész. Van egy ronda virágvázánk, a já n d é k b a k ap tu k . A zt is ledobom. A ztán egy rossz könyvet. És ott v an az ab lak n ál a padlón egy nagyon régi Royal írógép, leh et tizenöt kiló. A zt is. A virágcserepet, a rossz ó r á t . . . L en t m ég m indig énekelnek. M ár térdükig é rn e k a tárgyak. „Józsikám ! Józsikám ! Itt vagyok B andi! L ajosra vigyázzatok! L ajoskám , az an y ju k keserves isten it! H aj, de kocsm árosné a z t h i­ szi! Százados úr, h a felül a lovára! K inek zsidólány a b ab á ja ! H arc­ ban h alni a hazáért, dicső h alál! Sej, ha nyilik a tá rn a ! Sződd a selym et, elv társ! Á rpád apánk! Csaba király fi! K raszn ah o rk a büsz­ k e v á ra ! K ovács vagyok, ifjú a l elkem M oszkva, P eking! S chneider F áni, de azt m ondta .. M ár roskadoznak vérző fejjel, de m ég száll a daluk. A lem ezjátszót nem is a k a rta m kidobni, de m ost m á r egye meg a fészkes fekete fene! A sok-sok ro h ad t könyvet! A z ócska, zörgő h ű tő szekrényt a feleségem m el h u rco lju k az ablakhoz, csak repüljön, ben n e a ro h a d t húsokkal! Nézz k ö rü l te is a lakásodban, ha van, és gondold meg, h a el­ kezded egyszer, m elyik tá rg y n á l tud sz m egállni. Nézz körül, és végy szám ba m indent! M ert én u nom a felsoro­ lá st . . . O tt repül m inden a levegőben. K inyílik a p ap írdoboz, P éte rk e és A n d riska fényképei szálldosnak belőle. „ D e h á t. . . Józsikám . . . ” M ár csak vonaglik a szem ét közepe. R eggelre az első em eletig ér, és m inden lakás üres, egy gyufásdobozt sem ta lá lh a tsz egyikben sem. ...S z é p film , m inden volt benne. Sem a síráshoz, sem a nev etés­ hez nem m a ra d t könnyünk. F e lira t: „Vége”. Most m á r az utószó következik. H a m á r bevezetővel k e z d tü k . . . A m esterdalnokok m űsora egyre h alk ab b lett, elm en t v a la m e r­ re, és én tovább olvastam . Egészen h a jn a lig olvastam . V ajon hogy fogok holnap felkelni? Laczkó Pál A mi kis tetthelyünk K ivágták m á r azt a k ö rte fá t, közölte a beosztásához képest fiatal igazgató, am ikor az előző olvasótábor közös em lékeinek felelev en íté­ sét éppen az akkori záróaktussal k ezdték; nevezetesen az utolsó n a ­ pon elővett vezetői — lapos rá m inden jelző, hogy m ilyen m inőségű — k ö rtep álin k áv al. U gyanis, ak k o r ígéretet kap tak , hogy ide b á rm i­ kor b eto p p an h atn ak , ebből az isteni nedűből m inden k o r részesed h et­ nek. És m ost m in d h á rm an — két fővárosi „fia ta l” költő és egy hely ­ béli (megyei) ugyancsak fiatal prózaista — csalódottan v ették tudo­ m ásul rem ényeik ilyetén m egcsúfolását. Az in tellek tu álisab b F. K. ( = F iatal K öltő v. Fővárosi Költő) m á r azt latolgatta, vajon a n n a k idején a k ö rtep á lin k a az ivás áp o lásá ra és m e g tartá sra érdem es egyetem ista szokását jelképezte-e az ú jd o n sü lt igazgatónál a gáláns vendéglátás, avagy m á r a helyi bran cs szokásrendszerének átv ételét. A helyzet (az ifjú igazgató) m egítélése szem pontjából egyáltalán nem volt m ellékes, m elyik lehetőségben rejtőzik az igazság. Ám a m ásik F. K. ( = F iatal K öltő v. F ővárosi K öltő; ja v a it az utóbbi használata) sokkal g y ak o rlatiasab b lévén (ahol nincs pia, o tt nem iszunk), nem m erü lt el ilyen m élységű m etafizikai kérdésekben. 18 A helyi pró zaíró (ta lá lh a tn á n k -e rá is közh aszn álatú rövidítést?) lá tv án fővárosi p ály a- és k o rtársa i le ta rg iá já t, am i p o n to san leol­ v ash ató volt az áb rázatu k ró l, m egint ném i elég tételt érz ett: ugyanaz, m in t m indig — sem m i érzék ü k a k o n k rétu m o k irán t. A m ellett tele v an n a k előítéletekkel. P éld áu l, am i az igazgató szem élyét illeti. Igaz, e rre m ost nem té rh e tn ek ki, s hogy k ö zvetítőként lép jen fel, k érd ést in té ze tt vendéglátójukhoz, tu d ak o lv án a g az te tt k ö rülm ényeit, am ely véget v e te tt am a nem es fa életén ek ; kö rü lm én y es érdeklődésében m eg v illan tv a a rég m ú lt századok diákk ö ltészetéb en való já rtassá g át, illőnek vélvén a hely szellem éhez és a körülm ényekhez. G y ak o rlatiasab b F. K .-f (vö: fentiek) nem h a to tta m eg az előadott tö rtén et, hiszen a tén y en m á r nem v á lto z ta th a tn a k : itt nem fognak inni. S zám ára ugyanis m á r az első közlésből („kivágták m á r azt a k ö rte fá t”) az is n y ilv án v aló v á v ált, hogy itt nem csupán k ö rte p á lin ­ k á t nem isznak, han em szódavizet sem, az pedig, ugye, csak hosszú­ lépésben viselhető el egyébként is. Az ilyen kérd ések b en c s a lh a ta t­ lan ösztöne volt, s m ost is érezte, hogy ih le te tt p illan a tb an v an : ez a m an u s (es-nek ejti az s-t) sem m it nem ra k eléjü k , legfeljebb a nagy szívét, d e azt ta rts a meg, jó lesz valam i u rn áb a, m in t Rákóczié m eg Chopiné, b á r R ákócziban n em volt egészen biztos, sokkal in ­ k áb b Chopinben, varsói élm ényei alap ján . M ielőtt „lengyel”-n o sztalgiája, a h atv an a s évek nem zetközi ( = k elet-közép-európai) csav a r­ g ásain ak em léke m eg ejtette volna, a külső szem lélő sz ám á ra különös és é rth e te tle n fejm o zd u lato t te tt: m in th a nem tu d n á h aszn áln i a k e ­ zét, hogy az o rra hegyéről elhessintsen egy szem telen legyet. Szá­ m á ra ettől a helyzet áttek in th ető v é v ált, feje k itisztu lt — in n en to ­ v ább kell állni. S m ire az a tö ltelékg o n d o lat m otozott a k u tacsai alatt, hogy in k áb b előbb, m in t u tó b b (ti. to v áb b álln i), eszébe v illan t a kocsm a, az ő kocsm ájuk, p á r lépésre a kolostorból átk ép z ett d i­ ák o tth o n tó l, ahol a szállásu k volt. Az a fele jth e te tle n intézm ény, ahol a k o ra reggeli n y itás u tá n az elsők között h a jto ttá k fel a n ap i elsőt, ab b a n a m eg h itt időszakban, am ik o r a h am isítatla n tö rzsv en d é­ geknek előre felso rak o ztatják a feleseket, hogy a v árakozástól m eg­ k ím é lte tve vehessék m agukhoz napi in d ító ad ag ju k at. Régi szép idők! — m a m á r ez sem volna lehetséges (lásd: szeszrendelet). A nnyi m in ­ den m e g v álto zo tt! A m ásik F. K .-ra nézett — ők m á r egy m ásik ge­ neráció, gondolta, nincs m eg b en n ü k a fele jth e tetlen (hős?) h a tv a ­ n as évek lendülete. A zért a közvetlen cél, m in d en rezig n áció ja elle­ nére, világos m a ra d t, s ez a világosság te rü lt szét az alkoholizm us ki tu d ja m elyik stá d iu m á t jelző, kissé p ü ffe d t arcán . A m ásik F. K. (vö: fentiek) viszont p u sztán fa n y a r m osolyt en ­ g edett m eg m ag án ak az igazgató m ag y arázatára. T udta, m iért. Az átk o s ( = az egész m ag y ar iro d alo m ra, átkos) anekdotizm us m egteste­ sülését lá tta az esetben. V idék, gondolta. A vő feljele n ti a szeszfőz­ dés apóst, k étszeres okból: az após való b an tilto tt m ódon é rté k e síte t­ te a szeszgyár term elésén ek jelen tő s részét, m ásrészt v alam ily en fe l­ tételh ez (m int pl.: h áro m unoka, a gyerm ekek m egkereszteltetése, stb., stb.) k ö tö tte a tám o g atását a vő kocsijához, aki viszont nem volt h ajlan d ó te lje síte n i azokat. V égeredm ény: nincs ú j kocsi, de a k as­ tély m ú zeu m igazg ató ján ak sincs k ö rtep á lin k á ja. A p ro v in cializm u s­ n ak ezek a v ig asztalan összefüggésrendszerei! — em elte fel friss ta ­ p aszta latát az e tárg y b a n k özelm últban olvasott szociológiai dolgozat elm életi színvonalára. A raszolunk, araszo lg atu n k , te tte m ég hozzá m agában. Így, h a m ás-m ás irányból is, a k ét F. K. (vö: fentiek) szinte egy­ időben ju to tt u g y an a rra a g o n d o latra: „El in n e n !” V ilágos célképze­ te azonban csak egyiküknek lévén, a m ásik (groteszknek nem m ond­ ható, de fan y ar, in te lle k tu á lis kö ltészetet m űvelvén) m eg v etette a h á ­ tá t a lu x u sk én y elm ű fo telban, és ab b a a tö p ren g ő hely zetb e1 fo rd í­ to tta fejét, am elyben a szóban forgó testrész eltávolodni s m integy önállósodni látszo tt a gerinc v o n aláb an m eghúzható hossztengelytől. M ár csak az hiányzik, hogy kezét az á llá hoz em elje, gondolta H. Sz. M eg tö rtén t: úgy tűnik, m in th a a ten y eréb e ven n é a koponyáját. K í­ nos, ro p p an t kínos, v élek ed ett m ag áb an H. Sz., hiszen ilyenkor F. K. nem h ajlan d ó társalogni. H. Sz. legszívesebben le targ iá b a esett volna, hiszen a szem e lá ttá ra és m in d en igyekezete ellen ére fu lla d t be az összejövetel. A belső összeom lást azonban nem volt h ajlan d ó m eg­ engedni önm agának. S ajáto s felelősségérzet lobogott b en n e m indig, h a idegeneket kalau zo lt a m egyében, s b á rh a a kendőzetlen igazság b em u tatásá ra tö rek ed ett is, azt úgy tette, hogy arán y o s összkép k erek ed jék ki, am e­ lyen belül m egfelelően ren d ezettek a jelenségek. B ár az utóbbi idő­ 'ben gyanakodott m agára. M eg k ísértette a vágy, hogy elm en jen v a la ­ m ilyen szélsőséges irán y b a. F o g alm azatlanul ugyan, de engedte m a­ gában bolyongani ezt a lehetőséget, h á th a így k ikényszerítheti m a­ �gából azt, am in ek jö tté re m á r egy id eje h iáb a v á r; rövid en : az ih le ­ tet. L átv a a két F. K. képtelen m a g a ta rtá sá t ebben az egyszerű hely­ zetben — egyikük vergődését, m ásikuk k ié rleletlen fölényét —, el­ h atalm aso d o tt r a jta a k ö tetn élk ü liek gőgje, s a m űfajsovinizm us: nem alanyi költő ő, hogy engedjen részjelenségek csáb ításán ak , ö n ­ nön h an g u lata in a k . M em orizálta a helyzet képletét, későbbi feljeg y ­ zéseihez. („I. M inden P esten történ ik . II. M inden csak velem tö rté ­ nik. III. N em P est az ország.”) Itt, a k astély k o csifelh ajtó ja fölé k i­ ugró n agyablakos igazgatói szobában célravezetőbbnek lá tta elvágni a beszélgetés vékonyka fonalát, m ondván, hogy az idő m úlik, s szét­ ere szte tt gyerekeik h am aro san ú jr a gyülekeznek. N em feledkezett m eg azonban a rró l sem, hogy ezt a m a jd n em -k u d a rc o t később m ajd a n ap egészének szövetébe, m egfelelő helyen, b e kell szőnie. Ehhez a ta k tik u s döntéshez éppen k ap ó ra jö tt az igazgató kéretlen v allo ­ m ása, a búcsúzás előtti percekben. Az igazgató m egkérdezte ugyanis, hogy nem érd e k li-e őket egy bizonyos helybeli törö k k o ri v árk a p itán y , akivel kapcso latb an re n d ­ k ív ü l ellentm ondásos a d a to k ra b u k k an t, s ak irő l m egdőlni látszik a hagyom ány, m iszerint áruló volt. Sőt, az ellenkezőjét sik e rü lt bebizonyí­ ta n ia = hős volt) o kadatolt tan u lm án y áb an , am elyből igény esetén h am a­ ro san k ü lönlenyom atot tu d küldeni. E gyébként B alassinak m ajdnem k o rtá rsa v olt a reh a b ilitá lt v árk a p itán y , te tte m ég hozzá. A m agyar k ö ltészet és történ elem évszázadainak ilyetén való bekapcsolása nem k elth ette föl az érdeklődést, m e rt H. Sz. az idő rö ­ vidségére hivatkozva m ost m á r távozásra ösztökélte a csapatot, am it a célképzettel bíró F. K. hevesen tám ogatott. A m ásik v e te tt e g y p il­ la n tá st a kastélydom bról varázslatosan kínálkozó tá jra , m ajd kifelé m enet összegzett: „M últ; értelm ezhetőség/hetetlenség.” V áltozatlanul nincs érzéke a term észethez, reg isz trálta H. Sz. F. K. tá jr a vetett futó p illan tását. H uh, d e m egszom jazott; a m úzeum ok száraz levegője m indig szom jassá teszi, je le n te tte ki — könnyen m egfejthető, m elyik — F. K.. m ajd k ia d ta a jelszót: „ Irán y a kocsm ánk!” „A k ocsm ánk!” „A kocsm ánk!” — visszhangzott kétszer, h a el­ té rő hangsúlyokkal is. A feltoluló em lékek h a tá sá ra összerendezett m ozgásokkal, célirányosan m eglódultak. M ielőtt azonban rév b e é rh e tte k volna, m egállította őket H. Sz. — „E m lék eztek?” — kérdése. Persze, válaszolta a sietősebb F. K., m in t­ h a azt m ondaná, ne húzzuk az időt, holott m ost a célegyenesben nem hogy em lékezni, de szinte sem m i egyébre nem v olt képes. A legérdekeltebb F. K. hallgatott, m e rt az egész je len e t felvillant előtte, m in t D elacroix lova a villám fényben: ha nem jön az a te h e r­ autó, nem ússza m eg v erés nélk ü l a pali. — Az a szadista állat! — v ett ra jta erőt akkori erkölcsi felh á­ borodása. — K ishíjá n eltö rte a gyerek k a rjá t. H. Sz. m egütközött. Ez ak k o r nem k e rü lt volna szóba? L eh etet­ len! M indig h ajn alo k h ajn alá ig boncolgatták, v ita ttá k a m ögöttük levő napot. — Szóval, te úgy gondolod, nem véletlenül csapódott a lán y k a r­ já ra az a jtó ? — csúszott ki a csodálkozó k érdés H. Sz. száján. P o n ­ tosan lá tta m aga előtt a m últ évi jelenetet. A v olt kolostorfal m ell­ v éd je fölött nézett el, telv e m ély és kellem es érzésekkel. F eltö ltő d ö tt a sikeres d élelőttől, s a fárad tság a szellem i felajzottságtól különös éteri állap o ttá szublim álódott benne. N ézte a k o llégium kert még szer­ zetesek á ltal k ia la k íto tt sé ta ú tja it a dom boldalban, a tu já k a t, m ás díszcserjéket, h allan i v élte a két bővízű fo rrás csobogását. A k itáru ló p a n o rá m á t nem za v arta egyetlen ép ü let sem. A lan t keskeny folyó — szalagja inn en nem is látszott — széles á rte re bizto síto tta a tá g a s­ ságot, am elyen elidőzhetett és m e g fu th ato tt a te k in tet. M essze, a folyó tú lo ld ali á rte ré n e k szélén dom bok n y ú ltak el. egym ást fedveta k arv a, nyugodt, időtlen hullám zással, horhosokkal a hegyek h ó n al­ já b an , s részleteiben íe lism erh etetlen falv ak k al. Szívesen le tt volna itt szerzetes, gondolta, s lenne m a is, nagyon gyakran, te tte hozzá azzal m egfordult. M int a lassítv a m egism ételt gólhelyzetnél, olyan pontosan látta, m i fog tö rté n n i — m eg akadályozhatatlanul. A m aga részéről sima esetn ek kö nyvelte el az ügyet: a fiú és a lány itt a tá b o rb a n látta egym ást először, egyik p illan atró l a m ásik ra m egszerették egym ást a félig m ég gyerekek le g ártatlan a b b szerelm ével. O lyan kedves je ­ lenség voltak, hogy még ő sem tu d o tt ra jtu k mosolyogni, am i p ed ig m indig rá jö tt m ásik szerelm i gesztusai lá ttá n . A szülők gyors elh a­ tározását, hogy gyereküket hazaviszik (v áratlan lá to g atásu k k o r k é­ zenfogva lá ttá k a lá n y t a fiúval), túlzott aggodalm askodásnak te ­ k in tette. A leginkább érd e k elt F. K. m ég az utolsó p illan a tb an is m eg p ró b álta lebeszélni őket. Az asszony azonban — végig ő v itte a szót, igen felhergelt állapotban, míg férje elnézett a v itatkozók kö­ zött a sem m ibe, kb. a b b a az irányba, am e rre H. Sz. is b ám u lt még az előbb — m inősítő jelzők töm egét kezdte o n tan i a tá b o rra. H. Sz. egyszerűen nem érzékelte, hagy ő j s é rd e k elt a szóváltásban. A bban a p illa n a tb a n viszont; am in t m egfordult, a szem e előtt k é rle lh e te tle ­ n ül befejezéséhez közeledő m ozgásrendszer h ih etetlen szív ó h atást g y akorolt rá. Az á ttek in tésé t azonban, úgy h itte akkor, s gondolta m ég az előbb is a v életlen re vonatkozó kérdésével, nem v eszítette el. — Persze, hogy nem véletlen ü l! — válaszolt F. K. — A zt se b á n ­ ta volna, ha eltö ri a lán y k a rjá t. — Te nem lá tta d a darabáru st? — M iféle darabáru st? V alam i te h erau tó m ent el m ögöttem , a rra em lékszem . — Persze! Az volt a d a ra b á ru s — Most m agyarázza el a vidéki áru sz állítá sn ak ezt az oly közism ert m ódját, gondolta H. Sz. — Még o rd íto ttam is, hogy vigyázz! — Azt m á r nem h allottam . T eljesen m egvadított, am it a lán y ­ n y al csinált. K iütközött ra jta , hogy nem az övé, te rh é re van, neki csak az asszony kellett. Leütöm , ha gyorsan be nem száll. — Én m á r csak azt lá tta m — d eren g ett föl végre valam i a si­ etősebb F. K .-n ak is —, hogy az asszony a kocsi tú lo ld alán k ét kéz­ zel fogja a fejét a rém ü lettő l, te m eg hozzátapadsz a kocsi első a j­ tajához. Azt hittem , az ő rü lte n jövő te h erau tó elől. A sráccal vol­ tam elfoglalva, p áty o lg attam a lelkét, m e rt k étségbeejtette. mi lesz a lánnyal, biztos k itép i az a p ja a h aját. Én m á r csak azt lá tta m hogy a te h erau tó elől a kocsihoz lapulsz. — Az te h á t a kérdés, bűnös v o lt-e az ap a ? Aki különben végig tényleg passzívan v iselkedett, de ettől még, ki tu d ja, m iféle feszü lt­ ségek feszítették. Ahogy én lá tta m a helyzetet, te m indenképpen fél­ reérted, utólag is. A kocsinak n y itv a volt m in d k ét a jta ja , a forgalom felőli oldalon. A lán y m á r bent ü lt h átu l, és k iin te tt még a fiúnak, m ielő tt az an y ja beszáll. Az apa m e g látta a te h erau tó t, féltette az ajtó sz árn y ak a t — b evágta előbb a hátsót, rá a gyerek kezére, maga is beugrott, s m ivel gyors volt, így te ho zzásim u lh attál a teh erau tó elől a kocsihoz. A te h erau tó m ellesleg az utolsó p illa n a tb a n felh ajto tt a já rd á ra , hogy k ik e rü ljö n b enneteket. — Így is értelm ezhető, d e ... — Sem m i de! Az egésznek a nő volt a m ozgatóoka — jelen tette kí a m á s ik F. K. — Nem láttáto k , m iféle volt? L erítt ró la a term é­ szete! — És a férfi? — És m i? — És a fiú meg lány? — T eh át k érdés-e, hogy mi m ódon csapódott az a jtó a lány k a r­ já ra ? — Nem. — Igen. — T ehát igen is, meg nem is? T öbbet kellene tu d n u n k a fér­ firól is, az asszonyról is, a lányról i s . .. — És ha m ost azt mondod, no meg persze m agu n k ró l is, d ü h ­ ro h am o t kapok. In k áb b m en jü n k inni, m e rt zokon veszik, hogy itt­ já rtu n k és be se té rtü n k . — Én tú llép n ék e m ai kocsm án; hogy a költőt idézzem — szel­ lem esk ed ett egyikük. A ztán a kocsm ában azon a k örülm ényes módon, ahogy az ita lt ism erők isznak, m eg itta m indegyikük a m agáét. N agyjából egyenlő m ennyiséget. 19 �Csanády János Budapest, 1948—1978 1. Háztömbök közt a szűrt alkonyi fény még permetez, a kék kockák simák, vacsorára vágtam szalonnabőrt, s törtem m adárlátta kenyeret hozzá; mezők dalát hallottam átszűrődni Ferencváros téglarengetegén, kiálltam a m űhelyudvarra, csillagok ragyogtak, csak mint otthon, odafenn, és megemelt a láthatatlan áram, hazámba vágytam. Az autók a műhelyudvaron megcsodálták különös vágyam, kimentem az utcára, villanyáram árasztott fényt az utcasarkokon, árnyak suhantak, utcakölyök-árnyak, mondtam nekik, ez itt az otthonom, a téglafal mögött. Betonkalicka, fönt ködlött a Tejút, am arra délre, tereken, pályaudvarokon is túl kanyarog egy dűlőút. Ezen a dűlőn sokat bandukoltam hazafelé, alkony-ég peremén, kapám, tarisznyám vállamra vetettem, dalokat dajkáltam szívemben, nagymesszire elvágytam én, most itt vagyok, vágyak bús bajnoka, az udvarban autó-állatok reggelre várnak, mikor majd befekszem vázuk alá, a sarat leverem, de ez a dal akkor is zsong szívemben. 2. Az udvaron a falból vízcsap állt ki, télen-nyáron alatta mosakodtam, dolgozott az otthonról hozott szappan, mint nagyanya főzött üstben — mosószappan, sikálta az olajos maszatot arcomról és dús-loboncú hajamról — alkonyatkor derékig vetkezetten az ember a vízcsap alá hajol. Valami tűz éghetett akkor bennem, tizenhat évem áramló tüze, míg a vadonba magamat bevettem, nem oltotta azt tűzoltók keze, csak az udvari vízcsap locsolta, így növekedett meg magányom tornya — Tornyai úr fejét csóválva mondta; mit is mondott? Már nem emlékezem. 20 Így növekedett meg magányom tornya, ott ácsorogtam magas grádicsán, különös, zsongó dalaimat mondva, csak magamban, s mint valami csodát, vártam a másnapot, szívós parasztok ültették belém e várakozást, az ősök. Közben nyárra tél hajolt, és számolatlan m últak a napok. 3. Galamb kopog az ablak peremén, amíg ezt a kis versemet írom, üzenetet kopog, m it értek én, néha-néha meglassul az iram, ilyenkor az ablakon kipillantok, mint aki — íme — m ár megérkezett, és megsimítom szemem sugarával, aki az üzenettel érkezett. Bent a rádió a vízállást mondja, és sorolja a tél üzenetét, lovacskát rajzol lányom gondos tolla, mezőkön lobog és érik a fény, a lovacska ménessé szaporul, és vágtatnak m ár a tágas mezőn, körülöttük csikósok pattogtatnak. Az idő érik, mint e költemény, mint aki érik, íg y ötven felé, kivág a nap néha egy sugarat felhők mögül — nyáron majd megtelik a napsugárral az égi edény, de addig is, még addig várni kell, és belülről sugárzik a fény. �HAGYOMÁNY T örténelm i kutatás és történelmi publikáció A cím ben jelzett kérdéskör vizsgálatának az ad aktualitást, hogy szükségesnek tű n ik a tíz évvel ezelőtt m egindult tö rtén et­ kutatói tevékenység elvi eredm ényeinek összefoglalása — m in­ denekelőtt a jövendő szem pontjából. Nagy segítséget jelentett szám om ra, hogy az általam is nagyra becsült és gazdag tapasz­ talatokkal bíró Belitzky János szakavatott cikkét olvashattam (Palócföld 1979/3. szám. — A Szerk.),' am ely sok vonatkozásban m egkönnyítette szám om ra a tém a megközelítését. Hiszen cikké­ ben azokat a tényeket írta le, azokat a kérdésköröket boncolgat­ ta, am elyek a történelm ünk k utatásával foglalkozók szám ára is eldöntendőek; azokat a körülm ényeket vizsgálta, am elyek az itt és most ku tató k n ak cselekvési terepet biztosítanak. Az alkotókedv m inősége egyúttal az életképesség színvonalát is jelenti. Egy-egy közösség alkotóképességét és alkotói am bí­ cióit sokféleképpen realizálhatja. Ez irán y ú törekvéseire utal, ha m indennapi életében eszközeit, lehetőségeit, tudatosan, egy re n ­ dező elv alapján összpontosítja, s m u n k áját ennek megfelelően végzi. A rendezés term észetesen a folyam atban szervesen érzé­ kelhető cselekvéssor alapján tö rtén jék : m indenkor az előzmények szám bavételéből, a körülm ények elemzéséből, a konzekvenciák levonásából tevődik össze. Á ltalában az em beri cselekvés, így különösképp a történeti k u tatás sem választható el a konkrét társadalm i szituációtól, az abban k ialakult gyakorlattól. Így, am ikor tö rtén eti kutatásunk itteni helyzetét jellem ezzük és feladatait soroljuk fel, csak úgy tehetjük, ha m űvelődésügyünk körülm ényeit is bekapcsoljuk gon­ dolatm enetünkbe. Úgy tűnik, hogy n apjaink nógrádi m űvelődési viszonyait az jellem zi leginkább, hogy intenzíven van jelen a belső fejlődési törvényszerűségekből következő újabb, tartalm asabb feladatok­ ra való felkészülés igénye. M ostanában a k ulturális gyakorlat m ás és más területei kerülnek nagyító alá, hogy az elem zést és vélem énycserét követően bontakozzék ki a korábbitól korsze­ rűbb gyakorlat, igy gazdagodjék tudásunk. M indenekelőtt néhány elvi kérdéshez kapcsolódó vélem énye­ m et kell leszögeznem. Közülük is talán a legsúlyosabb, hogy gya­ korlatunkban még nem tisztázódott az ún. h elytörténetírás és az ún. „nagy” tö rtén etírás viszonya, a közöttük levő esetleges különbözőségek, vagy (még inkább) összefüggések. Úgy gondolom, ez utóbbit kell hangsúlyoznunk, ha helyes választ ak aru n k kapni m indazokra a kérdésekre, am elyek az ösz­ szefüggés elemzése során felvethetők. D ehát próbáljunk sorren­ det ta rta n i: mi lehet az oka, hogy a két pólus között megbom ­ lott az egyensúly? Am ikor a helytörténetírásról beszélünk, és ilyesféle tevékenységet folytatunk, sokszor teszünk olyan szak­ m ai (a tö rtén etk u tatás, -írás alapelveit, ism ereteit figyelm en kí­ vül hagyó) engedm ényeket, am elyek ezt a tevékenységet tu la j­ donképpen értéktelenné teszik. S lévén, hogy itt (az országos szóhasználat szerint „vidéken”) élünk, önám ításból helytörténetnek titu lálju k a produkciót, és a produktum ot is így nevezzük. Ezzel m integy azt is jelezve, hogy aki kézbe veszi és olvassa a m űvet, annak nem szabad a m ércét „m agasra” em elnie; m ás szóval nem szabad a m inőséget az országos, a történet, az irodalom általános m ércéje szerint m érnie, m ert am it lapozgat: az valam i más! Igen, ha így járu n k el, és ezt tudjuk, végre valahára ki kell m onda­ nunk azt is, hogy az ebben a felfogásban m egterm ett érték-ér­ téktelenség. Amihez még párosul a tö rtén eti k ritika, am elyet az a rossz gyakorlat jellemez, hogy a „k ritik án k b an ” „leíru n k ”, ado­ m ázunk, és úgy teszünk, „m intha” k ritik át írn án k a „m in th a” történeti produktum ról. És így valójában rosszabbat cselekszünk, m int ha ezen a téren sem m it sem tennénk: m ert kialak ítu n k — m agunk és esetlegesen az olvasó szám ára — egy olyan érték ­ rendet, am elyen a valóságos — társadalm i értékskála rendje m el­ lékes! (A dolog lényegi, érdem i tisztázása végett „sarkosan” m eg­ fogalm azott kérdésekből látszódik: e problém akör — a tö rtén etírás B udapesten tú l — szorosan kapcsolódik a m áshol is jelent­ kező társadalm i jelenséghez, m agatartásform ához — a vidékiség­ hez. Ez pedig m ár olyan tém a, am i m ásfelé vezetne, így inkább térjü n k vissza eredeti célkitűzésünkhöz.) Felvethető: jogos-e háborgásunk, am ikor épp a közelm últ­ ban készült el olyan tö rtén eti m ű — m indenekelőtt a megyei m o­ nográfiára gondolok —, am ely a minőséget, a korszerűséget, a tö rtén etírás szem pontjait valósította meg sikeresen. S jogos-e az a kérdésfelvetés, hogy m áshol még így sem állnak a dolgok, s hogy ennek korábbi elm aradásunk, az intézm ényháttér gyenge­ sége az oka. (Bár ezt a kérdést sem árta n a körüljárni.) Mivel egy tevékenység tartós m eghonosodásáról, jövőjéről kell véle­ m ényt m ondanunk, annak fejlődését kell segítenünk, így itt az első felvetéshez érdem esebb kapcsolódnunk. A m onográfia megszületése kétségkívül im ponáló eredm ény: az azzal kapcsolatban végzett kutatások egyszeri — de k o rán t­ sem végérvényes — szintézise jö tt létre. A kutatások „m ellékterm éke” m ás (város- és üzem történeti) feldolgozásokban is m eg­ jelent. De hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy ezek színvo­ nala — m ert „d ire k t” igényeket, egyféle „kivagyiságot” is m eg­ testesítettek — roham osan zuhant. M indezeknek a jelenségek­ nek a m eglétét segíti m ostani gyakorlatunk: n ap jainkban ren d ­ szerbe foglalt, összefogott társadalom ku tatás nem folyik a m e­ gyében. Az éppencsak m űhelynek nevezhető intézm ények a sa­ ját profiljuk, olykor az ott dolgozók szubjektív és anyagi érdekei által behatárolt területen (nyugodtan leírhatom : korlátok között) végzik tevékenységüket. E körülm ények között egyre növekvő szerepet kap az indulat, a féltékenykedés, vagy ennek édestest­ vére: a „ne zavarjuk egym ás vizeit” felfogást m egtestesítő, egy­ m ást dicsérgető alázatoskodás, a „te vagy a legnagyobb” szem ­ lélete. M indebből következően azt gondolom először: m ivel a m e­ gye történetének eddigi feldolgozásából szárm azó tapasztalatok összegzése még napjainkban is hiányzik, ennek pótlása nagyon kívánatos. E tapasztalatok birtokában a mai viszonyokhoz m ért újabb feladatsor m egfogalmazása állíth a tja meg a m ostani k á­ ros jelenségek eluralkodását. A feladatoknak term észetszerűen nem „helytörténetírói szem pontból” kell kiindulniuk, nem azt kell képviselniük, hanem az egységes történeti, történetírói kö­ vetelm ények szerint kell felépülniük. Másodszor: azt tartom , hogy a „m agányos fa rk as” kutatók időszaka lejárt ugyan, de a szemlélet és gyakorlat még jelen van. A nnak ellenére van így, hogy tu d ju k : egy-egy kutató, bárm ilyen nagy legyen is áttekintőképessége, az irodalom ban, a források között (egyéb elfoglaltságai mellett) nem tud kellően tájékozód­ ni. Amíg tehát ez a gyakorlat m arad fenn, addig valóban a szub­ jek tív erő, a kedvtelés az, am i a kutató m u n k át m eghatározza. Az egyéni, a személyes vonzódás által m eghatározott k u tatás és a közösségi érdek látszólagos különbsége ma azért m arad t fenn, m ert felszám olására, a kellő összhang m egterem tésére jószerivel nem tö rtén t tudatos cselekvés. A m egoldás a tudom ányos tevé­ kenység intézm ényi feltételeinek fejlesztésében rejlik. H arm adszor: nem elhanyagolható a tö rtén eti irodalom irán t érdeklődő közeg jelenléte. Itt — lévén, hogy kizárólag tap aszta­ lati tényekre hivatkozhat m indenki — a két pólus közötti ellen ­ 21 �té t m eglétét is szám ításba kell vennünk. Az egyik tapasztalatunk az, hogy a m egye m úzeum aiban évről évre nő a látogatói szám — teh át a történetiség irán ti érdeklődés. Nemcsak a képzőm űvé­ szeti kiállításaink irán t érdeklődnek (bár ha így lenne, az se volna term észetesen baj), hanem a történeti, dokum entált hite­ lű régészeti vagy újkori történeti tárlato k h atása is m egnőtt. T ehát röviden szólva: a tö rtén eti közvélem ény egyik prim ér ösz­ szetevőjét jelentő történeti tárlato k vonzzák az em bereket. (Ezek a tárlato k m indenekelőtt a megye történetéből m erítik anyagu­ kat.) A m ásik tapasztalat az, hogy a megye történetének teore­ tikus feldolgozása irán ti érdeklődés nem túl magas. Ma még in­ kább alacsony szintűnek nevezhető ezek bekapcsolása az isme­ retterjesztésbe, az oktatásba: te h á t a fe ltá rt ism eret nagyon ne­ hezen ju t el azokhoz, akiknek „hasznára” feltáródott. Az ellent­ m ondást feloldó kérdés: nem arról a term észetes védekező re f­ lexről van itt szó, am ely óvatos, ha ilyen típusú feldolgozással találkozik? A „kötelező irodalm ak’-szem lélet továbbélő, gátló hatásának egyik variánsa van jelen itt is, s ez azzal a tapaszta­ lattal is párosult, am elyet a brosúrastílusú, rossz szemléletű, dogm atikus felfogású, gyenge nyom dai színvonalú könyvek vál­ to tta k ki. M egoldást csak tudatosan m egtervezett m unka hozhat itt is. N egyedszerre az ún. gazdaságossági kérdéseket kell felvet­ nünk. (M anapság különösképp égetően van jelen e feladat!) Így például jogosan feltételezhető—hogy a kiadói engedélyekhez ju ­ tást szigorúbb szakm ai m ércék alapján dönti el a k ulturális igaz­ gatás.) Mégis, a különböző vállalatok, társadalm i szervek, nem hivatalos kiadók által m egjelentetett „történeti feldolgozások” száma nem csökkent. Viszont ellenhatásként: nem kevés erőfe­ szítést jelent a publikációs tevékenységet is végző szakmai intéz­ m ények szám ára a „sa já t” tanulm ányaik m egjelentetése. Ez utóbbiakkal szemben — talán m ert az előzőeknél könnyebb itt az ellenállás — nagy a szigor, olykor a gáncsoskodás sem m arad el. Mi teh át a — társadalm i érdeket figyelem bevevően — gaz­ daságos? Mi lehet a m egoldás ú tja? A m ai tapasztalatok alapján nagy lehetőség kínálkozik az erők jobb összefogására. Most — ha csak a társadalom tudom ányok területen m aradunk is — szüksé­ gesnek látszik egy olyan koordinációs szervezet létrehozása, amely a tudom ányos tém ák elosztásában, a tevékenység értéke­ (F o ly ta tá s a 12. o ld alró l) De részt v állal a N em zeti M úzeum felépítése körü li k ü zd elm ek ­ ből éppúgy, m in t a M agyar O rvosok és T erm észetvizsgálók felv ilá­ gosító m u nkájából. L étrehoz közhasznú intézm ényeket, m in t például az ín ség m ag tár Szécsényben, s tá m o g atja elem i iskola a la p ítá sá t B a­ lassag y arm aton. Összefogható-e ez a sokféle tevékenység? N em v alam iféle felszí­ nes polihisztorkodásról v a n -e szó, am elyet n etán a tünd ö k ö ln i v á­ gyás igénye h a jt? H atá ro zo tta n á llíth a tju k , hogy nem . Az a kor, am ely b en K ubinyi F eren c élt, a sokrétűségét igényelte. A k k o r ilyen em b erek re v olt szükség: a világos, a k u ta tó elm ékre, a v ilág m in d en oldalú m egism erésére törekvő k épzett em berekre, akik ö n k én t áldoz­ ta k a nem zet fejlődéséért. K ubinyi F erenc is ilyen volt. É lete végéig az eszmei szilárdság, elv h ű ség jellem ezte. Soha császári re n d je le t nem kap o tt. Soha igényt n em ta rto tt tevékenysége ellenszolgáltatására. Dolgozott és segített. K inek jó szóval, kinek pénzzel — m i v olt a hasznosabb. P ersze vol­ ta k m e g torpanásai is. N oha 1848—49-ben végig részt v e tt az országgyűlésen (losonci követ volt), v olt egy bizonyos pont, am it ő sem tu ­ dott átlép ni. 1849-ben egyre in k áb b a B é k e-p árt felé sodródott, m eg­ re tte n t a gyorsan változó s egyre in k áb b á tte k in th e te tle n n é váló, kusza politikai helyzettől. E leinte ellenezte az áp rilisi detronizációt a v itá k során, de 14-én m á r ő is ott v olt az éljenzők között. B ü n te­ tése is en nek m egfelelően alak u lt. H aynau vérb író ság a h a lá lra íté l­ te, m ajd rövidebb fogság u tá n am n esztiáv al szabadult. T en n iak arása, tö retlen hite ezu tán sem h ag y ta pihenni. A poli­ tikai passzivitás esztendeiben ú jra a tudom ány felé fo rd u lt é rd e k ­ lődése. M egalapította a M agyarhoni F öldtani T ársu lato t, am elynek alelnöke, m ajd elnöke lett. (A M agyar T udom ányos A k ad ém ián ak és 22 lésében, a tém ához kötődő kiadványok m egjelentethetőségében vállal feladatot. (E szervezetben azoknak az intézm ényeknek ve­ zetői, tagjai vegyenek részt, akik a tö rtén eti ku tatásb an is érin­ tettek : így az oktatási igazgatóság m unkásm ozgalm i tanszéke, a főiskola m arxista tanszéki csoportja, a megyei könyvtár, a me­ gyei m űvelődési központ, a megyei levéltár, a megyei p ártarch í­ vum, a m úzeum ok igazgatósága — hogy csak a legfontosabbakat említsem.) Az intézm ényi feltételek segítségével — kezdetben — a célra koncentrált tevékenység alakulh at ki. Egy idő u tán a ta­ pasztalatok értékelésére kerülhet sor, am elyek későbbiekben a megyei tudom ánypolitikai (anyagi) alap létrehozását is feltéte­ lezi. A koordinációs szervezet term észetszerűen eszköz lehet csak. Ezért kizárólag így is kell felfognunk tevékenységét. Olyan kon­ centrátum lenne azonban, am elyben a feladatok szakszerűsége a szervezet term észetéből, törvényszerűen fakad. S mi végül is e szervezett tevékenység célja? A feladatok kijelölésében a tudo­ m ány területén m egfogalm azott országos program okhoz való fel­ zárkózás jelenti a szakm ai alapot. Ism eretes, hogy a m unkásélet­ módhoz, annak történeti alakulásához a megyéből igen sok adat, tapasztalat v ár feldolgozásra. Ennek egyik részterületén (a bá­ nyászok életm ódjának változásában) a kora kapitalista viszo­ nyokra vonatkozóan m ondanivalónk elm ondásával nagyobb kö­ zönségkor érdeklődésére is számot ta rth a tu n k . M indkét tém a kapcsolódik egy harm ad ik h o z: a m űvelődési gyakorlat a m ai szo­ kások vizsgálatához, a mai életünkhöz. Ezeknek a k u tatásoknak m agas szintű m egvalósulása (országos jellegük m iatt is) csök­ k enthetné (esetleg teljesen kizárná) a lokális szokások eluralko­ dását. A feladatok elosztása term észetesen nem jelent, nem jelen t­ het arisztokratizm ust, a szakm ai elzárkózást; pusztán a m unká­ hoz nélkülözhetetlen feltételek (a m űhelykörülm ények) kialakí­ tását kell segítenie. A résztvevő intézm ények, azok tagjai jelen ­ tenek term észetes kapcsolatot a tö rtén etírás irán t érdeklődők fe­ lé — és ebben alapozniuk kell a honism ereti mozgalom, a m ú­ zeum barátkörök segítségére. U gyanakkor a különbségtétel diffe­ renciálja az érdeklődést, az igényeket is, könnyebbé teszi a k ri­ tika ajánló tevékenységét. H orváth István több külföldi tudom ányos tá rsa sá g n ak m á r régebbről ta g ja volt.) Á l­ lan d ó an u ta zo tt az országban, k u ta to tt, g y ű jtö tt, le írt, m egvizsgált m indent, a m it h asznosnak íté lt a tu d o m án y a végső soron a hazai fejlődés szem pontjából. Ő fedezte fel az ip o ly tarn ó ci ősfenyőt, a ro m ­ h án y i ősállatleletet, ír t a som oskői bazaltöm lésről — hogy csak n é­ h án y m egyei v o natkozású m ű v ét em lítsük. H atalm as régészeti g y ű j­ tem én y e is volt, am ely et a losonci tűzvész elp u sztíto tt 1849-ben. A röpke illú zió t adó 1861-es országgyűlésen felcsillanó rem én y ek ­ kel ő is o tt k ü zd ; M adách Im rével eg y ütt éles h an g ú felszólalások­ ban bélyegzi m eg az ab szo lu tista ren d szert. Egy esztendő m úlva, 66 éves k o ráb a n K o n stan tin áp o ly b a in d u l m ag y ar tu d ó so k társaság áb an , hogy M átyás k irály k ö n y v tá rá n a k m a ra d v á n y a it felk u tassa. E lk ép ­ zelhetetlen, h o n n an ez az erő, ez a szívósság. L elk ierején ek a la p já t a d ja m indaz, a m it eddig tu d u n k ró la — la n k a d a tla n tu d o m án y - és h azaszeretete. 1865-ben próbálkozik ú jr a a közszerepléssel. Á m egy botrányos v álasztási m egvesztegetéssel m e g b u k tatják őt a losonci k erü letb en . S m iu tán tu d ó s tá rsa i sem á lln a k ki m ellette, k eserű szájízzel v o n u l vissza a p o litik ai és tudom ányos közélettől. Ez m á r nem az ő kora. A választások lélek v ásárlásai, a hordószónokok dem agógiája, a h itü ­ k et p én zért vesztegetők n em az ő b ará tai. E gyre in k á b b élő an a k ro ­ nizm ussá válik. M ost m á r valódi csodabogár. E lvhűségét, ragaszko­ d ását p o litik ai hitéhez, önzetlenségét, an y ag i áldozatkészségét a k o r­ ru p t d u alista korszak m á r n em tu d ja hová tenni. Szegényen, m a jd ­ n em hogy kegy elem k en y éren h al m eg 1874-ben. K u b in y i F eren c n agyszerű a la k ja a m a g y ar és szű k eb b p átrián k . N ógrád tö rtén elm én ek . Élete, tevékenysége lelkesít, h az aszeretetre buzdít, p éld ája k ö v etésre m éltó. Praznovszky Mihály �A Zagyva völgye életkörülményei 1914 nyarától 1919 tavaszáig N ógrádi tö rté n ész ein k — okkal és joggal elsősorban a m unkásosztály k i­ alak u lá sáv a l, politikai fejlődésével, m ozgalm aival és ezek helyi m egnyil­ v án u lásaiv al foglalkozva — szám os je ­ len tő s té n y t d e ríte tte k és d eríten ek fel. A sorsdöntő esem ények h á tte ré b e n az o n b an ott álln ak a lakosságnak a k ü ­ lönböző életkörülm ényekből fakadó m eg n y ilv ánulásai is. am ik et a m u n k á­ sok szerep ének jobb m egértéséhez szin ­ té n ism ern ü n k kell. A m ikor 1964-ben S ch m id t Jenőnek, az É szak-m agyaror­ szági K őszénbánya Rt igazgatójának 1918— 1920. évi levelezését közreadtam , m á r jeleztem , hogy a salg ó tarján i ip a r­ v idék dolgozóinak életében m ilyen nagy jelentősége v olt környezetüknek, az ak k o r k ét m egyéhez (N ógrádhoz és H eveshez) tartozó falvak lakosságának. N em em eltem azonban ki, hogy a fa l­ vakhoz tarto zó an k ié p íte tt m unkáskoló­ niák n ak . v alam in t az id énym unkás b á ­ nyai és gyári „k é tla k ia k n ak ” legalább ugyanolyan szerep ü k v olt —. hogy mai szó h aszn álattal éljek — a „város és a falu közötti különbségek eltü n tetése” és a szocialista eszm ék terjesztése te ­ rén. Az ezekből a kölcsönhatásokból fa ­ kadó pro b lém ák gyökereit szeretném je len so raim m al ném ileg m egközelíteni. A rosszul értelm ezett m agyar állam i­ ság b ó d u latáb an élő, a m últakból ta ­ nulni nem a k a ró és nem is tudó u ra l­ kodó osztály sz ám ára az első v ilág h áb o ­ rú kezdetben az ezeréves dicsőség csal­ fa álo m k épeit idézte fel, am elyek tova­ tű n té v el keserves, sőt kétségbeejtő lett az ébredés. K ülönböző rétegeik, és az értelm iség köréből reg ru táló d o tt szö­ vetségeseik különböző időkben és k ü ­ lönböző m é rtékben ébred tek rá az é r­ d ekszálak szövevényével összekuszált v alóságra. P éld á u l: a megyei központok alk alm azo ttai jog talan jövedelm ekhez ju tn a k , de ezt a törvényhatósági bi­ zottság csak 1918. október 17-én ism er­ te be, am ikor m á r kétségtelen volt m indenki szám ára, hogy a h áb o rú t el­ veszítették és az ország a forradalom felé h alad. Ez a h angvétel a megyei közigazga­ tás ex p o n enseit képező szolgabíróságok és falusi jegyzőségek körében azt je ­ le n tette, hogy k ihúzták a láb u k alól a ta la jt. H átv éd ü k m egingásával egyéb leleplezések is v á rh a tó k voltak, annál is inkább, m e rt a falv ak lakossága k ö ­ rében általános a p anasz az állam i és a m egyei h a ta lm a t képviselő jegyzők ellen. K ülönösen a hadisegélyek és az élelm iszerjegyek kiosztása so rán kö v et­ tek el sok visszaélést. N em ritk án a h ad b a v o n u lta k asszonyai és lányai vol­ tak szám u k ra a préda. N em egy vissza­ em lékezésben olvassuk, hogy a sok­ gyerm ekes anyákat, ha segélyért for­ d u lta k hozzájuk, d u rv a szavak k ísé re­ téb en „legelni” küldték. É rthető tehát, hogy a falvak lakosai körében a nők, ak ik m ost fé rje k és a p á k nélkül álltá k a sa ra t és küzd ö ttek család ju k m egél­ hetéséért, m in d en a lk a lm a t m eg rag ad ­ tak, hogy elégedetlenségüknek és béke u tá n i v ág y u k n ak kifejezést ad jan a k . Szervezett m egm ozdulásaikra azonban csak a „ k é tla k ia k ” á ltal la k o tt te lep ü lé­ or.s seken — p éld áu l K isteren y én — k erü lt A jegyzőket és a szolgabírá k a t szid­ tá k is eleget azért, hogy a sorozások alk alm áv a l jo g talan előnyökhöz ju tta t­ tá k a m ódosabb p arasztság fiait. A felm entések h átteréb e n a jó m ó d ú ak m egvesztegetési képessége re jle tt. E n ­ nek egyik szem beötlő jelensége volt az. hogy (m ivel a h áb o rú k itö rések o r a b án y ák at hadiüzem ekké n y ilv á n íto tták és k ato n ai p arancsnokságok alá helyez­ ték) a falusi p ro letáro k közül nem egyet, a k ik azelő tt ipari vagy bányai idén y m u n k áso k voltak, a m enetzászló­ aljakhoz, a soha ilyen m u n k á t k o ráb ­ ban nem végzett jóm ódú g azd afiak at pedig a frontszolgálattól m entesítő b á ­ nyákhoz v ezényeltették. Ezek ará n y a jelen tő s volt. P éld áu l B aglyasalján, S chm id t 1918. novem ber 4-i jelentése szerint, am ik o r „a vezényelt m unkások és lip ták o k nem a k a rta k leszállni, han em azonnali leszám olásukat k é r­ té k ”, m ivel véget é rt a háború. 600— 800 főre becsülte a távozni ak a ró k sz á ­ m át. U gyanakkor a m unkáslétszám 2300 főt te tt ki. Indoklásul felhozta, hogy „sok jóm ódú falusi polgár a fel­ m entés k ed v éért állt be b án y ászn ak ”. A jegyzők te h át an n a k a „jóm ódú fa ­ lusi p o lg árság n ak ” — m ai szóval: a „k u lák sá g n ak ” — az érdekében csele­ kedtek, am ely az á rd rá g ítá sb an és a m u n k aerő -u zso ráb an is élen já rt, vég ­ sőkig k ih a szn á lta a szegényparasztság o tth o n m a ra d o ttja in a k h áb o rú fokozta nyom orúságát. K o rtársak szerin t a fa ­ lusi jóm ódú p araszto k n ag y arán y ú b a ­ rom fitenyésztésbe kezdtek, m e rt ez­ u tá n nem k ellett „b ead ást” te lje síte ­ niük, és lib áv al, kacsával, ty ú k k al és tojással ellepve az ip ari települések hetip iacait, h étrő l h étre em elték igen kelendő p o rté k á ju k árát. T ehenet és se rté st azonban csak h áziszükségleteik­ nek m egfelelően ta rto tta k és így azok­ ból a k ö zellátásra jófo rm án sem m i sem ju to tt, hacsak a vizezett tejet, am it a piacokon érté k esítettek , nem te k in t­ jük. Igaz, hogy ta k a rm á n y az aszá­ lyos évek m iatt kevés te rm e tt és a h a ­ tóságok a k u k o ricát a közélelm ezés cé lja ira v ették igénybe, a b u rgonyával eg y ü tt — 1916-tól kezdődően rek v irálás ú tjá n is. K ezdetét v ette a te rm é n y re j­ tegetés is. E rre nézve —. de a rossz te rm ésre is — jellem ző, hogy 1918 ja n u á rjá b a n K állón és E rd ő tarcsán k a ­ tonai erő m ozgósításával is csak 250 k g b u rg o n y át tu d ta k összeszedni a h a ­ tóságok. P ásztón hasonló volt a h ely ­ zet. Távol áll tőlem , hogy a h áb o rú okoz­ ta élelm iszerh ián y ért elsősorban a p a­ rasztságot vádoljam . E te k in te tb en a közellátás szervezésével m egbízott h a­ tóságokkal együtt a földm űvelés pa­ raszti h átra m ara d o ttsá g a is felelős. 1914 őszén ugyanis ez a helyzet m e­ gyénkben: búzából 5. cu k o rrép áb ó l 110 m éterm ázsa v o lt a h o ld an k én ti te r ­ m ésátlag (ez utóbbi a h atv an i és a selypi cu k o rg y árak kis term elését és a cu k o rh ián y növekedését is m ag y aráz­ za). ta k a rm á n v pedig nem elegendő a m eglevő állatlétszám hoz. Í gy azu tán a jóm ódú p arasztság is zak latáso k n ak van k itév e és le kell szögeznünk, hogy a korszerű b b en gazdálkodó közép - és nagybirtokok term elése b izto síto tta úgy ah o g y a városi lakosság és az. üzemi m unkások élelm ezését. A sa lg ó ta rjá n i szénm edence ip a ri és b án y a v állalata i is a nagy- és közép­ birtokosok rév én ju to tta k a z OKH (Országos K özélelm ezési H ivatal) e se ­ te n k én ti engedélyezésével a m u n k ás­ élelm ezéshez szükséges term ényekhez. P éld áu l a b ag ly asaljai igazgatóság 1918. á p rilisá b a n B alla k a ra n c sa lja i fö ld b ir­ tokostól szándékozott így 10—14 vagon búzát, rozsot, á rp á t és zabot v en n i. Ez azo n b an csak úgy volt lehetséges, h a a b irto k o sn ak az őszi b u rg o n y áért, a m á­ k é rt és a b a b é rt a m a x im álisn ál m a­ gasabb á ra t fizet. A tá rsu lato k m unkásélelm ezése a z o n ­ b an nem egyfo rm án biztosított. A S a l­ g ó tarján i K őszénbánya Rt, am ely n ek budapesti igazgatóságában n ag y b irto ­ kosok is h ely et foglaltak, jo b b a n el v o lt lá tv a ta rtalé k o k k al, m in t az É szak­ m agyarországi Rt b ag ly asaljai igazga­ tósága, am ely n ek b u d ap esti központja csak késlekedve tu d o tt eleg et ten n i a k ív án alm ak n ak . K itű n ik ez a m u n k á s­ élelm ezés szem pontjából év tized ek óta oly fontos szalonnabeszerzésekkel k a p ­ csolatban. S ch m id t 1918. szep tem b er 19-i jelen tése sz erin t havi 70 m ázsa sz alo n n ára le tt volna szükségük, am i 2300 m u n k ást szám ítv a havi h áro m és fél kiló sz a lo n n a ju tta tá sn a k felel m eg szem élyenként. „Szalonna nélkül m u n k ásain k dolgozni nem fognak. S a j­ nos. szom orú ta p a sz ta la ta in k v an n a k az OKH e llá tá sá ró l”. E zért kéri, hogy a Selypen birtokos S chossberger b áró ­ tól vegyenek „kéz a la tt” m integy 80 d ara b sertést, h a a sz trá jk o t el a k a rjá k kerülni. A cukorbeszerzést a selypi c u k o r­ g y á r igénybevételével o ld o tták meg. Az 1919. ja n u á r 25-én közölt ú ja b b m eg­ állapodás szerin t a gyár köteles m in ­ den szénnel m eg rak o tt vagon u tá n 100 kg cu k ro t ad n i m ax im ális áron, „am i fejq u ó tán kívül lesz kiosztva”. Ad to ­ v áb b á a g yár négy h éten belül még 20 d ara b hízott se rtést is a s a já t h izlal­ dájából. H asonló k ap cso lataik v o ltak a bőrbeszerzési központtal is. M indez persze nem je len tette azt. hogy a m in ­ den m u n k ásn ak k ijá ró élelm iszerad a­ gok zökkenőm entesen m egérkeztek és főleg hogy azokat ki is osztották. 1918 jú n iu sáb an — és ilyen n y ilv án n em ­ egvszer tö rté n t — m u n k ásaik n ak fe­ je n k én t csak h arm in c deka szalo n n át tu d ta k adni. A jú n iu si országos sz trá jk k iro b b an ásak o r a tá rsu la t nyom ban b eszü n tette a m unkások n ap i élelm i­ szerad ag ján ak a kiosztását, de p á r nap m úlva, a S alg ó tarján i K őszénbánya R tvel egyetértésben, a napi ad ag o k at készpénz ellenében k iad ták . E ngedé­ kenységük h átteréb e n an n a k b elátása húzódott meg. hogy m u n k ásaik k é p te ­ lenek az üzletekben, vagy a piacon élelm iszereik et beszerezni. A sz trá jk o k a t a fro n tra k ü ld és fe­ nyegetésével sokszor n éh án y óra a latt leszerelték. Ez tö rté n t 1918. augusztus 11-én is, am ik o r „a sz trá jk oka: ruha, cipő és liszt h iá n y a”. S zeptem ber 17-én p éld áu l a ján o sak n ai m unk áso k csak n éh án y órai ígérgetés és fenyegetés u tá n v o ltak h ajlan d ó k leszállni, a m i­ zserfaiak pedig b ejelen tették , ha szep­ tem b er 18-ig nem k ap n a k bakancsot, b eszü n tetik a m u n k át. „A b a k a n csh i­ án y részbeni e lh á rítá sa v égett k ih ir­ d ettü k , hogy m in d en b ak a n csra szóló u ta lv á n y t 25 k orona készp én zért b ev ál­ tu n k . Ezen intézk ed ésü n k azonban ered m én y telen lesz. m e rt a m unkások egy részének tényleg bakancs kell — fata lp ú b akan csb an a b án y a m u n k a le­ h etetlen — m ás részének pedig n a ­ gyobb é rté k e t kénvisel a term észetb en k ik ap o tt áru. m in t a 25 k o ro n a”. A k o rtá rsa k elbeszéléséből d erü l ki. hogy a tá rsu la t által k io szto tt b ő rtalp ú b a ­ 23 �k an csok a t élelem ért cserélték el a b á ­ nyászok és így a környékbeli p arasz­ tok h o rd ták el azt, am it nekik k ellett volna viselniük. Részben „a katonaságtól k ap o tt ócs­ k a ru h á k rek o n stru á lása á lta l” n y ert m u n k a ru h á k k al is ez tö rté n t. Ezekkel kapcso latban az a helyzet 1918 októ­ beréb en B aglyasalján, hogy több p a ­ p írru h á t nem h ajlan d ó az igazgatóság a központtól átvenni. Ezekből még 1919 ja n u á rjá b a n is sok van a ra k tá ­ ron és papírposztóból is, am it m agas á ra m ia tt nem vesznek, a m ié rt is 30 százalékos árcsö k k en tést javasol az igazgatóság. Á llandó hiány m utatkozik m u n k ásfehérnem űben és finom abb m i­ nőségű szövetekben, am elyek a tisztv i­ selők és az altisztek sz ám á ra v o ln á n ak elad h ató k . „Női a lja t és kendőket nem veszünk, m e rt azoknak alk alm azk o d n i­ uk kell az itten i divathoz, különben az asszonyok azt nem veszik m eg”. M it é r te tt S chm idt „az itten i d iv ato n ”, nem állap íth ató meg. Egykori fényké­ pek alap já n állíth ató , hogy a m unkások asszonyai és leányai városias és nem paraszti öltözéket h o rd tak , sőt a kilenc­ venes év ek m ásodik felétől kezdve egyre tö bbüknek volt varrógépe is, am in nyilván s a já t és szom szédaik r u ­ h áit k észítették, vagy alak íto ttá k . A le ­ velezésből azonban az is k itű n ik , hogy a salg ó tarjáni tá rsu la t ru h ae llátás te­ k in te té b en is jobb helyzetben volt. Az élelm iszer- és ip a rc ik k ellátás te ­ rén m utatkozó nehézségek hatv án y o zo tt m é rték b en jelentkeztek a kisebb és n a ­ gyobb falvakban. Á ruellátási nehézsé­ gek ezeken a helyeken m á r a háború elő tt is voltak, és ezek m egszüntetésére — de eg y ú ttal a „keresztény szocialis­ ta ” eszm ék terjesztésére is — a p a p ­ ság vállalkozott. Az így létreh ív o tt keresztény fogyasztási szövetkezetek b o ltjai a falv ak szatócsai és az azok­ ban term ényeket felvásárló városbeli­ ek ellen k ív án tak védelm et n y ú jta n i. 24 A lakosság jó és olcsó áru v al tö rtén ő ellátásán ak egészséges elképzelése azo n ­ ban c sak h a m ar p áro su lt a m egy én k ­ ben a X IX . század nyolcvanas éveitől kezdődően terebélyesedő an tiszem ita állásfoglalással. E nnek leghangosabb kezdeti képviselői a b irto k a it lassan el­ veszítő, elszegényedő g en try soraiból k erü ltek ki (akik m aguk is részben a kisfizetésű h iv ataln o k i p ály ák ra szo­ ru ltak ), részben pedig az an y ag iak b an ugyancsak szűkölködő értelm iségiek — jegyzők, tanítók, gazdatisztek — v o l­ ta k ; és néhol a nép b a já n segíteni óhajtó papság is a h áló ju k b a k erü lt. (A k érdés elem zése m egyénkben is külön ta n u lm á n y t kívánna.) Ez volt a helyzet P ásztón is, ahol a p ara sztság n ak ökrös szek erek et k ellett H atv a n b an lead n i a k ato n aság n ak . 1915. ja n u á r 22-én a n ép lázo n g an i kezdett, bev erték a v áro sh áza egyik a b la k á t és azt k ia b álták , hogy „h a jtsák az ökrök m ellé b éresek n ek a zsidókat is”. R en­ det a csendőrség csinált, am i a d rág u ­ lás és a z á ru h á n y m ellett, táp o t n y ú j­ to tt a további elégedetlenséghez. K öz­ belép a plébános is, és 1915. október 20-án „m eg u g rasztat” híveivel egy diót vásárolni ak aró budapesti zsidó k ere s­ kedőt. O ka ennek ny ilv án a z is, hogy augusztus 20-án a pásztói v áro sh ázán — 30 igen és 7 nem szav azattal — el­ h atáro ztá k keresztény fogyasztási szö­ v etk ezet létesítését. Ez 1916. jú n iu s 2-án meg is ny ílt, és áru v a l tö rtén ő ellátása érd ek éb en a plébános is tö b b ­ ször a fővárosba utazott. Ez a látszólag kisszabású esem énysorozat szerves része volt a k isp o lg ár­ ság körében országszerte m eg n y ilv án u ­ ló zsidóellenességnek, am ely a h áb o rú okozta nyo m o rú ság ért n em az a z t k i­ robbantó u ralk o d ó osztályt, han em a polgárság egyik réteg ét — ny ilv án ir á ­ nyítás m ellett — igyekezett felelőssé tenni. Ez volt a helyzet az ip arv id ék központjában, S alg ó ta rján b a n is. S ch m id tn ek az 1918. évi novem ber eleji fosztogatásokról szóló jelen téséb en a következőket olvassuk: „A fosztoga­ tók között a falu (azaz B aglyasalja), v a la m in t legm eg b ízh ató b b n ak ta rto tt b án y ászain k és m esterein k vesznek rész t”. V agyis a b ag ly asaljai jóm ódú p araszto k és azok a m unk áso k és m es­ terek, ak ik n ek nem v o lt közük a szo­ ciáld em o k raták h o z és a sztrájkokhoz. Ezek m ost „erősen h an g o ztatták a zsi­ dók leg y ilk o lását”, a m ié rt azu tán Schm idt, féltv e zsidó v allású tisztviselő­ it, segítséget k é rt T arján b ó l. S chm idt elszörnyülködő m eg állap ításai p o n to ­ san egybevágnak a ja n u á ri v érfü rd ő v el és fosztogatásokkal kapcsolatos, a Vö­ rös Újság 1919. ja n u á r 11-i szám áb an m eg jelen t m eg állap ítással: „A sa lg ó ta r­ ján i ü zletek et a k ö rnyékbeli cigányok, jóm ódú p araszto k és m ás »elő k elő sé­ gek« fo szto tták k i”. Sokszor elgondolkoztam ezeken a té ­ nyeken, és nem tudok szab ad u ln i a t ­ tól a nézetem től, hogy ezek az esem é­ nyek m ár ny ílt ellen fo rra d alm i lázad ás­ nak tek in th e tő k a polgári d em o k ra ti­ kus fo rrad alo m m al és an n a k v ív m á­ n y aival szem ben. A n n ak pedig, hogy ez m eg tö rtén h etett, az az oka, hogy a v i­ lág h áb o rú a la tt k ia la k u lt életk ö rü lm é­ nyek létreh o zta uzsora, az újgazdagok, had iszállító k és kiszolgálóik oly m esz­ sze m erészk ed tek a k a p ita lista k izsák ­ m ányolás köny ö rtelen m ódszereinek alk alm azásáb an , hogy m inden, am i a h áb o rú elő tt volt, „a régi jó id ő k ” fo­ galom körébe sodródott. E zeket „a boldog b ék eév ek et” — feledve azok g o n d jait és b a ja it — csak a polgári d e­ m o k ratik u s átala k u lá s célkitűzéseinek m egdöntésével le h ete tt volna visszaál­ lítan i, és ennek eszközei v o ltak a k i­ lengések, a zsidók k örében is a k a ­ dó kizsák m án y o ló k at m egbosszulni a k a ­ ró, gyilk o lásra kész általán o sítás. Belitzky János �KÖRKÉP 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat Az idei tavaszi tá rla t új koncepció je­ gyében született: egy valójában m ár ko­ rábban m egindult folyam at kiteljesedésé­ re, a közönség részéről felm erült jogos igény m egvalósulására került sor — 1979ben először országos begyűjtési körű, meg­ hívásos képzőm űvészeti kiállítást h ird et­ tek meg a szervezők. A felkérő levelekre 723 m ű érkezett be, ebből a zsüri 238 alkotást ítélt bem utatás­ ra m éltónak. A szám adatokból az is kitű­ nik, hogy nem csupán az országos sereg­ szemle biztosítása volt a cél, hanem szak­ m ai minőségi elvárásokat is tám asztottak a kiállítókkal szemben. Ennek köszönhe­ tő, hogy a 9. S algótarjáni tavaszi tárlat a hasonló jellegű országos kiállítások so­ rában a közepesnél jobbak közé sorolha­ tó, grafikai anyaga pedig m eghaladja az átlagos színvonalat. Az országos begyűjtési kör term észete­ sen nem jelenti a terü leten élő művészek háttérb e szorítását, hiszen lehetőségük nyílt e kiállítás révén is országos szintű m ezőnyben szerepelni, alkotóerejüket ösz­ szemérni országosan is elism ert m űvésze­ kével. (Az idei kiállításra — hosszú évek óta először — valam ennyi Nógrád megyei művész küldött alkotásokat.) A korábbi évek tavaszi tá rla ta it a fes­ tészet túlsúlya jellem ezte. Az idén meg­ változott a m űfaji megoszlás: 108 grafika, 60 festm ény, 54 szobor és 16 iparm űvésze­ ti tárg y került kiállításra. Miből adódott ez az arányeltolódás? K ortárs képzőm űvé­ szeti életünkben az utóbbi tíz évben a sokszorosított grafika vette át a táb lak ép ­ től a reprezentatív m űfaj szerepét, s mel­ lette egyre inkább előretör valam ennyi m űfaj alap ja: az egyedi rajz. A grafika és a rajz szerepváltozása, jelentőségének fo­ kozott növekedése válasz a közönség ré ­ széről felm erülő újabb epikus igényre: fi­ lozofikus, szociografikus m ondandók szó­ lalnak meg e m űfajok nyelvén. Lehetősé­ get ad ugyanakkor e két technika új ki­ fejezési form ák keresésére, szabad teret enged a kísérletezésnek. Ebből következik, hogy korunk problém ái elsősorban e mű­ faj nyelvén, ennek kedvező lehetőségeit kihasználva szólalnak meg. A grafika uralkodó szerepe a kiállításon teh át a m a­ gyar képzőművészetben valóságosan léte­ ző arányok tükröződése. Szerencsés, hogy valam ennyi alkotóm ódszer képviselői je­ lentkeztek m űveikkel, hiszen így a közön­ ség m egism erkedhet a gondolat és a for­ ma találkozásából eredő kifejezési lehető­ ségek sokféleségével, m egtanulhatja a m ű­ faj nyelvét. Fontos ez szám unkra, hiszen az észak-m agyarországi terü let „grafikai te rü le t”, S algótarján pedig a tervek sze­ rin t az egyedi rajz fellegvára lesz, m ely­ nek értő és kritikus, a m ecénás szerepét is vállaló közönségre lesz szüksége. tő em bereknek a repülés csupán felszínes szórakozás: ha a sárk án y leesik, csak az sérül meg, őket nem éri károsodás. Ez a m agatartás v itath atatlan u l p ra k tik u s: n ap ­ jaink uralkodónak tűnő hedonista-óvatos­ kodó szem léletének m egnyilvánulása. E szemszögből nézve term észetesen Ikarusz A tavaszi tá rla t grafikai anyaga m inő­ bolond, hiszen ő az életét te tte a repülés ség szem pontjából egységesebb, jobb a m egism erésére, égbe szárnyaló vágya a festészetinél és a szobrászatinál. Az egyes dolgok lényegének, m élységének felism e­ lapokat figyelembe véve a sokféleség do­ rését célozza, m elynek m ódja a küzdelem, m inál, a gondolati és technikai gazdagság ez viszont a bukás, a fizikai m egsem m isü­ kerül az érdeklődés terébe. lés veszélyével fenyeget. A tartalm as, küz­ A nagy m esterek (Czinke, Raszler, stb.) dő, meg nem értett, de tu d atosan vállalt lapjai m ellett feltűnően sok fiatal művész em beri sors találkozik itt a csupán a m in ­ szerepel a kiállításon. Szokás m ostanában dennapi élet szintjén mozgó, a kellem esen a grafika hanyatlásáról, gondolati elbi­ kívülálló, de a beavatottság érzetét keltő zonytalanodásáról beszélni. Valóban így m agatartással. van ez, néhány a hatvanas évek vége felé A hagyom ányos értelem ben v ett grafi­ indult grafikusnál. B a d a c s o n y i S á n d o r kai technikák áhítatos tisztelete és biztos lapjain a kusza vonalháló m anierista b u r­ kezű felhasználása jellem zi B a l l a M a r g i t , jánzása fojtogatja a kifejezésre váró gon­ D e c s i I l o n a és K é r i I m r e lapjait. B a l l a dolatot. S z e m e t h y I m r e m űvészetén is a M a r g i t régi lapokra em lékeztető A p o k a ­ kezdeti jó form anyelvi ötlet uralkodik, a l i p t i k u s l o v a s o k cím ű rézkarca a széthulló S zentkuthy-illusztrációk óta szinte öncél­ és ú jra összeálló em beri arc révén az idő lal. körforgását, az örök em beri problém ák A grafikák két, alapjukat tekintve elté­ újbóli m egfogalm azódását jelképezi. É r­ rő csoportra oszthatók: gondolat és form a dekes jelenség, hogy a ko rtárs m űvészet­ összhangját kereső, elsősorban tartalm ilag ben egyre gyakrabban m erülnek fel és fo­ ihletett lapokra és a kifejezési eszközök galm azódnak át a m űvészettörténet során oldaláról közelítő, form ailag kísérletező m ár többször feldolgozott m itologikus, m űvekre. biblikus tém ák, s ezek m indig a küzdelem, a kísértés, a m egtévedés, a szenvedés és Filozofikus m élységű, elvont gondolko­ a bukás m otívum át rag ad ják meg — bizo­ dás és tökéletes rajzi tudás eredm ényez nyítva, hogy korunk problém áira érzé­ kiem elkedő m űvet B á l v á n y o s H u b a grafi­ keny m űvésznem zedékkel állunk szemben. káin. I k a r u s z b o l o n d című lapján — mely Jól nyom on követhető e gondolat D é c s i a M agyar G rafika 1978 kiállításon bem u­ I l o n a M e g k í s é r t é s című rézkarcán, ahol a tato tt P i r o s c s i l l á r r a l új alkotói korszak kereszt form ájában feszülő Szent A ntalt kezdetét ígéri — az égbetörő és aláhulló szinte fojtogatják a köré nyom uló kísér­ Ikarusz sorsában fogalmazza meg korunk tések. A szenthez ívesen kapcsolódó, feje egyik problém áját. A lap tartalm i réteg­ felett lebegő halál a küzdelem ből kiveze­ ződésének megfelelően két mezőre oszlik, tő egyetlen lehetőség; am íg a harc tart, s lényegében két eltérő m agatartás ütköz­ tetéséről van szó. A pap írsárk án y t erege­ a kísértés is győzedelm eskedhet. K é r i I m ­ 25 �r e S z á r a z s á g című lapján az em beri el­ esettség, a haláltól való m érhetetlen féle­ lem fogalm azódik meg a sárgás-barna pasztózus színek rossz érzést sugalló h a ­ tása révén. Szociografikus hűséggel rög­ zíti m indennapjaink groteszk arculatát S o m o g y i G y ő ző B u szm e g á lló és Ö reg h á ­ z a s p á r című lapjain. Nála a korán m egta­ lált technika, a fekete-fehér éles, feszült­ ségkeltő kontrasztjaira, a szabadon ha­ gyott lap ürességet éreztető, hiányt sugal­ ló fehérjére építő kifejezésm ód egyre újabb, égetően aktuális, a visszásságokat ostorozó gondolatokkal telítődik. Így vál­ nak em beri sorsok hordozóivá nyom atain még az állatok, a tárgyak és a tájak is — kortárs grafikánkban teljesen egyéni, új és m ondandóval teli hangot képviselve. H i b ó T a m á s lapjain az érdekes, valóságos problém ára ráérző gondolat bilincsévé vá­ lik a technikai tudás hiányossága. W a h o r n A n d r á s ceruzarajza ( A h a l o t t m ű v é s z a p u s z t u l á s r ó l á l m o d ) tökéletes rajzi tudás­ ról vall, a m ű azonban inkább_a címben jelzett tém a különlegességével hat — a re­ neszánszban e tém át is többször feldolgoz­ ták a földi élet m úlandóságának jelképe­ ként. A formai kísérletezés pillanatnyilag leg­ izgalm asabb terü lete a fotó és a grafika kapcsolata. Jelenleg nemzetközi szinten is a lehetőségek kutatásának stádium át él­ jük, valószínűleg e területen fog a legtöbb minőségileg új, gondolattársításában meg­ lepő mű születni az elkövetkező években. A kiállító művészek közül többen próbál­ koztak a fotografikus, m ontázsos kifeje­ zési eszközökkel. Jó részük lapos, fotona­ turalista mű, a többinél inkább az ihlető m otívum érdekes, a kifejezés még dadog. (A kísérletezés, a form anyelv becsületes keresése jellem zi például M u z s n a i Á k o s konceptszerű, különös gondolattársítások­ ra épülő grafik áit is.) A festészeti anyag színvonalában egye­ netlenebb, gondolatilag, stílusbeli megosz­ lását tekintve szegényebb — b ár a festé­ szet hazai ú tjait hűen reprezentálja. A táblakép válságát éli, helyét keresi a kép­ zőm űvészetben. Szerepe az elm últ évtize­ dekben jelentősen m ódosult: elvesztette reprezentatív m űfaj szerepét, s a képcsar­ noki festészet révén sok esetben a fogyasz­ tási cikk szintjére süllyedt, jelentős tem a­ tikai, színvonalbeli engedm ényeket téve a rossz értelem ben v ett közízlésnek. Így je­ lenleg viszonylag kevés festő képes egyedi arculatot, gondolati töltést felm utatni m ű­ veiben. E kevesek közé tartozik az idei tavaszi tá rla t nagydijasa, F ö l d i P é t e r . Festm ényein aktuális és súlyos em beri tartalm ak szólalnak meg az állatok vilá­ gának m egjelenítésén át. Újabb korszaká­ nak kiem elkedő alkotása a C s o r d a című kép, am elyen a kompozíció köríves szer­ kesztése az élet körforgását jelképezi. Föl­ di P éter m űvészetében a színeké a fősze­ rep, általuk jelenik meg a gondolat, a ra j­ zi eszközök alárendeltek. A harm ónia kék­ fehérei és narancsai ütköznek képein a vér vörös színével, melyek baljóslatú ké­ kes-liláknak feszülnek. Földi P éter kife­ jezési m ódja egyéni (bár nem gyökérte­ 26 le n ), n e m r o k o n íth a tó a k o r tá r s m ű v é s z e t­ b e n se n k ié v e l. E sz k ö z te le n sé g é v e l, m e ré sz sz ín v ilá g á v a l, te lje s v ilá g k é p e t m e g fo g a l­ m a zó ig é n y e ssé g é v e l, ő sz in te sé g é v e l ú j szín t k é p v ise l a m a i m a g y a r fe s té s z e tb e n . Sajátos form anyelvű, kiem elkedő alko­ tás D i e n e s G á b o r K e t t e n című festm énye is. Rajzi m eghatározottságú, idegesen ér­ zékeny stru k tú ra határoz meg két külö­ nös figurát, korareneszánsz rajzokat idéz­ ve. Bágyadt zöldek és fárad t okkerok ha­ tása révén telítődik a kép valam i különös elvágyódás és körülhatárolhatatlan nosz­ talgia kifejeződésévé. A festm ények jó része az unalom ig is­ m ételt nonfiguratív, konstruktív elem e­ ket, üres fotonaturalizm ust képviseli; vall­ va a m űfaj tartalm i kiüresedésének veszé­ lyéről. Az elm últ években is, az idén is a szob­ rászati anyag a leggyengébb — néhány al­ kotástól eltekintve. S o m o g y i J ó z s e f pla­ kettjei, B e s s e n y e i M á r t a fülkeszobrai kép­ viselik a kiállításon n apjaink szobrászatának legigényesebb útjait. Az egyébként ki­ váló — gondolati frappánsságáról ism ert — szobrász, K ő P á l is saját színvonalán belül gyengébb m űvekkel szerepel. K u t i J ó z s e f p o r t r é j a a tájb a illeszkedő, falu já­ ban feloldódó, közösségébe szervesen be­ épülő em ber sorsát fogalmazza meg. Gon­ dolati és érzelmi ereje azonban nem éri el pl. a korábbi G y ű r ű f ű című szoborét. H áttérbe szorult a kiállításon az ipar­ művészet, jelezve, hogy nem csupán ren ­ dezési problém a ilyen jellegű alkotások bem utatása a tavaszi tárlaton. Képzőm ű­ vészet és iparm űvészet lényegét tekintve eltérő form anyelvű m űvészeti ág: a kettő összehasonlíthatatlan, és egy kiállításon belül szám unkra összeegyezhetetlen. Bi­ zonyítja ezt az idei tá rla t is, hiszen itt sem m ilyen képet nem k ap h attu n k az iparm űvészetnek sem helyi, sem országos eredm ényeiről, problém áiról. B ár v itath a­ tatlanul szép B r u t y ó M á r i a sisalja, N a g y G y. M a rg it K e l e t k e z ése, M észáros E rzsé­ b e t gobelinje — e művészeti ágnak nincs helye a tavaszi tárlaton. M u tatja ezt az is, hogy néhány üvegplasztika a szobrok között, m ás m űvek lépcsőfordulókban ke­ rültek bem utatásra. Két művészeti ág ilyen szerencsétlen találkozása helyett célszerű lenne a következő években külön ip arm ű ­ vészeti kiállítást rendezni a József A ttila Megyei Művelődési Központ üvegcsarno­ kában. Lehetőség nyílna így országos me­ zőny felvonultatására, s az egyes m űvé­ szek is több alkotással jelenhetnének meg. Egylényegű m űvek találkoznának, nem kellene a tárgy ak n ak képzőművészeti al­ kotásokkal ko n k u rráln iu k. Természetesen együtt járn a ez az iparm űvészeti díj át­ csoportosításával, a katalógus m egjelente­ tésével is — így előnyt jelentene a me­ gyénkben dolgozó, s az országos szintet képviselő iparm űvészek szám ára. Az 1978-as nagydíjas kam arakiállítása — m eglepetés. L ó r á n t J á n o s akvarelljei el­ sősorban színvilágukkal hoznak újat. O lajképein régóta a m onokróm színek uralkodnak. A művész szám ára ú jra fe l­ fedezett technika — az akvarell — vissza­ kanyarodás a kiindulási ponthoz: a te r­ mészet ihlető erejéhez. A fehéren hagyott felületek a fény villódzását, a vörösek, zöldek a term észet burjánzását, öntörvé­ nyű rendjét idézik. Festészeti m egújulás lehetőségét ígérik e lapok. A kiállítás rendezése híven követte az anyagból eredő törvényszerűségeket. Jól csoportosított, m eghitt, szemlélődésre al­ kalm as belső terek et alakított ki — rá­ érezve az egyes m űvek közt fellelhető ro­ konságra vagy ellentétre. A következő évek tavaszi tárlatain ak m egszervezésekor az idén elért eredm é­ nyeket m egtartv a — fokozott figyelm et kellene fordítani a festészeti és a szobrá­ szati mezőny szakmai színvonalának em e­ lésére, a résztvevők körének e célból tö r­ ténő bővítésére. Krunák Emese �VASAS KAROLY KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN A forradalom, a m unka és a szobrász A debreceni nyári tárlatokon találkoz­ tam először V a s a s K á r o l y p lasztikáival: 1974-ben a H a r c o s s a l , 1976-ban a három ­ alakos B á n y á s z o k k a l és a S z o j u z —A p o l l ó ­ v a l . Nem tagadom , h ato tt rám a m űvek expresszivitása és — a B á n y á s z o k n á l — a kő és a bronz együttes szépsége. A kkoriban nem tu d hattam , honnan, ho­ gyan vezetett Vasas Károly ú tja a fent em lített m űvekig, s term észetesen a foly­ tatást sem sejthettem . M entségem re szól­ jon, hogy az előzm ényeket igen kevesen ism erték: a szobrász, aki 1956-ban végzett a képzőművészeti főiskolán (Pátzay Pál, Szabó Iván és Beck A ndrás növendéke volt), aki számos köztéri szobrot alkotott, s ak it m unkásságáért Érdem es Művész címmel és két alkalom m al M unkácsy-díj­ jal tü n tette k ki, 1979 tavaszáig nem ren ­ dezett egyéni kiállítást. M űcsarnoki bem u­ tatója teh át egyrészt a rra adott alkalm at, hogy ezeket a nagy szakmai tudásról be­ szélő m űveket beillesszem a többi közé, hogy m egpróbáljam követni a művész fej­ lődésvonalát. Ugyanakkor, m ivel Vasast „köztéri szobrászként” ta rtju k nyilván (m ert eddi­ gi m unkásságával így ta rta tja nyilván m a­ gát, s m ert a gyakorlat kialakította ezt a nem feltétlenül dicsérő kategóriát), azon is el kellett gondolkoznom, mivel, hogyan gazdagítják m űvei a m agyar köztéri szob­ rászat o t, azt a képet, am elyet az em lék­ m űvek az ábrázolt kor, esem ény mellett saját korukról is kialakítanak. Vegyünk néhány példát az elm últ 34 év köztéri al­ kotásai közül: K e r é n y i J e n ő 1948-ban fel­ avato tt sátoraljaújhelyi partizánem lékm ű­ véről világosan leolvasható, hogy akkor készült, am ikor még nagyon is élénken élt a fasiszta pusztítás emléke, am ikor alig leh etett úgy szólni valam iről, hogy ne em lítődjön az em bertelenség elleni harc szükségszerűsége is. S o m o g y i J ó z s e f 1955ös M a r t i n á s z a tökéletesen jelképezi a kor­ szak uralkodó eszményeit, kifejezi a m un­ kásosztály erejébe, szilárdságába vetett bi­ zalm at. Am ilyen találó volt a M a r t i n á s z , olyan szükségszerű volt a hatvanas évek közepén a S z á n t ó K o v á c s Ján os-em lékm ű létrejötte és a hódm ezővásárhelyi felállí­ tása. A szobor körül dúló vitákban a dog­ m atizm us-sem atizm us utóvédjei csaptak össze a legendaoszlalókkal, a jelenségeket a m aguk teljességében vizsgálókkal, hogy az eredm ény — tíz év m úlva — egy újabb kitűnő mű, V a r g a I m r e mohácsi L e n i n szobra legyen. Nemcsak arról győz meg bennünket ez az alkotás, hogy a forradal­ m at az egyes em berek csinálják — m in­ denki, aki nem csak gondolatilag-érzelm i­ leg, hanem cselekedeteiben is azonosul a közösség érdekeivel —, hanem arról is, hogy az 1970-es évek M agyarországán a szilárd érzelm ek m ellett következetes, pontos, elemző gondolkodásra van szük­ ség. Önkényesnek — és m ert a fentiek m el­ lett jó néhány m ás m űvet is em líthetünk, nagyon hiányosnak tű n h et a vázlatos kor­ szakolás. Úgy érzem azonban, ha Vasas K ároly m űvészetéről beszélünk, innen kell kiindulnunk — különösen akkor, ha az 1968-as H a r c o s o k k a l kezdődő „forradalm i rom antikus” korszakáról van szó. M ert húsz m űve áll köztéren. S m ert a korábbi szobrok — az 1962-es D a l m a , e z a lírai hangulatú, érzékenyen m intázott felületű portré, a F u r u l y á s f i ú , a T á m a s z k o d ó — egészen más Vasas K árolyt m utatnak, m int a későbbiek: az eredm ényes stúdiu­ mokon túl szemlélődő m agatartásról, a részletszépségek iránti érdeklődésről be­ szélnek. Tizenegy évvel ezelőtt viszont elkészült a H a r c o s o k , s azóta tulajdonképpen két tém akörbe tartoznak Vasas K ároly szob­ ra i: a forradalm at (ezen belül is a h ar­ cot) és a bányászokat (pontosabban a bá­ nyászok m unkáját) ábrázolják. Az expresz­ szionistákat követve nagybetűkkel is ír­ hatjuk, hogy H arc és M unka, hiszen pél­ dául a H a r c o s o k egym ásnak (illetve a m a­ gasságnak) feszülését nem m otiválja sem­ mi, az Egyik győzelmén kívül nem is kö­ vetkezik sem m i ebből a feszülésből. A szobrász a jelenségről, fogalom ról benne élő képet ak a rja kivetíteni a lehető leg­ erőteljesebb form ában, de a m ű „cselek­ m ényét” a legkisebb m értékben sem kí­ vánja m otiválni, árnyalni. A nézőtől föl­ tétlen azonosulást kér, és nem elemzést. Így van ez a F o r r a d a l o m k irán to tt k ard ­ dal száguldó lovasainál (am elyeket egyéb­ ként zavaró módon elhelyezett láb tart), így a T é l i p a l o t a elöreszegezett szuronyos vöröskatonáival, s így az 1 9 1 7 fallá töm ö­ rülő lovasaival, a fölöttük lobogó zászló (Varga Im re megoldása) Lenin fejével. Erőteljes töm bök, dinam ikus m ozdulatok jellem eznek m inden m űvet — a nagym é­ retű, az 1970-es évek elején m intázott, agitáló, harcra buzdító L e n i n t is. És itt, a „rohanunk a forradalom ba” felkiáltás sokadik ism étlődésekor m ár nem lehet nem m egkérdezni: „m ivégre hát a terem tés”, ez az arctalan, egyéniség, sors­ előzmények és a jövő rem ényei nélküli fi­ gurákból álló, száguldó, kavargó töm eg? Valóban csak ennyit látna a művész a for­ radalom ból — s így látjuk ma a világtör­ ténelem ben új korszakot jelentő változá­ sokat? K étségtelen — talán a K erényi—So­ mogyi—V arga-szobrokkal jelzett változás is m u tatja —, hogy Vasas K ároly nem azt a képet árnyalja tovább, am ely a társadal­ mi fejlődés és a művészi ábrázolás folya­ m atos korrekciója eredm ényeként n ap ja­ inkban él bennünk a társadalm i átala k u ­ lásról. A hiba, ahogyan az 1968 óta készült szobrok jelzik, a művészi szem léletm ód­ ban van. A S z o j u z — A p o l l o vagy a B á ­ n y á s z például hiteles alkotás. A B á n y á ­ s z o k a m unka szép ritm usára épülő plasz­ tika. Viszont éppen a szűk, alacsony tá r ­ nában lehetséges takarékos, kiszám ított m ozdulatokról — és az azokat végző em ­ berről nem mond el sem m it. Látványos e m ű, de nem hiteles. És m ivel a kiállítás korai szobrai a m esterségbeli felkészült­ ségről meggyőzik a nézőt, nem gondolha­ tunk m ásra, m int arra, hogy Vasas Ká­ rolyt a saját, önm aga stílusának k ialak ítá­ sára irányuló törekvése e jtette csapdába. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt kialakította az erőteljes töm bökké stilizált form ákra, a végletekig eltúlzott m ozdulatokra, exp­ resszív lobogásra alapozott stílusát, s úgy tűnik, azóta akkor sem lassíthat, ha tű ­ nődni, vagy éppen üldögélni lenne kedve. A kiállítás világosan m egm utatta, hogy a külsődleges stílusjegyek, a sikeresnek, elfogadottnak m utatkozó ábrázolásm ód változtatás nélküli ism étlése — a m ásik oldalon pedig az, hogy a szobrász, aki k a ­ m aszként élte meg a felszabadulást, pá­ lyakezdő m űvészként 1956-ot, m ajd a kon­ szolidációt, és érett fővel az egyre össze­ tettebbé váló — fő irányaiban egyértelm ű, de a konkrét lépéseknél a több lehetőség között a legjobbat kereső — társadalm i mozgást, a kifejezésben m intha nem vett volna eléggé tudom ást a változásokról — nos, ezek az okok azok, am elyek még a meglevő plasztikai érték et sem engedik eléggé érvényesülni. Felvillant persze a másik, a járh a tó út is: a rajzok, az Ó - P u s z t a s z e r 8 9 6 — 1 9 4 5 cí­ mű vázlat, a D a n t e : C h a r o n c s ó n a k j á n , A d y : D a l o k t ü z e s s z e k e r é n azt m u tatják, hogy Vasas K ároly árnyaltabb, visszafo­ gottabb hangú, ám a korábbinál sokkal összetettebb m ondanivalójú ábrázolás fe­ lé törekszik a jövőben. Hogy nem a ké­ szen kínálkozó m egoldást választja, hanem azt, am ely a m unka és a forradalom m i­ értjére, honnan hová kérdésére is felel. Fontosnak érzem ezt a változást a Vasaskisplasztikák érdekében. De még inkább azok érdekében, akik nap m int n ap — ak ár szándéktalanul is — a föléjük m aga­ sodó köztéri szoborra pillantanak. P. Szabó Ernő M adách-tanulm ányok Ö rvendetesen gyarapszik a M adách-iro­ dalom. A jubileum ok — halálának száza­ dik és születésének százötvenedik évfor­ dulója — látványosan is m egpezsdítették a közérdeklődést, de fontosabbnak tetszik az a soha nem fogyatkozó figyelem, m ely­ lyel az irodalom történet és kritik a főként a Tragédiát és (m int az utóbbi másfél év ­ tized kutatásai, szakmai vitái különösen jól érzékeltették) egyáltalán Madách élet­ m űvét k iséri. Ennek tu d atáb an talán nem túlzás — K ántor Lajos kolozsvári iro d a­ lom történész 1966-ben m egjelent tanulm á­ nyának találó címét („Száz éves harc »Az em ber trag éd iájá«-é rt”) kölcsönözve és v a­ lam elyest m ódosítva — az „évszázados harc M adáchért” form ulát használnunk a drám aköltő körüli hagyom ányos eszme­ cserék jellemzésére. E hol eszmei, ideoló­ giai, hol filozófiai, esztétikai, hol meg „csak” filológiai igényű, küzdelm es polé­ m ia hatását aligha lehet kikerülni és (m int legutóbb Mezei József kitűnő „M a­ dách’ -könyve bizonyította) a vitákban való állásfoglalás kényszere rendszerint újabb eredeti gondolatokat szül. 27 �Még jobban érzékelhető M adách meg­ dách „azok közé az alkotók közé tartozik, ítélésének azonossága (ami zsenialitását és akik komoly elődök és előzmények nélkül a T ragédia világirodalm i rangját, korsza­ jelentek meg a m agyar irodalom ban. Vele kos jelentőségét illeti) és különbözősége a a rom antikus költészetnek és a századkö­ „többszerzős” tanulm ánykötetek lapjain, zép filozófiájának egy európai ága nyúlik kivált ha az eltérő vélem ényeket — m int be hozzánk; gyökerei jelentős részben nem jelen esetben — a szerkesztői elv is szen­ hazai talajb a ereszk e d n ek . . . A Tragédia tesíti. H o r v á t h K á r o l y ugyanis „nem töre­ m űfaji jellege szem pontjából is egy nagy kedett arra, hogy a kötetben foglalt tan u l­ európai áram latnak szélső hullám verése, m ányok egym ásnak sokszor ellentm ondó egy m agyar poém e d ’hum anité az em be­ állításait összehangolja, hanem közölte a riségeposzok és em beriségdrám ák tark a legellentétesebb nézeteket, meggyőződve á rad atáb a n ” — írja. Mások a m agyar for­ arról, hogy a kötetben érvényesülő vita­ rásokat ta rtjá k fontosabbaknak. Melczer szellem éppen M adách Im re klasszikus Tibor például a M ó z e s eszmei előzm ényeit nagyságát, m űvének (vagy m űveinek) a Kölcseynél és Petőfinél véli felfedezni, ma em berét is szenvedélyes töprengésre M artinkó A ndrás határozott állásfoglalá­ indító erejét igazolja.” sában pedig V örösm artyt jelöli meg köz­ vetlen h atású elődként: „Ha m árm ost kö­ A vizsgálódás középpontjában — m int rülnézünk a M adáchot körülvevő művészi A rany János és Erdélyi János nevezetes faunában, nyilvánvalóvá kell válnia, hogy ítélkezései óta m ár annyiszor — ezúttal is az a művész, aki úgyszólván az egész m a­ A z e m b e r t r a g é d i á j a áll. A huszonegy ta ­ gyar XIX. századnak, de legalábbis a szá­ nulm ányból kilenc kim ondottan a Tragé­ zad m ásodik negyedének a legtöbb, »leg­ dia-értelm ezés jegyében fogant, kettő táplálóbb művészi, azaz kész, azonnal színházi indíttatású, de a tö b b i írás h átte­ hasznosítható, integrálható élm ényanyagot rében is m indig ott érezni M adách fő m ű­ és form át szolgáltatta: V örösm arty volt.” vét, K eresztury Dezső, m int egy „szabad­ Egyném ely analógia, m otivum egyezés pél­ ságtrilógia” prológusát fogja fel — az át­ dázatszerű kiem elése u tán M artinkó alap­ dolgozott C s á k v é g n a p j a i h o z és az egyéb­ vetően azt törekszik bizonyítani, hogy Ma­ ként is később született M ó z e s h e z képest, dách „V örösm arty nyom án alkotja meg a H orváth K ároly „em beriségköltem ény”Tragédia két, m indm áig összebékíthetet­ ként, Lengyel Dénes pedig „szerelm i drálennek vélt, fő, tö rtén et- és világfilozófiai: m a”-ként értelm ezi a Tragédiát. E tan u l­ eszmei és — ami M adáchnál egybeesik — m ányok m inden látszat ellenére — lega­ szerkezeti vonalát, s architekturális pillé­ lábbis szándékaiban — összecsengenek, rét, továbbá azt az antropológiát s ezen hisz azt fogadják el kiindulópontnak, hogy belül azt az em berkoncepciót, mely az (m int Lengyel Dénes fogalmazza) „a d rá­ em lített két szerkezeti sík ellentm ondásait mai költem ény fő m ondanivalója a költő h ivatott feloldani.” filozófiai, világnézeti állásfoglalása”. A ku tató k közti vélem énykülönbség a Remek szintézise az európaiság-m agyar­ T ragédia és a többi M adách-m ű értékei­ ság fogalom párnak V ajda György M ihály nek viszonyításával kezdődik. Egy részük tanulm ánya, am ely nem csak történetileg, — például a szaktekintélyként tisztelt B ar­ hanem az értékm eghatározás és a tartalm i ta János — felfogásában M adáchnak csak m inősítés aspektusaiban is értelm ezi Ma­ a T ragédiával „sikerült az irodalm i nyil­ dách m agyarságtudatát és európaiságát. vánosság elé k erü lnie”, ezzel érte el „az R okonítható ezzel N ém eth G. Béla írá­ egyetlen komoly diadalt is”. B arta János sa, m elyben végül is a sokféle Tragé­ nem vonja ugyan kétségbe az újabbkori dia-értelm ezés m agyarázata is e kettős­ M adách-reneszánsz törekvéseit és érdem e­ ségből — nem zet és haladás, partikuláris it, de ezeket — szinte kizárólagosan — a és egyetem es együttlétéből — fakad, ki­ színházi világ, a színpad sikereinek véli, egészülve azzal a gondolattal, hogy „Ma­ m ondván: „ezek a m ajdnem kasszadara­ dách két politikai korszak h atárán állt, bok eredeti fo rm ájukban vigasztalan ol­ két gondolkodásm ód váltópontján, két tá r­ vasm ányok m aradnak továbbra is, a d rá­ sadalm i berendezkedés cezúráján. A ro­ m aiatlanságnak és a színpadiatlanságnak m antikus liberális történetfilozófiák sza­ m intapéldányai.” Ezzel szemben Keresz­ badságeszm éje szem besült gondolkodásá­ tu ry Dezső úgy találja, hogy M adáchnak ban a pozitivizm us term észettudom ányos, más drám ái is „összeforrtak a korral, gépies d eterm in áció tan áv al. . . Ha szoro­ am ely szülte őket, s hogy történeti doku­ sabb bölcseleti szempontból nézzük m űvét, m entum értékük ezért is sokkal nagyobb, ellentm ondás, következetlenség akad ben­ m int a korból kiem elkedni törekvő eszté­ ne elég. A m agatartás azonban, am elyet tikai m inőségük. . . Ezek — még a leg­ kifejez, végig egységes: végig ak a rta gon­ alaktalanabb zsengék is — tele vannak iz­ dolni a történelem értelm ességének, az galom m al, feszültséggel, vastag ham uré­ em ber cselekvési lehetőségeinek problé­ tegek alatt m indegyre felizzó parázzsal. A m áját, m égpedig úgy ak a rta végiggondol­ változó ízlés feléjük fordulhat, s ha értő ni, hogy kényszerítse a történeti bizalom kéz szabadítja meg őket nyűgeiktől, új jogát, hogy megszerezze a történeti cse­ életre tám ad h atn ak teh át.” „Nem felejti lekvés rem ényét, lehetőségét.” Így m u tat­ persze ő sem, hogy a Tragédia „fénye h at túl a nem zeti kereteken s lehetett h a­ em elte ki a rá ju k rakódott porból M adách tásában is egyetemes, de legalábbis kö­ egyéb m u n k áit is.” zép-európai. M int N ém eth G. Béla m egál­ E gyértelm űbben oszlanak meg a véle­ lapítja: az itt élő népek ism erik, elisme­ m ények M adách irodalom történeti helyé­ rik Madách m űvét s különösen a kiélezett nek megítélésében. Az egyik póluson történelm i szituációkban „vágytak osz­ ugyancsak B arta János áll, aki szerint Ma­ tozni bizalm ában, költészete ajándékában, 28 az em ber történeti lehetőségének hatalm as erővel kim ondott bizonyosságában. Érez­ ték, példa ő a rra : közösségi felelőssége, történeti erkölcsisége, alkotói erőfeszítése alapján m int nézhet szembe a lélek a gon­ dolkodás ú jra meg ú jra fölnevelkedő el­ lentm ondásaival, m iként lehet ú rrá ra jtu k az értelm es tö rtén eti táv latú em beri cse­ lekvés jegyében. Művével egy szorongató nem zeti helyzet tanulságát egyetem es erő­ forrássá tu d ta v áltoztatni.” A kötet néhány tanulm ánya — B aranyi Im re, Bene K álm án, Kiss Aurél, Szabad György stb. tollából — d irekt módon is érzékelteti, hogy m égiscsak kiegészülőben van a M adách-kép, több figyelem fordul a T ragédián „ tú lra ” — versekre, m ás d rá­ m ákra, M adách politikai tevékenységére —, sőt Bene K álm án szövegközlése a C s á k v é g n a p j a i n a k nyom tatásban m ind ez ideig meg nem jelent változatát is ta rta l­ mazza. Szám unkra — a M adách-kultusz ápolásában hivatást érző nógrádiak szá­ m ára — azért is figyelem re m éltó ez az újabb — formai m egjelenésében is tekin­ télyt parancsoló — tanulm ánygyűjtem ény, m ert az itt élő Kiss A urél írásán — A l í ­ r i k u s M a d á c h — kívül K erényi Ferenc és Szabó Béla tanulm ányai szintén sok szá­ lon (családtörténeti, politikai tém áikban és a szerzők személyén keresztül egyaránt) kapcsolódnak m egyénkhez. „Ö rvendetesen gyarapszik a M adáchirodalom ” — írtu k a bevezetőben, s e m in­ den bizonnyal további vitákat, kutatáso­ kat exponáló kötet is ezt látszik igazolni. Mégis — vagy talán éppen a fentiek m i­ att — egyre sürgetőbb, jogos igény egy teljes M adách-m onográfia m egjelentetése és — m int H orváth K ároly is u tal rá — „M adách összes m űveinek tudom ányos kritikák kiadása egyik fontos letörlesz­ tendő adóssága irodalom tudom ányunk­ nak. (A k a d é m ia i, 1978; S ze rk e szte tte : H o r v á th K á ro ly .) Csongrády Béla Nők diplomával „A n ő k et az isten ek a b en ti tev ék en y sé­ g ek re te re m te tté k , a fé rfia k a t pedig m in d en m ásra. Az isten ek a n ő t b en t helyezték el, m e rt nehezebben viseli el a hideget, a m ele­ get és a h áb o rú t. A nők sz á m á ra a z a tisz­ tességes, ha b en n m a ra d n ak , és tisztesség te­ len, h a k in n » csavarognak«”. X enophon le sú jtó íté le te já r t egyre az eszem ben, m iközben S z é m a n n B é la N ő k d ip ­ lo m á v a l cím ű, szociográfiai rip o rto k at cso­ k o rb a kötő k ö nyvét olvastam . Ez a „k in n ” és „b en n ”, a nők szerepének, életcéljain ak , p á ­ ly aalk alm asság án ak m egítélésében, v allju k be, m a is k ísé rt a közvélem ényben. A k ö tet összeállítója előszavában ír ja : „Ám, h a az értelm iségről á lta lá b a n esik szó, v alam ily en rossz beidegződés rév én —, am elytől m áig sem tu d tu n k egészen m egszabadulni — még m indig előfordul, hogy csak a z értelm iségi fé rfia k ra gondolunk. H olott m a m á r szin te kivétel nélkül m inden poszton o tt ta lálh ató k a diplom ás, a szellem i tevékenységet fo ly ta­ tó, m u n k á ju k a t k iv áló an ellátó nők is”. De az, hogy o tt v an n a k , igen sok esetben áldozatokkal já r. N em a diplom a m egszerzé­ �se — sőt, ez a legtöbb to v á b b tan u ló nőnek könn y eb b en megy, m in t a z „erősebbik nem ” ta g ja in a k ; m á r a felvételi vizsgán nagyobb a lányok átlagos pontszám a, m in t a fiúknak, az általán o s m ű veltségük — kiv év e a p oli­ tik ai tájék ozottságot — az olvasottságuk, nyelvi kifejezőkészségük eg y a rán t felü lm ú lja a fiúkét. E h hez tá rsu l a nők többségére je l­ lemző, m á r-m á r közm ondásos szorgalom , k i­ ta rtá s, a bizonyítani a k a rá s — igy biztosabb az ú t a diplom áig. De u tá n a . . . E rről szól a könyv 26 m é ly in te rjú ja, szo­ ciográfiai rip o rtja, vallom ása. A m ű faj m eg­ jelölése za v arb a hoz — v aló jáb a n tisztán egyik elnevezés sem illik ez ek re a z íráso k ra : a k ö te t egyik-m ásik d a ra b já n a k m eg fo rm ált­ sága nem tú l m agas színvonalú, nem érd e m ­ li meg a „szociográfiai rip o rt” elnevezést. Mégis, értékes, érdekes könyv a M agyar Nők O rszágos T anácsa á ltal a K ossuth K önyvkiadó gondozásában m egjelent N ők d ip lo m á v a l — szám vetésre, sz ám ad ásra kész­ teti m in d k ét nem képviselőit. M it é r a diplom ás, h a nő? K ellő önism e­ rettel, m egfelelő önértékeléssel v álasz tan a k -e p ály át a lányok? H ogyan á llíth a tó m eg egyes h iv atáso k elnőiesedése? M iért term észetes a k o ntraszelekció? C salád, anyaság és am bíció való b an egym ással ö sszeférhetetlenek? M iért boldogabbak azok a nők, a k ik m á r az in d u ­ lásn ál a könnyebb ellen állás felé sodródnak, fela d ják elképzeléseik ja v á t — ezzel egy ü tt egyéniségük egy d ara b játó l is búcsút vesz­ n ek ? M ag y arázható-e csupán az eltérő bioló­ giai ad o ttságokkal a „k in n ” és „ben n ” e l­ le n tm o n d ásán ak m ai továbbélése? A kivétel erősíti a szabályt, ha egy-egy nőből vezető, m éghozzá elism ert, jó vezető lesz? . . . A k érdések töm egét te h etn é n k fel —, de m ivel e rövid írás keretében, a sz u b jek tiv i­ tástól is ta rtv a, rem én y telen dolog választ adni m indegyikre, csak egy-két, egym ással összekapcsolódó pro b lém át em lítek. Ami sok m inden a la p ja : a m á r többször e m líte tt „k in n ” és „b en n ”, és, ahogy errő l a nők m aguk vélekednek. N éhány példa a ri­ p o rto k b ó l: (A gépészm érnök) „ Itt m á r ko­ rán tsem végzek olyan szép m u n k át, m int az előző v állalatn á l. A fela d ata im sem olyan értékesek, de a z é rt szívesen csinálom . . . Ami döntő: jóval kisebb a m egterhelés, nem kell szaladgálnom , utazgatnom , n ap o k ra e l­ m ennem a fővárosból”. (A term előszövetke­ zeti eln ö k ): „A já rá sb a n nincs több tsz-el­ nöknő. A m egyében négyen vagyunk, de az országos átlag n á l ez is rosszabb, m indössze h a ta n v ag y u n k . . . A női ag rá rsz ak e m b erek tö b b n y ire csak a p eriférik u s te rü lete k en b u k k a n n a k fel m a is. . ”. (A bíró) „Azok a jogot végzett nők, ak ik a családi é le te t sza­ bályos, z á rt ren d szerk én t a z első perctől kezdve kom olyan v ették : gyereket szültek és neveltek, bizonyos, hogy h a m a r fe la d tá k el­ képzeléseiket, és elm ennek bírónak, m e rt ez a szak m a alk alm asa b b a m agánélet te rh e i­ nek elviselésére, egyeztetésére. E sténként ren d sz erin t o tthon vagyunk, és ez nagyon jó dolog.” (Az op eratő r) „A zoknak a lányoknak, ak ik n ek a z o p eratő ri szak m a a z álm uk, m in ­ dig azt m ondom : vagy a m agánéleted, vagy a pály ád sínyli m eg a választásod. Én így já rta m . A m ikor a lán y k ám kisebb volt, nem szívesen hagytam idehaza. Örültem , ha nem k ellett hosszabb időre v id é k re u tazn i fo rg a t­ ni. Ezt tu d tá k ró lam ”. (Az ép ítészm é rn ö k ): „A m íg ép ítkezésen dolgoztam , estére m indig k im erü ltem . M ost viszont, hogy h iv a talb a já ­ rok, m á r négy ó rak o r abbahagyom a m u n ­ kám . . . K evés nő sz á m á ra vonzó a gya­ k o rlati é p ítő m u n k a”. T alálh ató k persze ellenpéldák is: a nagy m o zg ásteret nem csak vállaló, de igénylő lá ­ nyok, asszonyok — a rád ió rip o rter, a k ü lk e­ reskedő, a népm űvelő, az ügyvédnő, a kohó­ m érnök, a gyárigazgató p é ld á u l: ú tju k o n a még gyerm ek n élk ü li házasság, a kim o n d o t­ ta n segítőkész férj, a pesztonka, bejáró n ő segíti őket, vagy pedig félig-m eddig m agá­ nyos é le tre rend ezk ed tek be. T ú lzo ttan pesszim ista le n n ék ? T öbben v a lljá k a k ö tetben szereplők közül: diplom ás nő egy gyereknél töb b et ne szüljön. Ez le n n e a rea litás?! Vagy m in d en v elejá ró jáv a l v á l­ la ln i n ő v o ltu n k at, a családot, a gyerm ekek nevelését a legnagyobb ív ű p ály án ál is tö b b ­ re ta rtv a ? D e ez ezer kom prom isszum fo rrá ­ sa! A z alap v ető en o ptim ista, fia ta l kivitelező m érn ö k m o n d ja: „A m u n k á b an is tu d o m á­ su l kell v en n ü n k , hogy nők v agyunk, ennek m egfelelően dolgozhatunk. R o p p an t ostoba dolognak tarto m , h a egy nő n em v á lla lja nő­ vo ltát! Ezzel a tén n y el olyan fizikai és pszi­ chikai ad o ttság o k já rn a k , am ely ek et nem le­ h e t elfelejten i, vagy n em figyelem be venni. Mégis, ép p e n a mi sz ak m á n k b an ta p a sz ta l­ ható, hogy egyes n ő k férfiasa b b ak a k a rn a k lenni a férfiak n ál. Ó riási hib a! E zért én m indig tu d a to sa n v á lla lta m m ag am ” . S zim p atik u s vélem ény. És irig y lé sre m éltó a z a hit, m ely et a z elő ítéletek m e g v álto ztat­ h atóságáb a vet. Igaz, a k é k h a risn y á k —, Em ber és környezete Az elm últ esztendei képzőművészeti vi­ lághét m ottójában m egjelölt helyszínek — utcák és terek k u ltú rája — alighanem be­ szélgetéseink talán leggyakrabban emlege­ tett és használt szavai közé tartoznak. A hozzájuk tapadó szóösszetételek és ta rta l­ m ak — a történelm i em lékek m ellett — leginkább a vásárlást, a randevút, a m un­ kába m enetelt, a csúcsforgalm at, az esti, vagy a vasárnapi sétát idézik. Ami látvá­ nyukat illeti, használóik sokáig beérték egy-egy elism erő vagy éppenséggel elítélő jelzővel. A k u ltú rát még elvétve sem hoz­ ták kapcsolatba velük. Ma pedig utcák és terek k u ltú rájáró l beszélünk. Egyszeriben talán túlságosan is tág és leegyszerűsített ez a megközelítés. Bőséges abban az érte­ lem ben, hogy a biológiai környezettől el­ indulva egyaránt beleértjük a színesre festett házak hom lokzatát, a használati tárg y ak at (a telefonfülkétől a szem étgyűj­ tőkig), a reklám ot, a játszóteret, az öltöz­ ködést; teh át a közlekedéstől az új váro­ sok telepítéséig m indazt, am i szemlélődé­ sünk és cselekvéseink közepette egyik m eghatározója életünknek. De félő, hogy ez a korántsem teljes felsorolás, valam int tém am egjelölés m indössze a felszínt ka­ v arja meg. Látszólag ezt érezzük G r a n a s z t ó i P á l könyvének lapozgatásakor is. Pedig annál kezesebb és napjainkhoz testhezállóbb té­ m át aligha választhatott volna a kiváló urbanista, m int hogy C z e i z i n g L a j o s fo­ tóival végigvezessen bennünket tizenkét szép m agyar városon. E m eglehetősen le­ egyszerűsített „sétaelnevezés” és nyugdíjas szem léletre valló kötetcím (Szép m agyar városok egy építész szemével) első hallás­ ra inkább rom antikus szépelgésnek tűnik, m intsem pupillatágító és értelem dúsító igyekezetnek. Nem is lenne több egy kö­ rültekintően m egszerkesztett útikalauznál, ha m egelégedne a kijelentő m ondatok ad­ ta közhelyes term észetrajznál. G ranasztói viszont „fejénfogja” olvasóit. Úgy avatja őket szellemileg m egfontolt társalkodók­ ká, hogy szinte végig az ő vélem ényét halljuk. Mégsem tűnik egyoldalúnak ez a vagy a férfiak n ál is férfiasa b b nők — a d ip ­ lom ás p ály ák o n sem leh etn ek a z egyenjogú­ ság letétem ényesei. H am is, v é lt é rté k az, a m it ö n m ag u n k m eg tag ad ásáv al a k a ru n k n y e rn i. Össze le h et és k ell egyeztetni a női „ h iv a tá st” és a sz ak m a sze re te tel , a g yerm eknevelést és a felelősségteljes m u n k a k ö r e llá ­ tá sát. De segítség n élk ü l n em m egy: h a m á r a tá rsad alo m egyre szélesebb k ö rb en elfo­ g ad ja a nő k et diplom ás pály ák o n , a női sze­ rep tő l nem ta r tja m á r o ly an id eg en n ek ezt, id e je lenne, hogy old ó d jék a m erev ség a fé r­ fiszereppel k ap cso latb an is. A zaz m a g y arán : n e a nőnek k ellje n egyedül v állaln i a te rh e ­ k et a családi életb en , h á z ta rtá sb a n , g y er­ m eknevelésben. A m u n k ah ely en n e érezze m ag át csökkent é rté k ű n e k a kisgyerekes an y a a gyerm ekápolási szabadságok m iatt, k ap jo n b izalm at: m eg térü l a türelem . G. Kiss Magdolna beszélgetés, hiszen közbeszúrhatjuk saját vélem ényünket. V itatkozhatunk vele: szé­ pek-e valójában a m agyar városok, vagy csak mi tesszük azzá őket m ú ltat vallató tekintetünkkel, jövőbe pillantó vágyaink­ kal. Vélem ényeink különbözőek lehetnek. Más az alföldi, m ás a d u n án tú li em beré. De bárm ennyire is lokálpatrióta-szem lélet­ tel vagyunk telítettek, a m indenkori sajá­ tosságokat illik figyelem be venni. H anyat­ lásokat és fellendüléseket egyaránt, m int ahogy a történelem m ellett a földrajzi, a gazdasági és a k ultu rális h á tté r sem elh a­ nyagolható. G ranasztói legnagyobb érdem e, hogy m egtanít e tekintetben ítéletet alkotni. Képessé tesz arra, hogy „nagyszabású em ­ beri m űként” nézzük Egert, a m últ ele­ venségével szem léljük Szom bathely jele­ nét, „képszerűen” lássuk Szeged „egyedi­ ségét”, m egőrizzük Debrecen „lelkesítő v italitását”, csodáljuk Pécs „családiassá­ g á t”, értékeljük S algótarján „hatalm as ép ítő ak a ratát”. Nem véletlenül egy salgó­ tarjá n i városközpontot ábrázoló kép ke­ rü lt a kötet cím oldalára. Jelképesnek te ­ kin th etjü k ezt is, ak ár az album utolsó lapján Varga Im re V á r o s s z i m b ó l u m á t . Ami e kettő között feszül, átível Győr, Sopron, Esztergom, Székesfehérvár, Deb­ recen, Miskolc városform áló, környezetala­ kító lehetőségén, hatásán. M agával ragadó valam ennyiük egyedisége, ám a k a ratu k abban m érhető leginkább, hogy szerves kapcsolódásaikkal m egterem tik az élet fo­ lyam atosságát. Hogy ez m ennyire nem egyszerű fela­ dat, hogy még az építésznek is szám talan fejtörést, v itát okoz, arró l vall m egkapóan m agával ragadó könyvében F i n t a J ó z s e f . Legsikeresebb építészeink egyike nem azért ragadott tollat, m ert kevés építésze­ ti feladata van. Esszéi a gondolkodó, a m indennap perlekedő, a m iértekre hasz­ nos választ kereső em bert állítják reflek­ torfénybe. F in ta tulajdonképpen missziót teljesít ezzel a m unkájával is. Ahogy épü­ letei nem részletkérdéseket vetnek fel, h a ­ nem nagyon is „anyanyelvi szinten emész­ tik meg a m anapság alkalm azott korszerű építésm ódok nyelvezetét”, úgy T e r v e k , 29 �címmel közreadott írá­ sai is azt a célt szolgálják, hogy m egszün­ tessék az építészet mítoszát, azaz napvi­ lágra kerüljön m inden olyan gondolat, ami elősegíti, hogy n apjaink építészete sa­ já t k o rának kiszakíthatatlan részévé vál­ jon. Éppen ezért nem ködösít F inta. A gondolatot sem fogja kalodába. K ülhoni kitekintései m ellett a rra is m arad ereje, hogy végigvezesse olvasóit: hogyan szü­ letnek meg gondolatai, m it érez az építész tervezés közben, m eddig terjed az alkotói szabadság, hol kezdődnek a szigorúan vett építészeti előírások, hogyan alakulnak át a jó egyéni elképzelések koncepciótlan tö­ m egm unkává. K im ondja: „Az igények, követelm ények rendszerét kellene világo­ sabban, egyértelm űbben m egfogalm azni”, hogy az az érzelm i többlet, am ely lakóte­ lepeinket valódi várossá tehetné — talán éppen az egyéniség varázsa —, ne hulljon ki az építész által m anapság kielégítendő igények halm azából. g o n d o k , g o n d o la to k F inta József tulajdonképpen hangosan m editál könyvében. Sok százan vannak, akik szívesen szegődnének hozzá társként, írásai ugyanolyan igénnyel fogalm azód­ nak, akárcsak épületei: „Sohasem voltam képes arra, hogy a házak életét, testét, »szellemét« hideg orvosaggyal és elemző­ kizsigerelő bonckéssel szétfarigcsáljam ”. Gondolatai tiszták, m int házainak világo­ san áttek in th ető szerkezetei. Szívesen em­ legeti S algótarjánt m int építésszé válásá­ nak egyik fontos színhelyét. T arján vala­ mi olyat tu d — írja —, am it hasonló fej­ lődési adottságokkal rendelkező, e korban fejlesztett, épített, rekonstruált hazai tá r­ sai talán kevésbé tudnak. S ez a valam i az élm ényválasztás szabadsága, a válasz­ tás lehetősége. Építész nem m ondhatja el szebben és jobban ars-poeticáját. S ha m indazt, am it épületeivel és gondolatai­ val ki ak a rt fejezni, m egértjük, talán mi is osztozni tu d u n k annak az em bernek az öröm ében, akinek a tervezés játék, áb rán ­ dozás és kedvtelés. M ásképpen: azt csinál­ ja, am ihez kedve és tehetsége van — m indannyiunk legnagyobb megelégedé­ sére. Irigylésre m éltó helyzet — m ondhatja b árki a F inta Józseftől idézettek alapján, s közben a könyvet elolvasván rájöhet, az ép ített környezet világában sem „m inden fenékig tejfö l”. Ez derül ki P a u l h a n s P e ­ t e r s könyvéből is, am inek F in ta kötetéhez hasonlóan éppen az az érdem e, hogy nem elégszik meg látlelettel, egyszeri inform á­ cióadással. A v á r o s a z e m b e r é r t tulajdon­ képpen védőbeszéd a városi élet m ellett. Azaz v itairatk én t is felfogható, hiszen bő­ séges illusztrációtárában egyaránt akad­ nak m erítésre alkalm as vagy éppenséggel elretten tő szándékkal közölt, tu d atu n k at ingerlő példák. P eters m ást sem tesz, m int m egfordítva könyvének címét, folyam atá­ ban vizsgálja: m it tehet az em ber a vá­ rosért, vagyis a szerinte fontosnak ta rto tt tagolás elve hogyan harm onizál a szű­ kebb környezet egyediségének és k ultu­ ráltságának követelm ényeivel. H adat üzen az egy kis kocka (épület) — egy kis zöld (park) m értanilag kiszám ított elm életének. 30 M indenekelőtt azt hirdeti, hogy az em be­ rek lakását körülvevő szűkebb környezet (az úthálózattól a teraszosan tagolt terep­ szintekig, a játszóterektől az üzletközpon­ tig) valóban em berszabásúvá váljék, tehát a városlakók az őket közvetlenül körülve­ vő építészeti és term észeti egységek kom p­ lexitásával kárpótolják m agukat „konté­ n erlakásuk” m erevségéért. A kötet utószavát író M e g g y e s i T a m á s találóan jegyzi m eg: ma m ár nem lehet em berek m illióinak környezetéről akadé­ m ikusán dönteni; a környezet közügy, és az építészetnek ezt a közügyet kell szol­ gálnia. Csakúgy, m int korábbi példáink­ nál, P aulhans P eters is párbeszédet kezd az olvasóval, s ehhez a dialógushoz nem kell különösebb urbanisztikai jártasság. Az élet gazdagságának a kiaknázásáért azonban m inél előbb tenni kell. M inde­ nekelőtt az igények felkeltésével. S ha ezek az igények léteznek, a szemlélet is kritikusabbá válik. Ezt dik tálja a szük­ ségszerű felism erés: az em ber cselekvő jelenlétét a k ulturáltabb, hum ánusabb környezet kialakításában. Igények pedig m indenütt akadnak. Eb­ ből fakadnak a köznapi kérdések is: hol és m ilyen környezetben é lü n k ; m eddig fe­ szíthető a rendszerszem léletű beavatkozás a term észet rendjébe, képesek vagyunk-e városainkat rendezett egészként áttek in ­ ten i; hogyan lehet a m ai urbsok lakosai­ nak az életét még em beribbé tenni. M ind­ ezeket azért em legetjük fel, m ert ma m ár aligha lehet úgy vélem ényt nyilvánítani, hogy ne rendelkezzünk alapfokú urbanisz­ tikai jártassággal. Ehhez nyújt segítséget az U r b a n i s z t i k a cím ű tanulm ánygyűjte­ mény, am ely nem csak hézagpótló, hanem m értékadó is több tekintetben. M indenek­ előtt abban, am it V i d o r F e r e n c , a kötet szerkesztője, összeállítója és a bevezető tanulm ány írója úgy határoz meg, hogy az urbanista szakm ájában kivétel nélkül m indenki érdekelt, hiszen „az egyes em ­ ber és az egyes társadalm ak egyensúlyra törekvései, az állandóan változó term észe­ ti, m űvi és társadalm i környezettel való m itikus egység, egyben racionális e g é s z ­ s é g vágya a legrégebbi idők óta része az em beriség k u ltú rá já n a k ”. A m a urbanisztikája úgy tu d ja legyűr­ ni saját korlátait, hogy szervezettebbé és nívósabbá teszi viszonyát a nagyközön­ séggel. A könyv célja kim ondatlanul ez. K iindulási és tájékozódási alap, konkrét utalások gyűjtem énye. Szerzői között olyan építészeket, helyesebben városren­ dezőket találunk, m int Le Corbusier, W right, Saarinen, Doxiadis, Kepes György. A kötet hasznát akkor látjuk, ha a tav a­ lyi képzőm űvészeti világhéthez kapcsolód­ va a tanulm ányok újabb forrásai lesznek elm élet és gyakorlat vitájának. A m ár em lített Kepes György is hozzá­ szól a vitához. Az A m erikában élő tudósképzőművész kötete — A k ö z ö s s é g i m ű v é ­ s z e t j e l é — a M agvető G y o r s u l ó i d ő soro­ zatában láto tt napvilágot. Kepes is vallja, hogy kötelességünk azon töprengeni: az új lehetőségek és form ák m iképpen kap­ csolhatók össze használható és hasznos funkciókkal. Azaz „teljesen ki kell hasz­ nálnunk lehetőségeinket: egyszerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemével és a költő szívével. Tudom ányos ism ereteink ú tján tájékozódhatunk az em ­ berek biológiai és pszichológiai igényeiről, és csak így láth atu n k hozzá a m esterséges világ újraterem téséhez, valam int az em ­ ber és a környezet közötti egyensúly hely­ reállításához.” Kepes hét tan u lm án y a a tájban, illetve a tájjal együtt élő alkotók (filmesek, fes­ tők, fotósok, videósok, építészek, re k lá m ­ grafikusok stb.) olyan közösségét feltéte­ lezi, akik „gigantikus művészi form ákról álm odoznak”. Teszi m indezt azért, hogy team jeivel, azaz alkotócsoportjaival, illet­ ve az általuk létrehozott m űalkotásokkal visszanyerjük a „term észet elvesztett pom páját”, „az egyén és a közösség egy­ m ást kiegészítő m inőségének felism erése­ vel felnőjjünk a táv lataib an szinte felm ér­ hetetlen lehetőségekhez”. Mind az öt könyv a rra figyelm eztet, hogy em ber és környezet kapcsolata fo­ lyam atot és nem egyszeri akciót feltéte­ lez. Azaz, m indenkinek egyform án részt kell vállalnia szűkebb környezetének ala­ kításában. M indenekelőtt azért, hogy te­ lepüléseink, utcáink, tereink, házaink a szűkös hasznosságukon tú l valódi, em ber­ hez m éltó keretei, helyszínei legyenek éle­ tünknek. Molnár Zsolt ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/36fad6c93fb5e843e2bcb6ceb3c4f9b0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f123ca17d70c730de244aa26b65d2d9c.pdf 5ca0ab9beb37bb0c422c8c8c02c40fc7 PDF Text Text 1979 5 Helytörténeti kutatás - helytörténetírás Ember és város Látogatás Vasas Károly és Somogyi Győző műtermében Karácsondi Imre versei, Dózsa Ildikó, Révy Eszter és Ardamica Ferenc prózai írása A z ember tragédiája - lemezen Táj - ember - irodalom PALÓ C FÖLD Nem csökkenő bőséggel ömlik a szó a vidékiségről. Az apadás jelei egyáltalán nem mutatkoznak, ám használható igazságok nem ily mértékben szitálhatok ki a hordalékból. Ha jól értem a mélyen szántó megállapítások lényegét, akkor a szóban forgó jelenségben elsősorban kóros önelégültséget, az elégedettség rezzenéstelen álló­ vizét kell látnunk. Ismerünk már olyan munkákat, amelyek ezt a tételt meggyőző tényanyag birtokában alapos elemzés után állítot­ ták fel. De mint nálunk oly’ gyakran történni szokott, a megszívle­ lendő gondolat alig növelte önismeretünket. Ettől még a vidékiség mibenlétének, a vidékiségnek „mint olyannak­” a „kutatása” divat lett. Ma a szociográfiával kacérkodók, az irodalmi riporttal próbál­ kozók közül legalább minden harmadik a vidékiséget akarja lelep­ lezni. Nem áll szándékomban tagadni: napjaink valóságának egyik fontos kérdéséről van szó; csak attól tartok, provincializmusunk legfőbb ismérve lassan az lesz, hogy buzgalmunk akkor igazán tö­ retlen, ha a provincializmusról beszélhetünk. S ezenközben föl sem tűnik életünk valódi természete, az a körülmény, hogy a vidéki lét más is mint vidékies — nemcsak elértéktelenedő állandóság, kont­ TÁRSADALOMPOLITKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �roll nélküli bezártság, és emberek, értékek menthetetlen devalváló­ dása. A vidéki értelmiség lassan olyan szorongásosan ragaszkodik ehhez a negatív látlelethez, hogy ez a védekező reflex torzítja el ítéletalkotását. Már-már nem is a viszonyítási alap beszűkülése a tulajdonképpeni akut probléma, hanem az értékrend bizonytalansá­ ga miatti örökös kételkedés mindenben, ami helyi, állandó hivatko­ zással valami országosra — teljesen meghatározatlan tartalommal. Ez a sokaknál beállítódottságig rögzült magatartás pedig okozhat akkora kárt, mint a vidékiség már többé-kevésbé ismert hatásai. (Kevesen vannak még az olyanok, mint például a helytörténetírás­ ról folyó polémiánkban megszólalók, akik a kritikus szellemnek ezt a csapdáját ki tudják kerülni.) Kárt okozhat, mert lehetetlenné teszi az egyre nyilvánvalóbb helyzet felismerését. Azt, amiről mindannyian tudunk, de amit a szükségesnél kevesebbet hangsúlyozunk. Nevezetesen, hogy ma már az élet minden területén, így a szellemi életben is, a vidék érté­ kek termelője, s nem pusztán értékek jó vagy rossz fogyasztója, fölélője. Most látjuk igazán, hogy a vidék ilyen irányú megerősö­ désére kultúránk egészséges fejlődése érdekében változatlanul szük­ ség van. Ennek a folyamatnak a garanciája az is, hogy a vidék ma már számos országos rangú szellemi műhellyel bír. A sok pél­ da közül elég, ha a sajátos arculatú, az utóbbi években érzékelhető minőségi változáson keresztülment tájegységi, megyei folyóiratokat említjük. Ezekből is kiderül, hogy a helyi szín, a helyi sajátossá­ gok egyre kevésbé jelentenek változatlanságot-változtathatatlansá­ got. Ezért bizonyos alapállások és vélemények ma már nem is any­ nyira a provincializmus kérlelhetetlen bírálatát jelentik, hanem gyakran sznobságot, meddő kívülállást a bekapcsolódás helyett. Természetesen a vidékiség tünetei még nem sorvadtak el, s en­ nek a jellegzetes magyar betegségnek a gyógykezelésére változatla­ nul szükség van. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy a vidéki lét pozitívumain létrejöjjön egy bűntudat nélküli, de a szellemi éberséget nem szüneteltető magatartás. Hogy végre lássunk egészsé­ ges lokálpatriótát, aki öntudattal áll a maga talaján, tudomása van a tág világról. Mércéje — az önismeret — pedig egyre többeké. Laczkó Pál 1979 5 3 Hegyi András: Helytörténet — tudatformálás 5 Schneider Miklós: Néhány szó a helytörténetírásról 6 Németh Márta: Metamorfózisok 7 Sulyok László: Tengődők 9 Kunszabó Ferenc: Mi az egészséges? 10 Molnár Zsolt: Szolgálat és kötődés (Vasas Károly műtermében) 12 P. Szabó Ernő: Az ember arca (Somogyi Győző műtermében) 13 Karácsondi Imre: Kirándulás, Arc, Tanulmány, (Ön)reklám, Hegedű 14 Révy Eszter: Történet 15 Dózsa Ildikó: Álruhások 18 Ardamica Ferenc: Megállók, állomások 21 Csukly László: Az ember tragédiája — lemezen 22 Belitzky János: Mikszáth Kálmán: Matyi bátyánk 24 Táj — ember — irodalom (összeállította Kojnok Nándor) 26 Halmos Ferenc: Illő alázattal (Horpácsi Sándor) 28 Cselényi László: Krétakor (P. Sz. E.) 28 Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában (SDM) 30 Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyóra! (salgói) 30 RAJZOK (Krunák Emese) A címoldalon, borítókon és belső oldalakon Farkas András munkái (fotó: Kulcsár József). PALÓCFÖLD TÁR SADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A N Ó G R Á D M EG YEI TAN Á C S M Ű V E LŐ D É SÜ G Y I O SZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IND EX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.2959 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK H ely tö rtén et — tu d atfo rm álás G O N D O L A T O K A H E LY TÖ R TÉN ETI K U T A T Á S N É H Á N Y A K T U Á L IS K É R D É SÉR Ő L A P alócföld a közelm últban nagy figyelm et k iv á ltó eszm ecserét kezdem ényezett a h ely tö rtén e tírás a k tu á lis gondjairól, felad atairó l. T eh ette ezt an n ál inkább, m ivel N ógrád m egyében az elm ú lt év ti­ zedben so rra lá tta k n apvilágot az igen színvonalas, p éld aszerű en ösz­ szeállított fo rráskiadványok, illetv e a tö rté n ettu d o m án y legkorsze­ rű b b m ódszereit ren d k ív ü l következetesen érvényesítő, nagyszerű h ely tö rtén eti m onográfiák. E m u n k á lato k során pedig an n y i ta p a sz ­ ta la t halm ozódott fel, hogy közreadásuk m inden bizonnyal g azda­ g ítan i fogja tö rté n e tírá su n k szakm ai-m ódszei'tani tá rh á zá t. M ár csak ezért sem kívánok recep tet adni a h ely tö rtén e tte l N ógrád m egyében foglalkozók szám ára. De ilyen recep t nem is készíthető, lévén a h ely tö rtén e tírás alap k u ta tá s-jelle g ű , s egyben alkotó m unka, am ely nem n élkülözheti a szem élyes képzettséget, m űveltséget. A h ely tö rtén e ti k u ta táso k n ak azonban nagyobb tudom ányos és tá rsa d alm i célkitűzések egészéhez kell illeszkedniök, s h asznuk, fe l­ h aszn álhatóságuk a n n a k ará n y áb an sokszorozódik, hogy m ilyen m é r­ ték b en sikerül egységesíteni a k u ta tá s irán y ait, p ro b lem atik á já t, az ad a tfeltárás, adatközlés rendszerét. A h ely tö rtén e ti m u n k á k n a k tö b b ­ féle igényt kell kielégíteniük. Szolgálni kell a helyi lakosság te r ­ m észetes igényét m ú ltja m egism erésére, felh a szn álh ató n ak k ell len ­ n iü k a helyi oktató, népm űvelői és propag an d am u n k áb an . U gyan­ a k k o r a tö rté n ettu d o m án y nagyobb célkitűzéseinek m eg v aló sítását is elő kell segíteniük. Hozzá kell illeszkedniük az országos k u ta tá si irá ­ nyokhoz, hiszen összehangolt h ely tö rtén e ti k u ta táso k n élk ü l m a m ár szám os k érdés fe ltá rá sá b a n országosan sem tu d u n k elő b b re lépni. A h ely tö rtén e tírás fela d ata to v á b b á az is, hogy a m a m ég el­ érh e tő tén y ek és ad ato k sokoldalú rögzítésével m egőrizze, átm en tse azokat a jövő szám ára, m integy forrásáu l szolgáljon an n ak . A tö rté ­ n ettu d o m án y o n kívül a h ely tö rtén e tírás, m in t a telep ü lések h ie ra rc h i­ k u s szerveződésének m enetét is feltáró vállalkozás, segítséget n y ú jt­ h a t — és kell is n y ú jta n ia — a településfejlesztés, -terv ezés szá­ m á ra is. A településfejlesztést befolyásoló tényezők és term észetü k , m űködési m echanizm usuk egzakt v izsgálata ugyanis csak tö rtén etileg végezhető el, s a tö rté n e ti bázison nem csak je len viszonyaink, h a ­ n em a jövő fejlődési tendenciái is b iztosabban k itap in th ato k . A h ely tö rtén e ti m onográfia tudom ányos igényű m unka, am ely a hitelesség és tudom ányos d o kum entálás elveiről n em m o n d h a t le. U g yanakkor k ö zérthetőnek kell lennie, hozzáférhetőnek, élvezhető­ n ek a széles olvasóközönség szám ára. A tudom ányos hitelességű, m eg­ alap o zott m ondanivaló olyan lendületes stílussal páro su ljo n , am ely a szocialista p atrio tizm u s tu d a tfo rm á ló fe la d a ta in a k szo lg álatára és b etö ltésére eg y a rán t alk alm as lehet. A település tö rté n e te term észetszerűen olyan összetett jelenség, am ely n ek teljességben tö rtén ő m egragadása nem csu p án a tö rté n e ttu d o m ány különböző ág a zatain ak (település-, gazdaság-, p o litik atö r­ ténet) együttes figyelem bevételét k ív á n ja meg. A m ikor egy-egy te ­ lepülés tö rté n e té t nem provinciális, h an e m m a rx ista —le n in ista szem ­ léletet érvényesítő m ódszerrel dolgozzuk fel, tö rek e d n ü n k kell a kom plex m egközelítésre, több tudo m án y ág (néprajz-, m űvészet- és iro d alo m tö rtén et, gazdaság- és term észeti fö ldrajz, szociológia, d e­ m o g ráfia stb.) szakem bereinek erőfeszítéseit egy cél sikeres m eg­ o ld ásán ak irán y á b a összefogó, -hangoló m egoldási m ódozatok k eresé­ sére, m égpedig a szakágak te lje s egyenjogúsága alap ján . A m u n k á lato k egésze során érvényesítendő alap v ető szem pont, hogy (az ősi állap o to t kivéve) a tö rtén elem osztály h arco k tö rté - E z é v i 3. s z á m u n k b a n a z z a l a s z á n d é k k a l a d t u n k h e l y t B e l itz k y J á n o s ír á s á n a k ( H e l y t ö r t é n e t í r á s u n k n é h á n y t ö r t é n e t i és id ő s z e r ű k é r d é s é r ő l) , h o g y a z e r e d m é n y e k is m e r e té b e n , é s a g o n d o k a t, p r o b l é m á k a t s z á m o n t a r t v a , v é le m é n y c s e r é r e s z ó lí ts u k a h e l y t ö r t é n e t í r á s b a n é r d e k e l te k e t — s z e r z ő k e t, s z e r k e s z tő k e t, k i a d a t ő k a t , o lv a s ó k a t. A h o z z á s z ó lá s o k b a n e d d ig m e g f o g a lm a z o t t k é r d é s e k (a „ v i d é k ls é g ” a t ö r t é n e t í r á s b a n , a s z e r z ő k tu d o m á n y o s r á t e r m e t t s é g é n e k , s z a k m a i m e g a la p o z o tts á g á n a k f o g y a té k o s s á g a i , a k r i t i k a b e lte r je s s é g é b ő l a d ó d ó k é r d ő je le k , a tu d o ­ m á n y o s m ű h e ly e k , a l k o tó c s o p o r to k h i á n y a s tb .) á l ta l k i v á l t o t t s z a k ­ m a i é s k ö z ö n s é g v is s z h a n g „ k ö v e t e l t e ” f o l y ó i r a t u n k e ls ő o l d a l a i r a a b o n ta k o z ó v itá h o z ú j a b b a n é r k e z e t t ír á s o k a t . nete, a tá rsa d alo m egym ás ellen küzdő osztályai viszont m in d en k o r a term elési és érin tk ezési viszonyoknak, egyszóval k o rszak u k gaz­ dasági v iszonyainak term ék ei. A tá rsa d alo m m in d en k o ri gaz­ dasági szerkezete az az alap, am elyen m in d en tö rté n elm i időszak jogi és po litik ai berendezései, vallási, k u ltu rá lis, ideológiai elképze­ lésm ódjai végső soron felépülnek. E nnek érv én y esítése a h ely tö rtén e ti m u n k a elvi v ezérfo n ala kell legyen. Nem kétséges, hogy a h ely tö rtén e ti m u n k á k p erio d izálásáb an a tá rsa d alm i form ációk sz erin ti országos periodizációt k ell k ö v etnünk, á lta lá b a n nagy k o rszak o k at felvéve, hiszen az egyes k o rszak o k at a te m atik ai egységek úgyis to v áb b tagolják. T erm észetesen ez nem z á rja ki egyes fo rd u ló p o n to k (pl. 1848—1849; 1918—1919; 1944— 1945.) k iem elt tá rg y alását. P ersze az egyes váro so k sajáto s fejlődése is a d ­ h a t belső k o rsz a k h a tá rt (pl. az ú jra te le p íté s d átu m a), de ez össz­ h an g b a hozható pl. a feu d alizm u s n agy szak aszai szerin t tö rtén ő tárgyalással. A k u ta tá s és áb rázo lás jelen felé tág u ló p e rsp e k tív á ja nem csu­ p á n azt jelen ti, hogy a k o rb an hozzánk közelebb álló részek rész­ leteseb b ek legyenek, h an e m a z t is, hogy lehetőleg m in d en m ai je le n ­ ség tö rté n e ti gyökere fe ltá rá sra k erü ljö n , a tö rté n e ti áb rázo lás a m a jobb m eg értését szolgálja. U gyanakkor n em szabad ab b a a h i­ b áb a esnünk, hogy csak a m áig h ató t m u ta tv a be, egy-egy kor érte lm e tle n n é váljék , vagy hogy a fejlődési te n d en c iák ra jz a elfedje a fejlettség ténylegesen ad o tt színvonalát. A m o n o g ráfián ak széles k ö rű a d a tfe ltá rá so n és -g y ű jtésen kell alap u ln ia, m aga a m on o g ráfia azon b an szintézis, am elybe nem a — m égoly érdekes — ú jo n n a n fe ltá rt anyagok, h an e m a leszű rt e re d ­ m ények kell k erü ljen ek . H elyes, h a m ég az a d a ttá ri rész is erősen szelektált, tö m ö rített s feldolgozott fo rm á b an készül. A z anyaggyűjtés és -közlés során, ahol lehet, tö rek e d jü n k a jelenségek, fo ly a­ m ato k m in él teljeseb b ad a to lá sára , k v alifik áció jára, s en n ek ere d m é­ nyeit rögzítse a m o n o g ráfiák a d a ttá ra . U g y an ak k o r n em feled k ezh e­ tü n k m eg arró l, hogy fontos (politikai, tu d a ti, szem léleti stb.) je le n ­ ségek egész so ra n em m érhető, de érték elh ető , leírh ató , s ezek n él­ k ül tö rté n eti k ép ü n k nem csu p án hiányos, d e téves is lenne. A színvonalas h ely tö rtén e ti k u ta tás, te h á t a tö rté n ele m tu d o m á n y ­ n a k olyan, a tö b b iv el eg y en ran g ú szakága, am ely ép p en a z é rt érd em li meg, hogy az egyéb sz ak te rü lete k tő l tám o g atást k ap jo n , m e rt azt eg y en érték ű tudom ányos te ljesítm én n y el viszonozhatja. A h e ly tö rté n e t-k u ta tá sn a k m in t a helyi k ere tek között k ia lak u lt, szerves tö rté n e ti összefüggések v iz sg álatá ra h iv a to tt szak tu d o m án y ­ n ak n em az a felad ata, hogy k u rió zu m o k at szolgáltasson a tö rté n e ttu d o m án y szakágai, illetv e szintézisei szám ára. É ppen ellenkezőleg: hogy olyan te lje s átfo g ásra tö rek v ő fejlő d ésv izsg álato k at folytasson, am ily en ek csupán a h ely h ez kötött, szerves k ö telék ek k el egybefűzött tá rsa d alm i k ép letek és in tézm ények m ikrokozm oszainak a m ozgás­ teréb en végezhetők el. A hogyan egyik tö rtén észü n k m egfogalm azta: a h ely tö rtén ész m u n k á ja sem a színes k av icso k at gy ű jtő gyerm ekéhez, sem a k incskereső k alan d o réh o z n em h aso n líth ató , sokkal in k áb b a m ódszeresen dolgozó geológuséhoz. M indebből következik, hogy a h e ly tö rté n e t-k u ta tá s fejlesztése k o rán tsem lokális é rd e k csupán, h a ­ n em nagyon fontos szerep v á r r á a tö rté n ettu d o m án y szak ág ain ak m ódszeres m u n k am eg o sztásra o ly an n y ira rászo ru ló együttesében. Az egyes jó l k ö rü lh a tá ro lt te rü le te k tö rté n e té n e k feldolgozásá­ b an a legfontosabb szem pontok egyike az összehasonlító (kom paratív) m ódszer. Jelen tő ség ét így fo glalja össze Váczy P éter, a h e ly tö rté n e t­ k u ta tá s elm életi k érd ésein ek k itű n ő sz ak é rtő je: „O tt is, ahol é rté ­ kesebb an y ag ra tám aszk o d h at a h ely tö rtén e ti k u ta tás, egyre inkább m egfigyelhető az a törekvés, hogy a helyi ad a to k a t m ás v id ék ek a d a ­ ta iv a l kiegészítse és összehasonlítsa. Egy p o n to n tú l k im erü ln i lá t­ szik a h ely tö rtén eti anyagkészlet, s épp en a m élyebb m egism erés é r­ dek éb en a h ely tö rtén ész szükségét érzi, hogy m ás vidék ek en is kö­ rü lte k in tse n . Á tlépi te h á t m egyéje h a tá rá t, hogy in n en is, o n n an is érték es h o lm it csem pésszen át. N em azért, hogy m egyéje ta la já t el­ veszítse lá b a alól, hanem , hogy in k áb b a b b a n m ély eb b re m egfogód­ zék. Hogy a tudom ányosság k övetelm ényének jo b b a n m egfeleljen, m aga h ágy a el te rü leté t, szűk h azáját, s ezen a v án d o rú to n olyan eszközökhöz folyam odik, m ely ek et k ü lö n b en az általán o s tö rté n e t a l­ k alm az egyetem esebb jellegű tén y ek áb rázo lásán ál.” A tö rté n e ti vizsgálódás te h á t sohasem szű k ü lh et le csak az ad o tt te rü le tre ; azaz elszürkül, p ro v in ciálissá v álik szükségszerűen az a m u n k a, am elyik csak az a d o tt te rü le t fo rrá sa it böngészi és idézi, am ely n ek szerzője n em ren d elk ezik széles k ö rű ism eretek k el az o r­ szágos tö rté n et, sőt az egyetem esség irán y á b an . E bben a tö rté n eti m ű fa jb a n csak ak k o r n y ú jth a tu n k érték eset, h a feldolgozásunk m ind szem léletében, m ind m ódszerében és tá rg y a lt any ag áb an , v alam in t (term észetszerűen) m o n d an iv aló jáb an szervesen kapcsolódik össze, ötvöződik a z országos tö rté n e t egészével. 3 �A k o m p aratív m ódszer különösen n élkülözhetetlen ak k o r, ha nem b iztosítható az ad o tt te rü le t m ú ltjá n a k kom plex, m inden o ld a­ lú vizsgálata, s szűkebb p ro b lém ak ö rre összpontosított vizsgálódást kell folytatni. Ilyen esetben az ad o tt te rü le ti egység fo rrásan y ag án ak egybevetése, összehasonlítása m ás vidékek anyagaiv al értékesebb, m egalapozottabb, az országos tö rté n e t sz ám á ra is hasznosíthatóbb eredm ényeket hozhat. D ilettantizm us m in den tu dom ányágban feltalálh ató , azo n b an a h ely tö rtén et sajátosságai, lehetőségei és eredm ényei m ia tt ta lá n foko­ zo ttabban vonzza a hozzá nem értőket, a m űkedvelő av atatlan o k at. A h ely tö rtén etn ek szám olnia kell önnön term észetes k o rlá ta ival, s csak o tt érvényesülhet m inden érték es tu lajdonság áv al, ahol nem lép te át ezeket a h atáro k at. H a nem m inden tö rté n eti jelenség és forrásan y ag engedi meg a h ely tö rtén eti k u ta tást, kérdés, m ikor és hol in d íth ató m eg a vizs­ gálódás. A helytörténészek gyak ran nem veszik eléggé figyelem be, hogy a fo rrásan y ag nem m indig alk alm as a k u ta tá sra . Hogy v a la ­ m ely helység m ú ltjá ra vonatkozóan tö rté n eti anyag ta lálh ató , abból m ég nem egyértelm űen következik, hogy az anyag h aszn álh ató is. Nem azáltal lesz a k u ta tó szám ára érték es a forrás, m e rt egy hely­ ség vagy te rü le t tö rté n eté re vonatkozik, han em m e rt tö rté n eti becse a h ely tö rtén et m ódszerével gyüm ölcsöztethető a legjobban, leg alk alm a­ sabban. H elytörténészeink azonban gyak ran „külső” szem pont a la p ­ já n v álasz tjá k egy-egy település tö rté n eté n ek a m eg írását: rag asz­ kodás a helyi röghöz, érdeklődés a lakóhely m ú ltja irán t, ju b ileu m i ün nepélyek adn ak to llat h elytörténészeink kezébe. M árpedig ezek le­ h etn ek ugyan indítékok, am elyek a tudom ányos érd ek lő d ést v a la ­ m ely te rü let tö rté n eti m ú ltja felé irán y ítják , de nem leh etn ek ve­ zérlő szem pontok. A nnak eldöntésére, hogy m elyik telep ü lés és ezen b elü l tö rté n eté n ek m ilyen kérdései k erü ljen ek tudom ányos feldolgo­ zás alá, a r r a vonatkozóan kizárólag a tö rté n eti any ag tudom ányos érlék e lehet az irányadó. A m ikor a zá rt forrásan y ag nem alk o t sz er­ ves egységet, am ikor az hézagos, töredékes, jelen ték telen , a h ely tö r­ tén eti k u ta tá s nem kecsegtet sok eredm énnyel. Az anyag fogyatékos­ sága m egbénít m inden m élyebb vizsgálódást, m inden gondos részlet­ ta n u lm á n y n ak ú tjá t állja. A zárt, de szegényes forrásan y ag feldolgo­ zásán ak következm énye, hogy a h ely tö rtén e t könnyen alak u l á t tu ­ d o m án y talan tudom ánnyá. O lyankor tehát, m időn egy te rü le te n fo n ­ tos tö rté n eti k o rszakokra egész adatsorok hiányoznak, h ely tö rtén et célszerűen, gazdaságosan nem m űvelhető. Id eálisn ak az a h ely tö rtén e ti anyag tekin th ető , am ely nem szag­ g atja szét az egész tö rté n eti anyagot, han em lehetővé teszi, hogy az egészet vo n ju k vizsgálat alá, nem boly g atja m eg az ad ato k te rm é ­ szetes kapcsolatait. A h ely tö rtén eti k u ta tás éppen azáltal tu d fel­ m u ta tn i szép eredm ényeket, hogy vizsgálni képes az élet összes je ­ lenségeit egy „parán y i fö ld d arab o n ”, s a z olvasó egy ten y érn y i n agy­ ságú tü k ö rb en m e g p illa n th a tja az egész égboltozatot. Az életn ek nem önkényesen k ih a síto tt d a ra b k á já t tanulm ányozza, hanem az egész éle­ te t m inden bonyolult összefüggésével, kuszáit k apcsolatáv al — egy m ikroszkóp a lá vonható terü leten . Á tfo g h atja a fo lyam atokat, k i­ b o gozhatja azokat a re jte tt, végtelenül finom szálak at, okfonatokat, érd ek h áló k at, am elyekből a m in d en n ap i élet szövődik. M indezt m eg­ teheti, m e rt az életet kicsiny, „lefokozott” a la k já b a n szem lélheti. Az 4 arán y o k kisebbek, de m e rt reálisak, á lta lu k m égis az egész élet jelen ik meg. A kisebb ará n y o k at a szem biztosabban k a p h a tja el, a k u ta tó a tö rté n eti valóságról igazibb, hívebb k ép et n y erh et, m e rt t a ­ lálkozott az élet teljességével, s m egvizsgálhatta összes alkotórészeit. A rosszul alk alm azo tt általán o s történetfeldolgozás, m időn á tfu t sokféle te rü le t felü letén , éppen a jelenségek term észetes k ap cso latai­ n ak érzékelését za v a rja meg, felb o n tv a a szervesen egym ásba fonó­ dót, hogy egy részletk érd ésre feleletet kapjon. A h ely tö rtén et előnye az általán o s tö rté n e tte l szem ben főképpen ab b a n találh ató , hogy a h ely tö rtén e t egy kis te rü le t anyagából k ö nnyebben rek o n stru á lh a tja az élet egészét. Az általán o s tö rté n etn e k teh át, h a igényt ta r t a tudom ányos elm élyültségre, a h ely tö rtén eti k u ta tá s ra kell tám asz­ kodnia. Összegezve te h á t: az országos tö rté n e t és a h ely tö rtén et nem ellen tétes m egközelítése a tö rté n eti valóságnak, h an em két, egym ást szükségszerűen kiegészítő és feltételező m ódszer, am elyek egym ás ered m én y eire építenek, egym ás szem pontjaitól m integy m eg term é­ keny ü lv e új és új összefüggések fe ltá rá sá n a k a lehetőségét te re m ­ tik meg. Ezek a k étség b ev o n h atatlan tén y ek h o zz ájáru ln ak ahhoz, hogy egyre kevesebben v ita tjá k a h ely tö rtén e t jelentőségét. E nnek ellen ére to v á b b ra is szám osan v an n a k olyanok, a k ik — szem b eállít­ va az országos és helyi k u ta táso k at — lebecsülően szólnak a h ely tö r­ tén eti tárg y ú dolgozatokról, azt hangsúlyozva, hogy ezek eleve k o rlá ­ to zo ttab b lehetőséget re jte n e k m agukban, m int az országos tö rté n eti m u n k ák . F eltehetően ezzel függ össze az a hely telen szem lélet és gyakorlat, am ely sz erin t a v idék tö rté n eté n ek a k u ta tá s a a vidéken élő történészek, az országos tö rté n e t k u ta tá sa a központi k u ta tó h e­ lyeken dolgozó történészek m u n k a p ro g ram jáb a n kell szerepeljen. Ez­ zel m agyarázható, hogy v an n a k k u tató k , ak ik a fo rrásan y ag o t nem valódi tudom ányos értéke, han em a n n a k te rü leti h o v atarto zása a la p ­ já n m inősítik, selejtezik. A h ely tö rtén e ti m u n k á t a k ö ztö rtén eti vagy az országos esem é­ nyeket tárg y aló m u n k ák tó l ebben az értelem b en n em az különböz­ teti meg, hogy fo rrásb ázisa vidéki le v éltári anyag, h an em hogy a tá rg y á t képező tö rté n eti esem ényt, vagy társad alo m -, illetv e gazda­ ság tö rtén eti jelenségsorozatot a helyi tényezők összh atásáb an m u ta t­ ja be. Egy ta n u lm á n y azáltal v álik ilyen tág ab b értelem b en h ely tö r­ ténetivé, hogy fo rrásan y ag át, a helyi körülm ények, a term észeti-fö ld ­ rajzi viszonyok alak u lásán ak , a helyi gazdálkodási m ódszernek, a term elési-tech n ik ai k érdéseknek, a szokásjognak, a v iseletn ek stb. a p ­ rólékos ism eretéb en képes a felszínre hozni és b em u tatn i. Azaz a tö rté n eti m egközelítés eg y fajta m ó d ja k én t fo g h atju k fel e m u n k á ­ kat. A m egyék, városok, falv ak tö rté n eté n ek k u tató i szám o lh atn ak azzal, hogy a h ely tö rtén e tírás irá n ti tá rsa d alm i igény a jövőben fo­ kozódni fog. Az em berek, érth ető en , m indig is érd ek lő d tek életü k részét alkotó szülőföldjük, községük, városuk, üzem ük m ú ltja irán t, s ez a tö rté n ete t érin tő ism erkedési vágy a jövőben még erő teljeseb b lesz. Ezt a szülőföld szeretetéből táplálkozó nem es érd ek lő d ést a h ely tö rtén e tírásn a k m ind m agasabb szin ten kell kielégítenie. H a a h ely tö rtén eti tu d o m án y nem v álik rossz értelem b en véve p ro v in ciá­ lissá, h an em a dolgozó osztályok, a m u n kásosztály és a p arasztság halad ó h ag y o m án y ain ak b em u tatásá ra irán y u lv a m egalapozza a h a ­ za, a dolgozó nép egész tö rtén etén ek , k u ltú rá já n a k szeretetét, akkor b etö lth e ti tu d a tfo rm á ló fu n k ció ját, h o zz ájáru lh at az erkölcsi és po­ litik ai egység m egszilárdulásához. H eg y i A ndrás �N é h á n y szó a h e ly tö r té n e tír á s r ó l Több m in t tíz éve kísérem figyelem m el h ely tö rtén e ti k ia d v á­ n y ain k at, v elü k kapcsolatos észrevételeim et m á r szám os alk alo m m al m o n d tam el a P alócföld la p ja in is. Most, hogy a h ely tö rtén e tte l k a p ­ csolatosan nagyon m egszívlelendő és alapos összefoglalók jelen tek m eg (Belitzky Jáno stó l és H o rv áth Istvántól), érdem es m ég n éh án y szó erejéig elidőzni a k érd és vizsgálatánál. A nnál is in k áb b , m ivel a legutóbb (a lap ez évi 2. szám ában) ism e rte te tt m ú lt évi k ia d v á ­ n y ain k egyike-m ásika ism ételten élesen v e te tt fel olyan p ro b lém á­ k at, m elyek m egoldása nem v á ra th a t m agára. Rem élem , hogy n éh án y gondolattöredékkel ki tu d o m egészíteni az elő ttem szólók m e g állap ítása it; először is a rra nézve, hogy v ajon m i a h ely tö rtén e t és az országos tö rté n e t egym áshoz való viszonya. K o rán tsem ak adém ikus kérdés, nem a ty úk-to jás-első ség v itá ­ jáh o z hasonló m űp ro b lém a an n a k taglalása, hogy m elyik elsődleges, hiszen a szakem berek m á r régóta jól tu d já k és v alljá k , hogy a helyi ad a to k fe ltá rá sa (függetlenül attól, hogy ezt a m u n k á t helyi k u ta ­ tó k vagy központi tudom ányos intézm ények m u n k a tá rsa i végzik) m in d en képpen elsődleges és alapvető, enn ek elvégzése n élk ü l o r­ szágos szintézis szinte el sem képzelhető. S okkal in k á b b okoz gon­ dot az a körülm ény, hogy a h ely tö rtén e ti m ű v ek n ek kettő s re n d e l­ tetésü k v an : am ellett, hogy az országos tö rté n e tírá s építő k ö v eik én t a tu d o m án y t szolgálják, bizonyos helyi igényeket is ki kell elégíte­ niük. Úgy érzem , hogy enn ek az u tó b b in a k a tú lh an g sú ly o zásáv al k ö v ettü n k el h ib á t a z elm ú lt húsz-h arm in c év folyam án. A bból a n a ­ gyon helyes alapállásb ó l k iin d u lv a ugyanis, hogy a h o n ism eretn ek sz er­ ves része a h ely tö rtén e t is, az ilyen jellegű m u n k á k nevelési cé ljá t a k ív á n t m é rték n él jo b b an előtérbe helyeztük, a h ely tö rtén eti feldol­ gozások fő célját ab b an fogalm aztuk meg, hogy segítsék elő a lak ó ­ hely jobb m egism erését és ezáltal a n n a k m egszerettetését. M árpedig (k o rán tsem tagadva, hogy ez is fela d ata a h ely tö rtén e ti k u tatásn ak ) világosan kell lá tn u n k a tudom ányos célok elsődlegességét, s az ezzel já ró olyan következm ényeket, m in t: a h ely tö rtén e ti k u ta tá sn a k az országos k u ta tással fe n n ta rto tt szerves kapcsolata, a helyi jelen sé­ geknek a m ás tá ja k jelenségeivel szoros összefüggésben való vizs­ gálata, a rendelkezésre álló v alam ennyi országos és helyi fo rrásleh e­ tőség kiaknázása, de m in d en ek elő tt az egy-egy ad o tt k o rra, illetv e té m a k ö rre vonatkozó m á r m eglevő irodalom h iá n y ta la n ism erete. M indezek n élk ü l a h ely tö rtén ettel foglalkozó k u ta tó k a t (elsősorban az elszigetelten, ará n y lag nehéz k örülm ények között dolgozó helyi k u ta tó k at) súlyos veszélyek fenyegetik, olyanok am elyek n em egy szám ottevő veszteség okozóivá v álh atn a k . A veszteségek első cso p o rtját o b j e k t í v v e s z t e s é g e k n e k n ev ezh et­ nénk. Legfőbb ism érv eik az ad o tt m ű sz ínvonaláb an m u ta tk o z n ak meg. H a ugyanis a szerző m u n k á ja során nem veszi figyelem be a m á r elért országos eredm ényeket, elszakad az országos ku tatáso k tó l, n em ism eri a tá rg y ra vonatkozó teljes iro d alm at, és a fo rráso k b a n is önkényesen v álogat (esetleg azok egy részét figyelem be sem veszi), m u n k á ja m e n th etetlen ü l a p ro v in cializm u s posv án y áb a süllyed. K öz­ ism erten alap v ető tén y ek et úgy á llít be, m in th a azok sa já t jelen tő s felfedezései v olnának, egyes helyi jelen ség ek et olyan n agy je le n tő ­ ségűnek m inősít, hogy ezzel félrev ezeti olvasóit, ráa d ásu l, elveszve a lényegtelen részletekben, a fő k érd ések kellő m érv ű m eg v ilág ításáv al adós m arad , és így n em csak a tu d o m án y szem p o n tjáb ó l v álik é r ­ té k telen n é m u n k á ja, de a h ely tö rtén e t n evelési fela d ata in a k , a szülő­ föld valósághoz hű m eg ism ertetésén ek sem tesz eleget. N em kevésbé fá jd a lm a s a színvonal a la tti h e ly tö rtén e ti m u n k á k ­ ból fak ad ó s z u b j e k t í v v e s z t e s é g sem. Az a szerző ugyanis, ak i nem gondoskodik m ű v e m egfelelő belső (ön-) és külső szak m ai ellen ő rzé­ séről, a b e lte rje s le k to rálá s csap d á jáb a esve („én lek to rálo m a te m űvedet, te lek to rálo d az enyém et, és ak k o r m in d en ren d b e n lesz!”) elveszti a k ap cso latát az országos k övetelm ényekkel, igénytelenné v álik ö n m agával szem ben is, a m ércét egyre le jje b b engedi. Sajnos, az ilyen jelenségek elsősorban a vid ék i k u ta tó k a t fenyegetik, hiszen — m in t azt a k ö zelm ú ltb an m egjelent, nagyon ta láló ta n u lm á n y (B ánlaky—V arg a: Azon tú l o tt a tá g világ) is m eg állap íto tta — a vidékiség egyik jellem zője a viszonyítási alap beszűkülése, az é rté k ­ ren d bizonyos to rzu lása : az szám ít érték n ek , am it a k ö zvetlen k ö r­ n yezet érték el. Í gy fo rd u lh a t elő aztán , hogy ak i egyszer elfogadható h ely tö rtén e ti m ű v e t alk o to tt, azáltal egy város, egy m egye „h ely tö r­ ténészévé” lép h et elő, s azt követően a körn y ezet b árm ely p ro d u k tu ­ m á t k ritik a n élk ü l fo g ad ja e l; h a az első m űvén ek sik erév el szer­ zett „b a b érk o szo rú ján ak utolsó lev elét is befőzte m á r b ab lev eséb e”, to v áb b i m űvei ak k o r is k iá lljá k a közvetlen k örnyezet p ró b ájá t, h a azok szín v o n ala m eg sem közelíti az elsőét. A p ro b lém a elev en jére ta p in to tt H o rv áth Istv á n (a P alócföld 1979/4. szám áb an ír t hozzászólásában), am ik o r az országos tö rté n e tírá s és h ely tö rtén e tírás között m egbom lott egyensúly, a rossz é rte ­ lem ben v e tt „vidékiségből” eredő h átrá n y o s helyzet, a fenyegető igénytelenedés és ebből következően a h ely tö rtén e ti m u n k á k egye­ n etlen szín v o n ala k érd éséb en sü rg eti az in tézm én y i koord in áció m i­ nél teljeseb b — és fő k én t m inél előbbi — m egvalósítását. Az é rd e­ k eltek et e te k in te tb en b izakodással tö lth eti el a M iskolci A kadém iai Bizottság lé trejö tte, m e rt ez a szerv — h a eg y általán a tá rsa d a lo m ­ tu dom ányok k ö rére is k i fo g ja te rjesz ten i tevékenységét — az észak­ m agyarországi m egyék tudo m án y o s k u ta tá s á b a n (így a h ely tö rtén e ti k u ta tá sb a n is) bizto síték a leh et a k u ta tá si p ro g ram o k célszerű egyez­ tetésének, a tém av álasztás-b eli és m ódszerbeli esetlegességek k ik ü ­ szöbölésének, a helyi k u ta táso k és az országos p ro g ram o k k ív á n t m érték ű összehangolásának, eg y általán a h ely tö rtén e ti k u ta tá s tu d o ­ m ányos szín v o n ala em elésének. S h a ez v aló b an így lenne, attó l senkinek sem k ellen e félten ie a h ely tö rtén e tírás m ásik fontos, n e­ velési célzatú fe la d a tá n a k te lje síté sét: a h ely tö rtén e ti m u n k á k h o n ­ ism ereti mozgósító ere jén e k h atásá t. Sőt: csak az igazán színvonalas, tudo m án y o s igényű h ely tö rtén e ti m u n k á k tö lth e tik b e m a ra d é k ta la ­ lan u l a helyi igények te ré n rá ju k ró tt fela d ato k a t is. Schneider Miklós 5 �M eta m o r fó z iso k szélesebb tö m egekben elk ö telezett po litik ai m u n k á ju k során. R endhagyó v allo m ásra in d ít a z a n éh án y h ónappal ezelőtt lá to tt kép, am i a z akkori, S alg ó ta rján b a érk ezé­ sem k o r fogadott. A z a hosszú idő óta u ralk o d ó köz­ felfogás, m ely a társm ű v észetek je le n ­ tőségét az esztétizálás sz in tjé n íté lte csupán meg, m áig ta rtó te tsz h a lá lra k á rh o z ta tta azok tú lnyom ó részét. A világ m éretű v é v á lt ökológiai válság eg y re in k á b b m egm utatkozó tü n e te i azonban e n n e k a n ézetn ek és a tá r s ­ m űvészetek m esterséges elszigeteltsé­ gének felszám olását k ö v etelik m eg o tt is, ahol a fenyegetettség egyelőre még nem te k in th e tő szám ottevőnek, de a ten d en ciák n egatív h atása i m ár érzé­ kelhetők. A vasúti tö ltés felől szem lélve úgy tű n t az egész M eszes-hegy oldala, m in t v alam iféle óriási, kiü resed ett, függöny nélküli színpad, ahol a félig leb o n to tt házak a díszletek m inden esem ényt m egidézni tudó képességével h ato tta k . I tt a hegy lá b án á l — egye­ lő re m egkím élve a buldózerektől — még á llt a h a jd a n i József A ttila K ul­ tú rh áz , m ely egykor a m egye k u ltu rá ­ lis életén ek szín teréü l szolgált, a m i­ n ek ab b a n a z időben nem csak szem ­ lélője, d e m á r a felszab ad u lást követő tiz e n h a rm a d ik évtől résztvevője is le­ hettem . A ttól az időszaktól kezdve, am ik o r a z ország a h áb o rú m e g rá zk ó d ta tá sá­ ból épphogy csak felocsúdott és ön m a­ g ára eszm élt, S a lg ó ta rján b a n m á r egy o lyan k u ltú ra é p ítő erő m űködött, am ely m axim álisan tu d o tt m inden en e rg iát és m inden generációt mozgó­ sítan i, lendületes hévvel és h o zz áé r­ téssel szervezni, irán y ítan i, p rogram ot ad n i és nagy p ersp e k tív á t n y ú jtan i. Ebben a cseppet sem provinciális kö­ zegben b á tra n bontak o zh ato tt ki m in ­ den érték, köztük a m űvészi é rté k is, am ely m indig a legnagyobb odafigye­ lésre sz ám íth ato tt. V onzotta a m űvé­ szek et a m egnyilatkozás lehetősége: kiállítások, pályázatok, viták, am elyek m indig jelentős esem ény voltak itt. M ivel az épülő v áro sn a k a fejlődés so­ rá n m á r la ssa n k é n t kirajzolódó te le ­ pülésszerkezetére a k ö rg y ű rű s-ce n trá­ lis ren d szer válik jellem zővé, m in d in ­ k áb b szem betűnik, hogy m a m iként z á rja m agába a cen tru m h o z legköze­ lebb eső, legbelső k ö r íve ezt a he­ lyet, ah o n n a n a vízbe dobott k ő kel­ te tte h u llám okhoz hasolóan egyre n a ­ gyobb h ató su g arú körökké válva, m in d tovább és tovább te rje d te k a szellem i energ iák ; túllépve a város, a m egye h a tá ra it is, országos szintű pro b lém ák felelős irá n y ítá sá t is v á l­ lalv a, k u ltú rá n k egészére gyakoroltak és gyakorolnak hatást. N em m eglepő szám om ra, hogy húsz év elteltével, visszatérésem kor ugyan­ olyan friss szellem ű és vállalkozó készségű v áro sra ta láltam . M ert so k an elszárm aztak inn en a z „a la p ító k ” kö­ zül, de m á su tt is az itt m egkezdett m u n k á t é p ítik tovább. M ások, a k ik elh ag y ták a várost, ú jr a visszatértek. V oltak és v annak, a k ik sohasem v ál­ ta k m eg tőle, és m a épp oly lelkes szervezők, vezetők vagy alkotók, m int a kezdet kezdetén. A z ő új tá rsa d a l­ m at len d ületes hévvel ép ítő lelkesedé­ sü k és lelkesítésük in d íto tt el pály ám ­ ra errő l a pontról, a M eszes-hegy lá­ bától, s b á r furcsa, de in k áb b érzem tö rv én y szerűnek, m intsem véletlennek, hogy most, két évtized u tá n u gyaner­ re a fö ldrajzi p o n tra érk eztem vissza egy fik tív p ály áz at kapcsán. M ert m i­ k ép p T a rjá n szükségszerűen keresi v árosépítési gondjai o p tim ális m egol­ dásához a legkorszerűbb fo rm át és legigényesebb alkotót, akép p a képző­ m űvész is o tt k ív á n ja kifejteni m a az ú j életm ód hozta legégetőbb tá rs a d a l­ m i igényeket kielégítő tevékenységét, ahol ez az elv árás a legkorszerűbb ép ítészeti gondolkodással párosul, ah o l a vezetők nem csak é rtő m ecénások csupán, han em a szocialista életm ód irá n ti igényt és elv árást m á r a leg­ 6 is felk e lte tté k és k u ltu rá lis A sz ertelen ü l b u rján zó m esterséges k ö rn y ezetü n k okozta léptékvesztés, a helyes m éretek, arán y o k , a te rm észe­ te s ritm u s felbom lása, a z ingerszegény kö rn y ezet k ialak u lása, a term észetb en való helyünk, tájékozódási k ép essé­ günk, a hozzá és egym áshoz való vi­ szonyunk, a k o m fo rtérzetü n k stb . e l­ vesztése egyéni és közösségi é le tü n k ­ ben, de a jövő generáció életéb en is sz ám tala n zav art képes előidézni, am elyek e lh á rítá sa érd e k éb en p a ra n ­ csoló szükségszerűséggé v á lt a z em be­ ri n em b en rejlő v alam en n y i képesség m ozgósítása, különösen az eddig erre alig igénybe v ett m űvészi alkotó e n e r­ gia fokozottabb k iak n ázása. M ert lé te­ zik m á r ú g ynevezett lak ó telep i kö zér­ zet, a legkülönfélébb biológiai, pszichi­ kai m egterhelés okozta stresszállap o t, v an n ak m á r n álu n k is olyan k lin ik ák , ah o l a k arto ték o k o n — m in t sp eciá­ lis k ateg ó ria — k ü lö n ru b rik a szolgál a páciens lakótelepi v iszonyainak be­ jegyzésére. A m egszokott régi é le t­ m ódtól h irte len m egválni és helyébe egy ú ja t k ia lak ítan i — esete n k én t ez önm agában is elegendő feszültséget je len th et, am ely n ek leküzdéséhez (új persp ek tív ájáv al) egy ú j, gazdagabb, m inden te k in te tb en h arm o n ik u s életet biztosító, em berközpontú környezet kellen e hogy segítsen. A té m án ak külön iro d alm a van, és tudo m án y ág ak , különféle k u ta tó in té ze­ te k foglalkoznak m á r sz erte a világon azo k k al a z okokkal és következm é­ nyekkel, m elyek a te rm észettel való szerves k ap cso latu n k m eglazulását vizsgálják, hogy a z o k o k ra fén y t d e­ rítve, m ód legyen azok időben tö rtén ő kiküszöbölésére. Az ügy tá rsa d alm i m éretek b en ható jelentősége, k o ru n k ren d k ív ü l összetett, bonyolult, sz erte­ ágazó és egym ást á th a tó p ro b lém ak ö re m ia tt m a m á r n em k ép zelh ető el in tu i­ tív m ódon — m ég k ev ésb é egy ötlet a la p já n — e p ro b lém a m egoldása. Ma m ár eg y etlen tervező-, alkotóm űvész sz ám á ra sem k e rü lh e tő m eg az a k é r ­ dés, m ilyen k ö lcsö n h atásb an áll a mi tá rsa d a lm u n k (m ai fejlettség i fokán), a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rrad alo m ál­ tal felv etett p ro b lém ák k al, és azok m ik én t h a tjá k á t életü n k m inden szfé­ rá já t; hogy az m ily en veszélyeket re jt m ag áb an és u g y an ak k o r m ilyen p oten­ ciális lehetőségeket n y ú jth a t kom plex k ö rn y ezetü n k terv ezések o r (pl. a tö ­ m eg m éretű igények legm ag asab b szin ­ tű kielégítéséhez) an élk ü l, hogy a z e m ­ b eri alk o tó erő é s p ro d u k tu m a tovább m echanizálódna, a z em b er hom o s a ­ piensből hom o cyb ern eticu ssá válna. És ép p így nem k erü lh ető m eg a z a l­ kotói m a g ata rtás kérdése sem, hogy tu d n iillik m ennyiben ta rth a tó fen n az ind iv id u ális m űvészi alkotói m ódszer e kom plex igényű terv ezési felad atm eg o l­ dás során, és v ajo n m elyik a leghatéko­ nyabb szervezeti, m űködési form a enn ek való ra váltásához. K ezdem ényezésem ezért 1975-ben egy o lyan fó ru m (K ísérleti M űhely) létreh o zá sá ra irán y u lt, m elyben azo k a legértékesebb legfrissebb elm életi és g y ak o rlati törek v ések a k k u m u lá ló d h a t­ n ak , am elyek egyéni m anifesztációk hely ett a to tális környezet in teg rán s részévé p ró b áln a k v áln i egy sz erv e­ zett, intézm ényes fo rm ák között m ű­ ködő, új szem léletű k ollektív m u n k a k eretéb en . M ivel az efféle alkotói m u n k am ó d szer feltételei m ég nem v o ltak b iztosítottak, a n n a k m odellezé­ sé re — m in t első p róbálkozás — jö t­ te k lé tre a S alg ó ta rján ny u g ati v áro s­ részének építészeti te rv é h ez kapcsoló­ dó társm ű v észeti elképzelések, és ke­ rü lte k itt b e m u tatásra 1977. o k tó b e ré­ ben. Az építészeti koncepció és a külö­ nös jellegzetességekkel bíró, a z erdő szom szédságában levő, szin te k isv á ro ­ sias lé p té k re n d e t hordozó, sajáto s é le t­ m ódbeli ad o ttság o k k al rendelkező, d i­ n am ik u san fejlődő város szám tala n olyan k é rd é st v e te tt fel a „p á ly á za t” során, am ely ek sz ám u n k ra eg yúttal u rbanizálódó k o ru n k m ajd m in d e n ü tt felm erülő, legégetőbben m egválaszo­ lá sra v áró kérdései is: közösségi e rő t terem ten i, töm egekre h atn i, szervezni cselekvésüket, m ozgásukat, fó ru m o t te ­ rem teni, m ely atm o szférájáv al egy élő, o rg an ik u s v áro s k itü n te te tt, de szer­ ves része, a közösségi te re k és p riv á t terek, a m ik ro k ö rn y ezet segítségével m ég jo b b an összefonódhassanak — egym ást á th a tv a . A já tsz ó terek a kor sz ín v o n alán b izto sítsák a k rea tív idő­ tö ltést, tá g a b b k ö rn y ezetü k in te g rán s részek én t é p ü ljen e k be a la k ó k ö rn y e­ zetbe, pih en ő p ark o k b a. M ax im álisan k ito lh ató legyen a létesítm én y ek a n y a ­ gi és erkölcsi av u lási h a tá ra . A tá rs ­ m űvészet segítse elő a nagyobb flex i­ b ilitást, fo g ad ja el a k o r kih ív ását, és ta lá ljo n ú j kapcsolódási lehetőséget egy to tá lisa n ip a ro síto tt építészethez. K eresse ehhez a v izuális k o m m u n ik á­ cióra alk alm as n y elv et az ism étlődő fo rm aren d szerek stb . segítségével. T artso n lép ést a tervezés és a k iv ite­ lezés ütem ével, és így tovább. De vezessen b árm e n n y ire is egy a l­ k o tó t a szociális jó in d u lat, ezeknek az elv áráso k n ak in tu itív szem léletű te r ­ vezéssel nem tu d eleget ten n i. E hhez egy m in d en eddigitől különböző, új k ollektív alkotói form a szükséges, ahol a p erm a n en s tervezés is biztosított. A g y ak o rla tb an m ég alig áll elő t­ tü n k m egfelelő példa. De n em le h et kétséges, hogy a m egoldás alap v ető feltéte le a jól előkészített, tu d a to sa n kidolgozott p ro g ram kell legyen, am ely eleve b iz to sítja az inform ációcserét, az egyidejűleg lezajló, egym ással kölcsön­ h a tá sb a n álló, in te g rá lt terv ezési fo­ ly am ato k között. K o o rd in álja a nem a n n y ira speciális, m in t in k áb b univer­ zálisan, m ag asan k v alifik ált, m űvészek, m érnökök, tá rsad alo m tu d ó so k , k u ta tó k és tervezők z a v a rta la n m u n k á ját, hogy egységes, m egszakítás n élküli fo­ ly a m a ttá szerveződhessék v alam en y ­ n y iü k tevékenysége. Az építészet ugyanis m á r ism ert, a g y ak o rlatb an b ev ezetett technológiák­ kal, g y ártm án y o k felh aszn álásáv al dolgozik, m íg a társm ű v ész még a m a­ n u fak tu rális k ö tö ttség ek szorításából csak m ost készül k itö rn i, így sz ám á ra a nag y ip ari h á tté r m eg terem tésén ek p ro b lém ája egyelőre la ssítja a rea lizá­ lás folyam atát. S alg ó ta rján k ivételesen jó helyzet­ ben v an a te k in te tb e n is, hogy m in d a városban, m ind a m egyében sz ám ta­ lan ip ari létesítm ény m űködik, m e­ �ly e k re m int b áz isra építeni le h e tn e a ny u g ati v áro srész ép ítésén ek során. Ezzel b izto síto tt lenne a város p illa­ n atn y i szükségletének (a társm ű v észet a lk alm az ta anyagfelh aszn álás és kivi­ telezés), de a későbbi építkezések so­ rá n bővülő igényének is za v arta lan a b b és m in denképp gazdaságosabb kielégí­ tése. N incs g azdaságtalanabb dolog, m in t „a tűzoltás sz in tjé n ” m egoldást k ere s­ ni, örökösen csak kom penzálni. Az ered m ény ugyanis ennek az igyekezet­ n e k eredm ényeként a prob lém ák bő­ v íte tt ú jraterm elése , v alam iféle szü k ­ ség állap othoz hasonló helyzet állan d ó ­ sítása, m ivel az ellen tm o n d áso k at nem gyökerestől szám olják fel. A z em b er ugyanis eddig sz a k a d a t­ la n k o m penzált m űvészetével, am ivel a k a rv a vagy a k a ra tla n u l lé te önszabá­ ly o zását célozta. M egpróbált re n d e t te ­ rem ten i, a világban való eligazodása érd e k éb en b iztonságra szert te n n i, a k áro sn ak íté lt jelenségekre felh ív n i a figyelm et, a jó n a k vélt erkölcsi m a g a­ ta rtá s t erősíteni, a negatív ellen tilta ­ kozni, a k ellem etlen t kellem essé tenni, gátlások, szorongások alól felszabadí­ tan i, feloldani, biztosítószelepként m űködni. A m űvészetnek ez a sokré­ tű, v aló ságfeltáró fu n k ció ja és biztosí­ tó szelepként m űködése bizonyára ez­ u tá n sem fog m egszűnni, sőt m indig ú ja b b és ú ja b b ta rta lm a k a t fog felfe­ dezni és feldolgozni a m aga szám ára, to v á b b ra is érzékenyen, gyorsan és közvetlenül „re ag álv a le ” a folytono­ sa n változó világot, inten zív en h atv a a z em b er érzelm eire, in te lle k tu sá ­ ra. D e az a tény, hogy szerv ezetü n k m a olyan m érték b en v an k itév e a leg­ k ü lö n féléb b árta lm a k n a k , az id e g re n d ­ szeri m egterhelésekből szárm azó el­ változásoknak, a za já rta lo m okozta h allásk árosodásnak, a hely telen fényés sz ín h asz n álat következtében fellépő n egatív pszichofizikai és pszichoszo­ m atik u s h atáso k n a k (am elyeket csak a k k o r veszünk észre, am ik o r m á r visz­ sz a fo rd íth a ta tla n foly am attá válnak), a r r a k észtet m inden a k örnyezet ala­ k ítá sá b a n részt v állaló tervezőt, hogy je len és jövendő é le tte rü n k e t is m eg ­ határo zó tev ék en y ség ü k b en az ed d ig i­ nél sokkal nagyobb m érték b en igény­ be vegyék azokat az eszközöket is, am elyek nem csak k ö zv e te tt m ódon h a tn a k tu d a tu n k ra , ezen k eresztü l cse­ lek v ésü n k re, és nem csak érz elm e in k ­ re ap e lláln ak , h an e m közvetlen mó­ don b efo ly áso lják fizikai, biológiai, pszichikai lé tü n k e t és ezen keresztül m a g ata rtásu n k a t. K étségtelen, hogy a felelősség k é r­ dése ezzel fo k o zo ttab b á válik, m e rt a te rv e z e tt (m esterségesen alak íto tt) új é le tté r lé treh o zásak o r n em a jó n a k h itt, á lta lu n k v élt tá rsa d a lm i igénye­ k e t k ell m egvalósítsuk, m e rt csu p án jó szán d ék u n k k al, a tu d a to sa n fel nem m é rt és ellen ő rzö tt o b jek tív tá rsa d a l­ m i igények ism erete n élk ü l csak „m o­ d e rn k én y szerzu b b o n y o k at” g y á rth a ­ tu n k . C sak a tu d o m án y és a g y ak o rlati é let tökéletes szim biózisából szü leth et je le n és jövendő életü n k h ö z id eális k e­ re te t biztosító környezet, a m it tu d a ­ tosság és m agas sz in tű érzelm i tö ltés jellem ez — a z eszm ei-gondolati ta r ta ­ lo m m e lle tt —, felem elve a z esztéti­ k a i sz fé rá b a a h étk ö zn ap o k dolgait, viszonyait, h a lla tla n u l k itá g ítv a ezzel a m űvészet ad d ig ism ert lehetőségeit. O b jek tív v ilág u n k m egism erhető — v allju k . E léren d ő cé lja in k n e m u tó p i­ ák, m e rt ez a m egism erés a legszéle­ seb b töm egeknek, a mi egész tá rs a ­ d a lm u n k n ak érd e k éb en á ll: tu d a to sa n te rv e zh e tő te h á t a jövő. V árakozással és b izalom m al tö lt el a z é rt az a hit, hogy e rre a h e ly re (hi­ szen tö rvényszerű), a k u ltú rá n a k az itt lé tre jö tt b áz isá ra (m int k v ád e rk ő ­ re) o ly an új v árosnegyed ép ü l m ajd fel, m ely b üszkén lesz képes h ird etn i a v áro s vezetőinek a k a ra tá t, a jö v en ­ dő lak ó k irá n ti tiszteletü k et, ú ttö rő m ódon m eg m u tatv a, m ik é n t a d o tt ko­ ru n k b a n ez a v áro s a szo cialista tár­ sad alo m b an a szocialista életm ódhoz m éltó k e re te t a b en n e élőknek. Németh M árta T engődők H a ig azát érzi, nincs aki m eg állítan á. M ost is öm lik b előle a szó, m in t a zuhatag, m í­ ves m eg fo rm álás nélkül, úgy ah o g y an első­ re eszébe ju t. S am íg ki n em lökte m ag á­ ból évek, h ónapok felg y ü lem lett felh áb o ro ­ dását, nem csillapul. — T ovább m á r nem á llh a ttu k szó tlan u l — csattog M. J.-n é osztályfőnök. — Iszonyú D. J. gyerm ek ein ek sorsa. N agyon rá ju k fér a segítség. Ők n em te h e tn e k sem m iről. Szü­ le tte k so rra, és nőnek, m in t erdőben a gom ­ ba. A szav ak b an teh etetlen ség , keserűség, erős s a jn á la t és élén k düh kev ered ik . L assan e n ­ ged fel a fiatalasszo n y zak lato ttság a. M ikor m égis, a k k o r aprólékos gonddal ú jr a össze­ szedjük, kö v eth ető ren d b e fűzve a m o n d a n i­ valót. D .-ék Borsod d élk eleti részéből szárm az­ n ak , N óg rád b an a m o stan i a h a rm a d ik la ­ kóhelyük. G y ö k értelen ü l v á n d o ro ltak ta n y á ­ ról ta n y á ra . D. J. hosszabb ideig trak to ro s volt, jó l k eresett. De szerfe lett k ed v e lte az ita lt, s ez a v esztét okozta. A k en y értö rés u tá n ú j m u n k a h ely e t k e re se tt m a g án a k : fel­ csap o tt k ém ényseprőnek. A v á lla la ttó l ru h á t kapott, négyezer fo rin t k ö rü li fizetést. D. J. 42 éves, felesége h arm in c. Öt g yer­ m e k ü k szü letett. B éla 1967-ben, a K .-i Á lta ­ lános Iskola kisegítő c so p o rtján a k h a to d ik osztályos tan u ló ja. P isti k é t évvel később lá tta m eg a n ap v ilág o t: h a rm a d ik osztály b a já r. M ajd k ö v etk ezn ek s o rra a lán y o k : 1972ben T ündi, rá egy é v re P iri, 1977-ben M a ri­ ka. T ündi szep tem b ertő l tan k ö teles, d e szülei elm u laszto tták b eíra tn i, s v alah o g y an a h i­ v a ta l is e lfe le jte tte szám o n k é rn i ezt a m u ­ lasztást. A fiú k h éb e-h ó b a já rn a k iskolába. N apokat, h etek e t h iányoznak, s h a jö n n ek , á lta lá b a n gyalog érk ezn ek a z iskolába. Szü­ leik n em v á sá ro ljá k m eg a b u szb érletet, p edig az iskola utólag fedezi a költségeket. A fiú k n ak eln y ű tt a z öltözékük, to rn ac ip ő ­ ben csatan g o ln ak télv íz id ején . F ő tt é te lt r i t ­ k á n esznek. B éla n ap m in t n ap éhes — m e­ sélik a ta n á rn ő k —, m ohón k a p m in d e n fa ­ la té rt, s szo ru ltság áb an m ég a szem étk o sár­ ból is k im en ti a h ara p n iv aló t. Úgy nézi, lesi a m ásik at, a m in t eszik, hogy v alósággal k i­ im ádkozza szájáb ó l a falato t. S egy-egy tö ­ rés m indig ju t neki. O lyankor, fu rc sa m o­ sollyal a z arcán , odébbsom fordál, s lopva fe l­ csipegeti a m o rzsák at is. G y ak ran bev ásáro l azo k n ak a tá rsa in a k , a k ik o tth o n k a p ta k n é­ h án y fo rin to t a tízó raira. S zo lg álatáért k ijá r a fizetség: egy-egy kifli vagy zsemle. T ű n t idők em léke, dickensi, M óricz Z sig­ m o n d -i olvasm ányélm ény. D. B élán ak és P is­ tin e k n em az. — M iért éln ek így ezek a g y erek ek ? — kérdezem a tö rté n te k e t felidéző osztályfő­ nökasszonyt. — M iért? M iért? — ism ételgeti in g erü lten , e ln y ú jtv a a szót. — A szüleik m iatt. Egyik sem dolgozik. A férfi alk alm i m u n k á t v á lla l: k e rte t ás, kocsiskodik, rak o d ik , fen y ő fát áru l, m ikor m ilyen ten n iv aló kínálkozik. Én is lá tta m m á r egypárszor ügyeskedni, d e a gyerekek, a szülők, az ism erősök is m in d jö n n e k és hozzák a friss h írek et. Hol az apáról, hol a Béla gyerekről. D .-puszta k o ráb b a n egy m egszűnt állam i gazdaság ta n y á ja volt, m a a term elő szö v et­ kezet tu lajd o n a. K o p ár buck áin lapos pa­ rasz th áz ak d arvadoznak. M állo tt falak, roz­ za n t tető k p an aszo lják a z iram ló időt. A p u sztán nyolc-tíz család lakik, fö ld p ad ­ lós szobákban, jelenlegi és egykori tsz-d o l­ gozók. A p osta K .-ból érkezik. A tan ács N.ben székel. A z élelm iszerboltot, k é tn a p o n ­ k én ti n y itv a ta rtá ssa l, a z Á FÉSZ ü z e m e ltti. I tt elegendő ez a foghíjas n y itv a ta rtá s, h i­ 7 �szen amikor a bolt még naponta nyitva állt, megesett, hogy mindössze egy forint húsz fillért forgalmazott, a boltos meg — mit te­ hetett mást — egész nap csak ásítozott. Víz d ag asztja a z agyagos földet, csúszkál, süp p ed b en n e a láb. A cáp aszájú k áty ú k k al teletű zd elt földút szélén k ét kölyök b ak tat. Tíz év körüli fiú, n ála p á r évvel fiatala b b kislány. Szutykosak, lábukon, m in t lószellen­ tés h an g ja, lépésenként cuppog a gum icsiz­ ma. T estüket ócska rongyok bo rítják , a n ag y k ab áto t férfizakó helyettesíti. A lá tv án y lehangoló, ám b ár e n y ű tt göncökben aligha fáz n ak a gyerekek. Az első szav ak u tá n tisztázódik, jó helyen já ru n k . A két gyerek ugyanis D .-éké: a ti­ zenkét éves B éla és a hétesztendős Tündi. N incsenek m egszeppenve, csak fü rkésznek ólmos kíváncsisággal. — H ova igyekeztek? — tu d ak o lju k . — F á é rt az erdőbe — feleli a széltől köny­ n y esre csiklandozott szem ű fiú. — Élelm esek vagytok — dicsérjü k m eg a kölyköket. — H ideg van, kell a tüzelő — m agyarázza a gyerek. — M ost m együnk ki h arm ad szo r — veti fel büszkén a fejét. — M ióta? — Reggeltől. — N em v o ltato k isko láb an ? — Nem, m e rt . . . — aztán, m in t aki ész­ bekap, hogy m a jd n em e lk o tty a n to tta az igazságot az idegenek előtt, ab b a h ag y ja a m ondatot, és elnéz a m esszeségbe. — M ert. . . ? — sürgetem , te k in te té t m eg­ keresve. N ehezen á llja a kényszerítő p illan ­ táso k at, így h á t gyorsan fe la d ja az ellen á l­ lást. — M ert a n y u orvoshoz a k a rta v in n i M a­ rik át. — És elvitte? A v álasz hetyke, ideges v állrán d ítá s. A puszta nincs a világ végén, m égis kel­ lem etlen érzéseket kelt az em berben. L eh a n ­ golóan siv á r és rendezetlen. A házak fölött ú ja b b esőfelhők höm pölyögnek, s a b o ru lás­ b an m ég riasztóbb e település árvasága. D .-ék a puszta elején laknak. A z udv aro n g allynyalábok terpeszkednek, sorsu k ra v á r­ va. Az apa, b altáv a l a kezében, m egáll, a cso­ dálkozás h alv án y sz ik rá ja nélkül fogadja 8 üdvözlésünket. — E rre tessék — m u ta t jo b b ­ ra a k étfelé nyíló előtérből. — Csak egy h e­ lyiséget szoktunk fűteni. A lacsony, inas, szőkésbarna férfi. A gyon­ haszn ált k ém én y se p rő ru h ájáb a tö rli a kezét. A rca kifejezéstelen, m in t a fakíroké. N em kérdez, nem háborog, jól tu d ja , elő bb-utóbb úgyis k iru k k o lu n k jö v etelü n k cé ljáv al; meg az tá n olyan, m in th a m egszokta vo ln a az id e­ genek v á ra tla n b eto p p an ását. Feszélyezetté teszi az em b ert ez a rezzenéstelen n yuga­ lom. N y u g talán ít a környezet. De m u ta tn i nem szabad, m e rt h a észreveszik ra jta , oda a beszélgetésnek. Az asszony bádogteknőben ru h á t öblö­ get. Bal o ld alán a kim osott ingek, zoknik, h arisn y a n ad rág o k púposodnak, jo b b já n a m osásra várók. Az egyik le á n y k a -h a risn y a ­ n adrág o n ü rü lék szárad. A k ö rü lb elü l h áro m szo r n ég y m éteres h e­ lyiségbe egyetlen p ará n y i ab lak o n k an d ik ál be a fény, s a félh o m ály b an b izo n y talan n á v áln ak a tárg y ak . L eg tisztáb b an a z a b la k ­ kal szem beni v ih a rv e rt kredenc, a m ellette levő m e g h atá ro z atlan színű, felszak ad t h u z a ­ tú heverő, a hozzá fra n ciá san odaigazított, régi típ u sú ágy látszik. A ko p o tt asztalt a m osóteknő, a z asszonyt m eg a ru h á k ta k a rjá k el, a fek ete sp a rh e lt beleolvad a fén y telen szeglet sötétségébe. A falipolcon rád ió — egyik gom bja kiszakadva, d ró to n fityeg. N incs mosógép, centrifuga, televízió, újság. A k ét kisebbik lá n y alacsony széken k u ­ porog. a nagyobb m ásfél éves h ú g át b ab u s­ gatja. A családból csak P isti hiányzik, ak i b áty ján á l ren d szereseb b en já r iskolába, m ost is tanul. — M ióta nem dolgozik? — k érd ezem a férfit. — Ősztől — feleli fagyos egykedvűséggel. — O któber 12-én ü tö tt be a krakk. — H ogyan? — M agam sem tu d o m . . . A főkönyvelő az oka m indennek. Sem m i baj nem volt, am íg ő id e nem jö tt és bele nem avatkozott. Vége a b ará tság n a k , m ondta, m agához v e tte a sorkönyveket, m ely ek b e a sep rések et ír­ tam , aztán elv itte . Négy ig azo latlan m u lasz­ tá st m u ta tta k ki. V olna h á t k ire és m ié rt h arag u d n i, m ég­ sem teszi. R en d k ív ü li ön érzettel és nagyfokú g y ak o rla tta l őrzi n y u g alm át, m in t egy m él­ tóságos ú r. N em m entegetőzik a nyom o rú sá­ gáért, de igazából, szenvedéllyel nem is okol sen k it érte, még a főkönyvelőt sem . A világ legterm észetesebb dolgának ta r tja ezt a „szem étdom bot”, meg azt, hogy m á r fél év e nem dolgozik sehol. — „V ége a b a rá tsá g n a k ” : m it je le n t ez? — A zt én is szeretn ém tu d n i. — B elebá­ m ul, belem ered a tek n ő mocskos vizébe. — E lbocsátottak. H úszezer fo rin to t v ettek ki az­ zal a zsebem ből, hogy nem h á z a lh a tta m az ú jév i n a p tá ra k k a l. És u g ro tt a családi p ó tlék is, 1900 fo rin t h avonta. — M iből éln ek ? — A lkalm i m u n k á k a t vállalok. — M en n y iért? — M ikor hogy. R akodással, fuvarozással m egkeresem a napi 150—200 forintot. D e a k ertá sás m ég jobb. K ét fél n ap a la tt k ere s­ tem m á r vele 300 fo rin to t. — De az alk alm i m u n k a m égiscsak a lk a l­ mi. Vagy v an , vagy nincs. P éldául, m a is i t t ­ hon ta lá ltu k . . . E gyre csak b ám u l m aga elé. A z asszony is h allg at, m in th a sem m i köze nem len n e a h ­ hoz, am irő l a férjév el beszélgetünk. A z asz­ szony ta rts a a száját, n e k o tn y elesk ed jen b e­ le a férfiak dolgába, végezze a m agáét — így nevelték, és így sz o k ta tta a férje. — M ikor áll ú jr a m u n k á b a? — N em tudom . . . , visszavesznek-e. — M áshol p ró b álk o zo tt m á r? Sokadszor telep szik közénk kín o san a csend. Csak a gyerekek szöszm ögnek, a ko­ szos ru h ák sik o n g atn ak szü n telen ü l a z a sz ­ szony k em én y keze alatt. Ú jabb és ú ja b b g y erm ek h o lm it m os ki . . . P á ra tla n öröm ú jr a k in n len n i a világo­ son, a friss levegőn. Úgy m ellbevág, hogy az em b er belerészegszik az ízébe, illatáb a. G ömböc — a g azd ája sem tu d ja , m iféle korcs — fa rk á t csóválva, lá b u n k k ö rü l se t­ tenkedik. A férfi m eg n y u g tat: — C sak b á tra n . N em h arap . Levelek, feljegyzések D. B éla életév el k a p ­ csolatosan. Az E.-i Á ltalán o s Iskola igazgatója 1975. fe b ru á r 20-án elk ü ld i a K .-i Á ltalán o s Isk o lá­ n ak a kisfiú b eiratkozási igazolását. A le ­ vélb en o lv a sh atju k : „A kisegítő m ásodik o sztályba felv ettü k . K önyvei, fü zetei nem m u ta tjá k egyértelm űen, hogy m elyik osztály ­ ba já rt. A szülő első alk alo m m al a z t m o n d ­ ta, elsős a g y erek e”. 1977. m á ju s 10-én M. J .-n é ta n á r hosszú tén y leíró lev elet k ü ld az n.-i ta n ácsra, e l­ p anaszolva a gyerekek m ostoha életk ö rü lm é­ nyeit, m elyekről a kisfiútól h a llo tt; s tu d a t­ ja, hogy több ízben, szem élyesen v e tte m eg sz ám á ra az au tó b u szb érletet, to v á b b á hogy a g y erek et esete n k én t az isk o láb an m os­ d a tjá k meg. Ellenőrző könyvi bejegyzések a rró l ta n ú s­ kodnak, hogy a kisfiú decem berig összesen 60 n ap o t h ián y zo tt az iskolából, az u tc á n ok nélkül n ek iro n to tt egy járókelőnek, b á n ta l­ m azza isk o latársait. Szóbeli közlések: a kisfiú m erő szórako­ zásból k iu g rál a z országúton a z au tó k elé, s jó k a t m u la t a m eg retten ő gépkocsivezetők bosszúságán. Az egyik tav aszo n felg y ú jto tta a term előszövetkezet fenyvesét. Ősszel, szülői p a ra n c sra úgy k e re se tt pénzt, hogy kökényt, m akkot, csipkebogyót, ad o tt le a g y ű jtő h e­ lyen, a m árciusi, áp rilisi hónap o k b an k e rte t ásott. E m iatt h etek ig h ián y zo tt a z iskolából. A m áju s elsejei felv o n u lásra rongyokban é r ­ kezett, jö v etelén ek elsődleges célja volt, hogy húsz zsem lét vásáro ljo n , m ivel h ián y zo tt a k en y ér o tth o n az asztalró l. A gyerekek tö b b ­ sége pedig m á r a v irslit is u n ta , s ü d ítő ért n y ag g atta a szüleit. A z n .-i tan ács v b -titk á rá n a k 1978. decem ­ ben 9-én k elt lev ele a k .-i iskolához: „H iva­ talo s tudom ás a la p já n k ö rn y ez etta n u lm á n y t fo ly ta ttam le a k isk o rú ak segélyezése ü gyé­ ben. M egállapítottam , hogy a szülők jö v ed el­ �m e alacsony”. A tan ács ezen indoklással 2000 fo rin t gyám ügyi segélyben részesítette a k ét iskolásfiút, s a napköziotthoni té ríté s b e­ fizetésével és a szükséges ru h an em ű k , lá b b e ­ li m e g v ásárlásáv al M. J .-n é t bízta meg. Persze, szám os k érd és feltehető. P éld áu l: m a ra d ja n a k a k k o r is, h a az ap a m u n k a k e­ rü lő ? H a a család n ak nincs biztos jö v ed el­ m e? H a a p én z elcsurog a sa rk i ü zletek b en ? A v b -titk á r valam i oknál fogva nem le l­ kesedik a beszélgetésért, ezt a m odorával é r ­ zékelteti. — H ogyan tá m o g atja a ta n ác s D .-éket? — Több ízben u ta ltu n k ki nek ik gyám ügyi segélyt, a kelengyepénzből a védőnő m eg­ v á sá ro lta nekik a szükséges holm ikat. — A fiú k decem berben is k a p ta k se­ gélyt. Ezt úgy indokolták, hogy a szülők jö ­ v ed elm e alacsony, h o lo tt az ad o tt időszakban egyik szülő sem dolgozott. A v b -titk á r hallgat. K özben eszem be ju t a gyám ügyi főelőadóval k o ráb b a n fo ly ta to tt beszélgetés, m elynek során k id erü lt, az elő­ ad ó n ak fogalm a sincs arró l, hogy D. J., a z a p a dolgozik-e vagy sem . Az viszont rém ­ le tt neki, hogy v a la m ié rt büntetőjogi e ljá rá s folyik a férfi ellen. — A gyerekek ren d szertelen ü l já rn a k is­ kolába, az egyik k islány tankötelezettségét a szülők be sem jelen tették . H ogyan in té z­ k ed tek ? — F igyelm eztettük őket. — N em h a s z n á lt... — N a és? A zt a k a rja , hogy büntessem m eg ő k et ezer fo rin tra ? H iszen úgyis rossz anyagi körü lm én y ek között élnek. A k árh o ­ gyan is füstölgü nk, a gyerekek igénylik a szülőket. Az állam i gondozás meg m it é r? A falu n k b ó l m ost is b ö rtö n b en v a n az állam i gondozott. A kkor in k áb b csak m a ra d ja n a k a gyerekek a családban, ak á rm ily e n szűkösek is a körülm ények. A k ém én y se p rő -v állalat főkönyvelője h a tá ­ rozo tt em ber. — A fegyelm et m in d en szín a la tt fen n kell ta rta n i — je len ti k i k ateg o rik u san , am ik o r D. J. k ém ényseprői p ály afu tása felől érd e k ­ lődöm . — N em vagyok szívbajos, és ha szükséges, a k k o r kiadom a fegyelm it. In ­ k áb b legyen 10— 12 k ém ényseprőnk, de azok becsületesen dolgozzanak. N em egyszer b ele­ n y ú lta m én a zsebükbe. . . — B elen y ú lt D. J. zsebébe is. Egy p illa n a tra m egrendül a m ag ab izto ssá­ ga. L áth ató a n a m o n d at értelm ezését fo n to l­ gatja. — N em m u n k a k ö ri kötelességem — m e re ­ ved ik v issza h iv atalo s h atáro zo ttság á b a —, hogy a szem élyekkel k ö zv etlen ü l is foglal­ kozzam . D. J.-n e k a fegyelm it a m űvezetője adta. V ele eg y ü tt eg y éb k én t tö b b ízben is k e re stü k a z o tth o n áb an , m e rt h a llo ttu n k egyet-m ást a m u n k ájáró l, tisztázn i a k a rtu k a szóbeszédet. D e am ik o r m en tü n k , e lb ú jt — előfo rd u lt, hogy a k u k o ricásb an . Ü zen tü n k neki, hogy a s a já t érd ek éb en , a d íjk ö n y v ek ­ kel együtt, jö jjö n b e a központba. N em jött. — M it beszéltek a z em b erek D. J.-rő l? — Azt, am i igaz is volt. Többször h iá n y ­ zott a m u n k ah ely érő l, senki sem tu d ta , hol van, és sik k a szto tt tízezer fo rin to t. N em szí­ vesen k ü ld ü n k el senkit, különösen fegyel­ m ivel nem , m e rt kevés a m u n k aerő n k , de ebben az esetb en n em te h e ttü n k m ásként. D. J. m a g a ta rtá sá v a l nem se g íte tte ügyének tisztázását. K ü lö n b en a sik k asztási tá rg y a ­ Mi az egészséges? A M á tra m agasabb tetőin, csúcsain m ég ott csillog a hó, itt lent, a Zagyva huzatos völgyében m á r csak a m inden o rro t-fü ­ let p iro sra gyaluló feb ru ári szelek já rn a k , fákról, k erítésekről, v illan y d ró to k ró l lerázzák a zúzm arát, és szeszélyes re n d e tle n ­ ségű k upacokba g y ű jtik a fagyott sá r redői között. A falu fő­ u tc ájá n kevesen m ozognak. N éhány vénasszony igyekszik a tem plom ba, m ások a m alacot h ajk u rá ssz ák — m u n k ásv o n ato k ­ hoz, fa rosbuszokhoz, téeszbe m á r régen elm en tek a férfiak és nők. Ez a fél óra a tá sk áv a l ballagó gyerm ekeké. Az ú j iskola k in t áll a falu szélén, in n e n a felvégről m á r ideje len n e in d u l­ ni, de a k ap u k alig csattognak. — Ju j, hideg van ! — visít egy kis kölyök, és visszaugrik a v eran d áró l. P edig dehogy v an hideg. T avasz jön. Érezni, m in t szellőz­ ködnek az erdők, dom boldalak, a p a ta k zegzugai. M iért fázik h á t a k k o r a n n y ira ez a gyerek? A férj a d élutános m űszakba készül, az asszony pedig a h áro m gyereket v á rja ebéddel. — R osszak-e? — kérdem . — Ja j, m in t a tűz! — só h a jt az anyjuk, m iközben gom bot v a rr az em ber bejáróingére. — T egnap a d ta m nek ik egy ö t­ venest, m e rt m á r m ajd k ih ú ztak v alam i é p ítő já té k é rt; és m a reggel m egint egy-egy tízest, m ár nem is tu d o m , m ire. A ztán itt v an Palkó, a legnagyobb. T áncolni tan u l. M ondom n ek i: Te! A ren d es cipődet vedd föl a k u ltú rb a ! E ste nézem : h á t nem abban m ent el, am it egész n ap nyű?! — A m indenit! — m ondom meggyőződés n é lk ü l. — D e: szag g atják-e a ru h á t? M ásznak-e például fára? — F á ra ? ! — csodálkozik rám , de csak egy pillan atig , m e rt e lh a ra p ja a cérnát, és lódul a dolga után. H allom , am in t az elő­ szobaszekrényben m a ta tv a m o rm o lja: — F ára! Az k én e még c s a k ! H á t m a jm o l a z é n g y e r e k e im ? lá st is el k e lle tt h alasz tan i m ia tta , m e rt az első idézésre nem je le n t m eg a bíróságon. H iv atalo s v izsg álat sz e rin t a sik k asztás m integy 400 szem ély sé re lm é re tö rté n t. A g y an ú tlan em b erek soha el n em v égzett m u n k á é rt fizettek pénzt. A le v ité zle tt k ém ényseprő h ú sv é t h étfő jé­ n ek reggelén, viszonylag m u ta tó sa n, eleg án ­ sa n felöltözve az egyik szom szédos községbe k erék p áro zo tt. E lég ed ettn ek látszott. D e v a ­ jo n elég ed ettek v o lta k -e a gyerekei, m eg a felesége? K i locsolta m eg T ü n d it, P irit és M a rik á t? Ü n n ep lő t h ú zo tt-e m a g á ra B éla és P isti a locsolkodáshoz? T elnek, m ú ln a k a napok, ahogyan év ezre­ dek óta. D .-pusztáról n em érk e zn ek v ig aszta­ ló hírek. Úgy látszik, D. J. gondolkodása, m a g a ta rtá sa n em változik. Mi oka is le n n e r á ? F elelőtlenségének k ere sztje a legelvisel­ h etetlen e b b ü l n em a z ő v á lla ira nehezedik, h an e m az é ra a zokszó n élk ü li asszonyára, a k i ta lá n fel sem fogja, hogy áldozat, m eg azéra a z öt gyerekére, a k ik n em is sejtik , m ivé v á lh a tn á n a k egy gondoskodó, em b erib b szü­ lői házban. Az o sztályfőnöknő a S z é p v e r s e k idei kö­ te té t fo rg atja. C suka Z o ltán versén él hosz­ szan elid ő z: H i t e s s o r o k g y e r m e k e k h e z a cí­ me.„ . . .G y ere te is, te is, a dom bok a la tt ara n y m esé k et legelnek a sz arv aso k / a h e ­ gyek p ú p já n tú l friss m ág ly ák k al v á rn a k a sz é n é g e tő k .. . ” D. B éla és te stv érei n em é r tik ez ek et a m o n d ato k at, csak a h ív á sá t érzik. E gyelőre azo n b an n em n ek ik író d n ak a z aran y m esék , hegyek o rm án n em n ek ik g y u lla d n ak k i a m áglyák. S okkal fö ld h ö ztap ad tab b ak a vágyaik. Sulyok László A fürdőszobából k ijö n a férj, k a p ja m a g ára az inget. — P a li — m ondom —, h a úgy h irte le n vissza tu d n á l em lé­ k ezni: h án y fá t m á sztu n k m eg g y erek k o ru n k b an egy n y áro n ? K is ideig ije d te n m ered rám , de hogy egészen kom oly po­ f á t vágok, eln ev eti m ag át: — A fen e m eg jo b b an tu d ja . N em igen h ag y tu n k ki egyet sem. — M it szoktak csin áln i isk o la u tá n a gyerekeid? A feleség közben v isszajö tt a szobába: — A té v é ! ... Az az egy jó, hogy azt szeretik. A ddig leg­ aláb b csendben v an n ak . V asárn ap d élelő tt is; n em is tudom , m it csinálnék! — K im ennének a fa lu b a — vélem óvatosan —, k iszalad g ál­ n ák m agukat. A z az egészséges. — Ily en locspocsba n ? K ész betegség! Ü ljen ek csak itth o n , a fenekükön! Lényegében a m ásik h ázb an is ugyanezt m ondják, és a h a r ­ m ad ik m eg a tizedik gyerm ekes család n ál is. S néhol m ég azt is hozzáteszik, hogy nem jó az, h a m in d en féle u tcagyerekekkel b arátk o zn ak . G y erm ekkorom ban hónapokig k ó rh ázb an feküdtem , lesová­ nyodtam , k icsit elb izo n y talan k o d tam , elszoktam a társaság tó l. Szüleim egy d ara b ig riad o zv a figyeltek, m ajd visszavittek, hogy gyógyítsanak ki teljesen , m e rt m ióta k ijö ttem , egy k a r­ colást, egyetlen sz ak ad ást sem v ittem haza. És nem féltette k sem m iféle társaság tó l — úgy látszik, a k ­ k o r v alah á n y an v o ltu n k , m ind u tcag y erek n ek szám ítottunk. Jó h arm in c évvel ezelőtt a csökött m alacot p atk án y n ak , ü r­ gének, egérnek, a m acsk át cirm osnak, a k u ty á t többsincsnek hívtuk, egym ást pedig füles, szeplős, hazudós, bucska, talicsk a és hasonló jelzőkkel illettü k . M a a kism alac — m á r ahol van — m azsola, a m acsk a k an d ú rb a n d i, a k u ty a foxim axi —, de egy m ásra is u g y anezeket a n ev ek et ag g a tjá k a gyerekek. Dúl a té v é. isk o láb a n iskolatelevízió, v a sá rn a p d élelő tt ifjúsági, este m ese- és g yerm ekm űsor m eg fu tb allm érk ő zés — m eg krim i, m eg szex. És erőszak, kegyetlenség, h áború, felfo rd u lás szinté n aponta. 9 �M egszűntek az isten h á ta m ögötti v idékek. L egyen az b á r ­ m ilyen kicsi falu vagy tanya, a nagyvilág az eddigi intim , csaka-m ien k la k ásb a jött. Sokszor m egfigyeltem a gyerekeket: a kétéves m á r érzékeli a mozgóképet. Még esetleg a tízéves sem tu d ja, m iről v an szó — agya még nem képes az asszociációkra —, de a kép mozog, a b ­ ban a fene kis dobozban em berek, állatok, sőt tá rg y a k m in d e n ­ féle m ókás dolgot csinálnak. A n ap i m u n k á b an elfárad t, ko­ rán k elő szülők m ár régen alusznak, ők azonban még m indig m a rk o lják a kisszék szélét, és kivörösödő szem m el b ám u ln ak a szü rk én fényes üvegre. ságba. Az ő kis élete m ikrovalóságába. Hisz m eg p ró b áltu k azt m á r m i is, hogy a ritk á n lá to tt m oziképeket ú jrajátsszu k . Soha, egyetlen alk alo m m al sem sik erü lt. N em volt az az íze, az a sója, am i a film en. S h a n éh a sik e rü lt is v o ln a v alam ely ő n k ­ nek ú j tö rté n e te t fab rik áln ia, a k k o r meg összevesztünk, hogy az pedig n em így volt! M a ra d tu n k te h át sa já t já ték a in k n á l. S a­ já t kis tá rsa d a lm u n k a t fejlesz tettü k tovább — így k észü ltü n k a feln ő tt életre. M ost pedig jó rész t a tévé, a rádió tren íro zza a g y erek ek et. Sok városi szülő m a m á r a rra törekszik, hogy fiá t-lá n y á t sportoltassa, szab ad b a k ü ld je ; a falu si szülők többsége viszont m ég a fúvó széltől is ó v ja a serd ü lő k et! De hol, m ikor, hogyan ta n u ljá k m eg ezek a fiú k és lányok a közösségi m a g a ta rtá st (az iskolai élet ö nm agában n em elég), m ik o r ta n u ln a k meg v ere­ séget szenvedni, elism ern i az igazságos fölényt — és igazságosan gyakorolni a fö lén y t!? H ogyan ta n u ln a k m eg alkalm azkodni, helyesen ran g so ro ln i a világ elem eit? És m ik o r szoknak rá a lélek n ek oly n élk ü lö zh etetlen tű n ő ­ désre, álm o d o zásra? „G yorsuló é let” — zengjük a fü lü k b e n a p ­ ról n a p ra ; az ő életü k azo n b an lelassult, és szinte m in d en b el­ ső, öntevékeny cselekvéstől m egfosztódott. — N em az üresen m a ra d t erdőket, p a ta k m e n tét és d o m b o ld alak at sajn álo m h át elsősorban, n em is a sok, m e g fa b rik ála tla n u l m a ra d t s a já t já ­ ték o t (a tö b b n y ire fan tázia n élk ü li k észterm ék helyett!), hanem a h o ln ap fa lu já n a k feln ő tteit. Eszem ág ában sincs a té v é rom boló h atásá ró l elm élkedni. A képtávközlés korjelenség, roham osan fog to v áb b terjed n i, és haszn a szinte b eláth a ta tlan . A zt azonban föltétlenül figyelem be kell v en n ü n k : k ap h a t a gyerek ak á rm ily e n okos, érth e tő ta n á ­ csokat — ha azt csak lá tja , és nem gyakorolja, a k k o r sohasem lesz a sa já tjá v á , nem képes feldolgozni. U gyanakkor a mozgó­ kép b űvölete elsza k ítja pajtásaitól, kicsit te h á t a társad alo m tó l is. H iszen h a többen üln ek a képernyő előtt, ak k o r is m in d e­ gyik egyedül ül, egyedül fogadja be a lá to tta k at, s tá rsa it leg­ feljebb egy-egy felk iáltá s erejéig érzék eli; de azt is gyorsan le­ pisszegi, m e rt attó l nem hallja, m it m ond a tévé. M árpedig, am it o tt lát, azt sohasem cselekszi. H a ak a rja, sem tu d ja. A m it ugyanis a tévé ad — legyen színházi közvetí­ tés, b á b já té k vagy rip o rt —, az v alam i esszenciális, a valóság k ivo n ata — h a nem is m indig m űvészi vagy találó. Á m m inél m űvészibb, an n á l nehezebb visszaforgatni égi m ásából a való ­ Szolgálat és kötődés V A S A S K Á ROLY MŰ TER M ÉBEN V asas K ároly huszonkét évvel a fő­ iskola elvégzése u tá n rendezte m eg el­ ső önálló kiállítását. D iskurzusunk is ezzel kezdődött: m ié rt ilyen későn? H ogyan szán ta el m agát végül a rra , hogy egyénileg is bem utatkozzon? — F elk é rtek rá : ta rts a k k iállítást. R égebben is szerettem volna m á r b e­ m utatk o zn i, de a k k o r nekem k ellett volna te rm e t szereznem . N em vagyok „h a jtó s”, állan d ó an mozgó, ügyes-bajos dolgokat intéző em ber, így h á t lem ond­ ta m róla. Ú gy gondoltam , eleget sze­ rep elek a nagyobb tárlato k o n , legked­ vesebb k ét m u n k ám m indig ki volt állítva. Úgy éreztem , je len létn e k ez elegendő, m űveim et m egism eri a kö­ zönség. — M e g ism e rte k ? — A k iá llítás vendégkönyvéből k i­ d e rü lt: sokan m ost fedeztek fel. Nem értették , hol voltam eddig. Nos, én nem b ú jta m el senki elől: vidéken, P esten eg y arán t kiállíto ttam . C sak h á t egé­ szen más, ha kollektív vagy egyéni ki­ á llítá sra csábít a plakát. E rre m ost k ellett rájönnöm . — Katalógusod tanúsága szerint húsz köztéri szobrodat helyezték el Jászberény­ től Sopronig, Szécsénytől Pécsig az ország­ ban. Tehát mindegyik másutt látható. Ép­ pen ezért kérdezem, hogy egy szobrász számára mit jelent, ha egybegyűjtve lát­ ja alkotásait? — T alán nem volt igazam , hogy ed­ dig v ártam . A szobraim at ugyanis én a k k o r is együtt látom , ha nincsenek egyszerre „ k ira k v a ”. E gyüttesen azon­ ban m ás a h atásuk, és biztosan a kö­ zönségben is m ás gondolatokat k e lt­ h etnek, m int ha csak k ét-h á ro m m ű ­ vem et te k in th e tik m eg egyszerre. K et­ tő re -h á ro m ra b árk i ráfo g h atja, hogy a v életlen m űvei, m ásrészt — s azt h i­ szem, ez a lényeg — nem lá tja á t az egésznek a folyam atát, az indítékokat, am elyekkel a szobraim at csinálom . 10 — M ib e n e rő s íte tt Kunszabó Ferenc m eg ez a k iá llítá s o d ? — M indenekelőtt abban, hogy to ­ vább kell m ennem azon az úton, am e­ lyen haladok. M indig is a rra tö rek e d ­ tem, hogy ú ja t a d ja k : ez olykor a fo r­ m ában, olykor a szobor kom pozí­ ciójában, té rh a tá sá b a n , jelentkezik. Am it csinálok, ab b an hiszek is, s am eddig hiszek benne, ad dig csin á­ lom. M a elég g y ak ran h allan i olyan m egjegyzéseket, hogy aki a közösséget szolgálja, az m á r eleve nem le h et m ű ­ vész. S zám om ra a m űvészet tá rsa d a l­ mi szolgálat. Mi m ás is leh etn e? Én azt p ró b álo m elérni, hogy a közösség gazdagodjon m un k áim m al. S a leg­ ab sztrak tab b , leg elvontabb kom pozí­ ciókat is éppen azért kellene közkincs­ csé tenni, hogy érezze a tá rs a d a lo m : az alkotó nem csak m agának, hanem m áso k n ak is a k a rt v alam it m ondani. Ezt szeretném én is tenni, d e m in t m á r m ondtam , csak addig, am eddig hiszek benne. K ritik u sa n szem lélem m u n k áim at. T erm észetesen m in d en szobor u tá n m a ra d egy bizonyos hiányérzetem , s azt a következőben próbálom m egol­ dani, elképzeléseim et továbbfejleszteni. Egy k ívülálló csak an n y it lát, hogy a szobrász m egint a lk o to tt egy m űvet, de azt m á r nem , hogy az em b er m in ­ den percben, a m ásodperc tö re d é k ré ­ szében is állan d ó an k ritiz á lja m agát vagy a m u n k áját. H a k ritik u sság ró l esik szó, m indig eszem be ju tn a k So­ mogyi József szavai: am íg a m ű te rem ­ ben v an a szobor, vagy éppenhogy k i­ k e rü lt onnan, addig édes gyerm ekének ta rtja m ű v ét a szobrász. H a ak k o r szólnak, a k k o r nagyon tu d h arap n i. A m ikor azonban m á r eltelik egy bizo­ nyos idő, és k ív ü lrő l tu d ja nézni, a k ­ k o r m indig v an egy olyan érzése (m o n d h atju k úgy is, hogy h ián y érzé­ se), am i m ia tt ú j szobor készítéséhez kezd. M ert h a nem len n e hiányérzete, ak k o r ugyanazt a szobrot csin álh atn á m indig, vagy azt m o n d h a tn á: ennél job b at nem tu d o k készíteni, b efejez­ tem , ü lh etek a b ab é rjaim o n stb. — Ml késztet arra. hogy elkészítsd A Té­ li Palota ostromát, vagy megcsinálj egy felszabadulási emlékművet? — K ezdjük m egint a végén. Az a l­ kotó nem csak belső kényszerből, de m egbízásra is készít m űveket. T ehát m ár eleve ad o tt egy bizonyos külső igény. De h iáb a készült, m ondjuk, m á r több felszabadulási szobor, ezen a té ­ m akörön belül m égis v alam i ú ja t kell csinálnom . N ekem szerencsém v an : m u n k ásv áro sb an születtem , nekem nem kell „lem en n em ”, hogy p éld áu l b á ­ nyászszobrot csin áljak . Én belülről azonosulok ezekkel az em berekkel. S a n n a k ellenére, hogy v o ltak idők, am i­ kor le já ra ttá k — sem atik u s fo rm áv al és gondolkodásm óddal — ezeket a té ­ m ákat, igazolni igyekezem : a m u n k á s­ áb rázo lás nem egyenlő a sem atizm u s­ sal, am itő l m eg kell szabadulnunk. — De a tém áit le lehet járatni. — T öbben m eg tették ezt, s m a egye­ sek rögtön éppen a legrosszabb alk o ­ tá so k ra asszociálnak, am ik o r szóba k e­ rü l a kérdés. H at évig ta n u lta m , s nem ak aro m elhinni, hogy a k á r egy lovas­ szobrot (ami nagy, szép és nehéz szob­ rászi felad at), a k á r egy h árm a sk o m ­ pozíciót, csupán azért, m e rt le já ra ttá k , nem lehet újból jól m egcsinálni. Én nem hiszem el, hogy egy felad at pusz­ tá n ezért a későbbiek sz ám á ra elvesz­ het. — Szobrászt „m ásfajtaságot” emlegetsz. Nemcsak a tartalom ban, hanem a formai jegyekben is. Végül is hogyan tudod meg­ oldani a felvállalt feladatot? — A tém a kép lék en y dolog. Úgy is felfoghatom , hogy a kőm űves legény ak k o r kőm űves legény, h a r a jta v an a m egfelelő sapka, a m u nkakesztyű, a m alterosvödör, m ert az is a tém ához kapcsolódik, és még egy csomó re k v i­ zitum . N em hiszem azonban, hogy ezt kellen e hangsúlyoznom . Én elism erem a m odern p lasztik a eredm ényeit, s a legjobbak erén y eit p ró b álo m átvenni, hogy m in t írásb an , beszédben az abc betűiből, han g jaib ó l összeállítom a sza­ v akat, úgy a p lasztik áb an is m egold­ ja k bizonyos ú j szintéziseket. �— Szobraid meglehetősen dinamikusak. Ez alighanem témavilágodból is adódik. — A dinam izm us n álam együtt je ­ len tk ezik az életrevalósággal, az ú jsze­ rűséggel. A m ai életet fejezem ki v e­ lük. A dinam izm us persze nem vu lg á­ ris dolog; k ét gőztolattyú nem képes elm ondani k o ru n k erejét, száguldását. De je lk ép e k k én t felhasználhatók, hasz­ n o síth atók a huszadik század utolsó negyedében is. — Végül is nem arról van szó, hogy egy mozgássorral kim erevited egy pillanatra a világot, hanem hogy az ember végigjárja alakjainak az útját, átéli a folyamatot. — A m ozgást én egységként kezelem az egész kom pozíción belül. Egy lovas­ szobornál különösen nem le h et egy­ m ástól elv álasztan i a fig u rá k a t; a lo­ v at és a fig u rá k at egységben kell fel­ fogni — persze a szobrász túlzásaival eg y ü tt —, s ezért nincs szükség a rra , hogy álla tta n i sz ak é rtő t h ív ja n ak , v a­ jo n m egfelel-e m in d en b en az an ató m ia követelm ényeinek. — A lovakról ju t eszembe: m iért kedve­ led annyira, miért formázod annyit ezeket az értelm es állatokat? — A dinam izm ust leginkább k ét tö­ m eg egym áshoz való viszonyával leh et kifejezni. Ez azonban engem nem elé­ gít ki. Szükségem van te h á t egy fig u ­ rá ra : ez pedig a ló, m in t eredendően term észeti form a. A dinam izm ust szá­ m o m ra a ló, és nem a gép je ­ lenti. — Csupán a megjelenítés az érdekes, vagy szimbolikus értelm e is van ennek? — E leve szim bolikus. Ez in d íto tta el az A dy: D alok tüzes szekéren cím ű p lasztik ám a t is: a két ló a te lje s erőt, a költő nek a tö b b le te n erg iáját szim bo­ lizálja, nem csak a fekete b án a to t, a b ű n t, h an e m a költészet egészét, h a r­ m ó n iáját, ere jé t és h atalm át, m agának A dynak az életét. B artók C a n ta ta p ro ­ fa n á já b a n is m egjelennek a v erssorok­ b an elm ondott alakok, de m agával a kom pozícióval, a kom pozíció ritm u sá ­ v al p ró b áltam kifejezni az eredeti ze­ n e h an g u latá t, lényegét. N em csak az­ által, hogy m eg m in táztam a szarvaso­ kat. K edvelem ezt a fa jta ábrázolást. Persze, ebben az is ben n e van, hogy m inél in k áb b technizálódik ez a világ, an n á l k ö rü ltek in tő b b en kell vigyáz­ n u n k rá. Úgy is m ondhatom , hogy tö b ­ b et elv eszíth etü n k belőle, ha nem ügye­ lünk, m int am en n y it eddig n a p m int n a p eltékozoltunk. Félő, hogy egyszer e lju tu n k ahhoz az állapothoz, am ikor a fák ró l eltű n ik a levél, a h a la k k i­ vesznek a folyókból, s a lo v ak at is m á r csak a versenyeken vagy az á lla t­ k erte k b en tu d já k bem utatni. — Ebből következik tehát, hogy az alak­ jaidat általánosítod, vagyis elm arad belő­ lük a konkretizálás. Mintha anonim jelen­ ségeket szimbolizálnának? — A zt szeretn ém elérni, hogy szob­ ra im nézése közben ne csak a konkrét dologra gondo ljan ak ; hogy az érzelm ek és gondolatok, am elyeket a m űvek re ­ m élhetően k iv áltan ak , tág ab b é rte lm ű ­ ek legyenek. Beleérzés, azonosulás n él­ k ül nincs m űalkotás. Én a szobrászi töm eget és a n n a k m ozgásait, a rá n y ait ta rto m m indig szem előtt. H a a néző is ugyanezt ta p a sz ta lja — b á r laik u s m ódon (s ezzel nem lebecsülni, sőt felem elni akarom , m e rt hiszen ez neki n em ta n u lt szakm ája) —, a k k o r úgy vélem , a szobrász m egoldotta a fela­ d atát, m ű v et alk o to tt. T eh át a nézőnek is azonosulni k ell a m űvel, m éghozzá a szobrásszal m a jd n em azonos szinten. — Hogyan lehet egy nézőtől elvárni, hogy otthonosan közlekedjen a szobrok között? Hogyan hatnak a szobrok, a jó alkotások az em berek gondolkodásmódjára, vizualitására? — M inél több szobrot lá t az em ber m aga körül, vagyis m inél tö b b et tud foglalkozni a képzőm űvészettel, an n ál in k áb b változik, gazdagodik vizuális k u ltú rá ja . D ehát így v a n n a k ezzel a p ro fik is. H a én p éld áu l m ű v észettö r­ té n ete t ta n u lo k öt éven k eresztül, és csak fotó- vagy g ipszm ásolatokat lá ­ tok, ak k o r m ég csak sejtéseim v an n a k a rró l a korról, am elyben születtek. Ha viszont elm egyek O laszországba, és az ered eti körny ezetb en veszem szem ügy­ re az alk o táso k at, te h á t az o tta n i v á­ rosokkal, terek k el, u tcák k al, n ö v én y ­ zettel, em b erek k el együtt, a k k o r való ­ b an ráére zh etek a helyszín fontosságá­ ra, m e g tan u lh ato m azt, hogy egy m ű ­ n ek m indig ta rto zn ia kell valahová, s az em b erek is a k k o r érzik m agukhoz közelinek. A k k o r fo g ad ják el a rá n y ­ re n d jé t, az ad o tt té rb e n b etö ltö tt sze­ repét. P ető fi is azt m ondja, hogy a d ol­ goknak ak k o r v an értelm ü k , h a azok­ b a m inél több em b er bele tu d ja m a­ g át élni, a k k o r v áln ak közkinccsé, ak ­ k o r lesznek eg y általán valakiké. — Miért? — Én a m agam részéről csodálom a közönséget, hogy eg y általán e ljá r még k iállításo k ra. Egy tá rla th o z annyiféle m egjegyzést kap, h all, olvas a láto g a­ tó, hogy em b er legyen a talp án , aki azt — a lá tn iv aló k m e lle tt — m ind fel tu d ja dolgozni! — T érjünk vissza szobraid témavilágához, méghozzá az elkötelezettséghez. Azzal, hogy elkészítetted a salgótarjáni Bányászodat, átadták az oroszlányi Bányászaidat, vala­ mit jelképesen is el akartál mondani, azaz valam it v á lla ltá l. . . — Gyökereid a salgótarjáni gyerm ekkor­ ba mélyülnek. A tudatosulás később kö­ vetkezett be. Mit jelent ez az indítás? — A gy erm ek k o r m in d en k i szám á­ ra m eghatározó: a k k o r alapozódik m eg a m unka, a m u n k áso k m egbecsü­ lése, az igazságérzet is. Én S alg ó tar­ já n b a n , a N agyállom ás k ö rn y ék én n ő t­ tem fel, s kezdő fia ta lk é n t a tű zh ely ­ g y árb an dolgoztam . A m u n k á t a k e­ m ényebbik o ld aláró l ism ertem meg, nem értem rá bliccelni, te h á t előttem senki sem já r a th a tja le a m u n k át. S zeretem az egyenességet, m egvetem az érd ek ek h ajh ászását, s u gyanúgy az ám y ék b o k szo lást is, a p illan a tn y i hely ­ zeti előnyökkel együtt. De adok az ön­ k ritik á ra , s azokat az em b erek et é r ­ tékelem , ak ik nem csak m a és itt b e­ szélnek így, a v élem én y ü k et nem kö­ pönyegforg ató ján o so k k én t kezelik, de ki is á lln a k é rte és m ellette. S alg ó ta r­ já n en n ek az ú tn a k a k iin d u ló p o n tjá t je len ti nekem . Azt, am it H o rv áth G yörgy írt le a M agyar N em zetben, hogy tu d n iillik szeretem m egszervezni a m u n k ám at. A M ű csarn o k b an b em u ­ ta to tt h arm in ck ile n c szobrom az én igazságérzetem ből táp lálk o zik . H a te ­ h á t egyszer m egígérek valam it, én azt te lje síte n i is akarom . S á lta lá b a n csak azt íg érem meg, am it m eg is tudok v aló sítan i (bár m a ez is kuriózum ). V alahogy ez is u g y an a n n y it jelen t, m in t az elkötelezettség. — Nehéz ma elmondani egy szobrászról, hogy mindössze egy ponthoz kötődjön, hi­ szen egy művésznek egy teljes ország a hazája. Salgótarjánba te mégis akkor tér­ tél vissza, am ikor felállították B á n y á s z szobrodat. — H a n em is já ro k év en te a városi tan ácsra, S alg ó ta rján n a l nekem úgy van kapcsolatom , hogy az sokkal szo­ rosabb kötődést (hátországot) jelen t, m in t eg y fajta h iv a tali kapcsolatot. A m it én T a rjá n b a n m erítettem , azt az em berektől, a várostól, a környezettől, a rég i kedves h elyektől k ap tam . Az m á r csak p lu szt jelen t, hogy elism er­ n ek : ta rjá n i v o ltam és a n n a k is érzem m agam . Én sen k ire n em ak aro m m a­ g am at ráerőszakolni, szám ítan i azon­ b an rám m indig lehet. M olnár Z solt — É rdekes p roblém a. H a m i a tá r ­ sa d alm u n k at szocialista tá rsa d alo m n ak nevezzük, és azt a k a rju k felépíteni, a k k o r én nem értem , m ié rt szám ít te tt­ nek, hogy elkötelezett vagyok? A zt sem értem , hogy egyesek ezt m ié rt nem v állalják , vagyis m ié rt h á trá ln a k meg, v etik meg ezt a m eghatározást. (B ár azt is hozzá k ell tennem , hogy m a elk ö telezettn ek len n i nem nagy dicsőség, h a lehet is, hogy ez m eg íté­ lés kérdése, vagyis h elytől függ, ki ho­ gyan lá tja — s nem h inném , hogy a m egítélés különbözése szerencsés le n ­ ne.) Én an n y it tu d o k m ondani, hogy am it csinálok, azt te lje s h ittel teszem — s elképzelem , hogy m ás is így gon­ dolkodik. É ppen ezért: tisztázn i k el­ lene a p ro b lém ák at, n em pedig egy­ m ást bőszíteni. Hogy v itá in k b a n is em b erek m a ra d ju n k . S ezt n em az egyéni érdekek, h an em a közösség k í­ v á n ja m eg tőlünk. 11 �A z e m b e r arca SO M O G YI GYŐZŐ M Ű TER M ÉBEN Som ogyi Győző grafikusm űvész 1942b en született. A bud ap esti K épző- és Ip arm űvészeti G im názium ban 1960b an érettség izett. S zitanyom atait 1973 óta szám os bel- és külföldi kiállításo n m u ta tta be. 1977-ben e ln y erte a M is­ kolci G rafikai B iennálé fődíját. M ű­ vészete a m a i m a g y ar g rafik a egyik jelentős értéke. L ap jai — hogy p él­ d ak é n t csak n é h á n y a t idézzünk: 1848as sorozata, G a l í c i a , 1914, J é z u s b e v o ­ n u lá s a J e r u z s á le m b e , K ü lv á r o s , C se­ p e l — szitanyom ással, ezzel a m integy fél évszázada (hazánk ban k é t évtize­ de) h aszn á lt te ch n ik áv al készülnek. T ém av ilág u k at te k in tv e négy alap v ető csoportba o szthatók: bibliai ihletésű, a m a g y ar tö rtén elem fo rd u ló p o n tjai­ hoz kapcsolódó, tá ji, etn ik ai élm ények­ re, illetv e a külvárosi hétköznapok ih ­ letésére u taló lapo k ra. M unkásságát azonban nem elsősorban a tech n ik ai kérdések, a tém avilág, hanem a m eg­ közelítés m ódja teszi értékessé. L a p jai n em csak a jelenségek analízisét ad ják , h an em azok szintézisét is: a XX. szá­ zadi em b er a rc á t m u ta tjá k m eg p re­ m ier plánban, m inden szép és m inden csúf vonással együtt. H ogyan lá tja ő s a já t m űvészetét, fejlődését, a sz ám á ra fontos p ro b lé­ m á k a t? — ezekkel a kérdésekkel k e­ restem m eg m űterm ében. — A műteremben hatalmas terepasztalt láttam, játékfigurákkal, épületekkel, fegyve­ rekkel. Eszembe jutott közben az is. hogy az iskolai firkálásokra hivatkoztál egyszer, s azt mondtad, mostani módszered is az akkorihoz hasonlít. A beszélgetést éppen azért a gyermekkori élményekkel kellene kezdenünk, vagy éppen ezekkel a játékfi­ gurákka l. — N égyéves korom óta készítek p a ­ p írk ato n ák at. S tratég iai já té k o k a t já t­ szom velük. Az év ek folyam án igen bon y o lu lt szabályok a la k u lta k ki, m íg — arán y o s torzítással — e já té k a l­ k alm as le tt tö rté n elm i rek o n stru k ció ra. Most h a t-h é t m illim éteres fig u ráim v an n ak , ezekből több százat is leh et m ozgatni egy asztalon. Ily esm it m in ­ dig szívesebben rajzoltam , m int ko­ moly, „m űvészi” kép ek et: ak to t, csend­ életet, p o rtré t stb. Mai dolgaim közül is tu d n é k m u ta tn i olyanokat, am elyeket „csak m a g am n a k ” készítettem . — Tehát műhelyrajzok? — Igen — és a já ték h o z szüksége­ sek. E zeket a rajz o k at a képzőm űvé­ szeti g im názium ban k ezdtük készíteni. E lőttem ü lt K ovács T am ás. M indket­ te n tö rtén elm i és P. H ow ard -tém ák rajzolásával tö ltö ttü k a z órákat. M ind­ k ettő n k g ra fik á ja valahol innen ere d : a p ad alól. N ékem a tö rtén elem irá n ti vonzalm am is. Ú gy ta láltam , hogy az á lta lu n k játék o san ábrázolt jelen etek — legyőzetés, kivégzés, ló fark áh o z k ö ttetés — tö rté n elm ü n k b e n egyre ism étlődnek. — A történelem mellett visszatérő élmé­ nyed a külvárosi lét, a kopott tűzfalak ár­ nyékában élők világa. Pesten nőttél fel, ezek az élmények hogyan kapcsolódnak gyermek­ korodhoz? — A K eleti p ály au d v a r m ellett, a N yolcház nevű v asu lash ázak egyiké­ ben la k tu n k ; szüleim és a z öcsém m a is o tt élnek. A világ h áb o rú tó l 1956-ig szegény v ilág v o lt ez: p ro liu d v aro k 12 sok gyerekkel, kóbor m acsk ák k al teli pincék, k ö rb efu tó gangok, ah o n n a n az an y á k k ia b áltak . Kopasz, m ezítlábas, k lo ttg aty ás kisgyerekek voltunk. E n­ gem a n agyok n ap o n ta m egvertek. — Elvégezted a gimnáziumot, kívülállónak talán váratlannak lattal — a teológiát. . . Műveidet ran inspirálják bibliai alakok, azután — a tűnő fordu­ m a is gyak­ eseménye k. — O sztályunkból négyen is elvégez­ tü k a K atolikus H ittu d o m án y i A k ad é­ m iát. Ez egy áldott, öreg zsidó filozó­ fusnak, Szilágyi E rnőnek köszönhető. Igaz ta n ító n k volt, olyan m in t S zo k ra­ tész. A kkoriban, érettség i u tán , négy évig a K ossuth N yom dában dolgoztam , és sik e rtele n ü l p ály áztam a K épzőm ű­ vészeti Főiskolára. — Egy élm énykörről nem beszéltünk még, arról amelyet a Galícia, a Torockó, Brassó, Hollókő című lapjaiddal jellemezhetünk. — A teológián a n ép v án d o rlás kori eg y h áztö rtén etb ő l szereztem la u re a-fo ­ kozatot. É rdeklődésem azó ta á tm e n t a k eresztén y eu ró p ai k u ltú ra k eleti felé­ re, közelebbről K elet-E u ró p ára. A ben n em k ia la k u lt szem lélet m egköve­ teli a m in d en ideiglenes és rész érd ek ­ től m en tes v izsgálódást és a szerető k ritik á t — a k á r a látv án y t, a k á r a szociális viszonyokat dolgozom fel. — Szociális viszonyok feldolgozásáról be­ szélsz. de nem a szociológiáról, hiszen az nem helyettesítheti a művészetet. — A szociológia szak tu d o m án y a az em b erek e t statisztik ai átlag n ak te k in ti, az egyén so rsa kevésbé érd ek li. In ­ k áb b az an y ag ilag m érh ető összete­ vőket v izsg álja — szerin tem viszont ezek m ásodlagosak. Az em beri élet m inőségét n álam valam i olyan do­ log jelenti, a m it k u ltú rá n a k , lelki, e r­ kölcsi ta rta lo m n a k szo k tak nevezni. B arátaim m al m in d ig a r r a tö rek ed tü n k , hogy n e legyünk az életszínvonal függ­ vényei. — Ez paradox dolog: egyrészt függetlenít­ jük magunkat, másrészt a szitanyom atok­ ban — Csepel, Külváros — benne van, hogy többek között az életszínvonal is fontos . — Engem ezek b en n em a z anyagi lét érdekel, h an e m a szellem i. — Egyszerű a párhuzam a szociológia és a művészet, illetve a fotók és műveid kö­ zött. Sokszor dolgozol fénykép után, de a sziták, festmények egészen másról beszél­ nek, mint a felvételek. Ez az egészen más, ahogy fogalmaztad, „a szépség keresése”, vagy: „egyetlen vonást nem húzok csúfoló­ dásból vagy hitetlenül.” Az alkotásaidon lát­ ható emberek (akiket jobb kifejezés híján groteszk figuráknak nevezünk, hiszen a szépség és rútság keveredik bennük) tehát erről beszélnek? — Igen. A rról, hogy k o ru n k igyek­ szik a z em b erek et boldogítani, de csak félem b erek et produkál. A nyagilag, te s­ tileg valóságosak, de k ia la k u lt k u ltú ­ rá ju k m ég nincs. Az em b er m a azt sem tu d ja, m it hiányol. Ezt láto m én a ta n ác stalan arcokon. — Ezeket a nagyorrú, -fülű, kitágult figu­ rákat azonban visszavetíted a múltba is. Tehát nemcsak az utóbbi évtizedek törté­ nelme által meghatározott, hanem az álta­ lában vett emberről beszélsz. Vagyis: szó­ ban most élesen körülhatárolva fogalma­ zol meg egy problémát, tehát a mai ember anyagi helyzetének és szellemiségének viszo­ nyát. Azt hiszem viszont, hogy grafikáidban az is benne van — s ezt olyan művek jel­ zik. mint az 1848-as sorozat, vagy az egyik legjobb munkád, a Kereszt —, hogy az em­ ber mindig törekszik a jó és a szép felé. Jelenbeli állapotának lényege a rendkívül ér­ zékeny egyensúly a fenyegetettség és a biz­ tonság között. — Igen, ez így van. Csak é n errő l egészen k o n k réta n a m o stan i h elyzet­ ből k iin d u lv a beszélek. Beism erem , hogy ez tö rtén etszem léletem re is hat. — Apropó, konkrét helyzet. Sokszor in­ dulsz anyaggyűjtő útra, igen sok tanulm ány­ rajzot, krokit készítesz. Hogyan alakult ki ez a módszer? Illetve: mikor kezdett kiala­ kulni jelenlegi stílusod? — 1972-ben, am ik o r felh ag y tam az akt, p o rtré, csendélet, te h á t a ta n u lt m ű v észet kö rü li igyekezettel, és r a j­ zoltam boldog d ilettán s m ó d jára, m in t az iskolában, ó rák a la tt. Ez az év a z é rt is jelen tő s szám om ra, m e rt egy n y o m ­ dászm ester, M arkó G yörgy ek k o r t a ­ n íto tt m eg a szitan y o m ásra. E kkor je ­ len tk eztem a S túdióba is B rád a T ibor b aráto m tan ácsára. — A technika, amellyel dolgozol — a szi­ tanyom ás — szinte korlátlan lehetőséget je ­ lent számodra, hiszen a nyomat bármilyen rajzod tökéletesen visszaadja. — A szita nem ad k o rlá tla n leh ető ­ séget, m e rt rézlem ezen finom abb vo­ n alat, kövön vagy rasz teres eljáráso k ­ kal gazdagabb tó n u so k a t le h et lé tre ­ hozni. Az én rajzaim h o z viszont való­ b an pontosan m egfelel a szita, hiszen én szándékosan kem ényen dolgozom, hogy vonalas, kontrasztos r a jz jöjjön ki. — A kontrasztos fekete-fehér felületek, a dísztelenség lapjaid „hétköznapi drám ai” hatását fokozzák. Hogy rajzolásmódod való­ ban nem öncélúan, hanem mélyebb szelle­ mi igények hatására alakult kí, azt a sok szitanyom at közül például a II. magyar had­ sereg, s a Brassó bizonyítja . — Nem tudom . U gyanezt m ásképpen is m eg le h etn e oldani. V agy h a ez így van (m árm in t a szellem i igénnyel), a k k o r a rró l a m űvész n em tud. Egyéb­ k é n t sem ta rto m jónak, h a n agyon is­ m eri s a já t szán d ék ait. M ost — hogy a m ásféle m egoldásról beszéljek — egyre jo b b an érd ek el a festés, a k e ­ m ény színek és a p u h a átm en etek együttese. T anulom , hogyan kell b á n ­ ni a te m p eráv al, s hogy közben a sze­ m élyiségem és a z elképzeléseim hol h atn ak , n em tudom pontosan. Eszközt k eresek olyasm ihez, am i m á r ben n em van. — Érdekesek kis méretű állatábrázolásaid. Ezeket sokkal konkrétabb humor jellemzi, mint a többi lapot. — Az állato k és az em b er között n em láto k nagy különbséget. E gyrészt az állato k n ak is van szem élyiségük, m ásrészt az állat, a term észet u gyan­ olyan fen y eg etett helyzetben van , m in t az em ber. T eh át a tech n ik áv al, e rő ­ szak k al szem ben term észetes szövetsé­ gesünk. E zt v iszont ritk á n ism erjü k fel, m a is o tt ta rtu n k , hogy le kell igáz­ n u n k a te rm é sz e te t... E zért áll h á t Som ogyi Győző a z á lla ­ tok, a term észet p á rtjá ra , e z é rt v álasz t­ ja szövetségeséül őket. Ezzel viszont v isszaérk eztü n k az em b er védelm éhez, a teljes é le t igényéhez. A z alk o táso k ­ ról szólva pedig a k a ta rtik u s h atású m űvészet szerepéhez, jelentőségéhez a XX. században. Som ogyi Győző — tu d v a s sz án d ék talan u l — úgy elem zi a m ai em b ert, szellem i és m ateriá lis helyzetét, hogy a m ozaikokból — sze­ rető figyelem m el — ú jra össze tu d ja rak n i a z egészet. És ez a z egész — m i vagyunk. N em lehet nem elgondolkodni m agunkon. P. S zab ó Ernő �K arácso n d i Im re K irá n d u lá s a d é lu tá n la za h o m o k ja z á to n y o k s z irte k m a d a r a k n a p f é n y v ito r la c s ó n a k o k ö s s z e ta p a d v a fö ld s az ég p ih e g ő h u llá m o k h a n y a tt n y a ld o s s á k a s z ik la fa la t az e r je d é s h ú so d r é te g e i a la tt A rc T a n u lm á n y c sik o rg ó c s o n tú á llk a p o c s, b o r o s tá k f e lü tö tt fe jje l, k o p o n y a g ö d ö r, fo g a d em lék e , b ag ó b ű z . sz e m e k b e n d a c -sz ilá n k o k , h o m lo k o n f e r d e csík sv á jc is a p k a -n y o m v o n a l. f a ln a k f o r d ít o tt é js z a k á k , v ic so rg ó m a ró g é p -h a jn a lo k . T ér. P o r. G a la m b o k . Á t. F e lv e re m a p o rt. A le v e g ő b e n n é h á n y v e r é b to ll rezeg . A s a rk o n v e rz ő r i b an c o k . M ű fo g s o ru k b e le v illo g a d é lu tá n b a . VÉGE. (Ö n )re k lá m H a jn a l. (F o g p a sz ta íz .) B usz. M e tró . V illam o s. M eló. É jsz a k a . M e g sz o k o tt íz. (U g y a n a z a m á rk a .) „ N a p o n ta 3X m o ss f o g a t! ” — É n c s a k 2X. (E g é sz sé g te le n é le te t élek.) H egedű h ú ro z v a h a lá lr a — h a llg a tá s r a te s te m b e n az u to lsó re m e g é s v ég ső a k k o r d - s ik o ly a h o g y a n m e g fa g y a ze n e m in t fé n y e s su h o g ó p e n g e m e g á ll m in t c ig a r e tta lá g y f ü s tje B a ch le lk e á tle n g a szo b án a v ég ső re m e g é s é te s te m m ie lő tt tű z ü sz k ö sít m ie lő tt p o r b e v o n m ie lő tt k ö ltö z ö m sa jg ó h e g n e k a csö n d h o m lo k á ra — h ú r o z v a h a lá lr a h a llg a tá s r a . 13 �R év y E s z te r T ö r té n e t Még a régi v á ra t is, m ely oly büszkén ő rizte k ü lö n á llá sát száza­ dokig, lassan, szinte észrevétlenül elnyelte a város. T ap in tato san , gyengéden v ette b irtokába, m inden felesleges lárm a, látv án y o s gesz­ tu s nélkül. Először, szívós k ita rtá ssa l a régi fala k és a v á rá ro k tisz­ tu lta k m eg a sok, vadon összevisszaságban n ő tt bozóttól, szem éttől, v advirágtól. L áth ató v á v á lta k a dicső kövek tö rö tten , elnyúzottan, különös, szem érm es m ezítelenségükben összezsugorodva. A ztán las­ sa n -lassan m egtestesedett egy-egy torony, az árkok, régi csatornák, folyosók útvesztőiből e ltű n te k a környék k alan d é h es gyerekcsapatai, és em elkedni kezdett a v árfal, k ib ontakoztak a m ellvédek, és ren d re in te tte k a h atalm as kapuk. A v á r egyszerre VÁR le tt ú jra , élesen kirajzolódó k o ntúrokkal, századok m éhében fogant, ősi tek in tély év el ism ét u ralk o d n i kezdett egy olyan tájon, m elynek válto zásairó l n ála tö b b et senki sem tu d h a to tt. De nem csak a VÁR élete változott m egvetett, elfeledett, lenézett tengődéséből ú j dicsőség, új holnapok felé, de m in t m ár annyiszor, pu szta létezésével m a is képessé v á lt környezetének átfo rm álására. Igaz, a form álódásnak ez a v a rá z sla ta m á r nem m e h ete tt végbe olyan előkelő diszkrécióval, ahogy a VÁR sa já t éle tfo rm á já t m eg v álto ztat­ ta, hiszen a való élet p ro fán h ú s-v ér m eg nyilván u lásai kicsinyes, önző m ódon m egkövetelik a zajt, a kikén y szerített figyelm et. Nos: a VÁR k ö rü l eladdig kicsiny, ha m ost utólag nem sé rte n én k n em e­ sebb érzéseket, úgy je llem ezh etn én k : h itv á n y telep ü lés tengődött. A szaggatott, sziklás patakok,, völgyes hegyvonulatok árk o lta v id é­ ket töm örségéhez, ősi jogaihoz szívósan ragaszkodó erdőség b irto ­ k o lta m erészen, büszkén és tö rh e te tle n ü i. Ő seink k u d a rc a it azonban m in th a v á ra tla n u l — vágy csoda fo ly tán ? — m e g értették v o ln a a kü lö n b en oly fájóan érte tle n utódok: egy különös, kissé ab sztrak t, ám a v árat, az erdőt, a v idéket és az új ép ü letek et stílu su k b an köl­ csönösen egym ást kiegészítő, tiszteletben ta rtó , így együttesen szívetlelket gyönyörködtető városkom pozíció született. A VÁR és környéke eleven, nyüzsgő, nagyvilági életb e k ezdett ism ét — a fiatalo k szí­ vesen kezdték új, családos életü k et a szülők házaiban, nem te k in te t­ ték k én yelm etlenségnek a távolibb m u n k ah ely ek et — a VÁR felép ü l­ tével ugyanis a helybeli m u n k a alk a lm a k legvonzóbb lehetősége egy­ csap ásra m egszűnt. De k árp ó to lt a zajlás, a színes turistab u szo k hosz­ szú lánca, m ely v id ám , érdekes láto g ató k at vonzott, ak ik n ek elism e­ rő á m u la tá t a birtokos büszkeségével le h ete tt beép íten i a növekvő lo k á lp atrió ta ö ntudatba. L assacskán a VÁR m integy jelk ép év é v ált a nem es hagyom ányaink őrzésére te tt okos erőfeszítéseknek, az el­ ism erést példázta önm agában, míg a környék lak ó in ak életét büsz­ keséggel, ném i ném et n y elvtudással és legalább négy-öt p atin ás honi tö rtén elm i évszám és név ism eretével gazdagította. A VÁR nem tiltak o zo tt a v áros ilyetén hatása, terjeszk ed ése e l­ len, hiszen régi ta p asz talato k m u ta ttá k , hogy m o n d h at ak i am it a k a r —, ha rá p illa n t a V Á Rra, végérvényesen egyértelm űvé válik szám ára, hogy az csak önm agához és létét kiem elő környezetéhez ta r ­ tozhat. M onum entalitása, szívszorongató m agasságai-m élységei, m ú l­ ta t idéző term ei, árnyék ai-fén y ei az alk o tás szentségét, a szellem sza­ bad sz árn y alását és a term észet jótékony segítségének egyességét h ir­ d etik — időtlenül. A város viszont büszke volt a V Á Rra, te rm észe­ tesen csak m ióta ,,felfedezte, naggyá te tte és az őt m egillető elis­ m eréshez ism ét m éltóvá te tte .. . ” Ám tu d o tt a v áros h ű tle n is lenni, am i különösen fájd alm as volt a VÁR szám ára, hiszen réges-régi, v ele éles ellen tétb en az év ­ századok folyam án egyenletesen virágzó, súlyos, m ély sebhelyeit, p i­ ros cseréptetős házait, tem plom ait büszkén feléje villogtató v etély ­ tá rs á t é rte — úgy tű n t, halálos, jó v áteh etetlen sérelem . V etélytárs?! Nem, csak az elm últ évtizedek csalóka percélete m u ta tta annak. A b án y a régi volt, igen-igen régi, sőt, k o rtalan sá g áb a n ősibb, m int a VÁ R. M ikor a V Á R at életre és évszázados szenvedésre szólította a m in d en nél ősibb em beri összeférhetetlenség, lőrései tornyai, m ell­ védéi m á r a BÁNYA ü tö tte sebhelyek roncsolt h egyfokait köszönt­ h ették a túloldalon. Ettől kezdve élénken figyelték egym ást száza­ dokon át. Igaz, eleddig a BÁNYA lá th ato tt, csodálhato tt és borzong­ h ato tt tö bbet: a VÁR élete dicsőségtől, szégyentől, büszkeségtől, b u ­ kástól, v értől és győzelem től — az Élő É let teljességétől volt te r ­ hes. Ezzel szem ben a BÁNYA élete csendben, a nyom orú m in d en ­ napok egyhangúságában —, de a fénytől v éd ett kisszerűség b izto n ­ ság áb an telt. N ála h iányoztak a lá tv án y o s végletek, a sorsdöntő össze­ csapások, élet-halálharcok, nagyszerű, felem elő és egyben porig sújtó örök, dicső hullám verések. Ő rá m indig és m inden k in ek szüksége volt, létét, b ecsületét soha nem veszélyeztették a külvilág, az em beri p illan a t-léte k érdekellentétei, rá m indig vigyázni kellett, kegyeit k e­ resni, időről időre véres, b á r szerényen dicsőséges em b eráld o zato k ­ kal jó in d u la tá t m egváltani, gazdagságáért fohászkodni. K örnyezete hasonlóvá v ált hozzá, ritk á n hangos, a la p já b a n véve csendes, szor­ galm as, szívós em berek la k tá k a föld m éhében rejtőző lelke lep­ lezésére szívvidítóan la n k ás hegyoldalait, völgyeit. A VÁRból h an g y ák ­ n a k látszó em berek nehezen, olykor nyom orultul, m égis viszonyla­ gos b iztonságban élh ettek em lőin, és ezért a kis bizto n ság ért ta p a d ­ ta k hozzá, m int hűs hegyi forrásh o z a szom jazó ajk ak . Sem vagyo­ 14 nuk, sem lehetőségük nem volt ahhoz, hogy a k á r neki, a k á r ö n m a­ g u k n ak szép ép ü letek et em eljenek, hiszen a kincsen, m elyet k e­ m ény m u n k a, v e re jték p a ta k o k á rá n adott, b izto n ság u k at v ásáro ltá k meg, m ások gazdagságát és a hozzájuk hasonló szegények m eleg o tt­ h o n át b izto síto tták . Igy aztán a BÁNYA soha nem küzd ö tt m ély lelki sebekkel, súlyos te sti sérelm ekkel — olykor a m egsem m isülés h a tá rá n — nem ism erk ed ett meg, h o m ály b an m a ra d t elő tte az em ­ b eri term észet iszonyú sokfélesége, a becsület, az erény, a b ű n és a szenny m élységesen sorsszerű összefonódása. K ezdetleges, m ajd egyre m odernebb segédeszközeivel lassan, ó v atosan fejlődve a BÁNYA kiegyensúlyozottnak, a hozzá ragaszkodó em b erek pedig bizonyos e r ­ kölcsi fölényben álló ak n ak te k in te tté k m ag u k at a VÁR v ih aro s éle­ téhez képest. Á m — legutolsó ú jjászü letése u tá n — a VÁR fu rcsa csen d re d ö b ­ bent, helyesebben a rra , hogy ezt a csendet m á r régebben, egyre n y u g ­ ta lan ító b b an érzi. És végre ráeszm élt az o k ra: a BÁ N Y Ával tö rté n t valam i, v alam i B aj. H ihetetlen, m égis v aló n ak bizonyult, hogy a BÁNYA k ö rnyéke csendes. H alott-csendes. M ikor m á r a csillehordó szerkezetek is eltű n tek , és a csilingelő, szénszállító k isvasút ho m ály ­ ból kifényesedő sín p á rja i is m eg vakultak, a VÁR végre felfogta a felfo g h atatlan t: a BÁNYA m eghalt. A VÁR ám u lta n figyelte az élet és a sors á ltal soha nem láto tt, szán d ék o lt kegyetlenséget a le­ győzött felett. Még alig fo rd íto ttá k rá u to ljá ra a BÁNYA a k n á ira a jelképes kulcsokat, a belőle élő, évszázadokig tö retlen ü l, szívósan k ita rtó népség a gyors tavaszi árad áso k h ű tlenségével hag y ta cser­ ben. É pületeit szétszedték, a la g u ta it b etem ették , n y ílásait gondosan, szívtépő alapossággal b ero b b an to tták , a százados é letfo rrá st veszé­ lyesnek n y ilv á n íto tták és m in d en t m egtettek, hogy végleg m eg­ fojtsák. T elepüléseit v ih aro s gyorsasággal h ag y ták el a h iv atalo s szervek, nagy m ulatságoktól, közös ü nnepségek sorozatától hangos kerthelyiségeit, vendéglőit, szab ad téri szín p ad át alig egy év a la tt fel­ v erte a gaz, a m in d e n n ap jain k lü k tető ritm u sá t jelző ap ró szín­ foltok úgy eltű n tek , m in th a szégyenlették voln a- az elm ú lt ragaszko­ dást. És eltű n te k a fiatalo k is. E gyszerre kén y elm etlen ek lettek a h atalm as, jól ép ített vörös téglaházak, fárasztó ak a nagy k ertek , el­ v iselh etetlen ek a szülők, és ö sszeférhetetlenek a testv érek . V onzotta őket m u n k ah ely n ek a v áro s — és lakóhelynek a VÁR környéke. A gondokkal viaskodó, de a nehézségekben m indig ú r rá levő izmos, kem ény nép a BÁNYA körül szinte egyik p illan a tró l a m á sik ra v á l­ tozott idős em b erek kínos erőfeszítéseitől vergődő, lelkeszűnt, „lakos­ sággá”. A BÁNYA életé b en -h o ltáb an erőszakos volt, u ralk o d n i v á ­ gyó és m akacs, nem tű rte , hogy kifosztott felszínén a h á lá tla n o k új, őt feledésbe bo rító életet fakasszanak. A VÁR — ak in ek bőséges alk alm a volt az eltelt évszázadok so­ rá n felism erni a dicsőségnek az em beri term észet á lh ata tla n ság á b an gyökerező szeszélyességét, és ak in ek v eleszü letett lovagiasságát nem csökkentették, de m eg szilárd íto tták az élet viszontagságai — m egpró­ b ált seg íten i. Összefogva az erdővel, a heggyel, a p atak o k k al és az anyafölddel, ad dig fészkelődött, m íg egy v á ra tla n m ozdulat felfedez­ hetővé te tte k atak o m b á in a k le já ra tá t, m elyet féltve őrzött eddig, m in t m ú ltjá n a k bensőséges titk át. Az új, szenzációs lehetőséget p e r­ sze azonnal felism erte a v áro s és elism erésre m éltó gyorsasággal végére is já rt. F e ltá rtá k a hosszú, föld a la tti folyosók in tim itá sait: tem etetlen h o ltak at, eltév ed t ágyúgolyókat, re jte g e te tt fegyvereket, titk o lt kincseket — a föld alá b ú jt gonosz cselekedeteket és az ugyanide kén y szerített, tisztaság b an fogant, á rta tla n u l elb u k o tt, kétségbeesett próbálkozásokat. Ez m in d-m ind a VÁR h írn ev é n ek növekedését, fo n ­ tosságát, kiem elkedő voltát, érté k én e k öregbítését v o n ta m aga után. C supán az o ly an n y ira ó h a jto tt célt n em é rte el —, hogy a BÁNYÁT ú j élethez, egy m egváltozott dicsőséghez ju ttassa . A k atak o m b a u g y an ­ is a BÁNYA titkos tá rn á it k ö tö tte össze a V Á Rral, és ügyesen el­ re jte tt k incseket őrzött ölében, m elyről csak a V Á R nak volt tu d o ­ m ása a k ív ü lálló k közül. H íven őrizte is titk á t idáig, de m ost úgy érezte, hogy a kincsekre való te k in te tte l a v áro s m égiscsak ad v a­ lam i kis elism erést a BÁ N Y Ának, és nem kell a k ita sz íto tta k égő szenvedésével tengődnie az elkövetkezendő századokban. De a fe l­ táro k ostoba elfogultságukban, am in t a tá rn á k h o z értek , ÉLETV E­ SZÉLYt k iálto ttak , és b efa laz ták a kincsekhez vezető u tat, m ég m i­ előtt végére já rta k vo ln a a titoknak. A VÁR szom orúan lá tta hogy a v áro s egyre büszkébb lesz rá és egyre gonoszabb az elso rv ad t BÁNYÁhoz, holott a n n a k ez er­ szer,. százezerszer tö b b et köszönhetett, m in t am en n y it a V Á Rnak a m úló dicsőségeken k ív ü l v alah a is. És a VÁR, ak i m á r jó ideje a b ­ ban a h itb en élt, hogy hosszú, gazdag élete folyam án m in d en t tu d az em beri term észetről, m ost ism ét segítségül h ív ta b a rá ta it, az erdőt, a hegygerincet, a p atak o k at, a tisztáso k at az ú ja b b rejtély m eg fejté­ séhez: M iért té r az em b er örökösen vissza h alh ata tla n ság o t ostrom ló szellem i és véres v ere jték k e l m egszenvedett testi m u n k á ja á ltal kö­ zösen alk o to tt gyüm ölcsei közül azokhoz, am elyek életén ek véres, igazságtalan, békétlen, ten g ern y i szenvedést hozó, ám olykor a fény, a dicsőség m úló felm agasztosulását ajándékozó n a p ja it idézik? És m ié rt felejti el sé rte tt gyorsasággal alkotóképességének m indazon gyerm ekeit, m elyek jelképei a biztonságos, békés, gy arap ító életén ek a lét széttép h etetlen fo n alát láncszem ekkel összefűző m u n k a szü rk e­ ségét lá tta tó v alóságnak? �D ó zsa I l d i k ó Á lru h áso k O rbán csipás szem ekkel nyik lik -n y ak iik a z agy szélén. Szeretni bolondulásig, tira rirá ra , m o n d ja b á to rta la n u l a fülledt, alvásszagú h a j­ n aln ak . M iután sem m i v ig asztaló t nem tap asztal, nagyot ásít. Ez a v irra d a t is olyan, m in t a z eddigiek, s v á rh a tó a n az elkövetkezendők lesznek. O rb án visszadől a p árn á ira . A sarokból rág csálás h allatszik . O davágja papucsát, a z egér rém ü lten iszkol. N eked m á r sem m i se elég, teljesen elkényeztettelek, nyav aly a a telh etetlen bendődbe, la ­ m en tál O rbán. Az Egér is hasonló vélem ényen lehet. B ű n tu d ato san lap ít a lyukban, kincsei között — összetépatt újságszeletek, h u rk a p á l­ cik a-d arab és egy ostyalap. O rb án olyan lusta, hogy tá to tt sz ájjal fek­ szik, de az tá n eszébe ju t, hogy az Öreglány szokott így alu d n i a kony­ hában, és gyorsan fe lrá n tja az állát. Az a b la k a la tt te h erv o n at zörög. O rb án feltápászkodik, rem én y k ed v e bám ul bele a v agonokba: m it viszn ek? A hogy m áskor, m ost is csak követ. S zürke, nag y jáb ó l egy­ fo rm a d arab o k at. M ire k ellh et ez, tö p ren g O rbán. A h o ltv ág án y m el­ le tt a v áltókon búbospacsirták fészkelnek, fü rg én tip eg n ek a sárga, aszott fűcsom ók között. N y ár van, szól ki O rbán egy korm os g erlé­ nek. Élvezed, m i? H át m ég én! Csak v ih a r ne len n e soha! S zénfüstöt hoz a m eleg szél, a n ap ráérősen pöfög föl a k eleti ég ­ re. A bal oldali ablakból v alak i v állfán kidug egy fe h é r m iniszoknyát, és hosszas k ap arászás u tá n rá a k a sz tja a p árk á n y ra . — Csókolom, le fog csúszni — jósol O rbán. — R á v an az ra k v a jól, ne izguljon — m o n d ja elu tasító an egy asszony. O rbán visszahúzódik. A m iniszoknyát azelőtt a L án y ak aszto tta ki. M acskaképű, hosszú h a jú kis nő, lenge lipityőkében. Ezen a h éten a Lá n y hely ére egy v á ra tla n sa tra fa lé p ett rém es, rózsaszín p a m u t­ rék lib en és vastag bugyogóban. A L ány derűsen és ö n tu d ato san a já n ­ dékozta m eg h a jn a lo n k é n t derengő ifjú sá g án a k lá tv án y á v al, a s a tra ­ fa k étségbeejtő és m egalázó közöm bösséggel m u ta tja m a g á t M intha egyedül len n e az egész világon, O rbán csak légypiszok az eső v erte a b ­ lakon — nincs és nem is volt. O rbán az utóbbi n ap o k b an egyre r e ­ m énytelenebbül szólt át: — Csókolom, le fog csúszni. N em csilingelt a lán y válasza. — Rá v a n az ra k v a jól, ne izguljon — recsegte a sa tra fa. Ez m ost m á r m indig így lesz? H iányzik a Lány, és am i m ég rosszabb, biztonságérzete is veszély­ b e k erü lt. O rb án ragaszkodik m indenhez, a m it m egszokott, a lassan, d e biztosan piszkolódó ágyhoz, a lazán gomolygó poros cicaszőnyeg­ hez, az E gér neszeihez és ahhoz a m eg h itt rendetlenséghez, am ely egy k ív ü lálló szem ében á tte k in th e te tle n káosz, de az ő szám ára a tárg y ak — a titokzatos erővonalak m en tén k ia la k u lt — ésszerű sora. Ki le h et ez a h á rp ia ? A L án n y al szinte egyszerre n y ito tták ki az ab lak o t télen is. Jó a levegő, m ondták. O rb án derék ig lógott ki az a b ­ lakon, húzódott a nyaka, fázott, büdös jö tt a vasú tró l, a L án y lip i­ ty ő k éjét cib álta a szél, hópelyhek pöttyözték a sö té t h a já t. Ez volt m inden. T avasszal, a m iniszoknya-korszakban m á r okosabban leh etett b eszélg etn i: — Csókolom, le fog csúszni — kezdte O rbán. — D ehogy fog — n ev etett a Lány. — D ehogyisnem — erőszakoskodott O rbán. — U gyan, ugyan — köszönt el a L ány —-, viszlát! — Csókolom — m o n d ta O rbán. T u lajdonképpen m ikor viselte azt a szoknyát, h a m indig reggel ak a sz to tta ki szárad n i, és estig ott hagyta, tűnődik , kissé késve O r­ bán, az tá n a dob k ály h áh o z hú zv a a hokedlit, reggelizni kezd. A z asz­ talo n n in cs hely, tele ragacsos lábasokkal, ü res kakaósdobozokkal. O rb án n é h a itth o n is k otyvaszt k rém ek et, m e rt cukrász, p o n to sab b an az sz eretn e lenni, de a főnöke nem engedi. O rb án egyszer csupa k e ­ serű m an d u láb ó l k észítette a m arcip án t, és F ek ete ú r a k k o r m a jd ­ nem k irú g ta. — K étbalkezes m a rh a ! — o rd íto tta F ek ete úr. — M ag ára egysze­ rű e n n em le h et felelősségteljes m u n k á t bízni! — K érem szépen, én nem teh etek róla, hogy az összes m a n d u la k eserű v o lt — v éd ek ezett O rbán. — M iért n em kó sto lta m eg! — o rd íto tta F ek ete ú r! — M ert, am ik o r a k rém esb e ettem bele, a k k o r is m a jd n em ki te tszett rúgni. — N em zabálásról, h an em k ó sto lásró l beszélek! — o rd íto tt to ­ v ább F ek ete úr. O rb á n n ak azóta csak m osogatni szabad, és b ü n te tésü l a ta k a rí­ tás is az ő fe la d a ta lett. N yerek a lottón, és F ek ete ú r egészen m ás­ k épp b án ik m a jd velem , v ig a sztalta m ag át O rbán. E lh atáro zta, hogy h a b eü t a négyes, v attac u k o rg é p et vásárol. T ö rte a fe jé t újításo n . A feh é r és rózsaszín unalm as, ta lá n sik erü l n em zetiszínű v a tta c u k ­ ro t előállítani. A ddig is, h a elfogta az alk o tás vágya, k ak a ó k rém e t tö ltö tt a F ek ete ú rtó l csent tölcsérekbe, és k iv itte a V idám P ark b a. A b ru ttó jövedelem n em é rte m eg se a fárad tság o t, se az izg alm a­ kat, s a já t szó rak o zására csin álta. Ily en k o r az E gér is úgy é lt, m in t M arci H evesen, m e g k ap ta a rep ed t, tö rö tt tölcséreket. M ost m eg itt reggelizik a hideg k ály h án ál. Ily et is csak legény­ em b er teh et. E gyelőre ellen áll a — gondolati — csáb ításn ak , nősülni rá é r ötvenen tú l is. (Egyéb k ísé rtésn e k nincs kitéve, senki se vágyik arra , hogy O rb án n é legyen.) A ddig h ad d élje v ilág át. O rb án itt éli. v ilág át a v asú ti sínek m ellett. V an egy E gere és egy főbérlője, az Ö reglány, aki a k o n y h áb an lakik. O rb án nyam m og a k enyéren, és szám okon tö ri a fejét. Az E gér iz g ato ttan ü l a ly u k ja előtt, mozog az orra. O rb án eléje h a jít egy d ara b kolbászt. Az E gér m á sk o r elb ú jt a konccal. M ost m arad , és a h elyszínen rá g ja bele m ag át a h éjba. O rb án örül, hogy b arátság o san viselkedik. S zám olja az E gér b ajszát, m egteszi a lottón. L egalább ennyi h asznom legyen belőled, te büdös kis dög, dünnyögi, és m egint eszébe ju t a m iniszoknya. Hol a L án y ? A k ály h a te tejérő l lesöpri a m orzsákat. H a az E gér a r r a já r, egye meg. A ztán k ib o n tja a csom agot. Előző este ta lá lta a villam oson. A végállom áson m indenki leszállt r a jta kívül, és ő észrevette, hogy a szem ben levő ülés a la tt v alak i egy á tlá tsz a tla n nylonzsákot fele j­ te tt. A m ikor hozzáért a láb áv al, a csom ag b eh o rp ad t. Ig yekezett kö­ zöm bösen csapni a h óna alá, m ég fü ty ö részett is — ugyanazt, am it reggel —, és m egérezte a ta p in tá sán , hogy ruhaféleség. C salódott volt. É rtékesebb, súlyos v a la m ire vágyott, de m ég rem én y k ed ett, hogy esetleg a finom gyapjúszövet, vagy p u h a tak aró . A n n y ira sie te tt a ta sak k al, hogy a kocsm ába se m en t be. Ezt az tá n később m egbánta, a valóságtól pedig egész estéje m eg k esered ett: k ém ényseprő korm os v a c a k ja it ho zta haza. Ü lt az ágyon. M ihez kezd jen a ru h á v a l? P e r ­ sze az érdekesebb, hogy a k ém ényseprő m it kezd a ru h a — n élk ü l? H ah ah ah a, n ev e te tt öblösen. Meg is lepődött. N em se jte tte, hogy ő ilyen szép m élyen tu d h ah otázni, de csak az E gér éb re d t fel. Az Ö reglány m eg se m occant a k o n yhában. O rb án n ehezen alu d t el, m e rt k ép telen v o lt zöldágra vergődni az egész kém ényseprőüggyel. E ladni persze nem lehet, M É H -be v in n i feltűnő, itt m eg csak ú tb a n van. T alán a sors keze? H a az em b ern ek negyven évig nincs k ü lö ­ nösebb szerencséje, és ezek u tá n életéb en először ta lá l v alam it, a n ­ n ak jelen tő ség teljeseb b n ek kell lennie, sem m in t első p illa n tá sra lá t­ szik. O rb án igyekszik v alam ih ez kapcsolni a tö rté n tek e t, hogy m a­ g y ará zatra leljen . E ddig m ég m in d ig m in d en n ek volt oka. Az a n y ja m eghalt, m e rt ak k o r m en t á t az u tcán, am ik o r egy g azd átlan sra p ­ n el k ere ste az u tat. O rbán, aki m e lle tte ü g etett, nem h a lt meg, m e rt kicsi volt, és csak az a n y ja d erek áig ért. (A szilán k a feje felett, ol­ d alró l csap o tt az a n y ja n y ak áb a, és feltép te az ütőerét.) A n ag y an y ­ ja m eghalt, m e rt öreg volt, O rb án in tézetb e k erü lt, m e rt nem m a­ ra d t senkije. C u k rásztan u ló lett, m e rt an n y i erő t m ég k in éztek b e­ lőle, hogy a hab o t fel tu d ja verni, d e a vizsgái sose sik erü ltek , m ert n em ta n u lt. V alahogy nem v o lt kedve hozzá. F ek ete ú r felv ette in a s­ nak, m e rt a segédje éppen a k k o r h u n y t el m ájzsu g o rb an , m ik o r O r­ b án m u n k á t keresett. K özben á g y ra járó v o lt éveken át, m e rt k e d ­ v elte a társaság o t, az tá n kom oly a lb é rle te t k eresett, m e rt úgy érez­ te, lassan egzisztenciát kell tere m te n ie m agának. M ár az első p ró ­ bálkozás sikerült. O rb án az a lv a já ró k bizto n ság áv al felm ent egy házba, am ely a m u n k ah ely éh ez közel eső u tc ák egyikében volt, és a h arm a d ik em eleten b en y ito tt b alró l a h a rm a d ik ajtón. Az Öreg­ lán y o tt ü lt a k o nyhában a tűzhely m ellett. E g y általán nem csodál­ kozott, hogy jön egy vadidegen férfi, és szobát keres. O rb án is te r ­ m észetesnek vette, hogy azonnal költözhet, m e rt ez a ház az u tc á ­ ban b alró l a h arm a d ik volt. Ily en m iértek és azértek között el le h etn e helyezni a kém én y ­ se p rő ru h át is. A korm os any ag b a gondosan be volt csom agolva a lán c — go­ lyó nélkül. O rb án sa jn álta, hogy az ú ton nem h a llh a tta a csörgést. L egalább ta lá lg a tta volna, m i zörög a gyapjúszövet között? M eny­ nyivel izgalm asabb tito k zato san csörrenő csom agot ta láln i, m in t n é­ m a rongyokat! O rb án teg n ap este m e g n y u g tatta m agát. A hogyan ed ­ dig az életével, a k ém én y sep rő ru h ájáv al is lesz m ajd valam i. E l­ vég re az a legfontosabb, hogy fedél v an a feje felett. A lbérlő, á l­ landó bejelentéssel. In n en az isten se tu d k itú rn i, m o n d ta az E gér­ nek elégedetten. N yúlálm ú éjszak ák elő tt jó ilyen g o n d o lattal e la lu d ­ ni. Így is ab b a n a biztos tu d a tb a n szám olja b ele m ag át az álom ba 15 �— száznegyvenharm adik b irk a u g rik át a k erítésen. . . —, hogy n em ­ so k ára felébred. A ztán m ik o r csikorogva fékez egy szerelvény, és a vagonok egym áshoz ütő dve m egállnak, h iáb a riad fel azonnal, nincs e re je m egnézni, m ennyi idő te lt m á r el. Ilyenkor öt perc óráknak, fél éjszaka egy percnek tűnhet. V igaszul azelőtt ott volt a L ány. A szom széd szobában, m égis m ásik ép ületben pihent. A két h áz összekapaszkodva áll, m in th a az északi szél ellen tá m o g atn ák egym ást. Az ab lak o k a la tt szerelvé­ nyek vándorolnak, a v o n atfü tty felz ak la tja O rbánt. O lyan félelm e­ tes az elhaló, éles hang, m in t kuty av o n ítás egy la k a tla n faluban, vagy m agányos szaxofon k ísé rteties búgása. O rb án reszk etv e fú rja be fejét a p á rn á k közé. M intha m inden vo n at tőle v in n e el valam it. De fe lv irra d ta k a hajnalok, és a L ány k itű zte feh é r szoknyáját. —ÖH ol a L ány? — szól O rb án az Egérhez, aki m egijed a v á r a t­ lan kérdéstől, és a kolb ászh éjjal b etak a ro d ik a lyukba. — H ülye! — m o n d ja O rbán. V isszacsom agolja a k ém ényseprőruhát. H árom n a p ­ p al a L ány eltűnése u tá n ta lá lta , te h á t vele van összefüggésben. H ir­ telen m inden egyszerű lett. E lindul. — S zervusz — búcsúzik Egértől, és kilép a konyhába. K ettő re z á rja a szobaajtót, a kulcsot a zsebbe süllyeszti. — M ikor ta k a ríth a to k m ag án ál? — kérdezi az Öreg lán y felrez­ zenve. — M ajd. — Borzalm as, hogy am ióta itt lakik, m ég s o h a . . . — M ondom, m ajd — vág közbe O rbán. — N em tu d ja, hova lett a szom szédból az a kis m acskaképű nő? Az Öreglány m eglepődik. E ddig még nem beszéltek egym ással m ásról, csak a ta k arítá sró l. Igaz, ezt hűségesen elm o n d ták n ap o n ta kétszer: am ikor O rbán elm ent dolgozni, és visszajött m u n k a u tán . A la k b é rt is szó nélk ü l te tte le a ko n y h aasztalra O rbán, és d u g ta el gondos szám olás u tá n az Öreglány, a lisztesdobozba. — N em tudom . T alán férjh ez m en t? — kérdez vissza. O rb án nézi a hím zett háziáld ást: — Az lehetetlen! — m ondja. — O rb án úr, m ikor ta k a ríth a to k m ag án ál? — kezdi ú jra a le­ m ezt az Öreglány, m in th a a m acskaképűs k ité rő t csupán egy rossz tű okozta volna. — M ajd — h á trá l ki O rb án a n y á rb a a sötét konyhából. Azon gondolkodik, hol a lh a t az Öreglány. N apközben a tűzhely m ellett ülve. És éjszaka? A k o nyhában nincs fekvőhely. Még k in y it­ h ató táb o ri ágy sem. H át a k k o r? É jjel is a tűzhely m ellett kuporog? O rb án felnéz a sarokból, k ó k ad tan lóg a fe h é r szoknya. A közért előtt félm eztelen, b ro n zb a rn a férfiak h evernek a földön, és félkönyékre tám aszk o dva n y ájasa n beszélgetnek, m in th a ókori lak o m án lennének. O rb án enyhe m egvetéssel evickél a lá b aik között. B ocsánat, pardon, szabad, m otyogja. A környék e litje este kocsm ázik, ak á rcsa k ő. Ezek a lu m p elem ek alkalm i és építőm unkások, és ahogy pénzhez ju t­ nak , sz ala d n ak vele a közértbe, p á lin k á ra költeni. O rb án m egbor­ zong az undortól. Ki nem á llh a tja a pálin k át. S zo rítja m agához a zsákban a fekete ru h á t és a láncot, am in nincs golyó. L egalább nem k ell cipelnem , gondolja. És ez n e m is olyan fontos, m in t a kém ény­ ajtó nyitója. A n agyanyja a korcsolyakulcsot h aszn álta korm ozáskor. Olcsó, m indössze négy fo rin t az ára. O rb án egyedül ődönk a já ték b o ltb an öt eladó között. — Tessék — fo rd u ln ak felé egyszerre. — V an korcsolyakulcs? — V an — válaszolják kórusban. Az egyik m e g írja a blokkot, a m ásik kim egy é rte a rak tá rb a , a h a rm a d ik becsom agolja, a negyedik elteszi a négy fo rin to t, az ötö­ d ik á ta d ja O rbánnak, akib en egyre h atáro zo ttab b a n rajzo ló d ik k i az elképzelés körvonalai. I tt született, ebben a v áro sb an élt eddig, és még soha nem volt a k ilátóban, a v árb an , vagy a k á r a bástyán. M e­ h e te tt volna, de m inek. M ost hegyre vágyik, fák közé, ahol dél tá j­ b an nem áll m eg a levegő a hőségtől, és a férfiak h á tá ra nem ta p ad rá az ing. M egpörkölt porszem ek se k arc o lják az em b er to rk át, és fenyőillat öblíti ki a fá ra d t tüdőket. Nem fontos, m ilyen irán y b a n ered ú tn ak . Biztos benne, hogy m a rá ta lá l a L ányra, m iképpen azt is tu d ja , hogy egyszer a nem zetiszínű v attac u k ro t is elő állítja. O rb án b u szra száll. T ikkasztó a hőség. Elképzelhető, hogy az ő rü lte k h ázáb an ilyenkor lázad n ak fel az ápolók, és k itép ik az ápol­ ta k h aját. Vagy fordítva. M indegy. A hegyen kellem es lég áram lat kószál a fák között. O rb án a n ag y a n y já ra gondol. B orogatást ra k o tt a hom lokára, am ikor ő lázasan fek ü d t valah o l egy ágyban. Azt fü l­ len tette, hogy lenyelte a kinint, de a n agyanyja m eg találta a lyukas p árn acih ában, és olyasm it m ondott, hogy aki hazudik, az lop, aki lop, az öl. O rbán m egijedt, és zokogni kezdett. A nag y an y ja is vele sírt, d e ez n em biztos. L ehet, hogy rosszul em lékszik. Á töltözik a bokrok között, ru h á já t e lre jti egy fa m ellé az av arb an . A m ikor ú jra az úton já r, b árk i igazi kém ényseprőnek vélhetné. C sörgeti a golyótlan lá n ­ cot, nem ideges, in k áb b kíváncsi, de a bal szeme a la tt m égis úgy v ib rál a bőr, m int a frissen sózott nyers halszelet a tányéron. K ív ü l­ ről lá tja ö nm agát: sötét, idegen alak, aki közöm bösen megy, hogy elvégezze felad atát. L ehetne családi lap gyerm ek ro v atáb an rejtv én y is: „Aki jó m egfigyelő, 30 m ásodpercen belül k ita lá lja , m i hiányzik a képen. H atv a n m ásodpercen belül közepes, azon tú l rossz m egfigye­ lő ”. O rb án leltározza felszerelését. Először is nincs golyó. M ije szo­ k o tt len n i m ég a kém ényseprőnek? K efe! Igen, nyeles kefe az övébe tűzve, és hosszú d róton m ég egy. A hhoz hasonló, persze nagyban, am ivel az üveget is tisztogatják. E m iatt csúfolták gyerek k o ráb an a k ém ényseprőt kém énycucinak. K ellene m ég a kém ényégető, h áro m féle fo­ lyadékból kev ert eleggyel. Az egyik valószínűleg petróleum . Vagy b en zin ? 16 Megy a v illák között, szám ol. B alról a h arm a d ik , nagy feh ér k e rt­ ben áll. N yugalom és csönd v an a környéken. Becsönget. É nekel a giling-galang, k ih a lla tszik az u tcára. O rb án úgy dönt, hogy sem m it n e m m ond. B eszéljen ö n m ag áért a jelm ez. Nézi a szép p ázsitot és a v irágokat. Hol a L ány? V alaki feltű n ik a k e rt végében. O rb án m eglepődik: a k ap u v al szem ben a b e já ra t, o n n an v árta , hogy jö jjen ek . A v alak i lehajol, a lom bok a la tt szem ügyre veszi. A fák félig e lta k a rjá k . O rb án nem m occan. A v alak i té tov án közeledik. — T essék! — k iá lt m érgesen. O rbán, elh atáro zásáv al ellentétben, k én y telen m egnyilatkozni. — K ém ényseprés! — k iab ál vissza, és m egcsördíti a láncot. A v alak i h irte len felb u k k an a k ertk a p u b an . — Ilyen k o rán jö n n ek ? — k érdezi szem rehányóan. — N y ár vé­ gén szokták, nem ily e n k o r... — Nem — m o n d ja O rb án és m ak acsu l v á r tovább. M icsoda de­ b ella! Nézi a nőt, ak i hosszú pongyolában, csípőre te tt kézzel áll. M icsoda izmos debella! — Ho zom a kulcsot — a d ja meg m ag át a nő. — T u la jd o n k ép ­ pen jó k o r jö tt, n ag y tak aríto k . Visszam egy az úton. O rb án b izonytalan. H a a ház a jta ja itt van szem ben, m it a k a r ez h átu l a k ertb en . A nő siet a kapuhoz. — E ssünk tú l r a jta — m o n d ja sürgetően. O rb án b allag u tán a, nézeget. C seresznyefa. A te te jé n gyönyörű fekete szemek. C sak alu l szed ték le. A d eb ella ny ilv án n em m er m ag asra m ászni, fél, hogy letö rn ek a la tta az ágak. Biztos n incss gye­ rek a házban. Á llítólag ez a m eg fek eted ett cseresznye a legédesebb. M ilyen öreg fa, csupa m ézga! Az ú t végén n y ito tt fásk am ra. O r­ b án leteszi a láncot, b ek u k k an t. L étra, kapa, ásó, sarló, fejszék, fű ­ nyíró olló, alágyújtóshalom . A nő dühösen áll m ögötte. — K eres v alam it? — k érdezi élesen, és felgyűri a pongyola u jjá t. O rb án m egfordul, b ám u lja. A him lőoltás olyan az öregedő karon, m in t a h erv a d t karfiol. — Hol a k ály h a? A nő a kezébe nyom egy feh ér vödröt. — A k o ro m n ak — m ondja. — Jö jjö n , m u tato m az utat. Á tm ennek a konyhán, a szobában csatatér, h alk an szól a r á ­ dió. A cserép k ály h a a saro k b an áll, két o ld alán ajtó. O rb án o dasé­ tál. A nő nagyon ideges, m egbotlik a p ark ettk efélő b en , belerúg. — V alam i b aj v an a kém énnyel. Egész télen füstölt, csak h á ­ tu lró l tu d ta m m eggyújtani. — M egnézzük — v ig asztalja O rbán. T estével e lta k a rja a kém én y ­ ajtó t, ne lássa a nő, hogy korcsolyakulccsal n y itja. K idől a korom. — Ju j, m ásk o r ó v atosabbak! M aga m ég nem is volt itt. — Nem — helyesel O rbán. Egyik kezével a k ály h án ak tá m asz­ kodik, m ásikkal a k ém én y ly u k b a n kotorászik. — P áro sáv al szoktak jönni. — Igen — bólint O rbán. — P áro sáv al, de m ost nem . J á r a szeme, nézi a képeket, könyveket, ezüstöt, hosszabb ideig b ám u l egy nagy, szü rk e szam ovárt. G ondolkodik, hova n y ílh a tn a k az ajtók. T alán a folyosóra? V agy egy m ásik szo b ára? A nő össze­ rán co lt hom lokkal lesi. O rb án ráp illan t, találk o zik a te k in te tü k . O r­ bán, m en ek ü lv e a leplezetlen m u stra elől, k én yszeredetten a fal felé fordul. A rád ió b an vid ám lán y h an g ezt m o n d ja: „A bécsi Dolóresz C irkuszból m egszökött egy fehérbohóc”. A deb ella feln ev et, és elzár­ ja. O rb án b árg y ú m osollyal igyekszik lépést ta rta n i a nő v á ra tla n jókedvével, és k icsav aro d v a k o to r tovább. A k ály h átó l nehezen fér hozzá a lyukhoz. A nő felem el a ren d etlen asztalró l egy n oteszt és egy ceruzát. Ír : sz ő k e ... (áthúzza) v ilág o sb arn a h aj, ritk á s szem héj, lapos o rr, á l l . .. — V an m ég egy k ály h a — szólal m eg hangosan. — Hol? — néz vissza Orbán. �— B ent — in t a nő a jobb oldali ajtó felé, és ír to v áb b : k erek áll, fodros száj, vékony nyak, rövid választék, kb. 2 cm -es egyenesre n y írt haj, kócos, m in th a kézzel sim íto tták volna le. És bő ru h a. Lötyög ra jta . — K ellene egy lapát. — N incs — m o n d ja a nő h atáro zo ttan . O rbán lá tta a szeneslapátot b a lra a k o n y h aajtó m ellett. Ezek szerin t a deb ella m egérezte, hogy v alam i nincs rendben, és ezért nem a k a rja egyedül hagyni? — A nnyi baj legyen — k o to r tovább. — M ajd a k e z em m el... A nő újságot repeget, le ta k a rja a vödröt, am elyből gomolyog a korom . — Még szerencse, hogy m ost v an n a g y tak a rítás — m o n d ja ú j­ ra. — M áskor jobban vigyázzanak. H ogyan fogadta vo ln a, a L ány? Ü lne a m ély bőrfotelben, és a z t m ondaná, nem baj, kedves O rbán, m a jd fölm osom . M egkínálha­ tom m álnaszörppel? Ugye m ilyen szép a szam ovárom , kedves O rb án ? — Kész — z á rja be O rb án a kém ényajtót. K iviszi a vödröt és visszajön. — M ondtam , hogy v an m ég egy kályha! — Ja , tényleg! — csillan fel O rb án szeme, de áll tovább. A nő in g e rü lten kiszalad a vödörért. A fejé t közben m eglepő rugalm assággal m a jd n em teljesen h á tra fo rd ítv a ta rtja . — Jö jjö n ! — h ív ja m agával a m ásik szobába. O rb án engedel­ m esen követi, m int a m egbűvölt kígyó. — Ez a kály h a jó. N em volt vele sem m i bajom . A kém énylyuk alacsonyan van. O rb án letérdel. A nő engedi, hogy m egint a kezével szedje ki a korm ot. A belső szoba n em olyan szép, m int a kinti, O rbán se nézelődik, m ereven b ám u l a lyukba. K özöm bösen kivesz egy halott k aticabogarat. A nő in d u l kifelé, és elb o tlik O rbán lábában. — Ja j, ne h ara g u d jo n ! F á jt? N em a k a rta m — esdekel túlzottan. — sem m i, sem m i — m o n d ja O rb án csodálkozva. — Hol lehet felm enni a p ad lásra? — M inek az m ag án ak ? — Kigolyózni. — A zt előtte szokás, nem tu d ta ? — szu rk ál a nő. — N em kell m indig. De itt sok a korom . — És valam i készülékkel égetik ki tisztítás u tán , hogy legyen huzat. — Jó p a p ír is — m o n d ja szelíden O rbán. G yufát kér, és m eg­ g y ú jt egy újságot. — A kkor ne is m e n jek fel a p ad lásra? — Tőlem m ehet — von v á lla t a nő. D ühösen cig arettázik a k e rt közepén, O rbán a p adláson m ász­ kál. N incs sem m i, csak vastag porréteg, pókhálók, egy rossz nyolcas lé tra és b altafej, nyél nélkül. Ezt zsebre teszi. Nehéz, lehúzza a vékony bélést, lépés közben csapkodja a com bját. T öri a fejét, hova vezethet a külső szobából a bal oldali ajtó. H ozzávetőlegesen két m é ter szintkülönbség v an közte és a ház b e já ra tá n a k v élt ajtó kö­ zött. A hhoz rövid, hogy lépcsőház legyen. L egfeljebb öt, egyenként negyven centi m agas lépcső férn e el benne, ilyen m eg nincs. V i­ szont az is lehetetlen, hogy ebbe a szép la k ásb a a k onyhán á t k ell­ jen bem enni. Ez csupán a rra fe lé szokás, ahol ő lakik. Csalódott, hogy a p ad lásró l nem tu d sem m it m egállapítani. O tt van ta lá n a pince? Nem. S zobaajtó nem nyílik pincére. És ha m égis? K i tu d ja , mi en n ek a d eb e llá n ak a foglalkozása. H á th a gom batenyésztő. O rb án lejön a padlásról, szó nélk ü l átsétál a konyhán, be a külső szobába. Egyenesen a bal oldali a jtó felé ta rt. A nő eldobja a cig arettát, lohol u tán a, és O rb á n elé ugrik. — Mi v an ? — A zért füstölt a kályha, m e rt belelóg egy féltégla. — Vegye ki! T alálkozik a te k in te tü k , ezúttal a nő fordul el. — Csókolom, az nem olyan egyszerű — m osolyodik el O rbán, b á r m aga sem tu d ja, m it a k a r a féltéglával. K izá rt dolog, hogy ez a debella beleegyezzék a bontásba. — Ide figyeljen, a m ásik k ém ényben egyszer egész tégla volt, mégis kiv ették . — Hm. — Mi az, hogy hm ! L eesett, b en y ú ltak , kivették. Egyszerű ! — Az ato m k o rszak b an ne ja v aso ljo n k őkorszakbeli m eg o ld áso k at. Öt éve élek együtt az állítólagos féltéglával. Vegye tud o m ásu l, r a ­ gaszkodom hozzá. In k áb b m indig h á tu lró l g y ú jto k be. S zerintem csak szélkakas kell. — A tom korszak ide vagy oda, a kém én y sep rés te c h n ik á ja nem nagyon fejlődött. N ekem persze m indegy. — A kkor végeztünk. Hol a p a p ír? A láírom . — M ár n em sz o k á s.. . csak b ontáshoz k e lle n e .. . — m o n d ja von­ ta to tta n O rbán, és m égegyszer körülnéz. L á tja a zsúfolt könyves­ polcokat, a m ély fotelt, ahol a L ány m osolyoghatott volna, he le n n é­ nek m ég csodák, és b ú csú p illan tást vet az ajtó ra. A ztán a zsebébe nyúl. A nő is. M in d k etten a b al oldali a jtó t nézik. — K eres v a la k it? — k érdezi a nő tétován. O rb án fülel. M intha olyasm it h allo tt volna nyöszörögni, hogy A ranka. A deb ella idegesen köszörüli a to rk át, és ráfö rm ed O rb án ra. — M it bám ul! — A zt tetszett m ondani, hogy A ran k a? — Á lm odik? N em m o n d tam sem m it. L egfeljebb p ipitér. — De az n em is h aso n lít az A ran k ára. — M indkettő gyom. A k ertb e n sok a p ipitér. Biztos a ra n k a is. — Az A ra n k a név. — Én B íborka vagyok. — M icsoda? — nyög O rbán. — Á p rilis 21. M e g találh a tja a n ap tárb an . V an m ag án ak anyósa? — Nincs. De volt egy nagym am ám . (Valaki m egint azt m ondta, hogy A ranka?) — F áj a fejem — só h a jt O rbán. — N em csodálom . Az a sok korom ! — nevet gúnyosan a nő. Pongyolájából kivesz egy húszast, és O rb án kezébe nyom ja, ak i m eg­ lepődik, d e elteszi a b altafej mellé. — Csókolom — nyögi, és k ih á trá l a konyhába. A nő szorosan u tán a, m in th a groteszk tan g ó t já rn á n a k . A cseresznyefa a la tt O rb án végre ö n álló sítja m agát. — Ezek a fek ete szem ek a legédesebbek — dadogja, hogy vége legyen az irg a lm a tla n csendnek, a nesztelen ta n ­ gónak. — A k a r belőle? — n y ú jtózkodik a nő, és lehúz egy ágat. H á­ rom szem cseresznye him bálódzik O rb án o rra előtt. — Nem, igazán nem a z é r t... — N yugodtan! — legyint a nő. — Na, mi lesz! O rb án leszak ítja a legfeketébbet. B ekapja. A nő k a já n u l figyeli. O rb á n m egrázkódik. — A zt h ittem , édesebb. — M int látom , m aga fin n y ás egy kicsit. E gyébként h a tú lé rett, a k k o r m á r fan y ar. N em csak a cseresznye. De a rig ó k n ak így is jó. — N ekem is. — Persze. M aga is fek ete an n y ira, m in t ők. — O rvosnőnek tetszik len n i? — húzza az id ő t O rbán. Szép a k e rt és szép v o lt a lakás. Jó itt. M ilyen k ár, hogy nem le h ete tt fa la t b o ntani! O tt lóg a kém ényben a féltégla. A deb ella nem nagyon hisz benne. Hol a L ány, és k i lehet a b al oldali ajtó m ögött? — M iért? — M it m ié rt? — eszm él O rbán. K özben elfelejtette, m it k é r­ dezett, de a k a p u ra erő sített vöröskeresztes elsősegélyládáról ú jra eszébe ju t. — M ert hogy ez itt van. — m u ta t rá. — Ez az új levélszekrényem — n ev et a nő. N agyon rosszul áll neki a nevetés. Az ilyen típ u sú em b erek n él az in g e rü lt a rc k ife je ­ zés sokkal term észetesebb. Az oroszlán is m egnyerőbb, h a ordítozik. A mosolygó oroszlán olyan hátborzongató, m in t p éld áu l a F ek ete ú r lehet kedélyeskedve. A nő u n ja O rb án igényét tá rsa d a lm i életre és csevegésre. K iteszi a szű rét az u tcára, k ettő re z á rja m ögötte a kaput. — Csókolom! — o rd ít u tá n a O rbán, és a k erítésh ez nyom ja az o rrát. A nő e ltű n ik az elülső ajtó m ögött. O rb án tű n ő d ik — m ost m e rre ? A L án y képe észrevehetően elhom ályosult. Hol a L ány, hol a Lány, h ajto g atja, d e nem nagyon figyel oda. A szótagok össze­ akadva, szétválva lassan érte lm ü k e t vesztik, lalányholalányhollalá... A célnál fo n to sab b á v ált a felé je vezető út. H a rá ta lá l a lán y ra, m egkéri, jö jjö n vissza, m e rt h iányzik a n ap o k litu rg iá já b ó l; m inden v áltozás baljós, te h á t k o rrig álan d ó . De az ú t a v á rtn á l érdekesebb. Lenéz a hegyről. A város nagyobb, m in t gondolta. Igyekszik tájékozódni, m elyik részben lakik, de a folyó elhúzza a tek in tetét. K eresi a húszast. N em ta lá lja . A pénz k icsú szh ato tt a b a lta vágta bélésen. M icsoda egy izm os B íborka volt! M élyet só h ajto tt. A m e re­ dek k a n y a rb an te h erau tó ro h an lefelé h angos buffogással. Nem lehet m ás m egoldás. H a a külső szoba b al oldali a jta ja m ögött lé p ­ csőház van, a k k o r an n a k is ilyen szögben kell k an y aro d n ia, m int az útnak. A szoba elég fu rcsa alakú. A m ennyiben az ajtó u tá n jo b b ­ ra ta rt a feltételezett lépcsőház és hozzávetőlegesen negyvenöt fokos szögben té r vissza az alsó b ejárath o z, úgy elég a tizen ö t centi m agas lépcső is. — A m a rh a m in d en it! — k áro m k od ik valak i, ta lá n F ek ete úr, és O rb án ott fekszik a k erek ek alatt. Jö n a lány sírva, k a rja ib a n a szam ovár. — Nem k ell s ír n i... nem kell én m iattam sírni senkinek. K ibírom . — O rb án azt hiszi, ő suttog, de csak h an g n élk ü l tá to g a tja a száját. L azán leesik az álla, m in th a csodálkozna, hogy ez az egyszerű m egoldás a k a n y a rra l m á r előbb n em ju to tt eszébe. 17 �Ardamica Ferenc M egállók, állom ások F árad ta n , bizonytalanul h a la d t az utcán. Rosszul é re zte m agát. Régi, több éves öltöny v olt ra jta , az ú ja b b a t m ost v á lto tta ki a gyors­ tisztítóból, a k a r já ra akasztva vitte. Egy percig azzal á m íto tta m agát, hogy a viseltes öltöny okozza a k ellem etlen közérzetet, b á r n em így volt, s ezt ő is tu d ta. V alaki n ek im en t az! a k tatá sk áján a k . A tá sk a nagy ívben k ilen ­ gett, m eglódította kezében a ta rk a kenyeres szatyrot. T artalm a, egy kiló fehérkenyér, oldalba v e rt egy m ásik járókelő t, az hangosan m él­ tatlan k o d o tt. H oltbiztos volt benne, hogy nyom ban elbotlik, de csak a k itisz títo tt öltöny csúszott e l a k a rjá n . M egtorpant, m arad ék ereje elhagyta. Igazgatta a ru h á t — tökéletesen kipucolták, a fo ltn ak nyo­ m a sem volt. H irtelen úgy érezte, a já rd a széle em elkedik, m agaso­ dik. Szédült. L eh ú n y ta a szem ét, és v árta , erősen k ív á n ta, hogy b e­ leszédüljön, beleessen, belezu h an jo n — ordítva, vagy h an g tala n u l — egy zúgó, h atalm as tisztítógépbe, m ely korszerű vegyszerekkel k im os­ ná, e ltü n te tn é belőle P au lá t. De nem tö rté n t más, m in t hogy lelép ett a já rd á ró l, s kis idő m úlva fö llép ett egy m ásikra. M egborzongott. Még csak augusztus vége volt, de az id ő já rás m ár erősen őszire fordult. Érezte, hogyan in d u ln a k el a h átán , s cso rd u l­ n ak alá a hideg v eríték patakocskái. Foga m egkoccant, s elsüllyedt a z utca. Itt valahol. N e m ... a n n á l a k ira k a tn á l lassított, a cipőket nézte, P a u la a m ásik oldalról jö tt át, m agas n y ak ú p u ló v er volt ra jta , a kezében táska. Úgy tett, m in th a sietne, pedig a következő k ira k a tn á l m á r ő is m egállt. H átran ézett. T ek in tete erős volt, de nem íg ért sem ­ m it. H aja kékesfekete, rö v id re nyírva, fiúsa n ta p a d t a hom lokába. U tán aered t, de m egállította egy volt ügyfele, s m ire sik e rü lt leráznia, a kék pulóvernek nyom a veszett. Ö regszem , gondolta bosszúsan (h a r­ m incegy éves volt), és hazam ent. A zután n éhány napig nem tö rté n t sem m i. A v állalat, am elynél bérelszám oló volt, azon a héten f iz e te tt: nem igen é rt r á m ással fog­ lalkozni, m in t a szám ológéppel. N aponta túlórázott, ren d szertelen ü l já r t haza. De az ért h áro m k o r m indig lecsúsztak u jja i az olasz gép b il­ len tyűiről: ta lá n ép p m ost sétál végig a Fő u tc á n ... A m ikor m indennel készen lett, szem e a n a p tá rra té v ed t, M eglep­ v e n yugtázta, hogy ism ét csütörtök v an : po n t egy h ét te lt e l .. . E l­ h atáro zta, aznap időben m egy haza. Az ó ram u tató a h árm ash o z köze­ lített. N éhány m ozdulattal az íróasztal fiókjába sep erte sz étrak o tt ir a ­ ta it, k ap ta a tá sk á já t, s le ro h a n t... Lá ba a la tt kettesév el fogytak a lépcsők. Az u tcán lassított, szándékosan visszafogta m agát, úgy lép k e­ dett, mint. ak in ek sem m i dolga. A hőség, m ely m ásk o r bágyasztotta, m ost fe lfo rra lta nedveit. S zájában m egsűrűsödött a nyál, alig győz­ te nyelni m egvadult nyálm irigyei színtelen term ék ét. N aivul azt k ép ­ zelte, a lány ott lesz ugyanazon a helyen, ahol a m ú ltk o r m eg p illan ­ to tták egym ást. N egyven m éterrel odébb lá tta meg. T u lajdonkép p en m á r rég lá t­ n ia k ellett volna. S zürke szoknyát, és k eresztb e csíkos k ék -feh é r t r i ­ k ó t viselt, kevésbé volt elegáns, m in t első találkozásukkor. F urcsán jellegzetesen já rt, k ét lá b á t szorosan összedörzsölte, de nem úgy, m in t a csípőficam osak. H áta enyhén m eghajlott, m elle b u jk á lt, k im ondot­ ta n sovány teste szerényen és lu stán hullám zott. Úgy megy, m in t egy teve, á lla p íto tta meg, m int égy teve a sivatagban, p ró b ált belőle k iá b ­ rán d u ln i, de nem sikerült, ellenkezőleg, lá n g ra lo b b an t k ö rü lö tte a le ­ vegő. A lán y ránézett, visszafordult, újból h á tra p illa n to tt, s elin d u lt. Ő meg követte. A m ozinál é rte u tó l, m egállt szorosan m ellette, m eg­ a k a rta szólítani. N em m ent, nem jö tt ki h a n g a to rk án . A lán y ellé­ p e tt m ellőle a m ásik ablakhoz, s nézte to v á b b az esti m űsor képeit. O dam ent hozzá, végre elszánta m agát, m egnézzük, kérdezte, s m oso­ lyogni próbált. M ár lá tta m , m ondta a lány, és ráp illan to tt, m ire ő el­ ném ult. T estközelben volt, öle m egolvadt, zsebében kotorászott, ügyetlen kísérletek et te tt a rág y ú jtásra, eltö rd elte m a rad ék gyufáját. A lán y érdek lő d v e figyelte, k ézitásk ájáb a nyúlt, gyufát v ett elő, s a tü z et a szája sa rk á b an ide-oda ugráló cig aretta a lá ta rto tta . M élyet szippantott, s m egállapító h angsúllyal azt m ondta, m ár ism erjü k egy­ m ást. A lán y nem segített, h allgatott. A b bahagyta a képek nézegeté­ sét é s elindult. Egym ás m ellett m entek, m a g a ta rtá sá t h irte len e lu ta ­ sító n ak érezte. R ánézett, s m ost lá tta , hogy sokkal, legalább tíz évvel fiatala b b (később m egtudta, csak nyolccal.) E lbizonytalanodott. A lán y m in th a m ost sie te tt volna, egy lépéssel m in d e n ü tt elől haladt. T alán m egsértődött, gondolta, ta lán a leszólítással elro n to ttam a d ol­ got. — N e h aragudj, egészen biztos vo ltam benne, hogy v alah o n n a n ism erjü k egym ást (próbálta meg helyrehozni vélt h ib áját), h a nem így volna, e ln é z é st.. . le lé p h e te k ... V alam i nekem is rém lik (m ondta a lán y , te k in te te biztató volt, de gúnyos), m eddig érsz rá, gyenge h á ­ rom negyed óráig, s azután, in d u l a vonatom , dolgozni m egyek, hol laksz, nem m indegy, m ikor jársz, legközelebb errefelé, k ét hét m úlva, előbb n em lehet, nem (két hét! k é t hét az sok! k ét hétig nem v árh at!), hová m együnk, nem tőlem függ (vállrándítás), m aga v an itt­ hon, ne magázz, zavar, jó, jó, de egy kis tü relm et kérek, m eg keli 18 szoknom, nos n álam nem lehet, tudom , lá tta m a k a rik a g y ű rű jé t nős, baj, an n a k kellene lennie, szóval m á r csak fél órám van (árad t belől a gúny). H atározott. L ejtős u tcáh o z értek , k é t o ld alán b érh ázak elhagyott építkezései sorakoztak. K őm űveseknek, m u n k áso k n ak nyom a sem volt m ár, rég fusiztak. A m o tt üzlethelyiség épült, félig készen állt, megfi­ gyelte a lépcsőket, pince v o lt a la tta . K ö rülnézett, az ő r és k u ty á ja m essze já rt, eg yébként sem ju to tt eszébe, hogy feléjü k nézzen. Elin­ d ult a lépcsők felé, nem fo rd u lt h á tra , jól h allo tta m aga m ögött a lán y lépéseit. L enn a félh o m ály b an eld o b ta a tá sk áját, su tá n m egölelte m egcsókolta. A lán y ím m el-ám m al viszonozta. U tán a találk o zo tt a szem ük. L átta, hogy józan. Hogy ak arsz, kérdezte, nekem m indegy v álaszo lta a lán y tú l gyorsan, s a szem ében csak m ost v illa n t fel a z izgalom halo v án y szikrája. A zután súgott v a la m it... M icsoda te ch n ik ája van, gondolta, lá b a m egrándult, a lány észre­ vette, a rc á n m osoly su h a n t át, m ajd szégyen, fejét fé lre fo rdította. — S te (kérdezte), n álam to v áb b ta rt, n em m egy ilyen könnyen a k k o r? a k k o r m ost szépen elv álu n k (m ondta a lány, és elhúzódott h an g ja h atáro zo tt volt, és újb ó l g ú n y o s...) a z isten ét en n e k a v il­ lám zárn ak , m a m á r h arm ad szo r v a c a k o l..., csak n em a z t a k a ro d m ondani, hogy m a m á r h arm ad szo r szeretkezel? (a gúnyba ném i anyáskodás is vegyült, m ely azo k b an a p illan a to k b an h atáro zo ttan jól esett), nem , dehogy, m en n em kell, m ég n e gyere u tán am , az istenbe a neved sem tudom , P au la, v árj. Fölem elte a tá sk á já t, k o to rászo tt a félhom ályban, ceruzát v e tt ki belőle, jegyzetfüzetéből k ité p e tt egy oldalt, felírom a telefonszá­ m o m a t... Siess! Á tn y ú jto tta a c é d u lá t... Az első a v á lla la ti... A m á ­ sik és h arm a d ik közül valam ely ik a z otthoni. K ív ü lrő l n em tudom biztosan. R estelte bevallani, hogy az izgalom tól összekeveredtek ag y áb an a jó l ism ert szám ok. D e a lá n y m in d e n t é rte tt, szem ében te ­ tő fo k ra h ág o tt a gúny. A zu tán e lsu rra n t m ellőle, s előbb ő, azu tán léptei is elvesztek a fé lh o m á n y b a n ... A znap ötször csengett a készülék, s m in d ig a felesége v ette föl a kagylót. V alaki szórakozik velünk, jegyezte m eg végül in g erü lten . H atodszorra (m ár éjszak a volt) ő m en t a készülékhez. Lélegzést h allo tt a vonal m ásik végén, a kagyló tá n co lt a kezében, közben az ó rá já ra esett a p illan tá sa, n em sok h ián y zo tt m á r az éjfélhez. Az ebédlőben szólt a té v é .. . B em ondta a te lje s nevét. C s e n d ... L éleg­ zés... — Beszélhetsz nyugodtan, szervusz, én vagyok, tudom , Paula, összezavartad a szám okat, egyedül te teh etsz róla, a z első n állan d ó an recsegő h an g ú öregúr jelen tk ezett, itt m eg a feleséged, n em aludtál, nem , tévézek, éjszak ai előadás v an , s ő, elálm osodott a film közepe tá já n , m á r m in d k etten alszanak, m in d k etten , ő és a gyerek, gyerek i s van, tízéves házasok vagyunk, m ennyi idős, kétév es olyan kicsi, ily en kicsi, leány, fiú, tíz év a la tt csak eg y re te lle tt a z erődből, sze­ retted , nagyon, lán y volt, nem , az is fiú volt, szereted, igen, v á r­ tad, hogy felh ív jalak , igen, s h a eszem be sem j ut felhívni, az jó le tt volna, s most, hogy felh ív talak , m ost m ég jobb, h o n n an beszélsz, a m u n k ah ely em rő l, szolgálatban vagyok, hol, nem m indegy, n em egé­ szen, csak an n y it tu d o k rólad, hogy P a u lá n a k hív n ak , v ag y h a így ak aro d , h á t . .. m in d e g y ... c s a k .. . én m ég en n y it sem tu d ta m ... m it gondolsz, m ié rt n em te lefo n áltam a vállalatodhoz, ugyan k it k értem volna, persze, e rre v aló b an n em gondoltam , bem utatkozom , jó, m i­ nek, m ár b em u tatk o ztál, h a a r r a célzol, hogy a k k o r oda vittelek, nem a rra , az előbb bem ondtad a teljes nevedet, n yom ban ráism ertem a h a n ­ godra, nézd. sem m i okosabb nem ju to tt az eszem be, és veszettül k í­ v án tala k , d e m ég jo b b an bán t, hogy önző voltam , csak m ag am m al tö ­ rődtem , azon ne rágódj, hiszen m ondtam , hogy n álam sokáig ta rt, nem szeretném , h a o lyasm iket gondolnál rólam , sem m it sem gondo­ lok, úgy m en tem veled a z első szóra, m in t egy k u rv a, m in d k etten szé­ pen b em u tatk o ztu n k egym ásnak. P au la, v alak i jön, be kell fejeznem , add m eg a szám odat, nem , ide úgysem telefo n álh atsz, a k k o r hogy é r ­ lek el, sehogy, feleség, gyerek, így is tú l sok te rh e t cipelsz, legyek az egészért én a felelős, jó, nézd tovább a film et, m á r v ég e van, a k ­ k o r p ró b álj alu d n i, P au la, bízd rá m a fo ly tatást! Recsegés: P a u la letette. P au la! L eh etetlen a neve, a já rá sa teve já rá sáh o z hasonlít, sovány, nem is szép, úgy szeretkezik, m in t egy k u rva, s úgy gúnyolódik, m in t'e g y hercegnő! És m é g is!.. . . B em ent az ebédlőbe, k ikapcsolta a tévékészüléket. A zután le v e t­ kőzött, csendben belopakodott a hálószobába. A gyerm ek m ocorog­ ni kezdett. B e ta k a rta és lefeküdt. Eddigi nőügyei m ia tt (hosszabb-rö­ videbb ideig ta rto ttak ) m indig volt lelk iism eret-fu rd alása. Most sem ­ mi ily esfélét nem érzett, d e reggelig le sem h ú n y ta a s z e m é t... K im u tatáso k fö lö tt görnyedt, am ik o r m egszólalt az a szta lán a te ­ lefon. H ívnak, vedd á t a beszélgetést, szóltak bele a központból. Á t­ vette. — Szervusz, és vagyok; hol szoktál ebédelm i, és h án y k o r (meg­ m ondta), odam egyek (szólt P au la és letette.) A z étterem b en n ag y volt a tülekedés, elein te alig tu d ta k beszél­ getni. Az ism erős p in cérn ő félték en y en lecsapta eléjü k a z ételt. (Egyszer ta lá lk á ra h ívta, elfe le jte tt elm enni. A zóta v ig asztalásu l n é­ h a u d v aro lt neki, m in d en cél n élk ü l bolondította. Jó szem e v o lt az ilyesm ire, a v eséjü k b e látott.) L áb u k összefonódott a z aszta l a la tt. — P au la, tessék, bocsáss meg, ak k o r éjszaka, am ik o r te lefo n ál­ tál.. . , u tá lato san nyivákoltam , ugyan, csak képzeled, nem egészen é r­ tem m agam , én sem , kínos, de m eg tö rtén t, nem a k a rta la k elszalaszta­ ni, lehet, hogy így jó, lehet, hogy elro n to ttu k , p ró b álju k m eg h ely re­ hozni, jó, a jövő h é tre szereztem lak ást, k eresztan y ám ék ü d ü ln i m en ­ �nek, én öntözöm a v irág jaik a t (Paula elm agyarázta, hol a lakás) hétfőn, szerd án és p én tek en ta lálk o zh atu n k , s a több i napon, dolgo­ zom, szabadságot nem k ap h a tn á l, m á r k ivettem , ta lálj k i v alam it, nem lehet, ne e rő lk ö d j.. . ! (a lán y keze az asztalon h ev ert, m eg­ fogta, k ile n g ett vele a szék, m egm ondta P aulának.) Az jó, a z t hittem , csak a r r a kellek, fá ra d t vagyok, éjszakás voltam , k ifac sart citro m n ak érzem m agam , m egyek h aza alu d n i, hol laksz, egy közeli falu b an , fa ­ luban, érted , m indenki m egbám ulna, oda nem jöhetsz! N em is ak aro k , k észü lt rávágni, a z u tá n m e rt úgy érezte, hogy ez nem volna egészen igaz, n em m ondott sem m it, és P au la e lm e n t.. . A k ed d e t és a csütörtököt szerette. A hétfőt, szerd át, p én tek e t ki nem állh atta, szerencsétlen n ap o k n ak ta rto tta őket. E lőérzete m ost is viszolygott tőlük. A h étfő és szerda később összem osódtak, m áig sem tu d o tt köztük különbséget tenni. Ő kassai rizlinget hozott, P a u la m a­ g y ar b orral, debrői hárslev elű v el v á rta a sű rű n lefüggönyzött, félsö­ té t la k ásb a n . Először m in d k e tte n v ad u l füstöltek. Hosszú, p iro s p u ló ­ v e r volt ra jta , félcom bjáig érő, le v ete tte ró la : n em v iselt a la tta sem ­ m it, m ással nem k e lle tt bajló d n ia. P a u la egy k ö rrel állan d ó an le m a ra ­ dozott, d a c á ra annak, hogy k a ró rá já t és g y ű rű jé t is le v e te tte .. . H a n ­ gosan szuszogva pihentek, odak in t tetőzött a kánik u la, a lak ásb an ro p p a n t hőség volt. — M ire gondolsz, vajon h a fülbevalót viselnél, azt is levennéd-e, (nevetés), azonkívül, azonkívül, hogy m ié rt vagy m indig a m ásodik, errő l n em tehetek, ne törő d j vele! Ism erk ed tek egym ás testével, v o n á s a iv a l... — H iszen neked m űfogad van, híd, észrevetted, igen, n em zavar, nem , m i ez a forrad ás, m ég gyerm ekkori, kis pocakod is van, baj, n em éppen, te m eg sovány vagy, m in t egy gebe (vagy tev e?), k ev e­ set eszek: a n y á m harag szik érte, an y á d is van, a p á d is, a p á m is, de vele m indig veszekszek, te tv éred , a z nincs, g y ú jts rá, nem , m á r i t ­ tam , h a iszom, sohasem dohányzom , m egárt, ezt m eg kell tan u ln o d , nem , n e erőszakoskodj, m ié rt csin áljak olyasm it, am i n ek e m nem jó, jó, h á t csináld azt, am i neked jó, a z neked is jó lesz, leg aláb b is azt szeretném , hogy jó legyen, de m ié rt állva, hiszen ez a legnagyobb h ü ­ lyeség, am ik o r ágy is van, ez a hét a m iénk, k i kell h aszn áln i, m ilyen hét, csak h áro m nap, nem , bízd rám , bízd csak rám , m a jd é n egy h etet csinálok a háro m napból, legalább annyiszor kell szeretk ezn ü n k , ah á n y n a p ja v a n egy no rm ális hétnek. P a u la gyengéd volt, ki se nézte vo ln a belőle, bizonyos p illa n a to k ­ b a n m ohó és vad, és azzal sem törő d ö tt, ha fá jd a lm a t okozott. De g ú n y o s... gúnyos m á r nem volt soha többé! A h a rm a d ik n a p ra — p én tek re — m in d k e tte n idegesek v o lta k ... — N em fü rd e sz meg, egyedül nincs értelm e, m egyek én is. B etelepedtek a kádba. K ényelm es nem volt, csak n agyon jó. Ül­ te k a langyos vízben, é s sokáig szótlanul b á m u ltá k egym ást, s fogták, g y ú rtá k egym ás kezét. P a u la te k in te te egyre sö téteb b le tt, m erev szin te kancsal, átszellem ült, n éh a ködösülő, tá v o lb a néző. Ő v allo ­ m áso k at v élt belőle kiolvasni. P a u la h irte le n előre dőlt, k ét k ezét a to rk á ra kulcsolta, s a z t m ondta, sz eretn élek m egfojtan i. N ekem m ost olyan jó, válaszolta, hogy szebb h a lá lt nem is k ív á n h atn é k . P a u la k e­ ze lecsúszott a nyakáról, k icsit m egijedt, m agához té rt, vizsgálódva nézte. N ézésében v o lt v alam i m egnevezhetetlen. A zt hiszem , b elém ­ szeretett, gondolta, s ettől felfo rrt a kád ta rta lm a . Keze elin d u lt, gyá­ v a és m erész kalandozásokba bocsájtkozott, P a u la te k in te te üveges volt, kiloccsant a víz. G yerünk, egy percig sem bíro m tovább. P a u la még szívesen m a ra d t volna, de nem ellenkezett. K im ásztak a kádból. V égigdörzsölte m agát, s m ik o r m á r félig-m eddig sz áraz volt, a lány k iv e tte kezéből a p u h a frotét, és elkezdte tö rü ln i a h á tá t. A m ű ­ velet a feleségét ju tta tta eszébe, ingerü lt lett. S u tán állt, tű rt, s k is­ h íjá n k ik a p ta P a u la kezéből a törülközőt. M ost úgy illene, hogy v i­ szonozzam a törülközést, gondolta, a z u tá n é rte lm e tle n bosszúállásból nem te tte meg. A z előbbi h an g u lat elm ú lt. M agára rá n g a tta a n a d rá ­ got (ettől m ég in g e rü lteb b lett), és k ic sö rtete tt a fürdőszobából. P au la, úgy, ah ogy volt, víztől csöpögve k ö v ette a szobába. Az ágyban m eleg lesz, m ondta. A szőnyegre telepedtek. P a u la érin tésé re m egborzongott. H an y a ttfek ü d t. A lá n y hozzóbújt. Jó v o lt tu rk á ln i rövid fek ete h ajáb a n . H ollófekete, m in t a m esékben, gondolta, fog­ ta m m ag am n ak egy hollót, s k ita lá lta m hozzá egy v aló szín ű tlen m e­ sét. A m esének h am aro san vége, a m a d á r e lre p ü l.. . N em fejezte be a gondolatot. N em a k a rta befejezni! E lk esered v e és k étség b eesetten k ezdte érezni, hogy n ek i így jó, m ost jó, m ég jobb, m in t a sz eretk e­ zések a la tt. T alán m ég boldog is?! S zere tte volna tu d n i, m ilyen a boldogság, hogy m eg állap íth assa, v ajo n boldog-e. P au la fészkelődni kezdett, hová készülsz, h o lló m ad aram , ép p m ost hagysz itt, a m ik o r.. . A m ik o r idáig, ju to tt, k isz alad t a lélegzete. P a u la fölállt, k im en t a k o n yhába, p o h arak k al, csöröm pölt, b ecsap ta a h ű tő a jta já t, jég h id eg szódával és b o rra l té r t vissza. Mi v an veled, kérdezte, és gyorsan m egitta. K issé m agához té rt, s kom olyan fe ­ lelte: tizenöt éves korom tól epilepsziám van. A lá n y feln ev etett. Nem gúnyosan, jókedvűen. — Szifiliszed nincs, nincs, öreg vagyok, n em szám ít, sem m i sem szám ít. N ekem se, nekem se, a k a rta m ondani, de m égsem szólt, in k áb b ivott. P au la hozzákúszott. F eléb red t benne a vágy, d e a lá n y leszerel­ te, m a m á r k ép telen volnék, m ondta. K éső estig eg y ü tt m a ra d tak , it­ ta k és lelkiztek. S zeretett csókolózni, P a u la nem . Bosszúból feldíszí­ te tte a lány testét. P a u la feldühödött, a jk a a n y ak áh o z ta p ad t. Ó va­ tos gyorsasággal elk ap ta. A lán y szem reh án y ó an nézett. N em tu d n á m m egm agyarázni, k é rt z a v a rta n bocsánatot. É rtem , m o n d ta P au la, és tö ltö tt. K ezdtek becsípni. K ésőbb elfogyott a bor. P a u la ó rá ja m eg­ állt, lek éste a buszt, a következő m ásfél óra m ú lv a in d u lt. V olt m ég egy jó ó ráju k . G örcsösen összefonódva ü ltek és rem egtek. A zt hiszem , n em foglak elengedni, tö rt elő belőle rek ed ten . U gyan, m o n d ta a lány. S ü ltek to v áb b a sötétben. A zt hiszem , v alam it m o ndanom kell neked, k i n e m ondd! P a u la sovány u jja i ria d ta n az a jk á r a ta p a d ta k . M egrendült, s n em tu d ta , m itévő legyen. P a u la ... S t e . .. T e n em m ondasz sem m it? A lán y az arcáh o z em elte kicsiny fejét. Jó l lá tta a sötétben, hogy h e­ v esen m eg rázta. Szom jas vagyok, szalad t ki a sz á já n nyűgösen. P a u ­ la ügyesen csapolt a szifonból, és m eg itatta. — Meleg, P au la, én tudom , ne, sem m it sem tu d h atsz, sem m it sem tudsz rólam , olyan rö v id id eje ism erjü k egym ást, az idő nem szá­ m ít, nem szám íth at, lehet, hogy igazad van. M ár dacos volt, am ik o r lassan öltözni kezdtek. P a u la elb izo n y ta­ lanodott, elfo rd u lt és suttogva, h an g sú ly ta lan u l m egjegyezte, hogy ta lá n m égis ki k ellett v o ln a m o n d a n iu k ... E gym ás u tá n su rra n ta k k i a lakásból. K in t m e g v árta a lányt. — M ikor v an szabadod, h olnap és h o ln ap u tán , d e elutazom , a b a ­ rátn ő m ék n ek fah ázu k v an a hegyekben, m eg h ív tak h ét végére, egyéb­ k én t n e aggódj, a b a rá tn ő m fé rjn é l van, m ás fé rfia k m eg n em lesznek jelen. O tthon azt m ondta, tú ló rázo tt. A felesége elh itte. Vagy úgy tett, m in th a elhinné. A zért volt m eg jegyeznivalója: te lefo n álh attál volna, te tte hozzá, a g yerek egész este föl-le m ászk ált a lak ásb an , k eresett, alig foglalkozol vele. É tvágya n em volt, m e g fü rd ö tt lefek ü d t. A z ágyban, m ielő tt elo l­ to ttá k vo ln a a v illan y t, azt m o n d ta a z asszony: ú ja b b an borszag ú ak a tú ló ráid ! A szem reh án y ásb an , és m in d en b en szem érm es volt, a szere­ lem b en i s . .. V onszolta m agát, a k á rcsa k azon a h éten, am íg h iáb a v á rta a lán y hív ását. Egy k o ra délelő tt végre: — B enn vagyok a városban, vásárolok, ráé rsz ? — Rá, m o n d ­ ta, pedig azt sem tu d ta, hol áll a feje. O tth ag y o tt csap o t-p ap o t, s ro h an t a cu k rászd áb a, m elyet P a u la m egnevezett. Útközben k ív á n ­ csian a rra gondolt, hogyan fog viselk ed n i a lá n n y a l: összeszidja-e, vagy a n y ak áb a u grik? R á ism e rt a piros p u ló v erra. B oldogan h u p p a n t le a lán y mellé. R ág y ú jto ttak , s az első szip p an tás u tá n m eg k érd ezte: jó m eg állh ató ­ ságod van, m it csin áltál egész h éten. H an g jáb an féltékenység k ak a s­ kodott, P au la re n d re utasíto tta. — Ne így, m it szó ljak én, egész h éten együtt a lu d tá l a fele­ ségeddel, nem együtt, csak egy szobában, nincs ró la fénykép, v á l­ ja k el (istenem , m ik et beszélek, gondolta), és a gyerek, ezért elíté ln é­ lek, h át akkor, tu d sz jo b b at, nem , s am i m ég rosszabb, osztozni sem tudok, óriási, az, a k k o r m i lesz (P au la v á lla t vont), azt kérdezted, m it csin áltam egész h éten , m it csin áltál egész h éten (ism ételte b a m ­ bán) és a v ík en d h ázb an , hogy érezted m agad, pocsékul, a b ará tn ő m el sem jö tt, m egbetegedett az an y ja, o tt ücsörögtem a férjév el, hülye helyzet volt, szom baton este hazajö ttem , n e h azu d j (ránézett, elvörö­ södött), n em szeretek h azu d n i (m ondta), m ondd el az igazat, a k á r­ m it csin áltál, m eg fogom érteni, n e izgulj, nem vagyok ku rv a, és v an egy elvem , sohasem fu to k k ettővel egyszerre, az egyiket ejtem , k u rv a nem vagyok, ezt m á r m ondtad, teh át, kezdd el a legelején, so­ kan v o ltak ? K ö rü lb elü l an n y ian , ah á n y nőd neked leh etett, d e csak kettő szám íto tt; kettő, Pozsonyban já rta m iskolába, az elsővel o tt ism er­ k ed tem meg, tán cd alén ek es, a legutóbbi L írán is szerepelt, h a e l­ áru ln á m a k eresztnevét, azonnal rájö n n él a k ilétére, és, és úgy já r ­ 19 �tam u tána, m int egy kiskutya, n ap o n ta százszor felhívtam , m íg szakí­ to tt szám om ra tíz percet, n éh a fu rcsa összejöveteleket ren d ezett (m egakadt), csoportos szex (segítette ki, és szorító hidegséget érzett a m elle tá ján ), igen (P aula bólintott), olyankor m in d en k i a k a rt m in ­ denkivel, és nem é rt az egész sem m it, különben n ek i is csak a rra kellettem , ő szakított, nem , én, egyszer nem b írta m tovább, k ib o ru l­ tam , és arc u l ta lá lta m csapni, ro p p an t h iú volt, nem tu d ta elviselni. A m ásik, a m ásik at P étern ek hívják, két éve ism erjü k egym ást, azóta ta rt, azt a tö rté n ete t a barátn ő m m el csak k ita lá lta m , P éterh ez u ta z­ tam , m á r előzőleg felhívtam , foglaljon szám om ra szobát a szállo­ dában. — Az állom áson m in d en t elm ondtam neki rólad, ró lunk, m ire volt az jó, tisztáb a a k a rta m jö n n i önm agam m al, sik e rü lt (nem v á la ­ szolt, k áv é ja fölé hajo lt, m a jd kis idő m úlva folytatta). — E lvitt a szállodába, azt m ondta, nem é r rá, sürgős dolga van, de este feljön, reggelig v á rta m az ab lak n ál, s néztem ki a zuhogó esőbe, am ikor reggel lem entem a p o rtára, s rend ezn i a k a rta m a szám lát, kisült, hogy m á r kifizette, üzenetet nem hagyott, csak egy csomagot, a já n d é k ja im voltak benne, azu tán k ijö tt az állom ásra, m á r csak n éhány p illan a t volt az indulásig, nem le h ete tt beszélget­ ni, azt m ondta, nem készült el a m u n k ájáv al, nem tu d o tt feljönni, ez a piros p ulóver volt rajtam , szerettem volna levetni és otth ag y n i neki, de nem volt velem m ás r u h a ... — M iben m a ra d ta to k (kérdezte, s g ondolatban a piros p u ló v ert cibálta), sem m iben, vége, ta lá n m ég nem egészen, úgy nyolcvan százalékig, h a m á r nem m ent föl, n á la az ilyesm i nem sokat je ­ len tett, szám ára sohasem az volt a fő, h etek m ú ltak el, s nem tö r­ té n t sem m i, s neked az jó volt, képzeld, ü lt az ágyam szélén, úgy éreztem , hogy szeretem , azt h ittem , hogy boldog vagyok, s ak k o r fel­ b u k k a n tá l te, tudom , m ost m á r nyolcvan százalékban vége van, húsz százalék ta r t (rá sem figyelt, rág y ú jto tt, fú jta a füstöt, s m o n d ta a m egáét), m indig együtt v ásáro ltu k a fürdősót, végigszagoltuk az il­ latszerb olt egész választékát, zav arb a hoztuk az elárusítónőket, az­ u tá n órákig ü ltü n k a színes h a b o k b a n ... R ém ülten nézte a lány te k in te tét, m ely újból sötét volt, m erev, kancsal, átszellem ült, ködösülő és tá v o lb a néző, s h irte len m inden világossá v á lt: ak k o r a k ád b an végzetesen fé lre é rte tte a helyzetet. A zokban a p illan ato k b an ny ert bizonyosságot arról, hogy szereti a lányt. S ő közben a m á sik ra gondolt! — K egyetlen vagy, nem szeretek hazudni, s nem is tudok, azért a k a rtá l hát m egfojtani, én, m ié rt nem fo jto ttál meg, nem ellenkeztem volna, tudom , te egészen m ást hittél, én m eg csak a rra gondoltam , hogy m egcsalom P é te rt veled, úgy volt, hogy összekelünk, és örökbe fogadunk egy gyereket, kérlek, had d abba, hiszen m á r m ondtam , hogy nem lehet gyerekem , k é r le k .. . ! N ézte a lányt, aki egész v aló ját feldúlta. S zerette volna vérig sérteni. De nem tu d ta, hogy kezdjen hozzá. E zért á tn y ú lt az asztalon, és m egfogta a kezét. O lyan érzés volt, m in th a a sa já tjá t fogná. Ije d ­ ten eleresztette. — P au la, h ibáztunk, ak k o r ki k ellett volna m o n d an u n k , ne, v árj, eljön az ideje, P aula, én nem v álh ato k e l . .. ! Beszélni kezdett. A feleségéről, aki szereti, s a gyerm ekről — az elsőről, a betegről. H at évig fek ü d t m ag ateh etetlen ü l, s az asz­ szony több m in t önfeláldozóan ápolta. A rosszban kovácsolódtak ösz­ sze, közös em lékeik lá n ca eltép h etetlen bilincs. S m ost az ú jab b , ö n k én t vállalt, k ívánt, erősebbnél erősebb kapocs: a m ásik gyer­ m ek! — M ár m ondtam , h a m egtennéd, m egvetnélek, osztozni m eg k ép ­ telen vagyok, ez em berkínzás, m ondd azt, hogy az egésznek nincs jövője, és fejezzük be (Paula keze elin d u lt az asztalon, azu tán m eg­ állt), m ég ne, m it akarsz tulajd o n k ép p en , nem tudom , de én tudom , hogy én m it akarok, téged, most, azonnal, gyere, hová (felsorolt n é­ h ány helyet), nem (P aula a fejé t ingatta), addig nem , am íg P é te r­ rel ta rt, a húsz százalék m iatt, m á r nem húsz, m á r csak öt, P au la, ha így haladsz, te leszel a nyertes, m it érek vele, nem ak a rsz velem lefeküdni, s h a lefekszünk, akkor sem azonosulsz velem , m in ­ dig a m ásodik vagy, ezzel ne törődj, nem teh etek róla, egyszer el­ m entem egy négerrel, vele se m en t h am aráb b (felugrott), ü lj l e ... ! Egym ás u tá n tö rd elte a gyufákat. P au la nem segített, nem adott tüzet. E lm orzsolta a cigarettát. — P éterrel, vele ugyanúgy vagyok, m int veled, kü lö n b en m ásod­ ren d ű n ek ta rtja az egészet, s az énekes (rövid csend), m indig egy­ szerre ju to ttu n k el a csúcsra. T alán azért, m ert ő volt az első, n a ­ gyon szerettem , és nagyon csalódtam benne, nehéz őszintének lenni, előtted nem , mi lesz velünk, P aula, nem tudom , ne gyötr ődj, ne légy tü relm etlen , te m in d en t azonnal ak arsz az élettől, dehogy is m indent, dehogy is azonnal, h á t nem érted, az a m iénk, am it elm aru n k az élettől, az öt- vagy tízperces együttlétek, boldogságok, m iért ne h asz­ n áln án k ki, holnap délu tán négytől ötig egyedül leszek otthon, fel­ jössz, nem, m iért, nézd, egyszer úgyis vége lesz, azt akarom , persze csak P éte r után. hogy addig legyen még n éhány szép, érté k es állo­ m ásunk, legalább egésznapos állom ások, am elyekre örökké em lékez­ hetn én k, öt-, ti-, tizenöt perces m egállókra nincs szükséges, bocsáss, meg, P aula, de ebben n em é rtü n k egyet, azt m ondod, tü relm etlen v a ­ gyok, pedig én évekig tu d n é k v árni, vagy küzdeni öt p erc boldog­ ságért, veled. F elállt. Fizettek. K in t az u tcán P au la m in d e n ü tt egy lépéssel elő tte m ent. A saro k n ál érte utól : a k k o r hívj, ha szükséged lesz rám ! M indegyikük m ásfelé kanyarodott. O lyan érzése tám ad t, m in th a k i­ belezték volna. Görcsös igyekezettel p ró b álta lekötni m ag át: sorban 20 á llt k en y érért, és k iv á lto tta öltönyét a gyorstisztítóból. A zután vissza­ m en t a h iv atalb a, de hogy o tt m it csin ált a m u n k aid ő elteltéig, a rra nem em lék ezett pontosan. E stig m o zd u latlan u l ü lt ugyanazon a széken, m ely re hazaérk ezé­ se k o r letelepedett. Este fölugrott, föl-le m ászkált, szűk lett a lakás. Csodálkozva nézték, m ajd o tth ag y ták és lefeküdtek. Egyedül m a ra d t a telefonnal. Lehet, hogy sohasem fog m egszólalni, lehet, hogy P a u lá ­ n a k sohasem lesz rá szüksége. M iért is m o n d o tt n ek i olyan k ép te­ lenséget?! T izenegykor m egcsörrent a készülék. F elk a p ta a kagylót, s m ielőtt m ég P a u la h an g ja m eg érk ezett volna, b elek ia b ált: szeretlek, te ő rü lt, és letette. A telefon ú jb ó l b erreg ett. P a u la h a n g ja érk ezett nagyon m essziről, sötét díszletek mögül. R ekedt volt és fojto tt. Egészen m ást m ondott, m in t am it v á rt tőle. — M iért k ellett m ost, éppen m ost, olyan m indegy volt, egyszer ki k ellett m ondani, nem , olyan szörnyű, sem m it sem értesz, m i van veled, P aula, való b an nem értem , szabadot ad tam egy te h e rv o n a t­ nak, m it, elfeledkeztem a g y o rsró l... — Ez a vég, (ism ételgette) nem , ne P au la, hallod, p ró b álj m egnyugod­ ni, m egnyugodni, h alo tta k v an n ak , évekről v an itt szó, vége, szám u n k ra nincs több állom ás, sem m egálló, sajnálom , m ost m á r a m egállókat is sajnálom , az ötperc-boldogságokat, am ik et kértél, am ely e k ért kö­ nyörögtél, s am elyeket nem a d ta m meg, nem baj, P au la, én m á r az elsőn, az egyetlen m egállón, az ötpercesen boldog voltam , m ost m á r tudom , azért az öt p erc ért érdem es volt élni, az állom ások is szépek v oltak, de a m egálló, nek em a m egálló volt az igazi, tév ed tü n k , nem a m egállón ro n to ttu k el, h an em az állom ásokon, felejtsü k el az állo ­ m ásokat, á llo m á so k a t... é n . .. m á r nem felejtem e l . .. P au la, ne sírj, P au la, segíthetek, nem , nem segíthetsz, egyedül az én hibám , volt, egyedül én okoztam , hogy tö rté n t; rá m gondoltál, nem , a m arad ék öt százalékra. �HAGYOMÁNY A z e m b e r tr a g é d iá ja — le m e z e n A M agyar H anglem ezgyártó V állalat tisz te le tre m éltó v állalk o ­ zá sa k én t öt nagylem ezen, a m ag y ar szín játszás sz ín e-ja v án a k k ö zre­ m űködésével, L iszt F erenc kísérőzenéjével m eg jelen t A z e m b e r tr a ­ g é d iá ja teljes, cso rb ítatlan szöveggel, élm én y t n y ú jtó előadásban. S z in e tá r M ik ló s rendező legfőbb célja v olt — a m in t e rrő l az íz­ léses k iállítású , V ilt T ibor M adách-szobrával és S ő tér Istv án ak a d é ­ m ik u s eligazító ta n u lm á n y áv a l készü lt k ísérőfüzetb en n y ilatk o zik — olyan lem ezt létrehozni, am ely hitelesen, pontosan, é rth e tő e n őrzi a m ű v et az első sortól a z utolsóig, és am elyen a X X . század utolsó n e­ g yedének gondolati töltése összhangba tu d k e rü ln i a X IX . század végi kifejezésform ával. „A zt k ív á n tu k , hogy m inden m ad ách i m a ra ­ d é k ta la n u l m egszólaljon, m ég az is, am i m a m á r ta lá n tá v o lin a k tű ­ nik. De a z egészet f űtse át az az izgalom , am it ez a rem e k m ű a mi k o ru n k b a n is sugároz.” A h atalm as vállalkozás h o zz ájáru lh at a T ra g é d ia töm eges n ép ­ szerűsítéséhez, segítője le h et e rem ek m ű o lv a sásán ak is, am ely re B ab its fig y elm eztetett: „O lvasd ú jr a m űvét, s úgy fog h a tn i reád, m in t v alam i v éres ak tu alitás, korod és élete d legégetőbb p ro b lém ái­ v al találkozol; szédülten és rem egő u jja k k a l teszed le a könyvet. A versek, am ik nehézkesek és a v u lta k v o lta k m eg írásu k n ap ján , fris ­ sek m a, m in th a tegnap k eltek volna, m in t ném ely sütem ény, m ely szárazon és kem ényen jö n ki a sütőből, frisseséget n y er az idő f ü r ­ dőjében . . . ” M iért em eltü k ki első helyen, hogy a T rag éd iát teljes, cso rb ítat­ la n szöveggel a d ja a lem ez? A zért, m e rt a nagy m ű négyezer-száz­ negyvenegy sora kisebb-nagyobb rö v id ü lést szenved ett az eddigi k i­ adásokban, és am i m a jd n em term észetes, a színpadi és egyéb elő ad á­ sok alk alm áv al is. K özism ert, hogy a T ragédia k é z ira tá n a k legfőbb gondozója a „ro­ kon érzelm ű p á ly a tá rs” A ra n y Já n o s volt, ak i „bársonyos kézzel” végzett m integy ez er során ja v ítá so k at (betűjavításo k at, szócseréket, ritm ik ai v áltoztatásokat), az apró rögök e ltü n te tésé t a rem ek m ű irá n t é rz e tt tiszte lettel végezte, hangsúlyozva M adáchnak íro tt levelében, hogy a m ódosításokat é r e tte d aján lo ttam . A m ű rő l az első ism erte­ té st Szász K ároly írja , aki a T ragédia első kiadásszövege száztizen­ h a t so rán ak egy- vagy kétszavas m e g v álto ztatására te sz ja v aslato t. M adách a ja v aslato k jó részét elfogadja és a m ásodik k ia d ásk o r m aga is végez v á lto z ta tá st a m ű száznegyven során. A z e m b e r tr a ­ g é d iá já n a k szövege azóta száznál több k iad ás viszontagságain m en t keresztül, sok alak i és belső ro m lást szenvedett, m in t azt Szabó J ó ­ zsef, az eddigi T rag éd ia-k iad áso k közül a leggondosabban eljáró , az 1972-es k ia d ás utószav áb an elm ondja. C sak k ét p éld át: a legtöbb eddigi kiadásból h ián y zo tt k ét sor. A k ilen cedik színből a „N em gondolok nevem m el, légy átk o s” és az „E g u illo tin e is szinte hallg ató zik ”, vagy a sajnos eleddig le g telje­ sebb M a d á ch Ö sszes M ű v e i cím ű H alász G áb o r-féle k iad ásb ó l h i­ án y o zn ak azok a sorok, am elyekkel a ko n stan tin áp o ly i színben, am i­ k o r a búcsúkönyvekkel üzérkedő b aráto k lá ttá n Á dám a r r a szólítja fel L ucifert, hogy v e rje szét a h itte l kereskedőket, az így felel: „Bocsáss meg, e b a rá t rég cim borám S n em is u tálom én az ily világot.” A lem ezen, am ely a S zépirodalm i K önyvkiadó M agyar R em ek­ író k so rozatáb an m eg jelen t szöveg a la p já n készült N ém eth G. Béla gondozásában, az im én t hián y o lt sorok is elhangzanak , A T ragédia színpadi ú tja során m indannyiszor tudom ásul k ellett v en n i, hogy a m ű teljességében nem vih ető színre. A m ik o r 1883. szep tem ber 21-én a z ő sb em u tató ra sor kerü lt, P aulay Ede átdolgozá­ sáb an szólalt m eg a darab . P au la y a sz ín h áz fő h iv atásá t az irodalm i é rté k e k közvetítésében lá tta , igazgató-rendezői fe la d a tá t pedig ab b an , hogy az iro d alo m n ak olykor d rá m a ia tla n alk o tásait jó színpadi á t­ dolgozásokkal, a z egyéni v irtu o z itás h ely ett a z együttes já té k k ia la ­ k ításáv al, a töm egjelenetek gondos kidolgozásával, a jelm ezek és szín p ad kép m e galkotásában a korhűségre, tö rté n elm i hitelességre és stílusegység m e g terem tésére való törekvéssel kell közel v in n i a m in ­ den k o ri nézőhöz. A későbbi rendezők közül H evesi S án d o r nem an n y ira a tö rté ­ nelm i hűség v isszaad ására gondol, h an e m az em b ert á llítja a közép­ pontba, és a n n a k h a rc á t egyes korokban. P au la y m eg érteti M adách m űvét, H evesi a m egértésen k ív ü l gondolkoztat, elm élk ed ésre se r­ ken t. H evesi 1923-ban, m ég a rádiózás m egindulása elő tt p u b lik á lt d ram a tu rg iai elképzelései m á r a későbbi rádiószínpad k övetelm ényei­ n ek is m egfelelnek. S zigorúan Á dám h a rc á ra k o n cen tráln i a tö rté ­ nést, sűríten i, egyszálúvá te n n i a cselekm ényt, a részepizódokat m el­ lőzni kell, fontos a gondolati elem ek ipoentírozása, a z álom és való ­ ság h an g effek tu so k k al való érzékeltetése. A rá d ió b a n H evesi nem m u ta tja be a T rag éd iát, e rre D éry Á rp á d főrendező, m ajd H ans N ü ch te r bécsi ren d ező k ísé rlete nyom án N ém eth A n tal v állalk o zik 1935-ben. T ertin szk y E dit a K o rtá rs 1968. ja n u á ri szám áb an A z e m b e r tr a ­ g éd iá ja m ik r o fo n e lő tt cím ű ta n u lm á n y áb a n a rád ió arc h ív an y ag a és a k o rab eli k ritik á k segítségével ism erteti azokat a k ísérletek et, am e­ lyek a T ragédia széles k ö rű n ép szerű sítésére tö rté n tek . M egállapítja, hogy N ém eth A n tal egy szerencsétlen, átm en e ti, stílu sk ereső k o r­ szakban rendezi A z e m b e r tra g é d iá já t. H ibásan, in d o k o latlan u l n ag y ­ m é rv ű en m eghúzza a szöveget: a II. színben Á dám és É va p a ra d i­ csomi állap o tán a k áb rázo lása tú lság o san halovány, a róm ai, párizsi és fala n szterjelen etb en a h úzások úgyszólván csak a tö rté n é st h agy­ já k meg, az eszkim óképben m ég a cselekm ény is m egrövidített. N é­ m eth A n tal szükségét érzi a n n a k , hogy a te lje s illúzió érd ek éb en Szabó L őrinccel az egyes je len e te k elé n a rrá c ió t írasson. Szabó L ő­ rin c szövege összegezi a z elm ú lt k o r eszm éit és az ú ja b b k o rszak ét m integy bevezetőül sum m ázza. A h an g k u lisszák m é rték te len hasz­ n á la ta eseten k én t oda vezet, hogy a zaj a színészi ö sszjátéktól fü g ­ getlen é le te t kezd, és zavaró m o m en tu m k én t u ralk o d ó v á válik. N é­ m eth A n tal időt, fárad ság o t n em kím élve, sok száz színésszel végez p ró b afelv ételek et, úgynevezett h a n g k a ta sz te rt á llít fel, és a T ragédia előadásánál is törekszik a szép, kifejező m a g y ar beszédre. T ertin szk y E dit m eg állap ítja, hogy m indezek a tö rek v ések v a la ­ m iféle ek lektikusságot eredm ényeznek. Ez különösen m eg m u tatk o zik 1938-ban, a m ik o r N é m e th A n tal rendezésében az O deon H anglem ezg y ártó V állalat 30 lem ezre felveszi a T rag éd iát. (Á dám : A bonyi G é­ za, É va: T asnády Ilona, L u cifer: U ray T ivadar.) A lem ezre v ett T ra ­ gédiából csak 225 so rral húzott többet, m in t a n n a k id ején P au lay , té ­ vedése, hogy még ezt is kevesli, ah ely ett, hogy felism ern é: a teljes m ű v et kell adni. A lem ezre v e tt T ragédiából k im a ra d n a k Szabó Lő­ rin c átk ö tő versei, a h e ly e tt s ű ríte tt m adáchi so ro k at h allu n k , m ely nem n arráció , m e rt író ja nem k ö ti előadóhoz, h an em k izáró lag tö ­ m ö r helyszíni ism ertetésü l szolgál. N em sik e rü lh e te tt teljesen m eg­ o ldania a színészi átlényegülést, a szerep b en való teljes feloldódást, m e rt a fejlődés ezen szak aszán a felvétel közben gyakori le állás a színészt kizökkenti a han g u latáb ó l. E nnek ellen ére m e g állap ítja a k ritik a, hogy T asnády Ilona és U ray T iv a d ar szövegm ondása világo­ san értelm ező, jól a rtik u lá lt, u g y an ak k o r A bonyi G éza szerep éb en m á r igyekszik a lak ítan i, úgy hogy k o n tú rja ib a n v alam e n n y ire hoz­ za Á dám fig u rá já t. S zin e tár M iklós rendezésének k u lcsk érd ése: m ilyen ta n u lsá g o k at érezzen és értse n m eg a néző? M u n k ája k ö zép p o n tjáb a a T ragédia o p tim iz m u s á t á llíto tta . „Ez a m ű, am ely sokak sz erin t pesszim ista, szám om ra azt su g a llja —, hogy az em b er legfontosabb, legnem esebb tu la jd o n sá g a a m in d en k o ri ú jrak ezd és képessége. H iáb a igyekeznek m eggyőzni Á dám ot — az em b ert — a m ag án élet és a tö rtén elem fe l­ o ld h a ta tla n ellen tm o n d ásairó l. L u cifer m in d ig bölcs, racionális, sőt nem egyszer h u m an ista, Á dám m indig ú jra és ú jr a fölkel a porból, és »csatázik ú jr a «. L egyőzhetetlen, m e rt legfőbb em b eri tu lajd o n ság a az irracio n ális, »m eg tö rh etetlen gyerm ekkedély«, m ely L u cifer szá­ m á ra Á dám ot m e g érth etetlen n é és leg y ő zh etetlen n é teszi. A d ara b v ezérm o tív u m a szám om ra Á dám szava az ű rb en : »a cél halál, a z élet k ü zd elem és az em b er célja e küzdés m a g a« ” A rendezői elképzeléseket k itű n ő színészi g árd a segíti m eg v aló ­ sítan i. L ukács S ándor-Á dám , M olnár P iro sk a-É v a, és H au m a n n P é ­ te r - L u cifer szerepében, s m e lle ttü k m ég tö b b m in t nyolcvan színész azonosul a rendező k ív án ság aiv al: a m ű v et a m aga teljességében á t­ n y ú jta n i a h allgatónak, nem csak M adách szellem ét és alap g o n d o la­ tá t, de m inden egyes szav át és lehetőség szerin t in stru k ció in ak , te­ h á t szán d ék án ak m egfelelő hangi k ísé re té t. Összességében m eg álla­ p íth a tju k , hogy a kifejező h ang és a h ib á tla n u l szép beszéd jellem ző m in d an n y iu k ra, a szöveg értelm ezése és előadása elősegíti, hogy azok is m eg értsék a T rag éd iát, ak ik esetleg hanglem ezről ism erk ed n ek M a­ dách d rám a i költem ényével. De nem es izg alm at és szórakozást n y ú jt zeneélvezők m ó d ján p a rtitú rá v a l a kézben h allg atn i az előadást. E sorok író ja h áro m különböző k iad ás szövegével v e te tte egybe a le­ m ezre v ett T rag éd ia előadását, s h a a következőkben m ellék elt e r r a ­ ta la p (A rany a T ragédia első k iad ásáh o z k észített tévedések jeg y ­ zékét nevezi így), tö b b h ib á t is észrevételez, ez sem m it se von le a z előadás érték éb ő l, csak seg íth et egy m ásodik, ta lá n m á r teljesen tö k é­ letes felv étel elkészítéséhez. Az összevetéshez felh aszn áltam a S zépirodalm i K önyvkiadó gon­ dozásában m egjelent, Szabó József gondozta, 1972-es k iadást, m ellette fig y eltem T olnai V ilmos c e n te n áriu m i k ia d á sá t és a S zépirodalm i K i­ adó 1954-es, W aldapfel József á lta l sajtó a lá ren d ezett T rag éd iáját. A lap n ak Szabó József k itű n ő m u n k á já t v ettem , ak i n éh á n y helyen az ered eti k éz irat a la p já n v isszajav ításo k at is végzett. 21 �Ily e n m in d já r t az első sz ín b e n a s z a b o tt (Sz) — h o z o tt (T, W , L ) A r a n y ja v ítá s a elle n é b e n . M á so d ik sz ín : jö tté l (Sz) — jö v é l (T, W , L) le g e rő se b b (Sz) — le g h a ta lm a s a b b (T, W, L) N e g y e d ik sz ín : tö r e k v é s in k r e (Sz, T, W) — tö r e k v é s e in k r e (L) Ötö d ik s z ín : V ez e sse te k le (Sz, T , W) — v e z e s se te k e l (L ) H a to d ik s z í n : b ec sü (Sz, T) — k e c s ü (W, L.) C s in á lja to k m o st m á s (Sz) — m á r (T, W, L ) H e te d ik sz ín : h íz e lg v e (Sz, T, W) — h íz e le g v e (L ) A h. ép a sz e n t ta n m in d ig á tk o to k — a lem e z e n az ép k im a ra d ja jg a tá s im n a k (Sz) — ja jg a tá s a im n a k (T, W, L) n e v e l (Sz) — n ö v e l (T , W, L ) b é k o k b a n (Sz) — b é k ó b a n (T, W , L ) lá to m (Sz, W) — lá to k (T, L ) s á n c o t (Sz) — s a rc o t (T, w, L) K ile n c e d ik sz ín : m á s ik á t (Sz, T) — m á s ik a (W, L ) esz m é t (Sz) — e lm é t (T, W, L ) s e re g e in k b e (Sz) — s e rg e in k b e (T, W, L ) m e g á ll (Sz, W) — m e g á llt (T, L ) S h a ig y v a n ez. m o n d d , m o n d d , m é r t n em s z e re tn é l? — a lem ezen c s a k e g y sz e r h a n g z ik a m o n d d , m e g b é k é lt (Sz) — k ib é k é lt (T, W, L ) csa tá z o m (Sz) — c s a tá z o k (T, W, L ) m in t (Sz, T, W) — m it (L) T iz ed ik s z ín : ére z e m (Sz, T, W) — é rz e m (L ) b iz to n (Sz, T, W) — b iz to sa n (L ) T iz e n e g y e d ik s z ín : jó l c s in á lta e v ilá g o t (Sz, T, W) a v ilá g o t (L ) m á r (Sz, T, W) — b á r (L) A z e m b e r a r c ra (Sz, W) — az e m b e r a r c a (T, L) k o ld u lá s r a (Sz) — k o ld u s b o tra (T, W, L ) V asas lá d á b a n (Sz, T, W) — v a s a lá d á b a n (L ) h id e g (Sz) — rid e g (T, W. L ) A m u n k á s o k n a k b é r é t k e ll le h ú z n i (Sz) — A m u n k a b é r é t k ell c s ö k ­ k e n te n i (T, W, L ) Ön ö k (Sz) — Ön n e k (T, W, L ) v é g e tle n (Sz) — v é g te le n (T, W, L ) Ez e l f og j őn i, érz e m jó l, tu d o m (Sz, W) — E z el fo g j őn i, é rzem , Jól tu d o m (T, L ) T iz e n k e tte d ik s z í n : G o n d o la ta it (Sz) — g o n d o la tja it (T, W, L ) k ín á lk o z ik (Sz) — a já n lk o z ik (T, W , L ) m i (Sz, T) — m in t (W, L ) z e n g e m é n y (Sz) — z ö n g e m é n y (T, W, L ) T iz e n h a rm a d ik sz ín : D aco lo k v é le d (Sz, T, W) — d a c o lo k v e le d (L ) T iz e n n e g y e d ik sz ín : v é g te le n (Sz, T) — v é g e tle n (W, L ) A v ég ső h ö rg é s (Sz) — A v é g ső k ü z d é s (T, W, L ) A h atalm as vállalkozással szem ben, azt hiszem , n em szőrszál­ hasogatás, han em elism erés e rövid hibajegyzék, am ely m ég nem is m in d e n ü tt a z alap u l h aszn ált szöveggel, han em az ú jab b , az e re d e ­ tit jo b b an m egközelítő szöveggel szem ben m erül fel. H allatlan u l nehéz vállalkozás v o lt a teljes T ragédia lem ezre v i­ tele m á r a z é rt is, m e rt a szereplők m egítélésekor ó h a ta tla n u l is ösz­szeh aso nlítunk a nagy elődökkel. A z Á dám ot m egszólaltató L ukács S ándornak, az első előadáson m egszem élyesítő N agy Im re, m ajd Szacsvay Im re, Som ló S ándor, Beregi O szkár, Odry Á rpád, K iss F e­ renc, B itskey Tibor. B ásti L ajos S inkovits Im re a la k ítá sá n a k em lé­ k év el is vetélk ed n ie kell. A z É vát m egszólaltató M olnár P iro sk a első elődje Jászai M ari volt, m a jd F áy S zeréna, H egyesi M ari, Alszeghy Irm a, Aczél Ilona, P au la y Erzsi, H ettyey A ranyka, Tőkés A nna, Szö­ rén y i Éva, M árkus Em ília, L ukács M argit. V áradi H édi alak ításai u tá n k ellett érz ék eltetn i azt a csodálatos h arm ó n iát, a lugasterem tés k ü ld etését, am ely átszövi a T ragédia leglehangolóbb részeit is. H au m an n P é te r k itű n ő L u cife r-alak ítá sak o r G yenes László, Iv á n ­ fi Jenő, C sászár Im re, K ü rth y József, P ethes Im re, P alág y i Lajos, N agy A dorján, R ajczy Lajos, C sortos G yula, U ngvári László, Balázs Sam u, K álm án György, M ajor T am ás sokban m ás felfogású L uciferalak ításá v al is h asonlítgatunk. B á tra n állíth a tju k , elsősorban a szö­ vegm ondás tiszta ság á ra hagyatkozva, hogy M olnár P iro sk a szinte h i­ bátlan u l, L ukács S ándor olykor a régiesség ellen vétve, jól o ld ják m eg felad atu k at. A felsorolt ejtési h ib á k b an H au m an n P é te r g y ak ran ludas, u gyan ak k o r rem ek ü l azonosul L ucifer sokarcú alak já v al, és rem ek ü l „hozza” a rendezői in strukciókat. A h atalm as szereplőgárdával szem ben igazságtalanok vagyunk, h a k iem eljü k Bessenyei F erencet (az Ú r), K állai F eren cet (Péter apostol), G aras Dezsőt (Rudolf császár), G elley K o rn élt (Tudós). P é ­ csi Ild ik ót (Cluvia) és a több színben m egszólaló Nagy A ttilát. A b u ­ dap esti tanítóképző főiskola Já ték szín cso p o rtja M ezei É va k a rv e ­ zető és a b udapesti N em zeti S zínház stúdiósai (B odnár S án d o r k a r ­ vezető irányításával) a h arsán y ság o t elkerülve, jól old o tták m eg a tö­ m egjeleneteket. K öszönet illeti S zin etár M iklóst, hogy a televízió u tán , ah o l a „m illiók szín h ázáb an ” népszerű sítette M adách rem ekét, m ost ezzel a teljes T ragédiával aján d ék o zo tt m eg benn ü n k et. M ost m á r az is­ kolákon és a közm űvelődés egyéb intézm ényein a sor, hogy h aszn ál­ já k ezt a m űvészi fokon „beszélő k ö n y v et”, hogy m inél előbb ú ja b b k ia d ásb a n k ellje n m egjelentetni, ahol ko rrig áln i le h et a fen teb b e m ­ líte tt k isebb h ib á k a t is. C su k ly László 22 M atyi b á ty á n k M ik s z á th n a k e z t a z 1876. j a n u á r 1 3-án m e g h a lt a p ó s á ró l, M a u k s M á ty á s ró l k é s z ü lt, n e k r o ló g n a k is te k in th e tő k a r c o la tá t, se m a fele ség e , M a u k s Ilo n a , se m a m ű v e i K r itik a i K ia d á s á n a k s a jtó a lá re n d e z ő i n e m is m e r té k . P ik a y I s tv á n t a lá l ta m e g a re jtő z ő ír á s t, és h ív ta fe l r á a f ig y e lm e t „ I s m e r e tle n d o k u m e n ­ tu m o k M ik s z á th K á lm á n v á lsá g o s e s z te n d ő ib ő l (1875— 1878)” cím ű , az I r o d a lo m tö r té n e t 1971. é v ío ly a m á n a k 370— 381. o ld a la in le v ő ta n u lm á n y á b a n . I t t a k ö v e tk e z ő k e t ír ta : „A z á lta la m fö lle lt is m e r e tle n d o k u m e n tu m o k k ö z ö tt a p ó s á ­ ró l, az ő t n e m v a la m i s o k r a b e c sü lő , ső t ta lá n le n é z ő f a r k a s f a lv i M a u k s M á ty á s sz o lg a b író ró l M a t y i b á t y á n k c ím m e l í r t tá r c á ja , h e ly e s e b b e n n e k r o ló g ja , m e ly 1876. m á rc iu s 1 -én je le n t m e g P o k o rn y J e n ő A M agyar E m b er K ö n y v tá ra c ím ű fo ly ó ir a tf é lé je 1. sz á m á b a n . D e jó v a l elő b b , m é g ja n u á r b a n ír ta , n é h á n y n a p p a l a p ó s á n a k h a lá la u tá n ( . . . ) P o k o rn y k ü lö n b e n , m in t a z I p o ly h e tila p ... m u n k a tá r s a , n e m ré g á d á z e lle n fe le v o lt m é g a N ó g r á d i L a p o k b a n . . . sz e lle m e sk e d ő M ik s z á th n a k , a n n y ir a , h o g y e g y íz­ b e n to lla l m e g k e z d e tt p o lé m iá ju k a t a b a la s s a g y a r m a ti h o n v é d ­ la k ta n y a v ív ó te r m é b e n fe je z té k b e — k a r d d a l. ( . . . ) P e s te n a k ö zö s p á ly a és k ö zö s so rs e lim in á lta k ö z tü k a ré g i e lle n té te k e t. ( ..,)E b b en a z ír á s b a n m á r m e g m u ta tk o z n a k M ik s z á th o ro s z lá n k ö rm e i, s z in te le g n a g y o b b e n e m b é li m u n k á ir a e m lé k e z te t. É p p ez az ír á s b iz o n y ítja , h o g y fe le sé g e s z ü le in e k sú ly o s s z e re p ü k le h e te tt h á z a s s á g u k fö lb o m lá s á b a n , a m it M ik s z á th m é g a h a lá l sz ív e k e t e n y h ítő és k e s e rű s é g e t o ld ó m e g ille tőd é s é b e n se m tu d o tt eg é sz en m e g b o c s á ta n i ip á n a k . ( . . . ) Ig a z á n n e m cso d álo m , h o g y m á so d ik h á z a s s á g u k u tá n s o h a se m e m líte tte , tá n c s a lá d i o tth o ­ n á n a k b é k é je is f ö lb o ru lt v o ln a , h a M ik s z á th n é k e z é b e j u t e k e ­ se rű s é g je g y é b e n fo g a n t írá s a , m e ly b e n e g y é b k é n t fe le sé g e k issé m a r a d i e g y é n is é g é n e k v o n á s a it is fö lv á z o lja . I n k á b b m e g ír ta h e ly e tte k é s ő b b (1883) A z é n e ls ő p r in c ip á li s o m sz e líd e b b és d e ­ r ű s e b b e m lé k e z é s é t.” . . . N é h á n y n a p p a l k é ső b b , 1876. m á rc iu s 4 -én , a F ü g g e t le n P o lg á r i n a p ila p „ tá r c á já b a n le k ö z li a M a ty i b á t y á n k a t , e g y ig e n é rd e k e s m ó d o s ítá s s a l: a R a j z m ű f a jm e g je ­ lö lé s h e ly é b e a z t í r tá k a lc ím ü l: C a r r i c a t u r a .. . . A M a t y i b á t y á n k ­ ró l, e r r ő l a k o ra i, d e m á r s a já to s a n m ik s z á th i m ű f a jú , k itű n ő í r á s r ó l . . . id á ig n e m sz ó lt a filo ló g ia .” A k a r c o la t — , a m e ly e t M é sz á ro s L ászló v o lt sz ív es s z á m u n k ­ r a a S z é c h e n y i K ö n y v tá r b a n le m á s o ln i — ir o d a lo m tö r té n e ti é r té k é n tú lm e n ő e n is tö r té n e lm i f o r r á s é r té k k e l b ír, m e r t az 1860-as és 70-es é v e k f o r d u ló já n a k N ó g rá d m e g y e i k o r r a j­ zá h o z n y ú j t é le tk é p s z e rű a d a to k a t. E te k in te tb e n id e is v o n a t­ k o z n a k M ik s z á th n a k azo n so ra i, a m e ly e k e t b a r á tjá n a k , G a já r i Ö d ö n n e k , a K ü lö n ö s H á z a ssá g cím ű m ű v e d e d ik á c ió já b a n o lv a ­ s u n k : »N e m ír ta m tö r té n e lm e t, m e r t a z n e m az én fe la d a to m , d e m é g is a k o r t r a j z o l t a m !« B e litz k y J ános �M ik szá th K á lm á n : M a ty i b á t y á n k b á ty á m m á r e lő re n e m g o n d o s k o d o tt v o l­ n a sz e m é ly e s é rth e te tle n s é g é rő l e g y h o z­ z á m ír o tt le v é lb e n , m e ly szó r u l sz ó ra íg y h a n g z ik : K e d v e s Ö tsé m U ra m ! „Á z sia i lu s ta s á g g a l te rp e s z k e d ik el k é p ­ z e le te m a m e g y e i k a r o k és r e n d e k k ö ­ z ö tt, h o g y v a la m e ly ik te k in te te s u r a t n y a ­ k o n c s íp je m k a r r ik a t ú r a - a n y a g n a k . A sok ism e rő s a r c k ö z ö tt k e re s g é lv e , ú g y v a g y o k m in t X V I. L ajo s, k i e lé a n n y i m e llé n y t r a k o tt k o m o r n y ik ja re g g e li ö ltö z k ö d é s k o r, h o g y eg ész e s tig n e m b í r t fe lö ltö z n i a b ­ b e li h a tá r o z a tla n s á g á b a n , h o g y m e ly ik e t v e g y e m a g á r a . A z én ism e rő sö m is e g y ­ tő l e g y ik k é sz k a r r ik a t ú r a , s n a g y k ísé ­ r e tb e n v a g y o k , a te k in te te s sz o lg a b író u r a t r a jz o lja m - e le, k in e k eg é sz k ö z ig a z ­ g a tá s i m ű k ö d é s e a ré sz e g e m b e r e k f ö lö tti a ty a i g o n d o sk o d á so n s a r k a llik . H a a c s ű r sz e llő z ő ly u k á n k e r e s z tü l e g y -e g y b e to lt s z e k é r r ú d j a lóg k i az u tc á r a , isz o n y ú h a r a g r a lo b b a n e r e n d e tle n s é g e n : m é g b e ­ le ta lá l — u g y m o n d — b o tla n i v a la m i „ k a p a to s ” e m b e r ; eg é sz já r á s á b a n ir tó h á b o r ú t f o ly ta t a m e sz e te s g ö d rö k és p o ­ c so ly á k e lle n , m in t a m ik b e k ö n n y e n b e ­ té v e d h e t a já m b o r „ e lá z o tt” h o n p o lg á r. A h id a k k a r f á j á r a is n a g y a fe lü g y e le t, n e ­ h o g y a „ b iz o n y ta la n lé p tű ” h a la n d ó sa tb . V a g y ta lá n h á lá s a b b tá r g y le n n e a tu ­ d ó s m e g y e i in z se llé r, k i c sa k h á r o m la ­ tin o s z tá ly t f r e q u e n tá lt, d e h á t ú g y e sv é n a n e m e s v á r m e g y e so ra , h o g y a k i v é g z e tt és k ita n u lt v o lt, a z v é le tle n s é g b ő l a p e ­ cso v ics p á r th o z ta r to z o tt, fo g ta h á t m a g á t és m e g v á la s z ta tta in z s e llé r n e k a P a m u k y ­ é k L a c ijá t. N e m t a n u l t a u g y a n so h a a m é rn ö k s é g e t, h a n e m a z é r t o ly a n z s e n iá ­ lis u ta k a t c s in á lta t, m ik k iv á lt ta v a s z k o r a n n y ir a e lb a r ik a d iro z z á k a te k in te te s v á r ­ m e g y é t a szo m széd m u n ic ip iu m o k tó l, h o g y a n a g y fu lla s z tó s á r b a n m é g az id e g e n v á rm e g y e b e li ra b ló is r e s te l k ö r n y é k ü k r e v e tő d n i, s h a m é g is v a la k i n e k i m e g y az ö n g y ilk o s s z á n d é k n a k , o ly a n n a g y f u v a r ­ b é r t k e ll fiz e tn ie , h o g y a s z e g é n y f u v a ­ ro zó p ó r n é p a n y a g i jó lé te e je le s ú tr e n d ­ sz e r m e lle tt te lje s e n b iz to s íto ttn a k lá tsz ik . N e m -e v o ln a m u la ts á g o s a b b , h a a fő­ je g y z ő k itű n ő a l a k já t te n n é m p a p ír r a , h a d d lá tn á m e g a v ilá g a v á r m e g y e ék e s p e n n á já t a m a g a v a ló d i v o ltá n a k je lle m ­ z e te s nagyságában úszva tü n d ö k ö ln i, h o g y t. i. a z ő s ty lu s á b a n fe je z z e m k i m a ­ g a m a t. M eg is te n n é m , h a te k in te te s u r a m M in e k u tá n a o lv a s ta to tt á lta la m v a la ­ m e ly h o n i f o ly ó ir a t H ird e té s e ib e n , h o g y Ö tsé m U ra m á lta l k é s z íte tt N s. M e g y ei k a r i k a t ú r a s z á n d é k o lta tv á n k in y o m a tta tn i, n a g y ö rö m ö m re szo lg áló té n y g y a n á n t t e ­ k in te n d ő a b b e li ó h a jtá s o m n a k re m é n y b e li te lje s íté s e , h o g y a m e g e r e s z te tt g ú n y N y i­ la it a z Á rv a s z é k i e ln ö k f e je f e le tt sz ív e s­ k e d jé k e g y k ic s it m e g s u h o g ta tn i. N B . P e r b e á llo k V éle, m e r t k é p z e lje c sa k a C ica a g a r a m a t a s z a k á c s n é ja f o rró v íz ze l ö n tö tte le. H á t v a ló ily e n e m b e r Á rv a s z é k i e ln ö k n e k ? K e d v e s U ra m Ö ts é m n e k K ész sz o lg á ja D ö b rö g i P . S. E cce! el is f e le jte m m e g k é rd e z n i sz á n d é k o z ik e k e d v e s u r a m Ö ts é m is f e l­ lé p n i v a la m in e k a jö v ő r e s to rá c ió n , m e r t m á k o s u g y cse k iv is z ü n k m in d e n t; m ió ta lá n y o m a P e r e s i c s a lá d b a sz a k a d t. 2. N B . V a la h o g y a z o n b a n é n n e k e r ü l­ je k b e le a h is tó r iá ju k b a . N e m b á n to m h á t sz e g é n y t, s k ím é le tte l m e g y e k el a ré g i tá b la b í r á k m a ra d é k a i m e lle tt, k ik s o k a t f e le jte tte k u g y a n a régi e rk ö lc sö k b ő l, d e k e v e s e t t a n u lta k a z új lé g k ö rb e n ; le já r t a la k o k m á r ez ek , a tű n ő id ő k á r n y é k a i. A te s te t h ív e n k ís é ri a z á r n y é k , d e so k sz o r m e g e sik , h o g y m ik o r a te s t m á r e ltá v o z o tt, sz e m m e l n e m lá t­ h a tó á r n y é k a m é g e lő ttü n k le b eg , le r a j­ zo ló d ik a tá v o lb ó l! N e m n y ú lo k a r e liq u i­ á k h o z , m ik n e k c s a k eg y le h e le t k e ll m á r, h o g y e lf ú jja . C s a k m é g e g y lé p é s t te g y e n az idő, s u tá n a h ú z ó d ik á r n y a is. N em , n e m a k a r o k k a r r i k a t ú r á t ír n i, h a n e m k e ­ g y e le tte l e m lé k e z e m m e g e g y m e g y ei e m ­ b e r r ő l k i k ic sib e n h ű k in y o m a ta v o lt v a ­ la m e n n y in e k . P a r s p ro to to . »M a ty i b á ty á m n a k « h ív ta m e g y e , k iv é v é n a fe le sé g e m a z é rt, m e r t a z é d e s a p ja m a g a m n a k a z o n b a n b á ty á m tig . az eg é sz v á r ­ s ez is c sa k v o lt. N e k e m m a r a d t h o l­ M ég a h a tv a n a s é v e k b e li m e g y e id e jé ­ b e n k e r ü lte m h o z z á e s k ü d tn e k . R o p p a n t b író i k a p a c itá s n a k ta r t o tta m , s a z is v o lt ő v a ló b a n , a m e n n y ib e n n a g y a d a g jó z a n te rm é s z e te s ész és h o ssz as g y a k o r la t azzá te h e t v a la k it. — N o ö csém — m o n d á h iv a ta lb a lé p ­ te m első re g g e lé n — m a jd m e g lá to m m ily e n r e f a r a g h a tla k — s k e z e m b e n y o ­ m o tt e g y cso m ó k e r e s e te t, h o g y a z o k ra tá r g y a lá s i h a t á r n a p o t tű z z e k k i. K i is tű z te m ily e n h á t i r a t t a l : »J e le n ü g y t á r ­ g y a lá s á r a k itű z ö m e z t v a g y a z t a n a p o t.« stb . — H o l já r t á l is k o lá b a ? — k é r d é az ö re g k u r tá n . T a n u ld m e g , h o g y a s tílu s a z e m b e r. S a z z a l v é g ig h ú z ta első b iró i f o g a lm a z v á n y o m a t s a k ö v e tk e z ő f o r m u ­ lá v a l je lö lte m e g a h e ly e s ir á n y t : »J e le n ü g y tá r g y a lá s a m e g e jth e té s é n e k sz e m ­ p o n tjá b ó l fo ly ó é v tű z e tv é n k i,« stb . e vagy am a n a p ja S z é g y e n ü lte n s o m p o ly o g ta m el, s ig y e ­ k e z te m e z e n tú l b e h a to ln i a s tílu s c u ria lis titk a ib a , d e M a ty i b á t y á n k n a k s o h a tö b b é n e m v o lt irá ly o m h o z b iz a lm a . — L á to d ö csém — m o n d á so k sz o r — a s tílu s is o ly a n m in t a k a b á t. A k á rm ily e n jó , tis z te ssé g e s fe lö ltő d v a n is, h a m in ­ d ig ez e g y b e n já rs z , m a g a d is m e g u n o d , n e m k ü lö n b e n k ö r n y e z e te d is. A z é rt n e m á r t h a k issé v á lto z ta tja , fö lp ity k é z i, fö l­ f r is s íti az e m b e r. N e k e m m in d ig v a n e g y eg y n a g y s z e rű sz a v a m , m e ly e g y h a n g ú v á s ü lly e d t ir á ly o m n a k ú j f é n y t, ú j z o m á n ­ cot, tu d o m á n y o s íz t k ö lcsö n ö z. — M e ly ik az M a ty i b á c si? — H á t m é g n e m v e tte d é s z re s z e r e n ­ c s é tle n ? A „ je le z te tik ” szó. A z ig az, h o g y n e h é z v o lt é s z re n e m v e n n i, m e r t m in d e n ­ n e m ű c o n c e p tu s a h e m z s e g e tt tő le , a n n y i m in d e n f é le é r te le m b e n és v á lto z a tb a n , h o g y v é g r e is u t a t t ö r t m a g á n a k , s á lta lá ­ n o s m e g h o n o s u lá s t n y e r t a m e g y e i k ö r ö k ­ b e n . H a s z n á ltá k a z t n y o lc k ü lö n b ö z ő fo ­ g a lo m k ife je z é s é re is. M a ty i b á ty á n k a t v é g te le n ü l k e s e r íte tte a z a tu d a t, h o g y a je le z te tik szó im m á r o n a n n y i r a ju to t t, h o g y m é g a z ír n o k o k is r á k a p ta k , s v a la ­ h á n y s z o r id e g e n h e ly e n o lv a s ta , fe lh ő vo­ n u lt el sz ép m a g a s h o m lo k á n s r e n d e s e n f e ls ó h a jto tt... — M in d e n m ú la n d ó .. . m i n d e n . . . m á r m e g in t k é n y te le n v a g y o k v a la m i ú j szó t h ó d íta n i m a g a m n a k . M a ty i b á t y á n k m in d e n n e k d a c á r a n e m v o lt eg é sz en ré g i m ó d i e m b e r, ő a z ú j m o d e rn ir á n y n a k is h ó d o lt s ú g y sz ó lv á n v e g y ü lé k e v o lt a k e ttő n e k . — E g ész é le ­ té b e n a z e lle n z é k i p o litik á t ű z te s m in d e n íz é b e n á t v o lt h a tv a a T is z a — G h ic z y -fé le e lv e k tő l. C s a lá d já v a l k e v e s e t tö r ő d ö tt, a v á r m e g y e v o lt a z ő a n y ja s k e d v e n c e i az á lla m fé rf ia k , k ik r ő l f o ly to n o s a n b e s z é lt, k ik é r t a g g ó d o tt, k ik e t s z e r e te té v e l v a g y g y ű lö le té v e l m in d u n ta la n f e lk e r e s e tt g o n ­ d o la ta ib a n . I z g a to tta n b o n to tta fe l n a p o n ­ k é n t az é rk e z ő la p o k a t, m in t a z o ly a n le ­ v e le t sz o k ás, m e ly b e n s z e r e tte in k s o rs á ró l v á r u n k tu d ó s ítá s t: a le g k is e b b e s e m é n y fe liz g a tta , m e r t h a ta lm a s k é p z e lő te h e ts é ­ g e o ly a n k ö v e tk e z m é n y e k e t r a g a s z to tt v é ­ g é b e , m ik r e n d e s e n f e lf o r g a ttá k az eg ész o rsz á g o t. Í gy, m ik o r v a la m e ly ik la p b a n a z t o lv a sta , h o g y g r ó f S o m sic h r ö p ir a to t í r t a r r ó l, h o g y a D e á k - p á r t s z a b a d e lv ű e le m e i e g y e s ü lje n e k a b a lk ö z é p p e l, e lg o n d o lta m a g á b a n , m it sz ó ln a k m a jd P e s te n e h h e z az in d ítv á n y h o z ? M ire a lé p c ső a l j á r a é r t, az o n tű n ő d ö tt, m ily ó riá si iz g a to tts á g o t fo g n a sz ü ln i, h a ez az ú j p á r ta la k u lá s c s a k u g y a n b e k ö v e tk e z n é k , a z u tc á n m á r m e g is c s in á lta m a g á b a n a f ú z ió t; a k a ­ p u ja e lő tt p e d ig e lk é p z e lte , h o g y a h o n fi k e d é ly e k m e n n y ir e fel v a n n a k m o st o r ­ s z á g sz e rte in d u lv a , ú g y , h o g y a sz o b á b a a z z a l n y ito tt b e, h o g y k iü tö t t a f o r r a d a ­ lo m . M íg e lle n b e n , m id ő n e g y s z e r ta r o k ­ k o zá s k ö z b e n v á r a tla n u l tu d ó s íto ttá k , h o g y Ilo n k a lá n y a tu d ta n é lk ü l f é r jh e z m e n t, a le g n a g y o b b p h le g m á v a l o s z to tt to v á b b , s m ég a »h u s z o n e g y e s é t" is e lfo g ta e lle n já ­ té k o s á n a k . 23 �A z ú j re fo rm e s z m é k e t m in d é g k ö n n y e n te tte m a g á é v a , d e k ö n n y e n is v á lt m e g tő lü k . A z á r a m la t e m b e re v o lt. A z u r a l­ k o d o tt fö lö tte k o r lá tla n u l. A m it h e ly e s ­ n e k ö s m e rt el te g n a p , a z t k é p e s v o lt m a e líté ln i, h a az ő e m b e re i k á r h o z ta ttá k P e d ig m ív e lt o k o s fő v o lt és tis z ta je l­ le m . H o n n a n v a n az, h o g y a m e g y e i in ­ te llig e n tia k e v é s k iv é te lle l m in d ily e n ? — e g y f e g y v e r a k o r m á n y o k k e z é b e n , a m e ly ­ rő l so h a se m le h e t tu d n i, m e ly ik csöve v a n m e g tö ltv e . E lle n z é k i e m b e r v o lt, d e so k sz o r h a l­ lo tta m tő le : »m é g is okos em b er az a D e á k «. N a g y d e m o k r a ta is v o lt, d e a z é r t s z á m ta la n s z o r s ó h a jto tt v iss z a a jo b b á g y v ilá g u tá n ; d e r é k b e c sü le te s h a z a fi is volt, d e a z é r t a k á r h á n y s z o r m o n d ta : »m i k ö ­ zö m n e k e m a z o rsz á g h o z , e n g e m a v á r ­ m e g y e v á la s z to tt.« R a g a sz k o d ó b a r á t j a v o lt a v á la s z tá s ­ n a k , m in d a m e lle tt e g y sz e r, m id ő n h a llo tta , h o g y a fő is p á n e g y u g y a n a z o n g y ű lé se n fő je g y z ő n e k , fő ü g y é sz n e k és sz o lg a b író ­ n a k fo g ja k a n d id á ln i, g ú n y o s a n je g y ze m eg: — Ú g y -e , h o g y m e n n y i so k o ld a lú sá g sz o ru l e g y m a g y a r e m b e rb e . S a m in t n y o m b a n a z első h iv a ta ln á l s z a v a z á s ra k e ­ r ü l t a d olog, m e g re s te lte je le n lé té t, s h a ­ z a tá v o z v a a g y ű lé s te re m b ő l, m e g h a g y ta v a la m e ly ik b a r á t j á n a k : — A z tá n lá to g a s s m e g d é lb e n , h a d d tu d ­ ja m m e g tő le d , m ifé le h iv a ta l t v ise le k . K ö n y v e t so h a se m v e tt, s n e m o lv a so tt. M id ő n b író k o r á b a n a z t k é rd e z te m tő le , h o g y h o n n a n tu d ja m é g is a p e r r e n d t a r ­ t á s t m e g az ú j tö r v é n y e k e t, k ic sin y lő m o ­ so lly al v á la s z o lt: — H á t csak ú g y , h o g y h a llo m e g y sz e r a z eg y ik , m á s s z o r a m á s ik p a r a g r a f u s t. M ik o r ta ro k k o z o m és a h á ta m m ö g ö tt a T á j — e m b e r — ir o d a lo m A szülőföldünkről szóló különféle alk otásokban rögzített élm énykör és gondolatvilág tu d a to t fo rm á lh a t és ön­ tu d a to t építhet. M indenképpen gazda­ gab bá v álu n k a tá ji és „szellem i” k ö r­ nyezet érték ein ek szám bavétele, m eg­ ism erése, b irto k b av étele által. fis k á lis o k d is p u tá in a k , r á m r a g a d a tu d o ­ m á n y u k . Íg y a z tá n la s s a n k é n t ö ssz e fo g ­ d o so m a z eg é sz p e r r e n d ta r t á s t . M in t m in d e n p r o v in c iá lis e m b e r, n a g y e lle n s é g e v o lt a ta lá lm á n y o k n a k , k ü lö n ö ­ se n a v a s ú tn a k , m e ly a n é m e th e z k ö ze­ le b b h o z o tt. E z a v a s ú t ir á n t i e lle n s z e n v m é g c s a lá d já b a is á ts z iv á r g o tt. F e le s é g e ­ m e t so h a se b ír ta m r á v e n n i, h o g y azo n u ta z z é k . — A p ja lá n y a , a z t n e m sz e re ti b e n n e , h o g y se b e se n m e g y . A z a n g o l t a ­ lá lm á n y o k a t a z o n b a n r e s p e k tá lta s n e m e g y s z e r m o n d á , m id ő n e g y -e g y ú j g é p rő l h a llo tt b e s z é ln i: — E zek a b o lo n d á n g liu s o k m é g e g y ­ sz e r k ita lá ljá k a sa k k o z ó és b eszé lő g ép u tá n a g o n d o lk o z ó g é p e t is s a k k o r a z tá n a te k in té ly e s v á r m e g y e a V id a cs g é p g y á r ­ b ó l h o z a t m a g á n a k te ts z é s s z e r in t fő je g y ­ zőt, sz o lg a b író t. Ő m a g á n a k is v o lt e g y e lm é s ta lá lm á ­ n y a , m e ly e t n e m k ü ld ö tt u g y a n a bécsi v ilá g k iá llítá s r a , h a n e m a z é r t m e g te tte a m a g a s z o lg á la tá t e m b e rü l, le g a lá b b eg y n ap ra . E ze n n e v e z e te s ta lá lm á n y a a »szellem i k á r ty a «. E sős őszi d é lu tá n ta r o k k p a r th i e t a k a r t ö ssz eh o z n i c o m p o sse sso r tá r s a iv a l fa lu si b ir to k á n . E m b e r a k a d t h o zz á elég , d e ta r o k k k á r ty a c sa k az á r e n d á s z s id ó n a k v o lt, a b b ó l is h iá n y z o tt a tiz e n n y o lc a s «. E k é ts é g b e e jtő h e ly z e tb e n s z ü le te tt m eg a n a g y g o n d o la t, h o g y a h iá n y z ó k á r ty a m in d ig a z o sz tó t illesse , s sz e lle m ile g o tt fo g la ljo n h e ly e t a n n a k k á r ty á i k ö z ö tt. A z ú j m e g y e r e n d e z é s a lk a lm á v a l el­ le n z é k i h a jla m a i m ia tt k im a r a d t M a ty i b á ty á n k a h iv a ta lb ó l. A »fő is p á n i ár­ m á n y «, m e ly p á r th ív e it a ta n á c s te r e m ­ b ő l k iz á r ta , m e g b u k ta tta a m e g y e ré g i gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most m ár kevés maradványa van. A legmagasabb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csil­ lagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem rom jainak leg­ felső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem szá­ zadokon túl barangolt.” (PETŐFI SÁNDOR: ÚTI RAJZOK) Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el a Mátra egyik erdőséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig. (• • •) ,,Most Ludány veve által bennünket a maga gaz­ dag lapályában; másfél század előtt Ráday Pál bir­ toka; tovább az első, a második, a harm adik Ge­ deoné, a második Pálé, most a Lászlóé. (. ..) Megcsalt vala emlékezetem, midőn a tiszteletes fát, amelynek árnyékában most a hatodik ízű Rá­ daynak, a László és a Wartensleben Idda Istvánja és Gedeona, s a Gedeon és a Teleki Biri Palija mulatnak, egyhelyt nyárnak mondottam. Az kőrös és nem nyár. Még áll a két századot keresztülélt fa, s teljes erejében, s fiakat nevel maga körül. Oh, hogy ez, és ha majd ez végre kidől, azok em ­ lékeztessék a tiszteletes ház m aradékit az én, itt 1803-ban és most élt örömeimre, s beszéljék ügyünk barátjainak hol én ennek árnyékában együtt valék azzal, kit pályám minden más társim nál, kit m in­ den más barátaim nál inkább szeretek.” (KAZINCZY FERENC: MAGYARORSZÁGI UTAK) „Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, m ert tán föl sem találtunk volna a várra. Oly rend­ kívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is örült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő bükk, cser, tölgy s egyéb fákból. A hegy teteje óriási 24 Itt állt S algó.. . az éghez oly közel, És benne mégis a pokol tanyázott. A századoknak döntő lábai Elgázolták rég e vár tornyait. Belőlük egy-két csonka fal m aradt, amely Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjúság után éltét megunva remetéskedik. Fölmentem a hegy sziklatetejére S letelepedtem a romok fölött. Verőfényes nap volt, tekintetem, Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönből megszökött madár, S vígan köszönte a kék messzeséget, Hol a faluknak tornyán, a mezőknek Juhnyájain s a patak vizén S mindenhol a nap fénye tündökölt. De lelkemet nem ily képek körözték, Nem ily vidám ak; lelkemet homályos Látkörbe vitte a komoly merengés, Holott körüle kétes köd ruhában Mogorva árnyak lengtek, a kihalt sötét középkor véres napjai. (PETŐFI SÁNDOR: SALGÓ) h ű sz o lg á já t. Ez a c s a p á s n a g y o n f á j t n e k i. K e d é ly é t m e g ro n to tta , m é g e g é sz sé g é t is a lá á s ta . M o g o rv a, b ú s k o m o r le tt, s h a v o lt v a la m i a m i v ig a s z ta lta e lh a g y o ttn a k k é p ­ z e lt h e ly z e té b e n , a z t ez e n k e s e r ű m o n d á s a h ív e n to lm á c s o lta : — H a m e g g o n d o lo m ö csém , m ily e n p i­ p o g y a m á r a m a i v á rm e g y e , b iz o n y n e m s a jn á lo m , h o g y n e m v a g y o k se m m i. A z a m e g g y ő z ő d é se v o lt t. i. h o g y a k i n in c s b e n n e a m e g y e i tis z tik a r b a n , az h a v é le tle n ü l b u r k u s k ir á ly n a k s z ü le te tt is, n e m n u m e r á l se m m it. E rő s h ite v o lt, h o g y a ré g i m e g y e ism ét v is s z a á llítta tik ; b e lá tjá k a m a i h itv á n y á lla p o to k ta r t h a ta tla n s á g á t, c sa k h a d d k e ­ r ü ljö n k o r m á n y r a T isz a K á lm á n . M ily en j ó t t e t t a g o n d v ise lé s, h o g y sze­ g é n y M a ty i b á ty á n k m e g n e m é r te m á r a T isz a K á lm á n m e g y é jé t s e lő b b k ö ltö z ö tt a b b a a f ö ld ö n tú li v á rm e g y é b e , h o l n in c s e n u g y a n fő is p á n i á r m á n y , z a jo s b iz o tts á g i ü lé sez és, h o l n in c s b a lo ld a l, jo b b o ld a l, h a ­ n e m v a n m é g a m e g y e i h iv a ta lo s k o d á s n á l is n a g y o b b n y u g a lo m , c s e n d e se b b b o ld o g ­ ság. E g y ig a z i tő s g y ö k e re s m a g y a r e m b e r, v a ló d i m e g y e i tip ik u s a la k t ű n t el v ele, k in e k m in d e n sz ív v e ré s e a h a z á é v o lt. S o k ily e n n é v te le n e m b e r e v a n a h a z á ­ n a k , k ik e t n e m ö s m e r a h ír , d e a n n á l m e le g e b b e n s z e re ti k ö r n y e z e tü k . M o n u ­ m e n tu m o t n e m á llít n e k ik az u ta k o n s m é g e m lé k ök is e le n y é sz ik a k ih a ló n e m ­ z e d é k k e l. É n e n é h á n y s o r t ír ta m r ó l a . . . n e m h o g y sz o b o r le g y e n s z e ré n y s ír já n , h a n e m h o g y fe lf r is s íts e m e m lé k é t. L e g y e n e k e so ro k e g y s z a v a k b a ö n tö tt k ö n n y c s e p p az ő s ír já r a , s le g y e n a k ö n n y c s e p p tő l zö l­ d e b b r a j t a a f ű .” „Szép Őszi öntötték nap volt be a hétfői nap. ésAranyos su­ garak fénnyel a völgyet a rónákat A vén Naszályhegy egészen nekizöldült a múlt he­ ti esőzések után s m ig nagy darabon velünk futott, hol közeledve, hol távolodva előbukkantak kék ru ­ hában Nógrádvár regés romjai, Drégely is azon az oldalon, s balra a távolban ködösen, mint egy k a­ rabélycső, a vén Szanda. De jó volt ezekben lakni valamikor. (...) Útközben jobbról-balról ismerős füvek és virágok mozogtak, susogtak harm atosán. A vadkomló fel­ futott a csipkebokrokra s egészen körülfogta a karcsú hajtásokat, mintha szoknyákat varrna be­ lőlük. A feketebodza egész nagy táblákat lepett be. . . mosolygó gyászmezőket csinált. Még a virágok is milyen egyszerűek itt: A marmancsok, a tormalevelek hogy összekevered­ nek, összebújnak; a bajnokfű kiemelkedik közü­ lük magasra, a farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros virágú bogáncs is dísz itt. Oh kedves virágai a Palócföldnek! A tündérkert se szebb tán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt te­ rítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lé p e k .. . Vagy hogy talán a szívemben van a z ... Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian fejeiket, az apró füvek és a lóherés bokrok közül, integettek és kiabáltak, csalogatóan magukhoz szó­ líto tta k ... Nem ösmersz? Nézz csak! Itt v a g y o k ... Látsz-e? Én is. Mi is. Mindnyájan. Nem öreged­ tünk sem m it.. . semmit azóta.. . Szívem hangosan dobogott szavaiktól.. . talán a könnyem is kicsordult: soha nekem még nem volt ilyen nagyszerű fogadatásom.” (MIKSZÁTH KÁL­ MÁN: A PALÓCFÖLD FLÓRÁJA) �„Egy február végi napon tanítványaim előre be­ jelentették, hogy másnap egész napra egy ismerős családhoz rándulnak át, s így én szabad leszek. Másnap reggel csodálatos szép téli napra ébred­ tem. Három-négy fokos hideg volt, mely az uta­ kat járhatókká szilárdította. Az ég felhőtlen mély kékséggel feszült a hófehér táj fölé. A levegő oly szűztiszta, oly boldog mozdítású volt, annyi hívás lappangott benne az ígérő messziségek felé, hogy elárasztott egyik velem született nagy szenvedé­ lyem: a tér szomjúsága. A reggelinél bejelentet­ tem, hogy látogatóba megyek az öreg Szanda vá­ rához, és így csak este fogok hazajönni. Útnak indultam. A sár és téli lucsok hosszú he­ teken át bebörtönözve tartott, és így minden lép­ tem az újjászületés, a kezdő alkotás mély gyö­ nyörűségével visszhangzott át. A fagyott hó millió apró tűben ragyogott, s a világnak ez a lakodal­ mas tündöklése határtalan boldogsággá tágított. A roppant fiatalságú élet a született király ébredé­ sét érezte magában, akinek palotájává készült a világ, akinek fejére koronát tesz az élet minden diadala, és akit nem lehet detronizálni: m ert rang­ ja, bíbora, minden gazdagsága és élethatalma önön bőségéből teremtődik elő. Minden öröm és meg­ lepő ajándék volt az egyetemes életzene ritm usá­ ban haladó ifjúnak. A lenge kék árnyékok, m e­ lyeket az útszéli meztelen fák s az itt-ott előtűnő házacskák vetettek a hó ragyogására. Az az egy­ két gyermek kik téli szegénységükbe bónyálva ka­ rikává tágult szemekkel bámulták az életükön át­ haladó idegent. És az innen-onnan felkanyargó kakaskukorékolások, melyek égő pipacsmezőket fakasztottak lelkem elszélesült mezőire. Ma jól emlékszem, jó három órába telt, mire fel­ érkeztem a magányos ormon álló várromokhoz. A horizont végtelen sugárzása megfogott, mint egy vidám piros labdát, s legénykedő heje-hujával do­ bott a kéklő boltnak. Éreztem izmaimban az élet ka­ cagó újból felszökését, jikor visszahullottam. Emlék­ szem: itt tapintottam ár először, hogy minden gyö­ nyörködés, minden szép lényeg titka az: hogy éle­ tünk más életettek bővült.” (SZABÓ DEZSŐ: ÉLETEIM) „A palócok földje nem hegyvidék, m ert nem völgyek süllyednek a hegyek közé, és nem alföld, mert seholsem sík és mindenhonnan látni hegye­ ket. Az Ipoly felől a Börzsönyig látni, Nógrád északkeleti felében a Karancsot, déli részén Cser­ hátot, a Zagyva mellől a Mátrát, a Sajó mellől a Bükköt, a Hernád mellől a Sátor gerincét. Az em­ ber itt nem hódította meg a hegyet, mint a K ár­ pátok egyes vidékin, csak éppen meghúzódott alá­ ja. A falvak úgy állnak a hegytömbök körül, m int­ ha lecsúsztak volna róluk és a házakat megállí­ totta volna a súrlódás a síkabb vidéken, ahol már nagyobb volt a súrlódás ereje, mint a lejtő pa­ rancsa. Ezen a tájon nincsenek hegységi emberek, akiknek, arcát érdesre fújta a szél és nincsenek alföldi emberek, akik komolyak, nyugodtak, pu ri­ tánok mint a síkságok arca. Ez a táj közvetítő, afféle híd két pólus között, kiegyenlítő és kibé­ kítő. Ha délről közelíted meg, átm enet a K árpá­ tok összefüggő magas gerincei felé, ha északról: előőrse az Alföld laposságának. Ha dél felől jössz: dombjai is hegyeknek látszanak Ha északról: biz­ tosan tudod, hogy hegyei is nagyranőtt, hivalkodó dombok, melyek hiába dicsekszenek magasságuk­ kal, form ájuk mégis csak a domboké. A hegység és a síkság ezen a vidéken utolsó nagy hódító erőlködéssel igyekszik arra, hogy területeket sze­ rezzen meg egymástól. A Felvidék előre küldte ide pionírnak a Börzsönyt, a M átrát és a Bükköt, az Alföld igyekezett felnyomulni a folyók mentén. Most mindkettejükből van valami ebben a tájban, mely egyikükhöz se tartozik. (SZABÓ ZOLTÁN: CIFRA NYOMORÚSÁG) „Számomra Nógrád nemcsak egy megye az ország­ ban, lakói nemcsak honfitársaim . Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza. Azt hiszem, is­ merem őket és ezt a furcsán szép vidéket is. Nagy akác- és cserfaerdők váltakoznak ma is a füstölgő vagy szikár szürkére égett haldákkal, kicsiny, csaknem „érintetlen” falvak és telepek új városok­ kal. Nagy ipartelepítés, komoly ipartelepek, újra­ születés, rendbe jövő, sőt gazdagodó téeszek és az említett bányászkérdés. Itt élt Madách és Mik­ száth, és ma is mennyit kell még verekedni, hogy terjesszék megszerettessék a könyvet, színházat, képet, szobrot. Nyolcemeletes házak épülnek, de utcákat kellett lerombolni és hegyeket elbontani, hogy hely legyen ahová felépülhetnek. Északon, pár kilométerre, ott kékellik a Karancs, tulajdon­ képpen ez a hely zárja az országhatárt is, a nóg­ rádi szénmedencét is. Délen a Mátra és a Cserhát fogja körül. Ezen a vidéken mindenütt „palócoz­ nak”, azt a nyers, férfias és csaknem riasztóan d ur­ va dialektust beszélik, amely igazában csak a nyel­ vészeknek tetszhet. Az itt élő emberek olyanok, mint a táj és olyanok, mint a nyelvük.” (GERELYES ENDRE: „KENYERETLEN TARJÁN?”) „Szécsény, szülőföld.. . Nézem p arto d at.. . Köröskörül sugárzó változat. Hol most traktor füstje lebeg, talán egykor ott dúlt az ütközet, a bronzszínű hegy mentén a csata — egy kurjantásra m ordájok zaja —, és ott ereszkedett le valaha Balassi Bálint daliás hada, a vágtatásban vonagló barokk: nyalka süvegben a lóra kapott, pogányra törő harsány magyarok.. . S am erre a kispatak kanyarog, hever most sarjú közt a sárga tök, mint turbános fő, porba hullt török; s előtte, miként bóbitás huszár, kardot lenget a kukoricaszár; távol pedig a fák sátra alatt felszuszog, megáll, tolat a vonat. Már azt szemlélem benne, ami új, a régiből, hogy épül, alakul: sem kürt nem harsog, nem csillog szurony, csak bogár zümmög a virágokon, csak csíra sarjad és csend hömpölyög a rögök széles tengere fölött, csupán a csend — mégis forradalom : ott szikrázik a szép kalászokon.” (VIHAR BÉLA: VÁLTOZATOK A SZÜLŐFÖLDRE) „M unkásjárati autóknak zömmögését és távoli hegyek közt felerősödő, pörlő robaját hallgatom. E földön, amely m ár: hazám, itt voltam a legszabadabb nyájaimm al a kondenzcsíkos ég alatt, — géphajtó nomád! Pörlő Huszadik század, itt jutottam igazi szíved legforróbb lüktetésihez! Csak az igazság a kenyerem. Ha széttekintek: mindig innen, bányák felett, hol m ár a múlt avult várai: műemlékek, melyekből tanult, aki él! Innen eredek m ár egészen, és egyre inkább, bárm i jön! s elszánásom, a nagy egészen rajthagyni kézformám nyom át!” Már nem a r égi vagy. Új rezgéseket érzek benned. Hajdani hangod bár kihagy. Az új vált kedvessé fülem nek: Kórusaidat hallgatom, palócdalokat, versmondókat. Pezseg az élet Gyarmaton, készül egy ifjú robbanó had. Teremteni maga körül betonból vasból palócföldet. (Értelmem egyfele örül, a más a régiért pörölget.) S álmaim táján dübörög — ami lassan m ár semmivé lett— , átlép holt emlékem fölött ez a harsány és győztes élet.” (JOBBÁGY KÁROLY: ÚJARCÚ, SZELÍD SZÜLŐ­ FÖLD, BALASSAGYARMAT) „Ipoly-part, cirpelő, széles határmező, megértettem, üzentél: hívsz, menjek, a hideg tél nem állja m ár utam. Unszolsz minduntalan, emlékeim idézed — csöpögtetod a mézet; a fáról sugdosol, amelyről annyiszor nyesett apám mogorva hajlós nyelet horognak. És m ár én kérdezek; ott áll-e még a hegy zölden a túlsó parton, mely látta gyermek-arcom? S ott-e a híd ma is, amely alatt Boris hajával játszadoztam titkon az alkonyatban? S a libalegelőn kószál-e még külön őrizve, gágogatva kétszázhúsz libafalka? S ma is még úgy „harap ” a ponty? s a m adarak olyan szelíden szállnak kékségében a tájnak, mint akkor rég a nap s a lágy egek alatt? S mesél-e még a fűszál annak, ki elszunyókál ledőlve rá — alélt testtel várva az éjt?” (POLGÁR ISTVÁN: SZÉNAILLAT) „Előttem ült. Szívében a világ, az emberé, kibomlott: ágakat növesztett, évezredeken átszaladt, keresni gyötrött-m agának szilárd támasztékot, nyugalmat. Milliárd rügye, levele, virága fakadt; és mind letört a szél-korbács alatt. Ó mindnek új létet kívánt-kínált. Mit ő fajával, azt teszem magammal: birkózva hóval, faggyal, zivatarral, megújítom magam. Úgy álmodunk, hogy dolgozunk: ő itt egyhelyben ült és közben az űrön is átrepült. Növünk. Ma is együtt m unkálkodunk.” (DEVECSERI GÁBOR: MADÁCH HÁRSA) (CSANÁDY JÁNOS: SALGÓTARJÁN) Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, s ti öregek, roskadtak, görcsösek tele friss hajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, mely kócos fürtökben a vízig ér, hogy villózik egymásba zöld-fehérszürke fényetek. Ennyi csak ez a kis színjáték, mint a part vándora tőletek kaphat. Kilométerek múlnak, gyalog, csónakon, s titeket lát csak a szem, horgászok bús sorát, mely nem a halat nézi, csak magát. Nyáron zöld bálna, ősszel halk tüzek, szeretlek, csöndes szomorú füzek: ti etettétek a nyulaimat, ti adtátok első sípjaimat, s alig pettyezte gólyahír a gazt, barkátok m ár hozta az új tavaszt. (SZABÓ LŐRINC: IPOLY FÜZEI) „Ahogyan közeledem hozzá, balról a vágóhíd a régi, de jobbról egy házcsoport elnémit. Ez Gyarmat? Alig ismerek rá! A régit átszövi merészen az új. Modern épületek, könnyed terek.. . Ámulva nézem. És iskolák, és üzem ek.. . Messzire zengő üzenet hirdeti, hogy e félhold, dermedt tájon aratott győzedelmet a Kor. Rőt fény villant az ágra fönt, a tespedés, kin visszahőkölt. Felkelt a város s most köszönt az új-arcú szelíd szülőföld. „Észak, forró táj, te vízválasztókkal, szénosztályzókkal, szép komoly tájszókkal nevelő hazám. Görbe emlék-táj, fogaskerekűddel, vándorméheiddel, horhos-mélyeiddel fölzengő kaptár. Kincses katlan-táj, beton idomkövek álmomban rémlenek, vendégcsizmám remeg lenn a zsomp taván. Szirtes álom-táj, omladt vár falával, fenyvek balzsamával, páfrány suhamával hűsítő hullám.” (CS. NAGY ISTVÁN: ÉSZAKI DAL) Összeállította: Kojnok Nándor 25 �KÖ RKÉP H alm os F e re n c ; Illő a lá z a tta l M A G Y A R O R SZ Á G FEL FE D EZÉ SE N o rm á lis d o lo g n a k te k in th e tő - e az, h a eg y f ia ta le m b e r f ris s e n sz e rz e tt d ip lo m á v a l a z s e b é b e n n e m k a p (ta n á ri) á llá s t? U gye, n e m ? P e d ig e lő fo rd u l, h o l o t t — k ö z ism e r­ te n — p e d a g ó g u s h iá n y v a n , so k h e ly e n c sa k k é p e s íté s n é lk ü lie k k e l tu d já k b e tö l­ te n i a z á llá s o k a t. N os, H a lm o s F eren c e g y e te m i v é g z e tts é g g e l — lé n y e g é b e n „ k é p e s íté s n é lk ü l” , m e r t n e m a v é g z e tts é ­ g é n e k , f e lk é s z ü lts é g é n e k m e g fe le lő he­ ly e n — d o lg o z o tt h á r o m é v ig eg y V áci ú ti g y á r b a n . B e ta n íto tt m u n k á s k é n t. S z ü ­ le te tt m á r e b b ő l az é lm é n y b ő l k ö n y v ; a L ászló B e n c sik S á n d o ré , a k i s z in té n é r ­ te lm is é g i p á ly á t c s e ré lt fel e g y id ő r e a lá ­ d asze g ező k a la p á c s ra . N y ilv á n v a ló , h o g y a k é t k ö n y v k ö z ö tt lé n y e g i ö ssz efü g g és v a n , s n e m c s u p á n az, h o g y e g y a z o n so ro ­ z a tb a n je le n te k m eg. M e g h a tá ro z ó n a k a sz erző k h e ly z e té t te k in tjü k , a z t a m ó d o t, a m e ly e t H a lm o s F e r e n c k ö te te első f e je ­ z e té n e k cím e (K ivá lva , e lv e g y ü lv e ) fo g a l­ m a z m eg . E z a m e g fo g a lm a z á s u g y a n is e g y s z e rre u ta l a tu d a to s s á g ra , a m e lly e l a szerző k a h e ly z e tü k e t á té lik , és u g y a n a k ­ k o r k ív ü lr ő l is sz e m lé lik , d e a k ö r ü lm é ­ n y e k á lta li d e te r m in á lts á g r a is (tu d n illik c sa k k é n y s z e rű s é g b ő l v á lla ltá k ) . A té m a a z o n o ssá g a m e lle tt a z o n b a n lé n y e g e s e b b ­ n e k tű n ik a k é t szerző, ille tv e k ö n y v k ö z ö tti k ü lö n b sé g . M e rt m íg L ászló B e n ­ csik c s u p á n eg y b rig á d , eg y tu c a tn y i e m ­ b e r s o r s á t m u ta tja b e — igaz, h o g y a z t ré sz le te z v e , m ik ro re a liz m u s s a l — , a d d ig H a lm o s F e r e n c e g y eg ész g y á r, ső t k is á l­ ta lá n o s ítá s s a l eg y eg ész ip a r á g h e ly z e ­ té rő l a d tu d ó s ítá s t. K ö n y v e é p p e n ezzel a tö b b le tte l le sz a k tu á lis és k a t a r tik u s h a tá s ú . H o g y m iv e l é ri e l e z t a h a tá s t? M in d e ­ n e k e lő tt az za l a d ö b b e n e tte l, a m it m a g a a sz erző él á t, a m ik o r b e lé p a z ü z e m ­ b e ! E lő sz ö r c sa k a z t ta p a s z ta lja , h o g y a m u n k a (edzés, h e g e sz té s, lá g y ítá s stb .) r e n d k ív ü l n e h é z , m e r t le h e te tle n e k , e l­ m a r a d o tta k a k ö rü lm é n y e k . A g y á r eg y ­ sz e rű e n eg y ó c s k a v a ste le p , sz á z a d e leji g é p e k k e l, m á r ré g e n tú lh a la d o tt te c h n o ló ­ g iá v a l. Ig e n , d e e z e k k e l a te rm e lő b e re n d e ­ zé se k k e l, s á lla n d ó m u n k a h iá n y m e lle tt is e rő s e n f e s z íte tt e x p o r tte r v e k e t k e ll te l­ je s íte n i! H a lm o s F e r e n c sz o c io g rá fu si-író i m ó d sz e re r e n d k ív ü l e g y s z e rű és p r a k t i ­ k u s, a sz e m é ly e s tő l h a la d az á lta lá n o s f e ­ lé. L e ír ja a lá tv á n y t, a p ró lé k o s ré s z le te s ­ sé g g el a m u n k a fo g á s o k a t, a m e ly e k e t v é ­ gez, s c sa k a k é s ő b b ie k f o ly a m á n m a g á t 26 a te rm e lé s i f o ly a m a to t (fú ró g y á rtá s ), a m e ly n e k rész ese . E le m zi ö n m a g á t is az ú j h e ly z e tb e n , h isz e n r e n d k ív ü li az n e k i is az e g y e te m u tá n . F ig y e lm e , é rd e k lő d é ­ se fo k o z a to s a n m é ly ü l és tá g u l e lő b b a k ö z v e tle n m u n k a tá r s a ir a , m a jd az eg ész g y á r r a , a h o g y a n h o z z á sz o k ik , h o zz áe d ző ­ d ik a m u n k á h o z , a h o g y a n a m u n k a tá r s a k , a z ü z e m b e - és e lfo g a d ja . H o g y m ié r t t a r t j u k e z t f o n to s n a k ? M e rt ez a d ja m e g a k ö n y v sz e m é ly e s h ite lé t! S p e rsz e a s z o c io g rá fiá é t is. E zt c sa k az é r té k e li ig a z á n , a k i m a g a is á té lt h a so n ló f o ly a m a to t. M e rt e g y ip a r i ü z e m m in d e n , c sa k n e m ro m a n tik u s . H a lm o s k ö n y v é n e k e g y ik le g n a g y o b b é r té k e , h o g y e lo sz la t m in d e n n e m ű ro ssz m íto sz t, a m e ly „ A ” m u n k a és a m u n k á s é le tf o rm a k ö r ü l le n ­ g ed e z — k ü lö n ö s e n b iz o n y o s é rte lm is é g i k ö rö k b e n . A m u n k a u g y a n is m e ssz e m e ­ n ő e n n e m „ h ő si t e t t ”, d e — b á r m ily e n k e s e rv e s is k im o n d a n i — k é n y s z e rű sé g . M á r tu d n iillik az a m u n k a , a m it ő v é g z e tt a g y á r b a n , a m it a se g éd -, a b e ta n íto tt, d e a s z a k m u n k á s o k e g y ré sz e is v ég ez. Ez u g y a n n e m c á fo lja m e g a z t a té te lt, h o g y a m u n k á s o k — á lta lá b a n — s z e r e tn e k d o l­ gozni. C s a k h o g y c s u p á n e g y tö r e d é k ü k n e k a d a tik m e g az a lk o tó m u n k a ö rö m e ; az h o g y jó l s z e rv e z e tt k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt lá th a s s á k , é r th e s s é k is a f o ly a m a to t, a m e ly n e k rész ese i. H alm o s, m iu tá n fe le n ­ g e d e tt b e n n e a z a s o k k h a tá s , a m e ly e t a m u n k á b a — ü z e m b e — lé p é s o k o z o tt, te l­ je s fig y e lm é v e l a m u n k a tá r s a i fe lé fo rd u l. Ö rö m m e l ta p a s z ta lja , h o g y h a m a r b e fo ­ g a d já k , h o g y m e g n y íln a k e lő tte , e lm o n d ­ já k g o n d ja ik a t, é le tü k e t. S é p p e n ez o k o zz a a f e n te b b e m líte tt k a ta r z is t. M u n ­ k á s n a k le n n i n e m m in d ig v á la s z to tt h iv a ­ tá s, h a n e m so rs, a m ib e b e le k é n y s z e rü ln e k az e m b e re k . Ez a szó (a k é n y s z e r ) tö b b ­ sz ö r is e lő fo rd u l a k ö n y v b e n . P é ld á u l a m i­ k o r a tú ló r á k r ó l ír, ille tv e a r r ó l a sz e rv e ­ zési, te rm e lé s i a n a r c h iá ró l, a m e ly a r r a k é n y s z e ríti a m u n k á s o k a t, h o g y a h ó n a p e le jé n „ la z íts a n a k ”, a h ó és az é v v é g e k e n v isz o n t e r e jü k e t k im e r ítv e „ r á h a jts a n a k ” . E zt a je le n s é g e t k é tfé le m in ő s é g b e n , il­ le tv e lá tó sz ö g b ő l is á té li, m e g v iz s g á lja a sz erző : m in t b e t a n ít o tt m u n k á s , k é ső b b p e d ig m in t d isz p é c se r, az ü z e m v e z e tő sé ­ g é n e k e g y ik ta g ja . Ez u tó b b i p o zíció ja se­ g íti a z o k h o z a lé n y e g i fe lism e ré s e k h e z , a m e ly e k n é lk ü l ta lá n m e g se sz ü le tik ez a k ö n y v , s h a ig en , b iz o n y o sa n m á s k é n t í r ­ j a m eg . M e rt h a le h e t, a k ö z é p - és k isv e ­ z e tő k h e ly z e te m é g ro ssz a b b , m in t a m u n ­ k á so k é . Ig az, h o g y a n y a g ila g v a la m iv e l jo b b h e ly z e tb e n v a n n a k , a n e h é z fiz ik a i m u n k á tó l is m e g s z a b a d u lta k , á m id e g i-le l­ k i m e g te r h e lé s ü k s z in te e lv is e lh e te tle n . Ü tk ö z ő p o n tb a n v a n n a k , m e r t ú g y k ell k é p v is e ln iü k a v á lla la t é r d e k e it a m u n k a ­ tá r s a k k a l sz e m b e n is, h o g y a m in ő s é g i m u n k a f e lté te le it — ö n h ib á ju k o n k ív ü li o k o k m ia tt — n e m tu d já k m e g te r e m te n i. A z a z ü z e m p é ld á u l, a h o l H a lm o s d o lg o ­ z o tt, le ro b b a n t, le z s a ro lt g é p p a r k k a l, á l­ la n d ó lé ts z á m h iá n n y a l, u g y a n a k k o r á l­ la n d ó a n s z ig o ríto tt n o r m á v a l le h e te tle n ü l n ö v e lt k ö v e te lm é n y e k e t k é n y te le n te lje s í­ te n i. M á rp e d ig az o b je k tív k ö r ü lm é n y e k e t a le lk e s e d é s n e m k é p e s m e g v á lto z ta tn i. L á tjá k , tu d já k e z t a m u n k á s o k , a k ik eg y id ő u tá n , v é g k é p p le m o n d v a a b e le sz ó lá s jo ­ g á ró l (m iu tá n tö b b s z ö r ta p a s z ta ltá k , h o g y e re d m é n y te le n ), c s u p á n a s a já t é r d e ­ k e ik k e l, p é ld á u l a z ó ra b é re m e lé s s e l tö ­ rő d n e k . A sz erző v ita tk o z n i p r ó b á l v e lü k , a m ik o r o d a k e rü l, k é ső b b a z o n b a n , a h o ­ g y a n m e g is m e ri ő k e t, a s o r s u k a t, in d í­ té k a it, e g y re e rő s e b b e n a z o n o su l v e lü k . E zek a b e s z é lg e té se k (az ü z e m b e n , k o cs­ m á k b a n , h o r g á s z a t k ö z b e n stb .) a d já k a k ö n y v g e rin c é t. H a lm o s h á r o m é v e t tö lt el a g y á r b a n , s ez az id ő b ő sé g e se n e le ­ g e n d ő a h h o z , h o g y fe lis m e r je a k ü lö n b ö ­ ző típ u s o k a t és k o n f lik tu s h e ly z e te k e t. K ö zh e ly , d e n e m á r t ú j r a és ú j r a tu d a to s í­ ta n i, h o g y a m u n k á s s á g n e m h o m o g é n , e g y s z ín ű tö m e g . A le g é rté k e s e b b és a le g ­ h ű sé g e se b b az a ré te g , a m e ly e t h a jd a n , d e g ú n y o ló d v a m é g m a is „ m u n k á s a ris z to k ­ r á c iá n a k ” n e v e z n e k . Ő k azo k , a k ik sz e re ­ tik és é r tik is a s z a k m á ju k a t, a k ik n e k a m b íc ió ju k v a n , a k ik ú jítá s o k o n , a te r m e ­ lés ra c io n a liz á lá s á n tö r ik a f e jü k e t, a k ik e t e lk e s e rít, d ü h b e g u r ít a m in ő s é g ro n tá s , az a n a r c h ia és a z ig a z s á g ta la n s á g . Ő k azo k . a k ik e t é rd e k e ln e k a te c h n ik a i ú jd o n s á ­ g ok, a k ik h a jla n d ó k m e g is m e rn i az ú j g é­ p e k e t, m e g ta n u ln i a z ú j e ljá r á s o k a t, s h a k ell, n a p o k a t tö lte n e k el a g y á r b a n . Ö n ­ tu d a to s a k , m e r t tu d já k , h o g y m e n n y it é r ­ n e k , h o g y n é lk ü lü k , s z a k é rte lm ü k és ü g y ­ s z e r e te tü k n é lk ü l b a jb a k e r ü l a z ü z e m . S é p p e n ez a r é te g m e g y tö n k r e — fig y e l­ m e z te t H a lm o s — , m e r t a z ir ra c io n á lis a n m e g e m e lt te rv e k , a jó m u n k a f e lté te le i­ n e k h iá n y a e rk ö lc si és in te lle k tu á lis v á l­ s á g b a s o d o r ja ő k e t. S ip o s P is ta , a fia ta l m ű v e z e tő , a k i s z e re lm e se v o lt a s z a k m á ­ n a k , h ir te le n m e g ö re g sz ik , g y o m o rfe k é ly t k a p , s tö b b id ő t tö lt a k ó r h á z b a n , m in t a g y á r b a n . „ K ö r ü lb e lü l o tt ta r to k , h o g y el­ v e s z íte tte m az ö n b iz a lm a m a t. N em a k a r ­ ta m én k ie m e lk e d n i’ m in t v e z e tő e m b e r. O tt a k a r ta m m a ra d n i, a z o k n a k se g íte n i, a k ik k ö z ü l k ijö tte m . S o k e s e tb e n m o st is m e g k a p o m , h o g y m e ló s p á rti v a g y o k . N e m sz é g y e n le m , m e r t ez n e m sz é g y e n , c sa k m á so k sz e m é b e n id ő n k é n t s z á lk a ” — p a ­ n a s z o lja H a lm o s n a k s ö r m e lle tt. M ié rt v e s z íti el a z ö n b iz a lm á t e g y é rte lm e s , le l­ k e s b e c s ü le te s m u n k á s e m b e r ? M e rt le h e ­ te tle n h e ly z e tb e k e rü l. S z in te k r im ib e — v a g y h a ú g y te ts z ik , b o h ó z a tb a — illik p é ld á u l a z a m ó d , a h o g y a n az a u to m a ta ­ g é p e t „ b e ü z e m e lte tik ”. Ig az , ennek a ter­ �m e lé k e n y s é g e a tö b b sz ö rö s e a ré g in e k , d e a k o n s tr u k tő r s z á n d é k a s z e r in t e g y g é p ­ so r, e g y (k o rsz e rű ) te rm e lé s i f o ly a m a t r é ­ sz e k é n t k e lle n e fu n k c io n á ln ia . A z ü zen i, a z o n b a n — m in t m o n d tu k — e lm a r a d o tt, to ld o z o tt-fo ld o z o tt, ó c sk a g é p e k k e l d o lg o ­ zik. Íg y a z tá n e g y s z e rű e n n e m tu d já k „ k i­ s z o lg á ln i” a z ú j c s o d a m a s in á t. K ö n n y e n ki le h e t ta lá ln i, h o g y m i le tt a s o r s a . . . E g y id e ig m é g e r ő lk ö d te k v ele, a z tá n s o rs á ra h a g y tá k , s o tt ro z s d á s o d ik a tö b b m il lió .. . M in d e z t te rm é s z e te s e n a m u n k áso k is lá tjá k , és n e m é r tik , m e r t n e m is é r th e tik . R e z ig n á lta n le g y in te n e k , v a g y k á r o m k o d ­ nak. A m á s o d ik típ u s a b e t a n ít o tt m u n k á s o ­ k é, a k ik (n o h a s z a k k é p z e tts é g ü k n in c s) a tö b b év e s ta p a s z ta la t a la p já n jó l is m e rik a z ü z e m e t. B e c sü le te s és sz o rg a lm a s m u n ­ k á s e m b e re k rő l v a n szó, a k ik — ez is p a ­ ra d o x o n — n in c s e n e k é r d e k e lv e a te r m e ­ lés n ö v e lé sé b e n . C sa k k e r e s e te t, m u n k á t je le n t n e k ik a g y á r, s s z in te m in d e g y is, h o g y h o l d o lg o z n a k , m e rt a z t a k é t- h á ­ ro m m u n k a fo g á s t b á r h o l el t u d já k s a já t í­ ta n i. A c é l: m in é l tö b b p é n z t k e re s n i, s m in d e n á r o n . S m in th o g y c s a k a fiz ik a i m u n k a e r e jü k r e t a r t ig é n y t a g y á r, n in c s á tte k in té s ü k a d o lg o k ró l, b e lesz ó lási le h e ­ tő s é g ü k m é g k e v é sb é , a k ö z v e tle n v e z e tő i­ k e t o k o ljá k a z a n a r c h iá é r t, s o rs u k a la k u ­ lá s á é rt. M á r a z is ó riá s i e rő fe s z íté s t je le n t n e k ik , h o g y a m u n k a e r e jü k e t ú jr a t e r m e l­ jé k . E b b e b e le é rte n d ő a c s a lá d is, a m e ly n e k la k á s t k e ll te re m te n i, a g y e r e k e t f e ln e ­ v eln i. S o k a n h á z a t é p íte n e k , s m á r n e g y ­ v e n é v e s e n f á r a d ta n v á r já k a n y u g d íja t. K u ltu r á ló d á s r a , m ű v e lő d é s re se m e r e jü k , se m ig é n y ü k , se m id e jü k n e m ju t. T á r ­ sa sá g i é le te t is a k o c s m á k b a n é ln e k , m e rt — a h o g y a n az e g y ik m u n k á s e lm o n d ta — i t t v e z e tik le a z t a fe s z ü lts é g e t, a m e ly fe l­ h a lm o z ó d o tt b e n n ü k a z ü z e m b e n . E zt n e m a k a r já k h a z a v in n i a c s a lá d b a , u g y a n a k k o r a c s a lá d n e m té m a e z e k e n a k o c s m a i „ t e r ­ m e lé si é r te k e z le te k e n ”. A c s a lá d o k n e m j á r n a k össze, b a r á ts á g o k n e m sz ö v ő d n e k , c s a k h a v e rs á g o k . E ze k az in f o rm á lis k a p ­ c s o la to k v isz o n t e rő s e k és h a té k o n y a k . „ H a v e r i a la p o n m in d e n t el le h e t in té z n i”. H a lm o s m in d e n in te r jú a la n y á tó l m e g k é r ­ dezi, h o g y m ié r t isz ik — m e r t m in d isz ik ! „A k ilá tá s ta la n s á g s o h a s e m e lv ise lh e tő , F e rk ó . E g y v isz o n y la g n o r m á lis g o n d o lk o ­ d á s ú e m b e r tu d ja , h o g y a k é p e ssé g e i m e d ­ d ig é r n e k ; to v á b b m á r n e m tu d fe jlő d n i, m e r t e r r e le h e tő s é g e , m ó d ja , a k a r a ta , e r e ­ je, id e je n in c se n , d e e lő tte á ll m ég , n em tu d o m , tiz e n ö t v a g y h ú s z e sz te n d ő , a m it e b ­ b e n a k ilá tá s ta la n s á g b a n , e b b e n a h e ly z e t­ b e n k e ll v é g ig é ln ie . G o n d o lk o d ju n k csak a f e jé v e l! H ú sz é v e n k e r e s z tü l a k e m e n c e m e lle tt, és e d z e n i k e ll a f ú r ó t n a p i n y o lc, tíz v a g y tiz e n k é t ó r á t. A b b a n a n e g y v e n ­ v a g y ö tv e n fo k o s h ő sé g b e n , a b b a n a s ó p á ­ r á b a n , c iá n g ő z b e n , és íg y to v á b b . A h h o z, h o g y e z t m e g v á lto z ta s s a , e z t m e g e z t k e l­ le n e e lv é g e z n i, d e m á r n in c s h o z z á e re je . T e h á t a r r a v a n k á r h o z ta tv a , h o g y e z t csi­ n á lja . H á t e z é r t n e m az a le g sz e b b p e r s ­ p e k tív a . A k á r h o g y a n n éz em . Ig y v a n ? H a isz ik e g y k is a lk o h o lt — n e m s o k a t — , k ö n n y e b b e n el tu d ja v is e ln i ad d ig , am íg fe lé b re d , a z tá n m e g in t b e le k e rü l a ta p o s ó ­ m a lo m b a , és a z íg y m e g y , és ő rlő d ik sz é ­ p en , te ln e k a n a p ja i. A z t a z e m b e r t se le ­ h e t k á r h o z ta tn i, a k i íg y g o n d o lk o d ik , m e rt e b b e n az o rs z á g b a n v a n n é g y m illió m u n ­ k ás, h á t a n é g y m illió m u n k á s n a k m eg k e ll m a ra d n ia , m e r t h a n in c se n , a k k o r ki te r m e li m e g a z o k a t a ja v a k a t, a m ik e lő te ­ r e m tik a z t, h o g y to v á b b fe jlő d jü n k ? E ze­ k e t a m u n k á k a t p illa n a tn y ila g íg y , ké­ ső b b m it tu d o m én , jo b b a n , a z tá n m ég jo b b a n el k e ll v é g e z n i. É s e r r e e m b e re k e t k e ll ta lá ln i, n e v e ln i. A z e m b e r te rm e l, de ő t is te rm e lik , te r m e lő d ik is. O ly a n n á , a m ily e n a m u n k á ja . A m íg az ily e n m u n ­ k á r a sz ü k s é g v a n , a d d ig ily e n e m b e r e k r e is ” — m o n d ja L e h o c z k i J e n ő , a k in e k a g é p le v á g ta az u jjá t. A z id é z e te t k o m m e n ­ t á r n é lk ü l a j á n lj u k a k ö z m ű v e lő d é s sz a k ­ e m b e r e in e k f ig y e lm é b e ! A m u n k a a m e g ­ h a tá ro z ó , a m u n k a k ö r ü lm é n y e ié . S m in d ­ ad d ig , a m íg ily e n m o s to h a k ö rü lm é n y e k v a n n a k , k i fo g te rm e lő d n i az a ( h a r m a ­ d ik ) m u n k á s típ u s is, a m e ly e t á lta lá b a n „ lu m p e n n e k ” s z o k tu n k n e v e z n i. A m íg se m a m u n k a , se m a k ö zö sség n e m k ö ti az e m b e r t — m e r t m iv e l, m ié r t k ö tn é ? — , a d d ig m in d ig le szn e k , a k ik k ö n n y ű h a b k é n t s o d ró d n a k az á r r a l, c sa k a m á n a k é ln e k , és fe le lő tle n ü l. Ő k a z o k , a k ik fe lv illa n n a k a z ü z e m e k b e n , s k é t- h á r o m n a p , h é t, e s e t­ le g h ó n a p m ú lv a o d éb b á lln a k . H a lm o s n e m s o k a t fo g la lk o z ik v e lü k , m e r t m e g ­ is m e r h e te tle n e k , m e g r a g a d h a ta tla n o k . S zá­ m u k a z o n b a n n e m k icsi, s m it se m é r, h a c s u p á n m o r a liz á lu n k fe lő lü k . K ü lö n ta n u lm á n y t é r d e m e ln e a „ fe ls ő ” v e z e té s és a m u n k á s o k v isz o n y a . Ó riá si a s z a k a d é k a k é t r é te g k ö z ö tt, s e z t a m u n ­ k á s o k r e z ig n á lta n tu d o m á s u l v eszik , n o ­ h a n e m in d o k o lja se m m i. S ő t! A s o k a t e m ­ le g e te tt ü z e m i d e m o k rá c ia té n y le g e s é r ­ v é n y e s íté s e m in ő s é g i v á lto z á s o k a t h o z h a t­ n a a te rm e lé s b e n , a m u n k a m o r á lb a n és a h a té k o n y s á g b a n . A b b a n a g y á r b a n , a h o l H a lm o s d o lg o z o tt, a z ig a z g a tó d ik ta tó r ik u s e s z k ö z ö k k e l v e z e te tt. B e o s z to ttja it le b e ­ c s ü lte , s é rte g e tte , s d e m a g ó g m ó d o n a „ m u n k á s o k p á r t j á n á llt.” H o g y ez m ié r t d e m a g ó g ia ? M e rt k ö z b e n s e m m it se m t e t t a m u n k a f e lté te le in e k a ja v ítá s á é r t, ső t ő k é n y s z e r ite tte r á m u n k á s a it — d ir e k t és in d ir e k t m ó d s z e re k k e l — a m u ta tó k , j e ­ le n té s é n e k m e g h a m is ítá s á r a , a h ó v ég i h a j r á k r a , tú ló r á z á s o k ra . E z a m ó d sz e r sz ü li a k o lle k tív fe le lő tle n s é g e t is, h isz e n a b a jb a ju to t t, s z o ro n g a to tt k is- és k ö ­ z é p v e z e tő k m in d ig „ fö lfe lé ” h á r í t j á k a fe ­ le lő ssé g et. A h o n n a n a z tá n e g y e tle n m o z­ d u la tta l v iss z a p ö c c e n tik . E b b e n az ö rd ö g i k ö r b e n m in d e n k i és m in d e n k á r o s o d ik ; a te rm e lé s m a g a , a m in ő s é g i m u n k a , a g y á r h írn e v e , a m u n k a m o r á l, az ü z e m i d e m o k ­ rá c ia , az e m b e r e k fiz ik a i és sz ellem i e n e r ­ g iá i — e g y sz ó v a l m in d a z , a m i é r té k , a m e ly a la p ja le h e t eg y é rte lm e s e b b , sz eb b t á r ­ s a d a lo m n a k . H a lm o s F e r e n c e le v e tu d ta , h o g y n e m m a r a d n y u g d íjig a g y á r b a n . Ez — az id e ig le n e ssé g t u d a t a — h a ta lm a s le l­ k ie rő t, e n e r g ia ta r ta lé k o t is je le n te tt sz á ­ m á ra . Ő a z o n b a n a r r a h a s z n á lta fel, a m i a le g n e m e s e b b é rte lm is é g i (p ed a g ó g u si) h iv a tá s : szó lt a z o k é rt, a z o k h e ly e tt, a k ik le h e tő v é te tté k , h o g y e lv e g y ü ljö n , és k i­ v á ljo n k ö z ü l ü k .. . ( S z é p ir o d a lm i, 1979.) H orpácsi S á n d o r �C se lé n y i L á s z ló : K ré ta k o r Jelen tős, szuv erén költői világot te re m ­ tő alk o tó k én t üdvözölte a k ritik a 1961-ben C selé n yi L á szló csehszlovákiai m a g y a r költő első k ö tetét. Tehetsége, ú ja t a k a rá sa a szub­ je k tu m erőteljes kifejezésére való tö rekvése m á r a N y o lc a k 1958-as an to ló g iá jáb a n kö­ zölt v erseiben is m egm utatkozott. In d u lása­ k o r h a n g já t a fiatalos kedv, az egyértelm ű lelkesedés jellem zi: „ ...a z ég dühöng és úgy tüzel, hogy m enni k e ll/ E lőtted ím a nagy­ v ilág nem érh e ted be en n y iv el”. A K r é ta k o r , a v a g y le h e tő s é g e k eg y e lk é p ­ z e lt szö v e g h e z cím ű új gyűjtem ény, am ely egyrészt válogatás a z 1961-es K e se ly lá b ú c s ik ó k o r o m és a z 1965-ös E rőd cím ű kö tetek anyagából, m ásrészt két nagy ciklus — az Összefüggések , a v a g y a z e m b e r é le t ú tjá n a k fe lé n és a K ie g é s z íté s e k , a v a g y a tö r té n e le m k e r e k e ib e n — verseivel szám ol be Cselényi L ászló új törekvéseiről, ered m én y eirő l; á r ­ nyalt költői világképről, a k o n k rét jelen sé­ gek, p ro b lém ák irá n ti fokozódó figyelem ről beszél. T u lajdonképpen új alk o tásn ak m ond­ h a tju k a k ö tet első részét, a z E rő k, a v a g y leg en d a a z ifjú s á g v iz é r ő l cím ű cik lu st is: a v ersek elrendezése egységes m űvé k ív á n ja v álto ztatn i az összeállítást, a sa játo s szám o­ zás eleve figyelm eztet a szim m etrikus szer­ kezetre, s a rra , hogy C selényi a kötetrész központi helyén lev ő N a p -é n e k cím ű tö b b ­ száz soros költem ényben összegzi a z 1956— 61 közötti évek em beri-m űvészi ta p a sz ta la ­ ta it. H atalm as ívű a gondolat, am ellyel a teljesség et igénylő kö ltő („készülődünk a csillagok felé szétszórni szép fa ju n k / A m indenségben h aszta lan szívod a v é rt szí­ v ü n k alól / Szaporodunk, g y arapodunk b en ­ n ü n k a végtelen dalol”) a m in d en n ap o k t a ­ p aszta latain a k m eg m u tatása ú tjá n e lju t a v álasztás kérdéséig: „K e tté h asa d t a föld vi­ lágok követelik: válasszatok / C silingelnek a z esti égen a csillagok: válasszatok / D ü­ börögnek a nehéz ta n k o k döröm bölik: vá­ lasszato k”. A döntéstől te h á t az em ber léte, jö v ő je függ, s C selényi ta láló költői képei­ vel érv elv e egyértelm űen jelzi a helyes v á­ laszt. Ez a vers szin te m in d en olyan jellem ző, s vég letesnek is nevezhető vonást m agában hordoz, am elyet a korszak többi alk o tásán ál és a későbbi m űveknél is m egfigyelhetünk. A z a p ró jelenségek egym ás m ellé sorolásá­ val és a „rad io ak tív -su g a rak v ak o rg iáiv al” egyform án találkozunk, n em okoznak tö­ ré st a ritm usváltások, a hosszú, F ü st M ilán­ ra em lékeztetően e ln y ú jto tt so ro k at rövid, páros rím ű vagy szav an k én t tö rd e lt sorok követik. V áltozatosak a költői eszközök — sajnos, nem egyszer ezek, s nem a gondolat viszik elő re a v erse t: „s m inden am i él láz­ b an ég / m e rt éln i jó, m e rt élni szép”, „asz­ szonyt ölelni lázasan / s élvezni, hogy m ily láza v an ” ; elő fo rd u ln ak súlyos képzavarok: „M egbom lott cim balom az ég tü zet leh el”. Az ilyen h ib á k n ak a z eredm énye az is le ­ het, m in t a R a p szó d ia a b o d ro g k ö zi s z é lr ő lb en , hogy a k ö n n y ű to llal egym ás a lá ró tt rím ek u tá n a vers erő ltete tte n előrem utató, sú ly ta la n befejezést k ap : „S üvít a bodrog­ közi szél / A lakul b en n e a v ilág ”. A G ö m ö r n é p e viszont m egrendítően szép vers, és u gyancsak az a rip o rtele m e k et balladai h an g ú sorokkal keverő A v o n a t e ste P rá ga fe lé in d u l. A z Ö ssze fü g g é se k , a v a g y az e m b e r é le t­ fe lé n című, 1960—1974 között írt ciklus kis túlzással egyetlen hatalm as, s a csehszlovákiai m a g y ar irodalom ban egyedül­ álló fo rm a k ísé rletn e k te k in th ető . H ogyan ál­ n a k össze egésszé, összeállnak-e a prózai és a líra i szövegrészletek, a z egym ás mellé, a lá ú tjá n a k 28 tö rd elt, felbontott, egym ást kiegészítően kom ponált szavak, a v á ra tla n asszociációk, s az érzék elh ető en m in d e n érzelm i-h an g u lati, gondolati k ap cso lato t nélkülöző k ép e k ? A részletek, a versciklus egészére jellem zően egym ás m ellé so ro lv a ta rth a tjá k - e p illérek ­ k é n t a G öm ör és P á riz s közötti k ép zelt h i­ d a t? Egyes m otívum ok ug y an is a fra n c ia o r­ szági tartó zk o d áso k ra u ta ln ak , m ások ú jr a a „D u n a-p art / sá rb a sü p p e d t alkonyok” h a n ­ g u la tá t idézik. A h íd egyszerre le h et a kap ­ csolat és a táv o lság jelk ép e: n em véletlen, hogy D an te I s te n i s z ín já té k é n ak so rai tö b b ­ ször felb u k k a n n ak a ciklusban, s a k ö te t­ rész a szü letésn ap — te h á t a z „em b erélet ú t­ já n a k felén ” elv ég zett szám vetés — em líté­ sével zá ru l. A XX. századi világirodalom nagy a la k ja it — Eliot, E zra P ound, Ja m e s Joyce m űvészetét — pedig egyrészt te lje s­ ségre törekvésével, a világ m egéneklésének szándék áv al, m ásrészt a m ű sajáto s nyelvi szerkezetével, m egoldásaival idézi. K özben m indvégig érzék elh ető m a ra d a távolság is „sohónaposszobái”, s a z otthon között, ahol a k ö ltő „néző u tód a k á r egy őrszem ” a k k o r is, h a „Vigyázok, s n em tu ­ dom m it is vigyázzak örököltem / Á m bár egy sírh ely et m agam is n ek em is v an föl­ dem ”. S ik errel já rh a t-e a k ísérlet, am ely erő ­ sen kapcsolódik a h a tv a n a s évek (főleg) F ranciaországból k iin d u ló n eo a v an tg ard tö ­ rekvéseihez, a sz av a k részb en játékos, rész­ ben nagyos is gépies, a szám ítógépes leh ető ­ ségek á ltal in sp irá lt k o m b inációján alap u ló alkotóm ódszerekhez? A kkor is sik e rrő l b e­ szélhetünk, h a ez csak k özvetett, h a az e re d ­ m ények elsősorban a k ésőbbiekben h aszn ál­ h ató k m a jd fel. M ert a z Ö s s z e fü g g é s e k .. ., úgy érzem , m in d en érték e, részletszépsége el­ le n ére nem egységes m ű, a z ö n m agukban esetleg sik eres m egoldások sem erősítik, h a ­ nem gyöngítik egym ás h atásá t, sz éttö rd elik az egészet (de ezzel n em a d já k az elem eire szétesett világ a d e k v á t ábrázolását). Egy-egy részlet, hogy C selényi egyik k ép é t idézzem, olyan szép m észkőre em lékeztet, am elynek sim a la p já ra k itű n ő e n ta p a d a festék — s kiderü l, hogy a k ö ltő (akarom m ondani, a litográfus) erre, ah ely ett, hogy zsíros k ré tá ­ v al rajzo ln a, vésni a k a r: „Vési a lé t lito g rá­ fiáját.. . ” Ilyen vésések a századelő k ép v e rseire is em lékeztető tördelési form ák, s a szókom bi­ nációk, am elyekben, h a a k a rju k , sokféle je ­ lentés rejlik , de h a a szövegrészlet nem erő ­ síti az egyiket, a h atás eltű n ik , a részlet leg­ feljeb b ta lá lg a tá sra ösztönöz (el él vezeti, szigo rú an elvi selh etetlen , elk á b íto tt egy rá k - p a tt stb). Az értelm ezés lehetőségei a k ­ k o r a d o tta k valóban, h a logikus, érzelm ileg h iteles ú t vezet a választáshoz, m in t: „P aza­ ro lja m ost is kovakincsen / com bjai h a szét­ veti k itág u l / L ak tak itt k é t szerezők, ak ik / nem is m erte egy m á st soha s e n k i.. . ” A n y elv tan i lelem ények, a sokszor nem is olyan ú jn a k , nem egyszer viszont tú lz o tta n is sp e k u latív n ak tű n ő m egoldások között m eggyőző sorok, erő teljes kép ek (1/1/3,1/2/2, 2/1/1, 2/1/2, 2/2/3 stb). A hogyan a K ie g é szí­ té se k . . . korokat, alk o tó k at (Dosztojevszkij, Beckett, F ü st M ilán) idéző verseiben, vagy a riportrészletek k el, s a p u sztu lás és a h az a­ térés képeivel az 1965-ös árv iz et id é z ő j e l e n és tö r té n e le m cím ű cik lu sb an is. És ezek a képek, sorok, am ely ek m ögött ott a te lje ssé­ gében á té lt élm ény, teszik hitelessé, Cselé­ nyi L ászló to v áb b i k öltészete sz á m á ra is biz­ ta tó v á a v erszáró so ro k at: „Szem em ben még a föld ahol / az ú t p o ra / a z ég s a ra / egyet azon b an b iztosan: / se jelen / se tö r t / élni k e ll”. (M a d á c h , 1978.) P. Sz. E. Szalay Károly: H u m o r és s z a tír a M ik s z á th k o r á b a n A k ö n y v c ím la p já r ó l jó l is m e r t a r c te ­ ikn t r á n k : a n ó g r á d i e m b e r n e k o ly k e d ­ ves „ n a g y p a ló c ” , M ik s z á th K á lm á n k ép e . Fo k o z o tt é rd e k lő d é s s e l v e s sz ü k h á t k e z ü n k ­ be a k ö te te t, a m e ly n e k sz e rz ő je a m a g y a r sz a tir ik u s iro d a lo m je le s is m e rő je , d e a k i ug y a n ú g y o tth o n o s a film k o m ik u m b e r ­ k eib e n is (e té m á jú k o r á b b i m ű v e in k í­ vü l 1 9 7 8 -b an a m a g y a r f ilm v íg já té k o k r ó l is C h a p lin r ól is je le n t m e g k is m o n o g rá ­ fiája). N o h a a cím M ik s z á th k o r á r a u ta l, a v iz sg á lt a n y a g e n n é l jó v a l n a g y o b b id ő ­ h a tá r o k a t fo g á t. A sz á z a d k ö z e p é tő l te k in ti á t a m a g y a r h u m o r és s z a tíra p ro b le m a ­ ti k á já t, 1900-al b e z á ró la g . A d á tu m o k k ije lö lé s e ig e n n e h é z . M in t a h o g y a sz e r­ ző k o r á b b i k ö te té b e n ( A m a g y a r s z a t í ­ ra s z á z é v e . A tiz e n n y o lc a d ik sz á z a d ö t­ v en es é v e itő l a tiz e n k ile n c e d ik sz á z a d ö t­ v en e s é v e iig se m t u d t a sz é le se n m e g h ú z n i a h a tá r o k a t, h isz e n a b b a n szó e s e tt M a ­ d á c h , A ra n y , S z é c h e n y i ír á s a in a k ily e n je lle g é rő l, e b b e n a m o n o g r á f iá b a n is v a n to v á b b lé p é s : H e rc e g h F e r e n c é le tm ű v e é p p ú g y á tn y ú lik a s z á z a d fo rd u ló n , m in t G á rd o n y ié , T ö m ö rk é n y é s tb ; h iá n y o z n a k v is z o n t o ly a n o k , a k ik n e k író i p á ly á ja s z in té n e k k o r in d u lt, d e h u m o r u k , sz a tí­ r á ju k je lle g z e te ss é g e i m ia tt in k á b b a h u ­ sz a d ik sz á z a d első é v tiz e d e ih e z so ro lja ő k e t S z a la y (A m b ru s Z o ltá n , Lov ik K á ­ ro ly , M o ln á r F e re n c , H e lta i J e n ő stb .) S e jth e tő le g v e lü k m a jd a sz erző s z a tír a ­ tö r té n e ti m o n o g r á f iá já n a k h a r m a d ik kö­ te té b e n ta lá lk o z ik . (A h iá n y u k a t h e ly e n ­ k é n t s a jn á lju k a k ö n y v o lv a s á s a k ö z­ b en .) S z a l a y K á r o ly é rte lm e z é s é b e n a s z a tí­ r a és h u m o r n e m p u s z tá n iro d a lm i m ű ­ f a j, n e m c s a k a s z ó ra k o z ta tá s eszk ö ze. E g y -e g y tö r té n e lm i k o rs z a k s a já to s a n v is s z a h a t az a k k o r k e le tk e z ő iro d a lm i a l­ k o tá s o k r a ; e z e k b e n a m ű v e k b e n v iss z a ­ tü k r ö z ő d ik a k o r h a n g u la ta , p o litik a i k ü z ­ d e lm e in e k , tá rs a d a lm i- g a z d a s á g i f e jle tts e ­ g é n e k k é p e . K ü lö n ö s e n é r v é n y e s ez a s z a tirik u s és h u m o r o s m ű v e k re . S z a la y is azt k u ta tja e ls ő s o rb a n : h o g y a n a d já k v issz a a 19. sz á z a d m á s o d ik f e lé n e k m a ­ g y a r tö r té n e lm é t az e m líte tt je lle g ű a l ­ k o tá so k . E n n e k m e g v ilá g ítá s á r a ig e n v á lto z a to s m ű f a jú iro d a lm i te r m é k e k e t s o r a k o z ta t fel. S z a tir ik u s és h u m o ro s r e g é n y e k , v íg ­ já té k o k , h u m o re s z k e k , k a rc o la to k , e lb e ­ sz élé sek , p a r ó d iá k stb . á lln a k a v iz s g á la t e lő te r é b e n — ső t b iz o n y o s e s e te k b e n o ly a n m ü v e k rő l is szó t e jt, a m e ly e k n e m a t é ­ m a k ö rh ö z ta r to z n a k , d e a b e n n ü k re jtő z ő s z a tirik u s e le m e k m ia tt u ta l r á ju k . �E m e g k ö z e líté si m ó d b ó l m ű v é n e k elő­ n y e és h á t r á n y a is s z á rm a z o tt. E lő n y e, h o g y o ly a n ír ó k ró l is szól, a k ik n e k n e v é t n a g y r itk á n h a llju k , v a g y c sa k iro d a lm i k é z ik ö n y v e k b e n ta lá lk o z u n k v e lü k . Ily e n m e g k ö z e líté s b e n v isz o n t f e lk e ltik é r d e k ­ lő d é s ü n k e t, és a k ö z ö lt sz e m e lv é n y e k u tá n s z e r e tn é n k az eg é sz m ű v e t e lo lv a s n i. (F e l­ té v e , h a h o z z á ju tu n k a k ö n y v tá ra k b a n .) H á tr á n y v isz o n t, h o g y íg y r e n d k ív ü l z s ú ­ f o lttá v á lik a k ö te t; S z a la y n e h e z e n tu d m e g b irk ó z n i a h a ta lm a s a n y a g - és a d a t­ h a lm a z z a l, k é n y te le n a p r ó f e je z e te k r e t a ­ g o ln i m u n k á já t, és az e k k é n t s z é tsz a b ­ d a lt sz e rk e z e t h e ly e n k é n t tö r e d e z e tté , n e ­ h é z k e s sé te sz i m ű v é t. H á ro m a la p f e je z e te t a l a k ít o tt k i a s z e r­ ző. A z első a s z a b a d s á g h a rc u tá n i s z a tí­ rá v a l és h u m o r r a l, ille tv e a n n a k ú jjá s z ü le ­ té sé v e l és b iz o n y o s fo k ú p o lg á ro s o d á s á ­ v a l fo g la lk o z ik . I t t te rje d e le m b e n J ó k a i k a p ta a le g tö b b e t, a k i t k o r tá r s a i „A le g ­ n a g y o b b m a g y a r h u m o r is ta ” c ím m e l t ü n ­ te tte k ki. A z ő s z a tír á j a id illik u s, r o m a n ­ tik u s , c é lja e lső d le g e se n a n e m z e ti szel­ le m é b r e n ta r tá s a , az a b s z o lu tiz m u s n e ­ h éz é v e in e k m e g k ö n n y íté s e . A r a n y L ászló a D é li b á b o k h ősé b e n m ár a k o rs z a k m á s f a jta h a n g u la tá t je lzi, le sz á m o l a Jók a i-f é le id ille k k e l, illú z ió k k a l, k e s e rű , k iá b r á n d u lt h a n g ja e lő re v e títi a m a g y a r n e m e si tá rs a d a lo m r e m é n y te le n jö v ő jé t. E b b en a f e je z e tb e n k a p o tt h e ly e t T o ln a i L ajos is — a k i t u g y a n c s a k fe l k e ll fe­ d e z n ü n k ú j r a m a g u n k n a k . A z ő m ű v e i­ ben m á r s e m m i jó in d u la tú , e g y ü tté r z ő ha n g n in c s. A f e u d á lis tá rs a d a lo m m e g ­ o ld h a ta tla n e lle n tm o n d á s a it m é ly e n lá tó és á lé rz ő író i a la p á llá s a z övé. E ré sz u to ls ó e g y sé g e a m a g y a r s z a tirik u s s z ín ­ p a d i a lk o tá s o k k a l fo g la lk o z ik . (V é le m é­ n y ü n k s z e r in t tú lz o tt te r je d e le m b e n : o ly a n so k n e v e t, s z ín m ű v e t e m lít u g y a n is ig e n ré sz le te s id é z e te k k e l, a m e ly e k ösz­ sz e s s é g ü k b e n a m a g y a r s z a tíra tö r té n e té ­ b e n je le n té k te le n sz e re p e t já ts z a n a k .) A m á s o d ik fő ré s z t S z a la y K á r o ly te l­ je s e g é sz é b e n M ik s z á th m ű v e in e k s z e n te ­ li. S a jn o s, te rje d e le m b e n é p p e n ez a leg ­ k e v e se b b , n o h a tu d ju k , n e m m in d e n a m e n n y is é g i m u ta tó . M á r a cím se m e g y ­ é r te lm ű — „A n a g y p o lg á ri s z a tíra m e g ­ te r e m té s e .” A f é lr e é r té s o tt v a n , h o g y e g y h e ly ü tt M ik s z á th o t m á r n e m a n a g y p o lg á ri, h a n e m a n a g y p o lg á r i s z a tíra m e g te r e m tő jé n e k n ev e zi, a m i a la p v e tő k ü lö n b s é g , és ily e n f o rm á b a n e lfo g a d h a ­ ta tla n is! R é sz le te se n s o r r a v eszi a m ik ­ s z á th i é le tm ű b e n fe lle lh e tő s z a tirik u s és h u m o r o s e le m e k e t, a z o k m e g o sz lá sá t, je l­ le g z e té ss é g e it. J e le n tő s e b b m ű v e k e t k ü ­ lö n is e le m e z (B e sz te rc e o s tro m a , Ú j Z r i­ n y iá sz). K ü lö n e m líti a s tílu s k o m ik u m o t (n é v h u m o r, k o m ik u s s z ó já té k o k stb .), a h o l tö b b e r ő lt e te tt p é ld á v a l is ta lá lk o z u n k , é p p e n a M ik s z á th a lk o tta n e v e k k o m ik u s h a tá s á n a k e le m z é se k o r. K e v é s n e k ta lá l ju k a M ik s z á th p o litik a i je lle m z é s e ib e n , k a r c o la ta ib a n le v ő s z a tíra v iz s g á la tá t is. P e d ig e z e k b e n — fő le g a k o r p o litik a i s z e re p lő it b e m u ta tó ír á s o k ­ b a n — r e n d k ív ü l éles, m in d e n b a r á ti v i­ sz o n y e lle n é re k e m é n y , s z a tir ik u s s tílu s u r a lk o d ik . ( P é ld á u l m e g y e i v o n a tk o z á s a i m ia tt is é r d e k e s e k a P u ls z k y a k ró l í r t t á r ­ cái.) Ú g y v é ljü k , n e m c s a k a sz ü lő fö ld ir á n t i b ü sz k e sé g m o n d a tja v e lü n k , h o g y k e v é s te r e t k a p i t t a n n a k a h u m o r n a k a k ie m e lé se , a m i s a já to s a n n ó g r á d i, sp e c i­ á lis a n p aló c, a m it c sa k in n e n , a „ g ö rb e o rs z á g b ó l” v ih e te t t és v i t t is m a g á v a l M ik s z á th . A h a r m a d ik fő ré s z b e n S z a la y K á ro ly a sz á z a d v é g e p o lg á ri s z a tírá já b ó l, s a n n a k m e g o sz lá sá ró l ír. E b b e n a k o r b a n e g y ü tt s z e re p e l m á r T ö m ö r k é n y és G o z sd u E le k r e a lis ta p ró z á ja , H e rc z e g h F e r e n c G y u rk o ­ v ic s -lá n y o k -fé le é rz e lg ő s d z s e n tr ih u m o r a és G á r d o n y i g ö re g á b o ro s s z e lle m te le n s é g e . E ré s z le g jo b b e g y sé g e i a m a g y a r s z a tirik u s s a jtó v a l f o g la lk o z n a k . A la p o k á tte k in té s e tö m ö r, lé n y e g e s e le m e k e t r a g a d m e g , j e l ­ le m z é se i ta lá ló a k , a s z e rk e s z tő k rő l, ro ­ v a to k ró l, a f ig u rá k r ó l, a z ú js á g o k h a t á ­ s á ró l ír o tta k ig e n p o n to s a k , b á r h e ly e n ­ k é n t az id é z e te k k iv á la s z tá s a n e m sz e ­ ren c sés. S z a la y K á r o ly m űv e v ég ső s o ro n s ik e ­ r e s k ís é r le t a d u a liz m u s k o r á b a n o ly je ­ le n tő s m a g y a r s z a tirik u s iro d a lo m e r e d ­ m é n y e in e k ö sssz eg z ésé re. P é ld á in a k eg y ré sz e ú jra fe lfe d e z é s , e le m z é se i so k e s e t­ b e n m e g le p ő e n é r d e k e s je le n s é g e k r e h ív ­ j á k fe l a z o lv a só k fig y e lm é t. K ü lö n ö se n jó l s ik e r ü lte k e u r ó p a i k ite k in té s e i, a m e ­ ly e k k e l m é g é le s e b b e n t u d t a a m a g y a r h u m o ro s és s z a tir ik u s a lk o tá s o k a t je lle ­ m e zn i. K á r, h o g y s tílu s a n e m k ié rle lt, a g y a k o ri sz ó ism é tlé se k , p o n g y o la m o n d a t­ s z e rk e s z té s e k s o k a t r o n ta n a k a m ű sz ín ­ v o n a lá n . ( M a g v e tő , 1978.) SDM . 29 �V a le n ty in R a sz p u ty in : Isten v e le d , M atyo r a ! Az olvasó m á r-m á r gyanakodva k ap ja fel a fejét, ha egy új szovjet író b e m u ta tá sá ra b u k ­ k an kedvenc foly ó irata olvasása közben. J o ­ gos-e az aggodalm a? Bizonyos fokig igen, h i­ szen előfordul, hogy a z érdeklődés előterébe k e rü lt alko tó k n ak a n ev ét a z tá n tö b b e t nem hallani. A m agas színvonalú átlag b ó l te rm é ­ szetesen a k a d n a k olyan kiugrások, am elyek ta rtó sak m a ra d n ak . G ondoljunk például csak a közelm últból S uksin, O kudzsava, Bikov vagy a legutóbb b em u tato tt T rifonov nevére. Az író, ak irő l m ost k ív u n u n k szólni, nem szorul különösebb ism ertetésre, „ ú j”-nak sem nevezhető, de körülbelül m ost v á lt végleges­ sé, hogy a m ai szovjet irodalom legjobbjai között a helye: V alentyin R aszputyin. A m ag y ar olvasó m á r k o ráb b a n m egism erhet­ te őt. M egjelent a V é g n a p o k cím ű kisregénye, m ajd előbb a Szovjet Irodalom ban, később önálló form áb an az É lj és e m lé k e z z ! cím ű regénye, s végül ugyancsak az em líte tt folyó­ ira tb a n az Is te n v e le d , M a ty o ra! cím ű a lk o tá ­ sa is. H árom m ű m á r m in d e n k ép p e n eleg en ­ dő a la p a m inősítésre. V alentyin R aszputyin helye — h a v a la m i­ lyen erő ltete tt k ísé rlete t teszünk a csoporto­ sítá sra — az ún. falusi próza képviselői kö­ zö tt van. R egényeinek esem énye — fo rd u la ­ ta i is az átalakulás, a felbom lás fo ly am atá­ b an álló falu keretei között zajlanak. De m in t m inden jelentős alkotónál, R aszputyin­ nál sem pu sztán csak errő l v an szó. Hősei m in d ig olyan fordulóponthoz érn e k él é le ­ tü k b en , ahol a döntés, a választás, v álto zta­ tá s m á r nem csak a falusi em b er szám ára m eghatározó, h an e m az olvasó sz ám ára is lén y eg in ek m inősül. A V é g n a p o k esem ényeiben egy haldokló öregasszony gyerm ekei álln ak az olvasó íté ­ lőszéke elé. N oha an n a k , a so km indent á t­ élt, az életet ét átdolgozó öregasszony a la k ja a legtisztább. A többiek a változások, az á t ­ m en et k o ráb a n n ő tte k fel, é le tü k alak u lása m ég felem ás: m eghatározzák a m élyről, az ősi p araszti m últból hozott s ösztönné vált beidegződések. Ám je len v an n a k a tech n ik a és a h alad ás tényezőinek követelm ényei is: a gondolkodásm ód átala k u lá sa, idegenkedés a hagyom ányos p araszti m u n k á tó l stb. A z É lj és e m lé k e z z .'-n ek is a falusi k ö rn y e­ zet csak a kerete. A tém a m egdöbbentően iz­ galm as: egy szovjet kato n a a háború utolsó n a p ja ib a n nem m egy vissza a fro n tra a k ó r­ házból, hazaszökik falu jáb a, vagyis d ezer­ tál. (A regényről részletesen a P alócföld m ú lt évi 2. szám áb an írtu n k — A szerk.) R asz­ pu ty in nem csak azt m u ta tja be, m ik é n t v á ­ lik ez az eredendően tisztességes em b er szin­ te ö n m agát elpusztító, k iv e rt állattá, hanem trag ik u s ellen p o n tk én t egy nagyszerű n ő ala­ kot is form ál, N asztyonát, a m ai szovjet iro ­ dalom egyik legtökéletesebb, legigazibb a la k ­ já t. A z író előszeretettel választ m űvei főhőse­ in ek asszonyokat. E rről ő m aga így v all: „Engem m indig vonzottak, m ondottam is m ár, az egyszerű asszonyok, ak ik b en sok az önfeláldozás, a jóság, a k ik m eg tu d já k é r te ­ ni m ások b aját. Az em berben sok függ attól, m ilyen viszonyban van em b ertársa iv al. Az el­ idegenedés a legveszélyesebb, am i k ia la k u l­ h a t egy em b er jellem ében, ha bizonyos kö­ rü lm én y ek közé k erül. És sajnos, gyakran ta ­ pasztalju k , hogy az egyik em b er nem h allja, vagy n em a k a rja h allani a m á s ik a t.. . Az asz­ szonyok m egrendítően érzékenyek m ások b a ­ já ra — errő l a k a rta m írni. ezt a k a rta m el­ m ondani. . . ” N em v életlen, h á t hogy az Is te n v e le d , M a ­ t y ora! fő a la k ja ism ét egy nagyszerű öreg­ asszony, D arja. A színhely az író szülőföldje, Szibéria, egy kis falu, M atyora, am ely pusz­ tu lá sra v an ítélve. Egy erőm ű építéséhez fe l­ duzzasztott A n g ara h am aro san elönti a z t a kis szigetet is, am elyen ez a régi-régi kis f a ­ 30 lucska van. A z o tt élőknek költözniük kell, be a városba, m o d ern k ö rü lm én y ek közé. M indenki m ásk én t fogja fel a v á ra tla n ese­ m ényt, de m enni kell. E nnyi ta lá n a d ió h éj­ nyi tö rté n et. A m i a lényeg: az írói szándék kibogozása, legalább o lyan m agas h u llám o ­ k a t k av a rt, m in t am ily en ek et m ajd az új erőm ű beto n faláh o z szoruló A n g ara fog to r ­ nyosítani. S ajn á lja -e R aszp u ty in a régi fa lu ­ si életet, jo b b n a k ta rtja -e a m odern, a m ai civilizációnak m egfelelő életm ó d n ál? — te ­ szik fel a k érd é st a z olvasók. R aszputyin sze­ r in t te h á t jo b b a fah ázak b an élni, m in t a központi fűtéses m odern lak áso k b an , in k áb b m entsék m eg a te rm eln i m á r k ép telen közös­ ségeket, m intsem hozzanak lé tre új, m illiók­ n ak jobb k ö rü lm én y ek et biztosító m űszaki lé­ tesítm én y ek et? A k érd ések élesek, v aló b an el is han g zo t­ ta k — ha nem is ilyen fo rm áb an , d e g yakran m ég élesebben — a regény m egjelenése után. R aszputyintól távol á ll a m ú lt konzerválása. T udja, hogy a fejlő d és fo ly am atá t m e g állíta­ ni, ső t m ég csak lassítan i sem lehet, m ég h a jó is len n e olykor-olykor, Ő p u sztán a k iv e­ sző em beri é rté k e k é rt aggódik: a régi orosz falu b a n fellelh ető em beri ö sszetartásért, a közösségi szellem ért, a segítőkészségért, a m ás so rsáé rt érzett felelősségért, a term észet sz erete té ért és v éd elm éért — vagyis m in d ­ azokért, am ely ek végső soron nem csak egy fa ­ lusi közösségre jellem zőek, h an e m általáb a n m inden em beri közösségre is. R aszputyin k i­ csit távolról, bizonyos iró n iáv al szem léli hő­ seit. M egérti, s a jn á lja őket, d e egy bizonyos ponton tú l m á r n em é r t egyet velük. Így v á ­ lik a főszereplő D arja a la k ja is egyre ellen ­ tétesebbé, így v á ltja ki görcsös ragaszkodása m ú ltjáh o z ellenérzésünket. S ez az írói m eg­ közelítési m ód m ég hatáso sab b lehetne, ha R aszputyin nagyobb h an g sú ly t a d o tt volna az „ellen táb o r” b em u tatásá n ak . H a egészen pon­ tosan tu d n á n k , s o lyan fajsú ly ú alak o k szá­ jából h allan á n k az elárasztás m eg m ag y ará­ zásának, az új te le p re való költözködésnek m élyebb okait, m in t D arja. De csak felszínes utalások, szólam szerű érv e k sorak o zn ak fel ezen az oldalon: ez pedig kevés ahhoz, hogy az írói szándékot m a ra d ék ta la n u l elfo g ad ju k (s ezért m erü lh etn e k fel a k o ráb b an em lített kérdések is). Ezt a h iá n y érze tü n k et p ó to lja azo n b an R aszputyin nagyszerű stílusa. K étségtelen, hogy a jelen k o ri szo v jet p ró záb an azok közé tartozik , a k ik a legjobb, leg tisztáb b régi orosz irodalm i nyelv en írn ak . (Szovjet Irodalom , 1979/1—2.) (salgói) R A JZ O K k iá llítá s , M isk o lc K ilencedik éve rendezik meg M iskolcon, a k iállítást, m ely a k ezdetektől lén y e­ gileg azonos elv szerin t szerveződik: az észak­ m agyarországi te rü le t m űvészeinek b e m u ta t­ kozási lehetőségeként, e so rt n éh án y m eghí­ vott budapesti m űvésszel kiegészítve. H arm incnégy m űvésztől k ilencvenhárom alk o tást lá th atu n k , am elyek stílus-, m űvészi, k v a litá s- és m egközelítésbeli eltérések et m u ­ ta tn ak . B á r a m esterek jó részénél a rajzi tu d á s v ita th a ta tla n , m égis a m űvészi szint k ö rü l észlelhető a legtöbb problém a. N éhány m űvész h aszn álja csak a rajzi eszközöket s a ­ játos, a ra jz m ű faji sajáto sság a in ak m egfele­ lő fo rm ájáb an , ta rta lm i töltéssel gazdagítva. L ó r á n t Já n o s töm ör, jelzésszerű ceru zarajzai önálló form an y elv i elem et képviselnek, a m ű ­ vész m u n k ásság áb an festm én y eiv el egy en ér­ té k ű t alk o tv a. C z in k e F eren c V illa n á s o k cím ű la p ja in a szem élyes vallo m ás erejév el szól a tö rtén elm i esem ény em b erfo rm áló le n d ü leté­ ről. A b o d zatin ta m ély tónusa, a feledés, az em lék k ép k én t felködlés líra iság á t idézi. R A JZO K B la sk ó Já n o s szép tá jra jz a i a m űvész ere d en ­ dő líra i a lk a tá ró l áru lk o d n a k . B á lv á n y o s H u b a különösen finom , érzékeny v o nalveze­ té sű rajz ai itt is a z em b errő l v allan ak , tá r ­ g y ain ak tü k réb e n . F e le d y G y u la k ö n y v b o rító v ázlato k at á llít ki, am ely ek éles k o n trasz to t alk o tn ak a k iá l­ lítás előbb e m líte tt, az önálló ra jz m ű fajáb a sorolható d ara b jaiv a l. (Régóta szeretn én k m egism erni a m e ster — egyike k o rtá rs m a ­ g y ar m ű v észetü n k b en azon keveseknek, ak ik tökéletes ra jz i tu d á ssal ren d elk ezn ek — é re tt k o rsza k án a k rajz ait, jó lenne, h a e rre egy ön­ álló k iá llítás k eretéb en m ód nyílna.) Iványi Ödön ra jz a i festm én y ein ek fo lth a tá sá t p ró ­ b á ljá k idézni, arró l áru lk o d v a, hogy a m ű ­ vész kizárólagosan festői v én áv al ren d e lk e­ zik. A z elm ú lt év ek b en stílu st terem tő k ét fia ­ ta l m űvész: S z e m e th y I m r e é s B a n g a F eren c itt is a tő lü k m egszokott színvonalon szere­ pelnek. P ü s p ö k y la p ja ira a különös cím (Bű­ vös Á rgyélus ú tja i) és a vonalvezetésében rejlő szépség h ív ja fel a figyelm et. M eze y Is tv á n Egy r a jz ta n á r em lék ére cím ű la p ján a m esterség szeretetérő l vall a tárg y ak képi átlényegítésével. A v áz la t m ű fa já t idézik M á g er Á g n e s b ukfencező fig u rá i és V arga É va k rokijai. A k iá llítá s egészében k a m a ra k iá llítá s b e­ n y o m ását kelti, erősen ek lek tik u s összképet a d v a ; a szem lélődőben felv ető d ik te h á t a k érd és: mi a célja, m it is a k a r elérni tu la j­ d o n k ép p en ? E lsősorban a z észa k -m ag y aro r­ szági te rü lete n élő m űvészek rajzi seregszem ­ lé je k ív án lenni, am i n agyon szép cél és szükséges is. K ét-h á ro m esztendővel, sokszor évekkel k o ráb b an k észü lt ra jz azonban k e­ vés ahhoz, hogy hű k ép et k a p ju n k az ad o tt m űvész éves tevékenységéről, n oha rajz i tu ­ d ásu k at, országos ra n g ju k a t te k in tv e m eg ér­ d em eln ék az alap o sab b b em u tatást. T ovábbá: az „országos” m űvészek közül nagyon kevés szerepel rajz aiv a l a kiállításo n , ily m ódon nem is re p re z e n tá lh a tjá k a m ai m ag y ar rajz m ű v é­ szetet, s ez — helyesen — n em is cél itt. A kiállító pesti m űvészek kevés szállal k ap cso ­ ló d n ak a városhoz, ezzel szem ben v a n olyan m űvész, ak i erősebben k ö tődik M iskolchoz (pl. R ékassy Csaba), m égsem á llít ki. K érdés te h át, hogy szükség v an -e a z ország m ás ré ­ szein élő m űvészek m eg h ív ására; a d n a - e tö b ­ be t az eredetileg k itű z ö tt cél bővebb és tö k élete­ tesebb m egvalósítása. Ú gy vélem , az u tóbbi a nem esebb felad at. A k iá llítás m ásik ku lcsk érd ése a m egköze­ lítésb eli ek lek tik a: v áz lato k és önálló rajzo k szerepelnek egym ás m ellett, nem tú l sz eren ­ csés tá rsaság o t b iztosítva egym ásnak. T ek in ­ te tte l a rra , hogy v á z la tra jz -k iá liítá s nincs az o rszágban sehol, különös élm én y t adna, ha M iskolcon ilyen jellegű m ű v ek et lá th a tn á n k . É rdekes le n n e ez az ért is, m e rt az é rin te tt m űvészek festm ényeivel, g rafik áiv al találk o z­ h atu n k a téli tárlato k o n , a g rafik ab ien n á­ lékon, a sa lg ó ta rjá n i tavaszi tárlato k o n , s h a m űvészi ötleteik első, frisseségében m eg­ k apó m eg n y ilv án u lásaiv al is m eg ism erk ed ­ h etn én k , szélesebb, átfogóbb k ép et a lk o th a t­ n á n k m un k am ó d szerü k rő l. A m ű h ely m u n k a m indig izgalm as, so k ak at érd e k lő te rü le te v o lt a képzőm űvészetnek, s m a a z egyéniség v ará zsá n ak növekedésével ism ét elő térb e k e­ rül. A k iá llításn a k ezt a m egközelítési m ó d ját su g a llja a tervezői te lita lá la tn a k m inősíthető katalógus, am ely rajz i v á z la ttöm böt idéz. A felm erü lő p r oblém á k ellen ére az idei R A JZ O K k iá llítá s v álogatásában, összképé­ ben jobb, m in t a tav aly i volt. A rendezés szép — b á r szükséges le tt vo ln a a tágas, té r m egosztása, hiszen a ra jz egyetlen lehetséges m egközelítési m ódja az elm ély ü lt szem lélő­ dés, e rre pedig csak kis, in tim te re k a d n a k ösztönzést. F elv eth ető végezetül, hogy egy ilyen jellegű te rü le ti k iállításo n a M agyar K épzőm űvészek Szövetsége É szak -m ag y aro r­ szági T erü leti S zervezetének és M iskolc v á ro ­ sá n ak erő teljeseb b en k ellen e b izo n y ítan ia (és főleg: gyakorolnia) m ecénási tevékenységét, d íjak alap ításá v al és v á sárláso k k al — ez fe l­ té tle n ü l növ eln é a k iá llítás ra n g já t is. K ru n ák E m ese ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc88f8ab3df4f5e4a89765a12c19a569.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6bb0b1520073c3674c490490a86c12d6.pdf 12475613e63dab72d76128ee62aa3b94 PDF Text Text 1979 6 Szórakozás és szórakoztatás Tíz interjú tanulsága Ifjúsági zene — szórakoztató zene Csanády János, Györke Zoltán, Hagy István Attila, Romhányi Gyula és Trizna István versei, Onagy Zoltán és Spiró György prózai írásai Gondolatok a palóc szuszékról PALÓC FÖLD Mulatni azt tudunk! Ha mást nem is, mulatni legalább. Erre ba­ jainkban is képesek vagyunk. Ami pedig már nagy szó, lelkület kell hozzá, született tehetség. Bár az is lehet, hogy megtermette az idő mulatni képes természetünket. A nehéz testi munkában a minden­ kori nép számára az ünnepek rendre visszatérő vigalmai jelentették az enyhet. Hisz tudtuk, hogy az aratást aratóünnep követi, ahol tán párt is találunk, de legalább egyszeri szeretőt; tudtuk, hogy az ülte­ tés, kapálás, egyelés, törés után a fosztó jön, a maga békéjével és pajzánságaival, kölyköket vidámító játékaival és az öregek történe­ teivel; mint ahogy azt is észben tartottuk, hogy az áztatás, törés, tilolás, gerebenezés után ott a fonó, aminél vidámabb talán a farsang sincs, a farsang, mire elfogy a kender, fogy vele a nyálunk, de már itt a télbúcsúztató, s a testnek nedvei hamar megélednek újból. No, és a bő és víg szüretek! A szüreti mulatságok búfelejtő alkalmai! Nem beszélve a lakodalomról, keresztelőről, és az élet körforgása szerint — a halotti torról. A mulatság mindig is életünk kísérője volt. Kialakult rendjük a szüntelen munka közepette biztosította a felüdü­ lést, a lélek megújulását. TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Mulatság ritkán volt, s ma sincs ital nélkül, ám mindig oka volt a vigalomnak, ma azonban elég az ital is, ürügy találtatik hozzá. Mulatság — e nagykedvű szó — helyett italozás (alkoholizmus) van inkább, és persze lassan a tudományos kategória szintjére emelkedő kifejezés: a szórakozás. Mára itt állunk kétségek között: mulatni még tudtunk, szóra­ kozni már nem. Ráadásul ma már szórakoztatni kell bennünket, és ebben a hely­ zetben könnyen mondhatjuk, hogy nem bennünk a hiba, hanem a szolgáltatásban. Persze, a szórakozással is úgy vagyunk, mint a gyermeknevelés­ sel, a házassággal, az öregekről való gondoskodással, környezetünk védelmével, nemzeti hagyományainkkal, a barátsággal, a szerelem­ mel, a táplálkozással — és lehetne még sorolni. Tudniillik, hogy egyikhez sem értünk kellően, egyiket sem műveljük megfelelően. Most éppen szórakozni nem tudunk. Sőt, azt sem tudjuk, pontosan mi a szórakozás. Az embernek ekkora tudatlanság, már-már élhe­ tetlenség láttán kellemetlen sejtelmei támadnak, s felteszi azt a kí­ nos kérdést, hogy tulajdonképpen mihez is értünk egyáltalán, mi a legnagyobb bajunk. Ha naponta, vagy legalábbis időszakonként — olykor szertelen váltogatásokkal — az élet más és más területeiről mutatjuk ki, hogy ez sem helyes így, az is helytelen úgy, akkor kénytelenek va­ gyunk az előbbi kérdésünkre azt felelni, hogy legfőképpen élni nem tudunk. No nem az életművészet értelmében, az epikureista-hedonisztikus-esztétikai egyveleg értelmében, hanem egyáltalán. Kapkodó szempontjaink tanúsága szerint mi még most tanuljuk az életet. (Igaz, korban a legmegfelelőbb időben, hisz még fiatalok vagyunk hozzá, emberiségként is — Marx: előtörténetünket éljük —, és ami szűkebb közösségünket illeti — társadalomként is.) Eszünk, iszunk, sze­ retünk, lakunk valahol, hajszoljuk magunkat, szerzünk, csak éppen a mértékegységet, a hozzánk méltó etalont felejtjük el olykor-olykor megtekinteni, s hozzámérni magunkat. Hogy szórakozni nem tudunk? Majd, ha fogunk tudni élni. De nem lehetetlen, hogy éppen szórakozni-nem-tudásunk (az is) fog ráébreszteni bennünket az élet magunkévá tételének sürgető voltára. Laczkó Pál 1979 6 3 Tibori Tímea: Jegyzetek a szórakozás és szórakoztatás elméletéhez 5 Tíz interjú tanulsága (T. T.) 7 M. Szabó Gyula: Szórakozásból (?!) 10 Sárközi Gábor: Szórakoztató zenészek 11 Tóth Csaba: Ifjúsági zene — szórakoztató zene 12 Bodnár Mihály: Kényszerpályán 13 Csanády János: Emlékezés egy régi utazásra, Emlékezés egy gye­ rekkori őszre, Emlékezés egy hajdani vadászatra, Ritmusban 14 Onagy Zoltán: Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! 16 Trizna István: Mikor elmentél, Már rezzenések, pirulások nélkül 17 Romhányi Gyula: Júliusi jégvirágok 18 Nagy István Attila: Szemed ezüst pénzét, Szerelem 18 Spiró György: Állandó nevező, Mennyit ér az emberi kultúra, A páfrány 20 Györke Zoltán: Bolyongásomért, Megdőlt homlokkal, Lombtalanodunk, Képzelt párbeszéd magammal. Tőlem hozzám utazom 22 Chikán Bálint: „Naponta vagyunk Dózsa Györgyök” 24 Makoldi Sándor: Gondolatok a palóc szuszékról 26 Cseres Tibor: Parázna szobrok (Laczkó Pál) 28 Fekete Gyula: Levelek a magányról; Sulyok Katalin: Egy ország gyesen (G. Kiss Magdolna) 29 Kepes György: A látás nyelve (Krunák Emese) 30 Vadas József: A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig (P. Szabó Ernő) A címoldalon és hátsó borítón Herpai Zoltán, a 4., 9., 13., 19. oldalon Decsi Ilona, a 10., 15., 18., 21., 30. oldalon Kéri Imre munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKA, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRAD MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Közöljük olvasóinkkal, hogy a helytörténeti kutatásról és helytörténetírásról folyó vitánkat anyagtorlódás miatt lapunk jövő évi első számában folytatjuk. A szerk. Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyén, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.3950 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Jegyzetek a szórakozás és szórakoztatás elméletéhez Az olvasó mindenkor gyanakvó kíváncsisággal tallózza az olyan cikket, amely már címében is jelzi, hogy nem összefüggő, az adott témakör teljességét felölelő írás, hanem inkább gondo­ latébresztő. így van ez ebben az esetben is, amikor olyan dol­ gokról szólunk, amelyek valamennyi ember mindennapi életé­ nek részét alkotják. Akár tudatosan, akár természetes cselek­ vésképpen, nap mint nap igényeljük, hogy a különféle munka­ végzés helyébe valami más, valami felszabadító, felfrissítő tevé­ kenység lépjen, s ez nem más, mint a szórakozás. Ki-ki sajáto­ san szervezi és éli át a szórakozást, érthető tehát, hogy időről időre napirendre kerül annak végiggondolása: mi is a szórako­ zás, mi a szórakoztatás lényege? Értelmezésünk szerint a szórakozás többnyire azonosítható valamilyen kellemes időtöltéssel, míg a szórakoztatás — akár intézményesült, akár nem — arra irányul, hogy egy adott em­ bercsoport számára felüdülést, pihenést nyújtson. Mélyebbre ás­ va azonban ez a megközelítés is ugyanúgy leszűkíti e tevékeny­ ség körét, mint bármely definíciós kísérlet, amely nélkülözi a jelenség mibenlétének konkrét elemzését. Ezért mi magunk sem törekszünk fogalmi meghatározásra, hanem csak a főbb jellem­ zőkről kívánunk szólni. Nem elegendő elfogadnunk azt a marxi megállapítást, hogy a szabad idő (tágabb értelmében tehát a szórakozás) alkalmas az egyén bővített újratermelésére — ezt bizonyítanunk is kell. A kellemesség érzetét keltő tevékenység mérésére azonban még nem dolgozott ki sem a pszichológia, sem a művelődésszocioló­ gia olyan adekvát módszereket, amelyek alkalmazásával kérdé­ sünkre határozott választ adhatnánk. A megoldáshoz ezért más úton kell eljutnunk. Ügy véljük, a szórakozás átfogóbb kategória, mint a szóra­ koztatás, de mindkettő aktív részvételt jelent, csak ennek mér­ téke és iránya lehet más és más. Bár a szórakozást a szabad • idő részeként szokás értelmezni, ezzel a felfogással egy konk­ rét vizsgálat esetében nem jutunk semmire, mivel ez csak álta­ lános megközelítése a kérdésnek, pusztán a jelenségoldal feltárása. Ha csak a szabad idő valamely lehetséges formájának tekin­ tenénk a szórakozást, a kérdést egyoldalúan magyaráznánk, ki­ zárva az életmóddal és a munkával való összefüggését. A szó­ rakozásnak objektív feltétele a szabadidő, szubjektív feltétele pedig a munkatevékenység során kialakuló szükségletek kielé­ gítése. Természetesen, a szórakozásban e két oldal szerves egységet alkot, kizárólag elméleti meggondolásból, a lényegi oldal feltárása érdekében próbáljuk külön-külön értelmezni e két összetevőt. Fölmerül a kérdés, milyen módon dönthető az el, hogy a felismert szükségletek kielégítésének mi lehet az adekvát módja? Ügy véljük, hogy csak a szabad tevékenység megvalósulása adhatja meg a szabad idő tartalmának valódi ér­ telmét, s végső fokon a szórakozásét is. Ebben az értelemben — szemben más megközelítési módok­ kal — viszont bárki azt vethetné szemünkre, hogy a szabad időnek effajta megközelítése a munka társadalmi kényszerjellegét hangsúlyozza, pedig nem erről van szó. A szabad idő ugyanis kialakulásától kezdve magában hordozza azt az ellent­ mondást. hogy míg az egyén oldaláról folyamatosságot feltéte­ lez. azzal újratermelődik az elhasználódott energia, addig a má­ sik oldaláról megszakítottságot jelent: a munka kényszerjelle­ gétől való eltávolodást. Hasonlóan van jelen ez a kettősség a szórakozásban is, mert egyrészt újratermeli az emberi energiát, másrészt viszont hozzá­ segít egyéni képességek kibontakozásához oly módon, hogy egy­ ben a kellemesség érzetét is kelti. A szórakozásnak különféle jellemzői vannak, de abban valamennyi gondolkodó egyetért, hogy legfontosabb ezek közül a kellemesség kategóriája. A kellemesség érzetét elsősorban a műalkotások befogadásán mérhetjük, ezért „... ha a művészet termékei nem volnának alkalmasak arra, hogy a mindennapok helyeselt és kívánt tár­ gyaivá váljanak, ha a befogadó nem közvetlen örömmel éli át a hatásukat, nem adnának neki indítékot arra, hogy saját létét spontánul, érzelmileg helyeselje, akkor a művészet sohasem tett volna szert arra a társadalmi jelentőségre, sohasem vált volna az emberiség belső fejlődésének azzá a hatalmává, me­ lyet a történelem során elért...” (Lukács: Az esztétikum sa­ játossága) A szórakozás és a szórakoztatás meghatározott szerepet tölt be a társadalmi életben, a történelmileg kialakult tevékeny­ ségfajták rendszerében. A közművelődésnek ez az a területe, amely a legszélesebben érintkezik az emberek mindennapi éle­ tével, szokásaival, spontán módon kialakított vagy tudatos kö­ zösségeivel, életük magán- és nyilvános szféráiban. Ebben a megközelítésben tehát mint strukturálatlan egész, más képződ­ mények viszonylatában meghatározott specifikumokkal rendel­ kező egység (ld. intézményesült formák) jelenik meg, s vehető vizsgálat alá. Más szempontból viszont csak differenciált, vi­ szonylag önálló belső szerkezetet mutató jelenségként közelít­ hető meg, s értelmezhető úgy is, mint a tevékenység tárgya és a befogadó között fellépő viszony. Bonyolult megjelenési for­ mája miatt a szórakozás és szórakoztatás az egyik legellentmon­ dásosabb területe közművelődésünknek. Az osztályok, rétegek, csoportok kialakult szórakozási szoká­ sai mindig kapcsolatban állnak azok társadalmi létének egészé­ vel; munkájukkal, életmódjukkal, politikai, gazdasági, szociális feltételeikkel. A szórakozás és a szórakoztatás tükrözi a társa­ dalmi rétegek viszonyát a művelődéshez és a művészetekhez is. Lukács György írja: „Minden nép, osztály, réteg kultúrájára jelentős mértékben jellemző az, hogy mit tart kellemesnek.” A szórakozás problémaköre éppen azért csak az emberek tár­ sadalmi viszonyainak és művelődésének tükrében válik érthe­ tővé, tehát olyan történetileg és társadalmilag kibontakozó je­ lenséggel van dolgunk, amely elválaszthatatlan a társadalmi lét egészétől. A szórakozás és a szórakoztatás áthatja a társadalom min­ dennapi életét, sokoldalúan illeszkedik az életmódhoz, ezért szükséges tudatos fejlesztése, befolyásolása, és a távlati társa­ dalmi tervezésbe való beillesztése. A szórakozás, szórakoztatás és a művelődés összefüggéseinek vizsgálata nem más, mint a tömegkultúra kérdésének tisztázá­ sa. Számos kísérlet történt ennek pontos leírására, de eddig még csak részeredmények születtek. Véleményünk szerint a tö­ megkultúra megjelenési formáit és működését legáltalánosab­ ban nem esztétikai vagy műfaji problémaként, hanem gondol­ kodásmódként lehet leírni. Mint ahogy a társadalomban működő értékrendszerek vizs­ gálata során kimutatható, hogy az emberi tudat a történelem­ ben kialakult gondolkodási módok szerint rétegezett, ugyan­ így bebizonyítható ez a szórakozásról is. A szórakozás rétegspecifikus voltát ma már senki sem von­ ja kétségbe, azt azonban nehezebb igazolnunk, hogy ez a je­ lenség abból adódik, hogy a szórakozás nem egyszerűen az egyéni műveltség függvénye, hanem az adott réteg általáno­ san elfogadott ízlésszerkezetéhez igazodik. Ez a magyarázata például annak, hogy a társadalom életében különböző szelle3 �mi divatirányzatok hatnak egymásra, s talán így érthető meg az is, hogy egy népdalt is lehet úgy énekelni, mintha az ma­ gyar nóta volna, vagy a shakespeare-i drámát is lehet olyan attitűddel nézni, mintha az valamiféle sportmérkőzés lenne. Konkrétan kell elemeznünk az autonóm és a szórakoztató kultúra ellentmondásain belül az egymást kizáró tendenciákat, s átgondolnunk, hogyan szüntethetnénk meg fokozatosan a kettészakítottságot. Ennek elvégzése nemcsak történelmileg vált szükségszerűvé, hanem társadalmilag is, mivel a megváltozott munka- és életfeltételek hatására átalakulóban van gondolko­ dásmódunk is, s ez a folyamat a szórakozást is befolyásolja. Az autonóm és a szórakoztató kultúra viszonyának elemzéséből — mivel e kérdés megoldása monografikus terjedelmet feltételez — jelen írásunkban eltekintünk, azt azonban kimondhatjuk, hogy a szórakoztató művek az élet alapfunkcióihoz kapcsolód­ nak, s csak a legritkább esetben használódnak föl önállóan. A szórakoztató műveknek ez a beépítettsége a mindennapokba azt jelenti számunkra, hogy tevékenységeink teljes körét vizs­ gálnunk kell ahhoz, hogy kellő mélységben feltáruljon a do­ log maga. Számba véve a közgondolkodásban elevenen élő megközelíté­ si módokat, értelmetlen volna elvetnünk a szórakoztató művésze­ teket, hiszen azok hozzátartoznak az „egészséges emberi igények­ hez”. Minden ember szórakozik valamilyen formában, átéli az eseményeket — tehát bizonyos értelemben kathartikus hatásu­ kat is —, ezért nem kezelhetjük a szórakoztató műveket eszté­ tikumon kívüli jelenségként, sem pedig az elidegenedés irá­ nyába ható kulturális tünetként. Az a tény azonban, hogy vala­ mennyi ember számára mindennapi, természetes igény a szó­ rakozás — a gyakorlatban sok gondot okoz. Helytelen volna azt hinnünk, hogy a szórakoztató művészetektől egyenes út ve­ zet az autonóm művészetekig, inkább csak lehetőséget ad a kü­ lönféle kathartikus élmények felmérésére, és a műélvezés szo­ kásainak kialakítására. Könnyen belátható feladatunk bonyolultsága, ha arra gondo­ lunk, hogy az egyén mindennapi cselekvéseit elemezve nem­ csak az mondható el, hogy valamennyi termék létrehozása ma­ gának az egyénnek a termelése, hanem — a művelődés, szóra­ kozás oldaláról nézve — bővített újratermelés is, amelynek megvannak a sajátos, csak a jelenségkomplexumban megra­ gadható ismérvei is. Ezeket azonban nem tudjuk leválasztani a hasonlóképpen bonyolult tevékenységektől, ezért idetartozónak érzünk valamennyi szabadidős-tevékenységet, a társas kapcso­ latok kialakításától, a hobbitól kezdve egészen a szórakozva művelődésig. A szórakozás, szórakoztatás vizsgálata csak akkor vezethet eredményre, ha a befogadói magatartást állítjuk a középpont­ ba, s így nemcsak az egyéni cselekvéseket értelmezhetjük, ha­ nem a szórakozás tevékenységében megvalósuló emberi-tár­ sadalmi viszonyok döntő elemeit. A szórakozást, szórakoztatást nem azonosíthatjuk műalkotá­ sok befogadásával, mert más tevékenységeket is magukba fog­ lalnak. Bár látszólag a szórakozás „közömbös tárgya iránt”, az egyének mégis azokkal a lehetőségekkel élnek csak, amelyek saját életük kellemessé tételét segítik elő. Közgondolkodásunk jelenlegi szemléleti problémái azonban gátolják a jelenség megismerését. Míg egyfelől kimutatható, hogy a szórakozásra mindenkinek szüksége van, s a „köznapi ész” számára ezt nem is szükséges bizonyítani, a „hivatali ész” kétkedve fogadja ezt a tényt, illetve bizonyos színvonalhoz köti. Ebből az ellentmondásból következik, hogy nincs megfe­ lelő társadalmi presztízse, s maga a szórakoztató tevékenység tudatos kontroll nélkül folyik. Más szempontból minősít va­ lamit szórakoztatóvá a közművelődés-politika, másként a kultu­ rális intézményekben dolgozók, és megint másként a közönség. A szórakozás társadalmi szükséglet, de a szükséglet-jelleg fetisizálása elfedi a valóságos belső összefüggést, ezért meg kell találnunk azt az adekvát módszert, amelvnek segítségével fel­ tárhatjuk a társadalmi és egyéni szükséglet eredeti tartalmát, belső ellentmondásait. Míg az egyik oldalról a valóságos szük­ ségleteket analizáljuk, a másik oldalról a meglevő tényleges kí­ 4 nálatot, s ezzel tulajdonképpen az objektív társadalmi folyama­ tokat írjuk le. A művészet és a szórakozás összefüggésére választ keresve döntő láncszemnek érezzük azt, hogy bizonyíthatóvá váljék, milyen szerepet tölt be a „különleges emberi képességek” ter­ melésében a szórakozás és a szórakoztatás, hogyan realizálódik az egyéni viszonyok bővítésében, illetve az egyén társadalmi viszonyainak termelésében. Marxot idézve: „Mivel az emberi lény az emberek igazi közössége, így az emberek lényük mű­ ködtetése által teremtik, termelik az emberi közösséget, a tár­ sadalmiságot, mely nem az egyes egyénnel szemben álló el­ vont, általános hatalom, hanem mindegyik egyénnek a lénye, saját tevékenykedése, saját élete, saját élvezete, saját gazdag­ sága. ” (Marx: Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához) Ha mindezt a szórakozás oldaláról gondoljuk végig, eljutunk annak megfogalmazásához, hogy a szórakozás mégis elvezeti az egyént azokhoz a tevékenységekhez, amelyek saját életét tartalmasabbá teszik. Mindez a téma általános megközelítését jelentheti mindad­ dig, míg empirikus és elméleti anyagok kellő számban nem állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a belső összefüggéseket leírhassuk. A szórakoztatásról is elmondható, hogy számos megjelenési formája ismeretes. Leszűkítve értelmezhető műfaji kategória­ ként, szélesítvén a fogalom körét viszont ide tartozhatnak bizo­ nyos művészetek által biztosított szórakoztatási formák. Így nyilvánvalóvá válik a szoros összefüggés a mindennapi élet és a szórakoztatás között: a szórakoztató művek csak a legritkább esetben használódnak fel önállóan, sokkal inkább az élet alap­ funkcióihoz kapcsolódnak. A zenétől például nem várjuk el, hogy alkalmat adjon az ismerkedésre, a szórakoztató zene vi- �szont legtöbbször társasági alkalmakon hangzik el, és segíti a személyes kapcsolatkialakítást. A szórakoztató műveknek ez a beépítettsége a mindennapokba — szemben az autonóm mű­ vek önálló, világalkotó jellegével — azonban nem azt jelenti, hogy a két kulturális szféra mereven elválasztható egymástól. Ezek után önként adódik a feladat; előítéletek nélkül kell megvizsgálnunk a szórakoztató (közkeletű, közhasznú, tömeges) kultúrát a maga konkrét társadalmi összetevőiben, ehhez a munkához fel kell használnunk valamennyi — e témát érintő — szaktudomány eddigi eredményeit és módszereit az elmélet­ től a szociológián, pszichológián át az intézményvizsgálatig, a művelődés-gazdaságtanig, a statisztikáig. A munka — bár mód­ szertani szempontból szükséges részterületekre bontani — in­ terdiszciplináris jellegű. A Népművelési Intézetben „A közművelődés helyzete és fej­ lesztésének távlatai” című tárcaszintű kutatási főirány keretein belül módunkban áll valamennyi, a fentiekben fölvetett kér­ déssel foglalkozunk. Párhuzamosan elméleti és empirikus ku­ tatásokat indítottunk, amelyek közül jelen témánk szempontjá­ ból három jól elkülöníthető, ugyanakkor szervesen összefüggő terület megismerése vált szükségessé. Ezek: — a szórakozás, szórakoztatás történetének' elvi, esztétikai problémái; — a szórakoztató intézmények pontos számbavétele, topog­ ráfiájának elkészítése, működési mechanizmusának leírása; — a szórakoztatóvá minősítés folyamata. Az alábbiakban röviden ismertetjük intézményvizsgálatunk munkahipotézisét. A szórakoztató intézmények vizsgálata számos elméleti és módszertani kérdést vet föl. Mindenekelőtt pontosan ki kell jelölnünk érdeklődésünk koordinátáit, el kell határolnunk — igaz, csak metodikai kényszerűségből — az elméleti és a gya­ korlati munkát. Így tehát nem a szórakozás általános és átfogó kategóriájával, hanem intézményesült formájával, a szórakoz­ tatással kell foglalkoznunk. Előfeltevéseink a következők: 1. A szórakoztatásra ma Magyarországon több intézmény is hivatott, de e tevékenység leginkább az ORI munkájának elem­ zésén keresztül ismerhető meg. Ezért mind az előkutatásban, mind a reprezentatív vizsgálatban ennek az intézménynek a műsorait, az előkészítő és lebonyolító munkát figyeljük meg, és összehasonlítjuk, értékeljük műsortípusonként a látottakat, hal­ lottakat. A jelen gyakorlatának pontos leírására azért is szükség van, mert eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a szórakozta­ tó tevékenység lényegében tudatos társadalmi kontroll nélkül folyik. 2. A közönség (a közvélemény) igazi reakcióit, véleményét nem ismerjük pontosan, mert az eddigi közvélemény-kutatások csak áttételesen érintették a szórakoztatásról kialakult véle­ ményt. Mivel szervezett formában és rendszeresen csak a tv és a filmkritika adhat számunkra fogódzót, fontosnak tartjuk, hogy egy széles körű hatás- és befogadásvizsgálattal kidolgoz­ zuk a közönség valós „tetszési indexét.” Az eddigi gyakorlattal ellentétben a valódi igények felmérése, rendszerezése megbízha­ tóbb forrása lehet a későbbiekben a szórakoztató intézmények műsorai megtervezésének. Az előkutatás alapján elmondhatjuk ugyanis, hogy a műso­ rok döntő többsége vélt közönségigény alapján készült, egy­ szerre akartak minden rétegigényt kielégíteni, s ezzel az igye­ kezetükkel azt érték el, hogy többnyire valamennyien hiány­ érzettel távoztunk. A „mindenki kedvére, mindenből egy keveset” — elve el­ lentmond a tömegkultúráról alkotott elképzelésünknek. Fontos lenne tehát rendszeresen figyelemmel kísérni a legkülönbözőbb szórakoztató műsorokat, s nyilvánosságra hozni kritikai észre­ vételeinket. 3. Ha a szórakoztató intézmények pontos számbavételére vál­ lalkozunk, a következő kérdésekre is válaszolnunk kell: a) mi minősül szórakoztató intézménynek; b) milyen a szórakoztató intézmények működési rendje, struktúrája; c) milyen tevékenységet folytatnak; d) melyek a szórakoztató intézmények vélt és valódi funk­ ciói; e) milyen igények kielégítését tűzik ki célul; f) hányféle ilyen intézmény(típus) van, területileg hol, ho­ gyan helyezkednek el? Az nyilvánvaló, hogy szórakoztató intézmény „tiszta for­ mában” nincs, azt azonban meg kell ismernünk, hogy az egyes intézményekben — ahol az alapfunkció része a szórakoz­ tatás — milyen mértékű ez a tevékenység. Elismerik-e, hogy a szórakoztatás az emberek mindennapi szükségletéhez tartoz­ nak, vagy egy arisztokratikus szemléletet képviselve „szükséges rossznak” tekintik? Meghatározó, hogy a szórakoztatás irányítói és közreműkö­ dői mennyire érzik az elismertetés (azaz: a társadalmi presz­ tízsteremtés) fontosságát, s munkájukkal, hogyan segítik azt, Ma még elégtelen a munka társadalmi elismerése, s nem is munkálódott még ki sem az állami, sem a társadalmi ellenőr­ zésnek valamilyen formája, amely segítséget adna a feladatok szakszerű ellátásához. Értékek és érdekek csapnak össze, elméleti és gyakorlati el­ lentmondások sokasodnak, melyek feloldására egyetlen út lát­ szik járhatónak: ha a tömegkultúra kérdéseit (és ezen belül működését) gondolkodásmódként írjuk le. s így a tevékenysé­ gek rendszere (s ezen belül a szórakoztatás rendszere) is ha­ sonlóképpen megragadható. 4. Mivel a szórakoztató intézmények tényleges munkája nem felel meg sem a „hivatali ész” által deklarált — és eddig még soha pontosan le nem írt, meg nem fogalmazott — célok­ nak, sem a „köznapi ész” elvárásainak, ezért az ellentmondás napról napra nő. Ennek feloldását nem segíti elő sem a tudo­ mányos kutatás és gondolkodás, sem a képzési rendszer, sem a közvélemény, sem az intézmények valódi személyi, tárgyi fel­ tételei. Jelenleg az a feladatunk, hogy a reális lehetőségeket szám­ ba véve mérlegeljük: hogyan lehetne javítani, megújítani a szó­ rakoztató intézmémyek munkáját, mi az, amit tartalmilag, for­ mailag elavultnak tekintünk, s mi az, amit javaslunk, amiről az a véleményünk, hogy a társadalmi célkitűzéseinknek megfe­ lelő szórakoztatást jelentheti. Tibori Tímea Tíz interjú tanulsága A „Szórakoztató intézmények vizsgálata” keretén belül lehetőségünk nyílott arra, hogy felkeressünk néhány szakembert, s beszél­ gessünk velük a szórakoztatás aktuális kérdéseiről. Célunk annak megfogalmazása, mi az, amit ma Magyarországon szórakoztatónak tartunk, mely szórakozási formák intézményesültek, s ezzel összefüggésben: mi a szórakozás maga? Egy ilyen rendkívül szerteágazó és bonyolult gondolat- és prob­ lémakörben döntő, hogy véleményünket a gyakorlat tényeivel üt­ köztessük, mert csak így bontakozhat ki valamennyi tartalmi jel­ lemző. Nem azt kell tehát bizonyítanunk, hogy a szórakozás és a szórakoztatás a mindennapokban gyökeredzik, azt sem, hogy az au­ tonóm művészetektől való elválása nem visszafordíthatatlan folyamat, hanem arról kell gondolkodnunk, hogyan lehetne e kettészakítottsá­ got fokozatosan megszüntetni. Indokoltnak látszott tehát, hogy a szórakozás és szórakoztatás mibenlétének és intézményeinek vizsgálatát — tájékozódásképpen — egy speciális előkutatással kezdjük. Tíz olyan szakembert keres­ tünk föl, akik — bár a legkülönbözőbb területeken dolgoznak — irányítói, minősítői a szórakoztató tevékenységnek. Az intézmények oldaláról próbáltuk megközelíteni, mi minősülhet szórakoztatónak, mert feltételezzük, hogy így az általános és a különös — csak egyegy területre jellemző — ismérvek is felszínre kerülnek. Valamennyi beszélgetés a következő gondolatok köré csoportosult: 1. Melyek ma Magyarországon a szórakoztató intézmények? (Van-e egyáltalán ilyen, s ha igen, milyen területeket fog át?) 2. Van-e szórakoztató ipar? (Mi tartozik ebbe a kategóriába, mi­ lyen különbségek vannak a kapitalista és a szocialista szórakoztató ipar között? Létezik-e ilyen különválasztás?) 5 �3. Mik a szórakoztató ipar megoldatlan problémái? gondolnia: vajon hogyan fogadja majd a következő heti „terméket”? 4. Vannak-e szakemberei a szórakoztatásnak? Kik azok? Mihez Megérti-e, hogy a változó élet új, másfajta humort követel, a „filo­ zofikus” humort, ami persze nem zárja ki, hogy az életben sok értenek? Mihez kellene érteniök? 5. Feltételezik-e a szórakoztató intézmények egymás létét, tevé­ minden ismétlődhet. Természetesen erre az írók, rajzolók is gondol­ kenységét? (Létezik-e valódi egymásra épültség?) nak, de az biztos, hogy csak az válik igazán szórakoztatóvá és elfo­ 6. Hogyan kapcsolódnak a kulturális és tömegkommunikációs gadhatóvá, ahol a dolognak, vagy jelenségnek eddig még föl nem tárt intézmények, műhelyek a szórakoztatáshoz; mi a szerepük, milyen a oldalát lehet bemutatni, s valamilyen apró, bravúros fogással el­ viszonyuk a szórakoztató iparral? mondani az aktuális problémákat. A rendező-szerkesztő szerint: „Maga az a tény, hogy egy műhely 7. Milyen intézményen kívüli formái vannak a szórakozásnak? 8. Hogyan történik a szórakoztatóvá minősítés folyamata? (Ki foglalkoztat valakit, már eleve azzal az igénnyel lép föl a szerzővel, mit, milyen indokok alapján tart, illetve minősít szórakoztatónak?) vagy előadóval szemben, hogy annak szórakoztató elemekből kell állnia. A folyamatban mi a döntő: Tehát kötelező normája a munkának, hogy itt szépen megfogalma­ a) az-e, hogy a minősítő szubjektíve szórakozni tud valamin, vagy zott helye az unalomnak nemigen lehet, mégha akármilyen szépen b) az-e, hogy úgy véli, az másokat is szórakoztat? van is megfogalmazva. Egy bizonyos hatásfokot el kell érni...” (Mar­ 9. Mit tartanak az emberek szórakoztatónak? ton Frigyes) 10. Melyek ma Magyarországon a divatos szórakozási formák? A dramaturgnak, műsorszerkesztőnek szintén sajátos véleménye 11. Rétegezett-e a szórakoztatás és hogyan? van: „Ha döntenem kell, hogy szombaton este, amikor szórakoztatni 12. Mi a szerepe a mai magyar közművelődésben a szórakoz­ akarok... akkor nem a hallatlanul izgalmas, nagyszerű »Szegényletatásnak? gények«-et tűzöm műsorra..., hanem »A tizedes meg a többiek«-et, A tizenkét kérdésre válaszolók névsora: Antal Imre. Árkus Jó­ mert még az is egy bizonyos... értéknormán, esztétikai ízléskereten zsef, Breuer János, Liszkay Tamás, Marton Frigyes, Sediánszky Já­ belül van. ráadásul vidám is... Nem a szórakoztatással általában nos, Sípos Tamás, Timár György, Váncsa István, Vitray Tamás. van probléma, hanem konkrétan a szórakoztatás bizonyos produktu­ maival, amelyek az alkotó... ízlésétől, képzettségétől, uram bocsá’, (Mivel az 1—6. kérdések témakö­ tehetségétől függnek... És ezt nem lehet kikerülni, műfajtól függet­ reivel más fórumok behatóan fog­ lenül... megítélni.” (Sipos Tamás) lalkoztak, itt csak a 7—12. kérdések­ Az író éppen a minősítés ürügyén fejti ki, hogy az embernek re adott válaszokat bocsátjuk köz­ re.) milyen óriási szüksége van a játékra, a játszani tudás képességeinek elsajátítására ahhoz, hogy értelmesen éljen. Míg a játék, mint pe­ dagógiai elem a gyermeknevelésben a memóriakészlet fejlesztését, a kreativitást serkenti, a felnőtteknél a logikai játék, a groteszk meg­ 7. kérdés _ élése a csábító. „...mert borzasztó sok bukás kell ahhoz, míg az ember rájön, hogy mit ne és akkor, a maradékot tulaj dohképpen „Milyen intézményen kívüli formái vannak a szórakoztatásnak? ” hogyan. De azt hiszem, hogy a legnagyobb baj az, hogy ami szóra­ Az intézményen kívüli szórakozási formákról ki-ki kedvtelésé­ koztatásnak minősül, ott először van egy apparátus, van egy szóra­ nek megfelelően nyilatkozott. Közös vonása azonban a válaszoknak, koztató osztály, aminek van szórakoztató feladata és akkor ez az hogy a társasági életet, a közös játékot, muzsikálást valamennyien, osztály szórakoztat. Ebből ritkán sül ki jó.” (Tímár György) A műsorvezető szakmájában: „...mindennek szórakoztatónak mint óhajtott és kívánatos formát említették. Egyebek között vannak hagyományosak (pl. horgászás, bélyeg­ kell lennie kisebb-nagyobb mértékben, másrészt viszont a kifejezet­ gyűjtés, kertészkedés, madarászás, kézimunkázás stb.) és vannak ten csak szórakoztatónak szántnak is kell, hogy legyen egyfajta újabban kialakultak (pl. autószerelés, lemezhallgatás, turisztika), mélysége ahhoz, hogy szórakoztatónak nevezhessük. Mert elvileg amelyek sajátos életformát is igényelnek. ha a szórakoztatást a nevettetéssel azonosítjuk, akkor a leg­ Itt esett szó az aktív és passzív pihenésről is. Minden egészsé­ egyszerűbb eszköze a szórakoztatásnak a csiklandozás volna..., ha ges embernek szüksége van felfrissülésre, testi és szellemi regene­ valaki önmagát tudja csiklandozni, akkor egy órát naponta szóra­ rálódásra, s ennek mértéke valóban egyedenként változó. kozhatna”. (Vitray Tamás) Ha eddig arról volt szó, hogy nincs igazi kontrollja az intézmé­ Nem lehet általánosságban megfogalmazni, hogy mitől válik nyesült szórakozásnak, akkor ez kétszeresen igaz az intézményen kí­ valami szórakoztatóvá, azt sem, hogyan minősítenek az egyes terü­ vüli formákra, mert itt a lehetőségek tengerében elvész és elmosó­ leteken, azt azonban törvényszerűnek tartja valamennyi szakember, dik minden értékhatár. hogy az értékelendő műnek kitapintható gondolati magva legyen, s Az életmódban bekövetkezett változás egyelőre nem alakította alapvető esztétikai, ízlésbeli normáknak, követelményeknek eleget ki azokat a korszerű szabályokat, amelyek egyben a szórakozás mér­ tegyen. tékéül is szolgálhatnának. Egy más megközelítésben azonban „... az önművelés különböző formáitól kezdve ide tartozik az igényes szórakozás iránti kíváncsi­ ság felkeltése valakiben. Ez az egyénen is múlik. Nem törvény az, 9. kérdés hogy valaki önmaga ne találhasson ki sajátos formákat, lehetősége­ ket valamifajta igényesebb szórakozásra... és ezt emberi formával, „Mit tartanak az emberek szórakoztatónak?” emberi tartalommal kitölteni, ez nem partikularizálható. ezt nem Egybehangzó vélemény szerint még mindig jelentős szerep jut lehet szétszedni részeire és darabokra, szóval ez egyfajta ízlést, szem­ léletet, igényt tételez föl, illetve legalább a szándékot az egységes a zenés-táncos szórakozóhelyeknek, s az ott elhangzó műsornak, il­ letve a vegyes (zenés prózai, vagy verses, bohózattal tarkított) mű­ gondolkodás felé”. (Sipos Tamás) Ezt a gondolatsort folytatja Timár György, amikor arról beszél, sornak. Annak megítélése, hogy mi a szórakoztató, korosztályonként hogy ismerni kell a társas létnek és az egyedüllétnek a helyes ará­ is változik, s befolyásolja az egyén választását műveltsége is. Tallózgassunk tehát az anyagban: „...a fiatalok akár egész nap nyait. Bebizonyított, hogy aki általában egyedül van, az bizonyos idő elteltével neurotikussá válik, de ez fordítva is igaz lehet: a társa­ is elüldögélnek a discóban, csak az a bökkenő, hogy nincs annyi ságtól is elfásulhat valaki. S mind a két formának megvannak a kulturált körülmények között működő, profi zenét nyújtó discónk, mint amekkora az igény. Emiatt aztán van három kiváló együtte­ maga szórakozási lehetőségei. „...Magyarországon csak azt a fajta szórakozást ismerik, hogy sünk és öt megfelelő helyünk, a többi csak favágás. És nincs, aki ez elmegyek színházba, elmegyek moziba, vagy esetleg kinyitom a tv-t; ellen szólna, és tovább megyek, tenne is valamit... Ezenkívül szeret­ a magányos szórakozásnak, például az olvasásnak a hívei még nin­ nek az emberek zenés szórakozóhelyekre járni, jótenni és »magyaro­ csenek olyan sokan, mint amit a számok mutatnak... Ezen a téren san« mulatni, kabarét hallgatni, operettet nézni. Ez nemcsak statisz­ biztos, hogy rettenetesen le vagyunk maradva... Óriási nagy az tikai tény, hanem magántapasztalatom is...” (Antal Imre) Van, aki a politikai kabaréra, humorra esküszik, szerinte az a aránytalanság a lent és fönt között; és ezt most kulturális értelem­ máig is legkedveltebb, legdivatosabb szórakozási forma. Kétségtelen, ben mondom...” (Tímár György) A megkérdezettek megfogalmazták, hogy nagyon fontos és saj­ fontos szerepe van a havonként jelentkező rádiós kabarénak, illetve nálatos módon elhanyagolt a személyiségfejlesztésnek az az a Mikroszkóp Színpad műsorainak a szórakoztatásban........ itt valami oldala, ahol az embereknek önállóan kellene dönteniök, változtatni- nagy közösségi nyelv alakult ki a politikai humor körül, ami rend­ ok, a számukra legmegfelelőbbet választaniuk. Ha mindenáron szó­ kívül jelentős. És aztán ezt lehet ilyen, vagy olyan színvonalon csi­ rakoztatni akarunk, ha valamennyi kulturális intézményünket erő­ nálni... minden divattól, mindentől függetlenül generációról generá­ szakosán ennek szolgálatába kívánjuk állítani, nemhogy eredményt cióra újratermelődik ez az igény...” (Marton Frigyes) Sokan hivatkoztak arra, hogy — bár zömmel sznobságból — di­ érnénk el, hanem kudarcot kudarcra halmozunk. vat ma színházba járni, annak ellenére, hogy éveken keresztül arról cikkeztek, hogy a színházak válságba jutottak. Az más kérdés, hogy a számszerűség mögött kitapintható-e minőségi változás? Időnként eleven visszhangja támad egy-egy előadásnak, s a kritikusok mel­ 8. kérdés lett esetenként a 'nézők is hallatják szavukat. „A szórakozás talán olyan: nem kell leckét megoldani, az ön­ „Hogyan történik a szórakoztatóvá minősítés folyamata?” „... Nekem is vannak ötleteim, csakhogy ezek nem biztos, hogy magát oldja meg. Amikor úgy tud valaki megtekinteni egy filmet, találkoznak felsőbb vezetőim, vagy az aktuális műsorok szerkesztői­ hogy... nem kell többet éreznie, mondania, gondolnia, mint amenynek véleményével, elképzeléseivel. így aztán vagy kitartóan dolgo­ nyi abban valóban van... Nálunk mostanában van egy olyan divat, zom a valóra váltáson, vagy időben, különösen, ha aktualitását is vesz­ hogy mindig mögé gondolunk valamit, mögé vágyunk valami mély­ ti, le kell mondanom róla. Tulajdonképpen nem nagyon tartanak séget, mögé állítunk... Vagy pedig parabolának képzelünk mindent.” (Sipos Tamás) igényt az ember igazi képességeire.” (Antal Imre) Ez azt is jelenti számunkra, hogy a szórakoztató műfajoktól nem A főszerkesztő szempontjai szerint az a döntő, hogy miközben szubjektíve elfogad, vagy elvet valamit, a közönség reakcióira kell azt kell számon kérni, hogy miért nem drámai mélységűek, katarti6 �kus hatásúak, hanem azt, hogy eléggé szórakoztatóak-e? És ez öszszefügg a divat és a kedveltség kérdésével is. Tapasztalható, hogy alkalmi „divatirányzatok” mellett fontos sze­ repe van a kisebb közösségekben a hangadóknak, akik valamilyen módon befolyásolják csoportjuk szórkozási kultúráját. 10. kérdés „Melyek ma Magyarországon a divatos szórakozási formák?” Az előbb elmondottak érvényesek végső soron 10. kérdésünk summázataként is, hiszen összefügg annak megítélése, hogy mit tartunk szórakoztatónak, azzal, hogy ennek mely formáit (azaz di­ vatos formáit) tartjuk megfelelőnek. „...ezt a kategóriát, hogy tehetség, nem lehet mellőzni sem egy vígjátékírónál, sem Tolsztojnál, tudniillik itt megint beleütközünk abba a kérdésbe, hogy mi az alma almasága és a körte körtesége. Valahol itt látom az egyik problémát és ez túlnő az elhatároltságokon, túlnő az intézményességen; nem lehet megkerülni, amit te­ hetségnek, ízlésnek, kulturáltságnak, bizonyos értelemben ideológiai­ politikai alapattitűdnek neveznek... Ezt nem lehet kikerülni, mű­ fajtól függetlenné tenni, ez össze függ persze a minősítés, a divatos szórakozási formák kérdésével is.” (Sipos Tamás) „...Nincs talán egyetlen olyan dolog sem, ami a társadalmat egészében szórakoztatná. El nem képzelhető olyan produkció, el nem képzelhető olyan — nem is tudok jobb szót használni — entitás, amely képes lenne a társadalmat teljes mélységében és szélességé­ ben szórakoztatni, elvileg sem képzelhető el, nincs!” (Váncsa István) „... Azt hiszem, nem szabadna ambicionálni, hogy a szóra­ koztatásnak a két »szélső értéke« közelítsen egymáshoz, tehát, hogy a legmagasabb röptűtől a legalacsonyabb röptűig kicsit közelítsen egy­ máshoz, és akkor jobb lesz. Itt a Házban is vannak szenvedélyes lóversenyesek, akiknek másrészt a legmagasabb rendű szórakoztatás is szen­ vedélyük, mániás zenebarátok és zeneértők, s ha úgy tetszik, min­ den koncerten ugyanúgy ott vannak, mint a futtatáson.” (Vitray Tamás) Szórakozásból (!?) Hangszórót szereltek az öreg Skoda hátára, évtizede még ilyenek csüngtek a faluban félkilométerenként a villanyosz­ lopokon, hogy a tanács hirdetményeit közzétehessék. Kiselejtezett műszer le­ hetett, sivalkodott, recsegett, de a fülhöz csak eljutott a lényeg: óriási attrak­ ció ígérkezik, aki más elfoglaltságot ta­ lált már magának, inkább mondja le, mert ami a sátor gyomrában pereg majd, ahhoz foghatót emberfia nem látott. Verte a port a Skoda, apró suhancok ugrálták körbe. A település szívében, ki­ égett gyepen színesre mázolt lakókocsik sorakoztak, meg két kisebb traktorféle pöfögött rekedten. — Szomszéd! Megnézzük-e? — szólt át a kerítésen P. Jóska szemét dörzsölgetve. Alig pár perce rúgta le a takarót magáról. Éjszakás. — Nehogy költsél rájuk! Egy fillért sem. Állatkiállítást kiabálnak? Eredj, nézd meg az állatkertjüket! Csupa egzo­ tikum, két macska, egy puli, hogy az ide­ geneket távol tartsa, s egy matuzsálem korú púposteve. Már foga sincs — fej­ tettem ki ellenpropagandát, de Jóska hajthatatlan maradt. — Kell valami szórakozás! Nem? — nézett rám kérdően, s fél óra múlva je­ gyeket lobogtatva iszkolt vissza. — Nesze! — nyomta kezembe az egyik 11. kérdés „Rétegezett-e és hogyan a szórakoztatás?” 12. kérdés „Mi a szerepe a mai magyar közművelődésben a szórakozta­ tásnak?” Az összevonást az indokolja, hogy míg a 11. kérdésre adott vá­ laszok egybehangzóan igazolták a mi feltételezésünket, addig a 12. kérdésre — a hibás kérdésfeltevés miatt — érdemi válaszokat nem kaptunk. Elvi és gyakorlati példákkal igazolták interjúalanyaink, hogy a szórakozás, mint minden más tevékenységforma — rétegezett, mű­ veltséghez, a társadalmi termelésben elfoglalt helyhez kötött, vagy attól csak kivételes esetben tér el. íme néhány válasz: ..... Hát már hogyne lenne rétegzett! Mást jelent magának egy hakni műsor, mint a munkásszállás lakóinak és mást Ibsen és Bar­ tók! Ezzel csak azt akartam illusztrálni, hogy a különböző műfajok különböző igényeket elégítenek ki, a hogyan kérdése csak ezután következik, de nem mellékes szempont, ezt állíthatom. Nem elég fölismerni az egyes rétegek igényeit és megkeresni hozzá a megfelelő műsort, hanem azt olyan színvonalon kell nyújtani, hogy a más igé­ nyekkel rendelkezők is belenézhessenek, sőt, jól is érezzék magukat.” (Antal Imre) „...A szórakoztatás ezt a rétegezettséget nagyon is figyelembe veszi; megszüntetésén kevésbé fáradozik, és a rétegzettségből nem veszi tekintetbe a felső rétegeket... Az alsó rétegeket sem, mert... egy feltételezett alsó réteghez igazítja műsorait, holott az alsó réte­ gek nem olyanok, mint amilyennek feltételezzük őket. Ezzel kapcso­ latban, ha vitatkozni akarnék a szórakoztató intézményekkel, akkor Marxnak a szavait tudnám idézni, hogy a munkásoknak a legjobbat kell adni. De még mindig ott tartunk, hogy a munkásoknak a Csár­ dáskirálynőt kell adni, az értelmiségnek Hemingwayt... Szóval, van egy ilyen képtelen felosztás.” (Timár György) Megállapítható, hogy az interjúk — belső ellentmondásaik elle­ nére — számos problémát fölvetettek, ötleteket, tanácsokat adtak nemcsak a vizsgálat, hanem a megoldás szempontjából is. Ez utóbbi­ ból az olvasó egyelőre keveset láthatott a fenti szemelvényekből, mert ez a válogatás a megkérdezett szakemberek véleményét és érdek­ lődésre számot tartható nézeteit igyekezett bemutatni. Az ezekből levonható tanulságok egy nagyobb terjedelmű vizsgálat tárgyát ké­ pezik. T. T. bilétát diadalittas mosollyal, hogy íme, kész helyzet elé sikerült állítania. A ponyva alatt sebtiben ácsolt lócákon tenyérnyi hely sem maradt üresen, öreg nénék, mint a gúnárok nyújtogatták nya­ kukat, nehogy lemaradjanak a „villám­ kezű” zsonglőr mutatványáról, aki mű­ anyag strucctojásokat hajigál, s időnként széles mosollyal lehajolt a földre pottyant kellékért. Aztán bevonult „Cleo”, dög­ lött kígyóval, mint egy lusta, nehéz sál­ kendővel a nyaka körül. Az egyensúlyo­ zóművész háromszor kezdte újra, a bű­ vészcsalafintaságok helyett szaftos vic­ ceket mesélt az egyszeri parasztbácsiról és a pesti rendőrről. Néhány cigánykerék a bohóctól, aki előbb zsonglőrködött, az­ tán egy fülsiketítő finálé a magnótekercs­ ről, s Jóska máris szaladhatott a mun­ kásjárathoz. Tolongtunk kifelé a friss levegőre. D. tanárral villant össze a tekintetünk. Karját restelkedve tárta szét, s legyin­ tett a levegőbe, mintha azt intette vol­ na: — Valahová menni kell... Hétfő este volt. * — Nekünk mindenünk a televízió. Szórakozás? Hova mehetnénk a két csöppségtől? Gyorsan jöttek, nem sokat tervezgettünk — mondja H. Béla gépke­ zelő. — Aztán örülök is, hogy hazatérve eldobhatom magam a heverőn. Annyit túlórázunk mostanában, hogy azt sem tudom, hányadika van... Felesége belesüpped a kényelmes fo­ telbe. Két hónapja cserélték a garnitú­ rát, negyvenezerért, részletre. — Imádtam olvasni, szinte faltam a könyveket. Száz oldalakon szaladtam át éjszaka is. A lurkók mindent megváltoz­ tattak. Szokásokat, életritmust. Addig csak el-elmentünk moziba. Most nem jut rá az időből... — csatlakozik az asszony. Nem panaszkodik, inkább a belenyugvás szól belőle. Az üvegvitrin mögött klasszi­ kusok érintetlen sorozata, könyvgyűjtők irigykedhetnének rá. — A tévé elhoz mindent. Mostanában már csak a sportot és az izgalmas krimi­ ket kedvelem. Amin nem kell gondolkod­ ni, kitalálni, vajon a szerző mit akart ve­ le megértetni. Töprengek én eleget az exportgépek miatt. Még itthon is? — háborog a családfő, s félig megfejtett ke­ resztrejtvényt dob jelképesen az újságok közé. A két fiú a kisszobában viháncol, né­ hány puffanás árulkodik arról, miféle in­ dulatokat enged szabadjára a szülői fel­ ügyelet hiánya. A nagyobb már első osz­ tályos, apjuk szigorúan szól rájuk: —Ha nem lesz csend, egyik sem nézi a me­ sét! A riogatás használ, mert a nebulók lá­ zas pakolásba kezdenek, perceken belül helyükre kerülnek a játékok, iskolásfü­ zetek. — Jó lenne, ha mehetnénk színházba, külföldre utazhatnánk vagy bebarangol­ hatnánk az országot... Minek álmodoz­ ni? Idő sincs, pénz sincs rá — jegyzi 7 �meg halkan az asszony. — Most színes készülékre gyűjtünk. Láttuk az áruház kirakatában. Jövőre meg is vesszük! — Idő sincs, pénz sincs? A kikapcsoló­ dásnak ezek a mértékegységei? — Dehogy! Nem sajnáljuk mi. A sors úgy rendelte, hogy amikor az embernek igényei vannak, vagyis fiatal korában, akkor a fizetési boríték még vékony. Meggondolandó, lemondjak-e a pótmun­ káról, s ezzel együtt a százasokról — fe­ leli a férfi. Helyesbíteni akarta felesége szavait, de végül is megerősítette. — A szomszédokkal? — Négy éve együtt szilvesztereztünk, a házból néhány házaspár. Szorongattuk a másik asszonyát, telehánytuk a vécét. Nem melegedtünk össze... A mesének vége. Felhangzik a tévéhír­ adó szignálja, s H.-ék szeme ráragad a képernyőre. Akkora gödrök ásítoznak a földút kö­ zepén, hogy meggondolandó személygép­ kocsival nekivágni a meredeknek. A hegy azonban egész héten át százakat hí­ vogat, a városiakat keskeny telkek ka­ puja szippantja be. Permetezetlen szilva­ fák bólogatnak, árnyékukban kései vi­ rágok pompáznak. A gazda, V. András egy kisüzem igazgatója, atlétatrikóban, melegítőalsóban. Kezében metszőolló, dáliák megmaradt bimbóit gyűjtögeti. — Itt az igazi! Itt pihenem ki magam. A csend megfizethetetlen. S melléje olyan haverok vesznek körül, akikkel szalad az idő — áradozik a kertről. —Ez nekem több mint szórakozás, egyszerű­ en életszükséglet... Ha teheti, már indul is kifelé. Gyalog, hogy mire felkapaszkodik, kiszellőzzön a feje, mert a gondokat igyekszik a hegy lábánál felejteni. — Hat esztendeje parlag volt az egész, derékig ért a gaz, kicsorbult a kapa éle. Magam törtem fel, tele lett a tenyerem vízhólyaggal. Nincs nap, hogy ki ne sza­ ladnék, még ha csak félórára is... — Az asszony mit szól? — Dohogott eleinte. Kellett nekünk púp a hátunkra? Nincs elég bajunk? Amikor a paradicsomszedés ideje bekö­ szönt, hozza a szatyrokat. Persze, csak akkor szedheti, ha gyomlálja is —mond­ ja kajánul. Ücsörgünk a körbeüvegezett teraszon. Ezt később ragasztották hozzá a földbe süppesztett hétvégi házhoz. Az asztalon üres üvegek, elmosatlan poharak. Az elő­ ző este maradékai. A hegy anekdotagyűj­ teménye megint gazdagodott. V. András meséli, hogy összejöttek a barátok, a he­ gyi emberek, s ment az ugratás. Szidták a saját termésű borát, amivel megkínál­ ta őket. Mindenféle lőrének elmondták, addig-addig, amíg be nem csíptek tőle. A fák között majd minden telken épít­ mények bújnak meg. Idehallatszik, hogy valahol, száz méterrel arrébb tetőt kopá3 csolnak; a keskeny úton, ahol záporok után összefut a víz, mint valami meden­ cébe, teherautó erőlködik — vasbeton elemeket pakoltak rá. — Egyik kertészkedik, másik alapot ás, harmadik csak heverészik a gyepen. Az a vonzó, hogy nincsenek kötöttségek — elmélkedik a nyugágyban. — Dehát a kert nem lehet minden! S az egyéb igények? — Nem is minden, csak majdnem minden. A múltkor ismerős házaspárral este fél nyolckor indultunk Budapestre a Filmmúzeumba. A Dekameront játszot­ ták. Felhörpintettünk utána négy-öt kor­ só sört, mert ugye ilyenkor az asszony vezethet, s rohantunk haza. Azaz csak rohantunk volna, mert elromlott a világí­ tás — hajnalban értünk vissza. Szinte egyenesen a munkahelyre mentem — említ fel az „egyéb igények” kielégítésé­ re irányuló törekvésekből egyet. A hegyről lefelé menet hátizsákos fér­ fiak, nők húzódanak a bozótok széléhez, a kocsinak utat engedve. Közeledik a hét vége. Költöznek ki. Apám mesélte, milyen szilaj gyerekek voltak ők húszéves korukban. Április el­ sején az öreg Vilmus bácsi udvarára lopóztak, szétkapták részeire a szekeret, felcipelték a szénapajta tetejére, ott rak­ ták újra egybe. Amikor az öreg pirkadat­ kor kicsoszogott a barmokhoz, s felpillan­ tott, megnyílnak-e az ég csatornái ma. a csudálkozástól csak kapkodott a leve­ gő után: fenn tollászkodott a kocsi, ren­ desen rajta a lőcsök, a rúd. így szóra­ koztak akkor a legények. S most? — Szép tágas kultúrházunk van: nagy­ terem, klub, mozgalmi helyiség, két ki­ sebb szoba szakköröknek. Eljárhatnak ide öregek, fiatalok. Csak egyre keve­ sebben néznek be. Kutatgatom az okát, mégse leszek okosabb kesereg B. László a művelődési otthon igazgatója. Gondos ember, naplót vezet a rendezvényekről. Az elmúlt fél év eseményei között talló­ zunk. Látogattak ide nótaénekesek, járt itt amatőr irodalmi színpad a megyeszék­ helyről, a szomszéd községek fiataljaival közösen próbáltak kulturális bemutatót szervezni, néhány bál, klubdélután, ve­ télkedő és egy társadalmi esküvő a mo­ ziteremben. — Annak volt a legnagyobb sikere — céloz az utóbbira B. László. — Először terítettek esküvői ebédre a széksorok he­ lyén... — S a többi? — Váltakozó érdeklődés. A táncos ren­ dezvények vonzóak, de a környező fal­ vakkal egyeztetnünk kell, nehogy egy na­ pon két bál legyen. A legutóbbira így is ráfizettek. Figyel­ men kívül hagyták, hogy a televízió baj­ noki rangadót sugárzott az esti órákban, pedig kilenc után a fiatalok is nehezen tápászkodnak fel a pamlagról. Az sz.-i művelődési házban a szórako­ zás testre szabott formáival kísérleteznek. — Felmértük az igényeket. Ezt kérték, hát ezt teljesítettük — kommentálja a művelődési ház vezetője. N.-ben az idén jubiláltak. A vegyes kó­ rus tíz esztendeje alakult. A községben régi keserv a művelődési ház hiánya. Ezért aztán csütörtök este világosak még az általános iskola ablakai. Nem a gyen­ gébben tanulók korrepetálása miatt, de most itt próbál a kórus, amely csak né­ hány éve „vegyes”. — Jótorkú asszonyok laknak errefelé, elhatároztuk, hogy április negyedikén ki­ állunk a falusiak elé. Ha hiszi, ha nem, harminckét népdalt énekeltünk végig — emlékszik vissza az évtizeddel ezelőttiek­ re Sz. Lajosné, a vegyes kórus vezetője. A taps megszédítette őket. Kiválasz­ tottak egy tucat nótát, szólamokat tanul­ tak, bemutatókra ajánlkoztak. Azután már hívták őket. Aranyoklevelek, nívódí­ jak hullottak, a rádiósok felvételt készí­ tettek velük. — A férfiak is kedvet kaptak öt esz­ tendeje, azóta vegyes a kórus... Több már ez, mint énekkar. Közösség a faluban, akik közösen kirándulnak, színházba járnak. Csoda-e ha a Szocia­ lista Kultúráért kitüntetést is megkap­ ták. A sáros udvaron toporgunk, a latyakot erőgépek vastag gumiabroncsai dagaszt­ ják. Érkeznek sorban a határból, csak a két Rába—Steiger maradt kinn éjszakára, mert a mélyszántás nem tűr halasztást. Szerelők, traktorosok csutakolják magu­ kat a langyos vízsugár alatt a tavaly emelt új fürdőben. — Megváltoztak az igények — mond­ ja L. István, a közös gazdaság szociális és kulturális bizottságának elnöke. Érti ezt az üzemi konyhára, a hévízi beuta­ lókra, amelyeket korábban kénytelenek voltak visszaküldeni, ajánlkozó híján, s érti a kulturális alapra is, amely megsok­ szorozódott ugyan ez évek során, de esz­ tendő végére el is csörgedezik. — Hogy mire? Kérdezzék a szocialista brigádok tagjait! Nincs hónap, hogy a buszunknak ne lenne pesti útja. Hol a gépműhelyben dolgozók, hol az asszo­ nyok állítanak be az elnökhöz meg hoz­ zám járműért, támogatásért. Operettet néznek, nagycirkuszba mennek, aztán hetekig áradoznak róla — magyarázza. Nyáron Eger, Bükkszék az útvonal. Nem kell noszogatni senkit, percnyi pon­ tossággal szállnak autóbuszra. Néhány idősebb tag ódzkodott eleinte, de feltusz­ kolták őket a járműre, ne féljenek már kimenni a megyéből. Ámultak az egri várban, előtte közölte folytatásokban a megyei lap az Egri csillagok képregény­ változatát, s egyikük ki is kottyantotta: — Igaziban sokkal szebb, mint a raj­ zon... �disznótoros vacsorával: meglehet, kere­ kedik is hangulat, s együtt danolnak a fellépőkkel. — Nekünk nemcsak a vendéglátás, a szórakoztatás is feladatunk — mondják a szövetkezet központjában. Az ORI-tól sűrűn érkezik ajánlat, s az áfész azt sem bánja, ha néhány száz forinttal kevesebb fut be a kasszába. Legutóbb irodalmi esttel próbálkoztak a járási székhelyen. Féltek tőle, rá is szerveztek. Majdnem megtelt az étterem. — Jó, jó. Nem marad ki a borkóstolás sem. Már olyan hagyományos — vallja meg L. István. — De nem az a lényeg, hanem a felüdülés. Hadd szórakozzanak kicsit, megérdemlik... A könyvelők összeírták: a termelőszö­ vetkezet igazán mecénása a falunak — ad pénzt a művelődési otthonnak, ifjúsá­ gi szervezetnek, sportkörnek. — Az az igazság, ritkán adódik még nekünk, hogy programot szervezzünk. Besötétedik, mire hazakullogunk, a ház körül szombaton, vasárnap rengeteg do­ log gyűlik össze. Jószágokat tartunk, darabka szőlő is nyakunkra maradt, örü­ lünk, ha kiszabadulunk — magyarázza S. Győző traktoros. Együtt bandukolunk befelé a faluba. A presszó nyitott ajtaján át gépzene szü­ remlik ki. Benn vágni lehet a füstöt. Tenyérnyi asztalok mellett tinédzserek vihorásznak. A pult előtt húszan is áll­ dogálnak. Egyik felhörpinti a kupica pá­ linkát, s már siet is kifelé, a többiek cso­ portba verődve diskurálnak, dicsérik a tanácsot, hogy elkészült az újtelepi út, szidják a tanácsot, mert a járdáról elfe­ ledkezett. S közben koccintgatnak. — Kötelező megálló! — tréfálkozik a traktoros, s jót húz a sörösüvegből. — Kiszárad ilyenkorra az ember torka, meg jól is esik látni az ismerős arcokat. Beszélgetünk kicsit, s aztán ki-ki megy a dolgára... Meséli, minden áldott vasárnap délután leülnek négyen az asztalhoz és filkóznak. Ártatlan kártyajáték, nem is pénzre megy. Több mint tíz esztendeje rande­ vúznak, s volt rá példa, hogy az asztal­ társaság tagja inkább két nappal előbb összepakolt az üdülőben, csakhogy itthon lehessen. A presszó vezetője szemrevaló terem­ tés, a vendégek között forogva üres po­ harakat szedeget, tálcán egyensúlyozva viszi a mosogatóba. Közben odaszól: Látták a plakátot!? Nótaest lesz! Igye­ kezzenek, ha kell hely... Két felirat is tudósít a közelgő ese­ ményről. Évente egyet-kettőt rendeznek, az áfész hozatja az énekeseket, alkal­ mi konyhát ütnek fel, s egybekapcsolják — Tudja mi nekem a legnagyobb szó­ rakozás? — kérdezi M. Géza. Ha lejutok ide a pincébe, és nem háborgat senki. Olyan dolgokat agyalok ki, hogy magam is elcsodálkozom rajta... A családi ház alatt barkácsműhelyt ren­ dezett be. Hegeszt, gyalul, fúr, fest, mint az a magafajta ezermesterekhez illik. Pol­ cokat csavaroz éppen. A nagyszoba fa­ lára szánta, de meglehet, elajándékozza. Már harmadszor kezdi, mert a rokonok hamar rajtafelejtik a szemüket, ő meg odaadja — majd eszkábál másikat. — Nem járnak el? — Tudja, a gyerekek. Már nagyok, az idősebb férjhez ment, unokám is van. Beállítottak a nyáron is: Szegedre men­ nének az ünnepi játékokra, elvállal­ nánk-e Gáborkát? Mi az asszonnyal ott­ honülők vagyunk, örülünk, ha nem kell kimozdulnunk... — Hová mennénk? — veti fel M.-né. — Moziba? Rossz a szemem. Egyszer akartunk bemenni S.-be színházba. Nem kaptunk jegyet. A lányom mondja, hogy a székek meg üresek voltak, mert a gyárak megveszik a bérletet, de nem ad­ ják ki, vagy olyan kapja, aki ezért nem öltözködik fel. Neki hát marad a kézimunkázás. Rossz szemmel. Hétköznap sétára indulunk az esti vá­ rosban. Közlekedési jelzőlámpa villog sárgán, az út két oldalán néhányan kira­ kat előtt bámészkodnak. Bekukkantunk négy-öt szórakozóhelyre. A pincérek nem győzik a rendelést, megroggyant férfit támogatnak ki a szabadba, a zene­ kar halk melódiákat játszik, a félho­ mályban fiatal párok bújnak össze. A bárba be sem engednek. A fal mellett csendesen kornyikál valaki. A művelődési központ ablakai sötétek, a könyvtár olvasótermében néhányan a reggeli lapok fölé hajolnak, a tudósításo­ kat betűzik. A kijárat előtt zömök férfi magyaráz, felháborodottan: letörték gép­ kocsijáról a visszapillantó tükröt, de nyakoncsípte a suhancot. — Amikor megkérdeztem tőle, miért csinálta, tudod, mit válaszolt...? Szóra­ kozásból! M. Szabó Gyula 9 �Szórakoztató zenészek A „vendéglátós” zene közismerten nem a zene non plus ultrája. A zeneesztéták többnyire említés nélkül hagyják, megfeledkezve ar­ ról, hogy sok-sok ember számára szinte kizárólagosan „a” zenét jelenti. Kevesen tudják értékelni a szórakoztató zenészek munkáját, minduntalan esztétikai érvekkel hozakodnak elő, ha egy cigányprímás, vagy presszózongorista produkciójáról esik szó. Pedig nem mindig a művészi teljesítményen fordul meg a dolog. Lukács György szavai­ val: „...nagyon sok minden, ami műalkotásként, művészi teljesít­ ményként stb. fölötte problematikusnak, teljesen negatívnak tűnik, az élet közvetlen összefüggésében gyakran teljesen más hangsúlyt kap; esztétikai szempontból teljesen értéktelen lehet, miközben to­ vábbra is előmozdítja egyes emberek, sőt egész embercsoportok életét.” — Nagyapám klarinétos volt, pudás, ahogyan a romák mondják, egy dunántúli kisváros cigányzenekarában; kilencszázötvennyolcban halt meg. A háború előtt, szokta mesélni, jó keresetet jelentett a Krausz-féle kávéház, de még Rákosi alatt is megkereshették az ebédrevalót. A halózás (étkezés) mindig sokat jelentett a zenésznek; azt hiszem, túrós tésztát pörkölttel csakis a zenészek esznek, a népzené­ szek. A gádzsók talán irigyelték, hogy azokban az években is úgy ettek a cigányzenészek, mintha jó világ lett volna, de a világért sem mutatták volna. A szemükben mi cigányoknak számítottunk, bár jól tudták, hogy a városka szélén élő „telepiek” életmódjától alaposan különbözött a mi életmódunk. Jellemző, hogy nagyapámék vérig sértődtek, ha lecigányozták őket; eszükbe sem jutott, hogy rokonsá­ got feltételezzenek a rongyos ruhákban járó, munka nélküli „igazi” cigányokkal. A zenészek a cigányok „elit kasztjába” tartoznak és én úgy gondolom: a dunántúli cigánymuzsikusok már időtlen idők óta másképp élnek, mint a „telepiek”. És ott a nyelv. A zenészek csak néhány szót használnak, húsz-harminc szónál nem többet, s ezeket ma már sokan ismerik. Bizonyosan valamelyik cigánytörzs nyelvéből került át a szórakoztató zenészek mindennapi társalgásába. Zsargonról van szó, kivétel nélkül él vele minden szórakoztató zenész, akár roma származású, akár nem. Ilyen szavakra gondolok: sukár, lácsós, báró, gizda, kasuki, csóró, mol, kerkó. Hirtelenjében ezek jutottak az eszembe. Ismétlem: az az érdekes, hogy a presszózongo­ risták is használják, talán még a „komoly zenészek” is. Nagyapáméknak egyébként sohasem volt szerződésük. A régi vi­ lágban, ha jól tudom, csak a pesti, gazdag és jól képzett cigányok­ kal kötöttek szerződést az éttermek, mulatók urai, vidéken legfel­ jebb egy-egy komolyabb bálra adtak fizetést, különben csak annyit kerestek, amennyit a vendég jókedvében adott. Ez nem volt kevés, lehetett rodázni bőségesen a zsidó kiskereskedőktől meg a gazdagabb prosztóktól. A háborút szépen átvészelte nagyapám zenekara, meg­ tanultak néhány orosz nótát, senki sem bántotta őket. Valamikor öt­ vennégy körül szóba került, hogy leszerződjenek a helyi szövetkezet éttermébe, de a prímás nem engedte, nagylelkűen a városka másik, szerintem gyengébb zenekarának ajánlotta föl a lehetőséget. Talán jól tette, talán nem. Ha azt vesszük, hogy abban a rádiótlan, tévétlen világban a cigányzene volt az egyetlen szórakozás, jól tette. No, meg ott voltak a lakodalmak. Ott aztán lehetett keresni; főleg a lakodalmak miatt nem szerződtek le. A prímás igen ravasz ember volt, mert a lakodalmakba (úgymond) ingyen vitte a zenekarát. Ügy beszélte meg a parasztokkal, hogy ingyen muzsikálnak, de a meny. asszonytáncból befolyó összeget elviszik. A környékbeli parasztok be­ lementek az alkuba, mert csak azt hámozták ki a megállapodásból, hogy ingyen van, pedig a menyasszonytánc azokban az időkben is súlyos ezreseket jelentett. Évekkel később kiderült, hogy mégis jobb lett volna „helybe” szerződni, nagyanyám ugyanis alig kapott vala­ micske nyugdíjat nagyapám halála után. Arra nem emlékszem, hogy az óeszkának (Országos Szórakoztatózenei Központ — S. G.) tagjai voltak-e. mindenesetre elég laza kapcsolat lehetett. A másik zene­ kar, akik kaptak a szerződés után, nem bánták meg. hogy évekig a „Korona” vendéglőben muzsikáltak: a zenekarból azóta többen tisz­ tességgel nyugdíjba mentek, mint a szövetkezet dolgozói. — Édesapja már nem lett zenész? — Apám pontosan tudta, hogy a zenei pályán, a szórakoztató zenei pályán nem vinné sokra. Kitűnő tenorja volt, olykor fellépett különböző társadalmi rendezvényeken, de hangszeren nem tanult meg játszani. Érzésem szerint egy kicsit szégyellte, hogy roma; szá­ mára már nem volt perspektíva, hogy a nagyapám helyébe lépjen. Fodrászmesterséget tanult, sajnos, azt sem gyakorolhatta sokáig: agyvérzés vitte el, még negyvenéves sem volt. — És ön meg a testvérei? — Nagyobbik bátyám tanár; művelt ember, ért a zenéhez. Ki­ sebbik bátyám újságíró, fiatalabb korában trombitált, a jazzmuzsika különösen érdekli. Jómagam nem tanultam zenét, szakmám sincs. Engem alkoholistának tartanak... Nem vagyok az..., de mindegy, nem ide tartozik. Mellesleg: a szórakoztató zenészek szeretnek inni. Nagyapámék egy mulatságban kisebb fajta termést ittak meg öten. A mai zenészek sem vetik meg az italt, majd meglátja, ha alaposan utána akar nézni a témának... (S. Tibor, cs.-i alkalmi munkás.) Egy fogós kérdés: értékes-e a cigányzene? Akár szeretjük, akár nem: a gipsy music hozzátartozik kultúránkhoz. Cigányzenétől han­ gos az egész XIX. század, különösen a reformkor. Széchenyi elgon10 dolkodik Bihari Jánosnak, a kor híres cigányprímásának sikerein, Berzsenyi lelkesedik. De az igazi rajongó Liszt Ferenc: francia nyel­ vű könyve (Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie 1859) csupa elragadtatás, csodálat — és tévedés. Pár évvel a századforduló után végérvényesen kiderül Liszt tévedése. Bartók és Kodály elindult... Szabolcsi Bence így ír a korszakról: „Mindez csak mámor, vagy álomkép — írta Széchenyi István 1820-ban. Mámor és álomkép azonban sok mindent megmutatnak számunkra az élet valóságából is: megmutatják érzelmeink szépsé­ gét, vágyaink szárnyalását. A romantikus magyarság mámora és álmai kétségtelenül benne virulnak a XIX. század magyar zenéjé­ ben; de amikor eljött az ideje, hogy egy újabb főútjára visszatérő (kiemelés a szövegben) magyarság a mámorral többé nem érte be, s álmainak — 'nem: létének — mélyebb értelmét kezdte keresni: abban az órában a romantikus világnak el kellett süllyednie...” (A XIX. század magyar romantikus zenéje, 1951.) ,Tudjuk: a romantikus világgal nem süllyedt el a cigányzene. A korábbi illúzióktól megszabadulva egyértelműen szórakoztató zenévé vált. A maga nemében páratlan zene és az bizonyos, hogy a világ szó­ rakoztató ipara csak ezen a tájon foglalkoztat cigányzenekarokat. (Ci­ gány származású muzsikus természetesen mindenütt található Euró­ pában, de amit cigányzenekaron értünk: közép-európai, elsősorban magyar specialitás.) Azt is megkockáztatom, hogy szórakoztató zenészként jobbak a mellettük fellépő, divat szülte zenekaroknál. A legtöbb cigányzenész „kapásból” harmonizálja a repertoárjába tartozó darabokat. Ha a prí­ más asztalozik (amikor a vendég nótarendeléseit helyben, az asztal mellett teljesíti), a zenekar tagjai tudják, hogy az akkordból mi a részük. — Még akkor is, ha a vendég valamilyen „lehetetlen” hangnem­ ben, mondjuk fisz-mollban énekel? — Kérem, a hangnem mindegy — feleli K. Andor, prímás. — Ismerik a kottát? — Valamennyien jártunk zeneiskolába hosszabb-rövidebb ideig. Valaha nem számított a kotta, mégis olyan prímások születtek, hogy még komoly, zeneértő emberek is megcsodálták. Lehet valaki jó kottista, kérem szépen, de nem biztos, hogy jó zenész. A zenéhez szív kell, érzés, és kérem, ez a legtöbb cigány származású muzsikus­ ban megtalálható. �— Jó megélhetést biztosít ez a foglalkozás? — Sokan tartanak bennünket jól kereső embernek, mert néhanéha látják, hogy a vendég ötszázasokat lobogtat előttünk. Egyre ritkább az ilyen vendég, kevés a roda, nem kell már a cigányzene. Nézzen csak körül itt a városban. Korábban öt-hat cigányzenekar muzsikált, most csak kettő van. A fiataloknak diszkó kell, meg a gitárzene. Ilyen világ még nem volt: három.négy gádzsó gyerek öszszeáll és valamit pötyögtetnek a gitárjaikon. Hát kérem, egyszer elmentem az egyik kultúrházba, hogy közelebbről is megvizsgáljam, miféle zenére tódulnak a fiatalok. Tudja, nekem elég volt belőle tíz perc. Állandóan C-dúr, a-moll, F-dúr, G-szeptim — és micsoda hangerővel! Külföldön igen, ott megbecsülik a cigányzenét. Mehettem volna én is a zenekarommal Svájcba, de az érettségi hiánya miatt nem engedélyezték. Nem azért mondom; az érettségi fontos, vagy a hangszertudás? Kérem, én azt gyanítom, hogy évtizedek múlva, legalábbis vidéken, nem lesznek cigányzenekarok. A jazz (sic!) kell most, az a divatos. Az unokám dobos akar lenni, tizenhárom éves... A zeneiskola klarinéttanára készséggel nyilatkozik, de lelkemre köti, hogy a nevét ne írjam ki. Kérését nem indokolja meg. — Nem szeretem a cigányzenét, kifejezetten idegesít. A művészi zenéhez semmi köze nincs, hiába akarja bizonygatni némely zenetu­ dós. Művelőinek legtöbbje szánalmasan félművelt. Csak a technika érdekli őket; hogy milyen „gyorsan” lehet egy csárdást, vagy bár­ mit eljátszani. Képtelenek a zene mélyére jutni; nem a mű érdekli őket, hanem a közönségre gyakorolt hatása. Számukra a zene csak zene, semmi más, fogalmuk sincs arról, hogy a zenének mondandója is van. A virtuozitás persze kell, de önmagában kevés. Látszó­ lag a legjobb tanítványok, hihetetlenül gyorsan fejlődnek —, de csak egy bizonyos pontig. Azután megúnják az iskolás stúdiumokat, nem értik célját, nem gyakorolnak, helyette holmi slágereket tanulnak be, olcsó sikereket aratva szórakoztató zenész családtagjaik előtt. Volt olyan tanítványom, aki képtelen volt megtanulni egy nevetségesen egyszerű darabot, ugyanakkor bármilyen hangnemben képes volt va­ riációzni —, roma variációra gondolok, csárdás témára. Újabban a jazz vonzza őket. Jellegzetes dolog: a jazzhez sem kell komoly elmé­ lyülés (?), tehát szívesen csinálják. — De hát a jazz... — Tudom, mit akar mondani! Hogy a jazz — művészet. Egy fenét az, csak divat, mert fölfújták. Igaza van annak a német fi­ lozófusnak, a neve most nem jut az eszembe... — Adorno. —...igen, Adornonak, hogy a jazzimprovizáció linkelés. Éppen a romáknak való; azt nem tagadom, hogy ők fölöttébb ügyesen tud­ nak linkelni... — Pege Aladár nevét ismeri? — Hogyne ismerném. Kitűnő bőgős, nagy művész, de mikor jazzt játszik, számomra elviselhetetlen. Most a Zeneművészetin tanít, nem értem, miért játszik jazzt? Részletek a székesfehérvári jazzklub által rendezett „Zenés in­ terjú Pege Aladárral” című műsorból (— magnetofonról leírt szö­ veg némi stiláris módosítással; a beszélgetést e sorok írója vezette): — „Sohasem szégyelltem »vendéglátós« múltamat. Mint jazzmuzsikusnak, határozottan a hasznomra vált. Óriási rutint lehet szerez­ ni; alkalmazkodást, periódusérzéket talán másutt nem is lehet elsa­ játítani. Éjszaka szórakoztató zenét játszottam, nappal pedig tanultam a klasszikus anyagot. Mi mást tehettem volna?” — „... nagy tapsok, gratulációk, meghívás Amerikába, remélem, egyszer még eljutok, másnap azután ismét a »Víg matróz«. Most már nem muzsikálok »kocsmában«, van néhány tanítványom a fő­ iskolán, meg az együttesemmel koncertezek jazzklubokban. A jazz nagy lehetőség a szólistáknak; a modern jazzben a bőgő már nem­ csak kísér...” — Nézze, húsz-huszonöt évvel ezelőtt csak mi, presszózongoris­ ták sejtettünk valamit a jazzmuzsikáról. Ne értsen félre: nem ját­ szottunk jazzt, csak próbálkoztunk véle. Hol volt akkor még jazztanszak, hol voltak még a jazzklubok! Még magát a szót — jazz — is rosszul használta mindenki. Az idősebb romák a mai napig minden olyan együttest, ami eltér a hagyományos cigányzenekartól, amiben dob, bőgő, zongora stb. van, jazznek neveznek. Történt azért fejlő­ dés; a fiatalok ma már tudják, hogy a jazz pódiumigényű és -rangú zene; nem kell nekik megmagyarázni, hogy kicsoda Oscar Peterson, vagy éppen Dizzy Gillespie. Érdekes módon, azzal hogy nálunk is elismerésre talált a jazz, a presszózongoristák rangja valahogy lej­ jebb csúszott. Tudja, abban a korban, amikor a jazzről olyan „de finíciók” voltak forgalomban, hogy a jazz a burzsoá polgár élvhajhász szórakoztató zenéje... Nevetséges, ugye? Nos, akkor egy zongo­ rista majdnem művésznek számított, ha eljátszott valamit Erről Garnertől, vagy Ellingtontól. Mondhatnám azt is, hogy a zongoris­ tát azon mérték: ismeri-e a jazzmuzsikusok által játszott témákat? Bizonyos értelemben ez ma is él, de jóval kisebb mértékben; ma is jazzel illik bemutatni a képességeket. Igényes vendég, aki tudja, hogy mi a jazz, úgysem kér tőlünk ilyesmit, valójában jogosan, mert mi nem vagyunk jazzmuzsikusok. Tudunk valamit a swingkorszakról, néha képesek vagyunk „megrázni”, improvizálni egy-egy jobb témát, de a művészettől távol vagyunk. Azért az igaz, hogy nálunk majdnem minden jazzmuzsikus volt egy ideig „vendéglátós” korábbi rangunkat talán nekik köszönhetjük. Abban is biztos vagyok, hogy jó néhány jobb sorsra érdemes zongoristát talál füstös bárokban, ha körülnéz. Rendkívül tehetséges embereknek tartom őket, mégis kevesen vál­ nak művésszé. Az akaraterejükben van a hiba. Gyakran a csóróságuk okán kénytelenek egészen fiatalon vendéglátózni. A művészi am­ bícióknak pedig hamar befellegzik, ha az ember nem vigyáz. Az italra gondolok, de a zenére is. Végeredményben primitív zene ez. Hármas hangzatokon alapuló dallamosság, harmóniái közhelyek, kár is folytatni. Ha kívánja, játszom önnek egy Shearing-számot... vagy itt a konyakom. Igya meg az egészségemre, nem kamu, igazi jóféle konyak... Sárközi Gábor Ifjúsági zene — szórakoztató zene „Ahogyan egy nemzedék magát látni akar­ ja, s ahogyan nem akarja, de amilyen mégis a valóságban, elválaszthatatlanul ott van a műben, melyet önmaga tükörképeként akarva-akaratlanul létrehoz.” (Szabolcsi Bence) A hatvanas évek és jelen évtizedünk ifjúságának populáris ze­ néjét ritkán nevezik szórakoztató muzsikának, még kevésbé könnyű­ zenének, vagy tánczenének. Helyettük inkább a beat, pop, rock ki­ fejezések használatosak, melyeket a legújabb kori populáris zenetör­ ténet összefoglaló héven ifjúsági zeneként tart számon. Ügy hiszem, az ifjúsági zene elnevezés nem egy új fogalmat teremtő agy szüle­ ménye, hanem a különféle populáris zenei irányzatokat összekötő egyetlen közös nevező — a korosztály-specifikum — megkerülhetet­ len hangsúlyozása, ami azt jelenti, hogy ez a zenefajta az ifjúságé és kizárólag az övé. Az elmúlt másfél évtized ifjúsági zenéjét —, amely kezdetben beat, majd pop néven volt ismert — több nézőpontból kísértem fi­ gyelemmel. Részese voltam a kornak, mint koncertlátogató tizen­ éves, aztán főiskolai ifjúsági klubvezető, majd népművelő — és mindvégig zenész. Viszonyulásom sokféleségében közös volt az állás­ pont: kedveltem ezt a zenét és kulturális életünk értékrendjében igyekeztem megfelelően elhelyezni. Ott voltam a viharos koncertek decibeldús arénáiban, a beat keltette hangörvény által sugallt együvétartozásban. A klubzenélés mikrovilága, a zenekar és a köréje csoportosult drukkertábor érzelmi és szellemi közössége, az együttlétek voltak zenészérám legbensőségesebb pillanatai. Mindvégig vonzáskörében éltem, részese-átélője voltam változásainak, sikereinek és tévútjainak. Magával ragadott minden korábbi zenei divatjelensé­ get felülmúló tömegbefolyása, kohéziós ereje. Próbáltam (és ma is igyekszem) megismerni azt, aminek résztvevője voltam, s megpró­ bálok eljutni a fölszippantott jelenségek élményszintjétől a mélysé­ gekhez, e zenei jelenség lényegéhez. Személyes tapasztalataim birto­ kában állíthatom, hogy egy nemzedék hite, illúziója volt a beat; szo­ rongásaink, vágyaink, örömeink ihlette önkifejezési-önmegvalósítási tér és lehetőség. Nem a beérkezettekkel, a populáris zene kiválasztottjaival, a profivilág sztárjaival kívánok foglalkozni (ez a terület közismert, sőt jelentőségéhez képest jóval nagyobb publicitást kapott; legalább­ is, ami a méltató, sztároló írások nagy számát illeti — természete­ sen itt is hiánycikk az elemző szándékú, értő kritika), hanem az ifjúsági zene műkedvelő, öntevékeny mozgalmáról, az amatőr együt­ tesek helyzetéről és lehetőségéről szeretnék néhány szót ejteni. Arról a létszámában még mindig számottevő amatőr táborról, amellyel jelentőségéhez képest sokkal kevesebbet foglalkozunk, s amelyet kedvezőtlenül érintett a művelődéspolitika tűrő-mérséklő gyakorla­ ta, s ennek következtében a közművelődés perifériájára szorult. Az elmúlt évtizedbeli populáris zene robbanása — az ún. beatnemzedéket „ölelte” fel. Szinte a teljes tizenéves generáció vallotta magáé­ nak. Őszinte szenvedélyű, parttalan öntevékeny mozgalom bontako­ zott ki, amely tetőpontján közel négyezer zenekart, mintegy húsz­ ezer zenélő fiatalt képviselt — nem beszélve a több százezres lét­ számú pártoló, rajongó közönségről, öntevékeny volt ez a mozga­ lom az együttzenélés módjában, a zeneszerszámok elkészítésében egy­ aránt. A beat jelentette a zenét, az önálló kultúrát — többeknek az életformát, a teljességet és az egyetlen befogadott zenei-kulturális terméket. A beatzenében — ellentétben a későbbi popzenei irányza­ tokkal — még nem különül el élesen az amatőr és a profi vonal. A hivatásosak életformájukban is megőrizték a természetes „közénktartozás” tudatát. Ekkor még a klubkoncertek, a klubzenélés formái, az állandó közönséghez-közösséghez kötődés igénye (sőt, létfeltétele) vol­ tak az együtteseknek. A zenekarok és rajongóik közötti közvetlen kontaktust akkor még nem tette áttételessé a szórakoztatóipar. 11 �A beatzenét, különböző irányzatai ellenére, viszonylagos homoge­ nitás jellemezte, akárcsak az e zenét kedvelők táborát. A beat te­ tőzése nagyjából 1969-re tehető. Ez az évszám jelzi ugyanakkor a zenében és a közönségben egyaránt megindult polarizálódást, réteg­ ződést. A beatben együtt volt jelen a koncert és a kifejezetten szó­ rakozási jellegű tánc igénye. Az új irányzatok viszont sejtetni en­ gedték a két funkció különválását. A beatzene jó ideig magában hordta azt a lehetőséget, hogy az autonóm és szórakoztató művészet határmezsgyéjén bármelyik irányba fordulhat. Ma már világosan lát­ szik, hogy a beat nagyobbrészt integrálódott a szórakoztató zenében, de a műfaji polarizáció a két zenefajta közötti híd-jelleget továbbra is megőrizte. A hetvenes évek irányzatai sokfélék, de két egymással szemben álló stílusirányzat határozottan körvonalazható: a koncertre szánt rock és az alapvetően táncigényt szolgáló pop, melynek legpregnán­ sabb megnyilvánulása a disco. A korábbi pol-beat, folk-beat irányza­ tok is újra felbukkantak — tartalmi és formai átalakuláson átmenve. A dzsessz és a rock zenefajták találkozásának következménye az a fúzió, aminek lényege egy zeneileg igényesebb, improvizatív jellegű irányzat, mely a rock formai-ritmikai keretére épít, ezáltal annak popularitását biztosítja. Ezt az utat dzsessz-rocknak nevezzük és több együttes a rock, illetve a dzsessz irányából közelítve alakítja, keresi az új hangot, a feltételezett progresszív utat. Az eddigiekből is kiszűrhető, hogy az amatőr populáris zene területe nem mentes ellentmondásoktól. De nem ejtettünk még szót arról, hogy rendkívül eszköz- és pénzigényes vállalkozás, melyet megfelelő állami mecenatúra híján többnyire saját beruházásokkal oldanak meg a zenekarok. Ennek nyilván előfeltétele a bevételes rendezvények növelése, a jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében történő zenélés. Tehát olyan slágerzene játszása, ami szélesebb kö­ zönségigényt elégít ki, és ezzel együtt bevételt biztosít. Ez a kény­ szerű kompromisszum nagyon sok esetben el is mossa a tiszta ama­ tőr és profi zenélés határait, s ezt a körülményt érdemes lenne kö­ vetkezményeivel együtt átgondolni. Kényszerpályán — Méghogy közművelődés!? — fakad ki a tanácselnök. — Ná­ lunk a faluban alig történik valami, mégis tíz oldalon terjeszti elő a kultúrház-igazgatónk az „eredményeket”. Az égvilágon mindent öszszeszed, ami csak közművelődéssel gyanúsítható. Pedig tíz évvel ezelőtt se volt sokkal kevesebb, mint most és jó ideig könyvtárba, művelődési házba, moziba jószerével csak néhány fiatal jár; az új presszónk fél év alatt „beleltározta” a régi kocsma törzsvendégeit, megtartjuk a társadalmi, politikai ünnepségeket, van néhány TITelőadás, meg tsz-közgyűlés. Van még egy focicsapatunk, és ezzel kész... vagyis hát még a tv... A tanácselnök által felsorolt művelődési intézmények bizony nem sok választásra adnak lehetőséget a b.-i lakosoknak. S beszél­ getésünk során kiderül, hogy alkalmasint még ez a kevés is soknak bizonyul, mert igen csekély az érdeklődés. A művelődési otthon kívül-belül elavult, művelődő közösségek gyakorlatilag nincsenek és az egyéni aktivitásban sem bővelkednek. Végül az elnök kesernyés megjegyzése: Viszont megtermeljük a tízoldalas jelentéseket, és tervezgetünk... Tény, hogy az elmondottaknál országos viszonylatban sem jobb a helyzet. Mert végül is mi jellemzi általában a községek művelődé­ si helyzetét? Mindenekelőtt a művelődési otthonokban folyó tevé­ kenység, hiszen legtöbb esetben itt kap helyet a könyvtár és a mozi is. Gyakorlatilag tehát egy objektumban koncentrálódva jelenik meg a község kulturális élete (a tömegkommunikációs eszközökkel most nem számolunk), itt kerülhetne az egyén közvetlen kapcsolatba a kultúrának bizonyos részeivel, itt kellene megvalósulnia az egyéni és közösségi művelődés hőn óhajtott egységének. Ez az objektum hivatott a helyi — Vitányi Iván kifejezésével élve — kulturális agóra szerepének betöltésére, pontosabban a helyi közművelődési igé­ nyek kielégítésére és fejlesztésére. Amennyiben körzeti központról van szó, ezek a feladatok elvileg kiegészülnek a társközségek kultu­ rális életének szervezésével és irányításával is. s ezzel nemcsak a helyi munka megy nehezen, de a társközségekre sem marad energia. Ennek oka pedig nem pusztán és elsősorban az, hogy elégtelenül dolgoznak a helyi közművelődési szakemberek: óriási szerepet ját­ szanak a primitív működési feltételek, a szűkös anyagi lehetőségek, a főfoglalkozású népművelők kis száma és a szakképzettség hiánya is. Sűrűn fellelhetők a merev hagyományos módszerek, amelyekét nem ritkán elkoptatott sémák ismételgetése jellemez. Mintha köz­ művelődésünk kényszerpályán mozogna, előre betáplált programmal, s mintha ez a program nem tudna alkalmazkodni a közben megje­ lenő hatásokhoz és igényekhez. Vagyis: mintha képtelenek lennénk azt a pálya- és programmódosítást végrehajtani, amire valójában már láthatóan szükség van. Tetézi a nehézségeket, hogy a művelődési otthon legfeljebb felületesen ismeri (ismerheti) községe és körzete lakóinak valós igényeit. S mivel csak esetlegesen, illetve véletlen egyezés alapján tervez erre a valós igényre, hát az emberek maguk is csak esetlegesén látogatják az intézményt. A művelődési otthon számára tulajdonképpen ma szélsőségesen kétfajta embertípus létezik: művelődő és nem művelődő, igényes és igénytelen, aktív és passzív. Mindez pedig azon az alapon, hogy járnak-e a művelődési otthon rendezvényeire vagy sem. Eredmény, de mégis további gondok hordozója az amatőr ifjú­ sági zenei mozgalom kialakult bemutató rendszere, az évenként meg­ rendezésre kerülő POP-DZSESSZ-ROCK napok. Salgótarján adott először otthont az amatőr dzsessz- és tánczenekarok, valamint szólis­ ták találkozójának. Az ennek okán a hazai beatkultúra fellegvára­ ként ismert Salgótarján, 1972-től nem vállalta a fesztivál rendezé­ sét. (Ennek mögöttes oka valószínűleg az a téves következtetés lehe­ tett, hogy a beatzenében jelentkező polarizáló-integráló tendenciák az amatőr mozgalom válságát, kifulladását eredményezik.) 1975-től újra megrendezik az országos találkozókat, Orosháza majd Győr lett a házigazda. A jelenlegi bemutatórendszer helyszíne a megyei válo­ gatót követően Orosháza, Tamási és Budapest (területi döntők KeletMagyarország, Nyugat-Magyarország és a főváros részére), majd ezt követően Győrben találkoznak a legjobb amatőrök. A bemutatókhoz kapcsolódva Nyíregyházán nyaranta rockzenei tábort szerveztek, ahol a területi döntők legtehetségesebb fiataljai részére intenzív képző és igényesebb zenélésre ösztönző felkészítést biztosítottak. Ha a láncolatban űr van, az a megyei irányító, koordináló és módszertani munka teljes, vagy részleges hiánya. Azon a szemléle­ ten, hogy az együttesek a művelődési házaknak csupán bevételi for­ rásai, már régen túl kellett volna jutni — közművelődési integrálá­ suk, orientálásuk feltétele, hogy a megyei módszertani központok­ ban működtetni kellene olyan műhelyt, vagy stúdiót, amely bemu­ tató fóruma, továbbképzési bázisa lehetne az amatőr zenekaroknak. A stúdió-, vagy műhelymunka lényege ezenkívül még abban rejlene, hogy az együttesekkel szemben meg lehetne fogalmazni azt az ori­ entáló szándékú igényt, hogy hangolják össze a zenekarok munkáját és a közművelődési intézmények funkciójából eredő tevékenységet. A hiányosságok annál inkább szembeötlőek, mivel a populáris zene jelenléte ifjúságunk életében még mindig jelentős szerepet tölt be. Differenciálódása ellenére jó ideig valószínűleg megőrzi jellegadó sajátosságát: az ifjúsági rétegekkel való közvetlen kontaktusát. Ép­ pen ezért az ifjúsági zene különféle irányzatait tápláló, frissítő és mozgásban tartó amatőr mozgalom támogatásának, erősítésének újbóli átgondolása mellett újfajta mecénálási gyakorlat alkalmazása lenne indokolt. Mivel olyan zenefajtáról van szó, amely az ifjúság töme­ geit érinti, érdeklődését, ízlését, magatartását befolyásolja — helyen­ ként meghatározza —, a KISZ-nek, mint az ifjúság érdekvédelmi képviseletének elvi irányítása elengedhetetlen feltétel kellene, hogy legyen. A művelődéspolitikánkban eddig alkalmazott tűrő-mérséklő gyakorlat helyett a differenciált támogatás gyakorlatát lenne kívá­ natos megvalósítani: énnek egyik feltétele a szelektálást szakérte­ lemmel elvégző, orientálni képes kritika. Az ifjúsági populáris mu­ zsika törvényeit, természetrajzát ismerő és értő, elemző szándékú szakírókra és a műfaj termését reprezentáló sajtóorgánumra is szük­ ség lenne. Olyan értékorientációt képviselő kritikának a megalapo­ zására kellene tehát törekedni, amely a zenefajta lényegi tulajdon­ ságainak elemzésén túl azt a társadalmi közeget is vizsgálja, amely­ ben az ifjúsági zenefajták befogadókra találnak. M.-ben alig néhány fővel laknak többen, mint amennyi a megye falvainak átlaglakossága (pontosan 1340-en). Meglehetősen szegény település volt a felszabadulás előtt — sokan eljártak cselédeskedni, sokan voltak summások. Népművészeti hagyományokkal nem. mű­ velődési hagyományokkal pedig alig rendelkezik. Az utóbbiak is már csak az idősebbek emlékezetében élnek. Voltaképpen adottságai csak abban különböznek a hasonló községekétől, hogy a kisüzemek telepítése során szerencséje volt, így valamivel kevesebb az eljárók száma. De csak M.-bőI. A társközségek már ebben sem különböznek (M. ugyanis körzeti központ, elismerten jól működő, körzeti munkát is végző intézménnyel). Ez utóbbi igazgatója mondja a művelődési ház munkájáról: „M.-n a művelődési lehetőségek kilencven százalé­ kát gyakorlatilag a művelődési ház biztosítja. Még akkor is, ha nem az intézmény a közvetlen rendező. A felnőttoktatással kezd­ ve: 1978 volt az első év, amikor nem indult vizsgára előkészítő tan. folyam: felméréseink alapján ugyanis a körzetből mindössze tizen­ két emberről lehetett volna szó, de őket sem tudtuk a részvételre rábeszélni. Széles körű ismeretterjesztő munkát végzünk, évi 100—120 előadást, sorozatokat, alkalmi előadásokat szervezünk. Gyakran segí­ tenek ebben a helyi értelmiségiek, de hívunk más vidékekről is előadókat. Általában gondosan választjuk ki az előadók személyét — és közösen a témákat, mert például az ifjúsági klub tagjai az unalmas előadást egyszerűen otthagyják és bizony jogosan teszik ezt. Szervezünk időnként közhasznú tanfolyamokat is: a szabó-var­ róra mindig van jelentkező. Itt a körzeti központban tizenkét kis­ csoport, szakkör, klub működik, a társközségek intézményeiben is átlag három-négy. Néhányukat más intézménnyel, például a könyv­ tárral vagy gazdasági egységgel közösen működtetjük. Ezen kívül rendszeresen rendezünk, szervezünk kiállításokat, filmklubsorozato­ kat, műsorokat. Az intézmény körzeti munkájának két fő területe van. Rende­ zünk körzeti programokat és körzeti csoportokat működtetünk: a cso- Tóth Csaba (Folytatás a 21. oldalon) 12 �Csanády János Emlékezés egy régi utazásra Milyen fontos volt az az utazás kalandosan a busz méhébe bújva — míg megejtett az őszi köd-varázs már Nógrád dombjai között gurulva: az ismertből az ismeretlen idő-tenger felé evezni, s salgótarjáni esti füstben város tenyerén megérkezni. — Milyen kalandos volt az az út, pedig csak a sors vetett kockát, s hogy a kocka hatosra fordult, tán csak a város dzsinnjei tudták; fogadásunkra megjelentek esti ezüst köpenyben, és a szobor körül lebegtek áttetszően és könnyen — ifjú jövőnk, forró szerelmünk, szellem-kezük áldása rajta, ma sem hagy érintetlenül a ködös alkony varázslatja; hiszen, ha csak vándor-diákok lettünk volna, de nem, mi nem akartunk kevesebbet akkor: meghódítani az egész világot! Emlékezés egy hajdani vadászatra Megtöltve az ősz puskái, vadászat dörög, én vagyok a hajtó, a vad szemem láttára höntörög, futnak tapsifüles nyulak, sörét-bukfencet hánynak, odarohanok, bekötözném, s csak nézem véres torkukat; mezők királynője, fácán szeli a fényes levegőt, a puskák az égre lőnek, s már köröz le a fejbe-lőtt, odarohanok, bekötözném sebeiket, de sürgetnek, kapd föl, hozzad, rúdra akasszad, a felhő vércseppet ereszt, permetez vér-eső, permetez a vadak könnye, én vagyok, az egész határ én vagyok, az én bordám közt nyöszörögnek azok az oldalba-lőtt vaddisznók. Ritmusban Vitázott bennem múlt a jövő, s én csak ettem a kenyeret, mint aki a kettő között csupán rágásra született, majd aztán, mint k,i fuldokol, s egymásba-érő szüretek során túl sok szőlőt evett; gyomrában borrá forrt a must, múlt és jövő közt berúgott, és kering? dervisként, s dalol ritmusban összekeveredve: múlt, jelen, jövő a szívembe. Emlékezés egy gyerekkori őszre Nyomom is elenyész a levegőben... A nyár pallosa eltörött — szénakazlak áznak az őszben, s elenyésznek majd, mint a köd; ázott szalmakazlak busa csendjét hallgatom, mint a halk, szürke tollal csivegő verebek, az ázott kazlakról víz csepeg, meztelen akácfák hullatják fekete mag-tokjaikat; a szérűskert az őszben alszik, pedig csak délután; a háztetők kéményeiből nedves füst pereg, mindjárt szét is terül, nem száll magasba, lenn bolyong a nyirkos ól-tetők felett. Bolyong, mint az örökkévalóság gondja bolyong gyerek szívemben: ezek a szárnyasok, a malacok, a verebek, a nedves földből kibúvó giliszták is jöttek valahonnan, s igyekszenek a csillag anyaméhből, a tojások világrejtő burkából kibújni a kotlás idején, nemzések, elletések évszakain — s átvészelni az őszi szalmakazlak esőtől csepegő, busa csendjét, mikor a gondolat önmagát termi meg: nyílik ajka, s nyarat csókol egy szép tavaszba. 13 �Onagy Zoltán Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! — Jó reggelt, Fitzgerald úr — dünnyögte János, amikor meghal­ lotta a mocorgást jobbra, a szőnyegen. Fitzgerald rövidkét káromkodva ellökte feje alól a fene tudja „hugyan” odakerült, enyhén szagos bakancsait. János is felemelte a fejét. Szétnézett: Hmm. Gyopár már me­ gint nincs. Még az este elmehetett Zeldával együtt. Persze! Biztos Zeldával ment, annak olyan menős a vére, az isten verje meg még a fajtáját is! — Nem lesz ám jó, Fitzgerald úr — nézett rá fenyegetőn —, ha Zeldája Gyopárt is magával csalja az éjszakai kiruccanásaira! — Csalja? Ugyan! Kata keresi a táncot... — elmosolyodott. — Ha jól emlékszem, van egy ilyen közmondásuk. — Könnyű Katát táncba vinni, így hangzik pontosan — okosí­ totta János megenyhülve. — Oké. Legyen így. Maga tudja, maga magyar. — Ja. Magyar vagyok. Nagymagyar, vadmagyar. — Hmm — nézett rá Fitzgerald. Nem tudta, mit jelent, nem kereste, legyen így ez is. Aztán eszébe jutott: — Az is közmondás, hogy adjuk el a lovat Sárisápnak? _ — Nem, Fitzgerald úr. Az nem közmondás, csak mondás. — Vissza kellene vinni az üvegeket. — Szombaton hol váltaná vissza, barátom. Van még pénz! — Merre, Fitzgerald úr? Merre van az a pénz, hadd keressem! — Hát csak keresse — vigyorgott a férfi. — Majd mondom, hogy hideg, meleg. — Vissza még egy percre, János. Maga magyar, ugye? — Magyar vagyok. írva vagyon a személyes igazolványomba, az anyakönyvi kivonatom is bizonyíték. — Milyen magyar maga? — Milyen — pillantott kettőt János. — Hogyhogy milyen? Sző­ ke! — örült, hogy megtalálta a megoldást. — Van barna, fekete, né­ hány albinó: piros szem, fehér szőr. — Nem vicc ez, János. Fordítsa komolyra! — Fordíts! — vicsorgott János. — Fordulj, nyergelj! — nyekkentette még mögé, hogy biztos lehessen benne, végre elintézte a magyarságát. — Vegyen már komolyan valamit, János! Nem lehet így átélni egy életet, vagy akár egy napot! — Ej, de beszorult a komolyság, Fitzgerald úr! Mit keres? Nincs félnótás a környéken. Hacsak Tafik-Rafikot nem nevezi annak. De hát ő egy westernhős. Lerúgta a takarót, felült. Megnézte Fitzgeraldot, kitört belőle a röhögés. Rekedt, kemény, sértő röhögés: — Hát. mit akar maga?! Hiszen nem lát még! Olyan másnapos, hogy itt hal meg rögtön. És egyébként is — tette hozzá bizalmas orr. ferdítéssel: — maga nem átlagember, hagyjon fel tehát az átlagem­ berre jellemző formulákkal. És, ha lehet, húzza fel a gatyáját... — Én csak annyit szerettem volna tudni, barátom — morogta Fitzgerald az orra alatt, még nem találta meg napközi hangját, tar­ tását. — Mit tesz azért, hogy az legyen, ami... — Hol lehetnek az asszonyok, János? — Ezt biza, jó lenne tudni. — Gyopár nem mondott magának semmit? — Egy kukkot se. Mire hazaértem, ő elutazott. — Korábban se mondott semmit? — Magáról valami keveset. De nem hízelgőt! — Hogyhogy? — Nem állhatja magát. Nem ellensége ő a vendégeimnek, ha hímneműek, és ha nem hányják körbe a falat, sőt hajnalban, ha a beszélgetés hosszúra nyúlik, még kávét, teát is főz, bundáskenyeret süt... — Csak? — Csak ne rúgjanak be. ne akarják barátjuk asszonyát a má­ sik szobába vinni, ne politizáljanak ökörül. — Hát ez nem nagy kívánság. — Pont maga mondja. — Tudja, hogy kifogyott az olaj? — Persze. — És? — Takaródzzon be, Fitzgerald úr! Még csontjába markol az isi­ ász. Aztán később elmegyünk egy kocsmába. Jó meleg kocsmába. — Szerintem várjunk még. Hátha megjönnek, csinálnak reggelit,. tán még kávét is főznek. — Nem hiszem. Se gáz, se kávé két hete. — Igazán? — Igazán, Fitzgerald úr! Egészségére! — Egészségére, János. Hát ezt meg hogy mentette meg tegnap­ ról? Ahggr... Jó erős. Házi? — Lujótól, hitelbe. — Mi lenne, ha elsétálna gázért? 14 — Gáz... — Igen vicces kedvében van, János! — Rettenetesen tréfás ember vagyok, Fitzgerald úr. Kérdezze csak meg Gyopárt, ő példákat is sorol. Reng a ház a hahotától, ha hahotázunk. Elhiszi? — El, János. Elhiszem. — Bizony, bizony, amikor hahotázunk, istenem... — nem gon. dolta végig, ami eszébe jutott. Az ablakhoz ugrott, alaposan megnéz­ te a Horát. s a dombról egyenesen érkező utat. Üres. Visszafordult: — Egészségére, Fitzgerald úr! Ahggr... Jó erős, Lujótól. — Azért szerencse, hogy az a Lujó végtelenségig hitelez, nem? — Nagy szerencse. De nem bánnám, ha előszedné a Nagy Gatsby_ féle pénzecskéjét. Azt mondják, Cholnokynak is volt egy ilyen ígérgetős barátja, aztán amikor kiitta mindenéből, még az adósságaiból is... — Ne mondja tovább! — Ébren van már? — Ne türelmetlenkedjen, barátom! Hisz’ maga még olyan fiatal! — mély pátosszal mondta, s olyan lágy kézmozdulattal, mint a kez­ dő drámai színészek. Kár, hogy bő alsónadrágja elrontotta az egé­ szet. Amikor maga is rádöbbent, gyorsan öltözni kezdett. — Mindennek eljön az ideje —, tette hozzá oldalazva. — Ez sokat ért. Mint egy tányér fasírozott, ami nincs! — Megsózta, János? — Jól megsózta. — Fitzgerald úr! — Mi van. János! Mondja ki, ami a szívét nyomja! — Egyre, inkább úgy érzem, baj van. — Ugyan, mi baj lehetne? Talán nem érkezik meg időben a táppénze? — Ez a kisebbik. — Lehet nagyobb? — Van nagyobb. Gyopár nem fog visszajönni. — Butaság. János! — Lehet. Én akkor is ezt érzem. — Ha mondom, hogy butaság, akkor az is. Egy nő nem megy el csak úgy. Ahhoz túl sokat nyomorogtak együtt, hogy a lábadozás elején elmenjen. Ha mégis megteszi, akkor komoly, okának kell len­ nie. Egy kurva nem az. Egy kurvát kihevernek az asszonyok. De, ha nem heverné ki, akkor is visszajön, hogy bosszút álljon magán. Hogy legyőzze! Mondjuk: szeme láttára megcsalni. Eltiltani az író­ gép mellöl. Elszeretni Marcot, hogy ne adjon puszit magának, helyet­ te azt mondja: Szemét apa! Megíratni azt a bulit, mondjuk a nőt, ötször és mind az ötször széttépni. Az asszonyok ilyen bosszút ter­ veznek. Asszony csak ilyen bosszúra képes. — Szóval: visszajön. — Biztos. — Maga nem ideges Zelda miatt? — Nem. Zeldát az tartja életben, hogy rángathat, mint egy drótos tót. — Ha ezek ketten összeszövetkeztek, megtörtére Gyopárból is drótos tót lesz. — Lehet. De azért még nem kell savanyújóskának lennie. Még el sem indult. — Nem akar, befűteni, János? — Dehogynem. — Ja, persze. Nincs olaj. Elmegyek. János. Csak este jövök meg. Csinálhatna addig valamit. De egymaga! Mesterek nélkül! Aztán, megbeszéljük. Belebújt a bakancsba, körbetekerte nyakán a hosszú sálat, föl a magas gallért. Finom ujjaival igazgatott magán, végighúzta sercegő borostáját. (János lába előtt térdepelve fűzte bakancsait, mielőtt megkötötte megkérdezte: Nem szoros, Fitzgerald úr? Nem. János. Nem.) — Témát is adok — mondta az ajtóból. — írja meg azt. hogy egyszer csak megjelenik Gyopár fent a Horán, mellette fut a gyerek. írja egyes szám első személyben. — Azt nem szeretem, Fitzgerald úr! — És akkor mi van, ha nem szereti. írja úgy, mintha szeretné. Ha tudná, mi mindent kell még írnia, amihez nem lesz kedve, ki­ dobná a gépet az ablakon. Igyon hozzá. Ügy könnyebb. Én is úgy csináltam valamikor. Egyébként hasznos. Nem kell jellemeznie az alakokat, elég, ha beszélteti őket. — Maga is ritkán írt így... — Az más. Én tudok bemutatni, maga nem! — Mekkora jelentősége legyen a gyereknek a visszatérésben? — Magára bízom. — A házasság öt évének? — Magára bízom. — Az alkoholnak? — Magára bízom! — A félkonyakoskurváknak? — Azt is. — És nekem? — Ne kérdezzen hülyeségeket. János. Hát én írom azt a mun­ kát, vagy maga? Csinálja úgy, ahogy akarja. Csinálja úgy, írja azt, amit még 'nem látott senki. — Jól eltűnt a nagy Fitzgeraldod, kisfiam — mondta Sonáj, be­ lépve az ablakon. Leült egy sámlira, és megpróbálta kipiszkálni kör­ mei alól a hete beszáradt izzókék festéket. A gyufaszál nem bírta. — Nincs egy jó ollód, kisfiam? �— Van egy szociális ajánlatom, Sonáj! Húzd el a csíkot! — Gondoltam, hogy ezzel fogadsz, kisfiam. De tudod jól, hogy itt egyes egyedül én tehetek ajánlatokat. S így még szelíden is fo­ galmazok. Parancsaim vannak, elöljáród vagyok, tróger! — Dolgom van, Sonáj! Nincs időm rád. — Nincs időd? Én elrabolom? Meghalok a szégyentől! Itt a placcon meghalok rögtön. És nem pirultál el, nem süllyed el alattad a föld, te disznó! Méghogy Zelda, meg Fitzgerald úr! Mi közöd hoz­ zájuk? Semmi! Az a dolgod, hogy összepakolj és indulj Gyopárért. Meg, hogy dolgozni menj, hogy rendesen befogd a lemezt a gépedbe, figyelmesen fordíts, jól állítsd be a farbcejgot, ne kelljen utánanyom­ ni a rossz festékezés miatt. És, hogy mindig több pénzt keress a nálad fiatalabb mestereknél, és elégedetten dolgozz a következő tizen­ egyedikéig. Most pedig öltözz és nyomás. Előtte ugorj be az orvos­ hoz, meggyógyultál, holnap dolgozni mész! — Mert, ha nem? — vigyorgott János, de kicsit zavarban volt, félt, betoppanhat Fitzgerald, ő meg itt vitatkozik ezzel a taplóval, ezzel a földhözragadt, közönséges alakkal. — Mi az, hogy „mert, ha nem”! — És ha nem indulok? Hanem kirúglak és géphez ülök, meg­ írom a novellát? Sonáj elfordult, úgy biggyesztett Jánosra. — Hogy mi lesz, te kis majom? — mondta félelmetes megvetés­ sel. — Sejtem. Csütörtök óta, akkor fogyott el az utolsó darab ke­ nyér, néhány kekszet ettél, üres teával, mert ugye, cukor az nincs itthon. Te nem érzed, de nem vagy józan most sem. Látom a sze­ meden. Te mit gondolsz, mi lesz ennek a végén? Semmi. Úgy is jó. Megiszod a maradék szilvát, van még vagy három deci, és elkészíted a rendelést, megírod, hogy egyszer csak, mint a mesében: Gyopár megjelenik Marccal a hegyen és ballag feléd szerelmes szívvel. El­ magyarázod azoknak, akik netán nem tudják, hogy miképp jön viszsza a megcsalt asszony tetű férjéhez, akit egyébként annyiba se néz, mint a lószart az úton, mert azzal legalább fűtenek, ha nincs más. De 'ne felejtsd ki, ha megteszi, bár adná isten, ne tegye! Csak azért teszi, mert tudja, hogy egyedül meghalsz. Nincs még egy emberállat, aki ilyen életképtelen lenne, mint te! Azért jön, mert sajnál. Na, nem téged! Dehogy! Azt az öt évet sajnálja, amit elvesztegetett rád. Én azt javaslom, dögölj meg, mire megérkezik. Jót teszel vele neki. jót a fiaddal, mert könnyebb lesz találni egy nálad tisztességesebbet, mint téged tisztességre nevelni, jót teszel a világnak, mert egy gát­ lástalan naplopóval kevesebb tapossa földjét... — Brrr, sss, szisziszu — fintorgott János. — Ez maga egy köl­ temény! — A hegedűművészt írd! Jó alak. Játéka közben kilép a száza­ dik szférába és nem talál vissza segítség nélkül. Kész az igazolás! De nehogy azt írd, hogy nem talál ki csak segítséggel! — Elég lesz, Sonáj, Távozz, kérlek — gyakorlott mozdulattal intette el. Tafik-Rafik ugratott be az ablakon, fekete lovon, szokásos westernhősgúnyában. fején széles karimájú kalap, oldalán coltok, vert övében töltények. Akár Dean Reed, olyan szép, de mintha részeg lenne. — Heló, Tafik-Rafik! — Heló, fiú! — Rég láttalak! — mondta, míg a jövevény kikötötte a lovát. — Minek jöttem volna? Itt van a Fitzgerald. — Igaz. Hoztál valami jót? — Brrrr, ajhiii! — mutatja kezével, valami csodálatossal érkezett. — No! Csakugyan? Sonáj már eltűnt. Nem szenvedhették egymást Tafik-Rafikkal. Lehet, hogy csak beállt a függöny mögé, sárga tömbjét szorítva, rán­ cos homlokkal figyelve jegyzeteit. Tafik-Rafik összecsapta sarkantyúit. Szemét lehunyta, arca kisi­ mult, mint az illatosan fiatal szűzeké, olasz borostája isteni kék ár­ nyalatot kent Dean Reed-i vonásaira; kezét széttárta,a csillára me­ redt, így állt egy percig. Aztán röstelkedve lesütötte szemét: Sajná­ lom, János. Nem megy. Érzem, itt van az ellenség. Érzem a szagát. — Tessék — nyújtott egy papírzsebkendőt János. — Dugd be az orrod. Kíváncsivá tettél. Tafik-Rafik megkereste az előbbi pózt. Egy idő után, amikor Já­ nos már majdnem megfeledkezett róla, felordított: — Tehozzád kiáltok, Uram, én erősségem; ne vesztegelj az én kiáltásomra; mert netalán ha vesztegléndesz, hasonlatos lészek a meghóttakhoz! — a hangja ereje egyre csökkent, s az utolsó szavakat megtántorodva lehelte. — Püff neki! — vigyorodott el János. Most értette. — Ezt hoztad? — Ezt. — Már visszanyerte egyensúlyát annyira, hogy akár meg is sértődhetett volna János kérdésén. — Jókor. Nem tudod, hogy Fitzgerald a vendégem? — És?! — Mi az, hogy és? — És akkor mi van, ha Fitzgerald itt? Megissza a pálinkádat. — Hülye vagy. Végre egy élő korrepetitor. — Korrektor! — Legyen korrektor. — Hol tartasz az írással? — El se kezdtem még. — Igyekezhetnél. Még azt hiszi, nem érdekelnek a kikötései. — Estére készen leszek. Téma a kezemben, a cím is; Sonáj fogai ebben az almában. Mit szólsz? — Hmm. — Betűről betűre látom a sztorit, érzem a nyelvét, a kihagyáso­ kat, tudod, hogy feszesebb legyen. Már csak le kell ülnöm. — Meséld el — kérte Tafik-Rafik olyan képpel, mintha nagyon fontos lenne tudnia a történetet. — Bló (Hemingwaytől, valamint hazai tanítványaitól örökölte az egyszótagos személyneveket, ugyanis az irodalomtörténészek sze­ rint ezek pörgetik a mondatokat, és könnyebben megjegyzi az olva­ só), aki hegedűművész, előadás után, részegen felszed egy nőt. (Ez lehet majd fordítva, hogy ne legyenek aljasabbak, szemetebbek, hit­ ványabbak az átlagnál, nehogy tiszta szívű olvasója épp az előbbi jelzők miatt tegye le olvasatlanul a könyvét: MESE felkiáltással:) Tehát: Blót az előadás után, mellyel zajos, kitörő sikert aratott, ártatlanul, gyanútlanul érte egy festetlen arcú, hibátlan szépségű, fiatal, szőke nő frontális támadása. Ez a nő keres valamit. Mert mindenki keres valamit a művész­ ben, valami olyat, amit sehol máshol nem talált ez idáig, és ez a hibátlan arcú, hibátlan testű úgy véli, majd ő, majd ez a FÉRFI! A nő nem iszik, Bló annál inkább. Nappal a fény zavarja, éjsza­ ka a sötét, s ha gyertyát gyújtanak, majd megvakul. Fáradt. Nem okot keres, hiszen az ott üldögél az ölében. Simogatja, simogatja se­ rényen. Ha egy percre mégis kijózanodik, azonnal megjelenik Vanda, a felesége és kicsi gyereke, hogy emlékeztesse kötelezettségeire. Ott van Sonáj is, figyeli kínlódását. Az assszonyt csak mint Hister Icát emlegeti, ötletesen elbújtatva a névben a hisztérika főnevet és a hisztérika melléknevet. Eltelik egy nap, már eltelt négy, a menet­ rend ugyanaz lenne, mint az elsőé. A reggeli tojásrántotta, a déli tojásos tészta persze marad. Azért, hogy már nem mennek úgy a dol­ gok, Bló még remekül érzi magát és a nő, ha nem is látszott hamvas hibátlanságából: érti a dolgát. Bló Profi Gyöngyvirágnak nevezi titokban. Valamelyik hajnalban, amikor már szomorúság lapul a szoba buja szagában, elindulnak vissza a földúton. Előtte elfogyott a ciga­ retta, a kenyér, legkésőbb a vodka. Induláskor Sonáj egy fűzbokor mögött áll, figyeli az elhaladó párt. Fogatlan, ráncos öregember. Ebbe az almába beletörtek a fogai! — mondta János felvillanyozódva. A Hister Ica különösen tetszett neki. 15 �Előbb még kimosta egyetlen zokniját, Vilma nevű szappanba dugta fogkeféjét, lepedő alá nyomta a maradék ODOL 3-at, remélve, hogy nem szárad meg az utód érkeztéig. Az úton nem szólnak egymáshoz, vagy ha mégis, tőmondatok­ ban. Gyűlölik egymást és már nem is titkolják. A nő a hegedűmű­ vészt. mert, hogy lehet valaki hegedűművész és hogyan meri vállalni a hetes tornát, ha képességei három napra elegendő szuszt, kutyaka­ rakánságot engedélyeznek. Bló magát gyűlöli, a nőt Csak mint bizonyítékot. Köpve a kutya­ karakánságra, kutyakeménységre: — Újra példát adtam, gondolja harsogva, hogy századát sem érem annak a kevésnek sem, amennyi­ re eddig számoltam, nagyképűen. Gyomrában a görcs: Sonáj bús, kékkezű, monoton szemrehányásai. Ha megcsúszik a sárban, cifrázva káromolja Istent, a cserkésze­ ket, akik nem használják az utat megfelelő gyakran, Verdi Rigolettóját, a román vendégszeretetet, és mindent és mindenkit, aki hirte­ len eszébe jut. Hajnal van. Hazaér. A nőt egy sarkon elveszítette és úgy érzi, olyan tisztán közelít, mint a mesebeli legkisebb fiúk. Azt hiszi és úgy is viselkedik, mintha valahol messze koncertezett volna és most érkezett az utolsó vonattal. Üres lakás. Se gyerek, se asszony. Levél se várja, csupán egy értesítés a kamarazenekar vezetőjétől, hogy ezt azért nem gondoltam volna, hogy egyetlen szó nélkül benn hagysz a szarban, csak azt ne hidd, hogy pótolhatatlan vagy és ezért mindent megbocsátok. Minden szerződés, melyeket erre és a következő hó­ napra kötöttünk — semmis! Kismiska! gondolja nevetve Bló, és nem látja végig, mit jelent, hogy a munkáját elveszítette. Táviratozik Vandának, anyósa címére és egész délelőtt a betét­ könyvet keresi. A déli harangszó idejére feladja a reményt, s hóna alá véve 'néhány szakkönyvet, leugrik az antikváriumba. Napokon keresztül megy ez így. Reggel nyolctól tizenegyig a betétkönyvet keresi, módszeresen és ismételt kutatási területekkel átfésüli a lakást. Délben néhány könyvvel távozik otthonról. Miután megérkezik, kiáll az ablakba, és nézi a Horán keresztül vezető utat, várva a csodát. Álla alatt hegedű, kedvére improvizál. Tafik-Rafik üres lakást üdvözlő tapsa elmúlt már régen, félve szemlélgeti Bló fokozódó szenvedését. Bló áll az ablakban, le nem veszi szemét az útról, arra gondol, ha elszalasztja a pillanatot, amikor felbukkanó asszonya és kisfia elé rohanhat, soha semmi nem feledteti el az egyedül töltött időt. Délután általában bort iszik: Kocsis Irmát. Hat nappal hazatérte után, szombaton délután összeesik, amikor lehajol a hegedűtökért. Már barna a vér a szőnyegen, mire magához tér. Ezentúl mindennap táviratozik Vandának. Sonáj kíméletlen közönnyel szemléli, egyetlen szó nélkül, mint, aki mindezt előre tudta, sőt figyelmeztetett is idejekorán, s ha nem hallgatott az óvó szóra, most késő bánat! Hol itt áll meg, hol ott, és sárga tömbjébe jegyzetel. A harmadik hét egyik kora estéjén csöngetnek. Bló az utolsó cse­ resznyebefőttet magozza, áztatott zsömlével. — Lacikám! — kiáltja bolondul az örömtől régi barátja láttán, akit sehol sem talált. — Bló urat keresem — mondja a férfi kimérten. — Ne bolondozz. Lacikám! Hát én vagyok, Bló! A barátja szemrevételezi. Megcsóválja fejét: — Hogy nézel ki, te őrült! Mit csinálsz? Éjjel-nappal dolgozol? — Várom Vandát. — Vandát? — Ja, Vandát. — Azért nézel ki így? — Három hete várom. — Itt hagyott? — Úgy látszik. — Voltál nála? — Érte? — Igen. — Nem. — Akkor menj. — Visszajön. Az asszonyok visszajönnek. — És ha nem? —- Nyugi. Visszajön. — Hát, ahogy gondolod. Pénzed van? Hallom, már nem dolgo­ zol a bandával. — Nincs pénzem. Selejteztek. — Kell pénz? — Kellene... — Még jobb ötlet. Itt a kocsim a ház előtt, ugorjunk el Vandáért. — Marhaság. — Te nem vagy normális. Miért jönne vissza? — Dafkeből. Hogy ezredszer is bebizonyítsa, ezerszer különb nálam. — Na, hogy tetszik? — kérdezte János Tafik-Rafikot. — Megjárja. Bár Sonáj szerepe egyáltalán nincs kiemelve. — Majd írás közben kihozom. — Oké! Mondd tovább — pöccintett kalapján Tafik-Rafik. — Magaddal elégedett vagy? — Nem mondhatnám. Elferdíted az igazságot. Mert ugye én 'nem csábítalak, én nem itatlak, és semmit nem csinálok, csak amikor már elég részeg vagy, megjelenek, mint a tántorgás, hányinger, vagy 16 Trizna István Mikor elmentél Mikor elmentél lélegző-mezőket fonnyasztott a Nap vézna ágakká szíttá az erdők imára nyújtott karjait kitikkasztotta a szél-vágya vízimádó békák hadát csonttá aszalta a szilvát a fán ráégette billogát az ég előbb még kék palástjára belehullott az éjszaka árnyékot formáló karjába A lobogó lángú éjjelek-nappalok után üszkösödött a türelem Prokrusztesz-ágy várt — szakszerűen sterilen amputált a magány Már rezzenések, pirulások nélkül Szeplőnyire a föld felett, lépcsőház zajok, szagok között, kulcslyuknyi résen át, csak ujjaim hegyével, csillag-messzi testekért remegtem kicsavart égők fénykörében. Lábak is neveltek, öklök is neveltek, alakra pofoztak végül — de ismeretlen, hideg ölekben tovább kutatok, már rezzenések, pirulások nélkül. a bátorság. Sonáj ott van bulijaid előtt is, én nem. Engem csak ak­ kor kerítesz elő, amikor bűnbakra van szükséged. És akkor mindegy, szép vagyok, kalapos, erős, vagy gyenge. Tökmindegy, mert te már rég elvégezted a dolgomat. Ez a lényeg, barátom. Se Tafik-Rafik, se Sonáj. A közeli este és Fitzgerald érkezése szélsebesen verette Jánossal a billentyűket: Vanda sétál lefelé a Horáról, és én csak nézem, gondolja elfehéredve Bló. Rohannom kel­ lene, hogy elszedjem a csomagjait, kedves, ölembe kapni Marcot. És csak nézem, ahogy szépen lassan sétálsz lefelé a Horáról. Minden olyan, mintha álom volna. A fények, az elmúlt napok, a kezem, a hegedű vállam gödrében —, hiszen nem történt semmi! Nem követtem el semmit, nem követtek el ellenedre semmit, nem törnek ránk, kedves! Ki vagyok én, ki vagy te? Ki az a kiskölyök melletted? Azt hiszed, nem tudom?! Látom, lépkedtek lefelé, kisfi­ am kettőt, míg te egyet, kedves... És nincsenek villany nélküli er­ dei lakok, ki mondta, ki merte azt állítani, hogy vannak, ahol korán leszáll az éjszaka, és gyönyörű szőke lányok ajándékoznak meg törté­ netekkel. De nem voltam józan! Egy percre se voltam józan, hidd el, ha józan lettem volna, Sonáj nem engedi... esküszöm, nem tudok bűnös dolgokat bevallani, nincs tudomásom hamis utasokról, nem �hallottam beszélgetést, halk szúnyogdöngés volt csupán, olyanok vol­ tak ezek a döngések, olyan egyszerűek, tiszták, érintetlenek, csodá­ latosak és hallottam mögüle mennyire szeretlek, s hogy az erdő vé­ get ér, a sarat lekaparjuk... — Na, hogy ment.a munka, Jánosom? — veregette meg moso­ lyogva Fitzgerald János vállát, amikor egy órával megérkezése után, üdén, rózsásra borotválkozva néhol még nedves bőrrel, egy parányi törölközőbe takaródzva állt mellette. János a kádat sikálta és ha­ sonlatosságot érzett a helyzet és katonakora közt. — Megyegetett, Fitzgerald úr. — Na, akkor menjünk be és olvassa fel. Igyekezzen azzal a kurva káddal! — Úristen, hát maga ilyen pongyolán fogalmaz! — hördült fel a hatodik mondatnál. — Hagyja abba, különben nem állok jót ma­ gamért! Mi a lényeg? — Egy hegedűművész látványosan megcsalja feleségét. Erre az otthagyja. A hegedűművész pedig várja, hogy visszajöjjön. Alkoholkétségek-adósságok-gyomorsüllyedés-Sonáj-Tafik-Rafik. Végül az aszszony csak megérkezik, de a férfi nem tud úgy örülni, ahogy a helyzet kívánja, mert úgy érzi, nem követett el semmit... — Ne marhuljon, fiú. Ezt el is akarja adni, vagy csak a ked­ vemért írta? — Hát... — Mit gondol, ki veszi ezt meg? — Hát... — Megmondom én: senki a világon. Ezt a kutya nem veszi meg? — Miért? Mi baj vele? — János hangja alázatos, alig hallani. — Nézze, fiú! Maga most indul, nemigaz? Tehát olyat kell ki­ találnia, amit előtte még senki. Világos? — Világos, Fitzgerald úr, de mit? — Ha én találom ki, bolond leszek magának adni. Maga nagyon fiatal, tele ötlettel. Keressen, kutasson. De egy példát azért mégis: van egy szocialista brigád, mondjuk, ezüstkoszorús. Ezek társadalmi munkában összevágják egy bölcsőde fáját, behordják a szenet, elvég­ zik a külsőkörleti munkálatokat. — Fitzgerald úr, ezt már megírták a Timur és csapatában. — Ugyan, kisfiú! Nem érti. Timur titkolódzott, ezek a fiúk meg kiállnak az emelvényre, átvenni, a jutalmakat, kitüntetéseket. Pél­ dául állítják őket a többi brigád elé, közben ganajok, verik a fele­ ségüket, lopnak, nem adják át a helyüket a terhes nőnek. Érti a lényeget? —• Nem megy ez nekem, Fitzgerald úr. — Gondolkozzon a formán, barátom. Gondolkozzon. Nem kell ilyen naturálisán elbeszélni, egy gyönyörű családregény is kikereked­ hetik belőle, ha igyekszik. — Fitzgerald úr, én azt a szépet keresem, ami itt csapkod körülöttem... — Azt nem látja. Még nem. írja, ha ötvenéves lesz, bolond! És nekem ne hazudjon. Késő éjszaka van. Varró-lakás. Csöngetnek. János a kádban ül. folyamatosan engedi a meleg vizet. Szeretne már aludni, de nem tudja, hogyan tehetné a törülközés és a hideg kikerülésével, így in­ kább marad. Az író dolga című gyűjteményes kötetet olvasgatja, öreg profik válogatott bölcseleteit. Minden oldal után elhatározza, hogy abbahagyja, de egyszerűbb a kádban ülve, gondolkodás nélkül nézegetni a betűket. Egy órája csattog a szalag a kövön álló kimustrált ZK-n. Néha automatikusan kinyúl az üvegért, megszagolja, visszarakja. A csöngetéstől megriad, elejti a könyvet, be a vízbe, combjai kö­ zé. Idejét se tudja, mikor csöngettek utoljára. Ötször is kimozdul, bizonytalan, nem hiszi. A csöngető kéz már ingerültebb, hosszabban nyomja. Kiugrik, s a víz melegével az ajtóhoz siet. — Anyukám! — kiáltja, amikor meglátja Gyopárt, alatta tócsa nő. Csak áll vizesen, horpadt hasával, nincs szava. — Ne állj itt. mint egy rakás szerencsétlenség! Engedj már be! Részeg vagy? Gyopár lepakol. — A kék szatyorban találsz sült húst, még talán meleg is. Biz­ tos nem ettél semmit, lassan egyél, ne úgy, mint egy disznó... Hogy lehet ekkora kuplerájt csinálni egy lakásból! Majd áruld el légy szí­ ves, hogy az úristenbe lehet ekkora kuplerájt csinálni egy lakásból! Üvegek! Üvegek aztán vannak! A dolgozószobába megy: Itt nő nem volt, gondolja. Nő ebben a trágyában egy percig nem bírná. — Hála istennek, nem ég a villany, a könyveket nem Veszi ész­ re — gondolja János. — Mi van a lámpával? — kiált ki az asszony. — Mi lenne. Nem ég — morogja János: Ugye megmondtam, hogy visszajön, hallja hátulról, megfordul, de nem lát senkit. — Befejezted az evést? — Be, anyukám. Köszönöm. — Akkor gyere, keríts egy égőt a lámpába, tedd az asztalra, amit mostanában írtál, moss fogat, feküdj le. Fáradt vagyok. Nem akarok se jelenetet, se prédikálást, de jegyezd meg, minden más­ képpen lesz, papókám. Jó. ha ma a fejedbe vésed, minden máskép­ pen lesz ezentúl, papókám! A fürdőszobában Fitzgerald cserezokniját találja, bedobja a mosnivalók közé. A tükörre akasztva Tafik-Rafik nagy, fekete kalapja és amikor kézbe veszi, akkor látja meg, hogy keze csupa kék, kör­ mei alatt Sonáj bús, izzókék festéke. Nekiesik a körömkefével. —• Minden hiába, papókám — mondja gúnyosan egy hang vala­ honnan az ablak mögül. Fitzgerald csúnya á-ival. Jobban megnézi az arcot: Bló, a hegedűművész. Mellette egy hibátlan szépségű, macaarc, ragyogó, szőke haján táncol a fény. — Mi a fenét csinálsz még? — kérdezi Gyopár halkan a félig nyitott ajtóból. János a kád peremén gubbaszt, kezében Fitzgerald újra előkeve­ redett mocskos zoknija. — Szeretlek — mondja nagyon halkan. — Igen? — megnyújtja. — Boldog lehetek vele? Ül az ágy szélén, Bló a vérfoltos szőnyegen hegedűjét hangolja. — Hát te? — kérdezi János. — Hát én,.. bólintja Bló és úgy tesz, mintha nem tudná, mit kérdeztek tőle. — Szevasz — köszön el tőle János, amikor látja, nem akar menni. — Nehéz engem kirúgni, papókám! — nyomja meg az utoló szót Romhányi Gyula Júliusi jégvirágok kezed kezem melegét kinek adtam adtad helyette hideg nyári szél borzolja arcod szádról arcom számról a sóhaj utánam utánad merre tűnt helyette jeges pára nehezedik szádra számra öledből ölemből a tűz ki lett kiégett helyette egy ablak két oldalára jegesedünk egymás mellé egy Más mellé 17 �Spiró György Nagy István Attila Szemed ezüst pénzét Szemed ezüst pénzét faggatom szántóföld arcú nagyapám! Arcod ösvényein kóborol az unoka tekintete, pásztorsípodat kutatja a tétova mozdulat, összecsukódtál, mint a múlt idő a sietős kéz előtt. Felépítem az arcodat, lesz már napszállotta, megtalálom a hangodat, lesz már dühös éjfél mire megvirrad, kiragyog hegyek mögül a nap, mire oldódnak a fagyott, a kényes csillagok, porrá omlanak vonalak, a szájad szöglete, elszáll utolsó szál hajad, beomlik mellkasod. Szemed ezüst pénzét faggatom szántóföld arcú nagyapám! Tollam nyomán este sötétlik, ezüst pénzed felragyog. Szerelem Elment, elment az én párom, világgá ment egy fűszálon. (Mezőségi népdal) Messzefutó utak sátorába’ öltött haragos ruhát magára, kicsi arca estére megázott, szemében elrejtette a lángot, de hold-homloka remegve fénylett, szél haját odaadta az éjnek, mosolyát a kelő sugaraknak, derekát a mohó pillanatnak. Reggelre virágot hajtott értem: álltam előtte, s csak néztem, néztem. Állandó nevező Nem aludhatni. Ülni éjszaka rekvizitumok között a test színhelyében. A látvány többnyire a lakás félreeső része: a konyha vagy a cselédszoba, olykor valamely város szállodaszobája, ahol éghet a villany. Éjszakai rádióál­ lomások egyívású könnyűzenéje, hírek ezen vagy azon a nyelven. Leg­ többször rosszul is lenni: célszerűnek nevezhető program. Kotorászás a nyugtató, a fájdalomcsillapító után, vízfolyatás a pohárba, félórán­ ként vándorlás a vécébe. Időhasznosításnak olykor megfelel a borot­ válkozás tíz perce éjszaka kettő és négy között a megfelelő lelki diszpozíció esetén. Bámulás kifelé, a sötétbe. Ez kötelező, égő szemmel. Az óra számlapjának tanulmányozása. Mindig akad rajta valami új, eddig nem észlelt részlet. Lapos és méltatlan latolgatás újra és újra — öngyilkosnak lenni? elcsábítani holnap ezt vagy azt? nagy műbe fogni ismét? felrúgni radikálisan mindent, és... Majd a latolga­ tás ismétlése, talán nem éppen ebben a sorrendben. Elutazni. Hová? Beszélni holnap. Kivel? Beszélni. Miről? Levelet írni? Ilyen is volt sokáig. Ihletre várni? Ennyi év után? Megfogalmazni, leírni, átgon­ dolni, a végére járni. Minek? S az irigység, a gyűlölet mindazok iránt, akik alszanak szuszog­ va, hörögve, horkolva, csöndben. Ez is van, mindig. S a ráébredés: mindig ez volt, a virrasztás kulimunkája, ami kiszabatott a munka­ megosztásban, az egyetlen állandó, amit nem lehet okosabban és elegánsabban művelni érett fejjel, petyhüdőben lévő bőrrel sem, ami éppen olyan, mint volt a kamaszkor idején, bár akkor még úgy tűn­ hetett: majd csak megszűnik egyszer, majd csak értelmet nyer va­ lahogy. Átgondolható ez is, idő van rá, a virrasztás tart, nem úszha­ tó meg egy-két röpke órával. Aki megússza, nem a felkentek közé való. Fázni. Rágyújtani ismét. Krákogni, de csak illedelmesen, halkan, hogy akit nem illet, föl ne riadjon, s nem illet senkit, tudjuk mi azt. Fridzsiderzúgás, utcai zajok, tökéletes csönd, ám nincs ivászat, nincs részegeskedés, az olcsó megoldások iránt érzéketlenek va­ gyunk. Ülni, járkálni, fázni, nem aludhatni, számolgatni a másodper­ ceket, az' órákat éveken át, némi rátarti büszkeséggel. Borostapenge­ tés. Szakállaslét esetén szőrszálak módszeres kihúzgálása. Fejbőrva­ karás. A viszketegség amúgy is a dologhoz tartozik. Fürdőköpenyt venni a pizsamára, várni a következő szakaszra, a télikabát felvéte­ lére. Várni a visszafekvés előtti utolsó hugyozásra. De a pillanat még várat magára. Nem jön meg egykönnyen, nem szokása. Virrasztás tehát tovább, immár a latolgatás mellőzésével, bele­ fáradva és belefásulva, az első, nagy virrasztások életes öröme, kéje nélkül évtizedek óta, még évekig, sőt évtizedekig talán, ki tudja, mennyi van kimérve. És a keserű felismerés, hogy ezt is meg kell írni, holnap, holnapután, szokásból, más híján, hogy ez a virrasztás se legyen már igazi, hogy ezt is hasznosítsuk, hogy ebből is iroda­ lom legyen, irodalom!... A halálos ágyon is majd ugyanígy, hát persze, legföljebb már nem lesz érkezésünk. De honnét ez az irónia, ez az öngúny? Hiszen nincs hozzá jogunk, hiszen ez a terméketlen virrasztás tart életben, hiszen mi akartuk így. Ne tudtuk volna ka­ maszkorunkban, hol fogunk kikötni? Éppenséggel erre áhítoztunk. Most megvan tehát, elértük. Senkit sem hibáztathatunk, nincs külső tényező. Virraszthatunk kínlódva, folyamatosan, haszontalanul, hangyányi létünk elefántkórságában, peckesen, fájón. Mi ez, ha nem a diadal? 18 �Pirinó újabb legyet fogott, érdeklődéssel figyeltük és dohányoz­ tunk. Begyömöszölte a legyet a skatulyába, kis rést hagyott, meg­ gyújtott egy gyufaszálat és a réshez tartotta. A gyufa a körmére égett, akkor elfújta, kinyitotta a skatulyát, a légy elszállt. Erre Pirinó foszforfejeket reszelt zsebkésével a skatulyába, majd újabb legyet fogott. Begyömöszölte, az égő gyufaszálat a réshez tar­ totta. A skatulyában pukkant valami. Pirinó kinyitotta a skatulyát az elszenesedett légy kipotyogott. Elégedetlenül csóváltuk a fejünket. A legyet el kell gázosítani. Pirinó újabb legyet fogott. Érdeklődésünk nem lankadt. Pirinó a legyet begyömöszölte a skatulyába. Tegnapelőtt este hármasban végigénekeltük a zeneirodalom leg­ szebb operáit és szimfóniáit. Olaszok, a vérükben van a muzsika. Tegnap este irodalomról és filozófiáról vitatkoztunk sokáig, és töké­ letesen kimerítettük a tárgyat. Ma délelőtt a kvantummechanika fi­ lozófiai problémáiról értekeztünk. Pirinó gépészmérnök, most vég­ zett Zürichben, Antonió molekuláris fizikával foglalkozik, nemrég végzett Londonban, én pedig senki és semmi vagyok. Mindhárman több nyelven beszélünk. Foglalkozunk festészettel is. Pirinó újabb legyet gyömöszölt a skatulyába. A páfrány Mennyit ér az emberi kultúra Valaha nyár volt, és hárman üldögéltünk egy szigeten: Pirinó, Antonió és én. Fejenként egy-egy fotel jutott ránk, és hármunkra egy aránylag hűvös szoba a sziget közepén, a tenger közepén, a Föl­ dön. Ők pipáztak, Én dohányoztam. Pirinó keze ügyében egy műanyag légycsapó hevert. A szobában hemzsegtek és csíptek a legyek. A légycsapó segítségével, az ősem­ ber kézügyességével és megfelelő türelemmel jelentős számú legyet lehet kiirtani. A légy roppant szapora állat. Jobb ma egy legyet több csapásra, mint holnap több százat még több száz csapásra. Pi­ rinó minden harmadik, rossz légyjárás esetén minden negyedik má­ sodpercben csapott egyet. Csak minden ötödik csapása nem talált. Ültünk, dohányoztunk, Pirinó csöndben csapdosta a legyeket. He­ lyeslőén figyeltünk. Pirinó feje hasonlít a bizánci szentekéhez. Antoniónak olyan feje van, mint általános és hibás elképzelés szerint a germán törzsfőknek. És időnként Krisztusra hasonlított. Ültünk, dohányoztunk. Pirinó csapdosta a legyeket. Később Pirinó kiürített egy gyufaskatulyát, kézzel elkapott egy legyet, és a skatulyába gyömöszölte. A füléhez tartotta, she is inside, mondta elégedetten, mert angolul érintkeztünk, majd a pipafüstöt a szájából a kissé nyitott skatulyába engedte. Utána megrázta a ska­ tulyát, de a légy még mocorgott. Pirinó újabb adat füstöt fújt a ska­ tulyába, megrázta, a légy nem mozgott. Pirinó óvatosan kinyitotta a skatulyát, a légy, a megátalkodott, elrepült. Go to hell, mondta Pi­ rinó. Európa legszebb vízesése hatalmas területen nyúlik el, több, egymással összefüggő tóból áll, az összeköttetést számtalan vízesés adja. Itt a legkisebb hegyi patak is vízesésben végződik. A környék legmagasabb sziklájáról is zuhog le a víz, a szikla van vagy har­ minc méter magas, a dübörgés messzire elhallatszik. A környék, persze, festői, az árak magasak, a turisták csordákban érkeznek, a ta­ vak partján végig pálinkát, sajtot és kenyeret árulnak. Közvetlenül a legnagyobb vízesés alatt álltunk, sapkában, felhaj­ tott gallérral, mert a víz finom, sűrű esőként zuhogott a fejünkre. A talaj agyagos volt és sárgásvörös, a vízeséstől egy kicsit távolabb azonban burjánzott a növényzet; gyapjas fű, hatalmas páfrányok, számunkra ismeretlen, mélyzöld, nedvdús gyomok; olyan kedvünk lett volna beléjük harapni, amilyen kedvvel ők szívták magukba a bőséges nedvességet, amellyel, úgy látszik, soha nem lehet betelni. — Szeretnék itt páfrány lenni — mondta Kalmár Béla. Mellet­ tem állt, és lehangoltan nézegette a növényzetet. Sötét arccal leha­ jolt, kirángatott a földből néhány jól megtermett páfrányt, dühödten szétmorzsolta őket, a marka tele lett sűrű, zöld folyadékkal. Az­ tán egyre dühösebben rángatta ki a földből a páfrányokat, érdekes módon kizárólag páfrányra vadászott, a többi gyom nem érde­ kelte. Kitépte őket, rájuk taposott, előrángatta a zsebkését, és iszo­ nyú tarolást vitt véghez. Több ácsorgó turista előkapta a fényképező­ gépét, az amerikaiak azt hitték, hogy Béla is a megrendezett és a belépőjegy árában foglaltatott látványosságok közé tartozik, s mint ilyet, le kell kapniuk. Kínosan éreztem magam, de nem mertem szólni hozzá, ilyennek még soha nem láttam. Nem dühöngött sokáig, állt a letarolt páfrányok fölött és könnyezett. Tehetetlenül mutatott a kivégzett páfrányok csonkjai­ ra, mintha azt akarná mondani: hiába minden, ilyen kedvező viszo­ nyok között ezek úgyis újra ki fognak nőni. Mi elmegyünk haza, és ezek itt maradnak, olvastam ki meggörnyedt alakjából. Ezek itt dő­ zsölni fognak mindabban, amiben kedvük telik, ezeknek vér folyik az ereikben, ezek itt nagyobbak lesznek, mint lehetnek, ezek itt a páfrányok páfrányai lesznek, mi pedig elmegyünk haza. A karjánál fogva elvezettem onnan; hagyta. Lementünk egy hosszú kőlépcsőn a következő vízesés lábához, leültettem egy padra. Mellettünk zuhogott a patak, amely megint vízeséssé fog válni va­ lahol. Béla csak bámult maga elé, a könnyei fölszáradtak, ült tom­ pán, éppoly félelmetesen, mint ahogy az előbb a páfrányokat tarolta. — Oda se neki, Béla — mondtam, hogy mondjak neki valamit. — Eljön majd egyszer az az idő, amikor a vízesések visszafelé fog­ nak esni, fel, az égbe, akkor majd kiszáradnak ezek a páfrányok is. 19 �Györke Zoltán Bolyongásomért azok a bunkerek bennem ma is beomlanak-tátonganak némán az a gyerek megdőlt homlokkal bezárt udvarok kapuját döngeti bolyongásomért mely elvitt hozzád kirkém nem érhet vád szelídült vadak simulnak eléd s a tenyeredből nőnek ki a fák ajkam piroslik hasadó kérgén rügyező szavak bontsd virágokká szemmel melengesd ha tiporná fagy hajad vízesés vállam szikláin megtörve rohan ujjaim halak vergődnek sodró hullámaiban nincs belül vihar s villám a szemben mint érben a vér vagy szerelem-ütötten állok szivárvány­ mosolyod alatt Megdőlt homlokkal az a bunker a kertünk mélyén elsüllyedt beomló éjszakákban a beérő ősz darvak csőrében vadlúdak szárnyán merre költözött az a vödör a kútostor végén gyűrűző emlékbe csobban-e lenn lombtalanodunk teknőcdombok part felé indulnak lombtalanodunk víz alól süt a nap piros paprika-fűzlevelek zörgő füzérét árulják a szelek képzelt párbeszéd magammal vigyázz nyomodba szegődtek és felszedik lépteidet csak féltenek mézbe oltott méreg a szavuk mosolyuk festett szívtelen nem árthat nekem csak hunyorítanak lokátor gyűjti szavaid mik szállnak jegenyék felett őrizkedj poliptenyerüktől bilincsed méretét veszik felszántott-csendű bezárt udvarról mért kószált az a gyerek világgá szétnyírják versed szövetét s a meztelen képek bénák merre nyikorog szekered nagyapám a lélek szikkadt dűlőútjain érteni akarják papírod sárkánynak vágják kezedből tollad kiverik mert tetszik nekik 20 megy a vonat kereken a kerek meg vonaton varázsszőnyeg meglibben felhők közt a Balaton hortobágyon áll a nyár napkerekű szekere a délibáb lépcsőin elhajtott a tengelye égi létra a szivárvány járkál rajta két kis bárány felhő irigységtől sárgul a nap részeg szél jár s a fák alatt eldől csikorog a fagy de belátja a meleg nem lehet barátja fura világ ez szavamra forró hó száll a nyakamba a nap meg fagyott huhog rám fejére húzom nagybundám ne állj vigyázzba lábadra egyszárú nadrágot húznak játék ez csak arcod ráncait megtalálom-e eső-mosdatta krumpliföldeken játékos strófák el ne tévedjenek az este épülő oszlopai közt poroszkál-e eltévedt tehénbőgés megőrzik-e majd álmod fészkét páncélgyökerű kerti akácok tőlem hozzám utazom mongolosodó szemük röntgen szívedet lövik a sugarak barátságomat keresik a kerítés nyárfalécbordái őrzik-e a vér hieroglifáit nincs mosolyuk szemük arcuk kezükből kihull a kereszt. már kezdtem félni ki érti ezt jön értem illés kivárom felhő szikkad a pillámon zsebemben de ez kósza hír villámtoll van meg holdradír utazásomnak nincs ára felülök magam hátára megy a vonat síneken a sínek meg vonaton hű de fura világ ez tőlem hozzám utazom �(Folytatás a 12. oldalról) portok zöme M.-ben van, a tagok a körzetből járnak be. A másik: a szolgáltatások, amelyeket a társközségeknek juttatunk. Ezenkívül persze az összes kapcsolódó gazdasági, adminisztrációs és propagan­ da-előkészítő munka is itt zajlik. A társközségek tiszteletdíjas intéz­ ményvezetőinek az a feladatuk, hogy felmérjék az igényeket, azt köz­ vetítsék felénk és mi lekötjük a programokat olyan mértékben, ahogyan azt igénylik. Ezeket ők bonyolítják le és információt adnak arról, hogyan zajlott le a rendezvény. Körzeti például a pódiumso­ rozat, a gyermekszínház, a pávakör, a koncertek, a diszkó stb. Per­ sze nem mindegy, hogy melyik társközségről van szó. H.-n egészen jól mennek a dolgok, N.-ben már kevésbé: ez egy széteső község, sok a nyugdíjas, az ingázók zöme is innét adódik, itt lényegesen nagyobb és gondosabb segítségre van szükség.” L. szintén körzeti központ. 1100 lakosának részben a helyi gaz­ dasági egységek adnak munkát, de a dolgozó lakosság negyven szá­ zaléka eljáró. Művelődési hagyományaiból ma már csak annyi ma­ radt, hogy évi egy alkalommal részt vesznek a szomszédos közsé­ gekkel központi kezdeményezésre közösen szervezett folklorisztikus ünnepségen; ezekre ma már szinte kötéllel fogják L.-én a szereplőket. A körzeti művelődési ház vezetőjének tanulságos monológja: „A tanács lehetőség szerint segít. Anyagilag többet nem adhat. Talán a tsz tudna adni anyagi segítséget, ha akarna. Kilenc éve, vagyok a művelődési ház vezetője, de az évi egy központi rendezvényén kívül másra még nem kaptunk pénzt. Erre az egy rendezvényre sem a művelődési ház kapja, hanem az intéző bizottság — és hát ez busz­ költségről, utaztatásra, étkeztetésre megy el (3000 Ft-ról van szó). A művelődési ház tartalmi munkájának lehetőségeit ez nem lendíti előre. Más segítséget, ami nem pénzben realizálódik, csak az ifjú­ ságtól kapok. Az értelmiség legfőbb indoka, hogy nincs idő, hogy nem helyben laknak, hanem idejárnak. (Az utóbbi főleg a pedagógusokra vonat­ kozik.) A körzeti iskola is itt működik, a tantestület létszáma meg­ növekedett és zömük Salgótarjánból vagy a környező községékből jár L.-re, sokan most végzik iskoláikat is. Lehet, hogy gyakorlati segítséget tényleg nehezebb így adni, de hát a végeredménye az, hogy egyáltalán nem számíthatok rájuk. Ráadásul nekem vetik a szememre, hogy miért 'nem járnak a pedagógusok a művelődési házba!? Számtalanszor megkerestem őket, de nem jönnek. Az iskolásoknak főleg könyvtári látogatásokat szervezünk. Most ugyan megint kialakult egy gyermektánccsoport, ez új lehetőség, de nagyon sok múlik a pedagógusokon is. Kisebb programokra ugyan meghívjuk a gyerekeket, nagyobbakat azonban az anyagiak miatt nem tudunk szervezni. Jön ugyan gyermekműsor-ajánlat, de hogy a költségvetést ne érintse nagyon érzékenyen, ahhoz az egész isko­ lának meg kellene vennie a jegyeket. Tárgyaltam már az igazgató­ val, osztályfőnökökkel, de nem vállalják. Ha viszont az iskola nem segít ebben, akkor a művelődési ház költségvetése fut mínuszra. Persze lehetne a kínálatot bővíteni, ezt tervezzük is. A fiatal kor­ osztályra számíthatok, mert egy 20—25 fős csoport mindig van a házban, akik akarnak valamit, a klubfoglalkozásokon aktívak, van véleményük és azt el is mondják. A huszonöt éven felüliek viszont már szinte mindent elutasítanak. Ők a szórakozást igénylik; amit így kapnak, azt éppenséggel hajlandók elfogadni, de még így is előfordul, hogy inkább dolgoznak munkaidő után és a tv-t nézik. Valahogy kimarad az életükből a tudatos művelődés, vagy legalábbis nem alakult ki a szabad idő. ilyen jellegű eltöltésének szokása. S nem hiszem, hogy ennek akár itt, L.-en, is csak a művelődési ház, vagy akár annak az anyagi helyzete lenne az oka. Ügy látom, hogy a legtöbb embernek jó, ami van. Hiába a sok eljáró, hiába látnak esetleg Salgótarjánban mást, különösebben nem zavartatják magukat. Változtatni csak néhány fiatal akar, de idővel ők is belefáradnak, hát vagy belenyugszanak vagy elmennek L.-ből.” Ha most azt mondjuk, hogy M.-en jól működő, körzeti munkát is végző művelődési ház van, L.-en pedig enyhén szólva nehezen megy a munka, akkor nem biztos, hogy ez a minősítés feltétlenül igaz. Végül is: mihez képest működik jól az m.-i intézmény? L.-hez mérve —, mint látjuk — nem nehéz jól dolgozni, főleg, ha van rá pénz is. Azonban, ha ahhoz mérjük az eredményeket, hogy M.-en ezer ember közül száz viszonylag rendszeresén jár a művelődési házba. L.-en pedig csak ötven, ehhez képest — a többi kilencszáz embert figyelembe véve — a különbség már nem is olyan nagy. Ha pedig azt állítjuk mércének, hogy miképpen váltak a helyi kultu­ rális agóra színterévé, olyan intézménnyé, amely beépült az embe­ rek mindennapi életébe, akkor M.-ek és L.-ek között alig találunk különbséget. Mai közművelődésünk ahhoz az emeletes épülethez hasonló, amely ugyan egyre magasabbra épül, de a lépcsőház építési üteme mintha megállt volna az alsóbb szintek valamelyikénél. Ez az ellent­ mondás különösen a községi közművelődésben tapintható ki ahol a zártabb közösségeken — egy-egy falu összlakosságán — jobban érez­ hető a magasan levő emeletek használatának hiánya, vagy legalábbis az. hogy rendkívül nehéz számukra azokat megközelíteni. A műve­ lődési ház vezetőjét és a közművelődés többi helyi munkását azonban egy sor szakmai kötődés, s ne kerteljünk, egy sor hivatali regula arra készteti, hogy a magasan levő emeletekhez próbáljon lépcsőt építeni, de az ily módon a levegőbe sikeredik. Ügy véljük, ez bőven indokolja az l.-i intézményvezető bizonytalanságát, s általában a községekben dolgozó népművelők szakmai pesszimizmusát. Miért van ugyanis az, hogy — minden primitív körülményei el­ lenére — a községek egyik leglátogatottabb „intézménye” a kocsma? Nem valószínű, hogy egyedüli és kizárólagos oka az ivászat lehetősé­ ge lenne. Sokkal inkább az, hogy az emberek itt szerezhetnek leg­ inkább információt a faluban történtekről, s ezeket egyúttal meg is beszélhetik, s így kialakulhat a közös vélemény. De ugyancsak itt esik szó minden olyan témáról, ami a mindennapok megéléséhez szükséges, vagy annak látszik. Valójában ezekre a beszélgetésekre szükség van, s az ivászat önmaga — a szép számú kivételtől eltekint­ ve — mellékes körülmény. Művelődési házaink a kapcsolatteremtés, az információcsere alapvető emberi igényével csak sablonokban gon­ dolkodva számolnak. A kérdés tehát az, hogy mit tehetne annak érdekében a községi művelődési ház, hogy ez az ellentmondásos helyzet megváltozzon? Egyik lehetséges módként kínálkozik, hogy az emberekben potenciá­ lisan meglevő spontán aktivitásra építve bontakoztassa ki új szelle­ mű tevékenységét. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a magas kultúra közvetítésén túl vállalja az olyan intézmény szerepét, amely az em­ berek mindennapi problémáinak megoldásához is lehetőséget nyújt. Olyan szabadon választható cselekvési alternatívák sokaságát kí­ nálja, amelynek rendszere a mindennapokból épül fel, de szellemé­ ben, hatásában egyúttal tovább is visz az oda látogatók érdekeinek és érdeklődési körének megfelelően. Ha például egy községben el­ terjedt szokássá vált a kertészkedés, akkor természetes, hogy a mű­ velődési házban rendelkezésre kell állnia ebben a közérdekű témá­ ban a széles körű tájékozódás lehetőségének. A kertészkedéshez azonban még sok minden kapcsolódik: az értékesítés, a megtermelt anyagoknak konyhai felhasználhatósága, illetve az étkezési kultú­ ra, ezen belül a gyermekek étkezése, ehhez kapcsolódva a gyermek­ nevelés — és folytatható a kapcsolódások sora egészen a magas kul­ túráig. A hangsúly tehát témák közötti kapcsolódási pontok feltá­ rásán és a mindennapokhoz való szoros kötődésén van, s ha ez megvalósul, számolhatunk azzal az igénnyel is, hogy az emberek a művelődési házban nemcsak szabni-varrni, gyermeknevelést tanulni akarnak, hanem beszélgetni, dolgokról közös véleményt alkotni és azt érvényre juttatni. Ami azt is jelentheti, hogy az intézmény ál­ tal biztosított színházi előadásra nemcsak jegyet vásárolnak, hanem annak tartalma beszédtémává válik, értékei ténylegesen beépülnek az életmódba, viselkedéskultúrába — mégha mindez ma még vágy­ álomnak tűnik is. Korántsem azt akarjuk a művelődési házakon számon kérni, hogy a különböző rendeltetésű intézmények, szervezetek szerepét átvállalják. Azt azonban igen, hogy a kultúrát, a közművelődést ne kizárólag a magas kultúrára gondolva tegyék hozzáférhetővé, ha­ nem oly módon, hogy az ne önmagáért való értékként jelentkezzék, hanem azt tekintse, hogy az emberek még az új lakásban, kocsival és színestévével gazdagodva is évtizedekkel ezelőtti módon élnek, nevelik a gyermekeiket, egymás közötti kapcsolataik egyre inkább szétzilálódnak és hogy mindennapi problémáikat nem ésszerűen old­ ják meg. Bodnár Mihály 21 �„Naponta vagyunk Dózsa Györgyök” Kokas Ignác 1973-ban, kisebb-nagyobb megszakításokkal egy évig festette Az Em­ ber harca című festményét. A kép jelenleg Pásztón látható, miután a művészeti alap a művésztől megvásárolva a pásztói tanácsnak ajándékozta. A festmény témája az ember harca ön­ maga megvalósításáért, boldogulásáért, bol­ dogságáért. A téma tehát röviden az emberi sors. A témát közelebbről —, amint ezt a későbbiekben látni fogjuk — a művész har­ cában, Kokas életgyötrődésében határozhat­ juk meg. A kép cselekményének leírása már bonyolultabb. A festmény egy figurát ábrázol, amint az a nézőnek háttal a kép belseje felé törekszik. A mű előterét egy, a tájjal és a főalakkal összeolvadó emberi fi­ gura válla, s profilban ábrázolt feje tölti be. Az Ember mögött egy harmadik alakot sejtünk, ennek azonban szinte csak egyik szeme látható, a figura bal válla fölött. A festmény bal oldalsó része egy szürrealisztikus konstrukció, míg a jobb alsó sarokban egy táj villan elő, amely a kép középtengelye felé egybeolvad a két figurával. Mielőtt az egyes részletek elemzését meg­ kezdeném, Kokas Ignác alkotó módjáról kel] egy pár mondatban szólnom. Kokas a 60-as évek közepén fedezte fel festészete számára szülőfalujának, Válnak és környékének táji jellegzetességeit. Ekkor és itt fedezte fel a kihalt és szétmállásra ítélt Ginzapusztát. És ekkor fogadta el saját ro­ mantikus lelki alkatát művészete irányítójá­ ul. Legtöbbször táji motívumokból épülő, legnagyobbrészt azokon alapuló festményein Kokas emlékeinek hordalékát festi: nem egy adott időpont valóságos táját, hanem egy valóságos táj adott motívumához fűző­ dő, időben bárhol levő, egyszer-volt, egyszer-átélt élményeit komponálja képpé. Ezek után próbáljuk meg a festmény meg­ közelítését! A főalak, az Ember (azaz a festő) egy szárnyas, sisakos figura. A szárny sárga íve hatalmas energiát sugároz, hiszen egy ilyen ív önmagában is erőtől duzzadó, mozgásra képes elemet sejtet. (Gondoljunk a köz­ napi élet olyan jelenségére, mint egy feszü­ lő vitorla!) A sisak ugyanakkor minden idő­ ben és alkalommal védekezés volt a világ­ gal szemben. Viselőjét azonban nemcsak védte, de el is zárta a külvilágtól, a védett­ ség éppen az elzárkózottságból adódott. Az Embernek tehát óriási energiája van, ugyan­ akkor azonban egyedül áll; problémáival, nehézségeivel egyedül kell megküzdenie. Kokas Ignác festményeiből kibontható életfilozófiája. Még tájképeinél is találha­ tunk filozofikus gondolatokat. Néhány alko­ tása pedig — így Az Ember harca is — ki­ fejezetten filozofikus jellegű. A kép tehát szubjektív üzenete által Kokas nézeteit mu­ tatja. Amit tehát itt ő az Emberről mond, azt tulajdonképpen önmagáról állítja. Az előző gondolatsor a sisakos zárkózottságról tehát annyit jelent, hogy Kokas alkatánál fogva zárt világban él és hiába halad a tár­ sadalom a kollektivizálódás felé, ő nem tud kollektivizálódni. Sőt, éppen ellenkezőleg, egyre inkább magányosodik, egyre inkább egyedül marad problémáival, küzdelmeivel. Kokas magányossága nem hasonlítható a futuristák anarchista lázadáshoz, akik min­ dent és mindenkit megtagadva egyetlen igazként önmagukat prófétálták. Ezt egyér­ telműen az a vörös-folt-fej bizonyítja, amely a képe előterét uralja. A fejnek a tájjal va­ ló egybeolvadása utal arra, hogy ez az alig sejlő figura a régen-volt elődöket sűríti, akik már porrá lettek, akiknek szelleméből és testéből konkrétan és átvitt értelemben mai világunk, ismereteink és tárgyaink, életfor­ mánk és műveltségünk ered. Ugyanakkor a főalakkal való eggyé válása e fejnek azt mu­ 22 tatja, hogy az Ember (Kokas) érzi, vállalja az elődöket, az ősöket. Azaz, Kokas Ignác József Attila-i igazságérzettel vallja e képén is, hogyha fest, az ősök vezetik ecsetjét, mint ahogy József Attilának „ők fogták ce­ ruzáját”. A címben jelzett harc az Ember és az alig sejtett harmadik figura között dúl. A harma­ dik alak, a szinte csak fél szemével ábrá­ zolt Rém szemben áll a figurával. E szem­ benállás, az alig sejthetőség, és a szemből kiinduló vonalnyaláb, amely segítségével ez a szem az egész bal oldali formáció forrásá­ vá lesz, azt sugallja, hogy ez a Szörny az Em­ ber legnagyobb ellenfele bár, mégsem sze­ mélyében, mely körvonalazhatatlan, hanem következményeiben jelent akadályt, problé­ mát. A Szörny tehát nem valóságos, birokra hívó ellenfél. Az Ember teremtménye csu­ pán, bensejében élő örök tagadás, a mindig ébren levő rossz lelkiismeret, a kínt, a bajt soha nem felejtő emlékezet. A Szörny ilyen értelmezése után mit lás­ sunk a bal oldali formációban? Teljesen nonfiguratív, minden természeti realitástól mentes konstrukciót, amely csupán szerke­ zetileg megkívánt eleme a kompozíciónak? Egyáltalán nem. Ez a figura vállára neheze­ dő „batyu”, az Embert haladásában vissza­ fogó teher Kokas emlékezéseiből állt össze. (A végükön kibolyhosodó vonalak: növé­ nyek, a figura hátának támaszkodó rész vi­ zet idéz, s a kép bal szélén egy madarat lát­ hatunk. S mindezek Kokas leggyakoribb táj­ képi motívumai). Ezek a jegyek tehát egyértelműen mutat­ ják: a feltörő emlékektől nehezül a haladás, s az emlékek között fontos helyen állnak a Ginzapusztához kapcsolódóak, amelyek sze­ mélyessé teszik a terhet, s egyértelművé a figurát. Kokas maga harcol itt Démonával, az emlékezés, az adottságok Szörnyével. A kép üzenetének további kibontása már csak a mű belső törvényeinek ismeretében lehetséges. A festményre pillantva a Rém-szem vonz­ za magához tekintetünket. Mivel éri el Ko- �kas, hogy ez a cselekményileg is annyira fontos szem a feszültség csomópontjává vá­ lik? Részben szín, részben szerkezet segítsé­ gével. A kompozíció alapszíne ugyanis a meleg vörös, és ennek árnyalatai. A meleg kolorit uralkodik a képen, s ebbe robban bele acélos hidegségével a kék szem. Pusz­ tán a színe elegendő lenne a figyelem felkel­ tésére, ám Kokas ennél tovább megy. A fest­ mény középtengelyeit arányosan eltolva ezek metszéspontjába helyezi a szemet, hogy így az a kép legmobilisabb pontja legyen (1. ábra). Ily módon a kép egyensúlyi feszültsége rögtön ellentétet is hordoz: a meleg és hi­ deg színek ellentétét. Kompozíciós szempont­ ból még két fontos illeszkedését fedezhetjük fel a szemnek. Először: horizontálisan egy vonalon fekszik az Ember nyakával, a kép másik csomópontjával. Másodszor: innen ki­ indulva szinte teljesen körvonalazható egy mértani forma, egy ellipszis (2. ábra). A néző a szemet megpillantva ugyanis önkéntelenül a hozzá tartozó élőlényt kezdi keresni. így talál rá arra a fejet sejtető ív­ re, amely egyben az ellipszis felső részét ad­ ja. Ezen az íven haladva ugyan át kell törni egy ellentétes kontúrt, de ehhez elegendő erőt ad az ív keményebb, egyértelműbb al­ só része, s az áttört falat követő formáció vonalrendszerének az ívét követő rövidülése. Az így kirajzolódó idom bal felé nyitott, itt juthat el a néző a kép további részleteihez. Nézzük meg, hogy mit zár körül ez az el­ liptikus görbület! A bal oldalán a már említett Szörny-szem van a belőle kiinduló vonalnyalábbal. Ez a szem a terhek, az akadályozó problémák forrása, s mint ilyen, az Ember benső vilá­ gának része, mintegy a lelkiismeret megje­ lenítése. A háttal álló figura jellemzését te­ hát e szemmel kezdi a művész. Ezáltal be­ szél az Embert tudat alatt gátló tényezőkről. A festő azonban nem akar kétséget hagyni a figura harcának igaza felől, s ezért be­ hatóan jellemzi az Embert. Mégpedig éppen a vizsgált formán, az ellipszisen belül teszi ezt. Egy motívum gyakran visszatér Kokas alkotásain. Ez egy általában szabálytalan kerekded forma, ame­ lyet a környezetétől éles kontúrral határol el, s amelyen belül — általában színperspektí­ vát alkalmazva — végtelen távlatot nyit a művész. Ez a „semmibe tekintő ablak” már az 1967-es Néma házon megtalálható. Az Ember harca is tartalmazza ezt a mo­ tívumot azzal a lényegi változtatással, hogy itt ez a „lyuk” nem végtelen távolságot mu­ tat, hanem annál közvetlenebb célt szolgál: az Ember szívére nyit kaput, az Ember lel­ kivilágát tárja elénk. E képrész fő eleme egy hangszer szerke­ zetét idéző vonalrendszer. A vonalak ritmi­ kus ismétlődése, egyforma dőlése, fokozatos növekedése a nyugodt, háborítatlan élet igé­ nyét hirdeti. Ennek a foltnak a bal oldalához támasz­ kodik a festmény egyetlen szögletes geomet­ riai része: egy háromszögekből felépített konstrukció (3. ábra). A kép egyik legna­ gyobb hideg foltja ez a kékes-fehér három­ szög, amely ennek az építménynek egységét biztosítja. Ez a rendszer a maga egzaktsá­ gával, zártságával a tudatos szerkesztésre utal. A rend, az építettség, a tudati kontroll jele ez. Bár formailag elkülönül, szögletes­ ségében ellentétes a kép egyéb elemeinek formázásától, a felső részen mégis eggyé forr az előbb elemzett részekkel, sőt a figu­ ra egészével is. E találkozás valószínűsíthe­ tő tartalmi oldala az, hogy az Ember öntör­ vényeit, melyek önmagukban zártak, egzak­ tak, érzelmi kontrollnak veti alá. így, e ket­ tő egységében hoz létre valódi rendet. A ta­ lálkozási pontnál sejlik a Rém másik szeme. Így jutunk vissza az ellipszisen belül a Szörnyhöz, hogy innen a belőle kiömlő láto­ máshoz érhessünk. Az emlékek, adott örökségek figurációja színben a leghidegebb összhatású az egész kompizícióban, itt a hideg kékes-fehér domi­ nál. Bár a jobb alsó sarok tájának horizont­ jában megjelenik egy leheletnyi fehér, mely térhatásában monumentális, ellenpólust mégsem képez. Ez az erős szín-érték diffe­ rencia a küzdelem állandóságát érzékelteti. A bal oldali emlékvilág nemcsak színében különül el a kép többi összetevőjétől. Szer­ kezete sokkal töredezettebb, darabosabb, mint a figura, vagy a táj megoldása (4. áb­ ra). A szemből induló vonalak szerteágazóan jutnak ki a kép bal szélére, hogy ott megszakadva a szűk kereten túljutó szétáramlással a terhek halmazának végtelensé­ gét érzékeltessék. A szemből induló alsó vo­ nal nem ér el a keretig: lefelé haladtában beleütközik a figura szárnyvonalának irá­ nyába, s mintegy hozzásimul, egyesül vele. A találkozási pont kulcsfontosságú: itt ju­ tunk ki az emlékek, érzések teréből a tet­ tek, a lehetőségek világába. Innen már az Ember szárnyának dinamikus lendülete vi­ szi a tekintetet. Ám a szárny éppúgy, mint a dinamikus lendület csak a vörös ősfej után lesz egyértelmű. Éppen ezzel a pozíció­ val nyeri el véglegesen az értelmét e fej. Nemcsak egyesíti, de szét is választja a fi­ gurát a reá nehezedő alakzattól. Már ebben a kompozíciós szerepben benne van az a kokasi ős-előd tisztelet, szerepfelismerés, amelyről az előbbiekben már szóltam. A vörös fej után az Ember végre a nagy sárga ív lendületével törhet előre. A sárga, mint a kompozíció legérettebben izzó színe jelzi a töretlen nagy ív fontossá­ gát. Szerkezetileg ez az ív a kompozíció dön­ tő eleme (5. ábra). A haladás iránya ez, s ezt hangsúlyozza az ív többszöri, egyre na­ gyobb domborodású megismétlése. A szélső ív a keretet érinti: ez a továbblépni nem tu­ dás, a bezártság érzetét kelti. Az ívek az ember nyakától húzódnak, hogy alul egy bizonytalan egyenesben hal­ janak el. Egy újabb lényeges pont helyezke­ dik el ezen a vízszintesen: az a pont ez, ahol a töretlen ívű görbületekkel egy hason­ lóan töretlen, de éppen ellentétes irányú, s az előzőeknél jóval rövidebb, a jobb alsó sa­ rokba mutató hajlat találkozik. Ez utóbbi elem tartalma többrétű: a vöröses-fekete ív­ ben nem lehet különválasztani az Embert, a földet és az ősfigurát. Ez a nyitva hagyott formai kérdés tartalmilag fontos problémát takar. E hármas egybefonódás teszi egyértel­ művé a már éreztetett gondolatot: a mű­ vész érzi, hogy az Ember az ősök erejét, testét, hitét őrző, biztos talajon halad. Nem szakít, de nem is szakíthat velük. Eggyé nőt­ tek, s csak együtt juthatnak tovább. S itt ad a művész választ pontosabban ar­ ra is, hogy miért folyik a harc, a küzdelem. A kép jobb alsó részében ugyanis a hagyo­ mányos perspektívatörvény alapján végte­ len távlatot nyit, s ezzel megteremti a lehe­ tőségét annak, hogy az Ember a végtelenbe törekedjen. A színek fokozatos hidegségével olyan mély horizontot teremt a festő, amely miatt az Ember alakja óriássá lesz, monu­ mentálisan tornyosul a messzeség elé. így a figura dinamizmusa is félelmetes energiát mutat, melynek segítségével képes lehet a végtelen meghódítására. Ezért a hódításért folyik tehát a harc. A tér, távolság plasztikai hatásának ki­ használása azért ilyen döbbenetes erejű le­ hetőség Kokas kezében, mert bár a kompo­ zíció tördelt, téri ábrázolás, a horizontig va­ ló kipillantást csak itt teszi lehetővé. A fi­ gura feje köré ugyanis egy, a kép színvilá­ gának megfelelő, abba hangulatilag illeszke­ dő, töréseivel a fő vonalakat segítő eget fes­ tett, amelynek szerepe pusztán a kompozí­ ció fő elemeinek hangsúlyozása. A festmény négy csomópontja (a szörny­ szem, az Ember nyaka és az alsó vízszintes két találkozási pontja) egy négyszöget hatá­ roz meg (6. ábra). Ennek két éle vízszintes, melynek segítségével a kép jól elkülönülő három részre tagolódik. (A szövegben jelzett ábrák a borító belsőn láthatók.) Az első rész az előtér. Itt összefogott fol­ tokkal, az ősfigurával Kokas a festmény cse­ lekményének mintegy időbeli előzményét ad­ ja. A jobb sarok különbözik csupán formai­ lag — és ennek tartalmi oka van: az ősfi­ gura múltjával szemben a nagy lehetőség jövőjét ígéri. Múlt és jövő együtt, s mind­ ez a kép előterében! A kibékíthetetlen el­ lentétek itt kezdődnek. A felső harmad szintén összefogott for­ mákkal a háttér szerepét játssza. Egyetlen funkciója a hangsúlyozás. A második harmadban, a kép középső ré­ szében játszódik a tulajdonképpeni cselek­ mény. Az alappontok által meghatározott négyszög középpontja nagyjából a vízszintes felezővonalon, de a kép függőleges felezővo­ nalától jobbra helyezkedik el (7. ábra). Emiatt a néző úgy érzi, hogy bár van a képben egy jobb felé irányuló mozgás, ezt valami visszafogja, gátolja, nehezíti. Túl biz­ tonságos, széles alapokon áll a négyzet ahhoz, hogy mozgásba tudjon jönni. Az alap nagyságán túl vitathatatlan a bal alsó sarok feszítő szerepe. Mindezt a feszített, mozdulni kész állapotot Kokas még fokozza azzal, hogy a sarkok között nem egyenesek, hanem domborodó ívek vezetik a tekintetet. Mielőtt a végső gondolati összefoglalásra rátérnék, egy rövid művészettörténeti átte­ kintést kell tennem. A festészet történetében viszonylag ritkán találkozunk olyan ábrázolással, ahol a kép főalakja a nézőnek háttal áll. Ez a megoldás akkor került előtérbe, amikor nem elsősor­ ban a megfestett személy maga, hanem te­ vékenységének ábrázolása volt a festmény témája. Ezért viszonylagosan gyakorivá a XIX. században vált, amikor a munkásábrázolás is megjelent a. művészetben. (Bár ko­ rábbi példát is találunk. Ilyen háttal ábrá­ zolt alak Stabiaeben, az időszámítás I. szá­ zadában festett Virágszedő lány is). Millet, Courbet munkásai között is megjelenik a nézőnek háttal dolgozó ember. A XX. szá­ zadi magyar művészet is szolgáltat hasonló példákat, hogy csak Nagy István Kaszálóját, Egry Balatoni halászok-ját említsem. E rövid gondolatmenetet azért érzem fon­ tosnak, mert azt bizonyítja, hogy a hasonló­ an szerkesztett műveknél, s így feltételezhe­ tően itt is — a figura tulajdonképpeni cse­ lekvése, tenniakarása a kép mondanivalója. Így válik egyértelművé e mű értelmezése is. Kokas életművében egyszer már feltűnt egy háttal álló figura: az 1967-ben festett Nap fiai című alkotásán. Itt is önmagát fes­ tette a hajlott hátú alakban, akit egy ginzapusztai táj napégetett motívumai vesznek körül. Ez a képi formálás tért vissza ezen a mű­ vén. Saját jellemét jobban részletezte, meg­ mutatva tisztaságra, békére, öntörvényű rendre vágyását. Mindezt azért, hogy érezhessük, ezek megvalósításával a végtelen meghódításáért küzd Démonával, az Emléke­ zések és Örökségek Rémével. Hátán súlyos terhet cipel: benne van minden, amit eddig átélt, s amitől ezek után már nem szabadul­ hat. Ginzapusztának a Nap fiai-nál még testvérként idézett motívumai itt visszahúzó erőként jelentkeznek, utalva a művész prob­ lémájára: tud-e még számára, művészete számára újat adni, kötöttség helyett ihlető világot jelenthet-e még a puszta. És, ha meg kell tartania mindent a hátán, bír-e még ve­ lük tovább vonulni valameddig, vagy egy helyhez kötve sziszifuszi erőfeszítések mellett is csak tantaluszi kínokat érlel a jövő? Mert végtelen távlatot lát maga előtt, amelyet a benne feszülő energiával, mérföldes léptek­ kel hódíthatna meg, ha terheit ledobhatná. A küzdelem tehát azért dúl a lelkiismeretDémonnal: terhek nélküli biztos jövő, óriási távlattal; vagy terhekkel vemhes, nehéz, de mégiscsak haladó vonulás; avagy a teljes kö­ töttség bénító mozdulatlansága. Ezt a harcot vívja a művész, ez a kere­ sett „szubjektív üzenet”. Chikán Bálint 23 �HAGYOMÁNY Gondolatok a palóc szuszékról Láttam már szuszékokat múzeumok olyannyira féltett darabjai­ ként, hogy fényképezni sem hagyták őket és láttam Sírokon azt is, amint éppen gyújtóst aprítottak belőle, vagy egy gazdag portán, ahol három szuszék is volt —, disznóólat csináltak szétszedett deszkái­ ból. Ez 1970 táján történt és senki sem szólta meg őket érte a fa­ luban. „Igen, mert régi, korhadt, a szú is beleesett ” — mondták. — Újat sehol sem csinálnak, meg nem is szokás már ilyen kelengyésládát adni, mikor van Varia szekrénysor.” Gyűjtéseim során azonban találkoztam olyan szuszékkal is, melynek a fedelére a kereszt jele volt vésve és amikor a helyén, a tisztaszobában állt még, elképzelhető, hogy ünnepek alkalmával rajta gyújtották meg a gyertyát —, mint ez a gyertyanyomokból kikövetkeztethető. Az elmúlt 100—150 év alatt annyit változott a falusiak világa, de erről itt ne beszéljünk bővebben, mert számos tanulmányban leír­ ták már. Tudjuk, hogy a változások szükségszerűek, mégis sajnálom, hogy útjaim során már nem találkoztam olyan emberrel, aki el tudta volna nekem magyarázni, hogymi is van felróva ezekre a palóc szuszékokra. Ha élőszóban nem tudunk választ kapni, nézzük meg. hogy mit jegyzett le a néprajzi szakirodalom a szuszékokról. Győrffy István— Viski Károly A magyarság tárgyi néprajza című köteteiben többek között ezt olvashatjuk: „A szekrény (szökröny, szekriny) nevű bútor nem egyéb, mint amit a 'nép más szóval szuszék (szustok, szuszák, szuszink) névvel nevez... E szekrények egy részének fedele egysí­ kú, vízszint álló, más részüké —, mint a házfedélé — kétsíkú. Ez a háztetős szekrényforma is nagyon régi, s külön érdekessége, hogy a hosszabb alakúakat már az egyiptomiak, hellének, rómaiak kopor­ sóul is használták.” Az Ermitázsban az Altáj vidékéről származó, hasonló korú szuszékokat is láthatunk. „Ez a szekrény szó a magyar­ ból átment az oláh 'nyelvbe is sicriu alakban, ott azonban csak ko­ porsót jelent. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az átvétel idején a magyarok is temetkeztek ilyen szabású szekrényekbe....A koporsó szó honfoglalás előtti szókészletünkből való, s megfelelő őse egy bolgár—török szó, amely ilyenformán hangzott: kopurcsag. En­ nek jelentése a különböző török nyelvekben nem csak koporsó, ha­ nem doboz, tok. szelénceféle stb. is. (Vámbéry Ármin: Magyar és török—tatár szóegyezések. Nyelvtud. Közl. VIII. 160; Cs. Sebestyén K.: A magyarság ládái. Magy. Nyelv. XXIII. 202.)...A szekrény az első házból először az asszonyok hálóházába, a komrába kerül (pa­ lóc földön), de még itt is „vásznat, fehér gúnyát” tartanak benne; azután kikerül a konyhába, ereszbe, liszt-, kenyér-, vagy élelemtartónak, majd hátrább, a gazdasági rendeltetésű kamrába, végül a gabonásba, vagy a padlásra....Pedig egykor általánosan kedvelt há­ zibútor volt; erre vall, hogy igen takaros, díszített, sőt színezett pél­ dányok is vannak közöttük, holott a gazdasági termények tárolá­ sára szolgáló hasonló eszközök általában díszítetlenek szoktak lenni.” Máshol: „Elejük, födelük úgyszólván el van árasztva díszítménnyel, de ez a díszítmény Dunántúl, az Alföldön, Felföldön és a Székely­ földön egyaránt tisztán mértani jellegű, holott kínálkozó felületek lendületes növényi díszítmények vésésére, vagy festésére. A régi forma megtartotta régi díszítőmódját, holott a helyébe került renaissance eredetű láda semmit sem vett át belőle”. A magyar paraszt­ ság köréből azonban a renaissance láda, mint tapasztaltuk, nem tudta kiszorítani, megmaradt nekünk archaikus formájában és min­ tájával a mai napig. Ezért ma is nagyobb megbecsülésben részesít­ hetnénk. Mintájáról a szakirodalomból sem tudunk meg íme töb­ bet, mint hogy igen takaros. Pedig, ha összevetjük a K. Csilléry Klára A magyar nép bútorai című könyvében közölt krétai terra­ kotta szarkofággal az i. e. II. évezredből, vagy a Palesztinai mészkő szarkofággal (2/a, b.), bebizonyosodik, hogy az összetevés nem alap­ talan. Kaesz Gyula Ismerjük meg a bútorstílusokat című könyvé­ ben is megtaláljuk a szuszékformákat (2/c, d, e, f.), az egyiptomi, görög, etruszk bútorok között, Binzáncban, mint nyeregtetős erek­ lyeládát látjuk viszont, azután a román bútoroknál; „a magyar népi szuszék szerkezetében és díszítési rendszerében a korai román jelle­ get viseli magán”. (u. o.) A díszítésekről külön és általában beszél Kaesz: „Az első készítményekkel együtt megszületik minden emberi eszközön az ornamentika, mint valami titkos jelbeszéd, hogy ettől kezdve elválaszthatatlan kísérője maradjon a tárgyaknak az egész történelmi fejlődés folyamán. A díszítőművészet első elemei: pontvonal, sakkminta, zeg-zug és hullámvonal, körök...” — mondja az őskor kapcsán, de olyan, mintha a szuszékokról beszélne. „A kiala­ kított formaelemek egy részének varázserőt tulajdonítottak”, (u. o.) Lükő Gábor, aki elsőnek foglalkozott a szuszék jelentéstartal­ mával is, nagy jelentőségű munkájában (Anya- és csecsemőóvó ké­ pek a régi magyar szekrényeken, Orvostörténeti Közlemények, 1975.) említi: „Az esküvőről hazaérve a ládára ültették a menyasszonyt. Ha megcsikordult a láda, jó jelnek vették: számíthatnak gyerekre. Ha viszont nem akart gyereket az új asszony, titokban ült rá a lá­ 24 da szélére, miután felnyitotta a fedelét. (Ethnographia 1906, 44.)” Lükő Gábor egy burját sámánládát is közöl analógiaként, amelyet a sámán a hátaslovának tekintett (a közlés szerint), majdnem azo­ nos módon, mint az előbb említett példában a menyasszony termé­ kenységével kapcsolatban fennmaradt szokásnál. A sámánláda te­ hát tartalmilag is a népi szokás analógiáját idézi, de formailag is megközelíti a szuszékot —, sőt a mintakincsét tekintve is. A sámánok a rituáléhoz szükséges eszközeikre — minden ed­ digi leírás szerint bizonyítottan — az ember és a kozmosz összefüg­ géseinek legfontosabb jeleit rögzítették. Az itt bemutatott sámán­ ládát sem kell hát ez alól kivételnek tekinteni — így indokolt a kozmikus összefüggések keresése az elemzésnél minden jelében, jel­ kapcsolatában. (3. ábra) Nézzük látható ábráit: koncentrikus, suga­ rasan osztott nagy körformából indul egy emberi és állati vonulás a másik, immár tagolatlan köregyüttes felé. (A láda, mint „ló” feje felé, tehát haladási irányában.) Ez a fekete-fehér, lépő-álló állatokból, emberekből és ember-állat kombinációkból felépülő vonulás (vagy, mert a figurák egyedenként összehasonlítva egyformák, azt sem zárhatjuk ki, hogy egy dolog állapotváltozásai), ez a vonulás a két kör, égitest, világ (a közlés szerint Nap) között ugyanolyan jelszin­ tű, mint az alattuk húzódó „kígyó”-vonal. Ennek lábai beosztások is, egy fokozottal feljebb viszont négylábú állattá válik, egy foko­ zattal lejjebb a csengők a skálajellegét erősítik. Hierarchikus ré­ giókra különülnek el ezek a homogén jelek. A jobb oldali köriben áll meg a mozgásuk, ez a cél, ami talán csak a legfelső régióban érhető majd el. Az erdővidéki szuszékokon (Seres András: Erdővidéki szuszékok, Népismereti Dolgozatok, 1978. Kriterion) a jeleknek ugyanezt a szerkezetét fedezhetjük fel. csak inkább növényi formákba öltöztet­ ve, ami a gondolkodásmód és az ábrázolási igény hasonlóságára is figyelmeztet. (4. ábra) A 4/a-val jelölt szuszékon a szakíró által fenyőágaknak nevezett motívumok egyaránt jelenthetnek egy egyenes tengely mentén fel­ felé és széjjel sugárzó növekedést is, mint ahogyan a fenyőágakra is ez jellemző. A forma naturalista értelemben egybeesik tehát a tartalmi mondandóval. A növényi ág az élet jele is, ami éppígy toll is lehetne, az életet adó fény jeleként; a madár szárnyai a növé­ nyi forma más összefüggésben megjelenített, de egyező formakarak­ terű változatai. (4/b.) Ez a „fenyőág” a tulipán szára is, pedig a tulipánra tudvalevőleg nem jellemző, hogy „szőrös”. Az sem, hogy egyszerre dőlnek fel cserepestől —. aki csinálta a „díszt” a szuszékra, oly primitív volt, hogy még azt sem tudta, nem látta, hogy ilyen értelműen ez az ábrázolás abszurd, pedig lám, ott volt az orra előtt a reneszánsz példa! Nem! Valószínű, hogy nem ez a magyará­ zat! Ha viszont úgy figyeljük, hogy a két cserép két végpont, és olyan zárt egység, mely a táguló része felé nyitott, és a szár „mag­ levél” formákon keresztül kiteljesedik a folyamat végén, akár tuli­ pánná is, majd „rozettává”. ily módon, teljesen más szintű értel­ mezési síkon válik magyarázhatóvá. A kör magában foglalja a zárt­ ságot a rácsozatában, a kiteljesedést a kör alakjában és az időben zajló sugárzást a 12 ívű szirmában, akár mint bármely rózsa, vagy még in­ kább napraforgó sugallhatja e tartalmakat, ha ennyire jelként róják. E „tünemény” középponti helyzetének elmúltával az előző motívumok megfordulnak és jelzik a növényi formába írt éltető energia elfo- �gyását, egészen a megfordult folyamat újbóli lezárásáig. Hogy ez a folyamat valóban oda-vissza érvényes, jelzik a fordított állású „fe­ nyőágak” egy deszkával lejjebb, melyek között most már konkré­ tan, a készítés évszámaként jelölődik az idő. Ez az évszám, a közép­ ső deszkán, az ember konkrét jelenléte az ég-föld között. Az alsó deszkán (ami valóban az aljat jelöli, mert mellette a lábakon lát­ juk a „cserepet”, „földet”, mint rácsozott felületet, mely alá nyúlik a „gyökér”, fölfelé pedig végig az „égig” ér a „fa”), az aljból indul fölfelé a három „fenyőág” rácsozott háromszögformák között, me­ lyek éppannyira lehetnek stilizált emberalakok, mint hegyek. És még e két egymástól látszólag teljesen távol álló fogalom is kaphat közös feloldást, ha pl. bálványként értelmezem, amire az erdővidéki szuszékok egyéb példányainál is kapunk utalást (Vö.: c). Az a ábra szuszékjának középtengelyében a felfelé tartó mozgást jelzi a két „hegy” között feltűnő „fenyőág”, mely a középső régióban konkrét időben ölt alakot (1849) és az időben alakuló formaképlet fejeként is értelmezhetően megjelenik a „rozetta”. A szárnyaló életenergia akár konkrét emberi alakban is ábrázolható (Vö.: ábra), mely alak a többi motívum viszonylatában valóban óriásivá, bálvánnyá nő. Nincs lába, inkább szárnya és az égig ér, ami a bálvány isteni, égi mivoltának meg is felel. Ide nő fel a lábakon futó „életfa” is, ami a sámánok égigérő fája is egyben, mert gyökere leér az alvilágba, teteje a felső világba és lépcsőin keresztül (a „szőrök” hágcsónak is alkalmasak) feljutva, fontos égi folyamatok tanúivá válhatunk —, mint az előbb leírt burját sámánládán is. A „fenyőágat”, a „hegy-bálványt”, de a rozettát is megtaláljuk a tisztán geometrikus díszítésű palóc szuszékok legjellemzőbb „min­ tái” között és akár olyan elrendezésben is, mint a burját ládán volt. Nézzük a másik ábra palóc szuszékját. Két szélen, a középtérben ott vannak a koncentrikus nagy körök, kis ívek mozgásával összekap­ csolva. Az ívek duplázódása oda-vissza mozgásra utal, olyanra tehát, mint amilyent az erdővidéki szuszékokon láttuk. A palóc szuszékon a mozgás szintén fölfelé és lefelé is kiterjeszkedik; a kísérődesz­ kákon hangsúlyozódik. a tetőre ráíródik, megemelten ismétlődik a középrész egy összefüggése. A tető gerincén a ráccsal lezárul a mozgás — a karcolás sem terjed a szuszék hátsó részeire. (A pa­ lócoknál különben is mindig csak az eleje és a tető eleje díszített a gerincig.) E szokás kialakulásának is érdemes lenne az okát meg­ vizsgálni. Elképzelhető, hogy nem csak a szemlélő nézőpontját vet­ ték figyelembe, hiszen akkor a két oldal is kaphatott volna díszeket (mint a tulipános ládákon is), hanem. mondjuk, frontális fény fo­ gadása volt a cél. Mint tudjuk, a szuszék egy időben a magyarság egyetlen (iga­ zolható) bútordarabja volt, s mint a legfontosabb, a leghagyomá­ nyosabb darab, később is a tisztaszoba fő helyén állt eredetileg. Seres András az előzőkben már idézett cikkében szintén megerősíti e tényt, s egyben kiemeli, hogy két szuszék esetén a pitvarban (konyha) is volt szuszék. A kohyha a tisztaszobán kívül a másik kultusztér a parasztházakon belül. Egyébként a szuszékforma öszszes változatainak szintén meghatározott helye volt a különböző kultuszhelyeken, a történelem során természetesen a mindenkori sze­ repkörének megfelelően. E tényre volt szíves a figyelmemet felhív­ ni Pap Gábor. Ha elolvassuk Lugosi György Kőrösfőn végzett benapozásvizsgálatát (a Művészet 1977/3-as számában), akkor eszünk­ be jut. hogy a szuszékra is vetülhetett ugyanígy a napfény (köz­ vetlenül, vagy közvetett módon: pl. tükör által) és a szuszék ábrái is alkalmasak a rajtuk vonuló fény, vagy árnyék vándorlásának jelzésére, így számunkra a folyamat megfigyelésére, rögzítésére is. Akkor pedig az ablakon keresztül a napfény évi vándorlása során „olvashatta”, aktualizálhatta ábrarendszerét — és ezzel fel vagyunk jogosítva a minták ilyen szempontú elemzésére. És ez megmutatná nekünk a szuszékminták gyakorlati funkcióját is, mert mint már idéztük, miért díszítettek volna agyon egy tárolóeszközt? A szuszék házformája is elgondolkodtató. Parasztházainknál gyakori, hogy eresze — árnyékot vetve a tornác faragott oszlopai­ ra, vagy a festett házfalra — időmeghatározásra vált alkalmassá. Némely szuszékunkon ezen a párhuzamon is el lehet gondolkodni, de a palóc szuszékok esetében kevésbé, mert kicsi az „ereszük”. Ferde, lapos tetejük viszont vetett árnyék felfogására is szolgálhatna, hiszen kétoldalt nyeregdeszkáik kiállnak a tető síkjából; de úgy is kialakul vetett árnyék, ha a zárszerkezet kiálló vasát ámyékvetőként tekintjük. E körül a vas körül igen sokszor találunk osztott körívet és egy alföldi szuszék esetében még az órafunkció is iga­ zolódik: ugyanis ennek a szuszéknak a körívére az óra számlapja római számokkal is fel van vésve. Nem elhanyagolható az a körülmény, hogy a motívum megsértése árán erősítették fel a zárószerkezetet, mert ez a roncsolás is figyelmeztet minket, hogy rontott változattal állunk szemben a túlzott egyértelműsítés révén. De éppen ez az a pillanat, ahol tetten érhetjük a nemcsak egy sí­ kon értelmezhető motívumok időben olvasható jelentésrétegét is! A ma emberének természetesen nincs szüksége ilyenfajta órára. De a jövőnek szüksége van az ilyen erejű vizuális logikára és szük­ sége lenne ilyen egységes, aktív és lényegretörő jelkincs használatá­ ra. Ezt tartotta szem előtt Földi Péter, Somoskőn tanító festőmű­ vész, mikor az egyik rajzórájára bevitt egy szuszékdeszkát és elemeztette azt a gyerekekkel. A gyerekek fokról fokra kibontva a motívum értelmét, szükségképpen jutottak el oda, hogy: „Az első körforma egy mag a csírával. Az ebből kiinduló hullámvonal egy­ szer az egyenes fölött, egyszer az egyenes alatt helyezkedik el. Ha az egyenes a föld szintje, akkor a mag egyszer a föld felett, egyszer a föld alatt található. Ha a föld alatt van a mag, akkor kihajt belőle a növény, ha a föld felett, akkor a földben levő tápanyagokat (ener­ giákat) szívja magába és ez a folyamat periodikusan ismétlődik évről évre”. (Földi Péter: Világképrendező gyermekrajzok, Művészet 78/9.) A gyermekek szemmel láthatólag nagy örömmel, mint a ma­ gukét, fedezték fel újra ezt a jelbeszédet; s ezek után érthetően megszerették ezt a szuszékdeszkát, de valószínű, a szüleiknél ott­ hon levő palóc szuszékokat sem fogják már kidobálni, ha felnőnek. És ne gondoljuk, hogy a szuszék az archaikus-geometrikus min­ takincsével egyedülálló, elszigetelt jelenség népművészetünkben. Ha csak Hefer—Fél Magyar népművészet című albumát (a hozzáférhetőség miatt említem ezt) átlapozzuk, megtaláljuk az analógiákat a népi építészeten belül (8. ábra), és amit itt nem látunk a faragott ház­ oromzatokon különösen, a faragott fejfákon (44. ábra), famozsáron (135. á.), borotvatokokon (150—153. á.), kéregmunkákon (154—157. á.), lőporszarukon (158—163. á.), más famunkákon (166—176.), kocsilő­ csön, bunkósboton, kévekötőn, guzsalyon, orsókarikán, vetélőn és sulykon, mángorlón (185—221. á.), fazekakon, köcsögökön (447—451. a.), pipákon (477. á.), de főleg a debreceni tányéros cseréppipákon és a hímes tojásokon, amik ebben a könyvben egyáltalán nem szerepel­ nek, a viseletek hímzésein és bőrrátétein, szűrgombokon (537—541. á.), szőtteseken. A szuszékokon közvetlenül, de a felsorolt tárgya­ kon is kimutatható a rokonság formailag is, közvetlenül, de más esetekben az oldottabb formáknál is, főként a mintarendszerek logi­ kájában. Makoldi Sándor 25 �KORKÉP Cseres Tibor: Parázna szobrok „Hogy kié a bűn, és kié a szégyen, kiderült már.” (Nagy László) A Parázna szobrok az az írás, amely­ nek megszületését már hosszabb ideje vártuk. Regényirodalmunkról az utóbbi években megszaporodtak a reflexiók, emelkedett az epikáról való gondolkodá­ sunk elméleti szintje, ám ugyanakkor a töprengések gyakorlatiak is voltak. En­ nek bizonyítéka például, hogy számos hiánylista született epikánk adósságai­ ról. Az egyik, elsők között említett tétel, az e századi történelmünk csomópontja­ inak megörökítése miatti elégedetlenség volt; különösen a legutóbbi világégésben „eljátszott” szerepünk tükrözését hiányol­ ták többen. (Fölmerült az a szkeptikus irodalomszociológiai kérdés is, hogy egy­ általán jelen vannak-e prózaíróink között azok az alkotók, akik a kortárs hitelessé­ gével képesek eleget tenni ennek a kihí­ vásnak.) A Hideg napok óta tudjuk, hogy Cseres Tibor műhelyére figyelni kell, ha ebben a vonatkozásban esztétikai érvényességű választ várunk irodalmunktól. Egy leírt nemzedék (emlékezzünk a rosszemlékű „meszesgödör” polémiára!) egyenetlen pályájú képviselőjének váratlan teljesítmé­ nye volt a Hideg napok. Cseres alkotói magára találását kétségtelenül segítette a hatvanas évek új, majd hamarosan divat­ tá váló, világszerte tapasztalható regény­ írói tájékozódása. Dokumentum és fikció kiélezett és megváltozott viszonyáról volt akkor szó, amelynek a lényegét a Nagy­ világ ankétja összegezte az évtized vé­ gén, mintegy annak jeleként, hogy iro­ dalmunk szinkronban volt ezzel az áram­ lattal. A próza tehát közelebb nyomul a valósághoz, sokat felad hitelét vesztett fikciógyártó üzelmeiből és nyomatéko­ sabban a valóság fragmentumaiból épít­ kezik. Cseres a legjobb ilyen típusú, nem­ zetközileg elismert próbálkozásokkal lé­ nyegében egyidőben készíti el első ki­ emelkedő regényét, amely azóta sem ve­ szített értékeiből. Élményei, ismeretei bir­ tokában változatlanul sápadtnak tartha­ tott minden regényírói mesét, a történe­ lem alig vagy egyáltalán nem ismert — köztudott valós eseményeivel szemben. Munkássága mégsem — ettől a magáratalálástól kezdve sem — mutat meredek 26 fölívelést. Sorjázó köteteivel a magyar prózaíró már-már hagyományosnak tar­ tott útját követi: csak pályája van, de nem kiemelkedő művei, legfeljebb egyet­ len telitalálata. Ám a Játékosok és szere­ tők újból megerősíti Cseres műhelyének jelentőségét, bár a regény kritikai fogad­ tatása (s vélhetően: közönségvisszhang­ ja) mélyen alulmaradt a mű valós érté­ keinek. Közben megszületett három re­ génye az ellenállásról, amelyek akár triló­ giának is tekinthetők s a háborús tema­ tika változatlan továbbéléséről árulkod­ tak. Az interjúkból és az író publiciszti­ kai munkásságából arra is következtetni lehetett, hogy a Hideg napok húszéves anyaggyűjtéséhez hasonlóan jelentős mű érlelődik. A Parázna szobrok az olvasó várakozá­ sának maradéktalan kielégítése; olyan magyar regény, amely nemzeti sorskérdé­ sekről szól — voltak már ilyenek; a mo­ dern regény eszközeivel — ilyenről alig tudunk! Ha a nemzetről esik szó, szinte hagyo­ mány már irodalmunkban a tragikus alapszínezet, amiként Cseres regényének is tragikus alaphangja van, amely oldal­ ról oldalra egyre tisztábban hallatszik, s a regény befejeztével nem hal el, hanem to­ vább rezonál. Ez az alaphang pedig azo­ nos azzal, amit a magyar költészet hívott életre, és őrzött meg Berzsenyitől (sőt, korábbról) Kölcseyn át Illyés Gyuláig, a maga dallamváltozataival, s olyan kiugró példákkal, mint a madáchi tragikum. Ar­ ról van itt szó, amiről Ember és írás (1941) című esszéjében Veres Péter írt, 3 ami szerinte mindig is érzik legjobbjaink írásain: „A közösség szorongása, meg­ semmisüléstől való félelme”. Maga Veres Péter is, hogyan fogalmaz említett írásá­ ban? „De mi van a magyar előtt? A sö­ tét, üres semmi. Nincs egy emberünk és nincs egy írónk, aki csak egy pillantást vetett volna a magyar jövőbe. Mint va­ kok botorkálunk itt Európa közepén, uj­ jainkkal tapogatjuk a falakat, hogy merre menjük. Függvénye vagyunk Európának, de nem akarunk az lenni. Ezért az igazi magyar irodalom talán a legtragikusabb irodalma a világnak.” Veres Péter szava­ it lehet vitatni, és főleg nem szabad elfe­ ledni papírra vetésük időpontját, mert éppen az időpont teszi indokolttá, hogy itt idézzük. Cseres ugyanis a bűnügyi re­ gény izgalmasságával (az események moz­ gatója valóban bűnügy, méghozzá politi­ kai, megtörténte esetén nemzetközi kö­ vetkezményekkel) tárja fel a háborúba sodródott ország vonaglásait. Ahogy Thormay magánnyomozásából és az Asz­ tal előtt lefolyó beszélgetésekből kirajzo­ lódnak az egyéni életutak, úgy bonta­ kozik ki a magyar történelem — különö­ sen e századi — szövevényes folyamata. A regény ennek folytán nő fölé minden hő­ sének. Ha azonban pusztán eseménytörténetet kapnánk, Cseres írása nem lenne mé­ lyebb bizonyos népszerű memoároknál. Cseres tudatállapotokat elevenít meg és a történelem tényeit szembesíti — a mo­ dern regény legértékesebb törekvései nyomán. A központi figura. Thormay tudata rög­ eszmés: feletteseit és környezetét folyton a katonaszerencse, a véletlen szerepének tudományos boncolgatásával terheli. A háborút megjárt ember szemszögéből néz­ ve lélektanilag tökéletesen indokolt a vé­ letlen ilyen fokú fölnagyítása. Ám hama­ rosan azt tapasztaljuk, hogy a regény me­ netében Thormay szemlélete nagyobb tért kap, fölénő az egyéni sorsnak, és törté­ nelemalakítóvá válik. Thormay mentsé­ geket, de legalábbis magyarázatot keres. Elfogadhatót mindarra, ami hazánkkal történt az emberiség eddigi legnagyobb háborújában. Jó lenne hinni a véletlen­ ben, mert akkor csupán balsorsunk újabb tépésének könyvelhetnénk el, s nem tör­ vényszerűségnek, ami lezajlott. Thormay tudata (természetesen, mint a regény egyik szereplőjéé, mégha központi figu­ ra is) korlátozott tudat. Amiként az Asz­ tal mögött ülőké és a Civilé is egyike a regénybeli tudatok összességének. Ebben a szerepkiosztó képességben, a regény­ írói tudás valósághű sokszerűséget terem­ tő leosztásában tűnik föl leginkább az írói érettség. Ugyanis, Thormay torz mo­ solyt kiváltó kudarca, teljes magánéleti csődje ellenére, az Asztal és a Civil a le­ hetséges válaszoknak csupán csak egyikét-egyikét fogalmazza meg Thormay viviszekciós kérdéseire. A Civilt olykor mégis fölényben érezzük, mert csak a tör­ ténelem törvényszerűségei nyomán meg­ valósuló eseménysorokat ismer el és ér­ telmez. Imponáló történelemismerete lefegyverző, de Thormay egyéni élettényei ebből folyton, kilógnak. Az Asztal nem tehet egyebet, mint révülten ideoda ingázik, ha ezt mindig nem is nyil­ vánítja ki. Thormay ugyan fokozatosan leépül előttünk, de a Civil fölénye ezzel párhuzamosan nem növekszik. Nem is növekedhet, hiszen Thormay szándék­ etikájával szemben a Civil következ­ ményetikája, csak azonos nagyságrendű ellentmondásokat, tehát antinómiapárt eredményezhet. Nemzettudatunk patt­ helyzetének egyedülállóan megoldott áb­ �rázolása ez. A regényíró számára viszont a szándéketika sokkal nagyobb mozgás­ teret biztosít, annál fogva, hogy „az összmozgás transzformációja az egyedi életszférára” (Almási Miklós) — a regény tulajdonképpeni mindenkori közege. En­ nélfogva Thormay tudatának bizonyos elemei a regény egészének szemléleti meghatározójává válnak. Legfőképpen ilyen a történelmi kiszolgáltatottság tuda­ ta. A Parázna szobrok eseménytörténetét úgy is lehet értelmezni, hogy ami em­ berek adott csoportjának sorsmeghatá­ rozó életmozzanat, az a politika felől szemlélve csupán fedőakció, s később — a történelem szempontjai szerint — elha­ nyagolható epizód, és a még későbbi hét­ köznapok felől teljességgel kérdésesse, sőt meg nem történtté tehető — ezzel beáll a történelmi amnézia (vö: a fiatal HM-tiszt hitetlenkedései, az Asztal mö­ gött ülő idősebb katonatisztek álom­ szerű valóságradöbbenése — mint az amnézia két végpontja). Ami nem először figyelhető meg nemzeti tudatunkat vizsgálva, de szerkezete, menetrendje ref­ lektált módon talán sehol sem ölt formát ily nyilvánvaló módon. Ebben az összefüggésben Thormay vé­ letlenre vonatkozó elmélete felerősödik. Hiszen az amnézia ebben az esetben a történelmi önismeret legkártékonyabb bacilusa. Az önismeret hiánya pedig együtt jár azzal, hogy a nemzet elveszíti uralmát a sorsa fölött. És minél kevésbé ura egy nemzet a maga történelmének, annál inkább növekszik sorsának alaku­ lásában a véletlen szerepe. A regény egyik üzenete lényegében ennyi: nem történelmünk van. hanem balsorsunk, amelyben mozgástér nyílik a véletlen­ nek. Ezen lehetséges olvasat közben sa­ játos történelmi mítoszaink lepleződnek le. Az intranzigens magyar magatartás ostobasággá vedlik, s a „különleges ma­ gyar helyzet” (Kállay) tudata a törté­ nelmi cselekvésképtelenség forrásává válik. Történelmünk közben kvázi-eseménysorrá minősül át, s minduntalan a „mi lett volna ha...” olyannyiszor le­ hetetlennek tartott kérdésének feltevé­ sére szűkül. Zappe László hívta fel a figyelmet ar­ ra, hogy Cseres korábbi munkáiban is nagy szerepe volt a véletlennek. Az egyé­ ni életekben jelentkező véletlen dialekti­ káját azonban ebben a regényben tudta igazán megeleveníteni, amennyiben a tör­ ténelem mozgásában megjelenő jelenség­ ként értelmezte. A véletlennel függ össze az az életérzés is, ami Cseres hőseit ko­ rábban a szerelem idillje felé vitte, míg a Játékosok és szeretőkben már a szexua­ litásban találnak menedéket, miként a Parázna szobrokban is. Divat ma, külö­ nösen filmen, a történelmet a szexualitás felől ábrázolni. Keveseknek sikerül az egyén elidegenedését a szexualitásban, mint az individum menekülésének zsák­ utcáját ábrázolni. Cseresnél a szexuali­ tás is az egyén kiszolgáltatottságának hordozója, tágabb értelemben a manipu­ láció eszköze. A cím is innen veszi erede­ tét és szimbolikus értelmét. (Finom iró­ niára vall, ahogy a magyar katonatiszt hagyományos és gondosan ápolt nimbuszát azáltal is lerombolja Cseres, hogy végül is charmeursége okozza a regény egyik leg­ fontosabb figurájának, Tömössynek a vesztét.) Visszatérve a regényben folyton felme­ rülő vélt és valódi történelmi lehetősé­ geink kérdésére... Pierre Francastel írja tipikus és egy­ ben jelentős történelemmel a háta mö­ gött, teljesen gyanútlanul és jóhiszeműen: „a lehetőségeknek nincs történetük, csak annak, ami valósággá vált.” Ebből a szempontból a mi történelmünk nem te­ kinthető érvényesnek. Kérdés persze, hogy vannak-e tipikus nemzeti történel­ mek, avagy a maga módján mindegyik atipikus. Inkább hajiunk e felé az álta­ lános rendhagyóság felé, semmint, hogy a törvényszerűségeken kívül tudjuk ma­ gunkat. Miközben természetesen tudomá­ sunk van róla, hogy a típusosság való­ ban fennáll, s a magunk sajátosságai az egyenlőtlen fejlődés törvényszerűségével válnak leírhatóvá, és tartozunk ezzel egy más típusú fejlődést mutató nemzeti tör­ ténelmek közé. Ez azonban egyáltalán nem csökkenti annak súlyát, hogy (pl.) Fran­ castel axiómója alapján könnyen „leírha­ tók” vagyunk — miként a regényben zaj­ ló viták egyik végkövetkeztetése is ez. Il­ letve figyelmen kívül hagyható minden lehetőségünk, ami sajátos fejlődésünkből következik, mert egy másfajta alapokon létrejött gondolkodói-politikai beállított­ ság nagyvonalúan keresztülhúzhatja — nemcsak elméletben, hanem gyakorlatilag is — irányultságainkat. így válik aztán a számunkra sokkal inkább virtuálissá, mint valóságossá történelmünk: kudarcaink jegelhetetlenül égetnek, gyógyírt a „mi lett volna ha...” utópiái jelentenek. Ebből fakadóan történelmünk minden szaka­ szát nem csupán a tények jellemzik, ha­ nem a már hivatkozott nosztalgikus kér­ désfeltevésünk mindenkori tartalma is. Ettől válik történelmünk többszörösen is a lehetőségek történelmévé. Ebből a felismerésből következik Cseres regényének egy másik üzenete: az amné­ zia nem egyszerűen a nemzeti történel­ mek sajátja, hanem nemzetközi érvé­ nyű a kisnemzetekkel szemben. Fábry Zoltán Szlovenszkói küldetésének (1938.) Szekeres Györgyöt idéző sorai jutnak eszünkbe: „Micsoda mentséget találjunk egy olyan kis nemzet tájékozatlanságá­ ra, amely nem veszi tudomásul, hogy tör­ ténelmének fordulataiban, a rajta kívül álló erők belső szándékainál is súlyosab­ ban nyomnak a latban.” Az írói üzenet tragikus felhangjai kü­ lönösen ezen a ponton erősödnek fel. A regény letétele után úgy érezhetjük, min­ dent tudunk, mégis minden tudás bevál­ tatlan. Ügy látszik, a történelem rulett­ asztalától eljövet a tudás bónjait nem mindig váltják be. Legalábbis nem mara­ déktalanul, s nem rögtön. A regény tényleges hibái is itt keresen­ dők, korántsem a szerkezetben, amely — szerintünk — megoldott. Abban tudni­ illik, hogy olyan mértékben antinómiás a konfliktus, olyan nyomasztóan tragikus a hangvétel, hogy a történelem tuladonképpeni mozgására nem derül fény. A nem­ zetközi összefüggések megvilágosításába, nem fér be a kelet-európai népi demokra­ 27 �tikus átalakulás következményeinek ér­ zékeltetése, holott a regény időkeretében ez lehetséges volna, miként a múlt középkelet-európai krízisjelenségeinek tisztá­ zó szándékú, nemzeti elfogultságtól men­ tes bőséges felvonultatására helyet és tért áldozott az alkotó. Ez pedig ilyen tág ho­ rizontú regény keretében már az ábrá­ zolás objektivitását érinti. Egy létező és távlatos történelmi dialektika érvényesí­ tésének elmaradását hiányoljuk itt: tud­ niillik, ha a személyre lebontott történel­ mi konfliktus megoldhatatlannak is mu­ tatta magát, arra nézvést valami sejté­ sünknek lennie kellene, hogy az idők me­ netében történt-e elmozdulás a megoldha­ tóság irányába. Erre pedig nem lelünk elég művészi erejű bizonyítékot. Leg­ feljebb hamut szórhatunk a fejünkre Ve­ res Péter szavaival: „Mi bizony nem va­ gyunk peremnép, mi már nem szaladha­ tunk a pusztába sem többé”. Cseres egyetlen egyszer lép ki a_ maga teremtette esztétikai normarendből, a re­ gény ikerrészének bevezetőjében, egyet­ len gondolat közléséért. Az író, a magyar író felelősségének hangsúlyozásáért. Pe­ dig mindvégig megmaradhatott volna tá­ volságtartó regényírói szerepében. A szán­ dékolt vétség regénye szabályai ellen nem fogható fel másként, mint írói fi­ gyelmeztetésként, a regénnyel szembeni egyetemes bizalmatlanságként: „Olvasó! Többről van szó, mint regényről.” Tulajdonképpen ezért érdemes meg­ küzdeni a szélesebb olvasóközönségnek is a szokatlan formával. Az olvasó jobb sze­ reti, ha oktatják, ha egyértelmű tényeket, a közmondás szintjére egyszerűsödött igazságokat nyújtanak át neki. Cseres Tibor regénye azonban próbára tesz és beavat, azáltal, hogy a forma magán viseli az anyag művészi feldolgozásában rejlő nehézségeket. Ezzel nem azt akar­ juk mondani, hogy a regény formai hi­ ányosságai kiütközőek, hanem azt, hogy a formába öntés nehézsége a megformáltság építőelemévé vált. Ami az előbbi­ ekben jelzett feltételezhető állítással szemben szögesen ellentétes minősítés és a mű értékeként jelződik. Ebben az öszszefüggésben az ikerregény, mint ötlet, el­ veszíti. ötletjellegét, s minden szerkeze­ ti következménye már más hangsúlyt kap: az epikai anyag természetében rejlő lezáratlanságot van hivatva érzékeltetni. Ha ugyanis Cseres a regény hagyomá­ nyos formazártságával élt volna (miként említett trilógiájában, amely azonos tör­ ténelmi korszakot vizsgált, mint a Pa­ rázna szobrok), akkor regénye elveszí­ tette volna azt az erényét, ami által az utóbbi évek egyik — a maga nemében, mégis társtalan — remekévé válhatott. Nevezetesen — ha a mesterség felől néz­ zük — a regényvilág erőszakos lezárása helyett a nyitottságot, a formazártság el­ lenére élni hagyott valóságot méltányol­ juk ebben az írói teljesítményben. (Szépirodalmi, 1979.) Laczkó Pál 28 Fekete Gyula: Levelek a magányról Sulyok Katalin: Egy ország gyesen A két könyv egymáshoz közeli időben jelent meg. Mindkettőben a társadalom széles körét érintő gondokról van szó, — olyanokról, amelyek túlnőnek a ma­ gánügy határán, közüggyé válnak, meg­ oldásuk útját, sok ezren kísérik aggódás­ sal. Más összekötő szálakat is felfedezhe­ tünk Fekete Gyula és Sulyok Katalin könyve között — a Levelek a magány­ ról és az Egy ország gyesen a Nők Lapja vitasorozatai nyomán születtek, formálód­ tak meg, és nagyrészt ennek a népszerű hetilapnak az olvasótábora kapkodta szét hetek alatt példányait. Figyelmesebb olvasás után azonban a különbségek tűnnek inkább elő. Fekete Gyula kötete nagysodrú témát feszeget, — érezni lehet a veszélyt, aligha sikerül­ het ezt mederben tartani. A társtalanságtól szenvedők leveleinek tömegével ugyanis odacsapódik a sok más téma is az eredeti célkitűzéshez, amelyek ugyan szintén a társadalom széles körét érintik, de elválaszthatók lettek volna a fő vo­ naltól, a „terhes magány” körének meg­ rajzolásától. A szexuális élet magányo­ sainak gondja, a házasságon belül is egyedül élők gyötrelme, a társat kereső tízezrek problémái ugyan beletartoznak a magány fogalomkörébe, de ha egy szer­ ző törekvése a társadalmi közérzet szon­ dázása, „élő metszet” készítése a jelen társadalmáról, akkor a helyes arányok be­ tartása és az állandó ismétlődés veszélyé­ nek elkerülése érdekében szigorúbban kellett volna szűkíteni, rostálni. Sulyok Katalin könyve, bár címével meghökkent — Egy ország gyesen —, szerényebb igényű. Mindössze (?) az 1967. óta életbe lépett gyermekgondozási segély előzményeit, „hőskorát”, jelenét, követ­ kezményeit és az egyénekre, a társada­ lomra, munkahelyekre gyakorolt hatá­ sát igyekszik feltérképezni. Igaz, nem csupán levelekkel, a Nők Lapja vitájá­ ban született hozzászólásokkal operál, hanem típusokat, sorsokat, egyénisége­ ket vizsgálva, a problémák gyökeréhez le­ ásva, riportokat, interjúkat, szociográfiai, statisztikai adatokat gyűjt csokorba. Szimpatikus a szenvedélye, „elkötelezett kíváncsisága”. Nem csupán a női nem védelmében harcos — a gyermeknek, az anyának és a családnak egyaránt hasz­ nos, értékes esztendőkről szeretne tudó­ sítani és igazolni: megéri a társadalom­ nak, hogy bevezettük a gyest. Ahogy megpróbáltam pár mondatba be­ lezsúfolni, mit vállal egyik és mit a má­ sik kötet, előbukkant egy szembeötlő ha­ sonlóság: hiába érint családot, férfit, gyereket, munkahelyet, erkölcsi nézete­ ket, társadalmi szokásokat is széles kör­ ben, mégis elsősorban a magány a nőket sújtja, a gyermekgondozási szabadság főként a nők életében jelent gyökeres változást. Fekete Gyula nem nőellenes, Sulyok Katalin nem bigott nőpárti — aképp, ami írásaikból elénk rajzolódik, reális. Levelek a magányról — ezt a címet adta kötetének Fekete Gyula. Amikor a könyvesboltokban kutattam, néha így kértem: levelek a magányból. Utólag rá­ jöttem, micsoda különbség van a valódi és a téves cím között: annak a több mint 700 levélnek a válogatásából csak egy kis rész kiáltás valóban a magányból. A több­ ség — szerencsére — a magányról ír, melynek esetleg ideig-óráig ő is szenvedő alanya volt, de ahonnan kifelé igyekszik. Sokan fogalmazzák meg: már ezzel a levéllel, az írással lazítottak a szorongató magányérzésen. Ahogy a szerző az előszó­ ban megfogalmazta: „A pár nélkül élni” és a „társak nélkül élni” magányát külö­ nösen nehéz elviselni, ha fölöslegesség ér­ zetével is párosul, azzal az érzéssel, hogy nincs rám szüksége senkinek. Ez a rossz­ fajta magány terjedőben minálunk; nő és még jó ideig nőni fog az öregek ará­ nya a társadalomban, szűkülnek a csalá­ di keretek, elég sok a gyerektelen, vagy gyerekei támasza nélkül maradt öreg. Ezek az esetek önmagukban megértek volna egy önálló riportkötetet — élőbb metszet lett volna a társadalomról, ha nem csak a több száz levél és a hozzájuk fűzött kommentárok adják a Levelek a magányról könyvet, hanem a sorsokat életközelböl is szemrevételezi a szerző. E hiányérzet ellenére sok értékes felfede­ zést tartogat Fekete Gyula összeállítása. Különösen érdemes figyelemmel olvasgat­ ni a utolsó három fejezet (Jövőnk: az öregkor; Tapogatózás, új megoldások fe­ lé; Mit lehet tenni?). Nőkről szól — de nem csak nőket érint! — Sulyok Katalin írása. „Az anyu­ ka otthon van a gyerekkel. Ez a gyes.” — pár oldalnyira a tényszerű indítás, a gyermekgondozási szabadság indulásának leírása után bukkanhatunk rá erre a csöndes iróniával teli megfogalmazásra. A könyv arról szól, hogyan telik az az idő, amíg „az anyuka otthon van a gye­ rekkel”. Mert nem mindegy... A hatásvadászó megoldásokat kerülve, mégis hatásosan tud zárni egy-egy sike­ rült riportot a szerző. Az első példa erre az óbudai lakótelepi fiatalasszony le­ hetne, aki „háromféle” gyereket nevel, három házasság „gyümölcsét” — fér­ je döntése alapján már nem is megy vissza dolgozni. Biztosan középkorú, neki is ez a legjobb — vélheti az olvasó. Az­ tán jön az utolsó kérdés: Hány éves?... — Huszonhárom.” És idézni érdemes a fiatal gyermekorvosnőt, aki az átlagnapját firtató kérdésre ezzel zárja vála- �szát: „Mindennap: egy csoda.” Közben férje még orvostanhallgató, komfort nél­ küli lakás pár négyzetméterén élnek hár­ man, ezerötszáz forintból. Aztán eljut az olvasó a Gyermekmegőrzők címet viselő fejezetig. A cím olyasmit sugall: azokról lesz szó, akik szabadulnak a gyesből, a korábban olvasott magánbölcsőde gyen­ gébb változatát kihasználva (megőrzésre) „adják le” gyereküket. De kiderül: a ri­ portokban szereplő fiatalasszonyok végig igénybe veszik (a család döntése alapján, vagy jószántukból) a gyermekgondozási szabadságot, de nagyon távol állnak attól, hogy hasznosítsák is ezeket az éveket. A Camparit kínáló, reggel nyolctól délután ötig töményen unatkozó érettségizett fia­ talasszony, a sörözgető, bambuló lakótele­ pi kismamák „gyorsfényképe” riasztó és figyelmeztető. Sulyok Katalin is felteszi a kérdést: „Mi is a közös bennük? Az, hogy gyerekük van. Hogy vele lehetnek állandóan. Közös, hogy nagyon fiatalok, hogy jó lakásvizsonyok közt, jó anyagi helyzetben élnek. Közös az is, hogy egyi­ küknek sincs szakmája, hivatása. Közös, hogy két-három évig dolgoztak mind­ össze. Közös, hogy nem tudnak főzni, háztartást vezetni. Nem tudom csak őket hibáztatni!” Legtöbbször érthetők vagy legalábbis megmagyarázhatók az unalom, a tengéslengés gyökerei — a családi életre nevelés hiányosságai, a csekély élettapasztalat ma- gyarázzák. De mi lesz közben a gyerek­ kel, akinek az érdekét szolgálja ez a társadami intézkedés? „Szűkös szókincs­ csel, az önállóság nagyfokú hiányával be­ kerül majd az óvodába — kínlódjanak vele a hivatásos gyermeknevelők... Ám, a „tüsténkedő, a gyereknevelés helyett pénzkereseti lehetőségeket hajszo­ ló mamák, a számolni iszonyúan tudó há­ zaspárok, a háztartási robotba belefulla­ dók mellett egy-két pozitív példával is megismerkedhetünk. Nem kíván recept­ gyűjteményt adni a szerző, de utánajár a gyermekgondozási segély alatti tanulási lehetőségeknek, a munkahely és az anya kapcsolatának, — azzal inkább ennek hi­ ányáról tudósít, és a visszaállás gyötrel­ meiről. Kiderül, hogy a társadalom szé­ les rétegeit nem csupán családtagként érintik a kismamák gondjai, hanem mun­ katársként, munkahelyi vezetőként, vörös­ keresztes, népfrontos aktívaként is. Amit azonban legnagyobb erénynek éreztem a kötetben — és ez túlmutat a gyermek­ gondozási szabadságon, a gyermekkel ott­ hon töltött éveken —, az az életmód, élet­ vitel igényesebb formálását sürgető szán­ dék. Célokat látni, tartalmat adni a na­ poknak — ez az erőgyűjtés, a belső gaz­ dagodás éveivé teheti a fiatal anyaként otthon töltött esztendőket. Amit így fel­ halmoznak. abból jut majd az egyre nö­ vekvő gyereknek is! G. Kiss Magdolna Kepes György: szerkezeti összetevőkre. A megismerés él­ ményévé válik ezáltal például egy légy lába, távoli bolygók felülete, a rózsa belső szerke­ zete, egy város vagy egy szántóföld madár­ távlatból látott képe. A megközelítési lehe­ tőségeket tovább gyarapították a speciális lencsék, melyek a békaperspektíva, a légi perspektíva, a tudatos torzítás eszközét adták a szemlélő kezébe. A modem művészet új te­ matika és az új megközelítési szempontok kényszerének szorításába kerülve kénytelen volt egy újfajta ábrázolási kánont, a korábbi­ aktól gyökeresen eltérő alkotómódszert ki­ dolgozni. Tartalom és forma egységét tűzte ki célul, s jelenkori története az adott témá­ nak megfelelő forma szinte tudományos igé­ nyű. elvont kutatása. Az ember a külső erőket saját mértéke sze­ rint asszimilálja. Egy lényegi elemeiben új világ megértéséhez újfajta látás szükséges. Mivel a kortárs alkotások nem „realista” mű­ vek a szó hagyományos értelmében, ez a lá­ tás bizonyos felkészültséget igényel, mely a környezet tudásszintű ismeretén alapszik. Eh­ hez társul a néző alkotó szemlélődése a mű előtt. A mű megértése így bizonyos fokú for­ maadás is — a kész mű a néző tudatában tel­ jesedhet csak ki. E látásmód hosszú folyamat eredménye — sa művészekre vár a feladat, hogy ezt véghez vigyék. A vizuális nevelés egyetlen lehetősége a sokoldalú tapasztalat­ szerzés, melynek során a korábbi zárt szem­ lélet nyitottá, érzékennyé, rugalmassá válik. Kepes a művészeknek a vizuális ábrázolás terén végzett kísérleteivel foglalkozik. Tudo­ mányos felkészültséggel kutatja a külső fizi­ kai erők, optikai egységek szerepét a látás összetevői között. Röviden ismerteti a szín­ elmélet eredményeit —, melyet bővebben Johannes Itten A színek művészete című könyvében (Corvina, 1978) találunk meg. Tör­ téneti vizsgálatnak veti alá a kompozicionális elemeket (perspektíva, fény-árnyék és szín­ kezelés, nézőpont megválasztása stb.). Fizikai A látás nyelve „A művészet gyümölcs, amely úgy bontako­ zik ki az emberből, mint a növényből a ter­ més, vagy az anyából a gyermek”. Ez a Hans Arp-idézet pontosan rögzíti Kepes könyveinek meghatározó gondolatát: hogy minden törté­ neti kor, minden társadalom megpróbál saját lényegének megfelelő művészetet teremteni. A művészet a korábbi korokhoz hasonlóan századunkban is megpróbálja meghódítani az új világot, sajátos eszközeivel megkísérli lát­ ható formába rögzíteni. Mivel a jelenkorban a tudományos fejlődés a meghatározó elem — szükségessé vált tudomány és művészet össze­ tett kapcsolatának újraértelmezése, melynek célja egy új egyensúly kialakítása volt. Ezt a feladatot próbálja megoldani Kepes György A látás nyelve című könyve is. A művészetet az utóbbi száz évben az út­ keresés jellemzi. A tárgyi világ korábban nem tapasztalt gyors átalakulása következté­ ben megváltozott, hihetetlen mértékben kitá­ gult az ábrázolás lehetősége. Témaként je­ lentkezett az egész gépi világ: a gépek szigo­ rúan pontos szerkesztésű konstrukciója és a termékek végtelen, a kézi megmunkálástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező sora. A gépi termelés eredményeként ezer új látni­ valóval gazdagodik az emberi környezet, de hiányzik az új látható világot tagoló-rendező elv; a látvány értelmezés nélkül marad. Az új tárgyi világhoz ráadásul új szemlélődési módok is társultak: a mikroszkóp, a kamera, a fényképezés, a röntgen- és légifelvételek mindennapi használata révén. Az ábrázolás témája a környező tárgyakon túl kiterjedhet így a mikro- és makrovilágra, a láthatón túli elemekre a csupán magasból vizsgálható törvényeket felvonultató, természettudomá­ nyi tanulmányra emlékeztető írásának kiemel­ kedő erényei és vitatható pontjai egyaránt akadnak. A fizikai törvényszerűségek kapcsán több jelentős kompozicionális elem szerepének lé­ nyegi változására — melyek egyben környe zetük meghatározó átalakulásai is — irányít­ ja rá a figyelmet. A fizikai, optikai művelt­ séggel nem rendelkező olvasó számára is rendkívül érdekes a fényről és a mozgásról szóló fejezet. A mai ember környezetét fény­ özön borítja: a zárt terek kialakulása révén gyarapodtak a fényforrások, a külső, termé­ szetes fény mellett jelentőssé vált a városok mesterségesen kialakított fényvilága, az épü­ letek, tárgyak belső fényei, a reklámok színes villódzása. A fény jelentősen befolyásolja a térérzetünket. A fényárban úszó tér kitágul: a határtalanság érzetét kelti, melyet az újon­ nan megismert végtelenséggel kapcsolunk össze. Az erős fény mellett az árnyékok elmé­ lyülnek, nyomasztóvá, idegenné lényegítik át terüket. A hirtelen felvillanó fények a mozgás, a végtelenség megjelenítői. A mai fel­ gyorsult világban a mozgásábrázolás kinesztétikus érzetkeltő hatásával különösen közép­ ponti szerepre hivatott. Régóta köztudott, hogy a nyugalom csupán viszonyított fogalom, valójában csak a mozgás különböző gyorsasá­ gú fajtái léteznek. Korunkban talán azért kerül előtérbe a mozgás kutatása, mert kü­ lönös jelentőséget nyert a képzőművészetben a folyamatábrázolás. E gondolatok tudományos elemzése a mű­ vészet gyakorlatában azonban kevés pozitív eredményt hozott. Az ábrázolás korlátai lát­ hatókká váltak: a művészek a „tiszta” vi­ szonylatok megfogalmazása közben szinte tel­ jesen kiküszöbölték a vizuális tapasztalatot — a művészet élvezhetetlenné, érthetetlenné vált. Bizonyos nonfiguratív irányzatok alko­ tásainak egyensúlya matematikai pontosság­ gal kimért szín- és vonalviszonyokon alap­ szik. A gépi termék szigorú, emberi mértéket nélkülöző világa került át így a képekre — s ez semmiképp sem lehet a művészet célja. A rend miszticizmusa árnyalja be ezt a korsza­ kot: a láthatón túli törvényekbe vetett hitet próbálják ábrázolhatóvá tenni. E világban azonban eltűnik az ember, a viszonyítási alap az ember nélküli technika. Kepes megközelítésének — és a kor ilyen irányú művészetének — legnagyobb problé­ mája éppen a külső erők: a fizikai, mecha­ nikai törvényszerűségek hatásának túlbecsü­ lése. Bár a célként kitűzött rendkeresés — melynek értelme, hogy megértsük és rendez­ zük az erőket, amelyek ma vaktában irányít­ ják életünket — pozitív gondolat. Vitathatat­ lanul igaza van a szerzőnek abban is, hogy a vizuális kommunikációnak alkalmazkodnia kell a mai környezethez és emberekhez. Könyvéből azonban csupán a környezethez való igazodás tükröződik. Kevés jelentőséget tulajdonít a társadalmi erőknek, az ember lényét meghatározó pszichikai, fiziológiai tényezőknek. Az ember eleven lény, akit ellentmondások sora jellemez, befogadóképes­ sége továbbra is észlelet és emlékezet egy­ sége lesz. Ez azt is jelenti, hogy a hagyo­ mánynak, az egyedi megfigyelésnek továbbra is döntő szerepe lesz a látvány értelmezésé­ ben. Ember és környezete viszonyát az egyensúlybomlás állapota jellemzi: míg a külső vi­ lág teljesen átalakult, az ember lényegében változatlan maradt. Az örök változással szem­ ben az állandóságra törekszik, hiszen psziché­ je alig változott. A mai korra jellemző inger­ tömeg támadása az idegrendszer ellen a szorongatottság érzetét váltja ki az emberből, hiszen képtelen ennyi információt befogadni — így menekülni próbál előle. Ez a magatartás hosszú távon természetesen tarthatat­ lan, hiszen szükséges, hogy az ember a kor szintjén értse és értelmezze környezetét A művészet e téren elért eredményeit elem­ zi Kepes könyve, s szemlélésükhöz új és kö­ vethető szempontokat ad. Különösen elősegíti a tanulmány megértését és lenyűgözi az ol­ vasót a gazdag és érdekes képanyag. Minden 29 �pozitívuma mellett azonban ez a fajta (a kép­ anyagból is tükröződő) megközelítés csak egy a sok lehetséges közül: a külső világ pontos leképezéséé; az ember belső problémáihoz nem szól hozzá. Jelentősége abban rejlik, hogy eddig csupán sejtett jelenségeket ismertet, s kulcsot ad a nonfiguratív művészet indítékai­ nak, céljainak, formanyelvi elemeinek megér­ téséhez. Kepes könyve méltó folytatója Klee, Moholy-Nagy hasonló tematikájú tanulmá­ nyainak: jól szolgálja tárgyi világunk meg­ ismerésének, újraértelmezésének célját. (Gon­ dolat, 1979.) Krunák Emese Vadas József: A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig Hogyan olvassunk? Hogyan olvassuk Va­ das József tanulmánygyűjteményét, a Cor­ vina Kiadó kiadásában megjelent A Művé­ szi Ipartól az Ipari Művészetig című kötetet? Továbbmenve: hogyan summázhatjuk a szer­ zőt követve a magyar iparművészet történe­ tét és áttekintve mai helyzetét? A kérdé­ sekre úgy is választ adhatunk, hogy a tanul­ mányírót — és általa Bortnyik Sándort, Kner Imrét — idézzük: „Olvasás közben a szemnek nem szabad ugrálnia, írta Bortnyik Sándor. Kner Imre szinte tudósként kutatja az olvasás törvény­ szerűségeit. Arra, hogy 20 cicerónál hosszabb sort olvasni nagyon nehéz (kb 91 milliméter) nagyon régen rájöttem..., hogy ha a sor hosszabb a két pupilla távolságánál, akkor a szem túl nagy szöget kénytelen leírni, és ez­ ért fárasztóbb az olvasás. Az új művészet, ha csak tudta, biológiai törvényekre vezet­ te vissza az esztétikumot. Mindez persze azt is jelenti, az iparművészet fogalma telje­ sen megváltozott. A művészi tárgy helyét a minőség foglalta el”. Olvashatjuk mindezt egy minden sorával alaposságról, kitűnő elméleti, történeti fel­ készültségről, ismeretekről tanúskodó — és mégsem fárasztóan száraz, unalmasan tény­ szerű, hanem szenvedélyesen érvelő, hada­ kozó könyvben. És olvassuk mindezt egy beszakadó, foszló gerincű nyomdatermékben, amelyben a sorok hossza mintegy 26 cicerónyi (120 milliméter), amely tehát nem felel meg sem a biológia, sem a gyakorlati hasz­ nálhatóság törvényeinek, így végső soron azoknak az alapfeltételeknek sem, amelye­ ket Vadas József a szocialista iparművészet­ tel kapcsolatban ismérvekként megfogalma­ zott: a modern technikával szövetkezik; a tárgyban a szocialista társadalom által kiter­ melt használati értékek öltenek formát; az élet által kialakított sorozatokra van szük­ ség; a jövő iparművészete nem a művésze­ tet, hanem a társadalmat akarja megújíta­ ni. A megfogalmazás így természetesen kissé sarkított, annál is inkább, mivel az egyéb­ ként igen szép eredményeket elért könyvmű­ vészetről van szó. De ennek a műnek a külső megjelenése ugyanazt a kérdést veti fel, amit maga a szerző: a szocialista ipar­ művészet csak a magas színvonalú ipari kul­ túra és a társadalmi igényekre figyelő for­ matervezés összhangjából születhet meg. Er­ re az összhangra lassan száz év óta, a Mű­ vészi Ipar című folyóirat megindulásától a mai Ipari Művészet, majd Ipari Forma című szakmai lapig Lyka Károly és Diener Dénes cikkeitől Vadas József remek művészettörté­ neti-publicisztikai munkáiig folyamatos az igény. Csakhogy: amíg a századforduló táján, úgy tűnik, a művészet nem óhajtott tudo­ mást venni az ipar (egyébként igencsak las­ sú) fejlődéséről, ma mintha az (elvárások­ nak nehezen megfelelő) ipar bánna hívatlan vendégként a művészettel. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy néhány — főleg a járműgyártó iparban készült — terméken kívül alig emlékezhetünk valamire a ma­ gyar ipari formatervezés — a design — tör­ ténetéből, hogy a legjelesebb típus- és soro­ zattervek ma is megmaradnak papíron, vagy egy-egy példányban elkészítve a bemutató­ termek falai között —, vagy éppen határain­ kon kívül valósulnak meg. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhessük magunknak — sugallja a könyv, miközben a múlt és a ma köve­ tésre méltó példáit sorolja, mert nemcsak a publicisztika, hanem a szakma gyakorlati kezdeményezéseiben sem volt hiány. A két világháború közötti időszakból Bort­ nyik Sándor műhelyét és a CIAM magyar csoportjának kolházelképzelését, a tömeg­ építészet elméletét kidolgozó munkáját emel­ te ki. Természetesen nem feledkezik meg a külföldi példákról, a húszas évek szovjet avantgardizmusáról és a Bauhaus szerepéről sem. Hiszen a „nagy szériában készülő, tipi­ zált, olcsó és ipari formák” koncepcióját a Bauhausban dolgozták ki. De nem feledke­ zik — nem feledkezhet — meg a húszas­ harmincas évek ellenforradalmi Magyaror­ szágának társadalmi viszonyairól sem. Ez utóbbi eredményezte, hogy a könyvművé­ szet kis vidéki nyomdákban emelkedhetett a legmagasabb színvonalra, hogy a modem tö­ rekvések talán csak a kereskedelmi plakát­ tervezésben kaptak nagy nyilvánosságot, hogy a sokoldalú Kozma Lajos, aki a népies barokkból indult, s jutott el a modem ipar­ művészetig, a típusbútorok tervezéséig, el­ képzeléseit nem tömegméretekben, hanem reprezentatív polgári lakásbelsők formálá­ sával valósíthatta meg. Pedig egyik jelentős műve, az új ház, a lakótér tervezésével, az alaprajznak a cél­ szerűség, a mindennapi igények szerinti ki­ alakításával ma is tanulságos megoldásokat mutat. Mi az oka hát, hogy a szocialista tár­ sadalmi viszonyok, a társadalmi igényeknek megfelelő gazdasági alap létrejöttével sem alakult ki az ipar és a művészet harmóniá­ ja? Mert —, ahogyan Vadas József írja — az, hogy 1961-ben az állami vállalatok csak háromféle modem szobabútort gyártottak, s hogy három évvel később a kisipar 416 mil­ lió forintnyi stílbútort adott el, arról tanús­ kodik, hogy ez a harmónia továbbra is hi­ ányzik. Állásfoglalások, cikkek foglalkoztak a részkérdésekkel, például az iparművészek főiskolai képzésével, mégis, 1971-ben a főis­ kolások kiállításán az „ülőbútorok a lakás­ követelmények teljes félreértésével tűnnek fel”, Kaesz Gyula, Király József, Borz Kováts Sándor törekvései félig-meddig valósul­ tak meg, a fiatalok — közöttük Gecser Luj­ za, Kanyák Zsófia, Ortutay Tamás, Péter Vladimir — pedig mintha már egyre több figyelmet szentelnének a kézművességnek, s kevesebbet az ipari tervezésnek. A tervezők panaszára a termelési szakemberek vádja válaszol: a művészek nem ismerik a gyári termelőmunkát. Ha tehát felelőst keresünk, találunk mind a két oldalon. Sőt, mind a négy oldalon, mert ne feledkezzünk meg a vásárlók reálisnak vélt (ám sokszor nem a valós szükségletekből fakadó) igényeiről, és a kereskedelem nem mindig hasznos érde­ keiről sem. Szerencsére Vadas József nem felelősöket keres. Iparművészetünk lényeges kérdéseit újra és újra felvetve harcol a jobbért, a jövő értékes tárgykultúrájáért, amely egyformán nyereséget jelent majd a művészetnek, az iparnak, az egész társadalomnak. Egy dolgot nem szeretne: Gádor István beszédét idézve írja: 1917-ben Bárczy István mondott szép szavakat kora iparművészetéről. Nagy tap­ sot kapott — mesélte Gádor István — és semmi nem változott. Fél évszázaddal ké­ sőbb — napjainkban — Gádort is megtap­ solták. Meddig fogunk még tapsolni? — kérdezi Vadas József, s minden sorából érződik, hogy nem örülne a tapsnak. Azt akarja, hogy végre változzon valami. Reményked­ jünk! (Corvina, 1979.) P. Szabó Ernő 30 �2. ábra 3. ábra 7. ábra 6. ábra 8. ábra 4. ábra 5. ábra �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/be2295a903c1bb48ffb86d554d805bab.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c9597699faada3bdb78d11d454eec590.pdf 8802160c41116e072f212142bcedd712 PDF Text Text tudatosság és felelősség szerepe életünkben Vita a helytörténeti kutatás és a helytörténetírás időszerű kérdése iről lla Zsófia, Belányi György, Csajka Gábor Cyprián, bián István, Hideg Antal, Körmendi Lajos, Lezsák Sándor, Nagy István Attila, Pátkai Tivadar, Romhányi Gyula, Szepesi József, Szervác József, Tóth Erzsébet, derna József, Zalán Tibor és Papp Lajos versei, Csató Károly prózai írása ,,Helyzetünk, erőnk perspektíváink biztos tudatában reális mérlegkészítésre van szük­ ségünk és módunk. Hogy eredményeinket és gondjainkat együtt értékelve, s erényeinkre alapozva fogjunk össze a közös tennivalók elvégzéséért, szellemi és anyagi felemelkedé­ sünk érdekében.” (Tudják és teszik — Géczi János) „A magyar falvak, városok, üzemek, intéz­ mények is önmaguk történetével azonosak, s egyben részei az országos történelem mozgá­ sának. Megismerésük — eddigi múltjuk meg­ ismerése. S a múlt feltárásából alakul ki a helyi tervezés iránti érdeklődés, s ebből az érdeklődésből születik az az egészséges lo­ kálpatriotizmus, amely nemcsak kötődést je­ lent, hanem a Szűkebb hazáért való cselek­ vés ösztönzője is.” (A helytörténet — hátulnézetben — Szabó Károly.) ,.Fontos stádiumában van a magyar iroda­ lom. Hogy önértéke mekkora, nem tudható pontosan ( . . . ) a valóság úgyis gyorsabban változik, mint az irodalom. Amelynek egyet­ len feladata az lehet, hogy szorgalmazza egy nemzet önismeretének kiteljesítését. És ezt a feladatát ez a magyar irodalom maradék­ talanul ellátja. Ezért nem fiatal, hanem iro­ dalom. Ezért integráns része a magyar szel­ lemi kultúrának.” (Utak a hiánytól a bizonyosság felé — Má­ nyoki Endre.) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Február 18-án Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztőségében fo­ lyóiratunk 1979. évi számait értékelő megbeszélésre került sor, me­ lyen részt vett Radácsi László az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának munkatársa, a Nógrád me­ gyei Tanács művelődésügyi osztályának képviseletében Gulyás Já­ nosné osztályvezető, Bodonyi Anikó, a közművelődési csoport vezető­ je és Erdős István főelőadó. A lapértékelő megbeszélésen Vekerdi László tartott vitaindítót. Palócföld Baráti Kör alakul Salgótarjánban. A Salgótarjáni váro­ si Tanács, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete és szerkesztőségünk közös szervezésében működő kör la­ punk olvasói, a folyóirat iránt érdeklődők számára és részvételével óhajt a Palóc földben felvetett időszerű, jelentős kérdésekhez kapcso­ lódó programot, rangos közéleti fórumot teremtem. A közeli napokban kaptuk kézhez nyugat-szibériai testvér­ megyénk, Kemerovo költőinek verseit tartalmazó antológiát. A gyűjteményes kötet harmincöt költő közel háromszáz versét tartal­ mazza. A közeli hetekben lát napvilágot a Palócföld Könyvek sorozat első kötete. Az Ébresztő idő című antológia a lap szerzőköréhez tarto­ zó írók, költők részben a Palócföldben már publikált, részben újabb munkáit mutatja be. A kötetben szereplő szerzők: Banos János, Bó­ di Tóth Elemér, Csanády János, Csikász István, Dózsa Ildikó, Erdős István, Jobbágy Károly, Karácsondi Imre, Ketykó István, Laczkó Pál, Lelkes Miklós, Mola György, Onagy Zoltán, P. Szabó Ernő, Sze­ pesi József, Tamás István, Veres János. Örömmel hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy lapunk rendsze­ res szerzői közül az elmúlt hónapok során Veres János jelentkezett újabb kötetével (Mikrovilág, Madách Könyvkiadó), s első önálló kö­ tettel lépett a nyilvánosság elé Karácsondi Imre (Minden álom és minden szerelem, Magvető Kiadó) és Onagy Zoltán (Út Eridanusba, Magvető Kiadó). Január 21-én a József Attila megyei Művelődési Központ klub­ jában ünnepélyes keretek között adták át az 1980. évi Madách-díjat Csanády János költőnek, Horváth Sándor keramikusművésznek és Róna Frigyesnek, a Salgótarjáni Szimfonikusok karnagyának. Ugyan­ ekkor került sor a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya által meghirdetett pályázat díjainak átadására. Első és második díj kiadására nem került sor, a harmadik díjat Kelemen Gábor, KőSzabó Imre és M. Szabó Gyula nyerte el. Tisztelt Olvasóink folyamatosan érkező számos észrevételére hi­ vatkozva közöljük, hogy a lap terjesztésében mutatkozó fogyatékos­ ságokért felelősséget vállalni nem áll módunkban. Az e téren mutat­ kozó hiányosságokról rendszeresen tájékoztatjuk a Lapkiadó Válla­ lat és a posta, illetékeseit. 3 Kassai-Végh Miklós: Tudják és teszik Interjú Géczi Jánossal, az MSZMP megyei bizottsága első titká­ rával 4 M. Szabó Gyula: Ahová küldenek 7 Szabó Károly: A helytörténet — hátulnézetben 8 Molnár Pál: Jövőnk jelene 9 Praznovszky Mihály: Helytörténetírás — „helyi" kritika? 10 Varga Rudolf: Párbeszéd félhomályban 1 1 Papp Lajos: Leírások (a betonvirag, az ördögűzés, a palinta, a va­ dászat, az olló, a változás, a gyermekrajz, a pillanatfelvétel, a ketrec, a lehalászás, az értekezlet, a packa, a kinyilatkoztatás, a kereszt, a szemafor, a dekonjunktúra lovasai, az önéletrajz) 15 Csató Károly: Beetetett hely 15 Nagy István Attila: Tenyérnyi haza 16 Szepesi József: Guberálók 17 Romhányi Gyula: Mindennapi szegénységünk éneke Csütörtök Esti Társaság 18 Tóth Erzsébet: Kihajózni 18 Szervác József: Február 6. 1978.; Iszunk 19 Fábián István: Medália 19 Belányi György: Átértékelések 19 Balla Zsófia: Széleken, Egyensúly 19 Pátkai Tivadar: Két tétel gordonkára, Prospektus 20 Lezsák Sándor: Csendélet II., Oldalról jönnek a Zenék 21 Vaderna József: Megvirrad 21 Hideg Antal: Meddőhányó 21 Csajka Gábor Cyprián: Tíz kérdés Herr Megfoghatatlanhoz. Mér­ legen 22 Zalán Tibor: Tételek 22 Körmendi Lajos: Rózsák éjszakája 23 Mányoki Endre: Utak a hiánytól a bizonyosság felé 26 27 28 29 30 Jelenlét — csehszlovákiai magyar költészet (Milosevits Péter) Ördögh Szilveszter: Bizony nem haltok meg (D. Rácz István) Dobos László: Hólepedő (Ardamica Ferenc) Zsolt Róbert: Labdarúgók, sportolók (Horpácsi Sándor) Farkas András művészete (Krunák Emese) A borítókon és belső oldalakon Czinke Ferenc munkái (fotó: Buda László). TÁRSADALOMPOLITIK A I IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD M EGYEI T A N ÁCS M Ű V E LŐ D É S Ü G Y I OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, A rany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla la t. Felelős kia dó : Bá lint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyo n, valam int átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalm i jelzőszámra Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.4967 N. S. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁG UN K T u d ják é s teszik G éczi J á n o s s a l, az M SZ M P N ó g rá d m e g y e i B iz o tts á g á n a k első titk á r á v a l b e sz é lg e t K a ssa i-V é g h M iklós — Fejlődésünknek mindenkori közvetlen előfeltétele, a párt XII. kongresszusának előestéjén, néhány héttel hazánk felszabadulásának 35. évfordulója előtt pedig különösen jelen­ tős szerepet kap, hogy milyen mértékben értelmezzük és ér­ vényesítjük egységesen az elveket és gyakorlati tennivalókat. Ezt tekintve miiyennek ítéli meg Géczi elvtárs tudati felké­ szültségünk jelenlegi helyzetét? — Az elm últ időszakban a m agasabb követelm ények és a nehezebb feltételek m ellett gazdaságunk előrehaladásának irá­ nya a döntő területeken m egegyezik kitűzött céljainkkal. Ter­ veinknek m egfelelően az ipar, a m ezőgazdaság term elése tovább fejlődött, term ékeik m inősége javult. K orszerűsödtek a m unka­ helyek, kiegyensúlyozottabbá vált az áruellátás, bővült a gyer­ m ek- és egészségügyi intézm ényhálózat, több új lakás épült. A hatékonyabbá váló gazdálkodás eredm ényeként, a központi in­ tézkedések nyom án növekedtek a keresetek, a jövedelm ek, to­ vább em elkedett a lakosság életszínvonala. Mindez kedvezően alakította az em berek élet- és m unkakörülm ényeit. Politikai helyzetünk kiegyensúlyozott, következetesen érvé­ nyesül a p á rt vezető szerepe. A dolgozók tevékenységében a po­ litika irán ti bizalom, a cselekvő tám ogatás ju t kifejezésre. N apjainkban, a pártkongresszusra való felkészülés során olyan kiem elkedően fontos politikai döntéseket, határozatokat készítünk elő, am elyek m egvalósítása az egész társadalom fele­ lős közrem űködését igényli. A m unka, am it el kell végeznünk, nem kevés: eredm ényeink reális szám bavételét, a nehézségek, a gondok felelősségteljes m érlegelését kívánja meg. Céljaink, feladataink körültekintő kialakítása, m egvalósítá­ sa m inden állam polgárt érintő közügy. H atározott bizakodásra ad okot, hogy a lakosság figyelme, fejlődésünket kísérő érdeklő­ dése egyre gazdagodó ism ereteken alapszik. Cselekvő ten n iak a­ rás, növekvő politikai aktivitás jellem zi m indennapjainkat. A dolgozók helyeslik, elfogadják p ártu n k politikáját, a rra töreked­ nek, hogy lehetőségeink, adottságaink alapján eredm ényesen já­ ru ljan ak hozzá a társadalom szocialista vonásainak erősítéséhez, m egszilárdítsák vívm ányainkat, sikeresen folytassák a szocialis­ ta építőm unkát. Erről győznek meg bennünket a pártcsoportok ülései, a taggyűlések, a pártértekezletek, az állam i, töm egszerve­ zetek rendezvényei, a különböző fórum ok: m unkásgyűlések, zár­ számadó és tervtárgyaló közgyűlések, falugyűlések — közvetlen találkozásaink az em berekkel. Hangsúlyoznom kell, hogy a jövőt alakító szándék nem re­ ked meg az eszmecseréknél, javaslatoknál, vélem ényegyeztetés­ nél, vitáknál — am elyek term észetesen szükségesek —, hanem tettekben, m unkacselekedetekben m utatkozik meg. Ezt bizonyít­ ják a term elésben, a gazdálkodásban elért m unkasikerek az ipa­ ri, építőipari üzem ekben, a mezőgazdasági term előszövetkezetek­ ben, állam i gazdaságokban. Arra a kérdésre, hogy m ilyen m értékű tudatosság vezeti a szocialista em ber cselekedeteit, eléggé reálisan látják -e a dolgo­ zók helyzetünket és az előidéző okokat, tu d ják -e vagy csupán érzik a változásban szükséges személyes felelősségüket, azt vála­ szolhatom, hogy b ár a tudatosság nem m indenkinél és m inden­ hol egyform a m értékben van jelen, de — meggyőződésem ez — az em berek egyre sokoldalúbban, az összefüggéseket keresve ér­ tékelik körülm ényeinket. A célok, feladatok m egfogalm azásában, azok m egvalósításában a dolgozók felelőssége lényegesen n a­ gyobb, tudatosabb a korábbinál. Ha nem is közvetlenül m érhe­ tő módon, de egyértelm űen utal erre, hogy növekszik, gazdago­ dik az igényes, szigorú önelemzés — a saját m unkával szembe­ ni k ritikus m egnyilvánulás, a közéleti és a személyes felelősség összekapcsolása. A dolgozók egyre világosabban látják, hogy a fejlett szocialista társadalom építése, gazdasági fejlődésünk in­ tenzív fejlődési szakasza a korábbinál m agasabb fokú, éssze­ rűbb, tudatosabb tevékenységet követel. Ehhez járu l még ú j­ szerű követelm ényeivel az utóbbi években kedvezőtlenül alakult világgazdasági helyzet. Olyan időszakban élünk, am ikor a m eny­ nyiségi növekedés szem pontjai m ellett szükségszerűen előtérbe kerülnek a minőségi követelm ények, am ikor a term elést még inkább a szükségletekhez kell igazítani. A m agasabb igények kielégítésének, az erőforrások bővítésének szerényebb lehetősé­ gei pedig azt követelik meg, hogy jobban vegyük szám ba ad o tt­ ságainkat, nagyobb tervszerűséget, tudatosságot valósítsunk meg a fejlesztésben, a gazdálkodásban. Úgy gondolom, ezeket a célo­ kat szolgálják azok az intézkedések (többek között a szabályozó rendszer továbbfejlesztése, az árrendszer m ódosítása), am elyek az 1980-as gazdasági évet jellemzik. Hogy céljainkat elérjük, biz­ tosítanunk kell, hogy a teljesítm ények m inősítésekor egyértel­ m űbben vegyük figyelem be a végzett m unka valós értékeit, az anyagi elism erésben, a bérek alakulásában, az erkölcsi ösztön­ zésben ez a szem pont jusson kifejezésre. — Géczi elvtársnak 1974-ben a munkásművelődés, 1977-ben az életmód aktuális kérdéseiről a Palócföld oldalain kifejtett gondolatait nem pusztán a kiemelt jelentőségű problémának szóló figyelem kísérte, az érdeklődést növelte, hogy az áttekin­ tő helyzetelemzésben mindkét alkalommal szerves és rangos helyet kaptak a megyei sajátosságok. .. Milyen helyi körülmé­ nyek között valósul meg napjainkban a fentebb részletezett egység? — M unkánk középpontjában a gazdasági feladatok megol­ dása áll. Tevékenységünkben következetesen nagyobb tere t kí­ vánunk adni annak az igénynek, hogy váljon hatékonyabbá a term elés, növekedjen a minőség, alakuljanak ki az eredm énye­ sebb gazdálkodás feltételei. A korábbi évek tudatos ipartelepítése u tán az elm últ évek­ ben az üzem ekben elsősorban a korszerűsítést, a rekonstrukciót szorgalm aztuk. Az V. ötéves terv ipari beruházásainak közel 60% -á t fordítottuk technikai fejlesztésre, egy olyan folyam at­ ban, am ikor az ipar kedvezőbb ágazati és terü leti szerkezete alakult ki, jav u lt a gyártm ányszerkezet. A népgazdaság igényei­ nek m egfelelően igyekeztünk adottságainkat kedvezőbben hasz­ nosítani. Az elm últ négy évben a term elés 15,8%-kal, az export 55,6% -kal nőtt. A fejlődés a gép-, az üveg- és kerám iaiparban legszem betűnőbb; ebben kiem elkedő szerepe van a S algótarjáni Kohászati Üzemek, a balassagyarm ati kábelgyár, az üveggyá­ rak, a S algótarjáni R uhagyár eredm ényeinek. A piacképesebb, a jobb m inőségű term ékek arányának növekedése m ellett p er­ sze találkozunk korszerűtlen term ékekkel, gyártási eljárásokkal, kevésbé jó m unkafeltételekkel is; több üzem ünk nehézkesen re­ agál a gyorsan változó igényekre, a tervszerűség, a minőségi és szállítási fegyelem nem fejlődik eléggé. U gyanakkor jelentős ta r­ talékokkal rendelkezünk az erőforrások kihasználásában, m in­ denekelőtt az energia- és anyagtakarékosság, a m unkaerő ész­ szerűbb foglalkoztatása, a m unkaszervezés területén. A mezőgazdaság helyzetének m egítélésekor abból a tény­ ből kell kiindulni, hogy adottságaink kedvezőtlenek. Ennek el­ lenére az elért eredm ények jelentősek. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az utóbbi években term előszövetkezeteink, állam i gazdaságaink egyre jobban figyelem be veszik lehetőségeiket — így például növekedett a búza, a burgonya, az olajos növények és a bogyósok term elése, nagyobb figyelem fordult az állatte­ nyésztésre, ezen belül a szarvasm arha- és juhállom ány növelé­ 3 �sére. A gazdálkodás eredm ényességének fokozása érdekében tu ­ datosan tovább növekedett a segéd- és m elléküzem ági term elés arán y a — jelenleg m eghaladja az árbevétel egyharm adát. Ter­ mészetesen itt is vannak még kihasználatlan lehetőségeink, hi­ szen a term ésátlagokban, az állattenyésztés hozam aiban indoko­ latlanul jelentősek az egyes üzemek közötti eltérések, a term e­ lés költségei nagyon gyorsan növekednek, a szakm ai hozzáér­ tés javításának, a szövetkezetek jobb együttm űködésének érde­ kében is több kezdem ényezést kell tenni. Az elm últ évek során a szolgáltatások területén, a kereske­ delmi hálózat bővítésében is jelentősebb előrelépést tapasztalha­ to tt lakosságunk, kiegyensúlyozottá vált alapvetően az áruellá­ tás. U gyanakkor egyes ipari javító szolgáltatások növekedésé­ nek m értéke nem éri el a tervezettet, s joggal bosszantják a la­ kosságot az e terü leten tapasztalt minőségi, szervezési fogyaté­ kosságok, a k u ltu rálatlan vásárlási körülm ények, a hiánycikkek is. Összefoglalóan teh át azt állap íth atju k meg, hogy az elm últ időszakban a m egye gazdasága tovább fejlődött, eredm ényeink jó lehetőséget terem tenek az elkövetkezendő évek feladatainak m egalapozásához, a dolgozók növekvő felelőssége, hozzáértése, szakm ai felkészültsége, a vezetők gazdagodó tapasztalatai m eg­ felelő garanciát jelentenek a tennivalók m egvalósításához. — Napjainkban igen sok szó esik az érdekszférák — egyé­ ni, közösségi, társadalmi érdek — egyeztetésének és szemben­ állásának problémáiról. Miben nyilvánul meg és mit kíván ma tőlünk a gondolkodásbeli és cselekvési egység? — Az 1980. év két kiem elkedő eseménye, pártu n k XII. kong­ resszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója kivételes alkalom helyzetünk szám bavételére. Elm ondhatjuk, hogy az összetettebb — és korántsem kedvező — gazdasági körülm ények tisztábban m u tatják meg szám unkra a jelentős erőfeszítésekkel elért ered­ m ényeket, s ezáltal közös erőnket, nyilvánvalóvá teszik, hogy politikában, gazdaságban, k u ltú ráb an egyaránt erősítenünk kell a m unkára szólító egységet. A tájékozódás, m elyre egyre tágabb lehetőségünk nyílik, a figyelem, am ellyel a világ sorsának alaku­ lását kísérjük, nagyobb szerepet kap az építőm unka soros fela­ datainak m egoldásában. M utatja ezt, hogy egyre szélesebb kör­ Ahová küldenek A L ity eratu rn aja G azeta cím ű szovjet folyóiratban néhány éve összeállítás jelent m eg arról, ki a jó vezető? A szemponto­ kat felsorakoztatva k id e rü l: aki bízik m a­ gában és az ügyben, aki ism eri beosztot­ tait, tehetséges em berekkel keríti m agát körül, kellő m ersze van beism erni saját hibáit, nem foglalkozik cseppnyi ügyek­ kel, rend van az asztalán, am ikor ellen­ őriz, nem szőrszálhasogató, bírálatával épít, pontos h atárid ő k et szab.... A szem pontok között nem szerepeltek a „felettes” jellemzői. A fészer a la tt néhány köbm éterre való hulladékléc. Görbék, göcsörtösek, szélei szálkásak. — Ebből válogathatnak! — m u tat kör­ be széles m ozdulattal a fatelep vezetője. — M ajd az á rá t a szövetkezet pénztárá­ b an befizetik hazafelé. Ennyi kockázatot m ég vállalhatok... Nem é rtjü k az utolsó m ondatot. L át­ h a tja ezt arcunkon Z. József is, m ert a 4 ben és gazdagabban nyilvánul meg a szocialista értékrend, er­ kölcs, életmód, növekszik a m unka rangja és becsülete, a közös­ ségért érzett felelősség és áldozatkészség. Ezt bizonyítják a m un­ kaverseny-m ozgalom , a kom m unista m űszakok és a társadalm i m unkaakciók szervezésében elért eredm ények. A közösségi cél­ kitűzésekben az egyéni életcélok is m egfogalm azódnak. H arm ó­ nikusabbá, kiegyensúlyozottabbá válik az em berek élete, erősö­ dik a közvetlen kapcsolatok irán ti igény, a felnövekvő nem zedék és az idős korúak sorsáért vállalt felelősség is. A céltudatos és közhasznú közösségi tevékenység eredm é­ nye, hogy m ai viszonyaink között az em berek többségének jó a közérzete, ism erik feladataikat, s igyekeznek helytállni. Még töb­ bet akarnak tenni azért, hogy következetesebben valósuljon meg a p árt politikája, hogy erősödjön az alkotó bizalom légköre. Ezért válik általánossá, hogy a term elésben, közéletben, tanulás­ ban növekszik a fegyelem, a szervezettség, a minőségi m unka irán ti figyelem, a készség az em beri viszonyok gazdagítására. S ez egyaránt jellemző a párttag o k ra és a pártonkívüliekre. Nem állíth atju k persze, hogy társad alm u n k b an nincsenek ér­ dekellentétek, hogy m indig m inden egyes em ber valam ennyi ér­ deke érvényre jut. Azt sem v árh atju k el, hogy bárki is ta rtó ­ san önérdekei ellen cselekedjen. Egységünkhöz tartozik, hogy az em berekkel m egism ertetjük helyzetünket, lehetőségeinket, így növekszik valóságérzetük, létrejön az alapvető érdekek összhang­ ja. H atékonyan elősegíti ezt az, hogy a szocialista dem okrácia társadalm i rendszerünk lényegi vonásává erősödött, ta rta lm a ­ sabbá váltak fórum ai, egyre jelentősebb szerepet töltenek be az em lített érdekek feltárásában, egyeztetésében, érvényesítésében, a dolgozó közösségek m ozgósításában, nevelésében. A hiteles, korrekt, lényegretörő tájékoztatás alapvetően járu l hozzá az összefüggések és folyam atok m egism ertetéséhez, a soron levő fel­ adatok végrehajtásához, form álja az em berek gondolkodásm ód­ ját, fejleszti cselekvőképességüket. Helyzetünk, erőnk, perspek­ tíváink biztos tu d atáb an reális m érlegkészítésre van szükségünk és m ódunk. Hogy eredm ényeinket és gondjainkat együtt érté­ kelve, s erényeinkre alapozva fogjunk össze a közös tennivalók elvégzéséért, szellemi és anyagi felem elkedésünk érdekében. — Köszönöm a beszélgetést. sártócsákat kerülgetve, tenyérnyi irodájá­ ba vezet. Búcsúzni szeretne alkalm i ism e­ rőseitől. P o h arak at kér, bort löttyint bele. — Ez az utolsó napom itt. Felm ond­ tak, kirú g tak — m ondja csendesen. Sze­ mei furcsán csillognak, szeretné titkolni érzéseit, de alig képes rá. A feldolgozóüzem szívéhez nőtt. Az állam i erdőgazda­ ságtól csalták ide négy esztendeje, am ikor a k.-i term előszövetkezet néhány gazda­ sággal karöltve belevágott a m elléküzem ág fejlesztésébe. A falu szélén szántó volt, helyére em elték a fűrészüzem et, szárító­ kat. Z. tárg y alt a kutatókkal, akik új szerkezetet álm odtak meg, az építőkkel, akik állandóan kifogásokat kerestek, vi­ tatkozott szállítókkal, kereskedőkkel, am íg az üzlet el nem indult. A telepvezető kibám ul az ablak m asza­ tos üvegén, a portásfülke m ellett ágas­ kodó sorom pót figyeli: felnyitották. M int­ ha azt sugallná neki: m ég kim ehetsz, de vissza m ár nem... — A nyugodtabb esztendők következ­ tek volna nekem is. Kevesebb idegesség­ gel, kényelm esebb tempóval... — Nem voltak m egelégedve a m un­ kájával? — érdeklődünk bátortalanul. — Fél éve a m inősítésem ben még az állt, hogy m inden szempontból megfelelek jelenlegi beosztásomban. Hogy h at hónap alatt mi változott bennem ? Azt hiszem, semmi. Csak a szövetkezet elnöke m eg­ elégelte, hogy állandóan jártato m a szá­ mat. R itkán voltunk azonos vélem ényen — m agyarázza. — M ondhatok m ár m in­ dent... Pest m egyében találtam helyet, la­ kást kaptunk, a család m ár el is költö­ zött. A fiatal technikus együttérzően hallgat­ ja volt főnöke szavait. Időnként bólogat. Nem tu d ja megállni, hogy ki ne k o tty an t­ sa: — Az elm últ öt évben a term előszö­ vetkezetből tu catjáv al m enekültek a szak­ em berek: főagronóm us, üzemgazdászok, gépészm érnökök, állattenyésztők... Mesélik, aki elhibázta a vetést, annak nem ad ato tt meg a lehetőség, hogy követ­ kező tavasszal bizonyítsa hozzáértését. Itt gyorsan ítéletet m ondtak róla: nem felel m eg a követelm ényeknek, m áshol pedig ugyanő bizalm at kapott, első számú veze­ tő lett. — Az fáj legjobban, hogy m indazok­ tól búcsúznom kell, akikkel együtt g ü r­ cöltünk kezdettől fogva. Összemeleged­ tünk, még a cím em et is elk érték — ke­ sereg Z. József, s félretolja m aga elől a papírokat. Ő m ár a telepen egyetlen ak ­ tá t sem lát el kézjegyével. — Én nem �tudtam elfogadni, hogy az elnöknek lehet csak igaza... A m ikor az első istállót saját elem eik­ ből felépítették, figyelm eztette a vezető­ séget, hogy ez túl drága, képtelenek v er­ senyezni m ás konstrukciókkal. Akinek kell, m ajd m egfizeti! — vágta ra az el­ nök. Szaladgálhattak, az igények nem je ­ lentkeztek ú jabb hodályra. — Nem tudom , ki a jó vezető? Aki fe­ letteseinek is b átra n elm ondja vélem é­ nyét, vagy ak i állandóan bickel, s csupán szolgam ódra v ég reh ajtja az utasításokat? — kérdezi, s legyint egyet a levegőbe. Neki ezekben az ó rákban m inden m ind­ egy. A szakirodalm at vizsgálók is vissza­ visszatérnek a Z. József kérdésében meg­ fogalm azott gondokra: ki a jó vezető? Nadolski, lengyel vezetéselm életi szak­ író kérdőíves vizsgálata szerint, aki jeles gazdasági vezetők válaszait gyűjtötte cso­ korba, a vezetői tek in télyt m eghatározó tényezők közül az élen a szakm ai tudás, tapasztalat, a hatáskör, a különböző hely­ zetekben való megfelelő m agatartás, a fe­ lelősségvállalási képesség áll. A sor vé­ gén kullog a vezetői jóindulat, a beosz­ to ttak k al való kapcsolat, a meggyőzőké­ pesség, a jó légkör. S am ikor m egkérdez­ te a dolgozókat: mi erősítheti a vezetők tekintélyét, azok azt válaszolták: az ön­ uralom és az igazságérzet. Lehet-e ott önm érséklet, ahol nincs ob­ jektivitás? — Észrevette? M ostanában m intha ve­ zetőellenes han g u lat ü tné fel fejét. Ha a gyár teljesíti tervét, jól dolgozott a kol­ lektíva, h a elm arad, a vezetők a h ibá­ sak. Nem m ondom, egy, kettő m ag atar­ tásával sokat árto tt, de a többség becsü­ letes, ugyanazt akarja, m int a beosztot­ tai — bölcselkedik L. István, nyugdíjas. A m egyében m indenki ism eri. Fiatal korától kezdve, különböző tisztségekben, szerénységével, em berségével parancsolt tiszteletet m aga körül. T áskája m ost is tele jogszabályokkal. Az egyik gyár kérte fel, segítsen dolgozóik ügyes-bajos dolgai­ nak intézésében, eligazodni a p arag rafu ­ sok között. F élrevonulunk szobájába, ahová m ind­ untalan bekopogtatnak. Fellebbezés fogal­ m azásához kérnek segítséget, a lakásvá­ sárlás körülm ényeiről érdeklődnek. S ő válaszol. Nem szégyenli beism erni azt sem, hogy bizony néhány dolognak m ajd után a kell néznie, s két nap m úlva ad m ajd felvilágosítást. — Az em ber nem lehet m indenható, még h a vezető, ak k o r sem. Aligha esik csorba a tekintélyén, ha időnként ki m eri m ondani: ezekről a dolgokról, elvtársak, m ég kevés az inform ációm ! Csaknem negyedszázada, hogy az or­ szág m ásik szegletébe küldték megyei ta ­ nácselnöknek. V iharos idők járta k . A m it rábíztak, elvégezte, aztán ism ét m áshová irányították. — Egy percig sem feledkeztem m eg ró­ la, hogy a vezetés: szolgálat! S arról sem, hogy a vezetés: előrelátás. Szüntelen fel­ készülés az újból és újból felm erülő prob­ lém ák m egoldására, a döntésekre. Több m unkával, nagyobb felelősséggel jár, oly­ kor idegességgel, fáradsággal.V annak, akik csak azt látják benne, utasításokat szórhatnak, s m indenki pattog körülöt­ tük. Szóba hozza a vezetőkkel szemben tá ­ m asztott hárm as követelm ényt: a politi­ kai m egbízhatóság, a szakm ai hozzáértés, a vezetői ráterm ettség igényét. — Lassan illik észrevenni, hogy ezek tarta lm a alaposan m egváltozott. M ert nem elég m a m ár, h a valaki azzal érdem ­ li ki politikai m egbízhatóságát, hogy a szocialista rendszer odaadó híve. Ez m a­ gától értetődik. De m ilyen a politikai felkészültsége? M egvan-e a képesség benne, hogy felism erje az általa vezetett közös­ ség szerepét, végre tu d ja-e h ajtan i a rá ­ bízott feladatokat? S orolhatnám a k ér­ déseket.... E helyett példákat em lít. Vezetőkről, akik m ellette nőttek fel, s m agukba szip­ p an to tták a vezetés tudom ányát, állják a sarat, m indennap új ötlet szikrája p a t­ tan ki belőlük, felfedezhető bennük az ügy irá n t érzett alázat. S akik nem ilye­ nek? Az s.-i gyár igazgatóját a közelm últban más beosztásba helyezték, pedig idejében indultak ú tn ak az exportszállítm ányok, szépen csörgedezett a nyereség, okosan alak íto tták a term elés szerkezetét. — De am ikor lejött közénk, a szalagok mellé, úgy ordibált, hogy a nyakán vas­ tagodtak az erek. O tt se szép, se okos nem lehettél. M egm érgezte a levegőt a csarnokban. Az em ber m ég azt sem m er­ te m ondani: jó napot! — ecseteli az ak­ kori körülm ényeket az egyik művezető. Nem m áról holnapra p a tta n t ki az ügy. Az igazgató türelm i időt kapott, figyel­ m eztették. Meg is ígérte, v áltoztat m ód­ szerein, de m ara d t m inden a régiben. Helyben nem találták utódját. Arról a kötelességéről, hogy gondoskodjon róla, m egfeledkezett. Az élelm iszer-áruház a m egyeszékhely kereskedelm ének gyöngyszeme. A polcok árutól roskadoznak, közte háziasszonyok gum ikerekeken guruló bevásárlókocsit tolnak m aguk előtt. M ire végig érnek, megtelik. A p u lt m ögött fehér köpeny­ ben hentesek nyüzsögnek, fejük fölött ol­ dal szalonna, lángolt kolbász, szalám iru­ dak lógnak. Az em ber nyála m ajd el­ csordul a látványtól. M egcsodálja G. Ist­ ván, az élelm iszer-kiskereskedelm i válla­ lat igazgatója is. — A vásárló nem látja, m iféle gondok­ k al küzdünk. Nem is érdekli, csak az, hogy am iért betér, m egkaphassa — m ond­ ja . F iatalem ber, alig tú l a harm incon. P á­ lyája egyenesen ívelt felfelé, fokozatosan kapott nagyobb feladatokat. A m ikor je­ lenlegi tisztségére kiszem elték, éjszaká­ kon át eleget töprengett. M ent is volna, meg nem is. C sábította a k o rlátlanabb lehetőség, de gondolkodásra késztették a körülm ények. A v állalat a szegények kö­ zé tartozó; fejlesztésre állam i pénzekből csurrant-cseppent, több m int ezer em ber gondját kellett nyakába venni. Végül kö­ télnek állt. Úgy kezdett hozzá, m in t aki hetek alatt szeretne felszám olni m inden hiányosságot. M ert a vezetői m unka első elem ét, a problém ák felism erését, a célok világos kitűzését és tu d ato sítását p aran ­ csolatnak tartja. Először az irodák kör­ nyékén te re m te tt rendet. — A m ikor a vezetők kerülnek szóba, a középszintű vezetőkről kevesebb emlí­ tés esik. H olott ők azok, akiken több­ nyire áll vagy bu k ik a cég. A pártveze­ tőség titk á ráv a l vitatkoztunk, s hoztunk új osztályvezetőket. Olyan em berekre esett a választás, akik a szakm ában m ár járatosak voltak, s buzgott bennük a tenniakarás, akik nem elégedtek m eg a hagyom ányossal... — sorolja. A régiek közül is m aradtak, m ert nem az életkor a döntő, hanem a szemlélet. Újságban kerestek például m űszaki szak­ em bert, beü ltették a nyugdíj előtt álló osztályvezető szobájába, az m eg ro h an t az igazgatóhoz. G. István elm agyarázta neki: nincs sem m i kifogása a m u n k ája ellen, de gondoljon arra, három év m úlva kinek adja m ajd át a helyét. — Ezen m ég nem törtem a fejem — m otyogta az osztályvezető. — Ennek a srácnak! — S a te érdeked, a vállalaté, hogy addig m egtanítsd m in­ denre, am it te is tudsz! Ha a káderm unkában a folyam atossá­ got és tervszerűséget em legetik, ez a pél­ da illusztráció lehet. A v.-i term előszövetkezet elnöke koráb­ ban egy jól m enő gazdaság éléről m ehe­ te tt volna nyugdíjba. K érték, h a ereje engedi, egy-két évig m arad jo n még, a szomszéd téesz felett fekete fellegek gyü­ lekeznek, s ő talán megelőzi a v ihart. B. Béla elvállalta. Azok közé tartozik, akik m ár türelm etlenül toporogtak, am ikor rendben m entek a dolgok. Vezetésével korábban három közös gazdaság kapasz­ kodott fel a többi mellé. A hozamok nö­ velése, a gyorsan m egtérülő, gazdaságos beruházások körüli ezernyi gond m ellett m indig szakított időt a rra is, hogy m int kotlós a csirkéit, m aga köré gyűjtse a fia­ tal szakem bereket, nevelje őket. A honnét távozott, az általa kiszem elt és felkészített szakem bert választották téeszelnöknek. V-ben nem úgy alak u ltak a dolgok az időjárás és az örökség m iatt. Jelentősek a veszteségek. B. Béla m ögött néha k á rö r­ vendően összesúgnak, Ő nem vesztette el optim izm usát, s azt is tu d ja, neki m ár nem kell bizonyítani semmit. — Ne hagyjuk kihasználatlanul a szel­ lemi tőkét! — szokta m ondogatni megyei tanácskozásokon is. Azt érti ez ala tt: h agy­ 5 �ják békében dolgozni a felkészült szakem ­ bereket. Nem várnak ők bábáskodást, sze­ retnének alkotni, m egm utatni m ire képe­ sek. Mert a vezetővé válás egyik próbája a m unka. A repedezett térbetonon két srác vasle­ m ezeket cipel. Az anyagm ozgatás legősibb fo rm ája ez, de a villamos targonca pár percre rom lott el, az autom ata gép pedig drága m ulatság, ha kihasználatlanul áll. A fiúk nem háborognak. Igaz, hátukon az ing csuromvizes, hom lokukon verejték gyöngyözik. A sajtolót kezelő asszonyka együttérzően int, negyedórát pihenhetnek, addig elegendő az alapanyag. — Ha a szükség így kívánja, így hord­ ju k ! — kom m entálja a láto ttak at D. And­ rás, személyzeti vezető. — A rra sok idő nem ju t, hogy külön m egm agyarázzuk m indenkinek, a term elésből egy óra sem eshet ki. Mi pontosan szállítunk a meg­ rendelőnek.... Összefutunk a részlegvezetővel. M ár in­ tézkedett, ham arosan érkezik a m ásik ta r­ gonca. Ifjú m érnök, nem régiben bízták meg. Kék köpenyt húzott, alatta egy á r­ n y alattal világosabb színű pulóver. Nem szeretik a m unkások, ha fehér ingben, nyakkendőben forog közöttük. — Tehetséges gyerek — állítja róla D. m ár kinn a friss levegőn. — Szép jövő előtt áll, s nem féltem , hogy elbízza m a­ gát. T réfásan jegyzi meg, m eglehet későn szü­ letett, m ennyire m ás a m ostani fiatalok­ nak. N yitva előttük m inden kapu, csupán ra jtu k múlik mivé lesznek. — E lérkezett a nem zedékváltás idősza­ ka nálunk is. Sorba m ennek pihenni az idős szakik, helyükre jól képzett, mozgé­ kony em bereket állítunk — mondja. — S ebben milyen szerepet játszik a személyzetis? A kérdésre elfintorodik. Nem szívesen beszél arról, hogy személyzeti ügyekben kevés az önállósága, inkább az adm iniszt­ rációt végzi, oktatási ügyekkel foglalko­ zik, meg kisezer dologgal, am it rásóznak. Ü nnepi beszédek írásától külföldi delegá­ ciók látogatásának előkészítéséig. — Rendelkezünk mi is káderutánpótlási tervvel. Figyelek rá, hogy az abban sze­ replők a szükséges végzettséget megsze­ rezzék. Vannak, akik idegenkednek a ta­ nulástól. Azzal mégsem agitálhatok, hogy gyerünk az iskolába, m ert lehet, hogy nyolc év m úlva te leszel a főm érnök? Nem? — néz rám . — S mi lesz, ha m ég­ sem őt nevezik ki? Szerintem meg kelle­ ne m ondani a várom ányosoknak, hogy m i­ nél jobban felkészülhessenek, biztosan nö­ velné az am bíciókat. De akik helyére ke­ rülnének, azok nem tudom m iként rea­ gálnának rá. Aligha hiszem, hogy igye­ keznének bebizonyítani: azon a területen pótolhatatlanok... Az ipari üzem ekben a személyzeti ügyekkel foglalkozók még csak-csak ele­ get tesznek m unkaköri kötelességeiknek, m ások a körülm ények. A szövetkezeti m ozgalom ban azonban többnyire kapcsolt 6 m unkakörben, form ális feladatokkal fog­ lalkoznak. Ha vezetőt keresnek a szakosí­ to tt tehenészeti telepre, elsősorban a fő­ állattenyésztő, aki utánanéz, ha a főállat­ tenyésztő hiányzik, az elnök ül kocsiba, hogy a harm adik m egyében tárgyaljon. Az o k : a kevés kivételtől eltekintve a sze­ mélyzeti, m unkaügyi előadók nem képe­ sek a kiválasztásra. — Más is közrejátszik! — horkan fel a tém a em legetésekor az n.-i term előszö­ vetkezet elnöke. — A szarvasm arha-ága­ zat vezérkarát azonnal lecserélném , m ert am it csinálnak az siralm as. É rtésem re ad­ ták, hogy egyelőre várjak. Az em bernek néha azt sem á rt tudni, kinek kije hol dolgozik. Hogy az újabb év haladék m eny­ nyi veszteséggel já r? Kétm illió forinttal. K iszám oltam ! A p.-i közös gazdaságban az egyesülés u tán az adm inisztrációs létszám ot duz­ zasztották fel. M indennek helyet kellett találni. Az elnök nyugodt szívvel elkül­ dené az irodisták egyharm adát, de a já­ rásnál ez m inden bizonnyal nem kis el­ lenszenvet váltana ki. Így m inden posztra továbbra is m arad­ nak ketten-hárm an. A faluban sétálunk. A vegyesbolt előtt teherautóról kartondobozokat pakolnak le. Az eladó odasúgja a pártalapszervezet tit­ kárán ak: — K aptunk banánt! Tegyek félre? L. Lajos nem et int a fejével. Nagyobb dolgokon töpreng néhány hete. Felkeres­ ték a megyéről, a járásról, hosszasan el­ beszélgettek vele. P ártbizottságot szer­ veznek a területen, s őt szeretnék titk á r­ nak jelölni. — Ism ered a kacskaringóim at! — fakad ki. Bólintok. L. hat éve még egy kedvezőtlen adott­ ságú term előszövetkezet szerelője volt. Olajtól csöpögött overállja, am ikor először találkoztunk, éppen egy selejtezésre érett tra k to r m otorjában m atatott. Rá egy évre p á rttitk árn a k választották, aztán beke­ rült a járási székhelyre a nagyközségi bi­ zottság m unkatársának. Közben tanfolya­ m okra küldték. Átszervezés következtében visszakerült ugyanoda szociális előadónak, ú jra alapszervezeti titk á r lett. Úgy érezte, itt m ár ak á r élete végéig nyugodtan tény­ kedhet. A ztán jö tt a javaslat. — Nem tudom m itévő legyek? Van tő­ lem erre alkalm asabb személy. Legalább­ is én úgy gondolom. Több m unka, nagyobb felelősség.... Nem riadok meg egyiktől sem, de tem érdek időt kíván. S közben a gye­ rekek felnőnek, anélkül, hogy ap ju k at lát­ nák — m orfondírozik. — M egbeszélték veled. Igent m ondtál. — Ühüm... — derül fel az arca. — A kkor m inek tépelődsz? Mosolyog. M ár eldöntötte, elvégre m in­ dig ott dolgozott, ahová küldték. De jól­ esik neki egy kicsit panaszkodni. Aztán M arx szavait idézi fel v áratlan u l: „A m a­ gányos hegedűm űvész önm agát vezényli, a zenekarnak k arn ag y ra van szükség”. Ő sohasem volt szóló hegedűs. A b.-i KISZ-bizottság titk á ra is búcsú­ zik választott tisztségétől, hogy egy m á­ sikba kerüljön. Némi nosztalgiával beszél az elszaladt nyolc esztendőről. — Kicsit v áratlan u l ért. Még egy évet szám ítottam , de ez a terü let ilyen. Kiöreg­ szünk belőle — élcelődik saját m agán, s harm inchárom esztendején. — Pártvezetőségi titk á rn ak jelölnek a vasútnál. Gondok vannak ott, kértek vál­ laljam el. Voltak más elképzeléseim, de m egértettem : ott kell a legtöbbet n y ú jta­ ni, ahová küldenek. Ahol szükség v an rám... M ár össze is csomagolt. M. Szabó Gyula �A h e ly tö rté n e t — h á tu ln é ze tb e n A k u tató el ülről nézi a dolgát. A m ű létrehozásának gondjai foglalkoztatják. Ebben az eszmecserében eddig a hely­ történ et művelői szólaltak meg. É rthető hát, hogy elsősorban a k utatás feltételeit, a m unka jellegét vették célba. Olyan kérdések kerültek elő, m int a h elytörténetirás lehangoló belterjessége, a köztörténet és a h ely történet viszonya, a provincializm us veszé­ lye, az egyéni vagy a csapatm unka altern atív á ja stb. B ár néhányszor m agam is kirándultam a helytörténet me­ zejére, mégis inkább az eredm ényközvetítők, a felhasználók kö­ zé tartozom . Éppen ezért a h elytörténetírás haszna foglalkoz­ ta t elsősorban. T ehát hátulról, a végkifejlet felől vizsgálom a dolgokat. S így talán azoknak az érdeklődése is felkelthető, akik a h ely tö rtén et „fogyasztói” inkább — a tanároké, a közm űve­ lődés m unkásaié, s nem utolsósorban a jelen és jövő tervezőié. Aki az eredm ényekre figyel, azt olyan kérdések kötik le, hogy van-e egyáltalán haszna a helytörténészek tevékenységé­ nek; hogy a hely tö rtén et eredm ényei m ennyire van nak jelen az iskolai oktatásban, a pedagógusok továbbképzésében, a népm ű­ velésben vagy a települések tervezésében, egy-egy tájegység gazdaságának és szellemi arculatának alakításában. A közvetítés, a felhasználás pontjáról nézve a helytörténetet, sok m inden m ásképpen fest, m int ahogy a k utatók látják. G ondjaik közül egyik-m ásik eljelentéktelenedík, m ások viszont nagyobb hangsúlyt kapnak vagy m ódosulnak. M eglepődve olvasom például az egyik hozzászólásban: „Ab­ ból a nagyon helyes alapállásból kiindulva, hogy a honism eret­ nek szerves része a helytörténet is, az ilyen jellegű m unkák ne­ velési célját a k ívánt m értéknél jobban előtérbe helyeztük, a helytörténeti feldolgozások fő célját abban fogalm aztuk meg, hogy segítsék elő a lakóhely jobb m egism erését és ezáltal an­ nak m egszerettetését. M árpedig (korántsem tagadva, hogy ez is feladata a helytörténeti kutatásnak) világosan kell látn u n k a tudom ányos célok elsődlegességét.. . ” A közvetítő szám ára érthetetlen ez az állítás. V alóban h i­ ba lett volna a nevelési célok előtérbe állítása? H át nem az a legfőbb feladata m indenféle történetírásnak, hogy elősegítse a lakóhely (haza) jobb m egism erését s ezáltal an nak m egszeret­ tetését? (Az, persze, m ás kérdés, hogy a tudom ány szem pontjai valóban nem m ellőzhetők ebben a tevékenységben.) A helytör­ ténetnek két feladata van: a honism eret és a tudom ány szol­ gálata. De végül is a tö rténettudom ány feladata is a haza jobb m egism ertetése és m egszerettetése. A hangsúlyt teh át m inden­ képpen a helytörténet nevelő célzatára helyezném . Ha a nevelési feladat m ellett a tudom ányosság követélm é­ nyeiről elfeledkezik a kutató, az hiba. A fő bajn ak azonban azt tartom , hogy a helytörténeti k u tatás eredm ényei még k o rán t­ sem foglalták el az őket m egillető helyeket a tudatform álás­ ban. Például az iskolai oktatásban. Igaz, hogy „Nógrád m egyé­ ben az elm últ évtizedben sorra láttak napvilágot az igen szín­ vonalas, példaszerűen összeállított forráskiadványok, illetve a történ ettu d o m án y legkorszerűbb m ódszereit rendkívül követke­ zetesen érvényesítő, nagyszerű helytörténeti m onográfiák”, de m it ism ernek vajon m indezekből a történelem tanárok, az iro­ dalom tanárok, s ha ism erik, m ennyire és hogyan hasznosít­ ják azokat? Ilyen irán y ú — közelm últbeli — bőséges tapasztala­ taim nem kedvezőek. (M adách-órák Csesztve és B alassagyarm at mellőzésével. A M agyar Tanácsköztársaság helyi vonatkozások nélkül. A kuruckor tö rtén ete Szécsénnyel, R om hánnyal, de ró­ luk pontosan annyi csak, am ennyi a tankönyvben van. A nya­ nyelvtanítás, a palóc n yelvjárásról m egfeledkezve stb.) A h e ly tö r té n e ti k u ta tá s és h e ly tö r té n e tír á s id ő sz e rű k é r d é s e ir ő l fo ­ ly ó ira tu n k e lm ú lt é v i 3. s z á m á b a n m e g k e z d e tt v itá n k a t — m e ly e t a n y a g ­ to rló d á s m ia tt s z ü n e te lte ttü n k — je le n s z á m u n k b a n f o ly ta tju k to v á b b i ra n g o s h o z z á sz ó lá so k re m é n y é b e n . A s z e rk . 1975-ben Gödöllő egy szép helytörténeti kiadvánnyal lep­ te m eg önm agát — várossá nyilvánításának 10 éves fordulója alkalm ából. Ebben a m onográfiában így fogalm azódik meg a helytörténet-ism eret értelm e, jelentősége: „Egy város lakóinak gondolkodásm ódját a történelem alak ítja ki, s ahogy hiba len­ ne a m últ értékeitől függetlenül és nem azokra ráépítve dol­ gozni, úgy hiba lenne az is, ha ezzel nem törődnénk. A kkor igazán jók városrendezési terveink, ha velük a szakem berek és a lakosság egyaránt e g y e té rte n e k .. . ” De vajon m indenütt a m últ értékeire építenek? C serhátsu­ rányban néhány évvel ezelőtt, am ikor szőlőt telepítettek a he­ gyek lejtőire, m intha ezt tették volna. Hiszen ez a környék — a helytörténet tanúsága szerint is — valam ikor nevezetes volt a szőlőművelésről. De am ikor aztán hagyták veszendőbe m en­ ni az egészet, m intha m egfeledkeztek volna ezekről a tradíciók­ ról. Vagy itt van B alassagyarm at. A m ikor jó érzékkel m egőriz­ te régi városcentrum át, a helytörténet tan u lság ait v ette figye­ lem be. A m ikor viszont hagyja pusztulni a település teg n ap já­ ban jelentős szerepet betöltő (de „csak” m űem lékjellegű) há­ zait, m intha nem hasznosítaná eléggé szépen m egírt h elytörténe­ tét. Ahogy rendezni próbálom a gondolataim at, észre kell ven­ nem , hogy ak arv a-ak aratlan m indegyre csak a h ely tö rtén et n e­ velő célzata körül keringek. Valóban ezt ta rta n á m a legfonto­ sabbnak?.. . Érdekesen vetődik fel — így nézve — a feldolgo­ zás színvonalának, a tudom ányosságnak a kérdése is. Az-e a fő szem pont a helytörténeti m unka eredm ényeit tekintve, hogy ki lép elő általuk nagy helytörténésszé, helyi nagysággá? El­ képzelhető, hogy a vidékiség — a hasonlítási alap leszűkülése, az értékrend torzulása — is szerepet játszh at egy-egy helytör­ téneti m unka k ritik átlan fogadtatásában. De egy m ásik v o nat­ kozásról sem szabad m egfeledkezni. A rról ugyanis, hogy a használatban a helytörténet adatainak, jelenségcsoportjainak, fe ltá rt folyam atainak sajátos helyi érték ü k van — éppúgy, m int a szám oknak. Néha egy szubjektív visszaemlékezés n a­ gyobb érték et képviselhet, m int egy tudom ányos feldolgozás. Sokszor egy ad at az életkép szemléletességével jellem ezhet egy korszakot. A m agyar színjátszás történetérő l szólva m indig be­ széltem tan ítv án y aim n ak arról is, hogy B alassagyarm aton m eny­ nyire szerették a színészeket. De csak szórványos adatokkal tudtam bizonyítani. Most, hogy rendelkezésem re áll egy m ú lt­ századi híres színész útinaplója, állításom at valóban nyilvánva­ lóvá tehetem . Ahhoz viszont, hogy érzékeltessük a régi B alassa­ gyarm aton a városi és a megyei vezetés viszonyát, m ár nem elég egy a d a t; ide folyam atot feldolgozó m unka kell. Ha pedig az érdekel bennünket, hogy S algótarján m iért rendelkezik or­ szágosan is kiem elkedő m unkásm ozgalm i hagyom ányokkal, Ba­ lassagyarm at meg m iért nem , akkor bizony a m egye m onográ­ fiáját kell segítségül hívni. Term észetesen mindezzel nem azt kívánom állítani, hogy a helytörténeti m unkában a tudom ányosságot felesleges m eg­ kötésnek tartom . Csupán csak azt, hogy az érték ren d bizonyta­ lanságait a felhasználási helyi érték is m agyarázhatja. Üdvözöl­ nünk kell teh át az egyszerű adatközlőt, m ert az éppen szüksé­ ges ism eretek b irtokába ju tta to tt; még inkább örülnünk kell a tanulm ányíróknak, m ert céljainknak megfelelő eszközt ad o tt a kezünkbe, m áskor pedig a m onográfusoknak vagyunk hálásak, m ert olyan egészet hoztak létre, am elyben m agunk is elhelyez­ hetjük apró kis adatainkat. Azzal nem értenék egyet, ha a tudom ányosság elvét kire­ kesztő jelleggel alkalm azná valaki. Ezt a kirekesztő gesztust látom abban az aggályban is, am ely a „külső” szempontokból félti a helytörténetírást. Nagy baj-e az, hogy gy ak ran a helyi röghöz való ragaszkodás, a lakóhely irán ti érdeklődés, a ju b i­ leum i ünnepségek adnak tollat a helytörténészek kezébe? Az ideális valóban az lenne, ha a fo rrásanyag „történeti becse” indítana feldolgozásra. A külső szem pontok érvényesülé­ se azonban sokkal általánosabb. Az előbbiekhez még tegyük hozzá a m egbízásokat, a vizsga- és pályázati feltételeket, a po­ litikai-világnézeti meggyőződést, az aktuális gazdasági vagy m űvelődési feladatokat stb. A helytörtén eti tevékenységet m in­ dig is a „külső” szem pontok sarkallták elsősorban. M ert alig- 7 �alig lehet m ásképpen. A helytörténetírás rendszerint tú lm u tat önm agán, ra jta kívül á lló célokat szolgál. Innét értelm ezhetők koronkénti irányzatai is. Nem véletlen, hogy a m últ század m á­ sodik felében a háborúk és a m agyar közigazgatás története foglalkoztatta leginkább a k utatókat. S az sem, hogy a század végén a társadalm i és gazdasági szem pontok kerültek előtérbe, de még m indig a birtokos családok nem zetfenntartó erejét bi­ zonygatta a helytörténet. Mályusz Elem ér 1924-ben ugyancsak a köznemesség történelm i létének tanulm ányozására ösztön­ zött — hiszen az évszázados m ozdulatlanságban, passzivitás­ ban élő parasztságra nem érdem es az időt pazarolni. M inket pedig — m indezekkel szemben — éppen az érdekel, hogy mi­ lyen szerepet játszottak a néptöm egek — a parasztság, s egyre inkább a m unkásság — a történelem folyam án. A kárhogyan is nézzük, ezeket a koronkénti változatokat mégiscsak valam i­ féle külső — a társadalom és a politika felől érkező — hatások hozták létre. A helytörténetnek teh át a belső indítékok m el­ lett számolni kell a külső ösztönzőkkel is. Ha ezt nem tenne, belterjes tenyészetté válna, s éppen a hivatásától fosztaná meg magát. Szóba k erü lt az eszmecsere során, hogy a köztörténet és a helytörténet nem egym ást kizáró megközelítései a történelm i valóságnak, hanem éppen egym ást kiegészítő, feltételező fel­ dolgozásmódok. Mégis sokan lebecsülően nyilatkoznak a helytörténetről. Hadd tegyem m indehhez hozzá, hogy a helytörténet potenciálisan legnagyobb „fogyasztója”, az iskola egyre job­ ban felism eri a regionális ism eretek jelentőségét az oktatás­ ban. A most folyó tanév fő feladatai között az OM nem vélet­ lenül hangsúlyozza a helyi vonatkozások fontosságát a hazafi­ asságra és közéletiségre nevelésben. Az új tantervek pedig meg­ fogalm azzák az igénybevétel elveit, gyakorlati m ódozatait is. A helytörténet kutatóit is érdekli talán, hogy az új történelem tan terv ek kialakításakor, hogyan látták a tanárok a Szűkebb p átriára utaló ism eretek szerepét a tanításban. Egyesek sze­ rin t a helytörténet igen jó eszköz az országos tö rtén et korri­ gálására, a fehér foltok eltüntetésére, a történelem szem léleti torzulások leküzdésére. (Hogy igazuk van, nógrádi példákkal is alátám aszthatnánk.) Mások szerint a helytörténeti ism eretek a köztörténeti folyam atok érzékletesebb, gazdagabb m egvilágítá­ sára szolgálnak; biztosítják a szélesebb hátteret, a közvetlen illusztrálást. (Minden igazuk m ellett sem á rt figyelm eztetni őket, hogy a helytörténet nem feltétlenül egyszerű vetülete az országos történetnek.) Nem lebecsülendő álláspont, hogy a kör­ nyezetet érintő ism eret — a szubjektív érdekeltség folytán — jobban rögződik az em lékezetben, s általa a tanuló tú lterh e­ lés veszélye nélkül ju t birtokába jelentős történelm i anyagnak, s a helytörténeti adatok szinte a köztörténet horgaivá válhatnak a megjegyzésben. B árm elyik álláspontra szavazunk is a felso­ roltak közül, annyi bizonyos, hogy m indegyik a helytörténet jelentőségének felism eréséből született. Befejezésül visszakanyarodnék egy m ár több ízben érin­ te tt vonatkozásra. Az iskolában, a népm űvelésben, s általában az életben a helytörténet a nevelés segédtudom ánya. Azé a n e­ velésé, am ely a társadalom hoz való aktív viszony kim unkálá­ sán fáradozik. „M inden dolog azonos önm aga történetével” — m ondja Hegel. S „önm aguk és környezetük állandóan válto­ zó összefüggéseivel” — egészíti ki Marx. A m agyar falvak, városok, üzemek, intézm ények is önm a­ guk történetével azonosak, s egyben részei az országos tö rtén e­ lem m ozgásának. M egism erésük — eddigi m últjuk m egism eré­ se. S a m últ feltárásából alakul ki a helyi tervezés irá n ti ér­ deklődés, s ebből az érdeklődésből születik az az egészséges lo­ kálpatriotizm us, am ely nem csak kötődést jelent, hanem a Szű­ kebb hazáért való cselekvés ösztönzője is. A m it m a a tö rtén e­ lem a társadalm i ism eretekben, a társadalm i kérdések irán ti vonzódás felkeltésében n y ú jth at, azt nem kis m értékben a hely tö rtén et által n y ú jth atja . A zért is kell az ilyen irán y ú te­ vékenység problém áival, eredm ényeinek hatásával az eddigi­ eknél többet foglalkoznunk. Szabó K ároly 8 Jövőnk je le n e Nem ism erem eléggé a helytörtén etírásn ak az ország kü­ lönböző területein jelentkező eredm ényeit és gondjait, jóllehet több helyism erettel, helytörténettel foglalkozó országos és regio­ nális tanácskozáson vettem részt, néhány esetben ilyen jellegű tudom ányos konferencián k o rreferátum o t is ta rto tta m saját ku­ tatásaim eredm ényeiből. Ezek az ism eretek, továbbá a m egyé­ ben szerzett tapasztalatok mégis a rra ösztönöznek, hogy röviden m otiváljam a helytörténet Hegyi A ndrás által em lített, sok eset­ ben elm arasztaló m egítélését. Anélkül, hogy a kérdést részleteiben bonckés alá vennénk, szükségét érzem annak, hogy az alábbiakra hívjam fel a figyel­ met. Tudvalevő, hogy hazánkban a szocializmus alapjainak le­ rakása után, a fejlett szocializmusra való áttérés időszakában — azaz a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek elejéig — a ko­ rábbinál jóval nagyobb szerepet k aptak a gazdasági és társad al­ mi életben az érdekviszonyok, az össznépi érdek m ellett a cso­ p o rt- és egyéni érdek. Irányítási rendszerünk is m ódosult: a centrális irányítás h áttérb e szorult, a decentralizációs folyam at m egindulása m ozgásba hozta a megyei, járási és kisebb helyi erőket. N övekedett a m egyék (járások, városok, községek) ön­ állósága; a döntési jogkör decentralizálása az új gazdasági irá­ nyítás rendszerének bevezetését követően fokozta a vállalati gaz­ dálkodás felelősségét, bővítette jogkörét. A nagyobb önállóság talaján erősödtek fel s kaptak új tarta lm at az egészséges lokál­ patriotizm us különböző form ái, jelenségei. Ennek az időszaknak a term ékeként (vagy szebb kifejezéssel élve: tu d ati kísérőjeként) a település-, üzem-, tsz-történetek sora láto tt napvilágot. A m á­ sik külső tényező, am ely m ozgásba hozta a helytörténetírást, a nagy történelm i évfordulók kapcsán kialakult alkotó légkör. H a­ zánk felszabadulásának 20. és 25. évfordulója, a m egyeszékhe­ lyek, városok jubileum i megemlékezései, a közoktatásban és a közm űvelődésben a hazafias nevelés előtérbe kerülése sajátos feladatokat ró ttak a helytörténetírásra is. A helytörténetírás teh át objektíve is elsődlegesen helyi igé­ nyeket elégített ki. Beszűkülését aztán m ás tényezők segítették elő. Az első időszakban az országos m űhelyek (a tö rtén etírás él­ vonala) m eglehetősen tartózkodó m ag atartást tan ú síto ttak a helytörténetírással szemben. (Eltelt például jó néhány év, amíg egy-egy akadém iai, kandidátusi értekezés tém ájával hozzájárult bizonyos település- vagy üzem történeti disszertációk elfogadá­ sához. K étségtelen viszont, hogy egyes sekélyes vagy kétes ér­ tékű helytörténeti m unkák óvatosságra késztették a jószándékú, országos hírű k u tató k at is.) Az országos ku tatási tém ákhoz k ap­ csolódást nehezítette továbbá, hogy csupán 1969-ben jelent meg a Tudom ánypolitikai Irányelvek, s annak megyei adaptációja csak 1970-ben jelenhetett meg. Fenti objektív és szubjektív tényezők ellenére a hatvanas években és a hetvenes évek elején olyan h elytörténeti m unkák is napvilágot láttak, am elyek számos új ad attal, összefüggéssel gazdagították nem zeti tö rtén etü n k et — sajn álattal kell konsta­ tálni, hogy az azóta készült országos m onográfiákban nagyon ke­ vés nyom át láth atju k ezeknek. A m egyében folyó helytörténetírás m eglehetős sajátosságok­ kal rendelkezik. Az elm últ közel két évtized alatt, egy viszony­ lag rövid felkészülési szakasz után, összegező m unkák készültek. A Nógrád m egye történetét, S algótarján, B alassagyarm at, a szénbányászat, az acélgyár stb. m ú ltját feldolgozó m onográfiák alapjaiban sikeres és m aradandó alkotásoknak bizonyultak. A sikerhez — a helytörténészek rangos tevékenységén tú l — a me­ gye szellemi (és anyagi) erőinek összefogására volt szükség. Az országos kutatóm űhelyekkel együttdolgozó helyi szerzők m eg­ m utatták, hogy igényes feladatokra is képesek. U gyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a m egjelent m onográfiák számos részterületet hagytak figyelm en kívül, vagy csak p eriférik u san érintették azokat. A tények m indenesetre azt m utatják , hogy a kétségtelenül fennálló problém ák ellenére a „helyi tö rtén e tírá s” jól szolgálta az egészséges lokálpatriotizm us, s nem zeti és szocialista hagyo­ m ányok feltárásának, közkinccsé tételének ügyét. U gyanakkor (ha nem is m indig tudatosan és a t u dom ányosság elveinek szem �előtt tartásával) a helyi adatok, összefüggések feltérképezése ré­ vén objektíve hozzájárult a nem zeti történelem sokoldalúbb fel­ tárásához. Azt is m egállapíthatjuk tehát, hogy a helytörténetírás extenziv szakasza befejeződött, elő kell készíteni (a hetvenes évek elején m eginduló folyam atra alapozva) a minőségi fejlesz­ tést jelentő intenzív periódust. Az előrelépéshez szükséges szervezeti feltételeket, tartalm i és m ódszertani elveket azonban csak a helytörténetírásban érde­ kelt intézm ények, szervezetek eddiginél jobb összefogása ú tján lehet m egterem teni, m egalkotni. A szervezeti kérdések közül ki­ em elkedően fontosnak tarto m egy olyan közép- és hosszú távú (öt- és tizenöt éves) megyei program elkészítését, am ely egyaránt előrejelzi az intézm ények és a különböző gazdasági egységek, szervezetek által terv ezett önálló könyvek, füzetek, tanulm ánykötetek, évkönyvek célját és tartalm át, várh ató terjedelm ét, pél­ dányszám át, u tal szerzői kollektívájának összetételére. A helytörtén eti kiadványok közép- és hosszú távú tervével kapcsolatos elképzeléseket előzetesen egyeztetni kellene az illetékes főható­ ságokkal, a szaktudom ányi intézetekkel: erre m ost kedvező lehe­ tőséget terem tenek az esedékes középtávú tudom ánypolitikai, közművelődési, közoktatási tervek. Szervezés kérdése, hogy a megyei folyóiratok, napilapok, al­ kalm i kiadványok helytörténeti jellegű anyagait be lehessen il­ leszteni a megyei program ba. A megyei helytörténeti aspektusú, évfordulós m egemlékezések szervezeti koordinációját is hatéko­ nyabbá kell tenni. Szükséges továbbá a tudom ányos ism eretter­ jesztés, valam int a tudom ányos társaságok helytörténeti vonat­ kozású tevékenységét is összehangolni. (E téren a TIT és a ME­ TESZ együttm űködésének kezdeti eredm ényeire lehet és kell alapozni.) Sokkal bonyolultabb feladat a helytörténeti tevékenység újabb tartalm ain ak kim unkálása úgy, hogy a helyi és országos célkitűzések összhangba kerüljenek, s a színvonal is em elked­ jen. Tudom ásul kell vennünk, hogy a nagyobb volum enű megyei összegezések, m onográfiák ideje lejárt, előtérbe kerültek ugyan­ akkor a szocialista gazdaság, a társadalom , az ideológia, a kul­ túra történ eti kérdései, a regionális kutató és feltáró tevékeny­ ség. Eddigi kísérleteink — m int pl. a földosztás Észak-M agyar­ országon, a palóckutatás eddigi eredm ényei —, azt bizonyítják, hogy a regionális kutatások a legalkalm asabbak a helyi és or­ szágos, az általános és az egyes között fennálló ellentm ondás fel­ számolására. A k u ltu rális hagyom ányok, a m unkáséletm ód, a forradalm i és ellenállási mozgalom területén számos azonos vo­ nással találkozunk pl. az észak-m agyarországi régióban — ezek kutatási p rogram ja nagyszerűen koordinálható a miskolci ak a­ démiai bizottság m u n k ája által. Molnár Pál H elytörténetírás — „ h e lyi″ kritika? A kérdés jogos, b ár erősen sarkított. Lényegében arról van szó, hogy a m ost folyó eszm ecserének egyik, szinte m inden résztvevő által érin te tt kérdése a h elytörténetírás és az országos tö rtén etírás viszonya. A korábbi hozzászólások m ás-m ás oldalát érin tették a kérdésnek, így jóm agam is a problém a egy újabb vetületéről szólok. T udniillik arról, hogy beszélhetünk-e a m e­ gyében a tö rtén eti k ritikáról? A kérdés jogosságát az is alátám asztja, hogy a Századok 1978. évi 2. szám ában H anák P étertől rendkívül figyelem re mél­ tó összegzés jelent m eg Szakm ai kritika i és értékrend a törté­ nettudom ányban címmel. Az abban olvasottak azt látják iga­ zolni, hogy a tö rtén eti k ritik a m in t olyan országosan a m ély­ ponton van. Nos, am i a megyei viszonyokat illeti, m egállapításunk sze­ rin t itt tö rtén eti k ritik a egyáltalán nincs. M ert am i m egjelent ilyen címszó alatt, az nem éri el, meg sem közelíti H anák Pé­ te r elvárását, am ely szerint „az elm élyült, távlatos” k ritik a „az új összefüggések, új gondolatok m éltánylását is, a tévedé­ sek, v itath ató tételek b írála tá t is szakszerű és elvi elemzéssel fej­ ti k i . . . ” (Hanák P éter további fejtegetéseit, am elyek a kritik án belüli érték ren d helyzetéről szólnak, a további elkeserítő tapasz­ talatok elkerülése érdekében m eg sem kíséreljük a megyei vi­ szonyokkal összevetni.) De h át m iért hiányzik ez az elemző szakm ai b írálat, a kö­ zönség szám ára is oly fontos, irányító tám pontot adó kritik a? Az utóbbi két-három évben Nógrád m egyében több helytör­ téneti kiadvány látott napvilágot, am elyek színvonala — a ko­ rábban hozzászólt H orváth István m egállapítása szerint — „ro­ ham osan zu h a n t”, s ennek csak egyik oka a szerző által em lí­ te tt „kivagyiság” s „direkt igények”. A m ásik fő ok vélem é­ nyem szerint az, hogy pillanatnyilag úgy írh at b árk i h ely tö rté­ neti m űvet, tanulm ányt, hogy azt bárm ilyen elemzés, segítő­ kész és javító szándékú jótanács is követné a szakvélem ény ré­ széről. (Már m ost m egjegyzem, hogy a k ritik án nem csupán a hibákat, hiányosságokat feltáró, tisztázó írásm űvet értem , hanem azt is, am elyben az eredm ények m éltatása, a m ű tudo­ m ányos értékeinek m egítélése is szerepel. M ert h a csak az utóbbi van jelen, az m ár nem kritika, hanem lek ö telezett b a­ rá ti gesztus.) Á llításaim igazolására több irányú vizsgálódást végeztem. M egnéztem például, hogy m ilyen bírálatok jelentek meg az utóbbi években a Palócföldben. (Azért itt elsősorban, m ert a megyei fórum ok közül ez az egyetlen, am ely helyt ad ilyen jellegű m űveknek.) M inden év első felében Sch M. tollából ösz­ szefoglalás jelenik meg az elm últ esztendő helyism ereti kiadvá­ nyairól. A szerző kim ondott szándéka szerint sem kíván k riti­ kát írni (nem is tu d n á m egtenni a rendelkezésre álló p ár szer­ zői oldalnyi terjedelem ben), csak rövid ism ertetésekre szorítko­ zik hát, ha néha elejt is k ritik ai jellegű közbeszúrásokat. M egnéztem továbbá azt is, hogy a legutóbbi évek legjelen­ tősebb vállalkozásáról, a B alassagyarm at-m onográfiáról jelent-e meg kritika. Nem, m ert am i napvilágot látott, az nem k ri­ tika, hanem tarta lm i ism ertetés. A recenzens (más szó nem való ide) fejezetről fejezetre végigköveti a m onográfiát, és csak a végén ejt egy-két bíráló szót. Tökéletesen m egfelelt így H anák P éter definíciójának, m iszerint az ily en fajta re­ cenzió a szonátaform ához hasonló, m ely a „szerzőt és a tém át bem utató rövid allegro tétellel k ezd ő d ik .. . ezt követi a ta r­ talm at kivonatoló, itt-o tt kom m entáló an d an te tétel. A zárótétel többnyire rövid, inkább kódának nevezném , ellenpontozott két „m indazonáltal”. (Érdekes m ódon hasonló szonátaépítke­ zésű a Századok m últ évi 2. szám ában m egjelent k ritik a is az em lített m onográfiáról. Azzal az eltéréssel, hogy b á r itt is is­ m erteti a ta rta lm a t a szerző, de a végén az egyik „m indazon­ á lta l” — a bíráló szem pontú — elm arad, s csak a m ásodik, a dicsérő jellegű m arad meg. Ide kívánkozik, hogy megyei kiad­ vány országos lapban való ism ertetése unikum szám ba megy, s ez egyúttal értékm egítélés is lehet!) Nem kívánom kétségbe vonni a m onográfia valóban m eg­ levő érdem eit, hiánypótló szerepét, de azt m inden megyei tö r­ ténettel foglalkozó szakem ber tudja, hogy a szakm ában igen­ is komoly hiányosságok vannak, am elyekről em lítés csak „házi” beszélgetések keretében történik. Hogy m ást ne m ondjak, és csak a saját területem nél m arad jak : a sajtó tö rtén eti vonatko­ zású részek döntő m ennyiségben téves, rossz adatokat, m eg­ ítéléseket tartalm aznak, több esetben egym ásnak ellentm ondó­ ak stb. Ami azért is sajnálatos, m ert 1945-ig bezárólag a m e­ gyei sajtókiadásban B alassagyarm até az elv itath atatlan fősze­ rep. De ilyen szem léletű elemzés nem jelent meg a m űről, és így erősen kérdéses, hogy a két em lített recenzió m ilyen hasz­ nosítható adalékokat ad a további helyism ereti m unkához? Van egy m ásik példa. Kíváncsi voltam , jelent-e meg k ri­ tika a salgótarjáni Kohász M űvelődési Központ százéves tö rté­ n etét bem utató könyvről, am ely vélem ényem szerint a megyei h elytörténetírás m élypontja, m ind szerkezeti, m ind forrásfeltá­ rási, stiláris és nyom dai szempontból. Mindössze huszonkét sort írtak róla (a Palócföldben), am elyben ugyan b írálják az emlí­ te tt hiányosságokat, de végül az utolsó gondolat itt is a „m ind­ azonáltal” szellemében fogalm azódott. Pedig ebben az esetben igazán szükségeltetett volna az elemző, tanulságokat levonó, ko­ m oly szakm ai értékelés. (A helyi napilapban m egjelent is­ m ertetés term észetesen nem lépett fel kritik ai igénnyel.) 9 �Egyetlen érdem i vita — a Palócföld hasábjain — Schnei­ rendű színhelye éppen a középiskola, am elytől viszont ilyen der Miklós és Réti R. László között bontakozott ki, az utóbbi kapcsolat esetén m ilyen eredm ényt v árh atu n k el? S m iért nem szerzőnek a R im am urányi—S algótarjáni V asm ű R T-t bem utató írnak a megye történetének k utatásáv al hivatásszerűen foglal­ kozó m uzeológusok?. . . m űve felett. Persze, hogy kibontakozott, az túlzás, m ert Schnei­ der Miklós jó szándékú és a helytörténeti k u tatás szem pontjait Mi h át a m egoldás? Az, am it többen is felvetnek; az alko­ is figyelem be vevő k ritik ájára olyan lehengerlő, gondolatait tói m űhelyek létrehozása, illetve m unkája. S nem csak olyan félrem agyarázó választ kapott, hogy úgy vélem, egy időre el­ alkotóm űhelyről van szó, am elyben az effektív tudom ányos és m ent a szerzőnek a kedve a m élyebb elemzéstől. azzal kapcsolatos egyéb tevékenység, így pl. az értékelő-elem ­ S ezzel m ár elértük a k ritik a hiányának okát. Nem a bá­ ző szakm ai k ritikai gyakorlat is folyik, hanem olyanról is, torság kérdéséről van szó, hanem az összefonódásról. A „m in­ am elyre a m egyében sürgetően szükség v an : am ely koordinál a denki ism er m in d en k it” elve, a „m a én írok rólad, te holnap ró­ társadalom tudom ányi kutatásokban, „a tevékenység értékelésé­ lam ” elve ez. G yakorlatilag: nagyrészt ugyanazok írják a törté­ b en ” stb. Így talán a „m intha”-k ritik ák is kiszűrhetők lesznek a megyei tudom ányos közéletből. neti m u nkákat a m egyében, m int akik bírálják, csak esetről esetre felcserélődnek a szerepek. K éptelenek vagyunk túllépni A most felvetett kérdések köre ennél persze még jóval szé­ ezen a szakmai fejlődést gátló tényezőn. Így születnek aztán lesebb problém ákat is érint. N éhány közülük: Hol jelenjenek azok a kritikák, am elyeket így jellem eztek: „úgy teszünk m int­ meg ezek a tudom ányos igényű kritik ai elem zések? A napi­ ha k ritik ák at írn án k a m intha tö rtén eti produktum ról”. sajtóban nem igen, a Palócföld is ritk án engedheti meg m agá­ De h át ki írjon akkor k ritik át? Írjon az újságíró? Kérdés, nak nagyobb lélegzetű m unka közreadását. S például az a hogy felkészültsége, ideje, szakm ai hozzáértése lehetővé tesziMúzeumi Évkönyv, am elyben talán rovatot is lehetne nyitni e ezt? Az eddigi eredm ények alapján úgy tűnik, hogy aligha. az ilyen jellegű közlem ények szám ára, m iért nem ism erte fel Írjon akkor a tö rténelem tanár? M erőben hiú ábránd. Nóg­ ezt a szerkesztési koncepciójától egyáltalán nem távol álló le­ hetőséget? rád megye történelem szakos középiskolai pedagógusai hosszú évek óta m ereven elzárkóznak m inden olyan tevékenységtől, A szemléleti változást m indenképpen meg kell terem tenünk. M ert, ahogyan H anák P eter írja : „a szakkritika a biztosítéka m ely távol áll az iskolai oktatás biztonságos keretei közé szorí­ annak, hogy a tudom ány lényeges, valóságfeltáró eredm ényei to tt oktatói m unkától. M ert ha nem így lenne, akkor például a el ne sikkadjanak.” Történelm i T ársulat megyei szekciója is jól dolgozna. Pedig h át a megyei történelm i k utatás hasznosításának egyik első­ Praznovszky Mihály Párbeszéd fé lh o m á lyb a n (Beszélgető partnerem m el a konyhaasztalnál ülünk egym ással szemben. Oda­ k in t m ár sötétedik, bent csak a tűzhely parazsa világít.) — Milyen iskolai végzettséged van? — Nyolc általános. — M unkásfiatalokról a köztudatban az a nézet, hogy a művelődéssel m eglehető­ sen hadilábon állnak. — Talán van olyan, aki nem szeret ol­ vasni, vagy nincs rá ideje. De szerintem m indenkiben m egvan az igény arra, hogy többet tudjon. — Te hol dolgozol? — T raktorvezető vagyok a tsz-ben. — Úgy tudom, rengeteget olvasol. — Sráckorom óta szeretek olvasni. — Milyen a viszonyod a falubeli fia­ talokkal? — Van egy p ár jó haverom , akikkel el szoktunk járn i esténként egymáshoz, vagy elm együnk együtt a klubba. — A gondjaidat, gondolataidat a he­ lyi fiatalokkal m eg tudod-e osztani? V an-e beszélgető, gondolkodó partnered? — Többé-kevésbé meg tudom osztani a gondolataim at m ásokkal, de sajnos csak egy szűk körben. — Úgy tudom , régebben estig dolgoz­ tá l, azután leültél olvasni, reggel pedig eltetted a könyvet és felszálltál a tra k ­ torra. — Igen, de ezt m ost m ár nem tudom csinálni, m ert három m űszakba járok dolgozni. Tizenkét órát dolgozom, tizen­ k ettő t pihenek. 10 — T ovábbtanulásra nem gondoltál még? — Nem. A nnak idején szerettem vol­ na technikus lenni, de nem sikerült. Így h át elm entem traktorosnak. Elkezdtem különféle technikai újításokon törni a fejem , de nem jutalm azták különöskép­ pen. K észítettem például egy szőlővesz­ sző-kihúzót a m űhelyben, de nem hasz­ nálták ki kellően. Eleinte rossz anyagot adtak hozzá, így am ikor beakadt a föld­ be, rögtön széttört. De am ikor rendes anyagból le tt elkészítve, akkor prím án m űködött, használják azóta is. Az újítási pénzt term észetesen elfelejtették kifizet­ ni. — És azóta elm ent a kedved az ú jítás­ tól? — Egy ilyen dolog elveheti az em ber kedvét, és ha egym ás u tá n ism étlődnek az esetek, az életben többet nem csinál hasonló újítást, m ivel azt tapasztalja, hogy nem érdem es. Nemcsak pénzben nem honorálják, hanem figyelem be sem veszik, hogy ez az em ber ak ar v a la m it... Szántáson dolgoztunk, ahol negyven hold volt a norm a. Én naponta m egcsináltam negyvenöt-ötven holdat, nem húztam ki m agam a m unka alól. Soha senki nem m ondta, hogy ez szép m unka volt. Itt in­ kább m indenki azzal törődik, hogy m inél több pénze legyen. — Nem kerít be téged is ez a gondol­ kodás? — Talán igen, talán nem. Én is szeret­ ném, ha jobban élnék. — Hogyan látod falun az értelm es élet lehetőségét? — Kevesebbet kellene törődni a kocs­ m ával és többet a klubbal, a művelődési házzal. Ne az legyen egy fiatalnak a cél­ ja, hogy elm egy a kocsm ába, leül k ár­ tyázni vagy inni, inkább az, hogy az ol­ vasószobában. vagy a ku ltú rh ázb an tölt­ se el a szabad idejét. — Van-e lehetőséged a benned rejlő energiák, tervek m egvalósításához? K onk­ rétan arra gondolok, hogy azt m ondod: Füle Pál vagyok, ez vagyok, ilyennek építettem m agam . — Ha lehet így fogalm azni, meg va­ gyok elégedve m agam m al. — Jó elégedettnek lenni? — Elégedettnek lenni jó dolog. Elége­ d ett vagyok anyagi szempontból azzal, hogy lakást építettem , kocsit vettem . Ilyen fiatalon az em ber ezzel elégedett lehet. De úgy érzem, hogy nagyon körbe vagyok határolva. Lehet, hogy a kudarca­ im, lehet, hogy a m eg nem értettség az oka, de végül is a könyveim m el egyedül m aradtam . Nagyon kevesen értik m eg azt, am it szeretnék. Aki pedig m egérti, az m ásnak, többnek ta rtja m agát, m ert olyan a foglalkozása. — M ire gondolsz? — Például egy értelm iségire. Nem szí­ vesen já r össze egy fizikai m unkással. Ők egy külön kis csoportot alkotnak. — És nem lehet áttö rn i ezeket a tá r­ sadalm i köröket? — Nem nagyon. — Volt e rre próbálkozásod? — Jobb, h a az em ber m eg sem p ró­ bálja. — Ezt nem hiszem. H a például fiatal pedagógusokkal próbáltál volna kapcsola­ tot te re m te n i... — Itt nálunk nincsenek pedagógusok. Aki van, az nem idevaló, nem itt lakik. Csak napközben, a tan ítási idő a la tt van­ nak itt. Letelik az iskolai idő, és ro h an ­ nak haza. (F o ly ta tá s a 23. o ld alo n .) �L e írá s o k c ím ű v e r s c ik lu s o m tö b b e s z te n d ő v á lto zó — h o l jo b b , h o l ro s z ­ sz a b b — e m b e ri és író i (k ö ltő i) k ö z é rz e té n e k s a já to s tü k r ö z te té s e : le írá s a . Ám , a le ír t tü n e te k b iz o n y á ra n e m e g y e d ü l a sz e rz ő t g y ö trő v ízió k és h a lu c in á c ió k , h a n e m m á s o k b a n is — k ő z tü n k - b e n n ü n k — fe ls a jd u ló in d u la to k és f á jd a lm a k k ís é rő i. A z iró n ia p e rsz e e lő s z e re te tte l él a tú lz á s k ife je z ő e sz k ö z é v e l; s u g y a n ­ íg y az ö n ir ó n ia is. E z é rt sz á m it o lv a só i m e g é rté s é re a sz erz ő PAPP LAJOS LEÍRÁSOK a b e tonviráq az ö rd ö g űzés a p a lin ta könnyen kezelhető készítmény a civilizáció eredeti terméke alkalmazása kiküszöböli a kertészetek bizonytalanságát a hátráltató időjárási hatásokat végleg hőmérséklet-változásokra nem érzékeny nyár-tél meg nem viseli betegségeknek ellenáll atkák férgek bogarak szívói-rágói elvásnak rajta — nincs szükség növényápolásra vegyszer-véd elemre a tervezett beton-virágkertek pontos szépségükkel üdítenek megnyugtatják a beton-lakókat felidézik a gyermekkor természetes erdőinek-mezőinek emlékképeit illat-preparátumok révén a valódiság illúzióját keltik a betonvirág-művek — BVM — közületi megrendelésre egydarabban ezerszám állítanak elő beton virágágyásokat a cég mintaboltja magánszemélyek rendelkezésére áll vásárolhatók bármely virág egyedi példányai cserepes és vágott változatban — a cserepes beton­ virág dísze a lakás erkélyének ablakainak nem kell rá vigyázni lelökhető az ötödik emeletről is praktikus dolgaink közt helye van a betonvirágnak a szeretett személy névnapi-születésnapi megajándékozására alkalmas a vágott betonvirágból formált csokor egy-egy szál később használható könyvjelzőként levélnehezékül maradandósága vonzóbb látvány a kamaszkor emlékkönyveinek barnára száradt-aszalódott ibolyáinál nefelejcseinél fonnyadt leánykoszorúk menyasszony-bokréták hervatagságánál — méltó jelképünk a beton ne gondozzon hát élő virágot-kertet senki ne oltson rózsatöveket ne hajtasson jácintgumót tulipánhagymát időt-energiát takarítunk meg így a természet elmaradt már mellettünk a beton-autópálya két oldalán városképi okból utasítani kell a fecskéket hogy fészkeiket sár és nyál helyett betonból építsék a beton-lakótelepek erkélyeinek e célra kiképzett zugában kutyák csaholnak akolba terelik a nappalt köd homálylik karikás a csillagok szeme könny a fák levele leperdül kimutatták — aki hidegen ül zajban nem lármázik — elidegenül végül magától is szobor-ridegen jégbálvánnyá fagy utóbb ön-idegen állapotában megkövül lelkileg akire ily hatást gyakorol a hideg bár jön-megy látszólag él nemz és emészt a szubjektuma meg sínylette a vészt s tudott — gyilkolni ok nélkül se rest egy bizonyos Camus tanulmányozta ezt hideg közönnyel öl — és aztán ridegen hurokba dugják érte s mint a hinta egészen úgy leng a hűvös zsinegen oly tárgyias lesz és olyan palinta ördögűző kergesd el a betegséget hajtsd el környékünkből tégy füstre kékre-keserűre ne engedj romlani életnedveim ne zavarodjanak vedd el békémet hallgatásomat a nyugalom halálom már s virágaimé virágaimé kinyílatlan itt csüggednek a fogyó nyár kertjében várakozva a v a d á szat a dámvad-királyt nyolcan emelték le szuszogva-nyögve-szitkozódva a teherautóról a vadászház ablaka elé ráncigálták három a hátsó lábaira akaszkodott kettő oldalról szorította ketten elől gyömöszölték a nyolcadik tartotta a fejét a lapátok úgy mutattak legelőnyösebben most igen jó gyorsan-gyorsan most tessék lőni micsoda kapitális csámcsognak az asztalnál micsoda lövés ámuldoznak nyeldekelnek-habzsolnak ő mosolyog 1 �az olló a gyerm ekrajz egy tengelyen két kard forog két kard szüntelen összecsap ez az olló — különös dolog azt mondja: csitt azt mondja: csatt a dolga ennyi bár kicsit furcsa e csatt meg ez a csitt a vagdalkozás a fölös kardcsattogtatás különös bohókás játék vértelen az unatkozó értelem mulatsága tán e tusa a pengék önös virtusa valahogy így mulatozik ki önmagával sakkozik s egyszerre győz és veszt tehát kudarc siker mint két barát együtt marad nem válik el csapkod ha vagdalkozni kell a harcot egyre mímeli a levegőt szeleteli a levegő-szeletelés mutatványnak nem is kevés akár a vita disputa kritika és önkritika milliom olló napra nap így nyes-vág így szúr és harap csak ha már késő este lesz hagyja abba s dúdolni kezd fellélegzik — moccan kicsit a két penge cikkan-sikít azt mondja: csatt azt mondja: csitt reggel folytatja rendesen nem emlékszik semmire sem a gyár egy rettentő nagy duda az ám és aki azt meg tudja fújni jutalmul oda mindennap bemehet és ha rosszat csinált és keresik el is tud abban a dudában bújni a változás van úgy: árnyékban tűz a nap úgy is: napfényben borulás van reformkort élünk miért ne lenne? egy reform-csoda csodákat tenne akármit mond a ragyogástan és ez a verőfény-borulat áthat-megmozgat mindent később mennyi változás mennyi fordulat vadászkopót űznek a nyulak fentről lefelé visznek a lépcsők a fény-árnyékban trónok borulnak és leborulnak szobrok-kőfejek cím-rend-rangsor mind felborulhat koszorús homlokok elborulnak megmutatkoznak más e lőjelek fölfogjuk őket a borulásban? van úgy: árnyékban tűz a nap 12 a p illa n a tfe lv é te l por-pernye-percek hulltak lélekharang-szirénák tu-tuuultak az idő megállt a kéz megállt az időben állt a tégla a kézben közben megállt fúró és konok kalapács a tetőn a kopácsolás dermedt pillanat aztán kiszakadt az ács kezéből az acél mérőszalag szaladt szaladt két óra volt kétmillió óra szív-tiktakkja dalolt a társadalmi termelés megnyíló zsilipkapujában al- és fővállak apróbb s fontosabb könyökök-lábak morgolódó gyalogosok szitkozódó biciklicsengők harsányan káromkodó autódudák követelték maguknak kiváltságul a közös-egyetlen utat mint ha a zsák kilyukad kicsordult a napi nyolc-óra-létből vastól-salaktól szürke tócsákat köpve a kocsmaajtónál lemaradt mögötte az egyéni tudat a ketrec végeérhetetlen-sűrű acélháló át nem szakítható fogság fenn és lenn minden oldalon válaszfalakkal a falak apró-pontos rekeszekre osztják s benn egy-egy csoport összebúvó párocskák nyüzsgő családok garázda csapatok sokasága a kicsinyek és nagyok a fiatalok és öregek a nőstények és hímek szimatoló-rágcsáló nyifogó-nyüszítő üzekedő születő és elpusztuló töm ege— szüntelen töltekezés szüntelen ürítés a tűrhetőség minimuma a legszűkebbre szabott térben — a válaszfalak mozdíthatók ugyan kívülről tágítható általuk a létezés köre de mozgatásukkal most nem törődött senki hét vége van itt öt napja már a jóllakottság zsírszagú nemtörődömség hosszú ünnepe és a felügyelő vidéki nyaralójába ment az alom-bűzös gondozók kimosakodtak esznek-isznak szeretkeznek vagy alusznak valahol senki sem látta mint pereg alá a mennyezetről az idő salétrom-szőre és egyre kevesebb a tér meg a levegő először nem történt semmi csak a rágcsálás tűnt kapkodóbbnak meg a szaladgálás gyorsabbnak idegesebbnek aztán elhatalmasodott a zűrzavar a lökdösődés a jajongó félelem és mind többen rontottak neki újra meg újra az acélhálónak sebektől vérezve már s a vérzőket a sebzetteket nem védték meg a többiek összetiporták felettük egymásnak rontottak a vér szagától megvadulva egymásba martak az összeütközők megtelt valamennyi rekesz halálsikollyal másnap lassacskán elcsöndesedtek hályogos szemű újszülöttek rezzentek kicsinyek cikákoltak itt-ott az anyák életük árán védték-mentették őket estére kihűltek-megmerevedtek elfogyván erejük — elfogyott akkorra a levegő és nem volt senki senki hogy kinyisson egy ablakot az ötszáz kísérleti állat gondatlanság miatti kimúlásáról készült jegyzőkönyv amit a klinikai állatház felügyelője írt alá megállapította a gondozók vétkes kötelességmulasztását a lehalászás este nő — sűrű színtelen dudva az erdők alján varangy-szagú köd kúszik elő ül a hegy kevély halmán szorosabbra rántott kötelek hálójában vergődő halak kifogottak és kivetettek tátognak — némán jajonganak a tó amelyet lehalásztak belesápad az éjszakába csillagra vár hogy beléhullna és tudja; mindhiába �a packa ellipszis-keresztmetszetű verébtojásnál alig nagyobb rávetülő fényben felcsillámlik félhomályban lilán foszforeszkál gyermekkori üveggolyónak vélhető ám felnőttek játéka-jelképe életükben külön polca-doboza van szeretők levelei betétkönyvek nyereménykötvények önéletrajzok közt rejtegetik s tudva annak nincs lenézik-lemosolyogják érte a játék lényege ez a dugdosás belöki riadtan asztala fiókját iratcsomót dob gyorsan valamire találkozáskor nem nyújtja kezét packája van — négyen-öten pusmognak a társaságban összedugott fejjel elhallgatnak ha közelükbe érsz packájuk van — szavak nélküli kötés rárontanak a más ̶ szagúra összetörik a sehová sem tartozót szétfűrészelik ha nem menekül — ez a packa-játék aki nincs benne annak kívül tágasabb le is út fel is út ha panaszt emel hallgatják mosolyognak nem érnek rá házon kívül lesznek éppen most mentek e nincs ma fogadónap nem rájuk tartozik ide-oda-amoda-valahova — maradása akkor lehet csak ha fortélyosan hozzájut egy ilyen verébtojásnál alig nagyobb fityegő jelképhez bőségszaruhoz boldogság-kútjához a boldogulás aranykulcsocskájához okosan gyilkol vagy házasodik ügyesen ad el lopott titkokat leüt valakit elveszi tőle satöbbi satöbbi hozzájutottam véletlenül egyhez ám a szakértők szerint nem valódi értéktelen kacat közönséges olvadékesepp a közelben levő üveggyár szemetéből a kin yila tko zta tá s ó igen és mégis noha mert ámbár és csakúgy most már mármost persze pedig sőt akármi csaknem közel mintegy hát amennyiben annyiban olykor amikor bizony se valahol ahol ami mindazáltal hogy azért ó nem a kereszt az é rte ke zle t te azt mondtad ő azt mondta én azt mondtam hogy ő mondta hogy ti mondtátok mi nem nem mond­ tuk hegy ők mondták hogy mi mondjuk azt nem mondtad hogy én mondom hogy ők mondják hogy te mondtad és nem mondtátok hogy mi mondjuk hogy ő nem mondta hogy én mondom és te mond­ tad hogy mi nem mondjuk hogy ők azt mondták ti mondtátok-mondtátok-átok-tok-ok-k (mondott valahol valamit valaki?) a gyantaszagú ítélet gerendáira fejjel lefelé fölszögezték kínok nyálzó görcsei közt vérbeborult szemeivel közvetlen-közelről látott egy bogarat míg élt sosem volt ily közel a földhöz mosolygott halálában 13 �a szem afor véletlen emlékmű síkság közepén magányos fémtest vasút volt ott valaha bodor füstöt-füttyöket eregető csörömpölő vaspálya s zöld­ veres fényeit időben villogtatta a jövőmenőknek — mígnem elment a legutolsó vonat az elektromosság megalvadt a drót-erekben a sínek fényét tétlenség homályosította szaggatni kezdték őket a kátrányszagú talpfákat kifordították helyükből vitték a töltés andezit kova törmelékét éjszakai szekerek taligák hordogatták apránként kinőtt a fű a kopár foltokon kóróvirágok keltek-nyíltak körülvették a színeit elhagyó vasoszlopot — kimaradt a tova­ gördülő valóságból legenda lett mesék átváltozó hőse madárijesztő titokzatos idegen fájdalmas költészet az estben magányos szemafór — várakozik hallgatja a föld lélegzését fák neszét rovarok madarak röptét hallja-látja nézi a mezei vadakat észreveszi a fent köröző kányát ha látja a vadászó rókát s a rókavadászt ha siklót lát kúszni a fürj fészkéhez s a hálója mélyén leselkedő pókot érzi: szólnia kell jelezni a vészt de nem tudja már nem tudja mit tegyen a szemafórt a környékbeli gyerekek kidöntötték eladták ócskavasként az árából fagylaltot vettek pontosan húsz tölcsér háromforintost málnát és vaníliát vegyesen a d e ko n ju n ktú ra lovasai hárman vannak haladnak jár alattuk a ló a lovak fara van elől hátul a fejük ez a változás mosolygó-kövérkés donkihótkák nem küzdenek többé szélmalomfantomokkal nem küzdenek egyre kisebbek mutatják mintha jönnének pedig mennek 14 az ö n é le tra jz apámnak-apja nagyapám (ennyit tudok az őseimről) apám apja cselédember volt mesélték: a lovakhoz értett nem tanult meg írni-olvasni gyereke volt szekérderékkal robotolt nem szólt lázadásról a mezőn vérző pipacsok közt háborúban nyomtalan tűnt el halála is földet trágyázott más földjét akár életében anyámnak-anyja nagyanyám (erről bár sehol semmi írás) anyám anyját sorsára hagyták beteg gerince belerokkant gondja-élete hét gyerek volt korán meghalt a két idősebb anyám harmadik volt a sorban apám a más-földjét elhagyta félt anyám a csattogó géptől egyik inas kőműveseknél másik cérnát hordott a gyárban harmincháromban felszabadult húszévesen segéd lett apám anyám ekkor négy gépet kezelt lába sajgott a futkosástól harmincnégyben megismerkedtek énekeltek a dalárdában színdarabban játszottak együtt munkáskörben verset mondtak azután összeházasodtak kilencszázharminchatban születtem megnősültem két gyermekünk van (magamról sem mondhatok többet.) �Csató Károly B eetetett hely Nagy István Attila — M it keres itt, fiatale m b er? — J ó n apot! — M it keres itt? — Én előbb köszöntem . K ülönben látja, nem ? — Látom . E lolvasta, hogy mi van k iírv a a fá ra? — M elyikre? — E nnek a b e h a jló n a k a törzsére. — Nem néztem . — Ne játssza a hülyét. — H orgászni jöttem . V iszontlátásra. — Csak úgy, horgászni? . . . — P ontosan. — M it gondol m aga? — T u d ni szeretn é? — L egalább. — A kkor m ost csalódni fog. — Igen? — Igen. — Ne m ondja. Csak úgy elfoglal egy b ee te tett helyet? — T ényleg beetettem . — Még m indig nem látom , hogy készülődne. — Jól látja. — Na, szedje a sá to rfá já t! — M aga orvhorgász? — M it? — K ülönben tu d n ia kell, hogy nincs foglalt hely. — Szedelőzködjön. — Idefigyeljen uram . én m agának nem paran cso lg attam , s n a ­ gyo n szépen m egkérem , hogy ne kiabáljon, m e rt nem vagyok süket. — Ez h úsz éve az én b e e te te tt helyem , tű n jö n innen! — Az enyém meg száz. H ogy-hogy nem ta lálk o ztu n k ? — Ezt m indenki tu d ja a környékén és tiszteletben is ta rtjá k . — ö r ü lö k a tekintélyének, s m ég egyszer, viszo n tlátásra. — Ne já ra ssa velem a bolondját, m e rt an n a k rossz vége lesz, elhiheti. — M egkérem , uram , hogy távozzon, vagy, ha ezt jo b b an érti, ak k o r tű n jö n el! — M aga tényleg nem é r t a szép szóból. K énytelen leszek h ató ­ ságilag fellépni. — T alán az t a k a rta m ondani, hogy lelépni, nem ? — H atóságilag fölszólítom , hogy azonnal olvassa el a fá ra k i­ szögezett h ivatalos tá b lát! — Az m egnyugtatja, hogy nem tudok olvasni? — A zonnal hag y ja el a p artszakaszt! — És m aga m ikor olvassa el, ha szabad k érdeznem ? — Sem m i köze hozzá. M aga m ost hatósági közeggel beszél. — Jú liu sz C ézárral, szem élyesen. — A h ivatalos engedély szám át feltü n tetv e m ind en tavasszal kiteszem a táb lát. M agának te h á t sem m i jo g alap ja ahhoz, hogy k ét­ ségbe vonja. — Jo g alapom ? Az az tá n nincs. De azt kérdeztem , m aga m ikor o lv asta u to ljá ra ? — Én kérdezek, m egértette? — Azon a k artonon, m á r egy betű sem olvasható, u ra m , s n a ­ gyon m egkérem m ég egyszer, ne kiabáljon. — N em o lvasható? — K épzelje, nem ! — M it hazudik? — N incs r á szükségem , hogy m ag án ak hazudjak. Jö jjö n le és győződjön meg róla, hogy a m aga k a rto n já n m á r egy b etű sincs. — Ak k or kicserélte! — M aga m egőrült, u ra m ? — H atóságilag felszólítom , hogy az o n n al vegye ki a készségeit és jö jjö n fel! — M aga engem sem m ire sem szólít fel. — A törvény nevében fölszólítom , hogy azonnal vegye k i a kész­ ségeit és jö jjö n fel! — T u d ja m it? H a m aga a tö rv én y nevében a k a r v alam it, m ajd lejön. Vagy fél tőlem ? — H iába v an leszúrva az a tő r k é s ! ... — Végre, valam i jó t is feltételez rólam . L ehet, hogy ö sszeb arát­ kozunk? — Egy szakálltól m ég nem ijedek meg. K ülönb ja m p ik k a l is el­ b án tam , m in t m aga. — H aso n líto ttak rám , ugye? — Ism ételten felszólítom , hogy feg y vertelenül jö jjö n fel! Tenyérnyi haza (R a tk ó Jó z se fn e k ) Innen mindenki messze széled: röptető fészek ez a táj. Jó lenne mégis itt maradni s hazát találni, új hazát. Vállalt hazád megtagadott, vagy Te kódorogtál messze? Lehajtják fejüket a jegenyék, eső veri a felkavart homokot. Keserűbb itt a gyötrelem, kínzóbbak a fellobbanó vágyak, sósabbak a ritka könnyek, s reménytelenebb a halál. Menekülnél? Mi lenne véled? Hazátlan sorsban mivé magasodnál? Felsebzett ajkad begyógyulna, de felejthetnéd a látomást, a magunkból kifordítót, a teremteni, változtatni hívót? A lehajtott fejű nemzedéknek vers kell, nem torpanó akarat, tisztelő segítség, nem méricskélő lobogás, menekülő szándék! — H ogyan? — A feg y v erét hag y ja o tt ah o l van. — Öreg, én nem em b erek re vadászok, m in t m aga, s ak á rm ily en szem ét is hozzám , efelől a z é rt m egnyugodhat. — M in t tá rsa d alm i horgászellenőr, m égegyszer fölszólítom , hogy azonnal hag y ja a b b a a tén y k ed ését és m in t hatósági közegnek, ig a­ zolja m agát. — G ratu lálo k . N agy b a rá tja vagyok a tá rsa d alm i h orgászellen­ őröknek. — N ekem m ag a n em b ará to m ! N agyon átlátszó a hízelgése. — M ert én hízelgek, ugye? — S züntesse be a tén y k ed ését és igazolja m ag át! — M ajd szépen lejön, igazolja m agát, u tá n a állok a ren d elk e­ zésére. — A fegyverét tegye m esszebbre, és ü ljö n vissza. — T udja, hogy egy félelm etes a la k m ag a? Tessék, odadobtam a lépcsőre. — V árjon c s a k !... — V árom . Csak a n y ak a m b a ne essen a n agy ijedtségtől. — Na! M int tá rsa d alm i h o rg á sz e lle n ő r... — A zért m egdicsérhetne, hogy m eg csin áltam a lépcsőket. — U to ljá ra felszólítom , hogy h ag y ja ab b a a tén y k ed ését és ig a­ zolja m agát. — E lőbb ta lá n ön. — H a m aga csak így, ak k o r tessék. — A szem élyi ig azo lv án y át is. Ide v a n írv a, hogy an é lk ü l n em érvényes. — M aga igazoltat, tak n y o s? — N em h av e rk o d u n k öreg, e z t m á r m egbeszéltük. — I tt a horgászigazolványom , lá tja ? 15 �— Látom . — A kkor igazolja m agát! — Nézze, én is ragaszkodom a form aságokhoz. Szem élyi igazol­ v ány nélkül a horgászigazolvány sem érvényes. — M egtagadja az engedelm ességet? — E ngedelm ességről szó sem lehet, ne tévessze el a házszám ot. — Azt a k a rja , hogy följelentsem ? — Ha jól olvastam , G ró s z ... — Pontosan. — Akkor, kedves G rósz úr, szépen hazam otorozik a szem élyi igazolványáért, gondolom, itt lak ik a közelben. H a tovább cívódik velem , m in t egy gyerek, én is ragaszkodom a form aságokhoz. — A kkor ren d ő rrel térek vissza. — N agyon örülnék. L egalább m egvédene m agától. — Á lljon föl a rró l a székről, m e rt a szép hosszú h a já n á l fogva rán g ato m föl! — H ozzám n e nyúljon, ö re g !... — Csirkefogó. H uligán. — H a jól em lékszem , nem ezért jö tt le. — A zonnal a d ja á t a z igazolványait és ta k aro d jo n az én b e­ e te te tt helyem ről! — A zt h ittem , errő l m á r m egfeledkezett. — Az én fejem nem oly an üres, m in t a m agáé. — H ah a h ah a h ah aa a! — E lhiheti. — M eggyőzött. — A zt a szem tele n hétszentségit m agának, tu d ja, kivel beszél? — M ikor h agyna békén, azt szeretném tudni. — H a igazolta m agát és elta k a ro d o tt errő l a helyről. Meg­ m ondtam ! — A kkor itt fog v irra sz tan i, m e rt é jsza k ára is k in t m arad o k harcsázni. — Maga itt nem fog harcsázni, m e rt m ost bem egyek és följe­ lentem , a z tá n já r h a t a ren d ő rség re m osakodni! — C sak nem ? G yilkossági k ísé rlete t követtem el, m i? — N em tudja, kivel áll szem ben. Azzal vádolh ato m , am ivel ak aro m . — Egy cezarom ániás tá rsad alm i horgászellenőrrel, ak i visszaél a tá rsa d alm i m egbízatásával, túllépi a hatásk ö rét, ráa d ásu l a m ásik em b er b ecsületébe gázol. Na, m é rt nem m egy följelente ni ? — M it p arancsolgat nekem , szarjancsi! — H agyja ab b a a sértegetést, m e rt fölkelek és belevágom a v íz­ be. T isztára m eghülyült ezért a sz ar h elyért? — H úsz éve a törzshelyem . — Vegye le rólam a kezét! — Na, üssön meg! Üssön. — T u d ja m it, nek em e rre nincs energiám . S orolja gyorsan, m it ak ar, de ha u tá n a sem hagy békén. . . — A zonnal igazolja m agát! — Tessék. A jogosítványom m arad. — S züntesse be a horgászatot, vegye ki a készségeit. — Igen. P aran cso ljo n G rósz úr! — Csönd. N incs m egjegyzés. — Nocsak, vigyázzba nem állít? — A fenekező készségen a h áro m -h áro m horog ren d b en , de ez­ zel m ég nem úszta meg, ne féljen! — G ondoltam ! — M utassa, mi van a h a lta rtó szákban? — O tt van. — Igen. M éreten alu li potyka, m egéreztem . — M érje meg. — Meg is m érem . — M ivel, e m b er? M adzaggal? — Kuss! — I tt van a colostokom , bassza m eg! — Ez nincs meg h arm in c centi, ezennel lefoglalom . — H a a k a rja , m ég húsz sincs. Tessék. H a rm in c k e ttő ... — A zt is lefoglalom . T alálkoztam m á r ilyen trü k k e l. A r e n d ­ ő rsé g m ajd eldönteni, hogy hiteles, vagy nem . — M it képzel? — Maga csak a r r a válaszol, a m it én kérdezek! Ü ljön le, lássuk a z okm ányokat. N eve? — M inden bele v an írva. — A n ev é t kérdeztem ! — V arga K ároly. — A d o k to rt m ié rt nem m o n d ja? — Nem a tudom ányos fokozatom at kérdezte. — B eatles doktor, ta lá n operál is? — Sem m i köze hozzá. 16 — V álaszoljon a kérdésre. — C sin álja gyorsan, m ert nem é re k rá. — Addig é r rá. am eddig akarom , é rtv e ? — Mi? Még szem étkedik is? G yorsan vissza az igazolványom at, m e rt! ... — N o-no.no! Á llju n k csak meg! — Tegye le a tőrkésem et, a sz e n tsé g it!. . . — V isszaaa! — Ne szúrjon. — Vigyázz! Ha egyetlen m o zd u lattal nem a z t teszi, a m it m o n ­ dok, azonnal keresztülszúrom . K ezeket a ta rk ó ra! L eülni! H an y a tt fe k ü d n i! Nem u g ru n k a vízbe, b a rá to c sk á m ... — Vegye el a kést, nem teszek sem m it. — Azért! — A kkor fo ly ta tju k a beszélgetést. Szóval, m ilye n d o k to r? — Lapozzon, m ajd m eglátja. — K érdeztem ! H arm incéves, szak állas bohóc. Jellem ző. — C sak tessék, tessék. — N y ú jtsa ki a láb át, nem u g runk! — Elzsibbad. — N y ú jtsa ki! — Ne érte sse hozzám a kést, nem ugrom a vízbe. T udom ásul vettem , hogy rendelkezik velem . — M int h u lig án d o k to r, n em is olyan b u ta m aga. — V álaszoljon! — Persze. — N em persze! — Nem fél, hogy jön v alak i? — H úsz év a la tt csak m aga d u g ta id e a p ofáját, állítom ! Kitől h allo tta, hogy ide já ro k ? — S zabadon közlekedem M agyarországon. — C sak úgy ideközlekedett, m i? — Úgy. Szepesi József G u b e rá ló k Penész, lim-lom, giz-gazok, bűzök, párák, illatok, rozsdarágta vas, szemét, horpadt lavór, tört kerék, rohadt citrom, szilvamag, rongyok, csontok, holt anyag, melyre lába félve lép, kinek sorsa tiszta, szép, meg ne csípje vad csalán, nekik élet, munka, lám: kapirgálnak szerteszét, rejt-e kincset a szemét? �— Így nem válaszolunk, értv e ?! — H át hogy? — Töm ören, pontosan és csak a lényeget. — P edig m aga elég pongyola. — K uss! T eljesen k in y ú jtan i a láb at! — Még egyszer kérem , ne ny o m ja belém a kést. H igyje el, tu ­ dom, hogy azt csin álh at velem , a m it ak ar. — Volt k ato n a? — Sajnos. — K in y ú jtan i! — Igen. — N incs igen. É rtettem . — Értettem. — T udja, hogy m e rre h án y lépés! — A kkor fo ly tatju k , d o k to r ú r ! . .. — H allo tta ? F oly tatju k ! — Folytassa. — N incs ilyen válasz! — É rtettem . — K in y ú jta n i a lá b ak a t! — N agyon nyom ja ez a kem ény agyag a bal com bom at. — N em érdekel. — K inyújtottam . — Mit hörög? Játssz a m a g át? — Nem. — F olytatom a kihallg atást. H ány lakása volt, ho gy m ajd n em teli az igazolványa? — A lb é rle te k ... m eg k o llé g iu m o k ... — M it k ere sett a kollégium okban? — O tt laktam . — M iért? — M ert ott kap tam szobát. — L akása nincs? — Nincs. — M iért nincs? — M ert kétév en k én t m indig költöztem . — Ne lihegjen! — É rtettem . — Nős. A ztán elvált. M egint nős. Maga el a k a rja venni fél M a­ gyarországot? — Nem akarom . — Jelen tem , nem ! Tisztességesen válaszolni! G yerek m eg sehol, d e k ét feleségen m á r tú lad o tt, m i? Most kiderül, hogy m ily en egye­ tem en növesztgette a h a j á t . .. — Az m á r nincs benne. — M elyiken? — Az Eötvösön. — Igen. Szociológus. N agyszerű. Abból is d o k to rá lt? — N ehezen. — N em beszélünk félre! T alán akar m ég kellem esebb gyakor­ latot is? — Mi? — Je len tem , nem . — A ztán m it csinál a szociológiával? — T anítok. — H ol? — Főiskolai a d ju n k tu s vagyok. — Ne sziszegjen, m in t egy szopós gyerek! D e könnyen kikészül egy kis fekvéstől? — E ngedjen följebb csúszni, m á r nem érzem a láb am at. — Úgy m a rad ! — R endben. — Így m ost nem válaszol, h ányszor m ondjam m ég? — Ige n. — M aga tanulékony. — Jelen tem , ez u tá n m á r igyekszem , m e rt a fizikai állóképesség h a tá ra v é g e s ... — N agyon jó, d e a ta n m esét elh ag y h a tta volna. — Jelen tem , biológiai tény. — Ja ! M aguk im á d já k a tényeket. El sem tu d já k képzelni, hogy a z a tény, a m it v alak ik ak a rn ak , s ah h o z m eg v an n a k az e sz k ö z e ik ? ... — M int most. — S zab á ly ta la n u l válaszolt, s ezzel ro n to tt a helyzetén, te h á t k i­ n y ú jta n i a láb ak at! — Ism erős ez a h e ly z e t... — H onnan? — Áll a m védelm is volt? Romhányi G y u la M in d en na p i szegénységünk éneke Ha eláll a szél és meghal a dal, kígyófejét a repedt üvegen sziszegve nyújtja be a csend — térdünkre mászik és nyakunkba fonja csontkarját a fénytelen esték gondja. Ijedtünkben védekezésként úgy teszünk, mintha szerethetnénk, koccintunk, mintha borunk is volna, de csak részeg lelkünk sótlan könnyei hullnak az üres borospoharakba. — Nacsak!?... — T an u ltam tö rtén elm et. — Maga ezt n em ta n u lh a tta ! — A kkor is tudom . — Na. Ü ljön föl, ahogy^ kényelm es. M agával le h e t beszélgetni. — K ato n ásd i nin cs? — A m a g u k fa jtá k o lyan gyengék, csodálom , hogy élnek. N incs k ita rtás, állóképesség, sem m i. M agával én a z t c s in á lh a tta m volna, a m it ak aro k . — Így van. — F o gadjunk, hogy v a n a n n y ira id ealista, hogy föl a k a r je len ­ teni ? — A m aga tehetségével n em v etek ed h etek , d e nincs is r á e n e r­ giám . — H on n an tud az Á V H -ról? — Egy rész m agától. A m ódszereiből, ahogy velem foglalkozott, s ezt ta n u ln ia k e lle tt... — M inden ifjúság csak a n n y it érd em el meg, a m e n n y it k ih arco l m a g á n a k ! N e m ? .. . — Nem. — A kkor je len tsen föl. — N em je len tem föl. M ár a k k o r tu d ta m , hogy m it a k a r, am ik o r először p illa n to tt a tőrkésem re. L átta, hogy huszonöt cen tin él is hosszabb a p engéje és nincs feg y v e rta rtási engedélyem . Győzött. — G yőztem . — Összepakolok, h a m egengedi. — A kés m arad , m eg ad egy p a p í r t ... — A m it csak a k a r. — N em irigylem m ag u k at. — Irig y eln i sz eretn e? — ... — K érem a z ig azolványaim at. — S iet? — Nyolcig m ég n y itv a a kocsm a. — A zt tu d ja , hogy m ag a gy áv a és se m m it sem fog elérn i a z életb en ? — A gyom rom kényes. — In tellig en cia? Elég csak eg y etlen h atáso s eszköz e lle n e ... — Ötv e n h a t u tá n e jte tté k ? — V égkielégítést k ap tam . — M agas ra n g ja v o lt? — A z előbb én v allattam . — Nem . M aga k ín z o tt és késsel zsarolt. — E lm en t a ked v e a h arcsázástó l? — Nem, csak a b e e te te tt helyektől. 17 �P á r p illa n a t ez, k e v e s e b b , m in t m íg a p in c é rn ő az a sz ta lh o z leb eg a sö rö k k e l. E z e k b e n a p illa n a to k b a n m in d e n k i ta g ja (lehet) a T á rs a s á g ­ n a k , a k i o p u ssa l, s n e m sz e m é ly e s v a g y p o litik a i ü rü g g y e l a k a r o tt len n i. a M INŐSÉG C sütörtök Esti Társaság NEM k ell leg y en , le h e t a m a a lk o tó ú j (u jj) k ö ltő v é d je g y e , a p o litik u m o t (a p o litik á t) és az e s z té tik u m o t (a m ű v észi e rő t) s z é tv á ­ la s z ta n i n e m b ű n, d e h ib a és g y en g eség , n e k ü n k p ed ig , sz á n d é k u n k sz e rin t e rő s n e k k ell le n n ü n k , (m e rt g y a n ítju k : b ű n m a g y e n g é n e k le n ­ ni) A b á to rs á g (m ely e s e te n k é n t a civil k u rá z s i k é rd é se ) h iá n y á t m i n em tá m o g a th a tju k a lk o tó i (és/v ag y sz e m é ly e s) g y á v a s á g g a l M I NEM VAG Y U N K CSO PO R T NEM VAGYU NK IRO D A LM I A LK O TÓ K ÖR NEM ÉLÜ N K EGYM ÁSSA L SZIM B IÓ ZISB A N M ÁR NEM LEH E TÜ N K KÜLÖN N em le h e t c so p o rt az a tá rs a s á g , m e ly n e k e g y e tle n ta g ja sin c s. a K Í SÉR LET N em le h e t c s o p o rt az a tá r s a s á g , m e ly n e k elv ileg k o r lá tla n sz á m ú ta g ja v a n (le h e t). Az a lk o tó k ö rö k e t é s c s o p o rto k a t a k o lle k tív s z a rrá g á s m eleg t a r t ja eg y b e. m íto sza K I K E L L ett L É P N Ü N K EBBŐL ! A D JA T O K V ISSZ A M A G Á N Y Á T A P A P ÍR FÖ LÉ H A JLÓ A L K O TÓ N A K ! ― ― az övé — — C sü tö rtö k e s té n k é n t v e rs e k k e l te le ir t p a p ír la p o k v e rd e s n e k a h íre s N ew Y o rk k á v é h á z (m a h ír h e d t H u n g á ria b isz tró ) m á r v á n y a s z ta lá n . A T á rs a s á g in k a r n á ló d ik . T Ö B B E T L Á S S on Szervá c József Kihajózni Február 6.‚ 1978. (N agy L ászló te m e té s e u tán ) Térzene szól: a félelem himnusza harsog, s a szív behódol, kiegyezik a zsarnok, ítélkező szelekkel, föladja, amit az agy viselt: a hit fájdalmait. (És előállanak a nincs kufárai fájdalmat mérnek és könyvelnek hiányt s újra felosztják a lecsonkolt jövőt elméjük megannyi képzelt gyarmatát) (És tódulnak ájtatos spekulánsok örökét hogy majd tagosítanák s cégérezvén kiadni árendába és bólintani hozzá hogy: nohát!) (És csődülnek nyomába nem, és masíroznak ki nem repült, T Ö B B E T É L Je n á lla n d ó s u ln i lá tsz ik . K ell, h o g y s z á m o lja n a k Tóth Erzsébet A havasi gyopárok szemével ha sokáig lehetne az egyetlent nézni, a legelső sugárban megnyugodni, ahogy múlt századi nők összeroskadnak könyvekbe préselt virágok alatt, ahogy lassan belehalnak a szelídségbe a futóhomok-hajú tájak, vagy ordítani egy utolsót a legnagyobb magasba, a sötét csillagok arcát megérinteni Hölderlin toronyszobájába, vagy a csillagtalan ég alatt egy szirénás autó száguldana velem, a ruháimból, a hajamból kéne elköltözni, az emlékeimből elutazni, egy sosemlátott folyó, hegy talán téged is eltakarna, kihajózni az agyamból, egy Nap nélküli és víz nélküli óceánra, emberiség nélküli Párizsba, csilloghatna a szemem egy teremtés előtti tájra, akár Csontváry tejfehér lámpája, de addig csak a vér nézelődik a valamikori szemfehéren, csak a múlt jön el értem, kullog mellettem mint egy félszemű kutya, és körül rózsa dögök, május-romok mutatják az utat, és mint egy visszautasított ajándék szomorúan ballag elém a Tisza. 18 MA az e g y e tle n le h e tsé g e s lé tm ó d ja a k ö lté sz e tn e k . N em az a lk o tá s r a v á g y ó k ís é rle trő l v a n itt szó, h a n e m az a lk o tó k ís é rle té rő l (ö n m e g é rté s e is) az a lk o tá s n á l. N em a z ed digi k ö lté sz e ti u ta k a t a k a r j u k ú jr a já r n i, fe lsz e n te lt m e s te re in k rő l (IME) ü n ­ n e p é ly e s e n le m o n d u n k (ez n e m ú j, d e fo n to s!), id ő n k ta n ú i a k a r u n k le n n i, n e m (csak) a h írm o n d ó i. A C sü tö rtö k E sti T á rs a s á g h á t p illa n a to k ra je le n v a n , s n y o m b a n k i is a ls z ik . D e a b e n n e — á lta la — m a n ife sz tá ló d ó m in ő sé g sz é tsz ó ró d v a té r b e n majd felkészült Mukik helyébe csak tolulni gyalogverebek — nem is tud úgy lehullni) Itt nem lehet mást, csak nagyon szeretni. Nem lehet mást, sírva egymást temetni. És megurazni nagyon a halált, ha hidegvérrel újra eltalált. (s n e le s z á m o lja n a k ) vele Iszunk a csámpás nyárutó elázik torlaszolt ég alatt tarlók kialudt városok kódorognak füstös fejű alvadt hegyek óvják a hervadt éjszakát szűztelenített álmaink mezítelen szagokat követelnek bennünk a megkorbácsolt évszak ünneppé vetkezett ISZUNK a szerelem mihozzánk túl fiatal-tisztátalan a város holtában is szűzeivel szajhálkodik méltatlan mámorunkhoz ISZUNK már látható hajnalodhatatlan vágyak igézetében viszketeg sebeink fölfakadnak mibennünk maradandót romlás művelni nem fog ISZUNK kegyes (És jöhetnek a pálcás döntnökök. És jöhetnek a késes versítészek.) De meglesznek a megcsodált csodák — ki hinni mert, arra nem száll enyészet. alkalmi párzásból is kikopottan Mert Ő nem félte, tudta a szabályt, és most Ő az, ki énekelős kedvében dalra fogja a halált, Ifjúsága miáltal jogerős. statáriális reggel érkezik osztogat magányos pofont másnapos árva halált ISZUNK �Embert végtelen dallam intonál s ejti a szépet halasztott versben Lapszélen jegyzet áll: Fábián István M e d á lia a kezem telemerem volt-világgal nem kerekezek tovább az idővel markomban elfér az este véremben széthull a konvergens én a testemben nem talállak a szeretetemben nem vagy szemeim vakon röpködnek dobogás hómezőin a homlokom falára szögezett tükröt össze miért nem törted ? Belányi György (voltak és vannak most elmerülnek lesznek a vannak és voltakat tűrnek írásra létre itt egy a próba homlokod terét íveli idő tisztul Európa) fölkéklő határok. Az időben eltérített tér lebeg köröttem S fordít az ember semmiből csöndet: madár fegyelmezze csuklóját itt vagy tagadást röptet a dolgok és mondatok rendszerén Rejtsen bár téged őbenne az Én egy kérdés nyílt kupolája alatt ikonná nem imádsz már Máriát sem Krisztussá halat Fájnak és fáradnak kinn a formák Szívre az eget hajókkal vonták Elring de vissza semmibe tolat — a hiányba vet horgonyt s anyagba földel a gondolat azonosít így a külső körben Szárnyad húz kontúrt itt e tükörben Nyílik az ív igazít magához mint árnyék ha hátadra csapódik s ott benn meghatároz Szél provinciázik valahonnan Állok szabadságomért a sorban Választok asszonyt — válaszul hallgat Kaparász egy súgás: szó nem vész el de átalakulhat Zöld könyvbe írtam mi bennem titok csöndből mit át magammá fordítok Két té te l g o rd o n k á ra 1. Balla Zsófia Széleken A szőnyeg szélén állok, elémjárulnak Derekamat átfogni magas, karcsú királyok, Szerelmes, halott apák. Virágba borul A zene s villámlik, vékonyan, halkan Mögöttem — a lassú sustorgásban Megadón állok. Örökre elveszíthet, ki nem jön Értem idáig: ez már a Sziget vége, innen Fagyos cementre kell lépnem, meztelen talppal. Á tértékelések Választás válasz és halasztások Válaszként választott hallgatások Írásra létre: esetlegesség — íveli tisztuló homlokod az Európa-térkép: Pátkai Tivadar Egyensúly Lehet kötél s a rúd, Vagy járdakő. Faág, hajóhíd, sziklapárkány, Lehet gyöngytánc egy fogsoron, Hordágy két ház közt, Hol dúl a járvány, Megkívánt étel, Lehet Kapaszkodó tört körme is, És hold, víztükrön alábukva, Mint ájulás s álom között, Törés helye, seb széle, pára, Eget s mezőt eltávolítva, Szint választón, ahol az élet Mielőtt halálba ér n e ― ― ― Bűzhödt angyalok közt pártatlan, Kiugrani zsugori karból, fövő Katlanból, hallgatni Visszafojtott csendet, Énekelni zene és szó ívén, Nyelvek határán imbolyogva, Rendek között dadogva, Halat hányva kihűlt vizekbe, Fehér zászlóval háborúzva, Vércsík-határon meglapulva, Kékbőri magánnyal párban A szív s a külvilág közt ember. Fekete hantú egekbe Csillagot vetek; eressz be! Napot aratok meglátod Kévékbe kötöm a lángot Kovászod leszek kenyered Késed is hozzá a kezed Eressz eressz eressz be! 2. Janus-arcú ez az ország? Te add nékem mindkét orcád! Hisz oly nyomasztó az álmom; Madár gubbaszt lombos ágon Nem tud kinyílni a szárnya Nincs ki megtanítsa rája Olyan árva — Eressz el! Prospektus itt ülök; szobám négy fala feszített vitorla utazhatok rajta kedvem szerint jobbra vagy balra délről föl északra helyembe hozza adriát trojkával szánthatom Szibériát itt minden megtalálható hotel motel panzió gyere pajtás üdülni jó! csak ragasszad látható helyen ajtóra ablakra falra ígérem: nem kerül semmibe: pénztelenség a neve 19 �Lezsák Sándor C sendélet‚ II. A nyolcadik emeleten Öregasszony, az Öregasszony a szobában üldögél. Az Öregasszony kimegy a beépített konyhába, az Öregasszony a beépített konyhában üldögél. Az Öregasszony bemegy az erkélyes szobába, nézi a szőnyegpadlót, kapcsolókat, radiátort. Az Öregasszonynak van saját szobája is, az Öregasszony bemegy a saját szobájába, öltözik sötét ünneplőbe, hosszú haját megfésüli. Az Öregasszony egyedül még nem ment le az utcára, nehogy elinduljon, Mama, még elüti egy autó, minden szerdán feljön az orvos, megfizetjük, majd nyáron elvisszük a Balatonhoz világot látni. De az Öregasszony egyedül akar lemenni az utcára, titkolta szándékát, mint lányságát a katonák elől. Az Öregasszony a korlátba kapaszkodik, az Öregasszony megáll a lépcsőfordulóknál, mert hiába zümmög a lift, az Öregasszony nem szeret idegen kutyákat símogatni. Az Öregasszony a kapuban pihen, lassan elindul, nézi a virágokat: négy forint, hat forint, tizenöt forint. Az Öregasszony nézi a kicsi játszóteret, az ötágú csemetefákat, a dudvás szemétkupacot. Az Öregasszony most is csodálkozik, mert a távoli Városban utcák voltak, macskakő, hetipiac és kirakatok. Az Öregaszonynak eszébe jut Jancsi és Juliska meséje, akik az erdőben kenyérmorzsát szórtak maguk után, és ekkor az Öregasszony félni kezd, megjegyzi a virágboltot, a kőpadokat, a fekete-fehér kockás kőasztalt, a buszmegállót, és az Öregasszony újra elindul, megy, mendegél: az Öregasszony keresi a templomot. O ld a lró l jönnek a Zenék A néni arca imakönyvben margaréta, öleli hideg holdudvara: fehér haj és csipkegallér. Mintha ibolyakék paplanon járna, a háttér csúszik télbe, nyárba: KÉREK TEJET, FRISS KENYERET, HOLNAP PATIKÁBA MEGYEK: vékony-mozdulatát a ruha elnyeli, de fénylik a szeme, ha megjön az esteli csönd, a találkozás ideje: illegális nyugalom, mert évek óta este tízkor besötétít, fény hervad az ablakon, a csészében forró tea, megissza a csöppeket, hallgatózik egy keveset a hűvös előszobában, és fél tizenegykor hajlik a Rádió mellett: híreket hallgat, a fia mond híreket. A mondatok értelmét már régen nem figyeli, a hangokat átszűri: TEGNAP SOKKAL TISZTÁBBAN BESZÉLT, BIZTOSAN MEGHŰLT SZEGÉNY, a hangsúlyokból arcot csiszolgat, kedvet, de JAJ, a hangok mellett zaj szivárog: s oldalról jönnek a Zenék, szünetjelekkel ölelkeznek, zörejek zavaró repülésben, zizegő celofánok: katapult-hangszilánkok erősödnek, csillapodnak, és a néni fölriad: MEGINT ELMEGY A HANG, JAJ MEGINT ELMENT A HANG! Tiszta arca imakönyvben margaréta, öleli hideg holdudvara: fehér haj és csipke­ gallér. Mintha ibolyakék paplanon járna, a háttér csúszik télbe, nyárba: az Isten is csak médium. 20 �Vaderna József Csajka G á b o r C ypria n M e g virra d , Tíz kérdés Herr mert ez a dolga a virradásnak, a páralepte, homályló rádióban, lefolyócsövekben, molylepte tükörben, végül az utcán nő tovább a fény — ahogy a varangyosbéka hajnalodik a lány hasán, feszes csípőjére ugrik, s az Isten tudja, ki néz hosszasan az öléből, mintha egy pillanat alatt felnégyelne; de a kacsintás-szemrésből kihull egy földrész, térképe szent bibliapapír, összeadom vállát a gyümölcsökkel: házasodjanak, megvadítom csöndjét az állatokkal: üzekedjenek, míg a legutolsó Salamoni Óra ketyeg — homlokomon egy megállíthatatlan futószalag rémülete, őzek, madarak, vadkecskék, kösöntyűk, excenleres köldökök másolatai a délelőtt alkatrészei között, karórákkal borogatott szívtáj a szerelem — még el-elnyújtózik a fölriadt ágyon, kerek erdő, szellő kerekedik, végigfújja a zenét a szél, végig a hatlovas szántást. növényre tanítja a földet, hasas gabonaosztagot, vagy erre a hangyaboly-kiütéses földre, ahol ballábbal kelek fel, ahol elhajított, döglődő madár a csók, szájjal agonizál a szárny, ahol férfimozdulatok hordalékai és másnapossá savanyodott íz dereng, rávirradtam, ahogy a nemiszervek alkonyulnak, kettős önkielégítése a napnak, a varangyosbéka a cipőbe ugrik, végigcsúszik a háton, derékon, leomló szoknyán, fölül a fésiilködőtükörben, megáll a kifestett mosolyban, s dideregni kezd homlokomon. Hideg Antal csak azt a rágott végű 2 B-s KOH-I-NOOR-t kellene elveszteni azt a cipő­ talpon hegyezett fába szo­ rult-szorított grafitot amellyel Magyarország vak­ térképére hazánk legfon­ tosabb vasérclelőhelyeit Rudabányát meg Rudabányát vaktáztam csak azt a ce­ ruzát kellene el is felej­ teni s rajzolhatnám én atomerőműveink meg kár­ tyagyáraink új és új vak­ térképeit s mint hajdani röpdolgozatom röppenhet­ nék jeles osztályzattal a semmibe M e g fo g h a ta tla n h o z ? mindig Hold-hátrálásra igazított szemmel — ki sír az évszakok négyszögébe zárva — kinek jó ez a szájnélküli lárma — ez a selyemrongyként lenyelt beszéd hol hűség mértéke önpusztítás mi ott a legnagyobb kegyelem ki lenget fehér zászlót a szívemen milyen a kétéves halottak arca lehet-e szántani a vereséggel lehet-e vele ölni ? a türelem nagy szótárát ki küldte csak temetők értik a jelszót M é rle g e n Visszahívnám az eldadogott évszakokból tagadnám ablakok mögé sövény mögé, s talán csillapodna mellhorizontokig újra a mindegy-hűs éjszakákból elmenne szerelemért de tudja: sorsa az Időből kinevelve halálos ütésből teremtés szabályzatából mert a térd-gyökerű ősz szürkülő mezőin is van még lépés de csak lélegzetirányba hátrafelé mert a diók agyában már kész a parancs: lehullni fenyőkre arany útlevéllel téveszmék dobogóiról lelépni hamar mielőtt győz a szövetek ellenforradalma mielőtt az Egyensúly haragra gerjed mielőtt meglincselné a mérhetetlent egy nullpontba fagyott súlyos m u t a t ó ! 21 �Zalán Tibor Körmendi Lajos Tételek Rózsák éjszakája Leírások Nagybányai Nagy Zoltán képeihez 1. (hazatérés) Fölemeljük megmaradt bal kezünket fölemeljük megmaradt bal kezünkkel fölemeljük a világot magunkhoz Legyen emberi megint! Bal kezünk emeli az elnémult jobbot jobban az ecsetet jobban jobban Tudjuk már mely tornyokban rugdalódzik a halál elküldjük érette hintós haragunkat áthúzzuk száját ultramarin-kékkel ha ideér De addig: hunyorogva kilép házából az ember szívéből kiszédülnek a vérmeleg dáliák — ITTHON megint ITTHON — 2. (emlék) Álmomban Párizsban Velencében Rómában Nagybányán vagy Korinthoszban megint bár nem tudom jártam-e ott már nem tudom Én voltam-e akit egy asszony nevén szólított s nevén hívogatott a gyermek vagy csak a szél süt be forrón feketén újpesti szobám Európa-néző ablakán Ha emlékezem házakra emlékszem fákra vízparti mosolyokra leomlott falakon A hangokat fölitták a színek — ! emlékezem ! — engem mintáznak a hontalanná futott naplementék én vagyok a legárvább szín létezésem vásznain . . . emlékezem . . . 3. (remény) A világot valamely szörny tartja hátán — s rendeli: „minden mű befejezhetetlen — minden élet egyformán végtelen” Az enyém is: hiába adok házakat embertelen tájnak építek templomot kiürült egek alatt: valaki csak beköltözi őket valaki csak belakja őket végül Látod? Így nem reménytelen mégsem bár olyan esendő és annyira - - - - - magamra esteledik megint 4. (áhítat) Mert nem törvény hogy mindig beesteledjék :adunk mézsárgát bordóba haraguló kékhez szemünkbe a kifakult mezők ízét visszalopjuk :adunk hersenő zöldet ezüstbe szigorodó kékhez beköltöztetjük vívómaszkjainkba a kitelelt rigókat :adunk mámor-barnát szürkébe töpörödő kékhez !nem lehet törvény hogy mindig beesteledjék! de kell legyen mindenkor este hogy hajnalban megfüröszthessük elfáradt testünk a fényben emelkedő sóhajtó udvarokon 22 Légy rózsa! Rózsakert. Neved? Kytica ruži. Rosszarcú denevérek csaponganak egy bimbóban. Sátánpompába borul egy agyvelő. Bagoly röpte kongatja a szirmok ércét. Csokor: hétfejű sárkány a fagyos földbe ásva. Ruže. A szirmokról paták illata árad. Pokolvörös a rózsa szeme. Menetnóták párája fölszáll. Szögesdróttá fonva a fagyos Vltava, készítem havas hátamat. Arb’ust s de trandaf’ir. Füstölnek a rózsák. Fortyognak a bim­ bók. Lángol egy baráti kézfogás. Egy mosoly. Pókok jönnek, szögesdrótokat feszítenek a torkunkba. Lágermessze a jónapot. Rózsakert vagyok. A dinamit virágai nyílnak a városok kitakart mellén. Egyenruhába vágyik a gyökerek izma. A szemembe ver a bimbók ökle. Egy kéz sárga csillagot varr a liliom­ szeműekre. Víziók vére. Koponyánk pincéibe zárva a rózsák éjszakája. Költő vagy? Népek ágyása! �(Folytatás a 10. oldalról.) — A velük való találkozások során éreztél valam i m egkülönböztetést? — Úgy gondolják, hogy az em ber nem é rti meg azt, am it ők. Lehet, hogy sok dologban nem azonos a m űveltségi szin­ tünk, de jó in d u lattal ezen még segíteni lehetne. Lenézik az em bert, m ert fizikai m u nkával keresi a kenyerét. — Ism erik ők a te em beri, szellemi é r­ tékeidet? — Nem tudom . Mivel nem járu n k együvé, nem szoktunk egy társaságban lenni, nincs lehetőség rá, hogy m egis­ m erjü k egym ást. E gy-két próbálkozás u tán az em ber aztán abba is hagyja, m ert nem lá tja értelm ét annak, hogy va­ lam it közösen m egbeszéljünk. — Te nem szeretnél az értelm iségiek közé tartozni? — Talán nem. Ez a rra vezethető visz­ sza, hogy ha az em ber hozzákezd tan u l­ ni, akkor itt m in d járt azt m ondják: fel­ kapaszkodott. — De h át a tanulás nem kapaszkodás. Nem értem , m iért adsz az em berek rossz vélem ényére. Ha valaki parasztként vagy m un k ásk én t született, nem biztos, hogy úgy kell m eghalnia. — Nem biztos, de időben kell elkezde­ ni a tan u lást is. Én huszonkilenc éves vagyok, ha m ost elkezdek tanulni, nem sok m indent tudok értékesíteni, olyan hosszú a felkészülés. M ire az em ber ki­ m űveli m agát annyira, hogy h atn i tud, ak k o rra ann y ira elöregszik, hogy m ár szinte nyugdíjba mehet. — Nem érzel m agadban valam i külde­ téstu d ato t? Hogy neked igenis dolgod van ebben a faluban, és ezt m indenkép­ pen m eg kell csinálni. — H iába érzi az em ber. Ha egyszer nem fogadják be. akkor nincs értelm e, hogy ezt csinálja. — Fogalmazz egy kicsit világosabban. — H iába ak arn ék olyasm it például, hogy összehozzak egy előadást vagy kö­ zös beszélgetést a helybeli fiatalokkal. N egyvenből harm inc azt m ondja, hogy nem érdekli. Meggyőzni nem lehet őket. — H a egyszer nem m ent, akkor m eg­ próbálod még egyszer, vagy harm adszor, negyedszer? — H át talán inkább a lem ondás m a­ rad. Ami nem megy, ne erőltesse az em ­ ber. Ez talán nem bölcs belátás, de itt h am ar m egszólják az em bert: m inek erősködik, m it akar? — A kkor fogalm azzunk tisztán: ezek az em berek egyszerűen k im aradnak a m űvelődésből, önképzésből? — Ki. — Nem érzed ezt olyan gondnak, am it feltétlenül meg kell oldani? — H iába beszél az em ber és hiába próbálkozik, m ég a m unkahelyen is any­ n y ira szét van szóródva a társaság, hogy nem lehet közösséget alkotni. Jóform án azt lehet m ondani, hogy m ire végez a m elóval az em ber, m ár csak aludni akar. Az is nagy problém a, hogy sokan m ás­ hová já rn a k dolgozni, így jóform án csak estére érnek haza. Sokan pedig haza sem járnak. I tt egy ördögi körről van szó. A m unkahelyen, iskolában azt m ond­ ják, hogy ezek az em berek kim aradnak a m űvelődésből, m ert ott nem tudnak rá ­ ju k szám ítani, m ivel nem ott laknak. A lakóhelyükön pedig azt m ondják, hogy ezek eljárn ak a faluból, ezért nem szá­ m íth atu n k rájuk. És itt bezárul a kör. — R em énytelennek tarto d a vidéki fia­ talok kulturális, m űvelődési lehetőségeit? — Nem tarto m rem énytelennek. Ta­ lán m ajd a nálunk fia ta la b b a k ... — Ez egy olyan stafétabot-átadás, am it senki sem gondol át. M agától elh árítja a kérdést és áttestálja egy újabb generá­ cióra. Csak h á t ez m ár folyik egy jó id e je ... — Ez m indig így volt, és m ég sokáig így lesz. Rem ény csak a gyerekek kö­ zött van. Ők m ég fogékonyak. — E llentm ondást látok abban, hogy lem ondással szólsz a falun élő fiatalok lehetőségeiről, ugyanakkor te m agad re n ­ geteget olvasol. A könyvtárban a gyere­ keknek segítesz könyvet választani. A falu értelm isége ezt a tevékenységet ho­ gyan fogadja? — Idáig még nem m arasztaltak el em iatt, de jó szót sem kaptam . — Mi nyom ja a szívedet? — Azt szeretném , ha jobban m egér­ tenék egym ást az em berek. Nem azt néz­ nék, hogy kinek m ennyi pénze van, vagy hogy mi a foglalkozása. — Nincs benned valam iféle kisebbségi érzés? — Talán van. Aki többet tan u lt nálam , annak nagyobb a szókincse. Én nem tu ­ dom kifejezni m agam úgy, ahogyan sze­ retném . Ez kellem etlen perceket oko­ zott nekem az életben. Pedig úgy gon­ dolom, egyform án hasznos tag jai v a­ gyunk a társadalom nak, k i így, ki úgy. — S zerinted hogyan lehetne meg­ szüntetni ezeket a társadalm i különbsé­ geket? — Olyan találkozási fo rm ák at kellene létrehozni, ahol a m unkások, parasztfia­ talok együtt lehetnének az értelm iségi­ ekkel. Egym ás m ellett lennénk, így az egyik beleszólhatna a m ásik m unkájába. Sokkal jobban össze tu d n án k jönni. Varga Rudolf Nem beszélek nem zedéki robbanásról. Nem beszélek kitárulkozó horizontról, sokasodó lehetőségek­ ről. Nem beszélek fiatal m agyar irodalom ról. Nem beszélek nem zedékről. Irodalom ról beszélek, 10 esztendő m agyar irodalm áról, m ely integráns része egész kultú rán k n ak . M inden m ás lényeg­ telen, m inden m ás ideológia. És a m agyar irodalom soha sem volt annyira ideologikus, m int éppen a hetvenes években. „A fiatal nem zedék” kifejezésnek nincsen olyan „m agán­ való” értelm e, am ely e kifejezés m indenkori szociális funkció­ jától függetlenül, m int bizonyos objektív a ttrib u tum ok összes­ sége, m eghatározható. Jelentése, ahogy m inden szóé, ideolo­ gikus. Nem egyszerűen m egnevez valam i tőle független jelen­ séget, hanem olyan gondolkodási m echanizm usokat hív élet­ re, am ely a jelenségek egy csoportját m in t lényegükben össze­ tartozókat próbálják m eghatározni. „Filozófusul” kifejezve, jelentése nem szubsztanciális, hanem intencionális. Éppen ezért, m indazokat a kísérleteket, m elyek a „fiatal írónem zedék” kifejezés értelm ét holm i fogalm i adottságként kezelik, mellyel szemben mindössze az a feladatunk, hogy meg­ keressük az e fogalm akat konkretizáló em pirikus tényeket — elhibázottnak tartom . A gombhoz — egy gondolkodásunkat re­ guláló (m anipuláló?) ideologikus fogalom hoz — keresik a vele úgy-ahogy összepasszoló valóságdarabokat: a negyven, a h a r­ mincöt, a harm inc év alatti írók és költők életkörülm ényeiből, m egjelenési nehézségeiből, életérzésükből kiszűrhető szocio­ lógiai és pszichológiai közösségeket. És m ert e kifejezés valam i­ féle egységet és lényegi összetartozást intencionál, valam ilyen egység- és összetartozástudat sokaknál valóban kezdett kiala­ kulni. Életkori, szociológiai, közérzeti stb. — egyszóval olyan, am ely (írókról és költőkről lévén szó) legfeljebb lényegi tevé­ kenységüknek, a m űvészi alkotóm unkának a külső feltételeit, de nem m agát e tevékenységet, és még kevésbé ennek eredm é­ nyét érinti. A kifejezés bizonyos harm adlagos hasonlóságok túlhangsúlyozásának szuggeráló hatásával m integy eltereli a figyelm et az ún. „fiatal nem zedék” művészi produkciójában, esz­ tétikai orientációjában tapasztalható elsőrendű különbségek­ ről, sőt ellentétekről. 23 �Irodalm unk, úgy vélem, évtizedek óta nem volt olyan sok­ szólamú, annyira heterogén, m int ma. (Könczöl C saba: Vá­ laszok (helyett?), Mozgó Világ, 1978/3.) Tíz év egy nép történelm ében nem nagy idő. K ultúrájában azonban hatalm as intervallum . Tíz év alatt aligha dől össze egy állam építm énye — ám k u ltú rája ennyi idő alatt is csak­ nem halálos sebeket kaphat. És ha most 10 év irodalm áról beszélünk, kétszer 10 évről kell beszélnünk. Az 1948-tól számí­ to tt dekád és az 1969-cel kezdődő tíz esztendő a m agyar kul­ tú rát tekintve korrelatív viszonyban áll egym ással. A m it le­ rom bolt az egyik (az individuum szabadságát és öntörvényűsé­ gét), azt építi m ost ú jjá a másik. „A szocializmus előrehaladásának egyetlen m ércéje van, az, hogy az egyes em ber m ennyire vált saját életfeltételeinek u rá­ vá, m ennyire engedik meg ezek a feltételek, hogy saját v a ­ lóságos életében is »alanynak« és »tárgynak« érezze m agát, m ennyire sikerült neki m agának kivívnia ennek kulturális-in­ tézményes, politikai-gazdasági előfeltételeit.” (Szilágyi Ákos: Liberalizm us és dem okratizm us, K ritika. 1979/4.) K ét állításnak vagyunk teh át a birtokában. Az egyik sze­ rin t (Könczöl Csaba) a nem zedék m int koherencia nem létezik, m ivel nincsen — néhány elhanyagolható külső jegyen kívül — semmi lényegileg közös azokban a művészi produktum ok­ ban, am iket összefoglaló (egybemosó?) névvel „fiatal nem zedék­ n ek ” szokás nevezni. Szilágyi Ákos állítása pedig a szubjektum központi szerepét hangsúlyozza. E két állítás lényegében a Het­ venes évek m űvészetének (és itt m ár nem csupán az irodalom ­ ról van szó!) legalapvetőbb, leglényegibb, sajátosságait fogal­ mazza meg. Azokat, m elyek ennek az irodalom nak form aszerve­ ző elem eiként funkcionálnak — lényegében véve mindmáig. A m odern m agyar irodalom a hiány köré szerveződik, hosszú éveken át. A hiány a m űvek objektum a, valósága, a hiányt átélő alkotó pedig önm agát éppen m int e hiány átélőjét objektivizálja. O bjektum és szubjektum ilyen egybeesése teszi a hetvenes évek m agyar irodalm át alapvetően líraivá. A kispróza­ form ák eluralkodása ennek a lírizálódásnak csupán külső, ám nem elhanyagolható jele. Fontosabb ennél a belső tartalm i sa­ játság: a novella hőse gyakran egybeesik az alkotói szubjek­ tum m al; sorsa nem a cselekvés, hanem a történés fogalm ával azonosítható; m egfogalm azott célja sosem a valóság, m indig az önm aga m egism erésére irányul. A novella jelentése nem ál­ lításként, hanem kérdésként fogalm azható meg, ám a kérdés sem a hiány okára utal, hanem az adott valóságban adott sze­ replehetőségek közti választásra. A m ű teh át nem a valóságra kérdez rá, hanem önm agára. Ezek a sajátosságok term észetesen, nem zárnák ki a próza sokféleségének lehetőségét, egym ás m ellett vagy egym ás ellen ható iskolákat vagy irányzatokat, a tem atika változatosságát. Ám éppen a novellára ez ebben az időszakban egyáltalán nem jellem ző; hatalm as töm egben vonul­ nak el az olvasó szeme előtt a helyüket nem találó csellengő hősök, s ritk a kivételnek h at s feltűnést kelt Marosi Gyula P ikulás ifjúja ; az előzőek lebegő líraiságukkal és mese­ szerűségükkel, az utóbbi pedig a határozott és kim unkált szer­ kezetéből adódó, s a korban szokatlan állító attitű d jév el: a m ű­ alkotás eszmét terem t, ha mégoly elvontat is, s a m űalkotás­ ban való részvétel és szükségszerű feloldódás az alkotót, csak­ úgy m int az erre képes befogadót, az eszme részesévé teszi. Az, hogy e korszak irodalm a nem csupán lírai, de alapve­ tően rom antikus is, ebben az előbb em lített eszm eközpontúság­ ban érhető tetten. A hiány ugyanis nem m int a valóság, a tá r­ sadalom : a gazdaság, a politika konkrétum ainak hiánya je­ lenik meg, hanem m int az eszme hiánya. Nyilvánvaló, hogy az eszme n em léte nem verbálisan fogalm azódik meg, hanem átté­ telesen, s ez m ár kínál ném i változatosságot: például a cél h iá­ nyát (Asperján G yörgy: V észkijáratbejárat), illetve az esemény hiányát (Marosi G yula: Az egyezkedő). Az eszme h iányként való jelentkezése ism ét reakció. El­ lenhatása an n ak az állapotnak, am ikor az eszme hegem óniája az egyént statisztaszerepre kényszerítette a saját életében is. Ez az ellenreakció azonban lényegét tekintve nem lehet tuda­ 24 tos, hiszen a hetvenes években jelentkező írók gyerekkén t élték át a R ákosi-korszakot. Az eszme nem léte az egész m agyar társadalom tö rtén e ttu ­ dati krízisének törvényszerű velejárója volt. Egy teljes nem ze­ dék kategorikusan és tudatosan lett m egfosztva a m últjától, a régm últjától még gyerekként, a közelm últjától m ár többnyi­ re felnőttként. Ez a nem zedék (és itt a nem zedéket nem az író k ra értem !) term észetszerűleg érezhette és érezte m agát a társadalom árvájának, s m ert a m indennapi idológiában nem tudott szülőjére ism erni, s benne eszm ényt találn i: eszmét gy ár­ to tt a hiányból vagy m ítoszt g y árto tt a hiány helyére. És ez a tevékenysége annyira elfoglalta, hogy képtelen volt a rra figyel­ ni, am iben él, házai, utcái, ágyai és szeretői kulisszák és statisz­ ták voltak élete eszm ényért kiáltó színjátékában. Születtek teh át válaszok is a hiányra. A prózában keve­ sebb, a lírában több és többféle. Az eszme hiányának korában a líra egyik ága a hagyom ányos költői szerepek felé fordul. Ahogy a prózában a kallódó em ber, úgy a lírában az egyetem es szenvedést m agára vállaló apostol, a vátesz és a bohóc válik egyeduralkodóvá. A lírai folytonosság m egszakadása folytán pe­ dig szimbolikussá, m itikussá em elkedtek a m agyar költészet eszmét, produktív eszmét és program ot alkotó és hordozó nevei: Ady és József A ttila. E szerepek értelm ezési különböző­ ségei ellenére egységes és jelentős költészet született ebben a korban (szemben a prózával), bizonyítva, hogy a kor alapve­ tően lírai lehetőségeket re jte tt m agában. Még ak k o r is jelentős­ nek kell elism ernünk ezt a költészetet, ha m ind nyelvében, m ind verselésében, technikájában, m ind szem léletében m erőben hagyom ányos, m ár-m ár konzervatív volt. Ám a hetvenes évek közepére, s éppen a költészet­ ben, igen jelentős, s az irodalom többi m ű faja szám ára is �fontos változás állt be a szemléletben. E szem léletváltozás ne­ vekkel is pontosítható: Tandori Dezső és P etri György nevével. „Olyan »új líram odelleket« hívtak életre, és — m ásfelől — olyan költői világképekre tették fogekonnyá az irodalm i köz­ tudatot, am elyek problém afelvetései a rendszerint Ady, József A ttila nevével jelzett művészi »modelltől« (»fővonaltól«, »fő­ sodortól«) idegenek. Ez utóbbi szám ára, az összes lehetséges egyéni és kvalitásbeli különbségek ellenére is, evidenciaként kezelt előfeltevés, hogy a vers egy önm agában m eghatároz­ ható alany reflexiója valam ilyen »tárgyra«, s form ája »a lélek am a szubsztanciális p illanatának« (Lukács) a form ája, am ely­ ben szubjektum és objektum különváltsága, m ég ha csak idő­ legesen, egy érzés, egy hangulat, egy indulat erejéig is, a köz­ vetlen bensőségben megszűnik. E »modell« a költészet tö rtén e­ tében szám talan sajátos couleur locale-t kaphatott, . . .ezek a minőségek azonban a modell lényegi szerkezetét nem érin te t­ ték : m ert bárm ilyen minőségi határozm ányokkal töltötték is fel a lírai szubjektum ot és tárgyát, rögzítettnek tételezték azt a viszonyt, am ely őket összefűzi, s am ely — épp e rögzítettség folytán — szavatolja a lírai közlés lehetőségét. M árm ost a h a t­ vanas évek m ásodik felében jelentkezett m ásfajta lírai világ­ képek éppen abból n őttek ki, hogy kérdésessé tették m agát ezt a viszonyt — vagy úgy, hogy a szubjektum m egkettőzése, sőt, megsokszorozása folytán relativizálták, vagy úgy, hogy a lí­ ra i reflexió előfeltételéből annak legközvetlenebb tárgyává válto ztatták .” (Könczöl Csaba). Tandori, P etri a hiányt te h á t nem eszmei-(ideológiai) sí­ kon élik át, hanem — legjelentősebb verseikben — bölcse­ letin, ily módon nem „válaszolnak rá ”, hanem értelm ezik. V oltaképpen ez az értelm ező attitű d volt olyan m egterm éke­ nyítő hatással az irodalom ra, sőt k im utatható lenne, a töb­ bi művészeti ágra is. És nem egyszerűen az értelm ezésről van szó. Nem csupán arról, hogy jelenségekre m agyarázatot ta­ láljunk. A rról elsősorban, hogy m indazok a körülm ények, me­ lyek h atásaként a hatvanas évek, a hetvenes évek végé­ re sem változtak lényegesen meg. Az irodalom , valam int a m űvészetek többi ága azonban m ind form ájában, m ind szem­ léletében jelentősen változott. A hiány korát éljük m a is, ám a hiány m ár nem ideologikus, hanem racionális m egközelítést követel. A racionális m egközelítés m ódja fakultatív, rendkí­ vül széles skálán m ozgatható. Az irodalom — nem heterogeni­ tását, inkább — p lu ralitását a m egközelítésm ód eme változása okozta. Az egységes világkép m eghódítása m int cél, a tagadás­ tól kezdve a felad attal való rom antikus azonosulásig, az alkotó m agatartások széles spektrum át hitelesíti. A hiány tettenérése, az irodalom ban m ár nem a tragikus pátoszt, vagy a puszta re­ zignációt v áltja ki, hanem a bizonyosság igényét fogalmazza meg. Ennek az igénynek a m egfogalm azódása nyom án szám talan lényegi változás zajlik le a költészetben, csakúgy, m int a prózá­ ban. A lírai szerepek a hetvenes évek m ásodik felére fokozato­ san eltűnnek, de egyeduralm uknak m indenképpen vége; kezdő költők és dilettánsok eszköztárába vonul a szereplíra. A köl­ tészet anyaga úgy tem atikáját, m int form akincsét tekintve sokszínűsödik. A líra objektiválódása tovább tart. Jelzi ezt nem csupán a Tandori-követők egyre népesedő, ám jelentőset csupán ritk án produkáló tábora (Fodor Ákostól Ferenc Győ­ zőn át Zirkuli Péterig), de az alapvetően hagyom ányos líram o­ dellt képviselő költők újabb köteteinek tanúsága is (Veress M iklós:Porham u, Szepesi A ttila: K orai hattyúdalok) — ezekben a versekben lényegi változások zajlását vehetjük tudom ásul a költészet alanyának és tárg y án ak viszonyában: az egy adott (ha pontosan nem is ism ert) valósághoz való konkrét viszony (ese­ ten k én t: szerep) m ódosulásait (lírai m agatartás) m agának a lí­ rai szubjektum nak a m ódosulásai v áltják fel, pontosabban: nem egy adott „én” különböző m agatartáslehetőségeiről van szó egy ado ttn ak elfogadott valósággal szemben, hanem a valóság im m ár m egfoghatatlan jellege „m egosztott” és egym ással gya­ ko rta interferenciában levő „éneket” produkál. Az epika a hetvenes évek m ásodik felében hatalm as fel­ ívelő szakaszát éli. Jelentősége messze m eghaladja a novellák korszakáét. A m iként a líra objektivizálódása, úgy az epika lí­ rizálódása is folytatódik. Ám az epika ak k o r éli át újabb — im m ár nem rom antikus — lírizálódási korszakát, am ikor­ ra a líra m ár m egterem tette az objektivizálódás feltételeit és m ódját. Az epika tehát, am ikor „líraizálódik” (szubjektivizá­ lódik). egyszersm ind „vissza is epizálódik”, a szó T an d o ri-értel­ mében. Ez a képlet az utóbbi évben három különböző mó­ don ju t érvényre: N ádas P éter egy lényegileg hagyom ányos szem léletű és technikájú novelláskötet (Kulcskereső játék, 1969) után igen későn, de kortársainál ham arabb írja m eg egyértel­ m űen epikus családregényét (Egy családregény vége, 1977), ez­ u tán 1979-ben olyan új novelláskötettel jelentkezik (Leírás), am ely — erre több folyóirat-publikáció m ár korábban figyelm ez­ tete tt — a valósághoz való viszonyának jelentős változásáról, lí­ rizálódásáról tanúskodik. A Leírás elbeszéléseit aligha lehet egy­ értelm űen m űnem be sorolni — az írások a két m űnem h atárán állva m integy a lehetőségek ilyen irán y ú h a tá ra it jelzik. B erem ényi Géza — aki napjainkig nagyon sok m ű fajb an : regény, elbeszélés, drám a, film forgatókönyv, sanzonvers — al­ kotott kivételesen jelentőset, a m aga ö n életrajzát (családregé­ nyét) m ár a lírai tud at-tö rtén et-reg én y m ű fajáb an írja meg, ahol az epikai elem a „tö rtén et”, a lírai pedig az önm agát értel­ mező „ tu d at”. Az objektum és szubjektum te h á t egym ásra u tal (és egym ást előfeltételezi), úgy hogy egyik sem fogható fel ál­ landó, de végső soron még „objektív” tényezőnek sem. Esterházy P éter Term elési-regény (kisssregény) című m űve epikai konstrukció. Ám alapvető epikus jellegét olyan attrib ú ­ tum októl nyeri, m elyek a klasszikus regényt jellem zik, nem az ilyen értelem ben „regényszerű” első résztől, de még csak nem is az E. feljegyzései-ből kibogozható esem ények történetszerűségé­ től, hanem a „nézése mögül kim ozdult” tek in tetn ek épp ezt az el­ m ozdult voltát szám talan form ai m egoldással is hangsúlyozó, kí­ vülállást és felülem elkedést szuggeráló ironikusságától. Ezáltal a látottak és elm ondottak objektívnek állíttatn ak -állíttatn án ak , ha a regény m inden szintjén zajló állandó mozgás (elmozdulás) nem az állítás eleve bizonytalanságát állítaná. A bizonyosság keresésének folyam atában, úgy tűnik, ez az irodalom a bizonytalanság állításánál ta rt éppen. A m it meg tud fogalm azni: ism ét — a hiány. Ám a hiány m egfogalm azása nem negáció. Éppen ellenkezőleg: állítás. Olyan állítás, am ely irodal­ m unkat a legnapibb és a legáltalánosabb m ódon kapcsolja E uró­ pa és a világ irodalm ának legfőbb áram latába. Nem kevesebbről van szó, m int a személyiség önértelm ezésének óriási kérdéséről. Vissza kell ehhez fordulni az egyénhez; az „alk o to tt”-tól az al­ kotáshoz, s azon túl az alkotóhoz (nem művészi értelem ben csu­ pán) — a produktum tól az eredethez. Nem tagadás ez, hanem cselekvő program . Nem is új program : a XX. század term észettudom ánya hosszú idő óta dolgozik ennek alapján. Nem is társtala n program : a szociográfia ugyanezt v állalta és gyakorol­ ja. (Ennek m egfelelően a m agyar szépirodalom ú jabb m egterm é­ kenyülést éppen a szociográfiától v árh at, s Csalog Zsolt szemé­ lyében ennek a prózatipusnak a képviselője is jelen v an már.) Fontos stádium ában van a m agyar irodalom . Hogy önértéke m ekkora, nem tudható pontosan. M int ahogy az sem, hogy az utak innen hányfelé-m errefelé fu tn ak m ajd szét. És ez nem is fontos. A valóság úgyis gyorsabban változik, m int az irodalom Am elynek egyetlen feladata az lehet, hogy szorgalm azza egy nem zet önism eretének a kiteljesítését. És ezt a felad atát ez a m a­ gyar irodalom m aradéktalanul ellátja. E zért nem „fiatal”, hanem irodalom . Ezért integráns része a teljes m agyar szellemi k u ltú ­ rának. Mányoki Endre 25 �KÖRKÉP Jelenlét Csehszlovákiai m agyar költészet Egy „idegen” k örnyezetbe é k e lt kisebbség költészetének több m in t negyedszázados tö rté ­ netéből k észü lt p an o rá m a fu n k ció ja és je ­ lentősége jóval nagyobb, m in t a z an to ló g iá­ k é általáb a n . V alószínű ugyanis, hogy a jövő sz ám á ra — leszám ítva a speciális, elm élyült k u ta tá s t végzőket — m ag a a z antológia fog­ ja re p rez en tá ln i a költészetet; a szélesebb ol­ vasóközönség alig h a ism eri m eg m ajd a b en ­ n e kép v iselt k öltők egyes köteteit, teljes életm ű v ét. E zért a válogatók, összeállítók (Fónod Z oltán és Z alab ai Zsigmond) fontos, elk erü lh etetlen , s u g y an ak k o r ren d k ív ü l fe­ lelősségteljes fe la d a tra v állalk o zta k ; a z ő szű rő jü k d ö n tö tte el, m i k erül(het) a z iro d al­ m i k ö ztu d atb a a felszabadulás u tá n i három évtized csehszlovákiai m agyar költészetéből. A k ia d ó m eg tette a m a g áé t: bőséges te re t (591 oldalt) b izto síto tt a válogatók szám ára. A z összeállítás elv e a kronológia volt, nem kicsinyes, születési évszám okhoz m e re ­ ven ragaszkodó értelem b en , han em g en e rá­ ciókat, szem léleti és kifejezésbeli változáso­ k a t csoportosító, a költészetet fejlődésébén m eg rag ad n i igyekvő módon. E zért á llíto ttá k a válogatók (helyénvaló m erészséggel) az 1932-es születésű O zsvald Á rp á d o t a tízes, húszas év ekben sz ü letette k közé, m e rt v ilág­ képe, hangvétele, költői eszközei sz e rin t v a ­ lóban eh h ez a generációhoz áll közelebb, m in t tu lajd o n k ép p en i nem zedéktársaihoz. K evésbé látszik viszont in d o k o ltn ak Rácz O livér (sz. 1918) „h á tráb b helyezése” a „ h a r­ m in cas” g eneráció képviselői közé, m ivel ez­ á lta l m eg törik a folyam atszerűség elve, tú ­ szén Rácz n em csak életk ora, d e költői a tti­ tű d je a la p já n is a korábbi nem zedékhez tartozik. A z an to ló g ia e m líte tt speciális funkciója m ia tt eg y értelm űen helyeselhető a z összeál­ lító k törekvése, hogy — élv e a rendelkezésre á lló b ő té rre l — a z egyes k öltők (eddigi) életm ű v én ek teljes keresztm etszetét ad ják . Nem ria d ta k vissza egészen fiatal (1950 k ö ­ rü l szü letett) k öltők teljesen nyílt, v aló jáb a n m ost k ia lak u ló m űvészi egyéniségek sz ere­ p eltetésétő l sem , m égpedig m egfelelő te rje ­ d elm i a rá n y b a n a k ia lak u lt, m á r táv latb ó l is szem lélhető életp ály ák k al. S ez az egyénen­ k én ti, rela tív , átfogó jelleg a z é rt lényeges, m e rt m íg nagy történelm i tá v la tb a n v an n a k egyes nagy, fontos regények, d rám á k , u gyan­ ak k o r n in csenek egyes „szép”, vagy „jó” versek, csak jelentős költők, kiem elkedő é le t­ p ályák. E zért érth e tetlen , m ié rt elégszenek m eg a válogatók k é t esetben: S im kó T ibor (sz. 1931) és K ulcsár T ibor (sz. 1938) k ö lté­ szetének b em u tatása k o r m indössze k ét-k é t k ö ltem énnyel. A többi költő sz ám á ra b izto­ síto tt té rh e z k ép est ez a szűkösség ó h a ta tla ­ n u l é rté k íté le tn e k hat, am i egy an to ló g iá­ n ak — a b em u tato tta k o n kívül — sem m ikép­ pen sem feladata. A nem zetiségi iro d alm ak alap v e tő fe la d a ­ ta. hogy a föld rajzi-p o litik ai, e tn ik a i-k u ltu ­ rális h o v atarto zás kettősségéből, valahol ezek h a tá ra in , létrehozzák sa ját, em ancipált, s m égis k étirán y ú an kötődő m űvészi o b je k tiv á ­ ciójukat. Ezt kezdte m eg a csehszlovákiai 26 m a g y ar iro d alo m b an a z 1948 egyenjogúságot a d ó fe b ru á rja u tá n szín re lépő, iro d alm at a la p ító generáció. A lírá b a n a tá rsa d a lm i és nem zetiségi felszabadulás és h a z á ra ta lálás m á m o ra szó lalt m eg ekkor, m in e k k övetkez­ tében ez a k ö ltészet belesim ul a szocializ­ m us ú tjá ra lé p e tt országok időben p á rh u z a ­ mos lírá já n a k a képébe, a nem zetiségi a s ­ p ek tu s sp eciális többletével. A dolgos hétk ö z­ napok derűs, öröm teli v állalása, a z „em b er” és a „m ag y ar” büszkesége egyetlen lélegzet­ tel szakad fel ek k o r az ifjú O zsvald Á rp á d ­ ból: „M ag y arn ak engem itt n ev e lt an y ám ! / E m bernek! Ki báto r, b ü szk e arccal, / d erűs, dolgos nép én ek én ekel.( / Ez a föld, ez a táj.”) A 20-as év ek tá já n szü letett, a h o n ta la n ­ ságot é s eln y o m atást a s a já t bőrén is m eg ­ ta p asz talt nem zedék v alam en n y i k ép v iselő je m egfogalm azza a tá rsa d a lm i és nem zeti felsz ab a d u lásn ak ezt az élm én y ét. „K apanyél, kapanyél, / m egfizettél m ag ad ér”, összegez D énes G yörgy (sz. 1923); „Szülőföldem hez ta rto zo m ”, v a llja h ittel G yurcsó Istv án (sz. 1915); „Ez a te n ép e d ”, h ird e ti m áso k n ak is szólóan Bábi T ibor (sz. 1925); s Rácz O livér úgy kezd „hinni boldog h o ln ap o k b an ”, „M int aki m e g té rt o tth o n á b a ” ; és C sontos V ilmos is (sz. 1908) o tth o n á v al eg y ü tt leli m eg é lete értelm ét, m in t H azám cím ű v erséb en v a ll­ ja : „U ta t jelö ltél, s e lin d u lh a tta m / A k öl­ csönt néked le tö rle sz te n i.. . / Jó v o lt a m u n ­ k á t ú jrak e zd e n i!” Ez a k étség k ív ü l felem elő élm ény, ta lá n éppen re n d k ív ü li in ten zitása m iatt, o ly d e k ­ la ra tív a n fogalm azódott meg, hogy úgy tű n ik , csak a szavak v ariáló d n ak , a költők m in teg y k órusban szólnak. Egyidőben a szocialista országok költészetének sem atik u s p erió d u sá­ val, itt — a nem zetiségi h ely zet k ö v etk ezté­ ben — e g y fa jta h azafias sem atizm us jö tt létre. Az egysíkú m o n d an iv aló konven cio n á­ lis eszközökkel, reto rik u sa n. hagyom ányos, jól k ip ró b ált form ák b an , rím es nyolcasokban, tízesekben ö ltö tt form át. E v ersek m orális, em beri és társad alm i őszinteségének érté k e kétségtelen, esztétik ai é rté k ü k viszont m eg ­ lehetősen rela tív . A m eg ú ju lást a m integy tíz évvel ifjab b nem zedék költészete hozza, először átvezető, m egszüntetve-m egőrző fo rm áb an . Török E lem ér és V eres János (sz. m in d k e ttő 1930) verseiben m ég m eg h atáro zó an o tt m u n k ál a hazaélm ény, d e im m á r n em elvontan, tá rs a ­ dalm i v o lu n tarizm u sk én t, h an em k o n k rét és bensőséges élm én y k é n t (Bodrogköz szülő­ anyám , illetv e Palóc m adonnák), s n em re to ­ rikus szólam okkal m egfogalm azottan, ha nem m etafo rik u san o ld o ttan , m eggyőző költői e rő ­ vel, m in t p éld áu l V eres K e rek ré t cím ű v e rsé ­ b en : „Selym es ta p in tá sú an , sárg án , édesen, / m in th a alm a b o rrá v á lt vo ln a m ára, / öm ­ lik, csu ro g a z őszi n ap fén y / a do m b o k ra m eg a ta n y á k ra ”. D e a z ő v ilág k ép ü k ö n m á r rése k et ü tö tt a lé t sokféle ellen tm o n d ása, gondja, m eg k érd ő ­ jeleződö tt a z in d iv id u u m h elyzetének p ro b lé­ m átlan ság a, s végül m aga a költői szó h ite ­ le. T örök E lem ér tépelődik — a F áb ry Zol­ tá n em lék én ek sz en te lt — Egy hang cím ű verséb en : „M it é r a költői kép, / a szépnek h a ta lm a / a gonosz h áló ján fen n a k ad ”. A z elő b b iek n él csu p án n éh á n y évvel fia­ ta la b b k öltőknél m á r ez u tóbbi ten d en cia ju t túlsú ly b a. Tőzsér Á rp ád (sz. 1935) v ilág ­ tu d a ta hom lokegyenest e lle n té te a „m ám o r” költőiének: „O k tat a v ilág fájd a lo m ra / m á r engem is. R iaszt. / P ró b ál h ajlítn i, m e g rí­ k atn i, / g y úrni, m in t a v iaszt.” (Fájdalom.) A v ilág b an m e g re n d ü lt b izalo m ró l szól C selényi L ászló is (sz. 1938), ak i a T örténe­ lem k e re kéb e n lá tja tö retn i az em beri létet, s az o rien táció és bizonyosság elveszítéséről v a ll: „A ranyföld ara n y fö ld rö stellem hogy csu p án álo m / S nem tu d o m m e rre va n az u ta k p ergőtűzben á lln a k ” (Aranyföld). G ál S á n d o rt (sz. 1937) „itt E urópa legkö­ zepén / itt ah o l a pincesor ó rá ja / negyedszázadot k ésik ” m á r ab szo lu tizá lt szorongás gyötri, úgy érzi „neve n in cs b án at, bolyongó, h o n ta lan / kétségbeesés” rak ó d o tt le benne. És Zs. N agy L ajos (sz. 1935), összegezésszerűen, p la n e tá ris d im enziókban, elem b e r­ te le n e d e tt civilizációnk lé tm e g h atáro zásak én t ism eri fel a k ite lje sed e tt k ilátástalan ság o t. az in d iv id u u m „á rv asá g át” : „D icsértessél, H u ­ szadik Század! E b ád o g tető t ren d e lted / fe­ jem fölé s k ö rém em e d eszk afalak at, m elyek kö zö tt / v isítn a k álm aim . / . . . / D örgő gé­ pek a z ég perem én, m ost m á r te lje s a csend. / T eljes vagy H uszadik Század, / a k á r k ö l­ tőid á rv a sá g a ”. ( V ízparti óda). Ez a g en eráció kom plex létélm ényével, p o ­ liv a le ns v ilá g tu d a táv a l végleg tú llé p e tt a p ro v in ciális horizonton, „itt E urópa legközep én ” a helyi p e rsp e k tív á t a p la n etá ris jövő­ b izo n y talan ság tág ab b összefüggéseibe ötvöz­ te, a v aló b an korszerű, a z em b er tö rtén elm i és szellem i veszélyeztetettségének h an g o t ad ó világ iro d alm i ára m lato k h o z igazodott. E nnek m egfelelően le tt összetettebb a form anyelv is; az előző nem zedék r e to rik á já t m erész k ép alk o tás, asszociativitás, fellazíto tt nyelvi sík és — m in t Zs. N agy L ajo sn ál — groteszk látásm ód, k esernyésen iro n ik u s h angvétel v á lto tta fel. U tóbbi jelen ség a z é rt is k ü lö n figyelem re m éltó, m e rt egyetlen ilyen szín ­ fo ltja a z an tológia egészére jellem ző kom oly, n éh á n y esetb en a költői felelő sség tu d ato t ko­ m olykodással h ely ettesítő a ttitű d n e k . K ülönösen szem beötlő és m eglepő a z ilyen h ángvétel kizárólagossága a le g fiatalab b ak költészetében is. G oethe sz erin t nagy k ö lté­ szet a k k o r jö h e t létre, h a a költő szem élyi­ sége jelentős. Az an to ló g ia fiatalja i ennek h ián y a érz etéb en fő erő ik et a súly, a je le n ­ tőség keresésére, vagy ép p en k re á lá sá ra össz­ p o n to sítják . M int ilyenkor lenni szokott, m a ­ ga a költői h iv atás, en n ek é rte lm e és fu n k ­ ciója, a v ilág dolgai között elfo g lalt h ely e lesz az egyik főkérdéssé. Ilyen érte lem b en v ersén ek T óth E lem ér (sz. 1940) Írni kéne cím e és aláb b i so rai e fia ta l líra v édjegyé­ nek te k in th e tő ek : „A mosolyod. / Látod, a m osolyodról is írn i kéne. / És általáb an , / á l­ ta lá b a n m in d en rő l írni k én e”. D ialektikusa n nézve, ez a z „ars p o etica” kifejezi a m in d en tk im o n d ással elérn i h itt je ­ lentésteliség u tá n i vágyat, m ásrészt — szin ­ tén e cél szo lg álatáb an — a szem élyiség eltá rg y iasításá ra , a z íro tt szó jelentőségével tö rtén ő affirm á c ió já ra való tö rek v ést. A k o n k rét költői anyag lekötését, a szem é­ lyiség esetlegességén túli ta rta lm a k k a l fel­ tö ltését szolgálja a közvetítő közegek g y a­ k o ri b e ik ta tá sa ; V arga Im rén él (sz. 1950) a zene, M ikola A nikónál (sz. 1944) a mítosz, a m ese szerepel ilyen funkcióban. M egszapo­ ro d n ak a „m egéneklések”, az a já n lo tt v e r­ sek pl. V argánál, K u lcsár F erencnél (sz. 1949). M etaforikus vezérm otívum ok, g e n e rá ­ ciós á lla n d ó helyek h iv a to tta k középpont k ö ­ ré g y ű jten i a tö red ezett v ilágkép m o rzsalé­ k a it; ily en ek az erdő, a vad, a z á llat m o­ �tivum a, m int a z eltévedtség, az ösztönlét m etafo rái, s hasonló ren d e ltetésű ek a p r i­ m er, ősképi alapvetőségre u taló szim bólum ok, pl. a kő és a z ég T óth L ászlónál (sz. 1949). A közlendő verssé em elése érd e k éb en — a z a n ­ tológia an y a g áb a n először — erő teljes nyel­ vi deviációk történnek, m int pl. a „m egzajd u l”, „ já rd a lu n k ”, „ te rp e d ” és hasonló k ife je ­ zésed V argánál. A nem zedék v ilá g tu d a tát, a v ilág b an az íro tt szó rév é n m egvalósítani ó h a jto tt a ffir­ m áció u tá n i vágyat ellen téte sen kiegészítő­ en, erő teljes in tro v erzió jellem zi. M ivel n a p ­ ja in k b an a látv án y o s tettek , a belső en e rg i­ ák külső levezetődése lá th a ta tla n akad ály o k ­ b a ütközik, a fiatal, duzzadó indiv id u u m ön­ m agához fordul, s ha n em tu d a világba folyni, a v ilágot p ró b álja m a g áb a folyatni. Ilyen érte lem b en beszél K u lcsár F erenc „ki­ csiny, benső honfoglalásról” és T óth László úgy lá tja k iv ihetőnek az önm egvalósítást: „csak h a koponyacsontod m ögött / végig­ m ész azon az úton, / m elyen e lérh etsz / őse­ id ig ”, (Belső vándorlások). E nnyiben: az ötvenes év ek elején ek k itá ­ rulkozó, világölelő lírá já tó l a hetvenes évek bezárkózó, világról lem ondó költészetéig, az antológia határo zo tt, k ezdettel és véggel re n ­ delkező, b e já rh a tó korszakot prezentál. U gyanakkor v alam ennyi beválo g ato tt költő p ály ája nyílt, leg tö b b jü k é pedig m ég elő re­ lá th a ta tla n , vagy éppenséggel k ia lak u latlan . Z árt, d e nem lezárt, értelm ezhető, d e nem m e g m ásíth atatlan u l a z itt b e m u ta to tt költé­ szet. P illan atn y i tanúsága sz erin t a cseh­ szlovákiai m ag y ar líra b á r nem ostrom olja egyelőre a világirodalom orm ait, m égis sz er­ ves, figyelm en kívül nem h agyható része ég a lju n k k u ltú rá já n a k . (Madách, Bratislava, 1979.) Milosevits Péter Ö rd ö g h Szilveszter: Bizony nem haltok meg Ö rdögh S zilveszter új kötetének té m ája a házasságok válsága, de a z író ezt nem csupán m agánéleti, egzisztenciális p ro b lém ak én t ke­ zeli, hanem a m agyarság XX. századi tö rté n e l­ m ének részeként. M űfaja sz erin t boccacciói n o v ellafü zér a kötet. M ár önm agában ez a té n y jelzi a form ai ú jítás szándékát, s ezzel n em csak a K oponyák hegyének hasonló tö­ rek v é sét folytatja, hanem jól m u ta tja fiatal p rózaíró -n em zed ék ü n k form aterem tő igényét is. Ö rdögh S zilveszter nem ra d ik á lis m űfaji fo rra d a lo m ra törekszik, hanem a rra , hogy form ai ú jításo k k al elm élyítse a m ű valóság­ an y a g áb a n rejlő gondolatokat. A novellák egy-egy so rstö red ék et m u ta tn a k b e: a z idős h áz asp ár h arm in c évvel m egké­ s e tt n ászú tját, a k is pa rasztfiú gyerm eki v ág y át, hogy re n d e t te re m tse n a világban, az öregem ber na iv, m essianiszt ikus k ü ld e téstu ­ d a tá t. M ind egy-egy kísérlet a világ m eg v ál­ tá sá ra , d e nem a történelem ből elvonva, m in t a K oponyák hegyében. A feszültség szik rái rea lisztik u s képekben p a tta n n a k ki, a h áz as­ ságok v álságán kívül g y erm ek k o r és a tö rté ­ nelem találkozásából, öreg em b erek v isszate­ k in tő szám vetéséből. A m otívum ok kibontása azo n b an n em eredm ényez to ta litást, s a k ö tet eb b en is egy nem zedék egyik jellem ző tu la j­ d o n ság át m u ta tja . E m ellett is eré n y e m a ra d azonban m inden n o v elláján a k az a valóságos p ro b lém ák irá n ti érzékenység, am ellyel Ör ­ dögh S zilveszter m inden tém ájához közele­ dik. A Bizony n em haltok m eg ugyanúgy a so rs­ n a k nekifeszülő, a történ elem szorításáb an élő em b ert m u ta tja be. m in t a K oponyák h e ­ gye. K ö zéppontjában a férfi és nő kapcsolata áll. Az em beri szenvedés h atalm asa b b n ak tű n ik föl e viszonyon belül, m in t az előző k ö tet p arab o laív éb en , m e rt a m eg v áltás és m egváltódás kettősségéből csak a m egváltás h alv án y rem én y e m arad . A hős ism ét az ön­ m agát k ereső szem élyiség, d e Jézu s tiszta sá­ ga, egyetem es sz erete te m á r k o rláto k közé szorul. G azd ag ab b an kibom lik azo n b an a J ú ­ d ás-m o tív u m : a m áso k at ellen tm o n d áso s m ó­ don segítő, a tö rté n elm e t k özvetve alak ító em b er rajz a. M ár az előszóban le írja (talán fölösleges m agyarázkodás is ez), hogy e n o ­ v ellák n ak „nem hősök a szerep lő i”. V alóban nem azok, b á r életü k hősies erő feszítésre kész­ teti őket, m iközben n ek ik a z sem a d a tik meg, hogy átérezzék e sors h eroizm usát. F élb e h a­ gyott m ondatok, in d u lato s kérdések, izgága fölkiáltáso k jellem zik őket, s m u ta tjá k egyegy nem zedék, sőt egy n em zet félfb e m a ra d o tt­ ságát, in d u la ta it, m ohó a k a ra tá t. A könyv egyik erén y e a nyelvi jellem zés: n éh á n y m on­ datos párbeszédekből egész em b eri sorsok r a j ­ zolódnak ki, m elyek tip ik u sak an élk ü l, hogy sem atik u ssá v áln án ak . Ö rdögh S zilv eszter v álság tü n ete k et m u ta t föl ebb en a kötetben. A k ö zéppontban a mai kor h ázasság ain ak válság a áll, d e a re a lista m otívum keresés előhívja a m ú lt k ép eit is. K ü ­ lönös jelentősége v an a g y erm ek k o rn ak és az öregségnek, m elyek m in th a tájékozódási p o n ­ tok len n én ek az élet k u szaságában. A sze­ rep lő k et a z vezeti a válásig, hogy a n em zedé­ kek óta b eléjü k ivódott vad in d u lato k tó l nem tu d n a k szab ad u ln i. E lju tn ak addig a pontig, am ik o r a szem élyiségnek szükségképpen meg kell ú jíta n ia önm agát. H itek felad ásán ak és m eg ú ju lásán ak kusza szövevénye kínozza őket: a h étköznapi em b er tu d a tá b a n a lét alap v e tő kérdései sejlen ek föl. A B izony n e m haltok m eg egyenletesebb kötet, m in t Ö rdögh Szilveszter előző epikus m űve. Míg a K oponyák hegyével k ap cso lat­ ban joggal á lla p íto tta m eg a k ritik a , hogy szerkezeti egyenetlensége eszm ei tisz tá z a tla n ­ ságból k ö v etk e zik, e k ö tetrő l elm o n d h atju k , hogy a p roblém afölvetései m a rk á n sab b a k h an g n em e egységesebb, gondolatai le tisz tu l­ tab b ak . A líra i és d rá m a i elem ek úgy a lk o t­ n ak szin tézist e n o v ellák ja v a részében, a h o ­ gyan a z csak a z előző könyv n éh á n y rész leté­ ben sik erü lt. A n o m in ális stílu sú , leíró, líra i részletek és a d rá m a ia n p erg ő p árbeszédek váltakozása, a b allad ai ism étlések és fokozá­ sok m ind egy n ag y tö rté n elm i fo rd u ló p o n t id ején élő em b e r m e g rajzo lását szolgálják. A term észet jelenségei n em csu p án színező, h a ­ n em m eg h atáro zó elem k én t v an n a k jelen az egész kötetben. N em csak a h aso n lato k b an tá ­ g ítják, eg yetem esítik a közvetlen jelen tést, han em a cselekm ényben is m inden ü tt jelen v an n ak , s ez elősegíti a m ű h an g n em i egysé­ gét. K ülönösen gazdag je len tésű a fagy, a hó kép én ek v isszatérő m otívum a, az egziszten­ ciális m agány, a k ét em b er közti ellen tm o n ­ dásos viszony, a stag n áló tö rtén elm i k o rszak és sok egyéb jelen tés hordozója. Nem le n n e azo n b an igazságos a k ritik a , ha em lítés n élk ü l h ag y n á a k ö tet n éh á n y fogya­ tékosságát. H a d icséren d ő a k ö tetn ek az a vonása, hogy a cselek m én y t líra i módon el tu d ta m ély íten i a z író, kevésbé szerencsésnek m o n d h a tó a z a m ódszer, hogy az ep ik u s a la p ­ szövettől elsza k íto tt líra i bevezetésekkel to l­ d o tta m eg a n o v ellák at. Ezek a részletek több hely en m odorosak, sab lo n o sak tú lm ag y arázo t­ ta k : elh ag y ásu k k al vagy az ep ik u s szálakba v aló asszim ilálásu k k al ta lá n gazdagodott v o l­ n a a kötet. Ez a z é rt is lényeges szem pont, m e rt Ö rdögh S zilveszter eg y éb k én t k itű n ő en b án ik a nyelvvel, tu d a to san fo ly ta tja a leg­ jobb m a g y ar irodalm i hagyom ányokat. S tílu ­ sa ered ő it hosszan le h e tn e sorolni a n ép n y e lv ­ től kezdve a b ib liai ihletésig, m ely et m á r a k ö te tcím is jelez. A B izony nem haltok m eg h iányosságaival eg y ü tt jelen tő s esem én v , különösen fiatal p ró ­ zaíró -n em zed ék ü nk fejlődése szem pontjából. Jelen tő ssé teszi m á r m aga az írói fe la d a tv á l­ lalás is. hiszen Ö rdögh Szilveszter nem zeti 27 �ö n v izsg álatra tö r egyéni sorsok b em u tatásán k eresztül, s ez a szándék a k k o r is ro konszen­ ves, h a a m űben nem v alósult m eg az a te l­ jesség, am ely az igazán nag y a lk o táso k at je l­ lemzi. Ez esetben azonba n többről v a n szó a szán d ék n ál is: a z író első kötetének re a li zm u­ sa és későbbi m űveinek elv o n tab b szem léle­ te u tá n föltehetőleg form ai-szem léleti-m űfaji összegzésre törekedett. E vállalkozás nem já rt teljes sik errel, d e k u d arc b a sem fulladt. K í­ sé rle tn e k kell te k in ten ü n k , m ely fö lm u ta tta a továbblépéshez szükséges erényeket. (M ag­ vető, 1979.) D. Rácz István Dobos László: H ó le p e d ő Tóth László: „M árkus Béla indokoltan és találó an n evezte a M essze vo lta k a csilla­ gokat, a F öldönfutókat és a z Egy szál in g ­ ben t »sz ab á ly talan triló g iá n a k «, hiszen m in d ­ h áro m regény lényegében ugyanazt az élete t, u gyanazt a sorso t — a csehszlovákiai m a ­ g y arság életé n ek d ö n tő m o z zan atait m ondja, v alóságának m ozaikkockáit rendezi egységbe. Időközben elk észü lt új regényed, a H ólepe­ dő, b á r sok m indenben ro k o n a a m egelőző m u n k áid n ak , úgy veszem észre mégis, hogy m á sk én t kapcsolódik hozzájuk, m in t azok egym áshoz, Összefogja ugyan ez is a tá rs ta ­ lanság n ak és cselekvésképtelenségnek a »szab á ly talan triló g iáb a n « jelenlevő szálait, d e új m ag ata rtásfo rm áv a l és m egoldási le ­ hetőséggel gazdagodik. T eh át összegezésnek és n y itá sn a k is vélem ezt a z új kéziratot...” Dobos László: „Én inkább elágazásnak m ondanám . Az em beri-női tá rsta la n sá g o k a­ it, viszonyait, k ísérő á rn y é k a it próbálom ben n e m egfogalm azni. A tá rsta la n sá g m in ­ d en em beri közösség kísérője, így a mi n é p ­ közösségünk gondja is. A tém a így nem csak kisebbségi, han em általán o s em beri. K üzde­ lem — e regény lényege ez a szó. M inden­ k inek m eg kell küzdenie az életé rt, a s a já t életéért. É let és halál m ezsgyéje a Hólepedő. In n en kell visszajönni, ú jraé ln i, kapaszkodni, m egm aradni, a z em b erek közé em elkedni — ez a küzdelem regénybeli távolsága. Előző könyveim történelm i és szociális súlypontúak, ez a k éz irat erkölcsi és pszichológiai v o n a t­ kozású. Rem élem , érdem es v o lt m egírni.” (R észlet T óth L ászló — az Irodalm i Szem le 1979. m á ju si szám ában m e g je le n t — Dobos L ászlóval ké szíte tt interjújából.) C sinoska, a regény hősnője m ag y ar nem ze­ tiségű pedagógus — közelebb a harm inchoz, m in t a húszhoz. M últja, em lékei szerények, m ajdn em h ogy szegényesek. A nős történész, aki m éltó p a rtn e re volt, sz ak ít vele. Csinos­ ka eg y re m agányosabb lesz, nem leli he­ lyét. F alu n született, egy m ásik falu b a m egy ta n íta ni, jövője k ilá tá sta la n n a k tetszik, kol­ légái kispolgári életm ó d ja taszítja. B ár vonz­ za a város, itt sem n y er m egnyugvást. H iá­ b a v á ltja fel a z a lb é rle te t idővel s a já t b e­ ren d e zett lakás, hiába a szülőktől aján d é k b a k ap o tt au tó, m indez nem boldogság, élete nem teljesed ik be. M éltó tá rs ra vágyik, d e a férfiak, a k ik a z ú tjá b a k erü ln e k (ap ró h ir­ d etéssel is kísérletezik), szóra sem é rd e m e­ sek. A z így felgyülem lett feszültséget a u tó ­ já n v aló vad száguldozással szokta levezetni. Egy ilyen ro h a n á s a lk alm áv a l a ködben b a l­ esetet szenved (agyrázkódás, koponyaalapi és nyakcsigolyatörés), hajszálon m úlik, hogy életb en m arad. Az au tó b ale set következm é­ nyei kom olyak (m egbénul), a ja v u lás rem é­ ny e nagyon bizonytalan („a kezek fag y o tt á g a k k é n t esnek a hólepedőre”), s a gyógyu­ lás lassú folyam ata a la tt elvonul elő tte egész 28 addigi élete. A lán y em lékei és elm élkedései a d já k a regényt. Dobos m in d e n t m egtesz, hogy Csinoska ízig-vérig női fig u ráv á v áljon, de kevés si­ k errel. H iáb a ru h ázza föl egym ás u tá n k i­ m ondo tt női tu lajd o n ság o k k al (csinos, jó lá ­ bú, szereti a virágot, e s te fél a sö tétb en — a száguldó gépkocsiban m á r kevésbé!), ha gondolkodásm ódja o lyan férfias („Itt K özépE uró p áb an m ég sok a kicsinyesség!”). Dobos ezt érzi és m eg p ró b álja m egm agyarázni. (Csi­ n oska: „Sokszor érzem úgy, hogy k oravén vagyok. Okoskodó, s ez rán e h eze d ik a h a n ­ g ulatom ra, ta lá n a nőiességem re i s . .. H a jla ­ m os vagyok a b efeléfo rd u lásra, a m onoló­ g o k ra”. H ela: „Okos vagy. Ez m ost re n d k í­ v üli helyzet, ily en k o r a z em b er foglalkozik önm agával.”) T ovábbá az a benyom ásom , hogy egy m ai k ó rh áz az író sz ám ára te rra incognita. N ehe­ zen képzelhető el, hogy szak o síto tt b eteg el­ látási ren d szerü n k b en ugyanazon az o sztá­ lyon fek ü d jö n egym ás m e lle tt rák o s öreg­ asszony, com bnyaktöréses nő, g erin csérü lt beteg. P lá n e hónapokig. (E lőbb-utóbb elosz­ ta n á k őket az onkológia, sebészet, vagy ideg­ osztály között.) C sinoska a regény vége felé m eg akar gyógyulni. Mi készteti e rre ? C sak a z orvos, a z irá n ta éb red ező roko n szen v ? Vagy in k áb b az életösztön? B evallom , szám om ra sokkal é rth e tő b b lenne, h a öngyilkos a k a rn a lenn i . (K orábban m á r m eg fo rd u lt a fejében.) H i­ szen a b aleset következtében elcsú n y u lt az arc a (b ár a z író k ilá tá sb a helyez egy p lasz­ tik ai m ű tétet), beszédhibás lesz ta lá n és g o n ­ d o lju k el, h a m eg is gyógyul a gerince, m ár sohasem lesz tökéletesen egészséges. T e­ h á t m á r — v agy még — o tt sem fo ly ta th a t­ ja, aho l abb ah ag y ta. És sem új, sem régi férfi n in cs a lá th a tá ro n (ha csak a z orvost nem szám ítju k ). Egyik m ó d ja visszailleszke­ désének a z é letb e a közösségi m u n k a le h e t­ ne. Igen ám , d e e rre sincs sem m i biztosíték. H iszen a z a p ja „tétlen ség re”, v isszahúzódás­ r a n ev elte („A szélsőségeket k erü ld , m a ra d j m indig középütt, h a nagyon sie tn e k v alah o ­ vá, te u to lsó n ak m enj, sohasem az első h a r ­ cosok k a p já k a legszebb b a b é rt”), s n o h a a lány öreges d ik ció n ak nevezi és elu tasítja az a p ja á lta l előadott tö rtén elm i leck ét („M ikor az első k ö ztársaság idején állam i h iv atalh o z ju to ttam , »b ecseh elt«, m o n d ták rám . A m iért m ag y ar iskolába írattala k , a h iv atali kollé­ gák »m a g y aró n n ak « csúfoltak. H arm incnyolc u tá n egy m árciu s tizenötödikén k o k á rd á t tű z­ tem a k ab áto m ra. »H o rth y -h u szár n a k « g ú ­ n y o ltak érte. P á r tjá t fogtam zsidó ism erőse­ im nek, »zsidóbérenc« lettem . Én v o ltam ezenkívül hajbókoló, talpnyaló, tapsikoló, s több m in t egy év tized e kispolgár. H a m oz­ d u ltam , rám csav aro d o tt a z idő, jelző rag a d t rám , olyan szó, a m ié rt k árh o z tatn a k , vagy a k en y erem h ez n y ú ln a k k é s ő b b .. . ”), mégis „k icsin y re zsugorodott életek em léke m a ra d r á ”, s a p ja „m eglapuló é le te ” „ rá nehezedik, visszahúzza a tu d a ta is”, m e rt „aki m indig k ö zép ü tt a k a r egyensúlyozni, őszintén sem ­ m it sem tu d elfogadni a k ö rü lö tte tö rté n ­ tekből. A m indig középre helyezkedő k é p te ­ len azonosulni a z em b erek k el, g o n d o lato k ­ k al”. Így n em csoda, hogy az olvasóval eg y ü tt aggódom . C sinoskáért a regény végén. M eg­ je le n ik -e m a jd a férfi, a k ire m in d ig v á rt? Vagy, ha n em ? Mi lesz vele, belőle? L eán y ­ a n y a ? (G yerm eket kíván, v állaln a a k á r egye­ d ü l is ...) Úja b b problém a! N em egy gyerek, h an e m a gyerekek, a k ik e t ta n íta n i fog —, vagyis a h iv a tás — a végleges m egoldás. Ezt k ellett volna Dobos L ászlónak n em csak fu ­ tólag m egem lítenie?! V an a reg én y n ek egy alap v ető szerk ezeti h ib á ja is. M égpedig az, hogy n em a b aleset­ tel kezdődik. Az első, feszültséget és d rá m a i­ ságot nélkülöző ötven oldal u tá n b ek ö v etk e­ zik a baleset, a so ro k feszültséggel te lítő d ­ nek, a reg én y m egugrik, érd ek essé v álik, vég re sín en van, s m á r m indvégig tö retlen . M indezen h ib á k ellen ére a regény „jól o l­ v asó d ik ”. A z író egyéb b izo n y talan k o d ásait k itű n ő en ellensúlyozza a rem e k nyelvezet, m ely m á r k o ráb b a n m eg jelen t regényeinek is n agy erőssége. Alig a k a d la p , ahol n e le h e t­ n e visszaolvasni, ízlelgetni n em csak egyes rem ek m o n d ato k at, h an em egész bekezdése­ ket. K ár, hogy becsúszott a szövegbe n éh án y (szerencsére nem tú l sok) „szlovákizm us”, m agyartalanság. Végezetül. F u rcsa és szo k atlan v o lt a n ag y h o rd e re jű D obos-tém ák (Messze v o ltak a csillagok, F öldönfutók, Egy szál ingben) u tán , m ely ek b en az író o tthonosan, n ag y b izto n ­ sággal és átéléssel m ozgott, m ost a H ólepedőt olvasn i. Az id ézett in te rjú b a n ő m aga ezt „elág azásn ak ” nevezi. S h a m á r oly an fon­ tos szerep ju to tt a reg én y b en a z autó n ak , engedtessék m eg nek em egy autós h aso n lat: első háro m regényével egyenes au tó p ály án h alad t, a H ólepedővel m ost ú telágazáshoz é rt, lassított, letért. A s z trá d á ra v isszav ár­ juk. (M adách, 1979.) Ardamica Ferenc �ZSOLT RÓBERT: L a b d a rú g ó k, sp o rto ló k MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE V an ab b a n v alam i m eghökkentő, hogy a sorozat leg ú jab b kötete ép p en a la b d a rú g á s­ ról és a sp o rtró l íródott. K étszeresen is an ­ n a k kell m ondanunk, hiszen m ég an n y i fon­ tos tém áról, tájegységről nem írta k ebb en a sorozatban, s ak k o r éppen a sp o rtró l? — k é r­ dezheti a n a iv olvasó. A tá jék o zo ttab b vi­ szont a vállalkozás nagyságán és Z solt Ró­ b e rt b áto rság án csodálkozik el. S valóban — an élk ü l, hogy visszavonnánk a fen teb b h i­ án y é rzetü n k rő l m o n d o ttak at — Z solt R óbert több szem pontból is példaszerű, m e rt p é ld a ­ m u ta tó leh et m in d en újság író és tollforgató szám ára. B elevágni eb b e a dzsungelba, am it m a a fu tb all és a sp o rt jelen t, óriási m u n ­ k át, felkészültséget és nagy-nagy erkölcsi e rő t is kíván. Még Végh A n tal vih aro s sik e rt a ra to tt könyve — a M iért beteg a m agyar fu tb all? — u tá n is! T u d ta ezt Zsolt R óbert is, utal is rá több helyen. M indenekelőtt — nagyon helyesen! — a fu tb allró l ír, m e rt am íg v alak i nem nyeli le ezt a b ékát, jóform án sem m it sem tud m on­ d an i m agáról a sportról. Nos — ez ért k a v a rt oly an v ih a rt Végh A n tal könyve is — a fu t­ ball m a olyan érzékeny, beteg p o n tja tá rs a ­ d alm i életü n k n ek , hogy aki e rrő l beszél, a n ­ n a k a k a rv a -a k a ra tla n u l az egész tá rsa d a l­ m unkról, sőt tö rté n elm ü n k rő l is szólnia kell. M ert Z solt R óberte t — és a z olvasót is — az fo glalkoztatja, hogy a fu tb all „m in t o ly a n ”, hogyan és m iért vált ilyen fontos tényezővé? O ly an n y ira, hogy még az M SZM P K özponti B izottsága is n a p ire n d re tű z te a tém át, s nincs M agyarországon napilap, am ely n ap o n ­ ta egy-két cikkben ne foglalkozna vele. H o­ g yan v á lt a fu tb all politikai kérdéssé, holott ez is csak olyan játék, m in t a többi!? M esszire vezetnek vissza a szálak — a m ú ltb a is —, ha e n n e k okait keressük. K o­ lo zsv ári G ra n d p ie rre Em il azt ta rtja a m a­ g y ar ep ik a és d rá m a legnagyobb fogyatékos­ ság án ak , hogy nincsenek cselekvő hősei. Nem u ra ik a sorsuknak, nem a k a rjá k m egváltoz­ ta tn i a világot, d e legalább a hely ü k e t m eg­ k eresn i benne. A m ag y ar regény és d rám a hősei (elég legyen itt csupán M óricz Zsig­ m ond és N ém eth László m ű v e ire u talni) csu­ p án elv iselik a sorsukat, tra g é d iá ju k a t nem is a helytelen, m in t in k áb b az elm u laszto tt te tt, cselekvés okozza. Mi sokkal több e n e r­ giát pocsékolunk el a rra , hogy m eg m agyaráz­ zuk, hogy m iért nem lehet m egcsinálni v ala­ m it (m iért n em érdem es, m ié rt nem tu d ju k stb.), m in t m ag ára a vállalkozásra. N yilván­ való, hogy ez az elem zés így, am en n y ire szel­ lem es, an n y ira som m ás is. De ebből meg le­ h e t m agyarázni a szurkolói m a g ata rtást, am ely n ek éppen az a lényege, hogy m in d e n ­ k o r m áso k cselekedeteit szem léli, azokkal azonosul, vagy azokat b írá lja . B üntetlenül, felelő tlen ü l teheti, hiszen n ek i nem kell b i­ zonyítania, hogy jobban tu d ja csinálni. Ez a „ trib ü n d em o k rá ciá ja”, ah o l a b elép ő d íjért szab ad o n leh et engedni a m áshol fegyelm e­ zett in d u la to k a t. S itt nem feltétle n ü l a „ h u ­ lig á n ”, a felforgató elem e k re kell gondolni, noha azok m in d en k o r nagyon is jól érezték m ag u k at ebben a közegben. A ki á llt m á r a lelátón, fan a tik u s szurkolók között, az érti, m ire u ta lu n k itt. N agy m últú, nagy k u ltú rá ­ jú v áro sa in k ra valóságos gyász borul, ha k i­ esik, vagy nem ju t fel az NB I-be csap a­ tuk. H ányszor h allan i ilyen sirám o k at Szegeden, S zom bathelyen, vagy K apo sv áro tt is, ahol k iestek a csapatok, hogy „felháborító, hogy m ég NB I-es csap atu n k sincs”. Mi az oka en ­ n ek az arán y tév esztésn ek ? S egy általán , van e rre racionális m a g y arázat? A k ár van, a k á r nincs — ebb en igaza v an Z solt R ó b ertn ek —, a k érd é st n em le h et m e g k erü ln i: a fu tb allal foglalkozni k ell. V an n ak vélem ények, a m e ­ lyek sz erin t — éppen a fen te b b iek m ia tt —, ha nem lenne, ki k ellen e találn i. M ert am íg az em b erek a fu tb a lla l törő d n ek , n em fog­ lalkoznak m á s s a l ... K icsit cinikus ez a szem ­ lélet, d e nehéz cáfolni. Ilyen értelem b en fog­ lalkozik vele Z solt R ó b ert is. A fu tb all — sajnos — tá rsa d alm i ügy, m e rt h atalm as e n e rg iák a t köt le, az egész közvélem ény o d a­ figyel rá. T eh át n em csu p án a fu tb a lld ru k ­ kerek. M ondják, hogy h a t m ag ára a te rm e ­ lésre is. Ez is tény, de m esszem enően nem örvendetes! M ert ez u tal bizony a m i m un­ kaszerv ezésü n k re is, am elyet a d ru k k e r h a n ­ gulatai, kedély h u llám zásai is d eterm in áln ak . F ejletteb b ip ari országokban, ahol pedig sokkal jobb a fu tb all, ilyesm it n em eng ed ­ n ek m eg a term elésb en . A m u n k a az m unka, a já té k az já ték . C sakhogy! n em v életlen ü l szán csaknem 300 o ld alt Z solt R ó b ert éppen a fu tb alln ak ! N em k ev eseb b et bizonyít be sok-sok érd ek es és szom orú p éld áv al, m in t­ hogy nagyon is szoros az összefüggés n álu n k a m u n k am o rál és a fu tb allerk ö lc s között. N ézzük m in d e n ek e lő tt a m i fu tb allistá in k stá tu sz át! „A m atőrök” — m o n d tu k sokáig. Igen, de hogyan? Úgy, hogy a p ály án tilito ­ liznak, d e a m u n k a b é rt v alam en n y ien üzem ­ től k ap ják ! H ih etetlen ü l n agy erkölcsi k á r t okozva ezzel, felh á b o rítv a azokat, a k ik tén y ­ legesen és becsületesen — kem ény m u n k á ­ jukból élnek. F u rcsa módon, ez a helyzet m ég a fu tb allra jo n g ó k a t is felh á b o ríto tta. M ert — ren d b en van — a fu tb all so k em b ert szó ra­ koztat, nagy shaw , business, cirkusz ez, de a k k o r éljen e k m eg e b b ő l! M int ahogyan eb ­ ből éln ek az angol, a fran cia, vagy a z olasz fu tb allistá k . Csak eg y etérten i leh et Zsolt Ró­ b erttal, am ik o r erk ö lcstelen n ek ta r tja a mi „a m a tő rizm u su n k at”. A m i fiain k ugyanis p rofifizetést k a p n a k (egy-egy igazgatói fize­ tésnek felel m eg!), d e csak am atő r szin ten játszan ak . A gond itt az, hogy a fu tb a ll m a m á r — a közhiedelem m el e llen tétb e n — nem ta rtja el ö nm agát! Ki hiszi el, hogy 2—300 fizető néző e lta r t m a egy NB II-es csap ato t? S m ost m ég nem is u ta ln é k a b u n d ák ra , a vezérigazgatók c sap a tö ssz eállítá saira! K önyve végén azt ír ja v alah o l Z solt Ró­ bert, hogy ak i a já té k b a n csal (kedvenc sp o rtja a ten isz; sokáig v o lt ak tív rö p lab d á­ zó, m a jd edző), a b b a n sehol sem le h e t m eg­ bízni. M élységesen igaza v an! A já ték b a n n em szabad csalni, tu d já k ezt a gyerekek is: egyszerűen k ih a g y ják a csap atb ó l azt, ak it többször te tte n értek . A m ag y ar fu tb allcirkusztól az ért fo rd u lt el a közönség érté k e­ sebb része, m e rt rá jö tt, hogy b ec sa p ják : a „szövegelésekkel” is, de m égin k áb b a pályán. M ert ab b a m ég b eletö rő d n e a néző, hogy nincs jó fu tb all. H a nincs, h á t n in cs — fo n ­ tosabb dolgokat is n élk ü lö zö tt m ár. De h a azt lá tja , hogy a pilickázó, elhízott, ö n telt focistagyerek jo b b an keres, m in t egy jó szak m u n k ás vagy vezető értelm iségi, a k k o r joggal k érd ez rá, hogy m ié rt? M iért sz ó rju k az állam p énzét k i az ab lak o n csak azért, hogy egy já rá si székhelyen rossz NB II-es csapat legyen? (P éld ák at tessék a tá b láz a­ to k b an keresni!) H a a já té k kom oly dolog, h a a fu tb all p o litik ai kérdés, a k k o r érd em es ezt végiggondolni. M ert végül is visszaüt m inden. T á rsa d a lm u n k a la p ja a m u n k a — a szó szoros értelm éb en . C sak az van, am it m egterm elü n k , am it szak m u n k ásain k , é rte l­ m iségünk hozzáértése és szo rg alm a produkál. S h a a z t lá tjá k az em berek, hogy a rossz f u t­ b allsh a w -b ó l jo b b an m eg le h et élni, m in t a becsületes m unkából, a k k o r m eg ren d ü l a h itü k . S nem csak a játék b an . Z solt R ó b ert h áro m év tized e újságíró. Sok m in d e n t tud, hisz sok m in d e n t láto tt. B elül­ ről (is) lá tja a fu tb a ll és a sp o rt v ilág át. Nem elem ezzük m ost azokat a fejezeteket, am e­ ly ek et az „a ran y csap atró l” írt. N em azért, m e rt nem b ec sü ljü k P u sk ást, K ocsist, H ideg­ k utit, a VB ezü stérm es csap atát, d e m e rt nem ta rtju k trag é d ián a k , h a a m ag y ar fu t­ ball nincs a z élvonalban. S okkal nagyobb g o n d jain k is v an n ak . E gondot a legutolsó, le g k u rtáb b fejezetb en fog alm azta meg Zsolt R óbert is, holott ez a legfontosabb: v an n a k m ég iskolák, ahol n in cs to rn aterem , lak ó n e­ gyedek é p ü lh etn e k fel an élk ü l, hogy a gye­ rek e k n ek nem hogy sp o rto lásra, d e m ozgásra 29 �lehetőségük lenne, a v ersenysporthoz képest szin te nevetségesen elenyésző az az összeg, am it a töm egsport kap. Igaza van Z solt R ó­ b ertn e k abban, hogy baj v an a szem lélettel is: elkényelm esedünk, nem m ozgunk eleget. De ez következik egyrészt a bevezetőben je l­ zett „m agyaros” m en talitásb ó l is: mi szíve­ sebben v álasz tju k a já rá s (mozgás, cselekvés) hely ett az ülést, fekvést. Persze, a z é rt ez nem ilyen egyszerű. A m agyar urbanizáció még fiatal. Nem elég felism erni, hogy a sp o rt létszükséglet, ha nincsenek meg a feltételek hozzá. Sem m i nem ösztönöz a sportolásra. Még a gyerekeket sem . M ert nem de ab szu r­ dum az, hogy a gyerekek egy része u tá lja a testnevelést, a rajz - és az é n e k ó rát? A „kész­ sé g tárg y ak a t”, a m ik e t „nem kell ta n u ln i”. K öltői kérdés, hogy itt k ik n e k a szem léletén kell v álto ztatn i: a gyerekekén? pedagóguso­ k én ? A sp o rt csak eszköz lehet. A cél: az egészséges ifjúság, egészséges nem zet. Edze­ ni kell a testet, de ehhez a k a ra t is kell. Cé­ lok, am ely eket a fiatalság m agáénak vall. S ez m á r nem csupán az edzők dolga. A gye­ rek ek alig ju tn a k k i a szabadba. Nem ism e­ rik az országot, m e rt még egy iskolai k irá n ­ d u lá st is kínkeserves m egszervezni. Nincs autóbusz, nincsenek olcsó szálláshelyek. Ho- Farkas András m űvészete Az e lm ú lt év képzőm űvészeti világhetének esem énye S alg ó tarján b an F ark as A ndrás g y űjtem ényes k iá llítá sa volt. M int m inden gyűjtem ényes kiállítás, ez is szám adás volt: a h atv an év es m űvész á tte k in th e tte h arm in c­ öt éves m űvészi pály afu tását, m u nkásságáról k ép et a lk o th a to tt a szakm ai közvélem ény és a közönség. A m űvésznek e szám adáskor nem okozott p ro b lém át a százon felüli m ű ­ alk otás b em u tatása, hiszen hosszas és te v é­ keny alk o tó m u n k ája eredm én y ek én t több ezer képet és rajzot m o n d h a t m agáénak. (Külö­ nösen figyelem re m éltó ez a m ennyiség, ha em lék eztetünk rá, hogy ak tív pedagógiai m u n k a m e lle tt végzi.) F ark as A nd rásn ál szem betűnő a m űvelt képzőm űvészeti m űfajok (festm ény, akvarell, rajz) szerves összefüggése: valam en n y i azo­ nos szem léletm ód eredm énye. A több ezer m űből v álo g ato tt k iállítási anyag egyetlen nagy tém át, a huszadik századi m ag y ar p a­ rasztem b er sorsát, a tö rtén elem so rán felvil­ lanó sorslehetőségeit elem zi. A m űvész m eg­ határo zó gyerm ekkori élm ényei a háború elő tti p ara szti világból táplálkoznak. Az ara n y k o r fényével em lékszik a kisparaszti m u n k a szoros közösséget feltételező, em b er­ m é rték ű v ilágára. A m esék hőseivel idézi fel a p ászto rem berek hosszas v án d o rlásait, a k ik szab ad n ak tűnnek, m in t a m adár. A távoli világot b e já rt em b erek közé ta rto zo tt a p ja is, ak i b án y ászk én t m e g já rta A m erikát, hogy csa lá d já t kiem elhesse a szűkös m indennapi röghözkötöttségből. A szebb, a jobb u táni vágy ap a i örökség, ta lá n a különös, nosztal­ gikus le lk ü let is tőle ered. R endszeres alkotótevékenysége régi paraszti ősök m akacs szí­ vósságáról vall. N em csak F ark as A ndrás, hanem képei is évszázadok tö rté n eté t hordozzák. M űvei erős érzelm i telítettségűek, líra iság és nosztalgia á ra d b elő lü k : szom orú vágyódás egy ta lá n sohasem v o lt szabad p ara szti világ után. 30 gyan legyen így tu risz tik a ? A sp o rteg y esü le­ tekből kilökik azt, ak i nem a k a r versen y ez­ ni. M árpedig a versenyzés m a m á r m eg h a­ la d ja az ésszerűség h a tá ra it: rá kell szánni az ifjúságot, egy életet, ha valaki ered m én y t a k a r elérni. A rek o rd o k bűv ö letéb en élünk. A v ersen y sp o rt jórészt életidegenné, em b er­ telen n é v ált. Ö ncélúvá. N éhány m egszállott az egyik oldalon, sok m illió passzív néző a m ásik oldalon. És üzlet, pénz. Ma m á r n em ­ csak a fu tb allb an . Egy-egy olim piai a ra n y ­ érem m illiókba k erü l az országnak. Hogy így m egism erik M agyarország n ev ét? Igen, s ez m egdobogtatja a néző szívét is a tévé elő tt a fotelban. M égsem leh et enn ek eg y értelm ű ­ en örülni. Ép testb en ép lélek — v a llo ttá k a görögök—róm aiak. De a m o n d a t m in d k ét fe­ le egyform án fontos, hangsúlyos! Legyen ép, edzett, egészséges a test, d e azt csak ép lé­ lek és ráció tu d ja m egszervezni. A versen y sp o rt nagy v ilág sh aw -it is, meg a töm egek elem i m ozgásigényeinek a kielégítését is. Ez u tó b b it érezzü k fo n to sab b n ak m ég a k k o r is, h a m indig szívesen, büszkén h allg a tju k a H im nuszt a m ag y ar győzelm ek tiszteletére. (Szépirodalmi, 1979.) Horpácsi Sándor Legszebb kép ein ek hősei pihenő, csendesen m editáló pásztorok, a k ik e t védőn öveznek a k ö réjü k csoportosuló állatok, szoros összetar­ tozásuk je lk é n t . Ezek az alkotások m inden term észeti lény, em b er és á lla t egységét h ir ­ detik, egy m e g talált világot, teljes és egysé­ ges v ilág k ép et fo galm aznak m eg (Disznó­ pásztor, P ih en ő gulyás). T alán a szab ad ság ­ vágy m agyarázza, hogy a p ara szti m u n k a n e ­ hézsége közvetlenül szin te sohasem válik a l­ k o tá sain ak tém ájáv á. A m unkaeszközöket ál­ ta láb a n csak m in t a ttrib u tu m o k a t áb rázo lja, csupán jelezv e v elü k a m e g jelen ített foglal­ kozását (pl. Mezőn). A festm ények és a k v a ­ rellek többségének tárg y a idős p arasztem b e­ rek sorsa. Szom orú szem ű öregeket jelen ít meg az alkotó, csendes, haldokló tanyákon. A g azverte k e rte k lassú elm ú lása tükröződik az em beri arcokon. A k o ráb b i k ép ek m eg­ m űvelt fö ld jein ek b ará zd ái idéződnek fel a gondn y ű tte arco k m ély rán cai lá ttá n . A z om ­ ladozó fa la k n a k tám aszto tt régi szerszám ok szunnyadó lehetőségeket se jte tn ek — m elyek azonban m á r nem kelnek életre, végleg tú l­ h alad t ra jtu k az idő (Böske néni, É des­ anyám , U dvar). A képek ta n ú ság a sz erin t F ark as A ndrás em beri és m űvészi rokonszenve m égis az övék. Csendes p u sz tu lá su k at közülükvaló­ k é n t éli át. K épei átü tő erővel su g allják a m űvésznek azt a felism erését, hogy a régi p ara szti életfo rm a p u sztu lása egy lé tfo rm a to v atű n ését is jelen ti. A m ai felgyorsult élet eg y re kevesebb te re t enged a m editáló szem ­ lélődésnek. A m űvek alap h an g v étele sz erin t pedig ez az elm ély ü lt szem lélődés is az e l­ m ú lá sra íté lt létfo rm a része — jórészt ez az ellentm o n d ás tá p lá lja F ark as A n d rás nosz­ ta lg iá ját. K épein ezt a csendes, h alk szavú, sokat töprengő em b ertíp u st, s az á lta la kép­ v iselt szem léletet örökíti m eg, ezt k ív á n ja átm en ten i későbbi korokba. Az elm úlás szo­ m orúság a tü k rö ző d ik egész áb rázo lt világán, egységes képi stru k tú rá v á lényegítve em b ert és tá rg y i-tá ji k örnyezetét. Ez a b á n a t ölt fo r­ m á t öregjeiben is. F a r k a s A n d rá s m u n k á it la p u n k 1979/5. s z á m á b a n m u ta ttu k be. F ark as A ndrás m inden m ű v én szem betűnő a p ortrészerűség, jó lleh et a cím legtöbbször általán o s fogalm at jelöl (pl. Ülő fogatos, J u ­ hász stb.) F estm én y ein ek em b erala k ja i nem k épviselnek egy egységes típ u st, v alam en n y i erős k ara k terisz tik u s vonásokkal k ö tődik m o­ delljéhez, a festő valam ely ik szem élyes is­ m erőséhez. A szem élyes kötődés fontos a m űvésznek, m e rt így képes a fig u ráb a b ele­ sű ríte n i az áb rázo lt szem ély egész é le tú tjá t. N éhány képén a p arasztfejek önarck ép i ihle­ tettségűek, a m űvészt vagy idős a p ját, illet­ ve a m űvész elképzelt öregkori arck ép eit áb ­ rázolják. V allom ásszerűen fogalm azódik így m eg a m űvész so rsv állalása, azonosulása az á b rá zo lt p ara szti világgal. E m b eráb rázo lásán ak form anyelvi elem ei közül a m o n u m en talitás igénye a m e g h a tá ­ rozó. F ig u rái a teljes felü letet betöltik, fe­ szültséggel te lítv e azt átlós h ú zásu k révén. A képeken m egnyilvánuló m o n u m en talitás igénye jelzi az alkotó v élem én y ét tém ájáró l, m elyet sorskérdésnek, k o ru n k egyik leg jelen ­ tősebb p ro b lém ájá n ak ítél. M űvei á lta l sze­ retn é a p ara sztem b erek et kiem elni n é v te le n ­ ségükből, em lékm űvet állíta n i életüknek. F ark as A n d rás m űvészetének k u lcsm otívu­ m a az em ber. H a tá ja t vagy p a ra sz tu d v a rt ábrázol, azt feltétle n ü l an tro p o m o rfizálja. U dvarai m in d en apró tá rg y á n érződik a b en ­ ne élő em ber, aki s a já t a rc á ra fo rm á lja k ö r­ nyezetét. E m beri sorsokkal telítő d n ek tá jai is (pl. egy le tö rt facsonk a m egkínzott K risz­ tu ssal azonosul). Színei, festm ényei m o n d an d ó in ak ren d e­ lődnek aló. A visszafogott, lágy színeket (zöld, fá ra d t okker, sá p a d t kék), az átm osó­ dó lazu ros tó n u so k at h aszn álja. C supán n é ­ h án y képén találk o zu n k erős, kontrasztos színvilággal — ta rta lm i in d ítta tá su k fé lre é rt­ h etetlen ; a L átjátok feleim feszültséggel teli tem etési jelen etén , a Tél fázó parasztasszo­ n yán a hideg kék ek h atáro zzák m eg a kép h an g u latát. B ársonyosan lágy tó n u sa it a m a­ ga á ltal kidolgozott te ch n ik a révén (p ap írra fest tem p eráv al vagy olajjal) éri el. T uslavírozásai, diópáccal k észített rajzai festőiek, á ltalu k a tá jró l v all líra i h an g v étel­ lel. K ré ta ra jza i p o rtré k a t rö g zíten ek ; té m á ­ ju k legtöbbször gondolkodó, fá ra d t öregem ­ ber. T o llrajzai a vázlatok frisseségével ké­ szültek, a k ö rv o n alrajz kifejezési e re jé re építve. A festm ények központi fig u rái itt je ­ le n n ek m eg először m ég ko n k rét, pontosan azonosítható k arak terjeg y ek k el. R ajzain b elü l külön k ateg ó riát alk o tn ak il­ lusztrációi, m elyeknek fo rm ajeg y eit a b em u­ tatn i k ív á n t ta rta lo m h a n g u latá n ak m egfele­ lően v álasz tja meg. P ető fi-illu sztráció i zak ­ lato tt ecsetkezelésűek, V örösm arty Csongor és T ü n d é je játék o san vidám , Villon verseihez k észített rajz ai groteszken pajkosak. 1949 óta vissza-visszatérő té m ak én t többször feldol­ gozta M adách Az em b er tra g é d iá ja cím ű m ű ­ v ét: az 1951-es és az egyik 1966-os so ro zat ki­ vételével valam en n y i (a k ö rv o n alrajz eszkö­ zeivel) a d rám a gondolati m o tív u m ait em eli ki, az 1951-es, ré z k a rc te c h n ik á t idéző sorozat finom , b u rján z ó form áival, az 1966-os ü n n e ­ pélyes m o n u m e n ta litá sáv a l közelíti m eg a d rám át. F ark as A n d rás p á ly á ját szerves egység je l­ lem zi: egyetlen te m a tik a feldolgozása egy egyenletes és folyam atos stílu sk o rszak o n be­ lül. M űvészete tiszteletad ás a m ú ltb a tű n ő p araszti életn e k és egy p u sz tu lá sra ítélt é le t­ fo rm án ak . A lkotóm ódszerétől idegen az íté ­ letalk o tás, n éző p o n tja az érzelem m el te líte tt m egértés. H ű a k a r m a ra d n i tárgyához, a nóg rád i öreg p arasztem b erh ez, és híven pró­ b á lja líra i m egközelítését m ű v ek b en re a li­ zálni. F ark as A n d rás m űvészete m egörökítő­ je égy k o rn ak , jóval tö b b az o n b an puszta do­ k u m e n tu m n á l: érzelem m el te líte tt h itv a llá s egy k o rtárs részéről. Krunák Emese ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc0c8dc05ddee86dcf2b342f884ffa2c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/be48dd70866bf965411e0646f4a87dc8.pdf 02b9e065fa0feaf0ebe7d35bd22f7b03 PDF Text Text 75 éve született József Attila A Derkovits-szemlélet alakulásáról Fábry Zoltán szellemi öröksége Petrőczi Éva, Szöllősi Zoltán, Győri László, Bartha Pál versei és Onagy Zoltán prózai írása A műemlék nélküli város i Helytörténet — honismeret — néprajz „A költő alkot és ez nem jelent keveseb­ bet, mint hogy alakítja a világot, az emberi világot, az em beriséget azoknak a segítségével, akik a társadalmi munkam egosztás révén mással lévén elfoglalva, úgy osztoznak a köl­ tő tevékenységében, hogy m űvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mű nem annyira a művész, m int inkább azok által él, akik szeretik a m űvészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” (Jó zsef A tilla : A m a i k ö ltö f e la d a ta i, 1937.) „Az immár tíz esztendeje elhunyt Fábry Zoltánra em lékezünk. Stósz egykori lakójára, a stószi életform a csodálatos és szuggesztív kialakítójára, a szlovákiai magyar irodalom és kritika egyik alapítójára, a vigyázó strá­ zsálóra, akinek számára nem létezett elve­ szett poszt. Örökségét magunkénak valljuk, tévedéseivel — m elyeket nem tudott kike­ rülni a nagy történelm i zivatarokban — v i­ tázunk. De nagyra becsüljük őt.” (K ovács G y ő ző : F á b r y Z o ltá n sz ellem i ö rö k sé g e ) „Az a m egállapítás, hogy a helytörténeti kutatás alapkutatás jellegű, még önmagában nem pejoratív, mert nélküle nem képzelhető el jól adatolt és szilárd bázison nyugvó szin­ tézis; abban viszont m indenki megegyezik, hogy az alapkutatás feltétele a szakmai felkészültség. a téma tágabb körű ism erete és m inden lehető forrás felhasználása.” (B a k ó F e r e n c : n é p ra jz ) H e ly tö r té n e t — h o n is m e r e t — TÁRSADALO MPOLITIKAl‚IRODALMI‚ MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Szerkesztőségünk munkatársai és lapunk szerzői január 30-án Balassagyarmaton, a 217. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, március 21-én Salgótarjánban, a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gép­ gyártástechnikai Szakközépiskolában találkoztak a Palócföld olvasói­ val. 3 75 éve született József A ttila Április 3-án nyílt meg Salgótarjánban a József A ttila M űvelő­ dési Központ üvegcsarnokában a X . tavaszi tárlat. A tavaszi tárlat Válogatás József A ttila elm életi írásaiból (Összeállította: Laczkó Pál) József Attiláról (Garai Gábor, Szigeti Csaba, Csongrády Béla, Gé­ czi János, Iványi Ödön, Petrőczi Éva, Fancsik János) nagydíját Borbás Tibor szobrászművész nyerte el, a Nógrád megyei Tanács díjával Kovács Péter festőm űvészt tüntették ki. További dí­ jazottak — grafikai díj: Szabados Árpád grafikusművész, festészeti 10 Krunák Emese: Gondolatok a D erkovits-szem lélet alakulásáról díj: Topor András festőm űvész, szobrászati díj: Csikszentm ihályi Ró­ 12 Kovács Győző: Fábry Zoltán szellem i öröksége bert szobrászművész, iparm űvészeli díj: Erdei Sándor üvegtervező iparművész. 14 D. Rácz István: Kölcsey és Fábry Zoltán A tavaszi tárlat ideje alatt a m űvelődési központ klubhelyiségé­ ben a tavaszi tárlat m últ évi nagydíjasa, Földi Péter festőm űvész kiállítása tekinthető meg. 15 Petrőczi Éva: J. A. gyűrűje, Rózsa és kenyér, Nyár északon 15 Szöllősi Zoltán: Hagyj el! 16 Onagy Zoltán: Visszajöttem félutam ból 18 Győri László: Jules kérdez, Te m eg ők, Musée de l’homm e 18 Bartha Pál: Útravaló Ez év áprilisában harm adik alkalom mal kerül sor Salgótarján­ ban a munkás kulturális hetek megrendezésére. A politikai fóru­ mok, ankétok, viták, előadások, író-olvasó találkozók, film ankétok, kiállítások, szórakoztató rendezvények gazdag programjába illeszkedik az április 18—20-án a Kossuth M űvelődési Házban m egrendezésre kerülő m unkásfiatalok V. országos vers- és prózamondó versenye. 20 Salgótarján: Magda) A m űem lék nélküli város (Szerkesztette: Müller 23 Bakó Ferenc: Helytörténet — honismeret — néprajz 24 Pintér Nándor: Helytörténetírás és hagyományápolás 25 Szabó Károly: Emberek a Bágy m ellől és a Brezináról 27 Illyés Gyula: Beatrice apródjai (Laczkó Pál) 28 Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt (P. Szabó Ernő) 29 Madárúton (Nyilasy Balázs) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta . Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.15712 N. S. 1200 db �75 éve született József Attila Ha m egérhette volna, m ost lenne 75 éves — nem elérhetetlen életkor, s szívszorító, hogy alkotóereje a mi viszonyaink között tel­ jesedhetett volna ki. Zsenije m égis itt m unkált elm últ 35 évünkben, és hat tovább a szocializm ust építő nép körében. Nem jelképes, ha­ nem természetes, m éltónak érezzük hozzá, hogy felszabadulásunk év­ fordulóját az ő humanizmusa jegyében köszöntjük. Az alább követ­ kező vallom ások körkérdésünkre érkeztek be, m elyben azt tudakol­ tuk, hogy a társadalom különböző rétegeiben és fiatal alkotók köré­ ben hogyan él tovább József A ttila szellem i öröksége. A számos vá­ lasz közül egy csokorravalót bocsátunk olvasóink elé — későbbiek­ re tervezve mások közlését is. A vallom ásokat József A ttila elm é­ leti és egyéb írásaiból vett idézetek zárják közre, ezzel is rá kívánván irányítani a figyelm et életm űvének — bár nagy jelentőségű — ke­ vésbé feltárt és hasznosított részére. A szerk. Tisztelt Szerkesztőség! „ A k ö ltő a lk o t és ez n e m je le n t k e v e s e b b e t, m in th o g y a la k ítja a v ilág o t, az e m b e ri v ilág o t, az e m b e rsé g e t a z o k n a k a se g ítsé g é v e l, a k ik a tá r s a ­ d a lm i m u n k a m e g o s z tá s ré v é n m á s sa l lév én elfo g ­ la lv a , ú g y o sz to z n a k a k ö ltő te v é k e n y s é g é b e n , h o g y m ű v é t s z e re te tte l v e sz ik m a g u k h o z . M e rt a m ű n e m a n n y ir a a m ű v ész, m in t in k á b b az o k á lta l él, a k ik sz e re tik a m ű v é s z e te t, s a z é r t s z e re tik , m e r t k e r e s ik a z e m b e rsé g e t. B iz o n y á ra s o k a k f ü ­ lé b e n » k e n e te s e n « h a n g z ik , a m it itt író k . H a g y ju k e z e k e t, — c in ik u s s á g u k m ö g ö tt v a g y n y e rs e rő tő l, e rő s z a k tó l v a ló c in k o s félelem , v a g y a b e lé je v e ­ te tt b izalo m la p p a n g . Mi, m a i k ö ltő k , n em te h e ­ tü n k m á s t, m in th o g y e lm o n d ju k ö rö m e in k e t é s b á ­ n a ta in k a t eg y felő l, m á sfe lő l p e d ig k iá llu n k a s z a ­ b a d s á g é r t m in d e n f o rm á b a n és m in d e n ü tt, a h o l a g a z d a sá g i jó lé t je lsz a v a iv a l és fe g y v e re s e n m e g k í­ sé rlik a k ö ltő k ö rö k elle n fe le i a » tö m e g e k e t« le g ­ jo g o sa b b e m b e ri ig é n y e ik tő l, a sz a b a d s á g tó l és a s z a b a d s á g ra v aló tö re k v é s ü k tő l lé le k b e n is e ltá n ­ to r íta n i.” (A m a i k ö ltő fe la d a ta i, 1937.). N agyon m egtisztelő, hogy egy régi cikkem fejtegetéseiből k iin d u lv a terv ezik m egem lék ezésü k et József A ttila születésének 75. év fo rd u ló já ra . M egvallom : nagyon nagy elm ély ü lésre len n e szükségem , hogy ú jr a végiggondoljam , s meg is írja m ez t a té m át, d e e r r e m ost nincs m ó d o m ... M in d en esetre ú jra elo lv astam régi cik k em e t (József A tti­ la k ő tá b lája) és az az érzésem , hogy az a b b a n fo g laltak a t lé­ nyegében m ost is hasonlóan, legfeljebb á rn y a lta b b a n , tu d n á m csak m egfogalm azni; vagyis úgy vélem , az e tik a i k ö v etelm é­ nyek a jelen b en is v álto za tla n u l (talán m ég sürgetőbben) á ll­ n ak elő ttü n k , te h á t to v á b b ra is azon k ell fárad o zn u n k , hogy m eg v aló su ljan ak . K ülönösen érv én y es és időszerű ez m ost a m u n k á ró l szóló „ té te l”- re vonatkozóan. K ö rk érd ésü k h ö z sok sik e rt kívánok, fig y elm ü k et ism ételen köszönöm. Garai Gábor GARAI GÁBOR: „ M a rx is ta az, a k i e g y é n ile g a z t g o n d o lja el és í r ja tu d a to s a n , a m in e k a m e g té te lé re a tö rté n e le m a p r o le tá riá tu s eg é sz é t — eg y e s ta g ja ir a v aló te ­ k in te t n é lk ü l — rá v e z e ti és r á k é n y s z e ríti. A m a r x is ta n e m m ás, v ég ső fo k o n , m in t a t ö r té ­ n e lm i p r o le ta r iá tu s eg észe k ic s ib e n . Az egész v ég sz ö v e tb ő l egy u jjn y i m in ta , a m e ly b ő l r u h á t c s i­ n á ln i n e m le h e t, d e a m e ly m a g á n v ise li m in d a z o ­ k a t a tu la jd o n s á g o k a t, a m e ly e k k e l az egész vég re n d e lk e z ik . A n e m m a r x is ta , a n e m o s z tá ly tu d a to s p r o le tá r e g y én p e d ig c s a k e g y ik e a m a sz á la k n a k , a m e ly e k b ő l a sz ö v e t e g észét a tö rté n e le m sz ö v ő ­ g é p e sz ő tte és szövi. M int eg y es szál, ő is h o z ­ z á já r u l az egész m in ő sé g é h e z , de m á s k é p p e n : m ás a fo n á l és m á s a sz ö v et. A m in ta a z o n b a n m in ő ­ sé g ét n éz v e c s a k m é r e te k b e n k ü lö n b ö z ik a v ég tő l. (A m a g y a r p r o le tá rir o d a lo m p la ttfo rm te rv e z e te , 1931.). „A z u tó b b i id ő k v itá ib a n k ü lö n ö s h a n g s ú lly a l je le n tk e z e tt az a k é rd é s , h o g y m ily e n v isz o n y b a n á lln a k e g y m á s sa l p o litik a és m ű v é sz e t. A k é r d é s t á lta lá n o s s á g b a n p r ó b á ltá k m e g o ld a n i, m é g p ed ig e ls ő so rb a n a p o litik a és a m ű v é s z e t fo g a lm á n a k tis z tá z á sá v a l. M e g n y u g ta tó m e g o ld á s t n e m kap­ tu n k . M ag át a k é r d é s t se m k a p tu k a m a g a tis z ta ­ s á g á b a n . N y ilv á n v a ló , h o g y a p o litik a b e fo ly á s o lja a m ű v é s z e te t. Ez n e m k é rd é s e s . K érd é se s az, h o g y m a g á n a k a m ű v é s z e tn e k , a sz é p iro d a lo m n a k v a n -e p o litik a i h a tá s a . A p ro b lé m á v a l fo g lalk o zó sz o c ia ­ lista g o n d o lk o d ó k a z o n b a n ezt se m te k in te tté k k é r ­ d é s e sn e k . Mi m a r a d t h á t a p ro b lé m á b ó l, h a sem az e g y ik , se m a m á s ik o ld a la n e m p ro b le m a tik u s ? Az a lá ts z a tp ro b lé m a , h o g y a sz o c ia listá k k ö v e te l­ je n e k - e s z o c ia lista p r o p a g a n d á t a k ö ltő k tő l k ö ltő i m ű v e ik b e n . Ez a látsz ó la g o s p ro b lé m a ö n m a g á tó l e le sik , h a f e le le te t a d u n k a r r a a m e llő z ö tt tu la j­ d o n k é p p e n i k é rd é s re , h o g y m ű a lk o tá s n a k le h e t-e p o litik a i h a tá s a ? E lőbb a z o n b a n m a g á v a l a m ű ­ v észi te v é k e n y s é g g e l k ell f o g la lk o z n u n k .” (A m ű ­ v é s z e t k é r d é s e és a p r o le tá rs á g , 1935.). „ A tö r té n e lm e t e g y o k b ó l n e m sz e re te m . Mi tö r té n t? — k é rd i a tö r té n e tír ó s h a a la p o s a b b , m e g to ld ja ezzel a k é r d é s s e l: m ié rt tö r té n t? Ám v é g ü l is tö r té n e tk é n t a d ja elő a tö r té n ő t, a t ö r té ­ n e t f o r r á s á t is, a la n y á t á llítm á n n y á tesz, s í gy v é g ü l é p p e n a z t n e m tu d h a to m , h o g y m i (!) tö r ­ té n t és m ié rt. Á lta lá b a n a z t é r tjü k tö r té n e te n , a m it n e m m i c s in á ltu n k . C s e le k v é s n e k az ig azság o t tu d ­ ju k , tö r té n e tn e k a v a ló s á g o t. D e h á t a k k o r h o g y ír h a tn á n k tö r té n e te t? A tö r té n e le m e g y ik vég­ p o n tja a d v a v a n : a s a j á t é n ü n k . Á m tö r té n e tté m in d e n c s e le k v é st azza l te s z e k , h o g y s a já t m a g a m ­ tól, c s elek v ő é n e m tő l e lv á la sz to m , — a k k o r v isz o n t h o g y a n é r th e tn é m m eg ? T ö rté n e lm e t n e m is le h e t­ n e m á s k é n t ír n i, m in t íg y : É n ezt és e z t c s in á l­ ta m . D e h isz e n jó t ö r té n e tír ó n a k a zt t a r tjá k , ki »b e le é li m a g á t« a k o r b a s a s z e re p lő k b e , — te h á t a s z ín é sz t.” (K iseb b tö re d é k e k , fe lje g y z é se k .). József Attila kőtáblája S okan fö lp an aszo lják m anapság, hogy a mi tá rsa d a lm u n k n a k nincsen egyszerű szab ály o k b a fo g lalt erk ö lcstan a, olyasféle, m in t a k eresztén y v ilá g n éz etre tám aszk o d ó eu ró p ai o sz tály társad a lm a k n ak volt. És v aló b an : n em h iá n y o zn ak -e az életü n k b ő l olyan, g y erek ­ ésszel is beszajk ó zh ató tila lm a k , m in t: n e ölj, n e lopj, n e p a rá z n á l­ k o d j? E lv ettétek a tízp aran cso lato t, d e m it a d ta to k h ely ette — m ondo­ g a tjá k azok, a k ik úgy vélik, hogy a szocializm us, az ato m ro m b o lás, az ű rh ajó zás k o rá n a k em b e re is b eé rh eti an n y iv al, hogy p rim itív tila lm a k k a l k icö v ek elt m ezsgyék k ö zt k eresse az „egy igaz u ta t”. H a rám bízn ák — h ad d já tssz am e l a g o n d o lattal — , József A ttila n éh á n y szállóigévé le tt sorából én, a z t hiszem , össze tu d n á m állíta n i a m i tá rsa d a lm u n k eszm ényi em b erén ek legfőbb m a g a ta r­ tásszab ály ait. N em olyan egy szerű ek et és gépiesen a lk a lm a z h a tó k a t persze, m in t a bibliai tízp aran cso lato k , m ely ek et ille tt m e g tarta n i, vagy h a n em m ent, h á t a z e lk ö v e te tt b ű n t k e lle tt sebtiben m egbánni. Ilyen k ö n n y ű feloldozásokkal és le lk iism eret-n y u g ta tó k k a l József A ttila nem kecsegtet. N em is tila lm a k a t v ésn ék fel a József A ttila életm űből, in k áb b k ö v etelm ényeket, szelíd, d e m egfellebbezhetetlen —, m e rt az értelem b ő l ellen ő rzö tt — k ö v etelm én y ek et, m elyek a l ­ k alm azása e g y á lta lá n nem egyszerű, m ég kevésbé m ech a n ik u s; csak a z é let alap v ető d ia le k tik á já t vállaló, értelem m el b e ta rth a tó k ö v e­ telm én y ek et, m elyek alk alm az ása e g y á lta lá n nem egyszerű, m ég k e ­ vésbé m ech an ik u s; csak az é le t alap v e tő d ia le k tik á já t v állaló , é r te ­ lem m el b e ta rth a tó köv etelm én y ek et, m elyek m ás-m ás helyzetben g y ak ran m ás-m ás cselekvést írn a k elő, s az á lta lu k d ik tá lt erkölcs egyetlen p ró b á ja a közösségnek elk ö telez ett egyén felelősségtudata. N em v o ln á n ak k ö n n y ű tö rv én y e k ezek. T úlvilági boldogsággal senki sem fizetn e é rtü k , d e m ég az evilági boldogság m é rté k é t is kockázatos v o ln a egyszerűen a „Jó e m b e r” ta k arék b e tétk ö n y v én ek é rté k e szerin t m eg állap ítan i, in k á b b csak azzal a belső h arm ó n iáv al v o ln a m érh ető az, a m it a tu d a tb a n a k o llek tív em berség k o rszerű —, cseppet sem szen tim en tális, d e a n n á l k érle lh etetlen eb b — bizto n ság a te re m t meg. József A ttila k ő tá b lá já ra ta lá n elsőnek a z t v ésném föl, a z t a v a ­ lóban szállóigévé le tt n éh á n y sort. hogy: „Dolgozni csak pontosan, szépen, / ah ogy a csillag m egy a z égen, / úgy érd e m es”. B árm ily so k at h allo ttu k , érd em es m ég egyszer k icsit elm ély ü l­ teb b en is odafigyelni rá. M e rt kényesen pontos a fogalm azás. N em a z t m o n d ja József A ttila, hogy úgy k ell (m árm in t: pontosan, szé­ pen dolgozni), h an e m azt, hogy „úgy érd e m es”. Ez ta lá n így, első h a llá sra en g ed ék en y eb b n ek tetszik, pedig a m a —, s m ég in k áb b a h o ln ap — felől nézve így szigorúbb a törvény, m e rt v égképp k ijá tsz ­ h atatlan . H a a szocialista tá rsa d alo m m eg terem ti — és lehetőségé­ ben feltétle n ü l m eg terem ti — a m u n k a és a z öröm h a rm ó n iájá t, m egszü n tetv én az é rte lm e tle n robotot, a k k o r v égképp csak ö n m ag át 3 �„ S e m m i k é ts é g , h á b o rú s dolog és k ö z ö n sé g te le n v eszteség e lő á lla n i o ly a n k é p p e n , h o g y az a sza­ k asz g y ö n g e e z é rt, ez a s o r jó a z é rt — á m k r i ­ tik á t írn i m á s k é n t n e m le h e t, s a ta p a s z ta la t s z e ­ r in t m a g y a r u l n e m is ír n a k . H iszen m ó d sz e rn e k o tt az az á ld o tt p sz ih o ló g iz m u s, a k ö z n a p i o sty a , a m e ly b e k v a r c k r is tá ly o k a t, m ag y aru l hom okot p a k o lu n k , s a z t a b e te g le lk e k n e k b e a d v á n , úg y v é ljü k , h o g y k v a rc fé n y k e z e lé s b e n r é s z e s ítjü k ő k e t. V ezető fo ly ó ira ta in k , te s z e m a N y u g a t s a S zín h ázi É let n e m e s n e k o ly ’ m essze e g y m á s ­ tól a k k o r se m , h a am a z A d y le lk é n , ez pedig T ő k és A n n a b o k á já n c sü n g -e se n g , m ert tö b b ­ n y ire m in d e k é t k iv á ló fo ly ó ir a tu n k e g y e té rt a b b a n , h o g y a m ű v ész ily e n -o ly a n é rté k ű , de e m b e rte le n te lje s ítm é n y é t, a m ű v e t, m e llé k e se n k e z e lik a n n a k k ü lső v a g y b első, te rm é sz e te s e n tö r té n e ti e r e d e te m e lle tt. (A d y -v ízió . 1929.) „H o g y A d y so k s z o r m ű v é s z ie tle n (te h e te tle n ) s o r t k a v a r t p o litik a i v e rse ib e , m e ly e k b ő l elég c if ­ r á k a t id éz K o sz to lá n y i, ez a k o ru n k b e li p o litik a i k ö lté sz e t lé tjo g o s u lts á g á t a le g k e v é sb é se m c s ö k ­ k e n ti, d e A dy k ö ltő v o ltá t se m .” (A dy-vízió, 1929.) „ Ig n o tu s o k fe jté s e A dy m e le tt v ilág o s, sz a b a to s m é g sem h e ly e s e lh e te m iro d a lo m p o litik a i m e g g o n ­ d o lá s a i m ia tt. H e ly tá lln i A d y é rt á lta lá n o s sá g b a n m a m á r n e m k ell s a m ű v é sz e ttő l m e rő b e n id eg en k is a já tító tö re k v é s e k re való te k in te tte l n e m is ta n á c s o s. G ondos d a jk a a z o n b a n tisz tá b a teszi a g y e rm e k e t a fé rg e k re v aló eszm élés n é l­ k ü l is és é p p e n Ig n o tu s g o n d o la tm e n e té n e k é r t e l ­ m ez é sé b e n é rd e m e s A dy, h o g y a s a la k tó l m e g ­ tis z títta s s é k . H a ez félő, ú g y A dy n e m s o k a t é r. D e m o n d o m , so h a ily e n sz ü k sé g és a lk a lo m , h o g y v a la h á n y A d y -v e rs v a n , az v é g ig e le m e z te s­ s é k , a m ib ő l n e m c s a k a m o st h a tó és sa rja d ó n e m z e d é k e k n y e r n é n e k é rté si és eled d ig p á r a tla n m ű v é sz e tb ö lc se le ti, v a la m in t k o n k r é t k r itik a i k í ­ sé rle ti p r a k tik u m o t, h a n e m azo k a száz é v e k is, a m e ly e k u tá n jö n el m a jd az ig azi rev ízió . (A d y -v ízió , 1929.) „A m a g y a r író m ű v e in e k olcsó k ia d á s a nem ho zza m eg a m a g a k a m a ta it. A k á rh a jó t irt, a k á r ­ h a ro ssz a t. M e rt am íg A d y E n d re m ü v e it m e g ­ fiz e th e te tle n á r a k z á r já k el a n é p leg széleseb b m a g y a rsá g á tó l, az ú g y n e v e z e tt »m ű v e lt n y u g a t« te h e te tle n ü l ü re s v a c a k ja iv a l ro m b o ljá k nem ze­ tü n k ízlését p é ld á n y o n k é n t e g y v illa m o sje g y á r á n , a m in t az o r r u n k r a k ö tte te tt m in d e n fe lé . H u sz o n ­ n é g y fillé r, azaz h u sz o n n y o lc fillé r — elég olcsó ah h o z , h o g y m é g a ta n y á k r a is e lju ss o n belő le és elv ég ezze a m a g a jó l k is z á m íto tt é rté k ro h a s z tó h iv a tá s á t.” (K u ltú rfő lé n y e k h a d itá n c a . 1929.) „ N o v e llá k a szó és a m ű f a j e re d e ti é rte lm é b e n . K ü lső re , b e ls ő re ú jd o n sá g o k , e re d e ti ö ssz e té te le k , le le m é n y e s k id o lg o z á so k és a m i ezzel te r m é s z e t­ sz e rű e n ö sszefü g g , az a n y a g n a k , az á lta lá n o s e m ­ b e rin e k és tá r s a d a lm in a k ö n á lló m in ő síté s e i, Ön ­ á lló sá g u k a z o n b a n n e m é r in ti sz o c ia lista m iv o l­ tu k a t, m in d ö ssz e a n n y it je le n t, h o g y N ag y L a­ jo s n a k n e m c s u p á n az é rte lm e m ozog a sz o c ia ­ lizm u s g o n d o la tk ö ré b e n , a m in t az m ü v é b e n k i t e t ­ sz ik , h a n e m a f o g a lm a k k a l n em ir á n y íth a tó m ű ­ v észiség is ú g y s z a b ja m eg b e n n e te v é k e n y s é g e ir á n y á t, h o g y a sz o cializm u s e n n e k in k á b b u tó ­ lag o s tu d a to s ítá s a . M ásfelől m eg ö n á lló sá g a n e m je le n t tö b b e t a n n á l, m in t h o g y író tá rs a itó l k ü lö n ­ ü l el. M e rt sz e m lé le te n e m eg y én i, h a n e m e g y e ­ tem es, v a g y is v o lta k é p p e n N agy L ajos m ó d já r a k é n e s z e m lé lő d n ü n k , h a a d n á n k v a la m it a tá r g y i­ la g o s s á g ra .” (N agy L a jo s : L e c k e , 1930.) „A m o n d a t így h a n g z ik : É hes v a g y o k . H a ezt e b é d id ő b e n m o n d o m o d a h a z a , o ly a s m it je le n t a sz e m lé le te n á t az é rte le m s z á m á ra , az a ta rta lm a , h o g y »m i lesz az e b é d d e l« . H a k o ld u s m o n d ja az u tc á n , ú g y o ly a s m it je le n t, az a t a r ­ ta lm a , h o g y »te s sé k a d n i n é h á n y f illé r t« . Ezt a m o n d a to t te h á t m in d k é t e se tb e n é p p e n a t a r t a l ­ m a, a d o tt je le n té s e u ta lja m in t fo rm á t és m in t stílu s t a k ö z b e sz é d f o rm á já n a k és s tílu s á n a k k a ­ te g ó riá já b a . H a ezt a m o n d a to t, h o g y É hes v a g y o k , v e r s ­ b e n íro m le, e g y á lta lá b a n n e m a z t je le n ti, h o g y „ m ié r t n em h o z z á to k m á r a z t az e b é d e t” ; és n em is a zt teszi , h o g y „ c s a k eg y fillé rt, k ö n y ö r ­ g öm a lá s s a n « . M e rt (e lte k in tv e a ttó l a sz im b o lik u s ta rta lo m tó l, h o g y n em v a g y o k m eg elé g e d v e e z ­ zel a v ilág g al) e n n e k a m o n d a tn a k v e rs b e n m in ­ d e n e s e tre az a ta r ta lm a , a v a ló sá g o s je le n té ­ se, h o g y é h s é g e g y á lta lá b a n v a n és h o g y é h s é g ­ n e k , v a la m in t az é h sé g lé té n e k tá r s a d a lm i je le n ­ tő sé g e v a n . M ár c sak a z é rt is, m e r t h a ez a m o n d a t, h o g y É h es v a g y o k , n e m b ír n a je le n té s s e l m in d e n k i s z á m á ra fü g g e tle n ü l a ttó l, h o g y v a ló ­ b a n éh es v a g y o k -e , v a g y se m , a k k o r tá r s a d a lm i­ lag é r te lm e tle n v o ln a , — se n k i se m v o ln a r á k í ­ v á n c s i. M e rt m i é rte lm e is v o ln a a n n a k , h o g y o r ­ r á r a k ö tö m az ism e re tle n szeg ed i k u b ik u s n a k , a k i a n y o m d a stb . k ö z b e jö tté v e l ú g y is c sak év e k m ú ltá n tu d n á m eg, h o g y éh e s v a g y o k . De k ü lö n ­ b e n is, h a eb éd e lő tt v a g y o k éh e s, az se n em m ű v észi, se n e m é rd e k e s . Azaz n e m tá r s a d a lm i­ la g é rd e k e s . A m it te h á t v e rsb e n íro k le, a n n a k tá r s a d a lm i és e g y e te m e s je le n tő sé g e k ell, hogy leg y en , a n n a k tá r s a d a lm i é rte lm e v an . E gyszóval a m ű v észi fo rm a ta r ta lm a m in d ig e g y e te m e s és tá rs a d a lm i. És az ily en ta r ta lo m fö lté te le a fo rm a m ű v é s z isé g é n e k .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) 4 h ib á z ta th a tja az olyan em ber, ak i m u n k á jáb a n a h iv atásteljesítés kielégülését nem ta lá lja meg —, s, ha nem ta lá lja meg, en n ek — tö rv én y szerű en — csakis tu la jd o n gyengesége, képességei fel nem ism erése, vagy az egyetem es közösségi célok e l n em ism erése leh et az oka. M ondom , a jelen em b erén ek szinte m ég tú l szigorú ez a szentencia, tú l m agas a m érce; de a m ércék et az em b erb en bízó törvényszerzők m indig a jövőbe te k in tv e szokták m eg állap ítan i, tu d ­ ván, hogy a tökéletesség egyelőre n y ilv án csak m egközelíthető; de azzal aláz n án k meg m ag u n k at, h a b eérn én k kevesebbel. „A m indenséggel m érd m ag ad ” — ezt írn ám föl m áso d ik n ak a tá b lára. E rrő l a v ersm o n d atró l ó rák hosszat le h etn e beszélni. M ert b en n e fo g laltatik elsősorban az, hogy n e é rd be azzal, h a képessé­ geidet és tisztességedet úgy-ahogy p ró b ára teszed, h an em a leg n a­ gyobb telje sítm é n y t p ró b áld meg k icsik arn i m agadból, a legnagyob­ bat, a m ire e g y á lta lá n képes vagy. De ben n e van ebb en a m o n d a t­ b an az is, hogy m u n k á d —, b á rm i legyen is a z — olyan h ib á tla ­ n u l h aszn álh ató legyen, m in t m aga a világm indenség, és b en n e van az is, hogy cselek ed eteid ért nem csak a család, vagy a szűkebb k ö r­ nyezet, de egy nem zet, egy társad alo m , s m in d in k áb b az egész em ­ beriség e lő tt k ell felelősséggel helytállnod. Sőt, a „m in d en ség ”-b e — m a, az ű rh ajó zás k o rá b a n — eg y re in k áb b b eleérten d ő n em csak a szom szédos népeknek, d e a szom szédos bolygóknak is a m ú lt sz á ­ zadban még fan ta sztik u sn ak h itt, ám m a eg y re m egközelíthetőbb, egyre reálisab b á váló v ilág a —, s eh h ez a k itá g u lt világhoz, en n ek a nagyvonalú m éreteih ez és szin te em b erfö lö tti igényeihez kell m é r­ nie m ag át an n ak , ak i a jelenben, itt és most, egy még oly kicsiny nem zet ta g ja k é n t b ecsü lettel h ely t a k a r állni. „A lé t dadog, csak a tö rv én y a tiszta beszéd” — m o n d ja m á su tt József A ttila —, s etik ai síkon a r r a ta n ítja ezzel u tódait, hogy n e é rjé k be az egyszerivel és az esetlegessel, de p ró b álják felfedezni az egyedi jelenségben az általán o st, az egyéni élm én y b en —, g o n d ­ ban és öröm ben — azt, am i m áso k k al is közös, am i em b ert e m b e r­ re l összefűz és m ai a lé tet — a tu d a tb a n — vak v életlen ek össze­ visszaságából tö rv én y ek m egvaló su lásáv á em eli fel. A következő p ara n cso la t: „Az ig azat m ondd, n e csak a v aló d it” — elsősorban a költő a rs p o é tik á já t fogalm azza meg, m ás költőknek is ú tm u tatá su l, d e erkölcsi követelm én y n ek sem utolsó, a r r a serk en ti m egértőjét, hogy igyekezzék az igazság m élyére h ato ln i, s m indig a teljes igazságot k u ta ssa föl és v a llja meg. József A ttilán a k van joga hozzá, hogy ilyen k ö v etelm én y ek et tám asszon, hiszen a m ag a elk ötelezettségét é lete vezérlő eszm éinek m in d en külső fegyelem nél szigorúbb belső fegyelm ezettséggel és fe ­ lelősségérzettel fogalm azza meg, m o n d v án : „Az én vezérem ben ső m ­ ből v ezérel”. És ez a benső vezérlet m eg terem ti a feltétlen h azaszeretet és a cselekvő nem zetköziség szabatos k ifejezését is. A h a z ájáb a n sz ám ­ k iv e te tt költő v a llja : „csak itt m osolyoghatsz, / itt sírh atsz, / m a­ gad d al is csak itt bírh atsz, / oh lélek! Ez a h azám ”. S nem á r t e rre odafigyelniök az o k n ak az ú ja b b nem zedékeknek, am elyek m á r végleg o tth o n ra ta lá lta k e h az áb a n ; m int, ahogy h a ­ sonlóképpen kifejezetten nek ik — n ek ü n k — szól az in te rn a c io n a ­ lista világszem léletnek, a szomszéd n épekkel való te stv é ri eg yüttélés ó h a já n a k az a m anifesztum a, m elyet oly sokat id ézü n k : R endezni végre közös d o lgainkat, / ez a m i m u n k án k , és nem is kevés. D e m it a d — a m aga k o ráb a n — a klasszikus tilalm ak , a „ne ö lj”, „ne lo p j”, te h á t az erő szak ellen szóló tilalm ak h ely ett a költő? A n n y it em leg e te tt híres ifjú k o ri v erséb en — sokak m eghökke­ n ésére és m e g b o trán k o zására —, m in th a épp az ellen k ező jét m o n ­ d a n á : T iszta szívvel betörök, / h a kell, e m b e rt is ölök. P edig n em a rab lá s és öldöklés p ro g ra m ja ez; a b en n e feszülő in d u la t —, h a k ev e red ik is n ém i a n a rc h ista h etykélkedéssel — lé ­ nyegében az o sztály h arc hevületével, a m indenéből k ifo szto tt p ro le­ tá r elszán tság áv al egyenlő, hiszen egy ig azság talan u l b eren d ezett v ilág b an a jogfosztottság szelíd eltű rése v o lt csak igazán a b ű n — b ű n a többség, az eln y o m o ttak ellen. M ert b árm ily fájd alm as, a költő tu d ja , hogy fo rrad a lm i erőszak n élk ü l n em jö h e t el az igazságosság világa. K ésőbb — h ig g ad tab b an és in te lle k tu á lisa b b an — szám u n k ra is érvén y esen , így fogalm az: Lásd, h arc az élet, / n e tékozold b izalm adat. M ert a jövő ellenségeivel szem ben nem v á lla ln i a h arco t, az ép p olyan vétek, m in t k ifo sztan i és elp u sztítan i a gyöngét és az e l­ n y om ottat, m e rt h iáb a is csű rn é n k -c sav a rn á n k , József A ttila k iá b ­ rá n d ítja a té to v á k a t: ügyeskedhet, nem fog a m acsk a / egyszerre k in t, s b en t egeret. Pedig egy éb k én t végképp nem erőszakos term észet ő. N ekünk, a „szelíd jövő” fiain ak a z t üzeni: ...n e m tudok m ást, m in t szeretn i, / görnyedve te rh e im alatt. S bizony az igazi szeretet p a ra n c sá t csak az é rti meg az ő sza­ vaiból, aki a jó ü g y ért való h arc k ötelességét is m eg értv e v állalja. De v ajo n m ilyen ú tm u ta tá st a d n ek ü n k ez a nagy költő a sze­ re te t p aro x izm u sáb an , a szerelem ben való etik u s m a g a ta rtá sra ? Nem, p rim itív a ra n y sza b ály o k a t és tila lm a k a t ebb en a v o n a tk o ­ zásban is h iá b a k ere sn én k n ála. A zt a d ja tanácsul, a m it ő m ag a is átélt. K eserű en á lla p ítja meg k o ráró l, hogy: „Zsoldos a férfi, a nő sz ajh a” —, d e a m ag a szerelm ét a leg m ag asab b ra em eli. Így beszél r ó la : . . .ö n m agam ba én se fértem , / a lelkem a z é rt közvagyon / s a z é rt szeretlek ily nagyon. És elítélő szava nem a polgári k o n venciók és a kötelező k ép m u ­ ta tá s m eg sértő ire vonatkozik, h an em így szól: T e rongy, ak i szeret­ ni g y áv a vagy. �S ek k ép p a szerelem ben az egyetlen m eg d ö n th etetlen tö rv én y t fogalm azza m eg: nincs itt ab szo lú t bűn és ab szo lú t erény, csak az igazi szerelem kölcsönös és feltétle n v á lla lá sa leh et m ércéje a z é r ­ zelm ek e rk ö lc sta n án a k ; aki csak szeretne szeretni, de nem m er, az h itv án y , rongy e m b er; s hallgatólag b e n n e fo g laltatik ebben a gon­ d o latb an az is, hogy ak i az igazi szerelem v állalása h ely ett ap ró ­ pén zre v á ltja fel vágyait, az a lig h a ju th a t el a teljességig és a h a r ­ m óniáig.. . F o ly tath atn á m még, d e úgy gondolom , elég lesz egy lélegzetre ennyi. V égképp nem titkolom , hogy József A ttila ürügyén, d e alig lep lezetten a k o m m u n ista erkölcsről igyekeztem szólni. S erk ö lcsrő l szólván elsősorban a fiatalo k ra gondoltam , m e rt a fiatalo k ró l, az „ifjúság erkö lcsérő l” sokat — ta lá n tú l so k a t is — beszélnek m a­ napság. V annak, a k ik k ép m u tató an m egbotránko zn ak az ifjúság szabados erkölcsein, m ások — nem kevésbé k ép m u tató an — m in ­ den, m égoly önpusztító gyöngeségüket is h ajlan d ó k v o ln án ak m eg­ érteni. D e az ifjú sá g o t sem m egértő, sem m egbotránkozó k ép m u tatássa l nevelni és felem elni nem lehet. E h ely ett én in k áb b a k ö ltő t m u ta tn á m fel nek ik , József A ttilát, ak i — épp, m e rt egy szikrányi k ép m u tatás sincs b en n e — tu la jd o n em beri gyöngéi m egm éretésére is kem ény tö rv én y e k et a lk o t és kö­ veteléseket tá m aszt; a teljességet k éri szám on teljes o daadással, belső szám vetésre in d ít és é re tt, feln ő tt em berség et p arancsol, s szabadságot ígér, h a tá rta la n szabadságot az egyénnek, an n a k , ak i az „új nép, m á sfa jta r a j” fia és m á r csak a közösség irá n t é rz e tt m ély­ séges felelősség tu d attal képes a m aga szem élyes bo ldogságát is m eg­ tervezni és m egvalósítani. „A sem m i ágán ül szívem , / kis teste h a n g ta la n vacog, / k ö ré je g y ű ln ek szelíden / s nézik, nézik a csillagok.” A R e m é n yte len ü l p árv e rsé n ek első d a ra b já ró l m á r sokan m eg­ írtá k : útjelző, fo rd u la to t kijelölő vers 1933-ból, a T éli éjszaka, A város p erem én és a m ítoszt oszlató Elégia közvetlen környezetében. A kései v erse k et előlegezve a költő először fo rm á lta itt ö n p o rtré ­ já t úgy, hogy ennek k o n tú rja i a sem m i létállapotáb ó l, az ű rb ő l k a r ­ colódnak ki. A „hom okos, szom orú, vizes sík” előképe a K ö ltő n k és kora la n k áin a k . V elük „a világ / a táguló ű rb en len g v e” —. m in t m indenség a sem m iségbe — „jövőjének n ekivág”. A sem m i m e ta fi­ zikus te re ez; „az üres ű rben tá n to rg ó v ilá g ” kép zete em b eriség ­ vízió: a lélek p ró b á lja h elyét ta láln i benne. R égóta, s Ignotus-m ód hordozom , dünnyögöm m ag am b an a fen t id é ze tt verset. É rthető, hogy a v erszárás k u lc sm e ta fo rá ja k ü lö n ö s­ k épp érdekelt. A vers elem zői nem m u la sz to ttá k el felh ív n i a fi­ gyelm et a rra , hogy e k épzet bizonyosan József A ttila k ed v es k ö ltő ­ jétől, az épp-úgy-m agányos, tö rt életű Csokonai V itéztől való. Az ő fizicoteológiába ágyazott kozm ológiája rögzíti így a létezés teljes b izo n y talan ság án ak á lla p o tá t: „L áto d -e, m ely kicsiny itt a föld, fé l­ része v izekkel / B éfoglalva setét zőldes, félrésze világos. / S m in t félérésű citrom h in tá lv a tu la jd o n / T erh e nyom ásától, lóg a nagy sem m inek á g á n ” (Dr. Főldiről egy töredék.) M egpróbáltam visszakeresni József A ttilán á l a R em é n yte len ü l m e ta fo rá já n a k előzm ényeit: földet, sem m it, ágat, világot. S eközben a sor különös, nem C sokonaitól ere d ezteth e tő „m ély réteg ére” a k a d ­ tam — ősi, m itikus gondolatra. E képszerű, arc h aik u s vízió a v ilá ­ got az ággal azonosítja, az em b ert az ágon ülő m a d árral. A világ ágán ülő em ber k épzete robbanó, h ety k e életerővel 1928-ban jelen ik m eg először a költőnél. E rősödik cím ű k ö lte m é­ nyében. A cím a v ers c e n tru m ára , középrészére utal. V ilágot és ág at h aso n lítv a egym áshoz, k o n k ré t szituációt tá g ít kozm ikussá: szeretkező fiatalo k fölött ágon tró n o l az Ifjú ság K öltője, s büszkén h arso g ja az ég tája k felé: „E rősödik az ág alattam , erősödöm én is a világ on”. A T éli éjszakában m á r m egváltozott jelen téssel b u k k an föl ugyanez a képzet. A m etam orfózis ren d k ív ü li. A tö m ö r kép p é sű rű sö d ö tt gondolat itt m á r a dehum anizálódás, a sivárság, az ü re s­ ség m e ta fo rá ja : az üres ű rben „an n y i mosoly, ölelés fö n n ak ad / a világ ág-bogán. E lőreu tal ez a S zü rk ü le t jégbe d erm e d t v ilág ára, ahol „T ávol ta r ágak szerkezetei / ta rtjá k keccsel az üres levegőt” ; e v i­ lág k ép zet teréb en feldereng a vizes sík és a tiszta ű r, a h az átlan lélek egyetlen valós világa. E világ n eg a tiv itással te líte tt, a van a n in c set, a tá rg y -egyén a n em létet realizálja. A vers a ném aság felé tapogatódzik, úgy ahogy e z t a R em é n y te le n ü l rögzíti: „a szó k ih ül”. A költői m egszólalás a ném aságba fordul á t, a létező a n em létbe, a világ a sem m ibe. S zám om ra az 1933-as p á rv e rs ezért a fo rd u la t v erse: a világ válik itt önm aga tag ad ásáv á, a sem m ivé. S a világ ágán ülő em b er kép zete érték elő d ik á t : „A sem m i ágán ül szívem ”. József A ttila arca e tökéletes negativitásból rajzo ló d ik ki. A gondolatok m eglelik költőiket, Szécsi M arg it gyönyörű sora is e gondolatot h aszn á lja fel, am ik o r — a k épzet m itik u s g yökereire egyértelm űen u ta lv a — m egfogalm azza: „a m eggyalázo tt v ilág fa ág ára k iü lö k ”. S jelen v aló n ak , érvényesnek érezte Szilágyi Domokos is. A Don Q uijote szerenádja cím ű versből visszalátszik a József A ttila-i léthelyzet, a szám vetés az üres ű r valóságával, a „sem m i ág án ” állapotával. E sorok, m in t egy kézfogás, o ly a n o k : „ . . .h ittel / csücsültem én az ágon, / s nem is sejtettem , hidd el. / / hogy m a ­ gam a la tt vágom ; m it ér, ha fölfele / száll, m íg le én, v ilág o m ?” „ A »p a r a s z ts á g « k é p z e lt id eo ló g u sa i az »ősi fa ji k u l t ú r a «, r ö v id e n a n é p m ű v é s z e t m e lle tt tö r te k lá n d z s á t, — ezzel a k a r tá k a h aló d ó p o lg á ri m ű­ v é s z e te t fö lfriss íte n i. Í gy k e r ü lt sz e m b e e g y m á s ­ sa l fa ji és k o z m o p o lita m ű v é sz e t, m e r t id e o ló g u ­ s a ik n e m v e tté k tu d o m á s u l, h o g y a n é p m ű v é s z e t é p p e n a n n y ir a in te r n a c io n á lis, m in t a m e n n y ire tö rté n e lm i te r m é k . S ő t v o lta k , a k ik célu l tű z té k k i »az igazi n é p i m ű v é sz e ti p r o d u k tu m o k m e g ­ b e c s ü lé sé v e l és v á s á rlá s á v a l, v a la m in t m eg felelő p ia c b iz to sítá s á v a l a m a g y a r p a r a s z t e lő tt ú jr a b ec se ssé és e g y ú tta l jö v e d e lm e z ő v é te n n i az ez ­ zel v a ló fo g la lk o z á st, s így fa jis á g á n a k tisz ta m e g ő rz é s é t« . E gy ily e n m o n d a tb a n b e n n e fo g la l­ ta tik az ifjú s á g i k u ltú rm o z g o ló d á s o k m in d e n r ö ­ v id lá tá s a és re a k c ió s m iv o lta. A »fa jis á g tisz ta m e g ő rz é sé t« a ttó l v á r tá k , h o g y k a p ita liz á ljá k a n é p m ű v é s z e te t, a m e ly e t é p p e n a k a p ita liz m u s te tt tö n k re . K isü z e m i á r u te r m e lé s t a k a r ta k c s in á ln i a n é p m ű v é s z e tb ő l, h o g y v is s z a k a p ja rég i m űvé­ szi b e c s é t a p a r a s z t e lő tt. A »p a r a s z ts á g é r t« h i r ­ d e tté k a n é p m ű v é s z e te t, a m e ly m á r n e m k ell a p a r a s z to k n a k . P á rh u z a m o s ez a sz á n d é k a k is ­ p o lg á ri id e o ló g u so k n a k a m a tö re k v é sé v e l, h o g y a k a p ita liz m u s r o m lá s á t és ro m b o lá s á t a h a lá lr a íté lt k isü z e m i g a z d á lk o d á s á lla m i se g ély ezésév el m e n ts é k m eg , jó lle h e t az á lla m — a n a g y ü z e m k a p ita liz m u s á n a k á lla m a . A jö v ő k u l t ú r á já t az az o sz tá ly fo g ja m e g a l­ k o tn i, a m e ly a jö v ő t m e g te re m ti. Ez az o sz tá ly a p r o le tá riá tu s . A n é p m ű v é s z e t a m ú lté , a p o lg á ri m ű v é s z e t a je le n é és a p r o le tá r m ű v észeté a jö ­ vő. A p r o le tá rm ű v é sz e t a je le n é és a p ro le tá rm ű v é s z e té a jö v ő . A p ro le tá rm ű v é s z e t ő sé t a n é p m ű v é s z e tb e n lá tja , h isz e n a n é p m ű v é s z e t h a ­ g y o m á n y o s a n k o lle k tív . A n é p m ű v é s z e t a fe lg y ü ­ le m le tt, je le n le v ő m ú lt, h a té k o n y em lé k , m ely ir á n y ítja a jö v ő t. D e a z é t, a k in e k v a n jö v ő je . A s a rló s o k is a n é p m ű v é s z e tb ő l in d u lta k k i, e lju to t­ ta k a n é p h e z , a dolgozó n é p h e z , — n e m m ú z e u ­ m o k s z á m á ra sz e d té k össze elev en a n y a g u k a t. B e ­ lá ttá k , h o g y a dolgozó sz e g é n y sé g k u ltú rá lis fe l­ s z a b a d ítá s á n a k ú tja e lv á la s z th a ta tla n a g a z d a sá g i fe ls z a b a d u lá s é r t folyó k ü z d e le m tő l, a sz o c ia liz ­ m u stó l. Ez a z ú t n y itv a áll a m a g y a ro rs z á g i é r ­ te lm isé g i if jú s á g e lő tt is .” (F ia ta ls á g u n k és a n é p m ű v é s z e t, 1932.) „H o g y é r té k r e n éz v e v a jjo n a m ű -k ö lté s z e t, v a g y n é p k ö lté s z e t n y o m -e tö b b e t la tb a , a n n a k b á rm in ő ir á n y b a n v aló e ld ö n té se , ső t a n n a k m e g k ís é rlé s e is b a d a rsá g , m á r a m i a m ű v észi ö n é r té k e t ille ­ ti. T iszta é r té k ü k b e n k ö ltő i m ű v e k e t is le h e te t­ len ség ö s s z e m é rn ü n k , h o g y te h e tn ő k h á t e zt k ö l­ té s z e te k k e l? M ég b a d a r a b b n a k tű n ik föl ez a k ís é rle t az a d o tt e s e tb e n , a m ik o r n é p k ö lté s z e trő l és m ű k ö lté s z e trő l, m in t u g y a n a n n a k a n e m z e tn e k »k é t k ö lté s z e té rő l« esik b o tla tó g o n d o la t. Egy n e m z e tn e k c s a k e g y k ö lté sz e te v a n és a m ű é rté k sz e m p o n tjá b ó l k ü lö n b e n is k ö z ö m b ö s, h o g y a c s o ­ d á la to s tö k é ly ű O d y sse iá t v a jjo n eg y H o m éro s n e v e z e tű e g y é n n e k k ö s z ö n h e tjü k -e , v a g y a ba­ ra n g o ló k o b z o so k sz á z a in a k . T é n y az, h o g y e g y ­ m a g á b a n e g y e tle n m ű k ö ltő se m k e lh e t v e rs e n y re a n é p k ö lté s z e tte l, a m e ly é rté k e s m o z z a n a ta in a k e g y e te m é b e n a tisz ta v a ló s á g ra v aló tis z ta esz­ m é le t p á r a tla n te lje ss é g é t éri el, h isz e n az é let k ü lö n b ö z ő n e m ű e k f o ly a m a to ss á g a , m á rp e d ig a n é p k ö lté s z e t n e m s z a k a d m eg eg y e m b e r életév el. K ü lö n b ö ző n e m ű a lk o tá s a i p e d ig o ly ’ n a g y sz á m ­ m a l v a ló k , h o g y elv ileg n e m is, d e sz e m lé le tile g á tm e n n e k e g y m á s b a , o ly a s k é p p e n , m in t az eg y es k ö lte m é n y eg y es m o z z a n a ta i. A fo ly a m a to ss á g te h á t n e m c s a k az idő v o n a lá b a n , k ü lső le g , h a n e m b első le g is fö lfe d e z h e tő . H ézag ai nagyob­ b a k b első le g és fo ly a m a to ss á g a s z a k a d o z o tta b b k ü lső le g . D e m á s k é n t á ll m in d já r t a d o log, h a a m ű k ö lté sz e te t n em v á la s z tju k el a n é p itő l, h a n e m e g y s é g e sn e k te k in tjü k ő k e t, a m in th o g y e g y e k is, v a ló s á g o sa n . M e rt jó m ű v e k rő l sz ó lv án , a z o k n a k f o rm á ja az e g y e te m e s h a s o n m á s a , s így k e v e ­ se b b is b e n n ü k a sz em ély i e g y én iség . Íg y pl. B a la ssa, C so k o n a i, A ra n y , P e tő fi, A d y a n é p k ö l­ té s z e tte l sz e m b e n s o k k a l k e v é s b é e g y é n ie k , m in t e g y m á s sa l s z e m b e n .” (M ag y ar m ű és la b a n c sz em le, 1930.) „A m od ern r e g é n y ir o d a lo m b ó l a r o m a n tik a c s a k n e m e g é s z e n k iv e s z e tt , ú g y , h o g y h a fö l is b u k k a n o ly k o r -o ly k o r , fö lé n y e s e n le m o s o ly o g ju k . P e d ig a r o m a n tik á n a k is m e g v a n a m a g a n a g y h iv a t á s a é s le g fő k é p p e n m o s t, a h á b o r ú le lk i d ö g v é s z e u tá n : s z ív e t - le lk e t r a k n i a z o k b a a h ú s ­ ta r is z n y á k b a , a m ik e t e m b e r e k n e k h ív u n k é s a h ív ő k le r o n g y o ló d o t t h it é b e ú j b iz a k o d á s t a g g a t­ n i.” (R é ti Ö d ö n : Z o r k a ; 1924.) Szigeti Csaba iro d alo m tö rtén ész 5 �„ H a eg y o sz tá ly a m a g a s a já to s é le té rz é s é t n em k é p e s tá rs a d a lm ila g , azaz m ű v észile g k ife je z n i, a k ­ k o r e rő tle n ah h o z, h o g y az egész e m b e risé g n e ­ v éb e n lé p je n föl a tö rté n e le m d o b o g ó já ra .” (K isebb tö re d é k e k , fe lje g y z é se k .) „A fo rm a i s z e m p o n to k tó l e lte k in tv e , m in d e n sz o c ia lista p re te n z ió v a l fe llé p ő k ö ltő v e l k a p c s o ­ la tb a n — é p p e n a sz o c ia liz m u s é rd e k é b e n — e l­ ső s o rb a n a z t k e ll m e g v iz sg á ln i, h o g y m e n n y ib e n é lte á t a sz o c ia liz m u st m in t k ö lté sz e te t, v a g y p o n ­ to s a b b a n sz ó lv á n , esz m e i ta r ta lm á t m e n n y ib e n s i­ k e r ü lt le lk iv é v á lta n ia . Ez fo n to s s z o c ia lista sz e m ­ p o n tb ó l, m e r t a n é lk ü l m ég a m u n k á s s á g o sz tá ly ­ h a r c a is v á lh a t sz o c ia liz m u se lle n e ssé , és fo n to s n e m sz o c ia lista sz e m p o n tb ó l, m e r t eg y tö m e g m o z ­ g alo m e m b e ri m é ly sé g é t m é ri. M in d e zt e lő re k e lle tt b o c s á ta n o m , m e r t s z o c ia ­ lista v o ltu k k a l h iv alg ó k ö ltő tá rs a im m u n k á ib a n ezzel sz e m b e n c s a k a sz á z a d v é g i m á rc iu s 15-i h a z a fia s ó d á k a b s z tra k t le lk e s e d é sé t ta lá lo m , s o k ­ sz o r a h á b o r ú u tá n k o n s tr u á lt, te h á t m ég a b s z tra k ta b b fo rm a n y e lv v e l, n é h a p e d ig h a n g u ­ la to s sz e n tim e n ta liz m u s sa l, d e n em e g y s z e rű és k o m o ly á tfo g ó é rz é s se l, a m e ly ( tu la jd o n k é p p e n a k ö lté sz e tb e n m in d ig ) le lk i v ilá g re n d e t je le n t.” (E g y sz e rű é n e k e k , 1928.) „A z iro d a lo m é p p o ly so k s z ín ű , m in t m a g a a t á r ­ sa d a lo m . E zért az iro d a lm a t se m v ilá g n é z e ti h íd n em k a p c s o lh a tja a k o rm á n y z a th o z , se m v ilá g n é z e ­ ti s z a k a d é k n em v á la s z th a tja el tő le. A k o r m á n y ­ z at p o litik a i p á r to k k a l á ll k a p c s o la tb a n , a p á r to k v á la s z tó ik k a l, a v á la s z tó k p e d ig — ez a p o lg á ri tá rs a d a lo m k e ttő ss é g e — s a j á t tá rs a d a lm i h e ly z e ­ tü k b e n k ife je z é sre ju tó e m b e ri m iv o ltu k k a l és e rre eszm élv e, m in t o lv a s ó k t a r ta n a k k a p c s o la to t az iro d a lo m m a l. Az ö sszefü g g és o ly a n tá v o li és k ö z ­ v e te tt, h o g y az író le h e t m ás tá r s a d a lm i o sz tá ly a lk o tó m ű v é sz e és m ás tá r s a d a lm i o sz tá ly e lv e i­ n e k p o litik a i h íve. (P é ld á u l B a lz a c )” . (Új szellem i fro n t. 1935.) „M a n em a p o lg á ri tá r s a d a lo m k e z d e té n , ha­ n e m a v é g é n s e g y b e n a p r o le tá r tá r s a d a lo m k e z ­ d e té n v a g y u n k és eh h e z k é p e s t a la k u lt a m ű v é ­ szi v á lto z ó is. M a c s a k eh h e z k é p e s t a d ó d h a tik m eg a m ű v észi á lla n d ó v a ló s á g a és a p r o le tá r tá r s a d a lo m m iv o ltá n a k m o z z a n a ta n é lk ü l tö b b é m ű n e m a lk o th a tó . E g y szó v al a m ű a lk o tá s s a l sz e m b e n v a ló é r te l­ m es k ö v e te lm é n y n e m az, h o g y ú j le g y e n , h a ­ n em , h o g y a v a ló ság o s v ilág i (k o zm ik u s) ö ss z e ­ fü g g é se k b ő l, tá r s a d a lm i e lle n té te k b ő l a lk o tó d jé k , m ég p e d ig m in t r itm u s o s a n sz e m lé le ti végső egész, a n e m sz e m lé le ti, d e v a ló sá g o s és sz in té n v á lto z ó v ilág eg ész h e ly é b e . H ogy a m ű v é sz i á lla n ­ d ó n a k m eg le g y e n a v a ló s á g a és a m ű v é sz i v á lto ­ z ó n a k fe n n á lljo n az é rv é n y e s sé g e . A k i a m ű v é sz i á lla n d ó t, a m e ly a m ű v é sz i v á lto z ó t é rv é n y e s íti, m e g ta lá lja , ih le te tt e m b e r. I h le te tt e m b e r a z o n ­ b a n m in d e n k i le h e t, — a k im o n d o tt m ű v ész c s a k a b ­ b a n k ü lö n b ö z ik tő le, h o g y ő s ű r ű b b e n és tö b b sz ö r ih le te tt. V iszo n t a m a i é s e z tá n v a ló m ű v é sz i v á l­ to z ó t, a m e ly b ő l a m ű v é sz i á lla n d ó t m e g k e lle n e a lk o tn i: a m a i és e z tá n v a ló sz e m lé le ti v ég ső t, a m e ly n e k é rte lm e tu d o m á n y o s sz e m lé le tte l e lle n ­ ő riz h e tő . — c s a k o sz tá ly h a rc o s , sz o c ia lista id e o ló ­ g iá v a l le h e t m e g ta lá ln i. V aló ság o s m ű v e t, a m e ly m a jd fö n n is m a ra d , m a b á r k i c s a k o s z tá ly h a r ­ cos p r o le tá r sz e m lé le tte l a lk o th a t. D e a n n a k is, a k i m a m ű a lk o tá s t a k a r m e g é rte n i és m e g b írá ln i, s a k i n e m a k a r ja D os P a s s o s t C o u rts M a h le rra l eg y k a la p a lá v e n n i, a n n a k is s z o c ia lista m ó d o n , d e v a ló sá g o s sz o c ia lista m ó d o n k e ll s z e m lé lő d n ie .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) „ V ilá g n é z e te k cív ó d ásáh o z v ilá g n é z e t is illik , h o g y le g y e n , de ta r ta lo m b a n k a p k o d á s , tá rg y i is ­ m e re t h iá n y a , fo g a lm a k p u sz ta ö ssz e té v e sz té se , sz ellem i o sz tá ly o k , té n y tu d o m á n y i és é rté k e lm é le ­ ti s z e m p o n to k k á s a k é n t v a ló h e b e h u rg y a , ö ssz e ­ k a v a r á s a és r o ty o g á s a v ilá g n é z e tk é n t, ta lá n m é g ­ se m jö h e t s z á m ítá s b a .” (M ag y ar m ű és la b a n c sz em le, 1930.) H eteken á t a k k é n t gyűrk ő ztem e m egtisztelő m egbízatás (nem tag ad o m : rá m nehezedő) g o n d jáv al, hogy költészetérő l k ell szólnom, a ben n em viliódzó h a tá so k a t csokorba szedni, m ások vélem ényével szem besíteni. S zó lítg attam h á t élm ényeim et, a k én y szerű ek et és az iskolán tú liak a t, a v életlen és az eg y re szaporodó tu d a to s ta lá lk o ­ zások em lékeit. F risseb b im pulzusok o kán felidéztem az eddig is k ed v e lt v ersek et, m egism ertem , m eg szerettem ú ja b b a k a t és b eleb o r­ zongtam a g o n d o latb a: még negyvenen in n en — hellyel-közzel fia ­ talo n — m áris év ek k el éltem tö b b et n ála, aki m in d ezt h átrah ag y ta. T ovábblapozva — m ost m á r az ő t idéző k ö n y v tárn y i iro d alo m ­ ban — ism ét b eleo lv astam Bóka L ászló szenvedélyes, szép v allo m á­ sába, R évay József, Szabolcsi M iklós, G y erty án E rvin ta n u lm á n y a i­ ba, Sim on Istv án m ag y ar iro d alm i olvasókönyvébe, átn éztem S tep h an H erm lin m ag y aru l m ost m e g jelen t esszékötetét. S a készülődés so­ rá n fokozatosan tu d a to so d o tt bennem , hogy ez ú tta l m á sfa jta fel­ a d a tra k ell indítson a z év fo rd u ló : egy sokadik elem zési, érte lm e zé­ si k ísé rle t h e ly e tt azt kell p ró b áln o m m egítélni, hogy h ol ta rtu n k , m eddig ju to ttu n k életelv ek k é n em esed ett g o n d o latain ak „érv én y esü léséb en -érv én y esítéséb en ”, szem élyes so rso k at k eretező m in d en n ap i valóságunk, szocialista lé tü n k hogyan ig azo lja: „a k ö ltő ... (az ad o tt világ v ará zsa in ak m érnöke) tu d ato s jövőbe lá t”. M éltóbb, de egy­ szersm ind felelősségteljesebb v állalkozás ez. M éltóbb, m e rt é le t­ m ű v é t nem csak em lékeztető ta n ú sá g k é n t idézi m eg a közel egy em b erö ltő n y i m esszeségből, h an em tö rté n e lm i k ü ld e té sü n k e t m eg v a­ ló sításra ösztönző, „b elü lrő l” segítő g o n d o latren d szerk én t, m integy v ilág n ézetk én t tételezi. F elelősségteljesebb, m e rt örökségéhez való v iszo n y u n k at az im m ár h áro m és fél év tized e form álódó „gyönyörű képességünk, a re n d ” m inősíti. A ren d , am ely n ek tá v la tá b a n összeg­ ződött k ivételes ad o ttsá g á n a k m in d en igazsága, bizonyítván, hogy in d u la ta i m élyből fa k a d ta k : „a föld d ü b ö rg ését” visszhangzották. A szocializm us em b erk ö zp o n tú társad alo m , m ércéi is em b erre szab o ttak . É rté k re n d je a m u n k a -k ö zö sség -k u ltú ra kölcsönös fe lté te ­ lezettségére épül, erkölcsi n o rm áib an a k iteljesed ő szem élyiség, az évezredes bék ly ó k tó l szabaduló, a v ilág o t — s b en n e ö n m ag át — m eg v álto ztató em b er h an g ja szól, tö rek v éseit az „Ehess, ihass, ö lel­ hess, alh ass! / A m indenséggel m érd m ag ad !” to ta litás eszm éje v e ­ zérli. S nem is h asztalan . M e rt nem kevesebbet, m in t biztos a la p ­ ja it te re m te ttü k m á r meg a n n a k , hogy a tö b b n y ire teljesü lő elem i szükségletek nyom án reális tá rsa d alm i p ersp e k tív a k én t fogalm azód­ hassék m eg az „A rs p o etica” üzenete. A m eg v aló su lásn ak já rh a tó ú tja van, k o rlá ta in jó rész t ö n m ag u n k b an k ell tú lh a la d n u n k . M egszabadulni az elő ítéletektől, az ösztönök, a m egszokás ír a t­ la n törvényeitől, m egakadályozni gond o lk o d ásu n k b an , m a g a ta rtá ­ su n k b a n a régi gyom ok ú jra s a rja d á s á t (és még in k á b b az ú ja k e lb u r­ já n zá sát), cselekedni, de tu d a to sa n te n n i a do lg u n k — ez m ost a k ívánalom . A h atalm o n , a jogon egyenlőn osztozunk, a felelősség is közös k ell legyen. D em o k rácián k fejlettség i sz in tjé t je lzi, sz ab ad sá­ g u n k fokm érője, h a a figyelő szem ek k o n tro llja n élk ü l is, belső meggyőződésből, h ittel, a k a ra tta l te lje sü ln ek v á lla lt k ö telezettség e­ ink. A szellem ta rta lé k en e rg iáit k ell m ost m ozgósítanunk, az é rte ­ lem , a tu d ás, az alk o tás nev éb en ap e llá lu n k ran g ra, m éltóságra. E zért a k tu á lis igazán — s nem csak erény, szükséglet is — a „Légy fegyelm ezett!” p aran csa, k ó ru sb an h a lla n á n k szívesen „Az én v ezé­ re m bensőm ből v ezérel!” d allam át. De érte lm e t m égis m i á lta l n y er m in d en egyéni cselekvés, a m ­ bíció? A „...h iáb a fürösztöd ö n m agadban, csak m ásban m oshatod m eg a rc o d a t” — v álaszb an ugy an csak m áig szóló in te le m feszül. Hisz a jó lét, a sik er m it sem é r m ag áb an , boldogságot, b eteljesü lé st csak az eg y ü tt v égzett m u n k a, a közösségnek is hasznos erőfeszítés, a m ások á lta l is m é ltá n y o lt ered m én y , a progresszív érd ek ek szolgá­ la ta jelen t. E g y m á srau taltság u n k n em k én y szer csupán, az öröm fo rrá sa is. A józan ész h a tá ra tág u l az érzelem m elegétől: „K ettős teher, s k ettős kincs, hogy szeretn i k e ll”. N em k ö n n y ű persze b elátn i — és különösen b e lá tta tn i — em ­ b e rlé tü n k valós érték eit. „M ért legyek én tisztességes?” — k érdezte a k k o r a költő, s bizony fe l-feltesszük, m ég m a is. „K iteríten ek úgy­ is!” — k iá lto tta, s reflex e in k h a jla n a k u tá n a m ondani, pedig a „M ért n e legyeik é n tisztességes?” h an g sú ly át k ell m ost in k á b b k i­ h allan u n k . M ert h iá b a fejeződik b e azonos szöveggel a „m ásodik h ex a m e ter”, a kijelen téssé szelíd ü lt — „K iteríten ek úgyis.” — v e rs­ vég azt su g allja, hogy élni m in d en k o ro n csak így érdem es. K ö ltő t k öszöntünk, ezért ü n n e p ro n tá sn a k tetszh et, h a m egkoc­ k áz ta to m : József A ttila em b erk én t v o lt n ag y szerű m in d en ek felett. Érző, gondolkodó, tev ék en y lén y k én t. „H a nem le tt vo ln a nagy k ö l­ tő, ak k o r is az em beriség legnagyobbjai közt len n e a helye, h a é r ­ dem az érte lem m e lle tt k ita r ta n i” — ír ta nagyon ta láló an Bóka László. N em p a p ír fö lö tt k im ó d o lt erkölcsi kódex, a m it rím b e sze­ d ett, „m indössze” s a já t em berségéhez ig azíto tta lé p te it és ezzel m essze m e g h ala d ta a valóságot, m elyben élni kén y szerü lt. Jogos r e ­ m ényei sz e rin t — „R ám te k in t p ártfo g ó n e század” — sokan o lv as­ sák, é rtik v erseit, többen még csak hallo m ásb ó l ism erik, d e azok is ö rö k lik h ag y o m án y át, ak ik n ek sejtelm ü k sincs a r r ó l , hogy értü k , ró ­ luk, h ely ettü k is beszélt. E zért szükségszerű je le n lé te a m i v ilá g u n k ­ b an , közeli és távoli jöv en d ő n k p éld aa d ó k én t tiszte lh eti életelveit. Csongrády Béla p á rtm u n k á s 6 �Á tfo rg a tv a b ará to m József Attila-^kötetét, szégyen fog el, zsibbasztó átváltozás, am ely h a jn a li álm okon is á tü t: egyes v e r­ sek, strófák, m ondatok, szavak m e lle tt n ehéz-vastag ceruzajelek. M ert városból v áro sb a em ig rálásaim közepette m ás-m ás József A ttila-k ö tetek b e lapoztam /lapozok bele, tudom , ism erem ro k o n aim d éd elg etett verseit. K eserű érzésem — am ikor a k önyvek la p jain a belső világok azonosító-azonosulni szándékozó je le it m eglátom — csak fokozódik, hiszen a hasonlóságokra, a lényegi egyenlőségekre, ki nem m ondott p árh u z am o k ra egyazon íráso k m e lle tti szem élyes jelek u taln ak . E külsődlegesnek m ondható élm énysoron kívül m ás (önm agam at értelm ező) m eghatározottságú felfedezéseim , ráéb red éseim leh etn ek / v an n a k ; an n a k ellenére, hogy an n a k az egyetem nek a h allg ató ja voltam , am ely József A ttila n ev ét viseli, ab b a n a k o m p v áro sb an éltem , ahol ő is é lt v alam ik o r és egyik m estere az é le té t is „e lh e r­ d á lta ” — de ezek se m a d ta k összetettebb, pontosabb élm én y t (élm én ytudatot), m int, am ily e n t egy iro d alm i — k ih e ré lt — szem el­ vén y g yűjtem ény adhat. M ár az o k ta tásb an is (m in th a a leg k onzervatívab b tá rsa d alm i szfé­ ráb an ) fennen h ird etik , b árm ely m ű — egyetem es érvényességi k ö re m e lle tt is — csak a k k o r értelm ezh ető az a lk o tó ja sz án d é k át m egközelítő m ódon, h a az o k a t a törvénysze rű és esetleges k iv áltó oko k at is k ö rb ejá rju k , am elyek a lé tre h o z a ta lá t in d u k á ltá k . vagy m agyarázzák. És ezek a fe lfe jte tt okok ö n m a g u k at (a m ű tő l visz­ szanézve) értelm ezik, szükségtelen és tilos a p illan a tn y i tá rsa d alm i form ációk szerin ti m esterséges m egközelítés, különösen, h a így az eg y éb ként is e lfe d e tt valóság még in k á b b a föld a lá szorul. József A ttila m a is re jtv e él —, még ak k o r is, h a k o ru n k m u ­ ta tja föl eddigi legpontosabban m egrajzolt arcát. Ez a kép h iáb a szolgálja e ko r szükségletét, önm aga ellen létezik, m e rt n em tű n ik k i: a költészet nincs elkötelezve a világ réte g ek re h a s a d t m eg n y il­ v án u lá sa in a k ; m aga a világ, a lét a költészet elkötelezettje. Csak a költészet tu d ja a k o n k rét-eg y szerit egy-egészbe összeállítani, csak a költészet tu d ja az em ber sz ám ára a pontos egészt felm u tatn i. H a nem ism erjü k azt a kort, am ely József A ttilá t és k ö ltésze­ tét m eg terem tette, ha nem ism erh etjü k azo k at az élettén y ek et, le ­ g yenek b á r leélve (átélve), meg sem ism erhető az igazi József A t­ tila. Rá kell fek te tn i a C u rricu lo m v ita e -re a m eg jelen t d o k u m en ­ tu m o k at, életrajzo k a t, visszaem lékezéseket — a rések k ö zö tt k ísé r­ tetiesen im bolyognak a gyertyák. G éczi Ján os költő Az én korosztályom az első világ h áb o rú v égnap jai a la tt született. M egérte az őszirózsás fo rrad a lm a t, a T anácsköztársaság o t, a tria n o ­ ni békét, ifjú ság a idején a H orthy-időszak n y om o rú ság át élte meg. N agy-nagy lem ondás, m ezítlábas ru h á tla n sá g v o lt ek k o r az á ra m indennek, tu d a ta ébred ésétő l a „Nem , nem soha” kísérte. T öm ény szom szédgyűlölet oltó d o tt bele, oly felfokozottan, hogy b árm e ly p il­ la n a tb a n kész v olt rá ro n ta n i az „ellenségre”, am ely m egszállta az országot, an n a k h etv en ö t százalékát. M élyen tu d a tu n k b a vésték, hogy ez ért az eszm éért, a h az a eszm éjéért éln ü n k és h aln u n k kell. Ilyen lelki felkészítés u tá n é r t b e n n ü n k e t a m ásodik v ilág h áb o rú v ih ara. V ágyaink b eteljesülésének k ezdetét lá ttu k ab b an , hogy visz­ szak ap tu k a F elvidék egy részét és — b á rh a hitszegés á rá n — m eg­ in d u ltu n k Jugoszlávia ellen (bár, am ik o r a h itleri N ém etország o l­ d alán b elép tü n k a S zovjetunió elleni háborúba, m á r mi sem é r te t­ tük, hogy m iért). No, de nem ak aro k a ta p asz talati tö rté n e tírá s te rü le té re té v e ­ lyegni, p usztán az t az időszakot ó h a jto tta m felidézni, am ely et mi gy erekfejjel éltü n k át, sodródva, cé lta la n eszközeként az ak k o ri po­ litik ai m ozgásnak. V ilágnézetünket az akkori tö rté n ele m ta n ítá s, h ités erkölcstan, v a la m in t a m agyar irodalom v o lt h iv a tv a a la k íta n i (a tö rtén elem ta n ítá s á ra nem té re k ki, hiszen bevezetőm ben szóltam m ár róla). A h it- és erk ö lc sta n n ak főleg a fele b aráti sz eretetre vo­ natkozó része csak szűk k ö rre értelm eződött, de szélesebbre tá rv a a k a p u k a t; in k á b b fele b aráti g y ű löletté vált. Az iro d alo m n ak a ta n í­ tása a n y elvtöredékektől Adyig te rjed t. B ár A dyt m ár nagyon m eg­ szűrve; beteg elm éjű, v érb ajo s em bernek á llíto ttá k be, ak i a szim ­ bolizm us m ag y ar m egtestesítője. „F u to tta k m ég” m eg em lítv e: K osz­ tolányi, B abits, Á prily L ajos — m eg az első v ilág h áb o rú b an e l­ p u sz tu lt G yóni G éza C sak egy é jsza k ára cím ű verse. József A ttilá ­ ról, R ad n ó tiró l viszont azt sem tu d tu k , hogy léteznek-e. József A ttiláv a l 1946-ban „ talá lk o z tam ” hadifogságban, ab b an a lágerben, m elyben tízezernyi m eghajszolt, fizikailag és lelkileg m eg­ ro k k a n t em b ert g y ű jtö ttek egybe. M ilyen ú tja i le h etn ek ilyen h ely ­ zetben a „reg en eráló d ásn a k ” ?! Á m L engyel Dénes, aki iro d alo m történész, Szilágyi János, a S zépm űvészeti M úzeum m u n k a társa , F reu d Dezső, S tern János, az O peraház z e n ek a rá n ak első hegedűse, H o rv áth F erenc színm űvész (aki később, az ötvenes években g y ak ­ ran szerepelt S alg ó ta rján b a n , az ip a rte stü le tn e k titu lá lt ak k o ri k u l­ tú rh ázb an ), s jóm agam , a „festő” m egkeresték m indazokat, ak ik re életépülés dolgában szám ítan i lehet. E lein te h ú sz an -h arm in c an á ll­ „ T e ss é k a v e r s é r t eg y k ic s it m e g s z e n v e d n i — ú g y lá to m , k e r ü ln e m ás is, jo b b is. C sak k e v e ­ se b b m á z s á s tö lg y b ő l k é s z ü lt k e re s z te t, jó s á g ­ c silla g o t és »M ost f é rf i é n e k e l« - t k é r ü n k — v a ló ­ já b a n a k ö lté sz e t c s a k c s u rr a n - c s ö p p e n , s c s u p á n a k k o r á ra d , h a m á r m e g írtu k , d e s e m m ie s e tre se m írá s k ö z b e n . É s m i a c s u d á t a k a r n a k a s z a ­ b a d v e rstő l? E gy k is k ö tö tts é g is k o lá n a k , m ű ­ h e ly g y a k o r la tn a k , v a g y e g y s z e rű e n c s a k re n d e s, tisz te s sé g e s v e r s n e k se m á r t a n a .” (Új m a g y a r föld és — n é p te le n sz a v a k , 1929.) „ M ű a lk o tá s o n k ív ü l eg é sz e t s o h a n e m sz e m lé ­ lü n k . Az ih le t te h á t a sz e lle m n e k az a m in ő sítő e re je , a m e ly az a n y a g o t v ég e ssé teszi. E zek s z e ­ r in t a m ű k ö z v e tle n eg y e te m e ssé g , v a g y szem e lő tt ta r tv a , h o g y b e ls e jé b e n k im e r íth e te tle n , h a ­ tá r o lt v é g te le n s é g n e k is m o n d h a tju k .” (Az is te ­ n e k h a ln a k , az e m b e r él, 1930.) „ D e h á t a tu d o m á n y — te s sé k r á b ó lin ta n i — sz ő rsz á lh a s o g a tá s b ó l áll. H ol v o ln a e n é lk ü l a k á r S z o k ra te sz, a k á r N ew to n , a k á r E in s te in , v a g y pl. v a la m e ly tö rté n é s z ? A m ű k r itik u s p ed ig k ö lté s z e t­ tu d ó s. S h a m in d e n g y a k o r la ti sz a k e m b e rtő l, m é rn ö k tő l, k a to n á tó l, sz ü lé sz n ő tő l, p é k tő l, b o r­ b é ly tó l is sz a b a to s, tisz ta m u n k á t k ö v e te lü n k , a k ö ltő v e l k iv é te lt te g y ü n k ? H isz en a k ö ltő é p p e n az a lk o tó sz ellem tis z ta s á g á n a k n a g y m e s te re ! ” (Az is te n e k h a ln a k , az e m b e r él, 1930.) „M ag a a k u ltú r a s z e lle m ü n k n e k az e rk ö lc s, g o n d o la t és a lk o tá s eszk ö zeiv el v aló e rő v é te le az a n y a g o n . A z e m b e ri f o rm á t á d az anyagnak, s m in th o g y m in d e n e m b e r ta g ja v a la m ifé le n e m ­ z e tn e k , ez a f o rm a m in d e n e s e tb e n n e m z e ti. M e rt az e m b e r s o k f a jta k ö z ö ssé g b e n él, s van o ly a n k ö z ö ssé g e is, a m e ly n e k a la k ja a n y e lv és t a r ta lm a a n e m z e t, a m e ly n y e lv a lk o tó s íg y lé ­ n y e g é b e n k ö ltő i te v é k e n y s é g . A n y e lv sz em lélet, ső t sz e m lé le ti fo rm a , sz e lle m ü n k n e k te h á t lé n y e ­ gi m o z z a n a ta . C su p án m e g z a v a ro d o tt é rte le m á l­ líth a tn á , h o g y a m ív elő d és, m in t v a la m i a k á c a k e ríté s fölé, tú ln ő h e t a sz ellem i f o rm á k o n . M á r­ p e d ig a m ív e ltsé g kö zö s sz e m lé le ti re n d , a m e ly e t a sz e m lé le ti f o rm á k , te h á t a n e m z e t, a n y e lv is h a tá r o ln a k .” (M ag y ar m ű é s la b a n c sz em le, 1930.) „A z író k , a te h e ts é g e se k , eg y k ic s it ö n m a g u k a t is m e g v iz s g á lh a tn á k , h o g y m ié r t n e m k a p ó s az á r u ju k . Az iro d a lo m is te rm e lé s, tá r s a d a lm i s z ü k ­ sé g le t k ie lé g íté s é re szo lg ál s az m a m á r n e m e le ­ g en d ő , h o g y e g y e s e k te ts z é s é t m e g n y e ri a m u n k a . A sz ó b a n fo rg ó ír ó k k iv o n tá k m a g u k a t az é le t­ ből. V aló b an n y o m o ro g n a k és m ég is á ln y o m o rb a n é ln e k . K á v é h á z b a n fe k e té z n e k , a h e ly e tt, h o g y k i ­ fő zésb e n e b é d e ln é n e k . N em v e s z n e k tu d o m á s t a r ­ ró l, h o g y a k ö z ö n sé g sz e g é n y sé g e n e m ily e n c ifra n y o m o rú sá g . A k ö z ö n sé g le v e s t és fő z e lé k e t eb éd el f e k e te k á v é h e ly e tt és k ö r ü lm é n y e in e k f o rm a n y e l­ v é n u g y a n o ly a n érzelm i, lelk i p r o b lé m á k a t a d föl m a g á n a k , m in t S h a k e s p e a r e k irá ly a i, v ag y H a m ­ s u n és R e y m o n t p a r a s z tja i, c sa v a rg ó i. Ez a k ö ­ z ö n ség k e re si — m in t m in d e n k i — a m ű v észi fe le ­ le te t érz e lm i p ro b lé m á ira és h á lá s a n fo g a d ja a k ­ k o r is, h a tu d ja , h o g y ez a (m ű v észi) fe le le t il­ lúzió, s c s a k p illa n a tn y ila g é lh e t v ele. Író in k tö b b ­ sé g e a z o n b a n n e m k é p e s v á la sz o ln i, e ls z a k a d t az éle ttő l, n in c s e n e k a k ö zö n ség g el k ö zö s élm é n y e i, m e ly e k e t m e g fo rm á lh a tn a . S a já t, a n a ló g érz e lm e i, p ro b lé m á i e lv o n t k é r d é s e k k é v á ln a k . N em te r m e l­ h e tn e k a v a ló ság o s s z ü k s é g le tn e k m eg felelő en , m e r t n e m is m e rik a v a ló sá g o s s z ü k s é g le te k e t.” (M u n k a n é lk ü li ír ó k tá p p é n z e , 1935.) „ N e m z e tü n k m in d ig m e g h o z ta a m a g a r e tte n e ­ te s , v é re s á ld o z a tá t, a le g sz e n te b b e m b e ri jó , a sz a b a d sá g é rd e k é b e n . D e h á n y s z o r v é rz e tt h i­ b á s c é lo k h a s z o n ta la n eszk ö zéü l. S n é z z ü n k k ö ­ r ü l! H á n y d ia d a ln á l é rté k e s e b b g y ő z e lm e k e t a r a ­ to tt s z á m u n k ra az eg ész v ilá g is m e rte leg e n d á s P e tő fin k , s alig p á r év e e lh a lt A d y E n d ré n k . S k é rd e m , v a jo n k i v o lt e g y k o r ez e k istá p o ló ja ? O ly k o r ta lá n s z á n a k o z ó e g y e se k , d e a n a g y k ö z ö n ­ sé g a lig -a lig j u t t a t o t t m a r k u k b a pár v é rte le n g a r a s t is. V agy n em ú g y ? T é n y , h o g y az o ltá r k é p p é m a ­ g a s z to su lt n a g y s á g o k a t c s a k n e m té r d e n á llv a im á d ta m in d e n k i. S a z t is m o n d já k , h o g y a z s e ­ n i n e m is m e r m a g a e lő tt a k a d á ly o k a t. S h a így le n n e is, v a jo n az o k a sz e re n c s e m o sto h á i, k i­ k e t h a lá lu k u tá n »fe d e z te k fe l« , m ily e n sz ín b e n lá th a ttá k az ig a z sá g o t? P e d ig a k ö z ö n sé g d o lg a k ö n n y ű , d e a n n á l n e ­ h e z e b b a m ie n k , Örv é n y lő in d u la ta in k m á r fö l­ s z á n to ttá k a fö ld e t, s te lt m a r o k k a l s z ó rju k sz í­ v ü n k m a g ja it. D e v a n - e v e m h e s u g a r, m e ly fö ­ lö tt n e le s k e lő d n é n e k o tro m b a v a r ja k , k ik n em re m é lv e a k é ső b b i d ö g ö t, c s irá já b a n sz e re tn é k k ip u s z tita n i a s a rja d ó é le te t. N em fé lü n k e z e k tő l.” (V asat a r a n y é r t. . . 1923.) 7 �„ S z o c ia lis tá k lév én , a la p e lv ü n k é rte lm é b e n tu d ­ ju k a z t is, h o g y a m ű v é s z e t m in d e n k ö rb e n m ás és m á s ső t, h o g y eg y e s k o rs z a k o k o n b e lü l is e l­ le n té te s m ű v é s z e ti in d u la to k k ü z d e n e k e g y m á s ellen , a m e ly e k k ü z d e lm ü k k e l a k a r a tla n u l is a m ű v é ­ sz e t á lta lá n o s h a la d á s á t, a v a g y v iss z a fe jlő d é sé t s z o lg á ljá k . A z o n b a n é s z re k ell v e n n ü n k , hogy ezek a k o r o k a t je le n tő és k o rs z a k o k o n b e lü li m ű ­ v é sz e ti irá n y z a to k e g y ü tt te s z ik a m ű v é s z e te t, — azaz m in d e n b e n v a n eg y a tö b b iv e l lé n y e g é b e n k ö zö s m o z z a n a t, a m i m ia tt m ű v é s z e tn e k h ív ju k és e lk ü lö n ítjü k m in d e z e k e t az ir á n y z a to k a t a n e m ­ m ű v é sz e ttő l. T e h á t a m ű v é s z e tn e k m in d e n v á lto ­ z á s a és e lle n té te s m e g n y ilv á n u lá s d a c á r a v a n egy á lta lá n o s é s á lla n d ó m o z z a n a ta , a m ű v é sz isé g , — m in th o g y a tá r s a d a lm i és tö r té n e lm i é le tn e k m in d e n v á lto z á s a és b első e lle n té te d a c á r a v a n eg y á lla n d ó m o z z a n a ta , m a g a a tá r s a d a lm is á g .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) „A m u n k á s s á g e g y sé g é t „ h e ly r e á llíta n i” n e m le ­ h et, h isz e n a m u n k á s s á g e g y s é g e s n e m v o lt so h a . N e e s s ü n k á ld o z a tu l a n n a k a b a lh ie d e le m n e k , a m e ly s z e rin t a III. I n te rn a c io n á lé m e g sz ü le té se e lő tt a m u n k á s s á g eg y ség es v o lt. H a így le tt vo ln a, a III. I n te rn a c io n á lé n e m jö tt v o ln a lé tre . E hhez v e g y ü k h o zzá, h o g y a II. I n te rn a c io n á lé a k k o r is le g fö lje b b c s a k n é v le g e s e n k é p v is e lh e tte az egész m u n k á s o s z tá ly é rd e k e it, h a b első e lle n té te itő l e l­ te k in tü n k , h isz e n a v a ló s á g b a n c sak m a g a a m u n ­ k á s o sz tá ly á llh a t h e ly t a m u n k á s o s z tá ly é r d e k e i­ é rt. (M eg k e lle tt v o ln a m á r ta n u ln u n k , h o g y a m u n k á s o s z tá ly t c s a k m a g u k a m u n k á s o k s z a b a d ít­ h a t j á k fel, te h á t n e m a re v iz io n is ta p o litik u so k és n e m a h iv a tá s o s fo rra d a lm á ro k .) A m u n k ásság eg észére k ite r je d ő e g y s é g e t n e m is m e r ez id eig a m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e te s m i tö b b , ily en e g y ­ ség lé tre se m jö h e t a végső k ü z d e le m d ö n tő p il­ la n a tá ig . P illa n a to n o ly a n h e ly z e t é rte n d ő , a m e ly az összes tá r s a d a lm i e rő k b ő l e re d , a m e ly b e n te h á t te v é k e n y ré s z t v e s z n e k m in d a p r o le tá r, m in d a n e m p r o le tá r (k isp o lg á r, b u rz so á , e lle n f o rr a d a lm á r stb .) e rő k . A m u n k á s s á g e g y sé g e így n e m a m u n ­ k á s p á rto k o n és fra k c ió k o n m ú lik —, a jo b b - és b a lo ld a l e g y m á s t v á d o lv a c s a k a r ró l te sz ta n ú s á ­ g o t, h o g y n e m é r te tte m eg, v a g y n e m a lk a lm a z z a a tu d o m á n y o s sz o c ia liz m u st, v a g y is m ég m in d ig n e m v a ló s u lt m eg a tu d o m á n y o s sz o cializm u s e l­ m é le té n e k és a m u n k á s m o z g a lo m g y a k o rla tá n a k e g y sé g e .” (Az e g y s é g fro n t k ö rü l, 1933.) „ A tá r s a d a lm i fo rra d a lo m k o r s z a k á b a n a p u sz ta tá rs a d a lm i tá r g y a k , ille tv e a la n y o k v a g y f o rr a d a l­ m á ro k , v a g y n e u r o tik u s o k . N eu ró zis é s f o rr a d a l­ m á rs á g ig e n s ű r ű n ö ssze is szö v ő d ik . A k ü lö n b sé g m ég is az, h o g y a f o rr a d a lm á r te v é k e n y s é g e t u ­ d a to s , az ő tá r s a d a lm a s íta n d ó tá r g y a i te c h n ik a i a n y a g i v a ló ság , e rk ö lc si v o n a tk o z á s n é lk ü l; a n e u ro tik u s te v é k e n y s é g e p e d ig tu d a tta la n és t á r ­ g y a n e m az a n y a g i v a ló ság , h a n e m az a n y a g i v a ­ ló sá g tó l m e g fo sz to tt, b á r tő le p ro d u k á lt e rk ö lc si v o n a tk o z á s . A n e u r o tik u s g y ó g y ítá sa é p p e n n em eg y éb , m in t tá r s a d a lm i v a ló s á g n a k a tu d a tb a h o ­ z a ta la . A n e u ró z is és fo rra d a lm á rsá s : ö ssz e fo n ó ­ d á s a it te k in tv e fig y e le m re m éltó k ö rü lm é n y , h o g y a f o rr a d a lm i h a rc o t a k tív a n vívó tö m e g e g y é n e i­ b e n a h a r c g y a k o r la ti-te c h n ik a i k iv ite le m e g s e m ­ m isíti e g y s z e rre eg y tá r s a d a lm i le lk iv ilá g e rk ö lc si v o n a tk o z á s a it is, h a a h a r c g y ő zelem m el v ég z ő ­ d ik . D e a z t n e m s z a b a d sz á m o n k ív ü l h a g y n i, h o g y a v a ló ság o s f o rr a d a lm á r m eg a n e u ro tik u s k ö z ö tt lé n y e g é b e n a n n á l n a g y o b b a k o n k r é t k ü ­ lö n b sé g , m e n n é l tö b b a z á lta lá n o s m eg eg y ező v o ­ n á s .” (E g y én iség és v a ló ság , 1932.) „A z t is id e íro m , h o g y eg észség es e m b e rn é l a k é p z e le t a v a ló sá g o s é le te t sz o lg á lja , te h á t n em a k é p z e le t g a z d a g a b b és n e m a v a ló sá g sz e g é ­ n y e b b . D e T o tis n e m is á llíth a t e g y e b e t, m e r t az a v é le m é n y e , h o g y a n e m i ö sz tö n d u rv a . »H a m a az é le t e g y e n e se n a n e m i v á g y n a k tis z tá n te s ti m e g n y ila tk o z á s a ira n ev el, a k k o r a fia ta ls á g k ö te ­ lesség e, h o g y s a j á t eg y é n i k u ltú rá já v a l a te s ti v á g y fö lé a z t az é p ü le te t e m e lje , a m i a d u rv a n e m i ö sz tö n t e m b e riv é és sz e m é ly e ss é a la k ítja « — írja . M in d en sz a v a h a m is. A m ai »élet« a n e ­ m i v á g y te s ti m e g n y ila tk o z á s a in a k az e lf o jtá s á r a n ev el. És g o n d o la tta la n k isp o lg á ri b e á llítá s, h o g y az ifjú s á g s a já t e g y é n i k u ltú rá já v a l f ö ls z a b a d u ­ lá s ra te h e t s z e rt. Az ifjú i és e g y én i k u ltú ra az á lta lá n o s k u ltu rá lis fö lé p ítm é n y ré sz e , am e­ ly e t m e g v á lto z ta tn i c s a k a g azd aság i a la p m e g ­ se m m is íté sé v e l és ú j g a z d a s á g i a la p te re m té sé v e l le h e t. T o tis n a k n in c s o ly a n sz a v a . a m e ly a m a rx iz m u s s a l és a p sz ic h o a n a líz isse l n e e lle n k e z ­ n é k . S z e rin te »a le lk i é re tts é g b ír á j á t a le g k e ­ v ésb é a m ai tá rs a d a lo m e rk ö lc sé b e n k e re s h e te d , d e se h o l m á s u tt se m k e re s h e te d , c sak s a já t m a ­ g a d b a n « . E zzel sz e m b e n ú g y a tu d o m á n y o s sz o ­ cia liz m u s, m in t a p sz ic h o a n a líz is a z t ta n ítja , hogy az eg y é n s z á m á ra az e rk ö lc sö k a tá rs a d a lo m m a l e g y ü tt a d o tta k , az e g y é n e z e k e t az e rk ö lc sö k e t m ég g y e r m e k k o rá b a n , a m ik o r tu d a tá v a l feld o lg o z­ ni m é g n e m tu d ja , a m a g á é v á teszi. I n n e n az, h o g y az e g y é n » id eg essé« v á lik , s a já t m agával m e g h a s o n lik , m e r t am i e lle n tá r s a d a lm i m é r e te k ­ b en k ü z d , az m e g v a n b e n n e is, a n n a k ő is ré sz é t a lk o tja .” (Az ifjú s á g n e m i p ro b lé m á i, 1932?) 8 tun k össze, hogy m eg p ró b á lju n k b á rm it is csinálni —, s ebben nagy segítségünkre v o lt a szovjet főhadnagy, K án y a Ján o s, aki a szib é­ riai b an k o k főrevizora volt. Szűk kis szobában zajló éjszakai beszél­ getések, v itá k so rán k e rü lt szóba József A ttila neve, s elev en ed tek meg — fő k én t L engyel Dénes jó v o ltáb ó l — m aguk a v ersek (ő ugyanis „fejb ő l” d ik tá lta le sz ám u n k ra a költő sorait). S zínpadi p ro g ­ ram u n k b a n , m elynek alak ító i fő k én t az előbb e m líte tte k voltak, J ó ­ zsef A ttila versei m e lle tt a k u ru c költészet rem ekei, G ounod F a u st­ ja, á lta lu n k rö g tö n zö tt szö v eg v álto zattal operaegyvelegek h an g zo t­ ta k el. H ittel és hitelesen m o n d a tja velem a visszaem lékezés, hogy a k ­ kori k iszo lg áltato ttság u n k b an , elk esered ettség ü n k b en József A ttila d ö b b en tett rá b en n ü n k e t k o ráb b i életü n k sem m irev aló ság ára, a fe ­ lelősségre, ő fogta kezünket, hogy eg y ü tt in d u lh a ssu n k el m ú ltu n k ­ tól egy ú ja b b élet felé. Iv á n y i Ö dön képzőm űvész E n éh án y em lékező sor cím éül József A ttila Ön életra jzá n a k egyik kevéssé id ézett so rát v á la sz th a tn á m : „C sodagyereknek ta rto t­ tak, pedig csak á r v a v o lta m ”. T eh e tte m e z t k é t okból is: egyrészt m e rt ez a m o n d a t több, m élyebb, m eghatáro zó b b in fo rm áció t ad a költő sorsáról, m in t b árm ely é le tra jz i regény. M ásrészt azt k í­ ván o m jelezn i e választással, hogy s a já t József A ttila-k ép e m —, anélkül, hogy ez h ibám , vagy erén y em len n e — m eglehetősen r e n d ­ hagyó. R endhagyó m á r a b b a n is, hogy jó v al a k am aszk o ri „m en etre n d sz erű ” rajo n g ás k o rsza k án túl, k eserű és keserves ta p a sz ta la ­ tokban, s költőinasi k u d arc o k b an bővelkedve le tte m v ersein ek v a ­ lam ely est é rtő olvasója. „A szépség és szeretet k o ld u sa” — ezzel az önkényesen k ib ő v í­ te tt k ö teteim m el tu d o m leg in k áb b érzék eltetn i, illetv e összefoglal­ ni, m it je le n t szám o m ra József A ttila. Je le n ti azt az em bert, aki nem h am is kegyességből, v allási d o k trín á k tó l vezérelve h ird e ti-v a ll­ ja a szeretet és m egértés törvényét. Je len ti a m áso k n ak já té k o t áruló, m á r an y ja életéb en is A n y átlan t, aki m agányos, o tth o n t, csa­ lá d o t végképp csak m áso k n ak rem élő fe ln ő ttk é n t csod ák k al teli, gyengéd, apás A lta tó t tu d m on d an i egy k isfiú n ak , de je len ti azt a fé rfit is, a k i h a lá la évében, a m a g án - és közösségi lét k érdéseivel küszködve, egyik legem lékezetesebb v ersében a m esev árás gyerm eki g esztu sáv al köszönti, s a p ja k é n t fo g ad ja a h áb o rú ellen es k örú tjá n M agy aro rszág ra láto g ató T hom as M annt. Á rvaság és g yerm ekség: k ét m indvégig összefonódó fogalom e szeretetért, tö rő d ésért p erlekedő költészetben. S hogy a legvilágosabb, legtevékenyebb elm ét is m icsoda külső sötétségbe ta sz íth a tja a közöny, a h iáb av aló ság érzése, a r r a éppen József A ttila betegsége és h a lá la a legbeszédesebb példa. K egyetlen, d e sokszor, sokak esetében ism étlődő fin to ra a so rs­ nak, hogy m indaz, am ire életéb en vágyakozott, h a lá la u tá n m eg ad a­ to tt n ek i: a hónapos szobák la k ó ján a k egy ország, a „m eg lelt h az a”, a g y erm ek telen n ek légiónyi — im m ár k é t g en eráció t je len tő — költőutód, a p á rtjá b ó l k ita sz íto ttn a k az elv h ű h arco st m egillető tisztelet. S végül, de elsősorban — h a m egkésve is — az a n n y ira só­ v árg o tt „szilaj sz erete t”, a h etv en ö t éve szü letett József A ttila el nem évülő, örök szókapcsolata, a leg m arad an d ó b b , m e rt m egélt és m egszenvedett nem es jelm o n d at. P etrő czi Éva költő F elk érésü k — hogy értelm ezzem József A ttila k ö ltészetének életelv eit, s v a lljak é lettap a szta lato m a la p já n arró l, hogyan é rv é ­ n y esü ln ek tá rsa d a lm u n k b a n — nagyon m eglepett. M eglepett az a szo k atlan szerkesztőségi elképzelés, m ely szerin t — József A ttilá ra em lékezvén — különösebb iro d alm i já rtassá g g al n em rendelkező em b erek v élem én y ére is k íváncsiak. M ert, m it is te h e tü n k m i hozzá a k ö ltő életm ű v én e k elem zéséhez? D ilettán s ig yekezetünkben nem s é rtjü k -e a ró la em lékezés illő k om olyságát? N em tiszteletlen ség -e egy gyakorló orvos részéről az a v a to tt to llú ak em lékező írása in a k elolvasása, az értő em lékbeszédek (vagy az ez idő tá jt sű rű b b en hangzó József A ttila-v ersek ) m eg h allg atása h ely ett, vagy m ellett a k á r k ísé rle té t is te n n i an n a k fejteg etésére, m ilyen ú tm u ta tá so k a t fed ezh etü n k fel ebben a k ö ltészetb en ? Legfőbb ú tm u ta tá sn a k ta rto m az egységes életm ű v et m agát. A zt az életm ű v et, am ely fé lre é rth e te tle n ü l sugározza, hogyan szövőd­ n ek — és kell, hogy szövődjenek — m in d en em b erb en az egyéni p ro b lém ák a tá rsa d alm ia k k al, a haza szeretete a szerelem m el, az öröm a b á n a tta l, a le lk esü lt életszakaszok a fásu ltak k a l, a csaló d ás­ teliekkel. Nem hagy k étség et affelő l sem , hogy az em b er életén ek h arm ó n iája , vagy kieg y en sú ly o zatlan ság a (boldogsága, vagy boldog­ talan ság a) d e te rm in á lt a g én jei által, d e b efolyásolják azt az egyéni sors a la k u lá sa i és a tá rsa d a lm i viszonyok is. V eleszü letett tu la jd o n ­ ságaink k ia lak u lásá b a nincs m ó d u n k beleszólni. A pánk, an y ák e l­ vesztése sem tő lü n k függ, szerelm ünk, tá rsk e resé sü n k viszo n zo ttsá­ ga, vagy v iszo n zatlan ság a is csak részben. A tá rsa d alm i viszonyok m eg v álto ztatása érd ek éb en az o n b an m in d a n n y ia n teh etü n k , s ez �nem csak lehetőség, h an e m kötelesség! Csak a költő sz ám á ra k ö tele­ ző az „ars p oetica” ? N em es értelm éb en — m egleh et; de n em fo r­ d íth a tju k -e le m in d a n n y iu n k életelvévé e so ro k at: „Ehess, ihass, ölelhess, alh ass! / A m indenséggel m érd m a g ad ”. H iszem , hogy a szocialista tá rsa d alo m b an élő em b er szám ára m a is so k a t m o n d an ak e sorok. A n n ál is inkább, m e rt ta p a sz ta la ­ tu n k v an arról, hogy a szocialista term elési viszonyok ö n m ag u k b an nem je len ten e k szocialista életm ódot. Az em beri h ib á k ellen m a is fel kell lépni (m ert van n ak ) és nem csak a m ások, h an e m a m agunk h ib ái ellen is. A m indenséggel összevetve k ell m eg m érn i m ag u n k at k ü lö n -k ü lö n , hogy együtt boldogabbak lehessünk. Ne ehessen, ih a s­ son, ölelhessen és alh asso n nyugodtan az, ak i tö b b e t k ív á n elvenni a tá rsa d alo m asztaláró l, m in t am en n y it a r r a rátesz. N e lehessen elé­ g ed ett önm agával, ak i csak dolgozgat és nem dolgozik, aki ügyeske­ désből és nem becsületes m u n k áb ó l a k a r jó l élni, ak i a közösség v ag y o n át h erd á lja, aki ö n m a g áé rt és a tá rsa d a lo m é rt n em n y ú jtja a tőle telhetőt. S o ro lh atn ám még a jelenségeket, am elyek az eljö tt szabadság m e lle tt is g áto ljá k a költő á lta l joggal v á r t „re n d ” és „h a rm ó n ia” m ég erő teljeseb b kibontakozását. „Légy fegyelm ezett!”, ír ja József A ttila. És írjá k m a is az ú j­ ságok vezércikkei, m o n d ju k egym ásnak a m un k ah ely i é rte k ez lete­ ken, a szocialista d em okrácia különböző fórum ain. A zért m o n d ju k , m e rt m a is időszerű, s ta lá n éppen azért, m e rt k o ráb b a n nem m o n d ­ tu k sehogy, vagy nem elég meggyőzően. V agy a p éld am u tatá s h e ­ ly e tt is csak m o n d tu k ? N em könn y ű ezt utólag k id eríten i. E rősza­ k o lt lenne m ost a r r a hivatkozni, hogy m á r József A ttila is m eg­ m ondta, az azonban m egengedhető, hogy m egerősítsük m a g u n k b an : József A ttila gondolatai, m in t a költőgéniuszoké általáb a n , a jö ­ vőbe is m u ta tn a k , az em beri m a g a ta rtá sfo rm á k k ia la k ítá sá n á l alig ­ h a lesznek v a la h a is nélkülözhetők. „H iába fürösztöd ö nm agadban, / Csak m ásb an m oshatod m eg a rc o ­ d a t”. L eh et-e ennél szebben kifejezni az em beri e g y m á sra u ta ltsá ­ got? A zt az egym ásrau taltság o t, am ely a szocialista tá rsa d alo m b an —, m in t a legm ag asab b ren d ű b en —, m in d en k o ráb b in á l erő te lje seb ­ ben je len ik meg. Az em beri konflik tu so k gyökere legtöbbször mégis, vagy éppen ezért, ebben rejlik . T á rsta la n u l élni nem lehet, de egy­ m á st elviseln ü n k sem m indig könnyű. („K ettős teher, s k ettő s kincs, hogy szeretni k ell”.) József A ttila ezekben és az eh h ez hasonló so­ ro k b an zseniálisan tö m ö rítette azokat az egyre in k áb b feszítő je ­ lenségeket, am elyekkel szem be kell néznünk. A m agas vérnyom ás, a neurózis (m ily’ so k a t szen v ed ett m iatta!), az in fark tu s, a 40—50 évesek halálozási a rá n y á n a k roham os növekedése, az öngyilkossá­ gok és az e rre irán y u ló k ísé rlete k ijesztő m é rték ű felszaporodása, az alkoholizm us terjedése, a felbom ló családi és h áz astársi k apcso­ lato k m ind a r r a u ta ln ak , hogy m a sem sim ára köv ezettek az eg y ü tt­ élés ú tjai. A filogenezis során (hiszen ehhez évm illiók állta k r e n ­ delkezésre) jo b b an m e g ta n u lt alkalm azkodni biológiai lé n y ü n k a term észeti környezethez, m in t a társadalm ihoz. Úgy tű n ik , a tá rs a ­ d alm i viszonyok felgyorsuló v álto zásait adaptáció s képességünk nem tu d ja nyom on követni. S zabad-e te h á t a válto záso k at csupán ö n m a g u k ért sie tte tn ü n k ? B etegségek sora vezethető vissza az é le t­ ritm u s elvesztésére, a hely telen ü l k ije lö lt tá rsa d alm i szerepkörökre, az ebből adódó súrlódásokra, csalódásokra. A rra, hogy n em b ecsü l­ jü k eléggé egym ásban a m agunk érték eit. M ásoktól elv árju k , am it m ag u n k nem adunk. A m i tá rsa d a lm u n k k o n flik tu sa i ugyan nem felo ld h atatlan o k , de m aguktól — főleg, h a m eg k erü ljü k ő ket — nem o ldódnak meg. E zeket az ellen tm o n d áso k at m in d a n n y ia n m ag u n k b an is hordozzuk, sú ly u k viselésébe olykor b elefárad u n k , fásu lttá, ked v szeg etté válunk. „Mért. legyek én tisztességes? K ite ríten e k úgyis! / M ért n e le ­ gyek tisztességes? K ite ríten e k úgyis!” V an, ak in él ez a felfogás ta rtó s és állandó cinizm ust jelen t. Ők a pály án k ív ü l állók, vagy v ív ó d á sain k at a já té k té re n belülről szem lélők. M o stan áb an m in th a többen lennének. K önnyen összekeverhetők azokkal, ak ik n él csak átm en eti csalódottság jele, akik ú jra és ú jra ta lp ra tu d n a k állni, ak ik m e g to rp an ásán ak oka, legyen az egyéni, családi, vagy tá rs a ­ dalm i, nagyobb figyelm et érdem el. A z egym ással tö rő d ésn ek nagyon szép p éldái ism eretesek, de sokszor leplezhetetlen a m ögötte m eg­ búvó lá tsz a tra tö re k v é s: virágcso k o rral k ed v eskedün k az idős, seg ít­ ségre szorulónak, de az aktushoz a fo tó rip o rte rt is m eg h ív ju k ; m i­ n él szélesebb k örben tu d a tju k , hogy elv állalju k v alam in ek az el­ végzését, m ajd szép csendben elfeledkezünk róla. A meggyőződés n élk ü li cselekvés, a form alizm us k ísértése m ég nem szűnt meg. J e ­ len tést teszü n k még m a is elvégzetlen m unkákró l, beszám olóinkat alk alo m hoz illővé kozm etikázzuk, fe la v a tu n k te rm e lé sre m ég nem kész üzem eket, m e rt a z ü n n ep úgy k ív á n ja. Szívesen te re m tü n k m a ­ g u n k n ak vélt, vagy valós előnyöket m ások ro v ásá ra . H ajlam o sak vag y u n k m egfeledkezni arró l, hogy a tá rsa d alo m ta lá n a világ leg­ b o n y o lultabb szervezete. Egyedekből, érző és gondolkodó, h a n g u la ­ to k tó l és v ágyaktól m o tiv ált alk o tó és k ritizáló , jó ra és rosszra fogékony, gyengébb és erősebb em berek sokaságából, m in t se jte k ­ ből szerveződik. És a sok m illió se jt m indegyikére érvényes az id é­ zet: „Az én vezérem bensőm ből vezérel! / E m berek, nem v a d a k — / E lm ék vagyunk! S zívünk még v ág y a t érlel, / N em k a rto té k a d a t”. Még ak k o r sem , h a szem élyi szám m al lá tta k el b en n ü n k et. Fancsik János „ H á t m u s z á j é ln i? M u száj g o n d o lk o d n i? N y il­ v á n v a ló , h o g y n e k e m n e m és n e k e d se m . De az é le tn e k m u s z á j, d e az e lm é n e k m u sz á j, k ü lö n b e n n em v o ln a se m m i az, a m i. N em sz ü k sé g e s , h o g y é n ír ja k v e rs e t, de ú g y lá tsz ik , sz ü k sé g e s , h o g y v e rs ír a s s é k , k ü lö n b e n m e g g ö rb ü ln e a v ilág g y é ­ m á n tte n g e ly e .” (Iro d a lo m és sz o c ia liz m u s, 1931.) „D e a k ö z é p o s z tá ly fo g a lm á b ó l k ö v e tk e z ik , h o g y ö n á lló p o litik á t n e m fo ly ta th a t. P o litik á ja — a k á r jo b b r a , a k á r b a lr a — c s a k a tő k e és a m u n k a h a r ­ c á n a k fü g g v é n y e le h e t. M égis, v a g y é p p e n ez é rt, s a já to s a n k ö z é p o s z tá ly i id e o ló g iá n a k te k in th e tő m a a b é k é s h a la d á s g o n d o la tk ö re . A k ö z é p o s z tá ly b e li­ e k id eo ló g iai s z e m p o n tb ó l m é g a fa siz m u s h o z is a z é r t c s a tla k o z n a k , m e r t a fa siz m u s az o s z tá ly h a rc . ső t az o sz tá ly e lle n té te k m e g s z ü n te té s é t íg é ri és a z t, h o g y a f o rr a d a lm i e le m e t h a la d á s s a l h e ly e tte ­ síti. M á so k a t u g y a n e z a s z e m p o n t visz a sz o c iá l­ d e m o k rá c ia és a sz o c iá llib e ra liz m u s tá b o rá b a . M eg k e ll je g y e z n e m , h o g y a k ö z é p o s z tá ly b e lie k p o litik a i sz e re p e e g y re n a g y o b b je le n tő s é g ű . A k ö ­ z é p o s z tá ly fu n k c ió ja n é lk ü l n e m g o n d o lh a tó el egy sz o c ia lista á ta la k u lá s se m . Az a z á to n y , m e ly e n a sz o cializm u s h a jó ja — a z t h isz em , c s a k e g y e lő re — K ö z é p -E u ró p á b a n m e g fe n e k le tt, a k ö z é p o sz tá ly fu n k c ió já t föl n e m ism e rő sz o c ia lista p o litik a i e l­ m é le tb e n leli m a g y a r á z a tá t. (M arx a K a p ita l h a r ­ m a d ik k ö te té n e k v ég é n c sak o d á ig ju t o t t el, h o g y é p p e n f ö lv e te tte a k é r d é s t: m i a lk o th a t o s z tá ly t? M ire v á la s z o lh a to tt v o ln a , a to ll k ie s e tt k ezéb ő l.) A jo b b és b a lo ld a li p o litik á b a n m a e g y a r á n t a k ö ­ z é p o s z tá ly ta g ja in a k a m e g n y e r é s é é rt fo ly ik a k ü z ­ d e le m .” (A k ö z é p o s z tá ly és a v a jú d ó v ilág , 1935.) „ M ik o r j á r n é k s z ín h á z b a ? III. R ic h á rd ezt k iá ltja : »O rsz á g o m a t eg y ló é r t! « E m e lle tt ig en n e v e ts é g e ­ se n h a n g z a n é k , h a a m a i sz erz ő tö r té n e te s e n ezt a d n á eg y h ő se s z á já b a , a k i tö r té n e te s e n k ö n y v e lő : »Á llá s o m a t eg y t a x i é r t ! « N os, h a egy m ai S h a k e s ­ p e a r e k ita lá ln á , h o g y e g y ily e n fe lk iá ltá s h o g y a n n e v á ljé k n e v e ts é g e ss é , d e h o g y a n s z o ríts a el az e m b e r sz ív é t, ö rö m m e l á ld o z n é k m é g az in d o k o ­ la tla n u l m a g a s á r a k a t k é rő r u h a t á r r a is .” (M iért n e m já r o k s z ín h á z b a ? 1937.) „ M e rt id e a liz m u s a z t k ív á n n i a m u n k á s o k tó l, a tö m e g e k tő l, h o g y v á lja n a k a sz o cializm u s tu d ó ­ sa iv á —, tö m e g m é re tb e n le g fe lje b b ö n tu d a to s s á g ró l é s tu d a to s s á g ró l b e s z é lh e tü n k . T ö m e g m é re tb e n a z o n b a n c sak az a tö rté n e lm i fo ly a m a t tu d a to s íth a ­ tó, a m e ly é p p e n v é g b e m e g y , d e az m á r k e v é sb é , a m e ly c sak v é g b e fog m e n n i. E gy ily e n , jö v ő b e n beálló fo ly a m a t tu d a tá t a k á r v a lljá k , a k á r ta g a d ­ já k , lé n y e g é b e n e s z m é n y n e k , id e á ln a k v e s z ik a t u ­ d o m á n y o s a n n e m k é p z e tt m u n k á s o k és é p p e n e z é rt té r n e k el tő le , h ol jo b b ra , h o l b a lr a , e z é rt ta p a s z ­ ta ln a k ö n m a g u k o n is a n n y i b e n e m v a llo tt in g a ­ d o z á s t, k o m o ly , h a rc o s m u n k á s o k is. A m a r x iz ­ m u s o ly a n n e h é z tu d o m á n y és filo z ó fia (pl. L en in s z e rin t m é g a T ő k é t is c s a k az é r th e ti m eg eg é ­ sz e n , a k i á tta n u lm á n y o z ta H eg el L o g ik á já t, p e d ig az a z tá n k e m é n y d ió ), h o g y a m u n k á s o k c s a k a n y ­ n y it tu d n a k v a ló b a n (és n em n é v le g e se n ) fö lfo g ­ ni b elő le, a m e n n y ir e a m in d e n n a p i g y a k o r la t a l­ k a lm a s s á teszi, s m itö b b k é n y s z e ríti ő k e t. »Az e s z ­ m é n y i té n y e z ő t, h o g y h a tn i tu d jo n a tá rs a d a lo m f e jlő d é s é r e « e lő b b m a g á n a k a fe jlő d é sn e k kell m e g te re m te n ie . (P le c h a n o v . . .)” (Az e g y s é g fro n t k ö rü l, 1933.) „A z ó h a jto tt és k ik e r ü lh e te tle n , m e rt v é g ü l is t u ­ d a to s k ö v e te lm é n n y é v áló , s z o c ia lista és tá r s a d a lm i fo rr a d a lo m n a k az e m b e re k k ö zt és az e m b e re k e n b e lü l e g y m á s tó l e lv á la s z th a ta tla n u l e g y s z e rre k ell le já tsz ó d n ia , m á ssz ó v a l a tá r s a d a lm a t n e m a la k ít­ h a tja m ás, m in t m a g a a tá r s a d a lo m . Az e m b e ri tá r s a d a lo m a la k u lá s a n e m is fü g g m á s tó l, m in t m a g á tó l a tá rs a d a lo m tó l és a te rm é sz e ttő l, a m e ly ­ n e k része . Á m a h o g y az e m b e r ré s z e a te rm é s z e t­ n e k , ú g y a k ö rn y e z ő te r m é s z e t is tá r s a d a lm iv á le tt; sz o c ia liz á lta az e m b e r, a sz o ciális lé n y . N incs is m á s h ib a , m in t h o g y az e m b e risé g m ég n e m é b ­ re d t, m e r t n e m é b r e d h e te tt ö n tu d a tr a , v a g y is a n ­ n a k tu d a tá r a , h o g y lé n y e g é t é p p e n tá r s a d a lm i m i­ v o lta teszi, h o g y v á g y a i, c é ljai, tö re k v é s e i és á l t a ­ lá b a n c s e le k e d e te i tá r s a d a lm i lé téb ő l f a k a d n a k . M ásszóval m ég n e m lé p e tt a g a z d a sá g i k a te g ó riá k s z e rin t m eg o szló , d e e g y a r á n t tá r s a d a lm i e re d e tű tu d a to k h e ly é b e m a g á n a k a tá r s a d a lm i e r e d e tn e k a tu d a ta , a m e ly v é g ü l is az e m b e ri k ö zö sség t u ­ d a tá h o z , azaz ö n tu d a to s e m b e risé g h e z v e z é re ln e . A m u n k á s o s z tá ly sz e re p e e b b e n a tö rté n e lm i ö n tu d a ­ to so d á si f o ly a m a tb a n é p p e n az, h o g y m a g a s ra t a r t ­ ja és el n e m e jth e ti a z t a zászló t, a m e ly re m in ­ d e n e m b e ri lé n y n e k tá r s a d a lm i e re d e te v a n írv a . Íg y te h á t é p p e n a z o k a m u n k á s e m b e re k ö n tu d a ­ to sa k , a k ik n e k » o s z tá ly ö n tu d a ta «az e m b e risé g tá r s a d a lm i lé n y e g é n e k tu d a tá b ó l tá p lá lk o z ik , v a g y is m a g á b ó l az e m b e ri ö n tu d a tb ó l, a h e ly e tt, h o g y az » o s z tá ly ö n tu d a t« a k iir to tt e m b e ri ö n tu d a t h ely é n h a jta n a k i.” (A sz o c ia liz m u s b ö lc s e le te , 1934.) V á lo g a tta és s z e rk e s z te t te : Laczkó Pál orvos 9 �Gondolatok a Derkovits-szemlélet alakulásáról „ D e rk o v its ö rö k sé g e é p p o ly n a g y k in c s , a m ily sú ly o s e lk ö te le z e tts é g az u tó d o k sz á m á ra . A z s e ­ n ik v ív m á n y a it a k ö v e tk e z ő n e m z e d é k r e n d s z e rin t fe lp a rc e llá z z a ” . (R ab in ovszk y Máriusz) 1979. szeptem berétől novem beréig m inden eddiginél na­ gyobb. az életm ű egészét tekintve teljesebb D erkovits-kiállítást rendezett a M agyar Nemzeti G aléria az „1514” című fam etszetek születésének fél évszázados évfordulóján. Mi te tte vajon szükségessé D erkovits m unkásságának újabb bem utatását, m it jelent a m ai néző szám ára Derkovits, hogyan él hagyom ánya a m űvészet gyakorlatában, a m űvészeti-világné­ zeti köztudatban?... A D erkovits-értékelésekre mindig jellem zőbb volt az elm a­ rasztaló, értetlenkedő kritika, m int a m unkásság alakulását híven elemző, értő m egközelítés. Ennek elsődleges oka, hogy D erkovits tudatossága, differenciált m űvészeti szemlélete következtében soha nem válik egyetlen k ritik ai irányzat sablonjának m egtes­ tesítőjévé, így elemzői m indig találh atn ak benne kivetnivalót. Rövid életú tja (negyven évet élt, s ebből tizenhatot szentel­ hetett a m űvészetnek) csupán néhány nagyobb kiállításra adott alkalm at. Az 1922-es (első) bem utatkozásának k ritik ája teh et­ séges kezdő expresszionista festőként értékeli. Kállai Ernő 1925ös könyvében a m agyar m űvészetet az európai vetületében ér­ telmezi, s ebbe a szigorú m ércét állító elemzésbe m ár akkor be­ kerül a fiatal Derkovits, m int a m agyar m űvészetre olyannyira jellemző ellentm ondás: m aterialitás és absztrakció feszült szin­ tézise. K állai m ár ekkor ráérez D erkovits m űvészetének alapvető összetevőjére: a forradalm i aktivista pátosz és a krisztusi szere­ teteszm ény együttesére. A ztán a bécsi em igráció évei (1923—25) teljesen kiesnek a korabeli m ű k ritik a érdeklődéséből, pedig ren d ­ kívül lényegesek ezek az évek m ind a tudatosuló m űvész önnön világképének m egalkotása, hitvallásának m egfogalmazása, m ind művészi (festői) eszközeinek fejlődése szem pontjából. P ályája po­ litikailag kezdettől fogva m eghatározott, proletársorsa által de­ term inált. Művészi ébredése a Tanácsköztársaság ide­ jén K ernstok szabadiskolájában m egy végbe, ké­ sőbbi ú tja az indulás politikai elkötelezettségének tudatos vállalása és következetes kiteljesítése. Az em ig­ rációból hazatérve gondolati közlésvágya konkrét m egfogalm a­ zást nyer a művész nyilatkozatában: „Össze kell kö tn i a képzőm ű vészetet a m ondanivalóval, m ert az em bernek biztosan van közölnivalója. M int festőnek és m ai em bernek érzem, hogy köte­ lességem életü n k és társadalm unk jelenségeit m aradék nélkül kifejezni. A zt hiszem , hogy teljesítem is ezt, m ikor az aktualitá­ sokat tudom ásul veszem .” (1927). A m űvészeti k ritik a azonban ilyen irán y ú fejlődéséről nem ak a rt tudom ást venni, egy-két hu­ m anista kritikuson kívül. Fónagy rendezi meg a Belvedereben (Váci u. 11) D erkovits 1928-as kiállítását, s a N yugat hasábjain m egjelentetett cikke a hum anista k ritik a D erkovits-szem léletét tükrözi. M űvészetéből a szociális szenvedések és a töm egek éle­ tének fájdalm át festői kvalitással megfogalmazó lírai érzékeny­ ségét emeli ki. Az 1930-as évek k ritik ái erősen tám ad ják a m ű­ vészt: m ind határozottabban körvonalazódó tarta lm i m ondan­ d ójáért stiláris visszaeséssel vádolják. Egyedül L yka K ároly fi­ gyel fel arra, hogy valójában minőségi fejlődés m ent végbe D erkovitsnál: tartalo m és form a tökéletes egysége, a művész céljai­ nak és festői teljesítm ényének egybeesése valósult meg. H alála u tán m inden irányzat m egterem tette a szám ára leg­ megfelelőbb Derkovitsot. 1934—45-ig három nagy k ritikai áram ­ lat alakul ki, m elyeknek variációi hosszú időre m eghatározzák D erkovits értékelését. A legjellemzőbb Ártinger állásfoglalása, aki m unkásságában csupán az első időszak lírai festőiségét érté­ keli, s tév ú tra tévedt alkotóként em legeti. B ernáth A urél dualista szem lélete sokáig m eghatározta a Derkovits-elem zések módsze­ 10 rét. B ernáth, m int igazi kolor ista. nagyra értékeli D erkovits festői teljesítm ényét, a m ondandó durvaságát, a világnézeti a ttitü döt azonban elítéli. Ez a kettőségre alapuló, a művészi tel­ jesítm ényt megosztó szemlélet kísértett a D erkovits-értelm ezé­ sekben az 50-es évek végéig, a két összetevő közötti változó elő­ jellel. Kassák elemzése D erkovits pályáján kívüli, Kassák saját m űvészetéből eredő szem pontokkal közelít az életm űhöz: a kez­ deti időszak kubista kísérleteitől való eltéréséért, sajátos, a m ondandónak alárendelt térszem léletéért b írálja; nem tu d ja a m odern nem zetközi áram latokba iktatni. A m agyarság és nem ­ zetköziség viszonya a m agyar m űvészet kísértő problém ája azó­ ta is, Derkovitscsal kapcsolatban csak K örner Éva tan u lm án y á­ ban fogalm azódik meg a kettő valóságos viszonya. Farkas Zol­ tán vitacikkében rám utat, hogy D erkovits jelentősége éppen tu ­ datosan választott m unkástém ájában, s annak adekvát form a­ nyelvi m egfogalm azásában rejlik, m űvészete így válik ad ekvát­ tá. Világnézeti szem pontból m indm áig példaadó elemzés Bálint Györgyé, aki a politikum m eghatározó szerepét hangsúlyozza D erkovits m űvészetében. A nem zeti vonásokat és a nem zetkö­ ziséget a forradalm i eszmeiség szem pontjából hozza közös neve­ zőre, feloldva ezzel a korábbi dualista m egközelítést. D erkovits m űvészetének értékelésében feltűnően fontos sze­ repet játszanak a képzőművészek állásfoglalásai, akik a hagyo­ m ány, előkép keresése közben elkerülhetetlenül találkoznak D erkovits örökségével, kénytelenek szembenézni azzal, s egyér­ telm ű ítéletet alkotni róla, p éldáját elvetni vagy követni. A D erkovitsról alkotott vélem ény politikai állásfoglalássá vált a ha­ ladó eszmék m ellett vagy ellen, és sokat elárul a m űvészek sa­ já t ars poeticájáról, művészi alkotóm ódszeréről. B ernáth és Kas­ sák m ár elem zett értetlensége szem léletük zártságából, a m ű­ vészetnek csupán az őket érdeklő terü letére korlátozódásából eredt. Értőbb elemző a sors- és eszm etárs Dési Huber. Ő figyel fel először tem atika és festői kifejezés tökéletes egységére D erkovits­ nál: „ ...hosszan beszéltem vele kollektív kiállításán és utána soká­ ig gondolkoztam egy kijelentés felett, am it egyik képére m utatva te tt: ilyen t n em fe ste tte k a gótika óta. — V ajon m it akart m on­ dani vele? Ma m ár tudom , vagy tudni vélem , m it jelen tett az: jelen tette a régi festői m ódszer m o d e m alkalmazását, s a világ­ kép, érzés, szolidaritás olyan összefogását, am ivel páratlanul áll m ai festészetü n kb en .” A polgári m űkritika a nem zeti jelleg hangsúlyozását állít­ ja szembe a haladó irányzatokkal. Dési H uber D erkovits eseté­ ben ragyogóan frappáns, ugyanakkor vallom ásszerűen lényeg­ látó választ ad erre: „Vannak küldet éses em berek, költő k poli­ tikusok, írók, m űvészek, a k ik n e k életintenzitása messze túlha­ ladja kortársaik életét. A k ik b e n töm örülnek a dolgok. A z osz­ tály, a nép, a nem zet érzelm ei. A k ik b e n összefut m inden, am i a nagy egységben él: a fájdalom , az öröm, a szenvedés” és „Der­ kovits egyéni lírájában inkarnálja osztályát és annak életét, m ert — sem m i sem közelíti m eg jobban az általánost, m in t az, am i valójában és legm élyebben egyéni.” Az elem zett kritikából lényegében összeáll egy viszonylag teljes D erkovits-kép. Igaz, néhány kivételtől eltekintve, m un­ kásságának egy-egy oldalát em elik ki, de végül is valam ennyi lehetséges megközelítési szem pontot felvetik. A felszabadulás előtti utolsó k ritik a a L’ A rt Hongrois sorozatban m egjelent D erkovits-kötet előszava Kopp Jenő tollából. Kopp D erkovits m űvészeti értékeit elism eri, nehéz sorsát azonban nem sorsvál­ lalásként, hanem ostoba proletárgőg lecsapódásaként értékeli. R ám utat m űvészetének epikus jellegére és összegző m ondatában az utókornak aján lja: „Életm űve a m űvészet belső kérdéseinek megoldásán túl em beri hitvallás is, am ely m egtagadva m inden játékos öncélúságot, utat m u ta t a jövő fejlődése keresőinek.” A felszabadulás után m egkezdődött a m űvészeti hagyom á­ nyok szám bavétele. Az értő kritikai előzm ények lényegében is­ m eretlenek m ara d tak ; D erkovits helyét a G resham kritikusai határozták meg. B ernáth dualizm usát követve kettévágják élet­ m űvét egy m odoros tem atikus festőre és egy élvonalbeli kolo­ ristára. Az utolsó korszakban is elkülönítik a politikai ag itáto rt a halkszavú lírikustól — az utóbbi jav ára. Ezzel szemben a h i­ vatalos k ultúrpolitika elsősorban em beri és politikai m ag atar­ �tását m éltányolta, s nem véletlen, hogy a m űvészeti kollégium ok az ő és Dési H uber nevével jelzetten indulnak, m űveivel kiál­ lítások egész során ism erkedhet meg az eszmélkedő nép. M ind­ két szemlélet hiányos persze, s Rabinovszky M áriusz a Szabad M űvészet h asábjain a D erkovits-vita keretében m éltán hang­ súlyozza, hogy politikai hitvallása és festői kvalitása együttesen m eghatározó: „Hogy D erkovitsot m egértsük, tu d n u n k kell:s z o ­ cialista h itét kom olyan vette. O lyan kom olyan, hogy feltette rá é le té t.. . N em akarta s n em is tudta v olna kettéosztani önmagá­ ban az em bert és a m űvészt.” (1948) Ekkor fogalm azódik meg először a „lobogónk D erkovits” eszmeiséget és m űvészeti m érté­ ket m eghatározó jelszava. 1949 u tán a fejlődés iránya kedvezőtlen fordulatot vesz: az Európai Iskola, az absztrakt irányzatok kiszorulnak a m űvészeti élet területéről, képviselői visszavonulnak, vagy szem léletet vált­ v a , idegen hangon szólalnak meg. Az előretörő és néhány évre uralkodóvá váló fényképész-naturalizm us képviselői szám ára D erkovits öröksége m ár nem példaadó: m űvészetének k o rlátja­ it kezdik hangsúlyozni. Neve m ár nem zászló, de ellenzéki szó, az ab sztrak t irányzatok, a form alizm us ellentám adása. A jelszó M unkácsy és a szolnoki m űvésztelep, m int népi m űvészet, m int realista m űvészet és m int zsánerfestészet. D erkovits öröksége túl harcos, túl nyílt, túlságosan haladó és hiteles a korabeli ha­ zug, lakkozó m agyar m űvészeti közéletben. A hivatalos politi­ kai és ideológiai vezetés m éltányolja ugyan em beri és politikai m ag atartását, de m űvészetét form alistának ítéli és elveti. Jó pél­ dája e kornak a Szabad Nép 1954. április 13-i szám ában N ém eth Lajos írása, D erkovits születésének 60. évfordulójára. Eszmeisé­ gét elism erve, m űvészetét a tartalom és form a súlyos ellent­ m ondásának vádjával illeti, b ár m entegeti, hogy tudniillik a párton belüli problém ák m iatt „Nem is láthatott tisztábban, hisz’ szükségképpen el volt szigetelve a dolgozó nép alkotó kri­ tikájától. 1919. m űvészetének hagyom ánya is azt a látszatot ke lt­ hette, hogy a társadalm i forradalom eg yü tt jár az ún. modern m ű vészettel; a szovjet szocialista-realista m űvészet eredm ényeit pedig n em ismerte. Em beri alakjainak torzítása, leegyszerűsíté­ se ellentétet képez a tartalom m ély hum anizm usával.” A „dol­ gozó nép alkotó k ritik á ja ” ekkor a rózsaszín naturalizm ust je­ lentette: az erőtől duzzadó, pufók, mosolygó, tiszta m unkásfi­ g u rát, akiben önm agára kellett hogy ism erjen a gondokkal küszködő, fáradozásának porát ugyancsak m agán viselő valósá­ gos m unkás. Nem ism erték fel: D erkovits tém aválasztásának nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy ezt a piszkos, körülm é­ nyei által m egnyom orított m unkást tu d ta vállalni, aktuális prob­ lém áival, napi harcaival — s m indezt a legkorszerűbb és abszo­ lút festői form anyelvvel tu d ta kifejezni. Tanulságos a cikk befe­ jező része — D erkovits m űvészete sokban példakép lehet —, itt szólalnak m eg legegyértelm űbben a kor „elvárásai”. K ulcsszavak: az őszinteség a pártosságban, a dolgozó nép szeretetében, bizonyít­ va ezzel, hogy ez hiányzott a leginkább a kor m űvészetéből. Egyben D erkovits kapcsán k ívánja a szerző m egerősíteni az ötvenes évek politikai vezetésének fő kívánalm ait a művészek felé: D erko­ vits m űvészete „bizonyítja, hogy a napi problém ákhoz, a kor legaktuálisabb kérdéseihez való kapcsolódás nem jelenti a kép­ zőm űvészet lealacsonyítását, a m ű fa jtö rvén y ek m egsértését.” Ez az elemzés jól m utatja, hogy D erkovits m ilyen fontos sze­ repet játszik a m agyar m űvészetben, hiszen m inden kor m eg­ próbálja saját arcára form álni, saját elvárásainak skatulyájába beszorítani, saját törekvéseit igazolni általa. 1955-ben kezd oldódni a dogm atizm us szigora. D erkovitsot még m indig form alistának, a burzsoá m űvészet form anyelvét felhasználónak bélyegzik, de m ár m egjelenhet Fülep Lajos tol­ lából a kor ítéletének igen éleshangú m egkérdőjelezése: „Szó­ lam m á vá lt D erkovits kezdeti form alizm usa. De hát van-e, aki n em látja? K it kell tőle m egvédeni? Gon d oljunk inkább arra, honnan jön és hova ju t el vele kora m ű vészete . . . E gyébként maga D erkovits m indjárt kínálja az ellenm érget is, m egm utatja, hogyan kell tú lju tn i az övén és m indenfajta form alizm uson — azon is, am i m a van, nem a m últé, m in t az övé, inkább nagyon is virul. A z ő végső igazsága m egtaníthatna rá, hol keressük ezt a fo rm alizm ust és m it teg yü n k vele.” Egyértelm űvé válik, hogy az ötvenes évek saját form alizm usát igazolandó és leplezendő „fedezte fel” és ítélte el D erkovitsét. P éldája így szólamszerűvé, valójában h atástalan n á vált. A derkovitsi példa hű m egértése és követése szülte K ondor Béla 1956-os D ózsa-sorozatát, mely ugyanolyan b átran , harcosan és élesen kérdez rá kora sorsprob­ lém áira, m int D erkovitsé 1930-ban. D erkovits hívő heroizm usá­ ra felel K ondor önemésztő deheroizm usa, pontos képet adva a m agyar társadalom akkori tévedéssorozatáról, eszm éinek a n a­ pi gyakorlatban való m eghazudtolásáról. Újabb fordulatot jelen tett a m agyar m űvelődéstörténetben az 1953. év, a képzőm űvészeti életben a Szalon tavaszi tárla ta . B em utatkozási lehetőséget k ap o tt ism ét m inden irányzat. A hi­ vatalos m űvészetpolitika ism ét zászlajára tű zte D erkovits és a haladást szolgáló m űvészek (pl. a Nyolcak) m unkásságának kö­ vetésre váró jelszavát. A hogyan k o ráb b an a hallgatás és ne­ gatív ítélet, m ost a hozsannázás fenyegette mellőzéssel D erko­ vits örökségét. A vasfüggöny felm ent; m egnyílt a k u ltú ra szá­ m ára a nyugati m űvészet m egism erésének lehetősége, a fiata­ lok mohó éhséggel vetették rá m agukat a század nagy művész­ egyéniségeinek tanulm ányozására. Ism ét n ap iren d re k erü lt a h a­ gyom ányok újraértelm ezése, s benne a D erkovits-pálya végre teljes, egységes szem léletű értékelésének szüksége, m elyet Kör­ ner Éva D erkovits-m onográfiája oldott meg. Az életm ű pontos és m űvészettörténetileg teljes elemzésén túl, K örner Éva is saját korának, az 1960-as évek m agyar társad alm án ak kérdéseire próbál választ adni. M agyarság és európaiság viszonya, egyéni­ ség és közösség kapcsolata és a m odernség értelm ezése állnak ekkor az érdeklődés csom ópontjában. A kérdések kapcsán D er­ kovitsra vonatkoztatva adott válaszok lényeglátó észrevételek helyzetünk jelenlegi m egítélését tek in tv e is. Á ltaluk m egterem ­ tődött D erkovits dialektikus, történelm i szem lélettel érték elt he­ lye és szerepe saját korában és a szocialista társadalom jelenlegi tu d ati közegében egyaránt. K örner rám u tat, hogy az elzárkózás, egy lokális-partikuláris problém ához való kapcsolódás bizonyos történelm i szituációban történelm ileg adekvát, fontos m űvet szülhet. Az ilyen lokális m ű a kor egyetem es szellemi arcu latá­ nak szerves része. D erkovits idejében a haladó m űvészet kény­ telen volt figyelm ét a történelm i szituáció felm érésére és elem ­ zésére fordítani, hogy vélem ényét elm ondhassa róla. A m agyar m űvészetnek ez — a valóság anyaga és a m ű közötti közvetlen kapcsolat — a legfontosabb vonása. D erkovits jelentőségének lényege az ilyen értelem ben v ett ak tu alitás (politikai esemé­ nyekhez való közvetlen kapcsolódás pl. az 1930-as tü n tetésre készíti az 1514-es sorozatot, Sallai és F ü rst kivégzésének h a tá ­ sa alatt a Kivégzés című festm ényt). A h atása a la tt létrejövő m ű azonban m indig elvonatkoztatott, általánosított — nem il­ lusztráció tehát, hanem esztétikai kategória: m űalkotás. Szintén esztétikai fogalom a m ű valóságtükrözésének hitele, a művészi őszinteség kérdése. D erkovits nem zete sorsát és osztálya felada­ tait saját vallom ása szerint is prófétai elkötelezettséggel vál­ lalta. E tikus felelősségvállalása és a kor adottságai kényszerí­ tették rá a m agányos vergődést, még legközelebbi szellemi ro­ konát, József A ttilát sem ism erte. Pedig m űvészetük sokkal több és lényegibb vonatkozásban rokon, m int am ire az eddigi iroda­ lom rám u tato tt. A sors, a személyes nézőpont azonos, m indket­ ten a „város perem éről” szemlélik az életet, am i az adott kor­ ban az egyetlen lehetséges korszerű szemlélet, hiszen itt dől el a jövő sorsa. Tém aválasztásuk is azonos: a m unkások életének történelm i távlatokban való, m onum entális igényű ábrázolása (pl. József A ttila: M unkások, A D unánál, K ülvárosi éj, Leve­ gőt; D erkovits: Végzés, K enyeret, D unai hom okszállítók stb.). A lkotóm ódszerük megegyezik, m indketten egyedi sorsábrázolá­ sokból haladnak az általános társadalm i jelenség m egfogalm a­ zása felé. Jelképeket terem tenek a társadalm i viszonylatokban felfogott tárgyakból, hum anizálva azokat (pl. a kenyér, a gaz­ dagon m egrakott kirak at, a proletár lakása stb.). D erkovits figurái azonban az általánosítás ellenére m indig m egőrzik sugárzóan hiteles egyéniségüket, sohasem közelítenek az ötvenes évek sablonm unkásaihoz. Igaz ugyan, hogy teljes egyedüllétben dolgozik — a korábbi k ritik a erősen tám ad ta ezért —, de nála a lényeg, hogy a m egközelítés aspektusa kö­ zösségi: kora m inden m eghatározó kérdésében állást foglal, azonnal reagál az esem ényekre. A szocialista közösség — am ely ekkor m ég csak szerveződő, inkább tu d ati, sorsközösség — álta­ la szólal meg, benne ölt testet, akkor is, ha ez nem j elen tett 11 �szervezett egységet, valóságos csoportot. Az em berek töm ege — s ez korunk tanulsága is — nem m indig közösség, tév ú tra ve­ zethet teh át D erkovits ilyen értelm ű m egközelítése. D erkovits kapcsolatának lényegét a szocializmushoz Fülep Lajos fogalm az­ ta meg pontosan: „Sem m i sem pótolhatja az em berek egym ás­ hoz való viszonyának emberségességét. A szocializmus azt vall­ ja önnön céljának és értelm ének, am it az em beriség céljának és értelm ének tekin t. A rra a kérdésre, hogy D erkovits m elyik szo­ cializmus ügyét reprezentálja, m elyikkel azonos, kö n n yű a vá ­ lasz. Ezzel.” Ezek pedig — a jövő közösségi feladatai — még nem valósultak meg. D erkovitsnak teh át van szava ma is a jövőhöz, s m űvészete egyértelm űen és v itath atatlan u l közösségi in d ítta­ tású és célzatú. Szépen fogalmazza ezt meg K örner Éva: „ez a m aguk vállalta sors volt a rájuk szabott feltételek közepette a legélesebb és legkülönb válasz: így léptek be a jövőbe.” K ét kérdés, a m agyarság-európaiság és az egyén-közösség viszonya m ár részben m egválaszolódott az eddigiekben Derko­ vits kapcsán. H átrav an korunk kulcskérdésének, a m odernség­ nek értelmezése. A m odern nyugati m űvészet utolsó fél évszáza­ dos fejlődésétől a m agyar m űvészet m esterséges elzárása komoly problém ákat — beszűkülést, m ajd feloldása u tán m ániákus szol­ gai utánzást — eredm ényezett. N apjaink kérdése, hogy e nyu­ gati h a tá sok követésének m egvan-e a belső szükségszerűsége, nem puszta divatutánzás-e. Mivé válik, m ilyen önálló és im m ár hazai szituációból fakadó problém ára tu d válaszolni a kívülről jö tt hatás, gondolatébresztő segítségével. Lényegében a m odern­ ség k érdésével szembesíti a m ostani kiállítás kapcsán Derko­ vitsot m indkét m egjelent kritika. M ajor O ttó: Halhatatlan-e D erkovits? című cikke (Népszabadság 1979. nov. 18.) a m egvál­ tozott helyzetet elemzi mély elkeseredéssel, m ivel korunkban a világnézeti elkötelezettség, a történelm i érzék és a m oralizálás nem divat a művészek körében — így D erkovits követéséről beszélni rem énytelen. Vadas József konkrétan és nyíltan fel is teszi a kérdést (Csillag a püspöksüvegen, Élet és Irodalom 1979. okt. 27.): „Létrehozható-e ma is a derkovitsi értelem ben ve tt, a társadalm i feszültségeket végletesen kiegyensúlyozott képi dra­ m aturgiává alakító szintézis?” Az ő konklúziója sem bíztató: „ életm ű ve.. . . Szabályt erősítő kivétel, am elyet éppen ezért nem annyira kö vetn i lehet, sokkal inkább tiszteln ü n k illik. K ell.” T ársadalm unk, m indennapi életünk ege nem felhőtlen je­ lenleg sem, s az elefántcsonttornyok alapzatai gazdasági prob­ lém áink következtében ingadoznak. A k o rtárs m agyar m űvészet ú tja kétfelé vezethet ugyanúgy, m int D erkovits idejében. Fel­ színi esztétizm usban, m ely nem vesz tudom ást a való világról; erre m ódot ad a jelenlegi játékos m anierizm us: a szokatlant, az újszerűt és m eglepőt üldöző form anyelvi kísérletek burjánzása, m ely egyben egy új akadém izm us kialakulásának veszélyét is m agában rejti. A m ásik az, am it Vadas is pregnánsan megfo­ galm az D erkovitsra: „A maga világában körülnézve foglal ál­ lást a maga világának eseményeiről. És nem akárhogyan. Olyan eleganciával, bájjal, hum orral, am ilyenre csak a legnagyobbak k é p e s e k ... M unkája m inden elem e a m ondandót szolgálja.” Krunák Emese Fábry Zoltán szellemi öröksége Máig úgy látju k F ábry Zoltán em beri és írói arculatát, mi­ ként azt a hű barát, F orbáth Im re egykor, a m ásodik világhá­ ború előestéjén, rán k örökítette. T ulajdonképpen két F ábryarcra pillanthatunk. Az egyik a lágyabb, a szelídebb, az Em ber­ irodalm at közvetlenebbül kifejező („szerette a kristályos csön­ det, / az illatos-édes jázm inbokrokat, harm atos fenyők árnyé­ kát, / szemlélni halványkép tá ja k a t / s a m űvészet hűs gyön­ gyeit — az em ber kezében, / m elyről lehullott m ár a bilincs”). A m ásik arc kem ényebb, m arkánsabb vonásokat visel, az anti­ fasizm usét, az em bertelenségnek kérlelhetetlenül ellenszegülőét („a m űfaj neve: antifasizm us”): „nézzétek, m ilyen kem ények lettek az ő szemei / és karcolók, m int összetört üveg, / s a lágy 12 m űvészkezek ököllé görcsösödtek, / a h an g ja rekedt s félelmes, m int beteg farkasé / az élet bora keserű lett az ín y é n . . . / m agányossága b arlangjában fázékonyan gubbasztva / v árja a melegítő napot”. E kettő ötvözete: a stószi életform a, s annak az em bernek az alakja is, aki m egfogalm azta és tartalom m al m egtöltötte a vox hum ánát s az erkölcsi realizm ust. A F ábry-életm ű tiszta szellemiségének (emberi és írói tisztaságában senki sem kétel­ kedhet; még akkor sem, ha elvei egyikével-m ásikával — jogo­ san — vitáznunk is kell) és hum anizm usának fényénél félelm e­ sen m utatkoznak meg a fasizmus, a barbárság, a zsarnokság sö­ té t erői. F ábry Zoltán akkor indult el írói pályáján, am ikor a vad háborúban (az elsőben), em berek m illióinak tömegéből, el­ fúlóan, néha alig hallhatóan szólt A dy; F ábry Zoltán — kike­ rülve az em bervesztő pokolból — a m aga szám ára életre szóló­ an, és m integy testam entum ként a következő korszakoknak — m entette át Ady szellemét, sorait: „S m egint élek, kiáltok m á­ sért: Em ber az em bertelenségben”. Meg k ellett terem tenie az em berirodalom alapjait, ki kellett dolgozni tételeit — tú lju tv a az antim ilitarizm uson, jeleznie kellett azokat az új erővonala­ kat, am elyek a fasizmus hatalom ra ju tása előestéjén kibontako­ zóban voltak. A z tá n . . . A ztán m eg kellett keresnie a tiszta for­ rásokat („cantata profana m otívum ”), am elyekből táplálkozva m egállhatott b árki is, ha em ber és író ak a rt m aradni a szeny­ nyes áradás idején; a hum ánum forrásait, m elyek tu d atáb an korábban antim ilitarizm usát, m ajd az em berirodalom program ­ ját, utóbb antifasizm usát m egfogalm azta. Az em berség — és az em beriség — m ércéjét. Stósz csak így találk o zh ato tt Európával, a világgal. Ma m ár a F ábry Zoltán-i szellemi örökséggel kell szembe­ néznünk — ezt kell felm érnünk, értékelnünk, elhelyeznünk a XX. század kortársi irodalm ában. A m ikor 1970. m ájus 31-én riad ta n jajd u lt a hír, hogy F áb ­ ry Zoltán, a csehszlovákiai m agyar irodalom kiem elkedő egyé­ nisége, író, publicista és kritik u s m eghalt, egy dokum entum s egy nyilatkozat körvonalazta ism ételten az életm ű lényegét, s v etett ugyanakkor villanásnyi fényt a stószi életform ára is. A kettőre együtt, azonos intenzitással. Nyolc nappal halála előtt, a borsodi békeküldöttség tag jai­ nak ezt m ondta: „Nem já rh a tta m be E urópát, de azért itt van E urópa” ; a rra a kérdésre pedig, hogy m iben látja a „stószi m ér­ té k ”, a vox hum ana lényegét, így válaszolt: „Elsősorban an ti­ fasizm ust értek alatta, em bertelenségnek ellenszegülő em bersé­ get. A rra törekedtem , hogy am i bennem a legjobb, azt adjam át m ásoknak. Stószról néztem a világot, elsősorban E urópát, de hiszen én sosem voltam m agányos, b arátaim voltak E urópa­ szerte, az újságok, könyvek, soha el nem apadó levelek elhoz­ tá k nekem az esem ényeknek nem csak a hírét, hanem a lénye­ gét is. Igen, a rra törekedtem , hogy legjobb énem et valósítsam meg írá sa im b a n . . . ” Nemzetiségi aspektusból nézve pedig, így vallott ugyanerről: „A nem zetiségi írói lét egy hum ánus plusz etikai többletet term el ki. M iért? Vissza kell k an yarodnunk a békéhez. Senki a kölcsönösséget úgy nem szorgalmazza, senki a türelm et és jó ak arato t úgy nem szomjazza, m int épp a ki­ sebbség, m ert senki se lát an n y ira üdvösséget, m egváltást a hu­ m ánum ban, az em berségben, m int a kisebbség; ez, ennyi a meg­ m entője, m egtartója, lényege, élete és elkötelező küldetése. Az, am it én úgy hívtam , és am ivel im m ár életem m űvét jelezni fog­ ják : vox h u m a n a . . . ” Életm űvének e gondolatiságát fűzi szorosabb egységbe, von­ ja egy körbe, m eglehetősen zárt körbe az em lített, néhány hó­ nappal halála előtt rögzített végrendeletében. Mivel F áb ry Zol­ tán tó l összefüggű önéletrajz, ilyen jellegű vallom ás nem áll ren ­ delkezésre, s a vallom ásértékű m egnyilatkozások, „lírai fu ta ­ m ok”, néha „sikolyok” stb. m űveinek, cikkeinek láncolatából, levelekből, fájdalm as m egjegyzésekből hám ozhatók ki — ezek­ re az elszórt, időben gyakran egym ástól távol eső töredékekre vagyunk utalva. Többnyire akkor szaporodtak el ezek, am ikor a történelem , vagy a m akacs faggatózó kikényszerítették F ábry Zoltánból. Az ő esetében ezért kap a végrendelet a szokottnál is erősebb nyom atékot. Nem csupán „végrendelet” az, hanem �olyan írás, mely szorosan összefogja a F ábry-életm ű lényegi kapcsolatát a stószi tájjal, stószi életform ával. Ím e: „Az író leg­ igazibb öröksége a m ű: könyveinek, írásainak összessége, h atá­ sa, továbbélése. . . Az irodalm i közvélem ényben személyem, m ű­ vem és stószi létem eggyé keverődött. Stósz nélkül nincsen F áb­ ry -m ű és nem lehet Fábry-em lék. Stósz legenda lett, m ert való­ ság volt. A jelzők ezt egyértelm űen bizonyítják: a stószi m ér­ ték, a stószi ablak, a stószi őrhely a m agyar irodalom és ezen tú l a közép-európai k u ltú ra fejezetcím ei lettek. Stósz m ár éle­ tem ben zarándokhely lett. Stósz és a F ábry-m ű realitását, egy­ ségét biztosítani kell, m int hagyatékot, m int elkötelező öröksé­ get. . . V égrendeletem m el nem ak artam sem többet, sem keve­ sebbet, m int szlovákiai m agyar lényegünket, a vox hu m án ának láth ató em léket és továbbható folyam atosságot biztosítani. Stósz és jóm agam a vox hum ana fogantatásának, dajkálásának, ki­ fejeződésének — úgy hiszem — nem voltak m éltatlan tényezői és ezért elv árh atják , hogy az u tán u k következők ne feledkezze­ nek meg rólunk.” 1970. ja n u á r 20-án írta le ezt F ábry Zoltán; kapcsoljuk csak össze a gondolatot az 1937. április 18-i cikk zá­ rógondolatával (Fegyver s vitéz ellen éneklek): „V egyétek: ez a mi m ondanivalónk. Ennyi a mi értelm ünk és örökségünk!” A m ikor F áb ry Zoltán eltávozott az élők sorából, a döbbent csendben a gondolat alig tu d ta felm érni a veszteség nagyságát; de tu d tu k azt — ebben az országban, s ez ország h a tárain kí­ vül, szerte K özép-Európában —, am it a stószi tem etésen Győry Dezső így fogalm azott m eg nagyon találóan: nem csak nagy em­ b er volt, hanem em beri nagyság is. E felism erés tu d atáb a n — s kellő kritikai igénnyel is — határozottan m eg lehet fogalm az­ n u n k a m egm ásíthatatlan té n y t: gazdagabbak lettü n k egy örök­ séggel, de m érhetetlenül szegényebbek egy em beri élettel, em ­ beri nagysággal. F ábry Zoltán szellemi öröksége m a m ár határozott körvo­ nalak b an tap in th ató ki, életm űvében az egyetem esség és nem ze­ tiség soha nem rekeszthették ki eg y m ást; a haza és haladás gon­ dolata, az em beriség ügye valóság volt szám ára, s egym ástól el­ választhatatlan. F ábry Zoltán ezt életével, m agatartásával és m űveivel igazolta. A pályaindító pillanattól haláláig egyik köz­ ponti alakja, intenzíven tevékeny részese volt a csehszlovákiai m agyar irodalom nak, az egyetem es m agyar irodalom nak, az európai antifasiszta irodalom nak. Még m it jelen tett és jelent F ábry Zoltán élete és m unkás­ sága, szellemi öröksége? A tan ú ét és tanulságét: a F ábry-életm ű — súlyos örökség, élő és perlő hagyaték. Telítve kínzó em beri és társadalm i, nem ­ zedéki és világnézeti m ondanivalóval. Az író — am íg élt — idé­ zett és idéző volt egyszemélyben. K orparancsot teljesített, mi­ közben a gondolat és a béke igazát védte, igazságát képvisel­ te. Az idő fogságában élt, s úgy h ird ette: az író — elkötelezett em ber, aki erkölcsi m agatartásával felelősséggel tartozik a tá r­ sadalom nak, hazájának, az em beriségnek. Az idő rabságában élt, s így aligha véletlen, hogy ú jra és ú jra felidézte Ady, Jó­ zsef A ttila, R adnóti Miklós és B álint György („az idő rabságá­ b an ”) igazát. „A valóság igaza: a gondolat igaza” — írja F áb­ ry az Európa elrablásában — „a gondolat igaza: az erkölcsi valóság igaza. A kötelező ellenállás: a változtatás igaza. Az em ­ berséghez m éltó értelem és a felháborodás ig a z a . . . ” A vox hu­ m ana, s az erkölcsi realizm us így kap konkrét tartalm at. Stósz fórum lett, m ert F ábry Zoltán azzá te tte ; az em beri értékek és kapcsolatok fórum ává. Itt alak íto tta ki Európa stószi k ritériu m át; szinte öntörvényűen, de a történelm i valóságtól soha nem függetlenül! A XX. század története, „hadköteles szá­ zad u n k ” történelm i esem ényei ezt m egkövetelték. A valóság nem engedett kibúvót, nem n y ú jto tt felm entvényt. F áb ry Zol­ tán pedig korának, valóságának, századának a gyerm eke volt, különben soha nem tu d ta volna m egfogalm azni a valóságiro­ dalom szociális és szocialista igényű, m ajd tényleges erejű ta r­ talm át. F ábry Zoltán fe lk u ta tta és fe ltá rta a társadalm i együttélés em beri viszonylatait, az élet legm élyebb, legtragikusabb, legve­ szélyesebb és leginkább veszedelmes, s egyben titokzatos ré­ gióit. De meg tu d ta m u tatn i a napfényes csúcsokat is! Ezek is részei az író szellemi örökségének. Életében sem volt kétséges, de halála u tán azonban végér­ vényesen teljessé v álh ato tt a felism erés bizonyossága: F ábry Zoltán sajátosnak tűnő életm űve Szlovákiában, Stószon valósul­ h ato tt meg, válh ato tt olyanná, am ilyennek m egism ertük. Az an ­ tifasizm us stószi őrhelyén tu d ta ő m egejtő szuggesztivitással gerjeszteni a h itet az irodalom h iv atásán ak létjogosultságáról. Stószon tu d ta betölteni a hivatást, m ely reá b íz a to tt: hídnak lenni nem zetek és népek között, a szakadékot áthid aln i KözépE urópában, s így h ű n ek m arad n i korához, s teljesíteni a k o r­ parancsot. Így bontakozott ki a F ábry-életm ű nem zetiségi te rü ­ leten, több nem zetiség közösségében. A ragaszkodás a tájhoz, Stószhoz, nem zetéhez, népéhez, a haladás, a szocializmus eszméihez (a szocialista vox h u m an a­ hoz), az em beriséghez s em berséghez — egyként voltak és m a­ ra d ta k életm űvének jellem ző vonásai, sőt összetevői. A jogos nem zeti ö ntudat éppúgy, m int a ko ru n k b an ettől m ár elválaszt­ h atatlan internacionalizm us. A stószi őrhelyről, vigyázó posztjáról m indig ezt üzente F ábry Zoltán cikkekben, levelekben, s ezt sugalm azta a szemé­ lyes beszélgetésekben. Így tere m te tte meg a stószi m értéket, sőt a rra is kísérletet tett, hogy létrehozza a stószi szintézist is. E m értéknek és szintézisigénynek lényege és ta rta lm a : a hum a­ nizm us m értéke és példam utatása, az antifasizm us m értéke és tartalm a. V alam i különös feszültség vibrál a stószi m agány és a vi­ lágra, E urópára tárulkozás vágya között. F áb ry Zoltán is érez­ te a m agányt, am elyet áldott („a m agány szigorú b író : k ire­ keszt, de be is fogad. A m agány jó b a rá t: az író nincs egye­ dül. . . A m agány az író egyik legnagyobb privilégium a” — Stó­ szi délelőttök) és átkozott („volt idő, m ikor utolsó m enedékem az erdei p atak volt: szobámból, mely cellám lett, a patakhoz szaladtam — lélegzetet venni: csendet és tisztaságot!” — P a­ lackposta). K im ondhatatlan erővel ívelte á t a ro p p an t szakadé­ kot. ...... csak m agam ból m erítve fedeztem fel az egyedüllét nagy aján d ék át: önm agam at, m int a gondolat és az erkölcs erő fo rrá­ sát, hitelét és zálogát” — írta le egyhelyütt. Ebből kristályoso­ dott ki az egyik, talán legm aradandóbb F ábry -fo rm u la („a m ű­ faj neve: antifasizm us”) m ellett az antifasiszta F ábry Zoltán hitvallása, em beri-írói krédója: „A szellem: erkölcs. A valóság: erkölcs. A kettő szintézisét erkölcsi realizm usként kell tu d ato ­ sítanunk.” S ki volt a tan ú ja a belső, a stószi benső, leg rejtetteb b ví­ vódásnak, m ely — gondolatfutam ain — soha véget nem érőn te rje d t tova: „ ...e u r ó p a i tudatodat, hum anizm usodat akarod tá p lá ln i. . . ”, hogy mindezzel perlekedjen-vitatkozzon a tu d at leginkább re jte tt szféráiban: „A gondolat igazát kell önm agam ­ ból k iv ajú d n i”. Ez felelet volt a rra a kérdésre, hogy „nincs tö b ­ bé ráció?” S nem áll meg a kérdéssor, faggatózik tovább: „Nincs többé erkölcsi elkötelezettség?! — Én csak ennek létét ér­ zem, áldom és vallom. Az erkölcsi tö rv én y bennem : nincs, ami m egcsalhatná, elorozhatná. Te poszton állsz: űzd el a félel­ m et!” Stósz volt lakójának, F ábry Z oltánnak ez leg rejtetteb b üze­ nete; szellemi örökségének egyik bővizű forrása, az antifasiz­ m us stószi őrhelyének rán k testált üzenete. A lekszandr Gerskovics, a szovjet k u tató a F áb ry -fo rm u lá­ ban fogalm azta meg a szellemi antifasizm us európai jelentősé­ gét. E rre szinte ráfelel — igaz, időben korábbról — F áb ry Zol­ tán, am ikor azt írja : „M it tehetek én? Én csak az íráson át tu ­ dok felegyenesedni, csak a hangom m al tudok h a sz n á ln i. . . ” En­ nek jegyében fogalm azta m eg a hídszerep fontosságát is. „A h íd szerep . . . nálunk nem volt és nem lehet frázis. Ha a hidat fe lro b b a n tjá k : közöttünk csak a gyűlölet folyam a höm pö­ lyög. . . ” E gondolat egy m ás aspektusból m egközelítve így fo­ galm azódik meg F ábry Zoltán tolla nyom án : „. az em berség forradalm árai vagyunk, egyszerű létü n k k el nem lehet m ás cé­ lunk, m int a legnehezebb: az em beriséget em berségre nevelni, szuggerálni, fo rra d a lm a síta n i. . . ” K orparancsot k ellett teljesí­ tenie, akkor, am ikor a világháborúk véresen sodró áradásában élt, am ikor a fasizm us szennyesen höm pölygött végig a világon. P árhuzam ként gondoljunk K arel Čapek 1936-os n yilatkozatára a k u ltú ra hídszerepéről; vagy gondoljunk a publicista F ábry szlovenszkói költő-ikercsillagának, Győry Dezsőnek poétai m eg­ 13 �nyilatkozására, m elyet nem kevésbé könnyű körülm ények kö­ zött hitt, h ird ete tt és írt le: „m indnek kívánom , am it eg y n e k ./ hiszen közös a nyerem ény, / én m inden népet féltek attól, / am itől féltem az enyém ”. Győry Dezső egy ízben azt is leírta: „Nem kérdik most, de tu d ja egykor az új évezred, hogy tudom : lesz é r te lm ü n k ...” Ez újabb párh u zam ra ad lehetőséget, hiszen idéznünk kell a G yőry Dezsőéhez hasonló felem elkedéseket és rem énytelen alá­ zuhanásokat, F áb ry Z oltánéit; Balogh Edgár találó szavaival — a „halálos tehetetlenség m agányát”, a hangyajáratok „törvé­ nyeit figyelő, igaz rem ete társadalm onkívüliségét.” De hadd em ­ lékeztessünk a rra a csodálatosan felfelé ívelő, s az egész élet­ m űvet befejező, betetőző F ábry-reneszánszra, am elyet szintén Stószon tere m te tt meg az író, aki (m ielőtt m ég elindulhatott volna a felfelé vezető ú tra és úton), a halálosnak tűnő leszorí­ to ttságban — Stószról — kikiáltotta önm agából az em berek, a világ felé: „Bízzatok!” A G yőry Dezső-i „lesz értelm ünk” biza­ kodás hasonlítható ehhez. F ábry Zoltán tovább is lép. Egy ízben G ottfried K ellert idézte. (Keller így írt: „C supán egy vértelen burzsoázia akarna m egm aradni azon a fokon, ahol és ahogy vagyunk, egész terh é­ vel egy félig k o rh ad t ágon csüngve és annak néhány bogyóját rágicsálva, míg az egész nem bukfencezik a m é ly b e . . . ”) F ábry ehhez a következő m egjegyzést fűzte: „K itűnő m eglátás, plasz­ tikus kép, csak épp a XIX. század szülötte. Micsoda idilli szö­ vegezés ez a burzsoázia XX. századbeli, a világháborúk eredm é­ nyeihez és a világkatasztrófákhoz képest! A m élybe való buk­ fencezés nem olyan egyszerű, vértelen és zajtalan. A futam ot a végponton vaduló és vadító csökönyösség v áltja fel. A katasztró­ fa: istenek alkonyának ördögi színjátéka!” Ím e: a két világhá­ bo rú t m eg- és átélt XX. századi em ber glosszája, am ely h a tá r­ vonalat húz a XIX. és a XX. század között. Lehet-e ennél plasztikusabban m egrajzolni, a kortársak elé tá rn i a h áború — s tegyük hozzá: a fasizm us — lényegét? Azt, hogy kik ennek előidézői; azt, hogy m iként rá n ta n ak bukásuk­ kal m indent?! „Istenek alkonyának ördögi színjátéka!” Meg­ döbbentő az a kép is, mely m indennek nyom án F ábry Zoltán gondolatrendszeréből, im m ár szellemi örökségéből előttünk ki­ rajzolódik. M egdöbbentő és ijesztő a mélység, m elyet érzett; a világosság és sötétség, m iknek irtózatos ellentététől szinte egész életében alig tu d o tt szabadulni. De a veszélyeket érezte a nacionalizm us-internacionaliz­ mus kapcsolatában is, am ely a soknem zetiségű terü leten foko­ zott m értékben ju to tt kifejezésre. N acionalizm uson — m iként ő is — a jogos nem zeti önérzetet értjük, szoros és elválaszthatat­ lan kapcsolatban az internacionalizm ussal. Közism ert, hogy posztum usz kötetének — Vigyázó szem m el — zárócikkében, többek között, ezt írta : „Népek, nem zetek, kul­ tú rá k és em berek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tu d a ta a döntő. Az internacionalizm us ad és kap. Gazdagítás és gazdagodás a velejárója”. M á s helyen pedig úgy fogalm azta meg ezt, hogy „az internacionalizm us az összehasonlítás és egyeztetés legjobb alkalm a. É rtékm érő h u m á n u m . . . Az in te r­ nacionalizm us alapjellege a türelem . Ezzel és ezáltal realizál­ ható a lényege: a közeledés és közelítés. Em berek az em beri­ ségben találkoznak . . . ” Az antifasizm us stószi őrhelyének szinte m ottója lehet im­ m ár: „A nem zetköziség nem zetek javának közössége. És ez a közösség k ib o n th atja az egyes nem zetek egyéni sajátosságait, vegyi összetételét, re a litá s á t. . . ” Az im m ár tíz esztendeje elhunyt F ábry Z oltánra em léke­ zünk, Stósz egykori lakójára, a stószi életform a csodálatos és szuggesztív kialakítójára, a szlovákiai m agyar irodalom és k ri­ tik a egyik alapítójára, a vigyázó strázsálóra, akinek szám ára nem létezett elveszett poszt. Örökségét m agunkénak valljuk, té­ vedéseivel — m elyeket nem tu d o tt kikerülni a nagy történelm i zivatarokban — vitázunk. De nagyra becsüljük őt. F ábry Zol­ tá n : része, életm űve: im m ár szerves alkotóelem e a közép-euró­ pai, sőt európai haladásnak. K ovács Győző 14 Kölcsey és Fábry Zoltán A m agyar irodalom legnagyobb képviselői m indig szem előtt ta rto ttá k az európai m értéket. F ábry Zoltán nem pusztán kép­ viselője ennek a m agatartásnak, hanem egyik kiteljesítője is. G ondolatköre, életm űve a szó legnem esebb értelm ében európai. K orán m agáévá tette azt a gondolatot, m elyet Tho­ m as M ann S ettem brinije így fogalm azott m eg: „A k ajánság a bí­ rálat szelleme, a b írálat pedig a haladás és a felvilágosodás fo rrása”. Ism eretes, hogy ebben a szellemben m ár az 1920-as évek elején az európai m érték et m int a kisebbségi sors fedezetét állította szembe a kor sovinizm usá­ val. Így v álh ato tt Stósz olyan jelképpé, m int egy évszázaddal előbb Széphalom, vagy éppen S zatm árcseke: írói m agányt és nagy társadalm i küzdelm eket m agába sűrítő fogalommá. Köl­ cseynek és F ábrynak m ár ebben a látszólagos m agányba kény­ szerülésében is van valam i közös, b ár kétségtelen, hogy Stósz a m aga korában többet jelentett, m int Szatm árcseke: egy euró­ pai szintű irodalom és sajtó egyik központját. Nem tek in th et­ jü k teh át véletlennek, hogy F ábry tan u lm án y t szentelt Kölcsey­ nek, hanem inkább önnön helyzetének tudotosításaként kell ér­ tékelnünk. Elég, ha a két jelentős 1938-as K ölcsey-tanulm ányt össze­ vetjük: Révai Józsefé irodalom történeti értekezés, a Fábryé rom antikus-expresszionista hagyom ányokat tartalm ilag és for­ m ailag ú jjáterem tő önvallomás. M indkettőt jellem zi azonban a m arxista történelm i látásm ód, s a jelennek szóló üzenet: az antifasizm us gondolata. M int Kovács Sándor Iván m egállapította, „F ábry a név­ és cím adás m estere. Elnevezései, sajátos term inus technicusai definitív erővel bírnak, soksor a fogalam egyetlen lehetséges egzakt pontosságú m eghatározását a d ják ” (Jelenlevő m últ). A Kölcsey-esszében is nagyszabású szellemi teljesítm ény játszódik le az olvasó szeme előtt: fogalm ak azonosítása és ellentétbe ál­ lítása, egym ással való helyettesítése. F ábrynál azonban ez soha­ sem válik puszta logikai játékká, m ert m ögöttük az em beri­ ség legidőszerűbb kérdései állnak. Filozófiai kifejezésekből épít m etafo rák at: így válik csaknem költészetté a mű. Az ilyen ki­ fejezőeszközökkel a rom antikus és az expresszionista esszét kö­ veti, s hogy a rom antika aktív áram latához nem csak a ném et expresszionizm us által kapcsolódik, hanem közvetlenül is foly­ ta t bizonyos m agyar hagyom ányokat, azt m u tatja a m últ szá­ zadban m egtalált szellemi rokon: Kölcsey. F ábry megközelítése m indig szem előtt ta rtja az esztétikai szem pontokat, de sohasem egyoldalúan esztétizáló. Hogy m ilyen finom esztétikai érzéke volt, azt számos idézettel lehetne bi­ zonyítani ak ár a Harmadvirágzásból, ak á r a R es poeticából. Lát­ nunk kell azonban azt is, hogy F ábry n ál ez term észetes erkölcsi érzékenységből fakad. A legnagyobbakról — így Kölcseyről — szólva föl sem m erülnek szám ára esztétikai kérdések. Ez term é­ szetes is, hiszen (m int Turczel Lajos írja) „a vox hum ana, a hum ánum m elletti elkötelezettség az ő írói m agatartásában, és a tőle m egkövetelt írói m űvészi m ag atartásáb an és alkotó­ m unkában egyaránt a fő követelm ényt jelen ti: olyan elsődleges principium ot, am ely m inden m ás követelm ényt — az esztétikait is — megelőz, s jelentőségében fölülm úl” (M ű és érték). A nti­ fasizmusa, társadalm i forradalm isága m ögött m indig o tt v an az a kem ény erkölcsi tartás, am ely nem csak publicisztikájában, hanem leveleiben is m egm utatkozik. Ilyen alapon válik a Köl­ csey-esszé egyik leglényegesebb gondolatává az írói felelősség hangsúlyozása. M int a Palackposta egy m ásik írásáb an olvas­ h atju k : „A szó: erkölcs, m ert passiója csak felelősségnek leh et” (Szegény fé r fi panaszai). F ábry Zoltán azért írh a tta le ezt, m ert m egingathatatlan meggyőződése volt, hogy az író képes a vilá­ got m egváltoztatni. K öltészetesztétikája em lékeztet a r om antikus (Folytatás a 19. oldalon.) �Petrőczi Éva Szöllősi Zoltán J . A. gyűrűje Hagyj el! Kamasznagyapánk, vedd elkésett nemesi gyűrűd: mosóvízkék akvamarinba vésett szappant és súrolókefe-sűrűt beragyog, nem romlik az arany jelmondaton: régi ősz ez bronz ág rézlemez levél könyök a kő földbe süppedt a nap áldozat-fehér holtpont űrfelmutatás papja sincs fákon és füvön gyűrt ragyogás testről leszaggatott ing áll a pusztulás: ím a ház téglahúsa romokban henyél és tartja a napot akác arc súlyától beszakadt tenyér képeim lásd el nem múlnak nem dob az idő semmit partra az éhes jelennek múltat pihen az isten folyó-karja „Jaj, szeressetek szilajon!” Rózsa és kenyér „Enyém, enyém!” kaptak a hulló szó után fegyelmezetlen, vagy inkább fegyelemfeledt mozdulattal a taps engedelmes ri tusához szoktatott kezek. Rózsát szórtam közéjük, s kenyeret. Kosaramba fogódzva élek, míg osztanom lehet. Nyár északon Aino anyó kertjében aeol-hárfa zengett, a fák tövén sötéten guggolt az áfonya. Verset írtam: „az éj fehér, kék kantele a víz.” Hol van Aino, s a füligtintás kamaszlány, merre vágtat az éjszakák fehér rénszarvasa, milyen volt az áfonyaíz? Verset írok: rázza a szél hárfakalitkám rácsait. 15 �Onagy Zoltán Visszajöttem félutamból M egkezelt ez az év bennünköt. K em ényen. Édesen. Meg hát, k e ­ gyetlenül. H egyeket m o zdított h ely ettü n k , b ám u ln u n k k e lle tt — csak b á m u ltu n k —, a világ m ilyen egyszerű! H egyeket d ö n tö tt rá n k h a ­ zug kedvességgel —csak b á m u ltu n k : en n y ire sú ly ta la n ? G öngyölődtünk kéz nélkül, láb nélkül. M indenféle irá n y ítá s n é l­ kül. H ihetetlen is, hazug is egy ilyen m ondat. V égtére is az em ber vagy irán y u l, vagy irán y ítják . H a egyik sem, ak k o r „b akkecske”- És h a p u sz tá n bakkecske, ak k o r m i v an — k érdezhetnénk . A lk alm an ­ k én t toppant, m in t a baknyúl. H arap tam , öleltem , k ö v eteltü k a kedvességet, m o n d v án : erre, csak e rre születtem — „Hogy k u rv á k vegyenek körül, m i?!” — ; és, m inthogy a kedvesség álta lá b a n nem k ellem etlen az em b er fián a k : förödőztem , lubick o ltam tavában. A tó többnyire egy ágyból, egy térdig érő, kétszem élyes sá to r­ ból, v a la m in t e sá to rb a n elhelyezett, egy főre m é rt m atracból, egy k ö n y v tár p a d ló já ra te ríte tt pap lan b ó l állt. Ez nem nagy lubicka, de ha hozzászám oljuk a szűkszavúság m ia tt elhagyott D u n a-p arti padot, a pad alját, a bgy-i k ato n atem ető t, a zsidótem etőt, egy a századfor­ d u ló ró l m egm aradt term etes fü rd ő k á d a t (tele tű zfo rró vízzel), úgy ta v ac sk án k a t — kis nagyképűséggel — n evezhetjük a k á r K asp i-tó ­ nak is. Egy idő u tá n m á r úsztu n k — hol v an n a k a gondok hegyei! „O s­ toba, szaros kölyök!” (M ielőtt félreértések b e bonyolódnánk: az idézetek asszonyunktól valók!) T eh á t o tt ta rtu n k , hogy a felelősség kom oly dolog, különösen akkor, h a figyelm en kívül hagyása te lita lá lat-e g y sze rű szavakban m a te ria liz á ló d ik ... — No. . . h á t. . . ne. . . bonyolítsuk. . . seg ít­ sünk az olvasónak. Felelőtlenség. Mi is a felelőtlenség? M eglehetősen felelőtlen cselekedet, m ondjuk, m in d en n ap b e­ rúgni. A m ikor úgy is csak a m egélhetésre keresi meg a b érből élő a pénzét. MFCs, m ondjuk, részegen a gyerekek elő tt belem enni a p a tá liá ­ ba, am ik o r is — term észetesen — igaza asszonyunknak v an ; és ne a d j’ isten : még meg is pofozni ráad ásu l. (K épzeljük el, a gyerekek o rd ítan ak , m in t a sakál, a szom szédok fülelnek, m egjegyzéseket te sz­ nek, esetleg m osolyognak — m e rt ezek a szom szédok m ind egy szá­ lig ilyenek. M ilyen kellem etlen! És azt m ondják, hát ezek is így él­ nek? M ert, ugye, évekig m i te ttü n k m egjegyzéseket, évekig sik erü lt eltitk o ln i belső válságainkat.) (Egyet véssünk fejünkbe: gyerekeink anyjuk szoknyájába ka­ paszkodnak, bömbölnek, könnyük, taknyuk összefolyik, az anya és az apa rángatja, üti egymást. Érzik a kép súlyát?! És a kisebbik gyerek egy hét múlva, hónap múlva, ha a televízió erős hangjára felébred, kiugrik a kiságyból, anyjához fut és remeg, mint akkor.) Ki te re m t ilyen helyzetet? Ki(k) terem ti(k) meg a h elyzetet az ilyen állapotokhoz? És ha terem ti(k ), persze m agyarázzák. M agyarázat nélk ü l nem baj a baj (m ag y a rá za t= b ű n ö s). N em m indegy, hogy ki m agyaráz. Ki in ­ dokol. M inden esetben a másik az ok (o k = b ű n ; b ű n = v á ló o k ). (Szeretnénk idejekorán leszögezni a fölös vádaskodás elkerülése végett: mi semmiféle antialkoholista-liga alkalmazásában nem va­ gyunk. Mi nem vagyunk feministák. És távolról sem! Csak néha rá­ döbbenünk a hegy súlyára, a tó hőfokára. Csakhogy akkor már \a hegy rajtunk van és vizesek vagyunk — és a tó nem lök ki, csak úgy magától, magából!) M eglehetősen felelőtlen cselekedet, m ondjuk, h á ro m száz fo rin tért k iíra tn i m agunkat, azzal a felkiáltással, hogy felássuk a k e rte t és dugványozunk, ültetü n k , kim eszelünk — tavasz lévén. H elyette, m e r t az ásnivaló földeit sárosnak, a m eszelni való m eszet d ara b o s­ nak ta lá lju k , napokon k ere sztü l — m on d ju k ki kerek p erec: betegállo m án y u n k ideje a la tt — a szom széddal sakkozunk, m egisszuk a m a ra d ék borát, de m e rt az savanyú, reggel p á lin k á t viszünk. És asszonyunk, m e rt nem nézi el, hogy a k e rt ásatlan , a fal m e­ szeletlen, m u n k a u tán elvégzi m in d azt h elyettünk. MFCs, m ondjuk, am ik o r asszonyunk napokon keresztül m inden este azzal alszik el, hogy „de, apkó, el ne felejts kedden a g y ere k ért m enni az óvodába, nekem szülői értekezletem v a n ”. Ó, hogy fele jte n ém el! És m it tesz isten, kedd délelőtt kiderül, hogy a m űhely életbevágón fontos k is­ pályás m eccset já tsz ik a szom széd m űhely csap atáv al és le h e te tle n ­ ség nem elm enni, m e rt senki m ás já té k á ra nem szám ítan ak a n y ­ n y ira, m in t éppen a m iénkre. M it tegyünk? A ztán a láz rá n k is á t­ ragad, el is feledkezünk az óvodáról — csak m iu tán fél h étk o r e l­ in d u lu n k hazafelé, győzedelm es meccs u tá n i öröm m el meg a sörök­ kel, m ely eket a D im rov téren g u ríto ttu n k le: ü n n ep lévén. M ost aztán m o n d h a tju k neki, „anyókám , k é t gólt rú g tam !” All a bál! (H azam enni nincs kedvünk!) T ú ló rák a t vállalu n k . Hogy a kocsm aköltségeket fedezni tu d ju k , elkezdünk rendszeresen lopni a m u nkahelyünkről. Ki ezt, k i azt. K inek m ihez van tehetsége. K inek m it k ín á l a helyzete. K inek m i­ lyen ak tív tá rsa i vannak, hol m e n n y ire alkoholista a rendész! 16 E lkezdünk rendszeresen és nagyban fusizni. E zerforintos / té te ­ lekben. H a a csato rn ák m egnyílnak, m ár csak az a lk a lm a k a t kell lesnünk, az érték esítés nem gond. A g azd aság tan nyelvével élve: meg k ell ta lá ln u n k a legbiztosabb, legm egbízhatóbb piacot érv é n y e­ sülésü n k érdekében. (Jóm agunk egy egész já rá s t lá ttu n k el n é v k á r­ tyával, esküvői m eghívóknak ötven fa jtá já v a l, rek lám céd u lák k al. A piacu n k tágas v o lt teh át. A k ét év a la tt leg ö rg ettü n k kb. egy h e k ­ tó L án ch íd konyakot. K árty á n elv eszítettü n k an n y it, am en n y it n y e r­ tü n k . F lip p erb en m á r n em ilyen virágos a kép.) E lkezdünk ren d szeresen szerencsejátszani. És, m in t az am atőrök á lta lá b a n : elkezdünk ren d szeresen veszíteni. És adósságokat szerez­ ni. És a b ajo k — igazából — ekkor kezdődnek. Új ism erősök új kö­ réb e k erü lü n k , ahol nem szám ít ötezer pengő fo rin t. Mi m ajm ok vagyunk, h iú kis jószágok: fo rm á n k a t m e g tartju k , tú llicitálu n k m in ­ d en t és m in d en k it. Szeretőt ta rtu n k , cim b o rán k k ulcsot ad, k ik észí­ ti a törölközőt. M ár sokat kell lopnunk, m á r sokat kell m aszekolnunk. E lkezdünk ren d szeresen szom orkodni. S zom orkodásunkban á t­ kozzuk re tte n tő so rsu n k at, h ázasság u n k at, szeretőnket, ad ó sság ain ­ kat, m u n k ah ely ü n k et, cim b o ráin k at. G y ak ran m egkerüli szív ü n k et az öngyilkosság gondolata. Ü lünk este a to aletten , m á r jó húsz perce, hogy ne k ellje n h allg atn u n k asszonyunk m á ra állan d ó su lt szem re­ h án y ásait, ne h a llju k a gyerekek siv ítását és a rra gondolunk, csak fel kellene álln u n k az ülőkére, k icsav arn i az égőt, belen y ú ln i k em é­ nyen, nem m eggondolni és m ár kész is m inden. Ő boldog le h et m ajd. CSÉB-ü nk van. (H arm incévesek vagyunk. A sszonyunk is harm inc.) És egyszer csak, m in t a m esében, m eg jelen ik a fénysugár, m in t­ h a tizen k ettő h ely ett fél egykor hú znák a d elet: ta lá lu n k valakit. T alálu n k v alak it, ak in ek nem kell m eg m ag y arázn u n k sem m it, nem kell hazudoznunk, nem kíváncsi titkos, r e jte tt g o n d o latain k ra, nem a k a r ja v íta n i ra jtu n k , nem ak k o r k e r e s meg b en n ü n k et, h a fu tja zsebünkből az osztályos helyre, nem k ív án X -tá la t ú ri helyen, h a ­ nem eg y ü tt ebédelünk v a la m i városszéli ta lp o n álló b an ; p ac alt eszünk tre h á n y u l h ám o zo tt k r ium plival, száraz k en y érrel, elé stam pó szil­ v á t ap eritifn ek , u tá n a korsó h ideg habos sört, nem is n ézü n k a m á­ sikra, tu d ju k , hogy o tt áll m ellettü n k , nem is nézünk rá és m a ­ g u n k elő tt lá tju k a tán y éro n arcát, ahogy fö lö ttü n k zihál, ahogy g ö rd ü ln ek a gyöngyök a h o m lo k á ró l... És eg y ü tt m együnk föl a Hegyre. (É rtik ezt?) És m együnk föl a H egyre, m ásszuk az ösvényt, m i, ak ik et kö­ téllel nem le h e te tt volna olyan m ag asra vonszolni. Most pedig nem izzadunk, nem szuszogunk, nem h úzatju k m ag u n k at. Csak egyszerű­ en m együnk, nevetve, beszélgetve, játszogatva, ölelgetve. Föl eg é­ �szen a csúcsig. O nnan, fen trő l szé tte k in tü n k , nem hiszünk a sze­ m ü n k n ek : E rid an u su n k olyan csodálatosan szép, olyan tiszta és m a ­ k u lá tla n a v id é k ü n k ... O tthon m ár nyugodtak vagyunk. Igyekszünk kiegyenlíteni adós­ ság ain k at, la ssan -lassan le ép ítjü k a piacot: nem ak a ru n k k ellem et­ lenséget, új életü n k e t ép ítjü k . F iainkhoz kedvesek vagyunk, nem fe­ le jtü n k el aján d ék o t, édességet venni nekik. A sszonyunkhoz n y á ja ­ sak vagyunk, u g yanakk or nem fe le jtjü k el az összehasonlítást m eg­ ejten i, egy p illa n a tra sem. N yájasságunk alig titk o lt g ú n y t rejt. A sszonyunk sokáig nem ta lá lja v áltozásunk m agját. A g ú n y t sem látja. Még így élü n k — h árm an . Feleségünk, aki h arm in c és szere­ tőnk, aki húsz sincs. Még így élü n k hárm an , de m á r k észülünk új é le tü n k re . V árni kell. A H egyről nem lá ttu k egyértelm űen az u ta t, m e ly et iá rn u n k kiv álasztatott. \ Még így élünk h á rm a n : v á rju k szeretőnk k a rjá t n y ak u n k köré, m ás ágyban, vele álm odunk. N ézzük asszonyunkat: összevetjük őket. Összevetjük a h an g ju k at. K öveteléseiket, kíván ság aik at, p a ra n c sa i­ kat, ölelésüket, ölüket, seggüket. Összevetjük szerelm üket. A sszonyunk szerelm e a birtokviszonyban rejlik. A ran g b an , n e ­ m ességben, nem es arisz to k rác iájáb an , isten telen tisztaságában. „K i­ keltél az ágyából és id ejö ttél? Ide jöttél, ebbe? N em hiszem !” S zeretőnk szerelm e szerelm ében rejlik, a tartozásában, h ib á tla n bőrében, vöröslő lángjában. (Jegyezzük m eg: ez nem kevés!) Még így élünk h árm an , m ár n éh án y hónap elm ú lt h árm a su n k fölött, m ég nem h atáro ztu n k . V an h alvány sejtésün k , hogy szere­ tőnk nem húzza v elünk sokáig. Je le nincs. Csak sejtésünk, rossz érzéseink v annak. Ism erjü k m agunkat. (Ism e rjü k m eg m a g u n ka t! „A r e jtv é n y b en n ü n k va n ! A kulcs b en n ü n k va n !”) De egy rossz napon h á tu n k ra k ö tjü k b aty u n k at. Mégis m egtesz­ szük. N em tu d ju k , m ilyen erős kötelek nő ttek közénk tíz év alatt. T u d n i a k a rju k , nem b ízu n k m agunkban. N em a gyengeség, nem a b áto rság itt, am i h a tá ro z ... N em az ú sz n itu d á s... I tt a folyó, m o n d ja a görög, ott a m ásik part. A k ed v e d ért nem verh etek hidat, juss á t , ahogy tudsz. De hidd el, am i o tt van, itt is m egtalálod. E lfordul, ellép m ellőlünk. A bölcsek m ár ilyenek. E re­ jü kből csak bölcseletekre telik. S zerető n k et v irág k o ráb a n m egelőztük, talán , hogy n e ő tehesse ezt, am ik o r re tten etes szükségünk lesz rá, talán , hogy m egism erjük k o ld u sterm észetü n k legjavát. K ötelestül, b aty u stu l ú sz tu n k a folyó félú tjáig . N em to v áb b — csak félú tjáig . O tt, ahol m essze a k a n y a rb a n sziget felezi, m eg áll­ tunk, n em h ú ztu k tovább. L ecso ro g h atn án k , gondoltuk. Lecsorog­ h a ttu n k volna, de h a visz a víz. (Ha visz a v íz m agával, a kko r m in e k v a g y u n k benne?) H ol az erőnk, m ellyel b izonyítani szándékozunk életrev aló ság u n k at, k e­ m énységünket? N em en g ed tü n k a csáb ításn ak , á lltu n k csak, m in t a tulkok. És la p á to ltu n k la p átten y e rü n k k e l. S zerető n k még k iá lto tt: M iért nem jössz? Jössz? L á ttu k is őt, a ta l­ p o n álló t is lá ttu k , a p acal ízét is é re z tü k . Őszintén m egvallva, még öle m eleg ét is. Még a lá n g o k at is, m ely m e lle tt azo n n al m eg szárad ­ h atn án k . T an ak o d v a la p á to ltu n k és ettü k a szalonnát, meg a zsí­ ros k en y e ret hagym ával. A ki szereti, egye. És egyszer csak, m in t a m esében —, igen, m in t a m esében! — M arc ballag felén k a víz tetején . M in th a hom okon já rn a , ép p olyan könnyedén. A szél lo b o g ta tja a h a já t, rég v ág ta az an y ja, h ó n a a la tt v alam i piros könyv. Hosszú percek u tá n é r t m ellénk. „Helló, a p a !” — m o n d ja és leül. „H oztam Elek bácsi piros m esekönyvét, hogy elm ondj belőle en n y it.. . ”M u ta tja a kezén, hogy ötöt. „A nya azt m ondja, fárad t. Meg d élu tán m együnk k ö k én y t szedni, a z t íg érted !” Oké, fiam , m ondjuk. N y ú jtsd a kezed. N y ú jtja, k iseg ít a vízből, eg y ü tt b allag u n k , a k á r k é t d a ra b Jézus K risz tu s A folyó csak úgy porzik lá b u n k alatt, ahogy igyekszünk. K iérve, asszonyunk san d án v égigm ér b en n ü n k et. Boldogság nincs tek in tetéb en , szava is ritk ás, de a szem e az beszédes. N em fo rd í­ tu n k , h a llju k m ajd eleget. H á tá ra akasztom b agyum at. Vidd, h a ezt a k a rta d ! Mi M arccal m eg in d u lu n k a H egyre, ugyanazon az ösvényen, u g y anazokban a k a ­ n y a rok b an p ihenünk. N éhol m ég lá tju k a leh ev ert, még föl n em t á ­ m ad t sarjú t. M arc n éh a elő rev ág tat. Mi u tá n a! N em szuszogunk, n em izza­ du n k ! A lp in istát csin ált az a ly án y belőlünk, öröm v an ben n ü n k , h a u to lé rjü k fiu n k at. A csúcson k ö k én y t ta lálu n k . K ék, m in t az éjszaka, lágy és m e­ leg, a n ap m eglocsolgatta d élelőtt. C sücsörítve k ó stálju k , ö sszekapja n y elvünket, csik o rítja fo g u n k at: fan y ar. N yeldesve szétnézünk, nem h iszünk a szem ü n k n ek : E rid an u su n k olyan csodálatosan szép, olyan tiszta és m a k u lá tla n a vid ék ü n k ! M egkezelt ez az év b en n ü n k ö t. K em ényen. Édesen. Meg h át, k e­ gyetlenül. 17 �Győri László Tudom, mi a legrövidebb út a valóság-képzelet közti rodeó-szakaszon. A példa: a paradicsom, az, amelyben egy paripa vágtat, s mindenki ostoba, ki nem hiszi el, vagy hülye. De kérdés: hogy került bele? Jules okos, ő megkérdezi. Jöjjetek, világ Jules-jei! Te meg ők Te vagy a többi, én is ők vagyok, Ők is én. Egymásban élünk. Kilenc? Vagy száz? Egyik eltűnt, vagy eltűnőben, és vissza se fog nézni reánk, a többire. Konok, makacs, de mikor kikészült... Akkor? Mi is elenyészünk. Sokan vagyunk és befogad a sok. Távolodom vagy távolíttotok, Voltam a gőgös, az eltűrt, a kiutasító befogadott, egyszóval a ti szektatagotok. Ti pedig az enyém. Együtt, külön: aki magunkért élni fog. Musée de l'ho mme Á gh Istvánnak Brehm, csak egy röv,id fejezetet az emberről, ki egyetlenegy! Manus, Mann, cselovek, homme,s mifő: lefejező s lefejezhető. Mert a koponya kiemelkedik, tusa nélkül is lefejezhetik. Guruló fő, csontok csontokon. Ki tudja: Iszkáz vagy Cromagnon 18 Bartha Pál A falu kegyes volt. Elvihettem a bányatelepi gyermek mezítlábas, dinnyétől maszatos nyarának — Apám kezétől is drágább — szén-tiszta emlékeit. Szüleimtől az útra — hamubasült pogácsa helyett — téliszalámit kaptam és vasárnapi­ kenyeret. Homlokom Anyám csókja alá hajolt; gyémánt-könnye, bánat-gyöngye átég fájón az éjszakákon. �(Folytatás a 14. oldalról.) költészetfölfogásra, hiszen nagyon gyakran találkozhatunk m ű­ veiben efféle m egállapításokkal: „A költészet: az em beri hang, az em beriség sű rített m ondanivalója, esszenciája” (Res poetica). Az, hogy az irodalom nak nagy jelentőséget tu lajd o n ít a társa­ dalom ban, a történelm i fejlődésben, részben a rom antikával ro­ konítja, de oly módon, hogy ezzel saját m arxista gondolkodás­ m ódját m élyíti el. F áb ry határo zo ttan vallotta tehát, hogy az írónak iroda­ lom nál tö bbet kell alkotnia: társadalm i harcossá kell válnia. Ezért tiltakozott az ellen is, hogy rem etének titulálják, hiszen m agánya csak látszólagos volt. Stószról m esszire láto tt: a tör­ ténelm i folyam atok lényegét rag ad ta meg. A Kölcsey-esszé sem pusztán tü n eti kezelést kíván, hanem rá m u ta t a rra is, hogy m i­ lyen veszélyes lehet, ha a nagy szellemi term ékeket eltorzító m ódon k isajátítja a hatalom . Az ilyen hatalom ellen szólít föl szövetségre, s ezzel em elkedik gondolatköre a József A ttiláéval és B álint G yörgyével egy szintre (Ld. H erm ann István: Beve­ zetés a m agyar m arxista filozófia a két világháború között cí­ m ű gyűjtem ényhez) H um anizm usa így nem válik elvonttá: azonos a történ elm et m élyen megélő em ber felelősségérzetével. Kölcsey ezért nem az évforduló kapcsán fölvetődő tém a nála, hanem term észetesen kínálkozó példakép, akinek életm űve fegy­ v er a fasizmus ellen. Kölcsey prózai m űveinek klasszikusan fegyelm ezett sorai m ögött is egy harcos történelm i kor indulatai feszülnek. Ehhez hozzátehetjük, hogy a reform kor költőnem ze­ dékéből Kölcsey testesítette m eg leginkább az eszm ényt F ábry szám ára: költészet és politikai cselekvés elválaszthatatlan egy­ ségét. F áb ry Zoltán történetiségében vizsgálja a fasizm us jelensé­ gét. Ő m aga is rögzíti több írásában, hogy nem pillanatfelvételt szándékszik készíteni. Ez is rokonítja Kölcseyvel: m indketten képesek egész nem zetek sorsát átfogóan értelm ező gondolatok­ ra, s m in dkettejüknél érezhető a gondolat m egszenvedettsége. K ram m er Jenő írja egyik, F ábry Z oltánnak küldött levelében: „jönnek dalnokok, akik b áto r szívvel, b átor hittel hirdetik, hogy az áthatlan, zavaros víztöm eg felett változatlanul, m egingatha­ tatlan u l o tt ragyog továbbra is az örök Nap, a Szépség, Jóság, Igazság... De jönnek olyanok is, olyan dalnokok: akik re tte n t­ hetetlenül hiszik: nem kerülhet a nap elé, nem lá th a tja meg a fényt az, akiben nincs elég erő és bátorság, hogy szembenéz­ zen az őt elborító piszkos árad attal, szembenézzen, sem m i fölött el ne szökkenjen tekintete, és így m inden szennyből váltódjon meg a F én y életre” (Fábry Z oltán válogatott levelezése 1916— 1946). Világos, hogy Kölcsey is, F ábry is az utóbbi körbe ta r­ toztak. Kölcsey és F ábry prózai írásait olvasva rájövünk, hogy az egyéniségükben is lehetett valam i közös: egyrészt az, hogy m indketten elsősorban politikában gondolkodtak, m ásrészt k ri­ tik áik b an g y akran hevülékenynek (olykor túlságosan is hevesnek) m utatkoztak. M űveltségük, em beri tisztességük valam ennyi m ű­ vükből sugárzik, de k ritikusi m agatartásuk éle helyenként csor­ bát szenved a gúnyos hang m iatt. Az indulat által elragadott író így helytelen ítéleteket is alkothat, Kölcsey és F ábry em beri nagyságára jellemző az is, hogy m indketten ú jra tu d ták értékel­ ni az egyszer m ár tévesen m egítélt jelenséget. Így m ódosított Kölcsey a Berzsenyiről, F ábry pedig Móriczról alkotott képén. M indketten saját jól m egalapozott m űveltségükre, biztos ízlésük­ re tám aszkodtak, s az irodalm i divatokat távol ta rto ttá k m a­ guktól. Ez term észetesen nem a nagy irodalm i áram latok kike­ rülését jelen tette: Kölcsey fölhasználta a rom antikából, F ábry pedig elsősorban az expresszionizm usból a szám ára értékes ele­ m eket. S ahogyan Kölcsey túl tu d o tt lépni a korai rom antika szentim entalizm usán, úgy haladta meg F ábry az alapvetően exp­ resszionista fo g antatású N arcisszosz-irodalm at. M indezek fe­ lett m egőrizték azonban kozm ikus szem léletüket, s a p róféta­ költő eszményét. F áb ry szertelennek nevezi a novalisi költészet­ fölfogást, de — m int láttu k — az ő költészetértelm ezése is a rom an tik áb an gyökerezik. A z idő igazában írja : „A rom antika eltik k ad t játék át, Novalis sejtelm ét — »-embernek lenni a leg­ nagyobb m űvészet« — m orális tu d a ttá kell realizálni”. Így tá p ­ lálkozik F ábry a rom antikából, és így lép tú l rajta. M indig jel­ lem zője m arad azonban m űveinek az a rom antikus-expresszio­ nista hevület, am ely egyrészt abból a törekvésből fakad, hogy elvei m ellett következetesen kiálljon, m ásrészt az ezt gátló lét­ bizonytalanságból. Ezt a fölajzottságot m élyíti el Ady idő­ m otívum a, m ely végigvonul a Kölcsey-esszén, s a Palackposta m inden írásán. A rom antika kozm ikus szemlélete teljesedik ki így az esszé m űfajában. R om antikus-expresszionista áradás jel­ lemzi ezt a m űvet — de nem engedi azt szétfolyni m űveltségé­ nek szabályozó ereje. Közism ert, hogy F áb ry egyetlen „m ű fajt” v allo tt m agáénak: az antifasizm ust. T udatosan tö rek ed ett arra, hogy Stószt és az egész szlovenszkói m agyar szellemi életet az európai és a m agyar progresszió b ástyájává tegye, abban az időben, am ikor M agyarországon tetőfokára hágott az irredentizm us. A fasizm ust még jóval a háború u tán is időszerű problém ának érezte: „A kár V ietnam ban az am erikai im perializm ust nézzük, ak ár az új né­ m et neofasizm ust és itt, a mi k eretein k között a D una-m eden­ cében, bizony, ahol a sovinizm us felüti a fejét, kivédhetetlenül fasizm usban torkollik” — nyilatkozta egy in terjú b an (Sim on István: Írószobák, 78.). Jellem ző F áb ry ra ez a széles látókörre valló gondolat. Eköré csoportosítja m ondandóját, ak á r Kölcsey­ ről ír, ak ár a berlini olim pia m agyar sikereit követő öröm m ám or­ keltésről. Így védi m indig a szellem et az elnyom ó hatalom m al szemben. Egyetem essé éppen azáltal válik (s részben ez is az aktív rom antika hagyom ánya), hogy általános erkölcsi síkon is eszm éket ütköztet, s így m ár nem csupán a fasizm us ellen szól, hanem m indenféle bezártság ellen — az em beri szabadságvágy nevében. F ábry m inden am orális, antihum ánus cselekedettel, felfo­ gással szem ben az Időhöz föllebbez. A Kölcsey-jelenségben is az idő igazára hívja föl a figyelm et. Révai József Kölcseytanulm ányában ezt írja : „Kölcsey nagyságát m u tatja, hogy m int politikus és gondolkodó nem m erül el a pillanatnyi helyzet apró-cseprő érdekharcaiban, hanem elvi m agaslatra em elkedve vett részt bennük és e harcok közepette szem benézett azokkal a nagy alapvető kérdésekkel és ellentm ondásokkal, am elyek elé a polgári társadalom fejlődése állíto tta az em beriséget” (Kölcsey Ferenc válogatott m űvei, B udapest 1951.). Ez is kapcsolódási pont a két írói egyéniség között. F ábry teh át Kölcsey, a teljes em ber nevében föllebbez az irred en ta M agyarország torz Kölcsey-képe ellen. F érfiú i erény­ ként ő is a szellem nagyságát m u tatja föl. Ezzel szabja meg a haladás irán y á t a m últból a jelen, s a jelenből a jövő felé. F ábry ezzel részese lett annak a nagy jelentőségű szellemi folya­ m atnak is, am ely a fasizm us ellen a m ag y ar történelm i hagyo­ m ányokat hívta segítségül. Nem véletlen, hogy am ikor jelleg­ zetesen irodalm i kérdésekről írt, ak k o r is a folytonosság gondo­ latát hangsúlyozta, s különösen nagy fontosságot tu lajd o n íto tt a m últábrázolásnak. L áthattuk, hogy az az indulat, am ely F áb ry t a Kölcseyesszé m egírására ösztönözte, Kölcsey k isajátítása, m egham isí­ tása ellen irányult. A m ű fő gondolata, hogy F áb ry saját k o rá­ ban a legerkölcsösebb m ag atartásn ak ta rtja a k u ltú rem b er h ar­ cát a hatalom em bertelensége ellen. F élreérth etetlen ü l és nyíl­ ta n saját korához szól ezzel, de ezáltal válik egyetem es érvényű­ vé is. U gyanakkor hazai ta lajb an gyökerezik, m ert esszéje rokon­ ságot ta rt Ady 1905-ös C sokonai-cikkével és a Kazinczyról írottal, am elyek szintén azt kifogásolják, hogy a m últ század nagy írói av a ta tla n kezekbe kerülnek. E gy arán t m egvan az irodalom tudom ányi és a politikai jelentősége annak, hogy F ábry fölhívja a figyelm et az autentikus olvasás fontosságára. Így vá­ lik politikai érvvé „az idő igaza” gondolat. Ez terem ti meg a lehetőséget arra is, hogy a rom antikus hagyom ány progresszív m ozzanatai — hiszen a rom antika nem csak m űvészeti irán y zat­ ként, hanem korszakként, te h á t m ag atartásfo rm ak én t és világ­ nézetként is értelm ezendő — beépüljenek a XX. század haladó m agyar irodalm i és politikai m ozgalm ába. O lvassuk h á t mi is au tentikusan Kölcseyt, A dyt és F áb ry Z o ltán t: lássuk m eg m ű­ veikben a jelennek szóló üzenetet is! D. Rácz István 19 �Salgótarján A műemlék nélküli város DR. T Ó T H : A m ik o r b o n to ttu k , . . . . b o n t o t t u k ? . . . É g e ttü k , az ú ja k n a i c i­ g á n y te le p e t.. . Ez o ly a n b a r a k k é p ü le t v o lt, a m it m á r b o n ta n i se m v o lt sz a ­ b a d . J e le n v o lta m é n is, a T elevízió i s . . . A p o lo s k á k ú g y c s ü n g te k az o n az e g y n é h á n y , b ú to r n a k n e v e z h e tő d a ra b o n , m in t a sz ő lő fü z é r. A tű z o ltó sá g o t k é r tü k m eg , h o g y g y ú jts a fel az é p ü le te t. É g esse e l és b iz to síts a , h o g y a z é rt a k ö rn y e z ő la k ó h á z a k , é p ü le te k n e g y u lla d ja n a k m eg. A tű z o ltó sá g te lje s fe l­ sz e re lé sb e n — rá d ió k k a l, v a s s is a k o k k a l, m in d e n k e llé k k e l fe lsz e re lv e — e lin ­ d íto tta az a k c ió t. K ö rü l n é z ő se re g . A T elevízió és m i is f ig y e ltü k az e s e m é n y t. M in d e n r e m e k ü l m e n t, c s a k az is te n n e k n e m tu d tá k az é p ü le te t m e g g y ú jta n i. E gy p e rc , k é t p e rc , ö t p e r c . . . a g y ú jto g a tá s n e m s ik e rü lt. A z tá n h a n g o s h a h o tá z á s k ö z e p e tte v é g ü l n a g y n e h e z e n , n e m is tu d o m , m ily e n tú z c só v a b e ­ d o b á s á v a l, s ik e rü lt a tű z o ltó k n a k e zt a n a g y o n e lé g e té s re íté lt b a r a k k é p ü le te t m e g g y ú jta n i és e lé g e tn i, a m ily e n s o r s r a az m é ltó v o lt. (F őcím , zene.) K IL V ÁD I: a rég i r im a i la k á s o k b a n s z ü le tte m , a g y á r m ö g ö tti ré sz e n . E zek e re d e tile g b a r a k k la k á s o k v o lta k , a m ik a g y á r é p íté s e s o rá n a m u n k á s o k s z á l­ lá s á t b iz to síto ttá k . A k é s ő b b ie k s o rá n la k á s o k k á a la k íto ttá k , a m e ly e t n a p j a ­ in k ig h a s z n á ltu n k . M a m á r c s a k a ré g i m a ra d v á n y o k lá th a tó k eg y es te r ü le te ­ k e n . B á r a v e lü n k sz e m b e n lev ő te r ü le te n m ég m e g ta lá lh a tó k , és je le n le g is la k já k a d o lg o zó in k , ú g y a fizik ai dolg o zó k , m in t a n y u g d íja s c sa lá d o k . K o rá b b a n o tt a v á ro s felé te lje s e n le v o lt z á rv a , s o ro m p ó k k a l v o lt e lz á r ­ v a , a b ev eze tő ú t. Ez je le n te tte a z t, h o g y c s a k a g y á r dolgozói la k h a ttá k , ille t­ ve h a s z n á lh a ttá k . C sak a h iv a ta lo sa n k i-b e jö v ő fo rg a lm a t le h e te tt le b o n y o lí­ ta n i. H át g y a k o rla tila g e lk ü lö n ü lt v o lt a r im a i g y á rte le p a v á ro stó l. G y a k o r­ la tila g , a n y a g ila g jo b b a n v o lta k a v á lla la t dolgozói d o tá lv a , h á t ezen k e r e s z ­ tü l k u ltu rá lta b b é le te t, v isz o n y la g k u ltu rá lta b b é le te t tu d ta k b iz to síta n i, és ez lé n y e g é b e n ily e n — h á t n e m létező , de m ég is — f a lre n d s z e r t a la k íto tt k i a v á ro s tö b b i részé v el, a h o l p é ld á u l a tű z h e ly g y á ri, az ü v e g g y á ri d o lg o zó k la k ­ ta k . D A R Á Z S : S a jn o s, ez a v á ro s jó f o rm á n c sak k o ló n ia v o lt 1945-ig. M e rt jó ­ fo rm á n k é t o ly a n k ö z é p ü le tü n k v o lt, a m ir e r á le h e te tt m o n d a n i, h o g y m eg felel a je le n le g i k ö v e te lm é n y e k n e k . H á t v a la m e n n y ie n , m in t g y e re k e k , itt n ő ttü n k fel. E lm o n d h a tju k , h o g y k ile n c v e n k ile n c sz á z a lé k ig ily e n k o ló n iá k b a n la k tu n k — ez v o n a tk o z o tt a b á n y á s z o k ra , ü v e g g y á ria k ra , tű z h e ly g y á r ia k ra , d e k ü lö ­ n ö se n az a c é lg y á ria k ra . A h á tu n k m ö g ö tt levő h e ly isé g e t A m e rik á n a k n e v e z ­ té k . U g y an c s a k n é v b e n v o lt A m e rik a — alsó és fölső —, m e r t a v a ló s á g b a n , az élet tü k r é b e n e n n e k se m m i k ö ze A m e rik á h o z n e m v o lt. N ag y o n sz eg én y n y o m o rn e g y e d n e k le h e te tt in k á b b ta r ta n i, n e m h o g y A m e rik á h o z h a s o n líto tt v o ln a — a n y a g ia k b a n is g o n d o lo m . K ILV ÁD I : H á t az A m e rik á b a n s z a k m u n k á s o k la k ta k , a fiz ik a i dolgozók m eg a k o ló n iá k b a n . Az eg y e m e le te s é p ü le te k b e n m á r a sz a k m u n k á s o k , a cso ­ p o rtv e z e tő k és az a ltisz te k é lte k . L e n t a v á ro s felé, v a g y is a g y á r h á ts ó r é ­ sz én , a m o d e rn e b b , k o rs z e rű b b é p ü le te k b e n la k ta k a tisz tv ise lő k , m in t p é ld á u l itt is, v e lü n k sz e m b e n , ezt az e g y e m e le te s é p ü le te t — am i a k k o r a m o d e rn é p ü le te k k ö zé ta r to z o tt — sz in té n tisz tv is e lő k és ta n ító k la k tá k . D A R ÁZ S : N a g y o n r itk á n j á r ta m b e a v á ro s b a n a z e lő tt is, m o st ta lá n m ég r itk á b b a n . H a n a g y o n m u sz á j, c s a k a k k o r m e g y e k . H át, m e g m o n d o m ő sz in ­ té n , n em n a g y o n s z e re te m a n a g y tö m e g e t se, a tú lz sú fo lts á g o t se . A ztán , m á r a n n y i o tt az id e g e n e m b e r, h o g y a lig -a lig is m e re k v a la k it. Ú gy érzem , h o g y s o k k a l jo b b itt n é k e m ez a k ö rn y e z e t, a h o l m in d e n k it is m e rik , m in d e n ­ k iv e l k ö sz ö n ő v isz o n y b a n v a g y u n k . M in d e n k iv e l tu d u n k b e sz é ln i, h á t.. . m o n d h a tn á m azt is, h o g y e g y fo rm a n e k ü n k a p ro b lé m á n k . F O R G ÁC S N É : N em sz ív e se n m u to g a tja az e m b e r, h o g y h ol la k ik . Vizes a la k á s , a fe sté s se m m a r a d m e g r a jta , m e g k icsi is. S z e re tn é n k m i is, h o g y ­ h a o ly a n la k á s u n k le n n e , h o g y a k is g y e rm e k n e k le n n e eg y k ü lö n kis sz o b á ja , ah o l n e k i a h o lm ija , a já té k a e lfé rn e , m e r t a k k o r n e k ü n k m in d já r t n a g y o b b te r ü le t m a r a d n a . H át a m ik o r m i m e g e s k ü d tü n k , a k k o r . . . szó v al, a lá k e lle tt írn i egy p a p írt, h o g y eg y p á r évig n e m k a p u n k la k á s t, jo b b a n m o n d v a : n em is a d h a tu n k b e ig é n y lé s t. N em is m e n tü n k u t á n a . . . É v ek m ú lta k , de n e m is m e n tü n k . R IP O R T E R : H á n y év ig d o lg o zo tt P a li b ácsi, és hol? P IN T É R : N e g y v e n h á ro m év ig m in d ig a b á n y a k ö te lé k é b e n , a N ó g rád i T rö sz tn é l. Ez m in d eg y ü z e m v o lt, m in d az egész. R .: A n y u g d íjja l a k k o r e lé g e d e tt? P IN T É R : H o g y n e, n a g y o n is ! N e g y v e n h á ro m é v re k é te z e rn é g y s z á z fo rin t n y u g d íj! Az se m m i se ! R .: És m ié r t o ly a n k e v é s a n y u g d íj? P IN T É R : H át m e r t a b á n y á k le é p ítő b e n v o lta k . É s, m o n d ju k így, a m u n ­ k a n e h e z e b b , z a v a rta b b v o lt; in n e n o d a k e lle tt m e n n i d o lg o z n u n k , m in d e n ­ felé. És v isz o n t a k e r e s e te c s a k c s ö k k e n t ezzel az e m b e rn e k . R .: P a li b á c s i m ié rt n e m k é r t la k á s t a ta n á c s tó l? P IN T É R : K é re m sz ép en , sz e m é ly e se n v o lta m n e m e g y sz e r, n em k é ts z e r a ta n á c s n á l, és a z t m o n d tá k , h o g y v á r ju k m eg, a m íg a s o r r á n k k e r ü l, m e rt a te le p e t b o n tjá k . É n o tt c if rá n m e g m o n d ta m , h o g y „ m ió ta b o n tjá k a te le ­ p e t, ö tv e n e g y ó ta ? ” K érem 1951 ó ta se m m it n e m k a p tu n k . A m i it t v a n , a s a ­ j á t k ö ltsé g ü n k ö n , ja v ítá s , az v a n . . . M íg a b á n y á é v o lt, k é re m , a la k á s , a d ­ d ig c s in á ltá k , ja v íto ttá k . A d d ig v a ló b a n Jó z se f-te le p i v o lt, m o st m eg c sak sz e m é tte le p . Ezt k i m e re m je le n te n i, h o g y c s a k sz e m é tte le p ! T e ssé k a te le p e n sz é tn é z n i, h o g y m i fo ly ik itte n !? I tt ö rö m v o lt v a la m ik o r, k é re m , la k n i, a m ú ltb a n , ezt k i m e re m je le n te n i. K O P E R L Á K N É : J a ! A ro v a ro k k a l k a p c s o la to s a n , h á t a r r a re n g e te g e t k ö l­ tő k . A zok eszik m eg az é n k is n y u g d íja m a t m a jd n e m m in d , s a jn o s , ez a v a ­ lóság . R .: És m ily e n r o v a ro k ezek ? K O P E R L Á K N É : H a n g y a , s z á rn y a s h a n g y a , m eg ez a m in e k n e v e z ik ? .. . Ez a h o sszú , sz á z lá b ú , m eg a p ró h a n g y a , p e n é s z b o g á r, h á t m eg m it m o n d ja k m ég , n a ? R .: N em s z e re tn e e g y jo b b , sz á ra z la k á s b a m e n n i? K O P E R L ÁK N É : M in d e n v á g y a m c s a k az ! E gy eg észség es, s z á ra z la k á s és se m m i m á s !! K ü lö n b e n m eg v o ln é k m in d e n n e l elég ed v e. N in cs p a n a sz o m . R .: H á t a k k o r m ié rt n e m k é r , ig é n y e l? K O PE R L Á K N É : N em m e r e k e lm e n n i k é r n i, h o g y ő sz in te le g y e k . N em m e re k , m e r t fé le k , h o g y n e m k a p o k . F é le k , h o g y ö ssz e g e k e t fo g n a k k é rn i tő lem , a m it n e k e m le k é n e te n n i, és é n n e m tu d o m . S a jn o s, n e m tu d o m . R .: D e h á t v a n ta n á c s i la k á s is? K O P E R L ÁK N É : H át a ta n á c s i la k á s ? S a jn o s, o tt a z o k a f ia ta lo k v a n n a k e lő n y b e n . M e rt m in d e n t e z e k ig é n y e ln e k m o st, és n a g y o n s o k a n föl v a n n a k m á r ő k je g y e z v e . M irá n k ö re g e k re n e m n a g y o n , n in c s sz ü k sé g m á r s e h o l . . . Elhangzott a televízióban. A film forgatókönyvét irta és a film et szer­ kesztette Müller Magda. Filmoperatőr: Rozsnyai Aladár. Rendező: Dobray György. 20 R .: 1960 és 1978 k ö z ö tt S a lg ó ta r já n b a n h é t e z e rh é ts z á z k ile n c la k á s é p ü lt. E n n e k h a tv a n ö t s z á z a lé k á t m u n k á s o k k a p tá k m eg .. . D e a r e k o n s tr u k c ió ú j g o n d o k a t, n e h é z s é g e k e t sz ü lt. EGY IGÉNYLŐ a v á ro s i ta n á c s la k á s b iz o tts á g á n : V a la m ik o r v á n d o r k ör­ h in tá s o k v o ltu n k , te ts z ik tu d n i? D e e z e lő tt is itt la k tu n k , S a lg ó ta rjá n b a n , ily e n c irk u s z k o c s ib a n . L e á lltu n k , tö n k r e m e n tü n k . B e á lltu n k d o lg o zn i. A zó ta d o lg o zik a fé rje m , e g y p e rc ig se v o lt b e t e g . . . T isz te ssé g e se n d o lg o zik . É n is tiz e n n é g y éve do lg o zo m . E gy n a p , m o st v a g y o k m a ró d i tiz e n n é g y éve. E g y ­ f o ly tá b a n m e g je le n e k a m u n k a h e ly e m e n . S z e re tn e k , k iv á ló d o lgozó v a g y o k , M in d e n g y e re k e m k iv á ló dolgozó. É s m ég se é r d e m le k m eg eg y sz é p la k á s t, h o g y b o ld o g le g y e k !? Úg y k ö ll é ln i — h ig g y e el —, h o g y az é le te m e t u n o m . H o g y h a h a z a jö v ö k , e g y m á s tó l k ö ll a b a c ilu s t sz ív n i, o tt e g y m á sh o z z sú fo lv a le n n i. O tt fő zö k , o tt m o so k a k o n y h á b a n . G o n d o lh a tja , m ily e n é le t ez? M ik o r e lm e g y e k t a k a r í ­ ta n i — já r o k ü g y v é d e k h e z , ta n á r o k n a k , o rv o s o k n a k , a m u n k á m u tá n já ­ ro k ta k a r íta n i —, m ik o r m e g lá to m a la k á s o k a t, s ír o k ö rö m ö m b e n . Úgy d o l­ gozok n e k ik , m in th a a s a já to m v o ln a , m e r t ö rö m c s i n á l n i.. . Örö m , és n e k e m így k ö ll m e g ö re g e d n i, ily e n la k á s b a n ? B IZ O T T S Á G : A z előző la k á s a h o l v o lt? I G É N Y L Ő : .... N em v o lt! T e tsz ik tu d n i, e z e lő tt o ly a n la k á s b a n l a k t u n k . . . A v a s ú t m e lle tt v o lt eg y r a k t á r , o tt la k ta m . G o n d o lh a tja , m ik o r a N em ec e lv tá rs b e jö tt a la k á s o m b a , a m ik o r fe le m e lte m a fed ő t v é le tle n ü l, jö tt a v o ­ n a t, le e s e tt a m a lte r, k i k ö llö tt d o b n i az é te lt, m e r t n em e h e ttü k m eg . M ikor j ö t t a v o n a t, N em ecz e lv tá rs k is z a la d t, a n n y ir a fé lt. Ily e n é le t? ! O tt la k ta m , n e m is tu d o m , h á n y évig. Ú gy k é n y te le n v o ltam , b e tö rte m eg y b é rla k á s b a a Vá s á rté r e n . B e h u rc o lk o d ta m o d a , a b b a n v o lta k a g y e re k e im . D e o tt n e m e n g e d te k e n g e m . E g y sz o b a v o lt, k icsi v o lt, n e m f é r tü n k el. Ú g y k a p ta m a z ­ tá n ezt a la k á s t. D e o tt m á r r o h a d u n k . H a v e s z e k eg y b ú to r t — d o lg o zo k k e s e rv e s e n —, e lro h a d . E gy h ó n a p a la tt el k e ll d o b n i, m á s t k ell v e n n i. Ezt c s in álo m az é le te m b e n . A m it dolg o zo k , h iá b a ! V állalo k so k ta k a r ítá s t, m eg a m u n k a h e ly e m e n is m e g á llom a h e ly e m . S z e re tn e k , b e c s ü ln e k , és m ég is! N em b íro k , n e m ! A k á rh o g y k a p a s z k o d o k ! Í gy k ö ll é ln i. P e d ig v a n m in d e ­ n e m : t é v é . . . S zép en , b o ld o g a n a k a r n é k é ln i, tis z ta s á g b a n . M ert m a m á r v an le h e tő sé g , h o g y az e m b e r n y u g o d ta n , b iz to n sá g b a n le g y e n . T isz ta sá g fél eg észsé g ! D e el k e ll ro h a d n i, el k e ll ro h a d n i! R .: S a lg ó ta rjá n ú j v á ro s , d e ú g y lá to m , h o g y a la k á s g o n d o k u g y a n c s a k ré g ie k . B IZ O T T S Á G : H át, a m in t lá ttá k — ré g e b b e n ta r tó z k o d n a k itt —, 1950 ó ta é p ü lt la k á s á llo m á n y u n k h a tv a n sz á z a lé k a . U g y a n a k k o r v isz o n t a la k o s sá g sz á m a is h a ta lm a s m é r té k b e n m e g n ö v e k e d e tt, k ö rü lb e lü l d u p lá já r a . R .: H á n y ez e r fő? B IZ O T T S Á G : H á t, a je le n le g i la k o s sá g k ö rü lb e lü l 48―49000 k ö z ö tt v a n . Ez á lta lá b a n v á lto z ik , u g y e, e lk ö ltö z é sse l, b e k ö ltö z é sse l. SÓLY O M N É: T o v á b b i p ro b lé m a az, h o g y a la k á s á llo m á n y n a k a 43 sz á z a ­ lé k a c s a k e g y sz o b á s, a h é t s z á z a lé k a m in d ö ssz e a h á ro m sz o b á s . A la k á s á l­ lo m á n y tö b b i része , az k ö rü lb e lü l m eg felelő . K ilen cszáz fö lö tt v a n m ég a k o lón ia la k á s o k sz á m a , a m it s z e re tn é n k a k ö z e ljö v ő b e n , a VI. ö té v e s te rv b e n te lje se n le s z a n á ln i. S o k o ly a n n a g y c s a lá d o s v a n , a k i s z e re tn e h á ro m -n é g y szo b ás la k á s t, e r r e a z o n b a n m ég m in d ig n e m tu d u n k le h e tő s é g e t b iz to sí­ ta n i. R e m é ljü k , h o g y k ö rü lb e lü l 1981-ben m á r egy sz o b a- k é t félszo b áso n fö lü li—k é t sz o b a, k é t fé lsz o b á s. ille tv e h á ro m -n é g y s z o b á s — la k á s o k a t is tu d u n k é p íte n i. H O P K A : K im o n d o tta n e g y én i é rd e k b ő l jö tte m S a lg ó ta rjá n b a . N ő sü lés e lő tt á llv a te m é s z e te se n la k á s g o n d ja im a t ig y e k e z te m m e g o ld a n i.. . F e le s é g e m ­ n e k á llás, n e k e m le h e tő le g jó s z a k m a i le h e tő sé g és — te m é s z e te se n , — jó a n y a g i le h e tő sé g is k e lle tt. M indezt a S a lg ó ta já n i K o h á sz a ti ü z e m e k , az a k ­ k o ri a c é lg y á r k ín á lta sz á m o m ra . É n é lte m a le h e tő sé g g e l. S O P O T N IK : A J ó z se fin la k ta m , o n n a n n ő s ü lte m i d e, K á ro ly ira . A n n a k m á r n y o lc éve, és ú g y d ö n tö ttü n k , h o g y it t v é g z ü n k is. I tt sz ü le tte m T a r ­ já n b a n , és itt é p ítü n k . S O P O T N IK N É : T e tsz ik tu d n i, v o ltu n k m i a ta n á c s n á l la k á s é rt, m e r t én a n y u k á m m a l la k ta m h é t évig. M ár a k k o r A n d ik a m e g s z ü le te tt. K étév es v o lt, m ik o r a ta n á c s n á l j á r ta m la k á s é rt. N a g y o n n e h e z e n k a p tu k a s z o b a -k o n y ­ h á t. A k k o r n a g y o n ö r ü ltü n k n e k i, m e r t k ü lö n m e h e ttü n k . És u tá n a , m ik o r k ü lö n m e n tü n k , Jö tt u tá n a a m á s ik , a k isfiú , Z so ltik a . Ú g y d ö n tö ttü n k , h o z ­ z á fo g u n k é p ítk e z n i, m e r t az ö tsz á z a d ik a k v o ltu n k a ta n á c s o n . N em b iz ta tta k g y e re k e k b e n n ü n k e t.. . S a tis z tá lk o d á s i g o n d , m eg m in d e n fé le k é p p e n , a sz e m p o n tjá b ó l is, m u s z á j v o lt h o z z á fo g n i. T a lá n jo b b lesz íg y n e k ü n k , h o g y h o z z á fo g tu n k . S O P O T N IK : N e k e m az a la p k e r e s e te m 2550 fo rin t, a n e je m n e k 1250 fo rin t. Úg y , h o g y eb b ő l k e ll — a h o g y tu d ju k — m e g o ld a n i. És a m it a ta n á c s tó l k a p ­ tu n k , ezt a k a m a tm e n te s k ö lc s ö n t, in g y e n te lk e t. E n n ek ö r ü ltü n k , m e r t h i r ­ te le n jö tt, és m á r m á s m eg o ld ás n i n c s ! H o z z á fo g tu n k , m o s t m á r v é g ig v isz ­ sz ü k . Ú g y, h o g y m in d e n fé le k é p p e n m e g c s in á lju k (a h á z a t). S O P O T N IK N É : N a g y o n , n a g y o n f é ltü n k , m ik o r m e g k a p tu k a te lk e t. Én m o n d ta m is a fé rje m n e k , h o g y n e m tu d o m , h o g y h o g y a n m e r jü k ? T a lá n a z é rt, h o g y én is a T Ü Z É P -e n do lg o zo m , eg y k ic s it k ö n n y e b b e n m eg y az egész. D e ez o ly a n d o log, h o g y n a g y o n n e h é z , ily e n k ev és k e re se tb ő l, na­ g y o n n e h é z . D e jo b b lesz a g y e re k e im n e k , a z t h isz em , m e r t é n n e k e m r o s z ­ sz ab b v o lt. Az a b a j, h o g y n a g y o n n a g y az a k a r a te r ő n k . S, h o g y h a íg y n e k im e ­ g y ü n k — b e te rv e z tü k , h o g y m á r a e n n e k m e n n i k ell —, a k k o r a n n a k m e n ­ n i k e ll! Ú g y, h o g y n a g y o n . N em is tu d o m , h o g y m i h a jt b e n n ü n k e t, hogy e n n y ir e a k a r j u k ezt a h á z a t? M e rt té n y le g n a g y o n a k a r ju k ! F á r a d ta k v a ­ g y u n k , m e r t n e k e m m e n n i k e ll egész n a p . A r u k ia d ó v a g y o k , és elég n ag y a te le p ü n k , de m e g c s in á lju k . R .: M a g át n e m ré g m ű tö tté k ? S O P O T N IK N É : Ig e n . M ű tö tte k h á r o m év v el e z e lő tt. És h á t m o st é n k e ­ v e rte m a b e to n t. P é ld á u l p é n te k e n v iccb ő l m o n d tá k a k ő m ű v e s e k : „sz á z k e ­ v e ré sig m eg se m á llu n k ” . B izto s, v a g y h a tv a n a t b e k e v e rte m . M e rt az egész k ö zf a la t é n k e v e rte m be. Úg y h o g y b íro m . L e h e t, h o g y m a jd k é ső b b jö n h á t ­ r á n y a . m e r t b izto s le s z . . . SIM O N F F Y : S a lg ó ta rjá n , é rz é s e m és m e g íté lé se m sz e rin t, az o rsz á g b a n p e r ifé r ik u s h e ly z e tű . Ez r á n y o m ja a b é ly e g é t a m ű s z a k ia k és eg y éb é r te lm i­ ség i fo g la lk o z á sú a k m e g te le p e d é s é re v a g y vég leg es le te le p e d é s é re . Í gy v á lla ­ la tu n k is á lla n d ó s z a k e m b e r h iá n n y a l k ü z d . Álta lá b a n elég n a g y a flu k tu á c ió . A f ia ta lo k a t id e a v á r o s b a c s a ln i v a g y i t t m e g ta r ta n i k é t d o lo g g al le h e t. Az e g y ik m a n a p s á g , a m i n a g y k in c s és n a g y d e v iz a : a la k á s . A m á s ik p ed ig a sz ép és jó m u n k a . I t t S a lg ó ta r já n b a n m in d a k e ttő e lé rh e tő v a g y m e g s z e re z ­ h ető . M ielőtt v iss z a m e n te m v o ln a a m ű sz a k i e g y e te m re o k ta tó n a k , itt S a lg ó ­ ta r já n b a n k e z d te m m e g m é rn ö k i p á ly a f u tá s o m a t. Ig az, a k k o r a k iv itelező v á lla la tn á l. T iz e n h á ro m évig o k ta tta m az e g y e te m e n , tiz e n h á ro m év u tá n jö tte m v issz a S a lg ó ta r já n b a . A zt h isz e m , fő leg a z é rt, m e r t am íg az e g y e te ­ m e n o k ta tta m , m in d ig ir ig y k e d te m a z o n h a llg a tó im ra , a k ik e t ta n íto tta m , m a jd m ik o r az e g y e te m e t e lh a g y tá k , te rv e z n i k e z d te k : é n is te rv e z n i a k a r ­ ta m . A la k ó te le p p e l tu la jd o n k é p p e n e lé g e d e tt v a g y o k , d e a z t h isz em , a h a s z n á ­ lói is. A k ö rn y e z e t s z é p : eg y v ö lg y k a tla n b a n fe k sz ik az eg ész la k ó te le p , k ö r ­ b e n h e g y e k v e s z n e k k ö rü l m in k e t. H a a la k ó te le p e n m o st m ég n in c s e n e k is fá k , ta lá n a k ö r n y e z e t e z t p ó to lja . �A m in v á lto z ta tn é k ? Az a la k á s o k n a g y s á g a . E zek a la k á s o k k ic s ik . E zek k is c s a lá d o k n a k az é le tte r é t tu d já k c s a k b iz to síta n i. K ét g y e re k k e l, p lá n e k é t k ü lö n n e m ű g y e re k k e l e k k o r a la k á s o k b a n n e m le h e t n o r m á lis a n éln i. D R . T Ó T H : 1969-től d o lg o z ta m a ta n á c s n á l. V á ro si ta n á c s e ln ö k v o lta m 73-ig. T e h á t k ö zel — e g y -k é t h ó n a p i h iá n n y a l — n é g y évig. R .: Az a h ő s k o r v o lt, a n a g y k ö ltö z é s e k id ő sz a k a ? DK. T Ó T H : Ig en . A n a g y b o n tá s o k és a n a g y é p ítk e z é s e k id ő sz a k a v o lt. K o rá b b a n tíz év ig v o lta m itt a v á ro s i és já r á s i ü g y é sz sé g v e z e tő je . És m in t ü g y é s z n e k k ö te le z ő v o lt a v b -ü lé s e k e n ré s z t v e n n e m .. . N é h á n y tö r v é n y e s ­ ség i h o zzászó lás, m eg ta lá n , n e m is tu d o m m ily e n o k o k , a r r a k é s z te tté k itt a v á ro s és a m e g y e p o litik a i v e z e té s é t, h o g y en g e m je lö lje n e k ta n á c s e ln ö k ­ n e k . A k k o rib a n itt eg y ip a r i és eg y u rb a n is z tik a i, v a g y eg y v á ro sfe jle sz té si fo rra d a lo m z a jlo tt le. É p íte ttü k a la k á s o k a t, b iz o n y ig e n b ő v e n .. . H át.. . a III. ö té v e s te r v b e n n e m is é p ü lt so k . c s a k 1500 . . . D e a IV . ö t­ év es te rv b e n , m á r tö b b m in t h á ro m e z e r la k á s é p ü lt ö ssz e se n . É s b izo n y az ö tév es te r v e le jé n a la k á s ü g y i v isz o n y o k n e m v o lta k v a la m i r e n d e z e tte k . A v á r o s b a n is, a k i c s a k te h e tte .. . h á t . . . . ig y e k e z e tt m in é l jo b b , m in d ig jo b b la k á s b a k ö ltö z n i. N e k e m m in t v o lt ü g y é s z n e k ebből k ü lö n ö se n so k p r o b lé ­ m á m v o lt. M in t ü g y é sz te lje s e n fü g g e tle n e m b e r v o lta m . A zt c s in á lta m , a m it a tö rv é n y e ss é g d ik tá lt, é s a m it az é n le lk iis m e re te m d ik tá lt. É s b iz o n y so k ily e n m e g a m o ly a n ö s s z e k ö tte té s e k k e l re n d e lk e z ő m e g p ró b á lta a z t a z ű r z a ­ v a r t, a m i a la k á s e lo s z tá s b a n a k k o r ib a n v o lt — a k k o r m é g n e m v o lt k észen az ú j la k á s re n d e le t —, k ih a s z n á ln i, és. . . h á t. . . itt- o tt e lő fo rd u lt, h o g y s i­ k e r re l. N a m o st, a m ik o r m e g k e z d ő d ö tt ez a z ú g y n e v e z e tt. . . h á t . . . . n a g y ip a r fe jle sz té s S a lg ó ta r já n b a n , a k k o r ig e n n a g y sz ü k sé g e v o lt a v á r o s n a k , a v á ­ r o s n a k is, az ip a r n a k is, é rte lm is é g ie k re . A p á r tb iz o tts á g m ár k o rá b b a n m e g h ird e tte az ú g y n e v e z e tt. ,,e z e r sz a k e m b e r, e z e r é r t e lm isé g i” m o z g a lm a t — S a lg ó ta rjá n b a . És ezt v é g re is h a j t o t t u k ! D e la k á s k e lle tt e z e k n e k az e m b e ­ r e k n e k ! K e lle tt id e o rv o s, k ö z g a z d á sz , jo g á sz , m é rn ö k , m ű sz a k i, és s o r o lh a t­ n á m to v á b b . És b iz o n y ez e k az e m b e re k — az az ig azság , h o g y ta lá n m in t id e g e n e k is — a la k á s o k ja v á t m e g k a p tá k . M á sk é p p n e m is jö tte k v o ln a a v á r o s b a . S z ü k sé g v o lt r á j u k ! C sak a n n y it, h o g y a m ik o r é n a ta n á c s h o z k e r ü lte m 1969-ben, k é t- h á ro m fő isk o la i v a g y e g y e te m i v é g z e tts é g ű e m b e r v o lt m in d ö ssz e az a p p a r á tu s b a n . K ö zg azd ász eg y se m , p ed ag ó g u s ta lá n a ta n á c s e 'n ö k h e ly e tte s v o lt eg y ed ü l, m eg a m ű v e lő d é si o sz tá ly v e z e tő . N a g y o n ro ss z u l á llt a v á r o s . . . S Z ŐK É N É : M á rc iu s b a n k a p tu k id e ig le n e se n e z t a la k á s t. De o ly a n r o s s z .. . N y á ro n n a g y o n m e le g v a n , de té le n is n a g y o n h id eg . T ele v a n . . . p o lo sk a is v o lt, m o st m eg te le v a n b o g a r a k k a l. M ost v a n e g y h ó n a p o s k i­ csim . M ost v o lta m v e le o rv o sn á l. V an eg y h á ro m é v e s k is fia m is. Az is á l­ la n d ó a n b e te g , és m o st se k a p tu n k la k á s t. E g y k is k o n y h á b a n la k u n k . S zó­ v al, n a g y o n ro ssz v isz o n y o k k ö z ö tt la k u n k , a m ai v ilá g b a n . O L Á H : H át, k é re m , sz é p e n , it t c s a k az k a p la k á s t, a k i v id é k e n e la d ja a la k á s á t, és itt k é s z p é n z é rt tu d v e n n i. É n dolgozó e m b e r v a g y o k , c s ó k o lo m , és é n n e m b íro k v e n n i. A b sz o lú t! N e k e m n in c s le r a k o tt p én z e m , h o g y én a z t ki b ír ja m fiz e tn i. Í g y is, h a k a p o k la k á s t, a z t is m a jd ú g y fo g o m e lin té z ­ ni, h o g y r é s z le te n k é n t k i tu d ja m fiz e tn i. S Z ŐK É N É : Mi n é g y e n v a g y u n k , és m a jd a d n a k e g y s z o b a -k o n y h á s la ­ k á s t! H á t a f é rje m is fiz ik a i d o lg o zó . Öte z e r f o rin to t k e re s, a h o l d o lg o zik . É n is k a p o k . A zt h isz em , h o g y a zt a h á r o m -n é g y e z e r f o rin to t k i tu d ju k m i is fiz e tn i, u g y a n ú g y m in t a tö b b i. Mi is s z e re tn é n k m á r, h a e g y jó o tth o n u n k v o ln a , d e n em is ily e n ro ssz la k á s b a n la k n i! R .: É s m e ly ik la k ó te le p e n íg é rik a la k á s t? S Z ŐK É N É : H á t, a m it m o st é p íte n e k a tá k , h o g y a b b ó l, v a g y a V á s á rté re n . D e a m o n d ta m , h o g y n e k e m az e g y sz o b á s n e m v a n . É n eg y é v u tá n n e m a k a r o k m e g in t a d jo n a ta n á c s n a g y o b b a t. B e sz te rc e -la k ó te le p e n . A zt m o n d ­ V á s á rté re n c s a k e g y s z o b á sa t. H át jó , m e r t n e k e m k é t g y e re k e m a ta n á c s h o z m e n n i, h o g y n e k e m O L Á H : Az e m b e r, h a b e lé p a ta n á c s h o z , m á r re n d e s e n , k é re m , az a h e ly ­ zet, h o g y m á r f é l e k . . . S m in d ig ily e n e k k e l jö n n e k e m , m a jd a jövő h ó ­ n a p b a n l e s z .. . K ijö tte k m á r id e v a g y n é g y s z e r a ta n á c s tó l. F ö lm é ré s, fö l­ ír tá k a n e v e k e t, m e g m in d e n t az é g v ilá g o n , és a z ó ta m in d ig c s a k ir k á ln a k , h ite g e tn e k , és se m m i az é g v ilág o n n in cs. H O R V Á T H : A la k á s k é rv é n y t b e a d tu k 1963-ban, és k a p ta m r á v á la s z t 1971. á p rilis 19-én, a zza l az in d o k k a l, h o g y m a jd la k á s t k a p o k . É rd e k e s, S a lg ó ta r­ já n b a n la k á s t id e g e n e k k a p n a k , c s a k az o k n e m k a p h a tn a k , a k ik m á r év ek ó ta itt la k n a k . Mi e n n e k az o k a ? R .: Ön m it g o n d o l? H O R V Á T H : S a jn o s, n e m tu d o m , de g o n d o lo m . E ső so rb a n a v id é k ie k n e k so k a p én ze. A la k á s t m e g tu d já k v á s á ro ln i S a lg ó ta rjá n b a n . S a jn o s, én n em tu d o m m e g v á s á ro ln i, m e r t n e k e m a n n y i p é n z e m n in c s . G o n d o lo m , ez az o k a . R .: M it c sin á l, h o l d o lg o zik ? H O R V Á T H : É n N a g y b á to n y b a n v a g y o k a F ŰT ŐB E R -n él. K a z á n k e z e lő v a ­ gyok. R .: N ap i h á n y ó r á t d olg o zik ? H O R V Á T H : T iz e n k e ttő t d o lg o zo m e g y n a p . R .: É s m e n n y it k e re s ? H O R V Á T H : 2800 fo rin to t. R .: A m a g a s z á m á ra m it je le n t ez a g y ö n y ö rű , ú j S a lg ó ta rjá n ? H O R V Á T H : Az é n s z á m o m ra n a g y o n sz ép . K ié p íte tté k , g y ö n y ö rű sz é p ! De sa jn o s , ezt n em a s a lg ó ta rjá n ia k s z á m á ra é p íte tté k , h a n e m a v id é k ie k ­ nek. O L Á H : H iá b a ! É n is te tte m jó n é h á n y té g lá t az ú j S a lg ó ta rjá n b a . Itt sz ü le tte m . A m e g y e é p íté s n é l d o lg o z ta m . A m e g y e h á z á t m i é p íte ttü k , és k é ­ re m sz ép en , itt v a g y o k -e ! Öt-h a ts z á z f o rin to t fiz e tte m eg y k is ly u k é r t, am íg o tt la k ta m a h á ro m a p r ó g y e rm e k e m m e l. F ö ln e v e lte m , k é re m sz é p e n , m in ­ d e t. A k k o r is h ite g e tte k , h o g y k a p o k la k á s t. O ravecz e lv tá rs le is b u k o tt, h o g y ő sz in te le g y e k , a p é n z h ú z á s b ó l.. . M ost u g y a n a z a té m a m e g y , h a n in c s p én z, n in c s la k á s ? ! H O R V Á TH : D e elfo g a k e s e rű s é g . v eln i, és v a n , a k i h o l la k ik , és m ib e n é n is m e g tu d n á m c s in á ln i, h o g y ú g y d o m m e g c s in á ln i, m e r t e r r e m é g n e m ig e n ! A v á r o s t sz e re te m , a z t sz e re te m , A g y e re k e m e t h o l k ö ll n e k e m fö ln e ­ n e v e li a c s a lá d já t föl, és h o g y él? A zt é lje k , m in t ő k . M eg! S a jn o s, n e m t u ­ g o n d o lt se n k i sem . Se ő k , d e é n m á r az in té z k e d é s é t, a z t n e m sz e re te m ! M Á RK U S IST V Á N v a g y o k , v illa m o s m é rn ö k , a N ó g rá d i S z é n b á n y á k fő ­ e n e rg e tik u s a . T iz e n n é g y év e la k u n k e b b e n a h á z b a n , k o r á b b a n a V á s á rté re n la k ta m , a la p te rü le tile g lé n y e g e s e n k ise b b la k á s b a n . N a g y o n ö r ü ltü n k , a m ik o r m e g k a p tu k e z t a la k á s t. A k o r á b b i la k á s t a v á lla la to m tó l k a p ta m , ezt az ú ja b b la k á s t — h á t . . . O ly an m in ő sé g i c s e re k é n t — a ta n á c s u ta lta k i r é ­ s z ü n k re . MÁ R K U SN É : E z a h áz, ez az é p ü le t v o lt T a rjá n b a n az első k ö z p o n ti f ű ­ té s e s, h id e g -m e le g fo ly ó v izű la k á s . És h á t ó riá si k ü lö n b s é g e t je le n te tt az a k k o r i la k á s u n k k a l sz e m b e n . L é n y e g e se n n a g y o b b is. A b b a n az id ő b en v á r ­ tu k a g y e r m e k ü n k m e g s z ü le té sé t, és m in d e n k é p p e n jó l jö tt a n a g y o b b la ­ k á s. R .: K ik a sz o m sz é d o k ? M Á R K U S : Az e g y ik la k á s b a n d r. N em ecz A ttila a V áro si T a n á c s Ig a z g a tá si o sz tá ly v e z e tő je la k ik . A k e tte s a jtó b a n B o rso s G á b o r b á c s i, a g é p ip a ri te c h n ik u m n y u g d íja s ig a z g a tó ja , f ö lö ttü n k eg y m u n k a h e ly i k o llé g á m F ü lö p L ászló la k ik , b iz to n s á g te c h n ik a i e lő a d ó . S zo m széd o m M raáz J ó z se f k ö z é p is k o ­ la i ta n á r . O tt la k ik az o n a sz in te n m é g K o v ács Is tv á n , az ö tv ö z e tg y á r o sz tá ly v e z e tő je . MÁR K U S N É : I s m e re m N y ú l G y u lá é k a t, a S a lg ó ta rjá n i R u h a g y á r fő m é r ­ n ö k e , a fe le sé g e o tt d iv a tte rv e z ő , P a tk ó J ó z s e f é k e t, a fé rfi a B á n y a trö s z tn é l d o lg o zik . B e g y ik I s tv á n é k a t, a fé rfi, a z t h isz em , a K a ra n c s S z á lló b a n ü z le t­ v ezető . K o zm a G y u lá é k a t, a férfi g a z d aság i ig a z g a tó a k o h á s z a ti ü z e m e k n é l. H irte le n m o s t n e m is j u t m á s esz e m b e . R .: H o g y k e r ü lte k id e a F ő - té r r e az e m b e re k ? MÁ R K U S N É : H á t . . . a k k o r ib a n s z a n á lta k a v á r o s b a n a ré g i, ö re g épü­ le te k e t. S o k n y u g d íja s , k ise b b jö v e d e lm ű e m b e r la k o tt itt. I tt elég m a g a s v o lt a la k b é r, é s g o n d o lo m , ily e n c s e ré k k e l o ld o ttá k m eg . E lk ö ltö z te k , e s e t­ leg eg y k e v e s e b b la k b é r ű la k á s b a n . Íg y jö h e te tt lé tr e a m in ő sé g i c s e re . H á t... e g y é b k é n t, a m i m e g lá tá s u n k az, h o g y ez v o lt a n n a k id e jé n a le g m o d e rn e b b , a le g jo b b a n fe lsz e re lt é p ü le t. H á t . . . ig y e k e z e tt m in d e n k i id e sz e re z n i la k á s t. H á t . . . a z ó ta ta lá n m é g m o d e rn e b b , m ég n a g y o b b la k á s o k a t a d ta k á t ; a k ik te h e tté k , a z o k m eg o d a ig y e k e z te k . Ig e n , ez a m i m e g lá tá s u n k . R. M ég v a n e n n é l jo b b la k á s is S a lg ó ta r já n b a n ? Ön h o v á s z e re tn é , p é l­ d á u l c s e ré ln i? MÁ R K U S N É : H á t, h o g y h a c s e ré rő l le n n e szó — k ü lö n ö se b b e n n e m g o n d ­ d o lu n k e r re —, n e k e m p é ld á u l a n o rv é g típ u s ú h á z a k te ts z e n e k a le g jo b b a n . R. M ié rt? M Á R K U S N É : K ic sit tá v o l v a n u g y a n a k ö z p o n ttó l, az ü z le te k tő l, n in c s m ég o ly a n ü z le ti h á ló z a ta , d e z ö ld ö v e z e tb e n v a n . K é n y e lm e s , sz ép , n a g y o k a la k á s o k . T a lá n az jo b b a n te ts z ik m á r , m in t ez a la k á s . I tt a v á r o s b a n s e ­ h o v á , se h o v á n e m m e n n é k sz ív esen . H E G E D Ü S : K ö z ism e rt, h o g y a m a g y a r te le p ü lé s i re n d s z e rb e n k ü lö n b ö z ő te le p ü lé s típ u s o k v a n n a k , a m e ly e k e g y ik s a já to s v o n á s a az, h o g y a k ö z p o n ti e lo s z tá sb ó l k ü lö n b ö z ő m é r té k b e n r é s z e s ü ln e k . Ez e g y e g y e n lő tle n s é g i re n d s z e rt a la k ít k i ezek k ö z ö tt a te le p ü lé s e k k ö z ö tt. T u la jd o n k é p p e n ez a z t je le n ti, h o g y b izo n y o s tá r s a d a lm i r é te g e k s z is z te m a tik u s a n h á tr á n y o s h e ly z e tb e k e r ü l­ n e k a k ö z p o n tila g e lo s z th a tó e sz k ö z ö k te k in te té b e n . E gy v á ro s o n b e lü l sz in té n b e s z é lh e tü n k e r rő l a p ro b lé m á ró l, a m e n n y ib e n n a g y o b b ö v e z e te k e t k ü lö n b ö z te tü n k m e g . T u d n iillik — b iz o n y o s v á ro s fe jle s z ­ tési e lk é p z e lé s e k és b e r u h á z á s o k m e lle tt — eg y e s v á ro s ré s z e k jó v a l n a g y o b b a r á n y b a n r é s z e s ü ln e k a k ö z p o n ti e rő fo rrá s o k b ó l, m in t m á s v á ro s ré s z e k . E n ­ n e k k ö v e tk e z té b e n az i t t élő n é p e s s é g r e n a g y o b b d o tá c ió ju t. Ez a k é r d é s k a p c s o ló d ik a sz e g re g á c ió p ro b lé m á já h o z , a m e ly a la tt b iz o ­ n y o s tá r s a d a lm i c s o p o rto k té r b e li e lk ü lö n íté s é t é r tjü k . N os, a sz e g re g á c ió m e g íté lé sé b e n a sz o cio ló g u so k v é le m é n y e e lté rő . E g y e se k s z e rin t e g y b iz o ­ n y o s k ö z ö ssé g i é le tm ó d o t id é z h e t elő, a m e n n y ib e n azo n o s típ u s ú r é te g e k l a k ­ n a k eg y la k ó h e ly i k ö rn y e z e tb e n . M áso k s z e rin t tá v o lo d á s k ö v e tk e z h e t b e a k ü lö n b ö z ő tá r s a d a lm i r é te g e k k ö z ö tt, m e r t a k ü lö n b ö z ő é le tm ó d m in tá k n em ta lá lk o z n a k e g y m á s sa l, s n in c s k o n ta k tu s a k ü lö n b ö z ő r é te g e k k ö z ö tt, és ez tá r s a d a lm i k o n f lik tu s o k a t e r ő s íth e t fel. K E L E M E N : 1971 j a n u á r já b a n jö ttü n k S a lg ó ta r já n b a la k n i. P á sz tó n a g y k ö z ­ sé g b e n la k tu n k k o r á b b a n , a fe le sé g e m sz ü le in é l. A k k o r a N ó g rád m e g y e i V e­ g y e s ip a ri J a v ító V á lla la t fő m é rn ö k e k é n t j ö tte m S a lg ó ta rjá n b a . Úg y k a p ta m e z t a la k á s t, és ú g y k e r ü ltü n k id e S a lg ó ta rjá n b a . M ost m á r tö b b m in t ö t év e a N ó g rá d m e g y e i N y o m d a ip a ri V á lla la t ig az g a tó ja v a g y o k . 21 �K E L E M E N N É : K étszo b ás la k á s u tá n eg y h á ro m sz o b á s la k á s b a b e k ö ltö z n i, a h o l a g y e r m e k e k e t ú g y ig y e k s z ik az e m b e r n e v e ln i, ta n íta n i, és ir á n y íta n i, a h o g y az a „ n a g y k ö n y v b e n ” m eg v a n írv a . É rte m ez a la tt tö r té n e te s e n , hogy eg y n ég y év es g y e re k n e k — a n n y i idős v o lt a k ise b b ik lá n y o m , a m ik o r id e ­ k e rü lte m — n in c s té v é n é z é s e s te n y o lc ó r a u tá n , h á t ezt itt m eg tu d tu k v a ló s íta n i. A tisz tá lk o d á s t.. . sz ó v al h o g y m o n d ja m .. . itt m in d e n t m e g k a p ­ tu n k .. . M o n d h a to m ú g y , itt m in d e n t m e g k a p tu n k ! A g y e rm e k e k n e k az is ­ k o lá ja k ö zel v a n , az ó v o d a k ö zel v o lt, m u n k a h e ly ü n k k ö zel v a n . K ell e n n é l tö b b ? É n n a g y o n b o ld o g v a g y o k ! G R A SE R : H át.. . tu la jd o n k é p p e n é n eh h e z a v á lla la th o z , ah o l m o st d o l­ gozom a z é rt jö tte m el, m e r t b e íg é rté k a la k á s t. K ü lö n b e n é n o tt m a ra d o k P á sz tó n , T a lá n m é g m a is p á sz tó i la k o so k le n n é n k . H á t m in d e n e s e tre ez a k ­ k o r n a g y o n jó l jö tt n e k ü n k . O tt P á sz tó n eg y ö re g la k á s b a n la k tu n k , egy ö reg h á z b a n , e z e rn y o lc sz á z k ö rü l, m it tu d o m én , m ik o r é p ü lt. E gy ily e n la ­ k á s b a b e k ö ltö z n i, ez a k k o r m a g a s a n a leg jo b b v o lt.. . A n n y ira ö r ü ltü n k , h o g y té n y le g , a k k o r n e k ü n k n e m v o lta k p ro b lé m á in k a la k á s s a l, az m á r m o st v a n . M ost m á r k icsi a la k á s . De a k k o r h á r m a n jö ttü n k ide, m e rt a k islá n y m á r m e g v o lt a k k o r . A zó ta le tt e g y fiú is, és m o st m á r té n y le g k icsi. R .: M ily en le n n e az á lo m la k á s ? G R A SE R : H á t le g a lá b b eg y h á ro m sz o b á s , az m á r, m o n d ju k , m e g fe le ln e . És h o g y h o v á c se ré ln é m el? Ez a m á s ik p ro b lé m a ! I tt a v á ro sk ö z p o n tb a n n em v a ló sz ín ű , h o g y v a n ily e n , és v a la k i is e lc se ré ln é . S zóval m e g fo n to la n d ó . N a m o st, k im e n n i a p la tó r a v a g y p e d ig a K IS Z -la k ó te le p re , m e g in t m á s d o l­ g o t je le n t. M e rt o d a b u sz o zn i, o tt m ég o ly a n o k a k ö rü lm é n y e k , h o g y tu l a j ­ d o n k é p p e n m in d e n é r t b e k ell jö n n i a v á r o s b a . H á t m e g fo n to la n d ó , h o g y az e m b e r e lc s e ré lje e zt eg y ily e n p e r e m k e r ü le ti, la k ó te le p i la k á s é rt, m ég h o g y ­ h a n a g y o b b is. K É R I: A M a g y a r Á llam i F ö ld ta n i In té z e tn é l dolgozom . Az é s z a k - m a g y a r ­ o rszág i k ire n d e lts é g n e k v a g y o k a v e z e tő je . E bbe a la k á s b a N a g y b á to n y b ó l k e r ü ltü n k . A N ó g rád i S z é n b á n y á k n á l d o lg o ztam , a b b a n az id ő b en , és la k á s ­ c s e re fo ly tá n k e r ü ltü n k e b b e a la k á s b a . R .: H ol la k n a k m o st? K É R I: A F ő té r tiz e n h á r m a s b a n . T e h á t S a lg ó ta rjá n , F ő té r tiz e n h á ro m . K É R IN É : A II. R á k ó czi F e re n c Á lta lá n o s Is k o la ta n ító n ő je v a g y o k . R .: Ön g eo ló g u s. S o k a t h a llo ttu k itt, h o g y a tá m f a la k k a l m e n n y i b a j v an , m eg it t c sú sz k á l jo b b r a - b a lr a m in d e n . H ogy lá tja ezt? K É R I: H á t m o s t p o n to s a n a d iss z e rtá c ió m té m á já t te ts z e tt k é rd e z n i. U g y an is a d iss z e rtá c ió m té m á ja , az, S a lg ó ta rjá n é p íté s fö ld ta n a . M in d en m o z­ g á s t tu d o k . Id ő sz e rin t, is, p ro b lé m a s z e rin t is. E zek a fe lszín m o zg áso k — ö ssz e fo g la lv a így le h e t ő k e t n ev ezn i — az ú j v á ro s, a d in a m ik u s a n fejlő d ő v á ro s v e le já ró ja . H ogy itt n e m egy s ík te r e p re , h a n e m eg y d o m b o ld a lra é p ít­ k e z n e k , íg y a d o m b o k n a k , a le jtő k n e k az e g y e n s ú ly á t az é p ítk e z é s e k k e l m e g b o n tjá k . S h á t so k s z o r az é p ítk e z é s i te c h n o ló g ia i feg y elem h iá n y o s s á g a i­ ból e r e d n e k ezek a so k s z o r sú ly o s k á r o k k a l já r ó felszín m o zg áso k . E zek b en s z e re tn é k se g íte n i, e z e k n e k az o k a it fö ld e ríte n i. És h á t e z e k e t m eg le h e t elő zn i, és m eg is k ell e lő z n i! N em igaz, az, h o g y n e m s z a b a d S a lg ó ta rjá n b a n a d o m b o ld a lra é p íte n i. S zab ad , c s a k m eg felelő e lő k észítéssel. A d is s z e rtá c i­ óm tézisei m á r a v á ro ste rv e z ő in té z e tn é l v a n n a k . E z e k e t fig y e le m b e v eszik az ú ja b b tiz e n ö t év es fe jle sz té s i te rv n é l. K É R IN É : T iz e n e g y é v ó ta v a g y o k g y e r m ek v é d e lm is n ev elő az isk o lá b a n . B izo n y , a fé n y m e le tt é sz re k ell v eg y em az á r n y é k o t is. B izony, n a g y o n - n a ­ g y o n sz e g é n y és e lh a g y a g o lt k ö rn y e z e tb e n is é ln e k e m b e re k , a m irő l m i n em tu d u n k . E z e k n e k az e m b e re k n e k sz in te a tá r s a s á g u k is eg y m á s k ö z ü l k e rü l ki, és a m u n k a h e ly e n is. sz in te azo n o s m ű v e ltsé g ű e m b e re k k e l ta lá lk o z n a k . N in cs k itő l ta n u ljá k a jó t é s a sz é p e t. E z é rt ö rü lte m n a g y o n , m ik o r fe l­ s z á m o ltá k itt a p é c s k ő -d o m b i c ig á n y te le p e t. E zek az e m b e re k k ik e r ü lte k o ly a n e m b e re k k ö zé, a h o l m á r ta n u lh a tn a k v a la m it. B izo n y , jó n é h á n y h e ­ ly en , ah o l c s a lá d o t lá to g a tta m , n a g y o n -n a g y o n e lsz o m o ro d ta m , a m it lá tn o m k e lle tt. E lő fo rd u lt az e g y ik a lk a lo m m a l p é ld á u l, h o g y a g y á m ü g y i o sz táy m e g k é rt, h o g y v ég ezz ek k ö r n y e z e tta n u lm á n y t az e g y ik c s a lá d n á l, a k ik n e k a g y e re k ü k á lla m i g o n d o z á sb a n v o lt. A m a m a tb c -s volt, ehittá k a k e r e s e tü ­ k e t.. . n a g y o n sz eg é n y e s k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt é lte k . É n le p ő d tem m eg le g ­ jo b b a n ! A la k á s b a n n e m v o lt eg y sz ék , a h o v á le ü lje k . N em v o lt v illa n y , j ó ­ fo rm á n a s z ta l se m v o lt. V égül, m iv el sö té te d e tt, eg y k a n á lb a z s ír t te tte k , és m a m á r n em e m lé k sz e m p o n to sa n , h o g y cip ő fű ző v el v a g y s p á r gáv a l v ilá g í­ to tta k , h o g y k itö ltse m a k é rd ő ív e t. N a g y o n -n a g y o n k e s e rv e se n k ö n y ö rö g te k , h o g y in té z z e m el, h o g y v is s z a k a p já k a g y e re k ü k e t. É n a k k o r a r r a h iv a t­ k o z ta m , hogy k ö ltö z z e n e k jo b b la k á s b a , h isz en a v á ro s fe l­ a já n lo tta n e k ik a la k á s t — so k g y e rm e k e s e k lév én .. . és n em k e lle tt az ú j la k á s ! A zt m o n d tá k , n e m k ell a fü rd ő s z o b a , n em k ell a szép ú j la k á s ! Ezt m i, a k é t k e z ü n k k e l é p íte ttü k , e h h e z r a g a s z k o d u n k ! H iá b a á llíto tta m é n ; „ h á t h o g y g o n d o ljá k a k k o r , a g y e re k id e jö jjö n ? Hol fog ta n u ln i? H át itt n in c s v illa n y , n in c s sz ék a h o v á ü ljö n ! ” R .: H á t ö n m e g ism e rh e ti a z ily e n g o n d o k a t, d e p é ld á u l ö n ? K É R I: H á t . . . é n k e v é s b é ... é n c s a k o n n a n ism e re m m eg . h o g y a f e le ­ sé g em elm eséli n e k e m . É n is c s o d á lk o z ta m ez e n az elő b b e lm o n d o tt e s e te n , h o g y m a 1978-ban e g y v á ro s b a n , v a n ily e n . . . K É R IN É : Ez n e m m a tö r té n t, s o k -s o k év v el ezelő tt. K É R I: A k k o r so k -s o k évvel ezelő tt, m in d e g y . E b b e n az é v tiz e d b e n . R .: N ag y o n m e g le p e tt b e n n ü n k e t, b e s z é lg e ttü n k a Jó z se fin l a k ó . . . n y o ­ m o r ta n y á n eg y m u n k á s s a l, és m e g k é rd e z tü k tő le, h o g y m a g á é n a k érzi-e a v á ro s t? S a z t felelte, h o g y ig e n . A m á s ik k é rd é se m az, h o g y n a g y o n so k h e ­ ly ü tt fe lv e te tté k n e k ü n k a zt, h o g y a b e já r ó k előbb ö ssze tu d já k r a k n i a z t a b izo n y o s ö sszeg et, a m it e g y ö rö k - v a g y sz ö v e tk e z e ti la k á s ra is k e ll fizetn i, m in t az itt élő ő sla k ó k . . . IL L É S : A v id é k i e m b e re k jo b b a n m eg tu d tá k v á s á ro ln i az O T P -la k á s o k a t, m in t a p e r e m k e r ü le te n , e s e tle g k o ló n iá b a n la k ó id ő se k , n e tá n n y u g d íja so k . V ag y h a fia ta lo k , a k k o r m e g m ég fia ta lo k , a z é r t n in c s ily e n a y a g i le h e tő s é ­ g ü k . Ez íg y ig a z ! M id e n h o l így v a n ! Mi ú g y g o n d o lju k , m e g o ld ju k e z t m a jd a b á n y a k o ló n iá k k ö v e tk e z e te s sz a n á lá sá v a l. M e rt k ö v e tk e z e te s a n n y ib a n , h o g y te r v c ik lu s o n k é n t h á ro m ­ n ég y száz d a r a b o t a z é rt e ltű n te ttü n k m á r. A h a r m a d ik ö tév es te rv ó ta sz a n á lu n k , és fo ly ta tn i is a k a r ju k . E zek b en z ö m é b e n m á r id ő s h á z a s p á ro k é ln e k , s a f e la d a tu n k az, h o g y in n e n eg é sz ­ sé g es la k á s o k b a k ö ltö z z e n e k , álla m i la k á s b a . A k ik o tt é ln e k fia ta lo k , n e k ik is ez az ú tju k — v a g y az ü z e m ü k tá m o g a tá s á v a l tu d n a k b e lé p n i. . . A n a g y ö sszeg ű , te h á t az ú g y n e v e z e tt O T P -tá rs a s h á z k ö zel a k é ts z á z e z ­ r e t é ri e l: e zek e t v a ló b a n o ly a n v id é k ie k tu d já k m e g c s in á ln i, k ifiz e tn i, a k ik o d a h a z a ese tle g sz ü lő i ö rö k s é g e t a d n a k el, és h á t így n a g y o b b összeghez tu d n a k ju tn i. D e v a la m e n n y i v id é k i m a g y a r v á ro s n á l ez a h e ly z e t és m ég eg y jó id eig e r r e le h e t s z á m íta n i. DR. G O R D O S: E g y v a la m i n a g y o n fo n to sa t té n y le g n e m k a p ta k ezek az e m b e r e k : la k á s t. És az ig é n y b e n n ü k is él. E z é rt ki k ell elé g íte n i, k i is a k a r ju k elé g íte n i e zt az ig é n y t. D e a v á ro s összes tö b b i e lő n y éb ő l ezek a la k ó k is ré s z e s ü ln e k , h isz en az it t la k ó m u n k á s o k u g y a n c s a k k o r s z e r ű g ép e k e n d o lg o zn ak . J o b b m u n k a h e ly e k e n d o lg o z n a k ... D e a v e n d é g lá tá s , a k e r e s k e ­ delem , a sz o lg á lta tá so k elő n y e ib ő l ő k is u g y a n ú g y r é s z e s ü ln e k . É s a k a r ju k is. h o g y ré s z e s ü lje n e k . 22 IL L É S : E lő fo rd u lt, h o g y i t t élő, itt sz ü le tő if jú h á z a s v á r t la k á s ra és lá tja , h o g y egy fő v á ro sb ó l, v a g y ese tle g az o rsz á g m á s ré s z é rő l id e jö tt fö ­ isk o la i o k ta tó előbb k a p la k á s t. H á t ily e n v o lt. E zt m a is m e g ta lá ln i. De ez sz á n d é k o sa n a k a r tu k . T u d tu k . H á t a m ik o r m e g é p íte ttü k a h a tv a n ö t ágyas ú j k ó r h á z u n k a t.. . a z tá n a m it a n n y i s o k a t e lm o n d tu n k , h o g y S a lg ó ta rjá n vá r o s b a n v o lt g a z d a sá g i, m ű s z a k i é rte lm is é g i k e v é s sz á m ú , a m i k e lle tt az a c é lg y á rn a k , a r im a m u r á n y in a k és a b á n y á n a k .. . , d e m iu tá n T a r já n k ö zig a z g a tá s i k ö z p o n t le tt, és e g y id e jű le g a m eg y e k u ltu rá lis c e n tr u m a is, s m e g é p íte ttü k a sz ép m ű v e lő d é s i h á z a t, fő is k o lá n k v a n , o k ta tá s i h á ló z a tu n k b ővül — h á t v ilág o s, h o g y k e lle n e k é rte lm is é g ie k . E zek k e v e s e n v o lta k . M ost e z e k n e k la k á s t k e ll a d n i. V iszont n e m itt s z ü le tte k . . . E gy m ás p é ld á t h a d d m o n d ja k e l! K ö z is m e rt, e rrő l m á r n e m is a k a r o k h o ss z a n b e s z é ln i: N ó g rá d m e g y é b e n , e g y e d ü l az o rsz á g b a n , a b á n y á s z a to t n a g y m é r té k b e n v iss z a fe jle s z te tté k . T ú l v a g y u n k m á r r a j t a k é th a r m a d á b a n . V olt itt eg y n a g y b á n y a , b o c s á n a t, trö sz t v o lt elő szö r, m a jd a b á n y a h e ly é ­ b en ú j g a z d a s á g i e g y sé g e k jö tte k lé tre , a h o l az e m b e r e k n e k d o lg o zn io k k e l­ le tt. T iz e n n é g y ú j g y á r a t é p íte ttü n k . A tiz e n n é g y ú j g y á r n a k v e z é r k a r k e lle tt.. . M u n k á s v o lt, m e r t h is z ’ a b á n y á s z o k fe ls z a b a d u lta k . Ig az, h o g y n e m o ly a n s z a k m á ju k v o lt é p p e n , a m i k e lle tt v o l n a .. . D e v e z é r k a r , é rte lm is é g i — m ű sz a k i, g a z d a sá g i, jo g á sz, k ö z ­ g azd ász és m é r n ö k — o ly a n sz á m b a n n e m v o lt, a m i k e lle tt v o ln a . H át e z e k n e k la k á s k e lle tt. H a m o st e zt é rté k e lik , fé le k a ttó l, h o g y ese tle g ezek v a n n a k e ltú lo z v a , a m ik r ő l m i te lje s n y íltsá g g a l b e s z é ltü n k — m e g írtu k , e l­ m o n d tu k , h ir d e ttü k . D e a m u n k á s is e g y e té r te tt v ele, m e r t m e g é rte tte .. . h isz ’ ró la is szó v a n , a g y e re k e irő l is és m in d n y á ju n k jö v ő jé rő l. A v á ro s ­ n a k é rte lm is é g i k e lle tt, e z é rt ezek , b á r n e m itt sz ü le tte k , m ég is elő b b j u t o t ­ ta k , e g észsé g es sz é p la k á s h o z . DR. G O R D O S: A m á s ik le p ü lt le ez az é rte lm is é g ? k é rd é s az, h o g y jó -e az, h o g y egy h e ly re te ­ I tt eg y o ly a n o b je k tív h e ly z e t v o lt, a m i elől n e m le h e te tt k ité rn i. H i­ sz en , h a itt é p ü lte k a la k á s o k e lő szö r — de az id e jö v ő é rte lm is é g n e k la k á s k e lle tt —, a k k o r itt tu d tu k ő k e t le te le p íte n i. V aló b an igaz, h o g y eg ész sé g e ­ se b b le n n e az, h o g y az eg y es la k ó te r ü le te k e n k ü lö n b ö z ő é rte lm is é g ie k m e g ­ ta lá lh a tó k le n n é n e k , m e r t a v á ro si k ö zö ssé g k ia la k ítá s a s z e m p o n tjá b ó l az elő n y ö s le n n e . H ogy az o rv o s n e c s a k az o rv o ss a l ta lá lk o z z o n , h o g y a m é r ­ n ö k ne c s a k a m é r n ö k k e l ta lá lk o z z o n , h o g y a p ed ag ó g u s n e c s a k a p e d a g ó ­ g u ssal, h a n e m v a la m e n n y i é rte lm is é g i ré te g és v a la m e n n y i la k ó — m u n k á s és é rte lm is é g i, v e z e tő és b e o s z to tt — k ö z ö se n é lje itt a v á r o s b a n az é le té t. Ez a jö v ő g o n d ja i k ö zé ta rto z ik , h o g y e z t m e g o ld ju k . H E R C Z E G : Ú gy g o n d o lo m , h o g y a v á ro s fe jlő d é sé rő l n em le h e t te lje s e n sz ó ln i a n é lk ü l, h o g y n e e m líte n é n k m eg a c ig á n y la k o s sá g g o n d ja it, p r o b lé ­ m áit. S a lg ó ta rjá n v á ro s la k o s s á g a k ö r é b e n elég je le n tő s a r á n y t k é p v ise l a cig á n y la k o s sá g . A v á ro s n a g y ü z e m e ib e n k ie m e lt lé tsz á m b a n o ld o ttu k m eg a c ig á n y la k o s sá g fo g la lk o z ta tá s á t. S o k sz o r e lm o n d tu k , a té v é n y ilv á n o s s á ­ ga e lő tt is e lm o n d o ttu k p é ld á u l a ZIM e s e té t. (A m it m i egy k ic s it C IM -re f o rd íto ttu n k : n e m Z o m á n c ip a ri M ű v ek , h a n e m C ig á n y ip a ri M üvek.) R e n d ­ k ív ü l s o k a n d o lg o z n a k e b b e n a g y á r b a n . A cig á n y d o lg o zó k tö b b sé g e n a g y o n tisz te s sé g e se n , b e c s ü le te se n d o lg o zik . A v á ro s k ö z p o n tjá n a k fe jlő d é sé v e l e g y ü tt a v á ro si re k o n s tr u k c ió m e g s z ű n te tte az ú g y n e v e z e tt c ig á n y la k ó te ­ le p e t, a „ b e lg iu m o t” . S in n e n a c ig á n y la k o s s á g o t k ite le p íte tté k a v á ro s k ü ­ lö n b ö ző te r ü le te ire . A k ite le p íté s n é l d ö n tő k é rd é s v o lt az, h o g y k o m f o rt n é l­ k ü li la k á s o k a t k e lle tt e ls ő s o rb a n b iz to síta n i s z á m u k ra . E zek a la k á s o k zö m ­ m el Z a g y v a p á lfa lv a té rsé g é b e n v o lta k . E z é rt m a je le n tk e z ik egy o ly a n p ro b lé m a , h o g y a v á ro s k ö z p o n tb a n u g y a n m e g s z ű n t a c ig á n y la k ó te le p , de a v á ro s e g y ik k ö rz e té b e n , je le n tő s e n fe jlő d ő k ö rz e té b e n , a z a g y v a p á lfa lv a i k ö rz e tb e n a c ig á n y la k o s sá g eg y ré sz e ú j r a k o n c e n trá ló d o tt. DR. G O R D O S: T ö b b p é ld á t tu d o k e lm o n d a n i a r r a , h o g y c ig á n y o k a t b e ­ te le p íte tte k a v á ro s k ö z p o n tjá b a n levő é p ü le ttö m b ö k b e , lé p c s ő h á z a k b a , sz é t­ sz ó rta n . E zek b e c s ü le te s e n d o lg o z n a k , tö b b sé g ü k b e c s ü le te s e n él, a k ö rn y e z e t b e fo g a d ta ez e k e t. Igaz, v a n ez e k k ö z ö tt o ly a n is, a k ik n e h e z e b b e n ille sz k e d ­ te k be. A zt h isz em , h o g y m ég is az a m e g o ld ás, h o g y a c ig á n y la k o s sá g o t n e m egy te le p re k e ll k o n c e n trá ln i, h a n e m — a v á ro s és a m eg y e m ás te le p ü lé s é re is é rv é n y e s — sz é ts z ó rta n k e ll e lh e ly e z n i, h o g y b e ille s z k e d je ­ n e k az a d o tt k ö zö sség b e. IL L É S : N os, eddig is v o lta k in fo rm á c ió in k , h o g y m it sz e re tn é n e k , h o g y ’ sz e re tn é n e k éln i, la k n i a z e m b e re k . K ü lö n b ö ző fó ru m o k o n sz e rz e tt in f o rm á ­ c ió k a t a v á ro s v ez e té se , a m e g y e v ez e té se . M ost a z o n b a n ú g y íté ljü k m eg , hogy ez a m e n n y isé g — a m i m ég n e m k é s z ! — n a g y o n s ú r o lja a m in ő ­ ség h a tá r á t. E b b e n e g y ü tt v a n a je le n és jö v ő . J e le n tk e z ik a v ág y és a v a ­ lóság. V eg y ü k h á t ig é n y b e a tu d o m á n y t, a n n a k a z t a sz á lá t, a m iv el m ég p o n to sa b b is m e r e te k e t s z e rz ü n k . H á t s z e re z tü n k ! D e n e m ily e n e k e t-o ly a n o ­ k a t !! M ost a v á ro s v ezető i ú g y v a n n a k ezzel, m in t ré g e n azza l a n é p i m o n ­ déssal, h o g y tö rö k ö t fo g ta m , de n e m e re s z t! T u d ju k , m o st m á r, h o g y m i k e lle n e , és n e m tu d u n k tő le s z a b a d u ln i. A szo cio ló g iai v iz sg á la t a r r a is v á ­ laszo lt, h o g y m e n n y i m in d e n t n e m is m e rü n k m ég , és m ég to v á b b k e ll k u ­ ta tn u n k . A szociológiai v iz s g á la t h a lla tla n so k té n y a d a to t k ö zö lt. A k ö v e t­ k e z te té s t r á n k b íz ta . T ö b b es sz á m b a n sz ó lta m , r á n k , a v á ro s és a m eg y e v e z e tő ire ! H o g y an to v á b b , m it is a k a r n a k az e m b e re k , h o g y a n a k a r n a k m o ­ zogni? F e lv e t n é h á n y té n y k é r d é s t, a m ire e d d ig ú g y n e m fig y e ltü n k fel, h o g y p é ld á u l a B e s z te rc e -la k ó te le p e n (m o st k a p ta te s tv é rv á r o s u n k tó l a n e v é t), o tt a la k o s o k zöm e fia ta l, tú ln y o m ó ré sz e f ia ta l! S zin te n in c s e n id ő s e m ­ b e r ! A la k o s o k tö b b sé g e m u n k á s e m b e r, a tú ln y o m ó ré s z e m u n k á s e m b e r. N in csen é rte lm is é g i, n in c s a lk a lm a z o tt... N em k ell ho zzá n a g y fa n tá z ia , h o g y v a la m i o ly a n h e ly z e t a la k u lt k i. a m it m i n e m a k a r tu n k . V ag y is e z e k e n a te r ü le te k e n a la k o s sá g s t r u k t ú r á j á ­ n a k , ö ss z e té te lé n e k .. . h á t.. . n e m ily e n e g y s ík ú n a k k e lle n e le n n i. T á r s a ­ d alm ila g , sz o cio ló g ia ila g n e m le h e t elég g é e r r e fe lh ív n i a fig y e lm e t! E zt ed d ig is k e lle tt é rz é k e ln i, d e e n n y ir e k é z e n fo g h a tó a n , m in t a h o g y a n az a d a to k k ö z lik v e lü n k , n e m is m e r tü k fel. E zek a té n y e k f ig y e lm e z te tn e k ! V igyázz h a to d ik ö tév es te rv , h e te d ik ö tév es te rv ! E gy te le p ü lé s e n é p ü lő la ­ k á s o k ö ss z e té te lé t ú g y k e ll k ia la k íta n i te h á t, h o g y leg y e n m á s fé l sz o b ás is, k é ts z o b á s is, k é t és feles is, le g y e n h á rm a s is. L eg y en o ly a n , h o g y a fő is­ k o la i p ro fe s sz o r tu d jo n és le g y e n b á to r o d a m e n n i. S ö rü ljö n , h o g y o tt k a ­ p o tt la k á s t, s z é p e t, n e k i is m e g fe le lő t. Ne ra g a s z k o d jo n a v á ro s k ö z p o n tjá ­ hoz, az A ra n y J á n o s u tc á h o z , a m i m o st S a lg ó ta rjá n b a n eg y k ic s it — v a ll­ ju k b e — slá g e r... S a lg ó ta rjá n fia ta l v á r o s : 1922-ben le tt v á ro s . A k k o r is, m a jd az a z t k ö ­ v ető id ő b e n is a n e v e le tt v á ro s c s u p á n . V a ló já b a n egy s z ű k v ö lg y eg y ik m e llé k v ö lg y é b e z s ú fo ló d o tt, m u n k á s k o ló n iá k b ó l ö ssz e á llt — a h o g y a n a n é p n ev e z te — eg y m e ló ste le p ü lé s v o lt, a szó ig azi é rte lm é b e n . A v á ro s köz­ p o n tjá n a k n e v e z e tt sz ű k v ö lg y b e n fö ld sz in te s, e g y e m e le te s h á z a k és ré sz b e n az ü z le te k , k is ip a ro s o k m ű h e ly e i v o lta k . V á ro sra je lle m z ő in té z m é n y h á ló ­ z a tta l n em re n d e lk e z e tt. N em is le h e te tt k u ltu rá lis k ö z p o n tja a m e g y é n e k . K ö z é p is k o lá ja ? H át egy.. . a b b a n az id ő b e n p o lg á ri isk o la , és h á t v o lt egy g im n á z iu m a , s k ész.. . E g észség ü g y i c e n tr u m ? H á t a r im a m u r á n y in a k v o lt eg y k is k ó rh á z a , a b á n y á n a k is v o lt eg y k is k ó rh á z a , és sz in te k é s z ! I tt n in c s e g y e tle n egy m ű e m lé k se m , eb b e n a v á r o s b a n ! M ég m ű e m lé k je lle g ű sin c s! É p ítés, d e h o g y a n . . .? �Helytörténet — honismeret néprajz A m egyékben szerkesztett és kiadott kom plex arculatú folyó­ iratok jellegével, színvonalával a m últ év végén egy ankét, m ajd a sajtó, a rádió, a televízió is foglalkozott. Az általában elism erő vélem ényekre visszaemlékezve, egy m egjegyzés ötlik fel, am i a m últra, a jelenre és a jövőre egyaránt vonatkozik. A bban a fo­ galm azásban, hogy „a vidéki folyóiratok m erjenek vidékiek len­ n i”, az a gyakorlatilag m ár részben teljesített óhaj fejeződik ki, hogy a nem központi periodikák elsősorban keletkezési helyük, hazájuk értékeit dolgozzák fel, és ezzel tegyék színesebbé, válto­ zatossá a m agyar sajtóterm ést. A Palócföld egyike azoknak a fo­ lyóiratoknak, am elyek egy Szűkebb táj szociálpolitikai, szépiro­ dalmi, m űvészeti és tudom ányos életét, eredm ényeit, gondjait folyam atosan és frissen viszik az olvasó elé. A négy fejezetben, nagy részletességgel és szakértelem m el tárg y alt helytörténetírás kétségtelenül nem csak nógrádi, hanem országos problém a is, de N ógrádban talán időszerűbb, m int sok más m egyében, és indokoltságát jelzi a szakem berek gyors reak­ ciója, vagy az a mód, ahogyan a tém a — harm adik közlése — a folyóirat első oldalára lépett elő. Tudom ányos intézm ényeik gyér hálózatát és szakem bereik kis szám át tekintve, N ógrád a helytör­ ténetírásban az utóbbi két évtizedben tényleg nagyot alkotott, am int ezt a vitaindító cikkben B elitzky János (Palócföld, 1979. 3. sz.) részletesen előadja. A négykötetes megyei m onográfia és a két v árostörténet m egjelentetését — hogy csak a jelentőseb­ beket em lítsem — a politikai és állam i vezetés anyagi, erkölcsi alapot ny ú jtó tám ogatása, döntései és term észetesen a szakem ­ berek szervezett, fegyelm ezett és folyam atos m unkája te tte lehe­ tővé. Ez a történész (helytörténész) kollektíva, ennek egyes tag­ jai cserélik ki elsősorban a Palócföld fórum án gondolataikat a helytörténetírásról, részben az eredm ényekről, de inkább a jövő­ ről, a feladatokról és az ide kapcsolódó elvi, m ódszertani kérdé­ sekről. Felvéve az eddig közölt elm élkedések fonalát, a m agam ré­ széről egy-két fogalom, disciplina tisztázását, m eghatározását kí­ vánom felvetni, elsősorban szakterületem , a néprajzi k u tatás szemszögéből. A helytörténetet gyakran a honism erettel összefüggésben em lítik, ezért nem á rt a két fogalom viszonyát és ta rta lm á t kö­ zelebbről megvizsgálni. A Palócföldben m egjelent tanulm ányok m indegyike foglalkozik fogalm i kérdésekkel, jelezve e sajátos tudom ányág, a helytörténet helyzetének tisztázatlanságát, tá rsa ­ dalm i és szakm ai m inősítését. A tanulm ányok szerzői tö rtén é­ szek, ezért kézenfekvő, hogy a helytörténetírás helyzetét az or­ szágos, a „nagy” történetíráshoz viszonyítva taglalják, és e viszo­ nyításban jelentős szerepet kap az értékrend, az alacsonyabb és a m agasabb klasszis kérdése. A m agam részéről nem hiszem, hogy néhány arisztokratikus szem léletű (micsoda anakronizm us, m a !) történész kivételével b árk i is kétségbe vonná a helytörténeti (m ásképp: regionális) kutatások tudom ányos jelentőségét, és eze­ ket a szintetizáló és országos áttek in tésű történelm i m unkák mögé rangsorolná. Az a m egállapítás, hogy a helytörténeti k u ­ tatás alap k u tatás jellegű, még önm agában nem pejoratív, m ert nélküle nem képzelhető el jól adatolt és szilárd bázison nyugvó szintézis, abban viszont m indenki megegyezik, hogy az alap­ k u tatás feltétele a szakm ai felkészültség, a tém a tágabb körű ism erete és m inden lehető forrás használása. Ha ezek az adott­ ságok hiányoznak, a m u n k át a dilettantizm us nem k ívánt lég­ köre veszi körül. És ez a veszély fenyegeti a vidéken — vagyis: nem a fővárosban — élő és dolgozó kutatókat, még akkor is, ha ez a megbélyegzés indokolatlan. A veszélyt jól lá tja és elemzi Schneider M iklós (Palócföld, 1978. 5. sz. 5. 1.), am ikor az ebből következő veszteségeket két csoportba sorolja (objektív és szub­ jek tív veszteségek). Országos és regionális k u tatás kiegészítik egym ást, a kettő egym ás m ellett, egym ást segítve funkcionál — annyira, hogy időnként nehéz őket különválasztani. Más kérdés e tudom ányok m űvelőinek helyzete és viszonya, am it elsősorban H orváth István vet fel, és am inek m egjavítását szervezeti úton lá tja lehetségesnek (Palócföld, 1979. 4. sz. 22. 1.). H elytörténet és honism eret viszonylag újabb keletű fogal­ m ak, különösen az utóbbi, m elynek a v itában mozgalmi jelle­ ge, nevelési célzata m erült csak fel (Schneider M. u. o.). A z 1960-ban m egindult honism ereti mozgalom és k u tatás azonban m int tudom ány interdiszciplináris, és ebben a kom plexitásban első helyen áll a helytörténet azzal a feladattal, hogy m egte­ rem tse a tipikus és sajátos — az általános és az egyes helyes kapcsolatát (Székely Gy. szerk .: H onism eret — helytörténet. 1970/2. 5. 1.). Kétségtelen, hogy ez a felad at nem csak a helytö rtén et sajátja, hanem olyan, a honism eret körébe sorolt tudo­ m ányoké is, m int a néprajz, a m űem lékvédelem , a nyelvészet stb. S zakirodalm unk ugyanis ezeket a tudom ányokat tek in ti a honism ereti k u tatás összetevőinek, m egjegyezve azt, hogy a moz­ galom m egindulása időszakában az érdeklődés középpontjában a m últ eseményei, jelenségei álltak, de később e „m ú ltbafordulás” fokozatosan feloldódott, a k u tató k a legújabb kor eseményeit, a parasztság m ellett a városi m unkásság, bányászok életm ódját is tém ául választották (Székely Gy. i. m. 11—12. 1.). A honism eret és a felsorolt tudom ányok viszonya így vilá­ gos, az előző és a többiek között alárendeltség áll fenn, csak éppen az kétséges, hogy a honism eret tek in th ető -e tudom ánynak. Míg ugyanis a helytörténet-, a néprajz-, a nyelv járásk u tatás stb. két szinten — egy lokális és egy országos szinten — folyik, addig a honism eretnek csak előbbi fo rm ája ism ert, országos szintéziséről nem tudunk. Ez a kategorizálás egyébként is eről­ tetett, nyilvánvalóan távol esik a gyakorlattól, és alig állja meg a helyét. A történelm i ku tatásb an m ég elfogadható a két szint, m ert a lokális történelm i ku tatásn ak m űszava is alak u lt ki (hely­ tö rtén et), de a néprajz és a többi tudom ány esetében nem tu ­ dunk ehhez hasonló m egkülönböztetésről. Logikusnak látszik ezért, ha a honism eretet nem tudom ányként kezeljük, hanem eredeti célkitűzéseinek megfelelően úgy, m int közm űveltséget terjesztő, és a szülőföld ism eretére, a hazafiságra nevelő tá rsa ­ dalm i és politikai m ozgalmat. A fogalm ak tisztázása és rendszerezése során ki kell térn ü n k a helytörténet és néprajz viszonyára is. A fentiekből az tű n t ki, hogy a két tudom ány egyaránt része a honism eretnek, de vannak példák arra, hogy a néprajz is része a helytörténetnek. A kérdésben a vélem ények nem egyeznek meg, és a következők­ 23 �ben b em u tato tt két felfogás a nézetek két szélső pólusát kép­ viseli. Az egyik kiadvány a két világháború között kialakult szem léletet tükrözi ebben a tekintetben. A helytörténetírás összetevőinek tek in ti a településföldrajzot, a település-, társad a­ lom történetet, a gazdaságtörténetet, a politikai tö rtén etet és a m unkásm ozgalom történetét. Ebben a szerkezetben teh át a nép­ rajz nem kap önálló szerepet, b ár az érdekelt terü let — H aidúB ihar megye — etnográfusainak m űködését a szerző az egyes fejezetekbe bedolgozta. A néprajz eredm ényeiről egyedül a m ű­ velődéstörténeti fejezetben szól, a források ism ertetése során pedig csak az írásos forrásokat elemzi, a szóbeliségről nem tesz em lítést. (Komoróczy G yörgy: H ajdú-B ihar m egye helytörté­ netírásai 1945—1968. Debrecen, 1969.) A m ásik kiadvány a té­ m a eddig legrészletesebb m ódszertani feldolgozása, elsősorban a pedagógiai m unka elősegítése érdekében. A könyv segítséget kíván n y ú jtan i nem csak a tanítóknak, tan ároknak az oktató­ nevelő m unkában, hanem azoknak a tanulóknak is, akiket érde­ kel a helytörténet, akik k u tatásra vállalkoznak, idézése pedig ez alkalom m al azért is időszerű, m ert Egerben írták és szerkesztet­ ték, a tanárképző főiskola, a m úzeum és a levéltár m u n k atársa­ inak közrem űködésével. Itt a helytörténet m ás fogalm azásban jelenik meg, m int előbb, m ert tartalm ilag a helytörténet foga­ lom körébe tartozik a néprajz, a régészet és a földrajzinév-gyű j­ tés. Kiem elve ebből a helytörténet és n éprajz viszonyát, utóbbi a koncepcióban jelentős terjedelm et és az őt m egillető besorolást kap, tek in tettel a h elytörténetírás fő feladatára, a hely tö rtén e­ tének m inél több szem pontú feldolgozására. A helytörténetírás forrásai című fejezeten belül egy pont részletesen foglalkozik a néphagyom ány fogalm ával, gyűjtésének és feldolgozásának mód­ szereivel. (S zántó Im re [szerk.]: A helytörténeti kutatások mód­ szere és feladatai az oktató-nevelő m unkában. Bp. 1956. 1—171.1.) Nézetem szerint, m int azt a fenti m unkában is m egírtam , a helytörénet szerves része a néprajz, falusi települések és városok esetében egyaránt. Közismert, hogy a városi n éprajzkutatás tu ­ dom ányunk egy újabb irányzata, így vizsgálataink hatósugarába nem csak a parasztság, hanem a m unkásság és a kispolgárság is beletartozik. További helytörténeti jellegű feladatok várnak a n ép rajzk u tató k ra olyan történeti, levéltári források elemzésében, értelm ezésében is, am elyek az egykori paraszti — jobbágy, zsel­ lér, kisnem es — életform a valam elyik jelenségét, m ozzanatát örökítik meg. A h elytörténetírásban a legtöbb szerző szerint új fejezetet ny ito tt a jelenkor kutatása, a nyitás a jelen felé. Meg kell je­ gyeznem, hogy ugyanez a fordulat a néprajzban is bekövetke­ zett, csak itt a változásvizsgálat keretei között folyik, m indig összehasonlítási alapot keresve a m últban, am ihez a fejlődés ará­ nya viszonyítható. Egyes esetekben v itatn i lehet, hogy a jelen­ kort ábrázoló tan u lm ány m ennyiben helytörténeti és m ennyiben néprajzi jellegű. Úgy vélem, a v itát az dönti el, hogy a szerző m ilyen m ódszerekkel élt a k u tatás során, m ilyen m értékben használta fel az írásos és a szóbeli forrásokat. A hely tö rtén et és a néprajz szoros összefüggésére legyen szabad a jelenleg folyó palóckutatás példáját felhoznom. A m enynyiben a h ely tö rtén et fogalm a a települések történetén tú l ki­ terje d a m egyék és tájak tö rtén etére is (ahogyan B elitzky János írja : Palócföld, 1979. 3. sz. 25. 1.), ez esetben a palóckutatás is a helytörténethez hasonló, regionális kategóriába esik, m int egy több m egyére kiterjedő nagytáj néprajzi m onográfiáját előkészí­ tő tudom ányos vállalkozás. Am íg a Szántó Im re szerkesztésében m egjelent helytörténeti koncepcióban a néprajz a történelem ki­ egészítő tudom ányként kapott szerepet, a palóckutatás m onog­ ráfia tervezetében ez az arán y m egváltozik. Az anyagi, szellemi és társadalm i k u ltú rá t képviselő fejezeteket történelm i tan u l­ m ányok vezetik be a palóc néprajzi csoport történetéről, telepü­ léstörténetéről, a társadalom és term elés fejlődésének tö rtén eté­ ről. K utatási m ódszerében és célkitűzéseiben a palóckutatás tö r­ ténelm i-helytörténeti szem léletű akkor, am ikor fő feladatainak a történelm i előzm ényekre visszautaló etnikus jegyek m eghatáro­ zását és a k u ltú ra változásának vizsgálatát tekinti. Ez a szoros tem atikai összefüggés, a törekvés két tudom ány eredm ényeinek együttes m egjelenésére a feldolgozás, a produk­ tum jellegét m ég kevertebbé teszi az egyes települések vagy ki­ sebb falucsoportok néprajzi feldolgozása során. N éhány évvel ezelőtt m egírtam három falu: Őrhalom , Ipolyvarbó (Csehszlová­ 24 kia, szlovákul V rbovka) és Hugyag tem etkezési szokásait (Nógrád m egyei M úzeum ok É vkönyve, 1977. 95—146. 1.). A laptézisem volt a m ásodik világháború idején funkcionált tem etkezési szo­ káscsoport viselkedését vizsgálni a jelenkorig, kiszűrni a stabil, tovább élő elem eket, és felvázolni a változás folyam atát, m eg­ határozni annak mozgató és állandósító erőit. A három falu et­ nikailag egységesnek nevezhető lakosságának kollektív m ag atar­ tását azonban csak a történelm i előzm ények ism eretében lehetett m egérteni, ezért fel kellett dolgoznom e falucsoport népesség-, gazdaság- és településtörténetét. E vizsgálatok a három falu n ép ­ rajzi rokonságát, k ulturális és etnikai egységét rajzolták ki, és további feladat még a környezettel, a szomszédos településekkel szemben m egfigyelhető különbözőségek feldolgozása. M indezek a vizsgálatok együttesen fogják kiadni az őrhalm i néprajzi alcso­ p o rt kulturális jellem zőit, am elyek a történelm i m últban gyöke­ reznek, s az egység okát és m agyarázatát a falvak közös sorsá­ ban, földrajzi közelségében és egym ásrautaltságában kell ke­ resnünk. Az eddigieket összevetve elm ondható, hogy a h elytö rtén et és a regionális néprajz két önálló tudom ány, de m unkam ódszereiket és forrásaikat tekintve alapvetően különböznek egymástól. Amíg a helytörténet elsősorban az írásos forrásokat k u tatja, addig a néprajz adatait főleg az élő em berek közlései ú tján , illetve meg­ figyelése révén szerzi be. K utatásuk tárg y a és célkitűzéseik kö­ zel állnak egymáshoz, ezért kölcsönösen egym ás segítségére van­ nak utalva. M indam ellett a helytörtén et tágabb kategória, m ert regionális néprajz nem képzelhető el helytörténet, tö rtén eti szemlélet nélkül, de a helytörténet önállóan is egész lehet, leg­ feljebb vállalja a konzervatív jelzőt, m ert a h ely tö rtén etírás ál­ talában még nem té r ki a népi k u ltú ra és társadalom fejlődés­ történetére. A tágabb szerkesztés, am elybe a néprajz (a régészet, a m űem léktudom ány, népnyelvkutatás) is elfér, talán m ég v árat m agára, de ezt kell a m odern szem léletnek tekintenünk. Bakó Ferenc Helytörténetírás és hagyományápolás A középiskolák „valam ikor” a tudom ányos és közéleti sze­ replés központjai is voltak, s nem csak a leendő egyetem i ta n á ­ rok alapozták itt meg publikációikkal hírnevüket, hanem ta n ít­ ványaik is itt szerezték m eg retorikai, irodalm i, tö rténelm i és term észettudom ányos ism ereteiket. A h ajd an i önképzőkörök po­ zitívum ait ebben a tekintetben senki sem vitath atja. N apjainkban ú jra első helyre k erü lt az iskola nevelő fu n k ­ ciója. Az oktatás és az ism eretek m élysége to v áb b ra is m agha­ tározó, csak a cél változott m eg: nem pusztán az a döntő, hogy m ilyen szakem bereket nevelünk, hanem az, hogy m ilyen jelle­ mű, illetve világnézetű tanulók hagyják el az iskolapadokat. Ez utóbbi term észetesen dom ináns tényező lesz ezután a szakism eret és az általános m űveltség m egalapozásában és állandó bővítésében is. A jellem form álásban is irodalm i és történelm i m űvek kie­ m elt szerepet töltenek be. Ha azonban végigtekintjük (kisiskolás kortól az általános iskola felső tagozatán át a középiskoláig) a diákokba p lán tált tananyagot, akkor azt is látju k , hogy (különö­ sen) a történelm i ism eretek sablonossága, az esem ények de­ hum anizálása sokkal több k á rt okoz, m int am ennyit az em b erform álás folyam atában egyáltalán hasznosan betölthet. Talán ezzel is m agyarázható, hogy a H istoria est m agistra vitae! igazát ú jab b an m ind többen cáfolják, pedig valójában a tö r­ ténelem , ha nem is tanítóm ester, de intő és követendő példát ad h atn a m indannyiunknak. Szerencsére az utóbbi években olyan nagyfokú történelm i érdeklődés alakult ki országszerte, hogy ennek segítségével köny­ nyen korrigálható a hiba, am it a hely történetírás „rangosításával” kell kezdeni. �Amíg a gyerm ek csak az országos történelm et ism eri (ha ismeri!), am íg sem m it nem tu d szűkebb p átriá ja m últjáról (s je­ lenéről is igen keveset!), addig nem képzelhető el a szocia­ lista em ber személyiségének kiteljesedése sem. Ezért tarto m döntő jelentőségűnek a helytörténetírást és a helyi hagyom ányok ápolását, am elynek m űhelyei lehetnének az iskolai honism ereti szakkörök is. Persze, m ár az általános iskola felső tagozatán el kell kezdeni ezt a m unkát, építve az alsó négy osztályban kialak íto tt érdeklődésre: elsősorban a néprajzi tárgyak gyűj­ tésével és azok kiállításával fokozható a történelem varázsa, de például a m ondák írásos rögzítése és a helynevekhez fűződő történ etek m egörökítése is jól illeszkedhetne a településtörténet feltárásán ak egészébe. Ism ereteim szerint szinte valam ennyi köz­ ség „m onográfiája” elkészült m ár (egy-egy pedagógus állam vizs­ ga-dolgozata kiindulási alap lehetne a további kutatáshoz); ahol pedig m ég ez nem született meg, bizonyosan „akadna” olyan vállalkozó szellemű „kim űvelt em berfő”, aki pótolná a hiányos­ ságot. A középiskolai szakkörök m unkastílusa term észetesen to­ vább alak íth ató a régi önképzőköri hagyom ányoknak és az életkori sajátosságoknak m egfelelően: a kiselőadás és a vita, az iskolai, a megyei (múzeumi) és az országos (OKTV) pályázato­ kon való részvétel, illetve az eredm ényes szereplés egy életre eldöntheti a tanuló sorsát (közülük kerülnek ki a leendő k u ­ tató k és történelem tanárok, s azok a lo kálpatrióta család­ anyák és családapák, akik m ajd a gyerm eküket is hasonló szellem ben nevelik.) Ezek a szakkörök a tö rtén etírás és a helytörténeti k utatás szám ára is hasznosak lehetnek. Az országos középiskolai tan u l­ Emberek a Bágy mellől és a Brezináról M á r az első életrajzíró , G yöngyösy László is célzo tt rá, de a „fü lem ü le-p ö rt” igazából M óra F erenc m egjegyzése in d íto tta e l: „A jó palócok tu la jd o n k é p p en jó szegediek”. A zóta szokássá v á lt itt is, o tt is, hogy a h e­ lyi érd e k n ek m egfelelően bizonygassák M ik­ száth első p araszth ő sein ek ered etét. A tó t a ty a fia k és A jó palócok novellái v aló b an M ikszáth szegedi évei tá já n szület­ te k meg. A z első k ö te t nevesebb d a ra b ja i m á r jo b b á ra készen voltak, am ik o r o d aé rk e­ zett. A m áso d ik n ak eg y -k ét elbeszélése — első v álto za tb a n — szintén o tt je le n t meg. A B ede A n n a tartozása ug y an csak „Szeged­ rő l hozott eszm e”. N acsády József m ég azt is k id e ríte tte , hogy az író T akács M agdolna szegedi törvényszéki esetét h a sz n á lta fel hozzá. Az egyik v allo m ásáb an — a n n a k különö­ m ányi verseny történelem dolgozatainak elbírálásában három éven keresztül vettem részt, „zsü rib en ”. I tt szerzett tap asztalata­ im ra hivatkozom , am ikor azt állítom , hogy a beküldött négy­ ötszáz pályázat között m indig ak ad t hetven-nyolcvan, am ely­ nek anyaga elm élyült fo rrásk u tatásra épült, s ezek között m in­ dig előfordult egy-egy nógrádi dolgozat is. K ülönösen a tszés üzem történetek feldolgozását ta rto tta m jó feladatnak, s ezek szorgalm azása a mi m egyénkben is aktuális. S zerintem egy-egy hozzáértő pedagógus vezetésével szakkörben dolgozó fiatalok is vállalkozhatnának hasonló feladatra. P éldát e rre is lehet emlí­ teni: Zala és Somogy m egye földrajzinév-gyűjtését is nagyrészt a fiatalok végezték, s b ár az ellenőrzés és a feldolgozás term é­ szetesen a felnőttekre várt, az együttm űködés dicséretes és eredm ényes volt. A néprajzi ku tatásb an is lehet a diákok ak tív közrem űkö­ désére szám ítani: a szokások, a viselet, a házépítés, a bútorzat, az étkezés, a gazdálkodás, a ragadványnevek és (az előbb m ár em lített) földrajzinév-gyűjtés évekre szóló program ot ad h at ezek­ nek a szakköröknek. Az országos néprajzi pályázaton szereplő legjobbak eredm ényeiről a H onism eret című folyóirat tájékoz­ ta tja az érdeklődőket: sajnos, nógrádi nevet csak elvétve ta ­ lálunk a díjazottak között. N ógrád m egye országos hírű nagyjait m inden középiskolás ism eri: M ikszáth nevét m á r az általános iskolában m egtanul­ ják, M adáchét később. De g y ak ran m egesik, hogy am ikor Bérczy K ároly vagy Lisznyay K álm án nevét kiejtem , kiderül, hogy so­ hasem h allo tták : pedig az első esetében az Anyegin első fordí­ tójáról van szó (Jobbágyiban van eltem etve); a m ásikéban a Tízek Társasága tagjáról, Petőfi b a rá tjá ró l; s hasonlóképpen nincs ism eretük arról, hogy Lisznyay H erencsényben született, T ittel Pál m atem atikus és csillagász (az egri Csillagda egykori vezetője, Gauss tan ítv án y a és Széchenyi b arátja) Pásztóról szár­ mazik, s F áy A ndrásnak is vannak jobbágyi kapcsolatai. Hogy Teleki Lászlót az öngyilkossága u tá n Szirákon tem ették el, Werbőczi a T rip artitu m egyes cikkelyeit A lsópetényben fogal­ m azta, hogy K ubinyi Ferenc és M ocsáry A ntal írói és tudom á­ nyos m unkássága „hozzánk tartozó”. Veress Pálnének, a m agyar nőnevelés úttörőjének élete V anyarchoz kötődik stb. Összegezvén az elm ondottakat: azt hiszem, a hely tö rtén et­ írás hasznossága elsősorban a fiatal nem zedék nevelésében és az em berform álásban elért eredm ényeken m érhető le — m iközben lényegesen m egváltozik az iskola helye a társadalom ban. Ez utóbbira így utaln ak B erend T. Iván alábbi sorai:„ . . . eddigi gazdasági értékrendünkben — nagyjából szükségszerűen — a gazdaságfejlődéstől függött a képzés fejlesztése. A jövőben azon­ ban gazdaság és képzés kölcsönös m eghatározottsága érté k ren ­ dünkben m egfordulhat, és a képzés fejlesztése h atáro zh atja meg a gazdaságfejlődést.” sen a z első feléb en — m ag a M ikszáth is a z t hangsúlyozza, hogy „F o g ad o tt szülőfölde­ m et, S zegedet írta m h arm in c év ó ta. I tt szedtem fel az anyagot, am ely m u n k á m at k é p e z i.. . ”. H a ez a v allo m ás igaz, a k k o r a szegedi ta rtó zk o d ás so rán é r le lt első k é t k ö ­ te tre v o n atk o zta tv a különösen ig a zn a k k ell lennie. N y u g o d ju n k h á t bele, hogy a „foga­ d o tt szülőföldnek” v aló b an erő seb b h atása v olt a jó p aló co k ra és a tó t aty afiak ra , m in t igazi h azáján a k , a „gö rb e o rszág n ak ” ? A v ita o ly an féle eldöntése, hogy Szeged­ n ek ennyi, N ó g rá d n ak m eg en n y i: m erő é r ­ telm etlenség. A v ita sz em p o n tjait elfogadni, s azo k at m egk ö zelítésk én t alk alm azn i v i­ szont igazán érdem es. A jó palócok és a tó t a ty a fia k n ac io n á léján ak fö ld eríté se bizonyá­ ra közelebb visz az író jo b b m egism erésé­ hez is. S chöpflin A lad á r egyik fin o m m egfigyelé­ se sz erin t M ik száth ra „A term észetb ő l csak a g y erm e k k o rá b an m egszokott dom bos nóg­ rá d i tá ja k v a n n a k h atássa l”. U taz h ato tt b á r­ m erre, egyetlen v id ék sem h ag y o tt m élyebb n y o m ó k a t benne. A tó t a ty a fia k és A jó p a ­ P in té r N án d or lócok elbeszélései a la p já n v iszont sz in te m eg le h etn e rajz o ln i a szülőföld té rk é p ét. A fő vonal a B ágy le n n e a z azt k ísérő dom bvo­ n u la tta l. A felid éze tt falv a k a fő vonal egyik v ag y m á sik o ld a lán h ely ezk ed n én ek el. A tö rté n e te k színhelyei a la p já n be tu d n á n k je ­ lölni a hegycsúcsokat, völgyeket, p atak o k at, ta n y á k a t, u ta k a t. S ezt a tá ja t a g y erm ek szem e idézi föl. A zé a gyerm eké, ak i m ég an tro p o m o rfizá lja a te rm észet elem e it: a szelet, a vizet, a h áz­ tető k e t, az ab lak o k at. A m it a z író a föld­ szak ad ék o k színes k av icsairó l m ond, hogy „b eleav atk o zn ak a jó palócok d o lg aib a”, a z az egész h azai te rm ész etre érvényes. A tá ji elem ek a tö rté n e te k a k tív szereplői. Hol h e­ lyeselnek, hol m eg rosszallnak, egyszer gú­ nyolódnak, m á sk o r pedig íté le te t m ond an ak , m in t a görög d rá m á k k órusai. A m ik száth i p ara szto k te rm észeti v ilág a te h á t h am isíta tla n u l hazai. R ajza k o n k rét, érzékletes, s a gyerm eki szem á ltal em b eri­ esített. Csak k é t n o v ellából h ián y zik a te r ­ m észet, a h azai tá j. A B ede A n n a tartozásá­ nak. — az egyetlen „Szegedről h o zo tt eszm e” 25 �feldolgozásának — nincs term észeti h áttere. A tö rté n e t szín tere egy bírósági terem . A G ye rek ek cím ű elbeszélés ugyancsak n élk ü ­ lözi a bővebb term észetleírást. A tö rté n e t a C sillom -portán játszó d ik le. Egy portán , am ely sem m iben sem különbözik a falusi p o rták tó l általáb a n . É rdekes, hogy ez az e l­ beszélés is k ö ztudottan szegedi fogantatású. A G alandáné asszonyom egészen m ás. Első v álto zata Szegeden je le n t meg. A végleges kidolgozás ugyancsak itt tö rté n t. Mégis ta ­ lán ez M ikszáth legpalócabb n ovellája. A tö rté n et elképzelhetetlen a szklabonyai hely­ szín nélkül. H iszen a „kis fe h é r h áz” —, m ely közvetlenül a tem ető m ellett épült, s összes ab lak a i a tem ető re néznek — szinte főszereplő itt, s a palóc L uca-napi m iszti­ k u m n élkül a felidézett boszorkányeset nem é r sem m it. A tó t a ty a fia k term észeti v ilág a jó v al tá ­ gasabb, m in t a jó palócoké. R á ju k „az öreg F á tra néz m ogorván”, a G aram h a b ja i zúg­ n ak k ö rülöttük, „lazokban” eldugott ta n y á ­ kon éln ek vagy é p p e n fe n t a B rezinán, e r­ dős sz irtek között. B izonyára ebből a k ite rje ­ dettségből is következik, hogy közösségen k í­ v ü lin ek , végtelenül m agányosnak tű n n e k föl. Őket az A lföldön egyszerűen nem leh et el­ képzelni. A tó t a ty a fia k a t a hovatartozási p ö r alig-alig érin tette . L ap aj, O lej T am ás, Ja sztra b , a rabló „m a­ gányos tó t fark aso k ”. N épi b allad á k hősei ók, h írü k e t a gyerm ek M ikszáth csak h al­ lotta. A jó palócok közösséget alkotnak, s az író n ak egytől egyig ism erősei. A ró lu k szó­ ló elbeszélések eg y ü tt a d n a k egészet. M ik­ száth e z t azzal is hangsúlyozza, hogy a la k ­ jai az egyik történ etb ő l átlép n e k a m ásikba. N em csak egy-egy a n e k d o tá t tu d róluk, h a­ nem ism eri falubéli v e tü le tük et is. T u d ja a h elyüket, a szerep ü k et a közösségben, m eg­ írja, hol ta lálh ató k , hova szoktak já rn i. K ik lá th a tó k m indig a tem etőben, kikből áll az elöljáróság, kik v an n a k a Filcsik m űhelyé­ ben, ki k in e k a szom szédja. E zeket a vi­ szo n y latokat nem leh et k italáln i, később m egtanulni. Az ilyen dolgokat az em b er g y erm ek k én t szívja m agába. S az em léke­ zet a tö rténés, a fig u rák és a helyszín h á r ­ m asság ában őrzi a gyerm ekkori élm ényeket. E zért kell eg y e térten ü n k S chöplin A lad árral, aki szerin t M ikszáth „legtöbb p a ra sz ttö rté ­ netében egy alak k a l tö b b e t ta lálu n k , m int am en n y iről ír: a kis fiút, aki o tt té n fe rg e tt a falu si em b erek közt, h a llg a tta beszélgeté­ süket, álm élk o d o tt nevezetes tö rté n ete ik en , m eg b ám u lta v irtu so s cselekedeteiket, m eg ­ d ö b b en t trag éd iáik o n , sejtő szem m el figyelte szerelm eiket. M in d e n ü tt észrev en n i a g yer­ m eki p ersp e k tív a n y o m a it...” M ikszáth — b á r so h asem részletez — a la k ja i k ü lső jellem zését igen fo n to sn ak ta rtja . Joggal m e rü lh e t fel h á t b en n ü n k a k é rd é s : hősei ru h áz atá b ó l k ö v etk ezteth e­ tü n k -e v alam ire ? Baló Á gnes k elengyéjének bem utatása, a „pogány F ilcsik” b u n d á já n a k le írá sa h a tá ro z o tta n a palócok fö ld jé re utal. A piros olajos kendő, a h ím zett ingváll, a piros k arm azsin csizm a pedig a n n y ira je l­ lem ző az Ipoly m en ti viseletre, hogy Szeder F ábiántól, P a jo r Istv án tó l egészen a szécsé­ nyi P in té r S án d o rig m in d en k i szól róluk, aki csak foglalkozott a palócság m ú lt századi öl­ tözködésével. A k ö rn y ék szlo v ák ság ára leg­ aláb b en n y ire u ta l a k e ré k k ala p és a h a li­ na. Vagy idézzük a m egesett lán y rajz át, a Lapaj a híres d u d ásb ó l: „R uhája, a zöld szoknya, a fe h é r k ötény v eres ro jto k k al, a tót nép ezredéves soha nem változó d iv a t­ ja .” É rdem es azon b an m ély eb b re ásn u n k a palócság n é p ra jz á b a n — a babonák, h iedel­ m ek, népszokások irán y áb a. A novellák b an g y ak ra n találk o zu n k a m ese jellegzetes k i­ fejezőeszközeivel: a se jte téssel, a tu d ato s ho­ m állyal, a m isztifikációval. Í rói fogásról v a n szó csupán, vagy az áb rázo lt palóc-tót v i­ lág lényeges ta rto zék a iró l? M ikszáthnál nem egyszerűen csak eszköz a m isztifikáció. A jó palócok és a tó t a ty afiak e lv á la sz th a ta t­ lanok a term észettől — am ely cselekvő és le­ győzhetetlen. D e hisznek ab b an , hogy a te r ­ m észeti h atalm ak befolyásolhatók. H a nincs eső, teszn ek ró la: „K ocsipál G y u ri... m á r Sze n t M ihály lo v át is e llo p ta ..., lév én a n ­ nak az elégetése csalh a tatlan m ó d ja a zá­ poreső k ierő szak o lásán ak a z égi h atalm as­ ságoktól.” G a la n d án é képes m eg ro n tan i a tehenek et, s h a „súlyos beteg le tt valak i, az is bizonyosan a G ala n d án é b ű b ájo s főztét lép te k ere sztü l”. A ju h á szb o jtáro k L ucaszéket farag n ak , a kocsisok k eresztek et p in ­ gáln ak az istálló fa lá ra a z á rtó erők ellen. P ogány ez a világ. I tt m ég a kereszténység is m ás é rte lm e t kap. Szűz M ária ugyanúgy je len ik m eg a k u ta k és erdők m élyén, m in t m eg riad t lovaival a G élyiné szellem e. M ik­ száth a G alandáné asszonyom b an így beszél e rrő l: „A palóc n ép babonás, szereti a m isztériu m o k at, hisz az ördögben, a rém lá­ táso k b an . Egy sö té t holló röpdös fölötte: a végzet. S zárn y a su h o g ását ta lá lg a tja . T it­ kos, hom ályos köd veszi k ö rül, s h o v a el n em lá t a szem. b enépesíti a h ely ek et á r­ ny ak k al, borzalm as, csodálatos dolgokkal. F an ta sztik u s n ép m esék e lh u lla to tt m orzsáit összegyúrja, s azok h itté k em én y ed n ek lel­ kében. É n m ag am is a d ajk am esé kkel szít ­ ta m be a bab o n át, s hiszek benne. A ta p asz­ ta la to k világossága csak m e g szü rk ítette a fek ete h á tté rt, de nem o szlatta el.” Í gy h á t n em is csodálkozhatunk, h a ebben a palóc­ tó t v ilág b an a z em b erek m in d en fe n n ta rtá s n élk ü l h iszn ek G alan d án é és Z áhony a la k ­ v álto zásaib an vagy G élyiné szellem ének m eg­ jelenésében. De m it szól m in d eh h ez a n ép ra jz tu d o m á ­ n y a? A Sze n t A n d rás-n ap i ólom öntés, a S zent M ihály lov án ak az elégetése — sok m ás b abonás szokással egyetem ben — az ország m ás részein is m eg találh ató k . De a L uca n ap ja, m in t a boszorkánykodás s a b o ­ szorkányok elleni védekezés nagy alk alm a a Palócfö ld re jellem ző elsősorban. S csak itt j á t ­ szik ezen a n apon a k k o ra szerep et a fo k h ag y ­ m a, illetv e a vele rajz o lt k ereszt — a boszorkák tá v o lta rtá sá ra . Ez u tó b b iak k u ty a ala k b an v a ­ ló m egjelenése, s a „tu d alm as” asszonyok ro n tó erejéb e v e te tt h it m eg in t csak e rre a v id é k re u tal. A Szent G yörgy-napi gyík, m in t m in d en féle á rtá s legfőbb ellen szere is jellegzetesen palóc hiedelem . S ta lá n a z ol­ ló sem já tsz ik ak k o ra szerep et „a b ab o n acsin álásb an ” m ásu tt, m in t ezen a tájon. K irály Istv án , M ikszáth-könyvében, nem veti el M óra F erenc állítá sát, a szegedi h a­ tá s t m égis m ásk ép p en m agyarázza. Az a k ­ k ori Szeged sokkal fejlette b b volt, m in t a vidéki váro so k általáb a n . Itt, az o rszág m ás részeitől eltérő en , a felülről tö rté n ő polgári átala k u lá ssal szem ben egy alu lró l kibom ló, a kézm ű v es-p araszti tö m eg ek re tám aszkodó p o lg ári fejlődés m en t végbe. Ezen a tájo n te h á t sz ab ad ab b és ö n tu d a to sa b b v o lt a p arasztság, m in t a F elvidéken. M ikszáth Szegeden ism erk ed e tt m eg az o ly an ö n tu ­ datos p o lg ár-p araszto k k al, m in t am ilyen B a­ gi u ra m vagy N agy A n d rá s volt. De az ön­ tu d a t m e lle tt m e g látta b en n ü k a pöffeszke­ dő ö n teltség et is. É rdem es m egfigyelni, m ennyivel vonzóbbak írása ib an a szülőföld p ara sztjai, m in t A kaszát vásárló parasztban vagy A ro k k a n t szekérb en m e g jelen ített sze­ gediek. A z előb b iek b en tö b b a naiv, g y ere­ kes vonás, de több a szívjóság is. Az ö n tu ­ d a t alacso n y ab b fokán á lln a k ugyan, de kevesebb b en n ü k az önzés, kapzsiság. L ehet teh át, hogy a szegedi élm ények h í­ já n A tót a ty a fia k és A jó palócok nem jö ttek vo ln a létre. Elképzelhető, hogy a m ás­ féle p araszti közeg még jo b b an m egvilágí­ to tta a szülőföld sajáto s arc u latá t. A k ét első h írn ev e t hozó k ö tetn ek van n é­ h án y igen rokonszenves ellen tm o n d ása. Egy olyan h arm in co n tú li férfi írta őket, ak in ek addig az életb en sem m i sem sik erü lt. M ég­ is az örök em b eri é rté k e k m e lle tt tesz h i­ te t az elbeszélésekben. V all b e n n ü k az ön­ m agunkhoz való hűségről, a jóság m in d en hatóságáról, a szeretet k o rláttala n sá g áró l, az igazság erejérő l. Erkölcsi u n iv erzáliák ró l van szó, am ely ek p aló c-tó t tö rté n ete k b en és a la ­ k o k b an ö ltenek testet. M ikszáth K álm án a leg általán o sab b em b eri é rté k e k e t a Bágy m e lle tt ta lá lta m eg és a B rezinán. Ez a legnagyobb elism erés, am it csak a szülő­ föld k ap h a t. Szeged p edig a k ih ív á s volt, a hasonlat, am ely m erőben m ás, m in t a h a­ sonlított. Így nézve m eg n y u g o d h atu n k a b e ­ vezetőben id ézett M ik száth -v allo m ás m á so ­ d ik felében is: „.. Hol ide hoztam á t szü­ lőföldem et, N ógrádot, hol oda v itte m á t Szegedet a n ó grádi m ezőkre és a k ettő ösz­ sz efo rrt egy d arab b á, egy szülőfölddé, hogy sem m i sem b írja azt eltö rn i k étfe lé.” S zab ó K á ro ly 26 �KÖRKÉP Illyés G yu la : Beatrice apródjai A m agzat kihordási ideje, a term észet ren d je által m egszabottan — am int az köztudott — kilenc hónap. Lehetnek sza­ kaszai a történelem nek, am ikor zavaros m agzatvizében m inden vigyázó óvatosság nélkül ú sztatja, kik et anya szült, hogy m ás em berként lökje őket a világba, kény­ szerítő tolófájásaival. Ezek az em berek valójában ekkor születnek meg, valódi eredetük in nen szám ítandó. Illyés Gyula kilenc hónapja (nagyjából ennyi az em ­ lékirat jelenideje) az első világháborút kö­ vető m agyarországi fo rradalm ak idősza­ ka. T udjuk, term észetesen, hogy az em ­ bercsíra nem a levegőégből telepszik meg az idő m éhlepényén. Élete m eghatározta­ to tt az elődök állal, m iként genetikusok nél­ k ü l is tu d tu k , b ár általu k értjü k , m iről van tudom ásunk. Illyés — m int m inden valam irevaló író — a m aga genetikusa. Vizsgálatához sű rű élete biztosítja a m ű­ szerezettséget, alan y k ént pedig a lehető legkezelhetőbb kínálkozik: ifjú k o ri önm a­ ga. A Beatrice apródjai m agasából vissza­ tek in tv e p ályájára, meglepő, hogy az életm űből m ekkora m ennyiség esik a k et­ tős eredetvizsgálatra, a családira és a Ta­ nácsköztársaság tap asztalata nyom án m eg­ születő ifjú személyiségre. Az alanyi ered­ m ényeket tudósi alapossággal Fodor Ilona igazolta Szem besítés című terjedelm es kö­ tetében, am ely Illyés szóban forgó m űveit párhuzam osítja a Rácegrestől Párizsig ta rtó életú ttal és pályaszakasszal. Azt m o n d h atju k tehát, alig találu n k ebben a kötetben olyant, am it Illyés le ne írt vol­ na m ár a Kora tav aszban, a P uszták n é­ pében, a L evelek vidékre cím ű levélsoro­ zatában és m ás m unkáiban. Mégis új itt m inden. M ert m ilyen m ás a tá j a sáregre­ si ré t bokoralacsonyságából és a sim on­ tornyai vagy ozorai v árfalak magasából. Az em lékek szinte tavaszian zsenge fris­ seségére, felszabadult levegővételére, k a­ maszos életm elegére, élm ényáradására Illyés ad m agyarázatot: „Az ifjúkorból, m ondják a lélektani legendák, két szen­ vedély m arad feledhetetlen. Az első sze­ relem é; aztán az első közéleti lobogásé.” Egy P etőfin nevelkedett ifjú em ber el­ m éjében m i m ás, m in t az első szerelem és a forradalom azonos időben fellobbanó, kettős, mégis egym ásba olvadó villanófé­ nye ex ponálhat olyan élességű képet, m in t am ilyent a Beatrice apródjaiban kézbe vehetünk. De az em berélet ősze szükséges hozzá, hogy az idő viszontag­ ságai által m egrongált felvételt, a negatív többszöri előhívásával (az em lékezet film ­ je így használandó), m ajd hol lágyabb, hol kem ényebb m ásolása u tá n hűségesre retusálhassuk. K ezünk nyom a nem a szé­ pítés szándékáról árulkodik, hanem arról az igyekezetünkről, hogy a történelem karcolásai a la tt is szeretnénk látn i az el­ tű n t részleteket. K épünk, képeink szük­ ségszerűen zaklatott felületűek lesznek és egym ás fölé-alá rétegzendők, m int az ani­ m ációs film ek részm ozzanatai a keverő­ asztalon. Az expozíciós fény drága ragyo­ gása — az első szerelem é és a forradalom é — így is beborít m indent. Ebben a fény­ ben játszódik az em lékirat jelenidejű ese­ m énysora, a b ukott Tanácsköztársaság ül­ dözöttjeit szervezetten segítő illegális m unkába bekapcsolódó alig tizenhat éves ifjú em berrel, aki társaival való ádáz vi­ táib an (m iként az egész baloldal) m ost — az életveszély árnyékában — tudatosít­ ja m inek is volt részese. Ezt a jelenidejű­ séget a m ai Illyés elemzései em elik a tör­ ténelm i általánosítás szintjére. M intha két­ vödrű lánccal hozná fölszínre a m últ k ú t­ jából a jelen szom jaira az enyhet. E nyhet vajon? A m últban jára to st is fölzaklatja inkább. F ájdalm as kérdezése, kem ény ítéletektől súlyos m ondatai, olyan korfestést eredm ényeznek, am elyek a tu ­ dom ányos közlem ények szem élytelenségé­ nél nyugtalanítóbbak, m égha a rideg té­ nyek szigorúságánál nincs, sokszor nincs, ijesztőbb. Illyés G yula ebben ugyanazt az e tik á t követi, m in t az író és hivatásos fo r­ ra d alm ár Sinkó Ervin, aki így írt: „Nincs az az igazság, m elyet kim ondani a m a­ gyar p ro letá rd ik ta tú ra érdekében m egen­ gedhetetlen volna.” (1935.) Illyés nem először szól ennek az etiká­ nak a jegyében. A Tanácsköztársaság fél évszázados évfordulóján drám ai erővel idézte föl a tiszai fro n t összeomlásának, B udapest kiszolgáltatottságának napjait. Írása nem is annyira vitát, m int inkább korvizsgálatot eredm ényezett. M iként M esterházi Lajos fogalm azott, föladta a leckét, m ajd ehhez M esterházi m ég hoz­ záfűzte: „m ég nagyobb szerencsénket sejt­ hetjük, h a m aga oldaná m eg”. M esterhá­ zi kissé túlm éretezte az igényét, m ert hi­ szen a választ sokaknak kell m egadniuk; m indenekelőtt talán történészeinknek, akikre m ég a tén y feltárás nehéz m u n k á­ ja is vár, nem csak az erővonalak hűséges kirajzolása. Tegyük hozzá nyom ban, hogy M ester­ házi szavaival szinte egyidőben, m ajd a következő években, egészen napjainkig, alapvető tö rtén eti m unkák lá tta k napvilá­ got. Illyés G yulát penzum a alól azonban ezek nem m en tették föl. Ő is teljességre vállalkozik a m aga eszközeivel, m int egy korm onográfia és a nem zettel összefonó­ dott író azon felelősségével, am ely úgy lá tta tja 1919-ünket, m int egész Közép-Eu­ rópát n ap jain k ig kihatóan m eghatározó esem ényt. Ennek a teljességigénynek sorsa-sze­ rencséje révén teh et eleget. M egadatott neki, hogy b ejárja az idő és a té r tág te­ reit, valam int nem csupán futó p illantás­ ban részeltette sorsa-szerencséje a tá rsa ­ dalom épületének olyannyira elü tő em e­ letein, hanem szinte m indegyiket m egta­ p asztalh atta a m aga tenyészetében, o rrb avágó vagy kellemes, férfias vagy fi­ nom, bűzhödő vagy term észetesen m a­ gától értetődő kipárolgásaival együtt. M ásképpen szólva: „vaskos m élypa­ raszti környezetéből” a nagy pesti proletárnegyedek, pezsgő életű m un­ kásotthonok világán á t a forradalom ban ju t el — a kam aszzavarodottságból is k i­ lábalva — a „világszem lélethez”, hogy k é­ sőbb ö n tu d attal bíró p artn e re lehet egy valóságos arisztokratának, aki fo rrad al­ m ár (Károlyi) és a szellem arisz to k ratá­ ján ak (Babits), aki m esterévé lesz. Átfogó élm ényei h atásá ra a Tanácsköz­ társaság főbb kérdéseit elemezve sosem m arad m eg az 1919-es évnél. Az elemzé­ seket folytonosan kiegészíti a szépírói esz­ közökkel m egidézett „boldog békeidők” kora, a családtörténet m onarchiabeli évei­ nek gazdag rajzolata. M intha ezeken a la­ pokon B abitstól venné a m intát, a színe­ ket, R ippl-R ónait sem feledve. Nem vé­ letlenül, hiszen nagyjából ugyanazon ég­ alj neveltjei m indhárm an. A Babitscsal való rokonság nem utánérzést, hanem vi­ tá t jelent. Az a benyom ásunk, hogy ál­ landó belső önfegyelm ezést, nehogy rabul ejtse B abits H alálfiainak őszt idéző, m ust­ édességű hany atláshangulata. Va gy a re ­ gény Im rusának m eghosszabbítását látn á a m aga sorsában? Hiszen B abits is te r­ vezte a folytatást! A vonzáserő a stílusból adódik, a feltételezett v ita pedig abból, hogy a kis Illés G yula sokkal lentebbről ju t a lenyűgözően kavargó fővárosba, Bal­ k án P árizsába (Babits), m in t Im rus (Ba­ bits). Ő nem a középrétegek és az állam gépezetbe beépült-leépült köznemesség fe­ lől lá tja a századvéget, hanem a kétkezi­ ek felől. K özülük is különös figyelem m el a tehetségesekre, ak ik „v itték valam ire”, akik a nekilódult hazai kapitalizm us csa­ lóka, felem ás ígéreteivel élni tu d tak , leg­ alább egy fokkal feljebb léptek abban a társadalm i hierarchiában, am elynek leg­ len t — m ai szem léletünknek legalább olyan elképesztő — árn y alatai voltak, m int legfent. A tehetetlenség csak az egyik kórism éje a ko rn ak — olvassuk Illyés k é­ sei v itá já t Babitscsal. Az ő látom ása k a­ m asz-országot idéz, am ely életkora ellené­ re súlyos testi bajokban szenved. K erin ­ gési zav arait érelm eszesedés súlyosbítja, a fejre is k ih atv án : hol tunya, enervált, a jövőtlenség édességében, hol szenilis, em ­ 27 �lékezetvesztő, hol fürge és gyorsléptű, de azért ebben is öregem ber m ódján, m eg­ m osolyogtatóan. A m ustszagú ősz álm osító békéjében mégis a jövő erjed. A föld né­ pének szegénységében és a városi prole­ tariátu sb an rem énytkeltő elevenség, élet­ erő m utatkozik, eszmék sotolódnak a tá r­ sadalom prését legjobban m agukon érzők között. Nincs itt ódzkodás a várostól, vagy kárhoztatás. A város is és a falu is biro­ dalom, am it az em lékekbéli gyerm ek a m eg­ ism erés öröm étől tág u lt pupillákkal fedez fel egy életre. Egyik szegénységből a m á­ sikba jut, mégis micsoda különbség, pedig a különnem ű szegénység mélységei ugyan­ azon tengerárokban húzódnak. M ennyire jellemző Illyés a n y ján a k szakítása a teljes fam íliával, s kiszakadása fiával együtt a tanyasi-falusi-kisvárosi rokoni körből, ahogy a kor új lehetőségeivel élnek! A feltörekvés m ilyen látszatlehetőségét szem lélhetjük az apa sorsában, aki ugyan­ azon kör által m eghatározott m arad t tö­ rekvései eredm ényessége u tán is, m int ha nem is kezdett volna sem m it. Ezt a típust és fojtogató körülm ényeit talán csak Mó­ ricz ism erte ennyire, m ert ő is belülről — apja sorsának értőjeként. No és N ém eth László, aki a m aga nevelői hajlam ai sze­ rin t a m egtartó erő t is észrevette ezekben a családi viszonyokban és ideállá em elte. Az anya és fia előtt megnyíló „lehetőség” pedig nem a nagyvárosi lét látszatpolgá­ rosodása, hanem a proletarializálódás, ami a fiú t a háborúellenesség, m ajd a két for­ radalom tapasztalatai u tán végül az esz­ mei tisztázódás fen nsíkjára vezeti, az egyetlen lehetséges em beri jövő m egpil­ lantásához. M ert végül m inden a fo rrad a­ lom ba fut. A rokoni szálak ráérős fölfej­ tése is, a néplélektani m egfigyelések ta ­ nyán, mezőn, bérkaszárnyákban is. És közben m ire figyel az eszmélkedő lélek, am i a jövő (a ma) szám ára is hasznos le­ het? A juhászősök ö n tu data benne érzé­ kenységgé szelídül, ezért aztán egyén és közösség viszonyára elsősorban, m ert hisz’ ez az, am it eléje hoz az élet, kiélezett pil­ lanataib an a történelem . A m eglazult, s tapasztalhatóan tovább lazuló rokoni kap­ csolatok idején csak irigységgel lehet ol­ vasni arról a családi tenyészetről, am ely­ ben Illyés felnőtt, s am elyben a közösség­ hez tartozás, ragaszkodás beidegzése n á ­ la kialakult. A ztán a jóízű bandázás (en­ nek jelentőségéről szociálpszichológusokat m eghaladó súllyal csak Veres P éter írt így), am ely a bérkaszárnyák világában is hasonlóképpen otthonias életteret biztosít szám ára, hogy a m unkásotthonok m ám o­ rító légkörében, a diákközösség eszmefaló m ohóságában rálépjen a világszemlélethez vezető ú tra, egyben a politikai cselekvés ú tjára. Term észetesen egyfajta etikai ide­ alizm us jegyében, m ár-m ár vallásos hittel. T árgya volt-e m ár bárm inő eszm etör­ téneti vizsgálódásnak az a m eghökkentő jelenség, hogy 1919-ben K ierkegaard és Dosztojevszkij igéi hivatásos fo rrad alm á­ rok szájából a proletárforradalom eszméi­ k én t hangzottak el, illetve a felm erülő új típusú konfliktusokban bennük ke­ restek kapaszkodót. K ierkegaard és Dosz­ 28 tojevszkij a forradalom ban? Elképzelhe­ tetlennek tűnik! Pedig valóság volt — többek, sokszor egészen különböző állás­ pontú tan ú k egybehangzó állítása szerint. Irodalm ár széplelkek szám ára önigazolás és az irodalom félm agasztosítása is k iépít­ hető ebből. V alójában van ebben m egm o­ solyognivaló is, m ár-m ár kom ikum . Tö­ röltessék le az utókor fölényes mosolya — ezt kell m ondanunk —, ha m indez a for­ radalom tisztaságát ó v ta ! F ölényünket azonban sajn álatu n k m ég csírájában el­ fojtja. M ert annyira képtelen ez a helyzet (de valóság volt), m intha a Klim Szam ­ gin befejezetlenül m arad t hömpölygő re ­ gényfolyam ának kéziratlapjait avatatlan kezek G orkij íróasztalán összecserélték volna, s az 1917-es viharos napokban úgy találkoznánk az orosz radikalizm us szá­ zadforduló körüli éveinek illúzióival, m int a leghaladóbb eszmei maggal. M agyarán: a társadalom ism eret hiánya (amiről Illyés nyom atékkal beszél) és a forradalm i ide­ ológia tisztázatlansága ütköznek ki ebben. Szabó Ervin m agvetése és a K un Béláék által hazahozott bolseviki elm élet (ők is szűkén voltak ennek) és gyakorlat nem szökkenhetett szárba. A rra azért szüksé­ ges em lékeztetnünk, hogy a M agyar Ta­ nácsköztársaság is igazolta Lenin tö rté ­ nelm i jelentőségű szavait a nagy orosz írókról, hiszen a korabeli intelligenciának — szerte E urópában — biztosították a szükséges affinitást az októberi fo rrad a­ lomhoz és m egterem tették azt a m orális bázist, am ely a forradalm i hullám levonu­ lása u tán is segített a talponm aradásban. a hűségben. A kötet legérdekfeszítőbb részei éppen ezek, ahol az eszm ék kavalkádja vonul fel előttünk. A m a gyakorlata sohasem felejt­ heti a proletárforradalm ak em beri, m orá­ lis ígéreteit. A politikai kulisszatitkok, a diplomáciai ira ttá ra k páncélterm eiből ki­ szivárgó adatok, a m egható szociális in­ tézkedések, a m áig dicső haditettek ti­ zenkilence m ellett figyelnünk kellene e r­ re a m ásikra is: az eszm éktől m ám oros­ ra, a hittől eufóriásra. Nos, az eszmeiség­ nek ez az akkori m indennapi jelenléte az, am ivel alig foglalkozunk, egy olyan k o r­ ban, am ikor a m indennapi gondolkodás­ ban is sűrűsödnek az ideológiai elemek. A bukás okain és következm ényein v a­ ló tépelődés nyilván tartalm az vitath ató elem eket, de egészében nem tagadható meg tőle sem a felelősség, sem pedig a tisz­ taság. P roletárforradalom és nem zet, for­ radalom tól vem hes nem zet és nem zetközi­ ség viszonyát torzításm entesen látni — Ady óta — csak a félm últban kezdtük újra. Ebben Illyés G yulának elv itath atat­ lan érdem ei vannak. Az a m egjegyzés kí­ vánkozik ide, hogy a bukás okainak elem­ zésében, az ország kiszolgáltatottságának tragikus tablóját nézve lehetetlen nem ész­ revennünk a 48-as eszmékkel m integy csa­ ládi útravalóul feltarisznyált Illyést, a közgondolkodót és drám aírót. Felvetődik a kérdés, hogy 48-hoz kapcsolódó drám ái, de ak á r a D ózsa-drám a is nem ebből a m egrendítő és kitörölhetetlen em lékű ösz­ sz e o m lá sb ó l v e sz i-e ta p a s z ta la ti a n y a g á t? A z a lk o tá s v é g p o n tig a lig h a e le m e z h e tő v e g y ü le té b ő l ez s z in te k id e r íth e te tle n . D e ím i t t e k ö n y v , s e z á lta l Illy é s n e g y v e n ­ n y o lc a s s á g á t e z e rk ile n c s z á z tiz e n k ile n c b ő l v é ljü k m a g y a r á z h a tó n a k . Illy é s G y u la m in d ig a f o r r a d a lo m é v o lt — a r á ü t ö t t m e g té v e s z tő p e c s é te k a la tt is. H o g y e m lé k ir a to t o lv a s tu n k - e v a g y r e ­ g é n y t? U g y a n a z t m in t a p á ly a tá r s és b a ­ r á t D é ry T ib o r Ítélet nincs c ím ű k ö te te e s e té b e n . A zaz n e m tu d ju k , m it is v a ló ­ já b a n . Á m b á r r e g é n y t n e m , e z t a szerző is ta g a d ja . N e m m ű f a ji k é rd é s e k fo g la l­ k o z ta tn a k b e n n ü n k e t, d e s a jn á la tu n k n a k m é g is h a n g o t k e ll a d n u n k : k á r , h o g y a Kora tavasznak n e m v a ló s u lt m e g e g y k é ­ sei n a g y r e g é n y v á lto z a ta . F e lte h e tő le g m á r n e m fo g ja s e n k i m e g írn i a n n y ir a b e lü lrő l, a h o g y Illy é s is m e ri a k o r t. Illy é s íg y is e lv é g e z te a p e n z u m á t. A B a b its o t id é z ő Illy é s j u t e s z ü n k b e : a m i szép , a z n e h é z . M in th a Illy é s n e k e b b ő l e g y m á s ik p a r a n c s k ö v e tk e z n e : n e h é z rő l c sa k sz é p e n . E k k é n t, ily m ó d o n szó lt. (Szépirodalmi, 1979.). Laczkó Pál Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt A néhány évvel ezelőtt m egjelent v er­ seskötet sorai ju tn ak eszembe, am ikor á t­ lapozom a m ostani prózagyűjtem ényt, k ü ­ lönösen, am íg a könyv elején levő fény­ képeket szemlélem. „V ersben bújdosó h a­ ram ia vagy / kesztyűdet, ö tu jjú liliomo­ dat / kidobod a szimatoló ebek elé / val­ latják, szivárog belőle a v ér” — írta egyik versében, s én a sorok író ját keresem a fotókon. A költőt profilból m u tató p o rt­ rén, az ötvenes évek eleji pillanatfelvéte­ len (am elyen barátaival repülőgépen ül), ám a játékgép oldalán nem olvashatom pontosan az optim ista feliratot. Keresem az iszkázi ré t m agas gyepszőnyegében, s a m ásik képen, am elyen költőtársával, b a­ rátjával, Csoóri Sándorral egy iskolában dedikálta m űveit. Egyik képen sem látom a fenti sorokat író Nagy Lászlót — de képet sem nézhe­ tek úgy, hogy ne látn ám a „fényes szel­ lők” (egyik írásában éppen ő figyelm ez­ tetett a helyes szóhasználatra) lelkesedé­ sén és tiszta hitén, az ötvenes évek elejé­ nek, közepének m egcsalattatásain tú lju ­ tott, m ai társadalm u n k legfontosabb k ér­ déseire választ kereső költőt is. A m it pesszim izm usnak vélhetnénk nála, az is éppen a valóság tárgyilagos m egítélése, �am it szám onkérésnek, szem benállásnak, az a jobbító szándék, a költészet erejébe vetett hit. Vagy még inkább a szó erejé­ nek hite. „A szó nélkül nem tö rtén h e te tt sem m i” — írja az A d o k n e k te k aranyvesz­ szőt cím ű kötet elején. A fenti sorok alap ján kirajzolódó p o rt­ ré t form ázza ez a posztum usz mű, a pró­ zai íráso k at egybegyűjtő kötet is. A lkal­ mi íráso k at tartalm az: kötetbevezetőket, önéletrajzi vallom ásokat, lapoknak és a rádiónak adott in terjú k at, kiállításm eg­ nyitókat, katalógusszövegeket. N yom ta­ tásban m egjelent és kéziratban m aradt m unkák — közös jellem zőjük, hogy a te r­ jedelem től és az alkalom tól függetlenül tökéletesen kidolgozott, szinte prózavers­ k én t em líthető alkotások. Így együtt pe­ dig — a válogatást végző Kiss Ferenc irodalom történész jóvoltából — átfogó k é­ pet adnak Nagy László indulásáról: gyer­ m ekkoráról és pályakezdéséről; a költé­ szetről k ialakult nézeteiről, a példaképek­ ről, pályatársakról, a fiatalokról. M inden­ ről és m indenkiről tehát, ami és aki a köl­ tő szám ára a feladat vállalását, közös cél­ jain k m agas szintű m egvalósítását jelen­ tette. Elsősorban term észetesen önm agáról vall, s m ivel alkalm i írásokról van szó, újabb és ú jabb variációkban, egyre gaz­ dagabb képet rajzol a népi kollégista évekről, a „bekötött szemmel harapott óriási vöröshagym ákról”, s arról, hogy „m iniszteri kocsi jön értem , Veres Péteré, aki ó h ajto tta látn i a piktor-poétát. Törté­ nik-e ilyesm i m anapság? Hej, m ostani kis idő, te önző, kicsinyes idő.” Ezek az írá ­ sok. am elyek közül a legteljesebb az 1974es Életem , nem csak a felszabadulás u tá ­ ni em ber- és tehetségpróbáló évek hangu­ latát adják, hanem szüntelen összehason­ lítást is jelentenek az akkor és a m ost kö­ zött. Mi valósult m eg a szép szándékok­ ból, kik lettek művésszé, em berré az ak ­ k o r indulókból, hogyan változtak azóta a lehetőségek és eredm ények? Term észete­ sen, nem a kérdések rendszerbe foglalt ki­ fejtéséről, m egválaszolásáról van szó, in­ kább egy-egy kifejezéssel, m ondattal va­ ló utalásról. Az olvasónak azonban ennyi is elég. Egy idő u tán rá kell jönnie, hogy a k ép ­ zőm űvészként induló N agy László (aki kollégistaként szociológiai csoportot is vezetett) m ilyen hatalm as és széles körű ism eretanyaggal rendelkezett, legyen szó ak á r a m odern irodalom ról, képzőm űvé­ szetről, tudom ányról, de a k á r a népkölté­ szetről, vagy az itt és m ost élő, gondol­ kodó em berről. „Félszárnyú m adár a köl­ tészet, ha nincs közönsége”, vallotta; am i persze nem jelen tette azt, hogy akkor, am ikor egyre összetettebben, árn y altab ­ ban kellett fogalm aznia, engedm ényt te tt volna a szellemi restségnek, a kényelm es­ ségnek. Jól látta a m odern költészet el­ lentm ondásos helyzetét, az őt foglalkozta­ tó kérdések m egoldásával együtt ennek az ellentm ondásnak a feloldására is tö­ rekedett. Hogy hogyan, a rra a kötet két ciklusa is felel, de különösen a kötetcím et is adó, A d o k n e k te k aranyvesszőt cím ű fejezet. „O lvashatok, m ert férfi akad Erdélyben, hűségesen elszánt, aki eleven énekeket gyűjtve, aranyvesszőt ad: V erjétek meg a tem etőt! Tám asszátok föl anyátok, á r­ vák! C sapjátok m eg azokat is, akik m eg­ húzták a halálharangot a balladára.” — írja nagy-nagy elism eréssel a balladagyűj­ tő Kallós Zoltán m unkásságáról. Az elis­ m erés azonban nem csak neki, s a balla­ dának szól, hanem a népköltészet egészé­ nek, legyen az m agyar, rom án, délszláv vagy bolgár. Köztudom ású, hogy ő m aga a bolgár népköltészet kitűnő ism erője, for­ dítója volt, hogy im pulzusokat kapott az elm últ századok m űvészetéből. Ezek a h a­ tások azonban sokkal kevésbé voltak köz­ vetlenek, m int hinnénk, és sokkal inkább a szemléletet, gondolkodásm ódot form ál­ ták, m int a verstani m egoldásokat. „Más népekben is szerethetjük és becsülhetjük önm agunkat” — írja, s ha ehhez hozzá­ vesszük Sütő A ndrással, a jugoszláviai, szlovákiai m agyar költőkkel, a m ásik ol­ dalon pedig a szomszédos népek m űvésze­ tével foglalkozó sorait, nyilvánvalóvá v á­ lik, hogy a hagyom ányokról a bartóki mo­ dellt követő költő írásait olvassuk. A kkor is, ha esetenként ő sem tévedhe­ tetlen. Távol áll tőlem, hogy a paksi la­ kótelepet m egítéljem , de most, hogy ú jra ­ olvasom a Hol a tulipán?-vita Nagy Lász­ ló-írásait, látom, kiindulópontja hibás: a form át nem a m ai em beri környezet fu n k ­ ciója, a lakások alaprajzi elrendezése fe­ lől közelíti meg. A kiindulópont azonban ritk á n hibás, és am ikor Ferenczy Béni tiszta em berségéről, Orosz Jánosról, Sza­ bó Ivánról vagy K ondor B éláról ír (aki­ nek m űveiről „em berféltő hum anizm us sugárzik”), néhány m ondattal is tökéletes jellem zést ad. Egyben ú jra és ú jra felm u­ ta tja saját „ö tu jjú liliom át”, az utolsó szívdobbanásig m egm aradt hitét. Korm os Istvánnal beszélgetve m ondta: „A rem ényt nem szabad föladnunk, hiszen a legna­ gyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a rem ény segít kilépnünk, léphetnek ki a tömegek, akik sújtva vannak. U gyanak­ kor legyen jogunk a kételyre, ez is m otor­ ja a mi alkotó m unkánknak. K ritikával kell néznünk saját m unkánkat. Egyre job­ bat kell csinálnunk. Ez a célunk.” (Mag­ vető, 1979.). P. Szabó Ernő Madárúton STÁCIÓK Mintha láthatatlan mágnes rántaná egy irányba a negyvenöt fiatal versíró sora­ it. Keserűség, szerep- és történelemnél­ küliség, kallódásérzet, céltalanság, fölös­ legességtudat, távlathiány, rezignáció, szo­ rongás, pesszimizmus, reménytelenség, ki­ szolgáltatottságérzet — rakosgatom össze a szerzőink létérzékelését leginkább kife­ jező-m egközelítő szócsokrot, aggályos-pon­ tosan igyekezve szem léltetni a fogalm ak közti rokonvonásokat és nem elhanyago­ landó különbségeket. M ert különbségek azért vannak Hideg­ re , Petri Csathóra, M arafkóra tag ad h a tat­ lanul a „fedőnévsor” eleji, h atározottan társadalm i színezetű-töltésű fogalm ak jel­ lemzőek, Szikszai, Mező, Újházi, m ár jó­ részt a rezignált, elszigetelt egyénre kon­ centrálnak; Bárány, K elem en és Z elei pe­ dig a végleges kiszolgáltatottságérzést, védtelenségtudatot exponálják: „a cinkék reggelre erkélyem re g yű ltek / utasítások­ kal látom el őket / tavaszig elkonspirá­ lu n k ” (M arafkó); „A szomorúság szét­ loccsant galambtojás a sárban / a ta ka ­ rón pókok, cserebogarak / kiszaggatott lá­ bai kaszálnak” (Mező); „összetörik az ar­ cod / mire m egtisztul a szem ed / engedé­ ken y leszel, m ire szigorú” (Zelei). M intha szerpentinnek a hegy oldalá­ ban m ind m agasabban előtűnő spirálvo­ nalát, m intha egyazon ú t különböző stá­ cióit látn án k m agunk előtt. „V ESZTESÉGLISTÁ K K O RM A ” E pesszim isztikus létérzékelés valóság­ gal való szembesítése persze elvégezhető (elvégzendő), de nem ennek — vagy más ehhez hasonló igényű, terjedelm ű — írás­ nak a keretei között. Én egyelőre (kisebb kanál — kisebb lé) az em lített világlátás alkotásm ódbeli, m űvészi következm ényei közül veszek néh án y at szemügyre. Nos, a kiáb rán d u lt bizalm atlanságnak tag ad h atatlan előnye, a hangos retorika, a szerepkreálás, az üres pátosz elkerülése. A lírai hős form átum ának, lehetőségeinek túlm éretezése a hatv an as (hetvenes) évek pályakezdőinél m ég nem ritk a jelenség, ám a M adárúton költőinél (becsületükre válik) alig-alig fordul elő. De ezért a részleges előnyért szerző­ inknek súlyos á ra t kell fizetniük. Először is: világérzékelésük m indenne­ m ű dinam izm ustól m egfosztja őket, na­ gyobb m űegész kiépítését (a valóság sok­ oldalú birtokba vételét) rendkívül nehéz­ zé téve szám ukra. A valóságtörvények, a m élyebb társadalm i mozgások értelm i m egism eréséhez, felfejtéséhez — az ily­ lyési, József A ttila-i ú t folytatásához — a statikus beszorítottságérzés folytán vég­ képp nincs elegendő in díttatás. (Nem vé­ letlenül lírizálódik el végletesen pl. Tóth Erzsébet versvilága.) De még a kispol­ gáriság rajza, a dologi létszem lélet m otí­ vum ai, a jellegzetesen fiatalos életform a elemei, a Passnál, Béresnél, P én teknél még oly bőséges társadalm i j elenségáb­ r ázolás is h áttérb e szorul a könyv verse­ iben. A szociális elem eket közvetlenül is ábrázoló költem énytípus helyébe inkább a Petri-, B enkő A ttila -féle, közvetettebb, átszűrtebb, a lírai hőst elszigetelten m eg­ jelenítő társadalm iságm odell lép. A szer­ zők a rossz közérzet rögzítésénél m egáll­ nak, m űveiket ezért érezzük egymáshoz hasonlóknak, egyazon építm ény előre­ g y ártott , tetszés szerint kivehető-fölcse­ rélhető részelem einek. 29 �A valóságra irányuló akció nem létéből következik a term észeti, tárgyi világ b ir­ tokbavételének a — U tassyéknál még volt ilyen törekvés — hiánya. A m ate­ riális dolgok vagy eleve ellenséges kön­ tösben jelennek m eg (a m ilitális őszi te r­ mészet m otívum a), vagy átspiritizálód­ nak, a folyós rosszkedv közlekedőedénye­ iként szolgálnak. A szerep n é lk ü li(n ek érzett) jelen m i­ a tt a terem tő m ozzanat h áttérb e szoru­ lása, a művészelődök krónikusan gyakori megidézése is jellem zi a kötet költőit. E m egidéző-hivatkozó verstípusnak két fő form ája figyelhető meg. Az elsőben szerzőink rosszkedvűségükhöz, disszonan­ ciaérzésünkhöz keresnek rokonigazoló elő­ döt (Kondor-versek!), a m ásodikban pe­ dig kiteljesedett sorsokat, életm űveket idéznek meg. Az utóbbi költem ényfajtá­ ban a hangsúly szándékosan-szem beállí­ tóan a lehetőségek különbözőségére esik, a vers nem ritk án persziflázzsá alakul: „eredj vers légy dotációs / folyóiratban tö ltelék” (Csordás); „berepült / megdögle­ ni az íróasztal alá / vonszolta m agát és egyre / zü m m ögött / utolsó pillanatig / csak m eleget / csak fé n y t” (Kapecz Zsu­ zsa: A légy). Végül em lítsük meg, hogy a kiáb rán ­ dultság, a szerepnélküliség kialakítja a m aga statikus form áját, az egyenletes, m indennem ű lüktetést, megcsomósodást (időm értéket) kerülő, azonos sorhosszű­ ságú, enjam bem ent-okkal telezsúfolt, egyenruhaszerű versprózát. „A SZÉTH U LLÁ S A KÁOSZ ELLEN ÉBEN ” Érzik, persze hogy érzik a végletes sta­ tikussag terh é t m aguk a szerzőink is, és — dicséretükre legyen m ondva — igen­ csak sokféle úton-m ódon igyekeznek „ki­ köpni” a keserűséget, vagy legalább, m egszüntetni, m érsékelni káros h atása­ it. Zalán Tibor például a nem zet, a tö rté­ netiség m egtartó fogódzóiba kapaszkodik, régi jogaiba igyekszik visszahelyezni a szuggesztív versképet, és nem mond le a m éltóság lírai gesztusáról. Nehezen já rh a ­ tó, b ár messze vezető út ez. (M etaforiku­ san jó néhány elfulladt gépkocsi vesztegel a szélén.) Szerzőnk is tu d ja ezt, újabb publikációi m ár sokféle bekötő u tat ágaz­ tatn ak el erről a fővonalról. Itten i kísérlete még csak részeredm é­ nyeket hoz. A küldetéstudat tartalm áról keveset mond, inkább az azzal való küsz­ ködést, az őszinte közösség- és szerepvá­ gyat exponálja. Képei valóban erő telje­ sek („vacogó égben spiontekintet”, „m el­ leid meleg színpadán / senki kis ripacsok m arak o d n ak ”), de m egoldásai még rész­ ben a készből, a historikus vonulat gaz­ dag tárházából valók. Nagy László, Ba­ ka István kézjegye á t-á tü t a papíron. O sztojkán Béla épp azzal a sajátsággal tű n ik ki, am it versszerzőink többségénél hiányoltam , a közvetlen valóság spontán birtokbavételével. A dolgokhoz, jelensé­ gekhez, esem ényekhez való term észetes (derűs) viszony az ő egyénítő tulajdon­ sága, lírai világának ez a rendezőelve. Verse­ 30 iben a közérzetrögzítést a gyakori epi­ kus m otívum oldja, ezt szövik át az ér­ zelmi reflexiók laza szálai. A szereptudat (nemzetsors, cigányság) fel-felfeslő kérdé­ sei is ezzel a spontán, önkéntelen birto k ­ bavétellel itatódnak át: „Föl fogok én em elkedni m inden bű­ nöm m el, / m inden büntetlenségem m el együtt. / N em szám ít, ha közben úgy ha­ lok meg, / m in t gyógyítható gyom orbajos. / Operálni n em hagyom magam. / De Pá­ rizsban ott leszek. Hazai útlevéllel / m ég­ pedig. / Hogy a gyém ántos sem m irekellők­ kel, / a szerencsétlen drágákkal / álljak végre m agam is, álljak táncos kézfogás­ ra, / HERCEG A D Y E N D R É V E L / ÉS / B ÁRÓ JÓ ZSEF A T T I L Á V A L / úgy ám .” (Herceg Ady E ndrével és báró József A ttilával). A kötet egyik legjelentősebb darabja m inden bizonnyal Lezsák Sándor A M a­ dárijesztő hagyatékából című versciklusa. A cím ben jelzett „szem ély” optikáját használja fel költőnk jó lelem énnyel a legfontosabb korproblém ák realizálására. Ezt a látószöget követve tá rja fel a köl­ tem ény gazdag m ikroklím áját (Fürge Kéz, az Éles, Szilárd Víz, Meleg), egész kis pszeudom itológiát terem tve. Viszony­ latok sokféleségét rétegezi egym ásra, a groteszk, az abszurd kiszolgáltatottság éppúgy részei ennek a világdarabkának, m int az eltökélt helytállás. Sokféle néző­ pontját Lezsák u ralja, a világlátások szél­ ső po n tjait éppen egym ás által egyenlíti ki, a szélcsend, a szerepnélküliség szemé­ lyiségbomlasztó sugallatait végső soron anyaga biztos form álásával, a fölötte gyakorolt rendező erővel haladva meg. R akovszky Zsuzsa m ár nála jóval pasz­ szívabban szenvedi el a személyiség kor­ látozottságát, b ár a széthullással ő is a fegyelm et, az önism eret, a tisztánlátás m éltóságát, a kötött — ném ileg Pilinsz­ kyre, Nemes N agyra em lékeztető — tisz­ ta, jam bikus fo rm ák at állítja szembe: „...M ost / nincs tárgya m ég a vágynak. Várakozz.” É rett fegyelm ezett lírája szá­ m om ra a kötet egyik m eglepetését je­ lenti. Végül Zelei M iklós nem a beszorított­ ság, céltalanságérzet elleni küzdelem m el, hanem a kiszolgáltatottságérzés ren d k í­ vül sokoldalú m egjelenítésével tű n ik ki. Utazásvers, történelm i megidézés, epig­ ram m atikus töredék, rigm usos históriás ének — m ind életérzésének általánosítá­ sát, nagyobb, országnyi, em beriség m ére­ tű perspektívába állítását szolgálják. (Felsorolásom persze korántsem teljes, ebben a részben inkább az alkotás-vé­ dekezés-m ódok sokféleségét ak artam illusztrálni. M éltán érdem elt volna em ­ lítést még például Botár kiem elkedően szép B artók-verse, Szervác robosztus len­ dülete, T önkölnek több, a paraszti világ­ ba gyökérzett, de annak egynem űségét meghaladó, érett költem énye, vagy Tóth Erzsébet lírai tehetsége.) NÉHÁNY M EGJEGYZÉS G yarló az em ber, az általánosítás szel­ lemi kalandjától tö b b n y ire elcsábul; ez­ ú ttal azonban m arad ju n k óvatosak. Hu­ szonévesekről lévén szó, akik között nyolc-tíz (kevésbé szigorú m ércével m ér­ ve, tíz-tizenöt) nyílvánvaló tehetség akad, elégedjünk meg néhány óvatos m egjegy­ zéssel. M indenesetre új nem zedékről nem be­ szélhetünk. A M adárúton költői sereg­ lése még a hetvenes évek utóvédcsapata. Sem a problem atika, sem a versépítés, sem a form a tek in tetéb en nem hoztak alapvetően ú ja t ezek a fiatalo k ; igaz, a hangsúlyokat több helyen m ódosították (ld. a pesszim isztikus létszem lélet irán y á­ ba való sokat em legetett, erőteljes elto­ lódást). Szerzőink alkotásm ódjából ne következ­ tessünk a m agyar líra egészére, de azért állapítsuk meg, hogy an nak fő folyam a­ tait — így vagy úgy — tükrözik. Csak egy példa ennek az igazolására. A p a­ raszti népiségnek a m agyar lírában a hatvanas években még nagy szerepet játszó, a hetvenes években m ár vissza­ szoruló, de meglevő hagyom ányos for­ m ája (paraszti, term észeti léttér, harm oni­ kus em ber — egyszerű versform ák) a M adárútonból m ár teljesen hiányzik. T ovábbá: ne hasonlítgassuk antológián­ kat a Tengerlátóhoz, vagy a K öltők egy­ m ást kö zthöz, a M agunk kenyerén hez, hi­ szen nem összemérhető dolgokról van szó. A Tengerlátó az utóbbi tiz év pá­ lyakezdőiből v ette a m aga reprezentatív anyagm intáját, s a m ásik kettő is szám­ ra a M adárútonnál jóval kevesebb, élet­ korra nézve idősebb alkotókat m u tat be. No meg — a nem zedéki folyam at felől nézve — a K öltők egym ás kö zt m ég az áttörés része, a Tengerlátó m ár a beér­ kezés tényét, a M adárúton pedig a kész­ séges fogadtatást is dokum entálja. (K oz­ mosz, 1979.) Nyilasy Balázs ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/503e8876a33d8887b2e92b3de7ba3c0c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1a977f89140a07836e56ae4e2d1710d6.pdf 868389f32593e0b88886c4e1df0410f0 PDF Text Text G yerm ekek hátrányos és előnyös helyzetben B eszélgetés a párválasztásról és a házasságról Hazárdjáték Horváth Lajos, Petrőczi Éva, Veres János é s Zonda Tamás versei, Laczkó Pál prózai írása A tárgyszerű és tárgyilagos M adách-életrajzért Mé g egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól „ K i kire van hatással az iskolában? A jó gyerek a rosszra, vagy a rossz a jóra? Ezt igyekszem a következő hetekben kutatni. M i­ előtt azonban kérdeznék, az a gyanúm támad, magam sem vagyok tisztában a fogalom m al. A rosszaságot m ár-m ár tudom. D e ki a jó gyerek?” (Siklós László: A jó és rossz gyerekek hátrány­ ban/előnyben.) „... itt is, amott is elhangzik, hogy bizony szükség volna egy k ritikai kiadásra Madách Im re m üveiből. Bizony szükség voln a! H i­ szen, ha csupán a Tragédiát tekintjük, m ár az magában is, de ma m ár M adáchnak több más drám ája is élő, s elevenen ható, idősze­ rű vitákra alkalm at adó irodalm i és színpa­ di anyag, s m ár puszta értelm ezéséhez is, de az életm ű egyéb, rejtett kincseinek feltárásá­ hoz is szükség voln a a kritikai kiadásra (ta­ lán inkább m int jó néhány, sokkal kevésbé elevenen ható klasszikusunkéra...)” „... am ikor arra alkalom , lehetőség adódott, úgy jö tt hozzánk, közénk, mintha a második hazájába jönne. . . ilyesm it, ilyen gaz­ dag h elyi ism eretet és természetes otthonér­ zést egyetlen olyan m agyarországi írónál sem lehet m egállapítani, aki 1918 után aktívan kapcsolatba került velünk.” (Turczel Lajos: Még egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól.) (Radó G yörgy: Tárgyszerű és tárgyilagos Madáchéletrajzért.) TÁRSADALOMPO LITIKAl,IRODALMI,M ŰVÉSZÉTI FOLYÓIRAT �A III. salgótarjáni munkás kulturális hetek keretében több Palócföld-ankétra került sor Salgótarjánban. A z ankétokon szer­ kesztőségünk munkatársai közül Végh Miklós főszerkesztő, Pál József olvasószerkesztő, Kojnok Nándor rovatvezető, valamint lapunk több rendszeres szerzője — Bódi Tóth Elemér, Karácson­ di Imre, Kelemen Gábor, Laczkó Pál, M. Szabó Gyula, Onagy Zoltán, Szepesi József — találkoztak az olvasókkal: április 14én a 2. sz. Volánnál április 16-án az Öblösüveggyár Kossuth Müvelődési Házában, április 18-án a B R G salgótarjáni gyáregy­ ségében, április 21-én a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ ben, április 22-én a V E G Y É PSZE R salgótarjáni gyáregységénél. Április 15-én a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghen­ germűjében — a József Attila nevét viselő szocialista brigá­ dok felkérésére — szerkesztőségünk ünnepi megemlékezést tar­ tott a költő születésének 75. évfordulója alkalmából. Április 22-én a Palócföld és a TIT szervezésében a Kritika című folyóirat ankétjára került sor a T IT salgótarjáni szék­ házának klubjában. Vendégeink voltak: Hajdú Ráfis Gábor fe­ lelős szerkesztő helyettes, P. Szücs Julianna műkritikus és H a j­ nal Kornél képszerkesztő. Az ankét házigazdája Végh Miklós, a Palócföld főszerkesztője volt. Április 23-án szerkesztőségünk vendégei voltak Fábián Zol­ tán, a M agyar Írók Szövetségének titkára, Szöllősi Zoltán, a FIJA K (Fiatal Í rók József Attila Köre) titkára és Karol W lac­ hovsky, a Tatran Könyvkiadó (Pozsony) helyettes irodalmi ve­ zetője és világirodalmi főszerkesztője. 3 Siklós László: A jó és rossz gyerekek hátrányban/előnyben 7 Sulyok Katalin: Milyen legyen a feleségem? 10 M. Szabó Gyula: Hazárdjáték 12 Petrőczi Éva: Kormos tükörcserepek 13 Veres János: Himnusz, Jácintot viszel 13 Petrőczi Éva: Rozmaring 13 Zonda Tamás: Kirándulás háborús helyekre 14 Laczkó P ál: Szalmakomiszár 20 Horváth Lajos: Képeslapok — Tó, Naplemenet, Dunakanyar, Szalonnasütés, Szivárvány, Kodály ravatala 21 Radó György: Tárgyszerű és tárgyilagos Madách-életrajzért 24 Turczel Lajos: Még egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcso­ latairól 26 A hetvenes évek magyar irodalmáról (Csongrády Béla) 27 Gondolatok Czakó Gábor műveiről (Pósa Zoltán) 28 Márkus István: Nagykőrös (Horpácsi Sándor) 30 Grendel Lajos: Hűtlenek (Ardamica Ferenc) 30 Csohány Kálmán (B. Supka Magdolna) A borítókon és belső oldalakon a közelmúltban elhunyt Csohány K ál­ mán munkáit közöljük. (Fotó: Buda László és Tolnai Gábor) Helyreigazítás Sajnálattal közöljük olvasóinkkal, hogy az ez évi 1. számunkban megjelent U tak a hiánytól a bizonyosság felé című írásba (szerzője Mányoki Endre) — szerkesztőségünk hibáján kívül — több pontatlan­ ság csúszott. A szerző helyreigazítási kérelmének helyt adva, közöljük az alábbiakat: — Az első bekezdés utolsó mondata eredetileg így hangzott: „És a magyar irodalom soha sem volt kevésbé ideologikus, mint éppen a hetvenes években.” A 24. oldal harmadik harmadában a szövegkihagyás előtti mondat értelemszerűen így szólt: „ . . . s ritka kivételnek hat Kurucz Gyula Mákszem hölgye és Esterházy Péter Fancsikó és Pintája, s feltűnést kelt Marosi Gyula Pikulás ifjúja . .” — Ugyanezen oldal alján Marosi Egyezkedő című elbeszélésével kapcsolatban nyilvánvalóan az eszmény, s nem az esemény hiányáról van szó. — A 25. oldal első kolumnájának középső ciklusában levő állítás eredetileg igy fogalmazódott m eg: „mindazok a körülmények, melyek a hatvanas évek végének és a hetvenes évek első felének új magyar irodalma szempontjából tematikai és formai vonatkozásban is megha­ tározóak voltak, a hetvenes évek végére sem változtak lényegesen meg” . — Ugyanezen kolumna alsó régiójában Szepesi Attila új kötetének címe tévesen Korai hattyúdalokként emlitődik, holott ezt a könyvet Apáti Miklós irta (a Szepesi-kötet címe: A z éjszakára). — Ugyanitt kimaradt egy a szerzői levonaton késve jelzett teljes bekezdés, ami a legújabban jelentkezett (s éppen ebben a Palócföldszámban publikációival is jelenlevő) fiatal költőket érinti. A szerző szán­ déka szerint ők a véglegesnek szánt változatban nagyobb teret kaptak volna, de az elsőben is megemlítödnek e szavakkal: „És ami a legutóbbi évek költészetét illeti (az első kötettel jelentkezőket, vagy akár a kötettel raég nem rendelkezőket): Tóth Erzsébet, Zalán Tibor, Géczy János és néhány » nemzedéktársuk« költészetében konkrét jelei vannak a (pró­ zában már megvalósult) szintézis lehetőségének.” Olvasóink és szerzőnk szíves elnézését kérjük. A szerk. TÁRSADALOM POLITIKAI‚IRODALM I ‚MŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyén, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.16545 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK hátrányban A jó é s rossz gyerekek előnyben teszik). De így, ma, az értékek nagy vásárán, anyagiaskodó világunk­ ban, a családok átrendeződése idején, a munkahelyi koncok harcá­ ban... nemcsak viszonylagos, labilis, hanem már-már pejoratív. ROSSZ B IZ O N Y ÍT V Á N Y A Z O S Z T Á L Y N A K A JÓ ÉS A ROSSZ K i kire van hatással az iskolában? A jó gyerek a rosszra, vagy a rossz a jóra? Ezt igyekszem a következő hetekben kutatni. M i­ előtt azonban kérdeznék, az a gyanúm támad, magam sem vagyok tisztában a fogalommal. A rosszaságot már-már tudom. De ki a jó gyerek? Erről kell elgondolkodnom. Jó az, aki elvégzi feladatát, a leckéjét megcsinálja. Jó az, aki tanárai, szülei, általában a felnőttek sokrétű, bonyo­ lult, mégis konkrét elvárásainak megfelel. Jó az, aki — túl ezen — betartja a mondott és sugallt szabályo­ kat, bár értelmüket nagyrészt még nem érti. Felkeléstől lefekvésig, sőt elalvásig minden percben, minden cselekedetben azt teszi, ami megfelel a felnőttek által támasztott igénynek. Ez lenne a jóság? Ez lenne a gyerekkori jóság? Csak annyi kíváncsiság, ameny­ nyit apuka-anyuka elbír (már tudniillik, amire még tud válaszolni megerőltetés nélkül, anélkül, hogy zavarba jönne)? Csak annyi ér­ deklődés a világ iránt, annyi okosság a tantárgyak, feladatok terén, amennyit a szülő megkíván ahhoz a foglalkozáshoz, pályához, amit — megfogalmazatlanul is — a gyerekének szán? Csak annyi er­ kölcsi tudat, olyan mélység és olyan megközelítésben, amilyenben a szülőé beágyazódott (netán betokozódott)? Csak annyi játék, ol­ vasás, birkózás, fára mászás.. . De hisz’ ez minden szülőnél más és más normát, elképzelést jelent. Iskolázottsága, igénye, társadalmi állása, felelőssége, morális tudata szerint változik a gyerek megíté­ lése, elvárása tehát (az abszolúttal ellentétben) minden gyerekre nézve viszonylagos. S amit az egyik szülő jónak talál, megenged, sőt ösztönöz, az a másik családban bűn, hiba, rosszaság. A lumpen családban nem hiba, ha tanulás helyett a gyerek focizik. A z értel­ miségi családban nem rossz a gyerek azért, mert hozzányúlt a dia­ vetítőhöz apja engedélye nélkül, ilyen engedélyt ugyanis nem kell kérni és ha elromlott a vetítő, majd megjavítják. A laza erkölcsű anya mellett nem hiba, ha a 12 éves lánya éjfélkor jön haza. A becsületes családban bűn, ha a gyerek öt forint értékű csokoládét lop a közértből. Egy másikban pedig nem bűn a kétszáz forintos lopás sem, mert családi hagyományt folytat a gyerek... És az iskola vajon meg tudja-e ítélni egységesen a gyerek ma­ gatartását? A z iskola elvei — szemben a családdal — egységesek ugyan, papíron. De mennyire másképp ítélik meg a hajdúsági tanyá­ kon és Budapest belvárosában! Egy kisváros szilárd légkörében és egy lakótelepen. Egy zenei általános iskolában, ahol törekvő szülők és törekvő pedagógusok vannak (nem biztos, hogy törekvő gyerek­ sereggel) és egy tanyasi kollégiumban, ahol a területről válogatás nélkül iskolázták be a tömeget. Abban az iskolában, ahol jómódú, jól kereső szülők; másutt szegényebb, nagycsaládosok gyerekei ta­ nulnak. Másképp ítélik meg a jót és a rosszat, elsősorban az isko­ la és az osztály összetételéhez képest. Ahol túlsúlyban a mintaszerű­ en viselkedő iskolás, ott már egy vonalzólopás is bűnnek, meghur­ colásra alkalmas tettnek számít, és ha az eset megismétlődik egy filctoll elcsenésével, már a nevelési tanácsadóban köt ki a kilenc­ éves kisfiú. De egy külterületi iskolában, ahol mindennapos eset, hogy pénz, esőkabát, sál tűnjön el, a gyerekek verik egymást és káromkodnak, egymás füzetébe disznó rajzokat dugnak, onnan sen­ kit nem küldenek pszichológushoz. Egyrészt, túl sokat kellene, más­ részt tisztában vannak azzal, hogy ezek a gyerekek ilyen környezet­ ben (családban) nőnek fel, ezen egynéhány kezelés nem segít. De függ a jó és rossz megítélése konkrétan a pedagógustól is. S nemcsak az osztályfőnökről van szó. Mindenkiről, aki egyetlen órá­ ra bemegy az osztályba. Nem tud azzal a büdös kölyökkel bánni Már­ ta néni. Nagyszerűen bánik ugyanavval a kölyökkel Zoli bácsi. V a­ jon a gyerek a rossz? Netán a fáradt, kimerült pedagógusban van a hiba? Netán a pedagógiai érzék hiánya a kudarc oka? Netán azért van egy osztályban annyi „engedetlen” , rendetlenkedő, nem figyelő gyerek, mert a pedagógusnak nincs meg az eszköze a nevelésre, a tanításra, oktatásra? Netán azért alakulnak ki gócok — egy osztály­ ban, sok osztályban, sok iskolában — , mert nem tudnak korszerűen bánni a gyerekkel? Netán azért nem tudnak bánni velük, mert sok a képesítés nélküli, gyakorlat nélküli, módszer nélküli húsz év körüli leány, aki — jobb híján — beáll a harminchat tagú osztályba, a ka­ tedrához, és néhány évig (ha marad a pályán) nem tudja, mit tegyen? Ha rajtam múlna, óvatosságra inteném a két szó használóit. Ha ennyi tényezőtől függ, ha ennyire viszonylagos, esetleges, miként le­ het értékmérő? Etikai kategória csak abban az esetben lehetne be­ lőle, ha valami módon mérhető, elvonatkoztatható, az esetleges szub­ jektív elem kiszűrhető belőle (mint ahogy az igazságszolgáltatásban — K i kivel barátkozik? — kérdem az általános iskolában. — A jó a jóval, a rossz a rosszal. Blokkok alakulnak ki. A társa­ ságokat összeköti a cigi, a szex, a ragasztózás. Pl. az egyik gyerek szülei alkoholisták, ő valami pluszt tud nyújtani sajátos élményével a többieknek. Nagy hatással van rájuk. A z ilyen társaságok kohéziós ereje olyan erős, hogy a nevelésünk ereje nullával egyen lő... — K i hat kire? — A z egészségesek, a jók nehezen közömbösítik a rosszat. Mégis megpróbáljuk, a pozitív jellemű tanuló mellé párt jelölünk ki, aki erre rászorul. A zt mondjuk, a tantárgy érdekében, de valójában a személyisége érdekében tesszük. — Beválik? — Nem, mert a szülők átlátnak rajtunk. A gyereküket tűzzelvassal tiltják a többitől. Félnek a hatástól. — A z osztályban ki hat kire? A jó vagy a rossz magaviseletű, a zűrös vagy a kiegyensúlyozott? — Attól függ, melyikből van több — mondja az osztályfőnök. — Erősebb befolyása általában a negatívnak, a visszahúzónak van. De ez a hatás nem egyértelmű, mert a fegyelmezettség nem a serdülőkor velejárója. Vagyis átmeneti. Másként viselkednek aztán a fiúk és a lányok. A lányok leplezik magukat, nyájasak, nyíltan nem szegülnek szembe, nem lázadnak. Tudnak viselkedni. Am elyik osztályban több a lány, ott a fiúk hozzájuk, az ő stílusukhoz alkalmazkodnak. — Vagyis nem tudják meg közvetlenül a jó vagy a rossz hatást? — Csak később, inkább az életben derül ki, ki kitől tanult... — Mi okoz feszültséget az osztályban? — kérdem az osztályfőnö­ köt egy szakmunkásképzőben. — Nincs ma már feszültség. A gyerekek egyformák. — A szülők foglalkozása például különböző. — A srácokat nem érdekli, hogy mi a szülők foglalkozása. A z nem nyújt tekintélyt. Teljesen mindegy, gyárigazgató vagy állatgon­ dozó az a p ja ... — Lehetséges egyáltalán, hogy az igazgató gyereke jelentkezik kőművestanulónak? A z orvos fia asztalosnak? — Miért ne. Ugyanabban az iskolában egy másik tanár: — Feszültséget és ellentétet szít a kisebb különbség is. A kama­ szok úgy érzik, takargatnivaló és szégyen a szegénység, a rászorult­ ság. Különösen kisebbségi érzésük van a faluról, tanyáról származók­ nak. A feszültség abból adódik, hogy a jómódú szülő gyereke tuda­ tosan, szüleivel együtt rázza a rongyot. Egy-két jobb ruha, cipő, zseb­ pénz, magnó, fényképezőgép elég ahhoz, hogy fölénybe kerüljön azok­ kal szemben, akik ezt nem tehetik meg. K ét táborra szakad az osz­ tály. A jobbmódúak nem rendesebbek, sőt, ők a vagányak, többet engednek meg maguknak. Talán a tanár is elnézőbb v e lü k ... K iala­ kul a vélt jók és rosszak tábora. Önvédelemből tömörülnek. Azután már nincs ember, aki hatni tudjon rájuk. — Milyen kapcsolata van a rossz gyereknek az osztállyal? — kérdem egy szakmunkásképző intézet harmadik osztályának osztály­ főnökét. — Félnek tőle a jobbak. Most különösen egy srác foglalkoztatja az osztályt. R.-t nem mondhatom kisportolt, erős gyereknek, de durva, brutális, piszkosszájú, és kisebb ereje ellenére hamarább üt bárkinél. Ezért tartanak tőle a rendesek, a nem támadó természetűek. Inkább elkerülik az ütközést. — Nem lehetne megfordítani a folyamatot: a többség legyen rá hatással, őt szereljék le? — Négy állami gondozottat helyezett az osztályba az igazgatóság, elsőben. Egy már lemorzsolódott, egy valamennyire beilleszkedett, de R. és társa bomlaszt, nem bírunk velük. Összetartanak. — Miért helyezték őket egy osztályba? — Í gy látták jónak. Talán, hogy ne négyfelé legyenek hatással... — Nem következmény az összetartozás? — Senki se bántotta őket. — De ismeretlenek voltak a városban, féltek a kinti élettől, bi­ zonytalanok lehettek... — Olyan szeretettel fogadta őket elsőben az osztály! — Kérdés, amikor magukban voltak, mi történt. Am it a tanár nem tudhat. — Én csak azt tudom, hogy sivárságuk miatt később önmagukat zárták ki az osztályközösségből. Nem érdeklődtek semmi iránt, nem vettek részt a közös programokon, játékban. .. Mostanra csak a dur­ vaság, erőszak, értetlenség maradt. És ez visszahat. Tényleg azt sze­ retném, ha R. mindezek ellenére felszabadulna, mint szakmunkás. De annyit foglalkozom vele időben is, hogy megkérdeztem az osztálybi­ zottságot: helyes-e ez, és mi legyen a jövőben? A z ő rovásukra foly­ 3 �tassam ezt, vagy ne? Sajnos, a diákbizottság megalkuvó volt. Félnek tőle, ezért nem mertek ellene szavazni. R. megfenyegette őket. S ennek egy változata egy másik iskolában. — Van egy súlyosan veszélyeztetett kislányunk. A pja üti-veri az anyját, annak több férfival is van viszonya. Egy nyolcvanéves néni szoba-konyhás lakásában laknak eltartási szerződéssel. A lányt meg­ viseli ez a környezet. Sápadtan, vérszegényen került hozzánk, nehezen fogott a feje. Összefogtunk az érdekében, külön korrepetáltuk, egy jó tanulót megbíztunk a rendszeres segítésével, aminek meg is lett az eredménye. 3,2-re tornásztuk fel a bukásból. Csakhogy a második év­ ben szemünkre vetette az osztály, miért foglalkozunk vele annyit, igazán megállhatna a lábán, mások is elvárnák a törődést. És ez bi­ zony helyénvaló megjegyzés. — Miért lenne helyénvaló? — Mert az osztály nem tudja a dolog hátterét. Nekik nem mond­ hatjuk el azt, ami a titkos iratokban szerepel. Szegedi szakmunkásképző ifjúságvédelmi megbízottja: — Van olyan osztály is, amely kiáll a bajba jutott társa mellett. Egy fiúnak még elsős korában rendőrségi ügye volt, lopott, kiderí­ tették, de enyhén bírálták el, a bíróság próbára bocsátotta. Én is ki­ álltam mellette becsülettel, eljutott a harmadik évfolyamig. Már el is felejtettük a botlást, jókedélyű lett, barátai voltak. Mi pótoltuk a családját, az igazi szülei nem törődtek vele: anyja harmadik házas­ ságban élt, apja nem járt hozzá. Aztán, a harmadik év közepén egy társával feltörte az üzemi dolgozók öltözőszekrényeit, sok pénzt lo­ pott. A vallatáskor azt mondta, ballagásra akart új ruhát csináltatni, meg a bankettre befizetni, mert otthonról nem számíthatott segítségre. — Milyen tanulságot vontak le ebből? — Kiábrándult belőle az osztály is, a tanárai is. Mert kiderült, hogy a cselekvőkészség nem múlt ki belőle, lappangott és kellő al­ kalomra várt. ROSSZ B IZ O N Y ÍT V Á N Y A Z IS K O L Á N A K Pamutipari szakmunkásképző. — Milyen helyet foglalnak el a tanulók közt az állami gondo­ zottak? Megkülönbözteti-e őket az osztály? — Ez kétoldalú. A gyerekek kegyetlenek egymáshoz. Észreveszik azt, aki bizonytalan, aki félszeg, akinek valamilyen testi hibája van és kikezdik. — Ez nem inkább az általános iskolások jellem zője? Ott valóban létezik ilyen magatartás. — Lehet, hogy másutt valóban a kisebb gyerekek viselkednek így, és ezt a szemléletet 15— 16 éves korukra kinövik. De vegyük számí­ tásba. hogy a mi gyerekeink kis falvakból, tanyákról, hegyekből jö t­ tek ebbe a nagyvárosi iskolába. Otthon, a környezetükben kevesebb hatás érte őket, aminek következtében tovább tart gyerekes gondol­ kodásuk. Úgy is mondhatom, a környezetük eddig nem szorította rá őket a megfontolt, felelős, felnőttebb magatartásra... — Most viszont rászorítja őket az élet. A z első év első napjától egymásra vannak utalva az iskolában, a gyakorlóműhelyben (tan­ műhelyben), a kollégiumban, az utcán közlekedve... — Egymásra lennének utalva. De nem segítik egymást oly’ mér­ tékben, ahogy a másiknak szüksége lenne rá. Sem a tanulásban, sem másban. Buták még ahhoz, tartanak a másiktól, szégyellik... A z álla­ mi gondozottak pedig túlérzékenyek. Elvárják azt, hogy tapintatosan segítsék őket, de maguk semmit nem tesznek ezért. A legtöbbször durvák, barátságtalanok, kötekedők, elvadítják azt, aki jószándékkal közelít hozzájuk. Pedig megértésre vágynak. — Ez nyilván már következmény. — Lehet. De ami nem nálunk alakult ki, mi hogy változtassuk meg? — Ők maguk összetartanak-e? Akik többen jönnek egy nevelőotthonból? — Sajnos, összetartanak. A mi szempontunkból egyáltalán nem jó, ha egy helyről többen jönnek. Falaznak egymásnak, befolyásolják a másikat. Erősebb az egymásrahatás, mint a külső környezeté. Nem bírunk velük. — Mennyi állami gondozottat helyeznek egy osztályba? — Most öt a legtöbb, de van négy, három, kettő is. A zt a szakmai szempontok határozzák meg. Ha négy lány ugyanazt választja, nem rakhatom szét őket. És többnyire azonos szakmát tanulnak. — Mi lenne helyes a nevelés szempontjából? — Ha minél kevesebben lennének egy csoportban, mert úgy az egész közösség jobban hatna rájuk, nem különülnének el. Mert mi nem különítjük el őket. A z iskolánk régi vezetése bizony követett el hibát: nyolc-tíz állami gondozottat rakott egy tanulócsoportba azzal az indoklással, ha már itt vannak, ne rontsák el az egész iskolát, le ­ gyenek csak magukban. Ott aztán minden megtörtént. Fél év múlva szét kellett robbantani őket, mentek a javítóba, börtönbe, zárt inté­ zetbe, utcára, szanaszét. Egy intézeti gyám: — A z iskolák nem törekednek arra, hogy saját közegükben has­ sanak az általuk rossznak minősített tanulójukra. Nem érdekük, meg­ tehetik... könnyebb is átpasszolni egy másik iskolába. Kínlódjanak vele azok. Hogy ott mi történik vele tovább, nem érdekes. Közelről láttam ezt, egy elitnegyedben, ahol a főorvosok, vezető funkcionáriu­ sok csemetéi közül ki akartak tenni öt állami gondozottat azzal, hogy azok rosszak. Persze, hogy rosszak, ezt nem vitatom. Csakhogy az orvos gyereke is rossz. Ám őt megvédi az anyja, az apja. A z állami gondozottat nekünk kell megvédeni. Hogy ne elrettentő példának használják fel. Egy orvosgyerek anyja, maga pedagógus, régi barátom. 4 — Mindent megmozgattam, hogy elvigyem onnan a gyerekem. — Sterilizálni kívánod a gyereked és az iskolákat? — kérdez­ tem. — Negyvenes létszámú osztályban már nem pozitív a kevere­ dés. Nem az a baj, hogy vannak lemaradók s elől járók. Magához húzhatná a jó a rosszat, elvileg. De ha negyven közül négy-öt jó akad, nyolc-tíz nagyon gyenge és negatív hatásokkal bíró, annyit már nem tud ellensúlyozni a tanár. Nem tud külön-külön magyarázni, fog­ lalkozni velük. Olyan tömegre már nincs hatással a jó. A tömegük miatt. Kozma Tamás szociológus szerint az iskola milyenségére a tele­ pülés, az iskolakörzet a meghatározó. A törekvő szülők elviszik az is­ kolából gyereküket, ami által az összetétel még tovább romlik. Erre már a jó pedagógusok egy része is elhagyja az iskolát, így csúszik is­ mét lejjebb a tanítás-nevelés színvonala. Maradnak az igénytelen szülők, igénytelen pedagógusok. A továbbiakban nem kérdés, hogy ki hat kire. V. községben azt panaszolta az iskolaigazgató, hogy a falusi gye­ rekekkel nincsen baj, de tanulmányi eredményüket és magatartásukat lerontják a hozzájuk járó tanyasi diákotthon növendékei. K. községben, ahol ugyancsak van általános iskolás diákotthon, külön osztályokba szervezték a falusiakat, külön a tanyasiakat. In­ doklásuk: nekik teszünk jót, mert a falusi gyerekek mellett folyton lemaradnának a tanulásban, hátráltatnák őket, és ez a viselkedésükre is visszahatna. Nem vitatom az érvelésben rejlő igazságot. A z viszont tény, hogy így kétféle tanítás folyik, kétféle szemlélet, kétféle elbírálás ugyan­ abban az iskolában, sőt ugyanattól a tanár-pedagógustól. Elnézi ne­ hézfejű, viselkedni kevésbé tudó ötödikesének a hibáját, lustaságát, idétlen csínját, tudomásul veszi agresszivitását, kisebb lopását stb., csak azért, mert az a rosszabb osztályban van, s ugyanezt szigorúan elítéli, korrigálja a jobbik osztályban, ahol a falusi értelmiség, a ve­ zetők törekvő gyerekei vannak? Innen csak egy lépés és a cigánytanulóknál vagyunk. Már 1970ben bemutattam több kísérletet, amelyek azóta is tartanak: külön tanítsák-e a cigánygyerekeket, vagy egy osztályba járjanak a többi tanulóval? Mindkét érvelésnek, tábornak vannak hívei és ellenzői. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. A z eredményt és a kudarcot befolyásolják a helyi adottságok, a gyermekanyag, a pedagógusok, a szülők hozzáállása, segítő szándéka. Ha a gyakorlat adott helységben így kívánja meg, ám szervez­ zenek külön cigányosztályokat. Csak ne tételszerűen. Ez ne elvi kér­ dés legyen. Mert ha elvi hozzáállás dönti el, akkor a következmények meg­ állíthatatlanok. A z eddigi példák alapján ugyanis a következő csoportosítás sze­ rint állíthatunk össze külön osztályokat: cigánytanulókból; tanyasi­ akból; állami gondozottakból; lakótelepiekből; peremkerületiekből; eleve rossz gyerekekből. Ugye, ez így járhatatlan út. Elkülönítéshez, szegregációhoz ve­ zethet. Am i a szocialista iskolarendszertől alapjaiban idegen. H Á T R Á N Y , V A G Y VESZÉLY? Egy szakmunkásképző ifjúságvédelmi felelőse mondta: — Munkánk sikeréhez az is szükséges, hogy egységesen értel­ mezzük a terminológiában használatos kifejezéseket. Felüti keményfedelű füzetét és onnan olvassa. „Hátrányos helyzetűnek az átlagosnál nehezebb körülmények közt élő, családi mikro- és makrokörnyezeti ártalmaknak kitett fia­ talokat kezeljük.” Így kezelik az ingázókat, az albérletben lakókat, a csonka csa­ ládban élőket és a cigányokat. Ők a teljes iskolai létszám harminc százalékát teszik ki. Most már csak az a kérdés, milyen összefüggés van hátrány és veszély között, egyik mikor csap át a másikba — naivul így gon­ dolkodom. Egy 1200-as létszámú iskola igazgatója: — Ha úgy nézem, legalább nyolcszáz hátrányos helyzetű tanu­ lónk van. Vagy ezer. Megmondom az okát. Hozzánk ipari tanuló­ nak elsősorban a rossz tanulmányi eredményűek jönnek, a kis fa l­ vakból, a nagy családokból, akik már alig hoznak valami hasznosat hazulról, akik nehezen, vagy alig állják meg a helyüket, akik közül kevesen érik el azt a tudás- és viselkedésszintet, amit a városban felnövő, a normál családban nevelkedő gyerek elér, és amit az ter­ mészetes módon használ. A hátrány fogalma meglehetősen új, a köztudatba — a nevelés­ oktatás gyakorlatába — a hetvenes évek elejétől került be, talán ez magyarázza, hogy nem mindenütt, s nem eléggé tisztázott. Jószán­ dékú félreértések, túlzott aggodalmak egyaránt adódnak. Nem be­ szélve a megoldások kereséséről, a tervezett segítségről, annak fele­ másságáról, ami jócskán adódik. A fogalmat egyébként körbejárta és definiálta Kozma Tamás szociológus, könyve 1975-ben jelent meg a Tankönyvkiadónál. Szerinte a hátrány az osztályviszonyok történelmi méretű át­ alakulásából adódik. A zt írja: „ A mai magyar társadalom különbö­ ző rétegeinek tagjai egyenlőtlen esélyekkel kísérlik meg a helyzet­ változtatást; azok, akiknek kisebb az esélyük a fölfelé irányuló tár­ sadalmi mobilitásra, hátrányos helyzetben vannak más rétegek tag­ jaival szemben” . A fogalmat — a szerző szerint — mindenképpen a tanulással, az iskolával kapcsolatban kell használnunk. Ha a továbbtanulás szempontjából nézzük, egyenlőtlen esélyekről beszélünk, ha a lema­ radókat figyeljük, iskolai kudarcról. �Értelmezése szerint hátrányos helyzetűeknek tekintjük azokat a gyerekeket, fiatalokat, akik iskolai kudarcot szenvedtek: megbuktak, sőt lemorzsolódtak már az alsófokú oktatás során. Kozma elismeri, hogy ez a leszűkítés nem öleli fel azt a bo­ nyolult problematikát, amelyet a tanügyigazgatásban és a társada­ lomtudományi kutatómunkában hátrányos helyzetnek jelölnek, így viszont körülhatárolható a hátrányos csoport. K ik ezek és mennyien vannak? A következőképp számítja ki. Hazánkban a 14 éveseknek mintegy 80 százaléka végzi el a nyolc osztályt, vagyis minden ötödik tanuló kimarad, illetve osztályismétlésre szorul. A demográfiai adatok alapján ez körülbelül 20— 25 ezer fiatalt jelent évente. S bár a tankötelezettség nálunk 16 éves korig tart, tudjuk, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve az általá­ nos iskolát végzettek száma és aránya fokozatosan csökkent. 1971— 73-ban évente kb. 91—93 százalék fejezte be az általános iskolát. Hogy ki az az évi 20— 25 ezer, akinél a hátrány nyílt kudarccá válik, a könyv írója sem tudja pontosan, az adott időpontban ilyen irányú felmérések nem történtek. A becslések szerint egynegyedük képezhetetlen, gyógypedagógiai eset, másik negyedük cigány, fele pedig tanyasi fiatal, illetve rossz családi körülmények között élő. (Ami azt illeti, a hátrány leküzdéséhez ez a becslés nem valami konkrét fogódzó. Elemzés a könyv 1979-es kiadásába sem került bele és a napi sajtót böngészve tapasztalhatom, mennyire bizonyta­ lanul keressük az okokat, összefüggéseket a kimaradás okairól.) A szerző hozzáteszi fejtegetéséhez: a kimaradás az iskolai ku­ darc legdurvább, látványos aktusa. Hiszen járhat valaki nyolc-tíz éven át iskolába, elvan valahol a sor végén, anélkül, hogy érdem­ ben hasznosítaná éveit, anélkül, hogy a tudás — mennyiségben és minőségben — eljutna hozzá, amiből majd felnőtten profitálna. Bár nem írja le ezt a szót, veszélyeztetett, egyhelyütt megemlí­ ti: az iskolai kudarc a társadalmi beilleszkedés problémája. Megha­ tározott foglalkozások, leszűkített életpályák alakulhatnak ki a nyolc osztályt el nem végzettek számára. Szerintem is : a betanított és segédmunkássors kényszerűsége; a hasonló hátrányban levők egy­ másra találása, pótközössége, az igénytelenség, az igen alacsony szel­ lemi színvonal, a környező világ meg nem értése, a bizonytalanság egyik előoka lehet a veszélyhelyzet megteremtésének. Az iskolai hátrány, a nyílt kudarc, a kimaradás egyben veszélyforrás. Tudo­ másom szerint az igazságszolgáltatásban működők jó részének hasonló a tapasztalata, amikor a végeredményből, az előttük álló esetből visszafelé göngyölik az adott magatartás motivációját, kialakulásá­ nak feltételeit. A z Oktatási Minisztérium illetékese: — A hátrányos helyzet nem a veszélyeztetettség terminológiája. Ezt a megjelölést kifejezetten a munkásszármazású gyerekekre vo­ natkoztatjuk iskolai eredményükkel, előmenetelükkel kapcsolatban. A z átlaghoz képest hátrányos helyzetű az a tanuló, aki otthon, szü­ l ei, testvérei körében nem kapja meg azokat a kiegészítő ismerete­ ket és ösztönzést, amelyek a tananyag jobb megértéséhez, vagy elsa­ játításához szükségesek. Például tanulják a színust és a gyerek nem érti. Hazamenve felüti valamelyik lexikont, vagy anyja-apja segítsé­ gével kikeresi, megtalálja azt a forrást, ahol hozzáolvas. A ki senki­ től se tudja megkérdezni, aki nem emelheti le a polcról a lexikont, mert nincs, az iskolában pedig, talán már ezek miatt is, gátlása van és senkitől nem mer kérdezni, az előbb-ut óbb hátrányba kerül. S nemcsak az ismeretekről, a tananyagról van szó. Szociális érettség­ nek nevezzük a társadalom sokrétű dolgaiban való eligazodást. Mi történik, ha a gyerek fogalmai tévesen alakulnak ki, ha az otthon egy csomó dolgot torzít? Gondoljunk az értékfogalomra. Ha egy gyereknek az érték szó csak készpénzt, autót, víkendházat jelent és nem ugrik be rá egy szép utazás, festmény stb., ott baj van. A szo­ ciális érettséget azonban óvatosan kell megítélnünk. Különösen ve­ szélyes lehet ez akkor, amikor a gyerek iskolába kerül. A z iskolaérettségi vizsgálatokról van szó. Előfordult, hogy ismételten nem fe ­ lelt meg a gyerek a kívánalmaknak, nem ismerte a korának m egfe­ lelő fogalmakat, szokásokat és emiatt értelmi fogyatékosnak kiáltot­ ták ki. Pedig csak ingerszegény környezetben élt. Valóban, a hetvenes évek elején a munkásszármazású tanulók iskolai hátránya nyilvánvalóvá vált, rájuk irányult a figyelem. K ü ­ lönösen akkor vált fontossá, amikor sokan végiggondolták: a hátrá­ nyok miként hatványozódnak az életben, felnőtten milyen következ­ ménye lesz mindannak, ami a gyermekkorból kimaradt, mi minden­ ből marad ki a munkásfiatal. Többek között a vezetésből. Legalább­ is, csökken az esélye a vezetésben való részvételre. Dehát nézzük mai szemmel, 1979-ben. Csak a munkásszülők gyermekei kerülnek hátrányba? Hát a kis falvakban élők (akár a dunántúli apró falvakban, akár Abaújban, a Zempléni-hegyekben), vagy a tanyasiak (nemcsak Szabolcs-Szatmárban, sőt elsősorban már nem is ott, hanem Tolnában, Szolnok megyében, Pest megyé­ ben, ahol nem irányult rájuk a figyelem, a törődés), a rossz bekö­ tőutak sártengere mögött, a korszerűtlen, az ütött-kopott iskolák összevont osztályaiban tanulók nincsenek hátrányban? Legyen bár apja-anyja mezőgazdasági szakmunkás, gyalogmunkás, a tsz-ben ál­ latgondozó, MÁV-alkalmazott, piacozó parasztasszony, sőt: a kisfal­ vak értelmiségeinek a gyerekei, a polgárosodó alkalmazottak, kis­ tisztviselők tömegeinek gyerekei! Maga az a tény, hogy a szülő el­ végzett öt-hat osztályt, ám így is félanalfabéta, már másodikos gye­ rekének nem tud segíteni, de ösztökélni sem — nem jelent önma­ gában hátrányt, függetlenül a foglalkozástól, (öröklött) osztálytartal­ mától? T izenegy-tizennégy éves tanyasi gyerekekkel és nevelőikkel be­ szélgettem. A fiúk-lányok általános iskolai kollégiumban élnek, T. községben. Í me, ahogy kollégiumi életüket kezdték. — Nehéz volt őket rászoktatni az angolvécére, igen féltek tőle — mondja az igazgató. — Volt olyan gyerek, aki kínjában kivizelt az ablakon, nagydolgát az ajtóküszöbre végezte. Megkérdeztem, mitől fél? Attól, hogy valaki elviszi alóla a produktumát a kagylóból? Nem zuhanyoztak, nem fürödtek, mert attól féltek, megfáznak, tü­ dőbajosak lesznek. Behívtam egy tizenegy évest az irodába, ülj le, fiam, mondtam neki, mire leült a szék mellé, a földre. A pizsamát a szülők megvették, mert kötelező volt, de a gyerekek továbbra is fekete klotgatyában aludtak. Egy-két év munkája, fáradsága, türel­ me, amíg fokozatosan leszoktatjuk addigi beidegzettségükről, és úgyahogy elfogadják az újat. Hogy aztán ez mennyire lesz tartós, be­ lülről mit fogadnak el? Aki a tanyára visszakerül, többnyire vissza­ zuhan. Am i nem csoda. Most nyáron elutaztunk egy csoporttal L il­ lafüredre. Tizedik éve csinálom, minden évben megismétlődik a sztori azokkal, akik először jönnek velünk. Értse meg: először ül vonaton, először lát folyót, hegyet, várost. Jönnek a kérdések. A T i­ szára: tanító bácsi, hol töltik bele azt a sok vizet? A tokaji hegyre: ezt a sok fődet minek (hogy) hordták ide? A z első városra: itt vá­ sárt tartanak? A vonatra: hogy találunk innet haza? A mozira: ha ott vannak a vászon megett sötétben, a világosban mér nem látni őket? Tizenegy-tizenkét évesek. Van olyan köztük, akinek élesen vág az esze. Elméletben sok mindent megtanulnak. De a fogódzók hiá­ nyoznak, az átélt élmény, a gyakorlat, aminek hiányában nem válik vérükké a bemagolt lecke, minden üres szó. Nem hiszem, valaha is ki tudják heverni szerzett hátrányukat. LÁTH ATÓ H ÁTRÁNY Feri nyolcéves. Apja-anyja együtt él. Még pontosabban, nem költöztek szét soha, a maguk módján szeretik egymást. Azért mon­ dom, hogy a maguk módján, mert a napi súrlódás-veszekedés rend­ szeres, de ez életformájukhoz tartozik. „Hol az istenbe jártál eny­ nyi ideig?” „M ire költötted a pénzt?” „M iért nem vettél több húst?” A témák ilyen szinten merülnek fel, s nincs akkora hatása, hogy detonációt okozzon. A férj erdei munkás, az asszony a téesz mel­ léküzemágában betanított munkás. Ketten kb. nyolcezer forintot ke­ resnek havonta. Egy gyerekük van, Feri. A kis falusi ház egyik v é ­ gében a férj anyja-mostohaapja él, a másik végében ők, nemrég épí­ tettek egy szoba-konyhát. A ház még nincs befejezve, de lakni le­ het benne. Legutóbb disznóöléskor jártam náluk, amikor meghívtak vacso­ rára. A konyha egyik fala csupasz téglasor, felrakott csempe a má­ sikon, vízcsap a levegőben, egy kád félig beépítve. A szobában nagy heverő, kis heverő. Kicsi asztal televízióval. Ruhák egy padon egy­ másra dobálva. „Nem rendeztük még be, nem tellett rá ... most ve­ szünk bútort a disznóból” mondja a feleség. „Eladják így feldol­ gozva?” „Kettőt hizlaltunk. A z egyiket eladjuk. Kétmázsás, az hat­ ezer, kápé.” A konyhában ülünk. Kiszalad Feri a szobából pizsamában, me­ zítláb. — Anyu, éhes vagyok. — Jól van, fiam, adok enni. Hurkát kérsz? — Kérek. Anyja beviszi az ágyba a vacsorát, mélytányért hurkával teli, kenyeret mellé. És egy nylonzsacskóban — ahogy a boltban vették — uborkát. A zacskót a srác a földre teszi. Később kijön a konyhába ismét, szódavizet iszik, maga tölti. — Beteg vagy? — kérdem tőle. — Minek lennék! — Mert ágyba kaptad a vacsorát, fekszel... — Majd lassan lefekszik — mondja az anyja. — Hideg ez a kő mezítláb, decemberben, nem? — Nincs elkényeztetve. Kim egy ő a legnagyobb hidegbe is a budira. Egy szál pizsamában. Semmi baja. Később bemegyek a szobába a kabátomhoz, Feri a szülei ágyán fekve nézi a tévét. Színházi közvetítést. — Mit nézel? — A tévét. — A zt látom, de mi a műsor? — Valami marhaság. — Mi a címe? — Nem tudom. — Nem elejétől nézed? — De. — És nem jegyezted meg? Nem érti, minek jegyezte volna meg. — Szeretsz színházba járni? — Nem. — Mikor voltál utoljára? — Még nem voltam. — Az idén? — Még soha. Anyja ott áll mögöttünk, megszólal. — Hogy mondhatsz ilyet fiam, tavaly voltunk a cirkuszba. — És moziba? Mesefilmet szeretsz? — Ő már kinőtt abból, meg nincs itt mozi. A faluban tényleg nincs filmszínház. — Hol tartod a könyveidet? — A táskába. — Nem a tankönyveket. 5 �— Mesét? — Meg útleírást, kalandosat, mindenfélét. — A z nincs. — Nem szeretsz olvasni? — Nem nagyon tud! Mondd meg, ne szégyelld — válaszol is­ mét az anyja. — Kettesem volt, de a tanító néni átengedett, csak ha jövőre se tanulok meg olvasni, akkor megbuktat. — Szívesen járnád újra a harmadik osztályt? — Nem szívesen. — Milyen játékaid vannak? — A kis autó. — Kevés játékot kapsz? — Kapok én, csak mindjárt szétszedem. — Most karácsonyra mit kértél? — Szánkót. — Mi a kedvenc játékod? — Seggen csúszkálós. Felmegyünk a hegyre, azt’ lecsúszunk. — Nem győzök neki gatyát venni. De mit tegyek? Apja is ele­ ven volt kiskorában, azt mondják. Inkább ilyen legyen, mint kuka. — Zsebpénzed van? — Szok lenni. — Mire költöd? — Fagyira. — Most tél van. — Most snóbli zunk. — Meg van elégedve a gyerekével? — kérdem az apját leg­ közelebb. — Klassz kis kölyök. A z én fiam! — Mit szeretne belőle? — A z még messze van, nem szekírozom ilyesmivel, hadd legyen gondtalan a gyerekkora. — Nem arra gondoltam, hogy gyötörje. Egyáltalán, mit csinál kedvvel, ügyesen, vidáman? — Mindent megcsinál, amihez kedve van. Nem csapják be a boltban, segít malacot etetni, fát vágni. Örülnék, ha kijárná a nyolc osztályt, mert akkor szakmát szerezhetne. De nem úgy néz ki, hogy végigjárja. Nincs kedve a tanuláshoz. — Segítsenek neki. — Hát értem én azt, amit tanulnak? Nem is érdekel. Van más dolgom. Az anyja se ér rá. — És a nagyanyja? — Anyám hat elemit járt, haj de régen. Ha náluk a srác, le ­ ültetik, na csináld a leckéd. De már elszökik valami huncutsággal. Inkább kimegy az erdőszélre a haverjaival játszani. Nincs türelme ücsörögni, akárcsak nekem. S amit már hiába kérdeznék: lesz-e a gyereknek igénye terí­ tett asztalhoz? K i és milyen erőfeszítéssel próbálja rászoktatni a késsel-villával evésre? S hogy uborkát nemcsak zacskóból lehet enni. Hogy együtt étkezzen a család. Hogy öltözködni nemcsak a ruha­ kupacból kihúzott gyűrött inggel, nadrággal, felemás zoknival lehet... Hátrány ez, a javából. Mikor és minek kell történni ahhoz, hogy a hátrányból veszély legyen? L Á T H A T Ó ELŐ N Y Barátunk 38 éves, kórházi szakorvos, a felesége pedagógus. Két gyerekük van, Pisti (költött név) 9 éves, most kezdte a negyedik osztályt, a kislány négyéves. A héten jártunk náluk látogatóban. Nem vendégségben, mert nem rongyrázósak, a feleség csirkepörköltet főzött (maguknak is készí­ tett volna vacsorát, mert szombaton egyikük se ebédel), ittunk hoz­ zá vörösbort, előtte whiskyt, amit a barátunk aznap kapott egy be­ tegétől. Amikor megérkeztünk, éppen Mozart esz-dúr zongoraversenye bömbölt lemezről a nagyszobában. — Kinek szól, ha senki nincs itt? — kérdeztük a feleséget. — Pisti lent tollasozik az apjával. Pisti folyton zenét hallgat, még játék közben is. A z erkélyajtó előtti gyepen apa és fia ütötték a tollaslabdát. Üdvözöltük egymást, s amikor feljöttek, Pisti egy másik lemezt tett fel. Hamarosan, s az est folyamán többször is, a fiúra tereltem a szót, ami nem volt nehéz. — Honnan a zene szeretete? Egyáltalán, honnan tudja, hogy van Mozart? — Ötéves korától jár zeneiskolába. Elintéztük, hogy ne várja meg az iskoláskort. Akkor a legfogékonyabb és az iskola előtti év­ ben semmi más feladata nem volt, amitől teherré vált volna neki a zene. Az iskola is jól járt vele: hamarébb rászokott a rendszeres munkára, feladatok elvégzésére. A szobában pianínó áll. — Használtan vettük, újsághirdetés útján. Most már komolyan játszik, nem unja, nem gyűlöli. — Ezt honnan tudjátok? — Amikor az Operából hazajövünk, másnap magától elővesz valamilyen kottát, vagy rákérdez a tanárnőnél. — Mióta jár Operába? — Ötéves korától. Különösen Mozartot szereti. — Zenészt akartok nevelni belőle? — Dehogyis! A világért se. — Beszéljünk az iskoláról. 6 — A magatartása miatt soha nem lesz kitűnő. Különben minden­ ből jeles. De mit tegyünk? A legnehezebb feladattal is gyorsan el­ készül, első magyarázatra megérti, amit a tanítónő mond, utána unatkozik. Persze, hogy rendetlen, játszik, mozog, nem leli a helyét. A fegyelmezés nem elég, le kellene foglalni. Elsőben még szótagolva olvastak, amikor ő már folyékonyan olvasott. Szólt nekem a tanító­ nő, hogy baj van a gyerekkel, nem akar szótagolva olvasni. Baj ez? Most minősítsük vissza? Hát istenem, ő hamarébb megtanulta. Szin­ te magától kezdett olvasni. Kedvenc tantárgyai? A matematika, a rajz, az ének. A z ének nyilván összefügg azzal, hogy zeneiskolába jár. A ra jz ... az természetes. Azt hiszem, a legtöbb gyerek szeret rajzolni, csak a szülő leszoktatja. Ráver a kezére, szidja, eldugja a ceruzát, kisfiam, ne firkáld össze a falat! Én azt mondtam, firkálja össze! Hároméves volt, amikor az albérletből ideköltöztünk, a sa­ ját lakásunkba. Azóta van neki az a kis szoba. A z egyik falat azon­ nal befestettük lemosható festékkel. Ha már sok volt rajta az ákombákom és nem ismerte ki magát, lemostam a falat meleg ultrás víz­ zel. Majd tapétázunk és ráragasztunk újabb réteget. Két méter ta­ pétát csak lehet áldozni egy gyerekre? Ennél sokkal drágább játékot, holmit vesz a szülő. — És a matematika? — Mindig megnézzük, hogy oldja meg a feladatait — mondja apja. — Jó kombinatív készsége van, használja a fejét, ha van mire. Ha érzi, hogy baj van, odajön hozzám, adjak neki feladatot. Meg­ nézem, hol tartanak a könyvben és annál nehezebbet adok fel. Húszharminc példát. Nekidurálja magát és megoldja. Utána pár hóna­ pig megint előnyben van a többi osztálytársával... K i kellett is­ merni a természetét: nem mondja meg nyíltan, hogy baj van, azt szégyelli. És én nem pirítok rá, hanem segítem. Ösztönzöm. Most vettem neki egy számológépet. Alkalmi vétel volt, jó gyártmány, egyszerűen kezelhető. Minden matematikai műveletet elvégez, van m emoritere... ezt még nem adom oda, csak együtt ellenőrizzük a számításait. — Mérnököt akarsz nevelni belőle? — Dehogyis. De hátha az lesz. Akkor nem nulláról indul. — Milyen játékai vannak? — Mindig megkapta az életkorának megfelelőt. A különböző LEGO-kat, amikből egy ideig kirakta az ábra szerintit, aztán meg­ lódult a fantáziája és variált. Felfedezte, hogy másképp is lehet. Abból már kinőtt. Most sakkozunk. A sakk fejleszti a kombinatív készséget, és le kell kötni a figyelmét, hogy ne unatkozzon. Napi fél óránál többet ugyanis nem tanul. — Villanyvasút? — Volt neki kiskorában, de elunta. Építettünk terepasztalt, de azzal mindig ugyanazt kellett játszani. Eladtuk. Most kapott egy NDK gyártmányú, leértékelt optikai játékot. Variálható, össze lehet rakni dianézőt, távcsövet, mikroszkópot. Nagyon jónak találjuk, mert fizikai ismeretekre tesz szert. Megtanulja a távolit figyelni és a közelit. A nagyméretűt és a kicsit. A lencsék formája, az összera­ kás módja egy csomó ismerethez juttatja. Tetszik neki. Hogy tetszik-e? Szobájából épp most robog ki az erkélyre, s távcsövével a Vénuszt keresi, mert végre kibújt a felhők mögül. De nem sokáig nézi, mert hamarosan kezdődik egy műsor a tévében. Saját kis hordozható tévéje van. — Mikor kapta? — Két éve. Én dolgozom este, vagy vendégek vannak, nem akarjuk nézni a tévét, ő meg szeretné. Ezért kapta. — És a felnőtteknek szóló műsorok? — Mindent megkérdez, mindent megmagyarázok. Trágárságot, szexualitást, durvaságot nem lát többet a tévében sem, mint az is­ kolában, a többi sráctól, vagy a játszótéren. Vér, háború? Nem tar­ tom tragikusnak, ha látja. A Képes Történelem sorozat minden da­ rabját elolvasta. A meséket régen... mindenütt annyi vér, erőszak, háború... — Mennyi könyve van? — 125. Pontosan nyilvántartja. — Összegezzük, mi mindent csinál az iskolai elfoglaltságon kívül? — Zeneiskolába jár, heti két alkalommal, cselgáncsozik heti kétszer, oda én viszem kocsival, mert messzi van. Edzőjüket isme­ rem, valamikor én is cselgáncsoztam. A csoportban hattól tizennégy évig járnak srácok. Legyen erős, ügyes, és különösen, kösse le hasznosan az erejét. Ezen kívül tanul angolul, ide második házban lakik a tanárnő. Velem korrepetál, nem lehet mellébeszélni, bliccel­ ni. De nem is akar. — Szerintem túlterhelt Pisti. — Csak így tölti ki a napját. Ha nem csinálná, már rég csa­ varogna, unalmában mindent kitalálna. Mi csak programot adunk neki, és kedvet hozzá. — Meg a feltételeket. — Azt megterem tjük... kétségtelen. Szerencsénk, hogy nem egész napos iskolába jár. Ott reggel héttől estig ellötyögne, elfásulna. Tizen­ két órát ugyanazon padok közt, üvöltve, zajongva. A felnőttnek is sok lenne. Pardon, a felnőtt megszökne. A gyerek? Csak eltompul, közöm­ bös lesz. Ettől védjük meg. Ne legyen belőle közömbös felnőtt. MONOLÓG Azt hiszem, ideje föltennem magamnak a kérdést: végül is mihez mérjük a hátrányt? Kihez képest került hátrányba N. Feri, kilenc­ éves falumbeli gyerek? Í rjam a föltoluló válaszokat, példákat, ahogy eszembe jutnak? �A jól szituált családokhoz képest; az értelmiséghez, a vezető be­ osztású szülők gyerekeihez képest; a nagy jövedelmű apák csemetéihez képest; a nagyvárosok új lakótelepein élőkhöz képest; a jól felsze­ relt, modern iskolákban tanulókhoz képest; a gyerekeit ösztönző, perspektívát látó, érte áldozatot hozó szülőkhöz képest. .. akik na­ ponta figyelik és segítik, akik minden szükséges tanszert megvásá­ rolnak, akik időben megveszik a legjobbat és ezen túl is tesznek valamit: odafigyelnek a teljesítményére, a teherbírására; ha kell korrepetálnak, ha lehet, különórákra járatják, kiegészítő foglalko­ zásokra serkentik (sport-, ének-, zene-, balett-, nyelvórák stb.); má­ sok szakkörökbe járatják, megteremtik a zavartalan tanulás körül­ ményeit, külön szobát, külön sarkot kap a gyerek íróasztallal, csönd­ del, nyugodt otthoni légkörrel, tisztasággal, saját ággyal, vacsorával, m eleggel... Ez lenne a mérce? Ha ez a szülő a jó példa, akkor azt hiszem, jól körülhatárolható: így csak egy kis csoport gondoskodik és gon­ dolkodik a gyerekéről, A fenti ismérvek — újraolvasva — azonos csoportnál tűnnek fel: azoknál a szülőknél, akik vezető beosztásúak, akik értelmiségiek (mű­ szaki vagy humán), akik az átlagosnál nagyobb jövedelműek, akik a mindenkori városnak a központjában laknak, illetve a város legelő­ nyösebb helyén, akiknek a lakásában jut egy kis helyiség (vagy kiala­ kítanak), akiknek a lakásuk közelében áll a jól felszerelt, modern is­ kola, akiknek van törekvésük, igényük, pénzük a gyerek iskolázta­ tására, továbbtaníttatására, akik képessé teszik, kondicionálják gyere­ küket az átlagosnál nagyobb terhek viselésére, akik kiskorától viszik nyaralni, utazni, ismeretlen tájat látni, viszik magukkal külföldre... ez egy és ugyanazon réteg. Meglehetősen kevesen vannak. S hozzájuk mérjük a százezreket? A lemaradókat, az elhanyagolt falusi, tanyai, külvárosi iskolák tanulóit, a zűrös családban élőket, az iszákos szülők gyerekeit, a nem tudom kiket? M ilyen legyen a feleségem ? BESZÉLGETÉS A PÁRVÁLASZTÁSRÓ L, A HÁZASSÁGRÓL Heteken át vallattam három fiút. Mi a közös bennük? Az, hogy nőtlenek, de nem akarnak azok maradni, vagyis családot szeretnének, feleséget, gyereket. Közös az iskolai végzettségük: mindhárman érettségiztek, és szakmunkásként, gyárban dolgoznak. Közös, hogy budapestiek és a szüleikkel élnek. Különböző viszont az életkoruk. Egyikük tizenkilenc éves, a má­ sik huszonnégy, a harmadik huszonkilenc. Ugyanis arra voltam kíváncsi, hogy egy adott témakörön belül, mennyire azonos, vagy ellentétes a fiúk elképzelése, véleménye. Mennyivel gondolkodik „érettebben” a harminchoz közel álló a húsz év alattinál? A három fiúval külön-külön beszélgettem. A fő kérdések mindhármójuknál azonosak voltak, ezért válaszaiknál bizonyos átfedé­ sek, ismétlődések előfordulnak. Melyik életkor a legmegfelelőbb a házasságkötésre, a családala­ pításra? A 19 éves: Szerintem bármelyik. Nem attól függ, hogy hány éves valaki, hanem, hogy mikor találkozik a nagy Ő-vel. — Úgy érti, hogy maga már érett a családalapításra? — Világos. A 24 éves: A férfiaknál a 24—27 közötti évek a legalkalmasab­ bak. Ekkorra már ki-ki ismeri a lehetőségeit, megszerzi a kellő em­ berismeretet, van valami elképzelése a világról; már tudja, m ilye­ nek a nők, és azt is tudja, milyen házasságot szeretne. De még nem megcsontosodott, még tud alkalmazkodni. A 29 éves: Huszonöt fölött és harminc év alatt. Túl sokáig veszé­ lyes várni, mert minél idősebb valaki, annál nehezebben talál fe ­ leséget. Nemcsak a nők esélyei csökkennek az idővel, a férfiaké is. A harminc év fölötti férfi, hacsak nem akar agglegény maradni, már kénytelen megalkudni; be kell érnie az egyre kisebb és, bo­ csánat, egyre silányabb választékkal! Ezért is szeretnék megnősülni, mielőtt betöltöm a harmincat! Máris az a gyanúm, hogy kénytelen leszek bizonyos engedményekre. Például, nekem a tizenhat-tizenhét éves lányok tetszenek. Nade, ők már hozzám túl fiatalok, nekik én bácsi vagyok. — Tíz évvel ezelőtt is a tizenhat évesek tetszettek? — Akkor a velem egyidősek, vagy az egy-két évvel idősebbek. Csakhogy akkor még nem akartam nősülni. A különböző korú fiúk véleménye tehát különböző. Kérdés: mit mond a statisztika? 1977-ben Magyarországon 97 015 házasságot kötöttek, s a boldo­ gító igent kimondó férfiak több mint a fele (51 százaléka) 20—24 év közötti volt, utánuk következett a 25— 29 évesek korcsoportja 21,6 százalékkal, majd pedig — harmadik helyen! — a 19 év alatti fiú­ ké, 7,9 százalékkal. Vagyis, az esküvők 80,5 százalékában harminc éven aluli volt a vőlegény. Ötven évvel ezelőtt, 1930-ban, a 19 év alatti fiúk az összes há­ zasságra lépőknek csak 3,5 százalékát tették ki. Ugyancsak 1930-ban a 20— 24 év között nősülő férfiak aránya 38,1 százalék volt. Fordítsuk meg a dolgot. Lehet, hogy nem a százezrek vannak hátrányban, hanem ez a szűk réteg jutott túlzott előnyhöz? S egyál­ talán, miért hozzájuk mérjük a szintet? Miért egy átlagon fölüli le­ hetőségekkel bíró csoporthoz? Akiknek a gyerekei — az előnyök alap­ ján — mintagyerekek és így mintafelnőttek lesznek. A hátrány felszámolása forradalmi gondolatnak tűnhetett a tan­ ügyi igazgatásban. De ha a hátrányt egyelőre nem vagyunk képesek felszámolni — az előnyök csökkentésére miért nem gondol senki? Mi az alapállás? Fölzárkózni a társadalom permanensen polgáro­ sodó rétegéhez — vagy a munkásosztály, a parasztság szintjén m i­ nőségi tudást, etikát, erkölcsöt produkálni? Nem arról van szó tehát, hogy szüntessük meg a jó iskolákat, hogy durván törjük le a magas jövedelmeket. Arról sincs szó, hogy napiparancsba adjuk a szülőknek: ne foglalkozzon annyit lánya jö ­ vőjével, ne törődjön többet a fiával. Hanem miről van szó? Hiszen, ha részleteiben tudnám a megoldást... a társadalom (kéretlen) apos­ tolaként már bizonyára kimondtam volna, s bizonyára megjárom a kálváriát, ami — jelen berendezkedésünkben — már egy hajnövesz­ tő szer feltalálóját is megilleti. Talán vállaltam volna a tortúrát, a vitát. Dehát részleteiben nem ismerem a megoldást. Csak odáig jutottam: fordítva is meg kell néz­ nünk ugyanazt. Hátha megkérdőjelezi — és előbbre viszi ezáltal — a jelenséget. Szofizma? Nem. Elemeznünk kell ezt az érintettek szem­ pontjából. Hiszen a „hátrányt” olyanok fogalmazhatták meg először, akik érzik a saját előnyüket. Egészen biztosan nem a 35 éves, fé l­ analfabéta segédmunkás apa mondta ki: az én gyerekem hátrányban van. Ő legföljebb azt láthatja: mások, valakik előnyben vannak vele és a gyerekével szemben. Mások fogalmaztak helyette. Mások tesznek érte valamit. De elegendő ez? Siklós László A 25— 29 évesek 1930-ban, a házasságra lépőknek majdnem egy­ harmadát, 32 százalékát tették ki. 1930-ban, a 30 év alatti, házasságra lépő férfiak az összes nő­ sülőknek 73,2 százalékát alkották. Vagyis fél évszázad alatt a férfiak életkora a házasságkötéskor jelentősen lecsökkent. De csökkent a lányoké is. A házasságra lépő nőtlenek és hajadonok átlagéletkora Év Férfi (év) Nő (év) 1948. 1960. 1970. 1977. 26,4 25,3 24,0 23,5 22,8 21,9 21,1 21,0 (Demográfiai Évkönyv. 1977. KSH) Apáink megfontoltabbak voltak? Lehetséges. De közrejátszott az is, hogy régen csak akkor nő­ sült a férfi, ha bizonyos egzisztenciát teremtett magának, s jövendő családjának. Ritkaságszámba ment például, hogy egy egyetemista a tanulmányai ideje alatt megnősüljön. Ma ez már mindennapos. Vagy: házasulandó korba akkor lépett a legény, amikor letöltötte a kato­ naidejét. Ma a néphadseregben sok házas-gyermekes kiskatona szolgál. A három megkérdezett fiú közül, azt hiszem, a 19 éves vélem é­ nye ma az általános: „Nem attól függ, hogy hány éves valaki, ha­ nem, hogy mikor találkozik a nagy Ő-vel” . Mindez nagyon szép: csak az érzelmek dominálnak, mondhatjuk. De vajon egy tizenkilenc éves épp olyan megfontoltan, körültekin­ tően, éretten lép a házasságba, mint a nála öt, netán tíz évvel idősebb?... Mennyi idős legyen a feleségük? Szükség van-e korkülönbségre? A 19 éves: Velem egykorút szeretnék, legfeljebb egy évvel fiata­ labbat. Úgy érzem, vele jól kijönnék. Idősebb semmiképp se le­ gyen, mert irtó cikis egy öreg nővel végigmenni az utcán. A 24 éves: Velem egyidős legyen, legfeljebb két-három évvel fiatalabb. Semmiképp se húsz éven aluli, mert az még gyerekes gondolkozású, az életről fogalma sincs. A házastársak közti túl nagy korkülönbség is visszaüt idővel, sőt, már kezdetben is, mert eggyel több ok arra, hogy ne értsék meg egymást. Ha már tíz év van köztük, akkor is két korosztály, két nemzedék. A 29 éves: Négy-öt év korkülönbség az ideális. A velem egyidős nő már megkeseredett, kiábrándult, megalkudott a világgal, önmagával, álmaival. Neki már határozott elképzelése van az életről, jövendő férjéről, a házasságról. Kétféle „öreglány” létezik. A z egyik, aki sa­ ját ízlése és elképzelése szerint akar engem átformálni, kössz, eb­ ből nem kérek, ne megváltoztatni akarjon, hanem megérteni. S van a másik típus, a bólogató. Aki már örül, hogy egyáltalán férjet ka­ pott, és ezért lemond még az egyéniségéről is és teljesen aláveti ma­ gát a férje akaratának. Ebből se kérek. Ha találnék egy huszon­ négy-huszonöt évest, az volna jó. Abban már van komolyság, életta­ pasztalat, de még nem megcsontosodott, még képes az alkalmazko­ dásra, sőt, még változni is tud. — Miért kell, hogy változzon? — Mert a házasság átformálja mindkét felet. A három fiú közül kettő jövendő felesége életkoráról tulajdon­ képp azonosan vélekedett. „Velem egykorút szeretnék” mondta a 19 7 �éves. „Velem egyidős legyen, legfeljebb két-három évvel fiatalabb” mondta a huszonnégy éves. S csak a 29 éves szeretne nagyobb — ő is csak négy-öt év — korkülönbséget. S vajon mit mond a gyakorlat — vagyis a statisztika? 1930-ban a menyasszony-vőlegény életkora közti átlag 4,2 év volt. 1960-ban 4,1 év 1970- ben 3,5 év Azóta viszont, szinte évenként csökkent: 1971- ben 3,5 év 1972- ben 3,4 év 1973- ban 3,4 év 1974- ben 3,3 év 1975- ben 3,1 év 1976- ban 3,0 év 1977- ben 3,0 év 1978- ban 2,9 év Sokan úgy tartják, az a jó, ha néhány év korkülönbség van a házastársak között. Mert: a nő hamarabb öregszik. Mert: a lányok gondolkodásban érettebbek a fiúknál körülbelül 3—4 évvel, vagyis, ha épp ennyi köztük a korkülönbség, azonos szinten állnak. Egy bi­ zonyos, akárhány fiúval beszéltem erről, valamennyi azt mondta, vele egyidős, vagy két-három, esetleg négy évvel fiatalabb nőt akar elvenni. Olyannal nem találkoztam, aki nálánál idősebbet akar fe­ leségnek. Mennyi ideig járjanak együtt? A 19 éves: Három-négy hónap elegendő. Mert ha túlságosan ki­ ismerik egymást, a házasságuk unalmas lesz. A 24 éves: Ha, mondjuk, minden nap találkoznak, akkor mini­ mum fél év kell. Persze, van itt egy bökkenő. Ha megismerkedek egy olyan lánnyal, aki tetszik, világos, hogy nem fogom a rossz tu­ lajdonságaim felsorolásával elriasztani. Biztos, hogy ő is ugyanígy tesz. Mindketten megjátsszuk magunkat és kölcsönösen becsapjuk egymást. Azért hat hónap elég nagy idő ahhoz, hogy valamit meg­ sejtsünk a másik igazi arcából is. A 29 éves: Ha a megismerkedés első percétől őszinte lenne egy­ máshoz az a két ember, ha fel mernék fedni igazi énjüket, akkor egy év elegendő lenne. De ezt az évet két részre osztanám. A z első fele: egymás természetének kipuhatolása. S ha az elfogadhatónak tűnik, akkor ki kell próbálni — az év második felében — hogy tudnak-e együtt élni. — Próbaházasságra gondol? — Arra. Naponta együtt kelni, feküdni, reggelizni, vacsorázni, a napi gondokat megoldani, Ha fél év elteltével is úgy tűnik: tudnak együtt élni, akkor, de csakis akkor házasodjanak össze! — Maga élt már próbaházasságban? — Épp itt a baj, hogy nálunk ezt nem lehet megvalósítani. Első akadálya a lakás. Vigyem anyámhoz; anyuka, mi most kipróbáljuk, tudunk-e együtt élni? Elsőként az anyám botránkozna meg, aztán a szomszédok, rokonok, ismerősök, munkatársaim. Nálunk nemcsak hagyománya nincs a próbaházasságnak, mint mondjuk, a svédeknél, de más az erkölcsi felfogásunk is. — Gondolja, hogy a lányok beleegyeznének? — Valószínűleg nem. Mert ha nem sikerült...? Azt el lehet tit­ kolni, hogy lefeküdtem X-szel és Y-nal, de hogy együtt éltem vele. . . . ? — Ilyenkor szokták kérdezni: és mi legyen a próbaházasságból született gyerekkel? — Ne foganjanak meg! S itt a következő probléma: a próbahá­ zasság csak bizonyos életkor és kulturális szint fölött, önmaguk és társuk iránt felelősséget érző felnőttek között jöhet létre. Mit mondott a 19 éves, magát a házasságra már érettnek tartó fiú? Elég a három-négy hónapi ismeretség, különben megunják egy­ mást. A 29 éves pedig együtt akar lakni jövendő feleségével. Két véglet? Éppen annak is felfoghatjuk, de nem erről van szó. Inkább arról, hogy mást ért a házasságon a 19, és mást a 29 éves. Próbál­ juk ezt megközelíteni. M i a házasság? A 19 éves: Hogyhogy mi? Két, egymást szerető ember együtt­ élése. — Hallott már arról, hogy a szerelem idővel elmúlik? — Hát, akkor el kell válni. A 24 éves: Hogy mi a házasság? Együtt él az a két ember, aki egymást szereti. Jól megvannak együtt, kevés köztük a veszekedés, a zűr. Otthont teremtenek, nevelik a gyerekeiket. A 29 éves: Nem tudom, ki mondta, valami nagyon okos ember, de nem is a neve a lényeges, hanem ahogy megfogalmazta. A há­ zasság: szövetség az életre, a munkára, a gyereknevelésre. Olyan szövetség, aminek alapja a szerelem, a szeretet, a megértés, és a szexuális összhang. Ebben minden benne van, ugye? Soroljon fel három követelményt, amely elengedhetetlen a há­ zassághoz. A 19 éves: Szerelem, szépség, hűség. A 24 éves: Szerelem, megértés, lakás. A 29 éves: Nem tudom felsorolni. Mert nemcsak három, de leg­ alább harminchárom tényezőnek kell egybeesnie. Fontos a szerelem, szeretet, de legalább ilyen fontos az azonos műveltségi szint, aztán az őszinteség, a hűség, az alkalmazkodni tudás, a megértés, az azo­ nos életcél, és még sorolhatnám. 8 A párválasztásnál milyen szerepet játszik a külső? A 19 éves: A legfontosabbat! Egy szép lány, vagy egy jó alakú, akinek klassz a szerelése, engem mindig feldob. Szerelemből akarok nősülni, és ahogy magamat ismerem, tucatlányba nem fogok bele­ esni. Akit én elveszek, az olyan szép lesz, hogy ha megyünk az ut­ cán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász! A 24 éves: A külsőre figyel fel az ember, nem? Tehát fontos! De nehogy azt higgye, filmsztárszépségűre vágyom. Szerintem egy feltűnő szépségű és átlagon felül csinos feleség kész istencsapás. Mert az mindig, mindenkinek tetszeni akar, és egyfolytában féltékenyked­ het a férje, nem is ok nélkül. A másik pedig az, hogy a szép nő az isten pénzét is képes magára költeni. Jártam egy ilyen csajjal, neki nem a program volt a fontos, a diszkó, mozi, vagy a színház, min­ den csak ürügy volt arra, hogy csilloghasson. Nem ezt a típust aka­ rom. Inkább az átlagosat. Aki átlag szép, átlag csinos. A 29 éves: A külső lényegtelen, majdhogynem elhanyagolható. A z a fontos, ami belül, a fejben van. A gondolkodásban, a magatar­ tásban, az érzelmi-értelmi megnyilvánulásában. — Csúnya nőt is elvenne? — A zt azért nem. Én csak azt próbáltam megfogalmazni, hogy nem a külső a döntő. Legyen benne valami, ami szimpatikus és ez elég is. A z olyan kikötést, hogy szőke legyen, 165 magas és kék sze­ mű, marhaságnak tartom. Ilyenről csak húszévesen ábrándozhat az ember, aztán, ahogy okosodik, úgy is mondhatnám, öregszik, rá­ jön, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy olyannal fogja leélni az életét. Mert a külső kikötése alapján lehet szórakozópart­ nert választani, de feleséget nem! Iskolai végzettsége, foglalkozása? A 19 éves: Nem szeretem a nagyokos csajokat, ha valamit nem tud az ember, képesek rögtön lecikizni. Ne legyen érettségije, elég, ha a nyolc osztálya megvan, de az sem baj, ha nincs meg. — Szakmája lehet? — A z nem árt, mert a szakmunkás többet keres. De semmiképp se valami elit szakma, fodrász, vagy ilyesmi, mert azok megintcsak lecikizik az embert. Gyári munkás, az volna jó. A 24 éves: Szeretném, ha hozzám hasonlóan meglenne az érett­ ségije, így könnyebben megértenénk egymást. Ha olyanba szeretnék �bele, aki csak nyolc osztályt végzett, az sem kizáró ok. Nem hiszem, hogy egy diplomás nőbe beleszeretnék, mert zavarna, hogy fölöttem áll. Szerintem az az ideális, ha nagyjából két, azonos szinten álló ember kerül össze. A foglalkozása különösebben nem érdekel. A 29 éves: Ha sematikusan egyenlőségi jelet teszünk az iskolai végzettség és a műveltségi szi nt közé, akkor azt mondom, érettsé­ gizett legyen. De műveltséget nemcsak iskolában szerezhet az em­ ber! Néhány évvel ezelőtt elég hosszú ideig együtt jártam egy szak­ máját imádó mérnöknővel, akinek műveltségi szintje egyenlő volt a nullával. Tipikus szakbarbár volt. És jártam egy nyol c osztályt vég­ zett szakképzetl en bolti eladóval, akitől rengeteget tanultam. A z is­ kolai végzettségre tehát nem adok. De ami nagyon fontos: férj-fele­ ség nagyjából azonos szinten álljon. Természetesen csak arra az esetre értem ezt, ha a férfi feleségében a társat is keresi. Ha v i­ szont a régi család- és feleségideál híve az illető, akkor legjobb, ha analfabétát vesz feleségül... A foglalkozása csak annyiban érint, hogy azért értsek valamit a munkájához, megérthessem a munka­ helyi gondjait. HázasságkötéseK a házasulók iskolai v égzettsége szer in t .1 . 7 9 A férfi által végzett osz­ tályok száma A nő által végzett osztályok száma 0 1— 3 4— 5 6—7 8 9— 12 13— x Összesen 9 1— 3 4— 5 6— 7 8 9— 12 12— x 101 92 88 96 59 1 30 106 152 144 138 7 — — Összesen: 437 577 34 19 21 3 — 139 118 90 3 2 405 396 416 38 2 408 1535 1448 156 17 563 1683 41512 14585 1286 32 174 6181 11806 2300 6 32 831 4390 5369 + 1 ismeretlen 208 550 1497 3804 59826 20501 10628 1 1587 3957 50499 30981 8976 97015 (Demográfiai Évkönyv, 1977. KSH) Ha csak egy pillantást vetünk a táblázatra, máris kitűnik: a fér­ fiak nagy többsége elsősorban azonos iskolai végzettségűvel köt há­ zasságot, ezután következik a közvetlenül alatta, vagy fölötte álló. Mennyire számít az anyagi helyzet? M it hozzon a lány? A 19 éves: A velem egyidősnek még nincs spórolt pénze, hisz’ tudom magamról, hogy évekig ruházkodásra költ az ember. Hát tő­ le sem várom, hogy legyen takarékbetétkönyve, világos. De az jó lenne, ha a szülei támogatnák. — Hogy érti ezt? — Mondjuk, megoldanák a lakást. Odafogadnának bennünket, vennének bútort, ezt-azt, ami kell az induláshoz. — Tehát: jómódú, vagy aránylag jómódú családból származzon? — Az sose árt. De én még egyetlen lánytól se kérdeztem meg, hogy ha férjhez megy, mi esik le a faterjáéktól? A 24 éves: Ne higgye, hogy anyagias vagyok, inkább csak reá­ lisan nézem az életet. Ha ma összekerül két olyan fiatal, akiket a szüleik segíteni nem tudnak, hát azoknak pokoli nehéz életük lesz. Albérletben kezdeni, a semmiből megélni és ugye, jön a gyerek is. Azt látom a munkahelyemen, hogy akik így kezdik, azoknak, mire eljutnak a saját lakásig, már tönkre is ment a házasságuk a spó­ rolásba, a lemondásba. Na most az a nagy helyzet, hogy a fateromék nem tudnak nekem segíteni, mert nemrég elváltak és mind a kettőnek új családja van. Szóval én egy fillérre se számíthatok tőlük. Húszezer forint megtakarított pénzem van, az egyenlő a semmivel. Nem aka­ rom lemondássorozattal kezdeni a házasságomat, ebből következik, hogy jó néven venném, ha a választottam könnyebbé tenné az in ­ dulásunkat. — Konkrétan, mire számít? — Lakásra, vagy lakhatásra gondolok. A szüleinél egy szoba, mondjuk. Meg egy kis indulótőke, amiből a szobánkat berendez­ hetjük. — S ha olyan lánnyal találkozik, aki, mondjuk, árva, vagy rosz­ szul eresztették el otthonról...? — Ha egyébként minden stimmel, akkor egye fene, megpróbál­ juk csupasz fenékkel... A 29 éves: Mostanra jutottam egyenesbe. Most már jut min­ denre, amire kell, a ruházkodás se gond, motorom is van, de meg­ takarított pénzem semmi, nem vagyok hangya típus. Tudom, az életszínvonalam mindenképp esni fog, ha megnősülök. Anyámnál egye­ lőre lakhatunk. Önálló lakás? K i tudja, hány év múlva lesz. Mégis, szerintem az anyagiak a legeslegutolsó szempont a párválasztásnál. Legalábbis nálam. Ha az a lány olyan körülmények között élt ed­ dig, hogy tudott félretenni, vagy van lakása, vagy a szülei jómódú­ ak, és segítenek bennünket, természetesen nem utasítom vissza. De, ha történetesen annyi a vagyona, ami rajta van, akkor azt mondom magamnak: most pedig ráhajtasz öregem a munkával és napi két fröccs helyett elég lesz egy is. Érti? Jaj, de szolidak ezek a fiúk! Most először éreztem azt, hogy egyikük se mond igazat. Pontosabban: valami olyan szöveget adtak be, amiről úgy gondolták, jó fényt vet rájuk. Csakhogy megfeled­ keztek néhány, előzőleg mondott apróságról. Elvittem mindhármu­ kat autózni. Külön-külön természetesen, és szándékosan az óbudai lakótelep, majd pedig a Rózsadomb felé. Mentünk végig a Bimbó úton, meg is álltam az épülő luxusvilláknál, luxus társaslakások­ nál, bámészkodni. A lakótelepre a megjegyzésük: „De jó volna itt egy kégli!” A Rózsadombon: „Hát nekem ilyen az életbe nem lesz!” Mire én: „Okosan kell nősülni” . Erre a 19 éves: „Én nem is fogom albérletben kezdeni! Minimum egy lakótelepi szoba a faterjáéktól, különben részemről oda a parti” . A 24 éves: „Ismertem egy elvált csajt, volt egy gyereke is, a kéglit neki ítélték, itt lakott a Raktár utcában a hetedik emeleten. Nem volt valami bomba ész, de hát az a kégli!” „És miért lett oda a parti?” „Nem feleltem meg a csaj­ nak, mert épp autóra hajtott. Mármint autós férjet keresett” . A 29 éves: „Ha már az ember egyszer ráadja a fejét a nősülésre és en­ gedi magát betörni, hát valamit valamiért! Ha egy mód van rá, én szeretnék egy lakást kapni nászajándékba. Átmenetnek megtenné egy lakótelepi is, de inkább egy ilyen luxus. Mondja, nincs magá­ nak ezen a környéken magányos nőismerőse?” — kérdezte a Bimbó úton. „Elvenné?” „N a hallja, ilyen környezetért az ördög öregany­ ját is!” Lány legyen? A 19 éves: Ezt hogy érti? — Ahogy kérdeztem. Családi állapotát tekintve és egyébként is. — Szerintem egy húsz év körüli csaj, ha az klassz, már lefe­ küdt néhány sráccal. Lehet, hogy van húszéves szűz lány, de az ak­ kor azért szűz, mert olyan ronda, hogy nem kellett senkinek! Ezért nem ragaszkodom ahhoz, hogy tényleg lány legyen, csak hivatalosan. Legyen ez mind a kettőnknek első házassága. A 24 éves: Nem akarok hadakozni se egy meghalt férj megszé­ pült árnyával, se egy valós elvált férjjel. Tehát se elváltat, se öz­ vegyet nem akarok! Ha a kérdésben az is benne van, mert eléggé kétértelműen fogalmazta meg, hogy szűz legyen-e a jövendő felesé­ gem, akkor azt mondom: nem téma. Ha az, jó, ha nem, akkor se teszek szemrehányást. Én se élek remeteéletet, tőle milyen ala­ pon követeljem meg, hogy apáca legyen? Am i volt, volt, az csakis és kizárólag rá tartozik. Még arra se vagyok kíváncsi, hogy hány sráccal feküdt le. A 29 éves: Megcsavarta a kérdést, nem baj. Egy húsz éven fölü­ li, független, önálló, kereső nőtől szüzességet várni, illetve el várni, a lehető legnagyobb marhaság! A z a férfi, aki ilyet követel manapság, fafejű, korlátolt, múlt századi gondolkodású. Hogy milyen legyen a leányzó családi állapota? Szerintem mindegy. Mert minden állapot­ nak megvan az előnye is, a hátránya is. A hajadonnal, hogy mind­ kettőnknek ez lesz az első házassága, jó is és rossz is. Mert egyikünk se ismeri a házasság buktatóit. Ha elválttal kerülnék össze, annak nagy előnye lenne, hogy ő már tudja, mi a házasság és esetleg épp a tapasztalatai birtokában könnyebben elkerülhetnénk a nehéz hely­ zeteket. — S az özvegy? — Jaj, azt ne! Semmiképp. A meghalt férj mindig megszépül és megjavul. Volt egyszer egy özvegyasszony ismerősöm, egy hónapig bírtam ki. Azalatt már a férje valamennyi anyajegyéről tudtam... A z 1977-ben Magyarországon kötött 97 015 házasságból 77 755-ben a férfinek ez lett az első házassága. A 77 755 nőtlen férfi közül hajadont vett feleségül 70 896 özvegyet vett feleségül 522 elváltat vett feleségül 6 337 A 77 755 nőtlen férfi közül 72 693 harminc év alatti volt. (Demográfiai Évkönyv, 1977. KSH.) Lesz-e maguknál egyenjogúság? Segít-e feleségének a házi m un­ kában, gyermeknevelésben? A 19 éves: Nem vagyok híve ennek a nagy egyenjogúságnak! Vannak női feladatok és vannak férfimunkák. Gyereket nem szül­ hetek a feleségem helyett. Nem tudok és nem is akarok megtanulni főzni, takarítani, mosni. A nehéz munkában, vagy ha beteg lesz és megkér rá, segítek neki. Csakhogy azt látom a haverok közt, hogy a nők nagyon el tudnak szemtelenedni és ki akarják használni a férjüket. Már van olyan haverom, pedig nem is rég nősült, aki meló után be nem jönne egy pofa sörre, a meccseken azóta színét se látjuk, rohan bevásárolni, megy haza főzni, szóval teljesen elnőie­ sedett. Én nem hagyok kiszúrni magammal, az szent. A 24 éves: Úgy tervezem, hogy m ivel ő is dolgozik, a házi munkákon is megosztozunk. Szívesen viszem el a ruhát a patyolat­ ba, a bevásárlásban, cipekedésben is segítek neki. Ma már a csalá­ don belüli igazságos munkamegosztásra kell berendezkedni. A 29 éves: A zt hiszem, ezt nem lehet előre meghatározni. A z együttélés során adódhatnak olyan helyzetek, amikor szerepet kell cserélni. Ha, mondjuk, a másik tanul, vizsgákra készül, vagy vala­ mi nagyobb lélegzetű munkán dolgozik, akkor az működteti a ház­ tartást, aki jobban ráér. Vagyis, ha a feleségem tanul, vizsgázik, akkor én. Egyébként ki-ki csinálja azt, amihez jobban ért. Nem zárkózom el a házi munkától, de szerintem a minimálisra kell csök­ kenteni. Vacsorát például nem kell főzni. Persze, ez egyértelműen pénzkérdés. A zt semmiképp sem engedem, hogy a házi munka el­ hatalmasodjon rajtunk, és elvegye az estéinket, a hétvégeket. M i a véleménye a válásról? A 19 éves: Bele kell kalkulálni az életbe, nincs mese. A legtöbb embernek nem sikerül az első házassága. — M it gondol, miért nem? — Nem volt szerencséjük. — Maga tehát számít arra, hogy nem sikerül a házassága? — Nem nagy tragédia. Főként, ha nincs gyerek. A 24 éves: Sajnos, számolni kell a válással. A szüleim pokoli rossz házasságban éltek, hárman voltunk gyerekek, miattunk nem váltak el. Végigkínlódtak egymás mellett húsz évet. Am ikor a leg­ kisebb húgom is leérettségizett, elváltak. Azóta anyu férjhez ment, apu megnősült és mindketten boldog házasságban élnek. Bár koráb­ ban elváltak volna! A rossz légkört, a feszültséget nagyon megérez­ 9 �tük mi, gyerekek, velünk tettek volna jót, ha időben különmennek. A zt mondom, inkább a válás, mint az együttélés pokla. A zt nem hiszem, hogy bárki is úgy álljon az anyakönyvvezető elé, amikor házasodik: legfeljebb elválunk. De azért gondolni kell rá, esetleg az lesz a vég e... A 29 éves: Nem szeretnék válni! Persze, ki szeretne? K i in­ dul úgy egy házasságba? Néhány munkatársam romlófélben levő házasságát és válását végigasszisztáltam, pokoli volt, pedig nem is én voltam a szenvedő fél. A válás erkölcsileg, idegileg, egészségileg, anyagilag, teljesen tönkreteszi az embert. A gyerekeket is retten­ tően sajnálom. Tulajdonképp épp a sok válás riasztott el eddig a házasságtól. A z az érzésem, túl könnyen válunk. Nem is egy eset­ ben komoly indok nélkül, az első összekoccanáskor kimondják: nem kínlódok veled tovább! Aztán a „súlyos” problémák a második há­ zasságukban is előjönnek. Épp úgy baj van a pénzzel, a megértés­ sel, a hűséggel, mint az első házasságukban. Másodszorra mégse szaladnak a bíróságra! Ehelyett leülnek és megbeszélik az életüket... Szerintem alaposabban kellene megfontolni mindkettőt: a házassá­ got is, a válást is. Í me három fiú felfogása, véleménye a párválasztásról, a házas­ ságról. A legidősebb tiszta ügy. Egy kiforrott ember véleményét olvas­ tuk. Aki kicsit már kiábrándult, kicsit meg is csontosodott, de is­ meri önmagát és tudja, mit, mennyit várhat a másik embertől. Egyébként Krisztián Ferencnek hívják, magassága 180, súlya 72 kg. Haja fekete, szeme fekete, bal arcán három anyajegy. A középső fiút Kovács Pálnak hívják. 170/59. Haja barna, sze­ me zöld, arca ovális, Őt épp annyi idő — vagyis öt év — választja Hazárdjáték Szikrákat dobál az áprilisi nap, hajnali párák hizlalják és fényesítik a legelő gyöpét. A domb térdéig őszi vetés nyújtózkodik fel, mint zöld takaró. Zsenge búzaszálak már­ tóznak a tavaszi fényben. B. Lászlónak, a termelőszövetkezet agronómusának, aki e látvány kedvéért cipelt a meztelen magas­ latra, minden oka megvan a lelkesedésre. Körbenéz, leheveredik a hűvös földre, fogai között fűszálat rágcsál, kóstolgat. — A z első csatát megnyertük, a tél alig okozott kárt — mormolja szájában a zöld ízzel, s szeme elé tavalyi képek tolakodnak. Egy éve a k.-i közös gazdaság vezetői ká­ romkodva tértek vissza a korai határszem­ léről. A fagy futballpályányi területeken végzett a vetéssel, száz hektárt kiszántottak, nem győzték a felülvetést. A z izgága ter­ mészet egész évben keserítette életüket. — Hányszor elmondtuk már: a mezőgaz­ daság műhelyének se oldala, se teteje. K i biztosítja, hogy az elszórt mag kikel, felcse­ peredik, beérik? — kérdezi B. feltápászkod­ va a mezei csendélet közepén. — Minden lépésünk kockázattal jár. . . Két évtized példáit sorakoztatja fel igazá­ nak bizonygatására. Esős heteket betakarí­ tás idején, amikor a kombájnok órákat me­ hettek, s a cukorrépaszedő gépeket gyárak munkásai helyettesítették. A fél országot megkörnyékezték a már mindenütt félredo­ bott kéziszerszámokért. Gumicsizmákért, kö­ pönyegekért szalajtották az anyagbeszerzőt. A növényvédelem elvégzésére érkezett heli­ kopter a szél miatt csak ácsorgott, s a gyümölcsösben hiába füstöltek szalmamág­ lyákkal, a rózsaszín virágszirmok dermedten hullottak alá. — A z állandó izgalom a termésért velejá­ rója hétköznapjainknak. Ha minden simán menne, talán a szakma szépsége is megfa­ kulna — magyarázza az agronómus. Elhajtunk a szakosított telepre is. A z el­ letőistálló patikatisztaságú. A z infralámpák fényében néhány napos rozsdásbarna foltos borjak sütkéreznek, jámborul bámészkodnak a fehérköpenyesekre. V.-né, az idős gondozó előbb megitatja a szomjas jószágokat: — A z imént járt itt a doktor úr! Mindent rendben talált — lelkesedik az agronómus előtt. 10 el Krisztián Ferrenctől mint a legkisebb fiútól. Mégis, a „nagyobb­ hoz” áll közelebb. Sokat látott, hallott, tapasztalt már ő is, de ben­ ne még van illúzió. Valószínű, nem fogja elhamarkodni a házasságát. Nem így a harmadik, a tizenkilenc éves. A ki önmagát már érett­ nek tartja a házasságra, csak éppen mindaz, amit elmondott, az el­ lenkezőjét bizonyítja. A házasságkötés előtt „három-négy hónapi ismeretség elegendő” . „ A házasság két egymást szerető ember együttélése” . Mi az, ami elengedhetetlen a házassághoz? — kérdésre a vála­ sza: „Szerelem, szépség, hűség” . „A k it én elveszek, az olyan szép lesz, hogy ha megyünk az ut­ cán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász” . Nem segít majd a házi munkában, mert „nem hagyok kiszúrni magammal” . Véleménye a válásról: „Nem nagy tragédia” . „M iért nem sikerül sok házasság?” kérdésre a válasza: „Nem volt szerencséjük” . Ha ő, a 19 éves, szőke hajú, kék szemú, szeplős arcú Kiss Péter ma, vagy holnap találkozik azzal a lánnyal „aki olyan szép, hogy ha megyünk az utcán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász” és három-négy hónapi ismeretség után feleségül veszi, szinte bizonyos, hogy nem lesz szerencséje. Nem lesz, hát nem lesz. Ő akarta — mondhatjuk. Igen ám, csakhogy 1977-ben az összes házasságok 7,9 százalékát — 7653-at — a Kiss Péterek kötötték. A 19 év alatti „férfiak” . — Elegendő egy parányi kórokozó, az állategészségügyi előírások megsértése, és milliók veszhetnek kárba — érzékelteti B. a kockázat mértékét a kerítésen belül. Egy ilyen nemkívánatos esemény az egész gazda­ ság biztonságát veszélyezteti. A gondozóasszony még emlékszik rá, har­ minc-negyven éve, karácsonykor „aprószen­ tek” jártak a faluban. A pásztorok vessző­ nyalábbal kopogtattak be a portákra. A gaz­ daasszony annyit húzott ki belőle, ahány te­ hén akadt a háznál. Megcsapkodta a csor­ dás lábszárát, aki ugrándozva kiabálta: ,,Ug­ ró legyen a kisborjú!” A z agrármérnök el­ mosolyodik a homályba merült szokás fe l­ idézésén. . . Tavasztól őszig villanypásztor őrzi a marhákat, a borjúelhullás pedig el­ enyésző. — A tébécé, brucellózis ismeretlen fogalom nálunk. A leadott hízók a legjobb minősí­ tést kapják — dicsekednek a telepiek. A termelőszövetkezet elnöke is magasztal­ ja az állattenyésztőket. — Derék emberek! — mondja. — Én nem az időjárást tartom a legnagyobb rizikónak, hanem az embert. Ha sikerül traktorosokat, fejősöket céljaink szolgálatába fogni és moz­ gósítani, tőlünk zuhoghat, fagyhat, jöhet az aszály. De egy-két ember szaván még nem lehet várat építeni. . . A zt szeretnénk meg­ értetni mindenkivel, hogy jelentősége van a legapróbb tévedésnek is, a kár, még, ha száz forint is, valamennyiünk vesztesége. . . A z egyik kiváló erőgépkezelő hazafelé m e­ net betért a kocsmába. Sebtiben lehörpintett két kisfröccsöt, s nehogy rendőrökkel talál­ kozzon, dűlőúton igyekezett tovább. Balsze­ rencséjére árokba csúszott, s bár a gépnek baja nem esett, a gazdaság vezetősége pél­ dásan megbüntette. — Fájt a szívem, hiszen a legjobb brigád­ vezetőnkről volt szó, de kivétel nincs. Eb­ ben a gazdasági helyzetben a mérce min­ denkire egyformán érvényes — kommentálja az esetet a tsz-elnök. Reggel fél ötkor bekapcsolja a rádiót; mert hiába tartja a legnagyobb kockázati ténye­ zőnek az embert, az időjárás mégsem lehet mellékes. Hallgatja, aznapra m it ígér a m e­ teorológiai intézet. A város újjáépített terén a pad körül tu­ catnyi tizenéves szorong. Kora délutáni lan­ gyos szellő csimpaszkodik loboncaikba, csik­ Sulyok K atalin landozza a srácokat, akik ügyet sem vetnek rá, belemelegedtek játékukba. Snóbliznak. A tömzsi szőke a szóvivő, kotorászik rövid bőr­ kabátjának zsebében, hangosan csörgeti a pénzdarabokat. Ökölbe szorult kezek lendül­ nek előre, mint egy titkos eskü alkalmával. — Hét. — Ne röhögtess! Ez csak kettő. — Snóbli! — rikolt diadalittasan a szőke. A z utána következők elvetik korábbi tippjei­ ket, ajkaik lassú mozgása jelzi, hogy szá­ molnak. Végül kinyílnak a kezek. Senki nem talált. A szőke fiú izzadt tenyerében egyet­ len pénzdarabot szorongatott. A többiek rá­ néznek és lassan ocsúdnak. A blöff sikerült. Hahotában tör ki a társaság. Először nem értik a kérdést. Kockázat? Ez is valami hazárdjáték? Hányan kellenek hozzá? Dobókockával játsszák? Elmés kér­ déseket röppentenek fel vihorászva. — Én mindennap rengeteget kockáztatok. Tessék elképzelni. Sz.-ből járok be autóbusz­ szal. K i vagyok téve a közlekedési baleset veszélyének! Ha meg az órára nem készü­ lök, a fizikatanárunk kíváncsi kérdéseinek. Ebédkor az ételmérgezésnek, a tornaterem­ ben a bordatörésnek. A z egész életem egyet­ len nagy kockázat — hadarja sajnálkozva a negyedikes szakközépiskolás, s társai hirte­ lenjében nem is tudják, komolyan vegyék-e szavait. — Szerintem az a legnagyobb kockázat, amikor veszek két mozijegyet, s a csaj nem biztos, hogy eljön — hangzik az újabb vá­ lasz. — A zugpálinkafőzés! — Nekem az elégtelen, mert búcsúzhatok a heti zsebpénzemtől, s kétessé válik a nyárra beharangozott lengyelországi kirán­ dulás. . . — Kockázatos dolog az egyetemre jelent­ kezés is. A z ember hónapokig készül, kima­ rad a legjobb bulikból, elkerülik a barátai, szakít vele a barátnője, s még csak azt sem tudja biztosan, megéri-e vállalni az áldoza­ tot. S, ha nem vesznek fel? És jövőre sem? — kérdezi a társaságból az egyetlen rövid frizurás fiatalember. Kezében zavartan csör­ geti az aprót, félreérthetetlenül célozva arra, hogy mielőbb szeretnék folytatni kedvenc időtöltésüket. — Másra gondoltam. Komolyabbra. Mond­ juk egy ipari nagyüzemben mit takarhat ez a szó, vagy társadalmi méretekben? �Elhallgatnak és csodálkozva néznek, mint­ ha matematikaórán a legnehezebb képlet levezetésére szólították volna föl őket. A b.-i vállalat művezetője H. Sándor v i­ szont készséggel kitárja gondolatait. — Menjünk innen, a fülkébe! — kiabálja a hangzavarban. Kalapácsok puhognak, be­ leremegnek a csarnok zömök tartópillérei, csiszológépek egyengetik a fémvarratokat, A z ablaksor mellett hegesztőpisztoly szikrái rakétáznak, mintha feldíszített fenyőn gyúj­ tottak volna csillagszórót. Keskeny betonös­ vényen jutunk el a fémdobozig, amelynek szigetelt falai elnyelik a zajt. — Írják az újságok, harsogja a rádió, pártkongresszuson is hallhatta, aki figyelt: hatá­ rainkon túl úgy alakultak a dolgok, hogy ha tetszik, ha nem, saját bőrünkön is érezzük, Összébb kell húzni a nadrágszíjat, s törni a fejet, mit tehetünk, hogy a népgazdaság ki­ lábaljon a nehézségekből — magyarázza, s ledobja magáról poros kék köpenyét. A ka­ litkában nagy a hőség. — Szigorúbbak a közgazdasági szabályzók, takarékoskodnunk kell anyaggal, energiával, munkaerővel, de több és jobb terméket vár­ nak a gyártól, a dolgozók nagyobb jövedel­ met, nyereségrészesedést. . . Itt lép be a kockázat, mint annyit emlegetett fogalom! Elmondom én mit jelent, egy mondatban: olyat termeljünk, amiért sorban állnak a v i­ lágpiacon — mondja óvatos mosoly kíséreté­ ben, mintha arra gondolna, hol tart még eh­ hez képest a magyar ipar, a b.-i vállalat. — Ilyen egyszerű a recept? — Fenét! — legyint a levegőbe. — Ehhez feltételek kellenek. Sok pénz beruházásra, új gépekre, s a fejekben is tisztázni kell jó néhány dolgot. . . A művezető kuckójának maszatos üvegab­ lakán álmos legyek mászkálnak. Odaátról a csarnok panorámája tárulkozik elénk, mint­ ha a televízióban gyári riportfilm kísérő kép­ kockái peregnének. Vékony, szürke porfel­ hők szálldogálnak, villamos targoncák szán­ káznak a térbetonon. A z útnak kijelölt sza­ kasz mindkét oldalán munkások igyekeznek. Készülnek a rakodólapok, konténerek, bá­ nyai berendezések. Alumíniumból. — Nyugodtak vagyunk! — szögezi le H. — M ár a hatodik ötéves tervre is biztos piac­ cal rendelkezünk, s ezzel minimálisra csök­ kent az ésszerű kockázatvállalási kényszer. Ott nincs szükség merészségre, ahol évek­ kel előre képesek gondolkodni, felm érik a lehetőségeket, s persze megbízható partne­ rek. . . A megbízhatóság mércéje a határidők be­ tartása mellett a minőség. A szomszéd gyár­ ban már addig eljutottak, hogy a Svédor­ szágból érkezett alapanyagot minőségi kifo­ gás miatt visszaküldték. Ezzel vállalták a reszkírt, hogy esetleg elesnek egy szállító­ tól. De a svéd cég előtt még inkább növe­ kedett tekintélyük. — Újabb üzlet. Soron kívül kérték ötszáz Ikarus-autóbusz-ajtó készítését. Dehogy sze­ repelt ez éves tervünkben! A rugalmasság osztogatja a parancsokat, hogy akár havon­ ta más termék gyártására álljunk át. Ahogy a vevő óhajtja. Lehet akkor nálunk kocká­ zatról beszélni? — elmélkedik a művezető, s újra öltözködni kezd. Ú ton S. felé betoppanunk az n.-i ipari szö­ vetkezetbe. A falu közepén még a régi te­ lephely. Bokáig ér a sár, pedig hete, hogy szem csapadék nem hullott A z udvar szeg­ letében R. Lajos integet szaporán. Munkahe­ lye nem nagyobb háromszor négy méternél. A döngölt földpadlón ormótlan üst áll, ol­ vasztott fém rotyog benne. Alulról vastag falát lángnyelvek nyaldossák. R. betanított munkás, tizenhat éves kora óta dolgozik a szövetkezetben. — A Selejtet kotyvasztom — dünnyögi, s m egpiszkálja a kád különös tartalmát. — Nem dobunk ki egy kiló vasat sem, a MÉH- nek sem kótyavetyéljük el. Ha nem sikerült a termék, idezúdítják hozzám, ismét nyers­ anyag lesz belőle. . . A technológia század eleji, vicik-vacak, meglehet, attól is ősibb. Fazola Henrik kü­ lönb alkotmányban erjeszthette a vasat, de az n.-iek nem válogathatnak. Nincs miből. — A zt is mondhatnám: máról holnapra élünk! Hiánycikkeket gyártunk, ezt várja tőlünk a népgazdaság. A nagy ipari üzemek­ nek erre berendezkedni luxus lenne, s per­ sze nem is nyereséges. A z t hiszi nekünk az? — kesereg a szövetkezet elnöke. Fiatalember, nagy munkabírású, még a tavalyi szabadsá­ gát sem vette ki. — Főnök! A vasútra visszaküldtek egy vagon szeneskannát. Nem vették át? — állít be a műszaki vezető. — Mi az istenért! — fakad ki a másik. — Kaptunk értesítést? — Egy sort sem! A M Á V -tól szóltak. . . — Eredj, nézd m eg! — hangzik el az uta­ sítás. aztán az elnök újra felém fordul: — Ha nem kapunk pénzt érte, üres lesz a dol­ gozók fizetési borítékja. . . Az új telephelyet megyei támogatásból építették. Korszerű csarnok, de a gépek felszabadulás előttiek. A szövetkezet vezetői ki­ lincselnek, kérvényeket írnak segítségért. A műszaki szakemberek nem ajánlkoznak ilyen helyre. Hiányoznak is az ötletek, nem raj­ zanak okos kezdeményezések. Hogy jövőre mit termelnek, m ég sejtelmük sincs róla. A z n.-iek kockáztatnának — ha lenne mit! A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője említette, hogy a megyében található a kőműves kisiparo­ sok egynegyede. Közben a családiház-építők panaszkodnak, könyörögni kell, hogy valaki felhúzza a falakat. Leginkább a szabad szombaton, vasárnap maszekolók jöhetnek számításba. — Összeállunk öten-hatan, adjuk a siknyí­ keket is. Fixösszegben egyezünk meg. Mi is jó l járunk, a gazda is — avat be a kontár­ kodás részleteibe M. Kálmán, az állami épí­ tőipari vállalat kőművese. — És, ha feljelentik? Megrándul a válla. — Jelentsenek! Ennyit igazán vállalhatunk. . ., s persze van miből kifizetni. — Engem nem zavarnak a kontárok. M íg az ipart ki nem váltottam, magam is csinál­ tam. Nehogy azt higyje valaki, hogy az ipa­ rosnak fenékig tejfel az élete — mondja D. István. Mesékbe illő elképzelésekkel vágott neki, majd ő megvalósítja az igazi magánvállal­ kozást. Tervet szolgáltat, beszerzi az anya­ got, helyszínre fuvaroztatja, felépíti a házat, s aztán átadja a kulcsot, zsebrevágja a mun­ ka díját. Hamar elhervadtak reményei. — A z elején, egy hétvégi háznál vállaltam ezt a kockázatot. Ráfizettem, mert a szerve­ zés elvitte az időmet. A TÜZÉP-telepeken kinevettek, mit akarok én? Cementet? Ge­ rendát? Én meg csúszópénzt nem adok, így is akkora a rezsi, hogy alig marad belőle a családnak. Két állandó emberrel dolgoztam. Most egyedül, hét végére fogadok fel segítő­ ket. . . — Kontárokat? — Ühüm. No, ezért nem zavarnak engem! — jegyzi meg bölcselkedve, s a téglarakás­ hoz ütögeti a kanalat, hogy letisztogassa a habarcsmaradékoktól. Beesteledett. A z ő órá­ ja a nap állása. A megyeszékhelyen L.-t a legjobb villanyszerelőként emlegetik. Speciális gépekre sza­ kosodott, nem sajnálta a fáradságot, hogy az ehhez szükséges ismereteket elsajátítsa. ÁFÉSZ-ek, vendéglátóegységek kötöttek vele szerződést, híre háromszáz kilométerre is el­ jutott. Műhelyében kibelezett kávéfőzőgépek, színes vezetékdarabok, ellenállások szana­ szét. — Sok volt a munka! Belefáradtam — só­ hajtja. — Inkább átpártoltam az állatte­ nyésztésre. . . K ertje végében épített ólakat, gépesítette az etetést, kiszuperált személygépkocsin szál­ lította közületektől az ételmaradékot. A szomszédok bejelentésére a tanács felszá­ moltatta a hizlaldáját. Méregbe gurult, a vá ­ ros szélén egy elhagyott istállóban rendezke­ dett be, s évente több mint száz sertést ad le. — Irigyelnek, de fogalmuk sincs róla, mennyi vesződéssel jár. A rizikóról nem is beszélve. A z oltások több ezerbe kerülnek... Készülődik sertésfarmjára. Nyugdíjast fo­ gadott fel az állatok ellátására. Egyedül nem bírja. O. Józsefet az NSZK-ba küldték, tanul­ mányútra. Titokban pályázott a megbízatás­ ra, de a hír hallatán kissé elszontyolodott. Felesége benn feküdt a kórházban veszélyez­ tetett terhességgel. Elballagott dr. T. Györgyhöz, aki már hónapok óta kezelte az asszonyt. — Nyugodtan utazz el! Nem lesz semmi probléma — nyugtatta meg a nőgyógyász O.-t. — S, ha hazaérkezel, már egy kisfiú is gügyög rád. A z orvos akkoriban nehéz heteket élt át. A pját nemrégen fuvarozta fel a fővárosba kivizsgálásra. Mielőtt visszahozta volna, hosszasan elbeszélgetett kollégájával, aki tá­ jékoztatta, hogy az idős ember betegsége gyógyíthatatlan, s kevés ideje van hátra. T. sejtette, de nehezen akarta hinni. A kórház­ ban igyekezett mielőbb végezni dolgával, az­ tán rohant haza, hogy vigasztalja, jobb kedvre derítse édesapját. — Nyugi öreg, semmi baj! — biztatgatta elfojtva a benne dúló érzéseket. O.-nét naponta többször is meglátogatta. Nehezen viselte a terhességet, biztosak voltak benne, hogy a szülésnél komplikációk várhatók. M ég a férjének sem mondta meg, minek nyugtalankodjon külföldön. Éppen a röntgenfelvételeket hasonlítgatta, amikor asztalán csörgött a telefon. Remegő kézzel nyúlt utána, mintha előre tudta volna, miért keresik. — Meghalt apa. . . — suttogta egy elfo j­ tott hang a készülékbe. A doktorral megfor­ dult a szoba. Ú gy érezte, idegei felmondják a szolgálatot. Lenyelt két pirulát, és kába fejjel hazatámolygott. . . A temetés után infarktus gyanújával került ágyba. K ét nap múlva az esti órákban keresték a kórházból. Bocsánatkérések közepette tudat­ ták, hogy O.-nét bevitték a szülőszobába, s bár közölték vele T. doktor állapotát, kérte, hogy üzenjék meg neki, bízik benne. — M it csináltam volna? — kérdezi T. György az eset felidézésekor. — Feltápász­ kodtam, öltözködni kezdtem, bementem a kórházba. Átvetkőzött, bemosakodott. Kollégái figyel­ meztették: — Gyuri! Ilyen kockázatot nem vállalhatsz! Magad sem vagy egészséges. . . Felfeküdt az EKG-re. Állapotát kielégítő­ nek találták, besétált a szülőszobába. Ó.-nét egy mosollyal nyugalomra intette, az asz­ szony hálás pillantásokat vetett feléje. T. doktor érezte, egész testét forróság önti el. a verejtékcseppek keskeny patakokban futká­ roztak hátán. Végtagjait villamos szorongás járta át. „N em lesz semmi probléma” — is­ mételgette hangtalanul. A z egyik percben a szülő nő szívműködését nézte, a másikban sajátját ellenőrizte az elektrokardiográfon. Akkor könnyebbült meg, amikor felbőgött a kisfiú, s látta, hogy édesanyjának sincs sem­ mi baja. Kitántorgott a folyosóra. Hazavit­ ték. Mostanában a doktor, O. József és fia egymás mellett ülnek a labdarúgó-mérkőzé­ sen. M. Szabó Gyula 11 �Kormos tükörcserepek „ . . . mert semmi idő nem csiszol semmit hamissá az élet fontos sarka­ in.” Kormos István családtagjai, közeli barátai, neveltjei úgy vélhetik, hogy két hosszú év és annyi megrendítő bú­ csúztató után róla, érte szólni nincs, nem lehet jogom, hiszen „egyetemé­ nek” csak levelező hallgatója, s hét­ köznapjainak csak távoli tanúja vol­ tam. Mégis, miként a gyászoló gyüle­ kezetben hátul álló szegény rokon, el­ mondom, ami keveset életéről, halá­ láról és feltámadásáról tudok. Sorsát tükörben felvillantani nincs hatalmam, a lébényi szárnyasoltár versmását megfestenem, kifaragnom sem, csak annyit tehetek, hogy fölmu­ tatom ezt a három, bánattól kormos tükörcserepet, amelyek talán megőriz­ tek valamit belőle, aki — Fodor And­ rás Fülep-rekviemjének számomra rá. illő szavaival — „eleven arccal, ernye­ detlenül /jár föl-alá/ az én /időmben mindörökké” Hogy magammutogatássá ne fajul­ jon az első, még életéből származó emlék, s egyúttal megpróbáljam tá­ vol tartani a közelgő el lágyulást, hadd idézzek előljáróban néhány sort Pomo­ gáts Béla tanulmányából, amely a Napjainkban jelent meg: „... a fia­ tal költők.. . tőle tanulták meg a sza­ vak súlyát, a tiszta képek szeretetét.. M it adott, m it adhatott Kormos Ist­ ván, mint költő, mint mester nekik? Mindenekelőtt nyelvi biztonságot, azt, hogy a pontos szó, a pontos kép és a pontos versszerkezet a költészet soha el nem évülő követelményét jelenti. Követelményt, amely egyszersmind költői kultúra, sőt talán ennél is több: költői morál.” Egy ilyen költői morálleckét szeret­ nék itt felidézni. 1977 tavaszán három verset vittem Kormosnak a Móra K i­ adóba: a neki ajánlott „Károlym ajori muzsikusok” -at, a „Válasz Divinyi Mehmed írígyének” -et, s a „K ét mese két időben” címűt. Leültetett, s ideges fészkelődésemre ügyet sem vetve (a kevesek közé tartozott, akik a szerző jelenlétében is tudnak, sőt szeretnek verset olvasni!) belemerült gépiratban is mindig ákombákom írásaimba. Szép.. . — mondta a „Károlym ajo­ ri„-ra, majd minden átmenet nélkül megkérdezte: Mondja, horgászott már maga valaha? Pironkodva bevallottam, hogy horgászbotnak soha színét se lát­ tam, s a bolti halasmedencét is nagy ívben elkerülöm. M int kiderült, a harmadik vers, a „K é t mese két időben” apró, rejtett pontatlansága miatt faggatott. A z ere­ deti szöveg így hangzott: „citromkari­ kák úsztak /teámban néhanap/ Máshol-országból/ csalizott/ sárgahátú/ ha­ lak” Végül, némi keserves töprengések után rávezetett, mint egy kicsit együ­ gyű, de fejlődőképes óvodást, a hiba nyitjára. „Gondolkozzon” — biztatott türelmesen — „ . . . a halak csak dög­ lötten lebegnek a felszinen, vagy ha mégis élnek, akkor sem a hátukat mutogatják. Ráadásul a félbevágott citromkarika egyik oldalán olyan ke­ rek, mint egy ponty hasa.” Azóta sárgahasú citromhalak úsz­ nak a teámban, s a versben is, amely alá legszivesebben odaírnám: javítot­ ta: Kormos István. 12 A második, legfeketébb tükörcse­ rép már halála után akadt a kezem­ be. 1979. tavaszán a Gödöllői ÁFÉSZÁruházban, egy „L E É R TÉ K E LT” fel­ iratú kartondobozba hajítva találtam rá az „N. N. bolyongásai” piszkos, té­ pett, a végsőkig — tíz forintra — le ­ árazott példányára. Nagy László mű­ fordításkötete, a Sólymok vére és né­ hány elavult közgazdasági kiadvány társaságában. Utolsó huszasom felén — a többi útiköltségre kellett —, hazamentet­ tem az „N. N.” -t, az otthoni többi példány mellé, a másik kötetet fájó szívvel sorsára hagyva. Ekkor éreztem Kormos István halá­ lát először valóságnak, s ekkor érez­ tem először azt, hogy róla írnom előbb-utóbb elkerülhetetlen. Születék... kínzaték... m eghala..., s végül feltámada. Feltámadása halá­ la második évfordulóján történt, vagy ha korábban, számomra akkor lett bizonyosság. Éppen ma hat napja, hogy szülötte földén barangolva, azaz — kormosi pontossággal — , inkább rossz cipőben, hólyagos lábbal cso­ szogva-sántikálva, tanúja lehettem ma is világokat varázsoló hatalmá­ nak. Kezdem azzal, hogy a Kormos-emléktúra résztvevői sem gyászosak, sem ünnepélyesek nem voltak. A lébényi templom előtt jutott eszembe, hogy leginkább a „Canterbury mesék” vidám, csevegő zarándokaira emlé­ keztetünk, s az ő kedvéért, neki, az ő bravúros fordítását dramatizálva anekdotázunk-ágálunk a Szigetköz forgószínpadán. Kivételt talán csak a Héderváron töltött félóra jelentett. A romladozó kastély parkjában és szobáiban min­ denki elcsöndesedett kissé. Ott értettem meg, hirtelen-váratla­ nul, hogy halála nem-halál, mert ho­ gyan is lehetne halott, az, aki egyet­ len, mástól sose hallott szóösszetétel­ lel maradéktalanul képes feidézni egy valóságos színhelyet, ezúttal éppen a hédervári kastély szobáinak és kút­ szerű, belső udvarának tompa, sűrű növényi zöldjét. „ A megtalált mohahomály” ― ez lehetne a címe ennek a töredéknek. Ugyanaznap délelőtt, a testvéri köl­ tőbarát versértelmezését hallgatva még elhittem, hogy a mohahomály lehet a megcsodált mélytengeri fil­ mek zöldje, vagy a valóságban is lá­ tott óceán, ma azonban már tudom, hogy a „ Ház Normandiában” , és a jóval korábbi, több, mint egy évti­ zeddel a franciaországi élmények előtt született „Vallomás régholt köl­ tő hangján” mohahomálya a gyerek­ kori Atlantisz megmentett darabja, az öröklétbe emelt Hédervár. S ha a le­ bombázott pesti bérház udvarának (Egy hajdan elrepült ház), „kenyér, kenyér, kenyeret” kiabáló biciklis pékje a távoli otthon hírnökeként fel­ bukkanhat a normandiai dombok élén, miért ne költözhetne a dunán­ túli kastély szobáinak szorongó, nosz­ talgikus homálya egy szerelmi tragé­ diát vagy legalábbis elválást sejtető tengerparti ház falai közé? Meggyő­ ződésem, s az előbbi állítást megerő­ síti egyben, hogy a normandiai vers „igen, sohá” -t suhogó, baljós denevé­ rei ugyancsak innen, az Estével és a szerelemmel való első találkozások színhelyéről röpültek át francia föld­ re... Ha e három tükörcserepet nem csi­ szolta hamissá az idő, az is egyedül az élő Kormos István érdeme; amit írtam és írunk, egykor volt kölkei, lehet suta és (töredékes, mint ez a né­ hány sor, de pontatlan és hazug soha. Köszönjük. Petrőczi Éva �Veres János Himnusz Ó lányok, lányok, nagylányok, tövis közt nyíló virágok, a blúzt s a ruhaszövetet majdnem kiböki melletek, de így szép a lét, ez a jő, véremnek éppen ez való — fekete harisnyakötőt és műszempillát viselők, presszóasztalnál trécselők, erkélyen meztelenkedők, ó lányok, lányok, nagylányok, váltsátok meg a világot, paripátok a kerékpár, hajatok könnyű szélben száll, baljósan szürke hajnalok ne fogjanak ki rajtatok — Mozi előtt várakozók, erdőszélen sátorozók, biológiát magolók, piros autókról álmodók, szatyorral vonathoz futók, Mikszáth regényét lapozók, feszes nadrágban feszítők, hivatallépcsőn lihegők, fatányért, iccét, nyüstölőt csak múzeumból ismerők, beat-zenét buzgón hallgatók, térdetekkel hivalkodók ― ― ó lányok, lányok, nagylányok, megszédít ringó járástok; ál-aszkéták s hoppmesterek szemétől ne reszkessetek, ne egye köd a vágyatokat, mint óriás a bárányokat ― ― Arasznyi-szoknyás jótevők, bokorban hanyatt-heverők, tömegben hozzám-tapadók, strandhomokban fagylaltozók, gép mellett gyöngyöt izzadok, kapanyelet cirógatók, vasárnap kiöltözködők, sztárfotókban gyönyörködők, obsitost hőssé hevítők, látköröm benépesítők, akárhogyan is: éljetek! s hadd éljek én is: köztetek! ha kell, a világ peremén, ha kell, tengerek fe n e k é n ― ― Gyümölcsbe mohón h a r p ók, ingnyakon rúzsfoltot hagyók, sarat arannyá nevetők, okos szemmel kötekedők! Lakodalmatok ünnepén szálljon belétek égi fény, tündérré fésülködjetek, tüzesen tündököljetek, s őrizzetek új Veszta-lángot, mint tűzhelyét a nagyanyátok Magányom Muhi-pusztáján legyetek ékes szivárvány. Jácintot viszel Elmégy hát te is, cimborám, hangod az alkony elragadja, illettünk egymáshoz, akár a törött korsó két darabja. Mily tömegvonzás titkai rendeltek mellém? milyen árnyak? öröm volt lépted hallani, szívedtől nyerni olajágat. Szerencsénk nem volt, csak borunk — ha tellett rá —, s egy lány szavára aranyba vonta homlokunk a képzelet vad boszorkánya. Sasokkal egyálmúk vagyunk, s görcsben pihentünk, mint a bénák, hű csőszként őrizte agyunk a legjobb ősök hagyatékát. Országunk volt a zsenge rét, az est kitárta pipacsfátylát, köszöntek sudár jegenyék, lila felhőkre kúszó fáklyák. Nem néztük zöldnek, ami kék, vérünk morzsáért nem esengett, a rózsa tömött, szép fejét kértük s tág, parttalan szerelmet. Billegtek ezüst levelek, szellő tolult a rétre hűsen, a vízen fény-híd remegett, s mögöttünk Villon járt a fűben. Éjfélkor régi rémmesék vijjogták be a hamvas csendet, üregek nyíltak szerteszét, mész-színű gőzük ránk-sistergett. S mint forróövi vadvirág, mit pokolszívű sugár éget, úgy nőttek bennünk új csírák, újnál is újabb tünemények. Most útrakelsz, hív kékes éj, jácintot viszel kék szemedben, kívánom: biztos célhoz érj, sebek rózsája ne keressen. Sarat ritkít a lópata, fekete varjú száll fölöttem, utánad nézek, mint a fa, mely megreszket a fehér ködben. Petrőczi Éva Rozmaring Nekem nem a pálma, a halk-szelíd, de az illatos-szúrós rozmaring a húsvéti feltámadás virága. Hogy el ne hagyjon a megharcolt kegyelem, rozmaring, cserépnyi kertem Életfája, maradj velem. Zonda Tamás Kirándulás háborús helyekre (Káprások) Dombok, varjak beszélhettek ez már a béke, fűszálakba hajolva hallgathatom most elvert idejű fényképek sárga meséit. Ez már a nap melege nem a torkolattüzeké a futóárkok vonása is csak gondolat zubbonyokat viasz koponyákat is hiába keres a hajnal hűs zúzmarával. De emlékszem gyermekkoromra itt még megbotlottunk a kiálló kezekben, csorba fegyverekben és az árkok torka skalpokkal aknákkal terhesen leselkedett felhőtlen lépteinkre. De a pattanó idő szallaga nem múlik homlokomról: azok a kezek még kinyúlnak, divatos cipőm után néznek elhiszik fanyar csalánba temetkező arcomat a varjak szememet kívánják s kedvemet bodza-virágok pergetik kormos nedveikben... Ezen a sustorgó szitáló mézünnepélyen mondom: legyen rendezett a dolgunk de nem szerkesztett, kimért, a boldogság feszes, nyugtalan ahogy a Káprások nyugalma is a béke és a pusztulás összege. 13 �Laczkó Pál Sza lmakomiszár M. múlt századi magyar drámaköltő — kinek Tragédiáját minden magyar színpadi mű közül a legtöbb nyelvre fordítot­ ták le — apokrif elmélkedései, Pestre, az 1861. évi országgyű­ lésre utaztában, ahol is a felirat vagy határozat kérdésében, valamint a nemzetiségek ügyében készül gyújtó hatású szó­ noklatra; följegyezték, milyen eredménnyel, de hol vannak már tőlünk — Kedves Olvasó! — azok az idők. Mottó: „De legalább céljaink legyenek na­ gyok.” (Bretter György) I. álom megint álom Én Endymion kegyeltje zajgás, kuszált képeit; eloldódni; kötetlenül; Ismeretlen meghatározottságban lebegve; bár itt is bizonyos törvények szerint, miket sejteni vélsz de nem mondatnak ki — az álom titkolód­ zása. Rejtve elölünk a törvény, miközben biztos tudomásunk van hatásáról, az erőről, amely most vákuumot teremt, lebegtet, s nem engedi fellebbenteni a képek kárpitját. Mintha tarkód mögött játszódnának az események, de te csak az árnyékát látnád. Mint megbomlott teátrumi színjáték. Boldog révület mégis. Mert az egész ellenőrzésed alatt, mintha a kakasülő magasá­ ból néznéd. De te más vagy mint a többi néző: inkognitód titka — az alant folyó játék irányítása. Magad sem tudod hogyan, de a szálak mind a te kezedben csomósodnak, holott alant te is ott vagy a játékban. Alteregód az, vagy te magad? te, Endymion kinzottja, misztikus, spirituális kettőződésben; hisz’ álmodik amaz is, mint én itt. Legyetek éberek — óv a görög, míg maga is az álmára figyel, s mondom én is, bár nem szabadulhatok. Becs­ vágyam is más. Nem tudhatom, milyen e fércelés, becséről most tisztába jönnék. A színészek értik a mesterségüket, a játék emelkedett, a közönség még várakozik. Még minden lehet: bukás is, babér is. Mégsem itt kellene ül­ nöm. Nem látom a színpad mélyét. Előrehajlok. Megcsap a földszinti tö­ meg kipárolgása. A színpadkép pedig, hiába erőltetem a tekintetemet, szö­ kik, szakadozik, foszlik, enyész. Mint mindig, ha az álom akarása ébresztett fel. Azazhogy álmot látni, s ilyen figyelemmel tapadni a lidércképekre. csak ébredés lehet. Nem tudni, mióta van ébrenlét és nem álom; s nem fantázi­ álás-e, ámolygó természetem kedélyes demonstrációja. S mi az álom, most, hogy a k ültárgyak szigorúsága rám tekint, s a gyengeség kezemben, meg a kéjes fájdalom hol u jjcsontjaim izesülnek, ma­ gamra eszméltetnek. Mi, ha nem az éteribb elem lelkünkből? Szublimált élet, melyből erőm még nem költözött vissza belém. Ez az erőtlenség reggelente. A z akaratlanul felnyíló szem. Ébredésed, kedvenc ábrándból tiszta felfogásra. Óra. Kandalló. Hideg hamu. Karosszék. Megváltónk képe. E szűk határú lét a bizonyság, hogy nem álmodik bennünket valaki? A z élet is, mint az álom. Egy földi enyészet, melyben minden vész, minden elenyész, de vannak álmaink. Ideál? Reál? Nem jutok közelebb magamhoz. Feljegyzéseim, céduláim között akár egy is, magamról készült-e? A köl­ tőietlen reggel sugarainál milyen dőreség felhalmozott j egyzeteim haszon­ talan tömege. Szükségtelenek egytől egyig. Miért kellenének a tenger sós ízéről; az algákról; a Patagóniában találtatott vízözön előtti rösnyögről; majmok közt legtökéletesebb az orángután; sphinx ligustri fagyalfán termő hernyó; a Memnóniumban egy szobor 50, másik 55, harmadik 75 láb magas és válla közt 25 láb; csak a mi napszisztémánk 493, 204 □ mérföldet fog el, az első fix csil­ lagok 4 miljomszor m iljom mérföldre vannak, s a legközelebbi csillagcso­ porthoz a napfény, mely hozzánk 8 perc és 13 másodperc alatt ér 20 m iljom mérföldön, oda csak 9000 év múlva érne. 1861 plusz 9000 év.... Dőreség minden. Mégis: kibékülésem a világgal. Vissza kellett ehhez találnom a bájleplű múltba. És a gyerekeim nélkül sikerülhetett volna-e? Különös: az összebékülés a gyönyör felől. G yerekfővel a nevetésem, attól, hogy egyik pillanatról a másikra láttam. Édes mama még nem volt az ágyamnál, hamarabb ébredtem, mint számí­ tották. Mintha ekkor döbbennék szobám látására először. Forró és édes érzet ömlött el rajtami, kipenderített fekhelyemről, öltőzésre is alig hagyott időt, ismeretlen vonzás gyakorolt rám hatást, s ragadott magával. Senkit nem találtam, mintha kihalt volna a kastély, csak egy cselédet, amint va­ salt. Felébredt az úrfi? — megállapította inkább, mint kérdezte, azzal új­ ból hátat fordított, vízzel hintette be a fehér lepedőt, majd a forró vas alatt sercegve enyészett párává a víz, s mindent betöltött a szél szárította fehér anyag vasalt szaga, meg a faszéné. Ébredés utáni érzetem nőtt, nem fogyatkozott, űzött tovább, végig a folyosón, ki az udvarra. A lépcsőn el­ bájolva torpantam meg — egyáltalán: az egyre növekvő hevület és a több­ szöri megtorpanás, majd elragadtatott nekilódulás él bennem valójában, mint a gyerekkori emlék váza —, az októberi idő beállt egyensúlya, a park bok­ rainak, fáinak, rejtekhelyeimnek pompája, amely mégis a szomorúság meg­ magyarázhatatlan vetületével állt az időben, nyűgözött le. Gazdagság és bőség olyan fokon, hogy nem győzöm számba venni. Mintha karácsonyi han­ gulattal nem győznék betelni. A világ örök karácsonyi hangulata. Millió teremtmény mérhetetlen nagy világa. Majd tovább, és még most sem akad­ tam rá senkire. Aztán a cselédek udvarrészében az a tót menyecske, amint mélyen benyúl a kemencébe a hosszú nyelű lapáttal és a domború, szántás­ barna kenyereket sorra kihúzza, két melle közé szorítja mindegyiket az élével, s a patyolatfehér libaszárnnyal lesepri róluk a hamut, a libaszárnyak­ kal, amit ha csak tehettem, elcsentem, s Ikaruszként magamra kötöztem. Néztem, amint sorra lesepri mind, majd katonásan a kenyérabroszra helyezi, s ekkor keresztet vet rájuk, míg velem egykorú lánya a félig égett fadara­ bokkal babrál, már könyékig fekete, orra körül csupa maszat, fölnéz rám, elmosolyodik, én is mosolygok, majd visszatarthatatlanul kacagok. Az anyja kezében megáll a libaszárny, lányára néz, majd rám. A lány még tétován mosolyog, aztán ő is csak néz, mint az anyja. Én pedig kacagok, túlárad bennem a látvány, de még érzem, hogy van tovább is, ez még nem a 14 végpont. Meghallom édes mama hangját: Em iii! Emim! Szaladok feléje, ö kitárja a karját, érzem amint futás közben megpattan bennem a kacagás és túlcsordul örömem. „M a chére Mére” . Mire édes mama magához ölel, már zokogok, pedig boldog vagyok. Hirtelen megértem, hogy porszem vagyok, s bújnék még jobban édes mamához, ö azonban most már távol tart magá­ tól, aggódva kutatja arcom; tanácstalanságában ismételgeti: Emim! Édes. jó Emim! Emim! De nem engedi, hogy belésímuljak, pontosan tudni akarja, mi is történt velem. A tót menyecskére gyanakszik. Vagy a kislányra. Anya és lánya megszeppenve néznek bennünket, majd a lány magához veszi a kemencepadkáról a bátyja kukoricászárból készült hegedűjét és szó nélkül ne­ kem adja. A z anyja magához rántja a kislányt és többször a kezére ver. A z sírás nélkül elszalad, tudom, hogy hová bújik, ott fog majd szipogni a búvóhelyünkön. Édes mama most már magához ölelne, de én ellököm a kezét, és már nem sírok, hanem dühös vagyok. Em im ! Édes, jó Em im ! Véletlenül meglököm a deszkát, amin a kenyerek sorakoznak, azok pedig mint a kisbolygók, szétgörögnek, egy a lábam közé keveredik, futtomban elvágódom. Édes mama felemel, most már tehetetlen dühömben sírok. Kezét a homlokomra teszi, megrémül. Lefektet, s napokig fel sem kelhetek. Szégyen, mardosó szégyen sokáig. A lány előtt. Anyám miatt. A gyönyörködés mégis onnan. Fontenelle-jel: a természet műveiben megnyilvánuló végtelen változatos­ ság. Egyensúly. Nyugvópontra jutott lelkem. Mégis örökké ez az inga: id e á lreál; ideál—reál. Talán az ilyen emlékeket kellene? Románt mégis? Á lmaimból se semmit. Valakinek az álmát mégis. Szontághtól? Vagy táblabirói adoma a megyeházán? Ott ennél vaskosabbat is. A börtön szűk körében ilyen álmok felmondása. A fé rfi nyomorúsága a természetétől: mártírból kamasz újra mind. Egy ilyen Selénétől kegyes hajnal után, amikor a nedvességfolt köldö­ kömre hűlt a cella virradati hidegében, valaki: „E gy ember álmodá. hogy bűvös gyűrűt kapott egy tündértől, m ely neje hűségét biztosítja, felébredt, s ujja nejének bizonyos testrészében volt.” Hanyat fordulva. A test. A testem. Kiterítve. A csontváz rendszere. A bokám körül ugyanaz az édeskés fájdalom, mint ujjperceimben. Összebékülve a fájdalommal. Összebékülve a testemmel: anyag, m ely figyelmem tárgya. Hanyatt mindig szorongás. A lapockának, a bordák páncélzatának, a csi­ golyák törékeny láncának, a medencék áldozati edényének, lábszáraknak ugyan megnyugvás. Végső nyugalmi helyzet. A halál helyzete. A z anyag helyzete. A nőé. Kettéválás: míg csontjaim pihennek, s kellemességük, mint gyógyvizes fürdőé, addig légjárataim kellemetlenkedése, orrom eltömődése, a nyitott szájon át beáramló lég, mintha pelyvát nyelnék, minden részecskéjében szúr, melltájéki tompa fájdalom, szívem a fülemben dobol. Sajgás megint. Létezésem jele. Oldalra fordulva: a magzat biztonsága. Önmagam melege. Nyugodt légzés. Torkom nem kapar úgy. Orromon át szabadabban jár a lég. Az emlékezet nélküli létből, kikutathatatlan hajdankori létemből ebben a pozícióban ébredés enmagamra. A fekvések emléke, A violaszörp — köhö­ gés ellen — örökké üvegcsében az ágyam mellett. A z édessége, ahogy szét­ ömlik kívánság nélküli ínyemen. Mindnyájan Adámok vagyunk. Mérőónom a múltba, mintha nem is magamban függne alá. A befejezettség mámora tart még. Meddig hihetem még, hogy nagyra jutottam? Ez az álom is; dőreség, tudom, Írni a Mózest, befejezni, míg a másik sorsa el nem dől. Mert visszavet majd. Tudni, hogy porosodik majd az Akadémia levél­ tárában. Mint a forradalom előtt a Herkules és Deanére; vagy a Mária ki­ rálynő. Dicsvágy feszítene, mi a legutolsó tollforgató szerint is a költészet leg­ főbb sarkallója, ahogy ifjúságom idején tudtuk? Még hiszem, hogy ez most másforma mű, mint rendesen színműveink. Még érzem, hogy egy félreértés nevetségessé teheti, egy helyes felfogás naggyá. Benne bízhatom, benne kell bíznom, akit magát is pályadíj emelt naggyá. Függeni mástól. Szabad létemre. Mások ítélete. Én, az eminens. Metaphisikából 2. eminens. Lónyai utánam 14-gyel, Be­ nitzky 12-vel, Boronkay 9-cel. A históriából Balassa közscandalumra ő. A hű gyermek. Ma chére M ére! Ma chére Pére ! Igen búsított leveled, melyben kételkedsz iparkodásomon, midőn mégis egy a célom: néked megelégedésedre lenni, és valóban a pénzt nem hasz­ talan költeni. A tegnapi álom kitisztultabb, mint ez a mai. Gyalogszerrel fölfelé a mélyútban, két oldalt omladozó löszpartok, aká­ cok föltáruló gyökérzete, titokzatos üregek, homály; a kaptató végén a lombok alagútjának torkában az ég. Csizmám elmerül a homokban, mintha iszapban. Szinte egy helyben. A gyökérindák mozgolódnak, kapaszkodót ke­ resnek. Erőfeszítésem már emberfeletti, de nem kétségbeesett. Fennsíkra érek, gabonatábla sárgája, nyugalma, ameddig a szem ellát. Kocsiút szeli ketté, zárt kocsi halad rajta. Kiderül, hogy azután igyekszem. Nekirugasz­ kodom, felemelkedem, s máris a levegőég magasából látom a hullámzó ga­ bonatáblát, mintha tengert néznék kiálló szirtfokról. Repülök, egyenletes csapásokkal. A kocsi megáll, kiszáll belőle valaki. Nem fölötte repülök át, hanem tisztelettudóan kissé balra letérek a kocsi nyomvonaláról, majd a lovak előtt újból az út fölé és szállok tovább. Viszont mintha mellette állnék, úgy látom és hallom, amint leveszi cilinderét — ügyetlenül áll rajta, mint homlokon a sarkantyú, és kézbevéve se igen tud mit kezdeni vele s most fedetlen fővel látszik, hogy egyszerű és csendes falusi ember — majd azt mondja megfontolás után: „Jól tempóz” . És ez a legnagyobb dicséret, amit valaha kiejtett a száján. Akkor már tudom, hogy ez Arany. Boldog izgalom­ mal úszom a levegőben, Gyarmat felé, a szűgyi gabonatáblák fölött. Fel hát! Kijutni magamból. Mikor szántam mostanában ennyi időt magamra? Fel hát! Hosszú még az út. volt-e már félteni valóbb útipoggyászom? Mi lényed két sarkköve, összezárva, hordozhatóan. Egyensúly. Kedélyed ingamozgása megszüntetve. A házküszöbön túl — ezek hírmondóim. Ködalkotás — elfújja az elmúlás szele. A z enyészetből a költészet is szívvilágod vajh m ily csekélyke részét menti ki. Éned zárt egyéniségét hol leled föl? Melyikben inkább? A költészetben-é vagy, a szónoklatban? Távol jutottál magadtól. Levés és enyészet közt tett és mű. Á m egyik­ ben sem leled föl lényed, s amúgy is dőreség mindkettő. Mégis. A közönséges mindennapi élet apró nyűgei olyannyira jelentősekké let­ tek, hogy már-már korszellemként kínálták magokat. Dőre földi gondok a tisztább szellemiség helyett. �Szellemvoltunkban jelen lenni a világban. Így hinni magunkat a legmagasabbra is méltónak. Így közeledni, hogy megnyíljék előttünk, ami eddig merev és kemény volt, hogy zava­ runk elmúljék a világállapot láttán, s ne essünk áldozatul a percnek; hogy a szellem proteuszi alakváltásainak méltó lakhelyül kínálkozhas­ sunk. II. Kimozdulni. Úton lenni. Az otthon küszöbén innen előbb-utóbb melankolikus gyászgondolatok. Megáporodott önmagunk. Mozgás. Életzaj. Csillámló mezőség. A lovak prüszkölése a felszálló harmattól, horkanásaik a nedvesség érzetében, a tavaszi nap ígéretes özöne alatt. Pitypang ártatlan buzogánya. Kutyatej napmelegtől nyíló ernyője. Vad­ rózsa. Bíbicsírás. A z ártér szárnyasoktól sodrozódó víztükre. Salátaboglár­ kák szívderítő sárgája. Héja az vagy karvaly? Ott szitál a célpontja fölött, majd alattomos ár­ nyéka átlendül a szántók fölé. A tavasz csábos ígéretországa fölött, az otthonos kék ég alatt ott a fenyegetés. A m űforma szigorú összecsengése a valóság két végpontja kö­ zött. A természet ritka együttérzése velünk? Vagy rejtelmes példabeszéd? Hiszen a zöld ligetet vesszük inkább tudomásul, a fűzek szeleverdi kikelet­ jét, az ébredés paradicsomi lugasát. Ma már tartózkodásod. Tudástól fékezett rajongás, Mégis a tél alatt prózaivá aszott lelkünk nedvdúsulása. Leróhatatlan hála visszafogott érzülete. A z ifjú lélek azonosu­ lási vágya ilyenkor. A lélek expanziója: magam a világ helyén. Mintha a magad teremtmé­ nye lenne minden, szétosztódván a világban, egy vagy azzal, s nem tudod még, hol vannak határaid. A tót lányka sírása és az ezt befoglaló élmé­ nyed lett volna az első figyelmeztetés? Emlékezhetünk-e a múlt állapotra? A nem-tudásra? Hányszor űzettél ki, amíg lelked e fennsíkjára kijutottál? Kezdetben még semmit sem tudsz. Am i fáj, az fáj, ami kellemes, az kellemes. Pedig a fájdalomból és a kellemességből már gyanút kellene fo g ­ nod. Még nem, még semmit sem. Aztán a szégyen. Először talán a szé­ gyen. A szégyen tudomásodra hozza a testedet. Felsejlenek a határaid. Ettől kezdve másként fájlalsz, másként érzesz. Első kiűzetés: a határok közé szorított lélek nosztalgiája. A z emberi élet üres rámái a határtalanság után. A rád nehezedő komor érzelem: melancholia. Rád keményedik. Érzéketlennek tartanak már, s nagyon is romantikus vagyok; bajod, hogy soha nem találod, ki megért. Majd a másik test. A nő. A sóvárgásban visszatérő nem-tudás. Az a bál. A gyertyák remegő lángja. Valaminő eszme is a lángról, az anyagtalanságról. Fel is jegyeztem. „N ézze az ifjú Madáchot! Orcái krétafehérek, de a szeme ég.” „A zt beszélik, könyvmoly. Ráment a melle az örökös görnyedésre.” „Ugyan, kedvesem! Hová tette a szemét? Látszik, hogy a szezon elején tartunk! Tüzet fogott az ifjú ! Biztosíthatom, kedvesem, hogy a farsang alatt keveset fog belélegezni a könyvtárszobák gyilkos porából.” „ Ma chér! Ne mondja! És ki a kicsike?” Ki is? K i is? Emlékezhetünk-e a múlt állapotra? Az átélt tapasztalat meghaladhatat­ lan homályossága. A sóvárgás kéje. Fájdalom és kellem. A hasonlíthatatlan édesség egész testedben. A test van. Test vagytok, mondod később. Mire ezt megtanulni véled — hisz’ rossz tudás ez, m ert a lokalizálhatatlan édesség, amely az emlékekkel visszajár, meg az álom, az álmok mást őriznek —, felperzselődik a lugas. Második kiűzetésed: apad és tetőzik a vágy. Telik és fogy a hold: ennyi a második? Nem. Ebben több áldozat volt. Orvosi rendeleteknél fogva — torkom gyakori gyengélkedése miatt —, ál­ lapotom leköszönni késztet... Sréter dicsérete akkor már oly távoli. Becsülete és hazaszeretete a koresz­ méktől érintetlenül is dicséretet tolt volna a nyelvére. Önhittségemben nem mértem vékával az iránta való becsülésem. Pestet hoztam magamban. A zajgást. Koreszméket. Gyarmaton helyette a táblabírói pipafüstöt felkavaró önérdek. Vagy a helyi termésű cinizmus, amely ma ismét dívó magatartássá növekszik. Ne vonultam volna ki a vármegyeházáról egy délibáb igézetében? A lu­ gas csábképe magához vont. Választásnak hittem. Önerőm demonstrációjának. Nagykorúságomnak. Mert fölleltem. Valóban. Pedig akkor már a forradalom szele. Más érzékel­ te? Érzékelhette valaki akkor már? Tenyészni kis körödnek lágy ölében. Vesztegelni nincs időnk, mert az idő fejünkre nő. Iparegyesület. Honleányok, csak honi kelmét viseljetek. Méltóztassanak magokat alakítani. Nyerstermékeink tömérdekek, gyártmányokká alakítva a népesség nagy részét fedezhetnénk kényelmi cikkekkel, s megszerzésükre a feldolgozás költ­ ségei által módot nyújthatnának a szegényebbeknek is. A tapasztalás még hátra volt. A kétség, mint felhő árnya a termőföld fölött, olykor átvonult a nyugal­ mon. III. Két gyermek gyanútlanul együtt, az önállóság mámorában. A z édes jelen­ ben egymás szemében látni a dicsfényt. Tükör és visszhang: a határtalanság elvesztése. De még nincs róla tudomásunk. A vágyakozás teljessége után kettős meghatározottságban: család, s tu­ lajdon. De messze még az eszmélés. Még büszkeség és nagy tervek. A z erő érzete. Pedig csupán a boldogság tagolatlansága. Hisz’ család-e már a telhetetle­ nül újból és újból megújuló vágy zabolátlan csatangolásainak tere? Tulaj­ don-e, amelyben tapasztalt kasznárunk kedvünkre enged belekapni hol ebbe, hol abba. mert látja, hogy passió az, s nem a gazda jószágot termőre bíró erős keze, tudván, hogy végül rámarad minden; játékunk rendbe tenni is? A halál sem ijeszt most. Jó lenne halni így, kettős halált; a halál bo­ rostyánjában konzerválódna örök időkre boldogságunk; mint a fenyőgyantá­ ba ragadt rovarok. A halálvágy, amelynek gondolatát még megosztom. Minő meglepetés: kéjét, s kéjem szítom vele. Első nyarunk után az ősz. Les ránk a lehangolás. A z emberi élet üres rámáit már kitapogattuk, de még nem tudjuk mit érintettek ujjaink. Koraőszi esti sétánk. Mintha gyereket vezetgetnék. Mintha jóval idősebb lennék. Már Lónyayné is ezért. Menyus más kedély. Koravén vagyok. Napjaink száma nem szolgál ehhez mértékegységül. A lig huszonhárom év. Ő mellettem a tizennyolc évével. Megborzongott. Én már tizennyolc éve­ sen is mint huszonhárommal. Már hazafelé a Messzelátó dombról. A harmat lassúdan épp a mezőre szállt. A völgyből jobbágyaink életzaja az alkonyat­ tól megszűrten hatolt fel hozzánk. A dombhajlat eltakarta előlünk gulibáikat. A z ebek csaholása, kései hazatérők kaszapengése, gyermekével pörölő anya hangja jelezte csupán, hogy alant láthatatlanul, szent egyszerűségben, bol­ dog kis világ tenyész. A fűzfavesszőből font kapuk mögött sós kenyeret vesz­ nek magukhoz és mázos bögrékből oltják szomjukat. A hegyélről, kis temp­ lomunkból, harangszó úszott felénk a völgyön át, majd elhalt, mintha az alant megülő köddel terült volna szét. Távolról a miklóspusztai kövér juhnyáj kolompszava szállt. Még kint legeltek volna? Rövid ideig tilinkó szólt, majd gazdája meggondolta magát. A z állatok tüsszögése néha úgy hallatszott, mint­ ha közvetlenül a nyomunkban járnának. Mire a vén hárs alá értünk, nőm szoknyája a fodráig felszedte a füvek nedvességét. Épp jött föl a hold. Befűttettük, de nem siettünk. A kúriadomb magasában egyvonalban áll­ tunk a Holddal. A kezdődő őszi színpompa elenyészett körülünk. Arcunk egyszerre emeltük az éjszakai égboltra titokzatosan feljövő holdkoronggal. Könnyebben öltöztem mint ő, csontomig hatolt a hűvösség. Mégsem vontam magamhoz. Pedig kívántam, hogy különállásunkra úgy boruljon rá az est, miként a világ színeire, amelyek visszatérnek őseredetük békéjébe, a sötét­ ségbe. Vállkendőjét a fejére tette, baljával álla alatt összefogta, szabadon maradt jobbját a vállamra tette. Mint tükröket, fordítottuk arcunkat a hold felé, s ebben az együttlétben és mégis különállásban, azonos és mégis kettős sejtésben lényünk határoltsága csalókán olvadozni kezdett. A hold ibolya­ színnel öntötte el az eget. majd gyöngyházfényűre változott. Ébredezett az éjszaka, megelevenedni látszott a sötétség, s ekkor hirtelen ráláttam ma­ gunkra hátulról, amint felrajzolódunk az égre, a meggyötört ágazatú vén hárs­ sal együtt, s sziluettünk élesen elválik egymástól, miközben a fogyásnak in­ dult hold jobb felőli oldalán árnyék jelenik meg, majd a hold mályvaszínű­ re ég. Ott álltunk két világ határán, párhuzamos életek, hátunkon sötétség, arcunkon homályló holdfény. Ekkor már vacogtam. Megrémült. Még lefektetett, betakargatott. Aztán erőnek erejével sem tudtam összeszorítani a számat. Állam elszabadult, dob­ pergés gyorsaságával kocolódott a fogam. Hasizmomba görnyesztő rángás állt, egész testemen úrrá lett a hideglelés. Már nem számított, hogy ott áll, és táguló pupillákkal hátrál, majd kezével és hátával az ajtónak tapad és sikolt, hisztérikusan sikolt, ahogy a torkán kifér; nem számított csak a ma­ gam küzdelme, amint akaratommal megpróbáltam j elen lenni az ellenáll­ hatatlanul rángó testben, am ely az ő szemében én voltam, de én nem hi­ hettem magamat magamnak, míg kudarcaim magamra nem ébresztettek, s ettől kezdve átadtam magam a remegésnek, rángatózásnak, némileg még meg is békélv e, hisz’ már akaratom nem volt, csak a szégyen; s a szégyen a tehetetlenség békéje. Megnyugvásomat enyhe láz követte, majd a megkívánás. Kiszolgált. Távoli volt, mint a hold. Később is. Mintha figyelt volna. Végre, ismétlődő kudarcaim után, egy éjjelen, felnevetetett és eltolt ma­ gától. A z arcába néztem: asszony volt, a tudás csalfa hitével. IV. Voltam-e kifosztottabb? E tákolmányt, mit az élet csúcsának nevezünk, mi földindulás döntötte le ilyen könnyen? A mesterember önhittsége. A megmunkálandó anyagot az esztergályos ma­ sinába fogjuk. Tudjuk, mit akarunk — mondjuk borstartót — ennek meg­ felelően választottuk ki a fát. Nekilátunk, s a saját ügyességünkön k ívül aligha akadályozhat meg más a megvalósításban. A z akaratot is ilyen esztergályos masinának hisszük ifjan, amely alakít­ hatóan fogja közre az életet. A z élet azonban kitér, meghátrál, oldalra lép, s mi űzzük, hajtjuk megszállottan, míg egy napon döbbenten állunk meg az élet köde előtt. Önhittségünk megtöretve; útunk sors már és nem vá­ lasztás. És menhely sincs. Minden csupa dőre konstrukció, hogy élni tudjunk. Sorra mind összeomlik. Sokszor még mielőtt épitőállványunk felhúznánk. Útunk mentén emlékeztető romok, mint végvárak védvonala, csak azt nem tudjuk, hol van birodalmunk. Kedélyed örök ingázása: a lugas-eszmény szűk látkörében csók, mámor, viráglét, m enhely; ura vagy világodnak, tiéd az erő, az ész, nőd, gyermeked részéről a szeretet; majd a sejtés, hogy többre vagy hivatott, szellemed, e nyugtalan erő fo ly ­ tonosan úgy érzi magát az idevarázsolt Éden öröm-bokrai között, mintha le­ fokoznák. Szellemed beleszorul ebbe a gyámkodó enyelgésbe, térre vágyik, szabad portyákra. Hőssé vágynál lenni? Kiért? Kikért? És ez a rablólovag-Iét? Kicsapni időről időre a titkos menhelyről, aratni győzelmet, megtérni zsákmánnyal és sebekkel, nyugodni hosszú évszakokon át, úgy élni az időben, ahogyan sebünk heggedése és gyomrunk megkívánja. Hát ez a kúriás világ, e táblabíró nemzet nem így él-e? Legfeljebb kívülbelül rom zordon fellegvárak helyett tarjagos falú kúriákban; túlméretezett kéjlakokban, mi t parknak nevezett, ember által bújává tett másodtermészet rejt a világ elől. Hát nem miattatok vonultam-e vissza? Sréter halála után láttam-e körü­ lőttem mást, mint leplezetlen önérdeket? A torkom, persze, igen, a torkom. Ahogy Doktor Bajtner is rámparancsolt. És a rudnói csodaember (mint a babonás, aligkeresztény jobbágyaim, én a tanult, egy ilyenhez, a tudo­ mányok korában): ha vas egészséget akarok, tegyek le szellemem nyughatat­ lanságáról. Ijedt kisfiúként, mint akinek játékát elrontották, menekülés rohanvást a menhelyre, amit Édes Mama már jó előre puhára bélelt. Egészség vagy szellemem nyughatatlansága. Volt a szemében valami, ami Bajtnerék németes fontoskodásánál több­ ről üzent. Ismeretlen eredetű tudásról. Megtanulhatatlan tudásról. Föld-ere­ detű tudásról. Mintha minden tudományok nevetséges volta az orvosokba szorult volna általa. Fűzöld íriszében négerbarna rózsamagok úszkáltak. Átható pillantás. Tökéletes bizalmam a kotyvaléka iránt, amit szorgalmasan el is fogyasz­ tottam. Hiszen a nagy Kossuth is járt nála és nemzetünk számos jelese. Én tartottam volna be egyes-egyedül a legutolsó szóig az utasítását? Volt benne valami az őrültből, ugyanakkor mintha a Szellem közölte vol­ na magát általa. Zavarosan, tisztátalanul, mégis jelenvalóan. Felkavart, elbizonytalanított. Tekintete előtt eltörpültem. Feleútról visszafordultam volna. Tudnia kell valamit, amiről eddig ne­ kem is sejtésem volt, és am iről azt hittem, gyerekfővel, hogy majd napvilág­ ra jut egyszer, de egyre kopott bennem, s mostanára teljesen elenyészett. Belém látott? Tudta, hogy ide jutottam? Ezért javasolta a filiszterséget, mint gyógymódot, Lugas vagy szellemem nyughatatlansága. Megalázó volt. Én — filiszter? Hernyó — önhitedben lepke? A k i gyerm ek­ ként rádöbbent kiszemeltségére, és beléjefészkelte magát a hit, hogy maga­ sabb szellemi hatalom tekintete alatt végzi legegyügyűbb mozdulatát is, amely úgyszintén kiérdemli a mindenütt jelenvaló figyelmet, s ebben az elbúj­ hatatlan állapotban túlságíg növekedett a hite küldetését illetően. 15 �A z emlékezet legtöbbször megcsúfoló pontossága. Most: az ártatlanság légies képe — karácsony éjszakája, nekem még éjszaka, a templomba igyekvőknek ez már a pásztorok hajnali miséje. Tu­ dom, hogy megszületett a Kisjézus; hozzá megyünk; csikorgó porhó; atyám árnya a havon; agyonöltöztetettségemben még az álom melege a bőrömön; atyám árnya a havon előttem fekszik rézsút — játékból megtapodnám, de elszökik előlem, s én szaporán kapkodom bélelt csizmácskámat. Nem lan­ kadó igyekezetem egyre növekvő vidámságot fakaszt bennem. Valaki tartó­ san néz rám, tarkómon érzem a tekintetét: nem szigorú, mosolyog. Fejbő­ röm bizsergő pontja egy idő után mégis arra kényszerít, hogy elkapjam a mosolyát. Mentemben, hirtelen, meglepetésszerűen kapom hátra a fejem. Senki. Újból atyám árnyékára figyelek. Most már huncutabbul csinálom, mint ritka játszótársammal, a tót varkocsossal a bújócskát, mégsem találok senkit mögöttem az éjszakában, csak az égrefoszló párálló leheletemet. Ered­ ménytelenségem és a rejtőzködés elveszi a kedvemet. Édes Mam a már hiába vezet a betlehemi jászolhoz, azok a festett bá­ ránykák, színes rongyú pásztorok, pompás királyok, az angyal a csillaggal az istálló fölött, s a jászolban a Gyermek viaszteste már nem vidámít m eg: „N em itt van! Nem itt van! Én tudom!” — makacsul dobbantgatva csiz­ mácskámmal Édes Mama biztatására, hogy nézzem csak, ott fekszik a Kis­ jézus, aki azt a sok mindenféle ajándékot hozta. És már tudom, hogy megint megszomorítom Édes Mamát, sírva fakadok, a tarkómra irányuló tekintet is elkomorul — általa látom magamat, s azt is tudom, hogy megért. Atyám elfordítja a tekintetét. Ma is jobban emlékszem az árnyékára, rézsút előttem a fehérségen, mint a vonásaira. Játszótársammá és társalkodómmá növesztettem a Tekintetet. A rajzolás ettől kezdve nem firkálás. Hányszor igazítottam a látószögé­ hez Sztregova madártávlati képét, míg egyszer aztán sikerült rátalálnom a Horizont és a Zenit között. Nem sokkal később már azt is tudtam, hogy ez az égi Egyenlítő, ahonnan a legnagyobb a belátható földi világ. Parányi emberi lényeket sem mertem a völgybe helyezni a rajzon. Ott állt a la­ pon a kastély, előtte a park, rejtekhelyeimmel, meghitt zugaimmal, s nem volt bátorságom, hogy bárkit is a környezetemből belerajzoljak. Este, ami­ kor lefekvés előtt újból elővettem, megdöbbenésemre élt a rajz. Legalább any­ nyira voltam én a táj. mint Ő, Mindketten szétoszolva jelen voltunk min­ den részletben. Mégis, itt is, csend. Visszhangtalan csend. Mint annak idején, amikor ébredésem után Édes Mama ölét kerestem, s futtomban megtorpantam a lépcső tetején: csend és gyermeki magányom. Figyelme hegye hogyan tompult el bennem? Növekedésemmel hátrált tőlem. Az időnek van ehhez legfőbb köze. Mél­ tatlanságom jutott kifejletre? Mit vétettem? Önhittségnek számítható-e, ha a Tekintet örök érzetében élvén egyben az Ártatlanság és a Küldetés biztonságában hisszük magunkat. Mert vétkezhetnénk-e engedelem nélkül? És vétek-e egyáltalán az ellen­ őrzés szoros felügyelete alatt elkövetett bármi cselekedetünk? Mert miért komorodna számonkérővé éveink során a Tekintet, ha nem lenne valamiféle rendeltetésünk? A z a képtelen hit, főleg Pesten, hogy mindent tudok, mégha mások bi­ zonyos tárgyakból eminensek is, én pedig csak ötödik vagy hetedik ugyan­ abból, ám az én tudásom mégis több ezekből is, mert az én tudásom tár­ gyak fölötti, az ismeret eredetét, rendeltetését, célját is tudom. Dőreség. A Tekintet változásai is paralellek velünk. A kérdés: mikor derült fény az Ő szemében a Genezis dőreségére? Mert fény derült. A Genezis és a tudás mint egy összecsukott rokokó legyező, amit nem szokás bálterembe, közszemlére vinni: összecsukva is érzékeljük finom meg­ formáltságát, az elefántcsont nyél kecsességét, a selyem különlegességét, ös­ szességében a tökéletességet, szétnyitva azonban a hajtogatás tagoltságai elő­ tűnnek, majd egy arcpirító ábrázolat tűnik elénk, miként a világ kibomlásá­ ban, s nem a Genezisben. Miként a tudás sem bensőkben felgyűlve, hanem a tapasztalásban mutatja meg valódi természetét. Mi mást lehetne tenni, mint menekülni ennek a szégyenteljes képnek a látásától. Kölcsönös magány. De egyik nem mérhető a másikhoz. A kiszolgáltatottság két szélső foka. Ezért a rejtőzés. Ki a szánandóbb? Gyerekkori megmagyarázhatatlan elérzékenyüléseink, s a könnyek elegendő Neki. Később: férfias magányaink. Pedig az indulás! Sokáig: rajongás! A rajongás: teljesség. A rajongás a kiszolgáltatottság tudata is. Korlá­ tozottságunké is. Gyakran az ifjú melancholiája: a csalódás lehetőségével még nem tud elszámolni. A rajongás tehát gyakorta megtorpanó akarat. A z Idő még mint az én-idő rövidségének ellenpontja jelenik m eg: botrány. A ra­ jongás tartalmainak affirm ációja később érik be. A teljesség a gyermeké — a sejtelmek ellenére is. A tudásból még a fiú nem lát ki —, de sejtelmeit már számon tartja. Az ifjú romantizál — válaszút, de még a teljességen belül. Vannak sze­ mélyek (legyenek bár aggastyánok), korok (legyenek bár a virágzás kor­ szakai), népek (legyenek bár a legmagasabbra jutottak), akik nem érnek férfivá, nem jutnak ki az ifjúkor labirintusából. Egyedül a Szellem az, amellyel úrrá lehetünk a rajongás veszélyein. A Szellem képes affirmálni a rajongás teljességét, hogy a törekedésben éljen férfivá az ifjú. A férfikor a szabadság kora. A férfikor jelenidejű. Mindig a jövőben vágytam élni. Ténylegesen sohasem voltam jelenidejű. Vágy volt ez? Vagy inkább az eminens szempontja a világhoz: ilyenek voltunk, olyanok leszünk — ez az útunk. És gyakran: leszünk? Lesznek. Mások lesznek. Ez korcs kor. Benne magunk. A jelen nincs. Í gy éltem. Jelen nélkül. A koreszmék is. Volt valami a levegőben, ami mindent jövőidejüvé tett, és húzta, vonta maga felé, előre az ifjúságot. Mint kiderült, egész Európa így élt előérzetek­ kel eltelten, a vihar lehelletének pirosával az orcákon, Velencétől Párizsig, Párizstól Berlinig, Berlintől, Prágáig, Prágától Bécsig. Bécstől Pestig, Pest­ től Varsóig. A Jövendő! Mint valami varázsige lebegett az ifjú ajkakon. „ Magyarország nem volt, hanem lesz!” Lesz Lánchíd, vasút, akár Fiúméig! gőzhajózás, ipar, kereskedelem; lesz, lesz, LESZ! Láttam a Lánchíd munkálatainak kezdetét. Félreértés, félreértés, ez motozott bennem. Ezt nem lelkesülő ifjú indította el. A folyam sodrához aprólékos kiszámí­ tottság kell. Hév helyett törekedés. Mint Sréter a vármegyénél. A jövő fuvallata itt alig lengedezett. Halmo­ zódó kétely. 16 Elzárkózás. A napi politika komédiái; dőre fontoskodások; még jó. ha nem ri­ billiók. Ego homunció! Égbekiáltó kicsinységünk! Mintha arculcsapásként érne: kineveznek megyei főbiztossá. Kitűnő több­ séggel! Emim, a legjobb úton vagy az alispánság fe lé! Magamra öltöm a csörgősipkát: én, a szalmakomiszár! Széna, zab, ke­ nyér, kvártély. Mert úgy tetszik a császár őfelsége tábornokainak, hogy ka­ tonáik örökké úton legyenek. Nyugták. Ló és gyertya ára. Jutalompénzek kiosztása a szökevény katonák — szegény páriák — el­ fogásáért. Lassan mászó idő. Már mjnden kimondatott, minden megfogalmaztatott, de csak az ismétlődő szónoklatok. Közteherviselés! Tizenhárom millió helyett csak ötszázezer! Tizenhárom m illió: a Felséges Nép! Fényes vár — szűk gunyhó! A nemzet egyesülni tanul, oly erkölcsi hatalommá lesz, amellyel az ós­ diak egyszerű negációja szemben nem mehet. Nous ne vivons jamais, nous attendous la vie. És az indulat kitörései: Palinak merem bevallani egyedül. Már a hu­ szonnegyedik órában vagyunk. Petőfi tudta? Ő akarhatta Európa erőszakos megrázkódását. Nálam legfeljebb a türelem­ vesztés vértolulásai. Édes Mama: Fejünkre gyújtod a tetőt, kedvesem. K iféle a Kossuth Lajcsi is? Fráterek fajtájából való. Akinek nincs, könnyen ígér. Akinek van, adni tud. Mi egyik sem vagyunk. Palim, inkább erősödöm régi hitemben, hogy csak a véres út vezetne boldogsághoz, és a francia forradalom alatt is csak azok voltak a legbe­ csületesebb emberek, akik a legtöbb vért ontották. És a felséges nép, megáporodott idillünk alatt, a mély csesztvei völgy­ torokban már erjed, mint tengermélye a szökőár előtt, de erről a mélység­ ről még nincs tudomásunk. A lassan mászó időben álutak, álistenek, hitetlenség, köznapi okosság. Hol itt az egyirányba fúvó szél? Mikor jő el a tett pillanata? Távolra kell tennünk az időben, s élni rezignáltan? Mit tudunk még a rezignációról? A rezignáció tele később köszönt ránk. Mi sürgetne a cselekvésre? A z eszmék végül is fárasztóak, s van hol. s mivel kipihenni magam, pipa és bor mellett a dolgok tökéletlenségéről vallott nézeteimet könyveimmel alátámasztani. Őt m iféle életláz hevítette? Miért talált rá a napjára? Hol volt vajon har­ mincnyolc decemberében? Madome Anne de Madách, née de Majthényi Vácz Rétság per Szakál a Sztregova „Pestnek bizonyos jövendölések szerént holnap el kell süllyedni. Az utca­ szegleteken cédulák, vulgo hirdetések voltak kiragasztva, hogy e hírt ter­ jeszteni nem szabad, s több cinkosok be is fogadtak érte, ha igaz.” Istenem, mekkorát kacagtunk az elöljáróság baklövésén, mely a tilalmában leginkább maga a legnagyobb hírverő, s még nagyobbat, amikor hírét vet­ tük a riadalomtól a nagy magyar Alföldnek nekiindult szekereknek. Ázsia — Európa közepén. A tudás elhomályosította a szemünk. Ha a chiliasztikus tanok jegyében egy városra ráolvassák bűneit és kiszabott büntetését, ott készül valami. Petőfi akkor Pesten volt? Ha ott volt, jelnek vehette. A babonát lefordította a maga nyelvére. A hely már akkor adott: Pest megjelölődött. A város ne­ kilódult, s mi sem állt tőle távolabb, mint a Jelenések Könyvére figyelmez­ ni. Az időre kellett tehát tekintenie. Mivel kezdődött hát? A Lánchíddal? Tehát építéssel? Sréter alapjában jo ­ viális feddéseivel? Az én vén spectábilisokat megbotránkoztató tudálékossá­ gommal? Vagy: honleányok honi kelmét vásároljatok? Esetleg a Pest elsüllyedéséről való jóslattal? Mondanám, hogy mindegy, itt volt, kellett, a hosszú kanócban egy ré­ szecskényi tűztovábbítóként magam is. Ehelyett mégis: a kimaradtam érzete. Lelkem gvúelegye, mint bedöglött ágyúlövedéké, felhasználatlanul maradt. A z Övé robbant. A z Övé, s nem az enyém. Ikercsillagunk közül övé lett a választott. Mert bennem kihúnyt a T e­ kintet. Mi maradt rám? Homousion-homoiusion-féle feladat: határozat vagy fe l­ irat? Mert lényegében ennyi az élet, a nagy pillanatokat leszámítva. A Mű kézirata útitáskámban, összezárva a homousion-bomoiusion kérdé­ sében elmondandó felszólalásommal, amely határozott kiállás az egyik mel­ lett. A Szellemek ez a tagozódása: Széchenyi Kossuth Petőfi Deák Teleki Eötvös Kemény stb. stb. Ahogy megíratódik egy mű és egv szónoklat. Ez a szerepkiosztás. Ahogy ágálunk, s nem is tudjuk, hol a helyünk a dráma szövetében. Mind a főszerep hitében: az őrtálló is, a hírnök is. Á m felvonásról felvonásra kiderül, ha legördül a függöny, hogy kinek jőve út­ jába a Fórum, kinek Termopüla, s ki szállt sírjába elfeledten. V. Ezek a magánegek fölöttünk. Kocsiztam át a végtelennek tűnő rónán, amelyre egyetlen roppant kupola­ ként borult Isten kék ege; nem is megrendítő volt, hanem minden alkalom­ mal újra és újra — szorongtam. Ijedt gyermekként bújtam meg a határban. A forradalom után — m ily szomorú időszámítás, de m ily hatalma is az ese­ ményeknek (cselekvésünknek?): kettéválasztja az idő tengerárját, mint Mózes a vizeket — sem volt másként. A z élmény frissesége. mintha akkor élném meg először azt a tájat. És ezen még az emlék édessége sem homály osított, pedig az újbóli átélésben is kielemezhetetlenül jelen voltak az első utazá­ sok emlékei. Miért, hogy a felelevenedő múlt az ismétlődő benyomásban nem kopott hozzám, s férfiként, már hanyatlóban, magán és közcsapások­ kal a hátam mögött, ismét érzékeny ifjúként hatott rám a végtelenség. s az azt l eborító szédítően magas és megmérhetetlen fesztávolságú boltozat? I rigry ség, dőre dicsvágy nélkül bevallottam aztán magamnak, miért. A meg­ méretés miatt volt nehéz. Nem tudtam másénak nézni a határtalan birtokot — önmagában való dolognak — melyet nem jelölnek mezsgyék, mint az enyémet —, mint az Övének, csak a Költőének, az Ő kizárólagos tulajdoná­ nak. �És ezen semmit sem kisebbített, hogy hazatérvén, s glóbuszomra nyom­ ván mutatóujjamat, eltakarhattam véle ujjbeggyel a birodalmát, Tiszástul, Dunástúl, Hortobágyostúl, míg ápolt körmöm holdja fölött hegyeim, völgye­ im látszottak, s kinézvén az ablakon, a dombok élén zárult az én magán­ egem, amely Sztregováról Gyarmatra, Csesztvéről Losoncra utaztomban min­ dig elmozdul velem, a maga befogható otthonosságával, hisz’ a közeli hegy­ hátak megszelídítik a horizontot is és a levegőeget is, hogy hordozható ma­ gánkupolám alatt békén meghúzzam magam. Megpörgettem a glóbust, amely surrogva és egyenetlenül forgott ingatag faállványán, mire együttmozdult az Alföld kicsinyke foltja, a Kárpátok óvó köpönyege, Európa s a többi kontinens, a nagy vizekkel együtt. Játék, kisded játék, melynek szabályait érvényesülni látjuk, de érteni alig, s nem mi játszunk, hanem velünk. Összebújni, hogy embermeleggel enyhítsük ezt a földöntúli hidegséget, ha már a lázadás emberi tüze csak magunkban tehet kárt. Nőben, családban, s a nagycsaládban — a nemzetben — találni fel az enyhelyet, hogy könnyed játékká ne silányodjunk. És bukni is mindben. Csalódni nőben. Korcsosulni utódban. Veszni látni nemzetet. Mert mindenik egyben korlát is — nemünk így esendő. Á lom van és sors. Neki sorsa volt. Nekem álmaim maradtak. Neki sorsa volt meghalni ott a csatamezőn, hogy ne maradjon vissza kö­ zénk e meghasonló korba. Nekem álmaim voltak arról a síkról, ahol majd hősi önfeláldozással, üd­ vözült lélekkel esem a paták alá. Azt is tudtam, hogy hol az a hely. Amint átérünk Szakálynál az Ipolyon, s a folyó ártere tágas lapállyá szélesül, le­ hetetlen nem gondolni a Nagyságos Fejedelemre, akinek sátorai itt álltak egykoron Szécsény alatt a nevezetes országgyűlés idején a Borjúpáston: és ha Szécsényt elhagyjuk, s a kocsiút elkanyarodik az Ipolytól, egy fennsíkra érünk, amelynek széléről még látszik alant a szívnek oly édes táj, hogy nem nehéz ideképzelni azokból a történelmi időkből az ország színejavát, különösen, ha még gyerekfővel tekintünk széjjel, de már előttünk ott a sík, amin az ellen nagy erőkkel szétbontakozva törhet a Nagyságos Fejedelemre, s mily szép halál lett volna ott fedezni Rákóczi urunkat, míg környezete biztonságba nem helyezi! Valósággal szerelmes voltam a fejedelembe, már-már megénekeltem, mire lettem volna képes érte. Illett is ez hozzám, akiben Zrínyi-vér is csordogál: poeta és hadfi. Igen, ezek a megánegek fölöttünk. A nappal még elviselhető; a környezet, az ember teremtette tárgyak megnyugtató berendezkedésünkre emlékeztetnek folyton. A z éjszaka nem kí­ nál fogódzókat, előnyöket. Ezért is tartottam tőle és vonzódtam hozzá egy­ szerre. Hátravetett fejjel, nyakmerevedésig a csillagos eget fürkészni, keresni az ekliptika mentén a bolygókat, tajékozódni az Oroszlán, a Skorpió, a Pegazus vagy az Orion jegyében, de főleg az Orionéban, vagy ahogy a köznép szá­ ján forog, a Kaszáséban. Eljátszani azokkal az alapelemekkel, miket a csil­ lagászat nevű tudomány — talán első minden tudományok között — az év­ ezredek során felhalmozott. Mérni a csillagok szögtávolságát, megjövendölni a bolygók konjukcióját, s ellenőrizni azon az éjszakán, tudni a csillagidőt, a meridiánra vetett pil­ lantással. E kisded foglalatosságban megszelídíteni a végtelen nagy eget. s játékszerként idetenni éggömbként a könyvespolcunkra, tudásunk részeként, legkülönösebb tudásunkként, mely rokon a költészettel és a filozófiával, hisz’ felejtésünket szolgálja. Hogy felejtsük a kort, melynek foglyai vagyunk és mindent körülünk, mik rabságunkra emlékeztetnek; segít túllátnom raj­ tuk, hogy elf ogalhassam méltó helyem a világban, valósággal felmagasztosít, hisz’ a lesújtó, béklyózó kicsinységek törpe birodalmából a magasságba emel, egészen addig, míg káprázó szemem megnyugszik és eddig még nem észlelt jelenségekre is r á a k a d az ezidáig egyértelműnek ismert csillagképek között. Akkor fölnyílik előttem a végtelen (talán a hosszabb kintlét után a véroxidá­ ció ekkor áll át az éjszakai viszonyokra), az égbolt nappalhoz hasonló ott­ honossága szétfoszlik, mert ez már nem a nappali biztató kékség, éltető, védő levegőburok, hanem a határtalan űr sötétje és hidege, amely belém hatol, majd semmivé tesz a világokra halmozott világok elmét megrepesztö sokaságával és beláthatatlanságával. Mindezek ellenére a fölöttem tenyésző csillagvilágok alól sosem mentem be az otthon mennyezete alá kétségbeesve. Olykor mámorral, olykor meg­ nyugvással, máskor kicsinységem józan elfogadásával, de sosem keserűen. Csak tán magányom kezdeti hónapjaiban, ahogy a válásunk utáni őszön Erzsi emléke kezdett kiürülni belőlem, s búcsúzóul még felragyogott bennem, hogy a téli csillagképek szemlélése idején még vissza is kívánjam, de a hidegről bejőve csak gyermekeim fejét simogathattam, belülről nem m ele­ gedhettem fel a bortól sem. Pedig nincs kényszerítőbb ösztöke, amely egy másik test melegéhez üz, a végtelen űrnél. Az űr, m ely a maga elképzelhetetlenségével már-már matérián túlinak tű­ nik szemünkben, s a másik test megnyugtató valóságossága, mely melegével üzen szolidaritása felől. Azon a télen, ha Aladár vagy Jolán felriadt álmából, s áthallatszott hoz­ zám nyöszörgésük, alvásra biztattam a dadát, és magamhoz vettem amelyi­ kük éppen vigaszra szorult. Kis kezüket fogva, szuszogásuktól, lehelletük lég­ terében, én is megnyugodva elaludtam. Annyira megszokták ezt a kényezte­ tést, hogy már hangtalanul ébredtek, majd, szinte csukott szemmel áttipeg­ tek hozzám, akit még rendszerint gyertyám f énykörében találtak, a nagy filo­ zófok és literátorok szobrainak nagyranőtt árnyékai alatt. Egy ilyen éjjelen alighogy elfújtana a gyertyát, alighogy becsuktam az ablaktáblákat a szellőztetés után, m ivelhogy a kanóc felszálló füstje fojtogat, nyílt az ajtó. A hangtalan nyitásból, a gyors csukódásból tudtam, hogy nem valamelyik gyerek. Kérdésemre annyi volt a válasz, hogy csak én, csak: én. jó uram, mintha mindaz, ami történik, magától értetődő lenne. Az éjszakai csöndben hallatszott, amint levetkőzik. Fölhajtotta takarómat és mellém fe­ küdt. Megcselekszem veled, mert rossz nekem látnom, mint emészted ma­ dag. Szó nélkül elfogadtam. Később is, mikor ernyedten ráborultam, nem tudtam mondani neki egyet­ len szót sem. Mindez túl volt a szavakon. Késő esti csillagszemlém földön túli, tudományon túli jelentéseivel rokon, de ez mégsem emberen túli volt. Pihenj, jó uram, pihenj! Fáradtság ömlött el rajtam, az ilyen alkalmak férfifáradtságánál is ál­ mosabb, m ely az erőfeszítéstől is fakadt, hogy elmémmel is utólérjem, vagy legalább erkölcsi érzékemmel, ami történik. Verejték nélkül, szinte lucsok­ talanul feküdtünk, enyhe fájással köldökömben. Zsigereim legmélyéről kú­ szott elő a hála, szétolvasztva határainkat, egymásba mosva kettősségünket. Pihenj, pihenj! Teste ősi melegséget idézett, azonosíthatatlant, emlékezet előttit, majd fölfedeztem, hogy van ebben némi része az emlékezni nem akarásnak is, szemérmes kitérésként egy eretnek gondolat elől, amely közelített felém, aztán megtorpant elhárító mozdulatom hatására, de tekintete tükrében meg­ láttam magam, a sorstól megajándékozottat, aki ebben a felolvadásban a tel­ jes azonosulásba hulltam, s ezzel gyerekké lettem, az ö gyerekévé, aki most magába fogadott, s gondoskodott rólam. Ez az elháríhatatlan gyermeki ér­ zés anyámat idézte, a hozzásímulás fájdalmát, hogy különálló lényként lé­ tezünk a világban, s mindhiába kínzó szeretetem, amellyel egyre szorosab­ ban tapadok hozzá, az érzés botrányos kudarca egyre nyilvánvalóbb lesz, s amint ruháján át hozzám hatol testmelege, fölszakad belőlem a sírás tehe­ tetlensége. Pihenj, pihenj! Érdes jobbját símogatóan végighúzta a hátamon, majd tarkómra tette. Fe­ jem így, mintegy könyökbe zárva, feküdt mellén, fülemben zavartalan, nyu­ godt ritmusban dobogott a szíve, mintha megbízható gőzössel hajóznék a Dunán, amelynek masinája alattam léleknyugtató kiegyensúlyozottsággal do­ hog; orrom így hónalja közelébe jutott, amit a fejem et könyékhajlatba záró kar csak félig fedett föl, bár asszonyosan dús szőrzete, hüvely knyire a sze­ memtől, így is kilátszott. Amint megrendültségem múlófélben volt, szaglásom kitisztult és felfokozódott, mint az ebé az izgalomtól, s hónalja rengetege felől, mint az őszi erdő átázott vastag avarjának párája, szállt felém a test­ szaga. Kitágult cimpákkal figyeltem, majd amikor érzékeim már lanyhul­ tak, orromat a hónaljába fúrtam és elmerültem ebben az illatárban, amely előbb frissen vasalt damasztok emlékét hozta, majd a kiszedésre váró ke­ nyerek nyitott kemenceszájon kiömlő illatát, kaszált mezőkét, aratások, csép­ lések izzadságáét, istállók állatmelegét, az ellő jószág felszálló vérpáráját, az átszűrt, habzó életmeleg tejét. Ebben a tobzódásban megéledtem, de minden kívánás nélkül, mégis be akartam teljesíteni. Ebben az erőltetés nélküli hosszan tartó akarásban külön­ valóságunk határai helyreálltak, éppen a tartós együttlétben, miközben gyer­ meki hálaérzetem egyre múlt, s eljutottam a tudomásulvételig, a józan íté­ letnek eddig soha nem tapasztalt fokára, amely szintén szavak nélküli volt, térélmény inkább, amint a világ elrendeződik bennem. Még nem fejeztem be, elvonta magát tőlem. Í gy, költőietlenül múlt az éjszaka nagyobb fele, egy­ más testiségének megnyugvásában, amely túl van a prózaiságon, mert maté­ rián túli üzeneteket hozott felém, másrészt a roppant materiális irány biztos emlékeztetője, különösen az azonosságával. Ruth ő, a derék, az Úrnak ál­ dotta, kit fölleltem, ki takaróm alá jött, s reggel korán felkele, mielőtt va­ laki felismerhetné. Már nem alhattam. Egyre nagyobb világosság gyúlt bennem. Néztem annak a gyermeknek a megválthatatlanságát, aki voltam, s aki a tót leányka kukoricahegedü-ajándékával nem tudott m it kezdeni, s legszí­ vesebben megsimogattam volna gyermekkori önmagam tarkóját. Képtelenül nagy volt a távolság akkori énem és Boáz-féle gazdagságom között: a tudás kisdedkorából a javakorába ért bennem azóta. Hirtelen megértettem a pász­ tor döntésének hebehurgyaságát: Helénét választani annyit jelent, mint elesni Juno és Pallasz ajándékaitól. Döntéseink mind ilyenek. Viszont dönteni kell. A pásztor kamasz volt még? Aligha érte meg benne a tudás az ifjú ­ korát. De van javakorunk és aggkorunk. Á m döntéseink akkor is kikerülhetetlenek. Olyan, mintha föl sem tűnt volna, hogy mindegyik más és más, emez már nem az, aki egy hónapja volt. Formálisan persze világos a különbség, de ha ez valóban megkülönböztetés is lett volna, nem következnek oly gyor­ san egymás után. Lónyai Etelka, Cserny Mária, Dacsó Lujza, Matkovich Ida, Fráter Erzsébet; olykor ketten is szinte egyidőben. 17 �A z érzés tökéletes egyneműsége a k ültárgy gyökeres eltérései ellenére. Ez lenne a teljesség? És a tudás? Bizonyos fokig szerencsétlenség a feleségül vett nőben rádöbbenni az ér­ zésünktől függetlenül létező lény különvalőságára. Am ikor nekiültem festeni, és fejform ája, vonásai független tárgyként, önálló létezőként j elentek meg előttem, még elodáztam a felismerést. Mert akkor már bármennyire is igyekeztem, nem kizárólag mint szerelmem ült ott előttem, hanem úgy is, mint aki a phrenológia — én e tudomány igazságá­ ról meg vagyok győződve — szemüvegén át szemlélhető. A kép nem tetszett neki. Pedig nem voltak rajta szembeötlő ügyetlen­ ségek. Arcbőre és tekintete is élt. Én, az eminens, a legszemélyesebbek tudására gyakran gyáva, átengedtem neki a felismerés pillanatát. Attól kezdve leépülés és örökös ismétlődés. Ezért tehát kijár néki a felmentés. Felmentem őt. Nem ő hibázott, nem én vétettem. Könnyű lenne megfogalmazni ítéletünket, miként Hugo Viktor után — ki azt állítja, hogy a nőkre többnyire az jellemző, hogy semmi jellem ök nincsen — meg is tettem, mondván, hogy a leánykákról tartom én ezt csak igaznak, mert amint a főkötőt fölteszik, a lányi szendeség arcát leteszik, s előjönnek a valódi színnel. A nő esztétikai, s költői világunknak mindig legkiválóbb, s legjogosul­ tabb tárgya fog maradni, mert benne a csillagokkal szemben testet ölt evilági­ ságunk, s életünk menetében egyre tisztultabb alakban, a legszemélyeseb­ ben érintve fogjuk felismerni nem csupán időbeli létezésünk botrányát, ha­ nem a világok sokaságát, a teremtés változatosságát, a tér gazdagságát, ami előtt teljességigényünk merő ábránd, a kultúra mesterséges terméke. És ennyiben a nő már nem csupán esztétikai, költői tárgy, hanem a leg­ teljesebb tudás is, mint a csillagászat. VI Nem kell, hogy bölcsességünket külső erő összeomlassza. Elegendőek va­ gyunk ehhez mi magunk is. A kiegyensúlyozottság nekünk lesz teher előbbutóbb. Elrendezett életünk szamárbőrként szárad ránk, s ijedten menekül­ nénk filiszterségünkből. Vedlő állatok módjára külszint cserélnénk — ez a képességünk emel a törzsfejlődés csúcsára bennünket: az alattunk levő ál­ latok ugyanazok maradnak, ha testük burka megújul is, ml viszont akár színről színre mások lehetünk. Ma radicalok, holnap pecsovicsok. Ma a de­ mokráciával kokettírozók, holnap az arisztokráciával. Ámbár alapérzületünk mit sem változik — ránk vall. Felködlik ifjúságunk ideje. Nemzedékünk ifjúkori evangéliuma reinkarnálódik, hogy kedélyünk köz­ napi hullámzásai, ebből fakadó tévútjaink megcsúfoltassanak. Nem kevés erő kell, hogy ne mi rontsunk rá ebdühvel evangéliumunkra időmeghozta ku­ darcai miatt. Mily könnyű is lenne! Mert önítészi munkánkat bölcsebb fejjel könnyebben végeznénk. A férfi már látja az ifjú tévedését. A z ifjú még hihette, hogy a koreszmék levon­ ták szemének balítélet szülte hályogát. A fé rfi már tudja, hogy a látás ettől még aligha lett élesebb. A legmegtévesztőbb optika vált sajátjává — az esz­ mék okulláréja. Virozsilnak mondott Igen magyar és igen szabadelvű búcsúbeszédemet az iskolatársak m ily nagy tetszéssel fogadták, nyakra-főre másolták, egymás kezéből kikapkodva — vajon hányuknak került a kezébe a sötét évek alatt? és hogyan néztek azon szavakra? —, és Virozsil is igen szépen megköszönte, de hamar erőt vett meghatottságán és pedagógusi önelégedettségén, s csak nézett bennünket, szétszéledni készülő tanítványait. Lopva rátekintgettem. Nem megválni sajnált tőlünk. Féltett bennünket. Arcáról az önvádat is leolvastam. Akkor még nem tudhattam miért. Önvád, mert veszélyhelyzetbe hozott bennünket. Mert lehet-e vakká tevőbb hályog az eszméknél? Ideál-reál minő elegye a leghasznosabb? Ez sosem az ifjúság dillemája, hanem a Virozsiloké. Képtelenül nagy felelősség. Ó, ifjú Európa! Mennyi névtelen és m ily kiváló mestereid valának, hogy még alig acélosodtál meg, s már a világ színpadára léptél! Talán mestereid meglepetése vala a legnagyobb látván megelevenedni azon nemtőket, kiket követendő, elibétek állítottak. Az eszmék lázálma. Egy Kossuth figyelmeztetése (milyen paradox — éppen egy Kossuthé): egzigenciák. A z eszmék lázálm a: az emberiség szentsége; a szent hon; testvérekké lesznek a nemzetek; öntudat; cselekvés. Hinni benne, hogy ami Napóleonban elkorcsosult, bennünk újult erővel éled. Európa vénhedő izmaiban gyülekezett az erő, hogy 48 tavaszán kipat­ tanjon. S Európa most a száműzöttek és titkosrendőrök kontinense. Persze nem számolhatunk a bukással, ha a győzelem a cél. Pesten, börtönömből szabadulva, még rendőri felügyelet alatt, végigjártam Petőfi nagy napjának színhelyeit, a forradalom útvonalát. Dicső nap. Egy ilyen pillanatért érdemes élni. Aztán megálltam merengőn a Duna partján. A Lánchíd állt. A magam közönséges pillanatainak sorozata — mint rendesen ezt nevezik életnek. Hol voltam azon a napon? Mit csinálhattam? Mire gondolhattam? Igen, az egzigenciák. Azokat mindig a Petőfi-féle nagy napok után ta­ nulta az ifjú Európa. A nemtök ruházata szakadozott lett, márványfehér bő­ rük veszített fényéből, olykor már utcalánynak látszottak. Március, április, május. Mit is csinálhattam? A tél utóvédharcát vívhatta bennem, elmerülhettem betegségeimben, túl annyi egyéni vereségen, ismételten legyőzve testi létemben, nyalogatva sebeimet, s aforizmákat gyártva esendö­ ségünkről. Ú gy mint: ismétlődő egyéni vereségeink értetik meg vélünk egyé­ ni létünk természetét. Édes mama kifakadásai az ágyam mellett, hogy az ország a végromlás­ felé halad. Miért is értené meg? Pedig csak kértünk. A megyegvűlések handabandázásai. Pozsony időmúlatása. A kikényszerített, hirtelen jött szabadság. A nagy tavaszi munkák, a parlagon maradó földek. A völgyekben megbúvó nógrádi jobbágyfalvak fölött már nem lehet eltekinteni szórakozott szemmel a kastélydombokról, mintegy a panorámát élvezve. Tanulni kezdjük végre, hogy m ily m ély tenger a nép. A z idő hirtelen felgyorsul, minden egymásra torlódik, a történelem ele­ venedik meg előttem. Nyűgeim leválnak rólam, mint a csoda folytán gyó­ gyuló leprásról a rondaságok. A szalmakomiszár fölnő szerepéhez. Akkor már látszott: ennyi lehet tőlem a legtöbb. A nemzetőrség nyári szervezésének kudarca. Veszélyben a hon! S a nép nem kap a kaszákhoz! A táblabíró uramék értetlensége a sorozásnál a rejtőzők, meg nem jele­ nők miatt. 13 Nincs idő rájukolvasni az elszalasztott éveket. A kihágásokat és túlkapá­ sokat. Katona kell! Nemzetőr! Szeptember elejére összeáll a zászlóalj. Miből csináltuk és hogyan? Ma is ezt kérdezem, ha az a nap Gyarmaton eszembe ötlik, amikor szabályos rendben, felszerelve, útnak indítottuk a honvédeket a váci táborba. A nemzet testében gyűlt erő nem egyetlen kiadós étkezéstől halmozódik fel. Kimerültség az egybefolyó tevékeny napoktól; de: addig még sohasem olyan megelégedettség, mint akkor, amint a szedett-vedett fegyverekkel, de mégis valahogy ellátott, fehér tollas, nemzetiszínű rózsás fövegű csapat el­ vonult előttünk, a fegyvereket leszámítva kitűnő felszereléssel. Egzigenciák. Egy dolmány, attila vagy ujjas mellény; egy posztónadrág; egy pár csizma; egy rövid szűr, köpeny vagy csuha; két pár fehérnemű; egy nyakravaló; egy föveg, nemzetiszínű rózsával és fehér tollal; egy vászonzsák; egy börtarisznya — minden emberünknek. Később is: széna, zab, kenyér, előfogatok, ruhanemű, pótlovazás. A nemzet szeptember végére valóban összefogni tanul. A megye életképességének első igazolása. Mégis történt valami az el­ múlt években. Helyi f ejlem ények nélkl kalandorvállakozások a március tizenötödikék. A z a másfél év most a történelem sűrítménye. Palota és gunyhó társalkodása. Amíg a nép körébe eszméink nem j utnak le, ott gyökeret nem ereszte­ nek, addig ne várja a hon, hogy szorultságában a tömegek gyermekei se­ regestől sietnek a segítségére. A z óvatoskodás: félnek feltüzelni a népet. Pedig a nemzet ügye nem ügyes bajnokok egyéni bajvívásán, hanem a felkelt népek hevületén múlik. Népgyűléseket! Valóban szószékké a papok prédikálóhelyeit! Ahogy az ország egységes organizációvá válik a veszélyben. Naponként némi csodálkozással magam iránt: azt hiszik, mindent végbe bírok vinni, járnak hozzám mindenféle ügyben, s én eljárok mindegyik­ ben. * A nógrádi önkéntes honvéd zászlóaljjal lennék ott magam is mégis, Pá­ kozdnál és a Lajtánál, a tél kemény meneteléseiben, a dicsőséges, világra­ szóló (legalábbis Európára) tavaszi hadjáratban. És hát Világosnál. Vagy inkább Komáromban. �Világos érthetetlen. Voltak még tartalékaink. A túlerővel szemben ott volt a népfelkelés eszméje, ame lytől, ha elharapódzik, nem lehetett volna soha nyugta az ellennek. Mindenképpen legyőzeténk, de m ily szégyenletes megadás­ sal? Végigháborúzták Európát. Egy Napóleont legyűrtek. Ránk jöttek a zsar­ nokok, vér- és dacszövetsége szerint, s reményünk se lehetet. Medve és kétfejű koronás madár: földön, égen rádtalálnak, szétmarcan­ golnak, könnyű zsákmány vagy, szinte csak játék. Hősiesség? A z ifjú Európa már szétverve. Példa még lehettünk, reménység; de gyújtó láng, mely átcsap országhatárokon!? A z eszme, mely egy kontinensnyi ifjúságot táplált, nevelt, az eszmének egy formája és foka ebben a népben vált nyilvánvalóvá; az a kor, s ez a nép a fejlődés élvonalában tudhatta magát, hogy elbukott törekvéseink ké­ sőbbi korok más népeiben magasabb fokon táruljanak majd fel. Ennek a népnek ekkora szerep adatott az egyetemes fejlődésben? Nem igazán főszerep, de nem is Fortimbrasé. Ismétlődő vereségeink értetik meg velünk nemzeti létünk természetét. Mo­ hácsaink máig tartó sora. Mégis, mintha Világos más lett volna. Világos ta­ lán Európának is mondott valamit: az emberiség útjáról lebbent föl a köd. Felvilágosító erejű vereség: a jövendő fölül fújta el a látszatokat. Hon és evolúció! Nekünk egyik is elég teher. Sohase fogunk kilátni magunkból: egyik ol­ dalról az Üveghegyek, másik oldalról a Réz- és Vashegyek. Be vagyunk ide zárva. Elvarázsolt nép. Miközben a föld nyikorogva forog velünk. Csoda-e, ha lázálma ink vannak? Zrínyi halálában is, Széchenyi végső elszánásában is látni véljük a né­ met kezét. Jó hinni, hogy a német tette. És jöjjön hír Petőfiről a szibériai ólombányák mélyéről, ne a sebről, amit a pikák ejtettek rajta! Ne a fel­ nyársalt poétatestről! Tűnjék fel Székelyföldön, az alföldi vadvizek nádasai­ ban, erdeink elvadult szegénylegényeivel! Csak pislákoljon a remény, tart­ son az árnyéktól is az ellen! Milyen időket éltünk, hány mártírkezet szorítottam! Milyen kiválók áldozták fel magukat, s kicsinységemben megmaradtam én, a változtathatatlan kedéllyemmel, belefáradva önmagamba, a múltba, cse­ lekedeteimbe, itt ebben a határban, miközben Pest tele rázatom magam, táskámban az olvasásra alázatos kéréssel átadandó mű, összezárva egy szó­ noklattal, melyből a retorikát leszámítva egy NEM marad. Ebben a romló hangulatban, m ely mindig erőt vesz rajtam, órák múltán, utazás közben, is­ mét visszazuhanás magánmeghatározottságaimba: csak a test van. És már percek óta minden olyannak tűnik, mint azelőtt; felfedezzük a nehézkedést, m ely változatlanul áthat bennünket, s külszínre sem változott semmi, semmi sem öltött más formát. Már-már felmerül a kérdés: volt-e egyáltalán azelőtt? Tényleg: történt valami? Nem álmodtam mindezt? Itt a táskámban velem a mű és a tett. Tapinthatom. A magam endogenézise mélyen elrejtve a műben, az emberiség filo­ genézisének rajzában: levetközhetetlen zárkózottságom és leküzdött, ám gyak­ ran felcsapó becsvágyam különös kevercse. Mindenképpen egyensúly: magammal és a gondolattal összevetve. Mértékem szerint az univerzum egyensúlya. Míg magam itt a lélek örökös hullámverésében. Noha, mióta drámámmal kész vagyok, az ezernyolcszázhatvanas tél óta, a felszín zajgása alatt, mélyen, nagy belső béke. Hányódva-verődve a sokszempontú világ kívánalmai között, mindig is a megfelelést igyekeztem; így élve, miközben lelkem alapérzületét véltem mérvadónak, holott a mélyben megbonthatatlan gömbként a béke teljessége, aminek a fölfedezését az a nevezetes tél hozta meg. Talán ezért is az idegenség gyakran mindentől ami külső. A z elmúlt hó­ napok sürgés-forgásában is, cselekedvén a köz javára, a m egyei fölbuzdulás hangadójaként jelen lévén mindenhol az érdemleges történésekben, munkál­ kodván az új közigazgatási rendszer kidolgozására alakult bizottságban, meg­ értetvén a néphez való szólás ismételt időszerűségét, beleértve a német és tót nyelvbeni megértetésünket is, összegyűjteni a császári közigazgatási hiva­ tal iratait, hogy arról az átkos rendszerről saját kezenyomuk tárja fel az igazságot, önkényüket és erkölcstelen korruptságukat; dolgozván még any­ nyiféle bizottságban, és mégis, a buzgalom és megújult lelkesültség csúcsain váratlanul szédítő meredély peremén látni magamat, s ettől a nem is rémisztő, mint bénító látványtól magamra figyelve már; és az általános zajgás köze­ pette, amely tavaszi méhzsongássá oldódott és környezett, egyedül lenni meg­ oszthatatlanul. Nem oly erős bennem a hit, hogy ne kételkednék, s nem oly megin­ gathatatlan bennem a bizonyosság, hogy hinnék magamban, magunkban. Fel­ riadni ebből a révületből, s fürkészően, már-már alattomosan körbenézni, ész­ lelte-e valaki idegenségem, majd hangosabbnak lenni, mint annakelőtte. Á lnok is vagyok? A z lennék? S m i még? Árny, mely minden fuvallamra elleng? Olykor narcisztikus önélvezet kettősségem miatt, mint márciusban is, hogy futja tőlem a politikus álnokságára is, a csínyre, m ely Szontágh­ hoz illett volna inkább. Ismervén az urak lelkesülő hajlamát, majd a józa­ nodásukat hazafelé szekerezés közben, s a felébredő óvatosságukat mire otthonukba térnek, valóban csel kellett, hogy a választmány minden tagja aláírásával véglegesítse felhevültségét a bécsi udvarral szemben: Nehogy valaki azt mondhassa, hogy a következendő határozat a többséget megfélemlítő kisebb­ ség műve volt, nyissuk meg termünk ajtait, és mindazokat, kik a határo­ zatért a felelősséget elvállalni nem akarják, távozásra szólítsuk fel. Akik pedig a határozat hozatalába befolyni óhajtanak, azt aláírásukkal szentesít­ sék. A perc ünnepélyességében határozottan érzékeltem a döbbenet csendjét is. Hisz’ a jelenlevő száznegyvenkilenc férfiú száznegyvenkilenc egymástól kü­ lönböző lény volt, közöttük ingadozók és meghuny ászkodók is, akik ki lettek penderítve a megnyilatkozás sík terepére, s gyermeteg fogásomtól — min­ den nyilvánosságot érintő fogás Antonius Caesar fölött elmondott gyászbeszédétől kezdve ilyen naiv, s mégis hatásos — visszariadtak, hogy kinyil­ vánítsák lényegüket. A kitárt ajtók betöltetlen űrje, cselvetésem eredményességeként, a szár­ nyasoltárok ünnepélyességével záratott be. A kirobbanó önéljenzésben a gyávaság is ünnepelte magát. Ülve maradtam vereségem súlya alatt. Mert vereség volt ez is: küszködéseimmel szemben itt vannak körülöt­ tem a honért felelős felnőtt férfiak, s közöttük számosan olyanok, kiket mindig a külerő állít ide vagy oda, s akik mégis, kormány nélküli há­ nyódásukban is sérülhetetlenül egészségesek, míg te magad könnyebb bot­ lástól is életveszéllyel járó sebeket szerzel, ki naponta felépíted lényed, csak azért, hogy holnap elölről kezdhesd, csak azért, hogy annak tarthasd ma­ gad aki; miközben elapadnak testi lehetőségeid, s anyagként minden egyre rosszabb. Mindez tehát miért? A legszebb gesztusért talán: a teremtés gesztusáért, amelyet magunkkal szemben gyakorlunk. A z Úr is ekkor a legnagyobb, izgalomtól felhevült angyalokkal körül­ véve. Széchenyi a Híddal. Nekem mi jut? Egy NEM marad, melyet aláírásom hitelesít. Önhittség lenne, ha teremtésértékünek hinném? Hiszem mégis: valami érvényes. Egy NEM. Általános erőtlenség. A testé is, cselekedeteinkké is, a műé is. Mégis gyakorolni mindben a teremtés gesztusát: felépíteni magunkat minden ébredésünk után, látni szétolvadni cselekedeteinket a hatásban, s szemlélni esendőségünket a mű formaadó önkényében. Oly tökéletlen minden emberi. Tákolmányok. VII. A z idő belátható szakaszára rendelkezünk világos célképzettel. Azon túl ott a végtelen, az utópiák káprázata. Jelenbe-zártságunk felismerése megkísért mindenféle tévutakkal. Végül, ha bölcselkedő hajlammal vagy áldva-verve, kiigazításokat végzel a jelenen, te ezen az életszeleten, ő amazon, bár mindketten a magatokét hiszitek egyedül üdvözítőnek. Gyakran mégis, a látszólagos különbségek el­ lenére is, egy tőről fakadnak elképzeléseink: hámot raknánk az élet nya­ kába, hogy megrendszabályozzuk betöretlen csikó-természetét; szabályoznánk mint folyóinkat, abból a tévképzetből kiindulva, hogy ismerjük partjait és egyszerű mérnöki munkán múlik a siker. Naivak vagyunk, mint utópiáink. Mikor érik be végre szellemünk, hogy a valóság sokszerűségében lás­ suk meg nemünk lehetőségeit? Hol az a gondolkodó, aki nem a leegyszerűsítésből jelöl célt nekünk? Készül-e új eszme Európa poros fóliánsai között? Most, utam végéhez közeledvén, Pest előtt, fölködlik ifjúságom ideje, eb­ ben az ifjú, zajos városban, Édesmama intelmei szóban és levélben a város veszedelmeivel kapcsolatosan. Mára látszik, ha még sok minden csupán sejtés is, mi indult el akkor, a Dunapart kiépülésével, a gőzhajókkal, a palotasorral, a hajógyárral, a sza­ porodó munkássággal, a forgalmas piacokkal, de még a setét városzugokban reggel föllelt legyilkoltakkal is: Pest kitüntetett pontja leend az országnak, minden tekintetben, miként az élő szervezet sem nélkülözheti az egészséges részek egy központ általi összehangolását; mi pedig kúriáinkban egyre isten háta mögöttibbek. Pozsony egyetlen szárnylengetésre esik Bécstöl a koronás madárnak. Pest a középpontja lesz az országnak. Itt, Kelet és Nyugat vá­ lasztóvizénél, a limesek mentén, honnan a magasra jutott Róma szemlélte borzongva a szittya síkot, nekilódult egy város, ahol zúg, fodrozódik, hab­ zik az élet árja, s ahol kimondtunk ifjan valamit, s ahol egy NEM-mel leszünk hűségesek hajdanvolt önmagunkhoz, mégha ezen a nemen átcsapni készülnek is a hullámok, amit talán mi magunk is felkorbácsoltunk. Tudhatjuk-e, hol érnek partot, s milyen erővel a tetteink nyomán fod­ rozódó hullámok? Ne legyünk retorikusok mértéken fölül. Hisz’ becsomóztattak-e már a vexativus keresetek periratai birtokaim­ mal szemben? Családom és tulajdonom ellenére cselekedtem — Édes mama rám ol­ vasta és nem tévedett. Nem láthatta be, meg sem kísérelhettem effelé te­ relni hisz’ az tiszteletlenség lett volna, ha a honvédelmet pártoló támo­ gatásával, karitatív hadikórházával ő is ugyanazt cselekedte. A nép, mely hazát véd, jogot teremt magának azon a földdarabon. Édes Mamának az a szerep jutott, hogy védje az osztatlan családi bir­ tokot. A z ellenkezőjét küzdöttem ki magamnak. Mert miért emelnénk ki magunkat az idő árjából, hasztalanul dacoló szirtként? M iért tulajdonítanánk nagyobb jelentőséget annak, ami velünk történt, szemben az előttünk megesettekkel és a hajdan bekövetkezők­ kel? Ha mindezt nem tesszük, ezenmód megóvhatjuk magunkat a korillúziók elvesztése által ránkszakadó tehetetlenségtől. A z egyéni lét kudarcai és a történelem jégverései késztetnek bennünket az összegzésre. A kedély megbicsaklott öntudatunknál hamarább elvégzi a szükséges műveletet, elénk teszi a végeredményt: hiábavalóság. A z értelem pedig a magáénak tulajdonítja ezt a végső bölcsességet: farok csóválja a kutyát. Ó ifjúságom városa! Látszólag ismétlődés. Holott a gondolat tapasztalat nélkül még a képzelgés tartománya. Nem marad más, mint felismeréseinkkel együtt élni. Olykor már az események pontos kiszámításával. Mégis mi teszi ezt a monotóniát oly édessé? A kopás? Hisz’ közben minden egyre rosszabb. És az ismétlődésekben tőlünk el­ köszön a létezés. A z ismétlődés öröme tehát? A természet körforgása sem kecsegtet már az időtlen perpetuum mo­ bile illúziójával. Az élet is föléli lehetőségeit, ha az élő és élettelen mögött nincs örök mozgató. A betlehemi csillag szelíd, óvó ege elreppent a legelső ártatlanul kez­ detleges eszközünktől. A z első pillanatban talán meg sem hallattuk azt a finom, pengő hangot, amellyel kezdetét vette védettségünk szertefoszlása. Pedig az alig észlelhető nesz nyomán világok sokaságára robbant szét — azzal a félelmetes némasággal, amely az emberi tudás körének tágulását mindig is kíséri — a betlehemi csillag ege. Milliónnyl irány fölöttünk, amely mind sehova fut. Rajtunk pedig a kettős törvény: nehézkedés és az űr vonzása. Miféle élni segítő utópia épül majd ebből? Á dám-emberiségünk az öngyilkosság szirtszegélyén járt mindig is. m i­ óta kiűzetett. Miként magam is. Annyi csapás után következetes tett az az egyetlen könnyű lépés. Vagy mégis inkább az a természetes, hogy a közelmúlt telein — hány év óta már? — fö l sem merült bennem a lehetősége? Ifjan, a megsejtésszerü tudások idején gyakran. Most, a tapasztalat fényében nem. Drámámban az örökös összeomlások­ kal szembeni folytanos, makacs kiegyensúlyozás az, ami már nem is szín­ padi elem. A klasszikusok mértékével biztosan nem. Magam felől nézve pedig hiteltelen az érett Ádámnak a legvégsőre is elszánt próbálkozása. Ebben megint: Endymion kegyeltje. Á loméletem komolyan vétele nélkül megtaláltam volna-e a hitelesítés formáját ehhez a kétségbeesett kísérlethez? Mert a dráma jelenlegi állapotá­ ban Á dám nem megtapasztalja a történelmet, hanem még csak megálmodta, és így az önfeladása az ifjúé — csalódásai menetrendjét még csak sejti. Ezzel felel az idő távolából a hűség rímjével énem a Virozsilnak esz­ ményéről számot adó ifjúnak. A z ő tragédiája ez. Azé az ifjúé, aki Virozsil tekintetéből kiolvassa a maga és a körülötte zajgó társak sorsát. Mi megvénülhetünk, de mert a mostani fiatalok vének — blanirtság, csömör, cinizmus —, a mi hűségünkön múlik az újjászüle­ tés. Nekünk kell lelkesítenünk és lelkesednünk. Én, Endymion kegyeltje. A z öngyilkosság a gondolat csapdája. A gondolat mint lehetséges élet­ idegen elem. A tapasztalás, mint a kedély mederben tartója és a gondolat csiszolója. Ó, ifjúságom városa! Tapasztalásban aggként, újból itt, aki már a halált is könnyen fogadná. Ha elszámolnék éveimmel, hát mire is jutottunk? Sokra és kevésre. Az élet megváltatlan, és/de visszavonhatatlannak tűnik. Esélyeink a két minőség közös territóriumában lehetségesek. Sokra-semmire. Semmire-sokra. 19 �Ho rváth Lajos S Z IV Á R V Á N Y Ké peslapok A z vo lt a legjob b tán, hogy vo lt kiket tisztelned a holtak között, nem élh ettél voln a sokáig, ha nincsen erre annyi alkalom , de az ágyúkat vezén ylő költő s a szegény fe je deli halálú és a töm zsi képviselő, kinek segítségéért fe g y ő re könyörgött, TÓ valah ogy elva g y hát a sorban, ha jó l m eghúzod magad, M ár régen és hosszan bolyong a férfisírá s bennem. de ne hidd, te v a g y az egyetlen, kinek, ha időnként felnézel, indult a nádban, m ik or a fiú kiért a tóhoz, feltű n ik a fek ete égben M adách iszonyú bajusza, nyakába k ö tve h orgok között a bodzanyelű kése, m íg a m enet handabandázik ez őszülő szőr-szivárván y alatt. békák, halak, k a gylók és más ártatlan állatok ellen elszántan harcra k egyetlen k iontott vérrel, estére értette m eg a boton piruló keszeg m ögött guggolva, az első m egszerzett étel után m ár egyedü l van K OD Á L Y R A V A T A L A V egyesen tolongott ravatalod fe lé rajongó s ki tudta, m egin t és a tó akkor elkezdett nőni, m int a tenger, m i veszett, m ik or az időd vég e körül fo lya tta em berrel az A kadém iát, a városra valam i kicsorbult nap hatolt fe je d fö lö tt mégis, NA PLEMENTE felszántva egünk, áttörve füstöt, szétszabva szennyes f e lleget, G erlék repültek sorszerűen a guruló lángba, falu d tetői tű zlöttek vörös napokkal a láthatáron, m ióta annyi tépett erdőnk, szijas családfőnk veszett oda, m ire összem arkolt lelked arcodban fölem elted, szálerdő-hajad véd elm ez m inket kiirthatatlan, rá perzselt tollak hullottak feketén forogva, benned bujdoklunk szabadon, harm aton já rva könnyeden, hátad m ögött eg y-k ét hang és szál hegedű keserve nyítt, m ert a küldött halál m inden útján keresztbe fekszik zenéd a császár-sárga fa l is felra g y o g o tt m ég egyszer, m int az okádék, torlasza. sejtésed settengett, de eg yre m erészebben közeledve, hogyha kihajnalodsz, a v ilá g m ajd bealkonyít. DUNAKA NYAR U tolsó m eséid akkor úsztak el a szalagos széllel, borzongás re zg ett v é g ig gerinceden s hallottad belependül, ütötten m eglendült fönnebb vörös szirm aival a pipacs-ég és a láthatárra hullt fon n yadva körös-körü l fek etedő széllel, ekkortól patakok kezdtek ra gyogn i benned, nagyh átú fo lyó k végetlen s cserjések mentén haladva lefe lé ereszkedsz m in dig azóta, m ár-m ár tele tüdővel szívod a jó vízszagú levegő t s biztatod magad, ím itt a gázló, m ert nem átkelned lehetetlen. SZALONNASÜTÉS Tábortü zeket gyújtasz m agadban fázón esti, didergő fennsíkodon, keríted katonák k a réjával csapkodó kardú vem hes lángodat, eloldod bennük az ének keskeny szalagjait lobogni hosszan a határra, ülsz közéjü k földre, h ogy hangjukba társként fo n ó d j fek ete sípodon és tornyosul, tornyosul tűz és em ber, v e ti m agát az élet az égnek, m ajd száll alá, ereszkedik, lohad a cél s fe je d is h ajlik előre, fig yeld , csepegő szalonnád alatt hogyan fe tre n g a parázs fájdalm ában, s h ogy szem eid göm bjében m ég m in dig micsoda vá g y o tt v ilá g o k égnek. 20 �Tárgyszerű és tárgyilagos Madách-életraizért 1961-ben írta az ismert Madách-kutató, G yőrffy Miklós: „ Ismeretes, hogy irodalomtörténetünkben Madách úgyszólván az egykönyvű írók közé tartozik: az egész Madách-irodalom töké­ letesen Tragédia-központú” . Azóta két évtized telt el, 1964-ben Madách halálának cente­ náriuma megpezsdítette a reá vonatkozó kutatást, több drá­ mája is már sikerrel szerepelt színpadjainkon, egyre-másra je­ lentek meg életének egy-egy szakaszára, motívumára vonatkozó s eddig publikálatlan adatok feltárásai, és mégis az a vaskos, 500 oldalas mű, amely legutoljára (1978-ban) mintegy összefoglal­ ta az utóbbi évtized kutatásának irányait és eredményeit, ismét a korábbi összképet mutatta: felerészben Az ember tragédiájá­ nak ilyen-amolyan elemzéseit, színpadtörténetének adalékait, s a másik felében egy-egy részterületre vonatkozó adatfeltáráso­ kat. Közben pedig itt is, amott is elhangzik, hogy bizony szük­ ség volna egy kritikai kiadásra Madách Imre műveiből. Bizony szükség volna! Hiszen, ha csupán a Tragédiát tekint­ jük, már az magában is, de ma már Madáchnak több más drá­ mája is élő s elevenen ható, időszerű vitákra alkalmat adó iro­ dalmi és színpadi anyag, s már puszta értelmezéséhez is, de az életmű egyéb, rejtett kincseinek feltárásához is szükség volna a kritikai kiadásra (talán inkább, mint jó néhány, sokkal kevés­ bé elevenen ható klasszikusunkéra...). S itt jómagam, mint egy másik elevenen ható klasszikusunk, Jókai Mór kritikai kiadásai­ nak egyik szerény munkatársa, tapasztalatból állíthatom, hogy egy ilyen kiadás alapos elkészítésének igen fontos biztosítéka a jó életrajz. A z író élettörténetének tárgyszerű és tárgyilagos fel­ tárása. Madách Imréről már több életrajzi mű jelent meg: iroda­ lomtörténeti igényű is, szépirodalmi jellegű is, s kiadták életé­ nek fellelhető írásos dokumentumait — összefoglaló jelleggel is és kiegészítően is. Vessünk egy rövid pillantást a Madách-életrajzírás történe­ tének főbb állomásaira. Másfél évvel a költő halála után, 1866. február 6-án a Kis­ faludy Társaság ülésén hangzott el Madách Imre emlékezete címmel Bérczy Károly előadása. Az ugyancsak nógrádi író, a kitűnő Anyegin-fordító nemcsak földije, hanem személyes jóisme­ rőse is volt Madáchnak s így az emlékbeszédbe foglalt életrajzot közvetlen ismeretei alapján állította össze. Midőn tizennégy évvel később Madách Imre összes művei címmel Gyulai Pál három kötetben kiadta Madáchnak távolról sem „összes” műveit és válogatott levelezését, előszavának vé­ gén megjegyezte, hogy Madách életrajzának megírásához nem volt elég adata, de ennek ideje sem érkezett még el; helyette közölte az addig legteljesebb idevonatkozó tanulmányt, Bérczy Károly fent említett emlékbeszédét. Ezután folyóiratokban megjelent összefoglalások, lexikon­ ban, kézikönyvben közölt szócikkek után a XIX. század legvé­ gén ketten is jelentkeztek egy-egy terjedelmes Madách-életrajz­ zal. Palágyi Menyhért gimnaziumi tanár, majd egyetemi magán­ tanár, matematikus, de főként filozófus 1890-től kezdve több­ ször vendégeskedett Alsósztregován, Madách Aladárnál, a költő fiánál; előbb, mint írja, alaposan tanulmányozta Madách műve­ it, majd — olvassuk előszavában — „ha a költőt magát nevezem saját élettörténete legfőbb tanújának: akkor fiát, Aladárt a má­ sodik fő tanúnak kell mondanom” , további adatforrásaiként pe­ dig Madách jóismerősei közül Szontagh Pált, Veres Szilárdát, Lónyay Albertot és Hanricy Ágostot jelöli meg. Amit így gyűj­ tött, azt előbb hírlapi cikkeiben használta fel, majd 1900-ban Madách Imre élete és költészete címmel az első terjedelmes és át­ fogó igényű könyvalakú Madách-életrajza jelent meg. A másik ter­ jedelmes, de könyv alakban nem publikált Madách-életrajz egy évvel korábban, 1899-ben, a Magyar Szemle c. folyóirat hasáb­ jain tizenöt folytatásban jelent meg, Madách Imre életrajza cím­ mel. Szerzője Becker (utóbb Bakonyi) Húgó tanítóképző intézeti tanár szinte kizárólag korábbi nyomtatott forrásokra, elsősorban Palágyinak addig megjelent cikkeire támaszkodott, ezeknek adatanyagát bővítette ki geográfiai és genealógiai művek idevo­ natkozó felvilágosításaival és gondosan felhasználta Madách le­ velezésének addig publikált darabjait. Abból, hogy elsősorban Palágyira támaszkodott, már világos, adatainak és egész beállí­ tottságának „ősforrása” ugyancsak Madách Aladár volt. S itt csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Palágyi művének és adatainak pontosságát és hitelességét gondos adatközlésekkel von­ ja kétségbe s egész művéről alaposan leszedi a keresztvizet még ugyancsak 1900-ban Morvay Győző. 1914-ben Voinovich Géza Madách Imre és Az ember tragédi­ ája című könyve az addig megjelent életrajzi adatoknak kivá­ logatott részét s főként Madách műveit, túlnyomórészben Az ember tragédiáját fílológialilag elemzi. Barta János 1931-ben ad­ ja ki részint már megjelent, de túlnyomórészt az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött s akkor még kiadatlan, kéziratos anyagok alapján Az ismeretlen Madách cimmel új szempontú életrajzi portréját, mely mintegy előtanulmány a szerző 1942ben megjelent s az addigi eredményeket inkább elemzően, mint­ sem kiegészítve összefoglaló Madách Imre című könyvéhez. Közben azonban egy újabb, eredeti adatközléseken alapuló Madách-életrajz látott napvilágot, 1934-ben Madách az ember és a költő címmel. Szerzője Balogh Károly, Madách Imre sógorá­ nak, a szabadságharc elbukása után menekülés közben az erdé­ lyi hegyekben meggyilkolt Balogh Károlynak unokája, aki mint könyve előszavában elmondja, felhasználta ugyan a korábban megjelent műveket és a kéziratos Madách-hagyatékot is, leghi­ telesebb forrásának azonban apja emlékezéseit tartotta. Apja, a meggyilkolt honvédtiszt fia együtt nevelkedett unokatestvéré­ vel, Madách Aladárral Alsósztregován, ahol gyermekéletüknek es serdülésük idején kialakult gondolatviláguknak legfőbb for­ málója az őket szigorú gondossággal felnevelő nagyanyjuk, a költő édesanyja, idősb Madách Imréné volt. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy mindkét forrásértékű, ere­ deti portrét rajzoló Madách-életrajz szerzője — Palágyi Meny­ hért és Balogh Károly — ugyanabból az adatforrásból merített, s ami művükben nem írásos dokumentumokon, hanem szóbeli közléseken és hangulati befolyásolásokon alapul, mindaz végső soron idősb Madách Imrénétől eredt. S e befolyástól, még ak­ kor is, ha azt a kritika mérlegére teszik — mint Madách Imre feleségének megitélésében — képtelenek függetleníteni magukat. Igen széles körű biográfiai kutatások alapján jelent meg 1932-ben az Ember küzdj című háromkötetes mű. Szerzője, Har­ sányi Zsolt, amint be is számolt róla az Új Idők hasábjain, nem elégedett meg az addig kiadott és az Országos Széchenyi Könyv­ tárbeli Madách-hagyatékban hozzáférhető adatok, levelek, do­ kumentumok feldolgozásával, hanem kibányászott akkor még lappangó leveleket és kifaggatta Madách egykori környezetének akkor még életben lévő tagjait vagy ezek leszármazottait mind nógrádi Szűkebb pátriájukban, mind a költő családi és társaság­ beli világában. Azt hiszem, mind ez ideig ez volt a legkiterjed­ tebb, legalaposabb Madách-kutatás, csakhogy... Csakhogy Har­ sányi Zsolt nem filológiai — tudmányos vagy legalább ismeret­ terjesztő célú — életrajzot készített, hanem regényt írt. A „biographie romancée” akkoriban különösen népszerű műfajá­ ban, melyben pl. Stefan Zweig világhírre tett szert, a szorgosan felkutatott életrajzi adatokhoz és motivumokhoz még gondos korrajzot ábrázolva, a dokumentumok, helyenként szó szerint idézett levelek hézagait a tehetséges író képzeletével kitöltve, ír­ ta meg Madách Imre életregényét. A műfaj népszerűsége folytán, de azért is, mert „beérett” a Madách-téma, éppen akkor, amikor a Tragédia új német for­ dítása és bécsi, burgszínházi sikere határainkon túl is fokozottan ráterelte a figyelmet a műre és szerzőjére, Madách élete szép­ irodalmi témává vált. Mindenekelőtt házassági konfliktusa. Elő­ ször a Tragédia-íordítással Madách-ismerővé ihletett Mohácsi Jenő érdeklődött Fráter Erzsi sorsa iránt: 1935-ben jelent meg Lidércke című regénye, majd pedig ugyanabban az évben, mely­ ben Halász Gábor két vaskos kötetben Madách teljes irodalmi hagyatékát, Staud Géza pedig időrendbe szedett teljes levélvál­ tását adta ki — 1942-ben — Lászlóné Kiss Ibolyának a Madáchcsaládot ismerők utódaival folytatott levelezése alapján látott napvilágot Erzsi tekintetes asszony cimű regénye, és ugyancsak 21 �ez volt az az év, melyben Barta Jánosnak is megjelent fentebb említett összefoglaló-értékelő filológiai munkája Madáchról. Úgy vélem, nem véletlen, hogy éppen a második világhá­ borúban, az embertelenség tetőződésének idején annyian egy­ szerre, s olykor egymásról nem is igen tudó párhuzamossággal keresték, hangoztatták a Madách Imre életművében rejlő humá­ numot. S a második világháború után? A Madách-kutatás általános jellege teljesen megváltozott: részleteiben a korábbiaknál tárgy­ szerűbb, felfogásában s főként a szektánsággal folytatott győ­ zelmes vitáiban tárgyilagosabb lett, de az összefoglaló teljesség­ re való törekvés nem mutatkozott meg. Remélhetően csak azért, hogy a tárgyszerű részkutatás és a tárgyilagosság irányzata előkészítse a még mindig hiányzó, tudományos igényű Madáchéletrajz megírását. És hát mi történt e téren az utóbbi három és fél évtized­ ben? A Madách-levelezésből korábban már Gyulai Pál, Palágyi Menyhért, Komlós Aladár, Staud Géza, Halász Gábor és Harsá­ nyi Zsolt által publikált szövegekhez Győrffy Miklós, Kerényi Ferenc és Kőhegyi Mihály csatlakoztatott újabb darabokat, Ma­ dách életének s különösen 1848— 1849. évi működésének koráb­ ban közzétett dokumentumait Belitzky János, Krizsán László, Kamarás Béla, Szabó József, Leblanc Zsoltné és Rusvay Tibor gyarapították, színpadi utóélétéről Németh Antal, Kántor Lajos, Csapláros István, Rákos Péter, Szeli István, Ruzicska Pál, Gug­ lielmo Capacchi és e sorok írója gyűjtött össze újabb adaléko­ kat, Baranyi Imre a költőnek ifjúkori olvasmányaira derített fényt s e távolról sem teljes felsorolást még kiegészíthetjük az­ zal, hogy Lászlóné Kiss Ibolya korábbi regényének forrásairól immár filológiai értékű adatgyűjteményt adott ki könyv alakban és Madách életrajzának — ismét főleg házassági drámájának — szépirodalmi feldolgozásai is szaporodtak, így Székely Júlia A két Madáchné ás Felkai Ferenc Madách című színdarabját emlithetjük. Mindez építi, előkészíti a kritikai igényű életrajzot. Mindez azonban már annyira bőséges és ugyanakkor any­ anyira szétszórt anyag, hogy jelenleg bízvást áttekinthetetlen­ nek mondható, sőt még arra is alig kínálkozik lehetőség, hogy egymásnak látszólag ellentmondó megállapítások kritikailag szembesíthetők, „öröklődő” hibák kiküszöbölhetők legyenek. Hogy a már publikált anyag áttekinthetővé s a fedés ve­ szélye nélkül kiegészíthetővé, majd a leendő tudományos felhasználáshoz jól felhasználhatóvá legyen, ahhoz egy teljességi igényű Madách-bibliográfián kívül célszerűnek látszik egy olyan életrajzi krónika, amilyen a szovjet irodalomtörténet-írásban hasznosnak és népszerűnek bizonyult (hogy csupán az 1958— 1960-ban megjelent két kapitális művet, Lev Tolsztoj életének két kötetben, Makszim Gorkij életének négy kötetben kiadott krónikáját említsem), s amelynek alapja az, hogy kronológiai rendbe szedve állítja egymás után — s ahol kell, kritikailag mérlegre teszi — az író életéről ismeretes adatokat. Hogy egy ilyen munkának mi a szerepe és hogy az adat­ anyag maximális egybefoglalásán kívül „öröklődő” hibák kikü­ szöbölését, egymásnak ellentmondó adatok kritikai szembesíté­ sét is hogyan szolgálja, azt két példával fogjuk illusztrálni. A Madách-életrajzok élén álló Bérczy-féle emlékbeszédben ezt olvassuk: „A sztregovai kastélynak 1823-dik év január 21-én örömünnepe volt: az ős családnévnek fiú örököse született...” . S azóta minden kézikönyv, irodalomtörténet és lexikon így ír­ ja: Madách Imre született 1823. január 21-én. Pedig már az első dokumentált Madách-életrajz, Beckeré 1899-ben felhívja figyelmünket egy dátumzavarra; azt olvassuk a költőről, hogy Szontágh Pálhoz 1863. januárius 20-ról kelt levelében bizonyára csak tévedésből tehette születése napját ja­ nuárius 20-ára, ezeket írván: „E szerencsétlen mai nap tesz negy­ venévessé s ettől két szent pátrónusom, Fábián és Sebestyén sem ment meg.” Mi ez? Hogy valaki egy levelének keltezésénél egy napot téved, az még könnyen előfordulhat, de azt, hogy védő­ szentjeit tévesen jelölte volna meg, Madáchnál lehetetlennek kell mondanunk. Nos, a megoldás ott van Becker Hugó cikkének kö­ vetkező soraiban, melyeket azonban maga a cikkíró sem értett meg. Közli ugyanis az alsósztregovai római katolikus anyakönyv ide vonatkozó bejegyzésének szövegét, melyben ez áll: „Nr. 1.1823. 22 21. Januarii. Baptizans: Idem Parochus. Baptizatus: Emericus. Pa­ rentes... stb.” vagyis magyarul: „1. sz. 1823. január 21. Keresz­ telő: Maga a plébános. Megkeresztelt: Imre. Szülei... stb.” Vilá­ gos: a január 21. nem a születés, hanem a keresztelés dátuma volt: érthető, hogy az újszülöttet, aki esetleg az esti órákban jött világ­ ra, télvíz idején nem aznap, hanem másnap tartották keresztvíz alá. Furcsa, hogy Becker Hugó, aki egyébként gondos adatfeldol­ gozó volt s mint századvégi tanárember kétségkívül tudott lati­ nul, a „született” és „megkeresztelt” közti különbséget nem vette észre. Nyilván Bérczy Károly adatközlésének szuggesztiója hatott rá. De átvette a tévedést a tudós Voinovich Géza is, aki könyvé­ nek legelején a január 21-i dátumhoz az alábbi lábjegyzetet fűzi: „ Ő maga egyik levelében jan. 20-ra teszi, a keresztlevél 21-ikét mond. Közölte Becker Hugó a Magyar Szemle 1899. évi folya­ mában, 22. sz.” Voinovich tehát látta Becker cikkét, olvasta is a keresztlevél szövegét és mégsem vette észre, hogy a dátum nem a születésre, hanem a keresztelés napjára vonatkozik... Így örök­ lődött és öröklődik mindmáig, legutóbbi kézikönyveinkig ez a dátumhiba. Ideje lesz kijavítani. Madách Imre házassági drámája részint a téma csábítása, ré­ szint az adatok hézagossága folytán jelentős helyet foglalt el mind a filológiai igényű életrajzokban, mind pedig az életrajzi regé­ nyekben, melyek részben, mint mondtuk, éppen erre a témára koncentrálódtak. Véleményem szerint e téma szemérmes elhallgatása éppen olyan hiba, mint felnagyítása: ha foglalkozunk vele, akkor nem öncélúan vájkálunk valakinek legbensőbb magánügyében, ha­ nem az irodalomtörténetben nélkülözhetetlen kutatást végzünk egy költői életmű — és Madách esetében egy kiemelkedő nagy alkotás — motívumainak jobb, hívebb megismerése végett, más­ felől viszont nem tagadhatjuk, hogy kényes témáról van szó s ezért csak végletes tárgyszerűséggel és tárgyilagossággal szabad hozzányúlnunk. S éppen ez az a pont, ahol eddig még a filoló­ giai igényű életrajzok is többnyire a regényes életrajzok tipi­ kus hibájába estek. �Hogy mi ez a hiba? Engedtessék meg, hogy e kérdésre úgy válaszoljak, mint aki már maga is írt regényes életrajzot (Mak­ szim Gorkijról, 1967-ben jelent meg) s annak írásakor olyan szabályt igyekezett követni, amelynek megszegését az életrajzi regények tipikus hibájának tartja. A szabály, véleményem sze­ rint; az, hogy addig a határig, ameddig adatok maradtak fenn hősünkről, a legszigorúbban tartani kell magunkat mind a té­ nyekben, mind pedig a motívumokban megnyilvánuló történeti hűséghez, s e területen a regényíró legfeljebb dialogizálásokkal, szuggesztívnek szánt környezetrajzokkal, kronológiai fogásokkal szolgálhatja a műfaj sajátos követelményeit. Csak ott, ahol a fennmaradt adatok hézagosak, ott eresztheti szabadjára a kép­ zeletét, de ott sem annyira, hogy a kitalált — vagy finomabban szólva: megsejtett — elemek akár a legcsekélyebb mértékben is ellentétbe kerüljenek az adatokkal. S még kevésbé az ada­ tok logikájával. Ellenkezőleg: alá kell támasztaniuk ezt a lo­ gikát — mert ha ezt teszik, akkor nemcsak hogy nem kerülnek ellentétbe a valósággal, nem lesznek „rajtakaphatók” , hanem éppenséggel elősegítik azt, hogy az olvasó felgyúlt képzelete a realitás irányában élje ki magát. S mit látunk Madách életrajzának még filológiai igényű feldolgozásaiban is? Bérczy Károly másfél évvel a költő halála után, amikor a családi konfliktus szereplői még járták a ma­ guk életútját, már csak tapintatból sem tehetett egyebet, mint azt, hogy néhány költói mondattal átsiklott a történtek felett: „ . . . haza, Csesztvére sietett, repült, hogy ott a boldogságnak — már csak romjait találja. Sötét napok, a börtön éjénél söté­ tebb évek következének. Haza, család, hit, remény, szeretet: mind oda, oda! Hová meneküljön a hajótörést szenvedett a feje fölött összecsapó hullámok közt?” (Hogy ezután tárgyi tévedés következik: Bérczy szerint Madách a házasság felbomlása után menekült anyjához, Alsósztregovára, holott a valóságban ép­ pen ott, Alsósztregován következett be a házassági dráma — ez a tévedés csak arra vezethető vissza, hogy Bérczynek az ide vo­ natkozó adatok még hiányosan álltak rendelkezésére.) ered. A hozzáképzelések sorra fennakadnak az adatok króniká­ jának rostáján. S ha már a filológiai igényű életrajzok sem tartják magu­ kat az említett szabályhoz (hogy a kitalált elemek sose kerülje­ nek ellentétbe az adatokkal, még kevésbé az adatok logikájá­ val), akkor bizony félnünk kell attól, mit műveltek a Madáchházaspár történetével annak szépirodalmi feldolgozói. Nos, őmellettük szóljon az a tény, hogy az adatok közt a legfőbb hézag Fráter Erzsi természetének, magatartásának, be­ tegségének megítélésére kínálkozik, s az írók ezt a hézagot nagy általánosságban az adatok logikája szerint töltötték be: a konf­ liktust nem mint valami egyoldalú gonoszság, megátalkodott bű­ nösség következményét, hanem inkább mint szerencsétlen vélet­ lenek, félreértések és ezekből folyó megmakacsolódások eredőjét ábrázolták — még ha a részletekben imitt-amott megszegték is az adatok logikáját. A fő dolog, hogy ennek a logikának meg­ felel a közös kicsengésük: az, hogy Fráter Erzsi gyenge ideg­ zetű volt s e gyengesége a külső események és a családi körül­ mények folytán elhatalmasodott olyan betegséggé, amely sok szeretettel gyógyítható lett volna. Akkor férj és feleség nem szenvedett volna olyan sokat, de (s ez is találó kicsengésük a szépirodalmi feldolgozásoknak) feltehetően nem is született vol­ na meg Az ember tragédiája. .. Mondható-e hát könyörtelen ítélet a Madách-család valamelyik tagjáról? Aligha. Tehát jól tették az írók, hogy ezt a házassági konfliktust nem strindbergi szellemben, hanem görög sorstragédiának fogták fe l... Műveik összehasonlítása külön tanulságos történet lenne, de ehelyütt túlságosan messzire vezetne. Elégedjünk meg azzal, ami az eddigiekből kiviláglik: hogy Madách Imre tárgyszerű és tárgyilagos életrajzának megírása s ennek előkészítéséül az ismeretes adatok áttekinthető rendbesze­ dése sürgető irodalomtörténeti feladat. Radó György Azután Palágyi Menyhért leveleket, tényszerű adatokat, de mendemondákat is gyűjtött Alsósztregován, s íme cikkeinek alapján Becker Hugó már 1899-ben, ő maga pedig 1900. évi könyvében, valóságot és inszinuációt összekeverve, taglalja, ma­ gyarázza hosszan a házasság felbomlásának okait és körülmé­ nyeit. Voinovich Géza úgy igyekezett mindezt kivonatolni, hogy csak a tényekre szorítkozzék, ám a kulminációs ponton ő is be­ lekeveri a tények közé a feltételezést. Balogh Károlynál pedig ne is csodáljuk, ha értékes tényközlései közé ilyen fejtegetés ékelődik: „ . . . Gyermekes és üres lelkületének hiányzik férje védő jelenléte, erőt vesz rajta az unalom — mert hisz ő csak akkor tud szórakozni, ha szórakoztatója akad — gyenge jelle­ me támaszt, mulatni vágyó természete pajtást keres. Mikor az­ tán talál ilyent, akkor elfelejti az egyedüllétet, a gondot, a bajt, de elfelejti férjét is, elfelejt mindent és így történik, hogy vé­ gül megfeledkezik maga-magáról is.” Azzal az ismételgetések folytán meggyökeresedni látszó felfogással szemben, mely Madách feleségét eleve léhasággal, majd házasságtöréssel vádolta, Staud Géza józanul a levelek alapján emeli fel szavát. A z asszonynak bebörtönzött férjéhez írt leveleivel kapcsolatban ezt írja „Levelében pénzügyekről is ír, amit Madách életrajzírói mindig szemére vetettek és léhaság­ nak minősítettek. De ha elgondoljuk, hogy Fráter Erzsi jövede­ lem nélkül, három gyerekkel, szülésből alig felépülve, minden­ kitől magárahagyatva küszködött a megélhetéssel, semmi kivet­ nivalót sem találhatunk abban, hogy házastársak közt pénzügyi kérdések is fölmerülnek a levelezésben.” Madáchné állítólagos hűtlenségéről pedig (ami persze csábító regénytéma Balzac Har­ mincéves asszonyától Tolsztoj Anna Kareninájáig, hogy a XIX. században maradjunk!) Staud Géza ezt jegyzi meg: „Terhessége, a szülés utáni zavarai, magának és gyermekeinek ragályos be­ tegsége (mindhárman bárányhimlőbe estek), súlyos családi gond­ jai, legalábbis 1853 júniusáig, kizárják ennek a valószínűségét. Családi hagyomány szerint Hanzély Ferenc udvarolt neki...” Íme, az a bizonyos családi hagyomány, amelyről nem árt — az adatszerű krónikát egybevetve a hozzáképzelt motívumokkal — megállapítani, hogy milyen forrásból, esetleges elfogultságból 23 �M ég egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól A múlt évi centenárium alkalmából a csehszlovákiai ma­ gyar sajtóban is sok szó esett Móriczról és a szlovákiai tájak­ hoz, városokhoz fűződő kapcsolatairól. A rendkívül gazdag kap­ csolatok főleg a rozsnyói Holics Jankával 1905-ben kötött há­ zasság után alakultak ki, mikor is Móricz felesége társaságában bejárta a mai Szlovákia számos vidékét és helységét, és érdek­ lődve figyelt fel a szlovák dolgozó nép életére is. A centenáriumi megemlékezésekben szó volt arról is, hogy itteni élményeiből jelentős művek születtek. De nem mutattunk rá kellőképpen arra, hogy a falusi származású, falu- és mező­ város-ismerő, majd Budapestet lakó Móricz a mi tájainkon is­ merkedett meg a tipikus kisvárossal, annak sajátos világával és atmoszférájával. Ez az élmény szélesebbé, differenciáltabbá tet­ te addigi, meglehetősen egyoldalú: a parasztságra, a falusi értel­ miségre és a dzsentrire szorítkozó társadalomképét. És azok a kiemelkedő művek, melyekben a tágultabb társadalomlátás mű­ vészileg realizálódott, nemcsak az író pályáján jelentettek újat, hanem az egész magyar szépprózában is: az Isten háta mögött az első regény, amely a magyarországi kisvárost az európai iro­ dalom szintjén tudja felmutatni, s közben — bizonyos konzer­ válódott vonások okán és jogán — a régi kisváros-ábrázolása­ inkból is ízelítőt ad; ez a regény méltán összevethető Flaubert Madame Bovary-jával, de finom szálakkal kötődik az olyan Mikszáth-alkotásokhoz, fejezetekben is. mint a Vacsora Mravu­ csánéknál (a Szent Péter esernyőjében). Pótolhatatlan veszteség, hogy a Jószerencsét című regény, melyben az író a vashegyi, rőcei, zólyomi, mecenzéfi élményeitől ihletve a bánya, kohó és gyár világát, a műszaki értelmiség és a munkásság életét akar­ ta megeleveníteni, a világháború kitörése miatt torzóban ma­ radt; irodalomtörténet-írásunk így is, töredékes voltában is. „magyar Germinal” -nek nevezi. A történeti jellegű írásokban fölöslegesek a „ha így lett volna” kezdetű elmélkedések, de itt most nem tudok ellenállni annak az elképzelésnek, hogyan ala­ kult volna Móricz életműve, mennyiben gazdagították volna a munkástémák, ha a két vagy három kötetre tervezett Jószeren­ csét tető alá hozta volna. Centenáriumi felméréseinkből hiányzott annak a kiemelése is, hogy a tájainkkal való rendkívül intenzív kapcsolatok Mó­ ricz számára erős hidat képeztek az 1918 utáni új kapcsolatai kialakulásához és elmélyüléséhez. Érthető, hogy amikor arra alkalom, lehetőség adódott, úgy jött hozzánk, közénk, mintha a második hazájába jönne; arra a földre, amelynek pályája ala­ kulásában, alkotómunkássága gazdagodásában jelentős szerepe volt. 1926-os és 1927-es itt-tartózkodásai, előadó körútjai során kisült, hogy a meglátogatott magyar jellegű szlovákiai és kár­ pátaljai városokban — Érsekújvár kivételével — már járt, s ezért otthonosan mozog. Ilyesmit, ilyen gazdag helyi ismeretet és természetes otthonérzést egyetlen olyan magyarországi író­ nál sem lehet megállapítani, aki 1918 után aktívan kapcsolatba került velünk. Vonatkozik ez a megállapítás az itt született Kas­ sák Lajosra és Féja Gézára is, akik pedig a szó szorosabb értel­ mében is hazajártak. Egy másik körülmény, ami az új kapcsolatokat megalapoz­ ta és kibontakozásukat elősegítette, a Móricz és Ady közti szo­ ros és forró emberi és írói barátság volt. Az 1977-es Ady-centenárium alkalmából sokat beszéltünk a nagy költő itteni utóéle­ ti hatásáról és Petőfiével vetekedő kultuszáról. Rámutattunk arra is, hogy a rendkívüli hatás és kultusz azért alakulhatott ki, mert az a nagy erejű társadalomkritika, amit Ady költésze­ te és publicisztikája sugároz magából applikálható volt a cseh­ szlovákiai társadalmi és politikai helyzetre is, és ez az adottság az irodalmilag készületlen csehszlovákiai kisebbségi magyarság körében egyenesen hiányt pótolt. Most megállapíthatjuk azt is, hogy a kibontakozó kisebbségi szellemi életben Ady és Móricz fegyverbarátságáról is tudtak, s így nem volt véletlen, hogy az útnak induló és irodalmi eszményeket kereső sarlós ifjúság úgy alakította ki „faji triász”-át, hogy abban Ady mellé — a rövid 24 ideig favorizált Szabó Dezsővel együtt — Móriczot állította. És ezt a megtiszteltetést Móricz teljes mértékben megérdemelte, mert ha Ady forradalmi eszmeiségét nem is érte el, hozzá ha­ sonló szenvedéllyel küzdött a társadalmi megújulásért, az ő írói tolla is következetesen a „magyar ugart” szántotta. Az Adyhoz való hűség, az Ady-örökség jelentőségének fölmutatása itteni kapcsolataiban is megnyilvánult. Többek között erre mutat az a cikk is, amelyet Olvassátok Adyt címmel a magyar középiskolá­ sok lapjába, a Sarló kifutópályájának tekinthető, a Mi Lapunk­ ba 1928-ban irt. Móricz két háború közti szlovákiai kapcsolatainak legszebb fejezetét a sarlósokkal való megismerkedése és barátkozása je­ lenti. Erről a centenáriumi megemlékezések bőségesen szóltak és idéztek azokból a forró hangú cikkekből is, amelyeket a nagy író a kisebbségi értelmiségi ifjúságnak erről a csoportjáról a Pesti Naplóba (1927/89. sz.) és a Nyugatba (1931. I. 285—287.) írt. Ezek az írásai azt mutatják — és ezt eddig nem hangsúlyoz­ tuk eléggé — , hogy Móricz a sarlósokra felfigyelő jelentős ma­ gyar kortársaknál (Szabó Dezső, Jászi Oszkár stb.) határozot­ tabban és világosabban látta meg ennek a nemzedéknek törté­ nelmi jelentőségét és az egész akkori magyarság viszonylatában példamutató magatartását. Idézett cikkeiben igen meglepő az a határozottság, ahogy a konzervatív apák nemzedékét a fiatalokhoz viszonyítva társa­ dalmi és politikai értékben degradálja. Tudni kell ugyanis azt, hogy Móricz Sarló által szervezett szlovákiai előadó körútjainak és az említett cikkek megjelenésének idejében a konzervatív és „álomvilágban élő” apák politikai lapja, a Prágai Magyar Hírlap nyújtotta az írónak az itteni legnagyobb publicitást; per­ sze a lapot ekkor a jobboldali magyar ellenzéki pártok realis­ tább szárnya, a Magyar Nemzeti Párt uralta. Érdemes megem­ líteni azt is, hogy a vidéki konzervatív apák — akik tudtak az írónak az 1918/19-es forradalmakban való szerepéről — a fiaik által szervezett előadókörútnak nem örültek, s néhány helyen a bojkottálássál is megpróbálkoztak. (Lásd: Sándor Dezső: Két város. Érsekújvár és Vidéke 1927. IV. 1.) Ismeretes, hogy a szóban forgó cikkek miatt — melyekben Móricz azt is kijelentette, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság ha­ ladóbb és magyarabb, mint „otthon szegény, sötétségben és fel nem világosítottságban tartott gyermekeink” — a magyarorszá­ gi politikai reakció hatalmas hajszát indított ellene. Fölhánytor­ gatták egykori forradalmi szereplését, hazaárulással és „a Bene­ sékkel való cimborálással” vádolták és a közönséget és a „meg­ bántott” hazai ifjúságot bojkottra izgatták ellene. Móricz „bűne” — egy megbélyegző megyei határozat révén — a megyei köz­ gyűléseknek is napirendjére került, s a csongrádi közgyűlésen olyan javaslat is elhangzott, hogy az ilyen írót kutyakorbáccsal kell kiűzni a Parnasszusról. Móricz védelmében főleg a ha­ ladó lapok, írók és ifjúsági szervezetek vettek részt, s éles tilta­ kozó írások jelentek meg a csehszlovákiai magyar sajtóban is; többek között az egyetemisták lapjaiban: a Magyar Diákszem­ lében (1931/2. sz.) és a Baráti Szóban (1931/1—2. sz.) Annak a ténynek, hogy az ellene folyó hajszában bizonyos helyreigazító nyilatkozatra kényszerülő író a sarlós ifjúságról mondottakból semmit sem vont vissza, igen nagy jelentősége van. Azt bizonyítja ez a magatartás, hogy Móricz társadalom­ szemléletének fokozódó radikalizálódásában — más körülmények­ kel, főképp a magyarországi politikai és szociális helyzet foko­ zatos romlásával együtt — a Sarló hatása is döntő szerepet ját­ szott. Úgy csodálkozott ő rá a Sarlóra, mint egy olyan modell­ re, amelyben az akkori társadalmi helyzetben általa szükséges­ nek tartott ifjúsági aktivitás realizálódott. Ha fölvetjük azt a kérdést, hogy Móricz hűségére a Sarló hasonlóval felelt-e, akkor látszólag nehéz helyzetbe jutunk. A Sarló irodalomszemléletének és irodalompolitikájának fejlődés­ menetében találhatók olyan dokumentumok is, amelyek Móricz jelentőségének csökkenését mutatják. De az ilyen álláspontokkal párhuzamosan megnyilvánul a ragaszkodás, megbecsülés vala­ milyen aktusa is, és soha sincs szó olyan egyértelmű, végleges lehagyásról, mint pl. Szabó Dezső esetében. Még a munkásmoz­ galomhoz való csatlakozás idején sem beszélhetünk ilyesmiről, �pedig akkor a Sarló átszervezte a programját annak a fokoza­ tos felismerésnek az értelmében, hogy a társadalom alapvető kérdéseit az ifjúsági mozgalom nem oldhatja meg, arra a szoci­ alizmus hivatott. A z akkor meghirdetett és rappista módon el­ túlzott irodalom-eszményképben nem szerepel ugyan Móricz ne­ ve, de a hozzá való ragaszkodás, ha hallgatólagosan is, megma­ rad, és a későbbi években a volt sarlósok írásaiban hangsúlyo­ zottan kifejeződik. És meg kell jegyezni, hogy Móricz nem tar­ tozott az olyan Sarló-hívők, Sarló-szimpatizánsok közé, akik a munkásmozgalomhoz való csatlakozást helytelenítették. Ilyen megnyilatkozásáról nem tudunk, és ezt teljesen valószínűtlenné teszi az a mód, ahogyan 1938 után az egykori sarlósokkal a kap­ csolatát felújítja. (Lásd: Balogh Edgár: Szolgálatban, Bukarest 1978; Jócsik Lajos: Móricz Zsigmonddal a Kelet Népében, For­ rás 1979/7, Dobossy László: Móricz Zsigmond és mi, Irodalmi Szemle 1979/7.) Centenáriumi emlékezéseink rámutattak arra a nagyfokú figyelemre és segítőkészségre, amelyet Móricz kisebbségi irodal­ munk iránt tanúsított, de nem adtak képet a sajtónkkal való kapcsolatairól. Itteni írásomban még ezt a hiányt igyekszem pó­ tolni. Először a szocialista sajtóban található kapcsolatokról kell szólni, mert ezek a közönség előtt teljesen ismeretlenek. Móricz neve már 1920—21-ben megjelenik a kommunista és szociálde­ mokrata lapjainkban. A Kassai Munkás és a pozsonyi Népszava 1920-ban fölháborodott hangon bírálják, támadják a magyaror­ szági Petőfi Társaságot, mely Móriczot (és Babitsot is) kizárta a tagjai sorából az 1913/19-i magyarországi forradalmak alatti szereplésükért. 1920 áprilisában a Kassai Munkás A százszín se­ lyem kendő című novellát közli, 1923 júniusában pedig arról ad hírt, hogy az ungvári proletkult szervezet műsoros estjén többek között két Móricz-jelenet is bemutatásra került (a Tök­ mag és az Egérfogó). A Móricz-írások színpadi agitációs lehető­ ségeit az 1937— 38-ban megjelenő és a népfrontos kulturális szervezeteket hatásos műsorokkal ellátó ifjúsági népfrontos lap, a Kéve is kihasználta: közölte a Tej című vidám egyfelvoná­ sost, gyermekkórusra dolgozta fel A törökök és a tehenek című gyermekverset és színpadi jelenetté A stipendium című elbeszé­ lést. 1936—38 között, a népfrontpolitika korszakában a Magyar Nap népszerűsítette a legaktívabban a nagy írót; 7 alkotását közölte, köztük a Kis Samu Jóska című népszerű háborúellenes elbeszélést es egy-egy részletet A boldog emberből, a Betyárból és a Légy jó mindhaláligból. Hogy a polgári sajtó egyes orgánumai milyen nagy teret adtak Móricz írásainak, arról szóljon egy nagyon beszédes adat: a már többször említett Prágai Magyar Hírlap az 1927-es év folyamán húsznál több novellát vagy cikket jelentetett meg tőle, és azonkívül folytatásokban hozta — a Pesti Naplóval egyidő­ ben — az Úri murit. Számos Móricz-írás jelent meg A Reggel­ ben és a Dzurányi László és Győry Dezső által szerkesztett Ma­ gyar Újságban. Móricz népszerűségét nagyban szolgálták a róla és a mű­ veiről írt cikkek. Hogy ezek tekintélyes mennyiségéről némi íze­ lítőt kapjunk, soroljunk fel olyan csehszlovákiai magyar szer­ zőket (írókat, újságírókat), akik Móriczról portrét, könyvkritikát írtak, vagy vele interjút készítettek: Ásguthy Erzsébet, Balogh Edgár, Bányai Pál, Fábry Zoltán, Földes Sándor, Győry Dezső, Kelembéri Sándor, Kovács Endre, Martincsek (Mártonvölgyi) László, Peéry Rezső, Rácz Pál, Sándor Dezső, Sebesi Ernő, Si­ mándy Pál, Szalatnai Rezső, Szombathy Viktor, Varga Imre, Vass László, Walentinyi Samu. Meg kell jegyezni, hogy ez a névsor korántsem teljes, és a felsoroltak között olyanok is van­ nak, akik többször írtak Móriczról; Szalatnai Rezső legalább 15 írást szentelt neki, és ami a legfontosabb: az ő tollából született meg 1943-ban a Móricz szlovákiai kapcsolatait részletesen fel­ dolgozó tanulmány (Móricz Zsigmond Szlovákiában, Pozsony). A másik nagyméretű kapcsolati tanulmányt egy magyarországi irodalomtörténész, Vargha Kálmán írta (Adalékok Móricz Zsig­ mond csehszlovákiai útjaihoz és kapcsolataihoz. Irodalomtörté­ net, 1957. 3. sz.). Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a két háború közti iro­ dalmi életünkben néhány igazságtalan, elfogult kritika is szüle­ tett Móriczról. Az egyiket a rappista korszakát élő Fábry Zoltán írta (Tíz szomorú magyar év, Korunk, 1930. évf. 5. sz.); ő aztán a felszabadulás utáni években keményen megbírálta egykori helytelen eljárását, és kitűnő új tanulmányokban méltatta Mó­ ricz korszakos jelentőségű életművét. Egy másik elfogult, eluta­ sító kritika szerzője Bányai (Munels) Pál (Móricz Zsigmond Prá­ gában, Korunk, 1930. évf. 56—58. o.) Fábry és Bányai elfogult­ ságát az akkori magyarországi baloldali Móricz-értékelés befo­ lyásolta: szocialista és haladó polgári körökben rossz néven vet­ ték azt, hogy Osvát halála után Ignotus kiszorult a Nyugatból, és egy ideig — Babits mellett — Móricz működött társszerkesz­ tőként. Ebben az időben, 1929—33 között, Magyarországon és nálunk is sokszor megtörtént, hogy a Nyugatot durva túlzás­ sal reakciós folyóiratnak titulálták. Szólni kell még arról a hatalmas népszerűségről, melyet Móricz az úgynevezett szlovák állam magyar sajtójában élve­ zett. Ezt a népszerűséget is statisztikai adatokkal érzékeltetem: az Esti Újságban, mely 1939 végétől 1941-ig létezett, 26 elbeszé­ lése jelent meg, és ez a lap azonkívül öt hónapon keresztül a vasárnapi számaiban folytatásokban hozta az Életem regényét és terjedelmes részletet közölt az Árvácskából. 1939 szeptembe­ rében, a 60. születési évforduló alkalmával külön irodalmi mel­ lékletet adott ki, melyben — az ünnepi méltatások mellett — több cikkben idézték vissza Móricz egykori szlovákiai előadó kőr­ útjait és a kisebbségi magyarsággal való érintkezéseit. A mél­ tató írások a nagy írót Adyval mérték össze. „A magyar való­ ság az ő legfőbb ihletője, éppúgy, mint Adynak volt — írta Sza­ latnai Rezső. — A z életnek olyan heve és árama csap felénk a soraiból, mint amilyen elfog, amikor Ady verseivel ismerke­ dünk” (Esti Újság. 1939. VIL 9.). 1942 szeptemberében, a Móricz halálát követő napokban az akkori szlovákiai magyar napilap­ ban, a Magyar Hírlapban, továbbá a Magyar Néplap című hét­ újságban és a Magyar Album almanachban tíznél több nekro­ lóg jelent meg, és október 5-én a pozsonyi rádió Móricz-emlék­ estet sugárzott. Egy évvel később, 1943 júniusában a pozsonyi Toldy Kör nagyszabású emlékünnepélyén hódoltak annak az írónak, aki — mint az ünnepi szónok, Aixinger László találóan megjegyezte — „Juliánus barátunk volt, és létezésünk hírét a bátor és okos felfedező örömével vitte haza. Móricz Zsigmond fedezte föl a széles magyar köztudat számára az utódállamok magyar kisebbségének életét, szellemi formáját” (Móricz Zsig­ mond-emlékest Pozsonyban. Magyar Hírlap, 1943. VI. 5.). Említésre méltó, hogy Móricz halála után a költőink tollá­ ból versek is születtek róla. Sebesi Ernő verse abban a kötet­ ben található, mely 1944-ben Budapesten jelent meg (Halhatat­ lanok — Í rói arcképek 100 szonettben, Cserépfalvi Kiadó). A másik verset — Búcsú Móricz Zsigmondtól címmel — Páll Mik­ lós pozsonyi költő írta az elhalálozás utáni napokban. Í rásomat Páll verse néhány sorának idézésével fejezem be. Az a megbecsülendő ebben a versben, hogy a háború szörnyű­ ségével a humánumot szegezte szembe, és a humánum erősítésé­ re Móricz írói példáját is felsorakoztatta: ............ jónak lenni rossz időkben És szépnek látni, ha kell a csúnyát, Anyát szeretni minden messzi nőben, Ez menthet meg a pokolkapun át, Mely egyre jobban megtárul előttünk, Kik maradtunk e földi tájakon. 3 ha bús valókra lélek-fátyolt szövünk, Virág szökken a szikkadt talajon. És megfogadjuk, hogy jöhet akármi, Föld megindulhat s megállhat az ész, Mi mindig Veled fogunk látni és járni, Örök tanítónk s vezetőnk Te lész!. .. Turczel Lajos 25 �KÖRKÉP A hetvenes évek m a g ya r iro d a lm á ró l Eszmecserékben igazán gazdag téma­ körrel indult útjára a Kossuth Könyvki­ adó Vélemények viták című sorozata. Mert hiába természetes velejárója a kortárs mű­ vészetnek a minden újszerűvel, az eleddig nem volttal szembeni fenntartás, a szélső­ ségekre hajlamos fogadtatás, mégis feltű­ nő sajátsága a magyar szellemi közéletnek, hogy legérzékenyebben az irodalom jelen­ ségeire reagál. A dilemmák azonban ko­ rántsem e művészeti ág eleve problemati­ kusabb mivoltából, belső törvényszerűsé­ geiből fakadnak, sőt éppen a társadalmi valósággal, a politikával való hagyomá­ nyosan direktebb kapcsolata magyarázza az élénk érdeklődést, a koncentrált figyel­ met. Kérdőjelek tolulnak a recenzens tollára is: eredendő feladatának tegyen-e kizáró­ lag eleget, s mintegy visszanézvést közve­ títse, minősítse a kötet tartalmát, avagy ítélje meg a dolog lényegét, magát az iro­ dalmat is? Ez utóbbi már lépéselőnyből történhet, hiszen az elemzett időszakról — a tanulmányok megírásának idejéhez ké­ pest — értelemszerűen objektívebb irodal­ mi önismeretünk, s ez akkor is figyelem­ be veendő, ha a kötetet szerkesztő Agárdi Péter a „hetvenes évek” fogalmát — tel­ jes joggal — nem naptárilag, hanem tör­ ténetileg értelmezte, s inkább „metafori­ kus értelemben” használja. Kétségtelen, hogy ezúttal is a távolabbi jövő fogja majd eldönteni, hogy mi bizonyul valós érték­ nek, s „mi marad fenn az idők rostáján” e korszak tanújaként, de az egyidejű ál­ lásfoglalásnak semmivel sem pótolható szerepe van az adott társadalmi atmosz­ féra és követelményrendszer közvetítésé­ ben, a későbbi objektív értékelés megala­ pozásában. A kötet legnagyobb érdeme — s ez a kiadó javára legyen mondva — , hogy így csokorba gyűjtve irodalomtörténeti for­ rásanyagként is megőrződik néhány jel­ legzetes korabeli kritika, átfogó igényű tanulmány. A z Viszont már a szerkesztést dicséri, hogy az írások nem az irodalom — bármely korszak esetében is meglehe­ tősen tág — fogalomkörében kapcsolód­ nak csupán össze, hanem — a részletek el­ térései ellenére — egy gondolati ívre fű­ zött vaskos dolgozatnak hatnak. E látsza­ tot erősíti Agárdi Péter kötetzáró „szer­ kesztői jegyzete” , amely akarva-akaratlan summázatát — és nem lezárását— adja a „hetvenes évek magyar irodalma” cím­ szó alatt jelzett sokrétű problémakörnek. Korrekt, higgadt értékelését — műveket 26 és véleményeket találóan visszaidéző — , fejtegetéseit olvasva felerősödik egyetér­ tésünk, „hogy gazdag, virágzó szakasza ez irodalmunknak” , és még nehezebben fo­ gadjuk el a kötetbe jobbára csak hivatko­ zási alapként beszüremlő, dühös indulatú, általános válságtudatot (ami különösen sok zavart okozott a nem szakember, „véd­ telen” olvasók körében). Teljesen jogosult viszont az irodalom változásáról beszélni, amely „a témavilá­ got, a központi problematikát, az esztéti­ kum teljességét, a formai törekvéseket és kísérletezéseket tekintve egyaránt tükrö­ zi” a társadalmi mozgásokat, átalakuláso­ kat. Azoknak kell igazat adnunk — Agár­ din kívül főleg Csák Gyulának, Faragó Vilmosnak, Hermann Istvánnak, Pándi Pálnak, Tóth Dezsőnek — , akik nem az irodalomból kiindulva értelmezik, nem csupán immanens okokkal magyarázzák a hetvenes évek sajátosságait, hanem a t ár­ sadalmi körülmények változásaiból, az iro­ dalmi alkotások hatásának módosult fel­ tételeiből eredeztetik azokat. Így lehet el­ kerülni a teljesítmények „iskolás összeve­ tését” , amely egy korábbi periódus csúcs­ teljesítményeiből képzett normatív mérce — Agárdi találo kifejezésével „a hatva­ nas évek aranykor-mítosza” — alapján méricskél, s nem a valóság művészi bir­ tokba vételének lehetőségei és igényei szerint ítélkezik művekről, tendenciákról. Célravezetőnek azt a felfogást tekint­ jük, amely egységes folyamatként szemlé­ li társadalmunk — és ezen belül az iroda­ lom — fejlődését, és különösen nem húz éles választóvonalat az utóbbi két évtized közé. „Hiszen még a vak is láthatja: a hatvanas és a hetvenes évek között sem­ miféle elvi szakadék nincsen. Politikailag és gazdaságilag egyaránt ugyanannak a kornak egy későbbi szakaszán élünk” — írja Hermann István mondandója megala­ pozásaként. Azt kell hát keresnünk, hogy e későbbi szakasznak mely vonásait és mennyire hűen tükrözi a közelmúlt, a je­ len irodalma. Mindenekelőtt összetettebb, bonyolul­ tabb — vagy egyszerűen, csak más — kér­ dések emelkedtek társadalmi rangra, me­ lyekkel lépest tartani, a „mikromozgást” érzékeltetni szükségszerűen csak egy gon­ dolatilag mélyebb, intellektuálisabb, rész­ letezőbb irodalom tudott. A konszolidált, stabil politikai és gazdasági alapokon egy­ részt a hatalomhoz való viszony, a közös­ ség és az egyén egymásrautaltsága, a sze­ mélyiség erkölcsi szerepe jelentkezett új­ ként, másrészt nagyobb erőre kapott — a társadalomban és művészetben egyaránt az úgynevezett „életmód-problematika” . Az intenzívitás — fokozatosan össztársa­ dalmi — követelményrendszerével szá­ molva fogalmazott úgy Tóth Dezső, hogy „irodalmunk a gazdasági-társadalmi élet más szféráihoz hasonlóan »alkalmazkodá­ si« periódust él át, ennek a helyzetnek az ábrázolási lehetőségeit, szempontjait, esz­ közeit keresi, természetes kudarcok és fél­ sikerek kíséretében is. Nagyon mély elemzés adhatna csak ki­ merítő választ arra, hogy a történetiség általános kritériumán túl mi motiválja társadalmilag a történelem iránti fokozott érdeklődést, mivel magyarázható e diva­ tosnak is tetsző „múltidézés” . Inkább azt az alapállást érdemes rögzítenünk, ame­ lyet Agárdi Péter az ilyen irodalom fo­ gadtatásához, megítéléséhez ajánl: „Ha egyes műveknél, törekvéseknél indokolt is a kritika, az egész jelenséggel kapcsolat­ ban, a lényeget illetően joggal állíthatjuk, hogy nem a ma elől a múltba hátráló me­ nekülést képviseli ez a tendencia, hanem a mai valóság széles ívű írói birtokba véte­ lének szükségszerű módszerét... A tradí­ cióknak ezzel a vitázva integrálódó, ár­ nyalatokat összegző, kitágult színképével is erősödik, társadalmi-nemzeti tudatunk történelmi fedezete, s ennek révén a múlt kritikai elsajátítására épülő, de alapvetően a jelenből fakadó szocialista tartalma, lé­ nyege.” Ugyancsak nem könnyű az adekvát tár­ sadalmi hátterét meglelni annak a jelen­ ségnek, melyet „az irodalmi műfajok ha­ gyományos szerkezetének átrendeződése” kifejezés takar. E folyamatnak kétségkí­ vül az a legszembetűnőbb megnyilvánulá­ sa, hogy megszűnőben van a költészet tra­ dicionális vezető szerepe. Érthető tehát, hogy a legnagyobb figyelem, a leghango­ sabb vita ezt a kérdést kísérte, s ezen az aránytalanságon a kötet líra-próza-dráma fejezetekre tagolt beosztása sem tudott változtatni. A eszmecsere végül is akörül zajlott, hogy mihez képest csökkent a líra kiemelt funkciója. Egyik oldalról Benjá­ min Lászlót idézhetjük, aki szerint „a mű­ fajok akaratlan versenyében a mai ma­ gyar próza egy lesántult költészetet’ elő­ zött meg” , mígnem Agárdi mások meg­ győződését is tolmácsolva azt hangsúlyoz­ za, „hogy ez nem elsősorban a líra válsá­ gát, színvonalsüllyedését jelenti, hanem az epika és a dráma felzárkózását” . A Mak­ rára, a Ménesgazdára a Faustus doktor boldogságos pokoljárására, a „Magyaror­ szág felfedezése” gyűjtőcímű szociográfiai sorozat legjobb köteteire, vagy Sütő And­ rás műveire gondolva ezzel a véleménnyel lehet egyetértenünk, meghagyva Benjámin igazát a formai bravúrokban tetszelgő, semmitmondó versek kritikájában. Önálló tanulmányt érdemelne — mint ahogyan kapott is már nagyon sokat — a hetvenes évek sajátosságaként joggal számon tartott nemzedéki korszakváltás je­ lensége. Nagyon sok nevet lehetne, kelle­ �ne idéznünk ahhoz, hogy tényszerűen bi­ zonyítsuk: kiüresedett tartalma van már a „fiatal irodalom” létjogosultságát meg­ kérdőjelező vitáknak, az arra érdemes mű­ vek és alkotóik „az egységes képbe, az egész mai magyar irodalom értékrendjé­ be illeszkednek bele; elemzésük, minősí­ tésük is ebben a marxista mértékrendben kell hogy foganjon.” Agárdi reálisan ítéli meg helyzetüket, amikor ezt írja: „Van még mit tanulniuk életismeret, történelmi tapasztalatok, formateremtő műgond, ele­ ven reailísta valóságábrázolás, társadalmi lényeglátás terén. De azt mechanikusan bírálni aligha lenne értelme, jelenleg több­ nyire elsősorban morális-érzelmi, s némi­ leg elvontan történelmi-intellektuális meg­ közelítésből élik át korunkat; hogy mű­ vészileg ezen a szálon kötődnek a szocia­ lizmushoz, s ebből a megközelítésből bí­ rálják azt, amit idegennek tartanak tőle” . Összefoglalásként csak megerősíthetjük a fentebb mondottakat: a kötet jól tükrö­ zi a valós helyzetet, miszerint az iroda­ lom fő vonulata szocialista eszmeiségű, építőmunkánk alapvető, központi kérdé­ seit ragadja meg, ösztönzi perspektivikus céljaink megvalósulását, az emberi sza­ badság kiteljesedését. Végső soron ettől lesz elkötelezett, pártos, ez a mértéke a né­ piség, a realizmus hiteles jelenlétének is, akárhogy vitatják a kritikusok — és sok­ szor a írók maguk is — e kategóriák fo­ galomváltozásait. Szabolcsi Miklós meg­ jegyzéséből joggal hallik ki az önkritikus elégedetlenség: „Mi, kritikusok sem va­ gyunk elég biztosak a valóság, a társadal­ mi folyamatok megrajzolásában és érté­ kelésében... Aránylag keveset írtunk fo­ lyamatelemző, a műveket a valósághoz mérő írásokat.” Van persze útvesztés, zsákutca jócskán magában az irodalomban is, és mindkét területre — az alkotásra és a kritikára — egyaránt érvényes a politika „elvárása” , hogy társadalmunk változásait követve „ne elégedjenek meg a felszínes általáno­ sítással, hanem hatoljanak még jobban a jelenségek mélyére. Az emberiség sors­ kérdéseiben népünk törekvéseivel és ál­ lásfoglalásával összhangban a béke, a ha­ ladás ügyét támogassák. Ne a múló diva­ tot kövessék, ne a befelé fordulást vá­ lasszák, hanem szocializmust építő népünk múltjának és jelenének, örömeinek és gondjainak bemutatásával segítsék elő fej­ lődésünket, az értelmes közösségi élet ki­ alakítását. Társadalmunk támogatja az irodalmat, a művészeteket, ugyanakkor joggal elvárja az íróktól, művészektől, hogy még több színvonalas alkotással fe­ jezzék ki szocialista törekvéseinket, a va­ lóság hű, művészi ábrázolásával gazdagít­ sák életünket.” (Kossuth, 1979.) Csongrády Béla G o n d o la to k C zakó G á b o r m űveiről Szociális élményérzékenység, szociog­ ráfiai hitel, oknyomozó következetesség jellemzi Czakó Gábor eddig megjelent műveit. A primér élmények szokatlan gazdagsága, változatossága tűnik föl, ha könyveinek témáin végigpásztázunk. Egyetemisták, munkások, parasztok, mű­ vészek, sarlatánok, tanárok életvitelét, mikro- és makrokörnyezetüket ábrázolja. Három nagy alapproblémát jár körül: a deviáns magatartás kialakulásának társa­ dalmi gyökereit tapintja ki; a morál de­ valválódásáról v a ll; a hamis tudat által hitelesített szokásjogrendszer, s a tiszta moralitás nevében föllépő ifjú titánok, modern messiások összeütközéséről szól. Az albérleti pokol jellemtorzító üst­ je intenzíven foglalkoztatja A szoba című regényében, s az Indulatos jelentések ri­ port-szociográfiáiban. A szoba nyersen, de hitelesen megformált alakjai a városi élet­ forma peremvidékére szorult munkásem­ berek. A főszereplő szerelmespár őszinte idillje zátonyra fut a lakáshiány nyomán kialakult kényszerhelyzet-sorozaton. Ah­ hoz, hogy hozzájuthassanak egy viszony­ lag elfogadható zughoz, részt kell venni­ ük a házigazda aljas manőverében, aki erőszakosan megszerzi a nagyobb lakást magatehetetlen, beteg anyjától, a kisebbet az idős asszony ápolási gondjaival együtt átjátssza az albérlőknek. Az eltartási szer­ ződés intézményesített antihumánus kény­ szerkapcsolata gátlástalan dúvaddá, lá­ tens bűnözővé formálja a jó szándékú, fél­ szeg főhőst. A démoni kísértővé duzzadt lakás megszerzéséért folytatott harcban elveszíti a harmonikus létezés lehetősé­ gét, korábbi, viszonylag tiszta, erkölcsös lényét. Czakó az Emberkert című köteté­ nek novelláiban, meseparaboláiban, de el­ sősorban az Indulatos jelentések szociog­ ráfiáiban bizonyítja, hogy az antiszoci­ ális viselkedési, létezési formák kialakulásának fő oka az említett térhiány. Az ötvenes évek mulasztásait kell még most is törlesztenünk, a lakásépítés még min­ dig nem közelíti meg a demográfiai rob­ banás ütemét, az erőszakolt centralizáció és ipartelepítés következtében még min­ dig túl erős az áramlás Budapest felé. Felemás, tiltó rendeletekkel pedig nem sikerült — nem is sikerülhetett — gátat vetni a huszadik századi népvándorlásnak, bizonyítja az író. Valóban indulatos, de hiteles Czakó helyzetjelentése: az albér­ let, az uzsora, a szocializmusban létező kizsákmányolás intézményesített formája, a deviáns viselkedés kialakulásának egyik bölcsője. A z írót izgató másik alapprobléma napjaink erkölcsének vizsgálata. Siralmas következtetéseket kell levonnia kérdőí­ vek, beszélgetések eredményeit értékelve: eltöröltük a vallási morál szigoró normá­ it, de nem sikerült újat adni helyettük, nem csoda, hogy a munka megbecsülése és tisztelete is halódik az emberekben 27 �a felemás erkölcsiség bizonytalanságot szült az új generációban, ezért is oly gya­ koriak körükben a deviáns megnyilvánu­ lások. Rendbontónak ítéli a köztudat A megváltó című parabolisztikus regény fő­ hősét is. A szuggesztiv, tehetséges fiatal beaténekes tudatosan szembefordul a hagyományos és az új, eklektikus-fele­ más morállal egyaránt. A „megváltó” a tisztakezű, új nemzedék kiemelkedő alak­ ja, anarchisztikus formában tagadja meg az apák-nagyapák örökségét. A megváltó alakja sajátos prizmákon keresztül mutat­ kozik meg, fejezetenként más epizódsze­ replő kamerájával látjuk újra, meg újra visszaforgatva az eseményeket. A z átme­ neti kor súlyos visszásságai, tragédiate­ remtő buktatói kristályosodnak ki a kü­ lönböző életsorsokból. Siralmas a leltár, a regény értelmiségi,, munkás-paraszt, hi­ vatalnok hősei — a megváltó kivételé­ vel — mind elhibázták valahol az életü­ ket, kisebb-nagyobb bűnökért vezekelnek. Paradox, hogy ennek ellenére ők ítélkez­ nek a főhős fölött, társadalmi normáktól eltérő, saját törvényeket teremtő — azaz deviáns elemként kezelik. Pedig egyértel­ mű, hogy a meggondolatlan ifjú titán mindnyájuknál különb. Czakó Gábor legérettebb regényeiben a falu, a vidék hiteles ábrázolására vál­ lalkozott. A Csata minden áldott nap a felnőtté érlelődés első fázisát kíséri fi­ gyelemmel egy falu gyermekeinek egyál­ talán nem játékos háborúskodása közben. Kitűnő lélektani érzékkel ábrázolja az öt­ venes évek nyomasztó légkörében élő gyermekek belső világát. A felnőttektől látott magatartásmodellek nagy részüket szolgalelkűvé, vezérüket pedig valóságos miniführerré teszi. Bükkös Ernő, az epi­ leptikus, pszichopata hajlamú, cezaromá­ niás kisfiú egy egész falu gyermeksereg­ letet terrorizálja, mindaddig, amíg meg nem érkezik a kis megváltó, Balzsam Zol­ tán, aki megtöri a „kis” személyi kultuszt. A gyermekháborúba gyakran bevillan az ötvenes évek magyar falujának felnőttvilága. A mű pontosan modellezi hata­ lom és egyén korabeli viszonyát. Balzsam Czakó első olyan hőse, aki következetesen vállalt megváltószerepét győztesen végig­ viszi, s elfogadtatja a közösséggel saját magasabbrendű morálját. Még erősebben példázati sugallató, s immár kiforrott alkotás Az iskolavár cí­ mű regény. Jellegzetesen parabolisztikus a kiindulópont: zárt környezetbe idegen érkezik, új pedagógust üdvözölnek az egykori várban, jelenlegi nevelőotthon­ ban. Hamarosan kiderül, hogy a korhű díszletek között feudális hatalmi rendszer működik. A piramis csúcsán áll az igaz­ gató, jovális vidéki zsarnok, alattvalói, beosztottai az ő elveit szolgálják. Az író a nevelőotthon életében eddig példátlan eset intenzitásába sűríti az évek óta fe­ szülő konfliktusokat: diáklázadás tör ki. Ami még példátlanabb: győzelemre is jut, a ifjú tanár ugyanis a diákok mellé áll. A z író kitűnően ismeri az iskolák, 28 nevelőotthonok légkörét. Panoptikumában brutális igazgató, kedélyes, bogaras öreg pedagógusok, férjvadász tanárnők egy­ aránt szerepelnek. A hatalmi hierarchia szálai az iskola falán is túlburjánzanak. A direktorról sejtjük, hogy mint annyian mások is, ő is fölfelé bukik. Mindegy ho­ gyan, de rendet tartott a portáján, amíg az igazi vétkes, a bajkeverő, diákokkal paktáló ifjú titán meg nem érkezett. A z iskolai—kisvárosi—megyei maffia szemé­ ben a fiatal tanár az igazi deviáns elem, aki törvényen kívülivé válik az erkölcsös ember álláspontjának védelme során. Eddigi műveinek mintegy summáza­ ta a Várkonyi krónika című hagyomá­ nyos nagyregény. Ironikus kép ez a ma­ gyar faluról, amely napjaink társadalmá­ nak is kiváló modellje. Ismeretlen fiatal­ ember, Gutisgál László érkezik a képze­ letbeli, abszolút magyar községbe, mint kiderült megboldogult apáinak szelleme vezérelte ide. Várkonyban élő anyjának három megbol­ dogult, s egyetlen élő szeretője közül el­ vileg bármelyik lehet az apja. Az állan­ dóan kísértő, jelenlevő holt „apák” , s az élő úgy döntenek, hogy a maguk mód­ ján közösen irányítják a gyerek sorsát a földi-földöntúli világból. Az élő apa, a megkeseredett öreg földalatti mozgal­ már kiássa a csatabárdot a többszörösen korrupt, csaló tanácselnök ellen, a fiú. a legifjabb generáció érdekében, s azért hogy megakadályozza a falu végleges el­ néptelenedését. A „földjelentgetővé” zül­ lött-kicsinyesedett egykori hős nimbusza föltámad, végre jó ügy érdekében zsarol­ ja az elnököt. A helyi hatalom fogcsikor­ gatva bár, de kénytelen munkát és letele­ pedési engedélyt adni a fiataloknak, a város perifériájáról menekülőknek, de sú­ lyos visszavágásra készül. A párbaj ha­ lálos döntetlennel végződik, a negyedik apa is távozik az élők sorából. Immár piedesztálra emelhetik azok, akik koráb­ ban az elveszejtésére törtek, s kénytele­ nek öröksége szellemében tovább dolgoz­ ni. De a „gyerek” a csábító ajánlatok, a megszaporodott szellematyák könyörgése ellenére sem kér az ünneplésből, elmene­ kül Várkonyból a lánnyal, aki őt, s nem a „hős mártír” utódját szereti. A Várkonyi-krónika vérbő, ironikus, fi­ lozofikus nagyregény, és annak perszif­ lázsa, paródiája, ugyanakkor ízes, falusi történet is. Czakó elnéző szeretettel — vagy gyilkos humorral megtanult ironi­ zálni saját korábbi vesszőparipáival is. Anakronisztikussá, komikussá színeződ­ nek például a regényben föltűnő „meg­ váltók” . Czakó némi öngúnnyal ábrázolja a mindenbe belekotnyeleskedő, koros írót, aki „belelkesedik a megtisztító falusi élet­ ért” , s kissé becsipetten lelkiismeret-vizs­ gálatra inti a várkonyiakat, de csak tö­ megverekedést idéz elő. A jó szándékú, hőzöngő, renitenskedő maszek, a „filozofálkodó” falusi kocsmáros — kitűnő fi­ gura. Sajátos mitológiát teremt meg élet és halál összefonódásáról, hagyomány és modernség összebékítéséről, s egyúttal ki is figurázza ezt a mitológiát. A tehetséges­ átlagos főhős, Gutisgál Laci, a tisztakezű­ nemzedék képviselője is megkapja a ma­ ga fricskáját és fölmentését. Czakó indulatos jelentések írásán, zöld­ fülű megváltók megértésén át jutott el a „krónika” bölcs, derűs, ironikus világné­ zeti szintéziséig. Hagyományos formában megírt műveinek hatalmas élményanyaga sejteti a továbbírható témákban rejlő ígé­ retet, az író határtalan kifutási lehetősé­ geit. Pósa Zoltán Márkus István: N agykőrös m ag yar o r szÁg felfed ezése Márkus István könyvét kétfelől is meg lehet közelíteni. Kínálkozik egyik szem­ pontként és támpontként maga a sorozat, amelyben megjelent; a másiknak a szer­ ző pályafutása. Mindkettőnek több köze, érintkezés! pontja van Erdei Ferenccel, s ez korántsem véletlen. Ma már egysze­ rűen nem lehet magyar szociográfiáról fa­ lu ta tá s ró l beszélni Erdei Ferenc emlí­ tése nélkül. Márkus István nem csupán mesterének vallja, de ennek a Könyvnek a születése, alapkoncepciója is Erdei Fe­ rencnek és Majláth Jolánnak köszönhető. Mindezt maga a szerző mondja el az utószóban a hála és a tanítványi tisztelet hangján. Hogy miért fontos ez? Mert ez a könyv legnagyobb erénye, mint aho­ gyan a szerző „privát szerencséje” is az, hogy egyetemista korában (1940-ben) be­ kapcsolódhatott a nagy társadalomtudós kutatásaiba, az ő irányításával ismerked­ hetett meg Nagykőrös tanyavilágával (a könyv első fele lényegében ezeket a ku­ tatásokat és élményeket dolgozza fel). Ha egyetlen mondatban próbálnánk ösz­ szefoglalni a könyv lényegét, akkor Már­ kus István előző kötetének a címével summázhatnánk: K ije lé a feudalizmus­ ból. Hosszú és gyötrelmes ez az út, egy­ szersmint ellentmondásos. Először 1940— 41-ben járt a szociográfus a hatalmas ta­ nyavilággal rendelkező alföldi mezővá­ rosban, amikor még érintetlenül éltek a több évszázad alatt kialakult termelési hagyományok, társadalmi szokások és normák. Kétségtelen, hogy a könyv leg­ kidolgozottabb és legizgalmasabb része is ez. Olyan történelmi pillanatfelvétel, amely ma már megismételhetetlen. A k ­ kor, 1940-ben még az érdekelte a szerzőt, hogy hogyan alakult ki a tanyarendszer, melyek voltak azok a gazdasági és történelmi erők, amelyek arra kényszeritették �a parasztot, hogy megvesse a lábát a sí­ vó homokon. Másképpen fogalmazva: a paraszti szorgalom sajátos, nagykőrösi változatát tanulmányozta éppen azért, hogy a specifikus-különlegesben tetten érhesse az általánost. Az egyik sajátos­ ság: a történeti az, hogy Nagykőrös nem pusztult ugyan el a török idők alatt, de minthogy a környéke igen, hatalmas ha­ tárra tett szert, s ezen külterjes állatte­ nyésztéssel foglalkoztak. Ez: a civis múlt lesz a későbbi fejlődés motorja is, majd fékje is. A másik tényező maga a homok. Ez gátolta sokáig, hogy benépesüljön a határ és a jobb adottságú vidékekhez hasonlóan kialakuljon az intenzívebb ag­ rárkultúra, mivel a hagyományos gabo­ natermeléshez igen rosszak az ottani adottságok. Ma is azok. A külterjes ál­ lattenyésztést a múlt század végén lénye­ gében a népsűrűségből fakadó földéhség, a túlnépesedett régiókból (például Jász­ ság) való bevándorlás, a legelők felpar­ calllázása váltja fel. Ekkor épül fel a ta­ nyák nagy része. Előbb csak ideiglenes szálláshelyként, megtartva a „városi” há­ zat Nagykőrösön, később egyre többen költöznek ki véglegesen, tulajdonosként és bérlőként, a határ távolabb eső ré­ szeire. A tanyák kialakulásának történe­ tét azért kell leírni, mert enélkül aka­ démikus minden vita a jelenükről és a jövőjükről. Márkus István azt tanulmá­ nyozza 1940—41-ben, hogy mi tartja meg és kint az embereket. Ekkor jut el, a már említett paraszti szorgalom elem­ zéséhez. Jóllehet egyáltalán nem az a célja, mégis mintegy rehabilitálja az év­ századokon keresztül lenézett paraszti kultúrát. A kultúrán ez esetben munka­ kultúrát értve, azt a módot, ahogyan a csak a saját erejére, fegyelmére és lele­ ményességére utalt parasztcsalád felvette a küzdelmet a mostoha körülményekkel (homok), a kor gazdasági és társadalmi viszonyaival. A szerző nem tagadja meg a csodálatot és a tiszteletet, s méltán, mert a rosszul fizető homokon a puszta megmaradás is imponáló teljesítmény! Csak úgy lehetséges ez, ha a parasztem­ ber önmagát is, a családját is (amely ép­ pen a munkaerő-utánpótlás kényszere miatt olyan nagyszámú) szerszámnak te­ kinti, alárendeli a gyarapodás, a meg- és felkapaszkodás kegyetlen parancsának. Hallatlanul racionálisan ugyanakkor, a mindenkori változásokhoz rugalmasan al­ kalmazkodva kellett itt megszervezni a termelést és a fogyasztást, olyan belső normákat, készségeket-képességeket ne­ velve a tanyasi gyerekekbe, amelyek ki­ terjedtek a munkamoráltól a viselkedé­ sig (öltözködés például), a párválasztásig. Ezzel magyarázható, csak így érthető meg, hogy ezek az emberek, akik alig jártak iskolába, a világtól távol éltek, meg tud­ ták vetni a lábukat a homokon, sőt — a gyerekeikben — mindig előbbre is lép­ hettek. Több réteget és típust is leír Már­ kus, a kép így lesz differenciált és ár­ nyalt. A mából visszatekintve két dolgot is sajnálnunk kell, miközben a kétségte­ lenül lenyűgöző fejlődésnek is örülhetünk. A z egyik az említett paraszti szorgalom, amelyet nyugodtan nevezhetünk Riesman kifejezésével „belülről irányítottnak” ; a másik az a kertkultúra, amelyet éppen ez a szorgalom és leleményesség varázsolt a homokra. Mind a kettőt ugyanazok a erők sorvasztották, sorvasztják el. Mi volt a paraszti törekvések mozgatórugója? A gyarapodás vágya és kényszere. Ez kény­ szerítette mintegy az egyre kisebb par­ cellák tudajdonosait és bérlőit a belter­ jesebb kertkultúra kialakítására, amely részben lehetővé tette, hogy a kis parcel­ lákból a maximumot hozzák ki, másrészt az anyagi felemelkedés — a gyerekeik­ ben — egy társadalmi lépcsővel ki is emelte őket ebből a sorból. A határ nagy volt, s mindenkor volt elegendő szegény­ paraszt, aki — a gyarapodás reményében — nekivágott ennek a küzdelemnek. A változást az ötvenes évek helytelen pa­ rasztpolitikája hozta, amely például a szőlőre, gyümölcsösre ötször akkora adót vetett ki, mint a szántóra. A z állami gaz­ daságok és a téeszek szervezése csak meg­ gyorsította ezt a folyamatot: aki csak te­ hette, menekült a földtől, a tanyákról, a homokról. Lehetővé tette, sőt siettette ezt a korabeli extenziv iparfejlesztés, amely óriási keresletet teremtett a munkaerőpiacon. A z eredmény — mint mondottuk — kétarcú. Kétségtelen, hogy hatalmas tömegek emelkedtek magasabb szintre, megnőtt az emberek (különben vitatha­ tatlanul jogos!) igénye, de ezenközben el­ sorvadt, elpusztult a híres nagykőrösi gyü­ mölcs- és zöldségkultúra. A régi formá­ jában immár feltámaszthatatlanul. Ennek a szerepét kellene átvenni a nagyüzemi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, de ehhez már tőke, gépesítés, szakértelem és ipari bázis szükséges, ami — különö­ sen a gyenge téeszekben — nem mindig adott. Jelentkezik, s a későbbiekben még súlyosabb lesz a mezőgazdaságban a mun­ kaerőgond is. Márkus logikusan vezeti le, hogy a parasztság mint osztály fokoza­ tosan megszünteti önmagát. Éppen a szorgalmával, amelynek — minthogy a vagyon már nem ösztönző erő — a célja ma már a kiemelkedés. Parasztnak lenni, tanyán élni olyan el- és visszamaradott­ ságot jelent éppen azok szemében, akik még vállalják, hogy már csak presztízsokok miatt is otthagyja, aki teheti. Ezeket a tanulságokat természetesen nem 1941-ben, hanem 1973-ban, a második nagykőrösi felmérése-kutatása idején vonta le a szer­ ző. Több tucatnyi család sorsát követte nyomon, sok száz emberrel beszélt, illetve készítettek interjút a Népművelési Intézet szervezésében. Ezekből az interjúkból raj­ zolódik ki a mai, immár iparosodó mező­ város képe. Mi jellemzi például a mun­ kásokat? Az a törekvés, amelyet maguk­ kal hoztak az őket felnevelő parasztcsa­ ládból: meg akarják szüntetni önmagu­ kat: a gyerekeiket már más pályára ne­ velik: értelmiséginek, kvalifikáltabb, job­ ban kereső szakmunkásnak. Elgondolkod­ tató a demográfiai mozgás is. Ezek az elsőgenerációs munkáscsaládok már eleve csak egy, legfeljebb két gye­ reket vállalnak, mert csak így tudják tar­ tani a megnövekedett életnívót. Az egyke nem volt ismeretlen Nagykőrösön sem, de csak a módos civisgazdák és a vezető ér­ telmiségiek körében. Ma ezt tekintik min­ tának, ideálnak azok a fiatalok is, akik hat-nyolc-tíz gyerekes parasztcsaládban nőttek fel. De más szempontból is elgon­ dolkodtató ez — figyelmeztet Márkus Ist­ ván. A hajdani tanyasi paraszt önellátó volt, „alig fogyasztotta mások munkáját” , szolgáltatásait. Ma már erre igény van, de kényszerűség is. Lakást a várostól, vál­ lalattól várnak (csak néhányan építenek maguk), ugyanakkor megnőtt a presztízs­ fogyasztás is. A z örvendetes és szükségszerű változás, fejlődés mellett tehát már­ is kirajzolódnak azok a gondok, amelye­ ket csak az eddigieket felülmúló minőségi fejlődés, hatékonyabb termelés, racioná­ lisabb gazdálkodás mellett lehet majd megoldani Nagykőrösön. Hogy csak egy példát említsünk: a munkaerőbázis szű­ külése miatt egyre kevesebben vállalják a nehéz fizikai munkát, a mai középnem­ zedék kiöregedése után nem lesz segéd­ munkás. Még súlyosabb lesz a helyzet a mezőgazdaságban, amelynek a vonzása, presztízse sokkal kisebb, mint az iparé. Illetve ez a folyamat csak akkor fordít­ ható meg, ha a magas fokú gépesítéssel, kemizálással, szakosítással ismét vonzóvá teszik a fiatalok előtt. Kérdés azonban, hogy a gyenge minőségű földek termőképességének fönntartásához, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, kapnak-e elég hitelt, állami dotációt? Mert honnan? Hi­ szen, éppen a mostoha természeti adott­ ságok miatt, lassabban és nehezebben té­ rül meg a befektetett tőke és munka. Márkus István könyve olyan, m int egy röntgenlelet. Sokoldalú, erős kontúrokkal megrajzolt képet ad a nagy múltú, a di­ namikus változás fázisába most lépő al­ földi mezővárosról. Erősebb és pontosabb a múlt képe, a hagyományos paraszti éle­ té. A szerző (mert annál jól kitaposott ös­ vényen, Erdei Ferenc nyomdokain haladt) arról már lezárt, tétedszerűen is megfo­ galmazható ítéletet is mondhat. A jelen tendenciát is ebből (a feltárt múltból) „vezeti le” , de ezeknél csak a kérdések felvetéséig jut el. Ez azonban a dolog ter­ mészetéből következik. A szociographia, a rajz csak állapotokat képes rögzíteni. A mozgást úgy érzékelteti s érzékeli — az olvasó is —, hogy a három különböző időpontban (1940, 1945, 1973—75) felvett adatokat egymás mellé helyezi. Ezek ad­ ják a fejlődés képét, de a kérdőjeleit is. A szooiográfus ennél többet nem tehet. A tervezéskor és a döntéskor azonban igen nagy hasznát veheti a gazdaság, a poli­ tikai vezetés, ha figyelembe veszi ezeket a leírásokat. Sőt! Súlyos hibát követ el, ha nem figyel oda, hiszen felelősen ter­ vezni és dönteni csak a társadalmi ten­ denciák ismeretében lehet és szabad. A tét nem kicsi: Nagykőrös, a parasztság, a kisvárosok iparának a jövője, boldo­ gulása. (Szépirodalmi, 1979.) H orpácsi S án d o r 29 �Grendel Lajos: H űtlenek A fiatal szerző első írása (saját bevallása szerint) 1970-ben jelent meg az Irodalmi Szemlében, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1971-ben megjelenő, nagy visszhan­ got kiváltó „Fekete szél” című prózai an­ tológiában még nem találkozhattunk a ne­ vével. A z antológiában szereplő írók egy­ része azóta, eljutva az első kötetig, bizonyít­ hatott (Kövesdi János, Bereck József, Kovács Magda — hogy csak néhányat említsek), most Grendel Lajosnak adatott meg ennek a lehetősége. (Pár év ide-oda — nem látnám értelmét őt más nemzedékhez sorolni.) Tizenegy írást tartalmaz a 180 oldalas könyv. A történetek, melyeket megszerettem közülük, s melyek tulajdonképpen nem is történetek a szó szoros valódi értelmében a következők. A Tantörténet Sipos Ernője, az örökké ré­ szeges sánta fuvaros fia már kétszer meg­ bukott előbbi iskolájában. A p ja most átí­ ratja egy másikba, de a fiú itt sem tanul jobban, az osztály és pedagógus nem fogad­ ja be, csúfolja, üldözi, szekírozza. Csak a tornatanár kedveli, mert kiváló labdarúgó, és később egy lány. A nagy és végső meg­ aláztatás után (megnyíratás) az események drámai fordulatot vesznek, Ernő összetűzik Pribelszkyvel — az ellenszenves osztályelső­ vel és megbicskázza azt. A Samuka Baloghja önmaga választja a samuságot. A diákszálláson nincs nevelő, két negyedikes diákra van bízva; úgy érzi, az élethez való jogát vonják kétségbe az idősebb fiúk. Egyik éjszaka átlógnak a lá­ nyokhoz, Samuka-Balogh ottreked, megis­ merkedik Máriával, a lánnyal való kapcso­ lata fölszabadítja a negyedikesek elnyomá­ sa alól. A z író nem mondja ki, de sejtjük, hogy Samukának sikerült az, ami a két ne­ gyedikesnek nem. S a negyedikesek ezt Sa­ mukának nem bocsátják meg. Tizennyolc nap: egy utolsó riadót nem bír elviselni tizen­ nyolc nappal a leszerelés előtt Honza — a cseh fiú — és öngyilkos lesz. Nászúton hagy­ ja ott férjét a kitűnő novella fiatalasszonya. M ire lehull a hó a gyermeki hálátlanság klasszikus, s korántsem a legfeketébben megrajzolt példája. A z anya a fiára, az ideg­ sebészre íratja házát („M ikor megvásároltam a házat, a férfi arca még feltűnően hasonlított a fiaméhoz.” ) Megörekszik, megbetegszik, de meg talál gyógyulni, fia és menye számára te­ herként él tovább, csalódásuk óriási. A z öreg­ asszonyhoz alig szólnak, levesében döglött egeret talál, villanykörtéjét kicsavarják (so­ kat fogyaszt), másra kell a pénz (pl. benzin­ re a Volgába), kályhájában ismételten leön­ tik a tüzet. A z öregasszony mindent elvisel, csak a hideget nem, a téltől fél, retteg és szenved legjobban, s mire lehull az első hó gonosz fiára és menyére nyitja a gázcsapot. Egy este Amerikában: Halász a főhős megpróbál kitörni a hajdani prolinegyed­ ből (Amerikából), házat épít („Am ikor el­ kezdtek építkezni, azt mondta az anyja: le ­ gelőször a lelked rohad meg. Lopni fogsz, mert másképpen ez nem m egy!” , de egész­ sége oda van. A valami történni fog...-ban mulatságos tálalását olvashatjuk annak, hogy miként szüli meg szereplőit egy író, s hogyan kez­ denek önálló életet élni a kitalált személyek. A Tanügy egy érelmeszesedésben szenve­ dő kisvárosban játszódik. Adva van egy ma­ gyar gimnázium, s egy egymást kísérgető fiú és leány. A leány teherbe esik, de nem a fiútól, hanem az iskola igazgatójától. A z „ügyet” az iskolaigazgató kívánságára a fia­ tal osztályfőnöknek kell kivizsgálnia. Hama­ rosan rádöbben az igazságra, erkölcsi ér­ zéke tiltakozik az ellen, hogy a fiú ártatla­ nul szenvedjen, s hogy kicsapják a gimnázi­ umból (közben az igazgató „nagylelkűen” 30 megígéri a fiú anyjának, hogy bejuttatja a kassai gépipariba!). A kisváros levegője fo j­ togatja, s bár az elbeszélés elején még mér­ legel és megfordul a fejében, hogy „ugyan milyen kádervéleménnyel bocsátanának el innen...”, az elbeszélés vége felé már tud­ ja, hogy választásra kényszerül, s az utol­ só mondat: „Nem tör le, inkább megnyug­ tat, hogy minden rajtam múlik most!,, — nem hagy kétséget afelől, hogyan fog vá­ lasztani. Vállalkozásban a Hűtlenek teszi fel a kötet­ re a koronát. Nevelőintézeti történet (szöké­ sek) többféle szemszögből (pedagógus és ne­ velt). iN agy élvezettel lapoztam végig a köny­ vet, őszintén örülve annak, hogy végre va ­ lami másról is olvashatok, mint — a cseh­ szlovákiai magyar irodalomban oly gyakran ismétlődő — a faluról városba kerülés ki­ váltotta szorongásokról. Am i a kötet témaválasztását illeti, túlzás volna egy kezdő írótól specifikus csehszlovákiai magyar (és hálátlan) problémák felvetését számon kér­ ni. Grendel könyve így sem kevés: egy igé­ retes író egyértelmű munkája. Szerzője nem tucatíró — egyéniség, másoktól különböző. A Hűtlenek új, az eddigiektől különböző és jóízű falat kisprózánk asztalán. Nem kétel­ kedem benne, hogy meghozza az olvasók ét­ vágyát. A z érdekes, erős kötetből talán csak a Kövületeket, és a Szép históriát hagytam volna ki. Kilógnak. Nem ebbe a kötetbe va­ lók. Ha az írások közös ismertetőjegyét kelle­ ne megjelölni, a hűtlenséget mondanám. Majdnem minden elbeszélésben jelen van a hűtlenség valamilyen formája, valaki min­ dig hűtlen valakihez, valamihez. Illusztrálá­ sul néhány példa. ATantörténetben Pál K a­ ti Sipos Ernőhöz, mert Ernőhöz hűtlenül Pribelszkyt sajnálja. A Samukában a két negyedikes a nevelésnek tartott samukázás­ hoz. A Kövületekben baráthoz, szülőhöz, nemzetiséghez. A Tizennyolc napban Honza az élethez, a M ire lehull a hóban fiú az any­ jához, az Egy este Amerikában című írás­ ban Halász a vo lt prolinegyedhez, a Vala­ mi történni fo g ...-ban a szereplők az író­ hoz, és az író szándékához, a Tanügyben a lány a falusi fiúhoz, a Hűtlenekben neve­ lőintézeti pedagógus az elveihez. Nem tudom, felfigyel-e majd rá az olva­ só? Mindenesetre nem ártott volna a szer­ kesztésnél ilyen irányban vezetni az írót a mondanivaló, a szerkesztőt meg a kötet egy­ ségének kidomborításában. Í gy a találó cím­ választás, a Hűtlenek nemcsak a kiadó által legjobbnak vélt írás jogán vált volna azzá, ami, de szorosabban tartotta volna össze a kötetet. Zavart még az író következetlensége: hol hagyományos párbeszédet (kötőjellel), hol modernista megoldást választ egy és ugyanazon elbeszélésben. Grendel prózáját nem szövi át líra. Írásai erős drámaisággal bírnak, erkölcsi-etikai kérdéseket feszeget, de nem erkölcscsősz, és nem moralizál. Kevéssé ösztönös, inkább az intellektuális, tudatos írótípus képviselője, azt hiszem, nem mentes a mai szlovák gon­ dolati próza hatásától sem. Írói szándéka — s ezt a kötetben számtalanszor bebizonyítot­ ta — helyesen, javítókészen társadalombírá­ ló. Recenziómat zárják az író sorai, a fülszö­ vegről: „Meggyőződésem, hogy a társadalmi és nemzeti önismerethez az emberi önisme­ reten keresztül vezet az út, nem pedig for­ dítva. Sokáig azt hittem, minden jó irodal­ mi mű elsősorban etikai gesztus. Ma már tudom, hogy ez kevés. Tárgyi hitelesség he­ lyett az érzések és gondolatok spontán hite­ lességére, őszinte indulatra, a látomás egye­ temességére — többsíkú ábrázolásra törek­ szem. De ez inkább utólagos töprengés. Egy következő kötet is újrakezdés lehet csupán.” Nézünk elébe! (Madách, 1979, Pozsony) Ardamica Ferenc C sohány Kálm án Búcsúzom Csohány Kálmántól a ba­ rátok nevében. Hatalmas meleg kenyér — ez volt mindannyiunknak. Egyetlen szóval nem szabad, nem lehet többet monda­ ni erről, mert minden kevesebb nála, annál, amit adott nekünk, ahogy osz­ totta szét magát mindannyiunk között, akik szerettük és még azok között is, akik nem is ismerték olyan közelről, mint a barátai. A múzsáját tudom csak idézni, mert tudjuk mindannyian, hogy most, fé­ nyes szíve és értelme minden erejével azon volna, hogy bennünket vígasztal­ jon, s mi azon, hogy őt. Ezért csak a múzsáját lehet idézni; súlyos betegen a kórházban, permete­ zett az eső, november volt. Akkoriban a keze nemigen mozdult, s két sort diktált le nekem: „Madarak fürödnek az őszi fényben millió éve” — ennyi volt a vers. Ez azt jelentette, hogy tudta, hogy készül valami nagy útra, hogy nem áll meg az élet senki halálával, nem ér véget az a nagyszerű körfor­ gás, amiről ő egy életen át rajzolt. A magyar rajzművészet, a vonal legna­ gyobb költője volt. Költő volt, mert minden fájt neki. Nem a saját fájdal­ ma elsősorban, hanem minden ember kicsi fájdalma és mindig sebzetten került ki minden fájdalomból — és mindig minden rajza költemény volt, s minden költeményével megyógyult ő maga, és meggyógyított mindenkit, aki ismerte a rajzait. Az utolsó nagy se­ be, a gyógyíthatatlan: az életének az elvesztése, a halhatatlanságával gyó­ gyul meg. Soha többé ember nem fog úgy ver­ set írni ceruzával, tollal, mint Csohány Kálmán. Soha szarvasok nem legelnek csillagok között úgy, mint az ő rajzain, Pásztó népe soha nem lesz úgy meg­ énekelve, dalolva, ahogy Csohány K á l­ mán rajzai daloltak, hogy egy világ minden népe meg kell értse, mert nem a szemnek tudása kellett csak ah­ hoz, hanem a szívnek nagy képessége és az értelemé, hogy minden egyes vo­ nalát minden ember a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb elméig meg tudja érteni, aki érezni tud. Csohány Kálmánt adta nekünk ez a haza, Csohány Kálmánt ismerik más népek szülöttei, más népek népe, pa­ rasztja — ez nekünk nagyon fontos. Csohány Kálmán Pásztó tisztaságát hozta el Budapestre is, Csohány K á l­ mán jelleme h ajlíthatatlan volt, tiszta­ sága utolérhetelen, jósága, melegsége, mint a kenyéré — így gondolunk rá. Szabad halántéka nyesi most a tá­ gas eget, lát mindent körülöttünk, érez mindent, ami nekünk fáj, és ez így fog maradni, amíg mi élünk, gondolunk rá — azután pedig a rajzaiban fog to­ vább élni a halhatatlanságban. B. Supka Magdolna Elhangzott Csohány Kálmán végső bú­ csúztatásán, Pásztón, 1980. április 23-án. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b89798a5f53ff96fd4586f07b3ecc625.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika