8 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/69623ca54217a7ff9871cf64f97fb434.pdf 0b8fcb670e113bbdfe361b4670512843 PDF Text Text 1977 2 Tankötelezettség és társadalmi felelősség Család, szülő, gyermek Egy helyszín keresztmetszete A mai magyar dráma szolgálatában Madách-emlékérmesek „megvallatása” Jánosy István, Karácsondi Imre és Papp Lajos versei, Lakos György színműve (részlet) A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei A rajzról és Czinke Ferencről PALÓC FÖLD Az ember értékét végzett munkája alapján méri társadalmunk: nem árt ezt időről időre hangsúlyozni, s konzekvenciáit végiggondol­ ni. Igaz, több mint három évtizede elmúlt a cím- és rangkórságos vi­ lág, az örökölt társadalmi becsület sok furcsaságot, komikus és meg­ alázó szituációkat produkáló világa, a tehetséget, a becsületes mun­ kát a származás és a vagyon mögé soroló előítéleteket hivatalosan is támogató szemlélet korszaka. A nemesi előnevek, az „ipszilonos”. pré­ dikátumos cifraságok, a velük járó „urambátyámos” dzsentri maga­ tartás felett évszázada megkondult a lélekharang, s a vagyonból, a kizsákmányolás szülte gazdagságból adódó előjogokat is elsöpörte a történelem szele. A mai húsz-harminc évesek — hacsak történelmi­ művészeti ismereteik nem segítik őket — jószerivel meg sem értik, milyen ablaknyitás, az áporodott feudál-kapitalista levegőt tisztító szél kélt harmincegynehány éve: a változás nem egyszerűen demok­ ratikus átalakulás volt, hanem felszabadulás a szó igaz, politikai és emberi értelmében egyaránt. Sokan az új világ teremtői közül akkor, az egyenlőség, az egyen­ lő lehetőségek kialakításakor úgy hitték: mindenféle különbségekkora •lejárt — s végérvényesen lejárt. Jószándékú, de a demokrácia, s kü­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lönösen a szocialista demokrácia és humanizmus lényegét alaposan félreértő törekvéseik máig is visszhangoznak. Ma is gyakran hallani 1977 2 hol az ígért, a többet, rangosabban dolgozók előrehaladását látván: a várt egyenlőség. Ma sem ritka a munka, a tanulás, a felelősségvál­ lalás, a. kiállás minőségi különbségeit mellőző, egalitariánus szemlélet megnyilatkozása. Igaz: a türelmetlen gesztusok, a felcsattanó in dadulat­ szavak sem alaptalanok, ha némely újmódi „státusz-szimbólum” fur­ csa rangteremtő erejére gondolunk. Mert vannak nálunk, körünkben is társadalmi gesztusok, amelyben a kocsi márkája, a telek földrajzi fekvése, a külföldi nyaralások úticélja, a házat körül fogó kerítés cif­ TARTALOM 3 Szalánczay György: Tankötelezettség és társadalmi felelősség 4 Kiss Mária: Család, szülő, gyermek impo­ 6 Szabó Gyula: „Volt egyszer egy paraszt...” náló numerusait?) emelnek valakit, valakiket a többiek fölé. Örökség 8 Pál József: Lángosevők rasága. a lakodalmi költségek végösszege ad rangot. S van. ahol a virtus, az elfogyasztott alkohol mennyisége, az értelmetlen kivagyi­ ság szülte erőszak romboló ereje, sőt a szerelmi „fogyasztás” is ez — s talán felkészületlenségünk jellemző tünete. Most tanuljuk 9 Tóth Elemér: Madách-emlékérmesek „megvallatása” 19 Székelv György: A mai magyar dráma szolgálatában 13 Jánosy István: A gyöngeségben van erőd, A Színész halála tékmérés iskolában nem tanított tantárgyából. Naponta kell bizonyí­ 13 Karácsondi Imre: Tánc, Testünk története tanunk: az embereket nem nyilatkozataik, hanem tetteik, elsősorban 14 Papp Lajos: Riportok L, XIII., XX. munkájuk alapján értékeljük. Tanuljuk: a hivatástudatnak, a tisztes­ 15 Boronyai Tamás: Szél ellen ségesen elvégzett munkának kell rangot adni, a minőséget kell meg­ 16 Vilém Závada: Falusi asszony (Jánosy István ford.) becsülnünk. Valamikor büszkén vallották magukénak termékeiket a 16 Lakos György: Hagyományos parasztlakodalom — részlet mesterek. A mai nagyipar a manufakturális módszereket kiiktatta. A 20 Stefán Atila Brezány: 20 Jan Ponican: Emlék (Jánosy István ford.) 20 Vladimir Holan: Erverés (Veres 21 Somogyi Borbála: A rajzról és Czinke Ferencről 22 Dr. Henkey Gyula: A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei lektív felelőtlenség tünetei együtt, egymás mellett jelentkeznek min­ 25 Nyugati filmdivatok (Veress József) dennapi életünkben. 26 Könyvek a művelődésről (Csongrády Béla) 27 Varga Domokos: Vizek könyve (Horpácsi Sándor) ké­ 28 A hetvenes évek (Salgói D. Mihály) fér be terveinkbe, 29 Lakos György: A szerencse fia (K. V. M.) túl igényesek 30 XII. Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (E. I.) ugyanis az értelmes, gyakorlatát. a tartalmas: a szocialista életmód mindennapi Tanuljuk és azonnal vizsgázunk is. Vizsgázunk az emberi ér­ Videoton dolgozói egyénenként ma már nem jelölhetik a biztosítékok, képcsövek készítésekor saját márkájukkal a végzett munkáért vállalt felelősséget. A gyár egésze felel, ad garanciát az elkészült készülé­ kért, s vele minden dolgozójáért. S aki úgy hiszi: ez kevesebb, mint — téved. a céhes vagy a maszek-világban vállalt kötelezettség Az egyén és közösség kölcsönös felelőssége nem jelszó, nem deklarált elméleti tétel. A kollektív felelősség normái, s vele szemben a kol­ A szocialista társadalom — a minőség társadalma. De nem magá­ tól, s nem általában az. A „mások is”, vagy a „majd nyelmes kispolgári szemlélete, magatartása nem közösen kialakított szándékainkba. Időnként mások” hallani: Salgótarjáni emlék (Jánosy István ford.) János ford.) vagyunk. Jó is ezt hallani; igényesek vagyunk mint fogyasztók, s így igényesnek kell lennünk mint termelőknek is. Igényesek vagyunk jo­ gaink védelmében, s magánéletünk érdekében — ezzel is A borítón és belső oldalakon Szemethy Imre munkái. növeljük kötelességeinket, ezzel is fokozzuk közéleti felelősségeinket. Nem min­ denki, s nem is mindig érzi ebben az igényességben a benne rejlő kettős kötöttséget. Ezért a kritika, az őszinte szó, a munka szerint járó elismerés rangját, jelentőségét is tovább kell tanulnunk, tovább kell növelnünk. Valamikor sokfelé olvasható jelszó kopott: „nálunk a munka becsület és dicsőség volt, frázissá is PALÓC FOLD dolga”. Ma azonban már azt is tudjuk: ez nemcsak plakát és deklaráció kérdése. A mun­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT ka emellett lehet fárasztó is, mechanikus is, nehéz is, veszélyes, energiát koptató, sőt kényszerű is. De ami a jövőnk szempontjából nagyon fontos: a becsületesen végzett munka lehet dicsőség, vagy in­ kább — mértéktartóan szólva — tisztességet, rangot: önbecsülést adó tevékenység. Kiss Aurél A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ iünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 52.952 77.10101 N. m. Ny. St. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Tankötelezettség és társadalmi felelősség A művelődésről szóló cikkek, tanulmányok és viták számá­ nak növekedése, tematikájának bővülése azt jelzi, hogy a kul­ túra, a tömegek kulturális aktivitásának és a permanens műve­ lődésnek a kérdésköre már nemcsak a művelődésüggyel hivatás­ szerűen foglalkozók és a politika belügye: a jelszó, mely szerint a művelődés — közügy, kezd valósággá válni. A szocialista kul­ turális forradalom új szakasza van kibontakozóban. Nógrád megye kulturális életének hosszú távra érvényes célkitűzése a múltból örökölt művelődési hátrányok felszámolá­ sa. Ez sokoldalú, széles körű és összetett feladatokat jelent: a kulturális elmaradás megszüntetése, a kor színvonalának és a jövő igényeinek megfelelő művelődési szokások kialakítása egya­ ránt szükségessé teszi a művelődési lehetőségek, a közoktatás és közművelődés személyi és tárgyi feltételeinek további javítását, az alapműveltség megfelelő — önképzésre, továbbképzésre al­ kalmasságot biztosító — szintjének elérését, valamint a társada­ lomban és konkrétan a kisebb közösségekben a művelődést, a kulturáltságot értékelő, ösztönző légkör további erősítését, s ez­ zel párhuzamosan az ifjúság tudatának, művelődési igényeinek és szokásainak fejlesztését. Három évtizede dolgozunk ezért, s ma­ radtak még a jövőre is a tennivalókból. Ha a művelődési hátrá­ nyok kérdését a művelődés objektív feltételei alapján vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy Nógrád megye a legtöbb területen meg­ közelítette az országos átlagokat; a kulturálódás lehetőségei na­ gyon sokat fejlődtek, s ma már nem maradnak el számottevően az ország más vidékén élőkétől. Az elmúlt három évtizedben például lényegesen korszerűsödött a megye iskolahálózata; a tervszerű és folyamatos körzetesítések eredményeként csökkent az összevont tanulócsoportokkal működő kisiskolák száma, ja­ vult az iskolák felszereltsége; kialakult és eredménye­ sen működik a közművelődési intézményhálózat: ezreknek nyí­ lott lehetőségük arra, hogy a felnőttoktatásba bekapcsolódjanak, továbbtanuljanak. ... Az elmúlt három évtized tapasztalatai azonban azt is bizonyítják, hogy a művelődés objektív feltételei­ ben mutatkozó elmaradásokat könnyebben és gyorsabban lehet behozni, mint megszüntetni az emberek művelődési igényeinek és szokásainak elmaradottságát. Mert tény, hogy a művelődési feltételek és lehetőségek javulása, bővülése nem eredményezi automatikusan az igények növekedését, a tudati és kulturális szint gyors emelkedését. A közművelődés területén felgyorsult mozgás, fokozódó tár­ sadalmi aktivitás kétségtelenül jelentős, de csak kezdeti ered­ mény. Sok helyen már visszaszorult s mindenütt visszaszorulóban van a műveltséget, a kultúrát lebecsülő szemlélet. A művelődés, a tanulás, önképzés, továbbképzés jelentősége nem kérdőjelező­ dik már meg. Ám még az elvben egyetértők mindegyikéről sem mondható el, hogy valamennyiük az önmaga által is helyesnek tartott utat járja; s hol van még a passzívak, a visszahúzódók, s a ténylegesen akadályoztatottak (pl. az ingázók egy része, az építkezők stb.) jelentős tömege. A tudás, a műveltség érzékelhetően növekvő társadalmi rangja még nem jelent mindenki számára követendő példát. A közművelődés, az oktatás, nevelés kérdései­ vel kapcsolatos polémia kiszélesedése és folyamatossá válása jól egészítette ki a művelődéspolitikai törekvéseket azáltal, hogy tö­ megek körében tudatosította a politikai döntésekben megfogal­ mazott társadalmi igényt: az ország, a dolgozó kollektívák fejlő­ désének és minden egyes ember egyéni boldogulásának alapja a tudatosabb, kulturáltabb, hatékonyabb munka. A felismeréstől, a célok és feladatok megfogalmazásától és elfogadásától a mű­ velődés társadalmi gyakorlattá válásáig azonban hosszú út vezet. Márpedig ahogy Lenin írja a műveltség kérdéséről szólva: „...ezekben a dolgokban csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami gyökeret eresztett a kultúrában, a mindennapi életben, ami szokássá vált.” A tömegek fokozódó és folyamatossá váló művelődési akti­ vitása nélkül nem képzelhető el a hátrányos kulturális örökség megszüntetése. A kulturális lemaradás behozása érdekében vég­ zett munka során csupán tüneti kezelést jelent, s így legfeljebb fél sikert eredményezhet, ha a tevékenység a már kialakult hát­ rányok felszámolására, egy bizonyos kulturális hiány pótlására korlátozódik. A napi munka elvégzéséhez szükséges szakmai is­ meretek megszerzése vagy továbbfejlesztése rövid távon elégsé­ gesnek tűnhet, perspektivikusan azonban csak alapnak tekinthe­ tő. A kulturális vállalások, a népszerű vetélkedők haszna, érté­ ke nemcsak (és nem elsősorban) az elsajátított ismeretekben rej­ lik, hanem abban, hogy mekkora mértékű és milyen tartós a mű­ velődésre szoktató, ösztönző erejük, mennyire képesek belső szükségletté tenni a művelődést. Hazánkban három évtizede mindenki előtt nyitva áll, ingye­ nes és kötelező az általános iskola. Ma már csak elvétve találha­ tó olyan család, ahol anyagi okok akadályozzák a gyermekek ta­ nulását, s az ilyen esetekben mindig ott a társadalmi segítség (tanulmányi segély, ösztöndíj stb. formájában). Mégis: 14 éves korig bezárólag (tehát normál idő alatt) az elmúlt 5 év átlagában a megyében a tanulók alig 75 %-a végzi el az általános iskola 8 osztályát — 5 %-kal kevesebb, mint az országos átlag; 16 éves korig, a tanköteles kor végéig pedig 82 % (szemben az országos 89 %-kal). Ez azt jelenti, hogy a megyében évente 400—500 gyermek nem fejezi be általános iskolai tanulmányait. Márpedig ma, amikor a szakmatanulásnak, a továbbtanulásnak, a perma­ nens művelődésnek és a kulturált életmódnak egyaránt alapja és feltétele az általános iskolai végzettségnek megfelelő műveltségi szint, rendkívül súlyos probléma, hogy egy-egy évfolyam népes­ ségének közel 20 %-a nem szerez általános iskolai végzettséget. S ezt a problémát az iskola egymaga nem is képes megoldani. Társadalmi érdek, hogy mielőbb megkeressük, feltárjuk a nagy­ arányú lemorzsolódás okait, mert csak az okok, a befolyásoló té­ nyezők pontos és sokoldalú ismeretében lehet hatékony intézke­ déseket hozni, eredményes munkát végezni. Az oktatásügy területén már eddig is történtek intézkedések a lemorzsolódás csökkentése érdekében. Fokozottabb figyelem irányul az iskolaelőkészítésre, ennek keretében lényegesen nö­ vekedett az óvodai nevelésben részesülő gyermekek száma és ará­ nya. (Míg 1970-ben az óvodás korú gyermekek 56 %-a részesült óvodai nevelésben, 1976-ra ez az arány 76 %-ra emelkedett.) Az óvodába nem járó gyermekek részére iskolaelőkészitő foglalko­ zásokat szerveznek. Növekedett a differenciált beiskolázás lehe­ tősége. A nagyobb településeken már megoldható, hogy a fejlő­ désben időlegesen elmaradott, retardált gyermekek ún. korrekci­ ós osztályokba kerüljenek, ahol kisebb létszámú csoportokban, jól felkészült pedagógusok irányításával tanulnak. Itt kedvezőb­ bek a lehetőségek a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, a fel­ zárkózás elősegítésére és a továbbhaladási esélyek fokozására. A rendszeres iskolába járás alól felmentettek száma csökkent, valóban csak az indokolt esetekben kerül sor felmentésre, s a fel­ mentettek segítséget kaphatnak az osztályozó vizsgára való fel­ készülésükhöz. Iskoláinkban bevezették a pótló foglalkozásokat. Azok a tanulók, akik a tanév végén egy-két tárgyból bukásra állnak, intenzív pedagógiai segítséget kapnak a hiányok pótlá­ sára. Ennek, valamint a rendszeres korrepetálásoknak eredmé­ nyeként csökkent (az 1970. évi 4,8 %-ról 2,6 %-ra) az osztályis­ métlésre bukott tanulók aránya. Az elmúlt évek tapasztalatai mégis azt bizonyítják, hogy bár fontos részterületeken történt előrelépés, egy sor iskolai kezde­ ményezés eredményes volt, a tanköteles koron belül általános iskolai tanulmányaikat sikeresen befejező tanulók aránya nem emelkedett számottevően. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: mi le­ het az oka annak, hogy a végeredmény nem igazolja vissza a részeredményeket ? 3 �Az okokat keresve egyaránt vizsgálnunk kell az iskolai ok­ tató-nevelő munka objektív feltételeivel, a tartalmi, pedagógiai munkával kapcsolatos kérdéseket és iskolán kívüli kérdéseket is. A vizsgálódásnak az iskolán és a családon túl ki kell terjedni egészségügyi, fejlődéslélektani és társadalompolitikai problémák­ ra is. A magas koraszülési arány és egyéb tényezők miatt növek­ vő tendenciát mutat a szellemileg sérült vagy fejlődésben re­ tardált gyermekek aránya. (Ez ma kb. 3—4 %.) Minden telepü­ lésen, iskolai körzetben található továbbá néhány olyan család, amelyben a családi viszonyok rendezetlensége, vagy a szülői fe­ lelősség hiánya miatt nincsenek biztosítva a gyermek zavarta­ lan fejlődéséhez szükséges körülmények. A válások növekvő szá­ ma, az alkoholizmus terjedése (és egy sor más egyéb körülmény is) a gyermeknél pszichés zavarok kialakulásához vezethet: nem beszélve arról, hogy az ilyen családi miliőben nem kaphatja meg a gyermek a tanulásra ösztönző, a tanulást segítő szülői figyel­ met, támogatást. A neveléslélektani kutatások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szellemi képességek kialakulásában, az iskolai tanulmá­ nyok eredményességében meghatározó szerepe van az alsó tago­ zat, különösen az első két év munkájának. Azok a tanulók, akik­ nek az olvasási és a kifejezőkészségük nem ér el megfelelő szin­ tet ebben az időszakban, későbbi tanulmányaik során már csak nagyon nehezen tudják behozni az akkor kialakult hátrányokat. Jelentős részben az értelmező olvasás és a kifejezőkészség hiá­ nyosságaira vezethető vissza sok felső tagozatos tantárgy tanulá­ sának eredménytelensége. A differenciált beiskolázás, az iskolába lépéskor tapasztal­ ható elmaradás pótlása éppen ott oldható meg a legkevésbé (kis­ települések iskoláiban, kisebb körzeti székhelyeken), ahol több­ nyire zsúfolt körzeti iskolákban vagy alsó tagozati összevont osz­ tályokban folyik a tanítás. Emiatt sok esetben konzerválódnak, nem egyszer halmozódnak is kezdeti hátrányok. A bukott és a tanulmányaikat befejezni nem tudó tanulók többsége cigány származású. A tankötelezettség kérdése ugyan nem csak cigánykérdés, de az is tény, hogy a cigány tanulók hiányos vagy primitív magyar nyelvtudással kerülnek az első osztályba, a cigánycsaládok jelentős részének szociális és kultu­ rális légköre nem biztosít megfelelő feltételeket a gyermek fej­ lődéséhez. A kistelepüléseken az átlagosnál magasabb a pedagógusok fluktuációja és a képesítés nélküli nevelők aránya. A pedagógu­ sok túlterhelése fokozódott, a gyengébb tanulók segítésére irá­ nyuló lelkiismeretes — a nem látványos, gyors sikereket produ­ káló — pedagógiai munka nem kapja meg a szükséges erkölcsi és anyagi megbecsülést. Bár növekedett a napköziotthonos ellátásban és az egész na­ pos oktatásban részesülő tanulók aránya, még nem értük el az országos szintet. Fokozza ezt a problémát, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket sem használják fel iskoláink arra, hogy első­ sorban a leggyengébbek, a továbbhaladásra leginkább rászoru­ lók kerüljenek jobb tanulmányi feltételek közé. Nem egy iskola (az elmúlt évek során) fordított nagyobb figyelmet a tehetség­ Család, szülő, gyermek Már Feuer András és Gulyás Mihály el­ múlt évben a Palócföldben közölt írásait is érdeklődéssel olvastam, s különösen fel­ keltette figyelmemet a folyóirat előző szá­ mában e cikkek kapcsán kibontakozott vita. Hivatásommal, foglalkozásommal közvetlenül összefüggő kérdésekről esett ott szó, személyes megfigyelések sorára hivatkozhatok. Semmiképpen sem tartom véletlennek, hogy az utóbbi időben a sajtóban megnöve­ kedett a család helyzetét, társadalmunk­ ban elfoglalt szerepét, a szülő-gyermek vi­ szonyt elemző írások száma: hiszen az el­ 4 gondozásra (ami szintén szükséges), mint a gyengébb tanulók segítésére. Nem kevés azoknak a családoknak a száma, amelyek nem a képességeknek megfelelő tanulásra, művelődésre ösztönöznek el­ sősorban, hanem arra, hogy a gyermek mielőbb jól jövedelmező munkahelyre kerüljön. A művelődés, a tudás értékét megkérdő­ jelző vagy negligáló családi szemlélet szintén káros hatással van a gyermek tanulására. A munkahelyi közösségek, szocialista brigádok, társadalmi szervek alig vagy egyáltalán nem fordítanak figyelmet arra, hogy tagjaik hogyan teljesítik szülői kötelességeiket; a dolgozó munkájának, magatartásának értékelésekor a családi életet, a gyermeknevelést nem veszik figyelembe. Mindezeken túl szólhatnánk még arról is, hogy a helyi taná­ csok nem mindig bírálják el kellő szigorral az igazolatlan mu­ lasztásokat, hogy korszerűtlen és pontatlan a tankötelesek nyil­ vántartásának rendszere, hogy az általános iskolai tanulmányai­ kat befejezni nem tudó tanulókat munkába állásuk után a mun­ kahely nem ösztönzi arra, hogy a dolgozók iskolájában fejezzék be tanulmányaikat stb. A művelődésügy állami irányítása és az iskolák pedagógiai vezetése terveket dolgozott ki, intézkedéseket hozott annak ér­ dekében, hogy az iskolai oktató-nevelő munka hatékonyabb se­ gítséget adjon az általános iskolai tanulmányok eredményes be­ fejezéséhez. Az iskolai kezdeményezések, erőfeszítések csak ak­ kor hozhatnak számottevő eredményt, ha párosulnak a családi nevelés és a társadalmi szemlélet fejlődésével. Egyre több anya veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, a Népfront, a Vörös­ kereszt, a TIT sokat tehet a fiatal szülők neveléséért: tudatosí­ tani kell, hogy a gyermek értelmi képességei már az 1—3 éves korban kezdenek kibontakozni, már ebben a korban nemcsak gondozni, de nevelni is kell a gyermeket. Igaz, hogy örvendete­ sen bővül a gyermekintézmények hálózata, azonban az intézmé­ nyes nevelés nem menti fel a szülőket: az intézményes nevelés és a családi nevelés ki kell, hogy egészítse egymást. Nem érthe­ tünk egyet azzal a szemlélettel, hogy a szülők dolgoznak, nem érnek rá nevelni, az óvodában, iskolában viszont szakképzett ne­ velők dolgoznak — neveljék ők a gyerekeket. A család a kiala­ kuló személyiség első és hosszú ideig elsődleges információs fó­ ruma, az alakuló értékrend orientációs bázisa. Az iskolai tanul­ mányait sok olyan gyermek nem fejezi be eredményesen, akik­ nek a képességei ezt lehetővé tennék, csak épp a szülői ösztön­ zés, segítés és ellenőrzés hiányzik. A társadalmi szemlélet formálásáról, jelentőségéről sok szó esik. Minden dolgozó szülő tagja egy adott munkahelyi kollektí­ vának, többségük valamilyen társadalmi szervezethez is tartozik: szakszervezeti tag vagy népfrontaktivista, párttag, szocialista brigádtag. Ezeknek a kisközösségeknek kell nagyobb felelősséget érezniük tagjaik iránt, figyelemmel kísérni őket, pozitív befolyást gyakorolni rájuk. Minden ötödik gyermek sorsáról van szó — sem a társadalom­ nak, sem az egyénnek nem lehet közömbös, hogy ez a kérdés hogyan oldódik meg. Szalánczay György múlt harminc, de főleg az utolsó húsz évben a család szerkezetében olyan lényeges vál­ tozások történtek, melyeknek pozitív hatá­ sai mellett, sajnos, negatív, nem kívánt, bár kivédhető következményei is észlel­ hetők. A szülő-gyermek viszony megvál­ tozását a tudományos-technikai fejlődés társadalmi vetülete, az általa előidézett „időzavar”, a részleges időhiány okozza. Az elmúlt évtizedekben és napjainkban — gazdasági szükségletek hatására — a nők egyre nagyobb számban vállalnak mun­ kát és egyre kevesebb időt tudnak for­ dítani a családra. S természetesen szük­ ségszerű személyes igényeiket is szeretnék kielégíteni. Ugyanakkor a rendelkezésük­ re álló szabad időt nem tudják beosztani. A mai családban erőteljesen előtérbe kerül a szükségletek kielégítését szolgáló javak mielőbbi megszerzése is; és a fiatal háza­ sok növekvő mértékben igyekeznek a gyer­ meknevelés terheit az erre hivatott köz­ intézményekre áthárítani. Kellő súllyal és nagyon pozitívnak kell tehát értékelnünk a népesedéspolitikai in­ tézkedéseket, melyek megteremtették a hároméves anyasági segély, a „gyes” le­ hetőségét. Sok szakember, elsők között Dobszay professzor, már az 50-es években szót emelt ennek a célnak a megvalósítása érdekében: kiemelték az anya és a gyer­ mek együttlétének a szükségességét. An­ nak ugyanis, hogy ép testű, ép értelmű, kiegyensúlyozott, harmonikus személyisé­ �gű felnőtteket adhassunk a társadalomnak — ami kötelességünk —, lényeges felté­ tele az első három évben az anyai gondo­ zás, a pozitív érzelmi kapcsolatok kiala­ kítása, megerősítése — amit csak az anya fejleszthet ki a gyermekben. Az egyenjogúság tényéről és jelenlegi helyzetéről nincs mit vitáznunk. Nem ér­ tek viszont egyet Vágh Máriával abban, hogy a „gyes” meggátolná az egyenjogú­ sítás pozitív tendenciáinak érvényesülését. A gyermeknek egész családra van szük­ sége, melyben meghatározott szerepe van az apának is és az anyának is, egymást azonban teljes mértékben nem helyettesít­ hetik. Téves az olyan elképzelés, hogy az apa bármilyen helyzetben pótolhatja az anyát. Elég, ha azokra a feladatokra gon­ dolunk, amelyeket az anya végzett a törzs­ fejlődés során, amelyek a faj fennmara­ dását lehetővé tették, s amelyekről ma is bizonyítható, hogy azokat az apa nem vállalhatja át. Az anyához, az „egysze­ mélyhez kötött kapcsolat” behelyettesíthe­ tősége más személlyel lelki sérülés okozá­ sával jár. A nevelés, a szocializáció célja az, hogy alkotni tudó, kreatív személyiségeket ad­ junk társadalmunknak. A gyermek életé­ ben az első három év, tágabb értelemben az első tíz év érzelmi behatásai meghatá­ rozó jelentőségűek. Az „egyszemélyhez kötött kapcsolat”, az anyához való kapcso­ lat a teljes család keretein belül — ez a gyermek igénye. (A csecsemőotthonok há­ rom műszakban dolgozó gondozónőihez mély és tartós érzelmi kötődés a gondo­ zottakban sohasem alakul ki, a gyermek mindenkit szeret és mindenki szeretetét akarja birtokolni, közben kénytelen csa­ lódni, mert műszak végén hiába kéri, azok nem tudnak vele maradni, „csaló­ dik”. bizalmatlan lesz, s ez végigkíséri fel­ nőttkorán is: emberi kapcsolatai szegé­ nyesek, torzultak lesznek.) A gyermek személyiségformálásának nélkülözhetetlen eleme a családi, szülői gondoskodás. Az egészséges személyiség­ fejlesztés szempontjából igen lényeges már az a kezdeti időszak is, amikor a gyermek megfogamzik. A családtervezési program megértése és a házasságban élők által megfelelően történő értelmi feldolgozása bizonyosan változtatni fog azon a tényen, hogy sok esetben nem várják a gyermeket, hanem „ha már van, elfogadják”. Statisz­ tikai adatok bizonyítják, hogy az adott időben bekövetkezett terhességek 70 %-át nem óhajtották a házasságban élők, holott nem mindegy, hogy a gyermek eljövetelé­ re a család milyen mértékben készül fel. Igen sok, a házastársak között szunnyadó, később manifesztálódó konfliktus forrása, a házasság felbontásához vezető meg-nem­ értés oka az, hogy a gyermekáldás nem közös megegyezés alapján, közös várás után következett be. Napjainkban ép intel­ ligenciájú fiatalok kötnek házasságot, akik közül azonban sokan éretlenek a szülői szerep vállalására, a nevelésre — lelkileg, érzelmileg egyaránt. (Ehhez járul még, ha az apa a terhes nő pszichés változásait té­ vesen ítéli meg.) A gyermek jelenléte ter­ mészetesen átszervezi a család korábbi élet­ formáját, életritmusát: legtöbbször előbb érkezik, mielőtt még a házastársak egy­ mást és a házasság tényeit elfogadhat­ nák, megszokhatnák. Vannak olyan férjek, kik a gyermek érkezése után csak annyit vesznek észre, hogy „feleségük elfordult tőlük”, nem nyújtja emocionálisan és szexuálisan azt, amit addig kaptak tőle, és ezért zsörtölődnek, esetleg alkoholizálni kezdenek, vagy „házon kívül” keresnek vigasztalást. Gyakran hangzik el, hogy a családi munkamegosztás eddig látszólag egészsé­ ges folyamatát a „gyes” létrejötte lefékez­ te, a „gyes” rabszolgaságra kényszeríti az anyákat. Megoldásként vetik fel ezekben a vitákban, hogy a „gyes” vállalásában egyenrangú lehessen az apa és az anya, a férj hasonló jogokat élvezhessen és gyako­ rolhasson a gyermeknevelés első három éve folyamán. Utópisztikus, egészségtelen megoldásnak tartom: a kérdések hátterét ugyanis az előzőekben látom. Általában az első terhességek folyamán és utána éle­ ződnek ki a családi konfliktusok: az idő előtt érkező gyermek labilissá teszi a még meg nem erősödő házastársi kapcsolatot. Részben a férj családjában még el nem fogadott feleségek, „menyek” azok, akik természetesen érzelmileg sértve érzik ma­ gukat, s nem szívesen maradnak otthon három évet. Szocialista társadalmunk elsőként való­ sította meg a „gyes”-t, melynek szükséges­ ségét nagyon sok összetevő határozta meg. Állami vezetők, szociológusok, közgazdá­ szok, orvosok, pszichológusok mérték fel a tényeket, és ez után a „gyes”-ben látták a megoldás lehetőségét. Ennek a kormány­ határozatnak további tökéletesítése meg fogja oldani azokat a problémákat, me­ lyek azt okozzák, hogy a hivatásukat fél­ tő nők, vagy anyagi nehézségekkel küsz­ ködő anyák nem tudnak három évig a gyermekük mellett maradni. A tudatosan, határozott elképzeléssel gyermeket váró anyák nem sajnálják a gyermek nevelésé­ re fordított időt, és annak körülményeit is elfogadják. Nagyon sok esetben viszont, amikor az otthonmaradás lehetősége biz­ tosított ugyan, a szülés után rövid idővel mégis munkába állnak, pedig a gyermek­ nek hosszú ideig az anya az elsődleges kapcsolata a külvilággal, és ez szolgál min­ tául későbbi kapcsolatteremtéseihez; ez befolyásolja, határozza meg a család töb­ bi tagjaihoz, később már közösségekhez fűződő viszonyulási rendszerét Az anya­ ságra való képesség olyan biológiai adott­ ság, mely át nem ruházható — a kezdeti években az anya szerepe elsődlegesen meghatározó. A gyermek érzelmi fejlődése érdekében igyekszünk megtartani a lelkileg egészsé­ ges, teljes családot, a teljes családon belül biztosítani a munkamegosztást. Ez a mun­ kamegosztás azonban nem mentesítheti az anyát attól a kizárólagos felelősségtől, amit az egy-három éves csecsemő, kisgyermek egészséges testi és szellemi fejlődése min­ denkor megkívánt és megkíván. Vannak olyan, a gyermek körüli foglalatosságok, melyek átháríthatók (amelyeket az egyen­ jogúság helyes értelmezése szerint át le­ het és kell hárítani a férjekre), de vannak olyan közvetlen kapcsolatok, melyek sem­ miféle tévesen értelmezett modern elvek alapján nem pótolhatók apaszereppel. Dr. Ozsváth Károlyt szeretném idézni zárszóként: „A normális családban az anya biztosítja az érzelmi tónust, az apa az instrumentális vezető. Ahol ez az egyen­ súly nincs meg, ott a gyermek kóros fej­ lődése várható. Nem lehet véletlen, hogy túlzottan aggodalmaskodó, oltalmazó, de szeretetével zsaroló anya később schizoph­ ren gyermekének agressziójával találko­ zik. Ahol nem tisztázott a családban, hogy »ki kivel mit akar«, ott a gyermek fejlő­ dése az áldozat, hiszen éretlen környezet nem alkalmas érett gondolkodásra való felkészítésre. A kóros kommunikációs sé­ mák meggátolják az egészséges identitás kialakulását. A családban különösen az anya-gyermek kapcsolata alapvető jelen­ tőségű a szocializáció végbemenetele szem­ pontjából, hiszen ezen múlik, hogy az egyén a későbbiekben hogyan képes helyét megtalálni azokban a közösségekben, aho­ va élete során kerülni fog.” Kiss Mária 5 �„Volt egyszer egy paraszt...“ A kocsmában mezítelen villanykörte szórja sápadt fényét a mésztől felhólyag­ zott falhoz tett asztalok fölé. A jólmenő termelőszövetkezet fiatal elnökével tértünk be, szándékosan nem a zenegéptől hangos közeli, kulturáltabb eszpresszót választva. — Ha az egyéni gazdálkodásról akarsz hallani, tarts velem! — biztatott az ide­ genből jött elnök (aki az elmúlt három év alatt kitapasztalta már a falu szokásait. Az is eljutott fülébe, hogy hétköznapon­ ként hatkor gyülekezik néhány ráérő nyugdíjas a kantinban, s habzó hosszúlé­ pések mellett sokáig diskurálnak). — Hogy mi volt akkor? — kérdez visz­ sza B. Ignác, kigombolt vattakabátját ösz­ szébb húzva. — Hét holdon gürcöltünk az asszonnyal, akkor még nem hektárba ment a számolás. Pitymallatkor én költöttem a kakasokat, mert először az állatokat kel­ lett ellátni a ház körül. Utána mentünk a hegy alá. Kukorica, árpa, krumpli, paradi­ csom. . . megtermett abban minden. Ha meg összegyűlt a munka, jöttek a sógorok pereputtyostól. Este a jószágok sivalkodá­ sa fogadott, magasan járt a hold, amikor ágyba kerültünk. így ment ez, míg le nem esett a hó. Akkor pihenhettünk egy-két hónapot. — Náci! Ittuk mi a papramorgót azért a páskomon is — szól közbe Sz. János, s a társaság jót derül. — Megérte a nyűglődést? — Akadt mindenből egy csepp. Ha nem dolgozunk, miből éltünk volna? Tartalé­ koltunk szűkebb esztendőkre is... Cudar idők voltak azok, a fiatalságnak fogalma sincs róla. — Gyakran mondom a fiamnak: Gye­ rek! nem kívánom, hogy megismerd azt az életet — kapcsolódik a társalgásba az idősebb O. Sándor. Ő is nyugdíjas, vala­ mikor tsz-elnök volt. A nagy gazdaságban ágazatvezetőségig vitte. Tavaly nyáron hív­ ták, segítsen a cukorrépa-termesztés irá­ nyításában. Néhány hónapig újra bejárt. — Ott a földem, szemközt a majorral. Pontosabban, már a közösé. A világért se kéne. Magért szaladgáltunk, fogatosokkal alkudoztunk, saslódtunk. A hajlongásra gondolva, ma is belenyilal derekamba a fájás. Most meg a fiam felül a traktorra, műszak után lefürdik, szép pénzt kap, se gondja, se baja — magyarázza bölcselked­ ve — Úgy pátyolgatja őket a vezetőség, mint a kisdedeket... — A régi történetekhez mit szólnak a fiatalok? — Figyelmesen hallgatják, ha kedvük szottyan rá. Van, aki legyint egyet és azt mondja: Sanyi bá’, rég volt, ma más a mó­ di, fejlődünk, fejlődünk! A falusi huszonévesek együtt nőttek a szocialista mezőgazdasággal, bölcsőjük mel­ lett írták alá apáik a belépési nyilatkoza­ tot. Vajon mit tudhatnak a termelőszövet­ 6 kezeti csoportok alakulása előtti időkről, a kisparcellákon lezajlott küzdelmekről, az egyéni gazdálkodásról, s vajon milyen for­ rásokból származnak ezek az ismeretek? V. Gábor gyermekkori emlékei között tallózik: — A húsz hold juttatott és bérelt földre négyen voltunk, apám, anyám, az öcsém és én. Tízéves lehettem, amikor rendszeres munkára fogtak. Az öregem még az isko­ lából is kivett, ha sürgős dolga akadt, fül­ lentett valamit a tanítónak. Az egyik nyá­ ron dinnyével próbálkoztunk. Az erdész állandóan tőlünk vásárolt, gavallérságát sohse felejtem el. Az öcskössel a pénzből a bakkövek alá dugdostunk, s még sok­ sok év múltával is került elő elrohadt gyu­ fásdoboz, tönkrement egy-két forintosok­ kal. Amikor lopni jöttek, én a tábla má­ sik végére szaladtam, s onnét kiabáltam: Apuuu! Lehet, hogy ő meg éppen Szé­ csényben volt, de a tolvajok honnan tud­ hatták volna. Kapáláskor, betakarítás ide­ jén napszámosokat fogadtunk. Nem pén­ zért, annyi sohasem gyűlt. Az előző őszről maradt búzával, kukoricával fizettünk. Apámnak két lova volt: Kati és Bandi. Állandóan fuvarozott, munkát vállalt a faluban. így lett házunk is. Osztották a telkeket, s mindenki építkezésbe kezdett. Összejött hatezer forintunk, nekiláttunk hát az alapozásnak. A követ a hegy gyom­ rából szedtük ki, sárba rakták a kőműve­ sek, ugyan miből jutott volna cementre? Az öreg egész nap másnak hordta az anya­ got, terményt, éjszaka meg a saját portá­ hoz valót szállította. Amit hétközben ke­ resett, abból fizette szombaton a mestere­ ket. Sajnálta is a lovakat beadni a közös­ be. Azt mondta: a fenének kell a föld, vi­ gyék az ekét, kocsit. Csak a két négy­ lábúért fájt a szíve. Engedetlen állatok voltak azok, a negyedik faluban vásárol­ ta, mert a szilajságuk híre hozzá is elju­ tott. Több se kellett, ment megvenni, hogy azután az aranyásókra jellemző türelem­ mel tanítsa őket iga alá.. . A fiatalemberből tanító lett. Minden hétvégén hazajár falujába, segít a szülők­ nek, akik most is két tehenet, három-négy kocát tartanak. Az ÁFÉSZ nemrégiben alakított szakcsoportot a környék zöldség­ ellátásának javításáért. Ők is kértek fóli­ át, s nyolc mázsa primőr paradicsomra szerződtek. Vérükben van a gazdálkodás. Azt tartják: ha már a tsz-ből kiöregedtek, a ház körül legyen valami foglalatosság, ami egy picit a régi időkre is emlékeztet. szarvasmarhateleppel, fejőgépre, a takar­ mány mikroszkópikus vizsgálatára se igen gondoltunk. Csak arra, hogy minél több legyen a tej. Az állatokat bezárják a be­ tonfalak közé, azt se tudja szegény, hogy milyen a legelő, friss levegőt a nyitott ajtón át kap. Aztán ámulunk, ha teljesítet­ len marad a terv” — mondta az egyik idős fejős, mert igen csak alacsony az egy tehénre jutó tejhozamunk. A féltést, ag­ gódást éreztem szavaiból. S feltűnt, hogy a fejőgép után még kicsal egy-két deci­ nyit az állatból... A mezőgazdasági szakiskola tanára me­ sélte, hogy diákjainak szinte lelkére köti: vetés előtt a talajt úgy kell előkészíteni, mint a nászágyat. Öreg földművelőtől hal­ lotta a hasonlatot, s évente harminc-negy­ ven fiatalnak adja tovább. * A négy fiatal mezőgazdaságban dolgozó közül hárman tagjai a termelőszövetkezet ­ nek. Első gondolatra meglepő, hiszen a korábbi tapasztalatok mutatják, kedveltebb az alkalmazotti munkaköri viszony. — Engem az elnök győzködött, rögtön a találkozáskor — jegyzi meg J. István er­ désztechnikus, melléküzemág-vezető. — Jobban járok, mondta: kapok háztáji föl­ det, s mint tulajdonosnak, nagyobb bele­ szólásom lehet a döntésekbe. — Mennyi háztáji jár? — Ezerszáz négyszögöl. Az a gyakorlat, hogy pénzben is megváltható. Évente négy­ ezer forinthoz jutok ezen a címen, a költ­ ségeket vonják le. — Anyám is tag... — hangzik L. Fe­ renc egyszerű magyarázata. — Nálam is a háztáji volt a döntő érv. Első évben felét árpában, felét kukoricá­ ban kértem. Tartunk otthon hízót, amiatt. Tavaly már készpénzben adták — magya­ rázza B. István a k.-i termelőszövetkezet szerelője. Egyedül G. Attila alkalmazott közülük: — Az ágazatvezetőnek megjegyeztem: szeretnék belépni. Javasolta, hogy várjunk még vele, ismerkedjek a gazdasággal. Úgy éreztem, inkább ők szeretnének körülöt­ tem puhatolózni. Rá egy évre elvittek ka­ tonának, ősszel szereltem le. Azóta nem került szóba. — Mit tudtok az egyéni gazdálkodásról? Egymásra néznek a kérdés után, mint­ ha nem akarnák elhirtelenkedni a választ, vagy mert szokatlannak tűnik az efféle érdeklődés. — Tudom, hol volt a földünk. Bővizű ♦ patak mellett feküdt, rocskából öntöztük Sz. Péter agrármérnök. Gödöllőn vég­ a dohányt, heteken keresztül szárítottuk, simogattuk. A szőlőnket kiszántották, s zett, s otthagyva a budapesti lakhelyét, Nógrád megye egyik kedvezőtlen termőhe­ még úgy maradt parlagon évekig. Mon­ dogatták is a faluban, hogy mennyi hektó lyi adottságú szövetkezetét választotta. — A felszabadulás utáni földosztás és a bor termett volna, ha nem hamarkodják mezőgazdaság szocialista átszervezése kö­ el — próbálkozik a felelettel L. Ferenc. A zötti időszakról gyérek az ismereteim. többiek mélyen hallgatnak- Ők már más­ Történelemkönyvekből tudakolóztam egy­ hoz szoktak: százlóerős gépekhez, a kapá­ két dolog iránt, a gazdaságban aztán a „ve­ lást helyettesítő vegyszerekhez, szigorúan terán-tagok” egy-egy elejtett megjegyzé­ szabályozott termelési rendszerekhez. Nem a megélhetést biztosító föld köti őket a séből következtethettem. termelőszövetkezethez; se jószággal, se — Miféle megjegyzésekből? — „Agronómus elvtárs! Míg nem volt eszközökkel nem gyarapították a közös va­ tsz, nem dicsekedhettünk ilyen csodálatos gyont. �— Saját tulajdonuknak érzik-e a tsz-t a fiatal tagok? — Nem szokás ezen gondolkozni. Lehet valaki tag, s fütyül az egészre, ideje azzal megy el, hogy keresi a lógás lehetőségeit, fizetésnapon meg tartja a markát. Az el­ lenpélda: ismerek alkalmazottat, aki nem tulajdonos, s a döntésekbe sincs beleszó­ lási joga, de képes rá, hogy szabad szom­ batjáról lemondjon, csak megjavíthassa a lerobbant gépet. Ki a jobb tulajdonos? — fejti ki véleményét B. István. A melléküzemág-vezető somolyogva fűzi a szavakat: — Ezelőtt tíz évvel a tagok jobban kö­ tődtek a gazdasághoz, hát még közvetlenül a tsz-ek megalakulása után! Szinte re­ megtek a termésért, földjüket úgy ismer­ ték, mint a tenyerüket: ők adtak össze mindent. Most a fiatal mezőgazdasági dol­ gozót korszerű nagyüzemek fogadják, ipar­ szerű a termelés, a könyvelés gépesített. Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, minket mi fűz a termelőszövetkezethez? A munka­ könyvünk! A fiatal szakemberek példák sorozatával gyorsan megcáfolják előbbi véleményüket. Mert a k.-i tsz ifjú szakmunkásai addig törték a fejüket, kutattak szakmai kiadvá­ nyokban, míg ráleltek a fáradtolaj hasz­ nosításának módjára a lucernaszárító üzemben. Az erdésztechnikus mesélte: amikor át­ vette az üzemág irányítását, veszteséges volt, jelenleg másfél millió a nyereség. Hív­ ták őt nyugodtabb körülmények közé. Ne­ met mondott: nem azért töltött álmatlan éjszakákat, hogy félbehagyja a munkáját. Már kiötölte, hogy porelszívót építenek a gatterhoz, s újabb millióval emelkedik a jövedelem. Ősszel a cukorrépa-betakarításkor az irodisták hagyták a papírt; s térdig érő sárban huzigálták a termést. Az egyik ál­ lattenyésztő éjfélkor rohant az istállóba, hogy a komplikált ellésnél jelen legyen, az anyagbeszerző lejárja lábát, nehogy mi­ atta rostokoljanak a gépek. Igazi tulajdo­ nosi cselekedetek ezek. A bökkenő az in­ kább, hogy a „tulajdonos” kifejezés nem tisztázott előttük. — Hallomásból tudom, hogy az egyéni gazda milyen lelkiismeretesen gyomlálta a búzából az aszatot, metszette szőlejét, fi­ gyelt a vetésforgóra, babusgatta a jószá­ gokat. Minőségi munkát végzett, mert ma­ ga látta hasznát. így kellene tenni nekünk is — ejt el egy megjegyzést L. Ferenc. * Nem mindenki választotta a termelő­ szövetkezetet. Akad még D.-n is „utolsó mohikán”, aki ha nem is a földosztáskor juttatott parcellán (mert közben a nagy­ üzem tábláinak kialakítása következtében máshol kapott helyette) egyéni úton ke­ resi a boldogulást. Ilyen ember K. And­ rás is. A faluban legendák keringenek nyakasságáról. Hívogatták, csalogatták, el­ húzták előtte a mézesmadzagot, győzköd­ ték a jobbról, ő azonban hajthatatlan ma­ radt. — Jó nekem így — mondja, hetvenedik évéhez közeledve. — Már adtam is el be­ lőle, maradt a két hold, odajárunk az asz­ szonnyal, eljönnek néha a gyerekek is. Bár a legnagyobb hatvanöt óta haragszik rám. Pityókásan megígértem neki, hogy üsse kő, belépek a téeszcsébe. Hozott pa­ pírt is. Hogy írtam volna alá! Portája mélyéről állathangokat karol fel a hideg, metsző szél. Az olvadt hó alatt sárba mélyedt nyomok, mintha ős­ kövületben megmaradt leleteket konzer­ vált volna a tél. A deszkakerítésre meg­ kezdett szénakazal támaszkodik, arrébb né­ hány órája kicipelhetett trágya pipál. — Nem sokáig bírjuk már. A múlt hé­ ten doktorhoz kellett mennem a lábammal. Ha az állatok nem lennének, tán hagynám az egészet — morfondírozik magában. — Pedig jó zsíros föld, éve, hogy ganéjoz­ tam. Hiába no, öreg vagyok már. Vásár­ ba is az asszonyt küldöm, legjobb nekem a kiskonyhában. A helyi termelőszövetkezet központjá­ ban érdekes történeteket tudtam meg K. Andrásról. Az alakulást követő esztendők­ ben versengett a közössel. A szekér tete­ jére a legszebb cső kukoricákat pakolta, kétszer is töltötte a krumplibokrokat, ké­ vekötés után még egybegyűjtötte az árpa­ kalászokat. Volt idő, hogy saját módsze­ rét vélhette egyedüli üdvözítőnek. Mikor az első „körmös” megjelent a faluban, ak­ kortájt látták szemeit utoljára különös fényben csillogni. Körbejárta a masinát, ott sunnyogott, bizalmatlanul bámulta a vas-lovat, s csak „cöcözött” az optimisták mondataira. Ámult viszont a gép munká­ ja láttán, s azóta nem vetélkedik a nagy­ üzemmel, nem dicsekszik a terméssel se. L. Ferenc is mesél egy idős parasztról, aki nem tudott lemondani a földjéről. Pontosabban, nemrégiben felkínálta a ter­ melőszövetkezetnek, mert az adó, a költ­ ségek terhét nem bírja elviselni, több tíz­ ezer forint tartozása gyűlt össze. A veze­ tőség nem kapott az alkalmon, mondván: több baj lenne vele, mint amennyi haszon rajta. * — Jó most a tsz-tagnak. Dolgozgat a közösben, száz százalékot fizetnek minden hónapban, zárszámadáskor mehet a pénz­ tárba felvenni a busás prémiumot. Ha meg a ház körül sáfárkodik, élvezheti az állam, a szövetkezet támogatását. Az egyik da­ rálós meg is jegyezte: ismét az egyéni gaz­ dálkodás időszaka következik? Visszafelé fejlődtünk? — mondja V. Antal főágazat­ vezető. — Mit szólt rá? — Replikáztam, hogy mennyire fontos a háztáji a népgazdaságnak. Milliárdos be­ ruházásokat pótolnak a kertben felhúzott istállók, baromfiólak, nyúlketrecek. Csak a megyében 47 ezer a kisgazdaságok szá­ ma, s 850 millió forint értékű árut állíta­ nak elő. Világos, hogy támogatni kell, mert a tarjáni piacon nyáron a zöldséget olyan drágán adták a kofák, mintha manna lett volna, a melós meg a téeszt szidta, hogy miért nem termelünk eleget... — sorolja nekihevülve, aztán még halkan hozzáteszi: — Volt benne némi igazság, mi is emeljük az uborka területét, s segítünk a kisgaz­ daságoknak is. * A salgóbányai KISZ-vezetőképző iskolán hathetes tanfolyamra érkezett néhány me­ zőgazdaságban dolgozó fiatal. Fárasztó nap után ülünk az előadóteremben, s játszunk a gondolatokkal. A képzelet képtelen hely­ zetet feltételez: mi lenne, ha egy jóságos tündér képében megjelenne a tsz elnöke, s közölné a közgyűlés legutóbbi határozatát, mely alapján minden fiatal tagnak öt hold földet adtak önálló művelésre? — Visszaadnám! — Lehet, hogy értékesíteném. — Én is... — Én elfogadnám — hangzik egy kü­ lönc válasz. Minden szem az ifjú állatte­ nyésztőre szegeződik. — Mit csinálnál vele? — A felét rögtön elkeríteném, meghagy­ nám legelőnek, a másik két és fél holdon pedig lucernát, vörösherét termesztenék. Annyira szívemhez nőttek a jószágok, hogy nélkülük nem tudok meglenni. Micsoda pénz kerekedne belőle! Tavaly például ser­ tést tartottam otthon. Egy fialáskor tizen­ két malac született, egyet hízónak nevel­ tünk, s még a süldőkért kaptunk 12 ezer forintot. — S ki gondozná a disznót, marhát? — kérdeznek a beszélgetők. — Mindenhol akad egy-két nyugdíjas, aki jutalék ellenében ellátná őket... A fiatalok mosolyognak a farmerszem­ léleten. Nem vágyakoznak a föld után, elegendőnek tartják a ház melletti kisker­ tet, a kétszáz négyszögöl satnya szőlőt, el­ öregedett gyümölcsöst. Gonosz tündérnek hívnák azt, amelyik nyakukba varrna öt holdat. * A falvakban csendes téli estéken fel-fel­ elevenítenek hajdani történeteket, anek­ dotaszámba menő eseteket, melyek álta­ lában így kezdődnek: volt egyszer egy pa­ raszt... S mennyi minden történt vele! Nehezen igazodott el a nagyváros forga­ tagában, agyafúrtan bánt el íróasztalhoz ragadt hivatalnokokkal, filléreket is alku­ dozott a vásárfiáért, vagy az elherdált pénzről elmés magyarázatot adott a gazd­ asszonynak. Kevesebb szó esik az „egyszeri” paraszt­ ember nem is oly régi küzdelmeiről, amit egy újjászületett ország élelmiszer-ellátá­ sért folytatott, az önkéntes krónikások csak a csattanós sztorikat terjesztik szájhagyo­ mány útján, a hancsikok közötti harcok részletei, mint a tejüveg mögötti tárgyak, homályosak, minél távolabbról nézi az ember, annál elmosódottabbak. A KISZ Nógrád megyei bizottsága idei akcióprogramjában pályázatot hirdetett a termelőszövetkezetek történetének feldol­ gozására, visszaemlékezések rögzítésére, do­ kumentumok gyűjtésére. Ez a kezdemé­ nyezés bizonyára hasznos lesz úgy is, hogy a mai huszonévesek belevetve magukat a múlt örvényeibe, megismerik a szocialista mezőgazdaság kialakulásához vezető út ál­ lomásait. .. Szabó Gyula 7 �Lángosevők, avagy egy helyszín keresztmetszete Ha már elmúlt a reggeli ideje, s közel az ebédidő, de az éhségemmel nehezen bí­ rok, akkor, mint annyian mások is, egy füst alatt ütöm el a két étkezés gondját, amire két friss, aranysárga, szélein lakta­ tós tésztájú, közepén ropogósra sült, jól megsózott, olajtól forrón párolgó lángos a legalkalmasabb. A város központjában egyetlen helyen sütik: a piac autóbusz-állomás felé eső vé­ gén, közvetlenül a vasúti aluljáró torká­ ban. Magam mögött hagyom a tankönyvi példává ért teret, minden építészeti mo­ dernségével. Szemem automatizmusa még tökéletlenül működik, tömeget, nyüzsgést, alaktalan masszát észlel. Az emberboly­ ban, mint a hangyajáratok, sorok kanya­ rognak. Három ablak: LÁNGOS, PÉNZ­ TÁR, BÜFÉ — három sor. Az idő tizenegy fele jár, ez már csúcs­ időnek számít, minden ablak előtt sokan várnak. Beállok a magam sorába, tízentizenöten is vannak előttem. Négyszer-öt­ ször is behúzzák, majd újra eltolják az árusító tolóablakot egy-egy sütet elfogyá­ sa, a frissek meghozatala után, míg az ab­ lakig jutok. Ujjaim eljátszanak a két egyforintossal. A piacról, térről, autóbusz-pályaudvarról jövő áthaladók folytonos rezsgésben tart­ ják az álldogálók, hangoskodók, evők, ivók, csoportjait. A szűk helyre szorult tömeg heveny mozgású, elasztikus egysejtűként ki-kinyúlik hol a piac, hol a tér, hol az autóbusz-állomás felé, majd petyhüdten önmagába hullik és összesűrüsödik a bü­ fé, mint mag körül. Sör loccsan, szitok röppen az ivók, evők moraja fölé. A fejleményeket már nem lá­ tom, mert az ablakhoz érek, de még hal­ lom a teliszájú felháborodás hangját. A két egyforintost szó nélkül bepréselem a persely vaginájába. A kiszolgálólány, ugyancsak szó nélkül, miután egy elle­ nőrző pillantást vetett a forintjaimra, két­ ágú villájával (nyugtalan tekintetének meghosszabbításai) kapkodva, elhibázva, majd megismételt döféssel felszúr két pá­ rolgó lángost, rádobja egy gyermekzseb­ kendönyi selyempapírra, amin a második másodpercben átüt az olaj. Még egy papír kellene legalább; ránézek a lányra: ő is tudja, de a vállam fölött már újabb kéz nyújtja sürgetően forintjait. Még van né­ hány másodpercem, míg tétován és vára­ kozóan felmarkolom lángosaimat: a lány haja fésületlen és csapzott, mintha az ujja­ it a hajába törülné; arcára nem szánhatok semmit kiméretett időmből; szinte csak véletlenül látom még, hogy eredetileg fe­ hér köpenye avas vajszínű, erős felsőtes­ tén s a melle tájékán, ameddig a lángos tálcáját felemeli, zsír- vagy olajfoltok. Nem akarom, hogy elhúzza a száját, átveszem a lángosaimat egy papírral és megköszönöm. Mint mindig, elfeledkezem a tészta for­ róságáról, elnyomok egy feltörő, ártatlan szitkot, majd a bal kezemből a jobba ve­ szem át ebéddé minősített reggelimet, hogy 8 a kezemnek elviselhetőbb legyen. Párszor cserélgetem, míg valamelyest lehűl. Mind­ két kezem olajos, ügyeskedhetek majd a zsebkendő előkotorászásával. Jön a sózás. Várni kell, mert a szabadba kitett só a februári levegőn átnedvesedik, és minduntalan eldugulnak a sószóró lyu­ kai, annyira, hogy itt is felgyűlik a nép. A rutintalanok rázzák, forgatják, van aki a szórófejet kaparássza, kevéske eredmény­ nyel. A beavatottak szelíd fölényével el­ veszem egy fiatalasszonytól, aki amúgy is kínban van a karján ülő gyerek miatt, majd a sótartó fenekét kétszer-háromszor erőteljesen az ablakdeszkához koppintom. A szórófej likai szabadon virítanak. A há­ rom várakozóét beszórom: ömlik a só, mint a záporeső. A magaméhoz megint koppintanom kell. A fém sótartó akadé­ koskodása mellett azért is figyelmet ér­ demel, mert általában undorral lehet kéz­ be venni: ragacsos, nyirkos, mint egy mos­ datlan kéz, olyan, mint csúcsforgalom ide­ jén a helyijáratok kezektől átmelegedett fém és ebonit fogódzói, vagy az önkiszol­ gáló éttermek sietősen elmosott tálcái. Mögöttem kipattan a veszekedés a papír miatt. Félreállok, hogy nyugodtan ehessek. Szemem az első falatok után már módsze­ resebb. A tömeg a büfé körül nagyjából állandó. A (,,tök”)részegeket hamar kiszű­ röm. A fröccs, a felesek (kísérőként sör), megteszik a hatásukat: a télikabátok ki­ gombolva, nyeglén lógó sálak. Asszonyok is isznak, édeset vagy rumot. Sok a falusi; nem étteremben vagy presszóban csilla­ pítják éhségüket, oltják szomjukat, hanem itt. Ez egyszerű, nincs benne semmi komp­ likált, nem igényel külön tájékozódást, ga­ rantáltan nem fordulhat elő megoldhatat­ lan helyzet. A forgalom ugyan zavaró, a részegek kellemetlenek, mégis itt valami­ képp otthonosabb: félig-meddig falusi vásárra emlékeztet a hely, a lacikonyhák környékére. Hónuk alá szorított, nyűtt ele­ mózsiás táskával bejáró munkásokat is lát­ ni. A piacról kofák jönnek, nekik soron kívüli kiszolgálás jár: várja őket a stand. Cigányok esznek nagy csoportban: nincs annyi sörük, amennyien vannak, ezért a söröskorsók körbe járnak, a gyerekek is megmarkolják, ha hozzájuk ér — az ivás után habbajusz jelzi felemás érettségüket. Egy férfi kiválik a csoportból, félreeső he­ lyet keres, ahol megszabadulhat a nyálá­ tól. A közelemben végzi el, akkorát locs­ csan a betonon, mint a ludak bélsara a befagyott patak jegén. A környező hivatalokból, üzletekből nők jönnek lángosért. Vállukra vetett télika­ bátjuk alól kilátszik a munkaköpeny. Ele­ ve nylonzacskókkal jönnek, nyolcat, tízet, tizenötöt is elvisznek, nyilván munkatár­ saik megrendelését is kielégítik. Egyúttal elkerülik a selyempapírral járó kellemet­ lenséget, és a sótartóét is. Mert sótartót minden jobb kollektíva tart, még a hiva­ talok iratokkal tömött asztalaiban, dosszi­ és polcain is fellelhető egy-egy. A lángosra várakozók egy része és a szinte iszkolva áthaladók igyekeznek kí­ vülállónak látszani. A taszigálástól vagy a várakozástól, esetleg a kiszolgálólány ko­ szos köpenyétől azonban aligha menekül­ hetnek. Vonat áll be a vasúti töltésre; a moz­ dony éppen a fejünk felett szuszog. A vezető ráérősen szemléli a tömegkvantu­ mot. Valamin mosolyog, amit én innen lentről nem láthatok. Tekintetem a cél­ pont keresésére indul. Ebben a pillanat­ ban éleset, váratlanat füttyent a mozdony. Az ivók, várakozók, áthaladók egyaránt felijednek. Söröspoharak habja csordul, pálinka értékes cseppjei pocsékolódnak, szitkozódás és nevetés elegyedik, a köszö­ rűs kezében fogvásolóan cirkan a kés a kö­ vön. Az ereszcsepergés gyorsuló sietséggel ritmizálja az egységesítő felbolydulást. Az­ tán a zajok kiegyenlítődnek, mihelyt a te­ kintetek megállapodnak a ravaszkás elé­ gedettséggel kezét törlő mozdonyvezetőn. Az ég felé emelt arcok hamar vissza­ fordulnak köznapibb elfoglaltságaik foly­ tatásához. A galacsinná gyúrt olajos papírt a sze­ méttartó irányába dobom, nem éri el, le­ pottyan a tépett dobozok, szotyolahéj és más azonosíthatatlan szemét közé. Kezemet törölve az aluljáróban haladok. A szembejövők, mint a folyó a szoros előtt, összetorlódnak. Mielőtt a térre jut­ nék, az aluljáró egyik tartópillérén rek­ lámhölgy sokat ígérő válla biztat: FABULON BIOAKTÍV ARCKRÉMEK Nappa1i hidratá1ó és éjszakai arckrémek száraz, normál és zsíros bőrre. Mögöttem összezárul a tömeg, s (akár a vízi erőműbe fogott közönyös folyam, amikor megmutatja természetét) a büfé, a lángoseladó és a pénztár ablaka előtt le­ írhatóvá sűrűsödik. Mint mondjuk, a munkahelyeken vagy a családi otthonokban, s annyi más hely­ zetben. Pál József �Madách-emlékérmesek „megvallatása“ A Nógrád megyei Tanács VB által adomá­ nyozott Madách-plakettet 1976-ban a szolno­ ki Szigligeti Színház, dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója és Végh Miklós, a Palócföld felelős szerkesztője kap­ ta. ⁎ A szolnoki Szigligeti Színház közel tíz esz­ tendeje tájol Salgótarjánban, növekvő elő­ adásszámmal és örvendetesen bővülő közön­ ség előtt. Az ünnepi alkalomból feltett kér­ déseinkre Székely Gábor, a színház igazgató­ ja adott választ. — Kérem, vázolja röviden a Szigligeti Színház helyét a magyar színházak hálózatá­ ban? Milyen azonosságok, illetőleg milyen megkülönböztető jegyek azok, amelyek ezt a színházat jellemzik? — A szolnoki Szigligeti Színházat a vi­ déki színházi élet három progresszív szín­ házai egyikének „szokás” nevezni. Azt hi­ szem, nem is rossz a kiemelés, hiszen a kaposvári, a kecskeméti és a szolnoki szín­ ház törekvései, szerkezeti átalakítási kon­ cepciója, műsortervi elképzelései sok ro­ konságot mutatnak egymással. Mindhá­ rom színházat szokás fiatalos hangvételű, ensemble játékra törekvő színháznak ne­ vezni, amelyekben a kísérletező kedv talán nagyobb hangsúllyal jelentkezik, mint a fővárosi színházak nagy többségében, vagy a többi vidéki színháznál. Ezek a kísérle­ tek általában nem öncélúak, hanem még ki nem mondott igazságok, gondolatok új­ fajta megfogalmazására törekednek. — Hallhatnánk valamit a színház művé­ szeti törekvéseiről az elmúlt években és nap­ jainkban? — Ez a kérdés nagyon fontos, ezért na­ gyon nehéz is rá válaszolni. Egy színház művészi törekvéseit elsősorban a kor igé­ nyei, konkrét közönsége és nem utolsó­ sorban a létrejött társulata határozza meg. Értem ezalatt a rendezői gárdát, a színé­ szeket. Adott esetben az a tény, hogy egyegy jelentős művész a színházhoz szerző­ dik — bár koncepcionálisan nem módosít­ ja, de — műsortervileg alapvetően meg­ határozhatja a színházat. Egy színház mű­ vészi törekvéseit néhány mondatban össze­ foglalni szinte lehetetlen. Úgy gondolom, egy évad bemutatott műsorainak összes­ ségéből ítélve, sőt leginkább több éves visszatekintés után helyes csak erről szól­ ni. színházak eddigi feladata is egyértelműen közművelődési feladat volt. A közművelő­ dési törvény megszületése óta a színházak jelentős támogatást és kiemelt szerepet kaptak, hogy eddig is meglevő közművelő feladatukat jobb körülmények között, ki­ emelt fontossággal végezhessék. — Mi a színház szerepe a tájolásban, ho­ gyan ítéli meg a tájolás lehetőségeit? Melyek a színház tapasztalatai salgótarjáni közönsé­ géről? Mi az oka annak, hogy az évad során meglehetősen sok a változás? Lehet ezen az arányon némileg javítani? — A vidéki színházak az államosítás óta székhelyi és tájelőadások megtartására kö­ telezettek. A korábbi koncepcióval szakít­ va, a minisztérium állásfoglalása után úgynevezett körzetesítési programot fej­ lesztettek ki, amelynek lényege, hogy a megyeszékhelyen működő vidéki színházak tájelőadásaikat elsősorban nagyobb táj­ központokban tartsák meg, kiküszöbölve ezzel azt, hogy színházi előadás megtartá­ sára alkalmatlan kis kultúrházakban kell­ jen nagyszámú előadást tartani. A mi szín­ házunk életében a Salgótarjánnal tíz év­ vel ezelőtt létrejött fúzió jelentős változást idézett elő a tájelőadások rend­ szerében. Az évi kötelező — körülbelül száz — tájelőadásból 40—45 előadást tar­ tunk Salgótarjánban; tehát közel felét a kötelezőnek. Ezek a tájelőadások Salgótar­ jánban az anyaszínháznál is jobb körül­ mények között, esztétikusabb színházte­ remben, korszerűen felszerelt színpadon valósulhatnak meg. A társulat mindig nagy örömmel készül a salgótarjáni előadásokra a kényelmet­ len, hosszú utazások ellenére is. Színé­ szeink egységes véleménye szerint a Tar­ jánban tartott előadásaink sokkal érzéke­ nyebb és egyértelműbb megértésre talál­ nak. mint egy-egy szolnoki előadásunk. Az idén bevezetett rendszer, hogy min­ den darabunkból öt-öt előadást tartunk, ideálisnak mondható, de sajnos a legutób­ bi tapasztalatok szerint a közönség száma nem mindig indokolja az öt előadás szük­ ségességét. Kapcsolataink továbbfejleszté­ sének lehetőségét éppen abban keresném, hogy jobb közönségszervezéssel, propagan­ dával ennek az öt előadásnak látogatott­ sági szintjét miként tudjuk emelni. Az évenként előforduló program- vagy időpontváltozás egyértelműen a színház élő voltából következik. Egy mozivetítés elhalasztása vagy elmaradása csak egy gép meghibásodása és egy gépész betegsége esetén következik be. Egy ilyen kis létszá­ mú társulat életében, mint a miénk, egyegy meghatározó tehetségű művész megbe­ tegedése, kiesése az egész évben visszaté­ rő problémák sorát jelentheti. — Az évad programjának összeállításakor mennyiben kapcsolódik a szolnoki színház napjaink közművelödési törekvéseihez? — Várhatunk-e a jövőben Salgótarjánban több gyermekdarabot a színháztól? — Szokás külön rákérdezni, hogy a színház műsora mennyiben kapcsolódik a legújabb közművelődési törekvésekhez. Azért kezdtem ezzel a mondattal és azért emelem ki a „szokás” szót, mert hiszen a — A jövő évadban a színház kevesebb felnőtt előadás bemutatását és egyszerre két gyerekdarab műsoron tartását tervezi, így természetesen Salgótarjánban is több gyerekdarabot tudunk játszani. Schneider Miklós 1968 — megalakulása — óta igazgatja a Nógrád megyei Levéltárat. Munkásságának nem kis szerepe van abban, hogy a Levéltár a helytörténeti kutatómunka műhelyévé vált. Eredményes közreműködése révén jelentősen fellendült a megye honis­ mereti mozgalma. — Hogyan ítéli meg a helytörténeti kuta­ tást Nógrád megyében? — A megye párt- és tanácsi vezetői he­ lyesen látták, hogy Salgótarján fejlődése, a megyében betöltött szerepe megkívánja azt is, hogy a város e terület kulturális centruma is legyen. Ezért fejleszteni kel­ lett az oktatáson túl a kultúra számos más területét, színházi, zenei, irodalmi, kép­ zőművészeti stb életet. Volt a kultúrának olyan területe is, ahol a megye nem ren­ delkezett hagyományos alapokkal. Ilyen volt a társadalomtudományi kutatások egyik fontos területe: a helytörténeti ku­ tatás. A helytörténeti kutatás megindításá­ nak több feltétele van: a megfelelő alap­ intézmények létrehozása, a kutatógárda kialakítása, a vizsgálati anyag összponto­ sítása (a forrásanyagnak a megyében va­ ló elhelyezése). Ezeknek a feltételeknek a megteremtése meg is indult az 1950-es évek végén, a salgótarjáni múzeum létre­ hozásával. Majd néhány évvel később me­ gyei vb-határozat született a megyetörté­ net megírásáról, ez viszont szükségessé tet­ te a megyetörténet levéltári forrásanyagá­ nak visszahozását a megyébe, a megyei levéltár létrehozását. 1968. január 1-től ez is megtörtént. Azóta a levéltár helyben végzi a megye történetére vonatkozó írá­ sos forrásanyag összegyűjtését, a haszná­ latra való alkalmassá tételét (feldolgozá­ sát). a forrásanyagban való eligazítás le­ hetőségeinek kimunkálását, az anyagnak a kutatók rendelkezésére bocsátását s a közvetlen kutatási tevékenységet is. A me­ gyei múzeumi szervezettel együttműködve megindult a kutatómunka, ennek eredmé­ nye a négykötetes megyetörténet, a Salgó­ tarján története, Pásztó története, a vár­ hatóan 1977-ben megjelenő Balassagyar­ mat története stb. Sikerült megvetni az alapját a levéltár saját kiadványsorozatá ­ nak is, amelynek keretében eddig hat kö­ tet jelent meg. A levéltár figyelmet for­ dít arra is, hogy a hozzáforduló kutatók munkáját megkönnyítse, eszközeivel a mindinkább eredményes helytörténeti ku­ tatást támogassa. Az is természetes, hogy a megyei intézmények, amelyek hasonló célt valósítanak meg (elsősorban a múze­ um és a levéltár), messzemenően töreksze­ nek erőik összpontosítására. Ugyanez mondható a levéltárak országos együtt­ működéséről is. Éppen most alakulnak ki egy országosan egységesen szerkesztett le­ véltári tájékoztató körvonalai, amely azt a célt szolgálja, hogy az érdeklődők az ed­ diginél színvonalasabb eligazítást kapja­ nak az őrzött forrásanyagról. Természete­ sen ebben a munkában is igyekszünk ak­ tívan részt venni. Összegezve, úgy vélem, joggal mondhatjuk, hogy a levéltár mint­ egy egyévtizedes tevékenysége hozzájá­ rult Salgótarján kulturális centrummá va­ ló fejlesztéséhez. 9 �— Milyen feladatok előtt áll megyénkben a honismereti mozgalom? — Mint közismert, a honismereti moz­ galom célja, hogy a közvetlen lakóhelyre vonatkozó ismeretek aktív elsajátítása ré­ vén a szocialista hazafiságra neveljen. Nyilvánvaló, hogy azok az intézmények, amelyek szakmai tevékenységükkel szin­ tén ezeknek a céloknak eléréséért is fára­ doznak, kiemelt szerepet kapnak e moz­ galomban. Így jutottam ahhoz a megtisz­ telő megbízáshoz, hogy a Hazafias Nép­ front megyei honismereti bizottságának vezetőjeként segítsem elő e munka ered­ ményességének növelését. Az összehangoló bizottsági munkának még az elején tar­ tunk, de bízunk abban, hogy az összes ér­ dekelt intézmények, szervek együttes mun­ kája révén sikerül majd mind szélesebb körben — elsősorban az ifjúság körében — megalapozni a szülőföld szeretetét, megbecsülését, és ezzel fokozni bennük a hajlandóságot az országért végzett erőfe­ szítéseik növelésére, tudatosabbá tételére. Az 1973. év jelentős dátum a Palócföld életében: ekkortól jelenik meg társadalompo­ litikai-irodlalmi-művészeti folyóiratként, két­ havonta a lap. Végh Miklós személyében a Madách-emlékérem a Palócföld mind széle­ sebb bázisra alapozódó, eredményes közmű­ velődési tevékenységét, hatását méltányolta. — Milyen új vonásokkal gazdagodott az elmúlt évek folyamán a másfél évtizedes múltra visszatekintő folyóirat? — A Palócföld újabbkori törekvéseit egyértelműen jeleztük a társadalompoliti­ kai kérdések irányába történő hangsúly­ eltolással: külsőleg a lap minősítésével — „társadalompolitikai-irodalmi-művészeti folyóirat” a korábbi „irodalmi-művészeti” folyóirattal szemben. Programunkat az 1973. évi első szám szerkesztőségi jegy­ zetében felvázoltuk: az ott rögzített elve­ ket igyekezünk mindennapi munkánk so­ rán következetesen érvényesíteni. A folyó­ irat munkájában mutatkozó új vonások lényege az, hogy minél közvetlenebb ak­ tivitással reagáljunk a közéletünket — társadalmi, gazdasági, kulturális kérdés­ ként, pozitív vagy negatív értelemben — izgató problémákra, tevékenyebb részesek legyünk az ország (természetesen, elsősor­ ban a megye) szellemi életének nemesítő alakításában. Feladataink teljesítéséhez 1973-tól egyre növekvő mértékben hívunk társnak korábban nem alkalmazott műfa­ jokat, témákat — s nem utolsósorban szerzőket. — Úgy gondolom, amikor a méltatás a fo­ lyóirat megnövekedett, eredményes közmű­ velődési hatását hangsúlyozza, talán többről is szó van, mint a megjelenő lapszámok köz­ vetett hatásáról. A mai magyar dráma szolgálatában Az Állami Déryné Színház, a Magyar Írók Szövetsége észak-ma­ gyarországi csoportja és a Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osz­ tálya rendezésében 1977. február 15—16-án Salgótarjánban került sor arra az eredményes (tervek szerint évenként ismétlődő) tanácskozásra, mely a Déryné Színház műhelyteremtő munkáját, az állandó színház­ zal nem rendelkező megyék kulturális életében játszott szerepét, iro­ dalom és színház kapcsolatát hivatott tisztázni. A vitában hozzászó­ lók között voltak Szalay Vilmos, a Déryné Színház igazgatója. Tren­ csényi Imre, a Déryné Színház dramaturgja, Maróti Lajos az írószö­ vetség drámai szakosztályának képviseletében, Bőgel József, a Kul­ turális Minisztérium munkatársa, Fábián Zoltán, az Írószövetség tit­ kára, Gerencsér Miklós, Mezey Katalin, örsi Ferenc, Bárány Tamás, írók. Az alábbiakban közöljük Székely Györgynek, a Magyar Színházi Intézet igazgatóhelyettesének vitaindító előadását. Aligha lehetne alkalmasabb mottót találni egy ilyen orszá­ gos vállalkozás megindításához — és a Déryné Színház jellegé­ nél fogva ezúttal már a legkisebb eredmény is országos mére­ tekben jelentkezik —, mint azt, hogy az a mai magyar dráma szolgálatában történik. A vitaindító referátum pedig talán akkor tölti be a leghasznosabban feladatát, ha megkísérli, hogy pillanat­ nyi helyzetképet rajzoljon és bizonyos sajátos lehetőségekre hív­ ja fel a figyelmet. Kétségtelen, hogy a drámaírás ügye egyre erőteljesebben kulturális életünk előterébe került. A különböző megnyilatkozá­ sok indulatoktól, szenvedélyektől sem mentesek, de éppen ez a magas feszültség is azt bizonyítja, hogy mindenki új megoldáso­ kat igényel, lépni szeretne, s a maga módján lép is. Hogy csak néhány ilyen érdemleges mozzanatra emlékeztessek: a Színház­ művészeti Szövetség és az írószövetség dramaturg, illetve dráma­ író tagozatai közös vitát rendeztek múlt ősszel; a nemzetközi ITI immár három éven belül másodszor Magyarországon rendez­ te meg az író és színház kapcsolatát vizsgáló ankétját; a New Hungárián Quarterly 1976. téli száma aktuálisnak vélte, hogy Nagy Péter akadémikus tollából tájékoztatót adjon a felszaba­ 10 — Hogy helyes volt a lap karakterének módosítása, közéleti aspektusának erősíté­ se, azt az olvasói, előfizetői érdeklődés je­ lentős növekedése igazolja. S igazolja másfelől az is, hogy részint a szerkesztő­ ség kezdeményezése alapján, részint a hozzánk spontán érkező igényekre alapoz­ va, egyre több közösséggel sikerül kiépí­ teni tartós kapcsolatot, amelynek keretei között — a személyes kontaktus megte­ remtésén túl — a csaknem mindig pezsgő eszmecsere kölcsönös gazdagodásra ad mó­ dot. Engedtessék itt meg, hogy egyéni pél­ dára is hivatkozzak: A Salgótarjáni Ko­ hászati Üzemek József Attila Szocialista Brigádjával hároméves sokágú barátság köt minket össze, hogy találkozásaink hasznát méltánylandó, a brigádkollektí­ va Palócföld-előfizetési akciót indított a nagyüzem szocialista brigádjai körében. A szerkesztőség ugyanakkor e találkozók jó­ voltából közvetlenebb utat talál az olva­ sói, mindennapi emberi problémákhoz, ér­ dekekhez, igényekhez. Tevékenységünk célja tehát — az egyes lapszámokban közölt írások általi közve­ tett, s a szerkesztőség sokoldalú kapcso­ latainak köszönhető közvetlen hatások révén — alakító, irányadó hatással lenni minél többek közösségi érdekeltségének felébresztésére — akár a zsurnalisztika, akár a szépirodalom, akár a művészetek eszközével. Tóth Elemér dulás utáni magyar dráma helyzetéről; a debreceni irodalmi na­ pok decemberben a magyar dráma ügyét tűzte napirendjére, s a vita anyaga az Alföld 1977. januári számában meg is jelent; bel­ ső konfliktusai alapvető fontosságú kérdésekre mutattak rá, mint ahogy azt a Színház ez idei februári számában leközölt Debrece­ ni disputa című, szintén rendkívül tanulságos párbeszéd is iga­ zolta; és pár napja jelent meg Almási Miklós cikke a Népsza­ badságban témájául mai drámaírásunk néhány irányzatát vá­ lasztva. Aligha lehet kitérni az elől, hogy azokat a gondokat és gondolatokat figyelembe vegye az ember, amelyekről ezek a ren­ dezvények és cikkek szóltak. A pozitívumokat és a negatívumokat is többször megfogal­ mazták. Az előbbire példa a minisztérium elemzése abban az anyagban, amely az új magyar drámák létrejöttének új ösztön­ zési rendszerét foglalta össze. Ez summásan így hangzik: „A hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig a magyar dráma a hagyományos »fejletlenebb műfajcsoport« besorolásából előrébb lépett. A legszembetűnőbb bizonyíték: Örkény, Szako­ nyi, Karinthy, Hubay és még néhányan mások különböző mű­ veikkel átlépték az ország, Közép-Európa határait, leküzdve a nyelvi nehézségeket, a régebbi kommersz, az újabb protokollá­ ris magyar drámaexport olykor szűk kereteit, tradícióit... A széles ívben kitárulkozó érdeklődés oka tartalmi és formai. E drámák hírt, információkat adtak, eszméket, gondolatokat köz­ vetítettek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális ered­ ményei következtében a világ közfigyelme egyik fontos tárgyá­ vá váló szocialista Magyarországról”. Túl szép a kép? Lehet. Hi­ szen a negatívumok sem hiányoznak. Hallgassuk meg, hogyan „kánonizálja” ezeket Száraz György a Színház című lapban: „...kitűnő darabok kallódnak íróasztalok mélyén,... a bemuta­ tásra került vagy nem került művek csak elvétve jutnak nyom­ dafestékhez,.... a színházak nem méltányolnak ilyen-olyan írói törekvéseket, s a magyar dráma — a tetszetős műhely-elmélet ellenére — mostohagyereke Tháliának, s az őt képviselő szín­ házi vezetőknek...” Persze ez így meg talán túlságosan is sötét, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egyéb más műsorpolitikai feladatuk mellett színházaink évente mintegy 25—30 új magyar �drámát mutatnak be; köztük nem is egyszer egy-egy író több művét. Így például az elmúlt két évben. 1974. szeptemberétől 1976. december végéig Sárospataky István. László-Bencsik Sán­ dor, Gyurkovics Tibor, Vámos Miklós és Kaló Flórián két-két darabját, Illyés Gyula három új drámáját, Páskándi Géza és Hernádi Lajos négy-négy darabját mutatták be színpadainkon. A tézisek és antitézisek között, vagy talán éppen azok ered­ ményeképpen, a szintézis mindenképpen pozitív előjelű: a szín­ ház keresi az írót, igényli az irodalmat. S ezt nem csak a min­ dennapi rutinmunkában cselekszi, hanem — a különböző pályá­ zatok tanúsága szerint, mint amilyen (hogy csak a legfrissebbek közül említsünk egyet) a kecskeméti Katona József drámapályá­ zat fiatal írók számára — és amilyen természetesen ez a mosta­ ni Nógrád megyei kezdeményezés is — külön kiemelt feladat­ ként kezeli. Gondolom, mindenki meglehetősen nehéz helyzetbe kerül, aki egy-két év, évad alapján igyekeznék helyzetképet rajzolni egy művészeti ág teljesítményeiről. A tájékozódás kedvéért és talán némi tanulság okából bizonyos vonásokra mégis érdemes rámutatni, annál is inkább, mert ezt a már említett ankétokon is megtették. Az mindenképpen szembetűnő, hogy formailag milyen széles skálán jelentek meg a különböző művek. Aligha lehetne egyetlen formai skatulyába zárni Illyés Dupla vagy sem­ mijét. Raffai Vasderes ét, Örkény Kulcskeresőkjét, László Uránbányászokját, Páskándi Kettéfűrészelt zongora című groteszkjét, vagy Fejes Cserepes Margit házassága című játékát. De az is tel­ jesen nyilvánvaló, hogy egyiktől sem lehetne megvonni az érvé­ nyes maiság alapvető tulajdonságát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy drámaírásunk messze eltávolodott a naturalista sablontól, ha egyes művek — és sokszor éppen a direktebben társadalmi töltetűek — még fel is mutatnak ilyen visszautaló vonásokat. A továbblépés érdekében megfontolandónak látszik az a gondolatmenet, amelyet Hermann István fejtett ki, éles vitára ösztökélve a jelenlevőket, Debrecenben. Három drámai ábrázo­ lásmódról szólt. Az egyiket a régi „hitviták” hagyományához kö­ tötte és változatlan, kész figurák álláspontjának szembeszegezé­ sét látta benne; a másikat az első ellenpárjának minősítette, amelyben — ugyanilyen zárt rendszerben, de — ironikusan áb­ rázolva vonulnak föl a frontok. A harmadik lenne véleménye szerint a „Bánk bán-i” út: a konkrét történelmi szituációban megrajzolt és jellemének fejlődésében ábrázolt drámai alakkal a középpontban. Véleménye szerint az első két csoportba tar­ tozó alkotói módszer társadalmi-történelmi háttere elmosódóban van, tehát drámaírásunknak is túl kell lépnie ezeken a fokokon. A kibontakozás értelemszerűen a harmadik lehetőség irányába nyílik meg. Ezek a szemléleti-alkotói elvek természetszerűleg nem illenek minden drámára, s főleg tiszta képletszerűségükben nem. De mint tendenciákra, meghaladásra váró és kibontakozást ígérő tendenciákra, mindenképpen fel kell figyelnünk. Bizonyos következtetéseket le lehet azután vonni az elmúlt két év termését vizsgálva, a tapasztalatok, a kritikai és a kö­ zönségvisszhang alapján. Az egyik ilyen tapasztalat az, hogy a parabola-jellegű és célzatú történelmi drámák lassan alkalmat­ lan eszközzé válnak a hiteles mai mondanivaló művészi tolmá­ csolására. Ennek az a legfőbb oka, hogy a párhuzamot csak egy bizonyos ideig lehet többé-kevésbé szellemesen fenntartani; óhatatlanul eljön az a pont, ahol szinte erőszakosan tör föl a múlt és jelen alapvető történelmi ellentmondása. Ekkor az író előtt két út áll: vagy a múltat változtatja meg, vagy a jelent. Mindkét próbálkozás a művészi minőség, a hatékonyság rovásá­ ra megy. Az a megoldási kísérlet is kétes értékű, amely az ál­ talánosítás olyan fokán tartja a művet, hogy az szinte közhellyé vagy félremagyarázhatóvá, tetszés szerint betölthetővé válik. A dilemma meghaladásának eddigi egyetlen sikeres példája véle­ ményem szerint Szabó Magda Az a szép fényes nap című „szem­ telen” történelmi színműve, amely friss gondolatokra húz mint­ egy farsangi maskarát. Azt a feladatot pedig, amit Debrecenben Taar Ferenc szánt volna a történelmi drámának, hogy t. i. kor­ rigálja a hamis nemzeti tudatot, mindenekelőtt maguknak a szaktörténészeknek kell elvégezni; az irodalmi-költői szintű le­ számolás ritkán elérhető csúcspont. Jó néhány olyan dráma — köztük nem is egy vígjáték, ha­ gyományos vagy groteszk formában — került színpadainkra, amelyek a hétköznapok kritikáját gyakorolták az Almási Mik­ lós cikkében kifejtett módon. Igazat kell azonban adni neki ab­ ban, hogy a „pitiség” ábrázolása valamiképpen maga után vonta a dráma gondolati szintveszteségét is, „mintha kikapcsolták volna az áramkört a hősökből”. A „mini-környezet” hiteles áb­ rázolásához talán túlságosan is mélyre kell hajolni, annyira, ahonnan már nem lehet visszatekinteni a teljesebb összefüggé­ sek felé. S ha a közönség rá is ismer a figurákban — a szom­ szédaira; az azonosság felismerése köztudomásúan meglehetősen alacsony szintű esztétikai kategória. Ha a hatvanas évek fordulóján általános és indokolt volt is a magyar értelmiség önvizsgálata, történelmének reális szem­ mel való felmérése; ma már nem sok újat hoznak a még oly tisztességes direkt ábrázolások, s nehezen kerülik el a didakszis veszélyét. Félő, hogy előbb-utóbb erre a sorsra jut majd társa­ dalmunk „elveszett nemzedékének” ábrázolása is. Ami az Osz­ lopos Simeonban megdöbbentő tragikumként jelentkezett, s ami­ re még a Tüzet viszek művészhősének sorsa is joggal figyel­ meztetett — az önpusztítás okaira és következményeire —, az a Sziklafalban már csak távoli motívumként bukkan fel, a Har­ mincéves vagyokban pedig könnyed gúnyolódás tárgya. Megerősödött azonban egy konfliktus gyakorisága, amelyet véleményem szerint felületesen „nemzedéki” problémának szok­ tunk nevezni. A skála nagyon széles, hiszen olyan művek írha­ tók föl rá, mint a Hetvenes évek, a Csóka-család, a Vasderes, a Tíz közül kilenc, az Anyaföld, az Asztalosinduló vagy éppen a Kedves Bópeer...! De fel kellene ismernünk, hogy a „nemzedék”-fogalom itt csak egy nagyobb és mélyebb helyzetváltozás­ nak a metafórája. A fiatalok ugyanis azok a húsz-harmincéve­ sek, akik — az előző generációhoz képest — egy alapvetően megváltozott történelmi-társadalmi környezetbe születtek, olyan világba, ahol a kapitalizmus meghaladott forma, legfeljebb tu­ dati és magatartásbeli csökevényekben él tovább, illetve külső­ külföldi példaként vonz-taszít. És amíg a művek többsége — majdnem azt mondhatnánk: törvényszerűen — a múlt felől né­ zi a jelent, hangot kezd kapni az a szemlélet (gondoljunk csak a Harmincéves vagyok paradigmatikus hangvételére), amikor már a jelen felől tekintenek a múltra. Elképzelhető, hogy lesz­ nek még olyan művek, amelyek éppen a dráma műfaji sajátos­ ságainál fogva kiélezik a múlt és jelen ellentéteit, egyoldalúan a jelen javára döntenek, és nem veszik figyelembe ennek az el­ lentmondásnak a dialektikáját. Ne csodálkozzunk hát, ha a fia­ tal drámaírók, identitásuk keresése közben másképpen látnak, 11 �mint az előttük járók, s máshol látják társadalmunk problémá­ it, tüneteit, vágyait, mint a régebbiek. De ,,hol marad a korszakos, az összefoglaló erejű dráma”? — kérdezi Almási Miklós. Ha könnyen lehetne válaszolni erre a kérdésre, minden bizonnyal már művekkel válaszoltak volna. És elfogultság nélkül lehet állítani, hogy egyedül a színházakat aligha lehet felelőssé tenni, mert ez még elmaradt. A Debrece­ ni disputa vitájából többfajta nehézségre is lehet következtetni. Ilyen nehézség lehet, hogy — mint Hermann István mondotta — az idő túlhaladta az eddigi drámai formákat, drámaírói szemlé­ letet. Konkrét javaslatot is tett, bár talán kissé elvont formá­ ban. A javaslat lényege, hogy a művekben „tér és idő konkrét egysége” érvényesüljön, tehát csökkenjék az áttételes, parabolisztikus ábrázolásmód: kifejtette: el kell érkeznünk oda, hogy merszünk legyen vállalni a szocialista valóság belső ellentmon­ dásait; végül statikus jellemábrázolás helyett mozgásában, vál­ tozásában mutassák fel alakjaikat a drámaírók. Érdemes volna elgondolkozni azon is, nem dezorientálja-e a drá­ maírókat a „hős-antihős”, illúzió-dezillúzió túlságosan is sarkított ellenpárja. A hős fogalma köré ugyanis óhatatlanul valami dics­ fény sugarát vonják, szavából emelkedettebb hangvételt halla­ nak ki. Mai társadalomszemléletünknek azonban sem a dicsfény, sem a patetikus hang nem sajátja, s ezért sokan úgy vélik, hogy „hősök nélkül” vivőerejét vesztette a műfaj. A deheroizálásnak is éppen ez volt az egyik legfőbb vivőereje. De az antihős ép­ pen olyan sablonossá válhat, mint a hagyományos, piedesztálra helyezett figura. A félreértést valószínűleg úgy lehet tisztázni, a zsákutcából valószínűleg úgy lehet kikerülni, ha a „hős” fogal­ mát mintegy munkahipotézisképpen — legalább belső szemlé­ letben — kicserélik a példaszerű emberi sors ábrázolásának az igényére. Ha komolyan vesszük azt a félig elfelejtett meghatá­ rozást. hogy tipikus jellemeket kell tipikus körülmények között ábrázolni. Hiszen a ..példa” hitelét éppen ez adhatja meg. Azt hiszem, hogy Örkény színpadi műveinek — amelyek pedig elő­ adásmódjukban a szokásosnál is megformáltabbnak ítélhetők — éppen a tipizálás erőssége és pontossága adja a siker lendületét. Örkény ugyanis alaphelyzeteket fedez fel, absztrahál és szervez színpadi képletté, legyen az akár a Tóték, a Macskajáték, a Vér­ rokonok vagy a Kulcskeresök. Ez a nagyon is igaz képlet van ilyen-amolyan, néhol groteszk maskarába felöltöztetve, de azok az öltözékek lényegében egyetlen anyagból vannak tervez­ ve-varrva. Bizonyos felületes, majdhogynem zsurnalisztikus kategori­ zálással szokták a szovjet drámairodalom néhány igen érdekes új alkotását „termelési” darabnak minősíteni. Aligha lehetne riasztóbb címkét találni az ilyen alkotások számára, s még ri­ asztóbb lenne, ha a mi drámaíróinkon és színházainkon is „ter­ melési tematikájú” műveket akarnának számon kérni. Az termé­ szetesen igaz, hogy a munka az emberi társadalom és az em­ berélet döntő része, alapvető meghatározója. De Gelman Egy ülés jegyzőkönyve című darabjában nem a munka a téma, ha­ nem — és sikerének éppen ez a fő oka — a munkához, mint az emberélet egy döntő részéhez való viszony, konfliktusa pedig a látszólag hasznos öncsalás és a látszólag haszontalan becsüle­ tesség között van; még mélyebben pedig az öncsalás okáról szól — a nagymértékben és a felső vezetésben is elburjánzott rossz presztízsvédelemről. Olyan állapotról, ahol az igazság létérdeket veszélyeztető tényezőként jelentkezik. Tanulságos konfliktus ez, messze távol a szakmai értelmezésű „termelési” problémától. Igen rokon ez a konfliktus a felelősség vállalásának és el nem vállalásának nagyon is drámai feszültségével. Érdemes el­ olvasni Almási Miklós cikkét a Valóság ban az egyéni felelősség alakulásáról társadalmi gyakorlatunkban, és drámai lehetőség­ ként is szemügyre venni a sokszor látványosan, akár az öngyil­ kosságig következetesen a felelősséget mások helyett is maguk­ ra vevő „túl-vállalók” konfliktushelyzeteit. Nem hiszem, hogy ismeretlen volna számunkra a karriervágy mai Macbeth-je, aki, ha talán csak jelképesen, de partnerei, barátai, családja holttes­ tén át harcolja ki pozícióját, vagyonát, hatalmát. És nem volt vagy nincsen példa arra, hogyan alakulnak ki cinkoscsoportok, élősködve mindaddig, amíg végül azután az egyik holló mégis­ csak kivájja a másik szemét? Már említettem a mai nemzedék identitás-problémáját; azt, 12 hogy szinte még megoldatlan a számukra önmaguk életfelada­ tának világos megfogalmazása. A múlt negációja önmagában ugyanis rövid program. A vezetés átvételének igénye merőben formális lehet, ha nincsen tartalma. Hogyan harcolhatja meg drá­ mai harcát valaki egy életcél érdekében? Mit kell önmagában és környezetében legyőznie, hogy kiteljesíthesse önmagát? A hit megszerzésének és győzelemre vitelének drámája lehet az, netán tragédiája. És azt is vissza lehet kérdezni, amit a debreceni konferen­ cián Maróti Lajos fogalmazott meg, hogy t. i. „ez a társadalom, amiben élünk, igényli-e azt, hogy ...tükröt mutassunk neki a színpadról a saját konfliktusaira, a saját belső ellentmondásai­ ra...?” Talán mondanom sem kell, milyen drámai lehetőséget kínál ennek az ellenmondásnak az ábrázolása: a saját veszély­ helyzetei előtt szemet csukó ember vagy emberek alakjának fel­ mutatása. Mindezek a gondolatok természetesen csak felkínált javas­ latok, ajtók nyitogatása. kedvébresztés. Olyan gondolatok, amelyek esetleg nyílt vagy belső vitákat indíthatnak. Aktuali­ tásukat drámairodalmunk és színházművészetünk helyzete su­ gallja, Nógrád megye és a Déryné Színház kezdeményezése iga­ zolja. Engedjék még meg, hogy végül felhívjam a figyelmet egy érdekes lehetőségre, véletlen egybeesésre. Azok, akik tájéko­ zódni szoktak a világszínház eseményei, változásának, fejlődésé­ nek jelenlegi állapota felől, nyilvánvaló módon feltűnt két ér­ dekes törekvés, tendencia. Az egyik ezek közül a „közvetlen” színház gondolata. A legkülönbözőbb erőfeszítések történnek ugyanis azért, hogy a színházművészet, amely tulajdonképpen a dráma művészetének látható arca, újra eleven kapcsolatba ke­ rüljön közönségével, feloldódjanak azok a merev határok, ame­ lyeket a zenekari árok, a rivalda fénye húzott az elmúlt néhány száz év során néző és játékos közé. A maradandó élményt esze­ rint jobban biztosítja a hatás közvetlensége, szinte testi közel­ sége. Köztudomású, hogy Peter Brook is a „közvetlen” színház­ ban jelölte meg művészi eszményképét, kísérletei jórészt ennek a játékmódnak az eléréséért folynak. A másik felismerhető ten­ dencia a kisformátumú színházi produkciók elszaporodása. Le­ mondás a rafinált színpadtechnikáról, az ezerszemélyes néző­ terekről. Vágyódás az intimitás, a kis közösségek felé. A szemé­ lyesség szuggesztív varázsának keresése. A szemtől szembe va­ ló közlés hatékonysága. Anélkül persze, hogy a tartalom igé­ nyességéről, a művészi tolmácsolás tisztességéről le kellene vagy le lenne szabad mondani. És ez is tulajdonképpen a közvetlen színház formai feltétele. A Déryné Színház, nyilvánvaló módon a maga megújulását is keresve, abban a kivételes helyzetben van, hogy adottság­ ként számolhat azokkal a feltételekkel, amit a világszínház lá­ zas kísérletezéssel keresgél, próbál megvalósítani. És ha hosszú időn át az volt a panasza, hátrányérzete, hogy redukálnia kell mindazt, amit a nagy színházak művészete nyújt, akkor most érdemes felfigyelnie arra, hogy hátránya előnnyé változott, il­ letve változtatható. Eleve a kis formák színháza, és talán egyet­ len más együttesnek sincs olyan lehetősége a közvetlen hang megütésére, a közvetlen színház korszerű megvalósítására, mint éppen neki. S ha ezt a lehetőségét komolyan fontolóra veszi, az ország legszélesebb hatású kísérleti színházává válhat. Nagysze­ rű művészi lehetőség adódhatik, amely éppen hátrányosnak vélt helyzetéből következik. Ez a mostani kezdeményezés is lépést jelenthet ebben az irányban. A példát talán éppen Salgótarján mutathatja, ahol egy fejlődésben elmaradt hely alakította ki a legmodernebb magyar kisvárosi városközpontot: a hátrányt tudta sikeresen előnyére fordítani. Itt pedig ehhez a színházi vállalkozáshoz, amelynek értékét alig lehet elég magasra becsülni, amely a magyar dráma szolgálatában indul, fiatal drámaírók segítségét kéri, szervezi. Olyan alkotókét, akiket talán kevésbé kötnek a már túlságosan is kialakult megoldások, akik új szemléletet szólaltathatnak meg, s akik sokoldalú bátorítást kapnak, hogy a maguk való­ ságának konfliktusait — példaszerű emberi sorsokon keresztül, legyen bár tragikus vagy komédiába hajló, zenével átszőtt vagy mindennapos próza — közvetlenül és erőteljesen szólaltassák meg. Székely György �Jánosy István A Színész halála A gyengeségben van erőd Bolond Othello — másnak ez egy Szerep. Utána vígan megy vacsorázni, vagy Most mert csigolyád eltörött, ad hoc szerelme ágyba várja, s hordod teknőchéj gipszedet, s gyermeki álom ivor karokban. s öltöztetni kell mint játékbabát, Nekem, midőn a függöny alázuhant, — így még sosem szerettelek. kezdődik újból a cudarabb szerep: A gyöngeségben van erőd. most nem színészekkel tusázom, Pihétlen fiókát madáranyák — démonaimmal ezüst lidércben. úgy gondozlak. Szárnyas időm veled Jágó, Othello: mind vagyok önmagam, úszik. S föllobbannak emlékeink, Desdemonám is bennem imádkozik; ahogy az őszi levelek... Nézd, sárgába, lilába lángolnak a fák. S ahogy a sárga lomb pereg, pereg időnk. S ez őszi nyár szívfájdítón szép lángba gyújt minden virágot — ezért csapodár. végső magamban ő vagyok tán: gyermeki, téveteg együgyűség. Habkönnyű sárkány: tánccal az égbehúz; vulkáni láva: súllyal a földbe von. Néző, ne nézz, úgysem segíthetsz! Vesd meg a lanyha rutint helyettem! ... Nézd, virággá szépültek az emberek! Karácsondi Imre Tánc csak a test csak a tánc zene suhogás dübörgés dobás lobogás csak az ütem csak a tánc surranás moccanás tipegés rángás topogás Testünk története koppan siklik dobban fekszik lépted tested toppan izzik csörren hódol pörren bókol tested szájam röppen csókol dündete dündete dündete dün lebben +++ reppen sötét szoknyád sötét dündete dündete dündete dün libben ringat semmi semmi semmi csak a tánc csak a tánc lüktetés hentergés lebegés dob dob már csak a dob a lét 13 �hogy is vehetnem komolyan a költőt, ágálását unalom szájgörcse kísérte, közöny üvegszemei csörögtek, Riportok kocódtak minden mondatára, halomba gyűltek lába előtt, görgedező kavicsok, fűzhet-rakhat belőlük üvegszemvárat, annyi van már; I. én meg autómat mosogatom-fényesítem, dorombol kezes állatom, mégis kicserélem nagyobbra, mindent A gyantaszagú ítélet nagyobbra cserélek, rokont-barátot, gerendáira hivatalt-beosztást-rangot, fejjel lefelé feleséget-titkárnőt-szeretőt, fölszögezék gesztusaimat tanulják, utánozzák, hajlongó tekintetek kísérnek, Kínok nyálzó görcsei közt szemöldökeim kineveznek és leváltanak, vérbeborult szemeivel orrcimpám fintora korízlést teremt, közvetlen-közeiről pitiző rímek, farkcsóváló ritmusok látott egy bogarat dörgölődnek-nyaldosnak, minden arc mészfehér. biztos siker ez már, Míg élt sosem volt ily közel a földhöz mondom, mást tanulok; számolni kezdek, holnaptól számokat Mosolygott számolok, betűim számokká halálában változnak át, összeadom őket, több betű nagyobb szám, a szó szerény jövedelem, kis gazdagság egy egyszerű mondat, s egy XIII. cicerói igazi vagyon már, mindennek ára van, veszek és eladok: a vers pedig kacat, értéktelen, MÁST TANULOK; kabátújjamba szezonvégi kiárusítások szemete, zsineget rejtettem, meghúzom, mütyür-ráadás, balek-jutalom, égnek áll hajam, három nyulat, tessék, a költő kint ácsorog, két galambot bújtattam el kirakatomba les, bejönni nem mer, buggyos-bő nadrágom szárába, be sem engedném, igaz, még adott pillanatban jobb fülemből valamit elemelne, menjen vízsugár szökken elő, ez isten hírével közeli halála elé biztos siker, felbuktatnak, vagy az elérhetetlen halhatatlanság hasra vágódom nyomban, betört után, én maradok, szél nem orrom vérzik, fenékbe rugdosnak, háborgat, nap nem tűz fejemre, nyakon öntenek hideggel-meleggel , nyugalmam mozdíthatatlan, ülök kicsiny játékhegedűm pozdorjává pénzemen, le nem lökhetnek róla, törik, ezen jókat kacag számolom, egykettőháromnégy, a publikum, a verset félretettem, pörgetem, nem tévedek, ez a minek írjak, megvetem magamban biztos iker, titka kezemben van, a költőt, jó okom van rá, feldobom-elkapom, hopplá! mindig éhes volt, sovány; mondják, ez ám a játék, érte van minden, jó húsban vagyok, ő meg él-lüktet érte, s a rangos kezet, élhetetlen volt mindig, mire zsebemben is kotorászhat, tűröm vihette volna egytányérnyi hajlongva, keressen-találjon, szárazbab-becsületével, neki tettem oda, ez az ő ára, maholnap telket is veszek, megfizet érte kamatostól a ő csak nézett, nézett magányosan, lármázó demagógon mosolygok, tudatlanok tanították olvasni-írni, kitátott szájába aranyat vetek tűrte, összevihogtak mögötte, a leghangosabb pillanatban, számolgatták soraiban a bö- meg elhallgat, aztán meg dicsőíteni kezd, a cö-betűket, az volt a mérték, ismerem, összefut nyála a pénztől; köröskörül zümmögött a cöbö, én a költőt vetem meg mégis, meg a böcö és a böböbö, meg a élete haszontalan, pazarlás, cöcöcö, legyek, bögölyök szavait-énekét szétszórja, cirregtek, zurrogtak, sokallották nem az én emberem, nem kellene cöcögve-böbögve, vérére telepedtek, kifutónak sem, mondom, mást tanulok, elgyengülten bukdácsolt, levonások, valaha láttam egy istent, megvonások, összevissza-vonások nagyorrút-nagyszakállút, tűz macskakövein, én mást tanulok; szikrázott összeütött ökleiből, tanult gesztusaimat tovább adom, egy kézmozdulatból, tenyérnyi körömből nyilat lőtt, vadat ejtett, emelte botját, esőt fakasztott mi vonható le, meghatározásához a ködből, arca bozótjából nem kis idő szükséges, van-e hivatal, . dünnyögte, menjek ninivékbe: kijelölni bukfenceim percentjét, próféta leszek, piszkos és büdös, hahotám esedékes százalékait, lenyel a cet kiokád, undorodnak egy szemhunyorítás-homlokráncolás tőlem az oroszlánok, fű hervad luxusadóját, arcom fehérre meszelem, fröcskölő nyálamtól, köpöm ez már biztos siker, a verset a szitok-szót, repedezik a pofám, félrelöktem, minek toll-papír-tinta, Papp Lajos 14 a népek körülállnak, hasukat fogják, úgy röhögnek, ágaskodom egy rönkről, kóbor ebek lábukat emelik pimaszul, csavargók lekuporodnak, ott Végzik szükségüket; a költő nézett-hallgatott, megvetettem érte, gondoltam, leselkedik, lopni remélt a jámbor, ráhagytam, jó reklám lehet, ez a biztos siker feltétele, rám hivatkozik majd ő is, ha fejem fölé tornyos tetőt emelnek, rongyaimat kifestik-aranyozzák, göbös izmaim, görcsös csontjaim márványba örökülnek, fohász koszorúz, hát akkor dalba foglal ez a bamba rímkovács is, ezért aztán szavaltam ihletetten reggeltől estig sok napon át, ő meg egyszer megfordult, hazament, meghalt, ezért mást tanulok; szememre vetették úgyis tudatlanságomat, dolgoztam mindig, nem locsogtam, erő könyvekre nem maradt a napból, lezuhantam este, másnap nem szálltam föl az égre, föld van talpam alatt, bőröm érzi a rögöket, torzsok szúrását sziszegi, fű simogatásától megkönnyebbül, meghagyták, kezemben van a munka, tenyerem hozzá kérgesedik, ujjaim régóta szótlanok-nehezek, kitartanak mégis a fáradságban, vetnek, aratnak, éhségem jóllakatják, szomjam itallal oltják, ruhát adnak könnyebbségül testemnek, szerszámokat formálnak-faragnak, fából, kőből építenek ágyat-asztalt, jövőnek otthont, zizeg a szél, sustorgását fák visszhangozzák, rét küldi virágát szavára lehajlok, fölemelem, félénk eszmék szirmai, szólít, hallom már, hallom a zenét, látok képeket-szobrokat, erőm felébred, átváltozom; ez az a perc, a biztos siker, a költő meg én egyként megyünk tovább, öszetartozásunk tiszta sóhaj, hóhulláshan a lábnyomokat reggelre betakarja a hó, titok marad, hová vezetnek: a bohóc égnek meredő hajáról, nyulairól meg galambjairól, a füléből kiszökkenő vízsugarakról, vonszolódó-megalázott éjszakai útjairól ezért is hallgatok inkább. XX. én vagyok Mit mondott? ki az? sötét van csak a csillagok Ki beszél? csak én Hangosabban! szorongásom egy felhő peremén eladtam vagyok nem beszélek nem rezdül Tréfál? a lélek �Boronyai Tamás Szél ellen... Donki a hétvégi ház ajtajában áll, borotvaszappan ragyog a ké­ pén, ecsetjével újabb adagot kever a kezében tartott tálkában. Nagy a készülődés, igazi bakhangulat, ami még az egyébként halvérűeket is magával ragadná. Ilyen meg közöttük nem akad: nem élne meg. A pályán iszonyúan csibésznek kell lenned az egyik pillanatban, hogy aztán a következőben a legsportszerűbb módon állítsd talpra azt, akit előzőleg szemét módon leütöttél. És amikor a bíró felé fordulsz, te­ kinteted egy ártatlan hároméves gyermekével vetekszik, ha kell, könnyezel és sírsz, csak hogy a pályán maradhass: a kiállításért pénzbüntetés jár — itt mindent ezzel mérnek. Óriási sebességre kapcsol a színjáték. Mindenki gyorsuló ütem­ ben keni-feni magát, nyakkendőt, inget, zakót, egyéb ruhadarabot csereberél, készül az előadásra. A hét fáradalmait — napi két edzés, tűző napon — elfújja az emelkedő hangulat: a társaság kimenőt ka­ pott öttől kilencig. Az edző ott téblábol a házak mögött, hülye szellemeskedés köze­ pette adva a játékosok tudtára, hogy ő a nagylelkű, ő engedélyez­ te a kimenőt. Tartásáról, arcáról egyaránt leolvasható: „Na, milyen gyerek vagyok, kiengedtelek benneteket a városba, méghozzá teljesen egyedül, párosával sem kell mennetek.” Donkiék házához érve hű marad önmagához — „Nem szeretném, ha késnétek! Tudjátok, mi­ vel jár!”/—, aztán megszaporázza lépteit és elhúzza a szennyest. — Figyeld meg, Pufi, ezt még egyszer fejbe vágom, hanem hagy békén — morogja Don. Pufi éppen nyakkendőjét köti a szoba túlsó sarkában, csak a végszóra figyel föl: — Hülye vagy, nézz keresztül rajta! — Nem mindegy? Nem ártottam se neki, se másnak, de mióta felszólaltunk a játékosértekezleten, hogy az edzésmunka nem ér egy kalap szart sem, azóta egyszerűen nem tud lenyelni. Könnyebb a lei­ kének, ha még ezt a rühes négyórás kimenőt is megkeserítheti. — Hagyd a fenébe, öcsi! Kimegyünk, az első krimóban beka­ punk valamit, aztán „hajts”! Hol van még a kilenc óra! Akik elkészültek, máris szállingóznak kifelé, be-bekukkantva a szomszédos házakba, hogy szimpátiájuknak vagy antipátiájuknak megfelelően odavakkantsanak valamit. A mester éppen egy csoportot szórakoztat a háza előtt. A slepp kicsavarja magából a szükséges tetszésnyilvánítást, távozáskor biz­ tosítva az edzőt, hogy a sportszerű életmód az elkövetkező négy óra során semmiféle csorbát nem szenved. A versenysport maga sem szimpla dolog, de az edzőtábor hangu­ lata igazán sajátos. Kívülállók számára, akik csak a mesterségesen felsrófolt, bivalyerős férfiemberek kulimunkáját, meg állandóan vicc­ rehajló jókedvét látják, érthetetlenek is az olykori sirámok. Pe­ dig, hogy mi s mi van a kulisszák mögött! Ugyanezek a fiúk rend­ szeresen, következetes kegyetlenséggel irtják egymást, hogy a pályá­ ra lépéskor lehetetlenné tegyék a másikat. Egy-egy rossz forma, vagy akár eladott labda után „jön a szöveg”: és „fenekedre varrják a cserepadot.” De a szöveg a pályán a legkegyetlenebb: „úttörő”, „ki­ meszeljem magam, hogy megtalálj?” „veszek neked egy szöges kesz­ tyűt” (a jobb labdabiztonság érdekében). Vagy: „nyeles labda nem kéne?” S mindehhez még az is, hogy a legjobb formádban sem le­ hetsz biztos, mert a csapat összeállításakor nem a teljesítmény szá­ mít. Rendre kimaradhatsz a keretből olyanok miatt, akik az edző kegyeit elnyerték. S egy idő után óhatatlanul kiborulsz. Donki még félig habos, lassan húzgálja arcán a pengét, szeme sarkából méregetve a ház előtt elhaladókat. Közben be nem áll a szája: „Mi van, zugivók?” „Elég selymes volt a nyelvetek? A fa­ tökű főnökötök most igazán jól érezheti magát.” „Ennyi ganét egy csomóban ritkán látni.” — Tartsd a pofád, Don, mert még megjárod! — Jaj, rögtön tönkremegyek a félelemtől, gennyes! Csak azért nem váglak fejbe, mert nincs hypóm, hogy fertőtlenítsem a man­ csom a képed után. Az utolsók között lépnek ki a tábor kapuján. Alig beszélnek, a legelső kocsmát kutatják emlékezetükben, azt amelyiket a sok kisvárosi futás jóvoltából igencsak ismernek kívülről. Arcukon szin­ te egyszerre derül fel a felismerés: megvan, az akácsor végén, az udvarban! Az ivóban alig van forgalom, néhány vendég lézeng mindössze. Az álmos csapos mélázó tekintete a plafonhoz tapad, az embfernek az az érzése, hogy közben egyfolytában a rácsra tölti a sört. De értheti a munkáját, mert a sör jön, s nem mellé — pontosan a kriglibe. Idomított csap lehet! S közben még a féldeciket is kitölti, hogy észre sem venni. Annyira zavarja őket a csapos égre néző kék szeme, hogy csak akkor térnek magukhoz, mikor az előtartott mar­ kában eléjük rázza az aprót: tíz fillért reklamál, annyival rövi­ debb. Gyorsan odanyomják a járót. Az ital villámgyorsan tűnik el. homokként issza fel a kihajtott, fáradt szervezet. — Most pedig felhajtunk valakit — kerekedik végre szó Pufi száján. — Mért gyászolsz, Öcsikém. három óránk még mindig van. Aranyélet, tengerpart: ébredj már föl! — Te. Pufi, megéri? — Mi éri meg, te ökör? — Hát ez az egész... únom. Malomban vagyok, gép vagyok. Esküszöm, csak ezért etetnek, hogy futni tudjak, s ha megállok, nem kapok kaját. Aztán ez a társaság. Vesszek meg, én kiszállok! — Hülye vagy! Itt ez a néhány óra, beszophatunk, csajozhatunk, erre te lelkizel. Én segítek, ha lehet, de te is tudod, hogy minden­ hol vannak tetű emberek — itt is. — Én nem róluk beszélek, hanem magamról — makacskodik Don. — Ezt a gerinctelen nyali-palizást nem csinálom tovább. Tu­ • dom, a szarnak nem lehet szemére vetni, hogy büdös. De itt rólunk van szó, nem róluk. — Na, nekem ebből elég, öcsikém — tápászkodik fel helyéről sa­ vanyú arccal Pufi. — Mással szeretnék most társalogni, ebben a ke­ vés időben. Hegyesebbel, barátságosabban, mint te. Fizetnek és elindulnak. A kellemes este old valamit feszültségü­ kön. Egy vendéglőből zenefoszlányok szűrődenek ki — neonbetűk hirdetik: RÓZSAKERT KISVENDÉGLŐ. — Donikám, most te erre, én meg arra! — köszön el Pufi. Donki marad. Pufi meg elindul ráhajtani. Nem valami nagy si­ kerrel. Sok helyre benéz, de ma valahogy nem megy a dolog. /Ilyen az én formám — gondolja, aztán végül is elindul a Rózsakertbe, ahol a találkozást Donkival megbeszélték. Leül, iszik. Néhányszor megpillantja a táncoló párok között egy nagy mellű szőkével egybe­ nőve, Dont is. Aztán fut az idő. Fél kilenc után egyre idegesebben babrál a gyufájával: Don eltűnt s vészesen közeledik kilenc óra. Az pedig szentírás. Először az óráját figyeli, aztán határoz: lemegy a partra. Meg kell őket találni! Szalad, végig a parton. Odafelé csön­ des, fürkésző szuszogással, visszafelé már kiabálva: Don, Donki, Öcsikém! Legázol a vízmenti bokrokhoz, a töksötét partra és csak­ nem rájuk lép. — Donki, gyere azonnal! — A lányhoz fordulva, elnézést kér. — — Ne haragudjon, nagyon fontos, hogy időre odaérjünk! — Ennek aztán ugathatsz — röhög föl Don. —, ez egy büdös szót sem tud magyarul. — Don, az istenért, gyerünk! ígérhetsz neki mindent, csak gye­ rünk már! —; Nem megyek, szarok az egészre! — villan fel eszelősen Don­ ki félrészegen villogó szeme. — Nem megyek! De Pufi ezt már távolról hallja, mert teljes erővel fut a tábor felé. Csak később visszapillantva látja meg barátját, amint vagy hat­ száz méterrel mögötte lohol: No, csakhogy megjött az eszed, sóhajt megkönnyebbülten. Az edzőtábor kapujához közeledik, Donki jóval mögötte. A ka­ nyarból kifordulva az edzőt pillantja meg: a kapuban áll, kezében stopper, idegesen szívja a cigarettáját. Donki tudja, hogy az ideges­ ség látszat csupán. Illetve nem az erénynek szól, hanem a bűnért, a renitensek vétkéért: ellenük jár a stopper. Torkában egyre erő­ sebben érzi a lehajtott italok ízét, tüdeje akadékoskodik, de egy utolsó erőfeszítéssel ráver saját lehetőségeire és elsprintel az „idő­ mérő” mellett. Háromszáz méterrel mögötte Donki. Hallja az óra kattanását, s az edző gúnytól kövér hangját: „Pa­ taki, maga még beért.” Aztán, kis idő múlva ismét: „Maga meg le­ késett. Erdős. Reggel jöjjön be hozzám! Vagy, tudja mit? Be se jöj­ jön! Oda megy, ahová akar, a ma esti szállását már maga fizeti!” Másnap Donki nélkül folytatódik az edzés. Említést sem tesz róla senki, legfeljebb a kizárt játékos helyére került új fiú hülye vigyora, gerincet nélkülöző szolgálatkészsége figyelmeztet és emlékeztet, hogy a keretet átírták. A stopperóra feltette az i-re a pontot. Az öltöző­ be menet egyébként elolvashatják Erdős József (Don) áthúzott ne­ ve mellett a másikét, s a végzést a táblán: „A fegyelmi tárgyalás végzése értelmében a közösség tudatos bomlasztásáért, az edzés szabotálásáért Erdős Józsefet a keretből a mai napon kizárjuk.. A leizzadva, tikkadtan érkező Pufi szájában hirtelen összefut a nyál és köp egyet — a tábla közepére... Tudatos bomlasztás, sza­ bótálás! Úgy ismeri Donkit, mint a tenyerét, csaknem egyidőben kerültek a csapatba, együtt hajtottak le jó néhány szezont. Szabotá­ lás? Hülyeség! Mikor elkezdték, eszükbe sem jutott, hogy itt harc is lesz, csak játszottak — felszabadultan és jól. Aztán megjött a ke­ rettagság. Akkor indult minden: mert a keret ugyan tizennyolc fő­ ből áll, de a csapat összeállításakor, utazáskor csak tizenketten jö­ hetnek szóba. Pénzt viszont csak a játékosok és az utazók kapnak. Meg egyáltalán: a játék lehetőségét is. Vannak tehát, akik szükség­ szerűen kiesnek. És furcsa módon sosem abból a galeriből, ame­ lyik simulékonysága révén megnyerte az edző kegyeit. Ők persze észrevették ezt s úgy vigyáztak minden lépésükre, mint egy ter­ vezőmérnök, mert látniváló volt, hogy nem elég a kifutáshoz az emberség meg a játéktudás. De mit tegyenek, ha nem születtek nyali-palinak. Élni és játszani akartak, becsülettel, azokhoz húztak, akik jól húztak, vállalkoztak a pluszra, túlóráztak, rátettek arra, amit az edzésen megköveteltek. S ezért joggal vártak előnyöket a válogatáskor, meg okot arra, hogy ne menjenek bele a meggyőző­ désükkel ellentétes dolgokba. Amiért a szájukat is nem egyszer ki­ nyitották. No, Donkinak már megágyaztak emiatt... Elégedett arccal nézi a köpés nyomát meg a többiek elhűlő pillantását, aztán elindul a mérleg felé. A dühtől kétszeresen érzi a kánikulai hőséget. A játékosok közönyös nyugalommal ácsorognak, az edző árgus szemekkel figyeli a mérleget és gondosan vezeti be statisztikájába a tételeket. Pufi tudja, hogy van rajta felesleg, leg­ szívesebben előre kikérné a szertáros Manyikától a „szokásost.” Mi­ kor fellép, megbillen alatta a mérleg, ördögi játékba kezd a skála, aztán megáll a kilencvennégy kilónál. Az edző szemöldökrántása minden jóindulatot kizár: — Mondja, Pataki, mennyi sört iszik maga naponta? 15 �Pufi szeme felszikrázik, éppen jó időben érkezett neki ez a meg­ jegyzés. Legszívesebben azonnal ütne, aztán mégis csak szóban kezd párbajozni: — Miből gondolja, hogy iszom, mester? Mit szaglászik mindig utánam, mikor még sose volt velem gondja! Elviszem a hátamon a csapatot, derüljön ki a pályán, hogy hány kiló vagyok! A maga cingár versenylovainak gőzölt bükkből van a kezük, mégsem talál­ ják el a kaput két lépésről se. — Fejezze be, jó? Ami az ellenőrzést illeti, előbb-utóbb elkap­ juk. Most viszont: két melegítő, gumikötél, ötkilós medicinlabda, nájlon kezeslábas, kesztyű, sísapka. Aztán futás az atlétikai pályához! Négyezer méter! — Mester — ugrik fel a vízszint Pufi fejében —, holnap meccs van, ezek után ott össze fogok esni. — Nem érdekel a szövege, ez az én dolgom! Vagy az atlétikai pálya, vagy az öltöző. Válasszon ! Pufira hirtelen istentelen nagy nyugalom száll. Eszébe jutnak Don előző napi szavai, s széles mosollyal bólintva az edző felé, he­ gyes köpéssel megcélozza annak jobb lábát. Talál. Aztán elindul az öltöző felé. Vilém Závada Falusi asszony Csak kopogjon büszkén facipőd, falusi lelked mindig boldogan csúszik bele, mikor föl kell kelned éjfélkor, s az udvaron át az istállóba menned, mikor a sötétben hosszan fölbődül a tehén, láncát a vályun zörgeti, vagy szarvát veri a falba, mintha valamitől megriadt volna. Csak belépsz az istállóba, nevén hívod a barmot, eres kezeddel megsímogatod fejét anyailag, s a békés, bölcs szemű tehén a nehéz állatok örök komolyságával az emberhangtól megjuházva, köszönetül megnyalja kezedet érdes nyelvével, és arcodba leheli forró, lucernavirág-illatú leheletét. Jó a szaglása a kóbor macskának is. Panaszosan nyávog, mint a kizárt gyerek, és amikor szemében zöld fény foszforeszkál, mint a sűrűsből ólálkodó tigrisnek, nem mer hozzád dörgölőzni, csak szoknyádat hízelgi meg és üdvözlőleg forog, mintha csak érezné, hogy nem hajtod el őt és úgy bánsz vele, mintha ember volna. Mit vetsz tavasszal a földbe, hogy még a legkényesebb növények sem sínylődnek nálad, s nem pusztulnak ki földedről? Eddig seholsem állítottak emléket neked, nem írtak rólad az újságokban, de nálad a faluban, a földön minden körülötted forog. Jánosy István fordítása 16 Lakos György Hagyományos parasztlakodalom (Részlet) Történik: Újfalván, napjainkban, nyár végén. A meghívottak és vendéglátók egyaránt a húszas-harmincas évekből való palóc népviseletben vannak, csak Pali, Bagyinszki, Plé­ bános, Gyuri bá, Riporter és Gyetvai elvtárs kivétel. I. rész Szabóék hálószobája, Újfalván. Modern polgári lakásnak tetszik, rekamiéval, szekrénysorral, toalett-tükörrel, fotelekkel, háromszögle­ tű asztalkával. Amikor a függöny fölmegy, Irma néni Babikát, a menyasszonyt öltözteti. Irma nénit a sok szoknya láthatólag zavar­ ja, gyakran igazgatja magán. Babika esküvői ruhája csak stilizáltam népi: testhez simuló, világoszöld bársonyruháját palóc hímzés díszíti. Esküvő előtti ebédhez készülődnek. 1. IRMA NÉNI (már nem először markolja föl a nehéz szoknyaegy­ veleget): Babika, te azután jól kitaláltad. Húsz éve nem volt rajtam ilyen viselet. Apósod meg a tyúkszemét fájlalja az ünnepi csizmájá­ ban, pedig egy hét óta disznóhájjal kenegeti. BABIKA: Irma néni, maga cuki pofa ebben a ruhában! IRMA NÉNI: Magadnak bezzeg... BABIKA: Fölvettem, volna a száz alsószoknyát is. Pali megtil­ totta. Én a hagyományos falusi lagzihoz ragaszkodtam, ő meg ehhez a ruhához. A Budapesti Nemzetközi Vásáron látta meg... IRMA NÉNI: Könnyebb leszedni, mint a sok szoknyát.... De neked hogyan juthatott ilyesmi az eszedbe? BABIKA: Nagymamám falusi asszony. Olyan ízesen tud beszél­ ni a lagzijáról! IRMA NÉNI: Ilyet! Előszedted a régi, kényelmetlen maskarát! Persze, a násznagyok és vőfélyek vannak igazán bajban. Hetek óta kutatják és tanulják a régi rigmusokat. Lesz itt olyan országos egy­ veleg! BABIKA: Ez a divat. Bartók és Kodály elkezdte a zenében, azóta végigfutott a művészet minden ágában. A lakásnak is legszebb dísze a rézmozsár, a petróleumlámpa meg a rokka. IRMA NÉNI: Meg a cseréptányér. Az én ócska tányérjaimat is mind elhurcolták a tarháló pestiek. Mégse értem, miért ment bele Pali ebbe a komédiába. BABIKA: Megmondtam, ha elvárja, hogy otthagyjam Pestet ér­ te, akkor hagyományos lagzit rendezzen. Vőféllyel, menyasszony­ tánccal, hajnalégetéssel... IRMA NÉNI (nevet): A kissógorod erővel elment vendéget hívo­ gatni. Lujza néniéknél azután elvétette a rigmust: Sok bő gatya szálljon a násznép fejére, Mint amennyi harmat a fű tetejére... . Sok bő gatyát mondott a sok bő áldás helyett. (Kacag) BABIKA: Akarattal csinálta. Erről ráismerek. IRMA NÉNI: Még nem is urad Pali, máris bolonddá tetted! Le­ het, hogy Pesten ez a szokás. Nálunk a lány csak a holtomiglan-hol­ todiglan kimondása után kezdi el a táncoltatást. Bezzeg akkor visz­ szamenőleg. JANCSI (beront a szobába): Betoppant Lujza nénénk egy fogyó­ kúrára fogott, koszos kakassal a hóna alatt. IRMA NÉNI: De te hogyan merészeltél betörni ide, ahova a nők is csak kopogtatással léphetnek be?! JANCSI: Úgy szorongatja a végelgyengülésben szenvedő dögöt, mintha Philips-magnó lenne, öt kazettával. IRMA NÉNI: Bezzeg őt fiatal korában az egészséges, vérbő ka­ kasokért ette a penész. (Jancsihoz) De most már eleget lábatlankod­ tál! JANCSI: Jó-jó, megyek. Lajkó már úgyis meghozta a hasaalját. (Utánozza a hentesbolt eladóit): Negyvenkilenc forint hatvannyolc fillér. (El) IRMA NÉNI: Fordulj meg, kedves! Haladjunk! Még meg is kell fésüljelek. BABIKA: Ki ez a negyvenkilenc forint hatvannyolc fillér? IRMA NÉNI: Ő volt a legrosszabb számtanista az iskolában. Még nyolcadikban se tudta az egyszeregyet. Kegyelemből engedték át, mert az anyja tanácstitkár. Most meg a boltvezető vele méreti ki a húst. BABIKA: Úgy megtanult számolni? IRMA NÉNI: Kutyafülét! Begyakorolta, hogy nyolcvan dekánál több húst nem szabad mérni és kiló árát kell bediktálni. Tíz-húsz fillért le is farag a kiló árából, ne látsszon ki annyira a lóláb. BABIKA: És nem szól senki a vezetőnek? . IRMA NÉNI: Minek? Az se számol különben. BABIKA: Szakasztott, mint Budapesten. így szűnik meg a falu és főváros közötti különbség! PALI (Be): Babika! Úgy készülsz, mint a menyasszony. IRMA NÉNI: Még szép! PALI: A vendégek már a csontvelőt eszik, pirítóssal. BABIKA: Akkor meg mit akarnak? PALI: A menyasszonyra kíváncsiak, meg a sok rigmusra. �BABIKA: Ezek szerint a hagyományos lagzi nem csak engemet érdekel. PALI: Apámat hallanád. Akkorákat jajgat, hogy szétszakad tőle a sátor. Sajog a tyúkszeme. IRMA NÉNI: Ismerem apádat. Produkálja magát a vendégeknek. Mind itt vannak, akit meghívtatok? PALI: Ebédre csak a közvetlen rokonságot és a legmeghittebb barátokat. Néhányan még késnek. BABIKA: Misi és az az idősebb barátja már itt van? PALI: Ők nem hivatalosak. BABIKA: A 1/egjobb barátod? Akivel együtt gyűrtétek a főis­ kolát? Akivel egymás javára igyekeztetek lemondani rólam? Végül én téged választottalak. PALI: Nem hívtam meg. BABIKA: Tudom. Megfeledkeztél. De én találkoztam velük és pótoltam a mulasztást. IRMA NÉNI: Az apja is ilyen feledékeny. Felejtés nagy vesztés. PALI: Meghívtad őket a tudtom nélkül? BABIKA: Most már tudod. PALI: És erről csak most szólsz? IRMA NÉNI: Mit berzengsz? Igazán rendes gyerekek. Csodálko­ zom is Babika ízlésén, hogy téged választott, nem a Misit. PALI: Ne vicceljen, keresztanyám. Én Misiéket szándékosan nem hívtam meg. Sem ebédre, sem az esküvőre, de még a vacsorára sem. BABIKA: Ez érthetetlen. Mi történt köztetek? PALI: Megsértettek. IRMA NÉNI: Az a csendes, csupaszív gyerek? PALI: Az. Már nem is olyan csendes. Cinikus és fennhéjázó. BABIKA: Mi a csodával tudott megsérteni. Nem akart gyolcs­ inget és rézgombos mellényt venni.... PALI: Olyat mondott, amit önérzetes embernek nem lehet le­ nyelni. Ha nem ő mondja, leszúrom, mint a karácsonyi süldőt. BABIKA: Mit mondott? IRMA NÉNI: Nyilatkozz a feleségednek! Bár a titoktartás né­ ha többet ér a szólásnál.... PALI: Azt mondta... IRMA NÉNI: Nyögd már ki! Nincs az a titkos dolog, akit az idő ki nem forog. No, mit mondott? PALI: Hogy seggnyaló vagyok. BABIKA: A disznó! Ilyet mert mondani? Mi bátorította föl erre? IRMA NÉNI: (Palihoz) Egy szót se szólhatott volna, ha kikö­ peted vele a bölcsességfogát. Ki a régi bosszúságot elszenvedi, magát újra készíti. (Babikához): Te, kedves, meggondolhattad volna a meg­ hívást. Meg kell az ilyet beszélni. Ti most már ketten alkottok egyet. BABIKA: Szeretném tudni, hogy’ mert Misi ilyet a szemedbe vágni? S te mért nem kértél elégtételt? Nem arra gondolok, hogy kivered a szemfogát. IRMA NÉNI: Süldőleány koromban még ököllel vagy boxerrel intézték el az efféle dolgot a fölhevült legények. A vénasszonyok meg azt hirdették: „Ha haragszik, harapja meg a hasát, s ha nem éri, nyújtsa ki jól a nyakát”. PALI: Megsajnáltam. Úgyis elég baja van. Ráadásul akkor tud­ ta meg, hogy egybekelünk, itthon házasodunk és rendhagyó lagzit tartunk. IRMA NÉNI: Tehát szerelemféltésből mondta? Ki mit szeret, azt félti. A féltékény ember beteg ember, nehéz számon kérni a tet­ teit. Szegény uram, isten nyugosztalja, legalább húsz évet veszített az életéből emiatt. BABIKA: (Palihoz) Féltékenységből senkinek se mondják azt, hogy „te......”. IRMA NÉNI: No, Misiről senki se állíthatja, hogy seggnyaló. Konok, egyenes, gerinces fajta és szókimondó. De most elvetette a sulykot. Ilyenből tetszik ki, hogy igazi-e a barát. PALI: Ő annak tartja magát. S arcátlan. Volt képe elfogadni Babika meghívását. BABIKA: Valami előzménye mégis lehetett, ha idáig jutottatok. PALI: Nem alkalmas az idő. A násznép csak miránk vár. In­ kább azon törd a fejedet, hogyan köszörüljük ki a csorbát. Ha Bagyihszki elvtárs itt találja őket, kitör a botrány. BABIKA: Ki az a Bagyinszki? IRMA NÉNI: A téesz húsüzemét vezeti. Egy ravasz kappan. BABIKA: Kappan? IRMA NÉNI: Tűbe lehet fűzni a hangját. Hét határban nem találsz nála nagyobb lókötőt. Lehúzná a tetűnek a bőrét, ha lenne, aki megvenné. De van valakije a megyénél. S akinek van valakije a megyénél, annak szabad az út. BABIKA: És Misi ezzel a Bagyinszkival is haragban van? PALI: Békétlen természet. Alkalmazkodás nélkül a szocializmus­ ban sem lehet érvényesülni. BABIKA: És az önfejű Misi lemondott az érvényesülésről. Miért haragudott meg rá Bagyinszki? IRMA NÉNI: Annak is azt mondhatta, mint Palinak. Arra azu­ tán ráfér. Akkora a nyelve, hogy minden főember nadrágjáig elér. PALI: Bagyinszkinak is azt mondta, de mást is. BABIKA: Miért kell harapófogóval kiszedni belőled? PALI: Hogy Bagyinszki egy szakmai analfabéta, aki milliós ká­ rokat okoz a téesznek és az államnak. Szerencséje, hogy a szocia­ lizmus olyan megdönthetetlen rendszer, ami az ilyen léhűtőknek a tékozlásait is kibírja. De ő harcolni fog, hogy Bagyinszki találja meg a maga kaptafáját, ne kelljen húsmérgezéstől tartania annak, aki a szövetkezet töltelékáruit eszi. Tanácsolta, ne szóljon bele szakmai dolgokba, azzal meghosszabbíthatja idejét a méltatlanul viselt pozí­ cióban. BABIKA: Te pedig Bagyinszki elvtárs pártjára álltál. PALI: Senkiére nem álltam. BABIKA: Tehát cserben hagytad Misit. IRMA NÉNI: Nem hagyta ebadóban, csak nem állt melléje. PALI: Honnan tudja? IRMA NÉNI: Kitetszik a farka a rókának, akármint dugdossa. BABIKA: (Palihoz): Mondd meg igaz lelkedre: Misinek vagy Bagyinszkinak volt-e igaza? 17 �PALI: Bagyinszki elvtárs csakugyan nem egy lángész, viszont ő a főnök, Misi egyszerű üzemmérnök. Beosztott. IRMA NÉNI: Mondják, Bagyinszki hús helyett mindig szalon­ nát rakat a szalámiba, mert az olcsóbb. Egyszer az ellenőrök rá­ jöttek a trükkre, és milliós bírságot róttak ki a téeszre. Az öcsém­ től tudom, Misi előre figyelmeztette, hogy az ilyen csalásnak csakis lebukás lehet a vége. PALI: Bagyinszki elvtárs máig azt hiszi, hogy Misi súgta be a hatóságnak. Mert ezzel még nem lett vége. Kiszállt a Népi Ellen­ őrzési Bizottság, és különböző anyagi természetű visszaéléseket fe­ dezett fel. Jogtalan reprezentációra és kenőpénzekre jöttek rá. Va­ lami nyolcezer forintot kellett saját zsebből befizetnie a téesznek. BABIKA: Olcsón megúszta. IRMA NÉNI: A velőscsont és a belsőség rendszeresen kijár a járási és megyei uraknak. Ők nem a szalonnával töltött kolbászt eszik. BABIKA: És te cserbenhagytad a barátodat egy csirkefogóért! PALI: Csirkefogó? Túlzás. Az elődje is ezt csinálta, az utódja is ezt fogja csinálni. Ilyen az élet. IRMA NÉNI: Ha kenik a kereket, akkor szalad a szekér. BABIKA: (Gúnyol): Szép! Nagyon szép! PALI: Egyoldalúan szemléled az ellentmondásokat. BABIKA: Frázis! PALI: De ez nem frázis, hogy én csak alig egy hónapja kerül­ tem le a téeszbe Pestről, Misi meg több mint másfél éve. A viszá­ lyukat csak szóbeszédből ismerem. Úgy csöppentem a dolgok kel­ lős közelébe, mint Pilátus a krédóba. Én lakást akarok a téesztől, amit nem kockáztathatok semmiféle pártállással, melldöngetéssel. IRMA NÉNI: Úgy tudom, a szolgálati lakást a szerződésben előre kikötöttétek a téesznél. PALI: De nem mindegy, melyik lakást kapjuk. Három szolgálati lakás épül. Kettő felújításból, félkomfortos, és egy új összkomfortos. És nekem az újra vásik a fogam. BABIKA: Nem is volt nagy az ára... PALI: Nem foglalhattam állást se pró, se kontra, amikor csak hallomásból ismerem az ügyet. BABIKA: Az ügyet lehet, de Misit nem. Őt ismerheted, min tenyeredet. at IRMA NÉNI: Össze ne vesszetek, gyerekek, a lagzitokon! Leg­ jobb Békés vármegyében élni. ..Ha nem békül, majd’ megkékül”. BABIKA: Megfájdult a fejem. IRMA NÉNI: „Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asz­ szony.” PALI: Próbálj megérteni, Babika. Misi nekem sem apám, sem testvérem. De te nekem több vagy, mint a fejedelmi gyémánt. Úgy ragyogsz előttem, hogy belevakulok, mint éjszakai bogár a fénybe. Neked akarok én palotát, nem magamnak. Hiszen én magamban dinnyecsősz-nagyapám módjára a roskatag kunyhóban is eléldegél­ nék. Mindjárt más, ha a lakásban van az angol vécé, a fürdőszo­ bában állandóan hideg és meleg víz folyik, a konyhában beépített szekrény, mosogató könnyíti a munkád. Ezt adjam én oda a Misi kedvéért? Szálljak szembe azzal, aki befolyásos szószólóm lehet? BABIKA: Mit ér a szép lakás, ha ott lépten-nyomon egy ge­ rincetört, rokkant embert látok? PALI: Gondold meg: ha Bagyinszki észreveszi Misit és Gyuri bátyámat, az könnyen a lakásunkba kerülhet. IRMA NÉNI: Erre már én is azt mondom. Bagyinszki András nem atyaúristen, még ha atyaúristen is a keresztapja. PALI: Ebben a szituációban Misi és Gyuri bátyám meghívása a legnagyobb provokáció. BABIKA: Te pedig félsz kihívni a főnök haragját. Misiért? A tsz-elnök és a vezetőség az ő főnöke is. Te nem Bagyinszkival egyez­ kedtél, hanem a téesszel. Ő is csak egy alkalmazott. IRMA NÉNI: Többször győz az okos, mint a bátor. Ebben, nem azért, mert keresztfiam, Palira szavazok. PALI: Arra adjon jó tanácsot, keresztanyám, hogyan parírozzuk ki a végzetes csapást? Mi történjen Misivel és Gyuri bátyámmal? BABIKA: Mi történne? Meghívtam őket. Te meg nyilvánvalóan díszes meghívót küldtél Bagyinszki elvtársadnak. Majd elválik, me­ lyikőjük tud illendő vendég gyanánt viselkedni. PALI: Mi lesz ebből!? IRMA NÉNI: „Majd meglátjuk.” Azt mondta a vak is. Volt már olyan, hogy két dudás is megfért egy csárdában... Palikám, írd föl egy papírra, hogy „tilos a bemenet” és tűzd ki az ajtóra! S felejts el visszajönni! 4. SZABÓ (váratlanul belép, nagy hangon): Ti a borsót gömböly­ lyítitek itt, a vendégek meg éhen pusztulnak. Én is alig várom az első táncot, hátha elmulasztja a tyúkszememet. IRMA NÉNI: Már csak meg kell fésülnöm. Csinos-e a meny­ asszony? SZABÓ: Olyan vagy, Babika, mint a pénteki menyasszony. Meg­ ölöm a fiamat, ha ő törölte le arcodról a mosolyt. (Palihoz): Mit. lábatlankodsz itt, csak feltartod az asszonyokat! Eleget lesztek még együtt. PALI: Babika meghívta Misit és Gyuri bácsit ebédre. SZABÓ: Jól tette. Misi a legjobb gyerekkori pajtásod. PALI: Apám jól tudja... SZABÓ: És aztán? Nagyon rendes emberek. Itt a helyük. Ahová hetven ember hivatalos, ott tíz hívatlan még elfér. 18 PALI: Ebből akkora balhé lesz. SZABÓ: Hagyományos lagzihoz hozzátartozik a balhé. BABIKA: Ennyire hagyományos lakodalomra még én se vágyom. IRMA NÉNI: „Rosszul hegedülnek, ebül táncolunk ma.. .” A ke­ resztfiam máris elandalodott, mint a Kelemen Mári galuskája. 5. NAGYAPA (be, kicsit pityókás, nagyon jókedvű): Adjék a jó­ isten, vinném a menyasszonyt. BABIKA: Inkább vinné a sok kerékkötőt, nagyapa! NAGYAPA: Nem addig az! Tanuld asszony, az uradat megbecsülnyi, És ővele mindenekben egyesülnyi: Ha kocsmába megy, hallgass, Ha megnyúz is, ne jajgass, Ha urad ver! Hej, huj, ha urad Ver! NAGYAPA: Ülj tűzhelyre, guzsalyodra, forgass orsót, Mikor urad fog forgatni pintes korsót; Szomjúhozzál, ha iszik, Éhen haljál, ha eszik, Vagy lakozik! Hej, huj, vagy lakozik! NAGYAPA: A sült tököt, kukoricát tartsd magadnak, Tyiszta lisztből fánkot süssél az uradnak, Cukrocskával cukrozd meg, Apró szőlővel hintsd meg Te uradnak! Hej, huj, te uradnak! NAGYAPA: Hogyha, jó férj, nyelves lészen feleséged, Hogy ő legyen mindenekben ellenséged, Üssed, verjed oldalát, Verd ki néki a fogát, Ne morogjon. MIND (Babika kivételével): Hej, huj, ne morogjon! (Általános kacagás, vidámság.) BABIKA: Én azután szép jövő elé nézek, SZABÓ: Te kívántál hagyományos falusi lakodalmat, lányom! IRMA NÉNI: Hagyományos lagziban a menyasszonynak is ha­ gyományos elbánás jár. Márpedig az a módi: „Szidják a leányt, hogy a meny is tanuljon.” BABIKA: Vidámabb nótát nem talált, nagyapa? NAGYAPA: Mért is ne találnék! IRMA NÉNI: Ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit NAGYAPA: Ha bemegyek a bableves csárdába, Ott mulat a krumplileves bújába. Túrós csusza összeveri bokáját, Mákos csusza megöleli babáját. . Krumpliscsúzpajz lipity-loty, Kelkáposzta kapaszkodj. Csirkepörkölt a legjobb a világon. BABIKA: No, ez remek volt. Ezért puszi jár, nagyapa! (Meg­ csókolja az öreg két arcát.) „Csirkepörkölt a legjobb a világon.” NAGYAPA: Egri borból meg a Durbincs sógor. ZABÓ: Most már csakugyan hagyjátok magára a menyasszonyt! Ti pedig igyekezzetek, lányok! IRMA NÉNI: Az volt régen, amikor én még lány voltam. SZABÓ: Gyerünk-gyerünk, kifelé! (De az újabb vendég útjukat állja.) 6. BAGYINSZKI: Alkalmatlankodom. talán? (Bejön a szobába.) „Hogyha hívnak, fogadd el! Ha kergetnek, szaladj el!” SZABÓ: Látom, fölkészültél a hagyományos népi lakodalomra! BAGYINSZKI: No, nem alkalmatlankodom sokáig. Csak hát na­ pamasszony árulta el, hogy itt találom a ház minden férfiát. IRMA NÉNI: Kevés ebből az igazán férfi. NAGYAPA: Ne csúfolkodj, mert mindjárt a gerincedre váglak. SZABÓ: Ilyet ne ígérgessen, nagyapa, mert Irma menten abba­ hagyja a fésülést. (Babikához.) Édes lányom, bemutatom neked Ba­ gyinszki urat.. . BAGYINSZKI: Elvtársat. SZABÓ: ...a Pali fiam közvetlen főnökét. BABIKA: Örvendek. BAGYINSZKI: Az elnök elvtárs engem bízott meg a lakáskulcs átadásával. Épp azt jöttem megbeszélni, mikor a legalkalmasabb. Hogyan szerepel a forgatókönyvben? BABIKA: Nem film ez, hanem lakodalom. SZABÓ: Nagyapó a főrendező. Ő még emlékszik a régi lakodal­ mas szokásokra. BAGYINSZKI (Nagyapóhoz): Mikor adjam át a lakáskulcsot? Hová lehetne ezt az aktust a leghatásosabban beilleszteni? NAGYAPÓ: Sehová! Legjobb, ha mindjárt átadod. Nálunk most minden úgy megy, mint a régi lagzikban. A régi lagzikban meg mikor kaptak új lakást a fiatalok? Örültek, ha egy ócska nyikorgós ágy jutott nekik a szülők kamrájában. BAGYINSZKI: Mégis meg kell adni annak a módját. Én most a téeszt képviselem. SZABÓ: Ha mindenáron szerepelni akarsz, megtaláljuk „annak a módját”. Vacsorakor vagy menyasszonytánc előtt. �IRMA NÉNI: Nem kis dolog, hogy ilyen, fiatalon új lakásba köl­ töznek. BAGYINSZKI: No, nem egészen új... De van itt még más is. (Palihoz.) Nagy megtiszteltetés ért, Palikám. Meginvitáltam Gyetvai elvtársat a nevedben, és ő elfogadta a meghívást. Vacsorára itt lesz személyesen. Bár lehet, hogy már esküvőre is... NAGYAPÓ: Gyetvai elvtárs, a megyétől? IRMA NÉNI: Bizony ez nagy megtiszteltetés. BAGYINSZKI: Az egész megye az ifjú párról fog beszélni. Mert­ hogy Gyetvai elvtárs is megjelent a vacsorán. Már megbocsássatok: birkát vágtatok-e? PALI: Borjút öltünk. Az állatorvos kicsinálta, hogy a téeszben váratlanul lába tört egynek. SZABÓ: A részletek nem ide tartoznak. BAGYINSZKI: Márpedig keríteni kell egy birkát. Gyetvai elv­ társnak mindene a birkapaprikás, főtt krumplival. Vacsoráig még megfől. SZABÓ: Gyetvai elvtársnak is seggig ér a keze, mint a többi­ nek. Azt eszik, amit föltálalnak. BAGYINSZKI: Az nem úgy van. Ha Gyetvai elvtárs jól érzi ma­ gát, az többet ér, mint az új ház. Ennyi áldozatot megér, ha Pali jó embere talál lenni. NAGYAPÓ: Beszélik, igénytelen, egyszerű ember. Nem iszik, nem dohányzik, kákabélű. BAGYINSZKI: Mindenkinek van valami kedvence. Neki a bir­ kapaprikás. SZABÓ: (Palihoz): Kísérd, fiam, a sátorba a főnöködet. Ültesd a fő helyre! IRMA NÉNI: Bizony szűk itt a hely. Kettőnek ki kell menni, hogy egy beférjen. BAGYINSZKI (Szabóhoz): Azt hiszem, egy koszos birkát megér a fiad jövője. SZABÓ: Neki a mérnöki diploma a jövője! PALI: Tessék jönni, Bagyinszki elvtárs, kihűl az ebéd! BAGYINSZKI és PALI el. 7. SZABÓ: Meghívja a mi kontónkra Gyetvait, hogy magának ér­ demeket szerezzen. NAGYAPÓ: Jó ember az, úgy hírlik. SZABÓ: Búvalbélelt, gyomorbajos. Elrontja a hangulatot. BABIKA: Ki az a Gyetvai elvtárs? IRMA NÉNI: Főember a megyénél. SZABÓ: Együtt kezdte ezzel a Bagyinszkival a járásnál. IRMA NÉNI: A Katolikus Legénylegyletben is jól megértették egymást. Bagyinszki meg visszaél az ismeretséggel. SZABÓ: Bandi a birkapörköltet is csak magának akarja. A té­ esz pénzén mindén nemzetközi vásárra följár Budapestre, csak hogy birkapaprikást és pacalpörköltet ehessen a karcagi csárdában. „Hi­ vatalos út”. BABIKA: Van egy halvány sejtésem, hogy az új lakást se mi kapjuk meg. IRMA NÉNI: Ha csakugyan így van, meg fog a Palika szíve ha­ sadni. BABIKA: Most az egyszer rászolgált. (Elsírja magát, Irma néni keblére hajtja a fejét.) Megérdemli. Megérdemeljük. NAGYAPÓ: Ne ríjj lányom! Aki könnyén sír, könnyen felejt. Lagziban vagyunk, nem temetésen. (Táncba kezd.) Heej! „Ez az élet minket illet, nem a régi öregeket!” (Táncol és énekel.) Azért adtam három pengőt, Hogy a farod járjon rezgőt, Csuhajja! Ha a farod nem jár rezgőt, Add vissza a három pengőt, Csuhajja! SZABÓ (Nagyapóhoz): Menjen vissza a vendégekhez. Tartsa szó­ őket... Dirigálja a cigányokat! NAGYAPÓ (Erőltetett jókedvvel): „Húzzad, cigány, disznót adok! Ha megeszed, másat adok.” (Táncol.) IRMA NÉNI: Menjen, nagyapó! Valakinek a vendéggel is törőd­ ni kell. NAGYAPÓ: „Balra kelet, jobbra nyugat, Isten áldja mindnyáju­ kat!” (Kitáncol.) SZABÓ: Vigyázz, lányom, meg ne lássák a szemeden, hogy sír­ tál. Ha kimutatjuk a csalódást, „úgy járunk, mint Szemere, nem me­ gyünk semmire”. Neked kell erősítened Palit is, nehogy fitogtassa a fájdalmát. IRMA NÉNI: Ti ketten már egyek vagytok! BABIKA: Gyenge nő létemre, én bátorítsam az uramat? IRMA NÉNI: A férj feje olyan, mint a luftballon, a legkisebb szél is elfújja. A nőnek kell résén lenni és a madzagnál fogva visz­ szafogni őket. SZABÓ: Persze, még minden megeshet. Lehet, hogy tiétek lesz az új ház. De ha nem, akkor se omlik össze a világ. Nagyobb baj, hogy Pali bedőlt ennek a jellemtelen fráternek. BABIKA: Nem lett volna szabad. SZABÓ: Igérd meg, hogy nem teszel neki szemrehányást! BABIKA: Megígérem. SZABÓ: S. ahogy tudod, vigasztalod. BABIKA: Megpróbálom. IRMA NÉNI: Még pártában vagy, s máris láthatod, milyen ön­ feláldozás asszonynak lenni. SZABÓ: Most már, csakugyan ne húzzátok az időt! (El.) IRMA NÉNI: Mire a csirkepörköltöt hordják, ott leszünk. val 8. BABIKA: Elment a kedvem a játéktól. IRMA NÉNI: A férfiak mindig beleköpnek a levesbe. Egyet sem szabad sajnálni vagy kímélni közülük. Mind oly alkalmatos, mint a vak a tetűfogásra. Gyere, menjünk egy ajtóval arrébb. (A másik szoba felé indul.) Odakint lelfogyasztják a lakodalmas ebédet, a menyasszony meg még mindig magát ciceréli. BABIKA: Ki jönne még ide? Nagyapa, Pali, apósom: mind a vendéget fogadja. IRMA NÉNI: Attól még jöhet ide valaki. Gyerünk. Nyugodal­ masabb a hátulsó szobában. BABIKA: Ugyan, ki jönne még? IRMA NÉNI: Akire te is gondolsz. Jobb, ha nem talál itt. BABIKA: Nem gondolok én senkire. IRMA NÉNI: Misire sem? BABIKA: Vele csakugyan nem ártana még esküvő előtt szót váltani. IRMA NÉNI: Csak nem hagynád ott Palit az utolsó pillanatban a tróger Bagyinszki fondorlatai miatt. BABIKA: Ha szívem nem Palihoz húz, akkor ma Misivel me­ gyek az anyakönyvvezető elé. Én nem cserélgettem a vőlegényeket, mint Szaros Pista a tiszta alsóneműt. IRMA NÉNI: Végre egy szép mondás tőled! Hadd csókollak meg érte. (Csókot cuppant Babika arcára.) Olyan falusi lány lesz belő­ led maholnap, mint a sicc. BABIKA: Lenne egy kis tisztáznivalóm Misivel. IRMA NÉNI: Úgy ne járj, mint Gecse Margit. Az is a lakodalmát ülte, amikor egy szomszéd falubeli legény kihívta egy szóra. Csakis egy szóra.. Azóta hat gyereket szült annak a legénynek a Dunántú­ lon. Az ura még mindig hazavárja. Csak hát Margitnak sem írni, sem válni és újból házasodni nincs ideje a sok apró pulyától. (Mind­ ketten felszabadultan nevetnek.) 19 �Ján Ponicán Stefán Atila Brezány Emlék Salgótarjáni emlék Előttem lépked ő, sodrát rá víz veti. Meredt fehér sugár: minden hullám-zuhany. Amint ott lépked, a dühödt ár elnyeli: Mint élő telehold, hullám rá úgy zuhan. Lábra a fiút fölemelik égbolt rózsaszín keblei. Zománcot hajnalcsillagig hoztak, látni mutatták az est tükröző szivárványait. Nem sejtettem: a sok kémény szétfodrozta a költői rezdülés köreit. Ott áll a tó fölött. Terül a szirteken teknőcként szét az árny, ezüst rönkön tova. Mint fehér szárnyat, ő nyujtózva kart emel feje teste fölé, fölnyúlva, mint a fa. Így láttam: szemben a hullámmal lépkedett. Állt, várt, játszadozott, mint villő, testesült Istennő, földiek érzésivel tele. Szerelmi kihívásra a vízből fölmerült. Jánosy István fordítása Szikrás éjek tárták ki az ifjúságot. Meghomályosult kohász-szemek igéket plántáltak új látványok dagálya közepett: kútfőknél új élő vizet keresni, mik szív-csöngést dalba váltnak. Az iskolatáblák árnyékát fekete por veri föl. Bánya, huta izzása bennem főtt. Vörös éjek szeretetével ébreszt képzelőerőt József Attila csillaga, emlékeket visz kezében. Jánosy István fordítása Vladimir Holan Érverés Hogy a zöld lomb eltűnt s nincs tovább, nem a véget-érő sétány vétke. Visszatérhettünk volna! Ámde semmiképp sem tehettük, hiszen nem a szövetkezés, hanem az egybefonódás választ itt széjjel mindent. Íme, kiértünk a sivatagba... Veres János fordítása Szepesi József Meseutazás Útrakészen a kocsi, Meseországba megyünk, Meseföldön, mesevár meseurai leszünk. Vár ránk ott sok meseszép mesepompa, kényelem. (Lámpánk lesz a Napsugár, udvarunk a végtelen.) Mesetrónon trónolunk, meseföldi mesevár mesepompás rejtekén mi leszünk a mesepár. Útrakész vagy? Indulunk, Meseországba megyünk, Meseföldön mesevár meseurai leszünk. Ha begyullad a motor... 20 �Gondolatok a rajzról és Czinke Ferencről Az ember örök igénye és törekvése, hogy megörökítse, eljövendő generációk számá­ ra megőrizze a végtelen, múló, örökkön változó időnek azt a tünékeny pillanatát, amely saját jelene, kora — amelyhez örö­ mei, bánatai, félelmei fűződnek. Jelet hagyni mindarról, ami körülvette, tetteit meghatározta, szemléletét, meggyőződését alakította, erőt adó forrást vagy gyötrő, félelmet fakasztó súlyt jelentett. Az em­ beri lét és természet állandó, a több év­ ezredes fejlődés során is változatlan tör­ vényei: születés—halál, szeretet—gyűlöl­ ködés, a megélhetésért folytatott küzde­ lem lehetővé teszik, hogy akár néhány vé­ letlenül megőrzött tárgy, az ember keze nyomát viselő hétköznapi eszköz megszó­ laljon, meséljen koráról, alkotója életkö­ rülményeiről, felfogásmódjáról. Különösen nagy és jelentős a műalko­ tások szerepe — létrehozóik érzékeny, szé­ les látókörű, korukat a legösszetettebben érzékelő és ezért a legsokoldalúbban tük­ röző egyéniségek. így felelősségük is a leg­ nagyobb, rajtuk áll, mit emelnek memen­ tóvá, mennyire válik plasztikussá a koruk­ ról kialakuló kép. A művészi kifejezőformák végtelenül gazdag tárházából itt a ránk maradtak kö­ zül talán a legidősebbet: a rajzot szeret­ ném kiemelni. Az öntudatosuló, a világot fokról fokra befogadó, megismerő gyermek látásmód­ ját, a dolgok lényegének meglátását raj­ zon keresztül fogalmazza meg először, rajz segítségével építi fel. A gyermekkorban készített sok-sok egyszerű és gyakran pri­ mitív ábrázolásokra emlékeztető rajz jelzi az első lépéseket a világban való tájékozó­ dásban, mintegy először rátalálva a gon­ dolat, érzés első képi képleteire. A rajz segítségével minden ember végigjárja an­ nak az útnak kisebb-nagyobb szakaszát, ami az első, kialudt tűzből származó fa­ széndarabbal húzott vonaltól Picassóig a rajz fejlődésének folyamatos történetét adja. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ábrá­ zolás, a közlés vágya a természettől félő, azt engesztelni és magát védeni vágyó primitív elődeink és a világot nem értő, azt megismerni vágyó gyermekeink szá­ mára a rajzolás a legfontosabb olyan ki­ fejezési forma, amit nem köt a gondolat szavakba formálásának kényszere; hanem azt is, hogy ezt figyelembe kell venni mindazoknak, akiknek befolyása van má­ sok rajzi kifejezésmódjának alakítására. Az irányító felnőtt számára természetesen nagyon nehéz feladat, hogy a még ügyet­ len kéznek és lassan bontakozó tudatnak hogyan segítsen a fentebb említett évez­ redes fejlődés néhány évbe sűrítésében. A rajz a művészetek alapja és a rajz művészetének fejlődése egy a művészetek egyetemes történetével. Rajzok — barlan­ gok falára karcolt ábrázolások — adnak hírt évezredekkel ezelőtt élt emberek hie­ delemvilágáról, erejéről és kitartásáról, amellyel a számukra félelmetes természeti erőkkel szembenéztek. Ezek a tapogatózó, sokszor még bizonytalan vonalak értékes lenyomatai, őrzői a rég letűnt időknek. Művészi alkotások, amelyeket szemlélve a művészetek kezdetének lehetünk tanúi. A rajz jelentősége azóta sem változott, min­ den művészi munkának kezdete maradt. Nagy mesterek számtalan vázlata, ta­ nulmánya igazolja, hogy a rajznak milyen fontos szerepe van az érett alkotó tevé­ kenységében, a műalkotás létrejöttének folyamatában is. Egy-egy ilyen vázlatsort vizsgálva tanúi lehetünk a mű születésé­ nek. az érési folyamatnak, nyomon követ­ hetjük, hogyan válik a megtermékenyítő ötlet bonyolult, sokoldalúan összetett, gazdag, gondolatiságú műalkotássá. „Gya­ korta világosabban észleljük a rajzokból, mint a kész festményekből, a művészek szellemét és eszméiket, továbbá a módot, hogyan alakítják azokat és a készséget, mellyel értelmüket kezük követni képes volt.”— Winckelmann csaknem kétszáz esztendeje foglalta össze máig érvényes erővel és tömörséggel e soraiban a rajz jelentőségét. E kissé hosszúra nyúlt, de számomra lé­ nyegesnek tartott, napjainkban nem elég­ gé figyelemmel kísért problémákat érintő bevezető után, e gondolatsor részeként, az életének jelentős jubileumához közeledő grafikusművészről, Czinke Ferencről sze­ retnék szólni. Lehetőséget kínált az érett, művészi szándékában és kifejező eszközeiben hatá­ rozott alkotóegyéniség bemutatásához a Palócföld korábbi száma is azzal, hogy nem a kész művek, a gazdag, telt színek­ kel, dinamikus formákkal megkomponált linómetszetek, rézkarcok sorából emelt ki néhányat, hanem rajzaiból: lehetővé téve, hogy szemtanúi legyünk a művészi alko­ tófolyamatnak. a kibontakozóban levő, végleges formáját még kereső gondolat ér­ lelődésének; egyben a műhely légkörének, intimitásának hangulatát is körénk vará­ zsolva. A rajzi tudás biztonsága, munkái­ nak erőteljes, a figyelmet a lényegre össz­ pontosító ritmusa biztosítja a néző szá­ mára. hogy bekapcsolódjék a folyamatba, átélve a keresés izgalmát, sokszor gyötrő feszültségét. Mindezt világos fogalmazás­ sal, jól áttekinthető, szinte „eszköztelen” szerkesztéssel éri el. Azzal, hogy csak a lényeges, a mondanivaló magvát hordozó, a gondolatot továbbvivő részleteket teszi hangsúlyossá, emeli ki gazdagabb vonal­ rendszerrel, mélyebb, plasztikusabb ár­ nyalással — míg a többi részlet jelzés­ szerű marad. Czinke Ferencnek, a Palócföld elmúlt számában (1977/1.) közölt rajzait szemlélve az eddigi gondolatmenet folytatásaként természetesen adódó kérdés: mi az, ami a művészt elsősorban izgatja, szellemét és eszméit hordozza, mit kíván emlékül hagy­ ni e korból az eljövendőknek? Talán legfontosabb, átütő erejű vonás­ ként jelentkező törekvése a közelmúlt tör­ ténelmi eseményeinek, újat szülni szándé­ kozó küzdelmeinek lírai átértelmezésű idé­ zése. Az „Őszirózsás időkből” öreg obsito­ sa egy tulipános láda aljáról dohosan elő­ került régi fénykép ihletése nyomán ké­ szült. A régvolt, a művész számára is csak történelemként élő esemény drámai erejét a szituáció megválasztásával nyeri. A fényképész lencséje előtt álló katona meg­ jelenítése, zárkózott, markáns arcvonásai, fáradt, tagbaszakadt figurája szimbolikus erővel idézi a tragikus eseményeket. Ezt a drámai hatást fokozza a kemény fény­ árnyék játék, amely a fejet plasztikussá, erőteljessé teszi ellentétben a test finom vonaljátékra épülő rajzával. Azzal, hogy mindenfajta akciót kirekeszt a jelenetből, fokozottan felhívja a figyelmet az ábrázolt figura egyéniségére, mély emberi tragé­ diát sejtető múltjára. Másik kedves témaköre — sok grafikai lapján csupán tárgyi elemekkel jelzett megoldásban — a vidéki élet letűnőben levő szokásainak, mesterségeinek nosztal­ gikus, gazdag variációjú megörökítése. A felgyorsuló tempójú élet, az iparosodás kö­ vetkeztében lassan kivesző, már a mai fia­ talok számára is sokszor csak egzotiku­ mot jelentő eseményeket, munka folyama­ tokat örökít meg néhány rajzán. Ilyen a disznót bontó böllér szakavatott mozdulatokat érzékeltető megjelenítése. Hatalmas keze, zömök teste, párnás arca ismét karakterisztikus erővel jelenítik meg a figurát, egy életen át űzött mesterség jellemző vonásait. Szénégetőket ábrázoló lapján is egy lassan kiveszőben levő mun­ kafolyamatot ábrázol. Az üresen hagyott felületek jól érzékeltetik a hófedte, hegy­ vidéki táj hangulatát, a munkájukat szak­ szerűen, nyugodt tempóban végző embe­ rek magányát. Legtöbb bánat a hátukon madaras ka­ litkát vivő, a vidéket járó „kintornások” ábrázolásába vegyül. Magányos, otthonta­ lan emberek, feladatuk a mulattatás, sor­ suk a soha-meg-nem-nyugvás, az örök vándorlás. Háttal- állnak, arcvonásaikat nem látjuk, de testtartásuk, fáradt, gör­ nyedt, vonásaik tragikus sorsokat sejtet­ nek. Maga a póz megválasztása is a „bú­ csú ízével izgat.” Az ötvenedik születésnapjához közeledő Czinke Ferenc rajzai a művészi elhiva­ tottság, a mesterség iránti tisztelet szép igazolásai. Biztos kézzel felvázolt gondola­ tok, amelyek későbbi művek csírái, de ön­ magukban is zárt, a teljesség erejével ható megnyilatkozások. Külön figyelmet érdemel az a grafikai biztonság, rajzi tudás, amellyel a gondolat teljességét szuverén belső törvényeivel ké­ pes kiteljesíteni. Ezért meggyőzőek művei, ezért érezzük, hogy másként szólnak, és mást mondanak, mint a verbális üzenetek. Mindig atmosz­ ferikus erejük van, akár elvontabb kép­ leteket, akár figuratívabb megoldásokat választ gondolatai hordozóiul. A rajzolni tudás puritán meggyőző ereje minden mű­ vében ott lüktet. Ezért tud magával vonni és engedelmeskedünk párbeszédre hívásá­ nak. Somogyi Borbála 21 �HAGYOMÁNY A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei A palóckutatással kapcsolatos adatgyűjtés az egri múzeum irá­ nyítása mellett már évek óta folyik és várhatóan 1979. végéig fejező­ dik be. 1980. június 1-ig nemcsak a feldolgozásnak, hanem a palóc monográfia keretében megjelenő tanulmányoknak is el kell készül­ niük. A palóckutatás nagyrészt a néprajz kérdéseire terjed ki. célja elsősorban a palóc népi kultúra és életmód stílusának megrajzolása, valamint a palóc néprajzi vonások meghatározása; de a kutatásban helyet kaptak a társtudományok, a történelem, a földrajz, a nyelvé­ szet, a szociográfia, sőt az antropológia is. A gyűjtőmunka az egri múzeum által kijelölt kutatópontokon — Heves, Nógrád megye te­ rületén, valamint Pest megye északkeleti és Borsod megye észak­ nyugati részén van folyamatban. Az embertani vizsgálatokat az egri múzeum felkérésére 1972. nyarán kezdtem és eddig a kutatópontok kétharmad részében végeztem el a munkát. A vizsgálatokhoz nem­ csak a községi tanácsoktól és a községi általános iskoláktól kapok hathatós segítséget, hanem az általam vizsgált falvak szinte egész népessége érdeklődik a kutatások iránt. Tervezett tanulmányom — „A Palócföld embertani képe” — „A Palócföld és népe” fejezet ke­ retében jelenik majd meg, előreláthatólag 1981-ben. E fejezet központi problémája a palócok eredetének tisztázása. x A palóc-kutatás keretében az etnikai embertani vizsgálatok Heves és Nógrád megyében nagyrészt befejeződtek. Az eddig vizsgált 20 község: Mátraderecske, Bodony, Egerbocs, Mikófalva, Szilvásvárad, Gyöngyöspata, Nagyréde, Bükkszék, Domoszló, Mátramindszent, Nádújfalu, Karancsság, Őrhalom, Hugyag, Ka­ zár, Matraszőlős, Buják, Rimóc, Bárna és Lucfalva. A kutató­ pontok öt csoportra oszthatók: 1. Az Egertől és Hasznostól észak­ ra élő tiszta palóc népességek. 2. A református palóc népességek (Szilvásvárad). 3. Az egyéb palóc népességek. (Ide egyrészt azo­ kat a községeket soroltam, amelyekben az 1828. évi összeírás adatai szerint és a vizsgálatok között 10 %-nál több szlovák ere­ detű családnév fordul elő — Buják, Rimóc, Bárna, Bükkszék —, másrészt Mátraszőlős is ide került, mert bár szlovák eredetű családnevek csak 3 %-ban fordulnak elő, de nem szerepel a tisz­ ta palóc községek között. 4. Kontroll magyar népességek (Gyön­ gyöspata, Nagyréde). 5. Szlovák eredetűnek tartott népessségek. (Vizsgálatra a legnagyobb evangélikus települést, Lucfalvát és a legnagyobb katolikus települést, Domoszlót választottam ki. Te­ kintettel arra, hogy a palóc községek egy részében szlovákokkal való keveredés mutatható ki, szükségesnek tartottam a tiszta szlovákoknak tartott népességek vizsgálatát is.) A 20 községben végzett vizsgálat és a vonatkozó feldolgo­ zások befejezése után az eredményeket az alábbiakban vázolom. TESTMAGASSÁG A tiszta palócok termete kissé magasabb az országos átlag­ nál, a férfiaknál magas-nagyközepes, a nőknél nagyközepes-ma­ gas. A férfiaknál legmagasabbak a mátraderecskeiek (171,08 cm) és a bodonyiak (170,89 cm), legalacsonyabbak a hugyagiak (168,34 cm) és az egerbocsiak (168,71 cm), a nőknél legmagasab­ bak a mátramindszentiek (159,74 cm) és a mikófalviak (159,73 cm), a legalacsonyabbak a kazáriak (156,94 cm) és az egerbocsi­ ak (157,25 cm). Az egyéb palócok alacsonyabbak a tiszta palócoknál, legma­ gasabbak közülük mindkét nemnél a bárnaiak (férfiaknál 168,82 cm, nőknél 157,50 cm), a legalacsonyabbak férfiaknál a bükkszé­ kiek (167,54 cm), nőknél a mátraszőlősiek (155,22 cm). A szilvásváradi református palócok kissé magasabbak a tisz­ ta palócok átlagánál is, az átlag férfiaknál 170,13 cm, nőknél 158,22 cm. A szlovák eredetű községek lakosai közül a lucfalvaiak kis­ sé magasabbak a tiszta palócok átlagánál is (férfiaknál 170,14 cm, nőknél 158,33 cm), a domoszlóiak pedig kissé alacsonyabbak (férfiaknál 169,32 cm, nőknél 156,68 cm). 22 A FEJ ÉS ARC MÉRETEI. FEJJELZŐ, ARCJELZŐ A fej és arc méreteinek átlaga az egész vizsgált területen meglepően egységes. A tiszta palócokra, a református palócok­ ra, az egyéb palócokra, a kontroll magyar népességekre és a szlovák származásúakra egyaránt az enyhén hosszú, széles fej, a széles, középmagas arc a jellemző, a fejjelző „túlrövid”-„rövid”, az arcjelző „alacsony” és a „középmagas” határán van, túlnyomó többségben az „alacsony” kategóriába esik, csak néhány esetben „középmagas”. A fejjelző a legnagyobb mértékben rövid a bodonyiaknál (férfiaknál 86,95: nőknél 87,70), a legkisebb mérték­ ben rövid a szilvásváradi férfiaknál (84,61) és a mátramindszenti nőknél (86,08). Az arcjelző legalacsonyabb a hugyagi férfiaknál (82,27) és a bodonyi nőknél (79,45), legmagasabb a bükkszéki fér­ fiaknál (84,38) és a rimóci nőknél (81,78). Meg kell még jegyeznem, hogy a tiszta palócokra kissé nagyobb mértékben jellemző a „túl­rövidfejűség” és az „alacsonyarcúság”, mint a többi népessé­ gekre. A fej és az arc méretei közül az arcszélességet kell em­ lítenem, amely a tiszta palócoknál még fokozottabb mértékben széles, mint a többi népességeknél — míg az orrmagasság az egyéb palócoknál a legkisebb. A Nógrád megye viszonylatában elvégzett Student-féle t-próba eredményei szerint a tiszta paló­ cok és az összes palócok között méretek és jelzők szempontjából alig van eltérés; a lucfalvai szlovák származásúak pedig e tekin­ tetben még kevésbé térnek el a tiszta palócoktól, mint a tiszta palócok és az összes palócok egymástól. A FEJ ÉS AZ ARC MORFOLÓGIAI (LEÍRÓ) JELLEGEI E tekintetben a vizsgált népességek már nem olyan nagy mértékben egységesek, mint a méretek és a jelzők szempontjá­ ból. E cikk keretében csak öt jelleg megoszlására térek ki. A já­ romcsont testének helyzete tekintetében minden vizsgált népes­ ségnél többségben van az előreálló járomcsont, mely legnagyobb százalékban férfiaknál a mátraderecskeieknél (78,9 %), nőknél a karancsságiaknál (77,0 %), a legkisebb mértékben pedig a nagy­ rédei férfiaknál (54,7 %) és a rimóci nőknél (56,5 %) fordul elő. A homlok profilja az egész eddig vizsgált palócföldi népességnél eléggé egységes, a meredek homlok mindkét nemnél mindenhol több, mint az esetek % részét teszi ki. Az orrhát profiljának megoszlása egyike az aránylag eltérő jellegeknek. Bár a népraj­ zi csoportok átlagait tekintve az eltérések kevésbé számottevőek (az egyenes orr férfiaknál a tiszta palócoknál 57,1 %-ban, az egyéb palócoknál 53,9 %-ban fordul elő, nőknél a tiszta palócok­ nál az előfordulás 53,3 %, az egyéb palócoknál 52,1 %), de a köz­ ségenkénti megoszlás már eléggé eltérő. Nőknél ugyan min­ den népességnél az egyenes orr a leggyakoribb, de férfiaknál Mátramindszenten a konvex orr áll az első helyen (54,9 %), Mát­ raderecskén pedig az egyenes és a konvex orr előfordulása egyenlő (43,7 %). Már az eddigi adatok alapján is nyilvánvaló azonban, hogy a tiszta palócoknál mindkét nemnél gyakoribb a konvex (férfiaknál 33,3 %, nőknél 18,2 %) és ritkább a konkáv (férfiaknál 9,6 %, nőknél 28,6 %) orr, mint az egyéb palócoknál konvex (férfiaknál 33,3 %, nőknél 18,2 % és ritkább a konkáv fiaknál 18.5 °/o, a nőknél 32,4 %). A szilvásváradi református pa­ lócok és a kontroll magyar népességek e téren közel állnak a tiszta palócokhoz, a domoszlói katolikus szlovák származásúak a tiszta palócok és az egyéb palócok között állnak, a lucfalvai evangélikus szlovák származásúak közül a férfiak közel állnak az egyéb palócokhoz, viszont a lucfalvai nőknél a konkáv orr előfordulása kisebb, a konvex orré pedig nagyobb a tiszta palóc átlaghoz képest is. Az orrhát kiemelkedése szempontjából a meg­ oszlás eléggé egységes, a közepesen kiemelkedő orrhát minden né­ pességnél a vizsgáltak több mint 70 %-át teszi ki. A tarkó pro­ filja a kevésbé egységes jellegűek közé tartozik, az enyhén dom­ ború tarkó, ugyan minden népességnél több mint 60 %-ban for­ dul elő, de a szilvásváradi és a domoszlói férfiak, valamint a hu­ gyagi és a lucfalvai nők abban térnek el a többi népességektől, �hogy az erősen domború tarkó előfordulása közöttük lényegesen gyakoribb. SZEMSZÍN A tiszta palócoknál mindkét nem esetében leggyakoribb a barna szemszín, utána a kevert (zöldes) árnyalatok következnek, a legkisebb mértékben pedig a világos szemszín észlelhető. A legtöbb barna szemű mindkét nemnél a mátraderecskeiek között (férfiaknál 53,5 %, nőknél 53,2 %), a legkevesebb a mikófalvai férfiaknál (30,8 %) és az egerbocsi nőknél (32,5 %) észlelhető. Heves megyében kelet felé a barna szemszín csökkenése és a vi­ lágos (kék, szürke) szemszín emelkedése észlelhető. A világos szemszín gyakorisága a kazári férfiaknál (31,7 %) és a mikófal­ vi nőknél (32,7 %) a legnagyobb. A szilvásváradi református palócoknál a világos (férfiaknál 34,2 %, nőknél 27,5 %), a barna (férfiaknál 42,3 %, nőknél 40,4 %) egyaránt gyakoribb a táj­ egységi átlagnál, a kevert szemszín viszont ritkábban fordul elő. Az egyéb palóc és a lucfalvai férfiak szemszín tekintetében kö­ zel állnak egymáshoz, a világos szemszín közöttük a leggyako­ ribb (egyéb palócoknál 35,4 %, lucfalviaknál 35,7 %) és a bar­ na szemszín a legritkább (egyéb palócoknál 31,9 %, lucfalviak­ nál 33,3 %). Az egyéb palóc nők szemszínének megoszlása csak­ nem teljesen megegyező, mint a tiszta palócoknál, a barna szem­ szín a legyakoribb (39 %), a világos pedig a legritkább (22,5 %); míg a lucfalvai nőknél kevert (50,0 %), világos (26,1 %), bar­ na (21,8) a sorrend. A kontroll magyar népességek szemszínének megoszlása közel áll a tiszta palócokhoz, a domoszlói férfiaknál kevert, világos, barna, a nőknél barna, kevert, világos a sorrend. HAJSZÍN A hajszín megoszlása nagy mértékben egységes, a barna-fe­ kete hajszín minden népességnél és mindkét nemnél 90 %-on fe­ lül van. A legnagyobb mértékű mégis a barna-fekete hajszín előfordulása a tiszta palócoknál és a szilvásváradiaknál: mindkét nemnél 98 % körüli az előfordulás. A kontroll magyar községek­ ben, az egyéb palócoknál és a domoszlóiaknál is 95 %-on felüli a barna-fekete hajszín előfordulása, míg Lucfalván a legkeve­ sebb (férfiaknál 90,5 %, nőknél 91,3 %). SZIGMA RÁCIÓ A Howelss-féle szigma ráció vonatkozásában a Nógrád me­ gyeiekkel kapcsolatban készültek el a számítások. E téren az ösz­ szes palócok és a lucfalviak is eléggé egységesek. Az átlagos szigma ráció értékei a mátramindszentieknél a legalacsonyab­ bak, tehát méretek és jelzők szempontjából a leghomogénebbek, nemcsak Nógrád megyében, hanem a hazánkban eddig feldolgo­ zott népességek vonatkozásában is. TIPOLÓGIAI MEGOSZLÁS A tipológiai megoszlás szempontjából a tiszta palócok elég­ gé egységesek, a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hoz­ ható típusok — a turanid, a pamíri és az előázsiai — együttes előfordulása megközelíti a honfoglaló magyaroknál Lipták által kimutatott százalékot, sőt Egerbocson (58,3 %) és Mátraderecs­ kén (50,3) azt meg is haladja. Az egyéb palócoknál kisebb mér­ tékben, a lucfalviaknál nagyobb mértékben csökken a turanid és a pamíri típus és ezzel párhuzamosan emelkedik a keletbalti típus és az erősen kevert meghatározatlanok előfordulása. Nem­ csak a szilvásváradi református palócoknál és a kontroll magyar népességeknél, hanem a domoszlói szlovák származásúaknál is több a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hozható típu­ sok együttes előfordulása, mint az egyéb palócok között. A szil­ vásváradiak és a domoszlóiak elsősorban abban különböznek ti­ pológiailag a tiszta palócoktól, hogy lényegesen több köztük az erősen kevert meghatározatlanok száma. Ha típusonként külön vizsgáljuk az előfordulást, úgy Nád­ újfalu kivételével a tiszta palócoknál, a kontroll magyar községek­ ben, a szilvásváradiaknál, a domoszlóiaknál — és Bükkszék ki­ vételével az egyéb palócoknál — a turanid típus áll az első és a pamíri a második helyen, Nádújfalun pamíri, turanid, dinári, ke­ letbalti, Bükkszéken és Lucfalván pamíri, keletbalti, turanid, dinári a sorrend. A turanid típus átlagos előfordulása a tiszta palócok között 26 %, a pamírié 16 %, e két típus a szilvásvára­ diaknál, a kontroll községekben és a domoszlóiaknál is csak kis mértékben csökken. Az egyéb palócok között a turanid típus gyakorisága 18 %, a pamírié 12 %. A tiszta palócok között a har­ madik helyen a keletbalti (6%), a negyediken pedig a dinári áll (5,5 %). A keletbalti típus előfordulása az egyéb palócok kö­ zött lényegesen több, általában 12 és 13 % között van, de a bu­ jákiak között csak 4 %. A keletbalti típus előfordulása a luc­ falviak között 12,5 %, a domoszlóiak között 8,9 %, a szilvásvá­ radiak között 2,7 %. Tekintettel arra, hogy a keletbalti típus az ősi finnugor és az ősi szláv népeknek is egyik fő alkotó eleme, megkíséreltem e típust változatokra bontani. A Palócföldön leg­ gyakoribb e típusnak erősen lapponoid jellegű változata, utána az erősen cromagnoid jellegű változat, majd a mongoloiddal ke­ vert forma következik, legritkább az északival kevert forma, melyet a vizsgált községek túlnyomó többségében nem is észlel­ tem. A tiszta palócok között negyedik helyen álló dinári típus Mátraderecskén éri el a legnagyobb gyakoriságot (9,1 %), álta­ lában Heves megyében gyakoribb, mint Nógrádban. A dinári tí­ pus előfordulása az egyéb palócok, a szilvásvárad! református palócok és a domoszlói szlovák származásúak között lényegesen 23 �kevesebb, mint a tiszta palócok között, viszont a kontroll ma­ gyar községekben és a lucfalvi szlovák származásúaknál meg­ közelíti a mátraderecskei maximális előfordulást (Lucfalván 8 %). Az ötödik helyen az alpi típus áll kb. 3,5 %-kal: az egyéb pa­ lócok és a lucfalviak között gyakoribb, mint a többi népességek­ nél. A ritkábban előforduló típusok közül a lapponoid gyakorisá­ ga Mátraszőlősön, s keleti mediterráné és a mediterráné Szil­ vásváradon, az előázsiaié Egerbocson említésre méltó. A mongo­ loid típusról Bartucz azt írta, hogy előfordulása egyes palóc köz­ ségekben a 20—25 %-ot is eléri, ezzel szemben a mongoloid tí­ pus előfordulása a Palócföldön az én vizsgálataim szerint 0 és 3.6 % között van, a leggyakoribb Őrhalomban (3.6 %). Az ősi germán és szláv népekre jellemző északi típus előfordulása je­ lentéktelen. a lucfalviaknál és a domoszlóiaknál is csak 2,3 %, illetve 1,0 %. Az ősi germán és szláv népeknél gyakori, de az ősi finnugor népeknél is számottevő a cromagnoid típus előfordulá­ sa szintén jelentéktelen, a lucfalviaknál és domoszlóiaknál is csak 1,1 %, illetve 0,5 %. Legritkábban a vogulokra és az osztjákokra jel­ lemző urali típus észlelhető, a palócföldi községek túlnyomó többségében elő sem fordul. Az erősen kevert meghatározatla­ nok legkisebb számban a tiszta palócok között találhatók, a kontroll magyar községekben a számuk kisebb mértékben, az egyéb palócok és domoszlóiak között nagyobb mértékben emel­ kedik, a legtöbb meghatározatlan pedig a lucfalviak és a szil­ vásváradiak között található. Az egyéb palóc községek közül Bárna különleges helyet foglal el, itt a meghatározatlanok szá­ ma lényegesen kevesebb, a szlovákokkal való keveredést csak a keletbalti típus nagyobb előfordulása jelzi. Lényegében a Palócföld népe eddigi vizsgálataim szerint embertani szempontból eléggé egységes, a legegységesebbek a tiszta palócok és hozzájuk legközelebb a kontroll magyar közsé­ gek állnak. Ebből arra következtethetünk, hogy Heves és Nógrád megye déli részét is a palócokkal azonos eredetű népesség lakja. A tiszta palócok embertani szempontokból a Balassagyarmat és Eger közötti terület községeiben a legegységesebbek. Ezt a terü­ letet elsősorban a magas-nagyközepes termetű, robosztus, de súlyfelesleg nélküli alkatú, barna-sötétbarna hajú, barna vagy zöldes szemű, mérsékelten hosszú, széles-igen széles fejű, közép­ magas, igen széles-széles arcú, enyhén vagy közepesen előreálló arccsontú, egyenes vagy enyhén konvex orrú embertípus jellem­ zi, mely a turanid típus alföldi és magas termetű, andronovói jel­ legű változatával, valamint a turanid és a pamíri típus átmeneti 24 formáival azonosítható. Egertől északkeletre a tipikus palócjel­ legek már valamivel kisebb mértékben jellemzők. A XVIII. század első felében Nógrád és Heves megyébe (főleg Rimaszombattól és Losonctól északra fekvő községekből és Zólyom környékéről) szlovákok is telepedtek le, egy részük palócokkal házasodott ösz­ sze és elmagyarosodott. Ez a szlovákokkal való keveredés eddi­ gi vizsgálataim szerint nem befolyásolta lényegesen a táj közsé­ geinek embertani képét, sőt a tiszta szlovák eredetűnek tartott községek népessége is részben beilleszkedik ebbe az aránylag egységes embertani képbe. Az elvégzett összehasonlító számítá­ sok szerint nincs jelentős különbség a tiszta palócok és a luc­ falvai szlovák származásúak között, a domoszlói szlovák szárma­ zásúak pedig embertani szempontból még közelebb állnak a tisz­ ta palócokhoz, mint a lucfalviak. Györffy György történeti adatok alapján az avarok zömének elszlávosodását feltételezi és ez a feltevés egyik magyarázata lehet a tiszta palócok és az ál­ talam eddig vizsgált szlovák származásúak embertani jellegeinek közeli voltara, én azonban Győrffy György feltevését inkább úgy fogalmaznám, hogy az erősen heterogén avarkori népesség — köztük a közép-ázsiai eredetű szarmaták, onogur-bolgárok és avarok — zöme szlávosodhatott el. Meg kell még említenem, hogy az általam vizsgált, szlovák eredetűnek tartott népesség nemcsak a Palócföldön, hanem a Duna—Tisza közén is minden­ hol vagy magyar őslakosságra települt rá, vagy pedig a szlová­ kok és magyarok egyidőben települtek le. Ugyanis a tiszta szlo­ vák eredetűnek tartott községekben nemcsak ma, hanem a leg­ régibb névjegyzékekben és anyakönyvekben is jelentős számban találunk magyar családneveket. Lucfalván a nevek 18 %-a ma­ gyar, Domoszlón pedig több a magyar, mint a szlovák eredetű családnév (névmagyarosítás esetén az eredeti nevet vettem fi­ gyelembe) és az 1828. évi összeírásban is csak 5 %-kal több szlovák eredetű nevet találunk. Ezzel összhangban van, hogy a helyi szájhagyomány szerint a domoszlóiak nemcsak összeháza­ sodtak a környékbeli palócokkal, hanem őseik között is voltak palóc származásúak. A református palócok hovatartozása és a palócok keleti el­ terjedésének határa kérdésében egyelőre az embertan nem tud megfelelő támpontot nyújtani. E kérdések megítéléséhez az 1977-ben Borsod megye északnyugati részében kezdődő vizsgá­ lataim eredményei is felhasználhatók lesznek. Henkey Gyula �KÖRKÉP Nyugati filmdivatok A magyar filmforgalmazás általában megbízhatóan — ha nem is gyorsan — követi a nyugati kínálatot. Aki a mozimű­ sort rendszeresen figyelemmel kíséri, többé-kevésbé képet alkothat magának a legjellegzetesebb törekvésekről, a kurrens műfajokról, a felkapott témákról, a film­ nyelv változásairól. Csak néhány példát említünk. Számos nagy mester: Antonioni, Fellini, Bergman, Kurosawa új alkotásai szinte frissiben eljutnak hozzánk; hagyo­ mánnyá vált, hogy a számottevő értéket képviselő fesztiválnyertes művek bemu­ tatásra kerülnek hazánkban. Ezentúl pe­ dig egy-két jellemző — bár korántsem je­ lentős — filmet is megismerhettünk (pél­ dául a Kleopátrát). Minden persze nálunk sem hozzáférhe­ tő. A sorompó mindig zárva van az esz­ meileg kártékony, rendszerünket támadó filmek előtt — ideológiai vonatkozásban nem tehetünk engedményeket. Másik alapelv: a pornográfiának nem szabad át­ jutnia a filmátvételi szűrőn. Vannak az­ tán prózai okok: akad néhány alkotás, melyet szívesen megvásárolnánk, de túl­ ságosan nagy összeget kérnek értük (anya­ gi lehetőségeink végesek). Így aztán egy-két divatból kimaradunk. Alább következő jegyzetünkben — a teljesség szándéka nélkül — felvillantunk néhány mozaikot az utóbbi idők nyugati filmdivatjainak történetéből. Kiinduló­ pontnak ezúttal Jurenyev, az ismert szov­ jet filmtudós tételét választjuk. Eszerint: ami divatos, egyben sikeres. A filmre vo­ natkoztatva: ami divatos és sikeres, egy­ úttal keresett, népszerű, kommersz. S ami a lényeg: a „kommersz” nem feltétlenül az „olcsó” szinonimája. Vannak természe­ tesen kártékony divatok, vannak jelen­ téktelenek, s olyanok is, melyek társadal­ mi jelenségekről, fontos ízlésváltozásokról árulkodnak. Az alább következő megjegy­ zések egy-egy nagy port kavart divathul­ lámról szólnak. AZ ERŐSZAK DIVATJA. A Bonnie és Clyde című filmben, melyet Arthur Penn lefegyverző szakmai biztonsággal készí­ tett, látszólag az olcsó gengszterromanti ­ ka az éltető forrás. A rendező 1967-ben rekonstruálta a híres bűnügyet. A vász­ non valósággal folyik a vér, és úgy hul­ lanak az emberek, mint a legyek. Bonnie és Clyde is elesik. Penn egyik nyilatkoza­ tában a következőket mondotta: „Ha ez a kegyetlenség egyike azoknak a dolgok­ nak. amelyet saját magamban is mélyen érzek, csak azért van, mert valóban ame­ rikai probléma ez... Azt akarom, hogy az emberek ugyanazt az utálatot és iszonyt érezzék, amit én érzek a gyilkosság, a vér iránt!” A koncepció rokonszenves — a Bonnie és Clyde-ot valóban helytelen lenne „egy­ szólamú alkotásnak”, a bűnt misztifikáló sorsdrámának tekinteni. Ez a film, mely­ ről mostanában az hírlik, hogy esetleg mi is bemutatjuk, tipikus amerikai lenyomat, hiteles látlelet az erőszak kultuszáról. Ne­ mes Károlynak igaza van: „A Bonnie és Clyde-ban... nem a rablás, a gyilkosság a lényeges, hanem a »lenni valakivé« csá­ bítása.” És Mágori Erzsébet is a lényegre tapint, amikor erre a következtetésre jut: „...Arthur Penn kritikája jóval túlmegy a korszak pittoreszk rajzán. Az a benyo­ másunk, meglehetősen világos párhuzamot von filmjével két rendszer krízise közt: a tegnapi gazdasági és a mai morális vál­ ság Amerikája között.” Francis Ford Coppola A keresztapá­ ban (1972) a maffiáról beszél, de ítéletét az egész társadalomra vonatkoztatja. Itt mindent keresztül-kasul átsző a kölcsö­ nös függőség, a morális kényszer, s ami ezzel együtt jár: a totális erőszak törvé­ nye. Coppola „saját köreit” sem kíméli. A film egyik legborzalmasabb képsora a kö­ vetkező: a producer nem hajlandó szere­ pet adni a keresztapa teljesen ismeretlen protezsáltjának. Az úriember, a verseny­ lovak szerelmese, másnap, amint balda­ chinos ágyában ébredezik, maga mellett találja csillagászati összegeket érő paripá­ jának a fejét. Ebben a filmben is sűrűn arat a halál, és folyton veszélyek leselked­ nek az emberekre. Kicsikre és nagyokra. S mindezt sajátosan ellenpontozza a lágy melódia, mely időnként felhangzik. A Szelíd motorosok (Dennis Hopper 1969-ben forgatott műve nálunk is bemu­ tatásra került) azt a felismerést kalapálta a nézőbe, hogy ebben a világban a pasz­ szív. félrehúzódás nem kifizetődő. Aki nem üt: kiütik. Aki nem lő: lelövik. Furcsa és illogikus az erőszak dialek­ tikája. A PORNOGRÁFIA DIVATJA. A film­ művészetben a hatvanas évek eleje-köze­ pe óta, talán leginkább Ingmar Bergman alkotásait (például A csendet) követően megváltozott a testi szerelem, az érzéki­ ség normarendszere. Korábban diszkrét volt a kamera, ma kíváncsi, ha intim kap­ csolatokról van szó. Mivel a szexualitás minden normális ember alapvető élményei közé tartozik, a szókimondást, az ábrázo­ lás határainak kiterjesztését önmagában nem kárhoztathatjuk. Azt viszont igen, hogy a pornográfia művészi szándékú, tartalmi-formai vonatkozásban egyaránt kvalitásos alkotásokban is polgárjogot nyert. Néhányan túlléptek a jó ízlés de­ markációs határain. Filmjük éppen ezért nem „merész”, inkább malackodó. Köz­ hely, de igaz: a művészet és a pornográ­ fia összeegyeztethetetlen. Csak egyetlen példát hadd említsünk. Ferreri, A méhkirálynő és a Diliinger ha­ lott rendezője, A nagy zabálásban (1973) önként pusztulásba rohanó hőseit olyan „szerelmi játékokra” kényszeríti, melyek minden természetességet nélkülöznek. Az egyik kritikus azt írta, hogy a nagy za­ bálók „a hús, a puha asszonyiság túlada­ golt melegének” áldásaiból részesülnek. Azt hiszem, itt már nincs puha asszonyi­ ság és nincs melegség sem. Ezek túlságo­ san előkelő kifejezések. Ferreri a halál­ táncot vetíti elénk, s megfosztja humánus tartalmától férfi és nő együttlétét. A má­ sik adalék. Zsugán István említi locarnói fesztivállevelében, hogy Nagisha Oshima Az érzékek hatalma című alkotását „ab­ szolút szakmai tudás és a filmnyelv pon­ tos ismerete” jellemzi — ám a mű más­ fél órája nemi aktusokból áll, majd egy fojtogatásos kéjgyilkosság tetőzi be a »mutatványt«”. Kommentár felesleges. Csupán egy mondat: Ferreri és Oshima nem szórakoz­ tató iparosok, hanem művészek. Filmjü­ ket nem mellékutcák pornomozijaiban játsszák, hanem nagy hírű fesztiválokon. AZ ÉRZELMESSÉG DIVATJA. A por­ nográfia hullámai most is csapkodnak, de az ellenhullám taraján már hosszú évek óta érkeznek a „vissza a köznapi érzések­ hez” ideológiája jegyében fogant filmek. A nézők jó része megcsömörlött a sokkoló látványtól, a nyíltan vagy burkoltan por­ nográf filmek tucatjától. Másra vágyott. Egy kis természetességre; egy kis érzel­ mességre, egy kis elandalodásra. Hollywood minden igényt kielégít: ezt a tömegóhajt is villámgyorsan „beprogra­ mozta” üzleti mechanizmusába. Megszületett a Love Story, Arthur Hit­ ler sikerfilmje, amelynek alapjául Segal bestsellere szolgált (1970). Régimódi len­ ne ez a könnyzacskókat megmozgató, ba­ nális történet, melyet a kivédhetetlen tra­ gédia árnyékai felhőznek be? Szó sincs róla. A hősök mosdatlan szájjal beszél­ nek, a modern élet kifejezéseit használ­ ják, lépést tartanak a korral és a közgon­ dolkodással. A hangszerelés más. Csöpö­ gés. Szentimentális. Giccses. Sajátságos válasz ez a pornográfia. A Love Story persze sokkal ártalmatlanabb film, mint — mondjuk — a tragikus körülmények között elhunyt Pier Paolo Pasolini szomo­ rú hattyúdala, a Salo avagy Sodorna száz­ húsz napja. Utóbbi, ahogy Nemes Károly írja könyvében, „elsősorban a szadizmus illusztrációit adja, precízen felsorakoztat­ va a kínzásokat, a homoszexualizmust stb. egészen a nemi kielégülés és az emberi ürülék fogyasztása kapcsolatának részle­ tezéséig”. A Love Story — ha leszámít­ juk a mai frazeológiát — akár a mostani Cilikék kedvence is lehetne. Jólfésült, konformista és a konvenciókat tisztelő mű. 25 �Ennek a rendezői alapállásnak két se­ bezhető pontja van. Hiller abszolutizálja az emóciókat. Valami olyasmit állít, hogy a „szenvedés megtisztítja az embert”, és ezzel akarva-akaratlan kalapot emel Lev Tolsztoj filozófiája előtt (a filmnek persze semmi köze nincs a nagy orosz klasszi­ kushoz). És a rendező azt is állítja, hogy — a Love Story stílusában fogalmazva — „porszemek vagyunk a viharban”, a sors­ csapásokat lehetetlen kivédeni. A film te­ hát fatalista. Ez az ideológia elfogadhatatlan. Íme, ilyen tartalma — ha úgy tetszik: „üzene­ te” — van egy érzelmes — vagy nevezzük nevén a gyereket: érzelgős — szerelmi történetnek. A NOSZTALGIA DIVATJA. ..A nosz­ talgia filmjeinek” nevezik azokat az alko­ tásokat, melyekben a múltat a megszépí­ tő messzeség szivárványszíneibe öltöztetik a rendezők. Csupa sóhaj és csupa vágya­ kozás szövi át a műveket. A tárgyi világ rekvizítumai hamisítatlanok. Van ebben a múltkultuszban némi ellenzékiség is, hiszen a szerzők a jelen ellentmondásait tagadják meg, és tartalmasabb eszmé­ nyekért, magvasabb ideálokért fordulnak az elsüllyedt évtizedekhez. A különös csak az, hogy hamut is gyé­ mántnak látják. Tükrükben torzképek vil­ lannak elénk. Objektivitásukhoz — eny­ hén szólva — kétség férhet. Külföldön láttam Fitzgerald remekének, A Nagy Gatsby című kisregénynek jel­ legzetesen hollywoodi ízű képi változatát. (Rendező: Jack Clayton, a Hely a tetőn alkotója. Címszereplő: Robert Redford, a mai népszerűségi listák vezetője. A gyár­ tás éve: 1973.) Clayton a józan realizmus­ sal átitatott történetet belemártja a nyú­ lós-ragacsos nosztalgia iszapjába. Sükösd Mihály szerint Fitzgerald két nagy élmé­ nyét juttatta kifejezésre A nagy Gatsbyben: „az »amerikai álom« kábulatát és a keserű ébredést, az illúziók szárnyalását és végleges csődjét”. Nos, a vásznon csak a kábulat kerül premier plánba. A luxus­ miliő káprázata. És megint és újra az ér­ zések vihara. Clayton olyan szerelmi jele­ netet kreál, hogy hangszerelését talán még Courths-Mahler is megirigyelhetné. Szin­ te felfalják egymást szegény boldogtalan szerelmesek, amikor érzéki táncba kezde­ nek. Minden eszköz a nosztalgikus hangu­ latokat erősíti fel: a szentimentális zene, a sejtelmes szobabelső fényképezése, a ba­ nális szöveg stb. Az illúziók csődje kima­ radt a filmből. Fitzgeraldot megidézték, de ő nem jelent meg. Bogdanovich összehasonlíthatatlanul messzebbre jutott az új — mellesleg: nép­ szerű — filmmodell kikísérletezésében. Papirholdja (1973) — nálunk a Filmmúze­ um mutatta be — tudatos idézetek soro­ zata, egy hajdani filmstílus ironikus, sőt némi öngúnnyal fűszerezett feltámasztása. A környezet nem nagyúri, ellenkezőleg: ügyes svihák üzletel a filmben a kegye­ lettel (az alapszituáció: Moses Pray bibliá­ kat ad el frissen elhunyt emberek hozzá­ tartozóinak azzal a mesével, hogy a szent könyvet még a megboldogult rendelte 26 meg.) Sajnos, Bogdanovich sem követke­ zetes. Itt a nosztalgia a szórakoztatás szol­ gálatában áll és alig-alig lép túl rajta. A cselekvések háttere csak kontúrjaiban tá­ rul fel. Igaza van Zalán Vincének: „A film gondolkodásmódja talán még régeb­ bi, mint »filmtörténeti« stílusa.” Az utol­ só mozielőadás (1971), nálunk is vetített másik Bogdanovich-film keserűbb és ke­ gyetlenebb. Mondhatjuk így is: keserű és kegyetlen. Ebben az alkotásban nem kici­ comázza. hanem megtépázza a művész a legendákat. Bogdanovich azt bizonyítja, hogy a hajdani életvitel fölött eljárt az idő. Hogy a csendes Amerika tiszta mo­ rálja és nyugodt élettempója nem más, mint merő anakronizmus. Az utolsó mozielőadás ilyenformán in­ kább „ellen-nosztalgiákat” kelt a nézőben, mintsem szép emlékeket. Akárcsak Pol­ lack, A lovakat lelövik, ugye? című, mél­ tán világhírű drámája (1970). melyben hullafoltjaival együtt jelenik meg a múlt, s ahol a gazdasági válság atmoszférája szinte „egy az egyben” a mai jóléti társa­ dalom közérzetére utal. Nem külsőségei­ ben, hanem lényegét tekintve. Ma nem kell haláltáncot lejteni a dollárért, de az alapszabály lényegében nem változott. Így hangzik: Annyit érsz, amennyi pénzed van. Semmilyen rafinált pompa nem képes elhomályosítani vagy megváltoztatni ezt az igazságot. A futószalagról legördülő nosztalgiafilmek sem. A KATASZTRÓFA DIVATJA. A film­ művészet úgyszólván még a kezdet kez­ detén felfedezte és kisajátította magának ezt a témát. Alig süllyedt el a Titanic, máris sztorit szerkesztettek belőle. A San Francisco híres földrengésjelenete a tech­ nikai bravúrok tökéletesedését bizonyít­ ja. Az Árvíz Indiában hasonlóképpen. Utóbbiak ugyan bestsellerek, de talán éppen ezért jelzik megbízható szeizmog­ ráfként a negatív tendenciákat. Miről van szó? Már Kracauer megállapította híres könyvében: a tömegeket vonzza a lelki kínlódás színjátéka. Hozzátehetjük: a ka­ tasztrófák iránti érdeklődés is általános. Annyira az, hogy Hitchcock, a rémfilmek királya ideológiát kovácsolt ebből a felis­ merésből. Logikája szerint a borzalom már első eszmélésünket követően útitársunk. A mama fölénk hajol és azt mondja: „Hamm, bekaplak,,. A gyerek élvezi a já­ tékok veszélyeit: sikongat a hintán, de azért jól érzi magát. Hány felnőtt meg­ szállottja a maximális sebességnek, megfe­ ledkezve arról, hogy ilyenkor egyik lába a sírban van, a másik meg a börtönben... Innen már csak egy ugrás szükséges ah­ hoz, hogy irtózattal vegyes érdeklődéssel kísérjük a vásznon megelevenedő tömeg­ méretű tragédiákat. Földrengést, árvizet, avagy egy monstrumszerű szörny felbuk­ kanását. s a nyomában arató halált. Mindemellett nyilvánvaló, hogy A fehér cápa (1957), mely — Magyarország kivé­ telével — lassan-lassan az egész világot ijesztgeti, nem pusztán önmagával egyen­ lő. (Rendezője Spielberg.) A mese úgyszól­ ván sovány. Egy fürdőtelep békés lakóit rémíti és fogyasztja az irtózatos szörny, mígnem leszámolnak vele. Ennyi az egész. Akkor miért van frenetikus sikere? Egy­ részt a profi elbeszélőtechnika miatt: a feszültségkeltés patronjai mindig kellő időben robbannak. Másrészt azért is, mert A fehér cápa levezet bizonyos indulatokat és megajándékozza a szemlélőt azzal az illúzióval, hogy egyszer vége szakad a szörnyűségeknek a világon. Ha a fehér cápát megsemmisítik, miért ne lehetne le­ vágni akár a sárkány fejét is? Az emberi reflexiók a filmművész szá­ mára meghatározó fontosságúak. A témát nem lehet ad acta tenni, hiszen a kataszt­ rófák ellen senki sincs biztosítva. Ha a jellem, a viselkedés változatai elevened­ nek meg az efféle filmekben, nem emel­ hetünk vétót. Az a rossz divat, amikor a katasztrófa show-műsor funkcióját tölti be és a nézőt rossz értelemben vett látvá­ nyossággal „ajándékozza meg”. A nyuga­ ti filmvilágban reneszánszát élő műfaj legtöbb terméke ilyen: nagyobb a füstje, mint a lángja. Veress József Könyvek a művelődésről Az alakuló ember. Gondolat, 1976.; Ember és műveltség — Beszélgetések a közművelődésről. Gondolat, 1976; A szabad idő szociológiája. Gondolat, 1976; Munkásművelődés — Szocialista kultú­ ra. Kossuth, 1976; Siklós László: Picas­ so a gyárban — Riportok a munkás­ művelődésről, Kozmosz, 1976. Könyvek a művelődésről? Mintha lenne akár egyetlen kötet is, amely nem az is­ meretközlés, a tudásgyarapítás, az élmény­ teremtés, a művelni akarás szándékával született volna! A „tartalom és forma” te­ szi, hogy a szándékból mikor, hol, kinek a kezében, mennyi valósul meg. Már-már céllá nemesült eszköz a könyv az ember­ ré teljesedés folyamatában: mellőle (vele) olykor „csak” egy lépés a szükségletté for­ málódó harmonikus emberi létforma. Mindez sajátos vetületet kap, ha a köny­ vek tárgyát éppen ez a manapság fel­ gyorsult folyamat képezi — ha a könyv, mint műveltségközvetítő eszköz, arról szól, aminek szolgálatába maga is szegődött. .. Műfajban eltérő — jórészt tanulmány, riport, interjú témában rokon a fent jel­ zett öt kötet: valamennyi „a közoktatással” és „a közművelődéssel” címszavakba, kate­ góriákba foglalható jelenségek, folyamatok, időszerűnek tetsző elvi és gyakorlati kér­ déseivel — elsősorban ellentmondásaival, gondjaival — foglalkozik. (E sorból talán a szociológiai tanulmánykötet lóg valame­ lyest ki, amennyiben annak csak az egyik — bár hangsúlyozott — problémaköre a szabad idő és a művelődés összefüggése.) S ha a katalogizálás rendje szerint nem ke­ rülnének is egymás mellé a könyvespol­ cokon, eszmeileg egy tőről metszett köte­ tek ezek. Annak a társadalmi létünkben gyökerező felismerésnek, szemléletnek a szülöttei (s egyszersmind propagátorai), �amely a kultúra, a művelődés ügyét poli­ tikai kérdésként kezeli, fejlesztését a szo­ cialista építőmunka feltételeként fogja fel, a gazdaságszervező feladatokkal együ­ vé rangsorolja. Ez a tartalmi vonulat a reá­ lis alapja annak a — végső soron szubjektív — szándéknak, hogy egy csokorba köt­ hessen formailag különböző köteteket s ki­ emelhessen azokból összecsengő gondola­ tokat. Oktatás, nevelés, képzés, művelődés: e fogalmak formaváltozatait, tartalmi ösz­ szefüggéseit járják valójában körül a szer­ zők, akik közé az interjúalanyokat, a „szondázottakat” (tudósokat, művészeket, tanárokat, népművelőket, újságírókat, köz­ életi személyiségeket, csak nevük kezdőbe­ tűivel jelzett, vagy teljesen inkognitóban maradt munkásokat, diákokat) is besorol­ ni véljük. A szabatos, egyéni eszmerend­ szerre épülő nyilatkozatokból, az átgondolt, igényes tanulmányokból és a nehézkesen kicsiholt szűkszavú véleményekből, a tu­ datos vagy spontán megfogalmazásokból ugyanis egyaránt kitetszik a dolog lénye­ ge: a művelődés nem csupán kulturális, hanem elsősorban társadalmi kérdés, s mint ilyen, mindenekelőtt a munkával, az egyén-közösség viszonnyal van szoros kap­ csolatban. gyobb termelőerő megint visszahat a mun­ ka termelőerejére.” Természetesen ma még — mint az elemzett kötetekből is kiderül — a szabad idő biztosítása és megfelelő felhasználása képezi a vizsgálatok, elem­ zések tárgyát és távolinak tűnik a munkaés szabadidőbeli tevékenységének összemo­ sódásának lehetősége, amely biztosítja, hogy a munka — kényszerű elemeitől meg­ szabadulván — életöröm, alkotás forrása legyen csak. A műveltség nem cél, hanem eszköz az ember lényegi erőinek kifejlesztése, az ön­ megvalósítás, a személyiségformálás, az „igazi gazdagság” megteremtése folyama­ tában. Kimondatlan vezérelve ez az össze­ függés is a kötetnek. Amiből viszont újabb közös sajátság következik: választ keres­ nek arra a kérdésre, hogy hogyan kerül­ hetők ki a mi társadalmunkban az indi­ vidualizmus buktatói, hogyan válhat egyé­ ni létünk elemévé a közösségi gondolko­ dás és magatartásforma. Marx és Engels gondolatai jelenthetnek fogódzót e látszatellentmondás megoldásá­ ban is: „Csak a többiekkel való közösség­ ben kapja meg az egyén az eszközöket ahhoz, hogy képességeit minden irányban kifejlessze, tehát csak a közösségekben Messzire jutottunk már az antagoniszti­ válhat lehetővé a személyes szabadság” — írják A német ideológiában. A közösségi kus osztálytársadalmakra jellemző kérlel­ hetetlen ellentmondástól, ami — a dol­ elv megvalósulásának döntő fordulata a gozni kényszerültek sajátjaként — a ..mű­ termelőerők társadalmi tulajdonba vétele veletlen munka” és a művelődni ráérők volt, a továbbfejlődés az egyén autonómiá­ kiváltságaként a „munkátlan műveltség” ján alapuló közösségi létforma egyetemle­ között feszül. És megteremtettük a „mű­ gességét igényli. E folyamatban meghatá­ velt munka” fogalmának realitását egész rozó tényezők a termelési, munkahelyi kö­ népünk számára. Nem csak tudjuk —ek­ zösségek, amelyek képesek felülemelkedni ként is cselekszünk, amikor fejlesztjük —, saját társadalmi feltételeiken s ellenőrzé­ hogy a műveltség az embernek mint ter­ sük alá vonni azokat. Ez az elméleti alap­ melőerőnek szerves alkotóeleme s így a ja a szocialista brigádok kitüntetett szere­ termelési viszonyokra is hatást gyakorol. pének — ahogyan azt a szerzők közül töb­ Elméletileg egyszerűnek látszik a teendő: ben is értelmezik — a munkásművelődé­ gyarapítani, mélyíteni az ismereteket min­ sen belül. De minthogy ez a tétel is ten­ denáron. Nos, a riportok, tanulmányok egy denciaszerűen valósul meg és ellentmon­ része gyakorlati tapasztalatok alapján, dásokon át, perspektivikusan igazolódik, a akarva-akaratlanul éppen a szellemi „job­ mozgalom eddigi alapvetően jó tapasztala­ bítás” illúzióját oszlatja szét. Azt kutatják, tai nem fedhetik el, hogy a brigádok ép­ elemzik — ha indirekten is —, hogy a pen mint művelődő közösségek fejleszten­ munka társadalmisága milyen szintű és dők elsősorban tovább. Ennek útját-mód­ tartalmú általános, szak- és politikai mű­ ját, s egyáltalán a művelődésnek —mint veltséget, ismeretet, jártasságot, készséget a munkásosztály vezető szerepéből adódó igényel ma, holnap és a távolabbi jövő­ politikai követelménynek — sajátosságait, ben, hogyan élünk és éltünk vissza meg­ lehetőségeit keresi jó néhány írás (több kö­ levő lehetőségeinkkel, jó szándékú gon­ zülük — lásd: a Munkásművelődés —szo­ dolataink hol lépik át — elszakadva a tár­ cialista kultúra és a Picasso a gyárban cí­ sadalmi, gazdasági szükségletektől, anyagi mű köteteket — salgótarjáni példák kap­ előfeltételektől — az irrealitás határát s csán). válnak üres szólamokká. A művelődésnek E végül is szabálytalanra sikeredett re­ a munka elemeként és ezáltal életmódala­ kító tényezőként való felfogásából persze cenzió talán —, mert tudatosan elméleti az is következik, hogy nem a munkán kí­ indíttatású — nem tesz eleget a figyelem­ vüli idő tekinthető a művelődés alapvető felkeltés követelményének, ezért szükséges keretének, noha az úgynevezett szabad­ még egy közös sajátosságát kiemelni az idős-tevékenységeknek nem elhanyagol­ idézett könyveknek: mind (még a tanul­ ható a munka és művelődés viszonyára mánykötetek is) olvasmányosak, gyakor­ gyakorolt hatásuk. Ugyanis (mint Marx latra orientáltak; a riportok és interjúk írja A politikai gazdaságtan bírálatának pedig különösképpen izgalmasak, elevenre alapvonalaiban): „A munkaidő megtakarí­ tapintók, gondolatgazdagok, vitára ser­ tása egyenlő a szabad időnek, azaz, az kentők: érdemesek hát közérdeklődésre. egyén teljes fejlődésére szolgáló időnek a gyarapitásával, amely maga mint a legna­ Csongrády Béla Varga Domokos: Vizek könyve MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Nemesen egyszerű, patinás a cím: Vizek könyve. Nem kell túl merész fantázia, hogy asszociálja az „élet könyvét ’ — márcsak a tartalma miatt is, hiszen való­ ban az élet egyik alapfeltételéről szól. Víz és levegő (oxigén) nélkül nincs élet. Századunk egyik nagy paradoxonja, hogy miközben eddig nem ismert lehetőségeket tárt fel a termelésben és a tudományban, eközben éppen ezt a két lényeges elemet meríti ki, illetve piszkítja, fertőzi meg oly mértékben, hogy szinte megkérdőjelezi az eddigi fejlődést, rettenetes veszélyeket, katasztrófákat idéz fel, kérdésessé teheti magát a LÉTET a Földön! Nem, ez a könyv nem erről szól, de ez is „benne van”. Varga Domokos (ha sza­ bad ezt a szót használnunk) poétikus haj­ lamú szociográfus, ahogy ezt megállapít­ hattuk az Erdőkerülővel kapcsolatban is. Mit jelent ez? A szociográfia jellegét te­ kintve végül is tényirodalom. A hangsú­ lyos itt — a szépirodalommal szemben — nem a hogyan? (tehát a stílus, a művészi kifejező erő stb.), hanem a mi? Az, hogy a szerző mennyire tudja megismerni és tárgyszerűen bemutatni választott témá­ ját. Nem azt jelenti ez, hogy a szociográ­ fiát „szabad rosszul is megírni” (akkor el se olvassák!), de azt igen, hogy a téma, a tárgy érdekessége, a feldolgozás szak­ szerűsége a perdöntő. Ugyanakkor talán éppen ebben a műfajban van a legna­ gyobb szabadsága is az írónak. Lehet szá­ raz, hűvösen objektív, de szabad utat en­ gedhet az indulatainak is, ha az a témá­ val kapcsolatos (a mérték persze itt is fontos, de ez már az író alkatától, ízlésé­ től függ). Nos, amikor azt állítottuk, hogy Varga Domokos poétikus hajlamú, ak­ kor ezt nem minőségjelzőként értettük a szerzőre (sokan sértésnek is veszik!), ha­ nem a munkamódszerét kívántuk jelezni. S ez nem más, mint a személyes jelenlét. Varga Domokos mindig egyes szám első személyben — tehát a saját élményeiről beszél 400 oldalon keresztül, még akkor is, ha másoktól (pl. felmérésekből, statisz­ tikákból, sajtóból stb.) idéz. Kétségtelen, hogy megvan ennek a módszernek is a hátránya, hiszen a személyes tapasztalás egyszersmind igen fárasztó, idő- és mun­ kaigényes is. Arról se hallgathatunk, hogy a mégoly szorgalmas és lelkes szo­ ciográfus sem juthat el mindenhová, ugyanakkor a megszenvedett, személyisé­ ge részévé vált élmény sokszor be is csap­ hatja a szerzőt: nagyobb jelentőséget tu­ lajdonít neki, mint amennnyit az (oldal­ számban) megérdemelne. Érzi talán ezt ő is, mert engedelmet kér az olvasótól az utószóban a kimaradt fontos problémá­ kért (pl. az öntözés ügye). Persze, nagyon nehéz ellenőrizni az élményeink objekti­ vitását, mert hiszen a „bőréből”, szemé­ lyiségéből „senki se bújhat ki”. Mindezen fenntartások tehát természetesen Varga 27 �Domokos dicséretét is jelentik, mert amit elveszítünk a réven (néhány részletkér­ dés, problémabokor mellőzése, szűksza­ vúbb elemzése), azt visszanyerjük a vá­ mon — a végig élvezetes stílusban, a va­ lóban regényszerű fordulatokban, a lírai­ an szép leírásokban. S nem sikkad el azért a tárgyszerűség sem, mert Varga Domokos ügyes fordulat jóvoltából mások élményeivel veti össze, szembesíti a saját­ ját, s ezzel a korrekcióval sajátos fénytö­ résben láttatja tárgyát: a vizet. S az tény­ leg hallatlanul érdekes, színes, mozgalmas, olykor „túlzottan is” drámaian izgalmas! A szerző természetesen a mai vizekről ír, a jelen gondjairól — de egy kis tör­ ténelmi nekifutással. Okkal, joggal; hi­ szen vizeink története mindig is szerves része, alkotó eleme volt történelmünknek. A szerző fel tudta vázolni a történelmi tendenciát, a tájat tagoló, formáló vizek és az ember sorsának változásait. Mert valóban nem gondolunk ma már arra, hogy a Tisza árterei, mocsarai hosszú év­ századokon át szinte egyetlen menedéket jelentettek az alföldi magyarnak, megél­ hetést és életformát adtak, határoztak meg egészen a nagy folyamszabályo­ zásokig. Nem véletlen és indokolatlan te­ hát a nosztalgia sem a pákászó, csikászó vízi élet, a halban gazdag folyók iránt, kü­ lönösen ha ezt a szabályozás után száraz­ ra került szikesek nyomorúságával vetjük össze. Ámde mit sem ér ma már a nosz­ talgia, a „szép múlt” siratása. Nemcsak azért nem, mert visszahozhatatlan, de mert igazságtalan is lenne: a folyamok, vizek szabályozása a ráció, a tervező, jó­ zan ész elhatározásából született, s a gaz­ dasági kényszer siettette. Széchenyi Ist­ ván és Vásárhelyi Pál nélkül nincs polgá­ rosodás, modern mezőgazdaság, folyami hajózás sem! Mégis van valami igazuk, ha nem is a múltat visszasíró kunszent­ miklósi vízi embereknek, de a kételkedők­ nek. akik nem minden változást tartanak szükségszerűnek és a lehető legjobbnak. Bármiféle beavatkozás a természet rend­ jébe nem csupán megbontja azt, de eddig nem ismert új veszedelmeket zúdít az em­ berre. A folyamszabályozás például ket­ tőt: 1. félelmetes, eladdig elképzelhetetlen­ nek tűnt méretű áradások rémét — lásd: a dunai katasztrófákat, a Szamos, a Ti­ sza, a Maros, a Körösök, a Bodrog, a Mar­ cal stb. áradásait csak az elmúlt évtize­ dekben is! 2. ugyanakkor a víztől elzárt vidékek szomjúságát, elszikesedését, a pusztító szárazságok ínségét. A magas partok, gátak közé szorított folyók ener­ giája olyan mértékben megnőtt, hogy ma­ guknak a gátaknak a vigyázására, kar­ bantartására valóságos hadsereget, jól szervezett apparátust kell állandóan fenn­ tartani. Az „őrült”, akiről Petőfi írt, nem lett szelídebb, csupán az történt, hogy most már rajta tartjuk a szemünket. Ma­ gyarán az első racionális mozdulatot (fo­ lyamszabályozás) ma már tudatos tevé­ kenységek egész sorának kell követnie, mert megsokasodtak a gondjaink, teen­ dőink. 28 Varga Domokos könyvében mindez per­ sze epikus hömpölygéssel fogalmazódik meg, rajzolódik ki. Végletekben gondol­ kodva az ember idézte elő a sok (árvíz) és a kévés víz (szárazság) bajait is, neki kell megoldania is. Most kezdjük megta­ nulni, hogy ez az évszázadokig természe­ tesnek tűnő elem (mert hiszen volt, és tenni se sokat tudunk ellene) mekkora ér­ ték forintban is, hiszen (s erről is meg­ fontolandó gondolatai vannak a szerző­ nek!) ma már minden csepp vízért, ami kifolyik-csepeg a csapunkon, igen sokat és keservesen meg kell dolgoznunk! Ez az ára az urbanizációnak, a civilizációnak: a vizet is termelni kell, gazdálkodni vele, s ha ilyen rohamosan nő a felhasználás, ak­ kor az elosztását is társadalmasítani kell; meg kell szervezni. Nemcsak az ivó-, a fürdő-, az öltöző-, az ipari stb. vízről van itt szó, hanem a vizek partjairól, például a horgászok, a fürdőzők, napozók levegőre, természetre vágyók jogos igényeiről is. Sok, és egyre több lesz itt a neuralgi­ kus pont, amelyek jellegüknél fogva már nem is annyira vízügyi, mint inkább tár­ sadalmi kérdést jelentenek. Hiszen, ha az urbanizáció, a sablon-bérházakba áram­ lás üteme feltartóztathatatlan, akkor szá­ molni kell ennek az inverzével is: az em­ berek kiáramlásával a szabadba, a vizek­ hez. Igen, de ha tavaink, folyóink part­ jait a magántulajdon kalyibái, kacsalábon forgó palotái foglalják el, akkor mi lesz a kispénzű tömegekkel, akik nem is akar­ nak, de ha akarnának, se tudnának (nem jut!) parcellát szakítani maguknak?! Bi­ zony ez sem kisebb gond, mint a vizek védelme, terelése, elosztása, s véglege­ sen. megnyugtatóan csak egy valóban de­ mokratikus, szociális szemlélet, a nagykö­ zösség érdekeinek érvényesítése fogja megoldani. Ha a víz nem magántulajdon — mert nem az! —, akkor a partján is rendet kell teremteni! Annál is inkább, mert fürdőkultúránk (beleértve gyógyvi­ zeinket is) messze elmarad a jórészt még fel sem tárt lehetőségeink mögött. Varga Domokos elemzése alapján lehangolónak kell mondanunk a képet. Egyik oldalon a felelőtlen pocsékolás (termál- és gyógy­ vizeinkkel), a másik oldalon az ügyetlen­ ség, a lehetőségek kihasználatlansága. Mert nem az a tragikus, hogy Hargitayék nem nyertek az olimpián, inkább az, hogy felnövekvő nemzedékek nem tanultak meg úszni, mert jószerivel nincs hol. (Miskolcnak pl. mindössze három strandja van, nyáron egyszerűen nem lehet befér­ ni a medencékbe, annyi az ember. Ez bi­ zony nem felüdülés, inkább tortúra an­ nak, aki vállalja. . .) De volt ezekről szó már Bertha Bulcsu könyvében is (1973), lényeges változtatás mégsem történt azó­ ta. Baj van persze a hallal, a hajózással is, de ezeknél maga a gazdasági kényszer, az érdek fogja hozni a megoldást. Itt megint utalni kell Varga Domokos módszerére, mert ami a recenzióban csupán egyetlen hevenyészett mondat, az nála interjúk, élményszerző utak sokasága (lecsurgott pl. a Tiszán, hajózott a Dunán, Balatonon gyalogolt kilométereket a folyópartokon stb.). Érezhetően „kedvencei” a vízi em­ berek: a halászok, hajósok, de még a ku­ bikusok is, akik a vizek helyét csinálják. Egyre kevesebb van belőlük, mert nincs utánpótlás. Nem is igen lesz, mert a mai fiatalok nem vállalják ezt a rideg életmó­ dot. Csak bámul az olvasó, hogy hol meg nem fordult, kikkel nem beszélt a szerző — a szentesi kubikusoktól a vállalatigaz­ gatóig, a téeszparasztoktól a balatoni vil­ latulajdonosig. Ha a sorozat más kötetei­ nél szóvá kellett tenni a leszűkítettséget, ennél elmondhatjuk, hogy valóban az egész országot bejárta, ismeri, feltérképez­ te a szerző. Az az érzésünk, hogy a könyv csupán a jéghegy látható csúcsa, a hatal­ mas ismeret — élményanyag — csak át­ türemlik a megírt szociográfián, de nem tartalmazza azt teljességében. Mégis azzal az érzéssel teszi le az ol­ vasó, hogy noha csak egyetlen „elem” út­ ját követve, de megismerte hazáját, jele­ nünk, társadalmunk nem egy égető gond­ ját, reményt fakasztó lehetőségét is. S a remény az emberből fakadhat, ha megta­ nul bölcsen élni szűkösségében (vízben és másban is) és gazdagságában: ismert és feltárandó lehetőségeiben. (Szépirodalmi, 1976.) Horpácsi Sándor A hetvenes évek Válogatás a szovjet kritikai irodalomból Miért éppen a hetvenes éveké? — kérde­ zi az olvasó, miközben a közelmúltban meg­ jelent, a szovjet kritikai és irodalmi élet ese­ ményeit bemutató könyvet kézbe veszi. A válasz egyértelműen fogalmazódik meg a kötet megismerése után. Az indokok, ha csak felsorolásszerűen is: az SZKP Közpon­ ti Bizottsága 1972-ben határozatot hozott az irodalmi és művészeti munkáról; néhány klasszikus (Majakovszkij, Ovecskin, Csu­ kovszkij stb.) életműve az új ismeretek tük­ rében még fényesebben áll előttünk; jelen­ tős költői, írói, alkotói pályák ezekben az években ragyogtak a legcsillogóbban (Jevtu­ senko, Voznyeszenszkij, Trifonov); a modern szovjet irodalom olyan nagy jelentőségű mű­ vei jelentek meg, mint Suksin elbeszélései, Bondarev, Bogomolov, Okudzsava regényei: nemzetiségi írók jelentkeztek kitűnő alkotások­ kal (elég csak végiglapozni a Szovjet Irodalom korábbi évfolyamait.). S hogy a felsorolás még pontosabb legyen, szólnunk kell a het­ venes évek jelentős irodalmi vitáiról is, ame­ lyek egy-egy — tartalmában-mondanivalójá­ ban újat hozó, — alkotás vagy irodalmi irányzat körül ’ támadtak. (Ilyen volt a há­ borús irodalomról és a háború ábrázolásának mélységéről folytatott vita, vagy a szocialis­ ta építőmunka erkölcsi problémáit élesen felvető irodalmi alkotások körül gyűrűző eszmecsere.) A tanulmánygyűjtemény szinte valamennyi felsorolt jelenséget érinti — természetesen nem egyforma mélységgel, mindenesetre csaknem teljes körképet adva a közelmúlt — fogalmazzunk inkább így: napjaink — szov­ jet irodalmáról. A kötetben a bevezetőként elméleti, a marxista irodalomkritika alapve­ tő problémáit érintő írások szerepelnek, majd az izgalmas vitákból kapunk ízelítőt; ezt kö­ vetően egy pillantást vethetünk mai írókköltők műhelyébe, és végül a szovjet iro­ dalom immár klasszikussá vált alkotóit mu­ tatják be sok érdekes, új adattal a kötetet záró tanulmányok. �Nézzünk hát mélyebbre, természetesen a teljesség igényié nélkül! Jurij Kuzmenko írásának sarkalatos kér­ dése: vajon századunk utolsó harmadának szovjet irodalma létre tud-e hozni időt álló müveket, „előrelépés lesz-e ez a korszak a szocialista kultúrában, következésképpen az egész világ művészeti kultúrájában?”. Vála­ szában áttekinti az orosz irodalom elmúlt száz évét, megmutatva hol, mennyiben kap­ csolódik ehhez a szovjet irodalom, rövid ki­ tekintést nyújt a nyugati irodalom fő prob­ lémájára, a realizmus és a dekadencia vi­ szonyára. (Különösen érdekesek Becket Go­ dotra várva című drámájáról írott elemző sorai.) Tanulmányának lényeges megállapí­ tása, hogy a szovjet irodalom új korszakot teremtő alkotásainak megszületése attól is függ, hogy milyen sikerrel oldja meg „tár­ sadalmunk a kommunizmus építésének na­ gyon bonyolult és lényegüket tekintve az egész emberiség számára közös problémáit”. Jurij Szurovcev a kritika és az irodalmi folyamat kérdését tanulmányozta annak tük­ rében, hogyan jelentkezik és jut kifejezésre a kritika mint önálló alkotó tevékenység. Közben kitér olyan jelentős problémákra is, mint az irodalomtudomány és az irodalom­ kritika közötti határ, a kritika mint művé­ szet, a kritika és az irodalomelmélet viszo­ nya, a kritika és közönsége. Vlagyimir Ognyev tanulmányával mintegy kiegészíti, folytatja Szurovcev írását. Ő Sklovszkij munkásságának elemzésén ke­ resztül a kritikust mint alkotóművészt mu­ tatja be, sűrűn idézve a XX. század orosz irodalma e nagy hatású művészének írásai­ ból. (Végső konklúziója: „... a kritika a mű­ vészet része..., a tudomány is költészetté válhat”.) Mihail Hrapcsenko egy új tudományággal, a rendszerelemzéssel foglalkozik. A struktú­ ra, a rendszerösszefüggések vizsgálata nem­ csak a természet- és társadalomtudományok területén fontos, hanem az irodalomtudo­ mányban is. Ezek azonban itt bizonyos spe­ cifikus sajátosságokon keresztül jelentkeznek. Ezeknek a specifikumoknak a vizsgálata ké­ pezi a kötet egyik legjelentősebb tanulmá­ nyának a tárgyát. (Válogatott írásait nemré­ giben adta ki a Gondolat Kiadó.) Félix Kuznyecov írása már a viták soro­ zatát nyitja meg. Ebben a kommunista em­ ber, a mai kommunista ábrázolásának kérdé­ seit veti fel. Hiányolja, hogy nem születtek meg a hetvenes évek Pavel Korcsaginjai, Csapájevjei. Több alkotás elemzése során be­ mutatja, hogy a kommunisták milyen jellem­ vonásait, tulajdonságait ábrázolják műveik­ ben a mai szovjet írók, s mi az, ami a „ko­ runk új emberének” teljes alakjából még hiányzik ezekben az alkotásokban. Vlagyimir Ognyev nagy lélegzetű tanulmá­ nyában a realizmus és a szellemiség kettős­ ségét vizsgálja. Röviden áttekinti a szellemi­ ség és a hasznosság (társadalmiság) kérdé­ seivel foglalkozó írásokat, majd három alko­ tó: Vinokurov, a litván Maldonis és Szluckij költészetének részletes elemzésével a szov­ jet költészet fejlődését, az alapvető szellemi értékek átadásának folyamatát kíséri nyo­ mon és igazolja műveikben a szellemi és anyagi világ elválaszthatatlánságát. Szvobogyin az utóbbi évek egyik legna­ gyobb színházi és filmsikeréről ír: ez a Ma­ gyarországon filmen és színházban is látha­ tó színmű Gelman alkotása, az Egy pébé­ ülés jegyzőkönyve. Sajnálatos módon éppen ez a tanulmány a kötet egyik legkevésbé si­ került írása, ami abból is adódik, hogy nem kritikának, nem is elemzésnek hanem in­ kább bevezető, érdeklődéskeltő írásnak sike­ redett. A következő fejezetben Novicsenko Solo­ hovot elemzi, elsősorban a szovjet irodalom­ ra tett hatásáról ír. Kuznyecov Trifonov prózáját vette bonckés alá. A sokrétű, szí­ nes egyéniségeket felvonultató írásművek kö­ zös jellemzője — írja Kuznyecov — a kom­ munista személyiség erkölcsi és lelki egy­ ségének megléte. Borisz Pankin kritikájában Fjodor Abra­ élet, Erdészélet Kemenesalján című iro­ movról ír. Abramov a szovjet falu króniká­ dalmiriport-köteteket meg a téesz-szocisa, s „egy új történelmi alak megalkotója: a ográfiákat —, mert azoknak a minden­ szovjet-orosz paraszté.” Hősei hitelesek, iga­ napi ember életét és világát feltérképező zak, írásai különleges helyet biztosítanak számára a szovjet irodalomban. igényességében már ott munkál a maj­ Vinokurov rövid írásában költőtársáról: dani regény lehetősége s szándéka. Mint­ Jevtusenkóról szól. Társadalmi költőnek ne­ egy korai előtanulmánynak tűnnek a szin­ vezi, akire jellemző „a lét mindennapjá­ tézishez. a most megjelent, s a Szépiro­ nak emelkedett, fokozott átérzése.” Valentyin Katajev a szovjet líra másik kiemelkedő dalmi Kiadó nagyregénypályázatán di­ képviselőjéről, Voznyeszenszkijről ad szem­ cséretben részesült A szerencse fiához. léletes képet. Költészetének jellemző tulaj­ Nem kis csalódást okozhatott hát ez a donságai között megemlíti a felszabadultsá­ got, a gazdag gondolatiságot, jártasságát azoroszkönyv a cím és borító szerint ítélkező ol­ nyelv csodás titkaiban. vasó-vásárlóknak : a cím és a vásárokon Azt az írót, akiről Igor Gyedkov ír, vala­ fakult mézeskalács színébe-mintájába öl­ mennyien ismerjük: Vaszilij Suksinnak hív­ töztetett borító (Berki Viola terve) ugyan­ ták. Az utóbbi évek egyik csodás jelensége volt, akit máris a fiatalon eltávozott zsenik is romantikus ifjúsági regényt sejtet sze­ örök mítosza vesz körül. (Mint a művészet rencsét próbáló és győzedelmeskedő me­ más területén pl. Gerard Philippet, James sebeli harmadik fiúval. (Bárha Kuti Jó­ Deant, Czibulskyt, vagy éppen Soós Imrét.) zsef sorsában van is némi hasonnemű Ám, akik látták filmjeit, a Vörös Kányafát, a Hazáért harcoltakat, s olvasták elbeszélé­ motívum.) seit, tudják, hogy soha nem lesz nosztalgi­ Kuti József (Dódi. Jóska. Jósti), a regény kus visszaemlékezések hőse, sem félművelt központi alakja azonban korántsem hős, sznobok merengésre is felhasználható „né­ pies írója”. Vitathatatlanul ő volt — s mű­ gáncs nélküli lovag, aki nagy öntudattal vei által maradt is — a hetvenes évek egyik tűzön-vízen át keresztülviszi akaratát. legnagyobb hatású egyénisége. Esendő ember ő, aki mint kiskanász, ka­ A tanulmánykötet zárófejezetében a klasz­ nász, csordás, parádés kocsis, utász, kisszikusokról olvashatunk. Alekszandr Dimsic tanyás, tanyásbéres, kubikus, napszámos, színes tablót fest Majakovszkij világirodal­ mi hatásáról. Bemutatja hogyan, miként él zsákoló, rőfösüzlet-tulajdonos, rendfenn­ ma Majakovszkij az egyes népek kultúrájá­ tartó és munkacsapat-vezető hányódik, ban, kik azok, akik a költő teljes nagyságá­ evickél több-kevesebb sikerrel az alföldi nak megismertetését szolgálják. (Dicsérő parasztélet hat évtized időmélységű vize szavakkal szól a kétkötetes magyar kiadás­ ról is, amely idestova tíz esztendeje jelent in. Alá-alábukva, fel-felmerülve. De min­ meg, s bizony nagyon időszerűnek látszik új­ dig konokon mérve magát az emberség bóli kiadása.) mércéjéhez. Nem hősnyi méretű jellem­ Konsztantyin Szimonov A Mester és Mar­ ként, hanem maradva a dél-alföldi pa­ garéta alkotójával, Bulgakovval foglalkozik. Három művét elemzi részletesen: az előbb raszti világban általánost képviselő és említetten kívül még A Fehér Gárdát és a megjelenítő egyéniségnek, akiben ösztö­ Színházi regényt. Bulgakov a hatvanas évek nösség és tudatos világlátásra törekvés, közepén legalább olyan jelenségként tűnt akarnok álmok és józan számítás harcol­ fel, mint Suksin néhány évvel később. S bár újrafelfedezésekor már több, mint negyed­ nak indítékul a cselekedetekhez. Viszony­ százada halott volt, művei jóvoltából a mai lagos megméréséül talán legpraktikusabb szovjet irodalom nagyhatású, írói pályákat kiemelnünk egyet az írói méltatások so­ formáló alkotójaként tartják számon. rából: „Kuti József nem tartozik a rend­ V. Laksin azt a Tvardovszkijt idézi fel esszéjében, akit Magyarországon elsősorban szerező elmék sorába, viszont Szabó Gás­ mint költőt, Vaszilij Tyorkin halhatatlan pár méltatlanul becsülte le képességeit. alakjának megalkotóját ismerik. Pedig pró­ Voltak nagyon eredeti és bölcs észrevé­ zája is jelentős, noha élete főművét nem is telei. Szorgalma által elért sikerei érzé­ sikerült megírnia. Ez önéletrajza lett volna, amelyről és a költő életének más eseményei­ seit és tetteit nem szakították el egykori ről ír a kortárs, tanítvány és barát, Laksin. sorstársaitól. Általában azt mondta ki, A kötetet Kantorovics és Kaverin írásai amit mások is éreztek, csak nem tudtak zárják. Ezek Ovecskinről és Csukovszkijról vagy nem mertek megfogalmazni. Elfog­ szólnak. Ovecskint az irodalmi riport egyik legnagyobb mestereként tartják számon, s laltságához mérten sokat olvasott, az új­ mint a Falusi hétköznapok szerzője, a kom­ ságokból a Szabad Föld-et és a megye­ munista pártosság, az ifjúság rendíthetetlen lapot, s szinte kivétel nélkül Esztike gim­ hirdetője őrződött meg az olvasók emlékeze­ náziumi tankönyveit, csak a magasabb tében. Kornyej Csukovszkij már-már legen­ dás alakja volt a szovjet irodalomnak. Gaz­ fokú matematikát és a fizikakönyvet rak­ dag életműve, hosszú élete hűen illusztrálja ta félre, mert az neki arabusul hangzott. a szovjet irodalom félévszázados fejlődését. Olvasottsága is hozzájárult, hogy örök (Kossuth, 1976.) Salgói D. Mihály Lakos György: A szerencse fia Lakos György neve szépíróként bizo­ nyára nem cseng ismerősen az olvasó fü­ lében, pedig e név jobbára csak „kiivó­ dott a köztudatból”. S nem érdektelen felemlegetnünk húsz évvel korábban megjelent munkáit — az Emberek a Bükk-fennsíkon című útleírást, a Halász­ rohanásában nemcsak nézett, hanem lá­ tott is.” Efféle „szerencsefia” sorsát mu­ tatja tehát elénk az író Kuti József szü­ letésétől kezdve életének talán utolsó nagy sorsfordulójáig. A tizenkét fejezetre tagolt regény két pilléren nyugszik. Az első és utolsó feje­ zetek téesz-elnökké választásának pilla­ natában ragadják meg a 65 éves férfi életesorsát. s e két pillér közé rétegezett idősíkokban vetül elénk a közbülső tör­ ténés — egy önéletrajzírás ürügyén, és szempontjai szerint. Az önéletrajzírás iz­ galmával sodródik végig Kuti József az életen, az élet kétharmad évszázadnyi 29 �történelmi sorsfordulóin. Valahol az or­ szág déli tájain, a Vásárhely környéki ta­ nyavilágban. Lakos György kitünően ismeri és értiérzi a Kuti Józsefek életét, a békési pa­ rasztsors elmúlt évtizedeiben ezeknek a sorsoknak ágyazó világot: nem ok nélkül hivatkozik Erdei Ferencre, Darvas Jó­ zsefre, Kiss Lajosra meg arra, hogy: „ez a táj nőtt legszorosabban a szívemhez. Ismerem és szeretem az itt élő embere­ ket, érzem a táj lelkét. Megelőzi ezt az a sokoldalú vizsgálódás, amit az alföldi ta­ nyavilágban végeztem, gyakorlati tapasz­ talataimat kiegészítve módszeres tanul­ mányokkal.” Elkötelezett szociográfiai­ szociológiai józan tudatossága és jobbító szándékú indulatai, valamint rangos et­ nográfiai ismeretei említett elődei sorá­ ba emelhetik. Valóságfeltáró igényének széles horizontján azonban olyan mellék­ alakok tűnnek fel e regényben, akik szin­ te meghaladva saját lehetőségeiket, az író által láthatóan mozgatott bábok (Las­ kóczy főorvos tanyakutató szociológusi szenvedélye révén, Törő Ignác, a „látó” kovácsmester politikai tájékozottsága túl­ futtatásával) — a sokat markolás hátrá­ nyait szenvedik ők. Miként a mindent megmutatni szándéka kuszálja meg nem egyszer a központi figura, Kuti életét is. Avagy ebben a sorban említhető a nép­ nyelv mélyrétegeibe ereszkedő, s ott bú­ várkodó stílus, mely ha gyönyörűséget okoz is az olvasónak, olykor-olykor ki­ mutatja a szerzői szándékot, miszerint Lakos György (ő minősíti így Laskóczy nevű figuráját) „szinte keresi az olyan szókat, hogy »darudübörgő« vagy »ban­ gasztérol«. Mindezek a kifogások persze másodla­ gosak, mivel A szerencse fia című regé­ nyében Lakos György tanulságosan mély terep- és emberismeretet igazol, helyzet­ ábrázolása élményadóan csiszolt, jellemei azonosítására ingerlően élők, könyve (hagy’ használjuk itt ezt a minősítést a szónak jó értelmében) olvasmányos. Mél­ tán keltett fel széles körű olvasói érdek­ lődést. (Szépirodalmi, 1976.) K. V. M. XII. Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat Balassagyarmaton 1976-ban is nagy si­ kerrel bonyolították le a hagyományos iro­ dalmi színpadi fesztivált: újra bebizonyo­ sodott tehát, hogy a színjátszók szeretik Balassagyarmatot. Nem mellékes ez a (színvonalra még korántsem utaló) körül­ mény, hiszen a színjátszó mozgalom el­ múlt harminc évében nem lehetne túlzot­ tan sok olyan fesztivált felsorolni, amelyet tizenkét alkalommal egymás után meg­ rendezhettek. Fesztiválötletek szület­ nek, virulnak, elhalnak: a mozgalom vagy fogyó hold módra soványodik a megte­ remtett keretekben, vagy varázsütésre megrázva magát, mássá lesz, annyira újjá, hogy új bemutató formákat kényszerül­ nek szervezni a fesztivált rendezők. Valami különös titka lenne Balassa­ gyarmatnak? A mozgalomban, amelyben minden bemutatóformát törvényszerűen újra meg újra ki kell találni, mi éltette tizenkét éven át ennek a kisvárosnak a fesztiválját? Alighanem két dolog: makacsul élnek s újraélednek a városban azok az irodalmi színpadok, melyek a mozgalom születésé­ től jelenvalók, másrészt a tizenkettő kö­ zül majd minden fesztiválon sikerült a rendezőknek olyan útravalóval elbocsá­ taniuk vendégeiket, hogy azok aztán a hívó szóra újra és újra visszatértek. Hogy mi ez az útravaló: pusztán a ki­ vételes vendégszeretet emléke lenne, olyan szakmai erények, tanulságok, amelyek­ kel csak itt, Balassagyarmaton találkoz­ hatni, reprezentatív és ösztönző díjak, el­ ismerések vagy a kitűnően szervezett zsü­ ri? Bizonyosan ezek a tények együttesen! 1976. december 9-12. között tizenhat együttes szerepelt a fesztiválon. (Verse­ nyen kívül tartott bemutatót a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad, s a minősí­ tésre jelentkezett rétsági, somoskői iro­ 30 dalmi színpad.) A fesztivál tematikája a bolgár irodalomhoz kapcsolódott: balla­ dákra, népköltészeti anyagokra épülő szerkesztett műsorokat, novella-, kisre­ gény-adaptációkat láthattunk a fesztivá­ lon, illetve néhány olyan programot, amely a két módszer ötvözetéből építke­ zett. A fesztiválprogramok szakmai erényeit, hibáit Balassagyarmaton a szigorú zsüri mellett (tagjai: Fábián Zoltán, Debreceni Tibor, Párkány László, Asperján György, Hárs György, Sz. Vasziljev, A. Gjurov) három mozgalmas tanácskozás elemezte. A szerkesztett műsorok közül kitűnő volt a balatonboglári diákszínpad Buda­ vár aljában három a tánc, három című műsora, a balassagyarmati Ex libris pó­ dium Az nagy török császár című össze­ állítása. a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad Rodopei rekviem című előadása. Kevéssé sikerült a székesfehérvári amatőr színház Margarétás záporok című össze­ állítása, a telekgerendási színjátszók Fe­ hér szél támad műsora. A kisregény- és novella-adaptációk közül sikeres volt a hajdúböszörményiek Szibin herceg legen­ dája című vállalkozása, A gyarló Szofro­ nij élete és szenvedése című program a fesztiválgyőztes KISZ Központi Művész­ együttes Színpadának előadásában. El­ lentmondásos eredményeket hozott a szombathelyi diákszínpad Dromedár és indigó című produkciója, a balassagyar­ mati Madách-szinpad Mese a lépcsőről, a salgótarjáni munkásszínpad A nő című bemutatója. Különös, nagyszerűen felépí­ tett előadás született a budapesti Perem Színpad előadásában Nikolaj Hajtov Dé­ zsa című írásának színpadi változatából. Ez utóbbit azért érdemes külön említeni, mert a rendezői koncepció ebben a prog­ ramban célzott meg legszimpatikusabb irányt: mulattatni a közönséget, s észre­ vétlen szívünkbe lopni az üzenetet a mes­ terség dicséretéről. Az ország színjátszó mozgalmában nagyszerűen jelenlevő balassagyarmati fesztivál azonban, úgy tűnik, 1976-ban változatlanul nem tudott Nógrád megyé­ ben jelentős hatással mozgósítani. Igaz ugyan, hogy öt Nógrád megyei együttes mutatkozott be a fesztiválon — s a minő­ sülni szándékozó négy ezüst, illetve bronz fokozattal minősült —, mégis joggal le­ hetne többet remélni a fesztivál jelenlé­ tétől, szakmai kisugárzásától. Egy bizonyos: minden rendező szerv másra vár ezen a téren, s évek óta nem használják ki megfelelően a bemutatók szakmai lehetőségeit megyénk irodalmi színpadi mozgalmának fejlesztése érdeké­ ben. Pedig igencsak szükség volna rá, mint ahogy az alábbiakban a megyéből a fesztiválon résztvevő együttesek prog­ ramjának elemzése is ezt bizonyítja. Saj­ nos, úgy tűnik, mintha együtteseink ren­ dezőinek (még a nagy hagyományokkal rendelkező két balassagyarmati együttes­ re is érvényes ez) nem lennének elégsé­ ges tapasztalataik, csak saját élménnyel megszerezhető kontroll-lehetőségeik, a jó csapatmunka irányításához szükséges in­ tuícióik. Csaknem. Igen: a megyei együttesek (éppúgy mint a vendégek) leginkább a „csaknem” dolgában adósak. Kevés szín­ házszerű élményt kaptak ugyanis a fesz­ tivál nézői: teljes egészében hiányzott a fesztivál anyagából a dráma, a dráma­ részlet, a színpadra szánt egyfelvonásos. S ez a hiány egy kicsit a mozgalom tükre is. Olyannyira a rendezők maguk akarnak élményt teremteni, olyannyira csak a pó­ diumjátékra, oratórikus formára figyel­ nek, szerkesztenek, szerveznek, hogy ki­ kerüli kezüket az igazi drámai anyag — a legalkalmasabb közeg, amelyben ama­ tőr együttes egyáltalán dolgozhat. Az írói értelemben kész, színpadra szánt mű. A többi között a tizenkettedik alkalommal megrendezett balassagyarmati fesztivál ezt a tanulságot is felmutatta a színjátszó mozgalomnak. Az 1977-es évben az Irodalmi Színpadi Napok programját a Csehszlovákiában élő népek irodalma adja. S mivel mind a cseh, mind a szlovák, mind pedig a ma­ gyar nyelvű irodalom nagy lehetőségeket kínál a mozgalom rendezőinek, szerkesz­ tőinek, — akár ha a klasszikus értékek körében válogatnak, akár ha a legmo­ dernebb törekvések javát kívánják szín­ padra állítani —, kívánjuk a rendezők­ nek, a szervezőknek, a résztvevő együtte­ seknek, hogy az 1977. évi fesztiválprogram során még több, igazi színházi élményre emlékeztető bemutató befogadó részesei lehessünk. E. 1. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/26d2b83989e08654fa472072955db2a6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/dc471e61c68f7d9879c89f925619acb1.pdf 0d4d89e13181c1ddfd5a631b177a3c5c PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7c40fdfd9077ad03c5ec30e99238405a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ebe48517a787bc5dfa84ab4b374650c7.pdf 4c9f21ae5b50867611bdfc4eca0c5b74 PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7d7d03cbba4c2b2d65a36dd6546a9f0d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/eba72889829db7a3ae4453a7b1a1e47b.pdf 7377b2718fdc31425ddacf56f5a0f308 PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/53c8a9f97c3b38e71ddeb3b58bd452fe.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/40cbab03fa1d73687007a81ce788a6ae.pdf 9c44c679882f2efe6851cff2f34d48bd PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f090eddbac4c7f17f07791ccd92874b3.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e8b5720ea6cdeafaa2c8ecfc3b58d832.pdf 60470fd25c9e005f0cb1896e8e4baf1b PDF Text Text 1978 1 Alkotások - a Lehel Hűtőgépgyárban Egy ingázó mindennapjai Búcsú Chaplintől Veres János és Tamás István versei Mola György és V alent József prózai írásai Balladák nyomában a Karancs vidékén Zománc- és Üvegművészeti Biennálé Irodalmi Színpadi Napok PALÓCFÖLD Az „ember” a magyar nyelvben is — bár ritkábban és kevésbé jellemzően, mint a német „man” — az úgynevezett általános alany kifejezési eszköze. Akkor használjuk, ha ezzel — nyelvileg — meg­ spórolható az alany precízebb megjelölése, mert nem az egyediséget, hanem az általános érvényűséget akarjuk hangsúlyozni. Hogy e for­ mulával visszaélni is lehet (s éppen ennek az általánosságnak a rovására), azt „az ilyenek az emberek” típusú kifejezés példázza, mellyel mintegy kivonni véljük magunkat a csak másokra igaz rosszalló megjegyzések, fejcsóválások érvényességi köréből. Hát igen, „az ilyenek vagyunk mi emberek és köztük én is” kijelentés való­ ban nehézkes, erőltetett a grammatika szabályai szerint. És egyébként? Mindennapos tapasztalat, hogy önmagunkon és közvetlen köre­ inken kívül vesszük csak észre a bírálható gondolkodást, magatar­ tást, nota bene!: életmódot (a „szálka és gerenda” példája mintha sose lett volna ilyen találó). Ami így végül is mindenhonnan „másuttlevőnek” látszik s ebből következően megoldhatatlanná fetisizálódik. Könnyedén ítélkezünk, látványosan felháborodunk még olyan ese­ tekben is, mikor mi sem a kivételt szaporítjuk. Sokszor nem értjük azt sem, hogy az ellentmondások fejlődésünk velejárói, s hogy meg­ oldódásuk újabbakat szül Pedig csak így értelmeződik helyesen a fel­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �adat: féket rakni oda, ahol meglódul e folyamat s gyorsítani, ha in­ dokolatlanul lassú. De mindenképp az elején, önvizsgálattal kell, hogy kezdődjék bármilyen korrekció: hogyan gondolkodunk mi magunk, munkánk, magatartásunk „minősége” mennyiben motiválja a kiala­ kult helyzetet, s hogyan lehet ösztönzője a kibontakozásnak? Ok nélkül persze ez a jelenség sincs, s a legkönnyebb — ezúttal is — magyarázatként társadalmunk átmeneti jellegére, a szocialista erkölcsi gyakorlat formálódására hivatkoznunk, hiszen nem is kerü­ lünk messze az igazságtól, csak konkrétságán esik némi csorba. Pon­ tosabban az individuum és a kollektíva, az egyéni és a közösségi gya­ kori diszharmóniája határolja körül e problémák forrásvidékét, az ÉN és a MI, az ENYÉM és a MIÉNK kapcsolatok „rendezetlenségének” a felismerése jelenthet fogódzót a lényeghez vezető úton. A marxista társadalomfelfogás talán legnagyobb újdonsága az volt, hogy kimutatta és igazolta: az ember „titka”, nembelisége a társadalmi viszonyokból értelmezhető, az egyént, a társadalmat és annak történetét — beleértve természetesen jelenét, sőt a jövő pers­ pektíváit is — sokoldalú, dialektikus kapcsolatok fűzik össze. (Hisz még Robinson életben maradása sem páratlan lelkierején, helyzetfelismerésén — és Defoe nagylelkűségén — múlott elsősorban, hanem azok a társadalmi tapasztalatok emelték ki környezetéből, melyeket elő­ zőleg már elsajátított.) Az egyén csak a kollektívában kapja meg az eszközöket ahhoz, hogy képességeit kifejlessze, csak a közösségben válhat lehetővé a személyiség szabadsága, melyből következik az, hogy a közösségnek közvetítő szerepe van. Csak a közösségként funkcionáló társadalmi csoportok közvetítésével jöhetnek létre olyan viszonyok, amelyek között a szubjektum kiteljesedése lehetetlenné válik mások sorsára való tekintet nélkül, vagy annak ellenére. A szocializmus lényege szerint közösségi társadalom. A döntő fordulat — ennek gyakorlati megvalósítására — a termelőerők társa­ dalmasításával, a munkáshatalom megteremtésével megtörtént. (Hogy a szocialista tulajdon mellett néhány százaléknyi nagyságrendben, legálisan, politikailag támogatottan létezik magántulajdon is, arról már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, mert gondolkodásunk torzulásai esetenként a „magántulajdonosi lét” valóságának indirekt szüleményei.) S ez a folyamat — ha olykor meg-megtorpan is — lényegében következetesen folytatódik. Erre utalnak (egyebek közt) a közösségi tulajdon erősítésének, a szocialista államiság fejlesz­ tésének, a munkahelyi demokrácia kibontakozásának, a munka­ mozgalmak kiteljesedésének, a szervezetek társadalmasításának moz­ zanatai, melyek végső soron az állam, az osztályviszony, a politika megszűnését, az össznépi tulajdont, a társadalmi önigazgatást elő­ készítő jelzések. (Nem könnyű persze belátni, beláttatni, hogy pél­ dául az állami életet — ma még — azért fejlesztjük oly intenzíven, hogy — majd — a jelenleg ismert formájában megszüntethessük, hiszen az effajta céllal más esetben a visszafejlesztés, a szanálás, a leépítés stb. fogalmak társulnak eszközként.) Mindezek hátterében — a megvalósítás alanya és tárgyaként — céljainkat cselekvően támo­ gató ezrek állnak, akik már tudatosan teszik a dolgukat a közösség javára, önmaguk boldogulására. A társadalmi fejlődés törvényei persze ezúttal is tendenciózusan hatnak. Nem zárják ki — sőt némely esetben teremtik — a közösség érdekeivel való szembenállás, ütközés lehetőségeit. Az anyagi javak fokozódó bősége például — ha nem is szükségszerűen, de egyelőre — a privatizáló magatartást erősíti, a művelődés tartalmának, szer­ kezetének átrendeződése az atomizálódás irányában is hat, s a szoci­ alista brigádmozgalomban — jóllehet a közösség érdekében, de formailag — az egyéni kezdeményezéseket támogatjuk. Megannyi eset, amikor éppenhogy a közösség védettségét élvezve „építgetjük várainkat”, felmentve érezzük magunkat önhibáinkért is, másokra mutogatunk, általuk reméljük gondjaink megoldását. (Ma még fő­ ként akkor érhető tetten a tulajdonosi szemlélet jóértelműsége, ha — mint a természeti katasztrófák idején — kézzelfogható a baj, s csak a szó szerinti összefogás vezethet sikerre.) Mennyiben hárul mindezért ránk a felelősség? Amennyiben nemcsak szereplői, hanem alkotói is vagyunk saját „drámánknak”. A munka minél teljesebb társadalmasítása, a termelőerők műszaki, technikai és emberi mozzanatainak együttes tökéletesítése képezi a reális alapját annak, hogy szükségszerűen közeledjék partikuláris és közérdek, individuális és kollektív szükséglet, egyéni boldogulás és társadalmi elhivatottság. Ezért pedig tenni nemcsak lehet, hanem kell is. Ez is a kor parancsa. Csongrády Béla 1978 1 TARTALOM 3 Kunszabó Ferenc: Alkotások 8 Erdős István: Őrhalom 9 Salgói D. Mihály: Egy ingázó mindennapjai 11 Veress József: Búcsú Chaplintől 12 Laczkó Pál: Balázs János: Ecsettel és irónnal 13 Veres János: Két fa, Egy madár részvétet kiált 13 Mola György: Vasarely-kockás poszter... 20 Tamás István: Elsistereg, Nyugtatom, Ki 22 Valent József: Ha az isten módot adott... 21 Nagy Zoltán: Balladák nyomában a Karancs vidékén 27 Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé (Krunák Emese) 28 Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (Sulyok László) 29 Mezei József: Madách (Kerényi Ferenc) 30 Egy „befejezetlen” műről (Schneider Miklós) A címoldalon, hátsó borítón és belső oldalakon Földi Péter mun­ kái, a borító belsőn dokumentumrészlet a Megtöretés című kiál­ lítás anyagából (Szécsény, 1977) — Fotó: Gugi László. PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLI TIKAI, IRODALMI,M ŰVÉSZE TI FOLYÓIRAT A N Ó G R Á D M EG YEI TANÁ C S M Ű V E LŐ D ÉSU GYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN DEX: 25.952 ISSN 0555-8867 78.15033 N. m. Ny. St. 1500 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Alkotások Megállok az úgynevezett Fekete sornál. Ide jönnek be a lemezek, még teljesen szűzen, itt veszik őket m unkába: vágják, lyukasztják, peremezik, h ajlítják, hogy aztán m ár a hűtő­ gép vázát m utató form ákat ponthegesztés­ sel rögzítsék, s így tegyék föl a nagy csigára, amelyik beviszi a Festőbe. A Fekete soron két dolgot szeretek bám ulni legjobban. A vá­ gó és lyukasztó autom atát, am elyik a nyers lemez egyetlen végiggördülése alatt több m int tíz m űveletet végez el, miközben szám om ra igen elegánsan és diszkréten surrog, pattog, kattog az egész hosszú szerkezet — aztán a ponthegesztőket. A vékonyra hengerelt, ép­ pen ezért sértődékeny és reszketeg acéllemez tétován imbolyog a kis daru m arkában. A segédhegesztő megnyom egy gombot, az esetlen ládaform a leereszkedik halk csatto­ gással, a segítő beigazítja a hegesztőgépbe — de még helyén sincs jóform án, és m ár: bumm! Aztán a segítő moccan egyet: bumm! És megint: Bum m -bum m ! És közben m in­ den hegesztésnél egy pillanatra felizzik a lemez, tejfehér cseppecskéket fröcskölve szét. Most is ezt nézem. Aztán, m ikor lehúztak egy sort, odamegyek a jókiállású, zömök fiatalem berhez: — Soha nem jön szét a hegesztés? — Előfordulhat. — Előfordult m ár? — Nálam még nem. — Mitől függ? — M ostanában tűrhető lem ezeket küld Dunaújváros. A ztán: meglegyen a kellő frek ­ vencia . . . — És még? Megvonja a vállát, körülpillant, mintegy segélykérőn. Segítek: — És magától mi függ? Hosszan belenéz az arcomba, csodálkozón: — T ő le m !? ... Semmi! — Értem. M ennyit csinál meg egy nap? — Hétszázhúsz a norma. — És az megmegy? — Ha rendesen küldi az anyagot — és az autom atasorra m utat. — Előfordul, hogy nem küldi? — Elő. — S hogyan? M ár nagyon a fenébe kíván, de fogalma sincs, ki lehetek. így hát jobbnak lá tja tü rel­ mesnek m a ra d n i: — H á t. . . Ha ő sem k apja rendesen az anyagot. Akkor ő sem tud dolgozni. — És még? — És m é g ? . . . El szokott rom lani. — Pedig új konstrukció. — Új konstrukció, és a m últkor is másfél napig csinálták. — És m ikor nincs m unka, nem rossz itt állni? Most aztán elhatározza, hogy leszámol velem: — Leülök, elvtárs! — No jó, de h át azzal nem halad semmire. — Nem haladok sem m ire, bizony! Nincs munka, nincs pénz! Ez m ár m ifelénk csak így van, kérem! S ez m ár félreérthetetlen figyelmeztetés, hogy viszont nekem feltehetőleg akkor is van pénzem, ha nem csinálok sem m it, csak a számat jártatom , s lopatom vele a napot! Mert jelenleg van anyag. A többi hegesztő m ár dolgozik: ritm ikusan mozognak, s szinte m ásodpercre egyenlő időközökben csattan a földön egy-egy hűtőszekrény-köpeny. F élre­ állok, rákönyökölök a korlátra: Abban az agrárproletár világban, am elyik­ ben felnőttem, csak az volt a munka, am it két kézzel, fizikai erővel és testi ügyességgel végeznek. Ész is kellett hozzá, persze, hiszen még ahhoz is kell, hogy ha esik az eső, eresz alá álljak — de az ész, az: van. M int a levegő, m int a szemed, vagy m int az élet. S hogy az egyiknek több jut, a m ásiknak kevesebb, az ellen nincs m it tenni; de hogy teli zsákkal a válladon végigmégy-e a nyári­ jászoly gerendáján, az a te akaratodtól, ügyességedtől, merszedtől függ! Ez volt a felfogás. S még az is, hogy aki fizikai m un­ kával nem töri a testét, az 1. szerencsés ember, 2. úr, 3. nem dolgozik, csak üldögél és piszmog valam i asztal mellett. — És ha a kor szépirodalm át, szociográfiáját olvasom, az tűnik elő, hogy abban a korban minden fizikai m unkás rétegben ez volt a nézet, igencsak. Mikor változott m e g ? . . . Bizony, ezt a m ozzanatot is elm ulasztottuk m egra­ gadni az elm últ harm inchárom évben. A rra még emlékszem, hogy am ikor nagy protek­ cióval bejutottam a Ganz H ajógyárba (mert akkor még nagy volt a m unkanélküliség), akkor úgy nagyjából m ár a mérnök, de a művezető és az irodista kislány dolgát is m unkának tekintettük — hanem m ikor kez­ dett ez a nézetváltozás azirányba mozogni, hogy egyre több m unkás nem tekinti igazán m unkának a saját tevékenységét?! Miközben egyre szilárdabban annak látja az irodista kislány, a művezető és a m érnök m űködé­ sét!? A felelet látszólag könnyű: Azóta form á­ lódik ez, m ióta nálunk is kialakultak a szoros kötésű nagyipari mechanizmusok, m ióta egy­ re több gép illeszkedik be a m unkafolyam a­ tokba. mióta az egyes m unkás tevékenységi köre fokozatosan leszűkül, s ezek következ­ tében az egyén m ár-m ár úgy érzi, hogy nem kreatív lény, hanem a gépek kiszolgálója, utasítások végrehajtója, technológiák aggá­ lyos betartója. Igen, ebben sok az igazság, túl egyrétűnek tartom mégis a teljes felelethez. M ert például 1976 tavaszán a Hűtőgépgyár négy üzemében kérdőíven m egkérdeztem 196 em bert (a továbbiakban 200-as felmérés), többek között arról, hogy m it szeret a m un­ kájában. S mivel tudtam , hogy maguktól vajm i keveset irn ának be, előre megadtam a válaszokat is, mik közül többet is alá lehet húzni. A 196 em ber összesen 524 választ adott. Ennek 30,9 % -a esik oda, hogy „szeretem, m ert változatos, gondol­ kodást és figyelmet kíván” — és ez még rendben is lenne, m ert ha egyszer eny­ nyien szeretik, az ellen nincs apelláta; igen ám, de 24,1 % véli így a legszalagsze­ rűbb szereldében, a II. Üzemben, míg a nagyrészt kvalifikált szakem berekből álló Szerszámüzemben is csak 42,8 %. S b ár a 24 és a 43 között jellemző a különbség, és ezt később így is fogom értékelni, mégis annyira nem jelentős (és az átlagos m utató 31 % sem), hogy ellensúlyozná azokat a feleleteket, melyek a könnyű és egészségre hagyom á­ nyos fogalm aink által nem ártalm as ru tin ­ m unkában, a jó társaságban, a vezető m i­ lyenségében, sőt a lakhely közelségében jelö­ lik a m unka vonzerejét. Vagyis nem magá­ ban a term elő tevékenységben, hanem a járulékos dolgokban! Hogy azonban világosabb legyen, mire gondolok, besorolok még egy példát az eddigiek m ellé: A vállalati legfelsőbb ve­ zérkar tagja, nem akárm ilyen életúttal a h áta mögött — de m ondja el ő maga: „Apám kovács-lakatos-villanyszerelő, szó­ val m indenes ezerm ester volt egy kis cégnél Pesten. Amolyan családi vállalkozás volt ez, ahol harm inc vagy negyven alkalm azott szinte fam iliárisa n kötődött az üzemhez. En­ gem is apám hatéves korom ban beküldött a kazánba, a salakot lekaparni, m ert én könnyedén befértem az ajtón. M ikor kijöt­ tem, azt m ondta: látod, m ost kigyógyítottál a kehéből egy öreg, beteg jószágot!. . . És erre olyan szívesen emlékszem vissza, máig! Aztán jött a felszabadulás, szerszámkészítő lakatos lettem , m ajd ötvennégyben ideke­ rültem , apám szülőföldjére. A Szerszám ­ üzembe. M indent megcsináltam, am it ide­ adtak. A rajzot jól olvastam, s ha valam it mégsem értettem , elkaptam a mérnököt, magyarázza meg. Aztán felkerültem én is, szerszámszerkesztőnek. Az első m un­ kám egy új megoldású szerkezet lett volna. Egy hónapig dióztam rajta, és akkor jö tt a főnököm, hogy az egész nem kell, m ert m ás­ ként indul a gyártás! Na, hogy az a ke­ g y elm es!... Aztán kaptam más feladatokat, persze, de tudja, m ire jöttem rá? A szer­ kesztő dolga valóban a szerkesztés, de nem a gép vagy a szerszám m egkonstruálása, h a­ nem hogy a különböző anyagnorm ákból, utasításokból, előírásokból kihalássza a meg­ felelő pontokat! Vagyis a szabványokat kell tudnia összeszerkeszteni. Ha sikerül: jó m érnök; ha nem sikerül: m ehet! — H át nekem sikerült, mégis örültem, m ikor ötven­ nyolcban mehettem. A Szerszámüzem veze­ tésével bíztak meg. Az igen! Az a három év volt az én hőskorszakom. Igaz, egybe­ esett a gyár legm eredekebb felfutási ívével. Naponta növekedtek a feladatok, az üzem falait pedig nem lehetett kijjebb tolni. Jött ez a kolléga is, az a kolléga is: nekem ezt csináld meg! nekem arra m ár holnap szük­ ségem lesz! — főtt a fejem. És az adta talán az ötletet, hogy kaptam egy új gépet. Hová te ­ gyem a már addig is eléggé zsúfolt csarnokban? Ha ide teszem, útban lesz: ha oda teszem, nem tudjuk m elléje lerakni az anvagot. Igen, de ha ezt a horizontálpadot á traknám am o d a . . . — így kezdődött. Csi­ náltam egv m akettet, a teljes csarnokkal, minden géppel és berendezéssel, m éretará­ nyosan. Még az em berek helyét, mozgási te­ rét is szám ításba vettem , a gépkarok kimozgását, m indent. Hetekig dióztam rajta. Éjjel, m ert nappal persze dolgoznom kellett, délután meg továbbképzés, társadalm i m un­ ka; este bekaptam a vacsorát és nyomás vissza! A feleségem m ár azt hihette, belehaba­ rodtam valakibe. H át a habarodás stim m elt, csak éppen nem személy volt az illető. Az­ tán egyszercsak úgy éreztem, kész! Bemu­ tattam a főnökségnek. G orjanc elvtárs azt mondta: A maga tésztája, most főzze meg — de ha nem sikerül, a levét maga issza meg! Ez persze így nem állt egészen, m ert ha rossz lett volna a terv, az egész vállalat kárát látja — de hát nem volt rossz! A Szerszámüzem kapacitása két hónapon be­ lül csaknem a duplájára nőtt! Ugyanazon a területen, ugyanannyi géppel, ugyanannyi em berrel. Jöttek a kollégák: ezt csináld meg! az m ár tegnap is későn lett volna! Én meg mosolyogtam: parancsolj, kérlek, m ikorra igazoljam vissza? Csak nagyot néz­ tek: mi van?! Titokban kaptál még egy szer­ számüzemet? Én meg nevettem : szerveztem, öregem, SZERVEZTEM! — És voltam azóta m ár több poszton, de olyan elégedettnek sem azelőtt, sem azóta nem éreztem magam. S ennek m ost m ár tizennyolc éve lesz, de a Szerszámüzem azóta is győzi a m egren­ deléseket, pedig hát m ekkorát nőtt azóta a vállalat!” 3 �És még beszélgetésünk idején is úgy á t­ tüzesedik arca, hogy fel sem teszem a Nagy K érdést: ez volt az igazi m unka az életé­ ben, a legigazibb, vagyis hogy az alkotás?! Nem kérdezem meg, m ert nyilvánvaló. S ha egyszer így van, ezen én nem tudok változtatni. A bökkenő csak annyi benne, hogy hagyományos fogalm aink szerint Csillik Sándornak ez a működése nem alkotás. Mert nem hozott létre új értéket. Viszont kétség­ telen, hogy rengeteg új és több érték meg­ alkotására adott vele lehetőséget. Ennek alapján dobjam el régi felfogásunkat, és mondjam, hogy nem közvetlen m unka-alko­ tás, hanem annak a megszervezése? Vagyis ésszerűsítés. Esetleg: újítás. Ezen a ponton keresem meg a vállalat Újítási Irodájának vezetőjét: „Nem. kérem! Az ilyen tevékenységért lehet kapni prém i­ umot, jutalm at, kiem elkedőbb vagy huzam o­ sabb eredm ényért még kitüntetést is, de mindezt nem tőlünk! Hanem a vállalat, az iparág vagy a korm ány megfelelő szerveitől. Az Újítási Iroda, és nem csak a miénk, csak a gyártási folyam atok közvetlen, m érhető ésszerűsítéséért, ú jításért javasolhat pénzt kifizetni.” Na, jól van. A kkor mégsem do­ bom el a régi fogalmat. B ár a zavarom ez­ zel a beszélgetéssel sem csökkent. S eloszla­ tását attól remélem, ha egyre több újítóval ism erkedek meg. K ettőt bem utatok itt: K itüntetései: Kiváló dolgozó, oklevél 1961; Kiváló újító, bronz fokozat 1962; M unka Érdemrend, bronz fokozat 1965; Kiváló fel­ találó, arany fokozat 1970; A G épipari Tudo­ mányos Egyesület Em lékérm e 1975; Kiváló dolgozó jelvény 1975. Elismert, bevett és díjazott ésszerűsítése, újítása az elm últ húsz évben annyi, hogy megkér, hadd ne kelljen a számukon gon­ dolkodnia. Ideírom h át két bejegyzett és vé­ dett találm ányát: 1. A szabadalom címe: Kapcsolási elren­ dezés autom atikus ikerfém es ki- és vissza­ kapcsolók m űködtetésére. Védelmi idő kez­ dete: 1960. Az országok, ahová a szabadalm i oltalom kiterjed: Magyarország, Anglia, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország. 2. A szabadalom címe: Kapcsolási elren­ dezés egyfázisú m otort indító relé m űködte­ tésére. Védelmi idő kezdete: 1962. Az orszá­ gok, ahová a szabadalm i oltalom kiterjed: Magyarország, Anglia, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Német Dem okratikus K öztár­ saság, Német Szövetségi Köztársaság, L en­ gyelország. E kettőn kívül bejegyzett és védett ta lá l­ m ánya van még három , és beszélgetésünk idején a Találm ányi H ivatalban lefolytatan­ dó „bizonyítási eljárás” előtt áll még további hat. S mivel M olnár Lom bár László, törzs­ ökös jászberényi kisiparos fia. erősáram ú villamosmérnök, a gyár Villamos és Auto­ m atika Fejlesztési osztályának vezetője volt olyan kedves, hogy feltalálói működésének jelentősebb állom ásait leírja, idézek néhány passzust: „A hűtőszekrények műszaki és gazdasági jellemzőinek javítása, valam int jó hírének növelése, végül, de nem utolsósorban a fo­ gyasztóknál gyakran szükségesssé váló transzform átorok elhagyása érdekében olyan indító relét terveztem , am ely egyedülálló, és műszaki jellemzőivel az indítással kapcso­ latos összes problém ánkat megoldotta. Az új relé a m otorkom presszort a szabvány által előírt feszültséghatárokon túlm enően, a név­ leges feszültségtől plusz-m ínusz 35 % -kal eltérő értékről is biztonsággal in d ítja . . . To­ vábbi műszaki és gazdasági előny m utatko­ zik abban, hogy az új relével szerelt hűtő­ szekrénvnél szükségtelenné váltak a feszült­ ségszabályozó transzform átorok, mivel még 160 volt hálózati feszültségről is biztonság­ gal indítják a m otorkompresszort. A koráb­ ban alkalm azott reléknél a m otorok rövid­ zárási áram ában szigorú tűréseket kellett előírnunk, ami a motorok gyártását is költ­ 4 ségessé tette. Az új relé alkalm azásánál ezt a tűrést m érsékeltük, ennek ellenére sem fordul elő indítási bizony talanság. A talál­ m ány bevezetésével még az is lehetővá vált, hogy a félherm etikus, és a kifejlesztendő herm etikus kompresszorokhoz a gyártás és a szervízelés során azonos relét alkalm az­ zunk, jóllehet, hogy a kétféle m otor rövidzá­ rási áram aiban eltérések m utatkoztak. T er­ mészetesen, az azonos relék alkalm azása is igen nagy gazdasági előnyt jelent.” — Ez a második, s egyben az eddigi leg­ jelentősebb találm ány rövid jellemzése. M ennyit jelent ennek az alkalm azása, pénz­ ben? — Könnyebbet kérdezzen! — K önnyen kérdezem inkább. Mondjon valam i irányítószámot. Tíz forint? Tízmillió forint? — A gyári hivatalos kim utatások szerint vállalatunknál évente mintegy hatm illió fo­ rin t az ebből eredő m egtakarítás. — És a vállalaton kívül, belföldön, s még abban a hét országban? — Nem tudom. — S m egtudhatná? — Talán. — Mennyi pénzt kapott eddig ezért a ta ­ lálm ányáért? — Muszáj erről beszélni? — Olyan sok? — Olyan kevés. — U ra m . . . Ha Ön egy kapitalista ország­ ban működne, most m ár milliomos lenne? — Feltehető. — N ézze. . . valam it mégiscsak kellene m ondania. Hogy, m ondjuk, összesen eddig mennyi pénzt látott találm ányaiból, ú jítása­ iból, ésszerűsítéseiből? — Legyek nagyvonalú? — Ám legyen. — Vettem belőle két autót, egymás után, persze, és megnagyobbítottam, m odernizál­ tam családom szám ára a szülői házat. — És ezért őszült meg fiatalon?! Ezért keringenek legendák a szórakozottságáról a gyárban meg a városban!? . . . Emlékszik, hogy egyszer találkoztunk éjjel, a teljesen kihalt jászberényi főtéren!? A kkor is vala­ min töprengett? — Igen, azt hiszem. — És m indezt két autóért, meg egy lakásbővítésért ?! — Provokál? — Provokálom! — H át n ézze. . . nem azért. Egy igen je­ les személyiség azt m ondta fehér asztalnál: ebben az országban, Bánki Donát, Asbóth Oszkár, Csonka János, Kandó Kálm án meg a többi neves feltaláló országában m a csak azok gyötrik magukat, akiknek ez létkérdés! M ert elpusztulnának, ha nem töprengené­ nek. De előtte m ár m egtartotta az ünnepi beszédet, ahol feltalálói és újító mozgal­ munk nagy eredm ényeiről beszélt, úgy hogy jobb lesz talán, ha ezt maga is k ih ag y ja. . . — Majd m eglátom . . . M ondja: ezek sze­ rint az újítás az alkat függvénye? — Azt hiszem. De ezt m agának jobban kell tudnia. — Tudja a fe n e ! ... M ondja: minden újí­ tónál alkati kérdés? — Igen. Minden jelentős újítónál az. Az újító: alkotói alkat! Meg kellett volna még kérdeznem, hogy mi az alkotás általában? Ez azonban nem lett volna tisztességes, m ert ha én ennyi kérdezősködés után is ilyen csehül állok a meghatározással, m iért éppen ő tudja? Any­ nyit azonban megengedtem magamnak, hogy Dorók Lászlónak, a vállalat egyik legered­ ményesebb m unkás-újítójának M olnár L. László legutolsó m ondatát tegyem föl első kérdésként. A kerek arcú, barna bőrű, sötét üstökű em ber hosszan nézett rám, aztán m egrázta a fejét: — Az újítás kritika. Aki m unkás újít, az a fennálló gyártási eljárást bírálja. S m ert a technológiát a vezetés dolgozta ki, az őr­ ködik a fenntartásán: a m unkás tulajdon­ képpen mindig a főnökeit froclizza, m ikor valam in töri a fejét. A mozgalomnak ez a legnagyobb baja, m indenkor, m ert az újító iroda azoknak a gyártm ányszerkesztőknek, technológusoknak, üzemi vezetőknek adja ki a javaslatot a bírálatra, akik a szóban forgó gyártást tervezték, bevezették, akik folya­ m atosságát ellenőrzik. M ásnak nem is n a­ gvon adhatják, persze, m ert azok ismerik. Ők töprengenek rajta, ők kínlódnak napon­ ta a megszervezésével — s közben megszok­ ják. megszeretik, kialakul a meggyőződésük, hogy az egész helyesen van. És akkor jön egy munkás, elkezd okoskodni! Persze, hogy ösz­ tönösen is feltám ad bennük az ellenkezés: ugyan, kérem, m ajd éppen Kis Jóska vagy Nagy Pista fog engem k io k ta tn i!... — Vagy Dorók László — vetem közbe. — Úgy van. És attól függ. milyenek ezek a Dorók Lászlók: abbahagyósak, sértődősek, vagy jó idegzetűek, makacsak. Több társam egyetlen javaslatot adott be az elm últ hu­ szonöt évben. Elutasították: kész! Ő többé nem zaklatja a főnökséget, annyi biztos! Legfeljebb azzal, hogy em eljék az órabérét, �javítsák meg a zuhanyozót az öltözőben. Azt aztán meg is teszik neki. Közbeszólok m egint: — Ezek szerint a vezetőben k ialakulhat a téves általánosítás: „Rossz m unkás az, aki­ nek ötletei vannak, és nekem erőfeszítésem ­ be kerül azokat megcáfolni; jó m unkás vi­ szont, aki gépe m ellett ta rtja az orrát, és az utasításaim ra ügyel!” Dorók László töpreng: — Lehet ilyen is. De a vezetők sem egy­ formák, meg a m unkások sem. — Értem. De hagyjuk a sok Dorók Lász­ lót, térjünk vissza az egyetlen valóságosra. Egy mérnök azt m ondta: ha az em ber bejön az Egyes Üzembe, folyton Dorók László ke­ ze- és eszenyomába b o tlik !... H ány újítása volt eddig? — Sohase számoltam. — Mi volt az első? Töpreng, aztán rázza a fejét: — Nem tudom. Sóhajtunk; nem nézünk egym ásra. Ő va­ lószínűleg kérdéseim lehetetlenségén cso­ dálkozik; én beszélgetésünk eldugulásától tartok, am ikor megszólal: — Abban az időben nem volt ez szokás­ ban. M ikor én az ipart kezdtem. Apám ko­ vács volf, Jászalsószentgyörgyön. Kicsi ko­ romtól ott botladoztam , a szerszámokhoz nyúlkáltam , m ajd segédkeztem. Kedvem volt a szakmához, de ha nem lett volna, apám akkor is kovácsinasnak ad, valószínű. Ke­ resztapám hoz kerültem , aki jó szakem ber volt, szigorú oktató — és azt akarom m on­ dani, hogy az újítás akkor még nem volt újítás. Ha én valam ire rájöttem , hogy az úgy könnyebb, gyorsabb, jobb, nem büsz­ kélkedtem vele, hanem csináltam . A m es­ ter persze észrevette, de nem rendezett nép­ ünnepélyt, talán még azt sem m ondta, hogy: jól van gyerek! Benne volt az elismerés a tekintetében, a m ozdulatában, s esetleg ab­ ban, hogy ebédnél több húst te tt a tányé­ romba, és kétszer is odaszólt keresztanyám ­ nak: A fiúnak pénzt adj kim enőre! Pengőt, ne f illé rt!... Az új fogást pedig átvette, nem szégyellte, hogy csirkétől tanul a kakas — és szerintem azért, m ert ez az egész akkor nem volt nagydobra verve, azaz: nem volt hiúsá­ gi kérdés! És így volt eleinte a nagyiparban is, m ikor a felszabadulás u tán P estre kerültem . H idra­ ulikus sajtolón dolgoztunk hatan, a Gábor Áron Gépgyárban, s rövidesen én lettem a kis csoport vezetője. És a többi elfogadta ezt, pedig én voltam a legfiatalabb, a v id é k i. . . M iért fogadta el? Ú jra csak azt tudom m on­ dani: m ert hogy én talán néhány dolgot job­ ban csináltam , azt nem fú jták szét a hangosbeszélőn, nem írták föl a táblára, hanem oda­ jött hozzánk a m ester: M it szólnátok hozzá, ha ezentúl Dorók Laci lenne az előm unkás? És a többiek bólintottak, m ert akkor m ár ők m a g u k b a n ... — H irtelen elhallgat, rám néz: — Nagyon elkanyarodtunk a tárgytól. C igarettát veszek elő: — Pontosan a tárgynál vagyunk! Rágyújtunk, gondolkodik: — Mikor beleegyeztem, hogy beszélges­ sünk, arra gondoltam, az elején megfigyelem, m it is ak ar tudni, s csak a rra felelek. De még most sem tudom pontosan. — Az elején én se nagyon tudtam , de most m ár azt szeretném, h a folytatná a szót, am it elharapott. — Nem szeretnék dicsekedni. Csak azt akarom bizonyítani, hogy a m unkások rend­ szerint elism erik a m aguk között kialakult rangsort — de ha ebből mások népünnepélyt csinálnak, az ellenkezést szül. — Í rigységet? — Nem ilyen egyszerű. Ha valahol csoport­ ban dolgoznak, ott rangsor alakul ki. S m ikor ezt a csoport elfogadja, akkor válik közös­ séggé. De a rangsor nem csak a hozzáértésen, az ügyességen, a szakmai gyakorlaton alapul, hanem véletleneken is: ennek az elm últ hó­ napban jól jött ki a lépés, az viszont össze­ veszett a babájával, azért rosszkedvű és fi­ gyelmetlen, emez talán m ost békült ki az asszonnyal. Sőt eredeti em beri adottságok is Közbeszólnak: Jóskának semmi személyes érdem e sincs abban, hogy szépen tud énekel­ ni; János nem tehet arról, ha erős, m int a bika; Pista pedig nem a boltban vette az észt. A dolgozó közösségek mégis beszám ít­ ják ezeket az adottságokat is, m ert az élet véletleneken is alapul — de ha a csendesen elism ert, belső rangsort kívül elkezdik h írel­ ni, akkor az adottságokból, a véletlenekből személyes érdemek válnak! És ezt m ár nem ­ csak az em berek hiúsága nem fogadja el, h anem az igazságérzete sem! — Ezért n em emlékszik az első újítására? Nevet: — L e h e t. . . De lehet, hogy azért, m ert az első években az em ber csak egyet mozdult itt, s m ár szinte kibökte a szemét egy éssze­ rűbb fogás, eljárás. És úgy csináltuk. S ha a technológus a sok lótás-futás közben észre­ vette. bólogatott, és kijavította az utasítást. — Ez m a elképzelhetetlen. Ha a m érnök most változást lát, patáliát csap, s a m unkást úgy elkezdik rángatni, művezetőtől üzemve­ zetőig, hogy attól kábul! — Ezért nem újítanak? — Ezért újítunk! — Nem értem. — Ezért adjuk be a jobb módszereket újításnak. M ert am ióta kezdenek bejönni a pontosabb gyártási utasítások," a szervezet­ tebb term elési folyamatok, a m unkás nem változtathat olyan szabadon. Nincs rá lehe­ tősége egy ekkora m echanizmusban, és h a­ m arabb észre is veszik. Ezért tereli hiva­ talos ú tra a dolgot. Pláne, hogy még pénz is sikerülhet belőle... És nem mondom, hogy mindenki egyformán gondolkodik, m ert van, aki eleve a h írért-n év ért teszi, más meg a pénzt tiszteli túlságosan, sőt akadhat olyan, aki a főnökök froclizását élvezi — de sze­ rintem a fő ok, am iért a m unkás m a haj­ landó újítással kritizálni: jobban befész­ kelődni a term elési folyam atba, hogy ottho­ nosabban érezhesse m agát az üzem ben! No, igen. Dorók László lazította ki végleg eredeti teóriám csavarjait. M ert az ő érté­ keléséből az látszik, hogy a m unka-alkotás nem kizárólagosan term elési mozzanat, és sokak szám ára talán elsősorban nem az, hanem a társadalm i folyamatok, változások része! S ha m ár ily m értékig vagyok kény­ telen kitágítani berögzött fogalm ainkat, akkor önként adja m agát a következtetés: A tá r­ sadalm i változások, mozgások, s bennük a gyári kapcsolatok is alkotások, s m int ilyenek, a termelési folyam at valóságos mozzanatai. Ezt később még kifejtem , sőt valamelyes rendszerbe is próbálom m ajd állítani. Most, az eddigi következtetés tükrében nézzük meg a tavalyi 200-as felm érés 4. kérdésére (Mit szeret a m unkájában?) adott válaszok teljes körét: M int m ár em lítettem , a válaszok szten­ derdizáltak, azaz előre m egadottak: m ind­ já rt a kérdés után következtek, az itteni sorrendben, és többet is alá lehetett húzni. Ez a megoldás m indenképpen más képet ad, Mit szeret m unkájában? Hűtőgép sz. % III. U. sz. % Forg. U. sz. % Szersz. U. sz. % Összesen sz. % 1. Változatos: gondolko­ dást, figyelm et kíván 42 29,0 27 24,1 25 23,1 68 42,8 162 30,9 2. Szakmailag megfelel, ill. fejleszt 5 3,4 1 0,9 12 11,1 33 20,7 51 9,7 3. Nem kíván figyelm et; mindig ugyanazt lehet csinálni 9 6,2 6 5,4 6 5,6 3 1,9 24 4,6 4. Nem nehéz; nem egész­ ségtelen 25 17,2 27 24,1 18 16,7 15 9,4 85 16,2 5. Jól kijön a m unka­ társaival 28 19,3 24 21,4 17 15,7 18 11,3 87 16,6 6. Kijön a vezetőkkel 23 15,9 13 11,6 11 10,2 9 5,7 56 10,7 7. Egyéb, pl.: közel a lakóhely; itt dolgozik a b arátja 13 9,0 14 12,5 19 17,6 13 8,2 59 11,3 145 112 108 159 524 m egkérdezettek száma: 53 46 48 49 196 egy főre jutó válasz: 2,7 2,4 2,2 3,2 2,7 válasz 5 �m int am ilyet az úgynevezett szabadválaszos m ódszerrel el lehet érni, m ert például én eleve első helyre állítottam , hogy „szeretem, m ert változatos gondolkodást és figyelmet k íván”. Ha utolsó előtti helyre teszem, keve­ sebben húzzák alá, bizonyosan — ennek elle­ nére azt gondolom, hogy ennél a kérdésnél és ebben az összefüggésben a választott módszer nem torzította hasznavehetetlenné a 196 em ber 524 válaszát, annál inkább sem, m ert a sztenderdet sokszoros érdeklődés után állítottam össze. A négy üzem et a szalagszerű rutinm unkák felől indulva a bonyolultabb tevékenységek irányába állí­ tottam sorba. Ennek megfelelően az „Öreg hűtő” a leginkább szériagyártó, és a Szer­ számüzemben fordulnak elő a viszonylag több önállóságot, gondolkodást kívánó munkák. Ha ezek figyelembevételével tekintjük át az egyes számsorokat, akkor kitűnik m in­ denekelőtt, hogy a Szerszámüzemben sokkal többen választották az első variációt, m int a Forgácsolóban vagy a Hűtőgépben. (Ezért ez a számsor mellesleg a válaszok m egkö­ zelítő valószerűségének is kontrollja.) Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a Szer­ számüzemben is mindössze négy fő akadt, aki csak ezt az első válaszlehetőséget húzta alá, akkor figyelm ünk m in d járt a 3., 4., 5., 6., és 7. válaszok felé fordulhat. Ezek, osz­ loponként összeadva, így aránylanak az egészhez: Hűtőgép 75 %, III. Üzem 67,6 %, Forgácsoló 65,8%, Szerszámüzem 36,5 % — először lassan csökkenő, aztán hirtelen le­ zuhanó arányban, ami négy szám együtt az 524 válasz 69,4 % -át adja. Vagyis a 196 em ber válaszainak több m int kétharm ada nem term elési okokból szereti a m unkahe­ lyét, pontosabban: nem azért szeret valam it a munkahelyén. — Igen ám, de erre m ond­ hatjuk, hogy nem m indenki kreatív alkat. És ebben sok az igazság, ám az még n a­ gyobb, még átfogóbb igazság, hogy aki vala­ hol dolgozik, oda érzelm ek kötik, ó h atatla­ nul. Hol ilyen érzelmek, hol olyanok, és az „olyanok” persze rendszerint lazítják a m unkahellyel való kapcsolatot — de rend­ szerint ilyenek is, meg olyanok is, egy­ szerre... Köznapi értelem ben ezt hívják vegyes érzelm eknek? Igen. De hogy ezek az érzelmek, legyenek bárm ilyen vegyesek, vég­ eredm ényben azzal az em beri tulajdonsággal kötnek össze bennünket, hogy NYOMOT AKARUNK HAGYNI a világban — arra legszebb példának találom egy fiatalasszony esetét: M ikor tavaly nyáron az induló Bosch-üzem m unkásgárdáját kellett össze­ állítani, a II. Üzem Festődéje is m egkapta az ukázt, hogy le kell adni 6 személyt. Igy az egyik váltás létszám a kettővel csökkent, és a szóban forgó fiatalasszony búcsúzóul ezt hagyta: „Inkább rosszat m ondjatok ró­ lam, m int sem m it!” Vagyishogy: inkább szidják, emlegessék a hibáit, csak ne felejt­ sék el! Pedig a munkaközösségek — be nem vallottan persze — igyekeztek azokat leadni, akiknek nem sikerült jól beilleszkedni a kollektívába. Tudta ezt a fiatalasszony is? Bizonyára. S mégis: nem akarja, hogy el­ feledjék! Azt akarja, hogy nyoma m arad­ jon azon a helyen, ahol 6 évet húzott le jóban, rosszban. Hogy teh át az egyén részt vesz a társa­ dalom különböző közösségeiben, az élet k ü ­ lönböző folyam ataiban, az nem alkati kér­ dés. Írhatnám itt, hogy kényszerűség, de nem ehhez a közhelyhez akarok kilyukadni. Az alkat legfeljebb azt befolyásolja — az áttételeket most hagyjuk—, hogy hol, m i­ lyen módon, milyen m értékben akar részt venni? Ebből a szempontból a 200-as fel­ mérés 14. pontjának ellentét-párja, a „Mit nem szeret m unkájában?” című kérdésre adott válaszok a jellemzőek: 6 Mit nem szeret m unkájában? Összesen sz. % 1. Nem változatos; nem kell figyelni, gondol­ kodni. 20 6,8 2. Szakm ailag nem sokat jelent 49 16,7 3. G yakran kell más m unkára áttérni 58 19,7 4. Nehéz m unka; egészségtelen 63 21,4 5. Nem jön ki a m unkatársaival 2 0,7 6. Nem jön ki a vezetőkkel 4 1,4 7. Rossz a m unka­ szervezés; rossz az anyagellátás 98 33,3 Összes válasz: 294 m egkérdezettek szám a: 196 egy főre jutó válasz: 1,5 Látjuk, hogy ezek a válaszlehetőségek az elő­ zőnek éppen fordítottjai, egészen az utolsó vari­ ációig. A kibocsájtott íveken m ind a 14., m ind a 15. kérdésnél a 7. helyen szerepelt a m un­ kaszervezés, az anyagellátás, míg nyolcadik helyen az egyéb válasz lehetősége. Csakhogy a 196 em ber közül a 14. kérdésnél a munkaszervezést, anyagellátást alig néhányan húz­ ták alá, a lakóhely közelségét viszont sokan — a 15. pontnál meg éppen fordítva. És ez rögtön bevezet bennünket a két kér­ dés összehasonlításának lényegébe. A Mit nem szeret m unkájában? című pontnál „a munkaszervezés”, „az anyagellátás zavarai” az összes válasznak pontosan egyharmada, s ezzel a válaszok között a legnagyobb ará­ nyú. S hozzá 19,7 % -kal az szerepel, hogy gyakran kell áttérni más m unkára, am i a kér­ dőív összefüggéseiben szintén a m unka- és üzemszervezés, illetve az anyagellátás defekt­ jeire vezethető vissza. A kettő együtt m ár pontosan 53 százalék. Meglepő, hogy ezzel szemben milyen kevés „szavazat” esik a m unka egyhangúságára, valam int az alacsony­ szakmai követelményekre, összesen is 23,5 % A válaszok második legnagyobb csoportja (21,4) a munka, illetve a m unkakörülm ények egészségtelen voltát veszi célba; ezt a válasz­ variációt azonban a 14. kérdésnél a nem köz­ vetlen termelési problém ák közé soroltam. Helyesen tettem -e? Ott igen. Ha ugyanis a m unka, egy adott m unkakörülm ény nem ká­ ros az egészségre, akkor az a m unkás közér­ zetét javító tényező, és azon keresztül hat a term elésre. Ha viszont a m unka, a körül­ mények károsak az egészségre, az közvetlenül gátolja a termelést. És pontosan ez a kétfelé nyíló értékelés adja meg a két kérdés összehasonlításának kulcsát. M ert először is azt kell megvizsgál­ nunk: lehet-e (pontosabban: a vállalat, az üzem vezetése meg tudná-e) változtatni a munka, a munkahely, a m unkafolyam at egész­ ségre káros voltát? — A „szavazatoknak” nem tudtam utána menni, m ert a kérdőívek névtelenek voltak, de az üzemekben azt álla­ pítottam meg, hogy az egészségre káros h a tá ­ sok nagy (nagyobb?) részét nem lehetne megszüntetni, de legalábbis annyi pénz kelle­ ne hozzá, amennyi jelen helyzetünkben a term ék gyártásának célszerűségét tenné kér­ désessé — ám a m unkások a legritkább eset­ ben panaszkodtak az ilyen tényezőkre. Szinte �Nézzünk meg ehhez egy újabb kérdéspárt, ugyancsak a 200-as felmérésből, de itt nem üzemek szerint bontva, hanem válaszössze­ senben, hogy az összehasonlítás erőteljesebb legyen. A kérdőív 19. pontja így szól: „Vé­ leménye szerint van-e Önnek igazán lehe­ tősége beleszólni az üzem term elési prob­ lém áiba (a m unkák elosztása, anyagellátás, mindig és m indenütt olyan okokra m utattak rá, am ik egy kis jó ak arattal vagy nagyobb figyelemmel elháríthatóak lennének. Sőt, am iket korábban m ár szóvá is tettek, ugyan­ úgy, m int a munkaszervezés, az anyagel­ látás zavarait, vagy azt, hogy túl gyakran és kellő előkészítés nélkül kell áttérni más m unkára. Vagyis, ha a M it szeret m unkájában? című kérdésre adott válaszokat két nagy csoport­ ba vontam össze, itt h árm at kell képeznem: 1. Azok a m unkakörülm ények, am ik az em berek szerint m egszüntethetőek lennének: 3., 4. és 7. válaszvariáció, egyenként 19,7 21,4 és 33,3 — összesen 74,4 %. van nem nagyon nincs nincs válasz összesen: 3. A legközvetlenebb em beri tényezők, a m unkatársakkal és vezetőkkel kialakult viszony: 5. és 6. válaszvariáció, egyenként 0,7 és 1,4 % — összesen 2,1 % . Feltűnő, hogy míg a 14. kérdésnél ugyane két utóbbi pontra a válaszok 27,3 % -a esett, itt ilyen elenyésző. Szélesebb értelm ezésben: míg ott a válaszok több m int kétharm ada nem közvetlen term elési ok volt, addig itt a termeléssel összefüggő okok az összes vá­ laszoknak csaknem három negyedét. Vagyis, ha egy m ondatban akarom kife­ jezni az itt közölt két tábla által közölt in ­ formációkat, akkor azt írhatom : Vonzanak a m unkahelyen az em beri kapcsolatok, a légkör, a m unka jellege; és taszítanak a te r­ melés, a m unka körülményei. Ami m egálla­ pításban, persze, m int m inden általánosí­ tásban, van egyszerűsítés, de annyi mégsem, hogy a lényeget elfedné. Sőt, kiemeli. M ert például, ha van jó főnök és van jó m unka­ társ, illetve ezeknek vannak vonzó tulajdon­ ságaik, akkor van rossz főnök, rossz m unka­ társ, illetve ezeknek rossz tulajdonságaik is kell legyenek. A taszítások között mégis alig szerepelnek. M iért? K özrejátszhatott az is, hogy a kérdőív névtelenségében nem m in­ denki bízott, az alapvető ok tapasztalataim szerint mégis az, hogy nem látják m egvál­ toztathatónak, m egszüntethetőnek ezeket a negatív jelenségeket. Nem tudják kicserélni a főnöküket és egyes karakteresebb brigá­ dok kivételével még a m u nkatársakat sem, különösen nem a brigádon kívül, egy m ű­ hely, egy szalag vagy egy egész üzem össze­ függésében. Más szóval, és egy kicsit m ár bővítve is e tényező jelen téstartalm át: nem tudnak, vagy alig tudnak hatni a közvetlen emberi tényezőkre, illetve, sokkal kevésbé, m int a 15. kérdésben oly nagy arányban szereplő m unka- és termelési körülm ények­ re; éppen ezért m ár-m ár le is m ondtak róla. A válaszok megoszlása: Beleszólás a termelési problém ákba szám % Beleszólás az elbírálásba szám % 30 67 90 9 196 18 39 130 9 196 15,3 34,2 45,9 4,6 100,0 A két számoszlop közötti különbség oly jellegzetes, hogy ne is magyarázgassam, ugye? A továbbhaladás kedvéért annyit mégis, hogy míg a term elési problém ákba a 196 em bernek csaknem a fele lát kisebbnagyobb beleszólási lehetőséget, addig az el­ bírálás kérdéseibe az egyharm ad sem. Pedig az ország közvéleményében az van — m ert azt írják az újságok, azt m ondja a rádió, azt sulykolja a televízió —, hogy ez éppen fordított. Ism erjük a cím szavakat: m unka­ helyi dem okrácia; dem okratizm us; a dol­ gozó kollektívák közös döntése. — No persze, 2. A munkából, a m unka jellegéből eredő okok: 1. és 2. válaszvariáció, egyenként 6,8 és 16,7 % — összesen 23,5 %. szerszámellátás, és a többi)?” Míg a 20. kérdés: „Véleménye szerint van-e Önnek igazán lehetősége beleszólni a fizikai állo­ m ány elbírálásának kérdéseibe (jutalm ak, dicséretek, órabérek, kategóriabesorolások és a többi)?” 9,2 19,9 66,3 4,6 100,— egyetlen vállalat alig háromszázalékos m in­ tájának véleményösszesítésével nem tudok és nem is akarok szembeszállni az ilyen irányú sajtóinform ációkkal, gondolkodási alapnak viszont elégséges. Amellett, hogy itt most nekem tovább kell lépnem a té­ mában. M ert előzetes tapasztalataim alap­ ján azt m ár például meg sem kérdeztem, hogy van-e beleszólása a főnök elbírálásába? A 9. pontban mindössze ez áll: „Elmondta-e m ár valam elyik főnöke, hogy mi a véle­ ménye az Ön m unkájáról?” A válaszok összesítését, üzemi részletezésben, itt közlöm: Hűtőgép sz. % I I I . Ü. sz. % Forgácsoló sz. % Szersz. Ü. sz. % Összes v. sz. % igen, őszintén 12 26,1 23 43,1 14 29,2 6 12,2 55 28,0 igen, de nem alaposan 11 23,9 8 15,1 10 20,8 18 36,7 47 24,0 nem m ondta el 21 45,7 20 37,7 24 50,0 23 47,0 88 44,9 2 4,3 2 3,8 0 0,0 2 4,1 6 3,1 46 53 48 49 196 100,0 nincs válasz összesen: És ha most nem akarok fokozatokat latol­ gatni, akkor a teljes létszám 48 százaléka (m ert ez esetben a „nincs válasz” is válasz!) itt tulajdonképpen azt jelenti ki, hogy az üzemben még egyetlen főnök sem mondott vélem ényt a m unkájáról; míg 28 % véli úgy, hogy kielégítő, reális, azaz — szóhasználatukban — őszinti: véleményt kapott. S míg az előbbi tényközlésnek vehető, addig az utóbbit vélem ényként lehet ke­ zelni: a 196 munkásból 55 érzi úgy. S konk­ ré t esetenként efölött el lehetne vitat­ kozni, hogy tudniillik Kis P éter vagy Nagy János őszinte vélem ényt kapott-e — az azonban vitán felül áll, hogy az itt közölt táblák adatai végeredm ényben nem a véle­ ménymondás tényét vagy m ilyenségét rög­ zítik, hanem a főnökről, a főnökökről al­ kotott ítéletet, m ás szóval: a főnökhöz való viszonyt; sőt egy kicsit a munkahelyhez, a vállalathoz fűződő kapcsolatokat is. Fontos jelzés ez, de a vállalat m int egész, vagy m int jogi személy és a m unkás mint egyén, vagy egyéniség között persze nem a főnök az egyetlen kötelék. S ha most gon­ dolatban felcsapom korunk fölfogásainak enciklopédikus Nagykönyvét, akkor a leg­ fontosabb mégiscsak az em ber és a m unka kapcsolata, viszonya. L áttuk azonban, hogy a „Mit szeret, illetve m it nem szeret m un­ kájában?” című kérdéseknél az ezeket köz­ vetlenül kifejező variációkra a válaszok 40,6 illetve 23,5 százaléka esett. Vagyis a meg­ kérdezett 196 em ber jellemző többségének véleménye szerint nem ez a legfontosabb mozzanat. K u n szab ó F erenc 7 �Őrhalom A szocialista nagyüzemi gazdálkodás meg­ szervezése az 1960-as évek elején befejező­ dött Magyarországon. 1960. jan u ár 22-én meg­ alakult az őrhalm i Hazafias N épfront T er­ melőszövetkezet is. Az itt élő földművelő lakosság is, a lakos­ ságot jól ismerő politikai, gazdasági irányí­ tás is tudta, hogy sehol olyan erős a föld­ höz, munkához, a helyi szokásokhoz kötődés nem lehet, m int éppen itt, sehol olyan jól talán nem találták meg a szám ításukat a parasztok, m int Őrhalom ban — kemény, jól szervezett egyéni gazdálkodásuk nyomán. S várható volt, hogy az idősebb nemzedék, a középgeneráció erős érzelmi, anyagi kötő­ dései (bevitt családi föld, termelőeszközök), a falu m unka-erkölcsi hagyományai, koráb­ bi szakmai, gazdálkodási szokásai kezdettől fogva biztosítják egy jól szervezett, hatékony nagyüzemi gazdálkodás megszervezését. Ilyen körülm ények között is em bert pró­ báló, hatalm as erőfeszítések nyom án alakult, fejlődött a Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet 5000 hektáros milliomos gazdasággá. A jövő fejlődése szem pontjából is, a meg­ te tt út reális felmérése, értékelése szem­ pontjából is hallatlanul érdekes feladat, iz­ galmas vállalkozás a falu történetébe ágya­ zottan megvizsgálni, elemezni a termelőszö­ vetkezet történetét. A term előszövetkezetek­ ben — 1975-ben is — gyakorlatilag az 1960-as évek elejének viszonyait tükröző gazdasági alapmodell él tovább, olyan változásokkal, am elyeket bizonyos helyi sajátosságok, m ás­ részt központi rendeletek szerint jórészt a fejlődés maga kényszerített ki. Izgalmas v ál­ lalkozás áttekinteni, hogyan zajlott le m ind­ ez Őrhalom ban az elm últ másfél évtized alatt, talán olyan tanulságok is felbukkannak a termelőszövetkezet fejlődésének elemzése során, am elyek m egism erésük által hozzá­ járulhatnak a téesz további fejlődéséhez; a vezetők és vezetettek még jobb együttm űkö­ déséhez, a még term elékenyebb gazdálko­ dáshoz, a szövetkezeti dem okrácia kitelje­ sedéséhez, s mindezek által Őrhalom egész lakossága gyarapodásához. boldogulásához, a község kiteljesedő szocialista életéhez. Az Őrhalmi Hazafias Népfront Mgtsz, megalakulása Mint országszerte, 1959-ben Nógrád megyé­ ben is nagy erővel, hatalm as szervezési kam ­ pánnyal folyt a mezőgazdaság szocialista á t­ szervezése. Őrhalom ban 1959-ben nem volt jelentős agitáció a helyi termelőszövetkezet m egalakítására. M intha a szervezők is, a falu is túlontúl tarto tt volna ebben az idő­ ben a kudarctól, a meg nem értéstől, attól hogy az egyéni gazdaként kitűnően boldo­ guló, jól gazdálkodó s am ellett m inden forra­ dalm ian újtól hagyományosan elzárkózó falu ellenáll majd. riasztóan sok akadály támad, meghiúsul a falu átszervezése. Egy kicsit úgy könyvelték el Őrhalom sorsát, hogy valószínűen u to ljára fog belépni. T er­ mészetesen a helyi tanács, a pártszervezet m ár 1959-ben megkezdte a megalapozó propa­ gandam unkát, felvilágosító tevékenységet, a meggyőzést. A pártszervezet több határoza­ tot hozott, amelyben kijelölték a mezőgaz­ daság szocialista átszervezésével kapcsolatos helyi feladatokat. A hangsúly a felvilágosí­ tásra, a meggyőzésre került, csaknem egy éven át ta rto ttak előadásokat az átszervezés szükségességéről. a szocialista termelési vi­ szonyok m agasabb rendűségéről. a term előszövetkezetben dolgozók új m unka- és élet­ körülményeiről, a nagyüzemi gazdálkodás távlatairól Egy-egy tém ával 3—4 jól előké­ szített előadás is foglalkozott, a csoportos beszélgetések állandó napirendje volt a falu m ajdani belépése. A beszélgetések, a felvi­ lágosító előadások hatása senkit sem került Részletek a szerző készülő szociográfiájából 8 el, egyelőre vegyes érzelmekkel párosulva, de jelen volt a köztudatban a termelőszö­ vetkezet közeli megalakulása. A környező községekben nagyjából m in­ denütt m egalakultak a szövetkezetek: 1960 jan u árjában a C sitárban eredm ényesen dol­ gozó 19 tagú agitációs csoport érkezett Őr ­ halomba. A vezetője Priebsinszky Dezső volt, aki a helyi pártalapszervezet vezetésével egyeztette a falu beszervezésének tervét. Elsőként Hegedüs János vb-elnok, jól gaz­ dálkodó középparaszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Az első belépő társadalm i presztízse sok em bert gondolkodásra kész­ tetett: de a dolgok logikája megkívánta, hogy először a pártszervezet, a Tanács Vég­ rehajtó Bizottsága, a tömegszervezetek ve­ zetői lépjenek be. Jan u ár 13-án a pártalap ­ szervezet taggyűlésén a párttagok kivétel nélkül aláírták a belépési nyilatkozatot. J a ­ n u ár 14-én a Végrehajtó Bizottság tagjai­ nak meggyőzése került napirendre. A p á rt­ alapszervezet vezetősége m indenki részvé­ telét biztosította, este kilenckor kezdett ülé­ sezni a vb. A vita, a kérdések, válaszok özöne, a meggyőzés, a beleegyezés nyomán hajnali négy órakor a vb tagjai beléptek a termelőszövetkezetbe. Sokkal nagyobb türelm et, erőteljesebb agi­ tációt igényelt a tanácstagság meggyőzése. Jan u ár 16-án este került sor a fűtött hangu­ latú tanácsülésre. Havassy László p árttitk ár tarto tt előadást, m ajd átadták a belépési íve­ ket. Ellenvetés nem volt, vita nem bonta­ kozott ki, de az em berek húzódoztak. Olyan javaslat született — a határozatlanok idő­ nyerésre gondoltak —, hogy vigyék haza a belépési nyilatkozatokat családi megbeszé­ lésre. A pártszervezet vezetősége nem fo­ gadta el a javaslatot: döntést kellett kikény­ szeríteni az agitációs m unka folytatásához. Csernyik András kezdte meg az aláírást, nyomában mind igent m ondtak a községi tanács jelenlevő tagjai: szélesíteni kellett az agitáció körét. Jan u ár 17-én és 18-án igen széles körű, hatékony szervező munka, agitáció folyt a faluban, hangszórók közölték a szervező m un­ ka újabb és újabb eredményeit, ünnepi, lázas hangulatban dolgozott a sikereken felbuz­ duló agitációs csoport. Jan u ár 18-án estére az őrhalm iak többsége belépett a term előszövetkezetbe, 20.-án jelenthették a járási, megyei pártszerveknek, tanácsoknak, hogy Őrhalom község lakossága 100 % -ban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás m ellett döntött. Nyolc nap alatt sikerült nagyszerű agitációs m unkával elérni, hogy a környék egvik leggazdagabb községe a közös utat válassza. A meglepetés megyeszerte óriási volt: a később agitált községek esetében gvakran hivatkoztak is Őrhalom példájára az agitátorok. Ja n u á r 22-én zajlott le az Őrhalm i Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet alakuló közgyűlése. A névadás kevés gondot okozott, első javaslatként mindenki elfogadta ezt a javaslatot, m ert a községben nagy hagyományai, jelentős társadalm i presz­ tízse volt mindig a népfrontm unkának. Az alakuló közg y ű lésen részt vett a hazafias Nép­ front országos titkára, Szatmári Nagy Imre. jelen voltak a megye párt-, tanácsi szerve­ inek megbízottai, küldöttei. Nagyszerű han­ gulatban zajlott le a közgyűlés. Elnöknek Balla Istvánt, a falu egyik legjobban gaz­ dálkodó helybeli parasztem berét választották, aki 1960 jan u ár 22-től folyam atosan tölti be elnöki tisztét a falu megelégedésére. Az alakuló közgyűlést követően egy hét múlva, jan u ár 30-án került sor egy ünnepi alakuló lakom ára: 435 személy ült asztalhoz közös étkezésre, m ulatásra. Kuglitól a kultúrházig — 1975 A K aparó csárda udvarán népszerű kugli­ pálya van Őrhalom ban. Mindig sokan állnak körülötte, a fiatalok örömére. Jó állapotban levő bitumenköpenyes pálya ez, estefelé, hét­ köznap, vasárnap forró hangulatú, izgalmas játékok alakulnak rajta. Játékos, néző egya­ ránt kitűnően szórakozik. Üveg sör, féldeci, kóla mellett, kinek-kinek ízlése szerint. Az ideális parti az, ha 8—10 beszálló van, több sem jó, kevesebb se! A beugró 5 forint, egálpartik esetén néha 200 forintos kasszák is összejönnek. Ezért m ár érdemes koncent­ rálni a gurításra, ezért m ár érdemes fél vál­ lal utánadőlni a golyónak, derékcsavarással, csípődobással szuggerálni, jó irányba fusson, teljes legyen a tarolás. Sőt, érdemes déle­ lőtt, kora délután egy-egy fél órát gyakor­ lásra szánni, m ár akinek ideje akad rá. M egfordulnak itt a pálya körül 14 évesek éppen úgy, m int ötvenévesek. Ha játszanak, ha fogadnak, megnyerő szám ukra ez a tá r­ sas együttlét, szívesen vannak itt. Nézem őket, s elgondolkodom: elképzel­ hető talán, hogy ezek a fiatalok m ásutt is szívesen lennének együtt. Elképzelhető, hogy üveg sör, féldeci, kugligolyó nélkül is együtt lehetne tartani ezt a 25—30 fiatalt. Lehetne, ha volna hol, lehetne, ha volna valaki, aki erre vállalkozik. Van ugyan a kultúrházban egy klub, de az a helyiség a legnagyobb jóindulattal sem m ondható vendégcsaloga­ tónak. Közepes lakószobányi lehet, enyhén szólva kopott bútorokkal, minim ális felsze­ reléssel. A bútorzat java részét a dű ledező könyvszekrények teszik ki: itt működik a falu könyvtára is, ebben a helyiségben — hetente két alkalom m al ta rt nyitva a községi „népkönyvtár”, hogy a felirat hirdeti az utcai falon. Könyvtár, termelőszövetkezeti klub, KISZhelyiség, egészségesnek látszik ez a sok­ funkciós igénybevétel, a kihasználtsága még­ is minimális. Az egymást váltó fiatal igaz­ gatók — általában képesítés nélküli népm ű­ velők — nem tudnak életet terem teni itt; sem a klubhelyiségben, sem a nagyterem ­ ben, ahol a mozivetítések, alkalm i táncm ulatságok m ellett nemigen történik semmi éveken át, aminek a fiatalok kulturális éle­ téhez köze lehetne. Hogy mi történik a klubban? Szól a mag­ nó, előkerül egy-egy üveg bor, esetenként — névnapja, születésnapja lehet valakinek — a pálinkásüveg is. Más nemigen történik! Legfeljebb a vita, veszekedés van még m ű­ soron az új kultúrház-igazgatóval. Meg tu ­ dom érteni, hogy az új igazgató egyelőre nemigen lelkesedik ezért az éjszakába nyúló klubéletért. Különösebb tapasztalatok nél­ kül is, különösebb szakmai felkészültség nélkül is olyasm it gondolhat, hogy az ilyen­ fajta klubtartalom , klubform a a Kaparó csárda hatáskörébe tarto z ik ... Az őrhalm i közművelődési intézmény 1972. július elsején a termelőszövetkezet keze­ lésébe került: a közös fenntartás, úgy lát­ szott, megoldást szül, s a termelőszövetkezet igényére szervezett szakmai tanfolyamok, az ezekhez kapcsolódó politikai képzés, a téesz által kezdeményezett kulturális program ok hosszú távon megalapozzák a község m űve­ lődésének továbbfejlesztését. Nem így tö r­ tént. A mindig bezárt kultúrház — tanácsi kezelésben — elemi szervezési, létezési prob­ lém ákkal küzd. A fiatalok tavaszi, nyári, �kora őszi estéken a kuglipálya körül nyü­ zsögnek, vagy ha egy-egy szom bat estén klubestre gyűlnek össze, igyekeznek úgy élni a klubban, ahogy egy-egy ifjúsági csoport irányítás nélkül élhet. Szabadosan. A kultúrház, a klub jelenlegi állapotában igen-igen hosszú az ú t a kuglipályától a jól szervezett, tartalm as közművelődésig. Az igényteremtésig, a fölkeltett érdeklődés kie­ légítéséig. Első lépésként az lenne hasznos, ha a közművelődés, az ifjúsági mozgalom őrhalm i irányítói őszintén, szépítés nélkül néznének szembe gondjaikkal, s ha m ini­ mális program m al is, de világos beszéddel hívnák a fiatalokat olvasni, tanulni, okosan szórakozni. Így élünk: A táska légtelenítése Esik az eső. A nyári délután csendes zápora eresz alá szorítja az udvaron szor­ goskodó, ú tra készülő üzemegység-vezetőket, m űszakiakat a M ária-m ajorban. Ha kicsit elszomorító is az eső, m ikor jó néhány hektár aratnivaló h átra van, a krum pli nagyüzemi b etakarítása is m egindult, v ala­ hogy m indenki érzi, nem lesz ebből nagy sár, nem fog leállni a m unka a földeken. Az egyik üzemegység-vezető be sem áll az eresz alá, piros bukósisakját fejére igazítja, nevetve tüntet a zápor elle n : nem kom oly! N evetünk rajta, s ő m ár szerepénél fogva is nevet: — Nézzétek csak! — mondja, s egy gör­ nyedt, vékony öregem berre m utat, aki nem törődve az esővel, tásk áját hóna alá szo­ rítva siet á t az udvaron. — Egy úr az iro­ dáról. — Halló — emeli meg a hangját —, hová, hová? Van engedélye? A vézna öregem ber egy pillanatra vissza­ felé moccan, de nem áll meg, csak oldalt fordul, visszanéz a válla fölött: — Ellenőrzés — m otyogja a tréfálkodó kérdésre. A piros bukósisak alatt fülig szalad a száj: — L égtelenítés! — kiáltja a táskás után, de emez m ár nem válaszol, az egyik rak tár bejárata felé tart. Az üzemegység-vezető kom ­ m entálja az út irányát: — Benéz egy percre a raktárba, szót vált az emberekkel, csak úgy indul a kertészetbe a táskát légteleníteni... Sehogy sem értem . Légteleníteni? Most m ár rajtam nevetnek. Az üzemegység-vezető törli hom lokáról az esőcseppeket, meg a nevetéstől kibuggyanó könnyeket: — Ha az üres táskát megtömik zöldpap­ rikával, akkor az a táska légtelenítve van. Hangosan nevet, aztán legyint, tréfának szánja ezt a dolgot: — Nem engedik be otthon, ha nincs lég­ telenítve a táska — mondja, de m ár jelzi, másról van szó, nem erről a helyzetről. — Tényleg volt nem rég nálunk egy öregem ber Patvarcon, aki ha féltéglát, ha cső kuko­ ricát, vagy vasdarabot, de hazam enőben mindig tett valam it a táskába, m ert ha üres kézzel ment, a felesége be sem engedte a kapun. M ikor eláll az eső, elül a tréfa, kacagás, egy brigádvezetőtől érdeklődöm, hogy is áll ez a légtelenítési dolog? Elkom orodik a kérdésre, sokára válaszol, meggondoltan, nehézkesen: — Nem szokás ez itt nálunk. Egyáltalán nem! Ha mégis akad egy-két kivétel, aki azt gondolja, m egengedheti m agának, hogy ezt-azt elvigyen, hiszen igazán apróságról van szó, p á r szem gyümölcs, zöldség, az nagyon téved. Egy tű t sem engedhet meg magának senki! M ert az dem oralizáló h a­ tású, ha az em berek látják, akik m aguk a világ összes kincséért sem nyúlnának hozzá semmihez rossz szándékkal. M árpedig látják! Tréfával ütik el az ilyen nevetséges kivétel kapzsiságát, holott szólni kéne, de az az igazság, én is inkább hallgatok és nevetek az ilyen szerencsétlenen... A községi tanácson megtudom, hogy bár 1974-ben 23 esetben tárgyaltak tulajdon el­ leni szabálysértési ügyet, többségüket a te r­ melőszövetkezet feljelentésére, az elkövetők között jószerivel nem akadtak őrhalm iak, a szomszéd falvakból fagallyat szedő, burgo­ nyát, kukoricát böngésző cigány lakosok ellen folyt az eljárás. A körzeti megbízott rendőr készségesen nyilatkozik bizonytalan kérdéseim re, hogyan is viszonyulnak az őrhalm iak a közös tu laj­ donhoz, a társadalm i tulajdont m egkárosí­ tókhoz. — Itt, ebben a faluban, ha előfordulnának is ilyen ügyek, az egész közösség elítélné, megvetné azt, aki lopásra vetemedik. Szóval, nem fordulnak elő lopások, am elyeknek őr­ halm i elkövetői lennének! K ét és fél éve vagyok a községben, egy-két bűncselekmény adódott ez alatt és néhány közlekedésrendé­ szeti kihágás, de lopás, mezei lopás nincs. Eleve más beállítottságúak itt az emberek; gazdagok, az anyagi jólét, a becsületes m unka m elletti gyarapodás nem szül indokot a lo­ pásra. Az emberek között kialakult versen­ gésben: kinek van többje, nem képzelhető el, hogy valaki lopna, az összetartó nép egyket­ tőre kiközösítené, lehetetlenné te n n é ... Minél jobban megismerem Őrhalom köz­ séget, minél több em bert ism erek személye­ sen, annál jobban örülök, ha a faluról olyas­ m it tudok meg, ami más paraszti közös­ séggel szemben kivételes erény. Abban a faluban, ahol én gyerekként éltem, az volt a tipikus, hogy még csak különösebben meg sem ítélték egymást az em berek egy-két cső kukorica letöréséért, szekérderékba dobásá­ ért, villányi lucerna tehenek elé dobásáért, dinnyelopásért, vagy később azért, ha a té­ eszből ki-ki saját félelmétől, gátlásaitól kor­ látozottan többet-kevesebbet v itt haza ille­ gálisan. Ügyes, azt m ondták az olyan em ­ berre, aki többet vitt, mafla, m utattak ujjal az olyanra, aki egyáltalán nem nyúlt a kö­ zöshöz. Emlékszem a „téeszm iatyánk” ke­ ménységére is másfél évtizednyi közelm últ­ b ó l . . . : a téeszvagyon kincs, aki nem lop, annak nincs! — Őrh alom ban egy jól szervezett, korsze­ rű közös gazdaság, az általános gyarapodás, úgy látszik, egyszer s m indenkorra képtelen­ séggé tette a „légtelenítési” ügyeket — be­ szélem lelkendezve felfedezésemet egy nyug­ díjas öregembernek. Kinevet. Azt mondja, Őrhalom ban mindig is szorgalmas, becsületes volt a nép, itt a szükség nemigen kényszerített lopásra sen­ kit a téesz megszervezése előtt sem. Neki sem tudok komolyan ellentm ondani, bár nem egy képviselő-testületi vitáról olvastam egy­ kori jegyzőkönyvekből, ahol arról folyt a szó, hogy az őrhalm i mezőőröket — rendszerint három volt — fegyverrel szereljék fel az el­ harapódzó lopások ellen, m ert az országút m ellett fekvő burgonya-, káposztaföldeken sok kárt okoznak helyi és átutazó tolvajok . . . A hetvenes évek derekán (1973—75.) A hetvenes évek közepére a mezőgazdasági term előszövetkezetek m int szocialista nagy­ üzemek, országszerte m egszilárdultak, m int termelési szervezetek általában a term elő­ erők fejlesztésének megfelelő keretei. Az Őrhalm i Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet másfél évtizedes fejlődése egyértelm űen igazolja, bizonyítja ezt. A szövetkezet term elésében egyre haté­ konyabban alkalm azzák a hetvenes évek közepére a mezőgazdasági művelés legkor­ szerűbb módszereit, a tudományos technikai haladás legújabb eredményeit. A p á rt agrárpolitikájának szellemében a szövetkezet szer­ vezésekor az volt a cél, hogy jobban éljen a korszerű gazdálkodási rendszerbe töm örü­ lő parasztság, hogy a term elés növekedési üteme gyorsuljon meg, zárkózzon fel a szo­ cialista ipar fejlődéséhez. Őrhalom ban — no­ ha az 1970. jan u ár 1-el bekövetkezett egye­ sülés éreztette hatását — az 1970-es évek közepére alapvetően m egváltoztak a term e­ lőszövetkezeti tagok m unka- és életkörül­ ményei. A lelkiism eretes m unka után olyan jövedelemben részesültek a term előszövet­ kezet tagjai, hogy m agasabb szinten szervez­ hetik meg életüket. Egészségesen élnek, jól öltözködnek, több tartós fogyasztási cikket vásárolnak a téesz tagjai, m int valaha is a község története során. A falu képe úgy újul meg, hogy a m utatós házakban lassan vál­ tozás jelei m utatkoznak a megszenvedett régi életnorm ákban, értékrendben is. Alapvetően m egváltozott a földeken vég­ zett m unka jellege. A korábbi hagyományos paraszti m unka elemeiben a fizikai m unka nagy aránya volt a jellemző (kaszálás, kapá­ lás. cséplés stb.), a hetvenes évek közepén olyan fokú Őrhalom ban a mezőgazdasági term elést kiszolgáló géprendszerek szerepe, hogy a tényleges fizikai erőráfordítás jelen­ tős arányban csökken. Erdős István Egy ingázó mindennapjai o lv ash ató ki. M ár ezelő tt tíz év v el m eg­ írták , a b e já rá s tö b b évtizedes tá v la tb a n is m eg m arad , ső t bizonyos százalékig m ég n ö v ek ed n i is fog; az is tisztázó d o tt, hogy a b e já ró életm ó d első so rb an gazd a­ sá g i-tá rsa d a lm i p ro b lém a, m eg o ld ásán ak eg y etlen m ó d ja a tá rsa d a lm i összefogás, az irá n y íto tt ip arfejlesztés, ip a rtelep ítés. T ek in tv e, hogy a b e já ró k csak n em kilen c­ ven százaléka fizik ai m u n k ás, ig a z n a k kell ta rta n u n k azt a m e g á lla p ítá st is, „hogy a m a g y a r m u n k á so sz tá ly h e ly z e té n ek ja v í­ tá sa e lv á la sz th a ta tla n az ingázó dolgozók sorsától, jö v ő jé tő l” . Így h á t én is b elép tem ebbe a h a ta lm a s seregbe, és le tte k g o n d ja ik — m ég h a rövid id ő re is — sorsom m in d en n ap o s kísérői. S hogy m ié rt is v o lt rossz o k tó b erb en kezdeni? A ki egy k ev eset is já r t m á r így m u n k ah ely re, az tu d ja , ily e n k o r sö tétb en in d u l az em b er és sö té tb e n érk e z ik haza. Ú gy érzi, m in th a a te lje s n a p ja elv eszett volna, m ég az a m a ra d é k k is szab ad O k tó b er közepén k ezd tem az ingázást. A le h ető leg ro sszab b id őben le tte m ta g ja a n n a k a tö b b m in t egym illió e m b e rt szám láló ré te g n e k — ez a szám azt je ­ le n ti, hogy m in d en ötö d ik k ereső ide ta rto z ik — , am ely n ek m u n k a h e ly e és la k ó ­ helye, sa jn á la to s m ódon, n em esik egybe. S h o g y az ingázás v a ló b a n é le tfo rm á v á v á lik vag y v á lh a t, azt m ásfél év a la tt s a já t ta p a sz ta la ta im a la p já n is lá th a tta m . Egyes felm érések szerin t az ingázó fé rfia k n a p i 11 ó rá t tö lte n e k k ereső te v é ­ ken y séggel (a n ő k n él ez csak 10,1 óra), am i e g y ú tta l azt jelen ti, hogy az egyéb é le tte v ék en y ség re fo rd íth a tó id e jü k je le n ­ tősen lecsökken. E lső so rb an a p ih en ésé és a szórakozásé, m űvelődésé. Az ingázás tá rs a d a lm i pro b lém a, m ely ­ n e k k ö rü lm é n y e it, h ely z e té t s jö v ő jét szak cik k ek százai v izsg álták és vizsgál­ ják . E zekből az íráso k b ó l tö b b érdekesség 9 �id eje is k e v e se b b n e k tű n ik . A k o ra i fel­ kelés, az ú t az állo m ásra, a ködös, n y ir­ kos idő, a fe lh a jto tt g a llé r m ögé is b e s u rra n ó eső úg y e lk e d v e tle n ítik az e m b e rt, hogy csak a leg n ag y o b b lelk ierő v el b ír ja m a g á t felto rn ászn i az állom áson veszteglő ko­ csiba. E ste p ed ig alig v á r ja m á r, hogy m inél előbb ág y b a k e rü ljö n , s észre sem veszi, m in t sz a la d n a k el n a p ja i an élk ü l, hogy a csa lá d já v a l v ag y ép p e n o tth o n i m u n k á iv a l tö rő d n i tu d n a . E z a á lla ­ p o t az első időkben. K ésőbb a bosz­ szúság, a m éreg m o n o to n m egszokássá, egykedvűség g é válto zik , s v a la m i n ag y o n különleges e sem én y n ek kell tö rté n n ie , hogy az em b er fe lria d jo n a tu n y aság b ó l. Jó m a g a m n a g y n e k ib u z d u lá ssa l in d u l­ tam m in d en n ap o s u ta im ra . M en n y i m in ­ d e n t fogok én olvasni, v é g re p ó to lh ato m az e lm a ra d t o lv a sm á n y o k a t — gond o ltam , s m á r az első reg g el k é n y e lm e se n leü lv e a hely em re, fe lk a p c so lta m a v ilág ítást, észre sem v e tte m a rosszalló p illa n tá so k a t és olvasni kezd tem . M iu tá n egy fél ó ra m ú lv a feléb re d tem , a k ö n y v em m ég m in ­ dig o tt volt n y itv a , m in t a v o n a t in d u ló rá n d u lá sa k o r. M ost m á r n em a lu d ta m el ú jra , vég ig o lv astam a h á tra le v ő u ta t Pestig. M ásn ap u g y an ez já tsz ó d o tt le, h a r ­ m ad n ap is. És így to v á b b — d e n a p ró l n a p ra rö v id ü lő o lvasási időkkel. Az oly­ a n n y ira te rv e z e tt olvasásból n em le tt m ás, m in t az é jsz a k á t pótoló, m eg -m eg zav art, k áb a alvás. H iáb a b u rk o ló z ta m a k a b á ­ tom m élyére, a zaj, az ajtó csap k o d ás, az u tazás lá rm á i fe l-fe lria s z to tta k , s az el­ m a ra d t iro d a lm i élm é n y e k p ó tlá sá ró l egy időre lem o n d tam . E gy eszten d eig v e rg ő d te m így re g g e ­ le n te az é b re n lé t-a lv á s h a rc á b a n , d e k é p ­ te le n v o lta m m egszokni a k o ra i k elést. E k k o r g o n d o lta m a rra , hogy h a én n em is tu d o k z a v a rta la n u l olvasni, nézzek k ö rü l, v a jo n az ú titá rs a im h o g y a n b írjá k reggel és este az u ta z á st. E g y re v o ltam csak k ív án csi: o lv a sn a k -e a v o n ato n , s h a igen, a k k o r m it, a velem u tazók. 10 K id o lgoztam m ag a m b a n a „v izsg álat” sz e m p o n tjait. M indig csak egy ü lésp ár, illetv e fü lk e u ta s a it n éztem — ez nyolc e m b e r — , m e rt így tu d ta m m egszólítás n élk ü l m eg á lla p íta n i az o lv asm án y cím ét. (Ez az esetek d ö n tő tö b b ségében sik e­ rü lt, de n é h a csak ig en b o n y o lu lt hely ez­ k ed ések segítségével.) A z u ta so k szám a persze jó v al tö b b volt, m in t nyolc, hiszen eg y részt cserélődtek, m ásrészt alig-alig fo rd u lt elő, hogy n e á llta k volna m ég az ü lések k ö zö tt is. Ily e n k o r az álló u ta s és a csere is szerep elt a statisz tik á m b a n . Ig y v iz sg áltam ö tv en n a p o n át, am i az oda-vissza u tazás jó v o ltáb ó l száz a d a tfe lv é te lt je len t. H ogy k ik k e l u ta z ta m ? S zinte m in d en osztály és ré te g kép v iselv e volt. D iákok, m u n k áso k , h iv a ta ln o k o k , pedagógusok, v asu taso k , k ofák, m érn ö k ö k , k a to n a ­ tisztek stb. É le tk o ru k az óvodástól az ag g a sty án ig v áltak o zo tt. V o ltak közöt­ tü n k újoncok, m in t én, v o lta k a k ik m á r 2— 3 éve csinálok n a p m in t n ap , s volt „felső tízezer”, a k ik n e k ta g ja i 10— 15 éve n y ú jto tt m ű szak b an dolgoznak. V olt időm m eg ism ern i őket, m e rt d ö n tő töb b ség é­ ben m in d e n n a p azonos ú titá rs a im v oltak. A v izsg ált id ő szak b an 1040 e m b e rre l u ta z ta m eg y ü tt. A n a p i leg kevesebb k ettő (szom bati napon), a leg tö b b 26 u ta s v o lt: a z á tla g szerin t (k erekítve) n a p o n ta huszo n egy e m b e rt fig y e lh e tte m m eg. 1040 u tasb ó l 294 olvasott. Ez azt jele n ti, hogy a n a p i h u szonegy u ta s közül h o zzávető­ leg 6 o lvasott, am i n e m sok. A z utazási idő egy óra h ú sz perc, az u ta so k nag y része v ég ig u ta z ta a h a tv a n k ilo m étert, így te h á t id e jü k n a g y részét nem h asz­ n á ltá k o lvasásra. D e v a jo n m ié rt nem ? A szak iro d alo m szin te eg y é rte lm ű e n a M Á V -ot h ib á z ta tja , m isz e rin t a zsú fo lt­ ság, a gyenge v ilág ítás, az elh a n y a g o lt­ ság, a fű té si z a v a ro k — te h á t á lta lá b a n a k u ltu rá lt u tazási fe lté te le k h iá n y a — len n e az olvasás a k ad ály a. V élem ényem és ta p a sz ta la to m sz e rin t n a p ró l n a p ra k evésbé le h e t a M Á V -ban k e re sn i a n em ­ olvasás okát. Az u tazás k ö rü lm én y ei u g y a n ­ is ja v u lta k ; eg y re tö b b a jó l m eg v ilá­ g íto tt, a ren d szeresen tisz tá n ta r to tt kocsi stb. H a v a la m ire p an asz leh et, az a k ésés; b á r h a ro sszm ájú len n ék , azt m o n d an ám , hogy az u ta z á si idő m eg ­ h o sszab bodása az olvasás szem p o n tjáb ó l ép p en h ogy e lő n y ö s! A k k o r h á t m i le h e t az ok? N agyon sok a p ró té n y ező t le h e t felsorolni. A k o rai ébredés, az álm osság elveszi az em b er kedvét a h a jn a li olvasástól, in k á b b m in te g y „ rá te sz ” m ég egy kicsit a félb e­ sz a k a d t éjszak ai n y u g alo m ra. A k o rá n ­ kelő e m b e rn e k nem csak a szellem i fris­ sesége akadozik, h a n e m a fizik ai is. M eg­ á lla p íto ttá k , hogy a tiz e n ö t k ilo m étern él tö b b e t ingázók érv e ré se m u n k ak ezd és e lő tt 100 fö lö tt van, te h á t g y a k o rla tila g m á r f á r a d ta n kezd ik a m u n k á t. S o k a k n a k a v o n a t rázk ó d ása, a g y ak o ri fékezés teszi le h e te tle n n é az olvasást. D e té rjü n k vissza az olvasási vizsgá­ la tra . A 294 olvasó közül 261 egyféle o lv asn iv aló t v e tt a kezébe, 29 k e ttő t és 4 h á ro m fé lé t egy-egy alk alo m m al. K öny­ v et 91-en, fo ly ó ira to t 229-en o lv astak . A fölös szám abból adódik, hogy v o lt aki k ö n y v et is, ú jsá g o t is o lv aso tt egym ás u tán. A fo ly ó irato k közül a 229 u ta s 39 féle ú jság o t olvasott. A leg tö b b en (151) n a p iés h etilap o t, 42-en K épes Ú jságot, 17-en ism e re tte rje sztő fo ly ó irato t, 9-en iro d a l­ m i-m űvészeti és 11-en vegyes fo ly ó ira­ to k a t olvastak. A le g g y a k ra b b a n o lv aso tt tíz ú jság sor­ re n d je a következő: E sti H írlap (98 olv a­ só), L údas M aty i (21). N ép sp o rt (12), N épszabadság (11), M ag y ar Ifjú sá g (11), Füles (7), H étfői H írek (6), R ak éta (5), É let és T u d o m án y (4), M ag y ar H írlap (4). Ü gy vélem , az E sti H írla p első h ely e eg y értelm ű . (Az u tas, h a a k a rn á , sem tu d ­ ná k ik e rü ln i a rik k a n c so k a t, s veszi m eg tő lü k a ta rta lm á b a n , stílu sá b a n „leg u tazásib b ” n ap ilap o t.) A tö b b i fo ly ó ira t so r­ re n d je is érth e tő , tü k rö z i azt a ta p a sz ta ­ lato t, hogy az u ta z á sra a kevés szellem i erő feszítést igénylő ú jság o k a le g a lk a lm a ­ sab b ak . N a és azok, am ely ek b en a kép, a ra jz a rá n y a n ag yobb, m in t a szövegé. Az ism e re tte rje sztő fo ly ó irato k kö zö tt szere­ p elt m ég az U n iv erzu m , D elta, A u tó M otor, Lobogó, R ád ió tech n ik a, E zerm es­ ter. E gy-egy fős o lv aso ttság g al szerepel az Új írá s, K öznevelés, Á llam és Igazgatás. A 39 féle ú jsá g -fo ly ó ira t k ö zött g y a k o r­ la tila g ritk a , különleges fo ly ó ira to t eg y et­ len eg y et sem lá tta m , h a c sa k a n n a k nem szám ít egy B u rd a, a m it egy jó l öltözött d iá k lá n y lap o zg ato tt n ag y buzgalom m al. A k ö n y v ek m egoszlását vizsgálva is sok érd ek esség re b u k k a n h a tu n k . U ta s tá rs a ­ im összesen 91 k ö n y v et o lv astak . E zek m egoszlása: szépirodalom (31), szak - és ism e re tte rje sztő (8), ta n k ö n y v (24), p o n y ­ va (4), egyéb (5), k id e ríth e te tle n (19). A ta n k ö n y v e k kö zö tt m in d en v o lt: á lta ­ lános és középiskolai, v a la m in t eg y etem i ta n k ö n y v ek , n y elv k ö n y v ek stb. Ez u tó b ­ b iak k ö zö tt fra n c ia , n ém et, orosz, angol n y elv k ö n y v et lá tta m , am ely ek szám b an közel a felé t te tté k k i en n ek a cso p o rtn ak . A szak- és ism e re tte rje sztő iro d alo m k étség k ív ü l csekély szám ú. O ly an n y ira, hogy k ü lönösebb h e ly e t n em foglal el, h a m ind a n y o lcn ak leíro m a c ím ét: Ö veges: A fe g y v e re k fizik ája, K ard o s: Á ltalános pszichológia. O p erák könyve, K üzdelem a te n g e re k é rt, G u e rin : A szü rk e táb o rn o k , ALGOL 68, K R E S Z -könyv, A csereszn y efa ága (útleírás). Ú gy látszik , a szak m ai ön­ k ép zésre a lk a lm a tla n a vo n at. A m i a szép iro d alm at illeti, a kép igen változatos. S o rre n d e t fe lá llíta n i n e m le­ h e te tt, hiszen eg y etlen író k iv ételév el m in ­ d en k i csak egy m ű v el v o lt jelen. Ez az író H em ingw ay. O lv aso tt m ű v ei: A k ié rt a h a ra n g szól, Öreg h alász és a te n g e r, F iesta. A tö b b ie k lis tá ja igen ta rk a . A klasszik u so k k ö zö tt H em in g w ay -n k ív ü l o tt ta lá lju k M a u p a ssa n t-t, T hom as M annt, V illont, T am ási Á ro n t, M óricz Z sigm ondot és N ém eth Lászlót. A le k tü r k ö zö tt szere­ pel D allos, R ejtő, F ev al, C arr, C h a rrie r. �A m ai m a g y a r iro d a lm a t M ándy P alo tai B oris és M oldova G y ö rg y selte, m íg a k o rtá rs k ü lfö ld ie k egyedül N o rm a n M ailer az eg y etlen k á s” név. Iv án , k é p v i­ k ö zö tt „ m á r­ É rdem es m ég egy p illa n a tig időzni itt. A hag y o m án y o s m a g y a r író i (kedveltségi) ra n g so r jelen tő s a la k ja i n e m sz e re p e ltek az olv aso tt k ö n y v e k között. H iá n y z o tt B e r­ kesi, Szilvási, P a ssu th , de u g y a n c sa k h i­ á n y z o tt Jó k a i, M ik száth és G á rd o n y i is. Ism étlem : n e m á llt sz á n d é k o m b a n tu d o ­ m ányos szin tű k u ta tá s t végezni, é p p e n csak a felszín én k a rc o lta m m eg ezt a k é r­ dést, am ely m ég íg y is sok érd ek esség g el já rt, b á r sem az ered m é n y e k , sem a m ó d ­ szerek n e m e n g e d h e tik m eg a k o m o ly ab b k ö v etk ezte tések lev o n ását. T a lá n csak an n y it, érd e k e s te rü le te ez az o lvasási k u ltú rá n a k , s m in t ilyen, eleddig m ég fel­ tá ra tla n , n o h a az olvasásszociológia a la ­ posabb n ek ik észü lő d és u tá n jelen tő s t a ­ p a sz ta la to k a t d e ríth e tn e fel, h o g y m eg­ rajz o lh a ssu k a b e já ró dolgozók olvasási k u ltú rá já n a k te lje s k épét. S algói D. M ihály Búcsú Chaplintől Az igazság az, hogy én először a h atv an as évek második felében búcsúztam el Charles Chaplintől, am ikor külföldön m egtekintetten A hongkongi grófnő című alkotását. Most m ár elm ondhatjuk, hogy ez a film volt a h atty ú ­ dala, de akkor még nagy tervek foglalkoz­ tatták. Forgatókönyvekkel bíbelődött és sze­ retett volna m egint a kam era mögé állni. Mindig nagyrabecsültem a zseniális rendező­ színész művészetét, m árcsak azért is, meri filmízlésemet részben Chaplin-rem ekek for­ málták, A hongkongi hercegnő azonban nagyon elkeserített. B uta komédia volt, szakállas öt­ letekkel, poros beállításokkal — az egész, részleteiben és egészében, az ódivatúság szel­ lem ét árasztotta magából. Ahogy ez efféle produktum ok esetében lenni szokott, a k itű ­ nő színészek sem tudták m egm enteni az el­ süllyedt hajót (Sophia Lor en és M arion B ran­ do m ellett — egy epizódszerepben, tengeri­ beteg pincérként — a m ester alak ja is fel­ villant néhány pillanatra). Tudom, kegyetlen dolog ez (mentségemre szolgáljon viszont, hogy őszintén bevallom): én akkor „leírtam ” m agam ban Charlie Chap­ lint. Igy gondolkoztam: a művész lassan nyolcvan körül jár, csodák nincsenek. Ebben a korban nehéz m egújulni. A pálya gyakor­ latilag véget ért. Jobb lenne, ha az életében fiatalon klasszikussá vált alkotó megbékélne a gondolattal, hogy utolsó percig lehetetlen dolgozni. A hongkongi grófnő és az ehhez ha­ sonló csacskaságok árnyékot vethetnek a m esterm unkákra, az A ran ylá zra, a N agyváro­ si fé n y e k r e , A d ik tá to rra is. Agyő, Charlie! Úgy alakultak a dolgok, hogy Chaplin valóban nem rendezett több film et az egyér­ telm űen balsikerűnek titu lált szalonvígjáték után. Időnként hallani lehetett róla: a dol­ gos élet utáni pihenés éveit élte. Önéletírása nem keltett szenzációt. (Talán azért, m ert a botránykő-m em oárok idején több kulissza­ vagy hálószobatitkot v ártak tőle, de az is lehet, hogy csak am iatt, m ert Chaplin sor­ sának fordulatait — hála a különféle kiadvá­ nyoknak — számos érdeklődő részletekbe menően ism erte). Aztán jöttek a felújítások: Európa és A m erika m egint Charlie Chaplin nevétől lett hangos. Az egészségileg roha­ mosan hanyatló művész aggastyánként még kitüntetéseket is betakaríthatott. Egykori ül­ dözői — vagy inkább azok örökösei — látv á­ nyosan megkövették. Családi harm óniájáról legendák keringtek: ő aztán tényleg kiegyen­ súlyozott békességben készülhetett az elm ú­ lásra. Most, hogy m egérkezett Charles Chaplin halálhíre, valóban el kell búcsúzni minden idők egyik legnagyobb filmalkotójától. Rossellini, a neorealizmus egyik m egte­ rem tője váratlanul, hirtelenül távozott (előző héten a cannes-i fesztivál zsürielnöki teen­ dőit látta el, s hazájába visszautazván érte a h a lál): a nekrológok szerzői nem készül­ tek fel a kényszerű feladatra. P ier Paolo Pasolini, az olaszok fenegyereke zavaros gyilkossági história áldozata lett, különben is alkotóereje teljében volt, ebben az eset­ ben is nehéz lehetett gyorsmérleget készí­ teni. Charles Chaplin elhunyta ezzel szem­ ben nem érte m eglepetésszerűen a film vi­ lágot. A roppant arányú életm ű jelentősé­ gét, tanulságait lényegében m ár évekkel — sőt: évtizedekkel — ezelőtt meg lehetett h a­ tározni. Alábbi — szubjektív — jegyzeteimben nem a film történeti leckét kívánom felm on­ dani. Lapozzuk fel a lexikonokat, kéziköny­ veket: m indegyikben olvasható a kerek egészet képező — és újabb adalékokkal im ­ m ár sohasem bővülő — Chaplin-passzus. Most úgy búcsúzom el Chaplintől, hogy le­ írom : m it jelentett szám om ra ő és film je­ inek piram isa — s m iképpen látom most a helyét, m ikor időben s térben távolodni kezd tő lü n k ... Az első találkozásra a negyvenes évek m ásodik felében került sor. A d ik tá to rt lát­ tam, alig tizenévesen. Inkább jeleneteket, ötleteket raktároztam el emlékezetemben, m intsem gondolati-eszmei tanulságokat. Na­ gyon tetszett a kis borbély balett-tánca a járd án (a nácikkal folytatott m érkőzést kö­ vetően), halálra nevettem m agam a pénz­ evés tragikom ikus epizódján. Mélységesen elgondolkodtatott az egyik nyitó képsor: p a­ rancs hangzik el — Charlie a sor végén áll. Mindenki „hátrapasszolja” az utasítást. A kisem ber is követné a példát, csakhogy mö­ götte m ár nem áll se n k i... A hitlerizm us ezekben az években — 1948 lehetett — még mindig lidércnyom ást váltott ki az em be­ rekből. A háborús sebek nehezen gyógyul­ nak. De m ár gúnyolni lehetett a pojácákat, akik le ak arták igázni a világot! És m ár kacagtunk azokon, akiktől korábban iszo­ nyatosan rettegtünk! Ennek a nagy fegyverténynek a jelentő­ ségét csak most érzem igazán. Kivált, hogy a film készítésének évére pillantok. A d ik ­ tátor ízig-vérig realista szatíra: és 1939-ből való. Tudom ányos-fantasztikus m űnek is ne­ vezhetnénk, hiszen Chaplin látnoki pontos­ sággal m egjövendölte benne egy tébolyító gépezet irányítóinak tündöklését és bukását. De nemcsak ezért „alapfilm ”. Számomra am iatt is példam utató, hogy bebizonyítja: hum orral is lehet ölni. Még ma is megesik, hogy egyesek szentségtörésnek tartják, ha a rendező komoly dolgokkal viccelődik. M ár­ pedig a fasizmus — komoly dolog. Holott Chaplin nem vaktöltényekkel lövöldözik, hanem élessel. S folyton talál. S mindig nevetségessé teszi H itlert és szekértolóit. Ma m ár tudom, hogy A d ik tá to rn a k hibái is vannak. Egyik-másik geg elválik a szto­ ritól és a befejező szónoklat kissé elnyúj­ tott. A sziporkázóan szellemes megoldások bőségesen kárpótolnak ezekért az esztétikai szeplőpöttyökért. A d ik tá to rt azóta többször is m egtekin­ tettem. Ma is kedvenc film jeim közé sorolom a komédiát, melynek — ha összeállítanák — kiem elt helye lenne a legjobb an tifa­ siszta film ek antológiájában. Chaplinnel a későbbiekben — jó tíz—tizen­ öt éven át — nem folytathattam az ism er­ kedést. Az okok ism ertek: am erikai film et nálunk ekkoriben egyáltalán nem vetítettek, s m iután felnyíltak a sorompók, a Chaplin- 11 �alkotások forgalm azási jogdíja csillagaszati összegekre rúgott. Mesélik, hogy maga C har­ lie sem volt rossz üzletember, de bizonyos­ nak látszik: nem ő srófolta fel az árakat, hanem a kereskedelm i cégek, melyek a re­ mekek fölött diszponáltak. A művész azt szereti, ha m inél többen tekintik meg m un­ káit, s különben is: Chaplin vagyoni hely­ zetét egy-két millió m ár nem változtatta meg lényegesen. A szűk esztendőkben rávetettem magam az elérhető Chaplin-irodalom ra. Két kiad­ ványt ma is sűrűn elő szoktam venni, m ert érdekes dokum entum ok kaptak helyet ben­ nük. Az egyik a francia Sadoul Chaplin életrajza, a m ásik Örkény István miniesz­ széje. Előbbi — noha szem pontjai érezhe­ tően sem atikusak és az elemzésben nem mindig érvényesül az ideológiai és esztéti­ kai egység — sűrűn idéz a m estertől és em ­ berközelbe hozza őt az olvasóhoz. Az ars poetica m eghatározása egyenesen elbűvölő: „Nem hiszek a technikában, a felvevőgép sétájában a filmcsillagok orrlyukai és fülei körül. Hiszek a mozdulatokban. Hiszek a stílusban.” Az ö rkény-füzet ism ertető cél­ lal íródott, ám ez is tartalm az néhány b e­ szédes adalékot. Érdemes idézni például abból a beszédből, melyet Chaplin 1954-ben m ondott a Nemzetközi Békedíj átvételekor: „Szüntessük meg m agunk k ö rü l... a két­ ségbeejtő és gyilkos légkört, igyekezzünk kölcsönösen megérteni egymás problém áit, m ert egy újabb világháborúban senki szá­ m ára nem terem győzelem. Ezért a rra kell fordítanunk m inden erőnket, hogy vissza­ térjünk ahhoz, ami egészséges és term é­ szetes az em berben: a jó ak arat szelleméhez, amely alapja m inden ihletnek, m indannak, ami alkotó, jó és nemes az életben. Dolgozzunk m indnyájan a közös célért, a béke dicsőséges korszakáért, melyben m in­ den nem zetre virágzás vár.” cenchaborujaban. A MOKEP sorra bemuaz üzletnek a C haplin-film ek vetítési li­ cencháborújában. A MOKÉP sorra bem u­ tatta — illetve felújította — a klasszikus é rték ű alkotásokat. Cikkek, tanulm ányok légiója vállalkozott az újraértelm ezésre. A sír felé haladó Chaplin élőbb lett, m int va­ laha. Nekem — a progresszivitás m ellett — ta ­ lán a játékosság nyerte meg leginkább a tetszésemet a színész-rendező műveiben. Chaplin vásznán semmi sem történik vélet­ lenül: a burleszkben és a vígjátékokban lehetetlen im provizációra építeni, a gesztu­ sok és a mozdulatok, a helyzetek és a m on­ datok mindig pontosan koreografáltak. Az Aranyláz, a Nagyvárosi fények, a Cirkusz és a többi film szituációit egy csillapíthatat­ lanul jókedvű kobold gombolyítja. A komi­ kum csakúgy patakzik a jelenetekben, de az ötleteknek nincs verejtékszaga — s rá ­ adásul mennyi m indent kifejeznek egy élet­ forma, egy m agatartás, egy egzisztenciális küzdelem lényegéből! Szavakkal szinte le­ hetetlen visszaadni a játékosság összetett­ ségét: csak egy-két példát hadd idézzek a chaplini mélység érzékeltetésére. A Kölyök kettőse — az utcai üveges meg az elhagyott gyerek — voltaképpen ősrégi trükkel akar boldogulni. A srác betöri az ablakot, Pat­ rónusa meg felajánlja gyors szolgálatait. Az elcsépelt poén ül, de sajátos báj színezi át a produkciót: a leleményesség, a kiszolgál­ tatottság, a csakazértis, a kópésság ere­ deti m utatványát látjuk. A Modern idők­ ben Charlie az utcát rója: éppen nincs m it csinálnia. Felszed egy vörös rongyot — és a háta mögött m ár m enetelnek is a tüntetők. Igy kavar bonyodalm at egy bot­ csinálta fo rra d a lm á r... Ebben a betétben főleg a kontrasztok ereje és az egymással ellentétes dolgok kapcsolódása a hum or­ 12 forrás, bár Chaplin a villanásnyi jelenetben is érzékelteti ok és okozat, szükségszerűség és véletlen dialektikáját. A játékosság m ellett Charlie Chaplin ér­ zelm e s s é g é t is eleven értéknek, lényeges esztétikai összetevőnek tartom . A csetlőbotló kisem ber sohasem tám ad: legfeljebb védekezik. Szinte gépiesen emeli a kalap­ ját, am ikor ismerőssel — vagy ism eretlen­ nel — találkozik. V állalja az em óciókat és esze ágában sincs szégyenkezni am iatt, m ert elérzékenyül. Segít — méghozzá önzetlenül, szám ítgatás nélkül — az elesetteknek: sors­ társainak. Szeretné magához ölelni a világot. A békesség apostola ő, aki A diktátorban eképpen fogalmazta meg hum anista elkö­ telezettségét: „Katonák, nem vagytok gépek, nem vagytok vágóhídi birkák. Emberek vagytok. Szívetekben él az emberiség sze­ retete. Ne érezzétek gyűlöletet. Csakis azok gyűlölnek, akiket senki sem szeret. Akiket senki sem szeret, és akik torzlelkű em be­ r e k ... K atonák! Ne harcoljatok a rabszol­ gaságért! H arcoljatok a szabadságért!” Végül, de nem utolsósorban: engem m in­ dig lefegyverzett Chaplin sokoldalúsága. A hetvenes évek vége felé elég sok író-ren­ dező, rendező-operatőr, színész-rendező stb. tevékenykedik a stúdiókban, a film történet korábbi szakaszaiban azonban még nagyobb volt a munkamegosztás. A m ulattatás óri­ ása, C harlie új hagyom ányt terem tett. Nem elégedett meg azzal, hogy játszott és ren­ dezett: forgatókönyveket is írt, zenét is szer­ zett a filmjeihez. Tehetségét a filmkészítés m inden fázisában kam atoztatta — egymaga tarto tta a hátán grandiózus film építm é­ nyeit. Közhelyszámba megy, bár abszolút igaz­ ság: a filmművésznek a legkülönbözőbb korú, felfogású, érdeklődésű, felkészültségű nézők sorához kell szólnia. A filmféleségek és m űfajok differenciálódása eléggé megosztja a publikum ot: egyszerre, azonos időben „megcélozni” m inden közönségréteget úgy­ szólván lehetetlen. Chaplinnek ez a lehetetlen is sikerült. A C irkuszt élvezi az is, aki utálja a manézs világát. A diktátor robbanó ötletfüzére a gyerekeket harsány kacajra készteti, az el­ m élyülésre hajlam os értelmiségi észreveszi a bohóckodás mélyén rejlő filozófiai ta r­ talm at. Az Aranyláz a „milyen szép lenne” m eséjét a kapitalista verseny lényegéről szóló példázattal fűszerezi — tehát a ki­ csiknek és a nagyoknak egyaránt ta rta l­ mas szellemi táplálékkal szolgál. „Művészi”, „kommersz” : nem túlságosan szeretem ezeket a jelzőket, hacsak lehet, elkerülöm használatukat. Chaplinre m ind­ két címke, m indkét minősítés alkalm azható. Művészi film eket készített és a nézők tódul­ tak a moziba, m ikor alkotásait vetítették (vagyis kom m ersz-jellegű kom édiákat forga­ tott). A film országútja széles. Charlie Chaplin szinte minden ösvényt bejárt. Szinte ijedten pillantok jegyzetem címe fölé: Búcsú Chaplintől. De hiszen én még­ sem akarok búcsúzni tőle! És nyilván m á­ sok, a filmművészet igazi barátai sem a k a r­ nak! C harlie Chaplin életének film je nem pereg tovább. De a művei útitársaink m aradnak. Gazdag öröksége az egyetemes k u ltúra érté­ kes kincse. A búcsú teh át jelképes. Chaplin kirekeszt­ hetetlen a fejlődés folyam atából: velünk volt eddig, ezután is velünk marad. V eress Jó zsef Balázs János: Ecsettel és irónnal 1. A z életra jz. V a n n a k öreg em b erek , a k ik rő l — a m eg élt életso rs lá th a tó jeg y e­ iből — valóságos életb ö lcselet o lv ash ató le. S az sem kétséges, h a m egszólalnak, bizonyos, hogy v a la m i véglegeset és m eg­ fe lle b b e z h ete tle n t m o n d a n a k a v ilág dol­ gairól. N em ö re g k o ru k n á l, h a n e m sz ü le te tt szellem i h a jla n d ó sá g u k n á l fogva, végsőkig in d iv id u álisak . S zto ik u s k iz ö k k e n th e te t­ lenséggel szem lélik a világot. Ú ja t, m eg­ lepőt, o ly at am in e k n e len n e m e g h a tá ro z ­ h ató h ely e g o n d o lk o d ásu k b an , alig h a so­ d o r e lé jü k az élet h o rd alék o s á rja . Az em ­ b e rt és v ív m á n y a it, zav aro s tö rté n e lm é t és b izo n y talan jö v ő jé t n em so k ra ta rtjá k . O ly k o r m á r-m á r o ly a n n a k tű n n e k , m in t a k ik év tized ek et sz á n ta k bizonyos keleti filozófiák ta n u lm á n y o z á sá ra . T eljességgel felü le m e lk e d tek szem élyes é le tü k esetle­ gességein, és id e g en k én t te k in te n e k ö n m a­ g u k ra . M egjelölt em b e re k ők, a k ik n e k — ki tu d ja , ho l? — k ésik és k ésik a m eg­ v áltás. A n n y iu k n a k n em is lesz része b en ­ n e soha. S iv ár, üres, e lh a g y a to tt, m eddő te re m tm é n y e k k é n t m ú ln a k ki. N em kétséges, hogy B alázs Já n o s is k ö zéjü k ta rto z h a to tt volna. S o rsa m égis a n n a k a h itü n k n e k a tá p lá ló ja , h o g y sem ­ m ilyen em b eri é rté k n em oszlik szét m a­ ra d é k ta la n u l, m ie lő tt eg y á lta lá n n a p v ilá g ­ ra k e rü lh e tn e és m e g testesü lh etn e. B alázs Já n o s k ö te te t bevezető ö n é le tírá sa a k á rh a a csüggetegek b iz ta tá s á ra író d o tt v o ln a: m ég az oly an m élységes m ély b en le é lt élet is, m in t az övé volt, n y o m o t h a g y a vi­ lágban. S z ü le te tt teh etség e (helyénvaló, nem tú lzó szó) n em e n y észett el, h a m u t sem h ag y v a m ag a utón. K ép ek százai ő r­ zik n y om át. K épek, am ely ek eg y b en v a ­ lam ely est c áfo latai is B alázs Já n o s éle t­ bölcseletének. Ú gy ta r to tta — a m in t az ö n é le tra jz áb a n o lv ash ató — , h o g y az élet­ ben tö b b a gyűlölet, k ev esebb a szeretet, több a m egvetés, k evesebb az egym áshoz való közeledés, a m e g é rté sre való tö rek v és. Mégis, ebből az elégtelen szeret e tből, elég te­ len egym ás irá n ti tö rő d ésb ő l m eg k a p o tt an n y it, a m en n y i fe lsz a b a d íto tta teh etség ét. B ará ta i, a cig án y telep értélm eseb b fia ta l­ ja i — a k ik közül eg y et g y a k ra n em lít név szerin t is: Z o ltá n t — fe ltá m a sz tjá k b en n e az e lte m e te tt festő t. Az utószó n év telen ü l m egem lékezik egy ép ítész -g ra fik u sró l is. a k in e k v ég ü l a felfedezés köszönhető. Í r ­ ju k le az ő n ev ét is: S z a tm á ri B éláró l v an szó. M ert az ism eretlen Zoltánok, a n év ­ telen ü l, u ta lá ssz e rű en is alig e m líte tt szat­ m á ri b élák v ég ü l is a v ilág elenyészőnek tu d o tt jo b b ik h á n y a d á t kép v iselik , a k ik n é lk ü l m in d en re n d ű és ra n g ú B alázs J á ­ nosok n y o m ta la n u l tű n n é n e k el a n em létbe. 2. A v e r s e k . A ligha tév ed ek , h a azt állí­ tom . B alázs Já n o s valószínűleg m in d en szerk esztő tő l v issz a k a p ta volna a k ö ltem é­ nyeit. E lső so rb an a k ezdetleges v e rste c h ­ n ik a m ia tt. M égis, egy-egy g o n d o lat fra p ­ p áns, tö m ö r k é p i m egfo g alm azása g y a k ­ ra n tú lm u ta t k ö ltészete d o k u m e n tu m é rté (F o l y t a t á s a 21. o ld a lo n .) �V eres Já n o s Két fa U d v a ro to k b an senki, csak k é t sötét, k o p á r fa : k é t g örcsbe b é n u lt em b er é g re -ra g asz to tt árn y a. É jféli kak asszó k o r m egállok ab lak o d n ál, az erd ő K rú d y -k ö n y v v é v álna, h a k ih a jo ln á l. Igaz, u n a lm a s lá tv á n y , nézz r á ju k m égis néh a, k ig ú n y o lt v ég zetek et p éld áz itt ez a k é t fa, K öd arc az ü veg m ö g ö tt: vánkosod, álm od ő re; a h a ra n g n y e lv se b u zd ít, hogy öltözz ünnep lő b e. K özel éln ek egym áshoz — eg ym áshoz m égsem érn ek , s cso n kká rá g já k m a jd ő k et az ősgyík-fogú évek. E lszán tan m e g tá m a d n a — tu d o m — , h a b e lje b b m en n ék , az elk ö tö tt eb ek n él ád ázab b é rtetlen ség . Boldog — m e rt veled le h e t — az ágy, az ajtó , asztal, én elm egyek, m e rt csu p án a h id eg sá r m arasztal. M int k e rte k a ljá n búvó éhes k e n y é rb e ty á ro k : tu ssal le ö n tö tt tá jk é p közepén állok, v áro k . R ík ató kép zeletem — b á r g épek közt szü le tté l — v iasz-v irág b ó l fo n o tt k o szo rút h ag y fejednél. N ém ák a k o rh a d t fe jfá k , m o st is ú g y já ro k , m in t rég, a f u k a r to rn áco s ház m a sem m u ta tja kincsét. Á rp aszín h a ja d n y o m a n em ék esíti m ellem , m en tő a m u le tt n é lk ü l m eg y ek v ad szelek ellen. M o la G y ö r g y V A SA R EL Y -K O C K Á S P O S Z T E R M ÉG ABBÓL AZ É V JÁ ­ RATBÓL, A M IK O R A M E ST E R M AGA, S NEM A K O M ­ PU T E R D O B TA K I A L E H E T SÉ G E S V A R IÁ C IÓ T Szabó K á ro ly (C arl T ay lo r, K a rl S c h n e id e r stb., tetszés sze­ r in t szab ad o n fo ly ta th a tó ), b ecen ev én Zozó, 16 éves lakos h a z a ­ felé ta r to tt a g im názium ból. H azaérv e p a p írg y á ri szo lg álati la k á su k b a , az író asztalh o z ü lt, bek ap cso lta m a g n ó já t. F e lá llt az a sztal m ellől, elő v ett egy ag y o n ­ fo lto zo tt fa rm e rn a d rá g o t, egy erő sen h a sz n á lt b o rító jú V an M or­ ris-lem ezt és egy színes fo tó t, am ely félm eztelen , fa rm e rn a d rá g o s lá n y t áb rázo lt. A sz u p e r-fix e t n y lo n b a tö ltö tte . A z ab lak h o z m en t, k ifelé b ám u lt. H irte le n az asztalo n álló n a p tá rh o z lé p ett, vissza­ lap o zo tt k é t o ld a lt és k itép te. A n y lo n t a sz á ja elé te tte . Az ágy szélére ü lt, v ig y ázo tt, hogy a zacskó n y ílá s á t csak r itk á n e n ­ g edje el. A lev eg ő tő l feld u zzad ó és összelapuló n y lo n t a kön y ö k e alá szo ríto tta , h o g y n e z a v a rja a lá tá sb a n . A z ág y szélére k ira ­ k o tt tá rg y a k a t nézte. K á ro ly k o ck áró l k o c k á ra lé p k e d az Ü zem u tc a k esk en y kö­ vezetén. Ez a négy zetes lap o k b ó l ö sszerak o tt b e to n sá v az eg yet­ len száraz h ely, k ö rö s-k ö rü l s á rrá áll össze a por. M ég m in d ig csöpög az eső. K á ro ly o r r a m o st kezd sz a b a d u ln i a v a sú ti a lu l­ já ró b a n m e g re k e d t szarszagtól. É rezn i kezd i a folyóról idesod­ ródó, és az iszapos s á rb a n m egfészkelő h a l- és o lajb ű zt. A v il­ lan y d ú co k — ki tu d ja , m ié rt? — v a sú tilla tú , k o rh a d t faoszlopa­ ira d erék m ag asság ig frö csk ö lik a s a r a t a büfögő h a n g ú , ö tto n n ás te h e ra u tó k . A C e m e n tg y á r olyan, m in th a a la ty a k o s u tca p ú p o ­ síta n á fel a h á tá t, m ég a k é m é n y vörös csíkozása is m aszatos­ n a k tű n ik . A tú lo ld a li tö lté se n eg y te h e rv o n a t robog. Az a la tta lévő h ázb an u g a t a k u ty a . K orcs n é m e tju h á sz . A zt m o n d ják , h a k a ­ nos, k id o b ja d eszk ah ázáb ó l a p o k ró co t és a r r a fekszik. A veg y esb o ltn ál K á ro ly m e g g y o rsítja lé p te it. C sapzott h ajú , fiatal hegesztő k sö rö zn ek a száraz eresz a la tt. M a szk ju k v ékony fek ete szíjo n csü n g a n y a k u k b a n , szőrös m e llü k e t verdesi. K á ro ly t a r t tőle, h o g y u tá n a sz ó ln a k és ő n e m fo g a d h a tja Egy madár részvétet kiált H a jn a lra dél jö tt, n a p ra éj, k ietlen ség len g szívem tá já n . L ein t egy b o k o r: n e beszélj! M erev az arcom , m in t a m árv án y . K é t fogsorom m á r összezárt sa tu — n e m k é re k földi jóból, v áro m a p o n tte v ő h a lá lt, a rz é n t h a ra p , ki belém kóstol. Egy m a d á r ré sz v é te t k iált, de nem kell m á r a segítsége: bolygó h ív e ím rá ta lá lt az okok r e jte tt g y ö kerére. S zem em be húzom kalapom , alóla szem em k ifeh érlik . Élek, m in t h a l a szárazon. B a jo m a t csak a felh ő k é rtik . el, m e rt nem tu d üvegből inni. Fél, h ogy k irö h ö g ik e m ia tt, de o tth o n m indig p o h árb ó l kell in n ia, a szódásüveget sem irá n y ít­ h a tja a szájáb a. M ég u ta z á sra is m in d ig v iszn ek m a g u k k a l egy a p ró m ű a n y a g h e n g e re k b ő l összeállíth ató p o h a ra t. A hegesztők csak m eg b ám u lják K áro ly isk o la tá sk á já t, p e p ita ­ ko ck ás zak ó ját. Az É lesztőgyár e lő tt d ag ad t, vörös a rc ú nővel k e rü l szem be. K á ro ly n a k ú g y tű n ik , v a k o n já r, m in t egy b eh e­ m ót poloska, m e rt szem e alig látszik ki húsos arcából. K áro ly a sá rb a lép előle. A ned v es m assza átcsap leé rté k e lt, b a rn a cipőjén, u ta t k eres zoknijához, a sto p p o lás laza szálain á ttö rv e b ő rére lehel. — A csuda vigye el! — bosszankodik u n d o ro d v a K áro ly , de nem m e r c ifrá b b a n k á ro m k o d n i, h á th a m eg h allja v alak i, és olyan g y o rsan te rje d n e k a h íre k az u tcáb an . „H a ő is a szélére hú zó d ik a n ag y te h én v alag áv al. ta lá n n em is kell a s á rb a n gyalogolnom . M ilyen h ü ly e v a g y o k , m e k k o ra d in n y e !” g o n d o lja d iad alm as öröm m el, hogy leg aláb b a g o ndo­ la ta it nem kell m eg ro stáln ia, lo p v a m égis h á tra k a p ja a fe jé t; biztos, am i biztos! A tra fik e lő tt ácsorog, habozik, m ie lő tt b e­ fo rd u ln a a P a p írg y á r k a p u já n . L egjobb len n e á tb ú jn i az elek tro m o s sorom pó a la tt, de nem m er, m e rt az „ szab ály talan és tilo s” . K ét p iro s te re lő k o rlá t a p o rta ü v eg ab lak a elé szo rítja. T u d ja, hogy m a a k ö v ér B e rta néni ül a k a litk á b a n , libegő kék k ö p en y én a gom bok m a jd szét u g ran ak , h a já t k islányosan piros p ö tty ö s kendővel k ö ti le. — S zervusz K arcsik a, nincs sem m i baj az isk o láb an ? — k érd ezi p a tk á n y h a n g já n , m in t m indig. K áro ly „kezitcsókolom ”-o t köszön, a m it m á r a bélyegzőóra e lő tt m eg is bán. L a k ó é p ü letü k ig szidja ö n m ag át, hogy m ég m in d ig n em m e r „jó n a p o t”-ta l köszönni, pedig m in d e n reg g el elh atározza. A kétem eletes, vörös v ak o lású la k ó tö m b k ö rü l soha sem m i nem változik. A kavicsozott u d v a ro n szőnyegporoló ro ­ gyadozik, m eg egy pad. K áro ly g y a k ra n eltö p ren g , hogy m it k eres itt, hiszen h a jsz á lra olyan, m in t a p a rk b a n ta lá lh a tó p a ­ dok. Csenevész, in as k a rú fá k im á d k o zn ak az a b la k o k elő tt, m in th a díszletek le n n é n e k egy k ö rn y ezetv éd ő p la k á t fotójához. A legszélső K á ro ly t m ű a n y a g m á ju sfá ra em lék ezteti, n é h á n y hosszú nyloncsík v erg ő d ik a z ág ak te te jé n , e sté n k é n t susogva szálln ak a szélbe. A fá k levelei v alam ily en re jté ly e s, K áro ly szám ára é rth e te tle n okból sá rg á k é s n em zöldek, m in t a szek­ ré n y m ögül k a rá c so n y k o r elő h alászo tt m ű k a rá c so n y fa p lasztik tűlevelei. Az á g a k k ö zö tt a z ab lak o k b ó l az u d v a rra h a jíto tt és 13 �m e g a k a d t p a p íro k is lebegnek. N em é rik el az u d v a r végében a h a ta lm a s k ém én y m e lle tt álló szem etes k o n té n e rt. H a K áro ly e sté n k é n t leviszi a p iro s v ö d ö rb en a szem etet, fölnéz a k ém én y ­ ből gom olygó f ü s tb á rá n y ra és szédül. L ab ilisn ak érzi a kém én y t, m in th a n em is ahh o z a tég lafalh o z dőlne, h a n e m a k ém ény te te je v a la h o n n a n m essziről, m e g h a tá ro z h a ta tla n h ely rő l n y ú l­ na fölé. T áv o lab b a k a rto n b á lá k m e g sz ü rk ü lt d o m b jai fekszenek, a szél fe lk a rm o lja o ld alaik at. E sté n k é n t m acsk ák ra n d a líro z n ak k özöttük, n é h a p a tk á n y sik o ly is h a lla tsz ik on n an . K áro ly felm egy a lépcsőn. A fo k o k b a n te k n ő k v a n n a k , m in t­ h a fin o m csiszolóanyaggal le n n é n e k felpolírozva. A rozsdás fé m ­ k o rlá t tö lg y k a rfá ja is u g y a n ú g y k o p ik ki, leg erő seb b en a fo r­ d ulókban. K áro ly m eg áll az a jtó elő tt, fa rz se b é b en k eresi a kulcsot. M ikor szem e hozzászokik a sötéthez, a falo n p erv erz, szőrös deltoidok, igék ra jz a u g rik elő. M ég az u tá la to s sám lizöld a jtó ­ ju k o n is ék te le n k e d ik egy, a k u lcsly u k k ö ré k a rc o lt á b ra. A p ik kelyes és p atto g zó fe sté k ű a jtó n h a ta lm a s sá rg a ré z n é v tá b la virít. Az a p ja n ag y o n b ü szk e rá, bek ö ltö zésü k ó ta h a v o n ta le­ m a ra tja v alam ily en sav v al, m e rt „ re n d a lelk e m in d e n n e k ” . K áro ly belép az előszobába, f e lk a ttin tja a v illanykapcsolót. Z ak ó ját a fo g asra ak a sz tja , egy p illa n a tra m egáll a ho m ály o ­ sodó fa litü k ö r elő tt, m ely n ek h á tá ró l a fo ncsor m ák szem k én t p ereg le, fin to rt v ág : „én m á r so k at g o n d o lk o d tam ezen elő szoktam v en n i az á lta lá n o s iskolás ta b ló k é p e t n ézegetem az a r­ com at és m eg p ró b álo k észrev en n i v alam it, b á rm it am itől o l y a n az arcom de nem ta lá lo k sem m it n em u g ro m k i és n em tű n ö k el az arco k közö tt ha rá m n é z v alak i to v á b b sik lik a te k in te te ezek u tá n d ü h ö s leszek kim eg y ek az előszobába feloltom a v il­ la n y t m essziről nézem m eg m a g a m a t n em vagyok m agas és alacsony sem alak o m a rá n y o s n em g irn y ó és n em k ö v ér n o r ­ m á l i s lép ésrő l lép ésre közelítek a tü k ö rh ö z m á r csak az a r­ com at láto m rö v id jo b b ra fé sü lt h a ja m a t k o p o n y ám te te jé n és a fü lem fö lö tt ta lá n ö rö k re b e le ra g a d ta k a v ízh u llám o k am ely e­ k e t an y ám re n d e lt a fo d rásztó l hogy szebb leg y ek persze ez sem m it nem v á lto z ta to tt azon hogy a szálak o ly an seszínűek se szőkék se ba rn á k u tálo m a fü leim n o rm á lisa k n em á lln a k el arcom hosszúkás n é h á n y p a tta n á s u g y a n v a n r a jta de m ióta n a p o n k é n t boro tv álk o zo m ezek is ritk u ln a k a szám v ék o n y és szín telen m in th a átlá tsz ó m ű a n y a g ed én y b en tejszín ű folyadék lötyögne szem öldököm szőke és m á r csak a szem em m a ra d kék a p ró fek ete v o n a la k k a l á tsz ő tt golyó ta lá n kissé szom orú en n y i az egész ezv ag y o k én ” K áro ly élesre v a sa lt iskolai n a d rá g já b a n ül az asztala előtt. D ifferen ciálszám ítási fe la d a to k a t old m eg, de a M atem atik ai K özlöny egyik cik k én já r az esze. A d iffe re n c iáleg y en letek csu p án fo ly am ato s jelen ség ek le ír á s á r a h a sz n á lh a tó k , ezzel szem ­ ben R ené T h o m m a te m a tik u s kép es m ego ld an i a h irte le n v álto ­ zások és d e v e rg e n c iák k isz á m ítá sá t is. H árom d im en ziós áb rá k o n je le n íti m eg a fü g g v én y ek et, am ely ek prognózisok készítésére is a lk a lm a sn a k látszan ak . K ülönös m ódon k a ta sz tró fa-m o d elln ek nevezi ő k e t. K áro ly t csupán a m a te m a tik a elégíti ki m a ra d é k ta la n ul. A n a g y szám o k tö rv én y szerű ség ei lenyűgözik. A z aszta lról felem eli a sz u p e r-fix e t és b á m u lja a fé m tu b u st. C savaros m ű a n y a g d u g ó já v a l egyensúlyoz v ele az asztalon, h ir­ telen elengedi. „H át, ily en egyszerű. Az e m b e r is ily en te h e te tle n ü l születik a v ilág ra. 50—50 % esélye v a n a tu b u sn a k , hogy b á rm e ly szögben dő ljö n el. Ez a m o n tecarlo -elv . V ajo n a cselek v ésein k is ilyen esetleg esek ?” K áro ly végignéz a falon. Ó cska, k o p o tt p o szterek k ap asz­ k o d n ak g o m b o stű -k a rm o k k a l a ró zsaszín ű re m eszelt, ezüst fa n ­ tá z ia -v irág m in tá s fa lra . O sz tá ly tá rsa itó l sz á rm a z n ak a színes v e rse n y a utó k , n a p le m e n té k , h a v a s hegycsúcsok, ro ck zen ek aro k , feszülő fa rm e re s lán y o k fotói, a n n a k fejéb en , hogy örö k jo g k én t elsőnek m áso lh assák le a m a te m a tik a h á z ife la d a ta it. K áro ly n é h a m ég m ost is észreveszi a n y ja rosszalló p illa n ­ tá sá t, h a a fa lra tév ed az asszony te k in te te . A h a talm as, sö té t­ b a rn a p o líro zású sz e k ré n y te te jé n m in iü v eg ek so rakoznak, m á r­ kás italo k k a l, m in d sé rte tle n ü l. A h a jó p a d ló o k k e rsárg a. K öny­ 14 ny eb b felm osni és az o la jfe sté k olcsóbb, m in t a lak k . N em is illen ek a poszterek ehhez a szobához. A helyiség, ahol K áro ly kuporog, v a ló já b a n nem is k ü lön szoba, ezen kell k e re sz tü ljá rn i a szülei szobája felé. A k é t h e ly i­ ség k ö zött a jtó sincs. A tv úgy áll a m ásik szobában, hogy K áro ly is nézhesse az ágyából. K áro ly az asztalán ketyegő, piros v e k k e rre néz. L e h a lk ítja a rá d ió erő sítő jén keresztü l szóló m agnót. A g y á rb a n sik o lt a sziréna. K áro ly az ab lak h o z lép. Az e m b erek kifelé z ú d u ln a k a g y á rk a p u n , eg y ik ü k -m á sik u k h ir te ­ len e ltű n ik a m otozóban. Szülei e g y ü tt tű n n é n e k fel a k e ríté sso r m ellett, e lv á ln á n a k a bélyegzőóra elő tt m egrek ed ő m un k áso k tó l. N éh án y an irigyen nézn én ek u tá n u k , hogy k ö n n y ű azoknak, a k ik rö g tö n h aza is érn ek . A férfi és a nő á tv á g n a a h áz előtti kavicsos térségen, és h a m e g lá tn á k az ab lak b an , in te g e tn é n e k neki. A p ja csak a fejév el biccentene. N agyon egyszerű ru h á t h o rd a n á n a k . A m ily et ő is, a fiu k . Az á ru h á z a k olcsón k iá ru s íto tt tu c a th o lm ijá t. B ordó és p ep itak o ck ás n ad rág o t, ö ltönyt, ó d iv atú szabással, n y o m o tt m in ­ tá s kosztüm öt. N ara n c ssá rg a ny lo n in g et, v ag y fe h é r j e r sey -p u ló­ v e rt v a sá rn a p o n k é n t m in t „ü n n ep lő r u h á t” . F ek ete és d rap p , v astag ta lp ú cipőket, a lk alm i áron. A fé rfi és a nő egyidősnek látszan a. A fé rfi m ag asn ak , szi­ k á rn a k tű n n e, m in t egy v ék o n y cseppkőoszlop. H aja elég ett alu fó lia-szü rk e, a sv ájcisap k a a la tt is k itű n n e, hogy gondosan elv álasztv a h o rd ja friz u rá já t, m in d en h a jsz á ln a k pontos helye és hossza van. A sv ájcisáp k a k é t szám m al nagyobb, a fü ltő re fek ü d n e, n éh a e lő re -h á tra billenne. Az arca kem ény, m in th a nevetőizm ai végleg ele rn y e d te k volna. H a beszélne, szü rk és a jk a lassan n y íln a m eg, elő v illa n n á n a k ezüstfogai. Az ü zem ben azzal csúfolnák, hogy nem bízik a b a n k b a n és m e g ta k a ríto tt pénzét ezü stfo g ak b an őrzi, sőt, a jövő évi á rren d ezésn él á tté r az a r a n y r a ... A fé rfi ily en k o r g y o rsan összekapná a száját, z a v a rta n k ö rü l­ n ézn e és eloldalogna. S oha n em m e rn e visszaszólni, m e rt félne, hogy ú jra elő b u k k an ó , csillogó fogai m ég nevetség eseb b é te n n é k , k ü lö n b en nem ju tn a eszébe sem m i, am iv el m egfelelően vissza­ v ág h atn a. T u d n á, ezek a fia ta l szak m u n k áso k m eg v o n n ák a v á l­ lu k at, h a a sk o rb u tró l beszélne n ek ik , a m it a h a d tá p ro m lo tt k o n z e rv je in szed ett össze. M ár n em is b o trá n k o z n a m eg ezen, m a ra d n a egy z av art, ideges grim asz, am i végül az a rc á b a véső­ dik, m in t a szem öldöke fö lö tt k im ély ü lt rán ck ö teg . A zt persze m in d en k i tu d n á , hogy ő a g y á r egyik legügyesebb kezű szak­ m u n k ása. H a m eg álln a a gép elő tt, hogy befo g jo n a p o fá b a egy m u n k a d a ra b o t és m eg m u tassa a b alfácán o k n ak , hogyan is leh etn e leszedni a fölösleges m illim étert, szögletes m ozgása term észetessé v álna, m ég eg y -k ét fu tó m osolyt is sik e rü ln e elren d ezn i az arcán , a n ehezen mozgó, k isz á ra d t izm ok között. H a n g ja lá g y a b b lenne, és am ik o r e lra g a d n á a hév, lek ö tn é a k ö rü lö tte állók figyelm ét. É lvezné a csodáló te k in te te k e t. H a végezne a m u n k áv al, fázósan ö sszerán tan á m ag án az olajfoltos, foszló a ljú m u n k a k ö p e n y é t, elm osolyodna. E ttő l a varázs m eg is tö rn e, észrev en n e n é h á n y félm osolyt a fia ta lo k arcán , és k ita lá ln á , hogy a rra gondolnak, rég en é lm u n k ás leh e te tt. K ezét zsebébe süllyesztené, k ö h in ten e, és m in th a súlyos g o n d ja lenne, eloldalogna. A gép ek k ö zö tt el­ tűn ő d n e, hogy fia ta lo n is ilyen volt-e, de nem hinné, k ü lö n b en m ivel h ó d íto tta volna m eg a feleségét. Az a k k o ri fiatalasszony, u g y an is szép volt, és nem is go n ­ dolta, hogy itt fog lak n i. Egy szo m b at este fo g n ak m eg ism er­ kedni, olyan rég en , m in th a igaz sem len n e m ajd . A lá n y v a rró n ő a város egyik leg fin o m ab b , ú ri szabóságában. A zon a szo m b at estén e g y ü tt fo g n ak tán co ln i a b ú csúban, a lá n y becsíp m ajd és h ag y ja, hogy elcip eljék a m u latság fé n y k örén tú li sö té t ré tre . Elég zűrösen m egy m a jd a dolog, m e rt rá kell jö n n ie, hogy a p a rtn e re is szűz még. A zu tán az esem én y ek fel fo g n ak gy o rsu ln i, a h á b o rú t sze­ rencsésen m egússzák, és új életet kezdenek. A fé rfi feleségét is behozza m a jd a g y á rb a , és m ivel péld ás dolgozók, m e g k a p já k m ajd a szolgálati la k á so k egyikét. G y e re k ü k csak n ag y o n későn �és v á ra tla n u l fo g szü letn i, m ik o r m á r azt hiszik, n em is le h e tn e k szülők. A nő cseréb en v ég k ép p el k ell v eszítse b ő rén ek feszes­ ségét, sű rű b a rn a h a ja m e g ritk u l, v a s á rn a p d é le lő ttö n k é n t m aga festi m a jd ú jra , m ie lő tt a c u k rá sz d á b a m e n n e k fa g y la lto t vagy g e sz te n y e p ü ré t enni. A la k já t n em fo rm á lh a tja m a jd ú jra , így vék o n y csípője el fog tereb ély esed n i, m elle a h a s á ra fog lógni, am ely en éles csíkok látszan ak . A fé rfi n em is g o n d o lja, h o g y h a m o sta n á b a n m e g érin ti m a jd felesége te sté t, o ly an b ó d ító n a k és é m e ly ítő n ek érzi, m in t egy h ata lm a s, tú lé re tt k ö rté t, a m e ly re m á r r á já r n a k a darazsak . A nő re u m á s lesz, visszerek k é k le n e k az alsó láb szárán , csak a v astag p a m u th a ris n y a ta k a r h a tja m a jd el. A fé rfin a k az idegren d szere fog tö n k re m e n n i, s az összes tö b b i, id ő n k é n t k iú ju ló szervi p an asza az o rvosok sz e rin t m in d en n e k a k ö vetkezm énye. A fé rfi tü re lm e se n v é g ig z a rá n d o k o lja m a jd a v izsg álato k at, a la b o ra tó riu m elő tt tü re lm e se n v á r ja a le le te k e t, és h a az üzem ­ orvos k iírja b ete g sz a b a d ság ra , g o n d o san ta r tja m a g á t az u ta ­ sításokhoz. H a azt m o n d já k , a lu d n ia kell, a lu d n i fog. U gyanúgy, ahogy ő is m eg fo g ja k ö v eteln i, h o g y felesége fe lté te l n é lk ü l ren d e lje elképzelései a lá az életét. N em g o n d o ln a k rá, hogy m ég m a is a la p já b a n véve ú g y fo g n a k élni, m in t b ek ö ltö zésü k első hetéb en . Az asszony fog b e v á sá ro ln i és a h á z im u n k á t végezni. A fé rfi ezt te rm é sz e tesn ek fo g ja ta rta n i. M ikor először hozza m a jd h aza a fizetését, leteszi a b o ríté k o t a k o n y h a a sz ta lra, és azt fo g ja m o n d an i, h o g y ő a d ja h a z a a n a g y o b b pénzt, te h á t itt m in d en az ő szava sz e rin t tö rté n ik ezen tú l. A z asszony n em szól m a jd sem m it, le sz e d ia z asz ta lró la z e d é n y e k e téselfo g ja .. . H a ép p en esne, a fé rfi k ik e re sn é m in d k e ttő jü k m u n k a la p já t és lebélyegezné. E lv en n é az e rn y ő t, ő ta r ta n á az asszony fölé is, aki k ö v é rre tö m ö tt sz a ty ro t cipelne m in d k é t kezében. A nég y so rb a n le ra k o tt, cso rb a élű té g lá k o n jö n n é n e k , és h a az asszony n éh a k ib ille n n e az eg y en sú ly áb ó l, a sz ü rk e s á rb a lépne. A fé rfi n em szólna sem m it, csak ro sszalló an csóv áln á a fejét. E ltű n ­ n én ek a b é rh á z fek ete, tö re d e z e tt m á ria ü v e g ű k a p u ja a la tt, an élk ü l, hogy in te n é n e k K á ro ly n a k . A fé rfi sokáig" m a ta tn a a bizto n ság i z á rra l, m in t m indig, m o st sem ta lá ln á el elsőre a k u lcs to llá n a k h elyes irá n y á t. C su­ k o tt szájja l k á ro m k o d n a és s a n d á n a feleség ére pislan ta n a . A nő a k k o r v á g n a g rim aszt, m ik o r a fé rfi m á r e ltű n n e az előszobá­ ban. A fé rfi csak a k k o r k ezd en e h a n g o sa n k á ro m k o d n i, h a a sö té tb e n m e g b o tla n a K á ro ly n a k az előszoba közepén le rú g o tt cipőjében. Az asszony a k o n y h á b a n k ip a k o ln á sz a ty ráb ó l a v irá g ­ m in tá s m ű a n y a g abro sszal le fe d e tt a sz ta lra a te je t, a k e n y eret, a b o rsó k o n zerv et és a fe lv á g o tta t. H a v illa n y t g y ú jta n á n a k az előszobában, á rn y é k u k úg y ve­ tő d n e a gézszerű, h ím z e tt fü g g ö n y re, m in t a v etítő v ászo n ra. A függöny rá n c a i m e lle tt az á rn y k é p e lto rz u ln a , fe k e te csík k én t fu tn a a fü g g ö n y ta rtó a lu m ín iu m rú d le k o n y u lt, b al alsó sa rk a felé. A kilincs id eg esítő en csikorogna, m ik o r b e n y itn á n a k . K áro ly m egcsókolná őket, a fé rfi felü letes p illa n tá so k k a l k ö rü ln ézn e és b ecsö rtetn e a szo b áju k b a. Z a k ó já t fo g a sra a k a sz ta n á és b e te n n é a fe k e té re p áco lt d ió faszek rén y b e. G y o rs m o z d u la tta l vissza­ lö k n é a n eh éz a jtó t, a n a fta lin sz a g m égis b e tó d u ln a a szobába. A nő fek ete, cicaszem -fo rm ájú m ű a n y a g k e re tes szem üvegét az é jje li s z e k ré n y re ten n é. P o n g y o láb a b ú jn a , h a sá n és m ellén összegom boln á a foszladozó ja p á n m in tá k a t, középen k ilátszan a a ko m b in é ró zsaszín ű n y lo n fo ltja. K áro ly u tá n a m e n n e a k o n y h á b a és fe lü ln e a te te jé n zöld, a lu l fe h é r h o k e d lira . Ön fe le d te n h in tá z n a r a jta , d e m eg h allan á a hokedli fed eléb en ta r t o t t cip ő k efék és p a s z tásdobozok csö rre­ nését. — Mi ú jsá g ? — p ró b á ln á g y o rsa n e lfe le d te tn i a zajt. — S em m i — v álaszo ln á a nő k edves h an g o n , de an élkül, hogy odafigyelne. K áro ly m o rfo n d íro z n a : — M ár m e g ta n u lta m a h é tfő i le c k é t is. — N ag y o n jó l te tte d . A z e m b e r ta n u ljo n előre. K áro ly m e g to rp a n n a , té to v á z v a fo ly ta tn á : — M ert sz e re tn é k e lm en n i h o ln a p e ste d iszk óra! — H ova? — Tudod, olyan h ely re, ah o l lem ezek et h a llg a tn a k . — M inek? A zért k a p ta d a m agnót, hogy leg y en m it h a ll­ g atn o d itth o n . — D e m in d e n k i m egy az osztályból. — K érdezd m eg éd esap ád tó l! K á ro ly csak v a c so rá n á l hozn á szóba. — M iféle új b o lo n d éria ez? — b ö ffe n te n é a férfi, fejév el in te n e a n ő n e k : „ k e n y e re t” !. K á ro ly m a g y a rá z n i p ró b áln a, d e a fé rfi n em h a g y n á szóhoz ju tn i. — S em m i szükség, hogy tró g e r legyen belőled, rá é rsz m ég inni, m eg a lá n y o k u tá n k u jto ro g n i. T a n u ljá l, ez a te dolgod! — D e az egész o sztály t elen g ed ik ! — k ö n y ö rö g n e K áro ly és a to rk á ra rag ad ó gom bócokat nyeldesné. — É ppen ezért. Elég. strici v a n m á r igy is, én n em ezért dolgozom. K áro ly szeretn é m egkérdezni, hogy m ié rt dolgozik, de a p ja m á r felálln a az asztaltól, szellen ten e és e ltű n n e a szo bájában. A víz zubogni kezdene a m ú ltszázadi, o rm ó tla n m osogatóba. K áro ly is k im e n n e a k o n yhából, a le v é ltá rc ájá b ó l előhalászna egy fotót, m ely a n n a k a p o sztern ek len n e a m áso lata, ahol egy lán y m osolyog. — Na, láto d ? — sim o g atn á m eg a k ép et K áro ly , az ab la k b a á llítan á, és e g y ü tt n ézn ék az éjszak ai m űszak fényeit. K áro ly az ab lak o n könyököl. Ú jra fe lerő siti a m ag n ó t. N y u ­ g o d tan te h eti, tu d ja , a szülei csak éjfél k ö rü l zö ty ö g n ek k i a p á ly a u d v a rró l ide a világ végére, az é jszak ai villam ossal. S a j­ n á ljá k a p én zt ta x ira . K áro ly kezébe veszi a to lla t, k i-b e n y o m o ­ g a tja a b eté te t. A M ate m a tik a i K ö zlö n y t b ám u lja. L en y o m ja a tr a f ik kilincsét. „K ezitcsókolom . E gy n ag y tu b u s sz u p e r-fix e t k é re k !” „E gyedül az biztos, hogy m in d en a gim iben kezd ő d ö tt. A ddig le já rta k ide a b a rá ta im , m ég a lak ó telep rő l is . A m íg m in d ­ n y á ja n rö v id g a ty á b a n ro h a n g á ltu n k , ad d ig nem v e tte m észre sem m it. C sak a g im n áziu m b an . Em lékszem , a n y a elh o zta a tisz­ tító b ó l azt a sö té tk é k ö ltönyt, am i a k k o r volt az ap ám on, m ik o r összeházasodtak. A lig volt nagy, és engem ez n em é rd e k e lt, a n n y ira iz g a to tta n boldog yoltam . K iv a sa lta a fe h é r in g em et is, és én felk ö tö tte m a vék o n y fek e te n y a k k e n d ő t is, am i u g y an csak az ap ám é volt, a k k o r k a p ta , m ik o r K iváló Dolgozó lett. Előző este e g y ü tt v o ltu n k a fo d rászn ál, a fü lem rő l is le n y íra tta a h a ja m a t, m e rt „m in d en az első b en y o m áso n m ú lik ”. S züleim szab ad ság o t v e tte k k i e rre az a lk alo m ra, ap ám gon­ dosan m eg b o ro tv álk o zo tt, s h á rm a sb a n in d u ltu n k a g im n áziu m ­ ba, az é v n y itó m ra. A n a g y hőség m ia tt az u d v a ro n á llíto ttá k fel a kis em elvényt, elé k ét so rb a szék ek et h o rd o tt le a m a jo m ­ szerű g o n d n o k a m eg h ív o tt h iv atalo s szem élyek és az idősebb ta n á rn ő k szám ára. Az egész u d v a rt, m ely k o sá rla b d a p á ly a volt eg y éb k én t, p a tk ó a la k b a n v e tté k k ö rü l a frissen ta ta ro z o tt, m égis ódon h a tá sú é p ü letszárn y ak . Az u d v a r n y ito tt vége egy h eg y o ld aln ak fu to tt, bozótos b a ra c k fá k k a p a sz k o d ta k az e lsá rg u lt fű fölött, a hegy te te jé n egy pezsgőgyáros század közepi családi k rip tá ja fe h é rle tt, m in th a k ilátó le tt volna. M eg k erestü k a jö v en d ő o sztályom at, szüleim b e m u ta tk o z ta k a g y o m o rb eteg k ü lse jű osztály fő n ö k ú rn a k . H á tra a k a rta m m e n ­ ni a so r végére, de ap ám elő retu szk o lt: — Á llj csak előre, a ta n á r ú r közelébe, jo b b an is hallod m ajd o tt az ig azgató u ra t! A kik h a llo ttá k , leplezetlen ü l v ig y o ro g tak k ö rü lö tte m , v a la k i hang o san m egszólalt: — P ed ál! E lőre m en tem és in k á b b a lán y o k közé álltam . O tt sem h a llo tta m u g y an sem m it, olyan rosszul v o lta k b e á llítv a a m ik ro ­ fonok, hogy állan d ó an összeg erjed tek a h a n g fa la k k a l, de k ü ­ lönben is, k ö rü lö tte m m in d en k i su ty o rg o tt, m ég a ta n á ro k is az új ta n m e n e trő l v ita tk o z ta k . Az ü n n ep ély u tá n e lin d u ltu n k fel­ felé a m a jd a n i o sztály u n k b a. Én — eg y edül — egy h a ta lm a s csokor ró zsáv al m e n te m fel a lépcsőn, az osztály fő n ö k ú r m ellett. A csokrot éd esan y ám kezébe a k a rta m n y om ni, d e azt m o n d ta, hogy vigyem csak, azt én k a p ta m , és ig azán n em kell szégyellni. U g y an ú g y m egm osolyogtak, m in t m ik o r é d esan y ám a n y a ­ k a m b a b o ru lt az ig azg ató ú r beszéde u tán . 15 �— É des k isfiam , m ily e n boldogok v ag y u n k , hogy ta n ít­ ta th a tu n k és így tö b b re v ih eted , m in t m i. N em ria d u n k vissza sem m ilyen an y a g i áld o zattó l és m eglátod, m ily en rem ek lesz. m ik o r m á r a b a lla g á so d ra jö v ü n k ! F en t, az o sztály b an n em ü lt m ellém se n k i.” — E gészség etek re! — k iá lto tta h a n g o san a bajszos to rn a ­ ta n á rn ő , de csak „ sé g te k re ” v o lt h a llh a tó . E zt így ta r to tta k a to ­ n á sn a k és h e ly én v aló n ak . — K öszönjük! — v isszh an g zo tt a v álasz és B ajszi szíve m é­ ly én elég ed etlen v o lt ezzel a n y a m v a d t és g irn y ó tá rsaság g al, akik közül „eg y etlen s tra m m k a to n a sem fog k ik e rü ln i”. K ondíciójuk szerin te a k k o r le n n e k ielégítő, h a csak a n n y it h a lla n a tő lü k ; „szö n jü k ”. R u g an y o s lé p te k k e l m é rte végig a to rn a te re m széles­ ségét és fe jé t csóválta, a m in t az u to lsó fiú is e ltű n t hangos röhögéssel, b e v á g ta m a g a m ö g ö tt az öltöző a jta já t. A zu tán síp ját ló b álv a elin d u lt a s z e rtá rb a n b e re n d e z e tt szo b ájáb a, m ie lő tt a zu h an y ró z sá k sziszegni k e zd en ek és b e n trő l m u tá ló k a m a sz h a n ­ gok reccsen n ek f e l: — A k u rv a a n y á d a t, tu d o d a z t . . . és egym ás­ hoz csapódó testek , vizes p ofonok c s a tta n á sa á ra s z tja el az elő­ te re t. A z u h an y o zó b an tö b b e n is á llta k egy ró zsa a la tt, néha v a la k it k ilö k te k a m osd ó k elé. — M ost pedig ü n n ep ély es a b la k n y itá s k ö v etk ezik ! — H a r­ sogta F ra n e k , a lá n y o k k edvence, és d iv ato s fü rd ő n a d rá g já b a n a zöldre m ázolt a b la k felé ro h a n t. E gy lá b p a tta n t ki az eg y ik zu h an y o zó alól és F ra n e k b e­ esett a m osdósor alá. — K i v o lt ez az an y aszo m o rító á lla t? — tá p á sz k o d o tt fel, és sá n tik á lv a k ifelé bicegett. — Zozó fe ltö rö lte tte veled a vizet, hogy S á n d o r n é n in e k ne k elljen o ly an so k a t ta k a ríta n ia . Íg y le g a lá b b a B ajszi sem fog szívózni, hogy „úgy pacskol a tü d ő b e te g b a n d a , m in th a víziló­ csorda le n n e ” — rö h ö g ö tt k a já n u l D odi, a k it a z é rt fo g o tt meg e n n y ire ez a p éld ázat, m e rt száznyolc k iló já v a l ő állt legköze­ leb b a vízilovakhoz. F ra n e k a fe jé t csóválta, m in t a k i n em é rti, hogy le h e t ilyen b aro m ság o t ten n i. — A n ő k m á r m in d k itó d u lta k a folyosóra, h á th a v életlen ü l b etö rik a zu h anyozó a b l a k a . . . S a jn á lo d tő lü k , Zozó? F ra n e k m é lta tla n k o d v a csó v álta fe jé t, összehúzta száját. K áro ly n em szólt sem m it, b á r u tá lta , h a Zozón a k h ív tá k , a r r a gondolt, hogy a p ja k im en n e, m ie lő tt fe lv illa n n a az ezüst foga. A tó csák o n végiggázolva á tm e n t az öltözőbe, ahol D énes az osztály k e ljfe lja n c sija a p a rtv is ra k ö tö z ö tt to rn acip ő jév el lá b ­ n y o m o k at v eze te tt végig a p lafonon. A folyosón m á r tü re lm e tle n ü l z a jo n g o tt a k ö v etkező osztály, lassan k ifelé in d u lt az öltözőből m in d en k i. F ra n e k fé lre lö k te K á ro ly t az ajtóból. — E ngedj m ár, Z ozókám ! Téged n em v á rn a k a csajok, te rá é rsz ! K áro ly a r r a gond o lt, h a r u h á b a n k ellen e zu h an y o zn i, ta lá n nem m e rte v o ln a elgán cso ln i F ra n e k o t. C sen g etésk or B ajszi p a t­ ta n t elő h ad onászva. K áro ly az író a sz ta la titk o s zugából, a so rb a ra k o tt M atem a­ tik a i K özlönyök m ögül e lő k o to r egy c ig a re ttá sd o b o zt m eg egy fe lb o n to tt p álin k á sü v e g e t. Lassú, lo m h a m o zd u la to k k al k isétál a k o n y h áb a, a tű z h e ly rő l leem eli a g y u fásd o b o zt, a p ja szobájából a h a m u ta rtó t. U n d o rító n a k ta lá lja a fe h é r, szü letésn ap i porce­ lán ed én y t, m ely n ek a ljá n fe s te tt szarv aso k legelésznek egy tisz­ táson. N ap o n ta h ú sszo r a p o fá ju k b a és fa ru k b a n y o m ja a h am u s csik k et az ap ja. K á ro ly k in y itja az ü v e g e t és m eghúzza. K üzd a h á n y in g e r ellen, g y o m rá b a n tű z la b d á v á áll össze az alkohol. K ét szál g y u fá t is eltö r, m ire sik e rü l m e g g y ú jta n ia a cig a re ttá t. Az első slu k k u tá n k ö n n y e sre köhögi m ag át. K ésőbb á lla alá fú jja a fü s tö t és a felszálló felh ő b e n m o z g a tja a fe jé t, c su k o tt szem m el feláll az ág y ra. E lőször m eg to rp a n , leh ajo l, hogy k ifű z ­ ze a cipőjét, u tá n a h a tá ro z o tt m o z d u la to k k a l v ég iglépked sáros ta lp á v a l a h ím z e tt á g y te rítő n . E gy n y lo n ta sa k b a g ö ngyölt fa rm e rn a d rá g o t vesz a kezébe, v a sta g p o rm á z a t csap fel, m ik o r rá fú j, m a jd az á g y ra do b ja. Leül, k ib o n tja a zacskót. K ite ríti a fo lto ­ zott, h a ta lm a s tra p é z sz á rú n a d rá g o t, m eg sim o g atja, kezével a fém gom b o n játszik . 16 Egy őszi v a sá rn a p d é lu tá n v e tte m eg D igosztántól, ak in e k télen is olyan b a rn a a bőre, hogy n y u g o d ta n je le n tk e z h etn e v alam ely ik n ap o la jre k lá m h o z fotóm odellnek. E n n él is fo n to sab b azonban, hogy h o ltb izto s k ap cso latai vo ltak , b á rm it m egszerzett, rövid időn belül. A fickó k ín á lt n ek i egy teljesen ú ja t is, csakhogy K á ro ly n a k kevés pénze volt, és ezt is alap o san m eg fo rg atv a szám o lta a ficsú rk ép ű D igosztán kezébe, ak i h a n y a g u l b e g y ű rte a b a n k ­ je g y e k e t a m ocskos zseb k en d ő je m ellé, és á ta d ta a k o p o tt festék ű M arlb o ro -sz aty ro t. K áro ly egy h ó n ap ig dolgozott ezért a n a d rá g é rt d é lu tá n o n ­ k é n t egy b elv áro si á ru h á z b a n , ahol a p a p íro k a t b álázta, kocsira p a k o lta és e la d ta a h a sz n á ltá ru tele p e n . Á tk o zo tt m u n k a volt a dobozolás, h a elk észü lt a kocsival, a h á tsó k ijá ra to n á t az u d ­ v a rra to lta. Itt m in d ig színes töm eg k a v a rg o tt, a k ira k a to k a t n ézeg ették , és k e re sz tü l le h e te tt já r n i a p árh u zam o s m ellék­ u tc á ra . N égy lépcsőn k e lle tt le g u ríta n i a kocsit, h a m á r sik e rü lt á tp ré se ln i az u d v a r v ég ét lezáró, k esk en y v ask ap u n . N éh a á t k e lle tt p ak o ln i az egész ra k o m á n y t, m e rt e lm éretezte és a kocsi n em fé rt át. M áskor m eg nem tu d ta v issz a ta rta n i a súlyos já r ­ gány, e lszab ad u lt a lépcsőn, rá b o ru lt az ú tte stre . A já ró k e lő k és bám észkodók töm ege g y ű rű t v o n t ily e n k o r K á ro ly köré, m o­ solyogva jó p o fásk o d tak . F él sik e r volt, h a m á r to v á b b ju to tt in n en . A zsinagóga e lő tt a g alam b o k sz é tre b b e n tek az ú tjáb ó l, itt előre g y ű jtö tte az e re jé t, hogy az ú tte s te n m inél g y o rsab b an átju sso n . A h a sz n á ltc ik k te lep vezetője jól ism erte, hiszen állandó ü g y féln ek szám íto tt, és azt á llíto tta m agáról, hogy a ren d szeres szállító it n em v ág ja át. A pénz m égis k eserv esen g y ű lt, és K á ­ ro ly állan d ó an attó l re tte g e tt, hogy egyszer v életlen ü l b eleb o tlik a szüleibe, a k ik n e k m o n d h a tn a b á rm it, é rte tle n ü l m ere d n é n e k rá. C sap zo ttan és m ocskosa n é rt haza, alig m a ra d t m á r ideje, hogy átsz a la d jo n az öltözőbe lezuhanyozni, átöltözni. N éh a csak a m ocsok nagy já t tu d ta lem osni m ag áró l, a h o rp a d t fen ek ű , fe h é r lav ó rb an , a k o n y h áb an . — Jó l van, öcsi, h a kell valam i, jelen tk ezz — v e re g e tte m eg v á llá t elég ed etten D igosztán és sa rk o n fo rd u lt. K áro ly h é tfő n elsőnek é rk e z e tt a gim n áziu m b a, m ég csak a frissen m osott fo ly o só k at sz á rítg a tta a szél. B em en t a W C-be, k ib ú jt a p e p itak o ck ás n ad rág b ó l, k ö p ö tt egyet. E lő h ú zta a n y lo n ­ ból a fa rm e rt és m a g á ra h úzta. P o n to san az ő m é re te volt, az sem n ag y o n z a v a rta , hogy b o k á ja fö lö tt é r t véget, v alah o g y rosz­ szul sik e rü lt lem é rn ie a m agasságát. H irte le n rém esen m ag ab izto s­ n a k érezte m ag át, m in t a k it k icseréltek. Z se b re d u g o tt kézzel, peckesen e lsé tá lt a fa lra szerelt p o rcelán k ag y ló k előtt. Z a jt h a llo tt, alig m a ra d t ideje, hogy a p ep itak o ck ás n a d rá g ­ já t eltü n te sse a n y lo n szaty o rb a és az egyik csésze elé álljon. — Szia Z ozó! M i az ördög, hogy f e ltö r té l. . . — h ő k ö lt m eg az a jtó b a n Dodó, m a jd K áro ly v á llá ra csapott, a fiú a fa ln a k tá n to ro d o tt a h a ta lm a s m ancstól. — M eg ne m á rtsd az új szerelést, m e rt h a jól látom , m ég be sem volt a v a tv a — g ú n y o ló d o tt D odó és p im aszul a leg n a­ gyobb fo ltta l szem ezett. K áro ly m ag ab izto sság át k icsit le tö rte Dodó, de re m é n y k e d e tt, hogy csak rossz k ed v e v a n m a a h a ­ ta lm a sra n ő tt fiú n a k , a k irő l h á ta m ö g ö tt azt sugdosták, hogy az a p ja egy m edve volt, am i k ö n n y e n m eg is lehet, hiszen az a n y ja az Á lla tk e rtb e n dolgozott. K áro ly az o sztály b an szán d ék o san nem ü lt a p a d já b a , h an em fel-le já r k á lt az osztályban. Igyek e z e tt közönyös k é p e t vágni; de n em sik e rü lt, m e rt lá tta , hogy m in d e n k in e k m e g a k a d t rajta, a szem e. V életlen ü l m eg h allo tta, hogy Luca, az o sztály b an h a ll­ g ató lag o san leg jo b b fe n e k ű n e k ta r to tt lá n y lo p v a odaszólt h á ta m ö g ö tt a b a rá tn ő jé n e k . — Így nincs is o ly an k re té n feje. . . K lá ri t in isen v ig y o rg o tt; — L egközelebb m á r a h íd alá is lem erészk ed ik . . . K áro ly érezte, hogy vörösödni kezd az arca. H irte le n F ra n e k lib b e n t az osztályba. V ad o n atú j L ev i’s-ben, fe lh a jto tt csőszárral, hegyes o r r ú , v ék o n y ta lp ú , rövid, bordó csiz­ m áb an . A lán y o k , L u cáv al az élen, olv adozva b á m u ltá k . F ra n e k , m in th a észre sem v e tte volna, a h ely é re in d u lt. A ta n á ri asztal e lő tt fed ezte fel K áro ly o n a fa rm e rt. �— G ra tu lá lo k Z ozókám ! — rá z o tt vele kezet. — H ol v á g tá k hozzád? H úzzál m eleg zo k n it, m e rt h u z a to t k a p a bo k ád ! K áro ly a ta n ítá s v égén m e g v á rta , m íg b ecsen g etn ek a ta n u ló ­ szobára, és b e m e n t a W C-be. Az eg y ik fü lk é t m a g á ra z á rta . L assan le h ú z ta a cip zárt, k i­ fo rd íto tta a fém gom bot, és k ib ú jt a fa rm e rb ó l. E lő v ette a tá s k á ­ já b a n összeg y ű rő d ö tt p e p ita k b c k á s n a d rá g o t. T u d ta, hogy a n y ja szö rn y ű lk ö d n i fog, hogy le h e t e n n y ire ö sszeg y ű rni egy frisse n v a sa lt n a d rá g o t a g im n á z iu m b a n , ah o v á ta n u ln i j á r az em ber. K áro ly la ssa n a fö ld re e n g e d te a n a d rá g já t. — A k u rv a életbe, h o g y sem m i sem s i k e r ü l . . . — ü lt r á a le h a jto tt W C -deszkára. K e z é b e v e tte a fa rm e rt, n ézte a folto­ k a t, „a k u rv a é le tb e ”, d ü n n y ö g te h a n g o sa n és a k ö v ezetre k ö p te sós k ö n n y é t, a p e p ita k o c k á s n a d rá g m ellé. K áro ly a c ig a re tta c sik k e t e ln y o m ja a sz a rv aso k p o fáján , u tá n a kipöcköli az ab lak o n . E lé g e d e tte n szem léli a m o zd u lato t, m á r m a jd n e m ép p en ú g y sik e rü l n ek i is, ah o g y a p ály a u d v a ro n ácsorgó fiú k csin álják . V a g á n y u l és m ag ab izto san . Az iro d a lo m ó rá n D ick en srő l b eszélt a ta n á rn ő , a k it B agoly­ n a k csú fo lta k a k o n ty a m ia tt. M eg h ato tt, m ag as h a n g o n m esélt T w ist O livérről, a „szegény, de m élységesen tisz ta g y erm ek h ő s­ ről, ak i a k o ra i k a p ita liz m u s e m b e rte le n v iszonyai kö zö tt is m eg tu d ta őrizni b e c sü le té t.” O lyan h a tá r ta la n ra jo n g á ssa l tu d ta ecse­ teln i a k ö ltő k és író k leg sö téteb b ü g y e it is, h o g y h ev e m in d e n k it m ag áv al so d o rt, m in t a lav in a. S zak m ai felk észü ltség érő l csodá­ k a t re b eg te k , állító la g m ég L ajo s b ácsin ál is jo b b a n é r t az iro ­ dalom hoz, pedig a szak állas öreg h íre s a rró l, hogy a v ilág iro d a­ lom összes je le n tő s k ép v iselő jérő l p o n to s tu d o m á sa van, k a p o tt-e é letéb en szifiliszt, és h a igen, a k k o r m ik o r, és a leg n ag y o b b v aló ­ színűség sz e rin t kitől. B agoly ta n á rn ő ily en közönséges m a te riá lis g o n d o k k al k e­ v esebbet tö rő d ö tt, és csak félig sz á m íto tt földön já ró em b ern ek . A h étk ö z n a p o k b ó l csu p á n a n n y it e n g e d e tt b eszivárogni a p a r ­ nasszus tá jé k á n lovagoló g o n d o latai közé. a m e n n y it fe lté tle n ü l szükségesnek vélt. N oha a ta n ítv á n y a i kissé goly ó sn ak ta rto ttá k , tisztelték is, m e rt n em szólt bele m ag án ü g y eik b e. É ppen szem elv én y ek et olv aso tt fel könyvből, m ik o r h angos sziszegésre le tt figyelm es: — Illu sztráció : 5! C sak a k ív án csiság k e d v é é rt k a p ta föl a szem ét, m e rt azt h itte, v alak i k ü lö n szorgalom ból ö sszeg y ű jtö tte a k o r festésze­ té n e k jellem ző re p ró it, hogy szem léltesse a tan an y ag o t. Így teljesen v á ra tla n u l érte, h o g y fe lp illa n tv a egy h ata lm a s, színes szexkép m e re d t felé, a m it az egész o sztály h á tra fo rd u lv a b ám ult. A leg h átsó p a d b a n ülő F ra n e k későn kapcsolt, d e rm e d t csöndben csap ta össze a la p o t és a p a d b a d u g ta. — H ozd ki, F ra n e k ! — p a ra n c so lt rá a ta n á rn ő , de m e rt m in d e n k it a b ecenevén szó líto tt, m in d en erélyesség h iá n y z o tt a h an g jáb ó l. F ra n e k k én y sz e re d ett v ig y o rra l e lin d u lt az ö ssz e h a jto g a to tt m ag azin n al a ta n á r i asztal felé. A lán y o k cin k o san m osolyog­ ta k rá, h á tu l C sárli d ö rm ö g ö tt, hogy ez ig azán dedó tém a, fölös­ leges olyan peckesen ballagni. F ra n e k a ta n á rn ő felé n y ú jto tta az ú jság o t, d e ő ije d te n e lrá n to tta a kezét, fé lté k e n y e n m aga m ellé h ú z ta a szöveggyűj­ te m é n y t és in te tt a fiú n ak . F ra n e k le te tte az ú jsá g o t és h ely é re b allag o tt. Az o sztály b an k u n c o g ta k és su ty o ro g ta k a ta n u ló k , a ta n á r ­ nő m erev en n é z e tt m ag a elé. M egszólalt a csengő. A ta n á rn ő fe lá llt és m in th a elfeled k e­ z e tt v o ln a az ú jság ró l, k im e n t a terem b ő l. Az o sztály b an előbb v isszafo jto tt, m a jd h angos k acagás tö rt ki. Luca rö g tö n F ra n e k m e lle tt te rm e tt: — Isten i v o ltál! — D odó! — h ú z ta el s z á já t C sárli. F a rm e rjá b ó l egy fü stszű ­ r ős c ig a re ttá t k o to rt elő és a filte r e lő tt k e tté tö rte . A csonkot m e g g y ú jto tta és eln y o m ta a tá b la szélén. — M ost g ú v a d ja to k ide! R á k ö p ö tt a csik k re, felp ö ck ö lte a p la fo n ra . A ta p so t D odi röhögése sz a k íto tta m eg: — Á gival sm á ro lt egész d é lu tá n a h íd a la tt, a z é rt enyves a p o fá ja . . . M in d en k i h an g o san rö h ö g ö tt, m e rt jó l ism e rté k a tizen k ilen c éves fé lv é r lá n y t, a k i az u d v a ro n focizó fiú k közül g y a k ra n o d a­ szólt v alak in ek , hogy jö jjö n h á tr a a b a ra c k fá k m ö g é . . . L assan lecsen d esed ett az osztály, a fiú k C sárli k ö ré ü lte k a h á tsó p ad ra, és a le g ú ja b b P O P F O T Ó -t n ézeg ették , a m it a fiú n a k m in d en h ó n a p b a n e lk ü ld ö tt a n a g y a n y ja . V an M cCoy S oul C ha-cha-cha diszkólem ezének h ird e té sé t b á m u ltá k . K áro ly a tö b b iek k el e g y ü tt á h itatta l b á m u lta a cso d álato san színes k ép ek et, a m osolygó lá n y o k a t a h a n g stú d ió k m isz tik u sn a k tű n ő k e v e rő p u ltja it. D odó gúnyos d ü n n y ö g ése sz a k íto tta k i a k ép zelt v ilág b ó l: — Na, Zozó, csak lopod a lá tv á n y t mi, h o g y legyen m it h e n ­ cegni a g y á ria k n a k . . . — É rd ek es is a fo tó g ra fik a ? ! S ehol sincs a lem ez m elle tt! — v ág o tt vissza Zozó dühösen. — H o n n an tu d o d ? — C sak b á m u ljá to k a b o rító t, v itatk o zto k , hogy m ily en jó l e h e t a lem ez, an élk ü l, hogy eg y etlen h a n g o t is h a llo tta to k volna ró la . . . — M iért, te ta lá n ism ered ? — c sa tta n t fel C sárli. Zozó szó n é lk ü l felállt, g ú n y o san v isszan ézett a v á lla fölött. — S z e rin te te k h a llo tta m á r? — k é rd e z te Dodó. C sárli v á lla t v o n t: — N em tu d o m , o ly an tito k zato s p o fá t v á g o tt. . . — M ajd én kiszedem belőle — v á g ó d o tt k i a p ad b ó l D odó, és k iro h a n t a fo ly o só ra K á ro ly u tá n . B iztos v o lt b en n e, hogy K á ro ly m á r m eg szerezte v alah o g y a lem ezt, k ü lö n b e n m itő l m e rte v o ln a e k k o rá ra k ien g ed n i a h a n g já t a fiú, a k itő l m egszok­ ták, hogy nincs k ü lö n álló vélem énye és csak r itk á n m e r b á r m ibe is beleszólni. „N ekem k ell első k én t m eg szerezn i”, gondolta, m ik o r K árolyhoz lép e tt. — N em kell úg y fe lk a p n i a v izet, fiú ! — csa p o tt b a rá ts á ­ gosan a v á llá ra . — H o n n an a fen éb ő l tu d h a tta m volna, hogy sik e rü lt m egszerezned, m ik o r m ég C sárliék is csak a b o rító h ir­ d etését b á m u ljá k . . . 17 �K áro ly m e g le p e tte n h á tra fo rd u lt. E lőször szó ltak hozzá így a g im n áziu m b an , először érezte, hogy v a la k i szorongva néz rá, de fölényév el n em tu d o tt m it kezdeni, k é n y sz e re d ette n elm oso­ lyodott, m e g rá n to tta a v állát. N em a k a r t m egszólalni, m ég élvez­ ni szerette v o ln a egy kicsit, hogy v a la k i k ív á n c s i. rá. — U gye behozod egyszer, és kölcsönadod? D odó o ly an k é tsé g b e e se tt rem én y k ed éssel n é z e tt rá, m in t­ h a az élete fü g g n e K á ro ly d öntésétől. K á ro ly n a k D odó visel­ k edése egy k o ra b e li k é p esú jság fo tó rip o rtjá t idézte, a m it g y er­ m e k k o rá b a n sokszor b á m u lt b o rzo n g v a és m eg d öbbenve, egy karszalago s k ivégzőcsoport tisz tje e lő tt m e g g y ö tö rt arcú férfi k ö n y ö rg ö tt té rd e n á llv a , m in th a Isten h ez fo rd u ln a . K áro ly nem a k a rta m ag a e lő tt lá tn i a k ö v etk ező k ép et, ahol a fé rfi sz é tv e te tt k a ro k k a l fe k ü d t a kockakövön, a tisz t c ig a re ttá ra g y ú jto tt. — Persze, h o g y elhozom , de m á sk o r n em k ell i l y e n k ép et v ágnod — m o n d ta és sa rk o n fo rd u lt. A köv etk ező h é te n m in d e n reg g el azzal fo g a d ták , hogy b e­ h o zta-e m á r a lem ezt. K á ro ly m á r fé lt eg y ed ü l m a ra d n i b á rk iv e l is, szü n ete k b e n h ó n a a lá c sap ta k ö n y v ét, m in th a sü rgős p ó to ln i­ való ja lenne. A folyosó sö tét v ég ére, á llt és lo p va fig y elte a lán y o k co m b ja k ö zö tt m egjelenő, a zöld o lajfesték es falró l vissza­ verődő fén y t. K áro ly ú jr a feláll az ág y ra, kezével v é g ig sim ítja a szek rén y te te jé t. M ikor felem eli kezét, u jja in v astag , bolyhos p o rk e sz ty ű t lát. R áfú j, a p e ly h e k e lv á ln a k a k ézfejérő l, lassan , m in t a p ity ­ p a n g g atsb y -k o ro n á ja , e reszk ed n i k ezdenek. K á ro ly b u tá n v i­ gyorog, fo ly ta tja a m a ta tá s t. H irte le n egy n ag y lem ezt dob az ág y ra, a b o rító u tá n v a sta g p o rk o n d en zcsík úszik. A ta sa k pö­ rö gve zu h an , csücskével az ág y szélére esik. A fó liázo tt k a rto n ­ ta sa k m eg h ajlik , lefejezi V an M o rrist, m a jd to váb b széd ü l a h ajó p ad ló ra . K á ro ly u tá n a b á m u l, „ k u ty a s z a r”, b ö ffen ti, n y elv é­ vel alk o h o lb a n o ld o tt fü s tö t lök a szájáb a. B elerú g a lem ezbe. C sípőre teszi a kezét, f a r k a sszem et néz vele. Az üvegből húz eg y slu k k o t, m e g fo rg a tja a szá já b a n . A b o rító h oz sétál, leül m ellé a földre. K iveszi a k arco s lem ezt. B al kezével p ö rg e ti a térd én , jo b b m u ta tó u jjá n a k k ö rm é t a forgó lem ez közé ny o m ja. F e jé t és ta lp á t v a d u l rá z z a a ritm u sra . „H át ez a b oldogság! E n n y i az egész! E gyszerű. Az é rté k ­ re n d e t m eg h atáro zza, a lá - és fö lé re n d d e l. K itö ré s nincs, bűvös a kör. S tú d ió k , cso d aállato k , v ék o n y m e se -a rc ú nők, szédítő te s tte l és én csak á llta m a k ir a k a t elő tt. A b o ltb a n hullám os h a jú , fek e te m an d u laszem ű lá n y ácso rg o tt, a co m bja csokoládé, fag y o san v ég ig m ért, m e rt lá tsz o tt a p e p ita zakóm on, hogy csak a v ág y am d u zzasztja a zsebeim et, k ü lö n b e n v ilág -csó ró ja v a ­ gyok. M ár egy h e te m in d e n reg g el m e g k é rd e z te D odó, később F ra n e k m eg Csáirli is, h o g y m i ú jsá g a lem ezzel. F ra n e k u g ra to tt, hogy az an y á m biztos n e m en g ed a su lib a hozni egy ilyen piszkos d rá g a cuccot. K ö zben p im aszu l v ig y o rg o tt. L uca a n y a k á b a csim ­ p aszk o d o tt, ré v e te g szem ekkel b á m u lt, én m eg n em m e rte m a m ellére nézni, csak a p o fá m égett. M ár egy h e te csak a pofám ég ett, éreztem , hogy n em b íro m to v áb b . A zt a lem ezbolti elad ó ­ n ő t sem n é z h e tte m m eg, p ed ig so k k al jo b b fe n e k e volt, m in t L ucának, de h iáb a, ő az á ru h o z ta rto z ik . H á ta m m ö g ö tt a buszok tü le k e d te k , m á r é g te k a n eo n o k , a szem k á p rá z o tt, és én m ég m in d ig csak a k ir a k a t e lő tt szobroztam . F ázó san összehúztam m ag am o n a zak ó m at, p ed ig csak a k é t ird a tla n u l h o sszú n ak é rz e tt k a ro m m a l k e lle tt v a la m it csinálnom . B e n t tü le k e d te k , m ik o r én p o fá tla n u l (életem b en először ig azán p o fá tlan u l!) végig­ to la k o d ta m a soron, m in th a m illiom os len n ék , és csak ú g y h e p p ­ ből fel a k a rn á m v á sá ro ln i az egész b o lto t, a zakóm belső zse­ béből h a n y a g u l k ilö k ö tt d o h án n y al. E gy h u szast v á lto tta m a p ­ ró ra és ügyeltem , hogy jó l csörögjön, m in d e n lép ésem nél csilin­ g elje á t a boltot. A lá n y rá m v illa n to tta m a n d u lalen cséjét, és először m é rh e tte m végig te tő tő l ta lp ig és jogosan. E leg án san fú jta m m eg a lem ezt. M éltó ság teljes lépésekkel k im asíro zta m a zsák m án y o m m al, az u tc á n sem n éztem a h á ta m m ögé, nem k ezd tem ro h a n n i a sark o n . B ü szkén ta p o sta m a su g á r­ u ta t, a n eo n - és fén y szó ró d zsu n g elb en b izto n ság b an éreztem m a­ g am at. A z u tc á n szom orú és v id á m e m b e re k jö tte k szem be. A szo m o rú a k n a k sz e re tte m v o ln a a lógó o rr u k alá o rd ítan i, nézzétek, e n n y in m ú lik a boldogság, lo p ja to k m a g ato k n ak . 18 A zu tán b u szra szálltam és m inél közelebb já rta m a k ü lv á ­ roshoz, az otthonom hoz, a boldogságom eg y re fogyott. Az utolsó fellángolás a g im n áziu m elő tt volt, ahol elképzeltem a h o ln ap i napot. R em egtem a vágytól, hogy ezzel az á lta la m je le n té k te le n ­ nek ta r to tt tá rg g y a l visszan y erjem , a m it m á r az első n a p elvesz­ tettem . E gyetlen v ág y am volt, hogy jö v ő re a k a d jo n ö n k é n t v ál­ lalkozó, m ik o r az ü lésren d eldö n tésén él rá m k e rü l a sor . . . M ásnap b ü szkén érk eztem a g im n áziu m b a. E rő sn ek és m éltó­ ság teljesn ek éreztem m ag am at, ahogy a h a n y a g u l hónom alá csap o tt lem ezzel ellib b en tem egy lán y cso p o rt előtt. N em is csa­ lódtam , su ty o ro g n i kezdtek, ahogy e lh a la d ta m e lő ttü k . Ezzel a szédült elég tétellel lép tem az osztályba. A m a te m a tik a ó ra csak n ag y szü n et u tá n volt, ez é rt senki nem u g ro tt fel, m ik o r m eg p illa n to tta k . D odó és C sárli a h átsó padon v itatk o zo tt, L uca F ra n e k k e l szövegelt, a tö b b iek m agol­ ta k tö rté n e le m ó rára . D énes összerezzent, h irte le n összezárta u jja it, ahova az évszám o k at írta fel v ék o n y filctollal, idegesen felto lta szem üvegét az o rrá n . M ikor lá tta , hogy csak én vagyok, fo ly ta tta . M eg igazítottam hónom a la tt a lem ezt. F ra n e k álla leesett, ellö k te válláró l Luca k a rjá t, és k ik a p ta kezem ből a lem ezt. — B ehozta! — o rd íto tta , és az egész, osztály irig y en fel­ k a p ta a fejét. C sárliék a b b a h a g y tá k a v ita tk o z á st, le u g ro tta k a p a dról, h a ta lm a s szem ekkel m e re d te k rám , m in th a a világ száz­ h u szo nnyolcadik szám on ta r to tt csodája lennék, F ra n e k h a n g ja tö rte szét a v arázst. H an g o san b u g y b o rék o lta a sz a v a k a t: — A cso -d a -le -m e z ! A k étév es V an M orris, egy ta m e l ! R égi sz a r . . . h e te ad ­ Az osztály rö h ö g n i k ezdett. Szólni a k a rta m , hogy igenis cso­ d álato s lem ez, h áro m sz á z ért á ru ljá k az ü zletb en is, de a hangom elveszett. K ik a p ta m a lem ezt F ra n e k kezéből és k iro h a n ta m az osztályból, B osszankodtam , de a fen e egye m eg, a k ü lföldi n ev ek et nem szo k tam k ib etű zn i, az angol szav ak m eg k ü lö n ö sen k ín a ia k n e k e m .. . A rra g ondoltam , am íg a fö ld ra jz sz e rtá r elő tt k ö nyö­ költem az ab lak o n , hogy h iá b a d u g ta m el teg n ap a k ém én y m ögé a lem zet, m eg a p o fo n ra, a m it a p ám tó l k a p ta m , m e rt későn m en tem haza, és nem v o ltam h a jla n d ó válaszolni m in d en k érd ésére, h iáb a o r d íto tta : — Hol v o ltál? K áro ly leem eli k ö rm é t a lem ezről. Egy zsebkendővel gon­ d o san letö rli ró la a p o rt. A ta sa k b a csú sztatja, V an M orris fe jé t v issz a h a jtja a n y a k á ra . A cím lapon tom boló lá n y a r c á t m egsim o­ g a tja és u jjá t végighúzza a gerincén. A lá n y m osolyog. K áro ly feltáp ászk o d ik , az asztalhoz sétál. A sz u p e r-fix e t zacskóba tölti. Leül. az asztalhoz, m ate m a tik a k ö n y v e t vesz m aga e lé . „H a éle­ tem összes cselekvését — am ely így közelít a vég telen h ez — é rték elem és fü g g v én y fo rm á já b a n felrajzolom , a fü g g v én y m eg­ a d ja, hogy a valószínűségi változó (te h á t az olyan cselekvéseim , a m elyek a re á lis változás esély ét őrzik) m eg ad o tt X a é rté k n é l nagyobb X -é rté k e k m ily en P valószínűséggel fo rd u ln a k elő. Egy­ szerű valószínűségi eloszlásfüggvény. A szám h alm az ta g ja in a k po n to san a fele a sz ám tan i középnél nagyobb, m ásik fele pedig a szám tan i középnél kisebb. Igy a sz ám tan i közép é rté k é n é l nag y o b b és k isebb é rté k e k elő fo rd u lási valószínűsége e g y a rá n t 50—50 % . A n n a k a valószínűségét, kell m eg állap ítan o m , hogy egy a d o tt X a é rté k n é l n ag y o b b előfordul-e. H a a re la tív g y ak o riság a felső k v a rtá lis és a m e d iá n közé esik, jelen leg i életem egy k alap s z a rt sem ér. Ez nyilv án v aló , de u tá n a k ö v etk ezik a leg­ fo n to sab b m ű v elet, a jövőbe m u ta tó interpoláció. H a a m ed iá n t nem tö ri á t és nem lép az alsó k v a rtá lis in te rv a llu m á b a , ak k o r vége.” K áro ly összecsapja a k ö n yvet. C ig a re ttá ra g y ú jt, fe lh a n ­ g o sítja a m agnót. Az asztalon álló n a p tá rb a n lapoz visszafelé. A m ásik oldalon k em én y ceru záv al b e írt női n é v szén k arca b u k k a n elő, alig lá th a tó a n : Szilvia. K áro ly h irte le n m o zd u la tta l k itép i a lap o t, m a rk á b a szo­ rítja , k id o b ja az ab lak o n . A p ap írg o m b ó c a sz ü rk e hom okon n y ú jtó zk o d ik , K á ro ly m egigézve b ám u lja. �S zom bat este volt, K á ro ly m á r d é lu tá n fe lv e tte a fa rm e r­ já t, in g én k é t gom b o t n y itv a h ag y o tt. Így tú l k ev eset le h e te tt lá tn i a m á r eg y re e rő te lje se b b en szőrösödő m elléből, viszont h a a h a rm a d ik go m b o t is kig o m b o lta, a k k o r a h a sa közepe is k i­ látszo tt. Ezt n em a k a rta . B osszan to tta, hogy n em sik e rü lt e lérn ie az t a h a n y a g eleg an ciát, am e ly e t titk o n m á r an n y iszo r m egfi­ gyelt C sárlin. P o h a ra k a t k é sz íte tt elő, a legszebbeket, am it o tth o n talá lt, nem is em lék ezett, hogy h a sz n á ltá k is v olna őket v alam ik o r. Ú g y tu d ta , szü lei n á sz a já n d é k b a k a p tá k a p o h a ra k a t, és rö g tö n a p o lcra k e rü lte k , az e lh ú z h a tó ü v eg lap m ögé. K áro ly ita lt b o n to tt, sü te m é n y t k é sz íte tt egy tálc á ra . Alig v á rta , hogy b esö téted jen . T u d ta jól, h o g y F élix bácsi, a bicegő éjjeliő r, eb b en az id ő p o n tb a n a b á lá k k ö rn y é k é t bóklássza. Az ö reg et sokszor m eg lesték m ár, h an g o san k á ro m k o d ik m ag áb an , állító lag azért, hogy m ég v életlen ü l se fusson össze to lv ajo k k al. K áro ly iz g a to tta n v á r t f ü tty je lre a k e ríté s tú lo ld aláró l. E lőbb a női k aca g á st h a llo tta m eg, a z u tá n a döngő fé rfih a n g o t. Bosz­ szan k o d o tt, hogy h iá b a fig y e lm e z te tte u n o k a te stv é ré t, ú g y csör­ te tn e k , m in t egy ra k á s h a jtó . P isszegett, az eg y ik lá n y a p ró t sik íto tt, m ire az u n o k a te s tv é ré t h a llo tta d ö rm ö g n i: — M ondtam , hogy p o fa be, am íg b e é r ü n k ... K á ro ly á ts e g íte tte a lá n y o k a t, izzadt te n y é rre l fo g o tt v elü k kezet, ők kicsit b u tá n n e v e tte k , m in t az u tcab eli lányok, és k é to ld alró l m egcsókolták. Ú gy é rte k K á ro ly la k á sá b a , hogy sen k i n em v e tte észre őket. K áro ly csu ro m v íz le tt, m ire b ec su k ta m a g u k m ö g ö tt az ajtó t. N em g y ú jto tta k v illan y t, csak m iu tá n az u n o k a te stv é re e lh ú z ta a vastag , n ik o tin o s csip k efü g g ö n y t. Az iskolai atlasszal le á rn y é k o ltá k az olv asó lám p át, b ek a p c so ltá k a m ag nót. E ro tik u s diszkózene tö ltö tte m eg a szobát, á rn y é k u k ijesztő te s tő rk é n t guggolt a h á tu k m ögött. U n o k te stv é ré n e k viccein o ly an h an g o san n e v e tte k a lán y o k , h o g y K á ro ly a ttó l félt, m e g h a lljá k a szom ­ szédok. M ikor a b o ro sü v eg a ljá ra é rte k , u n o k a te s tv é re fe lá llt az eg y ik lán n y al. — S zilv iát itt h ag y o m n eked, ő ig azán jó l é rt m in d en h ez — k a csin to tt, és e ltű n te k a sö té t szobában. K áro ly a b o rtó l m e g b áto ro d v a, k ív á n c sia n szem ü g y re v e tte S zilviát. R övid, b a rn a h a ja szab ad o n h a g y ta a fü lét, elől sim li­ szerű en b o ru lt a h o m lo k ára. K á ro ly n a k n e v e th e tn é k je tám ad t. Szilvia n em h o rd o tt m e llta rtó t, rózsaszín p u ló v e rjé n e k b o r­ d á i m ö g ö tt erős m ellei rin g a tó z ta k . A fa rm e r szorosan feszü lt fen ek ére, h a sá n á l e n y h é n k id o m b o ro d o tt, K á ro ly b u tá n vigyo­ ro g n i kezd ett, m ik o r m eg k ív á n ta . Szilvia eg y ideig e g y ü tt n e v e te tt vele, h irte le n a b b a h a g y ta : — M it röhögsz? — O lyan vagy, m in th a e lh a g y ta d v o ln a a tá n y é rsa p k á d te te jé t. — Ez az egész? Szilvia zse b re d u g ta a kezét, az a b la k elé Sétált. K á ro ly n a k ú g y tű n t, jo b b fe n e k e van , m in t L u cán ak . A lá n y h á ta m ögé lép e tt, érezte, h o g y rem eg a g y o m ra. S zilvia h á tra n y ú lt, m agához ölelte K áro ly t. A fiú á tk a ro lta a lá n y h a sá t, de S zilvia m ellére to lta K áro ly k a r já t és csókolózni kezdtek. Szilvia le v e tte a p u ló v erét, k ig o m b o lta K á ro ly in g ét is és félm eztelen ü l ö lelk eztek a v astag , n ik o tin o s csip k efü g g ö n y előtt. — M enj az á g y ra ! — s im íto tt végig K áro ly h a já n Szilvia. K áro ly h á tá t a fa ln a k v e te tte , n ézte a lá n y t, ak i tán co ln i k ezd ett. K á ro ly elb ű v ö lte n b á m u lta a fa rm e re s com bot, a fa r­ m eres fen e k e t. A lá n y n a d rá g já ra v ék o n y c sík k é n t n y o m ó d o tt b u g y ijá n a k k ö rv o n ala. Szilvia v ég ü l m eg állt, k ig o m b o lta a f a r ­ m e rn a d rá g o t. A fém g o m b le fitty e d t, k ö ld ö k e elő tt szétn y ílt a n a d rá g . L e h ú z ta a cip p zárt, k ib ú jt a farm erb ó l. K áro ly ré m ü lte n v e tte észre, hogy a lá n y így alig izg atja, lassan kezd m eg szű n n i b e n n e a feszültség. Szilvia m e llé fe k ü d t az á g y ra . Ö lelk eztek , de K áro ly nem é rz e tt izgalm at. A lá n y m o z d u la ta it fig y e lte és ije d te n érezte, hogy Szilvia keze m eg in d u l n a d rá g ja felé, kig o m b o lja. — Mi v a n v eled ? — k é rd e z te a lá n y h irte le n . „H ogy m o n d h a tn á m el, m i v a n v elem ? M ondjam , hogy utálo m m ag am at, m e rt itt fekszem te h e te tle n ü l? M ondjam , hogy nem ben n e v a n a h ib a és en g em csak a f a r m e r e s seggek v o nza­ n ak ? C sak azért, m e rt nem találk o zo m vele, v á g y a im a t ú jsá g o k való szín ű tlen ü l tö k életes re k lá m n ő ib e n é lh etem csak ki. M ond­ ja m a z t, hogy b ecsap o ttn ak érzem miagam at, m e rt a rek lám v ilág tökéletessége tú lsz á rn y a lta , kevéssé érté k e ssé te tte azt, a m i a term észetes? Egy L ev i’s-re k lá m o t m eséljek el neki, am ely en egy lán y fen ek e lá th a tó , a la tta szöveg: AZ ÖN LEG JO B B V O N A LÁ T LEG JO B B A N A LEV I’S M U TA TJA ! V ajon m eg érten é-e, hogy á tv e rte k és én a fa rm e rb a estem bele?” Szilvia fe lü lt az ágyon, elk ezd te m a g á ra rá n g a tn i a k o p ta ­ to tt-k é k n ad rág o t. M ikor felh ú zta a cip pzárt, K á ro ly t h a ta lm a s vág y fo g ta el, k ö rm év el a fa la t k arm o lta . A m agnószalag susogva p ö rg ö tt az orsón. K áro ly a m a te m a tik a k ö n y v e t lapozza. „H a in terp o lálo m a. fü g g v én y k a p o tt szak aszát, a jö v ő b e m u ta tó prognózist kapok. H á t ez alig h a lép h eti á t az alsó k v a r­ tális in te r v a llu m á t.. . ” K áro ly g rim aszt vág, é llé p az asztaltól. M eg m ark o lja a zacskót, am ib e sz u p e r-fix e t tö ltö tt, az á g y ra ül. K ö rü ln éz a szo b ájáb an . S zája elé veszi a zacskót, m ély ek et lélegez belőle. M entolszerű íz töm i el a sz á já t és o rrá t. M in d en szip p a n tá sá n á l csak egy p illa n a tig irritá lja a különös m en to l, a m ely rő l azt sem tu d ja eld ö n ten i, hogy a szag át vagy ízét érzi-e eg y általán . A fa ln a k dől, m elle tte v an az agy o n fo lto zo tt fa rm e r, a V an M orris nagylem ez és egy színes fotó, a n n a k a p la k á tn a k a m áso lata, am elyen egy félm eztelen, fa rm e re s lá n y m osolyog. „H ol já rsz Szívem ? M iért is h ív la k úgy, hogy Szívem ? N em tudom . M iért szeretlek, Szívem ? F o g alm am sincs, Szívem . H iszen soha nem lá tta la k való ság b an , Szívem , és m égis szeretlek , Szívem . N em is tu d o m , m e ly ik ü n k tu d tö b b e t a m ásik ró l, Szívem ? É n, a k i láto m a teste d e t, v ag y te, ak i tu d o d , hogy százezer k a ­ m asz m egnézi a te sted et. H áro m éve élem veled az életem , el­ m ondom az örö m ö m et és csak nevetsz, m in d ig o ly an édesen, m in t az első p illa n a tb a n . E g y ü tt h a llg a tju k R ick W ak em en t, D onna S u m m e rt és veled álm odom . S zeretlek, Szívem , és szü k ­ ségem v a n rád . S zeretlek , é rte d ? !” „S oha nem h itte m igaznak hogy az e m b e r élete össze­ sű rítv e m eg je le n h e t ú g y látszik eb b en is csalódnom k e lle tt elő­ ször egy m o n tm a rtre re k lá m sz a ty ro t v e tte m elő o ly an h a n g ja volt m in t a se ly e m p a p írn a k és á tlá tsz a tla n te jfe h é r te r e t v o n t k ö rém csak a fe lira t k é k b e tű i á rn y é k o ltá k be a z u tá n rá jö tte m hogy hüly eség leg jo b b egy fe lira t n élk ü li teljesen átlátszó poli­ etilé n zacskó am i nem csörög így hallo m a m a g n ó m a t és lá t­ h a to m az ágy szélén gondosan ö ssz e h a jto g a to tt fa rm e ro m a t azt m o n d tá k ha az em b er gondol v ala m ire azt fo gja érezn i én azt a k a ro m hogy m in d ig fa rm e rb a n já rh a s s a k szédítően sok lem e­ 19 �zem legyen a k á r tíz e t is felteh essek egy d é lu tá n és nem a k a ro m hogy fél öt legyen a m ik o r h a z a jö n ap ám an y á m úgy szeretn ém h a egy n a p n em úgy á llíta n á n a k be ahogy szo k tak h a n e m te lje ­ sen ki le n n é n e k cserélv e m ég n em tu d o m m ily en ru h á b a n le­ g y en ek csak n a g y o n szépen és m ag ab izto san nézzenek ki sze­ re tn é m h a le v e n n é k a rá n c o k a t az a rc u k ró l am e ly ek et n ag y ­ a n y á im d é d n a g y a p á im ü k a k á rk ic so d á im u tá n v iseln ek és n e ebbe az előszobába lé p je n e k be ah o l a falo n e ln y o m o tt poloskák csíkja csak a dísz n em a k aro m , hogy a p á m a tró g e ro k ró l b e­ széljen ak ik b ő l soha n em lesz n e k i és h o g y k irö h ö g je a zenét a m it szeretek fo rr b en n em a v é r m ik o r m o rfo n d íro zik hogy azok a b u zerán so k m in d e n k in e k e lc sa v a rjá k a fe jé t és egész este ezen h áb o ro g m in th a n em is tö rté n n e m ás a világon ily en ­ k o r a bosszankodás u tá n vig y o ro g n o m kell eg y szerűen a rra gondolok hogy m i ez a g o n d a világ dolgaihoz k é p est és ily en ­ k o r n e v etn e m k én e v is s z a ta rth a ta tla n u l ro p p a n t erővel kellene k itö rn ie kacag ás le n n e belőle rö h ö g és am i a k k o r len n e a leg­ h a rs á n y a b b és leg p im aszab b m ik o r m ély rő l jö v ő szom orúsággal telik m eg a Telkem h irte le n összerezzenék zakóm on a p e p ita ­ k o ck ák at m a rk o lá sz n á m té rd e m fö lö tt m e g rá n ta n á m a n a d rá ­ go m at m in h a le a k a rn é k ü ln i vigy ázv a hogy ki ne té rd e lje m a vasalást a z u tá n m égsem ü ln é k le a h á ta m m ö g ö tt összekulcsolt kézzel sé tá ln é k k o m ó to san m in t a v ilá g fá jd a lm a s ta n á r u ra k h o m lokom at összerán co ln ám és m eg en g ed n ém , h ogy szem em elő tt új ru h á já b a n b illeg tesse m a g á t a b ú csak az első saro k ig sétáln ék o tt k ezem et zsebem a ljá ra v á g n á m v állam belefeszülne a zakóba su h an co s pózba g ö rn y e d n é k a g a llé rt k ih a jta n á m h a ja m elé kacsázó lé p te k k e l ru g d a ln á m a k ö v ek et a szem bejövő lán y o k fen ek éb e csip k ed n ék és n e v e tn é k ro p p a n tu l élv ezn ém h o g y m in d rö g tö n belém esn e m ik o r félszem m el visszanézne de n em m u ­ T a m á s István Elsistereg k ih ú ny e kancsó b o rb a n a nyár M egtizedelt ro k k a n t b o k ra in k o n g o n d ja in k fészkén e lfá ra d t szerelem g u b b aszt m egpihen m ég az á rn y A ra n y ta llé r réz g a ra so k ra v á ltv a g u ru l sz e rte s koccan holdsarlós fen ek én a fen ek etle n p o h ár-k elep cé n e k s v erg ő d ik rá n g a n ap k o ro n g V alam i legényes k iv e re k e d é sre koccint s te n y é rb e csap a k u p ec-m eg k ö v etés M ert h a m u v a l r ó tt k e resztet visel itt h o m lok-do m b s a p ó k h á t s hol fü tty ö s rig ó k b á r nyűgözv e n y e lv ü k k ék h a m v a s ék szed ret szem elg etn ek m in t legyezők n y íln a k v irá g o sra k i a kőszénben alvó fá k 20 ta tn á m és h a szem bejönne az a s z é p lá n y a k it csak elképzel m ag án ak az em b er de ak i az u tcán soha n em já r és m ost m égis fe lb u k k a n n a kezem et z a v a rta n k iv en n ém a zsebem ből p e p ita ­ kockás zak ó m at m eg ig azítan ám m o z d u la ta im a t elren d ezn ém kom oly m á rv á n y a rcc a l m en n ék el m elle tte an é lk ü l h o g y a fen e­ kébe csípnék a szem em sark áb ó l szem ét k eresn ém és ú jra m eg­ teln é k szom orúsággal m icsoda pasas g o ndolná ő és k icsit g ú n y o ­ san billegve k a risto ln á össze v á g y a im a t m ik o r m á r biztos len n é k hogy m ég v életlen ü l sem néz vissza h irte le n h á tra v á g n á m a fejem et egy su h a n c o t lá tn é k im bolyogni az u tc á n jó k edve len n e és az ő fen ek éb e csipne k e se rű e n v igyorognom k ellen e m ik o r észreveszem , hogy a lá n y szem ében k ig y u llad a vág y a su h an c kezére csap és n em engedi el kezem et a zsebem be sü llyeszteném és v igyorognék su h an co san im bolygó já rá ssa l fo ly ta tn á m az u ta ­ m a t egy kav icso t ru g d a ln é k de a lán y o k fe n e k é t csak a k ö v et­ kező sa ro k u tá n kezd en ém csipkedni hiszen én sem m i m á st nem a k a ro k csak u to lérn i m a g a m a t olyan len n i m in t m in d en k i nem h ag y h ato m ki ezt a elh ető ség et q ay x sw e d c v frtg b n h z u jm k ilo p éő á !” Nyugtatom m agam én e m eltem fa la t a b la k ta la n t s te tő t hol fö lállnom se le h e t hogy m é ltá n irtó z n a k tőlem k ik e t tá n m a is szeretek U 2 = Szabó K áro ly (C arl T aylor, K a rl S ch n eid er stb., tetszés sze rin t szabadon fo ly ta th a tó ) lassan m e n t a g im n áziu m felé. H áro m n ap o s k ó rh ázi h iá n y z á sá t szülei igazolták, neh o g y h iv a ­ talo san az iskola tu d o m á sá ra ju sso n az eset. — A Zozó! — k iá lto tta v alak i, de a fiú m egjelenése csak egy p illa n a tra tö rte m eg az o sztály zsiv aját. A te re m végében á h ita tta l b á m u ltá k a p ad te te jé n ülő C sá rlit és F ra n e k o t: „Teg­ n ap d é lu tá n k ip ró b á ltu k . D ö b benetes! Először szereztü n k egy n y lo n t, b e le tö ltö ttü k , u tá n a m ély ek et lé le g e z tü n k .. . M enő té m a .” V allatom m ú lta m s jelen em am i nincs nyűglődöm ír t k u ta tv a de k e rü lté k szen n y ek áln o kságok ra g á ly o k a kezem C sak a v ers m i se h o lt se eleven F e ste tte m ördögöt s a n n a k sem k elle tte m Ki m a g á t csak ön m ag átó l félti e ljátszák azt ál-ü n n ep ek k á rty á s k o rh ely v asárn ap o k G y erm ek ien víg a m u latság o n p o h a rá t tö rik szenteskedő obsitos táncosok H ittel osztva az utolsó fillérig el a szívét kibic leh et a sztalán ál s vigasz g y a n á n t ju t nek i egy pácolt v id o r miért �(F o l y t a t á s a 12. o ld a lr ó l.) kén. Ú gy vélem azo n b an , hogy B alázs Já n o s írásai a festm én y eitő l k a p já k je le n ­ tőségüket. O ly an szellem i h o ld u d v a rt övez­ nek k ö rü l, a m e ly n e k tá g a ssá g á b a n a fes­ tői é letm ű tisz tá b b a n , v ilág o sab b an fé n y ­ lik. N em a rró l v a n szó, m in th a a v e rse k a vizuális je lre n d sz e r fogalm i m egfelelői le n ­ nének. K u ta tó i fe la d a t le h e t a k é t ö n k i­ fejezési lehetőség B alázs J á n o s ö rö k ség é­ ben m u tatk o z ó e ltérésein ek , h aso n ló ság a­ in ak feltárá sa . E lnagyoló rá lá tá s b a n ú gy tű n ik , egy tö b b irá n y ú e re d e n d ő szellem i teh etség , m ás-m ás ta rta lm a k k ifejezésére szolgáló m e g n y ílv á n u lá si fo rm á iró l v a n szó. A k ö te t m áso d ik egy ség ét képező huszonöt v ers — n y ilv án szűk v á lo g a tá s­ n a k kell te k in te n ü n k ezt a m en n y iség et — ta rta lm i é rté k é t a le g tö b b jé b e n fellel­ h e tő közös é lm é n y a n y a g ad ja. Az utolsó v ers végén sz in te ú g y tű n ik , c ik lu sb a re n ­ d ezett m ű v e k e t o lv a stu n k . E lcsodálkozunk, hogy ez az isk o lá z a tla n e m b e r a m ű v ész­ lét teljes b o n y o lu ltsá g á t képes v o lt m eg­ fogalm azni. T u d ja, é rti, m egszenvedi, tisz­ tá n le írja , m ag y arázza, m e n tsé g é t k eresi, p ró b á lja elfo g a d h a tó v á te n n i a m ű v ész­ féle külön b ö zését fajátó l, a többi e m b e r­ től. U g y a n a k k o r ö n tu d a tta l v ise li-v á lla lja m ásságát. In d u la tta l és szellem esen fric s­ kázza k iseb b ítő it, m ű v észetéb e é p íti a világ e lle n á llá sá t és m ocskolódásait. H ite ­ lesen vall az a lk o tá s ( = a festés) á lla ­ p o tairól. C so d ált te rm é k e n y sé g é n e k m ásik o ld a lá t is m e g m u ta tja : h o g y a n fo g y a t­ kozik. ég el, üszk ö sö d ik eg y re sokasodó kép ei között. A k ik egyszer is lá ttá k te sti v aló jáb an , kép ei k ö z ö tt m eseb eli szegé­ ny es o d ú já b a n , a tű z h e ly h id e g p la tn y ijá n k u p o rg ó m a c sk á já v a l, ép p en ezt a B alázs J á n o s t ő rzik e m lé k e z e tü k b e n : az elapadó, átszellem ü lő te ste t, s a g y a ra p o d ó é le t­ m ű v et. 3 . A f e s t m é n y e k . A tiz e n h a t k é p rő l is — a k ö te t h a rm a d ik egységében — le­ olv ash ató , h o g y B alázs J á n o s festészeté­ n e k is m eg v o ltak az állom ásai. V álto zá­ sokon, áta la k u lá so k o n m e n t á t m űvészete, m íg teljese n b irto k o lta kifejezőeszközeit. N y u g o d tan b e sz é lh e tü n k fejlő d ésrő l. A zért fo n to s ezt h a n g sú ly o z n u n k , m e rt a n a ív m ű v észek e t o ly k o r h a jla m o sa k v a g y u n k eszközeikben eleve k észek n ek és m u n k á s­ sá g u k á lta lá b a n rö v id id e je a la tt tö b b é k ev ésb é v á lto z a tla n fo rm a v ilá g ú n a k te ­ k in te n i. Az állan d ó ság és v á lto z a tla n sá g m o zzan ata á lta lá b a n v a ló b a n je le n v a n m ű v észetü k b e n . B alázs J á n o s n á l k ü lö n ö ­ sen. D e m i is ez az á lla n d ó m o zzan at? Ú gy gondolom , az a v ilág k ép , am ely b en B alázs J á n o s k ép ei m eg fo g an n ak , s am ely k ia la k u lt és végleges. A m ű v észetéb en v ég b em en t v á lto z á st-fe jlő d ést a n n a k a jo b ­ b á ra ösztönös, n y u g h a ta tla n tö re k v é sn e k kell te k in te n ü n k , am ely ű z te -h a jto tta , hogy ez a v ilág k é p m inél m a ra d é k ta la n a b b u l öltsö n fo rm á t a vásznon. T an u lság o s p é l­ d á u l az 1968-ból szárm azó K é k v i r á g o k é s az 1975-ös E r d ő b e n ö sszehasonlítása. A te rm észeti-n ö v én y i világ fe ln a g y ítá sa m á r az előbbi k ép en m eg figyelhető, de m ég alig lépi á t a te rm é sz e th ű áb rázo lás h a tá rá t, s a jelk ép iség á rn y a la tn y i je le n ­ lé té t is érezzük, am i a k éső b b iek b en in ­ k á b b k ik u ta th a ta tla n tito k zato sság g á sű­ rűsö d ik . Az is kivehető, hogy a festő n ek sa já to s köze v an a k épen lá th a tó v irág o k ­ hoz. A z u tó b b i fe stm é n y rő l m á r k id e rü l a viszony jellege. B alázs Já n o s ú g y néz a te rm é szetre, m in t az em b e rre , ú g y já r b enne, m in t lelkes lé n y e k között. Szá­ m á ra a term észet é rtelem m el és szellem ­ m el fe ltö ltö tt. E zért a v ilág egy lap u lev él v agy egy m egbúvó go m b a k a la p ja alól szem lélve is eg y fo rm án te lje s: az élő és élettelen , a n ö v én y i és á lla ti, v a la m in t e m b e ri szféra le g feljeb b kü lső m eg jele­ n éséb en kü lö n b ö zik egym ástól. M in d en ek ­ e lő tt azo n b an egy lén y eg ű ek és e lv álaszt­ h a ta tla n o k . S a já to s an im izm u s ez, am ely ­ n e k g y ö k erei m in d en b izo n n y al a cigány­ fo lk ló rb a k ap aszk o d n ak . És ta lá n m in d ­ a n n y iu n k n a k fölrém lik g y e rm e k k o ru n k h á b o ríta tla n idejéből. E gy m ásik k é p típ u sb an . am elyhez ta lá n a leg jo b b B alázs-alk o táso k ta rto z ­ n a k , eg y etlen m o tív u m sem ju t k izáró ­ lagos é rv é n y re . S em m in ek sincs b e n n ü k k itü n te te tt helye. O ly k o r m ég a képcím ek sem ig az íta n a k el afelől, hogy tu la jd o n ­ k é p p e n m i is a tém a. Ezek a k ép ek B alázs Já n o s-i é rte le m b e n v e tt világegészek. Lai­ k u s b ölcseletében, am ely m eglepő olva­ so ttsá g b ó l — filozófiai m ű v ek ism ereté­ ből is! — táp lálk o zik , a m in d en ség ism e­ re tle n erő k k ao tik u s, zű rz a v a ro s k ü zd el­ m e, am ely b en g y a k ra n a Jó és a Rossz sem á lla p íth a tó m eg biztonsággal, a k a ­ v a rg á s célja és végső k im en etele pedig alig h a. E zért a v ilág g y a k ra n m in t szem ­ léleti m assza k e rü l a v ászn aira. V aló­ színűleg ezzel és a n im izm u sáv al függ össze fa n tá z iá já n a k a term észeti fo rm á k a t átlé p ő jellem ző sajáto sság a, kép i v ilág á­ n a k ab sz tra k c ió ja, sokszor n o n fig u ra tív elem ekből v aló építk ezése; de időtlensége és a té r p e rsp e k tív a n élk ü li szerepeltetése, illetv e o ly k o r a té r teljes eltű n ése is ezzel m ag y arázh ató . É szre kell, hogy v eg y ü k a sa já to s el­ le n tm o n d ást. B alázs Já n o s széles k ö rű tá jé ­ k o zo ttság g al re n d e lk e z e tt az em beriség eddigi gon d o latk in cséb en . E bből az kö­ v etk ezn e, h o g y v ezérg o n d o lato k ra, egyegy eszm eszálra építk ezik . (B ár e rre is v a n példa, d e ily en k o r sosem ig azán á tü ­ tő e re jű festőileg.) M in t m o n d o ttu k , so k ­ kal in k á b b egy sa já to sa n é rte lm e z ett világegész m eg fogalm azása felé tö re k e ­ d e tt. V iszont a „filo zó fiai” ism e re te k e t n em k ritik a ila g , te h á t tö rté n e tile g s a já ­ títo tta el, h a n e m az eg y m á sn a k m egfe­ lelések é rte lm é b e n : m in th a p é ld á u l P la ­ ton, K a n t, N ietzsche egyazon szem ély lenne, s u g y a n a k k o r é lt volna. V ilágos, h o g y v a n n a k egyedileg m e g fe jth e te tle n B alázs-képek. Á m v ilág k ép én ek tu d o m á ­ nyos ig én y ű és teljesség ű fe ltá rá sá v a l é r­ te n i fo g ju k rejtelm esség e o k át, a T ito k k ö rü ljá rh a tó lesz, m in t egy totem oszlop. 4. A z u tó s z ó . L apozgatom B a lá z s J á n o s E c s e tte l é s i r ó n n a l cím ű k ö n y v é t, a m ely et F. M ih á ly Id a , a M ag y ar N em zeti G alé­ ria n aív m ű v észeti g y ű jte m é n y é n e k veze­ tője á llíto tt össze és lá to tt el utószó g y a­ n án t é rté k e lő ta n u lm á n n y a l. L apozga­ tom a szép k ö te te t és n ő ttö n -n ő b en n em a h ián y é rz e t. S m ivel seh o g y an sem ta ­ lálom , a m it m eglelni re m éltem , kezdem azt h in n i, hogy csu p án az ü n n e p i a lk a ­ lom (a k arácso n y ) je le n tte tte m eg a k i­ adóval ezt az a já n d é k o z á s ra igen a lk a l­ m as — m e rt ah h o z ig azán elég a k ü lö n ­ legesség, a k u rio z itá s — , m eglepően ol­ csó alb u m o t. M ert a m i a k ö te ttő l e lv á r­ h a tó le n n e — a tu d o m án y o sság — , azt n em te ljesíti. A hhoz tú l kevés d o k u m e n ­ tu m o t v o n u lta t fel B alázs J á n o s ecsettel és iró n n a l a lk o to tt életm ű v éb ő l, hogy a k á r em lék k ö n y v n ek , a k á r tisztes „v álo­ g a to ttn a k ” te k in th e ssü k . A hhoz pedig sokszor tú lsá g o sa n p rim é r, g y a k ra n a le ­ írá s szin tjév el beérő, a k ite k in té s t n é l­ külöző, a n a ív m ű v é sz e t sajá to ssá g a it, m eg ítélésén ek n eh ézség eit alig é rin tő a záró ta n u lm á n y , hogy m o n o g rá fia k é n t ke­ zeljük. (N em is beszélve a k ö n y v észeti a p p a rá tu s te lje s h iá n y á ró l. E gy v a la ­ m irev aló fo rrá sje g y z ék b ő l p é ld á u l n em h iá n y z o tt volna, hogy B alázs Já n o s öné­ le tírá sa a P a ló c fö ld b e n lá to tt n a p v ilág o t m ég 1971-ben.) E gészében ú g y tű n ik , B alázs J á n o s é le tm ű v é n e k teljes fe ltá ­ rá sa m ég n em tö rté n t m eg. K érd és azon­ ban, hogy eh h ez a d o tta k -e a feltételek . A m i az e lm é le ti-esztétik ai a la p o k a t illeti, aligha. A m a g y a r n a ív m ű v észet 1972-ben m e g re n d e z ett n em zeti g alériab eli nagy seregszem léje u tá n a k ritik a lelk iism e­ re te se b b h á n y a d a b e v a llo tta z a v a rá t. N em is le tt v o ln a h ely én v aló a k ritik u s i m a g a biztosság. H iszen az elm élet (esztétika) b izonyosságával az t sem le h e te tt m eg­ m o ndani, hogy m it é rts ü n k n a ív képző­ m űvészeten. A z ítélk ezésb en n em á llta k készen az „o b je k tív m ércék s k a te g ó riá k ” (Rózsa G yula). L eg feljeb b a r r a v o lt m ód, hogy a rossz é rte le m b e n v e tt a m a tő rö k ­ től és d ile ttá n so k tó l m egk ü lö n b ö ztessék a v aló b an m űvészi é rté k e k e t. A hhoz te ­ h á t n em fé rt kétség, hogy a n a ív jelzővel e llá to tt m ű v észeti irá n y é rté k e k e t hordoz. N em az a k érdés, v a jo n kiseb b é rté k e ­ k et-e, m in t az ún. „m ag as m ű v észet”. S okkal in k á b b az, hogy m en n y ib en k ü ­ lönbözik a jelző n élk ü li m űvészettől. N em v a la m i gondolkodói p e d a n té ria sü rg e ti a tisztázást. H a a k ritik u so k tá ­ b o rá b a n bizonyos fo k ú z a v a rt em leg et­ tü n k , a széles közönség k ö ré b e n való­ ságos so k k h a tá s v o lt m eg figyelhető. A k ad ­ ta k p éld áu l olyanok, a k ik a rró l beszéltek, hogy a k ép zőm űvészeti nevelés eddigi kev ésk e e re d m é n y é t is ro m b a d ö n tö tte a n aív m űv észet k ö rü li h írv e ré s, te lje s za­ v a rt okozva a közízlésben. A ttó l ta rto k , a k ö zérd ek lő d ésre szám ot ta rtó , s rövid időn belü l k e re s e tt h iá n y c ik k é váló B alá zs-k ö tet n em seg ít hozzá a tisztázás­ hoz. Laczkó Pál A szerző korábban Pál József néven publikált. 21 �V alen t József Ha az isten módot adott... H atv an k ile n c b en , a m ik o r az u tolsó b á n y á t is b e z á rtá k a telepen, V endel K á ro ly végleg e ltű n t az e m b e re k szem e elől. E lein te m ég o ly k o r lá ttá k az a u tó já t k ig ö rd ü ln i az u d v a rró l, lá ttá k e lsu h a n n i az illato s h á rs fá k szegélyezte ú to n , a m in t á t­ h a to lh a ta tla n p o rfe lh ő t k a v a r m ag a u tá n , m a jd elnyeli a k o ra esti szürkeség. K ésőbb z á rv a m a ra d ta k a k a p u k , p á n tju k ra rá ü lt a ro zsdavirág , a p a lá n k sz ü rk é n m á lla n i k ezd ett, az állásb an e lfá ra d t tartó o szlo p o k fe jé re rá k ö sz ö n t a m ag as fű. V endelék re jté ly e se n tá v o lm a ra d ta k az em b erek tő l, nem m u ta tk o z ta k sem m ag án -, sem közhely ek en , a b án y ak aszin ó b an , ahol e sté n k é n t fü s tte l és v ig alo m m al te lt m eg a n a g y terem . N em m e n te k ki a h eg y alá, ahol sö r m eccset já ts z o tta k a bány ászo k az ip aro so k ellen m á ju s elsején, a m ik o r a h á z a k fölé in d u ló k a t zen g ett a hangszóró, és h ab o s s ö rt itta k a s á tr a k a la tt. Ő k m ég az ab lak o n sem n éztek ki, n a p s z ítta sö té títő fü g g ö n y ü k azn ap is m o zd u latlan m a ra d t. Ú gy tű n t, V en d elék elv esztek valahol. P ersze a te le p e n az éle t m e n t to v á b b : m in d e n reg g el h a tk o r m eg jö tt a te je sa u tó , n y o lc ra m e g te lt lá rm á v a l az iskola, az e m b erek s ű rű g o n d ja ik b a n észre sem v e tté k az elenyésző v á lto ­ zást, csak eg y-egy h irte le n tra g é d iá ra rá z k ó d ta k m eg, v alam i szenzációra k a p tá k fel a fe jü k e t. E gyedül V ero n n é n i fo g lalk o zo tt a r e jte tt esem ényekkel. V eron n én i fo g la lk o z á sá ra nézve öregasszony, a m o ly an egyszerű h írlá d a , ak i szenvedélyes k ív án csiság g al k u ta tta a n y elv v ég re szedhető titk o k a t, a z tá n v itte szét az a n y a g o t a szo k o tt h e ly e k re ; o n n a n ág azó d o tt a p le ty k a to v á b b , ah o g y az m á r le n n i szokott, egészen az erdőszéli házakig... M ár h a rm a d sz o r z ö rg ette m eg V endelék k is k a p u já t, a m ik o r v é g re lép ések et h a llo tt. Széptevő ig y ek ezettel ig a z g a tta össze rán co s sz á já t, te re lg e tte m eg k o p o tt g o n d o latait, de v alam i, a lén y eg iste n ig a z á b a n h iá n y z o tt b elő lü k : m it m o n d jo n m a jd o d ab en t, m ié rt n e m p u h íto tta o tth o n a szik ár fen ek ét, am ik o r, iste n lá tja lelk ét, sem m ily en ü g y leb o n y o lí­ tá sa V en d elék n él n em esedékes, v a g y h a igen, a r r a ép p en nem ő az illetékes. P ersze az igazság ú g y ta r tja , hogy m á r o d am en et is szo ru lt az ö regasszony fen ek e, m e rt a m it a szél in n e n -o n n a n összeh o rd o tt V endel K áro ly ró l, az m ég az o ly an h u zato s h ely e­ ken e d zett le lk e k e t is m e g in g a to tt, m in t a V eron nénié, m ég h a a fele igaz is. S z ú rta a b eg y é t a k ív án csiság : v a jo n m ire m egy el V endelek n a p ja ? K o s a ra t fo n n a k ? N y u la k a t fésü ln ek ? Az az em ber, ak ib ő l m ű v ezető u r a t csin ált a d em o k rácia, zsíros fize­ téssel, a u tó t is a d o tt a fe n e k e alá, a k it k ü lfö ld i ta n u lm á n y ú tra v itte k az E n d ék áb a, tá tr a i b e u ta ló t n y o m ta k a m a rk á b a , nag y p én zek et á ld o z ta k rá , m o st a fü le b o tjá t sem viszi a n ép ek közé? E lm en tek a v álasztáso k , v o lt v érad ás, csem eteü ltetés, n e k i m in d ­ hez sem m i köze? Ő n em i t t la k ik a telep en ? V endeln é m á r o tt te re b é ly e se d e tt előtte. M egvető te k in ­ te tte l m é rte végig a hosszú n y elv érő l h íre s öregasszonyt, és m eg lehetősen tisz te le tle n h a n g o n fo g a d ta : — N a, é p p en m ag a h iá n y z o tt! — m o n d ta széles szájjal. — N e csukd b e kedv esk ém , n e csu k d be! A z iste n is m eg­ áld! F o n to s ü g y b en jö tte m , n a g y o n fo n to s ü g y b e n — rim á n k o d o tt az öregasszony. — N a, ta lá n h a ln i k észül v a la k i? — re c se g e tt V endelné a kapuban. — D ehogyis lelkem , dehogyis — e g y e n g e tte a szót V eron nén i — , ez a ttó l is fo n to sab b ! — F ontos, fo n to s! A k k o r g y o rsa n d u g ja b e az o rrá t, m e rt odaég az ételem ! Az ép p en tá tv a m a ra d t a jtó k o n k e re sz tü l étv ág y g erjesztő illa to k te rje n g te k . K ö n n y e d é n le b e g te k á t a m a g a sa b b réteg ek en , fe lsik lo ttak a s ű rű h a g y m a sz a g ra, a szem et e n y h é n m eg szurkáló zsírszagra, am ely alig észlelhető, k ék es fü s tö t p ip á z o tt ki m a ­ gából. K ö zéjü k b eszo ru lt a s írá s ra h a jla m o sító to rm aszag, am ely kifelé is te rje d t, de az illa tá rra l szem ben is erő szakoskodott. A szagok gom olygó á ra d a tá h o z k isérő zen ét a d o tt a fo rró zsír, am ely hegyes p a tto g á so k m e lle tt fü stö lg ö tt egy tep sib en , b e n n e tö ltö tt­ csirke n y á lc su rd ító ro p o g ó sra sülve, m e lle tte k a n ál. V endelné ezzel m e rig e tte a tejfölös b o rt, am ely szín t és z a m a to t kölcsön­ zö tt a fejed elm i fa la tn a k . O débb ré te s e k soros re n d b en , csókolni­ való p iro san, fe lh ó ly a g z o tt b ő rre l. A tú ró s n a k az egyik lá b a m á r 22 levágva, fölszeletelve p á ro lg ott a rózsás tálo n , itt-o tt m osolygott belőle a m azsola. A tű z h e ly e k e n alig lá tta k eg y m ástó l a fazek ak , lábasok, m in d eg y ik fed ő je ta k a rg a to tt v a la m i jó fa la to t: sá rg á n gyöngyöző h ú slev est, lá g y a n rem egő, zsilás ta r a jú fő tt h ú st, zsír­ b a n fu ld o k ló p ö rk ö lte t, sím a b ő rb en d ag ad ó k u k o ric á t. A h ű tő a ljá n görö g d in n y e, h a sá ra fek tetv e, m elle tte tíz üv eg sör. K in n a k o n n e k to rn á l b e d u g á sra készen a kávé, és V endelné, az éte l­ p a rá d é utolsó a k tu sa k é n t, m ég u b o rk á t h ám ozott. V endelné k iváló lev esek et főzött. B elead o tt ap ait, a n y a it: első­ o sztály ú h ú so k a t, velős csontot. Jó l fölzöldségelte, k is lán g o n fo rra lta , h o g y n e leg y en zavaros, u g y a n a k k o r e n y h én csípjen, h o g y ’ izgassa fel a fé rje g y o m o rn ed v eit. M ég kevés g y ö m b érrel hozzálopott egy kis p ik a n té riá t, ehhez csalt édes ízeket a k el­ k áposzta, m in d re rá egy csip etn y i k ö m én y m ag o t, am ely le h a t egészen a belekig, és m eg ak ad ály o zza a p u ffa d á s t K áro ly n ál, aki ebéd u tá n böfög m a jd n a g y o k a t, és a szelek is jó l m en n ek nála. Leves u tá n k ö v e tk e z e tt a fő tt hús. E k k o rá ra m á r k ia la k u lt a szokott, bensőséges családi k é p : V en d eln é o d a ju to tt, h o g y az asztalhoz ü lh et. S ó h a jto tt. B al kezével m ég m e g ig azíto tta a k ip iru lt a rc á ra lógó tin csek et, jo b b já v a l m á r a szed ő k an ál u tá n n y ú lt. K özben V endel ja v á b a n fa lato zo tt. N y iszálg atta, kon co lta szét a zsilák at, tu rk á lg a tta , v á lo g a tta a jo b b fa la to k a t, a m ócsingot a feleségének hag y ta. M ennykő n ag y ad ag to rm á k a t fa lt be egy­ szerre, a z tá n m eg csodálkozott, hogy csípi. N em v o lt az a to rm a kellően m egszelídítve, m e rt K áro ly úg y k ö n n y ezett, m in t a záp o r­ eső. Ezt követően a h ú sc a fa to k közül k iem elte a velős csontot. Hosszú évek ta p a sz ta la ta i a la p já n szak szerű en é rte tt a velő kipiszkálásához. Á lta lá b a n a b al kezével fo g ta a láb sz á ra t, ré ­ zsú t lefelé ta r to tta a k e n y é r irá n y á b a , a szabadon m a ra d t k e ­ zével, illetv e az ab b a n ta r to tt b icsk ájáv al v á jk á lt b enne, le-le­ ü tö g e tte a la p o c k a fá ra (ezt a felesége m in d ig go n d o san eléje készítette), m íg a rem egő, lág y an y ag k i n em b u k o tt az ü re ­ géből. M in t em litém , m á r o tt v á rt so rsá ra a k en y ér, e rre k e rü lt rá to rn y o z v a a kocsonyás velő. M ég utolsó fo h á sz k é n t rásó zo tt a szóróból, és ezzel v ég et é rt a n y á lc su rd ító sz e rta rtá s, csak két, eg y m ást érő, egészséges h a ra p á s h ián y zo tt, hogy k é tsz e r le - és felm en jen V endel á d á m c su tk á ja , és közben k id ü lle d je n a szem e. Az ad ag n y elésk o r kissé szorult. — A velőt azt szereted ? — k ív á n csisk o d o tt az öregasszony. — Igen, nene. — A zt a S im o n is szereti. — M elyik S im on? — k é rd e z te n ém i érd ek lődéssel K ároly. — T ud o d — fo ly ta tta az öregasszony — az, ak i a h íd n á l lak ik . P ed ig olyan sz u n y á ta felesége v an , csak ty a p p o g össze­ vissza. N em n ag y o n ism ered m á r te az em b e re k e t, K áro ly , n é h a k im o z d u lh a tn á l! V endel eg y k ed v ű en n é z e tt m ag a elé. — N incs é rte lm e — válaszolta. — A k k o r n e is b u zd ítsa la k ? — L ehetőleg ne m acerálj on ily en szam árság o k k al! M egkérem ! — E gyszer m eg ü t a g u ta, m a jd m eglátod, nem egészséges, ahogy te ezt csinálod. S im on az belem egy m in d en b e, jön, m egy, ezt is intézi, azt is. — M iért épp en a S im on? H ogy jö n az m ost ide? — k érd ezte kissé sé rtő d ö tte n K ároly. — C sak éppen az eszem be ju to tt — v álaszo lta k ap ásb ó l az öregasszony. — T alán harag szo l? T ö bbet kellen e m u tatk o zn o d a n ép ek között, m ozogni, jö n n i, m en n i! — M inek? — tá r ta szét a k a r já t V endel. — N em eleget m ozognak m ások? É n azelő tt is m eg v o ltam m ag am b an , m ost is jól m egvagyok, engem n e m o lesztáljo n senki! Az öregasszony csóválta a fe jé t: — A zért így nem beszélhetsz! T iéd is a szocializm us, vagy nem ? E zu tán egy kis csendesség kö v etk ezett. — Nézze, n en e! — ta g o lta a szót K áro ly . — Én is szoci­ alista vagyok, h a ú g y tetszik , de az én szocializm usom itt v an az asztalom on. N ekem h iáb a p a p o ln ak , íg y m eg úgy. M o n d ta! Az a lényeg, a m it itt m egfogok és m in d e n n a p a tá n y é rra teszek. E zért p o fázik m in d en k i. És m á ris o tt illato z o tt e lő tte egy p o rcelán tá lb a n az eb édek slá g e re : a p ö rk ö lt. Izgalm as piro sság áv al, é tv ág y g erjesztő sza­ �gával k ín á lta m ag át. K á ro ly é lt-h a lt é rte , h a csak te h e tte , be­ kebelezte m in d ig az egészet. B u n k ó n a g y k e n y e re k e t g y ú rt be m elléje, k é t p o fá ra e v e tt, és jó k o ra a d a g o k a t n y e lt le egyszerre. A felesége ag g ó d v a fig y e lm e z te tte : — L assan egyél, n e siess! N em eszi el előled senki! — N ek ed h a g y ja k ? — Vigyázz, la ssa n egyél, n eh o g y ró kázz! A p ö rk ö ltb ő l e n n e k elle n é re h á ro m sz o r szed ett. R em egve b u k ta k ki a h ú sk o c k á k a szed ő k an álb ó l, a tá n y é r közepén k u ­ pacba to rn y o z ó d ta k , cak k o zv a fo ly t a szaft. K á ro ly e n erg ik u s m o zd u lato k k a l v á g o tt a h ú so k közé, a zsilák re m eg n i k ezd tek az eleven k u p a c g y o rsa n fo g y o tt, n e m m a ra d t a lu l m ás, csak a v érszínű és v é rré váló zsír. E k k o rá ra a tá n y é r m ellett fe lso ra ­ ko ztak és fü rd é s re készen á llta k az öklö m n y i k enyérszivacsok, ben n a sz a ftb a n te le ittá k m a g u k a t, m iközben k ife szü lt a h á rty á ­ ju k a m ax im ális té rfo g a tra . E z a la tt V en d eln é m e g b o n to tta a sört, és k ite tt az u ra elé h áro m ü v eg g el. Összeszedte a tá n y é ro k a t, az é te lm a ra d é k o t egy tá lb a k a p a rta , a cso n to k at egy m ásik b a. L apos, tisz ta tá n y é ro k p e n d e rü lte k k i az a sz ta lra , a v illá k és a kések o tt m a ra d ta k , a k a n a la k m e n te k a m osogatóba. Az asszony p ó to lta a só t a só­ ta rtó b a . V endel ek özben n e k ig y ű rk ő z ö tt a k ö v etk ező fo gásnak. A csirk e m á r sza k sz e rű e n kip o rció zv a p á ro lg o tt egy ovális tálon, feld arab o lásán , esz té tik u s elren d ezésén lá tsz o tt, h o g y m e ste ri k e­ zek m u n k á ja . M in d en h ú s m e lle tt o tt v o lt a m egfelelő a d ag tö l­ telék, a com bok m e lle tt kevesebb, a m elléb en tö b b — ahogy len n i szokott. K á ro ly tö ltö tt eg y et az üvegből, iv o tt. M íg a keze fejéhez tö rü lte a friss h ab o t, m á r a v illa u tá n n y ú lt, és m egcélozta vele a p ü sp ö k fa la to t. L ág y an em elte k i a com bok közül, és a szem e b eszélg etett hozzá. D uzzadt a jk a ró zsab im b ó v á csücsörödött, és fin o m csókot le h e lt a h a rm a tfe h é r h ú sra , m a jd éles fo gaival h irte le n b ele k a p o tt. M eg in d u lt az em észtő g ép ezet: bőséges ny ál fo ly t elő a m irig y ek b ő l, az alsó és felső á llk ap cso k lapos kérődző m o zd u lato k b a k ezd tek , a húso s n y elv lu s ta fo rd u la to k k a l la p á ­ to lta a p u h á ra á z ta to tt fa la to k a t. A ztán jö tt a k u k o rica. Jelleg zetesen a u g u sz tu si íz, a d in n y é ­ vel p á ro sítv a a le g ra n g o sa b b eb éd ek u tó já té k a is lehet. A m in t te je t fa k a s z to tt a szem ekből K á ro ly éles foga, a ritk a csem ege ízével e g y ü tt a m eg elég ed ettség jóleső n y u g a lm a tö ltö tte el. Szé­ les szájjal h a b z so lta oda-v issza a so ro k a t, a szem ek et o ld alt a po fazacsk ó jáb a g y ű jtö tte , és csak n a g y o b b a d a g o k b an n y e lte le. A g y o m rá b a n m á r felk é sz ü lte n v á rta k a n ed v ek , sz é tm a rc an ­ g o lták, jö tte k a gyom orszőrök, szív ták , to ltá k , d a g a sz to ttá k , fi­ nom pép k o rty o g o tt a b elek felé, o tt fe lfo g tá k a félig áteresztő réteg ek , tő lü k k a p tá k a h a jszálcső ren d szerek , k ö zben a v é rt h a ­ b o sra d ú síto tta az oxigén, te sté n e k le g tá v o lib b részeibe. V endel K áro ly boldog volt. P illa n a tn y ila g n e m c se ré lt v o ln a a k irá lly a l sem , ú g y érezte, hogy élete b e te lje sü lt, é rte lm e t k a p ta k a régi hétk ö zn ap o k , v a n egy k o n k ré ta n k ö rü lh a tá ro lh a tó an y ag i való­ ság, am ely ta r ta lm a t ad az é b red ésn ek , m ozg ó sítja eln eh ezü lt izm ait, d é le lő ttö n k é n t o d avezényli ő t a fa z e k a k m ellé, m egem el­ te ti vele a fed ő k et, m e ó z ta tja a lev esek et, m e g in d ítja a n y á lk é p ­ ződést. V endel K á ro ly a z n ap is so k a t ev ett. B ó d u ltan b elero g y o tt az é te lren g eteg b e, és m eg fe le d k e ze tt a világ ró l. És ah o g y te lt a g y om ra, en n e k a rá n y á b a n le la ssu lt a sz á ja m ozgása, k isebb forgássebességgel d a rá ltá k fogai, eg y re szelídebb ív b en le n d ü lt a villa, szerén y eb b f a la to k a t szelt a kés. E gy szó m in t száz, K áro ly lassa n e lte lt az étellel, a k itű n ő so rre n d b e sz ed ett ízekkel, h asa szétfo ly t az a sztal a la tt, to k á ja b eleló g o tt a tá n y é rb a , sze­ m ei eln eh ezü ltek , fe je b ó lo g ato tt, ú g y n é z e tt ki, hogy V endel K áro ly la ssa n elszenderül. E z alatt V eron n é n i k ö rü ln é z e tt alap o san . A k o n y h á b a n n a g y volt a szétrak o d ás, e d é n y e k egy m ás h e g y é n -h á tá n , m in d e­ n ü tt v alam i szennyes, lép n i sem le h e te tt tő lü k , d e így v a n ez, h a főznek, ő n ála sincs k ü lö n b ü l. B e n y ito tt a szobába. N em m on­ d o m : v e te tle n ágy, a p á rn á k é lü k re fo rg a tv a szan aszéjjel, a szőnyegek fölszedve, szen n y es egy k u p a c b a n , e lra k a tla n u l ru h á k a k arszék en , büd ö s g um icsizm a a sa ro k b a n . A sp a jz b a is b en y i­ to tt. V olt o tt m in d en . M ég e m b e r szem e n e m lá to tt en n y i b e fő t­ tet, sav an y ú sá g o t, k o n z e rv e t, k észételt, szalo n n át, kolbászt, to ­ já st, m ák o t, le k v á rt, m ézet, h a g y m á t, k ru m p lit egy rak áso n , m in t am en n y i o tt volt. T ö m érd ek . C sak á m u lt az öregasszony, és odavolt a csodálkozástól. A g y e re k k o ri m esékből való te rü ljasztalk ám . E ld o rád ó itt m ag a a valóság. (N em te tt hozzá sem m it, el sem v e tt belőle, m ik o r u tó lag m egfelelő k ö rö k b e n le a d ta a lá to tta k a t.) K á ro ly e k k o rá ra m á r le fe k ü d t a h ev erő re. V izenyős szem ei elé k ö d fü g g ö n y e reszk ed ett, se p rű szem pillái m ég u to lsó k a t h u ­ n y o ro g tak , finom , alig észrev eh ető nedvesség fo ly t k ö zéjü k , a z tá n lap o sra z á ru lta k . V endel K á ro ly elég ed etten szuszogott. V endelné ez a la tt h ely e t csin ált a m o so g atásn ak . Elő a v a j­ lingot, vizet bele, a z tá n u ltrá t. O tt v o lt m eg k észítv e a dörzsi, a m osogatócsutak, m ég szétto lta az ed én y ek et, hogy h e ly legyen a szárító n ak . A n a g y ja z sírt le á z ta tta fo rró vízzel, a leég e tt részek et csu tak o lta, a z tá n b e k e rü lte k m in d a m osogatóba. A po­ h a ra k a t, tejes ed én y ek et elő b b re v ette, csak a z u tá n a k a n a la k a t, tá n y é ro k a t, födőket, fa z e k a k at, végül a láb aso k at. M ég k ü lö n felek ezetb en h alm o zó d tak a d aráló k , szűrők, fa k a n a la k , k á v é ­ főző, és v a la m e n n y it a lá tá m a sz to ttá k és egységbe fo g la ltá k a m in d e n t eltű rő tálcák. V endelné m osogatás közben g y a k ra n n é z e g e tett az öregasz­ s z o n y ra : — Mi újság, V eron néni, m in ek k ö szö n h etjü k a lá to g a tá sá t? — H á t lelkem , hogy is m o n d jam ? — M o n d ja csak! — K áro ly h o z jö ttem . — V alahova m en n i k én e? — k érd ezte K á ro ly fe lria d v a , g u ­ n y oros h angon. — A lá nyom u to lsó n v a n — je le n te tte ki az öregasszony h a lá lsá p a d ta n és az ü g y n e k m egfelelő kom olysággal. — O tt a m entő. — H a rosszul v an , csak b e vele, n em le h e t v á rn i! — fo n to s­ k o d o tt V eron néni. — És m it seg íth e te k ? — fa g g ató zo tt V endel, m in th a n em tu d n á, m ire m egy ki a já tá k . — A kocsid n em jó? — Jó, de én azzal n em viszem . — N em ? — M ég az a p á m a t sem. A súlyos k ije le n té s m eg lep te az öreg asszo n y t: — E n n y ire m eg á ta lk o d o tt vagy? — M ag u k azt hiszik, hogy h a kocsi van, az t csak ú g y le­ a k a sz tju k . M á sü tt m e g p ró b á lta m á r? — Jó, én csak k érlek , n em m uszáj teljesíten i. K á ro ly a feleségéhez fo rd u lt, és úg y beszélt, m in th a az öreg­ asszony o tt sem le tt v o ln a: — E gyenesen hozzám jö tt? H á t mi vag y o k én? — K ároly, K áro ly , m ajd te is b a jb a n leh etsz m ég, m egállj csak! A z isten n em v e r b o ttal, ah o g y m o n d an i szo k ták — á tk o ­ zó dott az öregasszony. — M aguk ö regek o ly an o k m ind, m in t a m áto h a. M ié rt nem m a ra d n a k o tth o n a fe n e k ü k ö n ? — M ajd rá jö n m ég a k u ty á ra a d ér, m egállj csak! O lyan n a g y baj, hogy én ide jö tte m ? — Elég legyen m á r! — rö ffe n te tte fe lem elt h a n g o n K áro ly . — Fejezze be! — M iért, fiam ? — A zért, m e rt sü rg ő sen fejezze be! — N ene, m e n je n a Szekálhoz! — v e te tte közbe h ig g a d ta n V endelné. — O n n a n jö ttem . — A k k o r a B ódm anhoz! — A z egy n a g y tu sk ó , m it b íb elő d jek vele? Jó , m a jd lesz valahogy! Iste n v eletek ! — Iste n á ld ja ! — K á ro ly — fo rd u lt vissza az ajtó b ó l V ero n néni. — M i baj m ég? — A zért, h a m eggondolod . . . — É n nem gondolok m eg s e m m it. . . (M enjen a m icsodába, vén szip irty ó ! M ajd leak aszto m én n ek i a kocsit, m ég m it nem ! — d ü h ö n g ö tt V endel utó lag , a z tá n elcsendesült.) . . . A znap h a t ó ráig alu d t. A k k o r a felesége é le te t rá z o tt bele, hogy k elje n csak fel, m icsoda dolog az, végigdögleni az egész d é lu tá n t, hiszen la ssa n b e sö téted ik ! V en d el n a g y n ehezen fö ltáp ászk o d o tt, és e lju to tt egészen a h ű tő szek rén y ig , a h o n n a n k iem elt egy szerre h á ro m üv eg sört. S ie te tt m eg b o n tan i, m e rt irtó zato san n ag y szo m jú ság o t érzett. 23 �HAGYOMÁNY Balladák nyomában a Karancs vidékén 1976. nyarának elején került a könyvespol­ comra Vargyas Lajosnak, a kiváló népzenekutatónak a Magyar népballada és Európa című munkája. A m éreteiben is hatalm as mű annyira hatalm ába kerített érdekes tém ájá­ val, sokszínűségével, világos okfejtésével, tu ­ dósi precizitásával, élvezetes stílusával, hogy a kezdeti böngészgetések után egyre mélyeb­ ben beleástam magam a két vaskos kötetbe. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy rabja le­ gyek a gondolatnak: fel kellene deríteni, hogy szűkebb hazám ban, a Karancs-hegy tö­ vében fekvő Salgótarján környékén él_e még a m űfaj, a hegyek közt megbújó palóc fal­ vak roham osan változó félig paraszti, félig m unkás lakossága őrzi-e még a balladákat. Nem sokkal később — a könyv hatására — elindultam cserkésző utaim ra, s egy év után elmondhatom, hogy érdemes volt: több m int száz variánst gyűjtöttem össze huszonhét hely­ ségben, elsősorban Kelet-Nógrád területén; s még él a ballada, ha korántsem olyan bőség­ ben virágzik, m int akárcsak néhány évtized­ del ezelőtt. A néphagyom ányt m agukénak valló falvak lakói még balladákat is fel tud­ nak idézni — a népdalok m ellett — a gyűjtő kívánságára. A gazdagabb területeken (Hideg­ kút, Cered, Zabar, Bárna) többet, a szegé­ nyebb helyeken (Karancsalja, Karancskeszi, Ipolytarnóc, K ishartyán stb.) kevesebbet. B árm ennyire is fájdalm as tény, de a szájha­ gyományozás ú tján terjedő ballada is az el­ halás szakaszába érkezett a XX. századi tech­ nikai forradalom térhódításának „jóvoltából”. De azért, hogy újraéledjen más form ában, s nagyjából azt a közösségteremtő funkciót töltse be m ajd, m int legnagyobb költőink v er­ sei. A felejtés fokozatai jól nyomon követhe­ tők a különböző nótafáknál. Sokkal jobban, m int a népdal esetében, mivel a balladák jó ­ val terjedelm esebbek, s inkább próbára te­ szik az énekesek emlékezőtehetségét. A sza­ kaszok a következők: a) A m űfaj elevenen él ott, hol általában is őrzik a néphagyományt. Ezeken a helye­ ken a falu énekesei egyénileg is, csoport­ ban is gyakran énekelnek, régi dalaikat rendszeresen felelevenítik, egymástól ta ­ nulnak: az énekesek biztonságosan, m egál­ lás nélkül éneklik el a legterjedelm esebb balladákat is. b) A második szakaszba azokat a falvakat sorolom, am elyek hajdan gazdagok voltak a folklórban, de ma m ár nem keresnek alkalm at a közös éneklésekre. A nótafák sem tarth a tn a k számot különösebb érdeklő­ désre, ezért elhallgatnak, s a népzeneku­ tató kérésére is csak akadozva, versszako­ kat kihagyva adják elő a tragikus vagy éppen vidám történeteket, gyötrődve sze­ dik össze a morzsákat, am ely a jobb em­ lékezőtehetségűeknek sikerül, a feledéke­ nyebbek erőlködése nyomán pedig csak torzó kerülhet a gyűjtő m agnetofonjának szalagjára. c) A következő szakaszt azok képviselik, akik fiatal éveikben még hallottak balladaéne­ keseket, de ők m aguk soha nem adtak elő balladákat. Ezek az em berek felcsillanó szemmel bólogatnak a cselekmény felvá­ zolásakor, de felidézni, elénekelni egyálta­ lán nem képesek azokat. 24 d) A végső fázis az elhalásé, amely m ár a korábbi évtizedekben elkezdődött; ott a kérdésekre m indenütt tagadólag rázzák a fejüket, a kérdezetteknek semmit sem mond a felvázolt történet. A néphagyomány őrzése szempontjából igen lényeges szerepe van az életkornak. Ha pél­ dául csak a közösség legidősebb tagjai ism er­ nek balladákat egy faluban, az a műfaj gyors kiveszéséhez vezethet a nótafák elhalálozá­ sával. Ilyen folyam at játszódott le Mihály­ gergén, ahol a század elején még m egteltek a gyűjtők fonográfjai, s nemegyszer olyan rit­ kaságokat találtak, m int sehol m ásutt Palóc­ földön; m a viszont m ár nyoma sincs a bal­ ladának, m ert a fiatalabb nemzedék nem vet­ te á t a stafétát az idősebbektől. Ellenkező példaként Ceredet em líthetném , ahol éppen a középkorúak ism erik legjobban a m űfajt, s énekeiket igyekeznek is átadni a fiatalok­ nak. Ez a falu így nemcsak a leggazdagabb balladaterm ő helység a Karancs vidékén, ha­ nem az m aradhat még évtizedek m últával is. Egyébként népköltészetünknek ez az ága oly szorosan együtt él a népdalokkal, hogy Kelet-Nógrádban nincs is külön neve. számos esetben együtt is éneklik a népdalokkal. Az eltérő jegyek mégis jól kitapinthatóan m utat­ nak egy sajátos balladai előadásmódot. A népdalénál jóval hosszabb terjedelm éből kö­ vetkezik, hogy egy-egy darabja nem az egész közösség sajátja, hanem csupán néhány nó­ tafáé, elterjedése tehát viszonylag korláto­ zott. Logikusan az előzőekből következik, hogy egészen ritkán hallható közös éneklés­ ben, inkább szólisták előadásában csendül fel. A m űfaj nagy többsége tragikus hangvételű, s csak olyankor szólaltatható meg, ha a han­ gulat erre alkalmas. Ilyenkor a nótafa az arcjáték és a taglejtések teljes mellőzésével, kissé m erev tartással, m érsékelt tempóban énekli a történetet, a szereplők tónusait so­ ha nem veszi át, ami azonban nem jelenti az átéltség hiányát. I. A RÉGI (KÖZÉPKORI) BALLADÁK közül él a legkevesebb a n ép ajkán. K eletNógrádban, ezek közül is egyik-másik tö re ­ dékes alakban, megkopottan kerül elő. hosz­ szas kutatás után. Még így is igazi kincs a Fia-rabolta anya, melyet Cene Dankó B álint­ né, 64 éves özvegyasszony énekes-mesélő vál­ tozatban m ondott szalagra: „Mikor a törökök bent vótak M agyarorszá­ gon. elraboltak egy kisgyereket az anyjátó? Nem bántották máskülönben, szépen felne­ velték, janicsár lett belőle. Amikor elgyött az. ideje feleséget is vett m agának a fiú, nem sokára született egy gyerekük is. Gazda­ gok vótak, hát vettek a kisbaba m ellé egy m agyar öregasszonyt dajkának. Nem is vót avval semmi baj, szépen gondozgatta a kis­ babát, m intha az övé lett vóna. Amikor al­ tatta, mindég egyet énekelt, ahogy ringázta a bőcsőt: C sijabuja baba, bőcsőbeli baba, Nekem is vót ilyen bőcsőbeli baba, De elvitték tőlem a török katonák, Elvitték éntőlem, mikor Bécset bírták; Most is megismerném, hogyha m egláthatnám K ét szép fehér karján két szemőcs őrajta. C sijabuja baba, bőcsőbeli baba. M eghallotta egyszer a gyerek apja az asz­ szony nótázását, oszt nagyon elcsudálkozott, m ert két szemőcs vót az ő karján is, pontosan úgy, ahogy az ének mondta. Bem ent az any­ jáho’ — m er’ bizony az an y ja vót az a daj­ ka —, m egm utatta a k arját az öreg szülőji­ nek, oszt megmondta, hogy ő a fia, akit elra­ boltak a törökök. Ahogy felism erték egymást, összeölelkeztek, sírtak -ríttak a nagy boldog­ ságba”. A Fia-rabolta anyához hasonlóan egyetlen helyen, K ishartyánban tudták elénekelni a Rossz feleség című középkori balladát is. „Jöjjön haza, édesanyám, Beteg szegény édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit, M ingyárt megyek! Jöjjön haza, édesanyám, Meghalt szegény édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit. M ingyárt megyek! Jöjjön haza, édesanyám. Eltem ették édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit, M ingyárt megyek!’ Jöjjön haza, édesanyám, Három kérő van a háznál! Szaladj, lányom, hagy megyek, Ha m ár engem kéretnek, Elmegyek hozzájuk!” (Sulyok Ferencné, sz.: 1924., Kishartyán) A kissé kopott nógrádi változat az anya és a lánya párbeszédére épül. M ár a tem pó­ változás is jelzi az ellenpontozó szerkesztést: a szüleit szerető lány kissé vontatott, sírós hangon hívogatja anyját, m ire az gyorsabb tempóban, hetykén, elutasítóan felel. A go­ nosz, könnyelmű, mulatozó nem hajlandó ha­ zamenni beteg, m ajd halott férjéhez sem, sőt még annak tem etésére sem. Az utolsó szakasz csattanóval zárul: az asszony végül mégiscsak hazamegy, de csak akkor, mikor kérők v árják a háznál. A három árva című balladát — az előző kettőtől eltérően — m ajd m inden nótafa is­ meri a Karancs vidékén. Érdekessége, hogy m indannyian ugyanarra a dallam ra éneklik. „A temető kapujában Három árv a sír magában. Kelj fel, anyánk, édesanyánk, Lerongyolódott gyászruhánk! Nem kelhetek, nem kelhetek, M ert mélyen eltemettetek, Van m ár néktek mostohátok, Aki gondot visel rátok. A mostoha, csak mostoha, Nem igazi édesanya, Mikor hajunkat fésüli, A rcunkat pirosra vérzi. Kéket virít az ibolya, Nem leszek szerelmes soha, Láncot verek a szívemre, Megmutatom, bírok vele”. (D6sa Andrásné, sz.: 1920., Nádujfalu) A három árva a m agyar nyelvterület más részein teljesebb alakban él. Egy nagyszalon­ tai változatban pl. am ikor a három árva meg­ látogatja édesanyja sírját, megjelenik nekik Szűz Mária, aki m egajándékozza őket három szál vesszővel. E rre m egcsapják a sírt, s így kérik anyjukat, keljen fel. A halott meg is szólal, m ajd m egvarrja a ruhájukat, megfé­ �süli a hajukat, s a lelkükre köti, hogy otthon ne szóljanak sem m it a dologról, m ondják azt, hogy a szomszédasszony látta el őket. Így is tettek, mégis veszekedett ráju k a mostoha. Ahogy telt-m últ az idő, másodszor is kim en­ tek a temetőbe, akkor meg a keresztanyjukat em legették otthon a mostohának. Amikor harm adszor is m eglátogatták édesanyjukat, azt m ondta nekik, hogy többet m ár nem kel­ het föl, a m ostohának pedig m egm ondhatják az igazat, hol voltak. Úgy is volt, s erre ki­ jött a temetőbe a gonosz asszony és szidalm az­ ni, csepülni kezdte a halottat, m ire elvitte az ördög. (A közölt nádújfalui variáns érdekessége, hogy az utolsó szakasz egy közismert lírai dalból került a balladába, s csak hangulati­ lag kötődik ahhoz.) A halálra táncoltatott lá n yt M orav Jánosné 70 éves szalm atercsi parasztasszony éneke alapján közlöm: Jó estét, jó estét, Csábi bíróné asszony, Talán m ár alszik is a kedves galambom. Alszik már, alszik m ár gombos nyoszolyában, Mit tudna csinálni egy kislány m agában? Menjen be, költse fel, küldje el a bálba, Kék selyem szoknyáját vegye fel magára. K ét pár aranygyűrűt tegyen az ujjára, Kordován csizm áját húzza a lábára. Húzzad már, te cigány, estétől reggelig, Míg a Csábi bíró lánya el nem alszik! Hagyd el m ár, te cigány, hagy megyek aludni, Kék selyemszoknyámat m agamról levetni! Két pár aranygyűrűm ujjamróL levetni, Kordován csizmámból a vért kiönteni. Nem lehet, nem szabad nékünk ezt elhagyni, Világos virradtig így kell ezt folytatni. Nyisd ki, édesanyám, leveles kapudat. Hagy vigyük be ra jta fájdalm as lányodat! Átkozott az apa, hétszerte az anya, Aki a leányát este elbocsátja. Este elbocsátja, reggelig nem látja. Reggel nyolc órakor halva viszik haza. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Csábi bíró lányát most viszik a földbe. Jó napot, jó napot, Csábi bíróné asszony, Talán m ár meg is halt a kedves galambom. Meghalt már, te kutya, ki is van terítve. Majd megszenvedsz érte a sötét töm löcben. A halálra táncoltatott lány egyik legnagy­ szerűbb klasszikus balladánk lehetne, ha nem hom ályosult volna el teljesen a tragikus m ag: m iért kellett a legénynek a halálba küldeni kedvesét. A nép is érzi ennek az elhomályo­ sulásnak a hiányát, s valószerűtlen magya­ rázatokkal egészíti ki a történetet. Morav J á ­ nosné szalm atercsi énekes szerint például az ördög m ent a lányért a legény képében, s az táncoltatta halálra a lányt. Másnap a legény felkereste elpusztult menyasszonyát, és m it sem tudott a táncoltatásról. A logikusabb m a­ gyarázat az lehet, hogy valam ilyen oknál fog­ va nem lehetett az övé a lány, s azért vég­ zett vele. A versben igazi drám aiság lüktet. A le­ gény kérése, hogy a lány díszesen öltözzön fel, valam i nagy fontosságú eseményt sejtet m ár az első részben. A drám a tetőpontja a féktelen tá n c : a legény duhaj forgása, a lány halálba hanyatlása. A befejező sarokban itt jelentkezik először a történet erkölcsi tanul­ ságának levonása az énekes által: átkosak a szülők, akik felügyelet nélkül engedték bálba a lányukat, s így m egtörténhetett a tragédia. Az erkölcsi intelem később — különösen a helyi balladákban — gyakran felcsendül a hallgatóság okulására, figyelmeztetésére. (A halálra táncoltatott lány még m a is igen el­ terjedt, csekély dallam - és szövegváltoztatás­ sal adják elő a falusi énekesek.) m ekei: Franciska és K atalin s az ott éjjeli szálláson m eghált kunszentm ártoni gépész, en­ nek fia és kocsisa, utóbbiak nevei ism eret­ lenek. Megmenekült a csárdásnak a két gyer­ meke: Rozália és Gyula, kik a kemencekuc­ kóból nézték végig a gyilkosságot. Állítólag ők ism erték fel a gyilkost is, aki a csárdásnak keresztkom ája, a gyerekeknek pedig kereszt­ apjuk volt. A gyilkos neve Kasza Kovács (keresztneve ismeretlen) és társai. A gyilkos­ ság állítólag bosszúból történt.” (A ballada előadója, Oravecz Menyhértné, 63 éves, bá rn ai asszony.) Jaj, de röges, jaj, de sáros az az út, Amőre a kilenc betyár elindult, Akin az a kilenc betyár elindult, Pápainé udvarába befordult. Pápainé, adjon Isten jó estét! Adjon, adjon m aguknak is szerencsét! Pápainé, ne kívánjon szerencsét, M ég az éjjel szívében forog a kés. Pápainé kiszaladt nagy ijedve, II. N épballadáink második csoportját a Feltekintett a csillagos nagy égre. PONYVABALLADÁK alkotják. A vásári éne­ Jaj, istenem, hogy kell nékem meghalni kesek történeteivel akarva-akaratlanul ism er­ Kéthónapos árvám at kell itthagyni! kedett meg parasztságunk, s ezek széles kör­ ben el is terjedtek, b ár irodalmi értékük cse­ Eriggy, Erzsi, a legalsó pincébe, kély, nyelvezetük segélyes, nemegyszer m a­ Hozzál bort a legfényesebb itcébe! gyartalan, többnyire hiányzik belőlük az iga­ Pápainé, nem kell nekünk a bora, zi drám ai hang, s vérfagyasztó leírásokkal pó­ Csak a szívét adja ki a m arkunkba! tolják a művészet hiányát. Gyere Erzsi, fogd meg itt ezt a lám pát, A pávás lány az értékesebb ponyvaterm é­ Most végezzük ki a jó édesanyádat, kek közül való. „Első kéziratos emléke 1789Te meg másik, ringázd azt a kicsikét, ből származik, azóta is számos m últ századi Míg annak is kés nem járja a szívét! kéziratos és ponyvaváltozat került elő.” (Var­ gyas: A m agyar népballada és Európa 598. Pápai úr, hazagyött éjféltájba, old.) Megértéséhez tám pontot ad, hogy az A bótajtót tárva-nyitva tanálta, északi szláv népek több szövegváltozatában És am ikor belépett a szobába, a páva a lány szüzességének jelképeként sze­ Feleségét ott meghalva tanálta. repel. Ugyan betyár, nem fájt-e a te szíved, Hegyek között, völgyek között Mikor az én feleségem megölted? Egy kisleány pávát őrzött. Dehogy nem fájt, m ajdhogy meg nem A rra jöttek jövevények, hasadott, Három fiatal legények. Mikor mondta: „Jaj, Istenem, meghalok!” Hallod, kislány, m ire kérünk, Zöld erdőbe gyere vélünk, Zöld erdei mulatságba, Tisztességes barátságra. Fel is értek ők a hegyre, Letelepedtek a gyepre. De a kislány elfáradott, Lefeküdt és elaludott. Felébredt ő éjféltájra, Fülem üle szólására. Én Istenem, verd meg őket. Engem idevezetőket. A faluban szép kislányok Csak énrólam tanuljatok: Ne higyjetek a legénynek, Csalfa, ham is beszédének! A kiirtott kocsmároscsalád csupán egy h át­ borzongató gyilkossági sorozat leírása anélkül, hogy annak legalább az okáról értesülnénk. Mégis érdem es szót ejteni róla, m ert a vásá­ ri énekesektől hallott történetet a nép átalakí­ totta. A folklorizálódás jól megfigyelhető, ha egymás m ellé állítjuk a gyilkos események hiteles leírását egy nógrádi balladaváltozattal. A hiteles leírás az Ethnográfia 1918-as év­ folyamából: „Szolnóktól délnek a Tisza-parton, az ún. vezsenyi kanyarulat szélén, ahol a Szentes felé vivő vasútvonal ma a Tiszát éri, á llt egykor a H ajlati csárda (ma helyén vasú­ ti őrház áll). Ennek bérlője volt az 50-es években Pápai M ihály. Őt és családját irtot­ ták ki 1859-ben, áldozó csütörtökre virradó hajnalon. A tanúskodó rokonok szerint a meg­ gyilkoltak a következők voltak: Pápai Mihály csárdás és felesége Darvas K atalin, ezek gyer­ A kiirtott kocsmároscsalád című ponyva­ balladát a palócok jószerivel betyárköltésze­ tükbe sorolták; olyannyira, hogy pl. Zabaron Vidróczki Pálnak, a m átrai betyárnak tu laj­ donították a véres tettet. A népi változat jóval több egyszerű vásá­ ri éneknél. M egrendítő az édesanya Isten­ hez fohászkodása, m ajd a későbbiekben a logikus gondolatmenete: a betyárokat le kell itatni, hogy a tragédia be ne következhes­ sen. Hiábavaló azonban m inden igyekezet, a betyárok konok elszántsága vérfürdőhöz ve­ zet. Kegyetlen tettüket tom pítja megbánásuk az utolsó két sorban: elborzadnak önm aguk­ tól, s a ballada azt sejteti, hogy a hazatérő Pápai úrhoz m ár hozzá sem nyúlnak. Így válik a ballada egy lelki folyamat hiteles rajzává. III. A betyárvilág, amely annyira sajátos fajtáját terem tette meg népköltészetünknek, a Rákóczi szabadságharc körüli időkben ala­ kulhatott ki, és tarto tt egészen a kiegyezés koráig, mikor is tűzzel-vassal kiirtották még a m aradványukat is Ráday emberei. A két évszázadig tartó időszak mély nyomot hagyott a népköltészetben, a m agyar paraszt­ ság képzeletvilágában, s a m aga nemében klasszikus alkotásokat hozott létre. A Bogár Imréről szóló balladát. Orosz M enyhért­ né, bárnai parasztasszony nyom án adom közre: Zavaros a Tisza, nem ak ar megállni, Az a híres Bogár Im re által ak ar menni. Által akar menni, lovat a k a r lopni, A szegedi nagy vásárban pénzt akar keresni. 25 �Pénzt akar keresni, ruh át akar venni, Azt a híres Duri M arcsát el ak arja venni, Vidd el szellő, vidd el a Tiszának habját, Hogy ne lássa senki sem a Bogár Im re nyomát. Nyisd ki, Marcsa, nyisd ki ablakod firhangját, Itt hozzák m ár Bogár Im rét aranyos paripán. A rany a kantárja, gyém ánt a zablája, Az a híres Bogár Im re annak a gazdája. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Azt a híres Bogár Im rét viszik a vesztőhelyre. Kiapadt a Tisza, csak a sárja m aradt, Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre m aradt. A ballada főhőse húszesztendős volt, am i­ kor csupán félévi betyárkodás után alvás közben elfogta k é t hadnagy, m ajd 1862 nya­ rán kí is végezték. A rögtönítélő bíróság jegyzőkönyve szerint a bűnlajstrom án a kö­ vetkezők szerepeltek: „1861. évi decemberi vásáron m egtám adták a bajai szekereseket, kirabolták az újhartyáni boltost, a Páhypusztai uraságot, a dabasi földesurat, a nagybócsai Redl bárót, a bőszei haszonbér­ lőt, a tótharaszti csárdást, és felgyújtották a jászszentlászlói Szabó István tanyáját, m ert az nem adott szállást és abrakot, hanem tűz­ harcban megölte apját, öreg Bogár Szabó Im rét”. (Vargyas 641. o.) A következő ének a nagy kivándorlások után születhetett a századforduló tájékán, amikor sok bányász is vállára vette a kof­ ferjét, és hajóra szállt a meggazdagodás re ­ ményében. Szép terveik nem v álhattak való­ ra, m ert az Egyesült Államok Pittsbourg vá­ rosa m ellett bányakatasztrófa áldozatai let­ tek. A balladaszerű ének az ő történetüket mondja el epikusan részletezően, párbeszédek n élkül: Száztíz magyar, hogy elhagyta hazáját, Odahagyta édesanyját, meg apját; Feleségük, gyermekeik siratva K ísérték el őket az állomásra. Boldogságról álm odoztak az útban, Jókedvük volt a tengeri hajóban; Egyik-másik azt gondolta m agában, Ha hazajön, lesz egy zacskó dollárja. És ahogy kiértek az új hazába, Nem gondoltak, csak a nagy gazdagságra: De a sorsuk nem oly könnyen kezdődött, Amerika ővelük nem t őrődött. Száztíz magyar, hogy elindult munkába, Szeretettel gondolt a családjára; Szerencsétlenség érte m indnyájukat, Bánya mélyén lelték a halálukat. A pittsbourgi tem etőnek hosszában Száztíz sir van egysorjában kiásva; Száztíz m agyar összeroncsolt holtteste Lett oly’ messze a föld alá temetve. A m egholtak nyugodjanak békében Pittsbourg város tem etője ölében, Könnyű legyen az idegen hant nekik, Ha m ár testük idegen földben fekszik. (Zsidai Gáspárn é, sz.: 1908., Karancskeszi) A szilaj csikó nem eladó m ár átm enetet képvisel a ballada és a betyárdal között. Ön­ álló dallam a nincs, a K arancs vidékén a Vidróczki-dallam ot húzzák rá az énekesek. A M átrában elaludtam , jaj de szomorút álm odtam ; Mire erre fölébredtem, kilenc zsandár áll előttem. 26 Zsandár urak, m it akarnak, talán bizony megvasalnak? Nem jöttünk mi megvasalni, lovat jöttünk vásárolni. Ezernyolcszázhatvanötödik évben Mi történt a mohácsi szérűskertben: Farkas Julcsa fellépett az asztagra, Szeretője belelökte a dobba. Lovam, lovam nem eladó, nem is zsandár alá való, M ert ha arra zsandár ülne, még a m adár is rab lenne. Mikor ezt a testvérbátyja m eglátta, A két kezét a fejére kulcsolta: Gépész uram , álljon meg a masina, Testvérhúgom beleesett a dobba. (Pávakör, Szurdokpüspöki) IV. ÚJ BALLADÁK (XIX—XX. század) Valamikor a XIX. század elején keletkez­ hetett a Bárólány és a juhász, m elynek pél­ dátlan népszerűségét m utatja, hogy m ár a m últ század m ásodik felében többen saját szerzeményüknek tekintették, s em iatt bíró­ sági perekre is sor került. Az eredm ény nem lehetett kétséges: a ballada népi eredetű. Legsikerültebb újabb keletű balladánk konf­ liktusa a szegény-gazdag ellentétére épül: a juhászlegény megszökteti a báró lányát, ezért akasztófára kerül. A K arancs vidékén m indenütt az eredeti dallam m al csendül fel a tragikus szerelmi történet. Endre báró udvarában van egy fa, Juhászlegény furulyázik alatta; Furulyaszó felhangzik az ablakba, Ébren van a báró lánya, hallgatja. K inyílik az Endre báró ablaka, Kökényszemű bárólány néz ki rajta, Háromszor is így sóhajt fel m agában: Én Istenem, m ért lettem báró lánya. A nagyságos kisasszonynak mi baja, Hogy még mindig nyitva van az ablaka? Ó, te juhász, aranyos legyen a szád, Hogy te nékem ilyen szépen furulyálsz. Mikor a gép véglegesen leállott, Farkas Julcsa gyenge szava elállott, Farkas András, fogd be a négy lovadat, Vidd el azt a szerencsétlen lányodat! Farkas Julcsát feltették a szekérre, Úgy vitték a zsidó orvos elébe. Zsidó orvos félrefordult, azt mondta, Julcsának a jó Isten az orvosa. Farkas Julcsát viszik a temetőbe, Szeretőjét a budai börtönbe, Szeretője karján viszi a rózsát, Isten veled, drágalátos Juliskám ! (Kuborcik Ferencné, sz.: 1914., Nádujfalu) A K itették a holttestet az udvarra című, balladaszerű ének variánsai gazdagon bur­ jánzanak Nógrád megyében, elsősorban a bá­ nyászfalvakban. Ennek oka az a szomorú tény, hogy a bányászat Salgótarján környékén mindig megkövetelte a maga áldozatait. A korábbi évtizedekben talán egyetlen bányász­ falu sem volt ezen a vidéken, ahol ne sirat­ ták volna el tragikusan elpusztult férfiakat. Megrendítően, igaz valóságként éneklik a nó­ tafák m a is a történetet, s közben valam elyik ismerősükre, talán éppen rokonukra gondol­ nak. A megjelenítés dallam ában és szövegé­ ben jelentős eltéréseket m u ta t: Éjfél u tán kettőt ütött az óra, De m ég mindig szépen szól a furulya. Köd előttem, köd utánam támadjon, Hogy az apám sehol föl ne találjon! Jaj, de magas K ároly-sakta kéménye, Ott lett annak a szegény bányásznak vége; Dehogy hitte volna szombaton délben, Hogy vasárnap legyen a temetése. Endre báró m ásnap reggel hajnalban Kisiet a közelebbi tanyába, Azt kérdezi a számadó-juhásztól, Nem látta-e a nagyságos kisasszonyt. K itették a holttestet az udvarra, Nincsen, aki végig-hosszig siratja; K ároly-saktai bányászkislány siratja, A rra m aradt az ő pénzestárcája. Nem láttam én, báró uram , ha mondom. Tegnap óta odavan a bojtárom , Tegnap óta odavan a bojtárom, Azzal ment el a nagyságos kisasszony. Nem hal meg az Isten soha, M indenekre vagyon gondja, Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. Endre báró nem tudott megnyugodni, É jjel-nappal a lányát m ent kutatni, Nagysokára sikerült feltalálni, Juhász felett ítéletet mondani. Jaj, de sötét lenn a tárna, H alovány a mécs világa: Kedves pajtás, mi lesz velünk, Meddig kell még itt szenvednünk? Ki látta m ár Szendrő végén azt a fát, Am elyre a juhászlegényt akasztják? F újja a szél fekete göndör haját. Nem öleli többé a szép bárólányt. Mérges a Hevér ú r szava, Szivattyúzni küld a zsompba: Hevér uram , ne küldjön be, Nem jövök ki onnan élve! Én a falun végigmenni nem merek, M ert azt mondják, fekete gyászt viselek, Fekete-gyász, hófehér a jegykendőm, Juhászlegény volt az igaz szeretőm. Ha be nem mégy, eredj h aza, Ne lássalak itt meg soha! Jaj, de fojtó a bányalég, M ár a mécses lángja sem ég! Falu végén cigányasszony sátora, De sok szőke, barna kislány já r oda. Odamegyek, jósolja meg jövőmet, Találok-e hű szeretőt, míg élek. Gonosz Hevér, mondd meg nekem, Hova küldted a kedvesem? Jaj, Istenem, most tekints rám, Halva fekszik az én rózsám! (Gyuricska Gézáné, sz.: 1925.. Hidegkút) A cséplőgépbe esett lány csak azután ke­ letkezhetett, m ikor a cséplőgép elterjedt Ma­ gyarországon. Mivel ez a 70-es években tör­ tént, semmiképpen sem lehet igaz, hogy a m egénekelt baleset — az első sor szerint — 1865-ben játszódott le. A nógrádi változat értéke, hogy a legjobban közelít a ballada m űfajához: m ásutt véletlen balesetet mond el a történet, Nógrádban viszont a szeretője löki bele a lányt a dobba, s ezzel adott a konfliktus (ha csak rejtetten is). (Bali János, sz.: 1938.. Karancsság) És ezzel a bányászballadával éppencsak­ hogy érintettük a m űfaj egy újabb csoport­ ját, az úgynevezett helyi balladákat, amelyek éneklése nem terjed túl egy-egy falu határán. Majd mindig egy haláleset történetét m ondják el részletezően, művészi ihletettség nélkül, a régi vásári énekesek előadásainak színvonalán. N agy Z o ltán �KÖ RKÉP Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé, 1977 A Jó zsef A ttila m egyei M űvelődési K öz­ p o n t 1977. d ecem b er 3— 1978. ja n u á r 15. k ö zött re n d e z te m eg a s a lg ó ta rjá n i Zo­ m án c- és Ü v eg m ű v észeti B ien n álét. A cím ö n m a g á b a n is jelzi, h o g y ú j koncepció je ­ gy éb en s z ü le te tt m eg a k iá llítá s : a h á ro m előző b ie n n á lé a zo m án cm ű v észet e re d m é ­ n y e it a k a r ta b e m u ta tn i, k ü lö n ö seb b te m a ­ tik ai le h a tá ro lá s n é lk ü l, eb b e n az év b en — a v áro s ip a ri fe lé p íté sé n ek m egfelelő­ en — a zom ánc k ieg észü lt az üveggel, és m e g tö rté n t a te m a tik a i cso p o rto sítás is. Az 1977. ta v a sz á n k észü lt té m a te rv h á ro m fe la d a tk ö rh ö z k ap cso ló d ik : a zom ánc és az ü veg k ap c so la ta az ép ítészettel, a zom ánc és az ü v e g a tá rg y a k v ilág áb an , a zom ánc és az üv eg m ű v észeti h a g y o m án y ai. A h á ­ ro m té m a k ö r azo n b an n e m e g y ü tt, h a n e m eg y m ást k ö v e tv e szerep el; 1977-ben a b i­ e n n á lé a zom ánc és az ü veg ép íté sz e ti k a p ­ cso la ta in a k d o k u m e n tá lá s á t tű z te k i célul. A b ien n á lé té m a te rv e te lje se n k o n k ré ta n fogalm azza m eg a k ap cso lato s m ű fa ji és ren d ezésb eli fe la d a to k a t: „E b e m u ta tó n azok a m ű v e k szere p e lh etn e k , am ely ek va­ lam ily en — díszítő, szerk ezeti, re n d sz e re ­ z e tt b u rk o ló stb . — fe la d a tta l szervesen k ap cso ló d n ak az építészeth ez, ille tv e é p ü ­ leth ez.” „A p ro g ra m sz e rin t a tá rla to n sz e re p e lh e tn e k az ú g y n e v e z e tt m u rá l is m u n k á k , e sz té tik a i ig én n y el m e g o ld o tt b u r ­ k o lat, k o n k ré t é p ü le tsz e rk ez e ti elem stb. M e g jelen h e tn e k m á r m eg v aló síto tt, k iv i­ te le z e tt m ű v ek , illetv e a zo k at d o k u m e n tá ló m a k e tte k , ra jz i és m ű v észeti d o k u m e n tá ­ ciók és a n y a g m in tá k . R észt v e h e tn e k ú j felad ato k h o z kapcsolódó p á ly á z a ti m u n ­ k á k ; te rv e k és k ísé rle te k a la p já n sz ü le te tt m in ta d a ra b o k (a n y a g m in tá k k a l).” Az ú j koncep ció t a szü k ség h ív ta életre. A v áro s ip a ri s tr u k tú r á já b a n az ü v e g m ű ­ v észetn ek (sík- és ö b lösüveggyár) ta lá n m ég rég eb b i h a g y o m á n y a és n a g y o b b sú ­ ly a v an , m in t a zo m án cn ak . Az üveg k ap cso la ta az é p ü le tte l ré g i és fu n k c io n á li­ san e lk e rü lh e te tle n (pl. nyílászáró k ). In d o ­ k o lt volt te h á t, h o g y m űvészi fo k o n és fó ru m o n fo g lalk o zzan ak vele. A p ro g ra m k ib ő v ítése és k o n k re tiz á lá sa u g y a n a k k o r ta lá n felo ld ja a zo m án cm ű v észeti b ien n álé (S alg ó tarján ), illetv e a Z om áncm űvészeti n y á ri a lk o tó te le p (K ecskem ét) k ö zö tt fe l­ m e rü lt riv a liz á lá st. A z ú j koncepció ily m ó d o n m eglevő és jó l fejlődő ip a ri h á tté r r e é p ít és jó g y a k o r­ la ti ta n á c s o k a t ad a te r v m egvaló sításáh o z. A té m a te rv jó ; sz é tv á la sz tja az a lk a lm a ­ zo tt (az első k é t fe la d a tk ö r) és az egyedi m ű v e k (h a rm a d ik fe la d a tk ö r) stílu se lté ­ réséből adódó p ro b lé m á k a t. M i okozza m égis, hogy épp a p ro g ra m e ré n y e és lé­ nyege sik k a d el az eg y é b k é n t szépen, a té r a d o ttsá g a it jó l k ih aszn álv a m e g é p íte tt k iá llításo n ? A cél az üveg, illetv e a zom ánc és az é p ü le t egységének, eg y m á sra h a tá s á n a k b e­ m u ta tá s a volt. A k iá llítá so n az o n b a n eg y et­ le n m ű n e k sem ta lá lju k m eg ily en m eg ­ k ö zelítésű b e m u ta tá sá t. A m ű d o k u m en ­ tá lá s a — te rv , színes te rv ra jz , h o m lo k ­ zati, illetv e ép ü le te g y ü tte sb e li színes rajz, k iv ite le z e tt a n y a g m in ta , az elk észü lt m ű és é p ü le t k a p c so la tá n a k tö b b n éző p o n t­ ró l tö rté n ő m egközelítése (fotók, m a k e t­ tek), tá jé k o z ta tá s, hogy egyedi m ű v a g y s o ro z a tg y á rtá sra te rv e z e tt m in ta d a ra b — itt n em p u sz tá n k ö zm űvelődési fe la d a t lenne, h a n e m a koncepcióból következő elv árás. H ián y a a m inőség ro v á sá ra m egy és m eg k érd ő jelezi a b ie n n á lé szükségessé­ g é t és ered m én y esség ét. Az ötletszerű ség és az á tg o n d o la tla n sá g v á d ja jo g o sa n m e rü lh e t fel. A té m a te rv e t n em ism erő lá to g ató nem érzi az egym ás m ellé h ely e­ z e tt m ű v ek egységét. T eljesen in d o k o la t­ la n u l k e rü l egym ás m ellé üv eg és zom ánc, v á z lat és a n y a g m in ta , ép ítészeti elem és egyedi m ű alk o tás. H iányos to v á b b á a fu n k cio n ális b e m u ta tá s is: a v ilá g ító te st n em v ilág ít, a té re lv á la sz tó t n em veszi k ö rü l a té r, m ely é le tre h ív ta . O rszágos h a tó s u g a rú ren d e z v é n y rő l lév én szó, ez a céltévesztés kom oly fé lre é rté se k re és k ed ­ vező tlen é rté k e lé se k re a d h a t alap o t, a n ­ n á l is in k áb b , m iv el a K ecsk em éti Zo­ m án cm ű v észeti A lk o tó telep S zécsényben is b e m u ta to tt k iá llítá sa jó p é ld á t a d o tt a rra , h o g y an kell egy ily en jelleg ű v á lla l­ k o zást d o k u m en táln i. A k ataló g u s ― am ely h iv a tv a le tt v o ln a az ú j koncepciót ism e rte tn i, s a m á r e m líte tt m ó d o n a k i­ állításh o z h aso n ló an illu sz trá ln i — nem k észü lt el; am i szin tén h o z z á já ru l a b ie n ­ n álé p ro v in ciális jelleg ű v é szűküléséhez. V ita th a ta tla n , h o g y n é h á n y országos je ­ len tőségű m űvész (B laski Já n o s, F ab ó k G yula, D r. L. S zabó E rzsébet) az ép ü le t és a zom ánc, illetv e üv eg k a p cso latát, te r ­ m é k en y eg y m á sra h a tá s á t é rtő m ódon m egközelítő m ű v el szerepel, m ely ek az a d o tt m ű fa j k e re te i k ö zö tt is m űvészi sz in tet é rn e k el. A k iá llító m ű v észek k el szem ben és a táv o llev ő k b iz a lm á n a k el­ n y e rése érd e k é b e n is fo n to s le tt v o ln a az alap osabb, á tg o n d o lta b b előkészítés, m i­ vel a b ie n n á lé jele n tő sé g é t és h a tá s á t csak jó m ű v e k é rtő b e m u ta tá sá v a l n y e r­ h e ti el. A z id ei b e m u ta tó e szem pontból e lszalaszto tt lehetőség, a m it n ém ik ép p m e n t a k ísé rle t újszerű ség e, m ely ta lá n te lje síth e te tle n fe la d a t elé á llíto tta a m ű ­ velődési kö zp o n t m u n k a tá rs a it (fotózás, m ak ettek ). A ren d ező bizo ttság (C zinke F erenc, B lask i Já n o s, F a b ó k G y u la, Z. G ács G yörgy, E rd ei S á n d o r stb.) m űvészi felk észültsége és ü g y szeretete, am elyhez csatlak o zn ia kell a hosszas és alapos elő­ készítő m u n k á n a k , re m é ljü k , k é t év m ú l­ va k o m o ly ab b e re d m é n y t hoz. Az e m líte tt h ián y o sság o k a k ís é rle t ú j­ szerűségéből is ad ó d n ak , m iv el csak szűk k ö rb e n ism e rte k a m o d e rn é p ítészet á lta l a zom ánccal, ille tv e az üveggel szem ben fe lv e te tt k ö v etelm én y ek . Az építészet gyors fejlődése, eg y re tö k é le te se b b a u to ­ m atiz á lá sa a fo rm a és a szín ek te k in te té ­ b en u n ifo rm izáló d ást je le n te tt — am i eg y é rte lm ű e n m ag a u tá n v o n ta k ö rn y e ­ ze tü n k lá tá si é lm én y ek b en való elszegé­ ny ed ését, elszü rk ü lé sé t. Ily m ó d o n egyre in k á b b szü k ség ü n k v a n a kézm ű v es je lle ­ gű, az építészet e lv o n tsá g á t fo ly tató , de vele szem ben álló o rg a n ik u sa b b to v á b b ­ osztásokra. A k épzőm űvészet az em b erek szám ára közelebb tu d ja hozni az ad o tt té r és ép ü let ta rta lm i m o n d a n d ó já t: tu d fo g alm at k ö zv etíten i és je lk é p e t felállí­ ta n i, illetv e sz ín t tu d a d n i az é p ü letn ek , s ezáltal v á ro sa in k a rc u la tá t élén k íti, csö k k en ti az eg y h an g ú ság o t. A k é rd é s: m e k k o ra részt tu d v á lla ln i a k ép ző m ű v é­ szet — je le n e setb en a zom ánc és az üveg m in t m ű faj — az e m b e rt k ö rü lv ev ő tá rg y ­ zóna k ia la k ítá sá b a n ; m ily en m ű fa ji, f u n k ­ cionális, e sz té tik a i-k ö rn y ez e ta la k ítá si, te c h ­ n ik ai p ro b lé m á k a t v e t fel m u rá lis alk o ­ tá sk é n t, ép ítészeti elem k én t. A zom ánc jellegéből ad ó d ó an (színes felü let) d ek o ­ ratív . A ráeső in te n z ív fé n y h a tá so k le­ hető v é teszik a fén y v iszo n y o k v álto zásai­ ból következő kom pozíciós v ariá c ió k szé­ les k ö rű a lk alm azását. A z üv eg fé n y á t­ eresztő, -tö rő és -visszav erő tu la jd o n sá g a hasonló h a tá s t ered m én y ez. M égsem h i­ szem , hogy p u sz tá n a d e k o ra tiv itá s len n e a zom ánc-, illetv e az ü v eg m ű v ek fu n k ció ja. Az é rin te tt alk o tá so k a fo n to sab b közé­ p ü le te k leg h an g sú ly o sab b h e ly e ire k e rü l­ nek, az e m b e re k n a p o n ta ta lá lk o z n a k velük, h a tá su k , ízlésfo rm áló e re jü k erős. Fontos, hogy az é p ü le te n a lk a lm a z o tt m ű alk alm as legyen a közízlés fo rm á lá sá ra, ta rta lm i, h a n g u la ti m o n d a n d ó t su g alljon, önálló é rté k ű alk o tá ssá v áljo n . R en d k ív ü l lényeges a zom ánc, ille tv e üv eg a lk a lm a ­ z o tt m űvészi a lk o tá sk é n t való felh asz­ n á lá sá n á l az összhang m e g ta lá lá sa az ép ü let fo rm a k u ltú rá ja és a m ű jellege, kom pozíciója, szín v ilág a között. A zom ánc­ n a k és az ü v eg n ek a m o d e rn a rc h ite k ­ tú rá v a l szervesen e g y ü tt élő díszítéssé kell válnia, az ép ítészet egészében n em az é p ü le tn e k a lá -, h a n e m v ele m e llé re n d e lt szerep et k ell já tsz a n ia . A zom ánc és az üv eg elem ei, k ifejezési leh ető ség ei rév én m in d e g y ik m űvéiszeti m ű fa jja l ro k o n ít­ 27 �h a tó ; felh aszn álási m ó d ja h a tá ro z z a m eg, h ogy az ip a r i fo rm a te rv e zé s v a g y a szű k eb b é rte le m b e n v e tt k épzőm űvészet te rü le té re ta rto z ik az a d o tt alk o tás. Az új té m a te rv szeren csésen felo ld o tta az ebből ered e z teth e tő n eh ézség ek et, szétv á­ lasztv a a k é p ig én y ű a lk o tá st az a lk a lm a ­ z o tt m űtől. M in d a zom ánc, m in d az ü veg je len tő s leh e tő sé g e k e t r e jt m a g á b a n az ip a ri m egvaló sítás szem p o n tjáb ó l. A soro­ z a tg y á rtá s m in d k é t te rü le te n m ego ld h ató , m égis való szín ű n ek ta rto m , h o g y a k is­ szériás g y á rtá s ra k e rü l sor a h o m lo k ­ zati díszítő és té re lv á la sztó fu n k c ió te r ü ­ letén. N agyüzem i g y á rtá s á n a k elő n y eit a la k ásép ítésb e n le h e tn e fe lh a sz n á ln i e rk é ­ lyek, o ld alfalak , sz á m tá b lá k színesítésére, v ilág ító testek é rd ek eseb b é té te lé re , ajtó k , fo g a n ty ú k e g y h a n g ú sá g á n a k o ld ására. A m á r e m líte tt k isszériás, v a riá lh a tó elem ek k evésbé hang sú ly o s, k is k ö ltség v etésű , de k ö rn y e z e tü n k b e n fo n to s sz e re p e t játszó ép ü letek (orvosi ren d elő k , isk o lák , ü zle­ tek) eg y h a n g ú sá g á t o ld h a tn á k k ö rb e fu tó f r izként, h o m lo k zati d íszk én t, cég táb la­ k ént. Ez k ö rn y e z e ta la k ítá su n k és v á ro ­ su n k szépítésén ek soron k ö v etk ező fe la ­ d ata. A fe n tie k b e n v ázo lt k é rd é se k re a v á ­ laszt a Z om án c- és Ü vegm ű v észeti B ien ­ n álé h iv a to tt m eg ad n i, s en n e k az el­ v á rá s n a k kell a jö v ő b en m egfelelnie. Krunák Em ese Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat, 1977 B alassag y a rm a to n d e c e m b e r 8— 11-e k ö ­ zött tiz e n h a rm a d ik a lk a lo m m a l re n d e z ­ ték m eg az országos — id é n a k a ssa ia k versenybeli fellépésével n em zetk ö ziv é szé­ le sed ett — Iro d a lm i S zín p ad i N ap o k at, tizenhárom — k ö z tü k h á ro m N ó g rád m e­ gyei (a k é t b a la ssa g y a rm a ti és a v an y arci) — eg y ü ttes részv ételév el. S n eg y ed szer úgy, hogy a fesztiv álp ro g ra m o t és szo­ kásos já ru lé k o s re n d e z v é n y eit (k iállításo ­ kat, film v etíté se k e t, á ru b e m u ta tó k a t stb.) egy eu ró p ai szo cialista ország iro d a lm á ­ nak. m ű v észetén ek szen telték . A lengyel, a szovjet-orosz, a b o lg á r so ro z a t u tá n u tóbb a cseh és szlovák, v a la m in t a cseh­ szlovákiai m a g y a r lite r a tú r a k in c s e s tá rá ­ b an v á lo g a th a tta k a fesztiv álo n ré sz tv e ­ vők. C apek, F ucik, Sm ocek, H ra b a l, F á b ry Z o ltán és m ás klasszik u s és élő szerzők m űvei, novelláik , re g é n y e ik szín­ p ad i ad ap táció i k e lte k é le tre a színpadon, leg tö b b esetb en értő , gondos to lm ácso­ lásban. A v á la sz to tt te rü le t (vagyis a csehszlo­ v ák iai irodalo m ) n a g y leh ető ség et b izto ­ 28 síto tt „ ö n tev ék en y szín p ad o sain k ” szá­ m ára. M inden szem pontból. A d ö ntő tö b b ­ ség é lt is ezzel a k ínálkozó lehetőséggel. M ű fajilag re n d k ív ü l válto zato s írá sm ű v e ­ k e t — n o v ellák at, re g é n y e k e t — á llíto tta k szín p ad ra, s a ren d ező k ü g y esen és h a tá ­ sosan s ű ríte tté k 20—30 percb e az érdekes, időszerű g o n d o lato k at úgy, hogy azok fo r­ m ai, stilá ris szem pontból is izg alm asak tu d ta k lenni. A b e m u ta tó k ra — m in t előzetes ism e­ re te in k a la p já n v á rh a tó v o lt — a fo rg a tó k ö n y v ek első so rb an cseh szerzők m ű v eit d o lg o zták fel, a cseh szín játszás erén y ei tü k rö z ő d te k a szín p ad i m eg fogalm azások­ ban . G o ndolunk itt a p o litik u s, közös gon­ d o lk o d ásra k észtető „ a n y a g ra ” , az ex p reszszionista szín játszás stílu sjeg y eire, m elyek azt a k ö z tu d o tt té n y t jelzik, hogy szín­ házi fe lfo g ásu n k ra, elk ép zelésein k re a cseh szín h á z n ak m in d ig n ag y o b b h a tá sa volt a szlovákénál. E gy — k ü lö n ö sen iro d alm i fo rrá s ú — szín p ad i m ű sik e ré t a lap v ető en h atáro zza m eg az a d a p tá lt an y ag k iv álasztása, fel­ dolgozása és m eg jelen ítése. A m ű v e k e t ebből a szem pontból m inősítve, e lh a n y a ­ g o lh ató k iv ételtő l elte k in tv e , e lm o n d h a t­ ju k , h o g y a v álasztás gondos, k ö rü lte k in tő és n a g y o n céltu d ato s v o lt: eg y fa jta , nem is lé n y e g te le n k e re sz tm e tsz eté t a d tá k a csehszlovákiai iro d alo m n ak , s jellem zően ta rta lm a z tá k a zo k at a leg fo n to sab b m o n ­ d a n iv a ló k a t, g o n d o k at, am ely ek k el a m ú lt­ beli és je le n k o ri iro d alo m szívesen foglal­ kozik. G o n d o lu n k it t — sok m ás m e lle tt — első so rb an a Já n o sik -le g e n d á ra , F u k s M u n d t o c k u r á r a v ag y Sm ocek n y á ja sa n k e m é n y kiélezettség ű , őszinte tá rsa d a lo m közösség féltésére a L a b i r i n t u s b an . Az a d a p ­ tációk, ö sszeállítások tö m ö rek , h o z z á é rtés­ sel sz e rk e sz te tte k — tu la jd o n k é p p e n ezt az e lism erést fejezi k i az a h a t díj, am e ­ ly e t a szín p ad v ezető ren d ező k k a p ta k fo r­ g a tó k ö n y v eik ért. A szín p ad i m eg jelen ítéssel m á r közel sem le h e tü n k o ly an elég ed ettek , m in t a k iv álasztással, ille tv e a feldolgozással. A z e re d e ti a la p a n y a g és az ad ap táció á lta lá ­ b an tö b b e t, érd e k e se b b et, izg alm asab b at íg ért, m in t a m it a m eg v aló sítás ad o tt. A p ro d u k ció k rendezése, lá tv á n y a , szín­ p a d te c h n ik á ja m eg leh ető sen eg y en e tle n ; a tö b b ség szeren csére közepes m inőségű, és csu p án k é t-h á ro m a lk o tá s az, am ely ta rta lm i és fo rm a i szem pontból e g y a rá n t é rd e k te len . Ö röm viszont, hogy lá th a ttu n k n égy o lyan d a ra b o t, am ely ik b en a le g k ri­ tik u sa b b szem is alig h a fe d e z e tt fel h ib á t, s k iv á ló n a k m o n d h ató . (A h iv a ta lo s é rté k ­ íté le ttő l fü g g etlen ü l — p é ld á u l a K IS Z K özp o n ti M ű v észegyüttes iro d alm i szín­ p a d á n a k L a b i r i n t u s elő adása, a k a p o sv á ri F o n ó m u n k ás kisszín p ad A s z o m o r ú v á r o s cím ű szín p ad i já té k a .) Az előadások sik e r­ telen ség e leg többször n em a ren d ező k fa n ­ tá z iá já n , ö tletein , vizuális te re m tő e re jé n m ú lo tt. A h ián y o sság o k in k á b b a szerep ­ lő k k el k ap cso lato sak . É rd ek es v o lt m eg­ fig y eln i, h o g y egy-egy csoporton b e lü l is m e n n y ire elté rő e k a képességek — beszéd­ tec h n ik á b a n , já té k k u ltú rá b a n , m ozgásban. A ren d ező k csak p á r szerep re tu d ta k m eg­ felelő szerep lő k et talá ln i, a tö b b i esetb en k én y telen ek v o lta k m egelégedni szükség­ m egoldással. (Lásd a b a la ssa g y a rm a ti M a­ dách Im re Iro d a lm i S zín p ad v a g y a v a ­ n y arci V eres P á ln é Iro d alm i S zín p ad elő­ ad ását.) A N ó g rád m egyei eg y ü tte se k kö­ zül e szem pontból eg y etlen k iv étel a b a ­ la ssa g y a rm a ti E x L ibris Iro d alm i S zín p ad volt, am ely re m e k színészi képességű fia ­ ta lo k a t „ fo g lalk o ztat”. A tiszta artik u láció , a szép k iejtés, a tiszta, é rth e tő beszéd — a fesztiv álo n úgy tű n t — jelen leg nem erőssége a m a tő r színjátszó m o zg alm u n k n ak . K á r, hiszen ez a szín p ad i előadások kiem elk ed ő en fo n to s h atáselem e. A z a m a tő r színház az u tó b b i év ek b en elem zőbbé v á lt: ez a jelenség (am ely, re ­ m éljü k , ta rtó s jellem zővé válik) m in d e n ­ k ép p en a m ozgalom erősödéséhez szám ít­ ható. D icséretes az az igyekezet, am ellyel ren d ező in k m e g p ró b á ljá k az elő ad áso k b an re jlő v a la m e n n y i leh ető ség et k iak n ázn i, ah o g y an le á sn a k a „m é ly ré te g ek b e ” és közlik v e lü n k elképzeléseiket, v élem én y ü ­ ket. Ezzel eg y id ő b en to v áb b i re m é n y e k re jo gosít a k o rá b b a n ta p a s z ta lt és tú lz o ttn a k m in ő síth ető ren d ező cen trik u sság visszaszo­ ru lása, hiszen az a m a tő r m ozgalom m in ­ d e n k o r közösségi g y ö k e rű és in d ítta tá sú . Az Iro d alm i S zín p ad i N apok v e rse n y ­ p ro g ra m já n a k év ek ó ta m eg szo k o tt és szé­ les k ö rű figyelem m el k ísé rt kiegészítője a szakm ai tan ácskozás, am ely m in d ig az egyes b em u ta tó so ro z a to k at követi. Szükség is v a n rá a to v áb b fejlő d és, a m ozgalom ú tjá n a k egyengetése, az esetleges v a d h a j­ táso k len yesegetése céljából. P ed agógiai célzata, hasznossága, szervezettsége, a fesz­ tiv álh o z való h a rm o n ik u s illeszkedése m ia tt k étség telen ü l szegényebb len n e n élk ü le a fesztivál, és valószínű, h o g y h iá n y á b a n m ég m o st is a szín v o n altalan ság , a h u l­ lám v ö lg y m ia tt fan y alo g n án k , m in t év ek ­ kel ezelőtt. A szak m ai tan ácsk o zás re n d je azo n b an egy p o n to n fe lté tle n ja v ítá s ra szo ru l: az a lk o tó k — és a k ü lső szem lélők: m ivel a fó ru m o n b á rk i részt v e h e t — egy­ é rte lm ű b b és h a tá ro z o tta b b ú tb a ig a z ítá st v á rn a k a m ozgalom irá n y ító , vezető szak­ em bereitől. V égezetül egy a b a la ssa g y a rm a ti fesztiv á­ lon évek ó ta v isszatérő gondról. M in th a az országos h a tó k ö rű fe sz tiv á ln a k m in i­ m ális, g y a k o rla tila g csaknem teljességgel e lh a n y a g o lh a tó , h a tá sa v o ln a m egyénk, N ógrád ö n te v é k e n y szín játszó m o zg alm ára — ta lá n csak a v en d ég látó B alassag y ar­ m a to t és c so p o rtja it leszám ítv a — , a re n ­ d ezvényen elv étv e ta lá lk o z h a tn i N ógrád m egye a m a tő r szín p ad i m o zg alm án ak a k ­ tív képviselőivel, ren d ező k k el, szín játszó k ­ kal. H o lo tt a b a la ssa g y a rm a ti Iro d alm i S zín p ad i N apok lé té n e k ép p en az a d h a t többszörös jelen tő ség et, h o g y a jelen lev ő p éld a e rejév el n ag y o b b e rő re se rk e n ti h e ­ ly i szín p ad i m o zg alm u n k at. Sulyok László �M e z e i J ó zsef: Madách V égre! N ehéz m á sk é n t üdvözö ln i és m él­ ta tn i a z t a ro p p a n t v állalk o zást, am ely ­ n e k íro tt összegzése n ég y és félszáz o ld a ­ lon n em rég je le n t m eg M e z e i J ó z s e f to llá ­ ból. A b u d a p e sti E ötvös L ó rá n d T u d o ­ m án y eg y e te m tan szék v ezető ta n á r á n a k m ű h e ly é b e n — R eviczky G y u lá ró l és a m a g y a r re g é n y rő l a lk o to tt m o n o g rá fiá ja u tá n — ism ét szin tézis k é sz ü lt el. E z ú t­ ta l M adáchról, a k in e k m u n k á ssá g á ró l az 1964 ó ta fe lle n d ü lt k u ta tá s o k fo ly a m a ­ to sa n hozzák az e re d m é n y e k et. M ezei a m ad á c h i é le tm ű n a g y részét (fia ta lk o ri d rá m á it, a M ó z e s t és te rm é ­ szetesen A z e m b e r tr a g é d iá já t ) m in t e g y e t­ le n n a g y e m b e risé g k ö lte m é n y k ib o n ta ­ k o zásá t fo g ja fel és é rte lm e z i. A le h e t­ séges so k féle sz e m p o n t közül a filozófiai­ e tik a i m eg k ö zelítést v álasztja. E n n ek irá n y t adó oszlopait m á r a ta rta lo m je g y z é k fo g a­ lo m ren d sz e ré b en k itű zi, h o g y a z u tá n k ö ­ rü lö ttü k gazdagon, d e n a g y ö nfegyelem m el fo rm á lta n á ra d jo n sa já to s láto m ásp ró zája. É rd ek es és ö sszetév eszth etetlen ez a k e ttő s ­ ség. É rzelm i fű tö ttsé g , k ö zlésvágy (csak­ n em az e red eti, elem zendő m ű a lk o tá s h ő ­ fo k án ) az egyik, a k ö n y v tá rn y i sz a k iro ­ d alo m elm é ly ü lt ism erete, k ritik á ja , a fo­ g a lo m h a sz n á la t tu d o m á n y o s eg z a k tsá g a a m ásik oldalon. M in d já rt a k ö n y v első la p ­ ja in m e g ra g a d ja az olvasót M ezei József g azd ag tá rg y i tu d á sa , a m ik o r a n n a k se g ít­ ségével felid ézi s z á m u n k ra az em b eriség ­ n e k azt a k u ltu rá lis közk in csét, am e ly M a­ dách é le tm ű v é n e k szellem i h á to rs z á g á t a l­ k o tja. D an te, M ilton, G oethe, B yron, S helley , a B iblia és az a n tik v itá s szerepel e tá g a b b é rte le m b e n v e tt fo rrá s o k között, cáfo lan d ó a „ m a g y a r F a u s t” m ég m a is fel-fel b u k k a n ó té v h ité t. Ez a — „M adách m ű h e ly é b e n ” cím et viselő — h a rm in c ol­ d a l ta lá n a k ö n y v leg em lék ezeteseb b fe je ­ zete, am ely m ellé azo n b an o d ak ív án k o zik a M ózesről íro tta k m é lta tá sa (377— 452. o.) M ezei itt sem h a jlik a rra , h o g y a so k ak m e g já rta ú tr a lé p je n és az ószövetségi alle­ g ó riá t — tö b b k o rá b b i elem zés k ed v en c eszm éje sz e rin t — k o n k ré t p o litik a i sze­ m élyiség ek re. K o ssu th ra v a g y S zéchenyire értelm ezze. Ú g y idézi elén k a d rá m á b ó l a T r a g é d ia u tá n i a rc k é p e t, h o g y ezenközben a küzd és-eszm e m in d e n itte n i é rte lm e k i­ b o n tak o zh assék , és v a n id eje, la n k a d a tla n figyelm e, é rzék en y ség e eg y -eg y részlet­ szépség m e g v ilá g ítá sá ra is. T erm észetesen m in d en . M ad ách ró l szóló k ö n y v igazi fo k m é rő je a T r a g é d iá r ó l íro tt fe je z e te k é rté k e . (M ezei Jó zsef m o n o g rá­ fiá já b a n is ez a rész teszi k i a te lje s szö­ v eg n ek csak n em k é th a rm a d á t.) M ad ách m ű v én e k v a ló b a n le g fo n to sa b b sík ja — em b erisé g k ö lte m é n y v o ltáb ó l k ö v etk ező en — a filozó fiai-m o rális. E bből a szem p o n t­ ból te k in tv e a T r a g é d ia m éltó, v ilá g iro d a l­ m i szin tű összegezés, szám ad ás a re fo rm ­ kor, a b e n n e to v á b b élő m a g y a r felvilágo­ sodás és az 1850-es é v ek h a z a i g o n d o lk o ­ d ásáró l. U g y a n a k k o r lá tn u n k kell, hogy m ég je le n té k e n y k u ta tá s i fe la d a to k v a n ­ n a k ezen a téren . N em lá tju k o ly an tisz­ tá n a m eg írást előző év tized szellem i tá jé ­ k o zódását, m in t azt B a ra n y i Im re, G y ő rffy M iklós és m áso k ered m én y ei a la p já n a fia ta lk o r v o n a tk o z á sá b a n m á r e lm o n d h a t­ ju k ; nincs k o rszerű k é p ü n k a szab ad k ő ­ m űvesség és a X IX . század i lib eralizm u s e szm ek ap cso latairó l; csu p án fő b b v o n alai­ b a n ism e rjü k a tá rsa d a lm i nyilv án o sság i fo rm á k a la k - és sz e re p v á lto zá sá t 1849 u tá n stb. M ezei k ö n y v éb en nem a n n y ira ú j ré sz le tk u ta tá s i e re d m é n y e k k el szolgál, m in t in k á b b k ö rü lírja a k ö ltő leh ető ség eit és elhelyezi ő t k o rá b a n . E k o rszak le g ­ é rté k e se b b in te lle k tu á lis v o n á sa it eg yéb­ k é n t a szerző a Széchenyi Istv án , K em én y Z sigm ond, A ra n y Já n o s kép v iselte, m eg­ k ü z d ö tt m o ralizm u sb an lá tja . (K iv ált a K em én y Z sig m o n d -u ta lá so k a t o lv asn án k öröm m el, m á sh e ly ü tt részleteseb b en is k i­ fejtve.) U g y a n a k k o r M ezei álla n d ó fig y el­ m et fo rd ít az eg y k o rú tu d o m án y o sság és p o litik u m jele n lé té re, am ely ek v aló b an e lv á la sz th a ta tla n o k a filo zó fiai-etik ai köz­ g o n d o lk o zástó l; ső t ism é te lte n figyelm ez­ te t a r r a a költőiségre, am ely rő l oly g y a k ­ ra n elfeled k ezü n k , h a a T r a g é d ia é rté k e i­ rő l beszélünk. M ezei m ódszere te h á t — ta ­ lálkozva az elem zendő m ű a lk o tá s lényegi v o n ásaiv al — jó l beválik. E g y etlen olyan m in ő sítést ta lá lu n k M adách v ilág n ézeté­ n e k jellem zésére, am ely állan d ó jelzővé k o p o tt, s ez a : „lib e rá lis”. A k ö ltő felfo ­ g á sá n a k v aló b an a la p ré te g é t a d ja , a szó­ n a k o ly an te lje s értelm ezéséb en , am ely ­ rő l az im én t szó ltu n k és am ely a lib e ra ­ lizm u st a X IX . század első felén ek M a­ g y aro rszág án felülem eli a n a p i p o litizálás fo g alom körein. M indvégig erősek, m a r­ k á n sa k a zo n b an M adách ra d ik á lis b eszű rő ­ dései is. E zt persze M ezei Jó zsef is jó l tu d ­ ja, m in t az M ózes-é rték eléséb ő l k id erü l. A szerzőnél azo n b an ta rtó s a b b n a k és fo n ­ to sa b b n a k lá tju k e z t az eszm ev o n u lato t. Úgy go n d o lju k , hogy M adách első nag y m e g rá z k ó d ta tása , a k éte lk e d é s első h u l­ lá m a nem V ilágos kö v etk ezm én y e, h a n e m m á r az 1840-es é v ek elején b ek ö v e tk e z ett, am ik o r a p e sti d iák év ek s o k irá n y ú tá jé ­ k o zódása u tá n szü lő fö ld jére h a z a té rv e , sz e m b e k e rü lt a m a g y a r v id é k á llap o táv al, az eszm ék m eg v a ló sítá sá n a k s iv á r leh e tő ­ ségeivel. A z ő „F elh ő k -k o r szaka” te h á t időben m egelőzi a v ele egyidős P e tő fi idő­ leges k ed ély b o ru la t át ; m é ly p o n tjá ró l és a válság in te n z itá sá ró l n é h á n y v e rse és a C s a k t r é f a cím ű d rá m a ta n ú sk o d ik , a m e­ ly e t P ető fi e m líte tt v e rsc ik lu sá v a l és C zakó Z sigm ond L e o n a cím ű tra g é d iá já n a k v i­ lá g fá jd a lm á v a l és g y ű lö letév el v e th e tü n k egybe. E té m a k ö rt, am e ly n e k átélése és m eg fogalm azása szü k ség es á tm e n e t a lib e­ rá lis illú zió k k al való leszám oláshoz — a ro m a n tik u s g o n d o lk o d ó -p ró fé ta e lm ag á­ nyosodási k o m p le x u sa k é n t ta r th a tju k szá­ m on. (A re fo rm k o rb a n e n n e k k ö zk ed v elt p é ld ázata, tö b b e k között, é p p e n a M ózesallegória.) M adách é le tú tjá n azo n b an m i­ h a m a r (m ár 1844-től) lassú ocsúdás és a m egyei é le tb e n való tu d a to s sz erep v állalás k ö v etk ezett, am ely c sú c sp o n tjá t 1847-ben é rte el: e k k o r v a llo tta először (Szontágh P álh o z ír t egyik levelében) k ö ltő n k jo ­ g o snak és sz ü k ség szerű n ek a fo rra d a lm i erő szak alk alm azását. E ttő l a M adáchtól, a k in e k jellem k ép e m ég m in d ig n e m él eléggé m ély en tu d o m á n y o s és iro d alm i ism e re te in k b e n , nem m eglepő a z é re tt re á lp o litik a, A c i v i l i z á t o r ariszto p h an eszi élessége és a 48-asság re n d ü le tle n m egőr­ zése. M ezei Jó zsef T r a g é d ia - e l e m z é s e felhasz­ n á lja az u tó b b i év tiz e d e k k u ta tá s a in a k m in d e n e re d m é n y é t. N em kevés k é rd é s­ ben azo n b an izg alm as ú ja t hoz. E részle­ te k és h e ly e k felso ro lása te te m e s lis tá t igényelne. E m lítsü k m eg — m u ta tó b a — k ö zü lü k Á dám ö n isten ü lési k ísé rle te in e k á rn y a lt elem zését a tö rté n e ti színekben, az e m b e r-lé t leh ető ség ein ek szem besítését az Ú r a ttr ib u tu m aiv al, az e m b e r te rm é ­ szeti és tá rsa d a lm i lé n y k é n t á b rá z o lá sá n a k sokszínű ra jz á t, to v áb b á Á d ám és É va „m u n k a e lo sz tá sát”, a re fo rm k o r-á lm o d ta kép ó k o rb a v e títé sé n e k jó n é h á n y részle­ té t stb. Z ilah y K áro ly , a T r a g é d ia első b írá ló i­ n a k eg y ik e m ég k ifo g á sk é n t e m líte tte , hogy a d rá m a i k ö lte m é n y m in d e n szerep lő jén ek szövegéből m ag a a k ö ltő beszél. S zám u n k ­ ra ez m á r term észetes, a m ű fa j lén y eg i vonása. M ezei L u cifer a la k já n a k vizsgá­ la ta k o r m in th a szeg én y íten e a k ép en . No­ h a elk ü lö n íti L u c ife rt a k e re sz té n y m íto ­ szok ö rd ö g áb rázo lásaitó l, ú g y véli, hogy az Úr ra l való szem benállás, a n y íltszín i lá ­ zadás a m ű p ro ló g u sá b a n re m é n y te le n , „az expozíció e lv o n t s ík já n a T r a g é d ia m á r m egoldott, a v álasz előre je lz e tt, kész.” (103. o.) N em csak a m a d á c h i szöveg m ond ism é te lte n ellene L u cifer ily en é rte lm ű és m é rv ű „lefo k o zásán ak ” ; re n d ező k én t, ső t p u szta k o m m e n tá to rk é n t tö rté n ő elem zé­ sének. M ég v ilá g o sa b b a n á ru lk o d ik az a l­ k o tó m ű h e ly titk a iró l A n ő t e r e m t é s e cím ű M adách-vers, am ely n em h a g y k étség et afelől, h o g y itt v a ló b a n a k o ra b e li b ib lia­ k ritik a polite is ta iste n k é p z e té n ek h a tá sá ró l v a n szó, b á r ném ileg h a lv á n y u ló m eg fo ­ galm azásb an , de így is az „ e g y ü tt te re m ­ té n k ” őszinte v á llalásáv al. E llenkező eset­ 29 �b en n em v o ln a a szig o rú an és n ag y tu ­ d ato sság g al szerk esztő k ö ltő n e k szü k ség e rá , hogy az Ú r szem léletét is v á lto z á sá b a n á b rá z o lja az I., illetv e a XV. színben. O tt az Ú r m ech an ik u s, az ö rö k létig érv é n y e s re n d e t alk o t és őriz (am it jó l szem léltet a gép m e ta fo rá ja a te re m te tt v ilág ra), e m itt — L u c ife r ta g a d á s á t is é rté k e lv e — a z e lle n té te k h a rc á b a n és eg y ség éb en to ­ v áb b h a la d ó d ia le k tik u s fo ly am ato t. M e z e i J ó z s e f k ö n y v é t vég ig o lv asv a és végiggondolva, k ét, a m o n o g rá fiá tó l fü g ­ g etlen k érd é s is fo g la lk o z ta tja a z olvasót. H a ily en m é rté k b e n h u lla n a k k i to v á b b ra is o k ta tá si re n d sz e rü n k b ő l, k özgondolko­ zásunkból a X V III. és X IX . század hagyo­ m ányai, m e g m a ra d -e a k ö v etkező nem ze­ d ék ek szám ára a T r a g é d ia so ra in a k m in ­ d en je le n té s á rn y a la ta , és v a ló b a n ösztön­ zőül szolgáln ak -e m a jd M adách m e g ism e r­ te té sé re az olyan ta rta lm a s, de n em köny­ n y ű elem ző -érték elő m ű v ek , m in t M ezeié? Az ú j m o n o g rá fia — n é h á n y a d m a g áv a l az e lm ú lt év tized ek M ad ách -iro d alm áb ó l — e g y é b k é n t á rv á lk o d ik a szám v etés kép ze­ letb eli könyvespolcán. M adách Im re összes m ű v ei (gondos, k o rsz e rű jeg y zetan y ag g al is) b e le férn én ek 8— 10 k ö tetb e. S m iközben A z e m b e r t r a g é d iá ja h o v a to v á b b a k im ű ­ v e lt n y elv ek m in d eg y ik én olv ash ató , filo­ ló g ián k és k ö n y v k ia d á su n k — szellem i és an y a g i n ehézségekre, lek ö tö ttsé g re h iv a t­ kozva — m in d m áig ad ó s a k ritik a i k ia ­ d ással, sőt m e g in d ítá sá ra a közeljövőben sincs k ilátás. U g y an csak h iá n y z ik egy tü ­ zetes é le tra jz , egy k o rszerű b ib lio g ráfia, a fia ta lk o ri d rá m á k a t is felölelő szín h áztö rté n e ti á tte k in té s. V ajo n m eddig? ( M a g ­ Egy „befejezetlen” műről lalkoznak, míg mások annak egyes gyára­ ival. Feltűnő azonban itt (és ez m ár nem m űfaji probléma, hanem módszertani), hogy az egyes üzemek adatainak bem utatásánál sem nagyon hagyatkozott egyéb forrásokra — m int a R im am urányi R t levéltárára és a korábbi szakirodalom ra. Részben talán ezzel is m agyarázható az az elcsúszás, am ely a nógrádi olvasót legérzékenyebben érinti: a könyvet olvasva ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy a Rima legnagyobb üzeme a salgótarjáni acélgyár volt, hanem inkább úgy látszik, m intha az ózdi lett volna a leg­ fontosabb és legjelentősebb gyár. A könyv m ondanivalójának világos egy­ értelm űségét, a tém a m egragadásának köny­ nyedségét és ezzel a helyi üzem történet hiányainak kívánt pótlását gátolja ezen kívül a szerkesztésnek is bizonyos értelem ­ ben m egkérdőjelezhető néhány eleme. M ind­ já rt első kérdésként az, hogy mi indokolja a könyv m ondanivalójának az 1881—1919 időhatárok közé való korlátozását. Az még elfogadható, hogy a részvénytársaság tör­ ténete a Rimamurányvölgyi Vasmű Egye­ sület és a Salgótarjáni Vasfinomító T ársu­ lat fúziójával jött létre és ezért a fúzió éve vehető kezdetnek. De az 1919-nél ez sem m i­ vel sem látszik indokolhatónak. (Talán csak az csábította a szerzőt erre a megoldásra, hogy a P árttörténeti Intézet Archívum ában levő TAGYOB anyagban — mely egyéb­ ként nem helyi kezdeményezés volt, hanem országos — az Acélgyár akkori egyik veze­ tőjének részletes jelentése található a forra­ dalm aknak a salgótarjáni acélgyárban tör­ tént lefolyásáról, és ennek a forrásanyag­ nak a bedolgozásával a m űnek hatásos be­ fejezést ad hat — tekintet nélkül arra, hogy a részvénytársaságnak a címben ígért tö r­ ténete nem fejeződik be 1919-ben. Az ol­ vasónak különben is az az érzése ezzel a fejezettel kapcsolatban, hogy a szerző tú l­ zottan tám aszkodott az előbb em lített, irány­ zatos, az eseményeket utólag, jobboldali be­ állítottsággal értékelő jelentésre és ezzel némileg eltorzította a Tanácsköztársaság salgótarjáni és azon belül acélgyári ese­ m ényeinek a képét.) A szerkezeti problémákhoz tartozik to­ vábbá, hogy a tartalom jegyzékben rend­ kívül logikusnak tűnő és m utatós fejezeti tagolódás a szövegben helyenként teljesen feleslegesnek mutatkozik. A nemegyszer csak alig egyoldalas részfejezetek okozzák, hogy az anyag belső rendje széttöredezik, logikai gondolatmenete nehezen követhető­ vé válik. Sokszor az a benyomása az olva­ sónak, hogy a szerző más hasonló tém ájú — de sokkal nagyobb terjedelm ű — mű Az olvasó mindig örömmel vesz kézbe olyan országos jellegű kiadványt, melyben a saját lakhelyére vonatkozó adatokat re­ mélhet. Ezért előzte meg várakozás sokak körében a R im am urány—Salgótarjáni Vasmű RT történetéről készült mű megjelenését, m elyet Réti L. László írt és am ely az A k a ­ démia Kiadó gondozásában látott napvilágot. Különösen azért v árh atta a megye ip a­ rának m últja irán t érdeklődő olvasó ezt a könyvet, m ert a tíz évvel ezelőtt m egjelent gyártörténeti feldolgozás sok vonatkozásban befejezetlennek volt m ondható; a rendel­ kezésre álló rövid idő, a szerkesztők tapasz­ talatlansága következtében — a szerzők leg­ jobb akarata ellenére — bizonyos arány­ talanságok, elnagyoltságok m utatkoztak ben­ ne, és ezért úgy látszott, hogy a tém ával még tovább kell foglalkozni, az egyes ke­ vésbé kidolgozott részletkérdések feltárását tovább kell folytatni. A most m egjelent, rangos külsejű, m in ta­ szerűen összeállított, bő jegyzetanyaggal ren­ delkező könyv — amely ráadásul szélesebb ívben öleli fel a tém át, hiszen az egész rész­ vénytársaság történetét dolgozza fel — jog­ gal kelthette azt a rem ényt, hogy a korábbi könyv hézagait pótolni fogja és az acélgyár történetéhez országos kitekintésű, az össze­ függésekbe sokkal jobban beágyazódó, de az egyes részletkérdésekben is sok m egvála­ szolatlan kérdésre választ adó kiegészítésül szolgálhat. A könyvvel való közelebbi m egism erke­ dés során azonban az olvasónak a rra kell rádöbbennie, hogy öröm e nem lehet fel­ hőtlen, a szép és szakszerű könyv az előzetes várakozásoknak csak részben felel meg, hogy tehát így a tém a feldolgozása még mindig nem ju to tt közel a befejezéshez. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen magas szakmai színvonalon készült mű (a szerző kandidátusi disszertációja, am elyet az oppo­ nensi vélem ények m ellett egy tudományos intézet vitája is tám ogatott) az olvasóban hiányérzetet kelthet. A könyv fejezetrendszerét nézve az a be­ nyomása az olvasónak, hogy a szerző ön­ m agában sem tisztázta világosan, hogy csak a részvénytársaságnak (m int jogi személy­ nek) a történetét dolgozza-e fel, vagy pedig tágabb értelem ben foglalkozzék a tém ával és így a részvénytársaság üzemeinek a tö r­ ténetét is beledolgozza-e m unkájába. Így aztán egyes fejezetek csak a társasággal fog­ 30 v e t ő , 1977. E l v e k é s u ta k ) . K erényi Ferenc szerkezeti tagolását vette m intául, figyelmen kívül hagyva, hogy ilyen terjedelem nél ez a differenciáltság csak zavarólag hathat. A könyv helyi felhasználhatóságát egyéb akadályok is nehezítik. Igy elsősorban az, hogy egyes részfejezetek (mint pl. a II/1., vagy a III/2. számú) teljesen híjával van­ nak minden jegyzetnek, utalásnak és így egyáltalán nem ellenőrizhető, hogy az azok­ ban a fejezetekben közölt sok tényanyag, adat honnan származik. A karatlanul is az a gyanúja tám ad az olvasónak, hogy vajon itt nem olyan esettel áll-e szemben, m int amilyet a Valóság 1977/11. szám ában Be­ rend T. Iván és társai írnak le vitriolos őszinteséggel a tudományos m űvek lábjegy­ zeteiről készített rendkívül tanulságos írá ­ sukban: vagyis, hogy a szerző ism er a té­ mába vágó „kutatásokat, teljesítm ényeket, fel is használja azokat, de nem hivatkozik rájuk.” Sok esetben megnehezítheti a világos meg­ értést az igazgatósági jelentések m érlegada­ tainak helyenként kissé öncélú zsonglőr­ ködésnek ható feldolgozása, amelynek gon­ dolatm enetét csak egy rendkívüli türelem ­ mel bíró közgazdász vagy pénzügyi szak­ ember tudja nyomon követni. A számszaki adatok történeti feldolgozása önm agában még nem kvantifikáció, nem lehet cél, csak eszköz, amely a további általánosítható tör­ vényszerűségek vagy következtetések meg­ fogalmazását tám asztja alá. A könyvnek helyi értékelését, itteni fel­ használhatóságát zavarja továbbá még az a körülmény, hogy jól látszik: a szerzőnek a tereppel semmi személyes kapcsolata nincs. Ez viszont — végül is üzem történetről van szó — alapkövetelm ény lenne. (Igaz, a Du­ nántúli Tudományos Intézet, ahol a m űvet m egvitatták, ehhez vajm i kevés segítséget nyújthatott.) Így lehetséges az, hogy a szer­ ző bizonytalan a helynevekben: Salgótarján és Salgóbánya nevét szinonim ákként hasz­ nálja; a m unkásélettel kapcsolatos fejezet­ ben egy szó em lítést sem tesz pl. a száz­ évesnél régebbi salgótarjáni acélgyári kór­ házról. iskoláról és az 1978-ban százéves olvasóegyletről. Sajnálatos továbbá, hogy a felhasznált irodalom jegyzékében (ahol M arxot és Lenint is feltünteti) nem találunk olyan alapvető művet, m int T etm ajer Alfrédnek a részvénytársaságról írott, 1906-ban meg­ jelent m unkáját, az újabbak közül pedig joggal hiányolhatjuk az acélgyár 100 éves évfordulójára kiadott könyvet és a Nógrád megye története II. kötetét (1969-ben jelent meg!), melyek mindegyike sok új kutatási eredm énnyel já ru lt hozzá a salgótarjáni acél­ gyár és ezzel a Rim am urányi Részvénytár­ saság történetéhez is. Szomorú jelensége korunknak, hogy a tör­ ténelem, a történettudom ány egyre jobban elszakad a tömegektől. Ezen csak úgy lehet némileg segíteni, ha a tudományos eredm é­ nyeket az érdeklődőkhöz valam elyest köze­ lebb tudjuk hozni; ami term észetesen nem a tudományosság feladásában kell, hogy meg­ mutatkozzék, hanem abban, hogy a történettudom ányi m unkák (ahol ez csak lehetséges) jobban kapcsolódjanak a helytörténethez, m e­ rítsenek többet abból, éljenek jobban a hely­ történeti vonatkozásokból eredő előnyökkel. Ezeknek a meggondolásoknak a fényében van hiányérzetünk az ism ertetett mű kapcsán is. Ezért érezzük azt, hogy egy alapjában helyi jellegű, tehát egy adott tájhoz szervesen kö­ tődő tém a feldolgozásának ilyen országos megközelítése, ilyen sterilen, a hely ism erete nélkül, szinte lom bikban való feldolgozása teljes, m aradéktalan eredm ényt nem hoz­ hat. Ezért m ondhatjuk azt, hogy a R im am u­ rány—Salgótarjáni Vasmű RT-nak és ezen be­ lül legjelentősebb gyárainak, a salgótarjáni és ózdi üzem eknek a története még nagyon is befejezetlen, feldolgozása továbbra is sok feladatot ró a kutatókra. Schneider Miklós ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a14055f5eaaeff4ff1e6a88bc7debb87.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a62966e0b75e82cf9fffc723904b881e.pdf 99b79673342d11f2515cbe4c699b3717 PDF Text Text 1978 2 A szolgáltatások helyzete Nógrádban Mechanizmus a Lehel Hűtőgépgyárban Az öröklött nyelv ürügyén Salgótarján szobrairól Bencze József, Csanády János, Tamás István, Lelkes Miklós versei, Gágyor Péter, Kelemen Gábor, Laczkó Pál prózai írásai A palóckutatás elvi és módszertani problémáiról V III. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat PALÓ C FÖ LD Mögöttünk a költészet ünnepe, előttünk a könyv ünnepi hetéé — sorában az igy tavasztájt évről évre emlékezetet ébresztő Jeles na­ poknak, nemzeti sorsunk és társadalmi előrehaladásunk nevezetes fordulópontjainak. Munkás hétköznapjaink közepette megülve márci­ us 15, március 21, április 4, május 1. felelősségtudatot ébresztő, iga­ zító és cselekedtető ünnepeit, megküzdött lehetőségeink j óvoltából és mai életünkben mindinkább természetes módon számítjuk a szelle­ met gazdagító-nemesítő megmérekezések neves alkalmai közé a könyv, a vers ünnepét is. S nem az aránytévesztés vétke fejeződik ki ebben a tényben, de éppen egyértelmű és látványos megnyilatko­ zása a szocializmust építő mai Magyarországon egyre szélesebb kö­ röket érintően növekvő tudatosságnak és öntudatnak. Mondhatni: a felelősségben emelkedett ünnepi pillanatoknak ilyesfajta egymáshoz rendeződésében akaratlanul is nekünk címzett utalás olvasható okról és okozatról, tervek megvalósulásáról, álmok beteljesüléséről. Világo­ sabban szólva: arról, hogy 1848, 1919, 1945 nemzetet erősítő és tár­ sadalmat újító álmainak, terveinek, utókort igazító cselekedeteinek összegződő eredményeként (is) termett meg a lehetőség, terebélyese­ dett el az igény: megülni a könyv, a vers méltó ünnepét is: az év­ századokon át a társadalmi elnyomás és nemzeti balsors hányattatá­ TÁRSADALOMPOLITIKAl,IRODALMI,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sa l között küszködő m ag y ar nép e m indig büszkeséggel előszám lált tö rtén elm i kulcspontok szellem ének fényében m e rít m a egyre széle­ sebb körben, m ind ö n tu d ato sak b an és m élyebben a k u ltú ra gazdag­ ságából. N ap ja in k b a n (m indinkább nem vélekedő szólam ként, h an em p él­ dázó tén y ek re h iv atkozhatva) m ind g y ak ra b b an em leg etjü k fel, hogy a „m iből éljü n k ” kérdésének helyébe a „hogyan éljü n k ” k érd ése lé­ p ett, hogy term észeti körn y ezetü n k és é p íte tt világ u n k ta g a d h a ta tla ­ 1978 2 TARTALOM n u l egyre gazdagodó körülm ényei között szükségszerűen növekszik a tárg y i v ilá g át m in d en o ld alú felkészültséggel igazító, m e rt a régi és 3 Szabó G y u la: ú j érté k ek b efogadására n y ito tt szem élyiségek irá n ti igény. E nnek 5 T ó th E lem ér: M ad ách -em lék érm esek „m eg v allatása” az igénynek n ap o n k é n ti érvényesülése á lta l m agasodik és te re b ély e­ 7 S zom bathy V ik to r: N ém i elm efu tta tá s az ö rö k lö tt ny elv ürügyén sedik az u tá n az íro tt szó, a könyv, a költészet ra n g ja is. A m i p e r­ 9 P á l Jó zsef: V álasz sze k éto ld alú igény és törekvés a la p já n v á lh a t gyüm ölcsözően m eg­ bűvös kör 10 K unszabó F eren c : M echanizm us 13 C sanády Já n o s: Régi gém eskút, N yári m esék, F u lladoztam , B iztató falu si d élu tán o k 13 Laczkó P á l: H avazás, fo rra lt b o r és ú jszü lö tt 17 T am ás Is tv á n : F ela jzo tt 17 Bencze József: H a m ég k éth e te n k é n t 18 G ágyor P é te r: A M ester ta k és k a p ta k ; figyelm eztető és fegyelm ező, irritá ló és lází tó, k ijó z a­ 19 L elkes M iklós: L ekéstek, Sodródó n ító és álm odó, közöm bösséget felfakasztó és sebeket gyógyító sza­ 19 K elem en G áb o r: A b ű n jele h atáro zó v á h étk ö zn a p jain k b an — a felelősségtől sem az alkotók, sem a befogadók nem m en tesü lh etn ek . A m ag y ar nem zeti és tá rsa d alm i h alad á s tö rté n e té t v alam en n y i­ re is szám on ta rtó sz ám ára nem le h e t ism eretlen B alassi B álint, Csokonai V itéz M ihály, K azinczy, P etőfi, M ikszáth, M óricz, Ady E ndre, József A ttila neve — és a hozzájuk m éltók hosszú soráé. A kik életm ű v én ek ism eretéb en ok k al em leg eth etjü k fel: a m ag y ar h istó ­ riá b a n a költők és író k évszázadokon á t kiem elkedő szerep et v á lla l­ v aik m indig is közösségform áló, rem é n y t ébresztő, cselekvésre ösz­ tönző kovásza voltak a h a la d á sn a k — tá rsa d alm in a k és nem zetinek eg y arán t. M űveik — és n e m ritk á n szem élyiségük to tális közéleti é r­ 23 Bakó Ferenc: A palóckutatás elvi és módszertani problémáiról vényesítése á lta l is — te lje sítv e küldetésü k et. A tö rtén elm i ko ro k b an , és h áro m évtizednyi szocialista ép ítő m u n k án k so rán egyre növekedő m érték b en . H a pedig m indez nem k erü li el figyelm ünket, a költészet n a p ja és a könyv ü n n ep i h e te ran g já n ak , az irá n tu k való érdeklő d ésn ek n ö ­ vekedése, az ír o tt szó á lta l n y ú jto tt k u ltu rá lis érté k ek irá n ti igény általán o su lása, elm élyülése m ai öröm einket in k á b b fokozza ak k o r, am ik o r a m ost és itt M agyarországát építő m illió k ra gondolunk, a 25 V III. S alg ó ta rján i T avaszi T á rla t (R átk ai F erenc) 26 Jó csik L a jo s: Egy ország a csillagon; só h a ja (H orpácsi S ándor) 28 V alen ty in R aszp u ty in : É lj és em lékezz! (K ulin F erenc) 29 K o m játh y Jen ő szü letésén ek 120. é v fo rd u ló já ra (K erényi F erenc) 30 „ Ip a ri k ristá ly o k ” (Lós k a Lajos) 30 K resz M á ria : P áló c ködm önök (A ntal A ndrás) C sák G y u la: A szikföld felszab ad u lt és teljességre áhítozó, tu d ato s és ö ntudatos, érték elő és értő em b erekre, ak ik e lv ála szth ata tla n tá rsu k a t ism erték fel és ü n ­ n e p ü k az íro tt szóban, a könyvben, a poézisben. E záltal is értőbben, m éltán y o sab b an ítélv e m eg a m ú ltat, m egnövekedett egyéni és közös­ ségi felelősséggel ala k ítv a dolgainkat. K A S S A I-V É G H M IK LÓ S A címoldalon és a belső oldalakon Fery Antal ex librisei, a hátsó borítókon Szőllősi Mária rajzai (palóc ködmönök) — fotó: Kulcsár József. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANá CS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA F elelős sz e rk e sz tő : V égh M iklós. S z e rk e sz tő sé g : 3100 S a lg ó ta rjá n , A rany Já n o s út 21. T elefo n : 14—13. K ia d ja a N ó g rá d m egyei L ap k iad ó V á lla lat. F. k.: N ó g rá d m. L ap k iad ó V á lla la t m b. ig a z g a tó ja . T erjeszti a M a g y a r P o sta . E lőfizethető b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é zb e sítő k n é l, a p o s ta h írla p ü z le ­ te ib e n , é s a p o s ta K özponti H írlap Iro d á n á l (KHI B u d a p e s t V., József n á d o r té r 1. sz. P o sta c ím : 1900 B u d a p e s t) közvetlenül, v a g y p o s ta u ta lv á ­ nyo n, v a la m in t á tu ta lá s s a l a KHI 215 -9 6 1 62 p é n zfo rg a lm i jelz ő szá m ra. Egyes szám á ra 5 Ft, elő fizetési díj fél évre 15, e g y évre 30 Ft. M e g jelen ik k é th a v o n ta . K ézirato k at é s ra jz o k a t nem őrzü nk m eg é s nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0 5 5 5 -8 8 6 7 78.16681 N. S. 1500 d b �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK B űvös k ör A s z a b á ly ta la n u l k if o rd u ló S k o d a lá ttá n a Z a p o ro z s e c v e z e tő je b e le ta p o s o tt a fé k b e . T a lp a s z in te m á r a z a s z f a ltb a é g e tt, a k a ­ r a m b o lt a z o n b a n n e m tu d t a e lk e r ü ln i. M eg n e m s é r ü lt se n k i, a s z e m é ly g é p k o c si e le je v isz o n t ú g y n é z e tt ki, m in t e g y h a n y a g u l ö s s z e g y ű rt p a p írla p . A b iz to s ító tiz e n ö te z e r f o r in t r a ta k s á lta a k á r t. A b a ls z e re n c s é s k o c s itu la jd o n o s a z s.-i A F IT -h o z á llíto tt be, h o g y m e g re n d e lje a ja v ítá s t. O tt u g y a n m e g p r ó b á ltá k a f ő v á ­ ro si típ u s s z e rv iz h e z ir á n y íta n i, á m a z elő­ le g -b o r r a v a ló és e g y lit e r k is ü s ti m e g lá g y í­ to tta a k e v é ly m ű s z a k ia k sz ív ét. É rd e k lő d ­ jö n e g y h ó n a p m ú lv a — m o n d tá k . — E lm e n t a z e s z e d ? A b b a n a sz e rv iz b e n m é g jö v ő r e se m le sz k é s z a k o csid , n e m h o g y h a r m in c n a p m ú lv a — f o g a d tá k is­ m e rő s e i a g é p k o c s i- tu la jd o n o s t, s n e k ik l e t t ig a z u k . A z A F IT v e z e tő je h a t h é t e lte lté ­ v el k ö z ö lte , h o g y a lk a tr é s z h iá n y m ia t t a Z a p o ro z s e c h e z m é g h o z z á se m n y ú lta k . A te le f o n b a n elő is s o r o lta a lis tá t : h o m lo k ­ le m ez , d ísz rá c s , v illo g ó lá m p a b ú r a , sz é lv é ­ d ő ü v e g s m é g n é h á n y a p r ó s á g — m in d ­ e z e k e t a k ö z p o n ti r a k t á r b a n se m ta lá ln i. A k á r o s u lt — b e fo ly á so s is m e rő s e i ré v é n , ú ja b b lit e r p á l in k á é r t — m é g is m e g sz e re z ­ te a h iá n y c ik k e k lis tá já n s z e re p lő a l k a tr é ­ sz e k e t. A z A F IT a n y a g b e s z e r z ő jé n e k a m e g le p e ­ té s tő l t á tv a m a r a d t a sz ája . — K e v é s a s z e r e lő n k — h a n g z o tt a k i­ fo g á s a z ú ja b b k é s e d e le m é rt. — A z t m á r n e m tu d o k k e r íte n i! — é v ő ­ d ö tt a g é p k o c si tu la jd o n o s a , f ü le p ir o s r a g y u lla d t a m é re g tő l, s p r ó b á lt f e n y e g e tő z ­ n i n é p i e lle n ő rö k k e l, f e le tte s h a tó s á g g a l, b író sá g g a l. A s z e rv iz d o lg o z ó i m e g m o so ly o g tá k . N e g y e d é v m ú lv a l e t t k é s z a Z ap o ro zsec. G a z d á ja le g n a g y o b b m e g rö k ö n y ö d é s é r e a b iz to s ító n a k k iá llít o tt s z á m la m e lle tt a z o r ­ r a a lá d u g ta k m é g e g y e t. K é te z e r f o r in tr ó l: p a la c k z ö ld re á t f e s te tté k a já r m ű v é t, a m it u g y a n n e m r e n d e lt m e g s e n k i a sz e rv iz tő l, d e a m íg k i n e m fiz e tik , a k o c si m a r a d . K i­ e g y e n líte tte a z ö sszeg et. — H á n y h ó n a p a g a r a n c ia a ja v ítá s o k ­ r a ? — f o r d u lt k é r d ő n a m ű v e z e tő h ö z , a k i m á r k e z é b e n y o m ta a slu s sz k u lc so t, d e m é g m e lle tte lá b a tla n k o d o tt. — G a r a n c iá t? H o l é l m a g a , jó e m b e r ? — m o r d u lt a z r á p ö k h e n d in . — T e ss é k ! I t t a z é v e le jé n m e g je le n t r e n d e l e t . . . — v e t te elő a n y o m ta to tt ír á s t a k á r v a llo tt k u n c s a f t. A m ű v e z e tő b e le p il­ la n to tt, a r c á r a k ir a jz o ló d ta k e g y ú j, m e g ­ h ö k k e n tő f e lis m e ré s k e m é n y f in to r b a csú ­ cso so d ó j e g y e i . . . A Z a p o ro z s e c e t k ia d tá k . D íszléc, irá n y je lz ő b u r k o la t h íjá n , s a z ó ta a z ú jd o n s ü lt f e s té s a ló l te r j e d n e k a ro z s­ d a fo lto k . A tu la jd o n o s p e d ig , h o g y id e g e it és id e jé t k ím é lje , b e le tö r ő d ö tt a m e g v á l­ to z ta t h a ta tla n b a . A n e g y e d ik ö té v e s t e r v k e z d e té n N ó g rá d m e g y é b e n a la k o s s á g i s z o lg á lta tá s o k össze­ g e a z o rsz á g o s v id é k i á t la g n a k m in d ö s sz e h a tv a n s z á z a lé k a v o lt. M a s e m s o k k a l ró ­ z s á s a b b a h e ly z e t. A n n a k e lle n é re , h o g y az u tó b b i é v e k b e n a k ie m e lt s z o lg á lta tá s o k — te x tiltis z títá s , g é p já r m ű ja v ítá s , h ír a d á s te c h n ik a i b e re n d e z é s e k , h á z ta r tá s i g é p e k ja v ítá s a — te lje s ítm é n y e s z á z n e g y v e n szá­ z a lé k k a l e m e lk e d e tt, a f e lv e v ő h e ly e k k é t­ sz á z z a l g y a r a p o d ta k . J e lle m z ő , h o g y a z e l­ m ú lt te r v c ik lu s b a n a r e n d e lk e z é s r e á lló s z o lg á lta tá s fe jle s z té s i a la p n a k c s u p á n k é t­ h a r m a d á t v e tté k ig é n y b e a sz ö v e tk e z e te k , v á lla la to k . H é z a g p ó tló b e r u h á z á s o k m a ­ r a d ta k e l; a n é h á n y k e d v e z ő je l a m a g á n ­ k is ip a r s z é le se d é sé n e k k ö sz ö n h e tő . A s z o lg á lta tá s i b iz to n s á g te r é n to v á b b r a is s ir a lm a s a k ép . — A k i a s z a k m á b a n b o ld o g u ln i a k a r , n e m é r r á p o litik á v a l fo g la lk o z n i. H o g y m it é r ­ te k é n s z o lg á lta tá s a l a tt ? K é r d e z d m e g az á lla m ia k tó l, ő k is a z t c s in á ljá k . C s a k é p ­ p e n a le e n d ő la k ó v a l n e m ta lá lk o z n a k n a ­ p o n ta , a h o g y én . M e r t a z n e k e m o t t á ll a f e je m f ö lö tt, és m é g a b b a is b e le ü ti a z o r­ r á t, h o g y a té g lá t m ik é n t r a k j a m a h a ­ b a rc s b a . N e m is m e r e k o ly a n sz ig o rú m ű ­ s z a k i e lle n ő r t, m in t a z é p ítte tő — m a g y a ­ rá z z a a k ő m ű v e s m e s te r. M á sfé l e s z te n d e je v á l to tta k i a z ip a r t. E lő tte d o lg o z o tt é p íté s i h a tó s á g n á l, ta n á c s i v á lla la tn á l. S z a b a d sz o m b a to n , v a s á r n a p fo g ta a s e rp e n y ő t, a k a la p á c s o t, a fü g g ő t, s b e á llt e g y -e g y m ű k ö d é s i e n g e d é ly e s k ő ­ m ű v e s h e z n a p i n é g y s z á z é rt. — M e g u n ta m , h o g y m á s o k k e re s s e n e k a z é n b ő r ö m ö n ; m e g a z a s s z o n y is b iz ta ­ to tt. K é t é v ig a d ó k e d v e z m é n y j á r , h a m e g ro s s z u l m e n n e a z ü z le t, m é g m in d ig a d o tt a v is s z a v o n u lá s i le h e tő s é g . A s z a k m á t n e m v e h e tik el a z e m b e rtő l. Ig y v a n - e ? — n é z rá m ... — M e n n y ire jö n k i? — S o k ra . A k e z d ő n é l a z a fo n to s , h o g y k iv á ló m in ő s é g e t n y ú jts o n , m e g b íz h a tó le ­ g y e n . E n g e m a z e lő le g n e m é rd e k e l. A k ö r ­ n y é k e n m in d e n k it is m e re k , m á r m o s t e le ­ g e n d ő m u n k á m v a n eg é sz é v r e . . . K ib ö k i s ik e re in e k m á s ik o k á t is : a k ö r ­ n y ez ő f a lv a k b a n n in c s k o n k u r r e n c ia . E g y ö re g m e s te r t e t t - v e t t a k ö z e lb e n , o r r o lt is r á e g y d a r a b ig , s e h o n n a i jö tt - m e n tn e k n e ­ v e z te , a z tá n h a l k a n m á s v iz e k r e e v e z e tt. K o n tá r r a l v is z o n t D u n á t re k e s z th e tn é n e k . — A ja v a a z é r t n e m k o n tá r , m e r t n e m é r t h o z z á ! — h o r k a n f e l a s z ó ra B. L ajo s. — S z a k e m b e re k ő k, d e o lc só b b a n d o lg o z­ n a k és s e m m ifé le a d ó t, k ö z s é g fe jle sz té s i h o z z á já r u lá s t n e m f iz e tn e k . — M a g a is e z t c s in á lta . . . — N o, n e m h a ra g s z o m r á ju k . N é h a se ­ g íts é g n e k e g y ik ü k e t- m á s ik u k a t m agam m e llé v esze m . B ő v e n v a n m u n k a , té le n m á r n y u g o d ta n p ih e n h e te k . H o l v o lt n e ­ k e m e d d ig h á r o m és f é l h ó n a p s z a b a d s á ­ gom ?! . . . A m ú ltk o r e g y a g r o n ó m u s á llíto t t b e h o zzá. A té e s z é p ítő b r ig á d já v a l s z e r e tte v o ln a c s a lá d i h á z á t m e g to ld a n i. M esélte, h o g y m é g „ h á z o n b e lü l” is s z á z ö tv e n e z re t h o z ta k k i a k ö lts é g v e té s b e n . S e b e s e n le ­ mondta hát a megrendelést, és B. Lajossal egyezkedett, akinek híre húsz kilom éterrel arrébb is eljutott már. — Nem vállaltam. Messze van. A hely­ belieket szolgálom ki, ez tetszik a tanács­ nak is . . . N yáron m ár fé l hatkor az állványon ta­ lálni, két-három siknyik elpilled mellette, dinszteli őket a nap tizenkét órán át, m íg besötétedik. Dicsérik is, m ilyen dolgos. — Ha a szövetkezet a lakossági szolgál­ tatások fejlesztésére építőbrigádot ala­ kít . . . ? — V olt m ár egy. Felhúzták az istállókat és munka nélkül maradtak. Sem az árban, sem a m inőségben nem versenyképesek — hangzik a felelet, egyenesen, m int az útszéli pilonok. „A la k o s s á g i s z o lg á lta tá s o k m in ő s é g i s z ín v o n a lá n a k és á t f u t á s i id e jé n e k r e n d ­ sz e re s m é ré s e m é g c s a k n é h á n y h e ly e n t ö r ­ té n ik m e g ” — á l la p í to tta m e g a m e g y e i n é p i e lle n ő rz é s i b iz o tts á g ta v a ly i v iz s g á la ­ ta , a m e ly a s z o lg á lta tá s o k h e ly z e té t v o lt h iv a to tt fe lté r k é p e z n i. — A z s.-i in g a tla n k e z e lő v á lla la tn á l é v e n te k ö r ü lb e lü l ö te z e r m u n k á t v é g e z n e k . A z á r r a l, m in ő s é g g e l, h a tá r id ő v e l sz e m b e n g y a k o r i a r e k la m á c ió , m e g k ö z e líti a tíz sz á z a lé k o t. S e b b e n m é g n in c s e n e k b e n n e a te le f o n o n é rk e z ő b e je le n té s e k — e m líti a v iz s g á la t v e z e tő je . N e g a tív p é ld a m á s h o l is a k a d . A z m .-i Á F É S Z e ln ö k e m e g y e i ta n á c s k o z á s o n te tte sz ó v á, h o g y le g je le n tő s e b b é le lm is z e r b o lt­ ju k b a n h ó n a p o k o n k e r e s z tü l m é rs é k e ln i k e lle tt a h ú s és t e jte r m é k e k v á la s z té k á t. A z o k : a z ú jo n n a n é r k e z e tt n a g y te lje s ít­ m é n y ű h ű tő b e r e n d e z é s t a z ü z e m b e h e ly e ­ z é s re k ije lö lt v e g y e s ip a ri ja v ító v á lla la t n e m h e ly e z te ü z e m b e . S ím e a b ű v ö s k ö r : a z Á F É S Z m ű k ö d é s i te r ü le té n a k is te r m e lő k h iá b a s z e r e tte k v o ln a m u n k á ju k a t k ö n n y ítő esz k ö z ö k h ö z ju tn i, m é g g e r e b ly é t se m k a p t a k , n e m h o g y ro tá c ió s k a p á t. — G y ak ran a n y a g e llá tá s i n e h é z s é g e k a k a d á ly o z z á k a s z o lg á lta tá s o k ja v u lá s á t. N in cs k ia la k ítv a a b e s z e rz é s sz e rv e z e te , az ip a r i s z ö v e tk e z e te k a f o rg ó a la p o k e lé g te le n v o lta m ia t t n e m t a r t h a t n a k n a g y o b b k é s z ­ le te k e t m é g a k u r r e n s c ik k e k b ő l se m — m a g y a rá z z a a v iz s g á la t v e z e tő je . A n é p i e lle n ő r ö k d e r e k a s m u n k á t v é ­ g e z te k , ja v a s la to k s o r á v a l p r ó b á lt á k m e g ­ m o z g a tn i a s z o lg á lta tá s á lló v iz é t. T ü z e lte k a v á lla lk o z ó k e d v h iá n y á r a , a fe jle s z té s e k te rv s z e r ű tle n s é g é r e , d e e ls ő s o rb a n a sz e m ­ lé le t fo g y a té k o s s á g a ira . A f e s le tt sz é lű m ű b ő r k a n a p é n n é g y e n ü ln e k . T ü re lm e s e n b ö n g é s z ik a te g n a p i ú j ­ sá g la p ja it, fé lig s z ív o tt c ig a r e ttá k k a l te li a h a m u ta r tó . A sz o m sz é d b a n e g y re fo g y ­ n a k a v e n d é g e k , ő k p e d ig c s a k a z ü r e s e n á lló f o rg ó s z é k re v e tn e k té to v a p illa n tá s o ­ k a t. A „ m e s te r ” f é ló r á ja r u c c a n t á t a sz e m ­ k ö z ti é le lm is z e rb o ltb a , h a r a p n i v a lam it. 3 �J ö n is m á r, a r c á n a z e l m a r a d h a ta tla n m o ­ so lly al. E g y e n e se n ö ltö z ő jé b e sie t. — N e m z a v a r ja , h o g y v e n d é g e k v á r já k ? — E n n i c s a k k e ll? — m o n d ja , s v a s ta g s z e le te t k a n y a r ít le a r ú d té lisz a lá m ib ó l. — Ö tr e íg é rk e z e tt a z e g y ik tö rz s v e n d é g e m . A d d ig m é g v a n n é h á n y p e rc e m . — S a k ik o tt ü ln e k ? — N e m h isz e m , h o g y r á j u k s o r k e r ü l m a. M a jd a r r é b b ü ln e k v a la m e ly ik k o llé ­ g áh o z ! — E z t n e v e z ik ö n k é n y e s s z o lg á lta tá s ­ nak? — N e m tu d o m , m in e k h ív já k . N e k e m á lla n d ó , k ia la k u lt v e n d é g k ö rö m v a n . H a th é t fe j elég e g y n a p r a . C s u p a n a g y m u n k a . — S c s u p a n a g y b o r ra v a ló ? — A z — m o n d ja n e v e tv e , s a z a jtó b első la p já n k if ü g g e s z te tt tá b lá z a t r a m u ta t. A p a p írla p o n a f o d rá s z o k n e v e i, a m e g a d o tt te r v és az id ő a rá n y o s te lje s íté s . — L á th a tja , h o g y n e k e m k e ll a le g tö b b b e v é te lt h o zn o m . S im a h a jv á g á s s a l n e h e ­ zen jö n össze. T e h e te k é n a rr ó l, h o g y a „ k r é m ” n á la m je le n tk e z ik ? A k o llé g á k b e ­ lá tjá k , s ö r ü ln e k is, h o g y a g y o rs m e ló k a t k a p já k — m a g y a rá z z a a m in ő s é g i fo d rá sz . K in n j á r t le g u tó b b a f o d rá s z E u r ó p a - b a j­ n o k sá g o n . S a já t p é n z é n u ta z o tt, d e a t a ­ p a s z ta la to k a t k ö z r e a d ja . H o g y n e m m in ­ d e n t? D e h isz e n a z ü z le t — a z ü z le t. S a f o d rá s z o k a h a v i b e v é te l b iz o n y o s sz á z a lé ­ k á t k a p já k . K e n y é r r e m e g y a já té k . S a m e lle tt b o s s z a n k o d n a k , m e r t a h a jv á g á s á r e m e lk e d é s e m ia tt a r á n y ta la n u l c s ö k k e n ­ te tté k a ju ta lé k o t. — J ó e s té t! — k u k k a n t b e a tö r z s v e n ­ dég. — Ü lj a sz ék b e , m á ris m e g y e k ! — fo ­ g a d ja a fo d rá sz . E g y d a r a b ig n é z e m a fö ld re h u lló b a r n a tin c s e k e t, a s a m p o n tó l d ú s a n h a b z ó fe je t, h a llg a to m a s z á r ító m o n o to n z ú g á sá t, a h o g y k e v e r e d ik a f o d rá s z le g ú ja b b v ic ce i­ n e k h a n g fo s z lá n y a iv a l. E lő k e rü l n é h á n y fé n y k é p , v ita k e z d ő d ik a la b d a r ú g á s r ó l. A v á ra k o z ó k v a ló b a n a r r é b b ü lte k . H o g y K . J ó z s e fe t m e g á tk o z tá k v a g y sze­ re n c s é tle n cs illa g z a t a l a t t s z ü le te tt- e ? M e rt a m i ta v a ly tö r t é n t v ele, a z t m á r m e g re n ­ d e z n i se m le h e te tt v o ln a k ü lö n b ü l. A p e c h ­ s o ro z a t eg y m á s fé l év es, a lig h a s z n á lt té li­ k a b á tta l k e z d ő d ö tt, m e ly r e is m e r e tle n e re ­ d e tű , ö tf o rin to s n a g y s á g ú f o lt k e r ü lt. S za­ la d t v e le a tis z tító b a , a h o l a re g u la s z e rin t f e lv e tté k a r e n d e lé s t, és sü rg ő s m u n k á t íg é rte k , te k in te tte l a m e te o ro ló g u s o k á lta l e lő re je lz e tt h id e g h u llá m o k ra . A n n a k r e n d ­ je -m ó d ja s z e r in t á t is v e tte k a b á tjá t, s c sa k o tth o n v iz s g á lta m e g tü z e te s e b b e n . A z a n y a g o t a g a llé r tó l a h á tá ig , a z se b tő l a sz é le k ig fin o m r á n c o k h á ló z tá k be, m in t h a js z á le r e k a te s te t. S ie te tt v iss z a a sz a ­ lo n b a k á r té r í té s i ig é n y é t b e je le n te n i, k ö ­ v e te lte a h á r o m és fé l e z e r f o r in t e lle n é r té ­ k é t. O n n é t a b ü r o k r á c ia k ö z b e e ső á llo m á ­ s a in á t ú t j a a k ö z p o n tb a v e z e te tt. H ó n a p o ­ k ig ta r t ó h u z a v o n a u tá n m e g k a p ta a k é r t összeg fe lé t. N é h á n y h é t m ú lv a a M u n k á c s típ u s ú te ­ le v íz ió já n a k k é p e r n y ő jé r e b o r u lt sö té tsé g . — K é p c ső h ib a — á lla p íto tta m e g e g y ­ k e d v ű e n a sz e re lő a b a j f o r r á s á t. — B e­ v iss z ü k a m ű h e ly b e , m a jd é rd e k lő d jö n ! V á r t e g y d a r a b ig , a z tá n n a p o n ta te le fo ­ n á lt, b e - b e n é z e tt a tv - ja v ító k b o s z o rk á n y k o n y h á já b a . C sa k v é r m é r s é k le te v á lto z o tt, a v á la sz u g y a n a z m a r a d t: — N in c s k é p c ső ! 4 T ü re lm e fo g y tá v a l k e m é n y e b b h a n g o t ü tö tt m eg , a z a z o la ja t ö n tö tt a tű z re . — P r ó b á ljo n m e g a S z o v je tu n ió b ó l h o ­ z a tn i, b iz o n y á r a u ta z n a k o d a ism e rő s e i — h a n g z o tt a c in ik u s jó ta n á c s. K. J ó z s e f d ü ­ h é b e n és te h e te tle n s é g é b e n s z e r e tte v o ln a v é r e s re k a r m o ln i a r c á t, to p o r g o tt a s z é t­ tr a n c s ír o z o tt k é s z ü lé k e lő tt. S z a v a i m e g ju ­ h á s z o d ta k , p é n z tá r c á ja k in y ílo tt, s h a m a ­ ro s a n e lő k e r ü lt az a lk a tr é s z is. T e k in te te n e m s o k k a l k é s ő b b m e g a k a d t az ú js á g h ir d e té s é n . A u to m a ta m o só g é p e t k ín á lta k ju tá n y o s a n . F e le s é g e r é g i v á g y á t te lje s íte tte a v á s á rlá s s a l. A z á r u h á z h a z a ­ s z á ll ítta tta a g é p e t, d e fe ls z e re lé s é re m á r n e m v á lla lk o z o tt. A n n y it a z o n b a n m e g je ­ g y e z te k : h a a m a s in a n e m m ű k ö d ik , h e t­ v e n k é t ó r á n b e lü l h ib á tla n r a c s e ré lik . Á t­ n y á la z tá k a tiz e n ö t o ld a la s p r o s p e k tu s t, d e to v á b b r a is ö rd ö n g ő s f e la d a t m a r a d t a k é ­ sz ü lé k ü z e m b e á llítá s a . F e lh ív tá k a sz e r­ v iz t: ő k c s a k a ja v ítá s r a r e n d e z k e d te k be. V é g ü l a z e z e r m e s te r sz o m sz é d se g ítsé g é v e l se m o ld ó d o tt m e g a g o rd iu s z i csom ó. H iá b a n y o m o g a ttá k a g o m b o k a t, sz ín e s k a p c so ló ­ k a t. h iá b a te k e r g e tté k a p ro g ra m o z ó h e n ­ g e ré t, a z a u to m a ta m o só g é p e g y z o k n it se m s z a b a d íto tt m e g a k o sz tó l. K . J ó z se f a z o n b a n a s z o lg á lta tó k k a l v ív o tt h a r c b a n n e m c s a k id e jé t p a z a r o lta , n é h á n y p r a k t i ­ k á r a is s z e r t t e t t : — T e g n a p v e tte m e g y m o só g é p e t, e lfe ­ le jt e t t é k le b é ly e g e z n i a jó tá llá s i je g y e t — á llíto tt b e az á r u h á z m ű s z a k i o s z tá ly á ra . A p e c s é t g y o r s a n a p a p ír o s r a k e r ü lt. D é lu tá n a z tá n c s e r é r e je le n t e tt e b e. A z o sz tá ly v e z e ­ tő o ly a n k é p e t v á g o tt, m in t a k i c se v ic é t iv o tt. — H o g y s ik e r ü lt ily e n h a m a r fe ls z e re l­ ni? — k ív á n c s is k o d o tt. A fe le le t tito k z a to s m o so ly m a r a d t. A p .-i é p ítő -, s z e re lő - és s z o lg á lta tó ip a r i sz ö v e tk e z e t k é t e s z te n d e je a z eg é sz j á r á s g a z d á ja . A z ö ssz e v o n á so k jó té k o n y h a tá s á t b iz o n y g a tja az e ln ö k h e ly e tte s : — K e d v e z ő b b é v á lta k a f e lté te le k a la ­ k o ssá g i s z o lg á lta tá s o k k ie lé g íté sé h e z . E d ­ d ig p é ld á u l a c s a lá d ih á z -é p íté s e lh a n y a g o lt t e r ü l e t v o lt, a z id é n m á r fé lsz á z la k á s k i­ v ite le z é s é re a já n lk o z tu n k . A fo d rá sz -, c i­ p ész-, ó rá s ré s z le g e k az s.-i sz ö v e tk e z e t f e n n h a tó s á g a a lá k e r ü lte k . — E gy p ú p p al kevesebb? — S a jn á lju k . M e g iz z a d tu n k a z é rt, h o g y e lfo g a d h a tó k ö r ü lm é n y e k e t te r e m ts ü n k a vendégeknek, s n em kevés p én zü n k b e ke­ r ü l t — m o n d ja . A sz a k o so d á s v is s z a v o n h a ta tla n u l b e t ö r t a s z o lg á lta tá s b a is. A z s.-i s z ö v e tk e z e te i k i­ z á ró la g fo g y a s z tó i s z o lg á lta tá s o k v é g z é s é re je lö lté k k i. A p .-i és m é g m á s ik k e ttő 1980ig a la k á s k a r b a n ta r tá s o k , - f e lú jítá s o k m e ­ g y ei v é g r e h a jtá s á é r t a fele lő s. E s z e m p o n t d ö n t a m é rle g e lé sn é l, m ir e is f o r d íts á k cse­ k é ly p é n z ü k e t. M e rt a z ig a z sá g h o z h o z z á ­ ta r to z ik — s e z t k á r le n n e ta g a d n i — , h o g y a s z o lg á lta tá s t v é g z ő á lla m i, sz ö v e tk e z e ti e g y s é g e k n e m ta r t o z n a k a tő k e e r ő s e k közé. Ö tsz ö r is m e g k e ll f o n to ln u n k e g y -e g y k o r ­ s z e rű b e re n d e z é s m e g v á s á rlá s á t, h a e g y á l­ ta lá n te r v e ik b e é p ítik . S o k k a l e lő n y ö se b b ­ n e k t a r t j á k te rm e lő je lle g ű ré sz le g e ik fi­ n a n s z íro z á s á t, s e z t a s z o lg á lta tá s sz ín v o ­ n a la sín y li m eg . A n y ílá s z á ró k , az e g y e d i la k a to s te r m é k e k , k ö z é p ü le te k k iv ite le z é s e h oz v a la m it a k o n y h á r a , m íg a h a g y o m á ­ n y o s s z o lg á lta tá s i á g a k jó , h a n e m v e s z te ­ sé g ese k . I s m e r ik e p r o b lé m á t a s z o lg á lta tá s ir á ­ n y ító i is. E g y re te te m e s e b b a tá m o g a tá s összege, h o g y ú j a u tó ja v ító k , sz e rv iz e k , k o z m e tik a i, r u h a tis z tító sz a lo n o k lé te s ü lje ­ n ek . K ih a lt a p o r ta , c s a k a k u ty a a c s a rk o d ik a lá to g a tó v a l. H á tu l, az u d v a r m é ly é n a cú g o s s z á ra z a l a tt d iá k o s re n d e tle n s é g . A z é p ü le t is tá lló v o lt, e g y k o r b a r m o k b ő g te k a v á ly o g fa la k k ö z ö tt. A z a s z ta lo s m e s te r k e v é s m u n k á v a l a la k íto tta á t m ű h e ly n e k . A g y a lu p a d a l a tt g ö n d ö r ö d n e k a f a f o r g á ­ csok. lé c - és d e s z k a d a r a b o k h e v e r n e k sz a ­ n a sz é t. A g a z d a a z u g a tá s r a k ilé p a n y á r i­ k o n y h á b ó l, és b e v e z e t. A z a s z ta lo n a sze­ r é n y re g g e li r o m ja i, b e p is z k o ló d o tt ra jz la p , r a j t a zsíro s u jjle n y o m a to k és a n e h e z e n k i­ v e h e tő v á z la t. — K ö n y v e s p o lc o t r e n d e lte k — m u ta t r á az u tó b b ir a . — N e m a k á r m ily e t, eszi az a n y a g o t, te le c s a p p a l, la p o lá s s a l. . — N e m s z e re ti? — S eck o je d n o , c sa k b o rso s le sz á m a m e g re n d e lő n e k , s o k a b íb e lő d é s v e le — v á ­ laszol, s elő v e sz e g y m á s ik ir k a la p o t, a z o n a h e v e n y é s z e tt k ö lts é g v e té s . P re c íz e m b e r le h e t, m é g a s z e g e k e t is f e ltü n te tte . M eg ­ n é z z ü k a m ű h e ly t k ö z e lrő l. A f a lb a v e r t k a m p ó k o n k ü lö n b ö z ő m é re tű , s im á r a fo g ­ d o s o tt n y e lű k é z isz e rsz á m o k ló g n a k , g y a ­ lu k , v éső k , fű ré s z e k . A s a r o k b a n a g a t te r á rv á lk o d ik , a c é lla p já n f in o m r é te g b e n a fű ré sz p o r, m in t k é k s z ilv á n a h a m v . — M á r tű z if á t se m d a r a b o lo k v ele. O la j­ ja l f ű te n e k e r r e f e lé is, m e g g á z z a l — d a r ­ v a d o z ik a z a sz ta lo s, s m e g c ir ó g a tja a s z e r­ k e z e te t, a m e ly te g n a p m é g o tr o m b a r ö n k ö ­ k e t s z e le te lg e th e te tt a m e lle tte á r u lk o d ó fa fo s z lá n y o k ta n ú s á g a sz e rin t. A m e s te r ö tv e n e n fe lü l. N y is z le tt v á ll, la p o s m e llk a s, s z o k a tla n u l sz éles te n y é r , s m é la b ú s , a jö v ő é r t a g g ó d ó te k in te t. — E g y re k e v e s e b b a jó m u n k a . A T ü z é p k is z o lg á lja a z é p ítte tő k e t a jtó v a l, a b la k k a l. A f a lu s ia k m é g a g a r á z s k a p u t is m a g u k ­ n a k b a r k á c s o ljá k . A z ö ld o la j e l ta k a r j a a h ib á k a t. A sá m li, h o k e d li k in e k k e ll m á r �a k o m b in á lt s z e k ré n y m e llé ? — m o r fo n d í­ ro z ik m a g á b a n a z ö reg . — E g y -k é t polc, k is e b b p á s z ítá so k . K o n y h a b ú to r t u to ljá r a h á r o m e s z te n d e je r e n d e lte k . A z a d ó t m e g c s a k k e ll fiz e tn i. G o n d o lk o d o tt m á r a z o n is, h o g y a b b a ­ h a g y ja az e g é sz et, d e m ir e m e n n e ősz f e j­ je l a z é p ítő k n é l v a g y a g y á r b a n . S a jn á lja a s z a b a d s á g o t is, m e r t m a g a u r a , a k k o r k el, a m ik o r a k a r , ú g y s e m b ír n á m e g sz o k ­ n i m á r a k ö te lé k e k e t. A s z ta lo s t n e v e lt a fiá b ó l is. M a r a d t v o ln a m e lle tte , d e ő k ü ld ­ te b iz to s m u n k a h e ly r e . H é t v é g é n b e s e g ít a g y e re k , a m ik o r ú g y a d ó d ik , á c sh o z sze­ g ő d n e k , a z m é g jó jö v e d e lm e t hoz, k ü lö ­ n ö se n , h o g y f ű ré s z g é p p e l r e n d e lk e z ik . — N éz ze m e g a z ú jte le p i h á z a k a t. M a jd m in d e g y ik h e z é n v á g ta m a s z a r u k a t. H a e g y e tle n g ö r b é t ta lá l b e n n e , s u s z te r n e k h ív ja n a k — je g y z i m e g tré f á lk o z v a . A zt m o n d ja : h a m á r a m u n k a k e v é s, le g a lá b b a jó k e d v n e k le g y e n b ő v ib e n . S z iv a r r a g y ú jt, m é ric sk é li, k u p a c o k b a r a k j a a d e s z k a c s o n k o k a t. S ie t a k ö n y v e s ­ p o lc c a l: e g y h é t r e v á lla lta . M a d á c h -e m l é k é r m e s e k „ m e g v a l l a tá s a ” r ö g tö n o tt v a n m e lle tte a m e g m u ta tá s v á ­ g y a. T e h á t n e m ig a z, m is z e rin t k ö z ö m b ö ­ s e n h a t r á m , h o g y e g y s z o b ro t h o g y a n fo ­ g a d n a k . A z t tu d o m , h o g y e g y sz o b o r n e m t u d h a t a z o rs z á g e g y ik s a r k á tó l a m á s ik ig m in d e n k in e k te ts z e n i. D e h o g y m e g ta lá lja a m a g a b e fo g a d ó r é te g é t, a r r a sz ü k s é g v a n . S a lg ó ta r já n e g y ik e lő n y e p é ld á u l az, h o g y n e m k ö ti m a g á t s tilá r is d o g m á k h o z . I t t m o st, s z e rin te m , e g y s o r o ly a n s z o b o r áll, a m e ly e k a le g k ü lö n f é lé b b k ife je z é s i v á g y ­ ból, f o r m a i k é sz sé g b ő l, m ű v é sz i s z á n d é k b ó l s z ü le tte k . M in te g y a p e llá lv a a r r a az o sz t­ h a t a tl a n tá r s a d a lm i b á z is ra , a m e ly b e n m in d e n k i m e g ta lá lja a m a g a s z á m á ra le g ­ tö b b e t m o n d ó m ű v é t, s a n n a k ö rü l. D e u g y a n a k k o r csiszo ló d ik e g y ik e n is, m á s i­ k o n is, e lfo g a d ja a le g k ü lö n f é lé b b b első r e n d b ő l f a k a d ó m ű v e k e t. M e rt é n a z t h i­ szem , h o g y a z é le t e g y ik n a g y b o ld o g sá g a — s ez a m ű v é s z r e m é g fo k o z o tta b b a n v o ­ n a tk o z ik — , h a v a la k i f e lis m e r i a s a já t b első r e n d jé t, a s a já t m a g a tö r v é n y e it. É n o ly a n sz o b ro t s z e r e te k c s in á ln i, a m ily e n t c s in á lo k , m e r t n e k e m ez e k a tö rv é n y e im . D e fe lis m e re m a m á s o k tö r v é n y e it is, és tis z te ln i tu d o m a m á s o k tö r v é n y é t is. — M a n a p s á g so k szó e s ik a z é p íté s z e t és a k é p z ő m ű v é s z e t, a s z o b rá s z a t, a z ip a r m ű ­ v é s z e t k a p c s o la tá ró l. M i a v é le m é n y e e rrő l a k a p c s o la tró l? — E k ö rü l m é g m in d ig n in c s r e n d b e n m in d e n . A m ik o r n a g y é p íté s z e ti k ö r ö k k i tu d ta k a la k u ln i, a k á r é v s z á z a d o k k a l, a k á r fé lsz á z é v v e l e z e lő tt — g o n d o lo k i t t a B a u ­ h a u s r a — , a k k o r a sz ellem i, d e a s z ű k e b ­ b e n v e t t m ű v é s z e ti é le t is s o k k a l sz o ro ­ s a b b e g y s é g b e n d o lg o z o tt e g y m á ssa l, m in t m a. T e rm é s z e te s e n , n e m h is z e m az t, h o g y p é ld á u l a B a u h a u s t m e g k e ll ism é te ln i. D e ta n u ln i le h e t tő le . A d o tt e g y h a lla tla n u l k if e jle tt g y á r ip a r i, te c h n o ló g ia i le h e tő s é g az é p íté s z e tb e n , a tö b b i c s a k sz e lle m i ösz­ sz efo g ás k é rd é se . I t t m é g so k m in d e n t k e ll te n n ü n k . M a jd n e m a z t m o n d h a tn á n k , h o g y m a n a p s á g e g y ú n . f u n k c io n a lis ta é p íté s z e t él. E g y k ic s it p u r i t á n é p íté s z e t, a m e ly rő l s o k a n a z t m o n d já k , h o g y le r ú g ja m a g á ró l a k é p z ő m ű v é s z e te t. N e m b iz to s, h o g y le ­ r ú g n á m a g á ró l, h a ez e g y sz e rv e s sz e lle m i é le tb e n jö h e tn e lé tr e , s az e g y ü ttm ű k ö d é s s o k k a l s z o ro sa b b le n n e é p íté s z e t és k é p z ő ­ m ű v é sz e t k ö z ö tt, t e h á t n e m a p p lik á c ió ró l le n n e szó. — M in d o lg o z ik je le n le g , m ik a to v á b b i te rv e i? — B e te g v o lta m , t e h á t m o s t k ic s it v isz­ s z a fo g o tt v a g y o k a m u n k a b ír á s b a n . V a n k é t n a g y a d ó ssá g o m , s z e r e tn é m tö rle sz te n i. A N ó g rá d m eg y ei T a n á c s V é g re h a jtó B i­ z o ttsá g a 1978-ban az a lá b b ia k n a k íté lte o d a a N ó g rá d m eg y ei M a d á c h -d íja t, m e ly k itü n te té s a M a d á c h -h a g y o m á n y m e g ő rz é sé re , n é p s z e rű ­ s íté s é re v a ló tö re k v é s je g y é b e n , v a la m in t N ó g rád m e g y e m ű v e lő d é sé b e n , sz e lle m i k ö z­ é le té b e n m e g n y ilv á n u ló k ie m e lk e d ő s z ín v o n a ­ lú te v é k e n y sé g e lis m e ré s é re sz o lg á l: S o m o g y i Jó z s e f K o s s u th -d íja s sz o b rá sz m ű v é sz n e k , a m eg y e k é p z ő m ű v é sz e ti é le té n e k fe lle n d íté s é ­ b en , a s a lg ó ta rjá n i ta v a s z i tá r la t, a sz a b a d té ri sz o b o rk iá llítá s m e g re n d e z é sé b e n v é g z e tt m u n ­ k á já é rt, a m eg y ei k iá llítá s o k o n v a ló re n d s z e ­ res m a g a s s z ín v o n a lú k iá llító i s z e re p lé sé é rt. G u th y É v a z e n e ta n á rn a k , a m e g y e z e n e i é le ­ té b en , e ls ő so rb a n a k ó ru s m o z g a lo m h a g y o m á ­ n y a in a k á p o lá s á b a n é s to v á b b fe jle s z té s é b e n v é g z e tt k im a g a sló ze n e p e d a g ó g ia i és k ö z m ű ­ v elő d ési m u n k á já é r t, a K Ö T A m e g y e i s z e r­ v e z e té b e n v é g z e tt ir á n y ító te v é k e n y sé g é é rt. A S a lg ó ta rjá n i B á n y á sz F é r f ik a r n a k a m u n k á s ­ é n e k k a ri h a g y o m á n y o k á p o lá s a , m e g ő rz é se és n é p sz e rű síté se te r é n n y ú jto tt k ie m e lk e d ő m ű ­ v é szeti m u n k á s s á g á é rt. M a d á c h Im r e sz ü le té sé n e k 155. é v fo rd u ló ja a lk a lm á b ó l — a k o rá b b i é v e k b e n k ia la k u lt h a g y o m á n y o k h o z h ív e n — M a d á c h I m re -d ís z ­ ü n n e p sé g e t re n d e z te k ja n u á r 2 0 -án S a lg ó ta r­ já n b a n , a T u d o m á n y o s I s m e re tte r je s z tő T á r ­ s u la t N ó g rá d m eg y ei sz é k h á z á b a n . E z a lk a ­ lo m m a l k e r ü l t s o r a N ó g rá d m e g y e i M a d á ch d íja k á ta d á s á r a is. SOM O G Y I JÓ Z S E F — S a lg ó ta r já n i f e ls z a b a d u lá s i e m lé k m ű ­ v e a v á r o s e g y ik je lk é p e . M e n n y i id ő re n y ú ln a k v issz a k a p c s o la ta i N ó g rá d d a l? — N a g y o n ré g i id ő re . K e z d e tb e n in k á b b c s a k sz e m é ly e s k a p c s o la ta im v o lta k , k é ­ ső b b m e g s z e re tte m a t á ja t , és m e g b íz á s t is k a p ta m . — S z ív e se n g o n d o l-e e r r e a m e g b íz á s ra ? — Ö rü lö k , h o g y i t t á ll a sz o b ro m S a lg ó ­ t a r j á n fő te r é n . S z e r e te m e z t a f e ls z a b a d u ­ lá si e m lé k m ű v e t. E g y -k é t sz ó t é p p e n e z é rt h a d d s z ó lja k m é g m á s ró l v e le k a p c s o la t­ b a n . I d e g e n k e d e m a t tó l a z a r is z to k r a tik u s fe lfo g á s tó l, a m e ly s z e r in t v a n a m ű v é s z és v a n a tá rs a d a lo m . A z ig a z i m ű v é s z n e m e n g e d h e ti m e g m a g á n a k lé n y é n e k m e re v e lv á la s z tá s á t a tá rs a d a lo m tó l. Ig az, a szo­ b o r, a m ű b e lső e rő b ő l jö n lé tr e , b első ö rö m b ő l, b e lső b o ld o g sá g k e re s é sb ő l, m é g a k k o r is, h a m e g b íz á s ra s z ü le tik — d e A s z o lg á lta tá s o k r a le p te n - n y o m o n r á szo­ r u ln a k , ú g y ig é n y e ljü k , m in t a m in d e n n a ­ p i k e n y e r e t. I d e g e s ít a tö m íté s i h ib a m ia tt csö p ö g ő csap , a f é ln a p o k a t k é s ő k a r ó r a , a g y ú jtá s ro ssz b e á llítá s á tó l k ö h ö g ő sze­ m é ly g é p k o c si, a z e ln é m u lt m a g n ó , a f u t ­ b a llm e c c s le g iz g a lm a s a b b p e rc e in é l e lh o ­ m á ly o s u ló té v é k é s z ü lé k . S a h á z ta r tá s r o ­ h a m o s lé p tű g é p e s íté s é v e l a s z o lg á lta tá s ­ b a n is ú j ig é n y e k je le n tk e z n e k . — H ig g y e el, n e m k ö n n y ű n e k ü n k sem . K e v é s a jó s z a k e m b e r, k i v a g y u n k té v e az a lk a tr é s z e llá tá s in g a d o z á s á n a k . A v e n d é g tü r e lm e tle n , a z t s z e re tn é , h a m á r te g n a p k ija v íto t tu k v o ln a a m a h o z o tt k é s z ü lé k e t. M i is u g y a n a z z a l a p r o b lé m á v a l ta lá lk o ­ z u n k a z ü z le tb e n , a m ik o r b e le c se m p é sz ik a sz a lá m iv é g e t a tíz d e k á b a , a r o m lo tt g y ü ­ m ö lc sö t a z a c s k ó a l j á r a a p ia c o n , a m ik o r a p in c é r e k c s e v e g n e k , s fé l ó r á t k e ll v á r n i a le v e sre , a m ik o r e s te tíz k o r h iá b a á c s o r­ g u n k a ta x iá llo m á s o n . N e m v á r j u k a d ic s é ­ r iá d á t, d e m i is e m b e r e k v a g y u n k ! — p r é ­ d ik á l a z Á F É S Z if jú m ű s z a k i v e z e tő je . S z a b ó G y u la V a n e g y B a rtó k -s z o b ro m , a m it b e s z e re t­ n é k fe je z n i. S v a n e g y m á s ik sz o b ro m , a m e ly a M in is z te r ta n á c s ü d ü lő jé b e k é s z ü l, B a la to n ö s z ö d re — n a g y k e ttő s f ig u ra . E ze­ k e t a k a r o m c s in á ln i. J ó ó r á b a n le g y e n m o n d v a , m o s t m á r o tt ta r to k , h o g y fé l é le tn a g y s á g ú f i g u r á k a t c sin á lo k . S ő t, m o st e lk e z d te m e g y é le tn a g y s á g ú ü lő f ig u r á t, a m it a s a j á t m a g a m ö rö m é re , b o ld o g s á g á ra te r e m te k ; ez t a s a lg ó ta r já n i ta v a s z i t á r l a t ­ r a , v a g y a s z a b a d té r i s z o b o rk iá llítá s r a sze­ r e tn é m b e k ü ld e n i. A b e te g s é g e m m é g fo ­ k o z o tta b b a n e lto lt e g y o ly a n m ű f a j fe lé is, a m ib ő l k o r á b b a n r é s z b e n k im a r a d ta m , de a z ó ta n a g y o n s o k ö rö m e m te lik b e n n e : p la ­ k e tte k e t, é r m e k e t c s in á lo k . E z e k te m a ti­ k a ila g a le g s z a b a d a b b és le g v á lto z a to s a b b d o lg o k . S a lg ó ta r já n n a k is c s in á lta m m á r p la k e tte t. E z e k s p o n tá n ö rö m b ő l sz ü le tn e k , a sz e re le m , a h a lá l k é r d é s e iv e l fo g la lk o z ­ n a k . A z e m b e r n e k h o z z á k e ll sz o k n ia , h o g y a d r á m á k k a l is sz e m b e k e ll m e r n i n ézn i. É n m o s t é rz e m , m ily e n so k f ü g g attó l, h o g y k o m o ly h e ly z e tb e n a z e m b e r h o g y a n tu d sz e m b e n é z n i m a g á v a l, a z é le tte l v ag y a v o lt é le tte l. M e n n y i e r ő k e ll a h h o z , hogy n e v in n y o g jo n , h a n e m e m b e r i ta r t á s s a l és m é ltó s á g g a l g o n d o lja á t a z o k a t a z á llá s ­ p o n to k a t, a m ik o r a fö ld g o ly ó e g y d ió n y ira ö ssz e z su g o ro d ik , és tu la jd o n k é p p e n le h á m ­ lik r ó la m in d e n fe le sle g e s, m in d e n s a lla n g d e e r r e a d ió r a r á f é r a z a lé n y e g , a m it a z é le tb e n te tté l. A m á s ik n a g y k é r d é s e a lé t­ n e k v a g y a n e m lé tn e k az, té n y le g te t t - e a z e m b e r a n n y it, h o g y ez a d ió te le v a n . Ha ez a d ió te le v a n , és n in c s le lk iis m e r e tf u r ­ d a lá so d , a k k o r a d r á m a ó r á i m e g k ö n n y ü l­ n e k . N e k e m e z e k a z id ő k n a g y o n n eh e ze k v o lta k , m e r t v á r a tla n u l é r t a b e te g s é g e m és a je lk é p e s h á z a m — m ű v é s z e te m e t n e ­ v e z e m h á z n a k — m é g n e m k é s z ü lt el, a te ­ te jé t m é g r e n d e s e b b e n m e g k e ll c s in á ln i S zó v al, m é g a te tő n in c s r e n d e s e n fe lté v e E m ia tt v o lt b e n n e m n o s z ta lg ik u s sz o m o rú ­ ság, h o g y ja j, h á t e z t a te tő t n e m t e t t e n fel. S o k m in d e n m á s s a l fo g la lk o z ta m , am i elő l n e m tu d ta m k ité r n i, s ez r e n g e te g id ő ­ m e t e lv e tte . M o st n a g y o n so k m in d e n tő l m e g v á lta m . A z e ljö v e n d ő id ő b e n a fő isk o ­ lá n a k és a m ű te r e m n e k a k a r o k é ln i, n a ­ g y o n m in im á lis tá r s a d a lm i k ö te le z e tts é g e ­ k e t m e g ta r tv a . D e a z t h isz e m , h o g y e n n y i ö n z é sse l m o s t ta r to z o m m a g a m n a k . É s h a n e m n a g y k é p ű k ije le n té s , a k k o r a z t h i­ szem , h o g y a m ű te r e m b e n tö r té n ő d o lg o k ­ n a k a z é r t m é g is v a n tá r s a d a l m i k is u g á r z á ­ sa, s íg y m é g is c s a k a tá r s a d a l m a t sz o lg á ­ lom , a m ik o r s z o b ro t c sin á lo k . J ó l vagy ro ssz u l, k é p e s s é g e m és tu d á s o m sz e rin t. 5 �G U TH Y ÉVA — B o rso d b ó l k e r ü lt N ó g rá d b a . H o g y a n ? — G ö rö m b ő ta p o lc á n s z ü le tte m , M isk o l­ co n d ip lo m á z ta m 1 9 61-ben a z e n e m ű v é sz e ­ ti sz a k isk o la ta n á r k é p z ő ta g o z a tá n , szol­ féz s és z o n g o ra s z a k o n — a k k o r m é g a s z a k is k o lá n a k v o lt k ü lö n ta n á r k é p z ő ta g o ­ z a ta is. S a lg ó ta r já n b a 1 9 61-ben k e r ü lte m . — H ová? — A R á k ó c z i ú ti Á lta lá n o s Is k o lá b a . É n u g y a n a z e n e isk o la i m ó d s z e r ta n t is m e rte m , ez a z o n b a n n e m o k o z o tt n e h é z s é g e t. A n e ­ h éz sé g in k á b b a b b a n v o lt, h o g y n a g y cso­ p o r to k k a l k e lle tt fo g la lk o z n o m . A z ó ta i t t ta n íto k . — S a lg ó ta r já n z e n e k e d v e lő k ö z ö n sé g e é v e k ó ta g y a k r a n h a l lh a t ja é n e k e ln i G u th y É v á t a le g k ü lö n fé lé b b re n d e z v é n y e k e n . M it m o n d a n a el é n e k lé sse l v a ló k a p c s o la ­ tá ró l? — A z é n e k lé sse l v a ló k a p c s o la to m v a ló ­ b a n n a g y o n ré g i. A g y e r e k e k k ö z ö tt fi­ g y e lte m fe l a r r a , h o g y s z e r e te k é n e k e ln i. V is s z a já r ta m M is k o lc ra m a g á n é n e k ó r á k r a . A n n y ir a k o m o ly a n v e tte m ezt, h o g y 1975b e n B u d a p e s te n m a g á n é n e k ta n á r i d ip lo ­ m á t is sz e re z te m , a Z e n e m ű v é s z e ti F ő isk o ­ lán. — G y a k o rló p e d a g ó g u s k é n t h o g y a n l á t ­ ja a z e n e o k ta tá s h e ly z e té t N ó g rá d b a n ? — V a ló b a n c s a k sz e m é ly e s v é le m é n y e ­ m e t m o n d h a to m . S z e rin te m , je le n le g se m a s a lg ó ta rjá n i, se m a n a g y b á to n y i és b a la s ­ s a g y a r m a ti z e n e isk o la n in c s o ly a n h e ly z e t­ b e n , h o g y k ö r n y e z e te s z té tik a ila g is a m a ­ x im u m o t a d h a tn á . J ó lle h e t, a z is k o lá k je l­ le g é b ő l k ö v e tk e z ik az, h o g y k ü ls ő m e g je le ­ n é s ü k b e n is m a g a s sz ín v o n a lú e s z té tik a i é r té k e t n y ú jts a n a k , h is z e n ez in s p irá ló a n h a t h a t a z e n e ta n u lá s r a is. A m e n n y ire én k o llé g a k é n t a z e n e is k o lá k b a n ta n ító k a t is­ m e re m , ta r ta lm ila g a m a x im u m o t k ív á n ­ já k n y ú jta n i ta n ítv á n y a ik n a k . — T e v é k e n y e n r é s z t v e t t a k ó ru s m o z g a ­ lo m b a n is. — Ig e n . S a já t k ó ru s o m v a n , a s a lg ó ta r ­ já n i J ó z s e f A ttila m e g y e i M ű v e lő d é si K öz­ p o n t k a m a r a k ó r u s a . 1969 ő sz étő l k e z d tü n k el é n e k e ln i, 1970-ben v o lt az első országos sz e re p lé sü n k . — A K Ó T A N ó g rá d m e g y e i titk á r a k é n t sz ó ln a r ö v id e n a sz e rv e z e t te v é k e n y s é g é ­ rő l? — A m ú lt é v b e n m e g h a tá r o z o tt f e la d a ­ ta in k le g n a g y o b b r é s z é t e r e d m é n y e s e n v é ­ g e z tü k el, a m e g y e z e n e i é le té n e k fe jle s z ­ té se é rd e k é b e n . 1977 első fe lé b e n a K Ó T A m e g y e i s z e rv e z e té n e k m u n k á já t a m e g y e k ö z m ű v e lő d é si ta n á c s is v iz sg á lta , a K Ó ­ T A e ln ö k é n e k e lő te rje s z té s é b e n , Ö r v e n d e ­ tes té n y k é n t e m líth e te m , h o g y k ó r u s a in k a m e g y é b e n s z á m b e lile g g y a r a p o d ta k . D e so k te n n iv a ló n k v a n m é g az if jú s á g i é n e k ­ k a r o k te ré n . A z o p tim á lis a z le n n e , h a m in d e n k ö z é p fo k ú in té z m é n y b e n m ű k ö d n i é n e k k a r . S a jn o s, e n n e k se m szem é ly i, se m m ű k ö d é s i f e lté te le i n e m a d o tta k . T a v a ly f e ln ő tté n e k k a r a in k s z á m a n e m v á lto z o tt. A sz e re p lé si le h e tő s é g e k b ő v ü lte k a b u d a p e s ­ ti m ú z e u m i h a n g v e r s e n y e k p r o g ra m já v a l s m in ő s íte tt v e g y e s k a r a in k v a la m e n n y ien ré s z t v e tte k az ily e n a lk a lm a k o n , sz é le sít v e a z e n e k e d v e lő m ú z e u m i lá to g a tó k tá b o ­ r á t. A z 1977-re te r v e z e tt m e g y e i k ó r u s ta ­ lá lk o z ó v isz o n t sz e rv e z é si o k o k m ia tt el m a ra d t. — N ó g rá d m e g y e g a z d a g a z e n e i f ol­ k ló r-h a g y o m á n y o k b a n is. — V a ló b a n , b ő sé g e s te n n iv a ló n k volt az e lm ú lt id ő s z a k b a n a h a g y o m á n y o k á p o­ lá s á b a n . N ég y , im m á r h a g y o m á n y o s ren ­ 6 de z v é n y s z ín e s íte tte a n y á r p r o g r a m já t: Rá r ó s p u s z tá n a R á ró s i K u ltu r á lis N a p , H o l­ ó k ő n a P a ló c S z ő tte s, B á n k o n a N e m z e ti­ ség i N a p és M a g y a r n á n d o r b a n a P a ló c N a p és a m in ő s íté s. A m e g y é b e n je le n le g le g ­ tö b b e t a sz é c sé n y i já r á s te s z a n é p i h a g y o ­ má n y o k ő rz é sé b e n . T a v a ly á p r ilis b a n és má ju s b a n a p á v a k ö r ö k r é s z é r e m in ő s íté s vo l t , a m e ly az id é n m e g re n d e z e n d ő o rsz á ­ gos m in ő s íté s e lő z m é n y é n e k sz á m ít. — I d e i f e la d a to k ? — T e r v e in k k a p c s o ló d n a k a z o rsz á g o s re n d e z v é n y e k h e z . M in d e n e k e lő tt k é t j e ­ lentős p r o g r a m o t e m e ln é k k i. A z e g y ik a R ö p ü lj p á v a - k ö r ö k o rsz á g o s m in ő s íté se . A m á sik a V á n d o r S á n d o r - é n e k k a r i sz e m le és f e s z tiv á l b e m u ta tó in a k e lő k é sz íté se , az é r d e k e lt k ó r u s o k m e g fe le lő s z a k m a i sz ín ­ v o n a lá n a k b iz to s ítá s a . E k é t — n a g y tö m e ­ g e k e t m o z g a tó — r e n d e z v é n y h e z sz ü k sé g v a n m e g y é n k v a la m e n n y i jó l k é p z e tt, a m ű f a jb a n o tth o n o s a n m o zg ó s z a k e m b e r é ­ n e k se g ítő m u n k á já r a . F e la d a ta in k ré sz le ­ te z é s é re n e m té r e k k i. M ég a n n y it e m líte ­ n é k , h o g y fo k o z o tt g o n d d a l s z e r e tn é n k m e g o ld a n i a m e g y e i k ó ru s v e z e tő k k a r n a ­ g y i to v á b b k é p z é s é t, ille tv e k é p z é s é t. A N é p m ű v e lé s i I n té z e t „ A ” k a te g ó r iá s ta n f o ­ ly a m á r a s z o rg a lm a z z u k a je le n tk e z é s t. A m e g y e i m ű v e lő d é s i k ö z p o n tta l és a to ­ v á b b k é p z é s i k a b in e tte l k ö z ö se n te rv e z z ü k a n y á r i to v á b b k é p z é s t, a m e ly h e z a te m a ti­ k á t a N é p m ű v e lé s i I n té z e ttő l v á r ju k . B í­ z u n k a b b a n , h o g y n é m ile g s ik e r ü l m a jd e g y s é g e s íte n i k a r n a g y a in k k ü lö n b ö z ő t u ­ d á s s z in tjé t. S A L G Ó T A R JÁ N I B Á N Y Á S Z F É R F IK A R — A S a lg ó ta r já n i B á n y á s z F é r f ik a r k i­ tü n te té s é t V irá g L ász ló k a r n a g y v e tte á t. M ió ta k a r n a g y a a b á n y á s z f é r f ik a r n a k ? — 1974. j a n u á r 1 -tő l v e tte m á t a k a r v e ­ z e té sé t, k is s é k r itik u s id ő b e n . U g y a n is a k o r á b b i k a r n a g y le m o n d o tt, n y u g d íjb a m e n t, s a b á n y á s z f é r f i k a r f e n n á llá s a 50. é v f o r d u ló já n a k m é ltó m e g ü n n e p lé s é r e k é ­ sz ü lt. S a lg ó ta r já n b a n 1974 m á ju s á b a n v o lt egy o rsz á g o s m u n k á sk ó ru s fe sz tiv á l, a m e lly e l a K Ó T A k ö z p o n ti v e z e tő sé g e a b á n y á s z f é r f i k a r fé lé v sz á z a d o s ju b ile u m á t k ív á n ta ü n n e p e ln i. E z e g y ú tta l m in ő s íté s is volt. A k ó r u s A ra n y k o s z o r ú d ip lo m á s le tt ez a lk a lo m m a l. 1 9 7 6 -b an s z in té n m e g k a p ­ tu k a z A ra n y k o s z o r ú d ip lo m á t. 1974-ben e g y é b k é n t a g o n d o k és az ö rö m ö k is e g y ­ a r á n t r á n k s z a k a d ta k : a m in ő s íté s id e jé b e n d e r ü lt ki, h o g y a k ó r u s t e g y w a le si u ta z á s ­ r a is je lö lté k , a z o tta n i b á n y á s z fe s z tiv á lo n v aló r é s z v é te lre . E z a s z e re p lé s ig e n s e r ­ k e n tő e n h a t o t t a k ó r u s ra . G o n d o k , te r m é ­ sz e te se n , v a n n a k — e ls ő s o rb a n lé ts z á m b e ­ li p r o b lé m á k . E ttő l f ü g g e tle n ü l ú g y é rz e m , h o g y a k ó ru s m in ő s é g ile g e g y r e sz ilá rd a b b , n e m c sa k a ré g i m u n k á s m o z g a lm i h a g y o ­ m á n y o k a t v isz i to v á b b — ez e g y ik első ­ r e n d ű f e la d a t! — , h a n e m m a d rig á lo k k a l, n é p d a lo k k a l, e g y é b k ó r u s m ű v e k k e l b ő v íti r e p e r to á r j á t, t á g ítja lá tó k ö r é t, s z é le síti s tí­ lu s is m e re té t. — E m líte tte a z u tá n p ó tlá s i g o n d o k a t. Á lta lá b a n m i az o k a ez e n g o n d o k n a k ? — É n e k k a r i u tá n p ó tlá s i g o n d o k ró l v a n szó. I t t m o s t v á la s s z u k k e t té a f é r f i - és a n ő i s z ó la m o k a t. A n ő i s z ó la m o k k a l á lta lá ­ b a n n in c s g o n d . A f é r f ia k n á l v a n . E n n e k e g y ik a la p v e tő h á t t e r é t a b b a n lá to m , h o g y a z á lta lá n o s és a k ö z é p isk o la i é n e k k a r o k ­ b a n , a h o l a g y e r e k e k az é n e k k a r i m u n k á t m e g s z e re th e tn é k , e ls ő s o rb a n lá n y o k a t t a ­ lá lu n k . F iú k a t a m u tá lá s m ia tt h a to d ik - h e ­ te d ik o sz tá ly o s k o r b a n m á r n e m v e s z n e k b e, s ő t g y a k r a n m á r k o r á b b a n sem . T e h á t a f iú k n a k az á lta lá n o s és a k ö z é p isk o la i é n e k ta n á r o k s o k k a l k e v e s e b b te r e t a d n a k ah h o z, h o g y a k ó r u s m u z s ik á t m e g s z e re t­ h essék . S o k s z e m p o n tb ó l m e g is é r te m e z e­ k e t a ta n á r o k a t, m e r t a f iú k k a l v a ló v e ­ gyes k a r so k k a l n e h e z e b b m u n k a . A sz a k k ö z é p is k o lá b a n és a z ip a ri ta n u ló in té z e te k ­ b e n m é g k e v e s e b b a le h e tő s é g , m e r t e z e k ­ b e n é n e k ta n ítá s és é n e k ta n á r sin cs. E z é rt v a n n a g y je le n tő s é g e a n n a k , h o g y a sa lg ó ­ ta r j á n i ip a r i s z a k m u n k á s k é p z ő in té z e tb e n a m ú lt é v b e n m e g in d u lt az é n e k k a r i m u n ­ k a. E lk é p z e lh e tő , h o g y e z e k b ő l a f ia ta l é n e k e s e k b ő l if jú m u n k á s k o r u k b a n m u n ­ k á s é n e k k a r i ta g o k le szn e k . — T é r jü n k v issz a a tö b b m in t fé lsz á z e s z te n d ő s b á n y á s z f é r f ik a r r a , a m e ly n e k m ű k ö d é s e p o litik a i s z e m p o n tb ó l is je le n tő s v o lt. H o g y a n d o lg o z n a k je le n le g ? — V a ló b a n , a b á n y á s z f é r f ik a r , b á r a m ú ltb a n k ü lö n b ö z ő n é v e n m ű k ö d ö tt, d e m in d ig m u n k á s k ó r u s v o lt, s m ű k ö d é s e p o ­ litik a i sz e m p o n tb ó l is je le n tő s v o lt. A z é n e k k a r i ta g o k a h a la d á s é r d e k é b e n j ö t ­ te k össze, ez m ű s o r p o litik á ju k o n is l á t ­ sz o tt. G y ű lé s e k e n , tö m e g m e g m o z d u lá s o k o n lé p te k fe l, a h o l g y a k o r ta c s e n d ő rö k o sz la t­ tá k fe l a tö m e g e t, s ő t e g y íz b e n m a g á t az é n e k k a r t is te lje s e g é sz é b e n le c s u k tá k . M o st a b á n y á s z f é r f ik ó r u s k é ts z e re s k iv á ló e g y ü tte s , a S z o c ia lista k u l t ú r á é r t je lv é n y ­ n y e l k itü n t e te tt k ó ru s , és m o s t — ö rö ­ m ü n k r e — m e g k a p tu k a N ó g rá d m e g y e i M a d á c h -d íja t. A k ó r u s je le n le g h e ti k é t p r ó b á t ta r t . F e llé p é s e in k a le g v á lto z a to ­ sa b b a k . E lső so rb a n , te rm é s z e te s e n , a k ü ­ lö n b ö z ő tá rs a d a lm i, p o litik a i je lle g ű m e g ­ m o z d u lá s o k o n , ü n n e p e k e n , n a g y g y ű lé s e ­ k e n stb . lé p ü n k fel. D e az e lm ú lt é v b e n k o n c e r ts z e rű en is f e llé p tü n k a b á n y á s z f ú ­ v ó s z e n e k a r ra l k ö zö sen . S ő t, f ilh a rm ó n ia i h a n g v e r s e n y e n is s z e r e p e ltü n k m á r e g y n e h é z B r a h m s -m ű e lő a d á sá v a l. — H a llh a tn á n k r ö v id e n v a la m it ré s z le ­ te s e b b e n is a b á n y á s z f é r f i k a r m ű s o rp o li­ tik á já r ó l? �— M ű s o r p o litik á n k a t e g y ré s z t b e fo ly á ­ s o lja m a g a a z a té n y , h o g y m u n k á s k ó ru s v a g y u n k , te h á t N ó g rá d m e g y e m u n k á s ­ é n e k k a r i h a g y o m á n y a it k ív á n ju k á p o ln i és é b r e n ta r t a n i. E b b e n s z e re p e ln e k n ó g r á d i n é p d a lo k , m u n k á s d a lo k , o rsz á g o sa n is m e rt m u n k á s d a l-fe ld o lg o z á s o k , és íg y to v á b b . De z e n e i sz e m p o n tb ó l ig e n n e h é z k ó r u s m ű v e k e lő a d á s á r a is v á lla lk o z n u n k k ell. H ogy c s a k e g y p é ld á t m o n d ja k , a V á n d o r S á n ­ d o r-s e re g s z e m lé re m o s t é p p e n e g y n a g y o n n e h é z V á n d o r S á n d o r - m ű v e t ta n u lu n k , A d y E n d r e - v e r s r e í r t m ű v e t: E sze T a m á s k o m á ja . J e le n le g a k ó r u s n a g y c é lja a V á n ­ d o r S á n d o r -s e re g s z e m lé re és f e s z tiv á lra Való jó fe lk é sz ü lé s. E z e n k ív ü l á lla n d ó a n k é s z e n lé tb e n t a r t u n k 15— 20 p e rc e s b lo k ­ k o k a t, h o g y h a b á r m ik o r sz ü k sé g v a n a k ö z ­ r e m ű k ö d é s re , n e jö jjö n z a v a r b a a k ó ru s. E g y é b k é n t, a s a lg ó ta r já n i B á n y á sz M ű v e ­ lő d é si H á z b a n m ű k ö d ik , ta g lé ts z á m u n k 30 k ö rü l m ozog. T ó th E le m é r N é m i e lm e f u ita tá s a z ö r ö k l ö t t n y e lv ü r ü g y é n B o ld o g u lt e m lé k ű L e n h o ssé k M ih á ly p ro ­ fe ssz o r a n a tó m ia i e lő a d á s a in a k sz ö v e tta n i je g y z e te k e r ü lt e lé m a m in a p a fió k o k r e n ­ d e tle n re n d jé b ő l: rég i e g y e te m i n a p ló m . B e n ­ n e a z e m b e ri te s tsz ö v e d é k m e g a n n y i r a jz o la ­ t a : a s e jtfa la k , s e jtn e d v e k , se jtm a g o k , a k ö v é r z sírszö v et, a b o n y o lu lt id e g s e jt, a z e g y sz e ­ rű s é g ü k b e n is a n n y i titk o t, ö rö m e t s v e sz e ­ d e lm e t r e jtő v é rte ste c sk é k , a m illim ik ro n c se ­ k ély ség ű s e jtp á lc ik á k , la z a h u rk o k , a fe lh á m p ik k e ly e in e k g y ö n g y h á z fé n y szín e i, az izom f ib rillu m a in a k c é rn a s z á la i. A je g y z e t e g y ik o ld a lá n az ö rö k lé s t h o rd o z ó k ro m o sz ó m á k k é ­ pe, a p á ro s te ste c sk é k , a g é n ek , a p e te s e jt, a tüsző. F ü le m b e zso n g m ég m a is a ta n te r m i n y ü z s­ gés, a su tto g á s, láb cso szo g ás, fü z e tp a p íro so k csörgése, a zen g ő „ é lje n ” , a m iv e l m in d e n p r o ­ fe s sz o rt ü d v ö z ö ln i ille tt, é s a s z a p o ra lá b d o ­ bogás, je lé ü l a n n a k , h a v a la m i te tsz e tt. A t a n ­ te r m i a ltis z t, Jó zsi b ácsi, o ly ü n n e p é ly e se n á llt az a lsó p a d s o r szélén , k é sz e n a r r a , hogy k ré tá v a l, sziv accsal, b o n c m in tá k k a l sz o lg á l­ jo n , m in th a m a g a is p ro fe ssz o r le n n e ; szigo­ r ú b b te k in te tte l ille tte a z a jo n g ó k a t, m in t m a ­ g a a ta n á rs e g é d , a k i v is z o n t az a jtó m e lle tt ü lt fe h é r k ö p e n y é b e n . M a jd h ir te le n e lh a lk u l az a m a r a d é k n y ü z sg é s is, a m e ly a n n y i ifjú e m b e r k ö z ö tt m ég a le g tis z te lte b b p ro fe ssz o r je le n lé té b e n is m ú lh a ta tla n , m e r t az e z ü stsz a ­ k á llú tu d ó s a h o sszú m u ta tó b o tta l k ö rü lk e ríti a c so n tsz ín ű ü v e g tá b lá ra r a jz o lt sz ín e s á b r á ­ k a t, a k ro m o sz ó m a s e jte k k é p é t, és szól, k issé ö b lö s e n : — Ez az ö rö k ség v iselő . E z e k b e n a s e jte k b e n s z u n n y a d s v á ra k o z ik eg ész é le tü n k és az u t á ­ n u n k k ö v e tk e z ő k é : m ú ltu n k és jö v e n d ő n k . V issz a fe lé so k sz á z e z e r e sz te n d ő v e l és e lő re is az id ő b en , a m íg c sa k e m b e r f a jta él. A m á k ­ szem m ik ro n n y i ré s z é b e n jó és ro ssz, h á b o rú és bék e, egészség s b eteg ség , s ik e r és k u d a rc , fe k e te és fe h é r, sző k e és b a rn a , á ld o z a to s é d e s a n y a és k e g y e tle n u tó d , g y a tr a fa lu s i m u ­ zsik u s és d ia d a lm a s h a d v e z é r, tu d ó s és g y e n g e ­ e lm é jű . N a g y a p a és u n o k a . M a g a a fo ly a m a to s e m b e ri élet. D e tá n e sz e m b e se m j u t e n n e k az a n a tó ­ m ia i ó r á n a k e m lé k e , és a m in d n y á ju n k s z á ­ m á r a oly d rá g á ró l, a m a g u n k a n y a n y e lv é rő l szó lv án n e m a g é n e k és k ro m o sz ó m á k felő l k ö zele d em é d e s a n y á m e m lé k é h e z — h o g y a m ú lt id ő k b u rk á b ó l h á m o z z a m k i az a n y a ­ n y e lv i tu d a t és a v e le re z g ő é rz é s e k ti tk a i t — , h a n e m fü g g e n e össze ezzel a tu d o m á n y o s ta n ó r á v a l a m a m á s ik e m lé k is. L e n h o ssé k p ro fe ssz o r u g y a n is egy p illa n a tr a m e g á llo t t a b e sz é d b e n . V é g ig fe k te tte a hosszú, h a jlé k o n y n á d v e ss z ő t az a sz ta lo n , s így fo ly ­ ta t ta : — H ig g y é k el, k é re m , ezek a k ro m o sz ó m á k a n y a n y e lv i ö rö k s é g ü n k re is h a tá s s a l v a n n a k . T u d a tu n k r a s ö sz tö n e in k re . É s m o s t h ir te le n eg y m e ré sz o d a lív v e l m e ­ g in t p o n to s a n ú j c é lb a ta lá lt. T u d ta , m ié rt m o n d ta ezt. M e rt: — Ig en , a n y a n y e lv ; d e n y e lv h e ly e ssé g is — fo ly ta tta . — S a jn o s , ö n ö k , k o llé g a u ra k , so k ­ szo r k e rü ln e k e lle n té tb e m é g a le g e g y sz e rű b b n y e lv ta n i sz a b á ly o k k a l v a g y é rte lm e z é se k k e l is. O rv o sn a k a z o n b a n h e ly e se n b e sz é ln i k ö te ­ lező! A te g n a p i k o llo k v iu m o n p é ld á u l h á ro m je lö lt u r a t is fig y e lm e z te tte m , n e m o n d jo n „ e g y e lő re ” h e ly e tt „ e g y e n lő ré ”-t. V eg y ü k v é g ­ re, k é re m , tu d o m á su l, hogy az „ e g y e lő re ” id ö ­ h a tá ro z ó , m íg az „ e g y e n lő re ” m ó d h a tá ro z ó . H a ez m é g m in d ig m a g a s n a k tű n n e az u ra k e lő tt, a k k o r m e g m a g y a rá z o m , h o g y az a s z ta ­ los sz o k o tt e g y e n lő re fű ré s z e ln i k é t d e sz k á t és eg y e n lő n a g y s á g ú ra v á g ja az ü g y e s g a z d ­ assz o n y is a s z a lo n n a d a ra b o k a t, á m ez m ég n e m j á r azzal, hogy az a s z ta lo s e g y e l ő r e össze is ille s z ti a d e sz k á k a t, v a g y a h á z ia ssz o n y e g y e lő re m e g is p ir ít a n á a s z a lo n n á t. U d v a ria s lá b d o b o g á s v á lto tta f e l a fig y e lé s c se n d jé t, je lé ü l a n n a k , h o g y te ts z e tt a p ro fe sz ­ sz o ri k ité rő . H ogy az e u ró p a i h ír ű a n a tó m u s — a k a d é m ia i r a n g já h o z illő e n — id ő n k é n t n y e lv le c k é t a d n i s e m s a jn á l a le e n d ő d o k to ­ ro k n a k , a z n a p ta p a s z ta ltu k e lő szö r, d e n e m u to ljá r a . A m in th o g y V á m o ssy Z o ltá n p ro fe sz ­ szor, a g y ó g y sz e rta n sz ig o rú ta n á r a is m in d ig m e g k ö v e te lte a fö ld ra jz i t u d á s t is ; a k in in v e g y je le v a g y a te a a lk a lm a z á s i m ó d ja m e llé k in in m e g a c e y lo n i te a ú t j á t is e l k e lle tt m a ­ g y a rá z n u n k , k ik ö tő tő l k ik ö tő ig . — N e m s z e re te m a z e g y o ld a lú s z a k tu d ó s o ­ k a t — m o n d o g a tta , m e r t a „ s z a k b a r b á r ” k i­ fe je z é s a k k o r m é g n e m v o lt d iv a to s — , az á l ­ ta lá n o s m ű v e lts é g is s z á m ít v a la m it a p á ly á n , je lö lt ú r! B o to r d o lo g le n n e a z t á llíta n o m , h o g y v a la ­ m ifé le k o rs z a k a lk o tó n y e lv ta n i v a g y ö rö k lé s­ ta n i fe lfe d e z é st tesz e k , a m ik o r a z t v a llo m , hogy az ír ó eg ész é le té n á t p o n to s a n e lh a t á ­ ro lh a tó — sz a v a k b a n , sz ó fű z é se k b e n , le le m é ­ n y e k b e n , g o n d o la ti ö ssz e te v ő k b e n jó l k im u ­ ta th a tó — k é tf é le n y e lv e t h a s z n á l: a ré g it, a m e ly e t a lig -e sz m é lő k o rá b ó l o tth o n ró l h o z o tt m a g á v a l, s az ú ja t, a fo ly to n v á lto z ó t, a k o r­ sz e rű t, a m e ly h e z a m a g a le le m é n y e is á lla n ­ d ó a n h o z z á to ld v a la m it. A lk a lm a z ó ja , azaz ír ó ja v á lo g a tja , m i m ó d o n , m e ly íz e k k e l k e ­ v e ri a k e ttő t; ö rö k é le tű le s z -e — a z a z e l t a r t e g y -k é tsz á z év ig — , a v a g y m é g é le té b e n m e g ­ ö reg szik , e lk o p ik , a v u lttá , o lv a s h a ta tla n n á v á ­ lik a n y e lv e . H a s o n líts u k össze az e la v u lt J ó ­ sik a M ik ló st a m a is k ö n n y e n o lv a s h a tó J ó ­ k a iv a l, v a g y é p p e n V as G e re b e n t M ik s z á th ta l! B izonyos a z o n b a n , h o g y az ily e té n k u s z a n y e l­ v i é p ítm é n y n e k v a s b e to n a la p j a az o tth o n ró l ö rö k lö tt é d e s a n y a i n y e lv . És k ü lö n ö s : m in é l in k á b b ú jíta n i, „ c if rá z n i” a k a rju k , a n n á l in ­ k á b b e la v u l. M in é l to v á b b k it a r t u n k a g y e r­ m e k k o ri b e sz é lt n y e lv — te h á t az é d e sa n y a n y e lv e — m e lle tt, a n n á l to v á b b t a r t s é lv e z ­ h e tő a z ir o d a lm ila g h a s z n á lt n y e lv is. (H ogy k iv é te l is e rő s íts e a sz a b á ly t, a m á ig tö k é le te ­ se n m o d e rn P e tő f i-n y e lv e z e t n e m H ru z M á ria ö rö k sé g e u g y a n , á m az a p a , a ro k o n s á g je le sü l b ír ta a m a g y a r n y e lv e t; n y e lv i tu d á s te k in te ­ té b e n a k ö rn y e z e t is je le n te tte P e tő fi s z á m á ra az é d e sa n y á t.) D e m in d e n e s e tb e n az é d e s a n y á é -e ? É r th e t­ jü k k é p le te se n . N é h a a z a p á é is. J ó k a i — h o g y je le s p é ld á v a l é lje k to v á b b is — a k k é p p b e sz é lt s ír t, a m ik é p p 1820 t á ­ já n , te h á t m é g a z ő sz ü le té se e lő tt K o m á ro m ­ b a n s á lta lá b a n a C sa lló k ö z b e n b e sz é lte k . A n y e lv i h a tá s o k ir á n t is e rő s e n fo g é k o n y lé v é n a z o n b a n , a k o m á ro m i sz ó lá sm ó d m e lle tt k ö n n y e n m a g á b a o ld o tta a p á p a i és k e c sk e ­ m é ti id ió m á t is, a ju r á tu s i la tin s á g g a l e g y ü tt. M iv el a z o n b a n e lső n e v e lő m e s te re m a g a az é d e sa p a , J ó k a y J ó z s e f v o lt, fe lté te le z h e tő , h o g y a k is J ó k a i a n y a n y e lv e n a g y ré s z t a z a p a m a g y a r n y e lv e k é n t je le n tk e z e tt, e z t k a p ta a já n d é k u l az e lső isk o la i k la s sz is b a m e n e t. I t t a z tá n — m in t m in d e n g y e re k re — a k ö rn y e ­ z e t is e rő s h a tá s s a l v o lt, d e ez m á r c sa k az o tth o n ta n u l t n y e lv e t g a z d a g ítja to v á b b . M ik ­ s z á th ír ó i n y e lv e lé n y e g é b e n az 1840-es év ek k ö z n a p i b e s z é d fo rm á já v a l in d u lt, a B a la s s a ­ g y a rm a t k ö rn y é k i n ép, a v id é k i kö zn em esség , v a la m in t a rim a s z o m b a ti p o lg á rsá g s a g ö m ö ri k ú riá k k e d é ly e se n é v ő d ő n y e lv é v e l ö tvöződve. E zzel é lt oly re m e k ü l, hogy n y e lv e z e te m ég m a is é lő n e k h a t, m á ig se m a v u lt, h o lo tt m e g ­ a n n y i k o r tá r s a n y e lv i friss e sé g te k in te té b e n k id ő lt m ellő le . L e g n a g y o b b n y e lv m ű v é sz ü n k , A ra n y J á n o s a m ú lt sz á z a d e le ji B ih a r g a z ­ dag, á rn y a la to s — és m in d m á ig p é ld a s z e rű — n y e lv é t ö rö k ö lte és ő re á is h a to t t az é d e s a p a ; á m A ra n y n á l is a n y a n y e lv rő l sz ó lu n k , a m e ly n y e lv v é g ü l a k ö rn y e z e t h a tá s á r a v irá g z o tt ki o ly ék essé. (A szó k ép n e m b o to r: sz o k tu n k v i­ rá g z ó n y e lv r ő l b eszéln i.) A ra n y k im ű v e lt n y e lv e g y ö k e re ib e n az 1820-as n é p n y e lv , fo ly ­ to n o s, tu d a to s g a z d a g ítá ss a l. T o m p a M ih á ly „ a la p ”-b e s z é d m ó d ja b o rs o d i e re d e tű , s á r o s p a ­ ta k i ta n u lts á g g a l s csa k k é ső n jö t t g ö m ö ri b e ­ ü téssel. (B á r R im a s z o m b a tb a n s z ü le te tt, g y e r­ m e k k o rá t a b o rso d i Ig ric b e n tö ltö tte .) A gyö­ k e re k „ e re d é s i id e je ” T o m p á n á l is a m ú lt sz á ­ zad e le je . A d y úgy sz ó la l m eg, a h o g y a n é d e s­ a n y ja a m ú lt sz á z a d ö tv e n e s -h a tv a n a s év e ib e n b eszélt. M óricz Z sig m o n d s z in té n a m ú lt s z á ­ zad ö tv e n e s -h a tv a n a s é v e in e k n y e lv é t h a llo tta elő szö r, a z é d e s a n y á k a lig h a sz o k ta k v á lto z ­ ta tn i a g y e rm e k k o rb a n ta n u l t n y e lv ü k ö n . A M ó ric z n y e lv e s z a tm á r i id ió m a . T a m á s i Á ro n m ég m e s sz e b b rő l k a p ta a n y a n y e lv é t: a n a g y ­ a n y á k , n a g y a p á k n y e lv é t ő riz te m eg s a d ta to ­ v áb b . N e m k é tség es, hogy a v id é k i g y e rm e k a sz ü le té se e lő tt h a rm in c - n e g y v e n é v v e l b e ­ sz é lt n y e lv e t h a llja elő szö r, a z o n n e v e lk e d ik . De, h o g y p e s ti p é ld á v a l is é lje k : P e s te n s z ü ­ le te tt s o tt n e v e lk e d e tt a n y a i n a g y a p á m , s n a g y a n y á m G ö m ö rb e n is az 1840-es, 50-es é v e k p e s ti m a g y a r n y e lv é t b eszélte, k ifo g á s­ ta la n u l. S z á m o ln i a z o n b a n n é m e tü l sz á m o lta k . G y e rm e k e ik — h a z a fia s o k o k b ó l — c sa k m a ­ g y a ru l ta n u lh a tta k . E l is s a j á tí to t tá k a le g te l­ je s e b b rim a s z o m b a tiz m u s t. E z t ta n u lta m m eg én. D e m o st ö n é le tra jz i v is sz a e m lé k e z é st í r ok és az é d es a n y a n y e lv n e k m a g a m ra v o n a tk o z ó g y ö k e re it á so g a tn á m . E z t p e d ig a lig h a le h e t e z e rn y i k ö z b ü lső re z z e n e t n é lk ü l c se le k e d n i. Az é d e s a n y á r a - a p á r a v a ló e m lé k e z é s — h á lá s g y e re k n é l — e g y e tle n tisz ta , f o ltta la n , m ély érzés. Í gy a z tá n h ib á tla n n á lesz a v e lü k k a p ­ c so la to s a la p tu d a t is, a z a n y a n y e lv i ö rö k ség tu d a ta . É s ezzel e g y ü tt sz o ro sa n , so h a szét n e m v á la s z th a tó a n , egész é le tre szó ló n : a sz ü ­ lő fö ld s z e re te te . B á rh o v á v esse is a sors. M e n e k ü lö k a frá z iso k tó l, d e a ttó l ta rto k , hogy a m it it t le írta m , m ég is k ö z h e ly n e k h at. M ég sem fé le k le ír n i a n a g y k ö z h e ly e t: é d e s­ a n y a é s szü lő fö ld . H isz v é g ü l a fe s tő is az a la p s z ín e k k e l dolg o zik , c sa k a z o k a t tu d ja k e ­ v e rn i. A z e n e sz e rz ő n e k m in d ö ssz e n é h á n y o k ­ tá v ja , az o n b e lü l tiz e n k é t, e se tle g tiz e n h a t h a n g ja v a n . Ez a b ir to k a eg y é le te n át. O lv a sv a és ír v a e g y re tö b b e t tű n ő d te m azon — e ln é z é s t az a la n y is á g é r t — , v a jo n m ily en m a g y a r n y e lv e t ta n u lta m é n ? P o n to s a n m e g tu d o k fe le ln i r á : azt, a m e ly e t 1850— 1880 k ö z ö tt b e sz é lte k R im a s z o m b a tb a n A zt te h á t, a m e ly e t é d e s a n y á m k ic si k o rá b a n — 1880-ban s z ü le te tt — o tth o n , is k o lá b a n , p ia ­ cozó p o k o rá g y i k o f á k r a fü le lv e , n e m e s ra d n ó ti P ó sá k és B o d o n o k m e s é lő a jk á n csü n g v e, t a ­ m á s fa li m e g v á rg e d e i te je s n é n é k te jfö lö s b ö g ré ib e n k a n a la z v a , a R im a p a r t já n já ts z v a , a te m p lo m b a n m is é t h a llg a tv a , a M ik sz á th e lő tt is a p é ld a k é p e n tu d ó s F á b ry J á n o s t a n ­ ó rá in fe le lv e , Ib o s é k v a r r o d á já b a n h ím z é st t a ­ n u lv a , a v á ro s i k e rté s z k is lá n y á v a l le p k é t k e rg e tv e , az ó b á s ti b a rk ó k ta lp ra e s e tts é g é n m o so ly o g v a, c s a lá d i n y o m d á n k szerk esztő ség i g y ű lé s e in e k sz e lle m i s z ip o rk á it élv ez v e, k ö v é r fő ző asszo n y o k jó íz ű h a rs o g á s á tó l elzso n g u lv a ta n u lt s b e sz é lt. A b b a n az id ő b e n — a m ú lt sz á z a d v é g é n s e sz á z a d e lső n e g y e d é b e n — 7 �c sa k az n e m sz ó lo tt „ sz o m b a ty ia s a n ” n á lu n k , a k i n e m o tt s z ü le te tt: a m e ssz irő l o d a h e ly e z e tt á lla m i tisztv iselő , az E rd é ly b ő l, S zep esség rő l, D e b re c e n b ő l é rk e z e tt g im n á z iu m i ta n á r , a p re lá tu s , az e sp e re s, a v a g y v a la m e ly k e re s k e ­ d ő -e m b e r, a k i a lfö ld i tá ja k r ó l jö t t fö l G ö m ö r­ b e s z e re n c sé t p ró b á ln i. D e m á r a b e n n s z ü lö tt — p a p i e m b e r é p p ú g y , m in t a k á r a R im a p a r ti c siz m ad ia, a k á d á r, a szállo d á s, v ag y a ta n ító , a m alo m szö g i tím á r, a T o m p a u tc a i g o m b k ö tő , a fésű s, a fö ld b irto k o s és a v é g re h a jtó , a to ­ ro n y ő r és a v á ro s i m é rn ö k , a p o lg á r m e s te r és a h a ra n g o z ó , ső t az a lis p á n s a fő isp á n is — tá r s a d a lm i lé tr a ide, v ag y o d a — a z z a l a k e d ­ ves, d e r ű t k e ltő h a n g sú lly a l, n y ílt és z á r t á - k kal, aó-k k a l, ó-k k a l b eszélt, a m e ly e t jó fü lű e m b e r az első s z á jn y itá s r a is p o m p á s a n e l t u ­ d o tt k ü lö n íte n i a ro z sn y a itó l, a d o b sin a itó l, lo ­ so n citó l, c se tn e k itő l, v a g y a k á r a k ö z e li to r ­ n a a ljitó l, sa lg ó ta rjá n itó l, fü le k itő l is. F a lu ra , k ilo m é te rre m eg le h e te tt á lla p íta n i, m e ly ik m e g y eb izo ttság i ta g m ely v ö lg y b ő l k o csizo tt b e , s a p iaco zó k o fa G u sz o n á ró l é rk e z e tt-e , V a jd a P á lé k felől, a v a g y N e m e s ra d n ó tró l, P ó ­ sa L a jo s fa lu já b ó l, n e tá n B a lo g ró l — a h o l „ k é t e m b e r sem tesz ki egy e m b e rs z á m o t” — , e se tle g S zu to rb ó l, a h o l m é g ,,közös a n a d r á g ”. V ég ül a z tá n m in d e n e k jó té k o n y a n ö ssz e k e v e ­ re d te k egy s a já to s d é l-g ö m ö ri, rim a s z o m b a ti id ió m á v á , és az is e lta n u lta m ih a m a r s a já to s s z ó e jté sü n k e t, a k i K e c sk e m é te n v a g y N a g y v á ­ ra d o n sz ü le te tt, h a so rsa k ö z é n k v e te tte és h o sszú id ő re n á lu n k m a r a d t. A fa lu s ia k a z o n b a n ig e n c s a k n e m sz e re tté k , h a b á rk i csak p a ló c n a k m e ré sz e lte n e v e z n i ő k e t s n em m a g y a rn a k . M ik sz á th jó p a ló c a i­ n a k u tó d a i e rő s e n tilta k o z ta k m in d e n fé le g y a ­ n ú s ítá s ellen . H iszen a n n a k v e tté k ! „ V a ó rg e ­ d é b e ” v a g y „ F e le d b e ” a k á r v e re k e d n i is tu d ­ ta k v o ln a a sé rté s m ia tt. E zt, á r t a tla n u l s jó ­ h is z e m ű e n a gedei v á r a la t t e g y sz e r c sa k n e m m e g sz e n v e d te m m a g a m is. H a p e d ig m á r s e m ­ m ik é p p se m m o s h a ttá k le m a g u k ró l a p aló c n e v e z e te t — k á rö r v e n d v e a szo m széd fa lu ra fo g ták . „A g e sz te te ie k a p aló c o k , n e m m in k !” — m a g y a r á z tá k S e rk é n . C sak a sim o n y ia k , a d a rn y a ia k , b á s tia k s a lm á g y ia k v a llo ttá k az ősi sz á rm a z á st. De a k ­ k o r sem a p aló co t, h a n e m : — B a rk ó k v a g y u n k m i, k é re m , n e m h o lm i p aló co k ! H á t m ég a r a d n ó tia k a B alo g v ö lg y é b e n ! A P ó sák , V a rg á k , B odonok, az a rm á lis ta n e m e ­ sek. A n e m e ssé g e t 1660 tá j á n k a p tá k a bécs i k irá ly tó l. H ú s v é tk o r a k u ty a b ő r t s z itá ra te t­ té k ki, h a d d s z á ra d jo n a n a p o n , n eh o g y a p e ­ nész egye, n ed v e ssé g lá g y íts a a H a d a k lá d á ­ já b a n ! „ G y ü k e r” v o lt v a la m e n n y i a m a g a fé sz k é ­ b en , n e m h o lm i „ g y ü tt-m e n t!” G y ü k e r v o ltu n k ra m in d e n k o r b ü sz k é n h i­ v a tk o z tu n k . C ím e rte le n n e k c ím e re , fá tla n n a k a c s a lá d fá ja v o lt a g y ü k e ri lé t. S zab ó K a ta n é n é m , v a g y P a ta y - S z a b ó J ó s k a b á ty á m m eg é p p e n o ly a n g y ü k e r, a la p g y ü k e r, hogy tá n m é g a k á lv in is ta h ite t is h a m a r á b b v e tté k föl a R im a p a r tjá n , m in t a h o g y a z t K á lv in Já n o s m e g a la p íto tta v o lt G e n f v á ro s á b a n . M eg is v e ­ re k e d te k é r te n é m e ly é v tiz e d e k b e n v á ro s o m ő sei; M á ria T e ré z ia k ir á ly n ő íté lő b írá i le h e t­ n e k r á a ta n ú k . M ég m o n g o lv á g á sú szem ü k , k iá lló p o fa c s o n tju k is m e g v o lt az ősi g y ü k e r­ ség h ez. S ily e té n típ u s b a n r itk á n lá tta m sz e b ­ bet, E u ró p á h o z s im u ló b b a t, m in t S zab ó K a ta n é n ém . A z ősök n y ilv á n Á k o s v a g y H u b a tö rz sfő v e l e g y ü tt s z á r m a z ta k G ö m ö r-K is h o n t­ ba, á s tá k a g y e p ű t R o zsn y ó n á l, h o g y á t ne c sa p jo n G ö m ö rb e a len g y e l. Á m b á r az is le ­ h e t, hogy az ő s a p á t a ta tá r o k h a g y tá k itt. Ha u g y an n e m a tö rö k ö k . . . E zt a „ g y ü k e r-n y e lv e t” h a llo tta m d a lla n i g y e rm e k k o ro m b a n . A n d a lító a n h a n g z o tt, n y e lv ta n ila g is h e ly e s v o lt. A ,,su k -sü k ”-n y e l­ v e t é n tisz te ssé g e s rim a s z o m b a ti p o lg á r s z á já ­ b ó l a k k o r n e m h a llo tta m ; ú ja b b k e le tű , c sú ­ n y á n ta p a d ó h o n i v é te k ez g y ü k e ri n y e lv e z e ­ tü n k e lle n is, m in t a h o g y a p e sti u tc a b o ­ g á n c s k é n t ra g a d ó szöszeit, k is z ó lá sa it tü n e m é ­ n y es g y o rs a sá g g a l v iszi szét a szél, a h a tá r o ­ k o n tú l r a is. E g y -k é t h ó n a p o s v a g y é v es k é ­ sé ssel a p e sti s z le n g e k e t a R im a p a r t já n is m e g ta lá lo m . 8 A m ú lt sz á z a d b é li, v a ló d i g y ü k e r-n y e lv g ra m m a tik á ja , szó fű z é se h e ly e s v o lt, s z a b a to s, ízes. S o k tá jsz ó v a l, e re d e ti k ife je z é s se l k e v e ­ re d e tt. R a g ja it n é h a u g y a n c se ré lté k , a k e ttő s m á s sa lh a n g z ó v a l sem b é k ü lt k i m in d ig a g y ü ­ k e r; ,.m á s a lh a n g z ó ”- t m o n d o tt, v is z o n t az e le ­ m i „ e lle m i” -v é d a g a d t, v e g y tisz ta sá g a a z o n ­ b a n — a m it a ré g ie k tő l ö rö k ö ltü n k — k ris tá ly m a ra d t. A m o n d a to k le le m é n y e ssé g e , a g o n ­ d o la to k ö tle te s sé g e n e m is k e lle tt, hogy e r e ­ d e ti le g y e n ; a b e sz é d s a v a - b o rs a o tt é lt a le­ v eg ő b e n , sz á llo n g o tt sz in te , s m in d e n k i sz ip ­ p a n th a to tt b elő le, v á lh a to tt rim a s z o m b a tiv á v ele. R a g a d t a k ie jté s h e ly i z a m a ta m in d e n ­ k ire . a tr é fá s szó fű zés é p p ú g y , m in t a m in ­ d e n k i n y e lv e h e g y é n fo ly to n o tt in g e rk e d ő g y en g éd c sú fo ló d á si sz á n d é k , a te lita lá la to s b ö k v e rs, a so h a le n e m m o s h a tó r a g a d v á n y ­ név. E g y -eg y e lszó lásb ó l, fé lre s ik e rü lt te ttb ő l, h ib á s lé p é s b ő l m in d h a lá lig fén y lő , a v a g y s ö ­ té tlő p e c sé t le tt. A p ró , c sú fo n d á ro s, ö tle te s v e rs ik é k h a llá s á v a l n ő ttü n k föl. A z éd es a n y a n y e lv fo g a lm i k ö ré t, a lk a lm a z á s i le h e tő ­ sé g é t ez m é g tá g a b b r a n y ito tta . M e rt n e m k ím é lte ö n m a g á t se m az igazi g y ü k e r. M o n d ja m , hogy e m e lk e d e tt g o n d o lk o ­ d á s m ó d ra is v a llo tt — k is p o lg á ri k ic s in y e ss é ­ g e e lle n é re is — , a m ik o r ö n n ö n v á ro s á ra s a já t m a g a k ö ltö tt rig m u s t? H iá b a p ró b á ltá k a g y ü ­ k e r t o rs z á g sz e rte b o ss z a n ta n i a jó l is m e rt b ö ­ késsel, m o n d v á n „Ba ty ib a — h in tó b a já r a lib a !” — m i c sa k m o s o ly o g tu n k r a jta . S h iá b a in g e re lte k a v á ro s n e v é n e k fo k o z á s á v a l: „ H o ­ v á v a ló k e n d ? — B a ty ib a ! — M ily e n B a ty ib a ? — S z o m b a ty ib a ! — És m ily e n S zo m b a ty ib a ? — H á t R im a s z o m b a ty ib a !” Ez is te ts z e tt n e ­ k ü n k ; jó le s e tt; h íz e lg e tt v e le a szo m széd ság . Igazi rim a s z o m b a ti e m b e rt, g y ü k e re k m a r a d é ­ k á t — (m e rt m á r e g y re k e v e se b b e n v a n n a k !) — a lig h a le h e te tt ily e n m ó k á k k a l m e g b o sz ­ s z a n ta n i. H á lá s a n m o so ly o g tu n k é r te s m o ­ so ly g u n k m a is, a z é r t h o g y é sz re v e tté k . B á r m ég m in é l tö b b e n m o n d a n á k ! M in é l tö b b e n h a ll a n á k ! É rk e z te k az id ő k fo ly a m á n n e m -g y ü k e re k is, a k ik a z o n b a n h a m a r b e le s z o k ta k a v á ro s p o lg á ri re n d jé b e , b e h á z a so d ta k , a d ó t fiz e tte k , tisz tsé g e k e t k a p ta k , d o lg o ztak , é p ítk e z te k s m á so d ik n e m z e d é k ü k b e n m a g u k is g y ü k e re k ­ n e k n e v e z te tte k . Á m d e , b á rm e ly ig y ek v éssel p e n g e tté k is le a v á ro s i p ó ta d ó t, az első g e n e ­ rá c ió n e m m e n e k ü lh e te tt, a v e rs e z e te t m e g ­ k ö ltö tté k r á j u k is: S irm a jz e r, R ó m a jz e r, L e n n e r p o sta m e ste r, H ep k a, R e p k a , H u d o b a , K rik , A z ö re g F in d u ra , B u rsz k y , m eg a fia : M in d a h á ro m c siz m a d ia . A B a c h -k o rs z a k s o d o rta ő k e t a g y ü k e r- v á ­ ro sb a, a rig m u s t a p o s ta k ü rt d a lla m á r a é n e ­ k e lté k . M a g u k az é rd e k e lte k is! D e az ö re g F in d u r a fia m á r F a rk a s fa lv y I m r e n é v e n a v á ro s je le s é le tír ó ja . B u rsz k y é k is m e g m ó d o ­ so d ta k , a g y ü k e rs é g e lism e ré sé v e l a z o n b a n az u n o k á k n e m z e d é k é ig k e lle tt v á rn io k . D e a d a l, a m e ly e t r á j u k k ö ltö tte k , m e g ta rtó , eg y ­ b efogó k e ríté s is v o lt u g y a n a k k o r. H a ro k o n sá g o m o ly k o r „ fe lm e n t” P e s tre c sa lá d lá to g a tó b a , a v a g y b a r á ti k ö rb e n ü lt m eg S zeg ed en , Z a lá b a n , k ö rü lv e tté k ő k e t és ó r a ­ sz á m b e sz é lte tté k , m in t m e sé lő n a g y a n y ó t az u n o k á k . B ű v ö le tb e n h a llg a ttá k a g ö m ö ri szót, a rim a s z o m b a ti a n y a n y e lv e t, a m e ly oly éd es v e g y ü le te v o lt a p a ló c n a k , a J ó k a in n e v e lő ­ d ö tt m a g y a rn a k , a b a rk ó ízesség n ek , a n y u s ­ ty a i a k c e n tu s n a k , h o g y a m ik o r a p e stie k , sz e ­ g ed iek , z a la ia k h a llg a ttá k : s z ín h á z i e lő a d á s ­ k é n t élv e z té k . S v o lt eg y b iz o n y ító a d u ja is ro k o n s á g o m ­ nak: — M ik s z á th é lete v é g é ig p a ló c o sa n b eszélt, soha n e m fe le jte tte el. R im a s z o m b a tb a n ta ­ n u lta . A m i fé lig -m e d d ig ig az is. H isz e n k issé M ik ­ s z á th o t is m a g u n k é n a k tu d ju k . T o m p a M i­ h á ly t te lje s e n , b á r g y e rm e k k é n t B o rso d b a n élt, d e P ó s a L a jo s t is, h isz e n ő is „ n á lu n k ” já r t a k i a g im n á z iu m o t. * H á ro m n e m z e d é k n ő tt föl a k k o r tá jt J ó k a i re g é n y e in . É d e sa n y á m ta lá n k ív ü lrő l tu d ta m in d e t. A sz á z a d fo rd u ló é v e ib e n a z tá n á tv á l­ to tta k m á s ír ó k ra is. A fé r fia k M ik s z á th ra , a n ő i o lv a só k — h a n e m B e n ic z k y n é B a jz a L e n ­ k é n é l és O h n e t G y ö rg y n é l ra g a d ta k m eg — S z o m a h á z y Is tv á n ra , G á rd o n y ira , H e rc z e g F e ­ re n c r e k a p c so lta k . E n n e k e lle n é re m é g is J ó ­ k a i ig é z e té b e n b ű v ö lő d ö tt az ország, ő ta n íto t­ ta m eg m a g y a r u l é re z n i, g o n d o lk o d n i, o lv a s ­ ni az o lv a s á s ra h a jla m o s a k a t. A k i v e rs h e z h a jlo tt, a z P e tő fi— T o m p a —A ra n y tr iá s z á t k ö ­ v e tő e n T ó th K á lm á n o n , V a jd a Já n o s o n , fő ­ k é p p a z o n b a n R e v iczk y G y u lá n , E n d rő d i B é­ lán , Á b rá n y i E m ilen , K iss J ó z s e fe n é rz e lg e tt. A m a g á t h iv a ta lo s p a ló c k ö ltő n e k k ik iá lto tt L isz n y a y D am ó K á lm á n m á r k e v e se b b h a tá s ­ s a l v o lt p a ló c g y ü k e rs é g ü n k re . S o k a n m oso­ ly o g ta k r a jta , n e m v o lt h ite le , m ű v irá g n a k , tú lz ó n a k ta r to ttá k . H a J ó k a i m a g y a ru l ta n íto tt m eg é re z n i s o l­ v a sn i egy o rsz á g o t, a k k o r a p e s ti n é p e t m a ­ g y a ru l b e sz é ln i, az o rsz á g o t sz é p e n d a lo ln i: B la h a L u jz a . A k i, p e rsz e , s z in té n R im a sz o m b a tb a n sz ü ­ le te tt. Ille tv e egy k is u tc á b a n , a m e ly k é ső b b s o ­ k á ig T o m p a M ih á ly n e v é t v ise lte , és a h o l 1944-ig T o m p a sz ü lő h á z a is á llo tt, te h á t sz in te sz im b ó lu m n a k h a tó h e ly e n , o tt cso m a g o ltá k p ó ly á b a a v á n d o r tá r s u la t ta g ja i. A k is R e in d l L u jz a u g y a n is m á r a v á ro s k a p u i elő tt, a szí­ n észek k o c sijá n m e g s z ü le te tt. K e re sz tsz ü le i a z o n b a n tő sg y ö k e re s g ö m ö rie k v o lta k , a fö ld b irto k o s D a rv a sé k . Í gy a z tá n g y ü k e r le tt n á ­ lu n k B la h a L u jz a is. Ú gy ra g a s z k o d o tt hozzá a v á ro s — és r a ­ g a sz k o d ik m in d m á ig a z , a k i tu d ja , ki v o lt B la ­ h a L u jz a — , m in t Ö re g -K o m á ro m L e h á r F e­ re n c h e z , h o lo tt tu d n iv a ló , hogy L e h á r is csak sz ü le tn i m e n t K o m á ro m b a , a v ilá g h ír ko szo ­ rú i m á r m á s u tt h u llo tta k fe jé re . B la h a L u jz á n a k m a is v a n sz o b ra R im a ­ s z o m b a tb a n . Ez k ölcsö n ö s v o n z a lo m je le . B la ­ h a L u jz a is ra g a s z k o d o tt v á ro sá h o z . B ü szk e v o lt rá. D icsősége te ljé b e n tö b b s z ö r h ív tá k v e n d é g sz e re p e ln i őt a v á ro s a ty á k G ö m ö r fő ­ v á ro s á b a s B la h a L u jz a oly ö rö m m e l jö tt, m in t a k i n e m p u s z ta v é le tle n s é g b ő l p o tty a n t oda, h a n e m egész f ia ta l k o rá t a g y ü k e re k k ö ­ z ö tt tö ltö tte . Ő v o lt az e g y e d ü li „ g y ü tt-m e n t” . a k it a g y ü k e re k g y ü k e rn e k is m e rte k e l — de, p e rsz e e h h e z e lő sz ö r B la h a L u jz a fén y esen b e fu to tt p á ly á ja k e lle tt. S ih e d e r ú js á g író k o ro m b a n é le te m első k é t m e g s z ó la lta to ttja P ó sa L a jo s özveg y e és B lah a L u jz a volt, B u d a p e ste n . V e lü k a „ G ö m ö r” c í­ m ű h e ly i ú js á g s z á m á ra b e sz é lg e tte m , s m ég m a is to rk o m b a n é rz e m a z t az iz g a to ttsá g o t — p e d ig ö tv e n ö t é v e m á r —, a m e lly e l e k é t a n g y a ls z e líd sé g ű asszo n y a jt a já n c sö n g ettem . A P ó sa L a jo s n é v a l — a m a g a sz e m é ly é b e n is d a lk ö ltő és m e s e író A n d rá s s y L id i n é n é m m e l — v a ló d is k u rz u s m ég csa k m e n t v a la h o g y , h isz e n sz e g rő l-v é g rő l ro k o n n a k s z á m íto tt. B la ­ h a L u jz á n á l a z o n b a n c sa k n e m m e g a k a d ta m . P e d ig ő a rim a s z o m b a tia k a t m in d ig s z ív é re ö lelte. N os, azo n a szép n y á ri d é le lő ttö n f e h é r h a ­ jú , c sip k é s k ö n tö s ű d á m a , d é d m a m a v o lt m á r B la h a L u jz a . E gy é v v e l h a lá la elő tt. F ia ta lo s, b ájo s, k ö z v e tle n je le n sé g m ég a k k o r is. S z e m ­ b e ü lt e te t t m a g á v a l E rz sé b e t k ö rú ti o tth o n á ­ b an . A fa la k o n k o sz o rú k , szalag o k , fé n y k é ­ pek, a v itrin e k b e n je lm e z e k , legyezők, sz ín ­ h á z i é k sz e re k , sz ín lap o k , fe s tm é n y e k , d i a d a l - �je le k . A s a r o k b a n c im b a lo m . A z e g é s z l a k á s e g y n é p s z ín m ű d í s z le t é r e e m l é k e z te t e t t . A z e r k é l y a j t ó e lő t t k ü lö n k is a j t ó is l e n g e t t m é g a s z o b á b a n , z ö ld r e f e s t e t t , v i r á g o s lé c k a p u . F i n u m R ó z si u d v a r á n a k a j t a j á t k e l l e t t k i n y i t ­ n i a a n n a k , a k i a s z a lo n b ó l a z e r k é l y r e lé p e tt. S z ín h á z i d ís z le te k k ö z t é lt. H a k i ü l t a z e r ­ k é ly r e h a lv á n y l il a r u h á j á b a n , a N e m z e ti S z ín ­ h á z r a , a z e g y k o r i N é p s z ín h á z r a , d ic s ő sé g e s z í n h e l y é r e lá t o t t. A c u k o r b a b a S p lé n y i b á r ó n é — m e r t e k k o r m á r r é g a b á r ó n é i r a n g o t v is e lte , n e m so k h a s z n a v o l t b e lő le — k e d v e s k ö z v e tle n s é g é v e l z a v a r b a h o z o tt. S o s e h i t t e m v o l n a : ily e n h í ­ r e s s é g b ü s z k e l e h e t a r r a , h o g y R im a s z o m b a t ­ b a n p ó l y á z t á k b e e lő s z ö r. K ö z ö s s z ü lő v á r o ­ s u n k r a h i v a t k o z ta m z a v a r ta n . M o s o ly g o tt: — T o m p a M ih á ly , H a tv a n i Is tv á n , F e re n c zy Is tv á n szü lő v á ro sá ra ne le h e tn é k b ü szk e ? A ttó l t a r t o t t a m , é s z re v e s z i s m e n t e n k i is n e v e t i R i m a - p a r t i a k c e n tu s o m a t , h is z e n p e s ti r o k o n s á g o m r ö g tö n m o s o ly r a g e r je d t, h a m e g ­ h a ll o t t b e s z é ln i. M in d e n ig y e k e z e te m m e l p e s ­ ti á - k r a é s p e s t i é - k r e , e lő k e lő e n h a n g z ó ó - k r a n y í lt a s z á m , íg y a z t á n a z i n t e r j ú r a s z á n t id ő ­ n e k f e le a z ö n m a g a m m a l v í v o t t n y e lv t a n i é s k i e j t é s b e l i k ü z d e le m j e g y é b e n t e l t e l, n e h o g y e s z e n t f a la k k ö z ö tt p a ló c o s a n v is s z h a n g o z z a ­ n a k m o n d a t a im . J ó f ü l e v o l t a z o n b a n B l a h a L u jz á n a k ! H a m a r é s z r e v e tt e g y ü k e r - v o lto m b e n s ő t u s a k o d á s á t s f in o m a n íg y f e d d e t t : — M ié r t ig y e k s z ik o ly h é v v e l m e g s z a b a d u l ­ n i, k e d v e s ö c s é m u r a m e tt ő l a g ö m ö ri a k s z á n ­ tó l? N e m h o g y ö r ü l n e n e k i. Á p o l j a c s a k , ő r iz ­ ze, f r is s e n . D ic s e k e d jé k v e le . F e llé le g z e tte m , n e k is z a b a d u l t a n f o l y ta t ta m to v á b b ; a j k a m a t n e m k e l l e t t i l l e s z t g e t n e m - r a ­ k o s g a tn o m , k e r e k í te n e m a d iv a to s p e s ti b e ­ sz é d é r d e k é b e n , é s ő, h o g y m é g e r e d m é n y e ­ s e b b e n b á to r í t s o n , h u n y o r í t o t t e g y e t k e d v e ­ sen: — M e r t t u d o m á m , h o g y B a t y ib a h in tó b a j á r a lib a . Ú g y m o n d ta , g ö m ö rie s e n , n ó g r á d ia s a n . D e a z é r t h iá b a b iz ta to tt a d rá g a B la h a L u j­ z a a n y e lv i ö rö k s é g m e g ő r z é s é r e , c s a k e lv e ­ s z í te t te m b iz o n y . N y á r i v a k á c ió n a z t á n m e g is k a p ta m a g y ü k e r e k t ő l: — D e h a m a r m e g ta n ú tá a f e k ta ó ln y i! N é h a a z o n b a n m é g is c s a k v is s z a c s ú s z ik h o z ­ z á m a B l a h a L u jz á t ó l b i z t a t o t t é d e s h a z a i a k ­ s z á n , a k a r a t l a n u l . A m ú l t n y á r o n , S a lg ó v á r a a l a t t , a m i k o r e g y s z e r r e k é t le p k é t b o r í to t t a m le s a p k á m a l, íg y k i á l t o t t a m : — P a ó r j a ó v a l fo g ta m . M i n t h a é d e s g y e r e k k o r i íz e k c s u r r a n t a k v o ln a v é g ig a jk a m o n . E s tig e l m u l a t t u n k r a j t a . H a d d k a n y a r o d j a m v is s z a é d e s a n y a n y e l ­ v e m re . T u d o m s v a llo m , h o g y b e s z é d e m íz é t s a b e n n e m é lő n y e lv i t u d a t o t , a g r a m m a t i k a i g o n d o lk o d á s m ó d o t, a z é d e s a n y á tó l t a n u l t a t s a m e ly é p p ú g y j e l e n t i é le te m e t, m i n t a n a t ó ­ m ia i s b io ló g ia i lé te m , a sz á z e s z te n d ő v e l e z ­ e lő t t i G ö m ö r b ő l é s K i s h o n t b ó l h o z ta m m a ­ g a m m a l. A b b ó l a z id ő b ő l, a m i k o r m é g n e m is é lte m . A h o s s z ú l á n c e g y ik s z e m é t a d t á k k e ­ z e m b e , n y ú j t s a m b á t r a n t o v á b b . Ú g y n ő tte m b e le e b b e a n y e lv b e , m i n t v i r á g a m e z ő b e , fa a z e r d ő b e , e z l e t t a z é le n y e m , a z o x ig é n e m É d e s a n y á m is ú g y t a n u l t a a z o k tó l, a k ik a m ég ö r e g e b b e k tő l ö r ö k ö lté k . V a l a h á n y s z o r h a z a ­ u t a z o m G ö m ö r b e s a k ö z v e t l e n r o k o n s á g g al é r t e k sz ó t, u g y a n a z o k a r é g i s z ó f o r d u la to k , a k if e je z é s e k n e k , n y e lv i ö t le t e k n e k v á lt o z a t la n s z ín k é p e , e r e d e ti s é g e , h a n g z á s m ó d ja i f o g a d ­ n a k , m i n t a m e l y e k n e k m ú lt b ó l é r k e z ő h a n g ­ j a i t é d e s a n y á m e m l é k e b e n n e m m in d m á ig h ird e ti m ég. C s a k t a r t s o n s o k á ig ! D e m ié r t n e ta r ta n a , a m ik o r m ég a tö ltöt t k á p o s z ta , k a p r o s t ú r ó s l e p é n y , a t ö p ö r t y ű s p o ­ g á c s a , a m á j a s h u r k a , a lá n g o s , a le v e s íz e is u g y a n a z , a h o g y a n a z t a z e g é s z v á r o s f ő z te a k á r s z á z e s z te n d ő v e l e z e lő tt is. A r e c e p t v á l t o z a t la n . É d e s s z ü lő v á r o s b a n , é d e s íz e k k e l é d e s a n y a ­ n y e lv . C sa k so k á ig t a r t s o n ! S z o m b a th y V á la s z e g y le e n d ő l o k á l p a t r i ó t á n a k N é h á n y é v v e l e z e lő tt, if jo n t i le lk e s e d é s s e l, a z t i s m o n d h a t n á m r a jo n g ó l o k á l p a tr i o ti z m u s s a l [a m i a z ó ta s z e lí d ü l t u g y a n , d e j ó ­ z a n (a b b ) s z e m lé le te m m e l l e t t is m e g m a r a d t ] , a z t t a l á l t a m l e ír n i, ho g y S a lg ó ta r já n b a n — m á s v i­ d é k i v á r o s o k k a l ö s s z e h a s o n lítv a — a v á ro s te rü le té h e z m é rte n a le g tö b b s z o b o r t a l á lh a tó . A b ü s z ­ k é lk e d ő m o n d a to t ta rta lm a z ó í r á s t a S a l g ó t a r j á n i M ű s o r fü z e t c ím ű h a v i k i a d v á n y s z e rk e s z tő i n a g y m e g le p e té s e m re — ú j r a k ö ­ z ö lté k . R ö v id é s n e m h i b á t l a n írá s o m a t a z ó ta m á r m a g a m sem v á l l a ln á m , k ü lö n ö s e n s tilá r is o k o k m ia t t. A l é n y e g é v e l v is z o n t, a v á r o s t m i n t é p ít é s z e t i e g y ü tt e s t s z e r e t ő e l f o g u l t s á g a i v a l m a is r o ­ ko n szen v ezek . E zé rt o l v a s ta m ro s s z s z á jíz z e l e g y n e m t ú l ré g i s a l g ó t a r j á n i l a k o s l e v e lé t, a k i a m á s o d k ö z lé s t h a s z n á lta a lk a l­ m u l, h o g y a z e n y é m é v e l sz ö g e s e lle n té tb e n á ll ó v é le m é n y é n e k h a n g o t a d jo n . T e r m é s z e t e s e n n e m a z v o l t a k e ll e m e tl e n , h o g y v e le m n e m é r t e g y e t. L e v e lé n e k a z o k o n a m o n d a t a i n m é g m u l a t t a m is, a m e ly e k b e n k i f ig u r á z z a s tilá r is h e v ü le te m e t, a m e l ly e l s a j á t o s e s z ­ t é t i k a i é s k u l t u r á l i s fo k m é r ő v é a v a to m a v á ro s te r ü le té n e k és a a szo b ro k sz á m á n a k a rá n y á t. Iró ­ n i á j a m é g s e m v o l t k ö v e tk e z e te s . M a g á v a l s z e m b e n e ln é z ő b b v o lt. E m íg y e n ö s s z e g e z te b e n y o m á s á t é s v é le m é n y é t: „1977 fe b r u á r já ­ b a n k ö ltö z te m a v á ro sb a , s e lső d ­ leges k ö v e tk e z te té s e m a v á ro s­ k é p rő l a z v o lt: m ű v é s z e ti, e s z té ­ tik a i k é p e sz e g é n y e s, é p p e n a k e ­ v é s szo b o r m ia tt .” E z u t á n k e z d h e tn é n k a k ö t é l h ú ­ z á s t, a m e l y b e n a z l e n n e a té t, h o g y t e h á t m é g is e s z té ti k a i f o k ­ m é rő -e a sz o b ro k sz á m a , v a g y nem . N e le g y ü n k k ic s in y e s e k , n é z z ü k a k é r d é s e g é s z é t, a m i n t — g o n d o lo m — a z a l e v é l ír ó n a k is s z á n d é k á b a n v o lt. A z t k e ll m o n d ja m , m e g é r te m v ita p a rtn e re m c s a ló d á s á t. N em tu d o m , h o n n a n k ö l tö z ö t t S a lg ó ­ t a r j á n b a , d e a b b a n b iz o n y o s v a ­ g y o k , h o g y v á r a k o z á s s a l k é s z ü lt a v á r o s s a l v a ló t a l á lk o z á s r a . S o k a t, n a g y o n s o k a t v á r t. M e r t n in c s v á ­ ro s , a m i t a n n y i r a d i c s é r t e k v o l ­ n a a t ö m e g k o m m u n ik á c ió s e s z k ö ­ zök, m in t S a lg ó ta r já n t. Ú gy l á t ­ s z ik , m o s t a n á b a n j ö t t e l a b ö j t j e a d i c s h im n u s z o k n a k . E g y r e t ö b ­ b e n k i a k a r j á k m o n d a n i, ho g y m e z te le n k ir á ly — a za z, ho g y n in c s m ir ő l á r a d o z n i. Á ra d o zn i v a ló b a n fö lö s le g e s , Ö n k é n te le n ü l is e ll e n é r z é s e k e t szü l so k ak b an . D e n e e ssü n k a m á s ik v é g le t b e s e m . N e k i s e b b í t ­ s ü k a m e g le v ő t. V a n e g y v á r o s k ö z p o n t, a m i l y e n r e — s a j n o s — n in c s p é l d a m a i v á r o s é p í t é s z e ­ tü n k b e n . P ró b á lju k v é g re e z t é r ­ d e m b e n m e g íté ln i. N e n ö v e s s z ü k v ilá g v á r o s s á . K é t t u c a t é p ü le t e t í t é l j ü n k m e g a z é p ítő m ű v é s z e t s z e m p o n t j a i s z e r i n t . K e d v e s le ­ v é lí r ó m n a k is c s a k e z t t u d o m a j á n l a n i . M e r t é p ü le t e k b iz o n y o s e g y ü tt e s é t n e m a s z o b r o k é s a t ö b b i t á r s m ű v é s z e t a v a t n a k e s z té ­ t ik u m m á , h a n e m a z é p ít é s z e t b e n m a g á b a n m e g le v ő s a já to s s á g o k . N e m a te k in té ly m ia tt, h a n e m a v ilá g o s b e s z é d é r t id é z e m M á c z a J á n o s t ( b á r m á s o k a t is i d é z h e t ­ n é k ): „ A z é p ítő m ű v é s z ú g y a l ­ k o t j a m e g m ű v é t, h o g y a z é p íté s a l a p j a i b ó l k ö v e tk e z ő é s a z é p í t é ­ s z e ti f u n k c ió á l t a l f e l v e t e t t m i n ­ d e n f e l a d a t o t m e g o ld jo n . M in d e z ­ z e l e g y ü tt, t a n u l m á n y o z z a a z é p í ­ té s z e ti o b j e k t u m s z e re p é t, é r t e l ­ m é t, j e l e n t é s é t a z a d o t t t á r s a d a ­ lo m é le té b e n , m a g a e lé tű z i az o b j e k t u m t a r t a l m á n a k s z e m lé le ­ te s m ű v é s z i f o r m á b a n v a ló k i f e ­ j e z é s é t is. F e l a d a t á t t e h á t r e á l is r a c io n á lis , é p ít ő i p a r i a la p o n é s e s z m e i- m ű v é s z i a la p o n o l d j a m eg . A m ű v észe t n e m já ru lé k a az é p ít é s z e t n e k — h a n e m e g y s é g b e n f o r m á l ó d i k v e le .” H o g y m e n n y i r e íg y v a n , a z t k ö n y v n y i t e r j e d e l e m ­ b e n l e h e t n e b iz o n y g a t n i — é p p e n a s a lg ó ta r já n i v á ro s k ö z p o n t p é l­ d á j á n . P o g á n y F r ig y e s S a lg ó ta r­ já n c ím ű k ö n y v e a z e ls ő , d e b iz o ­ n y á r a n e m a z u t o ls ó k í s é r l e t e n ­ n e k ig a z o lá s á r a . E z e k u t á n t a l á n m e g a l a p o z o tt ­ n a k t ű n i k a k i je l e n t é s , h o g y a v á ­ ro sk ö zp o n t nem ig é n y e l tö b b s z o b ro t, v a g y e g y é b k ü ls ő d e k o ­ r á c ió t, m e r t m á r íg y is e s z té ti k a i e g é sz , m e g h a tá ro z h a tó e s z m e iid e o ló g ia i t a r t a l m a k k a l . P e rs z e a v á ro s la k ó n e m úgy s z e m lé li v á r o s á t , m i n t e g y f e s t ­ m é n y t. Á l t a l á b a n n e m a t u d a t o s m ű é lv e z é s f o k á n te s z i m a g á é v á a z é p ít ő m ű v é s z e t é r t é k e i t , h a n e m m in d e n e k e l ő t t h a s z n á l j a é s é s z le ­ li, a h o g y W a l t e r B e n j á m i n r á m u ­ ta to tt. A b e fo g a d á s n a k ez a fo k a a z o n b a n n e m l e b e c s ü le n d ő . W a l­ t e r B e n j á m i n íg y f o l y t a t j a : „ a t ö r té n e l e m fo rd u ló p o n tja in az e m b e r i é s z l e l ő a p p a r á t u s e lé k i t ű ­ z ö tt f e la d a t o k e g y á lta lá n nem o l d h a t ó k m e g a p u s z t a o p tik a , t e ­ h á t a k o n t e m p l á c ió ú t j á n . L a s ­ s a c s k á n , a t a k t i l i s r e c e p c ió i r á ­ n y í tá s á v a l , a m e g s z o k á s á l t a l o ld ­ j á k m e g ő k e t.” H a s z n o s , h a o l y ­ k o r b e n y o m á s a in k é s e ll e n é r z é ­ s e i n k v ilá g á b ó l ily e n t á v l a t o k b a tu d ju k e m e ln i s z e m l é l e tü n k e t . A b b a n m é g is e g y e t é r t e k a l e v é l ­ ír ó v a l, h o g y a v á r o s m á s p o n t ­ j a i n v a ló b a n l e n n e h e ly ú j a b b k ö z té r i a lk o t á s o k e lh e ly e z é s é r e . R e m é l n i l e h e t, h o g y a je l e n le g i h e ly z e t h a m a r o s a n m e g v á lto z ik , é s ú j b ó l f o l y a m a t o s s á v á li k a m u ­ r á ii s a lk o t á s o k s z á m á n a k g y a r a ­ p í tá s a . E n g e d j e m e g a k e d v e s le v é lír ó , h o g y f ig y e lm é t a r r a is f e lh í v j a m , a z é p ítő m ű v é s z e tn e k is v a n e g y d im e n z ió ja , a m i ó v a to s s á g r a i n t a p illa n a tn y i b e n y o m á s o k k a l sz e m ­ b e n . E z p e d ig a z id ő . A k á r m il y e n f u r c s a is, a z é p ít é s z e t n e m c s u p á n t é r b e n , h a n e m id ő b e n is r e a l iz á ­ ló d ik . E n g e m s o k k a l i n k á b b a z iz g a t, a m it V a d a s Jó z se f te tt szó v á az É le t és Iro d a lo m b a n : a v á r o s k ö z ­ p o n t é p ü l e t e i t e g y r e j o b b a n b e le ­ p i a k o sz . N o m e g a z , a m i t ő l a t é r e n b u k d á c s o lv a n a p o n t a t a r ­ t o k : a z e g y r e g ö d r ö s e b b é v á ló , t ö ­ k é l e t l e n b u r k o l a t a ló l e lő fo g b u k k a n n i a z e re d e ti ta la jr é te g , a s á rg a agyag. D e ez m á r n e m tá r ­ g y a a le v é l ír ó é s a m a g a m v é le ­ m é n y k ü lö n b s é g é n e k . V a g y m é g ­ is? P á l Jó z s e f V iktor 9 �M e c h a n iz m u s A já s z b e ré n y i v á lla la t, m in t a n n y i m á s g y á r a v ilág o n , eg észen k ü lö n b ö z ő re n d e lte té s ű á ru c ik k e k e t k észít, így tö b b e k k ö z ö tt szifo n t, p é n z tá rg é p e t, lég k o m p re ssz o rt, já r m ű v í z h ű ­ tőt, m é ly h ű tő p u lto k a t, h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré ­ n y e k . Ez m in d eg y -eg y g y á rtm á n y , s je le n ­ leg m in te g y h a tv a n f é le v a n a v á lla la tn á l. E zek a z o n b a n re n d e lte té s ü k és g y á rtá s i e lj á ­ rá s u k s z e rin t n a g y o b b c so p o rto k ra o s z th a tó k . Így m a a L e h e lb e n a g y á rtm á n y o k n a k v ag y te rm é k e k n e k h á ro m fő c s o p o rtja v a n : a h a ­ g y o m án y o s a lu m ín iu m és e g y é b á ru k , a h o v á ta r to z n a k tö b b e k k ö z ö tt a szifo n o k , a sö rö s­ h o rd ó k . a b ú v á rp a la c k o k , és ta rto z o tt, a m íg volt, a h a d ite rm e lé s is. M áso d ik a h ő te c h n i­ k a i te r m é k e k fő c so p o rtja , m íg h a rm a d ik a h ő ­ cse ré lő k é. E k é t u tó b b i a z o n b a n k ise b b e g y ­ sé g e k re, g y á r tm á n y c s o p o r to k r a oszlik. Í gy a h ő te c h n ik a i te rm é k e k a T y le r- p u ltra , a k lím a ­ b e re n d e z é s e k re . a k e re s k e d e lm i h ű tő s z e k ­ ré n y r e é s h ű tő p u ltr a , a h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ­ ré n y r e — m íg a h a rm a d ik fő c s o p o rt a h ű tő ­ elem , a r a d iá to r és a já r m ű v íz h ű tő te r m é k c so p o rtra . A g y á r fe jlő d é se s o rá n ezek e g y m á s m e lle tt v ag y e g y m á sb ó l fe jlő d te k ki, d e m ég m in d ig n e m e g y fa jta g y á rtm á n y t, a z a z nem e g y fa jta á r u c ik k e t je le n te n e k , h a n e m a z o k ­ n a k egész s o rá t. Így p é ld á u l a fő te rm é k , a h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré n y g y á rtm á n y c s o p o rtjá n b e lü l tö b b m in t h ú sz fé le friz s id e r k észü l, s e zek n e m c su p á n k ü la la k b a n , a h ű tő té r b első e lre n d e z é sé b e n , n agyságában k ü lö n b ö z n e k e g y m á stó l (és a g y á rtó s z á m á ra fő k é n t n em ), h a n e m a te c h n ik a i, te c h n o ló g ia i m e g o ld á so k ­ b a n . N os, fő k é n t az u tó b b i sz e m p o n tb ó l o sz la ­ n a k az egyes c so p o rto k g y á rtm á n y c s a lá d o k ra Í gy p é ld á u l a h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré n y e k c so ­ p o r tja az 1976-ban in d u lt B o sch -, a h a tv a n a s é v e k v ég é n k e z d e tt S ib ir- és a le g k o rá b b i, lé ­ n y e g é b e n s a j á t fe jle s z té s ű L e h e l-c sa lá d o k ra . Az egyes te rm é k c s o p o rto k n a k r e n d s z e rin t k ü ­ lön g azd aság i, g y á rtm á n y fe jle s z tő , g y á rtá s e lő ­ készítő, é rté k e sítő , szerv izelő , ső t p r o p a g a n d a ­ o sz tá ly a ik , -ré sz le g e ik v a n n a k a v á lla la t s z e r­ k eze téb en . K ü lö n m in ő sé g e lle n ő rz ő és u tó k a l­ k u lá c ió s c so p o rto k fo g la lk o z n a k v ele, k ü lö n ra k tá r u k és s z á llító a p p a rá tu s u k v a n . S h a a te rm é k c s o p o rt n a g y tö m e g ű á r u t je le n t, a k k o r k ü lö n ü zem ek , g y á ra k , g y á re g y sé g e k á llítjá k elő, m in t p é ld á u l a k lím a b e re n d e z é s e k e t J á s z ­ á ro k s z á llá s, v a g y a r a d iá to r o k a t Já s z b o ld o g ­ h áza. T e k in tv e a z o n b a n , hogy a h á z ta r tá s i h ű ­ tő s z e k ré n y e k n e k csa k a r a k t á r i a la p te r ü le te m a jd n e m a k k o ra , m in t a b u d a p e s ti P a r l a ­ 10 m e n té , e n n é l a te rm é k c s o p o rtn á l m á r az egyes „ c s a lá d o k n a k ” is k ü lö n ü ze m e ik , a lk a tr é s z ­ g y á rtó ré sz le g e ik , ra k tá r a ik , m in ő sé g e lle n ő r­ zésü k és a tö b b i v a n n a k — k ü lö n k is b ir o d a ­ lom , k ü lö n sz e rv e z e t a szo ro s v á lla la ti e g y sé ­ g en b e lü l. Í gy p é ld á u l a B o sc h -c s a lá d s z á m á ­ ra ú j g y á re g y s é g e t é p íte tte k a k ö z p o n ti te le ­ p en . E n n e k a te rv e z é sé t, a m e g é p íté s s z e rv e ­ zését, a g y á rtm á n y lic e n c a la p j á n tö r té n ő k ife jle sz té sé t, a g y á rtá s e lő k é sz íté sé t, sz ó v a l az egész h o n o sítá si, te le p íté s i p r o g r a m o t egy k ü ­ lö n e r r e a c é lra lé te s íte tt tö rz sk a r, a B osch L é te sítm é n y i F ő m é rn ö k sé g ir á n y íto tta . A hogy a te le p íté s ta v a ly n y á ro n b e fe je z ő d ö tt, s m e g ­ in d u lt a g y á rtá s, úgy a lé te sítm é n y i fő m é r­ nökség, ille tv e a n n a k ily e n p ro g r a m fe la d a ta fo k o z a to sa n m e g sz ű n t, és a z ir á n y ítá s t lé p c ső ­ z e te se n á tv e tté k a B o sc h -c s a lá d v ég leg e s g a z ­ d ái. A h a z a i o lv a só a v á lla la t szó d a v íz - és h a b ­ s z ifo n ja iv a l, a k e re s k e d e lm i m é ly h ű tő p u lto k ­ k a l, v a la m in t a h á z ta r tá s i h ű tő s z e k ré n y e k k e l ta lá lk o z ik , él e g y ü tt n a p o n ta . T e k in tv e a z o n ­ b a n , hogy a sz ifo n o k o n n in c s r a j ta a cég v é d ­ jeg y e, az é le lm is z e rü z le te k b e n v is z o n t in k á b b az á r u k iv á la s z tá s á ra ü g y e lü n k , n e m p e d ig a rr a , h og y h o n n a n k a p a r j u k e lő a m ir e lit­ c sirk é t, a friz s id e re k e n v is z o n t m in d e n e g y es e se tb e n o tt v a n , h o g y L E H E L — a g y á rn a k e z t az á ru c ik k é t is m e rjü k le g jo b b a n . N ézzük m eg h á t a L e h e l-c s a lá d k é sz íté sé t, d e első ü l csa k a te rm e lé s m e n e té t, k ih a g y v a a té n y le ­ ges g y á rtá s e lő tti és u tá n i fo ly a m a to k a t. A L e h e l h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré n y e k g y á r tá ­ s á n a k k ö z p o n tja a II. Ü zem . A fő b b le m e z és v a s a lk a tr é s z e k e t az ú g y n e v e z e tt F e k e te so­ ro n m u n k á ljá k m eg, az o d a b e jö v ő félk é sz a n y a g o k b ó l. In n e n a p a lá s to k a t, a jtó k a t és k i­ se b b d a ra b o k a t az a N ag y C sig a v iszi fe s té s ­ re, a m e ly ik n e m á ll m e g a F e stő d e b o n y o lu lt m u n k a fo ly a m a ta i id e jé n , h a n e m la s sa n h a la d to v á b b , á t a F e h é r so rra , a m e ly ik is a IL Ü zem k ö z p o n ti c sa rn o k a , és á llo m á n y i lé ts z á ­ m a egy m ű s z a k b a n á tla g 450 e m b e r. A fe s te tt á r u it t le k e rü l a c sig a so rró l, s a m u n k á s o k h á ro m fe lé sz o rtíro z z á k . A sz e k ré n y le e n d ő o l­ d a lf a la it e lk ü ld ik a p a lá s th a b o s ító felé. A z a j ­ tó k a t az a jtó h a b o s ító b a . A h a b o s ítá s e lé g g é új e ljá rá s , és lén y eg e , h o g y a d u p la le m e z e k k ö ­ zé n e m k e ll p a p ír t, sz iv a c so t v a g y v a la m i m ás tö m ö rítő a n y a g o t ra k n i, h a n e m a g ép b e fo g ja a d a ra b o t, az o ld a lfa la k k ö zé h e v íte tt m ű ­ a n y a g o t n y o m , m a jd le h ű ti. A z egész fo ly a ­ m a t k ö rü lb e lü l eg y p e rc , m in e k le te lté v e l a z á r t re n d s z e rű tö ltő g é p b ő l az a d d ig in g ó -b o n ­ gó le m e z e k h e ly e tt a fr iz s id e r s z ilá rd v á z a k e rü l elő. A z a p ró b b d a ra b o k a t p e d ig k ö z v e t­ le n ü l az ú g y n e v e z e tt v é g szerelés h e ly é re k ü l­ d ik a m u n k á so k . A v é g sz e re lé s K ö z p o n ti s z a la g já n (vagy h e ­ lyi n y e lv e n : a N a g y G u m in ) a k ö v e tk e z ő m o z­ z a n a to k a t k ü lö n b ö z te te m m eg m in t a k é sz re g y á rtá s fo ly a m a tá n a k fő c s o p o rtja it: a h ő fo k szab ály o zó , a v ilá g ító te s t, az a g g re g á t, a k o m p re ssz o r b e sz e relése, az e le k tro m o s r é ­ szek ö sszek ö tése, a k ö p e n y rö g z íté se a ta lp ra , az e lő k e re t fe lra k á s a , az a jtó fe lszerelése, a tisz títá s. E g y -eg y m o z z a n a tc s o p o rtn á l 2, 3, d e le g fe l­ je b b 4 e m b e r á ll, s o ly a n s o rre n d b e n , a h o g y a n a k ö v e tk e z ő a lk a tré s z t a m ozgó sz e k ré n y h e z k e ll e m e ln i, b e ille s z te n i, b e c sa v a ro z n i, ille tv e m ás m ó d o n b e e rő síte n i. A v é g sz e re lé s n o rm a id e je 80 m á so d p e rc . Ez a N agy G u m i n o rm á lis (egy fő m ű v e z e tő : m o rá lis) m u n k a se b e ssé g e . H a e z t a F e h é r so r „ tu d ja h o z n i”, a k k o r m in d e n é s m in d e n k i n y u g o d t. H a n e m . . . — de e rrő l k éső b b . E lég az hozzá, hogy a „ m o rá lis ü te m ” e se té n , egy m ű sz a k a la tt, le s z á m ítv a az u z s o n n a - és az eg észség ü g y i s z ü n e te k e t ( 1 5 + 5 + 5 = 2 5 p erc) 340 k ész L e h e l-h ű tő s z e k ré n y n e k k e ll „ le p o ty ty a n n ia ” a N ag y G u m iró l. A v a ló s á g b a n p e r ­ sze d e h o g y is p o tty a n , h iszen egy v á lla la ti v e ­ zető v é le m é n y e s z e rin t a sz a la g sz e re lé s első és le g fo n to sa b b c é lja n e m a g y o rsaság , h a n e m hogy a te r m é k e t n e h ú z z á k -v o n já k , n e te ­ g y é k -v e g y é k , h a n e m sim á n , s é rü lé s e k n é lk ü l g ö rd ü ljö n e lő re a k é s z á r u ra k tá r , azaz a K e d ­ v es V á sá rló f e l é . . . N os, a L e h e l n e m e sik le seh o v á , h a n e m eg y rö v id á ta d ó g u m i se g ítsé ­ g év el az E lle n ő rz ő s z a la g ra v o n u l. I t t a k ö v e t­ kező fo ly a m a to k v á r j á k m é g : — E sz té tik u s e lle n ő rz é s. M egnézik, hogy n e m h o rp a d t-e , a fe s té s h ib á tla n - e , n e m ló g -e v a la m i, n e m csa p o tt-e k i v a la h o l a m ű a n y a g hab, é sa tö b b i. S h a igen, a z t re n d b e h o z z á k . E zt a fo ly a m a to t a m u n k á s o k g la n c o lá s n a k vagy a s z e k ré n y p o fa v iz itjé n e k h ív já k . — V illa m o s v iz sg á la t. M ű k ö d n e k -e a b e sz e ­ re lt e le k tro m o s részek , v e z e té k e k , v a la m in t hogy a g ép in d ítá s a , le á llá s a , á ra m fo g y a s z tá s a m e g fe le l-e a s z a b v á n y o k n a k . — B e m é ré s. H á ro m és fé l ó rá ig „ já r a t j á k ” a sz e k ré n y e k e t, s k ö z b e n b e sz a b á ly o z z á k a h ű té s a ls ó és fe lső h a tá r a it. — K a lo rik u s e lle n ő rz é s. I t t m eg n é z ik , hogy az a lsó és fe lső h a tá ro k , v a la m in t a k özbeeső fo k o z a to k „ h o z z á k -e ” az e lő írt h ű tő é rté k e k e t. — C so m ag o lás. I t t e lő sz ö r b e r a k já k a sz ü k ­ séges a lk a tré s z e k e t (polcok, dobozok), a p ó ta lk a tré s z e k e t é s a h a s z n á la ti u ta s ítá s t, ille tv e m ű s z a k i le írá s t, v a g y is a g y á r p ro s p e k tu s á t, a z tá n n a g y ó v a to s a n b e e m e lik a b b a a p a p í r­ �é s h a b s z iv a c s á g y b a , am elyikben m á r nyugod­ t a n l e h e t szállítani. E z a F e h é r s o r m ű k ö d é s é n e k l é n y eg e, lefo ­ ly á s a , a m i t n e m c s a k é n é r t e t t e m m e g , s n e m c s u p á n a k e d v e s o lv a s ó n a k s i k e r ü l t á b r á z o l ­ n o m ( le g a lá b b is r e m é le m ) , h a n e m a z o d a k e r ü ­ lő m u n k á s is fe lfo g , n é h á n y h é t a l a t t . S ő t, l á t ­ j a k i jö n n i a c s ig a s o r t a F e s tő b ő l, é s h a a f e ­ k e te ü z e m v a la m e l y ik a j t a j á n b e p il l a n t , a k ­ k o r é s z re v e s z i, h o g y a N a g y C s i g á r a o t t r a k ­ j á k fö l a z o k a t a „ n y e r s s z í n ű ” a lk a t r é s z e k e t , m ik e t a z t á n ő k if e s tv e , k i h a b o s ít v a k a p k é z a lá . S m in d e b b ő l h o s s z a b b - r ö v id e b b id ő u t á n k i a l a k u l h a t a z a z é rz é s e , h o g y ő n e m e g y e d ü l a s a j á t h á r o m - n é g y m o z d u l a te le m é t g y a k o r o l ­ t a be, h a n e m é r t i m u n k a h e l y é n e k , a L e h e l c s a lá d o t g y á r tó „ Ö r e g H ű t ő ” - n e k e g é s z m u n ­ k a f o ly a m a t á t . M á s k é n t s z ó lv a : e l t ö l t h e t i a z a t u d a t , h o g y é r t ő é s é r z ő r é s z e s e e g y s z é p , jó é s f o n to s g y á r i t e r m é k k é s z r e c s in á l á s á n a k . — E lt ö l ti - e v a l ó j á b a n ? A z e lő z ő f e je z e t v é g é n (P a ló cfö ld 1978/1. A sze r k .) k ö z ö lt t á b l á k b i ­ z o n y o s m é r t é k i g e b b e n is e l i g a z í ta n a k b e n ­ n ü n k e t : m i a z, a m i é r d e k l i, h o g y a n é r d e k li, m ily e n p r o b l é m á k f o g l a l k o z t a tj á k ő k e t? V e ­ g y ü k i t t h o z z á a 2 0 0 -a s f e lm é r é s 17. é s 18. k é r ­ d é s e ir e a d o t t v á la s z o k ö s s z e s íté s é t, é s n e v e z e ­ te s e n c s a k a II. Ü z e m b ő l: „ Í r j a le, le g y e n s z ív e s , h o g y Ö n s z e r i n t m i a v á l l a l a t e lő t t á lló le g f o n to s a b b g a z d a s á g i f e la d a t a k ö z e li é v e k b e n ? ” 1. A z V. ö té v e s t e r v ; a v á l l a l a t i t e r v t e l j e s í ­ té s e 12 v á la s z 2. A B o s c h - p r o g r a m t e l j e s ít é s e 10 v á la s z 3. A g a z d a s á g o s te r m e lé s 6 v á la s z 4. A t e r m e l é s e x p o r t a r á n y á n a k n ö v e lé s e 6 v á la s z 5. A t e r m e l é s d a r a b s z á m á n a k n ö v e lé s e 4 v á la s z 6. A z a n y a g m o z g a t á s g é p e s íté s e 1 v á la s z 7. A m u n k a e r ő s t a b il i z á lá s a 1 v á la s z Ö s s z e s e n 40 v á la s z , 40 s z e m é ly tő l. H a t a n s e m m i t s e m je lö lte k . „ K é r j ü k , í r j a le a z t is, h o g y Ö n s z e r i n t m i a z ü z e m e lő t t á lló l e g f o n to s a b b f e l a d a t ? ” 1. A t e r v t e l j e s ít é s e 13 v á la s z e x p o r t d a r a b s z á m n ö v e lé s e 10 v á la s z A m in ő s é g j a v í t á s a 8 v á la s z A s e l e j t c s ö k k e n té s e 6 v á la s z A z a n y a g e ll á tá s j a v í t á s a 4 v á la s z A d a r a b s z á m n ö v e lé s e 3 v á la s z A m u n k a i d ő j o b b k i h a s z n á lá s a 7 v á la s z A j o b b a n y a g i é s e r k ö lc s i m e g b e c s ü lé s 2 v á la s z A b a le s e tm e n te s m u n k a b i z t o s í t á s a 1 v á la s z 2. A z 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Ö s s z e s e n 56 v á la s z , 43 s z e m é ly tő l. H á r m a n s e m m i t s e m je l ö l te k . E g y v a la k i v is z o n t a z t írta , h o g y „ n e m tá jé k o z ta tn a k b e n n ü n k e t i ly e s m i k r ő l ” , a m i t v é l e t l e n ü l s e m h is z e k el, s m i n d j á r t m e g m o n d o m , m ié r t , c s a k e lő b b l e ­ ír o m a f e n ti k é t a d a tö s s z e s íté s h e z t a r t o z ó m a ­ g y a r á z a t o k a t. L e g f o n to s a b b l e t t v o l n a p e r s z e a z a k é r d é s , h o g y v é le m é n y e s z e r i n t m i a z Ö n e lő t t á lló le g f o n to s a b b m u n k a f e l a d a t a k ö z e li é v e k b e n ? — v a g y v a la m i ily e s m i, é s a z a n y a g g y ű j t é s e l­ ső h e te i b e n e z t íg y is k é p z e lte m . „ M e g s z o n ­ d á z v á n ” a z o n b a n a „ t e r e p e t ” , o d a ju t o t ta m , h o g y m é g a f e n ti e k n é l is s z im p lá b b , m a g y a ­ r u l : s e m a t i k u s a b b v á la s z o k a t k a p t a m v o ln a . V a g y s e m m it. E g y v á l l a l a t i v e z e tő a z t m o n d ta a f e n t i k é t a d a t c s o p o r t r a : H is z e n ez m i n d jó v á l a s z ! . . . É s ig a z a v a n . C s a k h o g y e g y m u n ­ k á s is m e rő s ö m , u g y a n e z e k e t v é g ig t a n u l m á ­ n y o z v a , a z t v e t e t t e : E z m in d h i v a t á s o s k i f e j e ­ z é s ! . . . N o s, é p p e n e z e k a h i v a t á s o s k i f e j e z é ­ se k , ez a h iv a t a lo s n y e lv e z e t t e t t e f ö lö s le g e s s é a z a g g o d a l m a m a t , h o g y m i k é n t fo g o m m a j d ö s s z e s íte n i e r r e a k é t, ú g y n e v e z e t t n y í lt k é r ­ d é s r e a d o tt v á la s z o k a t. M e r t e z e k u t á n n e m v o l ta k o t t a z a lá h ú z a n d ó , e l ő r e g y á r t o t t f e le le ­ te k , h a n e m c s a k k i p o n to z o t t s o ro k . T ö b b so r, j ó s z e llő s e n , á m n a g y t ö b b s é g b e n t e l j e s e n f ö ­ lö s le g e s e n , m e r t a lig a k a d t a 196 s z e m é ly k ö ­ z ö tt n é h á n y , a k i k itö l t ö tt e . S m in d e n k i ily e n e lő r e g y á r t o t t e le m e k k e l. É s i t t k ö v e tk e z ik , h o g y m i é r t n e m h is z e k a b e je g y z é s n e k , m e ly s z e r i n t a d o lg o z ó k n e m k a p n a k t á j é k o z t a t á s t a v á ll a la t, a z ü z e m e l ő t t á lló f e la d a t o k r ó l . N e m h ih e te k , m e r t e g y ré sz t ta p a s z ta la ta im v a n n a k a g y á r b a n , m á s r é s z t p e d ig e z e k a f e n t ö s s z e s íte tt v á la s z o k a z ü z e m i ú js á g , a v á l l a l a ­ ti ü n n e p i b e s z é d e k , a t e r m e l é s i é r te k e z l e t e k „ s a r o k m e g á l l a p í t á s a i t ” a d j á k v is s z a . S ő t a z t, a m i t a t e l e v íz ió b a n , a r á d ió b a n , a s a j tó b a n ily e n t é m á b a n k a p u n k . P o n t o s a n , s z a b a to s a n , v ilá g o s a n , r ö v id e n . ( E z é rt v o l t k ö n n y ű a z ö sz ­ s z e s íté s tik is.) B a j e z ? E z n e m . H is z e n lá ts z ik , a já s z s á g i m u n k á s m e g é r te t te , a m i t m o n d ta k n e k i, s ő t v is s z a is t u d j a a d n i. A z a z : a k t í v s z ó ­ k in c s é v é le t t ! Á m h a a z t t e k i n t e m , h o g y a v á la s z o k k ö z ö tt a lig v a n o ly a n , a m e l y ik v á l l a l a t i v a g y ü z e m i ré sz fe la d a t, n e tá n b r ig á d - v a g y e g y én i te n n i­ v a ló fe lő l k ö z e líti m e g a n a g y , á l t a l á n o s a n ig a z té m á t, a k k o r f ö l té t le n ü l k i d e r ü l , h o g y b a j v a n a z a d a p t á c i ó v a l , a 196 e m b e r é r t ő é s é rz ő e g y ü ttm ű k ö d é s é v e l. A t e s t r e s z a b o t t é s t e s th e z ­ á ll ó r é s z v é te lle l. É s i t t v i s s z a j u t o t t a m a z a lk o ­ tá s té m á h o z , a z e m b e r — m u n k a k a p c s o la th o z , a m i t a z e lő z ő f e je z e t b e n k í s é r te m m e g k i b o n ­ ta n i, i t t p e d ig a m e c h a n i z m u s fe lő l k ö z e líte ­ n é k m e g , h a s ik e r ü ln e . M e r t s z ó v a l: a z Ö r e g H ű t ő F e h é r s o r á n a k d o lg o z ó ja l á t j a , h o g y m il y e n p o n t o s é s p re c íz , fo n to s é s n a g y tö m e g ű g y á r t á s r é s z tv e v ő je , d e a z t is m i h a m a r é s z le li, h o g y ez a V É G S Z E R E ­ L É S e g y n a g y ö s s z e m ű k ö d ő te v é k e n y s é g - h á ­ l ó z a t n a k e g y e tle n á ll o m á s a c s u p á n . É s e h á ló ­ z a t o t ő n e m t u d j a á t t e k i n t e n i , s e m té r b e n , s e m id ő b e n . H a e l ő a d á s o k a t h a ll g a tn a , t a n f o ­ ly a m o k ra já r n a , h a n é p s z e rű s ítő k ia d v á n y o ­ k a t v e n n e a k e z é b e , a k k o r m e g é r th e t n é , f e l ­ f o g h a tn á , h is z e n a g y á r b a n é s a v á r o s b a n so k le lk e s m u n k á s a v a n a m ű s z a k i, k ö z g a z d a s á g i, ip a r i is m e re tte rje s z té s n e k . . . F e lfo g h a tn á , h a l e n n e k e llő ip a r s z e r v e z é s i, k ö z g a z d a s á g i is k o ­ l á z o tts á g a . É s n e m a z é r t n in c s , m e r t l u s t a m e g s z e re z n i, v a g y m e r t a g y á r, i ll e t v e a v á ­ ro s, j á r á s v e z e tő s é g e a k a d á ly o z z a e b b e n , h a ­ n e m m e r t — m á r e ln é z é s t, d e ez a le g k é z e n ­ fe k v ő b b ö s s z e h a s o n lítá s — n e k e m s in c s m e g p é ld á u l. P e d i g h o s s z ú é v e k e t d o lg o z ta m f iz i­ k a i m u n k á s k é n t a z i p a r b a n , é s a z á lt a lá n o s m ű v e l t s é g e m b e n s in c s e n e k t a l á n t ú l n a g y r é ­ se k , m o s t a n i s z a k m á m b a n p e d ig ig y e k s z e m n y o m o n k ö v e tn i a s z a k i r o d a l m a t — e le i n te m é g s e m é r t e t t e m , m it m a g y a r á z n a k n e k e m m érn ö k ö k és k ö zg azd ászo k a g y á rb a n ! És e t­ tő l b iz o n y e g y k ic s it m e g ije d te m , m íg n e m r á ­ j ö tte m , h o g y n e m c s a k v e le m v a n a b a j : ő k s e m é r t i k ! T u d n a k e g y c s o m ó s z a k s z ó t, s z a k ­ k if e je z é s t, h is z e n ő k is r é s z t v e tt e k s t ú d i u m o ­ k o n , o l v a s ta k á l t a l á n o s i p a r s z e r v e z é s t, d e a s z ó k in c s , a f o g a lm a k , a z ö s s z e fü g g é s e k v é g ­ e r e d m é n y b e n p a s s z ív a k m a r a d t a k b e n n ü k ! — E z z e l p e r s z e v é l e t l e n ü l s e m a k a r o m m o n d a n i, hogy n e m jó m é rn ö k ö k , k ö z g a z d á sz o k v ag y „ k e r e s k e d ő k ” . D e h o g y n e m ! E ttő l m é g m e g á l l ­ h a tjá k h e ly ü k e t a r e s z o r tju k b a n — c sa k é p ­ p e n a z e g é s z e t n e m é r ti k , n e m f o g já k fö l, n e m l á t j á k á t. H o g y a n l á t n á , é r t e n é a k k o r a m u n ­ k á s ? V a g y , m o n d ju k , é n ? E z é r t t a r t o z o m k ü lö n ö s k ö s z ö n e tte l L á s z ló K á ro ly n a k , G o rja n c Ig n á c n a k , d e m in d e n e k ­ e lő t t S z a la y S z a b o lc s g y á r tm á n y f e j le s z t ő m é r ­ n ö k n e k , a k ik ú g y m a g y a r á z t á k e l a m e c h a ­ n iz m u s t, h o g y é r z ő d ö t t: m o n d a t a ik h á t t e r é b e n o tt v a n a v á lla la t, ső t a n é p g a z d a s á g ö ssze ­ fü g g é s e in e k é r té s e . S a z é r t t a r t o z o m m i n d e ­ n e k e l ő t t S z a la y S z a b o lc s n a k k ö s z ö n e tte l, m e r t v e le b e s z é l h e t t e m le g t ö b b e t e z ü g y b e n . K í ­ n o z ta m is e le g e t, s z e g é n y t. É s n e m s o k á r a k i ­ d e r ü l, v o l t - e e r e d m é n y e , a k á r m i l y e n is. A k o n k ré t t e r m e l ő m u n k a h á tt e r é n e k , b ő v e b b ö s s z e f ü g g é s e in e k m e g é r té s é h e z m i n d j á r t m e g ­ k ís é r le m a s z i f o n g y á r t á s m e g s z e r v e z é s é n e k , „ m e c h a n i z m u s á n a k ” l e í r á s á t , e lő b b a z o n b a n lá s s u k a m á s ik k i t ű n ő (és h a s o n l ó k é p p e n t ü ­ r e lm e s !) i n f o r m á t o r o m , H o d á s z J ó z s e f o s z tá ly v e z e tő m é r n ö k s z k e m a ti k u s á b r á z o l a t á t a z ú g y n e v e z e t t G á z h ű t ő p r o g r a m m e g v a l ó s í tá s á ­ ró l. H o d á s z J ó z s e f n e m i k t a t o t t b e m in d e n p r o g r a m á ll o m á s t, é s n é h a k i h a g y o t t c s a to ló ­ d á s o k a t, m ik o r l á t t a , h o g y a z m á r s o k le n n e az é n la ik u s a g y a m n a k — d e ta lá n é p p en e z é r t te s z n a g y s z o l g á l a t o t e z a v á z l a t n e ­ k ü n k , h o z zá n e m é rtő k n e k a g y á ri m ű k ö d é s j o b b m e g é r té s é h e z : A G á z h ű t ő p r o g r a m 1 9 7 5 -b e n i n d u lt , e g é ­ sz e n tá v o lr ó l, a z E n e r g i a g a z d á l k o d á s i K u t a tó I n té z e tb ő l, a h o l is H e l le r A n d r á s t m e g k é r té k , ho g y v á lla lja e l eg y o ly a n k lim a tik u s b e r e n ­ d e z é s ( k ö z is m e r te b b n e v é n : l é g k o n d ic io n á ló ) t e r v m u n k á l a t a i n a k a v e z e té s é t, a m e l y ik b e n a z é p ü le t (la k á s , te r e m ) h ő f o k á t a b e r e n d e z é s b e n „ k ö r f o r g ó ” g á z k o n d i c i o n á lj a , a z a z s z a b á ly o z ­ za, v a la h o g y a n ú g y , a h o g y a n a z a b s z o rb c ió s h ű t ő s z e k r é n y b e n . H e l le r A n d r á s v á l l a l t a , s m iv e l a p r o g r a m o t J á s z b e r é n y b e n f o g já k m e g v a ló s íta n i, r ö g tö n b e k a p c s o l ó d ta k a v á l l a ­ l a t g y á r tm á n y f e j le s z t ő i, n e v e z e te s e n H o d á s z J ó z s e f é s o s z tá ly a . M a g a a p r o g r a m ( t u l a j d o n ­ k é p p e n : a m e g v a ló s ítá s ) m é g m e g s e m i n d u l t b e s z é lg e té s e in k i d e j é n — 1976 j ú n i u s á b a n — s t a l á n e s o r o k í r á s a k o r — 1977 a u g u s z tu s á ­ b a n — a l a k í t j á k m e g a g y á r b a n a l é t e s í tm é ­ n y i f ő m é r n ö k s é g e t, s f e lt e h e t ő m e g j e le n é s é ­ n e k i d ő p o n tj á b a n — 1978 k ö z e p é n — i n d u l m a j d m e g a z ú j g y á r tm á n y n u l l s z é r i á j a a z ú j ü z e m b e n , m íg a t e l j e s g y á r t á s t 1 9 7 9 -re t e r v e ­ z ik . V a g y is a z e ls ő k í s é r le t i p é ld á n y o k t ó l a t e r m e l é s i n d ít á s á ig s z á m í t o tt á t f u t á s i id ő tö b b m in t k é t év. S m o st n ézzü k a s é m á t: — A p ia c o n ig é n y j e l e n t k e z i k a m o d e r n e b b , o lc s ó b b , ü z e m b iz to s a b b k lím a b e r e n d e z é s e k irá n t. — A z i p a r i f ő h a tó s á g m e g b íz z a a z E n e r g i a ­ g a z d á lk o d á s i K u t a t ó I n t é z e t e t a t é m a t a n u l ­ m á n y o z á s á ra , m a jd p á ly á z a to t í r k i az o rsz á ­ g o s a n is ú j g y á r t m á n y m e g v a l ó s í tá s á r a . A p á ­ ly á z a to t, s z á m o s j e l e n tk e z ő k ö z ü l, a H ű t ő g é p ­ g y á r n y e ri. — A z E n e r g i a g a z d á l k o d á s i K u t a t ó I n té z e t m e g k e r e s i H e l le r A n d r á s t m i n t a t é m a n e m ­ z e tk ö z ile g is n a g y te k i n té ly ű s z a k e m b e r é t . A h e r é n y i g y á r tm á n y f e j le s z t ő k is b e k a p c s o ló d ­ nak. — A te r v d o k u m e n t á c i ó k e lk é s z ü ln e k . K i v á ­ l o g a t j á k a m e g f e le lő a n y a g o k a t é s a l k a t r é s z e ­ k e t. B e r é n y b e n e lk é s z ítik a z e ls ő k í s é r le t i p é l ­ d á n y t. — L a b o ra tó riu m i m é ré s e k az E n e rg ia g a z ­ d á lk o d á s i b a n . 11 �— A m é r é s e k e r e d m é n y e i n e k é r té k e l é s e a k u t a t ó i n té z e t b e n , a B u d a p e s ti M ű s z a k i E g y e ­ te m e n é s a g y á rb a n . — M e g h a tá r o z z á k a s z ü k s é g e s m ó d o s ítá s o ­ k a t. E n n e k m e g f e le lő e n v á l t o z t a t n a k a t e r v ­ d o k u m e n tá c ió k o n . — A z ú j t e r v e k a l a p j á n a k í s é r le t i p é ld á n y t m ó d o s ítjá k , i ll e tv e s z ü k s é g e s e té n ú j a t k é s z í­ te n e k . — A m ó d o s í to t t p é ld á n y (p é ld á n y o k ) k i p r ó ­ b á lá s a . A z e r e d m é n y e k rö g z íté s e , f e l t e r j e s z t é ­ se. — A z i p a r i f ő h a tó s á g k i a d j a a g y á r n a k az u t a s í t á s t a p r o g r a m m e g k e z d é s é re . — A g y á r i k í s é r le t e k k e z d e te . E z e k m á r „ g y a k o r la t i a s a b b a k ” . E k í s é r le t i p é ld á n y o K k é s z íté s e k ö z b e n rö g z ítik a g y á r tm á n y f e j le s z ­ tő k , h o g y m ily e n a n y a g o k r a le s z s z ü k s é g a k é ­ s z ü lé k e k h e z ; h o g y t u d n ii l li k , m i r e k e ll f e lk é ­ s z ü ln ie a g y á r n a k ? E k í s é r le t e k e r e d m é n y e a g é p é p ítő k g y á r i t e r v d o k u m e n t á c i ó j á n a k e l k é ­ s z íté s e . — A g y á r tm á n y f e j le s z t ő k a v á ll a l a t i v e z é r ­ k a r e lé t e r j e s z t i k a r a jz o k a t , t e r v e k e t , l e í r á ­ s o k a t. B e m u t a t j á k a k é s z p é ld á n y o k a t . A m ű ­ szak , a k ö z g az d aság , a sz á m v ite l, a z a n y a g b e ­ s z e rz é s v e z e tő s z a k e m b e r e i s o r b a n v é le m é ­ n y e z ik a z a n y a g o t ; a g y á r k é p e s - e b e s z e r e z n i a s z ü k s é g e s a lk a t r é s z e k e t , n y e r s a n y a g o k a t, e lé g g a z d a s á g o s le s z - e a g y á r tá s , jó l é s o lc s ó n p i a c r a d o b h a tó le s z - e íg y , é s a tö b b i. — A g y á r tm á n y f e j le s z t ő k v é g r e h a j t j á k a s z ü k s é g e s v á lt o z ta tá s o k a t , k ö z b e n e g y e z te tn e k a z E n e r g i a g a z d á l k o d á s iv a l é s H e l le r A n d r á s ­ sa l. A z a n y a g o t ú j r a f e lt e r j e s z ti k . B e m u t a t j á k a m ó d o s íto tt p é ld á n y o k a t . A v á ll a la tv e z e t é s , k e llő m é r le g e lé s u t á n , d ö n t : a g y á r i t e r v d o k u ­ m e n t á c i ó e lf o g a d v a ! — A g y á r tm á n y f e j le s z t ő k e lk é s z ít i k az a n y a g s z ü k s é g le t p o n to s t e r v é t, f e l t ü n t e t i k a z a n y a g o k t íp u s á t , s z a b v á n y s z á m a i t, m e g je lö lik a t e l j e s t e r m e l é s a n y a g ig é n y é t, a n n a k f e lt e h e ­ tő „ le l ő h e l y e i t ” b e l- é s k ü lf ö ld ö n . — A v á ll a la tv e z e t é s e z t is m e g v iz s g á lja , esetleg r é s z m ó d o s ít á s o k a t je lö l. A v é g le g e s j ó ­ v á h a g y á s u t á n k é t f ő d ö n té s s z ü l e t i k : a) K e z d ­ je el a m u n k á t a g y á r tá s f e jl e s z té s ! b) A l a k u l ­ j o n m e g a z o p e r a t ív s z e rv , a lé te s í tm é n y i fő ­ m é r n ö k s é g v a g y c s o p o r t! — A g y á r tm á n y f e j le s z t é s fő b b t e v é k e n y s é ­ g e i: A t e r m e l é s h e z s z ü k s é g e s m u n k a g é p e k , b e r e n d e z é s e k , s z e rs z á m o k , v a g y is a g y á r t á s ­ t e c h n i k a p o n to s m e g h a tá r o z á s a . A z e n e r g i a s z ü k s é g le t é s a l é ts z á m ig é n y k is z á m ítá s a . A g y á r tá s i f o l y a m a t ( te c h n o ló g ia ) m e g te rv e z é s e . A s z ü k s é g e s t e r m e l ő t e r ü l e t k i s z á m í tá s a ; a r a k t á r a k , a c s o m a g o lá s , a m in ő s é g e lle n ő r z é s m ű k ö d é s é n e k m e g h a tá r o z á s a . — A z o p e r a t í v s z e rv ( tö r z s k a r , te a m ) f o l y a ­ m a to s a n k a p j a a g y á r t á s f e jl e s z tő k k é s z t e r ­ v e it. E n n e k a l a p j á n k é r ik a v á l l a l a t ille té k e s fő m é r n ö k s é g e it, f ő o s z tá ly a it é s o s z t á l y a i t az é p íté s h e z , a t e r m e l é s m e g s z e r v e z é s é h e z s z ü k ­ ség es a n y a g o k , g ép ek , b e re n d e z é se k fo ly a m a ­ to s é s ü te m e s á t a d á s á r a , b e s z e rz é s é re . — M á r az eg ész m e c h a n iz m u s m o z g á sb a n v a n . A z a n y a g b e s z e r z ő k „ le l ő h e l y e k e t ” k u ­ t a t n a k , s j e lz ik a b e s z e r z é s i n e h é z s é g e k e t, m ik n e k a l a p j á n a g y á r tm á n y f e j le s z t ő k , g y á r ­ tá s f e jle s z tő k , g y á r tá s s z e r v e z ő k , a s z á m v i t e ­ lie k , k ö z g a z d á s z o k , k e r e s k e d ő k ú j r a m u n k á b a lé p n e k : b e te r v e z ik , b e s z e r v e z ik , b e s z á m ít j á k a k é n y s z e r m e g o ld á s o k a t. A z é p ítő k e g é s z e n k ü ­ lö n h a d : f e lv o n u l n a k , á s n a k , c ö lö p ö z n e k , a n y a g o k a t h o r d a n a k . A v á l l a l a t le g k ü lö n b ö ­ z ő b b ü z e m e i d o lg o z n a k b e a p r o g r a m b a : a K ís é r le ti, a C é lg é p -, a S z e r s z á m - a F o rg á c s o ló é s a tö b b i ü z e m , m in d - m i n d a lk a t r é s z e k e t , b e ­ r e n d e z é s e k e t, s z e r s z á m o k a t k é s z ít a z ú j c s a r ­ n o k fe ls z e r e lé s é h e z . D e e h h e z m in d h e z k ü lö n t e r v d o k u m e n t á c i ó , k ís é r le t, m ó d o s ítá s , e lf o g a ­ d á s , a n y a g b e s z e r z é s , e lő - é s u t ó k a l k u l á c ió s z ü k s é g e lte tik . K ic s ib e n tíz s z e r, h ú s s z o r i s ­ m é tlő d ik a k ö r f o l y a m a t , a m i t i t t le ír o k . A z A n y a g o s z tá ly v i ta t k o z i k a z a n y a g n o r m á k o n ; a z ü z e m e k p lu s z id ő k e t ( m a g y a r u l: t ú ló r á k a t ) k é r n e k , a s z á m v i t e l ie k ú g y ta lá ljá k , hogy „ m á r is s o k a t k ö l tö t t ü n k e r r e a le g ú j a b b v a ­ c a k ra ”. R e n d s z e r i n t ez a z a z id ő p o n t, a m i k o r tö b b , a d d ig s t r a p a b í r ó n a k t ű n ő s z a k m u n k á s , m é r ­ n ö k é s v e z e tő j e l e n t i b e , h o g y „ h o ln a p re g g e l 12 i tt h a g y o m e z t a te t v e s f é s z k e t” ! D e e tt ő l f ü g ­ g e tl e n ü l m a m é g v i ta t k o z i k , t a l p a l, te le fo n á l, á t í r , é s k ö z b e n g o n d o s a n ü g y e l, h o g y le g a lá b b a n n y i k o llé g á t k ü l d jö n m e le g e b b é g h a j l a t r a , a h á n y ő t a lé t e g észe n k e z d ő s tá d iu m á b a k í­ v á n t a v is s z a ! É s h o l n a p r e g g e l is, m e g a z u t á n is, p e r s z e . L á s z ló K á r o l y : „ A k i n e k e m ú g y n e ­ g y e d é v e n k é n t b e je l e n t i, h o g y e lm e g y , a fe lő l n y u g o d t v a g y o k , é s o l y a n k o r m é g tö b b t e r h e t r a k o k a n y a k á b a . M e r t a z ig a z i e lm e n ő s ö k c s e n d b e n v a n n a k , é s f e lm o n d á s u k r e n d s z e r i n t d e r ü l t é g b ő l l ó r ú g á s ! . . . ” F e lje g y z é s e k , b e a d ­ v á n y o k , j a v a s l a t o k c ik á z n a k id e - o d a a v á l l a ­ l a t f ő o s z tá ly a i, o s z tá ly a i, f ő m é r n ö k s é g e i, ü z e ­ m e i k ö z ö tt. A s z e m é ly z e ti, a k e r e s k e d e lm i , a g a z d a s á g i ig a z g a tó b é k é l t e t ő m e g b e s z é lé s e k e t s z e rv e z , „ k o o p e r á c ió s t á r g y a l á s o k ” f e d ő n é v a l a t t , s ő t e lő f o r d u l, h o g y a v e z é r ig a z g a t ó n a k k e ll b e v e t n i e n e m m in d e n n a p i k o m p r o m is z­ s z u m - lé t r e h o z ó r u t i n j á t . A m ű s z a k i ig a z g a tó i ly e n k o r s z o k ta k i je l e n t e n i , h o g y e g y ú j g y á r ­ tá s m e g s z e r v e z é s é é r t k é t k i t ü n t e t é s t le h e t b e k a p n i : v a g y K i v á ló d o lg o z ó , v a g y K iv á ló i n f a r k t u s . — É s a j ó s l a t e d d ig m é g m in d ig b e v á lt. M i r e a k é s z ü z e m b e n k ih ú z z á k a sz é p s z a la g o t, a m i t m a j d G o r j a n c I g n á c , d e e s e tle g v a la m i M K V , a z a z M a g a s K ü ls ő V e n d é g e l ­ vág , a k k o r ra tö b b e n k ó rh á z b a v o n u ln a k , á m jó v a l t ö b b e n v e s z n e k á t d ís z e s p a p ír o k a t, p le c s n i k e t é s s z o lid b o r í t é k o k a t a z a v a t ó b e ­ sz é d u tá n . M e r t a z ú j l é t e s í tm é n y v é g ü l is m e g lé te s ü l, p e r s z e . A z é p ü le t á ll, a b e r e n d e z é s m ű k ö d ő ­ k é p e s , a l é t s z á m k e r e t f e ltö ltv e , a m ű v e z e tő k , fő m ű v e z e tő k , a m e ó s o k , r a k t á r o s o k é s a t ö b ­ b ie k k i je l ö lv e — m é g a p o r t á s is o t t ü l m á r a h e ly é n . S m ik o r a z u to ls ó b o r í t é k is á tc s u s z ­ s z a n a z i ll e té k e s k é z b e , v a la k i i n t : f e lz ú g n a k a g é p e k , m o z d u ln a k a c s ig a s o ro k , i n d u l n a k a s z a la g o k . V a la m i b e f e je z ő d ö tt, v a la m i k é s z ! — g o n d o lja i l y e n k o r a la ik u s . D e c s a k ő. M e r t a g y á r ia k t u d j á k : v a la m i e lk e z d ő d ö tt. K i f e j e ­ z ő b b e n : e g y c ir k u s s z a l tö b b . É s e z e n a p o n to n nézzük m eg S z a la y S z a b o lc s m a g y a r á z a t a i n a k e g y s u m m á j á t : — O ly a n k i p r ó b á l t , b e l ő t t t e r m é k n é l , m in t p é ld á u l a s z ó d a v íz s z ifo n , k ö r ü l b e l ü l h a v o n ta m e r ü l f e l a v e s z é ly , h o g y le k e ll á ll í t a n u n k , d e l e g a l á b b i s lé n y e g e s e n c s ö k k e n te n ü n k a g y á r tá s á t, ill e tv e m e g s z ü n t e t n ü n k a c s a lá d e g y e s t a g j a i t . A z o k m in d i g a z a n y a g e l l á t á s ­ b a n r e jt ő z i k . T iz e n h á r o m é v e v é g e z te m az e g y e te m e t, a z ó t a t ü s t é n k e d e m a s z ifo n o k k ö ­ r ü l, d e e z a p r o b l é m a n e m e n y h ü l, s ő t n é h a h e v e s e b b e n p u l z á l : a J á s z s á g b a n n in c s e n e k n y e r s a n y a g - l e l ő h e ly e k , á s v á n y k in c s - f e ld o l g o ­ z ó ü z e m e k , d e h a l e n n é n e k is, n e m t a r t o z n á ­ n a k a v á ll a la th o z , m e r t n é p g a z d a s á g u n k a s z a k o s í to t t i p a r á g a k r e n d s z e r é r e é p ü l, k i i n ­ d u l v a a b b ó l a m e g f o n to lá s b ó l, h o g y a z e g y e s á g a k , d e a v á l l a l a t o k is n e s o k i r á n y ú , s o k fé le te v é k e n y s é g e t f o l y ta s s a n a k , h a n e m a z e g é s z v e r t i k u m e g y s z e le té b e d o lg o z z á k b e m a g u ­ k a t. M e r t a v ilá g m ű s z a k i f e jlő d é s e a m in d S z ű k e b b s á v r a a la p o z ó s z a k á g a k f e lé m u ta t . E z é r t m a m á r n e h e z e n k é p z e lh e tő a z o ly a n g y á r, a h o l p é ld á u l v i l l a m o s ip a r i c ik k e k e t é s b e n z i n m o to r o k a t g y á r t a n a k e g y m á s m e lle tt. M i v o l ta k é p p e n k l ím a b e r e n d e z é s e s e k l e t t ü n k , v a g y is h ű tő - , f ű tő - , i ll e tv e le v e g ő c s e r é lő t e r ­ m é k e k e t g y á r tu n k . É s e b b e a tö b b m i n t h ú s z ­ é v e s g y á r tm á n y , a v iz e t v a g y t e j s z í n t f r ö c s ­ k ö lő k i s v a c a k n e m t a r t o z i k v e le . H a t e r m é ­ k e in k m a i s k á l á j á t n é z e m . H a v is z o n t a z t t e ­ k in te m , h o g y i t t a fő m ű v e l e t a s z i f o n te s t k i ­ s a j to l á s a , a k k o r a S o r s is n e k ü n k r e n d e l te , h i ­ s z e n i t t v a n n a k n a g y t e l j e s í t m é n y ű g é p e in k . E zek m ég a „ h a d ik o rs z a k b ó l” m a r a d ta k rá n k , d e jó l fe l l e h e t ő k e t h a s z n á l n i a h ű t ő - é s f ű ­ tő b e r e n d e z é s e k a lk a t r é s z e i n e k f o r m á l á s á n á l , v á g á s á n á l. A z t á n : a s z ifo n a g y á r e g é s z k a p a ­ c it á s á n a k n é h á n y s z á z a l é k á t k ö ti c s a k le , á m a l e g n a g y o b b s z i f o n te r m e l ő g y á r v a g y u n k a v ilá g o n , é s a z ú g y n e v e z e tt n y u g a ti p ia c o n is a m á s o d ik o k a z e lő a d á s o k s z á m á v a l, a m i a z o r ­ sz á g n é p g a z d a s á g á n a k , d e f ő k é n t p e r s z e a v á l ­ l a l a t n a k e g y á l t a l á n n e m m in d e g y . E z é r t t a r t ­ j u k a p r o f i lt , ső t, n ö v e ln i s z e r e t n é n k a t e r m e ­ lé s t, d e m o n d o m : a z a n y a g e ll á tá s h i s z té r i á i á l ­ t a l á b a n h a v o n t a j e l e n t e n e k v e s z é ly t. D e n e ­ g y e d é v e n k é n t b iz o n y o s a n . A s z if o n n e m k í v á n s o k a la p a n y a g o t , é s é p ­ p e n i t t a b a j : a n é p g a z d a s á g e g y e tle n m á s á g a z a t a s z á m á r a s e m t u d u n k j e l e n tő s tö m e g ű r e n d e l é s t a d n i, v a g y is a t o n n á k b a n é s f o r i n t ­ t e r v e k b e n g o n d o lk o d ó a l a p a n y a g g y á r a k s z á ­ m á r a a s z ifo n n e m p a r t n e r . P r ó b á l t u k m á r m ás a n y a g s z ü k s é g l e t ü n k h ö z k a p c s o ln i, de m in d i g k i ló g o t t a ló lá b , a p a r t n e r v á l l a l a t o k é s z r e v e tt é k , h is z e n e h h e z e g é s z e n m á s m é r e t ű é s ö s s z e té te lű r ú d a l u m í n i u m k e ll p é ld á u l, m i n t a s ö r ö s h o r d ó h o z . M e r t ig e n , a le g t ö m e ­ g e s e b b a n y a g s z ü k s é g l e t a s z ifo n h o z a z ö tv ö ­ z e tle n a lu m í n iu m . U t á n a k ö v e tk e z n e k a k ü ­ lö n b ö z ő k e m é n y f é m e k k e l ö tv ö z ö tt, a z a z s z i­ l á r d í t o t t , é s n e m ö n t ö tt , h a n e m m e le g e n k i s a j ­ t o lt ( e x tr u d á lt ! ) a lu r u d a k , a s z ifo n n a g y o b b ig é n y b e v é te ln e k k i t e t t r é s z e ih e z , íg y p é ld á u l a n y a k n á l le v ő m e n e th e z , v a l a m i n t a n y o m o ­ k a r h o z . E z e k e t m i f o l y a m a t o s a n i g é n y e ljü k , n ö v e k v ő m e n n y is é g b e n é v e k , é v ti z e d e k ó ta , a k o o p e r á ló g y á r m é g is id ő r ő l id ő r e ú g y p i l l a n t rá n k , m in th a a k k o r p o tty a n tu n k v o ln a a H o ld ró l. P e d i g n e m v é le t le n ü l k e r ü l t ü n k h o z ­ z á ju k k u n c s a ftn a k , h a n e m k ö zö s F ő iste n ü n k , a K o h ó - é s G é p i p a r i M i n i s z té r i u m j e l ö l t e k i a s z á ll í tá s r a , a l e g h i v a ta lo s a b b a n . A g y á r i ll e té ­ k e se i a z o n b a n l e g a l á b b n e g y e d é v e n k é n t f e l ­ h ú z z á k a s z e m ö l d ö k ü k e t : „ V a ló b a n ? Ö n ö k n e k e x tr u d á lt rú d a lu k e l l ? ! . . . N a h á t ! . . . ” T u d n i­ illik , a negyedéves e r e d m é n y ö s s z e s íté s n é l re n d s z e re s e n a r r a a m e g á lla p ítá s ra ju tn a k , h o g y h a a s z ifo n h o z s z ü k s é g e s , a r á n y l a g v é ­ k o n y a lu r ú d h e ly e tt szép n a g y d a r a b o k a t d o b ­ h a t n á n a k k i, h a m a r a b b t e l í t ő d n e a t o n n a ­ te r v . . . E n n y it a z a lu m í n iu m a la p a n y a g r ó l , és m o s t v e g y ü n k e lő e g y m á s ik a t , m é g a t t ó l is k is e b b tö m e g ű t. A g u m i g y ű r ű t . . . I g e n , a m e ­ l y ik r e d ü h ö n g e n i s z o k tá l, h o g y a p a t r o n m e g ­ c s a v a r á s a k o r b e g y ű r ő d ö tt a sz é le , m á r m e ­ g i n t ! . . . U g y e , m il y e n j e l e n t é k t e l e n ? T ö m e g ­ b e n is. S z in te a S k o d á m m a l e l t u d n á m h o z n i a g y á r h av i sz ü k sé g le té t. . . T u d n ám , h a a d ­ n á k ! D e a z e lm ú l t fé l é v b e n l e g a l á b b h a ts z o r v o l ta m a k i je l ö lt p a r t n e r e k n é l , é s m in d e n e l ­ k é p z e lh e tő h e ly e n a z o r s z á g b a n . M e r t a k á r ­ m e ly ik g u m ig y á r b a b e m é g y , m it l á t s z ? N a ­ p o n t a e g y v a g y tö b b v o n a ts z e r e l v é n y r e v a ló á r u t á l l í t a n a k e lő — h á t a k k o r m a j d é p p e n a m i lá d á n y i g y ű r ű c s k é i n k k e l f o g n a k b í b e l ő d ­ ni!... Ig e n , é n j á r t a m v o ln a e l a d o lo g b a n , m e r t a z a n y a g b e s z e r z ő k , a g y á r tá s v e z e t ő k m á r k i ­ b o r u l t a k ez ü g y b e n , é s n é m e ly ik a r r a „ v e t e ­ m e d e tt”, hogy ja v a s la tb a te tte : m a s z e k n á l r e n d e l j ü k m e g a s z ü k s é g e s m e n n y is é g e t! M e r t a k is i p a r o s b o ld o g a n s z á l l í t a n á ! N e k i té t e l! N em h iv a tk o z n a a la p a n y a g h iá n y ra (m e rt n in c s a z a z a la p a n y a g , a m e l y ik n e k „ e lő a n y a g a ” n e le n n e ), m u n k a e rő -p ro b lé m á k ra , s z e r­ s z á m -m e g h ib á so d á so k ra , e n e rg ia g o n d o k ra , és a z e b b ő l e r e d ő „ k a l k u l á c ió s n e h é z s é g e k r e ” , m a ­ g y a ru l: az á r d r á g í tá s r a ! . . . C sa k h o g y eg y szo ­ c i a l is ta n a g y ü z e m n e m l é p h e t ü z le t i v is z o n y ­ r a e g y „ m i n i k a p i t a l i s t á v a l ” ! P e d i g íg y m e g ­ o ld ó d n a a m á s ik n a g y és n e m sz ű n ő g o n ­ d u n k , a s z if o n tű is. B e r é n y b e n l e g a l á b b ö t m a s z e k v a n , a m e l y ik e g y h a v i s z ü k s é g l e t ü n k e t g y á r ta n á , k i v á l ó m in ő s é g b e n , é s a h i v a t a lo s k o o p e r á c ió s p a r t n e r e k t ő l lé n y e g e s e n o lc s ó b ­ b a n ! D e h a n e m m e g y , a k k o r n e e r ő lte s s ü k , u g y e ? I n k á b b ő s z ü l jü n k m e g , v o n u l j u n k s z a ­ n a tó r i u m b a , u g o r j o n fö l a v é r c u k r u n k , é s e s ­ té n k é n t g o n d o sa n a jo b b o ld a lu n k ra fo r d u l­ j u n k , h o g y e l n e n y o m ju k a z a m ú g y is r e n ­ d e tl e n k e d ő s z ív ü n k e t. M in d e z t n a g y r é s z t e l k e r ü l h e t n é n k p e rs z e , h a m a g u n k á l l í t a n á n k e lő a s z ü k s é g e s a n y a ­ g o k a t, fé lk é s z t e r m é k e k e t, a lk a t r é s z e k e t . É s b i ­ z o n y t ö b b e s e tb e n m e g is te s s z ü k , m in d e n i p a r f e jl ő d é s i v i lá g t e n d e n c i a é s m in d e n h a z a i i p a r s z e r v e z é s i e lv e lle n é r e . ( E r r ő l n e m s z í v e ­ s e n b e s z é lü n k , d e e s e tle g m a j d k ih ú z o d .) Í g y l é t e s í t e t t ü n k m á r k ü l ö n m ű a n y a g ü z e m e t, s íg y m e r ü l f e l ú j r a é s ú j r a e g y s a j á t m o to r k o m p r e s s z o r - ü z e m fe lé p íté s e . P é l d á u l . Á m e z v é g ­ e r e d m é n y b e n n e m k iú t, m e r t v a ló b a n v e g y e s ­ k e r e s k e d é s s é te s z b e n n ü n k e t , h is z e n e g y ú j a n y a g e ll á tó ré s z le g f e l á l l í t á s a ú j s z e r s z á m o ­ k a t, ú j g é p e k e t, ú j b e r e n d e z é s e k e t k í v á n — s a k k o r o t t f o l y ta t ó d n a k a b e s z e r z é s i é s k o o p e ­ r á c ió s g o n d o k . V a g y is a s e g é d ü z e m e ll á t á s á r a (F o ly ta tá s a 21. o l d a l o n ) �C san ád y Ján o s N y á ri m e sé k R égi g ém esk ú t K is lo v a k k o c o g n a k , e s t é k jö tté n f e lv e r t s á to ro k — k ik a z ú j h a z á t k e r e s t é k , A f a h á z á ll s ű r ű c s e n d b e n , M a g á n y o s k ú t a t ó f ö lö tt, m e s s z ir e m u t a t a g é m je , k i n y ú j t o t t u j j a a z id ő t fe n y e g e tv e b ö k r á az é g re . a r c u k t ű z b e n f e llo b o g . f a lo m b o k f ü g g n e k a z e g e n , e lv e g y ü l a k é k a z ö ld b e n , z ö ld a k é k b e n c s e n d e s e n . F e llo b o g a tű z , a t á b o r . Á ll a f a h á z c s e n d e s e n . F é n y ü k r á v e tik a lá n g o k A z ég h o l d e rű s, h o l b o rú s, m íg r á t e r ü l a k ú t r a , n a p f é n y e s , é g ih á b o r ú s , c s a k b e le b ö k a z u j j a . F o ly ó p a r t. T ú l h e g y d e r e k a , n y á r-m e s é lő e s te k e n . b u n d a r a j t a re n g e te g . V o n a t d u h o g el a la tta , s ín e k , t a l p f á k r e n g e n e k . V a la m i t m u t a t . N e m tu d o m , m i a z , m á r e lf e le d t e m . C s a k v is s z a té r ő á lm a im t á j á n le b e g f e l e tt e m . A D u n á b a k ő g á t n y ú li k , B iz ta tó f a lu s i d é l u tá n o k ... m e g f o d r o z z a a v iz e t. K ő a k ő h ö z b á r n e m illik , T a l á n a z t, h o g y a g y e r e k k o r g y é m á n tfü v é n , e tá jb a n s z é p - id ő m l e g e l t e t t e m e g y k o r , e lm ú lh a ta tla n n y á ja m . h á t á n h o r g á s z lé p e g e t. Ö le l a t á j , lé p t e n - n y o m o n h e g y e k , v ö lg y e k r i n g a n a k , B iz t a tó f a l u s i d é l u t á n o k , v á r h a t ó s z é p e s té k , m i k o r a n a p le n y u g s z ik , s f e k e t e le s z a f e s t é k — o tt eg y b a d a c so n y i o ro m — k ö v es, k is z á ra d t p a ta k . F u ll a d o z ta m A r r a t ú l , m á r m e s s z i o rs z á g , F u lla d o z ta m a s z a v a k b a n — h a lk a n v a la m i m a r k o l ó n y u g t a l a n s á g , a h o g y a n lo p a k s z ik a z é j ; a b iz t o n s á g m é g á g y b a - r i n g a t , j ö n a z á lo m , s a m é ly az övé a fé l D u n a — j ö t t é s r á m k ö s z ö n t a z ő sz, tü k r é b e n fü r ö s z ti a rc á t, s a p k á n a k z iz e g ő le v e l e t k ü l d ö t t , i t t f e l t á m a d Á z s ia . c s o n to s ö k ö lle l a f a g y ü t ö t t , k i n e m m o n d o t t s z a v a k b a n f u l d o k o lt a m , V é g te le n p u s z t á k , s z a b a d s á g ! d e m i n d ig v a l a m i t s o d o r t a sz é l, F ö ld k e b l é b e n r é g i r o m e g y fo rm á n é ltü n k a fa lu k b a n , id é z i ő s e i n k a r c á t — v e r t a z e ső , f u l d o k o l t a s z é l . . . eg y ró m a i ő rto ro n y . L aczkó P ál H a v a z á s , f o r r a l t b o r és ú j s z ü l ö t t M i h e ly t k i l é p e t t a f o ly o s ó ra , e l f e l e j t e t t e , h o v á i n d u lt . É g te k a n e o ­ n o k , p e d ig n y o lc m á r j ó c s k á n e lm ú l t. A z id ő m o z d u l a t l a n n a k lá t s z o t t, s m i n t h a a k é s ő d é lu t á n t a p a s z t o t t v o l n a s z ü r k e n é g y s z ö g e k e t a z a b l a k ­ tá b lá k ra . A z a g y a s im á n a k és b a r á z d á la tla n n a k tű n t. Id e g e n k é n t és tá v o li­ k é n t é r z é k e l t e m a g á t . V a l a k i m á s v o lt, n e m ő, a k i b e c s u k t a m a g a m ö g ö tt a z a j t ó t , é s a p e r c e g ő n e o n c s ö v e k a l a t t e l i n d u l t a h o s s z ú i r o ­ d a f o ly o s ó v é g e fe lé , a h o l a c s ig a lé p c s ő ö r v é n y e b e s z i p p a n t o t t a a p e r s ­ p e k t i v i k u s a n ö s s z e t a r t ó f a ls ík o k e g y e n e s v o n a la i t. H a l e g a l á b b h a s o g a to t t v o l n a a fe je , v a g y a g y o m r a k e l l e m e t l e n ­ k e d ik a t e g n a p i i v á s u t ó h a t á s a k é n t , a k k o r t a l á n k ö n n y e b b e n f e lis m e ri ö n m a g á t, s o tth o n o s a n e lr e n d e z k e d ik m a k k e g é s z s é g e s n e k t u d o t t t e s ti v a l ó j á b a n ; a h o g y e g y é b k é n t m in d e n r e g g e l te s z i. T a l á n a m á s n a p o s ­ s á g f á jd a lo m m a l j á r ó k e ll e m e tl e n s é g e i n é l k ü l t ű n t o l y a n n a k s a j á t m o zg á sa a h o sszú sző n y eg en , m in th a egy — p e rs p e k tív a ta n u lm á n y o ­ z á s á r a s z o lg á ló — ó r i á s d o b o z b a n l é p k e d n e , s m a g a v o l n a a m e g fig y e lő sz e m , a m e l y a d o b o z n y í lá s á n á t fig y e l é s m a g a v o l n a a m o z g a to tt t á r g y is, a m i a fo ly o s ó e s z m e i e n y é s z p o n t já b a n t a l á lk o z ó v o n a l r e n d ­ s z e r e k ö z ö tt m o z o g . A c s ig a lé p c s ő ig l e g f e lj e b b n é h á n y k ö s z ö n é s t a g o l t a a z ú t j á t . L e f e lé a lé p c s ő k ö n m e g c s a p ta a g a r á z s ü z e m a n y a g - é s p in c e s z a g a . M a s z a ­ á lo m b a n j ö n n e k a z á lm o k : re p ü lö k , lá b b a l e lő r e ; t á r o m k a r o m , a l a t t a m m e r e d é ly , m e n té b e n z u h a n o k la s s a n — m á r a N a p k ö r ü l — m i n t a F ö ld , zuhanok — m ár a N apban! M in d e n ég, m in d e n ég. b a d n a p j a l e n n e — e z v o l t a z e ls ő g o n d o la t, a m e l y v é g r e a z o n o s s á t e t t e ö n m a g á v a l. B e le b o r z o n g o tt, a h o g y f o k r ó l f o k r a a l á m e r ü l t a g a r á z s b ó l f e lh ú z ó d ó h id e g b e . E s z m é le te ö n k é n te l e n ü l is v i s s z a t á n t o r g o t t a k á v é ­ i l l a t ú i r o d a z s ib o n g á s á b a . T u l a j d o n k é p p e n é r t h e t e t l e n , h o g y m á r m in d e n k i t u d o t t a z e s e trő l. O t t v o lt u g y a n m in d e n k i , a k i s z á m ít, d e h á t é jf é l l e h e t e t t , a m i k o r az u to ls ó e m b e r t is h a z á ig v i t t e a k o c s i. A h e l y i j á r a t o k o n é s b e f e l é jö v e t t e r j e d t v o l n a e l ily e n h a m a r a h í r ? V a la h o g y s z e r e n c s é n e k t a r t o t t a , h o g y a r é s z l e te k e t n e m v e le m e s é l t e t té k . N y u g o d t a n k o r t y o l g a t h a t t a a k á v é j á t . M a lo n y a i s z e re p é b e n , é s p e r s z e a z ö s s z e s tö b b ié b e n is, C s a ­ t h ó a l a k í t o t t . C s a k e g y p i l l a n a t r a s z a k í t o t t a m e g , m íg a z o s z tá ly v e z e tő e lő b ú j t a p á r n á z o t t a j t ó m ö g ü l. E g y g y o r s „ S z e r b u s z to k , s z e r b u s z t o k ” (h á n y ra j á r b e ez a z e m b e r, h o g y n y o lc k o r m á r se lá t, se h a ll az e l­ f o g la lts á g tó l? ) , k é z r á z á s , m a j d e g y d e m o k r a ti k u s k é r d é s : j u t - e n e k i e b b ő l a fő z e tb ő l. H o s s z a s s z a b ó d á s u t á n m a g á h o z v e t t e a z u to ls ó g a z ­ d á t l a n c s é s z é t, a m i b e u g y a n v a l a k i m á r b e l e p o t t y a n t o t t e g y s z e m c u k ­ ro t. B á r k e s e r ű n s z e re tte , d e n e m m u t a t t a , h o g y é r z é k e l i a m o k k á t, h a e g y s z e m n y i is. A s z e m v illa n á s o k b ó l lá t s z o t t, h o g y m i n d e n k i t u d a c u ­ k o r r ó l . M i r e a z o s z tá ly v e z e tő b e h ú z t a m a g a m ö g ö tt a z a j t ó t , m á r m i n ­ d e n c s o p o r tv e z e tő é s j ó f o r m á n m in d e n e lő a d ó ö s s z e g y ű lt a k á v é ­ s z e á n s z r a . A z o k s e m m o z d u lta k , a k ik m á r f e lh ö r p ö l t é k a m a g u k é t. M a lo n y a i v is z o n t k é s e tt, m i n t h a id ő t a k a r n a a d n i C s a t h ó n a k , a k i n e m v á r a k o z t a t t a m e g a h a ll g a tó s á g o t . „ H o l is h a g y ta m a b b a ? ” k é r d e z te . „ O tt, h o g y a N e m v a g y t e N é r ó n á l m é g a l i g f i g y e l t o d a v a l a k i . ” „ J a , ig e n ! H á t g y e re k e k ! E z e g y sz e rű e n fa n ta s z tik u s ! A b b a n a k o szo s f a ­ l u b a n , a b b a n a r e k e d t w u r l i t z e r b e n m ic s o d a r e p e r t o á r v o lt! A v é g é n a z t h i tt e m , h o g y a z u t ó b b i é v e k t e l j e s m a g y a r s l á g e r t e r m é s e M a l o n y a i ­ r ó l í r ó d o tt . M in d e n s z á m i l l e t t r á . A s z e m é tő l a t e r m e t é ig , m in d e n é n e k k i j u t o t t . F é l ó r a m ú l v a a h á r o m V o lg á b ó l m i n d e n k i a k é tf o r i n t o s o k u t á n k o t o r á s z o t t a t á r c á j á b a n . K é p z e l h e t i te k : o t t v o l t a k a z i n té z m é n y ­ 13 �v e z e tő k is. S z e lle m e s e b b n é l s z e lle m e s e b b f o r d u l a t o k a d ó d ta k . A v é g é n a k o c s m á r o s a li g g y ő z ö tt b e n n ü n k e t k é tf o r i n t o s o k k a l . K é p z e lh e tite k , m i v o l t o t t! A b b a n a k o c s m á b a n v a g y m ic s o d á b a n ! A f a lu s i c s ó r ik á im i ly e n t m é g n e m ig e n l á t t a k . C s a k v ig y o r o g ta k , b a m b á n , a n a g y frö c c s ö k fö lü l. K é p z e l h e t i te k : m in d e n h a r m a d ik - n e g y e d ik s z á m a N e m v a g y te c sá szá r. M eg a T e v o ltá l a le g s z e b b té v e d é s . A m i n t l e n t k i n y i t o t t a a s o f ő r ö k p i h e n ő s z o b á já n a k a z a j t a j á t , k i r o b ­ b a n ó rö h ö g é s c s a p ta s z e m k ö z t, m i n t a lé g n y o m á s . S z ó r a k o z o tt, t a g o ­ l a t l a n e lm é jé n e k ú g y t ű n t, C s a t h ó f e n t i t ö r t é n e t é n e k v é g é n i t t l e n t c s a t t a n t a n e v e té s . — M e g y e k m á r , Z o ltá n — v á l t k i a b o ly b ó l a z o s z tá ly s o fő rje , a k i n e m t u d t a m é g l e t ö r ö l n i a z a r c á r ó l a n e v e té s t. A g a r á z s t é r b e n Z o lt á n a r r a g o n d o lt, m á r n e m e lő s z ö r, m íg a m á r z ü m m ö g v e m e le g e d ő k o c s ik k ö z ö tt m e g k e r e s te a m a g u k é t, h o g y m i le n n e , h a a z a t u d á s , a m i t a v o l á n m ö g ö tt ü lv e , a z u t a t f ig y e lv e a s o ­ f ő r ö k ö n k é n te l e n ü l is ö s s z e s z e d n e k , v a la m i c s o d a f o l y tá n b e n n e ö s s z e ­ g e z ő d n e . P u s z t á n f e l v e t e t t e e z t a z e lm é le ti le h e tő s é g e t, d e n e m v o lt l e l k i e r e je m e g g o n d o ln i a r é s z le te k e t. E g y á l t a l á n , m i a z, a m i t m e g t u d ­ h a t n a k u t a s a i k h i v a t a l i a n b iz a lm a s v a g y k e v é s b é h iv a t a lo s b e s z é lg e ­ té s e ib ő l? É r d e k l i - e e g y á l t a l á n ő k e t, a m i a t a r k ó j u k m ö g ö tt e lh a n g z i k ? V a n - e o ly a n k ö z tü k , a k i e le v e b e c s u k ja a f ü l é t ? V a g y m in d m o h ó n f ü le l o l d a l r a é s h á t r a , é s m i n d e n t t u d n i é s i s m e r n i v é l? M in d e g y . N e m k í v á n t a a t u d á s u k a t . C s a th ó b iz to s a n v á ll a lk o z n a r á , h o g y á t v á l l a l j a a tu d á s u k t e r h é t. E z p e r s z e c s a k a m o l y a n l a p p a n g ó e lle n s z e n v C s a t h ó ­ v a l s z e m b e n , g o n d o lta . T e g n a p is m ily e n e r é l ly e l v é d te m e g a s z ó r a ­ k o z á s u k a t. A z a z ig a z s á g , h o g y n e m s o k k a l z á r ó r a e lő t t á l l t a k b e a k o c s ik k a l a p r e s s z ó e lé . A tö b b s é g m é g in n i a k a r t , m ie l ő tt a v á r o s b a é r n e k . N e m t u d n i, k i n e k az ö t le t e v o lt a w u r l i tz e r . T é n y , h o g y a p r e s z ­ szó f ő n ö k e z á r ó r a e lő t t k i k a p c s o lta , d e a z e lő r e b e d o b á l t é r m é k m ia t t m é g h á t r a v o l t n é h á n y s z á m . K ü l ö n b e n is a k k o r l e n d ü l t e k b e le . A s z ó r a k o z á s h i r t e l e n v é g e s z a k a d t á n a k u g y a n á l t a lá n o s m é l t a t l a n k o d á s v o lt a k ö v e tk e z m é n y e , d e a z á t u t a z ó m e g y e i v e n d é g e k é n e m v o lt h e ­ v e s e b b , m i n t a h e ly b e lie k é . E g y e d ü l C s a th ó l é p e t t fe l e r é lly e l. Z o ltá n n e m h a ll o t ta , h o g y C s a th ó m i t m o n d o tt a fő n ö k n e k , d e a z t l á t t a , h o g y a n a g y d a r a b e m b e r z á r ó r a i h a t á r o z o t t s á g a h o g y a n c s a p p a n m eg . C s a th ó m a g a d u g t a v is s z a a w u r l i t z e r c s a tl a k o z ó j á t a k o n n e k to r b a . A s o f ő r b e ü lt Z o lt á n m e llé , s m ih e l y t e l i n d u l ta k , e g y ik k e z é v e l, s z i n ­ te ö s z tö n ö s m o z d u l a tt a l , z e n é t k e r e s e t t, m íg a m á s ik k a l k i m a n ő v e r e ­ z e t t a g a r á z s b ó l, é s s z e m t e l e n ü l b á r , d e n a g y ü g y e s s é g g e l, b e r o b b a n t a r e g g e li f o r g a lo m b a . C s a k m iu t á n m e g f e le lő z e n é t is t a l á l t é s b iz to s h e ly ü k is v o l t a v á r o s b ó l k i f e l é á r a m l ó g é p j á r m ű v e k k ö z ö tt, s z ó lt o d a : — R e m é le m , d é lr e v é g z ü n k . — É n is a z t re m é le m . N e m m o n d ta m le a z e b é d j e g y e m e t se . — N á la m a z é r t t ö b b r ő l v a n szó, m i n t n á la d — v ig y o r o d o tt o d a a sofőr. M iv e l a m á s ik a r c á n n y o m á t s e l á t t a a z é r d e k lő d é s n e k , k ib ö k te : — H a j n a l b a n b e v it t e m a z a s s z o n y t. H a n e m le s z r e s t, d é lr e m e g v a n a fia m . — A f i a d ? — é r t e t l e n k e d e t t Z o ltá n . — A f ia m h á t! M it k é p z e ls z ? M á s t h a z a s e h o z o k ! M e g m o n d ta m az a s s z o n y n a k : é n b e le a d t a m a p a i t , a n y a i t , m o s t r a j t a a so r. — V a g y ú g y — m o n d ta k i té r ő e n Z o ltá n , a z t r e m é lv e , h á t h a k i t a l á l v a la m it , a m i t m e g k é r d e z h e t a s o fő rtő l. — É s a k k o r m i é r t v a g y i t t ? M e g k ö n n y e b b ü lt a s a j á t k é r d é s é tő l. — K o p t a t n á m t á n a k ö v e t a s z ü lő s z o b a e l ő t t ? Í g y l e g a lá b b , h a m a j d n a g y s r á c k o r á b a n m e g k é r d e z i, m i t c s i n á l t a m , a m i k o r ő s z ü l e t e t t , e l ­ m o n d h a t o m n e k i, h o g y l e h a j t o t t a m e n n y i m e g e n n y i k ilo m é te r t, á t ­ s z e lte m a fé l m e g y é t. E n n e k v a n é r te lm e ! N e m ig a z ? V á la s z h e ly e t t e s z é b e v i l l a n t a fe lis m e ré s . A s o f ő r — a k i a v a s á r ­ n a p é r t é p p ú g y m e g k a p t a v o l n a a s z a b a d n a p o t, m i n t ő, a k i s z i n té n n e m k a p t a m e g — u g y a n c s a k M a lo n y a i ü g y b u z g a lm a m i a t t d o lg o z ik . M a ­ lo n y a i m in ő s ít e tt e h a l a s z t h a t a t l a n n a k e z t a z ü g y e t a z o s z tá ly v e z e tő e lő tt, a k it ő l a k o c s i fü g g ö tt. A g é p k o c s iv e z e tő a v á r a t l a n e s e m é n y m i a t t m a re g g e l m é g u g y a n l e m o n d h a tt a v o l n a a z u t a t , m é g is i n k á b b e lj ö t t. H a jó l m e g g o n d o lja , a s o f ő r t l e g a l á b b a n n y i r a h i b á z t a t j a e z é r t a m a i n a p é r t , m i n t M a lo n y a it. V é g ső s o r o n m i t k e z d e n e e g y h é tfő i s z a b a d n a p p a l ? Ü l n e a b b a n a z a l b é r l e t i ly u k b a n , é s ö n k é n te l e n ü l is e g y m á s n e s z e z é s é t f ig y e ln é k a s z e n ilis h á z i ú r r a l . A k k o r m á r i n k á b b a z o r s z á g ú t. J ó k o c si. S e b e s s é g . I ly e n e g y s z e r ű . H á l á s is l e h e t n e M a ­ lo n y a in a k . P e r s z e a b u z g a l m á t a k k o r s e m é r ti . E g y h é t t e l a tá v o z á s a e lő t t b á r m i t is s ü r g ő s n e k t a r t a n i ? ! — H á t, a n n á l t é n y le g t ö b b e t é r — v á la s z o lt a m e g k é s v e , m in te g y b e ­ f e je z v e a m a g a g o n d o l a t a it is. B iz to s v o l t b e n n e , h o g y a t e l j e s k i s z á l ­ lá s a s z ü lő a s s z o n n y a l fo g e lte ln i. A h o g y r á t e l e p e d e t t e z a le h e tő s é g , é s a t é m a a z e lő t t ü k á ll ó tö b b ó r a á ll a n d ó e le m é n e k í g é r k e z e tt, r é s z ­ le t e ib e n is m e g é r te t te , m ir ő l v a n szó. A z e ls ő n e g y e d ó r á t a m ú g y is m i n ­ d e n a lk a l o m m a l n e h e z e n v é s z e lte á t a k o c s ib a n , g y a k r a n k ü z d ö tt h á n y in g e r r e l , s ez a n e g y e d ó r a m é g n e m m ú l t e l . P e d i g a g y o m r a a te g n a p e s te u t á n a m ú g y i s n e h e z e n v i s e lt e l b á r m i f é l e a tr o c it á s t . A m ű ­ tő b e n l e já ts z ó d ó j e l e n e t k é p e — a t e s t a te s tb ő l, s k ís é r ő je , a v é r — g o m b ó c o t lö k ö tt a to r k á b a , a m i a t t ó l fü g g ő e n , h o g y e lő z t e k - e v a g y a k a d á l y t a l a n u l h a la d t a k , k a n y a r t s z e d te k - e b e v a g y e g y e n e s b e n f u ­ t o tta k , le - f ö l j á r t a n y e lő c s ö v é b e n . S z e m e e lő t t p e d ig , m i n t a r é s z e g r ö g e s z m é v é m e r e v e d e t t g o n d o la ta i, m a k a c s u l o t t l e b e g t e k a s z ü lő s z o ­ b a i e s e m é n y e k r é s z le te i. H o lo tt é le té b e n n e m l á t o t t m é g s z ü lé s t, h a ­ 14 c s a k a k u t y á j u k k ö ly k e d z é s é t n e m b a n v é g ig n é z e tt. s z á m í t ja a n n a k , m it g y e r e k k o r á ­ — T u d o d , f a n ta s z tik u s a n e g y ü tt v a g y u n k a z a ssz o n n y a l — h a rso g ta t ú l a z e n é t a so fő r. — A z z a l f o g a d o tt e s te , h o g y ú g y é r z i, k é s z ü lő d ik a f ia m . L á t t a m r a j t a , ig a z a t b e s z é l, d e a d o lg o t n e m t a r t o t t a m s ü r g ő s ­ n e k . E m lé k e z h e ts z , m ik o r é r t é l h a z a . N o, é n m é g e g y ó r á v a l k é s ő b b , m iu t á n m i n d e n k i t h a z a f u v a r o z ta m , l e t e t t e m a k o c s it, u t á n a g y a lo g h a ­ za. M o n d o m a z a s s z o n y n a k , re g g e lig m á r t a r t s á l k i, é js z a k a n e m jó b e m e n n i a k ó r h á z b a , a d o k t o r t s e t a l á l n i ily e n k o r , a k iv e l m e g b e s z é l­ tü k , h o g y le v e z e ti a s z ü lé s t. G o n d o lh a to d , s e m m i k e d v e m n e m v o lt o ly a n n a p u t á n m é g e lm á s z n i a k ó r h á z b a . K ü l ö n b e n is, ig a z a m v o lt. Ig y v a n , v a g y n e m íg y v a n ? N o, l e f e k ü d tü n k , e l is a l u d t a m r ö g tö n , s z e m h u n y á s u t á n . A m a r h a f e je m m e l m it k e z d e k á lm o d n i ? H o g y r e t t e n t ő e n s ie tn i k e ll v a la h o v á , a z é g t u d j a h o v á , h á t a d o m a f r ö c c s ö t a k o c s in a k , a m i b e le f é r ; d e s ö p ­ r ü n k is, m i n t a h é tf r a n c . E r r e m i t ö r t é n i k ? H a llo m , h o g y m e g p a t ta n v a la m i. E ls z a k a d t a z é k s z íja m . A m ú g y i s te n ig a z á b ó l e lk e z d t e m m o n ­ d a n i a le g s z e b b f o h á s z o k a t, m i r e s z ó lo n g a t a f e le s é g e m , m e r t n e m s z e ­ re ti, h a m o c s k o s s z á jú v a g y o k . E r r e f e lé b r e d t e m . É s k é p z e ld , m i a h e ly ­ z e t? N e m v á r t u g y a n f e le le te t, m é g is n ó g a tv a a k a r j á r a ü t ö t t n é m a h a l l ­ g a tó j á n a k , a k i s z ó r a k o z o t ts á g á b a n f ig y e lt is, m e g n e m is a s o f ő r á l ­ m á r a . A r r a g o n d o lt, h o g y a z u tc a e le j é n , a h o l l e t e t t é k , m é g t ű r h e t ő e n t a r t o t t a m a g á t, s ő t ú g y é r e z te , m in d e n t e k i n t e t b e n f o r m á b a n v a n . M i­ re a z o n b a n a f e le s é g e m e l l é f e k ü d t, c s a k a n n y i m a r a d t a z e g é s z b ő l, h o g y m é g k é p e s v o lt t u d a t o s í t a n i a z a s s z o n y n é m a s z e m r e h á n y á s á t . A z tá n a p á r n á r a e j t e t t e a f e j é t é s n é h á n y s z o r e lis m é te lte , m i n t a k i p o n to s a n t u d ja , h o g y m a g a is v é tk e s , d e o ly a n jó l e n n e f e lm e n t é s t t a l á l n i : „ L e it a tt a k , n e h a r a g u d j ! . . . L e i t a t t a k . . . T é n y le g ” — a z t á n á lo m t a l a n á lo m b a z u h a n t . R e g g e l c s a k a le g s z ü k s é g e s e b b e t m o n d tá k e g y m á s n a k . A b é k ü lé s t m e g s e m k ís é r e lte . — A z ily e s m i t n e h é z k i t a l á l n i — f e le lt e m é g is , m o s t is m e g k é s v e . d e a s o f ő r a v á la s z a u t á n s e m f o l y ta t ta . V a l a m i t f e lf e d e z e tt é s m e r ő e n e lő r e f ig y e lt. — M e g á ll j u n k ? L e r o h a d t a k o c s ija . — N é z z ü k m e g , h a m á r a n n y i r a in te g e t — f e le lt e Z o ltá n , m e r t ő is m e g l á tt a a m é r e g z ö ld Z s ig u li m e llő l h a d o n á s z ó a la k o t. — I ly e n n a p o n k ü l ö n b e n s e l e h e t e k t r é s e n k iv e l — l a s s í t o t t a so ­ fő r. M ik o r k i d e r ü l t , h o g y ig y e k e z n e k v is s z a , m e r t e b é d r e v é g e z n i a k a r ­ n a k , a k o c s i já t s o r s á r a h a g y v a , b e ü l t h o z z á ju k a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k — m e r t h a m a r k i d e r ü l t , h o g y a z — , c s a k a r r a k é r t e ő k e t, h o g y h a l e n n e tíz p e r c n y i i d e j ü k , m íg a z e g y ik ú t b a e s ő r u h a g y á r b a b e u g r ik , h o g y a p é n z t a m e g b í z o tt j á t ó l á tv e g y e , n e m t u d n a e lé g h á lá s le n n i. E z t k é s z ­ sé g g e l m e g íg é rté k . A s o fő r p e d ig f o l y t a t t a a z é js z a k a t ö r té n e t é t. — S z ó v a l, n e m is k é p z e le d , m i r e é b r e d te m . T é n y le g a f e le s é g e m s z ó lo n g a to tt. D e m i é r t ? M e r t e z a lé n y e g e s . N e m a k a r t a m h i n n i a f ü ­ le m n e k . A z t m o n d ja , h í v j a m r ö g tö n a m e n tő k e t, m e r t ú g y é rz i, m e g ­ p a t t a n t b e n n e v a la m i, é s e lf o l y t a m a g z a tv iz e . É r te d m á r , m i é r t m o n ­ d o m , h o g y m e n n y i r e e g y ü t t v a g y u n k a z a s s z o n n y a l? A j á r á s o n — M a lo n y a i n y o m a t é k k a l k é r te , h o g y a j á r á s n e m a r a d ­ j o n k i a z ü g y b ő l — e ls ő d o lg u k v o lt, h o g y f e l h í v j á k a m e g y e i k ó r h á ­ z a t. M é g s e m m i e r e d m é n y n e m m u t a t k o z o t t a s o f ő r fe le s é g é n é l, b á r íg é r té k , h o g y m o s t m á r h a m a r o s a n . Ú j u l t iz g a lo m m a l f o l y t a t t á k a z u t a t . K a t a a j á r á s t ó l , a h á ts ó ü lé s e n , a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k m e l l e t t f o g ­ l a l t h e ly e t. Z o lt á n a c s u p a s z h a t á r t é s a l o m b t a l a n a k á c li g e te k e t n é z te . T u d ta , hogy K a tá v a l n e m so k ra m eg y . N e m te h e ti m eg, h o g y az ü g y fe ld e rí­ t é s é t á t a d j a n e k i. S a j á t m a g á n a k k e ll a v é g é r e j á r n i a m in d e n n e k . K a ­ t á v a l le g f e lje b b a j á r á s j e l e n l é t é t l e h e t m a j d b i z o n y íta n i. A z ö s s z e ­ h a n g o lt m u n k á t . A z t, h o g y „ m i n d e n s z i n t e n ” á t t e k i n t e t t é k a z ü g y e t, a z ü g y je l e n le g i á ll á s á t . „ T u l a j d o n k é p p e n m i a b a j e z z e l a l á n n y a l ? ” — k é r d e z t e m a g á tó l, m e r t r á j ö t t , h o g y a s z á llo n g ó m e n d e m o n d á k o n k í ­ v ü l ő m a g a s e m m i f e l r ó h a t ó t n e m t a p a s z ta l t. E g y s o r k ö z ö s m u n k á b a n m ű k ö d te k e g y ü tt. É s m in d i g e r e d m é n n y e l . N e m l e h e t n e a z t m o n d a n i h o g y K a t a t e h e ts é g te le n . Z o lt á n e l f i n t o r o d o tt , m i n t h a m á s s z á já b ó l h a ll o t ta v o ln a s a j á t m e g e n g e d ő m e g á l la p ít á s á t. N e m , té n y l e g n e m t e ­ h e ts é g t e l e n . I t t s e n k i s e m te h e t s é g t e le n , g o n d o lta n é m i g ú n n y a l, M a ­ lo n y a i se, K a t a se, ez a z ü g y n ö k se . É s m é g i s . . . M i le s z M a lo n y a iv a l, K a t á v a l ? I g y e k e z e tt n e m g o n d o ln i m a g á r a . A l e g te h e ts é g e s e b b m é g is e z a z ü g y n ö k . É s p e r s z e C s a th ó ! M i h i á n y z i k a t ö b b ie k b ő l ? A z t, h o g y é s b e lő le m i h iá n y z ik , n e m h a g y ta k é r d é s s é s z i lá r d u l n i. M e g t a r t o t ta h a n g u l a t a m e g f o g h a ta t la n a la p k ö z e g é n e k , a m e l y b e n p u h á n e le r n y e d ­ h e te tt. S z e r e n c s é n e k t a r t o t t a , h o g y a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k k e l p lu s z u t a s u k is v a n . L e g a lá b b n i n c s k i té v e a h e ly z e t ö s z tö k é lé s é n e k , n e m t e r h e l i m a ­ g á t f á r a d s á g o s , t a p o g a tó d z ó k é r d é s e k k e l, h o g y k i p u h a t o l j a K a t a é le té t, m i n t a k k o r , h a e g y m á s m e l l e t t ü ln é n e k , b e s z é l g e t é s r e k é n y s z e r ü l v e . B á r a z is le h e t, h o g y K a t a f a g g a t ó d z n a a M a lo n y a i t á v o z á s á v a l k a p ­ c s o la to s p l e t y k á k r ó l . A z s e l e n n e jo b b . Ú g y jó , a h o g y m o s t v a n n a k . Ü lh e t e lő l, h á b o r í t a t l a n u l a t á g r a e n g e d e t t b i z to n s á g i ö v f e d e z é k é b e n , é s n é z h e ti a z u t a t . S z e m b e á r a m lo t t v e le a t á j , m i n t h a f o ly to n o s a n á tm o s n á , s — e t t ő l -e v a g y a s e b e s s é g tő l? — k e lle m e s ü r e s s é g e t é r z e tt , e l m ú l t a h á n y in g e r e , é s a z e s ti i v á s n a k m o s t s z in te j ó té k o n y h a t á s a j e l e n tk e z e t t. K a t a é s a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k b e s z é lg e té s é b ő l c s a k t ö r e d é k e k j u t o t t a k e l h o z z á : „ S z á j t é p é s ” , „ f o n ja d a s z ó t” , „ ú r i s z a b ó v a g y o k , c s a k h o z o tt a n y a g ­ b ó l ... ” J ó l e t t v o ln a , h a a k o c s i m e g y t o v á b b , á t a f a lv a k o n , á t az �e g y ik j á r á s b ó l a m á s ik b a , k i a m e g y é b ő l, v a la h o v á m e s s z ire , k i t u d j a , m e ly ik p o n t j á r a a v i lá g n a k . V a g y m e g s e m á ll. C s a k m e g y - m e g y . . . H i r t e l e n a k ö z é p is k o lá s o s z t á l y k i r á n d u l á s o k j u t o t t a k e s z é b e : m in d e n a lk a l o m m a l v is s z a té r ő v á g y a v o lt, h o g y b á r c s a k n e á l l n á n a k m e g , f u t ­ n a v e lü k a z a u tó b u s z k i t u d j a , m e d d ig , t a l á n ö r ö k k é . A h o g y íg é r té k , a r u h a g y á r n á l m e g á l l t a k a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k n e k . Z o lt á n u t á n a n é z e t t , a m i n t a k a d á l y t a l a n u l b e s é t á l t a p o r t á n . A s o fő r r á k e z d e t t a z a s s z o n y á r a . Z o lt á n m o s t m á r u n t a . A p o r t a f e lé b á m u l t . A f ü l k e a b l a k á n á t i d ő s e b b a s s z o n y n é z t e a k o c s i ju k a t , k ö z b e n m e g ­ á ll á s n é lk ü l h o r g o lt. K a t a é s a s o f ő r é lé n k b e s z é lg e té s b e b o n y o ló d o tt. K a t a u g r a t t a a s o f ő r t, a k iv e l m o s t k e d v é r e e ls z ó r a k o z h a t o tt b á r k i. M in d ö s s z e a z t k e l l e t t k é ts é g b e v o n n i, a m i t K a t a is, t u d n ii l li k , k i h is z i e l n e k i, h o g y t u d ő f i ú t is . . . Z o lt á n e g y k is id ő u t á n e lő v e t te a t á s k á j á t é s k i e m e lt e b e lő le a z a k t á t . A v á la s z t v á r ó le v é l r ö v i d v o lt, h iá n y o z t a k b e lő le a z u d v a r i a s ­ s á g i f o r m u lá k . A z ú j b ó li o l v a s a t t ö b b é - k e v é s b é e lf o g a d h a t ó v á t e t t e s z á m á r a is M a lo n y a i i g y e k e z e té t. D e n e m is a n n y i r a a z é r d e m i m e g ­ o l d á s t s ü r g e t ő le v é l, h a n e m a m e l l é k l e t é r d e k e l t e : a t u l a j d o n k é p p e n i p a n a s z o s le v é l, a m i t h o z z á ju k f é n y m á s o l a t b a n k ü l d te k . A z e ls ő m o n ­ d a to k a t j ó f o r m á n o lv a s á s n é l k ü l f u t o t t a á t. A z é l e t r a j z é r d e k e lt e , a m i t p e d ig s z i n te m á r k í v ü lr ő l t u d o tt . L é n y e g é b e n i z g a t t a a z ü g y . L e g f e l­ je b b j o b b e lő z m é n y e k e t s z e r e t e t t v o l n a h o z z á . N e m o ly a n t, m i n t a z a t e g n a p i e s t e v o lt. O lv a s á s k ö z b e n , f ig y e lm e le g a l já n , m é g is a z a n e h é z ­ k e s s e j d ít é s ú s z k á lt , h o g y a w u r l i t z e r - t r é f a v a la m il y e n m ó d o n m é g is k a p c s o ló d ik a m a i n a p já h o z , d e c s a k a v é g é n ö l t m a j d a l a k o t a z ö s z ­ s z e fü g g é s , m i n t e g y m o z a ik o s s z e r k e s z té s ű n o v e ll á b a n . L e n y ű g ö z te a z é l e t r a j z m á s f é l o ld a l n y i le x ik o n tö m ö r s é g e . A p a n a ­ sz o s h á r o m b ő v í t e t t m o n d a t b a n e l i n t é z t e a s z ü le té s é t, a s z ü lő k e t, t e s t ­ v é r e k e t, a f a lu s i s z e g é n y s o r s o t, a m i r e m e g v á l tá s k é n t j ö tt , h o g y v a l a ­ m il y e n m ó d o n v a s a s s z a k m á t s z e rz e tt. B e le f é r t m é g a h á b o r ú , a h a d i ­ ü z e m i f e lm e n té s , a n é m e t k i te l e p í t é s m e g ú s z á s a is. A z t á n 1 9 4 5 -tel s z é t­ á r a d t a z é le t r a j z , m i n t a D u n a a v i s e g r á d i s z o ro s u t á n ; tö b b á g r a s z a ­ k a d t, e g y id e jű s é g e k l é p t e k fe l é s i d ő n k é n t k e r e k , l e z á r t e s e m é n y e k t ű n t e k e lő . S z e r v e z e te k r ö v i d ít é s e i — Z o lt á n s z á m á r a o ly k o r t e l j e s e n i s m e r e t le n e k é — , is m é tlő d ő , m á s - m á s t ö r té n é s h e z k a p c s o ló d ó , d e s z i n ­ t e é v k ih a g y á s n é lk ü l s o r já z ó d á tu m o k ; p á r to k , f e la d a t o k , m e g b í z a t á ­ so k , e r e d m é n y e k k ö v e tt é k e g y m á s t. O ly k o r ú g y t ű n t, n e m is é l e t r a j z a z e g é sz , h a n e m m á s f é l é v tiz e d tö r té n e l e m . Z o lt á n n e m é r z é k e l t e a f e ls o ro lá s b ó l, m i a z, a m i s z e m é ly e s m in d e b b e n . M i n t h a v e le m o n d a t ­ t á k v o l n a f e l a z t a m á s f é l é v tiz e d e t. A m i k o r a p a n a s z o s m in d e z z e l v é g z e tt — n e m l e h e t e t t tu d n i, a m a g a m e n t s é g é r e h o z z a - e f e l m in d e z t, v a g y é r d e m e i k é n t — , s z i n te jó l e s e tt, a h o g y a s z é le s á r a d á s m in d e n e lő k é s z íté s n é lk ü l e lt ű n t , m i n t h a b e i t t a v o l n a a fö ld . V á r a t l a n u l s z e ­ m é ly e s s é v á l t a k a m o n d a t o k . A b e a d v á n y t f o g a lm a z ó h á n y ó d á s a i k é n t v o lt é r te lm e z h e t ő n é h á n y m u n k a h e l y , m a j d v i s s z a té r ő b e te g e s k e d é s e k k ö v e tk e z te k é s v é g ü l a k u l tú r o t t h o n - ig a z g a t ó i á llá s . A b e a d v á n y is e t á r g y b a n k e l t : a f i z e té s t k e v e s e lte , a m i a n y u g d í j r a v á r a k o z v a m é g k e ­ v e s e b b n e k t ű n t a té n y le g e s n é l. K a t á t ó l m e g k é r d e z h e te tt v o l n a n é h á n y r é s z le te t, d e a z ü g y e t m o s t m á r t e l j e s e n a m a g a s z á m á r a t a r t o t t a f e n n . B e f o ly á s o lts á g n é lk ü l, é r i n t e t l e n ü l a k a r t a l á t n i a h e ly z e te t. V a l a m i é r t a z is z a v a r ta , h o g y i s ­ m e r t e M a lo n y a i v é le m é n y é t, a k i s z e r i n t a f iz e té s e m e lé s s z ü k s é g s z e rű , ső t, t u d o m á s a s z e r i n t m á r m e g is k e l l e t t v o l n a t ö r té n n i e , h a a k ö z sé g i v e z e té s b e n , v a g y a j á r á s n á l f in o m a n n e m a k a d á ly o z n á v a la k i. U g y a n ­ a k k o r — m in th a ta r to z o tt v o ln a ezzel M a lo n y a in a k — a k á v é s z e á n s z C s a t h ó - f é l e j e l e n e t e u t á n s z e r e t t e v o l n a h i n n i, h o g y M a l o n y a i t n e m a k ís é r ő le v é l k e r t e l é s n é lk ü l i h a n g n e m e i z g a t ta fe l. A p o r t á s a s s z o n y v á l t o z a t l a n u l h o r g o lt, m á r n e m é r d e k e l t e a f e k e t e V o lg a . A s o f ő r t t e l j e s e n f e la jz o t ta . a n ő i e lle n k e z é s , é s K a t a k e d v v e l u g r a t t a . B ő n e g y e d ó r a t e l t e l, d e a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k n e m j e l e n tk e z e t t. A s z ü r k e s é g n e m o s z lo tt e l a z é g e n , h a n e m i n k á b b s ű r ű b b le t t , m in t h a h a v a z n i k é s z ü ln e , a m i n e m is l e t t v o l n a c s o d a , m e r t m á r t ú l v o l ta k n o v e m b e r d e re k á n . — H a v a z n i fo g — je g y e z te m e g Z o lt á n h a n g o s a n . K a t a é s a s o fő r f e lk a p tá k a f e jü k e t. E z a k ö z lé s n e m ill e s z k e d e tt a h e ly z e th e z . A s o ­ f ő r a z o n b a n , a k i t e g y r e i n k á b b á t j á r t a z a p a s z e r e p , r ö g tö n f e l t a l á l t a m a g á t, s m i n t m i n d e n t e d d ig is, e z t is b e le o l v a s z t o tt a a m a g a á l l a p o ­ tá b a : — N e m b a j, l e g a l á b b e lm o n d h a to m m a j d n e k i, h o g y 1 9 7 . . .- b a n a s z ü l e t é s n a p j á n e s e t t le a z e ls ő h ó ! Z o lt á n t n y u g t a l a n í t o t t a a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k t á v o l m a r a d á s a . A r r a s z á m í t o tt , h o g y d é l r e t é n y le g v é g e z n e k , é s a d é l u t á n f o l y a m á n v a l a ­ m ily e n ü r ü g g y e l h a m a r á b b k i ló g h a t a v á r o s b a , h a z a m e h e t é s k i a l u d ­ h a t j a m a g á t . M e g p r ó b á l t a k is z á m o ln i, m e n n y i id ő t t ö l t ö t t e k e l a l e ­ r o b b a n t Z s ig u li á tv i z s g á l á s á v a l , m e n n y i t a j á r á s o n a te l e f o n n a l , s m e n n y i t i t t a r u h a g y á r p o r t á j a e lő tt. T íz ó r a m á r j ó v a l e lm ú lt, é s m é g k ö z e l fé l ó r á t k e l l e t t m e n n iü k . H a e h h e z h o z z á s z á m í tj a a ta n á c s o n t ö lte n d ő id ő t, a z u t a t v is s z a f e lé , d é l u t á n e g y ó r a jö n k i b e lő le . É s p e r s z e m é g n e m i n d u l t a k e l. M a g a n y o m ta m e g t ü r e l m e t l e n ü l a k ü r t ö t . A z t á n k i s z á l l t é s m á r b o n y o l u lt m a g y a r á z a t o k a t k é s z ít e t t e lő , a m i v e l m a j d a p o r t á s n ő t r á v e s z i, h o g y e n g e d j e b e , a m i k o r f e l t ű n t a b iz to s ítá s i ü g y n ö k . — V é g ü l is, e g y m e g y e t a n á c s i k o c s it, h a k é s i k is, m e g v á r n á k — m o n d ta m e n te g e tő d z é s h e ly e tt. — N e m i d ő r e m e g y ü n k — f e le lt e i n g e r ü l t e n Z o ltá n . — D e a z é r t s i e tü n k . É s k ü l ö n b e n is! E g y m e g y e t a n á c s i k o c s i t s e m v á r n a k j o b b a n a k ö z s é g e k b e n , m i n t b á r m i f é l e m á s k o c s it. F é l r e v a g y in f o r m á l v a . A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k e g y p i l l a n a t r a m e g h ö k k e n t , d e n e m h a g y t a m a ­ g á t k i z ö k k e n te n i. L á t h a t ó a n e r e d m é n n y e l j á r t a z ü z e m b e n . — P e r s z e , ig a z a d v a n — v á la s z o lta . — A s ö r ö s a u t ó t n y i lv á n i z g a t o t ­ t a b b a n v á r j á k — n e v e t e t t , m a j d m á s h a n g n e m r e v á l t o t t , m i n t h a ig y e ­ k e z n e f e lz á r k ó z n i Z o ltá n h o z . — E z a n é p s é g m é g o l y a n a b b , m i n t v o lt. M o s t m u t a t j a m e g m a g á t ig a z á b ó l. T u d n é k n e k te k e s e te k e t m e s é ln i! — E h h e z n e m f é r k é ts é g — h ű t ö t t e le Z o ltá n . M a g a s e m é r t e t t e , h o n n a n v a n b e n n e v á r a t l a n u l e n n y i e ll e n s z e n v e z i r á n t a z i s m e r e t le n irá n t. — K é s te m . R e n d b e n v a n . Á llo m a k ö v e tk e z m é n y e it. A v e n d é g e im v a g y to k ! — c s a p o tt a t é r d é r e f e k t e t e t t a k t a t á s k á r a a z ü g y n ö k : — T u d ­ j á t o k , m o s t é le t b iz to s ít á s o k a t s z e rv e z e k . C s i n á lt a m m á s t is, d e e b b ő l m ag a s a ju ta lé k . . . — N e m a k é s é s r ő l v a n sz ó — s z a k ít o t ta f é lb e Z o ltá n . N e m t u d t a m e g á lln i, h o g y e z t a p o n t o s í tá s t e l n e v é g e z z e . — N e m é r t e l e k e g é s z e n p o n t o s a n — v á la s z o lt a a z ü g y n ö k — , d e e n ­ g e d e lm e d d e l n e m s é r t ő d ö m m e g . U g y a n is n e m a z a f a j t a v a g y o k . E z k iz á r ó o k l e n n e a s z a k m á m b a n . — U g y a n , n e k a k a s k o d j a t o k ! M e s é lj i n k á b b n é h á n y e s e te t, h a m á r c é lo z g a ttá l r á ! D e n e v e t h e s s ü n k á m ! — k ö v e te l te K a ta . A z ü g y n ö k b e v e z e t é s k é n t e g é s z e n s z e lle m e s f e jt e g e t é s b e k e z d e tt a r ­ ró l a z a l a p v e t ő e l l e n tm o n d á s r ó l, h o g y v a la k i — a k i p e d ig m é g é ln i a k a r é s le h e tő le g s o k á ig — b i z t o s í t á s t k ö t a r r a a z e s e tr e , h a m e g h a l n a ; a m ib ő l a b b a n a z e s e tb e n , h a a h a l á l t é n y le g b e k ö v e tk e z n e , n e k i a z é g ­ v ilá g o n s e m m i h a s z n a n e m l e n n e . Ö n m a g á b a n v é v e e z a z e ll e n t m o n ­ d á s m é g á t h i d a lh a tó , é s a le g tö b b e m b e r b ő l k i s a j t o l h a t ó e g y s z e rz ő d é s. Á m a z e s e d é k e s b e f iz e t é s e k k o r m in d i g k i d e r ü l , h o g y a m ö g ö tte le v ő é s e lh a g y o t t tá r g y i d ő s z a k o t is m in d e n k ü lö n ö s e b b v e s z é ly n é lk ü l é lt e á t a b iz to s íto tt, t e h á t lé n y e g é b e n f e le s le g e s e n s z a b a d u l t m e g a p é n z é ­ tő l. É s l á m , i t t a b e f iz e té s n a p j a é s ú j b ó l k i d o b h a t e g y k is s u m m á t a z a b la k o n , a m i m é g a z z a l a k e ll e m e tl e n s é g g e l i s j á r , h o g y e m l é k e z te t i k 15 �rá, m en n y i veszély fenyegeti az é le té t és hogy b á rm ik o r m eg h alh at. M árpedig n em ab b a n a k o rb an élünk, hogy b á rk i is p én z t ad jo n ki azért, hogy m em ento m orit szerezzen m agának. A z ü g y n ö k m é g n e m f o g y o tt k i a m u l a t t a t ó tö r té n e t e k b ő l, a m i k o r m e g é r k e z t e k a z ú t ic é lj u k h o z . Z o lt á n a t a n á c s o n s e n k i t s e m t a l á l t a s te n c ilg é p k e z e lő jé n k ív ü l, a k i t ő l m e g t u d t a , h o g y a t i t k á r n a k v a la m i d o lg a a k a d t é s n e m r é g m e n t e l, d e m á r c s a k e b é d u t á n j ö n v is s z a . A z e ln ö k p e d ig a j á r á s n á l v a n . V á r n i u k k e ll t e h á t , l e g a l á b b e g y ig . Z o lt á n a r r a g o n d o lt, h o g y a d d ig e s e tl e g f e lk e r e s i a p a n a s z o s t. M ie lő tt s z ó l h a t o t t v o ln a , K a t a r ö g tö n j a v a s o l t a , h o g y m á r i s h a j t s á k b e a b iz ­ t o s ítá s i ü g y n ö k t a r t o z á s á t : ü l je n e k b e a p r e s s z ó b a . J ó c s k á n e l m ú l t e g y ó r a , a m i k o r Z o lt á n v i s s z a j u t o t t a t a n á c s r a . A m i n t a j á r d á r a l é p e tt, é r e z te , h o g y a z u t o ls ó k ö r f o r r a l t b o r t k i k e l ­ l e t t v o l n a h a g y n ia . K ü l ö n b e n i s s ö r r e v á g y o tt, a z j ó t t e t t a m á s n a p o s ­ s á g á n a k , s z in te m in d i g t e l j e s e n f e lf r i s s ít e t t e . N e m is t u d t a , m i é r t e n ­ g e d e t t a r á b e s z é lé s n e k . A t t ó l t a r t o t t , m e g fo g l á t s z ó d n i r a j t a a z ita l . L e g s z ív e s e b b e n k e r ü l ő t t e t t v o ln a . A z o r s z á g ú t r a f e lf ű z ö tt f a l u a z o n ­ b a n n e m k í n á l t m e l l é k u t c á k a t. A j á r d a e g y e n e s e n a t a n á c s r a v itte . M e g á llt, k ig o m b o lta a t é l i k a b á t j á t , k o m ó to s a n a k a r t r á g y ú j t a n i , h a d d m ú lj é k a z id ő . A z e ls ő s l u k k u t á n v e t t e é s z re , h o g y k a p k o d v a é s m o ­ h ó n s i k e r ü lt . A le v e g ő é r e z h e tő e n m e g e n y h ü lt, t u d t a , h o g y h a v a z n i fog. I d e g e n k e d e t t a z ily e n k is z á llá s o k tó l. V a la h o g y m in d i g i l l e t é k t e l e n ­ n e k v é l t e m a g á t. „ Ig e n , a m a g a b iz to s s á g ” , m o r m o l t a f é lh a n g o s a n é s a c e m e n t l a p o k k a l k i r a k o t t á r o k b a d o b t a a c s ik k e t. H a c s a k t e h e t te , C s a th ó v a l e g y e z te t te a z ú t j a i t . C s a th ó m i n d e n ü t t o t t h o n v o lt. C s a th ó a n n a k e ll e n é r e , h o g y a „ jó h a r m i n c a s o k ” k ö z é t a r t o z i k , a z e g y ik l e g ­ r é g ib b d o lg o z ó ja v o l t a z o s z tá ly n a k . E b b ő l é lt . M i n d e n t t u d o tt , a m i t t u d n i é r d e m e s . É s e z t m á s o k is t u d t á k r ó la . A m i n t a z t is, h o g y n e m s z a k a d m e g a z e r ő fe s z íté s tő l. V is z o n t b iz to s p o n t v o l t v á lto z ó f ő n ö k e i s z á m á r a : é v e k r e v is s z a m e n ő e n , f o l y a m a t á b a n t u d o t t r e f e r á l n i a z ü g y e k rő l. S e z a t u d á s é s z r e v é tl e n ü l v á lt o z o t t á t s a j á t m u n k á j a e d d ig i e r e d m é n y é v é . „ Ö n a d m i n i s z t r á l á s ” — s z o k ta m o n d a n i Z o lt á n n a k , h a m á r v é g k é p p e n n e m t u d t a v i s s z a f o jt a n i n e v e lő i h a j l a m a i t . „ Ö n a d m i ­ n i s z tr á l á s , ö r e g e m ! N e lé g y m a m l a s z ! ” K ö z ö s ú t j a i k b a n is a z v o l t a k ü lö n ö s , h o g y C s a t h ó m in d e n k é r é s n é lk ü l, a l e g t e r m é s z e t e s e b b m ó ­ d o n v i t t e a s z ó t a z ő ü g y e ib e n is, é s h a m a r l e r e n d e z e t t m in d e n t , m á ­ s ik k e d v e n c j e l m o n d a t a j e g y é b e n : „ R ö v id e n , o k o s a n , é r d e k e s e n .” Z o lt á n ö s s z e s z e d te m a g á t. H a j l a n d ó v o l t v a la m if é le j e l n e k t e k i n t e n i , h o g y e g y e d ü l k e ll t á r g y a ln i a . E lő n y t l á t o t t a b b a n is, h o g y K a t a se m e n t v e le , h a n e m a p r e s s z ó b a n m a r a d t . Í g y a j á r á s r a á l t a l á b a n h i ­ v a tk o z h a t m a j d , s n e m K a t á b a n t e s te s ü l m e g a k ö z v e tle n f e lü g y e le ti s z e rv . K a t á n k ü l ö n b e n is f e lt ű n ő e n l á t s z a n a a z ita l. M á r o t t t a r t o t t , h o g y „ é n e g y s z e r ú g y i t t h a g y o m e z t a z e g é s z e t” . A t a n á c s o n a s te n c ilg é p ü t e m e s k o p o g á s a f o g a d ta , e g y é b k é n t c s e n d v o lt. E tt ő l v á r a t l a n u l o l y a n á l l a p o t b a k e r ü lt , m i n t h a n e m is a m e g y é ­ rő l, h a n e m i n n e n a f a lu b ó l j ö n n e ü g y e s - b a j o s d o l g á t r e n d b e t e n n i é s e lő t t e f e l h a j t o t t v o l n a v a la m it , s z ív e r ő s ítő ü l. A t i t k á r t f é lig n y i t o t t a j t ó m ö g ö tt t a l á l t a . H á t t a l ü l t, ú j s á g o t o l v a ­ s o tt. Z o lt á n a z a j t ó n a k o t t h o n s e m t u d o t t h á t t a l ü l n i. A k i e r r e k é p e s v o lt, a z t é r z é k e t l e n n e k t a r t o t t a . P o n t o s a n t u d t a , h o g y a m a g a r é s z é r ő l f o g y a té k o s s á g a in a k e g y ik a p r ó j e l é r ő l v a n sz ó , a m i b ő l m a g á n a k e r é n y t , m á s n a k h i á n y o s s á g o t c s in á lt. A t i t k á r — m i u t á n a v á l l a f ö lö tt m e g n é z te , k i n e k i s v is z o n o z z a a k ö s z ö n é s t — a z a s z t a l r a t e t t e a n y i t o t t ú js á g o t, m i n t a k i h a m a r o s t f o l y ta t n i a k a r j a a z o lv a s á s t. — T u d t a m a z é r k e z é s é r ő l. M á r v á r t a m . — M ik ö z b e n b e s z é lt, s z á ja s a r k á b a n e g y g y u f a s z á l v é g e z te k é n y e s e g y e n s ú ly i j á t é k á t , fo g p is z k á ló g y a n á n t . Z o lt á n ö n k é n te l e n ü l is a z t f ig y e lte , m ik o r e j t i k i. — Ig e n . Ig e n . T u d o m , n e m t a l á l t i t t — e lő z te m e g Z o lt á n t. — T u d ja , a z a s s z o n y fő z tjé h e z v a g y o k s z o k v a . F ő z n e k n e k ü n k a z ó v o d á b a n , o d a j á r á t m i n ­ d e n t a n á c s i d o lg o z ó , m e r t g y o r s is, o lc s ó is, n e m is s p ó r o l j á k k i a j a ­ v á t, d e é n v a la h o g y n e m t u d t a m m e g s z o k n i. P e d i g v o l t r á id ő m . T u d ­ ja , tíz é s fé l é v e t h ú z ta m l e a j á r á s n á l . A k ö z k o n y h á r a v a la h o g y m é g ­ s e á l l t r á a sz á m íz e . Ú g y , h o g y m ió t a i t t h o n v a g y o k , l a s s a n ö t é v e lesz, n e m g y ő z ö k e le g e t e n n i e b é d r e . N e m m o n d o m , n e m m o d e r n f e l ­ fo g á s, h o g y p o n t a t i t k á r f e le s é g e m a r a d o t th o n a fő z ő k a n á l m e lle tt. M ik o r p e d ig m in d e n a s s z o n y a m u n k á h o z tö r e k s z ik , a z ö n á ll ó k e r e s e t ­ h e z. D e n e m t e h e t e k r ó la , g y o m o r p á r t i v a g y o k . R á s z o lg á l ta m a tíz é s fé l é v e m m e l — n e m ig a z ? — , h o g y m o s t m á r tis z te s s é g e s e b é d e t e g y e k . — Z o lt á n e g y r e n a g y o b b z a v a r b a n h a l l g a t t a . — G o n d o lo m , v a la h o g y e l t e l t a z a k i s id ő . S z é p e n r e n d b e t e t t ü k a p r e s s z ó t, v á r o s i ig é n y t is k ie lé g ít. T u d ja , k e ll, h a a z t a k a r j u k , h o g y a f i a t a l o k . . . P e r s z e n e m k is p é n z b e k e r ü l t . . . T u d ja , a h e ly i Á F É S Z n é l k ü l . . . Z o lt á n a r r a g o n d o lt, h o g y ú j s á g í r ó n a k v é li, a z é r t s o r o l j a f e l a f a lu m in d e n e r e d m é n y é t . N e m t u d t a , h o g y a n s z a k ít s a f é lb e . A z t á n v á r a t l a n k é r d é s k ö v e tk e z e t t: — A K a t i k a n e m j ö n b e ? M o s ta n á b a n r i t k á n f o r d u l m e g n á l u n k . A z e lő tt m e n n y i t n y ú z o tt b e n n ü n k e t ! N é h a m á r a z t h i tt e m , e g y é b d o l ­ g a s in c s a j á r á s n a k , m i n t h o g y a s z e g é n y k ö z s é g e k e t a k u l tú r o t t h b n n a l m e g a k ö n y v t á r r a l n y a g g a s s a . G o n d o lo m , m a g a is ily e n ü g y b e n jö tt. A z t h is z e m , m é g n e m ta l á lk o z tu n k . A z ig a z g a tó r ó l v a n szó, h a s z a b a d t a lá lg a tn o m . — Ig e n , v a ló b a n . . . — k ö n n y e b b ü lt m e g Z o ltá n , h o g y a t á r g y r a t é r ­ te k . — A p á r t b i z o t t s á g s e g íts é g é t k é r t e a f iz e té s e ü g y é b e n . S m iv e l k im o n d o t t a n ta n á c s i f e l a d a t r ó l v a n sz ó , t ő l ü n k v á r n a k f e l e l e t e t é s m e g o ld á s t. É r e z te , h o g y a t i t k á r m in d e n t e k i n t e t b e n u r a a h e ly z e tn e k , s h a ú g y a k a r j a , m in d e n é r d e m le g e s m e g o ld á s n é l k ü l e l v á l h a t n a k . M é g is, h a a r r a k e r ü l s o r, a t i t k á r t e l j e s e n t i s z t á n á ll m a j d . Z o ltá n , a s z a v a i m e g e r ő s íté s é ü l e l ő v e t te h á t a le v e le t, d e — a d i p l o m a t a t á s k á j a f e d e lé ­ 36 n e k f e d e z e té b e n — a k a p o c c s a l e g y ü t t l e v e t t e a b e a d v á n y f a k s z i m i lé ­ jé t. A t i t k á r , a n é l k ü l , h o g y a h á t á t e le m e l te v o l n a a f o t e l t á m l á j á t ó l , a l e v é l é r t n y ú l t, m a j d s o k k a l t o v á b b o lv a s ta , m i n t a m e n n y i t a h á r o m é s fé l s o r i g é n y e lt. Ú g y t ű n t , a z a l á í r á s k i b e t ű z é s é v e l b a jl ó d i k . Z o ltá n k i h s s z n á l t d a h e ly z e te t : — K o n k r é t v á l a s z t k e ll v i n n e m . Ú g y v a g y o k i n f o r m á l v a , n in c s s e m ­ m i a k a d á ly a , h o g y p o z itív e li n t é z é s t n y e r j e n a z ü g y . S ő t, m á r r é g m e g k e l l e t t v o l n a o ld a n i e z t a b é r k é r d é s t . — Ig e n , ig e n . B á r n e m p o n t o s a n ú g y v a n , a h o g y m o n d ja . — A z ú j ­ s á g r a e j t e t t e a l e v e l e t . — T u d ja , v a n i t t n é h á n y o ly a n k ö r ü lm é n y , a m i, h o g y is m o n d ja m c s a k , n e m te s z i e g y s z e r ű v é a z ü g y e t. M i n t e m ­ b e r t, u g y e . . . — Ú g y t u d o m , ö n m á r k o r á b b a n m e g í g é r t e a fiz e té s e m e lé s t, a m i a z ó ta s e m t ö r t é n t m e g — Z o lt á n m a g a is m e g le p ő d ö tt a z e ré ly e s s é g é n . „ N e m i t t a m h i á b a ” , g o n d o lta . — C sa k sz ó b a n . C sa k sz ó b a n . N e m tu d o m , m e n n y ire tá jé k o z o tt a k ö z s é g e k g a z d á lk o d á s á b a n . S a jn o s , a b é r a l a p k ö tö tt, é s e z e n a t e r ü l e ­ t e n m e g t a k a r í t o t t b é r a l a p p a l n e m r e n d e l k e z i k a k ö z sé g . D e a z í g é r e t k ö te le z . É s m in d e n t ő le m t e l h e t ő t . . . A m i t le h e t, a j u ta l m a z á s s a l , is k o rrig á ltu n k . — D e k é r e m , ö n is jó l t u d j a , h o g y a n y u g d íj e l ő t t á ll ó k n a k m it j e ­ l e n t a fiz e té s e m e lé s . I t t n e m a j u t a l o m r ó l v a n szó. — M i n t e m b e r t, u g y e , m e g é r te m . T u d ja , h o g y v a n : id ő s ö d ő s z e m é ly ­ rő l v a n szó, k i n e é r t e n é m e g ? D e a j u t a l m a t is e g y e d ü l n e k e m k ö ­ s z ö n h e ti. A n n a k is ö r ü l h e t . — M i é r t? N e m é r d e m e l t e m e g ? M ie lő tt a t i t k á r v á l a s z o l h a t o t t v o ln a , h a l k k o p o g t a t á s s a l b e lé p e t t a s te n c ile z ő n ő , k e z é b e n a z e lv é g z e t t m u n k á v a l . — N o, m i v a n ? — k é rd e z te a titk á r . — V ag y ú gy. K é sz le tt? T eg y e az a s z ta lo m ra ! A n ő s z ó n é l k ü l a t i t k á r s z é le s, r é g im ó d i í r ó a s z t a l á r a h e ly e z t e a v a s t a g k ö te g e t, m a j d h á t r á l v a k i m e n t . A z i r o d á b a n a z í r ó a s z t a l v o lt az e g y e tle n n e m m a i b ú t o r d a r a b , a m i t m é g v a ló s z ín ű le g a h á b o r ú u t á n m e n t e t t e k á t a k ö z s é g i e lö l j á r ó s á g r ó l . H a t a l m a s l a p j á n jó l s z é t l e h e ­ t e t t p a k o ln i, s a m e l l e t t s z á m o s f i ó k j a is a j a v á r a s z ó lt. E g y é b k é n t a s z ő n y e g e k tő l a k é k e s s z ü r k e p á n c é ls z e k r é n y i g v a d o n a t ú j v o lt m in d e n , v a g y l e g a l á b b i s n e m ré g i. A z b iz to s , h o g y r e n d b e n t a r t o t t á k a z i r o d á t , m e r t a z e le g á n s s z o b a n ö v é n y e k d ú s a k é s e r ő te lj e s e k v o lta k . — L á t j a , ily e n e k k e l is n e k e m k e ll tö r ő d n i. A s p o r t a m in d e n e m . B e n n e v a g y o k a z e g y e s ü le t v e z e tő s é g é b e n . M o s t t a r t u n k m a j d a h é te n ü lé s t, a h h o z k é s z ü ln e k a m e g h ív ó k . N o s, h o l is t a r t o t t a m ? — A z t k é r d e z te m , m i é r t n e m é r d e m e l t e m e g m é g a j u t a l m a t s e ? — Ú g y lá to m , m é g s e m t u d m in d e n t . N e m k e ll e n e m o s t n e k i e z e n a f iz e té s e n te n g ő d n i. N e m k é n y s z e r í t e t t e ő t e r r e s e n k i. L e t t v o l n a n e k i le h e tő s é g e . Z o lt á n a z é l e t r a j z b o n y o lu lt s z a k a s z á r a g o n d o lt, a z t á n a v á r a t l a n e l a p a d á s r a , a m i r e p u s z t á n a z é v s z á m o k b ó l n e m le l t m a g y a r á z a to t , i n ­ d o k o lv a p e d ig n e m v o lt. — T u d o m m a g a m is, h o g y n e m m in d i g c s i n á l t a a z t , a m i t m o s t. N a ­ g y o b b f e la d a t o k n a k is e le g e t te tt. — N a g y o b b f e l a d a t o k n a k ? J ó , n e m f i r ta t o m . D e k é r d e m m a g á tó l, m á s n e m ? É n is m o n d h a t n á k m a g á n a k e g y e t s m á s t a m a g a m é le t é ­ b ő l. B e s z é lt m á r v e le s z e m é ly e s e n ? — N e m t a l á lk o z ta m m é g v e le , d e t e r v b e v e tte m . — A k k o r m a j d a r r a is k é r d e z z e n r á , m i a z ö r d ö g b ú j t b e le , a m i k o r tíz é v e n e m is a k á r m i t a j á n l o t t a k f e l n e k i? ! Ő m e g n e m v á l l a l t a . — N e m tu d o m , m i t ö r t é n h e t e t t t íz é v v e l e z e lő tt. N e m is f i r ta t o m . M e r t a z t m é g s e m g o n d o lo m , h o g y a z a k k o r i b á r m i f é l e e s e tn e k k ö z e l e h e t n e a m o s t a n i f iz e té s é h e z , m é g k e v é s b é a j u ta l m á h o z . — A h o g y g o n d o lja . D e h a m in d e n á r o n t u d n i a k a r j a , m i a b a j v é le m o s t, h á t e lm o n d o m . K ö t e tl e n m u n k a i d e j e v a n , u g y e , c s a k h o g y ő e z t a k ö t e t l e n m u n k a i d ő t n a g y o n a m a g a s z á ja íz e s z e r i n t i g a z ítja . O t t v a n n a k n e k i a z á ll a to k , m a r h a is, d is z n ó is. — M o n d jo n v a la m i k o n k r é tu m o t ! — A r r ó l b e s z é le k . A v á r t a t n e m t u d j a a d n i. M i n d k e tt e n i s m e r j ü k a k ö v e te l m é n y e k e t . Ő m á r e z e k e t n e m t u d j a a d n i. — V a l a m i t a z é r t c s a k v é g e z . E lé g m o z g é k o n y e m b e r n e k t ű n i k a h ­ h o z , h o g y n e t é t l e n k e d jé k . — C s in á ln i é p p e n c s i n á l v a l a m i t ! B a jt . V a n e g y i g a z á n jó l m ű k ö d ő if jú s á g i k l u b u n k . H á t a z o n m á r n e k i té n y l e g c s a k a n n y i t k e ll e n e se ­ g íte n i, h o g y k i n y i t j a a k lu b s z o b á t. D e a f i a t a l o k k a l n e m t u d k i jö n n i . T a s z ító la g h a t r á j u k a m a g a t a r t á s a . — M i n d e n t a z é r t a f i a t a l o k n a k s e k e ll e lh i n n i . — A k k o r n e k e m h ig g y e e l, a m i t m o s t m o n d o k . M e r t m á r k i h ú z z a b e lő le m — a z z a l k i v e t t e a s z á já b ó l a f o g p is z k á ló t, k e t t é t ö r t e é s a h a ­ m u t á l b a d o b ta . — T u d ja , m i t c s i n á l t t a v a s s z a l? A k u l t ú r h á z m e l l e t t e lé g n a g y p a r k v a n . F á k , b o k r o k , p a d o k . K ie s ik a z u t c a i fo r g a lo m b ó l, v i lá g í tá s n in c s e n . T á r s a d a l m i ü n n e p e k e n s z o k t u n k á r a m o t k i v e z e t n i a k u l tú r h á z b ó l . A f i a t a l o k p e r s z e k e d v e lik . É r th e t ő , n e m ? N o , h á t a z ig a z g a tó , a h o g y e g y ik n a p k i n y i t o t t a a k lu b o t, a p u f f o k k ö z ö tt f e lf e d e ­ z e t t e g y — f é r f i a k v a g y u n k , k i m o n d h a t o m — , e g y ó v s z e rt, m e g e g y v é r e s z s e b k e n d ő t. F o g ta a s e p r ű n y e l e t, f e l t ű z t e r á m in d a k é t le l e té t. M e g v á rta , m íg a f i a t a l s á g ö s s z e g y ű lik a k l u b b a n , b e m e n t h o z z á ju k , k e z é b e n a k i d e k o r á l t s e p r ű n y é ll e l é s o r d e n á r é j e l e n e t e t c s in á lt. M it s z ó l h o z z á ? P e d ig , b i z o n y í t á s t n y e r t, h o g y a k l u b a b l a k a i n y i tv a v o l­ t a k , sz e llő z é s v é g e tt, m e r t p in c e h e ly is é g r ő l v a n szó , e z é r t k i n t r ő l is b e d o b h a ttá k . É s . . . E b b e n a p i l l a n a t b a n é lé n k z a j t h a l l o t t a k a f o ly o s ó ró l, m a j d e r é ly e s k o p o g á s t. A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k n y i t o t t b e , n y o m á b a n a t ö b b ie k k e l. �— Ó p a r d o n — m o n d ta . E ls ő p i l l a n t á s r a lá t s z o t t, h o g y s p ic c e s . — A k o llé g á n k u t á n j ö tt ü n k . M e g e g y k i s s z ív e s s é g r e is k é r n é n k . A h e ly ­ z e t u g y a n is a z , h o g y a s o f ő r ü n k f e le s é g e s z ü l, é s m in d e n p i l l a n a t ­ ban. . . M á r is h í v t á k — „ ig e n s ü r g ő s r e ” — a m e g y e s z é k h e ly e t. N e m s o k a t k e l l e t t v á r n iu k . A s o f ő r v á r a k o z á s a b e t e l j e s ü l t : v a ló b a n f i a s z ü l e t e t t . A z o v á c ió t a t i t k á r t e r e l t e m e d e r b e : — H á t e h h e z i g a z á n g r a t u l á l o k ! E z a z t á n m in d e n h i v a t a lo s t á r g y a ­ l á s n á l e lő b b r e v a ló . E r r e i n n i k e ll. — A z z a l a p á n c é ls z e k r é n y h e z l é ­ p e t t . K i e m e l t b e lő le e g y ü v e g b o n t a t l a n k o n y a k o t. M á s ik ü v e g is l á t ­ s z o tt, d e a b b a n f e lé n é l k e v e s e b b v o l t a z ita l . A t i t k á r b e c s u k t a a p á n ­ c é l s z e k r é n y t é s g o n d o s a n e lf o r d í t o t t a a k u lc s o t. K a t á v a l p o h a r a k a t m o s a to t t , m a j d m i n d e n k i t l e ü l t e t e t t A v e n d é g e k a f o t e l o k b a h u p p a n ­ t a k . A t i t k á r , m iv e l n e k i m á r n e m j u t o t t h e ly , e lő h o z ta a z í r ó a s z t a l a m ö g ü l a k a r o s s z é k e t. Í gy, a m i k o r a z ú j s z ü l ö t t r e ü r í t e t t é k a p o h a r a i ­ k a t, m in d e n k i n é l m a g a s a b b a n ü l t. E n n e k e ll e n é r e Z o lt á n m o s t f e d e z te fö l, h o g y a t i t k á r k is , a la c s o n y e m b e r . M o k á n y — j u t o t t e s z é b e a r é g h a ll o t t, o t th o n r ó l v a ló szó . „ M o k á n y p a r a s z t ” — i n t é z t e e l m a g á b a n , s v á r a t l a n u l o ly a n e l é g e d e t t le t t , m i n t h a s i k e r r e l z á r t a v o l n a l e a z ü g y e t. A t i t k á r , a m i k o r m á s o d s z o r t ö lt ö t t, o d a s z ó lt Z o lt á n n a k , h o g y v é g ü l is a d o lo g m e g o ld h a tó , d e k ö n n y í ts e m e g a h e l y z e t é t e g y l e v é l ­ le l, m e r t a t e s tü l e te n is k e r e s z t ü l k e ll v i n n i a z ü g y e t. A m e g y e i l e v é lle l a k á r a jö v ő h ó n a p tó l m e g o l d h a tó B á r a m e g o l d á s t a n y u g d í ja z á s j e ­ le n t e n é . A m it, t e k i n t e t t e l a z é r i n t e t t m a g a s v é r n y o m á s á r a , b á r m i k o r k iv it e le z h e t ő le n n e . A m á s o d ik k o n y a k u t á n Z o l t á n n a k e s z é b e j u t o t t , h o g y m é g n e m is e b é d e lt, a r e g g e lir ő l n e m is b e s z é lv e . M i n t e g y s z ilv e s z te r e z ő , v a g y n é v n a p o t , s z ü l e t é s n a p o t k ö s z ö n tő c s a ­ p a t h a g y tá k e l a k ö z s é g i ta n á c s o t. A k o c s ib a n , a m i a z ó t a j ó c s k á n k i ­ h ű lt, m é g m a g a s a b b r a c s a p o tt a j ó k e d v . — M o s t p e d ig m in d e n k i a z é n v e n d é g e m ! — j e l e n t e t t e b e a s o fő r é s k i a d t a m a g á n a k a z u t a s í t á s t : — I r á n y a h a lá s z c s á r d a ! — M ir e j u t o t t á l ? — k é r d e z t e K a t a Z o lt á n tó l , a m i k o r a k o c s i v é g r e b e m e le g e d e tt. — K i n e m á ll h a to m m é g a l á t á s á t se . L ú d b ő r ö s le s z a k a r o m a b a ju s z á tó l , h a c s a k r á n é z e k . H a b e s z é le k v e le , i n k á b b e ln é ­ z e k a f ö lö t t a z o k o s p a r a s z t f e j e f ö lö tt. Z o lt á n a l á n y r a n é z e t t : r é s z e g v o lt. — K ü lö n ö s f o g a lm a i t o k v a n n a k n e k te k a z e m b e r e k r ő l . M íg a t a n á ­ c s o n v o ltá l, n e m t u d t a m a m a g a m p á r t j á r a á l l í t a n i K a t á t . I t t v a n ez a z e ln ö k is . . . — N e m e ln ö k , c s a k t i t k á r — h e l y e s b í t e t t a so fő r. — M in d e g y . V e g y ü k ú g y , h o g y e ln ö k . A z t h is z ite k , a k á r k i m e g t e tt e v o l n a a z t a z i t a l l a l ? É s K a t a h i á b a m o n d ja , m e r t e z e g y o k o s e m b e r . M it v á r t o k e g y e l n ö k t ő l ? H a m é g é r t e l m e s is le n n e , a z t e g y b iz o n y o s s z i n te n f ö lü l n e m l e h e t n e e lv is e ln i. T a m á s I s tv á n F e la jz o tt íja m tü r e lm e te r e m ó v a d é k o t ü s tö k ö s c s ó v á já n e d z e tt id e g e t a s iv a ta g ra a jé g v e r é s r e S ím e m e r é s z n y ú l á r n y é k b ó l n ézek fa rk a ssz e m e t f a r k a s v a k s z ó n o k l a to k k a l p r é d i k á c ió k b ó l f e l é m s z is z e g v e r e p e s ő p illa n g ó ig é k k e l C s a lá d f á k l e s o r v a d t le v e le in c s ö r t e t p á r z a n i s á r lik a z o r d a s ö s z tö n V e r e s m e l lé n y b e n p ö ffe sz k e d n e k a b á b u k a h a js z á lr a k im u n k á lt m a r io n e tt to r n á n Z á s z ló d ís z b e n k o p o n y á n k o n iz z a d a z ő sz H ű b é r in g a s z a tty á n — K is d o lg o z n o m k e ll a s z ö v e g e d tő l — s z a k ít o t ta f é lb e K a t a . — D e té n y le g . Á l l jo n m a j d m e g v a la m i n e k e m is a lk a l m a s h e ly e n ! — A z j ó le s z . B e lő le m is k ik ív á n k o z ik , a m i fö lö s le g e s a f o r r a l t b o r ­ b ó l. H a m e g e n g e d ite k , f o ly ta to m . S z ó v a l e ln ö k b á r k i l e h e t , a k i o k o s. M e r t a z o k o s e m b e r m in d e n h o l h a s z n á l h a t ó . L e h e t u tc a s e p r ő , b u s z ­ s o f ő r , o r v o s v a g y a k á r t a n á c s e l n ö k . D e a b u t á v a l m i t k e z d e l? H a u t c a ­ s e p rő , a l e f o ly ó b a s e p r i a ló c itr o m o t, h o g y a z e ld u g u l. H a so fő r, g o ­ r o m b á s k o d ik a z u t a s o k k a l . H a o rv o s , c s a k a k ó r h á z e lh a l á l o z á s i s t a ­ t i s z t i k á j á t t a r t j a s z e m e l ő t t É s h a e ln ö k , a k k o r n e m t u d j a k e llő i d ő ­ b e n e lő v e n n i a k o n y a k o t. A s o f ő r h a r s o g v a n e v e t e t t , K á t a v i s í to t t , Z o lt á n m á r a z o n v o lt, h o g y m e g k é r d i, n e m t ú l k ö d ö s - e a t ip o ló g iá ja , é s m a g á t m e l y i k t á b o r b a s o ­ r o l ja , m i k o r K a t a ö k ö lle l v e r n i k e z d t e a s o f ő r h á t á t : — I t t ! I t t ! I t t j ó le s z ! — m u t o g a t o t t e g y ú ts z é li k a z a l fe lé . A s o f ő r h i r t e l e n fé k e z e tt. K a t a s i k í to t t . M i n d a n n y ia n e lő r e le n d ü l te k . A b iz to n s á g i ö v r á t a p a d t Z o lt á n g y o m r á r a . V á r a t l a n h á n y i n g e r fo g ta e l. K a t a m á r i s n y i t o t t a a z a jt ó t , é s s a r k a i t k é t o l d a l r a d o b á lv a , f u r c s a , n ő ie s f u t á s s a l e l t ű n t a s z a lm a k a z a l m ö g ö tt. A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k i s k i ­ s z á llt, n y ú j t ó z t a t t a a d e r e k á t. Z o lt á n l e e n g e d t e m a g á n a k a z a b la k o t , h o g y c s i tu l j o n a h á n y in g e r e . E k k o r l á t t a m e g a z e ls ő s o v á n y , s z á llo n g ó p ih é k e t. — H ó — m o n d ta . — T e e g é s z ú t o n e g y m e te o ro ló g ia i j e l e n t é s v a g y — m o n d ta a so fő r. — T é n y le g h ó . M o s t i n d u l t m e g — e r ő s k ö d ö t t Z o ltá n . M in d k e tt e n n é z t é k m a g u k e l ő t t a z u t a t . F ig y e lté k , a h o g y a z e ls ő p ih é k a s z fa lto t é r n e k é s a b b a n a p e rc b e n e l is tű n n e k . A z tá n a so fő r a f i á r ó l k e z d e tt b e s z é ln i, m i n t h a m á r l á t t a is v o ln a . Z o l t á n n a k v á r a t ­ l a n u l a k i v é r z e t t s z ü lő a s s z o n y k é p e t o l a k o d o t t a s z e m e e lé . K i s z á ll t a k o c s ib ó l, h o g y e lű z z e a k é n y s z e r ű l á t o m á s t. A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k ö t n e m l á t t a s e h o l. K é s ő b b n e m t u d t a m a g á n a k m e g m a g y a r á z n i, m i v e z e tte . V iz e ln ie k e ll e tt , d e a z á r o k p a r t o n i s e lv é g e z h e tt e v o ln a . A h e l y e t t ő i s a s z a lm a ­ k a z a l f e lé m e n t A k a z a l s z é lá r n y é k o s v é g é b e n , e g y m á s b a c s im p a s z ­ k o d v a , m e g l á t t a K a t á t é s a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k ö t. I n k á b b c s a k K a t a l á t ­ s z o tt. B e lő le is a h o s s z ú , f e h é r , k a p a s z k o d ó l á b s z á r a . A f é r f i, a h o g y a h á t á t n e k i v e t e t t e a k a z a ln a k , s z i n te e l t ű n t a s z a lm á b a n . Z o lt á n sa r k o n f o r d u l t , é s m a g a s e m t u d t a m ié r t , f u t n i k e z d e tt . A z á r o k p a r t o n m e g b o tlo tt, b u k d á c s o lt, m a j d e le s e tt. M i n d k é t k e z é v e l e g y k a tá n g k ó r ó b a k a p a s z k o d o tt, h o g y f e lh ú z z a m a g á t . A m i k o r v é g r e l á b r a á llt, a k k o r s e m e r e s z t e t t e e l a k a tá n g o k a t . K é s ő b b is e m l é k e z e t t : c s o ­ d á lk o z o tt, h o g y m é g m in d i g m il y e n e r ő s a s z á r u k . A z ö k le n d e z é s m e g ­ g ö r n y e d v e t a r t o t t a . J ó f o r m á n s e m m i s e m j ö t t b e lő le , c s a k v a la m i t a ­ pad ó s, k e se rű n ed v . A z t á n f e le g y e n e s e d e tt. V á r t v a la m it . Z o k o g á s r a g o n d o lt. D e c s a k a p e r c e g v e h u l ló h a v a t h a ll g a tt a , a m i t h a m a r o s a n e ln y o m o t t a f e l t ú r á z ­ t a t o t t m o to r h a n g ja . a la ttv a ló g ú n y a V ig y o r g ó v i t á k b ó l m e g e le v e n e d e tt k o rb á c s s v é ra lá fu tá s o k a d e re s re h ú z o tt o rs z á g u ta k m e g h a js z o lt k e ré k v á g á s a in s h ú r h u rk o lv a k é jje l h a tty ú i n y a k á n a f e l o c s ú d o tt h a n g n a k B encze Jó zsef H a m ég k é th e te n k é n t H a m ég k é th e te n k é n t h a z a ű z a v ág y , v e n d é g v a g y o k m á r , n e m o d a v a ló s i. D e m é g is m e g ö le l a m e z ő , e lm e s é li t i t k a i t a fö ld , k i v a l l a t a sz é l, a t i s z t a s z e m ű é g , f e l s í r m é g b e n n e m a k is m e z e i n é g e r , a s z e d e r s z u ty k o s , c ig á n y k é p ű , te h e n e k e l ő t t b a k t a t ó k is f iú , s e lk ó b o r o lo k , m i n t k i s g y e r m e k k o r o m b a n : é g r e v is z n e k f e c s k e s u h a n á s s a l á ld o t t, e s ő h o z ó s z e le k . 17 �G ág y o r P é te r A M e s te r — M in d e n n e k m e g v a n n a k a m a g a s z a b á ly a i — d ö rm ö g te m a ­ g a e lé B a r G e rso n . B á r le h e t, h o g y n e m is d ö r m ö g ö tt se m m it, c s a k az a jk a i m o z d u lta k m e g a k a r a tla n u l is s a j á t h a tá r o z o tt g o n d o la ­ ta itó l. B a r G e rs o n v ilá g é le té b e n s z e r e te tt e lm e r ü ln i g o n d o la ta i­ b an . A g o n d o la to t h a g y n i k e ll, h o g y v é g ig fu s s o n a z a g y o n s m in ­ d e n is m e r e tle n r á n c a k isim u ljo n . I ly e n k o r m á r s z in te o ly a n n y ir a te lje s s é v á lik , a k á r a v aló ság . H a a z e m b e r fe lé b e h a r a p ja a g o n d o la ta it, ú g y já r , m in t a sza­ m a r a s a s sz o n y a k ú tn á l — v illa n t f e l a re g g e li k é p B a r G e rso n e m lé k e z e té b e n . A z u g y a n is e g y ik k o r s ó já t, v é le tle n ü l a k ú t k ö v é ­ h e z ü tv é n , ö ssz e tö rte , s e r r e a m á s ik a t is a k ú th o z c s a p ta . A tö b b i a s sz o n y p e rs z e z ú g o ló d o tt e h iú s z e rte le n k e d é s lá ttá n , s k é n y s z e ­ r í te tte a s z a m a ra s a ssz o n y t, h o g y t a k a r íts a e l a c s e re p e k e t. M e n y ­ n y i k á r és m e n n y i fö lö sle g e s m u n k a ! — n é z e tt fe l a z é g r e B a r G e rso n , s s z in te ú j r a lá tta n a p tó l e lv a k u lt p illo g á s á b a n , h o g y a n p o ty o g s z é t h a s z n a v e h e te tle n , v ö rö s c s e r e p e k re a k é t sz é p n a g y , ö b lö s k o rsó . A g o n d o la to t v é g ig k e ll g o n d o ln i, m e r t a b b ó l s z ü le tik a p o n to s ­ ság. A k i h a m a r ia n k a p k o d id e -o d a , a z ú g y is k e v e s e b b m u n k á t v é ­ gez, m in t az, a k i m in d e n m o z d u la tá t m e g fo n to lja és ú g y b e g y a ­ k o ro lja , h o g y a z s z in te m á r sz o k á s á v á v á lik . A z ily e n e m b e r, h a a p r ó d o lg o k b a n is, d e m e g k ö z e líti a tö k é le te ssé g e t. B a r G e rs o n n e m s z e r e tte a h a m a r i e m b e r e k e t, k e le k ó ty á k n a k , tö k é le tle n e k n e k t a r t o t t a ő k et. A z ily e n e m b e r e k c s a k v itá z n a k , o k v e te tle n k e d n e k a z u tc á k o n m e g a te r e k e n , b a jb a s o d o r já k m a ­ g u k a t — s ő t m á s o k a t, m é g á r t a tla n o k a t is. H a a s z a m a ra s asz­ sz o n y v é g ig g o n d o lja , a m i a z első t ö r ö tt k o rs ó l á t t á n e sz é b e ö tlö tt, a m á s ik k o r s ó ja m á r e g é sz b e n m a r a d h a to t t v o ln a . H a p e d ig — f ű z te to v á b b sz o k á sa s z e r in t B a r G e rs o n a g o n d o la to t — m á r a k ú t f e lé é r k e z té b e n v é g ig g o n d o lja , m e g te rv e z i m o z d u la ta it, a k k o r a z első k o r s ó t se m ü ti h o z z á a z a m ú g y is lá th a tó , k iá lló k ő h ö z. P e d ig v o lt id e je a n n a k a k e le k ó ty a a s s z o n y n a k , a s z a m á r la s s a n b a k ta to tt, d e ő a h e ly e tt, h o g y a k ú t r a m e g a k o r s ó r a g o n d o lt v o l­ n a, m e lle it s ü tt e tt e a re g g e li g y ö n g e n a p s u g a r a k k a l. B a r G e rs o n tü r e lm e s e n á llt és v á r t. N e k i m in d ig id e jé b e n szól­ n a k , h a el k e ll k e z d e n ie a d o lg á t. A z ő m u n k á já r a m é g n e m k e r ü lt so r. M á s é t m e g n e m n a g y o n fig y e li; s e m m i ú j a t n e m lá t h a t ő m á r. K e m é n y b ő rb ő l v a r r o tt, ö b lö s z s e b é b e n sz ö g e k v o lta k : jó h e ­ g y es, k o v á c s o lt v a sszö g e k . V a la m e n n y it e g y e n k é n t e lle n ő riz te , m i­ e lő tt a b ő rz s e b b e r a k ta . Ö v é b e n h a s z n á la ttó l fé n y e s n y e lű h a r a ­ pó fo g ó , jo b b k e z é b e n sú ly o s k a la p á c s ló g o tt. 18 I ly e n k o r , v á ra k o z á s k ö z b e n , m in d ig g o n d o lk o d o tt, h o g y n e te l­ je n fö lö sle g e se n a z idő. A s z a m a ra s a s s z o n y re g g e l ó ta n e m m e n t k i a fe jé b ő l. N o n e m a z a k e le k ó ty a c é d a z a v a r ta , h a n e m a szép korsók: nagy, sim a falú, öblös, sz ép k o r s ó k v o lta k . L á ts z o tt r a j ­ tu k , h o g y jó k e z ű m e s te r c s in á lta . A k e le k ó ty á k n e m k é p e s e k ily e n m e s te rm u n k á ra . M é g m u n k a k ö z b e n is ú g y é re z te , h o g y m in d e n v a la m ire v a ló m e s te re m b e r m e g g y á s z o lja a z ily e n tö r ö tt c s e re p e k e t, m e r t m ég a c s e re p e k e n is lá ts z o tt, h o g y a k o rs ó k s z é p e k és jó k o r s ó k v o lta k . Az a c é d a sz o lg áló m e g ú g y v á g ta a k ú th o z , m in t e g y r o h a d t a l­ m á t. B a r G e rs o n ü g y e s k e z ű m e s te r v o lt. M o z d u la ta in a p o n to s b e ­ g y a k o r lo tts á g é rz ő d ö tt. F é lté r d r e e r e s z k e d e tt m u n k a k ö z b e n . H á t­ r a n y ú jt o tt lá b á v a l s z ilá rd tá m a s z t k e r e s e tt, h o g y m e g tá m a s z k o d ­ h asso n , h a n a g y o b b a t k e ll s ú jt a n i a k a la p á c c s a l. A f á t is m e g v iz s­ g á lta , m e r t n e m jó , h a a szö g g ö rc s b e m e g y , b á r sz ü k s é g e s e té n o d a is b e le h e t v e rn i. D e az ig a zi m e s te r a f a g ö rc s é t k ik e rü li. B a l k e z é v e l h á t r a n y ú lt a z s e b b e és k iv e tt e g y sz ö g et. S z in te ö n tu d a tla n u l m é g e g y s z e r e lle n ő r iz te m u ta t ó u j j á v a l a szö g helyét. E z u tá n j ö t t a le g lé n y e g e s e b b p ill a n a t: tü z e te s e n m e g v iz s g á lta a k e re s z tfá h o z s z o r íto tt f é r f i c s u k ló já t, m e r t e g y á lta lá n n e m m in d ­ egy, h o v a h e ly e z i el a szö g et. A z á ts z ö g e lt c s u k ló n a k m e g k e ll t a r ­ ta n ia a z e líté lt te s té t p á r n a p ig a k e r e s z tf á n . P e rs z e v o lt m á r r á eset, h o g y a f e lf e s z íte tt p á r ó ra m ú lv a le s z a k a d t. N e v e tsé g e s ily e n k o r a sz é lre m e g a k e s e ly ű r e h iv a tk o z n i. A ro s s z m u n k a az o k a, a k a p k o d ó g o n d o lk o d á s. A k ik e t ő felsz ö g ei, a z o k n e m e s n e k le s e m m ily e n sz é ltő l v a g y m a d á r tó l. A z a lé n y e g , h o g y jó sz ö g e k e t k e ll k iv á la s z ta n i és p o n to s a n k e ll a z o k a t e lh e ly e z n i. N e m le h e t a szö g se m t ú l v é k o n y , se m v a s ta g ; m in t a z e g y é v e s g y e r m e k m u ta tó u jja . Íg y m a g y a r á z ta B a r G e rso n a k o v á c s n a k is. O d a k e ll h e ly e z n i a te n y é r tö v é b e , a h o l a k é z m á ­ sik o ld a lá n e n y h e h o r p a d á s ta p in th a tó k i. B a r G e rs o n m u n k á ja k ö z b e n e r r e f ig y e l a le g jo b b a n . N e m h a l lja se m a s e g é d e k sz u ­ sz o g á sá t, m ik ö z b e n a z e líté lte t e r ő lk ö d v e a k e r e s z th e z s z o rítjá k , se m a z e líté lt k iá lto z á s á t v a g y h ö rg é sé t. E z a N á z á te ri, a k in m o s t d o lg o z ik , s a k i I s te n f iá n a k m o n d ja m a g á t, m á r a h a to d ik e b b e n a h ó n a p b a n . M o st, ú g y lá ts z ik , ez v a n d iv a tb a n a k e le k ó ty á k k ö z ö tt. A k e re s z tr e f e s z íté s e k k ö z ö n s é ­ g e is e g y re c sö k k e n , m á r u n ja a n é p a z esz e lő sö k e t. D e ez a N á z á te r i k ü lö n ö s e m b e r. K ü lö n ö s, ső t ro k o n sz e n v e s, a n ­ n a k e lle n é re , h o g y b iz to s a n k e le k ó ty a . N e m k ia b á l, n e m n y ö g , c s a k a h o m lo k á t v e r i k i a v e r e jté k . O d a n é z B a r G e r s o n r a , m ik ö z ­ b e n a z a sz ö g e k e t a k e z e ib e k a la p á lja . . . . F u r c s a n é z é s e v o lt. M ég a k o r s ó k a t is e lf e le d te tte a te k in te ­ te B a r G e rs o n n a l. S o k á ig n e h e z e n t u d t a e lfe le jte n i a N á z á te ri n é ­ zését. V a ló b a n ro k o n s z e n v e s v o lt. M ég sz e re n c se , h o g y é n fe sz í­ te tte m m e g — g o n d o lta B a r G e rso n , a m ik o r e m lé k e ib e n f e lb u k ­ k a n t a N á z á r e ti te k in te te — , h isz e n é n v a g y o k a le g jo b b n e v ű m e s te r a z o rs z á g b a n . �L e lk e s M ik ló s L e k é s te k s z ív e k b e n té to v á z to k t i á ld o z a ti k é s e k s az is te n i k e g y e k rő l d e c s u d a m ó d le k é s t e k ! tü d ő t p a z a r ló k ü r tb ő l sz álló p a p írv ilá g o k , jö v ő t h ir d e tő k — o ly k o r m é g je le n ig se lá tto k ! b á r f e ltö r n e a f o r r á s sz a v a , ő sz in té n e g y sz e r, a k á r c s a k szól a g y e rm e k , a k i b e s z é ln i k e z d el v a g y m in t h a lá l e lő tt sz ó ln a k b ö lc sen a v é n e k , a k ik e g y s z e rre lá tn a k sz é p sé g e t, m e ssz e sé g e t S o d ró d ó m a n ó k e z e k b e n se ly m e s n y ú lf ü le k ú szó id ő n a k a k u k k f ű - s z ig e t la b d á k b o lo n d ja k e r e k g o m b ú o r r f é n y lik a f e lh ő k sz é l-c sü c sk e alól f u tn a k a m e d v é k h o l- n e m -v o lt m e sé k m é z e t és m é h e t r e j t a m e ssze sé g sz é tz ilá lt r é te k k é k v ilá g a sz á ll s h e g y e k m ö g é á tlá tó s a s m a d á r v irá g s z ín e k b e n k a r d o k é ln e k itt g y ö n g y - v illa n á s u k v íz re é g e tik u sz o n y o s h a la k g ő g je tá to g o tt a z t k é p z e lik , h o g y h a lh a ta tla n o k K e le m e n G á b o r A b ű n je le M e g p ih e n h e tsz , M a m i: v é g é r v é n y e s e n és h á b o r ít h a ta tla n u l — ö r ö k re n y u g a lm a t le l­ tél. N e m z a v a r m á r se m m i. S e m m i és s e n ­ ki, itt e n i sz o m s z é d a id d a l b é k é b e n m e g le ­ szel m a jd . C s a k n e m e g y e m b e rö ltő u tá n , d e b e é r te d a tie id e t. M e rt a k ik e t i t t h a g y ­ tá l, n e m ta r t o z ta k ig a z á n h o z z á d ; n e m v o lta k m é ltó k a M a m ih o z . E g y e d ü l á llo k te g n a p h á n to lt síro d n á l. S ie tte m , n a g y o n s ie tte m a s z o m o rú h ír re, d e e lő b b n e m é r h e tte m . T a lá n jo b b is. N e m h a llo m a z „ I s te n b o c s á ssa m e g , d e m in d e n k in e k íg y k é n y e lm e s e b b ! ” s ó h a jo ­ k a t, a g y á s z s z ín le lt f á jd a lm á b a b u r k o lt m e g k ö n n y e b b ü lé s t. S ír o d a t n é z e m : so k k o s z o rú t k a p tá l. S a z ille n d ő sé g g y a n ta s z a g ú m ű v ir á g - k ö lte ­ m é n y e i k ö zé e g y szer é n y k is c s o k ro t t e ­ szek . A k e r e s z tr e . A s z ü rk e k ő k e r e s z tr e , h o g y e l ta k a r j a a h a to s t. M a r a d h a to k m é g ? V a n id ő m , nekem n e m k e ll s ie tn e m a to r r a . T e m eg , u g y e, v é g k é p p r á é rs z . B e sz é lg e tn é k , c s a k az a b a j, h o g y n e m so k j ó t id é z h e t e m lé k e z e ­ tem . J ó s z e ré v e l, é le te d n e k c s u p á n e g y ö tö d é t ism e re m . A z u to ls ó t, az e lm ú lá s e lő tti eg y ­ ö tö d ö t. A m ik o r m á r fö lö sle g e ssé v á ltá l, a m ik o r m á r n e m h a j t o t t á l k e llő h a s z n o t. A m ik o r ú t b a n v o ltá l. A k e r e s z te d — u g y e , jó l tu d o d ? — e g y ­ sz e rű , s z ü r k e sz ín ű k ő b ő l k é s z ü lt. Több m in t tíz é v ig á llt a fé s z e r a l a t t a s a ro k b a tá m a s z tv a — l á t t a d te is! — , az é v tiz e d n y i id ő a l a t t s z ín e k if a k u lt, r á s z á r a d t c s irk e ­ p isz o k m o c s k o lta b e. E m lé k sz e l? M á r a z a r a n y o z á s is k ik o p o tt a v é s e tt b e tű k b ő l. C sa k a jó s z e m ű e k o lv a s h a ttá k , h o g y e z á ll r a j t a : „ I t t n y u g s z ik S zéles I s tv á n n é , sz ü l.: O ro szi T e ré z ia 1880— 1 9 6 ...” . A z u to ls ó s z á m je g y e t c s a k m o s t k e lle tt b e v é sn i. N y o lc v a n ö t é v e s v o ltá l, a m ik o r a k e re s z ­ te d e t m e g v e tté k . A k k o r a z t m o n d tá k : n e m él m á r so k á ig a z ö re g a ssz o n y . M in e k is é ln e ? — k é r d e z té k m á so k . A f a lu b a n m é g s e n k i se m é r te m e g a k ile n c v e n é v e t, íg y a g y e r e k e k is a z t g o n d o ltá k , h o g y r ö v id e s e n s ír b a k e ll te n n i a M a m it. H o g y is k e z d ő d ö tt? M ik o r? T a lá n az A p ó te m e té s e u tá n , ö tv e n ö tb e n . A m ik o r k iv it­ té k a te m e tő b e , ú g y h a t á r o z ta k — h a z a ­ fe lé az ú to n — , h o g y a m e g le v ő p é n z t s z é jje lo s z tjá k . A h á z a t e la d já k , a n n a k az á r á n is m e g o sz to z n a k . T e m e g , M a m i, e l­ la k s z n á lu k . Ig az, té g e d n e m k é r d e z te k , d e m it is te h e tté l v o ln a ? R á ju k h a g y o d , m e r t a g y e r e k e k n e k íg y jó. E lő sz ö r M ih á ly fia d h o z k e r ü lté l. N em so k á ig é lte te k e g y ü tt. M ih á ly P e s te n d o l­ g o z o tt, r ö v id e s e n o ttr a g a d t, v itte m a g á v a l a c s a lá d já t is. N e k e d m a r a d n i k e lle tt, lá n y o d — M a ri n é n i — f o g a d o tt m a g á h o z . Ő is e g y e d ü l élt. F é r je k o r á n e lh a lt, e g y e tle n f iá t p e d ig m u n k a e sz k ö z e , a t r a k t o r te t t e a sírb a . T i k e tte n , k é t ö re g a ssz o n y , jó l m e g v o lta to k e g y m á ssa l. É le tk o ro to k e g y ü tte s e n e lé r te a sz á z ö tv e n é v e t, k ö zös jö v e d e lm e te k p e d ig 19 �M e g re tte n té l a k k o r , n a g y o n m e g r e tte n ­ té l. K e r e s z te t v e t e tt é l és re s z k e tő a jk a k k a l m o n d ta d : — J a j, is te n e m ! C sa b a , k is fia m , n e k ív á n j n e k e m ily e n r o s s z a t ! M in e k é l­ n é k a d d ig ? I s te n b ü n te té s e le n n e . N e m é r te tte m . A k k o r m é g f e l n e m fo g ­ h a tta m . C s a k g y a n íto tta m , h o g y h is z e d : b ű n t k ö v e ts z el, h a to v á b b élsz, m in t a z e m b e r e k á lta lá b a n . S t e d o lg o z tá l to v á b b . A g a lly a t, a m it a z e rd ő r ő l h o z tá l, a té r d e d e n tö r d e lte d el. — N e h é z a b a lta — íg y m o n d ta d . E k k o r m á r n a g y o n ro s s z u l n é z té l k i. C s u p a c s o n t és b ő r v o ltá l, h a j l o t t h á t a d d a l — n e v e d d z o k o n ! — a m e s é k r ú t ö re g ­ a s s z o n y á ra e m lé k e z te tté l. R é g i, k o p o tt s z o k n y á d , tu c a tn y i n y á r f o rr ó s á g á tó l k if a ­ k u lt k e n d ő d is s u tá n á llt r a jt a d . a h a ts z á z f o rin to t. Ig é n y te le n e k v o lta to k , az a n y a g ia k m i a t t s o h a s e m p a n a s z k o d ta ­ to k . S te la s s a n k ö z e le d té l a k ile n c v e n felé . D e m é g e lé g jó l b ír ta d m a g a d ! U gye, h o g y jó l? C s a k a s z e m e d d e l v o lt b a j. N a g y n e ­ h e z e n h a g y t a d m a g a d rá b e s z é ln i, b e le ­ e g y e z té l az o p e rá c ió b a . K ó rh á z b a m e n té l, é le te d b e n elő szö r. A s z ó d á s ü v e g a lj v a s ta g s á g ú sz e m ü v e g e t n e h e z e n s z o k ta d m e g , d e jo b b a n lá ttá l. E g y ü tt ö r ü ltü n k . B o tta l j á r t á l, d e s o h a se m m a r a d tá l n y u g ­ to n . H a j t o t t a z é v tiz e d e k a l a t t m e g s z o k o tt m u n k a , á lla n d ó a n te tté l- v e tté l a h á z k ö rü l. L ib á t ő riz té l, f ü v e t sz e d té l a z á lla to k n a k , ső t, g a lly a t h o z tá l a z e rd ő rő l. K e v e s e t p i­ h e n té l, e z é r t m in d e n k i c s o d á lt. H a m e g ­ g o n d o lta d m a g a d — m e g a sz ü k sé g ú g y h o z ta — , e lm e n té l a m á s fé l k ilo m é te r r e le ­ vő té e s z s z é rű re . A b ro s z o d b a s z a lm á t r a k tá l, és v itt e d h a z a . J ó s z á g a lá , m e g g y ú jtó s n a k . E m lé k sze l, m ily e n k é r d é s s e l is fe le lté l, h a v a la k i — a k á r c s a k tr é f á b ó l is — szó ­ v á t e tte ? — A z é n f ő d e m et e lv e tte a tszcs, e z t a k is s z a lm á t c s a k e lv ih e te m c s e ré b e i Íg y m o n d ta d : c s e ré b e ! S o k sz o r j á r t a m e b b e n a z id ő b e n h o zz ád . K is is k o lá s d é d u n o k á d le ü lt m e llé d , é s so­ k á ig b e s z é lg e ttü n k . F á r a d h a ta tl a n u l m e ­ sé lté l, s lá ts z o tt r a jt a d , h o g y jó le s ik a b e ­ széd . A n é v n a p o d a t p e d ig so se m m u la s z to t­ ta m . A b b a n c s a k a z v o lt a ro ssz, h o g y m in ­ d ig s ír tá l. E le r e d te k a k ö n n y e id , a r c o d a t a s z a k á c s k á d b a v a g y a sz o k n y á d a ljá b a tö r ö lte d . E g y sz e r, a z e g y ik u to ls ó ta lá lk o ­ z á s u n k k o r íg y b i z t a t t a l a k : — M e g lá tja , ö re g sz ü lé m , a s z á z a d ik sz ü ­ le té s n a p já n m é g k ö s z ö n te n i fo g o m . 20 C s e n d e s é le te d b e a z tá n is m é t b e le sz a ­ k a d t a b a j. L á n y o d és g y á m o lító d — M a ri n é n i — á g y n a k e s e tt, e g y ik f e le te lje s e n m e g b é n u lt. S z o m sz é d o k , ism e rő sö k , tá v o li r o k o n o k l á t t á k e l ő t is m in d a z z a l, a m ir e sz ü k sé g e v o lt. T e, M a m i, k ile n c v e n e g y év e s v o ltá l m á r e k k o r , s ez a z e s e m é n y ú ja b b s tá c ió t j e le n t e tt k á lv á r iá d o n . M e n n e d k e l­ le tt. D e h o v á ? K i ta r ts o n ? A k ö r ü lö tte d z a jló v itá b ó l t e m á r n e m s o k a t é r te tté l. Z o k szó n é lk ü l v e tte d tu d o ­ m á s u l a z t is, h o g y e z e n tú l e g y ik u n o k á d ­ n á l, J a n c s in á l fo g sz la k n i. S zép , ú j h á z b a n é lte k . E z t a f é s z k e t a z z a l a h ú s z e z e r fo ­ r i n t t a l a la p o z tá k m e g , a m it tá r s a d é s p á ­ ro d , A p ó h a lá la k o r ö rö k ö lte k . A z o sz to zk o ­ d á s n á l. H o g y é lté l, m it c s in á ltá l; e ttő l k e z d v e m á r c s a k h a llo m á s b ó l tu d o m . O tt h a g y ­ ta m , o tt k e lle tt h a g y n i a f a lu t. É v e n te k é t­ s z e r h a h a z a ju to t ta m , s ily e n k o r a k ip o r ­ c ió z o tt p e rc e k b ő l r á d is k e v é s ju to t t. M o n d já k , e k k o r m á r n e m d o lg o z tá l a n y ­ n y it. G y a k r a n l á t t a k a lé p c ső n ü ld ö g é ln i. K é ső este , s ö té te d é s u t á n is. T ö b b sz ö r és tö b b e n m e g is k é r d e z té k : — M a m i, m ié r t n e m m e g y b e a m e le g re ? M e g fá z ik — t e t t é k h o z z á fé ltő n . K issé ö ssz éb b h ú z ta d m a g a d o n a ly u k a s b e r lin e r k e n d ő t és a z t m o ty o g ta d : — N in c s e n e k itth o n J a n c s ié k . — E k k o r é r t e t t é k m eg , h o g y m ié r t ü lsz o ly a n g y a k r a n a lé p c ső n . E g y o d a v e te tt, ro n g y o s k a b á tr a k u p o r o d v a . S ohasem h a g y ta k e g y e d ü l a la k á s b a n , h a e lm e n te k v a la h o v á — a m i g y a k r a n m e g e s e tt — , a k ­ k o r k iz á r ta k . D e h ír e k e lt m á s n a k is. N e m so k id ő te l t e l a d d ig a n a p ig , a m ik o r J a n c s i c sa ­ lá d já n a k s z e m e fé n y e , a tiz e n k é t é v e s k is ­ lá n y a z t m o n d ta : — A n y u , a M a m in a k s z a g a v a n . — P á r n a p m ú lv a p a k o ln o d k e lle tt. A h ú s z e z e r f o r in t é r t a lig n é h á n y h é tig t a r t o t t a k . Ö re g , s z ú e tte á g y a d a t — c s a k ez m a r a d t m á r, a m i a tié d — á t v i t ­ té k m á s ik fia d h o z , J a n c s i a p já h o z . S zó ­ v al, o d a k ö ltö z té l. K ö ltö z té l? K ö ltö z te tte k . M e n y e d — a k i m a g a is ö re g a s s z o n y v o lt m á r — n e m ö r ü lt n e k e d . Á lla n d ó a n z s ö r­ tö lő d ö tt, so k sz o r k ia b á lt is. H a n a g y o n m é rg e s v o lt és e lö n tö tte a z e p e , a k k o r m e g is k é r d e z te : — M e d d ig a k a r m é g é ln i? M in d a n n y iu n k o n t ú l a k a r te n n i? M aga a k a r e lte m e tn i m in k e t? — A z á p o ro z ó k é r ­ d é s e k é r te lm é t t e m á r fö l se m fo g ta d . C sak h a llg a ttá l. L a s s a n a b b a h a g y ta d a sö p rö g e ­ té s t is, m á r n e m c s in á ltá l s e m m it. E n n i a lig e tté l, s z in te c s a k c s ip e g e tté l a z é te l­ ből. Ig az, so k b a j n e m v o lt v e le d . M a g a d ö ltö z té l, m o s a k o d tá l. D e e k k o r m á r k ile n c ­ v e n n é g y n y á r v o lt m ö g ö tte d . E lf á r a d tá l. A z u d v a r v é g é b e n f o ly ik a p a ta k . M ié rt n e m v ig y á z tá l jo b b a n e r r e a lu s t a k is e r e c s k é re ? M ié rt n e m ü g y e lté l jo b b a n k o r lá t n é lk ü li h íd já r a ? H o ssz ú s z ü n e t u tá n is m é t k e z e d b e v e t te d a c iro k s e p rő t, k ib o ­ t o r k á l tá l a h íd r a , h o g y le ta k a r íts d . A sze­ m e d , a ro ssz sz e m e d a z o k a , h o g y e lv é te t­ te d a lé p é s t és le z u h a n tá l a k é t és f é l­ m é te r e s m é ly sé g b e . M o n d já k : n e m sik o l­ to z tá l, n e m ja jg a t tá l . N é m á n , m o z d u la tla ­ n u l f e k ü d té l a n é h á n y c e n tim é te re s v íz ­ b en . A k ö v e k e n . — N e m so k r e m é n y v a n h o z z á — v é le ­ k e d te k a z e m b e re k . A z o rv o s a z t m o n d ta , h o g y tö r é s n in c s, d e te f é lre b e s z é lté l és n e m is m e r té l m e g s e n k it. A h o ln a p i s ir a ­ tó a s s z o n y o k m á r l á t t á k k ö z e li p r o g r a m ju ­ k a t, a m in t a k ív á n c s is á g tó l h a j t v a b e - b e ­ to p p a n ta k sz o b á d b a . O d a k ü n n k ö z b e n sz o rg o s m u n k a fo ly t, e z t p e rs z e te n e m tu d h a tta d . S ie tv e le m o s­ t á k a tíz e s z te n d e je p o ro s o d ó k e r e s z te t, m e g tis z títo ttá k a ty ú k p is z o k tó l. K é s z e n lé tb e h e ly e z té k . É s t e n é h á n y n a p m ú lv a — m in th a c sa k d a c b ó l te n n é d , b o s s z a n ta n i a k a r n á d az e m b e r e k e t — f e lk e lté l a z ág y b ó l. K ib a lla g ­ tá l a k a p u h o z . K e z e d e t a sz ó d á s ü v e g a l já r a e m lé k e z te tő s z e m ü v e g fö lé e r n y ő z te d , b e ­ le n é z té l a v ilá g b a . A v ilá g b a , a m i o ly ’ s ie t­ v e s z e r e te tt v o ln a m á r m e g s z a b a d u ln i tő ­ le d . A m e n y e d d ü h ö n g ö tt, n e m is p r ó b á lt u r a lk o d n i m a g á n . K iá llt ő is a k a p u b a és o tt ü v ö ltö tte v é r b e n fo rg ó sz e m m e l, a sz o m ­ s z é d o k és já r ó k e lő k e lő tt; — E z a v é n a s z ­ sz o n y b o sz o rk á n y , e n n e k n e m á r t se m m i. N e m is fo g m e g d ö g le n i so h a ! A k if a k a d á s r a , a s z itk o k r a t e m á r r á se h e d e r íte tté l. N e m s o k a t b e s z é lté l és — b o c s á sd m e g a n y ílt sz ó t! — a z e lm é d se m v o lt h ib á tla n . É lté l h a n g t a la n u l a c s a lá d ­ b a n , m in t a z á r n y é k . D e m o s t v é g le g e l f á r a d t a sz ív ed . I d e t e t t e k a k e ttő s s ír f e n n t a r t o t t ré sz é b e , A p ó m e llé . H a m a r já b a n — t a lá n a fé le le m tő l, h o g y m e g g o n d o lo d m a g a d — f e je d fö lé á l­ lít o ttá k a k e r e s z te t. R a jta o lv a s h a tó a szö­ v e g : „ I t t n y u g s z ik S zéles I s tv á n n é , szü l. O ro szi T e ré z ia 1880— 1978”. H ib á s a z írá s , a s e b tib e n u tá n p in g á l t a r a n y o z á s . . . , M a m i! K e r e s z tü l h ú z ta d a s z á m ítá s o k a t, to v á b b m e ré s z e lté l é ln i, m in t a m i k is z a b a to tt v é r e id tő l. A s z ü rk e k ő r e o d a b ü ty k ö lt h e te s a ló l k iló g a h a to s . Ig az , m o s t v ir á g , s z e ré n y k is c s o k ro m t a k a r ja . A b ű n á r u ló je lé t a z o n ­ b a n c s a k id e ig - ó rá ig le p lez i. M e rt n e m t e v é tk e z té l, M a m i, h o ssz ú é le te d d e l. �(F o ly ta tá s a 12. o ld a lr ó l) ú j a b b ü z e m e t l é t e s í th e tn é n k , é s m e g i n t ú j a b ­ b a t, m e g i s m é t ú j a b b a t , é s e n n e k n e m le n n e v é g e , m íg a z o r s z á g i p a r á n a k t e l j e s k e r e s z t ­ m e t s z e t é t b e n e m t e l e p ít e n é n k a g y á r b a . . . D e v ilá g o s , h o g y e k k o r j ö n n é n e k a k ü l g a z d a ­ s á g i g o n d o k — s z ó v a l e z v é g te l e n lá n c , é s a H ű tő g y á r n e m a k a r fe lk e rü ln i a já r s z a la g já ­ r a ; s a m i r é s z l e te k b e n e d d ig m é g is m e g a l k u d ­ t u n k , a z i g e n c s a k m in d v i s s z a lé p é s a k o r s z e ­ r ű ip a r f e jl e s z té s t ő l . A m a i t ó l é s a h o ln a p itó l. M e r t t e g n a p , s z ó v a l n é h á n y é v ti z e d e m é g a v ilá g le g e lső , m á r a k k o r is l e g m o d e r n e b b v á l ­ la la tk o lo s s z u s a , a F o r d M ű v e k is t e l j e s a u t a r ­ c h i á r a t ö r t. A n a g y H e n r y I. é s fia , H e n r y II. e g y m á s u tá n é p íte tte a h e n g e rm ű v e k e t, a z tá n a m e le g s a jto ló k a t, a z t á n a h i d e g s a j t o ló k a t, a z ­ t á n a k o h ó k a t; d e u t á n a v a s - é s s z é n b á n y á k a t n y ito tta k v a g y v á s á ro lta k , s h o zzá s a já t v a s ­ u t a k a t é p ít e tt e k , k ü lö n m o z d o n y - é s k o c s i p a r ­ k o t l é t e s í te tt e k . S íg y t e t t a k k o r a t ö b b i n a g y v á l l a l a t is, m íg n e m r á j ö t t e k , h o g y e z k é s z r á ­ fiz e té s , m e r t v a n e g y c s o m ó s e g é d ü z e m ü k , a m i t ő k t e l j e s e n n e m t u d n a k k ih a s z n á ln i , s n e m is é r t e n e k h o z z á k e llő k é p p e n , h is z e n c s a k m u s z á j b ó l f o g la lk o z n a k v e le . É s k ö r ü l ­ b e lü l n e g y v e n , h a r m i n c , d e t a l á n c s a k h ú s z é v e k e z d ő d ö tt e l ig a z á b a n a z i p a r s z a k o s o d á ­ sa. . . H á t ig e n , e lk e z d ő d ö tt n á l u n k is. E lv b e n . J o g s z a b á ly o k b a n . S z e rv e z é s i é s te l e p ít é s i u t a ­ s í t á s o k b a n . A g y a k o r la tb a n s o k k a l k is e b b m é rté k b e n ; c sa k e z t a z o rsz á g v á lla la ta i b o ­ lo n d o k le n n é n e k b e v a lla n i, és én sem m eg y e k b e le a t a g l a l a t á b a . N e m a z é n a s z ta lo m . H a g y ­ j u k i n k á b b a z a n y a g b e s z e r z é s , a k ü ls ő e g y ü t t ­ m ű k ö d é s i d ü l t z a v a r a i t , s k e r ü l j ü n k b e lü l a g y á rk a p u n . J ö j j ü n k b e , é s t e g y ü k fö l, h o g y a z a lu r u d a k , b á r h o g y a n is, d e m á r i t t v a n n a k , k e llő m e n y ­ n y is é g b e n , n a g y s á g b a n , v a s t a g s á g b a n é s ö s z ­ s z e té te lb e n . A m a n i p u l á l á s a z e ls ő á ll o m á s : a n a g y te lje s ítm é n y ű n y o m ó g é p e k d a r a b o l já k , z ö m ítik , h id e g e n f o l y a t j á k , a z a z : h ú z z á k . E k ­ k o r a le e n d ő s z i f o n te s t e k m é g v a la h o g y ú g y n é z n e k k i, m i n t v a la m e l y á g y ú tö l t é n y h ü v e ­ ly e k . E n n é l a m u n k a c s o p o r t n á l s z i n te s o h a s in c s p r o b l é m a . A r é g i n é m e t g é p e k m e g b íz ­ h a tó a k , s h a v a la m e l y ik m é g is e lr o m lik , m i n ­ d ig v a n t a r t a l é k . V a g y t a r t a l é k p r é s g é p , v a g y t a r t a l é k a l k a t r é s z . E z u t á n k ö v e tk e z ik a n y a k b e h ú z á s a , m a j d a s z i f o n te s t e k a l a k j á n a k k i ­ d o lg o z á s a . E z e k e t a m ű v e l e te k e t m á r d i r e k t e r r e a c é l r a v á s á r o l t , ú g y n e v e z e t t c é lg é p e k e n c s i n á l j u k . A g é p e k e t N y u g a t r ó l s z e r e z tü k b e , e g y s o k k a l f e j l e t t e b b t e c h n i k a i k ö r n y e z e tb ő l r a g a d v á n k i ő k e t, é s i t t k e z d ő d ik a h i b a : p r é s ­ g é p e in k tö b b é v tiz e d e s e k , e z e k a m a n i p u l á t o ­ ro k p e d ig p á r é v e s e k . A k é t te c h n i k a n e m jö n ö ssze . A m i t r á h a g y a p ré s g é p , a z t n e m t ű r i a m a n i p u l á t o r : le á ll, ú j r a i n d u l , d e f o rm á l, d e f o r ­ m á l ó d i k — a z a z s z e s z é ly e s k e d ik , m i n t f i a t a l m e n y e c s k e a z ö r e g e c s k e f é r j m e l l e t t . . . M in ­ d e n k i id e g e s. F e h é r I s t v á n , a z ü z e m v e z e tő , k ö z e lü k b e s e m m e g y a g é p e k n e k , c s a k m e s z ­ s z irő l s z id ja ő k e t! A n y a g to r ló d á s . R e k la m á c ió a s z if o n s z e r e ld e fe lő l. I g a z o lá s , í r á s b a n . V isz ­ s z a ig a z o lá s . D e e z c s a k p a p ír , e b b ő l n e m lesz s z ifo n : a s z e re lő k k ö v e te lik a z a lk a t r é s z e k e t K ö v e te lik a z u tó b b i id ő b e n , m ió t a a v á l l a l a t b e re n d e z k e d e tt a s a já t s z ifo n fe jg y á rtá s ra : ú ja b b p o fo n a m o d e rn s z a k o s o d á s n a k ! . . . Á m a le g m o d e r n e b b m e g o ld á s ú a u t o m a t a o n t j a a f e je k e t. Ig e n , h a n e m a s o r já z ó , fú ró , p e r e m e ­ z ő é s m e n e t v á g ó g é p e in k , a m i k a f e je k e t „ s z e ­ re lé s a l á ” h o z z á k , a z o k ré g ie k . M e g in t e g y ú j fo lt a r é g i n a d r á g o n : a z a v í t t s z ö v e t s z a k a d , a z ú j f o lt fity e g . K i k e ll e n e c s e ré ln i a z eg ész ö ltö n y t. N in c s r á p é n z . N o s z a , h e ly e z z ü n k e g y ú j a b b f o lto t a z u j é s a r é g i s z ö v e t k ö z é ! V e ­ s z ü n k e g y a u t o m a t a f e jk i k é s z í t ő g é p e t. E g y ik o ld a lá n b e te s z e d a f r ö c c s ö n t ö t t n y e r s d a r a ­ b o t, m á s ik o l d a l á n k i p o tt y a n a s z e r e l h e t ő s z i ­ f o n f e j ! . . . Á lo m n a k is s z é p ! H e ly e s e b b e n : c s a k á l o m n a k sz é p , m e r t a g y a k o r l a t b a n h ó ­ n a p o k ó ta v a n b e n t a g y á r b a n , d e a s z if o n o ­ s o k m é g n e m is l á t t á k . A K í s é r l e t i ü z e m b e n h o r g o n y o z tá k l e . . . M in e k ? K í s é r l e t e z n e k v e ­ l e ! . . . Ig e n , a c s o d a a u t o m a t á v a l ! M e r t n e m p o n to s a n ily e n s z i f o n te s t e k k ik é s z íté s é re g y á r to t t á k , n e m p o n to s a n a m i m ű a n y a g j a i n k v e g y i ö s s z e té te lé r e , é s n e m ily e n v e g y e s t e c h ­ n ik a i k ö r n y e z e tb e : e g y g a z d a g v ilá g b ő k e z ű k o n s t r u k c ió j a a m i fé ls z e g é n y i p a r u n k b a n . D e e r r e c s a k a k k o r jö v ü n k r á , m ik o r m e g h o z ­ z u k . . . Ú j a b b h á tr á n y s o r o z a t — s k ö z b e n m e g in d u l a k ö r f o l y a m a t v is s z a f e lé : K i r e n d e l ­ te ? ! K i m o n d ta , h o g y r e n d e l j ü k ? ! K i m o n d ta a r e n d e l é s t m o n d ó n a k , h o g y ez j ó le s z ? ! K i j á r t k i n t ! ? . . . M e lle s le g : m i é r t a z j á r t kint. m á r m e g i n t ? ! H á n y n a p ig v o lt k i n t ! ? M e n n y i n a p i d í j a t m a r k o l t fö l d e v iz á b a n , é s m e n n y i j u t a l m a t i tth o n , f o r i n t b a n ! ? . . . A p r o p ó ! T e l e ­ f on: — Öre g e m , n e m h o z tá l e g y L e v y S t r a u s s - t ? . . . N e m ? — K a g y ló le : — A f e n e a p o fá d ! P e r s z e , h o g y v a la m e l y ik n a c s a l n y ik n a k h o z tá l, a k i k i k ü ld ö t t ! — C i g a r e t ta , k i a fo ly o ­ s ó r a : — G y e r e k e k , k i t o l j a e lő r e e z t a l é h ű ­ tő t, e z t a z ó c s k a k o n t á r t ? ! M i ? ! . . . N e b b e ­ s z é l j ! — B e a v é c é b e : — H á t n e m e n g e m to l, h o g y a z ö rö k ö s r a g y a v e r j e k i o tt, a h o l a l e g ­ k e v é s b é l á t j á k ! E d d ig a z t h i tt e m , é n v a g y o k a z ü d v ö s k é je ! . . . — F e le lő s p e r s z e n in c s , n e is r e m é ld ! L e v e le k , ig a z o ló je l e n té s e k , v is s z a ig a ­ z o lá s o k , e g y e z te tő tá r g y a lá s o k . A m i n t i ly e n ­ k o r m o n d a n i s z o k t u k : m ű k ö d ik a m e c h a n i z ­ m us. . . K ö z b e n j ö n a m ű v e z e tő a K í s é r l e t i b ő l: a z a u t o m a t a m ű k ö d ik . M i? ! N e m i g a z ! . . . G y á r t ­ m á n y f e jle s z tő , g y á r tá s t e r v e z ő , te c h n o ló g u s , t e c h n ik u s , t e r m e l é s i f ő m é r n ö k s é g , n o r m a t e c h ­ n o ló g ia , s z á m v ite l, k e r e s k e d ő , g y á r e g y s é g v e ­ z ető , ü z e m v e z e tő , m e g a k i t m é g a k a r s z , le a K ís é r le tib e . É s v a ló b a n . A z a u t o m a t a d o lg o ­ z ik , h a lk a n , e le g á n s a n , c s a k n é h a k ö p e g y e t jo b b r a - b a lr a . A m u n k á s o k m á r a z u h a n y o z ó ­ b a n v a n n a k : n e g y e d ik h e t e t ú l ó r á z t a k a g é p ­ n é l. A m ű v e z e tő a k a l i c k á j á b a n ü l. A n é p e s h a d e lő k o t o r j a : m i e z a k ö p k ö d é s ? ! A z ö re g m e g m a g y a r á z z a : n e m t a l á l t a k m e g f e le lő s z i­ lá rd s á g ú és v a sta g s á g ú n y o m ó c sö v e t a h ű tő fo ly a d é k s z á m á r a . S e é g e n , s e f ö ld ö n , a z e g é s z o rsz á g b a n . „ M ié rt nem r e n d e lté k m eg?” „ M e g r e n d e lt ü k .” „ V is s z a ig a z o ltá k ? ” „ H a t h e ­ te .” A k é r d e z ő le c s ih a d . É s á l t a l á b a n m i n d e n ­ k i m e g n y u g s z ik : a g é p u g y a n n e m k i f o g á s ta ­ la n , d e a p a p ír o k r e n d b e n v a n n a k , a z a z : jó l sz u p e rá l a m e c h a n iz m u s. . . F o ly ta s sa m ? N em , kö szö n ö m ! . . . E lb ú c s ú z t u n k a z n a p r a , é s m e n t e m a S z i­ f o n f e j - s z e r e l d é b e . . . S z e r e l d e ? . . . E lő k e lő szó. A c s a r n o k h á ts ó t r a k t u s á n a k e g y s a r k á b ó l v á ­ l a s z t o t t á k le v a la h a . P ic i h e ly is é g . N y á r o n r o s z ­ s z u l s z e llő z ik a m a g a s a b la k o k m ia t t, t é l e n r o s z ­ s z u l f ű t h e t ő a n y í l á s z á r ó k m i a t t . Ö r e g f a la k . K o ­ p o tt, t ö r e d e z e t t b e to n p a d ló , r a j t a ö r e g a s z t a ­ lo k , k é t h o s s z ú s o r b a á ll í t v a , k ö r ü l ö t t e lá n y o k , a s s z o n y o k . B e lé p e k , k ö s z ö n ö k . R á m p i l l a n t a ­ n a k , m o s o ly o g n a k , e m l é k e z e t ü k b e n k u t a t n a k , h o g y k i is l e h e t e k , d e k ö z b e n a k e z ü k n e m á ll m e g , e g y p i l l a n a t r a s e m : s z e r e l ik a s z if o n ­ f e je k e t. E g y m ű s z a k b a n v a la m i h ú s z a n , k é t m ű s z a k b a n n e m e g é s z e n ö tv e n e n — a z e m b e r e l s e m h in n é , h o g y e z a z ö t v e n e m b e r a v ilá g 21 �le g n a g y o b b s z if o n g y á r tó c é g é n e k a l e lk e : tíz u j j u k a u to m a t i k u s m o z g á s á tó l, v e g e t a t í v id e g r e n d s z e r ü k á lló k é p e s s é g é tő l, a g y u k á l l a n d ó és s ű r ű v is s z a c s a to lá s á tó l fü g g , h o g y a n y o m ó ­ k a r k ö z p o n to s a n á l l - e m a j d , v a g y h o g y a ro s s z tű , a h i b á s g u m ig y ű r ű n e m k e r ü l b e a f e jb e , h a n e m e ld o b j á k e g y v i ll á m g y o r s m o z ­ d u la tta l . . . H ogy szóval a K ed v es V evő N e­ m e s m e d v e s tő l K ö te g y á n ig , d e O d e r a - F r a n k ­ f u r t t ó l V la g y iv o s z to k ig , s ő t F o k v á r o s tó l Y o k o ­ h a m á i g m e g le g y e n e lé g e d v e , é s n e s z i d ja a k e z e t! N a p i 1200— 1400 g u m ig y ű r ű é s tű , u g y a n ­ a n n y i b e ls ő h ü v e ly , fe ls ő z á ró g o m b , n y o m ó ­ k a r é s n y o m ó k a r - b iz to s ító g o m b a n o r m a . N e m e g y s z e m é ly n e k . H á r o m n a k v a g y n é g y n e k ; a t ­ tó l fü g g , h o g y m ily e n f e j e t s z e r e l n e k — v a g y h o g y m e n n y i r e s e l e j t e s a z a n y a g . Ig e n , a z u t ó b b i is : h i á b a b iz to s a s z e m a k i v á l a s z t á s ­ b a n , a z u j j a t a p i n t á s b a n , a c s u k ló a p ö c c in tő m o z d u l a tb a n ; n a p i 4— 500 h i b á s a l k a t r é s z e l ­ d o b á s a m á r te t e m e s id ő v e s z te s é g . M é g i t t is, p e d ig n e m s z a la g s z e r ű e n d o lg o z n a k , h a n e m c s o p o r tb a n . É s e z a z e g y ik o k , a m i é r t a S z i­ f o n s z e r e ld e m é g a s z o m s z é d ü z e m e k b e n is e lő k e lő m u n k a h e l y n e k s z á m ít. A m á s ik , h o g y ü l n e k ! „ Á , a s z ifo n o s l á n y o k ! ” — h a ll o t ta m , m ik o r m é g s o h a s e m j á r t a m o tt. — „ C s a k ü l ­ n e k a s e j h a ju k o n , m é g k ö n y ö k ö l h e t n e k is ( ! ) , és ta p o g a tjá k az a p ró a lk a tré s z e k e t! S em m i c se n g ő , s e m m i n a g y s z a la g , n i n c s h a r m a d ik m e g n e g y e d ik f o k o z a t ! . . . Ő k d i k t á l j á k m a ­ g u k n a k az ira m o t!” — H á t m o st i tt vagyok, e z e n a k i v é t e le s e n p r í m a m u n k a h e l y e n . A s a ­ r o k b a h ú z ó d o m . B e jö n a m ű v e z e tő . B e m u t a t ­ k o z o m , e ln é z é s t k é r e k , h o g y c s a k ú g y b e t ö r ­ te m . E ln é z é s t k é r , h o g y c s a k ú g y u t á n a m j ö tt . M im ik a , té b lá b o lá s , a p r ó n e v e t é s e k : T A B L Ó , a z a z : t ö r t é n i k v a la m i a s a r o k b a n ! M é g s e m á ll le a k e z ü k , n e m n é z n e k m e g b e n n ü n k e t . A k ív á n c s ib b te rm é s z e tű e k o d a s u h i n ta n a k u g y a n e g y p i l l a n t á s t , d e s z e r i n t e m p é ld á u l a z o k s e m t u d j á k k iv e n n i a z a r c v o n á s a in k a t , v a g y a z t, h o g y m il y e n i n g e t v e t t ü n k f e l r e g ­ g e l. N e m , m e r t k ö z b e n a „ b e ls ő s z e m ü k ” e g y ­ r e a s z i f o n f e j e t fig y e li, a h o g y a z v a r á z s l a t o s g y o r s a s á g g a l é s m é g is v a la m i n y u g o d t b i z t o n ­ s á g g a l p a tto g - f o r o g , a l k a t r é s z e k k e l tö lte k e z ik a k e z ü k k ö z ö tt, a z u j j h e g y e k z o n g o rá z ó m o z ­ d u la ta ira . Ő k d ik tá ljá k m a g u k n a k a z i r a m o t ? . .. B e ­ j ö n e g y f é lm e z te le n f i a t a l e m b e r . M e llé n , k a r ­ j á n i z z a d ts á g v á g o tt k a c s k a r i n g ó s ö s v é n y e k e t a m ű s z a k k ö z b e n r á t e l e p e d e t t o la jo s p o r b a . D e h o g y ő m é g is v a la k i, n e m p e d ig „ s o r m e ­ ló s ” , „ s z a l a g k u l i ” , „ g u m i - e m b e r ” , s a tö b b i, s a ­ tö b b i (ez e g é s z e n ú j k e l e t ű s z a v a k ö s s z e g y ű j­ té s e is m e g é r n e e g y m is é t), a z t f e k e te , k é to l ­ d a lt f e lp ö n d ö r í t e t t k a r i m á j ú k a l a p j a je lz i h o s s z ú , g e s z te n y e s z ín f ü r t j e i n . A m ű v e z e tő a r ­ c a m o z d u l a tl a n , c s a k a s z e m e fo r o g f e lé m . A f iú m e g é r ti, s z é t t á r j a a k e z é t, s k i f o r d u l, la z a , m e g e r e s z t e tt v á ll a k k a l . M e g is m e r te m : a n y a g ­ s z á ll í tó t a r g o n c á s . D e a m ű s z a k is m e g i s m e r ­ te , n y i lv á n , s t u d ja , m i h í r t h o z o t t . . . M in t m ik o r a z e g é s z e n m o d e r n e lő a d ó t e r m e k b e n l a s s a n v e s z ik k i a z á r a m o t a l á m p á k b ó l, ú g y to m p u ln a k le az a ssz o n y o k és lá n y o k m o z d u ­ l a t a i. P e d i g n e m a k a r j á k , e z l á t n i v a l ó : r e b b e ­ n ő t e k i n t e t e k f e lé n k , i n g e r ü l t p i l l a n t á s o k az a b la k o k ra , a jtó k ra , f a la k r a ; e r ő lte te tt g y o rsa ­ s á g g a l k a p n a k a b e ls ő g y ű r ű u t á n , a z k i p a t t a n a z u j jb e g y e k k ö z ü l, c s e n d ü l a b e to n o n . A m ű ­ v e z e tő iz e g -m o z o g , e g y e t lé p a k i j á r a t fe lé , d e h o g y é n n e m m o z d u lo k , m a r a d . E g y a s s z o n y fe ln é z a p l a f o n r a , a z t á n b e le a z ö lé b e ; m e g i n t a p la f o n r a , m e g i n t a z ö lé b e . H a llo m , a m i n t r o p o g n a k a n y a k c s ig o ly á i. A m ű v e z e tő e k k o r k é ts é g b e e s e tt l é p é s r e s z á n j a m a g á t. R á p i l l a n t a z ó r á j á r a , m a j d n a g y o t k a n y a r i n t a le v e g ő ­ b e : „ Á , h á t m á r e ü - s z ü n e t , lá n y o k ! K i l e h e t m e n n i, p i p i l n i ” . É s v i d á m k é p e t v á g h o z z á . A m u n k a z s o n g ító z a j a e g y e t l e n m á s o d p e r c a la tt sz ű n ik m eg . P u ff! P u f f - p u f f - p u f f ! — k o p p a n n a k t o m p á n a s z if o n f e je k a z a s z ta lo ­ k o n . A f i a t a l a b b a k m i n d j á r t f e lá ll n a k . N y ú j ­ tó z n a k . R o p o g n a k a z íz ü le te k , p a t t o g n a k a g e ­ rin c e k . E g y k i s l á n y k ik á s z á ló d ik a f a l m e l l e t t i s o rb ó l, i n d u l k if e lé . M e g is m e r e m h e ly e s m i n i ­ s z o k n y á já t. D e m o s t n e m b i ll e g o l y a n r i t m i ­ k u sa n . m in t a m ú ltk o r a g y á r f ő u t c á já n . . . A z i d ő s e b b e k e lő s z ö r ü l tü k b e n l é p e g e tn e k e g y 22 p á r a t . P r ó b á l g a t j á k a z e lz s i b b a d t i n a k a t . T a ­ l á n a z id e g e n e l ő t t n e m a k a r n a k b ic e g v e m e g ­ i n d u ln i , t a l á n e g y é b k é n t is ez a z ő m e g s z o ­ k o tt m u n k a h e l y i t o r n á j u k . N é h á n y a n f e l n y ú l ­ n a k a p o lc r a , le v e s z ik a n y l o n b a c s a v a r t t í z ­ ó r a it, s tö p r e n g e n i k e z d e n e k . . . É s z re v e s z e m m a g a m : fö lö s le g e s v a g y o k . D o lg o z n i a k k o r is le h e t, h a i d e g e n k é n t t á t o m i t t a s z á m a t — de e n n i! A h á r m a s i n t i m i t á s : a m u n k a h e l y l é g ­ k ö r e , a z o t t h o n t id é z ő é te k é s a z in te n z ív i d e g m ű k ö d é s t k í v á n ó e m é s z té s s e h o g y a n se m á ll ö ssze , h a to v á b b is i t t b á v á s k o d o k . . . M e g ­ i n d u lo k , köszö n ö k . K ó ru sb a n v á la s z o ln a k , h a n g o s a n , s z ív e s e n . A m ű v e z e tő b o ld o g a n u t á ­ n a m . H o g y m e g r ö v i d í ts e m a b ú c s ú z á s t, azt ta lá lo m m o n d a n i: — M e d d ig t a r t h a t a z a n y a g h i á n y ? C s a k n e m le e s ik a z á lla . A s z á ja k é ts z e r is m e g m o z d u l, d e n e m t u d m it s z ó ln i. S e tt ő l e l ­ s z é g y e lle m m a g a m : m ily e n a la p o n jö v ö k ily e n n y e g le é s v a ll a tó m o n d a t t a l ? ! K ü lö n b e n a v i ­ lá g le g t e r m é s z e t e s e b b k é r d é s e le n n e , d e a n é ­ h á n y p e r c a l a t t k i a l a k u l t h e ly z e tb e n l e g a ­ l á b b i s t a p i n t a t l a n s á g . M e r t a z n y ilv á n v a ló , h o g y a z ö r e g s z é g y e lli a z i m é n t b e á l l t m u n ­ k a d e f e k te t . D e m i é r t ? H is z e n (e z t k é s ő b b t u ­ d o m m e g ) t a p a s z ta l t, r u t i n o s r ó k a a s z a k m á ­ b a n ! S h a v a la k i, ő i g a z á n n e m t e h e t a z a n y a g h iá n y ró l. E zen tö p r e n k e d e k , m ik ö z b e n z a v a r o d o tt g y o r s a s á g g a l e lb ú c s ú z o m . N a g y b á t y á m e s e te j u t e s z e m b e , a k i a z e ls ő v i lá g h á b o r ú v é g e f e lé h a d if o g s á g b a k e r ü lt , s m e r t l á z í ta n i, m e g s z ö k n i a k a r t , a f r a n c i á k v a la m i v á r b ö r t ö n s z e r ű é p ü le t b e n ő r iz té k . A h o l m illió v o l t a p o lo s k a . E g y s z e r p a n a s z t is te tte k a fő p o rk o lá b n a k , h a ta n m a g y a ro k , egy c e llá b ó l. A n a g y b a j s z ú f e g y ő r r á j u k n é z e tt : „ O tth o n n e m v o l ta k r á k é n y e s e k ? I r t s á k k i ! ” É s h a n g já b ó l , t e k i n t e t é b ő l o ly a n k o n c e n t r á l t m e g v e té s á r a d t , h o g y m é g f e l h á b o r o d n i s e m b í r ta k , s k é p te l e n e k v o l ta k e lm o n d a n i, h o g y i tt h o n v é le t le n ü l s e m i s m e r t é k e z t a z á l l a t f a j t, s h o g y a z i r t á s á v a l m á r m in d e n e lk é p z e lh e tő m ó d o n p r ó b á lk o z ta k , d e h a s z ta la n , m e r t a p o ­ lo s k á k te r m é s z e t e s e n n e m b e n t l a k n a k v e lü k a s z a lm á b a n , h a n e m a s o k é v s z á z a d o s f a l a k ­ b a n , a z a j t ó - é s a b la k t o k o k b a n , s a z o k a t n e m v e r h e t ik sz é t, m e r t a k k o r a s z ö k é s g y a n ú já b a e s n é n e k . . . N e m t u d t á k e z t e lm o n d a n i, s e m ­ m it s e m t u d t a k s z ó ln i, ú g y b e l é j ü k b ic s a k l o t t a s é r té s . K é s ő b b l á z a d á s t ö r t k i a b ö r t ö n m á ­ s ik s z á r n y á n , d e ő k e r r ő l s e m m i t s e m t u d ta k , c s a k a r r a n e s z e z te k , m i k o r k i v á g ó d ik a z a jtó , é s f é n y e s t is z t u r a k m e g c iv ile k j e l e n n e k m e g , k é r d e z g e t v é n ő k e t a b á n á s m ó d , a z e lh e ly e z é s fe lő l. T e r m é s z e t e s e n e s z ü k á g á b a n s e m v o lt e lm o n d a n i a v a ló h e ly z e te t, m e r t a v iz s g á ló u r a k m e n n e k , ő k v isz o n t m a ra d n a k . P e d ig a v é g e f e lé a z e g y ik c iv il m é g a z t is m e g k é r d e z ­ t e : „ P o lo s k á k v a n n a k ? ” „ N in c s e n e k ” ! — v á l a ­ s z o ltá k k ó r u s b a n . . . „ M ié r t t a g a d t á k l e ? ” — c s u d á lk o z ta m a p r ó g y e r m e k k é n t . A z ö r e g m é g e g y s z e r m e g t a p o g a t ta a k a p a n y e le t , h o g y jó f o g á s e s i k - e r a j t a , m a j d l e t e t t e a k é t n y e l ű v o n ó k é s t, é s a d ó z n ij a u t á n n y ú l t : „ S z é g y e ll­ t ü k m a g u n k a t a f ő p o r k o lá b e l ő t t ; m e r t a z is o t t á llt. R e s t e l t ü k , h o g y m i n k m a g y a r o k o ly a n g y á v á k v a g y u n k , m é g a p o l o s k a - á l a t t a l se b íru n k !” A z ö r e g m ű v e z e tő i s íg y s z é g y e llte az i m é n t ? K ö r ü l b e lü l . C s a k h o g y a z ő f e jé b e n m é g e g y m á s ik g o n d o la t i s d o lg o z o tt. A z e l ­ m ú l t é v tiz e d e k a l a t t s z á m t a l a n s z o r v o lt m á r a n y a g h i á n y , ily e n f e n n a k a d á s , o ly a n f e n n a k a ­ d á s a p ra x is á b a n . S h a é p p e n o ly a n k o r jö tt v a la m i k ü ls ő l á to g a tó , a k i t u d a t l a n id e a l iz ­ m u ssa l v á r ta , h o g y m o st n é m i b e p illa n tá s t n y e r a D É S z, a z a z a D ic s ő s é g e s e n É p ü lő S z o ­ c ia liz m u s , m e g a T H M , é r t s d : T ö r h e t e t l e n ü l H a r c o ló M u n k á s o s z tá ly é le té b e , a k k o r e l k e l ­ l e t t v is e ln i a n n a k m e g ro v ó , l e s ú j t ó p i l l a n t á ­ s a it. É s e s e tle g m é g v a la m e l y g y o r s é s f e n e ­ ille té k e s k i o k t a t á s t is k a p o tt , a m i t n é m á n tű r t. M e rt h iá b a k e z d e n e m a g y a rá z k o d n i: o b ­ j e k t í v a k a d á l y ? . . . K ü ls ő n e h é z s é g e k ? . . . A k o o p e r á c ió s z ű k k e r e s z t m e t s z e t e ? ! . . . — A k i ­ f e je z é s e k n e k m á r a z ö t v e n e s é v e k b e n ro s s z a z a k u s z t i k á j u k a z „ Ű r s z ín e e l ő t t ” . S ő t: M ik o r a n e g y v e n e s é v e k le g v é g é n a G a n z H a j ó b a k e r ü lt e m , a G é p m ű h e l y b e n e g y s z e r n e m a k a d t m u n k a a b rig á d s z á m á r a . . . E g y ­ s z e r ? S o k s z o r, d e m o s t e z t a z e g y e t id é z e m : a c s o p o r tv e z e tő a z t m o n d ta , s o r j á z z u k l e a m o to r h á z h a t a l m a s c s a v a r j a i t é s a n y á i t , a z t á n p r ó b á l j u k k i, h o g y p á s z o ln a k - e a m e n e te k , s h a k e ll, o la jo z z u k b e . A b r i g á d r é g i t a g j a i k i ­ f e je z é s t e le n a r c c a l f o g a d tá k a k ö z lé s t, s m e n ­ t e n s z é ts z é le d te k . K i a k a n t i n b a , k i a v é c é b e , ö ltö z ő b e , m á s o k m e g a s z o m s z é d ü z e m b e , m e g k é r d e n i a h a v e r t , h o g y ő m it t i p p e l n e a v a s á r n a p i V ö rö s M e te o r — V ö rö s L o b o g ó m é r ­ k ő z é s re ? (A L o ttó , e z a m á s ik ü d v ö s tö m e g ­ i n té z m é n y a k k o r n á l u n k é p p e n s z ü n e te lt.) É n a z o n b a n , f r is s é s b u z g ó ú j o n c lé v é n , a k i r á ­ a d á s u l b e a k a r j a b iz o n y íta n i, h o g y s z a b o lc s i l é t é r e s e m e g é s z e n h a s z n a v e h e t e tl e n — h a t a l ­ m a s a n n e k ilá tta m a c sa v a ro k n a k . F él ó ra m ú l­ v a o d a j ö t t e g y id ő s e b b s z a k i, é s m in te g y v é ­ l e t l e n ü l m e g á l lt a p a d o m m e l l e t t : „ Á tk é p z ő s ú r ! A z á ll á s p é n z e g y f o r i n t n e g y v e n k é t f i l ­ l é r ! ” „ D e é n n e m á llo k .” „ D e ö n m o s t á ll, á t ­ k é p z ő s ú r (a k é p z e tt k o llé g á k m in d ig k ü lö n k é jj e l h a s z n á l tá k h i v a t a lo s t i t u l u s u n k a t ) , m e r t a z e s z te r g á ly o s o k s z t r á j k o l n a k a z ú j n o r m a m ia tt, s k i t u d ja , m ik o r i n d u l n a k ú j r a . ” „ H á t e z fö lö s le g e s m u n k a ? ” L á t v á n m e g r e n d ü lé s e ­ m e t, v a la m e l y e s t m e g e n y h ü l t i r á n y o m b a n : „A le g te lje s e b b m é r té k ig , a p u k á m ! É s h a t e m o s t p á r ó r a a l a t t v é g ig ta p o g a to d a z e g é s z e t, a k k o r m it c s i n á l a b a n d a d é lu t á n , m e g h o l n a p v a g y h o l n a p u t á n , m ik o r e r r e j ö n v a la m i b o s ? ” (A k ­ k o r m é g a z a n g o l e r e d e tű m e g j e lö l é s t h a s z n á l ­ t á k a f ő n ö k re .) „ A b o s o k n e m t u d j á k , h o g y n in c s m u n k á n k ? ” „ A b o s o k a z t n e m t u d já k , h o g y m i k o r e sz id e a f e n e m é g m a g a s a b b s e ­ r i f e k e t.” „ M i é r t ? A z o k m á r n e m t u d j á k ? ” „D e ig en , k is p o f á m , a z o k t u d j á k a l e g jo b b a n , m e r t ő k t á r g y a l n a k a z e s z te r g á ly o s o k k a l, m e g a z á v ó s o k k a l, a k ik m a r e g g e l r e m e g s z á ll t á k a g y á r a t — d e ú j a b b a n n in c s a z a b o s , a k i lé ­ zengő m u n k á s t a k a rn a lá tn i!” — K éső b b m eg ­ t u d ta m , h o g y a fő n ö k ö k ily e n s z o k á s a e g é s z e n ú j k e l e tű . M e r t a z e lő tt, h a a g y á r n e m t u d o tt m u n k á t a d n i a d o lg o z ó in a k , a z o k v a ló b a n á l l ­ h a t t a k v a g y ü l h e t t e k , a l u d h a t t a k , s ő t, h a z a m e ­ h e tt e k — d e a k k o r p e r s z e n e m k a p t á k a z á l ­ lá s p é n z t. V a g y is, a s z if o n s z e r e ld e m ű v e z e t ő j é b e n ez a b e rö g z ő d é s is d o lg o z o tt. H o g y t u d n ii l li k , a m u n k á s s a j á t h i b á j á n k í v ü l á ll u g y a n , d e e z t n e m s z a b a d k im u ta tn ia , m e r t n e m v a llju k be n e k i! A m u n k á s e z t p e r s z e t u d j a , d e ú g y k e ll te n n ie , m i n t h a n e m t u d n á ! É s h a a m ű v e z e ­ tő k , k í n ju k b a n , m á r n e m k é p e s e k k é n y s z e r ­ f o g la la to s s á g o t k i je l ö ln i n e k ik , a k k o r ő k m a ­ g u k k e re s n e k k é n y sz e rte v é k e n y s é g e t — k ín ­ j u k b a n ! H o g y a l e t o l á s t e l k e r ü lj é k . E n n e k az á l t a lá n o s g y a k o r l a t n a k n e m k ic s i a r o h a s z tó h a tá s a , d e m o s t n e m id e a k a r o k k ily u k a d n i , hanem : A m u n k á s n e m l á t j a á t a m e c h a n iz m u s t, cs a k a z t t a p a s z t a l j a , h o g y a f o l y a m a t o s t e r m e ­ lé s t tö b b f é l e o k s z a k í t j a m e g , tö b b f e lő l. D e m e r t e z e k e r e d ő i é s ö s s z e fü g g é s e i i s m e r e t l e ­ n e k v a g y e lé r h e te tle n e k s z á m á ra , ú g y fo g a d ­ ja , a h o g y a n s z ü le i t e k i n t e t t é k a jé g v e r é s t, a z a s z á ly t, a v i ll á m c s a p á s t: n e m t u d t a k e lle n e t e n n i s e m m it. A v e z e tő k „ k é n y s z e r v is e l k e d é ­ s é t ” v is z o n t v a la h o g y ú g y t e k i n t ik , m i n t ü k ­ a p ju k te k in te tte a k e r ü le ti k a p itá n y m a g a ta r ­ t á s á t , a m i k o r a z v a la m e l y fe ls ő b b r e n d e l k e ­ z é s é r t e lm e tl e n s é g é t a le g h i v a tá s o s a b b h i v a ­ ta lo s s z ö v e g g e l ig y e k e z e tt le f e d e z n i. S a J á s z ­ b e ré n y i H ű tő g é p g y á r m ű k ö d é s é re p e rsz e n e m is a z a n y a g h i á n y b ó l v a g y e g y é b o b j e k t í v o k ­ b ó l e r e d ő l e á l lá s o k a je lle m z ő e k , h is z e n a k ­ k o r t a l á n m é g s e m l e h e t n e a z o r s z á g e g y ik le g v ir á g z ó b b , le g s ik e r e s e b b v á l l a l a t a — a j e ­ le n s é g v i z s g á l a t a a z o n b a n , h i te m s z e r i n t , m ó ­ d o t a d o tt a n n a k b e m u ta tá s á r a , h o g y a g y á r m ű k ö d é s e m i n t k ü ls ő , o b j e k t í v v a ló s á g j e l e ­ n ik m e g a z e g y e s e m b e r e lő tt. O ly a n tő le f ü g g e tle n t é n y e z ő k é n t, a m i r e ő s z á m o tte v ő e n n e m t u d h a tn i , m in e k m e c h a n i z m u s á t k é p te ­ le n m e g v á l to z ta t n i. É s m e g g y ő z ő d é s e m é p p e n e z é r t, h o g y a z e m b e r t e r m e lő i, a lk o tó i m a g a ­ ta rtá s á t tö b b é n e m a m u n k á s — m u n k a k a p ­ c s o l a t fe lő l l e h e t m e g k ö z e líte n i k o r u n k b a n , h a n e m a m o d e r n n a g y ip a r i s z e r v e z e te k é s a h u s z a d ik s z á z a d i e m b e r k ö z ö tt té n y le g e s e n m e g le v ő s z á la k f ö lf e jté s é v e l. K u n szab ó F e re n c �HAGYOMÁNY A p a l ó c k u ta t á s e lv i és m ó d s z e r ta n i p ro b lé m á iró l A z A lfö ld tő l é s z a k ra eső h e g y v id é k m a g y a r la k o s s á g á n a k n é p ­ ra jz i, n y e lv é s z e ti és tö r té n e ti v iz s g á la ta S z e d e r F á b iá n e m lé k e z e ­ te s d o lg o z a tá n a k m e g je le n é s é v e l in d u lt el és a z ó ta — v á lta k o z ó in te n z itá s s a l — a m a i n a p ig fo ly ik . E s z á z h a tv a n e s z te n d ő k u ta ­ tá s tö r té n e té b e n n é g y s z a k a s z k ü lö n íth e tő el. A T u d o m á n y o s G y ű jte m é n y f e lh ív á s á t k ö v e tő id ő s z a k e g y ré s z t fe lfe d e z i a p a ló c ­ sá g o t m in t n é p r a jz i és n é p n y e lv i c s o p o rto t, m á s ré s z t tö r té n e tü k e t k u ta tv a , r á b u k k a n a k ö z é p k o r p o lo v e c n e v ű n é p é r e és a k e ttő t g e n e tik u s k a p c s o la tb a h o z z a e g y m á ssa l. E k o r s z a k k u ta tá s á n a k fő ir á n y á t é p p e n a p o lo v e c e k e tn ik a i m e g h a tá ro z á s a és m á s, e g y k o ­ r ú n é p e k k e l — m in t a z ú z o k k a l, a k u n o k k a l — v a ló a z o n o sítá sa v a g y ro k o n ítá s a k é p e z te . P in té r S á n d o r p a ló c ta n u lm á n y a in a k m e g je le n é se 1880-ban m e g n y itja a z a n y a g i és sz e lle m i k u ltú r a , a d ia le k to ló g ia és a tá r s a d a lo m is m e r te té s é n e k a z t a s o r o z a tá t, a m i lé n y e g é b e n a p a ló c o k ró l k ia la k í to tt tu d o m á n y o s k é p n e k m a is fő v o n á s a it a lk o tja . A k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt m á s tu d o m á n y o k h o z h a s o n ló a n a n é p r a jz is re n d s z e re z i is m e r e te it, ö sszeg ezi e r e d m é ­ n y e it, íg y k ís é r le te t te sz a r r a is, h o g y a m a g y a r n y e lv te r ü le te t t á ­ ja k és k u ltú r á k ta g o lts á g a r é v é n o ssza fel. E z á tte k in té s te r m é ­ s z e te se n a p a ló c o k ra is k ite r je d t és m e g h a tá ro z ta a z o k a t a k u l­ tu r á lis , tá r s a d a lm i je lle m z ő k e t, a m e ly e k a p a ló c o k a t a tö b b i m a ­ g y a r tó l e lv á la s z tjá k , e lk ü lö n ítik . A s z in té z is n e m v o lt m e n te s a v itá k tó l és a z z a l a k ö v e tk e z te té s s e l já r t , h o g y a k u ta tó k a la p v e tő k é r d é s e k r e n e m t u d n a k v á la s z t a d n i a k u ltú r a e g é sz é n e k s t r u k t ú ­ r á já t, v a g y fö ld ra jz i, tö r té n e ti ö ssz e fü g g é se it ille tő e n . E z a fe lis­ m e ré s v e z e tte a p a ló c k u ta tá s n e g y e d ik k o r s z a k á n a k m e g in d ítá ­ sá t, a m ik o r 1 9 67-ben e g y e g r i ta n á c s k o z á s ö ssz eg e zte a z a d d ig i is­ m e r e te k e t és f e lv e te tte a b e n n ü k r e jlő lé n y e g e s e b b k é r d é s e k e t. Ig y in d u lt m e g a le g ú ja b b k u ta tá s i p r o g r a m a z z a l a cé lla l, h o g y h e ly h e z és id ő h ö z m e g b íz h a tó a n k ö th e tő a d a to k k a l ír j a k ö r ü l a p a ló c o k a n y a g i, sz e lle m i k u l t ú r á j á t és tá r s a d a lm á t. A k ö v e tk e z ő k b e n a p a ló c o k k u ta tá s á n a k ú ja b b e r e d m é n y e ir ő l k ív á n o k szó ln i, a z o k ró l, a m e ly e k 1968 ó ta je le n te k m e g és a m e ­ ly e k sz o ro sa b b v a g y la z á b b s z á la k k a l m á r a z ú j p r o g ra m h o z k a p ­ c so ló d n a k . A z e r e d m é n y e k e t és a b e lő lü k e re d ő v a g y tő lü k fü g ­ g e tle n f e la d a to k a t h á r o m té z is e lő té r b e á llítá s á v a l m u ta to m b e és ez e k k a r d in á lis k é rd é s e k , a m e ly e k s z a b a to s m e g v á la s z o lá s á v a l a p a ló c o k a t 160 é v e v iz sg á ló k u ta tá s a m a i n a p ig is ad ó s. E ze k a té m á k : 1. a P a ló c fö ld fo g a lm a , k ite r je d é s é n e k h a t á r a i ; 2. a p a ­ ló c o k tö r té n e te ; 3. a p a ló c sá g c s o p o rtje lle g e és a c s o p o rt-m e g h a ­ tá ro z á s e g y ik m ó d ja , le h e tő sé g e . m a g y a r n y e lv a tla s z m e g je le n é s e ó ta e r r e a k o r á b b in á l k e d v e z ő b ­ b e k a le h e tő s é g e k . I m r e S a m u ö ssz e fo g la lá sa 1 9 7 1 -b en a m a g y a r n y e lv já r á s i e g y s é g e k k ö z ö tt é s z a k i (palóc) n y e lv já r á s o k r ó l ír, m e ­ ly e k k ö zö s je lle m z ő je a z a é s a z á f o n é m a s a já to s k ie jté s e . Ez é s eg y é b v o n á s o k a la p já n ö t p a ló c n y e lv já r á s típ u s k ü lö n íth e tő el, a m e ly e k n a g y já b ó l a k o r á b b i v a r iá n s o k k ö z ö tt a le g n a g y o b b p a ­ lócok la k ta t e r ü l e te t fe d ik . A c e n tr á lis f e k v é s ű k ö z é p -p a ló c d ia ­ le k tu s e lte r je d é s i k ö r e P á p a y S á m u e l P a ló c fö ld jé n e k fe le l m e g H a e g y e té r tü n k a P a ló c fö ld f e n ti t a r t a lm i m e g je lö lé sé v e l, ú g y a n y e lv é s z e ti e r e d m é n y e k n y o m á n a p a ló c n y e lv já r á s , ille tv e n y e lv ­ já r á s o k h a s z n á la tá n a k te r ü l e te a z o n o s a P a ló c fö ld d e l. A p a ló c o k la k ta te r ü l e t m e g je lö lé s é n e k e g y m á s ik ú t j á t a r e g io ­ n á lis n é p r a j z i k u t a t á s o k e r e d m é n y e i k é p e z ik . E ze k a d o lg o z a to k a k u ltú r a e g y -e g y k is e b b e le m é t v e s z ik v iz s g á la t a lá és e n n e k e l­ te rje d é s é v e l r a jz o ljá k m e g a P a ló c fö ld h a t á r a it . P a lá d i K o v ács A ttila a s p e c ifik u s a n p a ló c v o n á s n a k te k in te n d ő v á s z o n h á t i t a ­ ris z n y a h a s z n á la tá t a z o n a te r ü l e te n t u d t a n y o m o n k ö v e tn i, a m e ­ ly e t P in té r S á n d o r p a ló c n a k m in ő s íte tt, v a g y is a P á p a y S á m u e l P a ló c fö ld jé n e k b ő v íte tt v á lto z a tá n . A S z o ln o k m e g y e i M ú z e u m i S z e rv e z e t m u n k a tá r s a i — e ls ő s o rb a n S z a b ó L ász ló — tu d o m á n y tö r té n e ti e lő z m é n y e k u tá n a J á s z s á g b a n a p a ló c im m ig rá c ió t é ­ n y é b ő l k iin d u lv a , e n n e k a n é p i k u ltú r á b a n v is s z a m a r a d t e m lé k e it m u ta ttá k k i . Í g y t e h á t a P a ló c fö ld e g y k ü ls ő ö v e z e te b o n ta k o z ik ki, a m i e g y b e v á g a d é li p a ló c n a k n e v e z e tt n y e lv já r á s i k a te g ó r iá ­ val. D ió szeg i V ilm o s a n é p h it e g y e tle n a p r ó e lem e , a z é g ite s te t ev ő m itik u s - lé n y v iz s g á la ta r é v é n p a ló c o k a t t a lá l t n e m c s a k az e lő b b e m líte tt te r ü le te n , h a n e m e ttő l jó v a l d é le b b r e is, a z A lfö ld sz ám o s p o n tjá n , a h o v a a X V III— X IX . sz. é s z a k ró l j ö t t te le p e s e i e lju to tta k . A n é p r a jz i m ó d s z e r a lk a lm a z á s á v a l a p a ló c o k la k ta t e ­ r ü le t te h á t íg y te re b é ly e s e d ik , n e m is sz ó lv a a D u n á n tú lró l, a h o v a 1946 k ö r ü l a s z lo v á k ia i m a g y a r s á g p a ló c tá js z ó lá s t b esz é lő cso­ p o r tja it te le p íte tté k le. A P a ló c fö ld m e g h a tá r o z á s á n a k f e n ti t a r t a l m a te h á t — v a g y is „az a h e ly , a h o l p a ló c u l b e s z é ln e k ” , v a g y „ a h o l a n é p i k u ltú r a e d d ig p a ló c n a k e lis m e rt e le m e i n a p ja in k ig f e n tm a r a d ta k ” — ily e n tá v o li és illo g ik u s k ö v e tk e z te té s e k r e v e z e t. A té m a m e g k ö z e líté s é n e k h a r m a d ik m ó d ja , a t ö r t é n e l m i k u t a ­ tá s és a n é p i v é le m é n y , a n é p i k ö z tu d a t a z o n b a n to v á b b i le h e tő ­ s é g e k e t t á r fel. A sz ű k e b b é r te le m b e n v e t t p a ló c te r ü l e te k n é p e s ­ s é g tö r té n e té n e k fe ld o lg o z á s a te r é n a z u tó b b i é v e k b e n je le n tő s elő ­ r e h a la d á s tö r té n t. A z 1 9 7 3 -b an m e g je le n t N ó g rá d m e g y e m o n o g ­ r á f iá já b a n B e litz k y J á n o s m in t a „ p a ló c v á r m e g y e ” , a „ P a ló c ­ fö ld ” tö r té n é s z e ú g y lá tja , h o g y a p a ló c o k a m e g y e k e le ti p e r e m é n ő sla k o so k v o lta k , v a g y is e g y tö m e g b e n é lte k és in n e n n y u g a t r a s z ó rv á n y a ik le h e tte k . A z 1 9 7 6 -b an m e g je le n t G ö m ö r m e g y e i tö r ­ té n e ti m o n o g r á f iá b a n I la B á lin t o k le v e le s a d a to k r a é s a n é p i k ö z­ tu d a tr a tá m a s z k o d v a a m e g y e e g y r é s z é t a P a ló c o k f ö l d j é n e k , il­ le tv e P a ló c s á g n a k n ev e zi. 1. A P a ló c fö ld m in t fo g a lo m a p a ló c o k la k ta f ö ld r a jz i te r ü l e te t M in th o g y a tö r té n e ti k u ta tá s tó l e g y e lő re a k é r d é s b e n n e m v á r ­ fed i, d e a p a ló c n é p n é v ta r t a lm á n a k n in c s e g y é r te lm ű m e g h a tá ­ h a tó je le n tő s e b b e r e d m é n y , a n é p i s z ó h a s z n á l a t g y a k o r la tá t k e ll ro z á sa . A p a ló c n é v je le n t é s ta r ta lm á n a k m e g k ö z e líté s é re ez id e ig m e g v iz s g á ln u n k . A m in t lá ttu k , S z e d e r F á b iá n C s á b f a lu t és k ö r ­ h á r o m tu d o m á n y o s n é z ő p o n to t is m e r ü n k . n y é k é t, N a g y h o n t m e g y é t (m in t a tá j s z ü lö tte ) p a ló c fö ld n e k t a r ­ to t t a ; M o c s á ry A n ta l 1 8 2 6 -b an N ó g rá d m e g y e k e le ti r é s z é t; J e r ­ A P a ló c fö ld k ite r je d é s é n e k első m e g fo g a lm a z á s á t H o r v á th P é ­ n e y J á n o s e m e lle tt m é g eg y es, in n e n n y u g a t r a eső f a lv a k a t is — te r n e k , m a jd P á p a y S á m u e ln e k k ö s z ö n h e tjü k , a k ik a N ó g rá d , és e ls ő n e k a n a g y ló c i c s o p o rto t; M ik s z á th K á lm á n s z ü lő fö ld jé t, a G ö m ö r, B o rso d és H e v e s m e g y é k h a t á r a in a k ta lá lk o z á s i p o n tja K ü rtö s p a t a k m e llé k é t; H o r v á th P é te r 1 8 0 1 -b en a b é la p á tf a lv i k ö rü l h e ly e z té k el a z t a tá ja t , a h o l p a ló c o k la k n a k . S z e d e r F á ­ m e d e n c é t és íg y to v á b b . A P a ló c fö ld m in t f ö ld ra jz i és n é p r a jz i, b iá n , a k in e k k u ta tá s a i r é v é n k o n k r é ta b b is m e r e te i v o lta k a n é p i te le p ü lé s tö r té n e ti fo g a lo m ú g y lá ts z ik , e le in te tö b b k is e b b - n a ­ k u ltú r á r ó l, n y e lv rő l és tá rs a d a lo m ró l, ú g y v é lte , h o g y s z ü lő fö ld je , g y o b b te r ü l e t m e g je lö lé s é re sz o lg ált, a m e ly e k f ö ld ra jz ila g n e m H o n t m e g y e is a p a ló c o k la k ta te r ü le te k h e z ta rto z ik , s ezzel a P a ­ f ü g g te k ö ssze e g y m á ssa l, s c s a k k é s ő b b tá g u lt a fo g a lo m 150 k ö z ­ ló c fö ld k ite r je d é s é t e g y ú ja b b t á j j a l b ő v íte tte . E v é le m é n y e k a la p ­ sé g re , a m it tö b b e n k ö v e tte k , íg y u to lj á r a M a lo n y a y D ezső. Í g y j á t a n é p n y e lv , a „ s z ó e jté s ”, a p a ló c d i a l e k t u s k é p e z te , m in t az v á lt a z e r e d e tile g k is e b b tá je g y s é g e k e t m e g je lö lő f ö ld ra jz i v a g y összes n é p i je lle m z ő k ö z ü l a le g s z e m b e tű n ő b b , a m in e k fe lis m e ré s e n é p i t á jn é v eg y , ez e k te r ü l e té t jó v a l tú llé p ő n a g y tá j n e v é v é , a m it m é g n e m is tu d o m á n y o s te v é k e n y s é g . N e m le h e t k é tsé g e s, h o g y e g y e tle n té n y e z ő , a n a g y já b ó l az o n o s n y e lv já r á s h a s z n á la ta fog az e m b e r i k a p c s o la to k f o ly a m a tá b a n a p a ló c o k a t m a is k ie jté s ü k ­ össze. rő l is m e r jü k fel. T e rm é s z e te s e z é rt, h o g y a z in fo rm á c ió k és az is­ m e r e te k g y a r a p o d á s á v a l a p a ló c n y e lv já r á s te r ü l e te id ő k fo ly a ­ A P a ló c fö ld f o g a lm á n a k első s z a b a to s m e g h a tá ro z á s a F ile p A n ­ m á n m in d in k á b b k ite r je d t az e lő ttü n k is m e r t h a tá r o k ig . A n n a k a ta l m u n k á ja , a k i e z t ta r t a lo m n é lk ü li, f ik tív tá jf o g a lo m n a k ta r t j a , k é r d é s n e k e ld ö n té s é re , h o g y a p a ló c v a g y p a ló c o s d ia le k tu s t m e k ­ m e rt „ a m a g y a r n é p i m ű v e l t s é g . . . v a la m e n n y i je le n s é g e és e le ­ k o r a te r ü le te n h a s z n á ljá k , a n é p n y e lv - k u ta tá s a z ille té k e s és a m e . . . a f e lté te le z e tte n p a ló c n a k t e k in te tt je lle g z e te s s é g e k tő l f ü g ­ 23 �g e tle n ü l, ö ssz e fü g g ő e l te r je d é s te r ü le te t a lk o t, és e g y b e e s ik a P a ­ ló c fö ld n a g y t á ji k e r e te iv e l” , e z é r t a P a ló c fö ld (F e ls ő -M a g y a ro r­ sz ág m a g y a r s á g a ) h e ly e tt a F e lfö ld m e g je lö lé s t ja v a s o lja . E z az in d o k lá s, m in t lá tju k , n é p r a jz i ig é n y ű , d e n in c s ö s s z h a n g b a n az ú ja b b n é p r a jz i k u ta tá s id e c s a tla k o z ó e re d m é n y e iv e l. A P a ló c ­ fö ld té n y le g f ik tív fo g a lo m , e g y a k k o r a te r ü l e t ö ssz efo g la ló n e v e , a m e ly b e b e le ta rto z ik sz á m o s k is e b b fö ld ra jz i, d e b á t r a n m o n d h a t­ ju k , n é p r a jz i te r ü l e t v a g y c so p o rt. A F e lfö ld m in t f ö ld r a jz tu d o ­ m á n y i sz a k sz ó a z A lfö ld d e l e lle n té tb e n h e g y v id é k e t je le n t, a m it a z ú j e tim o ló g ia i s z ó tá r s z e r in t n e m c s a k É sz a k -M a g y a ro rs z á g ra , h a n e m a D u n á n tú l e g y e s r é s z e ir e is a lk a lm a z ta k . F e lfö ld ö n e g y é b k é n t H e v e s m e g y é b e n s e m m i e s e tr e se m a m á tr a i t á ja t , h a ­ n e m a m a i S z lo v á k ia te r ü le té t é r te tté k és é r tik . A F e lfö ld e n n é l­ fo g v a n e m h e ly e tte s íth e ti a P a ló c fö ld m e g je lö lé s t; m á r c s a k a z é r t sem , m e r t b e n n e v a n a k ö z tu d a tb a n és n e m is h e ly te le n ü l, a m e l­ le tt a n n á l k is e b b t á j r a v o n a tk o z ik . m in th o g y a tö r ö k n y e lv b ő l s z á rm a z ó f ö ld r a jz i n e v e k s z á m a e g y re g y a ra p o d ik . E n n e k e g y ik e lő fe lté te le a k o r u n k b a n h a s z n á lt fö ld ­ r a jz i n e v e k feld o lg o z á sa . 3. H a r m a d ik té z is e m a p a ló c s á g c s o p o rtje lle g e és m ó d s z e r ü n k e n n e k m e g h a tá ro z á s á r a . E z a k é r d é s n y ilv á n v a ló a n ö ssz e fü g g a: e lő b b i k e ttő v e l, e z é r t e h á r m a s c é lk itű z é s je g y é b e n in d u lt el t i z é v v e l e z e lő tt e g y k u ta tá s i p r o g r a m a p a ló c o k k a l k a p c so la to s, fü g ­ g ő b e n le v ő k é r d é s e k m e g v á la s z o lá s á ra . A m u n k a a K u ltu r á lis M i­ n is z té riu m és a z é r d e k e lt m e g y é k tá m o g a tá s á v a l fo ly ik . I r o d a lm u n k a p a ló c s á g o t k o r á b b a n n é p r a jz i c s o p o rtk é n t k e z e l­ te. Ú ja b b a n k e r ü lt h a s z n á la tb a az e tn o sz , a z e tn ik a i c s o p o rt m e g ­ je lö lé s, a m it e g y e s e k a p a ló c o k r a is a lk a lm a z ta k . M u n k á n k k al sz o ro sa n ö ssz e fü g g a n n a k tis z tá z á s a , h o g y a p a ló c s á g n é p r a jz v a g y e tn ik a i, e s e tle g e tn o k u ltu r á lis c s o p o rtn a k te k in th e tő -e . A k ü lö n fé le je lle g ű n é p r a jz i c s o p o rto k v iz s g á la tá n a k elv i, m ó d s z e r­ ta n i ir o d a lm a az u tó b b i é v e k b e n a n n y it t á r g y a lta e z t a k é r d é s t A té m a fe lv e té s é b ő l a z o n b a n b iz o n y o s f e la d a to k is a d ó d n a k . E l­ h o g y é n S iro k o g o ro ff és B ro m le j n y o m á n c s a k a lé n y eg eseb i: s ő s o rb a n az, h o g y to v á b b k e ll k e r e s n ü n k a z o k a t a k is tá ji és e g y ­ m e g h a tá ro z ó k r ité r iu m o k és p a ló c m e g fe le lő i f e ls o r o lá s á r a tu d o k ú tta l n é p r a jz i e g y s é g e k e t, a m e ly e k a P a ló c fö ld a lk o tó e lem e i. E v á lla lk o z n i. fö ld ra jz i, n é p n y e lv i és n é p r a jz i fo g a lo m k ia la k u lá s á b a n e d d ig i is ­ A n é p r a jz i e g y sé g le g fo n to s a b b je lle m z ő je a k ö zö s n y e lv , am i m e re te in k s z e r in t tö b b tá jn é v és tá j m e g je lö lé s e v e t t r é s z t: M á tra e s e tü n k b e n a n y e lv já r á s s a l h e ly e tte s íte n d ő . A p a ló c d ia le k tu s ö t a lja , M e d v e s a lja , K a r a n c s a lja , G o rtv a v ö lg y e , E rd ő h á t, K ü rtö s v á lto z a tb a n él u g y a n , d e v a la m e n n y i m e g k ü lö n b ö z te ti h a s z n á ló já t p a ta k m e llé k e , a B é la p á tf a lv i m e d e n c e , a n a g y ló c i (h o lló k ő i) f a ­ a c s o p o rto n k ív ü l é lő k tő l. E lm o n d h a tó , h o g y a p a ló c n y e lv já rá s lu c so p o rt, a z Ip o ly m e n te és m á so k . E z e k e n tú l m é g sz á m o s k is ­ m in d e n n é p r a jz i e g y sé g d ia le k tu s a k ö z ü l a le g tá v o la b b á ll az ir o ­ t á j a t is m e r ü n k és k u ta tá s a in k s o r á n e z e k k e l a n é p r a jz i e g y sé ­ d a lm i n y e lv tő l. A k ö zö s e r e d e t és e n n e k tu d a ta , az e tn ik u s ö n tu ­ g e k k e l s z á m o ln u n k k ell. d a t a p a ló c o k e s e té b e n n e g a tív , d e n e m elé g g é k u t a t o t t a m a g a ­ \ 2. D o lg o z a to m m á s o d ik ré s z é b e n a p a ló c o k tö r té n e té v e l k a p c s o ­ ta r t á s p o z itív f o rm á ja , a m ik o r e g y e s k is e b b t á j a k n é p e p a ló c n a k v a llja m a g á t. A k ö zö s k u l t ú r a k r ité r iu m a c s a k k is e b b t á j a k r a b i­ la to s ú ja b b e r e d m é n y e k e t k ív á n o m is m e r te tn i. A z 196 7 -b en E g e r­ z o n y íth a tó és e z e k a t á j a k m é g k is e b b e k , m in t a z ö t n y e lv já r á s b e n t a r t o t t ta n á c s k o z á s o n G y ö rf f y G y ö rg y f o g la lta ö ssze a k o ­ típ u s . A d ia le k tu s h o z h a s o n ló a n n in c s te h á t e g y sé g e s p a ló c k u l­ r á b b i e r e d m é n y e k e t a z z a l a b e v e z e tő m e g je g y z é ss e l, h o g y ez a tú r a , c s a k a m íg e z t a n y e lv é s z e k k o n k r é t a d a to k r a é p ítv e m eg te le p ü lé s tö r té n e ti k u ta tá s le g n e h e z e b b k é r d é s e i k ö z é ta rto z ik , t u d já k á lla p íta n i, a d d ig a n é p r a jz m é g tá v o l á ll e ttő l, c s a k a felm e r t a p a ló c m e g n e v e z é s t a r t a lm a b iz o n y ta la n , d e f ő k é n t a m ia tt, té te le z é sig j u t h a t el. h o g y a te r ü l e t te le p ü lé s tö r té n e te a X — X III. s z á z a d o k b a n a lig is­ A z e d d ig e lm o n d o tta k b ó l a z k ö v e tk e z ik , h o g y a p a ló c s á g n em m e rt. A z ó ta a z o n b a n a k u ta tá s e z e n a té r e n is — m in t m á r e m ­ te k in th e tő se m e tn o s z n a k , se m e tn ik a i, se m e tn o k u ltu r á lis cso­ líte tte m — ú ja b b e r e d m é n y e k e t é r t el. p o r tn a k , m e r t n in c s c s o p o r tö n tu d a ta és n in c s b iz o n y íth a tó a n k ö ­ T u d a tá b a n v a g y o k a n n a k , h o g y a P a ló c fö ld n é p v á n d o r lá s k o r i zö lt tö r té n e lm e . A z a d a to k e lé g te le n s é g e m ia tt c s a k fe lté te le z z ü k , és Á r p á d - k o r i te le p ü lé s tö r té n e te a X V I. és X V III. sz á z a d n é p ­ h o g y n e m c s a k a n a g y tá ji k e r e te k k ö z ö tt, h a n e m a le s z ű k íte tt t é r ­ m o z g a lm a i m ia tt n e m a d h a t s o k a t a p a ló c o k je le n k o r i m e g is m e ré ­ s é g e k b e n se m ta lá lu n k h o m o g é n k u ltú r á t. I s m e re te s , h o g y so k sz o r sé h ez , d e k i k e ll r á té rn e m , m e r t ir o d a lm u n k ezzel a p r o b le m a ti­ a P a ló c fö ld e g y m á s s a l sz o m szé d o s f a lv a i is je le n tő s e n k ü lö n b ö z ­ k á v a l a r á n y ta la n u l tö b b e t fo g la lk o z o tt, m in t a k u ltú r a és a t á r ­ n e k e g y m á stó l. s a d a lo m m e g ism e ré sé v e l. A z a v a r o k tó l, a k a r a b o k tó l v a g y a k u ­ E z e k e t a k é r d é s e k e t a f o ly a m a tb a n le v ő k u ta tá s o k n a k k e ll n o k tó l v a ló le s z á rm a z á s k é r d é s e m a is f o g la lk o z ta tja a z e m b e r e ­ m a jd m e g v á la sz o ln i, k o n c e n tr á lv a a fig y e lm e t a p a ló c n é p r a jz i k e t, m in t a h o g y a z é r te le m fe jlő d é sé v e l, a m ű v e lts é g i s z in t e m e l­ c s o p o rt c e n tr á lis te r ü le té r e , a m e ly e t a p r o g r a m b a n h á r o m m e g y e k e d é s é v e l a m a g á n e m b e r t is é r d e k li sz á rm a z á s a , e lő d e in e k sze­ h ú s z te le p ü lé s e k é p v ise l. m ély e. A te r v e z e tt p a ló c m o n o g r á f ia h a t te m a tik u s f e je z e tr e o szlik , a m it e g y b e v e z e té s és ö ssz e fo g la lá s e g é sz ít m a jd k i. A k ö te t eg y B e litz k y J á n o s r e k o n s tr u á ln i tu d ja N ó g rá d m e g y e k ö z é p k o ri te ­ fö ld ra jz ila g le s z ű k íte tt t á j a t d o lg o z fel, n e v e z e te s e n a z t a tá ja t , le p ü lé s tö r té n e té t, d e a p a ló c s á g ra , m in t „ e lk ü lö n ü lt n é p c s o p o r tr a ” a m it P in té r S á n d o r p a ló c n a k m in ő s íte tt. E n n e k a t á j n a k a k e r e te i n e m t a l á l t a d a to k a t. T a lá lt a z o n b a n eg y , a p a ló c o k k a l a z o n o sít­ k ö z ö tt h e ly e t, v a g y is k u ta tó p o n to t k a p n a k m in d a z o k a je le n tő s h a tó k a to n á s k o d ó ré te g e t, a G ö m ö r ő rö k e t, a k ik n e k e g y ré s z é t f ö ld ra jz i- n é p r a jz i e g y sé g e k , a m e ly e k r é s z t v e t te k a P a ló c fö ld fo ­ k é s ő b b é s z a k a b b r a r e n d e lté k és a k ik e t tíz lá n d z s á s c s o p o rt n é v e n g a lm á n a k k ia la k ítá s á b a n és a m e ly e k o rs z á g u n k h a t á r a in b e lü l is m e rü n k . E ze k v is s z a m a r a d t e le m e it t a r t j a a m a i p a ló c o k e lő d e i­ fe k sz e n e k . E z t a v id é k e t m in d e n k u ta tó P a ló c fö ld n e k — v a g y h e ­ n ek , a k ik s z ó rv á n y o k b a n é lte k , m a jd b e o lv a d ta k a te r ü le te n élő ly e se b b e n la k o s s á g á t p a ló c n a k — te k in te tte . jo b b á g y s á g b a és n e m e ssé g b e , e z é r t f e ld e ríté s ü k n e h é z s é g e k b e ü t ­ A k u ta tá s k é rd ő ív e k és g y ű jté s i ú tm u t a tó k s e g ítsé g é v e l fo ly ik . k ö zik . A m u n k a első f á z is á b a n ö s s z e á llíto ttu k a z o k a t a k u ltu r á lis je lle m ­ Ila B á lin t e lm é le te s z e r in t a G ö m ö r m e g y e i G o rtv a p a ta k v ö l­ z ő k e t, a m e ly e k e t a n é p r a jz i iro d a lo m p a ló c s a já to s s á g n a k is m e r t g y é n e k „ p a ló c ” la k o s s á g a a X I. s z á z a d b a n a T re n c s é n m e g y e i B o ­ fel. E z e k e t a k k o r a te r ü l e te n k é r d e z te ttü k v ég ig , a m i o r s z á g h a tá ­ lo n d ó c v á r jo b b á g y a i és v á r n é p e v o lt. M e g á lla p ítja , h o g y a t e r ü ­ r a in k o n b e lü l a p a ló c o k la k ta tá ja k o n is t ú lt e r je d t , v a g y is a k u ­ le t h e ly n e v e i e r e d e tile g m in d m a g y a ro k , r é s z b e n a tö r ö k n y e lv b ő l t a tá s t a h a t á r z ó n á k r a is k ite r je s z te ttü k . E d d ig tö b b m in t h a ts z á z á tv e tt sz a v a k k a l. A p a ló c o k e r e d e té n e k k é r d é s é b e n n e m fo g la l á l­ te le p ü lé s e n tö lt e tt ü k k i a F elderítő k érd ő íve k e t, és a d a ta ik ö ssze­ lá st, m e r t e h h e z is m e r n ie k e lle n e a N ó g rá d és H e v e s m e g y e i p a ­ h a s o n lítá s i le h e tő s é g e t b iz to s íta n a k m a jd a c e n tr á lis te r ü l e te n k é ­ lóc c s o m ó p o n to k a t is. K ü lö n ö s e n f o n to s n a k t a r t j a a M á tr a a lja szü lő m o n o g r á f ia fe ld o lg o z ó i s z á m á ra . U g y a n c s a k ö ssz e h a so n lító te le p ü lé s tö r té n e té t, m in th o g y v é le m é n y e s z e r in t a G o rtv a v ö lg y a n y a g o t a d n a k a z o k a k is e b b f a lu m o n o g r á f iá k is (Já sz d ó z sa , V i­ la k o s s á g á n a k k ö z n é p i r é te g e in n e n te le p ü lt be. F e lv e tő d ik a k é r ­ so n ta , M á tra d e re c s k e ), a m e ly e k id ő k ö z b e n m e g je le n n e k . A m o ­ dés, h o g y ez e k e lő d e i n e m v o lta k - e a b o lo n d ó c i v á r jo b b á g y o k . n o g r á f ia tá rs s z e rz ő i sz ü k s é g s z e r in t k é r d ő ív e k e t á l líto t ta k ö ssze A jo g tö r té n e t k ö z é p k o ri a d a ta ir a é p ü l K o v á c s B é la e lm é le te , f e je z e tü k tá rg y k ö r é b e n , d e m á s o k s a já t k é s z íté s ű ú tm u ta tó v a l m e ly s z e r in t a p a ló c n é p n é v h e ly é t a z o k le v e le k b e n f e lb u k k a n ó g y ű jte n e k . E d d ig 18 k é r d ő ív és h á r o m k ö te t, ille tv e fü z e t je le n t m eg, a m e ly e k m ó d s z e r ta n i s e g íts é g e t a d t a k fő le g az ö n k é n te s , t á r ­ la tr i, p ra e d o , la tr u n c u lu s f o g la lta el, a m i k ir á ly i te s tő r s é g e t, k a ­ to n á s k o d ó e m b e r e k e t je lö l. sa d a lm i g y ű jtő k sz á m á ra . A k u ta tá s a z z a l a fő c é lk itű z é sse l in d u lt, h o g y v á la s z t a d jo n eg y A z u tó b b i tíz é v s o r á n k ö z z é te tt k u ta tá s i e r e d m é n y e k te h á t n em n é p r a jz i c s o p o rt je lle m z ő in e k és e g y á lta lá n a c s o p o rt lé té n e k v a g y o ld o ttá k m e g a p a ló c e r e d e t k é r d é s é t, d e f e lt á r t a d a ta ik r é v é n az n e m lé té n e k k é rd é s e ire . M in th o g y a f a lu m a i m ű v e lts é g i v isz o ­ Á rp á d -k o r i te le p ü lé s tö r té n e te t k é t te r ü l e te n is m e g ír tá k . T o v á b b i n y a i e n n e k m e g á lla p ítá s á r a m á r n e m a lk a lm a s a k , s z á z a d u n k első f e la d a tn a k k e ll te k in te n i a h a r m a d ik és n é z e te m s z e r in t k u lc s fo n ­ k é t é v tiz e d é n e k f a lu j á t á l líto t tu k v iz s g á la ta in k k ö z é p p o n tjá b a . to ss á g ú te r ü le t, a M á tr a a lja fe ld o lg o z á s á t, a m in e k k ö z é p k o ri te ­ E z a b á z is a lk a lm a t a d a r r a , h o g y e g y e s té m á k tö r té n e ti elő z­ le p ü lé s tö rté n e té r ő l s z in te a lig v a n a d a t. A z o k le v e le s f o r r á s o k f e lm é n y e ir e is v is s z a te k in ts ü n k , d e a r r a is, h o g y a g a z d a s á g és t á r ­ h a s z n á lá s a m e lle tt a z o n b a n m á s tu d o m á n y o k r é s z v é te le is s z ü k ­ s a d a lo m á ta la k u lá s á v a l ö ssz e fü g g ő v á lto z á s o k a t is f e lm é rh e s s ü k . séges. A r é g é s z e t h o z z á já r u lá s a m a m é g n e m s z á m o tte v ő , a z e m ­ lít e tt k o rs z a k b ó l h a s z n á lh a tó le le te g y ü tte s m é g n e m k e r ü lt elő. T o v á b b i e r e d m é n y e k v á r h a tó k a z ö s s z e h a so n lító n é v k u ta tá s tó l, B ak ó F e re n c 24 �KORKÉP V III. S a lg ó ta r já n i T a v a s z i T á rla t* E gy v áro s a r c u la tá t, v á ro s-m iv o ltá t, n e m c s u p á n é p ü le te in e k , k ö z in té z m é n y e i­ n e k , ü z le te in e k s z á m a és k ü ls ő m e g je le ­ n é s e ; ú tja in a k , te r e in e k á lla p o ta , sz o lg á l­ t a tá s a in a k s z ín v o n a la a d ja . A h h o z, h o g y jó l é re z h e s s ü k m a g u n k a t eg y v á r o s fa la i k ö z ö tt — a z e m b e rh e z m é ltó é le t a n y a g i, tá r g y i fe lté te le i m e lle tt —, v a la m i m á s is k ell. V a la m i m ás, a m i m e g a d ja a v á ro s o k a tm o s z fé rá já t. sz e lle m isé g é t. A v á ro s o k k u ltu r á lts á g á r a , k u ltu r á lis , sz ellem i, m ű ­ v észeti lé g k ö ré re g o n d o lo k . A r r a a k ö ­ zegre, a m e ly e g y fe lő l in té z m é n y e s e n is jó f e lté te le k e t te r e m tv e in s p ir á lja a k u l­ tu r á lis , m ű v é s z e ti a lk o tó te v é k e n y s é g e t és a m e ly m á s fe lő l b e is fo g a d ja és a m in ­ d e n n a p i é le t n é lk ü lö z h e te tle n e le m é n e k te k in ti a k u ltú r á t, a m ű v é s z e te t. E rr ő l sz ó lv á n jó é rz é sse l m o n d h a tju k el. h o g y a m a g y a r v á r o s o k tú ln y o m ó tö b b ­ sé g e — k ö z tü k o ly a n o k is, a m e ly e k tö r té ­ n e lm ü k e t im m á r é v s z á z a d o k b a n m é rik — , é p p e n az u tó b b i é v tiz e d e k b e n v á lt, v á lik ily e n te le p ü lé ssé . M o n d ju k k i: a sz o cia lis­ t a é p ítő m u n k a tö r té n e lm i f o ly a m a ta n e m c sa k g a z d a s á g i, k ö z ig a z g a tá si, h a n e m k u l­ t u r á lis é r te le m b e n is fe le m e lte v á r o s a in ­ k a t, a m e ly e k e g y r e in k á b b a k u ltu r á lis , m ű v é s z e ti é le tn e k is f o n to s k is u g á rz ó c e n t­ r u m a iv á v á ln a k . A z é p ítő m u n k a és a k u ltú r a k ite lje s e ­ d é s é n e k sz o ro s, e g y m á s t f e lté te le z ő k a p ­ c s o la tá t jó l p é ld á z z a S a lg ó ta r já n is. A te g n a p m é g „ fö ld s z in te s ” te le p ü lé s ú jjá s z ü ­ le te tt g y á r a iv a l, ü z e m e iv e l, la k ó h á z a iv a l, és eg y jó l á tg o n d o lt, s z e re n c sé se n k ib o n ta ­ k o zo tt k ö r n y e z e tf o rm á ló p r o g r a m r é v é n v i­ zu ális m e g je le n é s b e n , k u ltu r á lis é r te le m b e n is. E z t a tá r s a d a lm i m o z g á so k tó l m e g h a tá ­ ro z o tt f o ly a m a to t jó té k o n y a n e lő r e le n d íte t­ te az i t t élő e m b e r e k ü g y s z e re te te , jó é r te ­ le m b e n v e t t lo k á lp a trio tiz m u s a . A m e g y e és a v á r o s p á r t - és á lla m i v e z e tő i, a z i t t a lk o tó m ű v é sz e k , a k u l t ú r a s o r s á é r t f e ­ le lő s e m b e r e k jó l é r e z té k a z t a k ö te le z e tt­ s é g ü k e t, h o g y a z a n y a g i g y a r a p o d á s m e l­ l e tt a k u ltu r á lis g a z d a g o d á s é r t is á ld o z a ­ to s m u n k á t k e ll v é g e z n iü k . J ó tu d n u n k a z t is, h o g y m u n k á ju k a z é r t le h e te tt e r e d ­ m é n y e s, m e r t a m e g y e és a v á r o s la k ó i­ n a k m e g é rté s é v e l, tá m o g a tá s á v a l ta lá l­ k o z o tt. A k u ltu r á lis , m ű v é s z e ti a lk o tó ­ m u n k á r a k ü lö n ö s e n é r v é n y e s a z a z ig a z ­ ság , h o g y a z c s a k a k k o r n y e r i e l é r te l­ m é t, h a m in d a z o k , a k ik n e k j a v á r a és t e ­ v é k e n y k ö z re m ű k ö d é s é v e l v é g z ik , b e is f o g a d já k ; h a e z a m u n k a fo g é k o n y k ö z ö n ­ s é g re ta lá l. M e g g y ő z ő d é sü n k , h o g y e b b e n a v á r o s b a n ez tö r té n ik . E rr ő l ta n ú s k o d ik , e g y e b e k k ö z ö tt, a f e ls z a b a d u lá s u n k é v f o r d u ló já n m o s t n y o l­ c a d ik a lk a lo m m a l m e g re n d e z e tt T a v a sz i T á r la t is. V ita th a t a tl a n té n y , h o g y e g y -e g y k é p ­ z ő m ű v é sz e ti k iá llítá s r a n g já t, h e ly i v a g y o rsz á g o s je le n tő s é g é t a b e m u ta t o tt m ű ­ v e k s z ín v o n a lá v a l le h e t a le g b iz to n s á g o ­ s a b b a n m é rn i. Á m az is n y ilv á n v a ló , h o g y a z ily e n r e n d e z v é n y e k s ik e ré n e k a k ö z ö n ­ s é g fo g a d ta tá s is m é rc é je . N os, az e d d ig i tá r l a to k ta p a s z ta la ta i a z t m u ta tjá k , h o g y ennek a hagyom ányos k iá llítá s s o r o z a t­ n a k jó k ö z ö n sé g e v a n . O ly a n lá to g a tó k r a s z á m íth a t, a k ik b e c s ü lik és s z e r e tik a m ű ­ v észi é r té k e t. A T a v a s z i T á r la t – – ta lá n é p p e n a z é rt, m e r t lé t r e j ö t t é é r t a sz ű k e b b h a z a h a t á r a ­ in is tú lte k in tő , jó é r te le m b e n v e t t lo ­ k á lp a tr io tiz m u s lé p e tt m ű k ö d é s b e — m ű ­ v é s z e ti é le tü n k n e k sz éle s k ö r b e n v á r t és sz á m o n t a r t o t t e s e m é n y e le tt. E z e k e n az é v rő l é v r e v is s z a té rő k iá llítá s o k o n n e m c s a k a z É s z a k -M a g y a ro rs z á g o n élő a lk o tó k m ű v e it l á th a t ju k , h a n e m a z o rsz á g m á s v id é k e in , m á s v á r o s a ib a n d o lg o z ó m ű v é ­ sz e k m u n k á it is. B izo n y o s, h o g y az é s z a ­ k i o rsz á g ré sz k é p z ő m ű v é s z e ti p a n o r á m á ­ j á t tá g a s a b b ö ssz e fü g g é se k b e h e ly e z ő r e n ­ d e z ő i-sz e rv e z ő i n a g y v o n a lú s á g e re d m é n y e is, h o g y a T a v a s z i T á r la to n r e n d r e ú j m ű v e k k e l ta lá lk o z u n k ; s z in te ír a t la n sz a ­ b á ly , h o g y i t t m in d e n m ű v é s z le g fris s e b b a lk o tá s á v a l je le n tk e z ik . K é p z ő - és i p a r ­ m ű v é s z e tü n k b első fe jlő d é s i te n d e n c iá i­ n a k , s e g y ú tta l a m a i tá r s a d a lm i ig é n y e k ­ n e k a m e g é r té s e f e je z ő d ik k i a v á lo g a tá s tá g a s s á g á b a n , n e v e z e te s e n a b b a n , hogy e z e n a t á r l a to n e g y ü tt sz e re p e l k é p z ő - és ip a r m ű v é s z e tü n k — ir á n y z a ta in a k , tö r e k ­ v é s e in e k te r m é k e n y so k fé le sé g é b e n . A z a z . n e m a s z a k m a i k ü lö n b s é g té te l, h a n e m a m ű v é s z e ti k u l t ú r a e te r ü l e té n e k e g é sz é ­ é r t é r z e tt fe le lő ssé g je lle m z i a v á lo g a tá s e lv e it. U g y a n a k k o r m e g n y ilv á n u l benne a z a m in d in k á b b te r je d ő k ö z m ű v e lő d é si s z e m lé le t is, a m e ly a m ű v é s z i é r té k e k m e g k e d v e lte té s é b e n f o k o z o tta n s z á m ít m a g u k n a k a z a lk o tó k n a k a r é s z v é te lé re . Ó riá s i s e g ítsé g ez a k ö z ö n s é g n e k , m e r t e z á lta l a k u ltú r a , a m ű v é s z e t e g é sz é n b e ­ lü l a z o n o s je le n tő s é g ű é r té k e k e t lá th a t e g y ü tt, és íg y te lje s e b b é v á l h a t a v iz u á ­ lis e s z té tik a i é r té k e k h e z fű z ő d ő k a p c s o la ­ ta . A T a v a s z i T á r la t a n y a g a é p p e n a z el­ m o n d o tta k b ó l k ö v e tk e z ő e n — a m e n n y ir e ez e g y e tle n k iá llítá s tó l e lv á r h a tó — hűen tü k r ö z i m ai képzőés ip a r­ m ű v é s z e tü n k h e ly z e té t. E gyebek kö­ z ö tt a z t a fe jlő d é s t, a m e ly le g tö b b á g a z a ­ t á b a n b e k ö v e tk e z e tt. D e a so k s z e m p o n t­ b ó l v á lto z o tt, b o n y o lu lta b b v a ló s á g g a l fo ly ­ t a t o t t m ű v é sz i k ü z d e lm e t i s ; a z o k a t a tö ­ re k v é s e k e t, a m e ly e k a z ú j v a ló s á g a n y a g m in é l h ite le s e b b m ű v é sz i á b rá z o lá s á h o z sz ü k sé g e s ú j fo rm a n y e lv , k if e je z é s i e sz k ö ­ zö k k im u n k á lá s á r a ir á n y u ln a k . A z t g o n d o lju k , n e m le h e t k ö z ö m b ö s az a lk o tó k s z á m á ra , h o g y e z t a k ü z d e lm e t a m e g fo r m á la n d ó a n y a g g a l v a ló b ir k ó z á s t tá r s a d a lm u n k e g y r e n ö v e k v ő fig y e le m m e l k ís é ri. A z t is m o n d h a tn á n k , h o g y t á r s a ­ d a lm u n k f e jlő d é s é n e k o ly a n id ő s z a k á b a é r k e z e tt el, a m ik o r a jó h á r o m é v tiz e d e k ib o n ta k o z o tt le n in i k u ltu r á lis f o r r a d a lo m e r e d m é n y e k é n t is, a z e s z té tik a i k u ltú r a m in d in k á b b á th a tja h é tk ö z n a p ja in k a t, a m ik o r e g y e b e k k ö z t p é ld á u l a r á d ió és a te le v íz ió jó v o ltá b ó l v a la m e n n y iü n k s z á m á ­ r a m e g s o k a s o d ta k a m ű v é s z e tte l v a ló t a lá l­ k o zá s a lk a lm a i. E n n e k a n a g y o n ö r v e n d e ­ te s f o ly a m a tn a k le g fris s e b b je le n s é g e , h o g y a m ű v é s z e t i r á n t á lta lá n o s a n n ö v e k ­ v ő é r d e k lő d é s e n b e lü l k itü n t e tő fig y e le m ir á n y u l a v iz u á lis k u l t ú r a o ly a n a lk o tá ­ s a ira , m in t a k é p z ő m ű v é s z e ti k ö zö sség i a lk o tá s o k , a sz ű k e b b és tá g a b b k ö r n y e z e ­ t ü n k e t m e g sz é p ítő , sz ín e s ítő s o k m á s esz­ té tik a i p r o d u k tu m . E b b ő l a k ö tő d é sb ő l p e d ig a z is k ö v e tk e ­ zik , h o g y m in d sz é le se b b k ö r b e n tu d a to ­ s u l n á l u n k : a m ű v é sz i a lk o tó m u n k a n e m c s u p á n a m ű v é s z e t im m a n e n s fe jlő d é s e s z e m p o n tjá b ó l e lb ír á la n d ó te v é k e n y s é g , h a n e m je le n tő s é g e a le g sz é le s e b b t á r s a ­ d a lm i ö ssz e fü g g é sb e n é r té k e lh e tő ig a z á n . K ö te le z e tts é g e k a d ó d n a k e b b ő l a b e fo g a ­ d ó i és a z a lk o tó i o ld a l s z á m á ra e g y a r á n t. T e g y ü k h o z z á : jó k ö te le z e tts é g e k . O ly a n k ö te le z e tts é g e k , a m e ly e k n e m k o r lá to z z á k a z a lk o tó i, a k ís é rle te z é s i s z a b a d s á g o t, s ő t: a sz o c ia lis ta tá r s a d a lo m s z o lg á la tá b a n v é g z e tt m ű v é sz i m u n k a é p p e n e z e k á lta l te lje s e d h e t k i. V ilá g n é z e t é s te h e ts é g d o l­ g a, k i m e n n y ir e k é p e s a m ű v é s z i v á la s z ­ a d á s r a ; h o g y e g y -e g y a lk o tó te v é k e n y s é g e m e n n y ir e p ro g re s s z ív ; h o g y a m e g sz ü le ­ t e t t m ű v e k h o g y a n tö ltik b e s z e r e p ü k e t a sz o c ia lista m ű v é s z e t g a z d a g ítá s á b a n . T á r s a d a lm i f e jlő d é s ü n k , a s z o c ia lista é le tm ó d k ite lje s e d é s e a z t ig é n y li, e g y ­ s z e rs m in d le h e tő v é is te szi, h o g y a m ű a l­ k o tá s o k e g y re n a g y o b b h a tó e r ő v e l le g y e ­ n e k je le n n é p ü n k é le té b e n . A z é r té k e s m ű v é s z e t c s a k íg y v á l h a t k ö z k in c c sé , íg y tö lt h e ti b e tá rs a d a lo m f o r m á ló h iv a tá s á t. R á tk a i F e re n c *A te tt k iá llítá s o n e lh a n g z o tt m e g n y itó beszéd rö v id í­ v á lto z a ta . 25 �J ó c s ik L a jo s E g y o rs z á g a c s illa g o n Z a v a r b a e jtő k ö n y v . M in d e n e k e lő tt t e r ­ m é sz e te s e n a t a r t a lm a m ia tt, d e n e m k e ­ v é s b é s tílu s a és te r je d e lm e m ia tt is. A té ­ m a : a k ö rn y e z e tv é d e le m m a m á r n e m is­ m e re tle n , ső t! k o r u n k e g y ik „ s lá g e r té m á já ­ v á ” lé p e tt elő. A m ik o r „ s lá g e r t” m o n d u n k e g y s z e rr e k ív á n ju k je le z n i a sz o m o rú -sz o ­ r o n g a tó a k t u a li tá s á t is és (a k o r u n k r a ? az e m b e r i n e m re ? ) o ly je lle m z ő a b s z u r d itá s á t is. Jó csik L ajos n e m k e v e s e b b e t b iz o n y g a t c s a k n e m 400 o ld a lo n k e re s z tü l, m in t a z t, h o g y a z e m b e r i é le t, s e g y á lta lá n a z élet v e s z é ly b e k e r ü lt a fö ld ö n . M á r m e g ír ta e z t e g y s z e r e g y e n n é l s o k k a l jo b b , d r á m a ­ ib b a n , tö m ö r e b b e n f o g a lm a z o tt k ö n y v ­ b e n : a z 1971-ben m e g je le n t A z öngyilko s civilizációban. A m i a k k o r , a b b a n a k ö te té ­ b e n a g ö rö g tr a g é d iá k fe sz ü ltsé g é v e l, k a ­ th a r z is á v a l h a to tt, a z e b b e n a k ö te tb e n so k sz o r — ta lá n é p p e n a z is m é tlé s e k m ia tt? — n a g y f e g y e lm e t ig é n y e l a z o lv a ­ só tó l, h a v é g ig a k a r j a o lv a sn i. N e m h a ­ s z o n ta la n ta lá n é p p e n e z é r t — m á r a r e ­ cen zió e le jé n — f e lh ív n i a f ig y e lm e t eg y s a já to s p a r a d o x o n ra . A z a v e s z é ly f e n y e ­ g e t u g y a n is , h o g y m in é l tö b b e t o lv a s u n k , h a llu n k a k ö r n y e z e tv é d e le m rő l, a n n á l n a ­ g y o b b a z esély , h o g y m a g u k a t a fig y e lm e z ­ te té s e k e t is a f f é le á r ta lo m k é n t f o g ju k fo ­ g a d n i. A v e s z é ly tu d a tu n k u g y a n is n e m a t ­ tó l e rő sö d ik , h o g y s o k s z o r m o n d já k , h a n e m a h o g y a n m o n d já k . S e z n e m c s u p á n a k a ­ d é k o s k o d á s. A té m á t is f e n y e g e ti a d e v a l­ v áció , in flá c ió . A s z in té n 1971-ben (m a g y a ­ ru l) m e g je le n t B iológiai p o ko lg ép (G o rd o n R a tta y T a y lo r to llá b ó l) pl. v a ló s á g g a l s o k ­ k o lta a z o lv a só t, m e r t a z e m b e r i m e g is m e ­ r é s : a tu d o m á n y jó h isze m ű sé g é b e n r e n d í­ t e t t e m e g a h ite t. T a y lo r m ó d s z e re a té n y ­ k ö z lé s v o lt, d e a z is m e r e te k e t jó l p o e n tí­ ro z v a és lá ts z ó la g o s a n h ű v ö s n y u g a lo m m a l a d ta elő. J ó c s ik L a jo s m ó d s z e re v is z o n t d i­ d a k tik u s , c s a k n e m s z á jb a rá g ó s , s ezzel, h a n e m is c s ö k k e n ti a fe ls o ro lt té n y e k h ite lé t, d e ig e n s o k a t á r t a z o lv a s m á n y o s s á g n a k . M á rp e d ig , h a e g y k ö n y v e t le te s z n e k a z első tíz o ld a l u tá n , a z a lig h a fo g h a t n i is. A r e ­ c e n z e n s z a v a r b a n v a n , s le g sz ív e se b b e n a s ik e r ü lte b b : 1971-es v á lto z a tr ó l b e sz é ln e , h a te h e tn é . . . J ó c s ik L a jo s a k ö te t első f e lé b e n lé n y e ­ g é b e n a la p f o g a lm a k a t d e f in iá l m e g le h e tő ­ se n k o m ó to s a n és b ő b e s z é d ű e n . É le tü n k t e ­ r e ez a b o ly g ó , a m it ő k ö v e tk e z e te s e n (s k i tu d ja , m ié r t? ) „ c s illa g n a k ” n ev e z. N in c s iz­ g a lm a s a b b té m a m a g á n á l a lé te z é sn é l. N em v é le tle n , h o g y a z e m b e r is é g e t sz in te e sz m é lé se p illa n a tá tó l e z f o g la lk o z ta tta a le g jo b b a n . E z a v a llá s o k , filo z ó fiá k a la p ­ k é rd é s e : m i a z é le t, s h a m á r e m b e r rő l v a n szó : m i a z é le t c é lja , é r te lm e ? Á m . a m íg ez a k é r d é s é v e z re d e k e n k e r e s z tü l m in d ig az e g y é n , a z é n k é r d é s e v o lt, a z é p p e n sz á ­ z a d u n k b a n d r á m a ia n ú j és k o lle k tív d i­ m e n z ió t és c s e n g é s t k a p o tt. M a u g y a n is m á r n e m ú g y te s s z ü k fe l a k é r d é s t, h o g y m i a z é rte lm e , m e r t e lh a lv á n y u l a lé te z ­ h e t-e , m e g m a r a d h a t- e a z é le t a F ö ld ö n fe ­ n y e g e tő k é r d é s e m e lle tt. V is s z a p illa n tv a is m e r t tö r té n e lm ü n k r e , a z t lá th a t ju k , h o g y a z e m b e r m in d e n k o r ö n g y ilk o s h a jla m ú v o lt, h á b o r ú k b a n p u s z títo tta e g y m á s t: ö n ­ m a g á t. M o n d h a tju k , h o g y s z in te a ttó l a p illa n a ttó l k e z d v e , m ió ta k i tu d t a k ü z d e n i 26 ö n m a g á t a te rm é s z e ttő l, v a la m e ly e s t ú r r á tu d o tt le n n i a te rm é s z e te n . A h á b o r ú t: az ö n p u s z títá s t a z o n b a n u g y a n o ly a n „ c s a p á s ­ n a k ” te k in te tté k e le in k , m in t a te rm é s z e t­ é t: a v illá m o t, az á r v iz e k e t, a z é h in sé g e t, v a g y a p e s tis t. A h o m o s a p ie n s n e m v o lt u r a s o r s á n a k m in d a d d ig , m íg n e m is m e r te a te rm é s z e te t, a lé t és s a já t te rm é s z e te t ö r ­ v é n y s z e rű s é g e it. E n n e k a z „ á r ta tla n s á g ­ n a k ” a z o n b a n a X IX . s z á z a d ó ta v ég e. A tu d o m á n y o k , a te c h n ik a f e jlő d é s e e la d d ig e lk é p z e lh e te tle n r itm u s b a n f e lg y o r s u lt: n e m c s u p á n m e g is m e rte az e m b e r a te r m é ­ sz e t titk a it, d e g ő g ö se n m e g is a k a r j a v á l­ to z ta tn i a z t. E g y p ill a n a tr a ú g y t ű n t te h á t, h o g y a sz e re p fe lc s e ré lő d ö tt, s m á r n e m a te rm é s z e tte l k ü z d a z e m b e r, d e az sz o ru l in k á b b g y á m o lítá s r a . E lső l á tá s r a a z t g o n ­ d o lh a tn á k , h o g y e r r e é p p e n a te r m é s z e ttu ­ d ó so k d ö b b e n te k r á elő szö r, s ő k is fig y e l­ m e z te tté k elő szö r a z e m b e ris é g e t. N e m íg y v an . J ó c s ik L a jo s is tö b b h e ly e n h iv a tk o ­ z ik M a r x r a és E n g e lsre , a k ik az e m b e r és a te rm é s z e t, a z e m b e r és s a j á t tö r té n e lm e v i­ s z o n y á t te lje s e n ú j m ó d o n , d ia le k tik u s a n ír tá k le. M a m á r t e h á t tu d j u k — ille tv e n e m te h e tü n k ú g y , m in th a n e m tu d n á n k ! — , h o g y a te rm é s z e tb e n és a tá r s a d a lo m ­ b a n , tö r té n e le m b e n s z ig o rú tö r v é n y s z e r ű ­ sé g e k é r v é n y e s ü ln e k , a m e ly e k e lle n n e m le h e t b ü n te tle n ü l v é te n i. A le g iz g a lm a s a b b o ld a la k é p p e n azo k , a m e ly e k b e n le ír ja J ó ­ csik , h o g y m ié r t p u s z tu lta k , v á lta k s iv a ­ ta g g á , r o m m á p l. a z ó k o r b a n v irá g z ó civ i­ liz ác ió k , k u ltú r á k . M e rt m e g s é r te tté k a te rm észet tö rv é n y e it. T ó th Á r p á d n a k le n n e te h á t ig a za , a k i c sa k a z e m b e r u tá n r e m é li a c s e n d e t, a t e r ­ m é sz e t h a r m ó n iá já t? V a ló b a n „ö n g y ilk o s á l la t” a z e m b e r, a m e ly (ak i) b e m o c sk o lja és tö n k r e te s z i a F ö ld e t? T ö b b je l is m u ta t e r r e . S a já to s p a r a d o x o n ja ez a fe jlő d é s n e k , d e ta lá n m é g n e m r e m é n y te le n ü l fe lo ld h a ­ ta tla n . M e rt — m in t m á r u t a ltu n k r á — , m a m á r so k m in d e n t tu d u n k e n n e k a f e j­ lő d é s n e k a tö r v é n y s z e rű s é g e irő l. V é g ü l is az e m b e r o k o z ta k á r t m a g a a h o m o sa ­ p ie n s is m e ri fe l és ig y e k s z ik k o r rig á ln i. M in d e n e k e lő tt k e z d ü n k k iá b r á n d u ln i, k i­ jó z a n o d n i a c iv iliz á c ió b ó l; p o n to s a b b a n k e z d jü k a n n a k lá tn i, a m i: le h e tő s é g n e k , a m e ly á ld á s t is, p u s z tu lá s t is h o z h a t. A m i­ k o r m a i é r te le m b e n v e t t c iv iliz á c ió ró l b e ­ sz é lü n k , a k k o r tu d v a - t u d a tla n E u r ó p á r a és A m e r ik á ra g o n d o lu n k , m in t a h o l lé tr e jö tt m a g á n a k a f e jlő d é s n e k a k é n y s z e re is és az a te c h n ik a i, tu d o m á n y o s b á z is, a p p a r á ­ tu s, a m e ly m a m á r a z eg é sz b o ly g ó n k a r ­ c u la tá t m e g h a tá ro z z a . K é ts é g te le n a z is, h o g y e n n e k a fe jlő d é s n e k a m o z g a tó (eg y ik ) r u g ó ja a m á s f ö ld ré s z e k n é l n a ­ g y o b b n é p s ű rű s é g v o lt. M in é l n a g y o b b az e llá ta n d ó n é p e ssé g , a n n á l r a c io n á lis a b b a n k e ll m e g s z e rv e z n i a s z ü k s é g le te k k ie lé g íté ­ sé t, e g y r e n a g y o b b tö m e g e k s z a k a d n a k k i m a g á b ó l a te rm é s z e ti k ö r n y e z e tb ő l. É v sz á ­ z a d o k o n k e r e s z tü l ú g y v é ltü k , h o g y a f e j­ lő d é s c é lja , s e g y á lta lá n m a g a a fe jlő d é s : a v á ro s ia s o d á s , a m e s te rs é g e s , e m b e r á lta l te r e m te tt k ö rn y e z e t. A civ iliz ác ió fo g a lm a is e ttő l k a p ta p o z itív ta r ta lm á t. C iv iliz á lt: az a k o rs z e rű , te r e m te tt, a c s in á lt, s a z el­ m a r a d o tt, a „ p r im itív ” az, a m i m é g é r in ­ te tle n , t i . : a z e m b e r á l ta l n e m é r in t e tt, n e m b o ly g a to tt. S z á z a d u n k a z o n b a n d r á m a ia n „ á llítja t a l p á r a ” e z t a k é r d é s t. M in d e n e k ­ e lő tt a n é p e s e d é s ro b b a n á s a . A v á ro s ia s o ­ d á s u g y a n is m a m á r n e m cél, h a n e m k é n y ­ szer. A z, m e r t a fe ld u z z a d t n é p e s s é g n e k m á r n e m tu d m u n k á t a d n i a f a lu ; m á s ­ r é s z t a n a g y tö m e g e k ig é n y e it v a ló b a n c sa k ra c io n á lis te rm e lé s s e l le h e t k ie lé g íte ­ ni. R a d ik á lis a n b e k e ll a v a tk o z n i a te r m é ­ sz e tb e , n a g y o b b te rm e lé k e n y s é g re ö sz tö ­ n ö zn i, h o g y a z é h ín s é g m e g a lá z ó k ín já t, r é ­ m é t le k ü z d h e s s ü k . S i t t jö n a z ú ja b b p a r a ­ d o x o n ! M ik ö z b e n a tu d o m á n y és a te c h n i­ k a v a ló b a n k é p e ssé v á lt a r r a , h o g y e z e k e t a z ú ja b b f e la d a to k a t m e g o ld ja , v e s z é ly b e s o d o r ta m a g á n a k a lé tn e k a z a la p já t, te r é t, f o r r á s á t: a te rm é s z e ti k ö r n y e z e te t. T a lá n n e m sz ü k sé g e s fe ls o r o ln i e z e k e t a v e s z é ly e ­ k e t: a le v e g ő , a v íz sz e n n y e z é s e it, e rd ő k p u s z títá s á t, a te c h n ik a e lu ra lk o d á s á t, a v á ­ ro s o k e ls iv a ta g o s o d á s á t stb ., stb . Jó c sik k ö n y v é b e n tö b b s z á z s z o r e lő fo rd u ló k if e je ­ zés (a m it n e m g y ő z ú j r a is m é te ln i és m a ­ g y a rá z n i) a z ö k o s z is z té m a ; a te rm é s z e t ö n m a g á t m e g ú jító , ú j r a te rm e lő - te r e m tő k ö r fo r g á s a . E b b e a v a tk o z o tt b e d u r v á n az em ber, a k k o r , a m ik o r c s u p á n ja v a in a k k i­ m e r íth e te tle n f o r r á s á t l á t t a b e n n e , s n e m tis z te lte e lé g g é a tö r v é n y e it. A k ö n y v sz á ­ r a z d id a k tic iz m u s a o tt o ld ó d ik , te lítő d ik sz o c io g rá fia i é rd e k e s s é g g e l, fe sz ü ltsé g g e l, a m ik o r J ó c s ik a z e m b e r i sz e n n y rő l, ille tv e a n n a k a te r m é s z e tb e v a ló v is s z a ju tta tá s á ­ r ó l ir. A te rm é s z e tb e n n in c s sz e m é t, m e r t m in d e n h u lla d é k á ta la k u l, ú j r a é le tr e k el. A z e m b e r v is z o n t s z e m e te t (is) te rm e l, te ­ h á t p o csék o l. A k é r d é s ra c io n á lis m e g k ö ­ z e líté s e n y ilv á n v a ló a n az, h o g y m in d e n a n y a g o t v a la m in ő a la p a n y a g n a k te k in ­ tü n k , te h á t ú g y te rv e z z ü n k te c h n o ló g iá k a t, v á r o s o k a t, h o g y a m e llé k te r m é k e k e t, h u l­ la d é k o k a t is — a te rm é s z e th e z h a s o n ló a n — ú j r a f e lh a s z n á lju k . M i h iá n y z o tt, h iá n y ­ z ik e h h e z ? Ú g y tű n ik , h o g y a r á c ió és a fe g y e le m . R áció , a m e ly m in d e n m o z z a n a ­ tá b a n , h a tá s á b a n v é g ig g o n d o l e g y fo ly a ­ m a to t (te rm e lé s t, u r b a n iz á c ió t- in f r a s tr u k ­ t ú r á t s tb .) ; s fe g y e le m , a m e ly m é r t é k e t is­ m e r : n e m p o csék o l, n e m o k o z tu d v a v a g y t u d a tla n k á r t a z e m b e r é le tte r é b e n : a t e r ­ m é sz e tb e n , a F ö ld ö n . N e f e le d jü k el, h o g y e b b e n a z ö ssz e fü g g é sb e n n in c s e n e k „ k is ” d o lg o k , m e r t : m a m á r s o k a n v a g y u n k a F ö ld ö n , a sz o m sz é d o t 10 c m -e s f a l v á la s z t­ j a el c s u p á n . T e h á t m o z d u ln i se, lé te z n i se tu d a tá r s a d a lo m n é lk ü l, a m e ly e llá tja m u n k á v a l, la k á s s a l, m ű v e lő d é s i le h e tő s é g ­ g e l stb ., s tb .; a m e ly ig é n y t is t a r t a k ö z m ű ­ v e lő d é s re és á lla m p o lg á ri, e m b e r i fe g y e l­ m é re . H o g y a n á llu n k m i, m a g y a r o k ezzel a k é rd é s s e l? A k é p n e m m in d ig h íz e lg ő J ó ­ csik p é ld á i s z e rin t. „ H a m e g a k a r o d tu d n i, h o g y tis z ta -e a h á z ia ssz o n y , n é z d m e g a W . C .-t” ! — t a r t j a e g y m o n d á s . J ó c s ik p é l­ d á i b o h ó z a tia k n a k le n n é n e k m o n d h a tó k , h a n e m ta p a s z ta ln á n k n a p m in t n a p . A tis z ta s á g , a h ig ié n ia a z e g y é n é is, a t á r s a ­ d a lo m é is : a n e v e lé s és fe g y e le m k é rd é se . Jó c s ik n y o m a té k k a l f ig y e lm e z te t tö b b s z ö r is (M a rx és E n g e ls n y o m á n ), h o g y a z e m ­ b e r és a te rm é s z e t h a r m ó n i á já t c s a k eg y ig a z sá g o s: e m b e r k ö z p o n tú tá r s a d a lo m ó v ­ h a t ja m e g , ille tv e á l líth a tja v issza. E z n a g y f o k ú tu d a to s s á g o t és c é ls z e rű s é g e t f e l­ té te le z , a m e ly v a ló b a n o k u l a tö r té n e le m e m líte tt p é ld á ib ó l, tr a g é d iá ib ó l, s m e g te r ­ vezi, a te rm é s z e t és tá r s a d a lo m f e lis m e r t tö rv é n y s z e rű s é g e i a l a p já n k o m p o n á lja m e g a z é le te t. A fo ly ó k , a le v e g ő é g s z e n n y e ­ z e tts é g e o tt k e z d ő d ik a b o k r o k a lá r e k ­ k e n t e tt á r n y é k s z é k e k n é l, a K Ö Z É R T E K e lő tt e lfo g y a s z to tt sö rö k n é l, a sz é ts z ó rt, e l­ e j t e t t s z e m é tn é l: a fe g y e lm e z e tle n s é g n é l, n e v e le tle n s é g n é l; a n n á l a k ö z ö n y n é l, a n t i­ szo ciá lis g o n d o lk o d á s m ó d n á l, a m e ly k iv á g ­ j a a p a r k , a z e rd ő f á it, m e r t „ n e m az e n y é m ” . M á r a X X . sz á z a d és a G a lile i K ö r sz o cio ló g u sai, s z o c io g rá fu s a i fig y e lm e z te t­ te k a m a g y a r u rb a n iz á c ió , c iv iliz á c ió : az �ro v ilá g b a n k e r e s i és m u t a t j a fe l a z o rsz á ­ gos te n d e n c iá k a t. Ig az, ta k a r é k o s a n b á n ik az a d a to k k a l — jó s z e ré v e l n e m is közöl s ta tis z tik a i té n y e k e t — , d e a z é r t k á r p ó to l­ ja a z o lv a s ó t a v is z o n y la to k , b e lső m o z g á ­ s o k m in d ig s z u b je k tív é r d e k e lts é g ű és h e ­ v ü le tű le ír á s á v a l. A „ s z u b je k tív ” je lz ő a z o n b a n ez e s e tb e n n e m e lfo g u lta t je le n t: p o n to s a b b a n n e m a z t a f a j t a e lfo g u ltsá g o t, a m e ly g á to ln á a z o b je k tív e le m z é sb e n , f e l­ tá r á s b a n ! P ü s p ö k la d á n y r ó l — m ú lt já r ó l és je le n é rő l — az se m tu d n a é le s e b b b ír á la to t m o n d a n i, a k i „ k ív ü lr ő l” b ír á ln á . C sá k G y u la P ü s p ö k la d á n y é r t, a z e z e ré v e s sa ­ n y a r ú s á g b a b e le r o k k a n t, b e le c s ö k ö tt p a ­ r a s z té r t h a ra g s z ik , a m e ly , s a k i a k k o r se él a le h e tő s é g e iv e l, a m ik o r a z o k a t m á r m e g ­ te r e m te tte a tö r té n e le m . in f r a s t r u k t ú r á n a k e lm a r a d o tts á g á r a . A z­ ó ta ó riá s i e rő fe s z íté s e k e t t e t t ü n k : iv ó v íz és s z e n n y v íz c s a to r n á k a t k e lle tt é p íte n ü n k m é g a f ő v á r o s b a n is, n e m is sz ó lv a v id é k ­ rő l. A k ö r n y e z e t s z e m ü n k e lő tt és g y ö k e ­ re s e n á ta la k u l. E z f e lté tle n ü l v is s z a h a t a t u d a tu n k r a is. F é lő a z o n b a n , h o g y n e m m in d ig p o z itív a n . Ú j la k ó n e g y e d e in k k ő ­ s iv a ta g a i. c s ú n y a , je lle g te le n és é le tte le n la k ó h á z a i, a k ö z ö ssé g i é le t f ó r u m a in a k h iá ­ n y a , ille tv e c s a k v o n ta to tt m e g te r e m té s e a la k ó n e g y e d e k b e n e lid e g e n ítő e n is h a tn a k . A z e m b e r e k „ k ö r n y e z e té h s é g e ” — a h o g y J ó c s ik m o n d ja — e g y r e n ő : k i a s z a b a d b a !, d e e z t az ig é n y t c s a k f o g y a té k o s a n, á tg o n ­ d o la tla n u l, g y a t r á n tu d ju k k ie lé g íte n i. M i­ k ö z b e n m e g d ö b b e n ü n k pl. a B a la to n , a D u n a stb . sz e n n y e z e tts é g é n , te h e te tle n ü l n é z z ü k , h o g y a „ lé le k s z e n n y e z é s e ” : a m a ­ g á n é r d e k m e n n y ir e z a b o lá tla n . P a rc e llá k , k ö z m ű v e s íte tle n , g iccses k a ly ib á k le p ik el a v íz p a r to k a t, d o m b o ld a la k a t, s a k in e k ily e n n in c s, a z u z s o r a á r a t f iz e th e t a zöl­ d é r t, a v íz é r t: a fe lü d ü lé s é rt. A z ö k o sz isz­ té m a : a te rm é s z e t k ö z ö s k in c s e a z e m b e r i­ sé g n e k . H o g y m e g tu d j u k ó v n i, h o g y m in ­ d e n k i — a z u tó d a in k — s z á m á r a is élv e z ­ h e tő é l e tt é r m a ra d h a s s o n , a h h o z e lső so r­ b a n m a g á t a z e m b e r t k e ll tu d a to s s á te n n i, fe le lő s s é g tu d a tá r a , sz o c iá lis lé n y v o ltá r a d ö b b e n te n i és n e v e ln i. E z ta lá n a k ö n y v le g n a g y o b b — n o h a in d ir e k t — m o n d a n ­ d ó ja . (S zép iro d a lm i, 1977.) C s á k G y u la A s z ik f ö ld s ó h a ja S o k v ita v o lt m á r e d d ig is a M agyaror­ szág fe lfe d e zé se so ro z a tró l, s ez a v ita m ég m o s t — C s á k G y u la k ö n y v e a p r o p ó já n — is ta r t . T é n y , h o g y a s o ro z a t m é g m essze v a n a ttó l, h o g y — a k á r m o z a ik o s a n is — k ir a jz o lja a z o rsz á g k é p é t. P a r tik u lá r i s n a k tű n ik , e s e tle g e s n e k , n e m e lé g g é á tfo g ó n a k . C sák G yu la k ö n y v e m é g m in th a to v á b b s z ű k íte n é a k ö r t, a m ik o r e g y e tle n n a g y ­ k ö z s é g rő l szól. A k ö te tn e k m é g is h e ly e v an a s o ro z a tb a n , m e r t e g y m a g y a r sz o c io g rá ­ fia i h a g y o m á n y t (E rd e i F e re n c , F é ja G éza, N a g y L a jo s : K is k u n h a lo m , Illy é s : P u s z tá k n é p e stb .) f o ly ta t, a m ik o r e g y v isz o n y la g sz ű k , le h a tá r o l t f ö ld r a jz i e g y s é g b e n , m ik ­ A p ro p ó ! tö r té n e le m ! C s á k G y u la is „ u tá ­ n a j á r t ” , k u t a t t a P ü s p ö k -L a d á n y tö r té n e té t, s „ n e m t a l á l t a ” . Á m , h a jó l o lv a s s u k eze­ k e t a k ic s it „ s z é g y e n k e z ő ” , s z e m é rm e s és k e s e rű o ld a la k a t, a k k o r f e lle ljü k b e n n e az A lfö ld t tö r té n e té t — a z é t a z A lfö ld é t, a m e ­ ly e n m in d ig á tg á z o lta k , a m e ly e t h o l a t a ­ tá r , h o l a tö rö k , m a jd a „ v a s a s n é m e t” t a ­ r o lt le, fo s z to tt k i, a m e ly m in d e n h á b o r ú tf o r d u la to t m e g s ín y le tt, d e k a p n i, n y e r n i n e m sz o k o tt se n k itő l. E g y ik k ö ltő n k m e g ­ fo g a lm a z á sa s z e r in t az a le g n a g y o b b cso d a, h o g y a m a g y a r s á g — s k ü lö n ö s e n az A l­ fö ld ö n — e g y á lta lá n lé te zik e n n y i d ú lá s , a szó sz o ro s é r te lm é b e n v é g p u s z tu lá s u tá n . H o g y a n ? Ú g y , h o g y la p u lt, m e n e k ü lt, k i­ h a s z n á lv a a te r e p (m o c sa ra k , f o ly ó k á r t e ­ re i, n á d a s o k stb .) n y o m o rú s á g o s le h e tő s é ­ g e it, s a m ik o r lé le g z e tn y i id ő t h a g y o tt a tö r té n e le m , a k k o r m a g á t f o g ta a fa e k é b e , ú jr a ta p a s z to tta s á r k u n y h ó it, te m p lo m o t é p í te t t: é ln i a k a r t, a h o g y le h e t. Ez, a z é ln i a k a r á s le tip o r h a ta tla n , e lf o j th a ta tla n v o lt b e n n e , d e — ú g y tű n ik — k i is m e r íte tte m in d e n e n e r g iá já t, a r r a m á r n e m f u to tta (s e g y b iz o n y o s r é te g n é l m a se m f u tja ), h o g y m á s k é n t é lje n . Íg y, e b b ő l a tö r té n e lm i a s p e k tu s b ó l k e ll n é z n ü n k p é ld á u l a s o k a t v i ta to tt ta n y á k a t i s : a le g k e z d e tle g e s e b b e m b e r i te le p ü lé s t és g a z d a s á g i e g y s é g e t is. M e g ta p a d n i, tíz k ö ­ rö m m e l r a g a d n i a fö ld b e , e lv e n n i a te r m é ­ s z e ttő l a z t a k e v e s e t, a m i a z é le tb e n m a r a ­ d á s h o z k ell. S zív ó ssá, v a s s z o rg a lm ú v á és ig é n y te le n n é n e v e lte ez a p a r a s z to t. O ly a n e r é n y e k ezek , a m e ly e k n e k a p u s z tu lá s á n jo g g a l b á n k ó d ik C s á k G y u la , m e r t m e g ta r­ tó e r é n y e k v o lta k , u g y a n a k k o r jo g g a l d ü ­ h ö s is, m e r t ez (ti. a z ig é n y te le n s é g ) a to ­ v á b b lé p é s le g n a g y o b b a k a d á ly a . A v eszé ly u g y a n is — n o h a n e m k e ll e ltú lo z n i se m — n a g y o n re á lis . M e rt m it se m é r a z ig é ­ n y e k (k ü lö n b e n jo g o s és k ív á n a to s ) n ö v e ­ k ed é se , h a k ö z b e n é p p e n a m u n k a m o rá l, a p a r a s z ti tá r s a d a lo m m e g ta rtó e re s z té k e i la z u ln a k m eg . C sá k n e m r é b u s z o k b a n b e ­ sz é l: m e g n e v e z i a z t a z é v tiz e d e t — a z ö t­ v e n e s é v e k e t — , a m ik o r a z á tg o n d o la tla n és ro s s z u l v é g r e h a jto t t „ té e s z s z e rv e z é s ” a p a r a s z to k a t c s a k n e m e lid e g e n íte tte a f ö ld ­ tő l és m u n k á tó l. (L é n y e g é b e n a z t b iz o n y ít­ j a ezzel, a m it G alg ó c zi E rz s é b e t e g y ik r e ­ m e k ír á s á b a n : e g y n a g y tá r s a d a l m i k ís é r ­ le te t h a j to ttu n k v é g re , a m e ly e t m é g e lm é ­ le té b e n se m g o n d o ltu n k á t a la p o s a n , m in ­ d e n ré s z le té b e n .) A z á tm e n e t a k is p a r a s z ­ ti, k is á r u te r m e lő i lé tb ő l a n a g y ü z e m i g a z ­ d á lk o d á s b a u g y a n is m e ssz e m e n ő e n n em csupán m e n n y is é g i! A z a la p v e tő e n h e ly e s c é ln á l é p p e n a v é g r e h a jtó já v a l, a la n y á v a l és tá r g y á v a l: a p a r a s z tta l n e m s z á m o ltu n k elég g é. A zz al a p a r a s z tta l, a m e ly n e k a v i­ s z o n y a a fö ld d e l szem élyes v o lt. A k ö n y v le g sz e b b o ld a la i az o k , a m e ly e ­ k e n C s á k a n a g y a p já r ó l és a ta n y a i é le tr ő l ír. N e m h a z u d ik id illt o d a , a h o l c s a k k ü z ­ d e le m és r o b o t v o lt, d e e lé g té te lt sz o lg á lta t e n n e k a z o s z tá ly n a k , r é te g n e k , é le tf o r m á ­ n a k , a m e ly é v s z á z a d o k o n á t a la p v e tő v o lt a z A lfö ld ö n . E z e k a z e m b e r e k v a ló b a n k o n z e r v a tív a k , m é g m a is id e g e n k e d n e k m in d e n ú jtó l, d e a z e lle n k e z ő jé n k e lle n e c s o d á lk o z n u n k , h is z e n é v s z á z a d o k o n k e ­ r e s z tü l é p p e n ez : a m e g ő rz é s, r e jtő z k ö d é s , b e g u b ó z á s ő riz te m e g ő k e t, e z v á l t ö sz tö ­ n ü k k é , v é r ü k k é . A z é le tf o r m a v á lto z á s n e m k ö v e ti s p o n tá n a k ö r ü lm é n y e k v á lto z á s á t. M a m á r tu d ju k , h o g y M a r x á lm a : a z e lm é ­ le t b e h a to lá s a a tu d a tb a c s a k h o ssz as, szí­ vós és tü r e lm e s m u n k á v a l é r h e tő el. Á m P ü s p ö k la d á n y m é g e b b e n se m sz e re n c sé s. S o h a n e m „ te r m e lő d ö tt k i ” , s h a ig e n , a k ­ k o r is g y o r s a n o d a h a g y ta a z a z é rte lm is é g , a m e ly ö sz tö n z é st, a lé té v e l, m u n k á lk o d á s á ­ v a l p é ld á t a d o tt v o ln a . C s u p á n e g y (b e v á n ­ d o rló ) r e f o r m á tu s le lk é s z t és k é t d e ré k , á l­ d o z a to s a n m u n k á lk o d ó és in te llig e n s ta n í t ó t tu d m e g n e v e z n i C sák , a k ik a z ő ú t j á t , esz­ m é lk e d é s é t is e g y e n g e tté k . Á m az ő p é ld á ­ j u k k e v é s v o lt a h h o z , h o g y a n a g y k ö z sé g k o n z e r v a tív , n e h e z e n m o z d u ló , k ö z ö n y b e , a p á tiá b a m e re v e d ő és a z 1945 u tá n i p e z s­ d ü lé s u t á n is m é t v is s z a z u h a n ó , tá r s a d a l­ m á t á th a s s á k , m e g m o z g a ssá k . A té e s z e k ta lp r a á llá s a és g y a r a p o d á s a r é s z b e n m e g ­ o ld o tta u g y a n — a z a la p v e tő — a lét g o n d ­ ja it, a z ip a ro s o d á s le c s a p o lt v a la m it P ü s ­ p ö k la d á n y m a is m e g le v ő tö b b ezres! m u n ­ k a fe le sle g é b ő l, á m e z e k a v á lto z á s o k m é g — m á r — n e m e le g e n d ő e k . A z u r b a n iz á ­ ció, az i n f r a s t r u k t ú r a k ié p íté s e m a m á r n e m c s u p á n v ilá g te n d e n c ia , d e lé ts z ü k s é g ­ le t is, m e r t e n é lk ü l s ta g n á lá s á ll b e , „el­ sz ö k ik ” b o ld o g a b b v id é k e k r e a la k o ssá g . E zt k iv é d e n i a z i p a r a f e lté te l, a m i P ü s ­ p ö k la d á n y b a n nincs és c s a k ig e n n e h e z e n , la ssa n , fe le m á s a n lesz, h a lesz. A v id é k — ig az, m a m á r c s a k v isz o n y ­ la g o s — le m a r a d á s a íg y is m é t „ ú j r a te r m e ­ lő d h e t” , m in t a h o g y e r r e E rd e i F e r e n c is f ig y e lm e z te te tt a V áros és v id é k e c ím ű k ö n y v é b e n . E z p e d ig is m é t tö r té n e lm i ig a z s á g ta la n s á g — fig y e lm e z te t C sá k G y u ­ la — , h is z e n é p p e n e z t a z o sz tá ly t, v id é k e t s ú jtja , a m e ly m in d ig is a le g n a g y o b b á ld o ­ z a to t h o z ta , a le g tö b b e t s z e n v e d e tt. A m a (m ég ) k ín á lk o z ó m e g o ld á s , a m e lly e l P ü s ­ p ö k la d á n y (és m á s e lm a r a d o tt v id é k ) él­ h e t: az in g á z á s és a z e lv á n d o rlá s . M in d k e t­ tő a n tih u m á n u s és fé lm e g o ld á s. M e r t g o n ­ d o lju k c s a k m e g : a z in g á z ó k n a k m ily e n a c s a lá d i é le te , m ily e n k u ltu r á lis ig é n y e le ­ h e t? ( T u d ju k , h o g y n in c s, s h a le n n e is, hol, m ik o r e lé g íth e tn é k i? !) A z e lv á n d o r lá s „ jó m e g o ld á s n a k ” tű n ik , d e P ü s p ö k la d á n y ­ n a k , a v id é k n e k v is s z a fe jlő d é s t je le n t, h isz a c s ö k k e n ő la k o s s á g m é g kevesebbet „ k a p ” , tu d k ih a rc o ln i m a g á n a k ! E lv é g re eg y 16 e z e r le lk e s k ö z s é g e t n e m le h e t G y ű ­ r ű f ű s o r s á r a sz á n n i. N e m is s z á n já k , d e a te rv e k , s z á n d é k o k e lle n tm o n d á s o s a k , a cse­ le k v é s is z o n y ú a n la s s ú ! A „ k in ti” is, a m e ly „ a d ” P ü s p ö k la d á n y n a k (pl. ip a r t, isk o lá t), d e a „ b e n ti” is, a m e ly e n e r g iá k a t a k k u m u ­ lá l, a m e ly k ih a rc o lja , m e g te r e m ti a le h e tő ­ sé g e k e t. Í g y a z tá n n e m cso d a, h o g y C sá k G y u la k issé s z k e p tik u s a n f e je z i b e a k ö n y v é t, a m e ly k a r c s ú s á g a e lle n é re is fe l tu d o tt id é z n i, b e tu d o tt m u ta tn i e g y v ilá g o t, t á r ­ s a d a lm u n k n e m is o ly a n k is sz e le té t. É p ­ p e n a tu d a t m in ő s é g é n e k a la k u lá s á v a l sz e m b e n s z k e p tik u s , m á r p e d ig e n é lk ü l: az ig é n y e k , v á g y a k , le h e tő s é g e k m in ő sé g e , 27 �e z e k k ie lé g íté s é n e k , m e g te r e m té s é n e k a m ó d ja je le n te n é v a ló já b a n a z ú ja t, a m it s z o c ia liz m u s n a k n e v e z ü n k . N e m tu d ju k , m it k ív á n ju n k P ü s p ö k la ­ d á n y n a k , a „ L a d á n y o k n a k ” . C sá k G y u lá ­ k a t, a k ik sz ó t e m e ln e k é r tü k ? (V a jo n h o ­ g y a n f o g a d já k o tt e z t a k ö n y v e t, m ily e n v á lto z á s o k a t in d u k á l? ) V a g y azt, h o g y a p r o te s tá lá s fö lö sle g e ssé v á ljo n , a n é lk ü l is „ m e n je n e k a d o lg o k ” ? C s á k G y u la n e m m in d e n „ s z a b á lt” t a r t o t t b e, a m i a szociog­ r á f iá r ó l „ írv a v a g y o n ” . Í r h a t o t t v o ln a m á s ró l is, tö b b e t is, s o k o ld a lú b b a n is. D e g o n d o lju k m e g , h o g y a k i e lő szö r szól, az m in d e n t k i s z e r e tn e m o n d a n i, s a m in d e n tk im o n d á s g ö rc s é b e n ta lá n é p p e n a z s ik k a d el, a m i m á s n a k f o n to s n a k tű n ik . D e h isz e n á ll m é g L a d á n y , s ez a k ö n y v , h iss z ü k , n e m a z u to ls ó s z a v a C sá k G y u lá n a k e b b e n a „ p ö r b e n ” ! (S zép iro d a lm i, 1977.) H o rp á c si S á n d o r V a le n ty in R a s z p u ty in É lj és e m lé k e z z ! Á tte ts z ő sz e rk e z e tű , e g y e tle n a la p k o n f ­ lik tu s r a é p ü lő r e g é n y - d r á m á t í r t R a szp u ­ tyin . H ő se i: A n d re j G u sz k o v , a k a to n a s z ö ­ k e v é n y , N a sz ty o n a , G u sz k o v fele ség e , v é ­ g ü l A ta m á n o v k a , o ro sz f a lu a z A n g a r a p a r tjá n . A c s e le k m é n y id ő p o n tja : 1945, a m á s o d ik v ilá g h á b o r ú u to ls ó h ó n a p ja i. G u sz k o v a h á b o r ú v é g e e lő tt m e g sz ö k ik a f ro n tr ó l, N a s z ty o n a „ k o lla b o r á l” v ele, d e sz ö v e ts é g ü k e r ő tle n n e k b iz o n y u l s a já t le l­ k iis m e r e tü k s a k ö z v é le m é n y n ö v e k v ő h a ­ ta lm á v a l sz e m b e n . A z első la p o k a t o lv a s v a g y a n a k o d n i k e z ­ d e k : R a s z p u ty in e rk ö lc s ta n i p é ld á z a to t fog b e m u ta tn i a rr ó l, h o g y a n te lje s e d ik b e a k ö zö sség íté le te az in d iv id u a lis ta lá z a d ó n , m ié r t k e ll e lb u k n ia a n n a k , a k i h a z á ja v é ­ d e lm e h e ly e tt e g y é n i b o ld o g s á g á é rt k o c­ k á z ta tja a z é le té t. D e m á r a z első f e je z e te k m e g g y ő z n e k , R a s z p u ty in n e m r e d u k á lja ily e n e g y s z e rű s é m á r a e g y é n és k ö zö sség v isz o n y á t. H ő se v é ts é g é t n e m a p a r ti k u la ­ r itá s ö n c é lú lá z a d á s a k é n t f o g ja fel, s n e m is a z in d iv id u u m tilta k o z á s á t lá t j a b e n n e a k o lle k tív é r d e k t e r r o r j a e lle n (n e m p r ó b á l t e h á t a b s z tr a k t k a to n a s z ö k e v é n y -m o d e llt k o n s tr u á ln i) , h a n e m — a k k é n t és a n n a k , a m i: — re m é n y te le n , m e r t le h e te tle n k í­ s é r le tn e k e g y k o lle k tiv e n s é r ü lt v ilá g r e n d e g y é n i h e ly r e á llítá s á r a . E z a n a g y lá tó s z ö ­ g ű , tö r té n e tf ilo z ó fia i n é z ő p o n t te sz i c sa k le h e tő v é , h o g y a v é tk e s in d ít é k a it és h ő s e i­ n e k e g y m á sh o z v a ló v is z o n y á t m in d e n e r ­ k ö lc si és p o litik a i e lő íté le t n é lk ü l, b o n y o ­ lu lt e lle n tm o n d á s o s s á g u k b a n r a g a d ja m eg , s h o g y f e lm u ta th a s s a a s z u b je k tív -e tik a i é r té k tu d a t s a z o b je k tív tö r té n e lm i é r té k k ü z d e lm é n e k tr a g ik u s m o z z a n a ta it. G u s z k o v s z á m á ra a f r o n to n m a r a d á s n e m e g y s z e rű e n a z é le tv e s z é ly t je le n ti, a m i elő l p u s z tá n é le tö s z tö n e (g y á v a sá g a ) k é sz ­ te tn é sz ö k é sre . A v é le tle n h a lá l n e m c s a k a jö v ő jé tő l f o s z ta n á m e g , d e m e g h a m is íta n á m ú lt já t is, m e r t — m o s t d ö b b e n r á — n e m ú g y é lt, a h o g y a n é l h e te tt v o ln a , a fe le s é g é t se m b e c s ü lte m e g é r té k e sz e rin t. H o g y jó ­ v á te g y e m u la s z tá s á t, h o g y le g a lá b b N asz­ 28 ty o n a e m lé k e z e té b e n n e a z m a r a d jo n , a k i v o lt, h a n e m a k i le h e te tt v o ln a , a h h o z e g y ­ s z e r m é g ta lá lk o z n iu k k e ll. „ . . . a z t g o n ­ d o lta m , e ljö v ö k , m e g lá to m N a s z ty o n á t, m e g k é rle le m , a m ié r t k e t té t ö r te m a z é le té t, a m ié r t o k n é lk ü l b á n to tta m , g y ö tö r te m ( . . . ) A z t g o n d o lta m , e ljö v ö k , o d a á llo k N a s z ty o n a elé, m e g g y ó n o k n e k i, h o g y n e s z ö rn y e te g n e k e m lé k e z z e n r á m , m e g le s e m lo p v a a p á m , a n y á m , és a z tá n — f e je s t a h ó b a . . . E ljö tte m , g o n d o lta m c s a k e g y k i­ csit, c s a k a b ú c s ú ig , c s a k a b o c s á n a tig .” — M i is v o lt h á t G u sz k o v v é tk e v a ló já b a n ? K a to n a s z ö k e v é n y v o lt? Ig e n , d e o ly a n k a ­ to n a s z ö k e v é n y , a k i a h á b o r ú b a n s z e rz e tt é r d e m e ié r t m á r a h ő s ö k n e k k ijá r ó k i t ü n ­ te té s t is e l n y e r h e tte v o ln a . É v e k ig h a r c o lt a f r o n to n é le tv e sz é ly b e n , m e g s e b e s ü lt, fe l­ g y ó g y u lt, ú j r a a f r o n tr a k e r ü lt s e g y s é g é ­ v el r é s z t v e t t e g y o ly a n k ö z e lh a rc b a n , ah o l s z in te a te s tü k k e l k e lle tt f e lta r tó z ta tn i a n é m e t p á n c é lo so k e lő re tö ré s é t. S c s a k m i­ u tá n i t t ú j r a s ú ly o s a n m e g s e b e s ü lt, m a jd a k ó rh á z b ó l m e g in t e g y e n e s e n a h a r c té r r e k e lle tt v o ln a v is s z a m e n n ie — a z e z e rsz e r e lk e r ü lt b iz to s h a lá lb ó l is m é t a b iz to s h a ­ lá lb a — , c s a k a k k o r k e z d e tt k a c é r k o d n i a g o n d o la tta l: m e g k e lle n e m e n e k ü ln ie . S h a b ű n is ez, „ m ié r t k e ll azo n o s e lb ír á lá s a lá v e n n i e n g e m m á s o k k a l, a k á r h o z o tta k k a l, a k ik b ű n n e l k e z d té k és b ű n n e l is v é g e z ­ té k ? M ié rt r é s z e s ü ln e k e g y f o r m a b ü n te té s ­ b e n ? ( . . . ) H isz e n n e m h o lm i V la s z o v -k a to ­ n á ja v a g y o k én , h o g y a z e n y é im e lle n f o r ­ d u lta m v o ln a , é n a h a lá l elő l v o n u lta m vissza. E zt n e m v e s z ik f ig y e le m b e ? ” — V a ­ ló b a n : n a g y o b b le n n e - e a b ű n e , h a m á r a so ro zá s elő l m e g sz ö k ik ? V a g y h a p o litik a i m e g fo n to lá s o k m o tiv á ln á k e lh a tá r o z á s á t? A tö r v é n y e lő tt ta lá n la tb a e s n é n e k ez e k a s z e m p o n to k is. A tö r v é n y a b ű n in d íté k á t és te r je d e lm é t is m é rle g r e te szi. D e A n d re j G u sz k o v n a k n e m k e ll tö r v é n y e lé k e r ü ln ie a h h o z , h o g y b ű n h ő d jö n : b á r m ily e n b i­ ró s á g m e n te n é is fel, az em b erek íté le te aló l sohasem n y e r h e tn e f e l­ o ld o z á st. T u d ja , hogy „szégyen é l­ ni, h a h e ly é b e n m á s jo b b a n é lt v o ln a .” H o g y a b b a n a k ö z ö ssé g b e n , a m e ly ik n e k a m e g se m m isü lé s v a g y a v é g s ő g y ő z e le m a l­ t e r n a t í v á j á t k e lle tt v á la s z ta n ia , ö n m a g á t s e m m is íti m eg , a k i n e m h a r c o lja v é g ig a h a rc o t. S ily e n h e ly z e tb e n a „ m e n e t k ö z­ b e n ” s z e r z e tt é r d e m — k e g y e tle n p a r a d o ­ x o n ! — c s a k a v é te k s ú ly á t n ö v eli, h is z m i­ n él k é s ő b b á ll f é lr e v a la k i, a n n á l tö b b á l­ d o z a t, sz e n v e d é s, k o c k á z a t é r te lm é t ta g a d ­ ja m eg. S e z é r t lesz b ű n h ő d é s e , h o g y m in é l jo b b a n s ik e r ü l m e g s z e rv e z n ie v é d e tts é g é t, k o m f o rto s m a g á n y á t, a n n á l v é g z e te s e b b e n s z á m o lja fe l a k ö z ö ssé g b e v a ló v is s z a ju tá s , a v e z e k lé s, a z ú jr a k e z d é s le h e tő s é g é t. E g y m a g á t tá r s a d a lm o n és tö r v é n y e n k í­ v ü l h e ly e z ő e m b e r s z e m é ly isé g je g y e in e k la ssú e lh a lv á n y u lá s a , e lto rz u lá s a , ig é n y e i­ n e k a f iz ik a i é le tb e n m a r a d á s r a v a ló k o r lá ­ to z ása , e g y á lta lá n e g y e m b e r i lé n y te r m é ­ sz e ti je le n s é g g é tö r té n ő r e d u k á lá s a — b i­ z o n y á r a ö n m a g á b a n is r e g é n y té m a le h e tn e a n o u v e a u r o m á n ú t j a i t k ö v e tő ír ó s z á m á ­ ra . R a s z p u ty in t a lig é r d e k li h ő s e tö r té n e ­ té n e k ez a z o ld a la . (E g y je lk é p e s m o z z a n a ­ to t, a f a r k a s ü v ö lté s t u tá n z ó G u sz k o v „ a k k ­ lim a tiz á ló d á s á t” e r d e i re jte k h e ly é h e z , e le ­ g e n d ő n e k t a r t a r r a , h o g y je le z z e a z e le m ­ b e rte le n e d é s k e z d e ti fá z is á t.) Ő in k á b b a r r a fig y e l, h o g y a tá r s a d a l o m r a h o g y a n h a t az e g y é n ö n fe lsz á m o lá sa , m e n n y ir e és h o g y a n s é rü l m e g a k ö z ö s sé g n e k a z a p o n tja , a h o n ­ n a n e g y „ lá z a d ó in d iv id u u m ” k ité p i m a ­ g á t. E b b ő l a z ír ó i k é r d é s fe lte v é s b ő l k ö v e t­ k e z ik , h o g y A n d re j G u sz k o v n e m m a r a d ­ h a t a r e g é n y k ö z p o n ti f ig u rá ja . A m ű sz e r­ k e z e té n e k c e n tr u m á b a s z ü k s é g k é p p e n az a z e m b e r k e r ü l, a k ih e z G u s z k o v a le g tö b b sz á lla l k ö tő d ik , s a k it s z e r e tn e m e g ő riz n i m a g á n a k k ö z v e títő k é n t ö n m a g a és a k ö ­ zö sség k ö z ö tt. A z É lj és e m lé k e zz! ig a z i fő ­ h ő se e z é r t le sz G u sz k o v fe le sé g e , N a s z ty o ­ n a. (P u s k in tó l, s a z o ro sz iro d a lo m m ú lt sz áz ad i „ fe le sle g e s e m b e r é tő l” h ú z ó d ó v o ­ n u la to t é p ít i t t to v á b b R a s z p u ty in , a m ik o r a z o tth o n m a r a d ó n ő sz e n v e d é sé n m é ri a „ k ív ü l” s é rü lő és c s e le k v ő f é r f i te tte in e k v é tk e in e k s ú ly á t.) H a G u sz k o v v é tk e e g y á lta lá n m e n th e tő , a k k o r c s a k a z é r t, m e r t v o lt e tik u s m o tiv á ­ ció ja. N a s z ty o n á tó l a k a r t b o c s á n a to t n y e r ­ n i e lr o n to tt é le tü k é r t. S h a v a n v é tk é b e n jó v á te h e te tle n , az u g y a n e z : azzal, h o g y h a ­ z a sz ö k ö tt, N a s z ty o n á t b ű n ré s z e s s é a v a tta . S a z a s s z o n y n a k n in c s m á s v á la s z tá s a . M e rt „ n e m b ír ja e l A n d re j e z t a b ű n t ( . . . ) ez t jó v á n e m te szi, e z t el n e m m o ss a az idő. S o k le sz e z ő n ek i. H á t m it te g y e n ? H a g y ja e l? K ö p je le ? H o lo tt le h e t, h o g y ő m a g a is ré sz e s a b b a n , h o g y a f é r je i t t v a n — á r ta tla n u l, d e ré sz e s. N e m ő m ia tta v á ­ g y ó d o tt- e h a z a e n n y ire ? N e m a ttó l t a r ­ to tt - e le g in k á b b , h o g y ő t e lk e rü li, h o g y v e ­ le le h e s s e n ? ” — M i is h á t N a s z ty o n a tr a g é ­ d iá ja ? Á r t a tl a n á ld o z a t lesz, a m ik o r m a jd a f o ly ó b a v e ti m a g á t s z ü le te n d ő g y e r m e k é ­ v el, n e h o g y ü ld ö z ő i f é r je n y o m á r a ju s s a ­ n a k ? N o h a tu d a to s a n v á lla lta a b ű n tá r s sz e re p é t G u sz k o v re jte g e té s é v e l, v a ló já b a n m é g se m v é tk e s . H isz e n a „ b ű n ” m á r b e f e ­ je z e tt és m e g v á lto z h a ta tla n t é n y v o lt, m é g m ie lő tt b ű n ré s z e s s é g e t v á lla lt v o ln a . R a sz ­ p u ty in a z a s sz o n y m in d e n lé p é sé rő l, m in ­ d e n m o z d u la tá r ó l el t u d j a h ite tn i — s e b ­ b e n a r e n d k ív ü l f in o m lé le k r a jz b a n b o n ta ­ k o z ik k i ig a z á n ír ó i te h e ts é g e — , h o g y a d o tt p illa n a tb a n n e m c s e le k e d h e t m á s ­ k é p p e n . A z e m b e r s é g p a r a n c s á t k ö v e tv e j u t el a f e lo ld h a ta tla n k o n flik tu s ig . É v e k ig ta r t ó m e d d ő s é g u tá n v é g r e g y e r m e k e le ­ h e t, s a m íg e z t s e n k i n e m t u d j a r a j t a k í­ v ü l, c sa k a d d ig u r a a s o rs á n a k . „ H a le ­ m o n d r ó la : n e m tö r té n ik se m m i. R a jta áll m in d e n . H a lesz — a z ro ssz, s h a n e m lesz, a z is ro ssz. D e n e m a k a r t le m o n d a n i ró la , n e m ; sz ö rn y ű n e k , fé le lm e te s n e k é re z te , h o g y e k k o ra te rh e t v eg y en m a g á ra ; m eg­ ta g a d ja a tu la jd o n k ö n y ö rg é s e it és r e m é ­ n y e it; a z t s z e r e tte v o ln a , h o g y tö b b é se m ­ m i se f ü g g jö n tő le , s h o g y azo n , a m i v a n , n e le h e s s e n v á lto z ta tn i s e m m ik é p p .” H a p e d ig m á r e ld ö n tö tte , h o g y s z ü ln i fog, h o ­ g y a n fo g m e g á lln i a v ilá g e lő tt? H a b e v a ll­ �ja , h o g y G u sz k o v tó l l e t t te r h e s — b á r m i tö r té n jé k is e m ia tt f é r jé v e l — a „ fo lto t se m m iv e l le n e m o s s á k ” , „ h o g y k a to n a s z ö ­ k e v é n y a z a p ja ( . . . ) . V a g y is s z é g y e n re s z ü le tik a z a g y e re k , a m it v is e lh e t e g y é le­ te n á t . ” H a p e d ig le ta g a d ja A n d r e jt, m ir e fo g já k t a r t a n i őt, a k i n e m tu d ta k iv á r n i a h á b o r ú v é g é t, h o g y m e g tu d h a s s a , é le tb e n m a r a d t- e a z u r a ? — N a s z ty o n a é rz i: „so­ k á ig n e m m e h e t ez így. V a la h o g y d ö n te ­ n iü k k e ll, v a la m e r r e f o r d u ln i k e ll” . — D e m ie lő tt m e g e rő s ö d n e a k e z d e ttő l le lk é b e n la p p a n g ó sz á n d é k , h o g y tis z tá z z á k ü g y ü k e t a v ilá g e lő tt, eg y ik , f é r jé h e z v e z e tő titk o s ú tjá n r a j t a k a p j á k az e m b e re k . A r e g é n y c s e le k m é n y é n e k e z e n a p o n t­ j á n v á lik n y ilv á n v a ló v á , h o g y a G u sz k o v h á z a s p á r tr a g é d iá j á b a n m in d v é g ig a h á t ­ té r b e n m o zg ó fa lu , a k ö zö sség v o lt az e g y ik fő sz e re p lő . S m in t a h o g y se m A n d ­ r e j, se m N a s z ty o n a ü g y é b e n n e m m o n d k i R a s z p u ty in e g y é r te lm ű e rk ö lc s i íté le te t, a f a lu r a se m r u h á z z a a „ m e g ta rtó k ö z ö s sé g ” s e m a tik u s a n p o z itív s z e r e p k ö r é t. H isz N a s z ty o n a tr a g é d iá ja é p p e n az, h o g y le ­ le p lez ik , m ie lő tt k iá lln a ő m a g a , a z a z k ö ­ zö sség e a k a r a tla n u l is m e g fo s z tja a z ö n fe l­ o ld á s le h e tő s é g é tő l. N e m a „ tá r s a d a lo m ” g y ő z te h á t a v e le sz e m b e fo rd u ló e g y é n fö ­ lö tt, é p p e lle n k e z ő le g : a k ö zö sség d r a s z ti­ k u s a n a v a tk o z ik a b b a a k a t a r tik u s fo ly a ­ m a tb a , m e ly n e k s o r á n a z e g y é n ig a z á n k ö ­ zö sség iv é f e jlő d h e tn e . N a s z ty o n a — g y e r ­ m e k é t is m a g á v a l p u s z tító — ö n g y ilk o s sá ­ g a tr a g ik u s k ic s e n g é s ű v é te sz i a re g é n y t, s a tr a g ik u s s á g o t m a n a p s á g g y a k r a n h o zz ák ö ssz e fü g g é sb e a s z k e p tik u s -p e s s z im is z tik u s v ilá g lá tá s s a l. R a s z p u ty in m ű v e é r té k e s b í­ r á la ta e n n e k a fe lfo g á s n a k . A z az e g y ü tt­ érz és, a m e lly e l N a s z ty o n a a l a k já t m e g fo r ­ m á lta , s tr a g i k u s s o r s á n v é g ig k ís é rte , az á r ta tla n u l v é tk e s e m b e r e rk ö lc s i e r e jé b e v e t e tt f e lté tle n b iz a lm a t je le n ti, s e g y ú tta l a z t a m e g g y ő z ő d é st is, h o g y ez az e rk ö lc si e rő c s a k a k ö z ö ssé g h e z ta r to z á s tu d a tá b ó l f a k a d h a t. K ö v e tk e z é s k é p p a z a k ö zö sség , a m e ly ik n e m s z á m ít a z e g y é n m o rá lis k é ­ p e s sé g é re , s k é n y s z e rh e ly z e te k e t te r e m t, h o g y tö r v é n y e ih e z id o m íts a a z e m b e r t — ez is ré s z e a z o p tim is ta m o n d a n iv a ló n a k : — te h e te tle n n é v á lik a „ lá z a d ó in d iv i­ d u u m m a l” sz e m b e n . H a r s á n y i É v a k o r r e k t m u n k á já n a k k ö ­ sz ö n h e tő , ho g y m a g y a r n y e lv e n o lv a s h a t­ j u k V a le n ty in R a s z p u ty in re g é n y é t. K u lin F e re n c K O M JÁ T H Y JE N Ő S Z Ü L E T É SÉ N E K 120. É V F O R D U L Ó J Á R A * „ N e m m e s s iá s -é m in d e n ú j s z ü lö tt, / F é n y lő csilla g , m e ly f e lt ű n t a c s a lá d ­ n a k . . . ” — ír ta M ad ách Im re A z em b er tr a g é d iá ja V III. sz ín é b e n . A s z á lló ig é v é l e tt m e g á lla p ítá s , t r é f á s f o rm á b a n , ta lá n sz áz­ h ú sz e s z te n d e je S z é c s é n y b e n is e lh a n g z o tt, a m ik o r az id ő s e b b te s tv é r e k k e re sz ts z ü lő i, M a d á c h I m r e és S z o n tá g h P á l jó k ív á n s á ­ g a ik k a l f e lk e r e s té k a z a p á t, b a r á tju k a t , K o m já th y A n z e lm e t. A lig h a g o n d o lh a ttá k v o ln a a z o n b a n , h o g y v a ló b a n a m e s s ia n iz ­ m u s v á lla lá s a le sz a fe ln ö v e k v ő K o m já th y J e n ő é le tp r o g r a m ja , e g y o ly a n id ő s z a k b a n , a m e ly n e m k ív á n tö b b é k ö ltő - p r ó fé tá k s z a v a ira fig y e ln i: a k ie g y e z é s t k ö v e tő fe ­ r e n c jó z s e fi é v tiz e d e k b e n . K o m já th y J e n ő n e m é r t e m e g e n n e k az e lle n tm o n d á s o s f é l é v s z á z a d n a k ig a z á n l á t ­ v á n y o s h ó n a p j a it : a m ille n iu m o t, a m ik o r a le g k á p r á z ta tó b b a n v o n u lt fe l — a z ü n n e ­ p é ly e k p o m p á já b a n és a z é p ítk e z é s e k n a g y s z e rű s é g é b e n tá r g y ia s u lv a — a fé ­ n y e s H u n g á r ia , h o g y m e g p ró b á lja e l ta k a r ­ n i a m á s ik M a g y a ro rs z á g , a f ö ld n é lk ü lie k , az A m e r ik á b a k itá n to r g ó k , a v á la s z tó jo ­ g u k é r t h a rc o ló k , a fü g g e tle n s é g i e sz m é h e z h ű s é g e s e k s z e g é n y sé g é t és tilta k o z á s á t. M a d á c h I m r e m é g e g y e te m e s h itt e l h ir d e t­ h e tte , a z e lb u k ó k o r e s z m é k é rv é n y e s s é g i k ö r é n tú l, a k ü z d é s é r te lm é t, a m a g y a r n e m z e tté v á lá s f o ly a m a tá n a k a le g fo n to ­ s a b b sz e lle m i ü z e n e té t. F ia , M a d á c h A la ­ d á r , a m ik o r a s z tre g o v a i k a s té ly b a n v e n ­ d é g ü l lá t t a b a r á ta it , k ö z ö ttü k K o m já th y t, m á r c s u p á n a m is z tik á b a h a jló filo z ó fia b ir o d a lm á b a n k e r e s te a v á la s z t a f e lis m e rt, m e g lá to tt p r o b lé m á k r a , ro ssz e m b e r i k ö z ­ é r z e té n e k k é r d ő je le ire . M ic so d a v á lto z á s e g y e tle n n e m z e d é k a l a tt ! N e m c s a k az „ e g y e te m e s e m b e r i” m e g fo g a lm a z á s a tű n t el a z ú jo n n a n fe ln ö v e k v ő k lá tó te ré b ő l, h a ­ n e m a „ n e m z e t is e la p r ó z ó d o tt m ille n iu m i f a lu r a , n é p s z ín m ű re , S z a b o lc sk a M ih á ly o k r a ” . M e rt m it is v á r h a t o t t v o ln a a k ö ltő a t ­ tó l az iro d a lo m tó l, a m e ly b e n a z 51 é v e s J ó ­ k a i v o lt k é n y te le n a f ia ta lo k é lé r e á lln i a P e tő fi T á r s a s á g a la p ítá s a k o r , a h o l V a jd a J á n o s n a k n e m j u t o t t t é r és é r d e m a m a ­ g y a r k r itik a i é le tb e n , m in th o g y — K o m ­ j á t h y J e n ő s z a v á v a l — „ a z ó sd i k u ltu s z a k é p e z i a n n a k fő je lle m v o n á s á t” . A b e s z ű k ü lt lá tó h a t á r ú m a g y a r fö ld ö n a fe sz ítő m o n d a n iv a ló , te ttv á g y , k ü z d e n ia k a ­ r á s és a b é k ly ó z ó v a ló s á g k ö z ö tt a z e lle n té t c sa k id ő le g e s e n o ld h a tó f e l a X IX . sz áz ad v é g é n . K o m já th y J e n ő a lé le k , a z a lk o tó sz e lle m k iv e títé s é v e l v é d e k e z e tt: R o ss z a v i lá g ? L é g y j ó t e h á t m a g a d ! Ü r e s a l é t ? A d j t a r t a l m a t n e k i! A z e m b e r s z o lg a m in d ? L é g y te s z a b a d ! H íd d s o rs o d a t b á to r v e rs e n y re k i ! H a rc o s, v ív ó d á so s b e lső f e jlő d é s t v á la s z ­ t o t t ezzel, a m e ly h e z az é le tr a jz a d a ta i n e m m a g y a r á z a tu l, h a n e m tá v o li h á t té r ü l szol­ g á ln a k c s u p á n . H isz e n a sz é p sé g v á g y o tt k u ltu s z a m ö g ö tt n e m o lv a s m á n y é lm é n y v a g y e g y -e g y m ű a lk o tá s le n y ű g ö z ő h a tá s a áll, m in t a h o g y a n a z é p n e k és ra g y o g ó n a k f o rm á lt te rm é s z e ti k é p e k m ö g ö tt is h iá b a k e r e s s ü k a n ó g r á d i v id é k v a g y a S z e n ic e t ö v ező tá j to p o g r á f ia i h ite le s s é g ű r é s z le te it. B első lé le k f o r r a d a lm a első f e la d a ta g y a ­ n á n t K o m já th y J e n ő n e k m e g k e l le t t v ív n ia h a r c á t a z ö rö k ö lt, á m e g y r e jo b b a n k iü r e ­ sedő f o g a lm a k r e n d s z e ré v e l. M i m a r a d t a te s tv é ris é g h a j d a n f o r r a d a lm a s ta n á b ó l? H ol ta lá lh a tó a so k sz o r h ív o tt, k é r le lt, el­ p e r e lt I s te n ? K ik n e k n y ú j t h a t j a k e z é t az új k ö ltő -m e s s iá s ? E n e h é z k é r d é s e k r e á th e v íte tt, ő sz in te v á la s z t a d h a to tt és a d o t t K o m já th y J e n ő k ö ltő i te h e ts é g e . P e tő f i S á n d o r tó l A d y E n d ré ig n e m é r e z te á t m a g y a r p o é ta , ta lá n a z e g y V a jd a J á n o s k iv é te lé v e l, e n n y ir e a v á lto z ta tá s sz ü k sé g e ssé g é t. E z é rt le h e te tt d e m o k r a tá ja és tű z h o z ó ja e g y m in d jo b b a n a r is z to k r a tik u s , illú z ió it v e s z te tt, k ih u n y ó ­ b a n le v ő k o r n a k . Ig e n , a te s tv é ris é g - e s z ­ m é t m e g k e ll ő riz n i, m in t a h o g y a n s z e n t és e lo ro z h a ta tla n jo g a a z ír á s tu d ó n a k , h o g y az e sz m é k tis z ta s á g á ig e m e lje és m e g m e n ts e a z e m b e r lé té n e k m á s is m é r v e it is: a sz e n ­ v e d é ly , a z álo m , a r é g it ro m b o lá s é s a z ú j a t te re m té s ju s s á t s a z is te n ü lé s r o m a n tik u s le h e tő s é g é t is, a m ik o r a m e g tis z tu lt sz ív ­ b e n la k ik a z I s te n , a k i a lig h a e g y é b , m in t a k ü z d é s v á g y á t te tte k b e n m e g v a ló s ító e m ­ b e r n y u g o d t le lk iis m e re te . A d y E n d ré ig n e m k iá lto tt fe l k ö ltő n a ­ g y o b b k e s e rű s é g g e l: M ifé le o r s z á g e z ? M ily e n s ö té t! ( . . . ) É s k i k la k ó i v a j j o n ? T u d j a é g ! V a la m i e m b e r f o r m a iv a d é k , G o n o s z , a la n t a s , r ú t , r a v a s z d i n é p . M in th a M a d á c h e s z k im ó s z ín é n e k lá to ­ m á s á r a h a n g z a n a a v é g le g e ssé g r á ü tő sz a ­ v a. A f o n á k já r ó l sz e m lé lt v ilá g — a v e r s e k e g y m á s u tá n já t p e r g e tv e — e g y e tle n f e n y e ­ g e tő k é p p é e g y e sü l. K o m já th y J e n ő lír a i v e rs e i m e g k é s e tt, s z é ttö re d e z e tt d a r a b ja i a r o m a n tik a e m b e ris é g k ö lte m é n y e in e k ; a v i­ h a r e lő tti csö n d a z o n b a n m á r e lő re m u ta t, a lé le k , a k ö lté sz e t, f o r r a d a lm a fe lő l a X X . sz á z a d n a g y tá r s a d a lm i re v o lú c ió in a k i r á ­ nyába. H o g y m ié r t k e lle tt m é g is A d y fe llé p é s é ig v á r n u n k a m a g y a r k ö lté s z e t ú j k o r s z a k á ­ r a ? K o m já th y J e n ő és n á lá n á l tö b b e t e m le ­ g e t e tt k o r tá r s a i, V a jd a J á n o s , R e v ic z k y G y u la n e m r e n d e lk e z te k — m in d e n tis z ­ tá n lá tá s u k , g o n d o la t- és é r z e le m g a z d a g s á ­ g u k d a c á r a — a f o r m a te r e m té s n e k a z z a l a te rm é s z e te s , f e je d e lm i g e s z tu s á v a l, a m e ly c s a k a le g n a g y o b b a k o sz tá ly ré sz e . A X IX . sz á z a d k ö z e p é n e k á l ta l u k is tú lh a la d o tt­ n a k é r z e tt k ö ltő i k é s z le ttá r a é lt to v á b b v e rs e ik b e n , o ly a n k o r s z e rű tu d a t t a r t a l m a k g y a r ló b b eszk ö z éü l, a m e ly r e a z e le v e k é p ­ te le n , a lk a lm a tla n v o lt. L á t n u n k k e ll a z o n ­ b a n a k é r d é s m á s ik o ld a lá t is. A h o g y a n a r e f o r m k o r g a z d a g g o n d o la ti p o é z ise n é lk ü l h iá b a k e r e s n é n e k A z e m b er tra g éd iá já t a m a g y a r iro d a lo m f o ly a m a tá b a n , ú g y A d y E n d r e z s e n ia litá s á b a n is b e n n e lü k t e t K o m já th y J e n ő n e m z e d é k é n e k sz e lle m i ö rö k ség e . É le té b e n e lis m e ré s s o h a s e m é r te , b iz to n ­ s á g é rz e t c s a k a k ö ltő i fe liz z á s p e r c e ib e n és a m a g á n é le ti b o ld o g sá g ó r á ib a n ö v e z h e tte . M é ltá n ír t a te h á t ö n je lle m z ő sz im b ó lu m ­ k é n t: K i f é n y v a g y o k , h o m á l y b a n é lte m , V ilá g e lő l e lr e jt e z é m ; N a g y , i s m e r e t le n m e s s z e s é g b e n M a g á n y o s a n l o b o g ta m é n . N e m is s a j á t n e m z e d é k e n y ú j t o t t n e k i e lé g té te lt, h a n e m a z u tá n a jö v ő k , a k i k e b ­ b e n a tis z ta lo b o g á s b a n m e g lá ttá k a z ú j a t a k a r á s tü z é t, a k ik a r é g ie s e n p e r d ü lő so ­ r o k m ö g ö tt is f e lf e d e z té k s a já t g o n d o la ta ik e lő k é p é t. A N y u g a t első n e m z e d é k e , B a b its M ih á ly , K o s z to lá n y i D ezső, J u h á s z G y u la a l a p ít o tt K o m já th y J e n ő T á r s a s á g o t. A X X . s z á z a d b a lé p e tt m a g y a r sz e lle m i é le t e m e g k é s e tt k é z n y ú jtá s á n a k k é p z ő m ű v é ­ sz e ti d a r a b ja i a k iá llítá s o n is lá th a tó k . A g ö d ö llő i m ű v é s z c s o p o rth o z ta r t o z o tt N a g y S á n d o r r a jz a i K o m já th y J e n ő v e r s e ih e z itt s o r já z n a k a f a la k o n . U g y a n a r r ó l a m ű v é s z ­ rő l v a n szó, a k i a z első ig a z i, n a g y A d y k ö te te t, a z Ú j v e r s e k e t ill u s z t r á lta és a k i tá r s a iv a l e g y ü tt e g y -e g y m ű v é t a já n lo tta fe l a r r a a c é lra , h o g y K o m já th y J e n ő v e r ­ se in e k m á s o d ik k ia d á s a m e g je le n h e s s e n és in g y e n ju th a s s o n a z o lv a s ó k k ez éb e . N a p ja in k e m b e r e p e d ig sz ív e se n e m e l le k ö n y v e s p o lc á ró l o ly a n k ö te te t, a m e ly b ő l a m e g h a rc o lts á g e g y é n i, ö s s z e té v e s z th e te tle n á b r á z o lá s á t o lv a s h a tja k i, h é tk ö z n a p ja i sz á m á ra . E z a jö v ő b e n i a r a n y fe d e z e te , h o g y K o m já th y J e n ő n é h á n y v e rs e , az é le tm ű le g ja v a m in d e n id ő k m a g y a r v e rs g y ű jte m é n y e ib e n s z e re p e ln i fog. K e ré n y i F e re n c * E lh a n g z o tt a sz é c s é n y i H e ly tö rté n e ti M ú zeu m K o m já th y J e n ő -e m lé k k iá llítá s á n a k m e g n y itó já n . 29 �„ Ip a ri k ris tá ly o k ” A s a lg ó ta r já n i Jó z s e f A ttila m e g y e i M ű ­ . v e lő d é si K ö z p o n tb a n ez é v f e b r u á r já b a n te k in th e ttü k m e g B o h u s Z o ltá n és L ug o ssy M ária k iá llítá s á t. M i te s z i e z t a b e m u ta tó t k ü lö n ö s e n é rd e ­ k e s sé é p p e n i t t , M a g y a ro rs z á g e g y ik le g ­ e g y s é g e se b b e n m e g te r v e z e tt, m o d e rn v á ­ r o s k ö z p o n tjá b a n ? A v á r o s je lle g é n e k — te ­ r e in e k , p a r k ja in a k , m o d e rn é p ü le te in e k — és a m ű tá r g y a k n a k e g y m á s r a rím e lé se . E z t az ö ssz h a n g o t é rz i a lá to g a tó , h a k ite k in t a k iá llító h e ly is é g e t a v é g te le n b e n y itó ü v e g fa lo n a z é p ü le t e lő tti t é r r e v a g y tá v o ­ la b b ra , a v á r o s t k ö rb e fo g ó d o m b o k ra , és e ljá ts z a d o z ik azzal, h o g y g o n d o la tb a n e g y ik -m á s ik m ű v e t le e m e li p o s z ta m e n s é ­ rő l, o d a á llítja a k iá llító te r e m e lő tti t e r ü ­ le tr e v a g y a z ú j la k á s o k közé, o d a, a h o l az é p ü le te g y ü tte s e k az e rd ő v e l ta lá lk o z ­ n a k . . . A z a lk o tá s o k n e m is b e lső té r b e k é s z ü lte k : a k ö r n y e z e tk ia la k ítá s szép p é l­ d á i, a k o m p le x k ö r n y e z e tte r v e z é s b e k ö n y ­ n y e n b e k a p c s o lh a tó m ű v e k . P a r k o k b a , te ­ r e k r e , é p ü le th o m lo k z a to k r a v a ló k , a z u t­ c á k ra , o d a, a h o l m in é l tö b b e n és tö b b e t t a ­ lá lk o z h a tu n k v e lü k . A m a i m a g y a r s z o b rá s z a t k ö z é p n e m z e ­ d é k é n e k e g y ik le g je le n tő s e b b v o n u la tá t k é p e z ik a k o n s tr u k tiv iz m u s b ó l k iin d u ló , a k ö r n y e z e tá ta la k ítá s s a l k ís é rle te z ő m ű v é ­ szek. F arkas Á d á m sz o b ra i sz é p e n illu s z t­ r á lj á k e z t a p r o g ra m o t. A f ia ta la b b G ulyás G yula p e d ig s z ik á r fo rm á ih o z a k o n c e p t m ű v é sz e tb ő l m e r ít ö sz tö n z é st. M á so k , p é l­ d á u l H a ra szty Istv á n , e s e té b e n a k o n s tr u k ­ tiv is ta f o rm a je g y e k k o m p o z íc ió in a k g é p ­ s z e rű s é g é b e n le lh e tő k fel. B o h u s és L u g o ssy a s z e rk e z e t és az a n y a g ö s s z h a n g já t, e g y s z e rű sé g é t, tis z ta s á ­ g á t és ra c io n a liz m u s á t h ir d e tik . A g o n d o ­ la to k s z á z a d u n k h ú s z a s é v e in e k k o n s tr u k ­ tiv is ta k iá ltv á n y a ib a n , N a u m G abo, T a tlin , M oh o ly-N a g y ír á s a ib a n és m ű v e ib e n fo g a l­ m a z ó d ta k m e g elő szö r. A k iá llítá s o n lá th a ­ tó p la s z tik á k k o m p le x itá s u k b a n , a lk a lm a ­ z o tt m ű v é s z e ti je lle g ü k b e n k ü lö n b ö z n e k n a g y p é ld a k é p e ik tő l. L u g o ssy M á ria H orizont (1978) c ím ű a l­ k o tá s a t a lá n a le g sz e b b e n f e je z i k i e z t az é le tb e , a te r e k r e , u tc á k r a k iv o n u ló m ű v é ­ sz e te t. A z a n y a g (az acél) je lle g é b ő l k ö v e t­ k e z ő tis z ta s á g és erő , a m a r a d a n d ó sz ép ­ ség, a g e o m e tr ik u s f o r m á k k im é r t, d e so h a n e m u n a lm a s r itm u s a je lle m z i e ls ő s o rb a n L u g o ssy m u n k á s s á g á t — k o r á b b a n k é s z ü lt S za tu rn u szá n a k (1975) f o r m a a la k ítá s á b a n k ic s it m é g a z ö tv ö s is szól h o z z á n k . M eg k e ll e m líte n ü n k é r e m s o r o z a tá t is : r e n d és e g y e te m e ssé g , a s z e r v e tle n v ilá g v é g te le n k ite r je d é s e je le n ik m e g e z e k e n a te n y é r ­ n y i, s z ig o rú a n m e g s z e rk e s z te tt p le x i és fé m é rm é k e n . A k iá llító te r e m b e n a z é r m é k k a p c s o ljá k ö ssze a k é t s z o b rá sz k ü lö n b ö z ő , m é g is sz e rv e se n ö s sz e ta rto z ó m ű v é s z e té t. B o h u s Z o ltá n t i t t is a c s o m ó p o n to k k e r e s é s e és k ije lö lé se , az ö s s z e ille s z te tt fé m la p o k k a p ­ cso lá sa fo g la lk o z ta tja . A c s a v a ro k k a l rö g ­ z íte tt, m a tt ra g y o g á s ú fé m k o n s tru k c ió k az ip a r i v a s s z e rk e z e te k s z ik á r sz é p sé g é t id é ­ zik , a z e rő s a s z ilá rd s á g k é p z e té t k e ltik . E g e o m e tr ik u s té r p la s z tik á k — Ip a ri k ris­ tá ly o k (1977) — a k iá llítá s n a k ta lá n le g ­ sz e b b d a r a b ja i. Ig a z i h e ly ü k e t tö b b sz ö rö s n a g y ítá s b a n a s z a b a d b a n ta lá l n á k m eg. A p a r k o k fü v e s te rü le te in , v a g y a f á k k ö z ö tt, a h o l a sz e rv e s a n y a g o k és te rm é s z e ti f o r- 30 le n n e l, a h o l a te rm é s z e t m e g ú ju lá s a és e l­ m ú lá s a k ie m e ln é az á lla n d ó s á g és a szi­ lá rd s á g e je lk é p e it. (E lv e sz te n é k v isz o n t h a t á s u k a t a la k ó te le p e k s z ü rk e b e to n r e n ­ g e te g é b e n .) N a g y o b b f ig y e lm e t é r d e m e l a Térspirál (1978) c ím ű ü v e g p la s z tik a . E k is m é r e tű a l­ k o tá s B o h u s m ű v é s z e té n e k s o k r é tű s é g é t é p p e n ú g y b iz o n y ítja , m in t s z a k é r te lm é t és a n y a g s z e re te té t. B o h u s és L u g o ssy a z o n sz o b rá sz o k k ö zé ta rto z n a k , a k ik n a g y o n tis z te lik a m a té ­ r iá t. S o k sz o r tu d a to s a n a h á t té r b e n m a ­ r a d v a e m e lik k i a k ü lö n b ö z ő a n y a g o k — a tü k ö r f é n y e s r e p o lír o z o tt r o z s d a m e n te s acél, a to m p a f é n y ű n y e rsa c é l, a p le x i és az ü v e g — e g y s z e rű , u g y a n a k k o r c s o d á la to ­ s a n s o k r é tű sz é p sé g é t. A z a n y a g je lle g é b ő l k ö v e tk e z ő , h o z z á le g in k á b b illő, le g e lő n y ö ­ se b b f o r m á k k ia la k ítá s a a m ű v é s z s z a k é r ­ te lm é t és k é p z e lő e r e jé t e g y a r á n t d ic séri. h isz e n a z a lk o tó m in d ig k ic s it m é r n ö k és k é tk e z i m u n k á s is e g y s z e rre . E z a m in d e n ­ tu d ó , b e n ső sé g e s k a p c s o la t h o z z a lé tr e a k iá llító k m ű v é s z e té t m e g h a tá ro z ó , tis z ta f o r m á jú k o n s tr u k c ió k a t. P o n to s s á g és h a r m ó n ia , a m e g sz e rk e sz ­ te tts é g b iz to n sá g a , a z e r ő v o n a la k r i t m u ­ sa, sz ilá rd s á g és m e g m u n k á lh a tó s á g ; k o ­ r u n k je lle g é n e k — íg y p é ld á u l az ú j é p íté ­ s z e tn e k és ip a r i f o rm a te rv e z é s n e k is — fő je lle m ző i. B o h u s és L u g o ssy m ű v é s z e te k ö z v e tle n ü l k a p c s o lh a tó h o z z á ju k . M ű v e ik e z é r t h a t n a k a lá to g a tó r a , a k i á lta lu k é r ti m e g ig a z á n n a p j a in k m ű v é s z e té n e k m o n ­ d a n iv a ló já t: a tis z ta f o r m á k c é lsz e rű sé g é t, a z a n y a g sz ép sé g ét. E z é r t k a p c s o ló d n a k é le tü n k h ö z L u g o ssy és B o h u s a lk o tá s a i, e z é r t k ö rn y e z e ta la k ító k , e z é r t m u ta tn a k tú l a m ú z e u m i tá rg y a k o n . K r e s z M á ria : szág o s d iv a ttá p é ld á u l a k a lo c sa i h ím z és, e ls ő s o rb a n c s á b ító sz ín - és f o rm a v ilá g a , d e nem u to ls ó s o rb a n g y a k o r i p u b lik á lá s a m ia tt. P a ló c k ö d m ö n ö k N é p ra jz ró l, n é p m ű v é s z e trő l, sz e lle m i és tá r g y i k u ltu r á lis ö rö k s é g ü n k r ő l e g y re tö b ­ b e t h a lla n i, lá tn i, o lv a s h a tn i. S ig e n ö r v e n ­ d e te s a z a k tív r é s z v é te lre , a lk o tó m u n k á r a s e rk e n tő le h e tő s é g e k , ú tm u ta tá s o k g y a r a ­ p o d ó sz á m a , a R ö p ü lj p á v a - v e té lk e d ő tő l a k ö zség i v a g y s z a k k ö ri s z in te n m e g re n d e ­ z e tt p á ly á z a to k ig , v e té lk e d ő k ig sz élesed ő sz e re p lé si a lk a lo m , a z a lk o tá s le h e tő s é g é ­ n e k b ő v ü lő s k á lá ja , h is z e n e n a g y ú j n é p m ű v é sz e ti m o z g a lo m e re d m é n y e i g a z d a g o k és fig y e le m r e m é ltó a k . A z e r é n y e k m e lle tt a z o n b a n b e s z é ln i k e ll a h ib á k ró l is — i t t és m o s t p é ld á u l a z o k ­ r ó l a te x tíliá k r ó l, a m e ly e k e t u g y a n n a g y tü r e le m m e l, s z a k é rte le m m e l, d e k e llő t á jé ­ k o zó d á s, e lő k é sz íté s n é lk ü l k é s z íte n e k o tt­ h o n a z ü g y e s k e z ű a s sz o n y o k , lá n y o k . N e m v é le tle n p é ld á m e r r e a z 1976 v é g é n a N ő ­ ta n á c s , N ő k L a p ja , és a H a z a fia s N é p f ro n t á lta l k i í r t o rs z á g o s k é z im u n k a - p á ly á z a tr a b e k ü ld ö tt N ó g rá d m e g y e i a n y a g , a m e ly b e n a ré g i, ö sz tö n ö s a rá n y é r z e k k e l, ig é n n y e l k é s z íte tt k é z im u n k á k o n a z o rs z á g m á s te ­ r ü le té r ő l sz á rm a z ó , d e e ls ő s o rb a n k a lo c sa i m o tív u m o k v o lta k , és c s a k n a g y o n k e v é s a n y u g a ti p a ló c sá g te r ü l e té n e lő fo rd u ló h ím ­ z é sv ilá g o t fe lh a s z n á ló p á ly a m u n k a . S h o g y m ié r t m e g h ö k k e n tő e z ? E g y e m ­ b e rö ltő v e l e z e lő tt m é g m in d e n f a lu b a n d í­ s z íte tté k a s z a k á c s k á k a t, a s z ta lte rítő k e t, in g v á lla k a t, k e n d ő k e t; e g y -e g y g y ű jtő ú t a lk a lm á v a l tu c a tjá v a l k e r ü ln e k elő n e g y ­ v e n , ö tv e n é v v e l e z e lő tt k é s z ü lt eg y sze rű , m a jd n e m ig é n y te le n cso d ák . M a n a p s á g v i­ sz o n t a k é z im u n k a - p á ly á z a t m e g y e i k iá llí­ tá s á n és g y ű jtő u ta k o n k é s z ü lt sz ín es d ia ­ a n y a g o t lá tv a a h o m o k te r e n y e i asszo n y o k e lm o n d já k , h o g y k e d v v e l h a s z n á ln á k fe l a ré g i p a ló c m in t á k a t is, d e s a jn o s e z e k rő l n in c s e n o ly a n k ia d v á n y , m in ta f ü z e t, a m e ly n e k s e g ítsé g é v e l d o lg o z h a tn á n a k . Ez, é s m é g so k e g y é b p é ld a is b iz o n y íth a tn á , h o g y a k ö n y v e k b e n , f o ly ó ira to k b a n , m in ta ­ k ö n y v e k b e n m e g je le n ő ú tm u ta tá s o k n a k , k o n k r é t f e lh a s z n á lá s ra u ta ló ta n á c s o k n a k ig e n n a g y h a tá s u k , h ite lü k v a n . Í g y l e tt o r­ L ó sk a L a jo s A le g fá jó b b p o n t, h o g y n é p r a jz i sz e m ­ p o n tb ó l é p p e n a p a ló c sá g s z e lle m i és a n y a ­ g i k u l t ú r á j a a le g m é ly e b b e n k u ta to tt, f e l­ t á r t és p u b lik á lt t e r ü l e t — a m ú lt sz áz ad d e r e k á tó l n a p ja in k ig n é p r a jz tu d ó s o k t u ­ c a tja i k u ta ttá k , g y ű jtö t té k a p a ló c tá ji n é ­ p e ssé g sz e lle m i és t á r g y i ja v a it, é r té k e it — , té n y v isz o n t, h o g y e n a g y sz e lle m i é r té k az ú jr a a lk o tó fe lh a s z n á ló k r é s z é r e n e h e z e n h o z z á fé rh e tő . A k ia d v á n y o k je le n tő s ré sz e tu d o m á n y o s s z in te n m e g ír t ta n u lm á n y , a m e ly csak s z a k f o ly ó ir a to k b a n , sz ak k ö n y v tá r a k b a n ta lá lh a tó , és k ö z p o n tila g összefo g ó , tá jé k o z ta tó m u n k a h iá n y a m ia tt a z o k a k is s z á m ú n é p r a jz i és e g y é b (a m u n ­ k á t k ö n n y ítő , a c é lt é rte lm e s s é és h a s z n o s ­ sá te v ő ) k ia d v á n y o k se m ju tn a k , ju t h a t n a k el a fe lh a s z n á ló k h o z . A t á r g y i a n y a g p e d ig u g y a n a k k o r a m ú z e u m o k z á r t g y ű jte m é ­ n y e it g y a r a p ítja — a m ih e z h o z z á f é r n i p e r ­ sze n e m je le n t le k ü z d h e te tle n a k a d á ly t. A n e m ré g ib e n m e g je le n t Palóc kö d m ö ­ n ö k c ím ű k ia d v á n y é p p e n a f e n tie k m ia tt á llít p é ld á t g o n d ja in k fe lo ld á s á ra . A k ö n y v sz e rz ő je , dr. K re sz M ária, a M a g y a r N é p r a jz i M ú z e u m m u z e o ló g u sa , e g y ik e a z o n n é p r a jz tu d ó s o k n a k , a k ik h o sz ­ s z ú id ő ó ta v is s z a - v is s z a té r n e k N ó g rá d b a . D r. K re s z M á ria a n e g y v e n e s é v e k d e r e ­ k á n g y a lo g b e j á r ta a C s e r h á t és M á tr a a p ­ r ó f a lv a it — é v tiz e d e k k e l e z e lő tti g y ű jtő ú t­ já n a k je le n tő s e re d m é n y e a Palóc kö d m ö ­ n ö k c ím ű m u n k á ja . A s o k a t íg é rő sz ín e s b o r ító la p tiz e n ö t p a ló c c u c a j, k ö d m ö n e r e d e ti m é r e tű m in ta ­ r a j z á t fe d i, ta r ta lm a z v a a r a jz o k h o z t a r t o ­ zó le g sz ü k sé g e s e b b a d a to k a t is (n a g y o n lé ­ n y e g e s!) a z e r e d e ti s z ín e z é s t je lz ő sz ín k ó ­ d o t is, a m in e k se g ítsé g é v e l b á r k i a z e r e d e ­ ti s z ín e k n e k m e g fe le lő e n tu d j a fe lh a s z n á l­ n i a h ím z é s m in tá k a t, m e ly e k á tra jz o lá s n é lk ü l, d r u k k o lá s s e g ítsé g é v e l k ö z v e tle n ü l á tte h e tő e k a h ím z ő v á s z o n ra . D r. K re s z M á ria m u n k á ja a k á r n y itó d a ­ r a b j a is le h e tn e e g y p a ló c m in ta g y ű jte ­ m énynek. A n ta l A n d rá s ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ef0491146402dac6c6acc4d4cc005ac2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0637d4106d3dd86fb5f6201517b2e7a7.pdf 018d3e571dd0e970ec636479c0c8cfb6 PDF Text Text 1978/3 Életünk és a munka Szénbányászok Nógrádban Művésztelepek Bartha Szabó József, Kunszabó Ferenc és Laczkó Pál prózai írásai, Bencze József, Kövesdi Károly, Lelkes Miklós és Szabó Ernő versei A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Falvak, filmek, napok PALÓCFÖLD A munka nemesít — summázza a köztapasztalás az évezredek mindennapi élményeiből kiszűrt tanulságot. Azt a kapcsolatot minő­ sítve ezzel, amely az Ember és a Munka között mindenkor létesült és létesül. Utalva egyben a kölcsönösségre is, hogy tudniillik a fej­ lődésre készen nyitott személyiségű Ember a munka által nemesed­ ve fokozatosan emberibbé, korszerűbbé képes formálni magát a munkát is. így emelkedett az emberi nem fejlődéstörténetének spi­ rálvonalán egyre magasabbra. Akár ilyen távolságokba visszatekintve, akár (és különösen) a XX. század szocialista társadalmának emberét illetve annak a törté­ nelem során eddig leghumanizáltabb munkakörülményeit s e körül­ mények között kifejtett tevékenységét véve számításba: a köztapasz­ talást summázó fenti megállapítás általános igazában nincs okunk ké­ telkedni. Fokozatosan nemesedik az egyén és munkája, gazdagodik kettejük viszonya; egyre növekszik azok száma, akik „munkájukkal, személyes felelősségvállalásukkal, küzdenitudásukkal, életmódjukkal azt bizonyítják, hogy az egész nép és benne az egyén boldogulása is csak a szocializmus útján, munkával és a közösséggel együtt érhető el.” Hogy a munkának — elsősorban persze a termelőmunkának — TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában (vö.: napjaink) is alapvető szerepe van, hangsúlyozni nem szükséges. A munka gaz­ dasági előrehaladásunk, így végső soron életkörülményeink javulásá­ nak előfeltétele, biztosítéka. Nyilvánvaló tehát, hogy társadalmi és egyéni érdek egyazon mértékben testesül meg a szervezettebb és hatékonyabb munkára sarkalló igényben. Az igényben, amely arra figyelmeztet, hogy „a munka nemesít” árnyékkúpjának homályában, a részletproblémákon nagyvonalúan túlemelkedő általánosítás védő­ övezetében kivételek sora is meghúzódik, melyek a szabályt —, hogy tudniillik itt és most szocialista viszony általánosult szocialista sze­ mélyiségek és munka között — erősítik, egyben azonban figyelmez­ tetnek társadalmat, gazdaságot, kultúrát jobbító felelősségeinkre és tennivalóinkra is. Arra mindenképpen, hogy van még mit tennünk a „dolgozni csak pontosan, szépen” elvnek belső meggyőződésből, öntudatból gyökerező gyakorlattá váltása útján. Legyen bár szó vá­ rosban vagy falun élőkről, iparban, mezőgazdaságban, kereskedelem­ ben vagy a művelődés területén foglalkoztatottakról, kétkeziekről vagy „szellemiekről”, vezetőkről vagy „vezetettekről”. 1978/3 3 Karácsony György: Békés frontokon 5 Pádár András: „Nálunk a munka...” 7 Menyhárt László: Művésztelepek 9 Praznovszky Mihály: Miért nem járt Petőfi Szécsényben? 11 Laczkó Pál: Egy eladó nézetei 17 Kövesdi Károly: Most végül, Magasban A munka nemesít s az ember nemesíti munkáját, hogy világát tudatosan továbbépítő tevékenysége eredményesebbé válhassék. Ami ma még — és nem rövid ideig — nem sikeredik zökkenőmentesen. Legújabb felelős dokumentumunk reális, őszinte helyzetelemzését idézve: „Jelenleg sok idő megy veszendőbe, részben anyagellátási, szervezési hibák részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. En­ nek a helyzetnek a megváltoztatása elsősorban a munkahelyi veze­ tésre ró feladatokat. Biztosítani kell a folyamatos munkavégzés tech­ nológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karban­ tartását, a törvényes munkaidő fegyelmezett ledolgozását”, mert „a munkaidőalap nincs kellően kihasználva, és sok helyen laza a mun­ kafegyelem”. összehangolt társadalmi, gazdasági, kulturális törekvéseink ered­ ményeként ma az emberek jelentős része meglevő és felismert ké­ pességei szerinti munkát végezhet, ennek megfelelő munkahelyen és munkakörben. Javuló feltételek között. A körülmények további job­ bítása, a lehetőségek fokozottabb kihasználása, a mind inkább örö­ möt adó és nemesítő munka kialakítása és még gyümölcsözőbb hasz­ nosítása közös felelősség. Mai és jövőbeni nemesedésünk érdekében is. Kassai-Végh Miklós 17 Bencze József: Alszent 17 Kunszabó Ferenc: ABÉSZEFEHITÉ 21 Bartha Szabó József: Huszonkét pénz karácsonyra 22 Szabó Ernő: A tűz a víz, Egyetlen mozdulat 22 Lelkes Miklós: Hegytető, Ballada 23 Szvircsek Ferenc: A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban 25 VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Krunák Emese) 26 Munkásfiatalok IV. Országos Vers- és Prózamondó Versenye (Korill Ferenc) 27 Falvak, filmek, napok (Veress József) 28 Elvek és utak (Csongrády Béla) 29 Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... (Horpácsi Sándor) 30 1977. évi megyei kiadványainkról (Schneider Miklós) * A borítókon és belső oldalakon válogatás a VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából. — Fotó: Buda László. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. F. k.: Nógrád m. Lapkiadó Vállalat mb. igazgatója. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.18963 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Békés frontokon Ülünk, hátunkat nekitámasztjuk a hid­ raulikus bányatámnak és várjuk a lövést. Oltalmazón borul fölénk a húsz-huszonöt milliméter vastag acéllemez, amelyről azt hinné az ember, nincs az a nyomás, amit ki ne állna. Mondom is a bányamesternek. — No, csússzon egy kicsit lejjebb és nézzen fel! — biztat a szénporálarc mö­ gött elmosolyodva. ... a mennyezetről függő hatalmas kő­ zetdarab cigarettagyújtáshoz sodorja az acélt. — De azért — nyugtatom magam — mégis csak jók ezek a gépek. — Hát.. . jók, amikor jók. Kínlódtunk mi már ezzel is annyit, hogy ha a károm­ kodásainkat kinyomtatnák, megtöltene tíz Mátyás-korabeli könyvet. Pedig, ahogy tu­ dom, azok jó vaskosak voltak. Még fent, a leszállás előtt mondta egyi­ kük: uraságoktól levetett holmi csak a se­ bek betakarására jó, nem pedig arra, hogy melegítsen. Az angol gyártmányú hidrau­ likus rendszerre értette ezt, merthogy az legjobb tudomása szerint kiszolgálta már a magáét Tatabányán. — Ott már nem volt jó, itt meg tőle várjuk a csodát! — hábor­ gott. — Azt hiszik, Nógrádban minden jó?! Az üzemvezető ésszerű okfejtéssel igye­ kezett csillapítani emberét, nem sok siker­ rel. Igaza lenne talán? — Nincs! — mondja határozottan a bá­ nyamester. — Ha jól emlékszem, ebben az ötéves tervben kettőszázötvenmillió forin­ tot költ a vállalat berendezések vásárlásá­ ra. Ez pedig nem kis összeg. — Csak lássunk aztán belőle valamit! — szól közbe a körénk kuporodók közül egy hang. Arra fordulunk. — Maga tán nem hisz benne? — Ezt már a tavalyi bányásznapi ünnep­ ségen elmondták, aztán mi van ... ? — Nem megy ez egyik napról a másik­ ra — mordul oda a főaknász. — Jól tudja, ember, hogy nálunk csak pár évvel ezelőtt kezdték meg a bányák korszerűsítését. — Elég szomorú! Most aztán kapkodha­ tunk. Nem fajul vitává a beszélgetés: lentről három, elfojtott morajú robbanás hallat­ szik gyors egymásutánban. „Lelőttek.” * Ezerkilencszázhatvanötös statisztikai év­ könyv jutott kezembe a minap, abban ol­ vastam: ebben az évben a megye bányái hárommillió-ötszázkétezer tonna szenet termeltek, a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél foglalkoztatottak száma pedig harmincöt híján elérte a tizennégyezret. — A régi szép idők! — révedezett el te­ kintete nyugdíjazott aknász ismerősömnek a számok hallatán. — Az volt az igazi, amikor a tarjáni medence szinte minden egyes falujában egy-két, meg három akná­ ban is túrták a szenet. — Túrták ... — Ide figyeljen! Nekem még most is hiába mondogatják, hogy ilyen ráfizetése­ sek, meg olyan drágán üzemeltethetők vol­ tak azok a bányák, mert nem igaz! Most meg drága pénzen szerzik be a bonyolult külföldi berendezéseket, a szén meg alig jön kifelé. Ha jól tudom, egymillió tonna a tervük. Hát mi az?! — De ne feledje: csak négy üzem ma­ radt a visszafejlesztés után, a létszám egyharmadával. — Megmaradt ott a fele is. És hogy nem sok embert lát a frontokon? Aki ügyes volt, vagy volt összeköttetése, az irodában ücsörög. Vagy nézzen be a trösztbe, az igazgatóságra! Annyian vannak, hogy las­ san bővíteni kell a székházat. — Ne háborogjon, öreg! Valamikor ma­ ga is megpályázott egy beosztást a tröszt­ ben ! — Csak nem mentem... Elszúrtam a renomémat a békekölcsönös időkben. — Ha többet jegyez, sikerült volna? — ... Meg pofáztam is. Pedig jó melós voltam, jó kommunista. Csak én akkor a széllel szemben akartam pisálni, azt pedig nem lehet. Ötvenhétben aztán hívtak vol­ na, de mondtam az egyik elvtársnak: azt a kis időt a nyugdíjig lehúzom én már a föld alatt. Ügy is lett. De visszatérve: én még mindig azt mondom, volt veleje a régebbi bányászkodásnak. Mennyi jó mezőt ott­ hagytunk! Most meg, mint K-n is, hajtják a követ. Kemény gyerek volt még hatvannyolc­ ban is az öreg. Mesélik, hogy amikor egy kiszállt bizottság, a B. környéki részen megkezdett feltárás abbahagyásáról dön­ tött, káromkodott, mint egy bérkocsis, s rájuk akarta dönteni az asztalt. Szerinte ott legalább ötezer kalóriás szén volt. * Tény: még mindig sokan keseregnek a szénbányászat visszafejlesztése során Nógrádot ért, vélt vagy valós igazságtalanságo­ kon. S hogy immár közel évtizede négy üzem — a kányási, ménkesi, a szorospata­ ki és a tiribesi — bajlódik csak a bányász­ kodás valamennyi itt fellelhető nehézségé­ vel, és hogy a közelmúltban újabb aknák megnyitásáról esik szó, ez az intézkedések helyességét kétségbe vonók táborában csak újabb olaj a tűzre. — Igaz, kikérték az én véleményemet is akkor, ez ügyben — emlékezik a Kossuthdíjas vájár, a hat nógrádi közül e címmel kitüntetettek egyike —, de csak meghall­ gattak. Aztán az lett, amit fent már eleve eldöntöttek ... És tudja, úgy veszem ész­ re, kihalófélben van már ez a mesterség. Ismeri például Mátranovákot? Mert én igen-igen jól. No, húsz-huszonöt esztendő­ vel ezelőtt az volt a ritka, ha valaki nem bányász volt. Most meg fordítva van. Tán százötvenen ha kitartottak a szén mellett a régi ezerből. — Ej, ej, a régi idők — kesereg, s hogy felindultságát szinte szándékosan tovább fokozza, előveszi a bársonydobozból a DÍJAT, s elém tartja. Ügy fogja két szét­ tárt markában, mintha pihés kiscsibét dé­ delgetne vigyázón. A tekintetét keresem, de félrefordítja a fejét. Kísérőm figyelmeztet, vigyázzunk, mert beindítják a kaparószalagot. Odébb lé­ pünk, igaz, centiméternyit csak, mert mel­ lettünk szigorúan ott húzódik a fejtés fala. Megállunk egy pillanatra, s fejlámpánk fé­ nyében nézzük a surrogó szénlavina gyé­ mántcsillogását. — Tényleg, mint a gyémánt — mondom. — Gyémánt...! Rossznyavalya! Jóval alatta van az európai kalóriaátlagnak. Azt hiszem, a csehek vagy a lengyelek csak illendőségből fognák rá, hogy jó. — Ezek szerint a rosszat erőltetjük? — No, arról azért szó sincs! Háromezer körül majd mindenhol megvan, de jövesztettünk közel ötezer kalóriást is már. Azt kokszolni is lehet. Nézze ezt a darabot! Ha rádobja a kályhára, negyedóra múlva akár az ablakot-ajtót is kinyithatja, olyan me­ leg lesz tőle. Van itt ám érték, s kell a nép­ gazdaságnak a szenünk, még ha nem a le­ hető legkitűnőbb minőség is. Csak lenne több belőle! De hát erre a medencére in­ kább a vékony, méter negyven, méter ki­ lencven centis, nagy ritkán két métert meghaladó telepek a jellemzők. így aztán — nem úgy, mint Pécs, Komló környékén, ahol a liászkori feketeszén néhol a húsz­ méteres vastagságot is eléri —, nekünk minden mázsáért meg kell küszködni. Ki­ búvások, vetők, pala, homok, víz, metán közepette, viszonylag keskeny homlokú frontokon. — Veszélyesek a nógrádi bányák? — Hát, minden rossz megvan. De kellő elővigyázatosság mellett nem veszélyeseb­ bek az ország más részén levőknél. — Mégsem szívesen jönnek magukhoz dolgozni. Tudják ezt a fiatalok is? — Lehet, egy kicsit baj van a „propa­ gandánkkal”. Sokan még mindig miszti­ fikálják a bányászatot, mintha az valami természetfeletti tevékenység lenne. Pedig dehogy. Csak hajtós, kemény és ugyebár a környezet... — És a három műszak. — Ne higgye! Amióta bevezették a mű­ szakpótlékot, szívesen vállalják a délutánost, éjszakást. A fiatalok is inkább a má­ sodik műszak miatt morognak, mert akkor, azon a héten szerintük semmire sem futja az időből. Mert éjszaka ér haza, kilencigtízig alszik, lustálkodik egy kicsit, vagy el­ végzi amit a ház körül kell, aztán ebédel, s már indulhat is újra a buszhoz. — A busz dukál már mindenkinek? — Minden egyes dolgozónkat az viszihozza. No, persze, ha nem motorral vagy kocsival ' jár. De ezek kevesen vannak. Spórolásból is, meg. . . Tudja, jólesik sichta után az a féldeci. Azt mondja a kocsmárosné, egy telt mel­ lű, valaha jobb napokat megért teremtés, hogy: — Csak ezek a bányászok ne lennének! Kérdem, miért? — Mert sichta után mind azt akarja, hogy őneki adjak először. Néha úgy megbolondítanak, azt sem tudom, hol áll a fe­ jem. Csak a nagy tülekedés, a lárma, a kö­ 3 �vetelőzés, nekem meg ugye, csak két ke­ zem van. Pedig ilyenkor már ráérhetné­ nek. Néha el is figyelem, hogy amelyik a legerőszakosabb, még egy óra múlva is itt eszi a fene. Csak a vedelés érdekli őket! — Nono, mama! — mordul rá egy fia­ talember. — Mama az ángyod térde kalácsa. Meg­ mutatnám én még, hogy nem vagy le olyan nagylegény! — Kellene is maga nekem — somfordál el két féldecissel a kezében a legény, de az éles hang utoléri: — Kellenék? Más se jár az eszetekben, csak a nő, a pia meg a zabálás. A szegény asszonyok a gyerekekkel maradhatnának maguknak... Három bányász ismerősömmel hallgatjuk a „szentbeszédet”. Látogatóban itthon az egyik, a legöregebb, a borsodi bányák va­ lamelyikében dolgozó, akiről azt mondják: bukott párttitkár. Pedig nem az, csak mi­ óta úgy megnőtt az utóbbi években náluk a párttagok száma, hogy egy alapszervezet helyett hármat kellett alakítani, nem lett pártbizottsági titkár; megmaradt alapszer­ vinek. Ő viszi a szót. — Van valami az asszony szavaiban, de igazságtalanság lenne ezt általánosítani. Tény azonban — folytatja —, hogy a fe­ szített és nem mindennapi körülmények között végzett munka után hajlamos az ember egy kis elhajlásra. De, hangsúlyo­ zom, nem mindennap! Jól is néznék ki, ha így lenne! Egy-két féldeci, egy tíz-tizenöt perces beszélgetés erről-arról bizony jól­ esik. Szinte lazítás, megnyugvás. Aztán, nyomás haza! Legtöbb helyen dolgozik az asszony, nekünk is át kell vállalni valamit az ő terheikből. — Én állatokat is tartok — mondja a mellettem ülő. — Van három anyadisznóm, sok velük a dolog. Az asszony egyedül nem bírja. — De hát, kell magának még ezzel is foglalkozni? — Kell! Két lányom van, lassan eladó­ sorban. Tudja, mennyibe kerülnek...? Kell a stafírung, most építünk házat. — Magának, vagy a lányainak? — Ügy terveztük — mert négy év kor­ különbség van közöttük —, hogy most csak a nagyobbnak. — Aztán a kisebbnek is? — Ha futja az erőmből... — Nem túlzás ez? — Magam sem tudom ... De hát itt a faluban ez a divat. így kell csinálni, ha az ember azt akarja, hogy a lányai kapósak legyenek. Mindent meg kell nekik adni az új élet kezdéséhez. — Nem csinosak? — ... Nem erről van szó. A nagyobbik akár filmszínésznőnek is elmehetne, nem szülői elfogultságból mondom. Csak hát megszólnának, életem végéig hallgathat­ nám, hogy én ezt sem tudtam produkálni a gyermekeimnek, meg azt sem. — Szóval, a falu szája miatt hajtja ma­ gát ennyire? J. havonta ötezer forint körül keres, ami szerinte, helyzetében, kevés. A front ereszkéjében néma a csend, de jöttünkre — hiszen gumicsizmás lábaink alatt meg-megroppannak a széndarabok, meg lámpáink fénye is figyelmeztető jel — felkapódnak a tekintetek. — Jó szerencsét! — köszön kísérőm, mert a föld alatt is érvényes szabály: le­ 4 gyen az akár miniszter, a munkahelyre ér­ kezőé az első üdvözlő szó. — Jó szerencsét! —visszhangozzák néhányan, s mintha mi sem történt volna, maradnak ülve. Viszonylagos kényelemmel támasztják neki hátukat az ácsolatnak a csapat tagjai, csak a harmadvezető áll fell komótosan, miután lenyelte a foga alatt harsogó hagymás szalonnát. — Jelentem, semmi különös esemény nem történt! — Nem? — húzza fel szemöldökét az egyébként bányamérnök főaknász. — Ak­ kor mire várnak? — A jóistenre! — mordul oda valaki az ácsolat és a kaparószalag közötti vaksötét­ ből. — Nem magát kérdeztem! — nevezi ne­ vén, pusztán a hangjából felismerve a ké­ retlen szólót, a főaknász. — Nincs üres — böki ki a harmadve­ zető. A főaknász máskor — hallottam már — ilyenkor káromkodna, adná fel az utasítá­ sokat, a szervezetlenségért pedig a front­ mestert is leteremtené. Most azonban kénytelen magába fojtani indulatait, mert hiába lenne üres csille, tele a bunker is. De nem enged magából, s kezd felpaprikázódni. — Amikor a munkahelyről mehetne ki­ felé a szén, nincs üres. Amikor az van, tele a bunker. Amikor meg férne még bele, üres is van, akkor meg nem megy a ter­ melés. — Mindig így van? — No, nem, csak dühöngök egy kicsit. Leülünk megpihenni, s a főaknász csak úgy foghegyről veti oda a harmadvezető­ nek. — A fát azért közelíthetnék! Láttam a forduló előtt vagy három csillével. — Nem férünk tőle, főaknász elvtárs. — Akkor biztosítsanak tovább! Néhányan felállnak, közöttük — most veszem észre — régi ismerősöm, M. is. — Hát te itt? — kérdezzük kölcsönösen. — Ha jól számolom, tizennegyedik éve bányászkodom — mondja. — Itt is lehúz­ tam már egy „tízest”. — Hány éves is vagy? — Harminckeltő múltam januárban. — Család? — Van. Két gyerek, fiú, lány. Hat- és nyolcévesek. — Kocsi? — Van. Igaz, csak „Záporjóska”. Zaporozsec. De már befizettem Ladára, ha igaz, év vége előtt megkapom. — Pénz? — Van az is. Igaz, nem az a jaj-de-sok, de kijövünk belőle. Ötezer fölött szoktam hazavinni. Meg a házat is csak igen ke­ vés kölcsönnel építettük fel. Igaz, nem iszom, nem dohányzom, bár ... amit erre költenék, megeszi a kocsi. — Elégedett vagy az életeddel? — Az. Nem panaszkodhatok. — Bányász lennél, ha még egyszer újra­ kezdhetnéd? — Biztosan. Tudod, nekem ez az éle­ tem ... Ugye, szépen mondtam? De így igaz: megdöglenék, belepusztulnék, ha mást kellene csinálnom! — Fiadból lesz-e bányász? — Korai lenne még jósolgatni... Nem tudom. Talán ... De mért kérded? — Kevesen vagytok itt lent fiatalok. — Ez igaz. — Miért? — Fene tudja. Mert amit indoknak fel­ hoznak a nem-jövésükre, egy sem indok. Aki szereti a munkáját, eltekint tőlük. Mindent meg lehet szokni, s mint mond­ tam, megszeretni is. Nagy fekete kérges kezét nyújtja, s ne­ vet rajtam, milyen szénporos az arcom. ♦ Menekülőkészülékem a gyors ugrás len­ dületétől nagyot koppan a hidraulikus bányatám oszlopán, de ki törődik vele ilyen­ kor ... Nemrégiben ment előttünk végig, csaknem a front teljes hosszúságában a maróhenger, amelynek acélkései olyan harminc-negyven centiméter vastagságban hasították le a vágat jobb oldaláról a sze­ net. Szerencsére, áll még a kaparószalag is, úgyhogy baj helyett csak pillanatnyi ijedtség lett. Korholja is magát kísérőm: — Tőlem volt felelőtlenség, hogy köz­ vetlen a fal mellett jöttünk. Mert a szén­ nek, s az azt nyomó-támogató kőzetnek is adva van egy olyan, egyébként magától értetődő tulajdonsága, hogy ha megboly­ gatják, elveszíti addigi stabilságát, s a leg­ váratlanabb pillanatban elkezd omlani... Mint most is. De itt, a berendezés acélle­ mezei alatt már biztonságban vagyunk. Megtapogatom zsebemben jegyzetfüzetemet, golyóstollamat, nem maradtak-e a szén alatt. Kísérőm elérti mozdulatomat, s harsány szóval invitálja ki a lentebb hú­ zódó tárnok közül J-t, a fiatal vájár-bá­ nyamentőt. Jódarab ember kúszik fel mel­ lénk és miután lámpájával megvilágította arcom, köszön: — Jó szerencsét! Szerbusz! — Jó szerencsét! — mondom, immáron e köszönéshez hozzászokottan, s kérem, me­ séljen életéről. — Aztán mit? — kérdi. — A bányászéleted. — Nem nagy ügy az, felesleges vakoskodni a papír felett. Nagyon sokan van­ nak úgy, mint én, akik még tizenhat éve­ sek sem voltak, s már belekóstoltak a ne­ hézségekbe ... De talán hagyjuk is, gicscsesnek tűnne, ha leírnád! Mondom neki, nem, s nógatom, beszél­ őn! — Tizenegy éves voltam, amikor apám ottmaradt egy omlás alatt. Négyen voltunk testvérek, nálamnál csak egy volt idősebb. Tovább tanulni nemigen akartam, úgy­ hogy amikor néhány hét volt csak hátra a tizenhatig, jelentkeztem a bányánál. Pár nap múlva már a föld alatt voltam... Az­ tán mit mondjak még? Azóta is lent va­ gyok. Kész. Ez az én életem. Vaskos tenyerét végigsimítja szőrös mellkasán és rámnéz. Fürkészem az arcát, hány éves lehet, de a szénpor jó álcázó, lehetne harminc, negyven, de ötven is. Megkérdem hát. — Negyvenben születtem ... Kiszámít­ hatja, nem túl szerencsés időben kezdtem el bányászkodni. Mikor a harmadik leszál­ láshoz készültem, úgy rúgott fenékbe egy dobtáras géppisztollyal sétálgató nemzet­ őr „bajtárs” az akna bejárata előtt, hogy bőgőnek néztem a csillagos eget. Akkor meg is fogadtam, soha a büdös életbe nem nézek a bánya környékére sem. — Mégis itt vagy... — Hát, persze. Tudtam én akkor, mi fo­ lyik a nagyvilágban? — Szereted ezt a munkát? — Szereti a franc. Csinálom, mert mu­ száj. Kell a pénz. — Miért nem mégy el máshová? — Hát hová mennék? Nem értek én a bányászaton kívül semmi máshoz. Ide mu­ száj már kötődnöm, nincs más. — Még egyszer nem lennél bányász? — Inkább elásnám magam, még ennél is mélyebbre. �Fejünk fölött, a támra boruló acéllemez­ től számítva háromszázegynéhány méter választ el a napvilágtól... Mennyit keres egy bányász? Azt mondják, igen sokat, de érdekes mó­ don kevés, aki fizetésével elégedett. — Tudja, kiknek megy a legjobban kö­ zülünk? — kérdezte Z. — Azoknak a szép, fiatal, egészséges embereknek, akik ügyesek voltak a vissza­ fejlesztéskor és a nagy zűrzavart kihasz­ nálva valamilyen indokkal, vagy szimulá­ lással nyugdíjaztatták magukat. Először megjátszották a nagybeteget: ismertem va­ lakit, aki csak addig használta a botot, amíg a nyugdíjas papírja a kezében nem volt. Akkor eldobta, most meg járja azt a kincsesbánya-Alföldet. Elpiszmognak va­ lamin húsz- meg huszonkét forintos óra­ bérben ... Ilyenkor megy fel a mi vérnyo­ másunk: ha ilyen eseteket hallunk. Nem vagyok rosszindulatú, de ötven százaléku­ kat még most is visszaraknám elővájásba. — Irigykedik rájuk. — Nem! Csak furcsának tartom, hogy míg mi a föld alatti trógerolással alig ke­ resünk egy hónapban ötezret, ők három­ négy hónap alatt tízezreket hoznak haza tisztán, valamelyik alföldi vagy dunántúli nagygazdaságból. No, és mellette persze ott van a jó nyugdíjuk. Van egy másik isme­ rősöm is. Főaknász volt, közel négyezer a nyugdíja, mégis úgy hajtja magát, elvállal minden munkát, hogy majd beledöglik. Gondolja, sajnálná valaki, ha lerokkanna? — Azért maguk sem panaszkodhatnak! — Gondolja, fizetésünk arányban van azzal a munkával, amit csinálunk? „Nálunk a munka...” Élénken emlékszem azokra az évekre, amikor eszmélődő kö­ zépiskolásként, lelkesen énekeltük: „Kényszer volt egykor a munka — ma hősi tett!”, s meg voltunk győződve arról, hogy ez nem is lehet másként. Tanultunk, figyeltünk, mi történik körülöttünk, az ifjúsági gyűléseken a sok százszázalékos ter­ melési eredménnyel büszkélkedő munkahősökkel példálóztunk, s egy kicsit szerettünk volna hozzájuk hasonlítani. S, amikor meghirdették a sztálinvárosi (Dunaújváros) nyári társadalmi munkát, az osztály egy emberként jelentkezett. Néhai apám —, akit a háború vihara sodort el a család mellől — példálódzott mindig, a maga módján: „A munka nem szégyen, fiam!”, s „A munka nemesít!”, vagy a „Jól végzett munka minden gyarapodás talpköve”. A háború előtt — s néhány évig még utána is — egy ren­ dezett, s kínos-tisztán tartott gyártelepen éltünk. Persze nem a Kaszinótól jobbra, ahol az angol érdekeltségű gyár vezető, irányító értelmiségi rétege lakott, hanem balra, a földszintes, de viszonylag kényelmes házakban. Itt láttam életemben először kiírva egy házra: „Ora et labora” — amit a vastag nádpálcát gyakran használó tisztelendő fejtett meg, s hirdetett: Imádkoz­ zál és dolgozzál! S amikor egyszer az apámat csaknem teljesen bepólyálva hazatámogatták, mert savömlés történt az üzemben, s megégett, csak azt éreztem, hogy hiába gyakoribb az anyám imája, a ke­ nyér kisebb és keserűbb a hársfatea... * „A munka becsület és dicsőség dolga” — hirdették a fel­ iratok a felszabadulást követően. A mondanivaló hangsúlyozá­ sa érdekében személyessé is tették a jelszót, mert benne volt még az is, hogy „nálunk”! A szabad országépítés heroikus akarásá­ ban új értelmet látszott nyerni a MUNKA; vallottuk — és tud­ tuk —, hogy szorgos kéz és teremtő akarat nélkül lehetetlen az értelmes létezés. A jelszavak és tapsok korában azonban a feje tetejére állt az értelem. A munkában alkalmazott, manipulált presztízsrend révén kialakított hierarchia széles hullámokat keve­ rő elégedetlenséget okozott, de nemkülönben zavart okoztak az emberek tömegeiben az érvényesülés új útjai — a boldogulás zsák- és mellékútjai. * A Példabeszédek Könyve a henyélést jelöli meg a szegény­ ség és ínség okául. A rabbinusi irodalomból számos idézettel lehet bizonyítani a termelőmunka megbecsülését. A zsidó mü­ veken alapuló apostoli dekréták II. könyvének egyik fejezete azt tanítja, hogy a hasznot hajtó tevékenységeket mellékesnek kell tekinteni, s életünk fő „munkája” Isten tisztelete legyen. A — Gondolom. És van még hűségpénz is, ugye? — Érdekes: mindenki azt a párezer fo­ rintot sajnálja tőlünk! Jöjjenek le, majd ők is kapnak! — mérgeskedik. ♦ M. környékén jártam a múltkoriban, jól bent a hegyek között. Fent a tetőn azzal áll elém, gépéről szállva a dózeros, aki a traktoroknak egyengeti az utat, hogy nyis­ sunk bányát! Még egy méternyi földet le­ túrok innen, oszt’ itt a szén. Megteszlek igazgatónak — nevet. Nézem a földet, a barnára égettet, s lá­ tom oldalain itt-ott kibuggyant már a szén. Az átkok és örömök röge ... Karácsony György görögök meg a rómaiak minden haszonra irányuló munkát lealacsonyítónak ítéltek. A görögök a szellemi tevékenységek nagy becsben tartása következtében jutottak erre a nézetre. A közép­ korban a munkával kapcsolatos nézeteket a római hagyomá­ nyokból merítették, elegyítve a bibliai felfogással. A munka szükségszerűség volt, a bűn következménye és büntetése. A munkát legjobb esetben is csak szükséges rossznak, nehézség­ nek tekintették, amely az Istentől elidegenedett ember küszkö­ dését tükrözi. Mi ez, ha nem a munka dogmatikus felfogása? A materialista történelemfelfogás bizonyította be, hogy a munka tette emberré az embert, a munka hozta létre az emberi társadalmat: ember és munka — Összetartozó fogalmak, az ember akkor lépett át az értelem világába, amikor szerszámot vett a kezébe. Végül is akkor mi a munka? A továbbiak kifejtése érdekében vegyük segítségül a Ma­ gyar Nyelv Értelmező Szótárát, amely a munkáról ezt mondja: „A munka az embernek szükségletei kielégítésére irányuló tu­ datos, célszerű (termelő) tevékenysége. Állatnak, gépnek az ember szolgálatában végzett erőkifejtése, működése”. Nagyon leegyszerűsítve így a munka nem más, mint a megélhetés forrása, lehetősége. Marx ezt írja a Tőke I. kötetében: „A munka minde­ nekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, sza­ bályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét”. Az em­ ber tehát — nemcsak feltétele, hanem teremtménye is a mun­ kának — a természetre gyakorolt céltudatos tevékenységével megváltoztatja, saját szükségleteinek rendeli alá a természetet. A munka e szerint az ember sajátja. A kutató, a fáradozó, a világot megismerni akaró, az atom titkait vallató és a világ­ űrt ostromló emberé. Vajon hogyan ítélik meg a munkát most az emberek? Sze­ retik-e a munkájukat, örömet lelnek-e benne, elégedettek-e vele, vagy nyűg számukra, teher, amit vállalni kell, mert élni kell? Alacsony, enyhén kopaszodó férfi. Az életkora a negyven felé hajló. Tartása feszes, a keze kimunkált munkáskéz. Ko­ vácsolóüzemben dolgozik. — Amikor kitelt az iskola, az apám nyomában a mezőgaz­ daságba mentem dolgozni. Akkor ezt hozták a körülmények. Megálljról szó sem lehetett, mert hajtott a kell. Valahogyan so­ sem volt elegendő, ami volt. S, amikor belefásultam a derékroppantó robotba, elmentem a gyárba. Na, de ott is hová me­ hettem iskola nélkül? Segédmunkásnak. Most boldog vagyok, hogy betanított munkásként dolgozhatok. Járműalkatrészeket készítek. Azazhogy kiszolgálom a gépet. Ez még mindig jobb, mint amikor a kapakovácsoknál segítettem. Nem panaszkodom, �mert a pénz is szép, de higyje el, nagyon izzadság szagú az a pénz. Hogy van-e örömöm benne? A görnyedésben kinek lehet öröme? Amikor azonban jut rá egy kis idő, lerajzolom, vagy megfestem magunkat. Ezeket a megfáradt embereket. S annak örülök, hogy ők is örülnek. Tanulok, mert biztatnak, segítenek. Már kiállításokon is szerepeltem... Utcasöprő — hivatalos elnevezéssel: köztisztasági alkalma­ zott. Vékony, filigrán asszony. Fekete hajú, barna bőrű. A hi­ deg áprilisi hajnal sem tudja megszínesíteni fakó arcát. — Mit akar maga ezzel a munkával? Még hogy öröm, elé­ gedettség? A rosseb megeszi! — pergeti meg a nyelvét a kérdésre. — Rohadt egy munka, de hová menjek. Segédmunkás lehet­ nék valamelyik gyárban, de nem bírja a szervezetem. Négy gyerek már van, meg kezelték a tüdőmet is. Itt kint legalább levegőn vagyok. Nekem senki ne beszéljen arról, hogy a munka örömet okoz. Amikor hazamegyek, nekikezdhetek az otthoni melónak. Nincs, aki megcsinálja helyettem. Amikor ágyba dő­ lök, olyan vagyok, mint a hulla. Ami ezután következik sem öröm már, és szabadulnék is tőle, csak lehetne... Negyven év feletti, kevés beszédű asszony. Abból a típusból való, amelyre a feltétlen ragaszkodás és hűség jellemző. Gépíró. Huszonöt éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. — Azt tartják, hogy a gépírók munkája egyhangú, ideg­ ölő munka. Nekem azonban örömet jelent. Egyszerűen nem tud­ nám elképzelni az életemet munka nélkül. Miért lettem gépíró? Megtetszett. Érdekesnek tartottam és vallom ezt most is. Igaz, nem számoszlopokat, kimutatásokat gépelek, hanem újságcikke­ ket. Örülök, hogy a szerzőnek én lehetek az első olvasója. A présgépek egyhangú kattogása tölti be a levegőt. Négy gép áll az üzemrészben, mindegyik mellett asszony dolgozik. A gépek évek óta ugyanazt a munkadarabot préselik, csupán az jelent változást, ha korszerűsítik a gyártmányt. Akkor azonban egy másfajta munkadarabot préselnek a gépek — évekig. Az asszonyok közül egy ötven év körüli, vékony, fáradt arcú asszonnyal beszélgetünk: — Tizenöt éve dolgozom ezen a munkahelyen. Amikor elő­ ször megmutatták, mit kell csinálnom, még tetszett is a dolog. „No, Erzsi — mondtam magamban — ezt nem lesz nehéz csi­ nálni. Mégsem olyan, mint a mezőgazdasági munka!” Egy fél év sem telt el, már valósággal haragudtam a gépemre. Szabadul­ ni is akartam én innen, de nem engedtek. Biztattak, hogy bír­ jam ki, majd áttesznek egy másik üzembe. Később úgy hozta az élet, hogy brigádot alakítottunk. Sok szépet, érdekeset vállal­ tunk. Én lettem a brigádvezető helyettese. Akkor meg már a becsület miatt nem volt aktuális a géptől való szabadulás. Tel­ tek az évek, újabb gyártmányokra álltunk át, persze ez nem sokat változtatott az én munkámon, mert csak méretben válto­ zott az általam készített munkadarab. A gép indítókarját mind­ egyiknél ugyanúgy kell meghúzni. Műszakonként kétezerszer. Végül a brigádban „oldódtam fel”. Elvállaltam különféle meg­ bízatásokat, szerveztem a társadalmi munkát, a kirándulást, a betegek látogatását, szóval tudja, hogy van az ilyesmi. S lám, most már nem jövök be mérgesen a műszakba. Talán össze­ szoktunk a géppel? Azt hiszem, inkább a kollektíva, amelyik már többször is elnyerte az arany fokozatú brigádjelvényt, lett az én örömem és elégedettségem forrása. A présgép nélkül azon­ ban biztos nem jutok idáig... A vékony, ritkán mosolygó újságíró, akitől megszokták az olvasók a gondosan megfogalmazott, lényegre törő írásokat, meglepődik a kérdésen. — Ilyen hirtelen hogyan is fogalmazzak — kérdezi csak úgy félhangosan, s töpreng a válaszon. — A munkáról lehetne nagy szavakat mondani. Az újságírói munkáról, vagy inkább hivatásról, még inkább. Tizenöt-tizenhat éve dolgozom újságíró­ ként. Kezdetben az érdekessége vonzott, később rájöttem, hogy nagyon is felelősségteljes munka. Ez a munka akkor jó, ha az ember nemcsak szépen ír, hanem hasznosan is. S különösen fontos, hogy igaz legyen, amit írok; akarjak valamit. Én az újságírást propagandamunkának tartom, az Ügy iránti elkötelezettségnek. Nekünk közeli és távlati célunk a társadalom megváltoztatása. Ez pedig nem megy másként, csak a munka révén; s csak akkor 6 lesz sikeres, eredményes ez a törekvés, ha a munka nemcsak eszköz, hanem cél is az életünkben... Sovány, beesett arcú ember. Korban az ötven év felett jár, már közelebb a nyugdíjhoz. Negyven éve dolgozik a nyomdász­ szakmában. Beosztása gépmester. — Negyven év munka után valamit csak lehet mondani arról, hogy mit jelent valaki számára a munka — mondja, s ra­ vaszkásan kacsint hozzá. — Ne mondja senki, hogy ő meglenne munka nélkül! Biztos hallotta már azt a mondást, hogy „elmen­ ne a munka temetésére”; nem hiszem, hogy akadna ilyen ember. A munka az az élettevékenység, amely nélkülözhetetlen funkci­ ója az embernek... — S mi lenne, ha annyi pénzhez jutna, hogy nem kellene dolgoznia? — A pénz jó, ha van, de nem pótolja a munkát. A semmit­ tevés kibírhatatlan lehet. Nem tudom, milyen, mert én otthon is mindig keresek valamilyen elfoglaltságot. Valahogy nekem a pihenés sem tétlen heverészés. A mi korosztályunk nem tud lé­ tezni tevékenység nélkül. A munkával élek, de nem a munká­ nak. A családnak élek, az unokának, a kollektívának. Amihez egészség és pénz kell. Ebben segít a munka. Látja, nem kell tonnákat emelgetnem, nálunk a munka inkább a figyelmet, az ízlést követeli meg. A szakértelemről nem is beszélve. Amikor azonban még én tanultam a nyomdászkodást, a kis maszek nyomdában nem volt olyan specializálódás, mint napjainkban. így azután nekem meg kellett tanulnom a klejszterfőzéstől a betűszedésig, a magasnyomtatástól a könyvkötésig a legkülön­ félébb szakmai fogásokat. S tudja, hogy mi a nagyszerű a mi munkánkban? — emeli fel a hangját. — Mi a szóval bánunk, az írott anyanyelvvel. S ez nem kis felelősség. Azután hirtelen elborul az arca. — Igaz, vesztett rangjából ez a munka. Baj van a tradí­ ciókkal, nem tiszteljük eléggé a múltunkat. A fiatalok? Nem rosszak, de sokkal lelkesebben kellene dolgozniuk. Mennyi szépség és öröm van ebben a munkában! Ezt érezni kell az embernek minden idegszálával. Elégedett ember vagyok, mert én mindig ezt éreztem... S elégedett-e az az alig harmincéves fiatalember, akinek arcáról sugárzik a jókedv? Inkább gondolhatnánk valamilyen könnyű foglalkozás képviselőjének, mint rendésznek. — Áruházi rendész vagyok, ami szerintem nehezebb fel­ adat, mint egy vállalatnál, mert ott csak a „belső” emberekkel kell foglalkozni. Nálunk azonban naponta sok ezren fordulnak meg. Villanyszerelő voltam én, s ezzel együtt járt a tűzrendészeti beosztás. Iskolára küldtek, s elvégeztem a rendésztanfolyamot. Hálátlan munka. Bíznom kell az emberekben, de rossz tapasztalatok belémprogramozták már a gyanút is. A vásárlót azonban nem szabad zaklatni. Minden esetben nagyon tapinta­ tosan és körültekintően kell intézkednem. A vállalati dolgozókkal sem könnyű a helyzetem, ha túl jól csinálom, akkor zokon veszik, ha meg nem... azt meg nem lehet, mert alapvető fel­ adatom a társadalmi tulajdon, a rend védelme. Vannak hara­ gosaim is, olyanok, akik nem szívesen veszik az ellenőrzést. Tíz év gyakorlat után az ember érzi már, hol kell keresni a „vajat”... Igen, az zavart, hogy kezdetben nem éreztem ennek a munkának a hasznosságát. Pedig szép és fontos az ellenőrzés, a dolgozók érdekében történik, a munkám tehát nevelés, em­ berformálás is. • V. A. Jadov A munkához való viszony és a szocialista élet­ mód című művében egy helyen ezt írja: „...a munka, mint ér­ ték a kilenc megnevezés közül (vizsgálati fogalmakról van szó) a munkásoknál, az alkalmazottaknál és a műszaki dolgozóknál a 6. helyet foglalta el, míg a humán értelmiségnél a 3. helyet. .... az Egyesült Államokban... Rokic még nem is tartotta le­ hetségesnek azt, hogy a munkát a legjelentősebb létérdekek közé sorolja. A munkát nem mint értéket tekintik, hanem csupán mint eszközt arra, hogy a létszükségleteken túlmenő szükség­ letek kielégítését biztosítsa. A Szovjetunióban a munkát mint fontos emberi értéket vizsgálják, habár az ma még nem fog­ lalja el az »abszolút első helyet«.” �Kellemes, kulturált fiatalasszony, könyvesboltot vezet: — Az érettségi után mindjárt a boltba kerültem dolgozni. Szeretem a könyveket és szeretem az embereket. Ebben a mun­ kában —, de jobb, ha azt mondom, hogy hivatás, mert annak tekintem — ez elengedhetetlen. Örömet találok abban, hogy em­ bereket formálhatok, s valahogyan az én energiám is benne van abban a változásban, ami a társadalmat jellemzi. Pedig csak könyvet ajánlunk, terjesztünk —, de nem mindegy, hogyan. Volt idő, amikor ezt a tevékenységet kizárólag csak kereskede­ lemnek tartották. Tudja, hogy micsoda erőt kölcsönöz, hogy most már egy kicsit közművelődési munkának tartják? Megkerestem két sírásót is kérdésemmel. Meglepve és za­ vartan —, talán kis bizalmatlansággal is — méregetett a két ember, de azután megenyhültek. Egyikük ötven fölötti korú, a másik huszonéves. — Utolsó munkának mondják ezt az emberek, de ezt is meg kell csinálni valakinek. Én már több, mint tíz éve vagyok a vállalatnál — mondja az idősebb. — Én már csak megszoktam. Se családom, se rokonom. Egyszál magam vagyok. Megedződtem. De a gyerektemetések még engem is megráznak. Hát akkor őt — int a fiatalabbra. — Neki két gyereke is van. Higyje el, munka ez a javából! Fájdalmas munka, de ez is az ember va­ lóságához tartozik. Egy fontos intézmény* könyvtárosnője: — Alkatomnál fogva biztosan sokféle munkára alkalmatlan lennék. Tisztelem és becsülöm a kétkezi munkát, a termelő­ munkát, de higyje el, itt is meg lehet találni az alkotás szépsé­ gét, a munka eredményét. Igaz, ez más, mint egy csodálatos üvegkehely elkészítése az üveggyárban. Az gyorsabban megy. Ügy tűnik, hogy az eredmény itt megfoghatatlan. Nekem mégis ez jelenti a mindent. Az életet. A nyugdíjkorhatárhoz közeli korú, őszülő, fáradt tartású asszony. Szocialista brigádtag. Több mint harminc éve dolgozik az építőiparban: — Valamikor malterosként kezdtem, azután — mert kellett a pénz — a vasbetonszerelők közé álltam. Nem egyedül voltam Művésztelepek Tíz éve annak, hogy a Baranya megyei Tanács úttörő kezdeményezése és nagyvo­ nalú anyagi támogatása eredményeképpen megkezdte működését a villányi szobrász alkotótelep, más néven szimpozion. Azóta országszerte jó néhány, külföldi művésze­ ket is vendégül látó nyári alkotótelep ala­ kult, amelyek hovatovább egy-egy megye kulturális rangját is fémjelzik. Ezek közül a legjelentősebb a villányi kőszobrász- és a miklósi kerámia-, a nagyatádi faszob­ rász-, a kecskeméti zománc-, illetve kerá­ mia-, a velemi textil-, valamint az eger­ vári faszobrász-szimpozion. Szakmai fel­ ügyeletüket a Magyar Képző- és Iparmű­ vészek Szövetségének Szimpozion Bizott­ sága látja el, s segít a művészi munka fel­ adatainak meghatározásában. (Itt jegyez­ zük meg, hogy az 1977-es siklósi nemzet­ közi szimpoziontanácskozáson az UNES­ CO megbízása értelmében Siklóson alapít­ ják meg a szimpozionok nemzetközi infor­ mációs központját, amelyet eredményes működése esetén az UNESCO támogatni is fog.) A szimpozionmozgalom az új tanács­ törvény, pontosabban fogalmazva a kultu­ rális élet decentralizációja, valamint a mű­ vészeti alkotóműhelyek létrehozását sür­ gető 1974-es közművelődési határozat nyo­ mán kezdett kibontakozni. Hogy milyen ott nő. Jó gárda volt a miénk. S ha nem esem le néhány éve az állásról, vissza is mentem volna a brigádba. Nehéz munka volt, de mégis jókedvvel végeztem. Szépsége van a vasszerelés­ nek. Előttem, kezem nyomán épültek fel Salgótarján lakóépü­ letei, üzemei. Tudja, egy kicsit elfog az érzelgősség, amikor végigmegyek a városon, s látom a munkám eredményét... Középvállalat délceg tartású igazgatója. Az igazgatók fiata­ labb generációjához tartozik. Olyan ember, aki nagy felelősséggel és lelkiismeretességgel végzi a feladatát. — A munka megítéléséhez ne vegyük elő a közgazdaság­ tant — mondja mosolyogva. — Maradjunk inkább emberközel­ ben. Nekem a munka a boldogulás, a kiteljesülés forrását je­ lenti, s úgy tapasztalom, hogy mind többen értelmezik így. Mi, vezetők igyekszünk ezt a megítélést megfontolt, a lehetősé­ gekhez igazodó technikai, szociális fejlesztéssel, demokratikus vezetéssel erősíteni. Az anyagiakat nem zárhatjuk ki a kérdés­ körből, de rendkívül fontos a közérzet, ami elősegítheti, hogy egy olyan ember is azonosulni tudjon a közösségéhez illeszkedő munkájával, aki eredetileg csak úgy megakadt valamelyik mun­ kahelyen. Nagyobb rangja, becsülete lett tehát a munkának. Ugyan­ akkor arról is beszélünk, hogy nagy a fluktuáció, az emberek „lógnak” a munkahelyeken. Jelentések számadatai bizonyítják, hogy nem a kívánt mértékben növekszik a munka hatékonysága, többet fogyasztunk, mint termelünk. Az e témával kapcsolatos szenvedélyes viták azt a látszatot keltik, hogy mintha az elmé­ leti tételeket nem a várt eredménnyel igazolná a gyakorlat. A kétségtelenül sokszínű gyakorlat. A végső tanulság mégis az, hogy a szocialista forradalom — jelesül a kulturális forradalom — hatásaként belsőleg gaz­ dagodó ember mind jobban érzi munkáját szükségletének. Va­ lamiféle nemes erkölcsi-politikai „kényszernek”, amelyben a társadalmi kötelesség és a közösségi lelkiismeret valósul meg. elvi és gyakorlati megfontolásokból? Nos, mielőtt ezzel bővebben foglalkoznánk, ér­ demes egy kis művészettörténeti kitérőt tennünk. A hagyományos művésztelepek több­ nyire egy-egy jelentős, stílust vagy iskolát teremtő mester, illetve valamilyen „fes­ tői” atmoszférát sugalló táj bűvkörében szerveződtek, s tevékenységük túlnyomó részt táblaképek termelésében merül ki. Mint arra Rideg Gábor rámutatott: „a klasszikus művésztelepek mindig valami ellen szerveződtek: Barbison a romantikus tájképfestést opponálta, Hollósy Simon és társai Münchenből és Münchentől vonul­ tak el Nagybátonyra. A szolnoki művész­ telep szervezését annak idején a hivatalos kormányzat az újító Nagybánya ellenében támogatta, Szentendre pedig, amikor mű­ vésztelep volt, nem utolsósorban a hiva­ talossá vált Nagybánya ellenzékeként jött létre. A vásárhelyi művésztelepet pedig egyenesen a társadalmi ellenállás egy sa­ játos formája, a társadalmi oppozíciónak számító művészi magatartás alakította ki.” Az ezeken a telepeken gyülekező mű­ vészeket meglehetősen gyakorlatias, ha úgy tetszik, egzisztenciális célok is vezé­ relték. Nevezetesen: a művésztelepek fény­ korában (azaz a XIX. század végétől kö­ rülbelül az 1940-es évekig) a legnagyobb fölvevő közege a táblakép-termelésnek volt, lévén, hogy ez a műfaj elégítette ki a legjobban az intim polgári szobák dekorá­ ciós igényét. Ezt a festők annál is köny- Pádár András nyebben teljesíthették, hiszen — egyetlen mondatba sűrítve és szükségképp egysze­ rűsítve a problémát — „mindössze” az amúgy is „mozgékony” festőállványt (stafelájt) kellett a megrendelő kívánságának megfelelő motívum előtt fölállítani. így aztán nem csoda, ha a nyári művésztele­ pek környékét jó időben valóságos stafeláj-erdő borította. A különböző művésztelepek által pro­ pagált stílusok sokszínűsége, újszerűsége azon kívül, hogy a műkritikusokat is po­ larizálta, s nemegyszer ádáz csatározásra késztette, lehetővé tette, hogy az egyre jobban atomizálódó társadalom szinte minden rétege — beleértve a mindenkori hivatalos kultúrpolitikát és az így-úgy megtűrt ellenzéket is — megtalálja a ked­ vére való stílust, művész(i)-eszményt. Az érdekképviseleti szervekként is funkcio­ náló telepek ugyanakkor előrevetítették a század eleje óta napjainkig már-már osz­ tódással szaporodó izmusok, artok jellem­ ző vonásait is. Sajátos művésztelepnek fogható föl pél­ dául a kubizmus szülőháza, a párizsi Bateau-Lavoir, a Max Jacob által Hajómoso­ dának titulált Montmartre-i műteremház. A tízes években — komédiások, nagy tréfacsinálók, bohémek nem mindennapi tár­ saságában — a műtermek bérlői között ta­ láljuk Modiglianit, Picassót, Braque-ot, Apollinaire-t, Metzingert stb. „Ebben az ütött-kopott konzervdobozban is heringsűrűn préselve éltek a zsenik”, akik volta- 7 �képp nem tettek mást, mint teljesítették a társadalmi munkamegosztásból rájuk eső részt. Az ilyen és ehhez hasonló telepeken az egyéniségek bár szükségképp hasonul­ tak egymáshoz, de tevékenységük — mindaddig míg a képkereskedelem nem nyúlt a hónuk alá, vagyis alkotásaik nem váltak áruvá — (olykor tragikus) magán­ ügy maradt, csakúgy, mint az egyszemé­ lyes padlásműtermekben megszállottan konstruált egyéni mitológiáké. A nemzetközi műkereskedelemben „fut­ tatott” művészek személyre szóló, „copyríght”-védjeggyel ellátott műalkotásainak ez — a társadalmi termelés egyéb ágaza­ taiban már általánossá vált — a kifino­ mult manipulációval (lásd: reklám) előre bekalkulált s lehetőleg minél gyorsabb „elértéktelenítése”, „elavítása” persze olyan szélsőségesen individualista művész­ típust tételez föl (pontosabban: termel ki), aki jobbára csak egzisztenciális okokból csapódik hol ehhez, hol ahhoz a művész­ csoportosuláshoz, vagy vált stílust, asze­ rint, mikor melyiket jegyzik magasabb ár­ színvonalon. Olyant, aki a kereslet—kíná­ lat törvénye által kikényszerített — azaz nem a természeti-társadalmi mozgások természetes ritmusát követő —, a társadal­ mi hasznosságot látványosan figyelmen kívül hagyó állandó színeváltozásaiért ki­ járó megdicsőülése közben, ráadásul ab­ ban a tévhitben ringathatja magát, hogy ez a szabadverseny egyéniségének, alkotói hajlamainak, művészi szabadságának ma­ ximális kibontakozását teszi lehetővé. Valójában a legantikonformistább irány­ zat (lásd például: pop art) is előbb-utóbb a manipuláció, azaz a fogyasztói kultúra részévé válik. Hogy mindez végül is a kö­ zösség rovására történik? — az már nem izgatja sem a művészt, sem pedig (látens) megbízóit. De mielőtt túlságosan belebonyolódnánk a művészettörténeten messze túlmutató kérdések boncolgatásába, térjünk vissza a hazai szimpozionmozgalomhoz, amely tár­ sadalmi képletünkből, a jelen égető, de még inkább a jövő parancsoló szükségle­ teiből következően magától értetődő, hogy egy merőben más jellegű — lényegét te­ kintve: a természeti-társadalmi mozgások­ kal, a természetes és a mesterséges környe­ zettel szerves kapcsolatot tartó, velük együtt lélegző — közösségi művészet, illet­ ve műveltségtípus kibontakoztatásán kell hogy munkálkodjék. Annál is inkább, mi­ vel élvezi kultúrpolitikánk mind erkölcsi, mind pedig — nem is csekély — anyagi támogatását. Kezdetben a nyári alkotótelepeket a megyei tanácsok főleg reprezentációs cé­ lokra kívánták életre hívni, mivel mint tudvalevő, nemcsak művészeket csalogat­ nak az adott helyre, hanem újságírókat, kultúrpolitikusokat is. No, meg azért, hogy ebben se maradjanak le a többi megyétől. (Utólag elmondhatjuk: egészséges és hasz­ nos lokálpatriotizmusból fakadt ez a ver­ sengés.) Nem kis gondot okozott ugyan­ akkor a megnövekedett kulturális alap értelmes fölhasználása. E tekintetben is kapóra jöttek tehát a szimpozionok. (Egyik tanácselnök például a „mit is csináljunk a pénzzel” vita közben ekképp fakadt ki: „Inkább egy alkotótelepet finanszírozok, mint egy futballcsapatot.”) Támogatásra találtak a szimpozionok szorgalmazói már csak azért is, mert nem egy helyi vezető eleinte amolyan idegenforgalmi látványos­ ságnak szánta a művészek meglesését, mu­ togatását, amint éppen lázasan alkotnak. De más okok is munkáltak. 8 „Most még mi hívjuk a művészeket — nyilatkozta öt évvel ezelőtt az egyik ta­ nácselnök ... — De szeretnénk, ha művé­ szek is letelepednének a községben. Nem titkoljuk: város szeretnénk lenni. Város pedig elképzelhetetlen művészeti élet nél­ kül.” (Ehhez csak annyit tennénk hozzá: a falu vagy a község úgyszintén.) A szim­ pozionok másik kézzelfogható haszna pe­ dig azzal kecsegtetett, hogy a telep őszi zárókiállítása után a művészek otthagyják munkáikat, amelyek alapját képezhetik a helyi, folyamatosan lecserélhető, illetve fölfrissíthető szabadtéri vagy múzeumi műgyűjteménynek. Ez persze csak mini­ mális program lehet, hiszen — mint látni fogjuk — az alkotótelepeknek nem lehet elsőrendű célja, hogy a művészek egyedi, a mindennapi életből kiszakított műtár­ gyakat hozzanak létre. Nyilvánvaló, hogy egy kerámia-, textil-, zománc-, fa- és kőszobrász alkotótelep csak olyan helyen képes hatékonyan mű­ ködni, ahol biztosítva van a műtárgyak, műegyüttesek előállításához szükséges jó minőségű, megfelelően előkészített anyag és a magas színvonalú technológia, továb­ bá az átgondolt munkaszervezés. Mindeb­ ből következik, hogy azok a szimpozionok vannak kedvező helyzetben, és csakis ott érdemes alkotótelepet létrehozni, ahol biz­ tosítva van az ipari háttér, vagyis a köz­ vetlen környezetben az illető képző- és iparművészeti ágnak megfelelő üzem ta­ lálható és ami a legfontosabb, hogy ez az üzem patronálja is őket. Hogy ez mennyi­ re fontos, azt jól példázza a nagyatádi te­ lep, amelynek a nem túl bonyolult és drá­ ga szerszámokon kívül „mindössze” fára van szüksége. Csakhogy a faszobrászat nem akkor kezdődik, amikor a szobrász nekiesik a fának, s alkotói buzgalmában ilyen-olyan formákat hoz ki belőle, hanem jóval előbb. A faanyagot tudniillik elő kell készíteni, máskülönben a frissen ki­ vágott fa a megmunkálás után, az időjá­ rás viszontagságainak kitéve a saját fele­ lősségére kezd el dolgozni, s — akárhogyan is szépítjük a dolgot — a szobrok két-három éven belül tönkremennek. (Ennek je­ lei Nagyatádon már szembetűnően jelent­ keznek.) Az alkotóknak tehát a szimpozionokon is világosan tisztázniuk kell: mit, hogyan és mivégre alkotnak. Hasonló problémával küszködnek a lakótelepi pa­ nelházak nagy — s tegyük hozzá: sivár — falfelületeit zománcművekkel borítani kí­ vánó művészek is. Nem mindegy ugyanis, hogy a művész erőszakot tesz-e az anya­ gon, például a fán, s mindenféle szögletes, mechanikus formát kényszerít ki belőle, vagy azokat az erővonalakat bontja ki, ha úgy tetszik, ragozza tovább, amelyeket az anyag a jó művésznek szinte önmagától diktál. A zománc esetében pedig csak ak­ kor lehet egy bizonyos mérethatáron túl­ növő — a derékszögű térbeli raszter-rend­ szerben épülő lakótelepek személyiségde­ formáló vizuális egyhangúságát némiképp föloldó — murális művet létrehozni, ha az olyan alapelemekből, egységekből építke­ zik, amelyek szervesen kapcsolódnak egy­ máshoz, vagyis amelyek még nem monda­ nak ellent az anyagszerűségnek és a mű­ fajnak. Ellenkező esetben a lemezek előbbutóbb rozsdásodni és vetemedni fognak. (Egyelőre megoldatlan dilemma: ha pedig a művész maradandó művet alkot, akkor meg a hordozó felület, vagyis az eleve csak negyven-ötven éves élettartamra tervezett panelház dől össze!) S ezzel máris elérkeztünk az alkotótele­ pek évenként változó programjainak kér­ désköréhez, ami nem független a telepek személyi összetételétől sem. A szimpozionokra a Képző- és Iparművészek Szövet­ sége által meghirdetett pályázatok alap­ ján kapnak meghívást a jelentkező művé­ szek. Kezdetben abbéli megfontolásból, hogy a vállalkozás jelentőségéről a mun­ káltató szervet — aki a pénzt, az energiát stb. befekteti — meggyőzzék, elsősorban rangos és idősebb művészeket, „nagy ne­ veket” (lehetőleg Munkácsy- és Kossuthdíjjal párosítva) hívtak meg, s tegyük mindjárt hozzá: helyesen. Időközben azon- �ban kiderült, hogy nem föltétlenül azok alkotnak magas színvonalú műveket, akik­ től ezt (a vélt vagy valóságos rangjukból következően) el lehet várni, hanem tisz­ tesség ne essék szólván — az úgynevezett outsiderek, akiknek ott adatik meg, hogy a „nagyművüket” megalkossák, akik tehát ott akarják bizonyítani, hogy felnőttek a „nagyokhoz”. így hát a szimpozionok nem utolsósorban a fiatal alkotók többsége ré­ széről már régóta igényelt kísérleti műhe­ lyek — sporthasonlattal élve: „edzőpá­ lyák” (mint azt Pap Gábor megfogalmaz­ ta) —, ahol fölkészülhetnek a majdani te­ hetségek a mielőbbi, köztéri művek létre­ hozásához szükséges felelősségteljesebb munkára. Ahol egymás munkáját, fejlődé­ sét, a külföldi vendégművészek és az idő­ sebb mesterek szakmai fogadásait, tapasz­ talatait figyelve bontakoztathatják ki te­ hetségüket, személyiségüket, miközben megismerkedhetnek az adott hely konkrét műalkotásigényeivel, történelmi, néprajzi, népművészeti hagyományaival, illetve ve­ zető kultúrpolitikusokkal, kritikusokkal folytatott kötetlen beszélgetések során a kultúrpolitika és az esztétika időszerű kér­ déseivel. Az alkotótelepek programjainak megfo­ galmazásakor a hangadó művészek elsősor­ ban a társadalmi hasznosságból indulnak ki. Fő célként a művészetnek a minden­ napi életbe való integrálását tekintik, aminek logikus következménye, hogy ál­ landóan keresik a társművészetekkel, ki­ váltképp az építészettel a kapcsolatot. El­ ső nekibuzdulásukkor kézenfekvőnek tűnt, hogy — sarkítva a problémát — a képzőés iparművészek megpróbálják helyrehoz­ ni azt, amit az építészek, úgymond, „el­ toltak”. Nevezetesen: kerti kerámiákat és köztéri műveket álmodtak utólag oda, ahol erre még hely kínálkozott (az persze na­ gyon valószínű, hogy nem az az optimális hely, amelyet a tervezőasztalon lehetett és kellett volna már eleve kijelölni); deko­ ratív, sorozatgyártásra alkalmas műveket applikáltak Kecskeméten a monoton fa­ lakra, amelyek ilyen módon pusztán funkciótlan díszletek, s nem leplezhetik az épü­ let konstrukcionális hibáit; játszóteret, já­ tékokat terveztek és viteleztek ki például Zalaegerszegen; térbeli textileket szőttek Velemben, hogy némi emberi melegséget lopjanak be a hátborzongatóan rideg bel­ ső terekbe stb. Ezek a művek mind el is készültek és a zárókiállításokon a maket­ tekkel és a fotódokumentációkkal együtt tekinthették meg őket a szép számú ér­ deklődők. (Ilyen szempontból speciális helyzetben van a villányi és a nagyatádi telep, mivel ott egyedi, szabadtérben föl­ állított műalkotások készülnek. Problémát okoz azonban, hogy az adott hely előbbutóbb túlzsúfolttá válik, s a művek egy­ más elől „szívják el a levegőt”.) Külön kell foglalkoznunk a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep programjával. Kecskeméten idejekorán fölismerték, hogy csak akkor érhető el a haladás, ha az építész a képző- és iparmű­ vésszel együtt gondolkozik-dolgozik. A közös munka gyümölcseként számos olyan alkotás is született, amelyek szemmel lát­ hatóan bizonyítják azt, ami az 1977-es képzőművészeti világhét mottója volt, vagyis hogy „a művész a társadalom hasz­ nos tagja”. A tavalyi program például tá­ jékozódási formák, komplexumok (utca­ névtáblák) tervezését tűzte ki célul, ame­ lyek érzékletesen segítenek eligazodni az egyforma épülettömbök, utcák, házak kö­ zött. (Hogy ez mennyire aktuális problé­ ma azt egy észak-európai eset is példázza. A hazatérő gyermekek minduntalan ide­ gen lakásokba csöngettek be. Hogy könynyebben hazataláljanak, az utcai bejára­ ton az édesanyák fényképeit helyezték el!) Kecskeméten ugyanakkor arra is rájöt­ tek, hogy a képző- és iparművészeknek nem lehet elsődleges föladata az építészek által elkövetett hibák javítgatása, kendő­ zése, hanem ha kell, a műveikkel mintegy ellenére dolgozzanak a szervetlen formá­ kat és tereket mechanikusan sokszorozó nagyipari építészetnek. Ez a környezet hosszú távon ugyanis — nem nehéz belát­ ni — mind szellemi, mind pedig fizikai le­ épüléssel fenyegeti a benne élőket. A zo­ máncművészeti alkotótelep legtudatosabb művészei éppen ezért használják föl a minden korok és helyek népművészetének, magasmüvészetének nemzetközi motívum­ kincsét, mert ez a fajta organikus művé­ szet harmonikus viszonyban van a termé­ szettel, lévén hogy annak hű tükörképe, s — ami a legfontosabb — kiváltképp az ökologikus formaalkotási mód jellemző rá. S mivel az emberrel egylényegű természet kis és nagy távú változásait egyidejűleg és közvetlenül képes megidézni, nyomon kö­ vetni, visszaigazolni, mindennapi környe­ zetünk megszervezése, kialakítása szem­ pontjából korántsem lehet közömbös, hogy mit és mennyit tudunk kamatoztatni ki­ meríthetetlen gazdagságából. Éppen ezért tűnik megmagyarázhatat­ lannak, vajon miért marasztalja el ezeket a bátor — igaz, nem minden tekintetben kiérlelt — törekvéseket meg-megújulólag néhány napilapkritikus? Kétségtelen tény, hogy kényelmesebb és látványosabb meg­ oldás, ha az alapvetően rossz építészeti konstrukciókat javítgató, díszítgető művé­ szi részeredményeket játszuk ki a hosszú távon is értelmesen funkcionáló, társadal­ mi képletünkből szervesen következő — a múltat, a jelent és a jövőt dialektikus egy­ ségben látó és láttató — művészetmodellel szemben. Ez a hozzáállás azonban nem­ csak kritikusi baki, hanem nagyfokú szűk látókörűségre is vall, amely a szakmai ob­ jektivitást és tudást (föltéve, ha van) mel­ lőzve, a személyes indulatokat tolja előtér­ be, és végső soron az egész szimpozionmozgalom kárára van. Már csak azért is, mivel az állami mecenatúra jobbára a kri­ tikákból tájékozódik. Nem közömbös te­ hát, hogy mit sugalmaznak neki. A nagyközönség szerencsére nemcsak a napilapkritikákból meríti ismereteit. Bizo­ nyítja ezt például az is, hogy Kecskeméten 1976-ban a megyei művelődési központ­ ban hat hét alatt ezer ember tekintette meg a telep kiállítását, demonstrálva, hogy az emberekben elemi erővel él a humánus, ökológiailag rendezett környezet utáni MIÉRT NEM JÁRT PETŐFI SZÉCSÉNYBEN? Az irodalomtörténetből jól ismerjük Petőfi nógrádi látogatásának eseményeit. Ahogyan azt nagyszerű humorú és maró szatírájú mű­ véből, az Úti jegyzetekből tudjuk, 1845. ápri­ lis 1-én indult felvidéki utazásra. Miskolc, Kassa, Eperjes, Rozsnyó, Rimaszombat útbaejtése után június 1-én érkezett Losoncra. In­ nen Fülekre kirándult, majd a gácsi várrom­ hoz és a posztógyárhoz ment el. („Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán az idegen, ha nem volna meg testének azon ré­ sze, mely a tobák, fricska kedvéért teremte­ tett.”) vágy. Hasonlóan sikeres volt az elmúlt év­ ben első ízben megrendezett Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé. (A villányi szoborparkot évente 150—200 ez­ ren látogatják.) Nem kis szakmai és elmé­ leti támogatást kapnak a kecskemétiek to­ vábbá az itt dolgozó szovjet művészektől, a zománcművészet és a népművészet ki­ váló szovjet művészettörténészeitől. (Itt említjük meg: a Szovjetunióban maga L. I. Brezsnyev mutatott rá, hogy az építé­ szeknek, a képző- és iparművészeknek a jövőben nemcsak feladatuk, hanem köte­ lességük is az eddigi sivár épületek helyett változatosabb, esztétikus épületek, parkok, játszóterek stb. alkotása. Igen szép példá­ ja ennek máris néhány köztársasági lakó­ telep, városrész, épület.) Fölöttébb szerencsétlen dolog volna hát, ha a jövő környezetkultúrájának kialakí­ tásán munkálkodó szimpozionmozgalmat netán néhány szűk látókörű műkritikus futtatná zátonyra. Erre persze valószínű­ leg nincs sok esélyük, mert velük szemben az emberléptékű környezetben élni vá­ gyók milliós serege áll. Sokkal nagyobb probléma azonban, hogy az alkotótelepek ma még csupán „edzőpályák”. Igaz, nem akármilyenek. Szó van például arról, hogy az egyes telepeken folyó munkát koordi­ nálják, mégpedig a célból, hogy mondjuk a zománcosok ne csak a Bács-Kiskun-i igényeknek megfelelően tervezzenek, ha­ nem vegyék figyelembe a szimpozionoknak otthont adó többi megyéét is. A Vas megyei Tanács máris fölajánlotta e koope­ rációhoz a segítségét. A másik nagy elő­ nye a szimpozionoknak, hogy a művészek­ nek nem a helyszínen kell várniuk az ih­ letre, vagyis nem egy viszonylag rövid idő alatt kell kiötleniük: mit is akarnak vol­ taképp alkotni, hanem a tervezési időszak­ ban, azaz a pályázatok elkészítésekor. Mindezek ellenére az utóbbi időben, úgy tűnik, a kezdeti lelkesedés és lendület alábbhagyott. Ezen persze nincs mit cso­ dálkozni. Bármilyen tehetséges fiatalok is verbuválódnak egy-egy csapatba, az állan­ dó edzés még nem pótolhatja a „góllövés” örömét és hasznát. Márpedig ezek a fiata­ lok „tétmérkőzéseken” is szeretnék meg­ mutatni, mit tudnak. Ez utóbbiakon a Képző- és Iparművészeti Lektorátus „bí­ ráskodik”, vagyis dönt: hol, kitől, milyen alkotás vitelezhető ki. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy egy átgondoltabb, a helyi, valamint az egyéni, a csoport és össztársadalmi érde­ keket jobban mérlegelő, a szűkebben vett szakmai szempontokat is magasabb szín­ vonalon érvényesítő bírálati és munkael­ osztó tevékenységre van mindinkább szük­ ség. Olyan „pályára”, amelyen a „góllö­ vés” föltételei nemcsak egy „mérkőzésen”, hanem egy távon is adottak. Menyhárt László Június 13-án indult Vecseklőn át Somoskő­ re, majd tovább Salgóra. E kirándulásáról írott sorai, valamint ennek emlékét őrzi Salgó című verse olyannyira közismertek, hogy itt részleteire felesleges kitérnünk. Június 14-től június 22-ig Losoncon pihent Steller Antal nevű barátjánál. (A látogatás egyik romantikus eseményét ő maga írta meg A varróleány című versében.) Június 22-én in­ dult Losoncról, Ludányon keresztül („hol a legszebb parasztfejkötőket láttam életemben”) Gyarmatra, itt másnap megtekintette a vásárt, és tovább utazott Rétságon, Vácon át Pestre. (Losoncon még egyszer jár majd, 1847. július 2-án, ugyancsak Stelleréknél.) 9 �Szécsényen tehát mindössze átutazott. Sokat nem láthatott belőle, mert késő délután indul­ tak Losoncról — szekérlőcs törése miatt még vesztegeltek is —, s bizony jócskán besötéte­ dett már, mire Szécsénybe érhettek. Egy év múlva azonban, Pulszky Ferenc ré­ vén igen közeli kapcsolatba került a kis me­ zővárossal. Pulszky Ferenc 1814-ben született Eperje­ sen. A csaknem teljes századot átívelő élete és pályája hű tükörképe is e kor viharosan vál­ tozó eseményeinek. Mint felvilágosult szellemű liberális nemes, korán bekapcsolódott az országgyűlési küzdel­ mekbe. Széles látókörű, nagy műveltségű ifjú volt (nagybátyjával, a híres műgyűjtő Fejérváry Gáborral több ízben járt külföldön), s mind politikai, mind tudományos téren ha­ mar nagy tekintélyt szerzett. 1848-ban a pénz­ ügyminisztériumban Kossuth államtitkára­ ként, majd Bécsben a király személye körüli miniszter mellett dolgozik. Ősszel pedig az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lesz. 1848 decemberében távozik az országból, saj­ nos nem éppen dicsteljes módon. Londonban tűnik fel, toborozza a szabadságharc angol hí­ veit, informálja a közvéleményt a magyar nép hősi harcáról. Haza hosszú ideig nem is tér. 1852-ben in effige halálra ítélik, a hóhér a bi­ tófára szögezi nevét. 1861-ben politikai okok­ ból összekülönbözik Kossuthtal, útja elválik az emigrációban élő társaitól. 1866-ban haza­ tér meglátogatni megbetegedett feleségét, s annak halála után megengedik, hogy végleg itthon maradjon. Még néhányszor indul a képviselőválasztásokon, ezúttal mint követke­ zetes Deák-párti, mígnem aztán végleg a tu­ dománynak szenteli életét. Mint tudóst polihisztorként tartották szá­ mon, mindenhez értett, ám nagyon kevés ma­ radandót alkotott. Legkedvesebb tudománya az archeológia volt. Vitán felül sokat köszön­ het neki a magyar régészet, még ha egyes megállapításait már túlhaladta az idő. Mint a Nemzeti Múzeum igazgatója (hosszú évtizede­ ken át) sokat tett a magyar történelmi emlé­ kek megőrzéséért. írt nyelvészeti, közgazda­ sági, jogi, történeti cikkeket, szépirodalmi műveket. Gazdag, tartalmas, helyenként el­ lentmondásos életet élt, s bár nem volt ki­ mondottan eredeti alkotó, méltánytalanság lenne megfeledkezni róla. De hát valójában mi köze van Nógrád me­ gyéhez, Szécsényhez? Pulszky 1846-ban fele­ ségül vette egy gazdag bécsi bankár leányát, Walter Teréziát. Miután hazaköltöztek Ma­ gyarországra, úgy döntöttek, megvásárolják a szécsényi birtokot, így mégis közelebb lesznek Pozsonyhoz, az országos politika centrumához. Szécsényt ekkoriban az eladósodott Forgách Pál bírta, aki kapva kapott a gazdag vevőn. Pulszkyék rendbehozatták a kastélyt, felújí­ tották a messze földön híres parkot, és 1846 szeptemberében beköltöztek a pompás barokk épületbe. 1848-ban, az első népképviseleti or­ szággyűlésre a szécsényiek képviselőjükké vá­ lasztották. Az emigráció idején birtokukat elkobozták, s csak 1864-ben kapták vissza. Utoljára még 1869-ben jelöltette magát Szécsényben képvi­ selőnek, majd fia, Ágoston vette át örökét mind a gazdaságban, mind a képviselőházban. Visszatérve 1846-ra, elmondhatjuk, hogy Pulszky igen aktív szerepet vállalt a megyei közéletben. Kastélya is hamar népszerű lett. Hangulatos estélyek, baráti beszélgetések vál­ tották egymást majd mindennap. Hazai és külföldi vendégek egyaránt megfordultak ná­ la, s baráti viszonyban állt a megye kiváló­ ságaival is, pl. Szontághgal, Lisznyaival. A velük való barátkozás mélyítette el azt a korábban támadt tervét, amiről a Honderűben ezt a hírt olvashatjuk: „Furcsa hírlapi kacsát úsztatnak jelennen a derék collégák, midőn elhitetni akarják szegény fejünkkel, hogy Pulszky Ferencz úr Széchényben maga szá­ mára megvásárlott ősi kastélyában a Forgáchoknak, menhelyet (asylumot) nyitand ...” (1) Pontosabban szólva nem is a kastélyban lett volna az a menhely, hanem a parkban levő kerti lakot kívánta Pulszky berendezni, s eb­ ben vendégül látni a tehetséges, ám szegény magyar költőket, hogy nyugodt körülmények között írhassák verseiket. 10 Azt is tudjuk, hogy legelőször Petőfi Sán­ dort szeretné e lakba meghívni, s „ez idylli lakással megkínálni”. Pulszkynak ez az ötlete még a beköltözés előtt, valószínűleg a birtok felmérése, bejárá­ sa során támadhatott. Tény, hogy már 1846 augusztusában tudott dolog volt, legalábbis a rendőrség előtt. Ekkor kelt az a rendőri be­ súgójelentés, amelyben Petőfiről írva ezt jegyzik meg: „Különben Pulszky Ferenc oly magasra becsüli ennek a túlságos lángésznek (exorbitans genie) képességeit, hogy ajánlatot tett neki: foglaljon el két szobát újonnan vá­ sárolt szécsényi (Nógrád megyei) birtokán, és a gondtalan pihenőben költsön nemzeti dalo­ kat.” (2) A besúgó jelentésével ellentétben tudjuk, Pulszky ekkor még nem ajánlotta fel a házát (sőt, nem is fogja), de a bejelentés így is nagy vihart kavart. Egyáltalán: miért éppen Petőfi volt az első jelölt, s mi lehetett a felháboro­ dás oka? Pulszky Ferenc emlékirataiból tudjuk, hogy feleségének a kastélyban egy-egy csendesebb estén fordítgatott Petőfi költeményeiből, s fia­ tal neje „meg volt hatva a költő közvetlensége által, s tüstént felismerte benne a lángészt”. (3) Pulszky viszont már jóval korábban felis­ merte Petőfiben a zsenit, nem hiába volt ko­ rának egyik legélesebb szemű, minden újdon­ ságra felfigyelő közéleti személyisége. E mel­ lett volt azonban néhány kevésbé szimpatikus tulajdonsága is: meglehetősen hiú, a külsősé­ gekre, a közvélemény hangjára sokat adó em­ berként ismerték. Valószínű, hogy tetszelgett önmagának a gondolattal: az agyondicsért és a sárba pocskondiázott, ám mindenképpen az érdeklődés középpontjában álló ifjú költő az ő vendégszeretetét élvezi majd, s az ő busás bőkezűsége jóvoltából szebbnél szebb dalok­ kal öregbíti a magyar költészet hírnevét. (S a hálás utókor természetesen nem felejti el, hogy mindezt neki, Pulszky Ferencnek kö­ szönheti !) Egy év múlva, 1847-ben megjelentet Pulsz­ ky egy bírálatot Petőfiről, amely kritika sze­ rinte „szigorú, de barátságos” volt (állítólag ezt maga Petőfi ismerte el, pedig nála kritikusabb-érzékenyebb költő nemigen volt még a magyar irodalomban!). Ez a bírálat — alighanem őrzi a hamaro­ san tárgyalandó konfliktus hatását — hosszú évtizedekre meghatározta a Petőfi-képet. Di­ cséri, tömjénezi Petőfi költészetében mindazt, ami népi. („Petőfi múzsája a magyar köznép regéiben élő királyleány, mely mind mellett, hogy haja arany, könyűje gyöngy s mosolya rózsabimbó, mégis mezítláb megyen le a pa­ takra, hogy kedvesének ruháját mossa, s piros csizmát ölt vasárnap, midőn templomba ké­ szül; egyébiránt hétköznap reggeltől napestig mindig danol.”) (4) Ugyanakkor viszont elvet mindent, ami politika, ami forradalmi, ami összeegyeztethetetlen a Pulszky és nagyon so­ kan mások által magasra értékelt politika­ mentes költészettel. (Azt írja Petőfiről, hogy a hazáról és a magyarságról fogalma sincs, mert a világszabadságról ír verseiben!) Egyetérthe­ tünk hát Fenyő Istvánnal, aki Pulszky bírá­ latáról megjegyzi, hogy a Petőfi-képmás eltor­ zítása, az egyéniség meghamisítása ebben az esszében vette kezdetét. (5) A hír tehát elterjedt, mire törekszik a szé­ csényi várúr. Vahot Imre felső-magyarországi utazásra indult, s élményeiről a Pesti Divat­ lapban számolt be. A végig szatirikus, gúnyos hangú beszámolóban (egyike a Heinét után­ zóknak) Szécsény is szerepel egy-két sorban. Túl azon, amit már eddig is irtunk, Vahot még megjegyzi: „Deíme, megjött a jobb kor s egy férfiú, kinek herczegi, grófi czím ugyan nem büszkélkedik családi törzsfáján, a ma­ gyar irodalom és művészet iránti nemes von­ zalomból, baráti segédkezet át az elhagyott magyar költőknek és alkalmat nyújt nekik arra, hogy az élelemkeresés gondjai nélkül énekelhessék a szabadságot és szívök szerel­ mét!” (6) A Honderűben megjelent cikk — amelyet korábban idéztünk — meglehetős kemény hangon, mellőzve a Vahot-féle iróniát, utasítja el a Pulszky-féle jótékonykodást. Szegény magyar írók már idejutottak volna, hogy a „pénzaristocratia leggyöngébb árnyéklata” pártfogolja őket? Egy biztos: hogy Petőfi nem fogadta el a felajánlott lehetőséget. Ha ugyan ez a felaján­ lás elhangzott egyáltalán. Mindenesetre tudott Pulszky szándékáról, s bízott abban, hogy az új irodalmi mecénás jóakaratára számíthat, s erőt véve közismert büszkeségén, kéréssel for­ dult hozzá. Valószínű, hogy 1846 decemberé­ ben szövögette magában újra régi vágyát, kül­ földre akart utazni. Ehhez szeretett volna Pulszkytól kölcsönt kérni, s megadja majdan, amikor összegyűjtött művei megjelennek. Pulszky még nem válaszolt levelére, amikor Pesten a Vadászkürt vendéglőben találkoztak. Petőfi barátaival, Degré Alajossal, Lisznyai Kálmánnal volt ott, míg Pulszky más urakkal ebédelt. Ebéd után átült Petőfiék asztalához, nagy hangon, sokáig beszélt készülő új törté­ nelmi regényéről, majd hirtelen a költőhöz fordulva, amúgy mellékesen megjegyezte: „Kedves barátom! leveledre személyesen akartam megadni a választ. Nagyon sajnálom, de sok károm volt a gazdaságban, s most a szécsényi jószágon annyi befektetésre kellett költekeznem, hogy egészen ki vagyok merítve. Kívánságodat ez alkalommal sehogy se telje­ síthetem. ..” (7) Hát körülbelül csak eddig tartott a nagy­ lelkűség. Amikor az ígéretet kellett volna valóra váltani, rögtön meghátrált, s a hagyo­ mányos kibúvóval élt. Tudjuk, hogy ennek a kijelentésnek egyébként nem volt semmi alapja. Igaz, sokat költöttek a kastély rend­ behozatalára, a gazdaság beindítására, de min­ dig rendelkezett annyi jövedelemmel, hogy fölösen fedezni tudta volna — még kölcsön formájában is — Petőfi utazási költségét. (8) Petőfi a visszautasításra nem szólt semmit, csak elmosolyodott, jegyezték fel barátai. Ké­ sőbb aztán sokkal élesebben, a maga hirtelen módján felcsattanva mondta ki véleményét Pulszky tervéről: „Hallottatokilyet valaha!” Ápolóintézet költőcsemeték számára! Kinek van kedve fölcsapni? Mindegyiknek lesz kü­ lön czellája, hol ódákat írhatunk Maecenas házigazdánk tiszteletére. Nos, kinek kell a költő-prófunt ?" Így hát végérvényesen szakított Petőfi Pulszkyval és hamvába holt tervével. Nem fo­ gadta el a „költő-prófuntot” (de más se na­ gyon, mert ezután Pulszky igen hallgatott a felajánlott kerti lakról), és így Szécsény sze­ gényebb lett egy Petőfi-látogatással. Jegyzetek: 1. Honderű. 1846. 16. sz. 319. p.; 2. Hat­ vány Lajos: Így élt Petőfi. 1. k. 860. p.; 3. Pulszky: Életem és korom 1. k. 260. p.: 4. Pulszky: I. m. 266. p.; 5. Fenyő: Haza és tudomány. 301. p.; 6. Vahot Im­ re: Üti élmények és csalánok. Pesti Divatlap. 41. sz. 807—810. p.; 7. Degré Alajos: Visszaemlékezéseim 1. k. Bp. 1883. 137. p.; 8. Erre vonatkozó gazdasági számítások, iratok: OSZK Oct. Germ. 286.; 9. Berecz Károly: A régi „Fiatal Magyarország”. Bp. 1898. 13—14. p. Praznovszky Mihály �Laczkó Pál Egy eladó nézetei Naplót kezdtem — teljesen nevetséges. Nem mondanám, hogy va­ laha is naplóellenes voltam. Többet például olvastam is. És szinte min­ den esetben szívesebben, mint a gimnáziumi olvasmányokat. Most, hogy magam is naplóvezetésre szántam magam — szántam? kénysze­ rítő szükségét éreztem! —, valahogy mégis lányosan rózsaszínűnek tű­ nik az egész. (Bár hol az a lány, aki ma még naplót vezet?) Először is tehát: nem naplót írok — ezek csupán feljegyzések. Másodszor: feljegyzéseim és ez a füzet nem köteleznek semmire — arra a rabszolgamunkára sem, amit a naponkénti írás jelentene. De miért kezdem máris kibúvókkal, mellékes szempontokkal, ami­ kor alig hat órával ezelőtt még olyan erős szükségét éreztem a beszéd­ nek, hogy — most úgy tűnik, indokolatlanul — majdnem önvallomás­ ba kezdtem a „kartársaknak”. Nem is tudom, honnan támadt az ötle­ tem, amikor rohamom (minek nevezném másnak?) nem csillapulván, kértem a kollégákat, figyeljenek az én szektoromra is, majd átugrot­ tam a papírosztályra, kiválasztottam ezt a füzetet, amibe most írok, azzal a szándékkal, hogy este itthon mindent lejegyezzek, ami történt (Miért is nevezném tehát naplónak? Nem volt több a szándékom, mint hogy azt a néhány percet leírjam, amit fél három tájban oly ne­ hezen éltem át.) De hát mi történt? Jóformán semmi. Figyelemre is alig méltó az egész. Most, több mint hat óra múltán, szinte már nem is tartom fon­ tosnak. Mit ülök itt, mint valami lány? Minek szedegetem össze a nap morzsáit? Egy apró megingás, amit most hajlandó vagyok szédülésnek tekinteni, pusztán biológiai mozzanatnak, több óra elteltével miért len­ ne fontos? Hogyan őrizte volna meg jelentőségét mostanáig, ha sem láz, sem a betegség más kísérőjelensége nem tört ki rajtam? Félnék felidézni, mi történt? Hiszen alig történt valami, ahogyan az előbb is írtam már! Vagy valójában minden lefokozódik egészen rövid időn belül? Ami az előbb jelentős volt, alig valamivel később már teljesen valószínűtlennek tűnik? — s mindent kitöltő zsarnoksága a mi nevet­ séges gyengeségünk jele lesz? És mindent inkább, mint a nevetséges­ séget! Jobb, ha az ember semmit sem hagy eluralkodni magán. Elkép­ zelem, mit éreznék most, ha ahelyett, hogy a füzetvásárlásba menekül­ tem volna, fecsegni kezdek a kollégáknak! Brrr. Viszont most megér­ tettem a nők rögtöni fecsegésigényét: „Addig üsd a vasat, amíg meleg!” — de mit kezdek én most már az egésszel, amikor dermedt vas a dél­ utánom? Ismétlem: affelé hajlok, biológiai megingás volt az egész. Ebédről visszafelé jövet éreztem, hogy túlzottan tele vagyok, s az az egy pohár sör, amit már tele gyomorra ittam, nem mozdít bennem semmit, mintha az ebéd teljesen kitöltené a gyomrom, mint a disznó­ sajt tölteléke a bőrt. Éreztem, hogy csak a kávé segít. Kávét, mint mindig, most sem az étteremben ittam, mert a női fehérneműosztály hölgydolgozóihoz jártunk át; ahogyan a forgalom engedi, ők főzik ne­ künk is. Az utcán kigomboltam a télikabátomat. Már átmenetit kellett vol­ na felvennem, mert a kora tavaszi időhöz túl melegnek bizonyult a téli. Valahogy a szép idő sem érdekelt. Verdeső, laffogó kabátszárnyaim sem tudtak jókedvre deríteni, s nem tudtam odatartani magam a nap­ nak arra az öt percre sem, míg az áruházba visszaértem. Csak a kávé­ ra vágytam. Tényleg sokat ettem, vagy tavaszi fáradtság? — kérdez­ tem magamtól. Jobb lett volna mégis, ha kivételesen az étteremben is fogyasztok egy kávét? A vérnyomásom, amilyen alacsony, elbírta volna még a hölgyekét is a fehérneműosztályon. A koraszülöttségem az oka, mondta anyám; de szerintem tőle örököltem. Képes aludni egy bögre méregerős feketével is. Attól legfeljebb horkol. Lehet, hogy már most is alszik, tévénézés közben. Szóval délután enyhe főfájást éreztem, álmosság és fáradtság tört rám. Míg a lépcsőn felmentem az emeletre, minden vér alászállt bennem. Szokásom szerint megmostam az arcomat, hogy az étterem elegy ételszaga ne irritálja órákig az or­ romat, s ez most a fejemnek is jót tett. Abból is gondoltam, hogy va­ lami nincs rendjén nálam, és valószínűleg lassabban jöhettem vissza az ebédről, mint szoktam, mert az első főzet kávéból már nem jutott, mint egyéb napokon, s várnom kellett. Visszamentem a helyemre, s úgy álltam, hogy a próbatükörben lássam magam, de ne tűnjék fel senkinek, hogy magamat bámulom. Nyúlánk alakom a sápadtságtól még elegánsabbnak tűnt, mint rende­ sen. Eladói köpenyem sem tudta eltakarni ápoltságom és jólöltözöttségem. Az egész valahogyan mégsem imponált. Legszívesebben körbe­ fordultam volna, hogy minden oldalról szemrevételezzem magam, mint egy vevő, aki tetőtől talpig újba öltözött. Tettem is egy önkénte­ len mozdulatot, amitől a tükörképem hullámozni kezdett, akár ha víz­ tükörben nézném magam, és kavicsot pottyantanék az arcmásomra. (Ilyen távolságról valószínűleg a foncsorozás hibája ütközött ki, ötlik most eszembe.) Akkor viszont nem tudtam, szédülök-e vagy a tükör játéka miatt vannak látászavaraim. Meghökkenve meredtem meg. Et­ től az alakom ismét kisimult a próbatükörben. Majd újból megmoz­ dultam — ugyanaz a szédítő, émelyítő varázstükör-imbolygás. Meg­ merevedtem. Most viszont hasztalan, mert a szédület nem hagyott el. Mozdulatlanságra törekedtem, jó ideig szemben álltam magammal, most már teljesen leplezetlenül. A távolság ellenére próbáltam kifür­ készni arcom titkait, mérlegeltem a benyomást, amit másban kelthe­ tek. Néha úgy rémlett, nem is önmagamat látom ott szemben. Álltam ott, és valami azonosítási pontot kerestem elködösült emlékezetemben. Életem semmilyen részlete nem ötlött eszembe. Semmi emlékem nem volt arról, aki sóbálványmereven állt velem szemben. Talán még azt sem tudtam volna megmondani, hogy hívnak, hol lakom. Elléptem a tükör elől. Egyszerre az az érzésem támadt, mintha óra ketyegne ben­ nem, és igen pontosan, külön-külön egységként, a maga súlyának meg­ felelően éreznék minden percet. Életem elmúló perceit. Megijedtem? Nem is tudom. Most józan megfontolással azt mondhatom, hogy hu­ szonnégy év, az én huszonnégy évem, nevetségesen kevés az ijedtségre. Tehát nem ijedtem meg? Vegyük úgy. Viszont pontosan emlékszem, mire éreztem magamban hihetetlenül erős ösztönzést: „Meg kell je­ gyeznem mindent, meg kell hogy maradjon bennem minden pillanat.” Mintha strandon bukkantam volna fel a víz alól, ahol is a néma vilá­ got vidám ricsajozás váltja fel, úgy tört a fülembe az áruházi zaj, s mintha hályog hullt volna le a szememről, és mindazt, ami az áruház­ ban naponta előttem volt, akkor láttam volna először. A töméntelen árucikk a maga egyedi különvalóságában jelent meg. Az eddig nagy­ vonalúan áttekintett látvány most tobzódó részleteit szórta a szemem­ be. Részletek, részletek, részletek és még egyszer részletek! A szemem valósággal falta őket, s az agyam erőlködve igyekezett lépést tartani, mintha mondjuk, valamilyen számtáblázatot próbálnék — hasztalanul — rögzíteni. És amit befalt az emlékezetem, azt most is látom (a teljes áruházat vevőkkel együtt), s a délután emléke ebben a percben úgy csap rajtam végig, mint az elrohanó teherautó szele a gyalogoson. Hát ilyen lennék? így kivetkőzhetek önmagamból? Nem, nem. Soha nem is voltam ilyen. Én tulajdonképpen szenvtelen vagyok. Nem is szenvtelen, csak éppen jobb szeretem figyelni a dolgokat. Olvastam valahol, hogy vannak mozinézők, akik az első sorokat kedvelik, mert így jobban „benne vannak” a filmben. Én nem, én szívesebben ülök a hátsó sorokban, lehetőleg a legutolsóban. A film az film, és én néző vagyok. Csakhogy most (azaz délután) megmagyarázhatatlan érzéseim elborítottak mindent, miközben szemem teleobjektív módjára tapadt az áruházi látnivalókra, agyam mint egy számítógép memóriaegysége, feszülten kattogott. (Bár fogalmam sincs, az kattog-e. Egyáltalán: ma­ gamnak miért szükséges bármiféle hasonlat?) Attól féltem, elhullajtok valamit a látványból, s ezzel az életem lesz kevesebb. „Fölírni, följegyezni mindent!” — jutott eszembe a mentőötlet. Átrohantam a papírosztályra ezért a füzetért, amibe most írok. Míg kiválasztottam, megvettem, valamelyest megnyugodtam. Akkorra a második főzet kávé is lefolyt, mivel a többség már ivott, ebből a szo­ kásos adag fölött jutott. A megszokottnál nagyobb adag koffeintől vég­ leg helyrebillentem. Kábultságom elmúlt, izgatottságomnak nyoma sem volt, legfeljebb az ujjbegyeimben éreztem némi bizsergést. Valami alaktalan űr maradt a mellemben, majd egészen tisztán formát öltött bennem a helyrehozhatatlan mulasztás érzése: eddigi életemből nyom­ talanul múlt el fölöttem minden. Mintha idáig emlékezet nélkül éltem volna. Ha délután ott a kávé után megkérdezem magamtól, mi a további szándékom, azt hiszem, nem lettem volna eléggé tisztában magammal. Mint ahogy sohasem éreztem magamban igazi indíttatást — mondjam így: elhivatottságot — semmi iránt. Azt mégsem mondanám, hogy az ambíció hiányzott belőlem. Még ha hiányzott volna is, mivel magya­ ráznám, hogy egészen a tükörjelenet idejéig várakozásban éltem? Cincinnátusnak éreztem magam, egy titkos nagyrahivatottnak (mire?), s magam előtt is titkolva, azt reméltem, hogy majd a tömeg fogja tőlem követelni, hogy váltsam is valóra a bennem rejlő lehetőségekét. Mind­ ez pusztán annak lenne köszönhető, hogy anyám külön latinra is be­ íratott („Latin nélkül nem mehetsz előre!” — hogy honnan vette?), és így tudok Cincinnátusról, akit az eke szarva mellől hívtak el diktátor­ nak? No nem! Cincinnátus mindössze — bár ez nem kevés — nevet adott bennem valaminek, ami eddig elhomályosította a tekintetemet: lehetnék bármi, de én arra várok, hogy megszólítson az, amivé lennem kell. És a ködből most kiváltak a részletek! Bennük érzem a várva várt felszólító erőt. Mégis, mit kezdjek ezekkel ? Ez nem elhivatás! Vagy talán igen? Délután persze még azt hittem — a zárásig volt időm rágódni, a forgalom gyér volt —, ezeket a zá­ porozó részleteket kell rögzítenem magamban: az emlékezet zsúfolt raktárára van szükségem. Most, több mint hat órával az események után, erre már nem érzek ösztönzést. A részletek kérdéskörében azon­ ban, azt hiszem, az van elrejtve, amit úgy nevezünk, hogy a „saját elméletem”. Mindig elcsodálkoztam azokon az embereken, akik valamilyen kérdéssel kapcsolatban így nyilatkoztak: „Erről én azt szoktam mon­ dani ...”, „ezzel kapcsolatban az a — már többször hangoztatott — vé­ leményem. ..” stb., stb. Éreztem mindig, nekem többre kell töreked­ nem. Egyetlen elvet kell találnom — ami áthat mindent. Feljegyzései­ met tehát ennek a kutatásnak szentelem. Azt hiszem, délután rábukkantam erre az elvre, ha nem is axio­ matikus tisztaságában. És ha most nem is változatlan hevességgel ele­ venedik fel a délután, arra jó, hogy tisztábban lássak. A részletekről van szó — mint már említettem. A részletekről pedig a következőket gondolom. Például: az elegancia nem más, mint a részletek összhangja. Nem elég a jólöltözöttség, azaz nem elég a divatos öltöny. Kell hozzá az is, ami nem látszik. Az ápolt test, a fehérnemű, a desodor, a borotva mi­ nősége, az arcszesz is, a testtartás és a mozdulatok begyakorlottságon alapuló biztossága, párosulva bizonyos kiszámítottsággal — ilyenekre gondolok. A részleteket látom mindenben, ahogy most sorra veszem az élet egyes területeit. Mindent kitölt, felapróz a részletezettség. A részletek kora, azt mondhatnám. Mindezt a magam munkájában, a saját szektoromban (FÉRFIZA­ KÓ, -ÖLTÖNY) is tapasztalom. Munkám olyan, hogy általában nem jelent túl nagy elfoglaltságot, inkább figyelmet igényel. Mint általában mindenhol, nálunk is, vevőinknek szabad válogatási és próbalehetősé­ gei vannak, legfeljebb a zakót segítem fel olykor-olykor az igényesebb vagy ügyetlenebb vevőinkre. Van tehát időm a nézelődésre. (Inkább azt teszem, mint fecsegjek.) A figyelés így is kötelességem (nagy néha tolvajlás is előfordul), ezért kényelmesen, feltűnés nélkül nézhetem az embereket. Megfigyeltem, milyen szívesen mászkálnak az árubőség- 11 �kiszóláson, mégis pontosan fedte mindazt, amit a jelenet hatására én ben (részletek!). Hozzászoktak és igénylik a változatosságot (— a rész­ magam is kívántam. Amint egyedül maradtam egy pillanatra, majd leteket!). Ha termelési értekezleten egyszer kifejteném az állásponto­ zümmögni kezdett a lift hívójele — akkor vettem észre, hogy nem mat az áruház egész vezetősége, a teljes személyzet — beleértve az csuktam be magam után a liftajtót —, olyan érzés kapott el, mintha utolsó takarítónőt is — előtt arról, amiről „lépéstartás a korszerű igé­ nyekkel az elárusítótér kialakításában is” címmel beszélnek, azt hi­ zsíros levessel leöntenék a vadonatúj zakómat. Hogy én ugyanazt érezszem, meglepődnének. (De legalább nem lehetne elorozni tőlem az el­ zem, mint ez a röhögő tróger? Remegett a kezem, míg az egyre türel­ vet, mint ahogy azt az árubemutató alkalmával az osztályvezetőm metlenebb hívójelre belöktem az ajtót. „A francba is! De sietős!” — tette. Igaz, jutalmat adott.) Eljátszottam a gondolattal, mennyire mél­ fakadt ki belőlem félhangosan. Nem tudtam, a lányra-e, a rakodó­ tatná a termelési tanácskozás összes résztvevője előtt valamelyik főmunkásra-e vagy magamra vagyok dühös. főfejes a meglátásaimat, s az sem lehetetlen, hogy... De hagyjuk ezt. Fent a helyemen elmúlt az egész, sőt, nyitás után el is feledkeztem (Az árubemutató alkalmával is az én ötletem volt, hogy ne csak a róla. Pedig a kevésbé forgalmas órákban végigszaladhattam volna az bútorosztály építse fel a művelődési ház kiállítási termében a minta­ áruházon, hogy jobban megnézzem magamnak a lányt. Vagy esetleg szobát, és ne csak egy divatbemutatót tartsunk a nagyteremben, ha­ ebédnél kereshettem volna. Tulajdonképpen miért? Holnap megke­ nem tartsunk az árubemutató ideje alatt öltözködési és divattanács­ ressem? Hátha arra is rábukkanok, miért kell őt megtalálnom!? adást, hívjunk meg neves szakembereket előadásokat tartani stb., stb.; Egyébként kezd aggasztani ez a füzet. Amint a kezembe vettem majd a művelődési központ szervezi a közönséget. Elhebegtem az osz­ most az este, s még nem nyitottam ki, hanem a lapok élét fordítottam tályvezetőnek, az meg saját ötleteként, kidolgozva, az igazgató elé tet­ magam felé, furcsállva vettem észre a teleírt lapok éleinek elkülönü­ te. Igaz, hogy én meg egy előadótól hallottam a művelődési központ­ lését a még üresektől. Pedig a kezeim tisztaságára és ápoltságára ban, amikor az árubemutató előkészületei folytak, és hordtuk át a ki­ (hosszúkás, nőktől is irigyelt, félhold végződésű, szabályos körmeim vannak) külön is vigyázok. Mégis a teleírt lapok éleinek volt valami, állítandó cikkeket.) A lényeg az, hogy az árubőséget tálalni kell. Egyrészt tömeghatás­ a tiszta fehértől határozottan megkülönböztethető árnyalatuk. Jobb ra kell törekedni, másrészt a részletek érvényesülésére. Az utóbbi ma lenne tán nem írni? Meghagyni üresen a lapokat mint lehetőségeket? van igazán előtérben. A mennyiség ugyanis önmagában véve unalmas Hiszen mennyivel megnyugtatóbb egy ilyen jó formájú füzet patyolat­ és nyomasztó. A mennyiségen belül apróságoknak kell érvényre jutni, fehéren! Elképzelek egy „naplóírót”, aki évei előrehaladtával egyre amikor a kedves vásárló bejön „csak úgy nézelődni”. A feltűnés nem több üres füzetet őriz kulcsra zárt íróasztalfiókjaiban. Vagy mennyi­ feltétlenül az üzletért kell, hanem a vásárló szeme kedvéért, szinte vel egyszerűbb lenne, ha az előbt*leírt eset után csak annyit vetnék csak szórakoztatásul. Megfigyeltem családokat — papa, mama, két oda: stb., stb. Hiszen mi lényeges történt még később? Ugyanaz, mint gyerek —, akik rendszeres időközönként végigjárják áruházunkat. Jól minden nap. Még a vevők is szokványosak voltak. Önunalom — amire ismerem a vásárló és a nézelődő ember közötti különbséget, első pil­ az stb. a leghűségesebb metafora. írni viszont a piszkolódó lapok elle­ lantásra észreveszem, ki melyik. Ezért a családokról is mindig kitűnik, , nére is szórakoztató. És ha már a nemtörténést üresen hagyott lapok­ éppen mi a szándékuk. Nyugodtan mondhatom, a legtöbb esetben az kal vagy sebével intézem el, a 24 évemről még mindig írhatok. áruház közös szabadidős-programja a családoknak. A lényeg azonban Anyámról, magamról: a „nézőről”, vagy másképpen Cincinnatidról, most nem ez, hanem az, hogy mi kínálja a látnivalót a nézelődőknek. s annyi másról. Mert hiszen a tegnapi kétségbeesés, mint minden szél­ A részlet! És mi ez, ha nem az elméletem igazolása?! sőség, jócskán elrugaszkodott a valóságtól. Munkaidőm teljes nyolc De ha nem hinnék a magam szakmai tapasztalatának, a sajtóból, órája kellett, hogy utólagos kétségeimet emlékeim keresgélésével le­ a rádióból, televízióból vett példák végleg meggyőznének. Szisztema­ hűtsem. Habár egy idő után, mint már említettem, mérhetetlen ön­ tikus gyűjtés nélkül is eszembe jut egy csokorra való idevágó hír, ri­ unalom telepedett rám, arra mégis jó volt az egész, hogy megnyugtas­ port, interjú. A szájvíz váratlan országos hiánya, az üvegek visszavál­ sam magam, múltam nem üres zsák, s emlékezetem némi megerőlteté­ tásának kérdése (belkereskedelmi rendelet lett a vége), a korcsolya­ sével regényre való limlom kerül elő. cipő nem kielégítő választékának kérdése. Szóval a részletek. Mindezt Itt van mindjárt anyám. Mennyi időbe telt, míg leszoktattam ma­ betetőzte, hogy a napokban hallottam valahol, valaki azzal dicseke­ gamról! Most már tökéletes lakótársak vagyunk. Mióta apámtól el­ dett, hogy többsebességes az autója ablakkeféje. Szóval, a részletek. vált, időnként még albérlőt is tudunk fogadni. De ahelyett, hogy ideEzer meg ezer részlet. oda ugrálok az időben, egyszerűbb lenne, ha a gyógyszertári jelenet­ Ügy vélem, nagyon eredeti gondolat. Elégedett vagyok magam­ nél kezdeném. Hiszen abban benne van anyám is, s egy korai foga­ mal. Mára ennyi elég. Holnap áru érkezik, feltöltjük a vásárlótér kész­ dalmam — ha egy 4—5 éves gyereknek a ködös képzeteken kívül már letét is. Hiába, itt az új szezon. egyáltalán lehet elhatározása. Még valami: a mai kapkodó habzsolás nem méltó hozzám. Ha Azzal kezdődött, hogy egész testemet apró kiütések lepték el, éj­ már részletekről és részletezettségről van szó, hozzám nyilvánvalóan szaka félrebeszéltem, s reggel anyám nagykendőbe bugyolálva az első a finom tüzetesség illik. járattal bevitt a városba (ide, ahol most lakunk). A korai ébresztőtől és a láztól jóformán semmire sem emlékszem. A gyógyszertárban tisz­ tult ki a tekintetem. A terem közepén álltam, arcok fordultak felém. Anyám a berlinerjét többször keresztültekerte rajtam, hátul pedig biz­ Folytatom. És méghozzá micsoda szerencsével! Miért nevezem sze­ tosító tűvel tűzte össze, lábamon a legalább három télre vett botos tér­ rencsének, ami történt? Mert tegnap este már azt hittem, ezután csak dig ért. (Ma tudja-e még valaki is, mi volt az a botos?) Ezt láthatták a végnélküli meditációkkal töltöm az elalvás előtti órákat. rám szegendő tekintetek. Ügy tűnt, az emberek nem is a pénztárnál Kezdem az elején. A tavaszra való tekintettel nyitás előtt feltölés a gyógyszerkiadó ablakoknál állnak sorban, hanem engem fognak töttük az elárusítótereket. Nekünk kevesebb munkánk volt, mint más körbe. Olyan vastag az embergyűrű, arcgyűrű, szemgyűrű körülöttem, osztályoknak. Ugyanis az öltönyök, szólózakók, -nadrágok a helyükön hogy a folyton nyitódó ajtón becsapódó hideg párát is alig érzem az maradtak. A téli holmi helyére átmeneti és tavaszi kabátokat (újra arcomon, csak a szürke kavargását látom a láberdő között, mintha is­ divat a lóden), könnyű dzsekiket meg esőkabátokat és az örök ballo­ meretlen szörny közeledtét jelezné. Anyám sehol. Az embergyűrű las­ nokat (milyen unalmasak már!) raktuk ki. Szóval, az én szektoromban sú körmozgásba kezd, majd egyre gyorsul, s az egyes testrészek meg­ alig történt valami változás. Emiatt, ha osztályszintű volt is a munka, duplázódnak, kimozdulnak anatómiailag rögzített helyükről, felcseré­ nem kellett különösebben strapálnom magam. Amit más szektorokba lődnek, egymásba folynak, majd teljesen összemosódnak, s mindent el­ hordtunk, az sem izzasztott le, hála a teherliftnek és a gördülő ruha­ fed a lábak közül feltörő szürke gomoly gás. Még érzékeltem a Szaturtartóknak. A raktártól az elárusítótérig alig kellett valamit is kézi erő­ nusz-gyűrűt körülöttem, amikor egy női sikoly megállította az esze­ vel mozgatni. Mechanikusan, gyorsan, kedvvel ment az egész. A regge­ veszett forgást, s fejem fölött megpillantottam az üvegfityeg őkkel li nyitás előtti másfél óra alatt szinte vidámabb és nagyobb felbolymegrakott csillárt. A berliner a tarkómon is felfogta az esést. Anyám dultságot mutatott az áruház, mint egy közepes forgalmú délelőttön. a sikoltásra figyelhetett fel. A padlón hevertem elnyúlva. Teljesen ma­ A színes kavalkád már-már feledtette velem, hogy alapjában véve a gamhoz tértem, de erőtlen voltam, nem tudtam felülni, még kevésbé nyugodt álldogálást szeretem a nadrágtartó körtárcsák mellett. A lefelállni. Ügy tűnt, mintha a csillár magasságából látnám magam. föl liftezés, az ide-oda kocsizás végül is kedvemet szegte. Anyám ijedtsége, siránkozása egyáltalán nem volt ínyemre. Leszedett Az utolsó szállítmányért mentem vissza, s amint kiléptem a teheronnan fejtről! Pedig legszívesebben továbbra is a csillár valamelyik liftből, a női öltözők ajtaja előtt a bútorrészleg egyik rakodómunkása karján ültem volna, fedve az üvegdíszektől, hogy zavartalanul és füg­ (lehetett vagy ötvenéves) szorongatott egy tanulólányt. Persze semmi getlenül szemlélhessem az alant folyó jelenetet. Anyám, miközben új­ távolabbi célja nem volt, pusztán a kéz öröméért tette. A fogdosások, ból visszaültetett egy karosszékbe, ahonnan az előbb öntudatlanul fel­ tapogatások, férfiincselkedések itt az öltözők tájékán gyakran előfor­ keltem, apámról mormolt valamit, és akkor is őt szidta, amikor kese­ dulnak, de ilyen határozott eredményig a forgalom, no meg a várható rűt itatott velem, amitől egész testemben megrázkódtam. A buszon kézrácsapások, esetleges pofonok miatt sem a kujonság. sem a női en­ hazafelé is apámról beszélt. Az ablakokat vastag zúzmara borította, gedékenység nem merészkedett. Akiket ma láttam, azoknál, azt gyaní­ lehelettel sem lehetett felolvasztani, anyám hát engem babusgatott, tom, mindkét részről nagy volt a meglepődés. A férfi az első pillanat­ mintha még csecsemő lennék, és én tűrtem. ban nem hihette, hogy odáig jutott a keze, ahol van, s az eladólány Este félálomban voltam, amikor apám hazajött. Még nem ment le (talán még tényleg tanuló) már későn ocsúdott, amikor a rakodómun­ a lázam, a gyógyszerek duzzasztottak. Kínomban ismét kiköltöztem ma­ kás ujjai, mint a lefordított kosár a galambot, körbefonták a melleit. gamból (mint a gyógyszertárban a csillárra) a mennyezetnek abba a A liftajtó nyitására riadhattak fel. hamarább a lány. Visongva sza­ félhomályába, ami a beárnyékolt lámpától keletkezett. így fölülről badulni próbált. Előre azonban nem futhatott, mert úgy méginkább láttam mindhármunkat. belepréseli melleit a markokba. Megpenderült, szembe került a férfi­ Anyám most is azt mondta apámnak, amit már annyiszor. Leg­ val, aki máris átkulcsolta, torokmélyről jövő hörgésszerű röhögéssel. alábbis „föntről” úgy tűnt, már sokat hallottam, de csak most értettem De a lány már a férfi mellkasának szegezte könyökét, majd egyetlen meg először, miről van szó. heves lökéssel kiszabadította magát, mielőtt a karok összezárulhattak „A magad dolgára persze most se volt se idő, se kocsi! A saját volna a hátán, és lángbaborult arccal az öltözőbe szaladt. gyereked meg is dögölhet! Húzhattam magammal ezen az úton! Ebben — Egyem a színhúst belőle, ha utána mehetnék...! — kacsintott az időben! Tudod te, milyen nehéz egy ilyen beteg gyerek? Hányszor felém az öregedő szatír, s azzal ügyet sem vetve többé rám, bútorszál­ mondtam már, hagyjuk itt az egészet! Költözzünk be hozzátok! Anyád lító kézikocsija fogantyúját megragadva, a raktár felé vette az útját. is hányszor mondta! Mit akarsz te a parasztok között? Majd egyszer A torkom kiszáradt, nem tudtam pontosan, mit értsek a „színhús” téged is odaszúrnak a meszelt falhoz egy vasvillával!” 12 �„Fogd be a szád. Ide küldtek. Itt maradunk. Hagyd aludni a gye­ reket.” „Igen!? Egyszerre de jó apa lettél! Amikor hordtam, már akkor is a gyereked volt! Akkor se toltad hamarabb haza a képedet, mint most! Csak az izgalom, itt, egyedül, egész álló nap .. „Elég. Fedél van a fejetek felett. Te ezért is éppen eléggé örül­ hetsz.” „Áá...! Kinyögted végre! Csókoljam meg a lábad, mert a Szak­ munkás Úr feleségül vette a szegény tüdőtágulásos üvegfúvó lányát!” „Elég! Itt maradunk, amíg itt van rám szükség. És befogod a szádat, mert különben .. „Nem a parasztjaiddal beszélsz, te! »Bakancsos úr«! Nekik paran­ csolgathatsz, de nekem nem! Én egyszer úgy itt hagylak.” „De most már elég, a hétszentségit a mocskos szádnak .. Apám fenyegetően felállt, mire ijedtemben felnyögtem az ágyban. Anyámnak jól jött a meneküléshez: hozzám lépett, fölém görnyedt, matatott a takarómon, a hátát mutatta apám felé. Apám, hogy befejez­ ze a mozdulatát, az ajtó felé indult, majd becsapta maga mögött. A következő ősz még ott ért bennünket, azon a sáros, falusias jel­ legű járási székhelyen. Mióta szüleim szóváltását hallottam, én is vá­ rosi akartam lenni, mint anyám, s amilyenek mindketten voltak apám megbízatása előtt. Pedig ha meggondolom, a patikai jelenet miatt nem is volt olyan logikus a vágyam. Aztán az ősz furcsa eseményeket hozott. Anyámat kifárasztotta hosszú betegségem, bizalmatlansága is csök­ kent a község lakói iránt, így rendszerint egyedül is elcsavaroghattam otthonról. Apám különben is azt mondta, hamarosan iskolába megyek, s ott nem jó annak a gyereknek, akinek nincsenek cimborái. A nyarat szinte teljesen kedvem szerint tölthettem. Nem érdemes róla sokat be­ szélni. Azt hitték, társakkal vagyok, pedig legtöbbször a kastélydomb oldalában, az elburjánzott parkban, vagy a még helyreállítatlan, hábo­ rús belövésektől lyuggatott kastélyban, meg a mocsarasodó, kerek ta­ vacska környékén játszottam. Lehetőleg kerülve a többieket, akiket alig ismertem, s akiknek szintén ezek a helyek voltak a kedvenceik. A banda azért megtűrt. Vélem, hogy apám miatt, akit láthattak az ünnepségek elnökségében. Olykor kalandjaikban is részt vettem, még ha pusztán szemtanúként is, az események perifériáján. Őszre már teljesen megszokták, hogy én is a közelükben vagyok. így történt, hogy a zászlókkal, énekszóval felvonuló tömeghez is velük csapódtam. A gyerekek kint rekedtek a kultúrház nagyterméből, de mindent fi­ gyelemmel kísérhettünk. Az oldalajtók mindkét szárnya sarkig tárva volt. Bentről össze­ vissza kiabálás hallatszott. Láttuk, amint többen felugrálnak, és öklü­ ket a színpad felé rázzák. Megpróbáltam az ajtóban állók között bel­ jebb furakodni, mert sejtettem, hogy apám is a színpadon ülhet. A nekihevült embereken átmelegedett az ázott ruha, kipárolgásuk szaga a cigaretta füstjével keveredve szennyes, meleg hullámként csa­ pott az arcomba. Aligha sikerülhetett volna a lábak között előre pré­ selnem magam. Annál is inkább, mert belülről két felnőtt nyomakodott ki a teremből, engem arrébb löktek, s a többieket is szétkerget­ ték. A két férfi a klubterem felé tartott. Mire visszaérkeztek, már a többiekkel együtt ismét az ajtóban álltam. A lökdösődés megismétlő­ dött, sőt, most már többen is vállalkoztak arra, hogy szétkergessenek bennünket. A sarokig futottunk, nem tovább. Onnan vettem észre, hogy az egyik férfi kezében két, a másik férfi kezében egy szobor van. A szobrok olyan fehérek voltak, mintha krétából faragták volna őket. Mindegyiknek ismertem a nevét, anyám megtanította azokból a köny­ vekből, újságokból, amelyeket apám hordott haza. (Anyám, mióta az eszemet tudom, szerette volna, ha viszem valamire; ezért volt a külön latin is.) A két férfi abban a pillanatban, ahogy sikerült azonosítanom, mit tartanak a kezükben, magasra emelte a szobrokat. A teremben az eddigieknél is nagyobb ordítás tört ki, és szinte egy emberként állt fel a tömeg. Ekkor számomra egészen váratlanul, a két szobrot szinte egy­ szerre, teljes erővel a betonlépcsőhöz vágta. Éles csattanást vártam, ami után ezer szilánkra röppennek szét a fejek; ehelyett tompa puffa­ nást hallottam, s láttam, hogy a koponyák, a mellek és a talapzatok olyan darabokra törnek szét, hogy akár össze is lehetne őket illeszteni. Emlékszem, egy pillanatra fel is támadt bennem a vágy, hogy egy kar­ tondobozba összegyűjtsem a törmeléket, majd pedig otthon összerak­ jam magamnak a két szobrot. Izgatottan vártam, mi lesz a sorsa a har­ madik, most már magányos szobornak. A teremben az ordítás egyirá­ nyú hulláma megtört, úgy véltem, elcsitul, de a holtpontról újból az előbbi irányba, a bejárat felé lendült. A harmadik szobrot tartó férfi keze azonban szemmel láthatóan nem a teremben levők akarata sze­ rint működött, mert mielőtt az ordítás határozott irányt vett volna, mintegy jelezve, hogy a döntés megszületett, a kar egy árnyalatnyival hamarább lendült („csalás” — mondtam magamban, mint anyám, ami­ kor unaloműzésül leült velem kártyázni, és azzal is szórakoztatni pró­ bálta magát, hogy úgy tett, mintha én csalnék), ezzel magával rántva az ordítozás megtorpanó, de bőszületét még el nem vesztett hullámát, amely a tehetetlenségi erő következtében átbukott a holtponton, és új­ ból egy puffanást hallottam. A tömeg zavaros lármával ünnepelte a maga döntését. „Pedig én láttam!” — mondtam magamban. Gondol­ kodásra azonban nem maradt idő, mert minden gyerek nekilódult — engem is elsodortak —, ösztönösen is, de mert megértették az egyik férfi intését: a darabokkal azt csinálhatnak, amit akarnak. Valaki fel­ fedezte, hogy a szilánkokkal írni lehet, akár a krétával. Semmi remé­ nyem nem maradt, hogy összegyűjtsem a törmeléket. Alig sikerült egy kavics nagyságú darabkát megmentenem. Aznap már nem tudtam meg, apám ott volt-e a színpadon, vagy nem, csak azt éreztem, ha ott volt, veszélyben volt, és szerettem volna elmondani neki: „Én láttam...” Órákkal az események után vetődtem haza, s rémült anyámnak is mindjárt azt mondtam: „Én láttam.” „Apádat?” — kérdezte. „Nem.” „Akkor mit láttál? Nem láttál te sem­ mit! Nem tudjuk, hol van apád, kisfiam! Nem tudjuk! Se te, se én! Nem tudjuk!...” — ismételgette. Nem sokkal azután, amikor apám új­ ból felbukkant, visszaköltöztünk (illetve számomra az volt a beköltö­ zés) a városba. A kavics nagyságú mellszobordarabot magammal vit­ tem. Évekkel ezelőtt, amikor ebbe az új és komfortosabb lakásba köl­ töztünk — már gimnazista voltam —, akkor kallódott el valahol. Ér­ dekes, hogy később kiment a fejemből az egész kavicshistória, nem akartam mondani semmit apámnak, mint ahogy semmi kérdeznivalóm nem volt. Ha lett volna is, egy Idő múlva bajosan tehettem volna fel, mert nem sokkal ideköltözésünk után apám elköltözött tőlünk, majd el is vált anyámtól. Anyámtól sem igen volt módomban kérdezni, még ha eszembe is jut valami, mert a járástól való beköltözés után a bank­ hoz került, a munkája miatt kevesebb idő jutott egymásra. (Még apám szerezte neki az állást, s amikor elváltak, a lakás mellett még biztos pénzkeresetet is hagyott maga után.) Igaz, felkereshetném apámat (tényleg! mi lenne, ha megkérdeznék egyet-mást ezekről a felködlő emlékekről). A szakszervezeti székház, ahol most, nem sokkal a nyug­ díjaztatása előtt dolgozik, közel esik az üzletházunkhoz; de azt hiszem, gondosan kerül, s magamat hazudtolnám meg, ha erőltetném a látoga­ tásaimat. Ilyen szamár hogy’ lehetek! Egész nap koslattam az áruházban. Kerestem mindenhol. Sehol sem találtam. Ebéd előtt tíz perccel már a személyzeti bejárónál álltám, figyeltem, nem megy-e ebédelni. Ott sem láttam. Már azt hittem, a délutáni félműszakosokkal jár dolgozni. Azokkal sem láttam. Miután végeztem, és a szekrénybe akasztottam a munkaköpenyem, akkor ötlött az eszembe, hogy hiszen ha tanulólány, ma nem dolgozik, márpedig valószínűleg az lehet, s ha tényleg az, ak­ kor a hét három napján van nálunk gyakorlaton, a másik három na­ pon pedig iskolában lehet — okoskodtam. Az eredménytől egészen megkönnyebbültem. Ez a megkönnyebbülés viszont teljesen felébresz­ tett. Mi az, miért lett volna ilyen fontos, hogy megtaláljam? Egyálta­ lán nem fontos. Csak úgy, kíváncsiságból — szögeztem le. Érdektelen­ ségemet mintegy magamnak is bebizonyítandó, beültem az utamba eső első presszóba. Mondván, hogy nem fogom siettetni az időt „a mielőb­ bi viszontlátásig” korai lefekvéssel és más hasonló trükkökkel. És ez­ zel vétettem magam ellen. Azt hiszem, arról nem írtam még, hogy a tükörjelenet előtt már voltak bizonyos előjelek. Valami olyasmiben volt részem többször, mint a hipochondria. Fogalmak és meghatározások igyekeztek rám erőltetni magukat. Riadtan kaptam fel a fejemet minden váratlan ki- 13 �fejezésre. Egy elejtett szó utcán, televízióban, az áruház tolongásában, presszóban, meg némely szuggesztívebb kifejezés is újságban, könyv­ ben... Az egykedvű például. Megrándultam, mintha azt kérdezném: „Rám mondják?” Én lennék az, akire ez a címke rácsirízelhető? Nem, nem én vagyok. Hiszen, lám, milyen a figyelmem! A körülöttem tob­ zódó városzajból mit szűrök ki! Én valójában igen érzékeny ember vagyok. De tömegével voltak mostanában ilyen hallucinációim. Azt hittem, már vége az egésznek. Mióta ezt az átkozott füzetet a kezembe vettem, nem volt semmilyen hasonló esetem. És ma a presszóban ismét előjött. Szokásom szerint a sarokban és az ablaknál kerestem helyet (sze­ rencsémre, volt), hogy az asztalokat is belássam, és az utcát is figyel­ hessem. Imádok így nézelődni, meghatározott cél nélkül, rám telepedő különös ködben, mintha színszűrő kirakatüvegen át nézném a világot. Ebben a helyzetben, kizárólag a kávémat véve komolyan, különösen érzem, hogy mennyire tudnék élni. Képességemet ilyenkor abban jut­ tatom kifejezésre, ahogyan a kávémat kavargatom, majd ahogyan a csészéért nyúlok, aztán a mértéktartó és választékos kortyolásommal, és ahogy a csészém visszaérkezik a helyére. Már a kávé után voltam, amikor tétova tekintetem a szomszédaimat is tudomásul vette. Csak egyikük arcát láthattam, a velem szemben ülőét: nyíratlan, ritkás sza­ káll, sápadt arcbőr. A nekem háttal ülő, bár idősebb volt, mint az asz­ taltársa, házilag vágott apródfrizurát viselt. (Mindez nem ott ragadt meg az emlékezetemben, hanem már a kényszerű távozásom után „lát­ tam meg”.) Az apródfrizura már jó ideje győzködhette valamiről a ritkás szőrzettel fedett sápadtságot, de az csak a fejét ingatta keserűen, s minél jobban ingatta, annál többet ivott. Állíthatom, nem figyeltem rájuk (köztem és köztük is ott volt a színszűrő üveg), amikor az apródfrizurás felugrott, hátra rúgta a székét — egyenesen a térdkalácsom alá vágódott a széle! —, és azt mondta a jajdulásommal szinte egyidőben: „Kishitűség.” „Nahát! Bocsánatot sem kér... és még ezt mond­ ja!” — háborodtam fel, miközben a térdemet nyomkodtam. A sápadt arc velem szemben vörösre váltott, és bűnbánóan visszarántotta felhevült társát. „Gőg, igenis gőg van bennem!” — sértettségemben feláll­ tam, és az apródfrizurás vállát megtaszítva, de vissza sem nézve, oda sem mordulva egy pardont, otthagytam őket. (Mentemben tettem egy fémötöst a kávéért a felszolgálólány tálcájára.) „Méghogy kishitűség! Gőg!... Igen ...” Cincinnátusként éreztem, hogy csinálhatok bármit, én tulajdonképpen nem az vagyok, akinek hisznek, hanem akinek majd látni fognak akkor, ha... Mikor is? De ezt nem is kell tudnom. Vasárnap este van, s hogy egy kis tréfát is megengedjek magam­ nak: már csak egyet alszom, és látni fogom. Ha már izgat, végére já­ rok ennek a dolognak. Mert valóban izgat. Anyámmal kint ültünk az erkélyen (nem tudom, milyen régen történt ez utoljára), s ahogy egyre alkonyodott, éreztem, amint átjár az izgalom. Ettől olyan jóindulatú és szívélyes lettem, hogy egészen bizonyos, emlékezetes estét szereztem anyámnak. Ha már az erkélynél tartok, ezzel kapcsolatban valamit le kell jegyeznem. Nem kevesebbet, mint hogy a patikai emlékemet itt, ebben a lakásban, ezen az erkélyen értettem meg. Az pedig így történt. A vá­ lás után, amikor már egyedül maradtunk anyámmal, gyakran ültünk itt kettesben, szótlanul. Az erkély vasbeton korlátjára plédet terítet­ tünk, hogy a könyöklésnél ne törje az alsókarunkat. Csendben vol­ tunk, ritkán szóltunk valamit. Többé-kevésbé értettem, mit jelent neki ennyi évesen, s méginkább ilyen megviselten, hogy egyedül maradt. Aztán egy idő múlva már nem vele foglalkoztak a gondolataim, hanem a szemem adott elfoglaltságot. Innen, felülről nézve az utcát, vágott belém a gyógyszertári emlék. S egyszerre a két helyzet (fönt a csillár karján, itt fent az erkélyen!) egyazon pozícióvá állt össze. A legjobb­ kor. Hamarosan döntenem kellett, mit akarok csinálni a gimnázium után, s mivel egész gimnáziumi időm alatt úgy éreztem, saját színvo­ nalam alatt vagyok, a továbbtanulástól sem reméltem mást, jobbat, többet. Nem hittem, hogy másutt, mondjuk az egyetemen, rájönnek, hogy ki vagyok én: lehetőségeimben. Viszont valamit kezdeni kellett magammal. És itt az erkélyen fokról fokra megértettem, mi az, ami kell nekem. Rájöttem, hogy az én életformaeszményem szimbóluma egy ablakkönyöklő lehetne, egy már-már páhollyá kiképzett erkélyén, valahol a forgalmas belvárosban. Viszont ismerem a léttörvényt és magamat is: első a megélhetés (nem tűrhetem el, hogy anyám tartson el), s különben is vannak igényeim, amihez kell némi pénz. A kérdés viszont az, hogy az ablakkönyöklő és a megélhetés hogyan közelíthető egymáshoz? (Mert a legnagyobb gond ma a többet akarás. Többet akarni anélkül, hogy ténylegesen a miénk lenne, amink már valóban van — ez igazán nem nekem való.) Tulajdonképpen szerencsém volt. Hazudnék, ha azt állítanám, magam akadtam rá a megoldásra. Végül is anyám segített. Miután áldatlan viták után kénytelen volt belátni, hogy komoly a döntésem, és nem akarok valamivé lenni — legalábbis az ő fogalmai szerinti „valamivé” —, leánykori barátnői révén bejut­ tatott az áruházba, ahol jelenleg is dolgozom. (Szó volt a bankról, aho­ vá nem azért nem mentem, mert egy munkahelyen kellett volna dol­ goznom vele, hanem mert ahol annyi pénz van együtt, az már azért facsarná az orromat...) Már el sem tudnám magam képzelni másutt, mint az áruházban, sőt még az áruházon belül más részlegnél sem. Az én szektorom való nekem: FÉRFIZAKÓ, -ÖLTÖNY. A legrosszabb ál­ maimban se jöjjön elő mondjuk a fehérneműosztály (mindkét nemet beleértve): „Ez bő! Ez szorít...! Hozzon fél számmal nagyobbat! Ez nyúlik! Ez merev! Ez olyan seszínű! stb. stb.” Brrr ... Napok óta nem írtam. Ha nem is lehet azt mondani, hogy magával ragadtak az események (hiszen ilyen velem nem történhet meg), mégis határozottan megelevenedni véltem a napjaimat. Esténként ugyan ma­ 14 gam elé tettem a füzetet, de mindannyiszor arra gondoltam, hogy min­ den naplóban rögzített nap úgy hasonlít a valósághoz, mint a szögre akasztott nyúlgerezna az eleven nyúlhoz. Én pedig egyre inkább érez­ tem, hogy elcsípem ezt a nyulacskát. Elcsípni ugyan nem sikerült, de hogy becserkésztem, az tagadhatatlan; mondhatnám, szinte már tény­ kérdés az elejtése. Na szóval: ráakadtam a nyulacskára, aki a bútortróger hálójában vergődött a múltkor. (Ezt úgy írom, mintha emlékeztetni kellene ma­ gamat, milyen körülmények között láttam először — holott mindenre pontosan emlékszem.) Tanuló még, de most fog éppen végezni. Meg­ ismert. De meg ám! Tetszett nekem, hogy a méteráruk között találtam meg. A pultokra és a polcokra — közszemlére és tapintásra — kitett anyagoktól körülvéve igazán kedvemre való volt, s az is, ahogy eb­ ben a díszletben elpirult. Nem szóltam hozzá, hanem úgy tettem, mint­ ha a végeket szemlélném, s csak véletlenül esne rá időnként a tekin­ tetem. „Pirulj még, pirulj!” — biztattam magamban, miközben zakó­ nak való szöveteket, nadrágnak való jerseyt tapogattam az ujjaimmal. Idősebb nő kívánságára a felső polcon levő flokkonból emelt le egy tekercset. Amint lábujjhegyre állt, és megnyúlt derékban, belemarkol­ tam az éppen tapogatott szövetbe. Amikor visszafordult, ismét rám né­ zett. Talán a marokra fogott szövet sem kerülte el a figyelmét. Ami­ kor a vevővel végzett, hozzám lépett. — Mit akarsz? — kérdezte. Meglepetésemben nem tudtam ügye­ sebbet válaszolni, csak ezt: — Azt hiszem, nem ismerjük egymást. Mit akarhatnék? — Eszem­ be sem jutott, hogy vásárló is lehetnék, s esetleg kérhetnék valami jó nadráganyagot. Hiába, foglalkozási ártalom. Talán, ha nem a munka­ helyemen történik mindez. — Én viszont tudom, hogy ismersz — mondta élesen. Teljesen lefegyverzett. Mert ha azt feleli, hogy ő viszont emlékszik rám. De így! hogy tudja, hogy én ismerem őt! Mintha felnyitották volna a homlok­ csontomat ... — No, igen. Bevallom ... — hebegtem. — És most mit képzelsz rólam? Azt hiszed, mi, hogy behúzódok veled valamelyik raktárba? — Ugyan. Én pusztán azt akartam megkérdezni, hogy mehetünk-e együtt ebédelni. Különben azt az alakot felpofoztam volna, ha, el nem hordja magát. (Kezdtem magamhoz térni.) — Hiszem, ha látom — nyelvelt vissza. És ez így ment sokáig. Karmolt a drága, pedig láttam, hogy nem az a fajta. Jobb szereti az elernyedést. Csak valami, amiről fogalmam sincs, állandó feszültség alatt tartja. Valami egészen más, mint az a tény, hogy én láttam azt a jelenetet. Bár a hozzám való viszonyát egé­ szen bizonyos, hogy az a jelenet határozza meg. Végül együtt ebédeltünk. Nem ketten együtt, hanem egy asztalnál többen. Azt hiszem, a közeljövőben kiadásaim lesznek. Ismét fel kell, hogy vegyünk egy megbízható albérlőt. Hiába, már-már nőiesen szeretem a kiváló minőségű fehérneműt (titkolt fájdalmam, miért nincs akkora választék, mint a nőknek), az ingekért, s a hozzávaló nyakkendőért olthatatlan a rajongásom. (Az elárusító köpenyt egyedül azért utálom, mert nem érvényesülhet, ami rajtam van.) Most pedig fokozottan ad­ nom kell magamra. Egyéb kiadásaim is lesznek. Tervem ugyan nincs, de biztos vagyok a sikerben. Egészen hihetetlen! 1200 forintért adtuk ki azt a lukat, amit mi kisszobának hívunk. Nem elég a jó pénz, ráadásul az öreg — hatvan fölött van — csak heti három alkalommal alszik itt. Pestről jár le szakmunkásképzőbe, a kelmefestőket okítja. Az albérletet az újság­ hirdetésünk alapján az intézet foglalta le számára. Az öreget a sörön és a jó alváson kívül alig érdekli valami. Talán még a hajdanvolt nagymosodája és a kelmefestő üzeme. Az pedig már régen volt, s most mit kezdene vele, hiszen anélkül is úgy él, mint Marci Hevesen. Tervem kész. Közeledik május elseje. A végén még megházasodom. Ugyanis nem jött föl. Pedig minden készen várta. Középtájt vonultunk, aztán a tribün után a járdaszélen nézelődők sorfala mögött, a hullámzó tömegben vegyültünk el. Körülbelül kéthárom órám volt a tervem kivitelezésére. Mert legkésőbb akkor kel­ lett hazaindulnia valamelyik kora délutáni busszal. Estére eddig még sohasem tudtam itt fogni, se moziba, se színházba, de még csak ücsörgésre se egy presszóban, mert munka után az első busszal ment is ha­ za. „Az apám ...” — mondta mindjárt az elején. A vén parasztja tel­ jesen terrorizálja a lányt! (Innen van tehát az örökös készenléte!) He­ tek múltán, április közepén, ez a tárgyilagos közlés, hogy „az apám ...”, már mentegetőzéssé, sőt sajnálkozássá fokozódott. Tudtam, hogy május elseje lesz az első és sokáig az egyetlen alkalom. És az elmúlt. Léggömböt vettem neki (hamar eldurrant), presszók teraszán ül­ tünk, igazán kedvében jártam, bevetettem mindent... Közben a fel­ vonulás még egyre tartott, gyakran egymás arcához kellett hajolnunk, hogy a harsogó hangszóróktól, s a tömegzsivajtól értsük egymás sza­ vát. Pár kortyot ivott is, már gyakrabban nevetett, fejét hátravetve. Mégsem jött fel. Bátorságából mindössze annyira telt, amennyit ta­ nulólányként naponta hallva róla megszokott: a Kálvária sétányaira, girbe-gurba hegyi útjaira mentünk mi is, ahogy az osztálytársai be­ számolóiban is szerepelhet. Fölfelé számolgatta a lépcsőket. Minduntalan eltévesztette, s ilyen­ kor visszaszaladt a lejjebb levő pihenőteraszig, onnan kezdte újból. �Azt hittem, a bosszúságom miatt esik nehezemre a játék. De ahogy a lépcsők majd’ legtetejéről visszaszaladt, mert ismét eltévesztette, és én utánanéztem, amint vagy húsz lépcsőfokot alább szállt, hirtelen azt éreztem, én már öreg vagyok, a legidősebb bátyja lehetnék, ő pedig valójában még kislány. Mintha évtizedek távolából néztem volna őt is és magamat is. Mikor felért, valamit megérezhetett. Természetesen fo­ galma sem lehetett, mit élek át. Felém nyújtotta mindkét kezét. Meg­ fogtam, majd magamhoz vontam, s nekem most nem emelt akadályt a könyökével, mint az emlékezetes öltöző előtti jelenetnél, hanem át­ ölelt, s én csókolni kezdtem. Először az arcát, majd megduzzadt ajkait — egészen addig, míg a hátamon megéreztem a nap melegét. Aztán futni kezdtünk a hegyoldalba vájt, fák-bokrok között kanyargó, legya­ lult úton. Futottam és közben csodálkoztam. Csodálkoztam, hogy fu­ tok, s találgattam, hogy megszerettem-e. És csodálkoztam mindezen, amiért ezt latolgatom. Később sokáig ültünk egy padon. Blúzát mellei kezdővonaláig ki­ gomboltam, de megmakacsolta magát, amiből tudtam, hogy ez idáig én jutottam nála legtovább. Megelégedtem tehát az eredménnyel, s hagy­ tam a fantáziámat, hadd nyargaljon el a megnyílt lehetőséggel. Végül is rájöttem, hogy sokkal több fokozatra lesz szükség, mint eredetileg képzeltem. Ezért egy idő után magam gomboltam be a blúzát (mint ahogyan a régészek egy időre visszahantolják a leleteket), amiért hihe­ tetlenül hálás volt. Megeredt a nyelve, hagytam kedve szerint. Hátamat nekivetettem a padtámlának, jobb karommal átöleltem a vállát, időnként csukott szemmel élveztem a napot, amelynek merőleges sugarait át- meg át­ szőtte Anna csacsogása. (Érdekes, eddig még nem írtam le a nevét — ez az első alkalom.) Arra figyeltem föl, amikor az apjáról kezdett be­ szélni. Már tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozásunk, odafigyel­ tem, hátha megtudok valami lényegeset. Nem volt túl érdekes az egész. Az első és sokáig az utolsó „igazi” babájáról beszélt, aminek a disznójuk leharapta a fejét. Anyjával készült a határba megnézni, hogy érik-e már a bab. Az anyja a mélyúttól visszaküldte a szőke ha­ jú, kék szemű alvós babával, hogy ne vigye ki a földre, mert csak el­ koszolódik. Ő visszaszaladt, s mivel az ajtót az anyja már kulcsra zár­ ta, a babáját a tiszta kemencepadkára ültette. Estefelé a kondából ha­ marább hazaértek a disznók, mint ők. Nem volt otthon senki, aki a helyükre engedje az udvart végigkoslató jószágokat. Az éhes állatok megtalálták a babát, és leharapták a fejét. Apja, amikor hazaértek a határból, szó nélkül megverte. Csak lefekvés előtt értette meg, miért. Kereste a babáját, hogy vele alhasson, de a kemence előtt csak a meg­ rágott, lenyelhetetlen, élvezhetetlen kaucsukdarabokat találta. A baba fejének törmelékei elkeveredtek a homokkal és a hosszú, szétzilált, szőke műhajjal. Többet nem kapott semmilyen játékot. A történet végére érve éreztem, hogy igényli a gyöngédséget, de csak bizonyos határon belül. Mivel jócskán kifutottunk az időből, nem a csinált úton, hanem a bokrok között, egy kitaposott csapáson jöttünk lefelé. Régóta úgy érez­ tem, mintha néznének, de arra gondoltam, ilyen helyzetben és itt ter­ mészetes komplexusa ez az embernek. Mégis, nem sokkal indulásunk után két alakot láttunk magunk előtt az ösvényen. Az ösvény jobb és bal oldalára álltak, bele a gazba. Szabadon hagyták ugyan a járást, mégis az áthaladás köztük rosszabbnak ígérkezett a legveszélyesebb Kharübdisznél. Közeledtünk feléjük, hamar el kellett döntenem, mité­ vő legyek. Végül magam mentem elöl, fogtuk egymás kezét. Éreztem, hogy Anna fél. Amikor az egyik mellett elhaladtam, s a még előttem levő mozdulataira ügyeltem, karomban hirtelen rándulást éreztem. Azt hittem, megakadályozhatatlanul elszabadul valami egészen kiszá­ míthatatlan. Hátrakaptam a fejemet, s még láttam, hogy a mögöttem hagyott alak belekapott Anna mellébe, aki ösztönös védekezésében rántott meg a markomba szorított kezével. Még ha akartam volna, sem tudom elengedni az ujjait... Futni kezdtem, magam után vontam An­ nát is... A dobhártyámat szinte felszakította a két alak röhögése és az egyikük utánunk szálló megjegyzése: „Jók a dudái, mondhatom.” Tisz­ tán és összetéveszthetetlenül ugyanazt az undort éreztem, mint amikor a bútortróger búcsúzott tőlem az öltözők előtt azzal a megjegyzéssel („Egyem a színhúst belőle!”) — mintha szennyes, zsíros lével öntötték volna le a vadonatúj zakómat. Most a buszig kísérhettem Annát. Nem érdekelte, hogy együtt lát­ nak bennünket a falujabeliek. Meg volt róla győződve, hogy megmen­ tettem. Ezzel újból visszanyertem azt a fölényemet, amelyet mint a liftből kilépő nem kívánt szemtanú szereztem, s a méteráruk közötti találkozásunk alkalmával elveszíteni véltem, s amelyet immár végle­ gesen megtartok. Ha komolyan gondolom — mondta ma —, akkor ki kell, hogy menjek hozzájuk, és be kell hogy jelentsem az apjának. „De hát mit?” — kérdeztem. „Hát, hogy együtt járunk... és hogy mik a terveink.” Nem kérdeztem meg, „de hát mik?”, hanem igent mondtam, majd gyorsan határoztam: „Minek várnánk sokáig. Vasárnap elmegyek hoz­ zátok.” Nagy találkozó lesz. Rejtett taktikai harccal. Mindenesetre anyám személyében a hátvédet biztosítottam a magam számára. Ebédidőben felszaladtunk anyámhoz, bemutattam neki Annát. Tudtam, hogy lefegyverzem. Hiszen nem is emlékszem, mikor látogattam meg utoljá­ ra a munkahelyén. A kassza drótketrecéből kellett előjönnie, odáig viszont el is kellett jutni a hírnek, hogy itt vagyunk. Szándékosan a másik oldalról érdeklődtem felőle. Előttem az egybefüggő — bizton­ sági célokat is szolgáló — pult képezte hatalmas négyszögben dolgozott a személyzet (egy pillanatra elképzeltem, hogy én is megjelenhetnék ebben a medencében naponta, ha annak idején úgy döntök). A hír, mint a vízhullám, asztaltól asztalig terjedve eljutott anyámig, aki elő­ ször hitetlenkedve kisandított, majd kulcsra zárta a ketrecét, és átver­ gődött hozzánk a medencén. A kolléganői mind bennünket figyeltek. Megcsókoltam az arcát. Miután Annát bemutattam, ő is áthajolt a széles pulton, és megcsókolta. Nem hiszem, hogy alaposan megnézte volna Annát. Teljesen meg volt hatódva. (Elképzelhető, hogy nagyon szeretem ezt az asszonyt?) Vasárnap a zoknimtól a frizurámig mindennek újnak kell rajtam lenni. Tudom, hogy anyám ki fogja egészíteni a pénzemet. Elvégre futja az albérlőből. Szóval megtörtént. Brillíroztam. Minden eddiginél jobban sikerült eltalálnom a szolid, mégis mindenki mástól elütő, mégsem kihívó, első pillantásra nyilvánvaló eleganciát. Megjelenésem akkora bámulatot keltett, mint egy fiúsháznál a leendőbeli első látogatása, akiről kide­ rül, hogy sokkal szemrevalóbb, mint amilyent valaha is remélni mer­ tek nem éppen eszményi fiuknak. A bámulaton kívül sikerem első le­ csapódása az volt, amikor a már megterített asztalról — ebédre vár­ tak, s én közvetlenül a vasárnapi nagymise után meg is érkeztem — leendő anyósom leszedte a tányérokat, evőeszközöket. Helyükre, amint Annától megtudtam, az Anna számára már jóelőre megvásárolt, szek­ rényben őrzött — igazán ízléses — étkészletet rakta ki. Mértéktartóan ittam (ami nem volt nehéz, mert sose hajlottam az alkohol élvezetére), s az evés etikettjében igazán nincs nálam páratla­ nabb (néha magam is elcsodálkoztam, mit élvezek jobban, az étel ízét-e, vagy a kés, villa használatát?). Tartózkodóan bár, de oldani próbáltam zavarukat. Semmiségek kerültek szóba, nagy szünetekkel. Még szerencse, hogy a rádió szólt, s a Jó ebédhez szól a nóta cigány­ zenéje jótékonyan takarta az evés zajait. Mindenki kapkodva evett (engem kivéve) és keveset. Az asztalbontás nekik megváltás volt. Ebéd után Annával sétálnunk kellett a faluban. A nap egyetlen megingása ekkor következett be. Nem volt túl jelentős, senki sem vet­ te észre, s ha igen, a szülőknek csak tetszhetett. Arról van ugyanis szó, hogy a viselkedést illetően teljesen elszámítottam magam. Mereven, szertartásosan sétáltam ki Annával a kapun, jobb karomat nyújtva és derékszögben hasam előtt tartva. Nem sokkal később felfedeztem, hogy falun is sokkal közvetlenebb a viszony a fiatalok között — így a közszemlének kitett séta közben is —, mint eredetileg gondolhattam volna. A lányok derekának célzatos átkarolásától a lányok nyakában mint semleges tárgyakon lógó nyegle fiúkarokig terjedtek a változa­ tok. Nekem is váltanom kellett egy közvetlenebb (mégsem nevettet­ hetem ki magam a tinédzserekkel), mégis stílusos (utálom a stílustalanságot) testtartásra. Elsétáltunk a presszóig, kávét ittunk, Anna fa­ gyit evett (most pohárban, nem úgy, mint a barátnőivel, akikkel ha beültek is, akkor is tölcsérben hozta a pincér az asztalukhoz). Az utcán is és bent a presszóban is magamon éreztem a kíváncsi tekinteteket. Anna alig tudta türtőztetni magát örömében. A presszó­ ból a mozihoz sétáltunk, s hogy Anna kedvét tovább fokozzam, elszán­ tam magam a készenlétben tartott mutatványra: megcsókolni a száját, anélkül, hogy lépteinken akárcsak lassítanánk, megállnánk vagy el­ engednénk egymást. Ennek az a titka — még a presszós üldögéléseimen, s erkélykönyökléseim idején figyeltem meg —, hogy tökéletes legyen a léptek ritmusa, mert egyébként az ellentétes mozgás miatt a csípők ütközése lehetetlenné teszi a szájak találkozását. Ha a ritmus megvan, azt kell még tudni, hogy ez nem hosszú csók, hanem pusztán a remek hangulat kinyilvánítása, tehát másodpercnyi erőteljes talál­ kozásról van szó, amit az ajkak gyors szétválása miatt hang is kísér­ het. (Megjegyzem, hogy ha akár a lánynak, akár a fiúnak a kelleténél szélesebb csípője van, felesleges minden kísérlet.) Az egész a vártnál jobban sikerült. Anna megértette, mit kezdeményezek, kissé hátra­ vetette a fejét is. Mondhatom, megszolgálta az elragadtatottságát. Megnéztük még a mozi filmképeit is a reklámdobozokban, majd a park elaggott platánjai alatt üldögéltünk. Szóval, végigcsináltuk mind­ azt, amit egy átlagos vasárnap délután faluhelyen lehet; legfeljebb a moziba nem ültünk be. Akkorra értünk haza, amikor az anyósom az állatok etetéséhez látott. A hűtőszekrényből elénk tették az ebédről maradt rántotthúst és fasírozottat, s bár a szokatlanul zsíros ebéd megterhelte a gyomromat, mégis jó étvággyal haraptam néhány falatot. Uzsonna után Anna apjával kiálltunk az ajtóba. Anna közben az anyjával kiengedte a két borjút, hadd futkározzanak a tágas udvaron. Míg mi az állatok játékos kedvében gyönyörködtünk (igazán el voltam ragadtatva — sosem hittem volna, hogy ezek a nagy testű állatok így tudnak viháncolni), addig Anna eltűnt az ólban az anyjával, azzal hogy a fejésnél a tehén körül neki is akad munka. Az öreggel nem válthattunk érdemleges szavakat, csak együtt ne­ vettünk a borjúk szaladgálásán, mert hamarosan beállítottak a tejért járók, a kiskannákkal. Látszott az asszonyokon, süldő lányokon, hogy értik jelenlétem értelmét. Együtt nevettek velünk az állatokon. Te jó ég! Csak most értem meg a nevetésüket! Az volt benne, hogy „ez már nektek hízik!” (Vajon mennyit érhet egy ilyen állat? Hát még kettő? És már ez sem az első lehet nekik!) Éreztem, hogy sikerem tovább nem fokozható. Ügy búcsúztam el, mintha nem is a városból, hanem a szomszéd községből jöttem volna át: „Hát akkor eljönnék máskor is.” „Szívesen látunk... Ejnye már no, hogy csak így letegeztelek” — alakoskodott az öreg. — „Igyunk erre még valamit.” Pertut ittunk a kocsmában. Ezzel az ütközet el­ dőlt: megsétáltattam a lányt a faluban, ittam a kocsmában az öreggel (én fizettem), és visszavárnak. Anna feljött. Anyám túlórázott vagy taggyűlésen volt, az öreg kel­ mefestő már itthon énekelte az operaáriákat a rádióval. A lepedőt leterítettük a szőnyegre. Anna szeme könnyes lett. Visszafojtott sikoly- 15 �lyal egész testével felhorgadt, majd hangos koppanással a padlóra ej­ tette a fejét. Rendkívül hálásnak mutatkozott. Tapasztalatlanságom miatt teljesen gondütött lettem: mit kezdjek a lepedővel? Anyám ma­ ga mos mindent. Az öreg kelmefestőhöz fordultam. „A vérfolt miatt ugyan nem kell szakemberhez fordulni — mondta —, mert a legegy­ szerűbb módon eltávolítható ma már. Hála a jó mosóporoknak. Régen persze ennek titka volt” — kacsintott rám hályogos szemével. Végül az öreg szószátyár megmutattatta a foltot is, majd elmagyarázta, mit kell tennem. Azt is mondta még, hogy ezután ugyan nem lesz majd ilyen problémám, feltéve, ha ugyanaz lesz a vendégem, tette hozzá, de a lepedő akkor sem elég, használjak még mást is, mondjuk, frottír törülközőt a lepedő fölött. Erre mondják, hogy jó az öreg a háznál. Ismét kint voltam Annáéknál. A szülei sejthetnek valamit arról, hogy komolyra fordult a viszonyunk. Délután adódott egy jó óra, amíg egyedül voltunk. Azt hiszem, az anyja észrevette a dúltságunkat, ami­ kor visszajött az állatokat etetni. Mindenesetre most, hogy otthon is megtörtént, nem tudtam viszszafojtani a nevetésemet az apjával szemben. Hogy’ vigyázott rá! És tessék! A saját házukban is! Pedig még azt sem mondtam, elveszem a lányukat. Kedvem lett volna így eljönni, és többé feléjük sem nézni. Kiálltam ismét az ajtóba, mint az első nap. Tele szájjal nevettem a két állat bohókás futkározásán. Aztán már nem nevettem, csak az állato­ kat figyeltem. — Ügy nézed őket, mintha vevő lennél rájuk — mondta Anna, amikor a fejést befejezték. Vevő? No, nem. Inkább valami egészen más, gondoltam ma­ gamban. Anna ma azt mondta, döntsem el, hová megyünk nászútra. Azt később is ráérünk megbeszélni, hol fogunk lakni. Az apjáék ott építik fel a házunkat, vagy ott vesznek, ahol nekünk tetszik. Addig meg ná­ lunk is ellakhatunk, legfeljebb a kelmefestőt tesszük ki. Praktikus esze van. Mint ahogy a lelke is a mechanikai szerkezetekhez hasonlít­ ható. Leginkább a zárhoz. Az olyan zárhoz, amely hálás az első kulcs­ nak, amely megforgatta, mozgásba hozta rugóit, s ettől kezdve nem ismer mást, mint ugyanazt a kulcsot. Számára minden többi más már tolvajkulcs lenne; s attól fizikai undort érez, hogy más kulccsal is pró­ bát tegyen. Ennyi és nem több bizonyos házasságok titka. Szóval, hogy hol töltjük a nászutat. Azt hiszem, a tenger illik hoz­ zám. A mozgalmas monotónia. A napló — lelki onanizálás. S mi közöm nekem most az ilyesmi­ hez. Legjobb lenne az egészet sutba vágni. Azt is vallhattam volna eddig, hogy az élet történik, s én ráha­ gyom magam az életemre. Ebben az esetben jogosult ez az irka-firka. S valójában alig történik velünk valami említésre méltó, ha az életre hagyatkozunk. Ezt azóta tudom, mióta magam tartom kézben a gyeplőt. Sokat tűnődtem, mit kezdjek a feljegyzéseimmel. Undorral kezd­ tem, aztán megkedveltem, majd újból megutáltam. Most, hogy pontot kívánok tenni az egész végére, érzem, hogy a szívemhez nőtt. Olcsó megoldás lenne, ha elégetném, de annál többet is jelent, mint hogy néhány kávéskanálnyi hamu maradjon belőle. Azt pedig, hogy fiók­ jaim mélyén rejtegessem, húzzam magam után évtizedeken keresztül, mint a gyík a törékeny farkát; annál azért többre becsülöm a nyu­ galmam. Nem mintha lenne mitől tartanom, ha véletlenül közeli hoz­ zátartozóim kezébe kerülnének feljegyzéseim. A kényelmetlenséget mégis szeretném elkerülni. Afféle „kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon” megoldást kellett kitalálnom. A véletlen sietett a segít­ ségemre. Ebédnél az étteremben láttam a hasonmásomat. (Csak így ne­ vezem, mert ha más lennék, akkor olyan lennék, mint ő. A másságot azonban nem választja és váltogatja az ember. Mindenesetre, ha lehet­ ne, olyan kívánnék lenni, mint ő. így benne önmagam előtt tisztelgek.) Ő volt az, akitől a kultúrházi árubemutató idején az ötleteket „kölcsönvettem”. Biccentettünk is egymásnak, de azt hiszem, ő inkább az emlékezetében kutatva, bizonytalankodva kilétemben. Máskor talán megsértődtem volna, most azonban az is tetszett, hogy a többszöri, bensőségesnek nevezhető, s ezért számomra emlékezetes beszélgeté­ sünk után — néhány év elteltével — már nem ismer meg. Olyan volt az egész, mint amikor az ember eltéved önmagában, s hajdanvolt én­ jében nem ismer saját magára, és emiatt megfejthetetlen sejtelmek kí­ nozzák. Pedig én milyen pontosan emlékszem a szavaira! Mondhatni ve­ zérelvemmé váltak akkori mondatai. Természetesen kellő adaptációval a FÉRFIZAKÓ, -ÖLTÖNY viszonyaira. Amikor miénk (az áruházé) volt tíz napra a művelődési központ, s miközben a kiállítóteremben az asztalosok ácsoltak az eszményi lakószobákat, s amíg folyt a tapétá­ zás, vagy a közönség élvezte a divatbemutatóval egybekötött szórakoz­ tató műsorokat, esetleg tanácsokat kért és kapott a lakberendezési an­ kétokon, akkor, azokban a napokban gyakran ültünk a büfé forgó­ foteljaiban, s hosszan fejtegettük életünk és munkánk lényegét. Ha nem is fölényesen, de azoknak a magabiztosságával folytak ezek a beszélgetések, akik több ezer embernek nyújtottak valamit. Előttünk ital, nem az ivás kedvéért, hanem kellékként, a jó hangulatú együttlét díszítéséül. Szavai felidézésétől most is bizsergető szellemi izgalom fog el. Hogyan is mondta? „Nem tudom, vannak-e ilyen irányú tapasztalataid, de a magam részéről megfigyeltem, hogy akik hasonló intézményekben dolgoznak, mint én, gyakorta kerülnek meglehetősen bizalmas kapcsolatba, nyu­ godtan mondhatjuk, lényegében vadidegen emberekkel. Velem is meg­ történt néhány ilyen eset! 16 Mammut kulturális intézményünkben naponta több száz, néha ezer ember is megfordul. Ez a szám olyan nagyságrendű vidéki város­ ban, mint a miénk — mégha megyeszékhely is — igen szép eredmény. Adódnak tehát lehetőségek a találkozásra. A magas látogatói számból következik viszont, hogy az érintkezések legtöbbje rendszerint egy­ szeri és nem kötelez lényegében semmire. Nem egyéb a funkciójuk, mint a közvetítés. Körülbelül az a szerepünk ezekben a találkozások­ ban, mint nektek, áruházi eladóknak, akik összekapcsoljátok az árut és a vevőt. Kis túlzással azt mondhatnám, az intézményünkben meg­ fordulók többségével alapvetően üzleti jellegűek a kapcsolataink: in­ formációkat kérnek rendezvényeinkről, hogy pénzüket és szabad ide­ jüket érdeklődésüknek megfelelően használják fel. (És akkor még sze­ rencsénk is van, ha legalább az információs szolgáltatás erejéig a jegy­ pénztár és a rendezvény közé tudunk ékelődni a magunk habitusával. Természetesen nem beszélek itt művészeti csoportjaink, klubjaink, szakköreink egészen más közegéről.) Ezeket az eseteket azonban két­ ségtelenül átszínezi az a körülmény, hogy kulturális intézmény va­ gyunk. Ezért kapcsolatainkat — különösen, ha munkatársaink maga­ tartásában, vagy egyszerűen csak tartásában, küllemében is kifejező­ dik az intézmény jellege — belengi valamiféle sajátos kultúrköd. Hi­ szen mennyire más az, ha— már bocsáss meg! — a megszokott bolti eladónk felé teszünk egy-egy rokonszenvező gesztust. Ez mindannyi­ szor az eladónak szól, sohasem a tíz deka felvágottnak, a kiló citrom­ nak vagy a másfél méter duplaszéles kelmének. Ezzel szemben — iga­ zán ne vedd rossznéven! — az irányunkba tett lépés feltételez bizo­ nyos azonosságot személyünk és az intézmény kulturális „kínálata” között. Sőt: sokakban azt a látszatot is kelti, hogy mi magunk vagyunk ezeknek az értékeknek a hordozói, megtestesítői. Az ilyen, határozott kontúrok nélküli érzelmi életűeket ez a csalóka azonosság gyakran a „kapcsolat” „üzleti” jellegének átlépésére készteti. Az átlépések pedig a legkülönbözőbb módon következnek be.” Hát nem zseniális!? Csoda-e, ha én is átlépem az alapviszonyt, és éppen őt szemeltem ki az adományozás alanyául. Nem hencegésből mondom, de egy író lenyalná a betűket az írógépe klaviatúrájáról, ha a kezébe adnám a feljegyzéseimet. Én azonban nem vágyom a nyil­ vánosságra. A nyilvánosság reflektorfény, s a fényben arra is gondol­ nunk kell, milyen árnyékot vetünk. Márpedig a gondtalanság egyhan­ gúságánál nincs kellemesebb. Azt is nehezen szenvedném, ha valaki a sápatag kitalációjával be­ lerondítana az én pontos és hiteles soraimba. Viszont azzal is tisztá­ ban vagyok, hogy akinél letétbe helyezem eddigi életem kivonatát és summázatát, szintén nem fog rajtaülni sokáig ezen a füzeten. Ezért ké­ rem — mivel most már úgyis olvassa ezeket a mondatokat —, hogy minden, a füzetemmel kapcsolatos szándékát a fentiek figyelembevé­ telével vegye fontolóra. Már mindössze az átadás koreográfiáját kell megterveznem. Úgy gondolom, az ebédidő a legalkalmasabb pillanat. A téren ráérősen halad majd át hasonszőrű kollégáival, könnyed beszélgetéssel emelve a hangulatát. A napsütés fokozza majd ebéd utáni elégedett­ ségét, s azt a már-már meghatottságig felfejlődő közösségélményét, ami ott a téren áthaladva, a hatalmas, nyitott bejáratú művelődési központ előtt gyakorta úrrá lesz rajta. (Túlságosan is jól megismertem ahhoz, hogy ne ezt feltételezzem róla. A szavaiból és a helyszínből pontosan összerakható az az eljövendő pillanat, amikor a kezébe nyo­ mom a naplót.) Az „épített környezet emberi léptéke" — amihez „a völgy segíti hozzá” ezt a frissen felépült várost — kétségtelenül köz­ rejátszik abban a szívtájéki melegségben, amit hasonló pillanatokban mindig is érezhet. Elképzelem, hogy minden egyes lehetséges alkalom­ mal — az unalom árnyéka nélkül — értelmezi magában azokat a „téri viszonylatokat”, amelyeket a környező dombok, s rajtuk az erdők, meg a középmagas épületek és a toronyházak képeznek. Olyan biztos va­ gyok benne, mint magamban, hogy ilyenkor határtalan jóindulattal és türelemmel telik el. Közösségérzése pedig odáig fokozódik, hogy se a téren játszadozó gyerekek által az arcába vágódó labda, se a neki­ rohanó biciklis, se a másnak szánt, de rajta puffanó ütés nem tudná kizökkenteni emelkedett állapotából. Ebben a felfokozott pillanatban lépek majd hozzá, és választom le a társaságáról. Most már emlékezni fog rám az éttermi biccentésem­ ből is. A naplót rejtő, csinosan összekészített csomagot a kezébe adom, s közlöm vele, ebből mindent megtud, amit tudnia kell. Anélkül, hogy bővebb magyarázatot fűznék hozzá, miféle robbanószerkezetet szoron­ gat a kezében, kérdezősködésre sem hagyva időt, hátat fordítok neki, s magára hagyom a tér közepén a naplómmal és az álmélkodásával. A gyalogátkelőhelyhez érve a lámpa éppen pirosra vált majd. Az autó­ buszok. személygépkocsik nekilódulnak. Lelépek a járdáról, és a csi­ korogva fékező járművek között átvágok a másik oldalra, majd eltű­ nök a tömegben. S kisvártatva szétfoszlik a hátamon megrökönyödötten figyelő hasonmásom tekintete is. így szeretném. Ez lenne az utolsó mondatom? Valami azért még ide kívánkozik! De mi? Az, hogy megnősülök? Az nyilvánvaló volt már előttem is régen, s nincs is olyan nyomatéka, hogy ezt külön is meg kellene em­ lítenem. Vagy esetleg azt, hogy értelmem nyiladozása óta nevelődésemet kizárólag magamnak köszönhetem, plusz mindent egyedül értem el? Ebben már van valami abból, ami bennem motoszkál. Mégsem ezt akarom mondani. Hanem valami nagyot, jelentőset, emelkedettet. Ta­ lán azt akarom mondani, hogy a létről kialakult alapérzésem (most, hogy életkörülményeim alapvetően megváltoznak, s minden szempont­ ból kedvező fordulatot vesznek) lényegileg semmit sem változott, ha­ nem inkább rendíthetetlenné vált? Részletek! — jut eszembe a füzet indítása. Mintha azt találtam volna ki, hogy a tengert cseppenként élvezzem! Mikor a tenger lubic­ kolásra és úszásra való. Hát ússzunk, lubickoljunk, ki-ki ízlése szerint! Ezt akarnám mondani? �Kövesdi Károly Kunszabó Ferenc Most végül ABÉSZEFEHITÉ a csomók, göbök torkára tenni a tenyért s a falba zárt csobajt hallgatni rémülettel. Zörgés. Rögök kordéznak. Vasalt gördülés remegteti az érfalat. Hitted, hogy vérre megy? Magasban — csak szegett szárny törött madártekintet képes ily sebes haladásra — előbb a néma házak: két háború közötti szélcsend földbe levegőbe ütött szürke mesgyekarói vakulásig nagyok s az utcahossz másodszor a tömeg: hullámzó víz zsolozsmás locsogása s harmadszor lett végül a döbbenet előbb csak fejet láttak fekete barettet szembejönni a szétkönyöklő áradásban aztán csapkodó kabátszárnyak mögött a test mohos hajója bukdácsolt elő mankókon rángatózva mint egy hevenyészve szántott őrült karikatúra középütt függőón veréssel egyetlen láb bilimbelése micsoda asszimmetria szisszenés és röhej s a mindig másokon tetvészkedő kövér jóleső döbbenet Bencze József Álszent Fekete szemed mélyén gubbasztok nyüszítő, kócos kis bánat, csillagok bogáncsa megbök, síró egekből szűkölő tájban. Ábrándos álszent, itt feledtél lúdbőrző égen, vad télben. Toborzékol fázó szó a számon, gubancos, sarki fénytől égek. Az Alfelföldi Berkenye és Szotyola Felvá­ sárló, Hitelesítő, Tartósító és Értékesítő Vál­ lalat — a továbbiakban: ABÉSZEFEHITÉ — udvarán egy ködös márciusi hajnalon két te­ herautóról lepakoltak valami nyolc, szemmelláthatólag viharvert állapotban levő hordót. A portás álmosan bokázott a kapuban, csak amikor a sofőrök berúgták a gázt, akkor egye­ nesedett ki élő tilalomfa módjára: — Hát a bizonylat?! — Mivel azonban a motorok erősen zúgtak, mindjárt megismétel­ te harsányabb, közérthetőbb formában: —Dokument jeszt!? — És odacaplatván az első ko­ csihoz, nyitott tenyérrel jól megdöngette a motorház tetejét. — Ja! — mondta a sofőr, és hogy ne eről­ tesse a torkát, leállította a motort: — Dönci, az iratot elfelejtetted. A mellette ülő kövér rakodó imigyen fel­ buzdítván, benyúlt a pufajkazseb legaljára, és egy viseltes csomag Fecske, két hamujavesztett szivarvég és egy vörösre rozsdáit szelep­ rugó közül gondosan kiválasztotta a papírt. A rend őre megnézte elölről, majd hátulról, aztán fejjel lefelé és oldalt, végül hüvelykjét rászo­ rította a lap egy bizonyos pontjára: — Ez a pöcsét ? — Ühüm — dünnyögte a kövér rakodó. — Különben nem kell begazolni, mert üresek — tette még hozzá, majd a két kocsi hatalmas dübörgéssel-harsogással lőtte ki magát az ABÉSZEFEHITÉ udvaráról. I. Nem sokkal ezután érkezett a váltó portás, kicsit döcögve a fronton bal térdébe akadt lö­ vedéktől, s reszketve a márciusi köd hidegétől. Nagybajszú Jordán Pál csak akkor rezzent föl békés szendergéséből, mikor az érkező már belülről csapta a nehezen nyíló ajtót: — Gyütté’? — Gyüttem ... Megcsináltathatnák mán ... — Meg a’! De nem fogják... Negyven éve lesz, hogy itt ülök, azóta ígérik. — Ott a hiba: az irodaházat nem ígérték. — Szikrát se. — Oszt megcsinálták. — Hatalmasan. Csendes-kimódoltan pakolásztak, tettek-vettek, sokéves rutinnal úgy tekeregvén, hogy le­ hetőleg ne lökjék föl egymást a szűk és ala­ csony fülkében. — Hát ez meg? — kérdezte Sánta Balog a hajnali dokumentumra mutatva. — A pincegádor mögött... Különben nem kell begazolni, üresek — tette még hozzá Jor­ dán, és a csizmát-bundát-sapkát is átszerelve, békésen elballagott a hűvös oldalon. Negyedkilenc felé a keszeg gondnok hirte­ lenszőke sörtéje jelent meg a kisablakban: — Volt valami az éjjel? A portás összekapta magát, és a hajnali pa­ pírt felmarkolva, kituszkolta a törött üveg ré­ sén: — Csak e’! Jordán bácsi azt mondta, nem kell begazolni, mert hóttszárazak. A gondnok merev fintort vágott: — Százszor megmondtam, kérem, hogy a szállítás nem tartozik rám!... Pláne, ha üres — dünnyögte hozzá, inkább csak magának, és elviharzott a szokott ideges módján. Tíz előtt pár perccel a raktármester sötét­ göndör káromkodása élénkítette föl az udvar csöndjét: — Portás! Portás!... Hol a portás?!... Al­ szik itt mindenki!? A rend sánta őrzője kidöcögött bódéjából, rekedtes hangon jelentkezett, majd rövid tá­ jékoztatást adott a hordók státuszáról, kínál­ ván hozzá a dokumentumot. — Váratlan jövedék — állapította meg a raktárak fekete üstökű mestere. — Nem az én asztalom. De hogy voltaképpen kié, azirányban nem nyilatkozott. A főkönyvelő tizenegy tájban lépte át vál­ lalata küszöbét. A portás által prezentált pa­ pírt megnézte először közelről, aztán meszszebbről, majd a kisablakon oldalazó mozgás­ sal visszanyújtva kijelentette: — Halványlila gőzöm. Majd jelentkezik az illetékes ügyintéző. Néhány hét múlott, és a hordók illő sze­ rénységgel heverésztek az udvar homokverte sarkában. Egy munkavégzéskor valamelyik csoportvezető már éppen emelte a kezét, hogy a cihelődő embereknek kiadja az utasítást: darab téglákkal biztosítsák a gömbölyű alkal­ matosságokat — de akkor belenyilalt, hogy a fene tudja, ki diszponál fölöttük, s még az lesz a vége, hogy valaki megsértődik: mit kalamol ő bele, tán rendkívüli premcsit óhajt a buzgóságáért?!... Semmi ilyen zűrt nem akart magának, ezért a kezdő lendülettel megvakarta tarkóját a micisapka alatt, és el­ indult hazafelé. Jordán Pál épp akkor rendez­ kedett be a falatnyi, dohos fülkében. Össze­ akadt a pillantásuk, s egyszerre bólintottak, parányi vállrándítással fűszerezvén a mozdu­ latot. Másnap kora reggel beállított a vállalatve­ zető Polski Fiatja, s a főnök késedelem nélkül esett a porta telefonjának: — A szentségit, minden fontos telefonomat lekésem emiatt a rohadt értekezlet miatt!... Hogy az embernek mennyit kell gürcölni en­ nél a rohadt cégnél! — szólt, és a portás együttérző pillantását learatva, némi tárcsá­ zás után mintegy negyedórás megbeszélést folytatott egy feltehetőleg nőnemű lénnyel ar­ ról, hogy aznap hol költsék el estebédjüket. Jordán bácsinak így bőséges ideje maradt, hogy az MSZ. 42967 Mb/9. rendszámú, puha kék fedelű telefonfüzetet negyven számozott és leplombált lapokkal fölvegye, ügyes manő­ verekkel eltorlaszolja az ajtót, baljában ma­ gasra tartván egy kettőnyolcvanas örökíróntöltetet. Az igazgató egyesek bőbeszédűségét nem a legirodalmibb kifejezésekkel ecsetelve tette le a kagylót, s derékban már feszült, hogy Jor­ dán bácsi számára teljesen ismeretlen vidé­ kek felé hajózzon, mikor pillantása megakadt a portási készültségen. Megadóan rogyott viszsza: — Töltse ki, de gyorsan! — Csak eská! Ez az igazgató kartárs rende­ lete! — nyögte a rend bástyája halált meg­ vetően, miközben az orrából burjánzó szőr­ szálak sajátos zajt csaptak. A vállalat legfelelősebb vezetője kis ideig határozatlanul igazgatta államférfiúi gondok­ ban megszikárodott, szürkésfekete tincseit, majd megadóan lehajtotta csontos arcát: — Na, adja ide... — Belelapozott. — Mond­ ja a rovatokat, mert elmosódott a fölírás. Jordán bácsi pedig hunyt szemű precízséggel kezdett diktálni: — Sorszám! — A hivatalos készüléket igénybe vevő sze­ mélyiség neve! __ * — A hivatalos készüléket igénybe vevő sze­ mélyiség munkahelye, annak pontos címe! — A zistenit! — hörögte amaz a végső el­ keseredés felé közeledve. — Hát azt csak tud­ ják, ha egyszer a nevet már beírtam! Jordán bácsi elsápadt, és a megszolgált fü­ lessapkát nekifeszítette a szemöldökfának: — Én tudom, könyörgök, de a füzet, az nem tudja!... Tessék kitölteni, mert ugrik az ün­ nepi jutalompénz!... Ez az igazgató kartárs legszemélyesebb rendelete! A főnök két válla visszagörnyedt, és már a kegyelem legkisebb reménye nélkül írta to­ vább lakhelyének címét, személyi igazolvá­ nyának sorozatát (betűjelzését), a telefonbe­ szélgetés célját, idejét — miközben két halán­ téka lassan verejtékezni kezdett. — Lerovandó díj pontos összege, efté, fill! Az ABÉSZEFEHITÉ hivatalosan kinevezett igazgatója mélán átkutatta zsebeit, aztán kis darabig zavaros tekintettel bámult maga elé, majd egészen lágy, szinte behízelgő hangon kérdezte meg: — Akkor is, ha hivatalos volt? — Akkor nem — enyhült a rendszeretet iz­ zadtságban fürdő mintaképe. — Akkor tessék bevésni egy nagy, nyomtatott há jelet az ille­ tékes lubrikába! 17 �Amaz bevéste, és mikor meglehetősen re­ megő kézzel összezárta a füzetet, egy negyed­ ívnyi papírlap csapódott a padlóra. — Pardon! — mondta, és reflexmozdulattal nyúlt utána. Visszaegyenesedvén szikrát hányt a szeme, úgy belecsapta a fejét a szintén le­ hajló portás arcába. — Ajjj! — sziszegte az öreg, és két szeme menten könnybelábadt. — Ajjj! — seppegett az igazgató, mert a Sors jóvátételének vette ezt az incidenst Mi­ kor aztán az öreg húsos, elszíneződött orrát is meglátta, villámgyorsan a papírlap mögé kel­ lett rejtőznie. — Ez mi? Jordán bácsi jobb kézzel marokra fogta ar­ cának fő díszét és virágát, ballal pedig rézsút hátrafelé kaszált: — Ott... kint... Nyolc hordó váratlan jö­ vedék ... Majd jelentkezik az illetékes ügyin­ téző ... — Aprókat hörgött, majd hozzátette: — Üresek. — Ja — tette le a papírt az igazgató, s uj­ jait porolgatva kezdett kioldalazni. Nem lé­ vén azonban gyakorlata a szükséges kígyózó mozdulatokban, ez elég nehezen ment. — Nincs itt valami nagy hely — tette hozzá, mintegy békítőleg. És akkor Jordán bácsi tátotta volna a szá­ ját, hogy belekezdjen — de még elegendő le­ vegőt sem szívhatott be, mikor a főnök már a kocsi ajtaját csapta maga után. Az öreg bólin­ tott, és rezignáltan eresztette ki a fölös szuszt: négy évtized alatt ez hozzávetőleg a századik kísérlete volt, hogy közvetlenül a nagyfőnök­ nek vázolja a tényálladékot. Az eredmény mindig ugyanaz, hajszálra: az ajtó csapódik, mielőtt az első hang kijönne ... Pedig micsoda változások a négy évtized alatt! Ó igen, Jordán bácsi még tisztán em­ lékszik a testes Rosenfeld számtiszt úrra, kit mindig könnyű sárga homokfutó várt a döngő kapualj alatt... Ezt a csézát egy bordószínű gumirádlis követte, hátsó ölében Benkurffy méltóságossal. hogy aztán átadja helyét egy nagyon komoly téglaszínű hintónak, párnázott belsejében Shaástheleky ügyvivő úrral, de csak rövid időre, hogy közvetlenül a háború után annál nagyobb garral követhesse Czankh kormánymegbízott úr egy valódi békebeli Steyr-automobilon... A Jordán bácsi lelki szemei elé futó képsorok innen kevés törést mutatnak. A jogaiba visszaállított Rosenfeld úr eleinte gyalog járt, majd szerzett magának egy sebesült hadilóval vontatott kétkerekű laptikát — de aztán ez a vonyóalkalmatosság is eltűnik: portásunk macskakövekre szegzett 18 tekintete előtt egy hamisítatlan, kifordított bőrű munkásbakancs víziója vonul el, fölötte lötyögő ceignadrágszárral... ezt követi egy pár típuscipő, galambszürke kamgárnnadrággal, majd berregés borzolja lelki' füleit, a tí­ puscipőt százhuszonötös Csepel motorkerék­ párra látja emelkedni... innen valahogy meg­ lódul a képsor: kettőötvenes Csepel, azután régi Skoda autó, majd valamivel újabb Tátra, ezt követi a Pobeda..., illetve több Pobeda is követi egymást, csak közben a neve változik Warszawára, aztán megújul a Warszawa (a hátából derékszögben kicsípnek egy darabot), majd rövid időre egy Moszkvics, körvonalai tűnnek fel, de sebesen hátrálnak is, mert té­ tova kontúrjukat szinte agyonnyomja egy vi­ lágoskék Volga — míg most, néhány hónapja ez a halkan doromboló, gyorsan szökkenő Polski Fiat... így zajlik a kavalkád a portási szemek előtt, és különös mód néha szinte saját száját is látni véli, amint lassan felnyílik — majd még lassabban összecsukódik, mindig hang nélkül... Vajon ez a hang késik túl sokáig a nagy megfontoltságban, vagy a főnökök lán­ ca siet mindig felette ügyesen ?... Ki tudná megmondani? Jordán bácsi nem. Mindeneset­ re: ennyi sikertelenség bárkit vagy gyomor­ bajos neuraszténiássá tehet, vagy bizonyos fajta bölcsességet kölcsönözhet — tulajdon­ képpen mindkettő a szervezet védekezése az evilági tökéletlenségekkel szemben. II. A reményt sejtető télvégi ködök ígéretes ta­ vaszt hoztak, reggelre elülő áprilisi szelekkel, langymeleg délutánokkal a napsütötte sarkok­ ban, úgyannyira, hogy a főtechnikus nyolc­ éves, anyakönyvileg hitelesített utóda — da­ colva a minduntalan hajszálon függő atyai pofonokkal — az ABÉSZEFEHITÉ udvarán játszadozva levette cipőjét, harisnyáját, mert nem tudta elűzni azt a gondolatát, hogy a ta­ vasz csak meztelen talpakkal élvezetes igazán. Később (mire nem vetemedik a gyermeki indulat!) pajkos mozdulatokkal meglovagolta a pincegádor mögött álló hordók egyikét, amelyik némi nyöszgölődés után hirtelen egyet billent, és joviális görgéssel indult az udvar közepe felé. A főborász kerekfejű cse­ metéje ijedtében hátradőlt, lesírült a hordó­ ról, és közepeset nyekkent a porban, miköz­ ben a jobb sorsra érdemes tárolóedény egy törött téglától indíttatva irányt változtatott, és pontosan a fiú mellett lustult el. Gyereküvöltés. Főtechnikus, raktármester, alraktármester és egyebek ki; udvaron fogla­ latoskodó munkások megdermednek; föld­ szinti ajtók csapódnak, emeleti ablakok nyikkannak; női sikolyok, férfikáromkodások — atyai hörgés. Tabló. A hosszú főtechnikus feldúltan robbant az igazgató irodájába: — Kérlek tisztelettel, mégiscsak hallatlan, hogy ott vannak azok a rohadt hordók, és nincs felelősük?! Mi lenne most, ha!... Az igazgató felállva tárogatta a két kezét: — Kérlek szépen ... biztosíthatlak ... Már intézkedtem! Azonnal jön a főmérnök kol­ léga! A vállalat testesen és tisztességesen őszülő második embere végszóra lépett be: — Kérlek szépen... ez hallatlan, biztosít­ hatlak !... Természetesen, azonnal intézked­ tem, idekérettem a főkönyvelő kartársat, mert a dolognak nyomát kell találjuk! A főkönyvelő idegesen dörzsölgette fény­ szűrős szemüvegét: — Példátlan eset... Három évre visszame­ nőleg utánanéztünk!... Sehol semmi... Ám­ bátor lehet, hogy váratlan jövedékről van szó, és mint ilyet, a főtechnikus kartárs ... A majdnem tragikus apa hirtelen összesze­ dett méltósággal emelte magasra még mindig sápadt homlokát: — Nohiszen!... Mi sem lenne egyszerűbb, mint visszadobni a tésztát, uraim! De ebből nem esztek! Emlékezetbe idézném, hogy en­ gem hatályos igazgatói rendelet mentesít min­ den ilyen adminisztratív... — minden kiej­ tett szóval szállt le valami a méltóságteljes dühből — ...de az nem lehet, hogy a raktár­ mester, mintegy magánszorgalomból? ... A fekete üstökű főraktáros arcán piros iz­ galomrózsák égtek: — Egy FKWD.711836 bBcC/1973-as rendelet engem mentesít a váratlan jövedék átvételétől és hasznosításától mindaddig, míg a gondnok szolgálati úton a pincére nem terheli!... Fel­ sőbb utasításra így jártunk el ezerkilencszázötvenkettőben is, mikor a fináncok minden várakozás ellenére találtak a parasztoknál harminchét kiló berkenyét!... Én erre a ha­ tályos jogszabályra támaszkodom, és tiszta lelkiismerettel várom, hogy a gondnok kar­ társ ... A gondnokot kicsi híján másfél óra hoszszáig keresték vállalatszerte. Végül egy Tria­ non után használaton kívül helyezett árnyék­ szék mélyén találták meg, ott is csak azért, mert a közelben kószáló keresők felfigyeltek diadalüvöltésére, melyet egy pillanatig sem hagyott abba, egészen addig, míg a Magas Ve­ zérkar elé nem állították: — Tisztelettel jelenthetem, hogy a vállalat teljes anyagi álladékát felmérve, semmi hiányt vagy többletet nem találtam, kivéve az itt látható, hatvankét centiméteres gumicsö­ vet, melyről egyszerű rászaglással megállapít­ ható, hogy a közeli órákban még használat­ ban volt... — Keveset dévánkozott, de aztán még hozzátette: — Felénk ezt a micsodát borfaszolónak hívja a köznyelv! A raktármester fekete pupillája összezava­ rodott: — Kérem, nekem semmi izém... de még hiányom sincs. A főmérnök vacsora előtt nem szándékozott különösebben felbolygatni gyomorsavegyensúlyát: — Nnalátjátok! Se hiány, se többlet. Vala­ honnan bedobták. A főtechnikus felgerjedve látta, hogy rövi­ desen megszűnik az esemény központi szerep­ lője lenni: — Ki akartok hadoválni a sarkaimból?! És azok a nyolc hordók, amelyikek ott tespednek! ? — Hóttszárazak! — szúrta közbe gyorsan az alraktármester. — Tipikusan hóttszárazak! — Persze! — lélegzett nagyot a főkönyvelő, kinek a felesége reggel megparancsolta volt, hogy még a délutáni üzleti csúcsforgalom előtt kerítsen húsz darab originál nyugatné­ met hajcsavarót. — Világos, mint a Nap az égen! — Nyilván. — A főmérnök már egy savkö­ zömbösítő mosolyt is megkockáztatott önma­ gának. — Ahol nincs, ott ne keress! �A bagatellizálásra ítélt főtechnikus tetőtől talpig vérbeborult: — De a fiam!... Ha itt hivatalos időben baleset történt volna!... Hiába, hogy egy gye­ rek, de az illetéktelen behatolás kollektív meg nem akadályozásából előálló baleset a soros prémiumunkat dönti a sárba!... Ezt el­ felejtjük?! Mérsékelt égövünk alatt április végén még kevés a légy. Vékony döngésével csupán egy kezdte kaszálni a jelenlevők idegeit. Az igazgató borult ki elsőnek: az ő prémiu­ ma szokott a legnagyobb lenni. Hirtelen föl­ ugrott, sarkig vágta az ajtót: — Portás! Portááás!!... Hol a portás!? Al­ szik itt mindenki!? A közvélemény élénken oszlott meg. Egyesek a megyei lapnak adtak igazat, mi­ szerint a portásfülke azért dőlt össze, mert Jordán bácsi a hivatalosan szigorú, ám éppen ezért humánusnak ígérkező felelősségre vonás előtt néhány másodperccel magára szakította. Mások viszont az AFP kommentárjára esküd­ tek, mely elég világosan utalt arra, hogy a végső kétségbeesésében magát eltorlaszoló portást két, sebtében beszerzett exkavátorral ásták ki fülkéjéből... Az eseményeknek ez az apró, de nem egészen lényegtelen mozzanata talán már örökre felderítetlen marad — tény viszont, hogy az ominózus hajnali dokument még aznap az igazgató íróasztalán feküdt, mi­ után megjárta az összes Vezetői Kezeket, s miután az összes Vezető Fejek csendes ámulással mozogtak aprókat balról jobbra (illetve jobbról balra), jelezvén ezzel, hogy a nehéz úton megszerzett papiruszt életükben sem látták!... „A felmutatott negyedívnyi, közönséges bankposta papírról ezennel hivatalosan meg­ állapíttatott, hogy az nem egyéb, mint egy Bp. Nyugati pu.-n kiállított, lepecsételt és dátumozott MÁV formanyomtatvány, mely egy Debrecenbe tartó szerelvényen volt hivatva jelezni, hogy a BHK. 9674/Ky jelzésű személy­ szállító vagon az út egész tartamára a hegesdörgedelmi turistacsoport részére foglaltatott le.” (Befejező részlet az ABÉSZEFEHITÉ tár­ gyalótermében fölvett jegyzőkönyvből.) A hu­ szonkilenc aláírás közül mindössze egy olvas­ ható, legalul, balra: Jordán Pál, vizsgázott ka­ pu- és vagyonőr. S még lentebb, ugyanazok­ kal a gyöngybetűkkel: Az ünnepi jutalompénz járja nekem, mert mindenkivel beírattam a telefonokat! Az igazgató először személyesen akarta fel­ keresni a tájegységi vezérigazgatót, aztán mégis a telefon mellett döntött, s miközben várta, hogy a titkárnője bekapcsolja a vona­ lat, rövid imát mormolt a felettünkvalóhoz, hogy kies hazánkban szerencsére még nem kultiválják a televíziós távbeszélőt. — ... Ne beszélj! — ásított a vezér, majd bocsánatkérőleg tette hozzá: — Alig aludtam valamit az éjjel... megint a májam. — Szigorú diéta, kérlekszépen, szigorú dié­ ta ! — készségeskedett emez. — ... És tudod, ha egy kicsivel arrébb megy a hordó, hát!... — Hallatlan!... És azok a hordók nem vol­ tak üresek, azt mondod? — Pontosan, kérlekszépen!... Bár voltak szinthiányosak is, de már birtokában vagyok a hiteles adatoknak: hétezerhétszáztizenegy liter ... kereken. — Képtelenség!... Elgondolni is képtelen­ ség! — békétlenkedett a vezér. — Hogy teli hordókat üresként lopjanak be valahová!... Mondd, ez az a főtechnikus, aki olyan remek keszeget tud sütni vajban? — Ez, kérlekszépen... és akkor most, kér­ lek tisztelettel, vezérem és parancsolóm, most én ezt a hétezerhétszáz liter váratlan jövedé­ ket hivatalosan is beje... A vezér hangja álmos-szigorú lett: — Egy szót se tovább, kérlekszépen!... Nem akarok tudni a ti pisz... szóval a ma­ gasabb szempontokból szinte piszlicsárénak mondható ügyeitekről! Vagy nincs neked fele­ lős beosztásod?!... Nna!... Pár nap múlva emberünk mégiscsak bepolszkizott a központba, de gondosan kerül­ ve a vezér tájékát, az adminisztratív igazgató szobájába nyitott be. A köpcös alvezér apró­ kat vidámkodott: — Há-há! Hol jársz, ahol a madár se jár? — Ártatlanul villant a szemüvege. — Remé­ lem, semmi zűr, csak éppen jöttél, megkóstol­ ni a snapszomat! — Három ujját szájához csippentve cuppantott. — Ilyen... Most jár­ tak itt régi ismerőseim odaátról, és megleptek néhány üvegcsével... Parancsolj... Na? ... Ugye!... Nem azért mondom, barátocskám, de ezek a fránya kapitalisták!... A témát elszopogatták egy fél óráig, de a könyvek főfő velője hiába rázogatta az ujját, hiába rezegtette lapátfülét, igazgatónk egyre csak az orrát lógatta a poharakba... Ezt lát­ va, a vendéglátó végül is lovat váltott: — Mi van mostanában veletek, vidéki ve­ zetőkkel? ... A napokban is egy barom tele­ fonált a vezérhez, és valami stiklijét akarja bejelenteni. — Merően nézte vendégét. — Sze­ rencséje a pacáknak, hogy az öreg nem árulta el a nevét! Mert mi van? Egyre nagyobb jog­ kört kaptok, hogy struktúránk megközelítse a világszínvonalat, és akkor!... Majd adtam volna én a pacáknak! Világszínvonalon!... — Töltött még a poharakba, úgy tette hozzá. — Jobb, ha tőlem tudod! III. A vezérigazgatói titok némiképp elavult, de még nem minden eresztékében avítt őrzője könnyedén megérintette igazgatónk kezét: — És mondja csak, cukrom ... nekem iga­ zán elárulhatja... honnan csapta el azt a het­ venhét hekto löttyöt? Emberünk igyekezett méltóságteljesen ki­ egyenesedni ültében: — De izé... Csak nem képzeli ?! Ha én egy­ szer azt mondom! — Egyszer mindenki azt mondja — legyin­ tett a titkárnő, aki előszeretettel szokta magát teltkarcsúnak titulálni. — Sőt, többször is. De a végén mind lejjebb adja... És ezzel nem célozgatni akarok, cukrom, mert hogy maga majd egy évtizedes ostrom után sem ... Emez indignálódva csavargatta a fejét: — De drága izé... — Cukor! — csapott le a titkárnő. — Enynyit legalább megérdemlek, húszéves ismeret­ ség után! — Drága cukor — bökte emez a belekényszerített szót félpofára. — Ahhoz hangulat kellene ... szitujácijó ... meg minden ... — Kétségbeesetten kapkodott mentőöv után: •— De mikor most is az a barom főkönyvelő­ jük!... Szóhoz sem hagy jutni, hanem vala­ mit papol a stiklik elboronálásának világszín­ vonaláról .,. — Konyakkísérettel! — emelte föl ujját a titkárnő, majd behízelgőn tette hozzá: — Ez azért nem mindegy, beláthatja... bár én a White Ladyt jobban szeressem. — Két White Lady! — bődült el a gyötört férfiú, és továbbra is búnak eresztette a fejét: — Mert ha még ellopták volna azt a hetven­ hét hektót, akkor lehetne valamit csinálni. De így?!... Egyszerűen odahozzák, odaorozzák nekem, mint valami aljas bérgyilkosnak, bele­ vágják a pofámba avval a nyolc hordóval, hogy az a!... — Na-na!... — Elnézést, izéke... — Cukrom! — Cukrom. — Ezt már szeretem! — vidámodott a telt­ karcsú dáma, és bizalmasan rádőlt a kispor­ tolt asztalkára. — Látja, csak egy kicsit kell hozzám jónak lennie, s máris mindenem a magáé!... A titkaim is! Az igazgató papiruszvékony két füle szemmelláthatólag hegyesedett. A bájdús titkárnő töprengő arcot vágott: — Egész pontosan még én sem tudom, túl kevés levelet és telefont bonyolítottam le ed­ dig ez ügyben ... — Lágy pillantást vetett a férfire, és mivel úgy érezte, hogy sikerült, ki­ próbálta az egész presszón. — De magának megtróbálok gondolkodni egy kicsinyég... — Aprókat ütögetett az orrára: — Mondja csak: a Vállalat Fennállásának Kétésfél Évtizede alatt mi előzte meg az új szakaszokat? Emberünk reménykedő ábrázata egy pilla­ nat alatt beborult: — No de... cukor!... Hogyan emlékezzek én már az összesre?! — No-no!... Nem is egyenként gondoltam praktice, hanem úgy összességében, ideológice! — Hát... az volt, hogy... vagy mi autóz­ tunk a központba, vagy a központ autózott hozzánk, és részletes éligazítást kaptunk. 19 �— Praktice és ideológice! — bólogatott a titkárnő. — De mindezeknek volt egy közös jellemzőjük. — Jobb keze ujjait kiterjesztet­ te: — Mi volt a közös jellemzőjük, cukorfa­ lat?! Emez kicsit kántáló hangon kezdte: — Eddig minden új szakasz előtt... min­ den eddigi új szakasz előtt... — Ijedten fel­ pislogott. — Mondja, cukor, nem felelhetnék inkább a szakosított filozófiából? — Nem, fiam! Ha én gondolkodom, akkor maga se restellje! Emberünk eltöpörgött egy darabig, aztán kivágta, teljes kínban, lesz, ami lesz alapon: — Eddig minden új szakasz előtt felvilágo­ sítást kaptunk! — Nna! Tud maga, ha akar! — dőlt hátra elégedetten a titkárnő. — Hiába, akit én me­ nedzselek !... Szóval, felvilágosítást kaptak, de — fölemelte a cigarettát. — általában kap­ tak! Érti?! — Nem. — Nem is markol maga akkor premcsit mostanában!... Hát idefigyeljen, kisfiú! Ál­ talában kapták, mert általában volt rá szük­ ségük; a központiak konkrétan kapták, mert konkrétan volt rá szükségük!... Világos?! — Világos. — Az igazgató összehúzta a szemhéjait, majd fölüvöltött: — Mert a stiklik nagyobb részét fönt csinálták, de fönt is simították el! — Brávó! — tapsolt a titkok hű őrzője. — Brávó, cuki! Ha így halad, rövidesen bizonyít­ ványosztás lesz ... Elvileg tehát így lehetne definiálni: belterhes volt a zűr, külterhes volt a felvilágosítás — most viszont (szigorú össz­ hangban a világszínvonal követelményeivel) a zűrcsinálás jogát kitolták, mintegy külterhesítették, hát belterhesíteni kellett a felvilágosí­ tást... Maga is tanult logikát, kicsiszentem! — A kemény munkától ernyedten dőlt a férfi vállára, és elgyengülten suttogta: — Ezt tette magának ma délelőtt az a kopaszisten ... Fi­ zessen, cukor, és menjünk. Megkapja a bizo­ nyítványt, világszínvonalon! Emez kétségbeesett könyörgőre fogta: — De igazán, izé... cukorkám!... — Fel­ állt, lassan farolt kifelé. — Ügy érzem, ettől még eltekinhetünk... kell nekem még fejlődni. Másnap reggel már rögvest tíz óra után sa­ ját irodájában emelte magasba az ujját: — Szomorú lennék, főmérnök kartárs, ha elkerülte volna a figyelmedet, hogy új szelek nyögetik az ős magyar fákat! Amaz riadtan ült feljebb a széken: — Ho-hogyne, kérlekalássan!... Valahány elemző cikk a napi sajtóban és a szaklapok­ ban, én mindent... biztosíthatlak ... — Nagyon helyes, bruderkám, nattyon hellyes, de ... — Harminc másodperc hatás­ szünetet stoppolt az óráján. — De mindez csak általános: ha úgy tetszik, csupán külter­ hes tájékoztatást adhat! Márpedig az új stik... az új nyögések beköszöntekor ezt elégtelennek kell ítélnünk!... Világos?! — A legteljesebb mértékben! — harsogta a másik, teljes zavarodottságában szokatlanul vékony fej hangon. Az igazgató kedvesen bólogatott, konstatál­ ván, hogy a kioktatás lassan-lassan megteszi hatását: — Namármostand ... Eme általános, kül­ terhes felvilágosítás jótékony fényében ... fé­ nyén túl... fénye csóvájában ... egye fene ... szükséged van egy intenzív, ha úgy tetszik, belterhes felvilágosításra... Figyelsz, öcsi?! — Igenis! — sipította a másik. — Jól figyelj, mert nincs ismétlés: betáplá­ lom, és egyenest indulsz az életnek sűrűjébe, atyafej!... Ha tehát nekem még egyszer az­ zal jössz például, hogy a tárolóedények mű­ szaki és konstrukciós állapota mögötte marad a világszínvonal... — mindkét mutatóujját felemelte — ... ezt jegyezd meg, bruder, mert ez a legújabb varázsige!... mögötte marad a világszínvonal letagadhatatlan követelményei­ nek, akkor én nem esem töprengésbe, mint eddig tettem, hanem úgy levonok a dohányod­ ból, hogy arról kódulsz!... Magyarul beszé­ 20 lek!? Nna. És ezt ne macerálásnak vedd, öreg sporttárs, hanem a legteljesebb baráti és kar­ társi jóakaratnak. Különben miért kaptál vol­ na te önálló jogkört, kedveském ... A főmérnök félóra múltán már saját szobá­ jában gombolgatta a mellényét, ami cselekvés nála a mély töprengések és még mélyebb el­ határozások korszakát jelezte: — ... Bizonyos értelemben azt is mondhat­ nám, gyermekeim, hogy a kétségtelen konkré­ tumoknak determináns kihatásait nem a leg­ ésszerűbb dolog elkendőzni... — A főköny­ velői és főtechnikusi fülek idegesen berregtek föl. A vállalat második embere elmerülten bab­ rált a gombokkal. — A magyar goulasch, a portáldaruk és a rövidfilmek sikerei után bi­ zonyos fokú vakság lenne arra az álláspontra helyezkedni, hogy mindenki a más fájáról rázza le a maga cseresznyéjét... Nemdebár? — Hosszan tapogatta az állát, majd határozot­ tan belekaszált a levegőbe: — Úgy bizony, uraim! Ami a cseresznyerázás problematiká­ ját illeti, határozott odairányultságot kell ven­ nünk, hogy ... hoogy... mindenki teremtse meg a maga cseresznyefáját, és azt rázza!... Hozzászólás, kiegészítés?... Nincs! Végeztem, fiúk! A főtechnikus leballagott a mélybe, és graciőz mozdulattal intette magához a raktár­ mestert : — Feketeagyú kispofám, közölnöm kell ma­ gával, hogy ha a gondnok még egyszer olyan gumicsövet talál, amiről én nem tudok, hát kurucvilágot csinálok itten!... Nem ismernek maguk még engem! Azt hiszik, hogy a hat­ húszas falvédőről kapartam össze magam?! — Zsebrevágott kézzel rezegtette a bal térdét. — Elmúltak azok az idők, mikor a hátam mö­ gött lehetett faszolni a váratlan jövedéket ott a pincegádor alatt!... A világszínvonal szele betette hozzánk a lábát, és én csak azt tudom tanácsolni magának: le a cseresznyefárul!... Az én bőrömre nem fogják hülyére lopni ma­ gukat!... Ez egyenes, kartársias beszéd, re­ mélem! Mert ha nem, tudok én szebben is, de olyat, hogy belekékülnek!... Nna. Most pedig hozzon be az irodámba egy üveggel, nem bá­ nom. A csupagöndör raktármester szórakozottan az alraktármester poharába verte a hamut, s előrehajolt: — Mert nehogy abban a felforgató tévesz­ mében ringassuk magunkat, atyus, hogy én meszet ettem! Világszínvonal, vagy nem vi­ lágszínvonal, ha még egyszer belevakarász a süteményembe, én úgy megfúrom magát, hogy hivatásos gyepmesterként fogja tengetni életét a nyugdíjig!... Erről biztosíthatom! — Fel­ hajtotta a maradék kisüstit. — Felőlem min­ denki kacsalábon forgó villát építhet, Traban­ tot vehet, de az én vityillómat, az én Wart­ burgomat ne veszélyeztesse senki, mert akkor előszedem az úri nevelésemet!... Értem?!... Nna, ezt már szeretem, lássa ... Hát fizethet még egy rundót, aztán nyomuljunk az anyánk­ ba, hogy egészen finom legyek, mert máma még le akarok állítani négy betont az új kerí­ tésemhez. IV. „Megvizsgálván egyrészről, hogy fent neve­ zett Jordán Pál hites kapu- és vagyonőr ko­ nok hallgatásának háttére az eltökélt félrevezetési szándék — másrészről felmérve, hogy ugyaneme személyiség a népvagyon megká­ rosításának körmönfont módját választotta (hiszen heteken keresztül makacsul terjesztet­ te, hogy üresek a hordók) — minden tényező odakonkludáz, hogy őt a kapuőrzés makulát­ lan jellemet kívánó posztjára alkalmasnak ne tartsuk; ugyanakkor azonban az ilyen esetek­ ben nálunk már hagyományosnak számító hu­ manizmust se tagadjuk meg, és ezért a VI. sz. egységünkhöz délutános kapunyitogatónak helyezzük - mert ezt követeli tőlünk a világ­ színvonalért folytatott kitartó küzdelem is, determetice.” — Hellyes! — mondta az Igazgató, tollát a szignálásokhoz előkészítve. — Csak semmi ha­ logatás, tologatás, elkenés!.. Munkásököl, oda üt, ahova köll! — ez méltó hozzánk... Felvinnyogott a telefon, és a kattogó vonal túlsó végén a vezéri hang sejlett föl. A nagy­ főnök mindenekelőtt néhány vidám, felhőtlen ö hangot bocsátott ki: — Nem tudom, mi a véleményed ... Mert természetesen nem utasítalak, és ha utasíta­ nálak, akkor sem utasítanálak, mert a korsze­ rű menedzselés alfája és bodegája ilyen kér­ désekben ... ö-ö-ö, szóval... eszembe jutott az este, ahogy ezekkel a huncut német expor­ tőrökkel kvaterkáztunk, hogy voltaképpen kell-e piros bor a vajbansült keszeghez, vagy nem kell?... Tudod, galambom, ahogy öreg­ szik az ember, úgy felejt. — Hehe, hehehe!... Ezt te nekem, vezérem, ezt az öregedést te csak nekem ne akard be­ mesélni, hiszen úgy gyűröd az ipart, ahogy egyikőnk sem a tájegységnél!... Ami pedig a borproblémát illeti, valóban le kellene ren­ dezni. Legokosabb volna talán, ha főtechniku­ sunkat berendelnéd egy kis labormunkára, hehe!... Mert ilyen esetekben a gyakorlat, kérlek szépen, egyedül az lehet döntő! A vezér elismerőleg cöcögött a vonal túlsó végén: — Kitűnő, kérlek, kitűnő! A gyakorlat! Hát persze!... De hogy fölösleges költségbe ne verjelek benneteket.... benzin, napidíj, ilyes­ mi... fejtegetésedet hallgatván az ötlött föl bennem, hogy ezek a kapitalista vendégek úgyis saját kocsikkal vannak, miért ne fo­ gyasszák ők a benzinjüket, az ördög a burzsoá fajtájukba!... Hogy szóval, mi mennénk hoz­ zátok. Mit szólsz? ... Ha jól meggondolja az ember, ez is az imperializmus elleni harc egyik formája!... Igen?... örülök... Hát akkor holnap este. Teríttess úgy negyven főre, ne többre, mert takarékosság is van a világon!... Kösz-kösz! Szerrvusz, drága barrétom! — Vén orgyilkos! — morogta az igazgató, mikor megszakadt a vonal. A vezér megigazította a nyakkendőjét, és közelebb hajolt, jóakaratúlag: — Nem is olyan hitvány ez a váratlan jö­ vedék !... Ami azt illeti, nem jártál te olyan rosszul evvel a hetvenhét hektóval: legalább nem kell manipulálnod az évi mérlegen... És ha meggondolod, hogy közvetlenül tárgyalsz az exportőrökkel! Én csak ... ö-ö-ö ... hogy úgy mondjam, a szükséges minőségi ellenőr­ zést és a tervfegyelmet szállítom, hehe! Féltizenkettőkor behozták a korhelylevest, utána az est fénypontját, a borosvajban sercegő-fortyogó keszeget. „Fenomenál! Wunderbar!” — áradoztak az exportőrök, és a buli végefelé háromszor is megígérték az igazgató­ nak, hogy kizárólag tőle szerzik be berkenyeés szotyolaszükségletüket, de csakis akkor, ha a sült keszeg receptjét megkapják — vám­ mentesen. A Nap már az utolsó csipát is kitörölte a szeméből, mikor a vezér a kapuban még egy­ szer megveregette igazgatónk vállát: — Bruderkám, te a szerencse lovagja vagy... nem túlzás! Igyekezz, hogy a légkö­ zelebbi felhajtás is ilyen fényesen sikerüljön, és akkor rövidesen lehengerled a tájegység összes ABÉSZEFEHITÉ vállalatát! És nemsokára következtek a brazil meg az izlandi üzletkötők. A vezér otthonosan helyez­ kedett el a sarokfotelban: — Látod, tezsvér ... proszit... milyen jól jártunk mind a ketten evvel a fránya világ­ színvonallal: azelőtt nekem kellett dugdosni a reprez löttyöt, és az eredményes eladások után te vetted föl a premcsit — most viszont te izzadsz az én pluszjövedelmemért, cserébe viszont megjátszhatod az indiai maharad­ zsát ... Tabula ráza — tette hozzá egy idő múlva rejtélyesen. — Tabula ráza! — Ne káromkodj, vezérem! — riadt meg az igazgató, és még mondta volna, hogy debizony, korábban ő nem részesült a fejedelmi fogadá­ sok gyönyöreiben, most viszont az egész nagy­ főnökség itt ül, úgy, hogy a dolog nem egé­ szen gilt — de borközi állapotban is maradt annyi lángesze, hogy mondandóját az ötvennyolcas évjáratú kéknyelűbe fojtsa. S ki tudja, nyert-e ezzel, vagy vesztett? �Bartha Szabó József Huszonkét pénz karácsonyra 1. Huszonhat évig csak pénzt kért hazulról. Előbb öntudatlanul, mert gyermek volt, később az iskolai években már tudatosan. Gimnázium, egyetem végeláthatatlan sorban szívta, húzta a fo­ rintokat. Szülei odahaza számolatlanul körbejárták a roggyant házikót, és néhány üdvözlő sor nyomán büszke út vezetett a megbillent léckerítések mellett a postáig meg vissza. „Ez a fiú sokra viszi. Tanult ember lesz. Az első a cselédsorról...” A hajlott gerincű mestergerendák alatt visszafogott ebédek szaporították a ránco­ kat. Festő, fényképész, szobrász nem örökítette meg azokat soha. Mégsem mennek veszendőbe, mert az élet a saját arculatára vési ki a medreket a nyolcvanhoz közeledő tél vakító fehérségében. Maradandóságuk a testben, a vérben vagyon, s kihalni csak ma­ gával az emberrel képesek. Soha nem tudja meg senki, mi maradt a beteg ajtók mögött. Ők azok, akiket már csak az adás öröme éltet! Nagy ritka hazamenetelekor elbűvölten nézi, mennyire lerövi­ dült az út a világok között. Apja sohasem tapsolt. Talán azt sem tudja, hogy az összeverődő két bőrtalpas kéz hangot ád, ha ön­ feledten összecsókolódzik. Másfajta öröm járta nála! Egy-egy pakli dohány, nyálasan összesodorva, s néhány pohár bor és a késő este feljövő hold munkát tiltó szikár parancsa nyomán a napi gondok csokorba gyűjtése. A színházat, a fényt, a sikert, vagy magát a tapsot a mezőn elvetett búzaszemek dicsérete, az állatok farbaverése jelentette. Keze nem járta be a rivaldát di­ csőítő utat. Nem kért porciót a világ asztagából, a politikából sem. Ha szembetalálja magát velük, megtorpan, keresi a szava­ kat. Fél kiejteni a gondolatokat. A betűk úgy elmerültek emlé­ kezete örvényében, hogy egy-egy mentésnél, amikor megkérték, kurtítsa alá valami passzusra a nevét, mint két gazdátlan tutaj, úgy forgott, kormányozatlanul a két X a papíron. Ez alól talán csak egy kivétel volt: a téeszszervezés. Akkor „az anyjuk” vette kezébe a göcsörtös kormányt, végigvezetve a sercegő tollhegyet a belépőnyilatkozaton az „apjuk” kezében. Azóta darazsak rajzanak, ha előkerül a ládafiából: ki is írta alá tulajdonképpen a lajstromot? Éjszaka, amikor fekete fénykoszorúban kést köszörülnek a sze­ lek, a zsörtölődés agyonüti az álmatlan magányt. Örökké újraéle­ dő dicsérete a fiúnak, no és a kárörvendéssel vegyített apai kacarászás zárja a napot. Megérkezésekor anyja legelső dolga, hogy szemügyre vegye: nőtt-e, fogyott-e, van-e emberi formája, színe? Óvatosan körbe­ járja, szemeivel tapogatva, mint az újévi malacot és elindítja fél­ tésárját: — Csontvájsz vagy. Seszínű. Kiszívott a városi levegő. Fehér vagy, mint a hótt ember valoga. És tartatlan is. Biztosan nem eszel rendesen. Levest egész biztosan nem. Csak lótsz-futsz, ku­ tyafuttában bekapod. No majd itthon! Tömök valamit beléd, ne félj! Egy kicsit megiperedsz legalább ... Amikor mindezt megállapítja, egyszuszra kimondja, köténye csücskével megtörli arcát, megcsókolja, megfogja a kezét és elve­ zeti hátra. El egészen a disznóólig. Az a büszkesége, reménye. Hosszúra kell igazítani a fiúi lépteket mellette, mert lemaradna. Egész életében sietett. Évtizedek hevülete viszi, sodorja előre, mészmarta, földrágta tenyere repedten fordít hátat a világnak, apró erekben, lassú patakfolyással nedvet eresztve, vizes vért ke­ ver a marok, s ha sajog, újabb igára fogva bemelegül, szűnik a láz, mákonyos fájdalomcsillapító, örök nyugtató és menekülés: a munka! , Ilyenkor titkon nézi őt. Látja csillogni, megfiatalodni. Nem hi­ szi el, és nem is hitte el soha, hogy alkonyát tiporja. A szíve csak harminc. A hite, az akarata csak húsz. Lelkiismerete pedig olyan tiszta, miképp a csecsszopóké. — Ne, te ne, ne, szürke! — mondja tenyerével jó nagyokat odapaskolva a feketefoltos disznónak. Érződik, mennyire óvatosan teszi. Inkább csak szeretetből, hálából, mert őnagysága volt ke­ gyes egész éven át szorgalmasan enni és meghízni. Oly méltóságosan cammogott széle-hosszan, akár egy nagyherceg. — Na, mit szólsz hozzá? — kérdezi, és az áhítattól úgy kitágul a szeme, nagy kerekre, mintha az egész világot egyszerre akarná dicsérni. Szeme a cselédkönyv írása szerint barna. A fiú tenger­ tükrében viszont a búzavirágnál is kékebb. — Szép mi? Meghiszem azt! Irigyelnek is érte. Főleg azok, akik csak a sonkáját kívánják s nem a munkáját! Elfogadná a bendőjük. De el ám! Szerinted mennyi lehet? — Hát... — feleli a fiú és úgy tesz, mint aki töpreng, rakos­ gatja a számokat, a mázsákat. Hallgat. Lassanként kezdi megis­ merni anyját. Tudja, elég egy szemvillanás, elég néhány kilóval kevesebbre értékelni a szürkét, máris kacagni kezd, a városi hozzánemértésén. És nála a kacagás könnyekkel jár. Rázza, kegyet­ lenül rázza. Megy össze, fogy, olvad a hisztérikus kacaj lángjában, miképp tűzben a viasz. De most egyetlen mosoly, a tervezgetés annyi csillagot varázsol a homlokára, hogy a fiú nem győzi számbavenni. Azelőtt ezt észre sem vette ... — Több, mint négy mázsát nyom — mondja felegyenesedett hangsúllyal, nem várja meg a „mustrálgatás” eredményét. — Négy mázsa húsz kiló! De etetni kellett ám! Kellett bizony. Tu­ dod, mit megevett? Azt a rengeteg árpát, répát, kukoricát, krump­ lit, darát. Apád nem győzte hordani. Ki is ürült a kamra! Meg a padlás. Még venni is kellett hozzá. Azért kértem tőled a pénzt a jómúltkorában. Darára. Apád nyugdíja, tudod, bagóra is kevés. — De megérte — teszi hozzá a zavart tőmondatot a fiú. — Meg bizony! Szép egy állat, mondhatom... Most eladom. Veszek belőle egy kisebbet. Azt megöljük magunknak karácsony­ ra. Nekünk elég lesz az is. Amit apáddal megeszünk, az már egy macskának is elég. De vágni azért kell. Ügy illik. Már a kóstolók küldése miatt is. És a zsír miatt is, hogy ne kelljen venni. A bótit nem szeretjük. Eddig megsegített a jóisten. Minden télen tudtunk bökni egyet. Ezután is szeretnénk. Neked is küldök belőle... — Ezt eladom, és még pénzem is marad. Majd tízezret kapok érte. Tizet! ötért veszek egy másikat... az annyi, mint öt... öt marad. Abból hármat megtartunk magunknak, épp annyi hibádzik a sírkövünkből. Mert csináltatunk. Nagy fehér lappal a tetejibe, hogy ne legyen rá senkinek se gondja, hogy ne füvesedjünk ki. Te messze laksz ... Kettőt pedig neked adok! — Ne beszéljen ilyet, anyuka! És a pénz sem kell, nem azért... — Te csak ne magyarázz! Tudom, hogy szegény vagy, mint a templom egere. Mert csak azzal a papírokkal törődsz. Miért nem választasz valami tisztességes szakmát? Egy rendes iparos nem szűkölködik semmiben. Több lenne a pénzed ... — De... — Semmi de! Kapsz belőle és kész! Ha nem is sokat, de kapsz. Mi is szűkölködünk. Apád hétszáz forintját forgatjuk. Mert nincs az a sok, amelyik el ne fogyna, és nincs az a kevés, amelyik elég ne lenne. Be kell osztani. Asszony kellene, mert a te kezedből el- 21 �folyik a pénz. Tanuld meg: ha egy kakas rúg, a tyúk kaparhat. De ha a tyúk rúg, hiába kapar a kakas. Itt is én irányítom apá­ dat, mert az se ért a pénzhez. Szegény ember pedig csak úgy tud létesülni, ha megfogja a pénzt. Veszünk neked egy télikabátot. Ne mondják a faluban, hogy ilyen sokra vitted, újságba írsz, ka­ bátod meg nincsen! A fiú állt és messzire nézett. Nem tudta, sírjon, nevessen, örül­ jön avagy elbujdosson szégyenében. Talán ezek az apró pillanatok, anyja feddő szavai nyomán, ezek amelyekben kesernyés fájda­ lommal gondol hőn áhított „mesterségére”, a tollforgatásra. Az ő finom lelke megtéríti néhány gondolat idejére, de ha másra te­ relődik a szó, marad minden a régiben. Csak a szeretet-piramisa nő egyre nagyobbra, hatalmasabbra. 2. A napokban csomagot kapott a fiú. A csomag tetején levél. Szabó Ernő A tűz a víz Az aprószögbe asztalt vernek Kabáton himbál a fogas Feszülve támasztja ki a nyárfát a részeg Egy kakas tyúk alatt verdes — nem tudom meddig hurcolja a kutyát a csont és mégis mormolom: hanem azért csak menj tovább Megszokhattam már hogy a boltban mutat a nyelv nem mér a mérleg s a paradicsom tízdekás súlyokká válik míg hazaérek Kelt. 1975. december 19. Kedves Fiam! Biztos meg fogsz lepődni te is, milyen nagy baj ért most kedden minket. Várom a disznót a húsüzemnél, bejön a traktor, nincs disznó. Mondják vissza köllött vinni. Megdöglött. Majd megörültem. Elveszett az a gyönyörű szép állat. Tízezer forint De csak leszúrták volna. Akkor még meg lehetett volna füstölni, így a cigányok jártak jól. Elvitték. Magukkal húzták. Nekik jó karácsonyuk lesz. Most már bele köll nyugodni. Büntetett az isten. Csak azt tudnám miért. Miért. Tudod milyen a nép. Örülnek az ember kárának. De valahogy csak lesz. Csak egészség legyen. Írjal, megkaptad-e a csomagot. Alma van benne, de nem fért bele mind. Fogyaszd egészséggel. Az ünnepekben, ha tudsz, gyere haza. Csókolunk. írjál. Az újság megérkezett. Elfelejtetted bekarikázni melyiket írtad te. A szenynyest is küld. Vagy hozd. Anyádék A csomagban, az almák között, a fiú egy bagarolos dobozt lelt. Benne: két húszforintos, egy fémtízes, négy kétforintos, öt egy­ forintos, kettő ötvenfilléres, hét húszfilléres és egy tízfilléres. — Ó, ha az anyáké lenne a világ!... hogy azt mondják a tűz az víz hogy szélcsend van — és a hajam arcomba csapja közben egy némán vigyorgó szélroham Egyetlen mozdulat Látom: megáll a kerítés előtt napraforgót forgat Ágaskodik az almafához karjában virágok karjában holtak Karjában házak városok bokrok melyeket ismerek karjában én a csönd talán egyetlen mozdulat lebeg Lelkes Miklós Hegytető egy szőke óriásra vártunk mesebeli sziklaevőre milyen lehet ez a világ a szitakötők nagy gömb-szemében? arcunk előtt a zöld megállt csöpp réseken átbújt a kék is a barna lepkék észrevétlen pihentek a fatörzseken önmagát rejtő csillogó nagy köreit néztem a tájnak s az ellentétes éveken szivárványesők átzuhogtak közben a forrás lassan itta a tücsök hangos csend-idejét kigyúlt, lobogó tükrökön sokáig égett a rigófütty Ballada Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Nagy éjféli mezőkön vakító csillagóra. Izzanak ezüst hálók. Kékezüst hegyre szállnak. Kékezüst fák megőrzik levetett kék ruhádat. A perc hulló öröklét. Csókom viszonzod sírva. Nyugtalan melled lassan édes körét leírja. Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Fájdalmas arany szikrát sikolt a csillagóra. 22 �A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban Hazánkban a közlekedés forradalma, a vasúti hálózat kiépülése európai viszonylatban aránylag későn kezdődött el, s nagyobb lendületet is csak az 1870-es évek után vett. Az első magyar gőz­ üzemű vasút megnyitására 1846. július 15-én került sor Pest és Vác között. A vasút megnyitása lázba hozta a közvéleményt, egy­ más után születtek a vasútépítési tervek. A szabadságharc után a központi kormány saját erejéből a vasútépítéseket nem tudta fedezni, a magánvállalkozások pedig tengődtek. A magánvállal­ kozások elősegítésére 1854-ben megalkották az „engedélyezési törvényt”. Ennek alapján egyes személyek vagy társulatok elő­ munkálati engedélyt kaphattak. A magántőke részvételét, az ál­ lami kamatbiztosítással is támogatott vasúti rendszer eredmé­ nyezte, így ezekben az években Bécs államilag támogatott ma­ gánvasúti politikája érvényesült a magyar vasutak kiépítésekor. A kamatbiztosításos rendszer a kezdeti sikerek után a nagy vasútépítések és a vasutak működésében a botrányok, panamák, visszaélések melegágya lett. A kiegyezés utáni években, nyerész­ kedésektől kísérve, épültek ki a magyarországi vasutak főbb vo­ nalai. A hatvanas évek spekulációi közül is kiemelkedő a pest— Salgótarján—losonci vasút építése, ahol a nagybirtokosság is je­ lentős szerepet játszott a kereskedelmi tőke mellett. Amikor a csődbe jutott vasutat az állam megvette 1868-ban, lényegében véget vetett az állami kamatbiztosításos rendszer kizárólagossá­ gának. A kormány életbe léptette a vegyes vasúti rendszert, ami azt jelentette, hogy egyre több vasutat államosítottak. Az 1880-as évek elejétől újabb fellendülésre került sor, ezekben az években kötötték össze a korábban megépített fővonalakat a helyiérdekű vasútvonalak hálózatával. Amikor a következőkben áttekintjük a megyei vasutak kiépü­ lésének folyamatát, megállapíthatjuk, hogy — a vasúthálózat egységességének hiánya miatt — azok kiépülése nem alakította át gyökeresen a megye közlekedését. A létesített vasutak a salgó­ tarjáni vasút kivételével nem álltak összhangban a megye gazda­ sági szükségleteivel, modern alakulásával. Csak részben tudták előrevinni a megye gazdaságát, nem ösztönözve kellően — igazi multiplikátorként — gyors iparosodásra, a belső termelési tényezők fejlesztésére. A századfordulón így a megyében a következő vasutak épültek meg: Pest—Hatvan—Salgótarján közötti vasútvonal: Az első lépése­ ket a vasútépítés terén a megye földbirtokosai tették, mivel az or­ szág gazdasági életébe történő bekapcsolódás lehetősége nemcsak a felső-magyarországi ipar, a megyei szénbányászat, hanem a mezőgazdaság érdeke is volt. A nagybirtokosok, a vas­ utak létesítéséért harcolva is feudális szemszögből ítélték meg a vállalkozást. 1854-ben Kubinyi Ágoston földbirtokos, a Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével Nógrád, Borsod és Gömör megyék birto­ kosai egybegyűltek, hogy döntsenek az ipoly—sajóvölgyi vasút létesítése ügyében. Az ipolysági, gyarmati, szécsényi medencék nagybirtokosai, a Fülek környéki szénbányák, gömöri, ózdi, sajó­ völgyi vasolvasztók szempontjai szerint a vasút nyomvonalát Szob—Balassagyarmat—Losonc—Fülek—Rozsnyó útvonalban ha­ tározták meg. A vállalkozási kedv mellett a pénz hiánya volt a döntő. 1857-ben ezt a tervet Károlyi Ede akarta belga tőkével megvalósítani, de a nagybirtokosok által megindított vasútépítési mozgalom a tőke hiánya miatt természetesen csődbe jutott. A megye keleti területén az ipar fejlődését és egyben a vasút­ építés lehetőségét a Salgótarjánban és környékén elterülő szén­ mezők tették lehetővé. A potenciális erő az 1861. július 31-én en­ gedélyezett salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt.-ben rej­ lett. A társulat nagyarányú fejlesztésének gátja többek között a közlekedés megoldatlansága volt. Ezért a Duna felé „lóerőre ter­ vezett” vasutat akartak építeni. Az egész vasúti ügy elindítója a szabadversenyen alapuló kapitalizmus tipikus képviselője, Brellich János volt. A bányatársulat megalakulásával fedőszerve lett a nagystílű vasútépítkezés megindulásának. A bányák érté­ két, jövedelmét túlértékelve, kampányt indítottak a lapokban, hogy minél több részvényest szerezzenek. 1862. januárjában in­ dult meg az akció, amiben fölelevenítették az ipoly—sajóvölgyi vasút nyomvonalát, azzal a külömbséggel. hogy most már Sal­ gótarjánon keresztül vezették a vasutat. Sok nógrádi birtokos is csatlakozott a tervhez. Brellich módosította az irányt, mert a Du­ nával való csatlakozás helyett Hatvanon keresztül, a fővárossal való összekapcsolást javasolta. A vasútépítésre az előmunkálati engedélyt 1862. május 6-án kapták meg. Ekkor csatlakozott a vas­ úthoz többek között gr. Forgách Antal is, aki a későbbiekben, kapcsolatai révén, többször is megmentette a pusztulástól a vas­ utat. 1863. január 19-én megkapták az uralkodói engedélyt a vasút­ építkezéshez. A társaság ezután vette fel a Cs. kir. szabadalma­ zott Pest—Losoncz—Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt. nevet. A sajtókampányra és vesztegeté­ sekre több mint 400 000 Ft-ot használtak fel 1863-ban. Forgách Antal kancellár még az országos ínségalapból is utaltatott át pénzt a mindig pénzzavarral küzdő társulatnak. A kapott egy­ millió forint sem tudta a társulatot a csődtől megmenteni. Az igazgatótanács 1865. július 1-re tűzte ki a vasút átadását, de he­ lyette Pest város törvényszéke július 11-én a társulat összes va­ gyonára csődeljárás megindítását rendelte el. Egyes források sze­ rint a megvesztegetésekre több mint 800 000 Ft-ot használtak fel. A társaság nem elégedett meg a sajtóbeli védekezéssel és tervezgetéssel, hanem Forgách gróf közbenjárását kérték az ural­ kodónál. 1866 januárjában bejelentették a részvényeseknek, hogy közbenjárásukra a kormány felszámolja a csődöt és támogatás­ ban fogja részesíteni a vasutat. November 3-án a közgyűlés is­ mét módosította a vállalat nevét Cs. és kir. Éjszaki Vasút Társu­ latra. Ezzel a névvel a vasútépítés elsődlegességét akarták hang­ súlyozni. A kormány hathatós intézkedései következtében 1867. március közepére a pest—salgótarjáni vasút elkészült. Május 9-én a salgótarjáni szakaszt is átadták a forgalomnak. így tehát a széntelepeket összekötötték a fogyasztópiacokkal, a szénszállí­ tás kérdését megoldották, de a vasútépítkezésnél a problémák megmaradtak, s ezeket csak 1868-ban, a magyar állammal tör­ tént egyezség után lehetett felszámolni: ugyanis 1868. június 30-án az állam 7,5 millió forintért (a bányák nélkül) megvásárol­ ta a vasutat, amely egyben a MÁV első ipari vasútja lett. A vasút megváltása egyben a kamatgaranciális vasúti rendszer végét is jelentette hazánkban. Az Ipolyság—Balassagyarmat közötti vasút: Az ipolyvölgyi vasút építése során 1884-ben kapta meg az Osztrák—Magyar Allamvaspályatársaság az engedélyt Csatáról Ipolyságig építendő vasútra. 1886-ban az építkezést befejezték. Balassagyarmattól te­ hát 30 km-re megépült a vasút. Az ipolyvölgyi vicinális vasút kiépítésének a gondolata már 1869-ben is felmerült, amikor Szob—Ipolyság érintésével a vas­ utat Balassagyarmatig akarták kiépíteni. 1882. július 15-én a me­ gyeházán vasúti értekezletet tartottak. Forgách Antal — aki eb­ ben a vasúti tervezésben is szerepet kapott — javasolta, hogy a vasút ne álljon meg Balassagyarmaton, hanem Szécsényig vagy innen tovább is épüljön meg. 1884-ben az a hír terjedt el, hogy a vasutat az osztrák államvaspályatársaság kiépíti Balassagyar­ matig, sőt lehet, hogy egyenesen Hatvanig fogja vezetni. De csak a tervezgetésig jutottak el, a megegyezés elmaradt. Az egyre job­ ban sürgető igény arra késztette a törvényhatósági bizottságot, hogy az alispán vezetésével 1885-ben saját maga vegye kezébe a vasútvonal kiépítésének az ügyét. A tárgyalások és pénzügyi nehézségek miatt csak 1888. januárjában írták alá a szerződést a társasággal. A tervek szerint 1890. szeptember 1-én adták volna át a forgalomnak a vasutat. Június 18-án megkapták az enge­ délyt az építkezésre, az első kapavágást szeptember elsején tették meg. A vasút ünnepélyes megnyitására 1891. augusztus 15-én ke­ rült sor. Az Aszód—Balassagyarmat—Losonc közti vasút: Nógrád me­ gye alispánjának 1885-ben a közgyűlés előtt tett kijelentése — „Balassa-Gyarmat székvárosunknak, ha megyénk a haladás út­ ján előre törni akar, vasutat kell teremteni” — indította el azt a folyamatot, melynek eredményeként 1896-ban létrejött az aszód—balassagyarmati vasúti összeköttetés. A gondolat, hogy a Galga völgyében Pest felé Balassagyarmat vasutat kapjon, már 1861-ben felvetődött. Mivel a vasút a Zagyva völgyében épült meg végül is, a megyeszékhely ismét vasút nélkül maradt. A Nógrád megyei HÉV néven létesült vasút az eleinte két kü­ lön tervezett vasútvonalnak, a Balassagyarmat—Aszód és a Ba­ lassagyarmat—Losonc közötti vonalnak egyesítése folytán kelet­ kezett. Az aszódi vasút előmunkálatai során a MÁV rákosi állo­ másából terveztek kiágazást 1887-ben. Később, 1888-ban Aszód­ tól vették tervbe az elágazást. Márkus Ágoston budapesti mérnök kapott engedélyt a pálya műszaki terveinek az elkészítésére, s így a vasút közigazgatási bejárása 1889. február 19-én megtör­ tént. Mielőtt azonban az Aszódtól tervezett vasút engedélyezési feltételei végérvényesen megállapíthatók lettek volna, a vállalko­ zó 1890. november 3-án visszalépett. Az összes jogokat br. Rosner Emil, Pulszky Ágost és Tolnay Lajos szerezte meg. Ők vették tervbe a vasút továbbépítését Balassagyarmattól Losoncig. Ennek a vasútnak az előmunkálati engedélyét 1890. október 22-én már megkapták. A pálya műszaki tervei elkészültek, a közigazgatási bejárás 1891. szeptember 2-án megtörtént. 1893. január 20-án volt 23 �a vasút engedélyezési tárgyalása. A három engedélyes az esemény után az összes jogokat eladta Popper István budapesti mérnök­ nek 1894. július 14-én. A tervek szerint ekkor a vasút hossza 111,73 km és a legnagyobb sebesség 30 km/óra volt. A pályán 18 állomás, kitérő és megállóhely volt tervezve. A szerződés értelmé­ ben a vállalkozónak két éven belül kellett volna kiépíteni a vas­ utat. A tényleges építési költség 3 740 000 Ft volt. Popper István az év május 10-én szerződésileg megállapodott a Budapesti Bank Rt-vel a vasút megépítése tárgyában. 1895. december 18-án, hoszszas tárgyalások eredményeképpen, Nógrád megye 833 000 Ft kölcsönt vett fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettől. Csak ezek után jött létre 1895. június 25-i szerződés értelmében hivatalosan is a Nógrád megyei HÉV RT. A vasútépítési munká­ latok már augusztusban megkezdődtek. 1896. szeptember 13-án az aszód—balassagyarmati, 1896. december 1-én a Balassagyar­ mat—Losonc közötti szakaszt adták át a forgalomnak. A Losoncvidéki HÉV: A Losonctól északra elterülő területek­ nek a vasúti forgalomba történő bekapcsolására, a régebbi ter­ veken túl, csak 1891-ben került sor, amikor br. Baretta földbir­ tokos előmunkálati engedélyt kapott Losonc—Poltár—Rimaszom­ bat és Berzence—Szinóbánya—Poltár—Zlatnó közötti vasútvonal kiépítésére. A tervek 1893-ra elkészültek, de azt nem fogadták el. 1894. február 14-én Török Zoltán is előmunkálati engedélyt kapott a Losonc—Poltári HÉV megépítésére. A tervek részben azonosak voltak az 1891-es tervvel. A vasút létesítése azonban tő­ kehiány miatt akadozott, mert a megye feltételeket támasztott az esetleges támogatás fejében. Amikor Török Zoltán lett a megyei alispán, a vasút zöld utat kapott. 1895-ben Török Zoltán már mint a Losoncvidéki HÉV elnöke szerepelt. Hosszas tárgyalások, egyezkedések után, 1897-ben jött létre hivatalosan a Losonc— Poltári HÉV a Losonc—Kálnó—Zelene—Poltár—Szinóbánya he­ lyiérdekű vasút a Losonc—Zelence—Poltár—Rimaszombat, vala­ mint a Berzence—Málnapatak—Hámor üveggyárig és Poltár— Zlatnóig kiágazó helyiérdekű vasutak egyesítéséből. Az építkezések azonban tőke hiányában nem indulhattak meg. Ezért 1897. november 22-én Török Zoltán és érdektársai minden jogot a Magyar Helyiérdekű Vasutak Rt.-re ruházott át. Ez az Rt. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége volt, így a pénz­ ügyi fedezetet a bank elő tudta teremteni, az építkezések megin­ dulhattak. A Losoncvidéki HÉV 28,3 km-es szakaszát Poltárig és Katalinhutáig 1901. november 31-én, Poltártól, Zlatnó üveggyár érintésével, Kokováig 1908. november 26-án adták át a forgalom­ nak. Losonc—Gácsi HÉV: Gr. Forgách János 1895. augusztus 31-én kérvényezte a Losonc állomástól Gácsfalváig kiépítendő vasút­ vonalat. Az engedély megszerzése még nem jelentette a vasút­ építkezések megindulását, mert 1897-ben is csak az engedély meghosszabbítására került sor. Forgách gróf hamar túladott az engedélyen, mert 1899-ben Rózsa Károly és érdektársai fordultak megalapozatlan tervekkel segélyért a megyéhez. Mivel a kellő tőkét nem tudták megszerezni, 1904-ben a Losoncvidéki HÉV Rt. szerezte meg az építés jogát. A Losonc—Gács közötti kb. 10 km-es szakaszt 1906. december 14-én adták át a forgalomnak. A Vác—Balassagyarmat közötti vasútvonal: Nógrád megye nyugati területeinek és a megyeszékhelynek a bekapcsolása az or­ szágos vasúthálózatba állandó problémaként élt a XIX. század utolsó évtizedeiben. 1883. október 22-én Falk Zsigmond kapott előmunkálati enge­ délyt a vác—balassagyarmati vasút megépítésére. A szükséges részvényjegyzési aláírások, pénzbeli támogatások gyűjtése 1884ben megindult. Közben híre kelt, hogy az ipolysági vasút is ki­ épül Balassagyarmat felé, ezért a váci vonal ügyében megtorpa­ nás érződött. A vasútügy most már a megye közgyűlése elé ke­ rült. Közben új irányok is felkerültek a tervre, így többek között Gödöllő, mint végpont. Erre az irányra 1885-ben szintén előmun­ kálati engedélyt kapott a megye. A Vác felé való kiépítés nem került le a napirendről, mert Hont megyével is folytak tárgya­ lások egy közösen kivitelezett vasút ügyében. Éveken keresztül húzódott a vonal kiépítése, ekkor már új vasúti vonalként az aszódi irány is szóba jött. 1891-ben a dejtár—verőcei vasúti terv a Lókos völgyében kapott előmunkálati engedélyt. A vasúti tervezgetések közben Balassagyarmat vasutat kapott Ipolyság felé 1891-ben, valamint Aszód felé 1896-ban. 1897. de­ cember 2-án kapta meg az előmunkálati engedélyt Pázmándy Dénes a Verőcétől Rétságon át Nándorig építendő vasútvonalra. 1898-ban úgy tudták, hogy a szállítást villamos erővel fogják megoldani és a vasút Balassagyarmatig fog kiépülni. 1898 már­ ciusában tervezték meg a rétság—romhányi szárnyvonalat a vasútvonalból. A megye támogatását élvezve Pázmándy a vas­ útépítési engedélyt 1898. november 8-án kapta meg. Ettől függet­ lenül a vasút irányára nézve több változat is szerepelt. 1903-ban a vasút nevét Duna—Ipolyvölgyi—Helyiérdekű Vasútra változ­ 24 tatták. A vasút ügye csak 1907-ben közeledett a megvalósulás fe­ lé. Az átadásra, a Vác—Diósjenő—Drégelypalánk fővonalon és diósjenő—romhányi szárnyvonalon 1909. július 11-én került sor. A vasút kiépítése 6 511 000 koronába került. Az elmondottakon kívül a múlt század végén és századunk első évtizedében több más vasútvonal építésének a terve is felvetődött. Ezek a következők: Salgótarján—Szob közötti vasút: Az Ipoly folyó völgyében ter­ vezett és építendő vasútvonal gondolata már 1846 után felvető­ dött. 1860-ban a Sz. István Kőszánbánya Társaság akart a Duna felé vasutat kiépíteni. Az 1873-as vasúti programban is szerepelt a Salgótarján—Szob közötti vasút. 1876-ban gr. Forgách Antal indítványozta Hont megyével közösen a Salgótarjánt a Dunával összekötő vasútvonal kiépítését. Az építkezésre azonban vállal­ kozó nem akadt, így a vasútvonal ilyen formában való kiépítésé­ re nem került sor. Hatvan—Balassagyarmat térségében tervezett vasútvonalak: A Hatvan—Balassagyarmati HÉV létesítésére az 1886. július 25-én kapott engedély alapján gr. Dégenfeld Lajos vállalkozott. Szirákon Lázár Mór vállalkozó vázolta a terveket, 1890-ben az aszódi vasút nándori állomásától Herencsényig akartak további szárnyvonalat kiépíteni. 1897-ben még mindig csak terv volt ez a kiágazás. 1904-ben a Hatvan—Mohorai HÉV előmunkálati engedélyét Wohl Adolf losonci vállalkozó kapta meg: az aszódi vonalból 1913-ban Kiskérig akartak vasutat kiépíteni, végállomás a bujáki szénbánya lett volna. A vasúti tervek elhalását nemcsak az I. vi­ lágháború, hanem a megalapozatlan tervek és a tőkehiány is elő­ segítette. Hatvan—Szécsény térsége: Szirák község 1888-ban vasúti öszszeköttetést tervezett Hatvannal. A tervről 1898-ban esett ismét szó. 1907-ben Szécsényig, illetve Szécsényen keresztül Apcig, il­ letve Pásztó állomásig Ivánka Imre dolányi lakos szerzett elő­ munkálati engedélyt. Ez a vasút sem jutott túl még a tervezésen sem. 1909-ben a sziráki vasút ismét hallatott magáról, amikor is mozgalom indult a Hatvannal való vasúti összeköttetésért. 1910ben Nagy Sándor és Okolicsányi József budapesti lakosok kaptak előmunkálati engedélyt egy Szécsény—Hatvan közötti vasútvo­ nal építésére. Salgótarján—Szécsény közötti vasúti terv: 1895-ben Szilárdy Ödön salgótarjáni földbirtokos kért engedélyt egy Szécsény és Kisterenye közötti vasútvonal kiépítésére. Terveihez a megye hozzájárulását nem kapta meg, ezért 1898-ban új irányt jelölt ki, s ebben már Salgótarjánt vette fel végállomásnak. Ez a vasútépí­ tés pénz hiányában nem valósult meg. 1922-ben Salgótarján város vezetői élesztették fel ismét a Szécsénnyel való összeköttetés tervét, de a minisztérium az enge­ délyt nem adta meg. 1927-ben ismét kérvényezték a vasutat, amit most már a főispán is szükségesnek vélt és támogatott. 1937-ben Korányi Kálmán megkapta az előmunkálati engedélyt a Szécsénytől Salgótarjánig vagy Kisterenyéig kiépítendő vasútvonal­ ra. A vasút tervét több pontatlanság miatt át kellett dolgozni, közben az engedély is lejárt. (Ezt ugyan 1939. február 12-én to­ vábbi egy évre meghosszabbították, a vasúti terv azonban végül is 1939-ben, a háború kitörését követően teljesen lekerült a napi­ rendről.) Kürtösvölgyi HÉV: A megye északi, mezőgazdaságilag és ipa­ rilag hasznosítható területeinek Balassagyarmattal, a megye­ székhellyel való vasúti összeköttetésének a gondolata 1896 után vetődött fel. Az elképzelések szerint a vasútvonal Balassagyar­ mattól kiindulva Kékkő érintésével Zólyomig épült volna meg. 1897-ben Lindheim és társa kapta meg az előmunkálati engedélyt. A vonalat, mint ipari vasutat reklámozták, mert a kürtösi szén­ bányáknak teremtett volna szállítási lehetőséget. A vasútról is­ mét csak 1905-ben hallunk, amikor már Laszkáry Gyula a Kür­ tösvölgyi HÉV engedményese. A megye, mivel nem látott bizto­ sítékot a vasút esetleges megépítésére, anyagilag nem támogatta azt. 1910-ben még mindig az előmunkálati engedélyek meghoszszabbításáról tárgyaltak. 1913-ban Balassagyarmat város kölcsön felvételével akarta támogatni a vasút építését: 1914-ben a vonal kijelölése meg is kezdődött, de az I. világháború kitörése véget vetett a vasút hosszan vajúdó ügyének. Litke—Salgótarján: A vasúti összeköttetés létrehozása érdeké­ ben gr. Keglevich István nagybirtokos kért engedélyt A háború kitörése miatt a vasútvonal tervét elejtették. 1925-ben elevenítet­ ték fel újból a tervet, amelynek a létjogosultságát a kereskedelmi miniszter is elismerte, de annak államköltségen való kiépítését nem tette lehetővé. 1927-ben engedélyezték, hogy egy magántársaság kiépítse, de erre vállalkozót az érdekeltség nem tudott sze­ rezni. Így ez a vasút is a többi terv sorsára jutott. Szvircsek Ferenc �KÖRKÉP Vili. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat A József Attila Megyei Művelődési Köz­ pontban megrendezett kiállításon 84 al­ kotó közel 170 művel állt közönsége bí­ ráló szeme elé. Az országosan szokásos arányoknak megfelelően itt is a festői alkotások túlsúlya jellemző. Meglepően kevés a kisplasztika, s a grafika sem képviselteti magát jelentőségének megfe­ lelő arányban. A festészeti anyag híven tükrözi az e formanyelvben megfogalmazható lehető­ ségek sokféleségét, a naturális közelítés­ től a vízióig. A városi tanács nagydíját elnyerő Lóránt János két képpel szerepel (Horizont és Száműzetésben), mindkettő jól példázza az összetett tartalom és a szűk szavú megfogalmazásmód találkozásából eredő szuggesztív erőt. Horizont című ké­ pén az életformaváltás nehézségeit pró­ bálta képi eszközökkel átgondolni. A csu­ pán vasbetonvázzal jelzett új környezet­ ben, a megérkezés pillanatában rögzíti figurái lelki állapotát. A megszokott kör­ nyezetükből és világukból kiszakított em­ berek kedves tárgyaikat (vázlattömböt, szegényes cókmókot, bárgyú szamarat) féltő gonddal őrizve, szorongva tekin­ tenek az idegen újra. A változás egyszer­ re jelent örömet és nosztalgikus bánatot, groteszkké lényegítve a benne élőket — különösen szembetűnő ez a középső fi­ gura széles karmozdulatán, mely egyszer­ re idézi a feltörő öröm és a siratás gesz­ tusát. A kép a kékesszürkék kifejező ha­ tását használja ki, világossá, levegőssé téve a jelzésszerű figurák környezetét. Lóránt visszafogott színvilágának ellenté­ teként égő vörös monokrom kompozíci­ ókkal szerepel Szentgyörgyi József, aki a Nógrád megyei Tanács díját kapta. Há­ rom műve ember és környezete lírai vi­ szonyát elemzi, a Kondor Béla ál­ tal megtalált képi eszközök felhasz­ nálásával. Ikonokhoz hasonló zárt­ ság, félszeg emberek és feketén felvilla­ nó, balsejtelmű állatok különös ellentéte jellemzi festményeit. Mondandójában és látásában rokona Bráda Tibor Befutás előtt című képe, mely a sport követelmé­ nyei által túlhajszolt ember krisztusi elesettségét sejteti. Kokas Ignác álmainkat idéző, csodálatos zöldbe játszó tájára fé­ lelmeink nyomasztó erejével csap le a hatalmas fekete madár. Erőteljes gondolati-meditatív közlésükkel, stilizált meg­ formálásukkal gondolataink hosszú sorát indíthatják el a művek. A vízióhoz áll közel Jánossy Ferenc zaklatott szerkesztésű Karneválja, Vinkler László Metamorphózisa. A gyermeki szinonim képlátást próbálja átültetni művészetébe Földi Péter, naiv bájú mada­ rai egyszerre repülnek és zuhannak. A felületi dekorativitás felől közelít a lát­ ványhoz az alkotók nagy része, pl. Bakallár József, Tóth Imre, Nagy Előd, Blaskó János a konstruktív absztrakció eszkö­ zeivel vall a népi építészetről. Fábián Gyöngyvér Munkásszálló című festménye eddigi művészpályájának egyik legsike­ rültebb darabja. Az okkerrel festett alvó munkások súlyosan nehezednek az ágyra, szinte görcsösen kapaszkodnak az álom­ ba, de fejük felett ott kísért az ébredést előrevetítő óralap (melyet ötletesen aplikált a művész a felületre). Hagyományos témát próbál hagyományos eszközökkel megragadni táj ábrázolásain Mazsaroff Miklós, Barczi Pál, Nagy Ernő, Seres Já­ nos. A fény impresszionisztikus vibrálása foglalkoztatta Iványi Ödönt Világos szín­ pad című festményén. Festészet és alkalmazott művészet ha­ tárán állnak Blaski János képei, melyek formanyelvük révén inkább zománcba kí­ vánkoznának. A grafikához közelítenek Klimó Károly illusztrációi, melyeknek si­ kerül hangulatilag és gondolatilag meg­ ragadniuk az ihlető írónak (Kafkának) a tudat mélyéről kukucskáló ember elhagyatottságát elemző művészetét. A festészeti anyaghoz kapcsolható mű­ fajában a tavalyi nagydíjas Kokas Ignác festőművész —, aki a nyitás időpont­ jában lett kiváló művész — kamarakiállí­ tása. Monumentális megfogalmazású kom­ pozíciók jelennek meg itt a művésztől szokatlan kis méretben. A művek lírai töltése (pl. Kicsiny lámpás, öregek háza, Búcsú Ginzától stb.), a zöldeknek sokszínű lavírozása révén önvallomás rangjára emelkednek e festmények. Általuk a mű­ vész jelenlegi alkotói periódusát, képszer­ kesztési módszerét ismerhetjük meg köze­ lebbről. A kiállított grafikák összképe jobb és egyenletesebb mint a festményeké. Tar­ talmi gazdagságát sajátos formanyelve révén éri el, mely különösen alkalmas fi­ lozofikus, meditatív gondolatok kifejezé­ sére. A grafikusok sorából három művész emelkedik ki tartalom és forma magas szintű egységének sikeres megvalósításá­ val. Czinke Ferenc Az út végén című lap­ ján a háborús katona fényképe és egy székre dobott kiszolgált katonakabát átlós kompozíciójába aranyszínben kanyargó utat helyez; összetett képzettársításra ad­ va ezáltal módot. Tavalyi, nemzeti galé­ riabeli kiállításának tanulsága e művön érett meg: a fényképen idealizált kezdet és a csüggedt hazatérés között az út idő­ ben és térben beláthatatlanná, kifürkészhetetlenné tágul. Egyszerre jelenik meg a művön így egy hosszas cselekmény egé­ sze, s annak gondolati indoklása is: egy teljes és zárt világ. Bálványos Huba li­ tográfiái meditatív hangon szólnak hoz­ zánk. Öreganyáink című képén az öreg­ emberek világának szétesését, tárgyaik­ nak különleges, misztikus tartalmakkal telítődését követi nyomon. A király mez­ telen című lapján groteszk figurák tí­ pusait vonultatja fel, visszájára fordítva a történetet: egyedül a magába forduló, elesett, kirekesztett „király” felöltözött az öntelten röhögő, meztelen tömeg gyűrűjé­ ben. Raszler Károly illusztrációi drámai erejükkel, tömör kompozíciójukkal hat­ nak. Finom tollrajzaival vonta magára a figyelmet Sulyok Gabriella és Mayer Ber­ ta. Szemethy Imre kiérlelt, sajátos, ér­ dekes, izgató formanyelvvel jelentkezik e tárlaton is; reméljük hamarosan sikerül megfelelő témát találnia egyéni megfogalmozásmódja tartalmi telítésére. A sajnálatosan kevés szobor és kis­ plasztika közül — leszámítva a régebben keletkezett és máshol már díjazottakat (Varga Imre Derkovits, Kiss István Fel­ szabadulási emlékműterv) — érdekes képzettársításával és megformálásával emelkedik ki Tornai Endre Emléke, szak­ mai tudásával Janzer Frigyes Kodályportréja, szokatlan anyagmegmunkálásá­ val Király Róbert bazalt és bronz Anyája. Talán ezzel a rövid és érintőleges át­ tekintéssel is sikerült érzékeltetni, hogy a kortárs magyar művészet csaknem vala­ mennyi formai útja képviselteti magát a kiállításon. E tényező ellenére mégis csak a jó közepes szintet éri el a tárlat — bár ez a megállapítás az összes orszá­ gos kiállításra elmondható; s az okok is megegyeznek. A beküldött művek nagy része régebbi alkotás (1970—73. tájáról való is akad), nem tükrözi alkotója jelen­ legi gondolatkörét, formai kísérleteit, nem tudósít az aktuális művészeti problémák­ ról. Hiányzik a frisseség, az új kísérle­ tek, új művek megjelenését kísérő vá­ rakozó izgalom; a művész ettől megfoszt­ ja önmagát, közönségét és kollégáit egy­ aránt. Több kiállított kép részt vett egyéb pályázatok, tárlatok egész során, így megjelenése itt szinte semmi újat nem ad sem a kiállítóknak, sem a szervezőknek. Ebből is kitűnik, hogy a tárlatra ötlet­ szerűen adják be munkáikat az alkotók. A kiállítás emiatt nehezen rendezhető, végső képe kvalitás szempontjából erősen egyenetlen. A művek művészi minősége az orszá­ gos átlagnak megfelelően jó közepesnek mondható. Az alkotások túlnyomó részét 25 �sajnos, nem jellemzi átütő gondolati erő, művészeink szívesebben figyelnek önma­ gukra, mint a valóság eseményeire. Vá­ lasztott témáikat nem mindig sikerül megfelelő szinten kifejezniük, sok az ujj­ gyakorlat-jellegű mű. Megszokott, régi témák társulnak begyakorlott kifejezési módokkal, bravúros technikai biztonság­ gal önmagáért való, élmény és érzés nél­ küli műveket eredményezve. Hiányzik a kísérletező kedv, az új téma keresésének belső kényszere, a valóság képi átlényegítésének sokszor önemésztő vágya —, mely minden igazán jó műalkotást jelle­ mez. Sok a zárt, semmitmondó, felületi hatásokra építő kompozíció. Kevés mű­ vész kerüli csak el e buktatókat a kiál­ lítók közül. Czinke Ferenc, Lóránt János, Bálványos Huba gazdag gondolatiságú, magas szintű művészi tudással megoldott, s frissen (ebben az évben) alkotott mű­ vei azonban bizonyítják, hogy a művészi igényesség útja is járható. Példájuk — bízunk benne — jövőre remélhetően szé­ lesebb körben válik általánossá. Az iparművészeti alkotások jelenléte a tárlaton szerencsés, egyrészt mert így teljesebb képet kapunk a megyében al­ kotó művészek munkájáról, másrészt pe­ dig mert utalnak Salgótarján ipari fel­ építésére, a művészi formatervezés igé­ nyére. A képzőművészeknél hiányolt kí­ sérleti kedv e műfajban virágzik, s több kiállító művésznél is nyomon követhető. Az üvegben rejlő épületplasztikai lehe­ tőségeket kutatja Erdei Sándor, a kerá­ miaformálás hagyományos kereteit fe­ szegetik Horváth Sándor munkái. Az iparművészet az ipar művészi szin­ tű művelését, ipari, technikai érzékeny­ séget és szintet is kell, hogy jelentsen. Az üveg-térelválasztóknál vált ez külö­ nösen központi kérdéssé. A művek bemu­ tatásánál itt előtérbe kell állítani a funk­ ciót, ezt viszont csak az üveghez alkal­ mazkodó, megfelelően méretezett installá­ cióval lehet elérni, melyet a művésznek kell kiviteleznie. A kiállításon szereplő művészek több­ sége nem először állít ki városunkban, vissza-visszatérő vendége tavaszi tárla­ tunknak. örömmel látnánk tőlük környe­ zetünk sugallta, munkánk, életünk, való­ ságunk által ihletett műveket. (A távo­ labbi tájegységekről kiállító művészek magas száma mellett meglepő és érthetet­ len, hogy a Salgótarjánban élő alkotók között akad, aki egyetlen művet sem kül­ dött a tavaszi tárlatra. Vajon a szakmai társaktól tartanak, vagy a tárlatot nem ítélik méltónak legújabb műveik bemu­ tatására. Akárhogyan is van, a városnak, melyet életük színteréül választottak, tar­ toznának ezzel a jelképes számadással.) Mert az elkövetkező évek tavaszi tárla­ tainak szakmai és közönségsikere nem a szervezőkön, díjalapítókon, vagy rendező­ kön múlik, hanem a résztvevő művészek körének alaposabb megválogatásán, bő­ vítésén, a beküldött munkák még ran­ gosabb művészi igényességén dől el. Krunák Emese 26 Munkásfiatalok IV. Országos Vers- és Prózamondó Versenye Ha egy országos kulturális-művészeti rendezvény sikerét nem a külsőségek pa­ rádézó gazdagságával, hanem a megjele­ nített művekben és a szakmai vitákban fölbukkanó gondolatok súlyával és idő­ szerűségével mérjük, a munkásfiatalok Salgótarjánban rendezett vers- és próza­ mondó versenye méltán kívánkozna az ilyen jellegű események élére. Salgótarján 1972 óta immár negyedik alkalommal adott otthont az amatőr elő­ adóművészet e kiemelkedő fontosságú eseményének, amely minden esetben egy országos méretű munkás-kulturális akció ünnepélyes záróakkordját, csúcsát jelen­ tette. Nagy eredmény ez, hiszen a verseny gondolata olyan időben született, amikor egy-egy város kulturális életének rangját, minőségét elsősorban az országos rendez­ vények számával mérték. Következmé­ nyeként a különböző napok, ünnepi hetek, versenyek, seregszemlék, fesztiválok so­ rozata árasztotta el az országot. Számos — egyébként jó — kezdeményezés áldo­ zatul is esett e rendezvényszemléletnek, mivel a feltételek közül nem egy esetben csak a nagy ötlet és elhatározás volt adott... A munkásfiatalok vers- és prózamondó versenye azonban gyökerekre talált Sal­ gótarján hagyományaiban és a nemes szándék valóra váltásához bizonyítottan volt anyagi és szellemi erő is. A kezde­ ményezés kiállta az idők és a gyakorlat próbáját; sikerült olyan hagyománnyá és példává nemesíteni, amelynek folytatásá­ ra és megújítására egyaránt képesek életrehívói. A munkásfiatalok IV. országos vers- és prózamondó versenye is mérhető fejlő­ dést mutat az előzőekhez viszonyítva. Élvonalában tömörebb lett a mezőny, nőtt a derékhad, ha kiugróan nagy teljesít­ mény nem is sok akadt. Természetesen nem általában a vers­ mondók lettek jobbak két év alatt, ha­ nem az előkészítés, a válogatás: az üze­ mi és a megyei előversenyeken résztvevő 3000 munkásfiatal közül valóban a leg­ jobbak kerültek tovább; megyénként 3—3, Budapestről 9 versmondó. A tudatosabb, igényesebb válogatás mellett a verseny­ zők szakmai felkészítése is javult. Ezt igazolja, hogy az eddigi hat helyett most tizennégyen kaptak hivatalos meghívást a győri Radnóti-emlékversenyre, ahová az év különféle versenyeinek győztesei kerülhetnek. Az általános színvonal-emelkedésen túl milyen tanulságokkal szolgált az országos döntő? Megmutatta, hogy ez az ifjúmunkás nemzedék elsősorban önmagát keresi a költészetben és saját világát vetíti ki a tolmácsolás során. Produkcióik többségük­ ben vallomásértékűek voltak, társadal­ mi munkamegosztásbeli helyzetük, korosz­ tályuk életigazító problémái kerültek elő­ térbe: helyük a világban, szorongásaik, kétségeik — és hitük. Azzal, hogy a fia­ talok a költők segítségével önmagukról szóltak, az amatőr előadóművészet igazi értékére és értelmére találtak rá — a versmondás náluk nem cél, hanem esz­ köz volt. Természetesen: nagy teljesítmény csak akkor születik, ha mindez magas fokú szakmai felkészültséggel találkozik. A már fentebb jelzett hiányérzetünk is eb­ ből adódik; a többség belső, igazi érzé­ seit, fontos közölnivalóját éppen mester­ ségbeli hiányosságai miatt nem tudta elég­ gé kibontani. A versenyzők e csoportja (típusa) most még inkább tehetségét, mintsem tudását bizonyította. Fejlődésük lehetősége és útja adott: egyéniségük, vibráló belső világuk, közéleti elkötele­ zettségük megőrzésével, az ösztönösségtől a tudatosság felé haladva, mind nagyobb mesterségbeli tudást szerezni. A másik jellemző (bár aránylag jóval kisebb számú) típus viszont éppen arra figyelmeztet; meg kell tanulni a mester­ séget —, de ez ne az egyéniség rovására történjen. Hiába van ugyanis egy vers­ mondónak a birtokában minden eszköz, ha hiányzik a személyiség, a személyes­ ség — az eredmény legfeljebb kelleme­ sen szürke produkció lehet. A versenyzők mindkét típusára az ér­ telemre ható, gondolati versmondás volt jellemző, amelyben a középszínek ural­ kodnak. Az érzelmi „túltöltöttség” lehe­ tőségét már a versválasztás is kizárta — a meditatív költemények túlsúlya indo­ kolta a visszafogottabb, tartózkodóbb �előadásmódot. És ezzel el is érkeztünk a versmondó versenyek értékelésének örök, visszatérő témájához, a versválasztáshoz. Okkal és joggal, hiszen hiába fontos a mondanivaló, felkészült a versmondó — előadóművészetről van szó! —, ha a vá­ lasztott mű esztétikai értéke csekély. Most örömmel állapíthattuk meg: bővült a rangos anyag, színesedett a választék. Elsősorban a kötelező — a SZOT-dijas költői — művekből sikerült jobban a vá­ logatás, mint az előző versenyen. A sza­ badon választott verseknél az irodalmi színvonallal eddig sem volt baj, de to­ vábbra is joggal hiányoljuk klasszikusa­ inkat: József Attilát, Adyt, Petőfit... és a külföldi lírát. Végezetül erre a versenyre is érvényes, hogy értékét, létjogosultságát a szűkebb környezetére gyakorolt, serkentő, kisu­ gárzó hatásának lehetősége is adja. Le­ hetősége — írjuk —, mert éppen ezt a lehe­ tőséget mindmáig nem sikerült valóra váltanunk. Itt az ideje, hogy a szakmun­ kásképző intézetek, a szépen fejlődő munkás-irodalmi színpadok, a szakszer­ vezeti művelődési intézmények (és min­ den egyéb érdekelt) hatékonyabban szer­ vezzék, támogassák, ösztönözzék az ama­ tőr versmondó mozgalmat. Teremtsék meg a költészet és az önkifejezésre vágyó, mű­ vészet iránt vonzódó fiatal munkások egymásra találásának még vonzóbb lehe­ tőségeit, melyek jóvoltából nemcsak az aranydiploma tulajdonosa nyertes, hanem mind érzékelhetőbben nyertesek vagyunk mindnyájan és nyertes a munkásműve­ lődés fontos és szép ügye. Korill Ferenc Falvak, filmek, napok FALUSI FILMNAPOK Gyermekkoromban gyakran megfordultam egy kis szabolcsi falu ütött-kopott mozijá­ ban. A filmekből már csak villanásnyi em­ lékeket őrzök, a körülményeket azonban nem felejtem el soha. Az ízléstelen portál kirakatában rikító fotók csalogatták az ér­ deklődőket. A teremben bokáig ért a tök­ mag- és napraforgóhéj, melyet a fegyelme­ zetlen nézők a szűk székek alá dobáltak. Folyton elszakadt a film. Egyszóval: nem volt éppen ideálisnak nevezhető az akusz­ tika. Mozikultúránk színvonalával — ne szépítgessük a dolgot — ma sem dicsekedhe­ tünk. Még a nagyvárosi filmszínházak szé­ kei is nyikorognak, a szellőztetés ott is többnyire megoldatlan, a reklám gyakran igénytelen, a vetítések nívójával sem le­ hetünk mindig elégedettek. Egy valami mégis alapvetően megválto­ zott. És ez a lényeg. A felszabadulás előtt a műsorpolitika ge­ rincét a szentimentális giccsek, az igény­ telen tucatáruk képezték. Mindent a kaszsza szempontjainak rendeltek alá. A mozi — a Horthy-korszak falujának szinte egyetlen kulturális bázisa — engedelme­ sen szolgálta a politikai hatalmat: a vász­ non időről időre felbukkantak az uszító propagandafilmek. Az ízlés alakításával — fejlesztésével — nem törődött senki. A mai falvakban a szocialista kultúra hadállásai egyre erősebbek. A mozi most már több, mint szórakoztatási intézmény, A program összehasonlíthatatlanul gazda­ gabb és igényesebb, mint évtizedekkel ez­ előtt. A nézőt számos kitűnő lehetőség vár­ ja, hogy közelebbi ismeretséget kössön az időközben felnőtté vált filmművészet al­ kotásaival és azok „üzenetével”: TlT-előadások, viták, közönség-művész találko­ zók. Minőségi ugrásról van szó, melyről nem szabad megfeledkeznünk, amikor a Film­ napok Falun akcióját méltatjuk és idei ta­ nulságait megfogalmazzuk. * Az elnevezésből: „filmnapok” logikusan adódik, hogy a rendezvények fókuszában a művek álltak. Régebbiek és újabbak, egy­ két évtizedesek és egészen frissek. Ami a hagyományokat illeti, meglehető­ sen közismert tény, hogy a magyar film legfontosabb útjelzőkövei a falusi téma­ körhöz kapcsolódnak. A Talpalatnyi föld­ től az Árvácskáig — vagy még tovább — ívelődő híd pillérei olyan folyamatot je­ lölnek, melyet a nagy filmgyártó államok is megirigyelhetnek tőlünk: a filmművé­ szet és a valóság eleven kapcsolatát, a lé­ nyeges konfliktusok megragadásának permanenciáját, a politikus indíttatás konst­ ruktív szenvedélyességét. Az alkalom ürügyén felesleges felmon­ danunk a leckét és felsorolnunk az ered­ ményeket. Inkább azt hangsúlyozom — személyes megfigyeléseim alapján —, hogy a Körhintán és a Szakadékon semmit sem fogott az idő. Fábri Zoltán és Ranódy László filmdrámája változatlanul élő és időszerű. A jó filmnek nem ártanak az évek. A két alkotásban exponált kérdése­ ken már régen túljutottunk, a Körhinta és a Szakadék szépségeivel mégsem lehet betelni. Az elemzések részletesen taglalják a művek erényeit, most csupán egy sajá­ tosságot említek meg. Az ötvenes évek de­ rekán forgatott mozidarabok kíméletlen őszinteséggel tárják fel a gondokat. Nem beszélnek mellé. Állásfoglalásra kényszerí­ tenek. A Körhintának és a Szakadéknak mind­ emellett van általános érvényű gondolati tartalma is. A hely és az idő felcserélhe­ tetlen, az eszmei summa azonban más szi­ tuációkra is vonatkoztatható. Körülbelül így hangzik: a személyiség kibontakozta­ tásához teljes életre van szükség. Megfe­ lelő társadalmi közérzetre, kikezdhetetlen eszmei iránytűre, harmóniát sugárzó sze­ mélyes bátorságra. A falu nagy forradalmai véget értek. A felszabadulás után leszámoltunk sok ter­ hes örökséggel. Megszűntek a nagybirto­ kok. Földet osztottunk. Megerősödött a termelőszövetkezeti mozgalom. Ezt a sok változást számos film választotta témájául. Ma — az úgynevezett megállapodottság korában — csöndesedett a ritmus, kevésbé látványosak az összeütközések. De még nincs itt a Kánaán! Változatlanul megma­ radtak a drámai erőterek, hiszen a múlt és a jelen erkölcsei, szokásai nap mint nap összecsapnak, s a változó élet is új helyze­ teket teremt. Ha hozzávesszük, hogy a régi falu — mint helyszín — semmiképpen sem rekesztődhet ki a magyar film térképéről, máris megfogalmazhatjuk a tételt: a foly­ tonosság és folyamatosság minden vonat­ kozásban biztosított. Legalábbis elmélet­ ben. A gyakorlat egyelőre mást mutat. Ta­ gadhatatlan tény, hogy az utóbbi időben — s nemcsak egy-két esztendőben, hanem egy egész évtizedben mérve a fejlődési egysé­ get — rendezőink kevéssé érdeklődnek a magyar falu világa iránt. Más témák — úgy látszik — kurrensebbek. Talán kevés a megfelelő forgatókönyv. Az sem elkép­ zelhetetlen, hogy a személyes tapasztala­ tok hiánya is gátolja bizonyos elképzelések valóra váltását. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy a magyar filmművészet fa­ luképe mostanában elszürkült. A mennyi­ séggel sem lehetünk elégedettek, de a fel­ fedező szándék is kevés. Ezért örültünk a falusi filmnapok két bemutatójának: Fábri Zoltán Magyarok és Mihályfi Imre A közös bűn című alko­ tásának. Igaz, mindkét alkotás tematikája elmúlt időszakhoz kapcsolódik: előbbi hő­ sei a háború országútjain kóborolnak, utóbbi cselekménye pedig a nagy vízvá­ lasztó, az ellenforradalom napjaiban kez­ dődik. A múlt és a jelen összefüggése, a Magyarok és A közös bűn eszmei tanulsá­ gainak máig sugárzó érvénye így is nyil­ vánvaló. A művek nemcsak a Horthy-kor haláltáncának utolsó felvonásáról, vala­ mint 1956 személyiségeket és meggyőző­ déseket próbára tevő drámai bonyodal­ mairól szólnak. Mondanivalójuk — úgy érzem — mindenképpen túlnő az adott kö­ zegen. De erről majd később. Előbb nézzük a filmek gondolati következtetéseit és a mű­ vészi kifejezőeszközöket. Fábri Zoltán olyan kiszolgáltatott em­ berekről készített filmet, akiknek volta­ képpen szerencséjük volt: a fasiszta tombolás végefelé németországi vendégmun­ kára utazhattak, s így hivatalosan kima­ radhattak az itthoni háborúsdiból. Persze Hitler birodalmában sincs szélcsend, ellen­ kezőleg: Fábián András és társai a kegyet­ len erőszak számos megnyilvánulását lát­ ják. A birtok mellett — ahol dolgoznak — koncentrációs tábor található. Olykor fog- 27 �lyok vonulnak, és lövések dördülnek a kastély közelében. A Magyarországról ér­ kezettek lengyel sorsüldözöttek szenvedé­ sét enyhítik. Az előnyös feltételekkel szer­ ződők természetesen nem passzív szemlé­ lők: olykor rajtuk csattan az ostor. Az alaphelyzet összerímel Fábri Zoltán leg­ több alkotásának vizsgált konfliktusával: hogyan őrizheti meg legjobb önmagát — és morális elveit — a másoktól függő, foly­ ton parancsot teljesítő, itt a föld fölé gör­ nyedő ember? Mihályfi Imre A közös bűn képsorain nem annyira a krimijelleget, a bűnügyi szálat, mint inkább az életfelfogások öszszeütközését állította a mese középpontjá­ ba (a forrás: Galgóczi Erzsébet kisregé­ nye). Egy határ menti tanyán meggyilkol­ nak valakit, aki disszidálni készült. A gaz­ da — nehogy a gyanú ráterelődjék a tör­ vényes rend megbomlása idején — eltün­ teti a hullát. Pontosabban: ráparancsol a fiára, hogy engedje a folyóba a tetemet. A célszerűnek látszó döntésnek súlyosak a következményei. Korántsem a leleplezés, hiszen a nyomozás végén a rendőrtiszt közli Sokoraival, hogy fölösleges tartania a börtöntől. Elvégre nem a konok tanya­ tulajdonos a tettes, bár cselekedhetett vol­ na hidegebb fejjel, emberségesebben is. A rejtélyes eset jóvátehetetlen folyománya: Imre, a fiatal fiú, leszámol a maradiság erkölcsével és hátat fordít apja világának. Nem tudni, hová megy, de ez nem is lé­ nyeges. Megérlelődött benne az elhatáro­ zás: így nem lehet élni. Perspektívák nél­ kül, tartalmas célok híján nincs értelme a lélekölő robotnak. Fábrinál a függőség szélsőséges végletei elevenednek meg. A parasztok kénytele­ nek elvállalni a megbízatást. Belső pa­ rancsra cselekszenek akkor is, amikor — a maguk csöndes akaratosságával — szót emelnek jogaikért. Ilyen szituáció elkép­ zelhető máskor is. Itt jegyzem meg, hogy — másfelől tévedés lenne az egész magyar­ ság képviselőinek tekinteni a Németor­ szágba kitántorgókat. Ők ugyanis az élet perifériáján lézengenek. Tudásszintjük, felkészültségük az átlagosnál szerényebb. Azt a népréteget testesítik meg, melyet a hatalom tudatosan és sokáig sötétségben tartott, hogy kedve szerint manipulálhas­ 28 son vele. Nem árt azonban figyelembe ven­ talán többsége — irodalmi köldökzsinór­ nünk, hogy voltak akkortájt másféle pa­ hoz kapcsolódik? A Talpalatnyi földtől — rasztok is. Meg egyáltalán: az aktív cse­ a Körhintán át — a Húsz óráig, az Árvács­ lekvés küszöbét bátran átlépő hősök. És az káig vagy az idén közönség elé került Ma­ sem elhanyagolandó körülmény, hogy sok gyarokig és A közös bűnig terjedő lánco­ ezer magyar az ennél sokkal keményebb lat a két Múzsa termékeny kölcsönhatását mártíriumot habozás nélkül vállalta. bizonyítja. A fejlődési folyamatok termé­ A közös bűn tanulságát — a címre utal­ szetesen nem esetlegesek. A hazai literava — a rendező ekképpen foglalta össze: túra kitűnő forrásanyagot biztosított a „Tulajdonképpen minden olyan magatar­ filmművészek számára: örüljünk neki, tás bűnös, amelyik életidegen, amelyik hogy éltek a lehetőséggel. Bizonyára a jö­ nem hallja meg a másik embert, és felelős vőben is élni fognak vele. Csak arra vi­ mindenki, aki a másikat megalázza, vagy gyázzunk, hogy ne abszolutizáljuk a film erőszakkal saját akarata ellenére kénysze­ és az irodalom törvényes viszonyát: elkép­ ríti. De felelősek azok is, akik a társadal­ zelhető klasszisteljesítmény prózai vagy mi rendet olyan szituációba juttatják, ahol drámai előkép nélkül is. az kisiklik, ahol az emberek elvesztik tá­ Jóízű viták, érdekes beszélgetések, okos jékozódó képességüket.” A filmben tehát a ankétok színesítették a Filmnapok Falun távolságról van szó, mely felfogást, elve­ ket, magatartásokat választ el egymástól. idei programját. Csak elvétve éreztünk Az életvitelét egyedül követhető és kizá­ kampányjelleget az ügyesen pergetett mű­ rólagosnak tekinthető útnak kikiáltó és sorban. Az elképzelést — mérlegként is ahhoz makacsul ragaszkodó Sokorai való­ megállapíthatjuk ezt — siker koronázta. sággal megbéklyózza gyermekét. S ugyan­ Továbbra is szorgalmazni kell nézők és fil­ ilyen bilincset ver az ember kezére a tár­ mek, falusi mozilátogatók és közéleti gon­ dok konfrontációját. sadalom, amikor hagyja, hogy az iránytű Veress József mutatója össze-vissza lengjen. Ilyenfor­ mán A közös bűn konklúziója is szélesít­ hető. Nem egyedül 1956-ra vonatkoztatha­ tó az eszmei summa. A Magyarok és A közös bűn egyaránt realista mű, áttételes jelzések, parabolák­ ban szokásos megoldások nélkül. Fábri a Balázs József-regény cselekményét néhány Egy ideje megváltozott borítóval jelenik emlékmontázzsal hangsúlyosította (Fábián meg a Magvető Könyvkiadó Elvek és utak András sorsát apja egyensúlyvesztése is című sorozata. A tetszetősebb és (ahogyan befolyásolja: az elbeszélésben helyet ka­ a szakmai zsargon nevezné) blikkfangopott a Fábián Bálint találkozása Istennel sabb formátum azonban nem jelentett egy­ néhány motívuma). Hangsúlyos szerepet szersmind fordulatot a célokban, tartalmi játszik a történetben Kondor Ábris álma: követelményekben is: erre ugyanis vajmi a nagybeteg fiatalember víziójában felsej­ kevés indíték lehetett volna, hiszen a so­ lik a nemzethalál iszonyata. Ezek a megol­ rozatot több mint egy évtizede a művé­ dások kissé ellene dolgoznak a mindvégig szetelmélet, a filozófiai, esztétikai vizsgáló­ földön tartott stílusnak: fölöslegesen dás igényes műhelyeként „jegyzik” érde­ „megemelik” a sztorit, didaktikus ballasz­ keltek és érdeklődők egyaránt. Mégis tokat aggatnak rája. Mihályfi filmjében mintha szükségszerűen telítettebb belső nincsenek ehhez hasonló zavaró momen­ szellemi izgalmakkal is párosulna az utób­ tumok, de a részletezés — mondhatnám bi kötetek színesebb, vibrálóbb külleme, azt is: az aprólékosság — nem mindig sze­ változó valóságunkhoz jobban igazodni rencsésen megválasztott technikai fortély. látszik a sorozat egésze. Ennek bizonyítá­ Lehetne valamivel több búvópatak a lélek­ sához Almási Miklós Kényszerpályán, tani helyzet ok-okozati összefüggéseinek Ágh Attila Tudományos-technikai forra­ vizsgálatában. dalom és művelődés, Sziklai László Törté­ nelmi lecke — haladóknak és Tóth Dezső Elő hagyomány — élő irodalom című kö­ tetei jelenthetik a leghatásosabb érveket. A falusi filmnapokon — a nyílt fórumok Almási Miklós könyvének „sorvezetőjét” rendezvényein — számos időszerű kérdés­ ről esett szó. Csak néhányat említek a te­ — nem nyitó- vagy zárópasszusként, ha­ rítékre került problémák közül. nem középtájt, mintegy „rangrejtve” — a Miért nem ábrázolják rendezőink az felelősségről írott esszéjében találni. A fe­ életszínvonal gyors falusi ugrásait? Hogy lelős cselekvés természetrajzának elméleti lassan-lassan tényleg eltűnik a lényeges sémájával erkölcsi — és szélesebb értelem­ különbség város és vidék között? Hogy a ben társadalmi — gyakorlatunk, „történe­ gondolkodásnak a nagy településeken és lemalkotásunk” egyik centrális kérdésére kis lélekszámú falvakban egyre több a kö­ ad kielégítő magyarázatot. A szerző szán­ zös nevezője? A jelenlevő alkotók jogosnak déka szerint a felelősség filozófiai-etikai tartották az észrevételt. Nem ígértek sem­ szerkezetét és a felelősség áthárításának mit, csak azt, hogy felhívják az illetékesek problémáját gondolja itt tovább előző ta­ figyelmét erre az igényre. nulmányaihoz képest. Két mozzanatát Sok az ismerős arc a magyar filmeken. emeljük csak ki gondolatmenetének, mint A fiatal színészek között hiányzik az úgy­ amit leginkább figyelemre méltónak ér­ nevezett paraszttípus, a Szirtes Ádámhoz, zünk a közfelfogás ellenében. Az egyik, Horváth Terihez, Soós Imréhez hasonló hogy „a felelősség parancsa az idő függ­ adottságú tehetség. Nem lehetne erre is fi­ vényében működik, azaz „a jelenben kell gyelni a főiskolai felvételi vizsgákon? A alakítanom mások jövőjét, és ennek a le­ kritikai megjegyzést a képzés vezetői fon­ hetséges jövőnek kell visszahatnia a dön­ tolják meg: azt hiszem, mindenképpen in­ tés jelenére”; a másik, hogy a felelősség dokolt óhaj diktálta a felszólaló szenvedé­ dialektikus szerkezetében fontos szerepe lyes vétóját. van a kockázatvállalásnak, a rizikónak is: Véletlen-e, vagy törvényszerű, hogy a „eleve kész megoldás mellett dönteni egy­ falusi témájú művek jelentős hányada — szerű választás — nem felelős döntés”. Elvek és utak �Almási Miklós könyve elsősorban gon­ vetíti viszonyaikat, átmeneteiket.” Ezzel dolkodókról (Adorno, George Steiner) és az összegzéssel segít eligazodni a kultúra­ írókról (O’Neill, Beckett), marxistákról definíciók rengetegében, másrészt az alap­ (Lunacsarszkij, Lukács) és polgáriakról vonalak tisztázásával egzaktabb fogalom­ (Herbert Marcuse, Lucien Goldmann), kül­ alkotásra is ösztönöz. földiekről (Garcia Márquez) és nemzetközi Szelleme, kezdeményező, újító kedve — mércével mérhető magyarokról (Örkény, és talán bátorsága — rokonítja ugyan Déry, Nagy László) szóló tanulmányok Sziklai László könyvét Almási és Ágh gyűjteménye. Hogy mégis a fenti esszéjét munkáival, de másként, elvontabban ak­ emeltük ki, annak nemcsak praktikus, ké­ tuális és így példaszerű. Hiszen az alapjai­ nyelmi oka van, hanem főként az, hogy ban esztétikai fogantatású tanulmányok ebben éreztük megalapozni a szerzők és a mindegyike tágabban is értelmezhető, ál­ művek közti választás („kényszerpálya”) talánosabb tanulságokkal is szolgál. Min­ lehetőségét és felelősségét is. denekelőtt a történetiség elvének követke­ Élő, eleven problémakörben teszi le is­ zetes alkalmazása dicsérhető Sziklai mód­ mételten a névjegyét Ágh Attila is. A tu­ szerében. „A marxizmus, a haladó és reg­ dományos-technikai forradalom és a mű­ resszív eszmék, az ember és a valóság esz­ velődés összefüggéseinek elméleti hátterét tétikai viszonyának történetét nem lehet elemezvén végső soron azt az — utóbbi megérteni jó előre megszerkesztett vagy években meghonosodott — szemléletet erő­ készen kapott sémák spekulatív alkalma­ síti, amely a szubjektív termelőerők, az zásával, hanem csak a „honnan hová” ob­ emberi tényezők szerepét hangsúlyozza a jektív, törvényszerű folyamatából, a min­ denkori konkrét társadalmi feltételek tota­ kommunizmus perspektívája szempontjájából. A marxi, lenini, lukácsi koncepciók litásából kiindulva” — vallja. A másik kö­ alapján elsősorban annak igazolására tö­ vetendő gondolata a marxista örökséghez rekszik, hogy a szocialista fejlődés távlatai való alkotó viszonyra vonatkozik. Erre példa: „a marxi—engelsi—lenini esztétika a kultúra, az életmód forradalmát is téte­ lezik. „Az általános társadalmiasult mun­ rekonstrukciója során a haladó filozófiai és klasszikus művészeti hagyomány védel­ ka kialakulása — mint az ipari társadalom világtörténelmi leküzdése — szükségsze­ mét és az újrakezdést egyre felmutató Lu­ rűen magával vonja az összes alapvető em­ kács György és Mihail Lifsic tevékenysé­ beri élettevékenység átalakulását, vala­ ge”; ellenpélda: „abszolút cezúrát terem­ mint az életfeltételek radikális megváltoz­ teni volt, van és lesz között” — ez a revitatását, azaz az életmód forradalmát. A zionizmus és a dogmatizmus rokonságának fejlődés fő vonala kétségtelenül a munka­ az alapja. Nem kevésbé veszélyes — fi­ tevékenység forradalmi átalakulása, de ez­ gyelmeztet Sziklai — a polgári esztétiká­ ban is — de általában a társadalomfilozó­ zel párhuzamosan végbe kell mennie a művelődés és a reprodukciós tevékenység fiában — felbukkanó törekvés, amely újjáalakulásának is” — írja az „elsajátí­ Marxra való hivatkozással ugyan, de vé­ tás” problémájáról szólva. Könyve máso­ gül is az ideológiai lefegyverzés szándéká­ dik részében a kultúraelmélet történeti, val a harmadikutasság tendenciáját erősí­ ti. „A marxista hagyományt, örökségün­ kritikai feldolgozása kapott helyet. A mar­ ket számon tartani lehetetlen viták nélkül. xista indíttatású koncepciók summázataKell a vita. Nem személyekkel, de nem ként Ágh Attila a kultúrát lételméleti, rendszeralkotó fogalomnak tekinti, „amely személytelenül. Érvekkel és bizonyítva. Szándék szerint nem sértve és nem sértőd­ összefoglalja az emberi világ különböző szféráit a maguk kölcsönhatásában, s köz­ ve. Néha élesen, soha szenvtelenül” taná­ Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... Közhely-igazság: nincs izgalmasabb, mint maga a valóság. Ugyanakkor nincs is nehezebb feladat, mint a valóság megis­ merése. A nehézség egyszerre szubjektív és objektív. A szubjektum, az egyén ol­ daláról nézve a tapasztalásban mindig sok a kiszámíthatatlan, az esetleges elem. Ne­ hezen is tudjuk ellenőrizni, de meg ké­ nyelmesebbek is vagyunk annál, semminthogy a vélt, mert tapasztalás útján szer­ zett „igazságainkat” ellenőrizzük, felülbí­ ráljuk. így aztán sokszor beérjük a saját vagy kölcsönvett sztereotípiákkal, utána sem gondolva azok igazságának. Másrészt való igaz az is, hogy — éppen mert a ta­ pasztalás esetleges — módunk sincs sok­ szor megismerni a valóságot, a jelenségek mögé rejtőző igazságot. Nincs módunk átés beleélni magunkat bizonyos helyzetek­ be; így aztán nem teszünk szert az olyanynyira szükséges emphatiára sem, ami sok esetben egyenesen feltétele a megértésnek. Viccelődünk — mutogatva is — például a vasutasokkal, engedve a leggyarlóbb haj­ lamunknak: a „lesajnálásnak”, lenézésnek anélkül, hogy megismernénk a vasút mun­ káját, a vasutas sorsot. A sor — a szak­ máké, a foglalkozásoké — természetesen folytatható. Moldova György eddigi mun­ kássága „terepfeltárásai” alkalmat is ad­ nának ilyen felsorolásra (lásd a riportjait a bányászokról, a hajósokról, pedagógu­ sokról, a hulladékgyűjtésről stb., stb.), de ez utóbbi könyve éppen a vasutasokról szól. A könyv, illetve már a Kortársban meg­ jelent folytatások is valósággal sokkolták a közvéleményt. A meghökkenés erejével csodálkoztunk rá egy világra, a valóság egy szeletére, amellyel mindannyian és mindennap találkoztunk, de lényegét te­ kintve semmit sem tudtunk róla. Tanul­ mányt érdemelne — s nem csupán Mol­ dova könyve kapcsán — már ez a jelenség maga is. Gondolunk itt egyrészt az olvasó­ ban lezajló kathartikus rádöbbenésre, a könyv méltán megérdemelt tömegsikerére, másrészt arra a rokonszenvre, elismerés­ re, amellyel maguk a „megírtak”, „kibe­ széltek”: a vasutasok fogadták a könyvet. Ennek csak az egyik látványos jele, hogy „tiszteletbeli vasutasnak”, tehát társuk­ nak, partnerüknek tekintik az írót. Egy rossz mítoszt, legendát rombol le ez a könyv, miszerint az „igazság fáj”. Kevés csolja Sziklai László. Munkásságának, könyvének megszívlelendő, szimpatikus vonása, hogy e kívánalmakat mindenek­ előtt önmagára nézve tartja kötelezőnek. Monográfikus igényű Tóth Dezső nyolc­ száz oldalnyi terjedelmű tanulmánykötete. Közel fele-fele arányban van benne kép­ viselve múlt és jelen (ez utóbbi tágabb ér­ telmezésben: szocialista múltunk jelensé­ geit is ideszámítva), és ugyancsak szintetizálódik az irodalomtudós, a műkritikus és a művelődéspolitikus tevékenysége. A könyv zavarba ejtő tematikai gazdagságán majdhogynem zátonyra fut a kiemelés szándéka, a már most életműnek is tetsző teljesítmény egésze az, ami tekintélyt pa­ rancsol, elismerésre késztet. A kötet más­ ként példája a korszerű, marxista társa­ dalom- és művészetszemléletnek, mint a fentiek. A tanulmányok és kritikák egyívű rendezettsége, a gondolatmenet követke­ zetessége, a mondanivaló kiforrottsága, egységes koncepciója hordoz általánosít­ ható tanulságokat. Tóth Dezső munkássá­ gában „megszüntetve-megőrződnek” iro­ dalomcentrikus művészetfelfogásunk ha­ gyományai, a művészetelmélet, az iroda­ lomtörténet és kritika direktebben szol­ gálja a művelődés szándékait, céljait. El­ méleti munkásságában azt törekszik meg­ valósítani, amit a pártosságról szólva meg­ fogalmazott: „...az irodalom és politika stratégiai szinten való kapcsolódásának, valamint a politikai tényezők történetileg konkrét, időszerű tartalmának következe­ tesebb végiggondolása, úgy hiszem, a pár­ tosság változatlan elvének gazdagítása, tu­ datosítása és kritikai érvényesítése szem­ pontjából ma az egyik legfontosabb fel­ adat, mindenesetre termékeny kiinduló­ pont.” Az „elvek” egységesebbé, az „utak” sok­ színűbbé válnak a műelemzés, az esztéti­ kai, filozófiai gondolkodás területén is. Ez tallózásunk örvendetes végkövetkeztetése. Csongrády Béla keményebb, húsbavágóbb könyvet írtak magyarul, mint Moldova ebben a riport­ kötetben. Olyan kendőzetlenül, annyira nyersen jelenik meg a valóság a szerző tol­ lán, hogy oldalanként felszisszenünk, mintha a mi elevenünkbe vágott volna be­ le. Jóval többről van itt szó, mint a vas­ útról..., amely „ország az országban” a maga reguláris fegyelmével, hierarchiájá­ val, történelmével és tradícióival. A vasút változása — vagy ha úgy fogalmazzuk: vajúdása — minden általánosítás nélkül is túlmutat önmagán, gondolkodásra, a dolgokkal való szembenézésre, néhány er­ kölcsi, társadalmi (vagy ha úgy tetszik: politikai) tétel, dogma újrafogalmazására ösztönöz. Hiszen Moldova ebben a köny­ vében is, mint ahogyan minden riportjá­ ban, a leglényegesebbről: a munkáról, az ember és a munka viszonyáról mond vala­ mi fontosat. S teszi ezt minden pátosz nél­ kül, felnőttként és felelősen. Szerencsére már túl vagyunk azon, hogy gügyögve be­ cézzük a munkát, „dicsőség dolgának” ne­ vezve. A munka fáradság és gyötrelem, amit nem kedvtelésből végzünk. Végezzük, mert szükséges, mert ez az emberi tevé­ kenység, amely megteremti a jólétet. Ugyanakkor ez az egyetlen, emberhez mél­ tó tevékenység is, amelyet — s ez az egyik legszebb paradoxona — minden gyötrelme ellenére is szenvedéllyel végez az ember. 29 �Nem dolgozni, a munkát megtagadni egyszersmind azt is jelenti, hogy megta­ gadjuk emberi voltunkat. A vasút jelen­ legi helyzetében éppen ez a legnagyobb, legnehezebben feloldható ellentmondás! Az egyik oldalon van a hivatástudat, a szolgálat, a vasút törzsgárdájának a szak­ maszeretete, a másik oldalon a mostoha körülmények, ezeknek a nemes, megtartó emberi minőségeknek a lebecsülése és de­ valválódása. Egy ideig ugyanis ellensú­ lyozhatják az etikai, a morális értékek (mint a hivatástudat, szakmaszeretet, fe­ gyelem stb.) a körülményeket, de meg nem változtathatják azokat, s hosszú tá­ von felmorzsolódnak ezek a morális erő­ tartalékok is. Hogy konkrétak legyünk: a vasút mint üzem, mint szervezet elörege­ dett, leromlott, mivel sokáig elhanyagol­ tuk, s nem újítottuk fel, nem fektettünk bele eleget. Moldova olyan állapotot ír le (a pályák, a berendezések, személyi állo­ mány stb.), hogy miután megborzongtunk, azon csodálkozunk, hogy egyáltalán üze­ melni tud a vasút... Ennek egyetlen ma­ gyarázatát a fentebb már említett morális és szervezetben levő erőtartalékokban lát­ juk, de kérdés, hogy ebből meddig futja még? A vasút mindenkor veszélyes üzem volt, s leromlott állapotában csak még ve­ szélyesebb lehet. S itt kell szólnunk Moldova riporteri­ írói módszeréről. Talán furcsának tűnhet íróról szólván, ha először éppen a munka­ bírását emeljük ki. Nem azért, mert erre ennél a köteténél figyeltünk fel először, hiszen a komlói vagy az őrségi könyve sem születhetett volna meg másként. Ez a munkabírás ugyanis nem csupán szorgal- 1977. évi megyei kiadványainkról Az úgynevezett „nemzeti tudományok” művelése, amely a hazai távlati tudomá­ nyos kutatási terv szerves része is, olyan kérdések vizsgálatát jelenti, amelyeket csak hazai kutatók folytathatnak, hazai talajon, olyan kérdésekét, melyeket he­ lyettünk, illetve nélkülünk senki más nem fog tisztázni. Ezeknek a kérdéseknek a so­ rában nagy jelentőségű a hazánk területén élő, és az életmód változásai következté­ ben sajátos jellegzetességeit egyre inkább elvesztő etnikai csoportok vizsgálata, ha­ gyományaiknak, életmódjuk részletkérdé­ seinek feltárása. Ilyen vizsgálatot, elemző feltárást tűzött ki célul az a palóckutató munka is. melynek részleteiről már több alkalommal hírt adtunk lapunkban és amely munka vezetői és munkatársai 1976 decemberében éppen Salgótarjánban gyűl­ tek össze, hogy beszámoljanak egymásnak és a közvéleménynek is a készülő palóc­ monográfiához kapcsolódó kutatások pilla­ natnyi állásáról. Érdeklődő közvéleményünk most egy kötetben kapja meg a találkozón elhang­ zottakat. (Nógrád megyei múzeumok év­ könyve, 1977.) Az évkönyv tartalmazza a nagy fontosságú tanácskozás előadásainak és hozzászólásainak teljes szövegét. Annak bizonyításául pedig, hogy a megyebeli néprajzos kutatók is alaposan kiveszik a 30 mat jelent (azt is), hanem szerves része az írói szemléletnek, mondhatnók ars poéti­ kának, az írói tisztességnek. Moldova ugyanis nem ír le semmit, amit nem látott, hallott, tapasztalt meg maga is. Márpedig sokat látott és a lényeget ragadja meg. A személyes jelenlét — az, hogy „mindenütt ott van” — teszi finommá, érzékennyé és differenciálttá benne az emphátiát: a be­ leérző képességet. Azt az epikusnál ritka tulajdonságot, fogékonyságot, amit Beké György a riporter lírájának nevezett egy rádióbeszélgetésben. Moldova tollán — anélkül, hogy „hozzátenne” valamit — maga a jelenség, a valóság válik lírává. Jóllehet, sokszor nagyon is drámai, sőt tra­ gikus sorsokról, esetekről ír. Itt csak uta­ lunk a balesetre és a vasút rokkantjairól írott megdöbbentő fejezetre. Ez: a líra „emeli meg” a leírtakat, ez tömörít és ál­ talánosít anélkül, hogy egy vonalnyit is veszítene a konkrétságából és egyszeriségéből. Egy országot járt be a mozdonyve­ zető mellett, figyelve magát az üzemet, a mechanizmust, azokat a körülményeket, objektív feltételeket, amelyek között ez a pár ezernyi ember a lehetetlennel birkó­ zik. Közben több tucatnyi regényre elegen­ dő sorsot villant fel, nagyon fontosat mondva emberről, aki — esetünkben — vasutas. S ez a lényeg, ez emeli ki a szo­ ciográfiai kötetek sorából ezt az írást. Ez a könyv Magyarországról, a hetvenes évek valóságáról mond el valami fontosat, amit elolvasva senki sem szállhat a régi módon vonatra, de nem is élhet, gondolkodhat ugyanúgy, ha felelős és etikus felelősségű ember! (Szépirodalmi, 1977.) Horpácsi Sándor részüket a palóckutatás feladatainak vég­ rehajtásából, közöl az évkönyv tanul­ mányt a folklór köréből (Kapros Márta a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos szo­ kásokról ad igen alapos és egyben érdek­ feszítően izgalmas ismertetést), de ízelítőt kapunk a tárgyi néprajzi kutatás ered­ ményeiből is (Zólyomi József a kétbeltelkes település jellegzetességeit vizsgálja Sámsonháza példáján). A palóckutatók Nógrád megyén kívüli csoportjából Bakó Ferenc ad tájékoztatót a palóc temetkezési szokások változásairól. Az évkönyvnek nagyobbik felét kitevő palóckérdésen túl természetesen a múzeum másik fontos kutatási területéről, a mun­ kásélet és munkásművelődés kérdéseiről is jelentek meg írások a kötetben. Ezek kö­ zül főként Balázs László tanulmánya ér­ demel figyelmet, amelyben — a társulati iskolák történetét feldolgozó tanulmányso­ rozat első részeként — a salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium 1923—1940 közti fejlődését vizsgálja, az eddig megjelent — meglehetősen sematikus — feldolgozások­ kal szemben helyesen összpontosítva a fi­ gyelmet néhány fontos kérdésre: az isko­ la létesítésének körülményeire, az intézet jellegére, a munkás-paraszt tanulók ará­ nyának alakulására, az államosítási törek­ vésekre. Ezúttal sem maradt ki az évkönyvből az Arcképcsarnok rovat, melyben ezúttal há­ rom XIX. századbeli nógrádi nevezetes­ séggel, Sréter Jánossal, Mocsáry Antallal és Pulszky Ferenccel ismerkedhetünk meg. Kiemelkedik az életrajzok közül Praz- novszky Mihály munkája, melyPulszkyról, a szécsényi földesúrról írva, érdekes, jól átgondolt és kiérlelt képet ad a kor­ szakról is és járul ezzel hozzá az országos történeti kutatás eredményeihez. Említést érdemel még a kötetből két gyakorlati hasznú összeállítás: a múzeumi szervezet bányászattörténeti kutatását cé­ lozza segíteni a nógrádi szénbányászat le­ véltári forrásairól készített jegyzék és örömmel lapozgathattuk a megyei múzeu­ mi szervezet 1960—1976 között megjelent kiadványainak repertóriumát is. Az évről évre színvonalasabbá váló év­ könyv értékének növelése indokolttá teszi, hogy a kiadó múzeumi szervezet tovább tudjon lépni az évkönyv szerkesztési mun­ kájának még következetesebb végrehaj­ tásában. így bizton remélhető, hogy egy­ részt a szigorú válogatás — mely elsőran­ gú szerkesztői feladat — kizárja annak a lehetőségét, hogy az évkönyvben a sok ki­ tűnő írás mellett olyanok is megjelenhes­ senek, melyek akár kellően meg nem ér­ lelt munkák, akár pedig híjával vannak a megfelelő önálló kutatási eredményeknek és így csak másodközlés-számba vehetők. A szerkesztésnek a korábbinál sokkal job­ ban kell éppen ezért támaszkodnia első­ rendű segítőtársaira, a lektorokra (akik­ nek a nevét nem is kellene szemérmesen elhallgatnia) és a lehetőségekhez mérten még nagyobb, szinte kínos gondosságot kellene kifejtenie a nyomda ördögével ví­ vott küzdelemben — bár úgy tűnik, hogy ez a küzdelem hovatovább egyre kilátástalanabbá válik és kénytelenek va­ gyunk beletörődni abba, hogy bosszantó sajtóhibák nélkül nyomdáinkban könyv nem állítható elő. Hasonló gondokat mutat a levéltár leg­ újabb kiadványa is. (Nógrád megye képe a XVIII. század végén), melyet jó néhány, a nem megfelelően ütemezett nyomdai munkából eredő hiba éktelenít. A kötet ér­ tékét mindez persze nem csökkenti, csu­ pán lehangolóan hat a kiadóra. A kiad­ vány egyébként a közelmúltban elhunyt neves történész, Eperjessy Kálmán több évtizedes munkásságán alapul. Eperjessy az 1920-as években kezdte meg a II. József alatt végrehajtott katonai felmérés, illetve az annak egyik részét képező országleírás Magyarországra vonatkozó részeinek öszszegyűjtését és lefordítását. Néhány éve végzett csak ezzel a hatalmas munkával. Az egész terjedelmes forrásanyagnak egy kötetben való megjelentetése nem látszott megvalósíthatónak, ezért a hazai megyei levéltárak többsége vállalkozott arra, hogy a területére vontakozó forrásanyagot, amely egyébként a bécsi Hadilevéltárban található, megjelentesse. A Nógrád megyei Levéltár az első, ahol ennek a vállalkozás­ nak a keretében ez az anyag megjelenik. A községek földrajzi leírása jól illeszkedik abba a sorba, melyben a levéltár az egyes községekre vonatkozó, különböző korokból származó forrásokat, adatokat tett közzé. A nemzetközi együttműködésnek, a jó­ szomszédi viszonyok ápolásának pedig jó szolgálatot tesz az a körülmény, hogy a kötet közli (eredeti német nyelven) az ak­ kori Nógrád megye ma Szlovákiában levő községeinek az anyagát is és ezzel a kiad­ vány (melyhez szlovák nyelvű bevezető is készült) a szomszédos szlovákiai járások helytörténeti kutatóinak is hasznos segéd­ eszközül szolgálhat. Schneider Miklós ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ed1707390ff92d0ef2bb63eda2671454.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ec056d5664070b0ac3e958d765125fc4.pdf e8efba83385a0da6099a9f4b0bbfd03d PDF Text Text 1978 4 Elveszett órák A munka körülményeiről Tagközségek élete Dózsa Ildikó, Mola György és Rozsics István prózai írása Rászedés, cselszövés Mikszáth regényeiben A citerakészítő bányász Az egyedi rajzról Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban PALÓ C FÖLD Évtizedeket mondani éppenhogy ildomos, években fogalmazva vi­ szont idestova már egy fél emberöltőnyi tapasztalat sokasodik mö­ göttünk a konszolidált, emberléptékű társadalomépítés gyakorlatában. S, közelítsünk bárhonnan is, valójában mindig azt vizsgáljuk: sok ez, vagy kevés, amit tettünk, ameddig eljutottunk. Is-is — diktálja a dia­ lektika — és nem a kompromisszum — parancsa. Mert legyőztük az idill csábitó képzetét, kihunyt a hamis glóriák sosemvolt fénye, to­ vatűnt a „hurrá-optimizmus’- kényszerpátosza, megtévesztő hangula­ ta. Az ember nemcsak jelszavakban, hanem valóságosan is „központi kérdés”, s méginkább azzá lesz majd a távlatokban, perspektíváink szerint. Felmérhetetlenül messze tartunk már az előző, a megdön­ tött rendtől, s egyre közelebb ahhoz, amelyet az indulás hevületében idejekorán tényként — és ennek okán közhelyformátumúként — deklaráltunk. A célig azonban szapora még a dolgunk. Nekifeszül­ nünk, küzdenünk kell továbbra is, pedig a finisben tudvalevő, nem könnyű — ha meg is éri — erősíteni. S ráadásul ez a hajrá igen­ csak hosszúnak, végeláthatatlannak ígérkezik. Hisz a szocializmus — bármely fejlettségi fokán vagy szaka­ szán — sem a megtestesült harmónia, amelyben — , ha egyáltalán vannak — csak a múltból öröklöttek, kívülről becsempészettek a disszonanciák. A szocialista társadalomnak is természetes velejárói az önmaga szülte feszültségek, amelyek esetenként — például az ér- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �dekek rangsorolásával, bizonyos döntésekkel és azok következményei­ nek vállalásával — tudatosan is teremtünk. Az ellentmondást eleve rosszként — s nem ahogy tanuljuk, tanítjuk: a fejlődés forrásaként — tételezni mélyen gyökeredző vadhajtása szemléletünknek. A politika — amíg lesz egyáltalán a mai értelemben; tehát ha­ talmi, érdekképviseleti létében és nem a termelés, az elosztás ügyé­ ről való közvetlen döntés értelmében — hivatott arra, hogy fel­ fedje az ellentmondások okait, megoldásuk módját, ösztönözzön ten­ denciákat, korrigáljon tévedéseket, beleértve sajátjait is. Ezért, hogy a hangsúlyváltozások — jelen esetben a végrehajtás és az ehhez szükséges személyi feltételek megteremtésének szorgalmazása — leg­ alább annyira lényegjegyei a szocialista politikának, mint az alap­ elvek következetes képviselete, az eddigi bevált irányvonal követése. A „megszüntetve-megtartás’ érvényesülése ez társadalmi méretek­ ben. S, máris kirajzolódik a fejlődésvonal harmadik pillére, ha a politikánk által manapság megalapozottan igényelt minőségi követel­ ményeket, az extenziv felhalmozásról az intenzív felhasználásra vál­ tást általánosítjukÖsszetett a politika funkciója: nemcsak irányt szab, vissza is néz, az eredményekre épít. Kimondja, hangsúlyozza például, hogy hazánkban a fejlett szocializmus építése nemzeti program. „A társa­ dalom osztályviszonyait a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség egymáshoz való közeledése, alapvető érdekeinek azonossága és az alkotó együttműködés jellemzi..., a munkásosztály vezetésével meg­ valósuló nemzeti egység kifejezi a társadalom minden osztályának és rétegének..., a különböző világnézetű embereknek, párttagoknak és pártonkívülieknek, hívőknek és ateistáknak, a hazánkban élő és teljes egyenjogúságot élvező nemzetiségieknek alkotó összefogását a közös szocialista célok érdekében.” Ez jelenti a „jó politikai légkör’ igazságtartalmát, ez a reális alapja közeli és távoli terveinknek, gyakran merész vonalúra rajzolt elképzeléseinknek. Ebben gyökered­ zik hazafiságunk csakúgy, mint ahogyan internacionalista elkötele­ zettségünket is a munkára, az önmagunk szabta feladatok eredményes megvalósítására alapozhatjuk. De végső soron innen ered a politikus magatartás, a „homo publicus-’ attitüd korszerű értelmezése is. Ak­ kor szolgáljuk ugyanis érdemben a köz javát, ha elsősorban a tár­ sadalmi munkamegosztásban vállalt kötelezettségeinknek teszünk eleget képességeink szerint, ha kezdeményezően, alkotó módon „va­ lósítjuk meg önmagunkat’ . A politikai szövetség, a népi, nemzeti egység azonban nem zárja ki — , sőt feltételezi — az egymástól merőben eltérő ideológiák or­ szágnyi arányokban és aprónak tetsző kérdésekben egyaránt meg­ nyilvánuló, egyre erősödő küzdelmét. Az eszmék harca a párttagok, a kommunisták részéről mindenekelőtt a marxista— leninista világ­ nézet, a marxizmus következetes képviseletét igényli. S, igényli to­ vábbá az aktívabb vitaszellemet a közéleti fórumokon — és azokon kívül — , a tárgyilagos, szenvedélyes — , de a személyeskedéstől men­ tes — hangnemet, az elemző, érvelő módszert, a jobbító szándék fo­ gadni tudását, önmagunk megmérettetését az eszmecserékben. A szocializmusban élés ideológiai alapjait kiváltképp fontos a felnövekvő nemzedékben tudatosítani. Iskola, szülői ház (és munka­ hely!), ifjúsági szervezet az eddiginél összehangoltabb együttműkö­ désére van szükség, „hogy a tanulók elsajátítsák a korszerű művelt­ ség, és tudományos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szo­ cialista erkölcs normáit, felkészüljenek a munkára, állampolgári kö­ telességeik teljesítésére. Ehhez nélkülözetetlen.. . . egész társadalmunk fokozottabb példamutatása és felelősségvállalása.” E felemelt hangsúly persze nem jelenti, hogy ne szélesítenők e kötelmeket továbbra is társadalmi méretűekké. Belső igénnyé for­ málni, meggyőződéssé, cselekedeteink mozgatórugóivá fejleszteni a szocialista személyiségjegyeket, rangjára emelni a munkát, az emberi méltóságot: ez a komplex feladat — s egyszersmind nagyszerű prog­ nózis — olvasható most ki politikai dokumentumainkból. Csongrády Béla 1978 4 TARTALOM 3 Szabó Gyula: Elveszett órák 5 Pádár András: A munka körülményeiről 7 Pista bácsi (75 éves id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész.) 8 Kelemen Gábor: Hatodiknak lenni... 10 P. A.: Szembesítés 1. 11 Krunák Emese: Az egyedi rajzról 13 Rozsics István: Úszólecke 14 Mola György: Vivaldi, elektronikus hangszereléssel 17 Dózsa Ildikó: Üdvözlet Gerendainak. 21 Leblancné Kelemen Mária: Dokumentumok az iskolák államosításának Nógrád megyei eseményeihez 22 Lengyel Dénes: Rászedés, csel és cselszövés Mikszáth regényeiben. 25 Nagy Zoltán: Palóc arcok, A citerakészítő bányász 26 Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban (Rihmer Oszkár) 27 Az államosított magyar film 30 éve (Veress József) 28 Utassy József: Csillagok árvája; Hajnóczy Péter: M. (Krasznahorkai László) 29 Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (L. K. M.) 30 Vita egy „befejezetlen műről’. (Réti R. László; Schneider Miklós); PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLIT K A l,IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Chválla Emil mb. igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hirlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.19210 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK kacs terepjárót. Egy arra haladó MTZ sza­ Eleinte álmélkodtam is, hogy miért nem tűnik fel senkinek. A termelési tanácsko­ badítja meg végül a kényszerű rabságból. zásokon tömjénezték a festőket, hullottak — Nem alkalmazunk külön gépkocsive­ a dicsériádák, a büszkeség emelgette szí­ zetőt. A szakemberek többségének zsebé­ vünket, mint forró levesgőz a fedőt. Aztán ben ott lapul a jogosítvány, ostobaság a A kirakat maszatos üvegén át hárman rájöttem a titok nyitjára. Nem rajtunk munkaerőt pazarolni. Így is mindig hiány­ figyeljük az órákat. Csupa antik darab, múlott, a kőművesek, szerelők, asztalosok zik valaki — mondja, amíg a kavicsoktól igényes lakástulajdonosok, ha látnák, hi­ színes patakban tisztogatja lábbelijét a ra­ deg verejték patakzana hátukon a kusza kaparták ki a gesztenyénket. Ők még any­ gacstól. A szakosított tehenészeti telepre betűkkel rajzolt táblára pillantva: „Az nyit se melóztak, így szüntelenül a sarkuk­ ban caplattunk — magyarázza a diszper­ indult kis kitérővel, hogy személyesen győ­ órák nem eladók”. Ennyi az üzenet az em­ zitkevergetés közben. — Az utazással ződjön meg, rendben alakulnak-e a dolgok. beriségnek az időmérők törpeállamának együtt napi öt órám veszett el, hetente Nem múlik el nap, hogy keresztül-kasul be határáról. A fakózöld kárpittal borított fa­ több mint egy nap . . . ne száguldozná a hat és fél ezer hektáros lon ott pöffeszkedik a javítóműhely gazdá­ jának gyűjteménye: az arannyal futtatott A tanács elnöke dugta fülébe a bogarat. gazdaságot. kakukkos óra, egy kígyóuborka-formára Nem volt a falunak kisiparos festője, a — Az időt nálunk kétszeresen tiszteljük. emlékeztető ingaszerkezet, halottfehér családi házak pedig — mit házak! paloták! Egyszer az a baj, ha sűrűn megnyílnak az számlapot tartó angyalok néhány kilós ne­ —, mint májusi legelőn a harmatgomba, ég csatornái, máskor meg a szűnni nem mesötvözete (valaha szerecsenszínűre má­ csoportban nőttek az újtelepen. Az elnök akaró hőhullámok kérdőjelezik meg egész zolt kasznyi tetején figyelmeztethetett li­ két évig adómentességet ígért s tetemes évi termést. Ezért, amikor kedvező az idő­ tániák kezdetére), s legelői egy harminc közületi munkát. Nyaranta az iskola, óvo­ járás, nincs megállás. A tíz-tizenkét óra da termeinek tatarozását, a régi kultúrház egyhuzomban a földeken természetes a centiméter átmérőjű „zsebóra”. Igazi, hi­ teljes festését kínálta fel. Így lett P. József traktorosnak. Aratáskor a kombájnosokat szen vígan sereg a másodpercmutatója, kí­ a maga ura. Vett egy használt Moszkvi­ úgy kell lecibálni a gépről, mert dolgoz­ méletlenül jelezve az idő múlását. csot, külföldi gumihengereket szerzett be. nak, mint a megszállottak. Látják, hogy a Két éltes korú hölgy ácsorog mellettem. Jókat kortyintgatnak a nyárelő részegítő Most sem kel később, de óra múlva már a tábla melletti akácos árnyékában üzem­ anyaggal teli lemezhordók hemperegnek, levegőjéből; könnyű, délelőtti séta lehet a kettőslétra tetején hajlong. — Egyre több a városi megrendelés — csak hogy ne kelljen nap közben a telepen programjuk. Nem beszélnek, csak bámul­ jegyzi meg, amíg vékony hurkát nyom az tankolni, a géphez cipeljük a früstököt, ják a különös tárlatot. Talán az ifjúkori ebédet, ott cirkál az ügyeletes műhelyko­ emfixes tubusból. A műanyagvödörben ég­ évek mézes íze tolul nyelvük hegyére, áhí­ csi, ha hiba akad, csak egy füttyentés a színkék oldat gyöngyözik, a mennyezetre tattal meredeznek az üvegen túlra, ahol szerelőnek. . . Minden negyedóra veszteség való, mert az oldalfalakat őszi hangulatot tetszetős, de diákos rendetlenségben sor­ mázsákat jelent. A munka könnyebbik ol­ idéző papírtapéta borítja majd. Fél éve. jáznak a régiségboltban is ritka óraművek. dalát keresők ezért ideig-óráig maradnak hogy erre is vállalkozik. Szakkönyvekből Az alacsonyabb ajkát el is hagyja egy röp­ — mondja a telep felé haladva. leste el a fogásokat, mert az idő mellett ke felkiáltás: A sorompó nyitva, ki-bejárnak a vonta­ utóbb már a kereset sem közömbös, s egy — Hogy siet az idő! tók. A portásfülke sarkában sovány öreg lakás kitapétázása — ez most a nagy divat gubbaszt, de amint tekintete az ismerős — nyolc-tízezer forint. járműre vetődik, korát meghazudtoló für­ — A szomszéd irigykedik. Mondtam ne­ — Gyakran ábrándoztam arról, hogy az ki, hogy olcsóbban számítom, de a szolgál­ geséggel siet elénk. Nem áll meg az elnök én időmmel csak egyesegyedül rendelkez­ sietősen int. tatóknál rendelte meg a glettelést. A kollé­ zem. Nem a pénz izgatott, hanem az elfe­ — Jó napot, főnök! — fogadják az is­ ga tényleg tükörfalat varázsolt a vakolat­ csérelt órák, a pocsékba ment üres napok ra, még a légy is hasra esett volna rajta, tálló előtt a most érkező fejősök. Kezdődik szították a tüzet bennem, hogy önálló le­ a délutános műszak, a jószágok már türel­ gyek. S tudja, milyen a megbolygatott zsa­ de amikor reggel felébredtek, ők bukdá­ metlenül bőgnek a fehérre meszelt falak csoltak, mert a fele a padlóra hullott rátnok? Gyorsan lángra lobban. Ha a kezdhették elölről. Ha látta volna? Még a között. A gondozók kék köpenyt húznak, nyugdíjkorhatárt megérem, még hátra van ahogy a reglama megkívánja, előkerülnek heverők is csöpögtek a csiriztől. Este át­ tizenhat kerek esztendőm. Most már ma­ a vasvillák, s munkához látnak. Az elnök ballagtam és éjfélig összehoztam a kisszo­ gamnak szabályozom, hogy hol, mikor és látogatását tisztelgőnek lehetne titulálni bát. Egy fillért sem kértem érte — meséli mit csinálok. Ez a boldogság? — elmélke­ hiszen semmi probléma, intézkednivaló. a közelmúltban történteket, bizonyítva dik savanyú bölcsességgel P. József szoba­ Nem is azért szalad ki. Észrevette már ré­ hogy még efféle jószolgálatra is futja ide­ festő és mázoló. gen, hogy az első számú vezetők érdeklő­ jéből. Öt éve még együtt ébredt a kakasokkal, dését elvárják a tagok, alkalmazottak, jó­ Lassan kapaszkodik a létra meredek fo­ katonásan cihelődött, hogy le ne maradjon tékony hatással vannak ezek a látogatások kain felfelé. Belemártja a sűrű szőrű a gyorsjáratról. Ahogy végigkopogott cipő­ a munkakedvre. pemzlit a vödörbe, a fölösleget gondosan je az alvég frissen toldozott járdáján, fel­ — Sok idejébe kerül? kavarta a még szunnyadó sötétet, már a visszacsurgatja, s a gipszjavítás nyomait — Inkább itt, a gazdaságban, mint eset­ máris elfedi a világoskék pászta. kutyák sem vakkantottak fel közeledtére, leg fél napokig tartó, fölösleges értekezle­ pedig igencsak acsarkodó kedvű ebeket — Ez az utolsó munkám a nyáron. Az teken, ahol az ember csak a karórájára tartottak a faluszéli porták léckerítései asszonnyal elmegyünk a tengerhez. Hozok pislog, mikor lesz már vége az oktalan fe­ mögött. A hajnal hideg szelei verték ki az egy új festékszóró pisztolyt, azzal köny­ csegésnek. . . álmot a szeméből. Este fél hét is elmúlt, nyebben boldogulok majd, s persze gyor­ Az elnök közismert roppant munkabírá­ mire hazajutott. S ez így ment minden ál­ sabban is — szól le, s megigazítja újság­ sáról. Még éjfélkor is képes rá, hogy né­ dott nap. Egyetlen-egyszer késett a mun­ papírcsákóját. hány mondatért kikocsizzon a K—700-akahelyről, s az álszent művezető, aki min­ sokhoz, s mint akinek más dolga nem is den reggel benyakalta a maga deci szilvó­ lenne, üdítőt, teát hagyjon a vezetőfülké­ riumát, igazolatlant írt neki. ben. Reggel elsőnek lép az iroda épületé­ — Hányszor ment fel a pumpa! Kilencig A négykerék-meghajtású gépkocsi mo­ be, sebesen intézi az adminisztrációs ügye­ csak lődörögtünk, a központi fűtésszere­ torja nyüszít, aztán bömböl, mint egy fel­ ket. Eligazít, tárgyal, dicséreteket és fe­ lőkkel ment a vita, hogy a Dózsa mennyire szálláshoz készülő repülőgép. Megfeneklett gyelmiket osztogat, jelentéseket gyűjt és üti meg a Fradit. Reggeli után rendszerint a szántás végén alattomosan megbújó da­ rendszerez, látogatókat fogad. S közben fe­ valaki elkurjantotta magát: ideje munká­ gonyában. A p.-i termelőszövetkezet elnö­ lesége neveli két gyermekét. hoz látni, de háromkor kimosva, tisztán so­ ke, V. Tamás füle pirosra gyúlt az ideges­ — Mi tervezhetünk szabad szombatot, a rakoztak a korongecsetek. Öt és félórát ha ségtől, gumicsizmáján a sár arról árulko­ brigádok hét végi kirándulást, a máshon­ pacsmagoltunk a nyolc óra munkaidőből. dik, néhányszor már körbejárhatta a ma­ nan érkezett, gyökeret eresztett szakem­ Elveszett órák 3 �berek sokszor elhalasztott szülőlátogatást: nekünk az időjárás osztogatja a parancso­ kat, és ha kedvezőtlen, akkor állandó a riadóállapot. S amelyik mezőgazdasági üzemben megengedik, hogy a főszereplők betakarításkor külföldön túrázzanak, ma­ gukra vessenek. Ilyenkor aztán kopogtat­ nak a segítségért. Persze, hogy irányítunk át gépeket. Ha mi a termést már magtárba szállítottuk — morogja V. Tamás, aki lo­ vaglónadrágban jár-kel (vadonatúj sötét­ szürke öltönyében mégsem segédkezhet az elletősnek). A múltkor a megyére hívatták sürgősen. Eszébe sem jutott, hogy átöltöz­ zön. Az egyik ifjú előadó halkan kioktatta, milyen viselet dukál a párnázott ajtón be­ lül. Az elnököt először bosszantotta a zöld­ fülű hivatalnok fontoskodása. Most, hogy felidézte az esetet, jót mosolyog rajta. A p.-i termelőszövetkezetben ugyanis nem kockáztatnak, ha az időről van szó. Még egy átöltözés ereiéig sem. A községi tanácson szinte mindent sza­ bályoznak. Kinn a falon a zománcozott tábla, a fekete felirat messziről kiabálja, mikor az elnök, titkár fogadónapja. Az elő­ adók pontban nyolckor már az íróasztal mögött, mint világcsúcs ostromlására ké­ szülő síkfutók a startnál. Zörögnek a kulcscsomók, a gondosan lelakatolt szek­ rény gyomrából kipakolják a vaskos ikta­ tókönyvet, a rózsaszínű dossziékban összegyűjtött aktákat. — Még mindig rossz ez a ventillátor — dohog az igazgatási előadó, s mutatóujjá­ val a szerkezet lapátját forgatja szórako­ zottan. A dudorászó adminisztrátor kislány — a faluban azt rebesgetik, nem közömbö­ sek egymás iránt — felpattan, mint akit bolha csípett, ütközőig tárja a déli fekvésű szoba ablakát. Meglódul a függöny, kida­ gad, akár a vitorlavászon. — Köszönöm! — szól hűvösen a férfi a csitrihez, lapozgatva a papírok között, még csak fel sem néz. — A titkár elvtárs? — Már itt kellene lenni neki is — vála­ szol az előadó, meztelen karjára csatolt óráját szemlélve. — Rövidesen megérkezik — biztat birkatürelemre. Közben a gépírólány már a kávéfőző tö­ mítőkarikájával bajmolódik, a takarítónő felé vet segélykérő pillantásokat, aki ott szöszmötöl a virágtartó körül, megrozsdult aszparátuszokat próbál locsolással élet­ kedvre deríteni. — Jó reggelt — toppan be a postás, öt­ hat levelet dob az asztalra s a reggeli újsá­ gokat. Nem régóta kézbesítő, de az első na­ pokban a lelkére kötötték, hogy a tanács­ nál kezdje a napi körútját. — Kérek egy aláírást! — kántálja és már ki is suhan. Mire a kávé lecsorog, B. Sándor, a köz­ ségi tanács titkára is beszuszog. — Elnézést. . . — mentegetőzik. — Ke­ rékpárral járok a falu másik végéből, hosszú a kaptató. Mindjárt kifújom ma­ gam. — Pulóverét az ütött-kopott fogasra dobja. — Kálmán bácsi állított meg. Még a múlt hétre ígértük, hogy az ingatlanszerzéshez előírt nyilatkozatot megcsinál­ juk. Mi a helyzet? — kérdezi pihegve az igazgatási előadót, aztán választ sem várva hadarja: — Ez már így megy. Reggelente féltucatnyian is megállítanak. Azt hiszem, már kilesték, mikorra érek a házuk elé, egyszerre csak előttem teremnek. Jó, hogy el nem ütöttem még valakit. Jöjjön bel­ jebb ! 4 Szobája kellemes, belesüppedünk az öb­ lös fotelbe. — Kávé? Üdítő? — Köszönöm. A mai program? — Kilenckor az iskola igazgatója jön: a nyári tatarozási munkákhoz kajtatunk ki­ vitelező után. A járástól délutánra jelezték érkezésüket. Hogy miért, nem tudom. Köz­ ben készülnöm kell a tanácsülésre: a sza­ bálysértési munkáról kell számot adni. Es­ te vezetőségi megbeszélés a tsz-ben, oda vagyok hivatalos, s ki tudja azt előre, há­ nyan állítanak még be, milyen kéréssel. . . Nyolctól fél ötig a hivatalos munkaidő. Délelőttönként alig-alig téved be valaki, napközben szinte kihalt a település. — Mi tisztességesen kihasználjuk a nyolc órát. Ilyenkor a papírmunkán a sor. Gyártjuk a határozatokat, az igazolásokat, nem egyet közülük feleslegesen. Az államigazgatási munka egyszerűsítéséről könnyű beszélni. Tessék beülni a székembe és csi­ nálni! Mindig akad hatáskör, amelyet le­ adnak a községhez, de státusz nélkül, sőt a létszám-visszafejlesztést rebesgetik. Egyegy engedélyhez annyi mellékletet kell fel­ terjeszteni, hogy külön leltározót is alkal­ mazhatnánk — ömlik a szó a titkár szájá­ ból, mintha a nyolc óra munkaidő emlege­ tésével csordultig telt vizesmedence zsilip­ jét nyitottam volna ki. Megegyezünk abban, hogy nagyon leter­ heltek. Búcsúzom a szakigazgatási szerv vezetőjétől, a fajansz csészéket mosogató adminisztrátortól, a még mindig újságot nyálazó előadótól. A téemkáműhely akár a csatatér. Az olajtócsáktól csillogó kövezeten hiányos golyóscsapágyak, csak a szakavatottak előtt ismert alkatrészek, félbevágott cso­ darabok a csillogó fémporban, a nemrégen elfogyasztott reggeli romjai. Itt villanysze­ relő az ismerős: Gy. Ferenc. Elegáns, kék overálban matat egy ablakszárnnyal, amelyből az üveget két hete verték ki. — Gyerünk a szabadba! — biccent fejé­ vel a műhely túlsó oldalán beszélgetők felé. — Nincs munkátok? — A karbantartókkal akkor elégedett a főnökség, ha egész nap az ülepüket vakar­ gatják. — Hogyhogy? — Ez azt jelenti: semmi baja a gépso­ roknak. feszt termelnek a brigádok. Ez a mi munkánk kiváló minősítése. Néhány nagy értékű berendezés azért csak nem megy. Nincs rá ember — pöröl a villanyszerelő zavaros szemekkel, mintha pálin­ kamámorban lenne, pedig csupán indula­ tait engedte szabadjára, mint mesebéli dzsint a palackból. Amiatt böstörködik, hogy reggel óta nincs, aki aláírná a raktári igénylést egy csatlakozóaljzatról. — Tudod, mennyit dolgozunk átlago­ san? Nem több, mint négy óra hosszát. Vagyunk vagy tízen lakatosok, hegesztők, esztergályosok, majdnem mind megszerez­ tük a második-harmadik szakmánkat is. Ha én lennék a főszervező, a karbantartók felét a kulcshelyekre küldeném, a gépek­ re, a maradók is ellátnák ezt a munkát, még főjavításkor is. Csak, ugye, akkor be­ bizonyosodna, hogy eddig éveken keresztül nem vették észre a pazarlást — korholó­ dik Gy. Betonoszlopnak dülleszkedik, mint aki randevúra váró vőlegényjelölt, s úgy bá­ mulja a mellettünk, már ki tudja, hányad­ szor elrobogó targoncát. Nagyot szippant a Fecskéből, orrán kacskaringósan ereszti ki a füstöt, a derék csikket a jármű által kavart porfelhő közepébe pöcköli, úgy a szíve tájékára. — Íme, a luxus! Ezt a borzderes targon­ cát egyébre nem használják, mint a rak­ táros, gyárrészlegvezető keresésére. Keze­ lője három és fél ezret kap, s fel van há­ borodva, ha a vagonok környékére rende­ lik néha a szállításhoz . . A villanyszerelőben mélyen gyökerezik a közügy szeretete. Amolyan vastagnyakú, lázongó típus, ahogy érez, úgy is mondja. Kiszámolta, hogy a heti negyvennégy órá­ ból a fizetett ebédidő két és felet vesz el, ez egy évben százharminc óra, azaz tizen­ hat teljes műszak. Foglalkoztatottként eb­ ből ennyi a veszteség. Hogy igazán meny­ nyi, azt komputerekkel felszerelt tudomá­ nyos intézetek is csak saccolni képesek. — Mi már hozzászoktunk az alacsonyan megszabott normához, isten őrizz, hogy va­ laki százhúsz százalékra teljesítse, mert rögvest kinézik onnan. Tudod, mi a sze­ rencsénk? — tekint rám keményen és ti­ tokzatosan, mint a tettes leleplezésére ké­ szülő felügyelő. — Van egy gazdag nagy­ bácsink. Úgy hívják: népgazdaság... — Feri! Sokáig leszel még? — rikkant ki egy a karbantartók közül sürgetően, mintha különös érzékkel megsejtette volna beszélgetésünk témáját. Az étterem kihalt, délelőtt tizenegy le­ het. Piros-fehérkockás abroszokat tereget a pincér, de az ajtó mozdulására abba­ hagyja a szervírozás szertartását, s aláza­ tosan a vendégek elé siet. — Szép jó napot, uraim! — fogadja az érkezőket és egy teljes pompában álló box­ hoz vezeti. Ahogy a férfiak elfoglalják he­ lyüket, még megigazítja az elcsúszott pa­ pírszalvétát, az egyszerű vázában viruló rózsaszálakat. — Kezdődik. . . — buggyan ki belőle a szó, izzadságcseppektől gyöngyöző homlo­ kát zsebkendőjével óvatosan szárítgatja. Már bent van két ifjabb kollégája is, akik a csapóajtó túloldalán diskurálnak bordó egyenöltözetükben feszítve. — Ilyenkor még ultizhatnánk is. Majd egy fél óra múlva nézzen körül! A külön­ teremben egymást váltják a csoportok, hó­ napokkal előbb megrendelték az ebédet. Annyit szaladgálhatunk, mint egy cirku­ szos ló — panaszkodik M. Alfréd. Ő az, aki betéve tudja a napi étlapot, fú jja a specia­ litások receptjét, a várakozás lassan múló perceiben a vendég új viccekkel lohasztja. Sebesen jár, mint a régi malom, ha sok vi­ ze van, bár lábai kékes visszerektől daga­ doznak, rendszerint fáslit használ. A törzs­ vendégek egyszerűen Frédinek szólítják. — Délután fél háromtól ötig megint csak cseverészés, ücsörgés. Ritkán téved­ nek be. Azt hiszi, a fiatalabbak közül vala­ ki is odamegy? Nekem kell, ők már ilye­ nek, hiányzik belőlük a hivatásszeretet. Meg nem néznék, hogy van-e a vécében tiszta törülköző, szappan, kivisznek az asz­ talhoz elmosatlan alumíniumkanalat, amit még a személyzet sem használ, elvétik a számolást. Én meg irulok-pirulok, mert le­ het, hogy ők arrébb állnak a Balatonhoz, de én tizenöt év óta itt taposok s nem kí­ vánkozom el. Inkább magamra vállalok mindent, ők meg röhögnek a markukba. Nem haragszom rájuk. Abban bízom, hogy egyszer rádöbbennek: a jó pincért sohasem kapja azon a vendég, hogy szolgálatban asztal mellett ülve bámészkodik, s amikor �üres a ház, akkor is bajlódik dib-dáb dol­ gokkal — önti ki lelkét, s közben megfo­ galmazódik a felszolgáló ars poeticája. Sohasem érdekli az idő a placcon. Még záróra után is szívesen kiszolgálja, akik­ nek hosszabb ideig támad dáridózni való kedve. A kollégái már előtte kasszát zár­ nak, pedig a munkaidőbe ezt is belekalku­ lálták. — Aki azt csinálja, amit szeret, nem gondol a lógásra. Itt a főnököm példája. Saját kocsijával hozza a friss zöldséget a piacról, a vágóhídról a pacalt, s még csak kilométerpénzt sem kap. Ha sok a vendég, fogja magát, beáll közénk. Akkor aztán hajtanak a srácok is. A főnök lepipálja őket, valamikor pincér volt — áradozik Frédi az étterem vezetőjéről, s hogy ne kelljen gyalogolnom, taxit rendel. A zöld Lada pilótája, miközben hármas­ ba kapcsol s borostás állát simogatva bele­ bámul a visszapillantó tükörbe, zsörtölő­ dik: — Nem tudom, máshol hogy van. Az éj­ szaka túrában voltam az ügyeletes orvos­ sal. Hatszor hívtak ki, s olyan úton men­ tünk, amelynek még körmössel nekivág­ ni is meggondolandó. Most reggel ráncigál­ tak ki az ágyból. Két kocsi műszaki vizs­ gán, a harmadik lerobbant. A város nem maradhat taxi nélkül. Majd szólok már a szakszervezetnek; az embernek pihenni is k e ll. . . A városközpontban vígan locsog a szö­ kőkút a tenyérnyi park közepén, akár egy bebiflázott verset daráló elsőosztályos. A padokon fiatalok, idősebbek sütkéreznek, a megizzadt úttest pörkölt gumiszagot lehel. Tömve az áruházak, a helyijáratú autóbuszok, a járdán egymásba botlanak az emberek. Mintha kiürültek volna a munkahelyek, mindenki egyszerre vette volna ki szabadságát. S valahol a tömegben ott „sétál” né­ hány elveszett óra is. Szabó Gyula Másik nagyüzemünkben évekkel ezelőtt a munkaügyis szerkesztett egy kérdőívet. A számos kérdés között a legérdekesebb ez volt: „Leszámolásának oka?” S mivel a kérdőív biztosította a névtelenséget, a leg­ többen erre a kérdésre is válaszoltak. Az esetek többségében feltehetőleg őszintén. Nos, ezeket a kérdőíveket éveken át gyűj­ tötték, évente összegeztek, készítettek belő­ le egy jelentést, amit azután vagy elolvas­ tak azok, akiknek szánták, vagy nem, mert különösebb intézkedés nem történt. S az emberek mentek, jöttek. A régi gyári gárda cserélődött, felhígult olyanok­ kal, akiket régebben a gyár közelébe se szívesen engedtek. Most felveszik, mert hiányról panaszkodik mindenki. A szorgos munkáskéz hiányáról. Az új ember meg­ kapja a régieknek járó kedvezményeket, néha még bérben is jobban jár — miköz­ ben a régi dolgozónak megkeseredik a szá­ ja íze, mert úgy érzi, hogy a megbecsülést nem differenciálják kellőképpen. * A munka körülményeiről Baj van a munkafegyelemmel, hiányzik a fizikai munka becsülete, nincs kellő tár­ sadalmi elismerése a szellemi alkotó mun­ kának — hallani innen is, onnan is. A so­ pánkodók nemcsak vélekednek, hanem pél­ dákat is felsorakoztatnak. Egyik gyárunk fontos üzeméből öten tá­ voztak két hónap alatt. Kis szám, amely talán szóra sem érdemes. Amiért az öt em­ ber leszámolt, annál inkább. Kettővel ugyan sikerült találkoznom, de a beszélge­ tés eléggé egyoldalú volt. Annyit minden­ esetre sikerült megtudni, hogy az öt mun­ kásból kettő a kevés pénz miatt vált meg a munkahelyétől, hárman pedig tűrhetetlen­ nek érezték azt a légkört, amelyben dol­ goztak. Ők ketten csak annyit mondtak: „Nézze, rájöttünk, hogy szél ellen nem leh et. . . Aki nincs benne a brancsban, annak előbbutóbb szennyes lesz a levegő . .” A munkaerő-vándorlásnak — vagy aho­ gyan másként nevezzük, fluktuációnak — több oka van. Ezek egyike csak a manap­ ság sokat szereplő, rendkívül időszerű té­ ma: a munkahelyi légkör. A jó munkahe­ lyi légkörben kedvvel dolgoznak az em­ berek, ambicionálja őket a munkatársak közti őszinteség, a jó hang, a megbecsülés, a perspektíva, s nem kevésbé a vezető összefogó példaadása, egyénisége. A köz­ hangulat itt megtartó erő: nem nyűg a munka. A pszichológus-orvos mondja a követ­ kezőket : — A munkahelyi közérzet egyensúlya bármelyikünknek többet jelent, mint amit a kifejezés szűk értelemben hordoz. Az életérzésünket határozza meg, testi-lelki egészségünk alapvető alkotó eleme. Na­ gyon sokat és mélyrehatóan foglalkozunk a balesetvédelemmel, a testi egészséggel, de annál kevesebbet a lelki egészségügy­ gyei. Mind gyakrabban találkozunk gya­ korlatunkban olyan egyensúlyában meg­ rendült emberekkel, akiknek konfliktusa munkahelyi gócpontú, vagy éppen a mun­ kahely és „azon túli terület” követelmé­ nyeinek összeütközéséből jött létre. Külö­ nösen szót érdemlően megoldatlan a dol­ gozó nő helyzete. Az egyéb konfliktusok mellé felzárkóztak a munkahelyen belüli ellentétek is. Vajon mit tehetünk az érzel­ mileg kilendült, önelégületlen, szorongó emberrel akkor, amikor a testi-lelki fel­ erősítés után ugyanabba a környezetbe vagyunk kénytelenek visszaküldeni, amely az egyensúlyvesztéséhez h ozzájárult?... Vékony, idősebb, árkolt szemű, fáradt arcú nő. Az ölében nyugszik a keze, s időn­ ként meg-megrándul, mint amikor áram halad át az emberi testen. — Másfél évtizede dolgozom az üzem­ ben. Nincs szakmám, betanított munkás vagyok. Abból a fajtából való, aki szeret dolgozni. Akár hiszi, akár nem. Ezt azért mondom, mert sokan kinevettek, kigúnyol­ tak már miatta. Sokgyerekes családból származom, ahol nem volt helye se pihe­ nésnek, se szórakozásnak. S ráadásul a testvérek közül rám hárult megrokkant szüleink istápolása is. A munkahelyen mégis azt mondják, hogy lusta dög va­ gyok . . . Megremeg a hangja, majdnem sirásba csuklik: — . . . Én rám, aki nem azért jár a gyár­ ba, hogy elfeketézze vagy elpletykázza a munkaidőt. Mert a többi azt csinálja! S lám, mégis azokat pártolják, akik fegyel­ mezetlenek, nem teljesítik a kötelességü­ ket. Beszéd közben a táskáját babrálja, de most felnéz, hogy figyelem-e: — A dolog úgy kezdődött, hogy elfo­ gyott a munkám, s kerestem a gépbeállí­ tókat, hogy segítségükkel újabb munkát kezdhessek. Róluk azonban kiderült, hogy isznak a gyáron kívül. Én ugyan ezt sen­ kinek nem jelentettem, ők azonban mégis fegyelmit kaptak, s most én szenvedem a bosszújukat, mert azt hiszik, hogy én ad­ tam fel őket. Az eset óta pokol lett az éle­ tem. A csoportvezető, művezető egy követ fúj velük. . . Igaz, szóvá teszem, ha sza­ bálytalanságot látok, de higyje el, azt az italozást nem én jelentettem. Azt mondják rólam, hogy összeférhetetlen vagyok. De miért? Mert a munkatársaim irigylik, hogy szépen keresek, meg azért, mert én nem hordom az italt a gépbeállítóknak, mint mások. Most már odáig fajult a dolog, hogy nekem csak akkor adnak munkát, ha 5 �jut, meg amit mások nem akarnak csinál­ ni. A munkahelyi vezetők durvák velem. Akkor is leordítottak, amikor szóvá tet­ tem, hogy ez vagy az a gép balesetveszé­ lyes. Mert tudja, velem végeztettek munkavédelmi tanfolyamot. Ténykednem azonban nem lehet, mert leváltottak. Kézitáskájából papírokat vesz elő, s nyújtja: — Nézze csak meg, hogy mennyit kere­ sek. Háromezer forint fölött, de volt már négyezer fölött is. Egy szovjet gyártmányú gépen, ami úgy működik, mint egy óra­ mű. Igaz, hogy a nyolc órából hét és felet dolgozom! Erről a gépről azonban most el­ helyeztek oda, ahol nehezebb a munka s lényegesen kisebb a kereset. Amikor szól­ tam, azt mondták „ez van, ha nem tetszik, mehetek, ahová akarok!” Az én koromban már hova menjek? Három év múlva nyug­ díjba mehetek. Most kellene a jobb kere­ set! Zsebkendőt keres, megtörli a szemét. Italozás és ezzel értelemszerű következ­ ményként együtt járó fegyelmezetlenség. Az egyik üzemben rajtaütésszerűen meg­ szondáztak harminc embert. Csak úgy ta­ lálomra. A harmincból nyolcnál mutatott a szonda különböző fokú ittasságot. Jegy­ zőkönyvek készültek, a büntetést is meg­ határozták — mire hárman tüstént kilép­ tek a cégtől. Egy másik üzem közvetlen szomszédsá­ gában nemrégiben modern élelmiszerbol­ tot nyitottak meg, ahol természetesen pa­ lackozott italokat is árusítanak. Azt még nem tudja bizonyítani senki, hogy a gyár­ ba visznek-e italt az üzletből, de az üzlet mellett nagy a forgalom. Ha megszólítod az italozókat, hogy miért isznak, a válasz az: „Mi köze hozzá, hogy műszak után mit teszünk. Ott iszom, ahol jól esik, senki eb­ be bele nem szólhat!” Egy másik munkaügyis: — Önöknél milyen gondokat okoz az italozás? — Sok bajunk van az italozókkal. Na­ gyon szeretnénk megszüntetni a régi gya­ korlatot, hogy fizetés után néha harminc­ negyven dolgozó sem jön be. Némelyek ugyan próbálkoznak, hogy betelefonálnak, hogy írjanak nekik szabadságot az üzem­ ben. (Előfordul, hogy még most is megte­ szi egyik-másik munkahelyi vezető. ..) — De hát ez. . . — Valóban az, de a vezető sajnos abból indul ki, hogy így legalább harmad-vagy negyednap jön dolgozni az illető. Félti ugyanis ezt a munkaerőt is. Mert ha fe­ gyelmit ad neki, még ezt is elveszíti. — Az effajta megoldás csak tüneti ke­ zelést jelent. Az okokat kellene megszün­ tetni. A munkaügyis nagyot sóhajt. Hiszen tudja ő is, de mit tehet ilyen országos ügyekben egyetlen vállalat? — Újabban más módszerrel kísérlete­ zünk. A személyzeti osztállyal együtt „el­ beszélgető csoportokat” hívtunk életre, s akikről tudjuk, hogy rendszeresen a pohár fenekére néznek, azokat a fizetés előtt megkeressük, s beszélgetünk velük. Az eredmények nagyon kezdetiek, s úgy lát­ szik, hogy a ráfordított idővel nincs arány­ ban a siker. Ebből fakad azután a sok fe­ gyelmezetlenség is. A dolgozó, ha látja, hogy aki megérdemelné a szigorú felelős­ ségre vonást, a büntetést, az mégsem kap­ ja meg, megrántja a vállát és ő sem törő­ dik a munkájával. Az aranyjelvényes szocialista brigád ve­ zetője csodálkozva néz rám, amikor a fe­ gyelemről érdeklődöm: — Nálunk nem lehet fegyelmezetlen­ kedni. Mit gondol, hogyan lehetnénk mi aranyjelvényes kollektíva, ha valamelyi­ künk elmulasztaná a kötelességét? Vagy egyáltalán kollektíva? Italozás? Nézze csak, én is szeretem a jó bort, s bármelyi­ künk megissza a maga kedvelt italát. Időnként az összejöveteleinken koccintunk is, de aki nem ismeri a határt, az megér­ demli, hogy belerokkanjon . . . — Eszerint nevelhetetlennek, remény­ telennek tartja az italozó embert? — Nem titok: ki nem állhatom a része­ ges embereket. Sok bajnak okozói. Nem az ital! Az ember, aki nem tudja, hogy hol a határ. Nálunk is volt olyan dolgozó a bri­ gádban, aki rendszeresen szeszelt. Egy ideig szólongattuk, pirongattuk, fegyelmit is adtunk neki. Végül kizártuk a brigád­ ból. — A brigád vagy személy szerint Ön nem érzi ezt kudarcnak? A markáns arcú munkás a homályba ve­ sző csarnok mélyét kutatja a tekintetével. Olajtól feketélő keze ráfeszül a vaskor­ látra. Láthatóan vívódik. Politikai dokumentumaink konkrétan nem foglalkoznak a fegyelmezetlenség megszüntetésének módozataival, de meg­ fogalmazzák azokat a kívánalmakat, ame­ lyek elengedhetetlenek a szocialista társa­ dalom, a szocialista ember megformálásá­ hoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatában ez á ll: „Fontos feladat a népünk, elsősorban mun­ kásosztályunk gondolkodásában és maga­ tartásában kibontakozó szocialista vonások általánosítása és terjesztése. Arra kell tö­ rekedni, hogy társadalmi méretekben te­ ret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye: szocialista módon élni, dol­ gozni és művelődni.” Az MSZMP prog­ ramnyilatkozata pedig így fogalmaz: „A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a köz­ ügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs nor­ máit. . . ” * A fiatal üzemvezető — mérnöki képzett­ séggel — valósággal kirobban, mikor a munkahelyi fegyelemről, a gondokról kér­ dezem. — Darabra még csak-csak meglenne a szükséges munkaerő, de ha a harmadát el­ zavarhatnám, mindjárt kétszeresére emel­ kedne a termelékenység. Az istennek sem akarnak már egyesek dolgozni. A közép­ korúak még vállalkoznak fizikai munkára, de a fiatalok belépnek, körülnéznek, s a következő nap már nem látom őket. Igaz, nálunk nehéz munka van bőven, pénzünk meg nincs a gépesítésre. Némely munká­ kat pedig egyelőre gépesíteni sem lehet. Valahogyan mégiscsak el kell végezni, amit vállaltunk, mert sokat gyártunk exportra. Azt hiszi, hogy a pénzzel meg lehet fogni az embereket? Egyrészt: a bérszínvona­ lunk elmaradt a többi üzemhez viszonyít­ va; másrészt: sok dolgozót nem érdekel életfontosságúan a pénz . . . Ide kívánkozik a pszichológus néhány megjegyzése: — A kiváló szakmai felkészültségű, hi­ bátlan gyakorlati eredményeket felmuta­ tó szocialista brigádokban is nagy hajtó­ erőt képvisel a munkahelyi komfortérzés műszerrel nem mérhető energiája. A jó 6 �m ikroklím a, a jó m entálhigiénés légkör biztosítja a dem okratikus közvélemény szabad n y ilvánítását is. Nemcsak a m aga­ sabb bér vonzása vagy az új m unkahely közelsége, esetleg korszerűbb felszereltsége okozza a fluktuációt, a vándorlást, hanem inkább a m unkahelyi konfortérzés hiánya. Úgy érzem — s egyre inkább meggyőző­ désem —, hogy szocialista társadalm unk építésének jelenlegi szakaszában a fontos­ ságát m egillető h ely re kellene tenni lelki egészségvédelmünket. A középvállalat igazgatójával beszélge­ tü n k a gondokról. Elm ondja, hogy az el­ m últ két év alatt több m in t háromszázzal csökkent a dolgozók létszáma. Mind több a beteg, s növekszik az igazolatlan hiány­ zások száma is. Egyetlen üzem ükben — am ely a végterm ék szem pontjából a legje­ lentősebb részlege a gyárnak — csupán az idén csaknem harm inc dolgozóval esett a létszám. A problém ák okát k u tatv a ezt m ondja: — Azt tapasztalom , hogy a fiatalokban nem sikerül úgy kifejleszteni a társadalom irán ti kötelességtudatot, ahogyan ezt sze­ retnénk. Ezért én hibáztatom az iskolát, de a szülői házat is. Igaz, hogy sok fiatal el­ végzi m ár az iskolát, elju t középiskolába, egyetem re, a fiataloknak még sincs kellő tartásu k , fegyelm ük. A term előm unka te­ rü letén meg azt tapasztalom , hogy nem tu d tu k m egóvni a m unka becsületét. Ezt jelzik a béraránytalanságok s „lereagálja” a nagy fluktuáció. Érdem es lenne m ár egy­ szer végiggondolni azt is, hogy a sok új m unkahely, üzem létesítése m ennyire oka a m unkaerőhiánynak? * Belsőleg gazdag, a közösségért cseleked­ ni akaró, szocialista érzelm ű em bereket ak aru n k form álni, m ert gazdasági, politi­ kai feladatainkat egyre inkább ezekkel az em berekkel tu d ju k eredm ényesen megol­ dani. De lám, még m indig kísért az irigy­ ség, a m ások gondja irán ti közöny, b u tit az alkohol, s egym ást kényszerítjük krízishelyzetbe. A m agas kitüntetéssel jutalm azott szo­ cialista brigádról hallottam , hogy abban a kollektívában nem ism ernek elveszett em ­ bert. Pedig ahol a brigád dolgozik, abba az üzembe felvettek m á r b ü n tetett előéle­ tű em bert, notórius részegest, kötekedőt. A brigád azonban előbb-utóbb úgy a köré­ be vonta, hogy kivétel nélkül példás szo­ cialista brigádtagok lettek. Az sem vélet­ len, hogy ebből a brigádból m ár öt-hat dolgozót em eltek ki különböző vezető posztokra. Tréfásan, kádernevelő kollektí­ vának m ondják őket. V ajon mi lehet a m ódszerük titk a? — Nincs m ás titok, csak a nagyon nyílt, és egyenes beszéd. Nincs ígérgetés. Az adott szónak nagy a becsülete — vágja el a további kérdezősködést a brigádvezető. — M indig m indenki tudja, hogy mi a fel­ adata, m it v áru n k tőle. Ism erjük egymást, tu d u n k egym ás gondjairól és örömeiről. Nem m ondjuk ki, hogy nevelünk, csupán azt tesszük, am it a feladataink és a n o r­ m ális élet követel egy m ai em bertől. Pista bácsi Őszintén örülök annak, hogy ezt a k iállítást m egnyithatom . Örülök, m ert ez alkalm at n y ú jt arra, hogy közelgő 75. születésnapja alkalm á­ ból itt a M agyar Nemzeti G alériá­ ban az ország nyilvánossága előtt köszönthessem id. Szabó István Kos­ suth-díjas szobrászm űvészt. De m ég­ inkább azért, m ert m ost talán az ed­ digi legteljesebb gazdagságban lá t­ h a tju k együtt azt az életm űvet, am elynek súlyos és felelős m onda­ nivalója van népünk életéről. Id. Szabó István szobrászm űvész m int korunk és m űfajának egyik leghitelesebb szószólója v ált ism ert­ té művészetével, a közönség és a szakm a körében, itth o n és külföl­ dön. Ez közel félévszázados, rendkívül céltudatos, fá rad h atatlan küzdelem és nem túlzás, ha azt m ondjuk, h e­ roikus m unka eredm énye. Tudjuk, nem is kell részletesebben szólni a r­ ról, hogy m it jelen tett a 20-as, 30-as évek M agyarországán m élyről jövő auto d id ak tak én t szobrásszá érni. S éppen ez a kor, a környezet m inden rezdülésével m élyen együttélő, hely­ zetm eghatározottságánál fogva m eg­ ism ételhetetlenül gazdag életm ű v á­ lik szám unkra pótolhatatlanul érté­ kessé. M ert id. Szabó István, az egy­ kori urasági kerékgyártóból lett nagy értékű m űveket faragó, m intá­ zó, közism ert és m egbecsült m ű­ vésszé és életpályája példázza a m unkásem ber tehetségét, életere­ jét, a nép képességének kim eríthe­ tetlen gazdagságát. T anítóm estere — szobrásztól ta ­ nult alapism eretek előtt és u tá n — igazán népi környezete és annak m űvészete volt. M űveinek legfőbb jellegzetessége a tisztaság, az egy­ szerűség, az anyagszerűség, a népi derű, az eleven egységes látás. És tegyük még hozzá: a m űvekből su­ gárzó elem entáris közlésvágy, mely a felszabadulás u tá n szinte g áttala­ nul, kiap ad h atatlan u l zuhog a nép százados keserveinek, küzdelm einek m egerősítéseként, szociográfiai és művészi hitelességgel, fá ra d h a ta tla ­ nul és m indig tovább m élyülő kife­ jező erővel. Nógrád gazdag m unkásm ozgalm a a bányászsorozat m egszületésével, DR. BOROS SÁNDOR kulturális miniszterhelyettes beszéde elhangzott 1978. június 15-én, a Magyar Nem­ zeti Galériában, id. Szabó István ki­ állításának megnyitóján. általa vált igazán a m űvészet vilá­ gában is érthetővé, érzékletesen gazdag hatóerővé. Id. Szabó Istv án hivatásos m űvé­ szete dokum entációs hitelességgel m en tett népm űvészetet; m egakadá­ lyozta népszokások eltűnését és se­ gítette a népszokások újraéledését, színesedését, fokozottabb kiterebé­ lyesedését. M űvészete példája an ­ nak, hogyan lehet igazán a term é­ szet és a társadalom a m űben együtt. M esterünk szobrásszá válásától nap­ jainkig közel azonos fo rm arend­ ben, azonos eszközökkel dolgozott, m ert m indig a közlést, a belső köz­ lendőt ta rto tta fontosnak; az ügyet nézte, am ely tú lm u ta to tt a szobrá­ szaton. E szerint volt drám ai vagy lírai, derűs vagy h a kellett ke­ m ény és kihívó. Voltak, ak ik a m ű­ vészethez a form ai oldal felől köze­ lítve, m egkísérelték m egkérdőjelez­ ni ezt az életm űvet. Rövid életű és nem tartó s sikerrel. M űvei nagy ré ­ szét — az ú jonnan készítetteket is — együtt látva, meggyőződéssel m ondhatjuk, hogy az elism erés csa­ tá já t m egnyerte, nem k étséges: vég­ érvényesen. M űvészetének ta rta l­ m át, érték eit tek in tv e évtizedek óta elism erést a ra t nem csak hazájában, hanem határain k o n kívül is. Kedves P ista Bácsi! H etvenötödik születésnapod évében, kiállításodon m űveidet csodálva, köszönjük m ind­ ny áju n k épülésére m űködő fárad h a­ tatlanságodat, szorgalm adat, hűsége­ det, elkötelezettségedet. A m unkás­ ábrázolás rem ek p ro gram jának meg­ valósítását, szűkebb hazánk: a pa­ lócföld és népe fába farag o tt tö rté­ netét. életének, a m unkásm ozgalom és történelm ü n k n agyjainak m eg­ örökítését. Az egyetem es érvényű m űveket, gondolatokat, közléseket, am elyeket szám unkra és a jövő szá­ m ára adtál. K iállításodon ú jabb si­ kereket, jó egészséget, hosszú életet, további gazdag alkotó tevékenysé­ get kívánunk. A PALÓCFÖLD OLVASÓI ÉS SZERKESZTŐI NEVÉBEN 75. SZÜLETÉSNAPJA AL­ KALMÁBÓL HOSSZÚ ÉLE­ TET ÉS EREDMÉNYES TE­ REMTŐ MUNKÁT KÍVÁNVA, TISZTELETTEL ÉS SZERE­ TETTEL KÖSZÖNTJÜK ID. SZABÓ ISTVÁN KOSSUTHD ÍJA S SZOBRÁSZMŰVÉSZT. Pádár András 7 �Hatodiknak lenni... „Honnan jöttél?” — kérdezték Sátoraljaújhelyen, még 1975ben, ahol diáktársaim körbeálltak és beszéltettek — mondd, hogy „szár” ; mondd, hogy „kukoricaszár” —, hogy aztán a palóc á-k hallatán kibuggyanjon belőlük a nevetés. „Honnan jöttél?” — folytatódott a tudakozódás Szolnokon, Szegeden, Budapesten. Ho­ gyan feleljek egy szóval? Egy helységnévvel, amely egyszerűen és világosan közli: mely táj küldött? „Honnan jöttél?” Harminc kilométerrel Salgótarján mellől. Csak így felelhetek ma is. Mondom — hogyne mondanám öröm­ mel! — a falu nevét, de csak néznek rám: „Hol van ez, Mucsaj mellett?” Körülírt válasz. Vagy mégsem? Szerte az országban egymillió hétszázezer ember felelhetne hasonlóan nyakatekert módon, ha szülő- és lakóhelyét tudakolják. Ennyien élnek — élünk — aprófalvakban. Minden hatodik ember kényszerül-akar az úgynevezett „szerep­ kör nélküli” településeken lakni. Kényszerül, mert dolgozni el­ járhat, lakáshoz másutt egykönnyen nem jut. És akar, mert Sá­ toraljaújhely, Szolnok, Szeged és Budapest ágyat-asztalt adhatott, de otthont nem mindenkinek. A közigazgatás reformjának nem tapsolt mindenki. Sosem fele­ dem a termelőszövetkezeti kocsist, aki egy 1971-ben írt riportom alanyaként így kesergett: — Fiókközség lettünk. Félek, az lesz ennek a vége, hogy a kör­ zetesítés után ide-oda löknek. Meglátja, elhanyagolják majd a kis falvakat, nem jut majd egy vödör sem a kútra. Pedig hát, a ta­ nyákra is hiába mondták ki olyan hirtelenjében a halálos ítéle­ tet. Visszakozni, kegyelmezni kellett. Részlet egy 1978 márciusában tartott falugyűlésen elhangzott felszólalásból: — Kérem, hogy a Babik-kútját fedjék le! Verebek piszkolják, döglött macska hull bele. Ebből igyunk? — Közbe­ szólás: — Akkor inkább az Alsó utcait! Azon olyan alacsony a betongyűrű, hogy életveszélyes. Még belefullad egy gyerek! — A közös tanács titkárának válasza: — Vagy egyiket, vagy másikat, a kettőre egyszerre nincs pénz! Az egészséget óvó és életmentő néhány ezer forint hiányzik a költségvetésből. Ami a gazdálkodást illeti, akkor hát előnyös volt-e a körzetesítés? Egy másik közös tanács vezetőjének a véle­ ménye szerint (egyébként hat falu tartozik a „keze alá”) igen: — Az összefogás lehetővé tette az anyagi erőforrások koncent­ rálását is. Könnyebben hozzáfoghatunk nagyobb beruházásokhoz, s ami a lényeg, hamarabb fejezhetők be a jelentősebb építkezé­ sek. Egy dolgot azonban semmképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. A társközségek acsarkodása csak úgy előzhető meg, ha körültekintően egyeztetjük az érdekeket; ha az adottságok és le­ hetőségek szerint egyformán juttatunk a közös kosárból. Csakhogy nem ilyen egyszerű a gyakorlat. Különösen ott nem, ahol még a szépen hangzó elvekre sem adnak. Tanácstag, bányászember mondja, aki mellesleg a társközség­ ben társadalmi tanácselnök-helyettes is: — Nézze, örülök, hogy rám gondolt, hogy engem akar bemutat­ ni. De hagyjuk az egészet! Elmondom szívesen a véleményemet, de rólam ne írjon! Nem vagyok a régi. Belefáradtam, abba kelle­ ne hagyni ezt a marakodást. Mire is lehetne menni, ha a vezetők mindent a saját falujuknak akarnak. A tanácstitkár is mindent a saját lakóhelyének kapar, nekünk meg az utolsó fillérért is ve­ rekedni kell. Csak az nyugtat, hogy a visszalépésemet itt senki sem fogja majd fel megfutamodásként. Naponta mondják nekem: „Bolond egy ember vagy te! Hazajössz a föld alól, utána meg té­ ped a szád rojtosra.” Hiába, persze! Mert a forintot sajnálják, csak a társadalmi munkát forszírozzák állandóan. Nem is lenne azzal semmi baj, de az emberek már megunták, hogy csakis így akarják a falut gyarapítani. Mindenesetre egyet még megpróbá­ lok. Ha sikerül elérni, hogy ne szántsák fel a régi futballpályát, segítséget adnak ahhoz, hogy játszótér létesüljön a helyén. . . ta­ lán visszatér a kedvem. Sarkig tárva az egykori tanácsháza ajtaja. Az előszobában me­ gyetérkép, az íróasztalon két darab kétkilós kenyér, zacskó tej. Az asztal sarkán megfakult fehér kartonpapír, valamikor régen színes filctollal a kihelyezett ügyfélfogadások rendjét írták rá. — Most vettem le — tájékoztat közlékenyen a jó negyvenes, babos kendőt, sötétkék köpenyt viselő asszony. — Mert mi szük­ ség rá? Nem volt ez betartva még akkor sem, amikor kifüggesz­ tették. 8 Az asszony a kisbíró, azaz olyan kisbíróféle. Széjjelhordja a hivatalos értseítéseket; az adófizetési felszólításokat és csekkeket; összeírja a tyúkokat; ő a hivatalos „közeg” a kutya- és macska­ oltásnál; könyveli a segélykérő telefonról kezdeményezett beszél­ getéseket, beszedi a díjat. — Üzenetközvetítő lennék, így a legpontosabb. Elintézni? Sem­ mit sem tudok elintézni, nem is az én feladatom. Néha beül hozzá valaki beszélgetni. Ha elmegy az „irodából”, megkurblizza a telefont, és szól a szomszéd faluba, a tanácsra. Elvégre négyórás munkaideje van, fegyelemnek lenni kell. S ha valakinek kell egy pecsét és egy aláírás, egy igazolás? Fel­ ül az autóbuszra, megy a székhelyközségbe, a tanácsra . . . Mint egyetlen más példa sem, ez sem általános. A félfogadási idő be nem tartása miatti zúgolódásnak másutt elejét veszik: — Egy kis szabálytalansággal — adja a magyarázatot a közös tanács titkára. — A véletlen úgy hozta, hogy majdnem minden alkalmazottunk másik társközségben lakik, „haza visszük” tehát az ügyfélfogadást. A lakásunkba. Este bárki jöhet, amit lehet, azt azonnal elintézzük. Ha bonyolultabb az ügy, az okmányokat reg­ gel bevisszük a tanácsra, este elintézetten kapja vissza az ügyfél. Otthon. Így nem kell utaznia. Táskában-szatyorban utazik helyettük a személyi igazolvány, a jövedelemigazolás, a járlatlevél, és csak a bürokrácia leltára tud­ ja, hogy mennyi és hányféle papír. Gyanítom, a kényszerűségből újító, leleményes közigazgatási alkalmazottak nem a legszabályosabban járnak el. Lehet, hogy feddést is kaphatnak érte. A lakosságtól viszont csak jó szót, kö­ szönetet. Kétségtelen, hogy a rugalmasság következtében jobb itt a hangulat, az emberek kevésbé érzik saját bőrükön a körzetesítés elkerülhetetlen hátrányait. Mert gyarló lények vagyunk. Köny­ nyebben elfeledjük az elmaradt ravatalozóépítés kavarta vitát, mint az apró-cseprő egyéni ügyeket, bosszúságokat. A rádió népszerű Sajtókonferencia című műsorában a közel­ múltban hallhattuk: „A tanácsi apparátusnak a jövőben még több feladatot kell megoldania — kevesebb létszámmal.” Ez hát a jövő. Mi lesz ott — mennyivel nő az ügyfél igénybevétele —, ahol híján van a rugalmasság és a lelemény; ahol az ügyintézők ide­ genkednek egy kis plusz munkától? * A tanács pecsétje azonban korántsem az utolsó, ami elköltözött a faluból. A dob nélküli kisbíró, a mindenes hivatalsegéd asszony beljebb invitál az irodába. A sarokban fehér üveges szekrényke és tarka pléddel letakart heverő. Nem pihent ezen tanácselnök soha. Ellenben végigfeküdt rajta beteg gyerek és kismama, reszkető ke­ zű öreg parasztember. Ide jött hetente egyszer-kétszer gyógyszert íratni, bajait elpanaszolni az arra rászoruló. Az előszobában mostanság nem várakozik senki, az orvos a székhelyközségben rendel. Oda kell menni a félholtnak is. 1978. február: A régen beteg 83 éves öregember teljesen leesik a lábáról. Zavaros beszédéből annyit érteni, hogy fennhangon a doktor urat hívja, és kórházba szeretne menni. A telefonhívásra az orvos ezt válaszolja: menjen le valaki — busszal vagy gyalog — a beutalóért, ő nem ér rá. Az effajta ügyintézésben járatlan családtagok pedig hazudozhatnak a mentőállomásnak; mikor is látta az orvos a beteget, mikor és hol írta a beutalót. Szomorú tény; ha megnézi a haldoklót (!), sajnos, már kórházba sem kell vinni. 1978. március: Egy öregasszony karját töri. A falun éppen át­ hajt gépkocsijával az orvos, kérik, hogy nézze meg. Nem teszi meg a százötven métert. Azt feleli, hogy vigyék le a székhely­ községbe, ott a rendelő. A nem a teljesség igényével sorolt példák szerencsésebb szen­ vedő alanyának veje mondja: — Mihály elment az orvoshoz, és kegyetlenül lerámolta. Hogy mire esküdött, meg ilyesmi. A doktor fogadkozott, nem lesz ilyen a jövőben, ezután bátran állítsák meg akármikor. A „vegyük el — vigyük el — szüntessük meg” mánia tobzódik. Okkal és ok nélkül; kényszerűségből vagy át nem gondolt, ellen­ tétesen indokolt intézkedések nyomán. A véletlen hozott össze két pedagógussal, mindketten társköz­ ségben, osztatlan iskolában tanítanak. Egyikőjük nyugodt a jövő­ jét illetően, a másik aggodalmas: — Féltem az iskolámat. Meg akarják szüntetni, s ez szerintem elhamarkodott. Most lesz a falugyűlés; hallom előre, ott is ágál­ nak majd a szülők. �Egy okkal több elmenni. Érdekel. A beszámolóban nem esik szó a tervezett intézkedésről. Egy férfi mégis érdeklődik az iskola sorsáról, jövőjéről. — Egyelőre nem szerepel a napirenden a körzetesítése. — Csu­ pán ennyi a tanácselnök rövid válasza. Fiatalember áll fel, egyébként nőtlen, gyermektelen. Azaz: nem is érdekelt (?) az ügyben: — Legyünk őszinték, mert ez a válasz nem volt az. Volt sze­ rencsém a beszámolót korábban — véletlenül — látni, s abból nem az itt hallottak derültek ki. Fehéren feketével azt mondta az eredeti írás, hogy ez év szeptember 1-től megszűnik az iskola. Az indoklás szerint azért, hogy az ötödik osztályban ne hátránnyal induljanak az osztatlan iskolában tanuló kisdiákok. Szerintem ez ködösítés, mert az igazi okot az anyagiakban kell keresni. Csak azt nem értem, miért kell mellébeszélni? Szerencsére a többség tisztában van ezzel, a beszámolót jóváhagyó tanácsülés ezért is törölte ezt a passzust. Így tudom. Egy vélemény a gyors reagálásból: — Jó l mondtad, gyerek, ne is hagyd magad! Nincs már kaná­ szunk se, elvegyék a tanítónkat is ? A tizenkilenc kisiskolás sorsáról a falugyűlés után a székhely­ község általános iskolájának igazgatónőjével beszélgetünk. Ide tartozik az a bizonyos összevont négy osztály is. — Nincs egyetértés a tanáccsal, érvelésük pedig végképp ha­ mis. Nyilvánvaló, hogy a takarékosabb megoldást keresik, de az „előmenetellel” palástolják. Ha kíváncsi rá: a kis osztatlan isko­ lából minden évben nagyobb tudású gyerekek jönnek az ötödik­ be, mint helyből. Ezt egyébként évekre visszamenőleg be is lehet bizonyítani. Az igazi tudás, a megalapozottabb felkészülés mellett nem is a hozott jegyek, hanem az itteni előmenetel szól. — Kétségtelen, hogy az osztatlan iskolában sokkal rosszabb kö­ rülmények között tanítanak. Minek tulajdonítható akkor ez a kü­ lönbség? — Egyrészt az ott dolgozó pedagógus felkészültségének, de ez nem minden. A négy osztály egy teremben tanul, s a gyerekek — miközben elvégzik saját feladataikat — elcsípnek egy-egy ke­ veset a felsőbb osztálynak szánt anyagból is. E véletlen plusz bir­ tokában könnyebb az előrehaladás. — Mi lesz akkor hát a kisiskola sorsa? — A gyerekek érdeke az elsődleges. Éppen ezért, amíg ilyen felkészítést kapnak, határozottan ellenezzük a körzetesítést. Ter­ mészetesen, ha az előírásban rögzített létszámot nem éri el a négy osztály, akkor akarva, nem akarva, meg kell szüntetni. Ez a határ tíz személy, jelenleg tizenkilencen tanulnak az osz­ tatlan iskolában. Sokkal jobb eredménnyel, mint ahogy azt a közigazgatás vezetői megítélik. Az iskolaterem egyébként pótolja a templomot is. Egy-egy va­ sárnap leakasztják a táblákat és a szemléltető anyagot, kinyitják a termet teljes szélességében elválasztó deszkafalat. Mögötte az oltár. A katolikus pap — akit a fiatalok egyszerűen csak Frédinek hívnak — még eljár a társközségbe misézni. Havonta legalább egyszer. Huszonegynéhány éve huszonkilenc-harmincan ismerkedtek ebben a teremben a betűvetéssel, egy fél évtizeddel ezelőtt alig tucatnyian. A tanulók létszáma most ismét egy híján húsz! Mi lesz holnap ? Vajon mikor szűnik meg a világra nyíló kis emberfők palléro­ zása ebben a kettős funkciójú teremben, s marad meg az egykori iskola végképp szentélynek? Párbeszédrészlet egy „szerepkör nélküli település” két évvel ez­ előtt tartott falugyűléséről: — Szeretném megkérdezni, miért nincs jelen a közös tanács elnöke. Lenne hozzá kérdésem! — Más elfoglaltsága van, de én is meg tudok felelni mindenre — így a végrehajtó bizottság titkára. — Legyen. Szerintem a közművelődés elleni „bűncselekmény”, hogy a kultúrházba a háziipari bedolgozók szövőszékeit telepítet­ ték. Arra vagyok kíváncsi: ki intézte, ki engedélyezte ezt a nehe­ zen minősíthető „ipartelepítést” ; mennyi pénzt kap a kultúra haj­ lékának ilyen hasznosításáért a tanács a háziipari szövetkezettől, és mire fordítják ezt a pénzt? A tanácstitkár szorgalmasan jegyezte a kérdéseket, majd így válaszolt: — Hogy mennyi pénzért és ki engedélyezte, erről nem tudok. Azt azonban tudom, hogy a szóban forgó épület már nem kultúr­ ház, hanem „be nem sorolt létesítmény”. Helyben vagyunk. „Szerepkör nélküli település”, „be nem sorolt létesítmény” — állítólagos jogcímek a felelősség elhárítására. A semmittevésre. A minősítés így is értelmezhető. A nagyterem ablakán ugyan még ott vannak a csipkefüggö­ nyök, a színpadon régi dekorációs maradvány lóg, a falon vas­ tagon belepte a por a képeket. A terem üres, csak a pókok lakják, a csendet időnként csak az egér neszezése töri meg. Mert változott a státus, a minősítésből eredően a költségvetés nem biztosít pénzt egy kanna szénre. Inkább az enyészetre bíz­ zuk megteremtett értékeinket; a magára hagyott létesítményt las­ san, de biztosan elpusztítja az idő. A nemtörődömség. Szellemünk épülésének egykori színhelye legyen akkor mégis az iparé! A vállalat vagy a szövetkezet legalább az épületet meg­ óvja dolgozóinak feje fölött. A be nem sorolt létesítményekről kérdezem a járási hivatal közművelődési felügyelőjét. — Szerencsére már kevés van belőlük, klubkönyvtárakat ho­ zunk létre. Alig van tanács, ahol ne dolgozna függetlenített nép­ művelő. Igaz, sokszor nem könnyű körülmények között. Mutatja a dossziét, benne a listák, a kinevezett népművelők adataival. Rámutat az egyikre, s azt mondja: — Nem irigylem. Most állt — azaz állt volna — munkába, de a tanácselnök csak akadályozza. Amíg „nem ér rá”, még a könyv­ tár kulcsait is magánál tartja. A klubkönyvtárvezető pedig — könyvtár nélkül — a tanácson üldögél, és valami gépelési munkát adnak neki. Most intézkedünk az ügyben. A lista a régen lezárt, rágcsálók lakta be nem sorolt létesítmé­ nyek mellett is feltüntet egy nevet és egy összeget. — A tiszteletdíjas népművelő — hangzik a magyarázat. — Ki ő, és mit tesz a kétszáz forintért? — Általában a tanító, és nem cselekszik semmit. Ez az összeg afféle elfogadott külön juttatás, pótlékféle. Ennyi a válasz. A „tanulságot” talán nem is szükséges leírni. Menjünk közmű­ velődni is a székhelyközségbe; ott a körzeti művelődési ház, a körzeti könyvtár, a körzeti fene tudja, hogy micsoda. Nem is baj ez, ott a helyük. De vajon milyen hatást gyakorolnak a társköz­ ségek életére, mennyire felelnek meg a körzeti minősítésnek? A beszélgetőpartner ezúttal egy fiatalasszony, körzeti művelődési ház igazgatója, egyébként a szomszédos társközség szülötte. — Nem igaz, hogy az aprófalvakban lakók igénytelenek — hangzik biztatóan első mondata. — Mondok egy példát: színházi előadásra annyian jönnek át, mint a sokkal nagyobb lélekszámú székhelyközségből. — Ha nevezetes is, de ritka az ilyen alkalom. Színház tájelő­ adásra valóban nem is mehet minden apró faluba. A szűkebb körű rendezvényeket azonban „ki is lehetne vinni” a társközségekbe. — Ki kellene vinni! — nyomja meg a szót. — Tervezzük is TIT-előadások tartását. Tervezik. Már több éve szerepel ez minden beszámolóban és je ­ lentésben. Csak a berozsdásodott lakat nem akar kinyílni, hacsak ülést nem hirdet az ÁFÉSZ. Az utóbbi öt évben kétszer azért le­ porolták a székeket. Vándorcirkusz érkezett. Az emberek agyon­ taposták egymást. Mert valahová menni kell, mert valamivel agyon kell ütni az időt. Ezt az igényt kihasználatlanul hagyni és „meg nem lovagolni” vétkes mulasztás. A hogyanra is akad azonban jó példa. Frissen kinevezett, az or­ szág másik pontjáról Nógrádba érkezett népművelő mondja: — Meglep az emberek érdeklődése, s ezt számításba kell venni. Beülnek a szarvasmarha-tenyésztési előadásra, oda szoknak a házba és nem maradnak el semmilyen más rendezvényről. R aj­ tunk múlik, hogy mit „tálalunk” nekik. A tálalás persze szándék és akarat függvénye, munkával jár. Mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb, ha mindent eleve a „konzervtől”, a rádiótól, televíziótól, az esetleg soha kézbe nem vett könyvtől várunk. Így a legkényelmesebb, és nem lehet belőle semmi b a j! Igen, a langyos semmittevéssel elkerülhető a kellemetlenség. A nem egy helyen előfordult kudarc, a jó kezdeményezés alapesetének elve­ télése is emellett szól. Az informátor egy termelőszövetkezet fiatal szakembere. — Valamit tenni kellene, régen éreztük már a cselekvés szük­ ségességét. Össze is jöttünk néhányan, főleg agrárértelmiségiek, néhány hasznosíthatónak látszó ötlet rögvest akadt a tarsolyban. Buzgólkodásunk azonban kérészéletűnek bizonyult. Hivatalos helyről — a község vezetői — azonnal „csendre” intettek: — Mi­ féle szervezkedés ez, minek ütjük bele mindenbe az orrunkat? Hát a fene bele! Ezek után talán érthető, hogy az agrártudományi egyetemet végzett fiatal értelmiségi most nem valami vitakört vezet vagy előadást tart egy kis faluban, hanem a palántáit pátyolgatja a fóliasátrában. (Mellesleg ugyancsak a köz javára, de ebbe leg­ alább nem szól bele senki.) Kire marad akkor a kezdeményezés, s a köz művelése? A pe­ dagógusokra? 9 �Az ellenvetést — a legszélsőségesebb vélemények egyikeként — egy közös tanács elnökétől hallottam: — Ugyan, kérem! Azoknak már igen nagy a jó dolguk, nem ér­ nek rá ilyesmire. Csak sírnak folyton, pedig már a pénzük is elég. A kocsma zöld ajtaja most éppen zárva, rajta a súlyos vaspánt. A szomszédos vegyesboltból két fiatalember lép ki. Az udvar hátsó zugába tartanak, kezükben féldecis rumosüvegekkel. — Ez a napi program? — Mi más lenne? — kérdez vissza szinte egyszerre a televízió­ műszerész és a gyártásszervező. — Ha jó az idő, akkor focizunk, ha nem, marad a kártya vagy a kocsma. De egy héten egyszer ez is zárva. A gyártásszervező ifjú ember kaján hangja azt sugallja: ilyen­ kor megáll az élet, marad a bolti féldeci. Stikában persze, az ár­ nyékba húzódva, nehogy kellemetlensége legyen a boltvezetőnek. Nincs hová menni? Nincs értelmes, hasznos időtöltésre hová menni? A helyiség nem lenne gond, nem tudnak nekem olyan apró — egészen apró! — falut mutatni, ahol ne lenne lezárt kul­ túrterem, „KISZ-klub” vagy éppen mind a kettő. Csak a „gazda” hiányzik. Legtöbbször ott ül a körzeti kultúr­ intézmény jól fűtött irodájában: éves és középtávú terveket ké­ szít — ez az előírás —, beszámolókat és jelentéseket, statisztiká­ kat gépel. Szépeket persze. S ha a bürokrácia mellett jut rá idő, akkor „közművel”. Hébehóba a társközség sürgönyoszlopán is ott a kézzel írott plakát — autóbuszozásra invitál. Részlet egy — először a helyi postahivatalhoz benyújtott, majd a Budapest-vidéki Postaigazgatósághoz továbbított — előfizetői panaszból: „Úgy vélem, hogy népi demokratikus rendszerünk je­ lenlegi szakaszában nincsen I. és II. rendű állampolgár.” Az indulatos sorokat nemigen kapta volna a posta, ha már évekkel ezelőtt meg nem szüntetik a társközség önálló kézbesítési körzetét. Azóta az ott élőkhöz csak akkor jut el a postás, ha előbb ellátja körzetét a székhelyközségben. A reggeli lapok délutáni vagy késő délutáni kézbesítését reklamáló előfizetőt azonban nem is ennyire a tény, inkább a holt hírek közvetítésének indoklása dühítette fel. Az ugyanis, hogy a postás szerint azért van így, mert a székhelyközségben „fontosabb, elsőbb rendű” emberek laknak. Szembesítés 1. A N ógrád m eg y ei p á rtb iz o ttsá g k ez d em én y ez é sé re a T á rs a d a lo m ­ tu d o m á n y i In té z e t 1971-ben m űv e lő d éssz o cio ló g ia i fe lm é r é s t v é g zett a sa lg ó ta rjá n i m u n k á so k k ö ré b e n . A v iz sg á la tb a n é r in te tt s a lg ó ta rjá n i ü ze m e k b en m eg k ö z elítő le g 1500 d o lg ozó ró l k é sz ü lt k é rd ő ív es fe lm é ré s, m e ly n e k a n y a g a n é h á n y h ó n a p p a l ez e lő tt k ö n y v a la k b a n is m e g je le n t. A m űv e lő d éssz o cio ló g ia i v iz sg á la t, a „ m é ly in te r jú k ” e lk é sz íté se óta h a t-h é t év te lt e l. M i tö rté n t az a k k o r „ v a llo m á st te v ő k k e l” a v iz s­ g á la t ó ta e lte lt é v e k b e n , h o g y a n a la k u lt é le tü k , h o g y a n íté lik m eg ö n m a g u k a t és k ö rn y e z e tü k v á lto z á sa it? A „Ha törik, ha szakad, bejutunk a műszakira...” címmel megjelent interjú alanya a vizsgálat időpontjában az életpályája elején álló fiatalember, gépipari technikumot végzett, s már letöl­ tötte a gyakornoki időt, önálló munkát végez. Akkor így vallott magáról: „Egy barátommal jöttem a kohászati üzemekbe jelentkez­ ni munkára. Mind a ketten közel laktunk a gyárhoz. Ajánlottak há­ rom műszakos munkát. Kevés pénz, három műszak — ezt nem vál­ laltuk, mert már akkor is foglalkoztatott bennünket a továbbta­ nulás gondolata. Hiába jelentkeztünk azonban, mert nem sikerült a felvételink a műszakira. Igaz, megfogadtuk, hogy ha törik, ha sza­ kad, akkor is bejutunk oda. Azonban dolgozni kellett, s így jöt­ tem az acélöntödébe... ” — Azóta nagyon sok minden megváltozott. Elvégeztem a mű­ szaki egyetemet s okleveles gépészmérnök lettem. Időközben meg­ nősültem, két gyermek édesapja vagyok. A kisfiam hároméves, a kislányom hathónapos. A feleségem, aki egyébként női szabó vál­ lalatnál dolgozik, jelenleg azonban a gyermekgondozási szabadságot tölti. Lakást kaptunk a vállalattól. Itt lakunk a Salgó úton, nem messze a szüleim lakásától. Mindezt majdnem egyszuszra mondja el, a végén nagyot só­ hajt. mintha csak jelezné: „ennyi minden történt velem az évekkel ezelőtti beszélgetés óta, hát nem elég?” 10 A beadványra — élve a válaszadási határidő meghosszabbításá­ nak lehetőségével és gondosan betartva az 1977. évi I. tv. előírá­ sait — megérkezett a válasz. Részletesen taglalja az anyagi lehe­ tőségeket, pontosabban a korlátokat. Csak éppen a konkrét panaszra nem válaszolt az illetékes osz­ tályvezető, mintha azt le sem írták volna. Meg azokat a javas­ latokat hagyta figyelmen kívül, melyeknek a megvalósítása nem kerülne egyetlen fillérbe sem. És ez — sajnos — nemcsak a pos­ tára jellemző. Reggel — mint minden más levelet — a kéziratot tartalmazó borítékot elviszem az autóbuszhoz. Várakozás közben a szemközti vegyesbolt ajtaján ott látom majd a közleményt: „Az ünnepekre mindent íratni kell!” (Igaz is, a tejet nem csak az ünnepekre. Ha valaki megkíván egy tejeskávét, és nem „járatja” az alapanyagot, kunyerálhat a tejelőfizetőktől. Ezért hergelnek fel a mindennapos nyilatkozatok, amelyek az alapellátás „maximális biztosításáról” szólnak.) Meditálás közben alkalmi postásra várok. Tudom, ezúttal is akad valaki, aki Pásztóra vagy éppen Salgótarjánba megy és szí­ vesen beadja a postára a küldeményem. A felvételi szolgálatot is ellátó fizetett postás szatyrában ugyanis pontosan annyi idő alatt jut el a két kilométerre, a székhelyközségben levő hivatali épü­ letbe, mint onnan Sátoraljaújhelyre, Szolnokra, Szegedre vagy Budapestre. Igen gyakran hasonlóképpen cselekszik szinte minden felnőtt lakótársam. Már akik megvannak. Sehová nem írhat semmit, nem adhat hírt önmagáról — és a helyről, ahol élt — az a hét idősebb-fiata­ labb mindenki ismerőse, akiket az év eleje óta eltemettünk. Ugyanezen idő alatt — az év első harmadában — egyetlen fel­ síró gyermekhang tudatta hangos türelmetlenséggel a világgal: „Megérkeztem! Ide, a szerepkör nélküli településre.” Élni. Felnőni és — ki tudhatja a jövőt? — talán itt is meghalni. Örömeinkről és korántsem patikamérlegen porciózott gondjaink­ ról a kis jövevény még mit sem tud. Azt sem, hogy „hatodiknak” született, s hogy vele együtt ma éppen háromszázhetvenen va­ gyunk. Azaz — hellyel-közzel — egymillió hétszázezren. Nógrádban és Baranyában, Vasban és Zalában, Borsodban. . . az ország apró­ falvaiban. Kelemen Gábor — Amikor hat éve beszélgettünk elsőéves egyetemista volt. Tehát a kezdetén tartott a tanulásnak. Időközben megnősült. Nem lehetett könnyű feladat. Hogyan sikerült? — A tanulás nehézségeit csak az ismeri igazán, tudja és érté­ keli, aki család mellett levelező tagozaton tanult és persze közben dolgoznia is kellett. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy kibírhatatlan volt, azonban sok lemondással járt és nagyon becsü­ letes, kemény munkát követelt. Sokat köszönhetek a feleségemnek, aki ebben az időszakban a gyermekgondozás nehéz munkája mel­ lett az egyéb otthoni munkából is nagyon sokat vállalt. Munkáslány volt, megértette az én törekvésemet, s a feladat megoldása közös célunkká vált. — Említette, hogy lakást kaptak. Ez még nem minden. Egy há­ zassághoz sok egyéb is kell. — A szüleimmel is két szoba összkomfortos lakásban éltem, a mostani lakásunk is hasonló. Azzal a különbséggel, hogy ez a mi lakásunk. OTP-öröklakás. Az enyém, a családomé, a gyerekeimé. S, teljesen a saját ízléseink szerint rendeztük be. A feleségemmel kö­ zös elhatározás alapján színes bútorokat vásároltunk. Szerencsére mind a ketten az élénk színeket kedveljük. Bármit vásárolunk, előtte megbeszéljük, hogy a leghasznosabb legyen és megfeleljen az ízlésünknek is. — Hogyan férnek el a lakásban? — Az egyik szoba, természetesen, a gyerekeké. A másik, a nagyobb szoba a miénk. Ez a nappali, a háló, szóval itt zajlik az élet. A lakásunk pillanatnyilag kényelmes, de miért ne akarna az ember többet! — jó lenne egy háromszobás lakás. Abban külön helyezhetnénk el a hálószobát. — Csak azért kellene a harmadik szoba, mert „miért ne akarna az ember többet?” — Azt hiszem, félreértette ezt a megjegyzésemet. Nem valami „tisztaszobára” gondolok, hanem arra, hogy kulturáltabban, egész­ ségesebben lehetne élni akkor, ha a család intimebb életének, nyugalmának céljait szolgáló szoba mellett lenne egy olyan helyi­ ség, ahol nemcsak a családi közös élet folyhatna, hanem itt lehetne találkozni a jóbarátokkal is. Öt éve vagyok nős. Lényegében min­ denünk megvan, ami egy felszerelt lakáshoz szükséges. Rádió, tele­ �vízió, magnetofon, háztartási gépek. Igaz, hogy nyaralót nem épí­ tettünk, gépkocsit sem vettünk, persze kocsi idővel jó lenne... — Most tehát megváltozott környezetben élnek. — Lényegében nincs nagy változás a korábbi életemhez ké­ pest. A szüleimmel is bérházban éltem, s jelenleg is bérházban élünk. Csupán a körülöttünk élő emberek mások. Jórészt fiatalab­ bak. Olyanok, akiknek hasonló a problémájuk, a gondolkodásuk, mint nekünk. Ez lehetővé tette a baráti, a szimpátiakapcsolatok kialakulását. Ez pedig együtt já r azzal, hogy némelyikkel időnként össze is jövünk egy kis beszélgetésre, tévénézésre. — A házassága milyen hatást gyakorolt a korábbi baráti kap­ csolataira? — Kétségtelen,- hogy a házasságkötésem óta a baráti kapcso­ lataim nem annyira szerteágazóak, mint legénykoromban. Azt hi­ szem, hogy ez a természetes. Nemcsak a nősülés, a család miatt, hanem azért is, mert elkerültünk egymás mellől, ők is megnősül­ tek, másokkal kerültek kapcsolatba, akárcsak mi. Számos barátom­ mal azonban még most is kapcsolatban vagyok. Elsősorban azokkal, akikkel egy munkahelyen dolgozunk. — Arról már beszéltünk, hogy egy ideig segédmunkásként dol­ gozott. Később, amikor tanult, könnyebb beosztást kapott. Jelenleg mivel foglalkozik? — Amikor tanulni kezdtem, a vállalat minőségellenőrzési szer­ vezetében kaptam munkát. Most is ugyanazon az osztályon dolgo­ zom, ahol korábban csoportvezető voltam, jelenleg azonban én va­ gyok az osztály vezetője. — A tapasztalattal és az egyetemi végzettséggel elnyert kine­ vezés nem rontotta meg a baráti kapcsolatait? — Úgy érzem, hogy nem. Igaz, ha az ember vezető lesz, ak­ kor esetenként már nem lehet baráti kapcsolatokkal elintézni a dolgokat. Néha keményebben is szólni kell, mert más a munka és más a barátság. Ebből azonban nincs konfliktusunk. — A korábbi beszélgetésben említette, hogy számos barátja, ismerőse van, akik „piszkos” fizikai munkán dolgoznak. Ezekkel most milyen a kapcsolata? — Kapcsolataink, kölcsönös megbecsülésünk nem változott. Azt hiszem, erősen összeköt bennünket a közös múlt. Nem felejtettem el, hogy egy időben én is „piszkos” fizikai munkát végeztem. Na­ gyon becsülöm a kétkezi munkát; amitől lényegében el sem sza­ kadtam, hiszen osztályom munkájának jellegénél fogva döntően fizi­ kai munkásokkal dolgozom együtt. Hogy én munkás voltam és most pedig értelmiséginek mondanak, úgy érzem, ezzel nem válto­ zott semmi. Továbbra is munkás vagyok, ha másféle munkát is végzek. Szerintem nem megítélés kérdése ez, vagy elnevezésé, ha­ nem mindig az ember gondolkodása, magatartása, munkája határoz­ za meg. Én most értelmiségi munkásnak tartom magam. Azt sze­ retném, ha a környezetem nem a beosztásomból mérne, hanem a munkám alapján. S fontosnak tartom, hogy a munka mellett a közélet feladataiból is kivegyem a részem... — Korábban a KISZ-ben tevékenykedett. Egy időben alapszer­ vezeti titkárként is dolgozott. És most? — Akkor is mondtam, most is, hogy szeretek az emberekkel foglalkozni. Többféle funkcióban dolgoztam, azonban az egyetemi tanulmányok utolsó két évében ki kellett kapcsolódnom a közélet­ ből. Az egyetem elvégzése után azonban a pártalapszervezet meg­ bízásából ismét az ifjúsági szervezetben dolgozom. Hogyan látja a jelenlegi helyzetét, milyennek tartja a meg­ becsülését, s miként képzeli a jövőjét? — A jelenlegi munkaköröm nem alkotójellegű munkakör, de nagyon fontos az egész gyár szempontjából. Ennek ellenére itt sze­ retnék maradni, s egyszer jobb munkát produkálni. Úgy érzem, hogy bírom a vezetőim bizalmát és megbecsülését és nem is szeretném elveszíteni. Annál nincs rettenetesebb. Azt hiszem, sikerült elérni, amit akartam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedett is va­ gyok. Rendszeresen akarom magam továbbképezni és ne vegye nagyképűségnek, de egy másik diplomára is gondolok... — Előző beszélgetésünk alkalmával arról is nyilatkozott, hogy szereti a szépirodalmat, moziba járt, érdekelte a színház is Meg­ változtak-e művelődési aspirációi? — Nem, ezt nem lehet mondani, hogy megváltoztak volna de az biztos, hogy más orientáltságot kaptak. Olvasni most is sze­ retek, ha időm jut rá. Moziba természetesen nem jutunk el mert kicsik a gyerekek és a televízió filmeket is vetít, ha nem is pótol­ hatja a mozit. Színházba is ugyanolyan ritkán jutunk el, mint mo­ ziba. Szeretjük azonban a zenét, s gyakran hallgatunk magnófelvé­ teleket. Az az igazság, hogy könyveket is vásárolunk, de a vásár­ lással nem tart lépést ezeknek a könyveknek az elolvasása. Kétségte­ len, hogy nagyobb lett a műszaki orientáltság a családban —, vagyis jobban mondva: nálam. — Az első beszélgetésünk óta eltelt csaknem évtizednyi idő alatt egyéni élete sokat változott. Hogyan ítéli meg a környezeté­ ben végbement változásokat? — Sokféle változás történt ez alatt az idő alatt a társadalom­ ban is. Az életünk jobbításának szándékával meghozott határozatok és intézkedések közül csupán kettőt hadd említsek meg. Az egyik a gyermekgondozási segély, a másik az ifjúsági törvény. Nem vélet­ lenül mondom ezt a kettőt, mert fiatalok is, családosak is va­ gyunk, tehát közvetlenül tapasztaljuk ezek előnyeit. Lehetne persze beszélni számos más olyan kedvező változásról is, amelyek előnyö­ sen éreztetik hatásukat például a termelő-, alkotómunkában, a szabad idő értelmes eltöltésében. Persze, nemcsak kizárólag pozitív dolgokra lehet hivatkozni. Hogy csak egyet említsek: én valahogyan nem tudok egyetérteni azzal az intézkedéssel, aminek révén fizikai dolgozók közvetlenül az egyetemre juthatnak be. Nem vitás, hogy jó néhány tehetség felszínre kerül, de tudok én időközben kihullott, megkeseredett szájízű fiatalokról is. Vagy arra nem gondolunk, hogy a nagy támogatás következtében csaknem gondtalanul meg­ szerzett diplomát nem értékelik kellőképpen? Én abból indulok ki. hogy csak annak az eredménynek lehet őszintén örülni, amelyért megdolgoztunk — mondhatnám, megszenvedtünk. Jómagam munka mellett tanultam, nem irigykedem én senkire, így is köszönöm, hogy tanulhattam. Ezelőtt tíz esztendővel nem tudtam volna elképzelni, hogy valaki 35 éves fejjel főosztályvezető, vagy 27 éves fejjel osz­ tályvezető lehet. S, ha úgy vesszük, már ez is igen nagy változás. P. A. Az egyedi rajzról Salgótarjánban évek óta épül az új Munkásmozgalmi Múzeum, melynek képzőművészeti gyűjteménye is jelentős értéket képvisel. A magyar művészeti életen belül az észak-magyarországi terület grafi­ kai profilú. Salgótarján az egyedi rajz műfajában kapott országos gyűjtőköri jogot — mely magával vonja a létesítendő egyedirajz-bien­ nálék szervezésének, rendezésének jogát és kötelességét. Az elkövet­ kező években megyénk és városunk lakói így gyakran találkozhatunk majd e művészeti ág kiemelkedő alkotásaival. A rajz az ember egyik legősibb és legelemibb kifejezési eszköze. Az ősember kultikus hiedelmeit, a világról szerzett ismereteit fogalmaz­ ta meg a rajz segítségével; s a kisgyermek is rajzban rögzíti élmé­ nyeit. „Egyeznék az ősember és a gyermek között, ahogyan e firkák­ ból megszületik a rajz: a véletlen vonaljáték egyetlen hajlatába bele­ látott élőlény hiányzó részeit kezdik kiegészíteni. Így született volna meg az önálló rajz, amely már nem kusza vonalzavarból támad, ha­ nem első vonásától kezdve céltudatosan irányította az a felfedezés, amelyre firkálás közben jött rá, tudniillik, hogy rajzzal ábrázolni le­ het.” (László Gyula: Az ősember művészete) A rajzot ez a felismerés — hogy képes önmagában ábrázolni tárgyakat, s a tárgyakhoz fűződő élményeinket is rögzíteni tudja — teszi vitathatatlan jelentőségűvé. A rajz, mint a képzőművészeti megfogalmazás eszköze, minden létrejövő mű alapja. Festményekben, szobrokban éppúgy jelen van, mint önálló műként jelentkezésekor. A rajz a síkot körülhatároló vo­ nalakon kívül, arányaival meghatározza a karaktert, irányvonalaival pedig képes érzékeltetni a mozgást. A rajz lehet összefoglaló, csak a leglényegesebb vonásokra koncentráló, vagy a részletekre is hangsúlyt fektető, aprólékosan, finoman kidolgozott. A fekete és fehér kontraszt­ jára, a vonalak és foltok kifejező erejére építő grafikai lapokon a rajz önállóan hat. Egyenrangú, nélkülözhetetlen elem a festményeken, ahol a szín kifejező erejét gazdagítva jeleníti meg a művész gondolatát. A szobrász és az építész szintén vonalban álmodja meg először művét. A rajzolás lehetőségével mindennapjainkban gyakran élünk (vázlatok, műszaki rajzok, tervek stb.), természetesen a művészi ábrázolás igénye nélkül. A térbeli elemeknek a síkon levő vonalra való átfogalmazása elvonatkoztató készséget igényel, s ugyanezt a szellemi energiát köve­ 11 �teli a nézőtől is. A rajz a gyakorlati életből indult útjára, hogy az ős­ kortól napjainkig alárendelt, alkalmazott műfajból önálló műalkotássá váljék, s a művészi alkotás fontos dokumentumaként tartsák számon. A barlangok színes rajzainak — az önálló rajz korai példáinak — vonulatát a következő századokban csak kevés mű folytatja. A törté­ nelmi és művészeti fejlődés további szakaszaiban kultikus és társadal­ mi, illetve esztétikai feladatait a festészet és a szobrászat vette át. Az antik művészet fennmaradt alkotásai között kevés rajzot találunk. Ezeken azonban a vonalvezetés könnyedsége, a megfogalmazás művé­ szi biztonsága e műfaj művelésének folyamatosságáról vall. A II. szá­ zadból származó, illusztrációs céllal született, Ámor és Pszihét ábrá­ zoló tollrajz érzékeny, a testeket finoman lehatároló körvonalaival, a drapériát megjelenítő könnyedségével, a rajzeszközök alapos ismere­ téről tanúskodik. Az antikvitás művészetelméleti nézeteiről egyedül id. Plinius Naturális Historia (Természettörténet) c. művéből tájékozód­ hatunk, melynek adomáiban a rajzot mint a művészet gyakorlati esz­ közét nélkülözhetetlennek tartja. A rajz továbbra is a művészet alap­ ja marad, de önálló célból eszközzé válik. A középkorban a növen­ dékek képzésében és a művek előkészítő folyamataiban használták. A rajz fontos eleme a freskónak, melyet először krétával vázolnak a fal­ ra, a táblaképnek, melynek arányait a festés előtt általa rögzítik a vá­ szonra és a kódexek miniatúráinak, melyek gyakran színezett rajzok csupán. A középkorból ránk maradt kevés emlék közül a látvány él­ ményszerű megragadásával és könnyed rajzosságával emelkedik ki a 820 körül keletkezett utrechti zsoltároskönyv egyik illusztrációja, amely Dávid király várának megtámadását mutatja be. A rajzoló tolla reális térbeli értékeket fejez ki, plasztikus testformákat hangsúlyoz, oldott ruharedőket ír körül, érzékelteti a távolsággal elenyésző kon­ túrok perspektivikus jelenségeit is. A vár ostromának megjelenítése a freskók monumentalitását idézi. Finomabb, zaklatottabb vonalakkal vázolja a kép fölötti sávon a szorongatott Dávid király imáját. Ily mó­ don képes egyszerre megjeleníteni a történelmi cselekmény valóságát és a szellemi szférát. Későbbi rajzokon — egészen a reneszánszig — nem fogalmazódik meg hasonló jelenség. Valamilyen festészeti célnak alárendelten, pusztán a valóság egy részletét rögzítik általa. Az ún. „mintakönyvek” vázlatokat tartalmaznak, melyek követendően alkal­ mazhatók különböző kompozíciókban. Ezek többnyire körvonalas toll­ rajzok, gyakran színezve. A rajzi tudás ezek révén fejlődött és öröklő­ dött tovább. Kitűnő példája e korszak rajzi érzékenységének Willard de Honnecourt alvó tanítványt ábrázoló tollrajza, mely az egyenletes vonalakkal (a köpeny) a szaggatottak (redőzet) és szertelen hullámo­ sak (a hajzat) kifejező értékeit egyezteti össze. Pisanello női jelmez­ tanulmányán (1420 körül) a tollrajz hatását színes lavírozott tintával növeli, érzékeltetve így az eltérő tömeg-, szín- és fényviszonylatokat’ A XV. század elejétől kezdenek ismét felbukkanni olyan lapok, me­ lyeken a rajz önálló mű igényével lép fel. A reneszánsz filozófia nagy­ ra értékeli az embert, a benne és általa megnyilvánuló egyedit — is­ mét előtérbe kerül a rajz, a művész sajátos keze vonása. A reneszánsz jelentős művészeti teoretikusa, Giorgio Vasari a rajzot minden más művészet alapjának tekinti, s mint ilyet azok fölé rendeli. Ekkor a rajz (disegno) nemcsak a vázlatot, hanem a rajta keresztül formát öltő mű­ vészeti gondolatot is jelentette. Leonardo da Vinci művészetében kulcsszerepe van a rajznak: az áb­ rázolás, a dokumentálás, a tudományos megismerés és tervezés eszköze és egyben kifejezési módja. Michelangelo készített ajándékrajzokat műpártolók és műgyűjtők részére, ezeket a kortársak nagy becsben tartották. A XVI. század különösen kedvez a kísérletezésnek, a művészek a lehetőségek széles skáláját próbálják végig. Az ábrázolás témájában és a megfogalmazás módjában nemcsak egyes mesterek között, ha­ nem tájegységenként is eltérés mutatkozik. Az Alpoktól északra fekvő területeken a síkszerű, lineáris vonalszerkezet hódított, aprólékos, le­ író, naturalista látásmódjuknak megfelelően. Id. Pieter Brueghel vagy Hieronymus Bosch rajzain a táj minden eleme nagy hangsúllyal jele­ nik meg, a cselekmény apró részleteiben sok-sok figura vesz részt. E földrajzi terület művészetében egyre nagyobb szerepet kap a termé­ szet hű ábrázolása, a hétköznapi események bemutatása. Albrecht Dü­ rer portréi az ábrázolt személy megörökítésén túl megragadják jelle­ mének összetevőit is, így a pszichikai megismerés eszközeivé válnak. Észak-Itália művészei hűek maradnak festői hagyományaikhoz, az op­ tikai fényjelenségek megragadására, a körvonalak lágy feloldására tö­ rekszenek. A vallásos és történelmi kompozíciók mellett egyre gyako­ ribbak a mitológiai jelenetek és az idillikus zsánerképek. A manieriz­ musnak a szubjektivitást előtérbe helyező szemlélete kedvez a sze­ mélyes élmények, intim jelenetek megfogalmazásának. A portrékon hangsúlyossá válik a pillanatnyi állapot, a modellt a rá jellemző tár­ gyakkal ábrázolják, Önkényes módon keverik a technikákat: egy la­ pon tollrajz, ecsettel való tuslavírozás, fedőfehérrel feltett foltok nö­ velik a kifejezés hatását. A XVII. század elejére felismerik — a rajzi eszközökkel minden művészi ötlet kifejezhető, a költőitől a groteszkig. Az élet megismerésének mélységét és keserűségét, bölcs szemlélődést képes megjeleníteni Rembrandt néhány ecsetvonással papírra vetett önarcképein. Az eszközök gazdagodása és a kifejezés érdekében való differenciálódása a teoretikusok álláspontjaiban is tükröződött. Heves művészetelméleti vita alakul ki az „átszellemült, festői vonal” és a sö­ tét és világos ellentétében rejlő drámai erőt kiaknázó „grafikai vonalvezetés” hívei között. Mindkét oldal hangoztatja azonban a rajzi ki­ fejezés intenzitását: „egyetlen tollal vagy szénnel meghúzott vonal fel­ ismerhetővé tudja tenni, amit ki akarunk fejezni. A szín erre önma­ gában képtelen” (Jean Paul Mariette 1741.). Dezallier d’ Argenville e 12 kifejezésmód közvetlenségére hívja fel a figyelmet, amely lehetővé te­ szi a művész ötletének friss, azonnali, kötetlen formájú megragadását. A műfaj egyszerűsége, eszközeinek olcsósága felszabadítja az alkotót a mecénás, illetve a műértőtől való függés alól, szabad teret adva a fantáziának. Ily módon merész, kritikai gondolatok, forradalmi eszmék is megfogalmazódhatnak általa. Rembrandt érzékeny társadalomkriti­ kái, Goya önmarcangoló víziói csak e műfaj révén jöhettek létre. Bármennyire megnövekszik a rajznak, mint a művész személyes kézírásos vallomásának jelentősége — funkcióbeli helyzetének kettős­ sége továbbra is fennmarad. Érdekes ellentmondás, hogy a tiszta kör­ vonalnak nagy jelentőséget tulajdonító klasszicisták, a rajzot csak a gyakorlás eszközének tartották. A festői szemléletű romantika — val­ lomás jellege miatt — sokszor többre becsülte a rajzi vázlatot a kész műnél, s hajlandó volt önálló alkotásként elfogadni. Kitűnő példái e felfogásnak Blake „Dante: Isteni színjátékjához készített illusztrációi. A rajzok szabadon értelmezik az irodalmi mű történését, belevetítik az alkotó asszociációit és szabad vízióit, sokszor tudatalatti reakcióit is — kibővítve ezzel az ábrázolhatóság szféráit. A XIX. század szemlélete két különböző felfogással vázolható. Delacroix részletes vázlatot készí­ tett, egyes motívumok felerősítésével utalt a hangsúlyokra. Max Lie­ bermann szerint viszont „a rajzolás az elhagyás művészete”. Lapjainak drámai ereje a kevés, de hangsúlyos elemmel való megjelenítésben rejlik. Daumier az újságrajzolás — mely talán a legszélesebb körben hat a rajz műfaján belül — első nagy mestere. Politikai gúnyrajzain a társadalmat ostorozta, a kor visszás vonásait pellengérezte ki. Min­ dent észrevevő, hihetetlenül éles szem, maró, találó gúny és mindig a tartalomhoz igazodó rajzstílus jellemezte. Az impresszionisták a tovaszálló pillanatot remélték megragadni a rajz segítségével. ToulouseLautrec néhány odavetett vonással, fantasztikus karakterérzékkel mu­ tatja be a párizsi élet jellegzetes figuráit. Van Gogh rajzának egész felületét betöltő idegesen vibráló vonalkötegei, mely a „Provancei szé­ nakazlak” címet viseli, egy emberi lény sajátos élményein átszűrve je­ leníti meg a valóságot. A XX. században elsőrendű követelménnyé vált az anyagszerűség és a tartalom összeegyeztetése. A művészek eszközeik elemzésénél ezért a legegyszerűbb elemekhez, az alapokhoz nyúltak vissza. Kandinszkij­ nál a rajz a teremtés eszközévé válik, mely az alapelemekből: pont­ ból, vonalból és foltból alkot sajátos világot. Célja nem a természet puszta utánzása, hanem az elemek egymás közti viszonya keltette vizuális és pszichikai tartalmak feltárása: „...matematikai pontosságú nyelvet használ a művész, hogy általa mesterségbeli képességeitől füg­ gően minél jobban kifejezhesse az érzéseket, melyeket meg kell sza­ badítania mindentől, ami személyes és pontatlan. Ilyen értelemben válik a jövőben a műalkotás konkréttá.” Paul Klee művészetében lát­ ványként jelennek meg az érzékelés más szféráiba tartozó élmények: hangok, pszichikai események, gondolatok, tudatalatti sejtelmek — áb­ rázolhatóvá válik minden. („Éppen elvarázsolt nagybátyám”, „Harang­ csendülés; bim” ) Századunk rajzművészete magába olvasztotta és újra fogalmazta a régebbi eredményeket, s az ábrázolás új területeit kutat­ ta fel. Picasso készített klasszikusan tiszta vonalvezetésű rajzokat (pl. Ovidius Metamorphosiséhez); mítoszteremtő erejével felélesztette és új tartalmat adott az ókori görög mondavilág alakjának, a minotau­ rusznak; kubista korszakában a formát egyszerre, egy időben több né­ zőpontból is bemutatja; alkalmazza a kollázst is; egy fiatal nőt ábrá­ zoló krétarajzában a blúz anyagát újságból kivágott textilmintával je ­ lezte és tette egyben konkréttá. Kandinszkij és a századelő művészeti felfogásának lényege az abszt­ rakció révén létrehozott értelmes, tudatos konstrukció volt. Az abszt­ rakcióval ellentétes felfogású művészek a lélektani elvonatkoztatás eredményeként létrejövő határozatlan jelentőségű formákat, amelyek véletlen hatásokban és spontán gesztusokban nyilvánulnak meg — te­ kintették művészetük lényegének. Ez az ún. absztrakt expresszioniz­ mus több irányba vezetett, de alapélménye minden esetben a Marc Tobey által megfogalmazott felismerés volt: „Talajunk ma nem annyi­ ra a nemzet vagy a táj, hanem az egész világ megértése. . . Egyetemes időket élünk, és az ilyen korszakban minden arra mutat, hogy az em­ beri tudat és lelkiismeret ugyancsak egyetemessé váljék.” Az egyete­ messég igénye párosul korunkban az egyén intenzív jelenlétével az egyes művekben. A japán művészet hívta fel a figyelmet a kalligra­ fikus jel szépségére, mely Tobeynál még konkrét táji élmény elvonat­ koztatása, később másoknál már pusztán önmagát érvényesítő grafikai jel. A 20-as években indul útjára Amerikából az „informel” művészet, mely a dolgok ok-okozati összefüggését (a cseppben a tengert) igyek­ szik megragadni. Az ilyen jellegű megközelítésnek kitűnő eszköze a rajz, mely szűkszavúan, hangulati elemek kiszorításával az objektivi­ tás érzetét képes kelteni (pl. Roberto Crippa A másik című rajza két lény kölcsönhatásának összecsapó vonalkötegével). Jackson Pollockot már maga az alkotás és annak folyamata foglalkoztatja. Vallomása szerint e művészet öntudatlan kapcsolat művész és mű között, kölcsö­ nös adás és kapás, s e gesztus eredményeként a művész bekerül ké­ pébe. Rauschenberg montázsain hétköznapi életünk megszokott tipikus tárgyait új megvilágításba helyezi, azok felhasználásával új tartalma­ kat tud kifejezni, s közben a dolgok jelentése gyakran önmaguk el­ lentétébe fordul át. Herbert Read így vall a kortársművészetben meg­ nyilvánuló sokszínűségről: „Jellemzi ezt a művészetet a valóság és a valóságfölötti, a kép és a képzet közötti állandó kölcsönhatás és a for­ mák végtelen változata, amely egészen a formabontásig terjed.” A rajzművészetnek ez a fejlődése napjainkban is tovább folytatódik: új és új szemléletű alkotók és alkotások, új és új kifejezési módok és eszközök kerülnek felszínre. Krunák Emese �R o z s ic s Is tv á n Úszólecke „A Palatinus kávéház Ócs középpontjában fekszik. A Leonardo da Vinci tér bal oldalán helyezkedik el, a hasonnevű szálloda épü­ letében. A tér összeolvadó, hangulatteremtő barokk-klasszicista együttesét csak a századforduló historizáló eklekticizmusát tük­ röző szállodaépület töri meg, mely 1903—1901 között épült. Több­ ször átépítették.. Eddig ju t Zserbovszki a becses helytörténeti mű találomra ki­ választott fejezetében. A kávéház zöld műmárvány asztalára csapja a könyvet, egy csikkekkel teli hamutartó és egy üres kó­ lás üveg közé. DR. MAROSI JÓ Z SEF: ÓCS—DÉL-TAKSONY SZÍVE (HELYTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS) szerénykedik a cím a fényes borítólapon. Zserbovszki recenziót ir a Taksonyi Napló vasárnapi számába. „Zsebikém, csapjon össze valami k iso k o st... tudja a receptet: múlt és jövő, egy kis lihegés, egy kis bírálat — mert bármelyik ki­ marad, az öreg Marosi megsértődik . . . ” Az ajtó felé sandít, és úgy tűnik neki, mintha Henczi Ernő főszerkesztő jönne az öreg Marosival karonfogva. De csak kopott öregurak másznak be, mint beteg, kifakult bogarak. — A fiam. . . Kanada. . . a drágaság. . . k h e . . . khe . . . — re­ zegnek az öreg szavak körülötte, és cigarettapernyeként rakód­ nak le a márványasztalra, a vörös bársonyhuzatú székekre, a tér­ re néző hatalmas kirakatablak mellett ácsorgó pincérre. Időnként felkavarja őket egy váratlan légáram. Ilyenkor szokatlan hangok, szó- és mondattöredékek szakadnak ki a kávéház egyenletes du­ ruzsolásából. Felcsattanó nevetés. . . tudok egy Lewis farm ert. . . hagyd abba, mindenki minket n éz. . . Aztán leülepedik a hamu, hogy a következő percben újjászülessenek belőle az artikulát­ lan hangok, felesleges pár-beszédek. Hogy lenne itt Henczi péntek délelőtt? A szerkesztőségben iz­ zad, anyahajónyi íróasztala mögött, és időnként a szemközti fa­ lon porosodó Lenin-képre néz bocsánatkérően. Semmi kedve továbbolvasni Marosi marhaságait. . . különben is szombat dél a leadás határideje, addig még . . . Addig még a lottón is nyerhet, és akkor nem kell a Taksonyi Naplónál talpalnia, hogy a kisokosok, hangulatosok és színesek fejében minden második vasárnapi mellékletbe betegyék egy-egy régi versét. Akkor majd kiadja az összese , „saját költségin”, mint a hős­ korban. Ez messzi és bizonytalan. . . a valóság az, hogy tízforintos gond­ ja i vannak. Egy lilaruhás hölgy a szomszéd asztalok egyikénél diópudin­ got fogyaszt. . . most jött fodrásztól. . . az ékszereiből Zserbovszki legalább fél évig dolgozhatna. . . bizisten átmegy egyszer Rasz­ kolnyikovba. Tizenegykor avatják az új uszodát; s őt kérte meg Henczi, hogy írjon róla, mert Zseller, a sport-színesek specialistája ételmérge­ zést kapott. Nem ártana ráhajtani a sportra: ép-testben-ép-lélek, kocogjaz-életedért, edzett-ifjúságért — sportvonalon újabban mindent el lehet adni. A líra területén lenne ilyen kereslet! Legutóbbi versét az egyik egyetemi lap közölte kihagyásokkal. . . Pillantása találkozik az ablaknál bámuldozó, szolgálatkész pin­ cérrel, aki amióta látta Henczivel, tisztelettel tekint kávéházi fir­ kálására és szerkesztő úrnak szólítja. A pincér udvariasan bic­ cent és visszafordul az ablak felé. Új kocsiját gusztálja, s talán az elképzelt vasárnapi száguldások varázsolják arcára ezt a föl­ döntúli elégedettséget. Zserbovszki kihörpinti kávéját és keserűen gondol arra, hogy ő mikor lesz ilyen elégedett. . . A kávéházi ücsörgés, a koffein- és nikotinmámor, a városka intellektuálisabb és művésziesebb elemeivel folytatott agytorna nem kedvez a valóság-mellé-valóságot teremtő folyamatnak, aho­ gyan Zserbovszki tevékenységét szerényen definiálni szokta. Az új uszoda pár megállóra van a Leonardo da Vinci tértől. A régi strand szürke betonmedencéje szerényen húzódik meg az ormótlan betonépület mellett. A strand szökőkútjának pisilő márvány kisfiúját barna csomagolópapírral borították be, és a vastag spárgára telepedett dérrel együtt olyan, mint egy hatal­ mas nonfiguratív minyon. A szökőkutat az ócsiak csak Pisálónak hívják; nyáron ez a helybéli ifjúság kedvenc találkozóhelye. Zserbovszkinak igyekeznie kell, mert már háromnegyed tizen­ egy körül já r az idő, és az ünnepség — melyet megyei úszóver­ seny követ — pontosan tizenegykor kezdődik. A buszon Prágerral találkozik, aki novellákat ir s főállásban a Művelt Nép könyvterjesztője. Éleseszű, európai tájékozottságú ember — ez kávéházi minősítése. Rögvest meséli legújabb ka­ landját, miszerint a tanács épületében levő üvegkalitkáját a Ro­ konok példányaival tapétázta ki; s a lapot csak Csizmadia elv­ társ, a művelődési osztály vezetője vette és intézkedett — az il­ letékesek meg rádöbbentek, hogy a könyvkalitka nem felel meg a tűzrendészeti előírásoknak; s mit kell majd Práger nagybátyjá­ nak a minisztériumból telefonálgatnia, míg megérteti velük, hogy a kalitka mégsem tűzveszélyes . . . — Rokonok. . . j ó . . . erre nem is gondoltam — mosolyodik el Zserbovszki — . . . Kardics bácsi, Kopjáss és a többiek . . . Péter­ kém, tegyél félre egy példányt, délután beugrom érte. Az uszoda fellobogózott bejáratánál Paczukáné fogadja. A nagydarab, vörös asszonyról azt suttogják, hogy Csizmadia sze­ retője, s így afféle „szürke eminenciás” az osztályon. Üdvözli Zserbovszkit; Henczi és Zseller után érdeklődik, s né­ miképp csalódott, hogy csak Zserbovszki képviseli a lapot. — Itt van Diósi elvtárs a Népszabadságtól. . . meg valami nő a Népszavától. . . a többiek még nem érkeztek meg. . . — suttogja megilletődve. — Ja, az Andris. . . rég láttam — dobja be Zserbovszki hanya­ gul. Természetesen még sosem látta „Andrist”, a cikkeit se olvassa. Paczukánénak gyanú ömlik szét szeplős, kövér arcán: vajon honnan ismeri Zserbovszki a Diósi elvtársat. . . Zserbovszky magára hagyja gyanújával Paczuka elvtársnőt; le­ ül a lelátó világoskék műanyag üléseinek egyikére és szemügyre veszi a Társaságot. Dr. Kiss elvtárs, a tanácselnök sokdioptriás szemüvege mögül pislog a világra, s közben rendületlenül mosolyog. Pár éve van a nyugdíjig — nem akar senkivel se haragot. Ami „kellemetlen” feladat adódik, azt helyettesére Végvárira, vagy a VB-titkárra, Binderre bízza. Ő csak jutalmakat ad át, új létesítményeket avat, beszédeket mond és mosolyog. Az ócsi rossznyelvek szerint oly mértékben rövidlátó, hogy az embereket már csak hang alapján ismeri fel. Egy papírlapot szo­ rongat a kezében, időnként odainti Végvárit és a fülébe súg. Csáki, a város koszorús költője is befutott. „Na, akkor ma sza­ valás lesz!” — gondolja Zserbovszki. Csáki Oszkárnak a főváros­ ban jelennek meg kötetei; hatvanadik születésnapját valamennyi napilap és folyóirat megünnepelte, mely nem is annyira Csáki­ nak szólt, mint a fővárosi irodalmi élet rossz lelkiismeretének. Csáki unokaöccse Binder bátyjának a főnöke. Binder kezében tartja Csizmadiát. Csizmadia pedig a művelődési osztály vezetője. A kör bezárult. 13 �„Az új uszoda medencéjének áttetsző vizében a hatalmas üveg­ ablakokon átszűrődő, bágyadt téli napsugarak játszadoztak” — próbálja Zserbovszki megfogalmazni a Taksonyi Napló színesé­ nek kezdő sorait. (Ú J LÉTESÍTMÉNNYEL GAZDAGODOTT ÓCS. DR. K ISS EMIL, A VÁROSI TANÁCS ELNÖKE FEL­ AVATTA A VILTSEK ARTÚR USZODÁT . .. ) Dr. Kiss idegesen topog, s vár Végvári jelzésére, hogy belekezd­ hessen beszédébe; Csáki Oszkár a távolba mered, szája hangtala­ nul mozog, ünnepi versét gyakorolja: AZ ÓCSI USZODÁRA VILTSEK ARTÚR EMLÉKÉNEK Minket még T uri bácsi oktatott Felnőttként hogyan legyünk nagyok Szabadon, szépen emberek Úszók, kedvesen kevesek . . . Binder elmaradhatatlan, sötétkék, kétsoros öltönyében pompá­ zik, s egy ezüstszálakkal átszőtt, gumis nyakkendőben; Zser­ bovszki csodálkozik, miért nem szólnak neki, hiszen az egész vá­ ros ezen röhög; Binder nyakkendője szinte már fogalom. Itt van a megyei tanács küldöttsége is Boronkai elvtárssal az élen. Csanda elvtárssal, az Állami Gazdaság igazgatójával dugják össze gondterhelten fejüket: a vasárnapi vadászatot beszélik meg. Ezek közé akar bekerülni? Ha szorgoskodik, előbb-utóbb el­ nyeri Csáki Oszkár jóindulatát, s talán az ő fővárosi összekötte­ téseivel megjelenik verseskötete, állandósítják a Taksonyi Napló­ nál, nem bíznak rá minden szemét m unkát. . . Ő is kiépíti klikkjét Prágerral meg a többi kávéházi ifjúval, akik addigra szintén pozícióba kerülnek, s majd olyan véd- és dacszövetségbe szerveződnek, mint a Csizmadiák, Binderek és Kissek . . . Közben felnő egy újabb nemzedék, és Zserbovszkiék majd ki­ sebb bunkóval dolgoznak, mint elődeik . . . Aztán lehunyják szemüket, s az ifjak betöltik posztjaikat, ta­ lán a bunkók is kisebbek lesznek, de még mindig dolgoznak . . . MEDDIG? Nem, kiszáll a buliból. . . írja más a színeseket. . . törleszked­ jen más a Csizmadiákhoz és Hencziekhez. . . elmegy. . . kitanul valami mesterséget. . . úszómester lesz. . . az úszás aztán szép do­ log. . . ott más fékezőerő nincs, mint a víz, de a víz és az ember kölcsönhatásának megvannak a szigorú törvényei. . . ott aztán verseny van. . . tisztességes küzdelem. . . nem számít, ki kinek a fia, apja, nagybátyja. . . ott a technika szám ít. . . a karizmok erőssége. . . a tüdők teherbíró képessége. . . és aki a legtehetsége­ sebben legkitartóbb . . . az ér elsőnek célba. Dr. Kiss már ledarálta ünnepi szózatát. . . éppen Csáki skan­ dálja vékony hangján a Minket még Turi bácsi oktatott-at, ami­ kor Zserbovszki vetkőzni kezd, ledobálja ruháit, ott áll meztelenül, majd a döbbent pillantások kereszttüzében az egyik rajtkőhöz sé­ tál, fejest ugrik a kékesen áttetsző vízbe és Paczukáné sikoltozá­ sa, az úttörők harsány röhögése közepette szabályosan úszni kezd. M o la G y ö rg y Vivaldi, elektronikus hangszereléssel Anna hosszú perceken át kutatta a sötét tájat ott, ahol a mű­ utat sejtette. Az ablakpárkányra támaszkodott, mozdulatlanul, csak a szemével pásztázott körbe. Nehezen sikerült megtalálnia azt a szöget, ahonnan kiszűrhette látóköréből a porta meg a távoli város szórt fényeit, Így csak a fekete sávot látta, amelyen már messziről észre lehet venni az autót. Amikor már képtelen volt uralkodni nyugtalanul vibráló sze­ mén, mintha halvány tükör előtt állna, a saját arcát látta az üveg­ re színeződni. Lecsukta erőlködéstől könnyező szemét, képsoroza­ tot vetített tudatába: a férfit, ahogy borostásan lapul, csatárlánc­ ban haladó rendőrök átfésülik a mezőt, izgága farkaskutyák sze­ gezik nyálas pofájukat a földre, a férfi felpattan a rejtekhelyéről, száraz fűcsomók pörögnek ki a talpa alól, felbolydul a rendőrök élő hálója, a férfit leteperik a vicsorgó kutyák. Anna megborzongott, ellépett az ablaktól, s a megsárgult mos­ dónál hideg vízzel lemosta az arcát. A pohárnyomos üvegpolcról leemelte a fogkeféjét. Remegő ujjakkal lecsavarta a fogkrém re­ cés kupakját, s a tubuson megnyomta a festett állatfigura hasát. 14 A fogpaszta-kígyó pöffeszkedve túlsiklott a fogkefe százlábú sor­ téin, mikor meghallotta az autózúgást. A fogkefét és a fogkrémet a mosdóba ejtette, az ablakhoz rohant. A kék autó már bent állt az udvaron, s Rausz Iván, a Rehabili­ tációs Intézet főorvosa zsebébe gyömöszölte a kulcsot, és eltűnt a kapuban. Néhány pillanat múlva kopogás nélkül tört be a szobá­ ba, Anna köszönésére csak bólintott, levette a zakóját, köpenybe bújt. Mielőtt a tükörben füle mögé igazította vörösbarna, ágas­ kodó haj csomóit, kivette a kagylóból a fogkefét meg a fogkré­ met, vízsugárral a lefolyóba tessékelte a fehér hurkát. — Mi újság? — kérdezte izgatottan Anna. A doktor az alacsony polchoz ment, ahol a szakirodalom leg­ fontosabb munkái meg a kéziratkönyvek sorakoztak, kihúzott a sorból egy könyvet, amelynek oldalbordáján nem tudta elolvasni a címet, utána visszaszorította. A legporosabbnak ráfújt a tete­ jére. — Holnap beküldhetnéd Mariska nénit, takarítsa le alaposan a könyvszekrényt — mondta Rausz, mintha nem is hallotta volna a kérdést. — Jó, majd szólok neki. Elkapták? A doktor Annára nézett. Kedvelte a fekete hajú, nála alig ala­ csonyabb asszonyt, aki alig fél éve került ide, s máris kitalálta minden gondolatát. A nő nemrég vált el a férjétől, akkor kérte magát a vidéki Rehabilitációs Intézetbe. — Nincs semmi — tárta szét kezét Rausz. Az ápolónő felsóhajtott, a doktor megrántotta a vállát: — A pasast elnyelte a föld. . . — Ihatnál velem teát — mondta megkönnyebbülten Anna. A doktor kelletlenül bólintott. Az ápolónő levette a zubogó teáskannát a villanyrezsóról. A két poharat megtöltötte vízzel, és olyan csontszínű műanyag tálcára tette, amilyet az ápoltak hasz­ nálnak. Egy kopott, patentzáras fémdobozból kiemelt két filter­ teát és a pohár nedves falán lassan belecsúsztatta őket a forró vízbe. Elmerülten figyelte a papírtasakból kioldódó sárgás sávo­ kat, ahogy elszínezik a vizet. — Ugye, milyen gyönyörű? A doktor vékony, műanyag keretes szemüvege fölött a két po­ hárra pislantott. — Örök romantikus maradsz — dünnyögte. — Nem baj — nevetett Anna. Rausz az asztalhoz sétált, ő is bámulta a poharakban kavargó színeket. — És most a tea legyőzi a vizet! — kiáltott fel hirtelen, az asz­ talra csapott, az egyik pohár megbillent. Az ápolónő összerezzent: — Jesszusom! — Rosszak az idegei, nővérke! Miért nem kéri magát egy Re­ habilitációs Intézetbe? — harsant a doktor nevetése. — Lehet, hogy rám férne. Hány cukorral kéred? — Öttel. Aludni akarok tőle. — Komolyan? — nézett rá csodálkozva Anna. Szép arcú nő volt, akinek a szeme és szája közé szorult izmok játékát minden férfi megérti, anélkül, hogy képes lenne megfejteni. Rausz Iván­ nak kedve lett volna elkapni a nő kezét, mikor a pohárba loty­ tyantja a cukrot, átölelni, megmarkolni a mellét és végigdőlni vele a betegágyon. Az asszony soha nem ellenkezett, forró is volt, furcsa kapcsolatuk mégsem oldotta meg egyikük életét sem. Nem beszéltek róla soha, csak kettesben tegeződtek, Rausz Iván cso­ dálta is, hogy a nő beéri ennyivel. Csörgött a telefon, a doktor ügyetlenül térdére rezzentette a hamut. — Csak a professzor úr, a városból — nyújtotta át Anna meg­ könnyebbülten a kagylót, tenyerét a mikrofonra szorítva. — Szervusz, itt Rausz. Nem, most jöttem a rendőrségről, tíz perce, még semmi. Hosszabb idő alatt készíthette elő. . . Milyen, milyen?! Kicsit különös eset, nem hallhattál róla. . . Oszkár Péter. Nem ketten, csak ő egyedül. Ilyen hülye neve van, nincs mit ten­ ni. Nem, nem vagyok ideges! Szerezhetett civil ruhát, mert gon­ dolom, feltűnő jelenség lenne meztelenül. Ide nem abnormális egyéneket utalnak be, kérlek! Persze megírom, a jelentést is fel­ küldöm. Szervusz. A doktor letette a telefont. Tenyészbika-szerű arca verejtékes lett, néha a bajuszába harapott. Hátradőlt. — Csak vicceltem az előbb. Nem kérek bele cukrot. Anna belekóstolt a teába. — Nagyon türelmetlen a prof? Rausz tovább hintázott a széken, nem vett tudomást az ápolónő kérdéséről. — Csak tudnám, mi a fenéért kellett innen megszöknie?! — Mondta, hogy meg fog lógni — vágta rá Anna. — Persze, hogy mondta! Én is mondtam már, hogy összetöröm a pofáját, leszarom, felrobbantom, megölöm, és mégsem tettem meg. Ha ideges az ember, sokfélét mond! �— Behozzam a kartonját? Rausz fáradtan legyintett: — Essünk túl ra jta ! Anna grimaszt vágott és kiment a szobából, a doktor tovább hintázott a széken. Az egész környék olyan békésnek tűnt, mint valamelyik Cali­ fornia környéki hippikommuna szerdája. Mikor a kukoricatábla mögül porfelhő csapott fel, Rausz Iván az ablak mellé állt. Emeleti szobájából jól be lehetett látni az ud­ vart, az egyszintes műhelyeket és a termőföldet is, ahol az Intézet jellegzetes zsákszínű ruhájában dolgozgattak az emberek, mellet­ tük néhány ápoló napozott félmeztelenül. A mentőszolgálat betegszállító személyautója hamarosan elő­ bukkant a kanyar mögül és megállt a porta előtt. A vékony fém­ sorompót felnyitotta a sánta portás, akiről a doktor első látásra azt hitte, hogy szintén ápolt. A szürke egyenruhás betegápoló után egy magas, testes alak kászálódott ki a kocsiból, kicsit za­ vartnak látszott, de elegáns öltözete alapján mégis inkább valami gazd aságiellenőr-félének látszott, mint új betegnek. Ahogy elindultak az épület felé, a doktor ellépett az ablaktól, a tükör előtt megigazította a haját. Leült kopott, dohánybarna íróasztala mögé. — Szabad! — vágta rá harsányan, amint meg­ hallotta a kopogást. — Jó napot, doktor úr! — harsogott a betegápoló, a másik férfi csak biccentett. — Üdvözlöm önöket! — A szállító, doktor úr, itt kérem aláírni, ez meg az úr anyaga — nyújtotta a mentős a hagyományos rózsaszín papírdossziét. — Kérnek kávét? — udvariaskodott Rausz. — Én nem, máris rohanunk — hadarta a mentős, kezet rázott a doktorral és a másik férfival, bevágta maga mögött az ajtót. — Foglaljon helyet! Rausz Iván vagyok, a 3-as Rehabilitációs Intézet vezető főorvosa. — Oszkár Péter — biccentett újra a férfi és kissé felemelke­ dett a fotelból. „Azt hittem, Kutuzov tábornok személyesen”, gondolta Rausz, és megemelte a papírdosszié fedelét, de csodálkozására, valóban ez volt az előtte ülő férfi neve. — Hány éves? — Harmincnégy. — Nős? — Már nem sokáig. Rausz szája lebiggyedt. — Régóta van rossz viszonyban a feleségével? — Ahogy vesszük. — Értem. Volt már kezelésen? — Láthatja, elég sokszor — mutatott idegesen a dossziéra Osz­ kár Péter. — És mik a legfontosabb panaszai? — Nincsenek panaszaim. — Valamiért mégiscsak idekerült. — Nem leszek itt sokáig. — Ezért kell együttműködnünk. — Máris utálom ezt a helyet. Undorodom tőle. — Még nem is látta. — Ennyi éppen elég volt belőle. — Fáradt? Oszkár Péter megrázta a fejét. — Akkor Anna nővér elmegy magával a raktárba, és választa­ nak megfelelő ruhát. A magánál levő tárgyakat is ott adja le. Az összes többi felvilágosítást megkapja a nővértől. A doktor lenyomta a házi telefon piros gombját. — Kérhetek valamit, doktor úr? — állt fel Oszkár Péter. — Tessék! — Én innék egy k áv ét. . . Anna óvatosan kinyitotta az ajtót, a gondolataiba merült Rausz mellé surrant és hangosan lecsapta asztalára a rózsaszín irattar­ tót. A doktor összerezzent. — Neked sem ártana a pihenés! — nevetett az ápolónő csúfon­ dárosan, mikor Rausz bosszankodó arccal, nikotinos fogaival a bajusza felé kapott. — A fénykép eltűnt a dossziéból. — Odaadtam a rendőrségnek — ásított a doktor. — A fene eb­ be az egész jelentésbe! Meg kell játszani, hogy tudom, mi moti­ válta szökésre a pasast. . . Mit írjak, miért változtattam meg a foglalkoztatását, a szokásostól eltérően? — Én kértem, hogy helyezd a műhelybe Oszkár Pétert. — Ezt így nem írhatom, nevetséges. De miért kérted az áthe­ lyezését? — fordult Rausz kíváncsian az ápolónő felé. — Egyik nap kint jártam a napraforgótáblánál, és megláttam Oszkár Pétert az út szélén ülni, csukott szemmel. — Maga mindig ilyen lusta? — léptem hozzá. — Csak amióta idekerültem — mondta ingerülten. — Ez nem munkatábor, úgy tudom, itt nem kötelező dolgozni. Rausz érdeklődve könyökölt az asztalra, és türelmetlenül intett. (— Azért osztotta be magát ide a doktor úr, mert otthon szel­ lemi munkakörben dolgozik — mondtam neki. — Maga gyaláza­ tos állapotban van, de itt kikapcsolódhat. Nem kell gondolnia semmire, a városi életet elfelejtheti, és azzal, hogy más jellegű te­ vékenységet végez, lehetőséget ad az idegrendszerének a regene­ rálódásra. — De az én idegrendszeremnek nincs semmi baja! Éppen az hülyít meg, hogy itt kell lennem! — Akar valami mást csinálni ? Oszkár Péter kinyitotta a szemét. — Igen! Kérem, intézze el! Bármit, csak ne itt! Bent akarok lenni az épületben. — Az olyan foglalkozásúak, mint maga, szeretnek itt lenni, ha kiborultak. Itt közvetlenül láthatják a munkájuk eredményét, szoros kapcsolatot biztosítunk számukra az élő természettel. — Nem érdekel, hogy mások mit szeretnek, és mit nem. Én utálom, és képtelen vagyok elviselni.) — Vállat vontam. Rausz a pohár peremén futtatta az ujját. — Rokonszenves neked az a pasas? Anna elmosolyodott, és elfordult. Erről Rausznak a volt fele­ sége jutott eszébe, akivel gyakran vitatkozott gondolatban még ma is. Az tény, hogy csodálatosan induló pályáján megtorpant. Kutatásai sorra összeroppantak, és nem hozták meg a várt ered­ ményeket. Kiharcolt pozíciójának látszólagos megőrzését csak az jelenthette, ha elvállalja egy Rehabilitációs Intézet vezetését. A felesége már az első pillanatban kijelentette, hogy esze ágában sincs vele menni egy zárt közösségbe, az isten háta mögé. Rausz pontosan emlékezett, hogy akkor is ezen rágódott, mikor egyik este kiabálást hallott a hallból, ahol esténként szabadfog­ lalkozása volt az ápoltaknak. Rausz ilyenkor klasszikusok leme­ zeit játszatta, az szerinte meggyorsítja a közeledést a természet­ hez, tehát segít az idegrendszeri defektusok feloldásában. Oszkár Péter székkel verte az egyik oszlopra erősített hangfalat a terem­ ben, ahol nemrég még Vivaldi muzsikája zengett, most csattaná­ sok hallatszottak. A hangszóróvászon széthasadt, és a fekete pa­ pírmembrán tépett salátaként lógott ki a szálkás kávából. (— Elég volt, te dög! Széthasítom a pofádat, te kurvaláda! Kuss! Kuss! Kuss! — üvöltötte Oszkár Péter, és lihegve kiegye­ nesedett a kibelezett hangsugárzó előtt. A többi ápolt a terem másik végébe húzódott és tétován várt. Mikor Oszkár Péter észrevette a doktort, körülnézett, elengedte a széklábat, lassan egy ép székhez támolygott és leült. A süket csöndben csak a hangszedőkarban szitáltak halkan a hegedű ma­ gas hangjai. Oszkár Péter leemelte a lemezt és kettétörte a térdén. Rausz kikapcsolta a lemezjátszót. — Jö jjö n velem! — intett Oszkár Péternek. A férfi felállt, és elindultak a doktor szobája felé. A hallban felszabadult zsivaj tört ki, amint a doktor és Oszkár Péter háta mögött becsapódott az ajtó. — Mi van magával? — kérdezte Rausz közömbös hangon. — Rágyújt? Oszkár Péter kicsippentett egy cigarettát, a doktor felpattintot­ ta a gázöngyújtóját. — Nem szereti Vivaldit? — fordult Oszkár Péter felé. — Utálom. — Miért? Ha jól emlékszem, maga hangmérnök. Talán nem tetszett a felvétel? — Nagyon jó minőségű volt. Ennek ellenére nem bírom hall­ gatni. — Csak mostanában utálja a mestert? — Nem, világéletemben. — Maga milyen hanganyaggal dolgozik? — Modern és elektronikus zenével. Rausz megértően bólogatott, a szekrényhez sétált, kivett egy konyakosüveget és kérdően megemelte. Felhajtották az italt. — Maga teljesen érthetetlen. A többi kezelt ennyi idő után talpraáll, maga meg egyre rosszabbul néz ki. Kihúzza magát a munka alól, most pedig ez a dühroham . . . — Nem tehetek róla, doktor. Nem is tudom megmagyarázni. Félek, ha hallom. Vivaldi zenéje olyan, mintha kilöknének a föl­ dekre, hatalmas virágos mezőre, a végtelen egyedüllétbe, ahol káprázik a szemem, szédülök, félelmetesen suhognak a növények, hatalmas hegyek előtt térdepelek. Óriásira nőtt bogarak repked­ nek körülöttem, a fák és a bokrok szúrnak, végigkaristolják a b ő rö m et... Engedjen el, doktor! Higgye el, nincs semmi bajom! 15 �Nem tarthat itt, ahol tönkremegyek! Rausz Iván felállt. — Nyugodjon meg! Magát megviselte a konfliktus a feleségé­ vel, és valószínűleg a munkában is túlhajszolta magát, ezért van­ nak kényszerképzetei. Semmi ok az aggodalomra. Itt hamarosan rendbe jön!) Rausz most kényszeredett nevetéssel ismerte be a vereségét. — Anna, még egy teát, legyél szíves! — állt fel az asztaltól. Nem kívánta az italt, de meg akart szabadulni az ápolónő rubin­ lézer szemétől. Úgy érezte, hogy arcának minden moccanását re­ gisztrálja Anna, sőt, letapogatja a gondolatait is. A falra akasztott grafikát bámulta, az első Rehabilitációs Intézetet ábrázolta, gics­ cses madártávlatból. — Nem látszol vidámnak — mondta Anna, és furcsa gúnyt en­ gedett a hangjába keveredni. Rausz feltolta a szemüvegét a homlokára. — Csodálatos megfigyelő vagy! Azt nem tudod véletlenül, hogy a rendőrség miért nem tudja elkapni? — Merre keresik? — A hegyek felé, a fenyvest kutatják át. — Miért éppen ott? — Az ilyen betegek hajlamosak a magányba menekülni, ha ki­ készülnek. Az ápolónő gúnyosan nevetett. Apró zsebszámológépet vett elő a zsebéből. — Kiszámítsam, hogy mikor csípik el Oszkár Pétert? Rausz Iván megrökönyödve bámult Annára. — Mondjuk, 545 rendőr keresi 156 órája. Nem összeadható mennyiségek matematikailag, de ez a szerkezet sok mindent ki­ bír. Tehát, az összesen 701. De mikor bukkannak rá, ha még öt­ ször annyian keresik is? Az összeget megszorozzuk öttel. Lássuk csak! Olvassa el, doktor úr! 16 — Ötezer-ötszázöt. . . Remélem, másodpercben . . . — Ugyan! Fordítsd meg a számológépet! A doktor gyanakodva nézett a számlapra. A mátrixokban el­ rendeződött LED-diódák pirosan világítottak. Rausz elforgatta a készüléket. Meglepetésére, a fejtetőre állított számok kis fantá­ ziával betűket alkottak: SOSE. Rausz megrázta a fejét: -— Eddig nem mondtad, hogy ilyen ba­ romságokkal is foglalkozol. . . — Nem én foglalkozom vele. Oszkár Péter. — Már megint az a dilis pasas? . . . — Egyszer a főépület teraszán láttam meg. Ott a legszebb a kilátás, hidegfront utáni időben még a messzi fenyveseket is egész közelinek lehet látni. Sokszor gondolkodtam is, miért nem valami kilátót építettek ide. Ez járt a fejemben, mikor megláttam, hogy Oszkár Péter egy székbe préselve magát, az épület szürke vakola­ ta felé fordulva ül. Hosszú lába az asztal másik végén bukkan elő. Anyám, aki vidéken élt, gyakran mondogatta, hogy olyanok ezek a mai emberek, mint a dudva: hatalmasak és törékenyek, s mind­ ez a sok tápszeren nevelt állattól meg növénytől van. Oszkár Pé­ ter a zsebszámológépet szorongatta és néha felnevetett. (— Hát maga mit keres itt? Már megint kibújt a munka alól? Oszkár Péter összerezzent, vastag ujjaival elfedte a készüléket. — Nyugodtan előveheti, már úgyis észrevettem. De ma jobb kedvem van annál, hogy azt firtassam, honnan szerezte. — Háború folyik az Égei-tenger olajáért a törökök és a görö­ gök között. A törököknek 6 millió-nyolcszáznegyvenhatezernegyvenhat emberük van, a görögöknek 7 millió-háromszázhat­ vanötezer-négyszázhuszonnyolc. Ha csatáznak, össze kell adni őket — mondta mosolyogva, s beütögette a számokat a gépbe. — Öt csata van, tehát megszorozzuk az összeget öttel. Megnyomjuk az egyenlőségjelet, és meglátjuk, kié lesz az olaj. Izgatottan hajoltam a számsor fölé. — 71077345... ki sem tudom mondani rendesen — mondtam csalódottan. — Megfordítjuk a viccgépet, és könnyedén leolvasható — ne­ vetett Oszkár Péter. Akadozva dadogtam k i: SHELLOIL. — Különös viccei vannak magának. . . — emeltem fel a han­ gomat. A korláthoz mentem, lecsuktam a szememet, arcomat a nap felé fordítottam. — Akár a feleségem — mondta gúnyosan Oszkár Péter. — Imádott a homokban napozni, meg a tengervízben úszkálni. — Ebben nincs semmi csodálatos. — Én a fürdőkád belsejét is bekrómoztattam, a lakásunkban — nevetett a férfi. — Mit csináltatott? — fordultam felé, és nem tudtam eldönte­ ni, hogy komolyan beszél-e. — Bekrómoztattam. Úgy nem látszik olyan mélynek a víz. — Nem tud úszni, vagy víziszonya van? — A tengerparton ki sem mozdultam az üdülőházból. A fele­ ségem nem hitte el, hogy félek. — Félt? — Igen. Állandóan egyedül hagytam, és megismerkedett egy másik férfival. Az az ember nagyon bátor volt. Egész nap kint tudott ülni a sziklákon, és csodálatosan ugrott a vízbe. Jobban illett a feleségemhez. — Miért, a fene egye meg?! Maga miért nem képes ezekre a semmiségekre? A férfi megrántotta a vállát: — Nem tudom, én más vagyok. — Jesszusom! Ha azt állítaná, hogy madár, és nem kelhet fel a tojásairól, azt megértem. De ilyet még nem láttam . . . — Pedig én mindig ilyen voltam. Először gyermekkoromban vittek vidékre a rokonaim. Nagyon jó gyerek lehettem, mert egész idő alatt egy kukkot sem szóltam, lehunyt szemmel ücsörögtem, mert ha kinéztem az ablakon, féltem. Most is csak ez segít: be­ csukom a szememet, a városra gondolok erősen. A város egészen más! Maga a megvalósult logika. Minden anyagnak funkciója van, és a cél harmóniát ad a formának. Ott, a műfény dzsungel­ j ében, az emberi alkotások labirintusában érzem magamat bizton­ ságban. Ahol rendben mennek a dolgok, mert minden tárgyban látom az embert. Nem úgy, mint itt, ahol a félelem és kiszolgál­ tatottság érzését leheli minden llő és élettelen tárgy. Első nap lecipelt a feleségem a tengerpartra. El sem tudja képzelni, milyen boldog lettem, mikor hosszú gyaloglás után a homokban találtam egy Coca-Colás konzervdobozt! A feleségem hülyének nézett, mi­ kor fölvettem és boldogan szorongattam . . . — A felesége nem próbált segíteni magán? — Orvosokhoz, pszichológusokhoz cipelt, de nem tudtak rájön­ ni, mi van velem. Így kerültem ide. Közben beadtam a válópert. Nem illünk egymáshoz. Jobb így. — Azért ne lógassa az orrát! Majd jobban odafigyelünk magá­ ra, és meglátja, hazakerül. Ha akarja, felhívom magára Rausz doktor figyelmét. �— Nem, nem akarom! De hadd kérjek valamit! Hozzon elemet, ez lassan kimerül, pedig szükségem van rá.) — Elkértem a számológépet. Gyanakodott, de ideadta. Rausz-idegesen járkált a szobában. Az ablakhoz lépett, kinyúj­ tott karjával félrehúzta a függönyt. Holdvilágos, tiszta éjszaka volt, messziről, éppen a horizont fölött a város fényei világítot­ tak. A doktornak úgy tűnt, mintha a Vidámpark kivilágított óriáskerekét látná forogni az éjszakában. É jjel kettőkor sípolni kezdett a házi telefon. Rausz elrebbent Anna mellől, káromkodva belebújt a köpenyébe, megvárta, amíg az ápolónő is rendbe kapja magát, feloltotta a nagyvillanyt és az asztalhoz sietett. — Valaki keresi a doktor urat — kígyózott elő a dobozból a portás lepkehangja, hallhatóan elnyomva egy hosszú ásítást. — Nem akarja megmondani, hogy kicsoda, de tudja a doktor úr nevét. — A fene egye meg! — bosszankodott Rausz, és a függöny mö­ gül kilesett az udvarra. A narancssárga gázlámpák eltérítették a lent álló modern autó színét, elfolyatták a krómozott díszlécek tükröző csillogását. — Rögtön jövök — mondta Rausz, nadrágba bújt és megcsó­ kolta Anna vállát. Rausz nyitva hagyta a bejárati kaput, lesietett a kőlépcsőkön az udvarba. Az autó mellett hatalmas fekete doboz terpeszkedett, a kocsi vezetője sötét napszemüvegben könyökölt a nyitott ablakra. — Hoztam egy hangfalat a régi helyett, meg egy új lemezt — szólalt meg a férfi. Rausz az autó felé kezdett rohanni és hangosan hörgött: — Oszkár Péter! — Hadonászni kezdett: — Szálljon ki! Oszkár Péter mosolygott: — Eszem ágában sincs. Kitűnően ér­ zem magam. Rausz megkapaszkodott a hangfalban. — Az lehetetlen! Hiszen éppen azért épültek ezek a trágya in­ tézetek, mert az emberek nem bírják hosszú ideig a városi életet — hitetlenkedett a doktor, és mámoros izgalom fogta el, hogy ez az eset végre kilendítheti pályáját a holtpontról. — Szálljon ki, ember! Vizsgálat alá vesszük, nem lesz semmi bántódása! — könyörgött Rausz. — Ugyan, doktor! Semmi kedvem a hülye kísérleteihez, ele­ gem volt belőle. — Magát körözi a rendőrség, felkutatják, bárhol is bujkál, és kivizsgáljuk! — Fölösleges — vigyorgott Oszkár Péter. — Semmit sem fedez fel rajtam. Én is élni akarok, mint a többi ember, otthon vár a feleségem. Hoztam magának egy lemezt, kárpótlásul. Vivaldi, elektronikus hangszereléssel. Hallgassa, és legyen boldog! Oszkár Péter a gázpedálra lépett és kihajtott a sötét útra. A doktor visszarohant az épülethez, az ajtó sötét üvege mögött Anna állt. — Gyorsan! A telefont gyorsan! El kell kapni, ez szenzáció lesz. Egy új egyed, a homo urbanus leírása Nobel-díjat jelent! — lökte meg idegesen az ajtót Rausz. — Nem! Anna fenyegetően elállta az utat: — Hagyd békén! Joga van a saját életéhez. — Megszédített téged is az elektronikus badarságaival — ka­ pott fejéhez Rausz. — Mit vársz tőle? Még sétálni sem tudod el­ vinni, be van szarva a természettől! De ha meg akarod szerezni, neked is jobb, ha elkapjuk. Anna gúnyosan és rekedten nevetett: — Ugyan, miért éppen velem tudna kijönni? Hozd a lemezt, gyere, meghallgatjuk! — Elment az eszed! Az ember életében csak egyetlen ilyen le­ hetőség adódik — dühöngött a doktor. Anna szótlanul rázta a fejét, belekarolt Rauszba. Feltették a lemezt a korongra. A szintetizátor gerjesztett hang­ jain a Tavasz fő témája szólalt meg. Rausz Iván az ablakhoz lépett, megkereste a mozgó fénypontot, amely feltartóztathatatlanul kúszott a sötétből a város felé. Dózsa Ildikó — Íme! — kapja fel a nő a deszkát, amiről kiderül, hogy „SZIFSZER-ÜDÜLŐ” feliratú tábla. Szerényen öleli magához, de a mozdulat nem nélkülözi a kellemet: akár szépségkirálynő-vá­ lasztáson állna a zsüri előtt, mellén a sorszámmal. — Szóval m égis... — konyul le Vermes nemes tartású feje. — Maja vagyok — helyezi vissza a nő gondosan a kettős életű pallót. — Örvendek — mondja Vermes elgondolkoztató hangsúllyal. — Itt a vendég! — tódul ki három férfi nagy garral, szintén a középső házból. Gyöngéden félrerámolják Maját a kapuból, és nekiesnek a kocsinak. — Ha nekem ilyen autóm lenne, azzal aludnék egy ágyban, nem a feleségemmel — közli a kék tréningruhás. — Bocsánat, ha szabadna tudnom. . . — borzong Vermes. — Oppardon, Kovács, Balog, Miholek — hadarja a kék tré­ ningruhás. — Gyere, állj el a kapuból, hátul nincs kerítés, ott be­ hajthatsz az udvarba. — Nem indul be — vallja meg az igazat Vermes savanyúan. — Nem tétova! — hitetlenkedik Miholek. — Toljuk meg — indítványozza Maja. — Nézzük, hol a hiba? — feszegeti Miholek a motorház tetejét, aztán derékig betüremkedik a nyitott ablakon. Vermes magatehe­ tetlen. — Édesapám! — rikkant Miholek. — Hiszen te kihúzott szívatóval jöttél. Hagyjuk pihenni, egy óra múlva semmi baja. Addig segítünk kipakolni. Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg mindent, hogy jól érezd magad. Úgy elröpül majd ez a két hét, hogy észre sem veszed. — Csak egy — mondja Vermes hirtelen ihlettel. — Úgy volt, hogy kettő, de közbejött valami. Tulajdonképpen csak hat nap. Illetve öt. — Akkor pláne siessünk, használj ki minden percet — cibálja Miholek Vermes karját. — Majd én viszem a csomagodat. — El­ ismeréssel tapogatja a makulátlan, tojáshéjszínű bőröndöt. Ver­ mes nyugtalanul figyeli az antennáját, amire Berci egy megter­ mett meztelencsigát igyekszik felnyársalni. — B ercike ! Tágulj on­ nét! — ripakodik rá Miholek. — Zárd be, édesapám, mert ha ez az aranyos kölyök belemászik, szétszedi a kocsit. — Vermes gyön­ gyöző homlokkal bezár minden zárhatót. A középső házból kijön egy alacsony, tömör, középkorú asszony. — Feleségem őnagysá­ ga! — ordít kedélyesen Miholek, és szabad kezével döngve rácsap a tömör nej hátára, akinek a szeme se rebben. Üdvözlet Gerendainak Okkersárga személyautó kapaszkodik felfelé a szerpentinen. Meleg délelőtt van, azzal az izgatott vibrálással a levegőben, mely az ősz közelségét jelző szépasszonyok augusztusát is alig elvisel­ hetővé teszi. Balra, a hegy oldalában kicsi temető virágzik magá­ nak, csálén lóg a legelő és a hamvaszöld fenyőerdő között, aztán elmarad a kanyarban. Sehol egy ház. Ökörnyálak végén csúf kis pókok utaznak, az ég fáradtkék, az autó vezetője káromkodik. Ideges, mert nem találja Mátraszentszaniszlót. Vermesnek hívják, imádja minden házmester és öregasszony, akinek valaha is sze­ rencséje volt hozzá. A közeli domb mögött fehérre meszelt torony bukkan elő. Rö­ vid tétovázás után Vermes letér az útról. Átzötyög a réten, és amikor kiszáll a kocsiból, Mátraszentszaniszlóra tekinthet, mely ott hever lábai előtt a völgybe bújva. A falu, ötven kilométerre a legközelebbi településtől — egy népbolttal, egy kocsmával és egy kápolnával — örül, hogy él. A bajtalai Szifszer-üdülő idetelepedé­ sét is kifejezetten megtiszteltetésnek vette. Vermes a következő öt perc alatt háromszor kocsikázza körbe a helységet, aztán a megszólított helybeliek egybehangzó irányí­ tása alapján lefékez az üdülőnek nyilvánított öt apró ház előtt. Meghökkenve szemléli a tákolmányokat. A színük mindenesetre szép: rózsaszín, palackzöld, karmazsinvörös. Ám nem külön-külön zöldek avagy sárgák, egy házikó három-négyszínű. A kopár ud­ varon berkenyefa hullatja termését, alatta terméskövekből heve­ nyészett tűzrakóhely és egy sátor. A ruhaszárító kötélen pizsa­ mák gyalogolnak reménytelen igyekezettel a szélben. Vermes me­ nekülésre fogná a dolgot, de a motor nem ugrik be. Közben a kö­ zépső házból kijön egy fiatal, szőke nő. — Ugye, ez nem a Szifszer-üdülő? — kérdezi Vermes remény­ kedve. — De igen — mosolyog kedvesen a nő. — Nincs kiírva semmi! — tiltakozik Vermes. — Berci! — kiabál a nő — , Berci, a cégtáblát! Maszatos, lapátfülű gyerek mászik elő kelletlenül az út és a ke­ rítés között húzódó mélyedésből, ahol eddig gyíkra vadászott, és megfordítja az árkot átívelő pallót. 17 �— Már nagyon vártuk — mosolyog a nő Vermesre. — Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg mindent, hogy jól érezze magát. Úgy elröpül majd a két h é t. . . — Igen, igen — vág közbe Vermes —, hogy észre sem veszem. Ha szabad tudnom, melyik az én házam? — Még hogy a házad, hahhaha! — veregeti Miholek szabad ke­ zével ezúttal Vermes hátát. — Gerendai elvtárs mondta, hogy re­ mek humorod van, édesapám! Elöl megy Miholek, utána Vermes, mögöttük Berci, Maja, Mi­ holekné, Kovács, Balog, és a középső házból még hárman csatla­ koznak: két fiatal nő és egy férfi. — Hát itt lennénk — szusszan Miholek a bal oldali, szivárvány­ színű előtt. — Lépj be, és érezd magad otthon! A díszkíséret tapintatosan távozik. Vermes körülnéz. — Melyik az én ágyam? — leheli. — Földszinti az ablaknál. — Merre vannak a szekrények? — Szekrény még nincs — mondja Miholek. — Hova tehetem a bőröndöt? — Az ágy alá, édesapám, az a legkényelmesebb. Csak kihúzod, ha kell valami. Úgy nézz körül, hogy itt minden a saját kezünk munkája. A telket kivéve egy fillérjébe se került a vállalatnak. Az ágyakat a megyei kórház szuperálta ki, az ablakokat a válla­ lati öltözőből hoztuk az átépítés után, a linóleumot a kollégium­ tól örököltük, a házakat pedig. . . A házakat a mezőn találtuk! Ott állt ez az öt viskó, mosta az eső, marta a rozsda, mi csak vár­ tuk, hogy jön valaki lakni bele, vagy legalább lemíniumozza, az­ tán megkérdeztük a tanácstól, hogy mi ez? Kié ez a sok értékes bádoglemez? De ők se tudták. Hosszú huzavona után végre meg­ kaptuk. Nem ingyen ám, építettünk társadalmi munkában egy bölcsődét. . . Hát csak kényelmesebb így, mint sátorban lakni, ahogy azelőtt tettük, ha feljöttünk ide. — Persze — igyekszik magához térni Vermes —, csak kényel­ mesebb. — Öltözz át, aztán megtartjuk az ismerkedési délelőttöt. Vermes ül az ágya szélén, mint a gutaütött. Megölöm a Geren­ dait, gondolja, megölöm. Gerendai és Vermes az egyetemen ismerkedtek meg a háború után. Gerendai ledoktorált, Vermes két év múlva ráunt a jogra, és belépett apja belvárosi üzletébe. Az öreg Vermes nemsokára meghalt, de a segéd dolgozott tovább. Készítette a kisebb Vermes­ fiú által küldött, hozott és becsempészett bőrökből a lábbelit, Vermes pedig eladott, rátukmált és megvetetett mindenkivel min­ dent. Gerendai jutányos áron Vermesnél vásárolta a (Vermes ál­ tal amúgy is leértékeltnek minősített) csizmákat és cipőket, amik­ kel a futó pesti bajadérokat végkielégítette. Utolsó látogatása al­ kalmával viszont egyedül jött, és csak a kitömött kiskrokodilt akarta az utcai vitrinből. Vermes meglepődött, de nem adta. Egy ezresért sem? — kérdezte Gerendai. Emlék, mondta ragaszkodóan Vermes. Ráadásként kapsz két csodálatos hetet a Szifonszerviz mátrai üdülőjében, kecsegtette Gerendai. Vadonatúj az üdülőnk, remek a levegő, összkomfortos vadregény meg minden, és az em­ bereim tejben-vajban fognak fürdetni. Áll az alku? Postán kül­ döm a beutalót. És amíg én itt senyvedek, a Gerendai Barcelonában napot eszik, dühöng Vermes. — Vigyázz, Vermes! — közeledik Berci laposkúszásban az ágyak alatt. — Mit akarsz! — kapja fel Vermes a lábát. — Vigyázz, rád akarják sózni a Maját. — Azt a nőt a cégtáblával? — Maja nem a nő a cégtáblával! Maja az anyám — helyesbít Berci. —Ne dőlj be, ha dicsérik. Lusta, gyáva, öreg, és már vak­ bele sincs. Két éve vették ki neki. — J a j ! — sóhajt Vermes. — Hova kerültem? — Persze ilyen alacsony muki, mint te, Majának nem kell — hasal tovább Berci a linóleumon, láthatóan kedvtelésből. — Hiába is vagy milliomos. — Ki mondta ezt a marhaságot! — A Gerendai. — Az én keresztnevem János — igyekszik Vermes minél job­ ban elkülönülni Gerendaitól. — Oké, tudomásul véve. Szóval a Gerendai azt mondta, hogy te nagyon jómódú pesti agglegény vagy, és a Laura próbáljon ki­ kezdeni veled. — Egek, ki az a Laura? — A fekete. A barna a Kata. Ő már foglalt. A Laura könyvelő, de ezek a Maját akarják neked, mert a Gerendai sokáig járt hoz­ zánk, és őt itt mindenki utálja. A Maját viszont szeretik, és azt hiszik, jobb lesz mindkettőnknek, ha férjhez megy. De én tudom, hogy egyáltalán nem lesz jobb. Te mitől vagy nagyon jómódú? — Cipőket készítek. 18 — Tehát suszter vagy. Erről jut eszembe, hogy Majának lúd­ talpa is van. — Nem vagyok suszter! — Gyere már, édesapám, meddig vacakolsz? — kiabál Miholek az udvarról. Berci fürgén kiugrik az ablakon, Vermes átöltözik. Öt nap, semmi az egész, mondja magában, és elhatározza, sokat fog ki­ rándulni. A társaság köveken üldögél a vörösberkenye alatt. A Szifszer­ tagoknak eláll a lélegzetük, amikor Vermes kifogástalan porce­ lánnadrágban, mogyorószínű ingben, halványkék gyapjúkardi­ gánban jelenik meg. — Édesapám! Hol a tréningruhád? — Otthon felejtettem — mondja Vermes, és arra gondol, ideje beszerezni egy finom melegítőt. Körbejár, bemutatkozik, kezet fog. Zavart heherészés, csönd. Vermes letelepszik, és megköszörüli a torkát. Mindenki várakozásteljesen ránéz, de Vennes egyáltalán nem akar megszólalni, csak az idegességtől rekedt be. — Nahátakkor! — csap kínjában a térdére Miholek. — Igen, az lesz a legjobb — tápászkodik fel Vermes a kőről —, mutassátok meg az egész üdülőt, hogy általában mi hol van. Miholek belekarol, és diszkréten porolgatja a kedves vendég ülepét. A porcelánnadrágon két nagy folt. — Ha hozol tréningruhát, most nincs semmi baj — sopánkodik. Vermes bandzsítva szemrevételezi a foltokat, és elvonul átöltöz­ ni. Guggolva keresgél a bőröndben, Berci bekúszik a szomszéd ágy alá. — Látlak, öregem! Mit akarsz megint? — Maja tabu. Nem felejted el, ugye? — aggódik Berci. — És jobb, ha tudod, hogy utálja a kopaszodó palikat. — Én nem vagyok kopasz! — csapja be Vermes a bőröndöt. — De leszel — néz ártatlanul Berci. — Ne gyötörj, édes kisfiam, mutasd meg inkább, hol a mosdó! — A berkenyefán lóg az öntözőkanna. Neked persze gyönyörű lakásod van Pesten, ugye? — Hát, meglehetős — szerénykedik Vermes. — A mi lakásunk is gyönyörű — mondja Berci. — A város kö­ zepén lakunk, és van rendes konyhánk. Maja varrt egy díszpárnát az ágyamra. Beengedsz a kocsidba? A Gerendai autójának már a közelébe se mehetek. Nagyon sok bajom volt vele — csuklik el Berci hangja. — Pedig a Gerendai se valami fiatal srác már, de rajta nem látszik annyira ... — A csillagszemű Gerendai — morog Vermes —, akin nem lát­ szik a kor. — Szerinted is csillagszeme van? Rém szúrósan tud nézni ve­ le, de én nem félek tőle — mondja hősiesen Berci. — Átöltöztél végre? Hogy tetszik nálunk? — trappol be Miho­ lek, és levágja magát az ágyra Berci fölé. — Nagyon kellemes — kutat Vermes további közhelyek után az agyában, de csak egy bágyadt mosolyra telik.— Az öt házból egy a mienk. A többivel mi van? — A szomszédban laknak a lányok, azaz nejem, hahhaha, meg Majácska és Laura. A negyedikben a nászutasok, Kata a Miska gyerekkel. A középső lenne a konyha, de csak akkor használjuk, ha esik. A lányok kint főznek a tábortűznél. — Az ötödik üres? — A kórház csak tizennyolc ágyat szuperált k i ... (Berci néha kidugja a fejét szája elé tartott ujjal. „Pszt!” — mutatja homlok­ ráncolva, és visszabújik.) Féltünk, mit szólsz ehhez a felfordu­ láshoz . . . — Ugyan, mit képzeltetek rólam! — háborog Vermes kenet­ teljesen. — . . . de talán nem mondasz rosszat Gerendai elvtársnak — folytatja Miholek. — Hogy őszinte legyek, nem esik jól az érdek­ telensége. Fél éve megnyitottuk az üdülőt, és még egyszer sem volt itt. No, de ne szólj szám, nem fáj fejem. Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg m indent. . . — Igen, igen, kifejezetten tetszik itt nekem. És ti mind kedve­ sek vagytok . . . olyan családias . . . kedélyes. . . és vadregényes. — Ez az! — üvölt fel Miholek. — Törtem a fejem a helyes ki­ fejezésen, hát most megvan. Vadregényes! Ha meg nem sértlek, közelebbről. . . mit dolgozol? — Suszter vagyok — mondja Vermes, de most nem néz az ágy alá. — Remek! — ujjong Miholek. — Féltem, hogy szűcs, vagy ilyesmi. De ahogy beléptél a kapun, már láttam, hogy semmi be­ képzeltség, semmi felvágás. . . Közvetlen vagy, mint a mi foltozó­ vargánk otthon, hahhaha! Gerendai elvtárs nyilván véletlen bal­ eset az életedben. — Csupán távoli diákismeretség — tagadja meg Vermes bosz­ szúra szomjasan Gerendait. �— Ez a porcelánnadrág. . . ezt neked se kellett volna. . . Itt a toprongy a sikk. Nem baj, fátyolt rá. De azért van egy olyan érzé­ sem, hogy te nem felejtetted otthon a melegítődet. Neked nincs tréningruhád. — Eredj már! — csap Vermes Miholek vállára erőtlenül. — Csak sokkal ócskább, mint a tied, és szégyelltem elhozni. — Boldogan kisegítlek. Nekem kettő van — fontoskodik Mi­ holek, és elrohan. Vermes magába roskad. — Mit nyalizol ennek az undok póknak? — érdeklődik Berci az ágy alól. — Tűnj el, míg szépen kérlek. Nem illik a felnőtteket kihall­ gatni. — Előttem nincs titok. — Megnyugtató — mondja Vermes —, de egy kisfiúnak akkor se való ilyen gorombán beszélni egy bácsiról. — Miholekre gondolsz? Utálom. Észrevettem, hogy az esti tá­ bortűznél megsimogatta Maja hátát. Erre parazsat tettem a kezé­ re. Te még olyan üvöltést nem hallottál. Másnap megfenyegettem, hogy ha még egyszer rajtakapom, beárulom Miholek néninek. — Biztos félreértettél valamit. — Miholek ott potyázik, ahol lehet, de Majára én vigyázok. M aja nem gazdátlan virág, hogy szőrös darazsak kóstolgassák. Te is szőrös vagy. Csak úgy mondom — vonul vissza Berci sebe­ sen, mert Miholek megérkezik egy foltozott mackónadrággal. Rö­ vid időn belül Vermes harmadszor öltözik át. — Miből szereztél kocsit? — akar közben Miholek végére járni a dolognak. — A bátyám Dél-Amerikában él, ő küldte. — Remek — méláz el Miholek a lehetőségeken. — Mondd, tet­ szik neked a kis Maja? — Csak bemutatkoztam. . . Most különben sem érdekelnek a nők, nagy csalódás után vagyok. . . — Kutyaharapást szőrével! — . . . és a fia egy kis szörnyeteg —mondja Vermes, elmerülten fixírozva az ágy alját. — Vadóc, nem mondom, de gondold el, apa nélkül nőtt fel. Nyomorúságos albérletben élnek, Maja nem keres sokat, a gye­ rektartást se kapja rendszeresen, de jótét lélek, szorgalmas, csi­ nos, okos. . . — Akinek ilyen rosszul nevelt gyereke van, azon semmi se segít. — Ragaszkodó kisfiú, simulékony, csak félénk, ugye, először lá to tt. . . — Nem tűnik valami ijedősnek. Mivel szoktátok tölteni a na­ pot? — Szeretsz zsugázni? — Nem tudok. — Majd mi megtanítunk. Áldani fogod a nevünket — mondja Miholek. — Gyerünk a konyhába, ott az egyetlen asztal. A mackónadrág rövid és bő. A mokaszin és a gyapjúkardigán erősen elüt a kitérdesedett, lógó fenekű gatyától. Kovács, Balog és a Miska gyerek igyekeznek eltitkolni hirtelen támadt vidám­ ságukat, de Vermes is kineveti önmagát. Mindenki felszabadultan csatlakozik, kivéve Miholeket, aki sértődötten keverni kezdi a kártyát. A nők főznek. Maja kapargatja a sárgarépát. Drágám, te na­ gyon sokba kerülsz nekem, mondta nemrég a csillagszemű Geren­ dai, mire Maja felháborodottan és igaza tudatában pofon vágta. Antracitszürke kashaöltöny véletlenül leöntve piros tintával, me­ rengett Gerendai a közös múlt emlékein, ötezer forint. Több gar­ nitúra gumiabroncs késsel felhasítva, körülbelül tizenötezer. A kisebb tételeket ne részletezzük. Megszakad a szívem, de válasz­ tás elé kell, hogy állítsalak. Vagy Berci, vagy én. Maja ellenállt: vagy együtt, vagy sehogy, mondta aránylag elég határozottan. Ne hamarkodd el a választ, drágám, paskolta meg Maja arcát a csil­ lagszemű Gerendai pótolhatatlansága tudatában, és elsietett. Egy viharedzett szülőnek is nehéz elviselnie, ha a gyereke őrül­ ten szerelmes lesz, hát még egy gyereknek az anyja őrült szerel­ meit. Pedig Berci nagyvonalú. Kicsire nem néz, nyári kalandokért nem szól, csak akkor esik pánikba, ha komoly a dolog. A tavalyi balatoni szőke kis egyetemistát elég volt egyszer belökni a csó­ nakból a vízbe, hogy többé a környékükre se jöjjön, de Geren­ dait hiába pocskondiázta két hónapon keresztül Majának, szép szóval nem ment semmire. Maja hol bőgött, mert Gerendai nem ért rá, hol izgatottan készülődött, mert Gerendai ráért és várta. Berci előtt a szerelem csalhatatlan jele lett, hogy Maja átmeneti­ leg nem szidta „azt a gazember apádat, azt a csirkefogót, aki, ha nem megy el, most minden másképp van”. Gerendai uralkodása alatt a csirkefogó átalakult személytelen Ikka-utalvánnyá, bukása után gazember disszidens lett és hazaáruló. Gerendai kitúrása a családi tűzhely mellől sok munkát igényelt, és Berci még most se lehet biztos a dolgában. Résen van, őrzi a kiszámíthatatlan, bo­ londos életüket, amit úgy szeret: ha Maja lusta főzni, leküldi Ber­ cit gyümölcsért, csokoládéért, és azt eszik meg vacsorára. Vagy: „Hagyd a fenébe a matekot, írok majd igazolást, gyerünk mozi­ ba.” Nézik a filmet, közben szotyolát rágnak. De jelenleg Maja húst darabol, és szenved, mert égeti Gerendai csillagszemeinek emléke, és szenved, mert a szerelemtől még szen­ vedni is jó. E tekintetben a cingár pesti használhatatlan, de arra talán jó, hogy Gerendait felhúzza vele. Készül az ebéd. — Mennyei illatok — szimatol Miholek. — Irány a vályú, hah­ haha! — Én is megyek a kocsmába — cihelődik Vermes, akit közben Miholekék tízfilléres alapon is kifosztottak. — Merre van a pati­ ka? Megfájdult a fejem. — Itt nincs patika, édesapám, és a kocsmába se engedünk el. Gerendai elvtárs . . . — Természetesen köszönettel elfogadom a meghívást, éljen Ge­ rendai! — acsarkodik Vermes. — Szeretnék valamivel én is hoz­ zájárulni az ebédhez — mondja később.— Hol a cukrászda? — Sajnos, se cukrászda, se patika, csak a kocsma — suttogja Miholek szemérmesen. — Ott akad sajtosrúd, ha netán valami desszertet kívánsz. Miska, hozd a sört! — Nincs már — bontakozik ki Miska Kata karjaiból. — Este megittuk. — Ha kapok szatyrot, autóval elugrom a kocsmába sörért — vigasztalja Vermes. — Remek, Majácska elkísér — intézkedik Miholek. — Nagyon szeret autózni, nemde, Majácska? — Én is megyek! — áll fel Berci. — Te nem mész, te maradsz, te eszel tovább! — förmed rá Mi­ holek. — Én is szeretek autózni. Ugye, Maja, mennyit autóztam már? — B ercike ! — könyörög Miholek. — Maradj csak — mondja Maja, engedve a közvélemény nyo­ másának. — Berci is jön — zárja le a vitát Vermes nyugodtan. — Vigyázzatok magatokra! — sürgölődik Miholek. — B ercike, légy jó kisfiú! — Úgy integet utánuk, mintha a kocsma nem is négyszáz méterre lenne az üdülőtől. Némán teszik meg oda-vissza az utat. Berci áhítattal szagolja a jegesmedvebundát az üléseken, Maja hátul kuporog, támogatja az előrelátó Miholek feneketlen tarisznyájában dűlöngélő sörösüve­ geket. Vermes a visszapillantó tükörben nézegeti. Szép nő, gon­ dolja, pontosabban kívánatos, de túl nagy a felhajtás körülötte. — Na mi volt? — lelkendezik Miholek. — Jó kis kocsi — mondja Berci fölényesen. — Isten, isten! — koccint Miholek. — Nem iszom, vezetek — hárítja el Vermes a kínálást, aztán váratlanul felordít, és sziszegve rázogatja combjáról a répákat. — Ja j, a gatyám! — óbégat Miholek. — B ercike, megpofozlak! Berci gondosan formált sóbálványként csodálkozik: — Nem tudom, hogyan csúszott ki a tányér a kezemből, János bácsi. Igazán nem akartam rád önteni a levesemet. — Bocsánat, úgy szégyellem magam — hebeg Maja, és egy koc­ kás konyharuhával legyezgeti Vermest. — Pedig áldott jó gyerek egyébként — szépíti a történteket Miholek. — Persze, véletlen volt — mondja Vermes. — Átöltözöm. — Majd én segítek neked kimosni — ajánlkozik Berci. — Ugye, megmondtam — hüledezik Miholek. — Mindig ilyen szolgálatkész. Vermes, immáron negyedszer, öltözködik. — Mi volt ez, öregem? — Elvittél autózni, meg akartam hálálni. Mindenki téged rö­ högött az utcán, amikor Miholek gatyájában kimásztál a kocsiból. — Kissé forró hála volt, de azért kedves tőled. — Kigondoltam valamit — kedveskedik tovább Berci. — Stop­ pal elszaladok Gyöngyösre, és feladok ide egy táviratot, hogy. . . mondjuk beteg a bátyád, és sürgősen várnak Dél-Amerikában. Akkor nyugodtan leléphetsz. — Öt nap nem a világ, ne fáradj ennyit az érdekemben. — De ezek most idegesek, hogy már csak öt napjuk van, és nagyon erőszakosak lesznek. Le fognak itatni. Például. — Rémeket látsz. — Ismerem őket — legyint Berci. — Közben Miholek úgy ha­ zudik, mintha könyvből olvasná. Nem nyomorúságos albérletben élünk, hanem normális főbérletben. Azért hantál, hogy megessen rajtunk a szíved. Az ilyesmit nem bírom. Én se mondtam teljesen igazat, mert a lakásunk nem gyönyörű, de nekünk jó ott. Szeret­ jük, na. A díszpárna igaz! Elhiszed? Vermes válasz helyett zavartan bólogat, puha kefével simogat­ ja vörösesszőke, vékonyszálú haját, aztán megkérdi: — Nincs kedved kirándulni? Szép a környék. Délután a réten csavarognak, Miholeket eszi a fene. 19 �— Nem értem — mondja Miholeknének. — Itt a szép Maja, és ez az őrült a gyerekkel mászkál. Talán majd este... Lehet, hogy nem akar feltűnést? Hiába, finom ember. Vermes vacsora előtt elballag meleg pulóverért. — Ő mondta, hogy elmehetek veletek. Kirándulni is ő hí­ v o tt. . . olyan kegyetlen tudsz lenni, M aja! — hallatszik a máso­ dik házból Berci nyafogása. Vermes megáll, és neveletlenül hallgatózik. — Légy szíves, ne csinálj feltűnést! — idomítja Maja a fiát. — Te vagy egész nap a sarkában. Nem azért jött üdülni, hogy veled játsszon. — Feleslegesen erőlködsz... rád se bagózott! — mondja Berci kárörvendve. — Két év múlva egy szál haja sem lesz. És buzi. Ott voltam, amikor Miholeknek mondta, hogy nem érdeklik a nők. Kár a strapáért. Nyugodtan levetheted az új farmerodat. Nem való már neked ilyen fiatalos cucc. Vermes összerezzen a pofon csattanására, és pulóver nélkül ül le vacsorázni. — Nem kívánhatom tőletek, hogy állandóan kosztoljatok, hadd járuljak hozzá valam ivel. . . — Édesapám, a vendégünk vagy, de ha téged ez megnyugtat, vállald a sört, és akkor minden el van boronálva. Jön Maja, sarkában a morc Bercivel. — Együtt vagyunk — örül Miholek. — Rajtad tartom a szemem — súgja Berci Vermesnek —, Maja tabu. Lobog a tábortűz, Berci piszkálja. A nászutasok diszkréten Csó­ kolóznak. Laurának Balog és Kovács együttes erővel csapják a szelet, Miholekné krumplit hámoz holnapra. Maja egyik cigaret­ táról a másikra gyújt, Miholek a sörnyitót keresi Bercin. — Énekeljünk — indítványozza Vermes, mert fél, hogy elal­ szik. Később Laura sétálni indul Baloggal, Kovács csalódottan barkochbázik Miholeknéval. Maja cigarettázik. Berci a legébe­ rebb, számháborúzni akar. Sziporkáznak az augusztusi csillagok, a hangos tücsökciripelés elnyomja Miholek hortyogását. A viharlámpa pislákoló fényénél Vermes fordítva veszi fel a pizsamáját, de ezzel se törődik. Hajnalban olyan összetörten éb­ red, mintha kint töltötte volna az éjszakát a földön. Előhúzza a bőröndből a fürdőköpenyt és lábujjhegyen kimegy. — Á llj! — nyúl ki Berci a sátrából és két erős markával rá­ csimpaszkodik Vermes bokájára. — Majához mész? — Mosakodni szeretnék — mondja szelíden Vermes, és nagyot nyögve leül a sátor elé. — Min gondolkodsz? — Gabin — rágcsál Berci elmerülten egy fűszálat. — A barátod? — Az apám. Münchenben van. — Sokat jut eszedbe? — Persze — néz fel Berci csodálkozva. — Általában az ember nem felejti el az apját. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én sze­ rettem az enyémet. Gabi nagyon klassz fej. Senki nem kénysze­ ríti rá, mégis küldi a gyerektartást. Ez rendes tőle, nem? — Minden nap ilyen korán kelsz? — kérdezi Vermes, mert ér­ zi, Berci szeretné, ha megdicsérné a Gabit, ehhez viszont nincs kedve. — Nem, csak ha Majára kell vigyáznom. — Tőlem nyugodtan alhatsz. — Eddig te vagy a legtűrhetőbb Maja fiúi közül. Persze nem külalakra. — Én nem vagyok a Maja fiúja! — szisszen fel Vermes. — De mindenki azt akarja, hogy az legyél. — Kivéve engem. Én a bojleremet akarom. — Tényleg nem startolsz rá Majára, vagy csak megjátszod ma­ gad? — Nem startolok — mondja Vermes kicsit szomorúan. — Kü­ lönben is kukoricát kell lopnunk, nincs időm. — Elfelejtettem mondani, hogy van egy igazi krokodilom — di­ csekszik Berci az ösvényen ugrálva, miközben egy szarvasbogarat nyomorgat. — Majd megmutatom. — Felesleges — mondja Vermes —, ismerem. Berci eldobja a bogarat, mert félkézzel nem tudja vinni a ten­ gerit. Délelőtt az egész Szifszer kukoricafőzéssel és evéssel foglalko­ zik. Utána Miholek pilledten lehever az árnyékba, Vermes mozgó­ sításra készül: 20 — Építsünk sziklakertet. Hozzunk az erdőből páfrányt és kis fenyőket. Tegnap Bercivel körülnéztünk, tele van a környék vi­ rággal és kővel. Ássunk, kapáljunk, gereblyézzünk . . . — Édesapám! Mi ide pihenni jöttünk, nem melózni! — lázad fel Miholek. — Aktív pihenés — mondja Vermes. — Mindig csak zsugázni akar. Tessék ásni, kapálni, gereblyéz­ ni! — dörzsöli kezét Miholekné. — Fessük le a házakat egyforma zöldre — mosolyog álnokul Vermes. — Ez így szép, hogy sokszínű. Így vadregényes — védekezik Miholek. — Rontja a városképet — mondja Vermes. — Édesapám! Itt nincs város! — Menjünk Gyöngyösre festékért! — ugrál Berci. — Ott van posta. János bácsi, nem akarsz képeslapot venni a dél-amerikai testvérednek? — Nem — mondja Vermes. — Miholek bácsi és én mázolni akarunk, de előtte megjavítjuk az olajkályhát. — Nem érdemes hozzányúlni, az már Gerendai elvtárs irodáját se fűtötte át — nyavalyog Miholek —, azért adta nekünk. De ne­ hogy visszamondd! — Hát nem szebb így? — kérdezi a harmadik napon Vermes. — Ha megint eljövök ide, ásunk kutat. — Nem fontos a kút. Az utcáról lehet hozni vizet — kotyog bele Berci fülig festékesen, bár gyanakvása csökkenőben. Vermes ezt kihasználja és délután elszökik Majával. Miholek, mint bűn­ segédi bűnrészes, Miholekné védelmi vonala mögül várja Berci megtorló támadását. — Szedek virágot — mondja ugyanakkor Maja kacéran, és ki­ számított könnyedséggel szalad a magas fűben. Lépte nyomán csillogó szárnyú rovarok fröcskölnek szét a napfényben. Vermes egy padon ülve néz utána és szemléli Maja bájait, melyeket a rövid szoknya és vékony kelme közszemlére bocsát. — Mióta él egyedül? — kérdezi, és finoman borzolgatja a Ma­ ja-szedte virágokat. — Öt éve. — Szegénykém — búg Vermes, mint egy hibbant gerle, és a virágokról Maja nyakára csúszik a keze. — Ilyen szemtelen még senki se volt velem — túloz Maja, és gyakorlott mozdulattal lekever egy pofont. — Nem vagyok gaz­ dátlan virág, hogy szőrös darazsak kóstolgassanak. — Tisztára a fia anyja — dől vissza Vermes csalódottan a pad­ ra. — Hogy őszinte legyek, nem értek semmit. Látszólag nem volt kifogása ellene, hogy egyedül maradjunk. Most meg az első adan­ dó alkalommal verekedni kezd. — Összebeszélt Gerendaival, hogy csapdába csaljon. Csak azért maradok egyedül magával, hogy megmondjam, átlátok a szitán. — Ehhez felesleges volt átöltöznie. Maja elpirul. — Nem teszem meg Gerendainak azt a szívességet, hogy nyu­ godt lelkiismerettel léphessen át rajtam a maga segítségével — deklamálja, mint egy rossz színésznő. — Ha már csapdáról beszélünk — mondja Vermes —, akkor abba én estem bele. Miholek állította, és maga lett volna a csal­ étek, bár Gerendaitól is kitelik minden. Maja zokog. — Még mindig szereti — állapítja meg Vermes. — Pech. — Miért bűn az, ha egy nő szeretne férjhez menni? Ne féljen, nem magához. . . De Bercivel nagyon nehéz. Azt hiszi, visszajön az a p j a . . . — Á, a Gabi!? — . . . pedig már megnősült. Bercinek nem mertem megmon­ dani. — Nem csodálom. De mindent összevetve a maga legszimpati­ kusabb tulajdonsága a fia. Berci vad, de őszinte. Kegyes hazug­ ságok, hogy például két év múlva kopasz leszek, addig pederaszta foltozóvargaként tengetem nyomorúságos életem, nem számíta­ nak. Most pedig hozza rendbe az arcát, és kísérjen el Gyöngyösre, a postára. Maja elmerülten rúzsozza a száját, s csak úgy mellékesen meg­ kérdi : — Mit gondol, ne küldjünk a csillagszemű Gerendainak egy szívélyes üdvözlőlapot? �HAGYOMÁNY DOKUMENTUMOK AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK Nó g r á d m e g y e i e s e m é n y e i h e z Nem történelmi előzmény nélkül született meg az 1948. X X X III. tc. mely intézkedett „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában.” Eötvös József, aki 1848-ban az első független felelős magyar minisz­ térium, majd 1867-ben a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, síkraszállt az általános, ingyenes és kötelező népokta­ tási törvény megalkotása érdekében. A népoktatás korszerű újjáala­ kításához, világivá tételéhez vezető úton fontos lépést jelentett az 1848. X X . tc. 3. §-ának követelése. Az 1948-as követelések megvalósulását jelentette az 1867. X XXV III. tc. (iskolák kötelező állami felügyelete, a népiskolai oktatás általánossá és kötelezővé tétele), majd a Tanácsköztársaság iskolapolitikája; to­ vábbfejlődését pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6650-1945. M. E. számú rendelete, mely 1945. augusztusban életre hívta az általános is­ kolát. Az ország felszabadulás utáni gazdasági, politikai, társadalmi válto­ zásai, a magyar iskolaügy haladó hagyományai történelmi szükségsze­ rűséggé tették az 1948: X X X III. tc. megszületését. Erről győznek meg az iskolák államosításának vitáján az országgyűlés 1948. június 16-i ülésén elhangzott képviselői hozzászólások, valamint Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése is. „A törvényjavas­ lat célja az egységes nemzeti műveltség kialakítása”, s ez a sokfelé szabdalt tanügyigazgatásban — ahol a közoktatásügyi kormányzat ren­ delkezéseit nem veszik tudomásul —, lehetetlen. „A magyar falusi is­ kolázás egyik jelentős szektora, a törpeiskola egyszerűen képtelen a maga munkáját elvégezni, mert a falusi és felekezeti törpeiskolák egy­ mással nem kívánnak együttműködni.” A tanítóság helyzete (hiányos anyagi ellátottságuk, pénzbeni és természetbeni járandóságuk levoná­ sa, kiszolgáltatottságuk az egyháznak) is az oktatásügynek egy kézben — az állam kezében — tartását követelte. „A felekezeti iskolák tanítóságának 65—70% -a óhajtotta az iskolák államosítását. . . egyrészt az egyházi uralom alóli felszabadulásuk, másrészt az oktató-nevelő munka egységes irányítása alá vonása miatt” — olvashatjuk Moldoványi Jánosnak, Nógrád-Hont megye volt tanfelügyelőjének visszaemlékezésében. A megye helységeinek Nemzeti Bizottságai, képviselőtestületei egy­ hangúlag, vagy szavazattöbbséggel követelték az iskolák államosítá­ sát. (Íme egy dokumentum megállapításunk bizonyítására.) Kivonat M á tra sz ő llő s kö zség N em zeti B iz o ttsá g á n a k és k é p v ise lő te stü le té n e k a k ö z sé g h á z a ta n á c ste rm é b e n 1948. m á ju s hó 29-én m e g ta rto tt e g y ü ttes re n d k ív ü li k ö z g y ű lési je g y z ő k ö n y v é b ő l. 21/kgy.-950 1948. szám T á r g y : F e le k e z e ti is k o lá k á lla m o sítá sa S z a lk a i L á sz ló (felső ) m in t a N em zeti B iz o ttsá g a le ln ö k e és k é p v i­ selő te stü le ti ta g , de m in t a N em zeti P a ra sz tp á rt h e ly i sz erv ezete e l­ n ö k e k é ri a N em zeti B iz o ttsá g o t és a k é p v ise lő te stü le te t, m o n d ja k i a fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o s ítá s á n a k sz ü k ség e sség é t és h a tá ro z a tá t az il­ le té k e s fe lső b b h a tó sá g o k h o z sü rg ő sen te rje s s z e fel. E lő a d ja , h ogy az á lla m év i 150 m illió F t-o t szav azo tt m eg az. eg y h ázi is k o lá k fe n n ta r tá s á ra . E b b ő l 90 m illió F t e sik a ró m ai k a to lik u s is k o ­ lá k ra . A fe le k e z e ti is k o lá k ta n ító it is az á lla m fiz e ti. E zzel sz em b en a fe le k e z e ti is k o lá k b a n a sz eg én y so rsú ta n u ló k k ö n y v et n em k a p n a k . N em csa k a ta n u ló k , h a n em a ta n ító k is ez e k b e n az isk o lá k b a n m o sto ­ h á n v a n n a k k e z elv e. H a á lla m o s ítjá k ő k e t, lén y e g e se n jo b b lesz m ind a ta n u ló k , m ind a ta n ító k h e ly z e te , m e rt a ta n u ló k a t e llá tjá k m e g fe le ­ lő ta n k ö n y v e k k e l, a ta n ító k v iszo n t ked v ező b b a n y a g i h ely z etb e k e r ü l­ n ek . . . H atáro zat Ú gy a N em zeti B iz o ttsá g m in t a k é p v ise lő te stü le t az előad ó e lő te r­ je s z té s é t eg y h a n g ú h a tá ro z a tta l m a g á év á te sz i és k é ri a fe le lő s m a g y a r k o rm á n y t, h ogy fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o sítá sá t m ielő b b tö r v é n y e ­ sítse . . . E lre n d e li a N em zeti B iz o ttsá g és k é p v ise lő te stü le t a hozott h a tá ro z a t­ n a k a M in isz tere ln ö k h ö z , a V a llá s - és K ö z o k ta tá s ü g y i M in isz te re ln ö k ­ h öz, a v á rm eg y e i N em zeti B iz o ttsá g h o z és az ö sszes p á rto k v ezető ih ez v aló m eg k ü ld é sét. vezető je g y z ő (N ógrád m eg y ei L e v é ltá r ; N ó g rád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g ir a ­ ta i 137 1948. sz.) Állást foglaltak az iskolák államosítása mellett az üzemek dolgozói, a községek lakosai, akik maguk is látták azt a tarthatatlan állapotot, hogy egy-egy községben néha több iskolai épület is van, de amelyek­ ben a hiányos felszerelés, a mostoha körülmények miatt lehetetlen egy „becsületes” tanítási órát megtartani. Z a g y v a p á lfa lv a N em zeti B iz o ttsá g á tó l T á r g y : V á la sz a N ó g rá d -H o n t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g n a k 137 1948. sz. le ira tá ra É rte síte m a N ó grád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g o t, h og y k ö z sé ­ g ü n k m in d en t elk ö v e t az Isk o lá k á lla m o sítá sa ü g y éb en . A z a g y v a p á l­ fa lv a i N em zeti B iz o ttsá g tá v ira tila g k é rte D in n y és L a jo s m in isz te re l­ n ök és O rtu tay G y u la v a llá s - és k ö z o k ta tá sü g y i m in isz te r u ra t a z is ­ k o lá k a z o n n a li á lla m o s ítá s á r a , a d e m o k ra tik u s ta n k ö n y v e k b e v e z e té sé ­ re . E zt k é rte sz in tén tá v ira tila g a k ö zsé g i k é p v ise lő te stü le t, a b á n y a ­ te le p i k ö zp o n ti m ű h ely m u n k á s a i,. . . az ü v eg g y á ri m u n k á ssá g , a z a g y v a p á lfa lv a i ö sszes m u n k á ssá g . A k ik a b á n y á n á l d o lg ozn ak , a sz a ­ b ad sz a k sz e rv ez eten k e re sz tü l k é rté k , a k a to lik u s sz ü lö k g y ű jtő ív e t i ra tta k a lá a b á n y a te le p e n , az ü v e g g y á rb a n és a k ö z sé g b en a z á lla ­ m o sítá s ü g y éb en . Z a g y v a p á lfa lv a , 1948. jú n iu s 10. D udás Istv á n a N em zeti B iz o ttsá g e ln ö k e (N ógrád m eg y ei L e v é lt á r : N óg rád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g ir a ­ ta i 137/1948. sz.) Salgótarján város lakossága (a Nemzeti Bizottság és a képviselőtes­ tület) nemcsak az iskolák államosítását követelte, hanem állást foglalt az egyházi reakció tevékenysége ellen is. S a lg ó ta r já n m eg y ei v áro s p o lg á rm e ste ré tő l T á r g y : Je le n t é s a fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o s ítá s a k ö rü li te en d ő k rő l F e lh ív á s á ra tisz te le tte l je le n t e m : a . ) . . a N em zeti B iz o ttsá g 1948. jú n iu s 7-én eg y h an g ú h a tá ro z a tb a n tilta k o z o tt a p ó csp etri re n d ő rg y ilk o ssá g té n y e e lle n é s k ö v e te lte a g y il­ k os és a fe lb u jtó k leg szig o rú b b m e g b ü n te té sé t. E z t a h a tá ro z a to t a k é t h iv a ta lo s h e ly re elk ü ld ö tte. U g y a n c sa k ezen a g y ű lé se n e lh a tá r o z tá k , h ogy M in d szen ty h erc eg p rím á sh o z á tir a to t in té z n e k , és a p ó c sp e tri re n d ő rg y ilk o ssá g e se téb ő l k ifo ly ó la g tilta k o z n a k a z e lle n , h o g y az is ­ te n fé lő , v a llá so s le lk ü le tű h ív e k le lk é t m eg m érg ezv e az eg y h áz izg assa a n ép et a d e m o k rá c ia e lle n , m ert m e g á lla p íth a tó , h ogy a p ó csp etri e s e t ré szb en a h e rc e g p rím á s á lta l k ib o c s á to tt p á sz to rle v é ln e k k ö v e t­ kezm énye . . . b. ) . . . S a lg ó ta r já n , 1948. jú n iu s 10. B la n á r S á n d o r po lg á rm e s te r (N ógrád m e g y e i L e v é ltá r ; N ógrád -H on t m eg y e F ő is p á n já n a k ira ta i 281/1948 sz.) Az egyházi reakció más jellegű ténykedéséről konkrét példát említ Moldoványi János is visszaemlékezésében: „Minden alkalmat megragad­ tak a demokratikus fejlődés fékezésére; még a fenyegetéstől sem riad­ tak vissza. Ennek legjellemzőbb példája volt a következő esemény: Körmöczi János szécsényi járási iskolafelügyelő, a szécsényi róm. kat. fiúiskola igazgatója, a Pedagógus Szakszervezet Szécsényi Járási Szer­ vezetének szociáldemokrata párti elnöke a ludányi róm. kat. esperes­ től, dr. Horváth Gyulától írásban hivatalos felszólítást kapott, hogy három napon belül mondjon le a pedagógus szakszervezeti járási el­ nökségről, lépjen ki a szociáldemokrata pártból. Ha ez nem történik meg, állásától megfosztják. Körmöczi elvtárs az esperesi felszólítás kézhez vétele után azonnal felkereste a Tanfelügyelőséget, tanácsot kért, hogy mit cselekedjen?! Ha nem teljesíti az egyházi hatóság kö­ vetelését, 38 évi pedagógiai szolgálat után állás nélkül marad, és a megélhetése veszélybe kerül. Adva volt tehát a lecke, miképpen old­ jam meg ezt a kérdést politikusan, gyorsan és megnyugtatóan. Az ese­ ményt nyomban jelentettem a szociáldemokrata párti főispánnak, al­ ispánnak, kérvén, hogy ők, mint a párt megyei vezetői, legyenek se­ gítségemre az ügy mielőbbi elintézésében. Másnap dr. Kovács Jenő alispán, Körmöczi János és én felmentünk Budapestre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol felkerestük dr. Bóka László szo­ ciáldemokrata párti államtitkárt, és segítségét kértük. Ő azt mondta, hogy mivel valláspolitikai érdekeket érint az ügy, meg kell kérdezni a politikai államtitkárt, dr. Alexics Györgyöt (aki a Kommunista Párt tagja volt). Ez meg is történt. Mindkét államtitkár fel volt háborodva, hogy vidéki kis esperes mire vetemedik hatalmi gőgjében! A két ál­ lamtitkár, az alispán és én bementünk a kisgazdapárti dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ismertettük vele az ügyet. Hosszas vita után megállapodás született: Körmöczi Jánost még aznapi hatállyal (1947 őszén) kinevezte a Minisztérium állami tanító­ nak — mivel Szécsényben nem volt állami iskola —, az ottani állami polgári iskola helyettes igazgatójának is kinevezte. Az erről szóló dön­ tést Körmöczi kartárs ott helyben kézhez kapta, a másolati példányo­ kat pedig Horváth Gyula ludányi esperesnek küldte meg a Minisz­ térium.” Az 1948: X X X III. tc. végrehajtásáról intézkedő 8000/1948. VKM sz. rendelet megjelenése után megkezdődtek a konkrét intézkedések az államosítás végrehajtására, illetve a végrehajtás előkészítésére. Meg­ történt a tankerületi főigazgató, illetve a VKM által az államosított iskolák vezetőinek megbízása; az MDP helyi szervei és a tanügyi ha­ tóságok mindenütt felmérték, kik azok a nevelők, akik az államosított iskolákban nem kívánnak tanítani. (Balassagyarmaton 8, Szécsényben 3 fő nem kérte átminősítését, tehát lemondott állásáról.) Az államosított iskolák vagyontárgyainak állami tulajdonba vételét megelőző leltározást közvetlen az államosítási törvény megjelenése után megkezdték. A salgótarjáni járás főjegyzője 1948. június 23-án ezzel kapcsolatban jelentette a megye főispánjának, hogy „Az egyházi iskolák felszerelési tárgyainak leltárba vétele folyamatos, és több köz­ 21 �ségben azt a rendőrség végzi. . . Utasítottam a községi elöljáróságokat, mint helyi közigazgatási hatóságokat, hogy a leltározásnál, melynek elvégzése a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter által megbízott isko­ laigazgató feladata, a szükséges segítséget adja meg a leltározást vég­ zőknek.” A leltározást követte a hivatalos állami átvétel. Az átadást a hely­ beli politikai szervek, társadalmi, tömegszervezetek megbízottainak jelenlétében az államosítási bizottság bonyolította le. Cserháti József nyug. iskolaigazgató (lakik: Baglyasalja Petőfi u.) mint az államosítási bizottság tagja, megbízatásának megfelelően a sal­ gótarjáni és a Sziráki járásban végezte munkáját. Visszaemlékezésében az alábbiakat olvashatjuk: „ ...a z államosítás tényéről a helyszínen jegyzőkönyvet vettünk fel kataszteri birtokívek, helyszínrajzok alap­ ján, hogy az illetékes telekkönyvi hatóságok az államosított iskolák ingatlanvagyonát telekkönyvileg bekebelezhessék az állam javára. Salgótarján városban és az iparmedencében volt Rimamurány-Salgó­ tarjáni Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. valamennyi iskoláját és nevelői lakását mi államosítottuk. (Az államosítási bizottság másik tagja Müller Pál iskolafelügyelő volt.) A tárgyalásokon a vállalatok jogi képviselői is megjelentek a társadalmi szervek képviselőivel együtt, őket azért említem meg, mert a pedagógusok által lakott la­ kások államosítását kifogásolták; vállalati lakásoknak szerették volna azokat megtartani. (...) Egy-két helyen, pl. Etesen, Cserhátszentivánon és még néhány he­ lyen a volt kántori lakások okoztak némi problémát. De a megfelelő hangnemben vezetett tárgyalás után közös megegyezésre jutottunk, s mindkét fél megnyugvására meghoztuk a határozatot. Az sehol sem történt meg, hogy a jegyzőkönyvet az eredeti iskolafenntartó képvise­ lője ne írta volna alá. (...) Hátra volt még Szécsényben és Balassagyarmaton az Irgalmas Nő­ vérek tulajdonát képező zárda és ugyanott a Szalézi rend oktatási cé­ lokat szolgáló objektumainak államosítása. Habár nem a mi körzetünk volt a balassagyarmati járás, ellenvetés nélkül fogadtuk el a megbí­ zást. Mint mindenütt a megyében, itt e „kényesebb” helyeken még­ inkább vigyáztunk arra, hogy tárgyaló partnereinket vallásos érzéseik­ ben meg ne sértsük. (...) Nem is tapasztaltunk semmiféle — a szoká­ sostól — eltérő jelenséget. A Szalézi rendet képviselő Főtisztelendő úr kérését pl., hogy a templom mellett némi telekkiigazítást végezzünk, Rászedés, csel és cselszövés Mikszáth regényeiben A tekintetes vármegye rég elsüllyedt már, a régi nemes urak mind porrá váltak, vajon mi élteti ma is Mikszáth regényeit? Miért beszélgetett Roosevelt elnök a Szent Péter esernyője írójá­ val, és miért népszerű Mikszáth külföldön? Ennek most csak egy okát ragadjuk ki: Mikszáth humora ősi és egyetemes. A legrégibb hagyományban gyökerezik, hiszen Aiszoposz állat­ meséje a ló megszelídítéséről, a sokat tapasztalt Odisszeusz ka­ landozása nem más, mint az ember furfangjának dicsőítése. A népmese hőse is gyakran ravaszsággal győz, hol a sárkányt, hol meg a vén boszorkányt csapja be, János szolga pedig addig-addig érti félre gazdája parancsait, míg egész gazdaságát tönkreteszi. Ez az ősi humor egészen egyetemes, a görög irodalomban éppen úgy, mint a népköltészetben, ilyen egyetemesség jellemzi Mik­ száth művészetét is. Hogyne volna egyetemes, amikor a szituáció egészen általános, mindenütt ismert: a ravasz becsapja az ostobát, a róka túljár a farkas eszén, de azért a vén kakas a rókát is meg­ tréfálja. Tehát innen is, onnan is felsorakoznak a ravaszok, csel­ lel támadnak a jámborokra, amíg ki nem sül, hogy a jámbornak is van ám magához való esze. Ha ilyen szemszögből tekintünk Mikszáth regényeire, rögtön feltűnik a rászedések, cselek és cselszövések nagy száma. A sze­ replők csaknem valamennyien cselekben gondolkodnak, cselt sző­ nek, cselre csellel felelnek, vagy elképzelt cselszövés ellen hada­ koznak, mint Görgey alispán, A fekete város egyik hőse. A cselek mennyisége is meglepi az olvasót, de mi ez a minőséghez képest! Az emberi ravaszság ezerféleképpen tükröződik Mikszáth regé­ nyeiben, s az egyes cseleknek, cselszövényeknek más és más a funkciója. Ebben a sokféleségben sajátos lélektani törvényszerű­ ség uralkodik: a szereplők rendszerint kombinálnak, apró jelek­ ből, szavakból, tettekből következtetnek, a kiszemelt áldozat gon­ dolatvilágába iparkodnak behatolni, vagy éppenséggel nyomoz­ nak, ahogy Wibra Gyuri teszi a Szent Péter esernyőjében. Mindezt a regények részletesebb elemzésével kell bemutatnunk, de azelőtt vizsgáljuk meg, ugyan honnan merítette Mikszáth ezt az utánozhatatlan, egyedülálló művészetet? 22 teljesítettük, s a helyszínen jelöltük ki a határvonalat. A zárdák álla­ mosítása is nyugodt légkörben történt, csak amikor a jegyzőkönyvek alaírasára került sor, buggyant ki a nővérek szeméből a könny. Ez az érzelmi reakció volt az egyetlen, amit konkrétan érzékeltünk államo­ sítási tevékenységünk során.” A Cserháti József visszaemlékezésében említett balassagyarmati Szatmári Irgalmas Nővérek Zárdája államosítása alkalmával készült jegyzőkönyvből idézünk néhány részletet: Jegyzőkönyv 1. F e lv é v e B a la s s a g y a rm a to n 1950. év i m á ju s hó 4-én a R á k ó c z i F e je d e ­ lem úti (volt S z a tm á r i Irg a lm a s N ő v é rek Z á rd á ja ) á lla m i á lta lá n o s isk o la ig a z g a tó i iro d á já b a n a 3700-1949. e ln. sz. m in isz te ri re n d e le tte l k ik ü ld ö tt k é tta g ú á lla m o sítá si b iz o ttsá g m ű k ö d ésérő l. 2. Je le n v a n n a k : M ü ller P á l isk o la fe lü g y e lő . C se rh á ti Jó z s e f s z a k fe l­ ü g y elő m in t a k é tta g ú á lla m o sítá si b iz o ttsá g ta g ja i, F o n ó d i P á l v il­ la n y sz e re lő , az M D P e ln ö k e , eg y b en a N ép fro n t k é p v is e lő je , K o m a n ­ di K a rm e la az irg a lm a s n ő v é re k fő n ö k n ő je , V in cz K la v é ria n ő v é r a volt isk o la fe n n ta r tó k é p v ise le té b e n . 3. A je g y z ő k ö n y v e t vezeti K o lla ro v its L á sz ló á lt. isk . ig azg ató . 4. Az isk o lá n á l az á lla m o sítá si b izo ttság m á r já r t 1950. év i fe b r u á r 15-én. 6. Á llam i tu la jd o n b a k e rü lő te le k -, h áz- és fö ld in g a tla n o k : ( . . . ) (ré sz le te s leírá s) A te le k re v o n atk o zó v á z la tra jz az 1. sz. m e llé k le t; az is k o la é p ü le té re von atk o zó a 2 . sz. m e llé k le t; a zárd a é p ü le té re v o n atk o zó a 3. sz. m e l­ lé k le t; a 4. sz. m e llé k le t a te le k je g y z ő k ö n y v m á so la ta . A d ato k , m é re te k és m ű szak i le ír á s a m e llé k le te k e n . 7. A b izo ttság d ön tése és a n n a k m e g o k o lá s a : A 6. pon t a la tt je lz e tt te le k in g a tla n a r a jt a lev ő ö sszes é p ü le te k k e l te l­ je s eg észéb en az á lla m tu la jd o n á b a k e rü l. Ig y d ö n tö tt a b izo ttság , m e rt az 1 9 4 8 :X X X III. tc . 3.§-n ak 1. b ek e zd ése sz e rin t, m in t az isk o la fe n n ta r tá s á t szo lg áló e g y éb v ag y o n , te há t a la k á s k ö zm ű v elő d ési c é l­ v a g y o n n a k m in ő sü l és e n n e k a la p já n m egy á t á lla m i tu la jd o n b a . Az 1947—1948. tan év b en isk o la i c é lt is szolgált. 8. M ind a b e é p íte tt, m in t az ing ó le ltá r m in d k ét é p ü letrő l az 5. sz. m e l­ lé k le tb e n . Az is k o la i le ltá r k ü lön . (...) 10. C sa to lt o k ir a t o k : a b iz o ttsá g ré sz é rő l 3 db. v á z r a jz , 1 db te le k je g y ­ z ő k ö n y v és 1 db. le ltá r i je g y z é k . F e n ti je g y z ő k ö n y v e t je le n lé v ő k fe lo lv a sá s, é rte lm e z é s és m e g é rté s u tán jó v á h a g y ó a n a lá ír tá k azzal, h ogy 15 n ap on b elü l é lh e tn e k f e l ­ le b b e z é s i jo g u k k a l, alá írá so k (Nm. L e v é ltá r B a la s s a g y a rm a ti V á ro si T a n á c s V B lg . O szt. ir a ta i 14/1950. sz. L e b la n c n é K e le m e n M ária Mint minden kisgyerek, nagyon szerette a mesét, visszaemléke­ zéseiben újra meg újra visszatér erre. De éppen az az érdekes, hogy milyen meséket kedvelt! A csali mesére hívja fel a figyel­ met, pedig az ilyenfajta történet inkább bosszantani szokta a gye­ rekhallgatót, mert a mesélő úgy tesz, mintha hosszabb történetet beszélne el, s a zöld disznó meséje bizony hamar véget ér. Meghatottan emlékezik vissza az író a nagymamára, aki Ebec­ ken lakott, és szép meséket tudott (Az ebecki délutánok). De va­ jon miféle mesék voltak ezek? A nagymama újra meg újra rá­ szedte unokáját, hol azt vetette szemére, hogy nem követi képze­ letével az eseményeket, hol meg nem kérdezte meg, mi is az a macsaker, pedig nem tudta, mert hiszen nincs is ilyenféle állat. Mikszáth különös hajlama már ekkor megmutatkozott: örömét lelte a rászedésben, még akkor is, ha rajta verték el a port. Szívesen hallgatta a parasztasszonyok meséit is, a tündérme­ sékben talán éppen az ragadta meg, hogy a hős túljár a sárkány, a vén boszorkány eszén. Ezeknél is többet mondhatott neki a Térdszéli Katicáról, János szolgáról mondott mese, mert össze­ csapásról, vetélkedésről szól mind a kettő. Ezt az otthoni „rászedős” nevelést folytatta a rimaszombati kö­ zépiskola tanári testülete is. Mikszáth 1857-ben kezdte meg a ta­ nulmányokat, s ekkor a tanárok joggal tartottak a besúgóktól, tehát jelképesen fejezték ki politikai mondanivalójukat, újra meg újra rászedték a németet. Maga Mikszáth így emlékezik vissza kedves tanáraira: „— Nem afféle tanügyi bácsik voltak, hanem az utolsó generá­ lisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tan­ anyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lom­ bosodik k i . . . ” Selmecbányán, ahol a gimnázium felső osztályait végzi, ismét más hatás éri. Itt a diákcsínyek ragadják meg, ezekről ir a Tava­ szi rügyekben. A diákok újra meg újra túljárnak a tanárok eszén, s bizony még a csínytevő gyerek édesanyjának is mosoly tündök­ lik az arcán, amikor a vádakat hallja. Pesti jogász éveiről keveset tudunk, annál többet a fiatal balas­ sagyarmati esküdt életéről, mert ennek eseményeit későbbi fele­ sége, Mauks Ilona visszaemlékezéseiben részletesen feljegyezte. Ezek szerint Mikszáth nagy tréfacsináló volt, abban lelte örömét, ha valakinek az eszén túljárhatott. Az ügyfeleket kitanította, hogy mit mondjanak a tárgyaláson, s ebből gyakran óriási de­ rültség támadt. Egyszer a Mauks lányokat édesapjuk, a szolga­ bíró úr nevében hivatalosan beidézte, mert a főnök nem nézte meg, mit ír alá. Néha azért megnézte, ezért nem sikerült Mikszáth �csele: kötelezvényt akart vele aláíratni arról, hogy a lányát hoz­ záadja feleségül. Amikor pedig a szülők nem egyeztek bele a há­ zasságba, Mikszáth egymás után kovácsolta a ravasz terveket, hogy beleegyezés nélkül összeházasodhassanak. Később, amikor válniuk kellett, kegyes csalással bírta rá Ilonkát az elválásra. Hosszú éveken át küzdött, míg kivívta az irodalmi sikert, ak­ kor újra megkérte elvált feleségét, s attól fogva mint komoly férj és családapa felhagyott a csínyekkel, nem eszelt ki cseleket. De nem hagyott fel a kombinációval! Naponta járt kártyázni, kitű­ nően játszott, az ország legjobb alsós játékosának tartották. Már­ pedig, ahogy maga is írja a Falusi délutánokban, az alsós „for­ dulatos, s tele van váratlan élményekkel”. Hősei közül többen nagy kártyások, Noszty Feri az egész hozo­ mányvadászat alatt a kártyás izgalmát érzi. A diákcsínytől a kártyajátékig Mikszáth nagy utat tett meg az életben is, az irodalomban is. De bármilyen hosszú volt ez az út, s bármekkora a fejlődés, a gyermekkori emlékeket sohasem ta­ gadta meg, a csíny mindig kedves maradt neki, az ártatlan cselt kedvelte, sőt, még a gonosz cselszövéstől sem tudta teljesen meg­ tagadni az együttérzést, mert kombinációt látott benne. Talán ez is hozzájárult annak magyarázatához, hogy a Nosztyak aljas ma­ chinációját némi megértéssel fogadják az olvasók. Ezzel szemben a Különös házasság Dőry bárójának aljasságára már nincs bocsá­ nat, de ehhez kombináció sincsen: Mikszáth a cselszövényt csak kívülről, az események oldaláról mutatja be, a sérelmekről az ál­ dozatok beszélnek. A regényekben se szeri, se száma a sok rászedésnek, cselnek és cselszövésnek, se felsorolásukra, se részletes elemzésükre nem vál­ lalkozhatunk, mindössze néhány jellegzetes vonásra hívhatjuk fel a figyelmet. A csíny önmagában és önmagáért is foglalkoztatja Mikszáthot, számos elbeszélésében, regényében egyszerűen mulattatja vele az olvasót. Mennyire kedveli az olyan alakokat, mint Lengeffy Ele­ mér (hajdani nevén Nawratil Samu), aki még maga fizetett volna azért (ha pénze lett volna), hogy valami nevezetes csíny elköveté­ séhez jusson, mert örökösen ilyenek után szomjazott. . . (Beszter­ ce ostroma). Későbbi műveiben az egyszerű csínyeket is motiválja, a mon­ danivaló szerves részévé teszi. Ez a motiváció olykor lélektani, az öreg Noszty azért bír roppant befolyással, mert a miniszterelnök osztálytársa volt, márpedig: „A közösen elkövetett diákcsínyek jobban forrasztanak, mint akár a közösen csinált történelmi ese­ mények.” A nemzetiségi szónokokkal szemben elkövetett csínyek azonban sajátos ambivalenciát teremtenek: maga a tett megbocsáthatat­ lan, az áldozat mégis nevetségessé válik. Ugyanilyen kettősség jellemzi a Katánghy Menyhértről szóló történeteket is. A szélhá­ mos dzsentri-fiú becsapja ugyan a naiv választókat, rászedi a fürdővendégeket, mégis kedves és sikeres alak marad mindaddig, amíg új felvonás következik. Mikszáth ugyanis itt két kombiná­ ciót állít egymással szembe: Katánghy gazdag, előkelő lányt sze­ retne elvenni, tehát egyszerűen hozományvadász, de ezúttal Klá­ rikával és édesanyjával találja szembe magát, akik az állítólag jól kereső orvost akarják meghódítani. A két kombináció sikerrel jár, s a fiatalok csak az esküvő után tudják meg, hogy „egymásra találtak”, Klárikának nincs pénze, Menyusnak pedig betegei nin­ csenek. Menyus még ekkor is kedves lehet az olvasónak, de már felsült, mint cselszövő elbukott, nem igazi rászedő többé, hiszen őt is rászedték. Mikszáth nagyon kedveli az ilyen megkontrázott kártyajátékot, amelyben csel cselt követ. Itt Katánghy indít azzal, hogy jól kere­ ső orvosnak adja ki magát. Ekkor a nők érdeklődni kezdenek utá­ na. Klárika megvizsgáltatja magát, a nagy honoráriummal meg­ szédíti, az anya nagy vagyon reményét kelti, végre Katánghy nyi­ latkozik. Persze az események tovább folynak, János bácsi, a cso­ dálatos kortes, akit mindenki utál, képviselőnek választja meg Katánghyt, most együtt cselez a dicső család, aztán Menyus leve­ lei következnek, s ezekben változatos ötletekkel rászedi feleségét. Itt már nem is a sok rászedést, cselt kellene számon tartani, ha­ nem inkább az igazságot tartalmazó szavakat, mert ilyeneket csak tévedésből mondanak vagy írnak a szereplők. Egészen másféle, mégis cseles férfiú Gregorics Pál, a magyarok kéme a 48-as szabadságharcban, majd pedig egy hatalmas vagyon ravasz őrzője (Szent Péter esernyője). Gregorics rászedi kapzsi testvéreit: előre kiszámítja, hogy felverik a kis ház árát, ahová az üstöt befalaztatta. Az üstben semmit sem találnak, ami értékes volna, de legalább felsülnek, a ház ára pedig a fiáé lesz. Övé lenne az esernyő nyelébe rejtett utalvány is, de Gyuri elkésik, most már neki kell lépésről lépésre kombinálni, nyomozni, hogy az esernyőt megtalálja. A regény fő cselekményét éppen a kombinációk és ezek következményei adják. A Különös házasság szereplői csaknem valamennyien cselesen gondolkoznak, persze, ki-ki a maga módján. Dőry báró erőszakos, durva eljárása minden kombináción kívül esik, csel ugyan, de annyira embertelen, hogy az író belülről, az elkövető lelkivilága szempontjából nem is elemzi. Ezzel szemben a derék szereplők cseleit részletesen mutatja be, s ezek éppen ártatlanságukkal nye­ rik meg az olvasót. Buttler gróf titokban fát vág Piroska helyett az erdőben, Horváth uram pedig papírhajókon levelez lánya ud­ varlójával, hogy jobban megismerje, majd a gróf kertészlegény­ nek, Piroska meg cselédnek áll be, hogy egymás közelében lehes­ senek. Végül a megoldás is jellegzetes: Dőry durva cselére Buttler romantikus qui pro quo-ja a válasz, s talán él valahol ez a boldog pár, olyan országban, ahol nem a papok az urak. És ami nem ma­ radhat el: Krok apó, az összeesküvők árulója „kombinál”, nyomoz Buttler János után. Mikszáth A Noszty-fiú esete Tóth Marival mondanivalóját két csellel is kifejezi. Az első a „nagy szamár”, tehát Kozsehuba Ti­ vadar csele. A gazdag polgár, akinek virágzó szeszgyára és négy háza van a piacon, rábírja a gyenge akaratú Noszty Ferit a váltóhamisításra. Ez a csel könnyíti meg Tóth uram, a derék polgár cselét, mert fegyvert ad kezébe a Noszty-családdal szemben. Nosz­ ty Feri elégtételt követel tőle? Ám legyen! Stromm ezredes, aki­ nek a nevét ráírta a váltóra, a döntő pillanatban előlép, és bele­ fojtja a szót. A ravasz, furfangos vendéglős csele éppen úgy sikerrel jár, mint a derék, becsületes polgáré. Ezek a sikerek hirdetik az író mondanivalóját: vége a dzsentri uraskodásnak, a régi fogások ki­ mentek már a divatból, új korszak következik: s ez a vagyonos polgár érvényesülésének az ideje. A Noszty-fiú esete Tóth Marival legtöbb szereplője beletartozik egy láncolatba: egyeseket ő csap be. mások pedig az ő eszén jár­ nak túl, s ez olykor többször is megismétlődik. Maga Noszty Feri áldozata ugyan az előbb említett cseleknek, de főszereplője annak a cselszövénynek, amelyet Tóth Mari hozományának megszerze­ 23 �séért az öreg Noszty kezdeményezésére elindítottak. Hosszú lenne az egyes cselek felsorolása, érjük be most a két hadjárat rövid is­ mertetésével. A cselszövés lélektani alapra épül: Tóth Mari cseltől tart, min­ denkit hozományvadásznak vél, aki udvarolni próbál neki. Ezért kell vele elhitetni, hogy Feri önmagáért szereti. A hadjárat jól indul: az iparosok báljában nemcsak Feri jelenik meg álruhában, hanem Mari is. Kettős qui pro quo, kettős szerepcsere tanúi va­ gyunk, Mari ravaszkodik most is, később is, de a bonyolult, erő­ sen megszőtt hálót nem tudja elszakítani. Ez a duplázás megis­ métlődik: a két rászedett lány, Róza és Mari az éjszaka sötétjé­ ben az udvarlójáról beszél. Az olvasó tudja, hogy mind a kettő Noszty Feriről ábrándozik, ők azonban ideáljukat összemérik, ahogy az író mondja: „— Ó, lányok, lányok, ne bolondozzatok, egymás hegyibe hordva ifjaitok magasztalását, melyik a különb köztük, még ösz­ sze találnátok zördülni efölött, mikor pedig hiábavaló feleselés az egész, mert egyugyanazon emberről beszéltek mind a ketten .. Az első cselszövény Tóth uram ellenállásán megbukik, s ekkor kerül sor a másodikra: Feri kompromittálja Marit, s az úri társa­ ság szokása szerint most már mindenki természetesnek tartja a házasságot. De amilyen gonddal a vármegye előkelősége kidolgoz­ ta, elősegítette a ravasz tervet, olyan határozottsággal, körülte­ kintéssel és furfanggal szállt vele szembe Tóth uram, s a kettős kombinációt egy mesteri fogással megsemmisítette. Ő is sokat vesztett, de az úri társaság még többet: felvonult az esküvőre, és megszégyenítve távozott az egész világ szeme láttára. Pedig Feri maga is mester a szakmában, a nőhódításban jártas, a családi terv is segíti, de főként nagy kártyás, tud kombinálni, ami ilyenkor nagyon fontos. Hideg fejjel udvarol, nem csatlako­ zik a fiatalokhoz, amikor Mari is köztük van, tud parancsolni az idegeinek. Ahogy Mikszáth írja: „— Összes érzékei, tehetségei meghatványozódtak, még a láb­ ujjaival is gondolkozott — ahogy a nagy kártyások mondják. A »ferbli« két nagy regulája vezette. Az egyik el nem árulni tudni az arccal, hogy milyen »blatt« van a kézben. A másik elévülhetet­ len regula, hogy a ferblit két kártyából kell megjátszani, vagyis addig, míg nincs minden kártya kiosztva . . . 24 »Javítani« vélt hát a helyzeten, ha visszatartja magát, s nem közeledik szembeszökő módon a lányhoz. Sokkal hazárdabb volt, hogysem mindjárt a »zsinór« után nyúljon. A taktika adja a győ­ zelmek savát, borsát. A katona is, a játékos is taktikával dolgozik. Ez az igazi, ehhez tartotta magát.” Mint Noszty Feri, a többi szereplő is rászedő és rászedett, fel­ váltva vagy ugyanabban az időben. Kopereczky Izrael Izsák, az állatok tanítványa csellel szerzi meg Vilmát feleségül, a csel lát­ szatával nyeri meg a közvéleményt, amikor akaratlanul is elhiteti, hogy egy hallásra megtanulta az elhangzott üdvözlő beszédet. Ra­ vasz csínyekkel némítja el a nemzetiségi szónokokat, a paraszto­ kat újra meg újra becsapja. Túljár a tüntetők eszén, Ferit pedig erőszakos csellel választatja meg szolgabírónak. No, de azért Feri se hálátlan! Barátját beajánlja hozzá titkárnak, az pedig fel­ szarvazza a főnököt. Kopereczky áldozatul esik Tóth uram cse­ lének is. Mikszáth egy-egy olyan alakot is szerepeltet, akinek a rászedés valósággal a hivatása. Rendszerint színész vagy volt színész az illető, mint Lengeffy vagy Kopereczky mindenese, a jeles Bube­ nyik. Hozzájuk társul Bibók Zsiga, A fekete városban szereplő kalandor, aki csak akkor mond igazat, ha elvéti. De sok csíny, tréfa, felültetés fűződik a tevékenységükhöz! Mikszáth kedvére szól róluk, olykor szinte a maga örömére, mert a regénynek nincs is mindig szüksége ezekre az epizódokra. Minden kombináció érdekes, de legérdekesebb, ha ugyanarról a dologról ketten kétféleképpen kombinálnak. Görgey alispán, A fekete város főszereplője cselszövéstől tart. Egész életét meg­ mérgezi a gondolat: bátyja és sógornője becsapja őt, mert az ő lánya halt meg, s nem az övék, így hát nem tudhatja, vajon saját gyermekét neveli-e vagy az övéket. Valóságos rögeszmévé válik ez a gyanakvás, meg is kell osztani valakivel. Ki mással, mint Marjáknéval, a jószívű, de minden pletykára, gyanúsításra hajla­ mos asszonnyal? Milyen kitűnően mutatja be Mikszáth a vergődő apa és mellette a pletykaéhes asszony szerepét. Marjákné való­ sággal élvezi, lassan, ízlelgetve fogyasztja a finom csemegét, s mindjárt meg is toldja a maga paraszt eszével: persze, persze, hiszen így szép örökséghez jut Görgey János úr lánya! A cselek ebben a regényben is fogaskerék módjára akaszkod­ nak össze. Görgey alispán tart is a cseltől, és használja is: lányát álnéven nevelteti Lőcsén. Ehhez Quendel apó segítségét veszi igénybe, s bizony Fabricius hiába próbálkozik, nem tud Rozáli titkának nyo­ mára bukkanni. Ezt későbbre, csattanónak szánta a szerző. Mert időközben Görgey Gyuri kéri feleségül Rozálit, s ebből kiviláglik, hogy az alispán gyanakvásának nincs alapja. Vége hát a rögesz­ mének, a kegyes csalás csak az ő képzeletének szülötte volt. De már halad az alispán az úton, amely egy másik csel felé vezet: Fabricius tőrbe ejti a vármegye urát, és csak Görgey halála után tudja meg a titkot: Rozáli az alispán lánya! Csel és cselszövés mindenütt, de végül a végzet félelmes keze sújt le az alispánra is, a fiatalokra is. Nagyon jellemző a politikai események ábrázolása. A titokban szervezkedő kurucok az elnyomatás korának magyarjaira emlé­ keztetnek, azt a jelképes stílust használják, amelyet Mikszáth diák korában ismert meg. Amikor Esze Tamás és Görgey János fegyvert szállít a társzekereken, a kérdezősködő alispánnak azt mondja Esze, hogy egy szívéhez közel álló özvegyasszony kelen­ gyéjét szállítja, aki férjhez készül menni. Bibók Zsigának gyanús a dolog, ki is deríti az igazságot. Amikor az alispán megkérdi, hogy szép-e legalább az asszony, így felel a kérdésre: „— Nekünk bizonnyal az. Ez a szép nagy Magyarország ő. — Csak nem akarja talán mondani. . . — De igenis, az ő staffirungját vitték, megnéztem; puskapor volt a ládákban és puskák.” Ahogy a csel és az elhárítás, a játék és a kontra megkívánja, az áruló megfejti a jelképes beszédet, sőt, a másik párt is jelképekben fejezi ki magát. A regény konfliktusát Mikszáth az ötödik fejezetben beszéli el, s ennek A szászok furfangja címet adja. Az alispán haragjában rálő a lőcsei bíróra, a vadásztársak pedig a sebesültet addig vi­ szik, amíg csak egy csepp vér van a testében, hogy a vérrel jelölt földet birtokba vehessék. Embertelen, gyalázatos csel ez, Mikszáth nem is törekszik a szászok tettének belső motiválására, ahogy Dő­ ry cselét is kívülről ábrázolta. Ebből az összeütközésből ered azután számos csel, csak azt emeljük ki közülük, amelyik mintegy véletlenül a két párt cselé­ nek találkozását mutatja. A kerti vendéglőben találkozik titokban Görgey Pál a lányával, s ugyanott adja el Bibók Zsiga azt az írást a lőcsei bírónak, amellyel az alispánt tönkreteheti a város. Gör­ geyt már-már elfogják, amikor sípjába fúj, huszárjai, zsoldosai kirohannak rejtekhelyükről, s most már az alispán fogja el a bí­ rót és Bibókot. �A szerelem, a házasság egészen különös helyzeteket teremt, s ezeket általában csak nagy furfanggal lehet rendbe hozni. Milyen fejtörést okoz Bibók Zsiga hazatérése! Hogyne okozna, mikor ha­ lálhírét költötték, és az apja törvényesen elvette a feleségét. Mennyire felháborodik az alispán, amikor meghallja, hogy só­ gornőjéhez éjszaka egy molnárlegény já r fel! Be is záratja az is­ tentelent, míg kisül: a férj lopózott be ilyen módon a feleségéhez. Otrokóczy Rozália nem árulhatja el a titkát, és a gyanús jelek Fabriciust valósággal kétségbeejtik, pedig az olvasó tudja, hogy Rozáli az apjával találkozott. És Quendel apó? Ő meg éppenséggel egész háremet tart — jól magyarázható gazdasági okokból. Rászedés, csel és gyanakvás mindenütt! Nem feledkezik meg az író a nagymama furcsa, egzamináló me­ séiről sem. Felhasználja az ebecki mesét, gyűjt is hozzá, s meg­ teremti a szituációt, amikor egyik szereplője elmondhatja a rá­ szedő történetet. A Különös házasságban Horváth uram teszi pró­ bára az udvarlókat, csak annak adja lányát, aki megfejti a me­ sét. Persze cselre itt is csel következik: az udvarló Horváth uram Palóc arcok A CITERAKÉSZÍTŐ BÁNYÁSZ Karancskesziben szállok le az autó­ buszról, hogy felkeressem Zsidai Kál­ mánt, a nyugdíjas bányászt, aki a leg­ zengőbb citerákat készíti egész Palóc­ országban. A faluból gyalog vágok ne­ ki az útnak a közeli bányakolónia felé. Alacsony, vékony ember fogad a zsú­ folt konyhában. Fekete keretes szem­ üvege alól mosolyog a szeme, ahogy ülőalkalmatosságot keres a vendégének. Mindjárt a tárgyra térek, ahogy bekap­ csolom a magammal hozott magneto­ font. — Kitől tanult citerázni, Kálmán bá­ csi? — Az édesapámtól. Bár kevés ideje volt arra, hogy a gyerekeivel foglalkoz­ zon. Inkább dolgozott, amíg bírta. K i­ lenc fiúgyerekre még az is kevés lett volna, ha beleszakad a munkába. Ha elcsigázódva hazajött, ritkán volt jóked­ ve. Az volt aztán az öröm, ha mosolyog­ ni láttuk. Ilyenkor szánta rá magát a ci­ terára is. Óvatosan levette a szekrény tetejéről, megtörölgette a portól, az asz­ talra tette. Úgy nyúlt ahhoz a hitvány hangszerhez, mintha valami nagy érték lett volna. Amikor elővette a libatollat, mi gyerekek már meg sem mozdultunk, csak hegyeztük a fülünket. No, de az­ tán meg is adta a játék módját, élt a dallam a keze alatt. Verte a lábával a taktust, édesanyám meg énekelt hozzá. Én ilyenkor a közelébe húzódtam, és csak a keze járását figyeltem, hogy el­ lessem tőle a titkot: a játék módját. Amikor aztán először a kezembe vehet­ tem a libatollat, egy-kettőre úgy ment a citerázás, mint a karikacsapás. Lát­ tam az apám szemén, hogy elégedett velem. Attól fogva zengethettem a hangszert, ha kedvem tartotta. Csak ak­ kor reccsentett rám apám, ha elpattan­ tottam egy húrt. No, de nem sokáig tar­ tott a haragja, egy-egy dallam után megenyhült az arca, s visszatért az én jókedvem is. Addig volt nekünk jó dol­ gunk, míg szegény jó apám élt. Negy­ venhat éves volt, amikor eltemettük. Attól kezdve csak küszködtünk, a na­ gyobb gyerekek dolgoztak a kisebbek­ nek. — Maga hogy kezdte a munkát? — Először libapásztorkodtam. Akko­ riban nálunk mindenkinek volt libája. Olyan család nem volt, ahol ne lett vol­ na. Mi, apró gyerekek őriztük a mezőn a temérdek állatot. Mikor a gabonát le­ vágták, akkor meg a tarlón. Így ment ez pór évig. Tízévesen elkerültem ka­ lányától tudja meg a megfejtést. A különös medvekalandot más és más változatban is elbeszéli, A két koldusdiák és A fekete vá­ ros hasonló változatot tartalmaz. Ez amolyan különös csali mese: az elbeszélő lefőzi a hallgatókat. A sok dicsekvő vadásztörténet után különösen hat a medvehistória, melynek végén a vadász be­ vallja: a medvék megfogták és megették. A rászedés, csel és cselszövés ősi társadalmi jelenség, irodalmi tükröződését is megtaláljuk a legrégibb hagyományban. Ezt a ha­ gyományt Naszreddin Hodzsa. Till Eulenspiegel, Csalóka Péter kalandjai folytatják, a tragédiában az intrikus, a cselvígjátékban a ravasz szolga vagy cselédlány veszi át a szerepet. Gyakori a cselre csel, a verembe ejtett vadász bemutatása, mégis úgy tűnik, Mikszáth újat mert, újat hozott. Megújította a modern regényt, amikor cseles és cseltől félő szereplőket mutatott be, a rászedések egész tűzijátékával gyönyörködtetett, atmoszférát teremtett, s vi­ lágnézeti mondanivalóját a cselek csoportosításával, ütköztetésé­ vel fejezte ki. Lengyel Dénes násznak. Volt állat elegendő. Egy ud­ varról tízet is kihajtottam napkelte után. Azt ettem, amit a házaknál ad­ tak: szalonnát meg kenyeret. Hű, de na­ gyon hosszúak voltak a napok. Magá­ nyosan hajkurásztam az állatokat, nem volt egy élő ember, akivel szót váltsak. A többi pásztor messzire legeltetett, mert ahol én jártam, ott más ember nem járt. Tizennyolc esztendős lehettem, mikor komoly állásba kerültem. Kaptam ök­ röt, kocsit, ekét: gazdálkodtam a másén. Egy évig voltam béres egy hetven hol­ das gazdánál. Nem panaszkodhatom rá, nem nagyon hajtott. Igazán korán csak a behordáskor keltünk. Akkor viszont már három órakor felráztak. Mentem a mezőre jókor, mert olyankor még nem törik a takarmány felrakodáskor meg lerakodáskor. Szabad időnk persze jóformán semmi sem volt. A jószágot etetni kellett ün­ nepnapon is, meg itatni, tisztítani reg­ gel, délben, este. Vasárnap felkeltünk hatkor, elvégeztünk nyolcra, hát akkor mi volt? Elmehettünk a templomba. — Citerázásra mikor szakított időt? — Leginkább télen. A melegebb idők­ ben a szabadban szórakoztak vasárna­ ponként a fiatalok, akkor a harmonika járta. Drága mulatság volt a harmonika, csak egy legény nyomdosta a gombját, ha összeverődött a társaság. A citerák télen szólaltak meg. Annak gyengébb a hangja, az csak bent érzi jól magát. A citerához könnyen hozzájuthatott az ember. Volt is annyi belőle a faluban, hogy a számát sem tudom. Házilag fab­ rikáltuk. Összeütöttünk három deszkát, lekottáztuk, aztán gyerünk! Volt olyan citerám, amit lőszeres ládából csinál­ tam, mégis nagyon szépen szólt, pedig meg sem volt gyalulva a deszkája. Engem a fonóházakba hívogattak, hogy hangulatot csináljak. Az egyik es­ te az egyik háznál, a másik este a má­ sik háznál jelentem meg, hónom alatt a citerával. Mint kamaszgyerek muzsi­ káltam a lányoknak, mert édesanyám elengedett! „Eredj, fiam, muzsikáljál!” Én aztán nem kérettem magam, elma­ radtam éjfélig is. Farsang táján még az is megesett, hogy majdnem a virradat vetett haza. Akkoriban olyan magasra szaladt a jó kedv, hogy szinte a házfe­ delet emelgette. Zengett az ének, az ab­ laktáblák meg remegtek. — Mikor lett bányász? — Mindjárt a béresévek után. . . Ak­ kor voltam először büszke, amikor a karbidlámpát a kezembe vettem, aztán végigmasíroztam a főúton. Szerettem a bányát, mert ott fizettek, kétszer is ha­ vonta. Végre pénzt éreztem a zsebem­ ben, a saját keresetemet, nem a gazdám koldusfilléreit. Végre igazi jó barátok közé kerültem, összetartó társaságba. Belesodródtam a mozgalomba is. Aztán lassanként rájöttem, hogy a munkásélet sem fenékig tejfel. Az még csak hagyján, hogy szeszélyesen dolgoz­ tattak bennünket; télen a fűtési idény­ ben szakadásig, tizenkettes műszakok­ ban; nyáron meg — mikor nem volt a szénnek piaca — csak három napot mentünk a föld alá egy héten. De mind­ ez semmi. Az volt az igazi baj, hogy nem néztek emberszámba. Ott isten ments megkérdezni, hogy mennyi lesz a fizetés, ha az ember elszegődött. Már nem vették f e l. . . Még Belgiumot is megjártam mint bányász. — Mikor fogott komolyan a citeraké­ szitéshez? — Kilenc évvel ezelőtt, amikor meg­ láttam Tuka Zsigmond, Buda Sándor, Szaszkó József munkáit. Arra gondol­ tam, ezt én is megcsinálom. Nem tud­ nám megmondani, hányat készíthettem eddig, mert az elsőket nem számoltam, csak osztogattam, elajándékozgattam: de azt hiszem, már háromszáz körül já ­ rok. Csak tökéletesen kiszáradt fával dol­ gozom. A fa nehezen adja ki magából az éltet adó nedvet. A nyers rönkfát megcsapdosom a kérginél, hadd szellőz­ zön, úgy teszem a napra egy-két esz­ tendőre. A héj nem hagyja a naptól megrepedni, a vágások miatt mégis szellőzik a fa. Sokféle fát használok: diót, platánt, vörösfenyőt, lúcfenyőt, eperfát, cseresznyefát, gyertyánfát... mégsem tudtam még eddig ellesni a tit­ kát, hogy melyik igazán jó a hangszer­ készítéshez. Nem igaz az, hogy valaki egy fára esküszik. Én csináltam három­ száz citerát, de az háromszázféleképpen szól. Olyan két citera nincs, amelyik teljesen egyformán szóljon. Ha egy fá­ ból készítem, ha milliméter pontosság­ ra egyezik a méret, akkor is ég és föld a különbség a hangjuk között. Nagyon szeretem az erősítős citerákat. Úgy csinálom, hogy a dallamhúrnál erő­ sebb hangot adjon, a kísérőhúroknál gyengébbet. Így aztán az én citerámnál nincs olyan, hogy a kísérőhúrok zúgása elnyomja a dallamot. Nincs párja az erősítős citerának. Olyan fényes, olyan tömör a hangja, mintha nem is egy hangszer szólna, hanem egy egész ze­ nekar. Búcsúzóul megkérem, játsszon el egy dalt hangszerén. A nyugdíjas bányász komótosan feláll, tekintetével végigsi­ mítja citeráját, s egy pillanattal később megzendül a holt anyag, és mesterének ujja alatt egyszeriben élővé válik. Nagy Zoltán 25 �KÖRKÉP Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban Valószínűleg minden „konferencia-járó­ nak” megvan a sajátos módszere a külön­ böző országos vagy nemzetközi szeminári­ umok értékelésére. Van aki az előadók rangjából indul ki, van aki az elhangzot­ tak érdekességéből... Az én módszerem, az, hogy a mindennapi munka során érté­ kesíthető gondolatokat, ötleteket próbá­ lom összeszedni, s akkor mondom érté­ kesnek az eseményt, ha gyűjtögetésem sikeres. A salgótarjáni II. környezetesz­ tétikai konferenciával, azt hiszem, bár­ melyik szempont szerint mérő résztvevő meg lehet elégedve. Voltak rangos elő­ adók — akár beosztásukat, akár tudomá­ nyos fokozatukat nézve. Voltak érdekfe­ szítő előadások ((pl. a pécsi Lantos Feren­ cé, aki a környezetesztétika fejlődését a jövő minisztereinek képzésében, tehát az óvodások és általános iskolások vizuális nevelésében látja biztosíthatónak), és vol­ tak bőven tanulságok, ötletek is. A háromnapos konferencia színességét nem csak a több mint 1000 diapozitív le­ vetítése biztosította, bár ezek is nagyrészt jószemű fotósok különleges ritkaságú fel­ vételei voltak. A sok szemléletében újsze­ rű és szokatlan hangvételű előadás egy­ másutánja duplázott rá a látvány színes­ ségére. Nem sok helyen hallhattunk pél­ dául korábban arról, hogy mi a szépség ára. No, persze nem a kozmetikai szalo­ nokban elszenvedett kínokról volt szó, ha­ nem azokról a közgazdasági szempontok­ ról, amelyek az ember jó komfortérzeté­ nek biztosításához szükséges gondosabb munka költségtöbbleteit elemezték. Fontos tanulság, hogy nemcsak az igé­ nyes munka já r többletráfordítással, ha­ nem az igénytelen is! Az is, amit bántó gondatlansággal végzünk: a városi lakó­ telepeken, vagy a természeti táj durva megbontásával... Ezeknél a ráfizetés a gyorsabban elhasználódó idegekkel, az orvosi kezelés és szanatórium költségeivel mutatható ki. Persze, az sem kis tétel, amit a kieső munkanapokon a hiányzók pótlására kell fordítani. A hiányzók kö­ zött pedig mind több a rossz lakótelepek lakója. A Karancs alján élők számára ugyan­ csak időszerű, ha elgondolkodnak az elő­ zőkön! Pogány Frigyes népszerű S a lg ó ­ ta rjá n - könyvének tanúsága szerint ma 26 még „az ország legszebb városi terével’’ büszkélkedhetnek, s környezetüket a va­ lóban festőien zöld dombkoszorú alkotja. A toronyházak betonszörnyei azonban már tervezőasztalon vannak. A konferen­ cia száznál több résztvevője közül igen sokkal — építészekkel, képzőművészek­ kel, közigazgatási szakértőkkel — beszél­ getve, egyetlen eggyel sem találkoztam aki lelkesedett volna ezekért az arányo­ kat eltorzító, lakásfunkcióban csak korlá­ tozottan alkalmas elképzelésekért. Az per­ sze igaz, hogy a talajviszonyok miatt szükséges cölöpalapokra gazdaságosabb sok emeletet felhúzni, de azokat. akik majd itt élnek, már nem az alapozás mű­ szaki feladata fogja érdekelni. De hadd legyek önző és térjek ki kicsit, részletesebben arra, milyen gondolatokat indított el a konferencia kulturális, közművelődési szakterületek szempontjából (egyelőre bennem, de remélem, mielőbb az érintett illetékesekben is). D r. M ő csén y M ih ály professzort idézve kezdhetem a felvetéseket: „ahhoz, hogy az ember és környezetkapcsolat kedvezőbb legyen, legfontosabb a városiasodás tudatformá­ lását fokozni”. Több generáción át is ne­ hezen átérezhető viszonyok, fogalmak, megtanulására, megtanítására van szük­ ség! Ebben a szükséges tudatformálásban az oktatási intézményeknél jóval nagyobb feladata van a művelődési házaknak, mú­ zeumoknak, könyvtáraknak, könyvki­ adóknak, filmgyáraknak stb. Ugyanis nem leckék, tanfolyamok, vezethetnek eredményre, hanem kiállítások, hobbikö­ rök, művészeti élmények széles skálája. K e r é n y i Jó z s e f, Kecskemét főépítésze hallatlan felelősségtudattal nyúlt néhány műemléképülethez, és alkotott új tartal­ mú viszonyt ezek korszerű funkcióinak kidolgozásával. C s ete G y ö rg y fiatal terve­ zőcsoport élén kitűnő kísérleteket végzett, a népi hagyományokat mai szerkezetek­ be átmentve. A „Tájak, korok, múzeuumok”-mozgalom joggal irányíthatná az ő és hasonló jelentőségű társai munkájá­ ra a közfigyelmet! D a rg a i Lajosnak és T illes B é lá n a k fil­ men és diákon is, S z a tm á ri B élá n a k kiál­ lításán láthattuk — jobb híján képzőmű­ vészeti kategóriába sorolt, de lényegében konkrét környezetalakító műtárgyait. 16 mm-es filmen művelődési házainkban hívhatnánk fel ezekre a művészekre a fi­ gyelmet. Nem ördöngős dolog, amit mű­ velnek Sokan megpróbálkozhatnának az­ zal a gondolkodásmóddal, amit tőlük ta­ nulhatnak, saját lakásuk, kertjük emberi léptékének kialakítása érdekében. T a tá r P é t e r a városi információk rend­ szerelméletéről beszélt. A könnyű, gyors tájékozódás biztos módszerének kulcsát adta kezűnkbe, de hogy a kulcs elkészül­ jön, ahhoz már a könyvkiadásnak is segí­ tenie kellene. �A könyvtárak a tervezők, kutatók is­ mereteinek bővítéséhez nyújthatnának se­ gítséget (D r. E n y e i G y u la vagy P o h á rn o k M ihály formatervezés elméletével foglal­ kozó témái), ha a szükséges nemzetközi szakirodalmat, szakfolyóiratokat biztosíta­ nák. A széles közönség számára is értékes tájékoztatást nyújthatnának (szervezeteb­ ben, mint ma), ha az építészeti, városren­ dezési ismeretterjesztő könyveket — ezek közül néhányból Dr. B o n ta Já n o s idézett elgondolkodtató részleteket — jobban tudnánk propagálni. Végül, hogy az előadók névsorában tal­ lózást, ötleszerű ugrándozásomat követő­ en mondandómat a talán legsúlyosabb el­ hangzott előadásra utalva fejezzem be: a környezetszennyeződés vizuális tényezői­ nek kizárása sem lehet egyszerű hatósági munka —, ahogy ezt D r. N é m e t L ajo s ér­ zékeltette. Van tehát mit tennie bármelyik szintű kulturális intézménynek. Országos hatás­ körűnek ugyanúgy mint az egyszemélyes vezetésű klubnak. Talán a legtöbbet a me­ gyei hatáskörűek tehetik: múzeumok, könyvtárak, művelődési központok. Közü­ lük keveset képviseltek ugyan a konfe­ rencia résztvevői, de a megjelenő utóla­ gos kiadványok remélhetően eljutnak fe­ lelős vezetőikhez is. Ezt azért merem re­ mélni, mert a rendezők heroikus munká­ ja bizonyságát adta a kulturált környe­ zet építésébe vetett hitüknek, s ez bizo­ nyosan nem merült ki egy rendezvény kampányszerű bonyolításában. A konferencia két évre bezárta kapuit (1980-ban Egerben kerül megrendezésre), a tennivalók azonban nem szünetel­ hetnek. Rihmer Oszkár Az államosított magyar film 30 éve Harminc esztendővel ezelőtt, 1948 au­ gusztusában a kormány határozatot hozott „a film és mozi nemzeti vállalatok létesí­ tése ügyében”. Noha az ország 1945-től új történelmet kezdett írni, a magyar film­ művészet voltaképpen csak ekkor szaba­ dult fel. A nagy horderejű intézkedés gyö­ keres fordulat kezdetét jelentette a film­ gyártásban. A döntés nyomán megválto­ zott a filmkészítési struktúra. Különféle üzleti szempontok helyett az eszmei és mű­ vészi igényesség határozta meg az alkotá­ sok jellegét. Friss erők pezsdítették meg a filmgyári levegőt. Az államosított magyar film öröksége szegényes: akik elindultak az új úton, alig támaszkodhattak az elődök munkájára. (Zárójelben jegyzem meg, hogy 1945 és 1948 között is a régi esztétikai normák je­ gyében tevékenykedett a legtöbb rendező. A VALAHOL EURÓPÁBAN: kivétel, mely erősíti a szabályt. A magyarázat: a közönség egyelőre még a korábbi típusú filmekért lelkesedik. A kispolgári ízlés visszahúzó ereje nagy. És akik a felvevő­ gép mögött állnak, szívesen kacsintanak össze a nézőkkel.) Az államosítást követően már nem lehetett a régi módon — azaz ré­ gimódian — dolgozni. A valóság ábrázolá­ sában, a konfliktusok szervezésében, a jel­ lemek mozgásában, a nyelv alakításában a társadalmi megrendelés feladatai dominál­ tak. Eltérően attól a gyakorlattól, mely a tőkés mechanizmusban „festett eget” tárt a szemlélő elé, megszelídítette a drámákat és futószalagon „szállította” az előregyár­ tott elemekből álló meséket. A TALPALATNYI FÖLD — Bán Frigyes műve — méltó nyitánya a felemelkedés­ nek. A rendező ezt megelőzően nem tarto­ zott a rendezői élmezőnyhöz, bizonyos vo­ natkozásban még az is meglepetésnek mondható, hogy a feladatot ráosztották, hiszen — minek szépítsük a dolgot? — nem ismerte behatóan a paraszti valósá­ got. A megbízatás szárnyakat adott Bán­ nak. Film je hű Szabó Pál regényóriásához, de el is szakad tőle. Olyan freskó a TALPALATNYI FÖLD, mely egyszerre szól az értelemhez és az érzelemhez. A két­ kezi dolgozók Horthy-korszakbeli küzdel­ meit mutatja be: az egyéni sorsot és a tár­ sadalmi létet — előtérben egy rokonszen­ ves emberpár, Góz Jóska és Juhos Marika hamvas-bájos szerelmével. Tiszta hit és de­ rűs humanizmus sugárzik a film minden kockájából: a TALPALATNYI FÖLD-del évtizedek múltán is együtt lélegzik a befo­ gadó. Az úgynevezett „budapesti 12” listáját vezető Bán Frigyes-film nem társtalan csillag ugyan, de jelentőségében, formá­ tumban, hatékonyságban mindenképpen kiemelkedik a „fényes szelek”-korszak ter­ mésből. Készült még néhány alkotás a múltról. Valamennyi a leleplezés szándé­ kával — drámai erővel vagy gúnyos fö­ lénnyel. A LÚDAS MATYI és az ÚRI MURI (előbbi Nádasdy Kálmán és Ranó­ dy László közös munkája, utóbbit Bán Frigyes rendezte) a TALPALATNYI FÖLD családjából való: mindkettő irodalmi köl­ dökzsinórhoz kapcsolódik. Ezek a filmek gyűlölni tanítanak. A művészet agitatív eszközeivel „idegenítenek” el az örökre el­ süllyedt világtól. A MÁGNÁS MISKA — Keleti Márton örökzöld komédiája — zá­ rójelbe teszi az arisztokrata morált és ön­ feledten kineveti az ostoba szokásokat. Eb­ ben a filmben nem a grófok győztesek, ha­ nem az egyszerű lovászfiú. Az operettet később nagyon sokan eltemették, pedig a műfaj nemcsak súlytalan szórakozás szol­ gálatában állhat: a MÁGNÁS MISKA ezt bizonyítja. A megváltozott életkörülményekről, a személyiség belső átalakulásáról készített filmet Máriássy Félix (SZABÓNÉ) és Je ney Imre (EGY ASSZONY ELINDUL). A művekben didaktikus tézisekkel is talál­ kozunk, a körkép azonban ennek ellenére érdekes: a művekben exponált problémák akkoriban valóban foglalkoztatták az em­ bereket és az egzisztencia sarkalatos kér­ dése a társadalomban való beilleszkedés volt. Az ötvenes évek első felében lelassult a lendület, sémák és szempontok korlátai közé terelték a filmeket és a stílus is uni­ formizálódott. A program lényegében nem változott (már ami a társadalmi megren­ delést illeti), de a napi politika széljárá­ sait gyenge tézisművek illusztrálták. A megújhodott LÚDAS MATYI című szati­ rikus hetilap 1957-es számának első olda­ lán ekképpen jellemezte a helyzetet. Ma­ tyi Fazekas Mihály előtt áll kissé meg­ szeppenve. A korholó megjegyzésre: „Fiam, néhányszor rosszul feleltél!” — így reagál: „Tanító bácsi, kérem, súgtak.” A filmrendezőknek is súgtak. Sokan, sokfé­ lét. Valamennyi „elvárásnak” lehetetlen volt eleget tenni. Az is tény, hogy a súgók egyrésze szakszerűtlen tanácsokkal zavar­ ta meg a felelőket. Különösen két dogma bénította meg a koncepciózus munkát. Va­ lósággal fetisizálták a forgatókönyvet. Iro­ dalmi műfajnak kiáltották ki, a moziban vetített alkotás legfőbb — vagy egyetlen — színvonal-letéteményesének tekintették. A vásznon fekete és fehér jellemek ütköz­ tek meg egymással. Már amennyiben meg­ ütköztek. 27 �A SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE (Várkonyi Zoltán), a BUDAPESTI TA­ VASZ (Máriássy F élix) és nyomukban az ötvenes évek közepének számos filmje hoz­ za meg a fordulatot. Ekkor érik be Fábri Zoltán tehetsége (KÖRHINTA, HANNIBÁL TANÁR ÚR), Ranódy László a méltatla­ nul elfeledett s ma sem sokat emlegetett SZAKADÉK-ot forgatja, szuverén irodalmi „olvasat” a BAKARUHÁBAN is (Fehér Imre rendezése). S még jó néhány értéket megemlíthetnénk. Kilábaltunk a hullám­ völgyből: ez az első olyan időszak a ma­ gyar film történetében, amikor nem egy­ két jó alkotás születik, hanem az átlagszínvonal rangos. Titok persze most sincs. Az államosítás-biztosította feltételek mel­ lett egészséges közéleti pezsgés segítette a kibontakozás folyamatát. A filmesek meg­ tanulták az új kifejezési eszközöket. Hasz­ nosították az európai tapasztalatokat (ná­ lunk a szovjet film hatása mellett főkép­ pen az olasz neorealizmus példája megter­ mékenyítő). A művek egy része továbbra is a múltat „fedezi fel”, csakhogy sokkal ösz­ szetettebben, többszólamúbban, mint ko­ rábban. A BUDAPESTI TAVASZ a fasiz­ musról beszél és minden áldozat értelmet­ lenségét hangsúlyozza. A HANNIBÁL TA­ NÁR ŰR akusztikája félelmetesen össze­ rímel mindazzal, ami 1956 őszén Magyarországon történt. Emlékszem rá, a filmet október végén mutatták be: a filmhez ha­ sonlóan az utcán is rikoltottak a jelszavak és hullámzott a gyanús külsejű, nagyhan­ gú menetelők csapata. A mai téma filme­ seink számára nem „kipipálandó feladat”, melyhez művészeti és politikai vezetők ad­ 28 ják meg a direktívákat. A KÖRHINTÁ-ban — hogy csak egyetlen példát említsek — kétféle erkölcsöt, kétféle életvitelt ütköz­ tet meg egymással a rendező. A „belépni nem belépni” dilemmája nem úgy oldódik meg, mint a hurrá-optimista csinálmá­ nyokban — és az érzelmek birodalmát köl­ tői hangvételű epizódok jelenítik meg. Az ellenforradalom eléggé szétzilálja a filmgyártást. Akadnak, akik azt állítják, hogy a filmkészítési szisztéma rossz, az al­ kotócsoportok a tsz-re emlékeztetnek, biz­ tosítani kell az önállóságot. Néhány poros forgatókönyvet is előszednek az irattár­ ból. Még az igényes művészek is feladják az elvi kötelezettséget. Az első aranykor ilyenformán, sajnos, nem tartós. A HÁZ A SZIKLÁK ALATT (Makk Károly) s még egy-két elkésett alkotás nem a folyamatos­ ságot, hanem az elvek továbbélését doku­ mentálja. Az összkép nem sok örömre ad okot. Következnek a szűk esztendők. A hatvanas évek közepén zajlik le a mi­ nőség forradalma, a nagy fordulat. Néze­ getem az 1965-ös termést: a SZEGÉNYLE­ GÉNYEK, A TIZEDES MEG A TÖBBIEK, a GYERMEKBETEGSÉGEK társaságában még az úgynevezett átlagfilmek is tisztes színvonalat képviselnek (FÜGEFALEVÉL, MINDEN KEZDET NEHÉZ, TILOS A SZERELEM, A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI stb.). Szó sincs arról, hogy a magyar film­ művészek megtalálták a bölcsek kövét. „Mindössze” felelősségük hatványozódott meg és művészi arzenáljuk gazdagodott. Két körülmény meghatározó fontosságú film forradalmunkban. Távlat teremtődött ahhoz, hogy bizonyos kérdésekhez végre a teljes igazság kimondásának szándékával közeledjünk. Ideális a társadalmi légkör is: egymást érik a konstruktív közéleti viták, napirendre kerülnek régebben „altatott” — noha kínzó módon nyugtalanító — gon­ dok. Hozzá kell tennünk az elmondottak­ hoz: nagyon sok a szín és a változat a ma­ gyar film térképén. Ennyire még soha nem sikerült bekapcsolódnunk a világ filmmű­ vészetének áramköreibe, mint a második „új hullám” éveiben. És már vannak nagyformátumú rendezőegyéniségeink: a sajátos filmkoreográfia mestere, Jancsó Miklós, az „irodalmi” témákat szuverén lá­ tomássá szervező Fábri Zoltán, a szemér­ mes lírai vallomásokat markáns társada­ lomrajzzal ötvöző Szabó István, az esszé kopogó mondatait logikus szerkezet- és ha­ tásos érvkoszorúba fűző Kovács András. A szervezeti keretek időközben változ­ nak. Hol a gyárakra bízzák a feladatok megoldását, hol a stúdiókra. Előfordul, hogy visszatérnek a korábban elvetett for­ mához. A kísérletezésnek, a próbálkozás­ nak ilyen vonatkozásban talán nem is lesz sohasem vége. Mindez azonban lényegte­ len. Az a fontos, hogy kulturális életünk­ ben a film meghatározó szerepet játszik, és sorsa, jellege, erőtere nem tekinthető bel­ terjes problémának. Mostanában megsű­ rűsödtek a felhők a magyar film egén és a vitákban szélsőséges vélemények is napvi­ lágot látnak. A vádpontok a következők. Kevés az igazán jelentős eseménynek szá­ mító filmalkotás. Nincs vérbeli szórakoz­ tató produktum. Megcsappant rendezőink élfedező kedve. Számos mű tételszerű, a sokszor levitézlett „gombhoz a kabát”-elv jegyében fogan. Megesik, hogy a művész­ kedés hókusz-pókuszai állják útját a ked­ vező közönségfogadtatásnak. Lassan-lassan elfogy a magyar film publikuma. Egyik-másik kritikai észrevétel indokolt, a pergőtűzszerű támadás azonban igazság­ talan. Induljunk ki abból, hogy a csúcs­ pont — az aranykor — után szerényebb korszak következett. Mindez természetes: a filmtörténetben — bármelyik nemzet krónikáját lapozzuk fel — hegyek völgyek­ kel, jó évek sovány esztendőkkel váltakoz­ nak. Legyünk tárgyilagosak: a magyar filmet ma is jó helyen jegyzik a világ kü­ lönböző fórumain és versenyein. A vissza­ esés ellenére több mű: a SZERELEM, a SZINDBÁD, a JELENIDÖ, AZ ÖTÖDIK PECSÉT, az ÁRVÁCSKA, a JUTALOMUTAZÁS nagy visszhangot keltett a hatá­ rokon túl is. Minden esztendőben van ígé­ retes pályakezdés, s az évi tizennyolc-húsz alkotás negyede a legmaximálisabb igé­ nyeket is kielégíti. Kár lenne félreverni a harangokat. Tekintsük úgy a mostani — szürkébb — periódust, mint az erőgyűjtés, a felkészülés, az akkumulálódás időszakát. Nem elfeledkezve arról, hogy a bírálato­ kat, melyek az „ébresztőt” sürgetik, ko­ molyan kell venni. Az államosítás óta három évtized telt el. Az irodalomban, képzőművészetben ennyi idő: porszem. A film — a huszadik század kifejezési formája — harminc esztendő alatt robbanásszerű változásokat él át, kí­ gyóként újul meg, szélesíti és gazdagítja kifejező eszközei tárházát. A magyar film mérlege 1948 és 1978 között kedvező. Nem frázis, ha a jubileumon leírjuk: élni tud­ tunk a lehetőségekkel, megteremtettük a szocialista magyar film bázisát és hagyo­ mányait, egyszóval bizakodva nézhetünk a további évfordulók elé. Veress József Utassy József: Csillagok árvája Első kötetének heves, robbanó, kemény sorai még évek múltán is itt csengenek a fülemben, s most — második könyvét ol­ vasva — figyelem ezt a konok költői vilá­ got, ezt a törhetetlenséget, ezt a ritka erőt. Soraiból megint a hűség csap meg, szavai­ nak mágiája felemel s magával ragad. Utassy a „megriadt remény”, a „hanyat­ lásvégi nyár” költőjeként visszaadja a zengést azoknak a szavaknak, amelyeket nem az idő, hanem az elgyávulás koptatott meg. Az ő „sisakos” apja „édes-egyetlen” hazája, vállalt elődei, „szemfedő földje”, májusos-szeptemberes szeretői, „idehazu­ dott” szabadsága egy már annyiszor meg­ álmodott országnyi otthon, ahová az ember — bárhol is van — mindig visszatérhet. A négy ciklusban megépített könyv hét év termését foglalja egybe, s a több mint ötven vers egy teljes, zárt költői-emberi világ térképét rajzolja meg. Tollát a Hiány vezeti, képeinek időtlen levegője van, nyel­ vi biztonsága lenyűgöző. Az első oldalak apa- és hazasiratóitól Utassy hitvalló „gyö­ nyörű Ráró”-ján vágtatunk a hol pajzán, hol könyörtelen, keserű szerelmes verseken át az „Őszvilágba”, a „nem marad más — csak az ének” megrázó csöndjébe, ahol mégis „száll az ének” : felszabadítón. A kötet mottója: a Petőfi- és a Rimbaudidézet egyúttal Utassy ars poéticája is: „Szabadság szerelem! / E kettő kell ne­ kem.” és „Mert ÉN — az mindig valaki más.” Izzó, pattanásig feszült, messianisz­ tikus soraiban körömszakadtáig ragaszko­ �dik egy megcsúfolt Hazához, az „idehazu­ dott” szabadsághoz, s éppen emiatt a pana­ szos, villámló szabadság- és hazaszeretet miatt mondom: Utassy nemzeti költő, nagy elődeinek, Petőfinek, Adynak méltó unokája. A magyar közéleti költészet egyik újabb figyelemre méltó alakja. Szóteremtésének, meghökkentő nyelvi leleményeinek legjava („hitfogyatkozás”, „remény romvitéze” „ragyogtuk egy­ mást”, „Ősz ül a zongoránál is: Bartók!”, „lombvisszavonulás”, „besúgó nádas”, „cí­ merárulás”, „virágletétel”, „gyümölcseles­ te” stb.) magával sodró. De akad néhány sikerületlen is. Egyetlen verset azonban rossz szájízzel olvastam: „A szerelem szé­ lén” címűt a szerelmes versek ciklusból. Modorossága miatt méltatlan társa a töb­ binek, nem is értem, hogyan kerülhetett ebbe az egyébként magas hőfokú, egysé­ ges kötetbe. A Csillagok árvájában Utassy József va­ rázslatos utat járt be, visszaperelte szá­ munkra az elveszített egyszerű emberi sza­ vakat, valami tisztaságot, s verseiben le­ mosakodva megint emberi arcunk lesz. A csillagkereső út mégsem volt céltalan: mert a megtalált csillagoknak nagy fényük, nagy árnyékuk van. Az egyiknél látni, a másiknál melegedni lehet. Hajnóczy Péter : M Amikor Hajnóczy Péter első kötete. A fűtő megjelent, a marginális Magyarország betűértő kisebbsége felkapta a fejét: megint akadt egy fiatal prózaíró, aki sze­ mérmes melegséggel tud szólni a kilátás­ talanság démonaival küszködő emberről? Akinek az írás nem stílusprobléma, hanem létkérdés?! S most, hogy második novellagyűjtemé­ nye is megjelent, az „M”, annak a félelem­ nek, hogy Hajnóczy az állatmeséket foly­ tatja majd, melyek egészen más ösvények­ re vezetnének, már nyoma sincs bennem. A hét elbeszélésből álló kötet egységes és lebilincselő. Az irodalom ritka pillanatai, amikor ilyen kérlelhetetlen, kegyetlen őszinteséggel szembesülünk önmagunkkal. A hét írás — mint hét mondat; valameny­ nyi egy Arctól indul el — kísértetiesen ugyanattól az arctól —, s végül, amikor búcsúzóul még látjuk egy pillanatra, már Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom Jóleső érzéssel hallgattam a Rádió „Egy ha­ zában” című adósa keretében dr. Fónod Zol­ tánnak, a csehszlovákiai Madách Könyvkiadó igazgatójának nyilatkozatát a csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadásról. Ugyanilyen jóleső érzéssel tapasztalom, hogy egyre szapo­ rodik a Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­ vák Szocialista Köztársaság közös könyvki­ adási egyezményének keretében megjelenő könyvek száma, amelyek tükrözik az egyre gazdagodó csehszlovákiai magyar irodalmat. E kötetek sorában érdeklődéssel olvastam ismerős. Írásait olvasva egy puszta síkon találjuk magunkat, a lábunk előtt valami tócsa: s eltorzult ábrázatunkkal az oly sok­ szor megidézett édeni víz fölé hajolva megrettenünk: Ki ez? Hajnóczy szigorú író, mint nem kevesen a pokoljárók közül. Novellái, mint a vizs­ gálati jegyzőkönyvek, első pillantásra „száraz”-nak tűnnek, a szavak fegyelme­ zettek, hidegek és mindenáron pontosak akarnak lenni. A „Hány óra?”, „A fuva­ ros”, „A véradó”, a „Mandragóra” című novelláknak már a harmadik sorában meglepve tapasztaljuk: bent vagyunk, szinte tapintatlanul bent, egy emberi test­ ben, csupa vörös körülöttünk minden, lát­ juk a lezúgó vért, halljuk a szív dobbaná­ sait, érezzük az erek dagadását. . . és me­ nekülve még, tudjuk, ez a kihallgatásra váró M., ez a munkába induló M., ez az ablak mögött ülő M. . . ezek mi vagyunk. Egy másik Magyarország. És megkezdődi' Hajnóczy oknyomozása: mint egy bűnügyi regény, izgalmasan, szívósan elindul egy történet, melyben a hős újra és újra megkí­ sérli, hogy visszataláljon. A „Hány órá”­ ban M. a kihallgatás, a felelősségrevonás (!) után rádöbben, hogy neki nincs karórá­ j a . . . Egy másik írásban a „helybeliek­ nek” pontosan szállító fuvarosnak kiszol­ gáltatva, „gőggel sebezve” M. a szabadulás lehetőségét k eresi. . . Amikor a „Hány óra?” végén M. arra az elhatározásra ju t, hogy „ő is vesz” egy karórát, amikor „A fuvaros”-ban M. és felesége „kezet szeret­ nének nyújtani”, elszorult torokkal felke­ lünk a székből, és szégyenkezve kiakaszt­ juk ajtónkon a riglit. S a „Mandragórá”ban a kényszerűen fantasztikus telefonbe­ szélgetés, mely valójában a két kagyló kö­ zötti zsinór hosszáról szól; a címadó novel­ la görcsös erőfeszítése, hogy plusz-mínusz egy percben, a „kinyitott” belső időben, önmaga történetén át eljusson a „jobb len­ ne két győztes” szelídségéig, mindez azt sugallja, hogy a méltóság visszaperlése ku­ darc ugyan, de szent. A „Szertartás” az idő és az ember törté­ nete. Szokatlan képszerűsége az oly sok­ szor megtagadott képzelet újabb katarzisa. Hajnóczy Péter stílusa a szemérem, ön­ fegyelmével szinte egyedül áll. Besorolha­ tatlan író, akinek kell az igazság, s elég bátor is ahhoz, hogy megküzdjön érte. Bí­ zom abban, hogy tovább fog jutni a valla­ tásban. S hogy „a lehetetlen megvalósítá­ sának ragyogó kudarcai”-t bírni fogja az utolsó mondatig. Hajnóczy Péternek honvágya van, pedig Magyarországon él. Aki érez valami ha­ sonlót, olvassa őt. Krasznahorkai László Csanda Sándor Szülőföld és irodalom című művét. A kötetnek a régi magyar irodalommal fog­ lalkozó fejezetében a mai Szlovákia területé­ nek magyar irodalmi hagyományait tekinti át a szerző. Ovashatunk itt többek között a Nyit­ rán megtalált becses művelődéstörténeti em­ lékről, a Jókai-kódexről, a széles olvasókö­ zönség előtt kevésbé ismert Bornemissza Pé­ ternek felvidéki tevékenységéről, Batsányinak Kassán kibontakozó forradalmi költészetéről, Csokonai Vitéz Mihálynak pozsonyi és komá­ romi kapcsolatairól, valamint arról, hogyan tükröződnek Jókai pozsonyi és komáromi él­ ményei regényeiben. Utóbbiakat éppen azért emeltem ki a fejezeten belül, mert munkássá­ guknak a mai Szlovákia területéhez fűződő szálait hangsúlyozottan fogalmazza meg a szerző. Csanda tanulmánykötetének ez a része el­ sősorban abból a szempontból jelentős, hogy a szlovákiai magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé teszi azokat az irodalomtörté­ neti értékeket, amelyeknek ismerete hozzátar­ tozik az általános műveltséghez. A kötet második fejezete a csehszlovákiai magyar irodalom négy képviselőjével ismer­ teti meg olvasóit. Ez a kor természetesen ko­ rántsem teljes. A részletes irodalomtörténeti portrék azonban önmagukban is jelentősek, hiszen a magyarországi olvasónak éppen iro­ dalmunk ezen területéről van a legkevesebb ismerete. Csanda Sándor kötetéből megtudjuk, hogy Sebesi Ernő (1893—1944) szépprózája az „ál­ lamfordulat” utáni időszakban, a két világhá­ ború között bontakozott ki, hogy versesköte­ tekkel indul, elbeszéléseinek témáját I. világ­ háborús „élményei” adják, s hogy hősei a tár­ sadalom „megrúgott emberei”; de megismer­ jük mint drámaírót is. Átfogóan ismerteti a szerző a stószi író, Fábry Zoltán életútját (1897—1970), ki kétség­ telenül a szlovákiai magyar irodalom legki­ emelkedőbb képviselője. Képet kapunk a kri­ tikus Fábry fejlődéséről, az Út szerkesztőjéről (1931-től), a romániai Korunkban (1926-tól) is rendszeresen publikáló esszéíróról, a nemzeti hagyományok fontosságát hirdető íróról, az 1948-ban biztató, a népek és kultúrák tisztele­ tét hirdető, s az 1954-től ismét rendszeresen, a legkülönbözőbb területen publikáló íróról. Csanda következő írása Balogh Edgár Hét próba című munkájával foglalkozik. Ez az írás nemcsak azért fontos, mert megismerjük a Sarló mozgalom kibontakozásának, fejlődé­ sének fontosabb állomásait, hanem azért is, mert ezzel a témával esszéirodalmunk eddig nemigen foglalkozott, pedig a Sarló mozgalom — ez év augusztusában ünnepeljük megala­ kulásának 50. évfordulóját — kiváló keret volt a nemzetiségi gondok és az általános tár­ sadalmi kérdések haladó szintézisére. A Duba Gyula elbeszélései című tanulmány­ ból vallomásos, lírikus hajlamú írót ismerünk meg. Csanda Sándor áttekinti Duba eddigi életművét, részletesen elemzi szatirikus írá­ sait, a súlyos mondanivalókat, lelki vívódáso­ kat tartalmazó novelláit, Szabadesés (1969) cí­ mű kisregényét. (Csak sajnálni tudjuk, hogy nem foglalkozik a művet megillető részletes­ séggel Duba Gyula és a szlovákiai magyar iro­ dalom kiemelkedő alkotásával, a Vajúdó pa­ rasztvilággal. S kár, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom többi bemutatásra érdemes képviselőjéről nem olvashatunk a Szülőföld és irodalom című kötetben.) A harmadik fejezet az irodalmi kapcsolato­ kat, a csehszlovákiai magyar, valamint a szlo­ vák, cseh és más szláv népek kapcsolatát, a magyarországi és romániai magyar irodalom között kibontakozó kapcsolatokat mutatja be. Olvashatunk Balassi Bálint és a horvát pet­ rarkisták költészetében megtalálható petrar­ kista motívumok egybevetéséről, Szenczi Mol­ nár Albert zsoltárainak szlovák fordításáról (mely az első szlovák nyelvű verseskönyv), Fábry Zoltán és a Korunk közötti kapcso­ latról. Részletesen szól Csanda Emil Boleslav Lu­ kácnak a magyar—szlovák irodalmi kapcso­ latok elmélyítésére irányuló törekvéseiről. Mindaz, amit Csanda Sándor erről a témáról ír, arról győzi meg olvasóit, hogy a magyar— szlovák kapcsolatok ápolása terén még nem használtunk ki minden lehetőséget. Megemlítendő a kötet egyes fejezetei közöt­ ti szerkezeti egyenetlenség. Kétségtelen a régi magyar irodalom jelentősége, de ennek ará­ nyaiban is hangsúlyozott volta (102. oldal) még inkább szembetűnővé teszi a csehszlová­ kiai magyar irodalom szűkös bemutatását. (52. oldal.) Csanda Sándor könyvének legfőbb jelentő­ sége, hogy a szlovákiai magyar irodalom ré­ gebbi és újabb kori részének tárgyalásával, bemutatásával olyan ismereteket nyújt a szlo­ vákiai magyar olvasóközönségnek, amelyek­ hez az eddig csak szűkösen jutott, s amelyek elengedhetetlenül fontosak saját kultúrájuk jobb megértéséhez. (Madách 1977.) L. K. M. 29 �Vita egy „befejezetlen műről” Schneider Miklós recenziójában (melyet Réti R. László munkája — „A Rimamu­ rány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársa­ ság története 1881—1919” — kapcsán a Palócföld 1978/1. számában publikált) a legfeltűnőbb az, hogy írója valójában fi­ gyelmen kívül hagyta a szóban lévő könyv vizsgálati perspektíváját, tematikai rend­ jét, és a gazdag összefüggéslánc csupán egyik (salgótarjáni) komponensének látó­ szögéből ítélve vont le a problematika egészére érvényesnek vélt, így természete­ sen a mű szemléletének is alapvetően el­ lentmondó következtetéseket. Bizonyítják ezt a kritikus adott megol­ dást opponáló kérdései, vonatkozó válaszai, továbbá a tudományos teljesítménytől a módszerekig terjedően megfogalmazott el­ várásai, melyekben a könnyed felszínes­ ség, vagy éppen a bonyolult történeti fo­ lyamatok mechanikus leegyszerűsítésére való hajlam tükröződik. Aligha kell pl. bizonyítani, hogy a Ri­ mamurányi Vasmű több elődvállalatnak a könyvben leírt egyesülési folyamata ered­ ményeként 1881-ben alakult, s hogy a Ta­ nácsköztársaság időszaka az ország, nem­ különben a nagyvállalat történetében in­ dokolt korszakhatár. Elfogadhatatlan feltételezés tehát, hogy a proletárdiktatúra időszakára vonatkozó (VIII.) fejezet meg­ írásában a szerzőt olyan meggondolás ve­ zette volna, hogy így „a műnek hatásos be­ fejezést adhat”. A kutató főként nem a megelőző helytörténeti irodalom „hézagainak” további részletekkel való egyszerű kitöltésére tö­ rekedett, jóllehet a gazdag és sokszínű for­ rásanyag (amely elkerülte a recenzens fi­ gyelmét, miként a Liptay-féle jelentés kri­ tikája itt és más helyütt a Tetmajer-féle feldolgozás. .. ) erre lehetőséget adott. A szerző alapvető szándéka a „rimai” mun­ kásság osztályszerveződésének útját több tekintetben befolyásoló tényezők dialekti­ kájának, és e proletárforradalomba torkol­ lott folyamat összefüggéseinek feltárása, s mindezzel kölcsönhatásban a tanácsköz­ társasági események — önálló minőséget hordozó kérdéscsoportjának — elemzése volt. A recenzens egy helyütt a helyismeret, a helytörténet fontosságát, a „steril”, a „lombik’ -megközelítés elutasítását han­ goztatja, helyesen, miközben másutt ön­ nön követelményeinek ellentmondva azt állapítja meg, hogy „a Rima legnagyobb üzeme a salgótarjáni acélgyár volt”. E közlés, jóllehet tartalmában sem helytálló, a munka szemléletétől — az önkényes „rangsorolás” — eleve idegen is. A bírált mű a Rimamurány-csoportosu­ lást alkotó termelőegységek „önsúlyát” a nagyüzemi munkamegosztás szervesen egymásra épült rendszerében, az összmű­ ködés hatékonysága szempontjából vizs­ gálta. Annak, az objektív feltételektől meghatározott, a szubjektív tényezőktől pedig erőteljesen befolyásolt folyamatnak a részeként, melynek — az irodalomban A szerzőnek a könyve ismertetéséhez fűzött megjegyzéseiből az de­ rül ki, hogy félreértette az ismertetés alapgondolatát, illetve egyes megállapításait — amint ez hasonló esetekben máskor is elő szokott fordulni. A Palócföldben megjelent ismertetésem nem lépett fel ugyanis olyan elemző bírálat igényével, amely a mű alapvető tartalmi-formai elemeit boncolgatja. Csupán annak a hiányérzetnek a körvonalazását kísérelte meg, mely a könyv kapcsán támadhat az olvasóban. Egy olyan könyv kapcsán, amely címével azt ígérte, hogy sok eddig megválaszolatlanul maradt kérdést fog tisztázni. Az ismertetés azt próbálta felvázolni, melyek lehetnek azok az okok, amelyek miatt az egyébként kitűnő és színvonalas mű elolvasása a nógrádi olvasóban hiányérzetet kelthet. (Nyilván e vázlatosan felsorakoztatott néhány gondolat kelthette azt a benyomást a szerzőben, hogy „könnyed felszínességgel” megírt bírá­ lattal áll szemben.) Az említett hiányérzet korántsem merült volna fel, ha a mű olyan cím alatt jelenik meg, mint pl.: „Egy magyarországi nagyüzem mun­ kásságának osztállyá szerveződését befolyásoló tényezők a századfor­ dulón”. Egy ilyen, tisztán elméleti kérdések fejtegetésére utaló cím ol­ jórészt nem felvetett — mozgástörvényei érvényesülése, konkrét megnyilvánulásai révén a Rimamurányi Vasmű a hazai fe­ ketekohászat vonzásközpontjává, a ma­ gyarországi kapitalizmus egyik tartóoszlo­ pává, nemkülönben a nemzetközi nagytő­ ke kelet-európai méretekben sem lebe­ csülhető nagyságrendű bázisává emelke­ dett. A téma ilyen felfogása, fő vonulatainak, a regionálishoz, az országoshoz és a tá­ gabb horizontú összefüggésekhez történt indokolt kapcsolása, az e keretben folyta­ tott vizsgálódás — ellentétben az egyolda­ lú helyi megközelítéssel — tette csak le­ hetővé „az általánosítható törvényszerűsé­ gek vagy következtetések megfogalmazá­ sát”. Ám az e szemlélethez adekvát meg­ oldásokat, az alkotómunka szükségképp legsajátabb attributumait a recenzens — méltatlan felszínességgel — valamiféle el­ hallgatott forrásokból vélte eredeztetni; minden bizonyítás nélkül. Így a szóban volt reflexiók, továbbá e' „vitriolos”, megalapozatlanul sugallt felté­ telezés tükrében már különösen indokolt az a kétely is, hogy vajon ismeri, érti, s jól érti-e Schneider Miklós a könyv „kvan­ tifikációit” (de mennyiben mértékadóak egyéb meglátásai, pl. a tudomány és a tö­ megek kapcsolatáról, melyet — nagyvo­ nalúan — az általánosságig szimplifikál). A kritika legvitathatóbbnak ítélt elemei közül csupán néhányat idéztünk fel. Egyet­ értünk viszont a recenzenssel, hogy a vizs­ gált téma ismeretlen részleteinek feltárá­ sa további feladatokat ró a kutatókra. Réti R. László vastán senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a műben helyi vonat­ kozások rendszeres és módszeres felsorakoztatását keresse. A szerző azt írja megjegyzéseiben, hogy nem volt célja a „helytör­ ténet hézagainak kitöltése”. Ez így rendben is lenne, de érdemes ennél a megjegyzésnél egy pillanatra megállnunk:ez a megállapítás ugyanis arra utal, hogy a szerző is magáévá tesz egy torz elképzelést. Azt ugyanis, hogy a helytörténet valami más, az országos történetírástól különálló műfaj, amelyet helyi szerzők jól-rosszul művelnek és amely így kiegészítésre szorul, arra hogy a szakemberek időnként helyreiga­ zítsák, kipótolják hiányosságait. Ezzel szemben: világosan kell látnunk, hogy a helytörténet szervesen beleépül az országos történetbe, és így mindazok a szakemberek (le­ gyenek bár központi tudományos intézetek munkatársai, vagy más ku­ tatók) helytörténeti tevékenységet folytatnak, akik helyi kötődésű té­ mák feldolgozását (amilyen pl. egy üzemtörténet is) tűzik ki célul. Ha viszont a helyi kötődés az egész mű szerves részét képezi, mintegy alapja annak, akkor kínos gonddal kell a szerzőnek ügyelnie arra, hogy a helytörténeti adatokat, adalékokat a valóságnak messzemenően megfelelő módon egymáshoz is viszonyítva, arányosan használja fel. Ha valóban túlzás és pontatlanság is azt állítani, hogy a salgótarjáni gyár volt a Rimamurányi Részvénytársaság legnagyobb üzeme, a könyvből azonban még ez sem világlik ki. Annyira túlsúlyban vannak ugyanis az ózdi adatok. Mintha először az ózdi gyár történetét dolgoz­ ta volna fel a szerző, és ezt egészítette volna ki a Rima történetévé. Ez persze csak feltevés, gyanú, amelyet természetesen nem lehet, de nem is kell bizonyítani. Éppúgy, mint ahogy nem kell bizonyítani az elhallgatott források kapcsán az ismertetésben felvetett „sanda gya­ nút” sem. Az ismertetés írója kereste ugyanis, de nem találta az egyes említett fejezetek jegyzeteit, ebből szűrte le — kétségtelenül bizonyí­ tás nélkül — feltevését (nem állítását!). A szerzőnek még egy megjegyzése érdemel említést. Az ugyanis, hogy általánossá egyszerűsítettnek minősíti mindazt, ami az ismerte­ tésben a tudomány és a tömegek kapcsolatáról olvasható. Erről csak annyit: az ismertetésben nem általában a tudományról van szó (ha így lenne, valóban túlzott leegyszerűsítésnek lehetne nevezni), hanem „csak” a történettudományról, amelyről viszont közismert, hogy tar­ talmánál, jellegénél fogva számos szálon kötődve és számos csatornán hatva — minden más tudománynál hathatósabb — eszköze a tudatfor­ málásnak, ezért szükséges, hogy a történész, ha egy adott helyhez kö­ tődő művet ír, törekedjék kihasználni azokat a lehetőségeket, melyek révén műve elolvasásában szinte érdekeltté teheti az adott helyen élő­ ket, és ezáltal tudományos tevékenységének eredményei a helyes tör­ ténelmi tudat kialakítása érdekében minél szélesebb körben válhatnak közkinccsé. Schneider Miklós 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fd27cc8e5e2df1d678a81dce6e56abf7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a3b93adba8206d21ea6409321e515b07.pdf b1a8bb53af2f9343babb5367fa884b05 PDF Text Text 19785 Nemzetiségiek Nógrádban A kistermelők hétköznapi gondjairól Pihenés, üdülés Vihar Béla köszöntése Csanády János, Banos János, Bezzeg János, Ketykó István, Lelkes Miklós, Tamás István versei, Laczkó Pál, Szombathy Viktor, Tímár Máté prózai írásai A grafika lehetséges útjai Egy elfelejtett sztrájk A nógrádsipeki hegedűs PALÓC FÖLD Beláthatatlan ideje munkálkodunk azon, hogy parányi részleteit is megismerve, mind emberarcúbbá formáljuk a világot, amelyben élünk. Nemzedék lép nemzedék nyomába, s az emberi szellem gaz­ dagodásával mind erősebbé, lényegünktől mind elidegeníthetetlenebbé válik a tudatos jövőépítés erénye, a messzire tekintő teremtő akarat, az utódló generációk szebb és jobb sorsáért vállalt felelősség. Ha túlzás lenne is azt állítani, hogy bármit is cselekedve, figyelmen kívül hagyjuk önös (itt és most érvényes) érdekeinket, mégis: egy jobb jövő hitében teremtjük újjá, ápoljuk, nemesítjük életlehetőségeinket (s egyben szükségszerűen magunkat is, hiszen e folytonosan előreha­ ladó mozgás másként elképzelhetetlen lenne), így épül-jobbul je­ lenünk, s igyekezünk épülni-jobbulni mi magunk is — nem kis rész­ ben attól a hittől is vezetve, hogy a nyomunkba érkezők méltó elő­ deiknek tekintenek majd. De vajon világot teremtő mindenttevésünk apróbb-nagyobb gond­ jai, örömei közepette — különösen, amikor bőrünk alól még manap­ ság is nemritkán türemkedik elő romboló rosszabbik énünk — jut-e mindannyiunknak elég idő arra, hogy belássuk: tulajdonképpen mai esendőségeinket ismerjük be, megvalósíthatónak vélt eszményi ön­ magunkra és eszményi önmagunk ideális megvalósítására (a körül­ mények magunkhoz hasonítására) gondolunk, amikor az eljövőket és elkövetkezendőket emlegetjük. S csupán idő kérdése-e ez? Hiszen, TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �ezt tudatosítani annyit jelent, hogy jelentősen lerövidül az út, amely önmagunktól — önmagunkhoz vezet. Milyen messze is vagyunk hát tulajdonképpen — önmagunktól? Természetesen: történelmi koroktól, társadalmi formációtól, föld­ rajzi helyzettől, konkrét személyiségjegyektől, s ki tudja, még hány befolyásoló tényezőtől függően — ki-ki különböző távolságra. S eze­ ket mind figyelembe véve is, mi valamennyien szüntelenül elmarad­ va az eszményitől, amely, mint a síkvidéken fel-feltűnő délibáb, hol közelebbinek, hol távolabbinak mutatja magát. A különbség pusztán (lényegre mutatóbban: azonban) abban van, hogy ezt a tüneményt mi magunk teremtjük meg újra és újra, s toljuk előre-hátra az idő végtelenségéig — ismereteink és önismeretünk, tudásunk és öntuda­ tunk, hiányérzetünk és önérzetünk, hitünk és önhittségünk, akara­ tunk és akaratosságunk arányának és erejének megfelelően. Felnőtté mindig azokban a pillanatokban tudtunk válni —, s e „pillanatok” akár tíz évekig tágíthatóak —, amikor az emberi fejlő­ dés legésszerűbb, legtöbbünk számára gyümölcsöző útját felismerve, egyeztetve a kor, a társadalom, és nemzet, közösség és egyén érdekeit, hinni tudtunk, mert volt okunk hinni abban, hogy személyiségünk intenzív fejlesztése, képességeink cselekvő kiteljesítése ön- és közér­ dek, belső és külső törvény. Ma ilyen időket élünk. Nem konfliktusmentesen persze, hiszen, a haladás irányát meghatározó elveknek éppen általunk kell megva­ lósulniuk, s mi sem vagyunk mentesek — ha más mértékben is — elődeink fogyatékosságaitól. Ma még. Mert kétkezi dolgozók és hi­ vatali íróasztal mögött ülők, szerszámmal és tollal teremtő milliók szellemi gazdagodása, növekvő felkészültsége, közéletvágya, (ön)tudatosuló cselekvései mutatják a reményt keltő holnapot. Amikor még közelebb kerül egymáshoz jelen és jövő. Amikor hitünk, elhatározá­ sunk, képességeink és tetteink folytán még kevesebb feladat megol­ dását hárítjuk át — az utókorra. Kassai-Végh Miklós 19785 TARTALOM 3 Marczinek István: Nemzetiségiek Nógrádban 3 Kő-Szabó Imre: Több nyelven... 5 Kelemen Gábor: Kistermelők — nagy gondok 8 P. A.: Szembesítés 2. 9 Turcsányi Miklós: Üdülőövezet 11 Vitam et sanguinem (Veress) 13 Vihar Béla köszöntése Vihar Béla: Profán prédikáció, önarckép 13 Laczkó Pál: Rovancs 14 Ketykó István: Rég elrobogott már, Nem figyeltünk 14 Banos János: Anyám a szívemet 15 Lelkes Miklós: Erdő 15 Bezzeg János: Suhanc-dal 15 Tímár Máté: Szabadszombat 18 Tamás István: Útszéli 18 Szombathy Viktor: Aki hajót álmodott 20 Csanády János: Magányos favágó, Ami elomlott 21 Bereczky Loránd: A grafika lehetséges útjai 22 Belitzky János: Egy elfelejtett sztrájk 24 Nagy Zoltán: Palóc arcok. A nógrádsipeki hegedűs 25 A szocialista realista filmművészet új útjai. (Veress József) 26 Az üzemi demokráciáról (Jánoska László) 27 Vihar Béla: Egy katona megy a hóban (Csongrády Béla) 28 Lengyel Péter: Cseréptörés (Laczkó) 29 Soós István: Csapadi Csaba: Az Anonymus-kérdés 30 Nógrád megyei iparművészek kiállítása (T. E.) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A borítón és belső oldalakon az V. salgótarjáni nemzetközi mű­ vésztelepen részt vett lengyel képzőművészek — Janina Biala Szypula és Ferdinánd Szypula — művei. (Fotó: Kulcsár József) A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Chválla Emil mb. igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.19991 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Nemzetiségiek Nógrádban Köztudottan ez év őszén kerül sor a hazánkban élő mintegy félmillió nemzetiségi — délszláv, német, szlovák, román — állam­ polgár életében jelentős esemény, a nemzetiségi kongresszusok megrendezésére. Nem csekély érdeklődéssel (érdekeltséggel) te­ kint e jelentős történések elé Nógrád megye sem, hiszen négy járásának 24 községében élnek szlovák, illetve német ajkú lako­ sok — ami megközelítően tízezer főt, a megye lakosságának több mint négy százalékát jelenti. Legtöbben a rétsági járás területén találhatók, ahol arányuk 35—38 százalékra tehető. A Nógrád megyei nemzetiségi települések általában a kis­ községek kategóriájába tartoznak, földrajzi és gazdasági adott­ ságaik más településekéhez hasonlóak — sajnos, meglehetősen kedvezőtlenek. Éppen ezért is tekintjük nagy eredménynek, hogy az MSZMP lenini nemzetiségi politikájának megfelelően a me­ gyére jellemző politikai, gazdasági, kulturális fejlődés minden jegye érzékelhető ezekben a községekben. A közös élet, a közös felelősség, a közös munka fokozatosan eltüntette a múltban oly sokszor tapasztalt nacionalista nézeteket, a magyar lakosság tá­ mogató érdeklődéssel kíséri a nemzetiségiek anyanyelvi kultúrát ápoló, megőrző, fejlesztő tevékenységét; jövedelmük növekedése, életszínvonaluk, életkörülményeik és általános műveltségük emel­ kedése a magyar összlakosságéval megegyező ütemű és mértékű. A nemzetiségek által lakott települések általános fejlődése kü­ lönösen az utóbbi években gyorsult meg jelentősen: az V. ötéves tervben Nógrád megye e községeinek fejlesztésére 23,5 millió forintot, ugyanitt felújításra 17 millió forintot irányoztak elő. Ennek az összegnek több mint fele az oktatási és egészségügyi célkitűzések megvalósítását szolgálja, a felhasználás időarányo­ san, ütemesen folyik. Az életkörülmények javulásának és a műveltségi szint emel­ kedésének is köszönhető, hogy megyénk nemzetiségi lakosai mind bátrabban élnek az alkotmányban biztosított jogaikkal, egyre tevékenyebb részt vállalnak környezetük formálásában, aktívabb szerepet vállalnak a közéletben — a gyakorlat igazolja, hogy valóban a társadalom egyenrangú tagjaiként vesznek részt a szocializmus építésében. Képviseletük a választott testületek­ ben számarányuknak megfelelően biztosított: a nemzetiségi köz­ ségek képviseletéhez viszonyítva a tanácsban 33, a végrehajtó bizottságban 30 százalékos, a népfrontbizottságokban pedig több mint 50 százalékos arányban vannak jelen. Azt is jelenti ez, hogy a tanácsok és népfrontbizottságok vezetői között jelentős számban találkozhatunk az anyanyelvűket is jól beszélő nemze­ tiségiekkel. E képviseleti arányokon túl természetesen az első­ sorban a népfrontbizottságok által szervezett különféle összejö­ vetelek, bizottsági ülések, falugyűlések és egyéb tanácskozások igazolják, hogy nemzetiségi községeinkben is egyre tartalma­ sabbá válik a szocialista demokratizmus; a magyar és nemzeti­ ségi lakosok közös közéleti tevékenysége egyértelműen a szocia­ lista nemzeti egység erősödéséről tanúskodik. A nemzetiségi lakossággal kapcsolatos feladataink megol­ dását jelentős mértékben megkönnyíti, hogy az utóbbi időben szoros kapcsolatot alakítottunk ki a nemzetiségi szövetségekkel — aminek elsődleges célja az volt, hogy még intenzívebbé te­ gyük a nemzetiségi lakosság anyanyelvi kultúrájának fejleszté­ sét, hatékonyabban érvényesítsük a nemzetiségi politika lenini elveit. Az elmúlt évek során az érintett községekben jelentősen javultak a közoktatás és közművelődés tárgyi feltételei. Nógrád megye 24 nemzetiségi községéből 22-ben működik óvoda, melyek közül az igényeket figyelembe véve hatban a nemzetiségi nyelv használatos. Általános iskolai nyelvoktatás folyik 13 iskolánk 51 tanulócsoportjában, s igen nagy gondot fordítunk a nyelv­ oktatáshoz szükséges speciális segédanyagok beszerzésére. A nemzetiségi lakosság megnövekedett kulturális érdeklődése és igénye megkövetelte, hogy körültekintően bővítsük a szabadidőeltöltés kulturális lehetőségeit. Báziskönyvtár alakult Rétságon a nemzetiségi könyvtárak választékos ellátása érdekében, a me­ gyei tanács évi negyvenezer forintot biztosít a nemzetiségi könyvtárak folyamatos feltöltésére. Az anyanyelvi kultúra ápolásának legnépszerűbb formái az öntevékeny művészeti csoportok, énekkarok, tánccsoportok, Rö­ pülj páva-körök, népi zenekarok — fejlesztésük, rendszeres sze­ replésük biztosítása fontos közművelődési célunk. Említésre méltóan fejlődnek a bánki, a legéndi, a nógrádi, a nézsai, a terényi, az erdőkürti és a vanyarci nemzetiségi együttesek, me­ lyek közül nem egy vált már ismertté határainkon túl is; Bánkon évek óta sikeresen működik a szlovák folklórt bemutató múzeum. A nemzetiségi kultúra ápolásának jelentős eseménye a Nógrád megyei nemzetiségi hetek rendezvénysorozata, melynek keretében nemzetiségi bemutatók, könyvankétok, anyanyelvi író-olvasó találkozók körítik a központi rendezvényt, a bánki nemzetiségi napot, amely egyben megyénk politikai életének is egyik jelentős eseménye. A nemzetiségi lakosság anyanyelvi ismereteinek fejlesztését hasznosan segítik elő a szlovák, illetve német nyelvű kiadványok: a Ludové Noviny, a Nas Kalendár és a Deutscher Kalendár. Jelentős az érdeklődés a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által szervezett ún. kultúrkörutak műsorai iránt, me­ lyeken alkalmanként több százan vesznek részt. A nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítása a párt-, tanácsi szervek és a Hazafias Népfront szerveinek közös feladata: e fontos politikai feladat folyamatos megvalósításában kiemelke­ dő állomást jelentenek a nemzetiségi kongresszusok. A nemzeti­ ségiek által lakott községek népfrontbizottságainak mozgalmi munkáját a megyei elnökség ez év áprilisában tárgyalta meg, majd feladattervet fogadott el a nemzetiségi kongresszusok tar­ talmi és szervezeti előkészítésére. A feladattervet ismertették a népfront titkári értekezletein, amelyen a szlovák és német nem­ zetiségi szövetségek képviselői is részt vettek. Szeretnénk elérni, hogy a legkülönfélébb rendezvényeken — nemzetiségi hetek, nemzetiségi olvasótábor, béke- és barátsági rendezvények, klubfoglalkozások, anyanyelvi oktatás, szülői értekezletek — szé­ leskörűen méltassák e kongresszusok politikai jelentőségét. Közvetlen tapasztalataink igazolják, hogy a megyében élő nemzetiségi lakosság közérzete jó, a magyar és a nemzetiségi anyanyelvű állampolgárok összefogva, közös erővel dolgoznak a szocialista nemzeti egység nevében társadalmi és nemzeti céljaink eredményes megvalósításáért. Az elkövetkező hetek, hónapok, a nemzetiségi kongresszusokra való felkészülés és a kongresszus eredményeinek megvitatása, úgy gondolom, még erősebbé teszi a megyében élő nemzetiségek és a magyar lakosság közötti öszszefogást, a testvéri együvétartozás tudatát, a szocialista nemzeti egység megszilárdítását. Marczinek István Több nyelven... „Stratila som pártu, zeleni veniec Najsol mi ju druzba, svárny mladenec. Száll a dal a bánki tó víziszínpadáról és perdül a színes harangszoknya, szól a nóta szlovákul, németül, magyarul. A színpad kö­ rül több ezer ember nézi a műsort. A kö­ zönség soraiban öregek, fiatalok, kíváncsi vá­ rosiak vegyesen. „Die Lieb’ allein ist schult daran, Das ich jetzt sterben mus.” 3 �Van, aki nem érti a dalok szövegét, csak a zenét hallgatja és csodálja a menyecskék ékes főkötőit, van aki halkan a színpadon éneklőkkel dúdol, vagy öreges, értő mosolylyal bólint a sorok végén. Férfiak állnak a tömeg szélén, fekete bársonynadrág, fehér, kisgalléros vászon­ ing rajtuk és a fekete kalapok alól összehú­ zott szemmel néznek a fejek fölött a szín­ padra. Az idén tizenkettedik alkalommal tartották meg a Nógrád megyei nemzetiségi napok rendezvényeként a nemzetiségi találkozót a festői szépségű, szlováklakta településen, Bánkon. * —Podte zajtrá, vtedi tu bude tajomnik a pizhováranie sa — mondja a tanácselnök az öreg, kék kötényes bácsinak, aki levett kalap­ pal, tisztességtudóan áll az ajtóban, amikor belépek. — Én nem értem, amit mondott. Lefordí­ taná? — kérem az elnököt. — Szívesen. Az öregnek valami adóval kapcsolatos gondja van. Azt mondja, hogy megváltozott a földjén a művelési ág, és rosszul számolták ki az adóját- Mondtam ne­ ki, jöjjön holnap, itt lesz a titkár és megbe­ széljük. — Kötelező az elnöknek tudnia szlovákul is? — Nem hiszem. Legalábbis, amikor idejöt­ tem dolgozni, erről nem esett szó. Később jöttem rá, hogy segíti az embert. Jó, ha va­ laki tudja a tanácsnál a másik nyelvet is. — Volt már arra példa, hogy szlovákul ír­ ták a beadványt? — Persze, nem is egy esetben. — És a válasz? — Azt magyarul. — Kik beszélik a községben a szlovák nyelvet? — Inkább az idősebbek, egymás között. De velem is így beszélnek. A falugyűlésen meg a választásokkor, a jelölögyűlésen fordult elő, hogy a felszólaló magyarul kezdte, nehezen ment neki, átváltott hát az anyanyelvére. Le­ fordítottuk ugyan, bár a többség így is, meg úgy is értette. — A fiatalok? — Azok inkább csak értik, de keveset be­ szélnek. „Passzív szókincsük van”, így mond­ ták egyszer egy vizsgálatnál. Ok a szlovákból inkább a zenét meg a táncot kedvelik. Van itt tánccsoport is, meg kórus is. Szerepeltek egyszer a tévében. Úgy énekeltek, meg tán­ coltak, mintha most jöttek volna Szlovákiá­ ból... * Hazánk lakosságának mintegy 3 százaléka nemzetiségi állampolgár. A nagyobb nemze­ tiségi csoportoknak önálló nemzetiségi szövet­ ségeik vannak, így a Magyarországi Dél­ szlávok Demokratikus Szövetsége, a Magyar­ országi Német Dolgozók Demokratikus Szö­ vetsége, a Magyarországi Szlovákok Demok­ ratikus Szövetsége. Minden nemzetiségi szö­ vetség önálló, saját nyelvű lapot jelentet meg. A könyvtárakban közel 200 ezer könyv ta­ lálható a nemzetiségiek nyelvén. A Magyar Rádió pécsi stúdiója szerb-horvát és német nyelven, a szolnoki stúdió kísérleti jelleggel szlovák nyelven is sugároz műsort. * Korán reggel van, még nincs öt óra. Lega­ lább tízen várakoznak a buszra. Férfiak ak­ tatáskával, kendős néni sárga műanyag sza­ tyorral, asszonyok szótlan álmossággal, fiata­ lok farmerben. Mind többen gyülekeznek. — Jó reggelt! Dobré ráno! — Utazunk? — Igen. — Hová? — Na esztéká. — Csak nincs baj? — Most idem röggönre. Fáj a gyomrom. — És maga? — Pracovat. Délelőttös vagyok, sok a mun­ ka. * Nógrád megyében 24 községben élnek szlo­ vák és német ajkú nemzetiségiek. Még a XVIII. század elején, a törökök ki­ űzése után települtek a megye területére. Nagyrészt elnéptelenedett falvakba költözteK ide északról. A kutatások szerint nem terv­ szerű telepítésről, hanem inkább spontán át­ költözésről volt szó. (A legtöbb esetben még inkább jobbágyszökésről.) Attelepülésükhöz földesúri érdek is fűződött, mert a török el­ vonulásával itt maradt a föld, de nem volt, aki megművelje, hiszen a lakosság elpusztult vagy elmenekült. A földesurak így különböző kedvezményeket biztosítottak az áttelepülők­ nek. Telket, házat vagy házhelyet adtak, erdőrészt, legelőhasználatot. Ezen túl pe­ dig biztosították számukra a lutheránus val­ lás szabad gyakorlását. (Az északról érkezők­ nek ugyanis legnyomósabb okuk a szökésre a vallási üldözés volt.) Az áttelepülés során azonban nem falukö­ zösségek, hanem családok érkeztek a megye területére, akik így szokásaikat, hagyományai­ kat csak részben tudták megőrizni. Az új környezet meghatározó volt és alkalmazkodást kívánt. A nemzetiségek történelme ettől kezdve együtt formálódott a környezetükben élő magyarokéval. * Az MSZMP XI. kongresszusának anyagá­ ban olvasható: „a nemzeti összefogás fontos eleme a hazánkban élő nemzetiségek állam­ polgári egyenrangúsága. A hazánkban élő nemzetiségiek egyenrangú állampolgárokként vesznek részt az egész népet átfogó építő­ munkában. Az államigazgatás és a közélet fórumain szabadon használhatják anyanyelükét, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, s minden támogatást meg is kapnak hozzá.” — Én itt születtem ebben a faluban, kere­ ken ötvenkét éve. Földműves volt az apám, a nagyapám is. Így kezdtem én is... most a téeszben dolgozom mint kocsis, mert na­ gyon szeretem a lovakat. Azt mondják, nem­ zetiségi falu a miénk?... lehet, de nekem ez sohasem jutott az eszembe. Beszélnek itt szlovákul meg magyarul, vegyesen. A szom­ széd faluban svábok vannak.... Arra emlék­ szem, mikor még gyerek voltam és szombat vagy vasárnap este a vasúti síneken átgya­ logoltunk ebbe a faluba, csak úgy szórako­ zásként, hogy nagy bálokat tartottak. Nekem tetszett a zene meg a tánc, de jegjobban a harmonika. Mondtam is az apámnak, ve­ gyen nekem egy olyan hangszert, de hallani sem akart róla. Mindig azt mondta: a svábok énekelhetnek, de nekünk dolgozni kell. Le­ het, hogy igaza volt? Én nem is tudom... Tudja, ezen így soha nem gondolkodik az ember. Azért, hogy így mondja... eszembe jutnak dolgok. Hat-nyolc évvel ezelőtt voltak itt olyan falugyűlések, amikor a két falu ta­ nácsát egyesítették vagy összevonták... Akkor beszéltek, meg vitatkoztak, hogy miért kell nekünk közösködnünk, mert tudja, eddig is megvoltunk egymás nélkül, tehát ezután is megleszünk. Vitatkoztak rajta, de aztán nem lett semmi. Most nálunk van a tanács, hoz­ zájuk meg kijárnak, és kész. Aztán még egy­ szer lángolt fel valami ellentétféle a két falu között, amikor a téeszeket egyesítették. Volt egy elnök, mármint téeszelnök, az egy nagyon rendes ember volt, persze azóta le­ váltották, csinált valami galibát, a fene se tudja, hogy igaz volt vagy nem, de nem is erről akartam magának beszélni, hanem ami­ kor megtörtént az egyesítés, a soros munkák­ ba külön brigádokat szerveztek, s versenyez­ tek. A zárszámadásnál is a színpad egyik oldalán szlovákul énekeltek, a másikon meg németül. Mind a két együttes nagy tapsot ka­ pott. Egyik évben itt volt a közgyűlés, a másikban pedig náluk. Nem is volt itt semmi baj. Az új vezetőség mintha kevesebbet tö­ rődne ezzel, legalábbis én így látom... Per­ sze az emberek sem adnak már erre sokat. Egy a fontos, hogy jól keresünk, megvan a pénzünk, a család is elégedett... * Abból a hatszáz lakosú faluból, amikor vé­ geztek a nyolcadikban, hárman tanultak to­ vább. Ketten ebben a közeli gimnáziumban. Sz. Erzsébet pedig Budapesten a szlovák gim­ náziumban kezdte meg tanulmányait. — Hogyan került oda? — kérdezem tőle. — Hosszú történet — mondja sóhajtva. — Nálunk otthon a szüleim magyarul, az öre­ gek csak szlovákul beszélnek. A faluban hal­ lani magyart meg szlovákot, vegyesen. Talán száz magyar család lakik itt, a többiek szlo­ vákok. Én jól tudom a nyelvet, több száz könyvet olvastam így. A tanító mondta az apámnak, hogy jó lenne, ha ezen a nyelven tanulhatnék. Aztán nekivágtam. — A gimnáziumban hogy érezte magát? — Furcsa volt. Az oktatás szlovákul folyt, de délután a szobatársak csak magyarul be­ széltek — persze én is. Ezek a fiatalok már így nőttek fel, de ez nem zavar senkit. — Hogy került vissza, miért hagyta abba az iskolát? A szlovák nyelvtudás így elve­ szett? — Nem, erről szó sincs. A faluban erre mindenkinek szüksége van, de a beszélgeté­ sen kívül másra nemigen használom én sem. Néha, ha időm engedi, elolvasom a Ludové Novinyt, az öregek járatják, meg a rádióból hallgatok egy keveset. * Feljegyzések a Nógrád megyei III. nemzeti­ ségi napról: ........ a találkozón ismét rengeteg ember gyűlt össze. A felvonulás nagy közön­ ségsikert hozott. A falun keresztül gépek vo­ nultak, frissen festve, majd sorban 14 község népviseletbe öltözött képviselői. Aratókoszorút hoztak, énekeltek, kis műsort mutattak be, táncoltak fiatalok, öregek vegyesen. Ebben az éneklésben benne volt a későbbi éneklő cso­ portok, menyecskekórusok ígérete. A talál­ kozó nagy népünnepéllyé fejlődött.” ... néhányan éppen ezt a népünnepély­ jellegét támadták. Búcsúszerűnek mondták. Valóban volt ilyen hangulata is, hiszen vásá­ rosok lepték el a községet ezen a napon, áru­ sok sátraitól volt tarka a vár alja. A szom­ széd réten körhinta, céllövölde települt. Vol­ tak, akik kifogásolták a délutáni műsor hoszszúságát. Két órakor kezdődött a nagygyűlés, amely fél óra alatt lezajlott- Tehát fél három­ tól fél nyolcig egyfolytában tartott a műsor. A nézőtéren elhelyezett ezer ülőhely ennek ellenére végig foglalt volt, a nézőtér szélén körben ugyanannyian álltak. A közönség idő­ ről időre kicserélődött." Az V. nemzetiségi találkozó után nemze­ tiségi napokat tartanak minden év augusztus 1-től augusztus 20-ig, a megye nemzetiségi falvaiban. Kő-Szabó Imre �Kistermelők — nagy gondok Asztalomon öt napilap, négyben megta­ lálom a többé-kevésbé azonos szövegű köz­ leményt. A híradás arról szól, hogy a gyümölcsellátás jövője érdekében ösztönöz­ ni, anyagilag támogatni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok elöregedett szőlő- és gyümölcsültetvényeinek felújítását. A fela­ dat — többek között — az ÁFESZ-ekre vár. örvendetes a hír. Megint egy jó kezde­ ményezés, amely a ma realitásából fakad, s a jövőbe néz. Nem lelkesedhetek soká­ ig, még abban az órában kedvemet szegi egy esemény. Az asszonyra — aki megint „balhét vert" — hegyre szaladó szőlőjének aljában, a pincegádorban találok. Vigasztalanul esik az eső, ide szaladt menedéket-védelmet ke­ resve férjével, nagylányával. Előttük háncsból fonott hátikosár, félig szedve bíborszemű cseresznyével. G.-nére azt mondják, jól felvágták a nyelvét. Igaz, ami igaz, nemcsak az utcán és a kiskapuban sustyorog; megmondja véleményét ott is, ahol kell. Most is pöröl, ragyhangon és hévvel. Igaza tudatában. — Nem bírtam már cérnával! Néztem ezt a rengeteg cseresznyét, meg azt is lát­ tam, hogy reggelente milyen kevéssel in­ dulnak útnak a szécsényi meg a tarjáni piacra. Mert ki kosaraz manapság? Az a néhány nyugdíjas, meg egy-két ráérő. Az meg különösen bosszantott, hogy a felvá­ sárlót hiába kérdezgettem, mikor veszi végre a cseresznyét, nem tudott semmit mondani. Telefonáltam hát — miért ne te­ lefonálhattam volna? — a p.-i ÁFÉSZ elnö­ kének Azaz, vele nem beszélhettem, mert Pesten volt. Jó lesz nekem a helyettese is, mondtam. Lehet, hogy egy kicsit indu­ latos voltam, de megkérdeztem tőle, ami­ kor odajött a telefonhoz: ugyan, mit akar­ nak már a cseresznyével? Rothadjon meg a fán, mint más években? A válasz igencsak meglepte G.-nét. Hogy­ ne csodálkozott volna, amikor ezt hallotta: kell a friss gyümöcs, persze hogy kell. Nincs elegendő a „terítéshez", tegnap is Budapestről, a Bosnyák téri piacról hoz­ tak. A közhellyel „egyszerű asszonynak” titu­ lálható G.-nében felforrt a méreg. Ő ugyan nem felvásárlási és értékesítési szakember, de számolni megpróbál. — Az istennek sem értem! Fizetik a fu­ vart, itt meg — az ÁFÉSZ szájában — megrothad a drága gyümölcs. — Nem így volt ez valamikor — kap­ csolódik a beszélgetésbe a férj. — Még nem volt ilyen nagy a szövetkezet, meg FMSZ-nek hívták, de a felvásárlással nem volt semmi hiba. Még zöld volt a cseresz­ nye, de már az illetékesek a helyi felvá­ sárlóval együtt végigjárták a határt. Meg­ becsülni a várható termést. Így volt ez helyes, tudták, hogy mennyit kössenek le, mennyi láda kell. Akkoriban három va­ gonnal is elment K.-ról. Ma valamivel ke­ vesebb lenne. E beszélgetés után néhány héttel ismét végigjárva a k.-i határt, a krónikás in­ kább úgy véli: „valamivel kevesebben” híznak lustára a madarak. Hiszen kevesebb a fa is. Egy vagonnal rothadt meg? Vagy csak egy féllel? Az elpocsékolt termés értékét a Garay piacon vagy a Lehelen, meg a tarjáni csarnokban bevásárló asszonyoktól kellene megkérdezni. Azoktól, akik huszon­ öt meg harminc forintot szurkoltak le egy kiló cseresznyéért. Ha tehetném, sokukat elhoztam volna egy kis környezettanul­ mányra a k.-i dombokra. A szemétté érett, madaraktól kikezdett, az enyészetre bízott gyümölcsrengeteg láttán bizonyára lett volna mondanivalójuk. Nem kell látnoki varázzsal bírni ahhoz sem, hogy a hang­ nemük sejthető legyen. * Az agilis G.-né mindenesetre „hatott”. A telefonbeszélgetés másnapján megkeres­ te az ÁFÉSZ illetékese, künn a szőlőben talált rá, majd megindult a felvásárlás is. Miért pusztult akkor mégis a fán a gyü­ mölcs? A felvásárlónál meg alig lézengtek, olyan gyér volt a forgalom. — Vasárnap tizennégy mázsát vettem át, kedden meg nyolcat. Ma is lesz annyi — hallom az adatokat. — Gyanítom az okot — vetem közbe. — Kevés ez a tizenkét forint a konzerv­ gyári, a tíz meg az étkezési cseresznyéért. Nagyon kevés. Mennyiért veszi át például a konzervgyár? Sejtelmes hallgatás, majd egy kurta „nem tudom” a válasz. Mindenesetre a termelőknek furcsa öszszehasonlításra nyílik alkalmuk. Ugyanezen a napon a piacokon — hivatalos közlések, a napilapokban is megírt adatok szerint — — 24—28 forint a cseresznye ára. Csoda-e, ha felszalad a pumpa, ha magasra csap az indulat: „Akkor inkább pusztuljon a fán!” A verébhad, meg mindenféle szárnyas örö­ mére. Befut a teherautó, aktatáskával jön az ÁFÉSZ központi felvásárlója, ő kíséri az árut — Előbb kellett volna szedetni — fir­ tatom. — Amikor még nem kellett annyit válogatni, meg az ára is jobb volt. Az „árkülönbség” sem irritálná a termelőt. — Hát kellett volna... — mondja, de többet nem tudok meg tőle. Úgy látszik, gyümölcsügyben a kurta válasz a divat. A felvásárlási és értékesítési ár különb­ ségének ismeretében — amikor az érték egyik pillanatról a másikra duplájára „nö­ vekszik” — már érthetőbbek az alábbi közjátékok. Ott, a felvásárló előtt, idős ember invi­ tál egy fiatalabb nyugdíjast: Szedd le a cseresznyémet, felében! Amaz csak nevet. — Ha itt ilyen keveset adnak érte, fel sem megyek a fára! Inkább kapálok száz­ ötven forintért meg egy liter borért. Meg­ lesz a pénzem, meg a nyakam sem töröm. Javakorabeli férfi jön a szőlők alatt, hátán kosár. — Te már megkerested, Jenő, a nap­ számot! — szól rá egy bátyus asszony, a cseresznyére célozva. — Inkább fagyott volna le, mint tavaly. Anyám nem megy a fára, a feleségem beteg. Leszedetni meg... most már nem éri meg. Elvinni, piacozni meg nincs időm. Van, akinek megéri. A fiatalember sza­ badságot vett ki a cseresznyeszezonra, feleségével együtt. Az após meg a lánya egész nap szedi a, gyümölcsöt, ő meg viszi a Moszkviccsal a kofáknak. Bizonyára nemcsak a benzinköltségért teszi. A salgótarjáni csarnokban szinte gyerek­ ember árulja a cseresznyét, öklüket ráz­ zák felé a többiek. Az üzletrontás miatt. — Tanító vagyok, most van rá időm, hogy elcsúszott az érés. A Ladával felsza­ ladok a piacra, aztán adom a portékát öt forinttal olcsóbban, mint a többiek. Meg­ éri így is, hiszen az eget veri az ár. Az asszonyok meg hadd szidjanak, eladok per­ cek alatt, és már itt sem vagyok. A megroppant derekú, visszeres lábú parasztasszony már nem szalad ilyen könynyen. Harminc-negyven kilométert kel­ lene a kosarakkal autóbuszozni, vonatoz­ ni — inkább lemond az értékesítésről. A „helyi pénzért” meg nem szedi, nem sze­ deti le. Márcsak dacból sem. Mert joggal bosszantja, hogy a piaci árnak még a felé­ nél is kevesebbet kínálnak az áruért hely­ ben. Mi ez, ha nem az anyagi érdekeltség megsértése? S ez annál is inkább lényeges, mert a munkaigényes csonthéjas gyümöl­ csök jelentős része a háztáji és kisegítő gazdaságokból kerül ki. A cseresznyének például 61 százalékát, a meggynek 70 szá­ zalékát, a málnának 50 százalékát, a kaj­ szinak pedig 53 százalékát termelik meg a szőlők közteseként vagy a kiskertekben. Országos adatok ezek. S mennyi lehetne ez a százalék, ha az elv — minden kilo­ gramm megtermelt és fogyasztásra alkal­ mas árut fel kell vásárolni — érvényesül­ ne a gyakorlatban is. * A gyümölcs és zöldség ügyébeni morgolódáshoz kapóra jött a Fogyasztási Szövet­ kezetek Országos Tanácsának június 8-án tartott ülése, amelyen azt vitatták meg, a szövetkezeti feladatok hogyan segíthetik az MSZMP KB 1978. március 15-i, a me­ zőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól szóló határoza­ tát. A fórumon a SZÖVOSZ elnök helyettese többek között a következőket mondotta: „Nem engedhető meg a háztáji és kise­ gítő gazdaságok termelésének visszaesése, jelentőségének lebecsülése, az anyagi érde­ keltség megsértése és a felvásárlás szer­ vezetlensége. Társadalmi érdek, hogy a ház­ táji és. kisegítő gazdaságok megítélésében egységes felfogás és gyakorlat érvényesül­ jön, hiszen csaknem minden második csa­ lád érdekelt ebben. Ezt a népgazdaságnak, a szövetkezetnek és a szövetkezeti tagok­ nak egyaránt hasznot hajtó tevékenységet támogatni nem szívesség, hanem politi­ kánkból fakadó kötelesség. Nem arról van szó, hogy néhány százezer háztáji és ki­ segítő gazdaság legyen a termelési forma 5 �reprezentánsa, hanem arról, hogy a mint­ egy 1,8 millió érdekelt család döntő része szerezzen kiegészítő jövedelmet gazdaságá­ ból akár úgy, hogy háztartási szükségletét ott állítja elő, akár úgy, hogy termékei egy részét értékesíti.” Az országos tanács üléséről, az újabb fontos és jó határozatokról a Heves me­ gyei P. ÁFÉSZ-ének osztályvezetőjével be­ szélgetünk. — Minden szava igaz és nagyon is sür­ gető feladatokat sugall — mondja. — Ilyen az a passzus is, amelyben arról van szó, hogy: „Az árut nem várni és felvásárolni kell a termelők ösztönös elképzelései sze­ rint, hanem a piac igényeinek megfelelően a termést tervszerűen, tudatosan szervezni kell”. Az elvek után az osztályvezető a cseresz­ nyéről mint konkrét példáról beszél: — Fáj a szívem, mert látom K.-on a rogyadozó fákat, a már elpusztult termést. — Lenne-e akadálya, hogy egy másik, konkurrens szövetkezet, ha nagyobb távol­ ságból is, felvásárolja a termést? — Nem hiszem. Szervezés kérdése. Valóban. Volt már rá eset, hogy sz.-i cégnek volt „lerakata” K.-on, egy alkalmi megbízottal. De csak ez, a keresztbe-kasul szállítgatás lenne a megoldás? Agyamban dobol a köztudatba 1976-ban betáplált és azóta szaj­ kózott mondás: „Minden kilogramm meg­ termelt és fogyasztásra alkalmas árut fel kell vásárolni!” A jó elv és a gyakorlat között azonban nemcsak P.-ón és K.-on van hézag. Elég egy főúton elkocsikázni, sok helyütt lát­ ható az elöregedett-tönkrement gyümölcs, a magszárat növelő saláta, a fehéredő zöld­ borsó, a megsárgult uborka. És ki tudná felsorolni, hányfajta zöldség és gyümölcs, aminek a piacon, az üzletek pultjain lenne a helye. Nagyobb kínálatot teremtve, s ezáltal az árakat csökkentve. Szót emeltem K. I. érdekében, mert nem vettek át tőle ötven kilogramm kifejteni való babot. Azaz, végül is csak gazdára ta­ lált a felajánlott portéka, mert a fiatal­ ember nem volt rest reklamálni a p.-i ÁFÉSZ központjában. Csitítottak: „nem jellemző ez az eset, kár vele foglalkozni”. Valóban egyedi balfogásról lenne szó? A Népszavában hasonló ügy miatt Pest megyeiek reklamáltak, ilyen visszautasítá­ sok miatt emeltek szót a hajnali piaci szemlén a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belkereskedelmi miniszter előtt. A Népszabadságban egyetlen napon kemenesszentpéteri, dömsödi, őriszentpéteri és nagyecsedi kistermelők panaszolták az AFÉSZ-eket. Itt van hát a cáfolat: a rendeletek meg­ sértése — ha azok még oly jók is — nem­ csak nógrádi sajátosság. Kemenesszentpéterről egyenesen azt írják: „Községünkben sokan foglalkoznak uborkatermeléssel, de az átvevők lassan leszoktatnak róla ben­ nünket.” Kár lenne. Ehelyett inkább az átvevők, felvásárlók háza táján kellene rendet te­ remteni. 6 Zöldség- és gyümölcsügyben — a ko­ rábbi évek pangása után — először 1971 hozott változást. A kormányintézkedések hatására jelentős volt a fejlődés a konzerv­ gyári és hűtőipari feldolgozásra kerülő, va­ lamint a primőr zöldségfélék termelésében. 1975-ben azonban újabb visszaesés követ­ kezett; 13—14 ezer hektárral csökkent a zöldségtermő terület, s a kedvezőtlen idő­ járás következtében a tervezettnél 20 szá­ zalékkal alacsonyabb volt a termés. A sort lehet folytatni. 1976-ban sem nőtt a vetésterület, az állami gazdaságo­ kat — jellegüknél fogva — az állami fe­ gyelem szigorúbb megkövetelésével tudták a zöldségtermő terület növelésére késztet­ ni. Az ellátás javítására közben — 1974ben — újabb határozatokat hoztak, ezt azonban nem, mindenütt hajtották végre, s a termelés megtorpant. A visszapillantást hadd folytassam egy emlékezéssel. 1976. júliusában rendeztek országos konferenciát a témáról: a terme­ lők, a felvásárlók és az értékesítők közös tanácskozása az összhang megteremtését, s végső soron a kiegyensúlyozottabb el­ látást szolgálta. Még időben. Akkori jegy­ zeteim tanúsága szerint: „A zöldségterme­ lésben, a felvásárlásban és az értékesítés­ ben kialakult jelenlegi helyzet (ti. 1976-ban K. G.) veszélyezteti az V. ötéves tervidő­ szakra előirányzott belföldi ellátási és az exportfeladatok teljesítését”. A sok más, napjainkra eredményt hozó intézkedés mellett ezen a konferencián hallottuk először megfogalmazni a már idézett jelszót — „Minden kilogramm...” —, s ettől kezdve valahogy többet beszé­ lünk a háztáji és kisegítő gazdaságokról is. Itt jegyeztem fel: „Sok zöldségféle teljes gépesítése nem oldható meg, ezek termesz­ tésében maximálisan ki kell használni a háztáji gazdaságok kínálta lehetőségeket. A kisgazdaságok eszközellátásában és a felvásárlásban nagy szerep hárul az ÁFÉSZ-ekre és a termelőszövetkezetekre. Több évre szóló szerződésekkel meg kell teremteni a termelés biztonságát”. * A háztáji és kisegítő gazdaságok terme­ lésének felfutásához mindenekelőtt a szer­ vezeti keretet kellett megteremteni, s eb­ ben óriási feladatot vállalt magára a Ha­ zafias Népfront. Miért a legszélesebb tö­ megmozgalom lett a patrónus? Dr. Gyuró Ferenc, a kertészeti egyetem rektorhelyet­ tese, a Kertbarátok és Kistenyésztők Or­ szágos Társadalmi Szövetségének elnöke egyhelyütt ezt írja: „A kertészkedés ha­ zánkban és a szocialista országokban ma már néptömegeket érintő tömegmozgalom”. A megállapítás egyben válasz is kérdé­ sünkre. Méltánytalan lenne nem megemlékezni azokról, akik hosszú évek során fáradoz­ tak az összefogás megteremtéséért; akik azért dolgoztak — társadalmi munkában —, hogy az elbitangolt kiskertek, ház kö­ rüli gazdaságok újra termést, piaci árut adjanak. Gyuró professzor mellett a nép­ front budapesti székházában mindig ott láttam a pomázi Kulin Imrét — egy év­ tizede pontosan a pomáziak indították el a kertbarátmozgalmat —; a szentesi nyug­ díjas vasutast, Király Istvánt; Miskolcról Szolnoki Jenő nyugalmazott mezőgazdasági mérnököt; a debreceni Banai Józsefet. A szervező munkában élen járók közül, fáj­ dalom, már hiányzik a közelmúltban el­ hunyt dr. Fábián László, aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsa falu- és szö­ vetkezetpolitikai munkaközössége egyik vezetőjeként — többek között — a kertba­ rátok Nógrád megyei társadalmi szövetsé­ gének létrehozásán is fáradozott. Találkoz­ hattam vele Pásztón és Balassagyarmaton éppúgy, mint Salgótarjánban. A Nógrád megyei társadalmi szövetség kilencedikként alakult az országban, s e cikk írásakor tizenegy kertbarátkört és klubot fogott össze. Bizony, ez nem sok! Különösen nem, ha tudjuk: Pest megye nyolcvan, Komárom megye ötvenhét, Bu­ dapest ötven klubbal büszkélkedhet. Nóg­ rádtól Heves, Bács-Kiskun és Szolnok me­ gyék maradnak le; hét, illetve kilenc-kilenc klubbal. örvendetes azonban, hogy az érdemi munkát tekintve a palócföld nem a sereg­ hajtók között kullog. A kiskertek mesterei című, hatodik versenykiállításon szép nóg­ rádi siker született, az első díjat a balassa­ gyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kertbarátklubjának ítélték oda. Talán nem véletlen, hogy a Budapesten rendezett termény-, barkács- és újítókiállí­ táson a gyarmatiak standja előtt népes nógrádi csoporttal is találkoztam. Különbusszal érkeztek, akárcsak a BNV-re vagy más rangos eseményre. Közöttük volt Dudás Béla, a Salgótarjáni Erőmű dolgo­ zója is, aki akkor így vélekedett: — Igen nagy öröm, hogy nógrádi siker­ nek lehetünk a tanúi. Magam is kertész­ kedem, de olyan növényeket is látok itt. amelyekről eddig nem is hallottam. Ez a kertbarátmozgalom, a klubok és szakkö­ rök előnye; a közös munka, a tapasztalat­ csere révén érdekesebbé, színesebbé tehe­ tik tevékenységüket. Meg változatosabbá az étrendet — Dudás Béla a lényegre tapintott. A mozgalomnak köszönhetően másutt is kamatoztathatók az itt-ott már bevált termesztési tapaszta­ latok; növekszik ezáltal a mennyiség, ja­ vul a minőség. Fontos ez, hiszen az így megtermelt zöldség kettős hasznosítású: saját szükségletet elégít ki és piacra kerül. Beszélgetésünk során — a kiállítás idején — erről a következőket mondotta dr. Gyuró Ferenc: — A termelés egyharmada általában a kiskerteknek és a ház körüli gazdaságok­ nak köszönhető. Jelentős része ennek sa­ ját fogyasztásra, szolgál, de így is számot­ tevő népgazdasági jelentőséggel bír. Mert tehermentesíti a piacot, jobban kielégíthe­ tő a kereslet. Különösen akkor, ha ügyes szervezéssel, gyors felvásárlással a háztar­ tásban fölöslegessé vált áru el is jut a piacra. — A kertbarátmozgalomnak ez csak egyik, ha úgy tetszik „forintális” jelentő­ sége. Emlékszem, évekkel ezelőtt hallottam Kecskeméten, hogy egy beszélgetésen pro­ fesszor úr a kertészkedőket a fákhoz ha­ sonlította. Mire gondolt, amikor azt mond­ ta: „A fák állva halnak meg”? �— Arra, hogy korunk emberét a moz­ gáshiány, a fokozott szellemi, idegi igény­ bevétel jellemzi. Kertészkedés közben, a szabad levegőn végzett munka egyben természetes gyógyszer is, amely az étrend­ be iktatott bőséges zöldség-, gyümölcs- és fehérjefogyasztással együtt az egészséges, hosszú élet alapja. * E figyelemre méltó gondolathoz rögvest hozzátehetjük: ha minden rendben megy. Ha a kistermelő a vállalkozásával nem újabb idegességforrásokat szerez; ha aka­ dálytalanul, sőt támaszra lelve végezheti az egyéni és közösségi érdeket egyaránt szolgáló tevékenységét; ha... nemcsak az indulás fontos. Egy zöldségtermesztő szak­ csoport alakuló ülését — az AFÉSZ-szel együtt — összehívhatja a népfrontbizott­ ság, útjára bocsáthatja a kis közösséget. A napi munka irányítása, s főleg a szak­ mai orientálás már az ÁFÉSZ és a ter­ melőszövetkezet feladata. A Nógrád megyei helyzetképet rögzíti a fogyasztási szövetkezetek küldötteinek a közelmúltban rendezett tanácskozása. Ezen az eszmecserén hangzottak el az alábbiak. A megyében több mint 47 ezer háztáji és kisegítő gazdaság működik, ez az ága­ zat 1977-ben megközelítőleg 900 millió forint termelési értéket állított elő. Jelen­ leg 118 különböző szakcsoport tevékeny­ kedik Nógrádban, s ezeknek a munkája jelentősen elősegítette a lakosság ellátását. A küldöttgyűlés állásfoglalása szerint: a háztáji és kisegítő gazdaságok munkáját még tovább kell segíteni, s minden olyan nézetet, amely ezt lebecsüli, vissza kell utasítani. Helyénvaló ez az állásfoglalás, mert a félvállról kezelésre akad példa, bőviben. Még a télvégi-koratavaszi palántázás idején látogattam el Hatvanba, a kísérleti fóliás telepre — innen kapja több Nógrád megyei szakcsoport is az előnevelt palán­ tát. Az ÁFÉSZ-ek révén. — Rettenetesen bosszant a fejetlenség, nemtörődömség — panaszkodott K. J. te­ lepvezető. — A kistermelők reklamálnak, mert az ÁFÉSZ nem olyan palántát ren­ delt nekik nálam, amilyet kértek, meg nem is arra az időre. Ráadásul itt volt a fagy, nem tudom kielégíteni az igényeket. Nem kell sokat bizonygatnia. Csak fél­ mondatokat válthatunk, állandóan csörren a telefon, a „maszekok” újabb és újabb palántamennyiséget kunyerálnak. A válasz mindig ugyanaz: Nincs, ha egymillió da­ rab lenne, az is elkelne egyetlen nap alatt. K. J. egyébként az ÁFÉSZ-ben bizó és pó­ rul járt kistermelőknek tanácsot is ad: — Nézzék, ha a szövetkezet ezzel fog­ lalkozó illetékese nem olyan palántát ren­ delt, amilyet kértek, és nem a megbeszélt időre, arról én nem tehetek. Javaslom, hogy a következő szezonban ne is szóljanak nekik, rendeljék meg a palántát közvetlenül ná­ lam. ígérem, hogy nem lesz semmi nézet­ eltérés. Dicséretes ez a szándék és a pluszmun­ ka. Elvégre így sokkal komplikáltabb a telepvezetőnek, mint a termeltetési elő­ adótól egy tételben felvenni a rendelést. Ami azonban itt dicséret, ugyanaz a má­ sik oldalon elmarasztalás. Mert ennyit — a palántabeszerzést a termelő költségén — legalább megtehetne az ÁFÉSZ. Elvégre, 20—27 százalékot kap a forgalmazott áru értékéből. * A palántabeszerzés — pontosabban a gondosság elmulasztása — azonban még a kisebbik baj. V. I. egyetlen esztendeig volt tagja a p.-i ÁFÉSZ zöldségtermesztő szak­ csoportjának. A fóliasátra ugyan most is megvan, de „privátim”. — Az alakulásnál ígértek fűt-fát — mondja keserűen. — Még azt is, hogy ta­ laj vizsgálat lesz, mit érdemes termeszteni, meg rendszeresen jön a szakember. Meg­ mondani, mit és hogyan kell kezelni, gon­ dozni. Aztán meg felénk sem néztek, de a levonást bezzeg felemelték 20 százalékról 27-re. És mit adnak érte? Semmit. Felmondtam hát, mert nem értem, hogy a termelőnek csak a kötelességből jut. A beszélgetésnek tanúja a szomszéd is. Eddig hallgatott, most így kommentálja a rövid életű szakcsoporttagságot: — Úgy jártál, te komám, mint a cigány. Aki azt mondta: mindjárt tudtam, hogy valami baja van a lúnak, amikor apám a hátán hozta a bűrit. V. I. a szomszédos községbeli P.-ék ese­ tétől is fél. Két fóliasátrukban „ette meg a gomba a paradicsomot”, s amikor a palántázás után két hónappal(!) megjelent az ÁFÉSZ szakembere, csak csodálkozott: — Jé, hogy lehetett ezt így elhanyagol­ ni? Ebből már nem sok valami lesz. Hogy lehetett elhanyagolni? Egyszerűen úgy, hogy P.-ék világéletükben nem ter­ meltek paradicsomot, vagy ha igen, akkor kiültettek néhány szálat, a jótékony gond­ viselésre bízva. De így, nagyban? Az ÁFÉSZ bíztatására és annak szakmai se­ gítségére várva vágtak bele. Most mégis az ő pénzük — palántaár, fuvar, fűtés, el­ maradt termés — bánja. Mellesleg, V. I. talán jobban járt, mint a leszerződött szakcsoporttagok. Elfogy a portékája neki is, s a szövetkezet haszna is az övé, saját maga értékesít. Meg se­ gítséget sem kapott kevesebbet(?) a töb­ binél. V. F. és felesége a „Cs. Zöldségtermesztő Szakcsoport” tagja. Egymás szavába vág­ va panaszkodnak: — Csak arról vesszük észre a tagságot, hogy több a levonás. Ha valaki — kívül­ álló — elviszi a paradicsomot az üzletbe, a napi árból húsz százalékot vonnak le. Rendben is lenne, nem bánnánk, ha mind­ ezért kapnánk cserébe valamit. De még a palántaszállítás fuvarját is mi fizetjük, az újságban meg olvassuk, hogy egy-egy ÁFÉSZ mennyi pénzzel, palántával segíti a termelőket. Nincs ez így rendjén! Ha nem lenne a csoportban két fiatalember, akik értenek is a paradicsomhoz valamit, meg nem is irigyek, a fene tudja, mi lenne velünk. Mert ők eljönnek, tanácsot adnak. Nem úgy, mint azok, akiknek ez a köte­ lességük. Akik ezért kapják a fizetést! Persze, az effajta segítség is ritka. A tu­ dást, kérem, úgy kell lopni, ellesni. Mert irigy a nép egymásra. * Másképp is lehet — és másképpen is kell csinálni. A szövetkezetnek, a szövet­ kezeti tagoknak és a népgazdaságnak egy­ aránt hasznot hajtó fontos politikai mun­ kát jól értik és értelmezik Sz. községben. Az itteni ÁFÉSZ tevékenységéről elöljáró­ ban egyetlen adatot: 1978-ban a termelte­ tés és felvásárlás forgalmi terve tizenhárommillió forint. K. L. felvásárlási alap­ egységvezető szavai körültekintő, alapos munkáról árulkodnak: 7 �— Tizenkét község és két tanya tarto­ zik a szövetkezetünkhöz, a szakcsoportok­ nak pedig több mint 1200 tagja van. óri­ ási ez az arány. A szerződések gyarapítá­ sát tartjuk egyik legfontosabb feladatunk­ nak, most arra törekszünk, hogy három évre szóló megállapodásokat kössünk. Még jobban megalapozva ezzel a termelés és az értékesítés biztonságát, ez a közös érde­ künk. Mit takar a tizenhárommillió forint; mennyi uborkát, paradicsomot, paprikát, nyulat és mézet kell ezért felvásárolni — ezúttal ne részletezzük. Ehelyett arról szóljunk, hogy az sz.-i ÁFÉSZ gondol a jövőre is. — A környéken egyre gyakrabban re­ besgetik, hogy befellegzik az uborkának — ez az egyik legfontosabb, „legdivato­ sabb” zöldségfélénk —, mert fellép az ún. talajuntság. Ezt is figyelembe vettük a tevezésnél. A Nógrád megyei Tanács 1985-ig kért javaslatot a feladatokra, úgy érezzük, hogy a legreálisabban vettük számba a lehetőségeinket. Egyrészt a ter­ mesztésre alkalmas, újabb „uborkás terü­ leteket” keresünk, másrészt foglalkozunk a zöldbab és főleg a bogyósok termeszté­ sének tervével is. Van még ugyan időnk, de már előrehaladottak a megbeszélése­ ink a hűtőiparral és — például bogyós­ ügyben — egészen jó piaci lehetőségeket kínálnak. A jelen számai és a jövő tervei azt iga­ zolják: Sz.-on nem várják ölbe tett kézzel a sült galambot. Szembesítés 2. A Nógrád megyei pártbizottság kezdeményezésére a Társadalomtudo­ mányi Intézet 1971-ben művelödésszociológiai felmérést végzett a sal­ gótarjáni munkások körében. A vizsgálatban érintett salgótarjáni üze­ mekben megközelítőleg 1500 dolgozóról készült kérdőíves felmérés, mely­ nek anyaga néhány hónappal ezelőtt könyvalakban is megjelent. A művelödésszociológiai vizsgálat, a „mélyinterjúk" elkészítése óta hat-hét év telt el. Mi történt az akkor „vallomást tevőkkel” a vizsgálat óta eltelt években, hogyan alakult életük, hogyan ítélik meg önmagukat és környezetük változásait? A,,Hét éven keresztül voltam kórustag...” című interjú „hőse” a vizsgálat időpontjában — már közel a harminchoz — villamosipari technikumot végzett villanyszerelő, elektroműszerész volt. Felelős beosztásban dolgozott: szocialista brigád vezetője. Teljes életét, majd minden szabad idejét lekötötte a munka és a társadalmi munka. Tősgyökeres salgótarjáni munkáscsaládból származik, ahol az időnek, a cselekvésnek jobbára csak a hasznosságát ismerték, de ahol volt ösztönös vonzódás a kultúrához is. Ez a vonzódás vezette el őt a leg­ hagyományosabb munkásművelődési — s egy kicsit közéleti — formá­ hoz: a dalkultúrához. Az általános iskolánál magasabb szintű tudás­ hoz azonban kerülő úton jutott el. „A szüleim akarták, hogy tovább tanuljak, de a bátyám is ipari tanuló volt, s így nekem is kedvem volt szakmát tanulni" — mondta a "felmérés" alkalmával. Mostani beszélgetésünkkor így emlékezik: — Mielőtt villanyszerelő lettem volna, más elképzelésekkel is fog­ lalkoztam. Jelentkeztem technikumba, de azután valami közbejött és szakmunkástanulónak mentem. Akkor azt mondtam, hogy a bátyám is ipari tanuló, nekem is elég ennyi. Később azonban megbántam, hogy nem mentem középiskolába, s amint felszabadultam, jelentkeztem is. A katonaság miatt azután félbeszakítottam a tanulást, s csak a hadsereg után fejeztem be. — Azóta nem folytatta a tanulmányait? — De igen. A mi szakmánk is állandó fejlődésen megy át. Ezzel a fejlődéssel valahogyan lépést kell tartani. Különféle tanfolyamokat végeztem, ahol azt tanultam meg, amit egy-egy új fejlesztés megköve­ telt, vagy például a vezérléstechnikai tanfolyamon az új tirisztoros vezérléssel ismerkedtünk meg, s egyre több elektronikai ismerettel kellett megbarátkozni. Középiskola nélkül ez nem is menne. Egy időben foglalkoztam azzal a gondolattal is, hogy egyetemre megyek tanulni. Jelentkeztem is előkészítőre, de azután családi okok miatt mégsem mentem — meg talán az is közrejátszott, hogy évek teltek el az érettségi óta. így azután a legkomolyabb tanfolyam, amit elvé­ geztem, egy háromszáz órás vezetőképző volt. — Említette a „családi okot”. Jelentős dolog lehetett, ha egy ilyen lépés megtételében befolyásolta. — Igen. Jelentős, mivel családot alapítottam. Azóta már van egy szép kislányunk is. Ez olyan lépés volt az életemben, ami minden addigi szokásomra, tevékenységemre befolyást gyakorol. — Tehát ezt tartja élete legnagyobb változásának a korábbi be­ szélgetés óta? — Természetesen. A családalapítás nemcsak újfajta felelősséggel jár, hanem megváltoztatja a régi időbeosztást, baráti kört stb. Persze hirtelen, egyik napról a másikra nem lehet átváltani az új életre, s nem is megy zökkenőmentesen. Az én feleségemnek is szokatlan volt, hogy nekem különféle társadalmi elfoglaltságaim vannak. Nem helyteleníti, hogy ilyesmivel foglalkozom, csupán az idővel kell na­ gyon egyensúlyozni. 8 * Előveszek egy néhány évvel ezelőtt kiadott szakkönyvet, fellapozom benne a térképet, Magyarország éghajlati körzeteivel. Nóg­ rád megyét — többek között — a satirozás így jelöli: „általában fóliás hasznosí­ tásra nem alkalmas”. Ügy látszik azonban, hogy sokaknak a figyelmét nem kerülte el még egy apróság. Nevezetesen: ez a táj a mikroklímában leggazdagabb ország­ rész, s ez a tény az általános adottságokat nagymértékben befolyásolhatja. Szakcsoportja és patrónusa válogatja — több-kevesebb sikerrel. A piacok és az üz­ letek standjainak megváltozott képe min­ denesetre a fóliások munkáját dicséri. A lehetőség tehát adott, vannak jó — segíteni, támogatni hivatott — rendelkezé­ sek is. Csak — itt-ott — a végrehajtással van baj. Ezzel pedig kár az újat akaró, közérdeket szolgáló ember kedvét szegni. Mert akkor elharapódzik a mondás arról a bizonyos „lúról” meg annak „bűriről”. Kelemen Gábor — Első beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy szülei sokgyer­ mekes családból származnak. Önök már csak ketten vannak test­ vérek... — Erről nem állt szándékomban beszélni, de ha már megkérdez­ te, csak azt mondom: nem divat manapság a nagy család. Ezzel nem­ csak mi vagyunk így, hanem sokan mások, s éppen ezért beszéljünk másról. — Rendben van. Akkor inkább az életkörülményeiről! Valamikor egyszobás, komfort nélküli lakásokban élte az életét. Előző beszélge­ tésünk alkalmával erről részetesen beszélt is. Jelenleg milyen körül­ mények között élnek? — Egy, a hatvanas évek második felében épült modern bérház­ ban lakunk, két és fél szobás lakásban. Igyekeztünk barátságossá tenni ezt az otthont az ízlésünknek megfelelő bútorokkal. Korábban is elmondtam, hogy családunk szereti a könyveket. A könyv iránti vonzódásunk hasonló a feleségemmel. Mi nem kilóra vesszük a köny­ veket. Jómagam elsősorban a hasznosságot keresem a könyvekben. Éppen ezért lexikonokat, műszaki könyveket vásárolok. A feleségem pedig jobbára a szépirodalmat kedveli. A művelődési, kulturális igé­ nyeinket ez még korántsem elégíti ki. de amíg a gyerek kicsi, nem járhatunk sem moziba, sem színházba. Marad tehát a televízió. — Térjünk vissza a társadalmi, közéleti tevékenységére: előző be­ szélgetésünk idején a KISZ-ben is, az MHSZ-ben. a szakszervezetben is dolgozott, sőt én a társadalmi tevékenységhez sorolom az énekkari tagságot is. — Énekkarnak már hosszú ideje nem vagyok tagja. Az a hét év, amíg énekeltünk, nem marad nyomtalan az életemben. Szépek az emlékek. A KISZ-ből már „kiöregedtem”. Az MHSZ-ben és a szak­ szervezetben dolgozom, s mint mondtam, szocialista brigádvezető is vagyok. Kétségtelen, hogy már nem tudok olyan lendülettel és időbe­ osztással dolgozni, mint legénykoromban, de amit tehetek, megte­ szem. — Az évekkel ezelőtti beszélgetés alkalmával azt is elmondta, hogy kertészkedik. Erre jut-e ideje? — Igen, mert szorítok rá. Én magam is vonzódom a kertészeti munkákhoz, de a hétvégi telket mégis a feleségem unszolására bé­ reltem. Eléggé eldugott helyen fekszik ugyan a telek, de arra jó, hogy ezt a szenvedélyem kiéljem. Nem a kacsalábon forgó hétvégi ház vonzott, de az sem, hogy én termeljem meg a családnak szükséges zöldárut. S olyannyira sikerült, hogy ma már-már alig marad, idő a kocsira. — Ezek szerint gépkocsijuk is van? — Igen, van. Még legénykoromban vettem. Azt mondhatnám, hogy amióta leszereltem, erre gyűjtöttem. — Mit jelent az életében a gépkocsi? — Semmi esetre sem csak azért vettem, hogy legyen vagy dicse­ kedjem vele. Nem tartom státusszimbólumnak sem. Ma már akárki megveheti, ha takarékoskodik. Igaz, még nem sikerült valóra váltani sok-sok utazást — az országban is alig jártam vele, nemhogy külföl­ dön. Amíg kicsi a gyerek, nem is tudunk utazni. Később majd elő­ ször az országot akarjuk bejárni vele, s csak, azután a külföldet. Per­ sze most zavar a kiskert is, mert sok időmet lefoglalja. A gépkocsi a nagyvilágra nyit kaput, a kertészkedés meg egy zártabb világra orientál. Én azonban szeretném összeegyeztetni — most mind a kettő­ ben izgalmat találok. A kertészkedésben fiatalkori vágyaimat leltem meg — hiszen mondtam annak idején, hogy kertészetben is dolgoz­ tam, az apám is szeret kertészkedni, most is sok tanácsot kapok tőle —, a gépkocsi pedig korunk legdivatosabb szórakozásához, az utazás­ hoz segít hozzá. — Végül hadd kérdezzem meg. hogy legutóbbi beszélgetésünk óta — tehát hat-hét év folyamán — milyen változásokat észlelt a tár­ sadalomban, hogyan ítéli meg szűkebb környezetének fejlődését? �— Lehetnék most nagyon politikus, de ne használjuk a nagy szavakat. Ez az időszak dinamikus fejlődést hozott. Hadd tegyem hozzá azonban, hogy elsősorban a gazdaságban, s kevésbé a művelő­ désben és a szocialista életmódban. Nagyon jó, hogy manapság már egyre elérhetőbb vágy a gépkocsi, úgy ahogy a lakáshelyzet is ala­ kul, mind többen járnak középiskolába és egyetemre; azt azonban már nem tartom jónak, hogy számosan a megtollasodottak közül már nem ismerik meg a régi havert. A szorgalmas munka mind gazdagabb gyümölcsöt terem, de jó néhányan a szüretelők közül csak magukat érzik kizárólagos tulajdonosnak. Egyetértek azzal, hogy a szocialista brigád­ mozgalom hármas jelszavának kellene elterjednie társadalmi méretek­ ben, de a szocialista brigádokat már mindenért felelőssé teszik, kezdve a színházba való szervezéstől a párttaggyűlésen való megjelenésig — ugyanakkor a brigádon kívüliekről egyszerűen „megfeledkezünk”. A vállalások még mindig igencsak formálisak, mert például megszab­ ják, hogy tíz ismeretterjesztő előadást kell meghallgatni, ennyiszer kell menni színházba, annyiszor moziba, ha ilyen vagy olyan fokoza­ tot akar elérni a brigád. És ha valakit nem érdekel, teszem föl, az ismeretterjesztő előadás, meg kell hallgatnia — vagy beírják a nap­ lóba „csak úgy”. Az ilyesmi formális és értelmetlen dolog. Jó lenne már nagyobb polgárjogot adni az önművelésnek, és hinni abban, hogy a szocialista brigádban valóság az, amit a naplóban rögzítenek... .P. A. Üdülőövezet A Nemzetközi Szabad Idő Szövetség (IRA) 1970-es genfi konferenciája G. B. Shaw egyik híres mondását választotta jel­ mondatául: „Az emberiség évszázadokon keresztül törte magát, hogy megszervezze életének egyik felét: a munkát. Eljött az ideje, hogy megszervezze életének másik felét, a pihenést is.” E jelmondatot természetesen a széles tö­ megek pihenési, üdülési feltételeinek megszervezésére kell értenünk, hiszen az uralkodó osztályok az osztálytársadalmak kialakulásának kezdetétől nagyon jól meg­ szervezték saját üdülésüket, pihenésüket, szórakozásukat — és ennek térbeli kere­ teit is. A két évezreddel ezelőtt élt szabad római polgárok három háza, a villa urbana, a villa suburbana és a villa rustica szinte analóg a mai városi lakás, hétvégi ház és nyaraló fogalmaival. De az égretekintő, befelé forduló középkorban is ha­ talmas vadaskertek, főúri kastélyok város­ méretű parkjai mutatják, hogy a hatalom birtokosai tudtak élni a leigázottak mun­ kája árán szerzett anyagi javakkal. A fejlett kapitalista termelői társadalom ismerte fel, hogy a munkaerő magasabb szinten történő újratermelése érdekében szükséges a dolgozó tömegek pihenőidejé­ nek fokozatos növelése — és ezt is a pro­ fitszerzés szolgálatába állította. Sőt meg­ teremtette a profitszerzés új módjait, a „szabad idő iparágakat”, a tőkés uralkodó osztály pedig az extraprofitból biztosította saját üdülési igényeinek luxus színvonalon történő kielégítését. A szocializmust építő országokban az alkotmány biztosítja a dolgozók pihenés­ hez, üdüléshez való jogát. A pihenés nem­ csak eszköz többé a termelés fokozására, hanem a munkával egyenrangú cél, a szo­ ciálpolitika része, az életszínvonal emelé­ sének egyik fő eleme. Társadalmunk ezért jelentős eszközöket biztosít a pihenés, tö­ meges üdülés tárgyi feltételeinek — ezen belül az alapvető területi feltételeknek — minél magasabb szintű kielégítésére. Az üdülés társadalmi jelentősége lénye­ gében abból adódik, hogy a rekreáció leg­ hatékonyabb összetevője, egyben a munka­ erő bővített újratermelésének is fontos ele­ me, s így a termelés növelésének, a társa­ dalom anyagi alapjai megteremtésének közvetett segítője. Ugyanakkor az üdülés az egyén számára a hasznos hosszabb sza­ bad idő felhasználását is szolgálja, fo­ gyasztási cél tehát, gyakran az egész éves munka anyagilag nem értékelhető és nem pótolható eredménye. Mivel pedig társa­ dalmunkban a megalapozott egyéni érdek egyben a legmagasabbrendű közérdek is, az üdülés társadalmi feltételeinek megte­ remtése így az egész társadalom érdeke és fontos feladata. Az üdülés nem kizárólag úgy befolyásol­ ja településeink arculatának alakulását, hogy bizonyos területeket igénybe vesz azokból, hanem hatásai közvetettebbek, tovagyűrűzők. A tömeges üdülés a természeti környe­ zet adottságai — mint a területi infra­ struktúra legfőbb elemei — mellett magas • szintű hálózati infrastruktúrát is igényel, a változatosság csak sokrétű és jól funk­ cionáló közlekedési és közműhálózat segít­ ségével valósulhat meg. Ez az egész tele­ pülés infrastrukturális ellátásának maga­ sabb színvonalát eredményezi, s ezáltal a települések városiasodását segíti elő. Az urbanizáltabb környezetben élő, azok ár­ talmainak jobban kitett, de egyben mobilisabb városlakó tömegek üdülés és üdülő­ területek iránti igénye ennek kapcsán nő. Az üdülés elsősorban környezetigényes tevékenység, s ez két szempontból is ér­ vényes. Egyrészt feltételezi a megszokott környezettől (vagy legalábbis annak az egyén számára stressorként ható elemei­ től) való elszakadást — ezen belül az élet­ módban, a közvetlen térbeli környezetben, az emberi környezetben és a társadalmi szerepben való időleges változást; másrészt az új környezettel szemben sajátos és ma­ gas szintű követelményeket támaszt. Ez utóbbiak közül általánosságban megfogal­ mazható a változatosság igénye (mely az üdülési formák szabad megválasztásában ölt testet), valamint a zavaró környezeti hatások kizárásának követelménye. Üdülőterületek ott alakultak ki — kez­ detben spontán módon —, ahol a fenti követelmények természetszerűleg adva voltak: városoktól távol és a legmagasabb értékű természeti környezetben. Üdülési szempontból kedvező természeti adottsá­ gok a víz, a domborzat és az erdő. Ezek együttes jelenléte segítette például a Bala­ ton, a Velencei-tó, a Duna-kanyar országos jelentőségű üdülőterületeinek gyors kiala­ kulását. A történelmi fejlődés során az osztály­ társadalmak kizsákmányoló rétegei az üdülésre alkalmas óriási területeket alig terhelték, az alacsony termelési technikai színvonal a környezetet nem befolyásolta, a tömegek szabad idő hiánya pedig lehetet­ lenné tette az üdülőterületek túlzott igény­ bevételét. A tudományos-technikai forradalom kö­ vetkeztében felszabaduló szabad idő, más vonatkozásban a tömegek mobilizálódása és az életszínvonal emelkedése az üdülőte­ rületek igénybevételének ugrásszerű növe­ kedését eredményezték. A lakosság egyre nagyobb tömegei vá­ sárolhattak saját üdülőtelket az ország leg­ értékesebb üdülőterületein, s azt saját jár­ művel vagy gyors tömegközlekedési eszközzel kötetlenebbül és hosszabb időre vehetik igénybe. Az országos jelentőségű üdülőterületek megsokszorozódott hétvégi forgalmuk következtében máris túltelítőd­ tek. A túlzsúfoltság miattit zavaró áthatá­ sok alkalmanként már magát az üdülést is lehetetlenné teszik, s a környezeti ártal­ mak növekedése miatt az egész térség, az üdülési érték leromlásával fenyegetnek. Az üdülési igény tömegesen a legjobb természetes üdülési adottságokkal szemben jelentkezett, s mivel az életszínvonal emel­ kedését nem követte kellő színvonalon a kollektív üdülési formák biztosítása, ez az igény a magánüdülésben valósult meg a kívánatosnál nagyobb mértékben. A legértékesebb üdülőterületek körül így magántulajdonú területek (nyaralók, hétvégi házak, kiskertek) gyűrűje alakult 9 �ki, megnehezítve az üdülési célt szolgáló természeti értékek megközelítését és az ér­ tékes területek közösségi használatát, emellett jelentős építőanyagipari kapaci­ tást kötött le. Az üdülőrégiók intéző bizottságainak a veszély tudatában tett intézkedései látszó­ lag javítanak ugyan a helyzeten, növelik a fogadóképességet, az ellátás színvonalát stb.; az üdülési vonzóerő helyreállítása és növelése azonban egyúttal a tömeges igénybevétel növekedését, az eredeti prob­ léma koncentráltabb, magasabb színvona­ lon történő megjelenését eredményezik. A megoldást az országos és regionális jelentőségű üdülőterületek igénybevételét csökkentő intézkedések foganatosítása je­ lentené. Ezeknek csak egy része adminiszt­ ratív jellegű, e területekre előírt általános tiltás ugyanis a szocialista elosztási viszo­ nyok érvényesítését akadályozná. A meg­ valósult állapot, a nagy egyedi értékű te­ rületek jelentős hányadának kizárólagos magántulajdona viszont ugyancsak nem szocialista elosztási viszonyt tükröz. Ezek növekedését adminisztratív eszközökkel, tilalommal kell meggátolni. E tilalom azonban csak akkor lehet ha­ tékony és feszültségmentes, ha egyidejűleg lehetővé tesszük a jogos személyi tulajdon igénybevételét az ország más területein, s az üdülést szolgáló attrakciók, természetes adottságok alacsonyabb színvonalát e tér­ ségekben létesítményekkel, a helyi vonzó tényezők fokozásával ellensúlyozzuk. E kapacitások kiépítése szinte országo­ san hiányzik, a helyi üdülés feltételeinek színvonala és mennyisége jelenleg verseny­ képtelen az országos jelentőségű üdülőöve­ zetek által nyújtott feltételekkel szemben. A tervszerű, arányos fejlődés követelmé­ nyeinek érvényrejuttatása szükségessé te­ szi ezeknek az aránytalanságoknak mi­ előbbi felszámolását. A helyi üdülési po­ tenciál tervszerű megőrzése, fokozása és kiaknázása nélkül ugyanis (egyrészt az or­ szágos és regionális jelentőségű üdülőte­ rületek leromlását eredményező túlterhe­ lése, másrészt a tömeges helyi igények spontán, kényszerű kielégítése következté­ ben) a helyi adottságok optimálistól elté­ rő, ésszerűtlen felhasználása megállíthatat­ lan folyamattá válhat. Az ennek eredmé­ nyeként kialakuló zárt rendszer a prob­ lémák hatványozódását idézné elő, későb­ bi felszámolása pedig igen nagy gazdasági ráfordításokat és sok időt igényelne. Az erőforrások optimális felhasználása körültekintő tervezést igényel. Különösen a területi tervezés felelőssége jelentős, hi­ szen a további beruházások térbeli kere­ teit huzamos időre megszabja. A területrendezés üdüléssel kapcsolatos feladatai a szubjektíve igényelt üdülési le­ hetőségek területi feltételeinek mindenko­ ri biztosítását jelentik, úgy, hogy az össz­ hangban legyen a társadalom egyéb terü­ leti igényeivel és lehetőségeivel. A gya­ korlatban ez annyit jelent, hogy elsősor­ ban az adottságok felhasználásával, má­ sodsorban erre támaszkodva tervszerű és arányos fejlesztéssel olyan népgazdasági 10 szintű termelés- és településstruktúrát hozzunk létre, melynek nem alárendelt ki­ egészítője, hanem szerves része a tömeges üdülés, rekreáció céljára szolgáló területek rendszere. E komplex együttesnek a legha­ tékonyabb népgazdasági termelést, fo­ gyasztást és felhalmozást kell biztosítania. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a változa­ tos üdülési formák területi és tárgyi felté­ teleinek országosan differenciált megte­ remtését tartjuk optimális megoldásnak. Ezen belül a differenciálás helyes alapelvé­ nek a magán- és rövid időtartamú üdülés­ nek helyi jelentőségű üdülőterületeken, a kollektív és hosszú időtartamú üdülésnek pedig országos és regionális jelentőségű üdülőterületeken történő fejlesztését te­ kintjük. A téma — népgazdasági jelentősége miatt — országos szintű gazdaságpolitikai vonatkozású döntést is igényel, alapvetően a helyi jelentőségű üdülőterületek kötelező fejlesztési normatíváinak kimunkálását. (Elszigetelt helyi kezdeményezések ugyanis a tervszerű és arányos struktúrát szükség­ szerűen nem valósítanák meg.) Ezt követően országosan, térségenként és településenként fel kell mérni az üdü­ lési adottságokat — tényleges és potenciá­ lis felvevőképességet —, valamint az üdü­ lési igényeket. Ezek birtokában megjelöl­ hető a fejlesztés irányvonala és konkrét feladatai. Utóbbit próbálom meg felvázolni egyet­ len település, Salgótarján vonatkozásában — mellőzve az előzmények részletes ismer­ tetését. Salgótarján városban a helyi üdülés te­ rületi feltételei kedvezőek. A városkörnyék domborzati adottságai és művelési ága, a nagy kiterjedésű erdőterületek és a ki­ sebb völgyek rét-, legelőgazdálkodása je­ lenlegi, nagyrészt feltáratlan formájában is előnyös lehetőségeket biztosít a rövidebb tartamú, természeti környezetet igénylő szabad idő eltöltési formákhoz. A turiszti­ ka, séta, gombázás, tájékozódási futás és hasonló funkciók ellátását jelenleg is le­ hetővé teszik a terület természeti adottsá­ gai. E potenciális lehetőségek kihasználtsági foka azonban jelenleg alacsony szín­ vonalú, alkalmi, inkább a napi üdülési igényt szolgálja (alapvetően a belterüle­ tekből kiindulva és oda visszatérve), mivel hiányzik a területet mélységében feltáró közúthálózat, valamint az üdülési bázis­ létesítmények rendszere, a hosszabb idő­ tartamú, több napos kollektív vagy ma­ gánüdülés szállásférőhelyei. Éppen e bázislétesítmények kialakítását, vagy annak elmaradását befolyásolják döntően a közvetlenül mérhető gazdasá­ gossági meggondolások, továbbá a szabad­ idő-tevékenységek preferenciájának kimunkálatlansága. E feltételek megteremté­ se azonban nélkülözhetetlen a területek racionális és az adottságoknak megfelelő hasznosításához, különben a potenciális üdülési lehetőség holt tőke marad. Az adottságok és pénzügyi erőforrások legoptimálisabb felhasználásának érdeke azt követeli, hogy azokat a kívánt célra maximális mértékben igénybe vegyük, a környezet károsítása nélkül. Ennek érde­ kében elsőként a valamilyen szempontból védelmet igénylő területeket kell kijelöl­ nünk és a hatékony védelem feltételeit kell megteremtenünk. Védelmet igényelnek a természeti ritkaságok, műemlékek, kilátó­ pontok stb. A védelem sajátos feladata a szándékolttól eltérő célra történő terület­ felhasználás megakadályozása is. A gazda­ sági lehetőségek előteremtése után sor ke­ rülhet a fejlesztést célzó beruházásokra, azok optimális ütemezésével. Salgótarján, mint a Zagyva menti agglomerálódó térségek egyik fontos gócpontja, jelentős vonzóhatást gyakorol a közeli te­ lepülésekre, s e hatást fokozza az, hogy a bányaművelés felhagyásával a korábbi kis bányásztelepülések helyi munkaerő­ igénye megszűnt. A városon belüli inten­ zív iparfejlesztés miatt e falvak lakossága napi ingázóvá vált. A legközelebbi telepü­ lések hamar beolvadtak a várostestbe (mint például Baglyasalja), a távolabbiak ingázó lakossága pedig fokozatosan be­ települ a városba. Ezáltal az agglomeráció településeinek népessége az intenziven fej­ lődő Salgótarján kivételével egyre csök­ ken, beleértve még az együttesen 15 000 fő nagyságrendű Kisterenye—Nagybátony térségét is. A lakónépesség „felvándorlása” az adott településekben területfelszabadítást ered­ ményez. Különösen szembetűnő ez a hegyi falvak (Salgóbánya, Rónabánya, Rónafalu, Somlyóbánya és Somoskő) esetében. A ki­ öregedő lakosságú, elnéptelenedő, ugyan­ akkor a legkedvezőbb, hegyi üdülésre al­ kalmas táji környezetben fekvő falvak kí­ nálják a lehetőséget az üdülési célú hasz­ nosításra. A lakóterületek övezeti átsoro­ lása üdülőterületté az említett tele­ püléseknél indokolt. Az így távlatban �kialakítható üdülőtelepülés-láncolat elő­ nye sokrétű: a meglevő infrastruk­ túra a kezdeti beruházási költségeket csökkenti, a közút-közműhálózat a szüksé­ ges kapacitásra méretezett, az épületállo­ mány felújítása vagy cseréje jól ütemezhe­ tő, a fokozatosan növekvő üdülő „népes­ ség” ellátását a településben a munkalehe­ tőség miatt visszamaradó szolgáltató la­ kosság folyamatosan, gördülékenyen bizto­ sítja. Az előbbiekben említett települések az agglomerálódási folyamat eredményeként közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó belterületek, így a városi igazgatás a la­ kás- és üdülőterület-fejlesztési tevékenysé­ gének keretén belül az igények összehan­ golását saját hatáskörében elvégezheti. A meglevő épületállomány és településszer­ kezet következtében tulajdonképpen tele­ pülésrekonstrukciós feladatokat kell meg­ oldani. A kialakuló üdülőövezet belső struktú­ rája, építési övezetei úgy formálandók, hogy e településrészek megfeleljenek a kü­ lönböző jellegű és időtartamú üdülés köveletményeinek, biztosítsák a magánüdülés területi feltételei mellett az idegenforga­ lom fellendítését célzó kereskedelmi jelle­ gű szállásférőhelyek növekvő mennyiségét. Az ennek során készítendő részletes ren­ dezési tervekben mélyrehatóan értékelni kell a települések táji környezetét, és en­ nek vonzóerejét növelni kell. Ez azt igény­ li, hogy — a településekből kiinduló egy­ napos gyalogtúrák lebonyolításához szük­ séges mélységig — az erdőterületek jóléti parkerdővé, a kisebb rét-, legelőterületek jóléti gyepterületekké fejlesztendők és en­ nek megfelelően hasznosítandók. Erdőknél a vágásfordulót meg kell emelni, tervsze­ rű fafajcserével a nagy kiterjedésű akáco­ sokat bükkösre és vegyes tölgyesekre kell kicserélni, gondoskodni kell a megfelelő erdei berendezésekről. A Somoskőújfalui közúti és vasúti ha­ tárátkelőhely 1977 óta folyamatos üzemű, ennek következtében Somoskőújfalu — szintén Salgótarján „egyéb belterülete” — idegenforgalmi elosztóközponttá fejleszt­ hető. A Csehszlovákiából, Lengyelország­ ból érkező idegenforgalom szálláslehetősé ­ ge biztosítható az említett kifejlesztendő üdülőtelepülésekben, ez egyúttal a szállás­ férőhelyek jobb kihasználását is eredmé­ nyezi. További fejlesztés lehetőségét rejti a Zagyva és a Tarján patak síkvidéki árvíz­ védelmi tározóinak kiépítése. A 21-es szá­ mú főközlekedési út közvetlen közelében (Salgótarján és Kisterenye között), vala­ mint Nagybátonytól keletre (a 23-as fő közlekedési út mellett, Maconkától kelet­ re) tározó tó épül. A tározók kialakítását követően vízi sportokra, strandolásra, hor­ gászásra és természetesen az ezekhez kap­ csolódó üdülési létesítmények elhelyezésé­ re nyílik lehetőség. Az e területre készí­ tendő üdülőterület-rendezési terveknél fontos követelmény a vízparti sáv szaba­ don hagyása és főként a közösségi üdülés céljára szolgáló területek túlsúlyának biz­ tosítása. Ugyanis a térség vízben szegény, s ez csak fokozza lakosságának víz mellet­ ti üdülési igényét. A magánüdülés terüle­ teinek, a hétvégi telepeknek vízközeli el­ helyezése elzárná vagy leszűkítené a na­ gyobb tömegek számára alternálva igény­ bevehető területet. Az elmondottakon kívül Salgótarjánt ez annyiban érinti, hogy a városból közúton és vasúton 15 perc alatt megközelíthető mind az északi erdős-hegyes, mind a déli vízkörnyéki üdülőövezet. Ennek előnye a változatos üdülési formák közötti válasz­ tási lehetőség növekedésén túl az északi, Salgó környéki védett területek egyolda­ lú, túlzott igénybevételének kiküszöbölé­ sében is jelentkezik. A déli üdülőövezet továbbfejlesztése az északi Mátra jórészt feltáratlan területei felé lehetséges, a 24 109 sz. Nemti—Szuha— Mátraszentistván ö. k. út megfelelő kiépí­ tésével, illetve felújításával. A Salgó •környéki hegyi üdülőtelepülé­ sek és a déli vízparti üdülőtelepek között Salgótarjántól keletre változatos, főként erdővel borított dombos terület húzódik Vizslás és Kazár községekkel, néhány apró tanyával, „pusztával”, a Zagyva két kis he­ gyi tározójával. E térség fogadóképességét csökkenti a már említett kedvezőtlen fa­ fajösszetétel, továbbá a feltáró úthálózat és a természeti, tájképi különlegességek hiá­ nya — ezek felszámolásával azonban ked­ vező feltételek teremthetők az üdüléshez. A fejlesztés egyik kulcsa a terület súly­ pontjában elhelyezkedő Somlyóbánya üdü­ lőtelepüléssé történő átalakítása és átsoro­ lása lenne. E városközeli „egyéb belterü­ let” a térség üdülési elosztóközpontja le­ het. A környezeti adottságok kivételével egyéb feltételei, nagysága, épületállomá­ nya, népességösszetétele hasonlóak Salgóbányáéhoz. A kisebb idegenforgalmi von­ zóerő miatt azonban itt a kereskedelmi és közösségi jellegű szállásférőhelyek létesí­ tése kisebb számban indokolt, s mellet­ tük előtérbe kerülnének a magánüdülést biztosító üdülőtelkek, nyaralókkal s főként hétvégi házakkal. Kiépítendők a környező területeket mélységben feltáró utak (az er­ dőgazdálkodás úthálózatára alapozva) és végrehajtandó a városközeli akácosok fa­ fajcseréje. Az erdős vidék kis tanyai tele­ pülései átalakítandók vagy kiegészítendők közösségi férőhelyeket és alapfokú ellátást biztosító létesítményekkel. A városközeli, nagyüzemi művelésre alkalmatlan zárt­ kertek kiskerttelepekké alakítandók, egy­ úttal (az itt előírt építési tilalom miatt) a csatlakozó erdőkben célszerű hétvégi há­ zas üdülőterületeket kijelölni. Ezeknél vi­ szont a fakivágás megtiltása indokolt, s ez bérbeadással történő területhasznosítás esetén egyszerűbben realizálható. A fentiekben javasolt konkrét feladatok tervszerű végrehajtása a meglevő adott­ ságok kiaknázásával hosszú időre biztosít­ hatja Salgótarján városnak és közvetlen vonzáskörzetének (elsősorban helyi, kisebb mértékben idegenforgalmi) üdülési igé­ nyeit, főként a rövidebb időtartamú hét­ végi üdülés vonatkozásában. A kapacitá­ sok kiépítése vagy átalakítása térben és funkcióban differenciált, nyitott struktú­ rát eredményezhetne, biztosítva a további fejlődés, a módosuló igények szerinti át­ rendezés lehetőségét. Turcsányi Miklós Vitam et sanguinem ségről. Arról, mit mondanak a nézőnek ezek a sajátos „filmbalettek”, hogyan kell — vagy lehet — nézni őket, milyen „üze­ netük” (olvasatuk) van? Mindehhez azonban néhány kérdést tisz­ tázni kell. Kezdem azzal, hogy a „Jancsó-jelenség” megjelölés voltaképpen pontatlan. Bár a jeles magyar rendező szuverén világot te­ remtett, társa, Hernádi Gyula — mint köz­ tudomású — nem a kiszolgáló asszisztens szerepét vállalta magára, hanem az alap­ vető koncepció kialakításának gondját is. A VITAM ET SANGUINEM címlapján ez áll: Hernádi Gyula és Jancsó Miklós film­ regénye. A kötet — s nyilvánvalóan a film is — kettejük szellemi birodalmának ter­ méke. Jancsó (Hernádival szövetkezve) poli­ tikus filmeket készít. Alapvető kérdéseket feszeget. A hatalom és az egyén kapcsola­ tának különféle aspektusait vizsgálja. A forradalom szükségszerűségét igyekszik bi­ zonyítani. A kollektív cselekvés mellett kardoskodik. Egyértelműen a haladás híve. A téma önmagában nem értékmérő. Miért — és mitől — eredetiek Jancsó Mik­ lós filmjei? Mindenekelőtt vizuális erede­ tiségük révén. A rendező a látvány — a mozgás, a ritmus, a zene, a tánc — elemeit sajátos szintézisben egyesíti, Legendásan HERNÁDI gyula és JANCSÓ MIKLÓS FILMREGÉNYE Jancsó Miklós hosszabb szünet — és né­ hány külföldi megbízatás — után ismét itthon forgat filmet. Címe ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET. A háromrészes alkotás felvételei viharos tempóban folynak. Köz­ ismert, hogy a SZEGÉNYLEGÉNYEK, a CSILLAGOSOK, KATONÁK, A SZEREL­ MEM, ELEKTRA rendezője a szokásosnál jóval gyorsabban dolgozik. A mű alapjául szolgáló filmregény — a VITAM ET SANGUINEM — a Magvető gondozásában megjelent könyvalakban. Amikor az alábbi recenzió sorait írom, a Jancsó-stáb a munkának csak egy részé­ vel készült el. Senki sem tudhatja, milyen lesz a vászonra vitt irodalmi forgatókönyv. Csupán sejthetjük, elképzelhetjük, fantá­ ziánkban formálgathatjuk a leendő képso­ rokat. Másfelől a filmregénynek meg kell állnia a maga lábán: gondolati tartalmát, szerkezetét, kifejezési eszközeit — a maj­ dan megelevenedő filmtől függetlenül — minősíthetjük. Az alkalom arra is csábít, hogy néhány szót szóljunk az úgynevezett Jancsó-jelen­ 11 �hosszú beállításait vibráló atmoszféra él­ teti. A Jancsó-filmekre nem illik a „realista” címke. A rendező elrugaszkodik a valóság­ tól, látomásait szervezi jelenetekké, a táv­ latok és a folyamatok érdeklik. Azt mond­ ja el, amit egy-egy jelenség kapcsán lénye­ gesnek tart. Konkrét példával: a FÉNYES SZELEK nem a népi kollégiumok fejlődés­ történetének rajza, a MÉG KÉR A NÉP nem a Szántó-Kovács-féle mozgalom do­ kumentumszerű felidézése. Akkor hát mi­ csoda? Előbbi: mozgalmas esszé az új rend — és az új gondolkodás — születéséről (a NÉKOSZ apropóján), utóbbi: színes példá­ zat az úri világ elpusztításának elkerül­ hetetlenségéről (a szóban forgó parasztfel­ kelés ürügyén). Akik az említett filmeket a „valósághűség hiánya” miatt marasztal­ ták el, abban tévedtek, hogy az eseménye­ ket és a dokumentumokat „egy az egyben” kérték számon (holott az ilyesfajta épít­ kezés Jancsótól és Hernáditól egyaránt tá­ vol áll). Mindezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy a nemzetközi klasszisú Jancsó Mik­ lós mindig a saját legjobb színvonalát éri el. Hadd legyek szubjektív. Magam a SZEGÉNYLEGÉNYEKet, az ÍGY JÖTTEMet nagyon szeretem, a SIROKKÓt kudarcnak érzem, a CSEND ÉS KIÁLTÁSt, a MÉG KÉR A NÉPet, a SZERELMEM, ELEKTRAt bizonyos fenntartásokkal fogadom el. Az is tagadhatatlan, hogy az utóbbi idő­ ben a Jancsó-filmeket gyakran ismétlődő sablonok, újra és újra visszaköszöntő mo­ tívumok szeplői borították. Itt az idő az előrelépésre, az arzenál fel­ frissítésére. A VITAM ET SANGUINEM nagyobb formátumú — és több problémát felölelő — munka, mint a korábbi Jancsó—Hernádi alkotások voltak. Részben a terjedelem miatt (ez a film voltaképpen háromrészes: a MAGYAR RAPSZÓDIA, az ALLEGRO BARBARO és a CONCERTO címet viselik az egyes tételek), részben a főhős — Felső­ bajcsai Zsadányi Endre — élete és küz­ delmei köré épített drámai cselekmény jó­ voltából. Jancsó Miklós nyilatkozataiban többször elmondotta, hogy a pszichologizálástól ide­ genkedik: hollywoodi csinálmánynak tart­ ja, mert ez a fogás arra való, hogy a szem­ lélőt manipulálja. A tétel vitatható — a lélek „mélyrétegeit” kiváló filmek egész sora tárta fel —, az álláspont azonban tisz­ teletet parancsoló. A VITAM ET SANGUI­ NEM mindenesetre szakítás a „jelzések­ kel”: ezúttal — ha nem is konstatálhatjuk a lélekábrázolás megszokott fogásait — egyfajta belső fejlődés, cselekvés-motivá­ ció ok-okozati összefüggései is felsejlenek a sztoriban. (Szándékosan írtam a szót, s egyáltalán nem pejoratív értelemben hasz­ náltam. Jancsót elég sok vád érte amiatt, hogy a mesét nem tartja sokra. A VITAM ET SANGUINEM filmregényében egymást érik a fordulatok s a figurák jellemzése — a szerzői szöveg vagy az elhangzó mondatok alapján állíthatjuk ezt — összetettebb, mint az előző filmekben volt. Különben erről a kérdésről még csak annyit: Fellini fütyül a sztorira, Wajda követi a hagyo­ 12 mányos dramaturgiát. Mindketten modern rendezők. Nincs minden helyzetre érvényes szabály.) A könyv egy ellentmondásokkal terhes, hallatlanul bonyolult és széles röppálya íveit követő életút sorsdöntő állomásait tárja elénk. Fentebb már említést tettem a Jancsó—Hernádi filmek történelemszem­ léletéről, a „hűtlen hűségről”. Mindenki tudja, hogy a VITAM ET SANGUINEM esetében a modell — jobb szó híján hasz­ nálom a kifejezést — Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. A neve ebben a trilógiában megváltozott. Más egy sereg szituáció, helyszín, időpont stb. is. Biztos, hogy so­ kan lesznek, akik olvasmányaik tényanya­ gát szembesítik Hernádiék fikcióival és a „nem így volt”-tal kifogások özönét sorol­ ják majd fel. Magam a szerzők jogát hang­ súlyozottan megvédeném: ahhoz, hogy a lényegről beszéljenek, fantáziájuk rakétáit is be kellett gyújtaniok. Sok minden nem történt meg — vagy nem úgy történt meg —, amit és ahogy az alkotópáros a könyv lapjain leír. De megtörténhetett volna így is — s ennyi talán elég a felfogás igazolá­ sára. Vitéz Felsőbajcsai Zsadányi Endre, aki halála előtt, egy kihallgatás során megta­ gadja a vitézi címet és a nemesi előnevet, nagyon nagy utat tesz meg. Messziről — a szélsőjobb ingoványos partjairól — indul és eljut a „jövendő fehéreinek” fenntartás nélküli vállalásáig. A kevély magyar úr efféle szélsőséges kinyilatkoztatásokra ra­ gadtatja magát: „Csak gyáva, gyenge, bo­ tor ember ad jogot büdös parasztnak.” Frázisokat pufogtat: „Újjászülettünk a háború véráldozatában. Új emberfaj te­ remtődött. A bátrak és igazak nemzedé­ ke.” „Ha a nemzetpusztítókat, a csatornatöltelék vörösöket le lehet is győzni katonalilag, ez nem elégséges a jövő megterem­ téséhez; ki kell fogni a szelet a vörös vi­ torlákból.” Aztán fokozatosan kinyílik a szeme. Nagy szerepet játszik öntudatra éb­ redésében Poórral, az újságíróval, a pol­ gári radikális lap munkatársával kötött barátsága — s életreszóló leckékkel jár Bankos Marihoz fűződő kapcsolata. Az öreg Bankós ugyan úgy jellemzi a föld­ birtokos Zsadányit, hogy azokhoz tartozik, akik parancsolni tudnak, hallgatni, tűrni és felkészülni azonban nem — hősünk valójában mégis tudatosan törekszik az el­ nyomottakkal és kisemmizettekkel való azonosulásra. A Horthy-pribékek igazsá­ gát nem fogadja el és rádöbben arra, hogy csak abban az esetben lehet hű önmagához, ha a jövendő szabad, demokratikus Ma­ gyarországáért harcol a maga nem lebecsü­ lendő eszközeivel (vagyona és tekintélye adott, kapcsolataival és stratégiai érzéké­ vel, valamint bátorságával is segíti a moz­ galmat). Átadja a parasztoknak kúriáját, gazdasági épületeit és háromszáz katasztrális hold földjét. Azon munkálkodik, hogy megfogadja Poór tanácsát, s az indulati energiát átalakítsa teremtő, társadalmi ra­ cionalizmussá. E program jegyében koc­ káztat, szervez, tiltakozik, appellál, kezde­ ményez, provokál, leckéztet s életét is fel­ áldozza a világmegváltó eszmék szolgála­ tában. A VITAM ET SANGUINEM a Zsadányi Endre-portrét számos társadalmi-politikai jelenség füzérével kapcsolja össze: ezek részben az emberi érést motiválják, rész­ ben a kort és annak erkölcseit jellemzik. A teljesség igénye nélkül felsorolok né­ hányat a filmregényben exponált „címsza­ vak” közül. A fehérterror hadviselése. Az ellenállási mozgalom ösztönössége és tuda­ tossága. A hatalom taktikázása. A dema­ gógia természetrajza. A nemzeti egység megteremtésének feltételei. A nagy esemé­ nyek vízválasztó jellege. A mártirium ér­ telme. Jancsó filmjeit a nézőtábor egy része azért bélyegezte meg, mert soknak — és öncélúnak — tartotta bennük a női mezte­ lenséget. A ruhátlan nő a SZEGÉNYLEGÉNYEKtől a SZERELMEM, ELEKTRÁig ívelő filmfolyamban többnyire a kiszol­ gáltatottság, a védtelenség vagy egysze­ rűen csak a szépség szimbóluma. Fontos része az életnek. Nem dekoráció: esztétikai minőség. A VITAM ET SANGUINEM fel­ erősíti és meghatványozza ezt a mozzana­ tot. A Szellem mellett a Szerelem kormá­ nyozza Endre, Mari, Veruska életét — en­ nek megfelelően újra és újra felbukkannak a pogány szertartásokra emlékeztető já­ tékok elemei. Köznapi mércével mérve furcsa ez a zabolázhatatlan temperamen­ tum, de prüdériával semmire sem me­ gyünk. Azt kell megértenünk, hogy a ki­ vételes pillanat kivételes vágyakkal páro­ sul, melyek kívül esnek az elfogadott — vagy követett — kódex normáin. Bankós Mari utolsó kívánsága az, hogy együtt le­ gyen egy férfival (aki — a lány kívánsá­ gára — nemcsak nemi aktus végrehajtásá­ ra, hanem hóhérszerepre is vállalkozik). Zsadányi Endre a pribékek jelentkezésé­ re vár, előtte azonban még magáévá teszi Veruskát. És általában is nagy erő a nemi­ ség: a figurák ezt tudomásul veszik, csöp­ pet sem misztifikálják. A dalt, az éneket a filmek többségében korfestő, hangulatszínező funkcióval szok­ ták felruházni. A VITAM ET SANGUI­ NEM szereplői is folyton nótáznak. Hol örömükben, hol szomorúságukban, hol tettrekészen, hol védekezésképpen. Néhány évtized eseménykrónikája villan fel a har­ sány indulókban, munkásmozgalmi dalok­ ban, de még az irredenta himnuszokban is. Ezek a strófák korántsem „járulékos ele­ mek”: az élmény fontos komponensei. Kell-e bizonygatni, hogy az „Alsónyéken megépült a vasút, megjött rajta Garibal­ di, Kossuth” kezdetű ének, melyre együtt zendít rá a tömeg, milyen mozgósító len­ dületet juttat kifejezésre. Vagy az „És nemzetközivé lesz holnapra a világ” — az utolsó dallamfoszlány, mely a filmregényt zárja — mennyire magába sűríti az össze­ tartozás eszméjét. Film-futurológia nem lévén, a VITAM ET SANGUINEM jövőjéről — a mozikban látható műről — kockázatos dolog lenne jóslásokba bocsátkoznunk. Csak a remény­ ről szólhatunk: bízunk benne, hogy az ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET nem össze­ foglaló jellegű, hanem a megújulás irá­ nyába mutató alkotás lesz. (Veress) �Laczkó Pál Rovancs Vihar Béla köszöntése Őszinte szívvel és barátsággal köszöntjük mi is Vihar Bélát, aki 70. éve körül nagy alkotókedvvel és energiával, sokszor megpróbált, de töretlen hittel teremti meg költészetének új — talán legértékesebb, legmaradandóbb — műveit. Köszöntjük Őt, aki a „hegyek karján, méla csecsszopóként ősálomban bóbiskoló” századeleji Szécsényt is szülőföldjének tekinti, és olyannyira mélyen élnek benne az ide kötődő gyermekkori élmények, hogy akár részletes lírai önéletrajzát is összeállíthatnánk verseinek és a rádióhallgatók számára is emlékezetes, Malom utca című hangjátékának motívumaiból. Ez a kötődés és ragaszkodás az 1960-as évek fordulóján váltott ki először igazán figyelmes érdeklődést Nógrád megyé­ ben, amikor oly sok emlékezetes találkozón és a Palócföldben rendszeresen megjelenő verseiből az olvasók megismerhették Vihar Béla gazdag költői munkásságát. Mindezekkel igazolva mondhatjuk, hogy 1965-ben a Nógrád megyei Tanács megyénk kulturális életében valóságosan érzékelhető hasznos jelenlétet ismerte el, kitüntetve őt a Madách-emlékplakettel. Születésének évfordulóján Vihar Béla messzehangzó választ kapott a „szülőföldjeihez” intézett kérdésére: „elfogadtok-e fia­ toknak engem, / létem dajkáló falvak, városok?” Ünneplése, ma­ gas kitüntetése bizonyítja, hogy nem egy-egy tájék számon tartott fia csupán, hanem az egész hazáé — és persze a magyar köl­ tészeté is. ( K. N.) Profán prédikáció S minthogy lehetőségeink szerint kiki felelős a korért, amelyben élnie adatott, egyben valamennyien esendőek is vagyunk, és indulatainkkal olykor sebeket osztunk, így növelve a Földön a sérelmek seregét, s ezzel elsőül saját arcunkba sújtunk, elveszítvén a jogot a sugárhimes Napra, a madarak ívelő röptére, a gyöngyöző patakok gyönyörére: legyen tehát bennünk kellő erő, illendő tiszta bátorság s emberi méltóság kimondanunk: bocsássatok meg, hogy magunknak is megbocsáthassunk! Mert nem az a nagy, ki konok és kemény az ütésben. Mert nem az a hatalmas, ki önszerelmét szembeszegezi a világgal. Mert az igazság alázata az énünket megvalósító fölemelkedés. Lásd, gőgje kupacán, mint ágaskodik a zsugorodó törpe, amaz meg földig hajol, és homloka a csillagokhoz ér fel. Vázlat egy önarcképhez Ki lépteit a csillagokhoz méri, habár tudja, hogy soha el nem éri: tervezvén sorsom, így adassék meg nékem, elődök, ősök lábnyomát elérnem, hogy alkonyatba hajló életem, elégtételem hajnala legyen. A költő Egy katona megy a hóban című kötetéből. Új versek. (Szépirodalmi, 1978) A fogalmak elégtelensége. Mert első megközelítésben: restség. Ez az, ami kimondatik. Holott inkább fölöslegesség és elnapolhatóság (örök időkre). Bár a kettő összege — valakiről lévén szó — mégis: lustaság. Valójában 1 + 1 = 3. Azaz a kimondott szó ritkán hüvelyezi ki két jelenség összegét, mert kettőre teszi a végeredményt. Formállogika. Mégis: a fentiek elfogadhatatlansága: felesleges komplikáció egy fássufni kitakarításához. Ugyanis egyszerűen neki kell fogni. De miért? Praktikus célból? Ha bármit is nem találna, még mindig hamarább előkerítheti, mint amennyi idő alatt rendbe rakja a szükséges és fölösleges kacatokat. Tehát a szépérzék merőben elvont szempontjai alapján? Ebben azért már lenne némi rigorozitás, ami, ugye, mégiscsak nevetséges. Ám ha a gyerek kéri, az más. Nála a dolgoknak még lelke van. Mi több, a „dolgok” kifejezést sem érti. A „fölös­ leges kacatok” pedig teljesen felkészületlenül érné. A „fölösle­ ges” helyébe nála a „lelkes” lép. Kacatok helyett „lényt” mond­ hatunk. (Együtt: lelkes lény.) Vannak azonban pillanatok, ami­ kor a gyermeki misztérium emléke nála is (kérdés persze, hogy másnál is) átdereng a felnőttévek ködén. Számára ez már mindössze a „dolgok logikájának megértése”. Ösztönzésnek per­ sze elég. Nekilát tehát. Pedagógia: vonjuk be a gyerekeket is. Idill: apa és gyermeke együtt közös munkában. Felbomló kép: a gyermek ráun. Még őszinte ember, tehát ürügy nélkül távozni akar. Pedagógia: neveljük kitartásra a gyermeket. Ám az apa­ pedagógus nevelési elvei megfogalmazatlanul elúsznak, mint éj­ szaka vonuló láthatatlan vadkacsa-ék. Mert mielőtt bárminemű elv is szóalakot nyerne, kezébe akad egy jutazsák. (A gyermek eközben el.) Nem kell megerőltetnie az emlékezetét. Pontosan tudja, miféle zsákot talált. A megszokás kényszeréből fogalma­ zunk így, hogy a zsákról tudja, miféle. Valójában ennek a tu­ dásnak a zsákhoz semmi köze. Ahhoz is kevés, ami a zsákban van. Ugyanis fogalma sincs róla, mi mindent tartalmaz. Arról igen, hogy azok a kacatok vannak benne, amik a gyerek révén kerültek át hozzájuk a volt szomszédoktól. (A „volt” magyará­ zata: egy éve, hogy a férjet — rövid időn belül — követte a feleség is. Bár magtalan, ám — az elhalálozás szoros rendjéből is láthatóan — mintaszerű házasság volt.) Lényegében tehát a zsákról való tudását olyan üresnek mondhatjuk, mint egy krumpli nélküli krumpliszsákot. Ám ez az üresség most köbcentiméterről köbcentiméterre ellenállhatat­ lanul kitöltődik valami sajátosan ködszerű anyaggal. Az egysze­ rűség kedvéért nevezzük sejtelemnek. S a laza halmazállapotú anyag (-sejtelem) elegendő volt ahhoz, hogy a jutazsák önmagá­ ban is jelentést kapjon. Már olyannak tűnt, mintha egy (kettő? Vö: fentiek) élet elhagyott, levedlett burka lenne. A sejtelem pedig máris kicsapódott mint tudás, amiként a hajnali köd a szemetes kukákra. A körülmények ismeretében nincs együtt sehol a világon annyi tárgy és semmi egyéb szóbajöhető valami, mint ebben a zsákban, amiből a két elhunyt pontosabban rekonstruálható lenne. A merőben mozaikjátékjellegű feladat megoldását már csak azért is fontosnak tartotta, mert váratlanul ráébredt, hogy mindkettőjük arcát elfelejtette. Kinyitotta a zsák száját és belenyúlt. Sorra számba vette a leleteket, amiként egy leltárnál teszik: — csontszerű, leszakadt könyvfedél, cím: Az én kortársaim, írta Mikszáth Kálmán; Az Újság ajándéka előfizetőinek: a betűk mögött a szecesszió omlatag angyala, azaz: a Haza allegóriája, magyar zászlóval a vállán, kezében a magyar korona, dicsfénye nem sugarasan terjed tova, hanem körkörösen, ahogy a rádióhullámokat ábrázoljuk; — té­ pés Tolnai Világlexikonából: Afrika politikai térképétől az Agan­ csokig; — Outdoor Life- 1968. novemberi száma; — imaröplap, felirata: Hit! Remény! Szeretet!; — néhány imakönyvbe való szentkép; — tankönyvek: Tanítók tanácsadója, 1936., Szántás, vetés, népiskolai tankönyv, 1940., Pedagógus Továbbképzés: lé­ lektan, pedagógia (rajta felirat: Jó tanulással építjük hazánkat), Egyetemes történelem, 1959.; — egy teljesen üres regiszteres fü- 13 �zet; — Imafüzet gyermekek részére; — Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica, első és harmadik füzet; — Egyházi énekek, kiadja: Az angol kisasszonyok budapesti Sancta Mária intézete; — Ima­ könyvek, „Gimn. és Tan. növendék” megjelöléssel a név alatt, kötetenként más-más évfolyam és osztály feltüntetésével; az imakönyv a művelt katholikus közönség számára a tulajdonos feltüntetése nélkül; — jegyzetfüzet keménytáblája és spirálja, lapok nélkül; — Magyar levelező, a Magyar Élet kiadása, 1944; — légipostaborítékok Kanadából, levek nélkül; — a Szén­ bányászati Tröszt 1963. évi bérszabályzata; — A pedagógusok bérezése, kiadja a Pedagógusok Szakszervezete; — Érdekes Üjság 1916. május 2.-i száma a harmadik 3000 koronás harctéri fotópályázat képeivel; — cetlin: tanuló 69 fő + nevelő 12 fő + vendég 10 fő = 91 fő. A vacsora ára: 12,50. A vacsora áll 2 db bécsi szeletből, burgonyából, savanyúságból, kenyérből, 1 db tésztából, gyerekeknek 1 bambi. A nevelők és a vendégek ré­ szére nem bambit, hanem 1 üveg sört vagy pár liter bort sze­ retnénk, amire még 100 Ft-ot beszedünk. Ha a végösszeget el­ osztom 69 részre, mivel 69 tanuló van, úgy alakul ki az egy főre eső fizetés; — családi fénykép, hátlapján: Elbl és Pietsch, József Főherceg őcsász. és kir. fensége udv. fényképésze, Buda­ pest II. ker. Fő-utcza 18.; — Gyöngyvirág, 92 magyar népdal; — szakmányadási lap-tömb üres hátoldalán az 1960/61 és 1961/62 tanév tantestületi értekezleteinek jegyzete; — hiányos lapú jegy­ zettömb, írás csak két oldalon: az első szöveg fogalmazványvázlat: „Értesítem, hogy az üdülésre való beosztásomat a legnagyobb sajnálatomra nem tudom igénybe venni, mert családi körülmé­ nyeim úgy alakultak, hogy jelenleg nem utazhatom el. Nagyon köszönöm a Járási Bizottság irántam tanúsított jóindulatát és kérem, hogy azt a jövőre is fenntartani szíveskedjenek. Elvtársi üdvözlettel 1954. máj. 22.; a második szöveg: „Franckos tészta, 25 dkg liszt, 25 dkg cukor, 5 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 sütőpor, 1/4 liter tej, 1 kocka Franck. Kávékrém — fél óráig keverni”; — levél: „Külüzem T. cím: Értesítem, hogy üzemünknél betöl­ tött mérlegkezelői állása alól a nyugdíjkorhatár elérése miatt felmentem, egyben munkaviszonyát megszüntetem.”; — Feszthy Árpád körképe után Magyarok bejövetele, részlet; — szemléltető táblák összegöngyölve: Magyarország czímere (Kis czímer); — Magyar Korona országainak egyesített czímere (Közép czímer); — Váratlanul a zsák aljára ért. Keze nem talált semmi ki­ emelendőt. Körülnézett, mintha játékból eszmélne. Szétszórtság és rendezetlenség. Személytelenség és szervetlen illeszkedés. Csend. A megrendülésre várt. Az elhunytak felsejlésére a tár­ gyakból. A rendezetlen kupac hosszabb idő után sem öltött meg­ rendítő gyászkülszínt. Azért a dolgok lassan mégis éledeztek. Egyiktől a másikig, árnyékok lopakodó vonulása sejlett föl. Aztán egy hang elugrasztja az óvatos készülődést: — Haladtatok valamire? Ó, hát semmit sem végeztetek? Nagyobb a felfordulás, mint eddig volt! A gyerek...? — Itt hagyott. Elunta. — Te meg...? — Látod. — Történt valami? — Miből gondolod? Mielőtt válaszolt volna, a férfira nézett. Buta érzés volt. Ügy tűnt, mintha a kuporgó alak egy lett volna a limlomok közül. — Gyere már be, holnap is nap lesz — nyújtotta végül a kezét, hogy fölsegítse. — Nem válaszoltál. Miből gondolod, hogy történt valami? Miből? Némi szorongással nézett a férfire, akinek valószínűtlenül kitágultak a pupillái. — Nem is tudom. A számra jött. A férfi nem szólt rá semmit. Képeslapokat hagyott kicsorogni a kezéből, majd mégis azt mondta: — Különben mindegy. Kerítsd elő a gyereket. Majd én is megyek Egyedül maradt. Ahogy az őszi est laza szürkülete körülpólyálta, s a tárgyak elvesztették szigorú körvonalukat és kitá­ gultak, egymásbafolytak, saját magát is úgy érzékelte, hogy ele­ gyedik a tárgyak híg levével. Drámaiatlan keveredés volt ez. A végeredményt és az arányokat nem érzékelte. Elzsibbadt a lába. Felállt, megmoncsolta. Arra gondolt, hogy még meg kell fürdetnie a gyereket. Amint behúzta a fás­ sufni ajtaját, úgy tűnt, a tárgyak meg sem várják, hogy ki­ tegye a lábát, megmoccantak, hogy szétmásszanak. Hogy Ön­ magukban legyenek. 14 Bános János Anyám a szívemet Anyám a szívemet imádkozza engesztelné istenét a bűnért mit el se követtem Anyám a háborút csak magáról tudja s szempillám fájdítja napját mikor ajtót nyit nekem Anyám tudja hogy meghalok de attól retteg hogy meg is haltam: kapituláltattam az istent Ketykó István Rég elrobogott már Radnai Juditnak Egy cipőben járunk — nem rág még húsunkban a rák kötél sem feszül még nyakunkra... miért pályvázza a félelem testünket az éj oszlopaihoz...? várunk a sosem érkező szerelvényre, mely rég elrobogott már álmaink végtelen mezői felé — Nem figyeltünk Csókjaink lekozmultak szerelmünk edényében — miért nem figyeltünk jobban a lángra...? Látod, most dörzsölhetjük fényesre napjainkat VIM-szagú szavainkkal___! �Tímár Máté Szabadszombat Lelkes Miklós Erdő Sütött a gyíkarany zöld nagy fák között, magas létrát dobott az égnek riadt fácánkakas, de visszahullt a létra. Felhő kitűnt, csodás hidak világa, kéken áttetsző látomás. A vadcseresznye-ágon egy szarka cserregett. Nagy szemek mozdulását figyelték csöpp szemek. Sütött a gyíkarany zöld. Megállt a pára, csönd, majd láttam: ösvényt, tisztást, átfog, ölel, elönt, s árad tovább. Felettünk fehérbe tűnt az ég s lassan forgatta vissza nagy mókuskerekét: csigaházak kihulltak, harangszó megrekedt, a vadcseresznye-ágon új szarka cserregett, sütött a gyíkarany zöld. Nagy fák között, magas hangon elkétkedett még egy-két fácánkakas: a hidak összekötnek? látnak a nagy szemek vagy bennük csak halálig felhúzott szerkezet? s mikor húnynak a pillák múltként marad-e más, mint szépség? kék kötéltánc? áttetsző látomás? I. A szabadszombat ádventje péntek délután, de már regge­ létől lazít. Délután felugrott a Trikolorhoz s felvállalt egy jövőheti riportot. Azonnal meg is bánta, csakhogy nem nagyon válogat­ hatott. Ez van, öregem! Ő pedig külső, lassan veterán korú, a sok huszas-harmincas aggastyán között könnyen a szemek fe­ hérjére sötétlik: örüljön, ha kap! Tudni tud ugyan a vén lópofa, valahogyan mégis a holtvágányon rozsdásodik, bár a könyvei a szökőévek portájáról kiáltoznak egymásnak. Ilyenformán köny­ velik el, ezzel a záradékkal: Valami vajnak mégis csak kell lenni a fején. S mivel a megfogalmazatlan gyanú utólérhetetlen, bizo­ nyíthatatlan és kivédhetetlen, mint az árnyék, tolakodóan követi, hát felvállalta a baglyasaljai tudósítást, hogy a Trikolor nógrádi számának munkásmozgalmi tartalma is legyen, de lefelé a fel­ vonóban már meg is bánta, s utána irány a Kicsi presszó, epés szájízét a sör keserűjébe oldani. Vigye el a más macskája, ez bizony már a lelki ismeretemen szárad. Persze csak egy üveg erejéig — legalábbis így gondolta, mert rokonszenvesebb égtáj is vonzotta. Az otthon. A felesége, jelenleg gyermeksegélyen, ötre sofőriskolába megy, vezetni ta­ nulja a sohasemlesz Trabantot. A kései gyümölcs, Illéske reá­ marad, hogy pápázva, tatatázva kétéves, a székely nagyszülőkhöz ágyrajárónak adott Áron bátyjára emlékeztesse. Előtte bevásá­ rolni, ebédelni illik. S ki az ördög gondolná, hogy gödör után újabba lép? A Kicsi-akvárium füstoszlopokkal iszalagos mélyvizében is felfedezi Jani bácsi, a Nagycsarnok Harpagon-hírű felügyelője, szemre­ hányással illeti, mert zsebkölcsönért, illendő kamatra hozzá­ irányította trikoloros Zolit, aki állítólag „megadni nem szeret. Mire kimosakodott, legénykori ivócimborái, Melegh Gyuri, a Volt-Watt KTSZ műszakija, meg Rezy Bandi, a derék kőműves is odatelepedtek az asztal köré. Ládányi sörökkel, a nyugdíjas Margithay tanár úrral, meg a pincérnő, Jucika kedves mosolyá­ val, de már azzal a baljós sejtelemmel is, hogy ha nem győzi le ólomfenekének nehezét, látóközelben a hézag, ami a beláthatatlan következmények tordai hasadékát nyithatja elébe. Csak hát a csali sűrűn átveri a pecást, Kati leányasszonyt is könnyű táncba vinni, ha birizgálja a zabszem, s ezúttal még a elisiumi mezőkre indult táltosfiú, Nagy László is hozzáadta boldogult személyét az alkalomhoz, hogy esendőségének mércéje alá bukjon. Éppen csak azt kérdezte hozzá az olvasás áram­ körében is bele-belekapcsolódó Melegh Gyuri, hogy valóban olyan nagy volt-é, mint amilyennek most, múltbahátrálásának idején írják, s máris afféle maszek fórummá kerekedett köréje a Kicsi, bérjegyzékre jegyzett ledérkéivel, szénlehordóival, nyug­ díjasaival és nappali lumpjaival együtt. Még, hogy nagy volt? A nagynál is nagyobb! Bezzeg János Suhanc-dal suhancos fejemre télből koronát szerelemből hitből szívemre palástot rúgtassanak a szavak az égre föl hogy bámuljanak a glóriások Mire a cégtulajdonos autószerelő és a MÉH-bizalmi pohártöréses vitáját kihasználva — pedig a munkásosztály vezető sze­ repét célozta! —, váratlan hősiességgel felugrott és menetben elköszönve, az újabb aranyhalakra hagyakozta a Kicsit, már fél kettőre járt. A Közértben, ahol besorolt Illéske jegyes tejéért, éppen tolvajt fogtak, ott is tanúskodnia kellett. Ügy hogy bi­ zony nyolchónapos legényfia derekasan siratta a papit, neje a szeszreklámok közé sorolta az urát, mire hazaért. Pedig tulaj­ donképpen senki ellen sem vétett. Mégsem ízesítették mosolygással az ebédjét, csak Illéske feledte göcögős kacagással a sérelmet, amikor megtáncoltatta őt a tér­ dén. Szerencsére a menyecskének igyekeznie kellett a volánjá­ hoz, s így a litánia összes szentjei nem potyoghattak egyenként a nyakába. Annál inkább számon kérte önmaga, az időnként ke­ gyetlen bíró azt is, amit más balfácánok a történelemre, lottó­ járásra vagy a frontbetörésre fognak... 15 �A fiúcska elszundikált a kopaszra szopott fejű zebrán, előszedett témák azonban hiába csiklandozták a lelkiismeretét, a pálmák, szanzavérek megöntözése csak öt percig tartott, olvas­ nivaló nem kísértette, levéladóság nem terhelte, így hát hama­ rosan újra a saját tehetetlenségi nyomatéka lett, fél órával sem az asszonyka távozása után. Pedig azért csak kereskedett, hátha — akár rutinból is — összekalapálhatna valamit, ami az önkifejezés, vagy legalább is az időtöltés bódulatával tölthetné el. Feltette a marosvásár­ helyi Székely Együttes nagylemezét, varázsolja szebbé az Illéske álmát s kovászoljon be az édesapja hangulata alá. Belelapozott a naplójába, felütötte az illetékes oldalt, ahol a közlésre átadott írásait nyilvántartotta, hol találhatna rést, ahová betolhatná a lábát az ajtó és a küszöb közé. Mert akkor a témafüzet majd csak szolgálna valamivel, s a felizzított érdeklődés előszikrázná azt az indító mondatot, ami maga után csábítaná a többit. De a lista tizennyolc, sorsára váró novellát, riportot, tárcát kényszerített türelemre — a három regénykéziratról nem is szólva —, példásan lebeszélte. Strabon Geographikáját túlságosan nagy adag idegcsillapítónak ítélte, s mert közben a Symphoniája is elfogyott, a kísértés ismét a lapockájára hajolt. Valahogy úgy, mint amikor az asszonytest a mellbimbóival üzen. Mi lenne, ha leszaladnék Esti Hírlapért, feltölteném a házi­ trafikot, s ha már úgyis lenn vagyok, híg hosszúlépéskére a ház alvilágába, a termelői porbincébe is benéznék, hátha ott kapom Zsigát?! Zsiga, a Marandandóság Könyvkiadó felelős szerkesztője, ter­ mészetesen ismét csali, mint a paducok gilisztája. Jó néhány könyve körül bábáskodott idáig s a legutolsóról, mellyel a „Remekművek Szülőotthona” most már elefánttávú két eszten­ dővel adós, bizonyára most sem tud többet, mint tegnapelőtt: „Az idei tervben még mindig nem szerepel, öregem, így hát reményed is csak akkor lehet hozzá 1978-ban, ha valamelyik szóbéli ígéretre szerződött mű nem készülne el. De hát Salva­ dornak ez is jó, mert legalább parasztlépés a tehetetlenség sakk­ tábláján”. Nem is gondolkozott sokáig. Megnézte a gyermeket. Ügy mosolygott édes álmában a gyermekágy fenekén, mint egy sixtusi angyal. Még távoli bátyját is szívébe hozta. Decicske narancs­ levet készített a keze ügyébe, foglalja el magát véle, ha felser­ kenne. S úgy lopakodott bele a tejszínű februári délutánba, mintha bármelyik szegelet mögül kedves párja, Anikó toppan­ hatott volna elébe: „Mi az, te cégéres lump, már Illéske se fog otthon?!” S mindebben a szabadszombat a ludas, melynek péntekje a csodavárás, az önmagukkal-mit-kezdeni-nem-tudás előszobája. Míves nap, de mégsem az. Ünnep se, böjt se. Kitöltetlen csekk­ űrlap — fedezet nélkül. Meglustít. Ráérősebbé, engedékenyebbé lágyít. Csábíthatóbbá. Még az Esti Hírlap is jobban fogy ilyenkor. A futóvendégek is megszólításukkal tüntetik ki Etát, a szőke trafikosasszonyt. Bornemisszák is megáhítozzák a Dunatáj Pince­ borozó „csókálló” piros hagymával bőven trágyázott zsíroskenye­ rét, ami után szinte nyüszítenek a rizlingért, kadarkáért vagy a muskotályért, megvárakoztatva azt, aki valóban szomjas. A szokásos negyedóra a háromszorosára bővül az újságos­ bódé, a dohánytőzsde és a kortyolgató pultja között. És többet is ígér, mert Zsiga is ott nézegeti pápaszemes, bajszos, ősz haj­ szálakkal enyhén boglyas ábrázatát a két deci rizling aranysárga tükrében. Goda Bélával támasztja az állóasztalt, a külkeres főmér­ nökkel, aki privát szorgalomból elvégezte a filozófiát is, értelmesebb fél tucat inzsellérnél, és Zsiga úr mellett fröccsmecénásnak számít. Csakhogy ez megint bűnforrás. Béla olvas. A bizalmasba is bele­ leshet. Bizonyára a keze ügyébe került a Die Presse nevezetes friss cikke is, mellyel Illyés Gyula karácsonyi-újévi nemzet­ esszéjére bókolt, akkor pedig: „Ez az utca, bánat utca!” Nem ússza meg közgyónás nélkül, ami nem söntésbe való, s az a vén Smetana is ott bókolja a pultot, a „szabad internácinnálista”. Ha felkavarodik agyán a mész, okkal, ok nélkül közbeharsánykodja: „Brávó polgártársak, ikszedik Kossuthok vagytok, csak egy kicsit nagyon is soviniszták!” Mert ez a vén morva ezredtrombitás még hazánk nevét is nemzeti fennhéjázásnak tartja. 16 Jó estét, szesztestvérek! Szerencséjére a berlini olimpia aranyérmeit listázzák, az ezüstöknél összevesznek, s — szégyen a futás, de hasznos, kan­ társzára az üdvös hazugság — éppen csak a búbánatnak haran­ goz velük a poharak nyelvén, máris hamisíthatja az obsitot: „Sort fogok az utánpótlásért, uraim!” kisírül a pincéből, három lépcsőfokot ugorva egyszerre a nadrágszárai közé. Illés úrfi szundikál, s míg felserken, átnyálazhatja az Estit. Kurta hírecskék, fővárosi pletykák, langyos hírmagyarázatok Bárányhimlő csupán az igénye is. A gyermek „papára” sír» Megeteti, tisztába teszi, reácsókolja holnapi reményeit a párnás combocskákra, majd útjára bocsájtja, járja körül a szobát, fo­ gózva a heverőben, székekben, olykor orángután ősapánk iránti tiszteletből négykézláb is. Az sem világvége, ha véletlenül elesik. Majd feláll, széles mosollyal hírmondja nyolchónapos sikerélmé­ nyét, s közben a tatája kedvére gyakorolhatja a hímnemű egyenjogúságot. Megkészíti a vacsoráját, krumpliszemeket rak a sütőbe, kol­ bászzsírt olvaszt, teafüvet forráz, megterít és várja a párját. A mamamama-mát! Annyira várja, hogy lépteinek kedves neszezését szinte a szí­ vével érzi s az előszoba félútjáig a gyermeket is elébe lopja: „Ha hiszed, ha nem, teljesen egyedül jött ide eléd!” Amiért ugyan ennyit érdemel: „Már megint ittál! Pedig tudhatod, mennyire utálom!” S ezzel a péntek estébe végképpen görbét tojik a pók... Néma vacsora, morgós tévézés: „Bizisten visszaperelem az ötven forintomat!” Háttalalvás, nyugtalan forgolódás, fogcsikorgatós, néma átkozódás, mint annyi hitvesi ágyban széles e hazá­ ban, s jöhet a következő, havonta kétszer pirosbetűs szombat, melyet a legszebb jelzőjével ír egybe a Petőfi nyelvén dadogó magyari világ. II. Szabadszombat hóval mosakodott. Fél hatkor, amikor még csak úgy, álomkábán, szopógumival továbbaluvásra csendesítette a felsíró Illéskét, hogy utána visszamelegedjen a paplan alá, még csak készült a hóomlás. Ahogy kilesett az előszobaajtó firhangján, olyan alacsonyan derengett a fakó égboltozat, szinte bele­ ökleltek a három utca behemót bérkaszárnya-kéményei. Hanem nyolckor, amikor végleg elbocsájtotta a nyoszolya, már az átlósan-szembe Alföldyék ajtajáig is eltévedt a tekintet a bőkezű �ég patyolat pihéi között. S mintha enyhén sodorta volna. A két végéről fehérbe vonta a fedett folyosót, írják bele körvonalai­ kat a bevásárlók, szemetelők lábai, a Hacker Bébi szegleteket kereső kutyája, meg az a kézhezszokott feketerigó, aki a kukák között reggelizik. Cigarettázva kiállott a hóomlásba. Fél évszázad előtti tanyai gyermekkora suhant át rajta, labdagyúrhatnék a makulátlan hóból. Illéske azonban türelmetlen sírással szaggatva, bőszen papapázta az esedékes reggelit, le kellett mondania róla. A hűtőszek­ rényhez nesztelenkedett a tejéért, forró vízben melengette, s köz­ ben éppen csak fellesett a fél előszobát elbitorló nagy ruhás­ szekrény tetejére. A kis szánkóra. De ez a röpke pillanat is elegendő lett ahhoz, hogy az egész nosztalgiát Áronkának, távoli „nagyfiának” ajándékozza érte. Valahogy így: „Ha ott is esik, apósom nyílván térül véle egyet az Őrkő felől alálejtő utcákon. Esetleg a sógorom leánykáival, Zsófikával, Ágnessel meg Lulukával szánkázik.” Csakhogy a várakozás sohasem rest: „Hátha jövőre mind a kettővel én? Itt a Duna-parti parkban, a vala­ mikori közraktárok helyén... Evvel a szánkával... hóemberrel ... hólabdacsatával...” S kétellyel is: „Hol leszünk mi már akkor? Hol lészen lakozásunk? Ha nem füllent a tanács, vala­ hol máshol, hiszen ez a mostani kutyaólnak is kicsi...” Illéske mohón égnek billenti az üveget, s úgy nyeldes, szinte ritmikus muzsika minden egyes kortya. Ilyenkor békén magára lehet hagyni, és jöhet a napindító összehangolt hármas: tea-, kávéfőzés a konyhában s beretválkozás a fürdőszobában, a né­ hány korty tejjel megelőzött első cigaretta füstjében, nehogy éhgyomorra keserítse a nyálát. S közben csendes számvetés, mi légyen a soronlévő. Először is a közös reggeli, melynek kezdő felvonását, a teát még ülve szundikálja befelé Ancsuri, mert csak a feketénél tápászkodik gondolatai fölé. Azután a kisvitéz tisztábatétele, be­ vásárlás, Patyolat, néhány intézendő semmiség vámolja az időt, ebéd, ha nem fial valamit a véletlen, talán délutáni szender a nejecske sofőrködése előtt, s mindezek beszegve a vacsorával, házimozival, Illés-tisztázással, és lefut a szabadszombat is. írjuk a többihez, arra való... Csakhogy az ifiasszony zsémbesen ébred, az orra veres, a szeme könnyes, viaskodnak érte a vírusok. A pulzusa lázat sej­ tet. így bizony, bárhogyan is remélte harmóniába csilingelni a zsidóvasárnapot, félrekondult az, mint a tűzre riasztó harang. Pedig békésen nyúlt a köteléhez. — Hogy aludtál, édesanyja? — Rosszul... — Vegyél be egy Germicidet, evvel a forró teával, feküdjél vissza és mérd meg a lázad! — Na, ne mondd! Te pedig lesündörögsz a pincébe vagy a Kicsibe, mi?! Hallgatni kéne, mint a kulcsavesztett lakat, de az istennek se megy... — Ha nagyon akarod, éppen megtehetem! — Akarja a búbánat! Ez még mind a tegnapi penitencia, sózva az ázsiai nyavalyá­ val. nincs lelke borsozni is. Ágybadugja, csak két lerázás után hiszi el a lázmérőnek, a 38,6-ot, pelust újít a gyermek alatt, és szakmát cserél. — Mit főzzek ebédre? — Amit akarsz... — De mégis? — A nyálam is utálom! — Marhahúslevest! Jó lesz? — Ha éppen arra vagy éhes! Foga alá szorítja a nyelvét. Neki mindegy, mint az igásökörnek, az ő kedvükért csinálná. Könnyű, tartalmas betegleves. A zöldséggel, krumplival összekutyulva Illéske is kiszophatja az üvegből, s maradéka holnapra is új. Ügy veszi hát gyanúbahozatalát, mint valami hozzájárulást, s hallgat. De beszédesen. Gyor­ san rendet tesz, hátha erre hozna valakit a lába. Porszívóz, szőnyeget ráz, port törölget, megmutatható állapotba hozza a nagyszobát, s csak utána kér kimenőt. — Lemehetek vásárolni? — Remélem, délire hazaérsz? Benne lepleződött ebben a kurta kérdéskében sok keserű­ ség. Az is, hogy: úgysem érsz haza! Az is, hogy: lásd, beteg vagyok, nem jó egyedül, és a gyermekhez se futhatok, ha fel­ sír. De az is, hogy: nehéz hinnem neked! S nem is teljesen indo­ kolatlanul. Eredendő rossztulajdonsága, hogy mindenkor kurta időt mér tervei alá. Többet vállal, mint kellene, s főleg mindenki reáragad, mint kutya szőribe a koldustetű. így eltéved az óra­ mutatók között. Elkésik, várhatja a párja meg az ebéd. Az asszonyka pedig, aki Erdély hegyei közül jött férjhez a nagy ismeretlenségbe, öt esztendő alatt három szülés meg két vas­ gyúró fiúcska drága börtönébe, úgy érzi, ritkán süt reá a nap. S talán a hatalmas korkülönbséget is letipró elemi szerelmében is megcsalatkozott, mert azt várta, egyberobban parazsával az ég a földdel, nagyralátott ura pedig a sziporkázó csillagokat ékesíti a homlokára. S mindezek helyett krajcáros gondok, szűk lakás, elve­ télt kéziratok, kétfias házirabság övezik, a deres férj szeszes szagú magakeresése, amihez néhanapján még az oktalan féltékenység is hozzátársul. Amit természetesen megbán utólag, tehetetlenségé­ ben kiszolgálja, de vajon a sokáalvás, az ágybanreggeli pótol­ hatják-e a vadlibaröptű ábrándokat? Olyanok azok, mint az ötö­ dik házassági évfordulóra ígért arany karperec: „Adósod vagyok véle; ha megjelenik a könyvem, megveszem!” Reményét is el­ veszti, mire a csuklóján csörög. Azt valójában csak a mindentlátó Szentlélek tudhatja, gon­ dol-e ilyesmiket a lázas asszonyka, emberébe azonban belényilallik, s mert nem tud szabadulni tőle, hát magával viszi a hópustolásba is. Kínjában zsémbeskedik. Beleidegeskedik a leg­ természetesebb semmiségekbe. Abba, hogy például ellopják előle a felvonót, majd a harmadik emeleten nyitva hagyják az ajtaját, s kutyagolhat lefelé gyalogosan. A saját lábában is megbotlik. Az időlova pedig ismét leveti, csapkodja türelmetlensége ostorá­ val önmagát. A hentesnél a harmincadik, s hasztalan tartaná szóval meszsziről a főnök: „No, szakikám, mit tippel, hány góllal tömjük meg a libásokat?” Ezúttal a ferencvárosi elkötelezettség se vi­ gasz, pedig végül is jókora velőscsont a jutalma. A Közért vörös hajú főnökasszonyának kedves évődése — „Szeret még, szépember?” — egyenesen sértés. Az Élet és Irodalom új száma bosszúság. Pállottszájú Tóbiást, meg Nagylikú Lizit már megint közlik, neki pedig már három írását utalták vissza ez évben: „Küldj jobbat, nekünk valót, öregem!” A zöldséges cinikus: „Ne turkálja a sárgarépát, embertárs, egészet úgysem talál, vasvillával szedik a téeszcsések!” A patika vírusfertő, pofányprüszkölde, jobban hasson a Germicid... Mi marad tehát? A hóomlás, nemhogy Szépvölgy fenyőfái között kiszellőztet­ hetné a fejét, nyúlnyomokra vadászva az álmai árán vásárolt 17 �kertben. Az önemésztés, hogy nem megy a munka. S a boros­ pince: „Rizling hosszúlépést kérek!” És, hogy süllyesztené gyehennára az ördög, ismét felderítés nélkül, mert pontosan Zsiga sorol utána, az ügyeletes hálótárssal, Matilddal, a tanárnővel, aki a fűthetetlen szoba-konyháját cse­ rélte fel tavaszig a bormegissza szerkesztő fekvőhelyével, ahová, a „főbérlő” távollétében — háromszor három deci hárslevelűért — kisegítő hímeket is fogad. Jóhiszeműé a tisztelet, rosszé a pocsolyábalépés, ő csak harmadkézből, Goda Bélától hallotta mindezeket, közös undorodással, de rókanyomba hágni így is képtelen. Zsiga bújna a föld alá, az ecetesen-borszagú, hervadt bajadér cincálja a felöltőjét: „Mutass be ennek a felvági bará­ todnak, pecsinger!” A környezet röhög, ő meg a „felvági”, látha­ tatlan pánikba esik. Mi lenne, ha az odafenn köhécselő lázas asszonyka mindezeket látná, hallaná?! Merthogy a fülébe jut vagy észreveszi rajta, az éppen annyira bizonyos, mint a Bakáts téri harangok kondulása, köznyelven a levesnóta, ami plusz-mí­ nusz öt perc, mindenképpen delet jelent. De most már lefelé béka, balra kezitcsókolom, jobbra, a pultra négy forint, s vissza­ vonulás, olyan sürgősen, ahogy csak lehet. — Hallom, csini feleséged van! — mondja Matild a kény­ szerű kézfogás után. — Milyen szakos a kollegina? Én élettanos vagyok... Zsigának, a könyvtárnyi könyv felelős szerkesztőjének, izzik a füle. Bélus akasztófahumorral oldana: „Remélem a szexológiát naturban okítod, Matild?” S a lesből odasündörgő vén Smetana röhög: „Csókolom a kisztihandját, Trudika. Imádom a felvilá­ gosult nőket, nem úgy, mint ezek a kispolgári hajlamú bús­ magyarok!” A göndör hajú főnök körbejár az üres poharakért, s mosolyog. De a tekintete vélemény, s a kérdése, melyet Zsigá­ hoz intéz, tapintatos figyelmeztetés: „Holnapután másodika, szer­ kesztő úr, ugye nem felejti el?!” A hallgatólagos hitelre céloz, nyomorult választűzért, Matild odvából: „Mit gondol, disszidá­ lunk a három liter pimpós borával?” De rögtön utána máris az ő mozgó célpontjára lő, mert ezt már nem viseli el: „Tiszteltetem a kolleginát!” „Dugulj be, te szoknyás pestis!” — morogja felfelé a négy lépcsőfokon, s megfogadja, hogy a veszett kutyák se kergetik le többet. Bár érzi, kár lenne csupán addig élnie. A felvonóban már szabadelvű módra enged is belőle: „Soha, ha nem murizik ezért a maiért az asszony!” De hátha nem is veszi észre? A náthafélék eltompítják a szaglást, s ernyedtségük rombolja az ídőérzéket is. S azután lespongyázza az egészet, mert odafenn, a negyediken így köszönti a lefelé helycserélő Feri bácsi, a postás, aki fegyőr korában Szálasira is vigyázott: — Siessen író uram, fiaillatú, vastag levelet hoztam, fény­ képfélék is keménykednek benne! — S míg zsebébe csörgeti a jóhír árát, egyre szabadkozik: — Igazán nem azért mondtam, higyje el! A nap pedig meg van mentve, mert felesége, felismerve lépteit, már az ajtónyitáskor elébeörvendezi: „Úgysem mutatom meg, mert negyedórát késtél!” s villámsebesen dugdos valamit a párnája alá. Ő pedig kétszínű bűntudattal reáhagyja: „Meg is érdemiem, kedvesem!” Befelé somolyogva, elrakodik. Kiöblíti a kuktát. Bele, alulra a velőscsontot, reá a húst, hagymát, burgonyát, zöldséget, fűszer­ féléket, forró vizet, hogy hamarább pisszegjen, majd limonádét facsarva a lázasnak, ezt kérdezi, ártatlannak kendőzött ravasz­ sággal: „Jól vannak?” S a prüszkölős aszonyka lépremegy: „Jól!” — vágja ki boldog-meggondolatlanul. — „Á trónörökösöd meg­ hódította az egész Sepsiszentgyörgyöt!” — utána már hiába szívná vissza: „Legalább is úgy gondolom, mert ma sem jött tőlük levél!” Hiszen a gazda tudja, lehet egytálas a mai ebéd, az édessége, a simítója ott lapul párja párnája alatt. Nem is sürgeti, nem is kérleli, érjen az öröme, mint az aszúborok, inkább villámgyorsan tovább hasznoskodik. Illéskének tejjel kevert húsos zöldségpapi, az asztalra tányér, a kotyogóba kávé, s a szívébe jóreménység... S a többi már a valóságánál is szebb ruhába, az ábrándok gálájába öltözik. Felolvassák a levelet — mindketten, hangosan, hangsúlyozva, hogy a fülük is csemegézhesse —, csereberélik a fényképeket, melyeken Áronka legalább annyira Illés, mint megfordítva, itt­ hon, az élő-jelenlévőn. Szép szavakat cserélnek felőlük. Az aszszony talán fröccsöt is elegyít a hűtőszekrény rejtekéből. Azután este lesz, tv,, Huizinga „középkorának” ízlelgető lapozgatásá­ val, míg a tüzes prófétautód szétterített karokkal el nem szenderedik, mint a jászolbéli Jézuska. Megbékélt aluvás vasárnap délig — szopógumis, pelenkás közjátékkal —, estefelé vendégek jönnek, s hétfő ismét úgy kínálja lehetőségeit, mint a kacéran mosolygó szépleány, aki reátekintve ötven százalékban máris a miénk... Mi kell még? Akár ki is dűlhet az odvas fa, ha két szép gyökérhajtása halhatatlanítja már... Odakint pedig úgy omlik a hó, fodrozza a szél, mintha bol­ dog menyasszonynak hinné magát február, aki méhében hordozza a tavaszt, hogy újra legyőzze a halált a föld... Szombathely Viktor Tamás István Útszéli költőnek tartsatok ki koldulni az ernyőt bontó kutyatejhez jár Virágcserépbe macskatövist ültet ha barkák halnak megerőszakoltan sörtés szívetekből ha meggyalázva menekül a nyár Hazám fölé bogárháton nyargaló visszhangból madarak vernek sátrat Napot kóstol holdat cipel szarván komatálat s kézfogóra társat a csigában omló bontott árvalányhaj 18 Aki hajót álmodott A móló és a mahagóni-barna jacht közé lengő pallót fektet­ tek a matrózok, a pallóra piros szőnyeget terítettek. Nem ün­ nepi megtiszteltetése volt ez a hajónak, csupán szokványos, hét­ köznapi viselete. A pallón egy kékzubbonyos férfi ballagott vé­ gig, a hajóról a kikötőbe. A palló korlátját finoman font kötél tette, minden új volt a hajón; aranyszín réztől, sápadt-szín nik­ keltől csillogott. A tenger a kis öbölben mély volt és nyugodt, az alig fod­ rozódó szeltelek vízen a hullámok lanyhán söpörtek össze hul­ ladékot, szemetet, hogy az öböl sarkába csapják. Olyankor na­ gyot loccsant a víz, így adott életjelt magáról. A férfi, aki a partra sétált, a szárazföldről még hátra pillantott a rövid időre búcsúszók biztató mosolyával. A fedélzet árnyék vetője alól egy nő intett neki kedvesen. A nőnek csak uj hegye fehérlett az öblös kosár szék pereme mögül, aztán eltűn­ tek az ujjak, mint mikor valaki virágot von el a párkányról, mielőtt becsukná az ablakot. Jobbról, a móló túloldalán feketére festett, kéményén pi­ ros és kék csíkot viselő teherhajó komorlott. Gyomrát most töl­ tötték tele ládákkal, zsákokkal, daruja nagy ívben írt le félkö­ röket. A hajó korlátjánál két tiszt könyökölt, fehér sapkás, arany- �gombos tiszt; mélán bámulta a város tornyait, a zömök s ódon várbástyákat, és hosszan feledte tekintetét a part hosszában ki­ tett napernyőkre s a napernyők alatt ivó-evő tarka emberiség­ re, a lármás nyüzsgésre. El-tova imbolygott az utolsó paradicsomos-gyümölcsös-zöldséges bárka is a fekete hajó mellől; el­ adták terhüket. Barna vitorláik jobbra-balra dőltek s egyre kisebbedtek, ahogy a mély teknők kibillegtek a kikötőből. Fenn, a parton villamos csikordult, autóbuszok vágtattak a város felé és a városból ki. Ügy tetszett, nem is benzin, hanem mámorító dalmát bor űzi őket. A város fölött, mint zordon koszorú, kö­ rös-körül az égig magasodtak az erdőtlen, szürkés-barna sziklák. A kékzubbonyos férfi leugrott a pallóról, eltűnt a fügeárus bódéja mögött. Nem sietett. Talán még — vélte — nyitva találja a postát, újságot is vehet, egy pohár sört is megihatik az Imperialban, és ismerősökre is talál. Egy hete kötöttek ki a szigetek közötti bolyongás után, hogy megpihenjenek. Messzi rokonokat vártak, hogy tovább hajózza­ nak még délibb szigetek és kikötők felé. A Nap még nem bukott le a hegyek mögött. Túl az öblön egymás után két fehér hajó vonult végig. Egymás útját keresz­ tezték, mint két apró gyerekjáték egy hatalmas teknő ölében. A palló széléhez most egy szalmakalapos férfiú közeledett. Lassan ballagott ő is, a ráérősök bámész. kényelmességével. Egymásnak ütköztek egy ládát cipelő rakodómunkással, a láda megbillent, cipelője morgott, de a szalmakalapos észre sem vette, ügyet sem vetett rá. A mahagóni-barna hajót bámulta, a rézvereteket, a libegő kis zászlócskákat, a rövid, tömzsi kéményre festett griffmadarat. A hajót, ezt a hosszú testű, szótalan, sze­ mélytelen hajót, amelynek fedélzetére oda lehetett látni. Ha valaki egy kicsit ágaskodik, a fedélzet vörös szőnyegén, a réz­ veretek között lépdelhet gondolatban, láthatja az asztalt a zseb­ rádióval, lemezjátszóval, a rajta heverő könyvvel s a virágvá­ zával. A heverőszékek még annyira újak, hogy vásznuk a ben­ nük heverő test formáit el sem árulja még. Ember jelentkezik most a néptelennek tűnő hajón: szakács sapkája villan föl habfehéren egy csapóajtóban. Kutya ugrik föl az asztal alól, a szakácsra figyel — nedves orrával beleszimmant a sós levegőbe—, a locsogó vizet bámulja egy ideig, aztán lus­ tán hever vissza az asztal alá. Minden oly csöndes, mozdulatlan, mintha a kutyán s a sza­ kácson kívül más nem lakná senki. Csak a kabinablakok függö­ nyei lebbennek meg időnként s egy újságlapot libegtet a szél. A szalmakalapos ismeretlen rálépett a pallóra. Megragadta a kötélkorlátot, mintha abból szorítana ki magának bátorságot. A vízen szivárványszín olajfoltok tükrözték az eget. Loccsant olykor a víz, fáradt hullámzással. Lila-sárga-kék rózsaszín já­ tékban gyönyörködött a nap. A vízijáték kellős közepében fél­ bevágott paradicsom ringott. A kikötő-bakra feltelepedett egy sirály. A szalmakalapos jövevény most látott életében először dí­ szes mahagóni jachtot, igazit, háromdimenziósat, elevenet. Eleddig csak könyvekben, képeslapokon találkozott ilyennel. És álmában suhantak ilyenféle hajók elébe, pontosan ilyenek merültek föl előtte a képzelet szenderének mély tengeréből. Hirtelen az az érzése támadt, senki sincs a hajón, mindenki elhagyta az ő ked­ véért, hogy ő foglalhassa el vitéz rajtaütéssel avagy gyermeki ravaszsággal, jelt adjon egy kürttel és induljon rajta ismeret­ en, messzi, óceáni tájak felé. Kibontja vitorláit, hadd dagassza a szél. Ennek a hajónak azonban nincs vitorlája. Egyetlen árbocrúdján antenna csillog, a rúd hegyén zászlót lebegtet az öböl szele. Lassan haladt tehát előre a pallón az ismeretlen ember, minél tovább tartson a séta, végül egyszer mégis fellépett a fedélzetre s egy kis lépcsőn ismét le. Ott állott a csíkos vászon­ tető alatt. Megsimogatta a szellőztető kürtőt, végighúzta ujjait a rézrudakon, megemelt egy kosárszéket. Nem álmodik. A hajó valódi. Dobogott a szíve. Élveznie kell a pillanat varázslatát, a mámort, a soha vissza nem térőt. Majd télidőben ultiparti köz­ ben otthon elmeséli mindezt: igazi milliomosok hívták meg igazi hajójukra, igazi matrózok töltöttek pezsgőt kristálypoha­ rába... A kutya feltápászkodott, gyanakodva oldalgott feléje. Az oldalajtó most megnyílt. A jövevénynek menekülni sem maradt ideje, egy nő állott meg előtte. Szép arcú, finom nő, lenge köpenyben. A jövevényre meredt. A jövevény zavartan sütötte le szemét. A nő szólalt meg először. Három nyelven is próbálkozott, a jövevény a harmadikat értette meg, azon be­ szélni is tudott. — Kicsoda maga? — kérdezte a nő halkan, nyugodtan. Ez is az álomhoz tartozott, ez a szép nő, a hárfa-hang, a lenge köpeny, szeme sugara, ápolt haja, az illat. A jövevény el­ felejtett válaszolni, ámulva meredt a megelevenedett mesére, a lenge jelenségre. Hogy szeme, haja milyen színű, később soha­ sem tudta maga elé idézni, másnak elmondani. Arca enyhén bronzos volt, nyakában tarka kendő, derekán kék öv, szandálja ezüst, karján aranyperec. A perec minden mozdulatnál muzsi­ kált. — Kit keres? — ismételte a lenge jelenség. A kutya az asszonya elé hasalt, úgy tartotta szemmel az idegent. A hajó meg sem mozdult, szél nem zavarta. Valahol a mélyben aludt a szakács, a kormányos levelet írt kedvesének. — Beszéljen! — a hárfa-hang most már türelmetlenül csen­ gett, a nő megemelte a hangját. Segítségért azonban nem kiáltott. A jövevényt ez a szelídség zavarta meg. Leemelte kalapját. A költő szerint, aki a sínek közé esett, egyetlen röpke pilla­ nat alatt éli végig egész addigi életét az ember. A jövevénnyel is ilyesféle történt, csakhogy nem a múlt képei villantak föl előtte, hanem a jelen és a jövő, a szivárvány színének minden villo­ gásában. Villódzott a gondolatszikra: mi történnék— vélte az első pillanat lázában —, ha kirabolnám a hajót titokzatos kalóz­ ként, hiszen e finom s gyönge asszonyon kívül aligha védené valaki a csodahajót. Avagy mit kellene tennem, hogy elindítsam a hajót, motorját begyújtanám, kisuhannánk a kikötőből, ki, a tengerekre, s megbújnánk az óceáni szigetek között az öröklétig boldogan? Túlvilági szerelemben élnénk. Bemutatkoznék a hölgy­ nek, mint gazdag vevő, netán kémet hajszoló titkosrendőr, unat­ kozó milliomos, filmhős, szívbéli hódolója a hölgynek? Behunyta szemét, s egyetlen rebbenet alatt mindent látott élesen, pontosan, kavargó fényt szűrő kaleidoszkópon át. A hölgy most megérintette a szalmakalapos idegen vállát. Az idegen felnyitotta a szemét, a kábulat elmúlt. — Feleljen! — parancsolta a nő. A kutya felfigyelt. A szalmakalapos idegen végre megszólalt. Sután, félénken: — Csak éppen feljöttem, bocsánat. Felbátorkodtam, hogy körülnézzek. A hajón — tette hozzá. — Ez nem társashajó — A hölgy elmosolyodott, s már lát­ ta, hogy mit sem kell tartania ettől a jámbortól. —, ez magán­ hajó. Kérdően nézett tovább is az idegen férfire, ösztöne súgta, a magyarázat még következik. A szalmakalaposból pedig hirte­ len tört föl a hang: — Oly egyedül vagyok! Magános utazó. Turista. Senkit sem ismerek, sem a városban, sem a kikötőben. Árva, magános csónak vagyok a végtelen tengeren. Hát ezért... Bocsásson meg. 19 �S csak maradt tovább. Tekintetében kicsi alázat. kicsi bá­ torság, kicsi hetykeség, csodálta magát, mily merészségre képes! — Honnan jött? — folytatta a nő. — Nagyon messziről. Egy kis ország kicsiny városából: so­ hasem hallhatták itt a hajón az én kisvárosom nevét. A tenger vize helyett ott a homok pora van, pálmafák helyett akác. — Társtalan utazik? — Társtalan, egyedül. Három évig gyűjtöttem, hogy meg­ lássam egyszer a tengert. A sziklákat, a hullámokat, és a sok­ sok hajót. A kék eget és az egymást kergető felhőket. Sziréná­ kat a ködben, kicsi szigetek templomainak harangszavát fényes délidőben. Az olajfák illatát. — Maga költő? — Nem vagyok költő. Ha ékesen szóltam, a tenger az oka, ez a hajó, s tán maga, asszonyom. — És szép a tenger? Nem csalódott benne? Az idegen utas leemelte fejéről kékszalagos kalapját. Kissé kopaszodott már a homloka táján, szeme körül kemény évek barázdái ráncolódtak, szája sarkán csalódások ráncai ültek meg. Inas nyaka megfeszített munkás-évekről árulkodott. Az íróasz­ talára gondolt, a tintafoltosra, és a kimutatásokra, az aktákra, a számsorokra, a soha nem szűnőkre, a naptárra, amelyről nem kopik le a határidők végtelenje, a főnökre, aki egy nap késést sem engedélyez. És az ultipartikra, a körömpörköltre s a gyen­ gén habzó sörre. Meg arra a tengerre, amit mozi vásznán lát hullámozni az ember. A vetített csodahajókra s a vetített szép­ asszonyokra. Megsimogatta meleg homlokát: — Egyedül, magánosnak, a legszebb tenger sem szép — őszin­ tén csengett a hangja, megadóan s halkan tette hozzá — Alom­ ban szebb. A nő közelébb lépett hozzá. Soha-nem-ízlelt illat libegett zománcbarna teste körül. A keze meleg volt, tenyere puha, ahogy a szalmakalapos férfi arcán végigsímította ujjait: — Tetszik hát a hajónk? — mosolygott semmit sem ígérőn. A jövevény csak bólintott. Érezte, torka kiszikkad, mint a forró homok, vagy a sziklák az ég magasságában az öböl fö­ lött. Mozdulatlan maradt, félt, hogy elröpül az álom. A nő hirtelen melléje lépett, száját a férfiéhez érintette halk, puha lepkecsókot lehelt a férfi ajkára. Vidám, jókedvű, adakozó csók volt, mint aki a fölös-sokból pazarol, lelkét azon­ ban nem adja hozzá. A férfi ezt nem vette észre. Átölelte a nőt, visszaadta a csókot, mint egy régóta áhított, szenvedélyes tartozást. A kutya nem szólalt meg. Nem is ügyelt a gyors mozdu­ latra. Az öböl hullámainak apró fodrai elomlottak. A madár tova­ repült a tönkről. Új hajó érkezett az öbölbe, hosszan dudált. A nő hátralépett. Mosolya eltűnt. Arca megmeredt. — És most menjen — mondta. — Kellemes utazást, és sze­ resse a tengert. A tengerrel élve nem magányos az ember. A szalmakalapos férfi néhány pillanatig döbbenten állott, folytatást várt, a valódi játék kezdetét; a függöny most lebben föl, s az égi fények vakítón cikázni kezdenek. Állott meredten, hogy fel ne ébredjen s a tenger hullámai örökre elsimuljanak. A nap is álljon meg az égen. — Az álom — dünnyögte kábán. Megfordult végre, mert nem tartóztatta, nem vonta vissza senki. Kábultan tántorgott a piros szőnyeges pallóra, ki a zajos, közömbös, rohanó, szürke partra. Nem nézett vissza. Ügy vélte, soha nem ébred fel többé, mámor felhői között aludt el örökre. A selyemfelhős asszony még ott maradt a fedélzeten soká­ ig és láthatatlanul, csak a szíve felé mosolygott, önmagának. Mint aki minden vágyak ismerője, ki nem mondott óhajok te­ remtő ura. Sokkal később, alkonyatkor, amikor a kék kabátos férfi visszaérkezett s köszöntve átölelte, csak ennyit mondott neki: — Szegény kéregető jött fel a hajóra, ártalmatlan, derék ember. Almokat árult. Megajándékoztam a jámbort. A kék kabátos bólintott: — Te mindig jószívű vagy — mondta s aztán kibontotta az esti újságot. Megjelent a szakács is. Utasítást kért. Az asztal megterült, vendégek érkeztek. Csupa társas ember. 20 Csanády János A magányos favágó Magányos favágó, tiszta délelőtt, az udvar ködösen derengi körbe, szorítja a fejsze-nyelet, a síkos-fényeset, a favágó-tuskó háta görbe, könnyebben áll meg rajta a ferdén vágott fa, a fényes fejsze belevág a görcsbe, belehasít a tiszta délelőttbe. Éppenhogy csak pelyhezni kezd a hó, kimelegszik a magányos favágó, sapkáját akasztja a fűrészbakra, kabátját is a fűrészbakra dobja, aztán tovább emeli a fejszét, görcsberándul válla, karizma, emelkedik a fejsze, majd lecsap, addig metszi a görcsöt, míg hasad. A sulyok mellett vas-ékek hevernek, és faékek, majdcsak sorrakerülnek, a fejsze belevág egy kurta rönkbe, s fordítva, fokával csapódik a görbe hátú tuskóra, önmagát hasítja a hasáb így, amíg eltűnik benne, belemélyed fokáig a fejsze. A tiszta délelőttben magányos favágó, jó fát vágni ilyenkor tél előtt, éppenhogy csak pelyhezni kezd a hó, lebegve megcsillan a délelőtt, megakad szeme a fűrészbakon, a bakon lógó ruhadarabokon, emelkedik és lecsap a fejsze, körülderengi a ködös udvar, s betakarja konduló levesharang. Ami el omlott... Nehéz az évezredes fájdalomnak felszívódni a test rostjaiba — és azután távozni — int még verejtékes munkáim sora. Ma már szabad vagyok! Messziről sajog csak, ami régen fájt nekem — de a sajgás új s új képet talál, mi visszaverődik a homlok-vidéken. Jó volna-e? nyilván nem volna jó úgy izzadni most is, mint hajdanán, de űzött-hajtott vad történelem minden nap hajnalán, alkonyatán. Éreztem, a nemzet mozdul velem, mikor forró motor fölé görnyedek, még messzebbről tér meg a mozdulat, ha tuskóba vas-fejszét verek, de az a szabad, lázas gondolat nem állt meg és nem múlt el, nem szívódott föl — feszíti csak egyre a homlokomat, mi elomlott ott robajló paták, patkók alatt: Világszabadság. �tálódnak, kialakult a „vezető-mesterek”, a „jelentős mezőny” és a „jelen vannak” köre. A mecénáló tevékenység elsősorban az egyen­ súly megtartására törekszik, s a kultúrpolitikai szempontok primátusa melllett egyre erősebben érvényesül a szakmai szempontok szerinti minősítés követelményrendszere. Nem véletlen, hogy a hivatásukat Az egykoron befogadó várost, a mára már meghatározó hatá­ komolyan vevők — mint Czinke Ferenc is — lényegében a szakmai súvá emelkedett „második otthont” köszöntötte Czinke Ferenc életmű- elmélyülés gondjával küzdenek. Visszatekintve azt lehetne mondani, hogy a grafika ellőtt ekkor alternatívák teremtődnek. A mesterség kiállításával Salgótarjánban. A helynek és az itt élőknek szóló tiszteletadásban benne rejlett a kapcsolat tartalma; a város és a nüanszainak, az esztétikum összetevőinek, a társadalmi szükséglet megye kulturális-politikai gyakorlatának, mecénáló munkájának is differenciálódásának milyenségét keresve születik meg az értéket csak tükre volt a tárlat, mivel a művészeti munkáról való számotadás az önmagán belül elfogadó, a differenciált szükséglettől félő esztétimellett láthattuk az idetartozás és ragaszkodás alkotói vallomását záló törekvés. Legjobbjai igen magas színvonalon valósították meg is. S ez így természetes. A kölcsönösség egymást becsülő tisztaságán alkotói programjukat. Ezzel ellentétesen rajzolódott a másik lehet­ alapult a mecénálók és művész kapcsolata, s már nem túlzás azt séges út, s annak is két variánsa. Az egyik a szakmai próbákon állítanunk, hogy a föld- és természetszeretetről maradt gyermekkori kudarcot vallók politizáló mezbe öltözött tehetetlensége, a manualitás (paraszti) élmények éppen a munkásvárosban váltak bizonyossággá. dicsérete. A másik variáns a grafika társadalmi szerepét ugyan ko­ Egyértelművé vált a hovatartozás, a „kikért és miért dolgozás” alko­ molyan vállaló, de azt színvonalengedménnyel is érvényesíthetőnek tói programjának világnézeti, etikai tartalma. A két életszféra tapasz­ vélő törekvés. Volt viszont a harmadik, nagyobb áramlat erejű al­ talataiból hitté és tudássá nemesedő tanulság adja az alapot Czinke ternatíva: a szakmai elmélyedés és a társadalmi felelősség össz­ Ferenc sziklaszilárd elkötelezettségéhez. Súlya, vonzása van ennek az hangját megtalálók útja. S hogy ez ténylegesen létezett, bizonyíthatja alkotót és műveket jellemző világnézetnek, mert megélt igazságok Czinke Ferenc következő, kb. 1976-ig terjedő periódusa. Ebben születtek és magas színvonalú művészi megnyilatkozások sorozata teremti a „Kos-király”, a „Mészégető állma”, „Idő”, „Köszöntő piros virág­ gal”, „Gyökerek”, „Radnóti”, és a „Nógrádi” sorozat stb. lapjai. hitelét. Minden bizonnyal már ismert tények sorakoznak a bevezető Ekkorra válik tisztázottá Czinke Ferenc alkotói programja abban a mondatokban, hiszen a „hazai bemutatkozásról” a művészet iránt tekintetben is, hogy a részletek finomsága s az egész egyöntetű érdeklődők és a szakkritika már elvégezte az értékelést. Esett szó a biztonsága, komolysága tartalom és forma tekintetében egyaránt fentebb említett alkotó-mecénás kapcsolatról; részletes elemzések dialektikus egységet teremt. E program jól jelzi, hogy az egyéni szóltak az életmű szakmai értékeiről, kiteljesedéséről. Éppen ezért szándék és a kor követelménye harmonikusan találkozott. Szinte most nem is ezek sorában feladatot vállalva akarunk ismert ténye­ pezsgően izgalmas az a felszabadult öröm, amely a grafikai-szakmai ket ismételni, vagy megfigyeléseket finomítani; hanem a kiállítás jártasság, a mesterségbeli felkészültség virtuozitásán alapul, s játszi kapcsán szeretnénk néhány általánosabb, a kortárs grafika néhány könnyedséggel bravúrosan megoldottak a legnehezebb feladatok is problémáját érintő gondolatot felvetni. Meggyőződésünk, hogy ez nem az életműben. A vonal, a folt, a szín, a kompozícióvariánsok válto­ erőszakolt, hanem éppen ellenkezőleg: önmagát kínáló párhuzam. Ez zatossága az életművön, de a kortárs magyar grafikán belül is meg­ az emberileg és szakmailag megalapozott tárlat, a nyilvánvaló ered­ különböztetett jelentőségűvé avatta Czinke Ferencnek ezt az alkotói mények mint konkrét tények igazolhatják, vagy kontrázhatják az periódusát. Nyilvánvaló, hogy az egyéni sors kiteljesedése, a műhely­ általánosabb elméleti következtetéseket. Alkalmunk adódik arra, hogy munka nyomán formálódó gondolkodási és szakmai gazdagodás, s a a kulturális, politikai összefüggéseket, szakmai megállapításokat kor követelményeinek megértése, a válaszadásra való vállalkozás az konkrét művekkel vessük össze. A szembesítésnél abban bízunk, hogy egyik alapja ennek a kibontakozásnak. De nem lehet szem elől té­ a társadalom fejlődéséből sarjadó új szükségletek nyomán keletkező veszteni azt sem, hogy a mecénáló munka elsősorban a grafikával feladatok, illetve problémák, gondok eredő-okai az egyes műveknél szembeni követelmények megfogalmazásával, s a támogatási rendszer általános érvénnyel is nyomon követhetők. A szembesítésben tehát e művészeti ágra lebontott elveinek folyamatos érvényesítésével egy­ nem a mindenáron való ellentétek poentirozására, hanem elmélet és értelmű inspirálóként volt jelen a művészeti közéletben. Leegyszerű­ gyakorlat elemzésben is megvalósítható egységére törekszünk. sítve azt mondhatnók, hogy hozzávetőleg a hatvanas évek közepéig Elsőként a kiállítás konkrétságára építve az életmű folyamatában tartott, amíg a mecénálás végérvényesen tudomásul vette az önálló felfedezhető és kimutatható, s mindenképpen fontosnak tekinthető képgrafika létét, s ez azzal járt, hogy figyelme — azaz kérése és szakaszok határának időpontját vizsgáljuk. Ennek célja és lényege, honoráló gesztusa — már a grafika szakmai sajátosságaira és csak hogy ez egy életművön belül konkrétan érzékelhető szemléleti és a rá jellemző társadalmi szerepre összpontosult. A hatvanas évek kö­ stilisztikai változások — ezek természetesen lehetnek egymásután zepétől kezdve fél évtizedre volt szükség arra, hogy a kulturális lineárisan gazdagodó etápok — megjelenésének okait kell elemezni. politikai gyakorlatban, a grafika kivívott helye alapján, végérvénye­ Meg kell állapítani, hogy mik ezekben a személyiség szubjektív vál­ sen figyelt és számon tartott tényezővé váljék. Más művészeti ágak­ tozásainak függvényeként kezelhető momentumok, s mik a szélesebb hoz képest tehát kis eltolódással, a hetvenes évekkel indul az „igazi összefüggésből eredők. Második problémaként a világnézeti tisztaság nagy korszak” — s ezt nemcsak Czinke Ferenc, hanem más alkotók és következetesség és az esztétikai, szakmai gazdagodás összefüg­ pályájának kiteljesedése is igazolja. 1970-ben „tetőzik a grafikai migéseit, majd a katarzisban rejlő meggyőző erő, s a didaktikusra nöséghullám” először — s ez a magasra emelkedett színvonal jó öt formált esztétikai érték társadalmi vonzásának problémáit követnénk éven keresztül jellemző marad, s abban az időben alkotók és mecé­ nyomon. Végezetül pedig az eszközök „forradalma” és a tartalmi nálók egymást inspirálva dolgoznak együtt. gazdagodás kapcsolatának véletlenszerűségét, vagy éppen szükség­ Természetes dolog, hogy egy ilyen jellegű felfutás dinamikus szerűségét vizsgálnánk. Kereséseinkben Czinke Ferenc tárlatához kö­ jellege teszi lehetővé, hogy hosszú „levezető szakasz” követ­ tődve is inkább az általánosabb szempontokat érvényesítenénk. így kezzék, nem kezdeti robbanás visszhangja évek hosszú során át nagy a valószínűsége, hogy a felmerülő kérdésekben benne rejlik a tartsa azts aa látszatot, hogy minden rendben van. A grafikának ez a képgrafika — egyedi vagy sokszorosított, az a jelen esetben másod­ a társadalom fejlődésével szoros kapcsolatban zajott le, így lagos kérdés — továbblépésének néhány lehetséges távlata. Az általá­ felfutása hogy a társadalom további fejlődéséből eredő vonások — nosan érvényes tendenciák alapján pedig az egyéni fejlődés perspek­ érthető, amik elsősorban a szükséglet változásában jelentkeztek — azonnal tívájáról nyerhetünk eligazodást. mozgásokat indukáltak a grafikán belül. Amíg például a tábla­ A problémák fentebb említett sorrendje szerint: Czinke Ferenc újabb képnél a szemléleti anakronizmus és az óriási kereslet ellentéte régebb óta van számontartottan a művészi pályán — művészete miatt a szakemberek köre már jó egy évtizede a megoldatlan szakmai kortárs grafikánk ún. „nagy nemzedékének” kirobbanásával egyidő- és mecénálási gondok körül forgolódik, addig a grafika területén ben vált jegyzetté. Előbb az „érdemes rá figyelni”, majd hamarosan felgyorsult a tempó. A sikerek varázsa már nem volt, vagy talán a „muszáj rá figyelni” minősítés alapján jegyezték lapjait. A belső helyesebb úgy mondani, ma sem elég ahhoz, hogy valaki az szakaszhatárok felvázolásában a pályakezdés történelmi okokkal élvonalban maradjon — hogy produkálni kell. A grafika magyarázhatóan hosszúra nyúlt szakaszát egy egységnek tekintjük, területén (ha érzékelhetőkitt ismindennap bizonyos csoporttörekvések) kizáróla­ így az első, már témánk szempontjából fontos szakasz a Derkovitsvagy generációs egyeduralom nincs. Így azután nem meglepő, ösztöndíj ideje. 1961—1964 között. Az ösztöndíj Czinke Ferenc szemé­ gosság szinte négy év alatt, főként újonnan indult generációk kezde­ lyében nem pályakezdőt, s nem ígéretet illetett. Sokkal inkább hogy és munkája nyomán, a kortárs grafika „harmadik virág­ hordozott magában elismerést, s társadalmi vonzatú, jó értelmű ményezése ” éli. Része van ebben annak is, hogy a minősítő és mecénáló doppingolást; visszatekintő és megelőlegező mecénáló gesztus volt a korát talán éppen a grafikával szemben támasztott követel­ díj odaítélése. Mindenesetre hasznosan kamatozott, s az akkori szitu­ munkában ációban szakmailag hiteles döntés volt: Czinke Ferenc művészeti mény-, illetve elismerési rendszer alakult a legrugalmasabban, s a programján keresztül a grafika akkor lehetséges útjai közül az egyik terüiet decentralizációja is hozzájárult a minősítés és honorálás fej­ támogatást kapott. Ez a lehetséges út: a grafika megszabadulva a lődéséhez. közvetlen „leckefelmondástól”, a felszínes, életképes illusztrálástól, A hetvenes évtized középső fordulójára kialakult, s most is tartó tartalmi és eszközbeli gazdagodásának egyik lehetőségét a népművé­ nemes versenyben csak azok a grafikusok maradhattak „pályán”, szet hagyományainak feldolgozásában remélhette. Itt a történelmi akik értették az idő szavát; a grafika hivatása, s a kifejezés gazda­ szituáció és Czinke Ferenc egyéni sorsából eredő alkotói keresése gítása terén egyaránt előreléptek. Nem könnyű a feladat, hiszen be­ egymást erősítve nyitott kaput egy lehetséges útra. Ez az első perió­ idegződéseket, és sikereket adó manírokat kell elhagyni, s különösen dus a rátalálás naivságától hamvas, a rácsodálkozás bénultságától a kifejező eszközök megválasztásában kell igazán elfogulatlanul dön­ motívummásoló, s a megelőző közelmúlt rossz hagyományaitól sza­ teni az alkotóknak. Kissé nehezíti a helyzetet, hogy a grafika lehet­ badulva, örömmámorosan szertelen. Keveredik még a felelősség és séges funkciói tekintetében a mecénálás is most szerzi tapasztalatait; szabadság, szabadosság és avantgardizmus — lényegében ez a kor és s az sem közömbös, hogy a kortárs magyar grafika egyik meghatá­ ez Czinke Ferenc sajátja. A következő periódus a „szakmai komolyo- rozó jelentőségű alkotójának életműve tragikus metszésben zárult le. dás” kora, amelynek határt jelző végső lapjai az „Ősi szerszámok” Kondor Béla munkásságában már korábban jelentkeztek a mát idéző sorozat Történelmi fejlődésünkben ez a „minősítés kora”; a pályát problémák, de halála miatt ez az iránytűt adható életmű már csak 1945 és az ötvenes évek vége között kezdő generációk 1970-ig szelek­ lezártságával adhat újabb támpontot. Bátran kijelenthetjük, hogy ha A grafika lehetséges útjai 21 �ez a magyar grafika számára pótolhatatlan veszteség, akkor a mecénáló munka számára még mára sem kihevert tragikus tanácstalansá­ got jelent. A tapasztalat azt mutatja, s ez Czinke Ferenc oeuvre-jében is nyomonkövethető, hogy napjainkban a grafika kettős szerepkör be­ töltésére vállalkozik. Egyrészt a hagyományok szerint részt követel a környezetalakításban, s az érvényesülő kereslet szerint konkurrál a táblaképpel. Innen ered méretnövekedése és egyre általánosabbá váló színessége. Igaz viszont, hogy a szakmai és a korszerűségi követel­ mények tekintetében ez az alkotói vállalás megy a legmesszebb az engedmények elfogadásában, illetve megadásában. A másik szerep a műfaj specifikumaiból — gyorsaság, sokszorosíthatóság, agitatív erő, olcsóság, publikálhatóság stb. — eredve vállal aktív szerepet a közélet mozgásainak értelmezésében és érzelmi eszközökkel segített tudato­ sításában. A jó értelemben vett „politizálás” — ami természetesen igen széles körű, mert a konkrét osztályviszonyokból fakadó kérdé­ sekre adott választól a környezetszennyeződésig terjedhet — pedig erőteljes inspirálójává nőtt a korszerű eszközök használatának. A különböző törekvések — pop-arttól a koncept-artig — szakmai, mes­ terségbéli eredményeinek tudatos felhasználása, továbbfejlesztése ál­ talános gyakorlattá vált. A mecénálás nagyon helyesen, elismeri és támogatja az egyértelmű véleménymondásból fakadó eszköztárbőví­ tést, s a honorálás a kortárs grafikában hamar megtette a szükséges hatást. Megjelentek az összefüggő sorozatok, az „igazi szekvenciák”, Czinke Ferenc munkásságában is új periódust nyitott a „műhelysorozat”. Politikai és szakmai egyértelműsége és színvonala a jók között is a legjobbak közé emelte Czinke Ferenc szemléleti gazdago­ dásának és differenciálódásának példáját. Az ő pályájának példáján állíthatjuk, hogy ezek, a kor szellemével egyűttlélegző, a bonyolul­ tabbá váló kor bonyolultságát és annak okait megértő, az eszközök­ kel bátran kísérletező, s a didaktikus belemagyarázkodástól tartóz­ kodó, inkább a mű hatására építő alkotói produktumok jelzik a grafika most eredményeket ígérő egyik lehetséges útját. Nyilvánvaló, hogy nem az egyetlent — a hagyományos, a most dívó törekvéseket tiszta formájában gyakorló vagy másoló grafikusi alternatívák szintén élnek —, de a legtöbbet ígérőt. Erre pedig a mecénáló munkának felkészülten, politikailag és szakmailag differen­ ciáltan kell reagálni. Bereczky Loránd Egy elfelejtett sztrájk A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt akkor még mindig német nyelvű 1902. évi igazgatósági levelezésében többször is utaltak arra, hogy az 1900. évi sztrájkidőszakban különösen kedvező volt a széntermelés önköltségi árának alakulása, amit számadatokkal is igazoltak. Meglepő ez a kijelentés, mert a sztrájkok idején mindig igen rosszak voltak a társulat termelésének önköltségi vonatkozásai. Meglepő ez a megfogalmazás már csak azért is, mert 1900-ban — amikor a társulat munkáslétszáma évi átlag­ ban 4040 férfi-, 193 fiú- és 4 nődolgozót tett ki — nem is, volt sztrájk a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt üzemeiben. Volt azon­ ban — és ez a kijelentés nyitja — az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt mizserfai üzemében. Erről azonban sem a hely-, sem a bányatörténeti feldolgozásaink nem tesznek említést. A sztrájkról — eddig és közvetett úton — csak a konkurrens vál­ lalat igazgatósági levelezéséből tudunk és annak figyelmes átol­ vasásakor derül ki, hogy a későbbi ellentmondásos szövegrészek­ ben a salgótarjáni bányaigazgatóságnak egyik, az Északmagyar­ országi kárát kihasználó sakkhúzásáról van szó. A századfordulón, amikor a gazdasági pangás első hullámai már a nagyvállalatok árupiaci állásait is kezdik ostromolni, a salgótarjáni szén- és iparmedencében is kiélesedett a munkások életkörülményeit rossz irányban befolyásoló vállalati harc. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt tarjáni és budapesti igazgatósága közti érintkezésben megszaporodtak a rejtjeles táviratok, amik­ nek értelmét csak a beavatottak ismerik. Ezzel is védekeztek: nem bíztak a postai alkalmazottak titoktartásában, mert hiszen nem csak ők, hanem más vállalatok is juttattak azoknak évi un. „gratifikációkat”. 1900. február 24-én is feladott a salgó­ tarjáni igazgatóság a budapestinek egy táviratot, amelyben ez állt: „ötvenegy”. Ez — miként a levelezésből kiderül — annyit jelentett, hogy „holnap, vasárnap, minden bányában éjjel és nap­ pal dolgozni fogunk”. 22 Ennek oka pedig az volt, hogy a következő héten február 27-re esett a farsang utolsó napja, 28-a pedig hamvazószerda volt. Az 1870 tájától kezdve fennmaradt levélmásolatok tanúsága szerint hamvazószerdán általában sohasem dolgoztak, mert a farsang utolsó napjának mámorát aludták ki a bányászok. Mun­ kába ilyenkor csak a liptákokat lehetett úgy-ahogy befogni, a kolonizált és a környékbeli falvakban lakó munkásokat nem. 19Ö0-ban Inászón voltak nagyobb számmal Liptó és Bars megyei idénymunkások. Ott tehát tudtak 27-én és 28-án fél-fél napig dolgoztatni. A vasárnapi munkával a beirányzott heti 2000 vagonos termelést igyekeztek volna teljesíteni, amihez — miként le­ velében előre jelezte — nem sok reménye volt a salgótarjáni igazgatóságnak. Az ilyen és hasonló „ünnepnapi” kimaradások tekintetében mindig a kétlaki környékbeli munkásokkal kapcsolatban volt a legtöbb baja az igazgatóságnak, és nyilván ez volt a helyzet az Északmagyaiországi Rt baglyasaljai igazgatóságánál is. A két lakiakkal kapcsolatban még az is fennállt, hogy amikor már begyakorolták magukat a rájuk bízott munkafeladatok elvégzé­ sébe, sokkal hamarébb álltak elő béremelési követelésekkel, mint a kolonizált munkások. Ennek oka az volt, hogy a falujukbeli „háztáji” nyújtotta lehetőségek miatt könnyebben átvészelhet­ ték a bérezés nélküli sztrájkidőszakot, mint a társulattól kapott lakásokban családjaikkal együttélő és onnét munkamegtagadás címén még ki is lakoltatható kolonizált munkások. A sztrájkok megfékezése és sztrájkolók megbüntetése iránt már korábban megállapodtak a bányavállalatok, hogy az ilyen megmozdulásokról nyomban értesítik egymást és a sztrájk miatt elbocsátottak közül kölcsönösen egyikük sem vesz fel senkit munkába. 1900 márciusának elején azonban az Északmagyaror­ szági Rt mizserfai bányagondnoksága nem értesítette a salgó­ tarjáni igazgatóságot, hogy üzemében sztrájk ütötte fel a fejét. Mindezt Plachy főszolgabíró március 3-án kelt értesítéséből tud­ ták meg. Plachy szerint a sztrájkoló munkások „csaknem mind kizárólag környékbeli parasztok” voltak, akik béremelést köve­ teltek. A főszolgabíró a sztrájkolók névsorának megküldésére is ígéretet tett. A mizserfai sztrájk előzményeihez azonban akarva-akaratlanul a salgótarjáni igazgatóság munkaerő-toborzási ténykedése is hozzátartozik. Azt már januárban tudta az igazgatóság, hogy a budapesti központnak sikerült nagyobb szénmegrendeléseket sze­ rezni, és ezért február elején elküldte Pircz főaknászt Mátraszele, Mátranovák, Kazár, Homokterenye és Kisterenye falvakba — „véletlenül” éppen oda, ahonnét a mizserfai bányában is a leg­ többen dolgoztak —, hogy munkásokat szerezzen. Pircz — ami a toborzásoknál mindig megesett — igen rózsás színekben ecse­ telhette a salgótarjáni bányamunkások kereseti lehetőségeit, mert már kiküldetése másnapján 26 embert fel is vett a bánya­ igazgatóság. A toborzás és az ígérgetés nyílván tovább folyt és a bérezés néhány fillérrel valóban több lehetett a mizserfainál. Eddig talán minden rendben is volna, és nincs nyoma an­ nak, hogy a mizserfai bányagondnokság februárban tiltakozott volna az érdekkörébe eső területen történt toborzás miatt. A farsangi és hamvazószerdai termeléskimaradás azonban nehéz helyzet elé állította a salgótarjáni igazgatóságot. Az „ünnepek” alatt munkásai is otthon voltak azokban a falvakban, ahová a mizserfaiak is hazatértek és nyilván a keresetükről is beszéltek; és nincs kizárva, hogy — ez is a munkaerő-toborzások egyik módszere volt — „megbízott” munkásai tovább folytatták a tobor­ zást. Erre annál is inkább szükség volt, mert a március 4-től 10-ig terjedő héten — a farsang és a hamvazószerda miatti el­ maradás behozása végett — ismét kétségessé vált a heti 2000 vagon szén továbbítása, illetve kitermelése. A mizserfai bányagondnokság csak március 7-én eszmélt rá arra, hogy valami nincs rendjén. Levelét csak a salgótarjáni igazgatóság válaszából ismerjük. Eszerint elismerik, hogy az előbb említett községekből sok munkásuk van, „de két év óta onnét nem vettek fel senkit”, sőt többeket el is bocsátottak. Ezt az állításukat azonban nyomban saját maguk is megcáfolták, mert elismerték Pircz februári toborzását és „mintegy 26 munkás felvételét”. Állítják azonban, hogy Pircz sem fennhangon, sem titokban nem tett „semmi féle ígéretet, lévén eléggé ismeretesek �a mi viszonyaink a munkások között”. Elismerik, hogy „nagyon sok munkás jelentkezett bizonyítvány nélkül, akiket elutasítot­ tak”. „Most március hó 6-án és 7-én egy néhányan jelentkeztek ide munkába, s arra a kérdésre, miért mentek el önöktől, azt a hírt hozták, hogy a nemtiek azért szüntették be a munkát, mert az eddigi szakmányokat beljebbítették és a nemtiek nem engedik meg más falubelieknek, hogy ott munkába menjenek”. — Ez a levélrészlet nyilvánvalóvá teszi, hogy a Nemtiből szár­ mazó munkások Mizserfán sztrájkőrséget szerveztek. A salgótarjáni igazgatóság ezután úgy vélte, hogy a legjobb védekezés a támadás: „Ha most Önöknél a munkát beszüntették, miért nem közölték velünk a sztrájkolók névsorát? Akkor eze­ ket biztosan nem vennők föl”. — A sztrájkolók névsorát azonban Plachy főszolgabírótól megkapták, és mivel az esetleges felvétel­ ről jelen időre vonatkoztathatóan is írtak, valószínű, hogy a fel­ vételek folytak. Azt is kétkedéssel kell fogadnunk, hogy Pircz toborzását mentegetve, visszautasítják azt a vádat, hogy napi 5 korona keresetet ígért volna, mert „józanul gondolkodó bá­ nyász nem is veheti komolyan” az ilyen kereseti lehetőséget. Tény az, hogy a salgótarjáni társulat kilenc bányaüzeme kö­ zül 1900 márciusában kettőben és áprilisában ismét csak kettő­ ben haladta meg a vájárok átlagos napi keresete a 4 koronát, a legalacsonyabb vájárkereset pedig márciusban 3,21, áprilisban pedig 3,17 korona volt. Az, hogy meddig húzódott el a mizserfai sztrájk, a levele­ zésből nem derül ki. Az azonban tény, hogy amíg Mizserfán sztrájkoltak, addig a salgótarjáni társulat bányáiban nagyobb munkáslétszámmal a szokottnál többet termeltek. így alakult ki azután, az hogy az 1899. áprilisi 19,00 és az 1901. áprilisi 18,19 fillérrel szemben az 1900. áprilisi „sztrájkhónapban” csak 16,65 fillér volt egy métermázsa szén önköltségi ára. Az azonban még mindig nem világos, hogy miért az áprilist nevezi sztrájkhónapnak a levelezés? Annyi kétségtelen, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt munkásai körében is volt ok az elégedetlenségre. Ez részben az egyes üzemek közti, geológiai okokból is adódó bérezéskülönbözőségekre, részben a felügyelő sze­ mélyzet gyakran durva magatartására vezethető vissza. Kétség­ telen, hogy a márciusi mizserfai sztrájk nyomán a salgótarjáni társulat munkásai körében is mozgolódás támadt. (Ennek mé­ reteire nézve ismét csak gyér adatok állnak rendelkezésünkre.) Március 16-án a következőket jelentette a bányigazgatóság a központnak: „Plachy főszolgabíró úr közölte velünk, hogy tu­ domására jutott, hogy a szocialista Pfeiffer, Budapestről a leg­ közelebbi vasárnap” — azaz március 18-án — „ide szándékozik utazni a bérfizetéshez, avégből, hogy munkásainkkal érintkezésbe lépjen és azokat sztrájkra bírja rá.” Plachy szerint „a legcélra­ vezetőbb az lenne, hogy vasárnap egy detektív, aki a nevezett szocialistát ismeri és őt megfigyeli, Tarjánba jönne, s ez által ez az agitátor itt felismerve és ártalmatlanná téve lenne”. A közöltek alapján a budapesti igazgatóság gyorsan intézke­ dett és a salgótarjáni március 19-i jelentéséből megtudjuk, hogy „az detektív tegnap az összes korcsmákat végigjárta, de sehol sem észlelte Pfeiffer jelenlétét. — Jó lenne, ha a buda­ pesti detektívek révén tudomást szerezheténk arról, hogy vajjon a nevezett szocialista kapcsolatban áll-e a mi munkásainkkal, különös tekintettel arra, hogy levelezik-e velük, aminek tudtá­ val mi itt megfelelő megfigyeléseket tehetünk”. Ez idő szerint tehát a salgótarjáni igazgatóság munkásai nem sztrájkoltak, de a sztrájkra izgatás tényétől joggal félt az igaz­ gatóság. Kiderül ez a Plachy főszolgabíróhoz ugyancsak március 19-én kelt soraiból: „Schmiek Károly nyugbérezett bányamunká­ sunk — lakik a Matyó-féle házban az üveggyár mellett — több nap óta munkásaink között, idegenek kíséretében, állandóan megjelenik s a munkásokat izgatja. — Tegnap este is a pálfalvai társulati kocsmában 10 liter bort fizetett a munkásoknak és őket munka-abbahagyásra izgatta. E miatt a pálfalvai szállásmester, Demser Ferenc által a kocsmából kiutasítva, előtte úgy nyilatko­ zott, hogy a munkások között mindaddig izgatni fog, míg na­ gyobb munkabért nem kapnak. — Kérjük ennél fogva Schimek ellen az eljárást megindítani s őt a község területéről esetleg kényszer útján eltávolíttatni”. 1900. kérdéses időszakában tehát a salgótarjáni igazgatóság bányamunkásainak mozgolódása csak abban nyilvánulhatott meg, hogy szívesen meghallgatták a szocialista agitátorokat, ami azon­ ban már önmagában véve is „üldözendő cselekedet” volt. Említettem, hogy a felügyelő személyzet durvaságai is közre­ játszottak a munkásság elégedetlensége növelésében. Az ilyen megnyílvánulásokat jogszabályok tiltották, de csak 1900 tavaszá­ ról van olyan adatunk, hogy egy bányász az őt ért sérelmek miatt a felügyeleti szervhez, a besztercebányai bányakapitányság­ hoz mert panaszával fordulni. Ez az első merész ember Sándor József bányakocsis volt, akit Ozwirk Henrik aknász pofonütött. Az ügyre nézve a bányaigazgatóság 1900. június 13-án kelt és a bányakapitánysághoz intézett iratából a következők derülnek ki. Az ügyről a bányaigazgatóság akkor értesült, amikor a pa­ naszos beadványát a bányakapitányság kihallgatási jegyzőkönyvfelvétele céljából megküldte a bányaigazgatóságnak. A jegyző­ könyvet május 31-én vették fel, de csak június 13-án küldték meg a bányakapitányságnak. Tartalma a következő: „A megtartott tanúkihallgatás alapján az Ozwirk Henrik és Prouza Nándor aknászok ellen elkövetett tettlegességnél való segédkezés miatt Sándor Józsefet és Sándor Matyi Józsefet a tett­ legességnél való segédkezés miatt pedig Kakuk Istvánt és Kakuk Györgyöt a bányaigazgatóság a munkarendszabályok 35. §-a értel­ mében elbocsátotta. Indoklásuk részeként megjegyzik, hogy Sándor Józsefnek nem volt feladata az, hogy Sándor Matyi Józsefnek, akinek a lova nem akart húzni, segítsen. Erre az ott közelben tartózkodó váltóállító Kusz János és ha szükséges, az ott dolgozó ácsoló munkás csapat volt hivatva. Sándor József csak azért segédkezett, hogy az idő teljen és neki ne kelljen több vonatot összeállítania, ami aztán azt okozta, hogy a két lóvonat veszteglése folytán az egész szállítás szünetelt. Ozwirk Henrik aknászt azért, hogy Sándor József bányakocsist arculütötte, ahelyett, hogy annak szabályellenes viselkedését jelentette volna,.szigorúan megdorgáltuk, s figyelmeztettük, hogy hasonló cselekedetektől tartózkodjék, mert ismétlődés esetén szigorúan meg fogjuk bün­ tetni”. A rendelkezésünkre álló adatokból nyilvánvaló, hogy Ozwirk pofonját Sándor József nem hagyta megtorlatlanul, és miként Ozwirknak Prouza személyében, neki is akadtak segítőtársai a vele együtt elbocsátottak személyében. Igazsága tudatában azon­ ban mert a bányakapitánysághoz fordulni. Nyílván a törvényben jártas valaki ösztönözhette erre. A panasz benyújtása azonban az általa nyílván nem várt eredményt hozta. Ő is, mások is, leszűr­ hették a tanulságot: nem tanácsos a felügyelőkkel vitába szállni. Belitzky János 23 �Palóc arcok A nógrádsipeki hegedűs Novemberi fehérségben értem el a Cserhát kedves kis faluját, Nógrádsipeket. Szerencsémre a havazás elállt, az utcán mind sűrűbben bukkan fel egy-egy járókelő, és szapora kérdezősködések után csakhamar rátalálok a keresett parasztházra, ahol Csizmadia István, a népművészet mestere lakik. Az erős motorzúgásra kikukkant a há­ zigazda. Alacsony, vékony ember, vas­ tag, mintás ingben, sötét lajbiban. Hosszúkás arcán élesen kiálló pofacsontok, valószínűtlenül nagy szemek, fején deresedő kefehaj. Benn a házban a jól ismert falusi konyhát látom. A szekrény tetején kéjesen elnyújtózkodva hegedűtok. * — Mikor hallott először hegedűszót? — Hatéves lehettem akkor. Egy la­ kodalomba vetődtem el, ahol cigányok muzsikáltak. Ahogy megláttam a he­ gedűt, a cimbalmot, a klarinétot, a brácsát, én nem is tudom, mi történt velem. Egyszeriben megszűnt körülöt­ tem minden. Odaálltam a cimbalmos melllé, aztán csak bámultam őket, egy tapodtat sem mozdultam a helyemről. Hajnaltájban vitt haza édesanyám. Másnap fogtam a bicskát, farigcsáltam fazsindelyből egy hegedűformát, kötöt­ tem rá cérnát, kész is volt a hangszer. Amikor meghúztam rajta a cirokvonót, csak afféle gyenge kis csikorgást hal­ latott, mégis gyönyörűségem telt ben­ ne. Egy háborús nótát nyomdostam rajta: „Azt mondják a hadi asszonyok. Közben mindig reszkettem édesanyám­ tól, mert megfenyített: „Nem cigány­ nak születtél, fiam, meg ne lássam a kezedben többet azt a micsodát.” — Valódi hegedű hogyan került a kezébe? — No, azt én a kántor úrnak köszön­ hetem... Volt a házunk mögött egy tövisgátas kert, ahol burjánzott a lapu­ levél. Csináltam abból egy kunyhót, odabújtam a zsindelyhegedűvel, édes­ anyám miatt csak ott mertem csikor­ gatni az „Azt mondják a hadiasszonyok”-at. Arra jött a kántor úr, hallgatódzott egy darabig; „Pistikém, gye­ re csak ide! De hozd azt is magaddal, amivel muzsikáltál!” Jaj, már akkor mindenre gondoltam, csak nem a jóra. Reszketve vittem a kis zsindelymuzsi­ kát, megálltam a lába előtt. „Ne félj, cimbora, most eljössz hozzánk, aztán mutatok én neked egy igazi kis hege­ dűt.” Ügy is volt. Azt hittem, hogy mennyországban vagyok, mikor a kis háromnegyedes hegedűt a kezembe nyomta: „No, Pistikém, most ezen pró­ báld meg, ne a zsindelymuzsikán. Min­ den csütörtökön délután eljössz hoz­ zám, a kezedbe adom ezt a hegedűt, és igazi zenészt faragok belőled.” Így ta­ nított meg engem a kántor úr hege­ dülni. — Mi volt a legnagyobb zenei sikere? Volt a mi falunkban egy híres ci­ gányprímás, Rácz István. Nagy bandája volt. Vasárnaponként Gyarmatra jártak muzsikálni a Sümeg vendéglőbe. Egy­ szer magával vitt, jól mutat néhanap egy hegedülő parasztgyerek. Kis időre én lettem a prímás, elhúztam a leg­ szebb nótáimat a fényes nagy terem­ ben. Nem is sejtettem, hogy a vendé­ gek között csak engem figyel egy gaz­ dag házaspár. A diósgyőri vasgyár igaz­ gatója volt az a feleségével. Pesten jártak. Gyarmaton szálltak meg. Ahogy abbahagytam a nótát, odalépegettek hozzám: „Hogy hívnak, kisfiú?” Csiz­ 24 madia Istvánnak.” Fagattak aztán min­ denféléről, egy finom papírra még a nevem is felírták. A végén kirukkol­ tak a lényeggel: „Fiacskám, nekünk nincs gyerekünk, eljönnél-e hozzánk, ha örökbe fogadnánk? Miskolcon zene­ iskolába íratnánk, híres muzsikust fa­ ragnánk belőled.” „Én nem tudom meg­ mondani, nagyságos asszony, kérdezzék meg édesapámat meg édesanyámat.” Két hét elteltével robogott egy fekete taxi Bikkpusztán. Nagy csoda volt a tanyán, ahogy végigporzott a földúton, csapatban követték a kamaszgyerekek. Nem messze állt meg a házunktól. Ki­ szállt a nagyságos asszony meg az igazgató. „Csizmadia János hol lakik? — kérdezte az igagató a bámészko­ dóktól. „Én volnék, nagyságos uram” — szólalt meg édesapám. — „Fáradja­ nak beljebb a házamba, tessenek he­ lyet foglalni.” Ahogy széket tett alájuk édesanyám, mindjárt rákezdte az igazgató: „János bácsi, azért jöttünk, hogy örökbe fo­ gadjuk a muzsikus fiát. Két hete, hogy Gyarmaton megláttuk, amikor a zene­ kar előtt húzta a szebbnél szebb nótá­ kat, ott tetszett meg nekünk. Nekünk nem lehet gyerekünk, gondoltuk, ma­ guknak meg könnyítés lenne, ha egygyel kevesebb maradna az éhes száj­ ból.” Csak ennyi kellett az én édesanyám­ nak, rázendített a sírásra, a kötőjébe törülgette a könnyeit, de még az édes­ apám is eltörölt egy könnycseppet a szeme alatt:„Igazgató úr, örülök annak, hogy ilyen nagy megtiszteltetésben része­ sítené az én Pista fiamat, de mégsem ad­ hatom. Ha már négy gyerekem kezébe kenyeret tudok adni, akkor az ötödik se maradhat éhen. A legkedvesebb fia­ mat nem adhatom ki a kezem alól, már ne haragudjon meg, engedelmével.” Édesapám szavaira meg én kezdtem el a hangos sírást. Nekem tetszett az igazgató úr ajánlata, és most a jó apám keresztülhúzta minden számításomat. Mentem volna én a pusztáról ezer örömmel, mert én ott csak szenvedtem. Tizenhárom évesen már béres lettem, tizennégy évesen az ökröket hajtottam. Borzasztó volt az én sanyarúságom, nem hiába vagyok én ilyen hitvány kis emberke. — Hogy alakította meg első zeneka­ rát? — Kilencszázhuszonkilencben elbúcsúz­ tam szülőfalumtól Herencsénytől, vettem a pútyerkámat, Sipekre költöztem, az én kedves feleségem falujába. Cseléd lettem az ezerholdas Balázs Barna nagyságos úrnál. Kocsisa lettem a ma­ jorban, de amit én elszenvedtem, az borzasztó volt. Hajnalban négy órakor már az istállóba kellett lennem, egész áldott nap dolgozhattam szakadatlanul, csak este kilenc órától akadt egy kis szabad időm- Akkor verbuválgattam össze egy kis társaságot, akik a tűzbe is eljöttek volna utánam, nem hogy muzsikálni. Keservesen kínlódva össze­ szedtük a hangszereket, cimbalmot is szereztünk közösen. De nagyon sok éj­ szakám eltelt, hogy menjen a zenekar, jóformán le se fekhettem. Meg is lett az értelme a sok próbának, mert még abban az esztendőben szépen összehan­ golódtunk. Meghallotta ezt a nagyságos úr fia, aki hírneves volt a mulatozásai­ ról. Sokat dáridózott Gyarmaton is, Pesten is. Jól jött neki, hogy ezentúl helyben is vigadozhat szép muzsika­ szóra. Magához hivatott: „No fiam, szedd össze a zenekart, ezentúl, ha kívánom, nálam muzsikálsz. De ne úgy nézzél majd rám, mint a nagyságos uradra, csak úgy, mint egy mulató emberre. Én sem úgy nézek majd rád, mint a cselédemre”. így lettem én az urak muzsikása. — Megalázó volt az urak muzsiká­ sának lenni? — Erre elmondok egy esetet. Kilencszázharminc őszén csináltuk az utal Sipek meg Szécsény között. Október vége volt, megállás nélkül szakadt az eső. Mi meg — nem számított, hogy esik vagy nem — rá a lóra a szerszá­ mot, aztán gyerünk, hordjuk a követ! A bőr olyan volt a kezünkön, mint a hártya. Az egy rossz kabátom teljesen átázott, örültem, ha estétől reggelig megszáradt a falmasina mellett. A vi­ zes ruhában átfagytunk, elcsigázódtunk. Nem csoda, hogy este a meleg kony­ hában csak lehunytuk a szemünket a fáradtságtól már az asztal mellett. Egy­ szer holtfáradtan ledőlök az asszony mellé az ágyba, hát tizenegy körül megzörgetik az ablakom: „Pista bácsi, keljen fel!” Az uraság parádéskocsisa volt. „Mi baj van?” „Itt vagyok a hintóval magáért. Gyorsan kapja össze magát, vegye a hegedűt. Azt mondta a nagyságos úr, szerezzen még egy társat is maga mellé, aztán egy-kettőre le­ gyenek a kastélyban.” Felrángatom magamra a ruhát, sza­ ladok a kontrásért, mert a nélkül most sem tudok muzsikálni: „Balázs bácsi, ki az ágyból!” Még a bakancsát is én fűztem neki, csak hogy minél hamarabb a kastély­ ban legyünk. Ahogy beértünk, ott mu­ latott a nagyságos úr a másik úrigye­ rekkel, a barátjával. Akkor rátettük a vonót a húrokra, és annak egy pilla­ natra sem lehetett megállni. Ügy szólt a muzsika, mintha az égben angyalok muzsikáltak volna. Megtörülközni, rá­ gyújtani nem lehetett, a parketton meg tócsa állt az izzadtságunktól. Az a so­ vány Balázs Antal meg odaállt elénk egyszer-egyszer, ha a kedvenc nótája volt soron, de nem énekelt, csak mond­ ta a szöveget: „Ha azok a gyűrött pár­ nák mindent elbeszélnek”. Éjfél után egy óra tájban megszólalt a nagyságos úr, részegen átfogta a má­ sik úrigyerek vállát: „Édes barátom, tudod, mit szeretnék én?” „No mit, Antikám?” „Elhozatjuk a két muzsi­ kus mellé a váci bőgőst is.” Ment is a sofőr, reggelre meghozta a bőgőst, de hiába. A nagyságos úr ak­ korra megfeketedett a töméntelen bor­ párlattól, mint a posztó, aztán össze­ esett az ajtóban. Sebaj zsebünkben volt a fizetség, mehettünk hazafelé. Amikor jól beiszogattunk, előveszem a kapott száz pengőst, nyújtom a kocs­ mánknak, de az kétségbe esett tőle, nem tudott visszaadni, pedig kocsmája volt meg üzlete. Ketten kétszáz pen­ gőt kaptunk az éjszakai muzsikálásért. A bátyám élő ember, meg tudja mon­ dani, hogy nem lódítok. Nagy pénz volt az akkoriban, egy tehénnek az ára. így fizetett meg engem egyszer a nagyságos úr. Részegségében telte, nem emberbarátságból. Máskülönben többre nézte a kutyáját, mint engem. De nem­ csak velem volt így, hanem az összes cselédjével. * A háború magával sodorta a mula­ tós Balázs Antal nagyságos urat, és azóta Csizmadia István parasztzenésznek csendesebben múltak az évtizedei. Falusi lakodalmakban muzsikált zene­ karával vagy bálokon húzta a talpalávalót. Mióta megkapta a Népművé­ szet Mestere címet, különösen elége­ dettnek látszik sorsával. Derűsen élde­ gél a tornácos parasztházban élete pár­ jával. Időnként ifjú népzenészek kere­ sik fel, hogy eltanulják tőle a hegedülés paraszti fortélyait, máskor gyűj­ tők veszik hangszalagra hangulatos népmeséit Nagy Zoltán �KÖRKÉP A szocialista realista filmművészet új útjai Kovács András Falak című fimjéhez a következő ajánlást írta: „Mit jelent for­ radalmárnak lenni egy olyan rendszerben, ahol a forradalmi erők vannak hatalmon, ez az, ami foglalkoztát. Elméletileg a kér­ dés egyszerű, támogatni a forradalmi rendszert, megvédeni, ha veszélyben van, ugyanakkor bírálni a hibáit, származza­ nak azok a megvalósítás gyengéiből vagy koncepcionális tévedésekből. Egyszerre lenni tehát kormánypártinak és ellenzé­ kinek.” A szocialista realista filmművészet prog­ ramját sokan és sokféleképpen megfogal­ mazták, érzésem szerint azonban a Ko­ vács-definíció legtalálóbb (és legtömörebb). A „kormánypártiság” és „ellenzékiség” egyidejűsége a mi viszonyaink között a műalkotás megteremtésének olyan arany­ fedezete, mely a valóság hiteles ábrázo­ lását, a konfliktusok változatainak meg­ jelenítését, a társadalmi mozgás fejlődé­ sének bemutatását biztosítja. A filmtör­ ténet Eizensteintöl Wajdáig, Pudovkintól Jancsóig a frappáns Kovács András­ tétel érvényességét igazolja. A szocialis­ ta realista filmművészet legjelentősebb rendezői általában a régi és új, a hala­ dó és a maradi, a korszerű és a korsze­ rűtlen harcát vitték vászonra — s nem feledkeztek meg arról, hogy elkötele­ zettségük nem kritikátlan hozsannázást jelent. Az „érted haragszom, nem elle­ ned” elve egyszerre politikum és esztéti­ kum a Régi és újban (Eizenstein drámá­ jában), a Hamu és gyémántban (Wajda tragédiájában), a Visszatért szerelemben (Pudovkin történetében), a Fényes sze­ lekben (Jancsó látomásában) — hogy a fentebb megnevezett művészek egy-egy filmjére emlékeztessünk. A bírálat a film­ alkotó számára nem jog, hanem köteles­ ség. Hozzá kell tenni az elmondottakhoz, hogy a rendezőnek nem vagdalkoznia kell, hanem az ellentmondásokat, a ne­ gatív tendenciákat feltárni. Anélkül, hogy receptekkel, megoldásokkal, erőltetett happy end-del szolgálna. Az utóbbi időben megerősödött a kri­ tikai hangvétel a szocialista filmművészet­ ben. „Bátrabbak” lettek az alkotók vagy rugalmasabbak a filmkészítés normái? Nem erről van szó, hanem az állampolgári felelősség — és a művészi tisztesség — meghatványozódásáról. Mindez a jelen felé fordulást bizonyítja s egyúttal a harc vál­ lalásának értelmét is. Kovács András Ne­ héz emberek című filmjében az egyik hős így beszél: „Sokat kell küzdeni, de én ked­ velem ezt az életmódot és szeretem a csatát.” Mózes Imre Bacsó Péter Jelenidő­ Gondoljunk a Vasziljev-fivérek Csapájevjében folyton verekszik s általában tud­ jére. A legendás vezér — mi tagadás — ja, miért és hogyan kell szólnia. Mikaeljan egyben-másban lehetne okosabb és hatá­ Prémiumjának brigádtagjai — élükön ve­ rozottabb. Kifejezetten lebecsüli az elmé­ zetőjükkel — ugyancsak nem fogják be letet, modora túlságosan nyers, elhatáro­ pörös szájukat. Sok példát hozhatnánk an­ zásai időnként elkapkodottak. De ez csak nak bizonyítására, hogy a „nagy világ” a mérleg egyik serpenyője. Csapajev — a társadalom — és a „kis világ” — a ugyanakkor bátor, emberséges, elvhű is. belső én — szoros szálakkal kapcsolódik És ez a lényeg. A negatív szereplőknek is van „belső, egymáshoz. Csak az vállalhatja a küzdel­ mei. — pontosabban kizárólag annak lehet pszichológiai hitelük” — sablonokból ezt esélye a „birkózásban” —, aki a közösségi sem lehet felépíteni. Ha a példaképek és egyéni érdekeket összeegyezteti. A szó­ megbotlanak — márpedig előfordul ilyes­ ban forgó esetekben tulajdonképpen nem mi —, nyilvánvaló, hogy a sátáni figurák­ maga a harc érdekes, hanem annak hátte­ nak is lehetnek emberi megnyilvánulásaik. re és perspektívája. A Nehéz emberekben A gondolkodó néző okkal meditálhatott az „ellenfél” az értetlenség, a közöny, a — hogy a legkézenfekvőbb példát említ­ bürokrácia; A Jelenidő munkásai a sem — a könyörtelenül buta és bután kényelmesség, a felelőtlenség, a nem­ könyörtelen náci fenevadak tetteit látván: törődömség hadállásait bombázzák. Po- okos, előrelátó, higgadt ellenfél egyáltalá­ tapov és beosztottjai (a Prémiumban) ban nem létezett a másik táborban? A a sajnos eléggé elharapózott „kozmeti­ győzelem értéke annál nagyobb, minél kázásra” mondanak nemet. Ügy is fogal­ koncepciózusabb az ellenség. Ez ad rangot a mazhatnánk tehát, hogy a filmek szerep­ diadalnak. Lev Tolsztoj üresfejű bábként lőit a kollektivitás szándéka fűti — noha ábrázolta Napóleont, s ezzel akarva-akaegyéni érdekeikről sem feledkeznek meg. ratlanul degradálta az orosz nép hősiessé­ Az elmondottakból logikusan következik, gének és Kutuzov zsenialitásának jelentő­ hogy a szocialista filmművészet hősábrá­ ségét. A Szabadság katonái és a többi há­ zolása differenciáltabb, mint korábban borús filmfreskó szerencsére szakított ez­ bármikor volt. Az igazságuk védelmében zel az egyoldalú „előírással”. A szabálytalan a megszokottól eltérő is küzdő emberek korántsem angyalok. Jel­ lemszereplőik — magatartásbeli, viselkedési színezheti a cselekvést a szocialista rea­ stb. hibáik — eltörpülnek a karakter meg­ lista film hőseinek mozgáskoreográfiá­ határozó sajátossága, azaz: a személyiség jában. Prokugyin, Suskin Vörös kányafá­ pozitív jellege mögött. És ettől még hús­ jának egyensúlyvesztett falusi embere a vér emberek maradnak. Pontosabban — szélsőséges rossztól jut el a szélsőséges jó­ ig. A művész — s ez menti meg a filmet ezért válnak hús-vér emberré. Az ötvenes évek esztétikája kétféle hős- a didaktizmustól — a „mindenért fizetni tipust különböztetett meg. Jókat és rossza­ kell” tételének bizonyításában nem közhe­ kat, angyalokat és ördögöket, csalhatatla­ lyeket sorakoztatott egymás mellé, hanem nokat és tévelygőket. Az igazi pozitív fi­ az életvitel feloldhatatlan konfliktusait tárta gurák álmukban is tudták, mit kell ten­ fel. Nem az érdekelte elsősorban, honnan niük. A másik táborban a gyűlölet, a indult el, hanem az, hová szeretett volna rosszindulat, a kapzsiság stb. mozgatta az eljutni a tiszta hit és a megszépítő humá­ indulatokat. num utolsó szalmaszálába kapaszkodó A szocialista realista filmművészet a egykori vagány. A szocialista film nyugati kritikusai na­ XX. kongresszust követően leszámolt ez­ zel a torz normával és elfogadhatatlan gya­ gyon gyakran használják a „rázós kérkorlattal. Veronika — a Szállnak a darvak dés"-címkét, s a bátorság fokmérőjének című Kalatozov-filmben — egy gyenge azt tartják, ha a rendező olyan problé­ pillanatban hűtlen lesz Boriszhoz. Ne szé­ mákkal áll elő, melyekről — az ő felfogá­ pítsük a dolgot: megcsalta szerelmét. És suk szerint legalábbis — nem ildomos mégis ideál marad, akire felnézünk és akit vagy nem tanácsos beszélni. Valójában sajnálunk, amikor a pályaudvaron széjjel­ nálunk — és a szocialista realista film­ osztja virágait. Parttalanná tágítottuk a művészet gyakorlatában — nincsenek rá­ humanizmust vagy nagyvonalúan szemet zós kérdések. A felnőtté vált szocialista hunyunk egy „félrelépésen”? Nem erről társadalomban elvileg mindent szóvá le­ van szó. A háborúban másképp kell mérni het tenni (még akkor is, ha bizonyos jelen­ a cselekedeteket. Veronika hibázott, ám a ségekről vagy folyamatokról nem mindig körülményekről nem feledkezhetünk meg. időszerű filmet készíteni). „Rázós kérdésekről” szól a Kortársaink És arról sem, hogy a lánynak meg kell fizetnie tragikus vétségéért... Egyébként (Rajzman műve)? Vagy a már említett nem Kalatozov „újítása” ez a szemlélet­ Prémium? Meg Kovács András Hideg napokja? És a legfrissebb Wajda-filmek mód: a klasszikus szovjet filmművészet múltjában tucatjával találni példát a jel­ egyike, A márványember? Egyáltalán lem dialektikájának efféle megjelenítésére. nem. A kérdések — attól, hogy beszélünk 25 �róluk — egyszeriben megszűnnek „rázós­ nak” lenni. Tagadhatatlan, hogy múltunk­ ban és jelenünkben akad néhány kelle­ metlen mozzanat. Például a vezetői önké­ nyeskedés, az egészségtelen politikai kul­ tuszok, a jelszavak bűvöletében való élés stb. A szocialista filmművészet nem gyen­ gül, ellenkezőleg, erejét demonstrálja, ha szembenéz ezekkel a fejlődésünket aka­ dályozó tényezőkkel. örvendetes tény, hogy a szocialista rea­ lizmus érvényességi hatóköre ma már nem — s nemcsak ma: korábban sem — kor­ látozódik a Szovjetunióra és a szocialista országokra. Ahogy az irodalomban García Lorca, Bertold Brecht, Louis Aragon, Anna Seghers más — kapitalista — élet­ szférában érvényesítették a szocialista realizmus esztétikai ideáljait, hasonló fo­ lyamat, bár szerényebb méretekben és ke­ vésbé látványos értékeket felmutatva — a filmművészetben is lejátszódott. S a het­ venes években egyre tágulnak a körök... Mitől és miért lehet szocialista realista egy Nyugaton forgatott filmalkotás? Há­ rom feltétel teljesítése mindenképpen szükséges hozzá. Az első: az osztályviszonyok és a tár­ sadalmi állapotok alapvető ellentmondá­ sainak analitikus és kritikus ábrázolása. A második: a cselekvő ellenerő, a pozi­ tív ideál keresése, a tagadás és az igenlés dialektikus összekapcsolása. A harmadik: a filmművészeti eszközök gazdagsága, a direkt megoldásoktól való tartózkodás, a tartalom és a forma egyen­ súlyának tudatos megteremtése. Két film — két lehetőség. Alain Resnais műve, A háborúnak vége 1966-ban ké­ szült, A munkásosztály a paradicsomba megy (Elio Petri munkája) hat évvel ké­ sőbb. Resnais az egyéni és társadalmi ér­ dekek kölcsönös determináltságát érzékel­ teti a történettel, melynek az lehetne a mottója, hogy a Szellem és a Szerelem kormányozza a világot. Petri egy munkás portréját dokumentumszerű képsorokban rajzolja meg: az olasz rendező a kiszolgál­ tatottság drámáját és az ellenállás bio­ pszichikumát tárja fel. Ami különöskép­ pen dicséretes: a műve a kapitalista vi­ szonyok között folytatható — folytatandó — harc lehetőségeit nem az elvont cselek­ vés, hanem a konkrét tevékenység — a „tudatos jövőbe látás” — perspektívája alapján határozza meg. Hasonló konklúzi­ ókra jutott Bertolucci a Huszadik század­ ban: ez a monumentális eposz lényegében egyesíti a kétféle ábrázoló módszert, s a látvány szép vagy sokkoló elemeit is ha­ tásosan „bekapcsolja”. A szocialista realizmus nem az egyetlen módszer a filmművészet fejlődésében. Még a realizmus — szocialista jelző nélkül — sem az, hiszen az értékek között másfajta kísérleteket és minőségeket is felfedezhe­ tünk. Lehet-e Picassót elmarasztalni avagy — filmterepen maradva — Bunuelt sa­ rokba állítani szürrealista látomásaik mi­ att? Ilyen víziókból is kinőhet széles tár­ sadalmi körkép, fontos közéleti mondani­ való. Ami bizonyosnak látszik: szocialista realizmus nélkül nincs filmművészeti je­ len és jövő. Elsősorban ettől a valóságábrázolástól várhatjuk a film forradalmát és a forradalom filmjét, márcsak azért is, mert programja következetesen marxista: nemcsak kifejezni akarja a világot, hanem megváltoztatni is. Veress József Az üzemi demokráciáról dig a különböző látókörű és szempontú álláspontok felvonultatása teszi érdekessé (Társadalmi Szemle 1977/9.—1978/6.) Egyben körvonalazódnak a további, első­ sorban az érintett szaktudományokra és az üzemi demokrácia gyakorlatára vonat­ kozó feladatok is. Alapvetőnek tekinthető, hogy pontosan megfogalmazódik az üzemi demokrácia fel­ adata mint a gazdasági szervezet vala­ mennyi csoportját átfogó folyamatos érdek­ érvényesítési lehetőség (és eszközrendszere) megteremtésének követelménye. Másik oldalról tekintve pedig az üzemi demok­ rácia jelenlegi problémáit, többé-kevésbé közismert hiányosságait és eredményeit is mint a gazdasági szervezetben létrejövő érdek- és hatalmi viszonyok termékét igye­ keznek bemutatni az elemzések. Kialakult tehát egyrészt a „mi a helyzet” leírásának egzakt nyelvezete, másrészt a „miért tar­ tunk itt” megválaszolásának alapvető szempontjai és módszere. Andics és Rozgonyi tisztázza az üzemi demokrácia szempontjából jelentős érdek­ relációkat. Ezek egy része a munkamegosz­ tási viszonyok hierarchiájában, az irányító és végrehajtó munkát végző dolgozók ér­ dekkülönbségeiben fejeződik ki mint a köz­ Egy témakör, amelyről egyszerre so­ kat tudunk — és mégis keveset; amely­ ről sokat vitatkozunk, gondolkodunk, de sokszor inkább indulatok csapnak össze, mint higgadt megfontolások; amelyről megoldási javaslatok születnek, ám gyak­ ran kiderül, hogy a megvalósítás feltéte­ lei nem adottak. Mégis, az utóbbi évek kutatási ered­ ményei, vitái elősegítették néhány alap­ vető kérdés tisztázását. Ezek közül ismer­ tetünk néhányat két könyv és egy vita alapján. Andics Jenő és Rozgonyi Tamás kézikönyve (Konfliktus és harmónia) je­ len esetben azért figyelemreméltó, mert az üzemi demokrácia kérdéskörét a szak­ irodalomban először illeszti rendszeres gazdaságszociológiai elemzésbe. Erőss Lászlóé (Üzemi demokrácia és az emberi kapcsolatok) azért, mert az első kísérlet a témakör pszichológiai szempontú meg­ közelítésére. A Társadalmi Szemlében a közelmúltban lezajlott maratoni vitát pe­ 26 gazdasági racionalitás — pozíciótól függő — követése, mely alapján hozott döntések (bár objektív logikának engedelmesked­ nek) mégis különböző mértékben jelenítik meg eredményükben a dolgozók csoport­ jainak érdekeit. (Többek közt ilyen a mun­ kabér és munkakörülmények kérdése.) Ugyancsak a hierarchikus munkamegosz­ tási viszonyokhoz kapcsolódik az érdek­ különbségek egy másik része: a különböző pozíciók által nyújtott előnyösebb, illetve hátrányosabb társadalmi helyzet problémaköre. A harmadik alapvető érdekrelá­ ciót a horizontális munkamegosztás cso­ portjai közti különbségek jelentik (cso­ portérdek, részlegérdek). A szerzők ezzel kapcsolatban tisztázzák az ún. magasabb rendű érdek fogalmát, mely önmagában csak a közreható részérdekek egyeztetésé­ nek szükségleteként létezik, így a részér­ deket a magasabb rendű érdekeknek eleve alárendelni nem lehet a gazdasági döntés­ ben. A magasabb rendű érdek tartalma tehát az érdekegyeztetésen alapuló komp­ romisszum, illetve szintézis. Az érdekegyeztetés gyakorlata (az üzemi demokrácia működése) ugyanakkor nem jelenti valamiféle konfliktusmentes állapot létrejöttét. Viszont biztosítja, hogy társa­ dalmi konfliktusok ne váljanak politikai feszültséggé. Nem jelenti továbbá azt sem, hogy a racionális gazdasági megfontolások háttérbe szorulnának — hiszen éppen eh­ hez fűződnek a legerősebb érdekek. Végül pedig: az egyeztetés nem teremt minden­ ki számára egyaránt kedvező lehetősége­ ket. Az üzemi demokráciával kapcsolatos fel­ fogások, fejlesztési elképzelések áttekin­ tése után a szerzők a következő álláspont­ ra helyezkednek: „... a közvetlen terme­ lés hatékony irányításának funkcionális szükségszerűsége oly erőteljes hatalmi túlsúlyt eredményez általában a szerve­ zeti hierarchia, de különösképpen annak magasabb szintjei számára, ami az érdek­ egyeztetési mechanizmusban mindenkép­ pen a tekintélyviszonyok magasabb lép­ csőin helyet foglalók által képviselt érde­ kek érvényesülésének kedvez.” Emiatt szükséges, hogy a makroszintű politikai viszonyok — elsősorban a párt­ és a szakszervezet tevékenysége — a szer­ vezeten belül is állandóan jelen legyenek. �A fenti gazdaság- és szervezetszocioló­ giai megfontolásokat számos vonatkozás­ ban alátámasztják a Társadalmi Szemle említett számaiban lezajlott eszmecsere résztvevői is, jóllehet a hozzászólók állás­ pontja nem egységes. A felvetődött szem­ pontok, részterületek mindegyikét termé­ szetesen nem ismertethetjük. A hozzászó­ lásokból így elsősorban az érdekviszonyo­ kat és a járhatónak tűnő fejlődési utakat megvilágító gondolatmeneteket emeljük ki. Kiindulópontként szolgálhat az az ellen­ vetés, mely szerint a vállalatok alapvető funkcióikat és erre épülő szervezetüket üzemi demokrácia nélkül is hatékonyan működtetni képesek — ugyanakkor vi­ szont lehetséges a hierarchiában kialakult feladatmegosztás megváltoztatása. Lehet­ séges, ám e lehetőség megvalósulásához az abban érdekelt vezetők és munkások kel­ lenek. Az egyik hozzászólás megkísérli fel­ állítani a mérleget. A vezetők ugyan ér­ dekeltek abban, hogy intézkedéseik kö­ vetkezményeiről visszajelzést kapjanak, de egyéb érdekeik az üzemi demokráciával ellentétes irányba mutatnak. Így például a felügyeleti szerv illetve országos szabá­ lyozás által eleve eldöntött szituáció illet­ ve pénz híján megoldhatatlan problémák esetében. Vagy ha egy demokratikus fó­ rum szervezete, működtetése nem eléggé kiépített és ezáltal többletenergiát igé­ nyelne. A munkások oldaláról tekintve: a középvezetőkkel szembeni negatív tapasz­ talataik, valamint a fórumok kis haté­ konysága kudarcélményhez vezethet, amit természetesen kerülni igyekeznek. A tel­ jesítményelv érvényesítésének feltételei pedig csak igen szerencsés esetben alakul­ nak ki: ha hosszú távon és közvetlenül egy­ értelmű a bérek és teljesítmény kapcso­ lata. A fórumok működésével kapcsolat­ ban figyelembe kell venni a felkészülés­ sel járó többletmunkát és felelősséget, az esetenként többirányú konfliktuslehetősé­ get. Nem utolsósorban azt, hogy az üze­ mi demokrácia gyakorlása tömegesen fel­ tételezne újfajta szervezett viselkedést, érdekegyeztető magatartást, beállítódást. Az érdekérvényesítés egyéb útjai mel­ lett így „az emberek a legritkább eset­ ben érzik szükségesnek, hogy érdekeik védelmére, érvényesítésére éppen az üze­ mi demokrácia fórumait használják fel.” (Társadalmi Szemle 1978/6. 61. o.) Ezért gyakran vezető és beosztott közös érdeke, hogy érdekeiket érintő ügyeiket ne nyilvá­ nosan, hanem maguk közt intézzék. Az így kialakuló kép első pillantásra talán kiábrándítónak tűnik, bár valódisá­ gához kevés kétség férhet — és éppen ez az említett eszmecsere legfőbb értéke. De milyen következtetés adódik a gya­ korlat számára? Jelenleg a döntések tar­ talma és fázisai szerint a társadalmi ka­ rakterű (bérjuttatás stb.), közvetlen mun­ kahelyi viszonyokra vonatkozó rövid távú operatív döntések demokratikus megho­ zatalának gyakorlata tűnik megvalósítha­ tónak. Ennek feltétele — a résztvevők tu­ datosult érdekeltsége és kompetenciája (megfelelő informáltság, áttekintés stb.) könnyebben megteremthető. A másik kö­ vetkeztetés: az elsietett megoldások az üzemi demokrácia résztvevői számára nem a fejlettebb szint lehetséges előnyeit mu­ tatják fel, hanem tovább növelik a ter­ helést és a bizonytalanságot — ami is­ mét az üzemi demokrácia követelményei­ nek megvalósítása irányában tenné érde­ keltté a vezetőket és beosztottakat egya­ ránt. Vajon mit tud hozzátenni az eddigiek­ hez a pszichológia? Erőss László munkája csak érzékeltetni képes néhány vonatko­ zást. Egyes fejtegetéseit, tanácsait — kü­ lönösen a demokratikus vezetésről és a fórumok megszervezéséről szólókat — mé­ gis bátran az érintettek figyelmébe ajánl­ juk. Bár egy sor lényeges, a pszicholó­ gia körébe tartozó kérdés megoldása nem tudományos igényű. így csak jelezni ké­ pes az üzemi demokráciával foglalkozó pszichológus előtt álló feladatokat. Közü­ lük néhányat megemlítünk. Két probléma látszik alapvetőnek. Je­ lenthet-e (és milyen feltételek mellett a munka monotonitását ellensúlyozó ténye­ zőt, egy tágabb összefüggésrendszerbe be­ kapcsoló, az alkotóképességet megmozga- tó erőt az üzemi demokrácia gyakorlata. Milyen szerepet tölt és tölthet be a sze­ mélyiség egészének fejlődésében, gazda­ godásában? A kérdések lényegéből kö­ vetkezik, hogy a szociológia által megfo­ galmazott tényállás és a törvényszerűsé­ gek működésének finomabb leírása is előbb-utóbb csak a pszichológia bevonásá­ val lesz elképzelhető. A beállítódással, az értékorientációval kapcsolatos általános törvényszerűségek adaptálása, a kocká­ zat, felelősség, alkalmazkodás lélektana, a konfliktusmegoldó stratégiák jellege, ti­ pikus helyzetekben előálló csoportreakciók működése — hogy csak a legfontosabba­ kat említsük — szintén a pszichológia ha­ táskörébe tartoznak. Reméljük, hogy a szerző szándékának megfelelően az üzemi demokráciával kap­ csolatos kutatások, viták rövidesen ezeket a problémákat is érintik, megszüntetve azt a helyzetet, melyben a lélektan csak mint a vezetéselmélet része, illetve mun­ kapszichológia vesz részt a gazdasági szer­ vezetek megismerésében és működésük gyakorlatában. Jánoska László Vihar Béla csényhez, s egyáltalán a „palócföld”-höz fűzik. (Csak fokozná e motívum aktuali­ tását, hogy Szécsény nagyközség a közel­ múltban adományozott Rákóczi-emlékplakettet Vihar Bélának.) S én mégis — élve, vagy talán vissza­ élve az alkalommal — csak azt emelem ki, ami a régi verseket felidézve és az újakkal ismerkedve foglalkoztat. Vihar Béla költészete bátorít, sőt feljogosít an­ nak kimondására, hogy alapjaiban téves minden olyan törekvés, amely össze nem illőnek, egymást kizárónak tételezi az úgy­ nevezett intellektuális és az érzelmileg telí­ tett, a közéleti és a személyes gondokkal vívódó, a klasszikus hagyományokra épít­ kező és a korszerűnek titulált költészetet és vagy-vagy alapon skatulyákba gyömö­ szöli — s ami még veszélyesebb —, minő­ síti, rangsorolja is a költőket. Természete­ sen mondvacsináltak azok a viták is, me­ lyek az ekként szült hierarchiát bármilyen alapállásból, de — elismerik. Vihar Béla lírája ugyanis, ha úgy tet­ szik, filozofikus töltésű (lásd főként a negyedik és ötödik kör, valamint az új versek legtöbbjét), de nem kevésbé gaz­ dag érzelmekben sem, amire nemcsak a második kör természeti ihletésű verscsokra és a harmadik szerelmi ciklusa szolgáltat példát. Ugyancsak általános érvényű spe­ cifikuma költészetének, hogy társadalmi léptékű gondokat vállal egymaga cipelni, pedig tudja: „A világot nem tudod meg­ váltani, / ám becsület dolga, hogy úgy cse­ lekedj, / mintha egyedül rajtad múlna / a Jó győzedelme”. De hogy szívesen zárkó­ zik önmagába is, arra — legalábbis a je­ lenség szintjén — az „önarckép” cimzetű versek sorozata ugyancsak példa. Ami pe­ dig a mívesség dolgát illeti, Vihar Béla ebben sem féloldalas: alapvetően a klaszszikus metrumok vezetik tollát, de hogy Egy katona megy a hóban „Megjelent a költő 70. születésnapjára” — ezt a megkülönböztető jelzetet viseli Vihar Béla új (egyébként tizenharmadik) kötete, amely tizenegyedik a versesköny­ vek sorában. Éppen negyvenöt esztendeje jelent meg az első kötete az akkor még csak — vagy már? — huszonöt éves köl­ tőnek, Üt önmagadtól címmel. S erről az útról — amely egy emberöltő tanulságai szerint végül is nem elfele vezetett első­ sorban, hanem az önmegvalósítás régiói­ ba — szól az eddigi utolsó kötet is, cí­ mében (Egy katona megy a hóban) azt a költeményt örökítve meg, amellyel leg­ inkább összeforrott, eggyé lett az utóbbi évtizedben Vihar Béla neve. A jubiláns kötet már abban is eltér a szokásos tisztelgések gyakorlatától, hogy nemcsak válogatás az életműből, hanem új verseket is tartalmaz, de még feltű­ nőbb rendezési elve, amely az ilyenkor használatos kronologikus sorrend helyett tematikus összefüggések, koncentrikus kö­ rök szerint csoportosítja a műveket. Csá­ bító lehetőség a kötet méltatására a szer­ kesztés koncepcióját követve külön-külön szólni a biografikus, a természeti, a szel­ lemi ihletésű, a társadalmi, a történelmi fogantatású. az idő múlásáról elmélkedő, az ars poetica-szerű versekről és aztán egységben ítélni meg értéküket, hatásu­ kat. Nem kevésbé vonzó azokat az érzel­ mi szálakat keresni, amelyek a költőt a „szülőföldjei” sorában számon tartott Szé- ■27 �mennyire nem érzéketlen az új iránt, azt — egyebek közt — az „írni” keresztje és a „Versmadár” libbenő rajzolata bizonyít­ ja. A kiegyensúlyozottság a legfőbb jellem­ zője Vihar Béla költészetének. Mentes vargabetűktől, az útkeresés gyötrelmei, el­ kerülhetetlen kudarcai is csak az alkotó­ munka természetes velejáróiként vannak itt jelen. Sem látványos elutasítás, kedv­ szegő értetlenség, sem túl hangos siker nem kísérte soha. A sokat (jót s nagyon rosszat is) megért ember józan bölcsessé­ ge, realitásérzéke dominál verseiben. Im­ ponáló, ahogy eligazodik a kor — amely „egyik kezével gázkamrát emelt, a másik­ kal felnyúlt a Csillagokba” — útvesztői­ ben, és megszívlelendő, amilyen tanulsá­ gokat levon. Az Egy katona megy a hó­ ban nemcsak egy nemzedék sorstragédiá­ ja, nemcsak mementó, hitvallás is — és elsősorban az — az örök küzdelem jegyé­ ben. Mértéktartó Vihar Béla formai kér­ désekben is. Nem teremtett ugyan iskollát, de követendő nyelvi kultúrája, fegyel­ mezettsége. „A stílus tisztasága a lélek tisztessége”: ez az alapelv vezérli, de azt is tudja, hogy a hagyományos eszköztárat tovább kell gyarapítani. „A kísérletezés csak hídépítés lehet: új, korszerű híd köl­ tő és olvasó között” — vallja. „Legyen igád az istenek vetése...” — írta Weöres Sándor egy Vihar Béla-könyv ihlette szonettjében. Azóta húsz év telt el. A legtermékenyebb két évtized. S most „lehajtott fővel igéim vetésére mutatok” — ajánlja Vihar Béla új könyvét olvasói­ nak. Pedig az emelt fő sem lenne sze­ rénytelen. (Szépirodalmi, 1978.) Csongrádi Béla Lengyel Péter Cseréptörés („Csak a legnehezebbet érdemes.” Kézen­ fekvő megoldások?) Kilenc év nem publi­ kálás után jelent meg Ottlik Géza egyet­ len olyan írása, a Minden megvan, amely az Iskola a határon után készült el. Lengyel Péter tizenegy évvel ezelőtti első kötete (elbeszélések; ki emlékszik már rájuk?), és egy kilenc (szintén kilenc) évvel eze­ lőtti Science fiction regény után jelentős (később talán tartalma lesz, miért jelentős) regénnyel jelentkezett. Egyszerű számmisztika lenne, ha a ki­ lences körül forgó tényeket gátlás nélkül kapcsolatba hoznánk. Ám egy kiegészítő adat máris egylényegűvé teszi a véletlenül megegyező számokat. Lengyel Péter a megú­ jult Mozgó Világ első számában főhajtás­ értékű vallomásesszében írta le az Ottlik-jelenséget, benne a nem publikáló írót. Ma­ gát is tehát? Mintegy az Ottlik-portré ár­ nyékaként felderengett a Lengyel Péterportré szellemképe is. 28 Mert a nem publikáló író nem azonos a nem író íróval. Maximalizmusról van szó: „... elég, ha maga tudja, hogy nem a leg­ több van a munkájában, amit adhat; a legnagyobb erőfeszítés és eredmény: lehet­ séges önmaga.” Nem a publicitás, a túl­ hajszolt jelenlét, hanem a mű — Mű — a fontos. A jelenlegi túltermelés idején ke­ vesek erénye ez. Lengyel Péter új regénye anyagából ké­ szíthetett volna folyóiratokban sorjázó, majd több kötetre elosztott hangulatjelen­ téseket; külön regényben kerekíthette vol­ na le az ötvenes évekkel kapcsolatos véle­ ményét; több kisregényre telt volna a fel­ vonultatott élethelyzetekből; állandóan je­ len lévő író lehetett volna, ha tárcano­ vellákat faricskál epizódjaiból. Nem számolt, méricskélt és beosztott, hisz nem háziasszony ő vagy raktáros, esetleg könyvelő. Vállalta a legnehezebbet: együvé hordta, ami összetartozik. Nem félt, hogy kiad mindent, amije van, s így elveszít mindent, amit birtokol. Hiszen nem a különböző műfajok számítanak: az ember egy. Nem kimérni kell életszelete­ it, hanem megmérni élete egészét. Ebből adódik, hogy a napjainkban folyton ta­ pasztalható irodalmias kiszámítottság és anyagtakarékosság helyett ebben a re­ gényben élvezetes bőség fogadja az olva­ sót. („Szinopszis helyett.” Ismét egy szám.) A regény főhőse, Bárán János, huszon­ nyolc éves korában rádöbben, nem tudja definiálni önmagát, ki is ő valójában. Vissza kell keresnie a múltját, hogy ma­ gyarázatot leljen önmagára. Ettől a perc­ től, a hiány felismerésének ettől a percé­ től mindent arra tesz föl, hogy feltárja az életét. Ismerős gesztus, közhellyé silányított ke­ resés-elv. Itt most a tiszta forrásvidékre is ráismerünk. Talán nem ötletszerű, ha Rilke huszonnyolc éves Malte Laurids Briggéje tolakszik emlékezetünkbe. Az életkori megegyezésen túl, itt van mind­ járt Bárán és Malte rokonsága a megegye­ ző életelvekben. Első helyen a személyiség kontinuitásának hangsúlyozása. Bárán is azon a fokon tartja jelenlévőnek a múltat, mint Malte. És ez is mennyire rilkei: „Ügy tizennyolc éves korától kezdve látni tanul” Bárán. Lengyel Péter itt a rilkei individualiz­ mustól a legtermékenyebb tartalmakat orozza el. Ahogy tette azt Semprun is Prousttal szemben. Semprunt viszont nem kell filológiai kitalálósdival előkotorni. Tő­ le származik a regény mottója és felbuk­ kan a neve később is. Semprun regényei­ re emlékeztet az az erőfeszítés is, amivel Bárán megküzd saját arcáért. Mi marad akkor Ottlikból? (És persze mi ebben maga Lengyel Péter?) A lényeg. Ta­ lán Ottlik volt az első, prózánk elmúlt három évtizedének történetében, aki — az előadásmód addig szokatlan kvalitásaival is — a személyiséget az ábrázolás közép­ pontjába állította, s a személyiség konti­ nuitásának és integritásának részletezően gazdag rajzát adta. Lengyel Péter ehhez a világirodalmi és hazai hagyományhoz kapcsolódik. Mert az irodalom is — miként a kultúra — konti­ nuitásában létezik. („Kistörténelem.” Idő.) Bárán János múltkeresésében a legnagyobb nehézséget az apa személyének felderítése adja, aki odaveszett a második világháborúban. A regény ideje és tere ezzel tágasra nyílik. A főhős én-keresése visszanyúlik a családi múlt távoli évtizedeibe, s az apa révén a fiú élete, a maga „kistörténelmével”, eltéphetetlenül a történelemhez kötődik. Ki­ rajzolódik egy jellegzetes, az elmúlt száz év történelmében pontosan elhelyezhető polgári értelmiségi család története. A csa­ ládtörténet kibogozásának fontos szerepe a regény egészén belül arra mutat, hogy a személyiség kontinuitásának vagy disz­ kontinuitásának hordozója végső soron a történelem. Nem új ez, de a regény realiz­ musának egyik tartópillére. Annál eredetibb viszont, ahogy apja halálának felderítése közben végre számot tud vetni Bárán, a történelmi ismeretein túl, a második világ­ háborúval. Miközben az apja utáni kutatásban el­ jut a földrajzi végpontig már tudjuk, hogy Rasszijszkban semmit sem talál, ami pontosíthatná apa-képét. A rasszijszki út a kereső lélek tehetetlenségi nyomatéka­ ként valósul meg. Rasszijszk nem követ­ kezik szervesen az apa múltjából. Báránnak el kell oda jutnia. Rasszijszk tény. Megkerülhetetlen. De az az apa folytatható és folytatandó öröksége messzi esik ettől a háborús végponttól. Jelentős regényírói eredményről van itt szó. Lengyel Péter elvont nemzeti sorsvizsgálat helyett a má­ sodik világháborúban való részvételünket a személyiség problémájaként tárja fel úgy, hogy az elfogulatlan történészi elem­ zések igazsága is benne sűrűsödik mun­ kájában. (Egyén és kommunikáció) Bárán János extenzív teljességben feltáruló regényhős. Sok olyanról is értesülünk vele kapcsolat­ ban, amire aligha tudunk reflektálni. Kí­ vül esik recepciós lehetőségeinken. Vég­ letesen egyedül látjuk ilyenkor. Ez abból adódik, hogy egyéni élményei gyakran egyéni jelrendszerben jelennek meg. Len­ gyel Péter a már említett tanulmányában hosszan fejtegeti az író zoom-lencséjének működését. Azt ugyanis, hogy mit választ a képi és gondolati leírás közül. Ponto­ sítja, mit is ért képi leírás alatt: közvetlen észleltnek nevezi. Bárán közvetlen észle­ leteit gyakorta olvassuk. Kézikamerával — vagy a szem természetes mozgásával megegyezően? — készített esetleges felvé­ telek ezek. Valójában nem is leírások te­ hát — hisz nem vetül ki rájuk sem a fő­ hős, sem a szerző belső világa —, hanem a környezet közvetlen tükrözései. A sze­ mélytelen, esetleges tükrözésnek ezekben a perceiben fogalmunk sem lehet a főhős belső világáról, viszont kijelölődik számá­ ra a mozgás- és reflexiós tér. Az elemi recepciós tér. Lengyel Péter nem megy el a ma le­ hetséges végletekig technikája alkalmazá- �sában. Sőt, azok ellenében alkot. Ellene van az értelmezhetetlenségnek. Regénye a közlésrendszerek bonyolult komplexuma­ ként is értelmezhető: az érthetőségbe és a közölhetőségbe fektetett bizalomként. Az egész regényen végigvonul például a nyelv szerepének, lehetőségeinek, hatá­ rainak kérdése. A nyelv egy kétéves gyer­ mek önkényes használatában; a nyelv egy csapat gyerek egyezményes használatában; a nyelv a történelem menetében, politiká­ tól folytonosan átértelmezett szavaival, szokások, körülmények változásaitól elér­ téktelenedő szavaival. És persze a nyelv, mint más népek nyelve, ellenségé-baráté, baráté-ellenségé. Ezekbe a fokozatokba minden belefér: egy Kisgyermek példaadó önkényessége a világgal szemben; a kiszolgáltatottság; az összetartozás; az otthonosság; a kötődés egy népességhez; ablak az egyetemes kul­ túrára. („Életfogytiglan”. Esztétikai életvitel.) Kérdés persze, mindettől függetlenül fon­ tos-e nekünk, olvasóknak, hogy egy Bárán János nevű, megbízhatóan bizonyta­ lan egzisztencia olyan megszállottsággal kutat az apja után, hogy kiszakítja magát a mindennapi életből, s csak annyira kö­ tődik a mindenki által élt élethez, amenynyire a megélhetés kényszeríti? Érzékenysége, morális igényessége, amely arra készteti, hogy kizárólag azzal törődjék, ami személyiségének központi kérdése, elnyerheti sokak rokonszenvét. Megformált életmenete nosztalgiát kelt az olvasóban. Moralitás és forma: ismerős kép­ let. Az esztétikai életvitel felismerhető je­ gyei. Mégsem lehetne rásütni Lengyel Péter­ re a bélyeget: szélsőségesen individuális hőst teremtett, megtámogatva teljes szerzői rokonszenvével. Bárán Jánosra nem zárul rá véglegesen saját életformája. Pontosan tisztában van önmagával: „Valami nem normális van a viselkedésemben, gondolta. Érzéketlen és szörnyetegszerű.” Mert Bárán végső célja nem egy mindent felfaló, elnyelő, termé­ ketlen esztétikai életvitel ad abszurdumig való megélése. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy Bárán az írásra készül („Történeteket írt felnőtteknek”). Ami éle­ te válságperiódusaként elénk kerül, az nem kevesebb, mint tudatos önépítés. És miután eljut emlékei végpontjára, majd saját szemével látja a rasszijszki hely­ szint, ahol apja elpusztult, aztán pedig megszerzi az apai hagyatékot (fotók a 30-as évek Budapestjéről), megtalálja a rendet és békét, amelyre sóvárgott. (Ettől kezdve a regény menete letisztul, nyíl­ egyenesen halad a zárómondat felé.) Nézi apja filmkockáit és megérlelődik benne az egyik alapvető emberi gesztus: az át­ örökítés, a továbbadás egyetemes moz­ dulata. Mert „a megszerzett örökségem — ami, tudjuk, csak megőrzésre van nálunk — azon nyomban adóssággá vált” — mond­ ja. Mert mit szerzett meg? A maga törté­ nelmét, ahogy csak ő ismerheti; Magyar­ országét, ahogy csak benne él, ahogy csak ő birtokolhatja; Budapestét, ahogy az csak az övé. Ezzel együtt: „megszerez­ tem a szabadságomat, nem is könnyen. Jó. Most mit csinálok vele?” Tudjuk, írni fog. Továbbad mindent. Újabb szabadságokat indukál majd. („Az egész, persze, történet”. Persze.) Lengyel Péter persze megtehette volna, hogy a regény a regényben, regényíró a regényben ismert technikájával él. (Mint ahogy megtehette volna Ottlik is.) Ebben az esetben a hangsúlyok lényegesen át­ helyeződtek volna. A megformálás nehéz­ ségei kerültek volna az ábrázolás közép­ pontjába, miközben az a hamis látszat keletkezik, hogy ami helyet kapott a re­ gényben, az a valóság, és amit a regény­ beli író ír majd, az az irodalom. Ennél a helyzet sokkal bonyolultabb. Lengyel Péter az első oldaltól hangsú­ lyozottan irodalomnak mutatja, amit el­ végez. „Szinopszis helyett” — írja a be­ vezetés fölé címként. Aztán a regény vé­ gén elvégzi a leépítést: „Az egész, persze, történet. Persze.” Másrészt: „Másrészt: ko­ moly, megbízható. Nem valami kitalált dologban lézengtél eddig (Különben: ki­ talált történetek nincsenek).” És folytatja tovább annak a felszámolását, amit eddig esetleg szimplán irodalmiasnak gondol­ hattunk volna. Böngészhető térképpel, hi­ telesítő naptárral, fellapozható könyvek­ kel, megtalálható tárgyakkal, felkereshető Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története A Városligetben, a Vajdahunyad-vár előtt található Ligeti Miklós szobra. A szobor ülő szerzetest ábrázol, akinek csuk­ lyája elrejti arcát; testtartása a fogal­ mazni készülő, töprengő íróemberről ta­ núskodik. A járókelők gyakran a szobor közvetlen közelébe lépnek, hogy megtud­ ják, kit rejt ez az arc nélküli szerzetes. De nemcsak az arravetődők keresik a szoborba öntött pap múltbéli mását, ha­ nem a tudomány művelői is, immár két és fél évszázada. Neve mindmáig isme­ retlen maradt, ezért hívják Anonymusnak, azaz névtelennek. Az „Anonymus” elnevezés szinte személynévvé vált azóta, hogy Lethenyei János 1790-ben, Pesten, magyar nyelven megjelentette azt a mű­ vet, amely ennek a névtelen papnak örök „nevet” szerzett: az úgynevezett Gesta Hungarorumot. Azóta, hogy először megjelent a Gesta Hungarorum, tehát Schwandtner János György magyar történelmi forrásgyűjte­ ménye első kötetének kiadása (Bécs, 1746.), nem jutott egyetértésre a magyar és az európai történettudomány: mikor keletkezett a Gesta Hungarorum, ki volt a szerzője, a műben szereplő életrajzi utalások valóságos tényeket takarnak, vagy helyszínekkel, archívumokkal bizonyítja a megbízhatóságát. Kérdés, persze, hogy mit érnénk a megbizonyosodással Bárán/ Lengyel zoom-lencséje nélkül? Ám Lengyel Péter nem itt zárja mű­ vét. Hősét a már-már esztétikaivá szubli­ mált életből, a lét határairól (Lukács) visszavezeti, s emberméretűvé teszi ismét. Zárásul, de már a helyreállított mindennapiság közegében, újból elénk idézi a kommunikáció, az emberi kapcsolatte­ remtés lényegi kérdését. Regénye befejező mondta érzékelteti, hogy véleges vála­ szok nincsenek. Minden viszonylatunkért újból és újból meg kell küzdenünk. Lengyel Péter kellően eltávolította ma­ gától anyagát. Láthatóan, megküzdött az epikus távolságtartás minőségéért. Talán éppen ez. a küzdelem eredményezte, hogy a bonyolult motívumrendszer kiépítése mellett felismerhető egyéni hangütése van a művének. Szintézis igényű regénye nemcsak a hatvanas évek végén indult írók legjobb művei közé tartozik, hanem eseménye egész irodalmunknak. Ezt jel­ zik azok a kritikák is, amelyek e sorok befejezésekor sorra-rendre napvilágot lát­ nak. Lengyel Péternek egyet lehet kívánni: jelentesse meg a Cseréptörésre következő könyvét. Mégha kilenc év múlva is. (Szépirodalmi, 1978) (Laczkó) csupán az érdeklődés fölkeltését szolgálják, és így tovább. Ezekkel és más problémák­ kal foglalkozott a történettudomány és né­ hány segédtudománya (irodalomtörténet, nyelvészet és latin stíluskritika, földrajz­ tudomány), a kérdés megoldása érdekében fölhasználták a legújabb technikai vív­ mányokat — így pl. optikai és fotográfiai vizsgálatnak vetették alá a kódex első lapját. Az Anonymus-kérdésnek hihetet­ lenül nagy az irodalma, áttekinteni már csak a valóban szakember képes. A nagy­ közönséget azonban rendkívüli módon ér­ dekli az „első magyar történetíró” kiléte, munkájának jellege. Csapodi Csaba, a je­ les kódexkutató arra vállalkozott, hogy átfogó képet adjon az Anonymus-kutatás főbb irányairól, a kutatás jelenlegi állá­ sáról, összefoglalja az Anonymus-kérdés fejlődését és történetét. Csapodi így mutatja be a Gesta Hunga­ rorum ránkmaradt példányát: „Mindössze 24 levél, 48 oldal terjedelmű (...) perga­ menre írott kódex (...) Nem is nagy mé­ retű (17x24 cm.). Akkora, mint egy átla­ gos mai könyv”. Tárgya: a magyarok tör­ ténete a középpontban a honfoglalással. Csapodi mindjárt a könyv első fejezeté­ ben fölveti az Anonymus-kutatás legfőbb vitapontjait. A kutatást eleve megnehezí­ ti, hogy nem eredeti kézírással maradt fönn a Gesta Hungarorum, hanem máso­ latban, egyesek szerint még csak nem is a teljes mű, hanem mindössze első fele. Tehát a kézírás nem árulja el a szerzőt, aki sehol nem nevezi meg magát. De a kézírásból azt sem tudjuk meg, mikor 29 �keletkezett az eredeti. Annyit tudunk csupán, hogy valamelyik Béla király jegy­ zője volt. S ez a második vitapont: mind a négy Béla király számításba jött, de a mai álláspontok szerint a legnagyobb va­ lószínűséggel III. Béla királyról van szó. Több megoldási ajánlat közelítette meg „Anonymus” személyét. A kódex első, be­ vezető sorában említett P. dictus magister-t egyesek Praedictus-nak értelmezték, azaz az „előbb említett”-nek, feltételezve, hogy az első oldal elveszett. Mások sze­ rint a „P”: valamelyik magas rangú egy­ házi személy nevének rövidítésére, pl. Pé­ ter óbudai prépost (Győrffi György véle­ ménye), Péter esztergomi prépost (Szilá­ gyi Lóránd szerint), Péter győri püspök (ifj. Horváth János fejti ki) stb. Tehát nem „praedictus’” (nem fentemlített), ugyanis nem veszett el az első oldal, csak letakarták az eredeti szöveget, és a má­ soló újrakezdte a második oldalon a má­ solást. Ezt megerősítette a század elején végzett technikai vizsgálat, illetve a leg­ újabb fototechnikai eljárás is. Egyesek (pl. Karsai Géza) szerint a díszes „P” kez­ dőbetű nem a kódexkészítő díszítő fan­ táziájának eredménye, hanem jelképet rejt. Karsai úgy értelmezte a jelképet, mint a domonkos rendhez tartozás szimbólumát, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Gesta szerzője domonkos rendi szerzetes volt. A Karsaival vitázók azon­ ban cáfolták ezt a magyarázatot. Vita alakult ki abban a kérdésben is, hogy mennyi a Gesta Hungarorum for­ rásértéke, azaz mennyire használható tör­ ténelmi forrásmunkaként. Már a XVIII. század végén német és szlovák történé­ szek erősen megkérdőjelezték Anonymus elbeszéléseinek hitelességét; míg a ma­ gyar történészek — már csak a nemzeti tudomány védelmezése miatt is! — vitába szálltak Anonymusnak mint hiteles kútfői­ nek bírálóival. Csapodinak a mai véleke­ déseket tükröző összefoglalója szerint: „Megvan benne a forráskritikára, a való­ ság kiválasztására való törekvés. írott for­ rások mellett fölhasználta a néphagyo­ mányt, a regősök énekeit, de kritikai vá­ logatással”. Csapodi Csaba szerint lényegében nem sikerült máig sem megoldani az Anonymus-problémát. Feltehetőleg nem volt magas rangú egyházi vagy világi (kancel­ láriai) személy, III. Béla, esetleg II. Béla jegyzője volt. Írói öntudata figyelemre 30 méltó, helynévmagyarázatai meggyőzőnek tetszenek, a földrajzilag meggondolkodta­ tó anyagot tartalmazó Gesta nyelvészeti­ leg is megérdemli a tanulmányozást. S bár a tisztázatlan kérdések miatt még ho­ mályba burkolózik a „névtelen” arca, a latin szövegből is előtetszik, hogy jelen­ tős egyéniséggel állunk szemben. Csapodi Csaba szakszerűen és az olvasót mindvégig lebilincselően tárja föl az Anonymus-kérdés történetét. Nem említ min­ den tanulmányt, a megadott keretek és terjedelem között azonban jól csoporto­ sítja az egymással vitázó nézeteket, és így a vélemények teljességének bemuta­ tását éri el. S bár módszere inkább a rekonstrukció, saját véleményét is meg­ ismerjük: ahogy előadja az egyes kuta­ tói állásfoglalásokat. Munkája hasznos ké­ zikönyvül szolgálhat a történelem iránt érdeklődő olvasónak. Soós István Nógrád megyei iparművészek kiállítása Voltaképpen legalábbis két dologról van szó (s volt szó a Nógrád megyei iparművé­ szek első salgótarjáni tárlatán is), amikor általában iparművészetről beszélünk: az ipari formatervezés, valamint az ezzel nem egészen azonos iparművészet mint alkalmazott művé­ szeti ág alkotásairól. Az említett kiállításon is együtt voltak, békés egyetértésben, e mind­ két nembeli művek. Ami nem is baj, hiszen nem lehet — de talán nem is kell — egy­ mástól mereven elválasztani őket. (Más kér­ dés, hogy a gyakorlatban ez bizony sokszor megtörténik.) A nagyközönség által is viszonylag ismer­ tebb Esztétikai ABC (Kossuth Könyvkiadó, 1977) szerint az ipari formatervezés „alkotá­ sainak esztétikai értékkritériuma a szépség, ennek azonban itt a tárgyak értékstruktúrájában nem fölérendelt, hanem a gyakorlati értékeknek alárendelt szerepe van (szemben az iparművészeti alkotásokkal).” Ez valóban így van, a gond csak ott jelentkezik, ahol a „gyakorlati érték” meghatározásakor a kel­ leténél és lehetségesnél aránytalanul kisebb szerepet szánnak az „esztétikai értékkritérium”-nak. Az iparművészetet egyébként (amint az Henry de Morant Az iparművészet története a kezdetektől napjainkig című köny­ ve magyar kiadásának előszavában is áll) a németek alkalmazott művészetnek (Tangewandte Kunst), a franciák díszítőművészetnek (art décoratif), az angolok pedig többféle­ képpen, például applied arts-nak, industrial arts-nak hívják. Bárhogy is nevezzük azon­ ban, semmiképpen sem vagyunk a hasznos­ ság elsőrendűsége ellen, inkább ezúttal is csak annak az óhajunknak adunk kifejezést, miszerint jó lenne, ha a hasznos a széppel együtt jelenne meg a minket körülvevő és szolgáló tárgyak sokaságában... A Nógrád megyei iparművészek első közös kiállítása, amely a közelmúltban zárta ka­ puit a salgótarjáni megyei művelődési központ üvegcsarnokában, nem lebecsülendő jelentő­ ségű alkalmat adott a nógrádi iparművészeti tevékenység csaknem teljes áttekintésére. Fe­ kete Judit írta (Művészet, 1976/5.): „nem va­ lószínű, hogy elvi okai volnának annak, hogy ennyire háttérbe szorult az iparművészet” (mármint Salgótarjánban T. E.); s nem is vol­ tak. Mindez inkább a gyakorlatból, szemléletből adódott. Az elmúlt másfél évtizedben azonban élénk iparművészeti tevékenység bontakozott ki Nógrádban, bár nem előzmények nélkül. Je­ lenleg mintegy tucat, jobbára fiatal iparmű­ vész dolgozik az ipari üzemekben, néhányan azokon kívül. A műhelyteremtés keretei adot­ tak, mind a salgótarjáni üveggyárakban, mind a Romhányi Építési Kerámiagyárban, valamint a szécsényi és pásztói könnyűipari üzemek­ ben. Az első megyei iparművészeti kiállítá­ son — reméljük, követi a többi — nyolcan mutatkoztak be a közönségnek: Antal András, Csemán Ilona, Erdei Sándor, Hamza Erzsé­ bet, Horváth Sándor, Mészáros Erzsébet, Szőllősi Mária és Takács Géza. Üvegtervezők (Takács, Erdei, Hamza), keramikusok (Antal, Csemán, Horváth) és textilesek (Mészáros, Szőllősi). Műveik javát hozták el a kiállí­ tásra, amely magas színvonalú volt. (Jó len­ ne, ha a magasra állított mércét a jövőben sem szállítanák lejjebb.) Takács Géza mögött áll a legnagyobb múlt; 1957 óta valamennyi iparművészeti kiállítá­ son szerepel, a salgótarjáni öblösüveggyár tervezőcsoportjának vezetője. Elsősorban az überfangos üvegekről ismert. Kedveli az élénk, vidám színeket, s többi között csiszolt vázákat is készít. Színes hutavázái, csiszolt vázái (übf.) méltán emelkedtek ki az „üve­ gesek által hozott” gazdag anyagból. Erdei Sándor a korábbi években fokozott érdeklő­ déssel fordult a világítótestekhez. Ezúttal ő is színes rogyasztott tálakkal, különböző szí­ nű überfangos vázákkal, hutavázákkal, pohársorozatokkal jelentkezett nagy változatosság­ ban. Ő is az öblösüveggyár tervezője, 1964től van jelen a kiállításokon. Hamza Erzsé­ bet az anyagában festett üvegek kedvelője, szintén öblösüveggyári tervező, a tárlatokon vele is 1964-től találkozunk. Asztali készletei (kék csiszolt, kék csíkos, füst-sima stb ), do­ hányzókészletei, vázái az üvegmunkálás vál­ tozatosságáról tanúskodnak. Általában és saj­ nálattal jegyezzük meg, hogy mindezzel a gazdagsággal a vásárlóközönség az üzletek­ ben nem találkozhat. Horváth Sándor a Romhányi Építési Ke­ rámiagyár műteremvezető iparművésze, 1964től vesz részt a hazai és külföldi tárlato­ kon. Egyéni törekvéseiről főként Relief-soro­ zata és Tanulmányai szólnak ezen a kiállí­ táson. Csemán Ilona szintén a romhányi gyár tervezője, elsősorban Idoljai, Gyapjas bálvá­ nyai (kerámia-textil) keltettek figyelmet. An­ tal András ugyancsak a romhányi gyárban tervező, 1975-től szerepel kiállításokon. Ked­ velt témával (Madár, Idők madara), s Szőllősi Máriával közös művekkel (Madár-hegyekmező, Régi fotográfiák emléke), találkoztunk a tárlaton. Szőllősi Mária a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet tervezője, 1971-től állít ki. Említett művein túl textilterveit hozta Salgótarjánba, s néhány más alkotásával szólt felfogásáról (Királynő), amely közel áll a népművészethez. Mészáros Erzsébet a Salgó­ tarjáni Kohászati Üzemekkel áll szerződés­ ben. 1964-től kiállít. Egyik legősibb textil­ műfajban alkot. Gobelinjei alapvetően lírai alkatról vallanak, színeiben a pasztell ural­ kodik. Hajnali madár, Anya gyermekkel, Sá­ mánfa című gobelinjei átgondolt alkotói mód­ szerére vetnek fényt. Érdeklődéssel várjuk az újabb iparművé­ szeti tárlatokat, abban a reményben, hogy alkotókként újabb törekvéseiket is folyama­ tosan figyelemmel kísérhetjük általuk. T. E. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec90c0228304e1a04ecc5847a85b9deb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika